diff options
Diffstat (limited to 'old/65846-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/65846-0.txt | 3548 |
1 files changed, 0 insertions, 3548 deletions
diff --git a/old/65846-0.txt b/old/65846-0.txt deleted file mode 100644 index 7ea74d6..0000000 --- a/old/65846-0.txt +++ /dev/null @@ -1,3548 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Írók, könyvek, emlékek, by Aladár Schöpflin - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Írók, könyvek, emlékek - -Author: Aladár Schöpflin - -Release Date: July 15, 2021 [eBook #65846] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ÍRÓK, KÖNYVEK, EMLÉKEK *** - - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -ÍRÓK, KÖNYVEK, EMLÉKEK - -ÍRTA SCHÖPFLIN ALADÁR - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA KIADÁSA - -ÍRÓK, KÖNYVEK, - -EMLÉKEK - -ÍRTA - -SCHÖPFLIN ALADÁR - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA KIADÁSA - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -A FIATALSÁG KÖLTŐJE. - -A harmadik gimnáziumba jártam, amikor Petőfi lelke először megihletett. -A gyorsíróversenyen nyertem egy példányát annak a kortársaim előtt -nagyon jól ismert zöld-táblás Petőfi-kiadásnak, amelynek egy forint volt -az ára és amelyből a mi nemzedékünk a költőt megismerte. Örültem az -ajándékkönyvnek, délután kivittem magammal a pozsonyi ligetbe, -leheveredtem a fűbe és olvastam estig sorban a verseket, ahogy egymás -után következtek, kezdve az első helyen álló _Apostol_-on, nagy -elragadtatással, egy megnyilt új világ megismerésének heves izgalmával. -Azelőtt is olvastam néhány Petőfi-verset, tanultunk is belőlük az -iskolában, tetszettek is, de a költő lelke csak ezen a tündöklő májusi -délutánon nyilatkozott meg előttem és általában akkor éreztem meg – -zavarosan, gyerekmódra, csak sejtelemképen, de valahogy mégis megéreztem -– a költészet szellemét. Csak azóta szerettem és tudtam verseket -olvasni. - -Azért mondom el ezt az élményemet, mert azt hiszem tipikus élmény, -nagyon sok fiatalember élte át előttem is és utánam is. Hetven egynéhány -év óta ezrei a magyar fiúknak nyitották meg ilyenformán a szívüket -Petőfi előtt és ezer meg ezer fiatal léleknek nyitott a költő kaput egy -eddig elzárt világba. Lírát olvasni és lírát érezni az azóta -felsorakozott nemzedékek Petőfitől tanultak. Mert ő volt minden költők -között a legjobban hozzáférhető a fiatal lelkek számára, egyszerűségén, -a benne kifejeződött érzések ösztönszerű, primaire voltán, -közvetlenségén, naivitásán, szellemének hamvas üdeségén át. -Mindenekfelett pedig fiatalságán át. Olyan fiatal ő, nemcsak évekre, -hanem szellemre is, hogy minden fiatal élet kongenialitást érez vele. - -Azért is van olyan nagy szuggesztiós varázsa a fiatalokra. A mai -fiatalokról nem igen tudok biztosan ítélni, de a magam idejében minden -valamire való fiatalember, akinek a szíve és esze nem volt teljesen a -földhöz tapadva, erősen Petőfi szuggesztiója alatt állott. Az ő -érzésének és pályájának romantikája ragadott minket magával, az ő alakja -volt mintaképünk életstílus és erkölcsi érzület dolgában. Gondolatban -mind szabadsághősök voltunk, vele együtt gyűlöltük a zsarnokságot, -igyekeztünk hetykék, egyenes beszédűek lenni, olyan leányokról -ábrándoztunk, amilyenekről Petőfi írt, lenéztük az iskolai fegyelmet, -némi meleg humorral tekintettünk apánkra, gyöngéd ellágyulással -anyánkra, okoskodó fölénnyel az öcsénkre, lenéztük a finomkodó -érintkezési formákat és inkább darabosak, faragatlanok voltunk, mintsem -hogy «arszlán» hírbe keveredjünk. Petőfi tehát sokkal több volt, mint -költő, akinek verseiben gyönyörködtünk, életalakító tényező volt -számunkra, példaképünk és nevelőnk. Jókora területét bejártam azóta a -világ költészetének, de ehhez hasonló hatást senki mástól nem kaptam. -Írónál nemcsak az esztétikai hatás fontos, sőt talán nem is mindig ez a -legfontosabb, hanem a pszichológiai tényező, az a szuggesztió, amellyel -munkája, pályája, egész alakja az emberek tömegére hat. Ezzel több lesz, -mint egyszerű irodalmi jelenség, az élet alakitói közé kerül. Ezt a -szuggesztiót pedig elsősorban nem műveivel éri el, hanem azzal az -egyéniséggel, amely műveiből kisugárzik, amely olvasása közben a sorok -közül és mögül az olvasó tudatába lép. Petőfinél ez fokozottabban van -így, mint másnál; nemcsak költője, kifejezője volt korának, hanem -zsenialitásával, fellépésének nyomatékával, életének formájával és -tartalmával formálója is, elsőrendű társadalomtörténeti tényezője a XIX. -század első felének. Kisebb keretek közt, inkább csak a magyarságra -szorítkozva, Petőfi ugyanaz volt, a mi Byron Európára nézve: nemcsak -kora, hanem az utána következő nemzedékek lelkivilága – legalább életük -egy bizonyos szakában – ő hozzá idomult. A mi nemzedékünk minden -fogékony fiatal emberének lelki arculatán felismerhetők Petőfi -arcvonásai. Az élet folyamán ezek új élmények, tapasztalatok, új hatások -alatt elhalványulhattak, de valamikor mégis megvoltak és valami mégis -csak megmaradt belőlük. Bizonyos például, hogy Petőfinek nagy része volt -abban, ha a későbbi kor fiatalságának politikai gondolkodása a -kuructradició irányában fejlődött és a magyar népéletnek az az -illuziókkal színezett képe, amely a városi intelligencia tudatában a -legújabb időkig élt, jórészt Petőfire vezethető vissza. - -Számtalan olyan gondolatunk van, amelyen – ha elkezdenők elemezni – -megtalálnók Petőfi profiljának legalább néhány vonását. És számtalan -embernek Petőfi vágta fel a nyelvét: ő tanította meg érzéseinek -kifejezésére. A közönséges ember érzelmei dolgában néma vagy legalább is -dadogó, nincsenek kifejezésükre szavai és szólásformái. Ha egyszerű -szerelmesek állnak szemben egymással, a szívük túlárad az érzéstől és -nem tudnak szólni egymáshoz, nem tudják érzésüket szavakba foglalni. Ha -pedig szólnak, dadogó szavak tördelődnek nyelvükön vagy színtelen -közhelyek jutnak eszükbe. Nincs meg bennük a kifejezés adománya. Ez a -költőben van meg, az ő megkülönböztető jegye, amely kiemeli a tömegből. -Érezni azt, amit ő érez, a tömeg-emberek is tudják, de ez az érzés csak -ő benne jut annyira öntudatra, hogy szép beszédformában tudja magát -közölni. Ha tehát a tömeg-emberek mégis ki akarják érzésüket fejezni, a -költőhöz folyamodnak szavakért. A magyar fiatalemberek legnagyobb része -Petőfi szavaival fejezi ki a szíve gyöngéd érzéseit önmaga előtt és -mások előtt. A ki nem mondott érzés csak félérzés, ép úgy, ahogy a -szavakban ki nem fejezett gondolat csak félgondolat. Mikor tehát a költő -szavakat ad kölcsön hozzá, kiegészíti a félérzést egészre. Ezért lehet -mondani, hogy jórészt Petőfi tanította meg a magyar fiatalembereket -érezni. Sőt érzésüknek tartalmában is benne van, mert a szavakkal együtt -beleoltja a maga lényét is. A magyarok érzésvilága tehát Petőfiből -formálódott. Magyar nők, jobban kellene Petőfit szeretnetek, mert ha az -a fiatal férfi, aki szíveteket megmelegítette, szépen tudott hozzátok -szólni, sőt ha érzésében szépséget találtatok, abból egy jó rész Petőfié -volt. A Petőfi trubadúr-hódolata tette azt, hogy ifjú szépségteket -oltárra emelték. - -Az irodalomnak az életre való ilyenforma hatását nem igen szokták -figyelembe venni, pontosan elemezni nehéz is, pedig megvan és fontos -tényezője az irodalomnak és az életnek egyaránt. S különösen fontos ez -Petőfivel kapcsolatban, aki az embereknek épen azon életkorára hatott -igen erősen, amely legkönnyebben és legmélyebben fogja fel a hatásokat. -Ennyiben ő nagyon hathatós mótora a magyar karakter fejlődésének. Ez -pedig különös tanulságot ad az ő lelkivilága és moralitása -vizsgálatának. - -* - -Amikor Petőfiről beszélünk, sohase volna szabad megfeledkeznünk arról, -hogy egy huszonhat évet élt fiatalemberről van szó, aki még az élet -teljes forrongásában van, nem higgadt le, az élettapasztalatok még nem -sűrűsödtek meg benne egységes és állandó világnézetté. A leendő férfinak -még csak a körvonalai vannak meg benne, de ezeken a körvonalakon belül -még sok alakulás, változás, fejlődés mehetett volna végbe, ha -életpályája hirtelen meg nem szakad a segesvári síkon. Életét és művét -tehát úgy kell felfogni, mint egy torzót, amely hiába várja a -befejezést. Művészete is beláthatatlan perspektivákat tár fel a jövőjére -nézve, ha ez a jövő bekövetkezett volna. Utolsó évének versei a forma -olyan tökéletesedését mutatják és az élettartalom olyan elmélyedését is, -hogy azt kell hinnünk, az a Petőfi, akit ismerünk, csaknem zseniális -kezdő, aki inkább csak megsejttette, mint megmutatta, mire volna képes – -és azután eltünt örökre. - -De épen ezért van az az örökifjú hatása. Ha az, amit ma az ő egész -alkotásának tudunk, csak egy része volna művének, ha ezután az érett -férfikor és az öregkor költészete következett volna, akkor a fiatal -emberek nem érezhetnék őt oly teljesen a magukénak, velük kongeniálisnak -és nem tudnák olyan közvetlenül átadni magukat a hatásának. A költő -műve, lehetnek bármi nyomatékosak egyes részei, nagy, lényeges hatását -mint egy egész fejti ki, a maga teljességében, amelyben benne van -nemcsak a művek eszthetikai értéke, hanem a költő pályája, szelleme és a -kor is, melynek levegőjében azzá lett, a mi. S mert Petőfi a fiatalkor -költészetét fejezi ki és csakis azt, ezért lehetett reprezentativ -alakjává a mindenkori magyar fiatalságnak, de egyúttal nevelőjévé, -alakítójává is. - -A fiatalsága nemcsak kor szerint való volt, hanem életérzés szerint is -teljes és tökéletes. Megvolt benne jobban, mint bárki másban, az, ami a -fiatalságnak legelső ismertető jegye: _a hit_. Nem a férfi hite, amely -kételkedéseken, habozásokon, tévedéseken és tapasztalatokon edződött -meg, amely leszűrödése a hitetlenség elleni védekezéseknek, hanem a -gyermek hite, amely még nem ismeri a kételkedést, még nem fogadta magába -a kritika mérgét és nem kellett küzdenie a maga megmaradásáért. Ő hitt a -saját küldetésében, költői elhivatottságában – egyetlen nyom nem mutat -arra sem írásaiban, sem a kortársak feljegyzéseiben, hogy bármikor -tépelődött volna saját magán. Legrosszabb napjaiban sem fért hozzá az a -gondolat, hogy a balsiker, az emberek részvétlensége vagy az -ellentmondás, amely vele szemben támadt, eredhet az ő hibájából is. A -művészi önbizalom a hetykeség túlzásáig megvolt benne, – innen -szókimondásának föltétlen bátorsága. Nagy dolgokról olyan határozott és -egyszerű ítéleteket csak az tud mondani, akinek olyan erős és biztos a -hite, hogy meg sem közelítheti az ellenvetés. Eszméiben is annak a naiv -hitével hitt, akire nézve másféle vagy ellenkező eszmék nem is -létezhetnek. Nemzete igazában és a szabadság eszméjében való hitét az -életével pecsételte meg. A serdülő gyermekkorból hozott magával egy -ideált és hitt benne a serdülő gyermek hitével, akár a családi ideálról, -akár a szabadságideálról, akár az erkölcsi ideálról, vagy a női ideálról -volt szó. Hitt a nőben és a szerelemben, – egyetlen egy szava nincs -egész házassága utánig, amely kritikát jelentene a nővel szemben és -amely ne annak a szerelmi illuziónak a szellemében volna mondva, amely a -szerelmi dolgokban még tapasztalatlan gyermekifjú érzését és itéletét -derűs ködfelhőbe burkolja. Hite még teljesen gyermeki, teljesen szűz -minden tapasztalattól és kritikától. Egy fiatal ember hite, aki -keresztülment az élet mindenféle viszontagságán, a nyomorúság és az -exisztenciális küzdelem mindenféle változatán, de még nem találkozott -sem a szenvedéllyel, sem az ennek nyomában leskelődő meghasonlással. -Petőfi a szerelem költője, de olyan költője a szerelemnek – ismétlem, -házasságáig – aki még nem volt igazán, mélyen, a lelket gyökérig -megrázóan szerelmes. Az ő szerelme a fiatal vér lobogása volt, amely még -önmagában lángol, nem is kell neki egyéb, mint a lobogás maga. Tudjuk -pontosan, kik voltak azok a nők, akikhez szerelmi verseit írta, de a -versekből magukból és a költő érzéseiből nem egy konkrét, egyénileg -kirajzolódó női arc vár ránk, hanem egy elképzelt női ideál – kép, -olyasforma, amilyet a kora festőinek csinos leányokat ábrázoló képeiből -ismerünk és amelyek közül az egyik szőke, a másik barna, az egyik -tömzsi, a másik nyulánk, de karakterben valahogy mind egyformák. Csinos -leányok, ez az egész. Petőfi sokszor volt és sokakba szerelmes, de nem -volt egy igazi szerelme sem. Nem is tudunk egyetlen olyan szerelméről -sem, amely több volna egy futó hangulatnál, egy benyomásnál, egy könnyű -vágynál, amely egy csinos leányarc láttára elfogta és amely életében -nagyobb jelentőséget nyert volna, mint egy szép költői téma. (Etelke -iránti szerelme egészen irodalmi szerelem, szép versek témája, a -negyvenes évek Biedermeyer hangulatának stílusában.) S ebben is tipikus, -a tömegekre szuggesztiv: szerelmi élete azonos az átlagos -fiatalemberével, aki könnyű, szenvedélytelen hangulat-szerelmekben -tapogatja ki a maga szerelmi életét, addig, amíg rá nem bukkan végleges -útjára, amely rendszerint a házasságig vezet. Petőfi szerelmei mögött -mindig ott van a házasság gondolata. Alig melegedett fel egy kicsit a -szíve, máris elképzeli, milyen feleség válnék a kis leányból. Egyszerű, -csinos kis falusi leányok, akikbe szerelmes volt; nehéz lett volna velük -elképzelni valami komplikált, regényes vagy szenvedélyes szerelmi -viszonyt. Nem is voltak valók másnak, mint derék, egyszerű feleségnek s -a költő szexuális erkölcse is olyan hamvasan tiszta, hogy még csak közel -se fért hozzá a szerelmi viszonynak más célja, mint a házasság. Viszont -azonban társadalmi és gazdasági helyzete még nem volt eléggé -megállapodott ahhoz, hogy ezek előtt a leánykák előtt mint komoly -férjjelölt szerepelhessen s ezt ő maga is érezte és tudta, tehát egyik -szerelme sem mélyült el a hangulatos kezdeteken túl. Tipikus -diák-szerelmek az ő szerelmei. Ezért példaképei és kifejezői minden -diák-szerelemnek. Sohasem mondott életrajzilag igazabb szót – pedig -talán nem is annak szánta – mint mikor azt írta, hogy «költői ábránd -volt, mit eddig érzék, költői ábránd és nem szerelem». - -Első szerelme Julia volt. Ebben már a nő is erősen reagált és akarta, -talán kissé rá is szuggerálta a költőre a szerelmi célt. Ez már -komplikáltabb, erősebb és követelőbb női egyéniség volt, kongeniálisabb -a költő eredendően izgatott szellemével és többet rebbentett fel benne a -futó hangulatnál, a szenvedély tüzével illette meg. Intonálása még -hasonló a régebbi szerelmekhez, de Julia profilja már egyre -karakterisztikusabb konturokban kél ki, a költő szívében egyre mélyebb -húrok zendülnek meg. És a szerelmi dallam kiséretéül megszólal az egész -nagy zenekar: megszólalnak az összes nagy dolgok, amelyekkel az ember az -életben találkozik. Élet, halál, természet, a világhoz való viszony, s -minden, ami igazán _életkérdés_, asszociálódik a Juliához írt szerelmi -dalokban a szerelem eszményéhez. Az élet ettől a pillanattól fogva merül -fel egész komplikáltságában és gazdagságában a költő tudatában; szeme -elől kezdenek lefoszlani a gyermekes illuziók rózsafelhői s a nő és a -nőhöz való férfi-viszony képe kibontakozik sejtelme előtt. - -És ekkor vége az öntudatlanul élvező, üde fiatalságnak. Megjelenik a -költő előtt az eddig ismeretlen gond és az élet komolysága. Még úgy -élvezi a házasság mézét, a fiatal apaságot, mint egy kedves idillt a -forradalmi idők harci viharában, de szíve, anélkül, hogy még tudná, -miért, már néha megvonaglik, mint ahogy a nyár-utó melegében már néha -megrezzen az őszi szél hüvös lehellete. Még csak pillanatokra s csak -sejtelemszerűen, de már megérinti a költőt a kételkedés szelleme és -ráveti árnyékát a meghasonlás. A _Szeptember végén_ rejtelmes -szépségében már ezt érezzük. A költő még nem szakított illuzióival, de -már megsejtette a nőt. Rálépett a küszöbre, amely az ifjúkorból a -férfikorba vezet. - -Isten azonban úgy akarta, hogy mindenha a fiatalok költője maradjon. Nem -engedte, hogy a küszöbön átlépjen. - - - - -ARANY JÁNOS. - -E lap első oldalán[1] Arany Jánosnak egy érdekes arcképét találja az -olvasó, a legjellemzőbbek egyikét összes képmásai közül. Az eredeti kép -az Arany család egy csoportképe a hatvanas évekből, a nagyszalontai -Arany-szobában van. - -Arany e képen csakugyan az, ami egész életében volt: a tipikus -nagyszalontai, tekintélyre jutott polgár. Az öltözete, a magatartása, -ülésének egész módja, ahogy a lábait maga elé rakja, ahogy a botját és -kalapját tartja, az arckifejezése, a fejtartása, a bajuszviselete, az -egész alak, úgy ahogy van, annyira magán viseli a gazdálkodó lakosságú -alföldi város jellemét, hogy ha nem ismernők a költő valamennyiünknek -oly kedves arcvonásait, ráismernénk: ez nem lehet más, mint valamelyik -magyar alföldi város módos, tisztességtudó és magára tartó polgára. -Rendkívül erőteljes gyökeresség érzik az egész alakon, a tradicionális -magyar kisvárosi levegő, szinte látni mögötte a tágas telken épült -földszintes házat, amelynek kapuján pompás néhány pár ökör jár ki-be, -odább a búzatermő földeket s mindazt, ami ezzel velejár. És érezzük azt -a tradicionális, népies magyar észjárást, azokat a gyökeres, nem bő, de -erős gondolatokat a világról, a világ dolgairól s az embernek ezek -között való helyzetéről, a magyarság sorsáról, az egyes polgár -szerepéről a nemzet életének egészében. - -A gondolatait ép úgy Nagyszalontáról hozta magával, mint külső -megjelenését és beszédének alföldi zamatát. Nincs olyan eszméje, amely -ne volna az egész korabeli magyarságé. Amit az életnek és a világnak -bármely fontos kérdéséről mondott Arany, ugyanazt gondolta és tartotta -érvényesnek az ő korának minden komolyabb magyarja. Higgadt, komoly, -lelkességében is józan hazafiság, amelynek lényege a közügy iránti -kötelességeknek erős érzése, a tradicióknak, a multból a jelenre -átszármazott örökségnek megbecsülése, a műveltség fontosságáról s a -magyar ember kulturai hivatásáról való meggyőződöttség, minden -bigotériától, filozófiai skrupulustól mentes kálvinista vallásosság, -amely elfogadja, mint egyszerű, magától értetődő tényt a vallás -alapjait, de nem merül beléjük a misztikus elmélyedésével s nem is -ingadozik körülöttük a szkeptikus okoskodásával, meghagyja a vallásnak -apái által megszabott helyét és szerepét az ember életében; erkölcs -dolgában önmagára kényes tisztaság, a puritánizmus ridegsége nélkül, az -emberek megítélésében nyugodt, méltányos liberalitás, a velük való -érintkezésben tisztességtudás és önérzetes szerénység, a hagyományos -társadalmi különbségek tiszteletben tartása, mérséklet a jóban, béketűrő -megadás a rosszban, az élet igazságtalanságaiban való megnyugvás, amely -nem ismeri a lázadást; a szenvedély és a morál összeütközéseiben a morál -győzelmes voltának elvül elfogadása, az ideális javak felsőbbségéről -való meggyőződöttség mellett az anyagi javaknak is megbecsülése – ezek -az alapgondolatok, amelyeken Arany János lelki világa és élete fölépült. -Csupa általános érvényű eszme, amely közös minden a társadalomban jól -elhelyezkedett polgár eszmevilágával. Semmi forradalmi, semmi felforgató -tendencia, semmi szenvedélyes esenkedés az új, a változás után, csupa -józan, megnyugvó életbölcsesség. Arany János nem volt filozófiai -szellem, nem értékelte újra meg újra elméjében a világ értékeit, nem -vivódott az emberiség sorsának, az élet igazságtalanságainak nagy -problémáival – teljes egészében s fentartás nélkül elfogadta azt a -világrendet, amely a reformáció eszméiből s a francia forradalom két -nemzedék tapasztalatain átszűrt vívmányaiból alakult ki a mult század -középi magyarság tudatában. Bizonyos, hogy élete bármely szakában, ha -összekerült az egyszerű magyar emberek bármely társaságával, teljesen -osztozott minden a dolgok lényegét illető nézetükben, amint hogy azonos -volt velük az élet minden javának értékelésében is. - -Mint minden korabeli vidéki magyar ember, ő is a szerény, egyszerű -anyagi igényeit kielégítő földbirtokban és az ezzel velejáró életmódban -látta a képzelhető életek legjobbikát. Egész életén át azért dolgozott, -küzködött, kuporgatott, hogy ezt elérhesse. Bizonyára már a szalontai -nótárius kancelláriájában is, majd a nagykőrösi tanári katedrán, a -szerkesztői asztalnál, az akadémiai főtitkári irodában oda vágyott a -képzelete az egyszerű kunyhóba, ott keleten, amelyben elérheti azt a -független nyugalmat, melyben a dal megfoganhat. Nyilván még -gyermekkorában, a jómódú szalontai polgárok életének láttára fogant meg -a küzködő, szegény, de származása emlékeit híven őrző hajdúcsalád fiában -a vágy: hogy valaha ő is ezeknek az életét élhesse, mert ez volt a -gyermek képzelete előtt ismeretes életcélok legkivánatosabbika. S ehhez -ragaszkodott mindhalálig azzal a makacs hűséggel, amellyel minden -ideálját őrizte, azzal a képzelt élethelyzetekbe magát mélyen beleérző, -azokat fantáziájával teljesen önmagába felszívó évődéssel, amely költői -ábrázolásmódjának is legerősebb pszichológiai alapja. Mennyire jellemző -ránézve, konzervativ természetére az a sírig tartó sovárgás, amellyel -elhagyott szülőföldjére, őseinek, egész családjának foglalkozására -visszavágyott! Soha nem tudott elszakadni a rögtől, amelyre rászületett, -lelkileg mindvégig rajta élt, mindenünnen visszakivánkozott oda, ahonnan -elsodorta a sors. S mennyire jellemző ez az egész magyarságra, mennyire -benne van ebben az ezer esztendei falusi gazdálkodó életnek vérré vált -megszokása, amely nem is tud elképzelni más életformában való -boldogságot s atavisztikusan egyedül lehetséges és kielégítő életmódnak -érzi a földből élő ember életmódját. S mennyire tipikus ez az Arany -korabeli magyarságra! Akkor kezdődött meg a magyar életnek hirtelen nagy -átfordulása, a régi Magyarország életéből az újba való átalakulás, amely -a gazdálkodó magyarok ivadékainak egész tömegét kényszerítette új élet -kezdésére, falusi és kisvárosi magyar urak, polgárok fiaiból -lateiner-életet élő hivatalnokokat, jobbágy parasztok ivadékaiból -proletárokat csinált, az ezer éven át falun élt magyarság nagy részét -városi életre szorította. Ezer meg ezer magyar ember vágyakozott akkor -vissza legkedvesebb álmaiban az elhagyott ősi rögre úgy, mint Arany -János s ezren és ezren éltek a városokban az elhagyott falu felé fordult -lélekkel, melynek képét mint valami drága szent ereklyét hozták magukkal -új életükbe. Mennyi titkolt vagy tudatossá nem is vált szenvedés, mennyi -lelki komplikáció támadt ebből! Ezek mind, mint Arany János, a szívük -vérével fizettek az életnek számukra megnyílt új lehetőségeiért és -sovárgó szívük vérével ragasztották meg azokat az alapfalakat, amelyeken -a mai új nemzedék Magyarországa felépült. Az egész akkori magyar -intelligenciának a lelkiállapotát szimbolizálja Arany János -lelkiállapota, amelyből lírájának legszebb gyöngyei fakadtak s amely -egyik legfontosabb elemét adja meg annak az epikai művének, amelyet ő -maga is, az irodalmi köztudat is géniusza reprezentáló alkotásának -minősített: a Toldi-trilógiának. - -Toldi is a falusi magyar, akit sorsa belevet az udvari életbe, a városi -kultúrába s az ezzel járó csiszoltabb, közvetettebb és mindenképen -komplikáltabb életformákba, amelyekbe parlagiasabb, közvetlenebb és -egyszerűbb természete sehogysem tud beleilleszkedni, rosszúl érzi magát -bennük, mint valami tökéletlenül rászabott ruhában, folytonos -összeütközésbe kerül velük, megbontják lelki élete harmonikus egységét s -meghasonlásba kergetik önmagával. Minden baj, ami éri, minden -komplikáció, amelybe keveredik, innen ered. Tragikumának döntő motivumát -is ez idézi elő: a parlagi vitézt a női nemmel való, formákhoz kötött -érintkezéstől való irtózása viszi rá, hogy eljátssza Rozgonyi Piroska -kezét s mert a lovagi szokások, az udvari lovagi morál nem vált még -eléggé vérévé, azért megy bele a szép leányért folyó tornában olyan -cselbe, amely e lovagi morál szerint jóvátehetetlenül megbecsteleníti. -Jobban kiszélesített távlatból nézve, a magyarságnak ezeréves tragikuma -nyilatkozik meg ebben, az ázsiai földművelő és fegyverforgató fajtának -kényszeredett, folytonos összeütközésekkel járó, teljes tökéletesen -végbemenni nem tudó hozzátörődése az európai kultura életformáihoz, -amelyeket lelkétől idegeneknek érez, amelyek ellenkeznek minden -atavisztikus hagyományával, idegrendszerének, temperamentumának -alkatával s mégis az elkerülhetetlen kényszer és a józan belátás -könyörtelen szükségszerűségével kell hozzájuk idomulnia. A magyar -lelkiállapotnak ez a specifikus komplikációja Arany korában aktuálisabb -lett, mint valaha, jóformán az egész magyar intelligencia érezte az -ebből fakadó tragikus meghasonlást. Ezért ismerte fel ez a magyar -intelligencia ösztönszerüleg Toldiban a maga reprezentáló alakját s -Aranyban a maga reprezentáló költőjét. S mivel a magyarságnak az ősi -állapotból a mai idők által követelthez való hozzáalakulása, a -földmívelő magyarok ivadékainak a földtől való elszakadása s a városi -intelligens pályákon s a modern közgazdasági életben való elhelyezkedése -ma is folyik, Arany és Toldija még ma is kifejezik a magyarság egy -tetemes részének lelkiállapotát. - -Azok a mértékek és értékfogalmak, amelyeket