diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65694-0.txt | 4034 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65694-0.zip | bin | 105118 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65694-h.zip | bin | 110715 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65694-h/65694-h.htm | 4512 |
7 files changed, 17 insertions, 8546 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..025edc6 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #65694 (https://www.gutenberg.org/ebooks/65694) diff --git a/old/65694-0.txt b/old/65694-0.txt deleted file mode 100644 index 7dd596e..0000000 --- a/old/65694-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4034 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Egy év történelem, by Ignotus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Egy év történelem - Jegyzetek 1914 tavaszától 1915 nyaráig - -Author: Ignotus - -Release Date: June 25, 2021 [eBook #65694] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM *** - -IGNOTUS - -EGY ÉV TÖRTÉNELEM - -JEGYZETEK - -1914 TAVASZÁTÓL 1915 NYARÁIG - -BUDAPEST - -AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA - -1916 - -Nyugat nyomdája Budapest, IX., Lónyay-utca 18. - -Az itt következő jegyzetek szerzője, mint elmélkedő cikkiró, -végigkrónikázta a háborut a Világban, a Nyugatban s a Magyar Hirlapban, -s e cikkeiből válogatta össze e könyvben egyelőre az első hadi esztendő -terméséből a sorokat, melyeket vagy jellemzőeknek érez azon napokra, -vagy további napokra is igazaknak. A tulajdonképpeni háborus krónikáknak -elébe bocsát néhányat az előző hetekről, amiken, most visszanézően, már -meglátni a nagy világzivatar elővillanását s melyekben mintha egy és más -nem rosszul lett volna előre meglátva. Hogy megérték-e e sorok az -ujságból a könyvbe való átmentetést s érdemes-e folytatásuknak -következnie, azt sokkal nagyobb problemákkal együtt nyilván csak a -háboru vége fogja eldönteni. - -Budapesten, 1916 junius havában. - - - - -KATONASÁG - -1914. május 10. - -Jó volna, ha valóra válnék a Lord Roberts álma s az angolok vállalnák az -általános védőkötelezettséget. Mert bizonyos, hogy mihelyt vállalnák, -menten fel is lázadnának ellene. Nem türnék, hogy a haza védelme -két-három kiszakadt esztendőt, mulasztást, elmaradást, talán -helyrehozhatatlanságot is jelentsen az ember pályafutásában. Ez éppúgy -nem jár a véradóval, mint ahogy a pénzadóval nem jár az, hogy az ember -egy ujját levágassa. A két-három éves szolgálat, a katonaság külön -kaszárnya-élete, az a munkátlan agyondolgozottság, ami ma a katona -élete, mind a régi zsoldosseregbő maradt s ellenkezik a népsereg -gondolatával. A mai hadsereg még ugyanaz, mint a régi zsoldossereg volt, -csak zsoldot kap kevesebbet s mindenki köteles kötelének állni. Ez való -a kontinens rabszolganépeinek, melyek csak utánozni és mimelni tudják a -szabadságot, nem megszerezni és gyakorolni. Komolyan a szabadságot csak -az angol veszi – de ez aztán meg is tudja szerezni s meg is tudja -tartani. Az angol népsereg még meg sincs, az angol katonaság -zsoldos-katonaság, de máris éppúgy sztrájkba állt, Ulster körül, a -munkaadójával, mint a szénmunkások vagy a hajóhordárok. A világnak azért -nem esett ki a feneke, Angliát nem borítja el az anarchia, a német -császár még nem kötött ki Harwichban, hogy meghódítsa a hármas -királyságot – általában az angolok éppoly nyugodtak és egészségesek, -mint voltak, mikor először adtak példát a világnak, hogy a királynak is -csak egy feje van s a polgárnak is lehet akarata, ha tud akarni. Azt -hiszem, a katonai renitencia, melylyel az ulsteri csapatok ejtették -zavarba a kormányt, nem rossz étvágygerjesztő voltak a néphadsereghez. -Bebizonyosodott, hogy a katonai állás nem jelent megkötöttséget, s nem -jelent sem másodrendű állampolgárságot, amibe angol polgár nem nyugszik -bele, sem fellebbvalóságot a polgárság felett, amit angol ember el nem -tür. _Így_ mindnyájan is lehetnénk katonák, gondolhatják a jó angolok, -az ulsteri rebelliseken legeltetve szemüket. Azt hiszem, lord -Robertsnek, ha még egy-két évig birja, nagy öröme telik majd utolsó -esztendeiben. - -Sőt azt hiszem, hogy, ha jószemű ember, mind több gyönyörüsége telhetik -a mai világban, mely – nem tudom, vették-e észre – mindinkább -elkatonásodik. Persze nem úgy, hogy a tisztek nagy urak volnának s az -asszonyok csak hadnagyoknak tartogatnák kegyeiket – ebben inkább feltünő -a visszaesés. Ellenben, egyaránt a nagy fegyverkezésekkel, világszerte -felütköznek a katonai konfliktusok s több helyt kiujulnak a polgárság s -a katonaság közt való összeütközések. A hároméves szolgálat súlyos -gondja a francia köztársaságnak. A védelem fejlesztése zsarnokságba -ragadta a jámbor svéd királyt. Ulstertől Zabernen át a Vérmezőig, az -éposztól a karrikaturáig megmutatkozik, hogy valahogy valami van a -katonasággal. S világos, hogy mi. Az emberek érzik, hogy katonaságra -szükség van, s jobban s erősebben, mint valaha. De azt is érzik, hogy -sem a katonai szolgálat nyügét, sem a katonai uralom nyomását nem tudják -tovább viselni. Már pedig, a természet bölcs rendje szerint, -elviselhetetlenséget az ember olyankor érez, mikor már nem szükség -elviselni valamit – mikor az a jobb, ami a szükséget ellássa, de egyben -elviselhető, már tulajdonképp megvan, s csak azért nem látjuk meg, mert -itt alakult szemünk előtt. A tejfog is akkor inog meg, mikor alatta -növésre készen áll már a vasfog. Az emberek nem éreznék türhetetlennek a -katonai szolgálatot, ha tudtukon kivül nem tudnák, hogy már meg is van -az a néphadsereg, amit az általános védkötelezettség csak igért, de nem -adott meg. - -Ez a hadsereg megvan az iskolában, ahol a gyerekek tornáznak. Ez a -hadsereg megvan a gyepen, ahol a fiuk footballoznak, a férfiak -cricketeznek, a lyányok tenniszeznek. Megvan a golfpályán, megvan a -lovaglópályákon, megvan az istállókban, a garageokban, a hangárokban. -Megvan a csónakversenyeken, a kerékpár-kirándulásokon s a -cserkész-táborokban. Megvan a fegyelemben, melylyel versenyre -trainiroznak, megvan a fáradságban, melyet a dicsőségért vállalnak, -megvan a szervezettségben, mely az embereket hosszában s keresztben a -legkülömbféle csoportokhoz forrasztja. Ruskin, a próféta reakcionárius, -éppoly mélyre nézett, mikor a sportokat szidta, mint amily igaza volt, -mikor a gotika eredetiségét megváltotta a renaissance olasz-utánzásától. -Erőt pazarolni éppoly erkölcstelenség, mint pénzt. S a sport ilyen -erőpazarlás, mert rendeltetés nélkül való erőkifejtés. Ez nem azt -jelenti, hogy meg kell szüntetni s az embereknek vissza kell -girhesedniök aranyeresekké. De igenis, hogy cél adassék számára s e ma -céltalan rengeteg munka beillesztessék a célzatos közmunkába. - -A miliciáról, mely Amerikában és Svájcban a katonai szolgálat formája, a -katonatudósok lenézően beszélnek, mint másodrendű hadseregről. Ugyane -megvetés közben azonban azt magyarázzák (tegnap magyarázta a porosz -hadügyminiszter is), hogy a milicia tulajdonképp már meg is van, – a mai -hadsereg is miliciás rendszeren épül. Ez sokkal igazabb, mint a porosz -generális hiszi. Az a második réteg hadsereg, mely minden nagyobb -véderőben megvan már s most készülnek megcsinálni minálunk is, csakugyan -nem egyéb, mint tartalékosok hadserege, vagyis milicia. Az aztán úgy az -eredendő, mint az életben továbbfolyó kiképzés dolga, hogy ez a sereg -éppoly jó legyen, mint az első rétegű, – s viszont tisztára -közigazgatási feladat, hogy éppoly fürge mozgathatású legyen, mint ez. -Ámde az nincs sehol megírva, hogy az eredendő kiképzésnek éppen -kaszárnyában kelljen végbemennie s éppen husz-huszonhárom esztendős -korukban. S az sincs sehol megírva, hogy e katonás képzettségnek -frissentartása megint csak kaszárnyaéletben való felfrissítés útján -történjék. Mint ahogy minden téren föllázad a társadalom az ellen az -ostobaság ellen, hogy az iskolában mindent tanulnak, csak azt nem, ami -az életben kell: igen hamar képtelenségnek fogják érezni, hogy olyan -mindnyájunkat kötelező munkára, mint a katonai, nem készülünk szinte -első lélekzetünktől fogva. Röviden: mint ahogy irni-olvasni nem l’art -pour l’art tanul a társadalomban élő ember, hanem hogy tanulni és -közlekedni tudjon vele, úgy fog, attól fogva, hogy megtanul járni, -fordulni, kezével, lábával s lélekzetével bánni, addig, amíg utolsót -lélekzik: úgy fog minden testi kultura, ügyesség s fölszereltség, minden -iskolai s iskolán kivüli, minden pihenési s minden versengési mozgás, -testgyakorlat és sport annak szolgálatába állani, hogy minden épkézláb -ember – s ebbe beleértem testi mivoltuk természetes birásáig a nőket is -– köteles testi erejével, ügyességével s alárendelkezésével is -rendelkezésére állani annak a köznek, mely viszont az élet egyéb -föltételeivel őnéki áll rendelkezésére. Vasut, gőzhajó: ma is kitünően -ellátja a polgári szolgálatot s a polgári forgalomban nincs semmi -nyügösség és semmi fennakadás. De mégis úgy van megcsinálva és úgy van -megszervezve, hogy bármely napon, sőt órában egy óra alatt hadi eszközzé -alakítható s hadiszolgálatba állítható. Nos: ilyennek kell lennie a -polgári társadalomnak, ha nem vállal zsoldos-szolgálatot s nem tűr -katonazsarnokságot. Minden tanulásának katonai tanulásnak, minden -további munkájának s mulatságának katonai továbbképződésnek s -frissenmaradásnak kell lennie, s minden polgári szervezetének olyannak, -hogy egy óra alatt egy gombfordítással _szolgálattá_ legyen -átalakítható. - -Hogy ez mennyire benne van már a levegőben: a cserkészmozgalom mutatja. -Tudnivaló, honnan indult ki: Baden-Powell generális, a lord Roberts -pártfele találta ki, egyenesen azzal a szándékkal, hogy katonai -foglalkozásban, ügyességben és megszokásban nőjjön fel egy uj ivadék, -mely másképp gondolkozzék majd a katonai szolgálatról, mint a mostani -elpuhult s szives örömest vállalja, ami nélkül a birodalom tönkremehet, -az általános hadi kötelezettséget. A számítás nem rossz, – de -nyilvánvaló, hogy, mint nem egyszer megesik, a gondos tenyésztő mindjárt -gyilkosát is benne neveli az uj teremtménynek. Mert a cserkészet nemcsak -a védkötelezettségre való nevelés, hanem a kaszárnyakatonáskodás ellen -való is. Aki tizenhat évet töltött katonai tanulásban és fegyelemben, -annak nem kell többé sem három, sem két, sem egy esztendőt töltenie -katonai monomániában s kikapcsolódva a polgári munkából. S viszont aki -gyerekéletébe is bele tudta kapcsolni a katonai érdeklődést, tanulást, -szolgálatot és gyakorlatot, az nem kapcsolja ki meglett életéből, -munkájából és pályájából sem. A jövő nemzedék egész élete és -pályafutása, a bölcsőtől a sirig, vagy, mondjuk, a kisdedóvótól a -nyugdijas esztendőig _egy_ katonai tanulás, szolgálat és gyakorlás lesz, -csak a kereteket kell mindig készen tartani, amikbe akármikor -beleállhasson, és, természetesen, egy kis tábor tisztet, vagyis igazán -tisztviselőt kell őrmestertől tábornagyig a mai hadsereg helyett úgy -fenn és külön tartania a társadalom ez állandó katonai nevelésben és -szervezésben való tartására s a kereteknek mintegy jelzésére, vagyis úgy -kell mindazonáltal fenntartania egy kis tábor foglalkozásos katonát, -mint ahogy ma is vannak foglalkozásos birák, ügyészek, miniszteriumi és -egyéb igazgatási tisztviselők a polgáribb élet igazítására s -szabályozására s kereteinek frissen tartására. Csak éppen hogy ez a -különbség fog megszünni: a katonaság s a polgárság közt való. A katonai -foglalkozás éppúgy egy foglalkozás lesz a többi polgári közt, mint a -telekkönyvvezetés vagy az adminisztrativ államtitkárság, s a katonai -ügyek úgy az egyes, mint a hatóság számára éppoly polgáriak lesznek, -mint ma az iskolaiak vagy az árvaszékiek. Bizonyos, hogy az eljövendő -néphadseregben sem a szalutálás, sem a parádélépés, sem – ne ess össze -világ – a feltétlen engedelmesség nem lesz olyan fontos, mint a maiban, -– s bizonyos, hogy ez elképzelhetetlen a mai katona számára. Még -Shakespeare előtt is elképzelhetetlen volt olyan állam, hol a szabók -komolyan belebeszélhetnek abba, amit a királyok tesznek. S most mégis -így van, s nemcsak az államok nem mentek bele tönkre, de a királyok sem. - - - - -RISZTOVÁC - -1914. május 15. - -Risztovácban, Szerbiában, lepuskáztak minap egy zászlóalja ujoncot, -amért a nyavalyásak, szerbbé hódított bolgár létükre, nem akartak -hűséget esküdni uj zászlajuknak. Egy zászlóalja bolgár… és Risztovácban… -Most illenék alaposnak lenni s utána járni, jól emlékszem-e, hogy -Montesquieu veti fel a kérdést: vajjon ha rajtam állna, hogy egy gomb -megnyomására valahol egészen messze, Kinában, tizezer ember -felforduljon: volna-e szivem megnyomni ezt a gombot?… Montesquieu -idejében Kina még messze volt, s a gombokból, amiket megnyomhattak, nem -szaladt tovább vasfonál, hogy, ha tetszik, akár százezer embert is fel -lehessen vele fordíttatni tizezer mértföldnyi messze. Ma akárhányszor -megesik, hogy elnök vagy császár megnyom egy gombot, a villamosság -elszalad vele, s dróton vagy most már dróttalan is felrobbantja például -az utolsó sziklát, mely a Panamaszorosban a Csendes-tengert az -Atlanti-tengertől elválasztotta, vagy vizre ereszti a legnagyobb -csatahajót, mely egyszerre tizezer embert tud halálba vinni vagy -gyilkossá avatni. Az elnököknek, a császároknak, sőt a minisztereknek s -mindenesetre a hadi szállítóknak ma már valóban vannak gombjaik, amiket -csak meg kell nyomniok, hogy potyogjanak az emberek Pekingben is, -Risztovácban is. E lehetőség tudata benne van idegeikben s akárhány -közülük járt már Pekingben is, Risztovácban is, és tudja, hogy sem a -tizezer kuli nem mese, sem a zászlóalja bolgár, hanem eleven isten -teremtései, hus és vér, vacogó fog és nyilalló ideg, mint bármely -király, miniszter vagy hadi szállító. És van szivük megnyomni azt a -gombot? - -Van. Vagy legalább is: van szivük azt csinálni, amit nagy politikának -neveznek. _Most egyelőre vége egy kétéves nagy háborunak, melynek -megvolt az a tehetsége, hogy minden percben világháboru legyen belőle._ -Rendre megjelennek a zöld könyvek s a vörös könyvek, s ahány levelük, -mindmegannyi gombnak emléke, mit arra szerelt föl a diplomata művészet, -hogy százezrek, sőt milliók robbanjanak föl, ha megnyomják. A háboru a -szabadság, sőt az emberség nevében indult. Rab népek évszázadok óta -nyögnek idegen igában s most összefognak egymással – testvérek a -szerencsétlenségben s az elszántságban – hogy ezt az igát lerázzák -magukról. Hősi szövetkezésük körül ott áll a művelt világ, a keresztény -Európa, hogy felügyeljen a nagy lobogásra, hogy tüze kifelé ne -harapodzzék s befelé is csak hevitsen, de ne pusztitson. Így volt ez -papiron, – Európa mint művelt és modern keresztény szekundált a -viadalnál, ki már tudja, hogy a bolgár vér is vér, az albán ember is -ember s érzékletesen el tudja képzelni, hogy igazi és véres halál az, -ami egy-egy gomb megnyomásának nyomába kelhet. S meg kell mondani, hogy -Európa két szövetségi tábora, amily veszettül intrikált és dolgozott -egymás ellen s a Balkán népeivel egyikkel az egyik, másikkal a másik a -_maga_ háboruját vívatta: annyira egy tudott lenni és egy is volt, mikor -annak kellett utját állni, hogy a balkáni háboru európai háboruvá ne -terjedjen szét. Egyszóval: Európa, ha két tábora mégoly fenekedve -agyarkodik is egymásra, bebizonyította, hogy tud egy lenni, ha akar, s -amikor így összetart, akkor meg is tudja tetetni a Balkánon, amit akar. -Konstantinápoly előtt meg tudta állitani a bolgárokat, kiknek csak egyet -kellett volna lépniök, hogy Bizáncnak urává legyenek, – mert akarta őket -megállítani. Az Adriától vissza tudta szorítani a szerbeket, kiknek -joguk, okuk és erejük lett volna rá, hogy a partig kijussanak, mert -akarta őket visszaszorítani. Tehetetlensége, már ami annak látszott, -mikor megkérdezése nélkül tört ki az első balkáni háboru s kedve -ellenére tört ki a második: csak képmutatás és komédia. Ha igazán akar -valamit, azt meg is tudja csinálni. S mikor az ember végignéz az -aljasságon, mely szerint az uj balkáni térkép alakult, el kell borzadnia -a művelt Európa vérivó gonoszságán. - -Mert Risztovác: ez csak egy flagráns példa ezer helyett. Az egész Balkán -ma _egy_ Risztovác. A nemzeti, a keresztény, a szabadsági eszme nevében -a török járom alól kiszabadult balkáni nemzetek ma mindahány, valamennyi -egyszerre aktiv és passziv hőse egy török stilusuan elnyomó, zsarnoki és -rabszolgatartó politikának. Sőt a töröknél is rosszabbnak. Mert a török -türelmes, vagy legalább is közömbös ur volt, nem zavarta a rabot sem -nemzetiségében, sem vallásában, s csak adót szedett tőle, de (kivéve a -legutóbbi időket) nem nyomott kezébe fegyvert, hogy még életével is -kelljen szolgálnia elnyomóit. De a szerb, aki bolgárt hódit, a görög, -aki szerbet, a montenegrói, aki albánt s az albán, aki görögöt: azt -kivánja a nyomorulttól, hogy menten szerbbé, göröggé, csernagorccá -legyen, s megtagadja fajtáját, melynek megszabadulásáért csak imént -vérzett a török szablyáktól. Ahogy a második balkáni háboruban az uj -szerzemények felosztattak s az uj határok megvonattak: mintha sose lett -volna a világon az a hires nemzeti eszme, melynek nevében folynak száz -esztendő óta a balkáni háboruk. S a rettenetes az, hogy ami arculcsapás -odalenn a nemzeti eszmét éri, egyben az emberségnek s a műveltségnek is -meggyötretése. Északi albánok szerb uralom alatt: ez csak kegyetlen -igazságtalanság, de mégsem borzalmasabb, mint mikor a patkány kerül a -ratler fogára. Ám elképzelni Epirusz művelt kalmárgörögjeit a vérboszus -albán vadak igazgatása alatt! Elképzelni a Dobrudsa szabad és komoly -bolgárait a román raszták perfidiájának odalökve! Elképzelni Szaloniki -szefárdjait az ősi konkurrensek, a görögök boszujának kiszolgáltatva! S -elgondolni végre a boldogtalan müzülmánokat, kik, mint az iszapban -maradt hal, mikor az árviz levonult róla, fuldokló tanácstalanságban -vergődnek volt rabszolgáik között! Rémitő elképzelni, mik történhetnek -odalenn Dibrától Szalonikig s Drinápolytól Valonáig. S mindezeknek nem -kéne történniök, ha Európa nem akarta volna. Teljesen Európának -hatalmában volt, hogy az uj balkáni országok igazság és emberség szerint -alakuljanak s a nemzeti államok határai a népek lakóhatárai szerint -szabassanak meg. Mind az érdekek, melyek szerint az entente az egyik, a -triplice a másik balkáni országot lökte vagy tartotta, ugyanugy meg -volnának őrizve s ugyanugy ellensulyozhatnák egymást, ha e királyságok -nem alakultak volna egyik a másik rovására. Sőt így, mindegyik ország -belső ellenséget s nemzetiségi kérdést kapván uj szerzeményével, -mindegyik gyengébb előőrse annak a triplices vagy ententeos érdeknek, -mint volna, ha természetes és megmaradható kialakultságban minden erejét -belső kiépülésére vethetné. Még amit a külön olasz és osztrák-magyar -érdek egy kicsit mesterségesen erőltetett ki a Balkánon, és mert -komolyan akarta, rá tudta szoritani az ententeot, hogy utjába ne álljon: -a független Albánia is alakulhatott volna egészségesen, megállhatóan, -nem úgy, hogy északon csonka, szerb uralom alá került albánok híján, -délen tulterhelt, feleslegesen hozzácsapott görögökkel – s szakasztott -ugyanannyit jelentene akár a triplice, akár az entente mérlegén, mint -ma. Nem reális érdek, csak pokoli rosszaság, – csak régi rossz időkből a -diplomáciában megmaradt hiperravaszság volt, amivel Európa megengedte -vagy előidézte, hogy a felszabaduló rabszolgák telhetetlensége rajzolja -meg az uj balkáni térképet, s a török atrocitások helyett most román, -bolgár, szerb, görög, albán és csernagorc atrocitások legyenek, s a -török uralom tarthatatlansága helyében most a román, bolgár, szerb, -görög, albán és csernagorc tarthatatlanság legyen odalenn továbbra is a -zavaros, amiben ki tudja, nem lehet-e halászni. Micsoda szégyene a -kulturának, a huszadik századnak, a kereszténységnek, hogy a kultura, a -békesség s az emberség nevében kell visszasirni a müzülmán uralmat, mely -aránylag még állandóságot s kiszámithatóságot jelentett a kavargáshoz -képest, _mely, úgy látszik, hun- és tatárjárásos idők borzalmait fogja -felujítani az Adriától a Fekete-tengerig!_ - -S ekkor összeül a magas delegáció s csinál magas politikát. S feláll a -nagyméltóságu miniszter s tart nagyméltóságu expozékat. A delegátusok -mintha nyársat nyeltek volna – még az osztályfőnök ur is olyan fenséggel -beszél, mintha csak szórakozottságból nem teremtett volna nyolc nap -alatt uj földtekét. S ezalatt Risztovácban ropognak a puskák s egy -zászlóalja bolgár legény harap a fübe, az entente nagyobb dicsőségére. S -Epiruszban villognak a kardok s vagyonok és műveltségek véreznek el a -triplice nagyobb dicsőségére. _Ami problémája volt a Balkánnak: két -vértengeres háboru után még vadabbul, még veszedelmesebben, még -kiszámithatatlanabbul mered Európa elé, mint annak előtte._ S a -diplomaták irják a zöld könyveket s a vörös könyveket, s nem akad senki, -aki a fejükhöz vágja! - - - - -HARTWIG - -1914. julius 12. - -A nagy sakkpartiból kidőlt a _szemközti_ bástya is: tegnap este fél -tizkor hirtelen meghalt – azt fogják mondani szörnyet halt s a rác -paraszt s a muszka deák hitéből az isten se veszi ki a gombanövésü -legendát, hogy vendéglátó gazdájának, a belgrádi osztrák-magyar követnek -kezétől halt meg: Hartwig Miklós, belgrádi orosz követ. Hartwig Miklós -öt-hat éve tanyázott Belgrádban s ugyanennyivel volt idősebb azon Ferenc -Ferdinánd ausztria-estei főhercegnél, ki holnap lesz két hete -Sarajevóban aznap délelőtt esett el feleségestül együtt szerb orgyilkos -kezétől, amely nap estéjén a belgrádi orosz követ nagy szoarét adott a -házába ki-bejáró belgrádi társaságnak. Ez meg a _mi_ legendánk, amit -soha semmi világosság nem fog kioszlatni az embereink lelkéből: hogy -Hartwig Miklósnak volt valami köze ahhoz, hogy a főherceg nem hagyta el -élve Sarajevo városát, hol épp a rigómezei ütközet emléknapján -ragyogtatta meg császári hatalmát… Legendák… egyikben lehet igazság, a -másikat nevetség elgondolni… de lesz idő, hogy mindegy lesz. Egy kedves -barátnőm mesélte, hogy mikor egyetlen kis leánya meghalt s hónapokkal -szive bálványának temetése után még mindig vigasztalan s félőrülten -járkált a drága sir körül a temetőben, egy öreg barátjával találkozott, -ki halkan vonta karját karja alá s így huzta magával a sirok között. Egy -darabig némán sétáltak, majd egy sirnál megállitotta. Botjával -rámutatott a dombra: asszonyi név volt kövére irva. Majd átmutatott egy -nem messzi kőre: ebbe férfinév volt bevésve. »Látod, szivem: _ennek_ -viszonya volt _ezzel_. Aminek most már negyven éve… Micsoda nagy dolog -volt ez _akkor_…« - -Negyven-ötven esztendő hamar telik-mulik, s lesz idő, minden bizonynyal, -hogy senkit sem fog izgatni a tragikum, mely elejtette Ferenc -Ferdinándot, a nemezis, mely utolérte Hartwigot. _Akkorra majd nyilván -eldőlt a párbaj is, mely e két férfiu közt évek óta folyott, s melyből, -a viaskodók kidőltével, csak az egymásnak mért két kard marad meg._ De -most még folyik a párbaj s a kardoknak hamar akad majd gazdájuk. Ki -kapja meg a Hartwigét? Az szinte mindegy. Nem mintha Hartwig Miklós -kitünő ember ne lett volna s akik ismerték, alkalmasint száz éles vonást -tudnak, melylyel külön egyéniség gyanánt ütött el Csarikov urtól vagy -Izvolszki urtól, vagy néhai Kaulbars vagy Mencsikov generálisoktól s -mind a férfiaktól, kik a hivatalos orosz politikával egyaránt s egyúttal -ellenére szövik és bogozzák az orosz társadalom világpolitikáját. A -_tipusa_ ugyanaz mind e külömböző egyéniségeknek, s egészen bizonyos, -hogy ez a tipus nem hal ki s minden öt éven belül ötven hivatott -egyéniségben él majd tovább és ujul meg, ha egy-egy személyesitője kidől -s ivadéka kivénül. Lehet, hogy e percben Teheránban ül az uj Hartwig, -mint ahogy Hartwig Miklós is ott ült volt, mielőtt Belgrádba került. -Belgrádban, Teheránban, Párisban: mindenütt, hol a nagy orosz -gondolatnak érdekeltsége van, ez az érdekeltség kivált, nevel, magához -alakit s a maga lelkével ihlet meg egy-egy alkalmas egyéniséget, – a -nyers anyagot megadja egy nagy nép kifogyhatatlansága, a formát megadja -a küldetés, s az orosz diplomáciának természetes folyamatosságban -toborzódik a szukreszcenciája, mióta a nagy nemzet Nagy Péterben -öntudatra ébredt s mind ameddig a nagy birodalomnak lesz a világon -akarni, kivánni, kiküzdeni és megakadályozni valója. - -Ám kire száll a Ferenc Ferdinánd kardja? A főhercegé, ki egy kicsit -imperátor, kancellár s fővezér volt egy személyben, s az érdekeltség -szerelmes expanziójával éppugy magához tudta rántani a hivatalos -hatáskörökön tul is e monarchia képviseletét, mint ahogy a kis belgrádi -követ, nem is nagyherceg, még csak nem is főnemes, Oroszország számára -és nevében mert és tudott dolgozni, mikor pedig más volt a császár, a -külügyminiszter s a generalisszimusz? Ez az, amiről beszélek: hány ilyen -embere van Oroszországnak, s hány lehet, akit nem is ismerünk, még -kisebb, mint Hartwig, még kisebb helyen, mint a belgrádi követség s nem -is orosz, hanem tatár vagy örmény, vagy, mint Hartwig és Witte, német – -s aki mind akarja, meri és tudja, néha vakmerő tolakodással, néha ebben -nyakát is szegve, de mindig az érdekeltségnek, a, nem tudok rá más szót, -a szerelemnek isteni és ördögi leleményével Oroszországot jelenteni és -képviselni? Kicsodánk van nekünk ilyen, mióta, két hét óta, nincs az -élők közt az egyetlen ember, ki az uralkodón kivül elmondhatta magáról, -hogy ő a habsburgi birodalmat jelenti? - -Nemrégiben szó esett nálunk a mi diplomáciánk ügyefogyottságáról s -voltak, kik abban vélték okát láthatni, hogy az arisztokráciából -rekrutálódik. Arisztokraták is akadtak, kik e nézetet felkapták – s ha a -dolog csakugyan ily egyszerüen állna, még a mi feudális világunkban is -könnyü volna róla tenni. De mit is mondott Pulszky Ferenc, mikor -kifejtették előtte, hogy a husevés egészségtelen és gyengitő táplálkozás -s a legerősebb s a legmunkabiróbb állatok rendre növényevőek?… Például -az oroszlán! szólt erre Pulszky Ferenc. Például Bismarck, lehet egy -szóval elintézni az egész antinemesi elméletet. Bizonyára: a diplomácia -ne legyen zárt kaszt, a diplomaták legyenek éberek a társadalmak -szükségei iránt, a mai diplomata mindenütt forduljon meg s mindenhez -értsen, legyen gazdasági érzéke… és így tovább… s nagyon igaz, hogy a mi -diplomatáink ezekben az alkalmasságokban nem bővelkednek. De csakis -azért-e, mert uri származások? Hiszen nem mind azok. Van köztük plebejus -is – a demokrácia geniejével miért nem ragadják magukhoz a hatalmat s a -befolyást, amihez a genie mindig el tud jutni, hiszen azért genie? -Bizonyára: e monarchia diplomáciájának, egész hivatalosságának s -vezetőségének közelebb kellene jutnia a társadalomhoz s én egy szóval -sem mondom, hogy őrmestertől külügyminiszterig akár minden egyese ne -legyen polgárember, sőt, ha úgy tetszik, munkásember. Ennek is sok volna -a hübnere, egyszer talán bővebben is elgondolkozhatunk rajt’ – de most -nem ez a téma, hanem az, hogy _ha_ a mi diplomáciánk _weltfremd_, annak -egyéb okának is kell lenni, mint a származás – hiszen hány olyan -mágnásunk van, kiről kétségbeesve mesélik az érdekeltek, hogy akárhány -örmény vagy zsidó tanulhatna tőle?! Ami baj van a mi diplomáciánk körül, -az ugyanaz volna, ha egy arisztokrata sem ülne közöttük, mert a -parasztot vagy a polgárt vagy a proletárt éppugy nem volna, ami -osztrák-magyar Hartwiggá alakítsa, mint ahogy nincs, ami uj Metternichet -vagy Schwarzenberget vagy – Andrássyt formálna a mostaniakból. Helyben -vagyok, itt a példa. Miért tudott Andrássy Gyula Andrássy Gyula lenni? S -a minden bizonynyal meglévő jó néhány ismert és számlálatlan sok -ismeretlen és lappangó nagy ember és nagy elme közül, mely ötven millió -ember közt föltétlen ugyanoly számban születik, mint más hazákban, -minálunk most miért nem nőnek Hartwigok és Csarikovok és Izvolszkiak? -Hiszen ezek is csak emberek s a mi embereink is emberek volnának?! - -Az hiányzik nálunk, ami másutt megvan, s amit e sorokon végig gondosan -megválasztott szavakkal neveztem hol érdekeltségnek, hol szerelemnek, -ami mindakettő egyet jelent. A tehetség magában nem teszi. A tudás sem, -a tanultság sem. Mindez csak az ügyek ellátására futja, a korrektságra, -a helyes munkavégzésre. A leleményt, ami nélkül igazi ügyvitel nincsen, -a szenvedély adja, ezt pedig az érdekeltség ébreszti. Hogy a magam -mesterségénél maradjak: a leggeniálisabb s a leggyakorlottabb iró is -másképp ir, mikor muszájból vagy kötelességből ir, s másképp, mikor -valami felgyujtja képzeletét. S mindenki úgy van, mint az iró s minden -olyan, mint az irás. Máskép ir felségfolyamodást az ügyvéd az ő -halálraitélt klienséről, s másképp irna, ha a maga életéért kellene -könyörögnie. Ennek a monarchiának, ennek a hibrid, elzárt, befelé -neutralizált, kifelé mozdulni tilos alakulatnak legmagasabb emberétől le -utolsó utkaparójáig csak kötelességtudó hivatalnokai lehetnek, nem -leleményes szerelmesei. Mert hol az a szenvedély, az a hiuság, az az -érdek, az a becsvágy, az az önzés vagy önzetlenség, mely érdekelve -lehetne e monarchia mai belső vagy külső lehetőségeiben? - -S itt térek vissza Andrássy Gyulára. Solferino után és Königgraetz előtt -ez a birodalom épp úgy ég és föld közt lebegett, mint most. Akik érte és -benne dolgoztak, céltalan kötelességből dolgoztak. Ott volt a magyar -Benedek is, kitünő katona s a végsőkig kötelességtudó – de szemben állt -vele a hidegen izzó Moltke, a mindent kockáztató Bismarck, a porosz -németség két küldetéses szerelmese. Königgraetznél felborult az egész -tehetetlen osztrák világ, romban hevert a sokkörü imperium – s ekkor, -mint mikor a professzorok után a _feladott_ cárevicshoz elhíják a szent -barátot, olyan lélekkel hagyta a császár a magyarokra, hogy ám -próbálkozzanak. S ők próbálkoztak is. Deák és Andrássy megmentette a -monarchiát, azzal, hogy magyar gondolat szerint szervezte ujjá. A -dualizmus éppúgy, mint a hármas-szövetség: magyar gondolat, s magyar -genie, Andrássy, a magyar ember szerelmes érdekeltségével avatkozott -bele a cseh-osztrák kiegyezésbe s ugrott élére, akár tetszett, akár nem, -az ujjáteremtett birodalomnak, a _mi_ birodalmunknak. A mi -érdekeltségünk leleményével tudta a königgraetzi romokat osztrák-magyar -monarchiává felépíteni s a megalázott és megrugdalt árnyékbirodalmat öt -év alatt nagyhatalommá tenni, mely az orosz-török háboruban már diktált, -Berlinben vezetett, s mig lábainál uj országokat teremtett, a Habsburgok -zászlaját levitte a Hunyadyak utján Boszniába. Mennyi összeütközése -volt, mennyi intrika, perfidia és neheztelés vette körül – de tudott -győzni és tudott teremteni, mert volt miért. Aehrenthal, ki pedig kitünő -ember volt és hatalmas akarat, már nem tudott, s a halál váltotta meg -helyéről, honnan amugy is lehervadt volna. Mert miért dolgozott -Aehrenthal, s egy magyar avagy cseh vagy német vagy akárki, ki ma az ő -helyére kerülne: vajjon miért dolgozna? Andrássy visszavonulása már nem -volt véletlen: már első jelensége volt annak a _visszacsinálásnak_, amit -berlini világtörténelmi diadalai után a dualizmuson megkezdeni jónak -láttak. Életprincipiumától fosztották meg ezt a monarchiát, anélkül, -hogy tudtak volna helyébe más principiumot tenni. S ettől a perctől -fogva e lélektelen birodalom lelket sem tudott többé embereibe önteni, s -nagytervübb s nagyobbakaratu emberei munkájuk végezetlen sülyednek el a -tragikumban. Ferenc Ferdinánd valami egyebet akart – jót-e vagy rosszat, -az az ő kriptája titka, de volt terve s ezzel együtt tudott nőni és -cselekedni. De őt eltették láb alól, a magyar gondolat meg indexre van -téve, s a gondolattalan árnyékbirodalommal szemben ott áll a -kifogyhatatlan leleményü Oroszország, mely, amig céljai vannak, -embereket is tud nevelni. Hartwig Miklós helyébe uj bástya jő, uj -bástyák, futárok, parasztok, számlálatlan sokaságban – nincs az a -sakkmester, ki így ezt a partit meg tudja nyerni. - - - - -AMERIKA - -1914. julius 19. - -Mikor most tiz éve Newyorkban jártam, egy odavaló kollega megintervjuolt -s harmadnap beszélgetésünk valamelyik nagy lapban azzal a felirással -jelent meg, hogy: _Akinek tetszik a Fifth Avenue!_ S valóban: nekem -tetszik a Fifth Avenue, a milliardairek kertes palotácskáinak utsora, -melynek minden jót és drágát összeszedő és utánzó hörcsökgazdagságát -fitymálni szokták az európaiak, s utánuk az amerikaiak is úgy tesznek, -mintha fitymálnák, ezen a legolcsóbb módon mutatván ki, hogy izlésért és -műértelemért ime nem kell már átmenniök a tengeren. Mondom és igaz, hogy -ennek már tiz éve s e tiz évbe esik az a lelki fordulat, melyről e sorok -elmélkedni kivánnak. Akkor azonban Európa még elhitette magával, hogy a -barbár Amerikát alapjában lenézi s Amerika még nyelt egyet, erre -gondolván – körülbelül úgy, mint ahogy a zsidó bankár, kié az ország, a -hatalom s a dicsőség, egy darabig még együtt viccel az expropiált -gentryvel a zsidókról, mig végre a valóságos hatalommal fölülkerekedik -benne a tartózkodás nélkül való gőg, s az alulkerültben a valóságos -megtörtséggel együtt fölülkerekedik az őszinte áhítat. - -Nekem azonban már akkor mert tetszeni a Fifth Avenue, mert mi ne -tetszenék egy hatalmasan széles s mértföldnyi hosszú utdarabon, melynek -egyik felét a viruló Central Park szegi, másik felét kastély kastély -után, mely majd mind valami nevezetesebb, kivált francia villának -másolata vagy utánszülötte. A Fifth Avenue így bizonyára nem eredeti, s -nem is szép abban a szerves értelemben, mint mondjuk a brüsszeli Grand’ -Place, mely minden házastul ott nőtt ki az odavaló földből, s nemcsak -építőinek, de lakóinak is véréből és idegeiből. Viszont komédia és -sznobság azt mondani, hogy ne volna szép – mint ahogy komédia és -sznobság lett volna a régi Róma idejében rámondani a római fórumokra, -hogy nem szépek, mert minden emléküket s palotájukat vagy templomukat -görög építészek görög izlés szerint s nyilván az uj talajhoz csak -hozzámódosított távoli eredetiek után másolták át a hódító piacára. - -… Mit szólhattak a görögök, mikor az első rómaiak megjelentek náluk? -Nyilván ugyanazt, mint a rómaiak, mikor az első germánok végigszántottak -a hátukon. Én már gyerek se voltam, mikor Párisban még lenézték az -amerikaiakat s a nagy restaurantok pincérei azzal a tulzott alázattal -vágták zsebre aranyborravalóikat, melynek szemerebbenéséből kivillan a -lenézés. Ma már erről szó sincs. Amerika tökéletesen expropiálta Párist -s Páris lihegő alázattal szolgálja ki az amerikaiakat. S a világért sem -titkos lenézéssel vagy lappangó gyülölettel! Nem – inkább ma még -szemérmetesen eltitkolt és röstelt áhítattal, mely azonban – minden jel -erre vall – csakhamar nyilt és türelmetlen imádatban fog kitörni. -Ugyanígy fogadták mindig, mióta világ a világ, a művelt és finom -alulkerültek a durva és nevetséges hódítókat. Elébb kinevették, aztán -lenézték, majd gyűlölték őket – mignem megtörtek hatalmuk igézetétől, s -megtéve őket isteneikké, boldog büszkeséggel vadultak vissza hozzájuk, -hogy hasonlóik legyenek. A végén a görög imádja a rómait, a római a -germánt, az aztek a spanyolt, az indus az angolt s a párisi az -amerikait. - -Történelmi kurzus: elnézni, hogy az amerikai barbárság, tisztára a több -pénz, a sok pénz, a könnyü pénz hatalmával mint rontja magához a kényes -Párist. Fogadó, vendéglő, szinház, ujság: minden és mindenki az -amerikaiakat szolgálja. S nem fogcsikorgatva! Ez tegnap volt – ma már -szerelmes imádattal! Nézzétek meg a francia divatot s a francia -divatlapokat. A legujabb divatok, néhány év óta, olyan ijesztőek, hogy -már akadnak, mint ezelőtt soha, divatfilozófusok, kik fennakadnak -rajtuk. S nézzétek meg figyelmesen a longchampsi vagy auteuili futtatás -után világgá kerülő parisienne-fotografiákat. Hát parisiennek még ezek a -parisiennek? Ezek a hernyólábu, térdig derék potrohos állatok? O -istenem: szegénykék még parisiennek, de ruháikat már nem maguk eszelik -ki – jobban mondva: a mesterek, akik kieszelik, többé nem az ő testük -köré, nem az ő izlésük számára kristályosítják. Hanem: az amerikai -asszonyok számára. Ezeknek termetére illik ez a ruha. S ezeknek vérében -még biedermeyerkori nagyanyáik vagy dédanyáik idejéből megmaradt a -fodros szoknyához való huzás. Nem mintha nem volna izlésük, nem volna -kimondott hajlandóságuk. Nagyon is van, talán egészséges is, de barbár, -kezdetleges s az árnyalatok iránt érzéketlen. Mint ahogy a kocsisnak is -van izlése, csak nem ugyanolyan, mint az úrnak. S Páris s a parisienne s -lassankint – sőt nem is lassankint, hanem száguldó hamarsággal – az -egész világ úgy van velük, mint volna az úr, kit a kocsisa fizet. -Elkocsisodik. - -Amerika elkocsisítja a világot. Ez nem baj, nem veszedelem, de -veszteség, mert visszaesés. Legyünk vele tisztában, hogy a barbár -Amerika az ő pénzével most szakasztott úgy önti el Európát, mint -valamikor a germán az ő fegyverével. Szerencsétlenség nem lesz belőle, -de veszteség igen. Körülbelül ezer évnyi visszaesés és időveszteség -Európa pallérozódásában. A germánná vált Európa körülbelül ma ért el -annyi kulturához, amily fokról a görög-rómainak maradhatott Európa ezer -év előtt továbbfejlődhetett volna. Szédület elgondolni, hogy ma már hol -tarthatna. De azért nem baj – így is elég messze tart. - -Amerika a mai Európához képest körülbelül éppúgy ezer évvel fiatalabb s -pallérozatlanabb, mint voltak a germánok a görög-római-egyiptomi -kulturához képest. Észak-Amerika, és, mely bő költőpénz dolgában mind -erősebben kezd számbajönni, Dél-Amerika, teszem Argentina. S vegyük -hozzá a Fokföldet is, gyémántból kinőtt rengeteg vagyonaival. A tehetős -barbárságnak e – paradoxon, de így van, – szomjas áradata óhatatlanul a -maga alacsonyságához, vadabb érzéséhez, fejletlenebb izléséhez, mohóbb -durvaságához rontja hozzá Európát. Figyeljétek meg a plakátstílust, mely -külsőre, belsőre, hangra, nyomásra és szinvonalra minden zsurnalisztikát -uniformizált. Ez már Amerika hatása. Nézzétek meg a szinházakat: -belsőség nélkül való s ordítva moralizáló vagy röfögve disznólkodó -darabjaikkal: ez már Amerika. A cigány-nyugat izlése kiváltja a -cigány-kelet művészetét, s az orosz ballet kiszorítja hajlékaiból az -operát. A koncerttermeket magukhoz ragadják a zene légtornászai és -fogművészei, a szalónt kiszorítja a hotelbeli tangó-tea s a beszédbeli -hódítás lelkiességét a táncban való egymásratalálás. A kaliforniai -aranyásók vasárnapja: ez ma Európa. - -Persze: Amerika is pallérozódni fog. Máris úton van ehhez s miközben -magához rontja a művelt világot, sokat átment magához műveltsége -romjaiból. Mint ahogy átlopja a Fifth Avenuera a francia kastélyokat s -összevásárolja a legszebb képeket, sőt már a régi templomokat is: -észrevétlen magába szíja a lelki finomságokat is s kötélidegei -öntudatlan átveszik a finomabb rezzeneteket. Európában pedig a leányzó -nem hal meg, csak alszik – ha majd Amerika is, gazdagságától s -technikájától siettetett gyorsasággal, kifinomodik s kiművelődik s uj -fogékonyságát átveti a régi világra is: ennek lappangó előkelőségei -éppúgy felneszelnek majd az uj szellő zsongására, mint ahogy Napoleon, -kiben Taine oly geniális szemmel látta meg a renaissance későszülött -fiát, nem is tudta, mennyire igazán a római imperiumot jártatja végig a -germán rabságu Európán. - -Egyelőre azonban nagy megaláztatások következnek s nagy alázkodások. -Nagyobbat képzelni sem tudok, mint egy angol ujságnak abbeli -megfigyelését, melyet minap olvastam, hogy: »nézzétek meg a képes -lapokat: minden angol ember képében van valami stupiditás s minden -amerikai ember képében valami okosság!« Teremtő isten, – senki ezen több -joggal nem mulathatott, mint én, ki egyszer külön kis értekezést irtam -arról, hogy az angolnak nemzeti vonása a stupiditás. De hogy, mikor akad -végre angol ember, ki ezt észreveszi, akkor is az amerikai emberekkel -szemben veszi észre: ennyire stupidok eddig mégsem voltak az angolok. Ez -már amerikai hatás! - - - - -HÁBORÚ - -1914. julius 26. - -Háború – az én korombeli magyar, mikor ezt a szót leírja, úgy írja le, -mint ahogy azt írja le, hogy Uj-Zéland. Tudja, hogy van, de mi köze -hozzá? még sose volt ott. - -Utolsó igazi háborúja e monarchiának 1866-ban volt, a porosz-osztrák -párviadal. Ebből az időből való a felelet, amit a katonaviselt ember -adott a kérdésre, hogy hol sebesült meg: Königrécnél meg a hónom alatt! -Ezekben az időkben csupa ilyen feleleteket adtak Magyarországon s csupa -ilyen keserű anekdota járta a háborúról. Nem mintha a porosz háború nem -lett volna népek csatája. Az volt, a magyar nép, a magyar nemzet csatája -volt, csak éppen hogy nem a porosz ellen, hanem az osztrák ellen. A -magyar anyák, kiknek fiai ott véreztek Bismarck és Moltke előtt, -imádságba foglalták a Bismarck s Moltke nevét. A magyar anyák akkor -ilyen különösek voltak. Arra ugyan nem tudta rávenni őket Bécs, hogy (a -Deák Ferenc szava szerint) kétszer szüljenek egy esztendőben s kétszer -annyi katonát állíthassanak a császárnak. De hogy egyszer szült s olyik -egyszülött fiát ne sirassa, ha elesett porosz kéztől s ezzel is kevesebb -legyen a bécsi hatalom katonája: ezt az akkori magyar asszony el tudta -viselni. Erre nevelődött nemzedék volt: az 1866-iki magyar anyák -1848-ban voltak kislyányok. - -Az én nemzedékem már nem nevekedett ágyúdörgés között. Csecsszopók -voltunk, mikor a porosz bevonult Párisba s a commune bukása a pokol -vörösét vetette föl az égre. Nagy háború volt, de nem a mi háborúnk, – -sőt, a rövid bizonytalanság után, melyben Andrássy legyőzte Beustot és -Albrecht főherceget, cserbe hagyatta a franciát s hozzácsatolt bennünket -a porosz élethez, mely ma ennek fejében ime helyt áll a mi életünkért: a -porosz-francia háború sikere olyan virágzást és játékos kedvet öntött -végig a megujult monarchián, hogy a pajzán farsangnak csak az 1873-iki -krach hamvazó szerdája tudott véget vetni. Aztán jött, néhány évre rá, -az osztrák-török háború. Andrássy ezt is csak megnyerte, anélkül, hogy -részt kellett volna benne vennünk. Bosznia: az persze már háború volt, a -magunk háborúja. Én már az Über Land und Meer cimü ujság buzgó olvasója -vagy legalább is lapozója voltam, s éppen Kecskeméten, mikor a -kecskeméti bakákat levitték ebbe a kecskemekegéses görbe országba. Két -képemlékem is van róla: egy langyos délután, mikor künn vagyunk a -vasútnál s a teherkocsik lépcsőjén fehérbajszu bakák – nyilván -tartalékosok – sírva bucsúznak asszonyuktól s gyereküktől. S este is -látom magam, – őszi vagy téli hamar este – amint nagyanyámmal s a Roza -szolgálóval hallgatag ültünk a banyakemence körül s nem tollat fosztunk, -mint máskor, hanem ami vásott lepedő, de gatya és pöndöly is a házban -találtatik, fölszálazzuk tépésnek. Mostani antiszepszises eszemmel -borsódzik hátam, elgondolván, mennyi fertőzetet küldhettünk -ártatlanságunkban a sebesülteknek. Akkor ez így volt rendjén, így volt -emberséges és irgalmas – s ma már körülbelül mindegy, mert aki akkor -katonasebesült volt, az azóta nyilván amúgy is meghalt volna… Sok -familiát tudok, hol a családi fényképek, chignonos asszonyságok s -torzomborz szakállú s vasalódeszkásvállú akkori gavallérok arcképei közt -ott szürkül és halványlik egy csupaszképű és pufók bakalegény -fotografiája… a szegény Imre, vagy Peti vagy Zsiga, ki elesett Dobojnál -vagy Maglájnál, egy asszony lötte le a hegyről, látta, amint puskát -fogott rá, borzasztóak ezek a vad asszonyok… Egy országos név is sírt -akkor a gyászolók között, Trefort Ágost, a hires kultuszminiszter -siratta egyetlen Ervin fiát. - -De mindent összevéve, bármennyi vérrel és könnyel járt: ez sem volt -igazi háború. Nem volt háború úgy, hogy befelé való szele, mint a -tornado, végignyargalt volna az országon. Azóta, ha szabad ilyenkor -ilyen durva szó, ott kibiceltünk a török-görög, az angol-búr, a -spanyol-amerikai, a borzalmas orosz-japán, a tripoliszi olasz s a még -rettenetesebb két balkáni háborúnál. Mindről hallottunk rémületeket, -olyik minden percben átcsaphatott hozzánk s kivált a balkáninak -gazdasági áthatása egy kicsit mégis valósági érzéssel kólintott -bennünket fejbe. A búr háború során szívtépő volt – meg is írtam akkor -versben – hétről-hétre, szivós angol egyhangúsággal ott látni közzétéve -a képes lapokban levélszám a Ladysmithnél, a Magersfountainnál elesett -gyönyörű angol fiúk arcképét… mennyi ifjú szép halott, mennyi ifjú hős -halott, fiatal halott… számlálatlan, egysorjában, déli éjek harmatjában, -temetetlen rothad ott annyi ifju szép halott, annyi ifju, annyi hős, -annyi fiatal halott… Szomorú volt, fájdalmas volt, de csak szemünkön át -láttuk, a bőrünkön nem éreztük. - -Hanem – istenem: az ember gondolattalan állat s azt hiszi, hogy tud, -mikor csak utánapapol. Mindnyájan tanultuk a harmincéves háborút, -pusztításait, visszavetéseit: de ki gondolja végig, hogy mit jelentett: -akkor élni?! Japánban találni ajnókat, Egyiptomban találni fellahokat, a -legutolsó, a legnyomorultabb, a legműveletlenebb, a legmegtörtebb -embereket a világon. De kezük és lábuk karcsúsága leszéplik róluk: nem -illik állatiságukhoz. Nem is, mert ezt őseiktől vették örökbe, kik -hajdan urak voltak, büszkék és boldogok, – de jött a háború, jött az -idegen hódító, s visszavetette őket az állatiságba. Ez az, amit nem -tudunk elgondolni, hogy velünk s a mi világunkkal megtörténhessék. -Csakugyan lehet, hogy ahol ma márványpaloták tündöklenek, ott holnap -homok lepje be a romokat? Hogy ahol ma öntöző csatornák körül virul a -kertes élet, ott holnap esőtelen nyár szikassza ki az eliszaposodott -folyóvizeket? Ez ma már talán nem lehetséges – ma már, aminők az -emberiség mai állapotai: nem igen lehet elképzelni annyira barbár -népanyagú tatárjárást, mint aminő tönkretette Asszirt és Babilont, -Egyiptomot, Hellászt és Rómát. De háború még mindig van és lehet s vele -mindannak megingása, mit gondolatlan életünkben olyan soha meg nem -rendülhető tartozékának hittünk, mint a talajt, amin lábunkat megvetjük, -a levegőeget, melybe felnyulunk. - -Az életem: hogy nem az enyém. A kenyerem: hogy nem biztos. A pénzem: -hogy elvész. Az állásom: hogy tárgytalan. A házam: hogy fölégethetik. A -váltóm: hogy be nem váltják. A városom: hogy ostrom veszi körül, a -vizvezetéket elvágják, a villamos nem jár, a lovakat elvitték háborúba, -a telegráf le van foglalva, a vasút kell a katonáknak, a gyerekem nem -kap tejet, az iskolákban sebesültek hörögnek, felvet bennünket a piszok, -a fájdalom, a nyomorúság és a betegség, kereset nincs, kolera van, – ez -a háború. Testi fájdalom, gyilkos pusztulás, nyugtalanság, zaklatottság, -üldözöttség, – az ember országúton él rablók között, erdőben vadállatok -között, temetőben hiénák között, pusztaságban sakálok között, tengeren -cápák között, örvényben élet-halál között: ez a háború. Rémítő -visszaesés – olyan a társadalomra s benne minden egyesre, mint ugyancsak -az egyesre a betegség – valami finom, gazdag, előkelő, illatszerben -fürdő és ámbrát lélegző emberre, mikor lebirja a vérbaj és eleven -testtel elrothad. - -S hogy kell-e ennek lenni? Erről gondolkozni minden idő alkalmasabb, -mint a háborús. A gondolkozás ilyenkor általában stilustalan – olyan, -mint ha a vizbefuló fel akarná lapozni a lexikonban az uszótempókat. -Csak egy nagy szociológus igazság dereng át a lőporfüstön, a vérpárán, a -tűzhamun, a romporon. Az, hogy az embercsoport a polgárosultságban egy -fokkal vagy korral mindig hátrább van, mint az egyes ember. Szedj -csoportba kétszáz művelt, jó és jól nevelt embert, egyenként nemének -díszét s az előkelőség példáját: együttvéve neveletlen csorda lesz, mely -röhög, mint a paraszt s vak dühhel gyilkol, mint a megriadt állat. -Egyszerűen: az emberiség még nem jutott odáig, ahová az emberek. Az -egyes ember már lebirta magában a vadállatot, – az emberiség még nem. -Valamikor, még nem is rég, a társadalmon belül is urak voltak a rablók s -a gyilkosok, – az úr nem is volt egyéb, mint, mai szemmel nézve, -rablógyilkos, ez volt a hős, a félisten, a legkülönb ember, kit félve -tiszteltek, mint ahogy az emberséges gyengét megvetették, lenézték és -megalázták. Ennek ma már úgy ahogy vége s a társadalmakon belül annyira -amennyire az emberség szab rendet. De az emberiség még nem tart ennyire. -Ennek körén belül az ember még vadállat s a gyilkos s a rabló az úr, a -csalás a fegyver, a leselkedés a rend, a hitszegés az okosság. Valóban -az – ezt nem gunyból mondom. Aki ma, ha még oly derék és tekintélyes -ember is, nemzete nevében és számára nem a haramia-morál szerint -gondolkozik, az rossz politikus, az ügyetlen, az ostoba, az áruló. A -magam nevében mondhatom, hogy nem bántom a másét, szent előttem az -emberélet s inkább magam pusztuljak el, semmint más boldogulásának -útjában álljak… De országom nevében nem cselekedhetem így, mert -tönkreteszem vele s benne magamat, testvéreimet, minden egyes embert, -kinek számára a nagyvilágon nincsen e kivül hely. - -S ez a történelem: a rablások és gyilkolások sora. Az a hódító volt -őszinte, ki üszköt vetett az alexandriai könyvtárba. _Minden_ háború -ilyen alexandriai könyvtárégetés, s csak még utálatosabb, ha azt -komédiázza, hogy kiméli a könyvtárakat. Amig nem lehet a háborút -elkerülni, addig nem lehet a könyvtárakat sem kimélni – viszont, amig -minden ország rablóktól és gyilkosoktól van körülvéve s ezen nem -háborodhatik fel, mert maga is rabló és gyilkos, addig, aki fél a -háborútól, az legjobb, ha maga lövi magát főbe. Ez nem azt jelenti, hogy -keresni kell a háborút vagy erőltetni vagy provokálni kell. Ma már -vagyunk annyira, hogy átok van és legyen az országon és kormányzóin, -akik mindenáron harciasak s vérben, vasban úgy spekulálnak, mint babban. -Hires verekedők közt is élhetek úgy, hogy én nem kezdek ki senkivel. De -azt tudniok kell, hogy, ha sora kerül, nem hagyom magam. Különben -elvesztem. S amily rettenetes s az emberiséghez nem méltó a háború: -emberhez méltóan kell viselni és elviselni. Szomorú, hogy az emberiség -sem okosabb a buta földtekénél, mely örökkévalósága közben meg-megrendül -s meg-megindul s felboritja a boldogtalanokat, kik életüket építik -mozdulatlanságára. De az ember azért ember, hogy ne birjon vele a -földindulás sem. - - - - -A MI HÁBORUNK - -1914. augusztus 1. - -Ennek a háborúnak a dolga a legegyszerűbb a világtörténelemben. - -Ha volna még kétség, hogy enélkül mi várt volna reánk, nézzünk jól -szemébe a Sir Edward Grey első közvetitő ajánlatának. - -Oroszország bele akar szólni abba, hogy van-e Ausztria-Magyarországnak -joga életét megvédeni egy nyiltan arra törő kis szomszéd ellen, – s a -nagy, a bölcs, az emberséges angol külügyminiszter ezt az ügyet -nagyköveti tanács elé tartozónak itéli s leint bennünket, hogy várjunk -Szerbiával, majd ők rendelkeznek. - -Ez azt jelenti, hogy nem: Törökország sorsa várt ránk, hanem: már benne -vagyunk Törökország sorsában. Ebből ki kell vágnunk magunkat, különben -mindenki, ki e monarchiának lakója, egyenkint főbelőheti magát. Aki azt -hiszi, hogy ez frázis, hasonlat vagy túlzás, az nézzen le a Balkánra, -hogy a nagy bukaresti rendezkedés után mint válnak földönfutókká a görög -kézre került bolgárok, az albán kézre került görögök, a szerb kézre -került mohamedánok – és igy tovább. - -A tíz éves vergődés, melyben, majd minden második esztendőben -mobilizálva, e monarchia azzá lett, akinek a hűvös szemű Sir Edward -nyilván joggal látja: ez nem pusztán a monarchiának vagy, mondjuk, a -dinasztiának prestige-vesztesége, hanem minden egyes embernek életbeli -kára, ki e monarchiában él. - -Nézzétek meg üres zsebeiteket, megszegett pályafutásotokat, megrendült -egzisztenciátokat, – a kereset hiját, a munka pangását, a kilátások -elsötétedését s aztán feleljetek: mindegy-e az egyes számára, hogy van-e -prestige-e az országnak, melynek lakosa, a dinasztiának, melynek -alattvalója? - -Én megkérdem magamat s így kérdezze meg önmagát minden egyes, s nem -hazafiságból s regényes szófuvással, hanem józan önzéssel, rideg -számítással: akarok-e szerb lenni? Vagy román lenni? Vagy orosz lenni? -Lenézek a Balkánra, felnézek Finlandba s azt mondom, hogy nem. - -Ha osztrák-német volnék, vagy ha magyarúl is meg lehetne az az esélyem, -hogy e monarchia felborulta valami formában német kéz alá juttatna, -talán én is közömbösebb volnék az iránt: legyen-e még osztrák-magyar -monarchia a világon. De mikor e közt van választásom, s a közt, hogy -szerb, román, vagy orosz legyek-e, igazán nem nehéz – akár, ha sora -kerül, életemmel és véremmel – magyar hazafinak lennem. - -S ha kérdem tovább: megint csak legridegebb, minden történetiségtől -meghántott önzésemet: akarok-e, aki csakis magyar lehetek, inkább egy -helyreállított nagyhatalmu Ausztria-Magyarországon lenni magyar, mint -egy magában álló Kis-Magyarországon, mely Szegedtől Kassáig terjed s -Kanizsától Nyiregyházáig: akkor viszont nem nehéz szenvedélyes -habsburgistának lennem. - -Igen: ha ez az orosz csalogatásnak kigondolt mediatizált és neutralizált -Kis-Magyarország például Svájc, például Belgium, például Luxemburg -helyén feküdnék: a mindenkiben benneélő cinikus és egoista énbennem azt -mondhatná: ilyen szomszédságban nem rossz élni s nem baj meghalni. De -élni, teszem, Illyria, Szerbia, Románia, és bocsánat, Lengyelország -között, s ha mégis meghalunk, valahova ide halni át: ez a perspektiva -könnyűvé teszi a legsúlyosabb kockázatot is, hogy hátha lehetne másképp -is. Mindenkinek, aki az osztrák-magyar birodalomban él, de mindenesetre -minden magyarnak személyes életérdeke, hogy az osztrák-magyar monarchia -megmaradjon és nyugodt zavartalanságban éljen. Ez ma már háború nélkül -lehetetlen. Ezért nem lehet, ezért nem lehetett e magyar földön magyar -vagy magyarságba tartozó ember józan észszel más, mint magyar, más, mint -magyar hazafi, sőt, ha úgy tetszik, magyar chauvin, magyar nacionalista, -magyar imperialista, magyar militarista. Mai ember számára ez kétséges -érzés, de nem rajtunk állott eddig s most a háborún áll, hogy lehet-e -ebben enyhülés és modernizálódás. - -Nekünk magyaroknak kell a magyar állam és kell a habsburgi birodalom, – -a mi egyetlen boldogulási formánk csak az lehet, ha, mint a kompasz a -hajó hidján, biztosítva ringatódzunk ez állam, e birodalom ölén. Amely -nemzeti törekvés, legyen magában még oly érthető, túlkivánkozik e -monarchia határain, az halálos ellensége minden egyesünknek mint -magánembernek is. S amig a nemzetiségekben ilyen törekvéssel elegy az ő -nemzeti törekvésük, addig a magyar államon belül lehetetlen velük -szemben s az ő számukra az az emberségi, igazsági és méltányossági -politika, melyet különben szégyen volna, hogy huszadik századbeli -európai országtól még követelni kell. Mert addig minden méltányosság -csak az elszakadó szándékot, lehetőséget és jogot nevelné. A becsületes, -az igazságos, a méltányos és modern magyar nemzetiségi politikának -előfeltétele a háború, mely karddal vágja el az irredenták szálait s -ágyúval szoktatja le hosszú időre: a szomszédokat arról, hogy ideát -kereskedjenek, a nemzetiségeket arról, hogy a határon túl remélkedjenek. -Ha kifelé is, befelé is mindenki bizonyos benne, hogy -Ausztria-Magyarország megmarad és testéből senki nem eszik, akkor minden -lakosa e határokon belül keresi majd boldogulását s akkor nem lesz -veszedelem ebben minden igazsággal, nemzetivel vagy nemzetiségivel, -megsegíteni. - -A magyarság számára tehát nem kérdés, hogy az osztrák-magyar monarchiára -szükség van, tehát a mostani háborúra szükség volt. Soha a maguk -lelkiismerete, és, ha nagy napokban szabad a nagy szó: a történelem -itélőszéke elé emberek könnyebb szívvel nem állhatnak, mint állhatunk -azok a néhányan, kik társainktól lenézetve vagy érthetetleneknek -tekintve ezt hét-nyolc éve mondjuk. Ki olyan ostoba vagy olyan aljas, -hogy a szerbet vagy a románt vagy bárki emberfiát ne nézze embernek, ne -tisztelje álmait, ne becsülje még önzését is vagy sajnáljon tőle bármi -boldogulást? Csak éppen annyira nem vihetjük e megértést, hogy -öngyilkosak legyünk. - -Mióta ez a birodalom fennáll: ez az első háborúja, amely népeinek -háborúja. Nemcsak általuk folyik, de érttük is, – nemcsak a birodalomnak -érdeke, hogy éljen, hanem azoké is, akik benne élnek. Hogy aztán, ha az -osztrák-magyar monarchia életét biztosítottuk, abban nekünk magyaroknak -fussa a számadásunk, az megint azok okos önzésének dolga, kik igy e -monarchiában mindenkorra (vagy, mert a történelemben örökkévalóság -nincs, hosszú időre) bennrekednek. Most már csak világos, hogy nemcsak a -magyar érdek esik össze a birodaloméval, de a birodalomé is a magyar -érdekkel – végső soron tehát mindenkié, kinek e birodalomban kell élnie. -Ma nincs a napja, hogy erről szót ejtsünk, csak még egyszer gondoljuk -el, ami nem igéret vagy biztatás, hanem tétel: hogy minél biztosabb e -birodalmon belül a magyarnak élete, annál többet tehet és áldozhat itt -minden egyéb életért. Egyébként pedig: minden mese valóság s még nem -volt mese, melyben aki a királykisasszonyt megváltotta, a -királykisasszony az övé ne lett volna. A magyarság magáért dolgozik, -mikor e monarchiát megváltani siet gonosz megalázottságából. - - - - -BÚCSÚ - -1914. augusztus 9. - -Isten hozzád, szép város. - -Mióta az eszemet tudom, a neved ige előttem. - -Mióta beszédből értek, neved köré áll foglalatnak, ami emberi nyelven -nagyot, dicsőt s egyben bájosat jelenthet. - -Az egész világ mintha a te foglalatod lett volna, s te benne vetetted az -átlátszó szikrát, szolitárius. - -Ezer éve, hogy a kedves értelem minden felsőségével mosolyogsz le a -többi emberekre. - -Nagy templomodban, az ó-sziget sarkában, az oltár főoszlopa előtt ott -áll a Miasszonyunk szobra. Lesz vagy hétszáz esztendős – s azon mód áll -ott, kidüllesztett három hónapos hasacskájával, lesütött, de pillája -alól kileső szemével, liliom kisujját negédesen görbítve s kisdedét mint -a napernyőt nyugtatva könyöke hintájában, akár a nagyerdei -lófuttatásokon begyeskednek mai asszonyaid. Huszonöt emberöltő óta vagy -a szerelem városa. - -S a tudásé. Hajdani ódon főiskoládra felzarándokoltak a vadságukat -levetkezni vágyó nemzetek fiai – s a magyar irodalom és történelem is -őrzi nemes ifjak, szent barátok nevét, kik e kegyes anya emlőiből itták -a bölcsesség tejét. S mindig volt abban kecsesség, ahogy e drága nedvet -ömletted. Nincs nagy gondolata az emberiségnek, mely ne koponyáid s -kupoláid alatt villant volna meg először. A világosság városa vagy – s -mily egyszerű és derüs e világosság! - -S a szépség városa vagy: szép minden köved. Ami magadból nőtt: elszáll, -olyan finom, s amit idegenből vettél, magadhoz finomítottad. Egy -kelet-nyugati költő azt dalolja, hogy a csillagok akkor a legszebbek, -mikor utcáid tocsogóiban tükröződnek. Még a sarad is más, mint más -városoké. - -Karcsú tornyok, nyilt homlokú házak, a házakban serény nappalok, kacagó -esték, nyugodalmas éjszakák. Nevetni hol lehet úgy, mint falaid között? -S dolgozni hol lehet jobban? S örülni az életnek lehet-e így másutt, -barátot ily kedveset, kedvest ily barátságosat találni? - -A költészet városa vagy, a tőkéletes beszédé. A te nyelveden megérteni, -hogy a szó leszürődött lélek. Ez a nyelv mindenre való. A szónok falakat -dönget, a bohóc hasakat renget vele. A kiformált méltóság lépked vele -szabatos fenségben. S a józan okosság beszél vele nevető -természetességgel. Márványos kiszámitású tud lenni az irás nagy -művészeinél. S lázasan formátlan a prédikáló természethajszolónál. A -hang egy-két lejtése: s megszületik a nóta – félig muzsika, félig illat. -Uriságába behat a mezők lehellete. - -Mint ahogy beléd magadba is, gyalogosok városa. Hol végződnek utcáid s -hol kezdődnek erdeid? Meddig vagy város s hol kezdesz falu lenni? Széles -körutaidon ódon fák vetnek árnyékot a kávéházak előtt hüselőkre. -Aszfaltos utak szegik át erdeidet s bokraik közül kis tündérpaloták -kandikálnak az arra száguldókra. Halk hajócskák surrannak el karcsú -hidjaid alatt, egy óra mulva kúszóvasutnál állanak meg, mely széles -hegysíkra segít fel. Lelátni a gyöngykigyóra, a folyóvízre. Messzi innen -fölmered a völgyből a hegybe ágaskodó ketrectorony, négy talpa körül -tarka pázsit. Szép vagy s a királyok városa vagy. - -Hogy már öltél is királyt? Éppen azért, jussod volt hozzá, a magad -fajtája volt. Minden királyodban volt valami utcai embereidből, minden -utcai emberedben van valami királyaidból. Az omnibusz tetején, amig -megvolt, a földalatti vasuton, mióta megvan, egyenes szót nem lehetett s -nem lehet hallani. Az akadémikus s a székálló legény egyformán -közvetetten beszél s királyi irónia bájosítja be rosszaságukat. Mert, -köztünk legyen mondva: rossz kutyák laknak benned, te gyönyörű város. - -S én nem tudok egyébre gondolni, mint arra: hogy rossz kutyák laknak -benned. Szeretnék visszagondolni az isteni ételekre, melyeket -asztalaidon ettem. A kacajokra, melyek mulató hegyedről most is fülembe -csengenek. Szinházaidra, hol a szemtelen maiság vetekszik a halhatatlan -hagyománnyal, hogy melyik megejtőbben eleven. Kocsizóidra gondolok, s -elszorul a szivem. Képeidet, szobraidat, asszonyaid tipegését járatom -lelkemben – s szememből kicsordul a köny. Rossz kutyák vagytok s -elaljasodtatok. Nem látlak többé benneteket. - -* - -És veled is, nagy város, isten veled. - -Szép, ilyen szép, nem vagy. A kecsességet nem rólad találták ki. De -kényelmes vagy, és, ha kiigazodnak benned, barátságos. Sehol oly maga, -oly magát felakasztani valóan maga az ember nem lehet, mint benned. De -sehol oly meghitten sem, ha utat találtak beléd. Olyan vagy, mint a kéz, -mely kivülről ököl, aki üt, de belülről tenyér, amibe fejet hajthatni. -Mindent összevéve szeretni való város vagy. - -A husevők városa vagy. A szőrős-ujjuaké s a hosszan hallgatóké. Kik -azonban, ha sora kerül, látomásosan ordítoznak s valószinütlenül selyem -pázsitú erdő-kertekben. S az utcasarkakon emberkéményekből füstöl az -ó-testamentum. - -A szédület városa vagy, a teremtés nyüzsgésével lüktető. Hét millioman -élnek benned egy helyen – annyian, amennyinél alig több a mi egész -népünk, csecsszopókat, tengerentul menteket s beleolvadtakat is -belevéve. Külön levegőtenger, mit minden lélekző pillanatban a -levegőégbe felküldesz. Aki más csillagról néz le ide, külön golfáramnak -láthatja a levegő oceánján. - -A mozgalom városa vagy, csendes nyugodtságodban. Mint ahogy a nyugodt -testen belül rezegnek az atomok, s minden atom csillagrendszer, melyben -őrült sebességgel vágtat a nap körül a bolygó, úgy dulják át belső -vágtatások halk tenyészéletedet. Föld felett, föld alatt, vizen, -szárazon s víz alatt is szárazon. Sehol annyi élet nincs együtt, mint -benned. Sehol úgy nem érezni az egész földtekét, mint utcáidon. - -Vaskerítés, udvar, kis kastély – kinéz a széles aszfaltra, mely kormosan -friss napfényben nyujtózkodik a part felé. A fejedelmi kastély -kaszárnya, s vaskerítésének két kiskapujában egy-egy szénfekete paripa -áll mozdulatlan, fejjel a mai ruhában arra sietőknek – s hátán pirosban, -fehérben, vállnak vont karddal s éppoly mozdulatlan a testőrőrmester. -Azt hinnéd, halott – pedig él s minden órában felváltják. A középkor -nyujtja így fejét, mozdulatlan, de eleven meg-megujulásban huszadik -századi életedbe. - -A nehéz sör, az ojtóizű viaszsajt, a rejtett odvak s a zárt folyosók -városa vagy. De vagy a végtelen tengerszagé is, a láb alá kivánkozó füé, -a szellős csarnokoké s a két ujj közt álmodozva tartott hosszú -rózsaszálaké. Mily harmatosan szemérmes tud lenni lappangó állatiságod! -Gyermekeid a legszebb gyermekek, asszonyaid a legszebb nők, fiaid a -legszebb ifjak, férfiaid a legszebb férfiak. Valóban, szólt a szent -olasz püspök: méltán neveztetnek az angeloszoktól. Mert angyalian -szépek. - -A tompa akarás világvárosa vagy. A némaságé, mely kidülledt homlokérrel -keresi szavát. A nyelvetek is ilyen: zuhatagos dadogás, forró fuvatu -egytaguság, mint mikor rengeteg vashajóitok oldalszelepén kiszortyantják -a tuldagadt gőzt. Nem az értelem nyelve, hanem az indulaté – olyan -fajtáé, melyben a tudás s az okosság is menten érzésnek s elhatározásnak -formáját ölti, s a gondolat, még mielőtt megvilágosodhatott volna, már -cselekvéssé lett. Mindent megtalálni benned, nagy város, mert mindenre, -ami valaha volt a világon, már mondottál igent vagy nemet. - -Az én számomra ember-képeskönyv voltál. Sehol annyiféle embert, mint -toronyhidaidon és sehol annyi emberi emléket, mint megőrzöttségeidben. -Költőitek embereket irnak le, festőitek arcok mását őrizték meg. Hiven, -tudományosan, egészségesen – így festenek jóemésztésü emberek -jóemésztésü embereket. Sehol nem oly befelé élők az emberek, mint -benned. És sehol oly otthon nem vagyok, mert emberi mivoltomra állandóan -emberi adalékokkal figyelmeztetett, mint benned. - -Raktára vagy az emberiségnek, te nagy város. Kávé, gyapot, cukor, -ékirás, görög szobor, olasz kép, török szőnyeg, belga csipke: itt van -minden, a legtöbb, a legjobb, a legdrágább. Raktára vagy az -emberismeretnek s hazája vagy az emberhez méltó életnek. Az ellátottság, -a berendezettség, a jól elhelyezettség városa vagy. A szabad rend városa -vagy s ezzel az emberi méltóságé. Sehol nem oly ur az ember, mint a te -kalmáraid között. - -Mert, köztünk legyen mondva, rideg kalmárok vagytok. Gyilkosan önzőek -bünös számitásotokban. Olyanok vagytok, mint a párisi bazárégéskor a -férfiak, kik, mikor életükért kellett versenyezni, csizmasarokkal rugták -képen az asszonyokat, akiknek elébb még udvaroltak. Visszagondolok -lóhátas délelőttökre, csolnakos délutánokra s leánykacajos hétvégekre. -Zsilipekre, amint emelik a hajót, sokaságokra, amint emelik az embert. -Ódon sáncokra a nagyváros közepén, anyaöles karosszékekre messze -idegenben, kézrázásokra, nagy ivásokra s nagy barátságokra. Mennyit -tanultam benned, mennyit láttam, mennyit mulattam, mennyiben -gyönyörködtem, mennyiszer éreztem benned az eltörpülés gyönyörüségét! De -már utánad se vágyom, annyira megutáltam a fajtátokat. Nem tudnék a -képetekbe nézni, ha még egyszer közzétek kerülnék S ha a föld szinéről -elsepertetnél, egy könnyem nem hullna utánad. - -* - -S dombtetőről dombtetőre: örök város: tőled is búcsúzzam? - -Völgyutcáidban, halmaid aljában úgy apróztam lépésemet, szinte -szivárogtam, mint a csatorna cseppje. A hallgatag áldozár lépéseivel -mentem fel lépcseiden – benned a világ legszebb háza: a minden hajdani -istenek temploma, melyben most a mának minden dicsősége pihen. A -pogányság városa vagy, soktemplomu város. Mennyi hit van beléd temetve! -Mennyi hitetlenség beléd épitve! - -Az istenek megszálló városa voltál mindig, mindmáig. Amit az indus -megálmodott, a görög kieszelt, a tuszkán kimódolt, az egyiptomi -elrendezett, a zsidó örökbe vett s a latin utánok dadogott: szenvedéssel -és gyönyörüséggel, állatok belétől s tömjén füstjétől illatozva párolog -halmaid felett háromezer esztendő óta. Egy harangod, ha megkondul: több -benne a térdreejtés, mint a világ minden orgonáiban és zsolozsmáiban. - -Vannak bájosabb városok. Vannak nagyobb városok. De hivóbb és -megállitóbb és lekötőbb hely nincs több ilyen. A világ minden urainak -ilyen helye voltál s császáriságuk külön ércmohával zománcolja be vörös -köveidet. Dombjaiddal és váraiddal és sárga házaiddal olyan vagy, mintha -minden többi városok vállán emeltetve kiáltatnál ki parancsolónak. Ave -Caesar Imperator! - -Kecskepásztorod ősvilágokról dudál. Feltépett szemétdombjaid a -világhatalom piacát tárják fel. Kemény jogod, mint romtégláid, -pusztulhatatlanná van kiégetve. - -A vágyódások városa vagy: mindenki tégedet akart megejteni. A vér városa -vagy – mert hányféle vér omlott itten! Fekete szerecseny-vér, világos -germán-vér, piros zsoldos-vér, kék uri vér, mindenfelől a földtekéről. A -vér itt keresztelt, megváltott, beszenynyezett, mulattatott, mindenre -való volt, mindenben benne van. Este, mikor a nagy mezőség peremén -lebukik a nap, elárulja, hogy ő is vérből való. A láz bujkál e -mezőségen, s a láz fehér izzásával van kimeszelve a meredek kápolnafal, -melyre, s fölébe a csúcsos menyezetre a mélabu minden vad erejét -ráfestette egy komor lángelme. Ó a szobrok, melyek teremtő dühét -hirdetik! Oroszlántalpu festés, épités és faragás – leüti vele a -régiségek nyugodt báját, szelid méltóságát. - -Pedig ezek is te vagy s a stanzák képei is te vagy s a francia-utánzó -izléstelen plakát, mely utcáid sarkán ordít: az is te vagy. Mi az, ami -te ne volnál? Tulajdonképp tegnapi város vagy, te leghajdanibb város, s -ma is az vagy, ki barokká törted a régiségnek tiszta vonalait. -Végiggondolom mezőségedet. Miért és miben más, mint a mi pusztánk, -holott ez is, az is: poros fü és poros országut? Tudom már, mi teszi. -Messze feketéllik – nem nagyobb egy legelő lónál – valami régi romladék. -Ives lehetett, bolthajtásos, mert úgy áll a fü között, mintha fésü -fogait mártották volna bele. Ezzel más ez a mező minden egyéb mezőknél. -Nemcsak elandalító hatalma van, de emlékeztető is. - -Mint a lyányaid szemének, a fiaid beszédének. Mint az éjszakának, mely -kinéz e szemekből, mint a történelemnek, mely kipereg e beszédből. -Afrika csontja fehérlik márványaidban. Mégis csak te vagy a világ -közepe. - -Az vagy – és maradj az. Legalább te marad meg. Legalább te ne hagyd -szégyenben szerelmünket. Legalább te ne légy komisz vagy rideg s -fanyalgó fitymálója a műveltségnek, mely belőled sugárzott szét. -Lelöketve a háború mélységeibe, köteles gyülölettel minden és mindenki -iránt, ki ránktör és ellenünk hitet szeg: reszketve imádkozunk, hogy -legalább te ne essél ellenünk bünbe. Hogy kiméljen meg a sors: téged a -pusztulástól, minket attól, hogy meg kelljen tégedet is utálnunk. -Konduljanak meg harangjaid, harsanjanak fel harsonáid. Nem volna érdemes -életben maradni, ha te is kivesznél életünkből! - - - - -A HAZÁRÓL - -1914. augusztus 15. - -Az ugyan mindig szamárság volt, mikor bennünket intellektuálisokat azzal -vádoltak, hogy mi nem szeretjük a hazát. - -(Mellesleg mondva: az intellektuális szó, mint csufnév, a francia -nacionalistáktól származik. A Maurice Barrès-féle perverzus lelkektől, -kikben a roszaság viszájára fordítja az intellektualitást s értelmüket -arra használják, hogy tudva legyenek lelketlenek.) - -Mondom: mit ne szerettünk volna mi a hazán? - -Én sokszor megpróbáltam, még hazaáruló koromban, a józan világpolgár, az -elfogulatlan marslakó, a csöndesen megfigyelő globetrotter szemével -nézni kis országomat. Minél idegenebb szemmel néztem, annál jobban -meghatott igyekvésének lendülete s félszegségeinek bája. Sőt: mig mint -idevalót fellázított számos állapotaink középkorisága, mint idegen -természetesnek találtam. Ország, mely tulajdonképp csak ötven -esztendeje, hogy a világon van… - -De _nem_ voltam idegen. Itt születtem, itt nevelkedtem, ebbe a nyelvbe -nyulnak bele érzéseim szálai. Ami elfogultság és önzés ellen itt kellett -hadban állanom, mégis csak más szemmel néztem, mint a junkergőgöt vagy a -chauvin rosszaságot. Vagy pláne a jingo-stupidítást. Kedvesebb -emberfajta kiméletlenkedett itt. Jobbak itt még a rossz emberek is. És -jó parasztész javitja a tudatlanságot. Nagy harcaim folytak – istenem, -mintha száz év előtt lett volna – azzal a gyerekes kivánsággal, hogy a -mai városi magyar azon a hangon s a gondolatnak abban a menetében irjon, -mintha parasztnak született volna. De itt volt Arany János, ki a -gondolat e ritmusában csakugyan világ-magasságra tudott művészedni. Ha -elfogultság volt is, de érthető és bocsánandó, mely ezen az uniformison -csüggött. S ha szellemileg barbárság volt is s politikailag reakció a -tudománytól való félelem s a szociológiának nemzeti indexre való tétele: -az emberei mégis bejutottak az egyetemre, polgári boldogulásukban nem -zavartattak s a társadalmi szabadságmozgalmaknak kevesebb vértanuja volt -itt, mint legtöbb más hazában. - -Szó sincs róla, hogy itt is öröm lett volna az élet. De el lehetett -viselni, mert az elégedetlenségnek mindent összevéve elegendő volt a -szabadsága. Most, mikor semmitsem adhat érte, megvallhatjuk: nagyon -szerettük ezt a mi kis országunkat. S akik magyaroknak születtünk, vagy -beleolvadtjai voltunk a magyarságnak: szivünk minden rokonságával -csüggöttünk e kedves fajtán, még ott is, ahol hibáival sajátmaga ellen -vétett. - -Egyet nem lehetett tőlünk kivánni. Azt a fajta hazafiságot, mely -tárgytalanul s alkalom hiján mintegy foglalkozásosan szereti a hazát. -Magyarország, a magyar nemzet a mult század során rettentő -megpróbáltatásokon ment át. Legdicsőbb irodalmi és politikai emlékei -olyan időkből valók, mikor senki komolyan nem hihette, hogy van még -értelme és lehetősége magyarnak lenni. De a mi nemzedékünk a lét s a -nemlét e mesgyéjén már innen született. Mikor én születtem, már volt -Magyarország s nem kellett félteni. A Kölcsey, a Vörösmarty s az Eötvös -mélabúját, a Petőfi, az Arany vagy a Tompa heves vagy csöndes vagy őrült -kétségbeesését már azzal a történelmi szemmel olvastam, aminővel például -a Thomas Moore honfibúját tiszteltem és mérlegeltem. Értettem, -szerettem, végtelenül tiszteltem – mint ahogy áhitattal hallgattam édes -apámat, mikor elmondta, hogy a pusztáról, ahol sót vitt ki a jószágnak, -mint szökött fel Pestre deáknak, később Bécsbe medikusnak, hogy keserves -tanítóskodással tartsa el magát s tudjon közben művelődni s orvosnak -készülni. De magam már a budapesti ötödik kerületi gimnáziumba jártam, -volt zsebpénzem s még az intőt is el tudtam fogni a levélhordónál. -Komédia lett volna, ha én érzem és panaszlom a diáknyomoruságot, – s -komédia lett volna, ha a mi nemzedékünk féltette és siratta volna a -hazát, melyet senki se bántott. Aki világos délben, mikor se közel, se -távol semmi veszedelem nincs, ellenben rendőr áll minden utcasarkon, -odaugrik egy gyanutlan sétáló szép asszony elé s karjába rántva -szegénykét, fülébe ordítja, hogy: megvédelek a pokol ellen is!: az vagy -bolond, vagy zsebtolvaj. Mi nem voltunk sem bolondok, sem zsebtolvajok – -s mint érzést mélyen értve, mint művészetet áhitattal tisztelve apáink -honfibúját, magunk ezt sosem mimeltük, mert nem volt rá okunk. - -Ma – más szemmel olvassuk ezeket a verseket. Nem más érzéssel, de -izgatottabb lélekkel. Tegnap még úgy hatottak ránk, mint a fájdalom -szobrai. Ma úgy hatnak ránk, mint mikor édesanyánkat sírni láttuk. -Tegnap gyanuval néztük – s méltán és becsületesen! – az időn kivül való -patriotizmust, melylyel az önző hatalmaskodás akarta magát -támadhatatlanná tenni. Ma, mikor a hazafiság áldozat, de ugyanazon -tudományos mérlegelés, mely könnyűnek találtatta volt velünk a -nacionalizmust, a humanitás s a civilizáció minden érdekét a mi kis -országunk megmaradásának serpenyőjébe veti, – ma, mikor ennek kimondása -nem olcsó szólam, hanem súlyos kötelességvállalás: ma megmondjuk, hogy -szeretjük ezt a hazát, csüggünk életén s mindenünkkel helyt állunk -megmentésére, hogy, ha megmarad: az igazság, a becsületesség, az -erkölcs, a műveltség, a minden beletartozója iránt egyformán áldozó -méltányosság olyan tanyája gyanánt maradjon meg, aminővé mi békében -akartuk formálni s aminővé most harcnak tüzében fog edződni. - -Büszkén vallom magamat világpolgárnak még e napokban is, mikor az egész -világ megbolondult, totus mundus stultizat, mint Ferenc császár mondta. -Ma is tudom mintegy a Marsról nézni, ami idelenn történik. De van bennem -annyi önzés, hogy csöppnyi magamat meglássam még a Marsról is, s azt -lássam – álmélkodva – hogy Franciaország, Angolország és Oroszország én -ellenem fogott össze, az én kenyerem s az én gyerekem ellen, az én -egyéni boldogulásom, az én európai művelődésem, az én emberi szabadságom -ellen. Ez ellen fogott össze már tíz év előtt a nagytervü M. Delcassé a -vidám és elmés emlékü Edvárd királylyal. Nem mondom, hogy éppen ellenem -magam ellen – vagyunk vagy husz, vagy ötven, vagy hetven, tán száz -millioman is, kiktől M. Clémenceau, kiktől a mindenható második Miklós, -kiktől a felséges ötödik György sajnálja az életet. Kényelmetlen nekik, -hogy vagyunk a világon. Poloskáknak, tetveknek, szúnyogoknak néznek -bennünket, akiket ki akarnak füstölni. S a mi kicsiny országunkat külön -célba vették, mint amely, úgy látszik, ezen nyüzsgésnek fészke. - -Mi nem tudtuk, hogy ezen mi kis országunknak ekkora a jelentősége. De -_ehhez_ igazán ők értenek jobban: megbecsülni, hogy ki mit ér a -földtekén. S ha ők úgy tartják, hogy mi vagyunk a veszedelem, mert mi -vagyunk a versenynek fészke: ezt vakon elhihetjük nekik. Nekünk sok -kifogásunk volt állapotaink elmaradtsága, belső politikánk ázsiaisága -ellen. De ha külföldi szakértők azt állítják, hogy mégis, mindent -összevéve, mi termeljük a nyugatiság mételyét: akkor nyilván úgy lesz. S -ekkor úgy van, hogy mind a hatalmas és dicső gondolatok, melyeket ez uri -népek csak nemzettek, de megtagadtak, az ő rablóváraikból idemenekülnek -a mi nádfedelü viskóinkba s megszentelik a mi szegénységünket s -megnevelik a mi erőinket. Mint hajdan a magyar emigránsok Londonban és -Párisban: a száműzött angol és francia gondolatok itt találnak menedéket -Magyarországon. Szeretjük ezt a hazát, mely a mienk, szeretjük ezt a -hazát, mely az emberiségé. - - - - -A NÉMET - -1914. szeptember 6. - -Nem mondom, hogy nekem gondolatban bocsánatot kéne kérnem a németektől. -Sőt épp a minap nevettünk össze Hatvany Lajossal, azzal a komoly -nevetéssel, ahogy komoly időkben szokás s ahogy azoknak van joguk, akik -előre megmondták. Mi csakugyan előre megmondtuk, hogy gyerekes tettetés -vagy öncsalás nálunk a németnek az a kérkedő fitymálása, mely kivált -iróinknál talán Tóth Béla vagy még régebbről talán már kávéforrási idők -óta szokás, s ami amily mulatságos olyan kulturánál, mely mindenestől a -németből ered s a némettől táplálkozik, annyira öntudatlanul e függésből -való kikivánkozásból magyarázódik, ebben van mentsége. Nem régen -beszéltem el e helyt, hogy Newyorkban én voltam az az ember, kinek mert -tetszeni a Fifth-Avenue, – így voltunk mi itthon s kivált Hatvany, azok -az emberek, kiknek mert tetszeni Berlin, noha nincsenek sem hegyei, sem -dombjai, sem római vizvezetékei s mint a mai pályaház-, áruház- és -kórház-épületek: meri szépségét keresni a célszerüségben. Több évvel -ezelőtt – Feljegyzések című könyvemben meg is van – cikket írtam berlini -nagy benyomásaimról s az ethikumról, melynek levegője ott megilletett -megihletett. Viszont Párisról igen kevéssel a háboru előtt, de még a -háboru előtt itt a Világban írtam meg utálatomat, amiért lakájává -romlott az amerikaiaknak. Egyszóval: nekem a büszke örömmel együtt, mely -bennünket, a németekkel szövetségeseket most elfog, nem kell egyben -annak szégyenét is érezni, kit az események lefőztek. Mindazonáltal… - -A furcsa az, hogy e lefőzetésen már egyszer keresztül ment a világ, -keresztül áldozata, a francia, keresztül mind a páholyból nézője vagy -véres részvevője az évszázados párbajnak, mely a franciaság s a németség -közt folyik. Mikor mi mai kommentátorai születtünk, a világ ugyanígy -tele volt a német nagyszerűségen való elképedésen, s ugyanily -szánalommal és siratással elegy lenézés kelt volt benne a francia -nagyszájuság iránt. Azok közt, kik előre megmondták, legnevezetesebb a -hires Thomes Carlyle volt, ki megmondta már mint fiatal ember, már a -harmincas évek legelején, mikor mint ismeretlen ifjú a nagy Goethével -levelezhetett. Ha negyven, negyvennégy, negyvennyolc év előtt a poroszok -így meglepték a világot, azt meg lehet érteni az alárendelt szerep után, -melyet a diplomáciában még azután is játszottak, hogy Waterloonál -tulajdonkép ők verték meg Napoleont, játszottak még 1850-ben is, mikor -Olmützben annyira megalázta őket Schwarzenberg. De azóta a németek egyre -vezetnek, – a berlini kongresszus óta ők a világ urai, – hogy’ van, hogy -ujra meglep bennünket, hogy csakugyan azok? - -Moltke, ki egyik legélesebb szem volt, mely német pápaszemen át nézte a -világot, megmondotta már első dicsőségük napjaiban, hogy amit most -1870-ben szereznek, azt tulajdonképp csak negyven-ötven év mulva fogják -igazán megszerezni. Bámulatosan igaza volt e nagy embernek – s nemcsak -katonailag vagy a politikában. Minden téren még egy nagy, még egy -nagyobb erőfeszítés kellett, hogy a világ elhigyje a németeknek, hogy -azok, akik. Miért? Mert 1870-ben mégis csak olyan szine volt, hogy -valami csoda, valami véletlenség a franciákon való diadal. Talán a -második császárság korrupciója, az akkori Páris léhasága… és így tovább. -Erősítette e fentartást a tüneményes hamarság, mellyel a francia a -szörnyü megaláztatásból összeszedte magát. Az öt milliárdot, melyet -akkor mesebeli pénznek tartottak, a mellénye zsebéből fizette ki, – -Páris szebb lett, mint valaha, a polgári demokrácia büszkén hirdette -jobb erkölcsét és keményebb fegyelmét… a hetvenediki vereségeket -lassankint olyanoknak kezdték feltüntetni, mint aminők álmukban érik a -művelt népeket, mikor egy tatár csorda váratlan rajtuk üt. De most! -Negyven év óta elő volt készítve ez a háboru. Husz év óta szövi a -diplomácia az intrikahálót, mellyel Páris egy kézfordulattal megfojtsa -Berlint. A világ legtökéletesebb erődjei vonulnak Belgiumtól Svájcig. A -világ legtökéletesebb ágyui a francia ágyuk, – lám a balkáni háboruban -is a velük dolgozó balkán-tüzérség hogy megverte a német nevelésü -törököket! A francia lélek meg sem érezte a hetvenediki érvágást. A -francia művészet, a francia tudomány, a francia felsőség vezeti a -világot. Még a filozófiában is, melyet a németek úgy tettek, mintha ők -találták volna ki, itt a nagy Bergson, ki túlálmodja mind a német -álmodozókat. Ezernyolcszázhetven csak véletlenség volt. - -Valljuk meg: lelkünk mélyén ezt hittük valamennyien, még azok is, kik -máskép beszéltünk, még azok is, akik magunk sem hittük, hogy lelkünk -mélyén ezt hisszük. A német – ezt nehéz megszokni oly népnél, mely már -ezer éve szerepel a történelemben – a német tulajdonképp fiatal és -fejlődésben levő nép. Tulajdonképp tanítványa: szellemiekben a -franciáknak, gazdaságiakban az angolnak. A mesteren, ha még úgy -leromlott is, mindig megérezni, hogy mester, a tanítványon, ha még úgy -előre tör is, mindig megérezni, hogy tanítvány. A német épp oly kevéssé -tudott imponálni a francia vagy az angol mellett, mint a tizenhét éves -kamasz a negyven éves férfi mellett. Hiába: más az, mikor olyan valaki -nyitja ki a száját, kinek már tizedik öregapja is tiszta mondatokban -beszélt. Az ugyan ostobaság, ha most az angol s a francia kinjában -barbárnak nevezi a németet. De bizonyos, hogy a német csak amolyan -utánuk cseperedett az ő uriságukhoz képest. Az idegen, ki a nemzeteket -nem itélheti meg egyébről, mint ami kikerül kezükből, lehetetlen, hogy -ne lássa a különbséget az angol s a francia tökéletesség s a német -igyekvés között. Az angol ujság mégis csak más, mint a német. A francia -szappan is más, mint a német. S ha most nincsenek is nagy iróik: -valahogy meglettebb benyomást tesz a francia irás, mint a német. - -A hiba itt van: hogy egy gondolattalan angol közhely szerint a németeket -a költők és gondolkodók nemzetének tekintjük. Igaz: a német költészetben -nagyszerü értékek találtatnak. A legszebb emberi jelenség, Goethe, -egyben német költő is. A német tudomány gazdag és élénk. De nem a -németek találták ki a tudományt, sőt nem is régtől fogva tudósok. -Egészen Schopenhauerig még legeslegnagyobb filozófusaikban is van egy -lélekzetnyi naivság, sőt tudománytalanság a franciákhoz vagy az -angolokhoz képest. Ezt szinte szentségtörés kimondani a Kant nemzetéről, -– de éppen Kantról jut eszembe, hogy egyik leggeniálisabb megsejtésü -munkájában, melyben a csillagvilágok keletkezését szinte mai -természettudományi érzékkel magyarázza, ugyanekkor olyasmit is fejteget, -hogy minél messzebb van valamely bolygó a naptól, annál könnyebb testű s -megfelelően finomabb lelkü s tökéletesebb lényeknek kell rajta élniök… -Hogy Hegel, ki különben oly geniális megsejtője volt az evoluciónak, -milyen szinte orcátlan tücsköt-bogarat ir össze például a fizikáról, -ugyanakkor, mikor Angliában már járni kezd a vasut, azt el sem hinné, -aki maga nem olvasta. Ehhez képest Descartes, ki kezdte a tudományt, -vagy Hume, ki Kantra hatással volt, még úgy is az érettebb, a meglettebb -benyomását teszi, hogy szinte tolvajnyelven kell gondolkozniok az -inkvizició miatt, mely a franciát, a cant miatt, mely az angolt -körülvette. A német mint költő, mint gondolkodó, mint tudós alig másfél -vagy kétszáz éve, hogy a világon van. S amit a német genie e tereken -tündöklőt és halhatatlant alkotott, annak gazdag misztikumában van -valami hasonlatosság azzal a még misztikusabb értékkel, mit például az -orosz irodalom szállított az emberiségnek. A német nemzet művelt nemzet, -a német ember irástudó, tehát felvilágosodott ember, a német úr s a -német nép között nincs tudásban olyan ég és föld különbsége, mint az -angoloknál vagy a franciáknál. _Ez_ a németek egyik ereje, nem pedig az, -hogy ők a költők és gondolkodók nemzete volnának. - -A német genie más téren nagy és hódító, s e tér az, melyen még a -világhódító és szervező angolt is fölülmulja. A német az igazgatásnak és -a fegyelemnek genie. Ezt furcsa olyan népről mondani, mely ezer évig -szomoru példája volt a megtépettségnek s az élhetetlenségnek. De mégis -így van. Csak éppen úgy járt geniejével, mint ahogy némely életrajzokban -olvashatni, hogy egy-egy nagy művész más tereken való évtizedes vergődés -után jött rá, hogy ő tulajdonképp mire való, s husz évig festett, mire -rájött, hogy irónak született. _Ez_ volt véletlenség: hogy a német egy -és más körülmények összejátszása folytán ezer évig nem jött rá, hogy ő a -tettnek, a cselekvésnek s ezzel a hatalomnak embere. Ő maga sem tudta, -magát is meglepte 1870-ben, hogy mily könnyen megy neki, – hogy hihette -volna a többi világ mindjárt első intrádára? - -Pedig valamiről gondolhatott volna rá. Arról, hogy sehol annyi király -nem volt, mint német földeken s még ezenfelül exportált is királyokat a -német. Ma is németek nemcsak a német uralkodók s német a mi dinasztiánk -is, de németek királykodnak az oroszokon, az angolokon, a bolgárokon, a -románokon, nem szólva arról, hogy a francia, az angol s részben az olasz -arisztokrácia is német származás. Kell hát a németben valami olyan -tulajdonságnak lenni, mely kijelöli az uralkodásra. Kell valami olyan -erejének lenni, mellyel vezetni és fegyelmezni tud. Kell benne annak az -erőnek vagy ügyességnek vagy értéknek meglennie, mellyel az ember -fölülmarad. Ezek az értékek lehetnek sokfélék, lehet bennük különbség -jelentőségre és erkölcsi rangra. De hogy javarészt java értékek, azt -megmutatta a hetvenediki háboru és megmutatja a mostani. Sokat gondolok -most Heinéra, hogy mit szólna ő, ki annyit viccelt a német -kisfejedelmekről, a két Lippe herceghez, ki most egy mukk nélkül esett -el a háboruban. S a császártól a legkisebb emberig: a német nemzet az -erkölcsi komolyságnak, a fegyelemnek, az áldozatkészségnek olyan képét -mutatja, mely mellett e komoly napokban játéknak tetszik mindaz az -irodalom, művészet, tudomány és szépség, mely máskor életünket betölti. - -Ez persze a nagy napok optikájával járó csalódás. A német azért erős -erkölcseiben, mert komolyan veszi s lelkébe és cselekvésébe felszítta -mindazt a tudományt és szépséget, melyre maga jött rá vagy amit másoktól -tanult. Csak éppen, hogy ez a dicső helyfoglalás a világ népei közt, -melyet a kultivált erő hatalmával visz most végbe a német, nem -befejezés, hanem kezdet. Most már el fogják a németnek hinni, hogy az, -aki. Most már nem nézik majd jövevénynek. Most majd nem fog már össze -ellene az egész világ, nem hiszik, hogy véletlenül van helyén s nem -remélhetik, hogy kiturják onnan. S ekkor, ha majd nem kell minden -erejét, gondját és munkáját arra fordítania, hogy a kaján irigység ellen -megvédje magát: most transzponálhatja majd erőit mind a szépségek, akár -kecsességek felé is, melyek eddig hiányzottak belőle és életéből. -Meglesz az a hatalma s ezzel az a nyugodt biztossága, melyben pótolhatja -az ezer évet, amivel tulajdonképp fiatalabb a latin műveltségü vezérlő -népeknél. Még nem volt Mars, kire Vénusz és a gráciák rá ne mosolyogtak -volna. Aki meghódítja a hatalmat, az meghódítja a szépséget is. - - - - -SUVALKITÓL SZIGETIG - -1914. október 7. - -Nagyanyám hiu és tiszta öregasszonyka volt, kinek hullámos fogyaték haja -még töpörődött korában is rávallott a legszebb szőke kis ördögre, ki -valaha lánykorában Balassagyarmat és Vágujhely közt hancurozott. Ez -bizony nagyon régen volt, még a márciusi idők előtt, – s -negyvenkilencről nagyanya azt mesélte, hogy már mint menyecske féltette -bölcsőben ringó első kis fiát a Kecskeméthez közeledő kozákoktól. Egy -este, beszélte, a gyertya már égett a lakószobában, úgy várta haza -nagyapát a sötét konyha felől. Egyszerre dobogás hallatszik, ropogás, -kiabálás, csörömpölés, – lábában megzsibbad a vér, alig hogy oda tud -vánszorogni háttal a bölcső elé, hogy kitárt két karjával valahogy – -maga se tudja, hogy’ képzelte – megvédje kis fiát, – egyszerre a -konyhaajtó beroppan, valaki belökte vállal s egy nagy darab csizmás, -szakállas, pikás katona ront be a szobába. Veres és izzadt a képe s -tántorogva közeledik a fiatal asszony felé, mint a rossz álom. De el is -vonul, mint a rossz álom, – a fiatal asszonyon fehér csipkekötény van, a -bölcsőre fehér csipketakaró van vetve, – a kötényt letépi az asszonyról -s ellöki a bölcső elől, a takarót lerántja a bölcsőről, aztán dülöngve, -ahogy jött, zsákmányával kirobog a sötétbe… - -Ez ezernyolcszáznegyvenkilencben volt, – azóta sok minden történt a -világon, Darwin fölfedezte a létért való küzdelmet, Marx az -osztályharcot és Peary az északi sarkot, van gyorsvasut, vizalatti hajó, -automobil, repülőgép s az orosz nevet beirta a világirodalomba Tolsztoj, -Dosztojevszki és Turgenyev, – de nem hiszem, hogy a kozákok azóta, -megváltoztak volna, hogy azóta mások volnának, mint -ezernyolcszáznegyvenkilencben voltak, s ezernyolcszáznegyvenkilencben -mások lettek volna, mint ezernyolcszázhuszonkilencben voltak. A -pusztákon legelő ménesek sem változtak ötven, száz, kétszáz esztendő -óta. A lappok s az esztek sem változnak, a cseremiszek, a cserkeszek s a -tatárok sem, – a kolera sem változik, mert csirái sem változnak, ahogy a -szent Oroszország ápolja vagy hagyja az állapotokat, melyek közepett -fennmaradhatnak. A szent Oroszország rászabadítja a nyugati világra -posványaiból olykor a maláriát, szennyéből olykor a kolerát, rejtett s -messzi zugaiból a kozákokat, a tatárokat, az évszázadról-évszázadra -változatlan primitivséget s vérszomjuságot, melyet hagy vagy tenyészt a -maga szolgálatára. Fenyegetés gyanánt sötétleni, veszedelem gyanánt -tornyosodni a művelt világ határszélein: ez az a rendeltetés, melyet -magának a földtekén választott. Mi célja vele? hová tart benne? maga sem -tudja. Csak van, csak terjeszkedik, csak fal és nyujtózkodik. Mint a -spanyol kalandorok a vérbajt az indiánusok közé, úgy küldi maga előtt az -intrikát s a korrupciót, a kolerát, a vesztegetést, a külön erre nevelt -pusztai csordákat. Mit akar? dulni akar, – élni akar s az ő élete _ez_. -A művelődés elől el nem zárkózhatik, a pallérozódást el nem háríthatja -magától, – szelidül, javul, természetes nagy tehetségei kifejlődnek, egy -miszteriumos nagy filozófia, egy barbáran festői művészet kezd -kibontakozni differenciálatlanságából, – de vigyáz magára, hogy valahogy -bele ne essék a világnak abba a rendjébe, melyben dolgozni kell, -fáradsággal megélni, rendet és fegyelmet tartani. Nem akar változást -abban, hogy élete letelhessék gőzben, mámorban, tompa lustaságban. S -időről-időre szétrug a többi világban duhajon, otrombán, néha szinte -csakis a kár kedvéért, amit ne csak osszon, hanem maga is vegyen, mint -ahogy a régi időkben, melyeknek lelkét fenn akarja tartani, a bővérű -emberek eret vágattak magukon. Hát ha ez kell neki, kaphat belőle. -Szigettől Suvalkiig köszörülődik a beretva. - -S ez a háboru arra való, hogy a duhaj szomszédot visszakergesse vackába, -hogy vagy ott pusztuljon, vagy kialudja mámorát. Miért volt lenn -Szigeten, mint keres a mi szelid, csöndes, tisztes városaink körül, -melyek még hatalmát sem növelnék? Ha nézzük a fejetlenséget, mellyel -csapatjai lejöttek: mintha maga sem tudná, miért jött. Csak -bekukkantott, csak bedülöngött, hogy ami fehéret, csipkét, díszt, -meleget, gondot és szépséget talál, egyet rántson rajta, tépjen, -szakítson, aztán dülöngjön tovább. S ez a kis haza, első ijedségében, -rémült karja kitárásában olyan is volt egy percig, mint a fiatal anya, -ki dermedtségében is halálos elszántsággal védi, amit szeret, ami az -élete, amiben tovább él. Csöndes életünket, bimbódzó fejlődésünket, -becsületes művelődésünket kell végre biztosítanunk a türhetetlen -fenyegetés és bizonytalanság ellen, melyet a szándékos vadság jelent -számára, mit szomszédunkban tervszerüen tenyésztenek. - -S lehet róla tenni, hogy a veszedelemnek vége legyen. Nem játék, de nem -is kilátástalanság. Az idők mélye felkavarodott, minden feladatot -egyszerre vet föl, de minden erőt is, mely lebirásukra való. Az -életveszedelem számára nincs lehetetlenség. Az amerikaiak a -Panama-csatorna körül kiirtották a sárgalázas szunyogot s most vannak -kiirtóban kontinensükről a legyet. Nekünk is ki kell irtanunk: nem az -oroszságot, ami nem szükség s őrület volna gondolni rá, de a -kozáktenyésztést, a mocsári lázat, melyet mesterségesen tartanak fenn -odaát egy rablógazdaság uralmi rendszerében. Most látjuk csak, mennyi a -veszíteni valónk s most látjuk, hogy meg tudjuk menteni. - -Suvalkitól Szigetig renaissance készül. Nemcsak a mienk, de az orosz -nemzeté is. Kimetszeni belőle a kozákságot: erre vállalkoztunk az emberi -műveltség nevében. Fájni fog neki, de hálás lesz érte. - - - - -ILYENKOR - -1914. október 11. - -… Tudom, hogy ilyenkor az embernek nem illik másképp a világon lennie, -mint úgy, hogy szinte nincs is a világon. A hadi idők paradox voltába -tartozik, hogy ugyanakkor, mikor a leglappangóbb értéket is kiszorítják -az egyesből, viszont magától értetődőnek kivánják vétetni, sőt az ettől -értek heves helyeslését teszik fel, amiért közömbösen száguldanak el az -egyes fölött, ki mentül kiválóbb, annál kéjesebben veti, szinte tálalja -magát a háború vak demokráciája alá, melyben a lángelme szakasztott azon -ágyutöltelék, mint a félhülye. Bismarck azt tartotta, hogy a franciából -hiányzik, ami minden német őrmesterben megvan: hogy éjjel, sötétben, -egymagában s mikor senki sem látja, teljesítse kötelességét. Az idestova -egy hónapos ütközet, melyben most a francia nem enged a németnek s -éjjel-nappal folyik benne a harc akkora vonalon, hogy minden egyes -katonán megfordulhat valamennyiük sorsa: azt mutatja, hogy képes erre a -francia, sőt a gyülevész angol is, ha van rá alkalma. Ez ilyenkor a -levegőben van, mint tavaszszal a csók – nem lehet másképp. Megint csak -meglátszik, hogy az emberek se nem ördögök, se nem angyalok, hanem -mindkettőre megvan bennök a lehetőség. Én sokszor mondom asszonyoknak, -hogy nem ismerik egymást, mert, hogy úgy mondjam, csak hétköznap s ennek -alacsonyságában ismerhetik egyik a másikat, holott mi a szerelem -vasárnapjairól ismerjük őket, mikor a hevület kiváltja belőlük a -legszebbet s a legjobbat, ami ott lappang, tehát ime megvan bennök, – s -ez is igazán ők, nem csupán az alacsonyságaik. Bizonyos, hogy nem -tulzás, mikor a háboruban hősökről, sőt félistenekről beszélünk, – -vannak ilyenek, sőt sokan vannak, sőt némely hangulatok idején a legtöbb -katona ilyen. Viszont ezek a félistenek, ezek a hősök, ezek a katonák -ugyebár ugyanazon felebarátaink, kik a békés életben székálló legények -voltak, vagy ügyvédek, vagy orvosok, vagy parasztok, vagy hivatalnokok -vagy ujságirók, – s rendszerint igen kevéssé tették a tökéletesség vagy -éppen a hős vagy pláne a félisten benyomását? Látom is, kivált a polgári -sebesülteken, kik – a derék, az igazán hős fiuk – most már szerencsésen -itt lábbadoznak közöttünk, hogy egy kis, egy bocsánandóan csöpp hiuságot -nem tudnak elnyomni magukban, – hogy vitézi köntösüket s dicső sebüket -némi megilletődéssel s kacérsággal viselik, maguk is gyönyörködve -magukban s egy kicsit adva is azt, amik valóban: a félelmetlen és -gáncstalan lovagot – főképp az olyanja, kinek apái messze visszamenő -soron nem forgattak fegyvert, még bicskát sem igen, s most úgy -helyezkednek el, jóleső elégtétellel, a rájuk hárult nem csekély -áldozatban, mint olyasmiben, mi eddig csak az előkelőbb rendeknek, -népeknek, felekezeteknek volt fenntartva. Meg vannak hatva maguktól – s -méltán: mi is meg vagyunk hatva tőlük, – s amennyire egyéb s -közönségesebb tulajdonságokkal elegy s békeidőkben ezektől el is nyomott -bennük az önzetlenség, az áldozókészség, a rettenthetlenség: annyival -még szebb, még dicsőbb, még szeretnivalóbb, hogy most egyedül ez van meg -bennük… Megfigyeltem minap a főváros közgyülésén, melynek emberei végre -sem naivakból és rajongókból választatnak, – megfigyeltem, hogy mialatt -együttvéve a legmagasabb elszántságot s hevületet jelenítették meg, -ugyanazalatt akárhány egyesben megmaradt a józan ember számos kétsége s -a kulturembernek az a hamis szemérme, mely maga előtt is szégyelli az -ellágyulást vagy ünnepeskedést… Clair-obscur érzéssel keltek fel, mikor -felállással ünnepelték királyunkat, a német császárt s a távol tereken -vérző hadakat – de megfordítva is lehet mondani s így is igaz: hogy, -mialatt egyik-egyik tele volt kétséggel, józansággal, talán cinizmussal -is, ugyanakkor ugyancsak egészen eltöltötte a valamennyiük nemes -hevülete, szent hite, minden áldozatra kész nemes elszántsága… Az -emberek összetettek s az idők még összetettebbek, mert ez összetett -emberekből vannak összetéve. Ahogy most nézzük, amit messziről és -kivülről jobban láthatunk: az entente táborát: mennyi hencegés, mennyi -nagyszájuság, mennyi gyerekesség, – gyerekes gyerekesség, gyilkos -kegyetlenség, pokoli ravaszság, megható erőfeszítés, ocsmány elvadulás, -hősi türés, nagyszerű indulat, humoros fölöttesség, komédiázott -objektivság… s vér, vér, vér… s mindez együttvéve nagyot jelent, a -legnagyobbat, mit a világnak műveltségben vagy sokaságban élén álló -nemzetek együtt kitenni tudnak, tehát valóban a nagyot. - -S az embert bántja, hogy ezt a nagyot idestova izgalom nélkül tudja -birni. Hogy mialatt a világtörténelem legnagyobb eseménye történik, – ha -nem, mint indult, legnagyobb politikai, mindenesetre eddig legnagyobb -hadi és, nem találok rá más szót, tehnikai eseménye – azalatt tud -nyugodt lenni, néha unatkozni is, napot nap után egykedvűen, néha -illetlenül derülten, néha méltatlanul rosszkedvüen leőrölni, s érző, -értő, az emberiség minden dolgaiban résztvevő ember létére valahogy úgy -állani e földindulással szemben, mint ahogy az ember szélvészben -felhajtja a gallérját s éllel fordul a vésznek. Az ember érzi, hogy -ilyenkor nem szabad magára gondolnia s el kell tűnnie a semmiségben, -mert mi ő s az ő kicsiny érdeke a teméntelenségekhez képest, mik most -egymásra zúdulnak? De olyat is érez, hogy óriássá kéne nőnie ez óriás -idő miatt, hogy tudjon tenni valami ezekkel egyaránt nagyot, valami -döntőt, hasznosat s a sors erejét javunkra fordítót, – s elfogja a -csüggedés, ha nemcsak ezt a nagyot nem tudja, de magát az idők nagyságát -sem tudja annyira érezni, mint amennyire eszének át kell látnia, hogy -nagyok. Lehet, hogy ez óriás idők hosszantartása is teszi. Mindenben -másban a villám egy pillanat, a tüzokádás egy nap s ha a föld megnyilik, -egy perc alatt benyel világokat. De ez a világvihar, amily heves, olyan -állandó, – beláthatatlan, hogy mikor lesz vége. Kétségbeejtő, de úgy -van, hogy az ember kezdi megszokni, s kezd eltompulni úgy dicsőségei, -mint csapásai, mint távlatai iránt. Nichts is schwerer zu ertragen, Als -eine Reihe von schönen Tagen, – ez, úgy látszik, áll a nagy napokra is, -s az ember, ki eped az után, hogy tegyen valamit, hogy használjon -valamit s a felviharzó bizonytalanságokban jelentsen valamit felebarátai -számára: könyörögve néz körül köteles eltörpüléséből: tartsátok bennem a -lelket, hogy tudjam bennetek a lelket tartani! - -S körülnéz nagy példák, nagy társak, nagy elődök után. A legnagyobb, -talán az egyetlen mai nagy iró, Anatole France fájdalmas öngunynyal -teszi le a tollat: hozzáértők azt tartják, hogy stilusom nem vág e mai -napokhoz, – igazuk lehet… hetvenegyéves vagyok bár, de erős és -egészséges, beállok katonának!… S a legnagyobb, ki valaha tollat -forgatott s emberi jelenségül is tán a legkülönb, kit eddig hátán -hordott a föld: Goethe az ő örökkévaló ábrázatán folt gyanánt viseli az -emléket, hogy mikor kortársa volt az addig ugyancsak legnagyobb -világeseményeknek, világhaladásnak s világveszélyeknek s bennük saját -nemzete irtózatos válságainak, rémítő bukásának s isteni -talpraállásának: mindez óriás történetek éppen csak eszéig tudtak -felhatni, de érzését nem tudták felgyujtani. Egy-egy elkényszeredett -szatira, egy-egy nekifohászkodó intelem – ahogy az addig legnagyobb idő -az addig legnagyobb emberre valóban hatott, az mindössze a Hermann und -Dorothea kispolgári nyájassága… még csak nem is valamely büszke -archimedesi elzárkózás a földi bármily nagy végességek elől a geometria -örökkévalóságba, – nem, csak a jobbmódu ember fennakadása a zavaros idők -kényelmetlenségein s ellágyulása a kis életekben való -visszatükröződésén… Hogy lehetséges ez? Mi teszi ezt? A közelség? S -végzete az embernek, hogy valahogy mindig megcsalódjék, mikor az -örökkévalósággal találkozik, mint ahogy a leány; mikor megtörténik vele -a legnagyobb, mit a teremtés az ember számára tartogat, nem tud nem -érezni egy halk _ennyi az egészt?_ - -Vagy hogy ma, fájdalmas gunyjául e legnagyobb időknek, embert egyet sem -tudunk annyira nagyot, hogy eszét, szivét és hatalmát a sors személylyé -váltában érezzük magunk felett? Ez nem akar kisebbítése lenni a sok, sőt -példátlanul sok kitünő jellemnek és tehetségnek, kit, élükön a német -császárral, e mostani események felbukkantottak. De tán a most kiváló -kollektivítások rengetegsége teszi, hogy ezekkel felérő egyes embert nem -tudunk, – valahogy azt érezzük, hogy a Krupp-mozsarak s a vizalatti -hajók, hogy a mai tüzérség, várostrom s ötszáz kilométerig szélesedő -harcsorok geniálisabbak mint az emberek, akik kitalálták s rendezik és -vezetik. Mintha a személytelen nagyság korszaka kezdődnék, – s akik -megszoktuk, hogy nagyságot csak a magunk emberi fajtájában keressünk s -most vagyunk, sok tiz- vagy százezer esztendő után leszokóban arról, -hogy a mindenség mindenhatóságát is emberformában képzeljük és imádjuk: -éppoly ürességet érzünk magunk körül, mint érzett az első hivő, kinek -azzal kellett kiejtenie kezéből a szentirást, hogy nem szentirás, csak -legenda… Vagy teszi mégis csak és egyszerűen ez a rengetegség, mely -sokkal hirtelenebbül jött, hogysem idegzetünk fel tudná venni, mint -ahogy bizonyos fokon tul a rettenetesen nagy hang, az irtózatosan erős -villamosság nem megy át rajtunk, nem ráz meg bennünket, csak leszalad -rólunk, mint akik gyengeségünkben s törékenységünkben méltatlanok -vagyunk felvételére, még arra is, hogy őbele pusztuljunk bele? - -Nem tudom – ki tudhat bizonyosat ilyenkor? S amit tud is: nem -nevetséges-e vele ilyenkor? Ki számit ilyenkor? S mi jelent valamit -ilyenkor? A vihar végigszánt a világon s vele menni s meghajlani előtte: -ez az egyetlen, amit tehetünk – ilyenkor. - - - - -REGELE CAROL - -1914. október 18. - -Regele Carol… mily hamar mulik az idő… igazán mintha tegnap lett volna, -holott akkor még uralkodott Abdul Hamid s a szelámlikon még láttam fehér -lipicáneres kis fogata után szaladni a pasákat, – nemcsak Károly király -élt még, de az európai török uralom is, – a két balkáni háboru előtt -volt, sőt a bosnyák annexió előtt, hogy a Regele Carol-hajón átutaztam -Konstanzából Konstantinápolyba. A Regele Carol-hajó szép hajó, hosszu és -karcsu hajó, Liverpoolban épült, – rézverete csillog az üde szellőben s -a delfinek vidám bukfenccel üdvözlik kétfelől, ahogy tarajat hasit az -ágaskodó fekete vizekbe. Most, gondolom, másodmagával járja az örvényes -tengert, akkor még magában járta, s Lahovary ur, miniszter, hazájának -akkor, úgy emlékszem, konstantinápolyi követe, boldog büszkeséggel -ütögette tenyerével a fapadot, amin néhányunkkal üldögélt – szakasztott -ahogy a paripa nyakát szokás megveregetni, kivel, érzik, dijat fognak -nyerni. A román államférfi, ki csak éppen egy cseppet cigány, de -különben a legeurópaibb eleganciáju diplomata-gentleman, ahogy -Konstanzából (mely éppen csak egy cseppet cigány, de különben -szakasztott Ostende vagy Biarritz) ahogy mondom Konstanzából átrepültünk -a gyönyörü hajóval (mely éppen csak egy cseppet cigány, de különben -szakasztott Calais-Dover vagy Boulogne-Folkestone) átrepültünk -Konstantinápolyba: finom mosolylyal beszélgetett velünk magyarokkal az ő -büszkén fejlődő hazájáról. A mi királyunk okos ember, mondogatta komoly -meggyőződéssel. Aztán elhallgatott, majd a hajót magyarázta, milyen -szép, milyen sokba került, de mennyire megéri, mert mennyire egy kis -darab világforgalmat, talán világhatalmat is jelent a román királyság -számára ez a vonal. Itt megint elhallgatott, maga elé nézett, majd -felnevetett: tudniillik és viszont nekünk is van magunkhoz való eszünk!… -Ebben a nevetésben volt egy csepp… volt valami, ami nem volt kellemes, – -de a miniszter ur mindent összevéve igen jó benyomást tett ránk, – amit -mondott, érdekes is volt, igaz is volt, s ha életem legnagyobb tengeri -betegsége még azon este minden gondolatomat el nem vágja, bizonyára el -is gondolkoztam volna szavain. - -Azóta nem egyszer bebizonyosodott, hogy Károly király csakugyan okos -ember, de az ő hol makrancos, hol kezes, alapjában azonban hű románjai -szintén nem estek fejük lágyára. Az olaszon kivül ma kétségtelen a román -Európának legokosabb nemzete – ami pedig Károly királyt illeti: nem -kegyeletlenség, hanem valóban bevezető a Pantheonba való bevonulásához, -ha halálakor eszünkbe jut, amit Metternich mondott Talleyrandról -ugyanily szomoru alkalommal: hát ezzel mi célja lehetett?! Hohenzollern -Károly a legokosabb, legkeményebb, legszerencsésebb elme volt, mely -Európa utóbbi félszázadában egy ország helyett s annak számára -gondolkozott. Alatta _lett_ Románia, alatta lett ország, alatta lett -alkotmányos monarhia. De nagyon rövid ideig maradt volna monarhia s -nyilván ország sem sokáig, ha Károly király tulságosan betü szerint -veszi a liberális alkotmányt, melynek ő volt legfőbb őre. A román nép -igen tehetséges nép, feltétlenül kulturnép, s szerencsés tengeri -fekvésében s amennyire kényes, olyan sok esélyt kináló helyzetében -beláthatatlan nagy jövő előtt áll. Ostoba gőg volna közjogi intézményeit -fitymálni, – de fiatal, a rabság alól alig kiszabadult s állandóan -életveszedelemtől ostromolt országokban a béke is hadiállapot, – -háboruban pedig a parancs az erő s az ember a biztosság. A balkáni -országoknak sorra liberális, sőt demokrata az alkotmánya, még -Montenegrónak is – de azért kell, hogy az uralkodó legény legyen a -talpán, ő legyen az állam s szava legyen törvény, különben az -alkotmányos szabadság nem tartja együtt sem az alkotmányt, sem a -szabadságot. Amily nagy bennük a nemzeti önérzet, annyira jobb, ha a -dinasztia idegen: nem csupán a külföldi összeköttetések miatt, de mert -balkáni király csak autokrata lehet, viszont balkáni nyak nem igen -hajlik meg maga fajtája előtt. Még Szerbia, még Montenegró urának is -legalább is külföldön kellett iskolába járnia, hogy valami nyugati -szagot hozzon magával a hazai illatba. Kis országok, de kivált a Balkán -országai olyan terei az uralkodó művészetnek, hogy nem csoda, ha minden -veszedelmes voltuk mellett mindig akad trónjukra vállalkozó. Nemcsak -nyereség dolga, hanem becsvágyé is, s egy jó balkáni király igazán -minden elégtételt megszerezhet magának: az egyéni hatalmat, de azt a -tudatot is, hogy nagyot alkotott s nagy sokaság ember számára alkotta -meg a boldogság föltételeit. - -Károly király mindez elégtétellel szállhatott sirba. Nagyszerü -munkájával egyaránt nagyszerű volt az őszinteség is, ahogy csinálta. -Sohasem titkolta, hogy Románia dolgát a maga ügyének tekinti, – nemcsak -úgy, hogy mindenestül eljegyezte magát Románia érdekeivel, de úgy is, -hogy e szép országot s e tehetséges népet szinte olyanformán tekintette -a maga birtokának, mint valamely nagy trösztkirály az egész trösztöt s -annak minden milliárdjait és érdekeltjeit, s természetesnek veszi, hogy -a részvényeseknek természetesnek kell venniök, ha ő az ő vezető hatalmát -tovább örökíti fiára vagy unokaöccsére. Hogy úgy mondjam: a maga -vállalatának tekintette Károly király Romániát, – annyira annak, hogy az -orosz-török háboru idején, mikor az orosznak oldalán karddal vágott -országának helyet az európai koncertban, de ez ocsmány hálátlansággal -fizetett az uj kishatalom segítségeért: leveleiben egyenesen úgy ir ide -is, oda is segítségért s támogatásért, mint aki így nem tudja magát -fenntartani a nehézségek közepett s abba kell hagynia vállalkozását… -Károly király jó román volt, de egyáltalában nem adta a románt, -egyáltalában nem titkolta, hogy németnek érzi magát, mindenestül -Hohenzollernnak, ki az ő Peles-kastélyából úgy igazgatja e szép világot, -állítja vissza klastromait, ápolja nyelvét és nemzetiségét, mint ahogy -például a porosz földesur törődik magyar birtokán az iskolával, vagy a -zsidó földesur a katolikus templommal. Végrendeletében meg is mondja, -hogy ő holtáig jó katolikusnak érezte magát, de nagy szeretettel van az -orthodox hit iránt is s kivánja, hogy koporsóját mindkét szertartás -szerint beszenteljék. Ez a végrendelet különben is érdekes okmány. -Bőkezűen s nemesen rendelkezik benne számos milliónyi összegek felől az -a Károly király, ki (ellentétben bolgár Ferdinánddal) meglehetős -vagyontalanul érkezett volt annak idején uj hazájába. Tehát: se nem -tagadja, se nem leplezi s igen helyesen csöppet sem szégyenli, hogy -hosszú uralkodása alatt nemcsak országa hasznával törődött, hanem a -magáéval is: egészséges erkölcs szerint a maga számítását is ráépítve -országa számvetésére, hogy saját érdekének nagy lendületével tudjon ez -országért dolgozni, helytállni, csodákat mivelni. A szabadszáju román -ujságok (melyeknek száját szuverén fölénynyel sohasem igyekezett -befogni) ezt sokszor szemére is vetették a, mint ők irták, jött-mentnek. -A jött-ment nyugodt önérzettel fütyült ezekre a firkákra s nyugodt -nyiltsággal vette világi hasznát az örökreszóló haszonnak, melyet -uralkodóművészete a románságnak hajtott. A románság nagyobb elméi így is -értékelték e nyiltságát: erkölcsösnek és egészségesnek, – a nagy román -költő. Alexandri, azt mondatja vele egy versében: »Én, Károly király, a -román nemzetnek háboru zajában országot, magamnak pedig békében házat -épitettem…« - -Nyilván nem ok nélkül jutott eszembe Bismarck, mikor most husvétkor lesz -két éve Szinaijában jártam s a szép Peles-kastélyt szobáról-szobára -megmutogatta a főkulcsár. Mindent összevéve s leszámítva némi _schmücke -dein Heim_-os izléstelenséget, gyönyörű fejedelmi kastély, mely minden -műkincseivel s márványaival mégis inkább családi hajlék, mint -reprezentációs épület. A királynő lelke uralkodik rajta jobban, mint a -királyé, – a szelid költőnőé, ki valahogy e makrancosan érdekes nép -fejedelmi méretű német guvernántjának érzi magát. Egészen német tanya, -egészen német fészek, – valaki olyannak buen retirója, ki itt van igazán -itthon, itt pihen a sok nagy után, mit a künn tengerekig terjedő földért -művelt, – viszont, bármennyire nem kér többet az élettől, mint hogy -ebben a hajlékban családostól békében vonhassa meg magát, annyira -elképzelhetetlen számára, hogy az e házon kivül messze terjedő országhoz -neki úgy ne legyen mindenkorra köze, mint az apának fiaihoz, mint az -alkotónak művéhez, mint a gazdának uradalmához – sőt nemcsak neki, hanem -fiainak vagy öccseinek is. Minden művész Pygmalion, ki szerelmese és ura -a Galatheának, kit kiformált s kibe életet könyörgött. Az utóbbi -hónapokban – mi kortársak csak sejtjük, de utódaink a történelemből -bizonyosan fogják tudni – Károly király jó néhányszor azon a ponton -volt, hogy inkább leköszön s otthagyja trónját, semhogy az ő keze -vezesse vesztébe az országot, melyet igazán a semmiből teremtett meg. -Fenyegették ezzel, ő is fenyegetőzött vele s nyilván komolyan gondolta e -fenyegetődzését – de nem hiszem, hogy lelke mélyén egy percre is bele -tudta volna magát élni s elhihette volna, hogy ő élhet s Románia is -élhet, de nem egymással élnek. Végrendeletet is irt, már évekkel ezelőtt -– de nem hiszem, hogy mind halála percéig egy percre is bele tudta volna -magát élni abba, hogy lesz idő, mikor a világ lesz, Románia is lesz, de -ő nem lesz. - -Pedig mégis így lett s nem csoda, ha ő nem tudta elgondolni, mert mi -meg, kortársak, nem tudjuk elhinni s még igen sokáig nem fogjuk -megszokni. Egy percre megérint bennünket a világtörténelem szellője s -érezzük: e kemény tehetségü férfival a világtörténelemnek egy olyan -bizarr fejezete záródik le, aminő talán a konkvisztádoroké volt, kik -kalandos kedvvel gályára szálltak, hogy tengeren tul világoknak vessék -fel magukat urává. A modern Pizarrók és Cortezek e sorozata Napoleonnal -kezdődik s Wied Vilmos albániai felsülésével karikaturában enyészik el. -Azt hittük, száraz üzleti időket élünk s utólag kitünik, hogy nincs -nagyobb romantika az üzletnél. Mind a nagy birodalom, ország, nemzet és -dinasztia-alapítások, melyek száztiz év óta elvonultak nagyapáink, -apáink és magunk előtt: azon szárazon, reálisan s valóságosan -belekerülhetnek a legendába, sőt a mithológiába. A Herakleszek, a -Tezeusok, a Jázonok, az Odisszeusok s az Eneászok kezdő és tapogatózó -dilettánsok ezekhez a szemünk előtt meséket mivelt felebarátainkhoz -képest, kiket itt láttunk magunk közt huszárhadnagyi vagy küraszir -uniformisban, közelről láttuk emberi végességüket s fogyatkozásaikat, -láttuk őket azon a ponton, hol kis hija nevetségben nem maradnak s -utolsóbakká lehetnek az utcák koldusánál – de csak meg kell halniok, -hogy világos legyen, hogy félistenek voltak. Képzelni persze másképp -képzeljük a félisteneket, ám ez a mi hibánk. Sem az istenek, sem a -félistenek nem lehetnek mások, mint akik elképzelik őket. Emberek, s -éppen azzal válnak halhatatlanná, hogy emberfelettit tudnak kiváltani -emberi gyarlóságukból. - - - - -MILITARIZMUS - -1914. október 16. - -Az angolokban megvan annak az előkelőségnek kötelességtudása, amelyet -maguknak vindikálnak. Nem hazudnak oly naivul otrombán, mint az oroszok, -nem átkozódnak oly szíveveszett őszinteséggel, mint a franciák, s rendes -képmutatásukkal olyas formulákban igyekeznek megmagyarázni, hogy miért -másért is keverik e háború kártyáját, mint a német üzleti verseny -megbénítására, amely szólásokkal maguk előtt sem kell pirulniok s nem -kell magukat képen köpniök, ha a tükörbe néznek. Az angol snobismus egy -idő óta demokráciában utazik – az most a kiváltsága, hogy letesz a -kiváltságokról. Ma shoking olyan lépést tenni, mely nem lépés a -népuralom felé. Ma angol nem foghat fegyvert, hanem, hogy a nép jogát -vivja ki vele. Mérhetetlen szerencsétlenséget a világra, a katonai -erőfeszítés minden kínját magára, alkalmasint mihamarább az általános -védőkötelezettség soha nem próbált militarizmusát: mind azért veti és -veszi az angol, hogy, mint szónokai mondják, megszabadítsa a világot a -militarizmus átkától. - -Ezt nem gúnyból mondom. Ha valahol megáll a homoepatia, úgy a -politikában – ördögöt Belzebubbal, militarizmust, ha csakugyan átok, -militarizmussal legbiztosabb kiűzni. Az a kérdés, hogy a militarizmus, -melyet a német fegyverkezettség szorított volt ránk, valóban az a -militarizmus-é, melyet a népuralom, a népjogok, a népi boldogság -elérésére kell leráznunk magunkról? - -Jobb szeműek többször meglátták – a háború előtt mind többször – hogy -valamint a francia szociál-republikanizmus és parlamenti mindenhatóság -álarcában egy csekély tőkés kisebbség zsarnokoskodik a dicsőség népén: a -német feudál-abszolutizmus, a porosz junker-monopólium formájában a -népakarat uralkodik a kötelesség nemzetén. Legutóbb a legélesebben a -zaberni eset körül mutatkozott ez meg, még pedig – s ez a -legtanulságosabb – éppen a militarizmus dolgában. A német polgári, és, -amig még kényesebb, az elzászi faji önérzet összeütközött a katonaival. -A vége az lett, hogy, egypár külsőleges engedmény után a katonai -büszkeségnek, a militarizmusnak hazájában valójában a polgári akarat -kapott meg minden elégtételt. Hogy’ lehetett ez? Csak úgy, hogy a német -nép urai azért tudnak rajta uralkodni, mert egyek a német néppel. S a -német militarizmus azért mindenható, mert egy a német népnek maga felett -való hatalmával. - -A katonaság úri, királyi, zsarnoki származású, de túlnő ezen a -származásán. A militarizmus a néphadseregben törököt fogott, mely nem -ereszti. Leszámítva bizonyos külsőségeket, más időkből maradt -sallangokat, melyek éppúgy nem tartoznak a katonaság lényegéhez, mint -nem tartozik hozzá a stechschritt: a militarizmus csakugyan nem egyéb, -mint a népeknek már békeidőben való megszervezettsége hadiidőkre. A -militarista német militarizmus ma már valójában szintén nem egyéb, mint -a miliciás svájci vagy amerikai militarizmus. Hogy melyik forma az -alkalmasabb s a merevebbel járó áldozatok szükségesek-e a célhoz: arról -lehet elmélkedni s a próba el fogja dönteni. De hogy amíg van rabló, -addig csendőr is kell s hogy amíg van lehetősége annak, hogy egyik -embercsoport a másikat testi erővel igyekszik lebirni, addig minden -embercsoportnak meg kell szervezve lennie ilyen kisérletek ellen: azt -csak az nem látja, aki nem figyeli meg, hogy a szabad Amerikában -munkásszervezetek úgy, mint munkáltató szervezetek olyik helyt ágyukat -rejtegetnek, ha netalán össze kellene ütközniök. Kell valami okának -lenni, hogy az antimilitarista szocialisták habozás s az elvtagadás -minden önvádja nélkül fegyverbe álltak e mostani háborúban. Ez nem az -antimilitarizmus ellen szól, mert az antimilitarizmusnak igaza van -abban, hogy jó volna, ha nem volnának háboruk. De szól a számítás ellen, -mellyel a kalmárcinizmus antimilitarizmusánál fogva akarja megfogni a -béke s a haladás hitvallóit, mint ahogy a mészároslegények -lovagiasságuknál fogva akarják verekedésben megfogni a katonatiszteket. -Ostoba ravaszság – az angol kalandorság nem megtörni fogja a -militarizmust, hanem bebizonyítja, hogy még jóideig szükség van a -militarizmusra. - -Jó ideig – egészen pontosan: mindaddig, mig akad nép, mely a többinek -rovására akar élni s azt hiszi nem tud megélni, ha más elől el nem veszi -az életet. A kollektiv életben ez ugyanúgy van, mint a magánosban – amig -az emberek össze nem szoknak egymással, addig mindig kell rendőr, – amig -a nemzetek meg nem férnek egymással, addig mindig kell militarizmus. Sőt -addig mindig lesz és mindig kell háború is. – Társadalmi küzdelmekben -ultima ráció a guillotine, – a királyok mindaddig nem látták be, hogy -mások is emberek, mig a Stuartok s a Capetek végzete meg nem tanultatta -velük. Világos kezd lenni, hogy elkel ilyen iskola a királyi nemzeteknek -is. A franciák már megtanulták ezernyolcszázhetvenben: az angoloknak is -meg kell tanulniok ezerkilencszáztizennégyben, hogy türniök kell, hogy -mások is vannak a világon és élnek és boldogulni akarnak. S ezt csak -vérveszteséggel lehet megtanulni, megmagyarázás és bölcs kifejtés -hiábavaló, – megint csak bebizonyosodik, hogy az ember, az embersokaság -is, csak azt tanulja meg, amit a bőrén tanult meg. A német birodalom s -vele együtt a mi monarhiánk mostani háborúja szakasztott azon -szabadságharc, mint volt a nagy francia s a juliusi s a februári -forradalom. - -Hogy mindazonáltal a militarizmus ez igazolódása a szabadsági gondolatok -és intézmények visszaesésével fog járni, az nagyon lehetséges. De lehet -más is. Lehet, hogy a militarizmus fog hozzá alakulni ahhoz a -szabadsághoz és polgárosultsághoz, melynek ime legfőbb eszköze és szerve -gyanánt mutatkozik meg. A polgárság s a katonaság, a polgári s a katonai -kormányzat, izgatás és intézmények különbsége olyan időkből származik, -mikor e katonaság csakugyan a hatalom kezében volt eszköz. Ma, mikor -minden polgár katona és minden hatóságnak dolga van katonai ügyekkel: ma -semmi értelme e megkülönböztetésnek. Miért volna az ezredes vagy a -generális másfajta tisztviselő, mint az alispán s a miniszteri tanácsos? -Miért kell a polgári igazgatásnak mintegy kiszolgálnia azt a katonai -igazgatást, melyet tulajdonkép ellát? Miért kell, hogy példát mondjak, -mintegy más lénnyé és más urat szolgálóvá lennie a vasutasnak, mikor -mozgósításkor vagy hadi időben lát el ugyanolyan szolgálatot, mint -egyébkor is? Nem azt mondom, hogy polgár háborúban ne legyen katona, – -inkább: azt mondom, hogy mindig legyünk katonák, békeidőben is, békebeli -szolgálatunk is legyen állandó hadiszolgálat, hassa át a polgári -melegség, s a hadiidők ne legyenek egyebek, mint az akkori feladatnak -megfelelő keményebb gyeplőjü fokozott ellátása ez állandó szolgálatnak -és készenlétnek. - -Ezekről különben korán van most beszélni s a jövőt a ma akkor szolgálja -legjobban, ha minden figyelmét önmagára veti s a jövőt hagyja jönni. -Csak éppen vonultassuk fel magunk előtt egy percre a sejtelmet, hogy a -sok kisértet közt, mellyel ez a szent háború végez, ott a militarizmus -kisértete is, – nincs militarizmus abban az értelemben, hogy rabság -volna a népszabadságok felett, de a népszabadságnak van esze és -komolysága, hogy fegyelmezze, szervezze és fölfegyverezze magát az -elnyomás ellen, akár uri zsarnokok, akár rabló nemzetek fenyegetik vele. - - - - -A MAGYAR - -1914. október 25. - -A magyarnak most divatja van – már amennyire a világ most ráér, hogy -divatja legyen. S nemcsak ellenségei tüntetnek mellette – ez lehetne -ugratás is… barátjai számára. Ám e barátjai is kezdik felismerni – -kéntelenek vele. A magyar az, ki e háboruban csodákat mivel. Nemcsak a -személyes bátorság és hősiesség csodáit – ez nem csoda, mert ezt -mindenki tudja. De a honvéd, kit helyi katonaságnak neveltek s a -világtörténelem legnagyobb háborujának terein állja meg helyét: ez -csoda. A népfölkelő, a már deresedő polgárember, ki a legnagyobb -feladatokban a hadra nevelt fiatalokkal egy biztosságban félelmetes: ez -csoda. A tartalékos tiszt, a hivatalszobából a sáncárokba került, kin, a -haderő emberanyagának szélesedésével a háboru nyugszik: ez a csoda. S -hogy olyan politikai előzmények után, minőket kivül-belül a háboru -felváltott, egy áruló, egy hátráló, egy közömbös vagy gyülölködő itt nem -találtatik: ez a csoda. - -A multra visszavetődően talán van benne némi megalázó, hogy az idegen -mind e csodákon ennyire csodálkozik. De nem lehet rossz néven venni. A -háboru, amily kulturapusztító, olyan kulturpróba – s a magyarnak éppen -kulturája volt az, amit nem ismertek. Az emberek megszokták, hogy -kinél-kinél azt keressék, tehát csak azt lássák meg, amit nemzedékek óta -megszoktak tőle várni. A magyarnál bort, buzát és lovat keresnek, tehát -csak bort, buzát és lovat várnak nála. A kultura nem lehet magyar -exportcikk, mert éppen azoknak van belőle bőven maguknak is, akikre való -tekintettel, hogy észrevegyék, nem ártana, ha exportálhatnók. Aztán meg: -az új magyar kultura egészen fiatal. Jó, ha két nemzedéknyi. Ennyi idő -alatt nem szokhatták meg, hogy észrevegyék, amig a háboru az egyetlen -észrevétető helyen, a bőrükön nem veteti velük észre. A porosz katonai -kulturát is csak 1866-tól fogva vették észre, holott az akkor már -félszázados volt. A mi békekulturánkat is most a háboru tárja föl: az -első, mióta, mohácsi elrejtezkedésünk óta, ujra a világon vagyunk. Mint -ahogy Cavour nem sajnálta a krimi háboruban való véres részvételt, -csakhogy a megalakuló olasz egység leadhassa a világban létének -névjegyét, úgy ne sajnáljuk most e súlyos áldozatu próbáját annak, hogy -a világon vagyunk. - -Jogunk van arra – hiszen az ellenkezője volna szerénytelenség – hogy -magunk is meghatódjunk, látván, hogy csakugyan a világon vagyunk. Hiszen -ha valaha, úgy most látszik, hogy ez mekkora csoda. Csak Belgiumra kell -néznünk, hogy meglássuk. Egész Európa dolgozott rajta, nagyapáink napjai -óta, hogy megtartsa. S nem tudta megtartani. Ellenünk egy világ -dolgozott, évszázadok óta, hogy lemerítsen bennünket a történelem -tengerében. S mi megvagyunk. Mulatságos volna, ha nem volna oly -nagyszerü. - -S az benne a legnagyszerübb, hogy amily valóság e létel s amily igazi e -kultúra, annyira igaz az a tudomás is, mely megfeledkezik a magyarról, -mikor a világra vagy az emberiségre gondol. Csak éppen néhány évtizeddel -maradt el megfigyelésében. Valóigaz: 1867 előtt nemcsak Magyarország nem -volt a világon, de az a valami sem, amit magyar világnak vagy -műveltségnek lehetne nevezni. Éppoly kevéssé, mint ahogy a Mistral -költői nagysága nem jelent provenceál műveltséget, világot, országot. -Magyarország 1867-ig jog szerint teljesen középkori kis enclave volt s -az volt valóság szerint is, mert ami kulturintézményt az osztrák -elnyomás rákényszerített, az fölületesen és gyökeretlen fityegett rajta. -A háború előtt sokat beszéltünk és vitatkoztunk magyar hegemóniáról, s -ennek jogtalanságát s a magyarnak kulturképtelenségét az idegen azzal -bizonyította, hogy hiszen minden, ami most e földet műveltté teszi, -idegenből van átvéve. Ez nagyjában igaz s arról, hogy a háború előttinél -szerencsésebb, mert biztosítottabb körülmények között a magyar -hegemóniának a háború után mint kell úgy szerveződnie, hogy minden ez -országbeli jognak és érdeknek biztosítéka legyen, elfogulatlan s -elhittség nélkül kell majd gondolkoznunk és gondoskodnunk. De ha voltak -mulasztásai, akár vétkei is a magyar hegemóniának, egyben igazolását is -magában hordta. Még e mulasztásai is igazolják s igazolják a hűvös -figyelmeztetések, hogy mi is volt ez az ország még negyvenhét évvel is -ezelőtt. Való igaz: középkor volt, Ázsia volt – noha annak előtte, a -régibb multról nem szólva, tizenhét esztendőn át teljes hatalommal -szoríthatta rá a saját nagy és fejlett kulturáját az ősi Ausztria. Ez az -osztrák hatás s a külföld minden kulturbefolyása, az idegenből való -átvétel és eltanulás mind csak azóta foganatos e földön, mióta a magyar -annyira amennyire a maga ura rajta – s ha azt mondják, hogy -monopolizálta ez országot s a nemzetiségeket kizárta belőle, akkor, ha -ebben volt hiba, azt nem kell szépíteni, ami ebben nem ráfogás, azt nem -kell letagadni, ami ezen változtatandó, azt szándékba kell venni, – de -akkor ez is csak kulturpróbája a magyarnak, mert nem jelenthet egyebet, -mint hogy azt az Európát, mely a Duna-Tisza mentén az 1867 előtti Ázsiát -felváltotta: a magyar csinálta meg. - -Ez nem chauvinkedő kérkedés, még kevésbbé akar jogcim lenni későbbi -chauvinizmusra. A chauvinizmus átok, ostobaság és öngyilkosság – de az a -bátortalan lemondás is. Mint ahogy az egyes ember lője magát főbe, ha -bármi nagy előtt nem azt gondolja, hogy ezt is csak ember csinálta, mért -ne tudnád megcsinálni te is? – úgy kell az egyes népnek is eltelve -lennie ugyanezen önbizalommal. A magyar most beszámol a világnak s ezzel -egyben maga előtt is beszámolhat, hogy van-e oka az önbizalomra. Nem -hivalkodásra, nem tolakodásra, de annak megmondására, hogy: amit más -tud, azt én is tudom, ahol más megélhet, ott nekem is jogom van megélni. -Nos hát: van. Ha maga nem merné meglátni: a világ meglátja és elismeri. -Nem volt soha oly elfogult a javunkra, hogy ezt a bizonyítványát el ne -hihetnők. - -S itt is azt kell mondani, hogy amit ellenünk vetnek: mentül igazabb, -annál inkább mellettünk bizonyít. Nem lehet eltagadni: amily -örvendetesen teljes a magyar kultúra, olyan kevés benne a magából nőtt -adalék. Az ágya a mienk, a zamata – majd minden egyebet idegenből -vettünk. De ha így van: micsoda munka volt ez! Kis igényü paraszt nép -felett tétlen tenyésző uraság: nagyjában s karrikaturában ez a -nagyapáink Magyarországa. Mindent, de igazán mindent, ami a mai -Magyarország: tanulni kellett, megcsinálni kellett. Igazgatás és -közlekedés – a pénzgazdaság bonyodalmai, a kereskedelem magasságai, az -ipar nehézségei, – a tudomány rejtelmei, a technika titkai, a művészet -különösségei – az önállóság terhei, a szabadság gondjai, a parancsolás -lemondásai – a munka, a kötelesség s a jogállapot fegyelme: mind új -volt, mind félelmetes volt, mind szokatlan volt, furcsa volt, -zavarbaejtő volt, s az igények, melyekkel az ujnak emberei a réginek -öröklői elé állottak: megszokhatatlanul megrendítőek voltak. A boltos, -akivel kezet kell fogni, a munkás, akinek jogot kell adni, – a törvény, -a szabály, a rendelet, aminek engedelmeskedni kell, a gépezet, amibe -bele kell illeszkedni, a nem kivánt, amiért még meg is kell dolgozni, a -fölöslegesnek vagy károsnak érzett, ami előtt meg is kell hajolni: -mennyi hősiesség kellett ehhez! A nyelv, a szokás, az életmód, az ősi -meghittség s az öröklött idegzet: mind elmondhatatlan szük volt ennyi -minden ujnak s idegennek befogadására, s mindehhez mégis hozzá kellett -tágítani, s úgy, hogy ne csak meg ne szakadjon bele, de inkább eleven, -hajlékony s táplálóan magához alakító foglalata legyen! S mind e -nehézségekhez még egy, talán a legfőbb nehézség. E sok idegenséget és -ujságot egyben elég gyakran idegen igények s idegen elemek hozták, -képviselték vagy követelték. Aki pénzt küldött ide és itt piacot -nyított, az uralkodni akart rajta – s az idegen foglalkozásokat idegen -nevelésüek űzték. Visszaverni a felsőbbségi igényt, anélkül, hogy -eljátszanók a hasznot, melynek fejében támasztják: mennyi diplomácia -kellett ehhez! S az idegen foglalkozással együtt az idegen embert is -felszíni, de úgy, hogy az új foglalkozás ne vigyen bele idegenséget az -életbe s az idegen ember otthonába olvadjon e földön: ehhez az érzésnek -olyan magasrendüsége kellett, mely annál tiszteletreméltóbb, mentül -többször kell önmagán erőt vennie. - -E háború abban is próba és megnyugtatás a magyarra nézve, hogy nincs oka -megbánnia érzésbeli áldozatait. Akiket ujabb története során magához -váltott: ugyanazon hősiességben és dicsőségben állják meg a nagy -kulturpróbát, mint amely most a világ elismerését a magyar felé -fordítja. Hibáit, ha még maradtak, erényeit, melyek kivirágzottak, -maradék nélkül magukba szítták, amit pedig magukkal hoztak, az eleven -erő e mostani küzdelemben, melylyel a magyarság az életre való igényét -jelenti be s melyben a beolvadtak vérükkel fizetnek e közösségért s -vérükkel pecsételik meg az egységet. Akik a harctérről hazajönnek, drága -és megható csodákat beszélnek ez egybeforrottságról s ez egységes -sokféleség hasznáról. A paraszt baka, ki a pásztornép mindenlátó -szemével segíti a pápaszemes hivatalnok-tisztet, – s ez a tiszt, ez a -tartalékos, ki a hivatalnok igazgató erejét vagy a kereskedő fürgeségét, -a fiskális leleményét vagy a tudós rendületlenségét viszi át csapatára, -– az ur, ki a gépfegyver poklában is ur marad, – kalmár, ki a -halálveszedelem mámorában is józan marad, a városi csirkefogó, ki -patrouilleban is tuljár az ellenség eszén s a legény, aki legény ebben a -csárdában is, – az uri autós s a külvárosi chauffeur, kik egyforma -egykedvüen száguldanak a parancscsal a komitácsikkal szegett éjszakai -országuton, a pásztor, ki remekbe rakja a kunyhót a sáncárok mélyébe s a -gyári munkás, ki ezermestere a tábornak: s mind egyformán becsületes, -egyformán megbizható, egyformán az, aki s minden pillanatban mindig a -legtöbbjével szolgál s a szava szentirás s a munkája netovább: ó, ez -jutalom, ez elégtétel, ez igazolás s megmutatja, hogy a magyar igazán -okos volt, mikor okos volt. - -Hogy e háború, ha sikere lesz, mit jelent az osztrák-magyar monarhia, -mit a magyarság, mit Magyarország számára: azt hivságos volna akkor -mérlegelni, mikor csak _ma_ van, a tegnap mintha sosem lett volna s a -jövőnek következő perce is végtelen távolság. De valahogy érezni lehet, -hogy általában jó a magyarság ez igazolódása s csak jó és öröm és -elégtétel válhatik belőle mindenek számára, kik ez országban vele együtt -élnek s most vele együtt véreznek és dolgoznak. Csak még egyszer lássuk -meg, hogy nem maguk a hadi, az úgyszólván testi és jellembeli erények -azok, melyek most a magyarság jogcime gyanánt ragyognak föl, hanem a -kulturértékek, melyeket ezek jeleznek. A külömbség 1866 és 1914 között: -a háború között, mely a magyarnak ellenére folyt s a háború között, -melybe a magyar is beleviszi lelkét, tehetségét, törekvéseit: ez -csalhatatlan értékmérője a magyarnak s uj keletü, de belsőséges -kulturmunkájának. Legyen maradandó a világon, mely most meglepetve -fedezi fel magában. - - - - -AZTÁNRA – ÉS MOSTANRA - -1914. november 29. - -Érdekes levelet vettem ma Dunántulról, melynek irója ritka jóeszü ember, -de ehhez képest talán nem eléggé informált. A levélre magánlevélben is -felelek mielébb, ám egy s más ebbevágó másokat is érdekelhet, tehát -ideirom. Hogy mire feleletek, az kitünik abból, amit mondanak. - -Tehát: a hirlapoktól távolabb élők úgy látszik nem tudják, minő -helyzetben vannak a háboru óta a lapok. Nem panaszképp mondom, mert ez a -legkisebb baj, mely a háboruval velejár, nem is nyügösködésből vagy -birálgatóan, mert a cenzurának mivoltából következik, hogy ne lehessen -jó: de mégis emlékeztetnem kell azokat, kik mintha elfelejtették volna s -a lapoknál úgy panaszkodnak rossz kiszolgálásról, mint aki az -étkezőkocsiban elkedvetlenedik, hogy nem talál olyan jó konyhát, mint a -Hungáriában: emlékeztetem őket, hogy most a lapok is hadi állapotban -vannak. Minden értesítés egyformán megszűrve s ugyanazon forrásokból jut -csak el hozzájok s nézeteik is egyforma szűrőn mennek át. Ha a legfőbb -tekintet nem is függesztené fel a pártkülönbségeket: a szűrés és irtás -eltörülné, s így bizony uniformitás áll elő – ha nem szándékos, hát -önkéntelen… egy állandó lelkes mosoly, melyen csak a beavatottabb veheti -észre, ha olykor vagy néhol talán egy kicsit elkényszeredett… Sem az -ország érdeke, sem az, amit az igazgatás hadi időkben foganatosan -képvisel ilyen gyanánt, nem hagy időt, alkalmat, módot, hogy a lapok -feltétlen szabadok legyenek politikájukkal… s mikor a Világban is, egyéb -helyütt is arról irtam, hogy a háboru árvize kivált a progresszió -intézményeit van benyelőben s ha valaha voltak a haladó törekvésüeknek -ezek iránt kötelességeik, úgy most vannak: igazán nem arra gondoltam, -hogy most vessék őket alá a háboru istenitéletén kivül még külön -tűzpróbáknak, hanem arra, hogy nem nézve, milyenek, milyenek lehetnek -most, arra nézzenek, hogy mindenekelőtt és mindenesetre megmaradjanak, -megmaradjanak _aztánra_, megmaradjanak akkorra, mikor lehetnek olyanok, -amilyeneknek lenniök kell, amilyenek lenni szeretnek, amilyennek lenni -kötelességük… Ezt általában arról, ha a progressziónak megmaradt -intézményei és emberei ma nem mind viselik annyira a saját képüket, mint -mikor kiki szabad és köteles is azzal, hogy milyen legyen a képe. - -Ami énnekem a mostani háboruval szemben való érzéseimet illeti: azokat -nem lényegükben revideálta a háboru s nem mind revideálódnak -visszamenően, bármint végződnék is Magyarországnak s a monarchiának e -fegyveres mérkőzése. Ami arra vonatkozik, hogy én fennakadtam rajta -menten, mikor Sir Edward Grey monarchiánknak Szerbiával való ügyét -nagyköveti konferencia elé akarta állítani, hogy tehát ekkor chauvin -presztizspolitika kerített hatalmába: nem tagadom, egy kicsit büszke -vagyok rá, hogy sok jobbszemü barátommal ellentétben én Sir Edwardnak -ebben az ajánlatában menten megláttam az ellenséges, a háborus -szándékot. Mert ha valamely önálló ország egy másikkal területi épsége -dolgában különböződik össze – pedig nem kellett a háborut megérni, még a -trónörököspár meggyilkoltatását sem, hogy világos legyen, mennyire -ekörül forog a mi vitánk Szerbiával – akkor az az ajánlat, hogy ő ez -ügyével idegenek birói széke elé álljon, nem presztizs dolga többé, -hanem önállóságé, önjoguságé, tehát életé és életlehetőségé. Ez nem -lehet kérdés. Kérdés csak az, hogy amely nemzet vagy faj vagy ország -számára az osztrák-magyar monarchia életbenmaradása életkérdés, -fontosnak tartja-e a monarchia élete számára, hogy annak mai -birtokállománya ne változzék? Az is kérdés, hogy akik e monarchiát s -egyes államait vagy országait igazságos és manapi politikával akarják -megerősíteni: lehetségesnek tartanak-e ilyen politikát, valameddig -tisztázva nincs úgy az ittlakók, mint a kivülállók számára, hogy akik e -monarchiában élnek, itt fognak-e maradni, itt akarnak-e maradni, itt -kell-e maradniok, itt lehet-e maradniok? Hogy mindezek tisztáztassanak, -hogy mind e kérdésekre felelet alakuljon ki, annak időpontja talán, de -csak nagyon talán, talán egy, talán két, talán csak egy félévre: lehet, -hogy a mi kezünkbe volt adva s hogy ennyi ideig talán fel tudtuk volna -tartóztatni a világháborut. De ha egyéb nem, amik megindulása óta -kiderültek: világosan mutatják, hogy nem rajtunk állt, hogy végkép -elkerülhessük, akár akart az ország háborut, akár nem, sőt még akkor -sem, ha bármiféle áldozattal – s itt a legvégsőbbig menő áldozatokra -gondolok – maga adta volna előlegbe mindazt, amijébe egy elvesztett -háboru kerülhet. Belgium példája és sorsa ezt megmutatja, s nem tudom, -hogy a háboru további folyama meg fog-e állani ennél az egy példánál. -Nem arról van szó, hogy akartuk-e a háborut, mert azt a mai -történelemnek nálunknál nagyobb urai nem kérdezték tőlünk. Arról lehet -csak szó, hogy amit a sors ránkmért, annak önérzettel és elszántsággal -nézzünk-e szemébe, vagy az áldozati bárány lemondásával olyankor, mikor -hála istennek egy cseppet sem bizonyos, hogy áldozatok leszünk. - -Már most: hogy a háboru annak a politikának megmaradásáért folyik, -melyet a háboru előtt nem tartottunk jónak, az nagyon igaz már azért is, -mert Magyarország megmaradásáért folyik s benne nyilván kiki azért küzd -és remél, hogy megmaradjon annak, aki, s abban, amije van. Ám ez a -generális megmaradás nem csupán azoknak érdeke, kik a régi politikának -hasznavevői voltak, hanem azoknak is, kiket az kisemmizett. Én ugyan a -háboru jó végétől, mint egypárszor éppen itt a Világban fejtettem ki, -bizonyos haladásokat igenis várok, úgy szociális, mint kivált -nemzetiségi tekintetben, úgy érezvén, hogy ezek számára a háboru során -előállt változások hol szükséget teremtenek, hol lehetőséget nyitnak. De -azt is megírtam, éppen _aztánra_ vonatkozó figyelmeztetéseimben, hogy a -háboruk általában a konzervatizmusnak kedveznek s el lehetünk készülve, -hogy a háboru után a progresszió embereire és intézményeire még nagyobb -szükség lesz, mint volt a háboru előtt, mert nagyobb visszahatással kell -majd megküzdeniök. Tehát valóigaz: a háborunak sok a politikai -veszedelme, s ha a progresszió emberei akár maguk sürgették volna s -idézték volna elő, akár pedig mikor, mondjuk, nem lázadnak ellene, -vétenének hitük és igyekvéseik ellen, akkor bizony nagy hibát követnének -el. Lehet, sőt úgy van, hogy évtizedek rossz belső politikája juttatta e -monarchiát abba a leromlásba, hogy környöskörül s a világhatalmak -legmagasáról már romlandó prédának tekintsék. De hogy, miután már ennek -vették, ilyen gyanánt kezdtek vele bánni s mint ilyet kezdték ki s mikor -most arról van szó, hogy éljen-e, haljon-e s benne éljünk-e, haljunk-e -mi: hogy akkor, aki ez élethez különben ragaszkodva, e ragaszkodásnak a -mai világrendtől pontosan megszabott következéseit levonja és vállalja, -nem vét semmiféle, bármily haladott politika, még a pacifista politika -ellen sem: arról való meggyőződésemet e háboru igazán nem revideálja. -Azt persze nem követelem tőle, hogy ő csinálja meg, amit én nem -csináltam meg, amit mi nem csináltunk meg: a progressziv Magyarországot. -Teljesen elég, ha megment egy országot e szent igyekvés számára, s azért -tört ki, _hogy_ megmentse. - -Abban nem lehet kétség, hogy minden ellen vétkezik, ami ellen vétket -elkövetni lehet, aki háborut idéz elő. De háboruval szemben, amely -megvan (vagy, ami egyremegy, elkerülhetetlen, csak egyik ember talán -jobban látja vagy talán ösztöne van az ilyesmi iránt, hogy mennyire -elkerülhetetlen s nem azok szándékán muló, akikre rászakadt) mondom: már -meglévő vagy elkerülhetetlen háboru iránt különbözőkép érezhetnek még -azok is, kik elvben minden háboru iránt egyformán éreznek s minden -háboru megelőzésére egyformán törekszenek. Ha például a bur háboru -idejében angol lettem volna, vétettem volna fabiánus meggyőződésem és -törekvésem ellen (mert angolnak nyilván fabiánus volnék) ha ott és akkor -háborupárti lettem volna. De ha ugyanakkor bur vagyok, és pedig bur -munkás, bur szocialista, bur pacifista, bur radikális, progressziv és -filantrop: az angol ármány ellen fegyvert emelőknek nem vetettem volna -gáncsot, nem fogtam volna meg a karjukat, ha tudtam is volna, hogy -Krüger apó s mind a többi apók egy igen reakciós társadalmat képviselnek -és akarnak itt megmenteni kis országuk formájában, hol a szociális -haladásnak útjában áll a patriarkalizmus, a nemzetiségi igazságnak pedig -(például az angol munkások iránt való legelemibbnek) útjában áll a -hatalmi gőg s a gazdasági féltékenység. Azt gondoltam volna, hogy a bur -állapotok ugyan nem ideálisak s elég dolgunk lesz vele s dicső feladata -munkánknak, ha kell: önfeláldozásunknak, hogy megváltozzanak s -megjavuljanak, – de még mindig jobbak, mint volnának idegen uralom -alatt, s nem szabad vele törődnöm, hogy mi minden menekül meg a burok -országával: az a fő, hogy megmeneküljön. Sőt s itt szabadjon cinikusnak -lennem: el tudok képzelni akkori bur embert – s a burok többségének mai -viselkedése azt mutatja, hogy el lehet képzelni – ki azt mondta magában: -igaz, hogy az angol uralom idegen uralom, de angol uralom, haladott és -igazságos uralom, mely tulajdonkép több önállóságot és boldogulást -biztosít számunkra, mint a tehénpásztori függetlenség. Ám nem hiszem, -hogy ugyanilyesmi megfordult legyen bármely bur lélek titkában, ha a -szóban forgó s robogva közeledő idegen nem angol uralmat jelent, hanem – -csak példának mondom és pofonütve a geografiát – orosz. A lengyeleknek e -percben – bár csak elgondolásban – választásuk van abban, hogy részben -porosz fegyelem, részben osztrák imperium alatt éljenek-e tovább, vagy, -mint az oroszok igérik nekik, újra született független lengyel királyság -gyanánt – csak éppen orosz… hogy fejezzem ki magam… orosz érdeklődés -alatt. Csodálatos: nem kérnek e lehetőségből, sőt légiókat szerveznek -ellene… Ahogy én évek óta Magyarország helyzetét, a monarchia helyzetét, -a világ mozgalmait és szándékait látom: nem kellettek hozzá a mai napok -állapotai, hogy világos legyen előttem, mennyire nincs, kivált itt -Magyarországon egyéb választásunk (jobban mondva nem is a mi -választásunkon áll, hanem a sors dönti el s nekünk a kétségbeesettség -elszántságával kell majd beleavatkoznunk, merre döntsön) mint vagy e -monarchia s annak vagy _fortvurstlizása_ vagy ujjászületése, – vagy -olyan uj kombináció, aminőből például a megnyugvások főiskoláit megjárt -lengyelek a maguk számára nem kérnek. Nem vagyok annyira progressziv, -hogy orosz akarjak lenni, se háboruval, se háboru nélkül. Sőt még -háborut sem sajnálok, hogy ne kelljen annak lennem, kivált mikor nem is -kérdeznek, mert az orosz nem kérdi, hogy akarok-e háborut. Egészen -bizonyos: nemcsak az, hogy körülbelül ezerkilencszáztizenhatra az orosz -teljesen felkészülvén, mindenesetre nekünk esett volna, még ha ingyen -tettük volna is lába elé, amit el akar venni, hanem az is, _hogy mikor -idén tavasszal egy komoly betegségi eset elképzelhetővé tette, hogy e -monarchiában változások lesznek, az orosz ezekre való tekintettel -mindenesetre mobilizált_, s ez a magyarázata, hogy a háborunak mindjárt -első ütközeteiben szibirják és mongol csapatokkal ismerkedhettek meg a -mi jó magyarjaink. Nem hiszem, hogy abban, amire e mobilizáció -feltételesen készült, megakadályozta volna az orosz cárt vagy -Nikolajevics Miklós nagyherceget, ha én abban az esetben határozottan és -félreérthetetlenül kijelentem, hogy én utálok minden háborut s nem -engedem meg, hogy Magyarország háborúba keveredjék. - -Egyelőre az angol, a francia, az olasz progressziónak nagyszerű valósága -sem tudta utját állani s nem a Balkán igaz demokráciája, hogy ez a -háború évek óta főljön, készüljön és most kirobbanjon. Annál kevésbbé a -magyar progresszió, ha mégoly kötelességtudó is s ha mégúgy abban látná -az elvhűséget, hogy lehunyja szemét a valóság előtt. Én a magam részéről -abban látom, hogy a progressziót benne lássam nagy összefüggéseiben és -sok mindennel való relativ összetartozandóságában, amivel külömben -abszolute szemben áll. Nekünk nem volt szabad hagynunk ezt az országot, -most pedig meg kell tartanunk. Ha ez sikerül, rajta kell lennünk, hogy -olyan legyen, aminőnek mi szeretnénk látni. Ehhez a végsőig menő -önfeláldozáson kivül még csak eggyel járulhatunk hozzá: ha a végsőn is -tulmenő áldozatkészséggel mentjük át _aztánra_ intézményeinket, -eszközeinket és – embereinket. - - - - -JEGYZETEK - -1914. december 13. - -_Szabadságharc_… Nekem hatkor kell kelnem és szaladnom munkára, mikor te -még két órát alszod ki pont éjféltől fogva boldog nyolc órádat. Lehajtom -hig kávémat s nyelem hozzá a száraz zsemlét – te napjában ötször eszel -húst s reggel halat, sajtot, szalonnát, gyümölcsöt. Én töröm magam a -vevőm után, lesem, hogy mi a gusztusa s szászor át meg át kalkulálom s -kikalkulálom zsebemből a fele hasznot, csakhogy én szolgálhassam ki s -meg tudjam tartani. Te azalatt gőgösen ülsz párnázott irodádban, várod, -hogy a vevő felkeressen s ha nem tetszik neki, amit nálad talál, hát -akassza fel magát. Én tanulok, kieszelek, töröm magam, – bejárok, -kijárok, bujom a könyveket, hogy mit vihetnék át belőlük munkámba, lesem -az uj gondolatokat, hogy mit fejhessek masinára és köcsögbe. Te -folytatod, ahol apád elhagyta s mialatt én éjet nappallá teszek, te -estebéd után feketében ülsz kandallód mellett, s külön töltöd a bort a -hat embernek való után, amit hasadba temettél. A te házad a te kastélyod -– falba épített szekrényekkel, tágas ablakokkal, hideg-meleg viznek -falból ömlő bőségével. Az én szállásom két szoba, konyha, mit feleségem -rak tele gyámoltalan kézimunkával s lyányom mázol be aranyfestékkel. A -feleségem… a lyányom: legfeljebb ha egyszer egy héten takarító asszony -jár kezükre, hogy tönkre ne menjen a sikálásban, a mosásban, az egész -házra való főzésben, varrásban. Te ezalatt uri módban szolgáltatod ki -magad, szombat déltől hétfő délig vidéken nyujtózkodol, kertben alszol, -csónakon hintálsz, halászol, vadászol, úgy élsz, mint a nagy urak. -Két-három hónap egész familiástól utazás, a legfinomabb fogadókban, a -legszebb helyeken, a pénzed négyszer annyit ér, mint az enyém, s -amellett négyszer annyid van belőle. Miért? mi jusson? miért vagy úr, -míg én csak szolga vagyok? miért parancsolsz ott, ahol én csak -befurakodhatom? miért vagy isten, ahol én ember is alig lehetek?… - -Ez ugyebár úgy hangzik, mintha forradalomból kiáltana ki. Mintha munkás -kiáltaná a gazdag tőzsér felé, szegény ember az úr felé. Pedig nem. Ez -annak a háborunak veleje, mely most Flandriában két ároksorba ássa -szembe a németet az angollal. Egy Heyking nevü német iró füzetecskéjéről -írnak a német ujságok, – ez a füzetecske arról szól, hogy milyenek -valójában az angolok, s ha nem is azokkal a szavakkal panaszolja fel, -mint ahogy én érzékletessé próbálom tenni, de mégis az a tétele -fejtegetéseinek, hogy mi jogon él az angol polgár kevesebb munka után -hasonlíthatatlanul jobban, mint a világ egyéb polgársága?! A kérdés jól -van feltéve s jól van beállítva az is, hogy a rávaló felelet sehol sem -közömbös az emberiségre nézve. Mert, most látni éppen letagadhatatlan -példán: ahhoz, hogy az angol polgár ezt a kényelmét és jobb módját -megtarthassa, időről-időre háboruba kell kevernie a világot, vérben kell -megfürösztenie a konkurrenciát, sőt most már szines félvadakat kell -rászabadítania fehér testvéreire. Szinte mellékes ehhez képest, hogy a -boldogok e szigetén is a tagadhatatlan haladó demokrácia nem, mint -másutt, abban áll, hogy legalulról is mind följebb emelkedjenek az -emberek emberi életvitel felé, hanem csakis abban, hogy szélesebbre -terjedjen a kiváltságosok köre, kik a többi angolságot éppúgy -kiszipolyozzák, mint az egész angolság a tengerentuli félvadakat. A fő -az – s e frappáns és sokunknak eddig szemet nem szúrt példával különösen -igazolódik abbeli tételem, hogy e mostani háború ugyanúgy szabadságharc, -mint volt a polgárság harca a királyság, a papság s a nemesség ellen – a -fő az, hogy az angol polgárság rendjében egy kiméletlen kiváltságolt és -kizsákmányoló osztály ül a világ nyakán, melynek, hogy hatalmát s -kiváltságait megtarthassa, időről-időre világháborukra van szüksége, -akár csak az orosz autokráciának. Ez, a demokrata s az autokrata -kivaltságnak e rokonsága magyarázza meg, mint tud a szabad angol -szövetségben állani a rab oroszszal, s ebből alakul, ugyanolyan -demokrata és szociális szükség gyanánt, mint amely miatt most százhusz -éve imádkozni kellett, hogy a nagy forradalom nemzete ne bukjék el: a -jövőnek az a képe, hogy a kontinens országai Európai Egyesült Államok -szövetségébe fogódzanak össze, keletre az orosz autokrácia, nyugatra az -angol demokrácia ellen. - -* - -_Emberanyag_. Azt mondja a Manchester Guardian, hogy ez a háború egy -nagy vezéri geniet revelált a rendes katonai képzettségen fölül, mely -mind a seregekben igen magas foku: Hindenburgot. Ez bizonyára így is -van, – a német Hindenburg az a napoleoni temperamentumu katonai -lelemény, ki e háboruban a csodákat produkálja. De az okos angol ujság -mintha méltatlan volna egy másik katonai nagysággal szemben, kit -ugyancsak ez a háboru revelált: Joffreal szemben. Igaz, hogy Joffre nem -genie, de, ha lehet így mondani: a genialitás nélkül valóságnak genieje. -Éppen annak a rendes és szakszerü katonai tudásnak, melyet, ha -konstatálja is e háboruban jelentkező magas fokát, az angol ujság mintha -mögéje tenné a Hindenburg originalitásának. Azt hiszem nincs igaza. Az a -német alaposság, melyet elég furcsán itt a francia fővezér képvisel a -németek mostani latinos ötletességével szemben, a francia harctéren a -francia emberanyaggal ugyanolyan csodát mivelt, mint Hindenburg az -orosz-lengyel harctéren a német emberanyaggal. Röviden: a Joffre vaskeze -és hideg esze a heves, a dühösen támadó, de hamar elkedvetlenedő, a -páratlanul hős, de páratlanul szeszélyes francia emberanyagot olyan -vasfegyelembe törte, olyan agyagos szívósságba nevelte bele, amilyet -Napoleon se tudott volna ebből az emberanyagból kiváltani. Ezekben a -franciákban, ezekben a földbe ásva heteken, sőt hónapokon át egy helyben -kuksoló franciákban a saját édes anyáik sem ismernének fiaikra. Ennek a -háborúnak Joffre a Moltkéja… de, mondom, Hindenburg a Napoleonja. S mind -a kettő abban remekel, hogy olyasmit vált ki emberanyagából, mit az maga -sem ismert magában, olyasmit követel tőle, amit senkisem tehetett fel -róla. Ha csoda, ahogy Joffre egyhelyben ületi a franciákat, még nagyobb -csoda, ahogy Hindenburg ide-oda vágtattatja, szaladgáltatja, -masiroztatja, utaztatja, száguldtatja a németeket. Belgiumtól a -Mazuri-tavakig három sinpáron D-vonatokon: a német császár így szolgálja -ki katonával az ő nagy marsallját, ha az erősítést kér tőle. S -Belgiumtól Boroszlóig, Krakótól Lodzig, Varsótól Posenig: Hindeburg úgy -dobál ide-oda egész hadseregeket, mintha lapdázna velük. Ő a genieje -annak, aminek már Napoleon is genieje volt: hogy hisz az emberi gépezet -korlátlan lehetőségeiben. Ha szüksége van arra, hogy az emberek -repüljenek, vizen száraz lábbal menjenek át, golyó ne fogja őket, ne -kelljen enniök, sötétben lássanak s egyenkint százszor annyit érjenek, -mint amennyit érnek: akkor egyszerűen felteszi, hogy az embernek szárnya -van, hogy az ember tündér, hogy az ember angyal, hogy az ember elefánt, -hogy az ember tigris – és kitűnik, hogy neki van igaza: az ember minden -tud lenni, aminek lennie kell, az ember mindent meg tud tenni, amit -tennie kell. Az ember az a masina, amelyik mindent bír s akitől mindent -lehet kivánni. Ha egyébre nem, arra megtanított bennünket ez a háború, -hogy higyjünk nemünknek nemcsak lelki, de testi genialitásában is. Mind, -ami jóslás az embert illető bizalmatlanságon épült: ostoba -fontoskodásnak bizonyul. Amit arról fecsegek, hogy a mai elpuhult és -túlkultivált ember nem birhatja a testi hányattatásokat, annak éppen -megfordítottja igaz – csakúgy, mint ahogy éppen most is tapasztalhatjuk -a sokszor megfigyelt igazságot, hogy nem az északi népek bírják -legjobban a hideget. Azt mondják, hogy a nyápic városiakkal nem lehet -vízben, sárban, rossz koszton élni és harcolni – s kitünt, hogy a nyápic -városiak, a polgári élet, a hivatalok rezervistái vezetnek úgy a német, -mint a magyar s az osztrák hadisorokban. Azt mondták, hogy a degenerált -francia egy hétnél tovább nem bírja a háborút: nos, a degenerált francia -olyan szivós benne, azaz hogy sokkal szivósabb, mint a lomha muzsik. S -azt mondták, hogy a mi ideges nemzedékünk nem birhatja a háború idegbeli -gyötrelmeit – s csakugyan, ha az ember elgondolja, amit semmi háborus -nemzedéke az eddigi emberiségnek nem ismert: a mai csatának rémületes -zaját s a különböző robbantó szerektől dögleletes füstjét és levegőjét, -nem tudja megérteni, hogy ezt ember hogy állhatja. És mégis állja s a -mai ember az, aki állja. Ha nem jókedvéből teszi, annál becsületesebb, -hogy megteszi. Ha kényszerüség számára: annál nagyobb és hősebb, hogy -akármit érez vagy gondol, de a helyén megáll. - -* - -_Magánélet_. Az ember tolakodásnak érzi, ha ilyenkor a maga bajával áll -elő vagy titokban is gondolni mer rá… mikor olyan nagy dolgokról van -szó. Ezeknek a nagy dolgoknak joguk van leszorítaniok minden saját -dolgunkat, mivel épp azért nagyok, mert kinek-kinek minden saját dolgát, -dolgának lehetőségét magukba zárják. Nincs jogom magánéletre, nem -siránkozhatom, hogy jövedelmem megcsappant, mikor amiatt a birkózás -miatt csappant meg, mely arról dönt, lehet-e ezen a darab földön -akárkinek is munkája, keresete, jövedelme… És így tovább… ez így van… az -altruizmus köteles és szivesen vállalt idei ezek, az altruizmusé, mely, -mint a tudomány megállapítja, csak szublimált egoizmus. De azért tudja -isten, nevessen-e, sirjon-e az ember, mikor a villamoson lábbadozó -sebesültek beszélgetnek egymással, egy csinos fiatal parasztmenyecske -hallgatja őket s egyszerre csak bátortalan s pirulva szól az egyik -vitézhez: hát az én uramat nem látta-e, lelkem? szép, magos barna ember, -pirosképű, kis fekete bajsza van!… A vitézek nevetnek, a menyecske még -jobban elvörösödik – megérti szegényke, hogy milyen kicsi és senki ebben -a világfelfordulásban az ő ura, ha még oly szép magas ember is s ha néki -mindene is… És mindnyájan úgy vagyunk ezzel a nagy megpróbáltatással, -hogy nem illik benne sem magunkra, sem valaki kedves emberünkre, sem -valami kedves dolgunkra gondolnunk, de mégsem tudunk egyébre gondolni s -lelkünk titkában az egész minden együnk számára ilyesmi körül is forog. -Édes istenem, ezt még az isten sem veszi rossz néven, ő is számol azzal, -hogy minden embernek csak egy élete van s mind csak egyszer él a világon -s ha bárkinek is, de az egyesnek mégsem egészen mindegy, hogy mi -történik vele, mi marad el tőle s ennek mindennek hamarabb vagy később -van-e vége. Amily furcsa, hogy az emberek ilyenkor is magukkal -törődhetnek, annyira kegyetlenség megzavarni őket primitivségénél fogva -szent egocentrikusságukban. Én legalább sose felejtem el, most is rossz -tőle a lelkiismeretem, annak az öreg zsidónak a tekintetét, kinek egész -kiépült s boldog biztosságban megállapodott lelkivilágát megrendítettem -azzal a szemtelen kérdéssel, hogy: mondja csak Schön úr, maga csakugyan -azt hiszi, hogy a mindenható uristennek, a világ urának, minden -teremtett lélek parancsolójának nincs egyéb gondja, mint éjjel-nappal -lesben állani, hogy Kecskeméten a Lakatos-utcában a Schön úr, isten -ments, nem eszik-e disznóhust?! Berény Róbert barátomnak van egy -gyönyörü kis angora macskája, Puki nevezetű, mely szentül meg van -győződve, hogy a világon minden, ami történik, neki van és ő miatta -történik, s mikor gazdája a vászon előtt áll s buzgón járatja az -ecsetet, ő még buzgóbban ugrik minden ecsetemelés után, mert erről is -azt hiszi, hogy ezt vele játsszák. S valljuk meg: mindnyájan ilyen Pukik -vagyunk, s nézzük el egymásnak kölcsönösen még a világháboruban is. -Elvégre csakugyan nekünk játsszák. - - - - -REVIZIÓ ÉS REVIZIONIZMUS - -1914. december 16. - -Elmondatott a Demokrata Ifjak Március Körében. - -Kedves fiatal barátaim, mikor megtisztelő kivánságuk szerint ideülök a -vallatószékbe, hogy beszámoljak önöknek politikai nézeteimről, talán az -is érdekli önöket, mint fiatal politikusokat, hogy egy barátjuk -politikai fiatalsága minő hatások alatt alakult. - -De elébb meg kell mondanom kettőt. - -Az egyik az, hogy amily tisztesség számomra, hogy nézeteim iránt -érdeklődnek, csakis a magam nézeteit mondom el s ezekre annyira nem -tartom kötelezőknek a mások nézeteit, még – ugyebár nem veszik -kicsinylésnek – az önök nézeteit sem. Ebből az is következik, hogy sem -maga a tény, hogy szives felszólításuknak szivesen megfeleltem, sem -bármi, amit mondani készülök, nem tüntetés senki és semmi ellen. Épp oly -kevéssé, mint nem tüntetésből teszem, mikor egyéb társaságban vagy -iskolában elmondom egyről és másról való nézeteimet fiatal barátaimnak, -kik azokra kiváncsiak. A mostani nagy szabadságharcok idején nem kell -külön meglobogtatnom a vélemény szabadságának zászlaját, s mint ahogy -idestova negyedszázados politizálgatás közben mindig csak a magam -véleményét tartottam magamra nézve kötelezőnek, viszont senkitől sem -kivánom, hogy az én véleményeimtől bármiben is megköttesse magát. Ha -tehát akár önöknek, akár másoknak valami politikát javallok, az mindig -csak baráti tanács, de épp oly kevéssé tolakodás az önök meggyőződésével -szemben, mint ahogy nem tüntetés mások meggyőződése ellen. - -A másik, mit az uj politikai nemzedék pártkülönbség nélkül való -érettsége előtt nem kell sok szóval magyaráznom, az, hogy mint ahogy a -multban fiatal fővel sem fogadtam el, most s a jövőben vénebb fővel sem -fogom – reméllem – soha elfogadni a közhelyet, mely kivált a politikában -ellentétbe állítja az ifjúi hevet az érett kor megfontoltságával, s -mikor ilyenformán úgy tesz, mintha menedéklevelet állítana ki az -ifjúságnak, voltaképp kiváltsági levelet ír az öregségnek. Én, ha fiatal -volnék, felháborodva tiltakoznám az ellen, hogy bármi eljárásomat azzal -mentsék, hogy fiatal vagyok. Visszautasítanám e kedvezményt, mert -érezném, hogy e látszólagos joggal jogaimtól akarnak megfosztani, s e -réven a nagykoruság s a dolgokba való belebeszélhetés jogait mind -átjátszani az idősebb nemzedékre. S ezzel szemben, annak fejében, hogy -nem kötnek meg sértő kiváltságokkal, vállalnék minden kötelességet, mely -nyomja annak vállát, ki a közügyekbe beleszól, tehát vállalnám a teljes -informáltság, a józan és gyökeres megfontolás kötelességét is. Azt -mondanám, hogy az ifjuságnak, melynek számára inkább készül a mindenkori -világ, mint a vénebbek számára, kik a jövőt már nem érik meg: az -ifjuságnak joga van belebeszélni abba, hogy milyen legyen ez a világ, de -– ekkor viszont éppúgy kötelessége a ridegségig s magát egy szavával sem -csalva vagy részegítve realistának lennie, mint mondjuk a -mozdonyvezetőnek, akár húsz éves, akár hatvan. Azt mondanám azoknak, kik -vállamat veregetik, hogy a csacsiság lehet talán kedvesebb, mint a -szamárság, de éppoly veszedelmes. Sőt mivel éppen nem áll, hogy az -idősebbek tapasztalata többet ér, mint a fiatalok fogékonysága, sőt -mivel a fiatalok fogékonysága tulajdonképp jobb, mert frissebb -értesültség, míg az öregeknek tapasztaltság kifogása és álruhája mögé -húzódó azon való mérgelődése, hogy változtatniok kell kedves -megszokásaikon vagy le kell vonulniok kényelmes pozicióikról: mivel e -gyanusan követelőző tapasztaltság tulajdonképp kitérés a tapasztalás -elől s valójában keserves struccpolitika, amely tehát nem politika, – -mivel egyszóval a fiatalságnak nagyjában és többnyire igaza van: emiatt -aztán a fiataloknak kétszeres kötelességük a lelkiismeretesség s az -alaposság, s nekik, a fiataloknak, sincs joguk a maguk kényelmével, -melyben szintén a lustaság bújnék az ifjúi hév és meggondolatlanság -kifogása mögé, kompromittálniok az igazságot, mely tehetségükre, -akaratukra és meggyőződésükre van bízva. - -Ezt nem oktatásul vagy figyelmeztetésül mondom, – inkább magyarázatául -annak a jóleső megfigyelésemnek, hogy a politikában nem kell félni az -úgynevezett fiatal öregektől, hogy szent isten mi lesz belőlük később, -ha már ifjan ily megfontoltak. Én azt tapasztaltam, hogy férfiak lesznek -belőlük, kik megőrzik megöregedett tapasztalatuk számára a fiatalság -hevét és lendületét. S ezért merem majd mai beszélgetésünk során önöket -rábeszélni, hogy merjenek politikai meggyőződéseikben egészen -gyakorlatiak és józanok lenni, nem keresvén az ifjúságra kötelező -idealizmust szándékos naivságban, mely voltaképp épp oly elzárkózás az -igazság elől, mint a szándékos bátortalanság. - -De elébb hadd mondom el önöknek, hogy az én politikai nevelkedésem -sokkal fogyatékosabb volt, mint az önöké, mert az én nemzedékem attól a, -nem tudok rá más szót, dilettantizmustól körülvéve nevelkedett, mely -kevéssel ezelőttig a magyar belpolitikában úgy gruppirozta a -gondolattalanságot, hogy mélységnek lássék. A gondolattalan kurucságnak, -amiben évtizedeken át kimerült nálunk az ellenzéki politika, mely maga -sem vette magát komolyan, a jobboldalon gondolattalan labanckodás felelt -meg, mely még leleplezni is alig tartotta érdemesnek, hogy -alkotmányosságunkban és saját többségi hatalmában csak formulát lát -arra, hogy saját akaratunknak tessék, amit Bécsből ránkparancsolnak. -Mégis: városi fiúknak, amilyen fejlődésem legfogékonyabb esztendeiben -voltam, e labancságban több tetszett kultúrértéknek, tehát nemzeti -értéknek is, mint a szűk szótárú kurucságban, mely mögött egyáltalában -nem volt semmi. A labancpolitikának valami kevéssel merkantilisabb, -iparibb s fináncpolitikaibb Einschlagja többnek, tartalmasabbnak, -modernebbnek látszott előttem, mint az ellenzéki szavalgatás, mely -zavarba esett volna, ha az események szaván találják fogni. Arról nem -volt itéletem, hogy ezt az országot mily fogyatékosan kormányozzák. De -épp ezért aztán azok, kik de facto mégis kormányozták, tehát de facto -mégis csináltak valamit, jobban imponáltak a helyes ösztönnel a -politikát a cselekvésben kereső ifjúnak, mint nagy ellenzéki szónokok, -kik közül egyről egy nagyszerű beszédje után még nagyszerűbben írta volt -meg akkor Kozma Andor, hogy gyönyörű volt, elragadó volt, mindenkit -meggyőzött, az egész házban csak egy embernek a képére volt ráírva, hogy -nem hisz az egészből egy szót sem – s ez az egy ember maga a szónok -volt… Amellett tudatlan voltam: merem mondani: tudatlanok voltunk a -végletekig – pontosabban szólva: abba az egyoldaluan esztéta, -belletrista, bécsi feuilletonista műveltségben elfogultak és kimerülőek, -melynek sajnos most is kedvez nálunk a humanistának nevezett -betürágásban veszteglő középiskola. Már jogász voltam, sőt már -alapvizsgáztam nemzetgazdaságtanból, mikor még sejtelmem sem volt -gazdasági vagy éppen pénzügyi dolgokról – s erre még büszke is voltam. -Radikalizmusból, liberalizmusból elég volt számomra az a légies -antiklerikalizmus, mely előfuvallata volt a közeledő egyházpolitikának, -– egyszóval ugyanakkor, mikor egyetemi társaim szinte barrikádra mentek -az ellenzéki véderőpolitikáért, én, – ma már furcsa, de hiába tagadnám – -fiatal fővel szabadelvűpárti voltam. Ugyanúgy, mint többen azok közül, -kik ma egy haladottabb nemzeti politika munkásai. S nyilván ugyanazon -érzésből: mert érezvén, hogy a fiatal ember számára kétszeresen -kötelesség a komolyság s a pozitivság, egyben környezetünknél, a -miliőnél fogva, melyben felnőttünk, több komolyságot s pozitivumot -láttunk az akkori guvernementális politikában, mint az akkori -ellenzékiben. - -Ebbe a tudatlanságomba világított bele a szociáldemokráciával való, -szinte véletlen megismerkedésem. - -Megint csak jellemző, hogy tíz filléres röpiratokból, mintegy kuriozum -gyanánt került elém, tehát megint csak esztéta és belletrista formában a -tudomány. Hosszú volna önöknek elmondanom, de talán magam előtt sem -tudok róla pontosan számot adni, mint változtatta meg e megismerkedés -egész gondolkodásomat s hajtott ezzel a politikában szinte napok alatt a -legszélsőbb ellenzékiségbe, melynek számára csakugyan minden, ami ez -országban előtte elterült, egy reakciós masszának tetszett. Ma már -látom, hogy ebben is könnyebb végét fogtam meg a dolognak, – sokkal -kényelmesebb volt ez a mindennek mindenestől való tagadása, mint lett -volna a válogatás s az osztályozgatás, s a végletesség számára, mely -mindig a legkényelmesebb, sokkal egyszerűbb volt a nagyszerű -elfogulatlanság, mellyel polgári származásomnak s mivoltomnak föléje -emelkedve, egyszerűen fejmunkásnak deklaráltam magamat s e szent -alacsonyság gőgös magaslatáról néztem le a bugrisokat (azt hiszem, a -népi és irodalmi nyelvben addig szűkebb körre értett szót én alkalmaztam -először a bourgeoisie kifejezésére) mondom: kényelmesebb volt így -műproletárnak s forradalmi marxistának lennem, mint például észrevennem, -hogy Magyarországon a polgárság számára sincsenek francia vagy angol -állapotok, s törnöm fejemet ez ugyancsak kisemmizettek számára való -politikán… Magánkörülményeim, melyek hamar rászorítottak a -kenyérkeresetre és pedig a politikai ujságírásból való megélésre, sok -ideig meg tudtak tartani ez elméletiség enclavejában. Minthogy a -politikai ujságírónak, ha kenyerét minduntalan elveszíteni nem akarja, -amivel azonban egy idő mulva már nem igen szabad, mert az a kenyér -nemcsak az ő kenyere, – minthogy ujságírónak minálunk, a kiadók, gyakran -a kiadói érdekek váltakozása szerint hol ezt, hol azt a politikát kell -szolgálnia, nekem csakhamar bele kellett nyugodnom abba a megalkuvásba, -hogy a nem nevem vagy írói jegyem alatt, hanem névtelen folytatott -ujságírást úgy fogjam fel és úgy gyakoroljam, mint például a politikai -államtitkáron alul rangozott tisztviselő a maga munkáját, melyhez csak -kötelességének van köze, nem meggyőződésének, s e kötelességének azzal -felel meg s meggyőződése ellen nem követ el vétket, ha legjobb képessége -szerint megfogalmazza azt, amivel főnöke megbizta. Emellett azonban -megmarad a neve vagy jegye alatt való írás, saját egyéniségének, saját -legbelsőbb hitének kifejtése, – s minthogy a gyakorlattal végeztem a -robotban s egyúttal az ettől megkövetelt önmegtagadásnál fogva ez -mindenestől gyülöletessé vált előttem: természetes, hogy mikor magamnak -s a magam nevében írtam, menekültem mindenestől a valóság elől s -gyönyörködve pihentem és andalogtam a mindentagadás szivárványhidján. - -Jellemző viszonyainkra s politikánknak, hogy úgy mondjam, -tárgytalanságára, hogy hosszú éveken át zavartalan – úgy értem, hogy -saját kritikámtól vagy föleszmélésemtől meg nem zavartatva – élhettem e -bolog elméletiségben. S ugyancsak jellemző, hogy mikor e -tündérszigetemre elhatottak a revizionizmus első hangjai s elolvastam -Bernstein kritikai és polemikus irásait: erős logikája ugyan megkapta -bennem az esztétát, de különben úgy bosszantott és zavart az egész, mint -a protestantizmus első vitairatai zavarhatták a katholikum nagy -kristályrendszerében már elhelyezkedettet. S míg elméletben és úgy is -hittem: nálamnál senki nem érzékenyebb a gondolat s a birálat szabadsága -iránt: valójában eretnek tolakodásnak éreztem e mozgalmat, – -türelmetlenségnek, mely nem tudja bevárni a nagy megérést s elméletet -keres, hogy tudománynak hitesse el gyakorlati megalkuvását. Nagy belső -küzdelmek, lelki válságok s nem is maguknak a revizionistáknak munkái – -s nem, ami, úgy látom most utólag, csak idegeim alján hatott rám: a -David agrárszocializmusa – inkább az angol munkásmozgalmak, az -ausztráliai munkásállamok s a német államszocializmus elémtárulása s -gyökeresebb tanulmányozása voltak az és volt az, ami először ejtett -gondolkodóba: politika-e az elzárkózás, a maga képére alakíthatja-e a -társadalmat valamely osztály, ha csakugyan nincs köze a társadalomhoz és -csakugyan nem függ össze azokkal, kiknek fölébe kerekedjen? Sok ideig -tartott, míg abban a, ha úgy tetszik opportunistább politikában -állapodtam meg, melyet barátaim gyakran vesznek tőlem rossz néven. Nem -szándék dolga vagy eltökélésé az ilyesmi, hanem a kiforrásé és -meggyőződésé. Én hasznosabbnak tartom e politikát s magamat is e -politikával, mint boldog szigetidőmet. Bár szabadjon hinnem, hogy -teljesen haszontalan nem volt ott való időzésem sem. A magyar polgári -sajtóban, az erősen belletrista revue-ujságírásban, egy csöppet a magyar -politikában is én voltam időrendre egyik első, ki komolyan vette a -szocializmust, érezni kezdte a munkáskérdés fontosságát s figyelmeztetni -kezdett úgy a guvernementális, mint az ellenzéki usance-politikának még -a mi fejletlenebb viszonyainkhoz képest is feltünő elmaradtságára s -tartalmatlanságára. Velem együtt már olyan nemzedék került a magyar -ujságírásba, melyet nem ért annyira tanácstalan, fölszereletlen és -értetlen például a mult századvégi erős agrármozgalom s ezzel egyaránt -az ipari munkásság jelentkezése és követelődzése, mint érte ugyanakkor a -nálunk egy emberöltővel idősebb s fiaiknál egyebekben talán -tehetségesebb, ragyogóbb, tekintélyesebb s bizonyos dolgokban műveltebb -és tapasztaltabb publicistákat. Sőt tán abban is van része hatásomnak, -ha most az önök személyében olyan fiatalság előtt ülök, hogy ismételjem -a szót, a vallatószékben, mely a nálánál idestova egy emberöltővel -idősebb publicistától igen komolyan számon kéri szociális meggyőződését. - -Azt szeretném, ha a mostani történelmi idő tisztázó és revideáló hatalma -nem mulnék el fölülünk anélkül, hogy e főfontosságu dologban meg ne -értettük legyen egymást. Nekem az az érzésem, hogy az események, melyek -most mindenütt a világon szoros, még pedig belső összekivánkozástól -összeterelt egységben mutatnak munkás és polgári társadalmat: a -történelmi parancs erejével igazolnak olyan politikát, aminő például -azok előtt lebegett, kik közül nekem fáj legjobban, hogy a magyar -demokráciának és radikalizmusnak egy kalap alá való terelésre, legalább -egyelőre, nem sikerült. S ehhez, a polgári radikalizmusnak s a szociális -előretörésnek összeállásához a világesemények megujult alap gyanánt -igazolják és dolgozzák ki – hatalmasabban, mint minden teoretikusa tudta -– a szocializmusnak, a szociáldemokráciának is azt a variánsát, melyet -német terminologiáju országokban revizionizmusnak szokás nevezni s -melyről az orthodoxia azt szokta állítani, hogy polgári métely a -munkásszocializmuson. Hogy mételyről van-e itt szó, vagy inkább a -valóság kiütközéséről, azt a továbbiakban kéne megállapítanom. De elébb -ismétlem, hogy a világháboru próbája sokkal szorosabb rokonságát mutatja -a munkásszocializmusnak s a polgári radikalizmusnak, mint háboru előtt a -jobbszemüek is észrevették vagy elfogadták. A háboru tanuságain -megerősödve még jobb lelkiismerettel vagyok revizionista, ha úgy tetszik -opportunista, mint voltam, – annyira, hogy nem érzem magamat politikai -liliomtiprónak, mikor még önöket fiatalokat is ugyanilyesmire merem -rábeszélni. - -A revizionizmus, tudvalevő, nem polgári politika. Ha jobbszárnya is a -szocializmusnak, a szociáldemokráciának, épp oly tiszta vizű -szociáldemokrácia, mint az orthodox marxizmus. A társadalom s a gazdaság -mai rendjével szemben éppoly tagadásban áll, elemeit és mozgatóit -ugyanazokban látja s a jövőt, ha szükségesnek tartja elképzelni, -nagyjában ugyanúgy képzeli. Csak mivel a társadalom s a gazdaság -fejlődése sokban nem úgy következett el, mint a szociáldemokrácia -tudományos és politikai megalapítói várták és megjósolták, s mivel -viszont politikájuk taktikáját ezekre a várakozásokra építették: azért -kivánja taktikáját megváltoztatni a szociáldemokráciának, de ezt aztán -olyan forradalmi módon nem forradalmivá tenni s mégis az egész -szociáldemokrata mozgalomban a fősúlyt nem is a végső célra, hanem -magára a mozgalomra, tehát tulajdonkép magára a taktikára vetni, hogy a -gyakorlatban minduntalan s a polgári pártoknál nem ritkábban -szembekerülne az orthodox szociáldemokrata taktikával, ha ez az -orthodoxia is gyakran ki nem térne a napi állásfoglalások elől vagy meg -nem nyugodnék olyan megoldásokban és formulákban, melyek tulajdonkép -szintén nem orthodoxok, tehát tulajdonkép szintén revizionisták… Merek -önök előtt e dolgokról csak ilyen nagy általánosságban, nehány odadobott -műszóval és célzással beszélni, mert tudom, hogy mindezeket legalább is -oly jól tudják, mint én. S merem gondolatmenetemből egészen kizárni a -szindikalizmust – nem mintha alábecsülném a munkásmozgalomnak ezt az új -vagy mondjuk pontosabban: egy tegnapelőttiből holnaputánivá ifjított -formáját, hanem mert inkább igen komoly jelenségnek tartom, de -olyanfajta ellenzéknek, melyben mi akarva sem vehetnénk részt, még ha -forradalmiak volnánk is. Mert a szindikalizmusnak lényege az, hogy a -munkásság türelmetlenül és elzárkózóan rázzon le magáról minden -társaságot, minden szövetséget, minden összefüggést, minden tekintetet, -sőt minden intézményt is, kivéve saját szervezetét, melyet -alkalomról-alkalomra s az ugrásra mindig készenállva szegezzen neki -mindenestől az egész társadalomnak. Ez a felfogás óriási erőt tesz fel a -munkásságról, mikor így és ennyire életre-halálra szembeállítja minden -egyébbel, ami emberi, tehát egy mindenesetre óriási erővel és -hatalommal. S egyúttal roppant rizikót vet a munkásságra, ha számítása -nem válnék be s állandóan és mindenkorra túlerővel találná magát -szemben. A szociáldemokrácia minden eddigi formája és árnyalata, bármily -ellentétbe helyezkedjék a polgári társadalommal, mégis valahogy úgy -képzeli a dolgot, hogy legalább egy darabig s egyfelől a munkásság -megerősödéseig, másfelől a polgári társadalom megrothadásáig: a -munkásság próbálja felhasználni a polgári társadalom intézményeit is, -próbáljon ezekbe is bejutni, próbáljon ezekben is hatalmat jelenteni s -így ellensúlyozni fokról-fokra a túlerőt, melyben az egész többi -társadalom állna a munkássággal szemben, ha a munkásság hadizenően -helyezkednék szembe az egész társadalommal. A mi számunkra, kik érezzük -az osztályok egymással való összefüggését s azt érezzük, hogy ennek -segítségével tudunk a magunkén kivül helyezkedni s valamennyi javára -cselekedni és dolgozni: a mi számunkra ez az, ami elképzelhetőbb és -elfogadhatóbb volna még akkor is, ha volna választásunk és úgy volna -lehetséges szindikalistáknak lennünk, mint ahogy nem lehetünk azok, mert -a szindikalizmusnak lényegébe tartozik, hogy ne kérjenek belőlünk az ő -vidékein… - -Ha tehát meggyőződésből, de kényszerüségből, hogy úgy mondjam: -odapofozottságból a magunk számára olyan politikát választunk, mely -összefüggésben látja az egész társadalmat s tennivalóit is ez -összefüggésből származtatja s ehhez igazítja hozzá: akkor bármily -hajlandóságuak voltunk eddig, nagyon el kell gondolkoznunk azon s le -kell vonnunk további magunktartására nézve annak a jelenségnek -következéseit, hogy ebben a háboruban a szociáldemokrácia világszerte: -hűtelen ugyan nem lett elveihez, ellene ugyan nem cselekedett -meggyőződéseinek, sőt legigazabb hitem és itéletem szerint a háborukban -való becsületes helytállásával mindenütt magáért és létjogosultságáért -állt helyt, – de világos, hogy, antimilitalizmusról nem is szólva, mikor -ennyire döntő, életbevágó s a mai társadalmi renden belül folyó akcióban -az uralkodó társadalommal egyetértve vesz részt: teljesen szakít a merev -tagadásnak, szakít a társadalom felbomlását váró forradalmiságnak, -szakít a fölötte s vele szemben álló rendektől vagy osztályoktól való -kérlelhetetlen elkülönböződésnek taktikájával (és, mivel a taktika -politika, politikájával), s ilyen mód tulajdonkép revizionista politikát -folytat. Kéntelen folytatni, – s amint az élet valamely politikát -kéntelennek, szükségszerünek, elkerülhetetlennek bizonyít, akkor -egyúttal ezt a politikát igazolja is s az ezzel ellenkező politikát -tévességben marasztalja. - -Egészen bizonyos, hogy a szocialisták e háboruban nem csupán olyan -kénytelenségből vesznek részt, aminővel a közigazgatás és az állami -hatalom, ha nem megy máskép, a tisztek revolverével kergeti rohamra a -népfölkelőt. Vanderveldét nem revolverrel kényszerítették a miniszteri -székbe s ha Vanderveldére rá lehet mondani (én nem mondom), hogy rhétor -és stréber: Jules Guesdere, a marxistára nem lehet ezt mondani, pedig -most ő is miniszter. S Frankot, az igaz, hogy revizionistát: szintén nem -kellett bottal kergetni, sőt önként állt katonának s halt hősi halált a -gazdasági irigyektől és hatalmi versenytársaktól ostromlott német -nemzetért és birodalomért. Az is igaz ugyan, hogy Bernstein, a -revizionizmus apja, épp minap fejtette ki, hogy ha tudták volna a német -szociáldemokraták, hogy a németek háboruja főképp a demokrata -Franciaország és Anglia ellen folyik s nem főképp a rabszolgatartó -Oroszország ellen, bizony másképp viselkedtek volna. De én nem hiszem, -hogy máskép viselkedtek volna, – nem viselkedhettek volna máskép s -kivált a demokrata Angliával szemben nem. A demokrata Anglia a német -nemzet és birodalom közén át minden német embert, tehát német munkást is -másodrendüségbe, tehát kisebb keresetbe, rosszabb ellátottságba, -kevesebb biztosságba akar leszorítani. Ez az, amit ösztönszerüen megérez -a legkisebb, a legtudatlanabb vagy a legtudósabb s legforradalmibb -érzésü német ember is, s ez az, aminek tűzzel, vassal, foggal, ököllel, -és körömmel való visszautasítása nem ellenkezhetik semminő olyan elvvel, -amely minél több ember számára miné nagyobb boldogságnak követeléséből -származik. A revizionizmus mit mond? Azt mondja, ugyebár, hogy a -munkásságnak fokról-fokra kell haladnia hatalmi és gazdasági -térfoglalásban, s minthogy e fokokon minduntalan találkozik polgári -osztályokkal s térfoglalásának tere a mai társadalom s a mai gazdasági -rend: azzal a mozgalom lehetősége, a szerzemény és annak megtartása -kedvéért hol itt, hol ott ideiglenesen meg kell békülnie, azokkal együtt -kell operálnia. A háboru s benne a munkásság sokhelyt tüntető részvétele -ezt szembetünően igazolja. Mert érthetetlen volna, ostobaság volna, -öngyilkosság volna, egyszóval olyasmi volna, amibe egyes ember -belekeveredhetik, de amire egész osztályok vagy csoportok sohasem -vetemednek – érthetetlen volna, mondom, a munkásság e foganatos -fáradozása, hogy tulajdonképp a mai világrendet megmentse, ha abba neki -magának is számos érdeke nem kapcsolódnék bele. Ez nem azt jelenti, hogy -e mai rend jó, hogy fenn kell tartani. De jelenti azt, hogy például a -mai német munkás is életlehetőségért és munkalehetőségért küzd, mikor a -mai német birodalomért harcol. A munkásnak érdeke, hogy a mai rend -megváltozzék, de az is érdeke, hogy fel ne boruljon. Nem ideális -eltartója, rajta kell lennie, hogy gyökeresen megváltozzék, de mégis -csak eltartója s ma benne gyökeredzik. A mai gazdasági és társadalmi -rend, amily elnyomó és kizsákmányoló (mert az!) olyan támaszték és -tápláló is. Mindenkinek van benne veszíteni valója, s nem csupán láncok, -mint a kommunista manifesztum hitte. Ebből nem az következik, hogy -fentartsák, de igenis, hogy ezt kell megváltoztatni, s mindenkinek, aki -változtatni akar rajta, egyben annyi érdeke füződik mindenkori fokához, -hogy csak fokról-fokra lehet megváltoztatni. Ez ismét nem jelenti azt, -hogy a forradalmak ilyenformán örökre kizártak vagy sohasem jogosak – -fokokért is lehetséges forradalom és lehetséges olyan forradalom is, -mely nem éget el maga mögött minden hidat. De ha ez így van, akkor a -revizionizmus jó és gyökeres szociáldemokrácia abban is, hogy gyakran -együtt taktikáz polgári pártokkal polgári alapon, abban is, hogy előtte -a mozgalom vagyis a fokról-fokra való fejlődés a fő, a végcéllal nem -fontoskodik. Olyan nagy jelenség, mint ez a világháboru, -elvitathatatlanul olyasvalami, amit természeti jelenségnek szoktunk -nevezni. S így mozzanatainak és adalékainak, tényeinek és valóságainak -épp oly döntően bizonyító az erejük, mint, mondjuk, a fizikai -törvénymegállapításokra a fizikai jelenségeknek. Minthogy nem lehet -véletlen, minthogy nem lehet meggondolatlanságból elkövetett hiba, -minthogy emberi hatalomtól meg nem állíthatóan szükségszerű volt, hogy a -munkásság e háboruban a polgári rendekkel együtt küzdjön tulajdonképp a -_mai_ gazdasági rendért: e szükségszerüségben döntő bizonyítékunk van -amellett a munkáspolitika mellett, az olyan felfogásu vagy taktikáju -szociáldemokrácia mellett, mellyel ez az eljárás megfér, melyre ez a -jelenség nem cáfol rá. S minthogy az sem lehet véletlen, hogy a háboruba -sodródott nemzetek munkásai közül és szociáldemokrata táborából kivált a -németek azok, kik minden fentartás nélkül, szinte tüntetően szálltak le -a lövészárkokba, vagyis annak a birodalomnak proletárjai, mely állami -hatalommal mérsékeli a proletárizmust és sokban feudális alkotmányán -belül emberi sort biztosít minden dolgozó fiának: ebben is -szükségszerünek, jogosnak, helyesnek, a valóságtól diktáltnak bizonyosul -az a szociáldemokrata taktika, mely a mozgalomra veti a fősúlyt s nem -sokat vesződik a végcéllal – vagyis megint csak a revizionizmus. - -A háboru próbája, s ezzel a kisérlet souverain döntése állapítja így -meg, hogy a revizionizmus nem holmi polgári s a veleszaladó polgári -elemektől belevitt métely a szociáldemokráciában, hanem a munkásság -legsajátabb helyzetéből és érdekéből a munkásság számára kötelezően -következő taktika. A szociáldemokrácia megalapítói geniálisan meglátták, -hogy a polgári társadalomnak végzete, hogy maga alatt vágja a fát. A -revizionizmus módot ad arra, hogy e fát polgárság és munkásság együtt -vághassák, összefogásban megsokasodott s nem ellenkezésben megcsökkent -erővel. A dolog úgy áll, hogy ahol a munkásosztály hatalma és -ellátottsága csekély, ott bátran megengedheti magának a polgári tábor -balszárnyával való szoros szövetkezést, mert számos olyan polgári jót -víhatnak ki együtt, mely az ő számára is hasznos. Ahol pedig a -munkásosztály már ellátott és hatalmas, ott számos olyan, jövő -törekvéseivel nem ellenkező, mai polgári érdeke is van, melynek -megvédésére természetes és erkölcsös szövetségbe állhat a polgári -radikalizmussal. Egyszóval: a revizionizmus nem polgári métely a -szociáldemokráciában, hanem – talán még a saját teoretikusai előtt is -öntudatlan – honorálása annak a sok ideig számba nem vett valóságnak, -mely tulajdonkép összevág a természetnek abbeli ismert tulajdonságával, -hogy benne ugrás nincsen, éles válaszok nincsenek s a szigoru -megkülönböztetések is inkább a mi elménk kényelmében gyökereznek, mint a -valóságban… honorálása, mondom, annak a valóságnak, hogy ugyanakkor sok -a közös érdekük is, s a munkásságnak, melynek távolabb életérdeke -mindenesetre az, hogy a mai polgári világrend gyökerestől megváltozzék, -sok közeli s a távolival nem ellenkező érdeke gyökeredzik a mai -világrendben. - -Ami ebben látszólag ellentét, azt a revizionizmus természetesen s -életképesen oldja meg, ezzel bizonyítván, hogy az ellentét csak -látszólagos. E mostani háboru során revideálnunk kell a -forradalmárságról s az idealista politikáról vallott nézeteinket s -átlátnunk, hogy még a forradalmi, még az idealista, még a végletes -politika is, ha egyáltalában számot tart a politika névre, csak józan, -csak megfontolt, csak a valósággal hüvösen számoló lehet. Eddig gunyból -vagy ugratásból mondták, hogy az kezd kiderülni, hogy a -szociáldemokrácia nem egyéb, mint formula arra, hogy a munkásság egy -felső rétege kispolgári ellátottságba jusson. Nincs okunk kitérni ez -ugratás elől, vegyük kitüntetésnek e gúnyt és mondjuk, hogy ez nem is -olyan nagy baj, talán nem is esik messze attól, amit akarunk, nem messze -attól, ami lehetséges, s kezdő jelenségül szépen egybevág a távolabbi s -a legmesszibb törekvés abbeli tartalmával, hogy a társadalom alsóbb -rétegei egyre emelkedjenek hatalomban, jólétben, a többivel való -egyformaságban, még végre valamennyien egyforma magasra érnek szerves -homogénségben s egyik sem nyög a másik alatt. - -Ha visszaemlékszem arra a szociáldemokráciára, amellyel még én -ismerkedtem meg s amely pedig a tudomány világtörténetében korszakot -tevő lépés volt, mint szerzői jól mondták, az utópiától a tudományig: -azt kell mondanom, hogy a mostani világháboru körül történtek betü -szerint véres cáfolata volnának az osztályellentéteken épülő -szociáldemokráciának, ha ennek taktikája a revizionizmusban meg nem -újult volna. Mert világos, hogy amennyire megfér minden, ami most -történik, a revizionizmussal, annyira ellenkezik az orthodoxia betűjével -s a betühöz ragaszkodó orthodoxiával. Már pedig az olyan politika, -melyet épp olyankor kell megtagadniok a vallóinak, mikor döntő -alkalmazásáról volna szó: lehet igen szép, de nem lehet helyes politika. -Vannak ugyan, akik azt vélik, hogy bizonyos szent elvek érintetlen -megőrzésére kell mindig valami ellenzéki testőrség. Én ezt a hitet nem -osztom. Azt hiszem, hogy az olyan testőrség, melynek éppen akkor kell -eldugnia kardját, mikor a szent elveket támadják, csak kompromittálja -ezeket az elveket, – hogy talán nem is szentek, vagy ha azok, -semmiesetre sem e világból valók az olyan elvek, melyek maguk jönnek -zavarba, mikor alkalmaztatniok kellene. Jules Guesde, mint szocialista, -mint szociáldemokrata is, nyugodtan vállalhatott most miniszterséget, de -mint orthodox szociáldemokrata tulajdonképp nem. Az orthodoxia s a -revizionizmus közt olyasmi a különbség, mint volt nálunk a Bach -abszolutizmusának bukása s a Schmerling félangolos alkotmánykisérlete -kezdetén a felirati s a határozati párt közt való. Mindkettő nemzeti és -negyvennyolcas ellenzék volt s csak abban különböztek, hogy Deákék, a -feliratiak, tudomásul vették, hogy Magyarországnak valóságos ura nem V. -Ferdinánd, nem is Ferenc Károly, hanem Ferenc József, a határozatiak -pedig, s igen helytálló elvi okokból, nem vették tudomásul. Az okok -helytállóak voltak, de az emberek, kik helytállottak mellettük, -megkockáztatták volna, hogy a tudomásul nem vett valóság a valóság -hatalmával ellenük és hazájuk ellen fordul s ezért, mint jó hazafiak, a -képviselőház ülése előtt maguk távoztatták el néhány képviselőjüket, -nehogy többségbe jussanak. Sőt lehet, hogy a fényes tehetségü Teleky -László, ki a pártnak vezére volt s az ülés előtt való éjszaka főbelőtte -magát, egyebek közt e lelki válság miatt is végzett magával. -Mindenesetre örökre tanulságos szimbolumot írt vérével minden jövendő -elvi politika számára, azt tanítván, hogy nem lehet politika az olyan -politika, melynek főbe kell lőnie magát, nehogy megvalósuljon… A -felirati s a határozati párt között valójában nemcsak magában a -formaságban s a valóság értékelésében volt a különbség, – nem csakis -abban, hogy Deákék a császárhoz akartak felírni, mert tudomásul vették, -hogy van, míg a határozatiak csak házhatározattal akartak a trónbeszédre -vagy leiratra reagálni, mert nem akarták tudomásul vétellel szentesíteni -a koronázatlan uralkodó uralkodó voltát. Nem – abban, hogy a felirati -párt reálisabb volt a reálitás iránt, mint a határozati, öntudatlanul is -annak megérzése vezette, hogy bármily szöges ellentétben áll is -Magyarország Ausztriával s a magyarság a dinasztiával, nagyon sok a -közös érdekük is, s a magyar politikának meg kell találnia a módot, hogy -küzdjön is ellenük, de együtt is dolgozzék velük. Ez is egy fajtája volt -a revizionizmusnak, s bármily keservesen, de igazolódott az utóbbi -félszázadban. Mindenesetre inkább, mint… de erre a multra igazán vessünk -fátyolt. - -Itt megszakítom elmélkedésemet. Nem tudom, éppúgy meggyőztem-e önöket -arról, hogy csakis a valóság adalékaival nemcsak számító, de sokban -megalkuvó politika lehetséges, foganatos, s így egyedül követendő, mint -ahogy engem most kivált ez a háboru ujra meggyőzött erről. De annyit -merek mondani, azzal zárva szavaimat, amivel kezdtem, hogy ilyen józan -és megfontolt politika semmikép nem ellenkezik az ifjuságból következő -vagy az ifjuságra állítólag köteles idealizmussal. Most tapasztalhatják, -mennyi hév, önmegtagadás, önzetlenség és lendület lehetséges az ilyen -politikában, kell az ilyen politikához. Nem félek, hogy mikor erre -beszélem rá önöket, eltéríteném önöket ifjúi rendeltetésüktől. Igazság -csak egy van, úgy a fiatal hév, mint az érett megfontolás számára, s -fiatalnak, öregnek egyaránt végig elgondolt politikát kell ifjúi -lendülettel elébbrevinnie. - - - - -A HÁBORU, MINT TERMÉSZETI TÖRVÉNY - -1915. április 25. - -Ha azt mondom, hogy a háboru elkerülhetetlen volt, azzal éppen és csakis -annyit mondtam, hogy mi, sajnos, nem tudtuk elkerülni, – nem volt benne -módunk még áldozatokkal sem, sőt ezek az áldozatok, mentül nagyobbak és -lemondóbbak lettek volna, annál inkább olyan összeveszéseket okoztak -volna másfelé, melyeknek fegyveres elrendezésére a mi országunkat -választották volna szintérül. Egy év ide vagy oda lehetett volna a -haladék s az is csak talán. A háboru tehát és talán elkerülhetetlen -volt, de ez sem azt nem jelenti, hogy örvendetes, sem azt, hogy ami -vitákat eldöntsön, azoknak más, mint véres eldöntése lehetetlen volna. -Erre még rátérek, – itt csak annyit, hogy aki azt mondja, hogy a háborus -döntést nekünk elkerülnünk nem lehetett, mert ellenfeleink _ezt_ -szorították ránk s egyéb döntést elzártak előlünk: ezzel nem azt mondta, -hogy _ez_ a döntés a legjobb vagy egyedül jó vagy éppen a kivánatosabb. - -Hasonlóképp: ha azt mondom, hogy e háboru során csudálatos erényekben -mutatkoztak meg az emberek, csudálatos fejlettségben mutatkozott meg az -emberiség, nevetségben maradtak az elfajulásról szóló sopánkodások és -kiderültek a szolidaritás nagyszerűségei: ezzel nem azt mondtam, hogy -mindehhez háboru kell, hogy háboru nélkül az emberek önzőek volnának, az -emberiség elmaradna, a műveltség elposhadna. Inkább: ami erényeket a -háboru megmutat, azokat a béke termette. S ha azt mondom, hogy a ránk -szakadt háboruban ki kell tartanunk minden erényünkkel és erőnkkel, -azzal sem azt mondtam, hogy ezt az erényt s ezt az erényt a háborunak -köszönhetjük. Egyszóval: a háborus állapot minden következésének -levonásában, a becsületes készségben és önfeláldozásban, melylyel, ha -ránk szakad, elviseljük: semmiféle helyeslése nem foglaltatik a -háborunak, mint intézménynek. - -De különösen nem foglaltatik benne meghajlás az előtt a biztatás vagy -vigasztalás előtt – nem tudom, minek szánják – hogy a háboru természeti -törvény. Mióta a háboru megindult, itt is, ott is találni cikkeket és -tanulmányokat, melyek úgy kezdődnek, hogy: »ha kimegyünk az erdőbe«… -vagy: »ha kimegyünk a mezőre«… vagy: ha két virágot ültetek egy -cserépbe«… és így tovább… s a vége az, hogy erdőn, mezőn, cserépben és -üvegházban, lombikban s föld alatt és föld felett az ember arról -győződik meg, hogy a természetnek örök törvénye a háboru, tehát… - -Ez a tehát az, ami semmit sem bizonyít. Mindenekelőtt kimehetek nemcsak -az erdőbe s a mezőre, hanem a szántóföldre, a kertbe s az istállóba is. -Elmehetek a gyermekmenhelyre, ellátogathatok a kórházba, benézhetek az -iskolába s kimehetek a hangárhoz. S mindenütt azt látom, hogy a -természet mond valamit s az ember is tud rámondani valamit. Hogy a -természet akar valamit, de az ember is akarhat valamit. Hogy amit a -természet halálra rendelt, azt az ember megmentheti az életnek. Hogy -akikkel a természet egymást eteti, azokat az ember békén állíthatja -egymás mellé. Hogy mikor a természet egyik törvénye azt parancsolja, -hogy a vas leessék a levegőből a földre, az ember ellene szegezi a -természet más törvényeit, melyek a levegő rugalmasságáról szólnak, a -rugalmas levegő feszítő és emelő erejéről s egyéb effélékről – s ezzel -megcsinálja a repülőgépet. A természetnek igen sok törvénye s igen sok -lehetősége van – egyebek közt olyan is, hogy az ember e törvényeket és -lehetőségeket a saját esze, a saját kényelme, a saját céljai szerint, a -saját megmaradása javára, a saját elbukása ellen kombinálhassa és -ellensulyozhassa. A természet mindenhatóságából minden porcikájában van -egy rész s e részek mindenhatóságát ellene lehet vetni az egésznek. Ez -is természeti törvény. Lehet, hogy a háboru természeti törvény. De ebből -nem következik, hogy háborunak kell lennie s az embereknek az ő vitáik -elintézésére háborut kell választaniok. - -Mit jelent az, hogy természeti törvény? Azt jelenti, hogy -megkerülhetetlen. Hogy kihagyhatatlan és kijátszhatatlan. Hogy nem -kellek hozzá én, hogy uralkodjék, sőt ellene vethetem magamat -kézzel-lábbal, mégis uralkodik. Hogy, ha kidobom az ajtón, bejön az -ablakon, hogy, mint a római mondta, kergethetem vasvillával, mégis -visszaszalad. A természeti törvénnyel úgy vagyok, mint a gyorsvonattal, -ha benne ülök. Nem szorul arra, hogy belülről lökdössem – megy magától -is. S ha belülről ellene vetem magam, azért nem áll meg. Ha a háboru -természeti törvény, akkor nem szorul rá, hogy csináljam. Akkor -csinálódik, ha el is kerültem. Akkor háboru van ott is, ahol azt hiszem, -hogy béke van. - -És így is van. A háboru csakugyan természeti törvény. A létért csakugyan -küzdenek. Egyesek is, fajok is, nemzetek is. Mindezek állandóan -háboruban állnak – az egész világ, az egész emberiség állandóan -háboruskodik. Akkor is, mikor ezt nem ágyuval és puskával csinálja, – -mikor nem ás sáncokat s nem huz eléjük drótsövényeket. Ha kimegyek a -mezőre, vagy ha kimegyek az erdőbe, vagy lemerülök a tenger mélyébe vagy -felmászom a hegy tetejére: ott sem ágyuval és puskával, sáncárokkal és -drótsövénnyel folyik a háboru. Ugy látszik: éppen mert természeti -törvény, számtalan formája van. Úgy látszik: _minden_ ő neki a formája. -Szűkkeblü tolakodás egy formára akarni korlátozni. A természeti -törvények százféle átirásban, áttételben, elvegyülésben és -beépítettségben uralkodnak. Uralkodnak a fundamentumban s uralkodnak az -emeleten, fel a torony zászlójáig, a villámhárító hegyéig. Uralkodnak -egyszerüen s uralkodnak összetetten. Uralkodnak szemmelláthatóan s -uralkodnak észrevehetetlen. Uralkodnak nyiltan s uralkodnak rejtetten. -Uralkodnak durván és nyersen s uralkodnak megnemesedve, kifinomodva, -megmagasztosodva. - -A háboru, ami most – legyünk vele tisztában: főképp német s angolok közt -– folyik, nem folyik mától fogva. Nem is mióta, kilenc hónap előtt, -egymással hadba álltak. Folyik éppen ötven esztendeje, mióta -Poroszország szervezetbe fogta s életre keltette a németségben szunnyadó -erőket. Folyik az egyetemeken, hol a németek tudást színak magukba, -folyik a műhelyekben, hol felkészülnek a piacokra. Folyik a piacokon, -honnan kiszorítják a rég ottülőket. Folyik a tengereken, miket hajóik -átszelnek, folyik a hivatalokban, hol emberi ellátottságot adnak annak, -ki a német munkában részes. Folyik a mezőn, hol a paraszt kétannyi -élelmet hoz ki, mint más országok parasztja, folyik a takarékban, hova -kétannyit rak, folyik a vállalatokban, mikbe tizannyit fektetnek. Folyik -a lemondásban, mellyel a német ember kétszer annyit dolgozik, folyik a -követelésben, mellyel a német helyet kiván magának, mint Bülow kancellár -mondta: a napon. Ez német-angol háboru volt, még mielőtt a német tudta s -az angol észrevette. S e háborában már rég győzött a német, mire az -angol ráeszmélt, hogy győzni talál. Az a bestiális, az alávaló, az első -percre annyira felháborító, hogy később az ember már ma is szégyelli, -ami indulatra az ezen való elképedés elragadta: az az ocsmány az angolok -e mostani háboruján, hogy a munkának, az elmének, a legnagyszerübb -emberi iparkodásnak és emberi erényeknek azt a háboruját, melyben a -németek ugyan megszolgáltak minden talpalatot, amihez hozzájutottak: -hogy ezt a győzelmet akarják az angolok visszacsinálni testi háboruval, -vérrel, vassal, vagyis a háborunak legocsmányabb, legdurvább, művelt -emberhez legméltatlanabb formájával. Mintha a teológia boxpárbajra hivná -ki Darwint. - -S nem igaz, hogy kellett ez a háboru. Nem igaz, hogy ilyen háború -kellett. Nem igaz, hogy az angolok nem tudnak másat. Az angolok csak a -német versenytárssal s hadakozó féllel szemben vesztették el szokott -okos hidegvérüket, úgy, mint ahogy csak testvérek szokták, vagy, -mondjuk, egy elkényeztetett s nagyvilági fölényessége alján asszonyosan -hiu nagybátya egy heves, becsvágyó és geniálisan tapintatlan unokaöccsel -szemben. Nem ahogy a németek az angolokkal versenyeztek, hanem ahogy -Edward király az unokaöccsére féltékeny volt: az döntötte el, hogy a -német-angol háborunak szublimált és emberhez méltó formájából vissza -kelljen sülyednie a ragadozói fokra, – hogy a nagy osztozkodásnak, mely -a végén végbe szokott menni egymásban emberükre akadt versenytársak -közt: az angolok s a németek közt bunkóval s fejbeveréssel kelljen -megtörténnie. Tud az angol másképp is. Az orosztól, az orosz fegyveres -hatalomtól csak nem kell jobban félni, mint a némettől: mégis – okosan, -bölcsen és felsőségesen – kitért a vele való fegyveres leszámolás elől, -belenyugszik a megváltozhatatlanba s osztozik vele békességben és -megfelelő nagy stilusban, kicsiségekkel nem bibelődve s nagy -ajándékokkal tartva fenn a nagy barátságot. Ezt megtehette volna a -némettel is, s hogy ezt nem tette, amiért pedig a német szintén minden -nagy áldozatot meghozott volna: ezért gyülöli a német oly feneketlen s -ezért száll a háborun való minden felháborodás és a véren való minden -elszörnyedés és fájdalom a mi vidékünkről is olyan gyülölet formájában -Anglia ellen, amit az angol, ki gyülölni nem tud, megérteni sem tud. A -gyűlölet nem is méltó az emberhez, de nem méltó hozzá a háboru sem – s -az angol méltó minden gyülöletre, amért az emberiséget ebbe a -méltatlanságba lökte le és sülyesztette le. Válogatása lett volna, hogy -a háboru természeti törvényének legnemesebb formáját keresse ki s tegye -az ő páratlan tekintélyével és tagadhatatlanul óriás hatalmával -általánosan kötelezővé, – s ő ehelyett vademberekkel vademberekhez való -formát választott s szerzett ennek létjogosultságot. - -Háboru mindig volt és mindig lesz, de épp ezért nem szorul arra, hogy -csinálják. Nekünk kerülnünk kell, nekünk föléje kell emelkednünk, nekünk -embereknek épp ugy ki kell irtanunk életünkből, mint a betegséget s az -emberölést. Segitsen magán, ahogy tud, s ha természeti törvény: -érvényesüljön hozzájárulásunk nélkül. - - - - -COGNOSCO STILUM - -1915. május 29. - -Tehát a görög király jobban van? Hála istennek – csak vissza ne essen. S -az olasz király hogy van? Ő még nem beteg? - -Ezt szabad kérdezni. Olyan helyzetekben, mikor nemzetek -életéről-haláláról van szó, fontos azoknak az élete és egészsége, -kiknek, koronás vagy koronázatlan személyeknek, e sorsba született vagy -megszolgált beleszólásuk van. S mivel mióta e háboru kitört, sőt már -mióta előzményei megindultak, csodálatos végzet nehezedik s pontosan a -döntő percekben azokra a férfiakra, kik dönthetnek vagy dönteniök kell: -nem tulzott a figyelem, ha az ember most, éppen most, megkérdi: nincs -mellhártyagyuladása Viktor Emánuelnek? S Giolittit nem kerülgeti -tüdőguta, mint Wittét? Vagy nem most esik öregkórba, mint Hohenzollern -Károly? - -Ezek, mondom, nem megokolatlan kérdések. Ha az ember a Tanin minapi -leleplezései után meggondolja, mily kis hija volt, hogy Mohamed szultán -ma nem néhai, hogy Talaat bégnek s Enver pasának turbánlepedője ma már -nem egész testi ruha, a mohamedán embernek másvilági uniformisa, – s ha -az ember számba veszi, hogy bizonyára nem lord Kitchener tehet róla s -nem Venizelosz ur, hogy nem így történt: akkor csodálja az öreg -Giolittit, hogy a háboru ellen ki merte nyitni száját és bámulja Viktor -Emánuel királyt, hogy még nem irt proklamációt népeihez. Liszabonban -megfizetett ágyuk dörögnek s rálőnek a miniszterelnöknekre, s Rómában -megfizetett torkok ordítanak. Két világrészben ujságok cserélnek gazdát, -nagykövetek cserélnek állást, leégnek malmok s megfulladnak -meggyőződések. Romlik a közegészség s romlik a közbiztonság, fel, -egészen a trónokig. A harctéren folyik a háboru s a harctér mögött -folyik a politika. Az entente csinál világtörténelmet. - -* - -Ki hiszi el, hogy Hartwig előre nem tudott a Ferenc Ferdinánd -meggyilkoltatásáról? Ki teszi fel, hogy Izvolszkinak nem voit része a -Jaurès láb alól való eltételében? Ki oly naiv, hogy azt gondolja, hogy -Witte Szergej természetes halállal halt meg? - -Rablószövetkezet állt itt össze rablóvállalatra. Rablócélokkal és -rablóeszközökkel. Az alapokok s az alapmozgatók lehetnek tudományosan -kikutatható személytelenül gazdaságiak s világpolitikaiak. De az emberek -is lehetnek csirkefogók. Örök és változhatatlan törvények voltak, -amelyek kardot nyomtak az Obrenovics Milos kezébe és gyilkot a -Karagyorgyevics Péter kezébe. Azért mégis: Obrenovics Milos -szabadsághős, Karagyorgyevics Péter pedig orgyilkos. Ennyi különbséget -meghagynak a történelem örök törvényei s a választást is meghagyják az -embereknek, hogy ez örök törvényeket lovagi karddal vagy kapcabetyári -bicskával hajtsák-e végre. S a Grey, az Izvolszki s a Delcassé -világpolitikája apachei stilusában szolgálja a világalakulást. A Borgiák -stilusában. A tatár khánok stilusában. Az orosz hivatalok stilusában, a -londoni Whitechapel stilusában, a párisi fortifikációk stilusában. A -történelmi materialista szemével nézem George Washingtont, s azt mondom -szent ember volt. S a történelmi materialista szemével nézem mister -Bryant, s azt mondom – de nem mondok semmit, mert a cenzura ugyis -kihagyná. - -A helyzet az, hogy az entente belátta, hogy nem bir velünk, s gyerekek -voltunk, ha azt hittük, hogy erre abbahagyja a játékot. Ó, sokkal többet -tett fel a kockájára. És sokkal többet fektetett bele. Ott tart, hogy -ebben a tourban már csak nyernie szabad. Mit mondott az egyszeri alsós, -akit rajtakaptak, hogy csal? _Anders war die Partie nicht zu gewinnen_. -Az entente nem tud másképp győzni, mint ha az egész emberiséget -belekeveri a viaskodásba. Csak úgy nem ég le ő maga külön, ha felgyujtja -a világot mind a négy sarkánál. Ezért nem várok jót vagy józanságot a -most következő szakaszoktól. Kalandorvállalkozást indítottak meg -kalandorok. Mentül rosszabbul fordul kalandjuk, annál elszántabbak és -fék nélkül valóbbak. Nem nyugszanak, mig a földtekét föl nem borították. -S nem nyugszanak bele, ahol egyszer nem sikerült. Belefognak ujra, -nekikerülnek ujra, s amig van foguk, amivel marni tudnak, s van körmük, -amivel tépni tudnak, s van nyelvük, amivel hazudni tudnak, s van pénzük, -amivel lefizetni tudnak, addig mindennap mindenütt minden ujra kezdődik. -Nem én kérdem, Bukarestben kérdezték: mit kapott Take Jonescu? Nem én -kérdem, Milanóban kérdezték: Mit kapott Gabriele D’Annunzio? S nem én -kérdem, mert nem kérdés, hogy hogy dolgozzák meg Hollandiát és Amerikát, -Görögországot és Portugáliát s a folyamok partőreitől fogva a -kancelláriák ajtónállóáig a hadba nem kevert országok embereit, -deákjait, kiadóit, szószátyárait, félbolond felkentjeit és egészen okos -minden hájjal megkentjeit az entente ügynökei, az entente kémei, az -entente nagykövetei, kiskövetei, fő- és alkonzulai, irnokai, -dragománjai, nagyvilági irói és félvilági asszonyai. A játék nem megy -babra. Ezt nem lehet abbahagyni, itt megállás nincs. - -Ezt tudva kell nézni mindent, ami történik. Erre számba véve kell -kiszámítani, amit várni lehet. Erre gondolva kell tisztában lenni azzal, -mi a helyzetünk s honnan mi fog hozzájárulni. Itt a május: az az -időhatár, amit az angolok kitüztek, hogy ekkor fog a háboru igazán -megkezdődni. Az ochrana erkölcseivel szövetkezett, a tatár khánok -politikájával frigyre lépett angolok. A görög király beteg s Portugallia -még betegebb s Olaszország lázban vonaglik. - -_Cognosco stilum_: ez az entente kezejárása. Igy csinál világpolitikát -Grey, Delcassé és Izvolszki. Így csinálnak világpolitikát a rablók, a -kalandorok s az orgyilkosok. - - - - -JEGYZETEK - -1915. julius 18. - -_Hős_. I want a hero – tizenegyedik hónapja keresek valakit, ellenséget, -kit szivembe zárjak. Az emberben benne van ez a vágy – talán egészséges -ellensulyául a sok fájó haragnak s égő gyülöletnek, mit a világverekedés -lelke legaljáról fölvet – talán már előre verődő hidul a békességbe, -mikor majd megint szabadon szerethetjük egymást. Eleinte Joffre volt, -kit erre mintegy előjegyeztem. Amennyire távolálló tudhatja s hozzá nem -értő megértheti: igen imponált nekem, ahogy a németek hatalmas belgiumi -száguldása után ő nem vesztette el, s egyedül ő nem, Franciaországban a -fejét, s a nem ilyesmire nevelt s nem ilyesmire hajló s nem ilyesmire -született francia népsereget egy lökésre bele tudta lökni s egy rántásra -benne tudta tartani a szivós türelem taktikájába. S ennél még jobban -imponált, hogy ezt némán cselekedte, nem kérkedett, nem fenyegetődzött, -nem szavalt, nem diadalmaskodott. De azóta beszélt, azóta fenyegetődzött -olyasmivel, amit beváltani nem tudott, azóta kérkedett olyasmivel, amit -állani nem tudott – egyszóval: nem tökéletes hős. Igaz: sosem igérte, -hogy az lesz, de az ember nem a felebarátja igéreteiben való -megcsalatkozását nem tudja megbocsátani, hanem az abban valót, amit ő -maga igért magának felebarátja felől… Bernard Shawban sok az arravaló -tehetség, hogy megbecsüljék, talán meg is szeressék. Szebb a szépnél: -tisztességes és férfias, ahogy szokott különvéleményével ma is első -sorban áll ott és olyankor, ahol s amikor különvéleménnyel igazán nem -bátorságos elül állani. De egyrészt Angliában még mindig bátorságosabb, -mint egyebütt – az angol szabadság még a háboruban is komoly kiváltsága -az angol polgárnak, – dühösek ugyan rá, ha igazat szól, de fejét nem -törik be – hiszen az, hogy _lehet_ Angliában véleményüket elmondani, -legyen bár az kellemetlen a hatalmasoknak, egyuttal azt is jelenti, hogy -nem életveszedelem elmondani. Aztán meg: Shawnak, mondom, mestersége és -írói képe az, hogy külön véleménye legyen – annyira szabad -társadalomban, mint az angol, a kérlelhetetlen moralista s a lármás -szatirikus mindig gyanus egy kicsit – ahol annyira szabad az embereknek, -szabad a felséges népnek, szabad a még felségesebb uraknak s -hatalmasoknak pofájukba vágni az igazságot, ott az, aki ezt szinte -sportból, szinte mesterségből s kenyérkeresetből cselekszi, a nézőnek -akarata ellen abba a gyanuba kerül szemében, hogy tulajdonképp épp oly -hizelgője a népnek, az uraknak s a közvéleménynek, mint az egyenes -hizelgők, csak éppen e közvetett formájából él a hizelgésnek, mint a -régi királyok udvari bolondjai, kik megmondták ugyan a királynak, hogy: -szamár vagy vagy lókötő vagy, ó felség, s a felség röhögött is ezen a -gorombaságon, de a gorombaság s a röhögés együttvéve mégis csak úgy jött -ki, mint mikor az udvaronc azt mondja: felség, te vagy a világ -legdicsőbb és legnemesebb embere, s a felség azt mondja: köszönöm… -Szeretném én azt az angol embert látni, aki komolyan felteszi Bernard -Shawról, hogy nem az angol embert tartja a világ legelső emberének!… -Bothára is gondoltam egy darabig, a burok főemberére, kiről most akarják -az angolok Dél-Afrikát elnevezni Bothalandnak s ki most tizenöt év -multán koronázza be fényes okossággal, mit tizenöt év előtt megkezdett: -a bur nemzetnek az angol világbirodalom ölén való bátorságos, boldog, s -teljes szabadságu és egyéniségü elhelyezését. De ha valaki ezért -szeretnivaló s kivált annyira szeretnivaló, hogy még az ellenség is, -kinek kárára van az ő érdeme, szeretni tudja érte: az a Botha s az -afrikanderek esetében talán nem is maga Botha, hanem inkább a régi angol -politikai bölcsesség, mely sok nagy nemzedéken át oly nagygyá fejlődött, -hogy még a mostani epigon ivadék sem tudja lecsökkenteni. Nem akarok -most, a vérközösség s az egymásra találás mézes heteiben még -visszamenően sem fájót mondani osztrák testvéreinknek, de annyit talán -meg lehet mondani, hogy jóval nehezebb volt Deák Ferencnek az osztrákkal -szemben lennie Deák Ferencnek, mint Botha generálisnak az angolokkal -szemben lennie Bothának. Amily fájdalmas tapasztalás volt számunkra, -meglátnunk a háboru elején, hogy Dél-Afrika komolyan nem fog fegyvert az -angol elnyomó ellen, annyira jóleső jelenség volt ez a saját érdekén túl -is gondolkozó politikus számára – fényes bizonyság amellett, hogy -úgynevezett nemzetiségi politika csak egy lehetséges a mai világban: a -méltányos és igazságos, s hogy ennek áldozata és gyengédsége megtérül a -hatalmasnak, ki nem sajnálja a gyengétől. Botha generális bizonyára -nagystílű ember, mint ahogy nagy a stílus az angol birodalmi politikában -– de szeretni mégis csakis a szabadságot, a bölcseséget s az igazságot -lehet s nem Bothát s nem az angol államférfiakat… S bizonyára nem a -francia államférfiakat sem. Sem a parancsolókat, sem az ellenkezőket. -Legkivált nem az öreg Clémenceaut, a világ legrosszabb emberét, ki még a -jót is rosszaságból cselekszi. Ellenben, s nem magától fogva, kezdem -megszeretni Hervét. Mire a háborunak vége lesz, talán ő lesz az, kiről -az ellenség is elmondhatja: egy percre sem volt a mi emberünk, egy -pillanatra sem a mi igazunkat védte, egy rezzenetre sem ingott meg -fajtája iránt való elfogultságában s önfeláldozásában, de oly -önfeláldozó volt s elfogultságában oly becsületes, bátor és őszinte, -hogy lehetetlen ezért nem tisztelni, nem szeretni, lehetetlen azt nem -kivánni, hogy bár volna minden tisztes ügy számára oly tisztes bajvivó -végig az emberiség jövendő történetén, mint volt az entente silány ügye -számára ez az igaz ember. Legjobban azért tisztelem Hervét, mert -hiányzik belőle a hiuság s mert mert ma mást mondani, mint amit tegnap -mondott, – tudja a világtörténelem korrekturája után bőrét éppúgy -vásárra vinni a megkorrigálódott igazságért, mint vitte volt a -korrigálatlanért, tudja korholni azt, amit szeret, tudja szeretni azt, -amit korhol és semmi egyebet nem akar országának szerencsétlensége -közepett, mint valami formában hasznosnak lenni országa számára és -minden lehetséges formában hasznosnak lenni. A kivülálló könnyen -megláthatja, hogy ma épp oly tulzó az ő sovinizmusában, mint tegnap volt -az ő antimilitarizmusában, de épp oly becsületes és elszánt ebben, mint -amily becsületes és elszánt volt abban, – hogy a köznek s testvéreinek -forró szeretete hajtja minden tulzásba, téríti viszont meglepő -józanságra s szerez neki olyan erkölcsi tekintélyt, mely még a francia -hadirabság közepett is szabadságot és lehetőséget biztosít neki, hogy a -cenzura cenzora lehessen, a despoták ellenőre s a mindenhatók körmére -nézője. S szeretem benne, hogy bár szónoki természet, most nem szaval – -viszont a keserü guny s az elmés szatira játékait sem űzi ily keserüen -komoly időkben. Mégegyszer mondom: még ha francia volnék, sem osztanám -minden nézeteit s nem értenék egyet mai politikájával, de közel állok -hozzá, hogy igen megszeressem még tévedéseiért is, s ha majd egyszer -csak vége lesz ennek a keserves háborunak, a sok silányság között, mit -az ő részükön felvetett, úgy ne nézzek vissza alakjára, mint aki tiszta -s meleg ragyogásban válik ki sötétjükből. - -* - -_Hogy éppen világtörténelemről van szó_: ha volna pénzem, nem sajnálnám, -hogy éppen most, legjava világtörténelem közepett, dijat irjak ki egy, -mondjuk, két kötetes, negyven ives népszerüen s világosan megirt -világtörténelemre. Napok óta turkálok ilyesmi után könyvesboltokban, de -nem találok, ami csak messziről is hasonlítana ahhoz, aminek e könyvnek -lennie kellene. Nem éppen olyan gazdasági világnézetű történeti -felfogást gondolok, amire még majd csak rá kell nevelődniök az -embereknek, – Mehring próbált ilyesmit német történelemben, de bizonyos, -hogy elébb így kell kidolgozva lennie a világtörténelem minden -területének s jelenségének, hogy az egészet aztán egy kis kézikönyv -ilyen felfogás szerint foglalhassa össze. Tehát nem forradalmat kivánok -az uj kézikönyvtől, de legalább annyit, hogy tudomása legyen s tudomást -adjon arról, mit írója, mit minden mai műveltebb történész valóban tud -az egész világnak történetéből. Ahány kis világtörténetet olvas az -ember, még mindig olyan képet festenek az emberiség történetéről, mintha -csak rómaiak, görögök és, az író nemzetisége szerint, németek, angolok s -franciák lettek volna a világon, s az utóbbi háromezer év alatt és -Európában aránytalanul, sőt elsöprően több történt volna, mint -annakelőtte vagy huszezer esztendőn át s a földtekének minden többi -pontján. Az ember már kikászolódott az egocentrikusságból, már a -csillagászat is letett arról, hogy a földet vegye a világ közepének, de -a történeti felfogás még mindig a mi saját kis történeteinkben látja a -világtörténelmet. Ez nem volt csoda száz évvel ezelőtt, mikor a görög -előtti időkről alig tudtunk valamit s az Európán kivüli népekre már -azért sem fordult figyelmünk, mert kevés közük volt itteni életünkhöz. -Ám azóta annyi régi kulturáról oly sokat tudtunk meg, köveknek s -koponyáknak úgy megjött a szavuk s oly sokat mondanak el, – ami ma van, -úgy rávall arra, ami régen és messze volt s ami nélkül ő sem lett volna, -– tengeren túli népek úgy bele kezdenek szólani tengeren inneni -sorsunkba, s antropologia, archeologia, kulturtörténelem és nyelvészet -annyira világtörténelemmé olvad össze, hogy lehetetlen elzárkózni az -elől, hogy _ez_ a világtörténelem, – hogy a világtörténelem nem lehet -egyéb, mint az emberi nem e földtekén végbement történetének foglalata s -ha csak fogyatékos és tapogatódzó ismeretünk is van egyelőre róla, de -annyi van, hogy eszerint kerülhessünk neki, ennek megcsinálásával -próbálkozzunk meg s ne irjunk történelmet azon a nevetségesen -tudománytalan módon, hogy nem vesszük tudomásul, amit tudunk. Ha egy -derék német gimnáziumi vagy für höhere Töchter tanító számára az egész -világegyetem a Hohenstaufenek körül forog, azt nem lehet tőle rossz -néven venni. De a mi számunkra is e körül forog, s ezzel nevetségeseknek -kell lennünk már a magunk szemében is. Nevetségesek vagyunk, mikor egyik -eszünkkel tudjuk, mily roppant kulturák voltak már az előttünk ismert -kulturák előtt is a világon, – hogy a hozzánk idegen mai maradékok minő -óriás kulturáknak csökevény fogyatékai, – sőt tudjuk azt is már, hogy a -kinai s az indus műveltség csak más, de nem alábbvaló, mint a mienk, – s -tudjuk, hogy nincs egy szavunk, egy szokásunk, egy hitünk, egy -felfogásunk, melynek százfelé százféle őse ne volna százféle időkben: de -a másik eszünk még mindig nem tud egyebet a világ történetéből, mint -Pompejuszt és Cézárt s a harmincéves háborut és Napoleont. Amennyire -ismerem és utána járhattam: az angol, a francia s az olasz kis -világtörténelmek sem különbek ebben a németnél, legfeljebb, hogy náluk a -világ nem éppen a Hohenstaufenek körül forog, hanem a Bourbonok vagy a -Plantagenetek körül. - -Nem is érdekes így a világ története, sőt még ismereteink sincsenek -benne feldolgozva. Ajánlanám egy művelt és sokat olvasott írónak, ki -hajlik történelem, gazdaság, archeológia, antropológia és filológia -felé, hogy a háboru kényszerü szünete alatt, mikor egyebet úgy sem -tudhat csinálni, próbáljon fölébe emelkedni az emberi nem mai őrületének -azzal, hogy megkisérli vázolni egész bolondságának eredetét és -történetét. - - - - -EGY ÉV HALÁL - -1915. julius 25. - -Mire e sorok után egy hét elmult, tul leszünk az éven, mióta a halál -benne él életünkben. Az életben semmi sincs, ami a halálra -emlékeztessen, legkivált saját életünkben. Freud irja egy hozzája -méltóan mély minapi tanulmányában, hogy a háboruhoz való -beállitottságunkat kettő határozza meg: a lelkünk mélyén lappangó -gyilkos hajlandóság minden felebarátunkkal szemben s a saját magunk -halálának teljes elképzelhetetlen volta. Az teszi lehetségessé, hogy -gyilkoljunk, s ez, hogy hősök legyünk, mert ha _igazán_ el tudnánk -hinni, hogy magunk is meghalhatunk, nem tudnánk nekimenni a halálnak… -Ezt mondja Freud s én azt hiszem, igaza van s hogy ez a sajátság nyilván -_kifejlődött_ az emberben s minden élőben, mint a fog, mint a köröm, -mint a gyomor, mint ami nélkül nem lehet élni… Bizonyos, hogy az életben -ugy járunk-kelünk, mint a nagy óceáni hajókon, – ha százszor magyarázzuk -is magunknak, hogy talpunk alatt egy pár karnyujtásnyira halál -leselkedhetik ránk, nem tudjuk elhinni, hogy ez lehetséges, s szinte -nagyobb biztosság érzésével járkálunk nyugodt padlóikon, mint például az -utcán, hol a sarkokon mégis át kell szaladni a villamos elől. A -Titanicnak s a Lusitániának megmenekült utasai mind azt vallják, hogy -rettenetes idegmunka volt számukra a hajó fájáról, mely még sülyedésében -is biztosságnak, támasznak, megkapaszkodhatásnak érzését tartotta -bennük, beugraniak a vizbe, halálvicsorgató és tajtékzó örvényébe. Így -járkálunk, mondom, az életben, s így járkálunk, mondom, a békében. A két -balkáni háboru már ugyan szelét mutatta annak, hogy lehet a világon -vihar, – akik az utóbbi három évben Hollandiában s Belgiumban jártak, -mint valami időbeli szeizmográfon, úgy látták eljönni az emberek -szorongásán s az országok fegyverkezésén a jövő földrengés lehetőségét, -– világirodalma van, s már számos évek óta, ennek a most folyó -világháborunak, s mindezeken fölül voltunk sokan, kik már hetekkel, -mindenesetre napokkal elébb egészen világosan láttuk, hogy most értünk -el hozzá s most ért el bennünket. Mindazonáltal még most is, egy -esztendei szakadatlan dühöngése után sem tudjuk egészen elhinni, hogy -itt van, egyre azt érezzük, amivel pedig csak fenyegetjük és ijesztjük -egymást, hogy tulajdonképp még meg se kezdődött s az egész eddigi -esztendő csak bevezetés volt. Mi hátul állók mintha egyre a világháborut -várnók, akik pedig benne vannak, akik vérzenek benne, akik megsebesültek -benne, akik kezüket, lábukat hagyták benne, azok sem a világháborut -látják, azok is csak a saját bajukat látják s az, hogy valósággal mégis -csak háboru, sőt világháboru van, csak annyiban változtat érzésükön, -hogy valahogy a mának mámorában történik, az átmenetnek, az egyszer csak -vége lesz-nek érzésében s nem hagyja felkelni bennük azt a -nyomasztóságot, hogy aki ma ezerkilencszáztizenötben s huszéves korában -félkaru vagy féllábu, az az lesz ezerkilencszázharmincötben is, -ötvenéves korában is s e harminc évnek minden pillanatában… Egy éve, -hogy a halál itt lakik nálunk, de úgy vagyunk vele, mint a -bekvártélyozással: nem tudjuk elhinni, hogy véglegességet jelent. - -Bizonyára: a politika s a történelem is emberek dolga s emberi dolog. -Emberekről van szó a háboru körül: hogy milyen legyen sorsuk, mekkora -legyen gazdagságuk, minőkül alakuljanak boldogulásuk utjai s -lehetőségei. Ez a világháboru az angol emberek, a francia emberek, a -német emberek, az osztrák emberek, a magyar emberek, nem utolsó sorban a -török s a balkáni emberek számára maguknak s késői ivadékaiknak az élete -alakítója. De ezenfelül az emberiségnek is, s az egyes embernek nemcsak -mint egy bizonyos népcsalád tagjának, hanem mint emberi állatnak is, ki -e földtekén kisarjadzott a többi teremtett állatok között, a fák között, -a páfrányok között, a tengeri csigák között, az ég madarai, a föld -vadjai között. Az emberi nemből egy nemzedék esett ki ebben az -esztendőben. Ezt meg fogja érezni egész fajtája, talán hosszu századokon -át, mint ahogy még a mult században is éreztük a harmincéves háboru -kaszálását, mint ahogy a francia most is abba veszi el háboruját, hogy -Napoleon alatt elveszítette embereit, mint ahogy egy csomó betegség, -mint ahogy egy csomó készség, tudás és nyavalya azóta része az emberi -állatnak, mióta a germán Európának renegát félvadjai fölkerekedtek, hogy -keresztes háboruban tanítsák meg a keletet arra az istenre, akire a -kelet tanította meg őket. Kevesebb lesz az ember – ugyanakkor, mikor még -több ember kell, mint amennyi volt, – mikor e háborunak emberfeletti -munkairama s erőkifejtése lesz, a legmagasabb erőkifejtés rend gyanánt -való megmaradásának törvénye szerint, az emberi nem számára rendes rend… - -Mert ezzel legyünk tisztában: minden haladás, minden ügyesség, minden -véletlen nagyszerüség, melyhez az emberiség vagy akár csak egy ember is -valahogy, akár kinjában is, eljutott: azontul kötelességgé válik az -emberiség számára. A tudás kötelez. Ami lehet, az muszáj is. Nem lehet -elmondani, hogy ez az egy végzetes esztendő a végzettől nemünkből -kicsalt csodáival mily végzetes kötelességeket szorít ezentulra ránk. -Ugy vagyunk vele, mint ha hirtelen az egész emberiség számára -kötelességé válnék, hogy ezentul minden teremtett ember, akárha soha más -szekérre nem tette lábát, mint omnibuszra, úgy bukfencezzék a levegőben, -mint Garros és Pégaud. Gondoljunk meg, hogy ez az egy év már első -hónapjaiban kicsinyességben s jelentéktelenségben marasztalt mindent, -mit addig a percig óriásnak s netovábbnak tekintettünk. Mi a katalaunumi -sokaság e háborunak csak egy frontjához képest is, mik a napoleoni -hadseregek, mikor csak maga Magyarország többet állít ki egy lipcsei -csatánál? Mi a porosz-francia háboru, mi Sedan ahhoz képest, hogy -magánál Tannenbergnél vagy a Mazuri-tavaknál csak fogságba nem kevesebb -ember került, mint amennyi Sedánnál körül volt kerítve? Termopilé az ő -háromszáz emberével kezd naggyá és sokká nőni, mert három millió kezd -ugyanily kevés lenni. Egy kis országtól négy-öt millió katonát lehet -követelni, közben megkivánni, hogy ugyanazon idő alatt s mialatt -fegyverfoghatói tüzben állanak, az ország dolgozni tudjon magáért -csakúgy, mintha nem is volna háboru, s dolgozni tudjon a háboru számára, -mintha egyéb sem volna, mint háboru, – hogy keresni tudjon a háboru -óránkint egy millióba kerülő pazarlása számára, s amellett ellássa magát -úgy, mintha ömlenék hozzá az a pénz, ami elmegy tőle. A számokról való -fogalmaink változtak meg ez év alatt, emberben a millió, pénzben a -milliárd nem több ma, mint egy év előtt a tizezer vagy a millió. S a -stilusnak e nagyvonaluságához hozzá kell majd stilusodnia az életnek, a -munkának, az erőkifejtésnek, a keresetnek. Hogy hogyan? Úgy, ahogy ebben -a háborában. Hogy honnan? Ahonnan e háboruban. Ki végezze? Aki e -háboruban végezte. Ki adja? Aki ebben a háboruban adta. Az ember. Az -emberek. Emberek. - -Az ember tud levegőben járni, ma háromezer méter magasan, holnap ötezer -méter magasan. Az ember tud tenger mélységében petroleumot lélekzeni s -így utazni Cuxhaventől Konstantinápolyig. Az alföldi ember tud megmászni -három kilométeres hegyeket, a husevő ember tud káposztatorzsán élni, a -házlakó ember tud barlanglakó lenni, az ember tud nyolc napig nem enni, -kilenc napig nem aludni, az ember tud negyvenkettes mozsarak bőgésében -ember lenni, a bádogos tud srapnelt gyártani, pénztelen országok -számlálatlan tudják a milliárdokat kiteremteni s még hitelük sem romlik -bele jobban, mint békeidőben. Az ember mindent tud s az ember mindenre -köteles lesz – rémítő és keserves megpróbáltatásának halálos kinjában s -a halálfélelem leleményében vakmerően nagy lehetőségek szorultak ki -belőle, mint, mondom, az olyanból, ki kinjában s leestétől való -félelmében megmászta a lomnici csucsot, s ezentul az lesz a kötelessége, -hogy mindennap úgy felmásszon oda, mint ahogy ezelőtt kiment a -hetivásárra… Valami olyan rengeteg életnek kell következnie e rengeteg -háboru után, amihez képest vidéki falusiasságban marad az egész eddigi -történelem, az egész eddigi élet. S ezt megfogyatkozott emberi nemnek -kell megcselekednie, mely jó néhány öltőjében érezni fogja e -megfogyatkozás következéseit. - -Csak egyre nem lesz köteles háboru után az ember: hogy ma előre lássa, -mi lesz holnap. Sőt szabad sem lesz vele, sőt nevetséges lesz vele, ha -jósolgatni próbál, annyira nevetséges volt mindennel, amit e háborura, e -háboruból, e háboru közben jósolt. A háboru elején még azt hittük, hogy -egyben-másban Conan Doyle s meglepő sokban Frobenius előre látta s jól -meglátta, ami most így el is következett. Hol vagyunk azóta ezektől a -jóslatoktól! Még amit meg is mondtak, az sem _úgy_ következett el – s -mily kevés s mily _más_ az, amit előre megmondtak! Hitünk s reményünk -lehet arról, hogy’ fog ez a háboru tovább folyni, hogy’ fog végződni s -mi következik utána – de tudnunk már e mostani órában a következő órát -sem lehet úgy, hogy képünkbe ne nevessen s mi magunk is ki ne nevessük -magunkat s ne az legyen köztünk a legokosabb ember, ki őszintén kineveti -magát, kineveti felebarátját s ugyanakkor, mikor az emberi nem -történetében páratlan csodavégzések sorozatában látja tündökölni -fajtáját: egyszer s mindenkorra leszokik arról, hogy akár magától, akár -mástól csodát várjon. Azzal a csodával, hogy egy évig benne tudtunk élni -ebbe a háboruban s meg vagyunk s meg akarunk maradni: megváltottuk -minden csodának adóját, mit magunkra mérhetünk. Egy éve, hogy a halál -itt lakik közöttünk – s mi az életre gondolunk, az életnek dolgozunk s -az életnek élünk. Hiszünk az életben s e hitünket öngyilkossággal sem -tudjuk magunkban megrendíteni. - - - - -TARTALOM - - Katonaság 5 - Risztovác 12 - Hartwig 19 - Amerika 27 - Háboru 33 - A mi háborunk 41 - Búcsú 47 - A hazáról 57 - A német 62 - Suvalkitól Szigetig 71 - Ilyenkor 75 - Regele Carol 82 - Militarizmus 90 - A magyar 96 - Aztánra – és mostanra 104 - Jegyzetek 113 - Revizió és revizionizmus 122 - A háboru mint természeti törvény 146 - Cognosco Stilum 154 - Jegyzetek 158 - Egy év halál 167 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -30 |ocsisnak |kocsisnak - -49 |öltél ís |öltél is - -64 |ugyan-ly |ugyanily - -95 |vonultasssuk |vonultassuk - -100 |mellettüuk |mellettünk - -119 |megfotdítottja |megfordítottja - -148 |ha két |»ha két - -148 |megesinálja |megcsinálja - -152 |féitékeny |féltékeny - -153 |töévényének |törvényének - -157 |nekikerülnek uira |nekikerülnek ujra] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/65694-0.zip b/old/65694-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 29851c4..0000000 --- a/old/65694-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65694-h.zip b/old/65694-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index ebb2c75..0000000 --- a/old/65694-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65694-h/65694-h.htm b/old/65694-h/65694-h.htm deleted file mode 100644 index 9f5c3bf..0000000 --- a/old/65694-h/65694-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4512 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Egy év történelem by -Ignotus</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* display: none; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Egy év történelem, by Ignotus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Egy év történelem</p> -<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Jegyzetek 1914 tavaszától 1915 nyaráig</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Ignotus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: June 25, 2021 [eBook #65694]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_175">175</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150">IGNOTUS</span></p> -<h1>EGY ÉV TÖRTÉNELEM</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">JEGYZETEK</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1914 TAVASZÁTÓL 1915 -NYARÁIG</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption">AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS -NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1916</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Nyugat nyomdája -Budapest, IX., Lónyay-utca 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<p>Az itt következő jegyzetek szerzője, mint elmélkedő cikkiró, -végigkrónikázta a háborut a Világban, a Nyugatban s a Magyar -Hirlapban, s e cikkeiből válogatta össze e könyvben egyelőre az -első hadi esztendő terméséből a sorokat, melyeket vagy -jellemzőeknek érez azon napokra, vagy további napokra is igazaknak. -A tulajdonképpeni háborus krónikáknak elébe bocsát néhányat az -előző hetekről, amiken, most visszanézően, már meglátni a nagy -világzivatar elővillanását s melyekben mintha egy és más nem -rosszul lett volna előre meglátva. Hogy megérték-e e sorok az -ujságból a könyvbe való átmentetést s érdemes-e folytatásuknak -következnie, azt sokkal nagyobb problemákkal együtt nyilván csak a -háboru vége fogja eldönteni.</p> -<p>Budapesten, 1916 junius havában. <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5"><br /> --5-</a></span></p> -<h2>KATONASÁG</h2> -<p class="center">1914. május 10.</p> -<p>Jó volna, ha valóra válnék a Lord Roberts álma s az angolok -vállalnák az általános védőkötelezettséget. Mert bizonyos, hogy -mihelyt vállalnák, menten fel is lázadnának ellene. Nem türnék, -hogy a haza védelme két-három kiszakadt esztendőt, mulasztást, -elmaradást, talán helyrehozhatatlanságot is jelentsen az ember -pályafutásában. Ez éppúgy nem jár a véradóval, mint ahogy a -pénzadóval nem jár az, hogy az ember egy ujját levágassa. A -két-három éves szolgálat, a katonaság külön kaszárnya-élete, az a -munkátlan agyondolgozottság, ami ma a katona élete, mind a régi -zsoldosseregbő maradt s ellenkezik a népsereg gondolatával. A mai -hadsereg még ugyanaz, mint a régi zsoldossereg volt, csak zsoldot -kap kevesebbet s mindenki köteles kötelének állni. Ez való a -kontinens rabszolganépeinek, melyek csak utánozni és mimelni tudják -a szabadságot, nem megszerezni és gyakorolni. Komolyan a -szabadságot csak az angol veszi – de ez aztán meg is tudja szerezni -s meg is tudja <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> tartani. Az angol népsereg még meg sincs, -az angol katonaság zsoldos-katonaság, de máris éppúgy sztrájkba -állt, Ulster körül, a munkaadójával, mint a szénmunkások vagy a -hajóhordárok. A világnak azért nem esett ki a feneke, Angliát nem -borítja el az anarchia, a német császár még nem kötött ki -Harwichban, hogy meghódítsa a hármas királyságot – általában az -angolok éppoly nyugodtak és egészségesek, mint voltak, mikor -először adtak példát a világnak, hogy a királynak is csak egy feje -van s a polgárnak is lehet akarata, ha tud akarni. Azt hiszem, a -katonai renitencia, melylyel az ulsteri csapatok ejtették zavarba a -kormányt, nem rossz étvágygerjesztő voltak a néphadsereghez. -Bebizonyosodott, hogy a katonai állás nem jelent megkötöttséget, s -nem jelent sem másodrendű állampolgárságot, amibe angol polgár nem -nyugszik bele, sem fellebbvalóságot a polgárság felett, amit angol -ember el nem tür. <i>Így</i> mindnyájan is lehetnénk katonák, -gondolhatják a jó angolok, az ulsteri rebelliseken legeltetve -szemüket. Azt hiszem, lord Robertsnek, ha még egy-két évig birja, -nagy öröme telik majd utolsó esztendeiben.</p> -<p>Sőt azt hiszem, hogy, ha jószemű ember, mind több gyönyörüsége -telhetik a mai világban, mely – nem tudom, vették-e észre – -mindinkább elkatonásodik. Persze nem úgy, hogy a tisztek nagy urak -volnának s az asszonyok csak hadnagyoknak <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> tartogatnák -kegyeiket – ebben inkább feltünő a visszaesés. Ellenben, egyaránt a -nagy fegyverkezésekkel, világszerte felütköznek a katonai -konfliktusok s több helyt kiujulnak a polgárság s a katonaság közt -való összeütközések. A hároméves szolgálat súlyos gondja a francia -köztársaságnak. A védelem fejlesztése zsarnokságba ragadta a jámbor -svéd királyt. Ulstertől Zabernen át a Vérmezőig, az éposztól a -karrikaturáig megmutatkozik, hogy valahogy valami van a -katonasággal. S világos, hogy mi. Az emberek érzik, hogy -katonaságra szükség van, s jobban s erősebben, mint valaha. De azt -is érzik, hogy sem a katonai szolgálat nyügét, sem a katonai uralom -nyomását nem tudják tovább viselni. Már pedig, a természet bölcs -rendje szerint, elviselhetetlenséget az ember olyankor érez, mikor -már nem szükség elviselni valamit – mikor az a jobb, ami a -szükséget ellássa, de egyben elviselhető, már tulajdonképp megvan, -s csak azért nem látjuk meg, mert itt alakult szemünk előtt. A -tejfog is akkor inog meg, mikor alatta növésre készen áll már a -vasfog. Az emberek nem éreznék türhetetlennek a katonai -szolgálatot, ha tudtukon kivül nem tudnák, hogy már meg is van az a -néphadsereg, amit az általános védkötelezettség csak igért, de nem -adott meg.</p> -<p>Ez a hadsereg megvan az iskolában, ahol a gyerekek tornáznak. Ez -a hadsereg megvan a <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> gyepen, ahol a fiuk footballoznak, a -férfiak cricketeznek, a lyányok tenniszeznek. Megvan a golfpályán, -megvan a lovaglópályákon, megvan az istállókban, a garageokban, a -hangárokban. Megvan a csónakversenyeken, a kerékpár-kirándulásokon -s a cserkész-táborokban. Megvan a fegyelemben, melylyel versenyre -trainiroznak, megvan a fáradságban, melyet a dicsőségért vállalnak, -megvan a szervezettségben, mely az embereket hosszában s keresztben -a legkülömbféle csoportokhoz forrasztja. Ruskin, a próféta -reakcionárius, éppoly mélyre nézett, mikor a sportokat szidta, mint -amily igaza volt, mikor a gotika eredetiségét megváltotta a -renaissance olasz-utánzásától. Erőt pazarolni éppoly -erkölcstelenség, mint pénzt. S a sport ilyen erőpazarlás, mert -rendeltetés nélkül való erőkifejtés. Ez nem azt jelenti, hogy meg -kell szüntetni s az embereknek vissza kell girhesedniök -aranyeresekké. De igenis, hogy cél adassék számára s e ma céltalan -rengeteg munka beillesztessék a célzatos közmunkába.</p> -<p>A miliciáról, mely Amerikában és Svájcban a katonai szolgálat -formája, a katonatudósok lenézően beszélnek, mint másodrendű -hadseregről. Ugyane megvetés közben azonban azt magyarázzák (tegnap -magyarázta a porosz hadügyminiszter is), hogy a milicia -tulajdonképp már meg is van, – a mai hadsereg is miliciás -rendszeren épül. Ez sokkal igazabb, mint a porosz generális hiszi. -Az a második <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> réteg hadsereg, mely minden nagyobb -véderőben megvan már s most készülnek megcsinálni minálunk is, -csakugyan nem egyéb, mint tartalékosok hadserege, vagyis milicia. -Az aztán úgy az eredendő, mint az életben továbbfolyó kiképzés -dolga, hogy ez a sereg éppoly jó legyen, mint az első rétegű, – s -viszont tisztára közigazgatási feladat, hogy éppoly fürge -mozgathatású legyen, mint ez. Ámde az nincs sehol megírva, hogy az -eredendő kiképzésnek éppen kaszárnyában kelljen végbemennie s éppen -husz-huszonhárom esztendős korukban. S az sincs sehol megírva, hogy -e katonás képzettségnek frissentartása megint csak kaszárnyaéletben -való felfrissítés útján történjék. Mint ahogy minden téren föllázad -a társadalom az ellen az ostobaság ellen, hogy az iskolában mindent -tanulnak, csak azt nem, ami az életben kell: igen hamar -képtelenségnek fogják érezni, hogy olyan mindnyájunkat kötelező -munkára, mint a katonai, nem készülünk szinte első lélekzetünktől -fogva. Röviden: mint ahogy irni-olvasni nem l’art pour l’art tanul -a társadalomban élő ember, hanem hogy tanulni és közlekedni tudjon -vele, úgy fog, attól fogva, hogy megtanul járni, fordulni, kezével, -lábával s lélekzetével bánni, addig, amíg utolsót lélekzik: úgy fog -minden testi kultura, ügyesség s fölszereltség, minden iskolai s -iskolán kivüli, minden pihenési s minden versengési mozgás, -testgyakorlat <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> és sport annak szolgálatába állani, hogy -minden épkézláb ember – s ebbe beleértem testi mivoltuk természetes -birásáig a nőket is – köteles testi erejével, ügyességével s -alárendelkezésével is rendelkezésére állani annak a köznek, mely -viszont az élet egyéb föltételeivel őnéki áll rendelkezésére. -Vasut, gőzhajó: ma is kitünően ellátja a polgári szolgálatot s a -polgári forgalomban nincs semmi nyügösség és semmi fennakadás. De -mégis úgy van megcsinálva és úgy van megszervezve, hogy bármely -napon, sőt órában egy óra alatt hadi eszközzé alakítható s -hadiszolgálatba állítható. Nos: ilyennek kell lennie a polgári -társadalomnak, ha nem vállal zsoldos-szolgálatot s nem tűr -katonazsarnokságot. Minden tanulásának katonai tanulásnak, minden -további munkájának s mulatságának katonai továbbképződésnek s -frissenmaradásnak kell lennie, s minden polgári szervezetének -olyannak, hogy egy óra alatt egy gombfordítással <i>szolgálattá</i> -legyen átalakítható.</p> -<p>Hogy ez mennyire benne van már a levegőben: a cserkészmozgalom -mutatja. Tudnivaló, honnan indult ki: Baden-Powell generális, a -lord Roberts pártfele találta ki, egyenesen azzal a szándékkal, -hogy katonai foglalkozásban, ügyességben és megszokásban nőjjön fel -egy uj ivadék, mely másképp gondolkozzék majd a katonai -szolgálatról, mint a mostani elpuhult s szives örömest vállalja, -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> ami nélkül a birodalom tönkremehet, az -általános hadi kötelezettséget. A számítás nem rossz, – de -nyilvánvaló, hogy, mint nem egyszer megesik, a gondos tenyésztő -mindjárt gyilkosát is benne neveli az uj teremtménynek. Mert a -cserkészet nemcsak a védkötelezettségre való nevelés, hanem a -kaszárnyakatonáskodás ellen való is. Aki tizenhat évet töltött -katonai tanulásban és fegyelemben, annak nem kell többé sem három, -sem két, sem egy esztendőt töltenie katonai monomániában s -kikapcsolódva a polgári munkából. S viszont aki gyerekéletébe is -bele tudta kapcsolni a katonai érdeklődést, tanulást, szolgálatot -és gyakorlatot, az nem kapcsolja ki meglett életéből, munkájából és -pályájából sem. A jövő nemzedék egész élete és pályafutása, a -bölcsőtől a sirig, vagy, mondjuk, a kisdedóvótól a nyugdijas -esztendőig <i>egy</i> katonai tanulás, szolgálat és gyakorlás lesz, -csak a kereteket kell mindig készen tartani, amikbe akármikor -beleállhasson, és, természetesen, egy kis tábor tisztet, vagyis -igazán tisztviselőt kell őrmestertől tábornagyig a mai hadsereg -helyett úgy fenn és külön tartania a társadalom ez állandó katonai -nevelésben és szervezésben való tartására s a kereteknek mintegy -jelzésére, vagyis úgy kell mindazonáltal fenntartania egy kis tábor -foglalkozásos katonát, mint ahogy ma is vannak foglalkozásos birák, -ügyészek, miniszteriumi és egyéb igazgatási tisztviselők a -polgáribb élet <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> igazítására s szabályozására s kereteinek -frissen tartására. Csak éppen hogy ez a különbség fog megszünni: a -katonaság s a polgárság közt való. A katonai foglalkozás éppúgy egy -foglalkozás lesz a többi polgári közt, mint a telekkönyvvezetés -vagy az adminisztrativ államtitkárság, s a katonai ügyek úgy az -egyes, mint a hatóság számára éppoly polgáriak lesznek, mint ma az -iskolaiak vagy az árvaszékiek. Bizonyos, hogy az eljövendő -néphadseregben sem a szalutálás, sem a parádélépés, sem – ne ess -össze világ – a feltétlen engedelmesség nem lesz olyan fontos, mint -a maiban, – s bizonyos, hogy ez elképzelhetetlen a mai katona -számára. Még Shakespeare előtt is elképzelhetetlen volt olyan -állam, hol a szabók komolyan belebeszélhetnek abba, amit a királyok -tesznek. S most mégis így van, s nemcsak az államok nem mentek bele -tönkre, de a királyok sem.</p> -<h2>RISZTOVÁC</h2> -<p class="center">1914. május 15.</p> -<p>Risztovácban, Szerbiában, lepuskáztak minap egy zászlóalja -ujoncot, amért a nyavalyásak, szerbbé hódított bolgár létükre, nem -akartak hűséget esküdni uj zászlajuknak. Egy zászlóalja bolgár… és -Risztovácban… Most illenék alaposnak lenni s <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> utána -járni, jól emlékszem-e, hogy Montesquieu veti fel a kérdést: vajjon -ha rajtam állna, hogy egy gomb megnyomására valahol egészen messze, -Kinában, tizezer ember felforduljon: volna-e szivem megnyomni ezt a -gombot?… Montesquieu idejében Kina még messze volt, s a gombokból, -amiket megnyomhattak, nem szaladt tovább vasfonál, hogy, ha -tetszik, akár százezer embert is fel lehessen vele fordíttatni -tizezer mértföldnyi messze. Ma akárhányszor megesik, hogy elnök -vagy császár megnyom egy gombot, a villamosság elszalad vele, s -dróton vagy most már dróttalan is felrobbantja például az utolsó -sziklát, mely a Panamaszorosban a Csendes-tengert az -Atlanti-tengertől elválasztotta, vagy vizre ereszti a legnagyobb -csatahajót, mely egyszerre tizezer embert tud halálba vinni vagy -gyilkossá avatni. Az elnököknek, a császároknak, sőt a -minisztereknek s mindenesetre a hadi szállítóknak ma már valóban -vannak gombjaik, amiket csak meg kell nyomniok, hogy potyogjanak az -emberek Pekingben is, Risztovácban is. E lehetőség tudata benne van -idegeikben s akárhány közülük járt már Pekingben is, Risztovácban -is, és tudja, hogy sem a tizezer kuli nem mese, sem a zászlóalja -bolgár, hanem eleven isten teremtései, hus és vér, vacogó fog és -nyilalló ideg, mint bármely király, miniszter vagy hadi szállító. -És van szivük megnyomni azt a gombot? <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Van. Vagy legalább is: van szivük azt csinálni, amit nagy -politikának neveznek. <i>Most egyelőre vége egy kétéves nagy -háborunak, melynek megvolt az a tehetsége, hogy minden percben -világháboru legyen belőle.</i> Rendre megjelennek a zöld könyvek s -a vörös könyvek, s ahány levelük, mindmegannyi gombnak emléke, mit -arra szerelt föl a diplomata művészet, hogy százezrek, sőt milliók -robbanjanak föl, ha megnyomják. A háboru a szabadság, sőt az -emberség nevében indult. Rab népek évszázadok óta nyögnek idegen -igában s most összefognak egymással – testvérek a -szerencsétlenségben s az elszántságban – hogy ezt az igát lerázzák -magukról. Hősi szövetkezésük körül ott áll a művelt világ, a -keresztény Európa, hogy felügyeljen a nagy lobogásra, hogy tüze -kifelé ne harapodzzék s befelé is csak hevitsen, de ne pusztitson. -Így volt ez papiron, – Európa mint művelt és modern keresztény -szekundált a viadalnál, ki már tudja, hogy a bolgár vér is vér, az -albán ember is ember s érzékletesen el tudja képzelni, hogy igazi -és véres halál az, ami egy-egy gomb megnyomásának nyomába kelhet. S -meg kell mondani, hogy Európa két szövetségi tábora, amily -veszettül intrikált és dolgozott egymás ellen s a Balkán népeivel -egyikkel az egyik, másikkal a másik a <i>maga</i> háboruját -vívatta: annyira egy tudott lenni és egy is volt, mikor annak -kellett utját állni, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_15" -id="Page_15">-15-</a></span> a balkáni háboru európai háboruvá ne -terjedjen szét. Egyszóval: Európa, ha két tábora mégoly fenekedve -agyarkodik is egymásra, bebizonyította, hogy tud egy lenni, ha -akar, s amikor így összetart, akkor meg is tudja tetetni a -Balkánon, amit akar. Konstantinápoly előtt meg tudta állitani a -bolgárokat, kiknek csak egyet kellett volna lépniök, hogy Bizáncnak -urává legyenek, – mert akarta őket megállítani. Az Adriától vissza -tudta szorítani a szerbeket, kiknek joguk, okuk és erejük lett -volna rá, hogy a partig kijussanak, mert akarta őket -visszaszorítani. Tehetetlensége, már ami annak látszott, mikor -megkérdezése nélkül tört ki az első balkáni háboru s kedve ellenére -tört ki a második: csak képmutatás és komédia. Ha igazán akar -valamit, azt meg is tudja csinálni. S mikor az ember végignéz az -aljasságon, mely szerint az uj balkáni térkép alakult, el kell -borzadnia a művelt Európa vérivó gonoszságán.</p> -<p>Mert Risztovác: ez csak egy flagráns példa ezer helyett. Az -egész Balkán ma <i>egy</i> Risztovác. A nemzeti, a keresztény, a -szabadsági eszme nevében a török járom alól kiszabadult balkáni -nemzetek ma mindahány, valamennyi egyszerre aktiv és passziv hőse -egy török stilusuan elnyomó, zsarnoki és rabszolgatartó -politikának. Sőt a töröknél is rosszabbnak. Mert a török türelmes, -vagy legalább is közömbös ur volt, nem zavarta a rabot sem -nemzetiségében, <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> sem vallásában, s csak adót szedett tőle, -de (kivéve a legutóbbi időket) nem nyomott kezébe fegyvert, hogy -még életével is kelljen szolgálnia elnyomóit. De a szerb, aki -bolgárt hódit, a görög, aki szerbet, a montenegrói, aki albánt s az -albán, aki görögöt: azt kivánja a nyomorulttól, hogy menten -szerbbé, göröggé, csernagorccá legyen, s megtagadja fajtáját, -melynek megszabadulásáért csak imént vérzett a török szablyáktól. -Ahogy a második balkáni háboruban az uj szerzemények felosztattak s -az uj határok megvonattak: mintha sose lett volna a világon az a -hires nemzeti eszme, melynek nevében folynak száz esztendő óta a -balkáni háboruk. S a rettenetes az, hogy ami arculcsapás odalenn a -nemzeti eszmét éri, egyben az emberségnek s a műveltségnek is -meggyötretése. Északi albánok szerb uralom alatt: ez csak kegyetlen -igazságtalanság, de mégsem borzalmasabb, mint mikor a patkány kerül -a ratler fogára. Ám elképzelni Epirusz művelt kalmárgörögjeit a -vérboszus albán vadak igazgatása alatt! Elképzelni a Dobrudsa -szabad és komoly bolgárait a román raszták perfidiájának odalökve! -Elképzelni Szaloniki szefárdjait az ősi konkurrensek, a görögök -boszujának kiszolgáltatva! S elgondolni végre a boldogtalan -müzülmánokat, kik, mint az iszapban maradt hal, mikor az árviz -levonult róla, fuldokló tanácstalanságban vergődnek volt -rabszolgáik között! Rémitő elképzelni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> mik -történhetnek odalenn Dibrától Szalonikig s Drinápolytól Valonáig. S -mindezeknek nem kéne történniök, ha Európa nem akarta volna. -Teljesen Európának hatalmában volt, hogy az uj balkáni országok -igazság és emberség szerint alakuljanak s a nemzeti államok határai -a népek lakóhatárai szerint szabassanak meg. Mind az érdekek, -melyek szerint az entente az egyik, a triplice a másik balkáni -országot lökte vagy tartotta, ugyanugy meg volnának őrizve s -ugyanugy ellensulyozhatnák egymást, ha e királyságok nem alakultak -volna egyik a másik rovására. Sőt így, mindegyik ország belső -ellenséget s nemzetiségi kérdést kapván uj szerzeményével, -mindegyik gyengébb előőrse annak a triplices vagy ententeos -érdeknek, mint volna, ha természetes és megmaradható -kialakultságban minden erejét belső kiépülésére vethetné. Még amit -a külön olasz és osztrák-magyar érdek egy kicsit mesterségesen -erőltetett ki a Balkánon, és mert komolyan akarta, rá tudta -szoritani az ententeot, hogy utjába ne álljon: a független Albánia -is alakulhatott volna egészségesen, megállhatóan, nem úgy, hogy -északon csonka, szerb uralom alá került albánok híján, délen -tulterhelt, feleslegesen hozzácsapott görögökkel – s szakasztott -ugyanannyit jelentene akár a triplice, akár az entente mérlegén, -mint ma. Nem reális érdek, csak pokoli rosszaság, – csak régi rossz -időkből a diplomáciában megmaradt <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> hiperravaszság volt, amivel -Európa megengedte vagy előidézte, hogy a felszabaduló rabszolgák -telhetetlensége rajzolja meg az uj balkáni térképet, s a török -atrocitások helyett most román, bolgár, szerb, görög, albán és -csernagorc atrocitások legyenek, s a török uralom tarthatatlansága -helyében most a román, bolgár, szerb, görög, albán és csernagorc -tarthatatlanság legyen odalenn továbbra is a zavaros, amiben ki -tudja, nem lehet-e halászni. Micsoda szégyene a kulturának, a -huszadik századnak, a kereszténységnek, hogy a kultura, a békesség -s az emberség nevében kell visszasirni a müzülmán uralmat, mely -aránylag még állandóságot s kiszámithatóságot jelentett a -kavargáshoz képest, <i>mely, úgy látszik, hun- és tatárjárásos idők -borzalmait fogja felujítani az Adriától a Fekete-tengerig!</i></p> -<p>S ekkor összeül a magas delegáció s csinál magas politikát. S -feláll a nagyméltóságu miniszter s tart nagyméltóságu expozékat. A -delegátusok mintha nyársat nyeltek volna – még az osztályfőnök ur -is olyan fenséggel beszél, mintha csak szórakozottságból nem -teremtett volna nyolc nap alatt uj földtekét. S ezalatt -Risztovácban ropognak a puskák s egy zászlóalja bolgár legény harap -a fübe, az entente nagyobb dicsőségére. S Epiruszban villognak a -kardok s vagyonok és műveltségek véreznek el a triplice nagyobb -dicsőségére. <i>Ami <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> problémája volt a Balkánnak: két -vértengeres háboru után még vadabbul, még veszedelmesebben, még -kiszámithatatlanabbul mered Európa elé, mint annak előtte.</i> S a -diplomaták irják a zöld könyveket s a vörös könyveket, s nem akad -senki, aki a fejükhöz vágja!</p> -<h2>HARTWIG</h2> -<p class="center">1914. julius 12.</p> -<p>A nagy sakkpartiból kidőlt a <i>szemközti</i> bástya is: tegnap -este fél tizkor hirtelen meghalt – azt fogják mondani szörnyet halt -s a rác paraszt s a muszka deák hitéből az isten se veszi ki a -gombanövésü legendát, hogy vendéglátó gazdájának, a belgrádi -osztrák-magyar követnek kezétől halt meg: Hartwig Miklós, belgrádi -orosz követ. Hartwig Miklós öt-hat éve tanyázott Belgrádban s -ugyanennyivel volt idősebb azon Ferenc Ferdinánd ausztria-estei -főhercegnél, ki holnap lesz két hete Sarajevóban aznap délelőtt -esett el feleségestül együtt szerb orgyilkos kezétől, amely nap -estéjén a belgrádi orosz követ nagy szoarét adott a házába -ki-bejáró belgrádi társaságnak. Ez meg a <i>mi</i> legendánk, amit -soha semmi világosság nem fog kioszlatni az embereink lelkéből: -hogy Hartwig Miklósnak volt valami köze ahhoz, hogy a főherceg -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> nem hagyta el élve Sarajevo városát, hol -épp a rigómezei ütközet emléknapján ragyogtatta meg császári -hatalmát… Legendák… egyikben lehet igazság, a másikat nevetség -elgondolni… de lesz idő, hogy mindegy lesz. Egy kedves barátnőm -mesélte, hogy mikor egyetlen kis leánya meghalt s hónapokkal szive -bálványának temetése után még mindig vigasztalan s félőrülten -járkált a drága sir körül a temetőben, egy öreg barátjával -találkozott, ki halkan vonta karját karja alá s így huzta magával a -sirok között. Egy darabig némán sétáltak, majd egy sirnál -megállitotta. Botjával rámutatott a dombra: asszonyi név volt -kövére irva. Majd átmutatott egy nem messzi kőre: ebbe férfinév -volt bevésve. »Látod, szivem: <i>ennek</i> viszonya volt -<i>ezzel</i>. Aminek most már negyven éve… Micsoda nagy dolog volt -ez <i>akkor</i>…«</p> -<p>Negyven-ötven esztendő hamar telik-mulik, s lesz idő, minden -bizonynyal, hogy senkit sem fog izgatni a tragikum, mely elejtette -Ferenc Ferdinándot, a nemezis, mely utolérte Hartwigot. <i>Akkorra -majd nyilván eldőlt a párbaj is, mely e két férfiu közt évek óta -folyott, s melyből, a viaskodók kidőltével, csak az egymásnak mért -két kard marad meg.</i> De most még folyik a párbaj s a kardoknak -hamar akad majd gazdájuk. Ki kapja meg a Hartwigét? Az szinte -mindegy. Nem mintha Hartwig Miklós kitünő ember ne lett volna s -akik <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> ismerték, alkalmasint száz éles vonást -tudnak, melylyel külön egyéniség gyanánt ütött el Csarikov urtól -vagy Izvolszki urtól, vagy néhai Kaulbars vagy Mencsikov -generálisoktól s mind a férfiaktól, kik a hivatalos orosz -politikával egyaránt s egyúttal ellenére szövik és bogozzák az -orosz társadalom világpolitikáját. A <i>tipusa</i> ugyanaz mind e -külömböző egyéniségeknek, s egészen bizonyos, hogy ez a tipus nem -hal ki s minden öt éven belül ötven hivatott egyéniségben él majd -tovább és ujul meg, ha egy-egy személyesitője kidől s ivadéka -kivénül. Lehet, hogy e percben Teheránban ül az uj Hartwig, mint -ahogy Hartwig Miklós is ott ült volt, mielőtt Belgrádba került. -Belgrádban, Teheránban, Párisban: mindenütt, hol a nagy orosz -gondolatnak érdekeltsége van, ez az érdekeltség kivált, nevel, -magához alakit s a maga lelkével ihlet meg egy-egy alkalmas -egyéniséget, – a nyers anyagot megadja egy nagy nép -kifogyhatatlansága, a formát megadja a küldetés, s az orosz -diplomáciának természetes folyamatosságban toborzódik a -szukreszcenciája, mióta a nagy nemzet Nagy Péterben öntudatra -ébredt s mind ameddig a nagy birodalomnak lesz a világon akarni, -kivánni, kiküzdeni és megakadályozni valója.</p> -<p>Ám kire száll a Ferenc Ferdinánd kardja? A főhercegé, ki egy -kicsit imperátor, kancellár s fővezér volt egy személyben, s az -érdekeltség szerelmes expanziójával éppugy magához tudta -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> rántani a hivatalos hatáskörökön tul is e -monarchia képviseletét, mint ahogy a kis belgrádi követ, nem is -nagyherceg, még csak nem is főnemes, Oroszország számára és nevében -mert és tudott dolgozni, mikor pedig más volt a császár, a -külügyminiszter s a generalisszimusz? Ez az, amiről beszélek: hány -ilyen embere van Oroszországnak, s hány lehet, akit nem is -ismerünk, még kisebb, mint Hartwig, még kisebb helyen, mint a -belgrádi követség s nem is orosz, hanem tatár vagy örmény, vagy, -mint Hartwig és Witte, német – s aki mind akarja, meri és tudja, -néha vakmerő tolakodással, néha ebben nyakát is szegve, de mindig -az érdekeltségnek, a, nem tudok rá más szót, a szerelemnek isteni -és ördögi leleményével Oroszországot jelenteni és képviselni? -Kicsodánk van nekünk ilyen, mióta, két hét óta, nincs az élők közt -az egyetlen ember, ki az uralkodón kivül elmondhatta magáról, hogy -ő a habsburgi birodalmat jelenti?</p> -<p>Nemrégiben szó esett nálunk a mi diplomáciánk ügyefogyottságáról -s voltak, kik abban vélték okát láthatni, hogy az arisztokráciából -rekrutálódik. Arisztokraták is akadtak, kik e nézetet felkapták – s -ha a dolog csakugyan ily egyszerüen állna, még a mi feudális -világunkban is könnyü volna róla tenni. De mit is mondott Pulszky -Ferenc, mikor kifejtették előtte, hogy a husevés egészségtelen és -gyengitő táplálkozás s a legerősebb s a <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> -legmunkabiróbb állatok rendre növényevőek?… Például az oroszlán! -szólt erre Pulszky Ferenc. Például Bismarck, lehet egy szóval -elintézni az egész antinemesi elméletet. Bizonyára: a diplomácia ne -legyen zárt kaszt, a diplomaták legyenek éberek a társadalmak -szükségei iránt, a mai diplomata mindenütt forduljon meg s -mindenhez értsen, legyen gazdasági érzéke… és így tovább… s nagyon -igaz, hogy a mi diplomatáink ezekben az alkalmasságokban nem -bővelkednek. De csakis azért-e, mert uri származások? Hiszen nem -mind azok. Van köztük plebejus is – a demokrácia geniejével miért -nem ragadják magukhoz a hatalmat s a befolyást, amihez a genie -mindig el tud jutni, hiszen azért genie? Bizonyára: e monarchia -diplomáciájának, egész hivatalosságának s vezetőségének közelebb -kellene jutnia a társadalomhoz s én egy szóval sem mondom, hogy -őrmestertől külügyminiszterig akár minden egyese ne legyen -polgárember, sőt, ha úgy tetszik, munkásember. Ennek is sok volna a -hübnere, egyszer talán bővebben is elgondolkozhatunk rajt’ – de -most nem ez a téma, hanem az, hogy <i>ha</i> a mi diplomáciánk -<i>weltfremd</i>, annak egyéb okának is kell lenni, mint a -származás – hiszen hány olyan mágnásunk van, kiről kétségbeesve -mesélik az érdekeltek, hogy akárhány örmény vagy zsidó tanulhatna -tőle?! Ami baj van a mi diplomáciánk körül, az ugyanaz <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> volna, ha -egy arisztokrata sem ülne közöttük, mert a parasztot vagy a polgárt -vagy a proletárt éppugy nem volna, ami osztrák-magyar Hartwiggá -alakítsa, mint ahogy nincs, ami uj Metternichet vagy -Schwarzenberget vagy – Andrássyt formálna a mostaniakból. Helyben -vagyok, itt a példa. Miért tudott Andrássy Gyula Andrássy Gyula -lenni? S a minden bizonynyal meglévő jó néhány ismert és -számlálatlan sok ismeretlen és lappangó nagy ember és nagy elme -közül, mely ötven millió ember közt föltétlen ugyanoly számban -születik, mint más hazákban, minálunk most miért nem nőnek -Hartwigok és Csarikovok és Izvolszkiak? Hiszen ezek is csak emberek -s a mi embereink is emberek volnának?!</p> -<p>Az hiányzik nálunk, ami másutt megvan, s amit e sorokon végig -gondosan megválasztott szavakkal neveztem hol érdekeltségnek, hol -szerelemnek, ami mindakettő egyet jelent. A tehetség magában nem -teszi. A tudás sem, a tanultság sem. Mindez csak az ügyek -ellátására futja, a korrektságra, a helyes munkavégzésre. A -leleményt, ami nélkül igazi ügyvitel nincsen, a szenvedély adja, -ezt pedig az érdekeltség ébreszti. Hogy a magam mesterségénél -maradjak: a leggeniálisabb s a leggyakorlottabb iró is másképp ir, -mikor muszájból vagy kötelességből ir, s másképp, mikor valami -felgyujtja képzeletét. S mindenki úgy van, mint az iró s -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> minden olyan, mint az irás. Máskép ir -felségfolyamodást az ügyvéd az ő halálraitélt klienséről, s másképp -irna, ha a maga életéért kellene könyörögnie. Ennek a monarchiának, -ennek a hibrid, elzárt, befelé neutralizált, kifelé mozdulni tilos -alakulatnak legmagasabb emberétől le utolsó utkaparójáig csak -kötelességtudó hivatalnokai lehetnek, nem leleményes szerelmesei. -Mert hol az a szenvedély, az a hiuság, az az érdek, az a becsvágy, -az az önzés vagy önzetlenség, mely érdekelve lehetne e monarchia -mai belső vagy külső lehetőségeiben?</p> -<p>S itt térek vissza Andrássy Gyulára. Solferino után és -Königgraetz előtt ez a birodalom épp úgy ég és föld közt lebegett, -mint most. Akik érte és benne dolgoztak, céltalan kötelességből -dolgoztak. Ott volt a magyar Benedek is, kitünő katona s a végsőkig -kötelességtudó – de szemben állt vele a hidegen izzó Moltke, a -mindent kockáztató Bismarck, a porosz németség két küldetéses -szerelmese. Königgraetznél felborult az egész tehetetlen osztrák -világ, romban hevert a sokkörü imperium – s ekkor, mint mikor a -professzorok után a <i>feladott</i> cárevicshoz elhíják a szent -barátot, olyan lélekkel hagyta a császár a magyarokra, hogy ám -próbálkozzanak. S ők próbálkoztak is. Deák és Andrássy megmentette -a monarchiát, azzal, hogy magyar gondolat szerint szervezte ujjá. -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> A dualizmus éppúgy, mint a -hármas-szövetség: magyar gondolat, s magyar genie, Andrássy, a -magyar ember szerelmes érdekeltségével avatkozott bele a -cseh-osztrák kiegyezésbe s ugrott élére, akár tetszett, akár nem, -az ujjáteremtett birodalomnak, a <i>mi</i> birodalmunknak. A mi -érdekeltségünk leleményével tudta a königgraetzi romokat -osztrák-magyar monarchiává felépíteni s a megalázott és megrugdalt -árnyékbirodalmat öt év alatt nagyhatalommá tenni, mely az -orosz-török háboruban már diktált, Berlinben vezetett, s mig -lábainál uj országokat teremtett, a Habsburgok zászlaját levitte a -Hunyadyak utján Boszniába. Mennyi összeütközése volt, mennyi -intrika, perfidia és neheztelés vette körül – de tudott győzni és -tudott teremteni, mert volt miért. Aehrenthal, ki pedig kitünő -ember volt és hatalmas akarat, már nem tudott, s a halál váltotta -meg helyéről, honnan amugy is lehervadt volna. Mert miért dolgozott -Aehrenthal, s egy magyar avagy cseh vagy német vagy akárki, ki ma -az ő helyére kerülne: vajjon miért dolgozna? Andrássy -visszavonulása már nem volt véletlen: már első jelensége volt annak -a <i>visszacsinálásnak</i>, amit berlini világtörténelmi diadalai -után a dualizmuson megkezdeni jónak láttak. Életprincipiumától -fosztották meg ezt a monarchiát, anélkül, hogy tudtak volna helyébe -más principiumot tenni. S ettől a perctől fogva e lélektelen -birodalom lelket <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> sem tudott többé embereibe önteni, s -nagytervübb s nagyobbakaratu emberei munkájuk végezetlen sülyednek -el a tragikumban. Ferenc Ferdinánd valami egyebet akart – jót-e -vagy rosszat, az az ő kriptája titka, de volt terve s ezzel együtt -tudott nőni és cselekedni. De őt eltették láb alól, a magyar -gondolat meg indexre van téve, s a gondolattalan árnyékbirodalommal -szemben ott áll a kifogyhatatlan leleményü Oroszország, mely, amig -céljai vannak, embereket is tud nevelni. Hartwig Miklós helyébe uj -bástya jő, uj bástyák, futárok, parasztok, számlálatlan sokaságban -– nincs az a sakkmester, ki így ezt a partit meg tudja nyerni.</p> -<h2>AMERIKA</h2> -<p class="center">1914. julius 19.</p> -<p>Mikor most tiz éve Newyorkban jártam, egy odavaló kollega -megintervjuolt s harmadnap beszélgetésünk valamelyik nagy lapban -azzal a felirással jelent meg, hogy: <i>Akinek tetszik a Fifth -Avenue!</i> S valóban: nekem tetszik a Fifth Avenue, a -milliardairek kertes palotácskáinak utsora, melynek minden jót és -drágát összeszedő és utánzó hörcsökgazdagságát fitymálni szokták az -európaiak, s utánuk az amerikaiak is úgy tesznek, mintha -fitymálnák, ezen a legolcsóbb módon mutatván ki, hogy izlésért -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> és műértelemért ime nem kell már -átmenniök a tengeren. Mondom és igaz, hogy ennek már tiz éve s e -tiz évbe esik az a lelki fordulat, melyről e sorok elmélkedni -kivánnak. Akkor azonban Európa még elhitette magával, hogy a barbár -Amerikát alapjában lenézi s Amerika még nyelt egyet, erre gondolván -– körülbelül úgy, mint ahogy a zsidó bankár, kié az ország, a -hatalom s a dicsőség, egy darabig még együtt viccel az expropiált -gentryvel a zsidókról, mig végre a valóságos hatalommal -fölülkerekedik benne a tartózkodás nélkül való gőg, s az -alulkerültben a valóságos megtörtséggel együtt fölülkerekedik az -őszinte áhítat.</p> -<p>Nekem azonban már akkor mert tetszeni a Fifth Avenue, mert mi ne -tetszenék egy hatalmasan széles s mértföldnyi hosszú utdarabon, -melynek egyik felét a viruló Central Park szegi, másik felét -kastély kastély után, mely majd mind valami nevezetesebb, kivált -francia villának másolata vagy utánszülötte. A Fifth Avenue így -bizonyára nem eredeti, s nem is szép abban a szerves értelemben, -mint mondjuk a brüsszeli Grand’ Place, mely minden házastul ott -nőtt ki az odavaló földből, s nemcsak építőinek, de lakóinak is -véréből és idegeiből. Viszont komédia és sznobság azt mondani, hogy -ne volna szép – mint ahogy komédia és sznobság lett volna a régi -Róma idejében rámondani a római fórumokra, hogy nem szépek, mert -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> minden emléküket s palotájukat vagy -templomukat görög építészek görög izlés szerint s nyilván az uj -talajhoz csak hozzámódosított távoli eredetiek után másolták át a -hódító piacára.</p> -<p>… Mit szólhattak a görögök, mikor az első rómaiak megjelentek -náluk? Nyilván ugyanazt, mint a rómaiak, mikor az első germánok -végigszántottak a hátukon. Én már gyerek se voltam, mikor Párisban -még lenézték az amerikaiakat s a nagy restaurantok pincérei azzal a -tulzott alázattal vágták zsebre aranyborravalóikat, melynek -szemerebbenéséből kivillan a lenézés. Ma már erről szó sincs. -Amerika tökéletesen expropiálta Párist s Páris lihegő alázattal -szolgálja ki az amerikaiakat. S a világért sem titkos lenézéssel -vagy lappangó gyülölettel! Nem – inkább ma még szemérmetesen -eltitkolt és röstelt áhítattal, mely azonban – minden jel erre vall -– csakhamar nyilt és türelmetlen imádatban fog kitörni. Ugyanígy -fogadták mindig, mióta világ a világ, a művelt és finom -alulkerültek a durva és nevetséges hódítókat. Elébb kinevették, -aztán lenézték, majd gyűlölték őket – mignem megtörtek hatalmuk -igézetétől, s megtéve őket isteneikké, boldog büszkeséggel vadultak -vissza hozzájuk, hogy hasonlóik legyenek. A végén a görög imádja a -rómait, a római a germánt, az aztek a spanyolt, az indus az angolt -s a párisi az amerikait. <span class="pagenum"><a name="Page_30" -id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Történelmi kurzus: elnézni, hogy az amerikai barbárság, tisztára -a több pénz, a sok pénz, a könnyü pénz hatalmával mint rontja -magához a kényes Párist. Fogadó, vendéglő, szinház, ujság: minden -és mindenki az amerikaiakat szolgálja. S nem fogcsikorgatva! Ez -tegnap volt – ma már szerelmes imádattal! Nézzétek meg a francia -divatot s a francia divatlapokat. A legujabb divatok, néhány év -óta, olyan ijesztőek, hogy már akadnak, mint ezelőtt soha, -divatfilozófusok, kik fennakadnak rajtuk. S nézzétek meg -figyelmesen a longchampsi vagy auteuili futtatás után világgá -kerülő parisienne-fotografiákat. Hát parisiennek még ezek a -parisiennek? Ezek a hernyólábu, térdig derék potrohos állatok? O -istenem: szegénykék még parisiennek, de ruháikat már nem maguk -eszelik ki – jobban mondva: a mesterek, akik kieszelik, többé nem -az ő testük köré, nem az ő izlésük számára kristályosítják. Hanem: -az amerikai asszonyok számára. Ezeknek termetére illik ez a ruha. S -ezeknek vérében még biedermeyerkori nagyanyáik vagy dédanyáik -idejéből megmaradt a fodros szoknyához való huzás. Nem mintha nem -volna izlésük, nem volna kimondott hajlandóságuk. Nagyon is van, -talán egészséges is, de barbár, kezdetleges s az árnyalatok iránt -érzéketlen. Mint ahogy a kocsisnak is van izlése, csak nem -ugyanolyan, mint az úrnak. S Páris s a parisienne s lassankint -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> – sőt nem is lassankint, hanem száguldó -hamarsággal – az egész világ úgy van velük, mint volna az úr, kit a -kocsisa fizet. Elkocsisodik.</p> -<p>Amerika elkocsisítja a világot. Ez nem baj, nem veszedelem, de -veszteség, mert visszaesés. Legyünk vele tisztában, hogy a barbár -Amerika az ő pénzével most szakasztott úgy önti el Európát, mint -valamikor a germán az ő fegyverével. Szerencsétlenség nem lesz -belőle, de veszteség igen. Körülbelül ezer évnyi visszaesés és -időveszteség Európa pallérozódásában. A germánná vált Európa -körülbelül ma ért el annyi kulturához, amily fokról a -görög-rómainak maradhatott Európa ezer év előtt továbbfejlődhetett -volna. Szédület elgondolni, hogy ma már hol tarthatna. De azért nem -baj – így is elég messze tart.</p> -<p>Amerika a mai Európához képest körülbelül éppúgy ezer évvel -fiatalabb s pallérozatlanabb, mint voltak a germánok a -görög-római-egyiptomi kulturához képest. Észak-Amerika, és, mely bő -költőpénz dolgában mind erősebben kezd számbajönni, Dél-Amerika, -teszem Argentina. S vegyük hozzá a Fokföldet is, gyémántból kinőtt -rengeteg vagyonaival. A tehetős barbárságnak e – paradoxon, de így -van, – szomjas áradata óhatatlanul a maga alacsonyságához, vadabb -érzéséhez, fejletlenebb izléséhez, mohóbb durvaságához rontja hozzá -Európát. Figyeljétek meg a plakátstílust, mely külsőre, -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> belsőre, hangra, nyomásra és szinvonalra -minden zsurnalisztikát uniformizált. Ez már Amerika hatása. -Nézzétek meg a szinházakat: belsőség nélkül való s ordítva -moralizáló vagy röfögve disznólkodó darabjaikkal: ez már Amerika. A -cigány-nyugat izlése kiváltja a cigány-kelet művészetét, s az orosz -ballet kiszorítja hajlékaiból az operát. A koncerttermeket magukhoz -ragadják a zene légtornászai és fogművészei, a szalónt kiszorítja a -hotelbeli tangó-tea s a beszédbeli hódítás lelkiességét a táncban -való egymásratalálás. A kaliforniai aranyásók vasárnapja: ez ma -Európa.</p> -<p>Persze: Amerika is pallérozódni fog. Máris úton van ehhez s -miközben magához rontja a művelt világot, sokat átment magához -műveltsége romjaiból. Mint ahogy átlopja a Fifth Avenuera a francia -kastélyokat s összevásárolja a legszebb képeket, sőt már a régi -templomokat is: észrevétlen magába szíja a lelki finomságokat is s -kötélidegei öntudatlan átveszik a finomabb rezzeneteket. Európában -pedig a leányzó nem hal meg, csak alszik – ha majd Amerika is, -gazdagságától s technikájától siettetett gyorsasággal, kifinomodik -s kiművelődik s uj fogékonyságát átveti a régi világra is: ennek -lappangó előkelőségei éppúgy felneszelnek majd az uj szellő -zsongására, mint ahogy Napoleon, kiben Taine oly geniális szemmel -látta meg a renaissance későszülött fiát, nem is tudta, mennyire -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> igazán a római imperiumot jártatja végig -a germán rabságu Európán.</p> -<p>Egyelőre azonban nagy megaláztatások következnek s nagy -alázkodások. Nagyobbat képzelni sem tudok, mint egy angol ujságnak -abbeli megfigyelését, melyet minap olvastam, hogy: »nézzétek meg a -képes lapokat: minden angol ember képében van valami stupiditás s -minden amerikai ember képében valami okosság!« Teremtő isten, – -senki ezen több joggal nem mulathatott, mint én, ki egyszer külön -kis értekezést irtam arról, hogy az angolnak nemzeti vonása a -stupiditás. De hogy, mikor akad végre angol ember, ki ezt -észreveszi, akkor is az amerikai emberekkel szemben veszi észre: -ennyire stupidok eddig mégsem voltak az angolok. Ez már amerikai -hatás!</p> -<h2>HÁBORÚ</h2> -<p class="center">1914. julius 26.</p> -<p>Háború – az én korombeli magyar, mikor ezt a szót leírja, úgy -írja le, mint ahogy azt írja le, hogy Uj-Zéland. Tudja, hogy van, -de mi köze hozzá? még sose volt ott.</p> -<p>Utolsó igazi háborúja e monarchiának 1866-ban volt, a -porosz-osztrák párviadal. Ebből az időből való a felelet, amit a -katonaviselt ember adott <span class="pagenum"><a name="Page_34" -id="Page_34">-34-</a></span> a kérdésre, hogy hol sebesült meg: -Königrécnél meg a hónom alatt! Ezekben az időkben csupa ilyen -feleleteket adtak Magyarországon s csupa ilyen keserű anekdota -járta a háborúról. Nem mintha a porosz háború nem lett volna népek -csatája. Az volt, a magyar nép, a magyar nemzet csatája volt, csak -éppen hogy nem a porosz ellen, hanem az osztrák ellen. A magyar -anyák, kiknek fiai ott véreztek Bismarck és Moltke előtt, imádságba -foglalták a Bismarck s Moltke nevét. A magyar anyák akkor ilyen -különösek voltak. Arra ugyan nem tudta rávenni őket Bécs, hogy (a -Deák Ferenc szava szerint) kétszer szüljenek egy esztendőben s -kétszer annyi katonát állíthassanak a császárnak. De hogy egyszer -szült s olyik egyszülött fiát ne sirassa, ha elesett porosz kéztől -s ezzel is kevesebb legyen a bécsi hatalom katonája: ezt az akkori -magyar asszony el tudta viselni. Erre nevelődött nemzedék volt: az -1866-iki magyar anyák 1848-ban voltak kislyányok.</p> -<p>Az én nemzedékem már nem nevekedett ágyúdörgés között. -Csecsszopók voltunk, mikor a porosz bevonult Párisba s a commune -bukása a pokol vörösét vetette föl az égre. Nagy háború volt, de -nem a mi háborúnk, – sőt, a rövid bizonytalanság után, melyben -Andrássy legyőzte Beustot és Albrecht főherceget, cserbe hagyatta a -franciát s hozzácsatolt bennünket a porosz élethez, <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> mely ma -ennek fejében ime helyt áll a mi életünkért: a porosz-francia -háború sikere olyan virágzást és játékos kedvet öntött végig a -megujult monarchián, hogy a pajzán farsangnak csak az 1873-iki -krach hamvazó szerdája tudott véget vetni. Aztán jött, néhány évre -rá, az osztrák-török háború. Andrássy ezt is csak megnyerte, -anélkül, hogy részt kellett volna benne vennünk. Bosznia: az persze -már háború volt, a magunk háborúja. Én már az Über Land und Meer -cimü ujság buzgó olvasója vagy legalább is lapozója voltam, s éppen -Kecskeméten, mikor a kecskeméti bakákat levitték ebbe a -kecskemekegéses görbe országba. Két képemlékem is van róla: egy -langyos délután, mikor künn vagyunk a vasútnál s a teherkocsik -lépcsőjén fehérbajszu bakák – nyilván tartalékosok – sírva -bucsúznak asszonyuktól s gyereküktől. S este is látom magam, – őszi -vagy téli hamar este – amint nagyanyámmal s a Roza szolgálóval -hallgatag ültünk a banyakemence körül s nem tollat fosztunk, mint -máskor, hanem ami vásott lepedő, de gatya és pöndöly is a házban -találtatik, fölszálazzuk tépésnek. Mostani antiszepszises eszemmel -borsódzik hátam, elgondolván, mennyi fertőzetet küldhettünk -ártatlanságunkban a sebesülteknek. Akkor ez így volt rendjén, így -volt emberséges és irgalmas – s ma már körülbelül mindegy, mert aki -akkor katonasebesült volt, az azóta nyilván amúgy is meghalt volna… -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> Sok familiát tudok, hol a családi -fényképek, chignonos asszonyságok s torzomborz szakállú s -vasalódeszkásvállú akkori gavallérok arcképei közt ott szürkül és -halványlik egy csupaszképű és pufók bakalegény fotografiája… a -szegény Imre, vagy Peti vagy Zsiga, ki elesett Dobojnál vagy -Maglájnál, egy asszony lötte le a hegyről, látta, amint puskát -fogott rá, borzasztóak ezek a vad asszonyok… Egy országos név is -sírt akkor a gyászolók között, Trefort Ágost, a hires -kultuszminiszter siratta egyetlen Ervin fiát.</p> -<p>De mindent összevéve, bármennyi vérrel és könnyel járt: ez sem -volt igazi háború. Nem volt háború úgy, hogy befelé való szele, -mint a tornado, végignyargalt volna az országon. Azóta, ha szabad -ilyenkor ilyen durva szó, ott kibiceltünk a török-görög, az -angol-búr, a spanyol-amerikai, a borzalmas orosz-japán, a -tripoliszi olasz s a még rettenetesebb két balkáni háborúnál. -Mindről hallottunk rémületeket, olyik minden percben átcsaphatott -hozzánk s kivált a balkáninak gazdasági áthatása egy kicsit mégis -valósági érzéssel kólintott bennünket fejbe. A búr háború során -szívtépő volt – meg is írtam akkor versben – hétről-hétre, szivós -angol egyhangúsággal ott látni közzétéve a képes lapokban levélszám -a Ladysmithnél, a Magersfountainnál elesett gyönyörű angol fiúk -arcképét… mennyi ifjú szép halott, mennyi ifjú <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> hős -halott, fiatal halott… számlálatlan, egysorjában, déli éjek -harmatjában, temetetlen rothad ott annyi ifju szép halott, annyi -ifju, annyi hős, annyi fiatal halott… Szomorú volt, fájdalmas volt, -de csak szemünkön át láttuk, a bőrünkön nem éreztük.</p> -<p>Hanem – istenem: az ember gondolattalan állat s azt hiszi, hogy -tud, mikor csak utánapapol. Mindnyájan tanultuk a harmincéves -háborút, pusztításait, visszavetéseit: de ki gondolja végig, hogy -mit jelentett: akkor élni?! Japánban találni ajnókat, Egyiptomban -találni fellahokat, a legutolsó, a legnyomorultabb, a -legműveletlenebb, a legmegtörtebb embereket a világon. De kezük és -lábuk karcsúsága leszéplik róluk: nem illik állatiságukhoz. Nem is, -mert ezt őseiktől vették örökbe, kik hajdan urak voltak, büszkék és -boldogok, – de jött a háború, jött az idegen hódító, s -visszavetette őket az állatiságba. Ez az, amit nem tudunk -elgondolni, hogy velünk s a mi világunkkal megtörténhessék. -Csakugyan lehet, hogy ahol ma márványpaloták tündöklenek, ott -holnap homok lepje be a romokat? Hogy ahol ma öntöző csatornák -körül virul a kertes élet, ott holnap esőtelen nyár szikassza ki az -eliszaposodott folyóvizeket? Ez ma már talán nem lehetséges – ma -már, aminők az emberiség mai állapotai: nem igen lehet elképzelni -annyira barbár népanyagú tatárjárást, mint aminő tönkretette -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> Asszirt és Babilont, Egyiptomot, Hellászt -és Rómát. De háború még mindig van és lehet s vele mindannak -megingása, mit gondolatlan életünkben olyan soha meg nem rendülhető -tartozékának hittünk, mint a talajt, amin lábunkat megvetjük, a -levegőeget, melybe felnyulunk.</p> -<p>Az életem: hogy nem az enyém. A kenyerem: hogy nem biztos. A -pénzem: hogy elvész. Az állásom: hogy tárgytalan. A házam: hogy -fölégethetik. A váltóm: hogy be nem váltják. A városom: hogy ostrom -veszi körül, a vizvezetéket elvágják, a villamos nem jár, a lovakat -elvitték háborúba, a telegráf le van foglalva, a vasút kell a -katonáknak, a gyerekem nem kap tejet, az iskolákban sebesültek -hörögnek, felvet bennünket a piszok, a fájdalom, a nyomorúság és a -betegség, kereset nincs, kolera van, – ez a háború. Testi fájdalom, -gyilkos pusztulás, nyugtalanság, zaklatottság, üldözöttség, – az -ember országúton él rablók között, erdőben vadállatok között, -temetőben hiénák között, pusztaságban sakálok között, tengeren -cápák között, örvényben élet-halál között: ez a háború. Rémítő -visszaesés – olyan a társadalomra s benne minden egyesre, mint -ugyancsak az egyesre a betegség – valami finom, gazdag, előkelő, -illatszerben fürdő és ámbrát lélegző emberre, mikor lebirja a -vérbaj és eleven testtel elrothad.</p> -<p>S hogy kell-e ennek lenni? Erről gondolkozni <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> minden idő -alkalmasabb, mint a háborús. A gondolkozás ilyenkor általában -stilustalan – olyan, mint ha a vizbefuló fel akarná lapozni a -lexikonban az uszótempókat. Csak egy nagy szociológus igazság -dereng át a lőporfüstön, a vérpárán, a tűzhamun, a romporon. Az, -hogy az embercsoport a polgárosultságban egy fokkal vagy korral -mindig hátrább van, mint az egyes ember. Szedj csoportba kétszáz -művelt, jó és jól nevelt embert, egyenként nemének díszét s az -előkelőség példáját: együttvéve neveletlen csorda lesz, mely röhög, -mint a paraszt s vak dühhel gyilkol, mint a megriadt állat. -Egyszerűen: az emberiség még nem jutott odáig, ahová az emberek. Az -egyes ember már lebirta magában a vadállatot, – az emberiség még -nem. Valamikor, még nem is rég, a társadalmon belül is urak voltak -a rablók s a gyilkosok, – az úr nem is volt egyéb, mint, mai -szemmel nézve, rablógyilkos, ez volt a hős, a félisten, a legkülönb -ember, kit félve tiszteltek, mint ahogy az emberséges gyengét -megvetették, lenézték és megalázták. Ennek ma már úgy ahogy vége s -a társadalmakon belül annyira amennyire az emberség szab rendet. De -az emberiség még nem tart ennyire. Ennek körén belül az ember még -vadállat s a gyilkos s a rabló az úr, a csalás a fegyver, a -leselkedés a rend, a hitszegés az okosság. Valóban az – ezt nem -gunyból mondom. Aki ma, ha még <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> oly derék és tekintélyes -ember is, nemzete nevében és számára nem a haramia-morál szerint -gondolkozik, az rossz politikus, az ügyetlen, az ostoba, az áruló. -A magam nevében mondhatom, hogy nem bántom a másét, szent előttem -az emberélet s inkább magam pusztuljak el, semmint más -boldogulásának útjában álljak… De országom nevében nem -cselekedhetem így, mert tönkreteszem vele s benne magamat, -testvéreimet, minden egyes embert, kinek számára a nagyvilágon -nincsen e kivül hely.</p> -<p>S ez a történelem: a rablások és gyilkolások sora. Az a hódító -volt őszinte, ki üszköt vetett az alexandriai könyvtárba. -<i>Minden</i> háború ilyen alexandriai könyvtárégetés, s csak még -utálatosabb, ha azt komédiázza, hogy kiméli a könyvtárakat. Amig -nem lehet a háborút elkerülni, addig nem lehet a könyvtárakat sem -kimélni – viszont, amig minden ország rablóktól és gyilkosoktól van -körülvéve s ezen nem háborodhatik fel, mert maga is rabló és -gyilkos, addig, aki fél a háborútól, az legjobb, ha maga lövi magát -főbe. Ez nem azt jelenti, hogy keresni kell a háborút vagy -erőltetni vagy provokálni kell. Ma már vagyunk annyira, hogy átok -van és legyen az országon és kormányzóin, akik mindenáron harciasak -s vérben, vasban úgy spekulálnak, mint babban. Hires verekedők közt -is élhetek úgy, hogy én nem kezdek <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> ki senkivel. De azt tudniok -kell, hogy, ha sora kerül, nem hagyom magam. Különben elvesztem. S -amily rettenetes s az emberiséghez nem méltó a háború: emberhez -méltóan kell viselni és elviselni. Szomorú, hogy az emberiség sem -okosabb a buta földtekénél, mely örökkévalósága közben -meg-megrendül s meg-megindul s felboritja a boldogtalanokat, kik -életüket építik mozdulatlanságára. De az ember azért ember, hogy ne -birjon vele a földindulás sem.</p> -<h2>A MI HÁBORUNK</h2> -<p class="center">1914. augusztus 1.</p> -<p>Ennek a háborúnak a dolga a legegyszerűbb a -világtörténelemben.</p> -<p>Ha volna még kétség, hogy enélkül mi várt volna reánk, nézzünk -jól szemébe a Sir Edward Grey első közvetitő ajánlatának.</p> -<p>Oroszország bele akar szólni abba, hogy van-e -Ausztria-Magyarországnak joga életét megvédeni egy nyiltan arra -törő kis szomszéd ellen, – s a nagy, a bölcs, az emberséges angol -külügyminiszter ezt az ügyet nagyköveti tanács elé tartozónak itéli -s leint bennünket, hogy várjunk Szerbiával, majd ők rendelkeznek. -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Ez azt jelenti, hogy nem: Törökország sorsa várt ránk, hanem: -már benne vagyunk Törökország sorsában. Ebből ki kell vágnunk -magunkat, különben mindenki, ki e monarchiának lakója, egyenkint -főbelőheti magát. Aki azt hiszi, hogy ez frázis, hasonlat vagy -túlzás, az nézzen le a Balkánra, hogy a nagy bukaresti rendezkedés -után mint válnak földönfutókká a görög kézre került bolgárok, az -albán kézre került görögök, a szerb kézre került mohamedánok – és -igy tovább.</p> -<p>A tíz éves vergődés, melyben, majd minden második esztendőben -mobilizálva, e monarchia azzá lett, akinek a hűvös szemű Sir Edward -nyilván joggal látja: ez nem pusztán a monarchiának vagy, mondjuk, -a dinasztiának prestige-vesztesége, hanem minden egyes embernek -életbeli kára, ki e monarchiában él.</p> -<p>Nézzétek meg üres zsebeiteket, megszegett pályafutásotokat, -megrendült egzisztenciátokat, – a kereset hiját, a munka pangását, -a kilátások elsötétedését s aztán feleljetek: mindegy-e az egyes -számára, hogy van-e prestige-e az országnak, melynek lakosa, a -dinasztiának, melynek alattvalója?</p> -<p>Én megkérdem magamat s így kérdezze meg önmagát minden egyes, s -nem hazafiságból s regényes szófuvással, hanem józan önzéssel, -rideg számítással: akarok-e szerb lenni? Vagy román <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> lenni? -Vagy orosz lenni? Lenézek a Balkánra, felnézek Finlandba s azt -mondom, hogy nem.</p> -<p>Ha osztrák-német volnék, vagy ha magyarúl is meg lehetne az az -esélyem, hogy e monarchia felborulta valami formában német kéz alá -juttatna, talán én is közömbösebb volnék az iránt: legyen-e még -osztrák-magyar monarchia a világon. De mikor e közt van -választásom, s a közt, hogy szerb, román, vagy orosz legyek-e, -igazán nem nehéz – akár, ha sora kerül, életemmel és véremmel – -magyar hazafinak lennem.</p> -<p>S ha kérdem tovább: megint csak legridegebb, minden -történetiségtől meghántott önzésemet: akarok-e, aki csakis magyar -lehetek, inkább egy helyreállított nagyhatalmu -Ausztria-Magyarországon lenni magyar, mint egy magában álló -Kis-Magyarországon, mely Szegedtől Kassáig terjed s Kanizsától -Nyiregyházáig: akkor viszont nem nehéz szenvedélyes habsburgistának -lennem.</p> -<p>Igen: ha ez az orosz csalogatásnak kigondolt mediatizált és -neutralizált Kis-Magyarország például Svájc, például Belgium, -például Luxemburg helyén feküdnék: a mindenkiben benneélő cinikus -és egoista énbennem azt mondhatná: ilyen szomszédságban nem rossz -élni s nem baj meghalni. De élni, teszem, Illyria, Szerbia, -Románia, és bocsánat, Lengyelország között, s ha mégis meghalunk, -valahova ide halni át: ez a perspektiva <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> könnyűvé -teszi a legsúlyosabb kockázatot is, hogy hátha lehetne másképp is. -Mindenkinek, aki az osztrák-magyar birodalomban él, de mindenesetre -minden magyarnak személyes életérdeke, hogy az osztrák-magyar -monarchia megmaradjon és nyugodt zavartalanságban éljen. Ez ma már -háború nélkül lehetetlen. Ezért nem lehet, ezért nem lehetett e -magyar földön magyar vagy magyarságba tartozó ember józan észszel -más, mint magyar, más, mint magyar hazafi, sőt, ha úgy tetszik, -magyar chauvin, magyar nacionalista, magyar imperialista, magyar -militarista. Mai ember számára ez kétséges érzés, de nem rajtunk -állott eddig s most a háborún áll, hogy lehet-e ebben enyhülés és -modernizálódás.</p> -<p>Nekünk magyaroknak kell a magyar állam és kell a habsburgi -birodalom, – a mi egyetlen boldogulási formánk csak az lehet, ha, -mint a kompasz a hajó hidján, biztosítva ringatódzunk ez állam, e -birodalom ölén. Amely nemzeti törekvés, legyen magában még oly -érthető, túlkivánkozik e monarchia határain, az halálos ellensége -minden egyesünknek mint magánembernek is. S amig a nemzetiségekben -ilyen törekvéssel elegy az ő nemzeti törekvésük, addig a magyar -államon belül lehetetlen velük szemben s az ő számukra az az -emberségi, igazsági és méltányossági politika, melyet különben -szégyen volna, hogy huszadik századbeli európai országtól még -követelni kell. Mert <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> addig minden méltányosság csak az -elszakadó szándékot, lehetőséget és jogot nevelné. A becsületes, az -igazságos, a méltányos és modern magyar nemzetiségi politikának -előfeltétele a háború, mely karddal vágja el az irredenták szálait -s ágyúval szoktatja le hosszú időre: a szomszédokat arról, hogy -ideát kereskedjenek, a nemzetiségeket arról, hogy a határon túl -remélkedjenek. Ha kifelé is, befelé is mindenki bizonyos benne, -hogy Ausztria-Magyarország megmarad és testéből senki nem eszik, -akkor minden lakosa e határokon belül keresi majd boldogulását s -akkor nem lesz veszedelem ebben minden igazsággal, nemzetivel vagy -nemzetiségivel, megsegíteni.</p> -<p>A magyarság számára tehát nem kérdés, hogy az osztrák-magyar -monarchiára szükség van, tehát a mostani háborúra szükség volt. -Soha a maguk lelkiismerete, és, ha nagy napokban szabad a nagy szó: -a történelem itélőszéke elé emberek könnyebb szívvel nem állhatnak, -mint állhatunk azok a néhányan, kik társainktól lenézetve vagy -érthetetleneknek tekintve ezt hét-nyolc éve mondjuk. Ki olyan -ostoba vagy olyan aljas, hogy a szerbet vagy a románt vagy bárki -emberfiát ne nézze embernek, ne tisztelje álmait, ne becsülje még -önzését is vagy sajnáljon tőle bármi boldogulást? Csak éppen -annyira nem vihetjük e megértést, hogy öngyilkosak legyünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Mióta ez a birodalom fennáll: ez az első háborúja, amely -népeinek háborúja. Nemcsak általuk folyik, de érttük is, – nemcsak -a birodalomnak érdeke, hogy éljen, hanem azoké is, akik benne -élnek. Hogy aztán, ha az osztrák-magyar monarchia életét -biztosítottuk, abban nekünk magyaroknak fussa a számadásunk, az -megint azok okos önzésének dolga, kik igy e monarchiában -mindenkorra (vagy, mert a történelemben örökkévalóság nincs, hosszú -időre) bennrekednek. Most már csak világos, hogy nemcsak a magyar -érdek esik össze a birodaloméval, de a birodalomé is a magyar -érdekkel – végső soron tehát mindenkié, kinek e birodalomban kell -élnie. Ma nincs a napja, hogy erről szót ejtsünk, csak még egyszer -gondoljuk el, ami nem igéret vagy biztatás, hanem tétel: hogy minél -biztosabb e birodalmon belül a magyarnak élete, annál többet tehet -és áldozhat itt minden egyéb életért. Egyébként pedig: minden mese -valóság s még nem volt mese, melyben aki a királykisasszonyt -megváltotta, a királykisasszony az övé ne lett volna. A magyarság -magáért dolgozik, mikor e monarchiát megváltani siet gonosz -megalázottságából. <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<h2>BÚCSÚ</h2> -<p class="center">1914. augusztus 9.</p> -<p>Isten hozzád, szép város.</p> -<p>Mióta az eszemet tudom, a neved ige előttem.</p> -<p>Mióta beszédből értek, neved köré áll foglalatnak, ami emberi -nyelven nagyot, dicsőt s egyben bájosat jelenthet.</p> -<p>Az egész világ mintha a te foglalatod lett volna, s te benne -vetetted az átlátszó szikrát, szolitárius.</p> -<p>Ezer éve, hogy a kedves értelem minden felsőségével mosolyogsz -le a többi emberekre.</p> -<p>Nagy templomodban, az ó-sziget sarkában, az oltár főoszlopa -előtt ott áll a Miasszonyunk szobra. Lesz vagy hétszáz esztendős – -s azon mód áll ott, kidüllesztett három hónapos hasacskájával, -lesütött, de pillája alól kileső szemével, liliom kisujját -negédesen görbítve s kisdedét mint a napernyőt nyugtatva könyöke -hintájában, akár a nagyerdei lófuttatásokon begyeskednek mai -asszonyaid. Huszonöt emberöltő óta vagy a szerelem városa.</p> -<p>S a tudásé. Hajdani ódon főiskoládra felzarándokoltak a -vadságukat levetkezni vágyó nemzetek fiai – s a magyar irodalom és -történelem is őrzi nemes ifjak, szent barátok nevét, kik e kegyes -anya emlőiből itták a bölcsesség tejét. S mindig <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> volt abban -kecsesség, ahogy e drága nedvet ömletted. Nincs nagy gondolata az -emberiségnek, mely ne koponyáid s kupoláid alatt villant volna meg -először. A világosság városa vagy – s mily egyszerű és derüs e -világosság!</p> -<p>S a szépség városa vagy: szép minden köved. Ami magadból nőtt: -elszáll, olyan finom, s amit idegenből vettél, magadhoz -finomítottad. Egy kelet-nyugati költő azt dalolja, hogy a csillagok -akkor a legszebbek, mikor utcáid tocsogóiban tükröződnek. Még a -sarad is más, mint más városoké.</p> -<p>Karcsú tornyok, nyilt homlokú házak, a házakban serény nappalok, -kacagó esték, nyugodalmas éjszakák. Nevetni hol lehet úgy, mint -falaid között? S dolgozni hol lehet jobban? S örülni az életnek -lehet-e így másutt, barátot ily kedveset, kedvest ily barátságosat -találni?</p> -<p>A költészet városa vagy, a tőkéletes beszédé. A te nyelveden -megérteni, hogy a szó leszürődött lélek. Ez a nyelv mindenre való. -A szónok falakat dönget, a bohóc hasakat renget vele. A kiformált -méltóság lépked vele szabatos fenségben. S a józan okosság beszél -vele nevető természetességgel. Márványos kiszámitású tud lenni az -irás nagy művészeinél. S lázasan formátlan a prédikáló -természethajszolónál. A hang egy-két lejtése: s megszületik a nóta -– félig muzsika, félig illat. Uriságába behat a mezők lehellete. -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Mint ahogy beléd magadba is, gyalogosok városa. Hol végződnek -utcáid s hol kezdődnek erdeid? Meddig vagy város s hol kezdesz falu -lenni? Széles körutaidon ódon fák vetnek árnyékot a kávéházak előtt -hüselőkre. Aszfaltos utak szegik át erdeidet s bokraik közül kis -tündérpaloták kandikálnak az arra száguldókra. Halk hajócskák -surrannak el karcsú hidjaid alatt, egy óra mulva kúszóvasutnál -állanak meg, mely széles hegysíkra segít fel. Lelátni a -gyöngykigyóra, a folyóvízre. Messzi innen fölmered a völgyből a -hegybe ágaskodó ketrectorony, négy talpa körül tarka pázsit. Szép -vagy s a királyok városa vagy.</p> -<p>Hogy már öltél is királyt? Éppen azért, jussod volt hozzá, a -magad fajtája volt. Minden királyodban volt valami utcai -embereidből, minden utcai emberedben van valami királyaidból. Az -omnibusz tetején, amig megvolt, a földalatti vasuton, mióta megvan, -egyenes szót nem lehetett s nem lehet hallani. Az akadémikus s a -székálló legény egyformán közvetetten beszél s királyi irónia -bájosítja be rosszaságukat. Mert, köztünk legyen mondva: rossz -kutyák laknak benned, te gyönyörű város.</p> -<p>S én nem tudok egyébre gondolni, mint arra: hogy rossz kutyák -laknak benned. Szeretnék visszagondolni az isteni ételekre, -melyeket asztalaidon ettem. A kacajokra, melyek mulató hegyedről -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> most is fülembe csengenek. Szinházaidra, -hol a szemtelen maiság vetekszik a halhatatlan hagyománnyal, hogy -melyik megejtőbben eleven. Kocsizóidra gondolok, s elszorul a -szivem. Képeidet, szobraidat, asszonyaid tipegését járatom -lelkemben – s szememből kicsordul a köny. Rossz kutyák vagytok s -elaljasodtatok. Nem látlak többé benneteket.</p> -<p class="center">*</p> -<p>És veled is, nagy város, isten veled.</p> -<p>Szép, ilyen szép, nem vagy. A kecsességet nem rólad találták ki. -De kényelmes vagy, és, ha kiigazodnak benned, barátságos. Sehol oly -maga, oly magát felakasztani valóan maga az ember nem lehet, mint -benned. De sehol oly meghitten sem, ha utat találtak beléd. Olyan -vagy, mint a kéz, mely kivülről ököl, aki üt, de belülről tenyér, -amibe fejet hajthatni. Mindent összevéve szeretni való város -vagy.</p> -<p>A husevők városa vagy. A szőrős-ujjuaké s a hosszan hallgatóké. -Kik azonban, ha sora kerül, látomásosan ordítoznak s -valószinütlenül selyem pázsitú erdő-kertekben. S az utcasarkakon -emberkéményekből füstöl az ó-testamentum.</p> -<p>A szédület városa vagy, a teremtés nyüzsgésével lüktető. Hét -millioman élnek benned egy helyen – annyian, amennyinél alig több a -mi egész népünk, csecsszopókat, tengerentul menteket <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> s -beleolvadtakat is belevéve. Külön levegőtenger, mit minden lélekző -pillanatban a levegőégbe felküldesz. Aki más csillagról néz le ide, -külön golfáramnak láthatja a levegő oceánján.</p> -<p>A mozgalom városa vagy, csendes nyugodtságodban. Mint ahogy a -nyugodt testen belül rezegnek az atomok, s minden atom -csillagrendszer, melyben őrült sebességgel vágtat a nap körül a -bolygó, úgy dulják át belső vágtatások halk tenyészéletedet. Föld -felett, föld alatt, vizen, szárazon s víz alatt is szárazon. Sehol -annyi élet nincs együtt, mint benned. Sehol úgy nem érezni az egész -földtekét, mint utcáidon.</p> -<p>Vaskerítés, udvar, kis kastély – kinéz a széles aszfaltra, mely -kormosan friss napfényben nyujtózkodik a part felé. A fejedelmi -kastély kaszárnya, s vaskerítésének két kiskapujában egy-egy -szénfekete paripa áll mozdulatlan, fejjel a mai ruhában arra -sietőknek – s hátán pirosban, fehérben, vállnak vont karddal s -éppoly mozdulatlan a testőrőrmester. Azt hinnéd, halott – pedig él -s minden órában felváltják. A középkor nyujtja így fejét, -mozdulatlan, de eleven meg-megujulásban huszadik századi -életedbe.</p> -<p>A nehéz sör, az ojtóizű viaszsajt, a rejtett odvak s a zárt -folyosók városa vagy. De vagy a végtelen tengerszagé is, a láb alá -kivánkozó füé, a szellős csarnokoké s a két ujj közt álmodozva -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> tartott hosszú rózsaszálaké. Mily -harmatosan szemérmes tud lenni lappangó állatiságod! Gyermekeid a -legszebb gyermekek, asszonyaid a legszebb nők, fiaid a legszebb -ifjak, férfiaid a legszebb férfiak. Valóban, szólt a szent olasz -püspök: méltán neveztetnek az angeloszoktól. Mert angyalian -szépek.</p> -<p>A tompa akarás világvárosa vagy. A némaságé, mely kidülledt -homlokérrel keresi szavát. A nyelvetek is ilyen: zuhatagos dadogás, -forró fuvatu egytaguság, mint mikor rengeteg vashajóitok -oldalszelepén kiszortyantják a tuldagadt gőzt. Nem az értelem -nyelve, hanem az indulaté – olyan fajtáé, melyben a tudás s az -okosság is menten érzésnek s elhatározásnak formáját ölti, s a -gondolat, még mielőtt megvilágosodhatott volna, már cselekvéssé -lett. Mindent megtalálni benned, nagy város, mert mindenre, ami -valaha volt a világon, már mondottál igent vagy nemet.</p> -<p>Az én számomra ember-képeskönyv voltál. Sehol annyiféle embert, -mint toronyhidaidon és sehol annyi emberi emléket, mint -megőrzöttségeidben. Költőitek embereket irnak le, festőitek arcok -mását őrizték meg. Hiven, tudományosan, egészségesen – így festenek -jóemésztésü emberek jóemésztésü embereket. Sehol nem oly befelé -élők az emberek, mint benned. És sehol oly otthon nem vagyok, mert -emberi mivoltomra állandóan emberi adalékokkal figyelmeztetett, -mint benned. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Raktára vagy az emberiségnek, te nagy város. Kávé, gyapot, -cukor, ékirás, görög szobor, olasz kép, török szőnyeg, belga -csipke: itt van minden, a legtöbb, a legjobb, a legdrágább. Raktára -vagy az emberismeretnek s hazája vagy az emberhez méltó életnek. Az -ellátottság, a berendezettség, a jól elhelyezettség városa vagy. A -szabad rend városa vagy s ezzel az emberi méltóságé. Sehol nem oly -ur az ember, mint a te kalmáraid között.</p> -<p>Mert, köztünk legyen mondva, rideg kalmárok vagytok. Gyilkosan -önzőek bünös számitásotokban. Olyanok vagytok, mint a párisi -bazárégéskor a férfiak, kik, mikor életükért kellett versenyezni, -csizmasarokkal rugták képen az asszonyokat, akiknek elébb még -udvaroltak. Visszagondolok lóhátas délelőttökre, csolnakos -délutánokra s leánykacajos hétvégekre. Zsilipekre, amint emelik a -hajót, sokaságokra, amint emelik az embert. Ódon sáncokra a -nagyváros közepén, anyaöles karosszékekre messze idegenben, -kézrázásokra, nagy ivásokra s nagy barátságokra. Mennyit tanultam -benned, mennyit láttam, mennyit mulattam, mennyiben gyönyörködtem, -mennyiszer éreztem benned az eltörpülés gyönyörüségét! De már -utánad se vágyom, annyira megutáltam a fajtátokat. Nem tudnék a -képetekbe nézni, ha még egyszer közzétek kerülnék S ha a föld -szinéről elsepertetnél, egy könnyem nem hullna utánad.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>S dombtetőről dombtetőre: örök város: tőled is búcsúzzam?</p> -<p>Völgyutcáidban, halmaid aljában úgy apróztam lépésemet, szinte -szivárogtam, mint a csatorna cseppje. A hallgatag áldozár -lépéseivel mentem fel lépcseiden – benned a világ legszebb háza: a -minden hajdani istenek temploma, melyben most a mának minden -dicsősége pihen. A pogányság városa vagy, soktemplomu város. Mennyi -hit van beléd temetve! Mennyi hitetlenség beléd épitve!</p> -<p>Az istenek megszálló városa voltál mindig, mindmáig. Amit az -indus megálmodott, a görög kieszelt, a tuszkán kimódolt, az -egyiptomi elrendezett, a zsidó örökbe vett s a latin utánok -dadogott: szenvedéssel és gyönyörüséggel, állatok belétől s tömjén -füstjétől illatozva párolog halmaid felett háromezer esztendő óta. -Egy harangod, ha megkondul: több benne a térdreejtés, mint a világ -minden orgonáiban és zsolozsmáiban.</p> -<p>Vannak bájosabb városok. Vannak nagyobb városok. De hivóbb és -megállitóbb és lekötőbb hely nincs több ilyen. A világ minden -urainak ilyen helye voltál s császáriságuk külön ércmohával -zománcolja be vörös köveidet. Dombjaiddal és váraiddal és sárga -házaiddal olyan vagy, mintha minden többi városok vállán emeltetve -kiáltatnál ki parancsolónak. Ave Caesar Imperator!</p> -<p>Kecskepásztorod ősvilágokról dudál. Feltépett <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> -szemétdombjaid a világhatalom piacát tárják fel. Kemény jogod, mint -romtégláid, pusztulhatatlanná van kiégetve.</p> -<p>A vágyódások városa vagy: mindenki tégedet akart megejteni. A -vér városa vagy – mert hányféle vér omlott itten! Fekete -szerecseny-vér, világos germán-vér, piros zsoldos-vér, kék uri vér, -mindenfelől a földtekéről. A vér itt keresztelt, megváltott, -beszenynyezett, mulattatott, mindenre való volt, mindenben benne -van. Este, mikor a nagy mezőség peremén lebukik a nap, elárulja, -hogy ő is vérből való. A láz bujkál e mezőségen, s a láz fehér -izzásával van kimeszelve a meredek kápolnafal, melyre, s fölébe a -csúcsos menyezetre a mélabu minden vad erejét ráfestette egy komor -lángelme. Ó a szobrok, melyek teremtő dühét hirdetik! Oroszlántalpu -festés, épités és faragás – leüti vele a régiségek nyugodt báját, -szelid méltóságát.</p> -<p>Pedig ezek is te vagy s a stanzák képei is te vagy s a -francia-utánzó izléstelen plakát, mely utcáid sarkán ordít: az is -te vagy. Mi az, ami te ne volnál? Tulajdonképp tegnapi város vagy, -te leghajdanibb város, s ma is az vagy, ki barokká törted a -régiségnek tiszta vonalait. Végiggondolom mezőségedet. Miért és -miben más, mint a mi pusztánk, holott ez is, az is: poros fü és -poros országut? Tudom már, mi teszi. Messze feketéllik <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> – nem -nagyobb egy legelő lónál – valami régi romladék. Ives lehetett, -bolthajtásos, mert úgy áll a fü között, mintha fésü fogait -mártották volna bele. Ezzel más ez a mező minden egyéb mezőknél. -Nemcsak elandalító hatalma van, de emlékeztető is.</p> -<p>Mint a lyányaid szemének, a fiaid beszédének. Mint az -éjszakának, mely kinéz e szemekből, mint a történelemnek, mely -kipereg e beszédből. Afrika csontja fehérlik márványaidban. Mégis -csak te vagy a világ közepe.</p> -<p>Az vagy – és maradj az. Legalább te marad meg. Legalább te ne -hagyd szégyenben szerelmünket. Legalább te ne légy komisz vagy -rideg s fanyalgó fitymálója a műveltségnek, mely belőled sugárzott -szét. Lelöketve a háború mélységeibe, köteles gyülölettel minden és -mindenki iránt, ki ránktör és ellenünk hitet szeg: reszketve -imádkozunk, hogy legalább te ne essél ellenünk bünbe. Hogy kiméljen -meg a sors: téged a pusztulástól, minket attól, hogy meg kelljen -tégedet is utálnunk. Konduljanak meg harangjaid, harsanjanak fel -harsonáid. Nem volna érdemes életben maradni, ha te is kivesznél -életünkből! <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<h2>A HAZÁRÓL</h2> -<p class="center">1914. augusztus 15.</p> -<p>Az ugyan mindig szamárság volt, mikor bennünket -intellektuálisokat azzal vádoltak, hogy mi nem szeretjük a -hazát.</p> -<p>(Mellesleg mondva: az intellektuális szó, mint csufnév, a -francia nacionalistáktól származik. A Maurice Barrès-féle perverzus -lelkektől, kikben a roszaság viszájára fordítja az -intellektualitást s értelmüket arra használják, hogy tudva legyenek -lelketlenek.)</p> -<p>Mondom: mit ne szerettünk volna mi a hazán?</p> -<p>Én sokszor megpróbáltam, még hazaáruló koromban, a józan -világpolgár, az elfogulatlan marslakó, a csöndesen megfigyelő -globetrotter szemével nézni kis országomat. Minél idegenebb szemmel -néztem, annál jobban meghatott igyekvésének lendülete s -félszegségeinek bája. Sőt: mig mint idevalót fellázított számos -állapotaink középkorisága, mint idegen természetesnek találtam. -Ország, mely tulajdonképp csak ötven esztendeje, hogy a világon -van…</p> -<p>De <i>nem</i> voltam idegen. Itt születtem, itt nevelkedtem, -ebbe a nyelvbe nyulnak bele érzéseim szálai. Ami elfogultság és -önzés ellen itt kellett hadban állanom, mégis csak más szemmel -néztem, mint a junkergőgöt vagy a chauvin rosszaságot. Vagy pláne a -jingo-stupidítást. Kedvesebb emberfajta <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> -kiméletlenkedett itt. Jobbak itt még a rossz emberek is. És jó -parasztész javitja a tudatlanságot. Nagy harcaim folytak – istenem, -mintha száz év előtt lett volna – azzal a gyerekes kivánsággal, -hogy a mai városi magyar azon a hangon s a gondolatnak abban a -menetében irjon, mintha parasztnak született volna. De itt volt -Arany János, ki a gondolat e ritmusában csakugyan világ-magasságra -tudott művészedni. Ha elfogultság volt is, de érthető és -bocsánandó, mely ezen az uniformison csüggött. S ha szellemileg -barbárság volt is s politikailag reakció a tudománytól való félelem -s a szociológiának nemzeti indexre való tétele: az emberei mégis -bejutottak az egyetemre, polgári boldogulásukban nem zavartattak s -a társadalmi szabadságmozgalmaknak kevesebb vértanuja volt itt, -mint legtöbb más hazában.</p> -<p>Szó sincs róla, hogy itt is öröm lett volna az élet. De el -lehetett viselni, mert az elégedetlenségnek mindent összevéve -elegendő volt a szabadsága. Most, mikor semmitsem adhat érte, -megvallhatjuk: nagyon szerettük ezt a mi kis országunkat. S akik -magyaroknak születtünk, vagy beleolvadtjai voltunk a magyarságnak: -szivünk minden rokonságával csüggöttünk e kedves fajtán, még ott -is, ahol hibáival sajátmaga ellen vétett.</p> -<p>Egyet nem lehetett tőlünk kivánni. Azt a fajta hazafiságot, mely -tárgytalanul s alkalom hiján <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> mintegy foglalkozásosan -szereti a hazát. Magyarország, a magyar nemzet a mult század során -rettentő megpróbáltatásokon ment át. Legdicsőbb irodalmi és -politikai emlékei olyan időkből valók, mikor senki komolyan nem -hihette, hogy van még értelme és lehetősége magyarnak lenni. De a -mi nemzedékünk a lét s a nemlét e mesgyéjén már innen született. -Mikor én születtem, már volt Magyarország s nem kellett félteni. A -Kölcsey, a Vörösmarty s az Eötvös mélabúját, a Petőfi, az Arany -vagy a Tompa heves vagy csöndes vagy őrült kétségbeesését már azzal -a történelmi szemmel olvastam, aminővel például a Thomas Moore -honfibúját tiszteltem és mérlegeltem. Értettem, szerettem, -végtelenül tiszteltem – mint ahogy áhitattal hallgattam édes -apámat, mikor elmondta, hogy a pusztáról, ahol sót vitt ki a -jószágnak, mint szökött fel Pestre deáknak, később Bécsbe -medikusnak, hogy keserves tanítóskodással tartsa el magát s tudjon -közben művelődni s orvosnak készülni. De magam már a budapesti -ötödik kerületi gimnáziumba jártam, volt zsebpénzem s még az intőt -is el tudtam fogni a levélhordónál. Komédia lett volna, ha én érzem -és panaszlom a diáknyomoruságot, – s komédia lett volna, ha a mi -nemzedékünk féltette és siratta volna a hazát, melyet senki se -bántott. Aki világos délben, mikor se közel, se távol semmi -veszedelem nincs, ellenben rendőr áll minden utcasarkon, odaugrik -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> egy gyanutlan sétáló szép asszony elé s -karjába rántva szegénykét, fülébe ordítja, hogy: megvédelek a pokol -ellen is!: az vagy bolond, vagy zsebtolvaj. Mi nem voltunk sem -bolondok, sem zsebtolvajok – s mint érzést mélyen értve, mint -művészetet áhitattal tisztelve apáink honfibúját, magunk ezt sosem -mimeltük, mert nem volt rá okunk.</p> -<p>Ma – más szemmel olvassuk ezeket a verseket. Nem más érzéssel, -de izgatottabb lélekkel. Tegnap még úgy hatottak ránk, mint a -fájdalom szobrai. Ma úgy hatnak ránk, mint mikor édesanyánkat sírni -láttuk. Tegnap gyanuval néztük – s méltán és becsületesen! – az -időn kivül való patriotizmust, melylyel az önző hatalmaskodás -akarta magát támadhatatlanná tenni. Ma, mikor a hazafiság áldozat, -de ugyanazon tudományos mérlegelés, mely könnyűnek találtatta volt -velünk a nacionalizmust, a humanitás s a civilizáció minden érdekét -a mi kis országunk megmaradásának serpenyőjébe veti, – ma, mikor -ennek kimondása nem olcsó szólam, hanem súlyos kötelességvállalás: -ma megmondjuk, hogy szeretjük ezt a hazát, csüggünk életén s -mindenünkkel helyt állunk megmentésére, hogy, ha megmarad: az -igazság, a becsületesség, az erkölcs, a műveltség, a minden -beletartozója iránt egyformán áldozó méltányosság olyan tanyája -gyanánt maradjon meg, aminővé mi békében akartuk formálni s aminővé -most harcnak tüzében fog edződni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Büszkén vallom magamat világpolgárnak még e napokban is, mikor -az egész világ megbolondult, totus mundus stultizat, mint Ferenc -császár mondta. Ma is tudom mintegy a Marsról nézni, ami idelenn -történik. De van bennem annyi önzés, hogy csöppnyi magamat -meglássam még a Marsról is, s azt lássam – álmélkodva – hogy -Franciaország, Angolország és Oroszország én ellenem fogott össze, -az én kenyerem s az én gyerekem ellen, az én egyéni boldogulásom, -az én európai művelődésem, az én emberi szabadságom ellen. Ez ellen -fogott össze már tíz év előtt a nagytervü M. Delcassé a vidám és -elmés emlékü Edvárd királylyal. Nem mondom, hogy éppen ellenem -magam ellen – vagyunk vagy husz, vagy ötven, vagy hetven, tán száz -millioman is, kiktől M. Clémenceau, kiktől a mindenható második -Miklós, kiktől a felséges ötödik György sajnálja az életet. -Kényelmetlen nekik, hogy vagyunk a világon. Poloskáknak, tetveknek, -szúnyogoknak néznek bennünket, akiket ki akarnak füstölni. S a mi -kicsiny országunkat külön célba vették, mint amely, úgy látszik, -ezen nyüzsgésnek fészke.</p> -<p>Mi nem tudtuk, hogy ezen mi kis országunknak ekkora a -jelentősége. De <i>ehhez</i> igazán ők értenek jobban: megbecsülni, -hogy ki mit ér a földtekén. S ha ők úgy tartják, hogy mi vagyunk a -veszedelem, mert mi vagyunk a versenynek fészke: ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> vakon -elhihetjük nekik. Nekünk sok kifogásunk volt állapotaink -elmaradtsága, belső politikánk ázsiaisága ellen. De ha külföldi -szakértők azt állítják, hogy mégis, mindent összevéve, mi termeljük -a nyugatiság mételyét: akkor nyilván úgy lesz. S ekkor úgy van, -hogy mind a hatalmas és dicső gondolatok, melyeket ez uri népek -csak nemzettek, de megtagadtak, az ő rablóváraikból idemenekülnek a -mi nádfedelü viskóinkba s megszentelik a mi szegénységünket s -megnevelik a mi erőinket. Mint hajdan a magyar emigránsok Londonban -és Párisban: a száműzött angol és francia gondolatok itt találnak -menedéket Magyarországon. Szeretjük ezt a hazát, mely a mienk, -szeretjük ezt a hazát, mely az emberiségé.</p> -<h2>A NÉMET</h2> -<p class="center">1914. szeptember 6.</p> -<p>Nem mondom, hogy nekem gondolatban bocsánatot kéne kérnem a -németektől. Sőt épp a minap nevettünk össze Hatvany Lajossal, azzal -a komoly nevetéssel, ahogy komoly időkben szokás s ahogy azoknak -van joguk, akik előre megmondták. Mi csakugyan előre megmondtuk, -hogy gyerekes tettetés vagy öncsalás nálunk a németnek az a kérkedő -fitymálása, mely kivált iróinknál <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> talán Tóth Béla vagy még -régebbről talán már kávéforrási idők óta szokás, s ami amily -mulatságos olyan kulturánál, mely mindenestől a németből ered s a -némettől táplálkozik, annyira öntudatlanul e függésből való -kikivánkozásból magyarázódik, ebben van mentsége. Nem régen -beszéltem el e helyt, hogy Newyorkban én voltam az az ember, kinek -mert tetszeni a Fifth-Avenue, – így voltunk mi itthon s kivált -Hatvany, azok az emberek, kiknek mert tetszeni Berlin, noha -nincsenek sem hegyei, sem dombjai, sem római vizvezetékei s mint a -mai pályaház-, áruház- és kórház-épületek: meri szépségét keresni a -célszerüségben. Több évvel ezelőtt – Feljegyzések című könyvemben -meg is van – cikket írtam berlini nagy benyomásaimról s az -ethikumról, melynek levegője ott megilletett megihletett. Viszont -Párisról igen kevéssel a háboru előtt, de még a háboru előtt itt a -Világban írtam meg utálatomat, amiért lakájává romlott az -amerikaiaknak. Egyszóval: nekem a büszke örömmel együtt, mely -bennünket, a németekkel szövetségeseket most elfog, nem kell egyben -annak szégyenét is érezni, kit az események lefőztek. -Mindazonáltal…</p> -<p>A furcsa az, hogy e lefőzetésen már egyszer keresztül ment a -világ, keresztül áldozata, a francia, keresztül mind a páholyból -nézője vagy véres részvevője az évszázados párbajnak, mely a -franciaság <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> s a németség közt folyik. Mikor mi mai -kommentátorai születtünk, a világ ugyanígy tele volt a német -nagyszerűségen való elképedésen, s ugyanily szánalommal és -siratással elegy lenézés kelt volt benne a francia nagyszájuság -iránt. Azok közt, kik előre megmondták, legnevezetesebb a hires -Thomes Carlyle volt, ki megmondta már mint fiatal ember, már a -harmincas évek legelején, mikor mint ismeretlen ifjú a nagy -Goethével levelezhetett. Ha negyven, negyvennégy, negyvennyolc év -előtt a poroszok így meglepték a világot, azt meg lehet érteni az -alárendelt szerep után, melyet a diplomáciában még azután is -játszottak, hogy Waterloonál tulajdonkép ők verték meg Napoleont, -játszottak még 1850-ben is, mikor Olmützben annyira megalázta őket -Schwarzenberg. De azóta a németek egyre vezetnek, – a berlini -kongresszus óta ők a világ urai, – hogy’ van, hogy ujra meglep -bennünket, hogy csakugyan azok?</p> -<p>Moltke, ki egyik legélesebb szem volt, mely német pápaszemen át -nézte a világot, megmondotta már első dicsőségük napjaiban, hogy -amit most 1870-ben szereznek, azt tulajdonképp csak negyven-ötven -év mulva fogják igazán megszerezni. Bámulatosan igaza volt e nagy -embernek – s nemcsak katonailag vagy a politikában. Minden téren -még egy nagy, még egy nagyobb erőfeszítés kellett, hogy a világ -elhigyje a németeknek, hogy azok, <span class="pagenum"><a name= -"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> akik. Miért? Mert 1870-ben -mégis csak olyan szine volt, hogy valami csoda, valami véletlenség -a franciákon való diadal. Talán a második császárság korrupciója, -az akkori Páris léhasága… és így tovább. Erősítette e fentartást a -tüneményes hamarság, mellyel a francia a szörnyü megaláztatásból -összeszedte magát. Az öt milliárdot, melyet akkor mesebeli pénznek -tartottak, a mellénye zsebéből fizette ki, – Páris szebb lett, mint -valaha, a polgári demokrácia büszkén hirdette jobb erkölcsét és -keményebb fegyelmét… a hetvenediki vereségeket lassankint -olyanoknak kezdték feltüntetni, mint aminők álmukban érik a művelt -népeket, mikor egy tatár csorda váratlan rajtuk üt. De most! -Negyven év óta elő volt készítve ez a háboru. Husz év óta szövi a -diplomácia az intrikahálót, mellyel Páris egy kézfordulattal -megfojtsa Berlint. A világ legtökéletesebb erődjei vonulnak -Belgiumtól Svájcig. A világ legtökéletesebb ágyui a francia ágyuk, -– lám a balkáni háboruban is a velük dolgozó balkán-tüzérség hogy -megverte a német nevelésü törököket! A francia lélek meg sem érezte -a hetvenediki érvágást. A francia művészet, a francia tudomány, a -francia felsőség vezeti a világot. Még a filozófiában is, melyet a -németek úgy tettek, mintha ők találták volna ki, itt a nagy -Bergson, ki túlálmodja mind a német álmodozókat. -Ezernyolcszázhetven csak véletlenség volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Valljuk meg: lelkünk mélyén ezt hittük valamennyien, még azok -is, kik máskép beszéltünk, még azok is, akik magunk sem hittük, -hogy lelkünk mélyén ezt hisszük. A német – ezt nehéz megszokni oly -népnél, mely már ezer éve szerepel a történelemben – a német -tulajdonképp fiatal és fejlődésben levő nép. Tulajdonképp -tanítványa: szellemiekben a franciáknak, gazdaságiakban az -angolnak. A mesteren, ha még úgy leromlott is, mindig megérezni, -hogy mester, a tanítványon, ha még úgy előre tör is, mindig -megérezni, hogy tanítvány. A német épp oly kevéssé tudott imponálni -a francia vagy az angol mellett, mint a tizenhét éves kamasz a -negyven éves férfi mellett. Hiába: más az, mikor olyan valaki -nyitja ki a száját, kinek már tizedik öregapja is tiszta -mondatokban beszélt. Az ugyan ostobaság, ha most az angol s a -francia kinjában barbárnak nevezi a németet. De bizonyos, hogy a -német csak amolyan utánuk cseperedett az ő uriságukhoz képest. Az -idegen, ki a nemzeteket nem itélheti meg egyébről, mint ami kikerül -kezükből, lehetetlen, hogy ne lássa a különbséget az angol s a -francia tökéletesség s a német igyekvés között. Az angol ujság -mégis csak más, mint a német. A francia szappan is más, mint a -német. S ha most nincsenek is nagy iróik: valahogy meglettebb -benyomást tesz a francia irás, mint a német. <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> -<p>A hiba itt van: hogy egy gondolattalan angol közhely szerint a -németeket a költők és gondolkodók nemzetének tekintjük. Igaz: a -német költészetben nagyszerü értékek találtatnak. A legszebb emberi -jelenség, Goethe, egyben német költő is. A német tudomány gazdag és -élénk. De nem a németek találták ki a tudományt, sőt nem is régtől -fogva tudósok. Egészen Schopenhauerig még legeslegnagyobb -filozófusaikban is van egy lélekzetnyi naivság, sőt -tudománytalanság a franciákhoz vagy az angolokhoz képest. Ezt -szinte szentségtörés kimondani a Kant nemzetéről, – de éppen -Kantról jut eszembe, hogy egyik leggeniálisabb megsejtésü -munkájában, melyben a csillagvilágok keletkezését szinte mai -természettudományi érzékkel magyarázza, ugyanekkor olyasmit is -fejteget, hogy minél messzebb van valamely bolygó a naptól, annál -könnyebb testű s megfelelően finomabb lelkü s tökéletesebb -lényeknek kell rajta élniök… Hogy Hegel, ki különben oly geniális -megsejtője volt az evoluciónak, milyen szinte orcátlan -tücsköt-bogarat ir össze például a fizikáról, ugyanakkor, mikor -Angliában már járni kezd a vasut, azt el sem hinné, aki maga nem -olvasta. Ehhez képest Descartes, ki kezdte a tudományt, vagy Hume, -ki Kantra hatással volt, még úgy is az érettebb, a meglettebb -benyomását teszi, hogy szinte tolvajnyelven kell gondolkozniok az -inkvizició miatt, mely a franciát, a cant miatt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> mely az -angolt körülvette. A német mint költő, mint gondolkodó, mint tudós -alig másfél vagy kétszáz éve, hogy a világon van. S amit a német -genie e tereken tündöklőt és halhatatlant alkotott, annak gazdag -misztikumában van valami hasonlatosság azzal a még misztikusabb -értékkel, mit például az orosz irodalom szállított az emberiségnek. -A német nemzet művelt nemzet, a német ember irástudó, tehát -felvilágosodott ember, a német úr s a német nép között nincs -tudásban olyan ég és föld különbsége, mint az angoloknál vagy a -franciáknál. <i>Ez</i> a németek egyik ereje, nem pedig az, hogy ők -a költők és gondolkodók nemzete volnának.</p> -<p>A német genie más téren nagy és hódító, s e tér az, melyen még a -világhódító és szervező angolt is fölülmulja. A német az -igazgatásnak és a fegyelemnek genie. Ezt furcsa olyan népről -mondani, mely ezer évig szomoru példája volt a megtépettségnek s az -élhetetlenségnek. De mégis így van. Csak éppen úgy járt geniejével, -mint ahogy némely életrajzokban olvashatni, hogy egy-egy nagy -művész más tereken való évtizedes vergődés után jött rá, hogy ő -tulajdonképp mire való, s husz évig festett, mire rájött, hogy -irónak született. <i>Ez</i> volt véletlenség: hogy a német egy és -más körülmények összejátszása folytán ezer évig nem jött rá, hogy ő -a tettnek, a cselekvésnek <span class="pagenum"><a name="Page_69" -id="Page_69">-69-</a></span> s ezzel a hatalomnak embere. Ő maga -sem tudta, magát is meglepte 1870-ben, hogy mily könnyen megy neki, -– hogy hihette volna a többi világ mindjárt első intrádára?</p> -<p>Pedig valamiről gondolhatott volna rá. Arról, hogy sehol annyi -király nem volt, mint német földeken s még ezenfelül exportált is -királyokat a német. Ma is németek nemcsak a német uralkodók s német -a mi dinasztiánk is, de németek királykodnak az oroszokon, az -angolokon, a bolgárokon, a románokon, nem szólva arról, hogy a -francia, az angol s részben az olasz arisztokrácia is német -származás. Kell hát a németben valami olyan tulajdonságnak lenni, -mely kijelöli az uralkodásra. Kell valami olyan erejének lenni, -mellyel vezetni és fegyelmezni tud. Kell benne annak az erőnek vagy -ügyességnek vagy értéknek meglennie, mellyel az ember fölülmarad. -Ezek az értékek lehetnek sokfélék, lehet bennük különbség -jelentőségre és erkölcsi rangra. De hogy javarészt java értékek, -azt megmutatta a hetvenediki háboru és megmutatja a mostani. Sokat -gondolok most Heinéra, hogy mit szólna ő, ki annyit viccelt a német -kisfejedelmekről, a két Lippe herceghez, ki most egy mukk nélkül -esett el a háboruban. S a császártól a legkisebb emberig: a német -nemzet az erkölcsi komolyságnak, a fegyelemnek, az -áldozatkészségnek olyan képét mutatja, mely mellett e komoly -napokban <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> játéknak tetszik mindaz az irodalom, -művészet, tudomány és szépség, mely máskor életünket betölti.</p> -<p>Ez persze a nagy napok optikájával járó csalódás. A német azért -erős erkölcseiben, mert komolyan veszi s lelkébe és cselekvésébe -felszítta mindazt a tudományt és szépséget, melyre maga jött rá -vagy amit másoktól tanult. Csak éppen, hogy ez a dicső helyfoglalás -a világ népei közt, melyet a kultivált erő hatalmával visz most -végbe a német, nem befejezés, hanem kezdet. Most már el fogják a -németnek hinni, hogy az, aki. Most már nem nézik majd jövevénynek. -Most majd nem fog már össze ellene az egész világ, nem hiszik, hogy -véletlenül van helyén s nem remélhetik, hogy kiturják onnan. S -ekkor, ha majd nem kell minden erejét, gondját és munkáját arra -fordítania, hogy a kaján irigység ellen megvédje magát: most -transzponálhatja majd erőit mind a szépségek, akár kecsességek felé -is, melyek eddig hiányzottak belőle és életéből. Meglesz az a -hatalma s ezzel az a nyugodt biztossága, melyben pótolhatja az ezer -évet, amivel tulajdonképp fiatalabb a latin műveltségü vezérlő -népeknél. Még nem volt Mars, kire Vénusz és a gráciák rá ne -mosolyogtak volna. Aki meghódítja a hatalmat, az meghódítja a -szépséget is. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<h2>SUVALKITÓL SZIGETIG</h2> -<p class="center">1914. október 7.</p> -<p>Nagyanyám hiu és tiszta öregasszonyka volt, kinek hullámos -fogyaték haja még töpörődött korában is rávallott a legszebb szőke -kis ördögre, ki valaha lánykorában Balassagyarmat és Vágujhely közt -hancurozott. Ez bizony nagyon régen volt, még a márciusi idők -előtt, – s negyvenkilencről nagyanya azt mesélte, hogy már mint -menyecske féltette bölcsőben ringó első kis fiát a Kecskeméthez -közeledő kozákoktól. Egy este, beszélte, a gyertya már égett a -lakószobában, úgy várta haza nagyapát a sötét konyha felől. -Egyszerre dobogás hallatszik, ropogás, kiabálás, csörömpölés, – -lábában megzsibbad a vér, alig hogy oda tud vánszorogni háttal a -bölcső elé, hogy kitárt két karjával valahogy – maga se tudja, -hogy’ képzelte – megvédje kis fiát, – egyszerre a konyhaajtó -beroppan, valaki belökte vállal s egy nagy darab csizmás, -szakállas, pikás katona ront be a szobába. Veres és izzadt a képe s -tántorogva közeledik a fiatal asszony felé, mint a rossz álom. De -el is vonul, mint a rossz álom, – a fiatal asszonyon fehér -csipkekötény van, a bölcsőre fehér csipketakaró van vetve, – a -kötényt letépi az asszonyról s ellöki a bölcső elől, a takarót -lerántja a <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> bölcsőről, aztán dülöngve, ahogy jött, -zsákmányával kirobog a sötétbe…</p> -<p>Ez ezernyolcszáznegyvenkilencben volt, – azóta sok minden -történt a világon, Darwin fölfedezte a létért való küzdelmet, Marx -az osztályharcot és Peary az északi sarkot, van gyorsvasut, -vizalatti hajó, automobil, repülőgép s az orosz nevet beirta a -világirodalomba Tolsztoj, Dosztojevszki és Turgenyev, – de nem -hiszem, hogy a kozákok azóta, megváltoztak volna, hogy azóta mások -volnának, mint ezernyolcszáznegyvenkilencben voltak, s -ezernyolcszáznegyvenkilencben mások lettek volna, mint -ezernyolcszázhuszonkilencben voltak. A pusztákon legelő ménesek sem -változtak ötven, száz, kétszáz esztendő óta. A lappok s az esztek -sem változnak, a cseremiszek, a cserkeszek s a tatárok sem, – a -kolera sem változik, mert csirái sem változnak, ahogy a szent -Oroszország ápolja vagy hagyja az állapotokat, melyek közepett -fennmaradhatnak. A szent Oroszország rászabadítja a nyugati világra -posványaiból olykor a maláriát, szennyéből olykor a kolerát, -rejtett s messzi zugaiból a kozákokat, a tatárokat, az -évszázadról-évszázadra változatlan primitivséget s vérszomjuságot, -melyet hagy vagy tenyészt a maga szolgálatára. Fenyegetés gyanánt -sötétleni, veszedelem gyanánt tornyosodni a művelt világ -határszélein: ez az a rendeltetés, melyet magának a <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> földtekén -választott. Mi célja vele? hová tart benne? maga sem tudja. Csak -van, csak terjeszkedik, csak fal és nyujtózkodik. Mint a spanyol -kalandorok a vérbajt az indiánusok közé, úgy küldi maga előtt az -intrikát s a korrupciót, a kolerát, a vesztegetést, a külön erre -nevelt pusztai csordákat. Mit akar? dulni akar, – élni akar s az ő -élete <i>ez</i>. A művelődés elől el nem zárkózhatik, a -pallérozódást el nem háríthatja magától, – szelidül, javul, -természetes nagy tehetségei kifejlődnek, egy miszteriumos nagy -filozófia, egy barbáran festői művészet kezd kibontakozni -differenciálatlanságából, – de vigyáz magára, hogy valahogy bele ne -essék a világnak abba a rendjébe, melyben dolgozni kell, -fáradsággal megélni, rendet és fegyelmet tartani. Nem akar -változást abban, hogy élete letelhessék gőzben, mámorban, tompa -lustaságban. S időről-időre szétrug a többi világban duhajon, -otrombán, néha szinte csakis a kár kedvéért, amit ne csak osszon, -hanem maga is vegyen, mint ahogy a régi időkben, melyeknek lelkét -fenn akarja tartani, a bővérű emberek eret vágattak magukon. Hát ha -ez kell neki, kaphat belőle. Szigettől Suvalkiig köszörülődik a -beretva.</p> -<p>S ez a háboru arra való, hogy a duhaj szomszédot visszakergesse -vackába, hogy vagy ott pusztuljon, vagy kialudja mámorát. Miért -volt lenn Szigeten, mint keres a mi szelid, csöndes, tisztes -városaink körül, melyek még hatalmát sem növelnék? <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> Ha nézzük -a fejetlenséget, mellyel csapatjai lejöttek: mintha maga sem tudná, -miért jött. Csak bekukkantott, csak bedülöngött, hogy ami fehéret, -csipkét, díszt, meleget, gondot és szépséget talál, egyet rántson -rajta, tépjen, szakítson, aztán dülöngjön tovább. S ez a kis haza, -első ijedségében, rémült karja kitárásában olyan is volt egy -percig, mint a fiatal anya, ki dermedtségében is halálos -elszántsággal védi, amit szeret, ami az élete, amiben tovább él. -Csöndes életünket, bimbódzó fejlődésünket, becsületes -művelődésünket kell végre biztosítanunk a türhetetlen fenyegetés és -bizonytalanság ellen, melyet a szándékos vadság jelent számára, mit -szomszédunkban tervszerüen tenyésztenek.</p> -<p>S lehet róla tenni, hogy a veszedelemnek vége legyen. Nem játék, -de nem is kilátástalanság. Az idők mélye felkavarodott, minden -feladatot egyszerre vet föl, de minden erőt is, mely lebirásukra -való. Az életveszedelem számára nincs lehetetlenség. Az amerikaiak -a Panama-csatorna körül kiirtották a sárgalázas szunyogot s most -vannak kiirtóban kontinensükről a legyet. Nekünk is ki kell -irtanunk: nem az oroszságot, ami nem szükség s őrület volna -gondolni rá, de a kozáktenyésztést, a mocsári lázat, melyet -mesterségesen tartanak fenn odaát egy rablógazdaság uralmi -rendszerében. Most látjuk csak, mennyi a veszíteni valónk s most -látjuk, hogy meg tudjuk menteni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<p>Suvalkitól Szigetig renaissance készül. Nemcsak a mienk, de az -orosz nemzeté is. Kimetszeni belőle a kozákságot: erre -vállalkoztunk az emberi műveltség nevében. Fájni fog neki, de hálás -lesz érte.</p> -<h2>ILYENKOR</h2> -<p class="center">1914. október 11.</p> -<p>… Tudom, hogy ilyenkor az embernek nem illik másképp a világon -lennie, mint úgy, hogy szinte nincs is a világon. A hadi idők -paradox voltába tartozik, hogy ugyanakkor, mikor a leglappangóbb -értéket is kiszorítják az egyesből, viszont magától értetődőnek -kivánják vétetni, sőt az ettől értek heves helyeslését teszik fel, -amiért közömbösen száguldanak el az egyes fölött, ki mentül -kiválóbb, annál kéjesebben veti, szinte tálalja magát a háború vak -demokráciája alá, melyben a lángelme szakasztott azon ágyutöltelék, -mint a félhülye. Bismarck azt tartotta, hogy a franciából hiányzik, -ami minden német őrmesterben megvan: hogy éjjel, sötétben, -egymagában s mikor senki sem látja, teljesítse kötelességét. Az -idestova egy hónapos ütközet, melyben most a francia nem enged a -németnek s éjjel-nappal folyik benne a harc akkora vonalon, hogy -minden egyes katonán megfordulhat <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> valamennyiük sorsa: azt -mutatja, hogy képes erre a francia, sőt a gyülevész angol is, ha -van rá alkalma. Ez ilyenkor a levegőben van, mint tavaszszal a csók -– nem lehet másképp. Megint csak meglátszik, hogy az emberek se nem -ördögök, se nem angyalok, hanem mindkettőre megvan bennök a -lehetőség. Én sokszor mondom asszonyoknak, hogy nem ismerik -egymást, mert, hogy úgy mondjam, csak hétköznap s ennek -alacsonyságában ismerhetik egyik a másikat, holott mi a szerelem -vasárnapjairól ismerjük őket, mikor a hevület kiváltja belőlük a -legszebbet s a legjobbat, ami ott lappang, tehát ime megvan bennök, -– s ez is igazán ők, nem csupán az alacsonyságaik. Bizonyos, hogy -nem tulzás, mikor a háboruban hősökről, sőt félistenekről -beszélünk, – vannak ilyenek, sőt sokan vannak, sőt némely -hangulatok idején a legtöbb katona ilyen. Viszont ezek a -félistenek, ezek a hősök, ezek a katonák ugyebár ugyanazon -felebarátaink, kik a békés életben székálló legények voltak, vagy -ügyvédek, vagy orvosok, vagy parasztok, vagy hivatalnokok vagy -ujságirók, – s rendszerint igen kevéssé tették a tökéletesség vagy -éppen a hős vagy pláne a félisten benyomását? Látom is, kivált a -polgári sebesülteken, kik – a derék, az igazán hős fiuk – most már -szerencsésen itt lábbadoznak közöttünk, hogy egy kis, egy -bocsánandóan csöpp hiuságot nem tudnak elnyomni magukban, -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> – hogy vitézi köntösüket s dicső sebüket -némi megilletődéssel s kacérsággal viselik, maguk is gyönyörködve -magukban s egy kicsit adva is azt, amik valóban: a félelmetlen és -gáncstalan lovagot – főképp az olyanja, kinek apái messze -visszamenő soron nem forgattak fegyvert, még bicskát sem igen, s -most úgy helyezkednek el, jóleső elégtétellel, a rájuk hárult nem -csekély áldozatban, mint olyasmiben, mi eddig csak az előkelőbb -rendeknek, népeknek, felekezeteknek volt fenntartva. Meg vannak -hatva maguktól – s méltán: mi is meg vagyunk hatva tőlük, – s -amennyire egyéb s közönségesebb tulajdonságokkal elegy s -békeidőkben ezektől el is nyomott bennük az önzetlenség, az -áldozókészség, a rettenthetlenség: annyival még szebb, még dicsőbb, -még szeretnivalóbb, hogy most egyedül ez van meg bennük… -Megfigyeltem minap a főváros közgyülésén, melynek emberei végre sem -naivakból és rajongókból választatnak, – megfigyeltem, hogy mialatt -együttvéve a legmagasabb elszántságot s hevületet jelenítették meg, -ugyanazalatt akárhány egyesben megmaradt a józan ember számos -kétsége s a kulturembernek az a hamis szemérme, mely maga előtt is -szégyelli az ellágyulást vagy ünnepeskedést… Clair-obscur érzéssel -keltek fel, mikor felállással ünnepelték királyunkat, a német -császárt s a távol tereken vérző hadakat – de megfordítva is lehet -mondani s így <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> is igaz: hogy, mialatt egyik-egyik tele -volt kétséggel, józansággal, talán cinizmussal is, ugyanakkor -ugyancsak egészen eltöltötte a valamennyiük nemes hevülete, szent -hite, minden áldozatra kész nemes elszántsága… Az emberek -összetettek s az idők még összetettebbek, mert ez összetett -emberekből vannak összetéve. Ahogy most nézzük, amit messziről és -kivülről jobban láthatunk: az entente táborát: mennyi hencegés, -mennyi nagyszájuság, mennyi gyerekesség, – gyerekes gyerekesség, -gyilkos kegyetlenség, pokoli ravaszság, megható erőfeszítés, -ocsmány elvadulás, hősi türés, nagyszerű indulat, humoros -fölöttesség, komédiázott objektivság… s vér, vér, vér… s mindez -együttvéve nagyot jelent, a legnagyobbat, mit a világnak -műveltségben vagy sokaságban élén álló nemzetek együtt kitenni -tudnak, tehát valóban a nagyot.</p> -<p>S az embert bántja, hogy ezt a nagyot idestova izgalom nélkül -tudja birni. Hogy mialatt a világtörténelem legnagyobb eseménye -történik, – ha nem, mint indult, legnagyobb politikai, mindenesetre -eddig legnagyobb hadi és, nem találok rá más szót, tehnikai -eseménye – azalatt tud nyugodt lenni, néha unatkozni is, napot nap -után egykedvűen, néha illetlenül derülten, néha méltatlanul -rosszkedvüen leőrölni, s érző, értő, az emberiség minden dolgaiban -résztvevő ember létére valahogy úgy állani e földindulással -szemben, mint ahogy <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> az ember szélvészben felhajtja a -gallérját s éllel fordul a vésznek. Az ember érzi, hogy ilyenkor -nem szabad magára gondolnia s el kell tűnnie a semmiségben, mert mi -ő s az ő kicsiny érdeke a teméntelenségekhez képest, mik most -egymásra zúdulnak? De olyat is érez, hogy óriássá kéne nőnie ez -óriás idő miatt, hogy tudjon tenni valami ezekkel egyaránt nagyot, -valami döntőt, hasznosat s a sors erejét javunkra fordítót, – s -elfogja a csüggedés, ha nemcsak ezt a nagyot nem tudja, de magát az -idők nagyságát sem tudja annyira érezni, mint amennyire eszének át -kell látnia, hogy nagyok. Lehet, hogy ez óriás idők hosszantartása -is teszi. Mindenben másban a villám egy pillanat, a tüzokádás egy -nap s ha a föld megnyilik, egy perc alatt benyel világokat. De ez a -világvihar, amily heves, olyan állandó, – beláthatatlan, hogy mikor -lesz vége. Kétségbeejtő, de úgy van, hogy az ember kezdi megszokni, -s kezd eltompulni úgy dicsőségei, mint csapásai, mint távlatai -iránt. Nichts is schwerer zu ertragen, Als eine Reihe von schönen -Tagen, – ez, úgy látszik, áll a nagy napokra is, s az ember, ki -eped az után, hogy tegyen valamit, hogy használjon valamit s a -felviharzó bizonytalanságokban jelentsen valamit felebarátai -számára: könyörögve néz körül köteles eltörpüléséből: tartsátok -bennem a lelket, hogy tudjam bennetek a lelket tartani! -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<p>S körülnéz nagy példák, nagy társak, nagy elődök után. A -legnagyobb, talán az egyetlen mai nagy iró, Anatole France -fájdalmas öngunynyal teszi le a tollat: hozzáértők azt tartják, -hogy stilusom nem vág e mai napokhoz, – igazuk lehet… hetvenegyéves -vagyok bár, de erős és egészséges, beállok katonának!… S a -legnagyobb, ki valaha tollat forgatott s emberi jelenségül is tán a -legkülönb, kit eddig hátán hordott a föld: Goethe az ő örökkévaló -ábrázatán folt gyanánt viseli az emléket, hogy mikor kortársa volt -az addig ugyancsak legnagyobb világeseményeknek, világhaladásnak s -világveszélyeknek s bennük saját nemzete irtózatos válságainak, -rémítő bukásának s isteni talpraállásának: mindez óriás történetek -éppen csak eszéig tudtak felhatni, de érzését nem tudták -felgyujtani. Egy-egy elkényszeredett szatira, egy-egy -nekifohászkodó intelem – ahogy az addig legnagyobb idő az addig -legnagyobb emberre valóban hatott, az mindössze a Hermann und -Dorothea kispolgári nyájassága… még csak nem is valamely büszke -archimedesi elzárkózás a földi bármily nagy végességek elől a -geometria örökkévalóságba, – nem, csak a jobbmódu ember fennakadása -a zavaros idők kényelmetlenségein s ellágyulása a kis életekben -való visszatükröződésén… Hogy lehetséges ez? Mi teszi ezt? A -közelség? S végzete az embernek, hogy valahogy mindig megcsalódjék, -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> mikor az örökkévalósággal találkozik, -mint ahogy a leány; mikor megtörténik vele a legnagyobb, mit a -teremtés az ember számára tartogat, nem tud nem érezni egy halk -<i>ennyi az egészt?</i></p> -<p>Vagy hogy ma, fájdalmas gunyjául e legnagyobb időknek, embert -egyet sem tudunk annyira nagyot, hogy eszét, szivét és hatalmát a -sors személylyé váltában érezzük magunk felett? Ez nem akar -kisebbítése lenni a sok, sőt példátlanul sok kitünő jellemnek és -tehetségnek, kit, élükön a német császárral, e mostani események -felbukkantottak. De tán a most kiváló kollektivítások rengetegsége -teszi, hogy ezekkel felérő egyes embert nem tudunk, – valahogy azt -érezzük, hogy a Krupp-mozsarak s a vizalatti hajók, hogy a mai -tüzérség, várostrom s ötszáz kilométerig szélesedő harcsorok -geniálisabbak mint az emberek, akik kitalálták s rendezik és -vezetik. Mintha a személytelen nagyság korszaka kezdődnék, – s akik -megszoktuk, hogy nagyságot csak a magunk emberi fajtájában -keressünk s most vagyunk, sok tiz- vagy százezer esztendő után -leszokóban arról, hogy a mindenség mindenhatóságát is emberformában -képzeljük és imádjuk: éppoly ürességet érzünk magunk körül, mint -érzett az első hivő, kinek azzal kellett kiejtenie kezéből a -szentirást, hogy nem szentirás, csak legenda… Vagy teszi mégis csak -és egyszerűen ez a rengetegség, mely <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> sokkal hirtelenebbül jött, -hogysem idegzetünk fel tudná venni, mint ahogy bizonyos fokon tul a -rettenetesen nagy hang, az irtózatosan erős villamosság nem megy át -rajtunk, nem ráz meg bennünket, csak leszalad rólunk, mint akik -gyengeségünkben s törékenységünkben méltatlanok vagyunk -felvételére, még arra is, hogy őbele pusztuljunk bele?</p> -<p>Nem tudom – ki tudhat bizonyosat ilyenkor? S amit tud is: nem -nevetséges-e vele ilyenkor? Ki számit ilyenkor? S mi jelent valamit -ilyenkor? A vihar végigszánt a világon s vele menni s meghajlani -előtte: ez az egyetlen, amit tehetünk – ilyenkor.</p> -<h2>REGELE CAROL</h2> -<p class="center">1914. október 18.</p> -<p>Regele Carol… mily hamar mulik az idő… igazán mintha tegnap lett -volna, holott akkor még uralkodott Abdul Hamid s a szelámlikon még -láttam fehér lipicáneres kis fogata után szaladni a pasákat, – -nemcsak Károly király élt még, de az európai török uralom is, – a -két balkáni háboru előtt volt, sőt a bosnyák annexió előtt, hogy a -Regele Carol-hajón átutaztam Konstanzából Konstantinápolyba. A -Regele Carol-hajó szép hajó, hosszu és karcsu hajó, Liverpoolban -épült, – rézverete <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> csillog az üde szellőben s a delfinek -vidám bukfenccel üdvözlik kétfelől, ahogy tarajat hasit az ágaskodó -fekete vizekbe. Most, gondolom, másodmagával járja az örvényes -tengert, akkor még magában járta, s Lahovary ur, miniszter, -hazájának akkor, úgy emlékszem, konstantinápolyi követe, boldog -büszkeséggel ütögette tenyerével a fapadot, amin néhányunkkal -üldögélt – szakasztott ahogy a paripa nyakát szokás megveregetni, -kivel, érzik, dijat fognak nyerni. A román államférfi, ki csak -éppen egy cseppet cigány, de különben a legeurópaibb eleganciáju -diplomata-gentleman, ahogy Konstanzából (mely éppen csak egy -cseppet cigány, de különben szakasztott Ostende vagy Biarritz) -ahogy mondom Konstanzából átrepültünk a gyönyörü hajóval (mely -éppen csak egy cseppet cigány, de különben szakasztott Calais-Dover -vagy Boulogne-Folkestone) átrepültünk Konstantinápolyba: finom -mosolylyal beszélgetett velünk magyarokkal az ő büszkén fejlődő -hazájáról. A mi királyunk okos ember, mondogatta komoly -meggyőződéssel. Aztán elhallgatott, majd a hajót magyarázta, milyen -szép, milyen sokba került, de mennyire megéri, mert mennyire egy -kis darab világforgalmat, talán világhatalmat is jelent a román -királyság számára ez a vonal. Itt megint elhallgatott, maga elé -nézett, majd felnevetett: tudniillik és viszont nekünk is van -magunkhoz való eszünk!… Ebben a nevetésben <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> volt egy -csepp… volt valami, ami nem volt kellemes, – de a miniszter ur -mindent összevéve igen jó benyomást tett ránk, – amit mondott, -érdekes is volt, igaz is volt, s ha életem legnagyobb tengeri -betegsége még azon este minden gondolatomat el nem vágja, bizonyára -el is gondolkoztam volna szavain.</p> -<p>Azóta nem egyszer bebizonyosodott, hogy Károly király csakugyan -okos ember, de az ő hol makrancos, hol kezes, alapjában azonban hű -románjai szintén nem estek fejük lágyára. Az olaszon kivül ma -kétségtelen a román Európának legokosabb nemzete – ami pedig Károly -királyt illeti: nem kegyeletlenség, hanem valóban bevezető a -Pantheonba való bevonulásához, ha halálakor eszünkbe jut, amit -Metternich mondott Talleyrandról ugyanily szomoru alkalommal: hát -ezzel mi célja lehetett?! Hohenzollern Károly a legokosabb, -legkeményebb, legszerencsésebb elme volt, mely Európa utóbbi -félszázadában egy ország helyett s annak számára gondolkozott. -Alatta <i>lett</i> Románia, alatta lett ország, alatta lett -alkotmányos monarhia. De nagyon rövid ideig maradt volna monarhia s -nyilván ország sem sokáig, ha Károly király tulságosan betü szerint -veszi a liberális alkotmányt, melynek ő volt legfőbb őre. A román -nép igen tehetséges nép, feltétlenül kulturnép, s szerencsés -tengeri fekvésében s amennyire kényes, <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> olyan sok -esélyt kináló helyzetében beláthatatlan nagy jövő előtt áll. Ostoba -gőg volna közjogi intézményeit fitymálni, – de fiatal, a rabság -alól alig kiszabadult s állandóan életveszedelemtől ostromolt -országokban a béke is hadiállapot, – háboruban pedig a parancs az -erő s az ember a biztosság. A balkáni országoknak sorra liberális, -sőt demokrata az alkotmánya, még Montenegrónak is – de azért kell, -hogy az uralkodó legény legyen a talpán, ő legyen az állam s szava -legyen törvény, különben az alkotmányos szabadság nem tartja együtt -sem az alkotmányt, sem a szabadságot. Amily nagy bennük a nemzeti -önérzet, annyira jobb, ha a dinasztia idegen: nem csupán a külföldi -összeköttetések miatt, de mert balkáni király csak autokrata lehet, -viszont balkáni nyak nem igen hajlik meg maga fajtája előtt. Még -Szerbia, még Montenegró urának is legalább is külföldön kellett -iskolába járnia, hogy valami nyugati szagot hozzon magával a hazai -illatba. Kis országok, de kivált a Balkán országai olyan terei az -uralkodó művészetnek, hogy nem csoda, ha minden veszedelmes voltuk -mellett mindig akad trónjukra vállalkozó. Nemcsak nyereség dolga, -hanem becsvágyé is, s egy jó balkáni király igazán minden -elégtételt megszerezhet magának: az egyéni hatalmat, de azt a -tudatot is, hogy nagyot alkotott s nagy sokaság ember számára -alkotta meg a boldogság föltételeit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>Károly király mindez elégtétellel szállhatott sirba. Nagyszerü -munkájával egyaránt nagyszerű volt az őszinteség is, ahogy -csinálta. Sohasem titkolta, hogy Románia dolgát a maga ügyének -tekinti, – nemcsak úgy, hogy mindenestül eljegyezte magát Románia -érdekeivel, de úgy is, hogy e szép országot s e tehetséges népet -szinte olyanformán tekintette a maga birtokának, mint valamely nagy -trösztkirály az egész trösztöt s annak minden milliárdjait és -érdekeltjeit, s természetesnek veszi, hogy a részvényeseknek -természetesnek kell venniök, ha ő az ő vezető hatalmát tovább -örökíti fiára vagy unokaöccsére. Hogy úgy mondjam: a maga -vállalatának tekintette Károly király Romániát, – annyira annak, -hogy az orosz-török háboru idején, mikor az orosznak oldalán -karddal vágott országának helyet az európai koncertban, de ez -ocsmány hálátlansággal fizetett az uj kishatalom segítségeért: -leveleiben egyenesen úgy ir ide is, oda is segítségért s -támogatásért, mint aki így nem tudja magát fenntartani a nehézségek -közepett s abba kell hagynia vállalkozását… Károly király jó román -volt, de egyáltalában nem adta a románt, egyáltalában nem titkolta, -hogy németnek érzi magát, mindenestül Hohenzollernnak, ki az ő -Peles-kastélyából úgy igazgatja e szép világot, állítja vissza -klastromait, ápolja nyelvét és nemzetiségét, mint ahogy például a -porosz földesur törődik magyar <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> birtokán az iskolával, vagy -a zsidó földesur a katolikus templommal. Végrendeletében meg is -mondja, hogy ő holtáig jó katolikusnak érezte magát, de nagy -szeretettel van az orthodox hit iránt is s kivánja, hogy koporsóját -mindkét szertartás szerint beszenteljék. Ez a végrendelet különben -is érdekes okmány. Bőkezűen s nemesen rendelkezik benne számos -milliónyi összegek felől az a Károly király, ki (ellentétben bolgár -Ferdinánddal) meglehetős vagyontalanul érkezett volt annak idején -uj hazájába. Tehát: se nem tagadja, se nem leplezi s igen helyesen -csöppet sem szégyenli, hogy hosszú uralkodása alatt nemcsak országa -hasznával törődött, hanem a magáéval is: egészséges erkölcs szerint -a maga számítását is ráépítve országa számvetésére, hogy saját -érdekének nagy lendületével tudjon ez országért dolgozni, -helytállni, csodákat mivelni. A szabadszáju román ujságok -(melyeknek száját szuverén fölénynyel sohasem igyekezett befogni) -ezt sokszor szemére is vetették a, mint ők irták, jött-mentnek. A -jött-ment nyugodt önérzettel fütyült ezekre a firkákra s nyugodt -nyiltsággal vette világi hasznát az örökreszóló haszonnak, melyet -uralkodóművészete a románságnak hajtott. A románság nagyobb elméi -így is értékelték e nyiltságát: erkölcsösnek és egészségesnek, – a -nagy román költő. Alexandri, azt mondatja vele egy versében: »Én, -Károly király, a román nemzetnek háboru zajában <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> országot, -magamnak pedig békében házat épitettem…«</p> -<p>Nyilván nem ok nélkül jutott eszembe Bismarck, mikor most -husvétkor lesz két éve Szinaijában jártam s a szép Peles-kastélyt -szobáról-szobára megmutogatta a főkulcsár. Mindent összevéve s -leszámítva némi <i>schmücke dein Heim</i>-os izléstelenséget, -gyönyörű fejedelmi kastély, mely minden műkincseivel s márványaival -mégis inkább családi hajlék, mint reprezentációs épület. A királynő -lelke uralkodik rajta jobban, mint a királyé, – a szelid költőnőé, -ki valahogy e makrancosan érdekes nép fejedelmi méretű német -guvernántjának érzi magát. Egészen német tanya, egészen német -fészek, – valaki olyannak buen retirója, ki itt van igazán itthon, -itt pihen a sok nagy után, mit a künn tengerekig terjedő földért -művelt, – viszont, bármennyire nem kér többet az élettől, mint hogy -ebben a hajlékban családostól békében vonhassa meg magát, annyira -elképzelhetetlen számára, hogy az e házon kivül messze terjedő -országhoz neki úgy ne legyen mindenkorra köze, mint az apának -fiaihoz, mint az alkotónak művéhez, mint a gazdának uradalmához – -sőt nemcsak neki, hanem fiainak vagy öccseinek is. Minden művész -Pygmalion, ki szerelmese és ura a Galatheának, kit kiformált s kibe -életet könyörgött. Az utóbbi hónapokban – mi kortársak csak -sejtjük, de utódaink a történelemből <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> bizonyosan fogják tudni – -Károly király jó néhányszor azon a ponton volt, hogy inkább -leköszön s otthagyja trónját, semhogy az ő keze vezesse vesztébe az -országot, melyet igazán a semmiből teremtett meg. Fenyegették -ezzel, ő is fenyegetőzött vele s nyilván komolyan gondolta e -fenyegetődzését – de nem hiszem, hogy lelke mélyén egy percre is -bele tudta volna magát élni s elhihette volna, hogy ő élhet s -Románia is élhet, de nem egymással élnek. Végrendeletet is irt, már -évekkel ezelőtt – de nem hiszem, hogy mind halála percéig egy -percre is bele tudta volna magát élni abba, hogy lesz idő, mikor a -világ lesz, Románia is lesz, de ő nem lesz.</p> -<p>Pedig mégis így lett s nem csoda, ha ő nem tudta elgondolni, -mert mi meg, kortársak, nem tudjuk elhinni s még igen sokáig nem -fogjuk megszokni. Egy percre megérint bennünket a világtörténelem -szellője s érezzük: e kemény tehetségü férfival a -világtörténelemnek egy olyan bizarr fejezete záródik le, aminő -talán a konkvisztádoroké volt, kik kalandos kedvvel gályára -szálltak, hogy tengeren tul világoknak vessék fel magukat urává. A -modern Pizarrók és Cortezek e sorozata Napoleonnal kezdődik s Wied -Vilmos albániai felsülésével karikaturában enyészik el. Azt hittük, -száraz üzleti időket élünk s utólag kitünik, hogy nincs nagyobb -romantika az üzletnél. Mind a nagy birodalom, ország, nemzet -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> és dinasztia-alapítások, melyek száztiz -év óta elvonultak nagyapáink, apáink és magunk előtt: azon -szárazon, reálisan s valóságosan belekerülhetnek a legendába, sőt a -mithológiába. A Herakleszek, a Tezeusok, a Jázonok, az Odisszeusok -s az Eneászok kezdő és tapogatózó dilettánsok ezekhez a szemünk -előtt meséket mivelt felebarátainkhoz képest, kiket itt láttunk -magunk közt huszárhadnagyi vagy küraszir uniformisban, közelről -láttuk emberi végességüket s fogyatkozásaikat, láttuk őket azon a -ponton, hol kis hija nevetségben nem maradnak s utolsóbakká -lehetnek az utcák koldusánál – de csak meg kell halniok, hogy -világos legyen, hogy félistenek voltak. Képzelni persze másképp -képzeljük a félisteneket, ám ez a mi hibánk. Sem az istenek, sem a -félistenek nem lehetnek mások, mint akik elképzelik őket. Emberek, -s éppen azzal válnak halhatatlanná, hogy emberfelettit tudnak -kiváltani emberi gyarlóságukból.</p> -<h2>MILITARIZMUS</h2> -<p class="center">1914. október 16.</p> -<p>Az angolokban megvan annak az előkelőségnek kötelességtudása, -amelyet maguknak vindikálnak. Nem hazudnak oly naivul otrombán, -mint az oroszok, nem átkozódnak oly szíveveszett őszinteséggel, -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> mint a franciák, s rendes képmutatásukkal -olyas formulákban igyekeznek megmagyarázni, hogy miért másért is -keverik e háború kártyáját, mint a német üzleti verseny -megbénítására, amely szólásokkal maguk előtt sem kell pirulniok s -nem kell magukat képen köpniök, ha a tükörbe néznek. Az angol -snobismus egy idő óta demokráciában utazik – az most a kiváltsága, -hogy letesz a kiváltságokról. Ma shoking olyan lépést tenni, mely -nem lépés a népuralom felé. Ma angol nem foghat fegyvert, hanem, -hogy a nép jogát vivja ki vele. Mérhetetlen szerencsétlenséget a -világra, a katonai erőfeszítés minden kínját magára, alkalmasint -mihamarább az általános védőkötelezettség soha nem próbált -militarizmusát: mind azért veti és veszi az angol, hogy, mint -szónokai mondják, megszabadítsa a világot a militarizmus -átkától.</p> -<p>Ezt nem gúnyból mondom. Ha valahol megáll a homoepatia, úgy a -politikában – ördögöt Belzebubbal, militarizmust, ha csakugyan -átok, militarizmussal legbiztosabb kiűzni. Az a kérdés, hogy a -militarizmus, melyet a német fegyverkezettség szorított volt ránk, -valóban az a militarizmus-é, melyet a népuralom, a népjogok, a népi -boldogság elérésére kell leráznunk magunkról?</p> -<p>Jobb szeműek többször meglátták – a háború előtt mind többször – -hogy valamint a francia szociál-republikanizmus és parlamenti -mindenhatóság <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> álarcában egy csekély tőkés kisebbség -zsarnokoskodik a dicsőség népén: a német feudál-abszolutizmus, a -porosz junker-monopólium formájában a népakarat uralkodik a -kötelesség nemzetén. Legutóbb a legélesebben a zaberni eset körül -mutatkozott ez meg, még pedig – s ez a legtanulságosabb – éppen a -militarizmus dolgában. A német polgári, és, amig még kényesebb, az -elzászi faji önérzet összeütközött a katonaival. A vége az lett, -hogy, egypár külsőleges engedmény után a katonai büszkeségnek, a -militarizmusnak hazájában valójában a polgári akarat kapott meg -minden elégtételt. Hogy’ lehetett ez? Csak úgy, hogy a német nép -urai azért tudnak rajta uralkodni, mert egyek a német néppel. S a -német militarizmus azért mindenható, mert egy a német népnek maga -felett való hatalmával.</p> -<p>A katonaság úri, királyi, zsarnoki származású, de túlnő ezen a -származásán. A militarizmus a néphadseregben törököt fogott, mely -nem ereszti. Leszámítva bizonyos külsőségeket, más időkből maradt -sallangokat, melyek éppúgy nem tartoznak a katonaság lényegéhez, -mint nem tartozik hozzá a stechschritt: a militarizmus csakugyan -nem egyéb, mint a népeknek már békeidőben való megszervezettsége -hadiidőkre. A militarista német militarizmus ma már valójában -szintén nem egyéb, mint a miliciás svájci vagy amerikai -militarizmus. Hogy melyik forma az alkalmasabb s a merevebbel járó -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> áldozatok szükségesek-e a célhoz: arról -lehet elmélkedni s a próba el fogja dönteni. De hogy amíg van -rabló, addig csendőr is kell s hogy amíg van lehetősége annak, hogy -egyik embercsoport a másikat testi erővel igyekszik lebirni, addig -minden embercsoportnak meg kell szervezve lennie ilyen kisérletek -ellen: azt csak az nem látja, aki nem figyeli meg, hogy a szabad -Amerikában munkásszervezetek úgy, mint munkáltató szervezetek olyik -helyt ágyukat rejtegetnek, ha netalán össze kellene ütközniök. Kell -valami okának lenni, hogy az antimilitarista szocialisták habozás s -az elvtagadás minden önvádja nélkül fegyverbe álltak e mostani -háborúban. Ez nem az antimilitarizmus ellen szól, mert az -antimilitarizmusnak igaza van abban, hogy jó volna, ha nem volnának -háboruk. De szól a számítás ellen, mellyel a kalmárcinizmus -antimilitarizmusánál fogva akarja megfogni a béke s a haladás -hitvallóit, mint ahogy a mészároslegények lovagiasságuknál fogva -akarják verekedésben megfogni a katonatiszteket. Ostoba ravaszság – -az angol kalandorság nem megtörni fogja a militarizmust, hanem -bebizonyítja, hogy még jóideig szükség van a militarizmusra.</p> -<p>Jó ideig – egészen pontosan: mindaddig, mig akad nép, mely a -többinek rovására akar élni s azt hiszi nem tud megélni, ha más -elől el nem veszi az életet. A kollektiv életben ez ugyanúgy van, -mint a magánosban – amig az emberek össze <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> nem -szoknak egymással, addig mindig kell rendőr, – amig a nemzetek meg -nem férnek egymással, addig mindig kell militarizmus. Sőt addig -mindig lesz és mindig kell háború is. – Társadalmi küzdelmekben -ultima ráció a guillotine, – a királyok mindaddig nem látták be, -hogy mások is emberek, mig a Stuartok s a Capetek végzete meg nem -tanultatta velük. Világos kezd lenni, hogy elkel ilyen iskola a -királyi nemzeteknek is. A franciák már megtanulták -ezernyolcszázhetvenben: az angoloknak is meg kell tanulniok -ezerkilencszáztizennégyben, hogy türniök kell, hogy mások is vannak -a világon és élnek és boldogulni akarnak. S ezt csak -vérveszteséggel lehet megtanulni, megmagyarázás és bölcs kifejtés -hiábavaló, – megint csak bebizonyosodik, hogy az ember, az -embersokaság is, csak azt tanulja meg, amit a bőrén tanult meg. A -német birodalom s vele együtt a mi monarhiánk mostani háborúja -szakasztott azon szabadságharc, mint volt a nagy francia s a -juliusi s a februári forradalom.</p> -<p>Hogy mindazonáltal a militarizmus ez igazolódása a szabadsági -gondolatok és intézmények visszaesésével fog járni, az nagyon -lehetséges. De lehet más is. Lehet, hogy a militarizmus fog hozzá -alakulni ahhoz a szabadsághoz és polgárosultsághoz, melynek ime -legfőbb eszköze és szerve gyanánt mutatkozik meg. A polgárság s a -katonaság, a <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> polgári s a katonai kormányzat, izgatás -és intézmények különbsége olyan időkből származik, mikor e -katonaság csakugyan a hatalom kezében volt eszköz. Ma, mikor minden -polgár katona és minden hatóságnak dolga van katonai ügyekkel: ma -semmi értelme e megkülönböztetésnek. Miért volna az ezredes vagy a -generális másfajta tisztviselő, mint az alispán s a miniszteri -tanácsos? Miért kell a polgári igazgatásnak mintegy kiszolgálnia -azt a katonai igazgatást, melyet tulajdonkép ellát? Miért kell, -hogy példát mondjak, mintegy más lénnyé és más urat szolgálóvá -lennie a vasutasnak, mikor mozgósításkor vagy hadi időben lát el -ugyanolyan szolgálatot, mint egyébkor is? Nem azt mondom, hogy -polgár háborúban ne legyen katona, – inkább: azt mondom, hogy -mindig legyünk katonák, békeidőben is, békebeli szolgálatunk is -legyen állandó hadiszolgálat, hassa át a polgári melegség, s a -hadiidők ne legyenek egyebek, mint az akkori feladatnak megfelelő -keményebb gyeplőjü fokozott ellátása ez állandó szolgálatnak és -készenlétnek.</p> -<p>Ezekről különben korán van most beszélni s a jövőt a ma akkor -szolgálja legjobban, ha minden figyelmét önmagára veti s a jövőt -hagyja jönni. Csak éppen vonultassuk fel magunk előtt egy percre a -sejtelmet, hogy a sok kisértet közt, mellyel ez a szent háború -végez, ott a militarizmus kisértete is, – nincs militarizmus abban -az értelemben, <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> hogy rabság volna a népszabadságok -felett, de a népszabadságnak van esze és komolysága, hogy -fegyelmezze, szervezze és fölfegyverezze magát az elnyomás ellen, -akár uri zsarnokok, akár rabló nemzetek fenyegetik vele.</p> -<h2>A MAGYAR</h2> -<p class="center">1914. október 25.</p> -<p>A magyarnak most divatja van – már amennyire a világ most ráér, -hogy divatja legyen. S nemcsak ellenségei tüntetnek mellette – ez -lehetne ugratás is… barátjai számára. Ám e barátjai is kezdik -felismerni – kéntelenek vele. A magyar az, ki e háboruban csodákat -mivel. Nemcsak a személyes bátorság és hősiesség csodáit – ez nem -csoda, mert ezt mindenki tudja. De a honvéd, kit helyi katonaságnak -neveltek s a világtörténelem legnagyobb háborujának terein állja -meg helyét: ez csoda. A népfölkelő, a már deresedő polgárember, ki -a legnagyobb feladatokban a hadra nevelt fiatalokkal egy -biztosságban félelmetes: ez csoda. A tartalékos tiszt, a -hivatalszobából a sáncárokba került, kin, a haderő emberanyagának -szélesedésével a háboru nyugszik: ez a csoda. S hogy olyan -politikai előzmények után, minőket kivül-belül a háboru felváltott, -egy áruló, egy hátráló, egy <span class="pagenum"><a name="Page_97" -id="Page_97">-97-</a></span> közömbös vagy gyülölködő itt nem -találtatik: ez a csoda.</p> -<p>A multra visszavetődően talán van benne némi megalázó, hogy az -idegen mind e csodákon ennyire csodálkozik. De nem lehet rossz -néven venni. A háboru, amily kulturapusztító, olyan kulturpróba – s -a magyarnak éppen kulturája volt az, amit nem ismertek. Az emberek -megszokták, hogy kinél-kinél azt keressék, tehát csak azt lássák -meg, amit nemzedékek óta megszoktak tőle várni. A magyarnál bort, -buzát és lovat keresnek, tehát csak bort, buzát és lovat várnak -nála. A kultura nem lehet magyar exportcikk, mert éppen azoknak van -belőle bőven maguknak is, akikre való tekintettel, hogy -észrevegyék, nem ártana, ha exportálhatnók. Aztán meg: az új magyar -kultura egészen fiatal. Jó, ha két nemzedéknyi. Ennyi idő alatt nem -szokhatták meg, hogy észrevegyék, amig a háboru az egyetlen -észrevétető helyen, a bőrükön nem veteti velük észre. A porosz -katonai kulturát is csak 1866-tól fogva vették észre, holott az -akkor már félszázados volt. A mi békekulturánkat is most a háboru -tárja föl: az első, mióta, mohácsi elrejtezkedésünk óta, ujra a -világon vagyunk. Mint ahogy Cavour nem sajnálta a krimi háboruban -való véres részvételt, csakhogy a megalakuló olasz egység leadhassa -a világban létének névjegyét, úgy ne sajnáljuk most e súlyos -áldozatu próbáját annak, hogy a világon vagyunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Jogunk van arra – hiszen az ellenkezője volna szerénytelenség – -hogy magunk is meghatódjunk, látván, hogy csakugyan a világon -vagyunk. Hiszen ha valaha, úgy most látszik, hogy ez mekkora csoda. -Csak Belgiumra kell néznünk, hogy meglássuk. Egész Európa dolgozott -rajta, nagyapáink napjai óta, hogy megtartsa. S nem tudta -megtartani. Ellenünk egy világ dolgozott, évszázadok óta, hogy -lemerítsen bennünket a történelem tengerében. S mi megvagyunk. -Mulatságos volna, ha nem volna oly nagyszerü.</p> -<p>S az benne a legnagyszerübb, hogy amily valóság e létel s amily -igazi e kultúra, annyira igaz az a tudomás is, mely megfeledkezik a -magyarról, mikor a világra vagy az emberiségre gondol. Csak éppen -néhány évtizeddel maradt el megfigyelésében. Valóigaz: 1867 előtt -nemcsak Magyarország nem volt a világon, de az a valami sem, amit -magyar világnak vagy műveltségnek lehetne nevezni. Éppoly kevéssé, -mint ahogy a Mistral költői nagysága nem jelent provenceál -műveltséget, világot, országot. Magyarország 1867-ig jog szerint -teljesen középkori kis enclave volt s az volt valóság szerint is, -mert ami kulturintézményt az osztrák elnyomás rákényszerített, az -fölületesen és gyökeretlen fityegett rajta. A háború előtt sokat -beszéltünk és vitatkoztunk magyar hegemóniáról, s ennek -jogtalanságát s a magyarnak kulturképtelenségét az <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> idegen -azzal bizonyította, hogy hiszen minden, ami most e földet műveltté -teszi, idegenből van átvéve. Ez nagyjában igaz s arról, hogy a -háború előttinél szerencsésebb, mert biztosítottabb körülmények -között a magyar hegemóniának a háború után mint kell úgy -szerveződnie, hogy minden ez országbeli jognak és érdeknek -biztosítéka legyen, elfogulatlan s elhittség nélkül kell majd -gondolkoznunk és gondoskodnunk. De ha voltak mulasztásai, akár -vétkei is a magyar hegemóniának, egyben igazolását is magában -hordta. Még e mulasztásai is igazolják s igazolják a hűvös -figyelmeztetések, hogy mi is volt ez az ország még negyvenhét évvel -is ezelőtt. Való igaz: középkor volt, Ázsia volt – noha annak -előtte, a régibb multról nem szólva, tizenhét esztendőn át teljes -hatalommal szoríthatta rá a saját nagy és fejlett kulturáját az ősi -Ausztria. Ez az osztrák hatás s a külföld minden kulturbefolyása, -az idegenből való átvétel és eltanulás mind csak azóta foganatos e -földön, mióta a magyar annyira amennyire a maga ura rajta – s ha -azt mondják, hogy monopolizálta ez országot s a nemzetiségeket -kizárta belőle, akkor, ha ebben volt hiba, azt nem kell szépíteni, -ami ebben nem ráfogás, azt nem kell letagadni, ami ezen -változtatandó, azt szándékba kell venni, – de akkor ez is csak -kulturpróbája a magyarnak, mert nem jelenthet egyebet, mint hogy -azt az Európát, mely a Duna-Tisza <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> mentén az 1867 előtti -Ázsiát felváltotta: a magyar csinálta meg.</p> -<p>Ez nem chauvinkedő kérkedés, még kevésbbé akar jogcim lenni -későbbi chauvinizmusra. A chauvinizmus átok, ostobaság és -öngyilkosság – de az a bátortalan lemondás is. Mint ahogy az egyes -ember lője magát főbe, ha bármi nagy előtt nem azt gondolja, hogy -ezt is csak ember csinálta, mért ne tudnád megcsinálni te is? – úgy -kell az egyes népnek is eltelve lennie ugyanezen önbizalommal. A -magyar most beszámol a világnak s ezzel egyben maga előtt is -beszámolhat, hogy van-e oka az önbizalomra. Nem hivalkodásra, nem -tolakodásra, de annak megmondására, hogy: amit más tud, azt én is -tudom, ahol más megélhet, ott nekem is jogom van megélni. Nos hát: -van. Ha maga nem merné meglátni: a világ meglátja és elismeri. Nem -volt soha oly elfogult a javunkra, hogy ezt a bizonyítványát el ne -hihetnők.</p> -<p>S itt is azt kell mondani, hogy amit ellenünk vetnek: mentül -igazabb, annál inkább mellettünk bizonyít. Nem lehet eltagadni: -amily örvendetesen teljes a magyar kultúra, olyan kevés benne a -magából nőtt adalék. Az ágya a mienk, a zamata – majd minden -egyebet idegenből vettünk. De ha így van: micsoda munka volt ez! -Kis igényü paraszt nép felett tétlen tenyésző uraság: nagyjában s -karrikaturában ez a nagyapáink Magyarországa. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> -Mindent, de igazán mindent, ami a mai Magyarország: tanulni -kellett, megcsinálni kellett. Igazgatás és közlekedés – a -pénzgazdaság bonyodalmai, a kereskedelem magasságai, az ipar -nehézségei, – a tudomány rejtelmei, a technika titkai, a művészet -különösségei – az önállóság terhei, a szabadság gondjai, a -parancsolás lemondásai – a munka, a kötelesség s a jogállapot -fegyelme: mind új volt, mind félelmetes volt, mind szokatlan volt, -furcsa volt, zavarbaejtő volt, s az igények, melyekkel az ujnak -emberei a réginek öröklői elé állottak: megszokhatatlanul -megrendítőek voltak. A boltos, akivel kezet kell fogni, a munkás, -akinek jogot kell adni, – a törvény, a szabály, a rendelet, aminek -engedelmeskedni kell, a gépezet, amibe bele kell illeszkedni, a nem -kivánt, amiért még meg is kell dolgozni, a fölöslegesnek vagy -károsnak érzett, ami előtt meg is kell hajolni: mennyi hősiesség -kellett ehhez! A nyelv, a szokás, az életmód, az ősi meghittség s -az öröklött idegzet: mind elmondhatatlan szük volt ennyi minden -ujnak s idegennek befogadására, s mindehhez mégis hozzá kellett -tágítani, s úgy, hogy ne csak meg ne szakadjon bele, de inkább -eleven, hajlékony s táplálóan magához alakító foglalata legyen! S -mind e nehézségekhez még egy, talán a legfőbb nehézség. E sok -idegenséget és ujságot egyben elég gyakran idegen igények s idegen -elemek hozták, képviselték vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> követelték. Aki pénzt -küldött ide és itt piacot nyított, az uralkodni akart rajta – s az -idegen foglalkozásokat idegen nevelésüek űzték. Visszaverni a -felsőbbségi igényt, anélkül, hogy eljátszanók a hasznot, melynek -fejében támasztják: mennyi diplomácia kellett ehhez! S az idegen -foglalkozással együtt az idegen embert is felszíni, de úgy, hogy az -új foglalkozás ne vigyen bele idegenséget az életbe s az idegen -ember otthonába olvadjon e földön: ehhez az érzésnek olyan -magasrendüsége kellett, mely annál tiszteletreméltóbb, mentül -többször kell önmagán erőt vennie.</p> -<p>E háború abban is próba és megnyugtatás a magyarra nézve, hogy -nincs oka megbánnia érzésbeli áldozatait. Akiket ujabb története -során magához váltott: ugyanazon hősiességben és dicsőségben állják -meg a nagy kulturpróbát, mint amely most a világ elismerését a -magyar felé fordítja. Hibáit, ha még maradtak, erényeit, melyek -kivirágzottak, maradék nélkül magukba szítták, amit pedig magukkal -hoztak, az eleven erő e mostani küzdelemben, melylyel a magyarság -az életre való igényét jelenti be s melyben a beolvadtak vérükkel -fizetnek e közösségért s vérükkel pecsételik meg az egységet. Akik -a harctérről hazajönnek, drága és megható csodákat beszélnek ez -egybeforrottságról s ez egységes sokféleség hasznáról. A paraszt -baka, ki a pásztornép mindenlátó szemével segíti <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> a -pápaszemes hivatalnok-tisztet, – s ez a tiszt, ez a tartalékos, ki -a hivatalnok igazgató erejét vagy a kereskedő fürgeségét, a -fiskális leleményét vagy a tudós rendületlenségét viszi át -csapatára, – az ur, ki a gépfegyver poklában is ur marad, – kalmár, -ki a halálveszedelem mámorában is józan marad, a városi csirkefogó, -ki patrouilleban is tuljár az ellenség eszén s a legény, aki legény -ebben a csárdában is, – az uri autós s a külvárosi chauffeur, kik -egyforma egykedvüen száguldanak a parancscsal a komitácsikkal -szegett éjszakai országuton, a pásztor, ki remekbe rakja a kunyhót -a sáncárok mélyébe s a gyári munkás, ki ezermestere a tábornak: s -mind egyformán becsületes, egyformán megbizható, egyformán az, aki -s minden pillanatban mindig a legtöbbjével szolgál s a szava -szentirás s a munkája netovább: ó, ez jutalom, ez elégtétel, ez -igazolás s megmutatja, hogy a magyar igazán okos volt, mikor okos -volt.</p> -<p>Hogy e háború, ha sikere lesz, mit jelent az osztrák-magyar -monarhia, mit a magyarság, mit Magyarország számára: azt hivságos -volna akkor mérlegelni, mikor csak <i>ma</i> van, a tegnap mintha -sosem lett volna s a jövőnek következő perce is végtelen távolság. -De valahogy érezni lehet, hogy általában jó a magyarság ez -igazolódása s csak jó és öröm és elégtétel válhatik belőle mindenek -számára, kik ez országban vele együtt élnek s <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> most -vele együtt véreznek és dolgoznak. Csak még egyszer lássuk meg, -hogy nem maguk a hadi, az úgyszólván testi és jellembeli erények -azok, melyek most a magyarság jogcime gyanánt ragyognak föl, hanem -a kulturértékek, melyeket ezek jeleznek. A külömbség 1866 és 1914 -között: a háború között, mely a magyarnak ellenére folyt s a háború -között, melybe a magyar is beleviszi lelkét, tehetségét, -törekvéseit: ez csalhatatlan értékmérője a magyarnak s uj keletü, -de belsőséges kulturmunkájának. Legyen maradandó a világon, mely -most meglepetve fedezi fel magában.</p> -<h2>AZTÁNRA – ÉS MOSTANRA</h2> -<p class="center">1914. november 29.</p> -<p>Érdekes levelet vettem ma Dunántulról, melynek irója ritka -jóeszü ember, de ehhez képest talán nem eléggé informált. A levélre -magánlevélben is felelek mielébb, ám egy s más ebbevágó másokat is -érdekelhet, tehát ideirom. Hogy mire feleletek, az kitünik abból, -amit mondanak.</p> -<p>Tehát: a hirlapoktól távolabb élők úgy látszik nem tudják, minő -helyzetben vannak a háboru óta a lapok. Nem panaszképp mondom, mert -ez a legkisebb baj, mely a háboruval velejár, nem is nyügösködésből -vagy birálgatóan, mert a cenzurának <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> mivoltából következik, -hogy ne lehessen jó: de mégis emlékeztetnem kell azokat, kik mintha -elfelejtették volna s a lapoknál úgy panaszkodnak rossz -kiszolgálásról, mint aki az étkezőkocsiban elkedvetlenedik, hogy -nem talál olyan jó konyhát, mint a Hungáriában: emlékeztetem őket, -hogy most a lapok is hadi állapotban vannak. Minden értesítés -egyformán megszűrve s ugyanazon forrásokból jut csak el hozzájok s -nézeteik is egyforma szűrőn mennek át. Ha a legfőbb tekintet nem is -függesztené fel a pártkülönbségeket: a szűrés és irtás eltörülné, s -így bizony uniformitás áll elő – ha nem szándékos, hát önkéntelen… -egy állandó lelkes mosoly, melyen csak a beavatottabb veheti észre, -ha olykor vagy néhol talán egy kicsit elkényszeredett… Sem az -ország érdeke, sem az, amit az igazgatás hadi időkben foganatosan -képvisel ilyen gyanánt, nem hagy időt, alkalmat, módot, hogy a -lapok feltétlen szabadok legyenek politikájukkal… s mikor a -Világban is, egyéb helyütt is arról irtam, hogy a háboru árvize -kivált a progresszió intézményeit van benyelőben s ha valaha voltak -a haladó törekvésüeknek ezek iránt kötelességeik, úgy most vannak: -igazán nem arra gondoltam, hogy most vessék őket alá a háboru -istenitéletén kivül még külön tűzpróbáknak, hanem arra, hogy nem -nézve, milyenek, milyenek lehetnek most, arra nézzenek, hogy -mindenekelőtt és mindenesetre <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> megmaradjanak, -megmaradjanak <i>aztánra</i>, megmaradjanak akkorra, mikor lehetnek -olyanok, amilyeneknek lenniök kell, amilyenek lenni szeretnek, -amilyennek lenni kötelességük… Ezt általában arról, ha a -progressziónak megmaradt intézményei és emberei ma nem mind viselik -annyira a saját képüket, mint mikor kiki szabad és köteles is -azzal, hogy milyen legyen a képe.</p> -<p>Ami énnekem a mostani háboruval szemben való érzéseimet illeti: -azokat nem lényegükben revideálta a háboru s nem mind revideálódnak -visszamenően, bármint végződnék is Magyarországnak s a monarchiának -e fegyveres mérkőzése. Ami arra vonatkozik, hogy én fennakadtam -rajta menten, mikor Sir Edward Grey monarchiánknak Szerbiával való -ügyét nagyköveti konferencia elé akarta állítani, hogy tehát ekkor -chauvin presztizspolitika kerített hatalmába: nem tagadom, egy -kicsit büszke vagyok rá, hogy sok jobbszemü barátommal ellentétben -én Sir Edwardnak ebben az ajánlatában menten megláttam az -ellenséges, a háborus szándékot. Mert ha valamely önálló ország egy -másikkal területi épsége dolgában különböződik össze – pedig nem -kellett a háborut megérni, még a trónörököspár meggyilkoltatását -sem, hogy világos legyen, mennyire ekörül forog a mi vitánk -Szerbiával – akkor az az ajánlat, hogy ő ez ügyével idegenek birói -széke elé álljon, nem presztizs dolga <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> többé, -hanem önállóságé, önjoguságé, tehát életé és életlehetőségé. Ez nem -lehet kérdés. Kérdés csak az, hogy amely nemzet vagy faj vagy -ország számára az osztrák-magyar monarchia életbenmaradása -életkérdés, fontosnak tartja-e a monarchia élete számára, hogy -annak mai birtokállománya ne változzék? Az is kérdés, hogy akik e -monarchiát s egyes államait vagy országait igazságos és manapi -politikával akarják megerősíteni: lehetségesnek tartanak-e ilyen -politikát, valameddig tisztázva nincs úgy az ittlakók, mint a -kivülállók számára, hogy akik e monarchiában élnek, itt fognak-e -maradni, itt akarnak-e maradni, itt kell-e maradniok, itt lehet-e -maradniok? Hogy mindezek tisztáztassanak, hogy mind e kérdésekre -felelet alakuljon ki, annak időpontja talán, de csak nagyon talán, -talán egy, talán két, talán csak egy félévre: lehet, hogy a mi -kezünkbe volt adva s hogy ennyi ideig talán fel tudtuk volna -tartóztatni a világháborut. De ha egyéb nem, amik megindulása óta -kiderültek: világosan mutatják, hogy nem rajtunk állt, hogy végkép -elkerülhessük, akár akart az ország háborut, akár nem, sőt még -akkor sem, ha bármiféle áldozattal – s itt a legvégsőbbig menő -áldozatokra gondolok – maga adta volna előlegbe mindazt, amijébe -egy elvesztett háboru kerülhet. Belgium példája és sorsa ezt -megmutatja, s nem tudom, hogy a háboru további folyama meg fog-e -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> állani ennél az egy példánál. Nem arról -van szó, hogy akartuk-e a háborut, mert azt a mai történelemnek -nálunknál nagyobb urai nem kérdezték tőlünk. Arról lehet csak szó, -hogy amit a sors ránkmért, annak önérzettel és elszántsággal -nézzünk-e szemébe, vagy az áldozati bárány lemondásával olyankor, -mikor hála istennek egy cseppet sem bizonyos, hogy áldozatok -leszünk.</p> -<p>Már most: hogy a háboru annak a politikának megmaradásáért -folyik, melyet a háboru előtt nem tartottunk jónak, az nagyon igaz -már azért is, mert Magyarország megmaradásáért folyik s benne -nyilván kiki azért küzd és remél, hogy megmaradjon annak, aki, s -abban, amije van. Ám ez a generális megmaradás nem csupán azoknak -érdeke, kik a régi politikának hasznavevői voltak, hanem azoknak -is, kiket az kisemmizett. Én ugyan a háboru jó végétől, mint -egypárszor éppen itt a Világban fejtettem ki, bizonyos haladásokat -igenis várok, úgy szociális, mint kivált nemzetiségi tekintetben, -úgy érezvén, hogy ezek számára a háboru során előállt változások -hol szükséget teremtenek, hol lehetőséget nyitnak. De azt is -megírtam, éppen <i>aztánra</i> vonatkozó figyelmeztetéseimben, hogy -a háboruk általában a konzervatizmusnak kedveznek s el lehetünk -készülve, hogy a háboru után a progresszió embereire és -intézményeire még nagyobb szükség lesz, mint volt a háboru előtt, -mert nagyobb <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> visszahatással kell majd megküzdeniök. -Tehát valóigaz: a háborunak sok a politikai veszedelme, s ha a -progresszió emberei akár maguk sürgették volna s idézték volna elő, -akár pedig mikor, mondjuk, nem lázadnak ellene, vétenének hitük és -igyekvéseik ellen, akkor bizony nagy hibát követnének el. Lehet, -sőt úgy van, hogy évtizedek rossz belső politikája juttatta e -monarchiát abba a leromlásba, hogy környöskörül s a világhatalmak -legmagasáról már romlandó prédának tekintsék. De hogy, miután már -ennek vették, ilyen gyanánt kezdtek vele bánni s mint ilyet kezdték -ki s mikor most arról van szó, hogy éljen-e, haljon-e s benne -éljünk-e, haljunk-e mi: hogy akkor, aki ez élethez különben -ragaszkodva, e ragaszkodásnak a mai világrendtől pontosan -megszabott következéseit levonja és vállalja, nem vét semmiféle, -bármily haladott politika, még a pacifista politika ellen sem: -arról való meggyőződésemet e háboru igazán nem revideálja. Azt -persze nem követelem tőle, hogy ő csinálja meg, amit én nem -csináltam meg, amit mi nem csináltunk meg: a progressziv -Magyarországot. Teljesen elég, ha megment egy országot e szent -igyekvés számára, s azért tört ki, <i>hogy</i> megmentse.</p> -<p>Abban nem lehet kétség, hogy minden ellen vétkezik, ami ellen -vétket elkövetni lehet, aki háborut idéz elő. De háboruval szemben, -amely megvan (vagy, ami egyremegy, elkerülhetetlen, csak egyik -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> ember talán jobban látja vagy talán -ösztöne van az ilyesmi iránt, hogy mennyire elkerülhetetlen s nem -azok szándékán muló, akikre rászakadt) mondom: már meglévő vagy -elkerülhetetlen háboru iránt különbözőkép érezhetnek még azok is, -kik elvben minden háboru iránt egyformán éreznek s minden háboru -megelőzésére egyformán törekszenek. Ha például a bur háboru -idejében angol lettem volna, vétettem volna fabiánus meggyőződésem -és törekvésem ellen (mert angolnak nyilván fabiánus volnék) ha ott -és akkor háborupárti lettem volna. De ha ugyanakkor bur vagyok, és -pedig bur munkás, bur szocialista, bur pacifista, bur radikális, -progressziv és filantrop: az angol ármány ellen fegyvert emelőknek -nem vetettem volna gáncsot, nem fogtam volna meg a karjukat, ha -tudtam is volna, hogy Krüger apó s mind a többi apók egy igen -reakciós társadalmat képviselnek és akarnak itt megmenteni kis -országuk formájában, hol a szociális haladásnak útjában áll a -patriarkalizmus, a nemzetiségi igazságnak pedig (például az angol -munkások iránt való legelemibbnek) útjában áll a hatalmi gőg s a -gazdasági féltékenység. Azt gondoltam volna, hogy a bur állapotok -ugyan nem ideálisak s elég dolgunk lesz vele s dicső feladata -munkánknak, ha kell: önfeláldozásunknak, hogy megváltozzanak s -megjavuljanak, – de még mindig jobbak, mint volnának idegen uralom -alatt, s <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> nem szabad vele törődnöm, hogy mi -minden menekül meg a burok országával: az a fő, hogy megmeneküljön. -Sőt s itt szabadjon cinikusnak lennem: el tudok képzelni akkori bur -embert – s a burok többségének mai viselkedése azt mutatja, hogy el -lehet képzelni – ki azt mondta magában: igaz, hogy az angol uralom -idegen uralom, de angol uralom, haladott és igazságos uralom, mely -tulajdonkép több önállóságot és boldogulást biztosít számunkra, -mint a tehénpásztori függetlenség. Ám nem hiszem, hogy ugyanilyesmi -megfordult legyen bármely bur lélek titkában, ha a szóban forgó s -robogva közeledő idegen nem angol uralmat jelent, hanem – csak -példának mondom és pofonütve a geografiát – orosz. A lengyeleknek e -percben – bár csak elgondolásban – választásuk van abban, hogy -részben porosz fegyelem, részben osztrák imperium alatt éljenek-e -tovább, vagy, mint az oroszok igérik nekik, újra született -független lengyel királyság gyanánt – csak éppen orosz… hogy -fejezzem ki magam… orosz érdeklődés alatt. Csodálatos: nem kérnek e -lehetőségből, sőt légiókat szerveznek ellene… Ahogy én évek óta -Magyarország helyzetét, a monarchia helyzetét, a világ mozgalmait -és szándékait látom: nem kellettek hozzá a mai napok állapotai, -hogy világos legyen előttem, mennyire nincs, kivált itt -Magyarországon egyéb választásunk (jobban mondva nem is a mi -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> választásunkon áll, hanem a sors dönti -el s nekünk a kétségbeesettség elszántságával kell majd -beleavatkoznunk, merre döntsön) mint vagy e monarchia s annak vagy -<i>fortvurstlizása</i> vagy ujjászületése, – vagy olyan uj -kombináció, aminőből például a megnyugvások főiskoláit megjárt -lengyelek a maguk számára nem kérnek. Nem vagyok annyira -progressziv, hogy orosz akarjak lenni, se háboruval, se háboru -nélkül. Sőt még háborut sem sajnálok, hogy ne kelljen annak lennem, -kivált mikor nem is kérdeznek, mert az orosz nem kérdi, hogy -akarok-e háborut. Egészen bizonyos: nemcsak az, hogy körülbelül -ezerkilencszáztizenhatra az orosz teljesen felkészülvén, -mindenesetre nekünk esett volna, még ha ingyen tettük volna is lába -elé, amit el akar venni, hanem az is, <i>hogy mikor idén tavasszal -egy komoly betegségi eset elképzelhetővé tette, hogy e monarchiában -változások lesznek, az orosz ezekre való tekintettel mindenesetre -mobilizált</i>, s ez a magyarázata, hogy a háborunak mindjárt első -ütközeteiben szibirják és mongol csapatokkal ismerkedhettek meg a -mi jó magyarjaink. Nem hiszem, hogy abban, amire e mobilizáció -feltételesen készült, megakadályozta volna az orosz cárt vagy -Nikolajevics Miklós nagyherceget, ha én abban az esetben -határozottan és félreérthetetlenül kijelentem, hogy én utálok -minden háborut s nem engedem meg, hogy Magyarország háborúba -keveredjék. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Egyelőre az angol, a francia, az olasz progressziónak nagyszerű -valósága sem tudta utját állani s nem a Balkán igaz demokráciája, -hogy ez a háború évek óta főljön, készüljön és most kirobbanjon. -Annál kevésbbé a magyar progresszió, ha mégoly kötelességtudó is s -ha mégúgy abban látná az elvhűséget, hogy lehunyja szemét a valóság -előtt. Én a magam részéről abban látom, hogy a progressziót benne -lássam nagy összefüggéseiben és sok mindennel való relativ -összetartozandóságában, amivel külömben abszolute szemben áll. -Nekünk nem volt szabad hagynunk ezt az országot, most pedig meg -kell tartanunk. Ha ez sikerül, rajta kell lennünk, hogy olyan -legyen, aminőnek mi szeretnénk látni. Ehhez a végsőig menő -önfeláldozáson kivül még csak eggyel járulhatunk hozzá: ha a végsőn -is tulmenő áldozatkészséggel mentjük át <i>aztánra</i> -intézményeinket, eszközeinket és – embereinket.</p> -<h2>JEGYZETEK</h2> -<p class="center">1914. december 13.</p> -<p><i>Szabadságharc</i>… Nekem hatkor kell kelnem és szaladnom -munkára, mikor te még két órát alszod ki pont éjféltől fogva boldog -nyolc órádat. Lehajtom hig kávémat s nyelem hozzá a száraz zsemlét -– te napjában ötször eszel húst <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> s reggel halat, sajtot, -szalonnát, gyümölcsöt. Én töröm magam a vevőm után, lesem, hogy mi -a gusztusa s szászor át meg át kalkulálom s kikalkulálom zsebemből -a fele hasznot, csakhogy én szolgálhassam ki s meg tudjam tartani. -Te azalatt gőgösen ülsz párnázott irodádban, várod, hogy a vevő -felkeressen s ha nem tetszik neki, amit nálad talál, hát akassza -fel magát. Én tanulok, kieszelek, töröm magam, – bejárok, kijárok, -bujom a könyveket, hogy mit vihetnék át belőlük munkámba, lesem az -uj gondolatokat, hogy mit fejhessek masinára és köcsögbe. Te -folytatod, ahol apád elhagyta s mialatt én éjet nappallá teszek, te -estebéd után feketében ülsz kandallód mellett, s külön töltöd a -bort a hat embernek való után, amit hasadba temettél. A te házad a -te kastélyod – falba épített szekrényekkel, tágas ablakokkal, -hideg-meleg viznek falból ömlő bőségével. Az én szállásom két -szoba, konyha, mit feleségem rak tele gyámoltalan kézimunkával s -lyányom mázol be aranyfestékkel. A feleségem… a lyányom: legfeljebb -ha egyszer egy héten takarító asszony jár kezükre, hogy tönkre ne -menjen a sikálásban, a mosásban, az egész házra való főzésben, -varrásban. Te ezalatt uri módban szolgáltatod ki magad, szombat -déltől hétfő délig vidéken nyujtózkodol, kertben alszol, csónakon -hintálsz, halászol, vadászol, úgy élsz, mint a nagy urak. Két-három -hónap egész familiástól <span class="pagenum"><a name="Page_115" -id="Page_115">-115-</a></span> utazás, a legfinomabb fogadókban, a -legszebb helyeken, a pénzed négyszer annyit ér, mint az enyém, s -amellett négyszer annyid van belőle. Miért? mi jusson? miért vagy -úr, míg én csak szolga vagyok? miért parancsolsz ott, ahol én csak -befurakodhatom? miért vagy isten, ahol én ember is alig -lehetek?…</p> -<p>Ez ugyebár úgy hangzik, mintha forradalomból kiáltana ki. Mintha -munkás kiáltaná a gazdag tőzsér felé, szegény ember az úr felé. -Pedig nem. Ez annak a háborunak veleje, mely most Flandriában két -ároksorba ássa szembe a németet az angollal. Egy Heyking nevü német -iró füzetecskéjéről írnak a német ujságok, – ez a füzetecske arról -szól, hogy milyenek valójában az angolok, s ha nem is azokkal a -szavakkal panaszolja fel, mint ahogy én érzékletessé próbálom -tenni, de mégis az a tétele fejtegetéseinek, hogy mi jogon él az -angol polgár kevesebb munka után hasonlíthatatlanul jobban, mint a -világ egyéb polgársága?! A kérdés jól van feltéve s jól van -beállítva az is, hogy a rávaló felelet sehol sem közömbös az -emberiségre nézve. Mert, most látni éppen letagadhatatlan példán: -ahhoz, hogy az angol polgár ezt a kényelmét és jobb módját -megtarthassa, időről-időre háboruba kell kevernie a világot, vérben -kell megfürösztenie a konkurrenciát, sőt most már szines félvadakat -kell rászabadítania fehér <span class="pagenum"><a name="Page_116" -id="Page_116">-116-</a></span> testvéreire. Szinte mellékes ehhez -képest, hogy a boldogok e szigetén is a tagadhatatlan haladó -demokrácia nem, mint másutt, abban áll, hogy legalulról is mind -följebb emelkedjenek az emberek emberi életvitel felé, hanem csakis -abban, hogy szélesebbre terjedjen a kiváltságosok köre, kik a többi -angolságot éppúgy kiszipolyozzák, mint az egész angolság a -tengerentuli félvadakat. A fő az – s e frappáns és sokunknak eddig -szemet nem szúrt példával különösen igazolódik abbeli tételem, hogy -e mostani háború ugyanúgy szabadságharc, mint volt a polgárság -harca a királyság, a papság s a nemesség ellen – a fő az, hogy az -angol polgárság rendjében egy kiméletlen kiváltságolt és -kizsákmányoló osztály ül a világ nyakán, melynek, hogy hatalmát s -kiváltságait megtarthassa, időről-időre világháborukra van -szüksége, akár csak az orosz autokráciának. Ez, a demokrata s az -autokrata kivaltságnak e rokonsága magyarázza meg, mint tud a -szabad angol szövetségben állani a rab oroszszal, s ebből alakul, -ugyanolyan demokrata és szociális szükség gyanánt, mint amely miatt -most százhusz éve imádkozni kellett, hogy a nagy forradalom nemzete -ne bukjék el: a jövőnek az a képe, hogy a kontinens országai -Európai Egyesült Államok szövetségébe fogódzanak össze, keletre az -orosz autokrácia, nyugatra az angol demokrácia ellen.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p><i>Emberanyag</i>. Azt mondja a Manchester Guardian, hogy ez a -háború egy nagy vezéri geniet revelált a rendes katonai -képzettségen fölül, mely mind a seregekben igen magas foku: -Hindenburgot. Ez bizonyára így is van, – a német Hindenburg az a -napoleoni temperamentumu katonai lelemény, ki e háboruban a -csodákat produkálja. De az okos angol ujság mintha méltatlan volna -egy másik katonai nagysággal szemben, kit ugyancsak ez a háboru -revelált: Joffreal szemben. Igaz, hogy Joffre nem genie, de, ha -lehet így mondani: a genialitás nélkül valóságnak genieje. Éppen -annak a rendes és szakszerü katonai tudásnak, melyet, ha -konstatálja is e háboruban jelentkező magas fokát, az angol ujság -mintha mögéje tenné a Hindenburg originalitásának. Azt hiszem nincs -igaza. Az a német alaposság, melyet elég furcsán itt a francia -fővezér képvisel a németek mostani latinos ötletességével szemben, -a francia harctéren a francia emberanyaggal ugyanolyan csodát -mivelt, mint Hindenburg az orosz-lengyel harctéren a német -emberanyaggal. Röviden: a Joffre vaskeze és hideg esze a heves, a -dühösen támadó, de hamar elkedvetlenedő, a páratlanul hős, de -páratlanul szeszélyes francia emberanyagot olyan vasfegyelembe -törte, olyan agyagos szívósságba nevelte bele, amilyet Napoleon se -tudott volna ebből az emberanyagból kiváltani. Ezekben a -franciákban, ezekben a <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> földbe ásva heteken, sőt hónapokon át -egy helyben kuksoló franciákban a saját édes anyáik sem ismernének -fiaikra. Ennek a háborúnak Joffre a Moltkéja… de, mondom, -Hindenburg a Napoleonja. S mind a kettő abban remekel, hogy -olyasmit vált ki emberanyagából, mit az maga sem ismert magában, -olyasmit követel tőle, amit senkisem tehetett fel róla. Ha csoda, -ahogy Joffre egyhelyben ületi a franciákat, még nagyobb csoda, -ahogy Hindenburg ide-oda vágtattatja, szaladgáltatja, masiroztatja, -utaztatja, száguldtatja a németeket. Belgiumtól a Mazuri-tavakig -három sinpáron D-vonatokon: a német császár így szolgálja ki -katonával az ő nagy marsallját, ha az erősítést kér tőle. S -Belgiumtól Boroszlóig, Krakótól Lodzig, Varsótól Posenig: Hindeburg -úgy dobál ide-oda egész hadseregeket, mintha lapdázna velük. Ő a -genieje annak, aminek már Napoleon is genieje volt: hogy hisz az -emberi gépezet korlátlan lehetőségeiben. Ha szüksége van arra, hogy -az emberek repüljenek, vizen száraz lábbal menjenek át, golyó ne -fogja őket, ne kelljen enniök, sötétben lássanak s egyenkint -százszor annyit érjenek, mint amennyit érnek: akkor egyszerűen -felteszi, hogy az embernek szárnya van, hogy az ember tündér, hogy -az ember angyal, hogy az ember elefánt, hogy az ember tigris – és -kitűnik, hogy neki van igaza: az ember minden tud lenni, aminek -lennie kell, az ember mindent <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> meg tud tenni, amit -tennie kell. Az ember az a masina, amelyik mindent bír s akitől -mindent lehet kivánni. Ha egyébre nem, arra megtanított bennünket -ez a háború, hogy higyjünk nemünknek nemcsak lelki, de testi -genialitásában is. Mind, ami jóslás az embert illető -bizalmatlanságon épült: ostoba fontoskodásnak bizonyul. Amit arról -fecsegek, hogy a mai elpuhult és túlkultivált ember nem birhatja a -testi hányattatásokat, annak éppen megfordítottja igaz – csakúgy, -mint ahogy éppen most is tapasztalhatjuk a sokszor megfigyelt -igazságot, hogy nem az északi népek bírják legjobban a hideget. Azt -mondják, hogy a nyápic városiakkal nem lehet vízben, sárban, rossz -koszton élni és harcolni – s kitünt, hogy a nyápic városiak, a -polgári élet, a hivatalok rezervistái vezetnek úgy a német, mint a -magyar s az osztrák hadisorokban. Azt mondták, hogy a degenerált -francia egy hétnél tovább nem bírja a háborút: nos, a degenerált -francia olyan szivós benne, azaz hogy sokkal szivósabb, mint a -lomha muzsik. S azt mondták, hogy a mi ideges nemzedékünk nem -birhatja a háború idegbeli gyötrelmeit – s csakugyan, ha az ember -elgondolja, amit semmi háborus nemzedéke az eddigi emberiségnek nem -ismert: a mai csatának rémületes zaját s a különböző robbantó -szerektől dögleletes füstjét és levegőjét, nem tudja megérteni, -hogy ezt ember hogy állhatja. És mégis állja s a mai ember az, -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> aki állja. Ha nem jókedvéből teszi, -annál becsületesebb, hogy megteszi. Ha kényszerüség számára: annál -nagyobb és hősebb, hogy akármit érez vagy gondol, de a helyén -megáll.</p> -<p class="center">*</p> -<p><i>Magánélet</i>. Az ember tolakodásnak érzi, ha ilyenkor a maga -bajával áll elő vagy titokban is gondolni mer rá… mikor olyan nagy -dolgokról van szó. Ezeknek a nagy dolgoknak joguk van leszorítaniok -minden saját dolgunkat, mivel épp azért nagyok, mert kinek-kinek -minden saját dolgát, dolgának lehetőségét magukba zárják. Nincs -jogom magánéletre, nem siránkozhatom, hogy jövedelmem megcsappant, -mikor amiatt a birkózás miatt csappant meg, mely arról dönt, -lehet-e ezen a darab földön akárkinek is munkája, keresete, -jövedelme… És így tovább… ez így van… az altruizmus köteles és -szivesen vállalt idei ezek, az altruizmusé, mely, mint a tudomány -megállapítja, csak szublimált egoizmus. De azért tudja isten, -nevessen-e, sirjon-e az ember, mikor a villamoson lábbadozó -sebesültek beszélgetnek egymással, egy csinos fiatal -parasztmenyecske hallgatja őket s egyszerre csak bátortalan s -pirulva szól az egyik vitézhez: hát az én uramat nem látta-e, -lelkem? szép, magos barna ember, pirosképű, kis fekete bajsza van!… -A vitézek nevetnek, a menyecske még jobban elvörösödik <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> – -megérti szegényke, hogy milyen kicsi és senki ebben a -világfelfordulásban az ő ura, ha még oly szép magas ember is s ha -néki mindene is… És mindnyájan úgy vagyunk ezzel a nagy -megpróbáltatással, hogy nem illik benne sem magunkra, sem valaki -kedves emberünkre, sem valami kedves dolgunkra gondolnunk, de -mégsem tudunk egyébre gondolni s lelkünk titkában az egész minden -együnk számára ilyesmi körül is forog. Édes istenem, ezt még az -isten sem veszi rossz néven, ő is számol azzal, hogy minden -embernek csak egy élete van s mind csak egyszer él a világon s ha -bárkinek is, de az egyesnek mégsem egészen mindegy, hogy mi -történik vele, mi marad el tőle s ennek mindennek hamarabb vagy -később van-e vége. Amily furcsa, hogy az emberek ilyenkor is -magukkal törődhetnek, annyira kegyetlenség megzavarni őket -primitivségénél fogva szent egocentrikusságukban. Én legalább sose -felejtem el, most is rossz tőle a lelkiismeretem, annak az öreg -zsidónak a tekintetét, kinek egész kiépült s boldog biztosságban -megállapodott lelkivilágát megrendítettem azzal a szemtelen -kérdéssel, hogy: mondja csak Schön úr, maga csakugyan azt hiszi, -hogy a mindenható uristennek, a világ urának, minden teremtett -lélek parancsolójának nincs egyéb gondja, mint éjjel-nappal lesben -állani, hogy Kecskeméten a Lakatos-utcában a Schön úr, isten ments, -nem eszik-e disznóhust?! Berény Róbert <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> -barátomnak van egy gyönyörü kis angora macskája, Puki nevezetű, -mely szentül meg van győződve, hogy a világon minden, ami történik, -neki van és ő miatta történik, s mikor gazdája a vászon előtt áll s -buzgón járatja az ecsetet, ő még buzgóbban ugrik minden ecsetemelés -után, mert erről is azt hiszi, hogy ezt vele játsszák. S valljuk -meg: mindnyájan ilyen Pukik vagyunk, s nézzük el egymásnak -kölcsönösen még a világháboruban is. Elvégre csakugyan nekünk -játsszák.</p> -<h2>REVIZIÓ ÉS REVIZIONIZMUS</h2> -<p class="center">1914. december 16.</p> -<p class="center">Elmondatott a Demokrata Ifjak Március -Körében.</p> -<p>Kedves fiatal barátaim, mikor megtisztelő kivánságuk szerint -ideülök a vallatószékbe, hogy beszámoljak önöknek politikai -nézeteimről, talán az is érdekli önöket, mint fiatal politikusokat, -hogy egy barátjuk politikai fiatalsága minő hatások alatt -alakult.</p> -<p>De elébb meg kell mondanom kettőt.</p> -<p>Az egyik az, hogy amily tisztesség számomra, hogy nézeteim iránt -érdeklődnek, csakis a magam nézeteit mondom el s ezekre annyira nem -tartom kötelezőknek a mások nézeteit, még – ugyebár nem veszik -kicsinylésnek – az önök nézeteit <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> sem. Ebből az is -következik, hogy sem maga a tény, hogy szives felszólításuknak -szivesen megfeleltem, sem bármi, amit mondani készülök, nem -tüntetés senki és semmi ellen. Épp oly kevéssé, mint nem -tüntetésből teszem, mikor egyéb társaságban vagy iskolában elmondom -egyről és másról való nézeteimet fiatal barátaimnak, kik azokra -kiváncsiak. A mostani nagy szabadságharcok idején nem kell külön -meglobogtatnom a vélemény szabadságának zászlaját, s mint ahogy -idestova negyedszázados politizálgatás közben mindig csak a magam -véleményét tartottam magamra nézve kötelezőnek, viszont senkitől -sem kivánom, hogy az én véleményeimtől bármiben is megköttesse -magát. Ha tehát akár önöknek, akár másoknak valami politikát -javallok, az mindig csak baráti tanács, de épp oly kevéssé -tolakodás az önök meggyőződésével szemben, mint ahogy nem tüntetés -mások meggyőződése ellen.</p> -<p>A másik, mit az uj politikai nemzedék pártkülönbség nélkül való -érettsége előtt nem kell sok szóval magyaráznom, az, hogy mint -ahogy a multban fiatal fővel sem fogadtam el, most s a jövőben -vénebb fővel sem fogom – reméllem – soha elfogadni a közhelyet, -mely kivált a politikában ellentétbe állítja az ifjúi hevet az -érett kor megfontoltságával, s mikor ilyenformán úgy tesz, mintha -menedéklevelet állítana ki az ifjúságnak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> -voltaképp kiváltsági levelet ír az öregségnek. Én, ha fiatal -volnék, felháborodva tiltakoznám az ellen, hogy bármi eljárásomat -azzal mentsék, hogy fiatal vagyok. Visszautasítanám e kedvezményt, -mert érezném, hogy e látszólagos joggal jogaimtól akarnak -megfosztani, s e réven a nagykoruság s a dolgokba való -belebeszélhetés jogait mind átjátszani az idősebb nemzedékre. S -ezzel szemben, annak fejében, hogy nem kötnek meg sértő -kiváltságokkal, vállalnék minden kötelességet, mely nyomja annak -vállát, ki a közügyekbe beleszól, tehát vállalnám a teljes -informáltság, a józan és gyökeres megfontolás kötelességét is. Azt -mondanám, hogy az ifjuságnak, melynek számára inkább készül a -mindenkori világ, mint a vénebbek számára, kik a jövőt már nem érik -meg: az ifjuságnak joga van belebeszélni abba, hogy milyen legyen -ez a világ, de – ekkor viszont éppúgy kötelessége a ridegségig s -magát egy szavával sem csalva vagy részegítve realistának lennie, -mint mondjuk a mozdonyvezetőnek, akár húsz éves, akár hatvan. Azt -mondanám azoknak, kik vállamat veregetik, hogy a csacsiság lehet -talán kedvesebb, mint a szamárság, de éppoly veszedelmes. Sőt mivel -éppen nem áll, hogy az idősebbek tapasztalata többet ér, mint a -fiatalok fogékonysága, sőt mivel a fiatalok fogékonysága -tulajdonképp jobb, mert frissebb értesültség, míg az öregeknek -tapasztaltság kifogása <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> és álruhája mögé húzódó azon való -mérgelődése, hogy változtatniok kell kedves megszokásaikon vagy le -kell vonulniok kényelmes pozicióikról: mivel e gyanusan követelőző -tapasztaltság tulajdonképp kitérés a tapasztalás elől s valójában -keserves struccpolitika, amely tehát nem politika, – mivel -egyszóval a fiatalságnak nagyjában és többnyire igaza van: emiatt -aztán a fiataloknak kétszeres kötelességük a lelkiismeretesség s az -alaposság, s nekik, a fiataloknak, sincs joguk a maguk kényelmével, -melyben szintén a lustaság bújnék az ifjúi hév és meggondolatlanság -kifogása mögé, kompromittálniok az igazságot, mely tehetségükre, -akaratukra és meggyőződésükre van bízva.</p> -<p>Ezt nem oktatásul vagy figyelmeztetésül mondom, – inkább -magyarázatául annak a jóleső megfigyelésemnek, hogy a politikában -nem kell félni az úgynevezett fiatal öregektől, hogy szent isten mi -lesz belőlük később, ha már ifjan ily megfontoltak. Én azt -tapasztaltam, hogy férfiak lesznek belőlük, kik megőrzik -megöregedett tapasztalatuk számára a fiatalság hevét és lendületét. -S ezért merem majd mai beszélgetésünk során önöket rábeszélni, hogy -merjenek politikai meggyőződéseikben egészen gyakorlatiak és -józanok lenni, nem keresvén az ifjúságra kötelező idealizmust -szándékos naivságban, mely voltaképp épp oly elzárkózás az igazság -elől, mint a szándékos bátortalanság. <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> -<p>De elébb hadd mondom el önöknek, hogy az én politikai -nevelkedésem sokkal fogyatékosabb volt, mint az önöké, mert az én -nemzedékem attól a, nem tudok rá más szót, dilettantizmustól -körülvéve nevelkedett, mely kevéssel ezelőttig a magyar -belpolitikában úgy gruppirozta a gondolattalanságot, hogy -mélységnek lássék. A gondolattalan kurucságnak, amiben évtizedeken -át kimerült nálunk az ellenzéki politika, mely maga sem vette magát -komolyan, a jobboldalon gondolattalan labanckodás felelt meg, mely -még leleplezni is alig tartotta érdemesnek, hogy -alkotmányosságunkban és saját többségi hatalmában csak formulát lát -arra, hogy saját akaratunknak tessék, amit Bécsből -ránkparancsolnak. Mégis: városi fiúknak, amilyen fejlődésem -legfogékonyabb esztendeiben voltam, e labancságban több tetszett -kultúrértéknek, tehát nemzeti értéknek is, mint a szűk szótárú -kurucságban, mely mögött egyáltalában nem volt semmi. A -labancpolitikának valami kevéssel merkantilisabb, iparibb s -fináncpolitikaibb <em class="gesperrt">Einschlagja</em> többnek, -tartalmasabbnak, modernebbnek látszott előttem, mint az ellenzéki -szavalgatás, mely zavarba esett volna, ha az események szaván -találják fogni. Arról nem volt itéletem, hogy ezt az országot mily -fogyatékosan kormányozzák. De épp ezért aztán azok, kik de facto -mégis kormányozták, tehát de facto mégis csináltak valamit, jobban -imponáltak <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> a helyes ösztönnel a politikát a -cselekvésben kereső ifjúnak, mint nagy ellenzéki szónokok, kik -közül egyről egy nagyszerű beszédje után még nagyszerűbben írta -volt meg akkor Kozma Andor, hogy gyönyörű volt, elragadó volt, -mindenkit meggyőzött, az egész házban csak egy embernek a képére -volt ráírva, hogy nem hisz az egészből egy szót sem – s ez az egy -ember maga a szónok volt… Amellett tudatlan voltam: merem mondani: -tudatlanok voltunk a végletekig – pontosabban szólva: abba az -egyoldaluan esztéta, belletrista, bécsi feuilletonista műveltségben -elfogultak és kimerülőek, melynek sajnos most is kedvez nálunk a -humanistának nevezett betürágásban veszteglő középiskola. Már -jogász voltam, sőt már alapvizsgáztam nemzetgazdaságtanból, mikor -még sejtelmem sem volt gazdasági vagy éppen pénzügyi dolgokról – s -erre még büszke is voltam. Radikalizmusból, liberalizmusból elég -volt számomra az a légies antiklerikalizmus, mely előfuvallata volt -a közeledő egyházpolitikának, – egyszóval ugyanakkor, mikor -egyetemi társaim szinte barrikádra mentek az ellenzéki -véderőpolitikáért, én, – ma már furcsa, de hiába tagadnám – fiatal -fővel szabadelvűpárti voltam. Ugyanúgy, mint többen azok közül, kik -ma egy haladottabb nemzeti politika munkásai. S nyilván ugyanazon -érzésből: mert érezvén, hogy a fiatal ember számára kétszeresen -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> kötelesség a komolyság s a pozitivság, -egyben környezetünknél, a miliőnél fogva, melyben felnőttünk, több -komolyságot s pozitivumot láttunk az akkori guvernementális -politikában, mint az akkori ellenzékiben.</p> -<p>Ebbe a tudatlanságomba világított bele a szociáldemokráciával -való, szinte véletlen megismerkedésem.</p> -<p>Megint csak jellemző, hogy tíz filléres röpiratokból, mintegy -kuriozum gyanánt került elém, tehát megint csak esztéta és -belletrista formában a tudomány. Hosszú volna önöknek elmondanom, -de talán magam előtt sem tudok róla pontosan számot adni, mint -változtatta meg e megismerkedés egész gondolkodásomat s hajtott -ezzel a politikában szinte napok alatt a legszélsőbb -ellenzékiségbe, melynek számára csakugyan minden, ami ez országban -előtte elterült, egy reakciós masszának tetszett. Ma már látom, -hogy ebben is könnyebb végét fogtam meg a dolognak, – sokkal -kényelmesebb volt ez a mindennek mindenestől való tagadása, mint -lett volna a válogatás s az osztályozgatás, s a végletesség -számára, mely mindig a legkényelmesebb, sokkal egyszerűbb volt a -nagyszerű elfogulatlanság, mellyel polgári származásomnak s -mivoltomnak föléje emelkedve, egyszerűen fejmunkásnak deklaráltam -magamat s e szent alacsonyság gőgös magaslatáról néztem le a -bugrisokat (azt hiszem, <span class="pagenum"><a name="Page_129" -id="Page_129">-129-</a></span> a népi és irodalmi nyelvben addig -szűkebb körre értett szót én alkalmaztam először a bourgeoisie -kifejezésére) mondom: kényelmesebb volt így műproletárnak s -forradalmi marxistának lennem, mint például észrevennem, hogy -Magyarországon a polgárság számára sincsenek francia vagy angol -állapotok, s törnöm fejemet ez ugyancsak kisemmizettek számára való -politikán… Magánkörülményeim, melyek hamar rászorítottak a -kenyérkeresetre és pedig a politikai ujságírásból való megélésre, -sok ideig meg tudtak tartani ez elméletiség enclavejában. Minthogy -a politikai ujságírónak, ha kenyerét minduntalan elveszíteni nem -akarja, amivel azonban egy idő mulva már nem igen szabad, mert az a -kenyér nemcsak az ő kenyere, – minthogy ujságírónak minálunk, a -kiadók, gyakran a kiadói érdekek váltakozása szerint hol ezt, hol -azt a politikát kell szolgálnia, nekem csakhamar bele kellett -nyugodnom abba a megalkuvásba, hogy a nem nevem vagy írói jegyem -alatt, hanem névtelen folytatott ujságírást úgy fogjam fel és úgy -gyakoroljam, mint például a politikai államtitkáron alul rangozott -tisztviselő a maga munkáját, melyhez csak kötelességének van köze, -nem meggyőződésének, s e kötelességének azzal felel meg s -meggyőződése ellen nem követ el vétket, ha legjobb képessége -szerint megfogalmazza azt, amivel főnöke megbizta. Emellett azonban -megmarad a <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> neve vagy jegye alatt való írás, saját -egyéniségének, saját legbelsőbb hitének kifejtése, – s minthogy a -gyakorlattal végeztem a robotban s egyúttal az ettől megkövetelt -önmegtagadásnál fogva ez mindenestől gyülöletessé vált előttem: -természetes, hogy mikor magamnak s a magam nevében írtam, -menekültem mindenestől a valóság elől s gyönyörködve pihentem és -andalogtam a mindentagadás szivárványhidján.</p> -<p>Jellemző viszonyainkra s politikánknak, hogy úgy mondjam, -tárgytalanságára, hogy hosszú éveken át zavartalan – úgy értem, -hogy saját kritikámtól vagy föleszmélésemtől meg nem zavartatva – -élhettem e bolog elméletiségben. S ugyancsak jellemző, hogy mikor e -tündérszigetemre elhatottak a revizionizmus első hangjai s -elolvastam Bernstein kritikai és polemikus irásait: erős logikája -ugyan megkapta bennem az esztétát, de különben úgy bosszantott és -zavart az egész, mint a protestantizmus első vitairatai zavarhatták -a katholikum nagy kristályrendszerében már elhelyezkedettet. S míg -elméletben és úgy is hittem: nálamnál senki nem érzékenyebb a -gondolat s a birálat szabadsága iránt: valójában eretnek -tolakodásnak éreztem e mozgalmat, – türelmetlenségnek, mely nem -tudja bevárni a nagy megérést s elméletet keres, hogy tudománynak -hitesse el gyakorlati megalkuvását. Nagy belső küzdelmek, lelki -válságok s nem is <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> maguknak a revizionistáknak munkái – s -nem, ami, úgy látom most utólag, csak idegeim alján hatott rám: a -David agrárszocializmusa – inkább az angol munkásmozgalmak, az -ausztráliai munkásállamok s a német államszocializmus elémtárulása -s gyökeresebb tanulmányozása voltak az és volt az, ami először -ejtett gondolkodóba: politika-e az elzárkózás, a maga képére -alakíthatja-e a társadalmat valamely osztály, ha csakugyan nincs -köze a társadalomhoz és csakugyan nem függ össze azokkal, kiknek -fölébe kerekedjen? Sok ideig tartott, míg abban a, ha úgy tetszik -opportunistább politikában állapodtam meg, melyet barátaim gyakran -vesznek tőlem rossz néven. Nem szándék dolga vagy eltökélésé az -ilyesmi, hanem a kiforrásé és meggyőződésé. Én hasznosabbnak tartom -e politikát s magamat is e politikával, mint boldog szigetidőmet. -Bár szabadjon hinnem, hogy teljesen haszontalan nem volt ott való -időzésem sem. A magyar polgári sajtóban, az erősen belletrista -revue-ujságírásban, egy csöppet a magyar politikában is én voltam -időrendre egyik első, ki komolyan vette a szocializmust, érezni -kezdte a munkáskérdés fontosságát s figyelmeztetni kezdett úgy a -guvernementális, mint az ellenzéki usance-politikának még a mi -fejletlenebb viszonyainkhoz képest is feltünő elmaradtságára s -tartalmatlanságára. Velem együtt már olyan nemzedék került a magyar -ujságírásba, <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> melyet nem ért annyira tanácstalan, -fölszereletlen és értetlen például a mult századvégi erős -agrármozgalom s ezzel egyaránt az ipari munkásság jelentkezése és -követelődzése, mint érte ugyanakkor a nálunk egy emberöltővel -idősebb s fiaiknál egyebekben talán tehetségesebb, ragyogóbb, -tekintélyesebb s bizonyos dolgokban műveltebb és tapasztaltabb -publicistákat. Sőt tán abban is van része hatásomnak, ha most az -önök személyében olyan fiatalság előtt ülök, hogy ismételjem a -szót, a vallatószékben, mely a nálánál idestova egy emberöltővel -idősebb publicistától igen komolyan számon kéri szociális -meggyőződését.</p> -<p>Azt szeretném, ha a mostani történelmi idő tisztázó és revideáló -hatalma nem mulnék el fölülünk anélkül, hogy e főfontosságu -dologban meg ne értettük legyen egymást. Nekem az az érzésem, hogy -az események, melyek most mindenütt a világon szoros, még pedig -belső összekivánkozástól összeterelt egységben mutatnak munkás és -polgári társadalmat: a történelmi parancs erejével igazolnak olyan -politikát, aminő például azok előtt lebegett, kik közül nekem fáj -legjobban, hogy a magyar demokráciának és radikalizmusnak egy kalap -alá való terelésre, legalább egyelőre, nem sikerült. S ehhez, a -polgári radikalizmusnak s a szociális előretörésnek összeállásához -a világesemények megujult alap gyanánt igazolják és dolgozzák ki – -hatalmasabban, <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> mint minden teoretikusa tudta – a -szocializmusnak, a szociáldemokráciának is azt a variánsát, melyet -német terminologiáju országokban revizionizmusnak szokás nevezni s -melyről az orthodoxia azt szokta állítani, hogy polgári métely a -munkásszocializmuson. Hogy mételyről van-e itt szó, vagy inkább a -valóság kiütközéséről, azt a továbbiakban kéne megállapítanom. De -elébb ismétlem, hogy a világháboru próbája sokkal szorosabb -rokonságát mutatja a munkásszocializmusnak s a polgári -radikalizmusnak, mint háboru előtt a jobbszemüek is észrevették -vagy elfogadták. A háboru tanuságain megerősödve még jobb -lelkiismerettel vagyok revizionista, ha úgy tetszik opportunista, -mint voltam, – annyira, hogy nem érzem magamat politikai -liliomtiprónak, mikor még önöket fiatalokat is ugyanilyesmire merem -rábeszélni.</p> -<p>A revizionizmus, tudvalevő, nem polgári politika. Ha jobbszárnya -is a szocializmusnak, a szociáldemokráciának, épp oly tiszta vizű -szociáldemokrácia, mint az orthodox marxizmus. A társadalom s a -gazdaság mai rendjével szemben éppoly tagadásban áll, elemeit és -mozgatóit ugyanazokban látja s a jövőt, ha szükségesnek tartja -elképzelni, nagyjában ugyanúgy képzeli. Csak mivel a társadalom s a -gazdaság fejlődése sokban nem úgy következett el, mint a -szociáldemokrácia tudományos és politikai megalapítói várták és -megjósolták, <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> s mivel viszont politikájuk taktikáját -ezekre a várakozásokra építették: azért kivánja taktikáját -megváltoztatni a szociáldemokráciának, de ezt aztán olyan -forradalmi módon nem forradalmivá tenni s mégis az egész -szociáldemokrata mozgalomban a fősúlyt nem is a végső célra, hanem -magára a mozgalomra, tehát tulajdonkép magára a taktikára vetni, -hogy a gyakorlatban minduntalan s a polgári pártoknál nem ritkábban -szembekerülne az orthodox szociáldemokrata taktikával, ha ez az -orthodoxia is gyakran ki nem térne a napi állásfoglalások elől vagy -meg nem nyugodnék olyan megoldásokban és formulákban, melyek -tulajdonkép szintén nem orthodoxok, tehát tulajdonkép szintén -revizionisták… Merek önök előtt e dolgokról csak ilyen nagy -általánosságban, nehány odadobott műszóval és célzással beszélni, -mert tudom, hogy mindezeket legalább is oly jól tudják, mint én. S -merem gondolatmenetemből egészen kizárni a szindikalizmust – nem -mintha alábecsülném a munkásmozgalomnak ezt az új vagy mondjuk -pontosabban: egy tegnapelőttiből holnaputánivá ifjított formáját, -hanem mert inkább igen komoly jelenségnek tartom, de olyanfajta -ellenzéknek, melyben mi akarva sem vehetnénk részt, még ha -forradalmiak volnánk is. Mert a szindikalizmusnak lényege az, hogy -a munkásság türelmetlenül és elzárkózóan rázzon le magáról minden -társaságot, minden szövetséget, <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> minden összefüggést, -minden tekintetet, sőt minden intézményt is, kivéve saját -szervezetét, melyet alkalomról-alkalomra s az ugrásra mindig -készenállva szegezzen neki mindenestől az egész társadalomnak. Ez a -felfogás óriási erőt tesz fel a munkásságról, mikor így és ennyire -életre-halálra szembeállítja minden egyébbel, ami emberi, tehát egy -mindenesetre óriási erővel és hatalommal. S egyúttal roppant -rizikót vet a munkásságra, ha számítása nem válnék be s állandóan -és mindenkorra túlerővel találná magát szemben. A szociáldemokrácia -minden eddigi formája és árnyalata, bármily ellentétbe helyezkedjék -a polgári társadalommal, mégis valahogy úgy képzeli a dolgot, hogy -legalább egy darabig s egyfelől a munkásság megerősödéseig, -másfelől a polgári társadalom megrothadásáig: a munkásság próbálja -felhasználni a polgári társadalom intézményeit is, próbáljon ezekbe -is bejutni, próbáljon ezekben is hatalmat jelenteni s így -ellensúlyozni fokról-fokra a túlerőt, melyben az egész többi -társadalom állna a munkássággal szemben, ha a munkásság hadizenően -helyezkednék szembe az egész társadalommal. A mi számunkra, kik -érezzük az osztályok egymással való összefüggését s azt érezzük, -hogy ennek segítségével tudunk a magunkén kivül helyezkedni s -valamennyi javára cselekedni és dolgozni: a mi számunkra ez az, ami -elképzelhetőbb és <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> elfogadhatóbb volna még akkor is, ha -volna választásunk és úgy volna lehetséges szindikalistáknak -lennünk, mint ahogy nem lehetünk azok, mert a szindikalizmusnak -lényegébe tartozik, hogy ne kérjenek belőlünk az ő vidékein…</p> -<p>Ha tehát meggyőződésből, de kényszerüségből, hogy úgy mondjam: -odapofozottságból a magunk számára olyan politikát választunk, mely -összefüggésben látja az egész társadalmat s tennivalóit is ez -összefüggésből származtatja s ehhez igazítja hozzá: akkor bármily -hajlandóságuak voltunk eddig, nagyon el kell gondolkoznunk azon s -le kell vonnunk további magunktartására nézve annak a jelenségnek -következéseit, hogy ebben a háboruban a szociáldemokrácia -világszerte: hűtelen ugyan nem lett elveihez, ellene ugyan nem -cselekedett meggyőződéseinek, sőt legigazabb hitem és itéletem -szerint a háborukban való becsületes helytállásával mindenütt -magáért és létjogosultságáért állt helyt, – de világos, hogy, -antimilitalizmusról nem is szólva, mikor ennyire döntő, életbevágó -s a mai társadalmi renden belül folyó akcióban az uralkodó -társadalommal egyetértve vesz részt: teljesen szakít a merev -tagadásnak, szakít a társadalom felbomlását váró forradalmiságnak, -szakít a fölötte s vele szemben álló rendektől vagy osztályoktól -való kérlelhetetlen elkülönböződésnek taktikájával (és, mivel a -taktika politika, politikájával), <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> s ilyen mód tulajdonkép -revizionista politikát folytat. Kéntelen folytatni, – s amint az -élet valamely politikát kéntelennek, szükségszerünek, -elkerülhetetlennek bizonyít, akkor egyúttal ezt a politikát -igazolja is s az ezzel ellenkező politikát tévességben -marasztalja.</p> -<p>Egészen bizonyos, hogy a szocialisták e háboruban nem csupán -olyan kénytelenségből vesznek részt, aminővel a közigazgatás és az -állami hatalom, ha nem megy máskép, a tisztek revolverével kergeti -rohamra a népfölkelőt. Vanderveldét nem revolverrel kényszerítették -a miniszteri székbe s ha Vanderveldére rá lehet mondani (én nem -mondom), hogy rhétor és stréber: Jules Guesdere, a marxistára nem -lehet ezt mondani, pedig most ő is miniszter. S Frankot, az igaz, -hogy revizionistát: szintén nem kellett bottal kergetni, sőt önként -állt katonának s halt hősi halált a gazdasági irigyektől és hatalmi -versenytársaktól ostromlott német nemzetért és birodalomért. Az is -igaz ugyan, hogy Bernstein, a revizionizmus apja, épp minap -fejtette ki, hogy ha tudták volna a német szociáldemokraták, hogy a -németek háboruja főképp a demokrata Franciaország és Anglia ellen -folyik s nem főképp a rabszolgatartó Oroszország ellen, bizony -másképp viselkedtek volna. De én nem hiszem, hogy máskép -viselkedtek volna, – nem viselkedhettek volna máskép s kivált a -demokrata Angliával szemben nem. A demokrata <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> Anglia -a német nemzet és birodalom közén át minden német embert, tehát -német munkást is másodrendüségbe, tehát kisebb keresetbe, rosszabb -ellátottságba, kevesebb biztosságba akar leszorítani. Ez az, amit -ösztönszerüen megérez a legkisebb, a legtudatlanabb vagy a -legtudósabb s legforradalmibb érzésü német ember is, s ez az, -aminek tűzzel, vassal, foggal, ököllel, és körömmel való -visszautasítása nem ellenkezhetik semminő olyan elvvel, amely minél -több ember számára miné nagyobb boldogságnak követeléséből -származik. A revizionizmus mit mond? Azt mondja, ugyebár, hogy a -munkásságnak fokról-fokra kell haladnia hatalmi és gazdasági -térfoglalásban, s minthogy e fokokon minduntalan találkozik polgári -osztályokkal s térfoglalásának tere a mai társadalom s a mai -gazdasági rend: azzal a mozgalom lehetősége, a szerzemény és annak -megtartása kedvéért hol itt, hol ott ideiglenesen meg kell -békülnie, azokkal együtt kell operálnia. A háboru s benne a -munkásság sokhelyt tüntető részvétele ezt szembetünően igazolja. -Mert érthetetlen volna, ostobaság volna, öngyilkosság volna, -egyszóval olyasmi volna, amibe egyes ember belekeveredhetik, de -amire egész osztályok vagy csoportok sohasem vetemednek – -érthetetlen volna, mondom, a munkásság e foganatos fáradozása, hogy -tulajdonképp a mai világrendet megmentse, ha abba neki magának is -számos érdeke nem <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> kapcsolódnék bele. Ez nem azt jelenti, -hogy e mai rend jó, hogy fenn kell tartani. De jelenti azt, hogy -például a mai német munkás is életlehetőségért és munkalehetőségért -küzd, mikor a mai német birodalomért harcol. A munkásnak érdeke, -hogy a mai rend megváltozzék, de az is érdeke, hogy fel ne -boruljon. Nem ideális eltartója, rajta kell lennie, hogy gyökeresen -megváltozzék, de mégis csak eltartója s ma benne gyökeredzik. A mai -gazdasági és társadalmi rend, amily elnyomó és kizsákmányoló (mert -az!) olyan támaszték és tápláló is. Mindenkinek van benne veszíteni -valója, s nem csupán láncok, mint a kommunista manifesztum hitte. -Ebből nem az következik, hogy fentartsák, de igenis, hogy ezt kell -megváltoztatni, s mindenkinek, aki változtatni akar rajta, egyben -annyi érdeke füződik mindenkori fokához, hogy csak fokról-fokra -lehet megváltoztatni. Ez ismét nem jelenti azt, hogy a forradalmak -ilyenformán örökre kizártak vagy sohasem jogosak – fokokért is -lehetséges forradalom és lehetséges olyan forradalom is, mely nem -éget el maga mögött minden hidat. De ha ez így van, akkor a -revizionizmus jó és gyökeres szociáldemokrácia abban is, hogy -gyakran együtt taktikáz polgári pártokkal polgári alapon, abban is, -hogy előtte a mozgalom vagyis a fokról-fokra való fejlődés a fő, a -végcéllal nem fontoskodik. Olyan nagy jelenség, mint ez a -világháboru, <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> elvitathatatlanul olyasvalami, amit -természeti jelenségnek szoktunk nevezni. S így mozzanatainak és -adalékainak, tényeinek és valóságainak épp oly döntően bizonyító az -erejük, mint, mondjuk, a fizikai törvénymegállapításokra a fizikai -jelenségeknek. Minthogy nem lehet véletlen, minthogy nem lehet -meggondolatlanságból elkövetett hiba, minthogy emberi hatalomtól -meg nem állíthatóan szükségszerű volt, hogy a munkásság e háboruban -a polgári rendekkel együtt küzdjön tulajdonképp a <i>mai</i> -gazdasági rendért: e szükségszerüségben döntő bizonyítékunk van -amellett a munkáspolitika mellett, az olyan felfogásu vagy -taktikáju szociáldemokrácia mellett, mellyel ez az eljárás megfér, -melyre ez a jelenség nem cáfol rá. S minthogy az sem lehet -véletlen, hogy a háboruba sodródott nemzetek munkásai közül és -szociáldemokrata táborából kivált a németek azok, kik minden -fentartás nélkül, szinte tüntetően szálltak le a lövészárkokba, -vagyis annak a birodalomnak proletárjai, mely állami hatalommal -mérsékeli a proletárizmust és sokban feudális alkotmányán belül -emberi sort biztosít minden dolgozó fiának: ebben is -szükségszerünek, jogosnak, helyesnek, a valóságtól diktáltnak -bizonyosul az a szociáldemokrata taktika, mely a mozgalomra veti a -fősúlyt s nem sokat vesződik a végcéllal – vagyis megint csak a -revizionizmus. <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p>A háboru próbája, s ezzel a kisérlet souverain döntése állapítja -így meg, hogy a revizionizmus nem holmi polgári s a veleszaladó -polgári elemektől belevitt métely a szociáldemokráciában, hanem a -munkásság legsajátabb helyzetéből és érdekéből a munkásság számára -kötelezően következő taktika. A szociáldemokrácia megalapítói -geniálisan meglátták, hogy a polgári társadalomnak végzete, hogy -maga alatt vágja a fát. A revizionizmus módot ad arra, hogy e fát -polgárság és munkásság együtt vághassák, összefogásban -megsokasodott s nem ellenkezésben megcsökkent erővel. A dolog úgy -áll, hogy ahol a munkásosztály hatalma és ellátottsága csekély, ott -bátran megengedheti magának a polgári tábor balszárnyával való -szoros szövetkezést, mert számos olyan polgári jót víhatnak ki -együtt, mely az ő számára is hasznos. Ahol pedig a munkásosztály -már ellátott és hatalmas, ott számos olyan, jövő törekvéseivel nem -ellenkező, mai polgári érdeke is van, melynek megvédésére -természetes és erkölcsös szövetségbe állhat a polgári -radikalizmussal. Egyszóval: a revizionizmus nem polgári métely a -szociáldemokráciában, hanem – talán még a saját teoretikusai előtt -is öntudatlan – honorálása annak a sok ideig számba nem vett -valóságnak, mely tulajdonkép összevág a természetnek abbeli ismert -tulajdonságával, hogy benne ugrás nincsen, éles válaszok nincsenek -s a <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> szigoru megkülönböztetések is inkább a -mi elménk kényelmében gyökereznek, mint a valóságban… honorálása, -mondom, annak a valóságnak, hogy ugyanakkor sok a közös érdekük is, -s a munkásságnak, melynek távolabb életérdeke mindenesetre az, hogy -a mai polgári világrend gyökerestől megváltozzék, sok közeli s a -távolival nem ellenkező érdeke gyökeredzik a mai világrendben.</p> -<p>Ami ebben látszólag ellentét, azt a revizionizmus természetesen -s életképesen oldja meg, ezzel bizonyítván, hogy az ellentét csak -látszólagos. E mostani háboru során revideálnunk kell a -forradalmárságról s az idealista politikáról vallott nézeteinket s -átlátnunk, hogy még a forradalmi, még az idealista, még a végletes -politika is, ha egyáltalában számot tart a politika névre, csak -józan, csak megfontolt, csak a valósággal hüvösen számoló lehet. -Eddig gunyból vagy ugratásból mondták, hogy az kezd kiderülni, hogy -a szociáldemokrácia nem egyéb, mint formula arra, hogy a munkásság -egy felső rétege kispolgári ellátottságba jusson. Nincs okunk -kitérni ez ugratás elől, vegyük kitüntetésnek e gúnyt és mondjuk, -hogy ez nem is olyan nagy baj, talán nem is esik messze attól, amit -akarunk, nem messze attól, ami lehetséges, s kezdő jelenségül -szépen egybevág a távolabbi s a legmesszibb törekvés abbeli -tartalmával, hogy a társadalom alsóbb rétegei egyre emelkedjenek -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> hatalomban, jólétben, a többivel való -egyformaságban, még végre valamennyien egyforma magasra érnek -szerves homogénségben s egyik sem nyög a másik alatt.</p> -<p>Ha visszaemlékszem arra a szociáldemokráciára, amellyel még én -ismerkedtem meg s amely pedig a tudomány világtörténetében -korszakot tevő lépés volt, mint szerzői jól mondták, az utópiától a -tudományig: azt kell mondanom, hogy a mostani világháboru körül -történtek betü szerint véres cáfolata volnának az -osztályellentéteken épülő szociáldemokráciának, ha ennek taktikája -a revizionizmusban meg nem újult volna. Mert világos, hogy -amennyire megfér minden, ami most történik, a revizionizmussal, -annyira ellenkezik az orthodoxia betűjével s a betühöz ragaszkodó -orthodoxiával. Már pedig az olyan politika, melyet épp olyankor -kell megtagadniok a vallóinak, mikor döntő alkalmazásáról volna -szó: lehet igen szép, de nem lehet helyes politika. Vannak ugyan, -akik azt vélik, hogy bizonyos szent elvek érintetlen megőrzésére -kell mindig valami ellenzéki testőrség. Én ezt a hitet nem osztom. -Azt hiszem, hogy az olyan testőrség, melynek éppen akkor kell -eldugnia kardját, mikor a szent elveket támadják, csak -kompromittálja ezeket az elveket, – hogy talán nem is szentek, vagy -ha azok, semmiesetre sem e világból valók az olyan elvek, melyek -maguk jönnek <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> zavarba, mikor alkalmaztatniok kellene. -Jules Guesde, mint szocialista, mint szociáldemokrata is, nyugodtan -vállalhatott most miniszterséget, de mint orthodox szociáldemokrata -tulajdonképp nem. Az orthodoxia s a revizionizmus közt olyasmi a -különbség, mint volt nálunk a Bach abszolutizmusának bukása s a -Schmerling félangolos alkotmánykisérlete kezdetén a felirati s a -határozati párt közt való. Mindkettő nemzeti és negyvennyolcas -ellenzék volt s csak abban különböztek, hogy Deákék, a feliratiak, -tudomásul vették, hogy Magyarországnak valóságos ura nem V. -Ferdinánd, nem is Ferenc Károly, hanem Ferenc József, a -határozatiak pedig, s igen helytálló elvi okokból, nem vették -tudomásul. Az okok helytállóak voltak, de az emberek, kik -helytállottak mellettük, megkockáztatták volna, hogy a tudomásul -nem vett valóság a valóság hatalmával ellenük és hazájuk ellen -fordul s ezért, mint jó hazafiak, a képviselőház ülése előtt maguk -távoztatták el néhány képviselőjüket, nehogy többségbe jussanak. -Sőt lehet, hogy a fényes tehetségü Teleky László, ki a pártnak -vezére volt s az ülés előtt való éjszaka főbelőtte magát, egyebek -közt e lelki válság miatt is végzett magával. Mindenesetre örökre -tanulságos szimbolumot írt vérével minden jövendő elvi politika -számára, azt tanítván, hogy nem lehet politika az olyan politika, -melynek főbe kell lőnie magát, nehogy megvalósuljon… A felirati -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> s a határozati párt között valójában -nemcsak magában a formaságban s a valóság értékelésében volt a -különbség, – nem csakis abban, hogy Deákék a császárhoz akartak -felírni, mert tudomásul vették, hogy van, míg a határozatiak csak -házhatározattal akartak a trónbeszédre vagy leiratra reagálni, mert -nem akarták tudomásul vétellel szentesíteni a koronázatlan uralkodó -uralkodó voltát. Nem – abban, hogy a felirati párt reálisabb volt a -reálitás iránt, mint a határozati, öntudatlanul is annak megérzése -vezette, hogy bármily szöges ellentétben áll is Magyarország -Ausztriával s a magyarság a dinasztiával, nagyon sok a közös -érdekük is, s a magyar politikának meg kell találnia a módot, hogy -küzdjön is ellenük, de együtt is dolgozzék velük. Ez is egy fajtája -volt a revizionizmusnak, s bármily keservesen, de igazolódott az -utóbbi félszázadban. Mindenesetre inkább, mint… de <em class= -"gesperrt">erre</em> a multra igazán vessünk fátyolt.</p> -<p>Itt megszakítom elmélkedésemet. Nem tudom, éppúgy meggyőztem-e -önöket arról, hogy csakis a valóság adalékaival nemcsak számító, de -sokban megalkuvó politika lehetséges, foganatos, s így egyedül -követendő, mint ahogy engem most kivált ez a háboru ujra meggyőzött -erről. De annyit merek mondani, azzal zárva szavaimat, amivel -kezdtem, hogy ilyen józan és megfontolt politika semmikép nem -ellenkezik az ifjuságból következő <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> vagy az ifjuságra -állítólag köteles idealizmussal. Most tapasztalhatják, mennyi hév, -önmegtagadás, önzetlenség és lendület lehetséges az ilyen -politikában, kell az ilyen politikához. Nem félek, hogy mikor erre -beszélem rá önöket, eltéríteném önöket ifjúi rendeltetésüktől. -Igazság csak egy van, úgy a fiatal hév, mint az érett megfontolás -számára, s fiatalnak, öregnek egyaránt végig elgondolt politikát -kell ifjúi lendülettel elébbrevinnie.</p> -<h2>A HÁBORU, MINT TERMÉSZETI TÖRVÉNY</h2> -<p class="center">1915. április 25.</p> -<p>Ha azt mondom, hogy a háboru elkerülhetetlen volt, azzal éppen -és csakis annyit mondtam, hogy mi, sajnos, nem tudtuk elkerülni, – -nem volt benne módunk még áldozatokkal sem, sőt ezek az áldozatok, -mentül nagyobbak és lemondóbbak lettek volna, annál inkább olyan -összeveszéseket okoztak volna másfelé, melyeknek fegyveres -elrendezésére a mi országunkat választották volna szintérül. Egy év -ide vagy oda lehetett volna a haladék s az is csak talán. A háboru -tehát és talán elkerülhetetlen volt, de ez sem azt nem jelenti, -hogy örvendetes, sem azt, hogy ami vitákat eldöntsön, azoknak más, -mint véres eldöntése lehetetlen volna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> Erre -még rátérek, – itt csak annyit, hogy aki azt mondja, hogy a háborus -döntést nekünk elkerülnünk nem lehetett, mert ellenfeleink -<i>ezt</i> szorították ránk s egyéb döntést elzártak előlünk: ezzel -nem azt mondta, hogy <i>ez</i> a döntés a legjobb vagy egyedül jó -vagy éppen a kivánatosabb.</p> -<p>Hasonlóképp: ha azt mondom, hogy e háboru során csudálatos -erényekben mutatkoztak meg az emberek, csudálatos fejlettségben -mutatkozott meg az emberiség, nevetségben maradtak az elfajulásról -szóló sopánkodások és kiderültek a szolidaritás nagyszerűségei: -ezzel nem azt mondtam, hogy mindehhez háboru kell, hogy háboru -nélkül az emberek önzőek volnának, az emberiség elmaradna, a -műveltség elposhadna. Inkább: ami erényeket a háboru megmutat, -azokat a béke termette. S ha azt mondom, hogy a ránk szakadt -háboruban ki kell tartanunk minden erényünkkel és erőnkkel, azzal -sem azt mondtam, hogy ezt az erényt s ezt az erényt a háborunak -köszönhetjük. Egyszóval: a háborus állapot minden következésének -levonásában, a becsületes készségben és önfeláldozásban, melylyel, -ha ránk szakad, elviseljük: semmiféle helyeslése nem foglaltatik a -háborunak, mint intézménynek.</p> -<p>De különösen nem foglaltatik benne meghajlás az előtt a biztatás -vagy vigasztalás előtt – nem tudom, minek szánják – hogy a háboru -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> természeti törvény. Mióta a háboru -megindult, itt is, ott is találni cikkeket és tanulmányokat, melyek -úgy kezdődnek, hogy: »ha kimegyünk az erdőbe«… vagy: »ha kimegyünk -a mezőre«… vagy: ha két virágot ültetek egy cserépbe«… és így -tovább… s a vége az, hogy erdőn, mezőn, cserépben és üvegházban, -lombikban s föld alatt és föld felett az ember arról győződik meg, -hogy a természetnek örök törvénye a háboru, tehát…</p> -<p>Ez a tehát az, ami semmit sem bizonyít. Mindenekelőtt kimehetek -nemcsak az erdőbe s a mezőre, hanem a szántóföldre, a kertbe s az -istállóba is. Elmehetek a gyermekmenhelyre, ellátogathatok a -kórházba, benézhetek az iskolába s kimehetek a hangárhoz. S -mindenütt azt látom, hogy a természet mond valamit s az ember is -tud rámondani valamit. Hogy a természet akar valamit, de az ember -is akarhat valamit. Hogy amit a természet halálra rendelt, azt az -ember megmentheti az életnek. Hogy akikkel a természet egymást -eteti, azokat az ember békén állíthatja egymás mellé. Hogy mikor a -természet egyik törvénye azt parancsolja, hogy a vas leessék a -levegőből a földre, az ember ellene szegezi a természet más -törvényeit, melyek a levegő rugalmasságáról szólnak, a rugalmas -levegő feszítő és emelő erejéről s egyéb effélékről – s ezzel -megcsinálja a repülőgépet. A természetnek igen sok törvénye s igen -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> sok lehetősége van – egyebek közt olyan -is, hogy az ember e törvényeket és lehetőségeket a saját esze, a -saját kényelme, a saját céljai szerint, a saját megmaradása javára, -a saját elbukása ellen kombinálhassa és ellensulyozhassa. A -természet mindenhatóságából minden porcikájában van egy rész s e -részek mindenhatóságát ellene lehet vetni az egésznek. Ez is -természeti törvény. Lehet, hogy a háboru természeti törvény. De -ebből nem következik, hogy háborunak kell lennie s az embereknek az -ő vitáik elintézésére háborut kell választaniok.</p> -<p>Mit jelent az, hogy természeti törvény? Azt jelenti, hogy -megkerülhetetlen. Hogy kihagyhatatlan és kijátszhatatlan. Hogy nem -kellek hozzá én, hogy uralkodjék, sőt ellene vethetem magamat -kézzel-lábbal, mégis uralkodik. Hogy, ha kidobom az ajtón, bejön az -ablakon, hogy, mint a római mondta, kergethetem vasvillával, mégis -visszaszalad. A természeti törvénnyel úgy vagyok, mint a -gyorsvonattal, ha benne ülök. Nem szorul arra, hogy belülről -lökdössem – megy magától is. S ha belülről ellene vetem magam, -azért nem áll meg. Ha a háboru természeti törvény, akkor nem szorul -rá, hogy csináljam. Akkor csinálódik, ha el is kerültem. Akkor -háboru van ott is, ahol azt hiszem, hogy béke van.</p> -<p>És így is van. A háboru csakugyan természeti törvény. A létért -csakugyan küzdenek. Egyesek <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> is, fajok is, nemzetek -is. Mindezek állandóan háboruban állnak – az egész világ, az egész -emberiség állandóan háboruskodik. Akkor is, mikor ezt nem ágyuval -és puskával csinálja, – mikor nem ás sáncokat s nem huz eléjük -drótsövényeket. Ha kimegyek a mezőre, vagy ha kimegyek az erdőbe, -vagy lemerülök a tenger mélyébe vagy felmászom a hegy tetejére: ott -sem ágyuval és puskával, sáncárokkal és drótsövénnyel folyik a -háboru. Ugy látszik: éppen mert természeti törvény, számtalan -formája van. Úgy látszik: <i>minden</i> ő neki a formája. Szűkkeblü -tolakodás egy formára akarni korlátozni. A természeti törvények -százféle átirásban, áttételben, elvegyülésben és beépítettségben -uralkodnak. Uralkodnak a fundamentumban s uralkodnak az emeleten, -fel a torony zászlójáig, a villámhárító hegyéig. Uralkodnak -egyszerüen s uralkodnak összetetten. Uralkodnak szemmelláthatóan s -uralkodnak észrevehetetlen. Uralkodnak nyiltan s uralkodnak -rejtetten. Uralkodnak durván és nyersen s uralkodnak megnemesedve, -kifinomodva, megmagasztosodva.</p> -<p>A háboru, ami most – legyünk vele tisztában: főképp német s -angolok közt – folyik, nem folyik mától fogva. Nem is mióta, kilenc -hónap előtt, egymással hadba álltak. Folyik éppen ötven esztendeje, -mióta Poroszország szervezetbe fogta s életre keltette a -németségben szunnyadó <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> erőket. Folyik az egyetemeken, hol a -németek tudást színak magukba, folyik a műhelyekben, hol -felkészülnek a piacokra. Folyik a piacokon, honnan kiszorítják a -rég ottülőket. Folyik a tengereken, miket hajóik átszelnek, folyik -a hivatalokban, hol emberi ellátottságot adnak annak, ki a német -munkában részes. Folyik a mezőn, hol a paraszt kétannyi élelmet hoz -ki, mint más országok parasztja, folyik a takarékban, hova -kétannyit rak, folyik a vállalatokban, mikbe tizannyit fektetnek. -Folyik a lemondásban, mellyel a német ember kétszer annyit -dolgozik, folyik a követelésben, mellyel a német helyet kiván -magának, mint Bülow kancellár mondta: a napon. Ez német-angol -háboru volt, még mielőtt a német tudta s az angol észrevette. S e -háborában már rég győzött a német, mire az angol ráeszmélt, hogy -győzni talál. Az a bestiális, az alávaló, az első percre annyira -felháborító, hogy később az ember már ma is szégyelli, ami -indulatra az ezen való elképedés elragadta: az az ocsmány az -angolok e mostani háboruján, hogy a munkának, az elmének, a -legnagyszerübb emberi iparkodásnak és emberi erényeknek azt a -háboruját, melyben a németek ugyan megszolgáltak minden talpalatot, -amihez hozzájutottak: hogy ezt a győzelmet akarják az angolok -visszacsinálni testi háboruval, vérrel, vassal, vagyis a háborunak -legocsmányabb, legdurvább, művelt emberhez legméltatlanabb -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> formájával. Mintha a teológia -boxpárbajra hivná ki Darwint.</p> -<p>S nem igaz, hogy kellett ez a háboru. Nem igaz, hogy ilyen -háború kellett. Nem igaz, hogy az angolok nem tudnak másat. Az -angolok csak a német versenytárssal s hadakozó féllel szemben -vesztették el szokott okos hidegvérüket, úgy, mint ahogy csak -testvérek szokták, vagy, mondjuk, egy elkényeztetett s nagyvilági -fölényessége alján asszonyosan hiu nagybátya egy heves, becsvágyó -és geniálisan tapintatlan unokaöccsel szemben. Nem ahogy a németek -az angolokkal versenyeztek, hanem ahogy Edward király az -unokaöccsére féltékeny volt: az döntötte el, hogy a német-angol -háborunak szublimált és emberhez méltó formájából vissza kelljen -sülyednie a ragadozói fokra, – hogy a nagy osztozkodásnak, mely a -végén végbe szokott menni egymásban emberükre akadt versenytársak -közt: az angolok s a németek közt bunkóval s fejbeveréssel kelljen -megtörténnie. Tud az angol másképp is. Az orosztól, az orosz -fegyveres hatalomtól csak nem kell jobban félni, mint a némettől: -mégis – okosan, bölcsen és felsőségesen – kitért a vele való -fegyveres leszámolás elől, belenyugszik a megváltozhatatlanba s -osztozik vele békességben és megfelelő nagy stilusban, -kicsiségekkel nem bibelődve s nagy ajándékokkal tartva fenn a nagy -barátságot. Ezt megtehette volna a némettel is, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> hogy -ezt nem tette, amiért pedig a német szintén minden nagy áldozatot -meghozott volna: ezért gyülöli a német oly feneketlen s ezért száll -a háborun való minden felháborodás és a véren való minden -elszörnyedés és fájdalom a mi vidékünkről is olyan gyülölet -formájában Anglia ellen, amit az angol, ki gyülölni nem tud, -megérteni sem tud. A gyűlölet nem is méltó az emberhez, de nem -méltó hozzá a háboru sem – s az angol méltó minden gyülöletre, -amért az emberiséget ebbe a méltatlanságba lökte le és sülyesztette -le. Válogatása lett volna, hogy a háboru természeti törvényének -legnemesebb formáját keresse ki s tegye az ő páratlan tekintélyével -és tagadhatatlanul óriás hatalmával általánosan kötelezővé, – s ő -ehelyett vademberekkel vademberekhez való formát választott s -szerzett ennek létjogosultságot.</p> -<p>Háboru mindig volt és mindig lesz, de épp ezért nem szorul arra, -hogy csinálják. Nekünk kerülnünk kell, nekünk föléje kell -emelkednünk, nekünk embereknek épp ugy ki kell irtanunk életünkből, -mint a betegséget s az emberölést. Segitsen magán, ahogy tud, s ha -természeti törvény: érvényesüljön hozzájárulásunk nélkül. -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<h2>COGNOSCO STILUM</h2> -<p class="center">1915. május 29.</p> -<p>Tehát a görög király jobban van? Hála istennek – csak vissza ne -essen. S az olasz király hogy van? Ő még nem beteg?</p> -<p>Ezt szabad kérdezni. Olyan helyzetekben, mikor nemzetek -életéről-haláláról van szó, fontos azoknak az élete és egészsége, -kiknek, koronás vagy koronázatlan személyeknek, e sorsba született -vagy megszolgált beleszólásuk van. S mivel mióta e háboru kitört, -sőt már mióta előzményei megindultak, csodálatos végzet nehezedik s -pontosan a döntő percekben azokra a férfiakra, kik dönthetnek vagy -dönteniök kell: nem tulzott a figyelem, ha az ember most, éppen -most, megkérdi: nincs mellhártyagyuladása Viktor Emánuelnek? S -Giolittit nem kerülgeti tüdőguta, mint Wittét? Vagy nem most esik -öregkórba, mint Hohenzollern Károly?</p> -<p>Ezek, mondom, nem megokolatlan kérdések. Ha az ember a Tanin -minapi leleplezései után meggondolja, mily kis hija volt, hogy -Mohamed szultán ma nem néhai, hogy Talaat bégnek s Enver pasának -turbánlepedője ma már nem egész testi ruha, a mohamedán embernek -másvilági uniformisa, – s ha az ember számba veszi, hogy bizonyára -nem lord Kitchener tehet róla s nem Venizelosz ur, hogy nem így -történt: akkor csodálja <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span> az öreg Giolittit, hogy a háboru -ellen ki merte nyitni száját és bámulja Viktor Emánuel királyt, -hogy még nem irt proklamációt népeihez. Liszabonban megfizetett -ágyuk dörögnek s rálőnek a miniszterelnöknekre, s Rómában -megfizetett torkok ordítanak. Két világrészben ujságok cserélnek -gazdát, nagykövetek cserélnek állást, leégnek malmok s megfulladnak -meggyőződések. Romlik a közegészség s romlik a közbiztonság, fel, -egészen a trónokig. A harctéren folyik a háboru s a harctér mögött -folyik a politika. Az entente csinál világtörténelmet.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ki hiszi el, hogy Hartwig előre nem tudott a Ferenc Ferdinánd -meggyilkoltatásáról? Ki teszi fel, hogy Izvolszkinak nem voit része -a Jaurès láb alól való eltételében? Ki oly naiv, hogy azt gondolja, -hogy Witte Szergej természetes halállal halt meg?</p> -<p>Rablószövetkezet állt itt össze rablóvállalatra. Rablócélokkal -és rablóeszközökkel. Az alapokok s az alapmozgatók lehetnek -tudományosan kikutatható személytelenül gazdaságiak s -világpolitikaiak. De az emberek is lehetnek csirkefogók. Örök és -változhatatlan törvények voltak, amelyek kardot nyomtak az -Obrenovics Milos kezébe és gyilkot a Karagyorgyevics Péter kezébe. -Azért mégis: Obrenovics Milos szabadsághős, Karagyorgyevics -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> Péter pedig orgyilkos. Ennyi -különbséget meghagynak a történelem örök törvényei s a választást -is meghagyják az embereknek, hogy ez örök törvényeket lovagi -karddal vagy kapcabetyári bicskával hajtsák-e végre. S a Grey, az -Izvolszki s a Delcassé világpolitikája apachei stilusában szolgálja -a világalakulást. A Borgiák stilusában. A tatár khánok stilusában. -Az orosz hivatalok stilusában, a londoni Whitechapel stilusában, a -párisi fortifikációk stilusában. A történelmi materialista szemével -nézem George Washingtont, s azt mondom szent ember volt. S a -történelmi materialista szemével nézem mister Bryant, s azt mondom -– de nem mondok semmit, mert a cenzura ugyis kihagyná.</p> -<p>A helyzet az, hogy az entente belátta, hogy nem bir velünk, s -gyerekek voltunk, ha azt hittük, hogy erre abbahagyja a játékot. Ó, -sokkal többet tett fel a kockájára. És sokkal többet fektetett -bele. Ott tart, hogy ebben a tourban már csak nyernie szabad. Mit -mondott az egyszeri alsós, akit rajtakaptak, hogy csal? <i>Anders -war die Partie nicht zu gewinnen</i>. Az entente nem tud másképp -győzni, mint ha az egész emberiséget belekeveri a viaskodásba. Csak -úgy nem ég le ő maga külön, ha felgyujtja a világot mind a négy -sarkánál. Ezért nem várok jót vagy józanságot a most következő -szakaszoktól. Kalandorvállalkozást indítottak meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> -kalandorok. Mentül rosszabbul fordul kalandjuk, annál elszántabbak -és fék nélkül valóbbak. Nem nyugszanak, mig a földtekét föl nem -borították. S nem nyugszanak bele, ahol egyszer nem sikerült. -Belefognak ujra, nekikerülnek ujra, s amig van foguk, amivel marni -tudnak, s van körmük, amivel tépni tudnak, s van nyelvük, amivel -hazudni tudnak, s van pénzük, amivel lefizetni tudnak, addig -mindennap mindenütt minden ujra kezdődik. Nem én kérdem, -Bukarestben kérdezték: mit kapott Take Jonescu? Nem én kérdem, -Milanóban kérdezték: Mit kapott Gabriele D’Annunzio? S nem én -kérdem, mert nem kérdés, hogy hogy dolgozzák meg Hollandiát és -Amerikát, Görögországot és Portugáliát s a folyamok partőreitől -fogva a kancelláriák ajtónállóáig a hadba nem kevert országok -embereit, deákjait, kiadóit, szószátyárait, félbolond felkentjeit -és egészen okos minden hájjal megkentjeit az entente ügynökei, az -entente kémei, az entente nagykövetei, kiskövetei, fő- és -alkonzulai, irnokai, dragománjai, nagyvilági irói és félvilági -asszonyai. A játék nem megy babra. Ezt nem lehet abbahagyni, itt -megállás nincs.</p> -<p>Ezt tudva kell nézni mindent, ami történik. Erre számba véve -kell kiszámítani, amit várni lehet. Erre gondolva kell tisztában -lenni azzal, mi a helyzetünk s honnan mi fog hozzájárulni. Itt a -május: <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> az az időhatár, amit az angolok -kitüztek, hogy ekkor fog a háboru igazán megkezdődni. Az ochrana -erkölcseivel szövetkezett, a tatár khánok politikájával frigyre -lépett angolok. A görög király beteg s Portugallia még betegebb s -Olaszország lázban vonaglik.</p> -<p><i>Cognosco stilum</i>: ez az entente kezejárása. Igy csinál -világpolitikát Grey, Delcassé és Izvolszki. Így csinálnak -világpolitikát a rablók, a kalandorok s az orgyilkosok.</p> -<h2>JEGYZETEK</h2> -<p class="center">1915. julius 18.</p> -<p><i>Hős</i>. I want a hero – tizenegyedik hónapja keresek -valakit, ellenséget, kit szivembe zárjak. Az emberben benne van ez -a vágy – talán egészséges ellensulyául a sok fájó haragnak s égő -gyülöletnek, mit a világverekedés lelke legaljáról fölvet – talán -már előre verődő hidul a békességbe, mikor majd megint szabadon -szerethetjük egymást. Eleinte Joffre volt, kit erre mintegy -előjegyeztem. Amennyire távolálló tudhatja s hozzá nem értő -megértheti: igen imponált nekem, ahogy a németek hatalmas belgiumi -száguldása után ő nem vesztette el, s egyedül ő nem, -Franciaországban a fejét, s a nem ilyesmire nevelt s nem ilyesmire -hajló s nem ilyesmire született francia népsereget <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> egy -lökésre bele tudta lökni s egy rántásra benne tudta tartani a -szivós türelem taktikájába. S ennél még jobban imponált, hogy ezt -némán cselekedte, nem kérkedett, nem fenyegetődzött, nem szavalt, -nem diadalmaskodott. De azóta beszélt, azóta fenyegetődzött -olyasmivel, amit beváltani nem tudott, azóta kérkedett olyasmivel, -amit állani nem tudott – egyszóval: nem tökéletes hős. Igaz: sosem -igérte, hogy az lesz, de az ember nem a felebarátja igéreteiben -való megcsalatkozását nem tudja megbocsátani, hanem az abban valót, -amit ő maga igért magának felebarátja felől… Bernard Shawban sok az -arravaló tehetség, hogy megbecsüljék, talán meg is szeressék. Szebb -a szépnél: tisztességes és férfias, ahogy szokott különvéleményével -ma is első sorban áll ott és olyankor, ahol s amikor -különvéleménnyel igazán nem bátorságos elül állani. De egyrészt -Angliában még mindig bátorságosabb, mint egyebütt – az angol -szabadság még a háboruban is komoly kiváltsága az angol polgárnak, -– dühösek ugyan rá, ha igazat szól, de fejét nem törik be – hiszen -az, hogy <i>lehet</i> Angliában véleményüket elmondani, legyen bár -az kellemetlen a hatalmasoknak, egyuttal azt is jelenti, hogy nem -életveszedelem elmondani. Aztán meg: Shawnak, mondom, mestersége és -írói képe az, hogy külön véleménye legyen – annyira szabad -társadalomban, mint az <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> angol, a kérlelhetetlen moralista s a -lármás szatirikus mindig gyanus egy kicsit – ahol annyira szabad az -embereknek, szabad a felséges népnek, szabad a még felségesebb -uraknak s hatalmasoknak pofájukba vágni az igazságot, ott az, aki -ezt szinte sportból, szinte mesterségből s kenyérkeresetből -cselekszi, a nézőnek akarata ellen abba a gyanuba kerül szemében, -hogy tulajdonképp épp oly hizelgője a népnek, az uraknak s a -közvéleménynek, mint az egyenes hizelgők, csak éppen e közvetett -formájából él a hizelgésnek, mint a régi királyok udvari bolondjai, -kik megmondták ugyan a királynak, hogy: szamár vagy vagy lókötő -vagy, ó felség, s a felség röhögött is ezen a gorombaságon, de a -gorombaság s a röhögés együttvéve mégis csak úgy jött ki, mint -mikor az udvaronc azt mondja: felség, te vagy a világ legdicsőbb és -legnemesebb embere, s a felség azt mondja: köszönöm… Szeretném én -azt az angol embert látni, aki komolyan felteszi Bernard Shawról, -hogy nem az angol embert tartja a világ legelső emberének!… Bothára -is gondoltam egy darabig, a burok főemberére, kiről most akarják az -angolok Dél-Afrikát elnevezni Bothalandnak s ki most tizenöt év -multán koronázza be fényes okossággal, mit tizenöt év előtt -megkezdett: a bur nemzetnek az angol világbirodalom ölén való -bátorságos, boldog, s teljes szabadságu és egyéniségü elhelyezését. -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> De ha valaki ezért szeretnivaló s -kivált annyira szeretnivaló, hogy még az ellenség is, kinek kárára -van az ő érdeme, szeretni tudja érte: az a Botha s az afrikanderek -esetében talán nem is maga Botha, hanem inkább a régi angol -politikai bölcsesség, mely sok nagy nemzedéken át oly nagygyá -fejlődött, hogy még a mostani epigon ivadék sem tudja -lecsökkenteni. Nem akarok most, a vérközösség s az egymásra találás -mézes heteiben még visszamenően sem fájót mondani osztrák -testvéreinknek, de annyit talán meg lehet mondani, hogy jóval -nehezebb volt Deák Ferencnek az osztrákkal szemben lennie Deák -Ferencnek, mint Botha generálisnak az angolokkal szemben lennie -Bothának. Amily fájdalmas tapasztalás volt számunkra, meglátnunk a -háboru elején, hogy Dél-Afrika komolyan nem fog fegyvert az angol -elnyomó ellen, annyira jóleső jelenség volt ez a saját érdekén túl -is gondolkozó politikus számára – fényes bizonyság amellett, hogy -úgynevezett nemzetiségi politika csak egy lehetséges a mai -világban: a méltányos és igazságos, s hogy ennek áldozata és -gyengédsége megtérül a hatalmasnak, ki nem sajnálja a gyengétől. -Botha generális bizonyára nagystílű ember, mint ahogy nagy a stílus -az angol birodalmi politikában – de szeretni mégis csakis a -szabadságot, a bölcseséget s az igazságot lehet s nem Bothát s nem -az angol államférfiakat… <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span> S bizonyára nem a francia -államférfiakat sem. Sem a parancsolókat, sem az ellenkezőket. -Legkivált nem az öreg Clémenceaut, a világ legrosszabb emberét, ki -még a jót is rosszaságból cselekszi. Ellenben, s nem magától fogva, -kezdem megszeretni Hervét. Mire a háborunak vége lesz, talán ő lesz -az, kiről az ellenség is elmondhatja: egy percre sem volt a mi -emberünk, egy pillanatra sem a mi igazunkat védte, egy rezzenetre -sem ingott meg fajtája iránt való elfogultságában s -önfeláldozásában, de oly önfeláldozó volt s elfogultságában oly -becsületes, bátor és őszinte, hogy lehetetlen ezért nem tisztelni, -nem szeretni, lehetetlen azt nem kivánni, hogy bár volna minden -tisztes ügy számára oly tisztes bajvivó végig az emberiség jövendő -történetén, mint volt az entente silány ügye számára ez az igaz -ember. Legjobban azért tisztelem Hervét, mert hiányzik belőle a -hiuság s mert mert ma mást mondani, mint amit tegnap mondott, – -tudja a világtörténelem korrekturája után bőrét éppúgy vásárra -vinni a megkorrigálódott igazságért, mint vitte volt a -korrigálatlanért, tudja korholni azt, amit szeret, tudja szeretni -azt, amit korhol és semmi egyebet nem akar országának -szerencsétlensége közepett, mint valami formában hasznosnak lenni -országa számára és minden lehetséges formában hasznosnak lenni. A -kivülálló könnyen megláthatja, hogy ma épp oly tulzó az ő -sovinizmusában, <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> mint tegnap volt az ő -antimilitarizmusában, de épp oly becsületes és elszánt ebben, mint -amily becsületes és elszánt volt abban, – hogy a köznek s -testvéreinek forró szeretete hajtja minden tulzásba, téríti viszont -meglepő józanságra s szerez neki olyan erkölcsi tekintélyt, mely -még a francia hadirabság közepett is szabadságot és lehetőséget -biztosít neki, hogy a cenzura cenzora lehessen, a despoták ellenőre -s a mindenhatók körmére nézője. S szeretem benne, hogy bár szónoki -természet, most nem szaval – viszont a keserü guny s az elmés -szatira játékait sem űzi ily keserüen komoly időkben. Mégegyszer -mondom: még ha francia volnék, sem osztanám minden nézeteit s nem -értenék egyet mai politikájával, de közel állok hozzá, hogy igen -megszeressem még tévedéseiért is, s ha majd egyszer csak vége lesz -ennek a keserves háborunak, a sok silányság között, mit az ő -részükön felvetett, úgy ne nézzek vissza alakjára, mint aki tiszta -s meleg ragyogásban válik ki sötétjükből.</p> -<p class="center">*</p> -<p><i>Hogy éppen világtörténelemről van szó</i>: ha volna pénzem, -nem sajnálnám, hogy éppen most, legjava világtörténelem közepett, -dijat irjak ki egy, mondjuk, két kötetes, negyven ives népszerüen s -világosan megirt világtörténelemre. Napok óta turkálok ilyesmi után -könyvesboltokban, de nem <span class="pagenum"><a name="Page_164" -id="Page_164">-164-</a></span> találok, ami csak messziről is -hasonlítana ahhoz, aminek e könyvnek lennie kellene. Nem éppen -olyan gazdasági világnézetű történeti felfogást gondolok, amire még -majd csak rá kell nevelődniök az embereknek, – Mehring próbált -ilyesmit német történelemben, de bizonyos, hogy elébb így kell -kidolgozva lennie a világtörténelem minden területének s -jelenségének, hogy az egészet aztán egy kis kézikönyv ilyen -felfogás szerint foglalhassa össze. Tehát nem forradalmat kivánok -az uj kézikönyvtől, de legalább annyit, hogy tudomása legyen s -tudomást adjon arról, mit írója, mit minden mai műveltebb történész -valóban tud az egész világnak történetéből. Ahány kis -világtörténetet olvas az ember, még mindig olyan képet festenek az -emberiség történetéről, mintha csak rómaiak, görögök és, az író -nemzetisége szerint, németek, angolok s franciák lettek volna a -világon, s az utóbbi háromezer év alatt és Európában aránytalanul, -sőt elsöprően több történt volna, mint annakelőtte vagy huszezer -esztendőn át s a földtekének minden többi pontján. Az ember már -kikászolódott az egocentrikusságból, már a csillagászat is letett -arról, hogy a földet vegye a világ közepének, de a történeti -felfogás még mindig a mi saját kis történeteinkben látja a -világtörténelmet. Ez nem volt csoda száz évvel ezelőtt, mikor a -görög előtti időkről alig tudtunk valamit s az Európán kivüli -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> népekre már azért sem fordult -figyelmünk, mert kevés közük volt itteni életünkhöz. Ám azóta annyi -régi kulturáról oly sokat tudtunk meg, köveknek s koponyáknak úgy -megjött a szavuk s oly sokat mondanak el, – ami ma van, úgy rávall -arra, ami régen és messze volt s ami nélkül ő sem lett volna, – -tengeren túli népek úgy bele kezdenek szólani tengeren inneni -sorsunkba, s antropologia, archeologia, kulturtörténelem és -nyelvészet annyira világtörténelemmé olvad össze, hogy lehetetlen -elzárkózni az elől, hogy <i>ez</i> a világtörténelem, – hogy a -világtörténelem nem lehet egyéb, mint az emberi nem e földtekén -végbement történetének foglalata s ha csak fogyatékos és -tapogatódzó ismeretünk is van egyelőre róla, de annyi van, hogy -eszerint kerülhessünk neki, ennek megcsinálásával próbálkozzunk meg -s ne irjunk történelmet azon a nevetségesen tudománytalan módon, -hogy nem vesszük tudomásul, amit tudunk. Ha egy derék német -gimnáziumi vagy für höhere Töchter tanító számára az egész -világegyetem a Hohenstaufenek körül forog, azt nem lehet tőle rossz -néven venni. De a mi számunkra is e körül forog, s ezzel -nevetségeseknek kell lennünk már a magunk szemében is. Nevetségesek -vagyunk, mikor egyik eszünkkel tudjuk, mily roppant kulturák voltak -már az előttünk ismert kulturák előtt is a világon, – hogy a -hozzánk idegen mai maradékok minő <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> óriás kulturáknak -csökevény fogyatékai, – sőt tudjuk azt is már, hogy a kinai s az -indus műveltség csak más, de nem alábbvaló, mint a mienk, – s -tudjuk, hogy nincs egy szavunk, egy szokásunk, egy hitünk, egy -felfogásunk, melynek százfelé százféle őse ne volna százféle -időkben: de a másik eszünk még mindig nem tud egyebet a világ -történetéből, mint Pompejuszt és Cézárt s a harmincéves háborut és -Napoleont. Amennyire ismerem és utána járhattam: az angol, a -francia s az olasz kis világtörténelmek sem különbek ebben a -németnél, legfeljebb, hogy náluk a világ nem éppen a Hohenstaufenek -körül forog, hanem a Bourbonok vagy a Plantagenetek körül.</p> -<p>Nem is érdekes így a világ története, sőt még ismereteink -sincsenek benne feldolgozva. Ajánlanám egy művelt és sokat olvasott -írónak, ki hajlik történelem, gazdaság, archeológia, antropológia -és filológia felé, hogy a háboru kényszerü szünete alatt, mikor -egyebet úgy sem tudhat csinálni, próbáljon fölébe emelkedni az -emberi nem mai őrületének azzal, hogy megkisérli vázolni egész -bolondságának eredetét és történetét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<h2>EGY ÉV HALÁL</h2> -<p class="center">1915. julius 25.</p> -<p>Mire e sorok után egy hét elmult, tul leszünk az éven, mióta a -halál benne él életünkben. Az életben semmi sincs, ami a halálra -emlékeztessen, legkivált saját életünkben. Freud irja egy hozzája -méltóan mély minapi tanulmányában, hogy a háboruhoz való -beállitottságunkat kettő határozza meg: a lelkünk mélyén lappangó -gyilkos hajlandóság minden felebarátunkkal szemben s a saját magunk -halálának teljes elképzelhetetlen volta. Az teszi lehetségessé, -hogy gyilkoljunk, s ez, hogy hősök legyünk, mert ha <i>igazán</i> -el tudnánk hinni, hogy magunk is meghalhatunk, nem tudnánk -nekimenni a halálnak… Ezt mondja Freud s én azt hiszem, igaza van s -hogy ez a sajátság nyilván <i>kifejlődött</i> az emberben s minden -élőben, mint a fog, mint a köröm, mint a gyomor, mint ami nélkül -nem lehet élni… Bizonyos, hogy az életben ugy járunk-kelünk, mint a -nagy óceáni hajókon, – ha százszor magyarázzuk is magunknak, hogy -talpunk alatt egy pár karnyujtásnyira halál leselkedhetik ránk, nem -tudjuk elhinni, hogy ez lehetséges, s szinte nagyobb biztosság -érzésével járkálunk nyugodt padlóikon, mint például az utcán, hol a -sarkokon mégis át kell szaladni a villamos elől. A Titanicnak s a -Lusitániának megmenekült utasai mind azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -vallják, hogy rettenetes idegmunka volt számukra a hajó fájáról, -mely még sülyedésében is biztosságnak, támasznak, -megkapaszkodhatásnak érzését tartotta bennük, beugraniak a vizbe, -halálvicsorgató és tajtékzó örvényébe. Így járkálunk, mondom, az -életben, s így járkálunk, mondom, a békében. A két balkáni háboru -már ugyan szelét mutatta annak, hogy lehet a világon vihar, – akik -az utóbbi három évben Hollandiában s Belgiumban jártak, mint valami -időbeli szeizmográfon, úgy látták eljönni az emberek szorongásán s -az országok fegyverkezésén a jövő földrengés lehetőségét, – -világirodalma van, s már számos évek óta, ennek a most folyó -világháborunak, s mindezeken fölül voltunk sokan, kik már hetekkel, -mindenesetre napokkal elébb egészen világosan láttuk, hogy most -értünk el hozzá s most ért el bennünket. Mindazonáltal még most is, -egy esztendei szakadatlan dühöngése után sem tudjuk egészen -elhinni, hogy itt van, egyre azt érezzük, amivel pedig csak -fenyegetjük és ijesztjük egymást, hogy tulajdonképp még meg se -kezdődött s az egész eddigi esztendő csak bevezetés volt. Mi hátul -állók mintha egyre a világháborut várnók, akik pedig benne vannak, -akik vérzenek benne, akik megsebesültek benne, akik kezüket, -lábukat hagyták benne, azok sem a világháborut látják, azok is csak -a saját bajukat látják s az, hogy valósággal mégis csak háboru, sőt -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> világháboru van, csak annyiban -változtat érzésükön, hogy valahogy a mának mámorában történik, az -átmenetnek, az egyszer csak vége lesz-nek érzésében s nem hagyja -felkelni bennük azt a nyomasztóságot, hogy aki ma -ezerkilencszáztizenötben s huszéves korában félkaru vagy féllábu, -az az lesz ezerkilencszázharmincötben is, ötvenéves korában is s e -harminc évnek minden pillanatában… Egy éve, hogy a halál itt lakik -nálunk, de úgy vagyunk vele, mint a bekvártélyozással: nem tudjuk -elhinni, hogy véglegességet jelent.</p> -<p>Bizonyára: a politika s a történelem is emberek dolga s emberi -dolog. Emberekről van szó a háboru körül: hogy milyen legyen -sorsuk, mekkora legyen gazdagságuk, minőkül alakuljanak -boldogulásuk utjai s lehetőségei. Ez a világháboru az angol -emberek, a francia emberek, a német emberek, az osztrák emberek, a -magyar emberek, nem utolsó sorban a török s a balkáni emberek -számára maguknak s késői ivadékaiknak az élete alakítója. De -ezenfelül az emberiségnek is, s az egyes embernek nemcsak mint egy -bizonyos népcsalád tagjának, hanem mint emberi állatnak is, ki e -földtekén kisarjadzott a többi teremtett állatok között, a fák -között, a páfrányok között, a tengeri csigák között, az ég madarai, -a föld vadjai között. Az emberi nemből egy nemzedék esett ki ebben -az esztendőben. Ezt meg fogja érezni egész fajtája, talán -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> hosszu századokon át, mint ahogy még a -mult században is éreztük a harmincéves háboru kaszálását, mint -ahogy a francia most is abba veszi el háboruját, hogy Napoleon -alatt elveszítette embereit, mint ahogy egy csomó betegség, mint -ahogy egy csomó készség, tudás és nyavalya azóta része az emberi -állatnak, mióta a germán Európának renegát félvadjai fölkerekedtek, -hogy keresztes háboruban tanítsák meg a keletet arra az istenre, -akire a kelet tanította meg őket. Kevesebb lesz az ember – -ugyanakkor, mikor még több ember kell, mint amennyi volt, – mikor e -háborunak emberfeletti munkairama s erőkifejtése lesz, a -legmagasabb erőkifejtés rend gyanánt való megmaradásának törvénye -szerint, az emberi nem számára rendes rend…</p> -<p>Mert ezzel legyünk tisztában: minden haladás, minden ügyesség, -minden véletlen nagyszerüség, melyhez az emberiség vagy akár csak -egy ember is valahogy, akár kinjában is, eljutott: azontul -kötelességgé válik az emberiség számára. A tudás kötelez. Ami -lehet, az muszáj is. Nem lehet elmondani, hogy ez az egy végzetes -esztendő a végzettől nemünkből kicsalt csodáival mily végzetes -kötelességeket szorít ezentulra ránk. Ugy vagyunk vele, mint ha -hirtelen az egész emberiség számára kötelességé válnék, hogy -ezentul minden teremtett ember, akárha soha más szekérre nem tette -lábát, mint omnibuszra, úgy bukfencezzék a levegőben, <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> mint -Garros és Pégaud. Gondoljunk meg, hogy ez az egy év már első -hónapjaiban kicsinyességben s jelentéktelenségben marasztalt -mindent, mit addig a percig óriásnak s netovábbnak tekintettünk. Mi -a katalaunumi sokaság e háborunak csak egy frontjához képest is, -mik a napoleoni hadseregek, mikor csak maga Magyarország többet -állít ki egy lipcsei csatánál? Mi a porosz-francia háboru, mi Sedan -ahhoz képest, hogy magánál Tannenbergnél vagy a Mazuri-tavaknál -csak fogságba nem kevesebb ember került, mint amennyi Sedánnál -körül volt kerítve? Termopilé az ő háromszáz emberével kezd naggyá -és sokká nőni, mert három millió kezd ugyanily kevés lenni. Egy kis -országtól négy-öt millió katonát lehet követelni, közben -megkivánni, hogy ugyanazon idő alatt s mialatt fegyverfoghatói -tüzben állanak, az ország dolgozni tudjon magáért csakúgy, mintha -nem is volna háboru, s dolgozni tudjon a háboru számára, mintha -egyéb sem volna, mint háboru, – hogy keresni tudjon a háboru -óránkint egy millióba kerülő pazarlása számára, s amellett ellássa -magát úgy, mintha ömlenék hozzá az a pénz, ami elmegy tőle. A -számokról való fogalmaink változtak meg ez év alatt, emberben a -millió, pénzben a milliárd nem több ma, mint egy év előtt a tizezer -vagy a millió. S a stilusnak e nagyvonaluságához hozzá kell majd -stilusodnia az életnek, a munkának, az erőkifejtésnek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> a -keresetnek. Hogy hogyan? Úgy, ahogy ebben a háborában. Hogy honnan? -Ahonnan e háboruban. Ki végezze? Aki e háboruban végezte. Ki adja? -Aki ebben a háboruban adta. Az ember. Az emberek. Emberek.</p> -<p>Az ember tud levegőben járni, ma háromezer méter magasan, holnap -ötezer méter magasan. Az ember tud tenger mélységében petroleumot -lélekzeni s így utazni Cuxhaventől Konstantinápolyig. Az alföldi -ember tud megmászni három kilométeres hegyeket, a husevő ember tud -káposztatorzsán élni, a házlakó ember tud barlanglakó lenni, az -ember tud nyolc napig nem enni, kilenc napig nem aludni, az ember -tud negyvenkettes mozsarak bőgésében ember lenni, a bádogos tud -srapnelt gyártani, pénztelen országok számlálatlan tudják a -milliárdokat kiteremteni s még hitelük sem romlik bele jobban, mint -békeidőben. Az ember mindent tud s az ember mindenre köteles lesz – -rémítő és keserves megpróbáltatásának halálos kinjában s a -halálfélelem leleményében vakmerően nagy lehetőségek szorultak ki -belőle, mint, mondom, az olyanból, ki kinjában s leestétől való -félelmében megmászta a lomnici csucsot, s ezentul az lesz a -kötelessége, hogy mindennap úgy felmásszon oda, mint ahogy ezelőtt -kiment a hetivásárra… Valami olyan rengeteg életnek kell -következnie e rengeteg háboru után, amihez képest vidéki -falusiasságban <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> marad az egész eddigi történelem, az -egész eddigi élet. S ezt megfogyatkozott emberi nemnek kell -megcselekednie, mely jó néhány öltőjében érezni fogja e -megfogyatkozás következéseit.</p> -<p>Csak egyre nem lesz köteles háboru után az ember: hogy ma előre -lássa, mi lesz holnap. Sőt szabad sem lesz vele, sőt nevetséges -lesz vele, ha jósolgatni próbál, annyira nevetséges volt mindennel, -amit e háborura, e háboruból, e háboru közben jósolt. A háboru -elején még azt hittük, hogy egyben-másban Conan Doyle s meglepő -sokban Frobenius előre látta s jól meglátta, ami most így el is -következett. Hol vagyunk azóta ezektől a jóslatoktól! Még amit meg -is mondtak, az sem <i>úgy</i> következett el – s mily kevés s mily -<i>más</i> az, amit előre megmondtak! Hitünk s reményünk lehet -arról, hogy’ fog ez a háboru tovább folyni, hogy’ fog végződni s mi -következik utána – de tudnunk már e mostani órában a következő órát -sem lehet úgy, hogy képünkbe ne nevessen s mi magunk is ki ne -nevessük magunkat s ne az legyen köztünk a legokosabb ember, ki -őszintén kineveti magát, kineveti felebarátját s ugyanakkor, mikor -az emberi nem történetében páratlan csodavégzések sorozatában látja -tündökölni fajtáját: egyszer s mindenkorra leszokik arról, hogy -akár magától, akár mástól csodát várjon. Azzal a csodával, hogy egy -évig benne tudtunk élni ebbe a háboruban <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> s meg -vagyunk s meg akarunk maradni: megváltottuk minden csodának adóját, -mit magunkra mérhetünk. Egy éve, hogy a halál itt lakik közöttünk – -s mi az életre gondolunk, az életnek dolgozunk s az életnek élünk. -Hiszünk az életben s e hitünket öngyilkossággal sem tudjuk -magunkban megrendíteni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<h2>TARTALOM</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Katonaság <span class="ralign"><a href= -"#Page_5">5</a></span></li> -<li>Risztovác <span class="ralign"><a href= -"#Page_12">12</a></span></li> -<li>Hartwig <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -<li>Amerika <span class="ralign"><a href= -"#Page_27">27</a></span></li> -<li>Háboru <span class="ralign"><a href= -"#Page_33">33</a></span></li> -<li>A mi háborunk <span class="ralign"><a href= -"#Page_41">41</a></span></li> -<li>Búcsú <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li>A hazáról <span class="ralign"><a href= -"#Page_57">57</a></span></li> -<li>A német <span class="ralign"><a href= -"#Page_62">62</a></span></li> -<li>Suvalkitól Szigetig <span class="ralign"><a href= -"#Page_71">71</a></span></li> -<li>Ilyenkor <span class="ralign"><a href= -"#Page_75">75</a></span></li> -<li>Regele Carol <span class="ralign"><a href= -"#Page_82">82</a></span></li> -<li>Militarizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_90">90</a></span></li> -<li>A magyar <span class="ralign"><a href= -"#Page_96">96</a></span></li> -<li>Aztánra – és mostanra <span class="ralign"><a href= -"#Page_104">104</a></span></li> -<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href= -"#Page_113">113</a></span></li> -<li>Revizió és revizionizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_122">122</a></span></li> -<li>A háboru mint természeti törvény <span class="ralign"><a href= -"#Page_146">146</a></span></li> -<li>Cognosco Stilum <span class="ralign"><a href= -"#Page_154">154</a></span></li> -<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href= -"#Page_158">158</a></span></li> -<li>Egy év halál <span class="ralign"><a href= -"#Page_167">167</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>ocsisnak</td> -<td>kocsisnak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td> -<td>öltél ís</td> -<td>öltél is</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_64">64</a></td> -<td>ugyan-ly</td> -<td>ugyanily</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_95">95</a></td> -<td>vonultasssuk</td> -<td>vonultassuk</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_100">100</a></td> -<td>mellettüuk</td> -<td>mellettünk</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>megfotdítottja</td> -<td>megfordítottja</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td> -<td>ha két</td> -<td>»ha két</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td> -<td>megesinálja</td> -<td>megcsinálja</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_152">152</a></td> -<td>féitékeny</td> -<td>féltékeny</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td> -<td>töévényének</td> -<td>törvényének</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_157">157</a></td> -<td>nekikerülnek uira</td> -<td>nekikerülnek ujra</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |