NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 1694 deletions

diff --git a/old/65702-0.txt b/old/65702-0.txt
deleted file mode 100644
index b890c56..0000000
--- a/old/65702-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,1694 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of A sajtó, by Lajos Biró
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: A sajtó
-
-Author: Lajos Biró
-
-Release Date: June 26, 2021 [eBook #65702]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available by
-             the SZTE Miscellanea
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SAJTÓ ***
-
-KORUNK MOZGATÓI I.
-
-BIRÓ LAJOS
-
-A SAJTÓ
-
-MODERN KÖNYVTÁR
-
-SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ
-
-45. SZÁM
-
-BUDAPEST, 1911
-
-POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA
-
-A sajtó annyi, mint az a társadalom, amelyben él.
-
-(BIRÓ LAJOS)
-
-BIRÓ LAJOS
-
-eddig megjelent művei:
-
-Bálványrombolók (Novellák) Harminc novella Huszonegy novella Marie és
-más asszonyok (Novellák) Elbeszélések A diadalmas asszony (Regény) Nyári
-zivatar (Regény) Férfiak (Drámai játék) A családi tűzhely
-(Egyfelvonásos-ciklus) Kis drámák (Modern Könyvtár 13.)
-
-Szinpadon előadott művei:
-
-Férfiak (Nemzeti Szinház) A családi tűzhely (Magyar Szinház) Sárga
-Liliom (Magyar Szinház)
-
-A szerző minden jogot fentart magának, a forditás jogát is
-
-A Modern Könyvtár 1910. június havában indúlt meg
-
-A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE:
-
-VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18.
-
-TELEFON: 6–89
-
-
-
-
-A SAJTÓ
-
-A pohárköszöntő alacsony műfaj. És minden pohárköszöntők között a
-legundorítóbbak azok, amelyeket hivatalos és nem hivatalos cécóknál –
-utolsóelőttinek, de lehetőleg utolsónak – kelletlenül, sőt néha
-fogcsikorgatva a sajtóra szokás mondani.
-
-Ahány ilyen pohárköszöntőt hallottam, abban még mindben intézménynek
-nevezték a sajtót. A sajtó: intézmény! Mintha a mértékhitelesítő
-hivatalról vagy a bábolnai gyógykovács-tanfolyamról volna szó.
-
-Mindig nevetségesnek találtam, ha a sajtót felköszöntötték. A sajtónak
-nem jár felköszöntő sehol, a sajtónak nem jár köszönet semmiért. Ha a
-sajtó segített megteremteni: lelencházat, rabsegélyző-egyletet,
-tulipán-szövetséget, az nem érdem, amelyért köszönet fizetsége jár. A
-sajtó segített, mert ez a természete. Segített, mert nem tehetett
-másképen.
-
-Aki ujságíró ezt nem érti, az megérdemli, hogy a jelenlétében
-felköszöntsék és intézménynek nevezzék a sajtót. Intézménynek, mint a
-mértékhitelesitő hivatalt. Aki érti, az bosszankodni fog a kelletlen
-pohárköszöntőkön. Mert tudja, hogy a sajtó nem intézmény, nem
-embereknek, egyesüléseknek, társadalmaknak tudatos csinálmánya, hanem
-része a társadalomnak, maga a társadalom. Valamikor, a lelkesedés fiatal
-éveiben úgy mondtuk ezt, hogy a sajtó az emberiség nagy organizmusának
-szívedobbanása. Ma annyit mondunk, hogy a sajtó természeti jelenség,
-mint maga a társadalom.
-
-A sajtót így kell és csak így lehet nézni. A sajtó annyi, mint az a
-társadalom, amelyben él. Aki sajtót mond, társadalmat mond.
-
-
-
-
-1. A SAJTÓ ÉS A KÖZÖNSÉG
-
-A sajtó állapota, helyzete, hangja, nivója annak a társadalomnak a képét
-tükrözi, amelyben ez a sajtó dolgozik, tanit, rikácsol, virágzik és
-revolverez. Jászi Oszkár nagyon meggyőzően magyarázza a Művészet és
-Erkölcsben, hogy egészen új dolgot semmiféle író nem írhat. Az író csak
-azt írhatja, aminek a befogadására a tömeg – egy nagy tömeg vagy egy kis
-tömeg – elő van készítve. Amennyivel gyorsabb, fürgébb és léhább az
-újságírói munka az íróinál, annyival inkább áll ez az igazság a sajtóra.
-
-Az újság nem írhat mást, csak azt, amit a közönség gondol. Semmiről nem
-írhat mást, semmit nem írhat másképen. Legfeljebb világosabban írja,
-legfeljebb stilizálva írja, legfeljebb szelidít vagy torzít rajta, de az
-újság emberről, eseményről – és minden írásnak ember vagy esemény a
-tárgya – nem írhat mást, mint amit a közönségének akármelyik tagja írna,
-ha írni tudna és ha a saját gondolatát világosan látná.
-
-Mennyire igaz ez, azt száz példával bizonyíthatja mindenki, aki az
-újságcsinálás legbelsőbb kis titkait – a szerkesztői szobában és a
-kiadói szobákban meghúzódó kis titkocskákat – ismeri. Annyira igaz, hogy
-az egyik igen előkelő és sok ízléssel szerkesztett nagy magyar lap – Az
-Ujság – első számában nyíltan bejelentette, hogy a szerkesztés vezérelve
-az új lapnál ez lesz:
-
-– Vajjon mit szól hozzá Pálffy Ferenc Szegeden?
-
-Tessék meggondolni: ez a lap egy olyan nagykaliberű – bár reakciós –
-államférfi politikáját szolgálta, mint Tisza István, a szerkesztőségében
-olyan emberek ültek, mint Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán, Kóbor Tamás.
-És ez a lap – a naiv, de az újságírás egész lelkét megvilágító vallomása
-szerint – nem a Tisza István, nem a Herczeg Ferenc, nem a Kóbor Tamás
-véleményét akarta leírni, hanem el akarta találni a Pálffy Ferencét. Aki
-végre – nagyon jeles és érdemes ember létére is – csak Pálffy Ferenc
-volt.
-
-A Pálffy Ferenc véleményét eltalálni – tegyük ezt mindjárt hozzá –
-sikerült is. A lapnak nagy sikere volt. A Kóbor Tamás véleményeivel
-kevésbbé lett volna.
-
-Ez egy példa. De van száz. Kiadók, akik rárontanak a szerkesztőkre,
-szerkesztők, akik letelefonoznak a kiadóhivatalba, hogy vajjon hány –
-mondjuk – a zsidó előfizető, öreg újságírók, akik kinevetik a lelkes
-fiatalt, igazságok és meggyőződések, amelyek a redakcióban elvetélnek,
-mert – becsület ide, becsület oda – a közönség nem tűri, hogy bizonyos
-igazságokat neki szemébe mondjanak: százszámra vannak ilyen keserves,
-ilyen egészen megszokott és mindennapos esetek.
-
-Az újság csak azt írhatja, amit a közönség gondol. Két dolog következik
-ebből. Az egyik az újságra, a másik az újságíróra vonatkozik.
-
-1. Az az újság, amelyik nem azt írja, amit a közönség gondol, nem élhet
-meg.
-
-2. A jó újságíró első kvalitása: megérezni, kitalálni azt, habozás
-nélkül rátapintani arra, amit a közönség egy emberről, aki ma bukkant
-fel, egy eseményről, amely ebben a percben történt, gondolna és mondana,
-ha módjában volna.
-
-* * *
-
-Tehát kitalálni azt, amit a közönség gondol. Az újságsikernek ez a
-titka. (Nem az egyetlen, sok más van még, de ez az első.) Olyan újság,
-amelyik egyébként keveset nyújt a közönségnek, de amikor véleményt mond,
-a közönség véleményét mondja: boldogulhat. De olyan újság, amelyik a
-mindennapos ítélkezés során nem a közönségben előre megfogalmazott
-ítéleteket hozza meg: nem boldogulhat, ha megfeszül is, és ha formában,
-anyagban, gyorsaságban, frissességben elsőrendű is, amit ad.
-
-Ha egyetlen – kissé paradox – mondásba akarja az ember ezeket a
-tanulságokat összegyűjteni, akkor ezt mondhatja: egy lapot vagy a
-becsületessége, vagy a becstelensége pusztít el. A becsületessége
-pusztítja el, ha mindig a maga véleményét, a szerkesztőinek becsületes
-ítéletét, esetleg előkelő igazságait mondja el, a becstelensége
-pusztítja el, ha szőröstől-bőröstől eladta magát és például mindíg a
-kormány véleményét nyomtatja le.
-
-Egy magas nívójú – egy igazán magas nívóju – lap, egy igazán becsületes
-újság ha megindulna: a halál bélyege volna az arcán születésekor. Az a
-lap, amelyik jót tételez fel a közönségéről, amelyik az úgynevezett
-nívót emelni akarja: az meghal. A közönségnek nem a józanságára, az
-okosságára, az ízlésére kell számítani, hanem az elfogultságaira, a
-gyűlöleteire, az ízléstelenségeire.
-
-Az újságolvasó kényúr – ügyvéd, vagy szatócs, vagy földbirtokos vagy
-honvédszázados – a legkedvesebb újságjának sem tudja megbocsátani, ha
-egyszer olyan ítéletet mond, amely az ő szuverén itéletével ellenkezik.
-
-Vannak kérdések, amelyekben a közönség egyáltalában nem tűr semmiféle
-eltérést azoktól a dogmáktól, amelyek láthatatlanul le vannak írva a
-tömeglélekről olyan hangosan és világosan beszélő kiadóhivatali
-könyvekben. A nemzetiségi kérdésről például magyar lapnak egyenesen
-lehetetlen leírnia akár a legvilágosabb igazságokat is, különbeni
-lapvisszaküldetések, »lemondások«, felháborodott levelek érkezésének
-terhe alatt. Az újságíró ilyenkor tartozik vak lenni, süket lenni, hülye
-lenni; és ha utálja magát, és ha leköpi a tollát elkeseredésében:
-tartozik ész nélkül és meggondolás nélkül üvölteni az üvöltőkkel.
-
-Ignotusnak van egy érdekes és az értők számára százszorosan igaz
-mondása: az újság hazudik. Mindíg hazudik, minden újság hazudik. Mit
-jelent ez? Egy példa megmondja.
-
-Tessék elgondolni egy ellenzéki újság szerkesztőjét. Ez a szerkesztő
-megkapja azt a hírt, hogy a kormány valami igen derék dolgot csinált.
-(Végre a legrosszabb kormány is csinál néha egy derék dolgot.) Ez a
-szerkesztő akkor ezt fogja mondani, vagy ha nem is mondja, hát gondolja
-és ha nem gondolja – hiszen az ilyesmi olyan gyakran történik meg, hogy
-az elhatározás és a cselekedet minden gondolattevékenység nélkül rögtön
-megszületik – tehát, ha nem gondolja, ez a gondolat ül az elhatározása
-mögött:
-
-– Ha én most megírom, hogy a kormány derék dolgot csinált, akkor nemcsak
-taktikai előnyhöz juttatom az ellenfeleimet, hanem kiteszem magamat a
-saját közönségem haragjának és gyanusításainák is. Holnapután tíz
-levelet hoz a posta, amelyben megkérdezik, hogy megvettek-e már
-bennünket is. És a kávéházban harsogó kacajjal fogják elvtársaim a lapot
-elhajítani és száz ember hallja, amint a politikai bölcsességben
-felülmulhatatlan törzsvendég elrikkantja magát, hogy vagy hülye vagyok,
-vagy gazember. Tehát: én vagy elsikkasztom a kormány derék cselekedetét,
-írván róla két hasáb helyett tíz sort, vagy magam is meggyanusítom a
-kormányt, vagy csúfolódom rajta, vagy végül erről a derék dologról azt
-irom, hogy gazság és hazaárulás.
-
-… És a legtöbbször az iródik, hogy gazság és hazaárulás.
-
-Az újság tehát hazudik. És ez az eset nem is a legrosszabb eset. Sőt: ez
-a legjobb. Mert a feltevése az, hogy a nagy elvi ellentétek mellett, a
-nagy elvi küzdelem kedvéért – igaz, hogy taktikából, de becsületes hátsó
-gondolattal – árultatott el egyszer az igazság. Ezt az árulást minden
-lapnak minden nap el kell követnie, mert minden lapközönségnek megvannak
-a maga elfogultságai, gyűlöletei és gyanakvásai.
-
-Már most: vannak lapok, amelyek az ilyen kis árulásokat igyekeznek
-korlátozni és vannak lapok, amelyek az ilyen árulásokból rendszert
-csinálnak. Minden újság hazudik. Becsületes újság az az újság, amely
-ezeket a hazugságokat egy meggyőződés, egy elv, egy hit szolgálatában
-követi el és becstelen az, amely tudatosan és szándékosan műveli, amely
-rendszert csinál belőle, amely ezért, ebből és ennek él.
-
-Azaz: álljunk meg. Az emberekről, akik egy ilyen lapot csinálnak, talán
-lehet véleményt mondani, magáról a lapról nem. Az újság a közönség
-meggyőződéseinek, hajlandóságainak a tükre. Aki rendszeresen elárulja a
-meggyőződéseit és a siker kedvéért hazudik ma és holnap és mindörökké,
-az lehet megvetendő ember. Maga a hazugság kellett a közönségnek. A
-prostituált néha lehet megvetendő, maga a prostitució egy társadalmi
-jelenség.
-
-Aki azonban a prostituciót kivánók elé a szüzesség dicséretével lép: az
-kikacagtatik. És éhen halhat. Aki Szent Bertalan éjszakát akar, annak
-maga Jézus Krisztus is hiába beszél a szeretetről. Ha tehát egy újság
-napfényragyogású igazságokkal áll is a hazugságot kívánó közönség elé:
-meghal. Megöli a becsületessége.
-
-És a becstelensége? Az is ölhet. Ha a saját véleményét egészen
-felfüggeszti, ha egészen eladta magát, ha a közönség elveszíti azt az
-illuziót, hogy szabad és független emberek szabad és független itéletét
-hallja, akkor meghalt az újság.
-
-Az alázatossági görcsbe esett előfizetési felhivásokban, amelyek
-áhítattal hörgik, hogy a közönség a mi egyetlen urunk és parancsolónk,
-nagy igazság van, sokkal nagyobb, mint ahogy az írója és az olvasója
-talán gondolja. Igen: közönség az ura és parancsolója az újságnak. És
-nincs kormány a világon, egyáltalában nincs úr a világon, amelyik egy
-elterjedt és erős újságot kárpótolhatna a függetlensége látszatáért. Az
-a lap, amelyik eladta magát, meghal.
-
-Az ügyesen és okosan vezetett lapok nem is adják el magukat soha
-egészen. Csak félig. Egyrészt mindíg fentartják a függetlenségük
-látszatát, a kritikájuk szabadságát egy bizonyos irányban, másrészt
-rendesen elfordulnak minden kormánytól, mihelyt nagyon népszerűtlenné
-kezd válni.
-
-Nagy lapvállalatok ilyen módon az okos adminisztrálásnak egész
-rendszerét, bámulatosan finom és elmés rendszerét dolgozták ki. A
-rendszer szerint: támogatom a kormányt, amíg meglehetősen népszerű
-(kezdetben a legtöbb kormány többé-kevésbé az), támogatom és
-kiszivattyúzok belőle mindent, amit csak kiszivattyúzni lehet. Mikor
-eleget szivattyúztam és amikor a kormány népszerűtlenné kezd válni
-(valamikor minden kormány azzá lesz), akkor ellenzékbe megyek.
-
-Amíg tehát egy ilyen ügyesen, okosan vezetett újság támogatja a
-kormányt, addig higyje el mindenki, hogy a kormánynak van valamelyes
-népszerűsége. Mert ha nem volna, akkor az az érzékeny finom műszer,
-amelyet kiadóhivatalnak neveznek, rögtön megmozdulna, a lap új
-vitorlákat feszítene ki, új szelet keresne és új zászlót röpítene fel az
-árbócra.
-
-A közönség véleményének a hullámzását követni: ez a legnagyobb
-lapsikerek titka. Nem lenni okosabbnak, jobbnak, európaiabbnak,
-modernebbnek, mint a közönség: ezzel boldogulhat egy lap. Aki okosabb és
-jobb akar a közönségnél lenni: az elbukik.
-
-
-
-
-2. A KÖZÖNSÉG
-
-A közönség, amelyről itt annyi rossz iródott le, mi hát, milyen hát
-milyenek az érzései, indulatai; ki ismeri, ki látta szemtől-szembe?
-
-A közönséget, a közönség ízlését, a közönség kegyosztogató kedvét,
-szeszélyeit senki sem ismeri. A legöregebb, a legtapasztaltabb, a
-legélesebb elméjű kiadók és szerkesztők sem. A siker az újságcsinálásban
-még sokkal rejtelmesebb és sokkal kiszámíthatatlanabb valami, mint a
-színpadon. Van egy-két tapogatózó feltevés, van egy-két megállapítás, de
-egészében véve, az újság voltaképen egy nagy sötétségbe prédikál vagy
-rikoltoz bele és csak akkor tudja meg, hogy jól beszélt, ha taps hangzik
-fel a sötétségből válaszul a szavára.
-
-Egy régi, tapasztalt lapkiadó a közönségről való tapasztalatait ebbe a
-goromba, de velős mondásba szokta összefoglalni:
-
-– Külön-külön mindannyian okos, józan, finomlelkű és finom ízlésű
-gentlemanek. De együtt: egy csürhe.
-
-Egy illedelmesebb és tudományosabb magyarázat nyelvére lefordítva ez
-annyit jelent, hogy ön és én és ő, mihelyt tömegben vagyunk, nem a
-magunk lelkének a törvényei szerint gondolkozunk, hanem a tömeg lelkének
-a törvényei szerint. Az érzéseink és a cselekedeteink a kollektiv
-lélekből fakadnak, és a legnagyobb ostobaságot követi el az, aki – ha
-velünk, tömeggel dolga van – egy kiművelt, kifinomodott, érzékeny és
-finyás egyéni lélekre számít, ahelyett, hogy az ösztöneinek engedő, az
-indulatait soha nem fékező, nem válogatós kollektiv lélekre számítana.
-
-Az újságolvasó közönség kollektiv lelkének bizonyára megvannak a maga
-törvényei. Ezeket a törvényeket azonban a szerkesztőségek és az
-adminisztrációk nem ismerik, és csak valamely különös hatodik érzék, az
-újságcsináló ösztön súgja meg a legtöbb esetben mit kell tenni, hogyan
-kell írni. A meglepetések azonban mindennaposak.
-
-Csodálatos például, hogy bizonyos dolgokban mennyire hiányzik a közönség
-kritikája. Van rá eset, hogy egy igazán kiváló író – egy íróművész, egy
-nagytudású szikrázó elméjű chroniqueur – teremt például valami új
-krónikafajtát. A közönség el van ragadtatva tőle, a lapnak és az írónak
-óriási sikerei vannak. Az író azután elmegy a laptól, vagy meghal, vagy
-abbahagyja a dolgot. És ugyanazon a helyen, ugyanolyan betükből más írja
-a krónikát. Hiányzik az első író tudása, elméssége, írásművészete. És a
-közönség észre sem veszi a változást. De azután a második író is elmegy
-a laptól. És egy harmadik jön. A harmadik is írja ugyanott, ugyanazt a
-krónikát. És a krónika most már teljesen elzüllött. Lapos, ízetlen,
-tudálékos, nagyképű, dadogó, ostoba. És a közönség észre sem veszi a
-változást.
-
-Miért? Ha mindegy, hogy ki írja azt a krónikát, miért fogadta akkor egy
-hangos és a kiadónak a Wertheim-szekrényét is örömmel megborzongató
-újjongás az első krónikát: az okosat, a szellemeset, a művészit? És ha a
-művészet volt az, ami a krónikának születésekor sikert szerzett, miért
-nem utasítja vissza a közönség a lapos utánzást? És másutt meg miért
-csillog a legmagasabb rendű újságírói és írói művészet hiába? Azt
-lehetne mondani, hogy a közönség konzervativ, ragaszkodik az újságja
-formájához, betűihez, papirjához. Ebben van is igazság. De akkor meg
-miért elég néha egy egészen jelentéktelen hiba arra, hogy nagy tömegek
-elforduljanak egy újságtól és miért veszíti el egy – kiadói szempontból
-– elhibázott campagne miatt némely újság az egész olvasóközönségét?
-Holott vannak lapok, amelyekből minden kihullott már, ami valaha sikert
-szerzett nekik és a sikerük még mindig olyan nagy, mint a legfényesebb
-napjaikban. A kollektiv lélek titkai ezek.
-
-Valamelyes biztossággal a sikerre csak akkor lehet számítani, ha ennek a
-nagy, rejtelmes, sötét léleknek az indulatait érintik újjal. Ha feltünő,
-meglepő, elkápráztató, dühbe hozó, kárörömet ébresztő hirrel lehet neki
-szolgálni.
-
-És itt eljutottunk ahhoz a nagy kérdéshez, az újságcsinálásnak ahhoz a
-minden órában aktuális kérdéséhez: mi a szenzáció?
-
-Voltaképen senki sem tudja, de minden újságíró érzi; keveset okoskodnak
-róla, de mindíg meg akarják csinálni; az újságműhelyekben mindíg az
-ajkon lebegő szó, a közvélemény nagy izgatószere, az újságfogyasztás, a
-példányszám csodahatású emelője: a szenzáció.
-
-Szenzáció minden, ami tömegindulatot rezzent meg; mint ahogy
-villamosütésre megrezzen az élő test, úgy rezzen meg és úgy rezzenjen
-meg a szenzációra a tömeglélek. Ami általános örömet vagy – még inkább –
-kárörömet, ami százezreknek bánatot vagy részvétet okoz, ami nagyon
-várt, vagy nagyon váratlan, nagyon örvendetes vagy nagyon megdöbbentő:
-az a hír szenzáció.
-
-Egy kis olvasótáborra a legnagyobb szenzáció lehet a fehérnye titkának a
-megtalálása. De ez nem újságszenzáció. Ujságszenzáció az, hogy egy
-cigányprimás megszöktetett egy grófkisasszonyt.
-
-A szenzáció körülbelül az egyetlen újságanyag, amelynek a hatására
-biztosan lehet számítani. Itt is nagy csalódások érhetik az embert, de
-egy jól értékelt, a szerkesztőségben jól megérzett, jól feltálalt és
-ügyesen kiröpített szenzáció majdnem mindig felveri a maga széles
-hullámgyűrűit a közönségben.
-
-Ennek azután a legtermészetesebb következménye az, hogy minden újság
-igyekszik minél több és minél nagyobb szenzációval szolgálni. Eseményes
-időkben ez könnyű dolog. Eseményes idők különben is emelik az
-újságfogyasztást; így a magyar újságfogyasztás eddig kétségtelenül az
-úgynevezett nemzeti ellenállás idején érte el a maximumát. Ilyenkor
-szenzációkkal szolgálni – minden lapnak, amelynek a hírszolgálata,
-összeköttetései, szerkesztősége jó és erős – könnyen megy.
-
-Mikor azonban az eseményes idők elmúlnak, mikor a verseny élesedik és az
-amugy is hanyatló újságfogyasztást minden áron galvanizálni kell, akkor
-jönnek a csinált szenzációk. A gazdag, nagy külföldi lapok expediciókat
-szerveznek; Gordon Bennet elküldi Stanleyt Afrikába, egy másik amerikai
-lap elküldi Wellmannt léghajón az északi sarkra, a Lokalanzeiger külön
-hajót küld a Wellmann felszállásához, a magyar lap pedig, már az
-amelyik, titkokat kapar ki, gazságokat »nyomoz ki«, panamákat »leplez
-le«. A komoly szenzációknak megmaradtak a keretei; a nagy betűk, a nagy
-címek, a kiáltó tipográfia. Ezeket a kereteket meg kell tölteni
-tartalommal; így lesz a szimpla öngyilkosságokból óriási dráma, így
-lesznek jó családapákból liliomtipró gazemberek, így lesz a semmitmondó
-politikai hírből aljas hazaárulás.
-
-Mindez elsősorban az utcának dolgozó lapokra vonatkozik. Itt, ahol nincs
-meg a megbízható, stabilis előfizető tábor, ahol a járókelők zsebéből ki
-kell csikarni a sout vagy a pennyt, itt teremnek legbővebben azok a
-szenzációk, amelyeket csak az újságírói ügyesség vagy kiadói
-lelkiismeretlenség tett szenzációvá.
-
-Lehet mondani nagyon súlyos és nagyon korholó szavakat a szenzációnak
-erről a kereséséről. Mondanak is. Akik azonban a korholó szavakat
-elmondják olyankor, amikor tógát öltenek, vagy amikor valamely szenzáció
-az ő bőrükre ment, amikor tehát a maguk lelke szerint beszélnek,
-ugyanazok mohó olvasóivá és élvezőivé válnak minden szenzációnak,
-mihelyt valami különös ok – az itélkezés akarata, vagy a megbántottság
-fájdalma – ki nem emeli őket a tömegből. Mihelyt ők is benne vannak a
-tömegben, mindjárt a kollektiv lélek érzései szerint éreznek.
-
-Ha külön-külön beszélsz azokkal az emberekkel, akik az utcán két
-krajcárt vagy egy krajcárt kikaparnak a zsebükből egy ujságért,
-bizonyára kevés vérszomjas, mészárlásban gyönyörködő, vérszagot szerető
-embert találsz közöttük. Derék, jó, lágyszivü emberek. És egy budapesti
-krajcáros lap hosszu évek óta a legnagyobb sikereket akkor aratta, mikor
-Petróné meggyilkolta, feldarabolta, gyermekkocsiban az utcán végigtolta
-az öreg ékszerészt és amikor a lap minden nap hasábokat irt erről az
-undoritó gyilkosságról. A közönség vért akar, a közönségnek megvan tehát
-az ő akarata.
-
-
-
-
-3. A SAJTÓ FEJLŐDÉSE
-
-Az újság kapitalista vállalat. A tőke minden elhelyezkedésében mozgékony
-és finom szimatú. Az újságvállalatban elhelyezett tőkének ez a finom
-szimat a legfontosabb tulajdonsága. Ez a finom szimat tehát csodákat
-művel. Ha a közönségnek vér kell, a közönség vért kap.
-
-És ami kell neki, azt kap. Hazafiasság kell? A legnagyobb mértékben kap.
-Minden vasárnap egy hazaárulás főjjön a fazekában? Fő. Lincselésre való
-biztatás kell? Megkapja. Uszitás a néger, a japán, az oláh, a zsidó
-ellen? Tessék parancsolni. Az újságvállalat csodálatos flairrel érzi
-meg, milyen ösztönök, milyen gyűlöletek kivánják magukat fölkeltetni és
-lángra lobbantatni. Azok fölkeltetnek és lángra lobbantatnak.
-
-Minthogy azonban nem egy lap van és nem kettő, hanem tíz és húsz és száz
-és ezer, a verseny nekiveti magát annak a nemes feladatnak is, hogy az
-indulatokat és a sötét ösztönöket ki tudja leghathatósabban lángra
-lobbantani. A fejlődésnek egy bizonyos fokán tehát megjelenik a
-felülmúlhatatlan sajtó.
-
-Nyomtatott Robespierrek kerülnek a piacra. A felülmúlhatatlanul
-hazafiasak, a felülmúlhatatlanul erkölcsösek, a felülmúlhatatlanul
-erényesek és puritánok. Megjelenik a sárga sajtó, a jingó sajtó,
-amelynek Amerikában hallatlan sikerei vannak, amely körülbelül mindenütt
-beköszönt a fejlődésnek egy bizonyos fokán, és amelyet szerencsések
-vagyunk már Magyarországon is üdvözölhetni.
-
-De ez nem az utolsó szava a sajtó fejlődésének. Az óriási versenynek két
-másik következménye is van még. Az első az, hogy új lapot egyre nehezebb
-lesz, lassanként egészen lehetetlen lesz sok pénz nélkül megindítani,
-másodszor, hogy az újságok nemcsak a szenzáció hajszolásában, hanem a
-komoly és nagystilü hírszolgálatban is versenyeznek egymással.
-
-Először tehát pénz kell. Van rá néhány eset az utóbbi időből is, hogy
-ügyesség és kedvező konjunktura kis pénzzel indult lapból is gazdag,
-virágzó vállalatot csinált, de ezek az esetek egyre kevesebbednek és
-lassanként lehetetlenné válnak. Az újságsikerhez pénz kell, sok pénz,
-nagy befektetések, ezrekre, tizezrekre és százezrekre menő kiadások,
-amelyek látszólag teljesen meddőek és amelyek csak hosszú idő eltelte
-után kamatoznak. A modern hírszolgálat természete épen olyan, hogy a
-világlapoknak például Belgrádban állandó tudósítót kell tartaniok,
-hosszú ideig látszólag eredmény nélkül fizetniök, mert egyszer csak
-királyt gyilkolnak Belgrádban és akkor egy félnapos – istenem, egy
-óriási félnapos – előnye van annak a lapnak, amelyik sokáig hiába
-fizette a belgrádi tudósítót. És mi egy világlapnak Belgrád, az egy
-magyar lapnak például Szatmár-Németi.
-
-Ez a verseny aztán csodákat művel a hírszolgálatban. Arról, amit azután
-itt képesek a lapok produkálni, amit egy-két magyar lap is produkált az
-utóbbi időben, arról a gyorsaságról, elevenségről, ügyességről,
-ötletességről, amely így azután a hírszolgálat szekerébe szegődik, arról
-csak tisztelettel és csodálattal lehet beszélni.
-
-Ez a verseny, a hírszolgálatnak ez a csodásan fejlett volta rányomja a
-bélyegét az egész modern újságra és átalakítja az újságcsinálás egész
-módját. Az újságban egyre nagyobb úr lesz a riport, a szerkesztőségben
-egyre fontosabb ember a riporter – az újságok szerkesztőségei nemsokára
-alig is állnak másból, mint riporterekből: rendőri, közgazdasági,
-szinházi, törvényszéki, tőzsdei, irodalmi riporterekből.
-
-A magyar lapoknál ez az átalakulás lassan megy. Egy magyar újság tegnap
-még és ma is még voltaképen egyetlen olvasmánya, irodalmi, tudományos,
-jogi, gazdasági lektürje volt az olvasójának. Ez az állapot azonban nem
-maradhat meg így változatlanul. A gazdasági élet fejlődésével, a kultura
-emelkedésével, a forgalom gyorsabbodásával vele jár az, hogy az ujság
-lassanként kihullatja magából az irodalmat, a tudományt, a jogot, a
-filozófiát. Megmarad: a tudósítás, a recenzió, a hír, a riport.
-Irodalmat tessék a könyvekben és az irodalmi lapokban, tudományt a
-tudományos folyóiratokban keresni.
-
-A nagy világlapok azt a vonzó erőt, amely így elvész, úgy igyekeznek
-pótolni, hogy mellékletet adnak. A Berliner Tageblatt hat mellékújságot
-ad egy héten az olvasóinak: egy irodalmit, egy gazdaságit, egy
-technikait… minden napra egyet. A Corriere della Sera-nak valami három
-illusztrált ingyen melléklapja van. Ilyesmire kényszerednek lassankint
-az összes lapok.
-
-A fejlődésnek ez az iránya, a riportnak ez az úrrá válása kiszoritja a
-lapokból még a politikát is, amely pedig bizonyos körülmények között a
-főelőfizetőszerző. Németországban egész csomó színtelen lap van már,
-amely politikával csak akkor foglalkozik, ha semmiképen el nem kerülhető
-és amely akkor is lehetőleg csak referál.
-
-Az újság hatalma: a publicitás, a minél szélesebb nyilvánosság, a minél
-nagyobb példányszám. Ezért folytatja az újságvállalatokban lévő tőke a
-legnagyobb küzdelmet. Ez az az eredmény, amely szinte rögtön készpénzre
-váltható be a hirdetések révén. A milliós és százezres példányszámban
-nyomott külföldi lapoknak a hirdetések egyenesen többet jövedelmeznek,
-mint az előfizetés és az elárúsítás. Minden nagy lapnak vannak számai –
-egyik-másik világlapnak szinte minden száma ilyen – amelyre a kiadó
-egyenesen ráfizet. A papir többe kerül, mint az az egy-két penny vagy
-sou, amit a vevő az újságért fizet. A ráfizetés és a lap egész költsége
-a hirdetésekből kerül ki.
-
-Brüsszelben megjelenik egy újság – jól szerkesztett, gazdag tartalmú,
-eleven – amelyet ingyen adnak mindenkinek. A lapot a hirdetései tartják
-fönn.
-
-Ehhez még egyet kell hozzávenni. Az újság szedése, kinyomtatása egyre
-gyorsabbá lesz. Az olvasónak egyre gyorsabban van szüksége az egyre
-gyorsabban – nemsokára talán drótnélküli távirattal – érkező hírekre. (A
-Frankfurter Zeitung minden nap ötször jelenik meg.) Az újságvállalatok
-egyre gazdagabbak lesznek és egyre több újság kerül egy vállalatnak a
-kezébe. (Bécsben öt újság egyesült egy szindikátusban és Berlinben
-Scherl minden évben alapít vagy vesz egy lapot.)
-
-A sajtó fejlődésének a tendenciája tehát ez:
-
-a lapban a riport az úr;
-
-a lap egyre olcsóbb lesz és egyre jobban a nagy tömegeknek készül.
-
-Ez a fejlődés a kapitalizmus fejlődésével, az újságvállalatok egyre
-nagyobbodó arányaival, a technika haladásával, egyre gyorsul; és a
-fejlődés tetőpontján alighanem egy hallatlanul olcsó, hírszolgálatban
-csodálatosan fejlett, hírekkel teletömött, keveset politizáló és semmit
-sem tanító, napjában többször megjelenő nagy újság van.
-
-Amelytől azonban a gyönyörködtetés és a tanítás szerepét átvették a
-revuek, a könyvek, a szakszervezetek, a szabad iskolák.
-
-
-
-
-4. AZ ANTIZSURNALIZMUS
-
-A sajtó sokkal erősebb és sokkal hatalmasabb, sokkal több erénye és
-sokkal több vétke van, sokkal több egyéni érdeket és sokkal több
-osztályérdeket taposott meg, semhogy nagyon sok ellenséget ne szerzett
-volna magának. Maga az az érzés azonban, amelyet speciálisan
-Magyarországon antizsurnalizmusnak neveznek, a sok megbántott érdeknek a
-fogcsikorgatása, egy osztályérdeknek, a nagybirtokos arisztokráciának a
-vele szövetkezett dzsentrinek és a belőlük élő,
-nagybirtokos-gondolkozással telített tisztviselő tábornak a gyűlölete az
-újság ellen.
-
-Ez a hadsereg gyűlöli a kapitalizmust és mindazt, ami vele jár: a
-forgalom gyorsabbodását, a verseny élesedését, a termelés átalakulását.
-Gyűlöli, nem, mert kevésnek tartja, mert fejleszteni szeretné, mert
-bűnei vannak, mint ahogyan a szocializmus gyűlöli, hanem mert soknak
-tartja, mert vissza szeretné fejleszteni. A sajtó, a modern sajtó a
-kapitalizmus édes gyermeke. Még a szocialista sajtó is az. A sajtót
-megteremtette a kapitalizmus; a kapitalizmusra visszahat, a
-kapitalizmust emeli, fejleszti, növeli, útját egyengeti a sajtó. A sajtó
-morálja: a kapitalizmus morálja. A sajtó erkölcsei a nagybirtok szemében
-vérlázítóan laza erkölcsök; a sajtó – még ha nem is akarja – minden nap
-letördös valamit abból az erkölcsi fölépítményből,
-tekintélytiszteletből, vallásosságból, amely a földbirtok érdekei fölé
-rakódott. Az antizsurnalizmus tehát a hatalmának vesztét érző, az
-ingadozó, a kormányzáshoz, az uralkodáshoz görcsösen ragaszkodó
-nagybirtokos-osztály és dzsentri gyűlölete az ajtón már kopogtató
-polgári Magyarország ellen.
-
-Ezzel az antizsurnalizmussal könnyen le lehet számolni. A
-kapitalizmusnak vannak bűnei, de ezek magukban hordják a helyzet
-megjavulásának a lehetőségeit. A kapitalizmusnak vannak bűnei, de a
-kapitalisztikus gazdálkodás lépcsőfoka a fejlődésnek és óhajtott cél egy
-feudális berendezkedésű országban.
-
-Ez az antizsurnalizmus épen olyan haladásellenes és épen olyan
-tarthatatlan és reménytelen, mint például az a makacsság, amellyel a
-nagybirtok az extenziv gazdálkodáshoz ragaszkodik.
-
-Van azonban egy másik antizsurnalizmus is, amelyet szabad talán az
-intellectuellek antizsurnalizmusának elnevezni. Vannak finom lelkű, nagy
-tudású, csiszolt ízlésű, nagy érzékenységű emberek, a népet szerető,
-finomságokat kereső lelkek, a haladás felesküdt katonái, akik
-megdöbbenve fordulnak el a sajtó lelkiismeretlenségeitől,
-felszínességeitől, ízléstelenségeitől, akik megriadva fordulnak el a
-sajtó lármájától, harsonáitól és rikácsolásaitól. Akik azt mondják, hogy
-hiszen senkinek a becsülete nem biztos így, és akik úgy érzik, hogy a
-sajtó állandóan és rendszeresen durvítja az ízlést, ahelyett, hogy
-nemesítené.
-
-Ez az antizsurnalizmus nem egészen igazságos, de egészen érthető. Nem
-igazságos, mert a sajtó bűnei olyan bűnök, mint a gyorsvonat bűnei,
-amely embereket visz, de embereket gázol el; mert a sajtó
-lelkiismeretlensége, felszinessége és ízléstelensége, csak a
-legműveltebbeknek és legízlésesebbeknek lelkiismeretlenség és
-ízléstelenség. Mert ki vádolhatja könnyelmű ítélkezéssel az újságot,
-mikor a bíró, akinek nem egy nap és egy óra alatt kell ítélnie, hanem
-hetek és hónapok alatt, mikor a bíró szinte ugyanannyit téved, mint a
-sajtó. Nem egészen igazságos tehát ez az antizsurnalizmus sem, de
-egészen érthető. És itt azután más elintézés nincs, minthogy ezek a
-legműveltebbek és legcsiszoltabb ízlésűek fanyarul és fájó szívvel
-kiejtik a kezükből az újságot és egyre több szeretettel nyúlnak a könyv,
-a jó, az áldott, a szent könyv…
-
-Az intellectuelleknek egy csapatát elveszíti az újság. Mint olvasókat,
-mint felszínes, a lapot átfutó olvasókat talán nem, de mint híveket
-igen. Miért nem árthat meg azonban ez a veszteség a sajtónak? Mert abban
-a mértékben, amint fent – a kultura magaslatain – elveszít egy előkelő
-kis csapatot, abban a mértékben hódít meg lent irtatlan nagy táborokat,
-óriási, sötét masszákat, a végtelenségbe nyúló hadseregeket. A tudóst és
-az esztétát elveszíti, a népet megnyeri. Vannak néhányan, akiknek már
-nem szükséglet az újság és egyre többen lesznek, akiknek még
-életszükséglet. Akik számára reményt, világosságot, tudást, haladást,
-harcot, kulturát, mindent jelent. Az újság lefelé terjeszkedik, ezért
-válik mindig olcsóbbá, ezért lármáz, ezért kiabál, ezért handabandázik.
-És ez az utálatos lárma, ez a rút kiabálás és ez az ostoba handabandázás
-ott lenn kultúrfejlődést jelent; ami innen fentről a nívó leszállítása,
-az onnan lentről a nívó emelkedése. A sajtó fejlődésének az iránya az,
-hogy a gyökérszálait egyre mélyebbre, egyre messzebbre eregeti szét,
-egyre nagyobb tömegeket tesz olvasókká, egyre nagyobb tömegeknek teszi
-életszükségletté a betűt, az írást.
-
-És hiába fakadunk ki néha megdöbbenve:
-
-– Lehetséges-e az, hogy a sajtó a haladásnak az eszköze, a
-progressziónak egy jelensége, holott a közönségnek a sajtóra való
-hatásából és a sajtónak a közönségre való hatásából csupa ízléstelenség,
-oktalan fanatizmus, vérszomjúság, brutalitás születik?
-
-A sajtó mégis a haladás szerszáma. Mégis világosságot visz nagy
-sötétségekbe, írást visz az írástudatlanoknak, betűt az analfabétáknak.
-És ha egyre több embert nevel az önönmaga lenézésére, és ha egyre több
-embernek teszi fölöslegessé önönmagát, ha egyre több embert taszít a
-könyv felé, az is csak azt jelenti, hogy a fejlődésnek egy stációja,
-hogy kell, hogy törvényszerűen van és a természet nagy törvényei szerint
-él és dolgozik.
-
-(A harmadik antizsurnalizmusról, a tökfilkók antizsurnalizmusáról nem
-érdemes sokat beszélni. Vannak emberek, többnyire siker után sóvárgók,
-többnyire magukat mellőzötteknek érzők, kivétel nélkül szűk agyúak, akik
-szidják a sajtót. Ha egyszer kiiródott a nevük, befogják a szájukat.
-Hallottam egyszer egy szűk koponyájú fiskálist: két óra hosszat szidta a
-sajtót. Pár ezer forintért mandátumot szerzett és most méz csepeg a
-szájából, ha újságról beszél. A tökfilkókkal nem érdemes törődni.)
-
-Fel kell azonban vetni azt a kérdést: mit akar az antizsurnalizmus,
-legyen-e eredménye, vagy – még inkább – lehet-e eredménye? Az
-intellectuellek antizsurnalizmusa csak egy szomorú elfordulás. Itt a
-sajtó szabadságának a szükségessége sokkal inkább apriorisztikus
-meggyőződés, semhogy a sajtó szabadosságai egy fanyar kiábrándulásnál
-egyebet eredményezhetnének.
-
-A nagybirtok antizsurnalizmusa (és a tökfilkóké) azonban nem merül ki a
-rezignációban. Itt nagyon is hangos a konzekvenciák levonása, innen
-gyakran felharsog hősiesen és hangosan az a kiáltás, hogy cenzura kell.
-
-Tehát cenzura. Ne legyünk elfogultak és valljuk be, hogy a cenzura
-szükségességét mindnyájan éreztük már néha. A papir – a régi mondás
-szerint – igazán túlságosan türelmes és a rotációs gép néha igazán
-fertelmes dolgokat okád ki magából. A cenzura óhajtásával azonban úgy
-vagyunk, mint az abszolutizmussal. Egy bölcs, felvilágosodott,
-demokratikus, népszerető abszolutizmus nagyon kívánatos néha, mikor a
-parlamentek nagyon is undorítóak. De amint nincs állandó, okos, bölcs,
-jó abszolutizmus, épen úgy nincs állandó, okos, bölcs, jó cenzura.
-Intézménynyé egyik sem lehet. Amennyivel biztosabb, jobb, megnyugtatóbb,
-haladottabb és a haladást jobban szolgáló berendezkedés a parlament az
-abszolutizmusnál, annyival jobb a sajtó szabadsága a cenzuránál. A
-parlamentekkel (akármilyen utálatosak) majd csak kiverekedjük magunkat
-valahogyan egy igazságosabb, szebb társadalmi rendhez. A szabad sajtóval
-majd csak kiverekedjük magunkat az ízlés fejlődéséhez, a tudás
-terjedéséhez, a kultura emelkedéséhez.
-
-És végül – ezen kellett volna kezdeni – a cenzurát nem is lehet
-megcsinálni. A forradalom előtti Párisban még egész erejében megvolt az
-abszolutizmus; még százezer szuronyra támaszkodott; még állottak a
-negyven láb magas bitók – amelyekről Carlyle beszél – amelyekre a
-jajgatókat felakasztották; és Páris csak úgy rajzott már a hangos,
-vakmerő, királyócsárló, arisztokrata vért követelő, tekintélyromboló
-röpiratoktól és újságoktól. Az abszolutizmus tehetetlen volt velük
-szemben.
-
-És tíz év mulva, mikor törvénybe voltak igtatva az ember és a polgár
-jogai, miután a konvent segítséget kínált minden felszabadulni óhajtó
-népnek, miután Franciaország megküzdötte a világ legfelségesebb
-szabadságharcát, Napoleon egy rendelettel, egy kézmozdulattal
-megszüntette, szétmorzsolta az összes lapokat. A vérveszteségtől remegő,
-kifáradt, céljait félig elért, papi és grófi birtokokon osztozkodó,
-polgárivá átalakult, pihenni vágyó Franciaországnak nem kellett már a
-szabad sajtó. Nem volt rá szüksége. A sajtó virágzásának, a sajtó
-szabadságának nem voltak meg az anyagi feltételei. Jöhetett a cenzura.
-
-Amíg a sajtó szabadságára szükség van, addig a sajtó szabadságát
-érinteni nem lehet. És most, és – úgy látszik – még igen igen sokáig
-szüksége van rá a nyomorúságból magát lassan és nehezen kiküzködő
-emberiségnek.
-
-
-
-
-5. A SAJTÓ KORRUPCIÓJA
-
-Magán a publicitáson, az egészen legitim, nyiltan csinált és csaknem
-teljesen kifogástalan hirdetés-üzleten kívül háromféle dolgot szokás a
-sajtótól vásárolni:
-
-1. dícséretet,
-
-2. elhallgatást,
-
-3. az igazságnak, a becsületes meggyőződésnek, a közérdeket szolgáló
-ítélkezésnek az ellenkezőjét: közgazdasági cikkekben, riportcikkekben,
-vezércikkekben.
-
-Az első ellen alig lehet szólni. Ha az új bárók és új udvari tanácsosok
-becses életrajzukat sokszorítva kívánják a közönség elé terjeszteni, ne
-sajnáljanak érte egy kis pénzt. Amikor nyilvánvaló dolog, hogy a
-báróságokat és udvari tanácsosságokat pénzért árusítják, amikor tehát
-odafenn üzletnek tekintik azt, ami üzlet és amire eddig is csak a
-régiség rakott tiszteletet gerjesztő patinát, nevetséges volna, ha az
-újságok, ha üzleti vállalkozások ilyenkor finnyássági görcsbe esnének.
-Amikor cégéres tökfilkókról politikai tekintetek és más tekintetek miatt
-napról-napra az áhítat hangján kell írni, nevetséges volna, ha a báró úr
-nem kaphatna a pénzéért néhány jó szót. Ebben az üzletben egy van, ami
-kifogásolható, az, hogy nem űzik elég nyiltan. Ha nyíltan és bevallottan
-űznék, ha nyilvánvaló volna, hogy a báró úr sokszor épen úgy tartozik a
-– sokszor üzleti érdekeit is szolgáló – dícsérő sorokért az obulusokat
-lefizetni, mint a Van Houten kakaó, akkor ez az üzlet majdnem olyan
-korrektté válnék, mint a hirdetési üzlet. Megütközni csak az ütközhetnék
-meg rajta, aki templomi szószéknek tekinti az újságot, ahelyett hogy
-üzleti vállalkozásnak tekintené, aki kinyilatkoztatás gyanánt olvassa a
-nyomtatott írást, ahelyett, hogy gyenge és gyarló emberi szó gyanánt
-olvasná.
-
-… Meg lehet vásárolni a sajtó hallgatását. Hallgasson olyankor, amikor
-lármát kellene ütnie. Itt kevés a mentség. Még kevesebb ott, ahol
-hazugságokat vásárolnak meg a sajtótól.
-
-Meg kell azonban mondani, hogy erre kevés a példa. A leglazább erkölcsű
-újságok is ritkán vállalkoznak rá, hogy – politikát kivéve, ahol amúgy
-is folyton hazudni kell – nyilvánvaló, legtöbbször a legnaivabb ember
-számára is átlátszó hazugságok ódiumát magukra vegyék. Igazi közérdek
-ellen ritkán ír az újság; legfeljebb hallgat róla.
-
-Ez is elég súlyos. Két meggondolás enyhíti azt az ítéletet, amelyet a
-rút elhallgatásokról mondanunk kellene. Az egyik az, hogy nagy
-visszaéléseknél, nagy panamáknál, úgynevezett nagy disznóságoknál a
-legritkább esetben sikerül a teljes elhallgattatás. A
-megvásárolhatóságnak van egy határa; ezen a határon túl nyugtalankodni
-kezd a sajtó, egy újság belefuj a vészkürtbe és a többi követi. (Igaz,
-hogy az azután nagyon nagy disznóság legyen.) A másik meggondolás az,
-hogy a sajtó megvásároltsága magában még sohasem tett lehetővé semmiféle
-visszaélést. Előbb a parlamentnek, városi és megyei közgyűléseknek,
-tisztviselői karoknak kell hallgatniok és csak azután jön a sajtó
-hallgatása. A Panama-csatorna emberei előbb vették meg a politikusokat,
-azután a sajtót.
-
-A sajtó a gazdasági és politikai erők megoszlásának a hűséges tükre. Ha
-a sajtó visszaéléseket hallgat el, akkor azokat a visszaéléseket
-valószinűleg a sajtó hallgatása nélkül is elkövették volna, mert előbb
-vásárolják meg a parlamenteket és a városi közgyűléseket… Tessék
-visszagondolni egy-két igen felháborító üzletre, telekcserékre,
-üzemmegváltásokra; az újságok egyszer-kétszer makacsul lármáztak, de
-teljesen hiába. Előbb vásárolják meg a parlamenteket és a városi
-közgyűléseket… Ha a sajtó hallgat, akkor valószínűleg nem is volna ereje
-az üzletkötést meggátolni. A közvélemény érzékenysége és ereje kisebb
-volna, mint azoknak a tőkéknek, politikai és gazdasági hatalmaknak az
-ereje, amelyek az üzletet meg akarják csinálni. Hozzá kell még tenni,
-hogy a legtöbb panama csak az emberek érzése szerint panama, hogy forma
-szerint korrekt üzlet, és hogy piszkos titkocskáit csak olyanok ismerik,
-akik gondosan hallgatnak róla. Hogy tehát könnyen becsukhatják
-rágalmazásért azt, aki tolvajt kiabál. Végül, hogy a közvélemény a
-legritkább esetben hálás a tolvajkiabálásért, hogy támogatással ritkán
-fizet érte, és hogy viszont a nagy zsákmányolásra induló tőkének a –
-szervezetlen, sohasem eléggé öntudatos és rettenetes nehezen megmozduló
-– közvéleménnyel szemben ezer eszköze van a bosszúállásra.
-
-És így, ha szubjektive semmi mentség nincs azok számára, akik
-hallgatásért pénzt fogadnak el, objektive újra csak meg kell
-állapítanunk azt, hogy a sajtó nem lehet jobb, mint az a társadalom,
-amelyben él, hogy a sajtó nem emelkedhetik a környezetének, a talajának,
-a levegőjének a morálja fölé, hogy a gazdasági erők eloszlásának, a
-közvélemény érettségének, kulturális fejlődöttségének, politikai
-iskolázottságának a hű tükre. A kiadók számára nincs mentség, a sajtó
-számára van.
-
-Hogy az elhallgatásra való alkalmakat némelyik újság azután keresi, az
-természetes. Minél fejlettebb azonban a sajtó, minél erősebb, minél
-centralizáltabb, annál kevésbbé válik az elhallgattatásra való
-hajlandóságból revolverezés. Az az újság, amelyik illegitim
-mellékjövedelmek nélkül is megél, amelyiknek az előfizetési pénzek és a
-hirdetési jövedelmek is fejedelmi hasznot hajtanak, az nem fog folyton
-panamák után szaglászni, hogy legyen mit elhallgatnia.
-
-A magyar sajtóban a termelés teljes anarchiája dühöng. A magyar
-állapotok teljes züllöttsége és a magyar viszonyok teljes ziláltsága
-okozza, hogy Budapesten sokkal több lap van, mint amennyi az
-előfizetőiből megélhet. A szegénység oktalan költekezése ez, az ország
-szegénységének esztelen, rémült, kapkodó pazarlása. Hogy itt buzgóbban
-szaglász elhallgatandó panamák után egyik-másik újság, annak ez a
-szomorú szegénység az oka. A termelésnek ez a sajtóbeli anarchiája
-óriási krachchal fog – talán nemsokára – végződni. Elhull a férgese; és
-akik megmaradnak, azok nem fognak a bankdirektorokhoz menni, hogy
-hallgattassák el őket. Hanem – megvárják, míg a bankdirektorok mennek
-hozzájuk…
-
-(Ami a kormány szubvencióit illeti, meg kell ismételni ezt: az a lap,
-amelyik szőröstül-bőröstül eladta magát, elpusztul; és amíg – bár
-bőséges ellenszolgálatokért – egy jól adminisztrált lap támogatja a
-kormányt, addig bizonyos, hogy a közönség hangulata még nem ellenzéki
-hangulat.
-
-Ami pedig a bankok állandó pausáléit illeti, ezek nem olyan tisztességes
-üzletek, mint ahogy a lapok néha írják, de nem is olyan
-tisztességtelenek, mint ahogyan professzionátus kártyások képviselőházi
-beszédekben elpanaszolják. Ez az üzlet egyrészt csak gazdaságilag
-fejletlen országban virágozhatik; másrészt a bankok tudják, miért
-fizetnek, harmadszor a pausálénak igazán meg lehet bocsátani, mert a
-nagy visszaélések elhallgatására a pausálé nem elég. Azért – külön
-fizetség jár.
-
-Segíteni pedig mindezen nem segíthet más, mint a haladás, a jövő. Amint
-a sajtó ízléstelenségeinek a kiirtását csak a közízlés emelkedésétől
-lehet várni, épen úgy csak a politikai érettség fejlődésétől, a
-gazdasági tudás terjedésétől, a demokratikus társadalmi rendtől, a
-közönség éber ellenőrzésétől és világos kritikájától lehet várni a sajtó
-(és a parlament és a magisztrátus) korrupciójának a kiirtását. A
-siralmasan kritikátlan közönséget ízléstelenségekkel lakatják jól. Az
-iskolázatlan közvéleményt becsapják. Minden közönségnek és minden
-közéletnek – óh halhatatlan, bölcs, öreg mondás – olyan sajtója van,
-mint amilyent megérdemel.
-
-
-
-
-6. AZ UJSÁGIRÓ
-
-A sajtó a közönség nevelését egy irányban egészen elvégezte már. A
-publikum ki van tanítva róla és minden újságolvasó tud két dolgot: hogy
-az újságíró nem okvetlenül borzas, nagy nyakkendős, tisztátlan gallérú
-és mindig adós maradó fiatalember, és hogy a sötét tekintetű dzsentlmén,
-aki bekopogtat hozzád és azt mondja, hogy ha nem fizetsz neki ötven
-koronát, kiírja, hogy viszonyod van a lányod nevelőnőjével, az egészen
-bizonyosan nem újságíró; bátran kirúghatod és még bátrabban átadhatod
-egy rendőrnek.
-
-A revolverezés, az a bizonyos mocskos kis manőver, amelynek a
-nyíltságától és arcátlanságától maga ez a kulturhistóriai név is
-származik, szinte egészen kipusztult a sajtóból. Ujságírók voltaképen
-sohasem is űzték; egy-két desperádó – legtöbbször csak az újság
-környékén élő emberek – vetemedtek rá. A sajtó elterjedtsége, az, hogy a
-sajtó kitanította a közönséget a revolver-ember kirúgására, az, hogy
-mindenki betelefonozhat magához a szerkesztőhöz és megkérdezheti: »Az úr
-küldte-e hozzám ezt a kócost«, szinte tökéletesen kiirtotta az aljas,
-kicsi revolverezést.
-
-Őszintén meg kell mondani, hogy van egy másik oka is ennek a
-kipusztulásnak. Az újságíró is ember; az ember pedig gyenge és gyarló és
-szivesen elhallgattatja a lelkiismeretét, ha igen szegény és ha egy igen
-nagy jóllakásról van szó. A revolverezés kipusztulása összefügg az
-újságíró anyagi helyzetének a javulásával. Az újságírók egy része gőgös
-úr, aki pofonütné azt, aki azzal az inszinuációval közelednék feléje,
-hogy akármennyi pénzért inkorrekt dolgot cselekedjék. Azonkívül a
-legtöbb újságíró soha nem is kerül abba a helyzetbe, hogy – amint
-mondani szokás – panamázzon. Az újságirónak a saját lapja üzleteihez is
-legtöbbször csak annyi köze van, hogy néha felháborodik rajta és a
-szégyenletes elhallgatásokon igyekszik enyhíteni.
-
-A verseny élesedése, az újság-üzem megnagyobbodása felszöktette a jó
-újságíró értékét. A lapok elszaporodása megalapozta a kereset
-biztosságát is. A jó újságírót nemcsak jól fizetik, hanem legtöbbször
-kapnak is rajta és kevés eset van rá, hogy igazán jó újságíró hosszabb
-ideig állás nélkül lett volna. A sokat emlegetett és kínos ostobán
-emlegetett bohém tehát eltünt, és jött helyébe egy jól öltözködő –
-sokszor velszi hercegi eleganciával öltözött – komoly, számláit pontosan
-fizető, szerény és megbízható úr, akiben titánkodásnak nyoma sincs,
-akiben azonban annál több a rendszeretet és a kötelességtudás.
-
-A régi újságíró romantikából annyi maradt meg, hogy: az újságírók egy
-része éjjel dolgozik és nappal alszik; de aki tudja, hogy mennyi
-újságíró van már, aki nem is dolgozik éjjel, és aki tudja, hogy az az
-éjjeli munka milyen kevéssé jár az erkölcsök lazaságával, hogy hány az
-antialkoholista az éjjel dolgozó újságírók között, és hogy az éjjeli
-munkája után kávéházba betérő újságíró mennyivel inkább iszik egy csésze
-fehér kávét habbal, mint holmi agyvelőroncsoló abszintet, az tudja, hogy
-ez az éjjeli munka sokkal kevésbbé demoralizáló, mint – mondjuk – a
-számtisztek munkája, amely után a sörházba visz az út.
-
-Ami kevés romantika még a szerkesztőségben van, azt többnyire az írók
-viszik oda, az írók, akik Magyarországon még szinte kivétel nélkül
-újságírók is, akik kivételes helyzetet tudnak maguknak egy-egy
-redakcióban teremteni és akik a maguk életét néha szabálytalanul,
-kisebb-nagyobb exploziókra rendezik be. Maga az újságíró: pontos, rendes
-és rendszerető ember. És amilyen mértékben szorul ki az irodalom az
-újságból és amilyen mértékben válik lehetségessé, hogy az író írói
-munkából – az újságírói munka nélkül megéljen, abban a mértékben száll
-el az újság-műhelyekből a régi romantika minden maradványa.
-
-Az írók pedig – ez nekik is használ, az irodalomnak is, az újságnak is –
-kivonulnak a szerkesztőségekből. Lassanként kétféle ember marad benn:
-riporter és újságszerkesztő-, rovatszerkesztő-hivatalnok. Még a nagy
-publicisták, a költő-vezércikkírók is kiszorulnak a napisajtóból. A
-legtöbb lap egyenesen arra törekszik, hogy az itéletet mondó cikkeit –
-különösen a politikaiakat – uniformizálja. Mindegyik lapnak megvan a
-maga iskolája: az egyik csendes nagyképűségű liberalizmust, a másik
-áhítatos, nemzeti izzást akar minden vezércikkében. És megkapja. Négy-öt
-ember írja a vezércikkeket és a világért sem lehet őket egymástól
-megkülönböztetni. Egyik napon épen olyan nagyképű és langyos, vagy
-ájtatos és csendesen izzó a cikk, mint másnap.
-
-Egyre inkább a lap beszél, egyre kevésbbé az ember. A nagy
-publicista-költők kiszorulnak a lapból. (Kivétel néhány
-politikus-publicista, aki a maga képére teremt egy lapot és akivel
-azonban áll és bukik az újság.) A publicisztika hőskora – legalább a
-napisajtóban – elmult. Az újság maga akar beszélni. És legfeljebb
-ünnepnapokon enged szóhoz jutni egyéniséget.
-
-Maradnak tehát a riporterek és a szerkesztő-hivatalnokok. Ebben a két
-kategóriában azonban tengersok a változatosság és ebben a két
-kategóriában még mindig – vagy itt csak igazán – szóhoz jut az ügyesség,
-az ötletesség, a tudás, az újságíró-zseni. Le merem írni, hogy
-újságíró-zseni, mert csak Luigi Barzinire kell hivatkoznom, és világos,
-hogy a riport lehet fejedelmi intelligenciájú, sugárzó szépségű,
-elragadóan művészi és tudományosan pontos. A riportban lehet csudákat
-produkálni; és a szerkesztésben is. A szerkesztői ötletesség néha egy
-hadvezér nagy stilusát egyesíti egy nagy bankár gyorsaságával és
-éleslátásával; egy-egy rovatvezető néha iskolát nyithatna politikusok és
-diplomaták számára.
-
-Igaz: sokszor felszínes az újság. De a redakciókban végre nem ülnek
-orvosprofesszorok és földmértan-tanárok, és egy-egy szakkifejezés néha
-hibás helyre kerül orvosok és mérnökök óriási gaudiumára; de minél
-inkább differenciálódik az újságcsinálás, minél inkább
-szerkesztő-hivatalnokok kezébe kerül a munka, annál inkább bizonyos,
-hogy minden újságanyagot a hozzá alaposan értő szakember dolgoz fel a
-közönség számára.
-
-Minthogy azonban a gyorsaság nem mindig engedi meg, hogy az újság-anyag
-a maga emberéhez jusson és minthogy annyi ezerféle történés van, hogy az
-ezredrésze számára sem lehet teljes nyugodtsággal egy bizonyos
-szakembert kijelölni, az újságíró első kvalifikációja ez:
-
-ne legyen olyan esemény, ne jelentkezhessék olyan ember, ne juthasson a
-kezébe olyan könyv, amelyről intelligensen, művelt embereket nem
-botránkoztatóan, csinosan ne tudnia referálni, amelyről ne tudna formás
-(és nagy dolgokban nem hibázó) ítéletet mondani, amelynek nagy
-vonásokban a multját és – ha eseményekről van szó – csaknem pontosan a
-következményeit meg ne tudná jelölni. És ismerje fel eseményekben és
-emberekben az érdekest, a további eseményeket és érdekes cselekedeteket
-igérőt; lássa meg az együgyű táviratban és a szimpla tudósításban a
-szenzációt; ismerje fel a közömbös beszédben a vihart igérő bejelentést.
-
-Alapos tudásra nincs szüksége; de szüksége van arra a képességre, hogy
-akármilyen tudás-mezőn gyorsan tájékozódjék. Hogy egy vaskos könyvet egy
-óra alatt elolvasson és egy félóra alatt olyan cikket írjon róla,
-amelyben minden benne van, ami a vaskos könyvből a közönséget
-érdekelheti. Részletismeretre nincs szüksége, de ismernie kell minden
-eseménynek az előzményeit és haldokló zenevirtuózok multját egyformán.
-Nem kell, hogy nagyon ismerje Albániát, de tudnia kell, hogy tíz éves,
-csendes küzdelem és makacs fegyverkezés folyik érte; és készen kell rá
-lennie, hogy egy nap alatt – ha szükség van rá – öt könyv segítségével
-albán-szakértővé válik. Nem kell sok nyelvet tudnia, de jó minél többet.
-Nem kell nagyon lelkiismeretesnek lennie, de sohasem szabad unalmassá
-válnia. A riporternek ezenfelül még bátornak, ügyesnek, kitartónak,
-találékonynak és vakmerőnek kell lennie. És kell, hogy írni tudjon.
-
-Ezekkel a kvalitásokkal – jó újságíró lehet akárki, máról holnapra is.
-Mindenki a bornyujában hordja a marsallbotot. Jöhet a szemináriumból,
-jöhet a pult mellől, jöhet a közös hadsereg tisztikarából és jöhet
-lakatosműhelyből; ha tegnap jött, ma már jó újságíró lehet. De a tegnap
-jöttekből ritkán lesznek mára jó újságírók. A jó újságírót a
-szerkesztőség neveli, de az újságírónak magával kell hoznia azt a
-bizonyos hatodik érzéket, az újságcsináló érzéket, és legfeljebb előny:
-ha szokatlanul bő ismereteket, ügyességeket, nyelvtudást hoz magával.
-
-A híres kancellár-mondás, amelyet utóbb maga a kancellár cáfolt meg,
-hogy az újságírók pályatévesztett emberek, annyiban mindenesetre igaz,
-hogy az újságírók valamikor mind más pályára készültek. De nincs azért
-pálya, amelyre annyi szeretettel lépnének emberek, mint erre, nincs
-mesterség, amelyet annyi szent áhítattal és annyi naiv gyönyörűséggel
-kezdenének meg, mint ezt. Igaz: az áhítatos és naiv kezdőkből cinikus és
-hidegvérű emberek válnak; de nincsen azért pálya, melyen annyi
-kötelességtudás, annyi pontosság, annyi szeretet és fanatikus kitartás
-dolgoznék, mint az újságírásban. Hanyag és kötelességmulasztó újságírót
-még alig látott a világ. És ha a mesterség egy kissé meg is változtatja
-a közönséges értelemben vett morált, az újságírók között mégis a
-tisztesség, az erkölcsi erő, a komoly becsületérzés valóságos hőseit és
-mártirjait lehet találni.
-
-Mi az, ami az embereit így hozzákapcsolja ehhez a pályához? Nem az a
-lelkesedés, amely otthagyatta velük a szemináriumot és az egyetemet,
-mert az már elpárolgott. Nem is az, hogy a szentlélek lovagjának érzi
-magát az újságíró, mert csak újságírósága mézesheteiben érzi magát
-annak. Nem az, hogy miniszteri fizetések is vannak egy-egy redakcióban,
-mert az újságírók átlagát – bár a fizetések fölébe emelkednek a
-középosztály, a lateiner-tábor keresetének – nem fizetik fejedelmien.
-Nem is a pálya úgynevezett előnyei, hiszen a legtöbb újságíró csak
-kelletlenül veszi igénybe a szabadjegyeket és gyűlöli például a
-színházat. Nem is a munka eseményessége és változatossága, hiszen az
-újságíró az események iránt való érzékenységet csak a munkája számára
-őrzi meg. Talán nem is az, hogy minden közember a bornyújában hordja a
-marsallbotot és hogy – különösen fiatalemberek – néha káprázatos
-gyorsasággal emelkednek a rangsorban. Hanem az az elfogódás talán, az a
-bizonytalan borzongás, amely akkor fut át az emberen, amikor a rotációs
-gép megindul és amikor az ember úgy érzi – még ha egy reakció-szaggal
-telt papirtömeget ont is a gép – hogy eggyé vált az emberiség egész
-haladásával és hogy a saját testén lüktet keresztül a haladás ritmusa.
-
-
-
-
-7. UJSÁGIRÓ-SZERVEZKEDÉS
-
-Ujságírók között időről-időre felhangzik a szervezkedés jelszava. A
-hivatalos újságíró-egyesületeket valamikor szintén azzal a jelszóval és
-azzal a becsületes szándékkal alapították, hogy az újságíró-munkások
-anyagi helyzetén kell javítani, az újságíró-társadalom erkölcsi érdekeit
-kell megvédeni; a kezdetben szerény, harcos és demokratikus egyesülésből
-azonban idővel mindig dísz-egyesület lesz, reprezentáló testület vagy
-kényelmes klub; a fiatal költőkből öreg főrendiházi tagok lesznek; az
-újságíró-bérmunkásból újságíró-munkaadó válik (sokszor ridegebb és
-kicsinyesebb, mintha szatócs gyanánt kezdte volna a pályáját); a be nem
-érkezettek, a munkások, a fiatalok ilyenkor mozgolódni kezdenek és
-szervezkedni akarnak.
-
-Ujabban a szakszervezet jelszava hallatszik sűrűn. Akik lelkesednek
-érte, a szakszervezettől várják az újságíró-érdekek eredményes
-szolgálatát és az újságíró-társadalom erkölcsi érdekeinek a hathatós
-védelmét.
-
-Ez a remény azonban egészen dőre. Az újságíró – a szónak osztályharci
-értelmében – egyenesen szervezhetetlen; és ha valami csoda valamely
-szervezetet megteremtene, ez a szervezet egészen tehetetlen volna és sem
-az újságíró anyagi érdekeiért, sem az úgynevezett erkölcsi érdekekért
-nem cselekedhetnék semmivel sem többet, mint a hivatalos
-újságíró-egyesületek.
-
-Az újságíró – hiába érzi és valami kedves naivitással hiába vallja magát
-újabban büszkén munkásnak – nem munkás. A munkájával és a munkaadójával
-szemben egészen más a helyzete, mint az igazi, a szervezhető és, tegyük
-mindjárt hozzá, tanult munkásnak. Ami az igazi munkást mindenekelőtt
-jellemzi és a szervezkedési és a gazdasági harcra rákényszeríti, az a
-szomorú törvényszerűség, hogy valószínűleg egész életében bérmunkás
-marad: az újságírónál nincs meg. Ami ott kivétel, az itt szabály: egy
-újságíró karriér a legtöbb esetben úgy végződik, hogy – ha az ember nem
-is válik munkaadóvá, de – hozzájut a vállalkozói nyereség egy részéhez
-és megkapja a munkája teljes értékét. Azonkívül: az újságírás a
-legnagyobb mértékben átmeneti foglalkozás és a képviselőségtől a
-szinházigazgatóságig a vagyonszerző alkalmakra való átmenetel egész
-tömegét kínálja. Azután: nincs két újságíró, akinek a munkája egyforma
-volna, és nincs öt, aki számára joggal lehetne egyforma
-munkaföltételeket követelni. Végül: a szervezkedésnek, a különben is
-nehezen elképzelhető harcnak nincs semmiféle anyagi garanciája. Egy
-újságíró-sztrájkot elgondolni is képtelenség.
-
-Az újságíró-munka, a jó újságíró munka értéke csak a közönség éber és
-kényes ízlésében van. Németországban köthetett is vagy húsz költő
-kartellt arra, hogy egy bizonyos ár-minimumon alul nem adnak el verseket
-az irodalmi lapoknak. Németországban a jó vers közszükséglet. (Legalább
-az irodalmi lapok világában.) De miért volna Magyarországon
-közszükséglet a jó újság? A verseny még arra is rávitte a kiadókat, hogy
-jó újságot adjanak. De ha szükség volna rá, tíz irodalmi hajlandóságú
-kereskedősegéddel, vagy tíz ifjú jogásszal csináltatnák meg a lapjukat,
-anélkül, hogy a közönség nagy tömegei a változásból észrevennének
-valamit. Aminthogy van Budapesten újság – és nem a legkevésbbé olvasott
-– amelyet ötven koronás havi fizetésért hazafias jogászok írnak össze…
-
-Sztrájkról tehát nevetséges beszélni. A szedőkkel való szövetkezésről
-szintén nevetséges. Az imponderabiliák, amelyek itt a legfontosabbak, az
-újságírásnak a művészethez való közelsége, az egyéniség, az egyéni
-képességek és tehetségek döntő fontossága, lehetetlenné tesznek minden
-bérmunkás-mintára való szervezkedést. A szervezkedés a legjobb esetben
-két dolgot érhet el: valamelyes hasznos munkaközvetítést és bizonyos
-újságíró-társadalmi érdekek szolgálását. De nem ám – amiről szintén
-szokás ábrándozni – a sajtó korrupciójának a kiirtását.
-
-A sajtó korrupciója gazdasági okokból fakad. Ez ellen hiába akármiféle
-újságíró-felbuzdulás, annyival inkább, mert – az egyébként sokszor
-méltatlankodó – újságíróknak semmiféle erejük nincs rá, hogy csak
-egyetlenegy kiadót is meggátoljanak legitim vagy illegitim üzletei
-megkötésében. Az az újságíró, aki a lapja üzleteiről tud és akinek az
-állásánál fogva, módjában volna őket meggátolni is, az egyébként
-többnyire nem is akar meggátolni semmit, mert legtöbbször neki is van
-valami haszna a dologból. Az újságíró nem bérmunkás…
-
-Felfelé való harcát az újságírónak magának kell végigküzdenie. Ez a harc
-semmiképen nem reménytelen. Igaz, kemény munkával, de férfikorra a
-legtöbb újságíró eléri a polgári jólétnek egy bizonyos fokát. A húsz-,
-huszonnégy-, harmincezer koronás fizetésű írók, publicisták és
-szerkesztők a budapesti sajtóban nincsenek sokan. De vannak egy páran.
-És a tízezer koronás jövedelem a férfikorban levő újságírók között
-szinte a létminimum.
-
-Ezt az összeget nem mindig egy munkaadó fizeti; az újságíró-jövedelem
-sokszor több helyről szűrődik össze. Igy például egy harmincéves, ügyes
-politikai riporternak, egy nagy budapesti napilap munkatársának
-(államtudományi doktor, az ügyvédi pályát hagyta ott) a következő
-jövedelmei vannak. A lapjától kap rendes – fix – fizetés gyanánt ötszáz
-koronát. Minthogy minden nap be kell járnia a képviselőházba, ott
-tudósítást csinál egy esti lap számára is; ettől kap kétszáz koronát.
-Politikai tudósítással lát el két külföldi lapot, ez jövedelmez minden
-hónapban négyszáz koronát. Összesen ezeregyszáz korona egy hónapban,
-tizenháromezerkétszáz korona, hatezerhatszáz forint egy évben. Az
-államtitkárok fizetése.
-
-Egy másik politikai riporter, egy kisebb lap munkatársa, huszonhét éves,
-épitésznek készült, keres egy hónapban a lapjától 300 koronát, vidéki
-laptudósítással 300 koronát, különböző cikkekkel 100 koronát, összesen
-700 koronát.
-
-Egy huszonhárom éves rendőri riporter kap havonként a lapjától 240
-koronát, egy esti laptól 160 koronát, cikkekkel keres 40 koronát,
-összesen 440 koronát.
-
-Ezekért a jövedelmekért azonban keservesen, verejtékesen meg kell
-dolgozni: reggeltől hajnalig. Tiz órakor délelőtt kezdődik a munka és
-éjfél után ér véget.
-
-Kevesebb munkával kevesebb jövedelem jár. Újságírók, írók, publicisták,
-akik csak egy lapnak dolgoznak, kényelmesebben élnek, de kevesebbet
-keresnek. Van huszonnégyezer koronás fizetés, de van kétezer koronás Is.
-
-A tisztességesebb és nagyobb budapesti lapoknál a minimális fizetés
-egészen fiatal emberek számára 100–160–200 korona. Vannak
-munkauzsorások, nagy hazafiak és közéleti erkölcsösök, akik
-negyven-ötven koronás toll-rabszolgákkal iratják össze az újságjukat. De
-ki fogja a maga ezer koronáját kockára tenni azért, hogy a képviselő úr
-a rabszolgáinak húsz koronával többet fizessen havonként?
-
-
-
-
-8. A MAGYAR SAJTÓ
-
-Egyenesen érthetetlen, hogyan született meg az a szállóige, hogy
-Magyarország a politikai iskolázottság országa.
-
-Politikai iskolázottság… Magyarországon sok becses erő, a magyar
-közéletben sok értékes tulajdonság van, de a politikai iskolázottságot
-igazán hiába keresi itt a – leglelkiismeretesebb társadalmi kutatás
-Diogenes-lámpája:
-
-Két párt és két ember között – három évvel ezelőtt – bizonyára az volt a
-legalapvetőbb politikai különbség, hogy az egyik negyvennyolcas, a másik
-hatvanhetes. Ez volt a legmélyebb szakadék, a legnagyobb távolság, zenit
-és nadir. Gróf Apponyi Albertnek egy keserűségében született
-elhatározása ezt az óriási távolságot egy szép napon mégis áthidalta.
-Apponyi hatvanhetesből – máról-holnapra – negyvennyolcassá tudott lenni.
-Egy hazafias lélek bizonyára csak nagy forrongások, aggodalmak, lelki
-tusák és tépelődések után jut egy ilyen nagy elhatározásra. És –
-csodálatos – mikor barátaival, hiveivel, harminc-negyven főből álló
-pártjával közölte elhatározását, a harminc-negyven ember egyszerre
-szintén úgy érezte, hogy a hatvanhetes alapba vetett hite megingott. A
-csodálatos nagy változást, a töprengésekkel és lelki tusákkal járót, a
-harminc-negyven ember velecsinálta a vezérrel. Tegnap még ők is
-hatvanhetesek voltak, ma ők is csak a negyvennyolcas programmtól tudták
-várni a haza javát.
-
-Még ez is rendben van. A harminc-negyven a vezérrel együtt élt, látták a
-vívódásait és töprengéseinek a visszhangja az ő lelkükben is megszólalt.
-De azután jöttek a választások…
-
-A harminc-negyven embert hatvanhetes programmal választották meg. A
-választóknak tudniok kellett, miért szavaztak a hatvanhetes programmra.
-A harminc-negyven érthette a vezér változását. De az ezrek és a
-tizezrek. A távollevők… A politikai finomságok és a személyes rancuneok
-iránt érzéketlenek… Nekik ragaszkodniok kellett a hatvanhéthez, amelyben
-négy évvel ezelőtt a haza üdvét látták.
-
-Nem ez történt. A harmincat-negyvenet az új negyvennyolcas programmal
-épen úgy megválasztották, mint a hatvanhetessel. Nem csak Apponyi Albert
-feküdt le este hatvanhetesnek, hogy reggel negyvennyolcas gyanánt keljen
-fel, hanem a választók ezrei és tízezrei is. De akkor: milyen volt az ő
-hatvanhetes meggyőződésük ereje, és milyen lett az ő új negyvennyolcas
-vallásuk tudatossága és értelmessége? Tudták-e ezek a választók, mit
-jelent hatvanhetesnek lenni és tudták-e később, mit jelent
-negyvennyolcasnak lenni?
-
-Miért beszéljünk egyébként a választókról? A függetlenségi párt nagy
-győzelme után a függetlenségi körben nyílt értekezleten vita folyt
-arról: benne van-e az általános választójog a függetlenségi programmban.
-És Bartha Miklós és Károlyi István hangosan, és több tucat képviselő
-halkan amellett plaidirozott, hogy nincs benne. Kossuth Ferenc döntötte
-el egy határozott »De benne van«-nal a kérdést. A függetlenségi párt
-vezértagjai nem tudták, hogy egy ilyen döntő fontosságú követelés benne
-van-e a pártprogrammban.
-
-Arról, ami a koalició kormányra jutása óta történt, jobb nem beszélni.
-Mit is beszéljünk tovább? A példa fáj. Magyarországról meg lehet
-állapítani, hogy nem a politikai iskolázottságnak, hanem a politikai
-iskolázatlanságnak a klasszikus hazája.
-
-Hiszen tudjuk mi, hogy ennek a rémítő zavarodottságnak, ennek a lelki
-kuszáltságnak mi a magyarázata. Egyelőre azonban elég ennyi: a magyar
-közélet teljes zavarodottsága, a közönség teljes politikai
-iskolázatlansága meglátszik a magyar sajtón is.
-
-Lapok, külföldi lapok is, ritkán állnak pártszolgálatba. Az újságot a
-szabad mozgásában a feszes pártprogramm gátolja. Az újság nem elveket
-akar terjeszteni, hanem terjeszkedni akar bármilyen elv rovására. A
-lapok legnagyobb részének büszkén hirdetett pártatlansága igazában nem
-etikai elv, hanem – ha öntudatlanul is – üzleti. A párthoz, vagy egy
-szorosan meghatározott pártprogrammhoz való tartozóság gátolja meg a
-szabad mozgást. A pártatlan újság azonban felhasználhat minden áramlást
-lent és minden szellőt fent, hogy a hajóját jó vizekre juttassa.
-
-A külföldi lapok sem szeretik a hangos színvallást, a magyar lapok
-egyenesen rettegnek tőle. Egy bátor szó jobbra vagy balra valamely nagy
-kérdésben külföldi laptól is elriaszthat egy csoport olvasót; a magyar
-lap ilyenkor az egész olvasóközönségéért retteg.
-
-Ennek két következménye van. Vagy az, hogy olyan dolgokban, amelyek a
-külföldön a politika nagy vizválasztói, hogy ilyen dolgokban a lapok jó
-része nem mer határozott véleményt mondani, hanem elelmélkedik,
-elszellemeskedik, a szavakkal eljátszogat körülötte (gondoljon mindenki
-például arra, hogyan viselkedtek a lapok a szekularizáció kérdésével
-szemben); vagy az, hogy némelyik újság a legtarkább és legképtelenebbül
-összeszedett nézetekkel traktálja az olvasóközönségét. Van újság, amely
-a polgári radikalizmus egész csomó követelése mellett a nemzetiségek
-kiirtását követeli. Más lap az izzó sovinizmus himnuszai után az állami
-iskola ellen, a fajszeretet lángoló kitörései közepette a nagybirtok
-parcellázása ellen, az önálló vámterület dicséretével egy lélekzetre a
-nagyipar ellen, a demokratikus haladással együtt kivételes törvények
-mellett, a házszabályok szentségével együtt egy csomó képviselő
-kipofozása mellett ír. Nem tudják, mi a perspektivája például az önálló
-vámterületnek, mi a tartalma a demokrácia jelszavainak.
-
-Azaz: talán tudják. De lehetetlen, hogy közönségünknek őszintén
-elmondják. Az agrárius színezetű negyvennyolcas újság olvasója
-megköveteli a lapjától az önálló vámterület hazafias hangoztatását, de
-dühösen hördülne fel, ha a lapja megmagyarázná neki az önálló vámterület
-igazi jelentőségét. Igy van azután, hogy az itt említett agrárius olvasó
-negyvennyolcas újságot olvas, de a negyvennyolcas újságnak soha sem
-szabad a negyvennyolcas jelszavak tartalmát megmutatnia; így van, hogy a
-zsidó kereskedők, zsidó rabbinusok boldogtalanok, ha egy napon nem
-kapják meg szívükhöz nőtt újságjukat: a nagybirtokos arisztokráciának
-nemzeti jelszavakból élő, kereskedelem-ellenes lapját, amely
-időről-időre – a plébános előfizetők kedvéért – egy kis hazafias
-antiszemitizmust is megereszt. Igy van, hogy két hét mulva ugyanaz a
-lap, ugyanazon a helyen az ellenkezőjét írhatja annak, amit két héttel
-ezelőtt írt, így van, hogy a magyar újságok nagy része – kellő
-óvatossággal – csaknem minden elvet megtagadhat; és csaknem minden elvet
-elfogadhat. A közönség iskolázatlan.
-
-Ez a közönség, a lapok nagy részét fentartó magyar középosztály nincsen
-tisztában a maga érdekeivel. Különös társadalmi kapillaritás útján
-átvette a nagybirtokosság és a hivatalviselő dzsentri egész
-gondolkozását. A meggyőződései és jelszavai nagybirtokos-meggyőződések
-és nagybirtokosjelszavak. A fájdalmai azonban polgári fájdalmak. Innen a
-zavarodottság, a gondolkozás kuszáltsága, a lap-előfizető
-megbizhatatlansága. A magyar polgári középosztálynak nincsenek
-kidolgozott, egész politikai programmjai, kialakult, teljes, befejezett
-meggyőződései, nincsenek élesen elhatárolt pártalakulásai: nincsenek
-tehát magyar lapok, amelyeknek élesen elhatárolt, tiszta és világos
-programmjuk van.
-
-A kialakulatlanságnak gazdasági okai vannak. A termelés régi rendje
-azonban kiadott minden erőt, ami benne volt. A nagybirtokos
-osztályuralom utolsó átout-ja a negyvennyolcasság volt. Az erejevesztett
-termelési rendet és a ráépült politikai uralmat azonban semmi sem
-tarthatja már sokáig életben.
-
-Az osztályok tudatára ébrednek a maguk érdekeinek; az eddig
-elhomályosított osztálytagozódás a legnehezebb járású agyvelő számára is
-világossá lesz; a polgári osztály megalkotja a maga politikai
-programmjait. És a lapjaitól megköveteli a maga meggyőződéseinek a
-hirdetését.
-
-Nem jöhet többé egy új függetlenségi párt, amely fölvesz a programmjába
-hetet, havat, kéket, zöldet, mindent, amiről azt gondolja, hogy a
-választóknak tetszik, fölvesz anélkül, hogy csak egy programmpontját is
-a maga értéke szerint értékelné és a maga igazi jelentőségében megérteni
-akarná. Nem jöhet többé omnibusz-programm, amely meghódít minden
-elégedetlenséget és amely demokratikus lobogó alatt feduális
-csempészárút szállít. Ki van játszva az utolsó átout.
-
-Az osztálytagozódás azután nyílt színvallást követel a lapoktól. Akkor
-minden lapnak tudnia kell, mit akar, mert tudnia kell, mit vár tőle a
-közönsége. Sok lapra keserves napokat fog hozni ez az átmenet, de a
-lapok nagyrészének szellemi és erkölcsi nivóját emeli. Mert az élesen
-körvonalazott pártprogramm korlátokat állít a vezércikkekben űzött
-szemérmetlen előfizető-fogdosás elé; és mert a pártellenőrzés, amelyet
-nem kell, hogy egy bizottság gyakoroljon, amelyet épen a pártéletadta
-politikai iskolázottság végez, ez az ellenőrzés erős korlátokat rak az
-üzletkötések, a megfizetett írások és a megfizetett – elhallgatások elé.
-(Aminthogy sokszor a legkényesebb kérdésekről egy-egy igaz szót, néha
-egészen egyformán hangzót a Népszavá-ban és az Alkotmány-ban lehet
-találni. Két »elfogult« pártlapban: a szociáldemokratában és a
-klerikálisban.)
-
-Pártoknak: osztályoknak harca szüli a haladást. Ez alól az igazság alól
-a sajtó sem kivétel. Ha itt-ott nem is demonstrálja még ezt az
-igazságot, az igéretét már megmutatja. És zavaros, sokszor piszkos
-áradásában mindenképen, a fejlődés korábbi vagy későbbi stádiumában
-egyformán – újra csak ezt kell mondani – a haladás örök ritmusa lüktet.
-
-
-
-
-TARTALOM
-
-  A sajtó  3
-  1. A sajtó és a közönség  4
-  2. A közönség  10
-  3. A sajtó fejlődése  15
-  4. Az antizsurnalizmus  19
-  5. A sajtó korrupciója  24
-  6. Az újságíró  28
-  7. Ujságíró-szervezkedés  34
-  8. A magyar sajtó  38
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-13 |újsáfogyasztást |újságfogyasztást]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SAJTÓ ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.