Arany az alföldi -tradicionális levegőből hozott magával, szabták meg, ép úgy, mint -élet-ideálját, ember-ideálját is. Ez is Toldiban testesül meg -legteljesebben s egyúttal az ősi magyar tradiciónak leginkább -megfelelően. Toldi a magyar férfi ideálja, ahogy azt a nép embere -elképzeli, akinek életmódjából s munkája természetéből folyóan -főfontosságú a nagy testi erő, amely harcban a személyi bátorság csodáit -műveli, a béke idején virtusos cselekedetekben, szilaj duhajkodásokban -éli ki a maga energia-fölöslegét. A harcos Toldi a magyar lovaskatona -ezer esztendős ideálképe, amely mint az emberi nagyság egyedül -felfogható példája él a nép fiának másféle kulturideálok számára -megközelíthetetlen képzeletében. Bizonyosan ott volt a szalontai kis fiú -képzeletében is, aki bámulva, minden kiválóság elismerésére fogékony -lélekkel nézte valamikor a parasztlegények virtuskodásait, duhajkodását, -hatalmas erőpróbáit s az akkor magába szívott képet alakította meg -aztán, mint férfi, képzeletének legkedvesebb alkotásában. S Toldival -szemben a másik ideál, Lajos király, a kulturán nevelt, de az ősi magyar -tipust megértő, higgadt, jóindulatú, széles áttekintésű uralkodó, akibe -a költő belevegyítette Mátyás király mondakörének néhány elemét is, – a -magasabb kultura színvonalára emelkedett magyar úr képe, amelyen azonban -van néhány vonás, amely az előkelő, tekintélyes magyar parasztgazdára -emlékeztet. Mintha Lajos király arcába Deák Ferenc néhány arcvonását -vegyítette volna, nyilván öntudatlanul, a költő, Deák Ferencét, akiben ő -is, mint kora magyarjainak jó része, a gyökeresen magyar politikai ész s -a bölcs hazafiság megtestesülését látta. Ez a két alak, Toldi és Lajos -király a magyar ember históriai temperamentumának két különböző -ellentétes tipusát jelenti, amelynek egymással való tusakodása -végigvonul egész történelmünkön s jellemzőn meghatározza annak minden -fontosabb fordulatát. - -Ezeken a tradicionális, az egész nemzetben egyetemes érvényű -momentumokon felül, amelyekkel Arany, a költő a magyar gondolat -legtipikusabb kifejezője lett, ott van benne az egyéni, ami költővé -tette. A rendkívüli érzékenység, amelyet a fizikum gyöngesége is táplál -és fejleszt, az ő költői természetének pszichológiai alapja. Ez bénítja -meg cselekvő energiáját, hogy aztán befogadó képessége, az élet -benyomásainak lelki átélésére való képesség annál jobban fokozódjék -benne, ez szakítja el élete természetes gyökereitől azzal, hogy -képtelenné teszi ősei gazdálkodó életmódjának folytatására, -rákényszeríti, hogy átlépjen a földművelők osztályából a tanult -emberekébe. Ez viszi rá már a gyermeket arra, hogy a benne fejledező -élet-energiákat aktivitásra való képesség hiján, magába vonuló -ábrándozásban, elmélkedésben, töprengő évődésben égesse el s ettől telik -meg lelke a látott és átélt élet-képek oly tömegével, amely aztán az -idők beteljesedésekor szinte magától ömlik művészi formába. -Érzékenységéből ered sóvárgása, amely egész költészetének jellemző -vonása, amely lelkét soha sem engedi megmaradni ott, abban a helyzetben, -ahová sorsa vetette, mindig másfelé vonzza, a jelenből a multba, az -idegenből a szülőfölre, a realitások világából az ideálokéba. Örökös -nyugtalanság gyötri s ez a nyugtalanság adja líráját. Érzékenységéből -fakadó szemérmetes félénksége és zárkózott tartózkodása teszi epikai -költővé: ez nem engedi, hogy szívének titkait közvetlenül, az önmagát -fentartás nélkül, leplezetlenül közlő lírikus módján nyilvánítsa ki. Ő -csak közvetetten tudja kinyilvánítani magát, alakokban, melyeket -képzelete alkotott, történetekben, melyeket e célra alakított. Férfikora -lirájában alig találunk egészen egyéni lírai hangot, csupa egyetemes -érzéseket szólaltat meg, közdolgokat, életfilozófiai reflexiókat. A -tiszta líra csak öregkorában tűnik fel költészetében, amikor a korral -lehanyatlott ellenálló erő nem állja már útját érzései közvetlen -kinyilatkoztatásának. Az öregkor mindig közlékenyebb, nem bírja már -annyira elleplezni magát s Arany korán öregedett meg. De mennyire -jellemzi szemérmetes tartózkodását az, hogy öregkora e lírai sóhajait -váltig rejtegette kapcsos könyvében s legnagyobb részük csak halála után -került nyilvánosságra! Félt, mint valami indiszkréciótól, hogy az -embereknek bepillantást engedjen a maga lelkébe. S ma ezek a lírai -megnyilatkozások hozzák őt legközelebb olvasói szívéhez, mert ezek -tárják fel legtisztábban szenvedő lelkét, ezeken érzik legközvetlenebbül -az érzés mélysége. S ezekben már a mai élet lírája szólal meg, mert az -öreg Arany már nem emlékeiből merített, hanem lelki életének akkori -hullámzásait foglalta dalokba. Ez pedig már a fővárosban, a -kultur-életben élő ember lelki hullámzása. Épen ez ad Arany öregkori -költészetének igen nagy jelentőséget. A költő, aki férfikorában a régi -magyar élet, a régi magyar ember lelki állapotát konzerválta számunkra, -öregkorában elsőül szólaltatta meg az ujonnan fejlődött, gyökeresen -átalakult, új magyar élet líráját. - - - - -KONZERVATIV KRITIKA, FEJLŐDŐ IRODALOM. - -Kazinczy Ferencet vármegyei határozattal akarták eltiltani nyelvi és -irodalmi reformjának folytatásától és az egész ország gúnykacajának -céltáblájává tették a Mondolattal. Az öreg Kazinczy gyanúval és -rosszalással nézte az Aurora-kör új izlésirányát, amely az ő kezéből -vette át az irodalmi fáklyáját. Az Aurora-kör hagyományainak -végrendeleti végrehajtója, Toldy Ferenc a megértés kellő mértéke nélkül -próbálta Petőfit és Aranyt visszaszorítani arról az első polcról, -amelyre Gyulai azóta közvéleménnyé vált itélete szerint joguk volt a -magyar irodalom hierarchiájában. Gyulai aztán kritikailag mereven -visszautasított mindent, ami az Arany utáni nemzedékek terméséből nem -alkalmazkodott orthodox módon ahhoz a költői ideálhoz, amelyet Arany -János alakjából és költői gyakorlatából konstruált magának. Így volt az -mindig és így is lesz mindig az irodalmi világban: minden generáció -igyekszik orthodox kánonná sűríteni azt, amit egykor mint reformot, a -megelőző orthodoxia leküzdésével adott a világnak és a maga vívmányainak -örök érvényre magasztalásával védekezik az ellen, hogy őt is ugyanaz a -sors érje, amit előzőinek ő maga készített. Az apák és fiúk harca, a -konzervativvá merevedett egykori reform ellenállása az új reform -kísérleteivel szemben a legérdekesebb látvány, amely az irodalmak -történeti szemlélete elé ütközik. Hasznos és gyümölcsöző e harc, ha az -eszmék hadszínterén zajlik: ennek során szokta a védekező új irány -öntudatossá tenni nemcsak önmagában, hanem a nagy közönségben is a maga -vívmányait, az új irány is ebben a harcban jut a maga teljes öntudatára, -ebben ismeri fel a saját lehetőségeit, a multtal való kapcsolatának és -ellentétének természetét, sőt a harc lendülete kifejleszti olyan -képességeit is, amelyek e nélkül talán elcsökevényedtek volna. A -konzervatizmus kritikai munkájára egyaránt szüksége van a -konzervatizmusnak magának és a fejlődő ujságnak, azt lehet mondani, hogy -ez a kritika tartja az irodalmi élet hullámzásában a folytonosságot. - -Az utolsó negyedszázad alatt ez a konzervativ kritika úgyszólván -hallgatott a magyar irodalomban. Hangja volt és hallatta is, de nem volt -mit mondania. Az Arany nyomán fellépő új irodalmi ízléseket és -alkotásmódokat meg-megrótta egy-egy irodalmi ünnepen elmondott -beszédben, bizonyos jelenségeik és munkásaik egy-egy csoportja ellen – -majd minden esetben legkevésbbé hivatott elméinek fegyverbe állításával -– heves, de annál kevésbbé tartalmas csatározásokat kezdett, majd mikor -az új irodalom már nagyon is elrugaszkodott az egyedül üdvözítő -orthodoxiától, a nagy anathémával sujtott le rá és működésbe hozta az -egész hatalmi szervezetet, amelyet kezében tartott, egyszerűen kitagadta -a lét jogából azt, ami neki – nem par excellence irodalmi okokból – -kényelmetlen, ellenszenves vagy érdekei-ellenes volt. Csak egyet nem -tett; tehetséggel tehetséget, alkotással alkotást, érvvel érvet nem -állított szembe. A konzervativ kritika csaknem teljes meddőségét -fájlalta az új irodalom minden komoly embere. A Nyugat sokszor -reklamálta a kritikát (persze a komoly kritikát és nem az üres -jelszavakkal, személyes invektivákkal és kicsinyes boszantásokkal való -handabandázást, amiből volt elég), de mindig hasztalanul; felajánlotta -saját hasábjait is a számára, nem «humorból és tüntetésképen», hanem -abból a természetes és az írói lelkiismeretből fakadt vágyból, hogy -végre megláthassa a saját törekvéseinek reakcióját a más ízlésűek és -gondolkodás-móduak részéről s ezzel ellenőrizze magamagát. - -A konzervativ kritikának ezt a passzivítását erőteljesen megrója egy -ugyancsak konzervativ kritikus, _Horváth_ János _Aranytól Adyig_ című -kis füzetében. Teljesen igazat adunk neki: az irodalmi konzervatizmus -kötelességet mulasztott és ezt a mulasztását számon kell kérni. Nemcsak -abban mulasztott, hogy az újabb irányokkal szemben nem gyakorolta a -kritika kötelességét, hanem abban is, hogy a maga irodalmi ideáljait sem -propagálta olyan tehetséggel és kitartással, amely ez ideálokat és -képviselőiket elevenné tudta volna tenni az emberek köztudatában. -Mulasztása pedig annál nagyobb, mert céljaira rendelkezésre állott -minden eszköz, az övé volt az iskola, az állam egész apparátusa, minden -hivatalos és félhivatalos irodalmi fórum, minden állami és csaknem -minden társadalmi dotáció, minden társadalmi tekintély és szívesen -rendelkezésére bocsátotta magát a sajtó is. - -Ha mindezek ellenére a konzervatizmus – egyik meggyőződött és kiváló -tehetségű emberének megállapítása szerint is – nem ért el eredményt, -ennek kell valami mélyebb okának is lenni. Ezt az okot pedig én nem -tudom másban látni, mint hogy az irodalmi konzervatizmus a nyolcvanas -évektől fogva egyre jobban elpolitikásodott. Az uralkodó politika a -rendelkezésére bocsátotta hatalmi eszközeit, de ezzel egyúttal -szolgálatába is fogadta, eltöltötte a saját szellemével, a saját -céljainak propagandaeszközévé és a saját politikai módszereinek az -irodalomra való alkalmazójává tette. Jaj annak az irodalomnak avagy -irodalmi iskolának, amely a politika fenhatósága alá kerül, mert a -politikusoknak soha sincsen érzékük a művészi élet és alkotás -autonómiája iránt, az irodalomban, sőt a többi művészetekben és a -tudományban is csak a nekik készséges propagandaszervet keresik. -Megfertőzik az irodalom agyvelejét és kiszárítják a szívét. Rátanítják -az írót arra, hogy ellenségét lássa a más világnézetű íróban, hogy ne -azt nézze, milyen művészi szellem és milyen humanitás dolgozik benne, -hanem azt, hogy politikai állásfoglalása ellentétes az övével, – ezzel -pedig lehetetlenné teszik az irodalmi eszmék anyagcseréjét, -szklerotikussá teszik az irodalom vérkeringését. Rátanítják arra, hogy -legyen türelmetlen a másizlésűvel szemben, használja fel ellene a -hatalmi üldözés mindenféle módszereit. Viszont pedig elnézésre tanítja a -saját pártállásához szítóknak fogyatkozásai iránt: míg a másik párton -ridegen elutasítja a legkétségtelenebb érdemet, a magáén keblére öleli -az érdemtelent. Végül meghonosítja az irodalomban azt a bizantinus -szellemet, amely az írót a hatalomhoz simulással elért társadalmi állás -és nem a tehetség és érdem szerinti fajsúly arányában juttatja -elismeréshez. - -Ez a sors érte a magyar irodalmi konzervatizmust. Horváth János -fejtegetéseiben csak a bajt, a konzervatizmus terméketlenségét állapítja -meg, okairól nem szól, – az elpolitikásodásnak döntő szerepét benne -talán nem is értékeli kellően, mert további fejtegetései során maga is -erős hajlamot mutat az irodalmi dolgoknak politikai szempontból való -mérlegelésére. - -Horváth János jó részben a konzervativ kritikai szellem e kiveszésében -látja az okát annak, ami füzetkéjének egyik alaptétele: hogy a közönség -«a maga klasszikus nemzeti irodalmát egy-kettőre faképnél hagyta s az -irodalmak történetében példátlan hirtelenséggel szegődött az újhoz, vagy -ha nem pártolt is el végképen amattól, ellenállástalan hozzáhódolt ehhez -is». Amennyiben ez arra vonatkozik, hogy a magyar közönségnek nem ment -bele elég szervesen a vérébe, nem vált a közműveltség szerves -alkotórészévé az Arany és Petőfi által kifejlesztett költői szemlélet és -alkotó mód minden eredménye, abban lehet bizonyos mértékig igaza, de -csak addig, amíg ez a nagyközönség tömegeinek rendkívül felületes és -hiányos irodalmi műveltségét jelenti. Valóban, a magyar középosztály -tömegeinek az irodalmi műveltsége rendkívül csekély, irodalmi igénye -példátlanul szerény és kritikai differenciáló képessége majdnem semmi. -De ép oly alantas színvonalú ugyanezen közönség politikai műveltsége, -szociális műveltsége, filozofiai műveltsége, természettudományi -műveltsége, – szóval az egész közműveltség, – ami bizony lesujtó -kritikát mond azokról a műveltség-terjesztő szervekről, amelyeket az -állam fentartott. S ha az irodalmi műveltség hiányából a közönség nem -tudott lépést tartani az irodalom fejlődésével, ha a közönség még nem -tette magáévá a régit, mire az új bekövetkezett, annak bajosan az -irodalom az oka. Az irodalomnak természetéhez tartozik a fejlődés, a -generációról generációra való átalakulás, a maga céljainak és -feladatainak minduntalan újra-fogalmazása. Ahogy Arany előtt is minden -nemzedék mást fejezett ki és másképen, mint az előbbi és ahogy Arany -maga is más eszthetikai és világnézeti principiumok szerint fejezte ki a -maga alkotó szellemét, mint közvetlen elődei, ép úgy természetes volt, -hogy akik Arany után jöttek, azok is, ha volt bennük tehetség és -lelkiismeret, a maguk képére formálták át a magyarság irodalmi -szellemét. - -Horváth János vázlatos fejtegetése néha azt a benyomást teszi, mintha ő -azt tartotta volna szükségesnek, hogy Arany után a magyar irodalom -álljon meg néhány évtizedre, ne menjen tovább addig, amíg az Arany -korszakos eredményei közkinccsé nem válnak. Hivatkozik a nyugat -példájára, amely szerinte «lassan járt: tovább ért. Ott a fejlődő -műveltség minden nagy lépését egy-egy mindeneket átidomító megülepedés -követi, ott felélik, megemésztik, amit kiküzdöttek.» De mikép teszik -ezt? A közműveltség segítségével, amely bensőleg érdeklődik az irodalom -iránt, vele érez, nem hagyja elporosodni érintetlen könyvespolcokon és -lélektelen tankönyvek paragrafusaiban az irodalmi mult emlékeit, hanem -újra meg újra foglalkozik velük, mind újabb és újabb értékeket fedez fel -bennük, tényleg magába veszi őket és nem éri be a konvencionális -hazafias hódolattal. Ott van irodalomtörténeti kritika, amely nem csupán -egyoldalú politikai szempontból értékeli a maga régi nagy íróit, hanem -folyton újra és újra elemzi őket minden generáció minden szívénfekvő -szempontjából. Emellett pedig az irodalmi alkotás folyik tovább, nem -késlekedve semmiféle «megülepedés» kedvéért, nemzedékről nemzedékre, -irányról irányra, ízlésről ízlésre, anélkül, hogy a régit -érvénytelenítené az új és a régi agyon akarná nyomni az újat. A francia -embernek nem beszélnek irodalomtudósai olyan együgyűségeket, hogy nem -élvezheti Racinet az, aki Hugo Viktort élvezi, – amit Horváth János is -hallhatott nem egyszer magyar irodalomtudósok szájából – hanem -megtanítják élvezni Racinet és Hugo Viktort és Balzacot és Flaubert-t és -Verlainet és Zolát és Anatole Franceot: az egész francia irodalmat. És -ha észrevennék, hogy a közönség elmarad, hogy még nem élte fel a régit, -amikor már itt az új, akkor nem az irodalomnak mondják, hogy állj meg, -hanem a közönségnek, hogy siess a réginek a feldolgozásával, mert -lekésel az újról. A francia irodalomnak legnagyobb ereje épen a -kimeríthetetlen regenerálódó képesség egyfelől, a folytonos -fáradhatatlan és az élettel mindig együtthaladó kritikai tevékenység -másfelől. Az utóbbi tartja fenn az értékes tradició folyamatosságát, ez -tartja életben a múlt értékeit és ez készíti elő a lelkeket értékelésére -és befogadására mindannak, ami az újban valóban érték. De viszont nem -követeli soha az irodalomtól, hogy álljon meg, amíg a közönség utóléri, -nem csavar kötelet Racine tragédiáiból Hugo Viktor nyakába és -mindenekfelett nem zár ki a francia szellem közösségéből senkit, mert -nem az uralmon levő politikai párt vagy osztály irányában vitorlázik. A -francia akadémiának ép úgy lehetett tagja a konzervativ-nacionalista -Barrés, mint a szociáldemokrata France és ezt mindenki természetesnek -találja, mert művésze a francia gondolatnak és szónak mind a kettő. - -Nem, a nyugat nem azért ér tovább, mert lassan jár. A nyugat igenis -sietett, de együtt sietett a közönség az irodalommal, mert ott van, ami -nálunk nincs, organikusan fejlett, tradiciót érző, de abban meg nem -merevedő irodalmi közszellem. Ez pedig azért lehet, mert ott van, ami -nálunk szintén nincs, organikusan fejlett, minden nézeteltérésen túl a -maga egységét érző társadalom. - -Nálunk ez nincs, legalább abban a rétegben, amelyben az irodalom élete -mindig és mindenütt lefolyik: a művelt középosztályban nincs. A -szerencsésebb fejlődésű nyugati nemzetek középosztálya már évszázadok -előtt kész volt, homogén, a nemzetből természetes fejlődés során -kialakult és kora műveltségi színvonalán álló. A mi középosztályunk most -van kialakulóban, a forrongás konvulziv vonaglásai között, atomjaira -bomoltan, önmagáról és összetartozásáról még nem bírva tiszta -öntudattal. És nem is magából a magyarságból sarjadt ki, csak egyik -részét teszik a régi magyar középosztály ivadékai, másik része az utóbbi -félszázad alatt a magyarsághoz csatlakozott idegen népfajok, germánok, -szlávok és zsidók fiaiból alakult ki, akik a dolgok természeténél fogva -hozzáidomulhattak a magyarsághoz mindabban, ami akaratuktól és -tudatosságuktól függött, de még nem volt idejük teljesen hozzáalakulni -ahhoz, ami akaratuktól független: az idegrendszerükben, az ösztönükben, -lényük tudattalan elemeiben. Az összeolvadás folyamata ma még nem ment -végbe teljesen, még folyik és akárhogy esik ez akárkinek, akármit -próbálnak tenni akárkik, ennek az összeolvadásnak csak egy vegyület -lehet az eredménye, amely mindegyik alkatelem bizonyos sajátságait magán -fogja viselni. Bizonyára az egyiknek, a magyarságnak a sajátságai -lesznek a prædominánsak benne, de tisztán és változatlanul nem lesz meg -benne egyik alkatelem sem. Akárhogy keverem az ólmot, a vasat, az -ezüstöt és az aranyat, sohasem lesz belőle tiszta arany. Annak az -asszimilációs folyamatnak, amely a magyar nemzetben a mult század -közepén megkezdődött, ma is tart még és jó néhány évtizeden át fog még -tartani, következményei vannak: a magyarságnak, amely ezt a folyamatot -állami és társadalmi hatalma minden eszközével előmozdította vagy egy -egész századon át – és jól tette, nem is tehetett mást, mert a gazdasági -és társadalmi törvények erejénél fogva akarata ellenére is végbement -volna, – a magyarságnak viselnie kell azt a következményt, hogy ezalatt -ő maga is bizonyos módosuláson megy át. Ez ellen lehet berzenkedni, -lehet kurzusokkal kisérletezni, lehet – és bizonyára sikerrel – arra -igyekezni, hogy ez a módosulás mennél kisebb mértékű legyen és mennél -kevésbbé érintse a magvat, a nemzet történelmi karakterét, – de -történeti tényeket mégse lehet kitörölni egy nemzet életéből. - -Ilyen nagy változásnak, amely egy társadalom chemiai összetételében -végbemegy, természetszerűleg meg kell, hogy legyenek a maga -következményei az irodalomra nézve. Nem véletlen, hogy épen azokban az -évtizedekben, amikor ez az átalakulás első, legvirulensebb periodusát -élte, a magyar irodalmi szellem erős lecsappanása, az irodalmi alkotó -tehetség erős elernyedése következett, hogy Arany János után jobbára a -középszerűségek kora jött. Ez nemcsak az irodalomban volt így, hanem a -szellemi élet körülbelül minden ágában. Az alakulása kezdetén levő új -társadalomban nem volt sem elegendő kohézió, sem elegendő belső -feszültség, hogy igazi nagy tehetségeket vessen ki magából. Az sem -véletlen, hogy a nyolcvanas és kilencvenes évek irodalmának vezető -emberei túlnyomórészt a megmagyarosodott, idegen faji eredetű családok -fiaiból kerültek ki, – ezek az elemek ebben az időben kezdtek először -erőteljes részt venni a magyarság munkájában. De viszont épen ő bennük -mutatkozott meg ezeknek az elemeknek a friss magyarsága: az ő irodalmuk -volt az, amelyre Arany János a «kozmopolita költészet» bélyegét sütötte. -Magukkal hozták az irodalomba eredetük bizonyos sajátságait, a más -idegrendszert, más ösztönöket, – más fiziologiai tradiciójukat s ezért -érezte őket a csodálatosan érzékeny magyarságú Arany kozmopolitáknak. - -Hozzá kell még vennünk azt is, hogy az alakulásnak épen ebben a -stádiumában ez a forrongó magyar középosztály nagyobb mértékben volt -kitéve a nyugatról jött eszme- és izlés-áramlatoknak mint valaha. Hozzá -kell venni azt is, hogy ez alatt az idő alatt a kifejlődött iparral -kapcsolatban egészen új, eladdig nálunk ismeretlen társadalmi osztályok -alakultak ki, – köztük elsősorban az ipari munkásság – és csakhamar -fölvetődött a szociális probléma, amelyre a magyar lelkek még nem voltak -elkészülve, amely azonban egyelőre szerényen és halk hangon, de már a -kilencvenes években éreztette a maga hatását az irodalomban is. A magyar -életmód is lényegesen megváltozott, a városokba szorult intelligencia -észrevétlenül vágyakat, szokásokat, igényeket és világnézetet váltott, -új életmódjának megfelelően, újjá alakult viszonya a nemzet másik döntő -fontosságú rétegéhez, a falusi földmíves néphez. Arany egy homogén, -aránylag kevés számú és a mult hagyományaiban gyökerező társadalom -lelkét fejezte ki költészetében, – az a heterogén elemekből félig-meddig -összeolvadt, egyre nagyobb számú, a tradiciókkal jóval lazább viszonyban -élő és másféle ideg-dispoziciójú új társadalom, amely az ő idejében -kezdett kialakulni és még az ő életében egyelőre próbálgatva és -félénken, de megszólalt az irodalomban is, természetszerűleg nem -hozhatott magával olyan irodalmat, amely közvetlen folytatása lett volna -az Aranyénak. Amíg Arany társadalmának minden tagja lényegében ugyanazt -a választ adta a politika, társadalmi élet, erkölcs és életfilozófia -alapkérdéseire, az utána jött új társadalomban széles világnézeti -ellentétek nyiltak s ezek előbb-utóbb megszólalást kerestek az -irodalomban is, úgy hogy az előbbi kor irodalmának világnézeti egysége -mindinkább differenciálódott, az irodalom mind nagyobb része már nem az -egész nemzet egységes képét tükrözte, hanem azoknak a különböző -csoportoknak a képét, amelyek a társadalomban egymás mellett és -egymással szemben állottak. - -Az irodalomnak ez az elszakadása a régitől, az Arany klasszikus -hagyományától nem Adyval kezdődött, sőt Ady felléptekor már végre volt -hajtva. Ady már készen találta, ha akarta volna, sem tudta volna -visszacsinálni. A kezdete sokkal régibb. Paradoxonnak hangzik, de nem -az: már magában Aranyban megvannak a kezdetei, Arany öregkori lírájában, -amely lényeges eltéréseket mutat klasszikus korabeli költészetétől s -lényeges közeledést ahhoz, amit modernnek szoktak nevezni. A hanyatló -fizikumú öregkor ez őszies bájú lírája már kifinomultabb, komplikáltabb -és erősebben reagáló, sokszorosan szubjektivebb, a városi élet -benyomásaival telített, nyugtalanabb és a formákkal intimebb játékot űző -lelki alkat megszólalása. A klasszikus korabeli Arany a magyar ember -általános érzésvilágát énekelte és velejében közéleti költészetet adott, -az öreg Arany a maga saját búját-bánatát, belső meghasonlásait, önmagát -ironizáló zsörtölődéseit fejezte ki erősen egyéni lírában. Ezzel -megindult a döntő változás: a nemzet egyetemének kifejezési formuláját -kereső nemzeti költészet egyéni költészetté alakult át. Ezt siettette és -fokozta az is, hogy ama kornak csaknem egészen a lírára és a prózai -elbeszélésre szorítkozó költészetére az Aranyénál jóval nagyobb hatása -volt a Petőfiének és Jókaiénak: ez a hatás is az egyéni költészet -irányához terelte az új irodalmat, amelynek aztán már csak azért sem -volt hajlandósága a nagy, összefoglaló, egyetemes horizontok -átkarolására, mert a kisebb tehetségek kora volt, akikből hiányzott a -nagy koncepciók képessége, akik tudtak többé-kevésbbé szép verseket -írni, de nem tudtak nagyszabású és nagy tömegek érzésvilágát összesürítő -poézist teremteni. - -Ady ezt a helyzetet nem csinálta, amint sokszor szemére vetették, hanem -készen találta. Hiszen a vád, hogy a magyar költészet elrugaszkodott az -Arany-féle hagyománytól, az ő felléptekor már több mint negyedszázados -volt s arra az álláspontra, amelytől a két előbbi nemzedék elszakadt, -nem volt többé visszatérés. Bizonyos tekintetben azonban ő igenis -próbált visszatérni az ősökhöz, a magyar irodalom nagy korának -szelleméhez. Megpróbálta újra felépíteni a magyar költészet templomát, -melyet az előttejárt nemzedék apró kápolnákra bontott, a csinos kis -versek poézise helyett nagyszabású költői élet-művet alkotott, olyan -lírát, amely nem pillanatok kis hangulatait dalolgatja, hanem tükrözi -magában az egész világot, ezen belül az egész magyar világot. Ez a világ -nem a mindenki világa talán, hanem az Adyé magáé, de aki figyelmes -szemmel és fogékony szívvel benne jár, az megtalálja benne a maga -világát is. Ady költészete egy a többieknél sokszorosan fogékonyabb -ösztönű, nyugtalanabb reagálóképességű és ezért felfokozott lelki életű -korunkbeli magyar ember súrlódása a világ nagy dolgaival, élettel, -halállal, hazával, társadalommal, bűnnel és erénnyel, hittel és -hitetlenséggel, szerelemmel és pénzzel és mindenekfelett a rejtelmes, -láthatatlan és mégis mindig érezhető végzettel. Más értelemben és más -hangsúllyal, de rá lehet mondani Ady költészetére is, hogy nemzeti -költészet: nemcsak egy magyar léleknek, hanem a magyar léleknek vívódása -egy számára adott történelmi helyzet kényszerűségeivel. - -Ezt ma még nem látják általában, de hiszem és tudom, hogy látni fogják -előbb-utóbb. A közvetlenül Ady előtti nemzedék költészetére sok -tekintetben ráillett Beöthy Zsolt elmés meghatározása, hogy olyan, -mintha meg nem írt külföldi versek fordítása volna, – Ady minden versén -azt lehet érezni, hogy ezt így csak magyar ember írhatta, így csak -magyar ember reagálhatott az életre. - -Nem látja ezt Horváth János sem, mert ha látná, másképen kellene -értékelnie Ady költészetének politikumát. Ő Ady hazafias vagy mondjuk -hát politikai költészetében nem lát egyebet, mint pártpolitikát, melynek -Ady belevetődött a forgatagába. Ez meglehetősen általános tévedés, Ady -életpályájának és küldetésének végzetes félreértése, amelyet igyekeztek -is általánossá tenni és az emberek tudatában meggyökereztetni mindazok, -akiknek Ady egyénisége és vállalt szerepe kényelmetlen, érdekükbe vágó -vagy más oknál fogva ellenszenves volt. - -Ady más tekintetben is, de különösen a magyarság sorsára, állapotára és -az életben elfoglalt helyzetére vonatkozó gondolatai dolgában heretikus -volt. A hazafias önámítás és önmagasztalás korában, amikor a magyarság -túlnyomó része a nemzeti nagyság zenitjén, a kultúra legszebb csúcsain, -a világ nagy nemzeteivel egy színvonalon érezte magát, amikor a teljes -biztonság könnyelmű érzésével tekintett a jövőbe, – Ady egy sötét -meredeket látott, amely felé az egész magyarság vakon rohan és amelyben -el kell buknia. Kétségbeesetten igyekezett népét visszatartani a -vesztébe rohanástól, rámutatott gyöngeségeire, kultúrájának -elmaradottságára, a hatalmas nagy nemzetekhez képest kicsi voltára, -társadalmi életének töredezettségére és kiépítetlenségére, társadalmi -osztályainak egymással szembenálló értetlenségére, a romlásnak mindazon -magvaira, amelyek a magyar földben el vannak hintve. Tudta, hogy hiába -minden, nem hallgatnak rá, annál hangosabban kiáltozott és annál -sötétebb képét vetítette a jövőnek az emberek szeme elé. Az önelégültség -mámorában élő társadalomnak kellemetlen volt ez a kiáltozás és akiknek -politikai érdekeit és hatalmi biztonságát sértette, azok természetesen -szították az ellenérzést és rásütötték Adyra a hazafiatlanság bélyegét. -Pedig ő benne a magyarság eleven ösztöne sejtette meg előre a maga -sorsát. A háború alatt Ady már a siralomházban ülő halálraitélt mély -magábaszállásával, a változhatatlannal való filozófikus leszámolás komor -hangulatában várta a rettentő véget és könnytelen, kínzó sírással -siratta a harcban céltalanul pusztuló és katasztrófa elé vágtató -nemzetét. Lehet, hogy kedvesebb látvány volt azoké, akik az előlegezett -diadal trombitáinak vidám harsogása mellett, könnyelműen ünnepelték a -saját nemzeti hiúságukat, de a magyar lelkiismeret megdöbbent gyötrelmét -Ady érezte és fejezte ki igazán. Az egész magyarságból csak ő látta -tisztán, mi sors vár nemzetére. S amikor bekövetkezett a katasztrófa, -talán nem pontosan az a katasztrófa, amelyet ő megérzett, de mégis a -katasztrófa, – akkor természetes, hogy a költőt még jobban gyűlölik -azok, akiket a katasztrófa előidézésében csak némi felelősség is terhel. - -Akik pedig nem gyűlölik, mert mégis megsejtették költői nagyságát, azok -mentegetik. Ady jó magyar ember volt, de kénytelenségből, hogy meg -tudjon élni, eladta magát a zsidóknak. A keresztények nem akartak tudni -róla, hát mit tehetett volna egyebet? így mentegetik Adyt a közönség -előtt, nem is sejtve, hogy ez a mentegetés milyen rettentő vád a költő -ellen és még kevésbbé sejtve, hogy Ady költészetének milyen mélységes -nemismerésén alapszik. Ady egész hazafias költészetéből nem látnak mást, -mint azt a tényt, hogy ő a radikális párt tagja volt, barátságot tartott -a szocialistákkal, ünnepi alkalmaikra néhány verset írt. Ez a -pártpolitikai tevékenység vajmi kevés teret foglalt el Ady pályájában, -inkább csak formális jellegű volt, hiszen ő benne nem volt meg semmi a -politikusból, sem a szervező hajlam, sem az agitáló-kedv, még kevésbbé a -készség egy pártprogramm orthodoxiájához való alkalmazkodásra. Miután -mégis szükségét érezte egy valamely csoporthoz való tartozásnak, nem -csatlakozhatott másokhoz, mint akik az akkor uralmon levő politikával -épen olyan tagadólag álltak szemben, mint ő. Aki nemzetéért aggódó -szívvel úgy érzi, hogy az uralmon levő hatalmi rendszer, mereven -elutasítva magától minden óva-intést, katasztrófába hajtja a nemzetet, -annak nincs más útja, mint azok sorába állni, akik ezt a hatalmi -rendszert a leghevesebben ostromolják. Ady egyszerűen levonta hazafias -megismerésének politikai konzekvenciáit. Lehet, hogy ezzel nem bizonyult -jó politikusnak, hogy ezeket a konzekvenciákat máskép kellett volna -levonni, – ezt én, politikailag meglehetős érzéketlen lévén, nem tudom -megítélni, de azt tudom, hogy költőnek nem az a mértéke, hogy milyen -politikus. - -Horváth János is, őszinte sajnálatomra, ugyanarról az alacsony -színvonalról fogja fel Ady politikai küldetését, mint a -kurzus-publicisták, csak a fogalmazás komolyabb volta különbözteti meg -tőlük. Ő is fentartja Adyval szemben a zsidózás most divatos vádját: -egyfelől azt véli megállapíthatni, hogy a zsidóság sietett legelőször -Ady segítségére, másfelől pedig azt, hogy Adynak «véreitől -megtagadtatván, menekülnie kellett (a zsidókhoz), ha meg akart élni». -Ebből mindössze annyi felel meg a valóságnak, hogy Ady első közönsége -nagy részben zsidókból állott. Csakhogy ma minden magyar írónak, a -legkonzervativabbaknak is, nagy részben zsidókból áll a közönsége. -Bármely könyvkereskedő megmondhatja Horváth Jánosnak, hogy még a -kifejezetten antiszemita célzatú könyveket is nagyobb részben zsidók -veszik és olvassák, egyszerűen annál az oknál fogva, mert a zsidók azok, -akik nálunk legtöbbet olvasnak. Ennek nem a zsidóság valami különös -lelki berendezése az oka, hanem az az egyszerű tény, hogy az irodalomnak -mindenütt a világon a legkiadósabb fogyasztója a szabad életpályákon -dolgozó művelt városi polgárság s ez a polgárság nálunk – mi tagadás -benne – javarészben zsidókból áll. Ady azonban bizony nem «idomult» -közönségéhez, úgy adta magát neki, amilyen volt, a maga küldetését -teljesen átérző fölénnyel s inkább az olvasóknak kellett hozzá -idomulniok, ha vele akartak menni. Balgaság volna azonban azt hinni, -hogy olyan önálló és minden befolyást ösztönszerüleg visszautasító -szellem, mint Ady, az olvasói vagy pártfelei kedvéért viselt ilyen vagy -olyan politikai színeket vagy épen hogy más koncepciót hirdetett volna -nemzete sorsáról, ha például a konzervativok készségesen meghódoltak -volna előtte. Neki nem párt, nem környezet, nem anyagi érdek diktálta -állásfoglalását, hanem a közviszonyokba belenyugodni nem tudó -szenvedélyes magyar érzés. - -Épp úgy nem hiszem, hogy bármikor is hozzáidomultunk a zsidókhoz mi -többiek, akik nagy számmal, keresztények, a Nyugathoz csatlakoztunk. Én -legalább, aki érett férfikoromban, harmincadik évemen túl, már kiforrott -világnézettel kerültem, csaknem közvetlenül megindulása után, -összeköttetésbe a Nyugattal, sohasem vettem észre, hogy bármiféle -nézetemet módosította vagy színezte volna ez az összeköttetés. És nem -vettem észre semmi ilyesfélét többi társaimon sem. Valamennyien írtuk -azt, amit a lelkiismeretünk sugallt és írtuk úgy, ahogy a tehetségünk -mértéke engedte, igyekeztünk becsületes és önmagunkhoz hű íróemberek -módjára dolgozni. A Nyugat nem is kívánt tőlünk egyebet, szerkesztői -cenzurája soha nem terjeszkedett túl az irodalmi qualitás követelményén, -tisztelte írói szabadságunkat, sőt viselte készséggel azt az ódiumot is, -amely egyikünk-másikunk munkája révén, hol egy, hol más körből ráhárult. -Mindenütt másutt, – ezt Horváth János is tapasztalhatta – követeltek -több-kevesebb alkalmazkodást, mindenütt másutt akadályozta az író -publicitáshoz jutását az, hogy nézete eltért valakinek, szerkesztőnek, -kiadónak, folyóirat mögött álló csoportnak a nézetétől, – a Nyugat volt -egyetlen szigete az irodalmi szabadságnak a magyar irodalomban, ahol -békésen találkoztak a legkülönbözőbb életfelfogású, stilusú és törekvésű -emberek. Ez az értelme a Nyugat által elvül hangoztatott írói -szabadságnak, amely Horváth János irónikus parenthezise dacára is csak -itt volt meg egyedül. S tévesen tudja Horváth, hogy «a különben is -ernyedező kritikai ellenőrzésen kívül az írói szabadságot mi sem -korlátozta.» Mi igenis nem egyszer éreztük ilyen korlátozások -kísérleteit, valamennyien adtuk árát társadalmilag, politikailag és -irodalmilag annak, hogy elég vakmerők voltunk a Nyugatba írni és -szabadon, szívünk parancsa szerint írni. Egyik-másik esetben valóban az -exisztenciára menő üldözés volt ennek a vakmerőségnek a büntetése. A -politikai és társadalmi bojkottot pedig többé-kevésbbé most is érezzük. -A gondolatban egyre szegényedő konzervatizmus bizony működésben tartja -ellenünk most is hatalmi eszközeit: nem rajta múlik, hogy még élünk és -írhatunk. Még Horváth János tudomása sem egyezhetik szorosan -tapasztalatával, – s ez nem az egyetlen következetlenség rövid -fejtegetésében, – mert amíg itt kétségbevonja az írói szabadság -korlátainak létezését, addig valamivel előbb szemére veti az irodalmi -konzervatizmusnak, hogy a Nyugatról elnevezett irodalmi mozgalomnak még -konzervativ szellemű, de tárgyilagos megvilágítását sem tartotta a -tudomány és a műbírálat komolyságával összeférhetőnek, ami nem jelenthet -mást, mint hogy ilyen megvilágításnak sem adott teret a rendelkezésére -álló organumokban. Mi ez, ha nem irodalmi bojkott? Azt hitték, hogy -légszivattyú burája alá lehet tenni az egész mozgalmat, kiszívni feje -fölül a levegőt és megfullasztani az egészet. Ez egyszerűbb is, mint -eszmével eszme, tehetséggel tehetség ellen küzdeni. Egyszerűbb, de nem -lehet vele célt érni, mert szellemiekben előbb-utóbb érvényüket veszítik -a hatalmi eszközök. Nem is értek el vele egyebet, mint hogy irodalmunk – -elég szerencsétlenségére – kettészakadt, két egymással párhuzamosan -haladó s érintkezésbe alig jutó csoportra. Az egyiké a hatalom, az -irodalom révén elérhető minden dekórum és társadalmi kiváltság, a másiké -a szabad íróember szabad levegője és az olvasóközönség színe-java, -tömegre is nagyobb része. És nem csupán a zsidó közönség, mint ahogy -Horváth János képzeli, hanem tényleg a magyar olvasóközönség -legműveltebb rétege, tekintet nélkül arra, hogy zsidókból áll-e vagy -sem. Nem ismerem a Nyugat olvasóinak felekezeti statisztikáját, nem is -csinálták meg soha, de társadalmi érintkezéseimből tudom, hogy a vidéken -és Budapesten egyaránt olvassák a Nyugatot és íróinak könyveit a legtöbb -olyan házban, ahol igazán érdeklődnek irodalom iránt. - -Furcsának tartottam mindig, hogy nagyon sokan – köztük olyan jóeszű -emberek is, mint Horváth – a Nyugatnak bizonyos zsidó ízét érzik. Mi -adja meg egy folyóiratnak, vagy mondjuk, egy írói csoportnak a jellegét? -Józan ésszel csak azt lehet mondani, hogy azok az írók, akik a -folyóiratba írnak vagy a csoporthoz tartoznak. Horváth pedig maga – -szerintem igazságtalanul, mert a Nyugat zsidó munkatársai közt is nem -egy «valódi tehetség» van – azt állapítja meg, hogy «ez írócsoport -valódi tehetségei nem zsidók». És honnan tudja Horváth azt, hogy ezek -mind «aktiv értelemben, sőt tüntetőleg filoszemiták?» Tudtommal egyikünk -sem foglalkozott irodalmilag a zsidósággal filoszemita szellemben. Igaz, -hogy más szellemben sem és nem lehet tudni, nem követi-e el valaki a -filoszemitaság főbűnét már csak azzal is, hogy nem gajdolja együtt a -pogrom-sajtóval az antiszemita nótát? Filoszemitának lenni annyit tesz, -mint elfogúltnak lenni a zsidók javára. Én megvallom, nem tartom magamat -filoszemitának azért, hogy a zsidóban is meg tudom becsülni a -tehetséget, jellemet és erkölcsöt és az antiszemitizmust nem tartom -menedéklevélnek, amely feljogosít minden förtelmes köz- és magánéleti -bűn elkövetésére. Sajnálattal látom Horváth optikai csalódásának okát -abban a judeocentrikus világfelfogásban, amely a mai időkben a -keresztények között nagyon sok derék és okos embert is magával ragadott. -Veszedelmesnek is tartom egész közéletünkre, mert az embereknek ad egy -nagyon kényelmes és egyszerű, de az igazságnak teljes hijjával levő -formulát, ezzel fölmenti őket a komolyabb gondolkodás kényszere alól és -elburjánoztatja azt a gondolkodásbeli tunyaságot, amelyre a magyar -társadalomnak úgyis nagy hajlama van s amelyet Széchenyitől kezdve a -magyarság csaknem minden nagy szelleme váltig ostorozott. - -Horváth János, bár fejtegetései sok részletében ellentmond önmagának, -tárgyilagos igyekezete alól gyakran kiütközik elfogultsága, sok olyat -mond kis tanulmányában, amiért érdemes fejtegetéseit figyelemmel -olvasni. A konzervativ oldalról még ennyi tárgyilagossággal sem -találkoztunk eddig egyetlen egyszer sem, még kevésbbé a tények ennyi -ismeretével. Amit füzetkéje végén tanulságul levon, ahogy a konzervativ -kritika feladatait az Ady nevében összefoglalt új irodalommal, a magyar -klasszicizmussal szemben és a közönség nevelése dolgában kijelöli, az -mind nagyon szép, helyes és okos dolog, egy a magyar irodalom és a -magyar irodalmi műveltség helyzetét becsületes szívvel átérző író-ember -beszéde, amelyet huzódozás nélkül elfogadhat az is, aki nem érzi magát -konzervativnak olyan értelemben, mint ő. Vitázni talán fogunk vele, de -ez becsületes, eszmét eszmével, ízlést ízléssel szembeállító vita lesz, -amely az irodalomnak csak hasznot hajthat. - - - - -ADY ENDRE. - -A _Vér és Arany_ Ady Endrének az a könyve, amelyet a legtöbben olvastak -és amelyről a költőt legáltalánosabban ismerik. Ebben a könyvben van -először kialakulva a költő stílusa a maga teljességében; előző -könyvében, az _Új versek_ben, bár ennek is nem egy verse már a teljesen -kifejlett Ady-stílust mutatja, még sok tekintetben keresi a maga igazi -hangját, formailag bizonyos mértékig még függ azoktól a költői -hatásoktól, amelyeket fiatal korában magába vett, egyéniségén még -mutatkoznak idegen arcvonások. A _Vér és Arany_ már egészen Ady, aki -beolvasztott magába mindent, amit kívülről kapott. De a fiatal Ady, tele -friss temperamentummal, harci lázzal, önmaga felfedezésének gyönyörével -s ezért van a könyvnek mindenek felett szuggesztív hatása. Ez az Ady -annyira új és erőteljes volt, hogy aki le tudta győzni magában az -ösztönszerű ellenállást, amely a nagyon új és nagyon erős hatásokkal -szemben fel szokott támadni az eredendően konzervatív emberi szellemben, -egyszerre odaadta magát hatásának. - -A baj azonban az, hogy igen sokan, talán a legtöbben aztán meg is -állottak a _Vér és Arany_nál, megrögzítették önmagukban azt a képet, -amelyet a költőről ebből az egy könyvéből kaptak és nem vették észre -azokat a változásokat, melyeken a költő egyénisége, stílusa és egész -költészete keresztülment. Ezért van, hogy Adyt kevéssé ismerik még azok -is, akik ismerni vélik és bámulják; nem szólok azokról, akik -konzervatizmusból, politikai ellenszenvből, vagy más külső okokból már -kezdettől fogva elutasították maguktól a költőt és művét. - -Adyt nem szabad egyes könyvei vagy éppen versei szerint mérni. Az ő -líráját úgy kell nézni, mint egy küzdelmes életen át napról-napra -kiépített egészet, mint egy hatalmas modern epopeiát, amelynek minden -egyes részlete egy-egy epizódja az egységes műnek s amelynek tárgya egy -rendkívül komplikált érzékenységü, mindenre egyénileg reagáló és -rendkívül intenzív életet élő emberi lénynek küzdelme környezetével, a -magyar világgal, önmaga jó és rossz démonaival, az élet nagy dolgaival: -szerelemmel, pénzzel, családi érzéssel, fajhoz való ragaszkodással és -fajával való ellentétekkel, vallással, halállal és az emberi élet -értelmének megfejthetetlen nagy kérdéseivel. Ebben a szünetet nem ismerő -küzdelemben fejlik ki a költő egyénisége az emberek szeme előtt, harci -eszközei benne a költészet kifejezési módjai, az egyes versek pedig a -küzdelemben szenvedett egy-egy bukásnak vagy elnyert diadalnak kísérő -zenéje. Adynak minden egyes könyve egészében tekintve súlyosabb, mint a -benne levő versek súlyának összege és egész költészetének súlya -sokszorosan felülmulja az egyes könyvek súlyának összegét. Egy szélesen -kirajzolt, étapperól étappera szemünk elé fejlő világkép ez a költészet, -nagy eposzok világképe, de sajátosságát az adja meg, hogy nemcsak a kép -egyes részleteit látjuk meg benne, hanem azt a mindig megújúló drámát -is, amely a költő lelkében a kép megrajzolásakor kifejlődött, az -élményt, amely a kép-részeknek az anyagát, az ábrázolás feszültségi -fokát és ábrázolási módját meghatározta és a hangulati reakciókat, -amelyekből a kép ritmusa kialakult. Ha külön vizsgálom Ady hazafias és -politikai költészetét, szerelmi költészetét, vallási és filozófiai -költészetét, eljuthatok bizonyos jelentős eredményekhez, ezeket azonban -minduntalan módosítanom kell, amint az egyik tárgycsoporttól áttérek a -másikra, mert a hazafias versek minduntalan valami módosító világítást -vetnek a szerelmiekre és filozófiaiakra és fordítva. A végén aztán rá -fogok jönni, hogy teljesen hibásan értékeltem mindaddig, amíg az egész, -egységes Adyt nem ismertem és amig meg nem pillantottam egész -költészetének nyugtalan, de mégis egységesen harmonizált körvonalait. -Akkor aztán rájövök, hogy Ady költészete tulajdonképen egy élet -történetéből mindaz, ami ebben az életben fontos és szimbólikus értelmű, -az egyes versek pedig ennek az életnek egyes, a pillanat hatásaira való -reagálásból származó funkciói. - -Ez az egységesség nem valami tervből származik. Semmisem állott távolabb -Adytól, mint valami előre megfontolt tervhez alkalmazkodni, mint ahogy -az ú. n. lírai regények írói szokták. Ő inkább, mint bárki más, a -pillanatból írta verseit, nem gondolva semmi másra, mint a pillanatban -benne lefolyó belső indulatok visszaadására. Amit csinált, tiszta merő -impresszionizmus, öntudatának ösztönszerű reagálása az élet váltakozó -benyomásaira s ennek a reagálásnak mennél teljesebb kifejezése. Neki a -vers nem penzum, nem megoldandó feladat, hanem életjelenség, élete egy -bizonyos órájának rímekbe foglalása. Verseiben éli ki teljesen életét s -ezért életrajza az olvasó számára csak annyiban fontos, amennyiben -verseivel összefügg, amennyiben anyagot szállított a benne élő költői -szellemnek. Neki nincsenek kigondolt, fáradságos agymunkával kimódolt -versei, minden sora, minden szava közvetlenül az élményből szakadt ki, -minden képe szemlélet, emlék, valami, amit csakugyan átélt, ami életének -egy része. Amit aztán átélt, azt teljesen közvetlenül fejezi ki, -olyasformán, ahogy az impresszionista festők dolgoznak: a primaire -benyomást rögzíti meg, amelybe még nem avatkozott bele az okoskodás -logikai rendező és magyarázó igyekezete, amit még nem módosított az -élményt bíráló tudatosság. Költészete teljesen ösztönszerű, elemi -jelenség, nincsen benne semmi logikum, kizárólag psychológiai természetü -és csakis a psychologiai vizsgálati móddal lehet hozzáférkőzni, ha úgy -vizsgálom, ahogy az ösztönszerű reflexeket szokás vizsgálni. Amit az ő -homályosságának szoktak nevezni, az ebből származik. Az emberek -megszokták a verset úgy nézni, mint valami logikai természetü, merőben -ész-formulákkal megközelíthető dolgot, s ha így nem tudnak -hozzáférkőzni, akkor zavarba jönnek és nem értik. Ha azonban -megpróbálják átélni azt, amit a költő mond, segítségül hívják – -amennyiben van bennük, mert nem mindenkiben van meg kellő mértékben – a -megérzés ösztönét, azt a misztikus érzéket, amellyel az ember fel tudja -fogni azokat a hangokat is, amelyek értelme számára siketek maradnak, – -akkor világosan, magától értetődően áll előttük mindaz, amit a költő -közölni akart velük. Persze nem szabad sem csupán a szavakat olvasni, -sem csupán a mondatokat, hanem tudni kell megérezni mindazt, ami a -szavak mögött van, a szavak kisugárzási területét, a szavak -kapcsolatainak és az ebből származó ritmusoknak a titkait s követni kell -tudni a költőt képzetkapcsolásának nem logikai sorrenden, hanem pusztán -az élmény természetén alapuló merész fordulatain. Aki nem tud velemenni -a költővel, mikor az előtte feltáruló hosszú képsorozatból kiragad, a -többi elemek átugrásával, két látszólag egymástól távoleső képet, -amelyek azonban az ő élménye szempontjából szorosan összetartoznak, az -hiába is küzködik olvasásával. Kicsit költőnek kell lenni annak, aki -költőt érteni akar s aki Adyt érteni akarja, annak egy kicsit Adynak is -kell lenni, – beleélni magát abba a lelkiállapotba, amelyből Ady versei -alakultak. - -A közvetlenség, a szó impresszionista értelmében, Adynak az a -tulajdonsága, amely a legszélesebb rést nyitja megértéséhez és -élvezéséhez. Talán még nem is volt költő a világon, aki ennyire -közvetlenül írta önmagát. Ez persze nem azt jelenti, hogy külső életének -minden apró-cseprő dolgát versekbe foglalta. Ellenkezőleg, úgynevezett -életrajzi adatot az ő verseiben kevesebbet találunk, mint a legtöbb -lírikusnál. Ő a lényét tárta ki minden fentartás és takargatás nélkül, -hiánytalan őszinteséggel; legbensőbb titkait, a természettől nyert -ösztöneit, jó és rossz indulatait, bűnét és erényét, diadalait és -bukását, vonzalmait és gyűlöleteit. Olyan, mint a természet, amely -leplezgetés nélkül mutatja meg magát, nem törődik azzal a hatással, amit -a szemlélőkre tesz, szuverénül, a maga saját törvényei szerint -nyilatkozik. Adynak különösen későbbkori verseiben nyilvánul egész -pregnánsan ez a majdnem közömbös dolgok-felettiség. Fiatalabb éveiben -még harsány hallalival vetette magát az életbe, erős karcsapásokkal, -maga előtt célt látva úszott árjában, – később mindinkább kívül került -az életen, fölébe, mintha valamely idegen bolygóról, nagyon messziről -nézné a világ dolgait. _A halottak élén_ című könyvében már teljes ez az -attitude. A háború rettenetességét s benne a magyarság elkerűlhetetlen -végzetét egész magasan, felülről nézi, mintha neki magának a maga -életével semmi köze nem volna hozzá s mintha a személytelen nagy -természet nyilatkozna ő általa. Ezért olyan kietlenül szomorú ez a -könyv, – csodálatos teljességü kiformálása a háború iszonyatos -sívárságának, embertelenségének és véres unalmának. A legnagyobb -szomorúság az, mikor az ember elszakadottnak kezdi érezni a kapcsokat, -amelyek az élet valóságaihoz fűzik. Ady háborús versei fölött ott lebeg, -mint sötét légkör, a halál megnyugvása. A költő már egy mozdulatot sem -tud tenni, hogy szembeszálljon az elkerülhetetlen végzettel, -beletörődött elkerülhetetlenségébe. Nem tépi ruháját, nem tördeli -kezeit, nem jajveszékel, csak csöndes szomorúságtól át meg átitatott -szavakkal, komor hangját alig modulálva mondja igéit. Az emberiség -kifejezhetetlen szomorúsága fejeződik ki bennük. - -Ebben az utolsó könyvében jutott legmagasabbra Ady, az ember és Ady, a -költő. A háború szörnyű élményében világosodott meg előtte teljesen a -világhoz való viszonya. A kifejező eszközei is, amelyek pályáján -fordulatról fordulatra egyre jobban egyszerűsödnek, itt már teljes -egyszerűségben állanak előttünk – azt lehet mondani, eszközök nélkül -dolgozik – semmi nincs háborús verseiben, ami irodalmi, minden verse -olyan magától értetődő, mint egy lélekzetvétel. Alighanem ez a -legnagyobb dolog, amit költő mint művész elérhet. - - - - -ADY ENDRE EMLÉKE. - -Ady Endrével _Új versek_ című könyvének megjelenése után kerűltem -személyes ismeretségbe. A könyvről írtam egy rövid bírálatot a Vasárnapi -Ujságba, nem hallgatva el némely ellenvetésemet, melyekről ma is azt -hiszem, hogy _akkor_ jogosultak voltak, ha ma, Ady egész pályájának -retrospektív távlatából többé-kevésbbé irrelevánsaknak tűnnek is fel, – -de egészben véve nyomatékos elismeréssel és nagy várakozással. Adynak, -mint nemsokára legjobb barátjától, Bölönyi Györgytől megtudtam, ez a -bírálat nagyon jól esett, már csak azért is, mert olyan lapban jelent -meg, amely eddig irodalmi dolgokban a konzervatív álláspontot -képviselte, de meg azért is, mert megérezte a hangnak komoly -őszinteségén, milyen nagy benyomást tettek rám versei. Ady szellemével -akkor találkoztam először, nagyon izgatott, eleinte erős -ellentmondásokat támasztott bennem, amint azonban jobban beleolvastam -magamat verseinek sajátságos stílusába és hangjába, mind erősebben -hatása alá kerültem, az irodalomról való egész felfogásom lényegesen -módosult e hatás következtében. Attól fogva egész máig Ady lett nekem a -legfontosabb és legérdekesebb irodalmi és lélektani probléma, soha sem -azelőtt, sem azután nem érdekelt oly szenvedélyesen író és férfi-ember, -mint ő. - -Az _Új versek_ megjelenése után kevéssel Ady Párisba utazott, ha nem -csalódom, ez volt második párisi tartózkodása, ennek élményeit és -motivumait írta meg a _Vér és arany_ kötet verseiben. Felszólításomra -érdekes párisi tudósításokat írt a Vasárnapi Ujságnak, egyéni hangú, -formában erősen összefogott kis ujságcikkeket, melyek alá rendszerint -_Diósadi_ prédikátumát írta név helyett. Verseket is küldött, – mindig -büszke leszek rá, hogy néhány olyan verse, mint _A halál rokona_ -_Párisba egyszer beszökött az ősz_ s még néhány a költő akkori legszebb -versei közül, az én kezemen ment először keresztül, mielőtt -nyilvánosságra került volna. S tudom, hogy Adynak is fontos volt ez az -összeköttetés, mert addig csak egy-két szűkös közönségű s a magyar -olvasók zöme előtt irányánál fogva elzárt lap volt nyitva versei számára -s a Vasárnapi Ujságban jutott először szóhoz az egyetemes nagy magyar -olvasóközönség előtt. S abban az időben, mikor még inkább csak az egész -fiatalok és pozició nélküliek álltak körülötte, nagyon hasznosnak érezte -magára nézve egy régi prestigeü, komoly lap támogatását. - -Mikor Párisból hazajött, egy délután meglátogatott a szerkesztőségben s -ekkor találkoztam vele először személyesen. S ezzel a találkozással -kezdődött baráti viszonyunk, amely attól fogva zavartalanúl meleg és -őszinte volt s amelyet úgy érzem, meg fogok őrizni, amíg élek. Nem -hiszem, hogy találkozni fogok az életben emberrel, aki olyan hatalmas -benyomást tesz rám s aki annyit fog foglalkoztatni. Adyhoz való -viszonyom életem legnagyobb dolgai közé tartozik, szüleim, testvéreim, -feleségem és gyermekeim után mindjárt ő következik, ami az életemben, -gondolataimban, érdeklődésemben elfoglalt helyet illeti. Ha az ő -egyéniségét azon a hatáson mérem, amelyet rám tett, ép úgy megkapom -nagyságának mértékét, mint költészetéből. - -Akkor, harmincadik éve táján Ady még testileg is friss ember volt. Barna -arcán rajta volt a sok éjjelezés és a zárt helyiségekben élés -sápadtsága, rajta volt a belső zaklatottság s a rendkívüli érzékenység, -de a szeme szép volt, tágra nyílt, nagy és nyugtalanul csillogó nézésű. -Beszéd közben folyton változott arcának karaktere, férfin még ilyen éles -arcjátékot nem láttam, minden, amit mondott és minden, amit neki -mondtak, mint egy tükörben reflektálódott az arcán. Teste erőteljes és -hajlékony volt, kissé hanyagul hordotta magát, előrehajolva, a járása -lassú és energia nélküli volt, mint az olyan emberé, ki igen keveset jár -gyalog és általában keveset foglalkozik fizikumának edzésével. Már akkor -szeretett panaszkodni betegségéről, amiben alighanem volt sok -hypochondria is, de csakugyan sokat szenvedett álmatlanságtól s már -ebben az időben állandóan veronállal és más altató szerekkel kábította -magát. Neki a veronál is, az alkohol is azért kellett, hogy kiegyenlítse -azt a roppant belső feszültséget, amelyben állandóan élt, egyensúlyba -hozza idegrendszerét és megszerezze neki a belső pihenés kevés és ki nem -elégítő szüneteit, amelyeket csillapítószerek nélkül, magától nem tudott -volna megkapni. Olyan vehemens és szakadatlan volt benne az élet égése, -olyan intenzív és zaklatott agyának a munkája, hogy ugyanannyi idő alatt -tízszeresen annyit élt, mint mi többiek. Ő nem volt soha nyugodt, -semmivel szemben nem tudott hűvösen objektív lenni, mindent hevesen -reagálva élt át, igen érzékeny hangszer volt, amelynek húrjait -akkordokra hangolta az élet minden érintése. Szívta és gyűjtötte magába -az életet, mint ahogy az exponált helyre tett villámhárító szívja -magához a légkör villamos áramait. Emberrel szemben nem tudott közömbös -maradni: vagy szerette, vagy gyűlölte s az érzés oly heves volt benne, -hogy nem bírta eltitkolni, valamikép ki kellett fejeznie. - -Már első találkozásainkkor tapasztaltam, mennyire megvolt az a -tulajdonsága, hogy akárhol volt, akármilyen társaságban, mindig ő volt a -középpont, ő körülötte s az ő kedve szerint forgott minden. Ez a -tulajdonság az igazi kiválóság egyik legfőbb ismertető jele. Ady -jelenlétében mindenki csak staffage volt, olyan szuggesztió áradt -belőle, amelynek meg kellett, hogy hódoljon mindenki. Egész közönséges -emberek, akiknek fogalmuk sem lehetett költői kiválóságáról és -hírnevéről, önkénytelenül meghódoltak ennek a prestigenek. Akik ismerték -benne a költőt, azok személyének hatása alatt megátalkodott hívei -lettek. Ezért voltak már fiatalkorában föltétlen bámulói, akik tűzbe -mentek volna érte. Ellenségei pedig túlzott dühös haraggal védekeztek -hatása ellen, – minden támadás, minden bántalom, ami érte, az ő belőle -kiáradó prestige reakciója volt. S ő a magától értetődés -közvetlenségével fogadta az emberek meghódolását, mint valami -természettől neki járó dolgot, egész környezetét mozgósítani tudta a -maga kedvéért, mindig volt a közelében szolgálatkész híve, aki örült, ha -ügyes bajos dolgait elintézhette helyette. Nőkre rendkívüli mértékben -hatott ez a prestige, – ő ugyan soha nem járt a nők után, mindig azok -jöttek utána, voltak idők, amikor nem győzött védekezni ellenük. Ő nem -sokat tartott a nőkről, szívesen felhasználta őket gyönyörűségére, -szórakozására, szenvedéseinek elkábítására, de nem igen volt életében -háromnál több nő, akinek fontos szerepet engedett életében. A többieket -csak érzékiségével ölelte magához, lelkileg nem törődött velük. De ha -érzékisége felzaklatódott, akkor nem ismert korlátot és ellenállást sem. - -Régebben nem egyszer egész éjszakákon át ültünk kettesben, pohár bor -mellett, csendesen beszélgetve. Vele sohasem éreztem azt a fáradtságot, -a figyelemnek azt az ellankadását, amely máskülönben el szokott fogni -másokkal szemben, kelletnél hosszabbra nyúlt együttlét után. Észjárása -csapongó, erősen egyéni volt, de mindig érdekes, mindig új szempontokkal -teli. Azoknak a csak elvétve található embereknek egyike volt, akik -sohasem mondanak valamit csak azért, mert hallották vagy tanúlták, – ő -mindent külön átélt, átkonstruált magának, átformálta maga számára a -világot. Azt hiszem, költészetének ez egyik legnagyobb vonása, -mondhatni, sohasem használ az irodalom ősi kellékes tárából való -képeket, szólamokat, kifejezési formákat, minden képe élmény, szemmel -látott és lélekkel átélt, egyenesen az ő életébe torkolló. Ez a teljes -originalitás. Nagy részben ezért is nem értették és értik sokan, akik -bele vannak ragadva a költészet ősi, konvencionális forma és -képkészletébe és nehezen bírják percipiálni, ami nem innen való. S hogy -ez nála nem elszánás, az eredetiség keresése volt, hanem lényének -természete, azt onnan is tudjuk, hogy a legegyszerűbb dolgokról való -magánbeszélgetésben is ugyanilyen volt, önkéntelenül mindig egyéni -álláspontra helyezkedett és egyéni módon fejezte ki magát. -Intelligenciája példátlanul fogékony és hajlékony volt, mindennek -azonnal meg tudta ragadni a lényegét, amihez másnak hosszas tanúlmány -kellett, azt ő könnyen, úgyszólván magától felfogta. Senkitől nem -hallottam helyesebb ítéleteket emberekről és dolgokról, mint ő tőle, – -csak a szenvedély, a harag tudta megzavarni judiciumának tisztaságát. -Ami túlzott vagy igazságtalan itéletet mondott nyilvános hírlapi -cikkeiben, az mind időnkint, kivált az utolsó öt-hat év alatt -elharapózott betegeskedése miatti ingerült lelki állapotából fakadt. -Irodalmi dolgokról, ha véleménynyilvánítására nem volt befolyással -ellenszenv, vagy – ritkábban – rokonszenv, föltétlenül találó volt az -ítélete s rendszerint pregnánsan formulázott is. Beszélgetés közben -egy-két mondatba összefoglalni egy író vagy egy mű értékét senki sem -tudta úgy mint ő. Könyvműveltsége nem volt sem széles, sem mély és mégis -tisztában volt minden forgalomban levő kultúreszmével, mert az ő -fogékonysága egy felületes ujságcikkből jobban meg tudta konstruálni -valaminek a képét, mint mások alapos tudományos könyvből. Állandó -mindennapos olvasmánya a biblia volt – fekete kötésű kis diákkori -bibliája mindig ott volt az éjjeliszekrényén, mindenhova elvitte -magával. Azt hiszem, tudatosan frissítgette belőle a magyar nyelvét is. -A magyar költők közül Csokonait és Petőfit szerette, Aranynyal csak -utóbbi időben békült meg. A külföldi költők közül, mint egyszer elmondta -nekem, Goethe Tassója volt rá fiatal korában igen nagy hatással, – -aligha csalódom, mikor azt hiszem, hogy ebből konstruálta meg magának a -költői pálya és saját költői pályája képét, amely egész életére irányadó -volt. Ezt én sokkal fontosabbnak tartom, mint a francia líríkusok -hatását. Shakespearerel, Danteval meglehetős hűvös viszonyban volt, nem -is igen hallottam róluk beszélni, a német irodalomból nem sokat -olvasott, Heinét ismerte, de nem becsülte túl, a franciák közül -legjobban Paul Verlainet szerette, ismerte Beaudelairet és részben Hugo -Viktort is. A klasszikus szellem, az angolok, az olaszok nem voltak rá -hatással, nem is értette nyelvüket, csak franciául tudott. Szóval nem -volt az az ember, akire azt szokták mondani, hogy nagy irodalmi -műveltsége van és mégis úgy értett az irodalomhoz, mint kevesen mások. -Ösztöne volt hozzá, aminthogy nála minden ösztön volt. Ő a -legkifejlettebben és legteljesebben ösztönlény, akit valaha ismertem. -Sokszor olyan volt, mint egy fizikailag és értelmileg túlfejlődött -gyerek, csupa szubjektivitás, szeszély, mohóság, egocentrizmus, – -életmódjának mértéktelenségeit is ebből származtatom: ép oly kevéssé -tudta mérsékelni és korlátok közé szorítani magát, mint egy gyerek, amit -megkívánt, azt minden körülmények között megtette. A lemondás erénye az -ő etikájából hiányzott. De tudott naiv és játékos is lenni, mint a -gyerek, apróságoknak – új ruhának, bankónak, sikernek – örülni, -önmagának, saját hiúságának kedveskedni. Ilyenkor olyan volt, mint egy -tiszta természeti lény, egy faun, akit nem feszélyez semmi konvenció, -aki nem törődik semmivel, csak maga kedvtelésével s akinek az egész -világ e kedvtelés kitöltésének eszköze csupán. Ebben a természeti -vonásában gyökerezett költészetének példátlan közvetlensége, – nála a -mondani való és a kifejezés között nincs semmiféle «közeg», sem -hagyomány, sem szabály, sem konvenció, sokszor még a tudat ellenőrzése -sem érzik, legalább is nem mint korlátozó és lehűtő valami, pedig mint -minden igazi tehetség, erősen tudatos volt. Mindig tudta, mit miért -csinál verseiben s mindig tudta, melyek a jó s melyek a kevésbbé -sikerült versei. - -Önmagáról, tehetségéről, küldetéséről meg volt győződve. Az a királyi -gesztus, amely nyilvános föllépéséből néha kihangzik, nála egészen -őszinte volt, tudta magáról, hogy nagy költő, hogy megilleti a hódolat s -ezt el is várta az emberektől. Szívesen élt azokkal az előjogokkal, -melyek prestigeéből származtak s elmaradásukat bárki részéről sérelemnek -érezte. Felháborodását a magyar uralkodó osztályok ellen, amely -politikai költészetében oly nagy szerepet játszik, erősen szinezte az a -sértődöttség is, hogy a magyar úri osztályok nem akarták őt megérteni és -megismerni, – az a korlátolt, makacs ellenállás, amelyet vele szemben -mindvégig tanusítottak azok, akikhez vér szerint tartozónak tudta magát, -a személyi ingerültség keserűségét oltották szavába. Úgy érezte, a maga -példáján kellett tapasztalnia a _magyar ugar_ sívárságát. Neki fájdalom -volt, hogy első közönsége, mely aztán később is jogot formált hozzá, a -pesti irodalmi sznobok közül való volt s nagyon hálás tudott lenni, ha -másfajta ember jó szívvel közeledett hozzá. Mert ő igaz, tiszta -magyarnak érezte magát, tisztábbnak és igazabbnak bárki másnál. -Származására, ősi nemességére azért tartott sokat, mert ez az ő szemében -az eredeti magyarság bizonyítéka volt. Sokszor mondta, hogy a maga -fajtájabeli kis nemesek a legigazibb magyarok, igazabbak a mágnásoknál, -akiknek gőgös családfájuk rendszerint valami idegen, német vagy szláv -gyökérből nőtt ki. - -Magyarságának sajátságos erdélyi vagy pontosabban szólva partium-beli -zamata volt, a keleti magyarságot tartotta a magyarság színe virágának s -erősen szilágyi lokálpatrióta volt. Zilahi barátaival és tisztelőivel -gyöngéd gondossággal ápolta a jó viszonyt s nagy dolog volt neki, hogy -odahaza ismerjék és elismerjék. - -Sokat tartózkodott otthon Szilágyban; Budapestre inkább csak följárt, -nem érezte itt soha odahaza magát. Nem szerette Budapestet, a budapesti -tipusú embereket, – alig egy-kettővel volt közülük tartós és zavartalan -barátságban, jobban szerette a vidékről jött embereket maga körül, -akikben volt még valami vidéki, lokális originalitás. Neki magának is -lényének legalsó, alapvető rétege vidéki volt. Budapest volt sikereinek, -harcainak színhelye, kenyérkereső forrása, hasznát vette kultúr-eszközei -kényelmének, de hozzámelegedni nem tudott, idegennek érezte lelkétől a -várost és embereit. Ennek részben talán az is volt az oka, hogy aránylag -későn került Budapestre és pedig Nagyváradon és Párison keresztül. -Nagyváradon födözte föl a várost, Párisban a nagy várost, – Budapest -ezután már nem sok újat és értékeset tudott neki adni. Fiatalabb éveiben -Páris és Érmindszent volt életének két tengelye, később több időt -töltött Budapesten, de rendszerint teljesen elvonulva s csak azokkal a -barátaival érintkezve, akik föl-fölkeresték, soha nem mutatkozva olyan -helyeken, ahol írók, művészek szoktak találkozni. Kisebb szállodákban -lakott, vagy olyan távoleső helyeken, mint a Városmajor-szanatórium vagy -a hűvösvölgyi penzió, ahol egyszer egész telet töltött, mint egyedüli -lakó. Nehezen és ritkán lehetett rávenni, hogy egy-egy barátjához -fölmenjen vacsorára vagy ebédre, de ha eljött, elragadóan kedves volt a -társasága. Ha meg ő neki voltunk vendégei, figyelmesebb, gondosabb és -kedvesebb házigazda nem volt a világon, mint ő. Házassága óta Csucsán -töltött legtöbb időt, a Sebes-Körös völgyében, erdős hegyoldalon álló -gyönyörű fekvésű házukban. Vidékről mindig megifjodva tért vissza, a -pesti élet mindenféle csábításaival mindig megrontotta egészségét. - -Az emberekhez való viszonya egészen különös volt: elfogadta -meghódolásukat, természetesen, mint tartozó adót, felhasználta őket a -maga kényelmére, magától értetődőnek találta, hogy szolgálatára vannak, -de bizalmába, vagy épen szeretetébe csak keveseket fogadott be. -Idegenekkel szemben tartózkodóan udvarias volt, utolsó éveiben erősen -terhére is voltak s ezt nem mindig tudta leplezni. Általában nem sokat -törődött az emberekkel, a másokra való tekintet ritkán korlátozta -bármiben is. De tudott szeretni, a szíve nem volt melegség nélkül való. -Családi érzéke erős volt, az anyjához kis gyermek módjára ragaszkodott, -kímélte, félt tőle, ő volt az egyedüli lény a világon, akit maga fölé -emelt. Másik legmelegebb érzése volt a felesége iránti szeretet, amely -természetesen másféle színezésű volt. Jól tudta, mit ér neki a kedves, -önfeláldozó, szükség esetén erélyes kis szőke asszony, aki nélkül élete -utolsó három éve sokkal szomorúbb lett volna. Öccsét is szerette. A jó -bátya gondosságával törődött világi boldogulásával. Volt néhány barátja, -akikkel mindig kivételt tett, akikről mindig csak szeretettel szólt s -még az ellenvéleményt és kritikát is eltűrte tőlük, – de ilyenek kevesen -voltunk. Másokkal szemben szeretett rossznyelvűsködni s a barátkozása -könnyen átcsapott az ingerült haragba. Maga is mondta magáról nem -egyszer: «tudom, hogy veszekedős vagyok». Általában azt hiszem, inkább -elfogadta a barátságot, mint adta, – nem volt szüksége másokra, hogy -kiegészítse magát, ő mindig elég volt magamagának. Életének nagyobb -részét magányban töltötte, bizonyos mértékig mindig magányban volt: de -azért rosszúl esett neki, ha úgy érezte, hogy jó emberei elhanyagolják. -Ha nem volt Budapesten, sokat levelezett barátaival, akik pontosan -informálták a fővárosi irodalmi dolgokról, mert ezekről tudni akart -mindent. Azt hiszem kortársaink közül utána marad a legérdekesebb és -legértékesebb irodalmi levelezés. Ujságot rengeteg sokat olvasott, -mindig megvett minden pesti lapot, olvasta a szilágysági, debreceni, -nagyváradi lapokat is – erre is a jól informáltság érdekében volt -szüksége. Egyszerű emberekkel mindig szíves és jó volt, ahol megfordult, -szállodákban, szanatóriumokban, a személyzet tűzbe ment volna érte, amit -persze borravalók dolgában való szokatlan bőkezűsége is fokozott. De -szívesen el is beszélgetett velük, viszonya hozzájuk mindig személyes -jellegű volt, soha az a rideg, gőgösen tárgyilagos viszony, ami az úri -szokáshoz tartozó emberek bánásmódját az alattuk állókkal olyan -gyűlöletessé teszi. A gyermekeket szerette, tudott velük játszani, – -talán soha nem láttam kedvesebbnek, mint mikor kis fiammal játszogatott. -Odaadta neki dús fürtös fekete haját rángatni, ölibe vette és furcsákat -mondogatott neki. Szerette jó embereit gyermekeiken keresztül -lekötelezni. - -Társalgása nagyképüség és komolykodás nélkül való volt. Ép úgy -beszélgetett apró-cseprő mindennapi dolgokról, mint akárki más -polgárember, természetesen az irodalom érdekelte legjobban, a szállongó -irodalmi pletykák ép úgy, mint a komoly ügyek. Véleményeit gyakran -bújtatta epigrammatikus formába s akire haragudott, arra maró szavakat -tudott találni. Volt azonban benne valami sajátságos mesterségbeli -becsületesség: ha még annyira gyűlölt is valakit, a tehetségét sohase -vonta kétségbe, föltéve, hogy valóban tehetség volt. A tehetséget mindig -felismerte és elismerte s végeredményben, mint minden valamire való -művész, a tehetséget tartotta a legnagyobb dolognak a világon. -Mindenkiről, aki ma a magyar irodalomban dolgozik, megvolt a maga -véleménye, szinte csalhatatlan biztosságú. Nagyon szeretett kötekedni az -emberekkel, ilyenkor elmés, találékony, fordulatos volt a beszéde, -pontosan megtalálta céltáblájának sebezhető pontjait s mulatott rajta, -ha az illető zavarba jött. Elméssége volt csak, humora nem, mert a humor -csak a lelki harmóniából fakad s ő benne ez nem volt meg. Neki mindig -szomorú volt az alaphangulata, a gondtalan vidámság ép oly kevéssé volt -kenyere, mint a világot magában felengesztelő humor. - -Nemcsak a legnagyobb volt közöttünk, hanem a legboldogtalanabb is. -Tehetsége Nessus-ing volt, amely elégette életét. Die Götter Gaben die -Unendlichen ihren lieblingen, ganz, die Leiden die unendlichen, die -Freuden die unendlichen, ganz. Nála a goethei mondás első részén van a -hangsúly. - - - - -A HALOTTAK ÉLÉN. - -Ady Endrét még hívei sem ismerik eléggé. Sokszor tapasztaltam, hogy igen -sokan még ma is csak az _Új versek_ és a _Vér és arany_ költőjét látják -benne. Ezekkel a könyveivel véste magát az olvasók tudatába s akik nem -szeretnek, sokszor nem is tudnak egyszer megalkotott fogalmaikon -változtatni, ennek a korszakának a gesztusában látják mindvégig, mint -ahogy Petőfi, ha alakját naiv emberek elképzelik, dunaparti szobrának -pózában áll mindig előttük. Pedig Adynak a _Vér és Arany_ óta teljesen -megváltozott a gesztusa, a dolgokkal szemben elfoglalt álláspontja s a -hangja is. A fiatal Adyt megismerjük a maiban is: látjuk a kapcsot régi -gondolatai és a maiak között, látjuk nyomról-nyomra a fejlődést, azt, -hogy a régi premisszákból annak kellett következnie, ami ma van, a -formái, a szavajárása ugyanazok – és mégis van egy döntő különbség. A -fiatal Ady teljesen benne volt a dolgokban, mint ahogy a vízárral -viaskodó benne van a vízben, egész testével belemerül, minden izmával -nekifeszül a hullámoknak. Az életet akkor teljesen, aktive élte, -cselekvően reagált rá, közvetlen viszonyban volt vele, minden -jelenségével szemben újra meg újra állást foglalt, sőt fiatal tűzzel és -türelmetlenséggel kapkodott utána. Könyveiben fokonkint meg lehet -figyelni, mint alakul át ez az életérzés, mint fogy belőle az aktivitás, -mint válik mindinkább szemlélődéssé, mint lesznek halkabbá és -nyugodtabbá a gesztusai s mint ömlik el életfelfogásán mindinkább a régi -fiatalos szenvedély helyett a filozófia. A késői Ady már csaknem egészen -kívül van az áron, a partról nézi örvénylését, nem elegyedik bele sem -akarással, sem cselekvéssel, csak érzésével reagál rá s ez az érzés is -mindinkább semlegessé válik, a fájdalmas közömbösség egy nemévé. Néha az -az érzésem, mintha keserű szívvel, de igen messziről, valami idegen -égitestről szemlélné a messze alatta kavargó dolgokat. Ady fölébe került -az életnek, olyan teljesen, mint kevesen mások, érzi fájdalmát, -kétségét, dühét, egész boldogtalan diszharmoniáját, de köze hozzá mind -kevesebb van és alakításában részt venni nem akar, mert megértette, hogy -úgyis hiába, a fátum sínein megy tovább eleve-elrendeltetés szerint -minden, vak sors vezeti az embert ködös útján feltartóztathatlanul… -Mégis ez a szkeptikus fatalizmus csak az első, legfelső kéreg, amely -alatt forró szenvedések lávája kavarog, – a költő úgy érzi az életet, az -emberek sorsát, mint a közös törzsről levált faág, melyben még benne -remeg a törzs minden szenvedése, vagy mint a partra került kagyló, -amelyben benne zúg az elhagyott tenger viharzása. Olyan világfölötti -szomorúság van az érzéseiben, az emberfajtának, amelynek -tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát és ostobaságát teljes -világossággal látja, olyan szánalmas szeretete, a pusztulásnak rohanó, -züllő magyar faj tragédiájának olyan átérzése, amelytől utolsó versei -sokkal mélyebb emberi veleérzéssel telnek meg, mint heves gesztusú, -jajgatva síró fiatalkori lírája. - -Ebben a lelki stádiumában érte a háború. Egy megvető gesztussal -átengedte másoknak, a félembereknek, a divattal futóknak, a -nyáj-embereknek, hogy az elevenek élén szaladjanak, learassák a háború -szellemi konjunkturáját s trombitaszóval hirdessék a katonai dicsőség, -az olcsó hazafiaskodás frázisait. Ő a _halottak élére_ állott, azzal -vállalt közösséget, ami a háborúban szenvedés, gyötrő nyavalya, -pusztulás és halál. _Ember az embertelenségben_ – ez akart lenni ő, -kifejezője az emberi érzésnek, amely a háború rémségében ott volt minden -becsületes lélek tudatában vagy öntudata alatt. - - Borzalmak tiport országútján, - Tetőn, ahogy mindig akartam, - Révedtem által a szörnyüket: - Milyen baj esett a magyarban - S az Isten néha milyen gyenge. - -Ady nem a szó közkeletű, olcsó értelmében pacifista költő, legalább is -nem programmból az. Az ő szava egyszerűen a természet tiltakozása a -háború ellen, az emberi idegrendszer elszörnyedése az ellen a szörnyűség -ellen, amibe belekényszerítették. Nem fér hozzá semmi, ami a háborút -megszépítheti, sem a hősiesség kultusza, sem a hadi események változatos -hullámzása nyomán támadó sokféle érzés, sem a politikának emberietlen -szólamai, – az ő attitudeje természetszerűen adva van az első -pillanattól fogva, nem lehet más, mint düh, megvetés, szánalom s -mindenek felett a sírás, kétségbeesett szomorúság az ember fölött, aki -ilyen szörnyűségbe cseppent bele. Nem látja a háború részleteit, még az -emberi hullákat, a csonka tagokat is alig, – összefoglalón látja, mindig -az egészet, a maga grandiózus, képtelen szörnyűségével, soha nem érzi -külön a háború egy valamely motivumát, mindig a háború tényétől magától -szenved s szenvedésében ezért nincs fokozat, mindig egyforma -vigasztalan, tompa, kietlen fájdalom. Szinte egy természeti erő, az -emberi életösztön megszólalásaként hat a szava. Bár sokszor -hangsúlyozottan első személyben szól, különválasztva önmagát minden -mástól, mégis mindig az egész emberiség nevében beszél. - -Legmélyebben emberi ott, ahol szeme nem az egész emberiségre tekint, -hanem csak annak egy kis csoportjára, amely azonban hozzá legközelebb -áll, amelyen keresztül az emberiséget nézi: magyar fajtájára. A -magyarság háborús tragédiáját egyedül ő látta és fejezte ki tisztán és -teljesen. Soha egy pillanatig sem látta a magyar ember sorsát a -háborúban másnak, mint amilyennek ma utólag, az események világításában -mindenkinek látnia kell: vak rohanásnak a pusztulásba olyan célokért, -amelyeket nem ismer, olyan érdekekért, melyek nem az ő érdekei, az ősi -magyar átok megujulásának, talán betetőzésének. - - Így járnak a végezés ormán - Ezer és ezer évek óta, - Mindig a halálba loholtak - S el nem hagyta őket a nóta. - Miért? kiért? mikor?: erősön - Állták, mert így rendelteték el - S be szép ilyen végzetes néppel - Ugyanaznak tudni magunkat. - -Fajával való szolidaritása, amely lényének mindig egyik gyökere volt, -sohasem szólalt meg forróbban és búsabban, mint a háború alatt s a -magyarnak hadba vonulását ő foglalta össze legpregnánsabban. _A harcok -kényszerültje_, _A fajtám sorsa_, _A mesebeli város_ című verseiben. Ady -teljesen egynek érzi magát a magyarsággal, ő a «magyar bánatok -legvertebb siratója», fajtája sorsa az ő sorsa: - - Jaj, vajjon mit akarnak vele - Ezredek bűne, súlya, átka, - A Sors, a sorsa: - A sorsom nagy tragédiája. - -Épen ez a szoros lelki közösség nyitotta meg annyira tisztán-látóvá a -szemét, hogy ma, a beteljesedés keserű napjaiban, újra olvasva Ady -háború alatti verseit, megdöbbenve eszmélünk rá, hogy ő kezdettől fogva -azt látta, ami most bekövetkezik. S régebbi hazafias és politikai -verseinek kétségbeesett, jajgató s dühtől vonagló hangjai is -magyarázatot és igazolást kapnak a dolgok mai világításában. - -Ady háborús költészete teljesen egyedül áll nemcsak a magyar, hanem – -amennyire tudomást szerezhettünk róla – az egész világ háborús -költészetében. Az ő hangja a háború reménytelen szomorúsága: számára -elveszett a háborúban a legnagyobb érték, az élet szépsége. - - Néztük, az Ember - Különbje magas szivárvány-hidon - Istenülésnek a mint neki-vág - És gazdagodik, mint gazdagodó - Kényességekkel, új ingerekkel - S hogy mégis-mégis szép e hivalgó - Jószág, az Ember: maga a világ. - -Ez, ami a legfájdalmasabb, mert a kultura lelke az, amit elvesztettünk -és nem fogunk visszakapni többé: azt az örömöt, amit az élet finomságai, -az embernek önmagából való kiemelkedésére adott lehetőségek szereznek a -kiválasztottaknak, az _Ember különbjeinek_. Most már - - … minden oda-van, - Minden, amiben hittünk, - Zászlók, kiket ormokon vittünk, - Ma minden oda-van - S boldog, aki boldogtalan. - -A reménytelen bánat filozófiájában való meghiggadás Ady formáit is -teljesen kiegyenlítette. Most már eltünt belőle minden, ami egykor póz -és modorosság volt, a szó mintegy magától, a forrásból buggyanó víz -módjára folyik ajkáról, mintha útjában nem volna semmi akadály. A -legnehezebb formai problémákkal magától értetődő könnyűséggel bánik el s -csakis magával a formai megoldással hatalmas dolgokat tud kifejezni. -Legszembetünőbb példa erre a _Krónikás ének_ 1918-ból: az egész tíz -strófás versen végigmenő azonos rímmel, a végig egyforma főmondatokkal, -melyeknek mindig a végén van az állítmány, csodálatos tökéletességgel -tudja kifejezni a háború rettentő lármájának ijesztő egyhanguságát s az -összes egyforma rímek közül az egyetlen nem-pontos rím: _ölnek_, mint a -fölrobbanó akna dörrenése rebbenti fel a háborúi képzetek -legszörnyübbikét. Az egész versnek régies formája és nyelve pedig a -költőnek a dolgoktól való distanciáját mutatja meg, az eseményektől való -félreállást, azt a távolságot, amelyben csak fájdalmas szívével tud -részt venni bennük. - - - - -BABITS MIHÁLY. - -Jól gondozott és nemes ízléssel elrendezett angol parkba lépek, ha -Babits Mihály valamely könyvét felnyitom és olvasni kezdek. A természet -szabadon, nyesetlenül alkot, munkál és tenyészik ebben a parkban, a fák -kinyújtózkodhatnak ágaikkal minden égtáj felé, a virágok nyílhatnak -istenadta kedvük szerint, senki sem parancsol rájuk nekik idegen -színeket vagy formákat, a patak a maga természetes medrében futkoshat a -gyepen keresztül, a fák árnyékában. Semmi kertészi önkény, minden a maga -természetes valójában él és szaporodik, – mégis, ha a tisztán hagyott s -kaviccsal szépen behintett kerti utakon jársz, mindenütt ott érzed a -gondos és jóindulatú kertész, a kultúra munkásának nyomát. Ez azonban -nem abban nyilvánul, hogy valami kívülről, önkényesen rádiktált törvényt -erőszakol rá a természet tenyészetére, hanem _segít a természetnek_ -erőit mennél dúsabban és teljesebben kifejteni: teret csinál a fáknak, -hogy kiterebélyesítsék koronáikat, megtisztogatja őket a fojtogató -fagyöngyöktől és egyéb élősdiektől, gondozza a gyepet, hogy üde maradjon -és dús, kitépi a virágok közül a gyomot, hogy vidámabban nyílhassanak. -Nem korlátokba szorítani akarja a természetet, hanem felfokozni erejét -és szépségét. S mikor kilépsz a parkból, az a szép érzésed van hogy -láttál valamit, amiben természet és kultúra harmonikusan együtt -dolgozott s ketten egymás erejét erősítve hoztak létre valamit, ami -szép, értékes, gyönyörködtető. - -Ha a _természet_ szóba belefoglaljuk azt, ami ösztönszerű, az emberi -akarattól független: a lélek húrjainak az élet érintésére való -önkéntelen felzendülését, az érzést, az öntudat mélyéből kényszerítőleg -felbukkanó gondolatot, az idegrendszernek megrezdüléseit és a feltoluló -látomást, mindazokat a mondanivalókat, amelyek belülről, életjelenségek -módjára támadnak fel a költő lelkében és kényszerítik, hogy formát adjon -nekik, mert a lélek börtönéből napvilágra akarnak törni, – akkor meg -kell állapítani, hogy a természet maradéktalan teljes épségében marad -meg Babits Mihály költészetében. Ha kultúra alatt értjük a költőnek azt -a tudatos munkáját, amellyel a belőle kikívánkozó természetet -beleömleszti a neki megfelelő formába és ezt a formát az ízlés, a -tapasztalat és az ügyesség mindenféle fogásával igyekszik alkalmassá -tenni arra, hogy a belevaló tartalom a lehető legtökéletesebben és -értékében mennél teljesebben érvényesülve tudjon benne elhelyezkedni, – -akkor Babits Mihály költészete minden ízében kultúr-jelenség. A hangsúly -azonban ott van, hogy a kultúr-munka nem valami külső akarat szerint, -előre megfogalmazott s a mondanivalók lényegétől független, -mesterségesen konstruált formákba gyúrja bele a mondanivaló anyagát, ami -elvenné természetes színét és zamatát s mesterkélt konstrukciót csinálna -abból, ami organikus valami, hanem ellenkezőleg, megérti és kilesi az -anyag nagy titkát, hogy milyen az a forma, amelybe természeténél fogva -kivánkozik, amely a számára egyedül kielégítő, lényegéből organikusan -alakuló forma és ezt nyújtja oda neki, hogy ömöljön bele és helyezkedjék -el benne a maga egyensúlyi törvényeinek megfelelően. A forma e titkát -kilesni és megérezni – ez a költői tehetség lényege. Mert érzést érezni, -gondolatokat gondolni, képet látni tudhat az is, aki nem költő, de az -érzettet, gondoltat, látottat formába bocsátani és ezzel kifejezésre -juttatni csak a költő tudhatja. A költészet, mint minden művészet, -legelső sorban kifejezés és a költői tehetség, mint minden művészi -tehetség, kifejező erő. - -Ebben az értelemben kell felfogni, mikor azt mondjuk, hogy Babits Mihály -költészete elsőrendű kultúrjelenség és művészete lényege szerint -formaművészet. A kultúra viszi be az öntudatot a természet vak, -öntudatlan erőinek mozgásába s a művész kultúrája vezeti öntudatos -formába az ösztönök öntudatlan, vak mozgását s világosságot teremt -homályosságukban. Ez a kultúrmunka Babitsnál és minden hozzá hasonló -tipusú költőnél nem valami véletlen, vagy akarat, vagy tanulmányból vagy -szabályhoz ragaszkodásból származó, hanem mondanivalója lényegéből folyó -dolog. Az ő mondanivalója a kultúr-ember mondanivalója, a kultúr-ember -érzelmi és gondolati élménye az, ami kifejezésre tör belőle s ennek a -mondanivalónak megfelelő forma nem lehet más, mint kultúr-forma. Amit -Babits érez vagy gondol, mint olyan ember érzi, aki elméjével bejárta a -világirodalom minden virágos mesgyéjét, az emberiség nagy gondolkodóival -együtt gondolta végig az emberiség nagy gondolatait, figyelve és tanulva -szemlélte mindenféle emberek és mindenféle népek életét, állandóan -használja az emberi kultúrmunka mindenféle eredményeit. Ha tehát -szerelmes, máskép szerelmes, ha búslakodik, máskép búslakodik, ha -sóvárog, máskép sóvárog, mint egy parasztlegény, és ezenfelül tud, lát -és érez számtalan olyan dolgot is, amiről a parasztlegénynek sejtelme -sem lehet. A szavajárása is más. Több szava van és szavainak az -árnyalása többféle, mások a hangsúlyai, neki elég egy célzás, egy nyelvi -forma, egy inverzió, sokszor egy rím is, hogy kifejezzen vele oly -dolgokat, amelyeket nála kevésbbé széles és mély kultúrájú költőnek -külön szavakkal vagy mondatokkal kell kifejeznie. Nem beszélhet egy -népdal egyszerűségével, mert a mondanivalója nem olyan primaire módon -egyszerű, mint a népdal költőjének a mondanivalója és a népdal -közvetlenségével sem beszélhet, mert a mondanivalója is komplikáltan -közvetett. A lírikus tulajdonképeni mondanivalója tulajdonképen nem a -gondolat, melyet szavai kifejeznek, hanem a gondolat hangulata, vagyis a -lelkiállapot, amelyből a gondolat keletkezett, vagy amelyet a gondolat -fölkelt. S ha ez a lelkiállapot sokrétű és komplikált, mert a lelket, -melynek az állapota, sokrétűvé és komplikálttá tette a kultúrája, akkor -természetesen a mód, ahogyan a maga kifejezését megtalálja, tehát a -formája is többrétű és komplikált. A kultúra kiszélesíti és kimélyíti az -ember öntudatát olyan területekre és mélységekbe, amelyek a kultúra -alatti emberben az öntudatlanság sötétségében rejtőznek s ezzel egyrészt -szűkebb térre szorul benne a nyers ösztönök birodalma, másrészt azonban -új ösztönök is ébrednek benne. Nem igaz az, hogy a kultúra elsekélyesíti -vagy elhomályosítja az ösztönöket. Az alapösztönök minden emberben -mindig egyformák és változatlan intenzitásuak maradnak. Amennyiben a -költői alkotás kiinduló pontja mindig az akarattól független -ösztönszerűben van, a széles és mély kultúra nem távolítja el a költőt -az ösztöneitől, hanem ellenkezőleg több és dúsabb lehetőségeket nyújt -azok kifejezésére. Gazdagabbá teszi formalehetőségeit. - -Ezeket azért kell hangsúlyozni Babits Mihállyal kapcsolatban, mert egy -időben némelyekben meg volt és részben megvan ma is a hajlam az ő -rendkívüli magas mértékeket messze túlhaladó kultúrájából vádat koholni -költészete ellen és e címen megtagadni tőle a természetességet és -közvetlenséget. A mi közgondolkodásunkra bizonyos tekintetben végzetes -hatással volt Petőfi hallatlanul szuggesztív példája. Mivel Petőfi -költészete egy részében – nem az egészben, csak egy, nem is a legnagyobb -és talán nem is a legfontosabb részében, csak épen abban, amelyet -legtöbbször emlegetnek és aligha egészen jogosultan ránézve -legjellemzőbbnek tartanak – az emberi lélek legegyszerűbb, primaire -mozgalmait énekelte a legegyszerűbb, primaire formában, – ebből a -precedensekből dogmát alkotni mindig kész magyar észjárás -kötelezettséget akart szabni minden magyar költőre: legyen olyan, mint -az ő Petőfije, énekelje a legegyszerűbb érzéseket a népdal legegyszerűbb -formájában. S mivel Petőfi úgynevezett népies költészetében, ennek -népies természetéből kifolyólag megengedett magának némi lazaságokat a -külső formában s ezzel egyszer-másszor kérkedett is, – minden költő, aki -csiszolt és gondos formával lépett elő, a mesterkéltség és finomkodás -gyanújába került. Arany János sem kerülhette el ezt a szemrehányást. -Petőfi a természet vadvirágának mondotta magát, – hát most legyen minden -magyar költő a természet vadvirága. De mit csinálhat az olyan költő, aki -nem a természet vadvirága, hanem a kultúra sokszínű és dússzirmú virága, -mint Arany vagy Babits? Nem affektálhatja a komplikálatlan -egyszerűséget, mikor belső élete komplikált és gazdag, nem affektálhatja -a forma bonyolultságát, mikor mondanivalójának minéműsége a zárt, -tökéletes és művészi formát kívánja meg. Babits mondanivalója így -őszinte, természetes, közvetlen és meleg, ahogy a verseiben ki van -formálva, az ő formaművészete az ő közvetlen kifejezési módja, – épen -akkor válnék őszinteség nélkül valóvá, ha más formában fejezné ki. A -művészi forma nem ruhája a mondanivalójának, nem is bőre, hanem az arca, -amelyről megismerni és amely kifejezi. - -Babits költészete nem a merőben csak érző ember költészete, hanem a -gondolkodó emberé is. De a költő élete olyan hőfokra van hevítve, hogy a -gondolat is felolvad benne, – ő érzi a gondolatot is. Ez pedig a lelki -élet gazdagságát jelenti. A tiszta érzéshez még egy új elem jön: a -megérzett s az érzés tüzében felolvadó gondolat. Különben is értelmetlen -babona az, amikor a gondolat hidegségéről beszélnek, szembeállítva az -érzés melegségével. Hideg lehet a tudós gondolata, melyet könyveiből -merít, de mindig meleg, érzés- és indulatelemekkel telített az a -gondolat, amely az emberből belülről, élményéből, a világgal és -önmagával való súrlódásából támad. Babits lírája erre meggyőző példákat -ad. Vannak versei, melyeknek anyaga teljesen gondolati természetű és -mégis ditirambikus forrósággal hatnak. Mert az ő gondolatai nem valami -logikai folyamat eredményei, hanem életének jelenségei és eseményei és -épen ezért erős indulatokat váltanak ki benne. Nem úgy gondolkodik, mint -a tudós, hanem mint a gondolattól megszállott ember, egész lényével, -nemcsak értelmével, hanem érzésvilágával és minden izgalomra erősen -reagáló idegrendszerével is. - -Hogy mennyire önmagát, életének líráját énekli, az kitetszik abból is, -hogy csaknem minden verse életének egy felismerhető etappeja, – -verseiből pontosan ki lehet következtetni belső, lelki életrajzát s a -külső életrajzának is a fővonásait, azokat, amelyek költészetére -lényegesek és megkülönböztetők. Városi életre, kultúr-foglalkozásra -született ember, akiben azonban épen él a vágyódás szülőföldje kedves, -enyhe, dombos tájai után, melyek mindig megmelegítik szívét. Életmódja a -magyar városi intelligens középosztálybeli ember életmódja: napi munka, -tanulmány, pihentető sétálgatás, néha egy-egy utazás, egyszerű, nem -mozgalmas, inkább szűk bizalmas körrel érintkező társasélet az -eseményszerűsége. Élete elzárkózott, belső élet, távol van tőle a -közéletbe való beleavatkozás vágya, kontemplativ és passziv, kissé -zárkózott is, mert ideges elfogultság zárja el az emberek tömegeitől. -Sokkal többet él a maga lelki világában, mint a realitásokban. De néha -kikívánkozik önmagából, a világba, aztán ezt a kívánkozást is belsőleg -éli ki, a teljesületlen kívánság melancholiájának átérzésében és a -fantasztikumban. Ez a fantasztikum igen nagy szerepet játszik benne, a -passziv ember cselekvésvágya s a cselekvésre való képtelenségből -származó hiány-érzés teszi szükségszerűvé, mintha azok az élettényezők, -melyek másoknál az akaratban játszódnak le, nála a fantáziában -szívódnának fel. Majdnem minden versében van több-kevesebb fantasztikus -elem, ha nem másban, hát a képes beszédben – egy a szélben bólogató fa, -egy utcai lámpa képét, egy ajtócsattanás hangját olyan szóval jeleníti -meg, amely fantasztikussá nagyítja vagy kicsinyíti, – a jelzőkben, a -szavak egymáshoz rakásában, néha egy színben vagy ritmus-formában. -Ifjabb korának szeszélyes játékai a verstechnikai megoldásokkal -tulajdonképen nem egyebek, mint a fantasztikum beleszívódása a -formakezelésbe. Az ő fantasztikuma azonban sohasem kerül légüres térbe, -mindig marad kapcsolata a realitással, a fantasztikus dolgokat is -reálisan, szemlélve látja. _Gólyakalifa_ regényének fantasztikumát is a -reális részletek elevensége, jellemző volta és valószerűsége teszi egész -sajátságosan érdekessé. - -Babits költészetének lényege egy csillapíthatatlan, nagy sóvárgás. A -passzív ember sóvárgása az elérhetetlen, az élet teljességének kiélése -után. Már egy fiatalkori versében is a soha-meg-nem-elégedésről írt – e -szóval kifejezi azt, ami tulajdonképeni mondanivalója van önmagáról. -Mindenütt akadályokat lát önmaga körül és önmagában, a tér és idő, az -anyagi lehetőségek, a mindennapi robot és az emberi rosszaság és -ostobaság, a megszokás és a restség határait és azt a legnagyobb -korlátot, melyet a saját lénye, az embernek önmagába zártsága és -önmagából kiszabadulni nem tudása állít elébe. Ezért telik kedve az -utazásban – minden utazásban van valami lerombolása az élet -korlátozottságának – ezért merül el könyveiben, mert legalább elméjét -akarja kiszabadítani a tudás korláttalanságába, ezért vágyódik a -korlátlan, végtelen és örökkévaló természettel kapcsolatba jutni és -ezért telik gyönyörűsége fantáziája játékában, mert ebben az elkerített -világban legalább ez előtt nincs sehol sorompó. A lelke mindig sebzett a -túlérzékenységig, mert mindig hozzáütődik valami korláthoz, amelyen át -akart törni. Az életet teljesen élni akarni mindenkinek, de különösen -annak, akiben erre nincsen aktivitás és elszánt erő, csillapíthatatlan -fájdalom és Babits melancholiájának ez a gyökere. Az ő belső tragédiája -az, hogy az embernek mindig el kell buknia abban a harcban, amelyet az -élet maradéktalan, teljes kiéléseért azokkal az akadályokkal folytat, -amelyek az életben és önmagában ennek elébe tornyosulnak. Ez az a _nagy -élmény_, mely őt költővé tette, mert a költészet az egyetlen mód, hogy a -korlátlan és teljes élés illúzióját megszerezze magának. - - - - -GÁRDONYI GÉZA. - -Gárdonyi gyermekkora és első fiatalkora a Dunántúl folyt le, ahol -közvetlenül a nép között élt, mint a falusi emberek beszédét, -cselekvését, mozgását figyelmes szemmel magába szívó kisgyerek, majd -mint a parasztgyerekekkel veszkődő tanító. Ami élménye a néppel -kapcsolatban volt, azt túlnyomó részben ebből a korból hozta magával, -úgyszintén másik kedves témakörének, a vidéki kis intelligencia -alakjainak és levegőjüknek az ismeretét. Szegedi ujságíró korában még -lehetett több-kevesebb érintkezése a néppel, de ez már távolról sem -adhatott neki annyi adatot és élményt. Még kevésbbé a budapesti -zsurnalisztáskodás, – ez már inkább a városi élet színeit adta neki, de -hogy ez mily kevés tért foglaló eleme volt írásának, azt könyveinek -minden olvasója tudja. Egy-egy pillantást vetett a parlamenti politika, -a szerkesztőség, a színházak körüli életbe, amely nem érdekelte valami -nagyon; társadalmi életet egyáltalán nem élt s a fővárosi élet -típusaiból és komplikációiból nagyon keveset tartott érdemesnek a -megírásra. Olyanformán volt vele, mint _A tekintetes úr_ című könyvének -alakja, aki sehogy sem tud megszokni a városban, az úrias környezetben, -mindig idegen marad benne, sőt ellenszenvvel reagál rá. Aztán -következett az egri időszak, ebben már szabadon élhetett és élt is -magányos kedvtelésének, különös elmélkedéseinek és csak kevesekkel -tartott fenn állandó érintkezést. Az egri és egervidéki népből is kevés -megfigyelési anyag jutott hozzá, – néhány novellájában látunk matyó vagy -palóc parasztokat, ezeket is inkább csak kívülről nézte meg. Ami -intimitást a népéletről tudott és megírt, az mind a dunántúli fiatal -évekből való. - -Mégse lehet mondani, hogy ő a dunántúli magyar nép irodalmi -specialistája, olyan értelemben, ahogy Mikszáth a palócoké és fejlődése -egy szakában a szegedieké. Gárdonyi paraszt-ábrázolásának nagyon kevés a -regionális színe. Ő nem egy bizonyos fajta parasztság specifikus -karakterét rajzolta, hanem egy általános paraszt-típus képből indult ki -s ennek változatait írta meg, a mindig és mindenütt egyforma parasztot, -nem a különleges, lokálisan jellemző vonásokat hangsúlyozta, hanem a -közöseket, az életmód, foglalkozás, műveltség közös tényezőiből sarjadt, -minden vidék parasztjában egyforma vonásokat. Ebben különáll -mindenkitől, aki magyar parasztokról írt. Jókai és Mikszáth a maguk -anekdotikus módján igyekeztek kihozni a különböző vidékek parasztjainak -különböző karaktervonásait, Móricz Zsigmond a szatmári és kúnsági -parasztot látja mindig maga előtt, a maga ethnografiai valóságában. -Mindegyiküknél erősebb az ethnografiai elem, mint Gárdonyinál. Ezenkívül -ő a falusi nép társadalmi rétegződésére is kevés figyelmet szentel, a -szegénység és gazdagság örök ellentétén túl nem igen mutat társadalmi -osztálykülönbséget paraszt és paraszt között. Móricz fedezte fel a falu -szociális tagoltságát, amely kicsiben azonos az ország társadalmának -tagoltságával: megvan benne minden réteg, kezdve az arisztokrácián, a -proletariátus aljáig. - -Gárdonyi paraszt-ábrázolásának lényege és értelme nem ebben van, hanem a -paraszt-lélek intimitásának ábrázolásában. Az ő képeinek nem a széles és -mély háttér a jellemzője, hanem az előtérben lejátszódó lelki események, -amint bennük a szántóvető ember egyszerű életfelfogása, erkölcse, -észjárása tükröződik. A gazdag és eleven háttér hiánya bizonyos idilli -ízt ad legtöbb paraszt-ábrázolásának, amit az is fokoz, hogy nála erős -nyomai mutatkoznak még a földdel közösségben élő, kultúrától meg nem -rontott egyszerű emberek ártatlanságáról szóló rousseaui tanításnak. -Velejükben kicsiny, de a parasztember lelkét erősen megrázó tragédiák és -napfényes mosolyú apró komédiák az ő paraszttörténetei, amelyek mindig -egy-két magánélet körén belül játszanak le. Nem a falu elevenedik meg -bennük, hanem a falu egyes emberei a maguk külön-dolgaiban. A -legszélesebb közösség, amelyben ezek a történetek lefolynak, a család. -Jellemző rá nézve, hogy bármi nagy teret foglal el élete munkájában a -népélet, regényt parasztokról sohasem írt, egy két hosszabb novellán -kívül csupa apró képet. A regényhez szélesebb háttér kellett volna, egy -sokkal nagyobb darab a falu közös életéből, de ez őt nem érdekelte -különösebben. Kevéssé érdekelte a nép érintkezése is az úri osztállyal, -az ő parasztjai között legfeljebb ha a pap meg a tanító jelenik meg -néha, más úrféle már alig. A városba került parasztember, aki nem tud -beletalálni a városi élet komplikáltabb, a faluétól eltérő rendjébe és -kikívánkozik a neki örökké idegen levegőből, – ez már gyakrabbi és -dúsabb témája: alapjában véve a Göre Gábor karrikatúrája is ebből a -motívumból van fejlesztve. - -Jellemző azonban ránézve, hogy paraszt-típusai nincsenek, egyik alakja -sem áll úgy előttünk, mint a parasztság egy bizonyos körének vagy -csoportjának reprezentánsa. Mindig egyénítve rajzol: embereket, akik -életük és karakterük kontúrjával vannak elválasztva mindenki mástól és -mindegyikük egy zárt egység. Azt akarja mutatni, hogy erős emberi -felindulások, érzéshullámzások, különös élet-komplikációk milyen -hatásokat váltanak ki és főképen milyen formában nyilatkoznak, ha -parasztemberekben játszódnak le. S ennek megmutatására nem a -naturalizmus eszközeit használja: a parszt-élet durvasága, a folytonos -testi munkával járó esetlensége, a tudatlanságból folyó bajai és bűnei -alig jelennek meg nála s akkor is mindig humoros színezésben. A szép -vonásait keresi meg a parasztnak, aki nála mindig bizonyos mértékig -idealizáltan jelenik meg. Nem abban az értelemben idealizáltan, mint a -rossz népszínművek színpadi parasztjai, nem meghamisítva, kiöltöztetve -és kimosdatva, hanem szép és finom lelki mozzanataikban felfogva, a -kíméletes és elnéző gyöngédség szempontjából nézve. Nem a népszínmű -stílusában rajzolja a parasztot, hanem a népdal stílusában. Mint ahogy a -népdalban lelke legszebb rezdüléseiben jelenik meg a nép, a vágy, a -bánat, a csalódás, a honvágy, a halál gondolatával való érintkezés -pillanataiban, úgy jelenik meg Gárdonyinál is. Ezért hiszem, hogy ő a -népélet ábrázolásában a népköltészetből indúl ki: a népdal líráját -transzponálja át elbeszélő költészetté. Ha összeállítom magamban a -népdal legényének vagy lányának egy egységes karakterképét, körülbelül -pontosan azt a képet kapom meg, mint Gárdonyi elbeszéléseiből. Csakhogy -amíg a népdal kevés sztereotíp helyzetre redukálva mutatja meg ezt a -képet, addig Gárdonyi invenciója nagyon sokféle és nagyobb -változatosságú komplikációkba tudja beállítani és tágabb teret enged az -egyéni emberi sors változatainak. Ennyiben Gárdonyi ábrázolása népies, -sokkal nagyobb mértékben az, mint Petőfi óta bármely más írónké, aki a -népéletet ábrázolta: a népdalköltészetnek kiszélesítése szélesebben -átfogó és dúsabb érzelmi regiszterű epikává. Ebben van az ő népéleti -rajzának megkülönböztető vonása minden mással szemben s ebben van -sajátságos értéke is. S nyelve is, alighanem tudatosan a népköltészet -nyelvéből indul ki, erős ritmusú rövid mondatai, a lehetőségig -leegyszerűsített kifejezési formái, a paraszt-élet képzeletkörén belül -maradó kép és szólam-kincse a nép ősi költői nyelvanyagából vannak -kiépítve. - -* - -Gárdonyi természete szerint novella-író volt. Nem a nagy formák -monumentális mestere, hanem a kis formák finom és gyengédkezű mívese, -nem a tér hatalmas tömbjeivel dolgozó architektúrában volt az ereje, -hanem az enyhe, finom vonalak vezetésében, a lágy és harmónikus színek -felrakásában. Regényeiben és drámáiban sem az architektonikus rész a -fontos, sőt ebben erős bizonytalanságok is vehetők észre, – az előadás -vonalaiban és a részletek színeiben van a lényegük, a hatásuk fő eleme. -Erre a legtöbb bizonyítékot történelmi regényei szolgáltatják. Ami -ezekben történelem, az csak messziről fénylő színháttér, a fődolog, az -előtér, a mindig egyforma, időtlen kicsiny emberi sorsok képe. Nem a -múlt páthosza sugallta ezeket a regényeket, nem is az az érdeklődés, -amellyel a történelmi regényírók egy kor tükrében keresik egy nép, egy -nemzet, egy ország, vagy az emberiség sorsának vagy jellemének képét. -Gárdonyit az érdekelte, mivé alakul egy-két jelentéktelen, a nagy -eseményekben legfeljebb passzív szerepet játszó ember élete egy bizonyos -történelmi kor milieujében. Azt lehet mondani, történelmi műveiben a -történelem csak másodsorban fontos az apró emberi magánügyek mögött. Ez -tudatos, poétikai gondolat nála, ő így fogta fel a történelmi regény -faladatát, de ezt a poétikai gondolatát viszont szellemének természete -és általános érdeklődésének minéműsége sugallta. Csak azt csinálta -történelmi regényeiben, amit a jelenkorból merített regényeiben és -novelláiban. Ezeknek sincsen semmi közéleti hátterük, alig kapcsolódnak -össze az író korának politikai vagy társadalmi kérdéseivel, teljesen a -magánélet körében mozognak. Alakjainak és történeteinek a társadalomban -való elhelyezkedése, a társadalom vagy a közélet problemáival, az állami -és társadalmi intézményekkel való súrlódása őt nem érdekelte. Ebben a -tekintetben igen messze esik a naturalisztikus regénytől, amely teljes -milieujéből, annak egész komplexumából igyekszik kimagyarázni az embert -és társadalompolitikai vagy erkölcsfilozófiai kihangzást ad -kompoziciójának. Kevés író van, aki annyira kiküszöbölt volna -komplikációiból mindent, ami általános, nagy embertömegekre vonatkozó -probléma. Az emberi sorsokat ő magukban vizsgálja, nem a többi emberek -sorsára vetítve. Ezért nem alkotott típusokat, amelyek egy fajt, egy -kort, egy osztályt reprezentálnak, – munkáinak egészéről mondhatnám -talán, hogy megkapom belőle például a magyar paraszt képét, ahogy -Gárdonyi látta és elképzelte, de nincs emlékezetemben egyetlen alakja -sem, akiben több, vagy más tükröződnék, mint ő maga. - -Nyilvánvaló, hogy ezzel megszűkítette írásainak kisugárzó körét s -közlenivalóit keskenyebb perspektívába állította. Viszont azonban -megszabadította magát sok ballaszttól, sok olyan mellékgondolattól, -amely akár benne, akár az olvasóban a művészet lényegétől idegen -képzetköröket érintene. Teljesebben és zavartalanabbul a művészire -állította be mondanivalóját. Neki az volt a fődolog, hogy az embereket, -akikről közlendői voltak, intimitásukban ábrázolja, ahogy önmagukkal és -a maguk emberi problémáival szemben állanak, küzdenek, szenvednek vagy -ujjonganak és ahogy a maguk külön életét élik, tekintet nélkül a rajtuk -kívül eső dolgokra, eseményekre vagy intézményekre. A mi sajátos -szellemi levegőnkben alig van olyan író, akinek méltánylásába, -elfogadásába vagy visszautasításába bele ne játszanának a politikai -mellékzöngék. Gárdonyi ebben a tekintetben egyedül áll, – őt ugyan bajos -volna még nálunk is politikai szempontból kritizálni, mert írása nem ad -semmiféle támpontot politikai állásfoglalásának megítélésére. - -Filozófáló kedv volt benne, szeretett az élet-halál kérdésén, a -metafizika problémáin töprengeni. _A hatalmas harmadik_ című regénye már -címével is Schopenhauerra utal és egy schopenhaueri gondolat regénnyé -fejlesztése. A pesszimista filozófia általában volt rá bizonyos -hatással. Ez azonban inkább csak kedvtelés volt nála, kísérletező -kedvének nyilvánulása, laikus játéka a filozófiai gondolattal egy olyan -szellemnek, amely természete szerint nem filozófiai. Az az -életfilozófia, amely írásaiból, mint azok levegője árad, alig különbözik -a mai művelt magyar emberek általános életfilozófiai közkincsétől. Őt -nem az élet gondolati reflexe érdekelte, hanem maga az élet, mint -jelenség. Szemlélő és szemlélődő szellem volt, amely ha néha -gondolkodóba esett is, hamar visszatért mindig az eleven valósághoz, a -természethez és az emberhez. Minden pesszimisztikus eszmélkedése mellett -szerette az embereket és az életet; mint napfényes tájkép horizontján -néhány sötét felhőfoszlány, olyanok voltak az ő pesszimista gondolatai. -Ismerte és megértette a szenvedést, az élet tragédiáit megragadó emberi -együttérzéssel tudta formába kötni, de végső eredményben derült lélek -volt. Igaz, hogy derültsége nem volt teljesen naiv, leküzdött -szenvedésein át jutott el hozzá, de mégis, lényegéhez tartozott. Ami -meghasonlást az élet szakított benne, azt kiegyenlítette, felállított -magának néhány egyszerű, érvényes tételt az élet értelméről, értékéről, -az emberi sorsról és ezekre szilárdan rájuk támaszkodott az élete. A -morál bonyolult kérdései kevéssé foglalkoztatták, a moralista ítélő -szelleme nem volt meg benne. Alakjai vagy történetei soha sincsenek -morális élre beállítva. A szenvedély nála elemi – tehát morálon innen -vagy túl való – jelenség, vihar, amely életeket elsodor, vagy -lecsillapul, mielőtt még nagy bajt csinálna. Ő nem keresi pusztításaiért -a felelősséget. A szerelem is mint elemi erő, az emberi akarattól -független vihara az érzékeknek jelentkezik nála, csaknem mindig mint a -fiatal ösztönök természetes játéka, amely vagy boldogságba vagy -pusztulásba ragad, de a bűnbeesés motivuma alig játszik benne szerepet. -A természet tette, tehát lehet isteni gyönyör vagy pokolbeli kárhozat, -de semmiesetre sem bűn, – ez Gárdonyi ítélete róla. Az ő fiatal -szerelmesei mindig tiszták, szűziesek, ártatlanok, még ha engednek is -heves vágyuknak. Feledhetetlenül szép alakokat tudott az ilyen -szerelmesekből teremteni. Foglalkozott többféleképen az érzéki -kielégülés vágyát leküzdő szerelem különös komplikációival is. (A -hatalmas harmadik, Ábel és Eszter, részben A láthatatlan ember -Zéta-Emőke motivuma is), de ezzel sem erkölcsi szempontból. Ezekben a -kísérletezésekben inkább valami keserű élettapasztalat lecsapódását kell -keresnünk. - -Minden oda vezet vissza, hogy ő intimitásban nézi és látja az embert, -még pedig teljesen közvetlenül, az ítélet momentumának lehetőleg teljes -félrehárításával. Ezt az intimitást pedig a szereteten keresztül -szemléli. Szereti az embereit, gyönyörködik bennük, szépeknek és jóknak -látja őket (rossz emberei nincsenek is, ha elvétve akadnak is nála, -nincs közülök egy sem megelevenítve, csak rekvizitumok, az író nem látta -őket), nincs szemléletében sem harag, sem lázadás. Innen van bizonyos -idilli vonás legtöbb írásában és még inkább innen van az a sokszor -elbájoló gyöngédség, amellyel alakjait, életüket megfogja. Érzésem -szerint ebből a gyöngédségből fakad legjobb írásainak legtöbb szépsége. - -Érdekes, hogy Gárdonyinak a magyar vidéki életet a maga intimitásában -ábrázoló művészete, korban összeesik azzal az idővel, amikor a -nagyvárosi élet motivumai és a nagyvárosi ember lelki struktúrája -először nyomultak be nagy erővel a magyar irodalomba. Ettől a -korhangulattól ő tudta magát legjobban függetleníteni s ennek inkább -szimboluma, mint tényezője a saját elmenekülése a fővárosból, a vidéki -élet magányába, abban az időben, amikor a magyarok nagy tömegei a -menekülés fordított útját keresték: a vidékről menekültek a fővárosba. -De Gárdonyi a maga útjain járó, mindentől és mindenkitől független lélek -volt, egész a különcködésig. Ösztöne arra hajtotta, hogy konzerválja -magát úgy, ahogy fiatal korában kifejlődött a lelkivilága. Ezzel pedig -konzerválta magában az életnek azokat a képeit is, amelyeket gyermek- és -fiatalkorában öntudatlanul magába szívott. Semmire sem gondolunk annyi -szeretettel és gyöngédséggel, mint gyermek- és ifjúkorunk élményeire. A -gyermekkori és ifjukori élmény frissesége adja meg Gárdonyi falusi -írásainak báját, azt a meleg, közvetlen és dalszerű lírát, amely -alakjainak és történeteinek a természetes levegője. - -* - -Egri magányában Gárdonyi csöndes, szemlélődő életet élt, eseménytelen -napok közben festegette maga elé képzelete képeit. Szemlélődése nem volt -valami rendszeres filozófiai tanulmány, de tekintélyes teret, foglalt -benne a filozófálás. Olvasott is némi filozófiai könyveket, gondolatai -közt néha felbukkannak olyanok, melyeket a filozófiai irodalomból -ismerünk s úgylátszik, az okkult tudományok is érdekelték. Itt-ott -találunk nála a halálon túli életre, a lélekvándorlásra és az okkult -gondolatkör egyéb motívumára figyelmeztető megjegyzéseket, ötleteket. -Egy időben megpróbálta ilyetén elmélkedéseit, – talán a Wildeből és -Nietzsche-ből kiinduló akkori aforizma-divat hatása alatt is, – apró, -kiélezett aperszükbe foglalni. Inkább a különös gondolatok érdekelték, -hiszen emberi lényében is volt bizonyos különcködés és már fiatal -korában is szeretett furcsa ötletekkel mesterkedni, mint például az -ujságíró korában szerkesztett «örök naptár». Ilyen kedvtelésének volt -eredménye a Dante-körkép és az ennek kedvéért hevenyészett -Dante-fordítás. - -Mindez azonban távol van attól, hogy őt valamiféle tudós költővé tegye. -Egyáltalán nem is intellektuális költő. A naiv szemlélet az ő ereje s -ahol megpróbál a gondolatok világából konstruálni, inkább bágyasztja, -mint mélyíti vele mondanivalóját, vagy lazítja a kompozíciót. -Pesszimisztikus ötletei sokszor sajátságos ellentétben vannak -elbeszélése egész lelkével, – annak a jele ez, hogy ezek csak ötletek, -kigondolások, vagy kívülről belejutott hatások eredményei, egyénisége -magvának nincs velük szerves kapcsolata. Legtöbbször nem is dolgozza -bele organikusan gondolatait cselekvényeibe vagy alakjaiba, hanem -kísérőzeneként elegyíti hozzájuk. Ezért munkája e részének nem kell -elsőrendű jelentőséget tulajdonítani, nem is adnak különösebben -használható kulcsokat az ő megértéséhez. - -Egy gondolatkör azonban állandóan foglalkoztatja: a férfi és a nő -közötti viszony, a szerelem és házasság nagy emberi és írói problémája. -Ebben külön álláspontja, mondhatni különvéleménye van, amelynek -fejlődését végig kísérhetjük pályáján. Ez már valódi életprobléma neki, -amely állandóan foglalkoztatja, – nyilván, mert nagyon erős élményi -magból keletkezett. - -Gárdonyi nem a szerelem költője. Nem a szerelem sokféle változatait írja -meg, a szenvedély ezerféle fokozatait és színeit, az élet törvényeivel, -vagy a társadalmi konvenciókkal való surlódásait. Egyetlen változata van -a szerelemnek, amely teljes rokonszenvét és érdeklődését köti le és -melyet mindig új és mindig forró színekkel fest: a fiatal szerelmesek -heves sóvárgása, ellenállhatatlan surlódása egymás felé. A romlatlan, -még nem raffinált, nem bonyolódott, sem el nem tompult érzékiség -lobogása, mint természeti erő, melynek az ifjú testek és lelkek -tehetetlen rabjai, amely megragadja ösztöneiket, mint valami forgószél, -és viszi életüket ismeretlen vég felé, akaratukkal ellentétes irányba, – -ez Gárdonyinak egyetlen szerelmi témája, amelyet az átélés lírájával ír -meg újra meg újra. - -Ezt a motivumot átviszi az élet mindenféle körein: mutat paraszt -leányokat és legényeket, akik vak vonzódással buknak egymás felé, mutat -kispolgári környezetből való alakokat a fiatal szerelmi epekedés -szenvedélyes attitude-jében, beleállítja ezt az élethelyzetet régmult -történeti korokba. Lényeges vonásaiban és következményeiben mindig -egyformának festi, csak színeiben van gazdag változatosság. Tipikus ez -_A láthatatlan ember_-ben: itt sajátságos kettősségben mutatkozik meg, -mint Zéta céltalan, forró sóvárgása Emőke után s Emőke céltalan, forró -sóvárgása Attila után. Mind a kettő eredendően tragikus: épp oly -lehetetlenség, hogy a hún vezér leánya, Emőke reagáljon, egyébbel, mint -ártatlan leányos jósággal a görög rabszolga fiú szerelmére, mint amilyen -lehetetlenség, hogy Attila észrevegye vezére kis leányának titkolt, -szemérmes szerelmét. Emőke utána hal Attilának, Zéta sebzett szívvel, a -szép leány képét haláláig szívében hordva megy vissza Bizáncba. Ez a -fiatal szerelem Gárdonyinál mindig tragikus végre jut. Ő a boldog -szerelmet nem ismeri. Vihar, amely megráz és elpusztít – ez a szenvedély -az ő felfogása szerint. Ez nem erkölcsi gondolatból következik nála, nem -az elkövetett szerelmi bűn büntetése, hanem a dolgok természetéből folyó -konzekvencia. A Romeo és Julia története ismétlődik meg nála -minduntalan: a tomboló szenvedély természetes vége a tragikus vég, mert -a szenvedélyből nem következhetik jó. Fiatal paraszt-párjai mindmegannyi -_Romeo und Julia im Dorfe_ – anélkül, hogy csak egy halvány jel mutatna -bennük Gottfried Kellerre, akit Gárdonyi aligha is ismert. - -A szenvedély kikerülhetetlen végzetességéről való felfogás mintegy magva -Gárdonyi egész életfelfogásának, – az ő mindenütt és mindig kibukkanó -ős-motivuma. Akár állít át nem hágható akadályokat szerelmesei elé, akár -nem, ez mindig egy végre jut ki. Azok a képei és jelenetei, amelyekben -ezeknek a fiatal szerelmeseknek a vágyódásait, búját, ujjongását írja -le, a legszebb lapjai élete munkájának, – valóságos himnuszai a -szerelemnek, de sötét himnuszok, halál vagy legalább is keserű -kiábrándulás a kihangzásuk. S majd mindig az Ádám-Éva motivum ujul meg: -a nő az, akiről a szerelmi varázs árad s a nő viszi romlásba a férfit, -mert ő az érzékibb és a fogékonyabb képzeletű. Gárdonyi a képzelődésben -találta meg, – mint ezt _Szunyogh miatyánkja_ című regényében ki is -fejti, – a szerelem bajainak és bűneinek forrását. Ha az emberek nem -képzelődnének a szerelemről, ha nem aggatnák tele képzelődésük színes -üvegdarabkáival a nőt és nem ábrándoznának és beszélnének annyit róla, -akkor nem is következnék belőle annyi boldogtalanság. S ebben az -ítéletben az irodalom is megkapja a magáét, mint a szerelmi képzelődés -egyik szítója. Gárdonyi a józan ész követelményét állítja szembe a -szenvedéllyel. - -Nem az a fontos itt, hogy fölcseréli az okot a következménnyel, még -kevésbbé az, hogy hasztalan a józanság hangoztatása az ösztönökkel s a -belőlük felviharzó szenvedéllyel szemben. Fontos az a tény, amely ezek -mögött a gondolatok mögött van. Egy egész életre szóló nagy csalódás -rejtegetett titka bukkan itt akaratlanul napvilágra. A megcsalódott és -saját érzéseiből kiábrándult ember keserű filozófiája ez, amely keresi a -saját boldogtalanságát megoldó formulát. Figyelni kell arra, hogy -mennyivel halványabbak nála a színek, ha a szerelem másféle változatait -próbálja, ritkán, tollára venni. Csak az első ifjúi szerelem -ábrázolására van neki erősen izgalmasan átélt élményi anyaga. - -Ez a csalódás elidegenítette őt a nőtől. Kivéve szép ifjú szerelmeseit, -vajmi ritkán rajzol nőt szerelmi vonatkozásban rokonszenvesnek. Valami -ingerültséget éreztet a nőkkel szemben és nagyon sok szava és színe van -a női önzés, kiméletlenség, csalfaság, férfiakat befonó mesterkedés -ostorozására. _Hosszúhajú veszedelem_ – ez egy kétkötetes -novella-ciklusának a címe, de körülbelül ez formulázza legélesebben a -nőről való nézeteit is. Kevés írónak volt olyan kedvezőtlen itélete a -nőkről, mint Gárdonyinak. Úgy illenék, hogy a nők ezért szeressék és -érdekesnek tartsák, mert ők mindig szívesen hallgatják nemük maliciózus -kritikáját. - -A szerelemről való ezt a felfogását Gárdonyi sajátságosan kapcsolja bele -a házasságról való nézeteibe is. Nő-ellenes, tehát házasság-ellenes is. -Boldog házasságról ritkán ír, annál gyakrabban olyanról, amelyben a -férfi szenved a nő miatt. Előbb említett novella-ciklusában egy sereg -férfi elmondja, miért maradt agglegény – csaknem mind idején rájött, a -házasság közvetlen küszöbén, a nőnek valami hibájára, csinyjére, -mesterkedésére és elment a kedve. S utólag valamennyi meg van elégedve, -hogy így történt. Egészen sajátságos, egyéni nézésmódot árul el az, -ahogy némely művében a szerelmet és a házasságot egymástól elválasztja. -Az _Ábel és Eszterben_ például Eszter férjhez megy egy férfihoz, aki -iránt közömbös, gyermekei vannak tőle, de azért Ábelt szereti tovább, a -szűzleány ártatlan szerelmével. Valami történt Gárdonyival a házasság és -szerelem ügye körül, ami mind újra meg újra arra izgatja, hogy az emberi -élet e két főfontosságú viszonylatától való felfogását hozzáidomítsa -élettapasztalatához. Megnyugodni azonban nem tud benne, a problémát -minduntalan fölveti újra, kísérletezik különféle megoldásaival, de -minden kísérlet után érezzük, hogy nem nyugodott meg benne, – ezután is -tovább fog kísérletezni. S hogy mennyire komolyan veszi a problémát, azt -leginkább abból látni, hogy a könnyű szerelem, a szerelmi kaland -motivuma alig szerepel írásaiban. A szerelemellenes költő nagyon -tiszteli a szerelmet. - -* - -Az a generáció, amellyel Gárdonyi is jött, vonakodott az elébe torlódó -kérdések gyökeres megbolygatásától. Inkább a kompromisszumok és a -félmegoldások levegőjében élt. Irodalmilag ez abban nyilvánult, hogy az -irodalom óvakodott az érzelmi és eszmei problémák kimélyesítésétől, mert -akkor minduntalan olyasmivel találta volna magát szemben, ami -problematikus és izgató. Inkább a letompítás módszerével élt, az izgató -vagy kényelmetlen kérdések elsimításával, a mélységek kiegyenlítésével. -Elmésen, kellemesen szórakoztatni a közönséget, ezt látta feladatának, -még egy kis felületesség árán is. A líra épp úgy őrizkedett a -szenvedélyes, nagy érzésektől, inkább a szelíd, ártalmatlan belső -hullámzások körén belül maradt, mint ahogy a regény és a dráma elkerülte -a nagy konfliktusokat, a súlyos társadalmi vagy lélektani komplikációk -feltárását. Ezért ez az egész irodalom, bármennyi értéket produkált és -bármennyire kiterjesztette a magyar írás formai lehetőségeit, súlyra -kissé könnyűnek érzik ma a mi számunkra. - -Gárdonyi a leghamarabb és legjobban bontakozott ki ebből az ernyesztő -szellemi levegőből. A nagy harcos szenvedély hiányzott belőle s a -gondolat súlya is, de megvolt benne a megérzés mélysége és finomsága. Az -élet rejtelmességét, az emberi indulatok mélységeit ő jobban megérezte, -mint a vele egyívásúak közül bármelyik. Ő volt köztük a legerősebb -lírikus, elbeszélő létére líraibb, mint majd minden versíró kortársa s -az ő pszihologiája hatolt a legmélyebbre. Néha egy-egy lapján a -legnagyobb mélységeket is merte és tudta érinteni. És – a novellában -legalább, mert hiszen regényei is majd mindig novellába csökennek – -formát alkotott magának a maga képére, amely sajátja volt, elbeszélő -hangot fejlesztett ki magának, amely mint az emberi beszédhang, -utánozhatatlan, egyszeri és megkülönbözteti őt mindenki mástól a -világon. - - - - -RÁKOSI VIKTOR. - -A kilencvenes években jó élet volt Magyarországon. Az országnak is, az -embereknek is jól ment dolguk. Ami baj és komplikáció volt a -politikában, azon könnyen túltették magukat az emberek, mert külső -politika nem létezett a magyarok tudata számára, a belső politika pedig -egyvágású emberek veszekedése volt, akiket szembeállított a 67 és 48, a -polgári és egyházi házasság és még két-három hasonló kérdés, de nem -választott el társadalmi ellentét. Egy és ugyanazon kaszt emberei voltak -és a politikán túl mindenben egyféleképen gondolkoztak. Munkáskérdés, -parasztkérdés, efféle dolgok csak külföldi könyveken sárgult -betűmolyoknak, ha jártak az eszében, az egész nagy szociális probléma -egy-két rendőrtisztviselő hivatalszobájában zsugorodott össze. A -gazdasági élet könnyű volt, kevés pénzből jól meg lehetett élni, az -iparos és kereskedő gyorsan és könnyen tollasodott, a tisztviselő -panaszkodott, de eléldegélt csekély fizetéséből. Az igények, anyagiak és -szellemiek egyformán, szerények voltak. A magyar emberek nem -filozofáltak, hanem éltek, nem gyötörték magukat keserű kérdésekkel, -kellemes bonhomia volt az uralkodó temparatura, inkább azt keresték, -hogy jól mulathassanak. Hazafias szónoklatokkal és versekkel, -cigányzenével, jó borral köszöntöttek a millennium elébe. - -Az irodalomtól is azt várta akkor a magyar, hogy kellemesen és izgalom -nélkül mulattassa, szép hazafias szólamok variálásával melegítse a -szívét, kedves színezésben mutogassa neki a saját életét és ártatlan -tréfával csiklandozza a nevető kedvét. Ha valaki keserű vagy -nyugtalanító hanggal próbált közeledni, az előtt becsukódott ajtó, -ablak. Jókai még élt és az ő édes szava volt a mustrája a jó magyar -írásnak. Semmit sem vettek nagyon komolyan akkor a magyar emberek, az -irodalmat talán még kevésbbé, mint most. Mikszáth csipkelődő, de -semminek a gyökeréig nem menő szatirája és mindenen mulató anekdotázása -fejezte ki legteljesebben a kor hangulatát. - -Rákosi Viktor volt ennek az időnek a par excellence humoristája. A -mindig jókedvű Sipulusz, aki tele van furcsa ötlettel, figurás alakokkal -és beszéddel, ha megszólal, már nevetni kell és ő maga is együtt nevet a -nevetőkkel. A készlete kifogyhatatlan, minden vasárnapra van valami új -ötlete és még ezután is telik neki egy élclapra való. Kedves jó fiú, -tréfálkozik, ingerkedik, csúfolódik, de sohasem bánt senkit, nincs benne -keserűség egy csepp sem, nagyképűség még kevesebb, nem moralizál, a -szatirikus ostort csak arra használja, hogy élceket, szójátékokat -pattogtasson ki vele, ütni ugyan nem üt vele soha senkit. Semmi mást nem -csinál, semmi mást nem is akar csinálni, csak mulatni és mulattatni. -Gyermekien egyszerű és ártatlan lélek, derült és bohókás, játékos és -temperamentumos. Egy országot mulattatott évek során át, voltak tréfái, -melyeken napokig kacagtak az emberek mindenütt a hazában, elmondogatták, -ismételgették, szállóigét csináltak belőle. Egy nagy nézőtér volt az -ország, amelynek színpadán Sipulusz, az ellenállhatatlan jókedvű kómikus -színész mutatta be mókáit, folyton újra felharsanó kacagás közben, -Humorának az eszközei nagyon egyszerűek, ezért volt a hatása olyan -általános, mindenkire kiterjedő: erősen torzított karikatura, a tréfásan -kiszínezett aktualitás, a szójáték, ennyi volt az egész kellékes tára. A -beszéde, a látásmódja a végsőkig egyszerű, a gyermek is azonnal -megérthette. Mindig azt az érzést keltette, hogy az író azért tréfál, -mert csakugyan jó kedve van és csakugyan mulatni akar. Legfőképen pedig -elhárít magától és olvasójától mindent, ami az élet komolyságára -emlékeztet, könnyűvérű és teljesen gondtalan. Sorai mögött seholsem -nyilnak keserű perspektivák, nem is igen vannak mögöttük perspektivák, -az író nem is akar írásának több nyomatékot adni, mint a vidám társaság -ötletes tréfacsinálója. Mulatnak rajta, amit mond. Elérte célját. - -Próbálták elemezni. Mark Twaint citálták rá, aki akkor volt legnagyobb -divatjában Amerikában és Európában is. Volt is köztük némi kapcsolat. -Formai hasonlatosságok, mint például az első személyben való elbeszélés. -De a lényegben csak az hozható Sipulusszal analogiába, ami Mark Twainnál -a knock-about humorból való. Az amerikai íróban van keserűség, móka mögé -rejtett erkölcsi ítélet és világmegvetés, ő nem föltétlenül és -kizárólagosan jókedvű, sokszor azért mókázik, hogy ne kelljen -haragudnia. Sipuluszban ugyan nincsen harag, sem ítélet, még kevésbbé -ember- vagy világmegvetés. Ő szereti az embereket, szolidáris velük, -épen olyan, mint ők, sokkal szerényebb, semhogy itélni akarna fölöttük, -gyönyörködik az életben, a maga módja szerint, úgy hogy mulat rajta. -Optimista, nem filozofiai elvből, hanem természete szerint. Mindennek a -derűs oldalát látja és minden komplikációt megold egy élccel. Szerelmi -bánat? Pénztelenség? Családi bajok? Mindenféle más szomorú vagy -kellemetlen dolog, amit az élet hoz? Mind vicctémává válik, akárcsak a -foghúzás vagy a nátha. Eltréfálja maga elől az élet egész sötét oldalát -és csak a verőfényes oldala marad előtte. Nem akar komor dolgokat látni, -tehát nem is tud, nem is lát. Hogy súlytalanná válik? Bánja is ő! Nem -súlyos akar lenni, hanem mulatságos. Az ilyen embert mindenki szereti, -mindenütt szívesen látják, senki sem irigyli, nincs haragosa egy se. -Sipulusz volt a maga fénykorában a legnépszerűbb emberek egyike -Magyarországban. - -Irodalmi közmondás volt, hogy ketten vannak: Sipulusz és Rákosi Viktor. -Az előbbi a könnyelmű tréfálkozó, az utóbbi az érzelmes ember és a -lelkes magyar. Mialatt Sipulusz javában folytatta tréfálkozásait, Rákosi -Viktor elkezdte írni komoly dolgait. A _Korhadt fakeresztek_ két -sorozatában az 1848 hangulatát támasztotta fel, ahogy ez a kilencvenes -évek nemzedékében élt. Valódi, de inkább költött epizódok a magyar -szabadság hőskorából – a későbbi nemzedék függetlenségi párti embereinek -szemléletén át nézve. Minden, ami akkor történt, csupa dicsőség, emberek -versengése a hősiségben, önfeláldozásban, a haza és egymás iránti -szeretetben, a kihulló vér színe piros, mint a virág szirma és a -csatatéri halál nyájas és szelíd. Lovagias bravur a harc, elragadtatott -mámor a győzelem, a gyász pedig meghatottan szép. A romantika tarka -leple eltakar mindent, amit nem jó nézni. Majdnem lehetetlen volt -elkerülni ezekben a képekben a hatásra számított szónokiasságot és a -ríkató szentimentalizmust. Jókai nem is tudta mindig elkerülni a -_Csataképek_ sorozatában, amely Rákosinak bizonyára mintaként állt a -szeme előtt. Rákosi Viktor el tudta kerülni, az elsőt mindig, a -másodikat majdnem mindig. A szónoki páthosz nincs benne az ő hangjában. -Ő úgy, azon naivan érezte át, amit megírt, nem affektálta a -meghatottságot a saját kigondolásaitól, hanem őszintén meg volt hatva. -Átsegítette minden írói veszedelem lényének tökéletes közvetlensége. -Minden író színész egy kicsit. Ő olyan színész, aki önmagát játssza. -Ezért nem fog hamis hangot. - -Kalandos történeteket is mondott el egy sorozatot, fiatal fiúk számára, -friss hangon, könyed fantáziával, színes szemlélettel. Serdülő fiúknak -kevés olyan jó olvasni valót írtak magyarul, mint az ő néhány ilyen -könyve (Galambos Pál naplója, Egy tutaj története, Kexholmi Mária, stb.) -Legnagyobb erőfeszítése és legtartósabb sikere mégis az _Elnémult -harangok_, – az erdélyi nemzetiségi probléma legnagyobb sikerű -szépirodalmi feldolgozása a háború előtti magyar közvélemény -szellemében. Az egész nagy kérdés-komplexumból Rákosi Viktor a román -tengerben élő és magyarságát küzdve védő magyar szórványok sorsát -ragadta ki: regényét annak a kínos ellenállásnak az élére állította be, -melyet ezek a szegény magyarok az elrománosodás ellen folytatnak, s -amelyben a nemzetiség védelme összeesik az ősi magasabb szellemi és -erkölcsi kultúra védelmével. Ma ennek a regénynek a politikai -tendenciája különös módosító hangsúlyt nyert a háború utáni évek -tragikus fejleményeivel. Rákosi _már akkor_ a magyar irredenta egy nemét -látta meg az erdélyi nagy népkeveredés színhelyein. Ma az egész erdélyi -magyarság szimbolumává nőtt meg az ő kálvinista papja, a fiatal Simándy -tiszteletes. Sajátságosképen, a politikai szituáció, amelyből ez a -regény íródott, nemcsak megváltozott, hanem egyenesen az ellenkezőjére -fordúlt és a regény nem avúlt el, sőt még szélesebb szimbolikus hátteret -kapott. Kár, hogy az emberek ma inkább a belőle csinált színdarabot -ismerik, pedig jobb a regényt olvasni, mert a színpadi átdolgozás -javarészt épen azt ejti el, ami a regényben irodalmilag a legjobb, az -egész témába kelleténél több larmoyant ízt elegyít és jórészt kimaradt -belőle a regény főérdeme: az író őszinte hite abban, amit ír. - -Sipulusz időközben mindinkább visszavonúl Rákosi Viktor mögé. Az írót -meglátogatja csapásaival az élet, kínos, hosszú betegség szegzi -divánjához: az idők is mind kevésbbé táplálják a tréfás kedvet. Rákosi -Viktor azonban csak megkomolyodik, de nem komorodik el. Marad, ami volt: -derült optimista. Az embernek a világgal szemben elfoglalt álláspontja -nem függ az élménytől, természet dolga az és temperamentumé. A derült -lélekből fény sugárzik a szomorú élményre, a komor kedély elködösíti az -örömöt. - -Így, betegen, törődötten, testi szenvedésektől meg-megszakított -munkabírással írta meg Rákosi utolsó regényét, a _Magyar Iliászt_: a mai -magyar ember aktuális nagy tragédiáját. Azt a pillanatot, amikor a -magyarok ezrei döbbent irtózattal, tehetetlen haraggal várták, mikor -jönnek a hódítók elragadni a földet a magyar nemzet lába alól. A Vág -mentén mutat meg egy falut, ahol a magyarok egy kis csoportja egy -romantikus körvonalú, régi szabású öreg magyar főúrral az élén várja a -cseheket és készülődik méltó fogadásukra. Rákosi nem bírta szívére -venni, hogy a tragédiát végső konzekvenciájáig fejlessze: az ő Sámson -bárója hirtelen meghal, mielőtt szembekerülne a betolakodókkal, meghal -az utolsó órában, amikor a faluja még magyar falu. Mégis a regény az -első komoly kísérlet Magyarország mai romlásának írói formába öntésére. -Figyelmeztet arra, hogy a téma arányai túlnagyok az író stiljéhez -képest, a Jókaias romantika eszközeivel kerüli meg a feladatot, de -előadásában és alakjaiban olyan jó íz van, az író temperamentuma és -részlet-invenciója olyan frissen buzog, hogy az ember szeretettel és -megértéssel teszi le a könyvet. - - - - -BEÖTHY ZSOLT. - -Irodalom-tudományunk és egyetemi irodalomtanításunk színvonala nagyot -esett Beöthy Zsolt halálával. Mégis csak sokkal magasabb színvonalú és -előkelőbb egyéniség volt, mint bárki azok közül, akik most át fogják -venni örökségét, – utolsó és nem méltatlan képviselője annak a -szellemnek, amely Toldy, Gyulai és Arany alakjaiban fejeződött ki s -olyan intenzívvé tette irodalmi kulturánkat, hogy virágkorára ma is csak -fájdalmas irigységgel tudunk visszanézni. Nemcsak széles látóköre volt -és mély világirodalmi műveltsége, hanem egyéniségének egész stílusa is -nagyobb lendületű a ma megszokottnál s olyan presztizs sugárzott le -róla, amelynek bajosan tudott ellenállni bárki kortársai közül. S nem -volt egyoldalú tudósa az irodalomnak, hanem maga is író, aki lelkileg is -az irodalom levegőjében élt, szoros kapcsolatban mindazzal, ami az -irodalomra tartozik, alkotó író is, nem csupán költői munkái, regénye, -novellái és verses munkái révén, amelyeknek megvan a maguk értéke, de -mégis többé-kevésbbé alatta maradnak egyénisége színvonalának, hanem -sokkal inkább azzal, hogy saját próza-stílust alkotott magának kifejező -eszközül, amely teljesen az övé, egyéni és utánozhatatlan. - -Ebben a stílusban benne volt az ő egyénisége. Szélesívű mondatok, -válogatott és kiegyensúlyozott szavakból összerakva, egymásra halmozódó -színek, gondosan elosztva, nem mindig világító erejű, de mindig -tetszetős képek, egy kellemesen hullámzó ritmus, amelyet mindig valami -páthosz ringat. Ez a páthosz hol magasba irányuló, hol érzelmesen -ellágyuló, de mindig a lelke az írónak: az író lelkiállapota írásközben -mindig többé-kevésbbé szónokiasan elragadtatott. S Beöthy valóban lénye -és lényege szerint elsősorban rhetor volt, nemcsak a kathedrán és az -irodalmi társulatok szószékein, hanem az íróasztala előtt is, amikor -csak az írott betű útján érintkezett közönségével. A lelki emóció nála -mindig szónokias formában jelentkezett. Érdekes ezt megfigyelni még -tisztára értekező írásaiban is. Ha például valamely mű valamely -szépségére akar figyelmeztetni, mondatai öntudatlanul szónoki ritmusokra -csoportosulnak. Munkásságának jelentékeny része, értékre is jelentékeny, -egyenesen szónoklatnak készült. Az irodalmi szónoklatot, amelynek -fénykora összeesett a magyar politikai szónoklat fénykorával, ő tartotta -köztünk egymaga érvényben. Egy sor záródik le vele, amelyet Kölcsey -kezdett, Eötvös József, Kemény Zsigmond és Gyulai Pál vittek magasra. - -A szónokiasság a romantikus iskola egyik kedves kifejezési formája. -Beöthy lénye is a romantikában gyökerezett. Pályájának legnagyobb és -legmunkásabb része már a realizmus és naturalizmus korába esett, de ő -mindvégig romantikus maradt ízlésében, gyönyörködésében, egész -valójában. Irodalmi ideáljai a világirodalomból Shakespeare, a -romantikusok Shakespeareja, akit teljesen a romantikus kritika módszerei -és mértékei szerint értékelt, a magyar irodalomból Jókai és első sorban -Arany János, akiben épen azokat a tulajdonságokat tudta legtöbb -szeretettel és megértéssel kiemelni, amelyek romantikus gyökerűek. Az -Arany utáni korszakok irodalmából is leginkább csak azokat az írókat -tudta méltányolni, akikben a realisztikus gondolkodási és ábrázolási mód -a legtöbb romantikus elemmel keveredett. A valóságnak megszépített képét -szerette az irodalomban, a szépen és előkelően egyensúlyozott, végső -konzekvenciáikban megnyugtató és harmonikus dolgokat, nem volt kedvére -való, ami megdöbbent, ami felizgat és nem békít ki, ami visszás érzést -hagy hátra, ami a költői igazságszolgáltatás hiányával figyelmeztet az -élet és a világi rend igazságára. Nem szerette a keserű igazságok -irodalmát, amely rámutat a politikai, társadalmi és erkölcsi szervezet -hézagaira és hiányosságaira és ezzel szítja az emberekben a -nyugtalanság, a változás, az elégülenség szellemét. Az irodalom -hivatásául inkább azt tekintette, hogy gyönyörködtetve megnyugtassa az -embereket és segítsen őket megtartani a fennálló rend keretein belül. -Beöthy konzervativ volt, abból a konzervativ-liberális fajtából, melynek -tipusát a kiegyezés utáni korszak, a Tisza Kálmán kora tenyésztette ki -igen sokféle változatban, mint a magyar intelligencia legáltalánosabb -érvényű életformáját. Ezt az ő életnézetét beleplántálni a -közvélekedésbe irodalmi téren, általánosan érvényessé tenni az -irodalomtörténetben és a kritikában, – ez volt munkájának tulajdonképeni -célja. Az író természetes célján kívül, amely nem lehet más, mint -önmagát, a saját egyéniségét kifejezni és közölni az emberekkel, neki -még egy másik, propagandisztikus célja is volt: a saját életnézetét -általános érvényűnek elfogadtatni. S mivel ez az életnézet minden -főpontjában összeesett a korában uralkodó politikai és társadalmi -rétegek, a magyar intelligencia általános életnézetével, valóban el is -fogadták közérvényűnek. Az iskola és a hivatalos és félhivatalos jellegű -kulturális szervezetek irodalmi hitvallása az lett, amit ő hirdetett. -Beöthy egy kor magyar uralkodó rétegeinek a lelki állapotát s gondolat- -és ízlésvilágát fejezte ki, kortársai között a legtöbb kifejező -képességgel és formailag és legszebb formulázásban, – innen van igen -nagy hatása a maga kora közgondolkodására. - -Ebből már magából következik, hogy az ő irodalmi tanítása és -propagandája szorosan összefügg a politikummal. Politikusa volt ő az -irodalomnak, a XIX. század utolsó negyedében kizárólagosan uralkodó -politikai iskola és stílus exponense az irodalomban. Irodalmi tanítása -át meg át van szőve politikai eszmékkel és kapcsolatokkal. Nagy íróink -hagyatékából azokra az elemekre figyelmeztetett mindig a legnagyobb -hangsúllyal, amelyek politikailag felhasználhatók. Az irodalmi -jelenségek vizsgálatának középpontjába ő tette a nemzeti jelleg -eszméjét, amelyet bár sohasem formulázott és írt körül egész -félreérthetetlen pontossággal, de fejtegetéseiből mindig ki lehet -olvasni, hogy formailag az Arany korának realisztikusan színezett -romantizmusát értette alatta, tartalmilag pedig azt a politikai és -társadalmi eszme- és érzésvilágot, amelyben ő maga s vele együtt kora -magyar intelligenciájának zöme, az egész uralkodó réteg benne élt s -amelyre rányomta – mint az uralkodó rétegek mindig szokták – a -nemzetiség kizárólagos pátensét. Ebből természetszerűen magyarázható -ellentétes álláspontja a huszadik század elejével lendületbe jött -irodalmi mozgalmak legnagyobb részével. Ellenszenvét keltette fel belső -nyugtalanságuk, kritikai támadó szellemük a fennálló politikai, -társadalmi és erkölcsi berendezkedések ellen, a magyarság eddig -némaságra kárhoztatott rétegeinek s azok politikai és lelki igényeinek -megszólalása általuk s a magyar lélek eddig ismeretlen és semmiféle -számításba be nem vett vágyainak és indulatainak feltárulása az új -irodalom mondanivalóiban és stílusformáiban. - -Az az új magyar világ, amely a huszadik század elején kezdett forrongani -és a világháborúval is súlyosbított kínos konvulziók között forrong most -is még s ki tudja mikor jut nyugvópontra, már nem volt az ő világa. Az ő -lényének megfelelő levegő a mult század utolsó negyedének derült, -optimisztikus és reményteljesen tevékeny levegője volt, az ő kora az a -kor, amely megteremtette a modern Magyarországot, de egyúttal elő is -készítette, akaratlanúl és észrevétlenül, Magyarország mai lesülyedését. -A mai Magyarország nem volt az ő Magyarországa, napról-napra idegenebbül -érezte magát benne. Meggyőződéséhez hű maradt a forradalom alatt, de az -ellenforradalom alatt is, mikor nála szokatlan energiával exponálta -magát az akkor divatba jött perzekuciók némely kiáltó igazságtalanságai -ellen az egyetemen és az Akadémiában, de eddigi hívei között mindjobban -elszigetelődött s voltak napok, mikor csak még mindig erős személyi -prestigee akadályozta meg, hogy ez az elszigetelődés nyilvánosan is ki -ne fejeződjék. Mint egy szédületesen fejlődő, látszólag tartósra -szervezett és maga előtt fényes jövőt képzelő Magyarország fia élt, -sikertől, tisztelettől környezve és mint egy mély örvénybe zuhant, saját -testét hasogató, jövőjét kínos szorongással kutató Magyarország fia halt -meg s azok közül, akik körülvették koporsóját, csak kevesen méltók arra, -hogy őt gyászolják. - - - - -HEINRICH GUSZTÁV. - -Az egyetemen nem voltam hallgatója, de néha bementem előadásaira. -Mindjárt először meglepett, hogy egészen máskép ad elő, mint a többi -professzorok. Akkor kétféle hang volt szokásos a budapesti egyetemi -katedrán: a Beöthy érzelmes páthosza és a többiek oktató katedra-tónusa. -Heinrich egyiket sem tette magáévá. Ő egyszerűen odaállt a katedra -mellé, nadrágzsebébe dugta a kezét és csevegett könnyedén, fesztelenül, -csaknem jókedvűen, nem sajnált a hallgatóitól egy-egy vicces fordulatot, -sőt néha – legalább, amíg még nem voltak leányok is a diákok között – -kissé borsosat sem. Egyforma könnyedséggel tárgyalta Gœthét, Schillert -és a középkori német irodalom bonyolult problémáit, körülbelül olyan -modorban, mint ahogy jó népszerűsítők szokták. A hallgatóival való -érintkezésben sem volt semmi nagyképűség, tekintélytartási szándék, -közvetlen hangon beszélt velük, tréfált, gúnyolódott és beszélgetés -közben nem tett féket a nyelvére. Nem egyszer mondott maliciákat a fiúk -előtt tanártársairól, neves akademikusokról, egyéb tekintélyekről. -Tekintélye azonban nagy volt, népszerű is volt, azt mondták róla, – -nekem nem volt alkalmam tapasztalni –, hogy szívesen jár a kezére -tanáccsal, felvilágosítással, könyvvel annak, aki tehetséges és -szorgalmas diáknak látszik. - -Akkor – a kilencvenes évek közepén – állott delelőjén. Befolyása igen -nagy volt az egyetemen, az Akadémiában, a filológusok között uralkodó -volt, mindenféle tanári dolgokban sokat nyomott a szava a latban. -Tisztségekre, tekintélyre, hatalomra mérkőzött Beöthyvel s kettejük -között lehetett is valami rivalitás, annyi tény, hogy nem voltak nagyon -jó barátságban. Tudományos munkássága akkor már nagyjában be volt -fejezve: nagy könyve a középkori német irodalomról (német -irodalomtörténeti kézikönyvének első kötete) már megvolt, az egyetemen -és értekezéseivel bevezette és meggyökeresítette a magyar filológiai -tudományban azt az összehasonlító módszert, amely a német tudományban ma -is uralkodó, végigjárta a német-magyar irodalmi érintkezések fontosabb -pontjait. Ami ekkor és ezóta a magyar modern filológiai tudományban -történt, az az ő kezdésére van ráépítve, mert a metódusát ő tanította -elsőül. A többiek, az ő tanítványai, alkalmazták, továbbfejlesztették, -egyik-másik, különösen Katona Lajos, mélyítette is, de a kezdő ő volt. - -Amit azóta írt, az már terjedelemre is kevesebb, tartalomra pedig -folytatása annak, amit addig csinált. Későbbi korszakában tanítói -munkásságán kívül inkább tudománypolitikai szerepe emelkedik ki. -Számtalan kritikát írt a modern filológia körébe tartozó könyvekről, -disszertációkról, értekezésekről, éles, kiméletlenül szókimondó -modorban: a módszertelenséget, felületességet s a tudományba betolakodó -zsurnalisztikai szellemet váltig üldözte. Nagyon éles határvonalat vont -tudomány és zsurnalizmus között s felszólalt minden határsértés ellen. -Ezekkel a kritikáival, egyes egyetemi állások betöltése körül tanusított -magatartásával, maliciájával sok ellenséget szerzett magának, fesztelen -szókimondása, amely nem ijedt meg kényesnek tartott kérdésektől sem, -felháborította azokat, akik a tudományos intézmények tónusában -szükségesnek tartottak bizonyos ünnepélyes hangot és diplomatikus -fontoskodást. Néha kimondott nyilvánosan, ex kathedra, olyan dolgokat, -amelyeket bizalmas beszélgetésekben mindenki mondogatott, vagy amelyeket -titokban mindenki tudott és igaznak tartott, de a fórumon mindenki úgy -tett, mintha az ellenkezője volna igaz. Ilyenkor nagy volt az -elszörnyűködés és úgy néztek Heinrichre, mint arra a bizonyos enfant -terriblere, aki nyiltan kimondja a család köztudomású titkait. Ezért azt -mondták rá, hogy cinikus. Pedig cinizmusa csak abban állott, hogy nem -tartotta magára kötelezőnek az akadémiai közélet konvencionális -hazugságait, a szokásos ünnepélyes pózokat, a ma már sztereotippé -merevült akadémiai frazeologiát. Az ő egyszerű, polgári lénye -ellentmondott ama kör pathetikus stílusának, amelyben élt és ebből -keletkezett kettejük között a surlódás. Haragudtak rá, de ez a harag – -jellemző módon – sohasem nyilvánúlt, a legutóbbi időkig, a nyilt -fórumon, sem a tudományos sajtóban. Ez nem fért volna össze az akadémiai -szokásokkal és különben féltek is kissé Heinrichtől, nemcsak a rossz -nyelve, szókimondása és polemikus kedve miatt, hanem azért is, mert -többnyire igaza volt. A frázistalan józan ész embere volt ő, nem -közönséges közéleti ügyességgel, jó taktikus és kiválóan gyakorlati -ember. Ezért nem is igen mertek hozzányúlni. A napisajtóban gyakran -támadták, egy időben divat volt őt, mint plagizátort becsmérelni s az -Akadémiában társai közül nem egy csöndes kárörömmel nézte ezeket a -herce-hurcákat. Heinrich a legokosabban viselkedett ezekkel szemben: nem -reagált rájuk, nem polemizált, nem igazított helyre, sajtópört nem -indított. A mi tudományunkban minduntalan felújúlnak az ilyen -plágium-vádak és sohasem vezetnek eredményre. Alig emlékszem esetre, -hogy valakit azzal vádoltak volna, hogy eszméket plagizált. Mindig -szavak és mondatok plagizálásáról van szó. Ha az ember olvassa a -párhuzamosan egymás mellé állított hasábokon az eredeti és az állítólag -plagizált szövegeket, hát elcsodálkozik: mi szükség volt ezeket a -dolgokat plagizálni? Hiszen csupa olyan dolgokról van itt szó, amelyeket -az állítólagos plagizátor a maga feje után is megírhatott volna. Nekem -gyanus minden plágium-affér, amióta azt olvastam, hogy Mikszáth Kálmán -plagizált egy derék, de írói kvalitások dolgában számba sem jövő -újságíró társunk egy könyvéből. - -Heinrich nagyon jó adminisztrátor volt, az egyetemen kitünően el tudta -látni a dékán és a rektor tisztét, amelybe nem egy tudósnak bele szokott -törni a bicskája. Ez kvalifikálta az akadémiai főtitkárságra, mikor -Szily Kálmán visszavonult a könyvtár csendesebb munkaterére. S az -Akadémia ügyeinek adminisztrálását is igen jól végezte, bár akkor már -érezhetők voltak rajta az öregedés jelei. De ellenségei számát is -megszaporította főtitkári működése alatt s ennek már kellemetlen -eredményei lettek rá nézve. A legelső sebet akkor kapta, mikor néhány -évvel ezelőtt elütötték az akadémiai nagydíjtól. Aztán általános -rohammal kiemelték a főtitkári szobából is. Nagy keserűség volt ez neki, -elszomorította élete utolsó évét. Nem titkolta keserűségét, elkerülte -akadémikus társainak társaságát, fiatal írók közé kezdett járni, akik -tisztelettel és rokonszenvvel fogadták, mert ha nézetei nem voltak is -mindenkor azonosak az övékével, de érdekes és tanulságos dolog volt vele -beszélgetni és az embernek az az érzése volt, hogy kiváló, okos emberrel -van együtt. - -Nem volt mélyen járó tudományos elme, súlyos és originális gondolatok -termelője. Írásainak alig van filozófiai háttere és a tudományos -invenció sem volt erős oldala. Jelentősége inkább a tudomány -terjesztőjéé és organizálójáé. A külföldi tudománytól eltanult egy -módszert, amely akkor még nálunk új volt. Megtanította rá tanítványait, -érdekes példákban megmutatta használatát és uralkodóvá tette a magyar -filológiai tudományban. Ezzel hozzájárult a magyar tudomány európai -színvonalra emeléséhez. Egyénisége pedig serkentőleg hatott híveire és -kissé frissebbé tette a magyar tudományos élet megáporodásra hajlamos -levegőjét. Legfőbb szellemi kvalitása volt éles, józan esze, jó ítélete, -gyakorlati szelleme. Nem egészen bizonyos, hogy a tudomány volt az -egyetlen foglalkozás, amelyre született, de bizonyos, hogy akármely más -pályán is sokra vitte volna. Nagyon hasznos ember volt, azt nem -tagadhatja senki. Vannak, akiknek alakja a pathosz felhőibe van burkolva -és fele annyi hasznot nem tettek a magyar tudományosságnak. Elméjének -energiájával és személyes súlyával kiemelkedett társai közül s akik most -örökébe jutnak tudományos pozicióinak, azok közt alig egy érhet nyomába. - - - - -KAZÁR EMIL. - -Az öreg Kazár Emillel fiatalkoromban néhány évig – 1898 és 1905 közt – -együtt dolgoztam a «Vasárnapi Ujság» szerkesztőségében. Nagyon sokat -dolgozott, ő csinálta a lap rovatait s a két népies melléklapot, a -«Politikai Ujdonságok»-at és a «Képes Néplap»-ot csaknem teljesen ő -írta, nyírta, kivonatolta és állította össze. Ezenkívül napilapokba is -dolgozott, akkoriban a «Magyar Hirlap»-ba írt vezércikkeket, mi egyebet, -több más lapba tárcákat. Ebből láthatni, hogy szegény ember volt. Aki -sokat dolgozik, az szegény marad – ez azt hiszem általános szabály, -nemcsak a zsurnalisztikában és irodalomban, hanem az életnek más terén -is. - -Mint afféle fiatal emberke, vonzódtam hozzá, ezt igyekeztem is -kimutatni. Néha elmentem vele egy pohár borra vacsora előtt valami kis -korcsmába, ahol jó bort mértek, és olyankor a zárkózott és huzódozó -ember a pohár mellett fölmelegedett és sokat, érdekeseket mesélt nekem -fiatalkoráról, a hetvenes évek irodalmi és sajtóviszonyairól, meghalt és -élő nagyságokról. Ezekből az elbeszélésekből kaptam először bepillantást -az irodalmi életbe. Addig csak könyvekből ismertem az írók életét, az -irodalom mögött működő motivumokat, a magánügyeknek a közügyekbe való -belejátszását, a pártok és klikkek áskálódásait egymás ellen. Kazár Emil -bevezetett a kulisszák mögé és bizony sok pathetikus hőst mutatott meg -nekem, amint öltözőjében festi és preparálja magát, vagy a zsebében -csörgő garasokat számlálgatja. - -Ezekről a dolgokról az öreg úr némi fanyar rezignációval beszélt. Ő -együtt kezdte azokkal, akik később nagy közéleti szereplők, miniszterek, -nagy lapok tulajdonosai, gazdag emberek, a társadalom előkelőségei, -hangadó hatalmak lettek. Ő is szép sikerekkel kezdte, de aztán lemaradt -kortársai mellől, egyszerű, küzködő újságíró maradt, ahogy mondani -szokták, nem vitte semmire. Nem értett az érvényesüléshez. Nagyon -szerény ember volt, szinte félénk az emberekkel való érintkezésben, a -fellépésében, természetében nem volt semmi aplomb. Abból a fajtából való -volt, akit mindig háttérbe szorítanak a hegyesebb könyökűek. Ő csak -munkával tudott valamit elérni. És mit lehet pusztán csak munkával -elérni? Az egészen szerény megélhetést, semmi többet. Az ő korában ez az -érvényesülési harc talán még nehezebb volt, mint ma, mert a kicsinyesebb -viszonyok között szűkebb és kopárabb volt a harctér, – aki író akkor -társadalmilag és gazdaságilag érvényesült, azok közül alig egy érte ezt -el merőben irodalmi képességeivel, mindnek voltak egyéb ügyességei és -qualitásai is és ezek vitték előre. - -Volt azonban Kazár háttérbe szorulásának más oka is. Az ő tehetségének -színe, szellemének iránya bizonyos tekintetben ellentétben állott kora -magyar közizlésével. Annak a kornak a közönsége teljesen Jókai hatása -alatt állott. Jókai édesízű romantikája szinte kizárólagosan uralkodott -és magához hasonította a közizlést, – az emberek csak ebben tudtak -gyönyörködni s nem is tudtak más szemléleti módot magukba fogadni, mint -ezt a naivan idealisztikus romantikát. Jókai mellett nem volt olyan -tehetség, aki vele mérkőzni tudott volna és egyensúlyozhatta volna ezt -az egyoldalúságot. A külföld irodalmát – akkor még nem fordítottak le -magyarra mindent, ami a külföld irodalmában olvasásra érdemes – csak -igen kevesen olvasták s az Európa-szerte már tetőpontja felé járó -realisztikus ízlés még alig tett valami hatást a magyar olvasókra. -Általában a legérdekesebb magyarázó szempontok egyike a 19. század -második felének nemcsak irodalmára, hanem politikai és társadalmi -eszméinek és stílusának alakulására is, hogy az összes nagy magyar -alkotó szellemek az irodalomban és a politikában a század közepe tájának -romantikus szellemű gyermekei voltak, az eszméik, ideáljaik, céljaik a -romantika szellemében gyökereztek és romantikusan színezték alá az -utánuk következett két-három generáció gondolkodásmódját is. Abban a -korban tehát, amikor Európa összes országaiban a diadalmas realizmus -volt az uralkodó tendencia, a magyarság romantikus szellemi és erkölcsi -légkörében élt. Aki ebből a szempontból próbálja vizsgálni a kiegyezés -utáni magyar világ történetét, az sok különös jelenségnek találja meg a -magyarázatát. - -Az irodalomra nézve ennek az általános magyar lelkiállapotnak az volt az -egyik következménye, hogy mindazok, akiknek a szelleme, stilusa és -törekvése kívül esett az uralkodó romantikus ízlés sodrán, háttérbe -szorultak. A kritika nem értékelte őket érdemük szerint, a közönség még -kevésbbé reagált írásukra. Petőfi és Jókai voltak a nagy irányítói a -közizlésnek. Még Arany János is inkább nagy prestige volt: a legjobbak -költője, az olvasók széles köréhez való viszonyát kissé lehűtötte az, -ami benne a mértéktartás realisztikus szelleméből való volt, -ábrázolásának a realizmus felé hajló módja. Az Aranynál kisebbek, mint a -versben Vajda János, az elbeszélésben Tolnai Lajos, Kazár Emil és mások -is, többé-kevésbbé kívül maradtak a közönség érdeklődési körén és az -irodalmi közvéleményben is többé-kevésbbé az eretnekség poziciójába -szorultak. Bizonyos ellenzéki álláspontra kerültek az őket körülvevő -egész közszellemmel szemben, a hivatalos irodalmi hatalmak nem jó -szemmel néztek rájuk, a közönségtől nem kaptak támogatást, -többé-kevésbbé légüres térbe kerültek, – nekik alig jutott valami abból -a társadalmi díszből és anyagi ellátottságból, amelyet az a kor az -írónak adni tudott. Vajda Jánosban ez az állapot felszította a lázadás -szellemét, amely úgyis benne volt lényében, Tolnai Lajost bosszúálló -dühvel töltötte el. Mind a kettőjüknél pedig akadálya lett tehetségük -organikus kifejlődésének s a diszharmónia éles akkordját vitte bele írói -alkotásukba. Kazár Emil nem volt sem lázadó, sem dühös természet. Ő egy -rezignált gesztussal visszavonult a szerkesztőségi íróasztal mögé, -csinálta a mindennapi zsurnaliszta-munkát és irogatta novelláit. A -légüres térben végzett írói munka ő rá is visszahatott: tehetsége a -kedvezőtlen temperaturában nem fejlődött és tágult ki úgy, ahogy hivatva -lett volna. - -Kazár az úttörők között volt, azoknak az egyike, akik a hidat építették -a múlt század-középi romantikus stilustól a mai stilushoz. A Jókai-féle -közéleti regénnyel szemben, amelynek háttere mindig az egész ország, az -ő szemlélete szűkítette a kört, egy ember, egy család, egy kisebb -embercsoport sorsának perspektivájába állította be az életet s a -keretnek ezért a redukálásáért a pszichologiai elmélyítéssel, az élet -apró részleteinek valószerű ábrázolásával igyekezett rekompenzációt -adni. A magánéletükbe behúzódó apró emberek sorsa érdekelte, az életnek -kis tragédiái és még kisebb komédiái. A témái kicsinyek, tulajdonképeni -formája a novella s ezt az eredeti hajlandóságát fejlesztette az -irodalmi munkának kapcsolatba jutása a zsurnalisztikával, amely az ő -generációja alatt vált teljessé. Az ujság tárcát kivánt, az írók tehát -rövid tárca-novellákat írtak. Kazár az elsők egyike volt irodalmunkban, -akik ennek a rövid novella-formának formai és stilus-törvényeit -átérezték, ösztönből, mert tradiciója még akkor nem volt nálunk ennek a -formának és mesterét, Maupassant-t ő akkor még aligha ismerte. A modern -novella Boccacciója csak a nyolcvanas évek vége óta kezdett nálunk -ismeretessé válni. Kazár inkább az angol realisták, Dickens, Thackeray -tanítványa volt, tőlük tanulta az ábrázolás apró vonásokkal jellemző -módszerét, talán ők födözték fel számára a kicsiny, jelentéktelen, -szegény emberek életét is, mint alakítani való anyagot. Kongenialítása -is volt ezzel az anyaggal, az ő saját élete is ezek között a szerény -kispolgári keretek közt folydogált, alakjait maga körül látta minden -nap. Később ismerkedett meg Zolával és a többi francia naturalistával, -nemkülönben az oroszokkal is, akik közül azonban Gogoly talán már előbb -is hatott rá. Ez az új stilus nagyon érdekelte, körülbelül ő volt az -első, aki ismertette az «Egyetértés»-ben, ahova igen sok irodalmi -tárcát, kritikát írt s amint a naturalista stilus első kísérletei -megjelentek nálunk is, élénken érdeklődött irántuk. Nem tudott velük -menni, naturalizmusukat túlradikálisnak érezte, de rokonszenvezett -velük. Nem volt harcos szellem, forradalmár még kevésbbé, tartalmi és -formai invenciója sem volt gazdag, szerény félénksége gátolta a -merésben. Megmaradt a maga határai között, s ezek a határok nem voltak -nagyon szélesre szabva. Nem tartozott az irodalom fölfödözői közé. - -Olvasója sohasem volt nagyon sok és akik voltak is, hamar elfelejtették. -1905-ben a miniszterelnökség sajtóosztályának tisztviselője lett, -szerény, nyugalmas állásában olvasgatta a vidéki lapokat, kivonatokat -készített cikkeikből, az irodalomtól elfordúlt, alig írt azóta valamit. -Néhány év előtt próbáltam rábeszélni, írjon meg egyet-mást irodalmi -memoirejaiból. A sok körmöléstől írógörcsös, bütykös ujaira mutatott és -rezignáltan felelt: ő már nem ír semmit. Érdemes munka volna, ha valaki -átkutatná munkáit, bizonyos, hogy a múlt század második felének legjobb -magyar novellái közé kerülne közülük nem egy s a mai olvasó is élvezetét -találná bennük. - - - - -EMLÉKEZÉS TÓTH BÉLÁRA. - -1894-ben lett Tóth Béla – ahogy akkoriban mondani szokás volt – jónevű -ujságíróból országos hírű íróvá. _Szájról-szájra_ című könyvével jutott -fel erre a magaslatára a hírnévnek. Egészen különös dolog ennek a -könyvnek az akkori viszonyokhoz képest páratlan sikere. Mindenütt -olvasták, mindenütt idézték, egyre-másra jelentek meg az új kiadásai, -talán csak Herczeg Ferenc Gyurkovics-könyvei, amelyek szintén akkortájt -voltak divatjuk virágjában, vetekedhettek vele az olvasóközönség -nagysága és egyetemessége dolgában. Pedig egyszerű kis könyvecske volt, -a magyar emberek száján forgó szállóigék jegyzéke, jelentésük -magyarázata, szerzőjük és forrásuk megállapítása, egy kicsit -anekdota-gyűjtemény, kicsit kuriózumok leltára és kicsit filológia. Az -emberek felfedezték magukban, hogy fontos tudniok, honnan ered például -ez a mondás: _ez nekem Hekuba_, nyugtalanította őket, hogy nem lehet -megállapítani, honnan való ez a királyi jelmondat: _Bizalmam az ősi -erényben_ és örültek, hogy ezentúl öntudatosan használhatják a -_visszaszívni_ szót, mert Tóth Béla kikutatta, melyik -színész-anekdotából származik. Maga a _szállóige_ kifejezés valami -rendkívüli elmés trouvaillenak tetszett akkor és senki se gondolt arra, -hogy mégis csak a _geflügelte Worte_ kissé szabad fordítása, amint hogy -az egész könyv egy azonos tárgyú német könyv ötlete, mintája és -módszerei szerint készült. - -Ezt a roppant sikert nem is lehet másból megmagyarázni, mint írójának -egyéniségéből. Tóth Bélának volt egy rendkívüli tulajdonsága, amely -csalhatatlan biztosítéka volt a sikernek, akármit és akármiről írt. Igen -élénk ösztöne volt a közönséggel való kontaktus iránt, ami körülbelül -annyit jelent, hogy ő maga is a közönség egyik tagja volt, ugyanaz -érdekelte, ugyanaz volt az ízlése, a gondolkodásmódja, az érdeklődése, -mint a közönségé, nem választotta el őt olvasóitól más, mint az, hogy -néhány fokkal többet tudott és főképen igen szépen, egyszerűen, a -stilusnak minden tudatos mesterkedés nélküli, természetes művészetével -tudta kifejezni azt, amit a többi emberek jóval homályosabban, -öntudatlanabbul gondoltak. A közönség nyilvános gondolkodó szerve volt -ő. A ráérő polgárember szereti a kuriózumokat nézegetni, akárcsak Tóth -Béla, kedvét leli a dilettáns nyelvészkedésben, mert büszke rá, hogy -szereti, érti és jól tudja használni az anyanyelvét, de azért jót tud -nevetni a hivatásos nyelvészek okoskodásain, amelyekkel ki tudják -mutatni egészen eltérően hangzó rokonnyelvi szavak közös eredetét magyar -szavakkal. A műveltségére diszkrétül rátartó polgárember szeret -beszélgetni mindenféle a műveltség körébe tartozó dolgokról, amelyek -tudásához nem kell nagy erőfeszítés: egy-egy épen aktuális -természettudományi kérdésről, a spiritizmusról, idegen népek és országok -dolgairól, stb., stb. Egy kis filozófiát is szívesen elvisel, persze a -józan, világos, praktikus fajtából, mert a nehezen érthető filozófiai -kérdéseket nehezen érthető nyelven tárgyaló igazi filozófusokra csak -furcsálkodó mosollyal tud nézni. Tóth Béla nem tudta nevetés nélkül -kimondani ezt a szót: Hegel. Legfőképen pedig szeret a derék és művelt -ember nézelődni az utcákon, megállani a kirakatok előtt, betekinteni a -vásárcsarnokba, megbotránkozni a kofák gorombaságán, a kocsisok -zsarolásán és káromkodásán, az utcai rend hiányain, mindenféle -neveletlenségeken. Ő kulturember, külföldi városokban járt, francia -könyveket olvas – még a nagy Larousse is ott van könyvespolca -díszhelyén! – neki igénye van a művelt tónusra, az urbánus életformákra, -arra, hogy mikor en-tout-casját gondosan a nyele köré csavarva sétál az -utcán, ne lásson kellemetlen és durva dolgokat és ne kelljen besároznia -gondosan kikefélt cipőjét a rossz kövezeten. Ez minden jó polgárember, -vagy ez szeretne lenni és ez volt Tóth Béla. Még a franciáskodása és a -németség iránti kissé negélyezett lenézése járult kiegészítésül ehhez a -képhez, – a kilencvenes évek magyar polgárembere különös disztinkciónak, -az európaiasság bélyegének tartotta, ha jól tudott franciául, viszont a -németet utálni ősi tradició volt, szinte a hazafiság egyik eleme az -Ausztria és a közös hadsereg elleni politikai harcok idején. - -Az a gyanúm, hogy Tóth Béla egy kicsit maszkirozta is magát egy -bourgeois tipusára, úgy, ahogy az a realista francia regényirodalomban -kialakult. Mr. Homaist ő aligha érezte olyan egészen humoros figurának, -mint Flaubert. Mr. Homaisnak azok a változatai, amelyek humoros -hangulatuktól megfosztva, a Flaubert utáni irodalomban szerepeltek, neki -bizonyára példaképei voltak. Ahogy ő az utcán járt, mindig pedáns -választékossággal öltözve, fekete selyem esernyőjével a kezében, -akármilyen volt az időjárás, rövid, nem túlgyors és nem is lassú -lépésekkel, rövidlátó szemeivel odahajolva egy kirakathoz, – Páris -utcáin járva, sok évvel később gyakran jutott eszembe Tóth Béla, ilyes -alakok láttára. Gondolkodásmódja is igazi bourgeois-gondolkodás volt: a -városi élet képeit szerette, a természet csak szép látvány, írói képes -beszéd anyaga volt neki. Mikor Montecarlóból megjött, sokat beszélt a -nagy Hotelek és Casino életéről, keveset a tengerről és a természet -egyéb szépségeiről, érdekelték a technikai művek, különösen az olyanok, -mint a telefon, az írógép (nagy esemény és diadal volt neki, mikor a -telefont bevezettette a lakásába és ő volt az első magyar író, aki gépen -írta cikkeit), a repülőgép problémájáról is sokat szeretett beszélni, de -nem hitt megoldhatóságában, a falusi ember inkább anekdota-tárgy volt -neki, demokratának tartotta magát, de a szociális kérdések nem igen -érdekelték, vallás dolgában liberálisan közömbös volt, büszke volt anyai -ágon való nemes őseire és apja egyszerű származására egyformán, költői -hírnevére még inkább (jaj lett volna előtte annak, aki Tóth Kálmán -költészetét kritika tárgyává merte volna tenni), nem szerette a -fantasztikumot, a túlzást, a szenvedélyes dolgokat, a szertelenséget, a -nagyon újat, konzervativ volt tudta nélkül, józan eszű racionalista, – a -francia _bon sens_ volt az ideálja – a képzőművészetet, zenét nem -tanulmány alapján, de érzék szerint élvezte, az irodalomban a francia -realisták, különösen Maupassant, Daudet, Bourget voltak kedvencei. -Filozófiája az a pozitivizmus volt, amely Comte eszméiből átszivárgott a -korabeli francia polgárságba és minden más akkorbeli polgárságba, amely -nem szokott filozófiát olvasni. - -Magyarországban akkor, a kilencvenes években vetődött felszínre a városi -polgár embertipusa. Egyelőre még konglomerátuma volt különféle -elemeknek, a régi német városi patriciusság, a városi életbe -beleszívódott nemesség, az alsóbb rétegekből fölemelkedett része a -lateinereknek, a mindjobban asszimilálódni kezdő zsidóság alkotóelemei -még külön-külön is felismerhetők voltak, – ahogy még ma is azok – de a -közös érdekek, közös életmód és mindenféle más közösségek révén már -fejlődni kezdett köztük valami közérzés, ami arra vallott, hogy -előbb-utóbb egységes vegyülékké kell válniok. Ezt a közérzést -testesítette meg magában Tóth Béla és ezt fejezte ki írásaiban. Ő olyan -volt, amilyenné a magyar városi úri embernek válnia kellett volna, -amilyen mindegyik szeretett volna lenni, ezt a maga tipikus mivoltát -fejezte ki az elérhető legnagyobb teljességgel mindabban, amit írt. Egy -önmaga tudatára frissen ráeszmélt embertipus nyilvános szószólója volt, -– ez a titka rendkívüli sikerének és hatásának. - -Ezenkívül pedig mindig foglalkoztatni tudta a közönséget a saját -személyével. Nem az olyan reklám-hősök módjára, amilyenek az izléstelen -handabandázás mai korszakában ráerőszakolják magukat a nyilvánosságra, -hanem a közönségével bizalmas vizsonyban élő íróember módján, aki -írásába külön színül beleviszi önmagát, a maga egyéni szempontjait, -élményeit, az élettel való súrlódásait, sőt alkalmilag apró-cseprő házi -dolgait is. _Esti levelei_-ből a közönség megtudta nemcsak azt, hogy -ezeket az elmés és roppant népszerű cikkecskéket ő gépen kopogtatja le, -aztán betelefonál a szerkesztőségbe, hogy kész van és biciklis szolga -jön el a kéziratért, de azt is, hogy a felesége milyen tapasztalatokat -tett a csarnokban, hogy kis tömzsi barnahajú asszony, házi nevén Lidónak -becézik és az ura nagyon szereti, hogy a dolgozószobája hány szegletű, -hogy van egy szép fehér angora kandúrja, Hintze a neve, hogy karácsonyra -íróasztalra való nagy gömbalakú órát kapott az asszonytól – és még ezer -más efféle apró-cseprő dolgot. Ezt pedig minden osztentáció nélkül, az -önmaga dolgairól beszélgetni szerető ember közvetlen, természetes módján -keverte bele írásaiba. Ettől írása egészen különös személyes reliefet -kapott s a közönség az írásain keresztül példátlan intim viszonyba -került az íróval. Tóth Béla személyes ismerőse volt az egész országnak, -pedig nagyon kevesen találkoztak vele személy szerint. Társaságba -sohasem járt, klubokba még kevésbbé, színházba és más nyilvános helyre -igen ritkán, akkor is elvegyült a többi publikum közé, egyre teljesebb -elzárkózottságban élt Abonyi-utcai lakásán. Mindig volt néhány barátja, -akik gyakran meglátogatták, de ez a baráti kör egészen szűk volt és – -később elmondandó okokból – gyakran változó. Voltak jóbarátai abból az -időből, mikor még szerkesztőségbe és kávéházakba járó zsurnaliszta volt, -– de ezekkel évszámra nem találkozott. Az írásain keresztül érintkezett -az emberekkel, de minden emberrel, aki az országban ujságot és könyvet -olvasott. Ha egy nap nem volt _Esti levél_ a «Pesti Hirlap»-ban, ezer -meg ezer embernek volt az az érzése, hogy máma elmaradt a házból a -mindennapos, megszokott jóbarát. - -Mindebből nyilvánvaló, hogy Tóth Béla ideális ujságíró volt. -Tulajdonképeni qualitása ez volt, minden egyéb képessége ezt az egyet -támogatta. Műveltsége jó ujságíróműveltség, nem tudományos képzettség, -hanem mindenféle terekről való közérdekű ismeretek nagy mennyisége, -különös tekintettel a kuriózus dolgokra, itélete egy művelt ember -átlagitélete, világfelfogása egy gyakorlati, szinte magától értetődő -életfilozófia, amely ösztönszerűen kerüli az éles -kontroverz-problémákat, a témái azok a témák, amelyek épen aznap -mindenki száján forognak. Az írásmódja pedig az ideális jó -ujságíró-stílus, a szónak nem abban a lekicsinylő értelmében, amelyet a -pesti ujságírás átlagának gondatlan, műveletlen és affektált, a nyelv -gyökeres ismerete és szeretete nélküli stilusa megérdemel, hanem valóban -kitünő magyar beszéd, közvetlen, kifejező, világos, numerózus, az író -személyét és gondolatát egyaránt őszintén kifejező és nyelvileg is -magától értetődően korrekt. Tóth Béláról sokszor mondták kollégái, hogy -rendkívül lelkiismeretes ujságíró volt, mesterségének becsületes munkása -a pongyola és léha ujságírás országában. A mondatait sem írta le soha -gondatlanul, írásbeli megjelenésében is, mint külsejében mindig volt -bizonyos úri elegancia. A nyelvet mint mestersége eszközét tudatosan -kultiválta. Kollégái között nyelvtudós híre volt, mert szeretett nyelvi -problémákról beszélni, a hivatalos nyelvtudósok is igyekeztek körükbe -vonni, mert jó szolgálatot tett nekik a Szarvas Gábor-féle nyelvi -orthologia terjesztésében. Pedig egyáltalán nem volt nyelvtudós, őt a -nyelvnek csak a praktikuma érdekelte, a nyelvhasználat kérdései, amelyek -minden pillanatban elébe botlanak mindenkinek, akinek mindennapi -kenyere, mesterségéhez tartozó szerszáma a nyelv. Mint a becsületes -mesterember a jól kezébe illő kalapácsot, szerette és megbecsülte a -magyar nyelvet, kifejező képességében gyönyörködni tudott és föltétlen -biztonsággal tudott vele bánni. Bizony ebben példát vehetnének tőle -nemcsak ujságírók, hanem írók is, akik közül nem egy, még olyan is, -akinek vérében van a magyar nyelv érzése, csupa hanyagságból, -fölületességből és nem ritkán affektálásból tiszteletlenül bánik a -magyarság legszebb kultur-produktumával, a magyar nyelvvel. Meg kell -mondani, hogy még ma is csak épen az a néhány legjobb magyar író tud és -akar jól írni magyarul. - -Tóth Bélának a stilusa emelte velejében zsurnaliszta tehetségét irodalmi -színvonalra. Ebben is tipikus volt korára: akkor vált teljessé a magyar -irodalom elujságírósodása. A régebb író-tipusban azok adták a túlnyomó -vonásokat, akik valami tisztes közhivatalból éltek és szabad óráikban -áldoztak az írói hivatásnak, – a kilencvenes évek elejével vált csaknem -kötelezővé, hogy az író zsurnaliszta legyen, legalább addig, amíg nem -arat akkora sikert, amely felszabadítja a zsurnaliszta -mellékfoglalkozástól. De még akkor is függő maradt mindegyik az -ujságtól: azokat a műfajokat kellett elsősorban kultiválnia, amelyekre -az ujságnak szüksége volt, a tárcát, a rövid novellát, croquist, -elmefuttatást, színházi kritikát, mert az irodalomnak az ujságtól -független műfajai nem tudták eltartani még a legnépszerűbb embereket -sem. Ebből következett az irodalomnak és az ujságírásnak az -összefolyása, a kettő között nem volt élesen megvont határ és tömérdek -olyan írás keletkezett, amelyet író írt, de zsurnalisztikai szükségből. -Aki utána néz, csodálkozni fog, milyen kevés olyan könyv jelent meg -ebben az időben, amely valóban könyvnek készült és nem eredetileg ujság -számára írt és csak utólag könyvvé összeállított cikkekből áll. Részben -ez is magyarázza az akkori könyvek aránylag csekély kelendőségét, mert -más az igénye a könyv-olvasónak, mint az újságolvasónak, ami nagyon -tetszik az embereknek az ujságban, azt esetleg unják könyvben. Hogy csak -egy példát mondjak, de jellemzőt, Kozma Andor tárca-versei az ujságban -nagy hatást keltettek és mikor költőjük a kiválogatott javarészüket -könyvekben adta ki, bizony sokkal kisebb volt irántuk az érdeklődés. -Tóth Bélának is azok a könyvei arattak nagy sikert, melyeket könyvnek -írt – a Szájról-szájra, a Mende-mondák, A mi Urunk Jézus Krisztus -gyermekségéről írott könyv, stb. – ellenben ujság-tárcáinak, sőt roppant -népszerűségű esti leveleinek könyvalakban való kiadásai csak mérsékelt -kelendőséget értek el. - -Azért Tóth Béla igazi író volt, de szó szoros értelmében vett -szépirodalmi munkáinak is a stilművészet volt a lényege. Maradt néhány -novellája, amelyekben tanúságot tett finom és művészi elbeszélő -adományáról, de amivel leginkább hatnak, az mégis csak a stilus útján -való hangulatkeltés teljes készsége volt. Én itt inkább csak emberi -profilját próbálom megrajzolni emlékeim alapján, máskorra vagy másra -kell hagynom művészetének eszthetikai elemzését. Be kell érnem annak -megállapításával, hogy írói művészete voltaképen csaknem kizárólag -stílművészet volt. És tudatosan az volt, az írónak nem is volt más -célja, mint hogy a stilusával fogja meg az olvasót. Hogy mennyire -tudatos volt ebben, ezt bizonyítja _hangutánzó_ passziója. Nagyon -szerette és pompásan tudta más írók stilusát utánozni. Néhány kortársáét -is, de ez szándékos persiflage volt, az illetők stilbeli modorosságának -és nyegleségeinek kritikája. Amikor azonban régi stilusokat utánozott, -abban komoly művészi szándék, a stilussal való jellemzés vágya vezette. -Kazinczy szépelgő selypítését, a Biedermeyer-kor édes affektálását úgy -tudta utánozni, hogy egy kis tárcacikkben felidézte egy kor egész -levegőjét. Mesterművei ebben a genreben néhány Mikes hangján írt levél -és az _A mi Urunk Jézus Krisztus gyermekségéről írott könyv_, amely a -régi magyar bibliafordítások nyelvén van írva. Nyelvtörténetileg talán -nem egészen pontosan archaizált, semmiesetre sem volt olyan nyelv-utánzó -fenomén, mint Laczkó Géza, akiben a minden apró részletre figyelő -nyelvtudós és az ódon anyagból készséges kifejező eszközt formáló -stílművész egyesül szinte példátlan tökéletességgel. A régi stilusok -hangulatát, levegőjét, a beszélő személlyel való rejtett kapcsolatait -azonban Tóth Béla pompásan érezte és az idegen hangot, amelyet magára -vett, el nem vétette soha. - -Mikor én mint fiatal diák és tehetségének nagy bámulója összeköttetésbe -kerültem vele, akkor jutott sok zsurnalisztikai rabszolga-munka és sok -küzködő szegénységben eltöltött év után némi tisztes jómódba. Könyveit, -cikkeit akkori viszonyok szerint tisztességesen fizették, a kiadók -vetélkedtek érte, nem kellett szerkesztőségbe járnia, megengedhette -magának a kedve szerint való lakás, a szépen terített asztal, a mindig -tiszta fehérnemű, évenkint egy hónapi külföldi utazás szerény, de akkor -íróembernél ritka és ma megint elérhetetlenné vált luxusát. Ez volt -életének legnyugodtabb pár éve. Sokat dolgozott és nagy kedvvel, -szerette a saját írását, meg volt elégedve önmagával és az életben -elfoglalt helyével. Magányos életet élt, ezt a magányát kissé -hangsúlyozta, kellett neki a szókimondás függetlenségéhez. Ezért nem -akart tagja lenni irodalmi társaságoknak, még az ujságírók klubjába, sőt -nyugdíjintézetébe sem lépett be. Szerette a látogatókat, délután-hosszat -el tudott beszélgetni állva, a kályhához támaszkodva vagy törökösen -leülve a szobájában elszórt keleti párnák egyikére. (A török dolgokban -való jártasságára, mint a híres szofta-mozgalom egyik részese és a -szultánnak díszkardot vivő diákküldöttség egykori tagja – nagyon büszke -volt, kicsit megtanúlt törökül, szerette, ha hívei effendinek -szólították, igen jó feketekávét tudott törökmódra készíteni). A -beszélgetés azonban meglehetősen egyoldalú volt: ő beszélt, a másik nem -jutott szóhoz. Nagyon élvezte a saját beszédét, aminek különös oka is -volt: gyermekkorától fogva dadogó volt, de ezt a testi hibáját sikerült -leküzdenie. Csak mikor beszélni kezdett, dadogott még egy-két -pillanatig, aztán ömlött belőle folyékonyan a szó. Ezért nem szerette, -ha félbeszakították. Beszéd közben már csak egy-egy vállrándítás -emlékeztetett a legyűrt dadogásra. Szeretett arról beszélni, amiről épen -írni készült, – nem egy cikkét hallottam tőle előbb élőszóval, másnap -aztán csaknem szóról-szóra úgy olvastam az ujságban, ahogy nekem -elmondta. Kellemes, érdekes beszélgető volt, elmés és kedves, – órák -hosszat el tudtam hallgatni. Majd minden a nyilvánosság előtt szereplő -kortársról hallottam a véleményét, nagyon józan, talpraesett itéletei -voltak. - -Később, már a kilencszázas években változás állott be nála. Megromlott -az egészsége. Szívbaja támadt, amelynek elharapózását nagyon -elősegítette az addig mértékletes ember egyre fokozódó -alkohol-fogyasztása (fölvitte, szegény, napi egy üveg konyakig). -Állandóan ingerült lelkiállapotba jutott, amely néha mértéktelen -kitörésekre ragadta környezetével és akárkivel szemben, aki épen a -közelében volt a rossz óra idején. Lassanként összeveszett mindenkivel, -többnyire egészen oktalanul. Fadrusz Jánost például nagyon szerette és -mint szobrászt valóban nagynak tartotta. Erzsébet királyné halála után -nagy agitációt kezdett a «Pesti Hirlap»-ban, hogy a királyné szobrával -pályázaton kívül Fadruszt kell megbízni. A művésznek, aki igen derék -ember is volt, ez az agitáció kellemetlenné kezdett válni, mert Tóth -Bélával való jóbarátsága köztudomású volt és művésztársai kezdték azzal -gyanusítani, hogy ő maga inszcenálja ezt az agitációt. Írt tehát egy -igen szép baráti hangú levelet Tóth Bélának, amelyben, tekintettel a -gyanusításokra, kérte, hagyja abba az agitációt. Tóth Béla mértéktelenül -megharagudott, úgy fogta fel a dolgot, mint merényletet az ő írói -szabadsága ellen. Magából kikelve beszélt róla s mikor próbáltam -csitítani, a felesége a háta mögül integetett ijedten, hogy hagyjam rá, -ne mondjak neki ellent, mert még nagyobb dühbe jön. Aztán leült, írt egy -haragos levelet Fadrusznak és a két jó barát sohasem találkozott többet. -Ingerültsége nemsokára már írásaiban is megmutatkozott. Epés, maró, -támadó lett, belekötött mindenkibe s ha a megtámadott fél védeni merte -magát vagy épen ha szelíden is, visszavágott, akkor fékevesztett -haraggal, néha bizony durván is nekirontott. Így lepocskondiázott nem -egy olyan tudóst vagy írót, akiket addig éveken át a legnagyobb -szeretettel magasztalt. Jóformán minden jó emberével meghasonlott s -akadtak, akik civakodó szenvedélyét kihasználták, a közelébe férkőztek -és beugratták többé-kevésbbé igaztalan és mindig túlszenvedélyes -támadásokba. Párbaja is volt egész sereg, kettő-három is ugyanazzal az -egy emberrel. Utolsó nagy harca Wilde Oszkár és Ady Endre ellen volt. -Wildet ő, aki nem értett angolul, csak azokból a nyeglén összeválogatott -aforizmákból ismerte, amelyeket a napilapok «Vegyes» rovatában -közölgettek műveiből – ezek alapján írtó harcot kezdett ellene. Ady -fiatalkori költészete nyilván mind merevebbé váló konzervatizmusát -lázította fel s a költő szenvedélyes gesztusai, nagy zajjal járó -föllépése is sértette polgárias diszkrécióérzékét. Ady keményen -megfelelt neki abban az ujságcikkében, amelyet _Uj Hellász_ című -könyvébe is fölvettek. - -Aki ezeket a harcokat folytatta, ez már nem az a Tóth Béla, nem az a -nyájas, elmés, harmonikus hangulatú ember volt, akit a közönség annyira -megszeretett. Zord volt, epés, barátságtalan és kíméletlen, a stíljén is -mind erősebben érzett valami kellemetlen érdes hang. A közönség kezdett -elpártolni tőle. Produkáló képessége is megcsappant, különösen felesége -halála óta, akit egy gyermek szenvedélyességével siratott. Hirtelen -megrokkant, egészsége napról-napra hanyatlott, anyagi gondok kezdték -látogatni. Egy lobbanás még: váratlan házassági terv egy hölggyel, aki -betegségében jó szívvel ápolta, – aztán egy délután, amint elsötétített -fürdőszobájában fotografiái előhívásával pepecselt, beteg szíve -felmondta örökre a szolgálatot. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Ez a cikk a «Vasárnapi Ujság»-ban jelent meg, az 1917-iki -Arany-centennárium alkalmából.] - - - - -TARTALOM. - - A fiatalság költője 5 - Arany János 15 - Konzervatív kritika, fejlődő irodalom 24 - Ady Endre 46 - Ady Endre emléke 53 - A halottak élén 66 - Babits Mihály 72 - Gárdonyi Géza 81 - Rákosi Viktor 98 - Beöthy Zsolt 105 - Heinrich Gusztáv 111 - Kazár Emil 116 - Emlékezés Tóth Bélára 122 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -58 |Besszélgetés közben |Beszélgetés közben - -63 |szőke assszony |szőke asszony - -101 |ami ak kor |ami akkor] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ÍRÓK, KÖNYVEK, EMLÉKEK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |