diff options
Diffstat (limited to 'old/67140-h/67140-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/67140-h/67140-h.htm | 10986 |
1 files changed, 0 insertions, 10986 deletions
diff --git a/old/67140-h/67140-h.htm b/old/67140-h/67140-h.htm deleted file mode 100644 index 688c9c3..0000000 --- a/old/67140-h/67140-h.htm +++ /dev/null @@ -1,10986 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Légy jó mindhalálig by -Zsigmond Móricz</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - font-size: 0.9em; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { -/* text-align: justify; - text-align-last: center;*/ - text-align: center; - text-indent: 0; - margin: auto; - font-size: 90%; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Légy jó mindhalálig</span>, by Zsigmond Móricz</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Légy jó mindhalálig</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Móricz</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: January 10, 2022 [eBook #67140]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian Electronic Library</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>LÉGY JÓ MINDHALÁLIG</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>LÉGY JÓ MINDHALÁLIG</h1> -<p class="center"><span class="caption-large">MÓRICZ ZSIGMOND -REGÉNYE</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ATHENAEUM KIADÁSA -BUDA-PEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1921</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><i>Az író minden jogot fentart.</i></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">10448, – Budapest, az -Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>I. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben egy kis diák elveszíti a kalapját s -emiatt késő télig hajadon fővel jár szegényke esőben, hóban, míg -csak a közömbös világ is észre nem veszi a rendellenes -állapotot.</p> -<p>A kollégium nagy, komor, négyszögű épület. Voltaképen csak az -első része komor, a Nagytemplom felőli ősi épület, a hátulsó három -szakasz, amely úgy van építve, hogy az egész egy négyszögű udvart -zár be, inkább sivár. De a kisdiáknak elől-hátul, mindenfelől -rendkívül imponál s még bent a coetusban is állandóan valami -templomi félelmet érez, amint behallatszik, hogy kopognak a kemény -kis cipősarkak a sivatag folyosókon s hogy zúg be a százezernyi -veréb csiripelése az udvaron álló ménkő magas jegenyeakácok lombja -közül.</p> -<p>A kisdiák e percben a szoba közepén álló nagy asztal legutolsó, -legszélső fiókját kihúzva, abban kotorász. Ennek a fióknak az első -oldala zöldre van festve, mint maga az asztal. De az asztal felső -lapja már erősen meg van kopva, a fiók azonban még mindig friss -zöld s ez igen tetszik a kisdiáknak, csak azt sajnálja, hogy a fiók -régi birtokosai a kulccsal már ezt is össze-vissza -karmolászták.</p> -<p>A fiókba szép rendetlenséggel volt belegyömöszölve egy rakás -iskolai könyv és füzet. A kisdiák a Békési latin nyelvtanért nyúlt -bele, mert mennie kell a füvészkertbe latint tanulni, és pedig a -gerundiumok s gerundívumok titkos fejezetét, azonban sietve -odapillant a másik, kicsit nagyobb diákra, aki osztálytársa s -Böszörményinek híják s szintén ott van a coetusban, a szobafőnök -legszigorúbb tilalma dacára végigheverve az ágyán. Böszörményi, -úgylátszik, a <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> mennyezeten piszmogó pókot figyeli s jobb -lábát egyenletesen lógatja le az ágyról, szóval a kisdiák lopva -nehány percet mer szentelni kincsei zsugori szemléletének. Volt ott -a fiókban tudniillik egy Csokonai Vitéz Mihályról szóló könyv, -amelyet harminc krajcárért vett az antikváriusnál, akinek a -kirakatában töltötte az egész mult évet ez a könyv s ő akkor még -nem lévén bentlakos, ahányszor iskolába jött, mindig odapillantott -a kirakatba, hogy megvan-e még ez a könyv. Ez ugyan kissé túlzás, -hogy az egész mult évben, mert csak úgy májusban fedezte fel, -vagyis az év végén már, de hisz ez nem csoda, mert még eleinte -olyan kis ügyetlen fiú volt ő, hogy még gyerekszámba is alig ment. -De az első gimnázium végén már meglehetősen megemberesedett s akkor -már észrevette az antikvárium kirakatát s benne a Csokonait.</p> -<p>De csak a nyáron jutott odahaza a vakációban odáig, hogy arra -gondolt, hogy meg kellett volna venni.</p> -<p>No, erre a gondolatra aztán el volt rontva a nyara, mindennap -eszébe jutott a könyv, hogy vajjon ott van-e még a kirakatban, vagy -már megvette valaki. Még az úton is eszébe jutott, mikor jött -Debrecen felé a vonaton s kinézett az alföldi sík mezőkre, hogy -vajjon istenem, meg van-e még a Csokonai?</p> -<p>Még be sem iratkozott, csak éppen hogy elhelyezkedett a -kollégium második emeletén a 19. számú coetusban, ahol a legutolsó -ágyat kapta, azt, amelyik külön áll az ajtó mellett, mert hét ágy -lévén a szobában, három-három egymással szemben volt a főfalon, a -hetedik pedig keresztben az ajtó kisebb falán; szóval azt az ágyat, -amelyet minden diák megvetett, ő azonban ennek az ágynak különösen -s rendkívül örült, mert úgy tűnt föl neki, hogy ez az ágy olyan -mint egy önálló vár, nagyon szerette, hogy nincs a többiek közé -bedugva, hanem neki magának egészen külön fészke van. Szóval az -első délután már leszaladt Harmathy boltja elé, benézett a -kirakatba, hát uramfia, ott volt a Csokonai. Szép rózsaszínű fedele -egy kicsit megfakult a délutáni naptól és sok por telepedett rá, de -a fő, hogy megvolt s ott volt.</p> -<p>Szerette volna megvenni, de nem merte, még nem érezte magát elég -erősnek hozzá, hogy a szüleitől kapott pénzt ilyen fölösleges -valamibe ölje bele. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p>Hanem minduntalan leszaladt egy pillanatra a kirakat elé s -megnézte, megvan-e még.</p> -<p>Egy reggel borzasztó rémülete volt. A segédet a kirakat előtt -látta, éppen akkor nyitotta ki kulccsal a nagy üvegablakot s ő -messziről s remegve leste, hogy nem a Csokonait akarja-e -kivenni.</p> -<p>Nem vett ki semmit, hanem elkezdte az összes könyveket -összeszedni, magas oszlopba rakta s behordta őket a kirakatból.</p> -<p>Nem várhatta végig mit csinál, mert máris csengettek az első -órához, ment hát az iskolába, de a tízpercben lélekszakadva rohant -ki a kapun az antikváriushoz. Akkor már teljesen üres volt a -kirakat s tollseprővel kényelmesen sepergette a segéd a sok -piszkot.</p> -<p>Ő csak éppen odapillantott, azzal megfordult s ugyanoly gyorsan -vágtatott vissza a kollégium udvarára.</p> -<p>Egész délelőtt nem bírt figyelni, folyton azon járt az esze, -hogy mi történik azokkal a könyvekkel, amiket a segéd behurcolt. -Talán jött egy gazdag ember, meglátta a kirakatot s azt mondta: ezt -mind megveszem.</p> -<p>Elszorult a szíve, mintha meghalt volna egy testvére, vagy -valaki, akit nagyon szeretett s csak nehány nap mulva mert a -kirakat felé menni. Álmélkodva látta, hogy tele van könyvekkel a -kirakat, és pedig olyanokkal, amelyeket ő még sohasem látott. -Később, éjjel, álmatlankodva kisütötte, hogy azok a könyvek nyakán -maradtak a kis öreg Harmathynak, aki fűszerkereskedő és antikvárus -volt (mióta megvette a városi nyomda ócska szemeteit) s azóta olyan -mérgesen is szokott a boltja ajtajában ácsorogni, csak akkor lett -nyájas, ha valaki bement hozzá vásárolni, s most újakat rakott ki, -hogy hátha ezek inkább megtetszenének a jövő-menőknek. De rossz -helyen volt a bolt, arra nem szokott senki sem menni, csak -cselédlányok kannával a karjukon, meg egyik tanár, aki arrafelé -ment haza.</p> -<p>Hanem azért október közepére odáig érett lelkében az elszánt -vágy, hogy lángvörös arccal egyszer mégis bemerészkedett a boltba s -a rábámuló segédnek azt mondta, hogy: »kérem szépen, a kirakatban -láttam egy könyvet, Csokonait, ha még megvolna, tessék szíves lenni -megnézni.« <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>A segéd megkereste s meg is találta. Harminc krajcárt kért érte -s ő ezen nagyon elbámult, mert el volt készülve a legrosszabbra, -egy egész forintra is. Annál több pénze tudniillik nem volt.</p> -<p>Úgy futott el a könyvvel, mint a kis kutya, ha jó falatot vetnek -neki. A csontot ott rágja az asztal alatt, de ha valami igen jót -kap, akkor elfut, mert attól fél, hogy észreveszik a tévedést s -visszakéri a gazda…</p> -<p>Hát ez a könyv nem az volt, aminek ő gondolta, nem a Csokonai -versei voltak benne, hanem valami fecsegés az életéről.</p> -<p>Az első oldalán, ahogy olvasni kezdte, mindjárt olyat olvasott, -amiből egy szót sem értett: »A physiologia által ma már igazsággá -emelt ama sejtésnek, miszerint a léleknek minéműségei s ereje ép -úgy által mennek a származással együtt a gyermekekbe, mint a -testéi, a szellemi öröklésnek érdekes példája Csokonai Vitéz -Mihály.«</p> -<p>Ezt sokszor kezdte, próbálta olvasni, de nem értette.</p> -<p>Igy volt aztán az egész könyvvel, úgyhogy lassacskán nem is -tartotta sürgősnek az elolvasását, de azért nagyon boldog volt, -hogy megvette s hogy megvan, sokszor megnézte a címlapját, amelyre -fent a felső jobb sarkán ráírta erélyesen a nevét, hogy: »Nyilas -Mihály 1892.« Lent a lap alsó felén kék festékkel oda volt nyomva -egy cifra bélyeg, hogy »Spitz Ödön jogász«. Ezt könyörtelenül -tintával keresztülhúzta.</p> -<p>Rendkívüli és kimondhatatlan gyönyöröket élvezett, hogy neki van -egy saját vásárlású, igazi, vastag könyve, amire ráírta a -nevét.</p> -<p>Most már egyéb is volt a fiókban. Egyik osztálytársától megvett -egy füzetet öt krajcárért a Történelmi Arcképcsarnokból, aki -biztosan otthonról lopta el s úgy árulta tízpercben az osztályban s -megígérte, hogy többet is fog szerezni. Azt a fiút különben Kelemen -Imrének hívták s nagyon gyenge tanuló volt, az öt krajcáron rögtön -vett két almát és egy zsemlyét s azt megette az ő szeme láttára, -így hamar végzett az öt pénzzel, ellenben ő nagyszerű örömöket -érzett, hogy koronás királyok és üstökös hősök laknak a -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -fiókjában, a boldog hideglelés is utólérte, hacsak a sarkát -megpillantotta a füzetnek, s különben elhatározta, hogy le fogja -valamennyit rajzolni s e célra már vett is öt darab rajzlapot.</p> -<p>De a legújabb s legfőbb kincse ezen valamennyin túltett.</p> -<p>Ott, ahol tavaly lakott, a kistanács-utcai tanító bácsinál, a -kamarában talált egy pergamentkötésű könyvet, amelyet a gyerekek -labdának használtak. Ezt a könyvet abban a pillanatban, ahogy -meglátta, rögtön elhatározta, hogy el fogja sajátítani. Nem is a -könyvet, mert ahogy belenézett, látta, hogy valami latin s a -latinból elég volt neki az, amit az iskolában nem tudott, hanem a -fedele! A fedelét kívánta meg rettenetesen. Második, harmadik -vasárnap is elment a bácsiékhoz s egy óvatlan pillanatban győzött a -szenvedély, kiszakította nem kis munkával a könyvet a fedeléből, a -könyvet otthagyta a kamarában, de a fedelét bedugta a kabátja -alá.</p> -<p>Jóformán búcsúzás nélkül menekült a kollégiumba. Ott se mutatta -meg senkinek a világért sem, de se aludni, se tanulni nem tudott, -míg csak ötven ív papírt nem vett s elment a Darabos-utcába a -könyvkötőhöz, aki ott lakik a Csokonai szülőháza mellett s tele -köttette a pompás fedelet fehér papírral.</p> -<p>Hogy becézte aztán ezt a sárgás, finom bőrkönyvecskét! A -könyökével tisztítgatta, mert sok volt még rajta a plezúr s a föld, -labdakorából… Ebbe a könyvbe mindent bele akart írni. Még nem is -tudta, hogy mit kellene, de tele volt izgalommal s izgatottsággal, -csak a gondolatára is, hogy ezt ő mind teleírja. A gyomra mindig -idegesen remegett, a belei, valami belső láztól, ha erre a könyvre -nézett, ebbe ő valami olyan szépeket akart írni, amilyet még senki -soha… ő nem tudja, hogy mit, de nagyon szépet… Mindjárt az elejére -beírta a nevét, úgy csinálta meg ezt az első oldalt, ahogy a -könyvek címlapja szokott lenni. Címűl ezt az egyszerű szót -választotta: »Jegyzetek«. Ebbe senki sem köthet bele. Középre -megint a nevét, szépen, nagy s erélyesen megrángatott betűkkel: -»<i>Nyilas Mihály</i>«. Alul odaírta, hogy: »<i>Debrecen</i>« s ez -alá az évszámot »1892«. <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p>De aztán napok teltek s nem írt bele semmit.</p> -<p>Félt is írni, mert hátha valaki belenéz s elolvassa… -megkritizálja… esetleg följelenti érte… esetleg ellopja… esetleg -kineveti… Máris nem volt megelégedve még ő maga sem… nem szépen -sikerült a címlap… Ahhoz képest szép, hogy ő csak második -gimnazista, de ő valami olyan szépet szeretett volna, amilyen -szépet csak álmodni lehet… Azt látta, hogy a betűi nem lettek -szebbek, mint amilyet az iskolai füzetekbe ír: pedig ő azt -gondolta, hogy ebbe a könyvbe százszor szebbet fog tudni írni… Azt -hitte, hogy ebbe a könyvbe olyan betűket ír, hogy aki meglátja, -felkiált: ejnye!…</p> -<p>Nem lett szép, csúnya lett, inkább csúnyább, mint az iskolai -írása, mert ott muszáj gondosan írni, de itt merészen akart írni s -csak olyan gyerekes firka sikerült… Kínt okozott neki ez a címlap, -nagy csalódást okozott, a saját erejéből, a képességeiből kellett -kiábrándulnia… s mégis a kín mindig örömmel vegyült, valami nagy, -nagy feladatot látott ebben a könyvben, amit meg kell, amit meg fog -oldani… egy megostromlandó vár volt ez, ami a legfőbb dicsőséget -szerzi meg, ha sikerül…</p> -<p>A Böszörményi megmozdult, erre ő lángvörös lett s odanézett.</p> -<p>Nem, nem figyelt ide, erre megnyugodott.</p> -<p>Mindjárt utána az jutott eszébe, ugyan miért maradt itt ez a -Böszörményi? a többiek lenn vannak a kollégium hátsó udvarán -labdázni, vagy kimentek a Nagyerdőre, a homokdombra. Ijedten -gondolt rá, hogy vajjon nem az ő festékjére spekulál megint?… -Tegnap vett ötért egy nagyon finom kármint Pongrácnál, talán már -észrevette s most el fogja kérni kölcsön, aztán kimázolja az -egészet, mint a multkor, s nem adja meg soha.</p> -<p>Gyorsan el akart iszkolni a latin könyvvel a füvészkertbe, de -ahogy a fiókot becsapta, Böszörményi megszólalt:</p> -<p>– Te.</p> -<p>Ijedten nézett a pajtására, annak semmi jót nem ígért az arca, -már biztos, hogy festéket akar.</p> -<p>– Mongyad csak, van festéked? – kérdezte Böszörményi. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Annyira várta ezt a szót, hogy már nem is volt meglepetés.</p> -<p>– Milyen? – szepegte ijedten.</p> -<p>– Szépia.</p> -<p>– Szépia nincs.</p> -<p>Egy kis szünet támadt s ő már kezdett fellélekzeni, hogy ennek -csak szépia kell s más nem.</p> -<p>– Hát kárminod van?</p> -<p>– Kármin?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Van, – mondta csendesen s pislogott hozzá. Már vége a -kárminnak, mert az nagyon olvad.</p> -<p>– Igazán? Van? Hisz az naccerű! – kiabálta Böszörményi.</p> -<p>Mindjárt fel is ugrott az ágyról s megállott az asztal -előtt.</p> -<p>A kicsike Nyilas Mihály, aki olyan kicsi volt az osztályban, -hogy mikor a tornában felállottak, hátulról a harmadik volt nagyság -szerint, minden további felesleges cigánykodást megelőzendő, -belenyúlt a fiókja hátuljába s elkezdte szó nélkül kikotorni a -festéket, mert azt úgy eldugta, hogy azt rajta kívül senki meg nem -találta volna, egész külön a többitől, úgy, hogy egész karral -kellett belenyúlni a fiókba, egész hátra, a balsarokba.</p> -<p>Kivette a kármint s letette az asztalra.</p> -<p>– Naccerű, – mondta újra Böszörményi, – ránézett a kárminra, jól -megnézte, hunyorítva nézte, akkor kinyújtotta kezét, körömmel -felcsípte, a tenyerébe vette, feldobta a levegőbe magasan s másik -kézzel elkapta s még egyszer azt mondta:</p> -<p>– Naccerű!</p> -<p>A kis Nyilas Mihály csak nézett a repülő kármin után, ő sohasem -merte azt feldobni, mert félt volna, hogy esetleg leesik, eltörik, -esetleg nagyon megszorítaná s az ujjához ragadna, esetleg… sok -mindentől félt volna, de legjobban attól iszonyodott, hogy egy -festéket labdának használjanak…</p> -<p>– Hol vetted? – kérdezte rém komolyan Böszörményi.</p> -<p>– Pongrácnál.</p> -<p>– Háromért? <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p>Ez a legnagyobb sértés volt, mert háromért is lehet venni -kármint, de az egész lapos és száraz s a vak is messziről -megismeri, hogy az csak olyan háromért van, de ez olyan finom, -zsíros tapintású volt, víz se kell rá, máris olvad, odaragad az -ember ujjához, igen pompás kis kövér festék. Böszörményi a -legnagyobb szamár az osztályban, nagyon tud verekedni, úgyhogy nem -érdemes vele… Még a festéket se ismeri.</p> -<p>– Ötér, – mondta hát egyszerűen.</p> -<p>Böszörményi kinyitotta a szemét s szinte beledugta a festéket, -úgy nézte.</p> -<p>– Jó! – Jó festék, – mondta s kicsit el is pirult. – Majd veszek -én is. Most várok hazulrul pízt.</p> -<p>Evvel letette a festéket arra a helyre, ahonnan felvette. A -kicsi már örült, hogy addig visszatartja a festési szenvedélyét, -míg hazulról píz jön.</p> -<p>De Böszörményit izgatta a dolog.</p> -<p>– Baráték, ha én eccer pízt kapok hazulrul, – mondta -fennhéjázva, – akkor én veszek hat darab festéket. Nem is hatot, -tizet. Ötven krajcár árát. Isten bizony!</p> -<p>A kicsi egy kicsit elszégyelte magát, hogy ő csak egyet vett s -hogy ő nem dicsekedhetik avval, hogy majd kap otthonrul pénzt. -Pedig ennek a Böszörményinek se igen gazdagok a szülei, azt már -hallotta, mégis egyszer ő maga is látta, mikor öt koronát hozott -neki a postás; hogy másodszor mennyit kapott, azt nem tudja, nagyon -szerette volna megkérdezni, de restelte, mert még azt hinnék, hogy -kíváncsi rá.</p> -<p>Néztek hát egymásra szótalan. Akkor Böszörményi felvette a -festéket ujra az asztalról. Nemcsak úgy egyszerűen vette föl, hogy -odanyúlt volna s felveszi, hanem elébb fölibe hajolt s balszemmel -nézte, akkor a balszemét behúnyta s a jobbszemmel nézte. Úgy nézte, -mintha valami piszkot látna benne, szemetet, vagy kavicsot, vagy -szőrszálat, vagy mintha a festék vegyi összetétele nem tetszenék -neki. Akkor óvatosan a markába vette s meggörbített térdekkel az -ablakig ment vele, olyanformán, mintha a festék egy kis madár -volna, amire nagyon vigyázni kell, hogy ki ne repüljön. -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>A kicsi utána pillantott, csakugyan ő is olyanforma rémülettel a -nyitott ablak felé, mintha ettől kellene félni éppen, de -Böszörményi csak nézte a festéket s az nem repült el.</p> -<p>Az ablakon besütött a délutáni nap s bejött a prepák -hegedűcincogása. A tanítóképezdészek ott laktak az alattuk levő -emeleten s mindennap olyan rettenetesen nyikorogtak a hegedűikkel, -hogy a kisdiák egész életére megútálta a hegedűszót. Most pláne -nagyon sértette a fülét a nyivákolás, hogy még a festékje is kockán -volt. Még mindig nem tudta biztosan, elveszi-e hát Böszörményi vagy -nem, de attól különösen rettegett, hogy az ablak nyitva volt.</p> -<p>– Nem rossz festék, – fordult vissza Böszörményi az ablaktól. -Jöttében feldobta újra a plafonig jobbkézzel s megint a ballal -kapta el.</p> -<p>A kicsi szerette volna azt mondani, hogy ne dobáld, de nem -szólt, mert nem szeretett verekedni, pláne nála erősebbel.</p> -<p>Különben is Böszörményi sértetlenül tette le az asztalra a -festéket.</p> -<p>– Hol vannak ezek a betyárok? – kérdezte Böszörményi.</p> -<p>A kicsi elkezdett reménykedni:</p> -<p>– Lementek labdázni a hátulsó udvarra, – mondta szolgálatkészen, -hogy talán eltereli a figyelmét a festésről.</p> -<p>– Labdázni?!</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Longa métát.</p> -<p>– Longa métát? – szólt Böszörményi szórakozottan, mérlegelve a -dolgot.</p> -<p>– Azt.</p> -<p>– Hm. Longa métát?… az jó… mer ahhó sok kell…</p> -<p>– Sokan lesznek, – ajánlkozott a kicsi, – mondta Sándor -Mihály.</p> -<p>Böszörményi azt felelte:</p> -<p>– Te mér nem mentél?</p> -<p>A kicsi elpirult, őt nem szokták híni, mert nem igen ügyes a -labdakapásban, hogy súlyosabb kifejezést ne használjunk. -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<p>– Én megyek a füvészkertbe tanulni.</p> -<p>– Úgy! – szólt Böszörményi, aki úgy látszik már csak éppen -ennyit akart tudni, – én meg festeni fogok.</p> -<p>A kicsi elhallgatott, tudomásul vette, nem szólt rá semmit. -Megvolt ugyan a véleménye Böszörményi festéséről, aki inkább ezt -választja, mint a longa métát… Mert nem kell ám azt gondolni, hogy -ez a Böszörményi valami Munkácsy volt, mert ennek a festése -voltaképen egyszerű festékpocsékolásból állott. Borzasztóan -tetszett neki, hogy egy rakás tuscsészét telekeverjen különböző -színű festékkel, már ez maga kielégítette, valami vandal -gyönyörűséget adott ennek a kis fiúnak, hogy a szilárd kis -gombalakú festékeket vízzé higítsa. Már a rajzolás nem is volt -olyan fontos, mert nem festett, hanem rajzolt az ecset hegyével, -mint a ceruzával. Virágot, ahogy az elemisták szokták, cserépben, -meg zsidóorrot, jó nagy kampós orrokat, de ez mind hamar -összefolyt, akkor egy-kettőre telepaccolta a fehér papírt, ez igen, -ez hasonlított az előbbi művelethez: fehér lapokat elrondítani. A -rontás démona motoszkált az idegeiben s természetesen csak akkor -volt elemében, ha sem a festék, sem a papír nem a sajátja volt.</p> -<p>A kicsi kétségbeesetten le is mondott a festékjéről, hóna alá -szorította a latin nyelvtanát s fejébe készült nyomni a kis -kalapját.</p> -<p>Még ez a kalap megállította egy pillanatra, mielőtt feltette -volna a fejére, reménytelenül nézte meg. Ez a kalap nagy seb volt a -lelkén, nem szerette, mert hátul sörte volt hozzácsirizelve -dísznek, olyan fehér disznósörte, a vége fekete minden szálnak, -szétterítve, mint egy kis legyező. Ez nem neki való kalap volt, ez -egy olyan verekedőshöz való lett volna, aki hátracsapja a -fejebúbján s akárkinek a szemébe néz, azzal a kihívó, hetyke -pillantással, hogy: no testvér, kell egy pofon?… De ő olyan -szélesebb karimájú barna kalapot szeretett volna, felhajló szélű -komoly kis kalapot, amit jól lehúzhat a szemére s mehet magának -alatta, gondolkodva, ahogy épen jól esik. Ma különösen égette az -arcát ez a szemtelen kalap. A színe sem tetszett neki, zöld volt s -a szalag helyett vékony zsinór volt rajta, két szál s a vége -porcellánkörmöcskékbe <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> belecsinálva. Már ezeket a körmöket ugyan -ügyesen letépte róla, megpróbálta a sörtét is lefeszegetni, hátha -anélkül formásabb lenne, de ahogy alánézett, rémülten látta, hogy -ha leveszi, nagy enyvfolt marad a kalap oldalán, attól megijedt, -hogy akkor még sokkal csúfabb lesz. Most pedig azt nézte meg, mint -mindig, ahányszor föltette, hogy vajjon a sörte nagyon lekonyul-e -amiatt, hogy úgy lefeszegette…</p> -<p>Végre mégis csak a fejébe nyomta a kis kalapot, akkor -Böszörményi utána szólt:</p> -<p>– Nyilas!</p> -<p>Ő visszafordult.</p> -<p>– Hát itt hagyod?</p> -<p>Bámészan nézett rá.</p> -<p>– Hisz akkor szüret! – kiáltott fel Böszörményi s felcsípte a -festéket.</p> -<p>A kisdiák csámborogva ment ki az ajtón s egy új motoszka került -a lelkébe: nem kellett volna otthagyni!</p> -<p>A tornác nagy tágas, nyilt folyosó volt, vörös téglával volt -kirakva a talp alatt, olyan bíborvörös téglával, amilyen sehol -másutt nincsen, csak Debrecenben, náluk otthon egészen sárga -téglák, betegesen sápadt téglák vannak, ő mindig gyönyörködve, -szinte csodálkozva nézett a folyosó tégláira, mitől ilyen vörösek, -olyan sok a vérük? Nem is mert rajtuk nagyon tapodni, nagyon -ragadtak a talpra s még tíz lépés mulva is festett a cipőtalpa, ha -már le is ment róla.</p> -<p>Lenézett az udvarra, mert ezt sohasem mulasztotta el, hogy egy -pillantást ne vessen a magasból a szédítő mélységbe.</p> -<p>Az udvar közepén ott állott lent a kút, magányosan, törpe fák -alatt. Ezen a délutánon iskolai szünet volt s alig lézengett -egy-két diák itt-ott. A kút sárgaréz kereke idáig csillogott s a -hosszú sárgaréz cső is, amely a másik oldalon kinyúlik a kútból. Az -a hosszú cső mindig izgatta a fantáziáját, olyan volt ez, mint egy -hanyatt fekvő anyabárány; vagy egy tucat csöcs van rajta, s ha a -vizet húzzák s valaki a cső nyílt végét befogja tenyérrel, akkor -ezeken a likakon magasra szökik a víz. A kisdiákok ráborulnak s -ezeken át szopják a vasas ízű kútat. <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Le kellett volna tagadni a festéket. Senki sem tudott róla, hogy -vett új festéket s még ha tudták volna is, olyan jól eldugta, hogy -senki se találta volna meg, s még ha megtalálta volna is, nem -szabad úgyse belenyúlni a más fiókjába, de ha belenyúl s elfesti, -akkor a szobafőnök biztosan megvéteti vele… De így, hogy ő odaadta, -most már mindegy…</p> -<p>Balra fordult el a vén kollégiumon s a sötét falépcsőkön -ugráncsolt lefelé, úgy ugrált éppen, mint a veréb egyik ágról a -másikra. Közben évődött magában s nagyon nyugtalan volt. Az első -emeleten a prepák énekterme előtt megállott s a kulcslyuk felé -bámult, nagyon szeretett volna benézni. Énekóra volt s pár -pillanatig megleste a furcsa éneket, ami bentről kiszűrődött. -Kínosan skáláztak odabent, de ő nem tudta, mi az, csak leskelődött -egy kicsit, mint az őzike, ha idegen neszt hall, kinyújtott -nyakkal, aztán odábbugrált.</p> -<p>Mikor leért a földszintre, usgyé, úgy kiszaladt a szabadba, mint -ha a madár a kalitkából szabadul.</p> -<p>Még csak egy hónapja lakik a kollégiumban, mert tavaly egy -családnál volt koszt-kvártélyra adva, de az idén megkapta az -ingyenes tápintézetet, a tandíjmentesség már tavaly is megvolt s -bejött a nagy sötét épületbe lakni, mintha a szabadból befogták -volna.</p> -<p>Különben ő rendkívül büszke volt erre a kollégiumra. Az öccsét -már Patakra vitték s őt is az a veszedelem fenyegette, hogy jövőre -odaviszik a szülei, mert az közelebb van hozzájuk. De ő már tele -volt itatva a debreceni kevélységgel s meg volt győződve, hogy -ilyen kollégium nincsen több a világon. Fölpillantott a rengeteg -magas épületre, amelynek az oszlopfői felett furcsa duzzadt fejek -voltak kőből kifaragva. Ezek a fejek is benne éltek a lelkében, -borotvált arcuk duzzadtságával, szakálluk görög kondorodásával. -Alattuk a vak hajlásban ott volt a kofa gyékénysátra. Odapillantott -a hasított hátú apró veknyikre, a pici négyes szarvú -császárzsemlyékre, a fakó almákra, de nem is gondolt semmit, -sohasem szokott ő itt vásárolni, még negyvenöt krajcárt -szorongatott a kis kattanós zárú bugyellárisában s fogalma sem volt -róla, hogy fizeti ki egy hét mulva Csigainénak a <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> hatvan -krajcárt. Ha ez eszébe jutott, csaknem meghalt a félelemtől.</p> -<p>A kert mellett bodászva ment el, minden vaspálcáját megérintette -egy ujjal s bepillantott a Nagytemplom óriás épülettömegére. A -könyvet nem kellett volna beköttetnie, amiatt nincsen most pénze. -De akkor azt gondolta magában, hogy ha azt a könyvet meg nem -csináltatja, akkor nem érdemes tovább élni, nem lehet tanulni, nem -érdemes semmit. Olyan kimondhatatlan láz vett erőt rajta, hogy nem -bírt magán uralkodni. Azt semmiség megtenni, hogy az ember egy -hónapig mindennap elmenjen a két kofa előtt s soha egyetlen szem -almát, vagy szilvát, vagy egy falat dinnyét ne egyen, sem zsemlyét, -vagy kiflit, vagy törökmézet; de hogy a maga Csittvári Krónikáját -meg ne csináltassa… az lehetetlen… Bezzeg most már, hogy közeledik -Csigainé a vasalt ruhával, most nem tudja, mit tegyen…</p> -<p>Bement a füvészkertbe, az ott van mindjárt a kollégium mellett. -Nem szép ez a füvészkert, sosem szerette. Ritkán is jön ide, mert -zavarja, hogy minden növény mellé táblácska van szúrva. Szeretné -ugyan tudni ezeknek a növényeknek a nevét, de mind latin név s egy -év alatt egyet sem tanult meg belőlük.</p> -<p>Próbált latint tanulni, de folyton Csigainé volt az eszében, a -kis csöndes, szelíd mosónő, aki olyan nesztelen és szótlan -mosollyal jön a fehérre mosott ruhákkal, s nem bírt a rendhagyó -igékkel semmire menni.</p> -<p>Hosszú fekete teológusok járkáltak hosszú léptekkel, azok is -tanultak, ilyen kis diák, pláne másodikos, nem volt egy sem a -kertben. Azok labdáztak a hátsó udvarban; ő nagyon szerencsétlennek -érezte magát, hogy neki itt kell lenni egyedül. Csupa bánattal volt -tele, nem bírt figyelni a latinra. Böszörményi nem tanul, hanem az -ő festékjét pusztítja… ezt a sebet, a tövist sem lehet feledni; -Gimesi is hűtelen, az egyetlen jó társa, aki a Péterfia-utcában -lakik, egészen kint az erdő felé, egy olyan furcsa lakásban, -amilyen nincs több a világon. A nagyanyjával lakik egy kapubolt -felett, egy olyan pici szobában, hogy csoda. Csak ők tudnak ott -lakni, mert másnak alacsony volna, de Gimesi még kisfiú, még -valamicskével <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> őnála is kisebb s vékonyabb, de nagyon -vakmerő, a fejével szokott verekedni, csak úgy fejjel, mint a -faltörőkos nekimegy akárkinek s hasba döfi a fiúkat, még a -legnagyobbak is elfutnak előle. Ez a Gimesi a nevét úgy írja -Ghimessy, de csak úgy mondják Gimesi, ez úgy benne van a lelkében, -egy pillanatig sem tud anélkül lenni, hogy ha nem gondol is rá -tisztán, de ne érezze őt, a szeretetet. Bele-belenézett a könyvbe, -s mereven magolta a következő sorokat:</p> -<div class="blockquot"> -<p>A többi alakok rendesen alakúlnak az egyes időalakokból, így: a -<i>Praes. tőalaktól:</i> Ind. impf. <i>ferèbam</i>, stb., pass. -<i>ferèbar</i>, stb. Fut I. <i>feram, ferès</i>, stb., pass. -<i>ferar, ferèris</i>, stb. Coni. praes. <i>feram, feras</i>, stb., -pass. <i>ferar, feraris</i>, stb. Gerundium G. <i>ferendi</i>, stb. -Gerundivum: <i>ferendus</i>, a, <i>um</i>, b) a Perf., -<i>tőalaktól:</i> Ind. perf. <i>tuli, tulisti</i>, stb. plqpf. -<i>tuleram</i>, stb. fut. II. <i>tulero</i>, stb. Coni. perf. -<i>tulerim</i>, stb., plqpf. <i>tulissem</i>, stb. Inf. perf. -<i>tulisse</i>.</p> -<p>c) A <i>Sup. tőalaktól:</i> Pass. Ind. perf. praes. <i>latus, a, -um sum</i>, stb. plqpf. <i>latus, a, um eram</i>, stb…</p> -</div> -<p class="i0">szerette volna megtanulni, de nem lehetett. Tele volt -a szíve, a feje, valami nagy fájdalommal. A szüleire gondolt s a -szemébe könny jött, mert tőlük nem kérhet pénzt, mert nekik nincs, -mert ha eszébe jut, hogy ő itt a konviktusban húst eszik és jó -falatokat, otthon pedig hitvány krumplilevest esznek, nagyon -szégyelli magát s most míg a latin conjugátiót hajtogatja gépiesen, -folyton ég az arca a szégyentől, hogy azt a könyvet beköttette. -Otthon az édesanyja biztosan jól tudja, hogy neki elsején ki kell -fizetni Csigainénak hatvan krajcárt, de meg van nyugodva, hogy még -kell lenni őnála egy forintnak, vagy többnek is, mert nem tud -arról, hogy Csokonait harmincért vette és a Történelmi -Arcképcsarnokért öt krajcárt adott s a könyvpapírja benne van -tizenöt krajcárban, a kötés pedig húszban, festék és rajzpapír -tizenhárom, ez nyolcvanhárom krajcár; ha ezt nem vette volna, akkor -megvolna, akkor Csigainénak kifizethetné a hatvanat s még maradna -az a negyvenöt, ami megvan a ládában s még maradt volna almára is -huszonhárom krajcár, vagy akármire.</p> -<p>Csak a Csokonait ne vette volna… Vagy a köttetést… De a -Csokonai-könyv olyan vastag könyv, s neki még soha nem volt igazi -könyve, csak amit tavaly kapott az elsőben, vizsgán, az Ezeregyéj -jutalomkönyv, <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> de azt otthon hagyta, ezért is nagyon -sokat retteg, hogy az öccsei nem szakítják-e el s nem piszkítják-e -be, mert otthon nem lehet úgy vigyázni semmire, mert a második -öccse, Béla, egész könnyen ki tudja húzni a komót fiókját s onnan -kiveszi a könyvet, az megígéri, hogy csak szépen játszik vele, de -biztos, hogy mire hazamegy a vakációban, már egészen piszkos lesz, -a szép képeket ki fogják szakítani, mert a negyedik öccse, az még -egészen pici, az nem tud se olvasni, semmit, csak eltépni. Vagy tán -meg se lesz, mert a szomszédban lakik Kocsis Jóska, az mindent lop, -az lopta el a nagybátyjának a szerszámját is, mikor a nyáron otthon -volt a nagybátyja, akinek egy susztersághoz való olyan ügyes kis -szerszámját ellopta az a Kocsis Jóska, s amikor megismerték nála, -annak az apja, az öreg Kocsis szomszéd azt mondta, hogy »nem azé a -madár, aki elereszti, hanem aki megfogja«.</p> -<p>Ott ült a fűben, mindjárt az út mellett. A lába a kavicson volt, -de a füves szegély kicsit magasabb volt s arra ült le, mert -elfáradt a sok járkálásban.</p> -<p>De már odaadná azt a bekötött könyvet, pedig Istenem, az -mindennél becsesebb, mert a Csokonai, ha elolvassa, akkor már nem -kell annyira tovább az embernek, meg nehéz is olvasni, néhol nagyon -szép, mikor azt írja a könyv, hogy Csokonai mindig álmos volt s a -tanára megengedte neki, hogy reggel ne menjen a reggeli órára… -Igaz, a könyv írója ezért megsérti a tanárt, aki ezt megengedte -Csokonainak, de Misi nem érez együtt ebben a dologban evvel az -íróval. Egy ilyen tanárt ő is nagyon szeretne, nem azt, hogy -reggeli első órára ne kelljen menni, mert most nem kell hat órakor -senkinek iskolában lenni, csak nyolckor, hálistennek, de azért most -is sok minden van, amit egy jó tanár elengedhetne az embernek, -például a rendhagyó igéket, vagy legalább a supinum tőalakot: épen -ezt kellene most tanulnia, de nem képes figyelni rá s az órán sem -értette… Igaz, hogy az órán is folyton Csigainén járt az esze, hogy -miből fizeti ki a hatvan krajcárt, de nem is értett egy szót sem a -tanár úr magyarázatából, valamit nem hallott biztosan, lehet, hogy -akkor nem hallotta, mikor a könyvre gondolt, hogy abba bele fogja -írni a <i>Szivet</i>, <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> mert elhatározta, hogy mindennek le fogja -írni a tartalmát, amit csak olvas és most legszebb volt a Szív s -már végig is gondolta magában, hogy mi volt annak a tartalma, a -<i>kis dobos</i>… Nem, nem az tetszett neki legjobban, hanem az, -mikor az a kis fiú (a nevére sem emlékszik), de Turinban élt -Olaszországban, egy szegény embernek egy kis fia, aki éjjel, mikor -az apja lefeküdt, felkelt és helyette tovább írta a címszalagokat s -az apa reggel így szólt: »Fiam, lásd, apád még nem olyan gyenge -legény, mint gondolnád. Az éjjel is 150 darabbal írtam többet, mint -rendesen.« A fiú ezt hallva, nagyon megörült és magát még jobban -biztatta a munkára, hogy apjának örömet szerezhessen, ezután minden -éjjel felkelt és dolgozott. Az apa semmit sem vett észre, csak -egyszer így szólt: »Csodálatos, hogy egy idő óta mennyi petróleum -fogy el«. A fiú már meg akarta vallani tettét, de ekkor apja -elhallgatott és ő nem szólt semmit. Hónap végén az apa örömmel ment -haza, sőt vásárfiát is hozott, így szólította meg fiát: »Látod -fiam, én mennyit küzdök, mennyit dolgozok, hogy téged és -testvéreidet felnevelhesselek. Csak te tanulj szorgalmasan, hiszen -tudod, mennyi szükségünk van a segítségre… A fiú könnyezett és még -jobban felbiztatta magát a munkára. De ennek az éjszakázásnak -megvolt a káros következménye, ugyanis a fiú sohasem tudta magát -jól kialudni, ezért álmos volt, egész nap ásítozott, rosszkedvű -volt, sőt egy este, életében először, elaludt a tanulás mellett, az -apja felköltötte. Ezután ez igen sokszor ismétlődött, sőt később -mindennapivá lett. Az apa gyanúsan nézte fiát, nem tudta -elgondolni, hogy mi baja lehet, sokszor megintette és haragjával -fenyegette. A fiú sokszor, de sokszor feltette magában, hogy azon -az éjjel nem kél fel, de a megszokott órában úgy érezte, hogy bűnt -tesz, ha fel nem kél…</p> -<p>Nem tudta tovább elviselni e gondolatban végig elmondott mesét, -a szemébe könny gyűlt s egyszerre heves zokogásban fakadt ki.</p> -<p>Bezzeg ő rossz, haszontalan, könnyelmű fiú. Aki ahelyett, hogy -segítségére volna a szüleinek (pedig jól tudja, hogy az ő apja -százszor nehezebben keresi a kenyerét, mert nehéz fejszét kell -forgatnia <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> reggeltől estig s óriási fákat faragnia, -hogy a családjának mindennapi kenyeret megkeresse, nemcsak -lúdtollal, amely a meleg szobában, vagy a hűvösön perceg a -papiron), mégis gonosz hiúságának s vágyainak a kedvéért -elpazarolta azt a pénzt, ami rá volt bízva. Harmincöt krajcárt adni -egy üres könyvért, amiben csak tiszta papir van, mikor öt krajcár -ára papirra ugyanannyit lehetett volna írni… S nem is kellett volna -egyszerre még öt krajcár árát sem venni, csak egy krajcárért három -ívet, azt sem győzte volna teleírni egész diligencia alatt…</p> -<p>Nagy fájdalom szorította a szívét, de félt, hogy meglátják s -kíváncsiskodni fognak, mért sír, esetleg megróják, esetleg -kinevetik, esetleg feljelentik s még meg is büntetik, ha kisül, -azért felállott s elment a füvészkert hátuljába és ott a nagy -bokrok alatt elbújva akart tovább sírni. De már a mozgástól -elvesztette a síró kedvét, csak szomorú volt s elhatározta magában, -hogy legalább nagy szorgalommal teszi jóvá, amit vétkezett s abba a -könyvbe le fogja fordítani az összes mesét, ami a nyelvtan -hátuljában van… Egy másik szakaszt is fog nyitni a könyvben, abban -eredeti fogalmazványokat fog írni, ezt a szegény kis másoló -történetét is és minden könyvnek, amit olvas, ebben a részben fogja -eredeti fogalmazványban a tartalmát elmondani. Aztán egy harmadik -szakaszt is nyit a könyvben, s abban vegyes különféle jegyzeteket -fog írni. Igy legelőször a tanrendet, mert azt nem képes -megtartani, sohasem tudja, hogy holnap milyen órák lesznek… Azután -ebben fel fogja írni azt, hogy mennyi pénze van s mit vásárolt…</p> -<p>Ennél a pontnál hirtelen meghökkent, mert ha felírja, hogy -mennyi pénzzel jött el hazulról s azóta mit költött: fel kell írni -a Csokonait és az Arcképcsarnokot s a könyvet is, akkor akárki -meglátja majd, milyen könnyelmű és haszontalan volt… Ezért erről -lemondott, csak annyiban egyezett ki magával, hogy majd a jövőben: -ha valahonnan, mondjuk pénzt kapna, majd arról fog elszámolni… Ha -például otthonról küldene az édesapja, egy forintot például, azzal -már sokkal jobban fog gazdálkodni s azt csak olyanra fogja költeni, -amit szabad <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> lesz fölírni a könyvbe, mert tisztességes -kiadás lesz: például mosóné, iskolai füzet, ceruza, festék, de csak -annyi, ami éppen az iskolában valósággal szükséges, még azt is fel -fogja írni, hogy mikor vett egy ceruzát s az meddig tartott…</p> -<p>De most alattomosan az eszébe ötlött a festék, a kárminpiros, -amit azóta Böszörményi talán már mindenestől el is használt.</p> -<p>Erre borzasztó ideges lett s minden meggondolás nélkül elkezdett -hazafelé szaladni. A könyvet becsukta ott, ahol az ujját benne -tartotta, mert egész délután készenlétben volt, hogy bármely -pillanatban tanulhassa a leckét.</p> -<p>Szinte futva ment vissza ugyanazon az úton, ahol jött, most is a -Csokonai-szobor felőli kapun akart bemenni, de siettében -elfelejtette, hogy az már ilyenkor, késő délután, be van csukva. -Szinte beleütődött a nagy vaskapuba, meg kellett fordulnia vissza s -a másik kapun menni be. Körül kellett kerülnie az egész épületet, -pedig nem szeretett ilyen hosszú úton menni, mert minél hosszabb az -út, annál jobban ki van téve az ember annak, hogy valakivel -találkozik, ismerőssel, vagy osztálytárssal, aki megbámulja, -esetleg szól hozzá valamit, vagy a tanárral, aki végignézi, esetleg -azt mondja: »mit futkározol itt hiába!« Vagy nagydiákkal, aki utána -kiált: »Hé, dárdás, gyere csak, szaladj, hozzál két cigárót, itt -egy hatos, de el ne veszítsd!« Ez pedig a legrettenetesebb, mert a -nagydiák rendesen szokott az ilyen kisdiáknak a szolgálatért -valamit adni, vagy egy krajcárt cukorra, vagy valamit… vagy pláne -egy barackot: ő elájul a rettegéstől, hogy ezek közül valamelyiket -megkapja. Ha mégis úgy kerül, hogy el kell mennie valakinek, akkor -amint átadja s a pénzt visszaszámolja, már szalad is, de olyan ész -nélkül, hogy a nagydiáknak ideje se legyen még annyit se mondani, -hogy jól van.</p> -<p>De most az egyszer szerencsésen evezett végig a sok Scylla és -Charybdis között, amik fenyegethették. Csak a levéltár előtt -kellett a falhoz lapulnia. Az öreg levéltáros professzor jött ki a -vasajtón s a kulccsal kétszer ráfordította a zárat.</p> -<p>A zár hangosan csikorgott, az öreg professzor eltávozott az -ajtótól, de amint a folyosó sarkáig ért, <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> gyorsan -megfordult, visszament, megrázta az ajtót erősen, kipróbálta, hogy -nem hagyta-e nyitva. Mikor látta, hogy semmi rázásra és döngetésre -sem nyílik ki, akkor megnyugodott s szórakozott lépéseivel tovább -ment s nemsokára eltűnt a lépcsőn.</p> -<p>Ezt már jól ismerte Misi, tudta, minden diák mesélte, hogy az -öreg az első emeletről is visszafordul s újra megnézi, hogy jól -zárta-e be az ajtót, akkor lemegy, s mikor a kapun ki akar lépni az -udvarról, akkor megint megijed s visszafordul és újra felmászik a -második emeletre, hogy megbizonyosodjék felőle, vajjon nem hagyta-e -nyitva. Hallotta ezt sokszor az öreg tanárról, de még maga szemével -nem látta. Most aztán elfeledkezett festékről, mindenről s -kimondhatatlan rettegéssel ott maradt a sötét folyosón, hogy -kitapasztalja, igaz-e?</p> -<p>A lépcső tetejéről utána nézett az öreg tanárnak s a vér -megállott a testében, mikor meglátta, hogy az az első emeleti -fordulónál, ahol le kell már menni a földszint felé, pontosan az -első lépcsőről, ahogy lelépett, hopp, egy ideges kézmozdulattal -visszafordult s egyenesen felfelé indult a második emeletre.</p> -<p>Misi úgy meg volt rémülve, szinte fává lett, a lábát alig bírta -megmozdítani, mintha most kísértet támadt volna fel valósággal a -szeme előtt. De amint megmozdulni érezte a testét, uccu, el is -szaladt, mint a nyúl. Mire a professzor feljött a lépcsőn, akkorra -ő már régen kint volt a sötét folyosóból; isten őrizzen, hogy -rajtakapta volna az öreg tanár, hogy utána leskelődik, esetleg azt -hitte volna, hogy ő is csúfságból leste meg, mint a többi kisdiák, -esetleg megismerte volna s beadta volna az igazgatónak, aki úgy tud -ordítani, mint az oroszlán, isten őrizzen, hogy valaki a szemébe -kerüljön, az ő termük szemben van azzal, amelyikben az igazgató, -más néven »a vín baka« tanít s áthallatszik két bezárt ajtón át, -hogyha üvölt, olyankor a kisdiákok elkezdenek nevetni s a tanár is -nevet s kopogtatja az asztalt: »ide figyeljetek!«</p> -<p>De nem bírt mégsem a szobába menni. Ott leskelődött a sötétedő -folyosókon s óvatatlan és megfigyelhetetlen módon leste az öreg -professzort, aki valósággal feljött a földszintről másodszor is s a -kapu <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> alól harmadszor is, megnézni, hogy a -levéltár nagy vasajtaját csakugyan bezárta-e.</p> -<p>Csak mikor már végkép nem lehetett arra számítani, hogy még -egyszer vissza fog jönni, akkor ment be a coetusba.</p> -<p>Már mindenki otthon volt s előkészítették a brugót a -vacsorához.</p> -<p>A szobafőnök cigarettázott, kihajolt az ablakon s kifelé fujta a -füstöt, a kis törpe Nagy úr az asztal mellett ült és cigarettát -töltött nagy szorgalommal. Ezek ketten nyolcad-gimnázisták voltak. -A többi öt gyerek, vele együtt, második osztályos.</p> -<p>Amint belépett a coetusba, egyszerre nagy kacagás tört ki.</p> -<p>Ijedten nézett rájuk.</p> -<p>Böszörményi már nem festett, hanem a brugót, a barna -diákkenyeret majszolta s még jobban röhögött, mint a többi.</p> -<p>– Mi van a fejeden? – kiáltottak neki.</p> -<p>Ő rákvörös lett s a fejéhez kapott, már eszébe jutott, hogy a -hajába olajfaleveleket tüzdelt, egészen öntudatlanul, mikor a -phaedrusi mesék lefordításáról gondolkodott, a fehér olajfa hosszú -illatos leveleit úgy tüzögette a hajába, mint a latin költők fején -szokott rajzolva lenni.</p> -<p>De nemcsak ezért vörösödött el, hanem mert eszébe jutott, hogy -ott felejtette a kalapját a kertben.</p> -<p>Letette a könyvet az asztalra s visszaszaladt egy szó -nélkül.</p> -<p>De akármilyen sebesen szaladt, mire odaért, a füvészkert nagy -vasrácsos ajtaja már zárva volt, reszketve fogta az ajtó földig érő -vaspálcáit s kétségbeesett szorongással nézett be a kertbe. A -szeméből sűrűn ömlött a könny s ott állott sokáig. Feje fölött -csüngött a fekete vas csengőhúzó, csak meg kellett volna rántani s -akkor kijött volna valaki, kinyitja a kaput s ő bemehet megkeresni -a kalapját, de nem merte megfogni a csengőt, még a kezét sem merte -kinyújtani felé, s mikor meglátta, hogy valami kertészlegény az -úton a kapu felé közeledik, rémülten visszahúzódott, hogy meg ne -lássa s meg ne találja kérdezni, hogy mit akar. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Soká állt a kollégium sarkánál, elbujt az emlékkertben az -orgonabokrok megett s addig sírdogált, míg csak meg nem hallotta a -konviktusi csengőt.</p> -<p>Akkor a hátulsó lépcsőn felszaladt a coetusba, a fiúk már -mindnyájan lementek a vacsorára, hamar kinyitotta az ajtót, az -ajtófélre felakasztott kulccsal, gyorsan előkereste szalmakalapját, -azt a rosszat, amit már nem akart többet viselni, mert a multkor, -mikor a Nagyerdőn voltak, megázott s kajla lett. A szemébe húzta és -ész nélkül szaladt le a lépcsőn, hogy még az étterembe -bejusson.</p> -<p>Mire odaért, éppen felállottak s imádkozni kezdett az -esküdtfelügyelő, de az ajtó a nyárias meleg miatt nem volt bezárva -s neki sikerült becsúsznia. Kár is lett volna a vacsoráért, mert jó -étel volt, olyan, amit ő nagyon szeretett: köleskása tejben, sok -cukorral.</p> -<h2>II. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben a kisdiák pakkot kap hazulról, s -egyszerre nevezetes ember lesz, megszokja, hogy a szemek -ránézzenek, aztán nagy veszélybe kerül és az ösztön vakmerően -ügyessé teszi; végre pompás kondiciót kap s pénzt keres.</p> -<p>Október közepén egy szomorú és borús pénteki napon, óra közben, -mint mindennap, elszaladt a pedellushoz s megnézte a kátrányszagú -vasrácsos fekete hirdetőtáblán az érkezett levelek lajstromát. -Legnagyobb rémületére ott látta a nevét a többi közt. Ha a nevét -kimondták, vagy leírva látta, mindig szívdobogást kapott.</p> -<p>Két krajcárt kellett fizetni a pedellusnak minden levélért s -előre kikészítette a markába, mikor bement a nagy pedellusi -szobába.</p> -<p>Végignézték az összes leveleket, nem találták az övét.</p> -<p>– Hogy híják?</p> -<p>– Nyilas Mihály második gimnázium.</p> -<p>A csizmás kis pedellus a pipát a másik oldalra tolta a szájában -s még egyszer végignézte a leveleket.</p> -<p>– Óvasta odaki a nevit?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Osztíg Nyilas András? <span class="pagenum"><a name="Page_24" -id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p>– Nem András: Nyilas Mihály második gimnázium, Bé.</p> -<p>– Az a, sz ipp a nincs.</p> -<p>Egyszer csak a homlokához kap s még a kalapot is feltolja rajta, -a kis karimás kerek kalapot, amilyet a debreceni cívisek -viselnek:</p> -<p>– Nízzik csak! iszen magának nem levele van, hanem pakkja.</p> -<p>Pakkja! A kis Misinek a szívébe csapott egy újabb öröm -ijedtsége. Pakkja; Az édes anyja pakkot küld! Egész elsápadt bele, -aztán újra elpirult. Odahaza megmondta az édes anyja, hogy »fiam, -csomagot ne várj, mert én nem tudok olyan finomságokat küldeni, -mint a többi gyerekeknek a szülei, hát inkább nem küldök, minek -lássák azt mások, hogy milyen szegények vagyunk édes kis fiam«.</p> -<p>Aláírta az ívet, hogy átvette a szállítólevelet, s odaadta a két -krajcárt.</p> -<p>– Öt píz, – mondta foghegyről a pedellus.</p> -<p>De ő olyan izgatott volt, hogy nem figyelt rá.</p> -<p>– Hajja? Öt píz!</p> -<p>Csak az újabb kiáltásra figyelt, hogy ez neki szól.</p> -<p>Erre olyan zavarba jött, hogy elkezdett minden zsebében kutatni -s végre is szerencsésen kifordította az összes pénzét a földre, úgy -kellett asztal alá bujkálni érte, majd elsülyedt a szégyentől. Kint -csengettek, erre még jobban sietett s újra kipotyogtatta a markából -a harminchat krajcárját; már csak annyija volt, pedig elsején nem -fizette ki Csigainét sem.</p> -<p>Az órán már bent volt a latintanár, Gyéres tanár úr, de még a -katedrán volt s az osztálykönyvbe írta be a tananyagot.</p> -<p>Gyorsan a helyére ült.</p> -<p>– Hun voltál, – súgta a fülébe Gimesi, aki belül ült.</p> -<p>– Pakkot kaptam.</p> -<p>– Pakkot!?</p> -<p>Misi érezte, hogy Gimesi irigykedve néz rá s boldogan -mosolygott.</p> -<p>A tanár úr felállott a pódiumon s körülnézett az osztályon.</p> -<p>Ez egy feszült s kínos pillanat volt, mert most nézte ki, hogy -kit szólítson fel feleletre. Igyekezett <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> tehát -mindenki olyan közönyös és fel nem tűnő lenni, hogy valamikép ki ne -híjja a figyelmét. A diákok úgy értenek a mimikrihez, mint -semmiféle más moszat sem a természetben. Misi pláne a mindentudó és -semmire sem gondoló gyereket utánozta; isten ments, hogy meglássék -rajta a pakk boldogsága, akkor a tanár szeme most mindjárt rácsapna -s jaj.</p> -<p>Valahol egy hátulsó padban szólított ki egy gyereket a tanár s -Misi fellélegzett, most már látta, hogy meg van mentve, mert a -tanár szokása az volt, hogy egy-egy tájékára az osztálynak -rávetette magát s az egyforma tudású tanulókat leckéztette ki. Hát -most a jó tanulók megpihentek, most a gyengék fognak izzadni -máma.</p> -<p>Ez a tanár fiatal ember volt, amint lejött a katedráról, -illatszer szaga áradt utána, aztán le s föl járt a teremben, -szórakozottan, a kezét mindig letette minden lépésnél egy-egy pad -szélére, a keze nagyon erősen meg volt mosva, a körmei igen -fényesek voltak. Misi drukkolt, ha közelében volt, mert sohasem -volt biztosítva az ember, hogy meg nem szólítja azt, aki éppen a -kezeügyében van. A kézelője mindig ragyogó fehér volt s az -aranygomb csillogott benne, mindig tarka selyem nyakkendője volt, -egészen lazán kötve, de sohasem csokorra. Ez a tanár nagy gigerli -volt, a nadrágja olyan bő volt, mint a cipője hossza, s fel volt -hajtva tenyérnyi magasan, még ha sár nem volt is. Nem lehetett a -beszédére figyelni, mert minden szaván érzett, hogy nem az a -fontos, amit mond, hanem az, hogy a nadrágján gyűrődés ne legyen, -hogy a mellénye kifogástalanul símuljon, s egy porszem se szálljon -rá. A szegény kis debreceni diákok nem értették, mert a szegény -ember lukszusa az, hogy ne törődjék a ruhával, a külsővel, s -malacbátran hemperegjen a porban. Ki is csúfolták az elegáns -tanárokat, egy jó helyen fel volt írva krétával, hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Gyéres Bátori -Sarkadi<br /></span> <span class="i0">Három büdös -gigerli<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">Ez volt a latintanár, a számtantanár, meg a -rajztanár. Hát a latintanártól nem is latint tanult, hanem azt, -hogy tíz év mulva egyszer csak kilobbant benne is a testiség -kultusza s a Gyéres tanár csodálatos önérzete <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> és -fesztelensége tette bátorrá és biztos fellépésűvé, mikor olyan -társaságba került, ahol erre volt szükség.</p> -<p>– Hazulról kaptad? – kérdezte Gimesi.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Odatette elébe a szállítólevelet, amelynek már elolvasta a -szelvényén az édesanyja vékony kis dőlt betűivel az üzenetet. -Mennyire dobogott a szíve ettől az írástól, mintha valósággal látta -volna az édesanyja fehér sápadt arcát, ijesztő nagy fekete szemét. -Le is vágta hamar a szelvényt s eltette, csak akkor mutatta aztán a -sárga lapot.</p> -<p>Gimesi végigolvasta az egész szállítólevelet, »három és fél -kiló«.</p> -<p>– Mi az? – súgta most oda Orczy is, aki a másik oldalán ült. -Mert hárman ültek egy padban s mivel érdem szerint ültek, tehát -Orczy volt az első az osztályban, ő a második s Ghimessy a -harmadik. Orczy a latintanár kedvence volt, tehát most is minden -lépését leste s folyton készen volt, hogy bárki helyett tudjon -felelni. De azért megérezte, hogy itt valami történik mellette s -odahajolt hozzájuk.</p> -<p>– Pakk, – mondta Misi.</p> -<p>Orczy hallgatott, nem tudta mi az.</p> -<p>– Nyilas elemózsiát kapott hazulról, – súgta Gimesi.</p> -<p>– Ja, – mondta Orczy s látszott rajta, hogy még mindig nem tudja -mi az, mert az ő apja igen nagy úr, egész Debrecenben a legnagyobb, -persze ő meg olyan úrfi volt, hát mit tudta a kollégiumi -szokásokat, csak bejárt oda, csúfolták is eleget titokban, a háta -mögött, a bársonyruhája miatt, meg a térdnadrágja s a karcsú -lábszárai miatt, amelyeken úgy lépett, hogy minden lépésnél -meghajlott a térde, mintha ringatná magát a menéssel. Szóval -rettenetesen nagy úrfi volt s nem illett a csikó mellől beszabadult -fiúk közé.</p> -<p>Gimesi lesütötte a fejét s nagyon soká nevetett Orczyn, mert -látta, hogy ennek fogalma sincs arról, hogy mi az elemózsia. Ő -tudta már, mert neki a nagyanyja szokott pakkot kapni. Persze annál -jobban vágyott rá, hogy egyszer ő is kapjon; ezzel nagy embernek -érezte volna magát. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Óraközben aztán megbeszélték a pakkot alaposan. Mi lehet benne, -mindenki elmondta, hogy mit szeretne pakkban kapni, a hátuk mögött -két padsor tudomást vett a pakkról, s mindenki kíváncsian és -irígykedve nézte a kis Nyilas Mihályt.</p> -<p>A következő óra számtan volt, s Báthori tanár úr robogott -be.</p> -<p>Ez egy ideges, kemény legény volt, agyagsárga lobogó haja volt s -felfelé törülve viselte, szigorú villámló szeme volt s kemény ökle; -beszélték, hogy egyszer egy pedellust úgy vágott pofon, hogy -kicsuklott az állkapcsa. Ez nagyon imponált a gyerekeknek, mert a -csizmás pedellusokkal sok bajuk volt, viszont nem volt igaz. Ez a -tanár is nagyon öltözött, de legalább nem szagosította magát, -vőlegény volt s úgy csapkodta a krétát a táblához, hogy pattogott, -néha az ötödik padban ülőknek is majd kiverte a szemét a -krétadarab. Nem is sokat törődött a számtannal, eszében sem volt, -hogy a számtan törvényeit megfigyeltesse, megértesse, -megszerettesse, hogy a gyermeki lelkeket felnyissa, mint a drága -kis kapukat a tudás számára: hanem abban a pillanatban, mikor egy -gyerek csukott szemekkel állott a törtszámok előtt, kitört rajta a -düh: még ennyit se tudsz, te szamár! s zengett a négy fal. Misi -szégyelte magát a felelő helyett s úgy súgta, mondta volna neki, s -a végén kisűlt, hogy ő sem értette…</p> -<p>Aztán tizenkettőt csengettek s felszabadultan rohantak ki az -iskolából. Misi két perc mulva már fent volt a coetusban, s bár -elhatározta tízszer is, hogy senkinek sem fogja mondani, hogy -pakkot kapott, mert az édesanyja a szelvényre is ráírta, hogy »ne -dicsekedj vele, nincs mivel dicsekedni fiacskám«, mégis az volt az -első szava, hogy:</p> -<p>– Pakk!</p> -<p>– Mit?! – kiabáltak a fiúk, – pakk!?</p> -<p>– Nyilas pakkot kapott, Nyilas pakkot kapott! – kiabált -Böszörményi, – de én is fogok a napokban, már megírták otthonról, -egy egész sült libát fognak küldeni.</p> -<p>Misi szégyelte előre a pakkját, most már muszáj lesz megmutatni -s kitenni az asztalra, ahogy mások is szokták. Ő ugyan nem hagyja -magát megvendégelni <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> senkinek, de azért ő is kénytelen volt -egy pogácsát megenni, mikor a minap a szobafőnök pakkot tett ki. A -szobafőnök szokott legtöbbször pakkot kapni s már amiatt is muszáj -kitenni, nem tudja azt az édesanyja, hogy mi az: elemózsiát -kapni.</p> -<p>Csengettek a konviktusba ebédre s mindnyájan egy perc alatt -elrohantak.</p> -<p>Mikor aztán a negyed brugóval a markukban, jóllakva, csendesen -kifelé oszlottak, Sándor Mihály odaállott mellé.</p> -<p>– Voltál már a postán?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Akkor nem is tudod kiváltani a pakkot.</p> -<p>– Nem?</p> -<p>– Majd én elmegyek veled.</p> -<p>Ennek nagyon megörült. Úgy mentek el ketten.</p> -<p>Két órára már itthon is voltak. De mire megjöttek, órára -csengettek s le kellett futni; a pakk ott maradt a ládáján.</p> -<p>A délutáni óra még keservesebb volt, mint a délelőtti. Először -vallás volt, aztán magyar.</p> -<p>A vallástanár nagy, kövér, fekete ember volt, a bőre olyan, mint -a kordován s igen kevés kis fekete bajusza volt. Méltóságosan -szokott bejönni, most is a hóna alatt nagy paksaméta írás volt, azt -le sem tette az asztalra, hanem megállott a tanári asztal előtt, -végignézett az osztályon s intett, hogy: üljetek le.</p> -<p>– Nahát kis fiam, mondjad csak, mi volt feladva mára? – mutatott -rá egy fiúra.</p> -<p>Az ijedten felugrott s elkezdett hebegni és habogni s kapkodta a -szókat. Pedig a vallástanár, Valkai tanár úr, nem volt emberevő, -szépen kisegítette a felelettel a gyereket: úgy-e ez volt… s -elmondta a a leckét, annak csak éppen rá kellett mondani, hogy igen -vagy nem… És az aztán lehetetlenség volt, hogy valaha egy gyerek -nemet mondott volna, mikor igent kellett mondani, mert Valkai tanár -úr úgy kérdezett, hogy: »úgy-e Jákóbnak tizenkét fia volt? nagyon -jól van«.</p> -<p>Misi még késő öregkorában is visszaemlékezett ezeknek az óráknak -az unalmára: mert ez az áldott jó ember oly halálos közönnyel -foglalkozott a tananyaggal, mintha kukoricát morzsolt volna, -szakmányba. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> Később a kisdiák kereste, hogy hol -találta meg legelőször életében a természetfölötti dolgokra való -gondolást, de olyankor sohasem jutott eszébe sem Valkai tanár úr, -sem a többi vallástanár. Az édesanyja jutott eszébe, akivel néha -éjjel, nyáron kint ültek az eperfa alatt, összegubbaszkodva, s -várták az édesapját, aki távoli tanyákon épített, de minden éjjel -hazajött; olyankor felnéztek az égre s az édesanyja azt mondta, -hogy azok a kis csillagok épen olyan nagy világok, mint a Föld… s -azokon túl újabb csillagok vannak, meg azokon túl megint több -akkora földek s így tovább, míg el nem szédült az elgondolásában… -hogy mekkora a világ… s hogy mi minden van rajta… s fogott az -édesanyja egy kis bogarat a lábuk alatt s megnézték, milyen szép, -hogy semmiféle művész olyat csinálni nem tudna… semmiféle ember -soha… Hát ki csinálta, ki csinálta, ki találta ki… Van… de miért -van… meddig van… mi lesz aztán… mi volt azelőtt… Mikor ezekre -gondolt, mindig összegubbaszkodott egészen kicsire s a térdét -átfonta a karjával, mint azokon a csillagos éjszakákon… s ez volt -az ő vallása…</p> -<p>De mikor a hittanórákra gondolt, fáradság lepte meg és unalom, -hatodikban fekete pápaszemet kellett viselnie, mert fájt a szeme; -akkor mindig aludt a vallásórán, mert soha olyan vallástanárral nem -tudott találkozni, aki a legiszonyúbb és legizgatóbb dolgok -tárgyalásánál képes lett volna gyermeklelkét megrezdíteni…</p> -<p>– Jaj, csakhogy vége volt, – sóhajtott fel Gimesi is és ásítást -nyomott el s a szeme is könnyes volt, mikor a vallásóráról kiment a -jóságos Valkai tanár úr, aki pedig még a legemberibb volt a tanárok -közt. Ilyeneket is szokott mondani: »hol szakítottad el a -kabátodat?« Vagy, hogy, »mért nem mosod meg a nyakad?« Ez szokatlan -volt, mert a tanárok a diákok közt úgy járnak, mint felsőbb lények: -nem nevelnek, nem tanítanak, csak szerepelnek.</p> -<p>– Má megkaptad a csomagot? – kérdezte nyujtózkodva Gimesi.</p> -<p>– Meg.</p> -<p>– Meg?!… Mi van benne?</p> -<p>– Még nem bontottam fel. <span class="pagenum"><a name="Page_30" -id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>– Hogy néz ki?</p> -<p>– Vászonba van varrva.</p> -<p>– Vászonba? Mér nem bontottad fel?</p> -<p>– Nem vót idő, jönni kellett órára.</p> -<p>Akkor odajött hozzájuk Sándor Mihály, aki két paddal hátrább -ült, de a sor szélén, hát könnyen mozgott.</p> -<p>– Tudjátok, hogy Nyilas csomagot kapott?</p> -<p>– Komám, hogyha nekem jött vóna, akkor én nem jöttem vón órára, -hanem felbontottam vóna, – szólt Gimesi.</p> -<p>Orczy csak most jött, mert ő katholikus volt s nem volt -vallásórája s a csomag volt az első kérdése; Misi nem volt ilyen -nevezetes ember még soha, mint most.</p> -<p>A második óra magyar volt. A magyart egy fiatal segédtanár -tanította, akinek már megjelent egy-két verse egy budapesti lapban -s mindenki azt mondta róla, hogy rémnagy költő. Tulajdonkép -esküdtfelügyelő volt, vagyis végzett theológus, aki néhány órát -tanított a gimnáziumban s felügyelt a bentlakosokra. Ez a tanár -fiatal volt, még semmi bajusza se volt, de már olyan szórakozott -ember volt, amilyet sose látott életében, akárhányszor egészen -összevissza szavakat mondott s mindjárt elpirult, aztán olyan -ijedten nézett körül, mint egy megijesztett kis kutya, most, ahogy -belépett, mindenki elkezdett nevetni.</p> -<p>– Mit nevettek? – kérdezte Misi.</p> -<p>– Nem látod?</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Birkanyírás vót.</p> -<p>Először nem értette, aztán egyszerre neki is annyira komikusnak -tűnt fel a tanár feje, aki frissen nyírva jött a borbélytól, hogy -fuldokló kacagásban tört ki. Bedugta az öklével a száját s mikor -leültek, lehajtotta a fejét a padba s a könnye potyogott.</p> -<p>A tanár sem értette őket, de mikor rendes mozdulatával a fejéhez -nyúlt, mert minden két percben végigtúrta a haját az ujjaival, s -erre erősebb lett a nevetés: rájött. Lángvörös lett s lesütötte a -fejét s ő is elkezdett nevetni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>– Látom, hogy ezen nevetnek, – mondta magázva, – mert ő volt az -egyetlen, aki máris magázta őket. Pedig ki volt adva a tanárok -közt, hogy az ötödik gimnáziumig tegezni kell a diákokat. – Hát -kérem, de csodálkozzanak rajta, hogy megnyiratkoztam, én legjobban -szeretnék hosszú hajat viselni, egészen hosszút, de akkor -Debrecenben megbámulnának az utcán s így osztán addig halasztom a -nyiratkozást, míg egyszer csak olyan leszek, mint egy vadember, s -máma még az a pech is ért, hogy a szél elvitte a kalapomat. – Erre -még hangosabb lett a kacagás. – S míg utána szaladtam, a szél fujta -a hajam: hát szóval bementem a legelső borbélyhoz és -megnyiratkoztam; hát ez rettenetes, mit csinált velem, nagyon -megnyírt, én mindig szerettem volna neki mondani, hogy az istenért -kedves mester… de hát a borbélynak nem lehet szólni, mert még -levágja a géppel az ember fejét, nem igaz? – erre iszonyú hahota -lett. – Hát most már viselni kell így a fejemet, míg megint meg nem -nő a hajam… hiába, mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van -neki, illetve mindenki olyan fejet hord, amilyet a borbély csinál -neki… nem igaz?</p> -<p>Rettentőeket nevettek s ez egész óra nem ért semmit, hiába -könyörgött a tanár egész megaprehendálva:</p> -<p>– De hát, az istenért, ne nevessenek, mert mindnyájuknak ötöst -írok be.</p> -<p>Ezen még jobban kacagtak, mert nincs ötös; a legrosszabb -kálkulus a négyes, de a tanár a lányiskolában is tanít s a -kislányokat ezzel szokta ijeszteni.</p> -<p>Hát ezen a napon bizony a kisdiák nem sokat tanult, de annál -nagyobb önérzetre tett szert: a pakk büszkesége dagasztotta a -szívét s még soha ilyen frissen nem ment fel a coetusba.</p> -<p>Ahogy benyitott, látja, hogy mindenki az asztal körül áll s -eszik. Gyanut fogott, nem tudta mit esznek, de megérezte, hogy baj -van.</p> -<p>Az ő csomagja fel volt bontva, azt ették.</p> -<p>Persze óriási kacagás lett az ő rovására.</p> -<p>A szobafőnök csak később jött be s szigorú lett.</p> -<p>– Ki bontotta fel?</p> -<p>Nem akadt gazdája, azt mondták, hogy mikor bejöttek, akkor már -fel volt bontva s az asztalra téve; <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> azt hitték, Misi tálalta ki, -de ez hazugság, mert Misi nem bontotta fel, ő a ládáján hagyta. Bár -bezárta volna!</p> -<p>Szégyelt szólani, csak félt, hogy valami olyan is van benne, -amit nem szabad másnak látni.</p> -<p>A levelet kereste legelébb.</p> -<p>– Itt a levél, – kiáltott fel Andrási, aki első diák létére -szintén ludas volt a dologban. Az A-istáknak nem volt második -órájuk s feljöttek a coetusba; ők hárman bontották fel, Andrási, -Böszörményi s egy 21-coetusbeli, akit Tök Marcinak csúfoltak.</p> -<p>Pogácsa volt a levélbe pakkolva, mert nem szabad levelet küldeni -a csomagban. Misi az ablakhoz sietett vele s elolvasta, közben egy -pogácsát majszolt. Mikor gyorsan végigolvasta:</p> -<p>– Hol a kenőcs, – mondta.</p> -<p>– Micsoda kenőcs?</p> -<p>– Azt írja édesanyám, hogy kenőcsöt csinált, azzal kenjem a -kezemet, ha a szél kifújja, meg a cipőmet is itassam által vele, -akkor nem járja át a víz… itt van: megírva!</p> -<p>– Kenőcs! – mondta Böszörményi sápadva, – hát az kenőcs vót?</p> -<p>– Micsoda?</p> -<p>– Hát amit kenyérre… kentetek.</p> -<p>– Ki kente?! Te kented! – szólt elvörösödve Andrási.</p> -<p>– Nézd csak, ő ette meg, oszt még ránk kenné! – kiabált Tök -Marci.</p> -<p>– Hát te nem ettél belőle? Nem te kented legjobban?</p> -<p>– Nem hát! Mer nem attál belőle, alávaló pimasz, szemtelen, -disznó, piszok gazember, nem aszontad, hogy ezt magadnak szántad! – -kiabált kivörösödve Tök Marci.</p> -<p>– Ne ordítson itt, – kiáltott rá a szobafőnök.</p> -<p>– Ha én ettem, ő is ette! Ha én ettem, ő is ette!</p> -<p>A többiek előbb elámultak, aztán rettentően kacagtak.</p> -<p>– Én azt hittem, hogy vaj.</p> -<p>– De jó, hogy nem ettem belőle, mondtam, hogy avas! Én mondtam, -hogy avas!… Büdös, azt mondtam! – kiabált Andrási. <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p> -<p>– Büdös is vót, no!</p> -<p>– Mégis megettétek!</p> -<p>– Kicsi büdös, ale jó!</p> -<p>– Jó bendőbe jó.</p> -<p>– Most aztán mi lesz?</p> -<p>– Ki lehet rókázni.</p> -<p>Iszonyú kacagások és ökröndözések lettek. Böszörményin mindenki -nevetett, mert ő falta fel a legnagyobb részét, csak azért is, hogy -ne maradjon belőle Misinek.</p> -<p>Misi eltette a csomagot a ládába.</p> -<p>Ezen az estén nem lehetett egyébről hallani, csak a kenőcsről, -amit Böszörményi meg Tök Marci bekaptak.</p> -<p>A végén pálinkára konferáltak, s hoztak egy üveg gugyit, hogy -leöblítsék a kenőcs ízét.</p> -<p>Este Böszörményi már átkozott dühös volt s végül is -kirukkolt:</p> -<p>– Elloptátok a késemet!</p> -<p>– Ki lopta el?</p> -<p>– Itt vót az asztalon, mindenki avval ett, mit tudom én mék -vágta zsebre.</p> -<p>– Fogd be a szád.</p> -<p>– Aggyátok elő!</p> -<p>– Add elő te a kenőcsöt.</p> -<p>Mindennek ez lett a vége.</p> -<p>Még a teológusok is mind megtudták még akkor este a -konviktusban, hogy egy kisdiáknak csomagja jött s legelőször a -csizmatisztítókenőcsőt zabálták meg belőle a coetusbeliek.</p> -<p>A szobafőnök borzasztó szégyelte a dolgot s azt mondta, hogy -lemond a szobafőnökségről és kiköltözik a kollégiumból.</p> -<p>Este későn aludtak el s még mikor mindenki szunyókált is már, -akkor is megszólalt Nagy úr, a kisebbik nyolcadosztályos, aki -nagyon tréfás tudott lenni, pedig rém komoly ember volt:</p> -<p>– Mintha subickolást hallanék… valamelyiknek a hasába…</p> -<p>Böszörményi szuszogott az ágyában s viharos kacagásban törtek ki -a diákok a megjegyzésre.</p> -<p>Felverték Böszörményit, aki felállott az ágyban s a pokrócából -kötelet csavart s azzal verekedett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p>– Elloptátok a késemet, alávaló tolvaj bitangok, – ordította. – -Ilyen piszok pakk, ami ez vót, ilyen kódus pakk, majd azt nézzétek -meg, amit én fogok kapni: egész sült liba lesz benne!</p> -<p>– Ebbe is vót egy kis jó kenőcs.</p> -<p>Éjfél is elmúlt, még mindig tombolt, s újra meg újra fellobbant -a kenőcs-hecc.</p> -<p>Másnap az iskolában folytatódott a dolog, a kenőcsevés híressé -lett, s Böszörményi mint egy kivert bika tombolt. A másik kettőn -nem is száradt rajta semmi, mert mindig egy bűnbak kell a világnak, -a legfeltünőbb valaki s a kisebbek elsikkadnak, eltűnnek, hogy arra -az egyre járjon a rúd, támadás és harag és nevetség.</p> -<p>A csomagban levő holmiknak olyan furcsa szaga van, »madárlátta -kenyér« mondta az édesapja, ha megjött messze útról s a -tarisznyából kenyeret vett ki: ilyen ajándékot szokott hozni s -ennél nagyobb örömet nem is adhatott volna egy apa sem a -gyermekének.</p> -<p>Mikor nem kacagtak, akkor mindig a szüleire gondolt. Az -édesanyja levelét a füvészkertben olvasta el alaposan, mert ott -legkevesebben szoktak lenni. Sírt mint a bárány, elbújva a -legtitkosabb bozótba, s mikor jól kisírta magát és haza akart -sietni, mert közeledett a délutáni iskola, egyszer csak úgy állott -meg, mintha a lába gyökeret vert volna a földben.</p> -<p>Egy fiatal legény dolgozott a virágágyban, s a fején ott -volt…</p> -<p>Igen, ott volt a fején, határozottan megismerte, az ő -kalapja.</p> -<p>Biztosan megismerte, a lehajló sertéről, meg a színéről is, -olyan zöldesszínű volt, mint mikor ő elvesztette, s vékony zsinórja -volt és nem pántlikája.</p> -<p>Soká nézte, szerette volna megszólítani, de nem merte. Az ő -fején még most is ez a rongyos szalmakalap volt s a jó kalapja itt -van egy lépésnyire, másnak a fején és hogy tönkre van már, csupa -piszok és gyűrött és mintha nem is az ő kalapja volna… S akkor -megijedt, mert hátha csakugyan nem is az ő kalapja… S nem is nem -merte azt mondani, hogy: kérem adja ide a kalapomat! <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Távolról meghallotta a kollégium udvarán a csengőt és futni -kezdett, mintha rákiáltottak volna, s akkor délután olyan szomorú -volt és bánatos, mintha az egész élete nyomorult lett volna, de -senkinek sem merte megmondani, mert szégyelte, hogy olyan ügyetlen -szamár volt, hogy elveszítette a kalapját s nem akarta, hogy -kinevessék, mert biztosan kinevették volna… Mint Böszörményit a -kése miatt…</p> -<p>A Böszörményi késével viszont mi történt!</p> -<p>Mikor felment a lakásba este az óráról, éppen rakta a fűtő, a -szolga, a tüzet a kályhába; kívülről lehetett fűteni, a kulinából, -de maga a kályha, nagy vashenger, odabent volt a szobában, e körül -a kályha körül szoktak estefelé összeülni vacsoráramenés előtt s a -felnőtt diákok vendégeket is szoktak fogadni, volt egy nyolcadikos -Páncélúr, aki sokat járt Lisznyaiúrhoz, a szobafőnökhöz, meg egy -Haranghyúr nyolcadikos költő, aki verseket írt s meg is jelent a -debreceni lapokban, s az is sokszor bejött hozzájuk, most is ott -ültek a kályha körül és beszélgettek. Simonyi óbesterről mondott -Haranghyúr egy történetet, hogy a legvitézebb huszár gyerekkorába -cívisfiú volt s egyszer felment verebet szedni a veres toronyba. -Hát észreveszi, hogy kívül egy repedésbe, varjúfiók van, akkor -kidugtak egy deszkát, ő kiállott annak a végére, úgy szedte ki -lábujjhegyen a kis varjúkat a kebelébe. Azt mondják neki: adsz-e -belőle? Nem adok! Erre megharagudtak: eleresztjük a deszkát, adsz-e -belőle? Nem adok! Eleresztették, ő meg leesett a veres torony -tetejéről, akkor felugrott, elszaladt és fügét mutatott nekik: -azért se adok belőle.</p> -<p>Ez borzasztóan tetszett neki s egész elálmélkodott. Közben a -ládája rendezgetésével volt elfoglalva, az újonnan jött fehérneműit -rakta be s a csomag morzsáit seperte ki a ládából: hát amint a -többiek a kályha körül ülnek, ő pedig egyedül dolgozik a sötétben, -a kezébe akad a Böszörményi kése.</p> -<p>A szíve verése is elállott.</p> -<p>Előbb csaknem kikiabálta, hogy »megvan a kés«, aztán megijedt, -hogy Böszörményi rögtön ordítani fog, hogy: elloptad a késem, el -akartad lopni, hogy került volna máskép a ládádba! és más -efféléket. Nem szólt tehát, csak félretette a kést s a sötétben -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> tovább moszatolt a ládában, aztán újra -meg újra megtapogatta a kést, már ráismert, ez egy halnyelű kés -volt, nagyon gyönyörű kiskés, csillogó fényes volt a nyele, -gyöngyházból volt s hal alakja, és még szeme is volt a halnak.</p> -<p>Aztán mindjárt arra gondolt, hogy úgyis megették az egész -csomagot, alig hagytak belőle neki valamit, meg hogy a kertészsegéd -is az ő kalapjában jár, ezt a kést nem is fogja visszaadni, hanem -haza fogja vinni az öccseinek megmutatni, s milyen nagyszerű lesz, -ha azok látják, hogy ő milyen kést <i>szerzett</i> Debrecenben!</p> -<p>De egészen odavolt az izgalomtól. A kést aztán eldugta a ládája -titkos fiókjába. A ládája ugyanis a nagyapja hajdani kocsiládája -volt, amivel Patakra járt diáknak, persze az édesanyjának az apja, -és ennek a ládának volt egy titkos fiókja. Le lehetett nyitni a -rendes baloldali fióknak a fenekét, mert dupla feneke volt, s abba -bele lehetett tenni a pénzt vagy kisebb tárgyakat, s úgy volt a -zárója is csinálva, hogy két pálcát kellett benne jobbra-balra -tolni s akkor kinyílt, de azt senki se ismerte volna meg, aki nem -tudta, hogy az titkos fiók. A sötétben ő ebbe a fiókba dugta be a -kést s tudta, hogy azt a fiókot nem fogja kinyitni többet, míg csak -haza nem kell menni.</p> -<p>Senki sem törődött ővele, most már be is rakta a holmikat az -ágyról a ládába, mert félt, hogy valaki megjegyzést tesz rá, hogy -mit csinál ott a sötétben.</p> -<p>Rendes szokás volt, hogy este konviktus előtt nem gyújtottak -lámpát, hanem beszélgettek úgy hat óráig, negyed hétkor szoktak -csengetni a konviktusban az első csoportnak s ők mindnyájan az -elsőbe voltak beosztva.</p> -<p>Éjszaka is sokat gondolt a késre s úgy érezte, hogy a jó Isten -csinálta az egészet, mert ennek így kellett lenni, hogy ő a sok -veszteségeért és szenvedéseért kell hogy valami ajándékot kapjon. -Nagyon boldog volt s nagyon, nagyon örült a halnyelű késnek, úgyis -hol vette azt Böszörményi, bizonyosan lopta valahol, talán az -apjától, vagy rokonától, vagy ki tudja kitől, mert ez nem -tisztakezű fiú.</p> -<p>Az iskolában is nagyon sokszor gondolt rá másnap, harmadnap, s a -láda kulcsát egy pillanatra ki <span class="pagenum"><a name= -"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> nem tette volna a zsebéből, -akárhányszor megrémült, ha valaki kinyitná a ládát… vajjon jól -becsukta-e? Egyszer az osztályból felszaladt tízpercben, pedig ez -tilos volt, megnézni. Már olyan volt, mint az öreg levéltárnok, nem -bízott magában, emlékezett jól, hogy már otthon is nem egyszer -elhagyott valamit, egyszer, mikor tejért volt a papéknál, -ottfelejtette a kalapját s épen ezt a szalmakalapot, amiben most -jár.</p> -<p>Október 18-án hó esett.</p> -<p>Ez a nap azért volt fontos, mert a fehérre festett nagy ablakok -rámájára fel volt írva, hogy mikor esett először hó s most is -felkarcolták rá késhegyével. Egy hét mulva elolvadt ugyan s aztán -csak későn februárban lett igazi hó, de ez fontos volt, ez a korai -hóesés.</p> -<p>Azon a napon délután ugyanis a két cserépkorsóval lement vízért. -Rendesen a hátsó udvarra volt ugyan szokás menni, mert az a kút -állítólag nem volt olyan vas-ízű s közelebb is volt néhány lépéssel -a hátsó lépcsőhöz, de Misi jobban szeretett a szép hóesésben a -tágas nagy udvaron sétálni. Valkai tanár úr ment keresztül fekete -vaskalapban, hosszú fekete kabátban az udvaron s meglátta a -szalmakalapos kisfiút.</p> -<p>– Fiacskám! Gyere csak ide, gyere csak.</p> -<p>Misi ijedten nézett rá.</p> -<p>– Miért jársz te még most is szalmakalapban?</p> -<p>Nem tudott válaszolni, csak nézett maga elé konokul.</p> -<p>– Nincsen posztókalapod?</p> -<p>Megrázta a fejét, hogy nincs.</p> -<p>– Nem is volt?</p> -<p>Intett, hogy igen.</p> -<p>– Hát hova lett? Ellopták?</p> -<p>Újra igent intett.</p> -<p>– Hm, hm.</p> -<p>Az óriási nagy ember sokáig integetett, hmgetett.</p> -<p>– Hogy is híjnak téged, fiacskám?</p> -<p>Megmondta a nevét.</p> -<p>– Hogy? Hangosabban!</p> -<p>Újra megmondta a nevét s elvörösödött, hogy a tanár úr nem -ismeri, pedig mindig jelest adott.</p> -<p>– Hányadik szobában laksz?</p> -<p>– A 19-ben. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Arra a nagy ember intett s elballagott, ő pedig dideregve, belső -láztól gyötörve elkotródott a nehéz korsókkal, amelyek csaknem -leszakították a gyenge vállát, karját. Keze szinte ráfagyott a -korsó fülére, míg felért a második emeletre. Soká huhukkolta a -körmét a gázlámpa alatt, amit most gyújtottak meg s csak aztán ment -be a szobába.</p> -<p>Somorjai Páncélúr most is ott volt mint vendég és éles -kappanhangján beszélt valamit. Ő a korsót a helyére vitte s aztán -megint az ágya mellé húzódott a jó meleg szobában és bágyadtan, -ijedt, szomorú, beteg fáradtsággal hallgatta a beszélgetéseket, míg -csak konviktusba nem kellett menni.</p> -<p>Vacsorára juhtúrós galuska volt, a többiek szidták, hogy sovány, -de ő csak azt tudta, hogy a szülei kétségbe lesznek esve a kalap -miatt.</p> -<p>Mikor felmentek újra a szobába s lámpát gyújtottak, elővették a -könyveiket s tanultak.</p> -<p>Az asztal felső végén, az ablak felől, egymással szemben ült a -két nyolcadosztályos: Lisznyaiúr, meg Nagyúr. Ez a Nagyúr egy -valódi nyomorékvállú diák volt, púpos is egy kicsit, de rémokos, a -legokosabb fiú volt az egész kollégiumban, mindig olvasott, mikor a -többi labdázott, vagy korcsolyázott, persze ő nem mehetett velük, -hát olvasott, végigfeküdt az ágyán s tanult és mindent tudott is és -tudott beszélni akármiről a világon. Ezt bámulta legjobban Misi, -mert ő is szeretett olvasni, de ő mindjárt elfelejtett mindent és -semmiről sem mert volna nyilatkozni.</p> -<p>A kisdiákok öten voltak, mind az öten második gimnázisták, még -pedig kettő A) osztálybeli, három pedig B) osztálybeli. Az A) -osztályba jártak Andrási Lázár, meg Böszörményi, ők a többiek a -B)-be.</p> -<p>Andrási Lázár erős, piros fiú volt, ez sose tanult, mégis első -volt az osztályában, olyan emlékezete volt, mint az almárium: amit -egyszer beletettek, az benne is maradt. Mindent tudott, amit -egyszer hallott s egyáltalán nem ismerte a tanulás gondjait, -akármilyen hosszú verset egyszer-kétszer elolvasott, elmondta -végig, ha vasárnap hazajöttek a templomból, a prédikációt -szóról-szóra elmondta, ebből később pap lett Szatmár megyében egy -pici faluban s még hatvan <span class="pagenum"><a name="Page_39" -id="Page_39">-39-</a></span> éves korában is el tudott mondani -hatszáz sort Ovidiusból, s ha megakadt az Iliásban, dörmögött, hogy -romlik a memóriája.</p> -<p>A kis Nyilas nem volt ilyen legény, könyvnélkülit egyáltalán nem -is bírt bevágni, nem volt képes ráerőltetni a fejét, hogy a szavak -egymásutáni sorrendjére figyeljen, egyszer később Patakon, tíz sor -volt feladva Vergiliusból s öt órán egymásután szólították ki: mind -az ötször belőtt belőle. Tanulni se szeretett, kivált, hogy ilyen -gondja volt, alig várta, hogy lefekhessen. Kilenckor csengettek az -udvaron, akkor mindenkinek le kellett feküdni s eloltani minden -lámpát.</p> -<p>Nagyon fáradt volt, azonnal elaludt, de éjféltájban egyszerre -csak felébredt: eszébe jutott a kalap s hogy azt mondta, hogy -<i>ellopták</i>.</p> -<p>Most vizsgálat lesz, minden ládát végig fognak kutatni s a -bicska!</p> -<p>Előkerül! akkor aztán vége.</p> -<p>A hideg úgy lelte, hogy vacogott a foga.</p> -<p>Csak legalább év elején el ne árulta volna, hogy néki titkos -fiókja van, de Sándor Mihálynak is ilyenféle kocsiládája van, mint -neki, az is az apjától kapta, mert az apja tanító éppen az ő -vidékükön s hencegett, hogy az ő ládája különb. Akkor ő megmutatta, -hogy neki van ám titkos fiókja is s akkor mindenki sorra kipróbálta -a titkos fiók zárját, sőt még a 21-ből is ketten átjöttek megnézni. -Akkor nagyon büszke volt rá, hogy neki ilyen híres ládája van, de -most előre látta, hogy fogják, csak úgy próbálgatásképen, -nyitogatni s kipottyan a Böszörményi bicskája!</p> -<p>Hajnal felé elszunnyadt, mikor már jól kigondolta, hogy mit kell -csinálni: reggel, hogy éppen dárdás, lemegy a reggeliért a -szobafőnöknek, mert az mindig hozat háromért paprikás szalonnát s -akkor a zsebében kiviszi a kést az utcára s be fogja dobni a -csatornába az utcai rácson, ahol a dinnyehéjat szokta leeregetni az -ősszel.</p> -<p>Mikor felkeltek, olyan fáradt volt s oly sápadt, hogy -észrevették.</p> -<p>– Mi baja magának? – mondta Nagyúr – kis Nyilas?</p> -<p>– Semmi. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– Mintha kimeszelték volna, – szólt a szobafőnökúr – mennyen az -orvoshoz.</p> -<p>– Akar elmenni? – kérdezte később – akkor csak menjen, nem -engedem, hogy itt még valami betegség legyen.</p> -<p>Ő meredt szemmel nézett maga elé.</p> -<p>– Hozzak reggelit, szobafőnökúr? – kérdezte.</p> -<p>– Ördögöt, reggelit, mennyen az orvoshoz, öltözzön fel jól és -menjen el kilenc órakor. Majd reggeliért lemegy Csicsó.</p> -<p>Látta, hogy a terve el van rontva, most csak az a kérdés, hogy -mindjárt nyolc órakor jönnek-e vizsgálatot tartani. Nem merte a -ládát magában hagyni, inkább vállalkozott rá, hogy elmegy az -orvoshoz.</p> -<p>Mikor a többiek nyolckor elmentek az iskolába, ő otthon maradt, -s most aztán hamar kivette a kést a ládafiából s a zsebébe tette. -Aztán felvette a kis téli kabátját, kendőt tett a nyakába s elment -az orvoshoz.</p> -<p>Csokonai-szobor felőli lépcsőn ment lefelé, tünődve ugráncsolt a -falépcsőkön, de milyen jó volna, ha a kést nem kellene elveszteni, -hanem el tudná dugni valahová, hogy ott megtalálja, majd ha nyáron -hazafelé megy, de hová kellene eldugni? Most egyelőre ott -szorongatta a zsebében, a markában s így ment lesütött fővel az -orvos lakásáig.</p> -<p>Az orvos egy nagyon öreg öregúr volt, méltóságos úrnak kellett -szólítani s kezet csókolni neki, olyan rózsaszínű bőre volt, mint a -csőrögefánk s olyan fehér szőre, mint a hófehér cica, csak kétféle -orvosságot szokott rendelni, vagy mandulatejet, vagy hashajtót, -Csicsó Imre a fülébe súgta, mikor iskolába ment lefelé, hogy; ha -mandulatejet ad, azt én megiszom helyetted!</p> -<p>Ez jó, ez az ajánlkozás, mert ő meg ki nem állhatta, nagyon -émelygős volt.</p> -<p>Maga sem tudta, hogy került be az alacsony szobába, a méltóságos -úr egy igen parányi házban lakott a püspöki palota mellett, de -nagyon szép bútorai s igen sok könyve volt s furcsa orvosi -szerszámok voltak a szobájában.</p> -<p>Misi bizony annyira izgatott volt, hogy alig látta a szemében -levő könnyektől, az öreg orvos megfogta <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> a -pulzusát, megnézte a nyelvét s receptet írt neki egy szó nélkül. -Megveregette az arcát s elküldte a patikába.</p> -<p>A patika ott volt szemben, a Pongrác-bolt mellett, furcsa erős -szagok voltak ott s nagy kövér gilisztacukrok, amilyeneket az ő -nagyanyja szokott hozatni Tarcalról, mikor elővette a -gilisztacsikorgás. Ő nagyon szerette ezt a búgócsigaforma cukrot, -de sokba került volna, hát csak nézte, fehér és piros cukrok -voltak. Volt ott igen apró kásaforma cukor is, ezt is igen -szerette, belül keserű volt, ezt ő sokszor kapott gépész -nagybátyjától, mert az sose vett a gyerekeknek más cukrot, azt -mondta, hogy ez egészséges. A patikában úgy ült, mint egy kis -halálraítélt, nagyon meg volt hatva attól a rendkívül erős -illattól, a templomi csendtől, a halál kapujában érezte itt magát, -a lóvasúti kocsi megérkezett a patika előtt, a lovakat kifogták, -hátrafogták s a kocsi elment, de ő még mindig nem tudta, mit -csináljon a bicskával!</p> -<p>Mikor megkapta az orvosságot, pénz nélkül, a kollégium -számlájára, akkor hazafelé indult, olyan lassan, ahogy csak -lehetett s mégsem tudott semmit kitalálni. Három olyan rácsos -csatornanyílást is talált az utcán, de nem bírta belevetni a kést, -majd valahol a kollégiumban eldugja. Mikor felfelé ment a csendes -lépcsőn, gondolta, a lépcső fagerendái közé bedugja, de aztán hogy -veszi ki?</p> -<p>Egyszer csak meglátta az első emeleten a nagy tölgyfa -szemétládát, hamar fogta a kést s egy hirtelen ötlettel -beeresztette mögé a falhoz. Csak mikor lecsúszott s odalent -koppant, akkor gondolt arra, hogy istenem, innen ki se lehet venni -többet, most már hetven esztendeig mindig ide lesz kötve a -gondolatja, hogy itt van neki egy titka, ni…</p> -<p>Bement a coetusba, szeretett volna lemenni az osztályba, mert -már nem volt olyan rosszul, de nem mert, mert ma éppen vallásóra -volt… Hát ott maradt a szobában s elővette a kanalát és bevett egy -kanállal a hashajtóból, de rossz volt, istenem. Aztán egyet -gondolt. Minden csengetéskor kiöntött egy-egy kanállal s -kilöttyintette az ablakon. Közben a Történelmi Arcképcsarnokot -olvasta. <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Délben egyenként jöttek fel a diákok, legelőször az A) -osztálybeliek, aztán az ő osztálytársai. Kíváncsian vették -körül.</p> -<p>– Mit rendelt?</p> -<p>– Hashajtót.</p> -<p>– Brr, azt csak idd meg.</p> -<p>– Bevetted?</p> -<p>– Már három kanállal hiányzik.</p> -<p>Jött a szobafőnök.</p> -<p>Nagyon mogorva volt.</p> -<p>– Nyilas, kérem! Hol a maga kalapja?</p> -<p>Már látta, hogy jól nézünk ki! Hallgatott.</p> -<p>– Micsoda dolog az, hogy maga még most is szalmakalapba jár?</p> -<p>De akkor menni kellett ebédre s nem volt több szó a -kalapról.</p> -<p>Jól megebédelt s mikor felmentek, akkor azt mondja a -szobafőnök:</p> -<p>– Maga ebédelni volt?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Ha hashajtót kapott, akkor minek ebédel? Nem mondta a -doktor?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Akkor nem is az a baja, hanem a kalap. Az rontotta el a maga -hasát.</p> -<p>A fiúk nevettek.</p> -<p>– Hát hova lett a kalapja?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– Nem tudom! Az öregapám se hallott ilyet, hogy valaki nem -tudja, hova lett a kalapja… Valkai szólított meg az udvaron, hogy -hol van a Nyilas kalapja… Mit tudom én, mit szólongat engem… Nem -vagyok én dajkája senkinek, ha én tudok vigyázni a kalapomra, -tudjon más is.</p> -<p>Ez a szó egészen felemberesítette a kisdiákot. Úgy érezte, hogy -a szobafőnök egészen magához valónak tekinti őt s ez rangbelit -csinált belőle. Most már nem szégyellte megmondani.</p> -<p>– A kalapomat valaki ellopta!</p> -<p>Általános csönd lett.</p> -<p>– Én loptam el? – kiáltott Böszörményi, magából kikelve. – Én? -Disznóság! ezt nem engedem <span class="pagenum"><a name="Page_43" -id="Page_43">-43-</a></span> mondani! Én nem loptam el senkinek a -kalapját! Kikérem magamnak!</p> -<p>– Én nem mondtam…</p> -<p>– Igy meggyanusítani, nézzék meg a ládámat, meg kell vizsgálni -minden ládát! – ordította, ahogy a torkán kifért.</p> -<p>A szobafőnök megsokallta.</p> -<p>– Ne ordítson itt, senki se mondta, hogy maga lopta el! Nézze -meg az ember!</p> -<p>– Tessék bebizonyítani, szobafőnökúr, – rikácsolt Böszörményi – -tessék a szemembe köpni, ha nálam megtalálják!</p> -<p>Nagy vizsgálat lett s a kisdiák dícsérte az eszét, hogy a kést -elsinkófálta, nem bánta már, ha soha többet nem látja is, csakhogy -nem volt a ládájába, tüntetően kinyitotta a titkos fiókját is, hogy -megmutassa, hogy nincs nála a saját kalapja. Mindenkinek minden -holmiját felkutatták, de a kalapot nem találták.</p> -<p>Éppen szombat volt, tehát nem volt délután tanítás, egész -délután a kalappal telt az idő s ő az ágyán sírdogált.</p> -<p>Alkonyatkor odajött hozzá Nagyúr, csak ketten voltak a -coetusban.</p> -<p>– Nézze csak, kis Nyilas, valamit akarok magának mondani.</p> -<p>Azt hitte, le akarja küldeni s szokott szolgálatkészségével -leugrott az ágyról és odasietett Nagyúr után az ablakhoz.</p> -<p>– Nézze csak, én három éve mindennap felolvasok egy vak öreg -úrnak, újságot olvasok neki délután öttől hatig s fizet érte tíz -krajcárt egy órára.</p> -<p>Nyilas várakozva nézett rá.</p> -<p>– Nekem az idén nagyon sok már a tanulnivalóm, nem volna kedve -elvállalni?</p> -<p>A kisdiák lángvörös lett s nem tudott szólani, csak intett, hogy -igen.</p> -<p>– Csak egy dolog a fontos, mindig pont ötkor kell kezdeni s pont -hatkor abbahagyni; az öreg úr nagyon pontos ember. Egy hónapban -három forint!… Elvállalja?</p> -<p>– Köszönöm szépen, Nagyúr… – s tele lett a szeme könnyel. -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<p>– Akkor én ma már megmondom neki, hogy holnaptól kezdve maga fog -hozzá járni. Már elsején kap egy forintot.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Azt hitte, hogy kiszakad a szíve, úgy szétfeszíti a szűk kis -kabátot. Olyan nagy ember lett egyszerre belőle, olyan nagyon nagy, -kenyérkereső ember, hogy el kellett bujnia arra a jó helyre, hogy -kisírja magát.</p> -<h2>III. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben a kisdiák szorgalmasan dolgozik, tanul, -jelesekre felelget, két barátra tesz szert, lutrira pénzt kap, -végre nevelő lesz s olyan gazdag legény, hogy mikor az apja egy -forintot küld neki költőpénznek, ő kettőt küld vissza.</p> -<p>Az öreg urat Pósalaky úrnak hívták s a patikán túl lakott egy -nagy sárga háznak az udvarában, hátul, egy igen csínos kis -faházban.</p> -<p>A kisdiák igen szorgalmas akart lenni, azért mindjárt kezdetben -csaknem egy félórával hamarább ment el hozzá.</p> -<p>Az öreg úr egy nagy, szalmával font karosszékben ült, egészen -egyedül. A kályhában pattogott a tűz s olyan különös volt ez a vak -öreg ember, ahogy teljesen rendben, szivarozva, s lobogó tűz -mellett üldögélt. A lámpa is égett az asztalon.</p> -<p>– Jó estét kívánok.</p> -<p>– Jó estét, ki az?</p> -<p>– Én vagyok, felolvasni jöttem.</p> -<p>– No csak üljön le, fiam.</p> -<p>Leült, az újságok oda voltak rakva az asztalra.</p> -<p>– Melyiket olvassam?</p> -<p>– No még ráérünk; majd öt órakor.</p> -<p>A kisdiák elröstelte magát, mert úgy gondolta, hogy illetlenség, -amit tett. Nagyon is mohónak látszik most az öreg úr előtt. Vagy -rendetlennek, hogy ilyen össze-vissza jön. Az arca lángvörös lett s -nem mert megszólalni. Csendesen ült hát s hallgatta az óra -ketyegését.</p> -<p>A barna polituros szekrényen volt egy alabástrom lábú óra, de -nem olyan, mint tavaly Törökéknél, ahol <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> a mult -évben lakott. Ott egy aranyhuszár lovagolt az óra tetején s az -egész üvegburával volt leborítva, itt nem volt üvegfedele az -órának, s fent fekete homlokzata volt, mint a tankönyvben a görög -templomoknak: ezt sokkal urasabbnak találta s különben is -Törökéknél el volt törve az üvegborító s papirral volt -beragasztva.</p> -<p>Az óra lassan pengette a másodperceket s ő szinte számolta. -Rettenetes sokáig tartott, míg tovább lépett a mutató s az öreg úr -nem szólt egy szót sem. Valamin gondolkozhatott, oly nyugodtan -ült.</p> -<p>No, volt ideje jól megnézni, egészen piros öreg úr volt, nem is -lehetett nagyon öreg, vastag bajusza volt, olyan, mint mikor télen -ráfagy a zuzmara a rozmaringra, dús és lobogó, nagyon gyönyörű -fehér bajusz. Egészséges és derült ember volt s oly tisztán nézett -kék szemével, hogy az ember zavarban volt előtte, nem hitte volna -az ember, hogy nem lát, ha a homlokán nem lett volna egy -félköralakú zöld selyem ellenző.</p> -<p>Nagyon szeretett volna valamit mondani neki, de nem tudta, mit -mondjon.</p> -<p>Egyszer aztán megszólalt.</p> -<p>– Nálunk nincs ilyen korán hó.</p> -<p>Az öreg úr nem felelt.</p> -<p>Erre ő megint elcsüggedt: de hogy meri ő megzavarni ennek az -öreg úrnak a nyugalmát, ki tudja, mire gondol. És ilyen csacsiságot -mondani. Bánja is azt az öreg úr, hogy őnáluk mikor van hó: itt -most van.</p> -<p>Szerette volna visszaszívni, szerette volna, ha nem mondta -volna. Izgett-mozgott s harapdálta a száját.</p> -<p>Aztán szerette volna megkérdezni, hogy igazán nem lát-e Pósalaky -úr? A világosságot sem látja? Azt sem tudja, mikor jött fel a nap s -mikor lett este?</p> -<p>De az öreg úr csak szivarozott, igen lassan, igen kényelmesen, -testes öreg ember volt, éppen betöltötte a karosszéket, a keze is -puha és rózsaszínű volt, az arca frissen borotválva s majd -kicsattant az egészségtől s olyan derült volt s olyan kellemes, a -szája mindig mosolygott egy kicsit.</p> -<p>Igy telt el egy negyedóra. <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Az óra elkezdett ütni. Először hármat ütött lassan, magas, zengő -hangon, aztán újra négyet vastagabban és gyorsabban, huncutul, -mintha nevetett volna őrajta.</p> -<p>Akkor megint magában maradt, újra nem volt többet semmi nesz s -újra csak az egyes percpendüléseket figyelte.</p> -<p>Végre belenézett az újságba. Csak félt, hogy az öreg úr mégis -lát valamit s akkor azt hiszi, hogy ő olvasgatni jön ide. Hát csak -a lap címét olvasta s a vezércikknek az elejét, ami fent volt. -Mikor elolvasta, szeretett volna tovább fordítani, mert az újság -kettőbe volt hajtva, de félt, hogy a papirsusogásra figyelmes lesz -az öreg úr, tehát átugrott a második hasábra s ott folytatta. A -cikkben arról volt szó, hogy a lóvasutat mindenütt át fogják -alakítani kisgőzösre s ebben nagy érdeme van a polgármesternek, aki -a város fejlesztésére oly sokat tett már eddig is, hogy hozzá -hasonló polgármestere még nem volt soha Debrecennek.</p> -<p>Ez érdekes volt, mert igen tisztelte a jeles embereket; -hallotta, hogy Pósalaky úr városi tanácsnok volt, míg meg nem -vakult, s szerette volna megkérdezni, hogy mikor építették az első -kisvasutat, hát az első lóvasutat, hát azelőtt mi volt Debrecenben, -mikor lóvasút se volt. Éppen a patikából nézte, hogy a lóvasút csak -a Bikáig jön, itt a lovat kifogják s a kocsi hátához ragasztják s -akkor megint felmegy a kalauz a hátulsó bakra, tülköl egy -réztrombitával és gyű, elindul a kis lóvasút. A kisvasút pedig a -Nagyerdőig megy, de ő még nem ült rajta, mert fizetni kell érte s -ezért az állomásról is gyalog jött be a pakkjával; meg a Nagyerdőre -is gyalog ment ki a fiúkkal vackort szedni; de nagyon szeretne -egyszer felülni rá, az nagyon finom volna, uras.</p> -<p>Egész megijedt, hogy odakint hirtelen a Nagytemplom órája ütni -kezdett. Lassan ütött, méltóságosan, az óraütő, mint egy -nagykalapács, jól ráütött a harangra s olyan messze volt egymástól -két ütés, hogy gyorsan ötig tudott számolni két ütés közt. Aztán a -nagyharangot kezdte kongatni s azon is kiverte az ötöt s oly közel -hallatszott, mintha csak beszólt <span class="pagenum"><a name= -"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> volna az ablakon, hogy: no, -most kellett volna jönni, ipse!</p> -<p>Ezen a szobai kis alabástrom óra elnevette magát s egy-kettő, el -kezdte verni zengő vékony hangján ő is az órát, előbb négyet, -vékony, kacagó magas hangon, aztán ráhuhogott gyorsan, vastagon -ötöt.</p> -<p>Akkor ő bátran felvette az újságot s elolvasta a vezércikk -címét:</p> -<p>– <i>Debrecen jövője</i>. Most, mikor városunk óriási léptekkel -halad előre a modern csinosodás útján, legújabban is határozatba -vétetett, hogy a város területén még fennálló két lóvasúti -vonal…</p> -<p>Gyorsan, gyorsan, olyan gyorsan olvasta, hogy míg az elébb -értette s foglalkozott gondolatban vele, most már egy szó sem -hatolt be az elméjébe, csak olvasta a szavakat, tisztán és -értelmesen, a szája mozgására figyelt, hogy a hangok össze ne -folyjanak s érezte, hogy a magas és mély hangoktól hogy rángatódzik -az ajka, mert egész lelkét beletette, hogy minden szó oly -tökéletesen legyen kimondva, hogy no…</p> -<p>Csakúgy repült a sorokon. Egyik cím után jött a másik. Mikor -valamit nem akart hallani az öreg úr, akkor azt mondta:</p> -<p>– Ugorgyunk!</p> -<p>Akkor azt átugrotta. De a címeket mind el kellett olvasnia, -egyet sem volt szabad kihagynia, még a legkisebb hírecske címét -sem, de persze a legtöbb után: »ugorgyunk« volt az utasítás.</p> -<p>Mikor hatot ütött, éppen a közepén volt egy cikknek, ami -érdekelte:</p> -<p>Az erdei kaszálókról volt szó, hogy a debreceni erdőkben tízezer -hold szántóföld van: »Itt roskadozó, ideiglenes épületekkel -beépítve, szélhordó homokdombok, majd vizenyős lapályokon küzd a -gazda a természettel, hogy kierőszakolja egyik évben a rozsot, -másikban a tengerit. A körülálló százados tölgyek siratni látszanak -elpusztult társaikat és búsan néznek le a ritka rozs és vékony -szárú tengerire, mely legtöbb helyen csak teng-leng. Nem is annyira -a szántás-vetés, mint inkább a takarmánytermelés teszi oly féltett -kinccsé e részeket a gazdák előtt. A kaszálókban nyert takarmány az -időnként idehajtott jószággal felétettetik, mert annak a -elszállítása borzasztó igaerőbe <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> kerülne, úgy hogy a -szállítási költség gyakran többe kerülne, mint a megtermett -takarmány«.</p> -<p>Az óra éppen itt ütött s az öreg megszólalt:</p> -<p>– No hagy maraggyik hónapra is.</p> -<p>Letette az újságot s felállott.</p> -<p>Észrevette, hogy az öreg úrnak megmozdult a szája s szólni akar. -Elvörösödött, mert gondolta, hogy most azt fogja mondani, hogy -többet ne jöjjön olyan hamar, de nem azt mondta, hanem ezt:</p> -<p>– Hát… itt se esik ilyen hamar hó minden esztendőben!… Nem is -tudok visszaemlíkezni, hogy mék esztendőbe vót, mikor október 18-án -má megjött a hó…</p> -<p>Ő nem felelt, állott egy darabig, de az öreg úr befejezte a -beszédét s nem látszott rajta, hogy még folytatni akarná, hát -elköszönt:</p> -<p>– Jó éccakát kívánok.</p> -<p>Az öreg úr barátságosan bólintott:</p> -<p>– Jó iccakát.</p> -<p>Kint szél kotorta a havat a szemébe. Lehúzta a nyakát s futva -ment végig az udvaron. Mindig félt, hogy nincs-e itt valami kutya. -A kutyát nem szerette, mert a falujukban sok kutya van s mind -mérges, már kétszer meg is harapta a kutya, mikor tejért járt.</p> -<p>A kollégiumban aztán megmenekült a széltől. Nemsokára menni -kellett a vacsorára, most megint köles volt cukorral, ez neki -nagyon kedvenc étele volt, de a fiúk rém dühösek voltak, azt -mondták, hogy ezt mind a falhoz kellene csapkodni, egy azt mondta: -»a szakácsné kípibe; az igen!«</p> -<p>Este a lámpa mellett ültek s tanultak, de neki folyton az jutott -eszébe, hogy a Nagyerdőn a százados tölgyek búsan nézik a -vékonyszárú kukoricát meg a sovány gabonát és szomorúan csóválják a -fejüket, hogy az ő jó társaikat ezek miatt kivágják… Kint ordított -a szél s verte az ablakokat, meg a tetőn a csatornát, de a kályha -forró volt s a szobában álmosító meleg.</p> -<p>Mióta pakkot kapott, egy kicsit emberebb volt a többiek közt. -Már ugyan csak veszekedéskor kenték a Böszörményi szemébe a -kenőcsöt s így ő is közömbösebb lett, a károsult, de azért nem volt -annyira idegen a fiúk közt, mint azelőtt, egyszer labdázni is -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> bevették, és nem is volt olyan ügyetlen, -mint előre gondolta, de persze most a rossz idők miatt már nem lesz -többet labdázás, csak tavasszal.</p> -<p>Ezek azért szép napok voltak. Kalapot is kapott otthonról, egy -kis barnát, széles karimájút s szalag volt rajta és nem sörte meg -köröm, ez tetszett neki, ez olyan kalap, diáknak való, komoly -embernek, ez senkinek sem tűnik a szemébe. De az édesanyja levelén -most is sokat sírt, mint mindig, ha már meglátta, elfacsarodott a -szíve s maga sem tudta, mi történik vele.</p> -<p>Az iskolában mindennap felelt mostanában s olyan jól tudott -felelni, mindent értett s a tanárok mind meg voltak elégedve -vele.</p> -<p>Az öreg úrhoz sose ment többet olyan korán, a sárga ház előtt -ácsorgott addig, amíg a Nagytemplom órája ütni nem kezdett. -Kitapasztalta, hogy a Nagytemplom órája öt perccel az ütés előtt -már egyet kicsit kondít, akkor ő szépen bement az udvarra, mire -beért, az óra verni kezdett s mikor a székbe leült, akkor az -alabástrom lábú is hozzáfogott a kacagó csengetéshez.</p> -<p>Egy nap Orczy azt mondta neki:</p> -<p>– Te Nyilas, azt mondta a mamám, hogy ma szombat van, hívjalak -meg: gyere el hozzánk.</p> -<p>– Én?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Hát csak.</p> -<p>– De minek?</p> -<p>Orczy nevetett.</p> -<p>– Látogatás. Eljössz?</p> -<p>Nem bírt magához térni a meglepetéstől. Már második esztendeje -ülnek egymás mellett s még sohasem hívta meg senki. Csak Gimesinél -volt többször, kivált tavaly.</p> -<p>Orczy első volt az osztályban. És ő ahhoz volt szokva otthon, -hogy a második mindig vakon engedelmeskedjék az elsőbbnek. Ő volt a -legnagyobb, neki minden öccsének szót kellett fogadnia, de már a -kisebb testvérének ő nem fogadott volna szót. Orczy előtte volt -eggyel. Igaz, hogy igazságtalanul, mert neki jobb kalkulusa volt -eggyel, a szépírásból neki jelese volt, s Orczynak csak 2-ese. -Tornából mind a kettőjüknek <span class="pagenum"><a name="Page_50" -id="Page_50">-50-</a></span> hármasuk volt, a többi mindeniknél -egyes volt. De a fiúk mondták, hogy nem járja, hogy Orczy az első, -mikor neki szépírásból kettese van. Ő azonban nem bánta, hogy Orczy -az első, mert Orczy kedvence volt a latintanárnak és igazán többet -tudott nála sok mindent. Például egyszer az volt a latin leckében, -hogy Julius Caesar. Gyéres tanár úr kérdezte, ki volt az a Julius -Caesar, ki hallott már róla? Senki sem tudta, s akkor Orczy -felállott s megmondta: az egy színdarab volt, amit ő is látott -Budapesten és Julius Caesart megölték.</p> -<p>– Ki ölte meg?</p> -<p>Azt már Orczy is elfelejtette.</p> -<p>– No jól van, ülj le – mondta mosolyogva a tanár s megveregette -az Orczy arcát.</p> -<p>Ez nagyon imponált Nyilasnak és Orczy sok ilyet tudott. Majdnem -minden órán megmondott valamit, amit ők nem tudtak. Igaz, hogy nem -volt nagy magoló, de hát ő se volt, ő nagyon jól tudta, hogy érdem -szerint egyikük sem ül itt jogosan, mert a legjobb az osztályban K. -Sánta, a negyedik. Ez egy csizmás fiú volt, az apja, azt mondják, -favágó, nagyon szótalan fiú, debreceni: ez mindent tud. Persze, -csak azt, ami lecke volt már, ennél ő is sokkal többet tud -olyanokat, amiről még nem tanultak az iskolában, mert ő az -édesanyjától sokat tanult. De a conjugatiót senki sem tudta az -osztályban csak K. Sánta. És mégis csak negyedik, mert -igazságtalanul két kettese van. Gimesi is jól tud azért, csak -minden füzete maszatos, meg folyton faricskál és nem figyel, mikor -leckéztetnek a tanárok s ha váratlanul szólítják fel, igen ritkán -tudja, hogy miről folyik a tanítás, de ha újra felteszik a kérdést, -akkor aztán jól felel!</p> -<p>A kis Nyilas odahajolt Gimesihez óra alatt.</p> -<p>– Majd mondok valamit.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Majd megmondom.</p> -<p>Mikor vége volt az órának, tizenkettő volt, Orczy már bepakolta -a könyveit fekete viaszkosvászonba és átkötötte sárga szíjjal, -amelynek acélnikli fogója is volt s felvette a télikabátját, közben -feléje hajlott, úgy hogy a derekát is meghajtotta s azt mondta:</p> -<p>– Elvárlak. <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p>A kis Nyilas nem felelt, mert sértette, hogy ilyen finom szót -mondott: »elvárlak!« Ő ezt nem tudta volna kimondani. Mi az, hogy: -elvárlak.</p> -<p>– No hát mit akarsz, – mondta Gimesi s közönséges szíjjal -kötözte össze a könyveit.</p> -<p>– Te.</p> -<p>– No.</p> -<p>– Orczy engem meghijt.</p> -<p>– Hozzájuk?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Ejha.</p> -<p>– Tégedet nem?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Akkor én se megyek.</p> -<p>Gimesi hallgatott. Aztán csillogó szemmel nézett Nyilasra, a -szeme nedves volt.</p> -<p>– Azér ne legyél marha.</p> -<p>– Nem megyek.</p> -<p>– Te vadszamár, – mondta Gimesi s fejjel mellbe taszította -Nyilast. Mert ez volt az ő szokása, mindig fejjel verekedett.</p> -<p>Nyilas hátraesett a padba s tiszta szívből kacagott.</p> -<p>A fiúk tolongva mentek ki az ajtón s őneki a könyve kihullott a -kezéből a pad alá. Mert neki se szíja nem volt, sem -viaszkosvászonja, ő csak úgy a markában vitte. Gimesi mindig -elkésve pakolt és csak úgy nagyjából, nem olyan gondosan, mint -Orczy.</p> -<p>– Nem is megyek, – mondta neki feltápászkodva.</p> -<p>Gimesi a vállát rángatta.</p> -<p>– Ha ojan buta vagy!…</p> -<p>Akkor visszajött az ajtón futva kipirulva Orczy.</p> -<p>– Nyilas!</p> -<p>Ijedten nézett rá s lángvörös lett, azt hitte, Orczy már tudja, -hogy ő nem akar elmenni hozzájuk.</p> -<p>– Gyere csak.</p> -<p>Félrehúzta a falhoz és suttogva kezdett beszélni.</p> -<p>Gimesi egy darabig nézett rájuk, aztán sebesen elfutott.</p> -<p>– Azt akarom mondani, – szólt Orczy – hogy nem is magyaráztam -meg, hogy hol lakunk.</p> -<p>– Én nem… – azt akarta mondani, hogy nem megy el, de megállott s -nem merte kimondani, mert <span class="pagenum"><a name="Page_52" -id="Page_52">-52-</a></span> most hirtelen nagyon vágyni kezdett, -hogy Gimesi nem volt itt.</p> -<p>Akkor Orczy sokáig magyarázta, hogy hol laknak, a -Kossuth-utcában, a színház mellett, megmondta a számot s hogy csak -fel kell mennie az emeletre, ott ők laknak.</p> -<p>– Azt mondta az édes mamám, hogy okvetlen híjalak meg, mert -Gyéres tanár úr is beszélt rólad.</p> -<p>Erre a kis Nyilas paffá lett, Gyéres tanár úr!</p> -<p>Orczy barátságosan biccentett s elfutott, mert utol akarta érni -saját magát, behozni a veszteséget, hogy elkésett.</p> -<p>A kis Nyilas sebesen kifutott az udvarra, hogy utolérje Gimesit -s megmondja neki, hogy a latintanár azt mondta, hogy neki muszáj -elmenni, de már sehol sem látta, pedig kiment utána egészen a -Csokonai-kertig. Akkor addig ácsorgott, hogy a konviktusba is -csengettek s ő a könyveivel lélekszakadva futott fel a második -emeletre, már mindenki elment, akkor lerohant s elkésve érkezett az -ebédhez.</p> -<p>Gulyásleves volt és tejbekása, jóízűen megette, a sok -kanálcsörgés, tányércsörömpölés egészen jól hatott rá, mikor az -ebéd végén a szénior felállott s elmondta az imádságot, ő még -evett, a szája tele volt kásával s ami a tányérán maradt, azt még -futva bekapta.</p> -<p>A coetusban aztán hozzáfogott öltözködni.</p> -<p>– Hova készül ez?</p> -<p>– Nézzétek má, Nyilas mosdik, – kiabálták a fiúk!</p> -<p>– Még tiszta inget is vesz! A lábodat nem mosnád meg?</p> -<p>– De hova megy ez? – tünődtek a fiúk, de ő nem mondta meg, csak -a vállát rángatta.</p> -<p>– Hát el kell menni, Gyéres tanár úr mondta, no.</p> -<p>Ez volt a mentsége, enélkül bizony nem mert volna ilyen komédiát -csapni.</p> -<p>A színházat jól tudta hol van, a csizmadiaszínen ment keresztül, -mikor a színház alatt ment, megnézte a színlapot, az volt kiírva, -hogy <i>Fenegyerekek</i>, ezt nagyon jó lett volna látni, el is -határozta, hogy vesz jegyet, mert lehetett venni a háznagyi -irodában tíz krajcárért jegyet, de engedélyt is kellett kérni az -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> osztályfőnöktől s az a latintanár volt, -emiatt nem vett még sose jegyet, pedig színházra nem sajnálta volna -ám a pénzt.</p> -<p>Soká bámészkodott a színház környékén, de egyszer csak jött egy -borotvált arcú ember, cilinder volt a fején, furcsa kerek köpönyege -volt, és hangosan dúdolt valamit, attól elszaladt.</p> -<p>Szép idő volt, a hó már eltűnt az utcáról, csak a kerti bokrok -alatt volt, meg a bokrokon is valami, a nap sütött, de azért hideg -volt.</p> -<p>Mikor meglelte azt a házat, amiben Orczyék laktak, nem mert -mindjárt bemenni, vagy ötször elment előtte, akkor elszánta magát s -piros arccal, zavarban besietett; vasrácsos korlátja volt az -emeleti lépcsőnek, félve ment fel rajta és nagy fehér ajtó volt -előtte, amelynek nem volt semmi kilincse.</p> -<p>Most nem tudta mit csináljon, ezen nem lehet bemenni, ha nincsen -kilincse, sokáig állott ott s már nagyon el volt szomorodva, mikor -hirtelen kinyílt az ajtó s egy cselédlány ugrott ki, mintha -kergették volna, majdnem a nyakába ugrott.</p> -<p>– Orczyt keresem.</p> -<p>– A Bébucit? – Bent van! No mennyen be! Mennyen hát!</p> -<p>Bosszantotta, hogy egy cseléd így beszél vele, bement s nem -szólott semmit.</p> -<p>Nagyon szép szobában volt, fehér ragyogó szekrények voltak ott. -Körülnézett, vagy négy ajtót látott s nem tudta merre menjen.</p> -<p>A háta mögött kacagást hallott, visszanézett, az a cseléd -szemtelenkedett, nevetett rajta.</p> -<p>– Ott mennyik be, balra, nem arra, barra, nem arra, mondom, hogy -barra – azzal vihogva mutatott a jobboldali ajtóra. – Vagy jobbra -e, akarom mondani.</p> -<p>Ezzel berántotta maga után az ajtót és ő megfogta a magas -kilincset s benyitott egy sötét kis szobába. A szoba sötét volt, de -az utcai szobába nyílt egy nagy ajtó s az világos volt, szinte -kápráztató.</p> -<p>Megállott a szoba közepén, a sötétben, a nagy szobában ragyogó -világosság volt, besütött a nap és az asztal felett valami fényes -csillogó-villogó valami volt, mint egy másik nap, hogy a szeme -szinte káprázott <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> tőle, az asztalnál ült egy szőke asszony -és hangosan nevetett s az Orczy hangját hallotta:</p> -<p>– Lóugrás, lóugrás.</p> -<p>Egy darabig nem vették őtet észre s ő nem mert szólani, hogy itt -van, azok pedig csak sakkoztak, ő is tudott sakkozni, mert tavaly -télen Török bácsi megtanította.</p> -<p>Aztán, hogy észre sem vették, csendesen beszólt.</p> -<p>– Orczy!</p> -<p>Meghallották, körülnéztek. Akkor ő az ajtófélbe kapaszkodott -félkézzel s újra súgva beszólt:</p> -<p>– Orczy!</p> -<p>Orczy megfordult s meglátta őt.</p> -<p>De abban a pillanatban a szőke asszony is meglátta a kisfiút s -ahogy az ott állott télikabátban az ajtófélhez támaszkodva és -befelé suttogva, ellenállhatatlan kacagás ragyogott fel rajta.</p> -<p>Orczy kifutott Nyilashoz s azt mondta neki:</p> -<p>– Szerbusz Nyilas, sakkoztam a mamával.</p> -<p>Kezet fogtak s ügyetlenül megrázták egymás kezét.</p> -<p>A kis Nyilasnak égett az arca, a szél is kifujta, mert a -kollégium mellett, meg a szinház mellett mindig szél van -Debrecenben és ő mind a két helyen sokat ácsorgott.</p> -<p>– Tedd le a kabátot.</p> -<p>Levetette a kabátját, ezt a kabátot az édesanyja varrta s igen -jól ki volt bélelve vattával, olyan volt, mint egy paplan, csak nem -állott valami szépen.</p> -<p>A kabátot Orczyval ketten kivitték az előszobába s ott -felakasztották, rátették a kalapot is, az új posztókalapot.</p> -<p>Még a fal is zöld posztó volt, ahova a kabátot tették és -szarvasagancsok, meg kardok voltak felette.</p> -<p>Akkor újra bementek a szobába, Orczy megnézte, de már nem volt -ott a mamája.</p> -<p>– Üjj le, parancsolj.</p> -<p>Orczy mindig ilyen utálatosan beszélt: <i>parancsolj</i>, meg -ilyesmiket.</p> -<p>Hát ő leült s azt mondta:</p> -<p>– Te itt szoktál tanulni?</p> -<p>– Igen, ez az én szobám.</p> -<p>Ez is bosszantotta a kis Nyilast: az én szobám!… Mér az ő -szobája? Ő építette? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>– Itt vannak a könyveim, itt vannak a játékszereim, itt vannak a -tornaszereim.</p> -<p>Nyilas egyelőre semmit sem látott, mert a szoba sötét volt s -csak a másik szobából kapott világosságot.</p> -<p>Nyilas felnézett a mennyezetre s csodálkozott rajta, milyen -magas szoba ez, azt hitte csak a tanterem, meg a kollégiumban -vannak ilyen magas szobák. Őnáluk otthon olyan alacsony a szoba, -hogy mikor az édesapja nagyon felemeli a fejszét, akkor beleüti a -fejszefokát a gerendába. A mestergerenda meg pláne olyan alacsony, -hogy azt még ő is eléri, ha felnyújtja az ujját. Pedig ott jó -volna, ha egy kicsit magasabb volna a ház, mert az édesapja télen -mindig bent vési a szántalpat a szobában s a forgács úgy pattog, -hogy még. Az édesanyja mindig azt szokta kiáltani: a lámpa, a -lámpa! Mire az édesapja ha megharagszik, nagyot kiált, hogy a ház -is reng bele, hogy: »azt a büdös lámpát!… mindig azt kell hallani! -Hát ha eltörik, eltörik, van más a bótba!…«</p> -<p>De ő erről a világért se mondana itt egy szót sem, mert érzi, -hogy ha ő ezt itt elmondaná, akkor ő valami nagy szégyenbe -kerülne…</p> -<p>Ezeknek azt nem is szabad sejteni, hogy őnáluk az édesapja a -szobában szántalpat farag, pedig az nagyon szép is, jó is, mert jó -szaga van a friss forgácsnak, jól lehet benne a földön játszani s -nem kell félteni semmit, itt minden olyan kényes, itt nem is -játszhatna az ember a testvéreivel.</p> -<p>– Neked nincsen testvéred? – kérdezte Orczyt.</p> -<p>– A bátyám, – mondta szórakozottan Orczy s nagy halom könyvet -hozott az asztalra.</p> -<p>A könyveknek piros fedele volt s az volt rányomtatva, hogy Kis -Lap. Orczy mindjárt felnyitotta az egyiket s megmutatta, hogy benne -van egy cikk, amit ő írt. A cikknek az volt a címe, hogy: »Nyári -gyönyörűségek!« s a vakációját mesélte el benne Orczy, hogy kinn a -pusztájukon lovagolt és volt egy kutyája, úgy hívták, hogy Hektor, -ennek a kutyának legjobban örült.</p> -<p>Nyilas kitágult szemmel s dobogó szívvel és irígykedve -nézte.</p> -<p>– Ezt te írtad?</p> -<p>– Én! <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– Te magad?</p> -<p>– Persze.</p> -<p>– Bizonyisten?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Nyilas gondolkozott: Orczynak szépírásból kettese volt, hát hogy -lehetséges ez.</p> -<p>– Esküdj meg!</p> -<p>– Bizonyisten, no.</p> -<p>Akkor mégis ő írta.</p> -<p>Folyton csak azt nézte a cikk alá nyomtatva, hogy: Orczy Vilmos, -Orczy Vilmos, Orczy Vilmos. Elmondta magában számtalanszor s nézte -a betűk formáját, hogy: <i>Orczy Vilmos</i>. Istenem, ha egyet -fordít, talán az is ott van, hogy: Nyilas Mihály…</p> -<p>Úgy megzavarta ez, hogy nem bírt egyébre figyelni.</p> -<p>Igen, ő azért vette a szépírási füzeteket, olyan egyes -irkalapokat, amiket árvereztek még szeptemberben, a hetes -coetusban, mert abból könyvet csinált és abba lemásolta a verseket. -Az együgyű parasztot, meg más egyebet, nagyon sokat, olyan apró -betűkkel, mint egy légypacc, hogy sok férjen el… De »nyári -gyönyörűséget« írni s azt kinyomtatni… és hogy alatta van, hogy -Orczy Vilmos…</p> -<p>Nem fért a fejébe, hogy Orczy írt valamit, amit a lapban lát és -ő onnan kimásolná a szépírási lapjaira, hogy: »Nyári gyönyörűség,«… -mint azt, hogy Petőfi Sándor: »Megesküdt a király«…</p> -<p>– Kaptam érte egy díszkötésű albumot, – mondta Orczy, mikor -észrevette, hogy mennyire érdekli a kis Nyilast.</p> -<p>Ezzel előhozott egy arany és veres ragyogó nagy könyvet, amiben -ahogy kinyitotta, benne volt az összes történelem, éppen az, amiből -két füzete volt Nyilasnak a fiókjában. Az egész Magyarország, az -összes királyok és hősök és nagyurak…</p> -<p>Ez is fájt neki: neki ez nem lesz meg sose, mert ő nem fog annyi -pénzt kapni, hogy mind megvehesse.</p> -<p>Nézett hát, hol az újságban a kinyomtatott névre, hol a vastag -királykönyvre.</p> -<p>A másik szobából most valami női kiáltás hallatszott, hogy: -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>– Bébuci!</p> -<p>Orczy suttogósan megszólalt:</p> -<p>– Gyere Nyilas, a mama szólít.</p> -<p>Nyilas, szinte álomban állott fel.</p> -<p>Bementek a másik szobába és ott volt a szép szőke mama.</p> -<p>– Nyilas Misi, – mondta Orczy s rámutatott.</p> -<p>De ő a nagy világosságban, a nap éppen a szeme közé sütött, csak -állott szótlanul.</p> -<p>A mama egy kis asztal mellett ült az ablaknál s nem a sakk -mellett, csodálkozva nézte, mert olyan szép volt és olyan mint egy -tündér, a haja egészen fehér szőke, mint az Orczy haja, csak később -jutott eszébe, hogy kezet kellett volna neki csókolni.</p> -<p>– Te vagy a kis Nyilas Misike?</p> -<p>A hangja olyan vékony volt, mintha valami madár szólott volna. -Az ő édesanyjának is olyan hangja van, hogy mikor énekel, mintha -poharat csengetnének. De az ő édesanyjának olyan óriási fekete haja -van, hogy mikor fésülködik s kibontja, egészen beborítja, úgy hogy -az arcából, melléből se látszik semmi.</p> -<p>– Te vagy a fiam kis barátja?</p> -<p>Zavartan mosolygott, nem tudta, hogy ők barátságban vannak.</p> -<p>– Együtt ülünk a padban, ő az első, én a második.</p> -<p>Az asszony elkezdett nevetni. Még pedig olyan furcsán nevetett, -hogy először komolyan nézett, aztán nagyra nyitotta a szemét, aztán -váratlanul felkacagott.</p> -<p>Most újra nem tudott mit szólani a gyerekhez.</p> -<p>– Szereted a fiamat? – kérdezte.</p> -<p>Nyilas ránézett Orczyra.</p> -<p>Megnézte, hogy szereti-e?</p> -<p>Hogy semmit sem szólott, az asszony azt mondta:</p> -<p>– Szoktatok verekedni?</p> -<p>Erre ő egészen tágra, kerekre nyitotta a szemét. Csodálkozva -bámult erre az asszonyra, mért kérdi ez azt, mikor ő még senkivel -sem verekedett, biztosan összetéveszti valakivel. És milyen ruhája -van ennek az asszonynak. Az ő édesanyja az egész faluban minden -lánynak és fiatalasszonynak varr, rekliket <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> s a -legényeknek surcokat, fehérrel kivarrva. De ilyen ruhát nem is -képzelt soha, ez az asszony olyan volt, mintha nem is asszony -volna, hanem festve… de elevenül…</p> -<p>– Hát nem vagytok olyan karmolósok?</p> -<p>A kis fiú már egészen zavarba jött s az arca vörös lett. Hát -persze, hogy összetévesztik.</p> -<p>– Az Láng volt kérem! – mondta hirtelen.</p> -<p>– Ki?</p> -<p>– Aki földhöz vágta…</p> -<p>Az asszony meghökkent.</p> -<p>– Nem vágott földhöz! – kiáltotta Orczy ijedt zavarban -magyarázva s egész piros lett. – Anyukám, lelkem, az csak játék -volt.</p> -<p>Erre ő is elszégyelte magát, most olyat mondott, amit nem lett -volna illő…</p> -<p>– Én nem láttam jól, – hebegte – mert nagyon sokan voltak -rajta.</p> -<p>– Az csak játék volt, – kiáltott Orczy – »kicsiny a rakás, -nagyobbat kíván«, azt játszottuk, mama! De Nyilas nem szokott -játszani, se verekedni, hát ő azt hitte, hogy verekedtünk.</p> -<p>Az asszony erre zavartabb lett s vele Nyilas is, meg Orczy -is.</p> -<p>– Hát a fiam szokott? – kérdezte nyüglődve.</p> -<p>– Orczy se szokott, – mondta a kisdiák.</p> -<p>Az asszony megint úgy nézett, elébb elkomolyodva, aztán hirtelen -fölkacagva:</p> -<p>– Kicsoda? – kiáltotta. – Orczy?!</p> -<p>– Orczy se.</p> -<p>– <i>Orczy!</i> – s hallatlanul kitört belőle a kacagás. – Apa, -apa, apuska!… jöjjön csak – s alig tudott magához térni a -kacagásból.</p> -<p>A szomszéd szoba ajtaja kinyílt s egy magas szakállas férfi jött -ki belőle, olyan, mint egy igazi elnök…</p> -<p>– A maga fia már Orczy! – mondta az asszony s a teste csakúgy -remegett a kacagástól.</p> -<p>A magas úr szigorúan nézett a kisdiákra.</p> -<p>– Hogy híjnak!</p> -<p>De a gyerek úgy érezte, hogy itt most mindenki ellensége, sovány -kis arcát, vastag szemöldökét összehúzta s nem szólt.</p> -<p>– Hja, te vagy a fiam kis barátja! <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>És elmosolyodott s rátette a kezét a kisdiák fejére.</p> -<p>– Ez az, akiről Gyéres tanár úr beszélt?</p> -<p>– Igen apa.</p> -<p>– Brávó… Derék kis legény.</p> -<p>– De hallja, a maga fiát úgy szokták verni, mint a répát.</p> -<p>– De nem, anyuskám, szívem, de nem!</p> -<p>– Orczy hallgasson! – kiáltott kacagva a mama.</p> -<p>– De nem, anyukám, az nem verekedés: játék.</p> -<p>– Orczy!… csönd legyen!… – s a mama folyton nevetett.</p> -<p>Az apa is nevetett.</p> -<p>– Hadd verjék, – kiáltotta – keményebb lesz a húsa.</p> -<p>A kis Nyilas megütődött.</p> -<p>– Az olyan diákból, aki még nem is verekedik, semmi sem lesz… No -jól van, csak játszatok!… Aztán egy ilyen kis eminensnek nem szabad -ám elveszteni a fejét.</p> -<p>A kis Nyilas ebben igazat adott az elnök úrnak. Őneki fogalma se -volt róla, mi lehet az Orczy apja, hogy még pusztájuk is van, meg -lovuk és Hektor kutya… még elsőben valaki azt mondta, hogy elnök… -ez nagyon fontos és titokzatos valami lehet és iszonyú uraság…</p> -<p>Aztán újra kimentek a másik szobába.</p> -<p>Volt Orczynak egy játéka, az neki nagyon tetszett. Szoborgyár, -viaszból szobrokat lehetett csinálni.</p> -<p>Orczy felolvasztotta a viaszt a konyhában s behozta és csinált -egyet.</p> -<p>– Ez Goethe.</p> -<p>– Gőte? – és a kis Nyilas nevetett.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Az minek vóna az?</p> -<p>– Az a német.</p> -<p>– Az nem német, az magyar, nem is tud németül egy szót se.</p> -<p>– Ki? Gőte?</p> -<p>– Igen, – s hamisan nevetett hozzá.</p> -<p>– Te, – mondta csodálkozva Orczy – az a legnagyobb német költő. -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>– Költő… hisz az a mi sírásónk… a vén Gőte minálunk otthon -sírásó, – és hangosan nevetett a viccén s eszébe jutott az öreg -részeges Gőte, a sírásó.</p> -<p>Csak sokára tudta megmagyarázni, de akkor Orczy is nagyon -nevetett.</p> -<p>– Most pedig csinálok Schillert.</p> -<p>– Schillert? sillerbort csinálsz?</p> -<p>Nagyon nevettek.</p> -<p>– Nahát ha sillert csinálsz, azt meg is issza Gőte.</p> -<p>Ez nagyon tetszett nekik. Orczy beszaladt s a mamájának nevetve -elmagyarázta, aztán kijött.</p> -<p>– Tudod, mit csinálj?</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Petőfit.</p> -<p>– Azt nem lehet, mert ahhoz nincs negatív.</p> -<p>A kisdiák nem kérdezte rá, mi az; úgy gondolta, azt neki is -tudnia kellene.</p> -<p>Orczy később azt kérdezte:</p> -<p>– Nekünk megvan Petőfi minden verse, megmutassam?</p> -<p>– Nekünk is. Én mind olvastam.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Petőfit.</p> -<p>Orczy munka közben, míg a Schillert csinálta, megállt s -ránézett.</p> -<p>– Minden versét?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Orczy kételkedve nézett rá. Aztán tovább dolgozott.</p> -<p>Akkor megjött az Orczy bátyja. Ezt már látta egyszer a -kollégiumban, az udvaron állott a szobafőnökkel. Ez nagyon derék -Orczy úr volt, csak nem foglalkozott vele eleget, mindjárt ki is -ment a szobából.</p> -<p>– Henrik, – mondta neki Orczy – tudod, hogy a Gőte megissza a -Schillert?</p> -<p>Az Orczy úr mosolygott, azt mondta:</p> -<p>– Jó vicc, – és kiment.</p> -<p>A viasszal babrálni jó volt, csak büdös volt és bemaszatolták az -egész asztalt. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Az egész Petőfit olvastad? – kérdezte Orczy.</p> -<p>– Az egészet, igen, édesanyámnak felolvastam tavaly mind, meg -magamba is.</p> -<p>Orczy nem nézett rá, a szobort gyúrta össze.</p> -<p>Nyilas azt kérdezte s a »Nyári gyönyörűség«-re gondolt:</p> -<p>– Magad írtad?</p> -<p>– Azt? Igen… de a bátyám beleírt.</p> -<p>– A bátyád?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Ezt ijedten hallotta a kisdiák.</p> -<p>– De a papa is azt mondta, az a jó, amit én írtam: azon lehet -nevetni.</p> -<p>A kis Nyilas még jobban csodálkozott: nevetni valót is lehet -írni?</p> -<p>Aztán uzsonnázni híjták őket.</p> -<p>Csak kettőjük számára terítettek, csokoládét adtak s azt alig -bírta megenni, mert émelyítően édesnek találta, még nem evett -csokoládét. De azért megette, mert restellte volna otthagyni, félt, -hogy elárulja neveletlenségét s mit gondolnak róla. Ő a kávét is -csak fél kocka cukorral itta s ebben sok cukor volt. A kalács -azonban nagyon finom volt, ebből meg tudott volna enni tizenkét -darabot is, előbb nagyon víg volt s fesztelen, de mikor az Orczy -mamája evés alatt bejött s leült mellettük, a világért sem vett -volna újabb darabot.</p> -<p>– Köszönöm szépen, nem kérek.</p> -<p>– Dehogynem, a konviktusban nem sütnek kalácsot, még egy -darabot, fiacskám.</p> -<p>– Köszönöm szépen, nem kérek.</p> -<p>– Akkor a zsebedbe egy darabot, kettőt, majd megeszed a -kollégiumban.</p> -<p>– Köszönöm szépen, nem kérek.</p> -<p>Vele nem lehet tréfálni; ha ő egyszer kimondta, hogy nem kér, -akkor aztán nem kér. Otthon megtörtént, hogy vasárnap a tészta után -felállott és sorra járt, kezet csókolni, megköszönte az ebédet s -akkor hozták be a csirkesültet. Az öccsei ujjongva vetették rá -magukat s visszaültek az asztalhoz, de ő? Ő ha kettévágják sem -evett volna egy falatot: ha már megköszönte az ebédet.</p> -<p>– Hát akkor majd kompótot. <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Nem tudta mi az, kisült, hogy befőtt. Ezt az ő édesanyja is -szokott csinálni minden nyáron öt-hat üveggel, néha tízzel is, de -ha nincs cukor!</p> -<p>Ez nagyon, nagyon finom volt, olyan remek, hogy ebből kétszer -vett.</p> -<p>– Te nem kérsz Bébuci, nem eszel fiacskám?</p> -<p>Bébuci!… Már hallotta ma délután egypárszor, de eddig nem ügyelt -rá: Bébuci!… Még csak az kellene, hogy őt is így nevezzék valahogy -otthon!…</p> -<p>Akkor vendégek jöttek, még pedig, ó rémület, egy csoport lány. -Kislányok, amilyenek a Lányok Lapjában vannak rajzolva, ő nem is -hitte volna eddig, hogy igazi emberlányok így járnak.</p> -<p>Neki nem is köszöntek s ő állott egyenesen, bezzeg Bébuci -mindenikkel kezet fogott. Volt köztük egy kövér sárgahajú lány, az -neki mindjárt feltűnt, az arca nagyon fehér volt és piros s a sárga -haja a vállára lógott, de csakúgy szikrázott, mint az igazi arany. -Ez egyszer csak ránézett, olyan szürke szeme volt, hogy ő attól -egészen megijedt, igen nagy szürke szeme s ahogy az ő szemébe -nézett, ő elkezdett vörösödni s a teste egész gyenge lett, a térde -reszketett s nem tudott volna szólni egy szót sem és észrevette, -hogy a lánynak az orra körül szeplők vannak.</p> -<p>Hamar azt súgta Orczynak, hogy elmegy.</p> -<p>– El? – mondta Orczy.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Akkor kikísérlek.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Hamar kimentek a másik szobába.</p> -<p>Ott eszébe jutott, hogy nem csókolt kezet sem akkor, amikor -jött, se most, megállott, hogy visszamegy kezet csókolni, mert mit -gondol róla Orczy mamája.</p> -<p>De az éppen a szürkeszemű, sárgahajú lányt ölelgette, erre ő úgy -megrémült, hogy azonnal kifutott az előszobába.</p> -<p>– Mér szaladsz annyira, – szólt Orczy.</p> -<p>Nem felelt, csak lerántotta a kabátját, hogy leszakadt az -akasztója!</p> -<p>– Félsz a lányoktól?</p> -<p>– Nem félek én! <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<p>– Én úgy viccelek velük.</p> -<p>Ő azonban összerántotta a szemöldökét.</p> -<p>– Neked nincsenek kuzinnyaid? – kérdezte Orczy.</p> -<p>– Micsoda?</p> -<p>– Hát jányok a családba, unokatestvérek.</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>– Testvéred sincs?</p> -<p>– Testvérem?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Hogyne vóna. Öten vagyunk!</p> -<p>– De jányok?</p> -<p>– Jányok!… az nincs!…</p> -<p>– Mikor jössz el újra?</p> -<p>Ránézett, azt akarta neki mondani, hogy gyere el te. De -megijedt, hogy eljön s az nem lehet, hogy barátok járjanak a -coetusba, csak a szobafőnökhöz járhatnak, különben meg van tiltva a -barátkozás, mert még ellopnának valamit, ha idegenek -bejárnának.</p> -<p>Megrántotta a vállát és lesütötte a szemét. – Sohanapján, – -gondolta.</p> -<p>– Nem tudom, – mondta hangosan s jóerősen megfogta az Orczy -kezét.</p> -<p>– Szerbusz.</p> -<p>– Szerbusz.</p> -<p>Akkor kijött az Orczy mamája s egy kis csomag volt nála.</p> -<p>– Szökik a mi kis barátunk, Orczy?… – mondta a fiának nevetve. – -Itt van ez a csomagocska, ezt vidd haza és csak a kollégiumban -szabad kibontani.</p> -<p>A markába tette a könnyű kis csomagot.</p> -<p>– Most remélem, szépen hazamégy.</p> -<p>– Nem kérem.</p> -<p>– Hát hova?</p> -<p>– Felolvasni!</p> -<p>– Hova?</p> -<p>– Én kérem egy öreg vak úrnak mindennap felolvasok egy órát.</p> -<p>– Igen?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>A szépséges szőke mama mély csodálkozással nézett a gyerekre. -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>– És… pénz… és… fizet… vagy… – habozott.</p> -<p>– Igen; fizet!… Tíz krajcárt!</p> -<p>– Egy hónapra!</p> -<p>– Egy órára!</p> -<p>– Igen: egy órára…</p> -<p>És csodálkozva, megnémulva bámult a kis gyerekre.</p> -<p>Erről senki se tudott semmit, mert erről még nem mert az -osztályban szólani senkinek, úgy, hogy a kis barátja is némán -bámult rá.</p> -<p>– Hallod, Orczy! – szólt a mama s nevetett, de az arcára könny -futott le.</p> -<p>A kisdiák érezte, hogy ez nem kinevetés és még a színháznál is -kacagott a boldogságtól, hogy úgy csodálkoztak rajta.</p> -<p>Aztán eszébe jutott, hogy sem akkor nem csókolt kezet, mikor -jött, se mikor elment: de nem mert. Ő Török néninek, meg Vásárhelyi -néninek mindig kezet csókol, de ez olyan finom néni volt, hogy nem -mert… Lángvörös lett az arca, mert most mit gondol róla…</p> -<p>Még sokáig kellett ácsorognia, míg öt óra lett, addig sok -mindent végiggondolt, míg végül a szürkeszemű, sárgahajú kislány -villant fel előtte s akkor elkezdett futni, mint a nyúl, maga se -tudta, hova.</p> -<h2>IV. FEJEZET</h2> -<p class="summary">mely az előbbinek folytatása, de valami más is -történik benne, mint amit vártunk, mert az élet olyan, hogy mindig -máskép történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.</p> -<p>Ahogy távolodott az Orczy-háztól, úgy gyúlt föl benne valami -nyugtalanság, mikor a városháza sarkához ért, már megint úgy -lángolt az arca, mintha tűz mellett járna.</p> -<p>Nagyon megalázottnak, kicsinek, csacsinak érezte magát, -iszonyúan szégyelte magát: ilyen butaságot, az öklét harapdálta: -hogy nem csókolt kezet… és hogy eljött… és hogy az a sárgahajú… -Most mind őróla beszélnek… elmondják a sárgának, hogy ő úgy köszönt -be az ajtón, hogy: Orczy… az ajtófélfához <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> -támaszkodva és: Orczy! és megmondta azt is, hogy megverték…</p> -<p>Azzal mentette sülyedező, léket kapott önérzetét, hogy a -barátját böcsmölte: de henceg, az ő szobája! nekik megvan Petőfi!… -ez valami külön jót adott neki: hogy a barátja Petőfivel úgy -dicsekedett, hogy az a legnagyobb, hogy az megvan nekik, meg hogy -minden költeménye, mintha őnekik nem volna…</p> -<p>De ez mind csak olyan marakodás volt magában s ettől nem múlt el -az arcáról a pirosság: azok most róla beszélnek és Orczy most őt -kicsúfolja a lány előtt, mert Orczy nagyon tud nevettetni, az -énektanárt is igen jól kifigurázza, hogy fehér keztyűben hogy üti a -taktust: kévem, kévem…</p> -<p>Elkezdett rohanni, maga se tudta, merre, csak futott: <i>most -őrajta nevetnek</i>, hogy elfutott a lyányok elől és hogy neki -nincs <i>kunyica</i> vagy mi az ördöge, amit Orczy mondott.</p> -<p>Még nagyon hamar volt, csak négy óra, hát az öreg úrhoz nem -mehetett: milyen szépen ott lehetne még háromnegyed óráig: Orczy -most felvilágosítja… és mikor ránézett, olyan szürke szeme van… de -minek olyan nagy…</p> -<p>Újra elkezdett rohanni s egész idő alatt, ha a kislány eszébe -jutott, mindjárt rohant, mint a bolond, csak mikor a lélegzete is -elfult, akkor ocsúdott fel annyira, hogy újra ki tudott valami -épkézláb gondolat verődni benne.</p> -<p>– Hát te hova szaladsz? – kiáltott rá Láng.</p> -<p>Ő borzasztó zavarba jött, még két lépést futott, aztán megállt, -de minek van itt Láng.</p> -<p>– Gyéres tanár úrhoz kell futni, – mondta.</p> -<p>– Gyéres?</p> -<p>– Gyéres.</p> -<p>Egymás szemébe néztek, ez a Láng mindig úgy nézett, mintha pofon -akarna ütni, de ő most úgy visszanézett!…</p> -<p>Láng intett végre, hogy érti, jól van. Látszott rajta, hogy -végigvizslatja ruháját, cipőjét, kalapját, meg szeretné kérdezni, -hogy minek, de aztán nem firtatja, mert ez a Láng igen rossz tanuló -volt és nem szeretett a tanárokról beszélni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Intett neki a szemevágásával, hogy jól van és elváltak, Láng is -ment, meg ő is tovább ment.</p> -<p>De mit akar ez a Láng, ő evvel még sohase beszélt, soha, de soha -egy árva szót se: és éppen ma… Meg kellett volna kérdezni tőle, -hogy mér verte meg Orczyt. Hű, hogy pofozkodtak… az Orczy szépen -kikapott, hiába mondja most az édesanyja előtt, így csalni egy -édesanyát, hogy kicsi a rakás, szegény jó édesanya, kis szőke, mit -tudja az, hogy a fia, hogy pofozkodott Lánggal, elhisz neki -mindent, mert az édesanyát nagyon könnyű megcsalni…</p> -<p>Tele lett könnyel a szeme és kivette a zsebkendőjét és a templom -mellett volt éppen, hamar beszaladt a kertbe és egy szomorúfa -mellett egy vaslóca volt, és ott erősen elkezdett zokogni.</p> -<p>Sokáig sírt, csakúgy ömlött a könnye. Leült a padra, háttal a -kollégiumnak, hogy valaki meg ne ismerje és olyan jól kisírta, -olyan kedvére kisírta magát, hogy puha lett, mint a vaj. Már régen -szüksége volt erre a sírásra, annyi baja volt, de nincs itt hol -sírni, vagy magába lenni az embernek, mindig rábámulnak: közben az -óra kétszer is ütött, már érezte, hogy háromnegyed lesz -mindjárt…</p> -<p>Még mindig iszonyú hosszúnak tetszett neki az idő, megtörülgette -a szemét megnyálazott zsebkendőjével s elindult csendesen.</p> -<p>Hideg is volt, megfázott, sötét lett, a lámpákat meggyújtották, -s a vékony gázlángocskák mint lepkék libegtek az utcai -lámpákban.</p> -<p>Mikor az öreg úrhoz bement, egészen át volt fagyva, úgy -didergett, hogy a foga vacogott s nem bírt olvasni, a nyelve -minduntalan megbotlott, úgy hogy megint sírva fakadt.</p> -<p>– Nono, nono, – mondta az öreg úr – mi az, mi az!</p> -<p>– Semmi.</p> -<p>Ha semmi, akkor az öreg úr ugyan nem kérdezett tovább -semmit.</p> -<p>Mivel azonban mégsem tudott olvasni, megmondta:</p> -<p>– Ma délután vendégségben voltam egy osztálytársaméknál…</p> -<p>Az öreg úr hallgatott. <span class="pagenum"><a name="Page_67" -id="Page_67">-67-</a></span></p> -<p>– És ott… ott…</p> -<p>– Megbántották?</p> -<p>– Nem kérem, csak én… Hát azok igen nagyurak…</p> -<p>– Nagyurak!? Kik azok?</p> -<p>– Azért jók… nagyon jók voltak, csakhát én… Orczyék, a színház -mellett, elnök…</p> -<p>Az öreg úr hosszú csönd után csöndesen szólott:</p> -<p>– Hát a maga apja?… mi a maga apja?</p> -<p>– Ács.</p> -<p>– No… – az öreg úr egyet gondolkodott s hozzátette – ajjó -mesterség…</p> -<p>Ennek megörült. Mer jó.</p> -<p>– Van házuk?</p> -<p>– Egy kicsike.</p> -<p>– Tehenük is?</p> -<p>– Az nincs.</p> -<p>– Disznó se?</p> -<p>– Van egy kis malacunk.</p> -<p>Az öreg úr hallgatott.</p> -<p>– És hány testvéred van? – kérdezte egyszerre tegezve.</p> -<p>A kis fiú lángvörös lett, mert büszke volt rá, hogy az öreg úr -komolyan vette, mint egy felnőttet s mindig magázta.</p> -<p>– Öt.</p> -<p>– Öt?… Fiúk, lányok?</p> -<p>– Öten vagyunk fiúk.</p> -<p>– Az szép!… Akkor a te apád nagy ember: mer öt fiúval fel lehet -fordítani az országot.</p> -<p>Ezen a kisdiák kínosan mosolygott, mintha az édesapja szájaíze -szerint mondta volna, de mért tegezi!… hogy meri tegezni!… Már -ezután így fogja? Akkor ő nem jön ide többet…</p> -<p>– Mikor még nem ebbe a faluba laktunk, akkor volt nekünk nagy -kőházunk, sok tehenünk, egyszer, még én kicsi voltam, egész csorda -volt a szérűskertbe, édesapám kivitt s feltett egy tinónak a hátára -s én azt mondtam: <i>dennó ne!</i>… Akkor még tüzes gépünk is volt, -de az felrobbant s akkor elköltöztünk egy más faluba s az édesapám -ács lett…</p> -<p>Ezt ki kellett mondania, úgy érezte, hogy ezt meg kell mondania… -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>– Én vagyok a legnagyobb az öt testvérem közt, de van egy -nagybátyám, aki most Pozsonyban tanár… az édesanyám testvére… azt -is édesapám taníttatta ki.</p> -<p>Hosszú csönd volt, szeretett volna még beszélni, de röstelt.</p> -<p>Végre megszólalt az öreg úr: – No, olvassa csak tovább.</p> -<p>A kisdiák elmosolyodott s boldogan kalimpált a kis szíve: már -megint <i>magázza</i> az öreg. Megtanítottalak, mondta magában, -hogy nem vagyok csak olyan, akit tegezhetnek… Már látta, hogyha -helyt akar állni az emberek közt, nem szabad soha többet kimondani -senki előtt, hogy az apja ács… Milyen szerencse, hogy az Orczy -mamája ki nem kérdezte, mert annak is elmondta volna… Pedig ő oly -büszke volt eddig rá, hogy az apja ács: a faluban ők mindenkivel -jóba voltak, az urakkal s uras nadrágban járt ő az iskolába is, a -papékkal, tanítóékkal úgy beszél az édesapja, hogy: »no tiszteletes -úr!… no tanító úr«… így beszél mindenkivel… Még a szolgabírónak is -azt mondja, hogy: »no tekintetes úr, hogy vág a bajusz;… meg hogy: -vesse le má azt a macskanadrágot, nincs most sár«!… De az nem igaz, -hogy kőház, ezt az osztályba hallotta a kállósemlyéni Vargától, -hogy nekik kőházuk van s nagyon imponált neki. Az ő házuk se volt -akármilyen, de nem kőház… No nem baj: mit kell ennek a vak embernek -tudni, hogy vályogház, vagy milyen ház: kőház!</p> -<p>Gyorsan olvasta az újságot s most aztán frissen és bátran -olvasott és egész hat óráig meg sem állott, úgy haladt, mint egy -kis kövidaráló.</p> -<p>Mikor az óra ütni kezdett, azt mondta az öreg úr:</p> -<p>– Haggyunk hónapra is.</p> -<p>De ő úgy érezte, hogy ma az ő hibájából kevesebbet olvasott, -mint lehetett volna s azt felelte:</p> -<p>– Kérem szépen én… elolvasnám még…</p> -<p>– Nojsze még elkísik a konviktusbul, – mondta az öreg.</p> -<p>– Nem, Pósalaky úr kérem, csak negyedhétkor csengetnek.</p> -<p>– Akkor szalaggyík, má öt percet kístünk.</p> -<p>– Nem, Pósalaky úr kérem, csak félpercet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>De az öregnek nem volt kedve hallgatni, nyugtalanul mozdult -ültében.</p> -<p>– Az iccaka má megint valami bolondot álmodnék tülle, mint a -mult iccaka.</p> -<p>– Mit tetszett álmodni?</p> -<p>Az öreg fejcsóválva, derűsen mosolyogva nyugodott vissza.</p> -<p>– Azt álmodtam, hogy egy nagy macska megfogott, oszt én egy kis -fireg vótam a szájába, egér, oszt átúszott a vízen, osztán akkor -egy nagy felleg lett belülle, úgy níztem utána. Aután meg túrós -derelyét ettem, oszt láttam a Hortobágyot bevetve borsóval -vígestelen vígig, oszt én egy nagy ökör vótam, oszt ott kellett -hagyni a derelyét, oszt lelegelni a borsót, aztat meg én sose -állhattam ki íletembe, a borsót, hát ijet álmottam, oszt nem -felejtettem el reggelre… mer megnyomta a gyomrom.</p> -<p>A kis fiú jóízűen nevetett.</p> -<p>– Má a takarítónénak is elmondtam, – nevetett az öreg úr is – a -meg megfejtette, hogy aszongya: macska: 85, felleg 73, túrós -derelye 39, ökör: 45… No valami kimaratt: az ám, a víz… 22… Rossz -szám; fuccs! de rossz is vízzel álmodni, mert halált jelent a -családba.</p> -<p>A gyerek nevetett, de hang nélkül:</p> -<p>– Számja van mindennek?</p> -<p>– Igen a kislutrira.</p> -<p>Ja, a kislutri! Már hallott a kislutriról, otthon a parasztok -mindig azt szokták mondani: kijött a lutrid.</p> -<p>– Nízze csak, mondok egyet: – szólt az öreg – tegyük meg. Isten -neki, legfeljebb oda lesz egy hatos. Ott van az asztal sarkán egy -ezüst hatos, írja le ezeket a számokat, hónap mennyen el a nagy -trafikba, osztán tegye meg lutrira. Ha nyerünk, fele a magáé. Hadd -legyünk gazdag emberek. Hogy is mondta maga: nagyurak! -Nagyurak!</p> -<p>Göcögve nevetett hozzá, hogy a hasa rengett.</p> -<p>A kis fiúnak tetszett s ceruzát vett elő, leírta a számokat. Az -öreg újra lediktálta, de a víz megint kimaradt.</p> -<p>– Má e nem fog kijönni, – mondta hozzá, hogy e mindig kiesik, ki -akar maradni a sorbul. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>– Ezt a hatost? Pósalaky úr?</p> -<p>– Haggya csak azt a hatost, az reggelire van kitéve kávéra, itt -van egy bankó forint e. Ha lúd, legyík kövér.</p> -<p>Odaadott egy forintot s a kisdiák eltette.</p> -<p>Az öreg úr, míg a gyerek a kabátját felvette, hosszabb csönd -után jóakarattal megszólalt:</p> -<p>– Azír nem nagyurak! Debrecenben nem ember, akinek kődökit nem a -Basahalmán belül vágták el… Há, van nekik!… Elnök!… azír, hogy a -Tiszaszabályozásnak ű az elnökje?…</p> -<p>A kisdiák lesütötte a fejét, már megint Orczyékra kellett -emlékezni és ez újra fekete szégyenbe sodorta.</p> -<p>Mikor a kollégiumhoz ért, csak akkor gondolt a kis csomagra, -amit a hóna alatt szorongatott:</p> -<p>Hamar kibontotta a sötét folyosón: kalács volt benne, meg -sütemény…</p> -<p>Ha ezt most beviszi a coetusba…</p> -<p>Ijedten neki állt és gyorsan megette az egészet a Hatvani -professzor sírkövénél, mert arra senki se járt s akkor csengettek a -konviktushoz, vacsorára.</p> -<p>Be sem ment a coetusba, hanem a másik lépcsőn le.</p> -<p>Borsó volt virslivel. Nevetett, mikor kitálalták.</p> -<p>– Te mit nevetsz? – kérdezte Sándor Mihály, aki mellette -ült.</p> -<p>– Az egész Hortobágy be vót vetve borsóval.</p> -<p>– Mi?</p> -<p>– Semmi.</p> -<p>– A nem sok, – viccelt Sándor Mihály.</p> -<p>– Hónap megteszem a lutriba, – szólt merészen Misi.</p> -<p>Sándor Mihály rábámult:</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Itt van egy forint, hónap megteszem a lutrin.</p> -<p>– Csak jár a pofája összevissza, – szólt a többiekhez Sándor -Mihály – mert már irígykedtek a kisdiákra a többiek, hogy pénzt -keres, mikor még a nagyok se keresnek.</p> -<p>Ez elvörösödött:</p> -<p>– Nekem ezt hónap muszáj megtenni.</p> -<p>– Kinek?</p> -<p>– Az öreg úrnak!</p> -<p>– A lutriba? <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>– Hát.</p> -<p>– Akkor beszélj magyarul.</p> -<p>Hozzáfogtak enni. Most először gondolta, hogy nagyon sovány ez a -borsó. De a virsli ízlett, ami a tetejére volt téve. A brugó, az -nem ízlett, mert savanyú volt, meg penészes ízű. El kellett mondani -a lutrit, de már nem szívesen tette.</p> -<p>– Mér olyan penészes ez a kenyér? – mondta Sándor Mihálynak, -hogy kibékítse.</p> -<p>– Dohos!… Mindig dohos, mert dohos lisztbűl sütik.</p> -<p>Este nem volt kedve tanulni. Nézett a könyvbe s mindig a -szürkeszeműt látta, ha behúnyta a szemét, mindig rábámult az a -szürke szem.</p> -<p>A feje is fájt a sírástól, s a meleg szobában úgy elálmosodott, -hogy nem bírta nyitva tartani a szemét.</p> -<p>Hogy felfrissüljön, kiment a folyosóra. Az volt a szokása, hogy -ha el akart bujni mások elől, mindig a félreeső helyre ment, annak -öt rekesze volt s magas deszkafala. Ott úgy magában volt, mintha -nem is lett volna Debrecenben. Furcsa erős szag volt ott vörös -karbollal volt bekenve minden sarok, annak szúrós, kellemetlen -szaga volt, de mégis, magában az ember jobban érzi magát, mint a -coetusban… Addig-addig üldögélt, míg egyszer csak dörömbözni -kezdtek a deszkaajtón…</p> -<p>– Mi az? – mondta ijedten.</p> -<p>– Tán elaludtál odabe?</p> -<p>– Hogyisne.</p> -<p>– Nyilas elaludt odabe.</p> -<p>Csakugyan elaludt s most nagyon meg volt rémülve, hogy ezután -ezzel fogják csufolni…</p> -<p>Szökve ment be a szobába s leült az asztal mellé, a könyve, -füzete mind ott volt, kinyitva, de oly iszonyúan álmos volt, hogy -sírni tudott volna kínjában.</p> -<p>Megváltás volt, mikor csengették a kilenc órát. Egy perc alatt -levetkezett, úgy hányta le magáról a ruhát, azt se tudta, hogy -húzta le, kabátot, mellényt egyszerre, s egy pillanat mulva a -takaró alatt volt.</p> -<p>Szédült, repült vele az ágy s a szürke szemet látta, ahogy -rámered, nem lehetett elbujni előle, de nem is akart: jól esett -belenézni, úgy szembenézett <span class="pagenum"><a name="Page_72" -id="Page_72">-72-</a></span> vele, a kisujja megmozdult, most úgy -meg tudta volna markolni a sárga haját… azután aludt… Furcsákat -álmodott, a tiszaparti kertjükben futkározott a szürkeszeművel és -úgy játszott vele, csupa lucsok volt, mikor felébredt. Már egyszer -első elemista korában álmodott így egy Zsuzsikával, de arról se -mert beszélni senkinek.</p> -<p>Napokig tartott ez a furcsa bódultsága.</p> -<p>Hétfőn Orczy igen figyelmes volt hozzá, ő várta is, hogy azt -fogja mondani, hogy a lányok sajnálják, az édes mamája sajnálta, -hogy ő úgy elszökött, de azt nem mondta egy szóval sem. Szerette -volna megkérdezni tőle, kik voltak azok a leányok, a »kunyicok«, de -nem mert még célzást se tenni rá, még mit gondolna…</p> -<p>Tízpercben Orczy elment s vett két kiflit.</p> -<p>Az egyiket ette, a másikat odahozta neki:</p> -<p>– Nesze.</p> -<p>Ő meg volt sértve, hogy csak úgy evés közben löki oda neki s azt -mondta:</p> -<p>– Nem kell.</p> -<p>– Mér?</p> -<p>– Nem vagyok éhes.</p> -<p>Orczy vállat rántott s megette maga a másik kiflit is.</p> -<p>Ezzel el volt intézve köztük a dolog, többet nem jött szóba.</p> -<p>– Vótál náluk? – kérdezte Gimesi latinórán.</p> -<p>Ő elvörösödött s intett, hogy igen.</p> -<p>Gimesi kiváncsian nézett rá, látszott, hogy szeretne hallani -valamit, de ő nem mondott semmit. Csak azt súgta óra végén:</p> -<p>– Gyéres tanár úr mondta, hogy muszáj elmenni.</p> -<p>– Ő? – kérdezte Gimesi nagy szemet meresztve s a tanárra -nézett.</p> -<p>– Igen – mondta vörösen Misi.</p> -<p>Többet nem beszéltek róla, de ő adósának érezte magát és kedden -iskolai ünnepély volt egy alapító emlékére, aki tízezer forintot -hagyott a konviktusra s délután nem volt tanítás: azt mondta -Gimesinek:</p> -<p>– Délután elmehetek hozzátok?</p> -<p>– Persze. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Ebéd után elment. Már régen nem volt ott. A nagymamának szépen -kezet csókolt. Gimesi festékkel festett madarakat az óriási nagy -ablak mellett s egész délután pingáltak.</p> -<p>– Orczyéknál szobrot lehet csinálni, – mondta.</p> -<p>– Szobrot?</p> -<p>– Viaszból.</p> -<p>És megmagyarázta, hogy. Ilyet Gimesi is szeretett volna. Azt -mondta, ír az anyjának, hogy küldjön neki.</p> -<p>Még az anyjáról sohasem hallott egy szót sem; ezek egészen úgy -éltek itt, mintha csak ketten volnának az egész világon. Valóságos -meglepetés volt, hogy ilyen könnyen mondta ki Gimesi az anyját.</p> -<p>De ő nem merte kérdezni, csak azt gondolta, hogy milyen más fiú -ez a Gimesi, mennyivel jobb fiú s ő ennek az igazi barátja! Ezt úgy -szereti, kisebb is nála, meg gyengébb is, ha igazán verekednének; -meg a leckét se tudja jobban; meg hátrább is van eggyel és az anyja -is biztosan nem olyan szőke tündér, hanem egy rendes, komoly barna -asszony… Szóval szerette volna megcsókolni Gimesit, mint a -testvérét, s azt mondani neki, hogy: mi barátok vagyunk.</p> -<p>– Jó volt Orczyéknál? – kérdezte Gimesi s új festéket csinált a -tuscsészébe.</p> -<p>– Hát… az olyan hencegő… Nem hencegő, de hát… – nem tudott mit -mondani, csak fintorgatta a száját.</p> -<p>Gimesi olyan vékonybőrű fiú volt, a szeme egészen ferde volt, -apró fekete szeme, s nem is volt neki sem szemöldöke, sem -szempillája, csak nagyon kicsi és szép kis szája volt s olyan -kicsike, mint egy kislány, de azért nagyon fiús és bátor gyerek -volt. Nem volt olyan szép gyerek, mint Orczy, mert az náluk nagyobb -volt, az sem volt kövér, de szőke volt és bársonyruhás és aranyos -volt a haja, de az orra hegyes, kicsit pisze: olyan volt, mint egy -finom, jószagú, sarjadzó virág. Ők Gimesivel ketten, sovány kis -szegény testecskék voltak hozzá képest, kivált ő, tudta, hogy ő -nagyon sovány és sárgabőrű s fekete szemöldökű, vastaghangú, -nagyszájú, nagyfogú; nem mert nevetni, mert a fogai sárgák voltak; -Gimesinek a fogai vékonyak voltak és hosszúak, Orczyé <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> pedig -olyan volt, mint a gyöngy. Azt mondják, mindennap mossa, de azt ő -nem tudta elképzelni, hogy lehet mosni a fogat. Szappannal a -mosdóvízbe? – hisz az utálatos.</p> -<p>– Orczynak nagyon a fejébe szállott… – mondta.</p> -<p>– Mi?</p> -<p>Szeretett volna rosszat mondani róla, hogy pályázott és nyert. -De minek mondjon rosszat, hisz Orczy mindig jó volt hozzá, sőt ő -érezte azt, hogy Orczy tudja, hogy nem érdemli az elsőséget és -azért is olyan figyelmes. És ő nem is tudta, mi ellene a kifogása, -csak szerette volna, ha ő abban is különb volna nála, hogy neki -volna még szebb a ruhája, szobája, könyve, meg kunyicák, -lányrokonok, szürkeszemű, meg sárgahajú…</p> -<p>– Sok ronda lány jött hozzájuk, – mondta hirtelen, mert félt, -hogy kitalálja Gimesi az igazat.</p> -<p>– Ne beszélj! – szólt Gimesi s az ecset megállott a kezében. – -Lányok?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Kislányok? Olyan mint én?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Sok?</p> -<p>– Sok, sok.</p> -<p>– Mennyi, harminc?</p> -<p>Hangosan, csiklandósan felkacagtak:</p> -<p>– Nem; harminc nem vót, de sok vót.</p> -<p>– Barátom! – mondta Gimesi.</p> -<p>– De én eljöttem.</p> -<p>– Eljöttél?</p> -<p>– El.</p> -<p>– Mikor a jányok jöttek?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– De marha vagy!</p> -<p>Nevetett rajta, hízelgett neki.</p> -<p>– Te nem jöttél volna el?</p> -<p>– Majd meszet ettem!</p> -<p>Gimesi mindig ilyen jókat tudott mondani.</p> -<p>– Hát mit csináltál volna ott?</p> -<p>Gimesi megint felegyenesedett a festékről s hosszan nézett az -arcába, úgy nevetett. Isten tudja mit gondolt, csak nevetett. -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>– Hát megbokszoltam vóna űket.</p> -<p>Misi hangosan kacagott.</p> -<p>– Igen, ahogy te szoktál, fejjel.</p> -<p>– Fejjel hát!</p> -<p>S Gimesi kijött az asztal mellől és körülfutott a szobában, -ahogy az iskolában szokott, a fejét előre tartva, aztán jól -nekiment Misinek, fejjel.</p> -<p>Ez kacagott és hanyatt bukott, úgy hogy leesett a földre, de még -ott is kacagott.</p> -<p>Akkor Gimesi lehajlott hozzá s elkezdte dögönyözni.</p> -<p>– Röhögsz, röhögsz?… – s gyúrta, mint a tésztát.</p> -<p>Ő hangosan nevetett s hagyta magát, mert egész elgyengült a -nevetéstől.</p> -<p>Akkor bejött a nagymama:</p> -<p>– Mi van itt?… Mit csináltok ti itt?</p> -<p>Gimesi abbahagyta a birkózást s futott tovább festeni. Nyilas is -feltápászkodott restelkedve a földről.</p> -<p>– Ezt én nem szeretem! az ilyen játékot! – mondta komolyan a -nagymama. – Lajoska ilyenhez nincs szokva;</p> -<p>Gimesi lesütötte a fejét: Nyilas elsápadt, azután lassan -elvörösödött. Úgy tűnt fel, mintha a nagymama őt tenné felelőssé, -hogy ő elrontja az unokáját.</p> -<p>A nagymama nagyon szigorú lett s haragosan tett-vett a -szobában.</p> -<p>– Többet én ilyet ne tapasztaljak… – mondta – megértettétek?</p> -<p>Gimesi egészen a tuscsészébe sütötte le a fejét s az arca éle -gyengén ki volt pirulva. Nyilas sötétvörös lett s szinte reszketett -a megszégyenüléstől.</p> -<p>– Úri fiúk ilyet nem tesznek, – szólt egyre szigorúbban a -nagymama. – Úri fiúk, ha vendégségbe elmennek, jól viselik -magukat.</p> -<p>Gimesi csodálkozva nézett fel a nagyanyjára. Merészen -mondta:</p> -<p>– Sz’ én löktem fel!</p> -<p>– Annál nagyobb szégyen; szégyeld magad. Eleget magyarázom -neked. Nem vagy már olyan kisbaba, tudnod kell, hogy mivel tartozol -a nevednek. Az ilyen hancurozó sehonnaiakból semmi se <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> lesz. -Olyan akasztófáravaló akarsz lenni, mint… az a jóféle?… Nézze meg -az ember…</p> -<p>Ezzel a kis öregasszony, akinek az arca ráncos volt, amilyen -ráncosságot sose látott még senki, és sárga az öregségtől, és az -orra nagy volt s fekete pontokkal tele, kiment.</p> -<p>Egy darabig csendben voltak, Nyilas nagyon meg volt sértve. -Utóvégre semmiség volt az egész… s ő nem érdemelte ezt… Gimesi egy -papagályt festett s azt mondta dümmögve:</p> -<p>– Már a lábába száradt az esze, nem érdemes meghallgatni.</p> -<p>Ezen a kisdiák még jobban megijedt, neki is volt nagyanyja, de ő -sohasem mert volna ilyen megjegyzést tenni rá… Neki az szent volt, -amit az édes nagyanyám mondott s akármilyen igazságtalan lett volna -is, mégis szótalanul viselte volna el.</p> -<p>– Hallgass, – mondta csendesítve, ijedten.</p> -<p>– De igen, megmondom én neki is, – és Gimesi olyan mérges lett, -mint a paprika, a szeme nedves lett s izzott és pattogtatta a -szókat, úgyhogy szinte elfulladt a lélegzete. – Én már nem vagyok -olyan kis taknyos, még mikor elsőbe jártam, akkor szidhatott ok -nélkül, de már tudom, hogy honnan fuj a szél.</p> -<p>Nyilas valami családi titkot sejtett az életük mögött s -rettegett, hogy Gimesi most haragjában ki fogja mondani, azért -kétségbeesett elszántsággal el akarta terelni a dologról a -figyelmét.</p> -<p>– Nézd csak: reskontó.</p> -<p>Gimesi nedves szemeivel zavarodottan nézett a kis cédulára, amit -elébe tartott.</p> -<p>– Mi az? – kérdezte mogorván dünnyögve.</p> -<p>– Lutri.</p> -<p>Gimesi nagyot nézett.</p> -<p>– Micsoda? – s a szája is nyitva maradt.</p> -<p>– Lutriba megtettem ezt az öt számot.</p> -<p>Gimesi átmenet nélkül elkezdett kacagni, hátratartotta a fejét s -a két tenyerét a hasára tette s hang nélkül sokáig görcsösen -hahotázott.</p> -<p>– Lutrira tettél?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Barátom… nahát ilyet még nem kacagtam, mióta kétágú vagyok… te -lutrira tettél? <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Ő is nevetett, úgyhogy köhögött utána, fuldoklott a nevetéstől, -most egyszerre neki is nagyon furcsa lett, hogy ő lutrira tett.</p> -<p>– És fogsz nyerni?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– És ha nyersz tíz forintot, mit veszel rajta?</p> -<p>– Mit?… Hát… veszek egy penecilust.</p> -<p>– Penecilust?… Milyet?</p> -<p>– Milyet? Gyöngyháznyelűt, olyat, hogy halalakja lesz… – s a -Böszörményi késére gondolt, ott a szemetesláda mögött.</p> -<p>– Barátom, ha nekem tíz forintom volna!</p> -<p>– Mit vennél?</p> -<p>– Ötöt elküldenék belőle anyámnak.</p> -<p>A kis Nyilas lángvörös lett: hát ő nem gondol az -édesanyjára?</p> -<p>– Ötöt meg elcukrászdáznék, – mondta Gimesi.</p> -<p>Nyilas nem tudott szóhoz jutni, de ezt nem, ezt nem tenné. -Cukrászda, mire az: a multkor, mikor Orczyéktól kijött, a cukrászda -ablakában ébredt eszméletre, de azért eszébe sem jutott, hogy -vegyen egy darabot. Mire az: színházra igen.</p> -<p>– Ha nyerek, annak csak fele lesz az enyém, mert felét az öreg -úrnak kell adni, – mondta.</p> -<p>– Annak a vén totyakosnak? – szólt Gimesi.</p> -<p>– Nem totyakos, – szólt megsértődve Nyilas.</p> -<p>– Jó van no, mán én csak úgy hívom az öreget mind: öreg, hát -totyakos, – és Gimesi hangosan nevetett, mert még mindig nem fért a -fejébe, hogy valaki lutrira pénzt tegyen. – Ő adta rá a pénzt?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Egy hatost?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Kettőt?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Többet?</p> -<p>– Egy forintot.</p> -<p>– Egy forintot! – mondta elhűlve Gimesi. – Baráték, egy forint -még nyereségnek is elég vóna – s elkezdett újra nevetni. – Nekem -még nem vót <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> egy forintom, amit én elkőthettem vóna, -mer az én kezembe a nagymama nem ad két krajcárt se, hogy azt arra -kőthessem, amire akarom.</p> -<p>– Nekem van huszonhat krajcárom.</p> -<p>– Huszonhat?</p> -<p>– Vagyis huszonegy, mert a szállítólevélre kétszer adtam öt-öt -pízt, levélre meg kettőt.</p> -<p>– Ha nekem húsz pízem vóna, akkor vennék rajta hat darab -krémest, neked egyet, Orczynak egyet, Tannenbaumnak egyet, -nagymamának egyet, kettőt megennék magam.</p> -<p>Soká nevettek rajta.</p> -<p>– Orczy nyert egy Magyar Történelmi Albumot.</p> -<p>– Nyerte?</p> -<p>– Igen, megírta a vakációt, hogy Nyári gyönyörűségek és azt -Forgó bácsinál kinyomtatták a Kis Lapban és azért.</p> -<p>– Kinyomtatták?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Amit Orczy írt?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Gimesi megint rákezdett a hangtalan kacagásra, de most már -csakúgy csiklott a végén.</p> -<p>– A helyesírási hibákat is kinyomtatták? – mondta.</p> -<p>– Azt kijavította a bátyja, – mondta Nyilas.</p> -<p>– A bátyja, az a hosszú?</p> -<p>– Igen… Az írta a dolgozatot… Ő írta, de a bátyja beleírt, meg -kijavította…</p> -<p>Gimesi gyanakodva nézett Nyilasra.</p> -<p>– Te tudsz, – szólt.</p> -<p>– Mit? – vörösödött el Nyilas, mert megérezte, hogy rosszat -tett, hogy ezt elmondta.</p> -<p>– Jól tudsz <i>rákenni</i>.</p> -<p>Nyilas hallgatott.</p> -<p>– Kíváncsi vagyok, – szólt Gimesi a fejével intve – hogyha -elmégy mitőlünk, akkor miránk mit fogsz mondani?</p> -<p>A kis Nyilas rákvörös lett, aztán a vére egészen leszállt a -szívére.</p> -<p>Leült szédülve a székre s csak nézett kétségbeesve Gimesire.</p> -<p>Ennek feltünt a némasága s rémült arca. <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Énfelőlem mondhatsz, – szólt s megrántotta a vállát.</p> -<p>Nyilas kiáltani, ordítani szerette volna, hogy: én nem! rólad én -nem mondanék rosszat, ha darabokba vágnának is, mert téged -szeretlek.</p> -<p>De azután csak ennyit mondott:</p> -<p>– Azt hiszed rólam?</p> -<p>A csönd nagyon kínos lett.</p> -<p>Sokáig ült az asztal mellett s Gimesi is zavartan -festegetett.</p> -<p>– Há honnan tudod te ezt? – mondta az orra alatt dünnyögve.</p> -<p>Nyilas elnézett az ablakra. Az ablakból le lehetett látni jól az -utcára, mert az ablak alja a lábuk alatt volt.</p> -<p>Szerette volna dacosan azt mondani, hogy: maga találta ki, csak -úgy mondja! De nem volt képes hazudni, így sem, úgy sem.</p> -<p>– Te tanáltad ki?</p> -<p>Megrázta a fejét, hogy nem.</p> -<p>– Hát beszélj, ne bosszants! Ne mérgesíts, mert mingyán hasba -bokszollak, mint az elébb.</p> -<p>Nyilas lehajtotta a fejét az asztalra és zokogásban tört ki.</p> -<p>– Azért is én kaptam ki.</p> -<p>Gimesi ideges lett, tipett-topott, az ecsettel babrált, a -szájába vette s a szájaszéle vörös lett a kármintól.</p> -<p>– De nagy marha vagy, – mondta s a szeme izzani kezdett.</p> -<p>– Mikor mondtam én terólad rosszat? Hát te tudnál én rólam -mondani?</p> -<p>– Hát Orczyékról is mondtál.</p> -<p>– Mert nekem oda muszály volt elmenni, mert Gyéres tanár úr -parancsolta, és az ő szüleinek is megmondta, hogy nekem muszály oda -elmenni, mert azok engem csak látni akartak, hogy kinevessenek, és -kalácsot dugtak a zsebembe, mint egy kisbabának és… azért jöttem -el, mert én nem megyek oda többet soha!</p> -<p>Gimesi megdöbbenve nézte, éppen úgy, mint az előbb a nagyanyját -s újra hozzáfogott festeni. <span class="pagenum"><a name="Page_80" -id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>– Hát csak bőgjél, én nem bánom, ha bőgsz, – mondta.</p> -<p>Akkor letette az ecsetet s úgy maszatosan, odament a korsóhoz, -töltött egy pohár vizet, odahozta Nyilasnak.</p> -<p>– Nesze, igyál.</p> -<p>Nyilas meg volt döbbenve: ennyi jóságot még senkitől sem várt s -nem is tapasztalt. Ivott.</p> -<p>– Mosd meg a szemed, no, mer ha bejön nagymama, mindjárt -felfal.</p> -<p>Nyilas megmártotta az ujját a vízben s a szemét megtörülte a -nedvességgel.</p> -<p>Akkor ránézett kicsit a barátjára s meglátta a száját.</p> -<p>Veressel be volt festve az álláig, ahogy lenyalta a festékes -ecsetet, erre kitört rajta a kacagás.</p> -<p>– Te, mosdjál meg – mondta neki.</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Nézd meg a szádat.</p> -<p>Gimesi tükörhöz ment s belenézett.</p> -<p>– Ónnye, de jó pofa vagyok!</p> -<p>Azzal visszament az asztalhoz s a másik csészéből zöldre -festette a másik szájszélét.</p> -<p>– Most má jól nézek ki, mi?</p> -<p>És pojácásan ugrálni kezdett, s mindketten soká nevettek.</p> -<p>Hamar észretért, hogy erősen sötétedik s neki menni kell -felolvasni.</p> -<p>Másnap az iskolában Gimesivel összenevettek, mert magyar órán -kiosztották a dolgozatokat s Orczy kettest kapott.</p> -<p>Orczy meg volt sértve s dobálta a füzetet, mintha nem őt -illetné.</p> -<p>Már ebben az időben sokat beszéltek az intőről. Ő voltakép nem -érdeklődött iránta, de az A) osztályban szokás szerint ezt is -hamarabb adták ki s egy délben azzal jöttek haza, hogy Böszörményi -kapott két tárgyból.</p> -<p>Kicsit kárörömmel gondolt rá, nem bánta, hogy intőt kapott, úgy -kell neki, haragudott rá a bicska miatt. Egészen furcsán sosem -jutott eszébe, amiket Böszörményi vétett őellene, nem is tudta már -mi volt, sok apróság, de ahányszor meglátta, mindig <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> eszébe -jutott a kés a szemétláda mögött s emiatt nem tudott vele beszélni, -sem barátkozni, se megbocsátani neki. Pedig mióta ő pénzkereső volt -s annak még mindig nem érkezett sem csomagja, sem pénze, azóta -egyre jobban járogatott utána, szívesen megvendégeltette volna -magát lent a kofánál, dacára annak, hogy ő csak B) osztályos volt s -az A)-beliek még harminc év mulva is úgy beszéltek a B)-istákkal, -hogy »hogy lehetett B)-be járni«?</p> -<p>Azután aznap délután kiosztották náluk is. A helybelieknek -átadták, hogy vigyék haza s irassák alá szüleikkel, a vidékiekét -csak felolvasták s hivatalból küldték el.</p> -<p>Néhány percig bizony szívszorulása volt, eddig nem gondolt rá, -hogy ő is kaphat valaha intőt, hogy jó lesz vigyázni, mert -szekundára áll, de tudja isten, mikor olyanoknak a nevét is -hallotta, akik elsőbe jó tanulók voltak, akkor a szívébe nyilallott -s eszébe jutott, hogy mennyi mulasztása van: ma sem érti a supinum -tőt…</p> -<p>Hála istennek kimaradt a neve…</p> -<p>Három-négy nap mulva azonban latin órán valami nyugtalanítót -vett észre!</p> -<p>Gyéres tanár úr, szokása szerint, ahányszor elment Orczy -mellett, mindig megcirógatta, de most azonfelül rá is többször -ránézett.</p> -<p>Mindig sértette őt, hogy a tanár úr kivételez Orczyval, de mióta -ő maga meggyőződött felőle, hogy bejáratos Orczyékhoz, azóta azon -csodálkozik, hogy ennyire tartózkodó. Valami sértőt talált abban, -hogy a tanár igyekszik ugyanolyan hangon beszélni Orczyval, mint a -többi fiúval. Otthon persze Bébucinak szólítja: akkor itt miért -mondja Orczynak?</p> -<p>Ő úgy érezte, hogy kétféle viszony két ember közt nem lehet: ha -én valakivel jól vagyok, akkor azzal mindig egyforma jóba kell -lenni. Hát ha véletlenül debreceni tanár volna az ő Géza bátyja s -az őt tanítaná, akkor az itt Nyilasnak szólítaná őt?</p> -<p>Azt akarta, hogy: igenis, a tanár úr legyen jóba Orczyval, nem -úgy, mint az egészen idegenekkel, de akkor ővele is, mert ő is volt -már Orczyéknál… És legyen Gimesivel is, aki neki olyan jó -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> testvére s K. Sántával is, aki legjobb -tanuló. Tannenbaumnál megállott, az kivételes dolog, náluk otthon -falun, aki zsidó, nem számított a többiek közé, de a kollégiumban -az máskép van és Tannenbaum még okosabb is náluk mindnyájuknál.</p> -<p>Efféléken tünődött, mikor óra végén így szólt a tanár úr:</p> -<p>– Nyilas.</p> -<p>Rémülten állott fel, mert egy csöppet sem figyelt, nem tudta, -miről van szó a felelésben.</p> -<p>– Gyere be óra után a tanári szobába!</p> -<p>Minthogy nem szólt tovább semmit, kis várás után leült. Az -osztály összesúgott. Mindenki suttogott s ránéztek. Most talán -először vette észre az osztályt. Eddig csak ezzel a két fiúval volt -csupán valami vonatkozásban, meg becsületből a következő kettővel, -hárommal, s úgy járt iskolába, mintha csak ők öten volnának itt. A -padja ott is volt mindjárt az ajtó mellett, ahogy bejött, mindjárt -leült, az osztályt olyan kevéssé figyelte meg, mint a réten a -füveket s bokrokat.</p> -<p>Mikor csengettek, szoruló szívvel, kalap és kabát nélkül rohant -a tanár úr után s nagyon sokáig kellett várnia az előszobában.</p> -<p>Az intők jártak az eszében s a szíve úgy szorult, majd elájult: -talán már értesítették is az édesapját… Szekundára áll… oh istenem… -Most az első padból is leteszik… talán valahová hátra… S nem fog -Orczy mellett ülni és Gimesivel sem barátkozhat többet… mert nem -azért hívták meg Orczyékhoz, mert ő jó fiú s mert olyan amilyen, -hanem a bizonyítványa miatt s a Gimesi nagyanyja sohasem engedné -meg, hogy a fia rosszabb tanulóval barátkozzék…</p> -<p>Valami rettenetes igazságtalanságot érzett ebben: az élet -legnagyobb kegyetlensége viharzott le benne: saját magát -elválasztva látta a második helytől. Mindaz, amit eddig kapott, az -nem neki szólott, hanem annak a helynek, ahol ül az osztályban. -Mindegy, hogy ki ül ott. Akié az a bizonyítvány, az kapja meg az -ingyenes bentlakást, az ingyenes konviktust, az ösztöndíjat, a -szobafőnök különös figyelmét, a tanárok érdeklődését, a Nagy úr -megbecsülését: <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> az kapta meg a felolvasómunkát, és ebben -a percben kétségbeesett sikoly volt a szívében: görcsösen -kapaszkodott ahhoz a helyhez…</p> -<p>Szédülgetett, ahogy ott állott az előszobában s halvány volt az -arca és a szíve iszonyúan vert s amint a tanári szoba ajtaját -nyitották, mindig meglátta Gyéres tanár urat, aki szivarozva állt, -vagy sétált odabenn, elegáns világos ruhájában s kissé -előrehajolva, figyelmesen beszélgetett és nem jött ki őhozzá.</p> -<p>Persze: mit érdemel a tönkrement s lecsúszott diák, akinek intő -jár.</p> -<p>Bátori tanár úr jött be testhezálló barna zsakettben s -rászólott:</p> -<p>– Te kit vársz?</p> -<p>Ijedten felnézett a rideg hangra, a szája mozogni kezdett, de -hangot nem adott:</p> -<p>– Gyéres tanár urat, – rebegte végre.</p> -<p>Bátori tanár úr nem szólt semmit, bement a tanári szobába.</p> -<p>A tanár erélyes hangja egy kicsit magához térítette, mert már az -ájulás környékezte, de most az édesapja jutott eszébe, aki bizony -nem ijedne meg még a nagyobb veszedelemtől sem. Hát ha intő, legyen -intő; dac támadt fel benne: ha ő az utolsó, legyen a legutolsó. Az -is mindegy. Ő akkor is csak annyit tud, vagy nem tud, mint most, -akármilyen kalkulust adnak s ha elveszik tőle a stipendiumot, akkor -hazamegy és kapálni fog a répaföldön…</p> -<p>Nagyot, mélyet, keserveset lélegzett, mert tavaly is elájult -egyszer, mikor odakint kapált; igaz, hogy az az ájulás egy kicsit -nem volt tiszta, mert csak elszédült s boldog volt, hogy el tudott -szédülni s hogy csakugyan minden vér lefutott az arcából s izadság -verte ki az egész testét: láthatták, hogy nem ő csinálta, s muszály -őt beküldeni Debrecenbe a kollégiumba, mert otthon nem lesz belőle -semmi.</p> -<p>Gyéres tanár úr most kijött a tanáriból, szivar volt az ujja -közt s megállott előtte, egészen vidáman és csaknem feléje -hajolt:</p> -<p>– Te kis Nyilas…</p> -<p>A szivart a szájába vette s egyet szippantott. Nagyon jószagú -volt a ruhája, a szivarja, a kis Nyilas <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> felemelte -rá a szemét s igyekezett olyan szolgálatkészen nézni s figyelni, -ahogy csak tudott.</p> -<p>– Mondjad csak, elvállalnád te egy gyereknek a tanítását?</p> -<p>Nem felelt rá, megfordult vele a világ s azt hitte, most rögtön -felrepül. Mint a köd foszlott el róla minden aggodalom s egyenesen, -mereven állott s hallgatott.</p> -<p>Intett aztán, hogy elvállalná.</p> -<p>– Minden szerdán és szombaton délután kellene latint és számtant -tanulni azzal a haszontalan kis Dorogi gyerekkel.</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>– Nálam volt a nénje, szegények, igen jó család, nagy familia és -ez a kis béka elszórakozza az időt, nem képes figyelni…</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>A tanár megállott s az igazgatói iroda ajtajára nézett, ott -valaki kijött.</p> -<p>– Hát akkor jól van, beszéld meg vele és eredj el hozzájuk ma -délután.</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>– Igen… Két forintot fognak fizetni egy hónapra.</p> -<p>Ezzel hátat fordított s visszament a tanáriba.</p> -<p>A kis diák pedig futva ment el a vizsgálat helyéről, a félelmes -helyről, remegő lábain.</p> -<p>Az osztályban kíváncsian várták, még akkor is alig birta -összeszedni magát, csakhamar leült a helyére a padba.</p> -<p>– No mi az? – kérdezte Gimesi.</p> -<p>– Azt mondta a tanár úr, hogy nekem muszály tanítani -Dorogit.</p> -<p>A hátulsó padból odatámaszkodott hozzájuk Barta s odajött -Tannenbaum is.</p> -<p>– Tanítani fogsz?</p> -<p>– Igen, megparancsolta a tanár úr.</p> -<p>– És mit fizetnek, – kérdezte Tannenbaum.</p> -<p>– Két forintot.</p> -<p>– Két forintot?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Barátom, – mondta Gimesi – meg fogsz gazdagodni, öt forintot -keresel egy hónapba. <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Tannenbaum komolyan mondta:</p> -<p>– Annyiért nem lehet tanítani, két forintért.</p> -<p>– Mindennap? – kérdezte hátulról Varga János.</p> -<p>– Csak kétszer egy héten, szerdán és szombaton délután.</p> -<p>– Akkor elég, – mondta Varga.</p> -<p>Misi ránézett erre a Vargára, ez volt az a kállósemlyéni -tisztaruhás kis fiú, aki azt mondta, hogy kőházuk van, ez mindig -üzletet szokott csinálni: gombot cserélt üveggolyóért, meg -csokoládét tollért.</p> -<p>Tannenbaum ránézett Vargára s azt mondta:</p> -<p>– Akkor is kevés. Mert ha kétszer megy is el egy héten, de -lényeges, hogy meg fogja tanítani s mi az, két forint? Most, mikor -egy festék öt krajcár?</p> -<p>Varga erre azt felelte:</p> -<p>– Ez nagyon rendes fizetés, én ismerek egy ötödikest, az szintén -két forintot kap heti két óráért, pedig ötödikes.</p> -<p>– No, de ő nem két órát fog adni, hanem két délutánt.</p> -<p>– Csak két órát adhat, – mondta Varga hevesen – mert öt órakor -már felolvasnia kell, tehát, ha elmegy az ebéd után, odaér két -órakor, ott lesz négyig, tovább nem, mert el kell neki jönni.</p> -<p>– Akkor is négy óra, – mondta Tannenbaum.</p> -<p>– Igaz! – mondta Barta Imre, a legerősebb az osztályban – -Tannenbaumnak igaza van! – és a kezét ökölbe fogta.</p> -<p>Ekkor még vagy hárman beleszólottak, Orczy már télikabátban -volt, mert most énekóra lesz és ő nem jár énekre, mert katolikus; -könnyedén azt mondta, hogy:</p> -<p>– Én részemről azt hiszem, hogyha én két forintot tudnék keresni -a magam erejéből, akkor az apától kapnék jutalmul egy száz forintos -kancát – s hangosan nevetett és elment.</p> -<p>Hangosan kacagott, de kedvesen, úgy hogy senki se vette neki -rossz néven, ő nem tehet róla, hogy olyan gazdagok.</p> -<p>Csak Misi hallgatott fáradtan s kimerülten, ő nem tudott ebből -megítélni semmit. Ő nem tudta, hogy kevés-e vagy sok, nem tudta, -van-e rá ideje, <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> vagy nincs, képes-e rá, vagy nem; ő csak -azt tudta, hogy borzasztóan fáradt s legjobb volna lefeküdni, mert -elszédül itt még ezen az órán.</p> -<p>Bejött Csoknyai tanár úr, az énektanár, felállottak s hamar -helyre futott mindenki, mert négy pad minden diákja odacsődült a -vitába.</p> -<p>Mikor leültek, Misi hátrafordult s Dorogi Sándort kereste, még -őrá nem is gondolt. Ismerte egy kicsit, csaknem az utolsó padban -ült, de nem látta, sehogyse találta meg.</p> -<p>– Te, melyik az a Dorogi?</p> -<p>Gimesi hátrafordult:</p> -<p>– Az a mulya?</p> -<p>Mikor a tanár úr hátat fordított nekik, felállott félig s úgy -kereste meg a szemével.</p> -<p>– Ott ül az ablaknál, utolsóelőtti padba, az a mulya!</p> -<p>Most már ő is ráismert. Ez egyszer nagyon furcsán felelt -földrajzból. Azt kérdezték tőle, hogy: csak egy kérdésre feleljen -legalább jól, hogy hol van Konstantinápoly! S arra ő azt felelte, -hogy Afrikában.</p> -<p>De most olyan rendes, helyes kis fiúnak tűnt fel előtte, kivált, -hogy az ablakban ült.</p> -<p>– Ez nem mulya.</p> -<p>– Mulya, – mondta csendesen, vagdalkozó módján Gimesi – amék ott -ül, az nekem mind mulya.</p> -<p>A tanár úr elvégeztette a feleltetést s most újat kezdett -tanítani. Az énektanár nagyon furcsa ember volt, az összes tanárok -közt a legfurcsább. Ez olyan volt, mintha nem is tanár lett volna, -hanem vendég. Nagyon udvarias volt, mindig azt mondta, kérem -szépen, kérem szépen és egy kicsit mintha selypített volna: kévem -szépen…</p> -<p>Ő ebből az egy tárgyból egyáltalán semmit sem értett. Nem bírta -megfigyelni azt, hogy mi az a kotta. Egyet jól tudott: violin -kulcsot senki sem tudott szebben írni, mint ő; két-három -gyakorlatot is el tudott dalolni, éppen úgy, mint a nótát: É, f, é, -d – f, é, d, c! – d, d, g, f, – é, é, d, c – tam f, é, d, c… Az a -<i>tam</i> nagyon tetszett neki benne, csak nem tudta, hogy mit -jelent. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Csöndet kérek, csöndet kérek, csöndet kéééveeeek… – mondta a -kis kövér vöröses Csoknyai tanár úr, s leintette az ő -vitájukat.</p> -<p>Aztán hozzáfogott beszélni a skáláról vagy miről… Nem volt -szégyen nem érteni, mert az osztályban senki sem értette. Orczy -persze nevetett rajtuk, mikor panaszkodtak, hogy így butaság, úgy -butaság, mert Orczy zongorázni is tudott, hát neki bliktri volt az -egész kotta.</p> -<p>Még legjobb az volt, mikor az egyházi énekeket énekelték, a -zsoltárokat. Ezekből Misi is sokat tudott, sokkal többet, mint a -többiek, mert ők otthon a falusi iskolában egyebet se tettek csak -mindig énekeltek.</p> -<p>Tudta azt, hogy neki »nincs hallása«, s ez az édesanyjának igen -nagy szomorúság volt, mert ő, szegényke, gyönyörűen dalolt, az -édesapja meg pláne első énekes volt a faluban, akárhová ment, -mindig a templomba ment vasárnap s úgy vezette az éneket, szinte -hasított.</p> -<p>Ő a szárazmalomban tanult meg egy kicsit dalolni. A Droftiék -malmában hajtotta a lovakat, az egy nagy szalmafedelű szárazmalom -volt s egy kölcsönkért lóval őrölték a búzájukat s ő hajtotta egy -kis ostorral, ott ülve a rendkívül nagy vízszintes keréken. Egyedül -volt a malomban egész délután s az egyhangú malomzúgásban -hozzáfogott dalolni s egyszerre csak maga sem tudja hogy, -megtalálta a dallamot. Álmodozva ült a kerék hosszú küllőjén s -tetszett neki, hogy a ló oly szelíden ballag körbe, körbe. Fent a -verebek csiripoltak, ő pedig azt dalolta, hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hullámzó Balaton -tetején,<br /></span> <span class="i0">csolnakázik egy -halászlegény,<br /></span> <span class="i0">hálóját a -szerencse,<br /></span> <span class="i0">őt pedig a -kedvese,<br /></span> <span class="i0">elhagyta, el a -szegényt.<br /></span></div> -</div> -<p>Valahogy, csak úgy véletlenül rányitott a dallamára. Ez olyan -boldoggá tette, hogy aztán késő sötét estig, míg csak meg nem -állították a malmot s ki nem fogták a lovat, folyton ezt -dalolta.</p> -<p>Abban az időben épített az édesapja egy új csűrt az udvaron. -Mikor a szarufák fel voltak rakva <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> s be is volt lécezve, az egy -nagyon szép nyári este volt, ő felmászott oda a magasba s elkezdte -dalolni, hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Háromszínű, háromszínű a -nemzeti lobogó,<br /></span> <span class="i0">mind a három, mind a -három becsülettel ragyogó,<br /></span> <span class="i0">mind a -három mutatja, hogy magyar vagy,<br /></span> <span class="i0">ha -magyar vagy, tedd magadat szabadnak!<br /></span> <span class= -"i0">mind a három mutatja, hogy magyar vagy,<br /></span> -<span class="i0">ha magyar vagy, tedd magadat -szabadnak!<br /></span></div> -</div> -<p>Az édesanyja csak hallgatta, hallgatta, egyszer kijött a házból, -felnézett s összecsapta a kezét:</p> -<p>– Hisz ez a gyerek tud dalolni! – s lehívta, hogy összevissza -csókolja.</p> -<p>De azért valami nagyszerűen bizony ma sem tudott, különösen -ezeket a fél, meg nyolcad, tizenhatod kottákat abszolúte nem bírta -felfogni, pedig az énekhangpróbán nagy büszkeségére bevette a tanár -úr a karba altnak, ő tudott legmélyebbre énekelni az osztályban. -Ott azonban hatvanan fujták a kórust s ő is elsegített egy-egy -hangot valahogy a többi közt. Szegény Csoknyai tanár úr nagyon járt -volna a kedvébe, hogy olyan jeles volt a bizonyítványa, de azért -még a legnagyobb jóakarat mellett sem tudott vele egyebet csinálni, -egyest adhatott, de tudományt nem.</p> -<p>Csak óra vége felé jutott eszébe, hogy ő ma el sem mehet -Dorogiékhoz, mert konviktusba kell menni, azután már kevés idő van -s két órakor iskola, ötkor ő megint felolvasni megy, azután -vacsora, azután már nem szabad kimenni a kollégiumból…</p> -<p>Tizenkettőkor kiáltott Doroginak, mert látta, hogy hamarabb -elmegy, mint ő:</p> -<p>– Dorogi!</p> -<p>– Dorogi, Dorogi! – kiáltott Varga is.</p> -<p>Igy egész iskolai tanács gyűlt megint össze, néhány télikabátos, -felpakolt fiú együtt állapította meg, hogy csak szerdán délután fog -elmenni hozzájuk.</p> -<p>A kis Dorogi lángvörös volt s zavarban volt s alig mert Misihez -szólani.</p> -<p>Misi is nagy zavarban volt, furcsán érezte magát, nem tudta, -hogy fog ő megtanítani valakit valamire.</p> -<p>Igaz, az elemiben mindig ő volt a leckéztető. Egyszer a tanító -úrtól ki is kapott, a tanító úr nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> mérges -ember volt s kivette a dézsából a dézsahordórudat s azzal vágott -végig a fején, mert nem tudott felelni Drofti Károly, akit a keze -alá adott. Akkor az ő feje feldagadt akkorára, mint egy dinnye; az -édesanyja nagyon ingerült lett, véletlenül éppen ott volt a faluban -a doktor s az édesanyja mindjárt elküldött érte.</p> -<p>A kisöccse ment el, a testvére, aki már szintén iskolás volt s -az iskola előtt kellett elmennie a községházára. A tanító úr pedig -véletlenül kint állt s úgy látszik, megbánt valamit s megszólította -figyelmeskedésből a gyereket, hogy hova megy. Ez pedig egyszerüen -megmondta, hogy megy az orvosért, mert a Misi feje akkorára dagadt, -mint egy dinnye.</p> -<p>– Hm, de nagy tudós az a ti anyátok! – mondta a tanító mérgesen, -azzal fogta a gyereket, nem eresztette tovább, hanem eljött ő maga -a beteghez.</p> -<p>Misi még most is emlékszik, hogy megrémült, mikor belépett az -öccsével a tanító úr, nem azért, mintha félt volna tőle, hogy újra -kikap, hanem éppen azért, mert restellte, hogy a tanító megtudja, -hogy ellene áskálódnak…</p> -<p>A tanító úr aztán leült náluk, elbeszélgetett s nem hivattak -orvost, hanem azóta igen jó barátságban vannak a szüleivel, mert -megismerték egymást, hogy az ő édesanyja, ha ácsmesterné is, de -paplány. S a tanító úr is elmondta, hogy neki papnak kellene lenni, -de szerelemből megházasodott, azért lett csak tanító.</p> -<p>Némi aggódással gondolt rá a kis Misi, hogy vajjon most is -megkapja-e a dézsarudat azért, mert tanít valakit…</p> -<h2>V. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben a kisdiák családok életébe keveredik -bele s olyan dolgokról hall és olyanokat lát, amik nem tartoznak a -gimnáziumi tananyaghoz; például szerelmeslevelet közvetít, ami -szintén hiányzik az »államilag jóváhagyott« tantervből.</p> -<p>Dorogiék egy nagyobb parasztházban laktak, a ház első végében. -Hátul laktak a házigazdáék.</p> -<p>A ház kívülről fehérre volt meszelve, de belül a szobák pingálva -voltak, ez tette őket urasabbá. Két szobájuk volt, az utcainak volt -három ablaka, kettő <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> az utcára, egy az udvarra, az udvarinak -két ablaka, a tornácra.</p> -<p>Ők a belső szobában tanultak mindig, az utcaiban a nagy ovális -asztal mellett s rendesen lámpát kellett gyújtani a végén, mert -december felé járt az idő és hamar setétedett.</p> -<p>Volt ott egy csomó ember abban a lakásban, magas nagy nők, de ő -valami két hétig nem tudta őket megkülönböztetni egymástól.</p> -<p>Azt nem szerette, hogy annyi nő van ott, három felnőtt lány. -Különösen volt köztük egy kisebb, az mindig vihogott, nagyon utálta -érte.</p> -<p>Dorogit otthon Sanyikának hívták, még helyesírást sem tudott, -még a szorzótáblát sem tudta, latinból olvasni nem tudott, kétségbe -kellett esni rajta, hogy hogy fogja ő ezt megtanítani valamire.</p> -<p>Legokosabb az lett volna, hogy megmondja a szüleinek vagy a -tanár úrnak, de ez még akkor nem jutott eszébe. Úgy gondolta, hogy -őt nem azért állították mellé, hogy vádaskodjon rá, hanem hogy -megtanítsa arra, amit nem tud. Az ám, de hogy.</p> -<p>Ha valamit nem tudott, akkor ő mindig visszább ment egy -kérdéssel, mert ha nem tudja egy igének ragozni a conjunctivusát, -akkor próbáljuk először az indicativust. Ha nem tudja a futurumot, -a jövőidőt, akkor lássuk elébb a jelenidőt, a praesenst.</p> -<p>De aztán kiderült, hogy még azt sem tudja, mi a különbség a -praesens és a perfectum, a jelen és a mult közt. Akkor nekiállott, -hogy ezt megértesse vele: hogy a cselekvésnek a három fő történési -idejét kivilágosítsa előtte.</p> -<p>Igen, de aztán észrevette, hogy nemcsak a plusquamperfectumokat -nem tudja, s nemcsak az igeragozással nincs tisztában: de még a -főnévragozással sem: azt sem tudja, hány tő szerint osztályozzák a -főneveket. Tehát még visszább kellett menni egy egész esztendővel, -s legvégül vissza a legelső leckére, mert még azt sem tudta -lefordítani, hogy alauda volat!… rana coaxat… Pedig ez volt a -Békési nyelvtanban legelső lecke tavaly.</p> -<p>Mivel azonban mégis kellett a holnapi napra is készülni, -borzasztó bajok voltak a repetícióval. <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Hogy lehet ismételni annak, aki mindennapra új leckét kell hogy -megtanuljon, jóllehet a tavalyit sem tudja.</p> -<p>Kétségbeesett vergődés volt ez a tanulás s neki a szája elfáradt -a sok kérdezésben, mert természettől jó tanítónak születve, -önkéntelenül inkább tett húsz kérdést, minthogy egyszer megmondjon -valamit: mindent belőle magából akart kihozni: öntudatlanul is, -logikai kapcsolatok alapján építeni fel.</p> -<p>Erre azonban sem elég idő, sem elég erő nem volt egyiküknél -sem.</p> -<p>– Mit csinált maga, mikor ezt tanultuk, – mondta idegesen.</p> -<p>Mivel Sanyika erre sem felelt, ezt is végigkérdezte, egy csomó -keresztkérdéssel, mert mégis kíváncsi volt, hogy lehet, hogy semmit -nem tud olyan leckéből sem, amiket különös figyelemmel tanított meg -s gyakorolt be a tanár úr.</p> -<p>– Mégis, mondja meg nekem: mit csinált ekkor meg ekkor?</p> -<p>Sanyika törte a fejét, aztán azt mondta:</p> -<p>– Akkor?… akkor éppen négyest fogtam be.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Négyest.</p> -<p>– Milyen négyest?</p> -<p>– Az nagyon nagyszerű: fogni kell négy legyet s cérnával -összekötni és szántanak, de az igazán nagyszerű.</p> -<p>A kis nevelő tátott szájjal hallgatta.</p> -<p>– Szántanak?</p> -<p>– Igen, ki kell cseppenteni egy jó kis tintacseppet és azon ha -keresztülmennek, akkor barázdát húznak…</p> -<p>A nevelő maga is nevetett, ezen a kis zsivány megbátorodott s -azt mondja:</p> -<p>– Számtanórán pedig tudja mi a nagyszerű?… Fog az ember pókot, -sokat lehet fogni a hátulsó udvarba, akkor annak a lábát kiszedni -és megszámolni, hogy egy láb hányat kaszál…</p> -<p>– Hát földrajzórán?</p> -<p>– Földrajzórán? – mondta alamuszian Sanyika, – akkor nincs rá -idő. Mert akkor figyelni kell.</p> -<p>– Mire? <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>– Hát hogy mikor lehet röhögni az öreg Názón.</p> -<p>Nyilas nevetett, aztán komoly arcot vett fel s tovább vágta a -fát: verte a fejébe a leckét.</p> -<p>Mert azért jó fiú volt Sanyika, olyan szép tiszta kis fiúcska. A -tornában ugyan feljebb állott vagy tízzel őnála, de azért nem -látszott nagyobbnak, mert olyan szerényen összehúzta magát, hogy -senki se vegye észre, hogy a világon van: ennek köszönhette, hogy -átcsúszott az első osztályból a másodikba. Sőt azt is, hogy nincs -minden tárgyból intője.</p> -<p>Egyszer, úgy két hét mulva, a középső lány minden nap kezdett -beülni hozzájuk az órára. A kis nevelő először zavarban volt, -nagyon feszélyezte, hogy hallgatják, mert úgy érezte, hogy -ellenőrzik, de a lány nem szólt bele egy szóval sem a beszédjükbe, -kézimunkázott.</p> -<p>– Itt világosabb van, mint az udvari szobában, – mondta -egyszer.</p> -<p>Igy aztán hagyták, de halkabban beszélt Misi is, mint mikor csak -ketten voltak.</p> -<p>Hanem egyszer éppen hónap utolsó napján este, csak megszólalt a -lány:</p> -<p>– Ennél a Sanyikánál butább gyereket én még nem láttam.</p> -<p>Misi rémülten nézett fel erre a szakszerű megjegyzésre.</p> -<p>A lány egészen piros volt, előrehajlott a kézimunka felett s -gyönyörű szép lány volt. Fekete bogárszeme volt s az úgy -csillogott, mintha külön világított volna, az arca piros volt, de -azért gyenge fehér a széleken s amikor szólt, roppant sok -porcellánfehér fog volt a szájában. Ez volt rajta a -legfeltűnőbb.</p> -<p>Sanyika összehúzta a szemét, arcát s egészen kicsi lett, a -száját kicsucsorította.</p> -<p>Misi nem tudott szólani, úgy elcsodálkozott a lány -szépségén.</p> -<p>– Egészen megöli magát evvel a csacsival, – kiáltott a lány – -no, én nem tanítanám ezt, ha nekem adnák a bécsi -Szentistvántemplomot gombostól – s erre elkezdett nevetni.</p> -<p>Ahogy nevetett, a fogai a lámpavilágon szikráztak s a hangja úgy -csilingelt, mint valami kalitkában levő kis madáré. <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Dehogy volna nekem hozzá türelmem!…</p> -<p>Aztán újabb nevetéssel azt mondja:</p> -<p>– Még a kétszerkettőt se tudja!…</p> -<p>A kis Nyilas szokása szerint rettentően elpirult s jobban -zavarba jött mint Sanyika.</p> -<p>– Nem lehet hamarább tudni neki, mert előbb pótolni kell a -tavalyit, – mondta mentegetődzve.</p> -<p>– Pótolni kell neki az elemit, – mondta újabb nevetéssel a -lány.</p> -<p>– Nem, kérem…</p> -<p>A lány mosolyogva nézett rá.</p> -<p>– Kitől tanult maga tanítani?</p> -<p>A kis nevelőt újabb pirulási roham öntötte el, mert csakugyan -neki nagy vakmerőség volt vállalkozni erre a tanításra.</p> -<p>– Hát én csak úgy segítek Sanyikának, hogy eszébe jusson, mert -tudja azt ő is, amit én, csak nem jut eszébe.</p> -<p>– Én nem tudnék tanítani senkit a világon, – mondta a lány s a -hajába nyúlt. Nagy haja volt, sötétbarna nagy haja s zilált -frizurában volt a fején, nagyon jól állt neki.</p> -<p>– Pedig az jó, – mondta Misi lelkesen.</p> -<p>– Micsoda? Tanítani?</p> -<p>A lányon a legnagyobb álmélkodás látszott, amely a kacagással -volt határos.</p> -<p>– Igen!… én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit -megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem.</p> -<p>Elzavarodott ettől, hogy ilyen nagyot mondott, mert még nem volt -hozzászokva, hogy valamiről nyilatkozzék; talán ez volt az első -eset életében, hogy idegen előtt kijelentett valamit, amit igaznak -tartott.</p> -<p>– Én nem tudnék tanítani, – mondta a lány s elbiggyesztette a -száját. Aztán újra felnevetett, – de tanulni se! senkitől! Mikor a -Dóczyba jártam, én mindent tudtam, pedig sose néztem bele se a -könyvbe.</p> -<p>– Hova járt? – kérdezte figyelmesen a kis fiú, mert nem tudta mi -az, gimnázium?</p> -<p>– A Dóczyba.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– A Dóczy? – s a lány hatalmasan felkacagott – maga még azt se -tudja? <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>A kis fiú zavarba jött s elpirult, azt hitte, neki mindent tudni -kell.</p> -<p>– No, majd megtudja egy pár esztendő mulva, – mondta a lány -hamis mosollyal s furcsán nézett a kis fiúra.</p> -<p>Ez rögtön elszemérmeskedte a dolgot, megérezte, hogy ez valami -olyan fiús-dolog, ahogy a fiúk maguk közt beszélnek a lányokról s -olyan zavart lett, hogy alig tudott visszatalálni a könyvhöz, isten -ments, hogy a lányra ránézett volna még egyszer.</p> -<p>Ez csendesen nevetett magában s felemelte a hímzését.</p> -<p>Néhány másodpercig szótlanul ültek, mert Misi nem tudta mit -szóljon, hogy folytassa a leckét… Most már restelte magát s nem -mert a lány előtt beszélni.</p> -<p>Akkor újra megszólalt a lány.</p> -<p>– Azér ilyen buta gyereket nem is képzeltem, mint ez a -Sanyika.</p> -<p>Sanyi felemelte a szemét, Misi észrevette, hogy a szeme éppen, -de éppen olyan, mint a lányé, csillogó és fekete és hosszú -szempillája van.</p> -<p>– Buta! – mondta Sanyi nyújtott hangon. – Jobb vóna, ha nem -vennél japán legyezőt.</p> -<p>A lány bíborpiros lett, az arca csaknem kicsattant, a kisdiák -látta, mert odalesett rá s látta, hogy pillanatokig nem tud szóhoz -jutni.</p> -<p>Akkor higgadtabb hangon így szólt:</p> -<p>– Erre nem buta, a kis szemtelen… hogy pimaszkodjék…</p> -<p>A kis nevelő rettentő kínosan érezte magát a testvérek -veszekedése közben, megdöbbenve s rendreutasítólag nézett -Sanyikára.</p> -<p>– Hatvan krajcár! – mondta dünnyögve, de élesen Sanyika.</p> -<p>A lány elvesztette a kevés higgadtságát.</p> -<p>– No, még csak az van hátra, hogy a kis taknyosok is -kritizáljanak.</p> -<p>– Taknyos vagy te, tudod! Törüld meg az orrod.</p> -<p>– Majd én megtörülöm a tied, te szemtelen, – kiáltott fel a lány -s felpattant. – Nézzétek csak, inkább tanulnád meg, hogy mennyi -hétszer nyolc! Te gyalázatos! Igy kell beszélni velem! <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Misi egészen elvesztette a fejét, még ilyen veszekedést -testvérek közt nem látott… legfeljebb otthon, ő meg az öccsei, de -az nem számít, mert az otthon volt s ők fiúk s…</p> -<p>Ebben a percben felpattant az ajtó s belépett rajta a tiszta -feketébe öltözött legnagyobb lány, mint egy fúria. Úgy jelent meg, -szinte öldökölt a szemével, már odakint régen kínosan lesték, hogy -mit csinál ez a Bella, megállította a tanulást s mikor lesz már -vége.</p> -<p>Sanyika nem várt semmit, a nénje felé kiáltott nyávogva:</p> -<p>– Nem hagynak tanulni! Minek kell nekik idejönni, mikor tanul az -ember.</p> -<p>A vénlány szigorúan szólt a hugához.</p> -<p>– Légy szíves, gyere ki, kérlek.</p> -<p>De a hangja olyan volt, mint a kés.</p> -<p>– Mindig belebeszél a tanulásba, – siránkozott álnokul -Sanyika.</p> -<p>– Oh, a hazug király! – kiáltott a lány.</p> -<p>– Kérem szépen, még sose szólott bele, – mondta Misi.</p> -<p>– Most is azt mondta, hogy buta vagyok, – dünnyögte árulkodva -Sanyika.</p> -<p>A vénlány el akarta simítani a dolgot, édeskésen mondta:</p> -<p>– Nem kell olyan érzékenynek lenni, Sanyika. Te csak tanulj, -fiacskám, hogy jó legyen a bizonyítványka.</p> -<p>– Ha nem hagynak.</p> -<p>– Dehogy nem hagynak, dehogy nem hagynak, szeretném azt látni, -hogy téged valaki ne hagyjon tanulni!</p> -<p>A másik lány összedobálta a holmiját.</p> -<p>– Szemtelen kölyök, még hogy én nem hagyom: éppen megesett a -szívem, hogy hogy kell, de hogy kell vele kínlódni, még azt se -tudja, hogy mennyi hétszer nyolc.</p> -<p>– Azzal nem fogja jobban tudni, ha valaki mérgesíti!</p> -<p>– Mindig belebeszélnek.</p> -<p>– No, majd megkérjük Bellát, hogy többet ne jöjjön be a szobába, -míg ti tanultok, úgy-e kedves Nyilas. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>Nyilas, a kedves, szerette volna, hogyha Bella bent lett volna a -szobában, most már sajnálta, hogy nem fogja többet látni, mert -igazán oly gyönyörű szép lány, kivált a nénje mellett, aki sovány -és a szemöldöke teljesen össze van nőve.</p> -<p>– Felőlem tanulhat: de éppen hogy nem akar! – mondta Bella.</p> -<p>– Csak hagyjuk, – mondta a vénlány, – ebben neked is van részed. -Ha annak idején egy kicsit foglalkoztál volna vele, akkor most -máskép nézne ki a gyerek.</p> -<p>– Inkább felakasztom magam, – szólt Bella indulatosan. – Lehet -evvel foglalkozni!</p> -<p>– Kell is!… – szólt kegyetlen hangsúllyal a másik.</p> -<p>Szünetet tartott, aztán folytatta:</p> -<p>– Ennek <i>kell</i> tanulni!… ez fiú… Ennek <i>cél</i> a -tanulás!… Ennek <i>állása</i> lesz s <i>kenyeret</i> fog keresni és -<i>jövőt</i>…</p> -<p>A kis diák ijedten nézett a vénlányra, ő is találva érezte -magát, mintha neki is szólott volna a lecke. Mert erre még nem -gondolt eddig: hogy ember lesz valaha valakiből s csibukkal fog -sétálni a gangon… hogy azért kell megtanulni az ablativus -absolutust… és bejön a cseléd megmondani, hogy: tekintetesúr -megellett a koca… vagy a hivatalba sétál fekete ruhában… Az még nem -tűnt fel előtte, hogy mindaz a lecke, amit el kell napról napra -végezni, csak valami akadálysorozat, amit át kell ugrálni, hogy a -végén valami jó, békés, uras hivatalba kerüljön az ember… Ha erre -gondolt volna, még kiállhatatlanabb lett volna az egész tanulás… -Ezért tanulni a törtszámokat?… és nem azért, mert az érdekes?… Ő -mindig ezzel érvelt Sanyika előtt: hogy nézze csak, milyen furcsa!… -furcsa, hogy ez igaz!…</p> -<p>A vénlány pláne egyenesen odafordult a kis diákhoz, mint egy -ítélő bíróhoz, aki most az ő családi perpatvarukból levonja a maga -véleményét s hevesen, erősen a következőket mondta hihetetlen -erővel, gyorsasággal s egész szónoki lendülettel.</p> -<p>– Ne gondolja, kedvesem, hogy mi mindig ilyen koldusok voltunk. -Hála Istennek, most sem, annyira nem, mint amennyire látszik. Oh, -de az én nagyatyámnak <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> még óriási uradalma volt, tíz -tizenkétezer hold, amit azonban a lófuttatás, a bécsi klubélet, meg -a kártya elvitt. Többek között, mikor építették a balatonsomosi -vasutat, akkor ő az első vonatot kibérelte, hogy abban senki más -nem ült, csak ő egymaga. Épen úgy mint a négyesfogatán. Belekerült -neki százhetvenezer forintba, mert a részvények nagy részét -megvette hozzá. Most jó volna, ha százhetven forint volna -belőle…</p> -<p>A kis diák azt gondolta, hogy ez nagyszerű és nagyon csodálatos -és csodálkozva hallotta és restelte magát amiatt, hogy a lány erről -beszél neki, mert az felesleges, sőt illetlen, de egy kicsit büszke -is volt, mint mikor az édesanyja egyszer elküldte otthon a -levélhordó asszony lakására, hogy le ne maradjon a levél s az a -postásné akkor este úgy beszélt vele, mint egy felnőttel s mindent -elmondott, még azt is, hogy az urának kilóg a hurkája, úgy kell -minden este bepakkolni s nem tud miatta dolgozni. De ő akkor azt -igen komolyan hallgatta, mert akkor először érezte, hogy komoly, -felnőtt emberszámba veszi őt, a majdnem úri gyereket, a szegény, -nyomorult postásné.</p> -<p>De a vénlány nagy hévvel folytatta.</p> -<p>– Ez azonban mind nem baj, ez a gyerek még mind elérheti!… Én -már leszámoltam az élettel: én már csak cseléd maradok, a -testvéreim szolgálója, meg lehet nézni a kezemet, veres, kifujta a -szél s fel van cserepesedve, s a ruhám és a cipőm: ez nekem mind -nem fáj, mert tudom, hogy kicsi gyerekkoromtól én vagyok ennek az -életnek itt az áldozatja: a drága mamám beteges, a kedves atyám -boldogtalan s nekem kellett cselédnek lenni a háznál, mert mégis -vannak dolgok, amiket el kell végezni ugyebár… Igen, egy igavonóra -szükség van, aki hajnalban kél és éjfélben fekszik s ez én vagyok; -a mi házunk, az kórház és nevelde, az egyik ágyban fekszik! a másik -kisasszony! csak én vagyok a ló!… Mintha bírnám; de ha még bírnám! -Ezek a parasztok, akik arra születtek, ezek nem értik persze, azt -hiszik, mindenki olyan mint ők, de az én lábaim már odavannak… ha a -piacról hazahozok tíz kilót, akkor már csak esem ágyba. De ez mind -semmi… <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Nagy lélegzetet vett szegény lány s rámutatott Sanyikára, mint -egy győzelemre:</p> -<p>– A fő, hogy ezt idáig neveltem… ez mindent rendbe hozhat, csak -neki legyen jó bizonyítványa.</p> -<p>Keserűen bólintott:</p> -<p>– Én? Én hiába tanultam volna! Az én eszem olyan volt mint a -tűz, és bennem volt akarat: aki most lát, az nem tudja, ki voltam -én!… De mit érek vele, ha kitanulok is! Lehet belőlem -postáskisasszony! Annyi ma is vagyok!… Vagy mint ezek a -kisasszonykák?… Őket kitaníttattam, de ez is kár volt… mire mennek -vele?… Szegény lánynak, minél többet végez, annál rosszabb, mert -csak az igénye nő meg, de nem tehet semmit… Ez a gyerek, ez -szegényke akármilyen keservesen is, csak végezze el az érettségit, -akkor már mehet Pestre… Akkor már kész: abban a pillanatban, ahogy -a matúrája megvan, ő éppen ott van, ahol elhagyta a család ezelőtt -negyven évvel; ő újra Nagytárkányi és Bertóthi Doroghy lesz, nyitva -neki az összes rokonnak a palotája, a kaszinó, a klubok, már az -egyetemen gyerekség lesz átmennie, akkor már annyi pénze lesz az -onkliktól meg a tantiktól, hogy lumpolhat és amit akar… De most, -csak most ebben a hét esztendőben kell összeszednie magát, neki is, -nekünk is, mint a hamupipőkének; a szegénységen, azon bizony a maga -erejéből kell mindenkinek átvergődni… Kihez menjen ez a szegény -lányka? Van Debrecenben még egy ilyen gyönyörű gyermek?… Bertóthi -és Mieskieviczky vér s itt kell neki elhervadni a -parasztvityillóban… Mit csináljak vele, hova tegyem? ruha nélkül, -cipő nélkül… Egy bálba el nem vihetem: hát én? én voltam bálba -valaha?… Férjhez adni? Kihez adjam?… lesz belőle polgárasszony: -tésasszony… és majd ő is fog járni a piacra, igen, hiába nevetsz -szegénykém, fogsz te még kosarat cipelni a piacról…</p> -<p>A kisdiák úgy nézett rájuk s a szép lányra, mint valami -rettenetes sors, valami iszonyú jövő reménytelen áldozatára.</p> -<p>– Ez a gyerek?… Odescalchi lányt vehet feleségül, Eszterházy -lányt, Károlyi lányt, akit akar, aki tetszik neki… <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Nagyot sóhajtott s a homlokát megsimította vörös tenyerével:</p> -<p>– Azért kell neki jó bizonyítványt szerezni… Azért nem sajnálok -én semmi fáradságot, áldozatot érte…</p> -<p>Rátette a kezét a kis Sanyi fejére s gyengéden megsimogatta:</p> -<p>– Tanulj fiacskám, tanulj, tanulj, kedves kis angyalom, kis -babám, tanulj édes kis gyémántom, tanulj, te ne törődj semmivel, -neked mindig lesz mindened, csak tanulj, lesz ruhád, cipőd, -füzeted, rajzpapirod, írhatsz, rajzolhatsz amennyit akarsz, tanulj -franciát majd, zongorát, sportot, mindent: aztán majd meglátod, -milyen hálával gondolsz vissza a te vén zsémbes nénédre valaha… -csak te tanulj… Dehogy fogunk mi téged zavarni… isten ments… sem -én, se Bella!!… se senki… Érted?</p> -<p>És gyöngéden, kimondhatatlan szeretettel ölelte át a fiucska -szép kis fejét.</p> -<p>A másik szobába jött valaki s odafigyeltek mindnyájan, férfihang -hallatszott.</p> -<p>A kisdiák mindjárt gondolta, hogy az apa lehet, mert mindenki -zavarba jött.</p> -<p>A vénlány kinyitotta az ajtót s abban a percben megjelent ott -egy óriási, gyönyörű, szakállas, nagy prémbundás férfi.</p> -<p>Egész rémülten nézett rá a kisdiák, mert még sose látta, olyan -volt ez a férfi, mint egy hős a Történelmi Arcképcsarnokból, -Petneházy a budavári ostromon, vagy Bercsényi Miklós, a Rákóczi -vezére. Kivált itt Debrecenben a kis köpcös emberek jókedvű, -mosolygó, pedrett bajszú országában.</p> -<p>Tisztelettel felállott előtte.</p> -<p>Sanyika felugrott s furcsa bizalmas bátorsággal hozzászaladt s -megcsókolta a kezét, azután a száját.</p> -<p>A lányok kezét csókolommal köszöntek.</p> -<p>– A mi kis barátunk, – mondta a vénlány, – a kis Nyilas -Mihályka. Tudja apa, aki együtt készül a leckére Sanyikával.</p> -<p>Az apa csendesen, derüs mosollyal bólintott a gyerekre, aztán -leült, úgy leeresztette magát az asztal mellett egy székre s szó -nélkül valami kellemes mosolygó nézéssel bámult maga elé. -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Megfázott apa? – kérdezte a vénlány.</p> -<p>Nem szólt, nem is intett, csak az ajka mozdult meg a nagy bajusz -alatt.</p> -<p>– Ott nálatok annyira fűtenek, hogy az embert megütheti a guta, -– mondta s az asztalra könyökölve a homlokát megsimította.</p> -<p>– Tessék ideadni a kabátot, – szólt Bella s lehúzta az apjáról a -nagy bundát. A bunda belőlről is szőrmével volt béllelve.</p> -<p>A kisfia az ölébe telepedett.</p> -<p>– Mit tanulsz?</p> -<p>A fiú vállat vont.</p> -<p>A nagy ember most Misire nézett s ez szolgálatkészen mondta:</p> -<p>– Most a számtant tanultuk: közönséges törtekkel a négy -alapműveletet.</p> -<p>Az apának megmozdult a szemöldöke s jobban ránézett Misire.</p> -<p>– Ezt? – szólt.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Az apa szórakozottan forgatta egy ujjal a vékony könyvet.</p> -<p>– Ez az egész?… Hát te olyan szamár vagy, hogy még ezt se bírod -megtanulni, – mondta és az a szó, hogy szamár vagy, olyan kedves -volt; pedig látszott, hogy bántani akarja a fiacskáját, de az -csudálatosan egy cseppet sem félt tőle, belebujt a szakállába s -ujjaival simogatta.</p> -<p>– Bizony csak pirongassa meg apa, – szólt Bella élesen, – még a -szorzótáblát se tudja, olyan buta…</p> -<p>Az apa hallgatott, Misi félt, hogyha ez a nagy ember megmozdul, -valami összetörik.</p> -<p>– Buta… Nem buta talán… csak szamár… – s megint azzal a furcsa -mosolygással ejtette előre a fejét.</p> -<p>– Apa, Bella japán legyezőt vett hatvan krajcárért, – mondta -árulkodva Sanyika.</p> -<p>– Mi? – mordult fel az apa.</p> -<p>– Azért mond engem butának, mer megmondtam.</p> -<p>– Maj ki is hajítom a legyezőjével együtt! – morgott az apa.</p> -<p>– Csak ne szájaskodj, mert egyszer pofon ütlek, tudod! – -nyelvelt Bella mérgesen. <span class="pagenum"><a name="Page_101" -id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>– Nagyon félek tőled.</p> -<p>– Megkaphatod nagyon hamar.</p> -<p>– Majd megkapod te is apától, biztosítalak.</p> -<p>Misi egész odavolt, míg ezt hallgatta.</p> -<p>És a legcsudálatosabb az volt, hogy az apa nem szólt semmit, sem -nem haragudott, se fel nem háborodott, se nem nevetett, csak -folyton azzal a kissé merev s egyforma mosolygással nézett maga -elé.</p> -<p>Ők próbáltak volna az édesapjuk előtt ilyen hangon veszekedni! -már régesrégen kirepültek volna a szobából! Civakodtak ők eleget, -mert a kisebbek nagyon rosszak, nem akarnak szót fogadni s még -csunyábban is lármáztak, mikor jól összekaptak, de idegenek előtt -nem s a szüleik előtt meg pláne soha egy rossz szót se mertek -volna.</p> -<p>– Meg fog bukni? – kérdezé egyszer az apa s rámeredt Misire.</p> -<p>Ez megrémült ettől s elkezdett reszketni, minden pillanatban azt -várta, hogy átnyúl az asztalon s felkapja és kettétöri, mint egy -mézeskalácsot.</p> -<p>– Remélem, hogy nem, isten ments, – mondta aztán.</p> -<p>– Majd jó lesz suszterinasnak! – szólt az apa csendesen.</p> -<p>– Apa nagyon könnyen veszi, – mondta a nagylány, – ahelyett, -hogy megfogná s megrázná egyszer… hogy tudná, hogy komoly dologról -van szó… Akit gyermekkorába nem vernek meg, abból nagy korába se -lesz jó ember…</p> -<p>– Hozd be a vacsorát, – mondta az apa.</p> -<p>Erre elhallgattak.</p> -<p>Most besomfordált egy sápadt asszony, a mama, meg a legkisebb -lány, az most is nevetgélt, az anyját a hóna alatt fogva, támogatta -s a fejét lesütötte, úgy nevetett.</p> -<p>A mama félt, hogy valami baj lesz, azért vánszorgott be. Leült -az asztal mellett egy székre, olyan sápadt volt, mint a vászon s -iszonyúan sovány.</p> -<p>A kislány hamar elszaladt az ajtóhoz, az ajtófélfához, -odatámaszkodott s csak a halk kuncogása hallatszott, akárki akármit -mondott, ő csak nevetett.</p> -<p>Egy ideig csönd volt a mama miatt, akkor a vénlány így szólt: -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p>– Nekem tanul?… nekem nem tanul!… (a kislány erre felnevetett, -de a kezével betakarta a száját), apának tanul?… mamának tanul?… -Bellának, vagy Ilikének?… (Erre a kislány görcsösen felhahotázott s -kiszaladt a másik szobába.) Saját magának tanul: amit tanul, az az -övé…</p> -<p>Ujra csönd volt, aztán a kis Ilike, aki olyan tizenhárom éves, -hirtelen-piros arcú kis fekete lány volt, lassan újra besomfordált -az ajtóig, mert nagyon kíváncsi volt s egy szót sem akart -leveszíteni; akkor a mama megszólalt, halkan:</p> -<p>– Bizony magának.</p> -<p>A vénlány kapott rajta:</p> -<p>– Ha én tanulhattam volna! Én bizony tanultam volna! (Ilike -kacagása hátulról úgy rezgett, mint egy gerlice turbékolása) jaj -istenem: éppen most végeztem volna el az egyetemet!… (Ilikéből erre -kirüffent a hahota, most már teljes tüdőből.) No ez mit nevet!… Te, -te rossz lélek, mit vihogsz! (Ilike sikkantva kacagott s a két -öklével tömte a száját.)… Te tanulhatsz, igen, éppen mondom, hogy -milyen igazságtalanság: ha egy lány az eszével a csillagokat éri -is, akkor is csak egy rossz <i>szolgáló</i> marad, de ebből, ha -csak fel tudom vakarni az egyetemig, mindjárt Nagytárkányi és -Bertóthi Doroghy lesz!…</p> -<p>Ilike újra kitört és sikoltó kacagását most már futva vitte ki -még a másik szobából is ki az udvarra.</p> -<p>Az apa hátradőlve ült a széken s dúdolni kezdett egy nótát:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kis kutya, nagy -kutya,<br /></span> <span class="i0">nem ugat -hijába…<br /></span></div> -</div> -<p>Ahogy a dalt dúdolta, a lehellete átcsapott az asztalon s Misi -rémülten és iszonyodva érezte meg a bor szagát.</p> -<p>Iszonyodva és rémülten nézett rá a gyönyörű férfira, mintha -kígyót vagy sárkányt látna: az ő apja is ivott, mikor szerződést -kötött a parasztokkal, de olyankor ő az édesanyjával -hetvenhétszeres kínt állottak ki.</p> -<p>Eszébe jutott, hogy már ötre jár az idő, felállott, köszönt s -gyorsan elment.</p> -<p>Kint nagy szél volt, majd elvitte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>Az öreg úrnál fáradt volt és szórakozott, az olvasás egy kicsit -döcögött, ez a mai délután nagyon a szívére ment.</p> -<p>Nem volt tisztában ezekkel az emberekkel, mindeniket szerette s -valamennyire haragudott. Sanyira persze legjobban, amért nem tanul. -Nincs semmi más dolga. És neki érdemes!</p> -<p>A nagylányt tisztelte, hogy olyan vörösek a kezei s feláldozza -magát, de azért mégis nagyon goromba.</p> -<p>Bella, Istenem, milyen gyönyörű lány, mint egy királykisasszony; -csak azt a kis röhincset csodálta, hogy senki se pofozta fel. Az -még akkor is, mikor ő kijött, ott kuporgott a folyosón s nevetett. -De min is: igen, hogy a vénlány most végezte volna az egyetemit… -Hogy erre gondolt, egyszerre ő is elkezdett nevetni… s olvasás -közben, hogy eszébe jutott, nevetni kellett, alig tudta lenyelni a -nevetést. Milyen buta az a kislány… Az a legbutább az összes buták -közt… S ezen ismét nevetni tudott volna.</p> -<p>Este éppen november harmincadika estéje volt s az öreg úr -kikészítve tartott neki három ezüst forintost.</p> -<p>– Köszönöm szépen, – mondta s betette a kis tárcájába, amelyben -nem volt csak négy krajcár, ebben a hónapban tizenkét krajcárból -élt meg, szerencséjére nem kellett venni semmit.</p> -<p>De most három pengője van, ott van jó helyen a reskontó -mellett.</p> -<p>Táncolva s boldogan ugrált hazafelé, nem bánta ő most sem a -Doroghyék bajait, sem a szelet, sem a jövőt: három pengő volt a -zsebében.</p> -<p>Csak azt sajnálta, hogy nem mutogathatja meg mindenkinek, de nem -merte a coetusban mutatni, mert félt, hogy el kell akkor -fizetni.</p> -<p>Most már szívesen várta holnap Csigainét, már ki tudja fizetni -neki a forint húsz krajcárt, mert a mult hónapban adós maradt -hatvannal, most már jöhet.</p> -<p>Forint nyolcvana marad a jövő hónapra: venni fog négy festéket, -egy aranyat, egy ezüstöt; az arany tizenöt krajcár, az ezüst festék -tíz.</p> -<p>Venni fog ceruzát is, meg színházjegyet.</p> -<p>Másnap vasárnap volt és december elseje. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>December: ez a név valami ünnepélyes és titokzatos hatással volt -rá. Mintha valami nagy dolog jelentése volna az, hogy december -lett: karácsony is lesz ebben a hónapban, meg Szilveszter. -December, karácsony, Szilveszter, csupa olyan nagyszerű szavak.</p> -<p>Mégis valahogy meg kellene ünnepelni, valahol meg kell jelennie: -eszébe jutottak Törökék.</p> -<p>Régen nem volt náluk, mióta munkával van elfoglalva, azóta -egyszer sem, pedig hátha hazamehet karácsonyra s akkor meg kell -mondani, hogy mit üzennek.</p> -<p>Ahogy az ebédről kijött, rögtön elment a Kistanács-utcába.</p> -<p>Mikor meglátta a nagy sarokházat, amely fehér volt, de urasabb, -régiesebb, mint a többi civisház, megdobbant a szíve. Az volt a -boldog idő, mikor még itt lakott s ártatlan gyermekségben élt -tavaly…</p> -<p>A kapu még mindig olyan rozoga volt, mint a mult évben, a -kilincsét még most sem csinálták meg, nem lehetett bezárni, csak -úgy behajlott. A lépcső most is fehérre volt meszelve s a folyosó -boltíves volt és olyan mint egy régi vár. A fák kopaszak voltak, -fekete ujjaikat meresztették, mintha az égre emelnék, nem volt -olyan szép lomb, mint a nyáron, mikor a kis első elemista lányok -nyüzsögtek alatta. Ott volt hátul a disznóól, ahol Török bácsi -télen-nyáron a mangalicáit etette kukoricával, a fején a tarka -hálósipkával s szájában a hosszúszárú csibukkal. Tavasszal kis -malacok is lettek, gyönyörű kis fehérségek, a bőrükön átvilágított -a piros vér, tejet ittak és néha némelyik bement az anyjával a -vályúba s abból is evett.</p> -<p>Úgy jutott fel a négy lépcsőfokon, mintha kergette volna valami, -hazajött ide s a szíve erősen dobogott. Milyen régen nem volt itt, -mért is? persze, mennyi dolga van neki!… Nem úgy mint tavaly…</p> -<p>A konyhában ültek szokás szerint, a néni, meg Ilonka kisasszony, -s beszélgettek, nekik mindig volt elég beszélnivalójuk. Nagy és -tágas konyha volt ez s nemcsak konyha volt, hanem társalgó is, volt -benne ebédlőszekrény, ebédlőasztal is, itt laktak nappal, itt is -ebédeltek. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>– Nini a kisdiák! – kiáltott Török néni s kitárta a két nagy -karját, mert hatalmas, erős asszony volt, egész óriás, de a jósága -és a szívessége még óriásibb volt s az arca úgy ragyogott, mint a -hold.</p> -<p>– Jó isten, ki jön itt, – sikoltotta Ilonka kisasszony is, aki -az anyjával ellentétben csinos kicsi nő volt.</p> -<p>Majd megették, ölelgették. Simogatták, méregették: mennyit nőtt! -hízott-e vagy fogyott? A néni azt mondta: csont és bőr, az a -szerencsétlen konviktusi koszt! Ilonka kisasszony azt mondta: -egészen jól néz ki, szívós, erős gyerek ez!</p> -<p>– No mi volt az ebéd? kérdezték egyszerre mind a ketten -rendkívüli kíváncsisággal. Ezt sose mulasztották el, ezt mindíg meg -kellett kérdezni.</p> -<p>Ő pedig törte a fejét, törte; hogy erre sose gondol, már -legközelebb leírja, mi volt az ebéd, hogy meg tudja mondani. Mit -törődött ő azzal: beszaladtak, mint a malackák s hamm bekapták, -amit adtak, aztán tovább futottak a vályúról.</p> -<p>De nem hagyták ám annyiba, ki kellett sütni.</p> -<p>– Húsleves volt, meg valami derelye.</p> -<p>– No nézd csak, hát a főtt húst hova tették? Azok jól csinálják, -csak a levét adják oda?</p> -<p>– Nem! volt főtt hús is mártással.</p> -<p>– Mer azir… Oszt mijen mártás?</p> -<p>– Mijen?… paradicsommártás.</p> -<p>– Persze hogy az, anyám azt hiszi, van ott más mártás is: -hagymamártás, meg paradicsommártás.</p> -<p>– És jó vót?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– No arra sokat adok, amit te mondasz: hiszen te megennéd a -fűrészport is, tudod is te mi a jó… Hát a derelyében mi volt?</p> -<p>– Mi?… A derelyében?… Lekvár.</p> -<p>– Persze, hogy lekvár!… Húsleves, paradicsommártásos tehénhús, -meg lekváros derelye, majd azok kitalálnak valami mást. Jó penészes -szilvalekvárt bele: jó az a diákoknak.</p> -<p>– Nem volt penészes, Ilonka kisasszony.</p> -<p>– Tudod is te, mi volt, te azt hiszed a penész az valami cukor. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– Nem, Ilonka kisasszony, a brúgó az igen, az dohos, nem is -dohos, penészes, nem is penészes, hanem dohos.</p> -<p>– Teremtő isten, milyen dohosnak kell annak lenni, ha még ez is -észreveszi.</p> -<p>– De azér Török néni kérem, nagyon jól főznek.</p> -<p>– Ugyan mit főznek jól?</p> -<p>– No mit szeretünk legjobban? – kérdezte Ilonka kisasszony s -megcsípte az állát.</p> -<p>– Legjobban szeretem a köleskását sok cukorral.</p> -<p>Erre aztán mind a ketten összecsapták a kezüket s lemondtak a -kisdiákról, látták, hogy ebből nem lesz semmi.</p> -<p>– Neki az a legjobb, nálunk meg a malac se enné meg, – mondta -Ilonka kisasszony.</p> -<p>– Jó most; az is jó, de a Török néni főztje nem ízlett, – mondta -a néni.</p> -<p>Erre a kisdiák elhallgatott, gondolta, hogy most valami ügyeset -és szépet kellene mondani, de semmi se jutott eszébe.</p> -<p>– Ne hozza már zavarba anyám, nem a gusztus bizonyít, hanem a -pofa, a pofácska. Milyen volt tavaly és milyen most!</p> -<p>És most ő sajnálgatta el, hogy milyen sovány s most a néni kelt -pártjára:</p> -<p>– De bizony nincs is olyan rossz bőrben, sovány volt ez tavaly -is, ha mindjárt mazsolával etettem is.</p> -<p>Ilonka kisasszony nagyon kedvesen nevetett, a hangja most is -olyan cérnaszál-vékony volt, mint tavaly. A kisdiáknak eszébe -jutott, hogy azért egynéhányszor rossz napja volt, mikor az -édesapja nem tudta elsejére pontosan megküldeni a tíz forintot. -Néha!… Talán egyszer sem. Nem ment az úgy odahaza, mint a -hivatalnokoknál, akiknek elsején megfizetnek, ha esik is, fuj is: -az ő édesapjának először munka után kellett járnia, azután -vállalni, azután dolgozni, azután fizetnek s a végén nem maradt -semmi, mert közben kiszedte az élelemre ami kellett…</p> -<p>– Hát az iskola hogy megy?</p> -<p>Ilonka kisasszony felelt helyette:</p> -<p>– Ni, hogy vonogatja a vállát, látom én az orráról ennek a -Misinek, hogy van ott csikó bőven. <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Misi mosolygott a bajusz alatt.</p> -<p>– De fog is örülni Géza bácsi neki!… Jaj, de fog… Mikor írt Géza -bátyád?</p> -<p>– Már régen nem írt.</p> -<p>Itt a Géza bátyja körül forgott mindig a szó, mert valaha itt -lakott Török néniéknél, a fiuk mellett volt instruktor, mert egy -osztályba jártak s Ilonka kisasszony nagyon, nagyon sokat tudott -kérdezősködni róla. Bizony neki is csak a Géza bácsi kedvéért adtak -tavaly tíz forintért teljes ellátást… S a Géza bácsi iránt való -szeretet fénylik egy picit őreá is…</p> -<p>Ez a konyhabeli délután oly kedves volt, olyan megható, jó, a -néni a szalmából font karosszékben ült, ezt debreceni pásztorok -csinálják s minden házban van belőle egy-két darab, ő az alacsony -széken, úgy mint régen és hűségesen felelgetett mindenre s -nevetgélt olyan jóízűen, tiszta szívvel, mint sehol másutt. Milyen -rideg volt ehhez képest a coetusbeli élet s még a Pósalaky úrnál is -az a nehéz sebes hadarás, meg Doroghyéknál az a csúnya tegnapi -délután. Itt nem volt semmi baj, itt szerették, itt minden úgy -volt, mint azelőtt, egy bútor sem változott, ezek boldog és jó -emberek voltak.</p> -<p>Igy kellene élni mindenkinek örökké, de mért is nem él így…</p> -<p>– Van egy tanítványom, – mondta egyszer csak egész váratlanul. -Már rég szerette volna kimondani, de szégyelte, hogy még dicsekedni -gondolják.</p> -<p>A két nő egyszerre fordult felé.</p> -<p>– Micsoda! – kiáltották s összecsapták a kezüket.</p> -<p>– Tanítványa van! – mondta a néni.</p> -<p>– Az Isaák Géza öccse! – mondta Ilonka kisasszony.</p> -<p>Összekulcsolta finom vékony kis madárujjait.</p> -<p>– Édes istenkém, micsoda fajta ez, micsoda fejük van ezeknek!… -Tizenkét éves és tanítványa van!</p> -<p>– No, osztán mit fizetnek? – kérdezte a néni.</p> -<p>– Két forintot.</p> -<p>– Ejha, – mondta Ilonka kisasszony s látszott rajta, hogy meg -van nyugodva, hogy mégis nem olyan nagy dolog az egész, – nagyon jó -az!… nagyon <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> derék!… nagy segítség a mai világban!… -Két forint is szép!… Öröm az az édesapának, akinek ilyen gyerekei -vannak!… Ó, ó ez a kis béka, hogy ennek tanítványa van, ó te, te -ződ szilva! Már nem is merem tegezni:… nevelő úr!… No nézd -csak…</p> -<p>Misi hallgatott s boldogan mosolygott, sőt nevetett, de aztán -eszébe jutott, hányszor mondta tavaly neki a néni, hogy: »húzz bőrt -a fogadra«! s erőszakosan becsukta az ajkait.</p> -<p>Akkor bejött a bácsi. Török bácsi az udvar felől jött, az örökös -tarka, bosnyák házisapkájában, amelyről bojt lógott. Még szürkébb -volt, mint tavaly s még hallgatagabb, most is csibukozott s most -sem égett a dohánya.</p> -<p>– Nézze csak apa, ki van itt.</p> -<p>– Hó, nonono, – mondta az öreg úr s a csibukot kivette a -szájából s magasra emelte, aztán visszadugta s ugyanazzal a kézzel -megsimította a kisfiú fejét… – Derék.</p> -<p>Ők nagyon szerették egymást, mert tavaly egész télen együtt -bujták a könyveket abban a belső szobában, a bácsi regényt -olvasott, ő meg a régi Ország-Világot, meg tanult is vele, meg -Jókait is olvasott, a Kétszarvú embert, meg az Ősmagyar meséket, és -sakkoztak is sokat… Olyan jól senkivel sem lehetett meglenni, mint -a bácsival. S a bácsi is egészen máskép bánt vele, mint mással. -Tudja isten, a családjával sohase beszélt, jóformán szót sem -váltott, ha meg beszélt, akkor mindjárt ideges pörölés lett -belőle.</p> -<p>– Hajja apa, – mondta Ilonka kisasszony, aki az apjával nem is -szokott beszélni máskép, csak ha valami idegenről van szó, így -közvetve, – itt egy kis nevelő, – s a kisdiák elpirult, hogy ilyen -rögtön ezzel árulják el, – nevelő: tanítványa van!</p> -<p>– Derék, – mondta a bácsi s bólintott egy nagyot, aztán komolyan -szólt: – egy osztályba jár veled?</p> -<p>– Igen, – zavarodott meg Misi, mert leleplezve érezte magát, -most egyszerre úgy gondolta, hogy nem is illik, hogy nevelőnek adja -ki magát, ha osztálytársa…</p> -<p>– Nagyon helyes: könnyebben készülsz te is, és jobban megmarad a -fejedben a tananyag. <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p>Olyan jóakarat s meggondolás volt ebben a megjegyzésben, hogy -Misi egyszerre úgy érezte, hogy ő tartozik hálával Doroghynak -azért, mert taníthatja, mert tényleg, most átismétli az egész -latint s az egész számtant, pedig ő is ebben a kettőben a -leghibásabb. El is határozta, hogy soha többet nem mondja ki azt a -szót, hogy tanítványom, csak úgy mondja, hogy: együtt tanul…</p> -<p>– Két forintot fizetnek neki! – mondta Ilonka kisasszony. – -Másnak ilyen gyereke van, a mieink pedig még két forintot egész -életükben nem hoztak haza.</p> -<p>Misi egyszerre csak megérzett valamit: ez itt a baj. Antal úr -nagy szamár, Imre úr meg egy nagy lump, János meg még nagyobb, -arról máskép nem is beszélnek soha, tavaly egész évben csak kétszer -volt odahaza és miatta szoktak pörölni, szegény bácsi, meg szegény -néni.</p> -<p>Felnézett a falra s nagy meglepetéssel látta, hogy nem volt ott -a falon a János szénnel nagyobbított arcképe, amit egy kollégája -csinált s tavaly a bácsi a szobából kidobta a konyhába, azt mondta, -tegyék a tűzre… Vajjon hova lett.</p> -<p>Ettől a Jánostól ő mindig félt, mert olyan heccelődő volt. -Nagylegény volt a kollégiumban és iszonyatosan tudott lumpolni. -Tavaly oda is volt valahol s nem is volt Debrecenben, de mintha azt -hallotta volna, hogy évek óta nem volt neki szabad otthon lakni, -mert az apja nem tűrte: az édesanyja egyszer kifizette az adósságát -titokban, akkor Török bácsira nem lehetett ráismerni. Persze neki -nem mondták meg, de ő kispekulálta a sok pörölést… Nem sokat -törődött ugyan vele: mi volt ő még tavaly: egy valóságos kis -csacsi.</p> -<p>És most kínos csönd volt a konyhában, a bácsi parazsat keresett -ki a hamuból s a megtömött pipájába tette s uramfia, akkor csak -belép János, csak úgy háziasan, a vállára vetett télikabáttal.</p> -<p>Misi elijedt a róla most elgondolt rossz gondolatai miatt s -tisztelettel állott fel előtte.</p> -<p>– Gyere csak, gyere! – mondta Ilonka kisasszony – s mindjárt -jelentette, Misire mutatva: – nevelő… <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>És nagyszerűen tette hozzá:</p> -<p>S rámutatott az ujjával:</p> -<p>– Az Isaák Géza unokaöccse. Tizenkét éves és nevelő.</p> -<p>János ránézett a gyerekre s egy jó kemény barackot nyomott a -fejére.</p> -<p>– Nagyra nőj öcskös! Nagyra nőjön a füled!</p> -<p>Misinek könnyes lett a szeme, fájt a feje, ahogy megnyomta a -nagylegény, de a megszégyenítés még jobban fájt, tudta, hogy most -csúnyán kikapott. Igyekezett eltakarni, hogy észre ne vegyék.</p> -<p>Szeretett volna már elszökni innen, már nem érezte jól magát, -minek is jött ide, persze, ha tudta volna, hogy János úr itthon -lesz, akkor várhatták volna!</p> -<p>– Nézd ezt a gorombát, – mondta Ilonka kisasszony, – eredj te -pokróc – s megsimogatta a kisfiú fejét.</p> -<p>Ez nem tűrte a simogatást se, egyáltalán ne nyúljanak hozzá.</p> -<p>Hirtelen lenyelte a könnyeit, várjatok csak, gondolta -magában:</p> -<p>– Meg felolvasó vagyok egy öreg vak úrnál, minden délután egy -óráig olvasok neki s kapok érte egy hónapba három forintot.</p> -<p>– Mit nem hallok, – sikoltott Ilonka kisasszony – elájulok! Öt -forint egy hónapba!… Két darab elválasztott malacot lehet rajta -venni, felibe akárki felhízlalja s küldhetsz apádnak karácsonyra -olyan debreceni sonkákat, hogy az egész család elrágódik rajta -egész télen.</p> -<p>Ezt Misi megalázásnak érezte, nincs az ő apja arra szorulva, -hogy malacot vegyen neki ő és hízlalja és azon rágódjanak.</p> -<p>– Majd nyerek a lutrin!… – mondta hetykén, de mindjárt -röstelkedve tette hozzá – Az öreg Pósalaky úr álmodott egyet s -megtétette velem a lutrin, ha nyerünk, akkor fele az enyém.</p> -<p>Ilonka kisasszony nem értette meg, de borzasztó nagyot -nézett:</p> -<p>– Lutri!!… No csak a van hátra!… Már ez is lutri!… Szégyeld -magad… Már te se vagy tisztességes ember… – kiáltotta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>De János nagyot kacagott.</p> -<p>– Inkább ez az okos beszéd! Megvan a reskontó? Mutasd!</p> -<p>– Hiszen csak őtőle kérj tanácsot, akkor osztán majd nézhet apád -a fia keresete után.</p> -<p>Misi zavarba jött s homályosan most már emlékezett, hogy tavaly -hallott valami sírást, hogy lutri… Biztosan János is lutriz… És -most már szégyelte magát a lutri miatt, sokért nem adta volna, ha -nem volna reskontó a zsebében.</p> -<p>Előkereste a kis bugyellárisából a cédulát. Odaadta János -úrnak.</p> -<p>Ez szakértő szemmel megnézte s felkiáltott:</p> -<p>– Egy forint!… Nem is bolondság!… Azt hittem, tíz krajcárt -tettél rá.</p> -<p>– Nem, kérem, János úr, nem én tettem rá, – hárította el most -már a kis fiú s szerette volna, ha soha nem keveredett vón bele, -nagyon bántotta, hogy belekerült ebbe a dologba: ami Jánosnak -tetszik, az szégyen. – Pósalaky úr tette meg, csak énvelem küldte -el s hogy legyen nálam, mert ő nem lát, aztán, amit nyer, annak -ideigérte a felét…</p> -<p>De ezt már úgy mondta, hogy máris el van határozva félig-meddig, -hogy ő azt a szennyes pénzt nem is fogadja el, undorodott tőle, -szerencsére úgyse nyer semmit s ez a legjobb.</p> -<p>– Mék az a Pósalaky, aki a városnál volt tanácsnok?</p> -<p>– Igen, most vak.</p> -<p>– A lesz a.</p> -<p>Csend volt. Az asszonyok szomorúan hallgattak. Valami fojtott s -nehéz érzés telepedett mindenkire.</p> -<p>– Hát aztán miféle gyereket tanítasz? – mondta János, aki most -érthetetlen s szokatlan módon érdeklődött a kisdiák iránt.</p> -<p>– Doroghy Sanyit.</p> -<p>– Doroghy? – s János nagyot nézett. – Doroghy?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Van annak leánytestvére?</p> -<p>– Van három.</p> -<p>– Három… Nincs köztük egy olyan magas, nagyon szép lány? -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>– De igen! – kiáltotta élénken Misi.</p> -<p>Ilonka felfigyelt a merengéséből.</p> -<p>– Nahát, ha lány van, akkor ő ismeri!</p> -<p>– <i>Még</i> nem ismerem! – vágott vissza nevetve János. – De -meg fogom ismerni!</p> -<p>– Azt elhiszem!</p> -<p>– Akkor meg lehetsz nyugodva, mert kívánságod beteljesül.</p> -<p>– Bárcsak más kívánságom teljesülne már.</p> -<p>– Az angyaloknak minden kívánsága teljesül.</p> -<p>– No, én nem tartok jogot az angyali címre, mert ez lesz az első -kívánságom, ami teljesül az életben.</p> -<p>– Mert biztosan most lettél angyal.</p> -<p>Misi kuksolt és szepegett, nagyon különös volt neki, hogy a néni -egyetlen egy szót sem szólott a fiához, pedig tavaly a bácsi volt -így vele.</p> -<p>János halkan fütyörészni kezdett.</p> -<p>Akkor odakint zsinyegés, lárma hallatszott, Szikszayék jöttek -meg.</p> -<p>Ezek a Szikszayék a Török bácsiék legjobb barátai voltak, ritka -vasárnap volt, hogy együtt ne lettek volna. Most jött az egész -család, elől a bácsi egy hatalmas, piros, dudolgató ember, aki az -utcán egész hangosan szokott dalolgatni magában s csakúgy ragyogott -róla a jókedv s a megelégedés, utána a néni, aki olyan sovány volt, -mint a kóró s a karján egy pici gyereket hozott, akit ő még nem -látott, mellette pedig két sovány és rossz fiú jött, akik mindig -pajkoskodtak s a nagyobbik csak csokoládét akart enni, semmi mást, -rossz is volt a foga, ritka és két oldalról romlott mindenik.</p> -<p>Félrehúzódott, hogy róla szó ne essék s kézcsók után mindjárt -beszökött a bácsi után a szobába, olvasni. Még volt vagy másfél -órája, meg akarta nézni, mi van a könyvszekrényben, amit ő még nem -ismer.</p> -<p>Róla aztán el is felejtkeztek. Mikor el akart menni, János úr -odajött hozzá s titokban ezt mondta:</p> -<p>– Mihályka.</p> -<p>– Tessék, – mondta csodálkozva s pirulva, mert őt még sose -szólította senki ezen a néven becézve, pláne János úr! <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>– Kisöcsém, itt van egy levél, e… vidd el ezt a Doroghy lánynak, -de annak a szépnek.</p> -<p>Ő paffá lett és hallgatott.</p> -<p>– De fel ne bontsd kutyaházi, mert Isten Jézus uccse megírom -Géza bátyádnak!</p> -<p>Erre ő kétségbeesve elvette a levelet. Ettől kitelik, hogy -bevádolja őt Géza bátyjánál.</p> -<p>Egész boldogtalan lett, hogy ilyen megbizatása van, de nem mert -ellene szólni.</p> -<h2>VI. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben legnevezetesebb, hogy a kisdiák -fölfedezi Debrecen egyetlen évszázados történelmi emlékét, amely -nem várrom, nem palota, nem márvány és nem érc, hanem egy -háromszázéves gizgaz bokor egy ház ablaka alatt.</p> -<p>Álmosan, fáradtan megy az ember iskolába hétfőn reggel, első óra -latin s Gyéres tanár úr persze csengetés után nem jön.</p> -<p>– Őrszemet! őrszemet! – kiabáltak a fiúk. – Orczy menjen -lesni.</p> -<p>Orczy nevetett s felpattant, jól esett neki a nagy bizalom. Szép -szőke haja símára volt kefélve és csillogott, mint az arany, olyan -egészséges, bátor, derült volt, hogy Misi fölébredt tőle és elmult -a reggeli kábultsága.</p> -<p>Ha Gyéres tanár úr hétfőn reggel nem jön, őrszemet szoktak -kiküldeni, hogy felhúzta-e már a függönyt? mert itt lakik a -kollégium mellett, az egyházi épületben. Mióta ilyen hidegek -vannak, nem igen akar senki, mert télikabátot kell venni, de ma -Orczy olyan vidám és kedves, nevetve vállalkozik, hogy elmegy -lesni.</p> -<p>– Gyere te is Nyilas.</p> -<p>Nyilas nagyon megszeppent.</p> -<p>– Én?</p> -<p>– No ne gyáváskodj! – s Orczy hangosan nevet és már veszi is a -kabátját.</p> -<p>Nyilas ijedten, habozva mozdul is, nem is.</p> -<p>– No ne legyél olyan alamuszi, – hecceli Orczy, erre ő vörösen -és kapkodva kiugrik a padból és felrángatja a kis télikabátját. Ő -nem alamuszi és nem <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> gyáva, de hát: az nem szabad és ő nem -tehet olyat, ami nem szabad… Titokban igen: például olvas, ahelyett -hogy tanulna… de kimenni az osztályból… lesni…</p> -<p>A szíve hangosan dobog, az osztály nyüzsögve, sziszegve nézi -őket: mind nevet, mindenki tudja, hova mennek s helyeslik, és ő -erre egy kicsit hősnek érzi magát, mint Zrinyi Miklós Szigetvárában -a kirohanáskor.</p> -<p>A folyosó üres, a folyosó óriási hosszú és kongó. Középen el -kell menni a Petőfi-szobor előtt, a díszlépcsőnél, egy pillantást -fölvet az óriási, gyönyörű szoborra, amely magasra tartja a -bronzkarját és benne egy tekercs papir. Akkor el kell menni az -igazgatói iroda előtt. Itt igen fél, mert ha kilépne véletlenül egy -tanár, vagy a vén baka és ráordít: elájulna menten.</p> -<p>Sikerült elsiklani; átfutottak a sarokig, ahol az I. A) volt, -ahogy kiértek a négyszögletű épület derékszögben tovanyúló -folyosójára, megrettentek, mert az I. A) előtt is leskelődött egy -gyerek. Egyformán megijedtek egymástól, mint két kis bárány, ha a -bokrok közt találkoznak.</p> -<p>De Orczy nagyon bátor volt s tovább futott, Nyilas egyre -rémültebben utána. Az I. A) és I. B) után volt egy kapu, a -mézeskalácsos felé. Ott kifutottak, akkor Nyilas visszanézett s -látta, hogy egy kövér, szúrósbajszú tanár komolyan megy az udvaron -végig, ez a tanár az V. osztály főnöke volt, ettől igen félt, mert -görcsös bottal járt. Szerencsére nem nézett ide.</p> -<p>Az utcán kicsit megnyugodott, a nagytemplom felé fordultak s a -téglajárdán gyorsan mentek, ő már olyan fejvesztett volt, hogy -semmire se gondolt, ha Gyéres tanár úr szembejött volna, egyszerűen -beleszalad fővel, úgy hogy felökleli, de Orczy nagyszerű volt, -vidám és tréfás, nevetett és körülnézett: olyan volt, mintha nem is -tilos úton járnának, hanem éppen Gyéres tanár úr által -kiküldve.</p> -<p>Az emlékkert vaspálcás kerítése mellett megállottak.</p> -<p>– Látod?</p> -<p>– Nem. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>– Nem látod?</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Le van eresztve.</p> -<p>– Mi?</p> -<p>– A függöny.</p> -<p>Hiába erőltette a szemét, nem látta. A túlsó oldalon volt az -emeletes ház, annak valamelyik ablakát kellett volna látni, de ő -nem tudta, hol lakik Gyéres tanár úr, ő eddig nem törődött azzal, ő -nem is gondolta, hogy: lakik!</p> -<p>– Gyerünk be a kerbe.</p> -<p>Mindjárt előre szaladt, persze a kollégium felől mentek be a -kertbe s a bokrok mögül lestek a tanár ablakára. Most már jól látta -Misi a leeresztett függönyt, mert csak azon az egy ablakon volt -lehúzva a feszes vászonfüggöny, a bejárattól jobbra első ablak a -földszinten.</p> -<p>– Megvárjuk?</p> -<p>– Meg.</p> -<p>– Míg felhúzza, akkor kezd mosdani, akkor kölni vízzel, akkor a -bajuszát kiköti, akkor felöltözik, akkor siet iskolába.</p> -<p>Misi dideregve a gyönyörűségtől, egyik lábáról a másikra -billegett, sose képzelt volna el ilyen rendkívüli kalandot. Folyton -nevetett és a kezét kikapta, meg visszadugta a zsebébe. Ekkora -messze eljönni az osztályból! még elképzelni is ilyen óriási -dolgot!</p> -<p>– Te Nyilas, tudod mi a híres Debrecenbe? – kérdezte Orczy.</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Az a bokor ni!</p> -<p>– Mi?</p> -<p>– Az a bokor e, ott! Nem látod? Ott annak a kis háznak az -ablakába. Azt még Rákóczy ültette, itt vót a multkor nálunk Lőrinc -bácsi, ő mondta, hogy Jókai azt kérdezte tőle, megvan-e még a -liciom, hogy Debrecen ki ne pusztítsa azt a liceumot, mint a -Simonyi-gátat, tudod.</p> -<p>De ő nem tudott erről semmit.</p> -<p>– Mi az a Simonyi-gát?</p> -<p>– Hát a Nagyerdő felé, a Péterfia végén a villasor, még Simonyi -óbester ültetett ott egy gyönyörű fasort, óriási fákat, valami -háromszáz fát tudod és <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> tavaly mind kivágták, mikor Jókai -bácsinak mondták, sírt: azt mondta, nem jön többet Debrecenbe, mer -itt több szép nincs, csak a Simonyi-gát vót, még 48-ba is. Meg ez a -liciom, mer ez még régibb, ez már kétszáz, meg háromszáz esztendős, -még az első Rákóczy, a legislegelső ültette, tudod, osztán belenőtt -az ablakba, no gyere nézzük meg, még nem húzta fel a függönyt.</p> -<p>Kiszaladt az utcára és Misi utána, ámuldozó, csodálkozó -szívvel.</p> -<p>Egészen átmentek a túlsó oldalra, egy alacsony, zöldes ház volt -ott, az ablaka egész a földbe volt süppedve, minden ablakon nagy -vastag vasrács kívülről rátéve és az egyik ablak rácsába belenőtt -egy gyerekderék vastag gircses-görcsös fa, de nem faforma, csak -mint egy iszonyú vastag kötél, összevissza benőtte a vasrácsot s -azon kidugta a fejét, hosszú, vékony szálak lógtak le, mint egy -sűrű lombos csóva, és az ága, az csakugyan olyan hitvány liciom -volt, mint otthon a garádján, a kert alatt, milyen sok volt.</p> -<p>– Ez az ni!</p> -<p>– Ez?</p> -<p>Csodálkozva nézte meg, ezt sose gondolta volna, hogy olyan -nevezetes, mert ő ezt sokszor látta és csudálkozott, hogy itt -hagyták a város közepén és az ablakon ki se lehet nézni tőle. De -most már félt tőle és féltette, ha a legelső Rákóczy ültette és a -Simonyi-gátat máris megsiratta, arra emlékszik, hogy Törökék tavaly -mindig szidták a polgármestert, hogy kivágatta a fasort, a -nagyerdei fasort.</p> -<p>– Jókai?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Jókai Mór?</p> -<p>– Igen. Az nagyon sokat írt, a legnagyobb regényíró.</p> -<p>– Én olvastam már tőle.</p> -<p>– Én is.</p> -<p>– Te mit?</p> -<p>– Én – mondta Orczy – nekem van két könyvem is, Törökvilág -Magyarországon, meg a Kis Dekameron. <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>– Én azt olvastam, hogy a Bolondok grófja, meg tavaly, hogy egy -hősnek megnyúzták a fejét és egy kecskebak fejebőrét ráhúzták és az -ránőtt és kétszarvú ember lett belőle.</p> -<p>Orczy csodálkozva nézett rá.</p> -<p>– Igazán? – és nevetett.</p> -<p>– De a bolondok grófja még sokkal gyönyörűbb volt. Meg a -debreceni lunatikus, a legislegszebb!</p> -<p>Akkor hirtelen rájuk kiáltott egy férfihang.</p> -<p>– Hopp hó!… No te iskolakerülő, hogy ityeg a fityeg?</p> -<p>Nyilas rémülten nézett fel, János úr volt, aki most ment a -hivatalba, erről is hallott tegnap beszélni, hogy mindig elkésik, -nyolc helyett kilenc órára megy.</p> -<p>Vérvörösen nézett rá, hogy a vállára tette a kezét.</p> -<p>– Mit csinálunk itt?</p> -<p>– Gyéres tanár úr küldött…</p> -<p>Nem merte tovább mondani, mert szégyelte, hogy Orczy előtt -hazudjon.</p> -<p>– Ő elküldött, ti meg itt bitangoltok, mi?… Gyere csak?…</p> -<p>Avval félrehúzta.</p> -<p>– Mán odattad?</p> -<p>Misi csak nézett, nem tudta miről van szó.</p> -<p>– A levelet, no.</p> -<p>– A levelet?! Csak szerdán megyek oda!</p> -<p>– Hinnye, gyalázom az ileted!… csak szerdán?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>János úr gondolkozni látszott.</p> -<p>– No jó, ha szerdán, szerdán. De azt megmondom neked, hogy őneki -mondd meg ezt: nagyon kéretem a kisasszonyt, hogy írással ne -fáradjon, hanem izenje meg veled, hogy, vagy azt a szót, hogy -<i>szívesen</i>, vagy azt a szót, hogy <i>sehogyse!</i> Érted?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Vagy: <i>szivesen</i>, vagy <i>sehogyse!</i> El ne -felejtsd!</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Te! az isten teremtsen belőled bőgős cigánt! ha valamit -elrontasz, olyan levelet írok Géza bátyádnak, hogy inkább rúgnál -csillagot, érted-e!…</p> -<p>Misi nem szólt, lehúzta a szemöldökét s hallgatott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>– No, nesze, kapsz egy hatost, – s a bugyellárisát kereste.</p> -<p>– Nem kell! – köszönöm szépen, nem kérek, – tette hozzá Misi és -elhúzódott.</p> -<p>János úr ránézett s fölnevetett.</p> -<p>– Ni, de nagy úr az úr, ugyan fel tudna-e váltani egy -grajcárt?</p> -<p>Aztán legyintett:</p> -<p>– No ne beszéljünk sokat; ha öregapánk meg nem halt vóna, most -is élne; hát csak végezz szépen, nem bánod meg.</p> -<p>Azzal eltette a tárcáját, kezet nyújtott a kis fiúnak és egy -szekérre mutatott:</p> -<p>– Kápsálnak.</p> -<p>Avval szokott helyes lépéseivel tovább ment.</p> -<p>Szekér jött az út közepén a kollégium felől és a járdán két -magas feketeruhás teológus. A nap most szépen kisütött és szél sem -volt.</p> -<p>Orczy kíváncsian várta.</p> -<p>– Kápsálnak, – súgta neki Misi.</p> -<p>– Mi? – kérdezte csodálkozva Orczy. – Mit?</p> -<p>Misi már tudta mi az, mert napok óta beszéltek róla a folyosón, -a coetus előtt, hogy az idén milyen későn kápsálnak.</p> -<p>– <i>Kápsálnak</i>… Gyűtenek.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Hát a konviktusra, a cívisektől.</p> -<p>– Mit gyűtenek?</p> -<p>– Ki mit ad. Kukoricát, búzát, lisztet, szalonnát.</p> -<p>Orczy a száját is kinyitotta, úgy bámult.</p> -<p>– Diákok?… Koldulnak?</p> -<p>Misi elvörösödött.</p> -<p>– Az nem szégyen, az kápsálás.</p> -<p>Orczy nevetett.</p> -<p>– Te, én szeretnék felkéredzeni a szekérre, hogy lássam.</p> -<p>– Tök Marci vót.</p> -<p>– Mék az?</p> -<p>– Az A)-ban, Tajthy, a bennlakosok csak Tök Marcinak -csúfolják.</p> -<p>Ebben a pillanatban elment mellettük a két teológus. Füleltek, -hogy mit beszélnek. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p>– Disznóság, ezek a parasztok két csű kukoricával szúrják ki az -ember szemit, meg egy hatos… legfejjebb…</p> -<p>– Nem tudom, mir nem szüntetik má meg…</p> -<p>Avval tovább mentek.</p> -<p>Misi elvörösödött, most egyszerre nem kápsálásnak látta, csak -koldulásnak a dolgot s röstelkedve nézett utánuk.</p> -<p>Orczy meglökte.</p> -<p>– Gyere már…</p> -<p>Hirtelen átszaladtak a túlsó oldalra.</p> -<p>Hát az ablakon nem volt már függöny, sőt ki volt nyitva és -teljesen felöltözve állott ott Gyéres tanár úr, aki nagy szemet -meresztett, ahogy meglátta őket.</p> -<p>– Ti mit csináltok ott? – kiáltott ki. – Ti haszontalanok! -Jöttetek megnézni az ablakot? Lestek? Ahelyett hogy -tanulnátok?…</p> -<p>A két gyerek leforrázva állott.</p> -<p>– Takarodjatok be rögtön az osztályba! No majd én -megleckéztetlek máma!</p> -<p>Erre ők elkezdtek futni s most már nem kerülgettek a folyosókon, -hanem átvágtak az udvaron és lélekszakadva értek be az -osztályba.</p> -<p>– Csitt, csitt, csitt, – mondta Orczy s mindenkire átragadt az -ijedsége és némán ültek.</p> -<p>Pár percig halotti némaság volt, de aztán, hogy csak nem jött -még a tanár, megint nekibátorodtak s kis idő mulva újra zsibongás -lett, csöndes zúgás, mint a dolgozó méhkasban.</p> -<p>Csak Misi ült némán s rettegve, mélyen le volt hangolódva s meg -volt illetődve, a könyveit pontosan kirakta maga előtt s el volt rá -készülve, hogy a tanár úr bejön s legelőször is őtet fogja -leckéztetni s mindent kikérdez, amit nem tud s már előre látta, -hogy belesül a feleletbe s akkor hogy fogja többet Doroghyt -tanítani. Doroghyról hirtelen eszébe jutott a levél, amit át kell -adni a nénjének, a hideg lelte, már megint milyen iszonyú s -ellenszenves dolgot kell csinálnia. Lesütötte a fejét s a latin -Exertitiumba merült, végigolvasta az egészet, s kereste, hogy -vajjon mit fog kérdezni a tanár úr, amit nem fog tudni, de minden -szót tudott, s minden szót értett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>Arra neszelt fel, hogy az osztály felállott körülötte, az -ajtónyitást nem is hallotta, a tanár úr már a katedrán volt, úgy -nézett rá, mint egy kísértetre, oly hirtelen jelent meg.</p> -<p>– Többet ilyet ne tapasztaljak, – mondta erősen a fiatal tanár s -egészen kopaszra nyírt fejét, két lobogó pofaszakállával, amely az -álláig ért, mint egy harapós kutya emelte fel a fiúk feje fölött – -többet ilyet ne tapasztaljak, hogy előörsöket küldjetek ki, a -tanárok érkezését lesni… Mert ha még egyszer ilyet tapasztalok, -kicsapás lesz a vége… Üljetek le!… Orczy!</p> -<p>Előbb mindenki leült, akkor Orczy felpattant.</p> -<p>– Oszd ki a dolgozatokat.</p> -<p>Nyilas megkönnyebbült, azt hitte, jön a külön lecke.</p> -<p>Orczy frissen, könnyű és elegáns mozdulatával kipattant s fogta -a dolgozatok csomóját, hóna alá vette, ölébe szedte és sorra -kiosztotta, a dolgozatok abban a sorrendben voltak, ahogy ültek, -úgy hogy sorra letette mindenki elé a magáét.</p> -<p>– Nyilas!</p> -<p>Misi felugrott s halálsápadt lett.</p> -<p>– Fordítsd le latinra ezt a mondatot: <i>Az is… tolvaj… aki… az -emberek… bizalmát… meglopja…</i> Na, hogy fordítod? hamar, hamar – -s ceruzájával a taktust ütötte… Hogy van az, hogy tolvaj?</p> -<p>– Fur, furis.</p> -<p>– Igen; hány mondat ez? Ismételd el.</p> -<p>Misi elismételte:</p> -<p>– Az is tolvaj: egyik mondat; aki az emberek bizalmát meglopja: -másik mondat.</p> -<p>– Melyik a főmondat?</p> -<p>– Főmondat: az is tolvaj.</p> -<p>– Na tovább, ne kelljen minden szót… Mi a másik?</p> -<p>– A másik: aki az emberek bizalmát meglopja.</p> -<p>– Ez milyen mondat?</p> -<p>– Ez mellékmondat.</p> -<p>– Milyen mellékmondat.</p> -<p>– Alanyi mellékmondat. <span class="pagenum"><a name="Page_121" -id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>– Na fordítsunk.</p> -<p>– Etiam ille est fur.</p> -<p>– Tovább.</p> -<p>– Qui…</p> -<p>– Melyik szót nem ismered? Ember?</p> -<p>– Homo, hominis: ember.</p> -<p>– Bizalom?</p> -<p>Misi hallgatott.</p> -<p>– No: bizalom az: fiducia. Most fordítsd le az egészet.</p> -<p>– Etiam ille est fur, qui… fiduciam… hominum… furat.</p> -<p>– Furat? ne beszélj olyan furát! Egyelőre még ne alkoss új -szavakat, pláne latinul. Rapit.</p> -<p>– Etiam ille est fur, qui fiduciam hominum rapit.</p> -<p>– Hát ezt a mondatot írd fel a jegyzőkönyvedbe és ahhoz tartsd -magad.</p> -<p>Misi lángvörös lett, egyszerre megértette a tanár finom célzását -s halálosan elijedt. A szeme kimeredt s az arca elnyúlt. A tanár -többet nem figyelt reá, Orczy után ment és segített neki kiosztani -a dolgozatokat. Ő csak nézett, nézett a fekete falitáblára, amely -rosszul volt letörülve s nagy krétafoltok voltak rajta, s -pellengéren volt, úgy érezte, mindenki folyton őt nézi, ahogy itt -áll s hol viaszsárga az arca, hol vörös, a vér szökdösött a fejében -s szédült, ahogy ott állott két gyenge lábán. Hogy ő meglopta a -tanár úr bizalmát, mert ezt nem tette volna fel róla a tanár úr, -hogy ő még ilyenekre vetemedjen, mikor tanítványt is adott neki, -most el fogja venni a tanítványt s akkor az lesz a legnagyobb -szégyen, akkor ő többet nem is mehet haza a szüleihez, mit szól -Géza bátyja, ha megtudja… Homályosan tűnt fel s egyre homályosabban -egy-egy gondolat a fejében s már éppen elszédült volna, mint ott a -répaföldön, mikor kapált, ugyanazt a szédülgetést érezte, akkor -mellette Gimesi megrántotta a kabátját.</p> -<p>– Üjj le má.</p> -<p>Akkor leült. De ettől újra megijedt, mert a tanár úr nem mondta, -hogy üljön le, de most meg ismét felállani nem mert, most nem -tudta, mit csináljon, csak ült összeroskadva s kimondhatatlanul -rosszul érezte magát. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– Muti a füzetedet, – mondta Gimesi, aki nagyon mérges volt, -mert a dolgozatára kétharmadot kapott.</p> -<p>Ő nem bírta a kisujját se mozdítani, csak nézett fáradtan s -gőzben kavargott előtte az egész világ, szivárványszínűek voltak a -betűk.</p> -<p>– Egyes! – mondta Gimesi s a füzetet kiterítve hagyta. Azzal az -Orczyét is elvette, s felnyitotta, kétharmad, mondta, ahogy -megnézte. Osztán neked egyes?… mingyán nyakon váglak!</p> -<p>Misi ezen egy kicsit elmosolyodott, szerette volna megölelni -Gimesit, hozzásímulni, szeretett volna lefeküdni mellette s a fejét -letenni az ölébe, úgy el tudott volna aludni és elfelejteni -mindent, aludni, s jó volna nem ébredni fel többet.</p> -<p>Csengetésig dolgozat-magyarázattal telt el. Ő nem hallott -semmiből semmit, azt hallotta, mikor mondta a tanár úr, hogy: »azt -elismerem, hogy nehéz dolgozat volt, nem is tudta jelesre -megfejteni senki, csak Nyilas Mihály… De hogy ennyi csacsiságot -össze-vissza firkáljatok, azt igazán nem hittem volna… -Díszbizonyítványt állított ki magáról az osztály már megint. -Tizennégy elégtelen dolgozat. Abszurdum.«</p> -<p>Misi ahelyett hogy örült volna, vagy büszke lett volna, -lesütötte a fejét s szégyelte magát. Érezte, hogy ez a kiemelés -egyáltalán nem válik dicséretére, mindenki irígykedve néz rá, -jobban szerette volna, ha neki is kétharmada lett volna, hogy -hasonlított volna a többihez és ne mondták volna ki a nevét külön, -összeborzongott: csak ne néznének rá külön soha, csak maradna olyan -láthatatlan, hogy senki se venné észre, hogy elbujhatna magának és -pipiskedhetne és motyoghatna és írhatna és rajzolhatna s -játszhatna: csak ne volna rá szükségük másoknak. Ő soha senkitől -semmit sem kér, semmit se kíván, és sohase hagyják békében, most -azt hiszik, azért csinálta jelesre a dolgozatot, hogy megcsúfolja a -többit, pedig ő nem vette észre, ő nem tudta, hogy az nem kétharmad -lesz…</p> -<p>Csengetéskor még nem végzett a tanár a dolgozatokkal, de -abbahagyta s kimenés előtt még felszólította Orczyt: <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p>– Orczy!… Fordítsd le a jövő órára azt, amit most lediktálok: -írd le.</p> -<p>Orczy ceruzát vett elő s lehajolva állásában, írta, figyelmesen -nézett, olyan bátor, őszinte, olyan ragyogó szőke vidám fiú volt, -ahogy így a füzetről felpillantott a tanárra:</p> -<p>– A törvényt… Nem: <i>A törvény határait… áthágni… senkinek sem -szabad…</i> Ezt le fogod fordítani a jövő órára kifogástalanul… Ez -nem elég: dolgozatot fogsz ebből csinálni.</p> -<p>Ezzel a tanár felvette a fogasról szép puha kalapját s illatosan -és vidáman elment.</p> -<p>Az osztály nagy zsibongással tárgyalta a latin dolgozat sorsát s -óriási vitákat rendeztek. Mindenki odajött, hogy megnézze a Nyilas -dolgozatát s csodálták, hogy egyetlenegy hiba sem volt benne, csak -egy elválasztó vesszőt nem tett fel s egyest kapott. A legjobb -dolgozat kétharmad volt, a jeleseknek is, még K. Sántának is -kétharmada volt.</p> -<p>De Misi egész nap kábult volt s szomorú.</p> -<p>Legjobban szerette volna széttépni s eldobni azt a levelet, -amely a belső zsebében volt s égette a testét. De akkor visszaélne -a mások bizalmával. Bízott benne János úr… De ő érezte, hogy itt -valami nincs rendben… Úgy érezte, mintha az volna a helyes, ha -eldobná, megsemmisítené, vagy visszaadná a levelet, de nem merte: -meg volt lódítva egy úton, mint a golyó s ő tudta, hogy neki -gurulni kell, repülni kell, amíg csak végig nem halad az úton…</p> -<p>Szerdán délután tanulás közben egyszerre csak felállott, azt -mondta Doroghynak, hogy…</p> -<p>– Számítsa ki ezt a példát – így, ahogy elkezdtük, – s -kiment.</p> -<p>A másik szobában a beteg mama volt, nem szólott előtte semmit, -keresztülment a szobában, s ki a konyhaelőszobába, ott nem volt -senki, hanem abból hátul jobbra nyilt egy kamara s abban hallotta, -hogy Bella dúdol, akkor hamar odament s belépett a kamarába.</p> -<p>Bella meglepetve nézett rá s nevetett, gyönyörű volt, a karján -fel volt gyűrve a ruha egész magasra, úgy hogy a vakító fehér karja -világított a félhomályban, hosszú fehér kötény volt előtte s -lisztet <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> szedett ki egy igen nagy pléhtálba. A -fején is kendő volt hátrakötve s egy-két barna hajfürtje -kikandikált, úgy előrehajlott s csillogó sok fehér fogával -ránevetett Misire, nem is szólt, csak kérdően nézett rá.</p> -<p>Misi zavartan, hadarva és hebegve, azt mondta:</p> -<p>– Kérem szépen, Bellakisasszony, Török Jánosúr ezt a levelet -küldi Bellakisasszonynak.</p> -<p>Bella felhúzta a szemöldökét s nevetve és csodálkozva -nézett.</p> -<p>– Török János?… Ki az?…</p> -<p>S habozva elvette a levelet.</p> -<p>– Az a tavalyi házigazdámék fia, – mondta borzasztó zavarban -Misi.</p> -<p>Már a szép leány fel is bontotta a levelet s csak akkor állott -meg habozva, hogy mégis elolvassa-e?</p> -<p>De belenézett s ahogy az első sort olvasta hangosan, kuncogva, -kacagni kezdett.</p> -<p>Aztán nem tudott a sötét kamarában olvasni, hát az ajtóhoz -állott, ahol valamivel világosabb volt s akkor a kis Misi beszorult -a kamarába.</p> -<p>Ő látta, hogy ez a levél csak valami öt-hat sor és mégis olyan -soká olvasta a lány, mintha egy egész árkus lett volna teleírva, s -minél tovább olvasta, annál jobban nevetett, de aztán el kezdte -fojtani a kacagását s harapdálta az ajkait. És olyan gyönyörű volt, -a nyaka olyan volt, mint az elefántcsont szobrok a múzeumban, -gömbölyű és fehér s az álla és a szája s nagyon szép volt neki ez a -bekötött fej s a fekete szemei úgy csillogtak, szinte szikrát -szórtak, s a fehér nagy karja, ilyen nagy fehér meztelen női kart a -kis fiú soha nem látott s nem is tudta, hogy ilyen s a köténye, a -hosszú durva vászonkötény, amint hajlott, előre hullt s látni -lehetett, hogy a dereka karcsú s hogy domborodik a ruhája. Szóval -olyan furcsa volt, hogy a kis fiú nem értette, hogy lehet egy ilyen -lény a világon, hogy miért is ilyen a leány, mikor a fiúk nem -ilyenek és be volt szorítva a sötét kamarába a szuszék mellett s -egyedül s elkezdett ő is nevetni és benne is sistergett valami -melegség és mintha mesében lett volna, oly furcsán érezte magát és -elfelejtett most mindent, latin leckét, fiúkat és tanulást és -vízhordást és hideget <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> és mindent, mintha minden csak azért -lett volna, hogy ő most itt a hideg kamarában álljon s nézze, -nézhesse, hogy sillabizája újra, meg újra a levelet a szépséges -szép elátkozott mesebeli tündérleány…</p> -<p>– Miféle ez a Török János? – kérdezte s ránézett csillogó, -fojtott nevetéssel a leány.</p> -<p>– Ez egy nagy lump, – mondta Misi hirtelen, meggondolás nélkül, -régi haragjával.</p> -<p>A leánynak az arca elszélesült és az ajka nyitva maradt és aztán -meglepetten nagyot, nagyot kacagott. Nekidűlt az ajtónak, úgy -kacagott. De a kacagása egészen furcsa volt, nem volt az olyan -hangos és kitörő kacagás, furcsa, befelé rezgő, behúnyt szemű fura -kacagás volt.</p> -<p>– No ezt megadta neki, – mondta s nagy nagy gyöngédséggel és -szeretettel nézett a sovány kis egérforma fiúra.</p> -<p>– Edelényi Török János, – mondta aztán gúnyosan a levélbe nézve. -– Jópipa lehet.</p> -<p>– Azt mondta, tessék neki megizenni, hogy: <i>szívesen?</i>… -Vagy <i>sehogyse?</i>… – mondta a kis fiú.</p> -<p>A leány összehúzta a szemét s csodálkozva és vizsgálva nézett a -gyerekre.</p> -<p>Ez megérezte, hogy mit jelent ez a nézés, hogy olvasta-e -tudniillik a levelet és sietve és kapkodva mondta:</p> -<p>– Hétfőn reggel, kérem, a János úr véletlenül meglátott az -utcán, – s egyszerre az eszébe jutott, hogy Gyéres tanár úr ablaka -alatt s hogy emiatt mi minden történt és nagyot nyelt, – s akkor -azt mondta, mondjam meg Bella kisasszonynak, hogy csak egy szót -tessék üzenni neki, csak azt, hogy: <i>szívesen!</i> vagy pedig -azt, hogy: <i>sehogyse</i>.</p> -<p>– Jaj, de nagy selma lehet az az Edelényi Török János úr!… – s a -leány hátravetette a fejét s újra nevetni kezdett az előbbi -hangtalan és rengő kacagással, a fehér nyaka csak úgy villódzott a -homályban.</p> -<p>– Hát mondja meg neki, – mondta aztán s komikusan gesztált egy -ujjal, mintha az énektaktust ütné, – mondja meg neki, de el ne -felejtse Misi… úgy-e Misi, vagy Misuka? mi?… mondja meg -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> neki, hogy: csak ennyit mondjon: -<i>szívesen sehogyse!</i> érti?… Vagy így: <i>Sehogyse -szívesen!</i>… ahogy tetszik, <i>sehogyse szívesen!</i>… vagy -<i>szívesen: sehogyse!</i> érti!…</p> -<p>És az oly komikus volt, hogy a kis fiú boldogan, tiszta szív -tiszta boldogságával megértette s elkezdett ő is úgy hangtalanúl, -magában nevetni. S oly boldog volt, hogy úgy ki fogják most -figurázni János urat, hogy még… nahát: kellett neki ezt a levelet -megírni!…</p> -<p>És úgy összenéztek ott a sötét kamarában, mint két csínyes -gyerek, aki valami nagy titokban, nagy cselvetésben töri a fejét, -úgy egy húron pendűl, egy huncutságot csinál: ilyen boldog, büszke -és nagyszerű még sose volt a kis fiú.</p> -<p>Ebben a pillanatban azonban a leány hirtelen a keblébe dugta a -levelet és intett neki, hogy maradjon csendben s kilépett a -konyhába, ahova bejött valaki! Már egy pillanat mulva rémülten -tudta a kis fiú, hogy a legidősebb leány, a mindnyájuk réme.</p> -<p>De a szép Bellán olyan félelem és zavar volt, hogy ő nem mert -kimenni, ő maga sem tudta miért, de nem merte elárulni, hogy ott -van a kamarában.</p> -<p>– Még most is itt ez az edény? – kiáltotta a vénleány, – no ez -mégis abszurdum.</p> -<p>– Mér abszurdum, – mondta élesen Bella.</p> -<p>– Azér abszurdum, mer abszurdum, – mondta a vénleány egyre -élesebben. – Mer abszurdum, hogy semmit sem akarsz csinálni.</p> -<p>– Lisztet szedtem a kamarában.</p> -<p>– Persze az az első. Lisztet kiszedni. Este fogsz dagasztani! és -most kell kiszedni a lisztet?… Micsoda logika az… Az edény itt áll -mosatlanul egész nap s a víz kihűl, aztán nem lehet használni, és -te a kamarában játszol azzal, hogy lisztet szedegetsz ki a zsákból… -Könnyű kiszedni, mikor van…</p> -<p>– Hát azt is meg kell csinálni.</p> -<p>– De nem most, hanem mikor ideje lesz…</p> -<p>Egy perc mulva felcsattant megint.</p> -<p>– Én nem tudom, itt mindenki csak játszik, bolondozik, a maga -feje után, a maga bolond feje után megy, de komoly munka az -senkinek sem kell… <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> Én nem tudom, mi lesz itt, ha én -kiveszem azt a földet, hát az az én érdekem?… hát itt nem akar -senki dolgozni?…</p> -<p>– Én nem fogom a kezem… – mondta Bella ellentmondva -idegesen.</p> -<p>– A kezed!… – szörnyedt el Olga. – Hát mire való a te kezed… Nem -fogod?!… Még hogy nem fogod tönkretenni! mi?… De még hogy fogod!… -Ha én tönkretettem, majd te is fogod!… Sajnálja a kisasszony a -fehér ujját beledugni a mosogatólébe. Majd nem fogod sajnálni, ha -fekete lesz és retkes és gyógyíthatatlanul tönkremegy, mint az -enyém… Ezennel kijelentem neked, hogy én többet koplalni és éhezni -nem fogok senki fiának, én többet nem hagyom magam télire malac -nélkül senki kedvéért. Én kiveszem bérbe azt a földet és punktum. -Azt én elhatároztam és én arra elszántam magam és ha én valamit a -fejembe veszek, akkor az meg is lesz. Nem fogjuk a tíz forintokat -japán legyezőkre szétherdálni kisasszony, nyolcvan krajcárt -kidobni, szemétre… Két hetet késett miatta a földbérlet… Már akkor -letehettem volna érte a tíz forintot, ha magácska hozzá nem nyúl. -Persze, ha fel van váltva a tizes, akkor aztán elcsúszik, mászik. -Hát én ezt nem engedem tovább, most, most megint van végre egy -tízpengős a markomban, ezt most azonnal viszem a parasztnak s -lefizetem a földbérre. És tavasszal megyek ásni és aztán -veteményezünk és kapálunk és egész nyáron ott fogok dolgozni és a -kisasszony itt fog mosogatni, igen, és főzni, igen, és bevásárolni, -igenis, igenis! Fogsz járni a piacra, bizony! Ha én járhattam, -járhat más is… Az is járhat, aki jobban bírja, igen. Mer eccerre -még én se szakadhatok százfelé, mert nem lehet az egyik kézzel -odakinn ásni, kapálni a földön, a másik kézzel meg kosarat cipelni -a piacról és a harmadik kézzel a rántást kavarni és a negyedik -kézzel megfótozni a kisasszonykák harisnyáját… De nem ám… Hanem -mindenki meg fogja csinálni a maga dolgát, meg bizony, ha a fene -fenét eszik is, drága kisasszony.</p> -<p>Misi a kamarában tűkön álldogált, szeretett volna kint lenni -innen, s hogy egyre tovább halasztotta, <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> most -már igazán kínos volt, hogy mi lesz ennek a vége. Még be talál -lépni a vénleány s akkor ő elsülyed a föld alá, azért végre is -elhatározta magát s kilépett a konyhába.</p> -<p>A vénleány szinte sóbálvánnyá lett, úgy nézett rá.</p> -<p>Ellenben Bella nevetve összecsapta a kezét s azt mondta:</p> -<p>– Jesszusom, hogy elfeledkeztem magáról… – s a nénjéhez fordult -– éppen kijött kérni, hogy meleg vizet csináljak neki, hogy -gummiarábikumot olvaszthassanak, osztán ott hagytam a kamarában… – -s hangosan nevetni kezdett és Misikének a szemébe kacsintott.</p> -<p>Ez mindjárt magához tért előbbi zavarából s egész szívvel hálás -volt Bellának a hazugságért s bűntársának és szövetségesének érezte -magát életre-halálra.</p> -<p>A vénleány egy kicsit gyanakodva nézett a fiúra, no de mért a -kamarában, akarta mondani, de aztán inkább ezt mondta:</p> -<p>– Na hát ha már hallotta úgyis, akkor legyen ő a bíró. Mondja -meg kedves Nyilas, nincs igazam?</p> -<p>S nagy bőbeszédűséggel fogott hozzá, hogy elmondja a jövőévi -terveit, hogy ő kukoricát akar termelni s mellette zöldséget, -káposztát, karalábét, sárgarépát és mindent, ami a konyhához kell, -de akkor a másik két leánynak viszont el kell vállalni, hogy -vezetni fogják a háztartást. Hát nem teszek én jót? nem áldozom én -fel magamat? Igy pénzért kell szaladni, még egy szál -petrezselyemért is a piacra, akkor pedig lesz sárgarépa akár -zsákszámra, nem igaz?</p> -<p>Misi azt mondta:</p> -<p>– Igaz, de kérem Olga kisasszony, sárgarépát, azt ne tessék egy -zsákkal termelni, mert az borzasztó étel. Törökéknél mindig vettek -ősszel két-három zsákkal is, de nekem a hátam is borsódzott tőle, -mer én azt nem szeretem. Még nyersen megeszem, de az a sok -sárgarépafőzelék, az iszonyú.</p> -<p>Bella elkezdett kacagni, kitört belőle valami hallatlan nevetés, -ideges, fuldokló boldog kacagás, úgy kinevette a nénjét, hogy az -szegény feje csak nézett, nézett, azt se tudta, mi az. <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– No hiszen magából is elég ez nekem, – mondta szokott nyers -őszinteségével, – magát is össze lehet kötni ezekkel egy bokorba… -Csak menjen maga tanulni, menjen gumiarábikumot enni, ne -sárgarépát.</p> -<p>Bella erre még hangosabban felkacagott s Misi boldog volt a -nevetésétől, de összeszorította a száját s takarta a mosolygását, -lesütötte a fejét s gyorsan bement a szobába.</p> -<p>Az öreg asszony, aki egy tolható székben ült, nagy sötét -szemével fogadta, ettől a nézéstől elment a nevetőkedve, nagyon -félt ettől a szótalan halvány asszonytól, aki olyan volt néha, -mintha nem is élne s nem szokott rá sem nézni senkire, csak úgy -magába merülve néz a világba. Most érezte, hogy a szeme folyton -kíséri, bekíséri a másik szobába, utána néz s még mikor leült a -helyére, akkor is érezte, hogy hátulról szúrja ez a szem, úgy hogy -meg kellett fordulnia, hogy nincs itt, kint maradt, a falon túl, a -másik szobában.</p> -<p>Ellenben Dorogi nagy meglepetéssel szolgált neki: nem számította -ki a feladatot, ott ült fölötte s nézett, nézett, a tollal -babrált.</p> -<p>– Hát még most sincs kész? – kiáltott rá szinte -kétségbeesve.</p> -<p>Sanyika angyali ártatlansággal mondta:</p> -<p>– Hogy a szorzást a hátulsó számjegygyel kezdjem, vagy az -elsővel?…</p> -<p>Misi a hajába kapott:</p> -<p>– Jaj istenem! hát ez borzasztó! hányszor magyarázzam meg, hogy -az mindegy! Érti, az mindegy!… Csak hogyha hátulról kezdjük a -szorzást, akkor az eredményt egy sorral mindig előbbre írjuk, ha -előlről kezdi: akkor hátrább.</p> -<p>– Igen: hát akkor hogy kezdjem, hátulról, vagy előlről.</p> -<p>– Az mindegy.</p> -<p>– Hát ha mindegy, akkor hogy kezdjem – mondta Sanyika.</p> -<p>– Kezdje hátulról.</p> -<p>– Hát ezt akartam kérdezni; má maga is úgy veszekedik, mint -Olga.</p> -<p>Misi nagy szemet meresztett s nézte, hogy szoroz csendesen -Sanyika. Azt hitte, hogy Bellához <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> fogja hasonlítani, de ez -nagyon elszomorította, hogy Olgához hasonlította. Már az igaz, hogy -ilyenekkel kínlódni…</p> -<p>Nagyon zavartnak és bánatosnak érezte magát, fölöslegesnek s -reménytelennek látta a harcot, amelyet itt kell folytatnia, már -előre látta, hogy Sanyika meg fog bukni, akármennyit vesződik is -vele, csak szégyen lesz belőle.</p> -<p>Mikor a latint tanulták, akkor bejött Bella, aki nem volt bent -náluk azóta, hogy az a nagy pörölés volt, de most olyan kedvesen és -egyszerűen jött be, mintha az egész természetes volna.</p> -<p>Sokáig nem szólt semmit, a szekrényben rendezgetett s látszólag -nem is figyelt oda. Egyszer az asztalhoz lépett s megállott Misi -mellett jobbra s felvette a füzetet. Sanyika utána kapott.</p> -<p>– Na!</p> -<p>Bella felemelte magasra a füzetet:</p> -<p>– Nem eszem meg!</p> -<p>– Add ide!</p> -<p>– Jaj de kényes.</p> -<p>És itt a magasban kinyitotta s megnézte az utolsó kalkulust.</p> -<p>– Négyes? – mondta bámulva. – Négyes!</p> -<p>Sanyika kitépte a kezéből a füzetet, amely összegyűrődött egy -kicsit.</p> -<p>– Most hogy adom be, – mondta kényes nyávogással – összegyűri -nekem.</p> -<p>– Először is te gyűrted össze és másodszor, akármilyen gyűrött -volna, csak ne volna négyes, szégyeld magad.</p> -<p>– Az nem szégyen, – mondta Sanyika. – Nagyon nehéz feladat volt, -tizennégynek volt szekundája belőle. És kétharmadnál jobbja nem is -volt senkinek.</p> -<p>– Nyilasnak se?</p> -<p>– Csak neki volt egyese, igaz.</p> -<p>A lány felnevetett.</p> -<p>– Igaz!… Jó, hogy eszedbe jut… Oh te…</p> -<p>S az asztalon Misi előtt áthajolva, megbökte az öccsének a fejét -tenyérrel és amint a karját visszahúzta, gyöngéden megsimogatta -ennek az arcát. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Misi bíborvörös lett, a fejét lesütötte s remegni kezdett. -Érezte, hogy ez a simogatás nem volt véletlen és hogy az -előbbiekért valami finom és titkos hálát, szeretetet, kapcsolatot -jelent.</p> -<p>– Erigy ki a szobából, – mondta Sanyika.</p> -<p>– Ó te varangyikos béka, – mondta nevetve Bella.</p> -<p>– Megmondalak, hogy megint bent vótál…</p> -<p>Bella egy pillanatig komolyan nézett rá, aztán felnevetett.</p> -<p>– Nézd csak Sanyi, mondok valamit: kössünk békét… Te nem fogsz -rám árulkodni s én se fogok tereád.</p> -<p>Sanyi lappangva, leskődve nézett a szeme sarkából Bellára.</p> -<p>– Én is tudok ám egyetmást magácskáról, és úgye nem mondtam meg, -hogy ki cigarettázott a gazdáék fiával?</p> -<p>Sanyi ellenségesen felduzzasztotta az ajkait.</p> -<p>– Pedig annak már egy hete; lett volna időm elmondani. He?… -Hallgatunk? És még van a rováson három-négy históriácska… A spájz -is, meg a gomb is, tudod?… Na, hát lesz béke?</p> -<p>S odanyújtotta a kezét.</p> -<p>Most megint úgy nyújtotta át a jobb karját az asztalon Misi -előtt s letette a kezét a könyveiken és füzeteiken keresztül.</p> -<p>A keze olyan gömbölyű volt és olyan hófehér s egy-ici-pici kis -vékony aranygyűrű volt az egyik ujján s abban pici kis kékszínű -kövek, mint a nefelejts szirma. Misi didergett, hogy megint -megtalálja simogatni.</p> -<p>– Naaa, – mondta nyávogva Sanyika s rácsapott a kezére.</p> -<p>De az nevetett, nem mozdult s tovább ott maradt a keze előttük, -most nem volt felgyűrve rajta a kék ruha ujja egész vállig, mint a -kamarában volt, de Misi szinte érezte azt a fehér jó karját s -valósággal félt, hogy megmozdul, behajlik s még megöleli vele.</p> -<p>– Hát szent a béke?</p> -<p>– Ha te nem szemtelenkedel, én nem szólok, – mondta Sanyika.</p> -<p>– No te kis hörcsög, hát add ide a praclid. <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Sanyi kinyújtotta a nyelvét s odacsapott a tenyerével. De -cseltől tartva, csak úgy…</p> -<p>A lány megkapta a kezét s fehér gömbölyű markában ott maradt a -kis fiú maszatos keze.</p> -<p>– Fuj, disznóláb, – mondta Bella kacagva – s Olga még malacot -akar venni, hát itt van ez – s belekacsintott a Misi szemébe.</p> -<p>Misi hatalmasan felkacagott, ilyen jót régen nem nevetett, -annyira váratlan volt s találó, az elébbi dolgokra való hivatkozás -annyira csiklandozta.</p> -<p>– Na jól van, hát akkor csak tanuljatok, – mondta Bella, – -énfelőlem fiam akár tizenhat csikót hozhatsz, azzal megrázta az -öccse kezét, de nem férfiasan, tenyért tenyérbe fogva, hanem úgy -kinyújtott kezével, annak csuklóban átfogva a kezét.</p> -<p>Misi nem mert ránézni az asztalra lefekvő lányra, akinek olyan -furcsa, idegen volt a teste minden része s a puha ruhában, ahogy a -kemény asztalra hevert, neki izzott, égett a jobb arca, amelyik a -lány felől volt, mintha a tűz sütötte volna.</p> -<p>Ez a ma délutáni tanulás nem ért egy krajcárt se. Most először -érezte, hogy bizony egészen hiába van itt.</p> -<p>És annyira feldúlva, megzavarodva ment el is, hogy csaknem -elkésett az öreg úrtól. Futnia kellett.</p> -<p>Hát amint a sárga ház kapuján be akar szaladni, ott áll János -úr:</p> -<p>– No ipse, – mondta fojtottan, – széna-e vagy szalma?</p> -<p>Először nem is tudta, miről van szó, aztán ijedtében eszébe -jutott s attól mindjárt megjött a bátorsága.</p> -<p>– Igen, – mondta hangosan.</p> -<p>– Mit igen, hát mit mondott, te hátramozdító.</p> -<p>– Azt mondta, hogy: egyáltalán nem szívesen.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Nem is: úgy mondta, hogy: <i>sehogy se szívesen</i>…</p> -<p>– Ó te naponsült málé. Tudod is te, hogy mit mondott.</p> -<p>– Igen, tudom: azt mondta, mondja meg neki, hogy: »sehogyse -szívesen,« vagy »szívesen: sehogyse,« úgy mondja neki, ahogy -tetszik, de ezt mondta. <span class="pagenum"><a name="Page_133" -id="Page_133">-133-</a></span></p> -<p>– Lehetetlenséggel határos, – mondta János úr.</p> -<p>– Pedig így mondta.</p> -<p>– Istók báró?</p> -<p>Misi már szeretett volna bent lenni, mert ütötte az ötöt.</p> -<p>– Esküdni mersz rá?</p> -<p>– Igen, de én nem esküszök haszontalanságokra!</p> -<p>– Ez neked haszontalanság? te! – mondta János úr nevetve, – -hejnye te!… Megájj kenyér, megeszlek!</p> -<p>Azzal egy barackot nyomott a fiú kalapjára, de Misi elszaladt, -be az udvarba, úgy hogy nem sikerült az egyszer.</p> -<p>Zaklatott életében már ez volt a legnyugalmasabb óra, a napi -felolvasás. Jól esett pontosan megjelenni, jól esett a szalmaszékbe -leülni, ott találni mindig szép rendben az újságokat, s igen jó -volt érezni, hogy becsületesen megdolgozik. Már olyan gyorsan és -jól olvasott, hogy sose kérdezett utána az öreg úr, hogy</p> -<p>– Mija, mija?</p> -<p>Kedves hely volt ez a meleg faház s kedves volt a kedves -piros-fehér öreg, s olyan rendjén való volt, hogy soha egy igét nem -szólt volna…</p> -<p>Mikor hazaért a coetusba, a szobatársak a kályha körül ültek és -pirítós szaggal volt tele a szoba.</p> -<p>Nagy úr beszélt éppen: Misi rögtön megértette, hogy a régi -diákéletről mesél s azonnal kinyitotta a füleit, hogy egy szót se -veszítsen el.</p> -<p>– Mondom, hogy azért <i>dárdás</i> maga, mert az ilyen kisdiákok -két hosszú dárdán hozták a vállukon hajdanában az üstöt. Azelőtt -nem volt ilyen konviktus, hogy csak várjuk a csengetést és szalad -az ember enni, fehér tányér, abrosz.</p> -<p>– Cseréptányér, – mondta Lisznyay úr, – meg fakanál.</p> -<p>– Na és mit ettek! – folytatta Nagy úr, – a felső diákokat a -tanítványok etették, ezeknek a szülei, minden héten beküldtek egy -fehér kenyeret, ami elég volt kettőjüknek egy hétre és egy fazék -ételt, ami elég vót hét fiúnak, másik napra a másik fiú kapott egy -fazék ételt, így éltek, ez volt ám az elemózsia. <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Misi a sötétben elámulva hallotta.</p> -<p>– És hol ették?</p> -<p>– Hát itt a coetusba. Mintha itt vagyunk heten, mindennap egy -másik küldene egy fazék ételt. Babot vagy káposztát, vagy -túrósgaluskát, de nem három ételt, mint a konviktusban most, csak -egy jó fazékkal, akkor azt körülülték, mindenki elővette a -cseréptányért, fakanalat, bugylibicskát, aztán ettek.</p> -<p>– Este is azt?</p> -<p>– Ha maradt: ha nem maradt, nyeltek.</p> -<p>– Azt kellett dárdán hozni?</p> -<p>– Nem, az más… akiknek messze lakik a szüleje, nem küldhettek -ételt, hanem főznivalót, nem volt akkor se posta, se vonat, hát -mikor egy úr beküldte a fiát Szatmárból, a Kölcseyek, Kendék, jött -az úrfi egy ökrösszekérrel, hozott vagy tíz mérő búzát, borsót, -lencsét, sonkát, akkor fogadtak egy főzőasszonyt, a vót a -<i>kokva</i>, az főzött, de mindennap egy ételt s minden hétfőn -ugyanazt és így tovább, tudja: úgy is híjták az ételt, hogy -<i>semper</i>.</p> -<p>– Jaj de érdekes, – szólt Böszörményi.</p> -<p>– No magának nem volna érdekes, mondta Nagy úr, – mert aki nem -volt se gazdag fiú, se jó tanuló, az nem kapott egyebet, csak -lakást és a városi kegyes polgárok hol ez, hol az küldött egy fazék -kását a szegény diákoknak.</p> -<p>Nagy nevetés lett.</p> -<p>– Úgy lett a kápsálás, hogy novemberben a diákok sorra járták -koldulni az egész városban és kéregettek ennivalót.</p> -<p>– Fuj, az aztán piszok élet vót.</p> -<p>– Akkor biztosan szívesebben attak, mert a cívisek büszkék -voltak a diákokra, mer akkor a diákok énekeltek nekik, -megtáncoltatták a menyecskéket, meg ha tűz volt, szétpüfölték a -házakat. Mit nevet, ne gondolja, hogy úgy oltottak, mint az -önkéntes tűzoltók! mentek a gerundiumokkal, a nagy botokkal, most -is látni lehet a Nagykönyvtárban! és ha egy ház meggyúlt, -köröskörül a többi háznak a tetejét mind lerombolták, hogy meg ne -gyúlhasson.</p> -<p>– Nevetséges.</p> -<p>– Hát Debrecenbe sose volt víz, nem tudja, hogy az artézikutat -hány esztendeje fúrják? Már <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> 870 méternél vannak, még -sincs víz. Hanem kő van. Minden fúró beletörik. Azért mondják, hogy -Debrecennek is vannak hegyei: csak a föld alatt tartják.</p> -<p>Misi nevetett, ezt ő is hallotta már tavaly Törökéknél, de akkor -csak viccnek vette.</p> -<p>– Azelőtt a főzéshez messziről kellett hozni nagy hordókban a -vizet a kokvának meg a pistrixnek, e vót a sütőasszony, úgy is -híjták: a sütögetőné. Abba az időbe ezeknek kellett a kedvébe -járni, nem a professzoroknak. Minden évbe ódát kapott a kokva: örök -emlékül felírták egy sonkára.</p> -<p>Ahogy ott ültek a jó nyugodt, meleg szobában, aminek még a -fűtésével se volt bajuk, olyan csuda volt ezt az ősvilágot hallani, -nem tudták elképzelni.</p> -<p>– És hogy tanultak?</p> -<p>– A diákok csinálták a tanszert, a nagydiákok a kicsiknek, a -rézmeccők.</p> -<p>– Igen, azok voltak! az tény! Én is olvastam a rézmetsző -deákokról. Szép tudomány volt, – szólt Lisznyay úr.</p> -<p>– Akkor elég volt tudománynak, ma bizony megbukna az akkori -professzor is.</p> -<p>Ekkor felhallatszott a csengő, amitől már régen félt Misi s -abbahagyták a beszédet, mentek vacsorázni.</p> -<p>Misinek nagyon fájt, hogy csak ezt a néhány mondatot hallotta. -Olyan szomorú volt, ő úgy ki van szakítva ebből az életből, most -egyszerre szeretett volna mindig a fiúk közt lenni, szeretett volna -olyan igazi diák lenni, mint a többi.</p> -<p>Igen jó vacsora volt, juhtúrós galuska, jóllaktak, mikor vége -volt, Sándor Mihály odatett egy cédulát elibe.</p> -<p>– Nyilas, nézd csak te, kihúzták a számodat?</p> -<p>Misi nagy szemmel bámult a kis firkás cédulára, amire rá volt -írva: öt szám.</p> -<p>Kővé meredve nézte s gépiesen nyúlt a zsebébe, kivette a -tárcácskáját, kinyitotta, hogy a rekeszéből kivegye a -reskontót.</p> -<p>És halálos ijedtséggel, a szíve is megállt:</p> -<p>Nem volt benne.</p> -<p>Nézte, nézte a pénz közt, nem volt meg a cédula. <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p>A keze kapkodott, kotort, zsebébe nyúlt, sehol se volt s a szeme -közben folyton a kis firkán volt: nincs a reskontó.</p> -<p>És olvasta az öt számot:</p> -<p>– 17, 85, 39, 73, 45.</p> -<p>Az egész konviktus megmozdult, mindenki felállt, ő is, a -bugyellárisát a zsebébe tette.</p> -<p>– No kijött valamék? – sürgette Sándor Mihály.</p> -<p>Nem tudott felelni, néma volt.</p> -<p>Szerencsére oszlás volt és elváltak és ő elfutott, ellopózott a -többi közt, a Sándor Mihály szeme elől. De a többiek közt nem bírt -maradni, azt hitte megfúl a vidám, nevetős, majszoló diákok közt: -befutott az első udvarba, arra nem ment senki sem.</p> -<p>Később felment a második emeletre, de nem mert bemenni a -szobába, elbujt a folyosón és halálos reszketés rázta a testét. Még -azt sem bírta az emlékezetébe idézni, hogy az ő számai voltak-e, -vagy nem, de végig-végig iszonyodott, mikor a számok ismerős érzése -belesajgott.</p> -<h2>VII. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben csodálatos, hogy a szenvedő ember körül -is minden természetes és vidám: szinte nem érdemes élni, ha az élet -ilyen kevéssé vesz részt a szív fájdalmában.</p> -<p>A földrajzórát nem az osztályban tartották, hanem fent a második -emeleten a természetrajzi teremben. Reggel hát nem kellett lemenni -az osztályba s így csengetés után még késhetett néhány percet, -úgyis oly kétségbeesetten törődött és szerencsétlen volt; egész -éjszaka álmatlanul fetrengett, ha elszunnyadt, újra felébredt, a -lelkiismeret nem hagyta aludni s nem bírta elképzelni, mi történt a -reskontóval. Iszonyú volt ez, reggelre kábultan és kimerülten -virradt és csak a friss jéghideg víz ébresztette fel egy -kicsit.</p> -<p>Már az osztály bent zsinyegett, hamar beült az első padba a -helyére. Hangot se adott, csak úgy bujt és sunyított, hogy senki -észre ne vegye; az éjszakai reszketéstől lesoványodott és fakó -volt, <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> mint a penész, dehogy tudott ő most -tanulásra gondolni vagy leckére, félig meghalt, azt se tudta -jóformán, milyen könyvet hozott magával.</p> -<p>Orczy az asztal tetején ült, háttal a tanári szobának, szemben -az osztálynak s színésziesen mesélt, a fiúk szájtátva hallgatták s -hangosan kacagtak minden szavára, de úgy, hogy ne legyen nagy -hangja.</p> -<p>– Embërségës ëmbër vagy… – mondta Orczy s utánozta az öreg -professzort, a földrajztanárt, akit szokás volt folyton csúfolni, -kimókázni, úgy hogy mindenki tudta egy kicsit a hangját csúfolni, -de olyan jól senki, mint Orczy, aki a fejét legörbítette s furcsa -torokhangon mondta és olyan öreges pislogással: ëmbërségës ëmbër -vagy édës fiam!</p> -<p>Kórusban nevettek rá, a másik oldalról is sokan idenéztek, bár -az általános zajban nem hallották az Orczy hangját, de látták, hogy -az öreget utánozza s ez igen mulatságos volt és bátor dolog, mert -az öreg minden pillanatban beléphet.</p> -<p>Akkor hozzáfogott Orczy mesélni az ismert mondókák egyikét: az -öreg mint gróf úrfiak nevelője járt Egyiptomban s minden órán szóba -hozta Égyiptus országát: – »Mikor én Égyiptus országába jártam, – -mondta az öreg dünnyögő hangján: – hát látok ott két nagy fertelmes -krokogyélus madarat!…« – Kibubbanva kezdett hahotázni az osztály, – -»hát kitáttya a száját a krokogyélus madár: én pedig fogom a -szimpla puskám, osztán jól rádupláztam!…« – Sikongó, visongó halk -kacagásba törtek ki a fiúk s a legközelebbi padban levők is mind -előre hajoltak, a hátrábblevők pedig ráfeküdtek a padjaikra, hogy -szinte belebujtak Orczyba, aki erre még halkabban kezdett mesélni, -de még elevenebb gesztusokkal, – »hát az én pflintám golóbisa puff -belevágott az egyik krokogyélus madár jobbszemibe, onnan meg -átugrott a másik krokogyélus madár balszemibe, onnan újra ki s -belecsapott az egyik krokogyélus balszemibe, oszt abból esmég újra -visszapattant és belecsapott a másik krokogyélus jobbszemibe: -ëccóval, édës fiam, mind a két krokogyélus madárnak mind a négy -szeme püff, odalett.«</p> -<p>A fiúk röhögtek, majd kihasadtak, a másik oldalról lassan -megmozdult az egész osztály s mind <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> Orczy szájába torlódott. -De ez hirtelen megállt a mesében s más hangon, de újra az öreg -professzort utánozva azt mondta:</p> -<p>– »Ejnye, édes fiam, de szëmtëlën ëmbërëk vagytok, hogy -ideszëmtëlënkëdtëk.«</p> -<p>Ennek még nagyobb hatása volt, mert nem volt óra, hogy ezt -egynéhányszor ne hallották volna, hogy »szëmtëlën ëmbër«.</p> -<p>– Tanár úr, ezt álmodni teccett? – szólt hátúrábbról egy fiú. -Orczy rácsapott:</p> -<p>– Te szëmtëlën ember!… nem való vagy becsületes emberek közé: -ájj ide mellém…</p> -<p>Ezen még Misinek is nevetni kellett, hátradűlt a padban s -kinyitotta a száját, lehúnyta a szemét, hátravetette a fejét és -soká nevetett, mintha aludnék.</p> -<p>Közben bejött a kis öreg tanár, feldöcögött a pódiumra, a fiúk -egy pillanat alatt mind helyre rebbentek, ő még mindig úgy ült ott -nevetve, nyitott szájjal, félrebillent fejjel, észrevett valami -mozgást, de annyira ki volt merülve az éjszakai sok sírástól, hogy -üres, fájó gyomorral ülve maradt s csak nevetett.</p> -<p>Aztán csönd lett, ő is magához tért, tenyerével megdörzsölte -arcát, fejét, megvakarta haját, nyakát, ásított s a szeme könnyes -lett, akkor megszólalt a tanár hangja, most már az igazi, a -katedrán:</p> -<p>– Nyilas Mihály.</p> -<p>Azt hitte, a villám csapott le mellette. Nem is akart felállani: -ez lehetetlen. Oly sokáig maradt ülve, hogy mozgás támadt s -nyugtalanság és mindenki ránézett.</p> -<p>Akkor felállott, halálsápadtan s ránézett a tanárra szúrós sötét -szemeivel, az arca egészen be volt esve s kemény kis szemöldökei -makacsul szegeződtek az öregre, mint felvont apró íjak.</p> -<p>Az volt a szokás, hogy ki kellett menni szó nélkül a táblához, -amelyre fel volt feszítve Franciaország térképe s elmondani a mai -leckét. Két oldalról Orczy és Gimesi ijedten és csodálkozva nézték, -mit akar, Gimesi felállt, hogy helyet adjon neki, hogy kimehessen. -Erre kiment.</p> -<p>Tántorgó léptekkel botorkált fel a tábláig és megállott a térkép -előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>– No, édës fiam, hát mi volt fëladva mára.</p> -<p>Misi hallgatott, egy pillanatra lehúnyta a szemét s nagyot -szédült vele a világ, rettenve kellett felnyitni tágra a szemét, -hogy el ne essen. Aztán tétován a térkép felé fordult s homályosan -villózott előtte a francia föld képe, amely, mint egy cifra kendő -terült el, a tengerbe vetett csipkés sarkával s barna hegyek foltja -folyik le róla jobbról, a déli tengerek felé.</p> -<p>– Nahát, úgy-e, Franciaország… – mondta a tanár. – Milyen ez a -Franciaország: úgy-e két képet mutat, keleten inkább hegység, -nyugaton síkság… Délen… mi van délen, hogy híják azt a vastag -hegységet délen…</p> -<p>Az osztály feszülten figyelt, senki sem értette Nyilast, aki -mintha megnémult volna, egy szót sem szólt.</p> -<p>De nem szólt, most már csak azért sem. Most már lassan eszébe -jutott a mult óra, akkor sem nagyon figyelt ugyan, de azért lassan -fölismerte a térképen a Pyrenaeust, eszébe jutott a Roncevallesi -hágó… Ronczevallesz, Ronczevallesz… mondta magában.</p> -<p>– Ez a nagy hegység egészen elzárja a francia földet a -spanyoltól… csak hol lehet átmenni rajta?… milyen hágón?… a Ron… a -Ron… A Ronszvalli hágón…</p> -<p>– Ronczevallesz, Ronczevallesz, – mondta magában Misi…</p> -<p>A kicsi kis öreg tanár, aki úgy össze volt töpörödve, mintha -megaszalták volna az élet kemencéjében, de egészen rózsaszínű volt -és galambfehér ősz, szokása szerint hirtelen méregbe jött:</p> -<p>– Ejnye, édes fiam, de szëmtëlën ëmbër vagy…</p> -<p>Akkor azonban meggondolta, hogy kivel áll szemben, mégis az első -padban ülő ember az a kis szemtelen ember, az öreg tanár pedig, a -volt grófi nevelő: nagyon bele volt gyökeresedve minden tekintély -tisztelete. Megbánta hát, amit hirtelen kibökött s jóvá akarta -tenni, leszállott a tanári székéről s a térképhez menve, -hozzáfogott elmagyarázni szóról-szóra ugyanúgy, mint az előző órán -az egész <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> leckét. Igy elbeszélgetett egy jó -negyedóráig. Misi folyton előre mondta magában azoknak a helyeknek -a neveit, amiket kinyögni készült az öreg: Jura hegység, Kotdor és -a Langréi fennsík… Ardennek, Cevennek… mind eszébe jutottak, de a -száját annál makacsabul szorította össze s ha agyonverik, akkor se -mondta volna ki:</p> -<p>– Itt van az az Aurignac, ahol – folytatta a kis öreg, – most -1852-ben egy útkaparó napfényre hozta a legérdekesebb -őstemetkezőhelyet, még a történelem előtti korszakból, amely -temetkezési helyen együtt találtatott meg az emberi csontvázakkal -együtt az ősvilág kihalt állatainak a csontja is, így a barlangi -medvének, hiénának, oroszlánnak, mammutnak, rinocerosznak a -csontja, ez bizonyítja, hogy az ember egy korban élt ezekkel az -állatokkal…</p> -<p>Misi csodálkozva nézett rá, már beszélt erről az öreg úr mult -órán is, a neanderthali ősemberről, de még sose kapta meg ilyen -közelről: az öreg úr úgy mondta ki, hogy <i>most</i> 1852-ben, -mintha tavaly lett volna, így mondta neki, aki csaknem 30 évvel -később született, erre maga az az őskor is egész közel jött hozzá s -egyszerre felvillant előtte valami homályos kép, hogy az ősember -bebúvik a barlangba, ahol már van egy medve, oroszlán, mammut… De a -mammut hogy fér be… A szeme felnyílása s az arcán az értelem és a -figyelem felcsillanása megragadta a tanárt s egészen hozzá hajolva -elkezdett neki magyarázni…</p> -<p>– A történelem előtti korszakban természetesen!… mert a -történelem már nem ismeri az ilyen életmódot, de hisz a történelem -az csak itt kezdődik tegnapelőtt, az egyiptomi piramisokat összesen -négy-ötezer éve építették, ellenben azt a koponyát, amit ott -találtak, na hol is, itt Düsseldorf mellett, na, számtalanszor ejti -ki az ember a nevét…</p> -<p>Az öreg kínosan küzdött a memóriájával s Misi kibökte:</p> -<p>– Neanderthal…</p> -<p>– Ott, ott, igen, – mondta az öreg úr s vékony kis kezével -megérintette a kisdiák vállát: – A neandertháli koponyát a -diluviál-képletben találták!… annak is a legalsó rétegében… pedig a -geológusok <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> azt az időt, míg a diluviál-réteg -lerakódott és rajta az alluviál-réteg… ezt az időtt legalább -200–300.000 évre becsülik… Nos, ha a neanderthali koponyánk 300.000 -éves, de lehet sokkal több is, ám maradjunk meg a 300.000-nél: -hányadik ivadéka volt az, aki a piramisokhoz hordta a követ?… Nem -szabad könnyelműen oly szókat mondani, hogy ez vagy az régen volt… -a régmultban… Neked régen volt, ami gyermekkorodban történt, de az -nekem csak tegnap volt, mert én már harminc éve tanár voltam, mikor -te születtél… és ami nekem régen volt, mi az a magyar nemzet -történetében, az még mindig csak a <i>ma</i>, hiszen a magyar állam -ezer éve áll fenn!… És ha történelmileg nézzük, nekünk Árpád régen -volt, pedig hozzá képest a peloponnézusi háború őskor, s ehhez a -babilóniai építkezések még ősibbek s akkor vége a történelemnek… -Négy-ötezer év az egész, ameddig vissza tudunk nézni írott vagy -faragott emlékek által… S ime itt van a floridai korall-képződésű -félsziget, amely az Agassis számítása szerint 135.000 év alatt -képződött s így a benne talált emberi állkapocs, helyzetének -mélysége után ítélve, mintegy 10.000 éves lehet… S ez az állkapocs -már a ma kiképződött és érvényes emberi állkapocs… tehát, tízezer -évvel ezelőtt már az ember ugyanúgy készen volt, mint ma: csak -mások voltak az életviszonyai… de a te neanderthali koponyád, az -még más! az még legközelebb van a majomkoponyához… Most vesd össze -a háromszázezer évet a háromezerrel… Minő különbség az, hogy neked -háromszáz forintod van-e vagy csak három… Ilyen keveset tudunk az -emberiség őstörténelméből: csak három forint árát.</p> -<p>Lent az osztályban nevetés hallatszott, rá nyüzsgés, lökdösődés, -de Misi meg volt bűvölve s lángoló szemekkel nézett a kis öregre, -akinek a homlokán a csontokra símult a puha, rózsaszínű, fonnyadt, -halvány bőr s kék erek voltak rajta szétzilálva, a két keze is -annyira gyenge és reszketős, hogy most, amint e képleteket -felállította, elfáradt bele s le kellett ülnie.</p> -<p>Visszacsoszogott a székhez s lehajtotta a fejét és darabig maga -elé nézett. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>Akkor felállt egy fiú ott az osztály közepén s azt mondta:</p> -<p>– Tanár úr, kérem.</p> -<p>Megzavarodva, szinte ijedten nézett rá.</p> -<p>– Mi? He? – s nagy, lobogó, denevérszerű füleihez tartotta a -kezét, mert nagyot hallott: – mit akarsz?</p> -<p>– Tanár úr, kérem, még nem tetszett beírni a hiányzókat.</p> -<p>– He?</p> -<p>– Az osztálykönyvbe a hiányzókat még nem tetszett beírni, – -kiáltotta torkaszakadtából a fiú.</p> -<p>Az öreg úr idegesen kapkodva vette elő az osztálykönyvet s -felnyitotta. Engedelmesen, mint aki érzi, hogy pontosnak kell -lenni, csak nem bírja erővel ezt a pontosságot. Felnyitotta a -könyvet s beírta.</p> -<p>– Milyen nap van ma?</p> -<p>– Csütörtök, – kiáltotta az egész osztály kórusban.</p> -<p>A tanár reszkető betűivel beírta a szükséges dolgokat, aztán úgy -lehajtott fővel folytatta:</p> -<p>– Hogy volt az embernek történelem előtti, azaz olyan korszaka, -amelyről semmi, nemcsak írásban, de még szájról-szájra adott -mondákban sem maradt fenn: az kétségen felül áll. Sok százezer év -folyt le azalatt, míg az állatvilágnak utolsó remeke, az ember, -szellemi fejlődését annyira vihette, hogy létezésének kétségen -felül álló biztos jeleit hagyhatta a későbbi világ számára:… Ilyen -legbiztosabb jelek azon kő- és csontszerszámok, melyeken első -tekintetre felismerhető, hogy emberi kéz által munkáltattak. -Ilyenek a kezdetleges agyagedények s a primitív ékszerek, amelyeken -látszik, hogy nem kemencében, csupán tűzben égettettek ki… S főként -ilyenek az ős temetkezési helyek, amikről most beszélünk… S íme, ez -ős temetkezési helyek két dologra tanítanak meg csalhatatlan -pontossággal: hogy a társaságban élés és az erkölcs ép olyan -veleszületett emberi ösztöne az embernek, mint amilyen -veleszületett ösztönt találunk más állatoknál is, pl. a méheknél és -hangyáknál, előbb léteztek az embereknél a morál-törvények, mint a -polgáriak, amazok <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> tehát ősibb s erősebb oszlopai az -emberi életnek, mint emezek.</p> -<p>Lehajtotta a fejét a kezére és sokáig csöndes zsibongás volt, -amit ő észre sem vett, már egészen elfelejtette Misit, -Franciaországot, az osztályt, teljesen a saját gondolatai közt -maradt, mert egy tanulmányon dolgozott Debrecen őskoráról s áttért -arra:</p> -<p>– S ezek a korok nem záródnak le oly szabályszerűen, mint nem -szakemberek gondolnák: íme a magyarok még Debrecenben ma is élnek a -kő- és csontkorszak bizonyos eszközeivel. A hortobágyi pásztorok s -béresek még ma is használják a <i>csürkölőt</i>, ami nem egyéb, -mint a juh lábszárcsontjából készült, egyik végén hegyes, a másik -végén átfúrt csontszerszám, mellyel a kötelék görcseit oldozzák, s -a parasztházakban mindenütt fel van akasztva a tükör alá a lúd -középszárnycsontjából készült, átfúrt végű -<i>gatyamadzaghúzó</i>…</p> -<p>Erre a szóra váratlan kitört a kacagás, különben az osztály -nagyobb része már eloszlott figyelemmel foglalkozott apró -magánügyekkel, gombot cseréltek, vagy ceruzát hegyeztek, halkan -beszélgettek, nevettek, az írásbeli dolgozatokat forgatták, -néhányan most készítették el a példákat a számtanórára.</p> -<p>– Ezeket csak azért említém, mert nagyon óvatosnak kell lenni a -régészeti tárgyak korhatárjelző értékének megbecsülésénél. A maláji -szigeteken több népet találtak, amelyek még ma is használják a -csont- és kőszerszámokat, holott az iparfejlesztő népek már olcsón -juttatják el tökéletes míveiket mindenfelé, piacot keresve -árujoknak. Mily ismert dolog a beretva s én magam tapasztaltam -Égyiptomban (susogás, mozgás), hogy a fürdőkben az ottani borbélyok -nem acélberetvával, hanem obszidián kőkéssel vakarják le a testről -a dolomitos sárral bekent szőrt (csendes röhögés), olyan kőkéssel, -amilyent ugarkova néven tarisznyaszámra lehet összeszedni -Magyarországon is. Például Debrecen határában ilyen nagyon érdekes -lelőhely a Kovásvölgy, amelyet sokan Kovácsvölgynek neveznek -helytelenül… A déli oldalon, a diószegi országút mellett eső -homokdombokon, melyek az ötvenes években majorsági földeknek -kiosztattak s azóta Átkos földeknek neveztetnek… <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>– Nékünk van ott feődünk, – szólt egész hangosan egy -cívisfiú.</p> -<p>– Egy helyen, ahol…</p> -<p>De felállt az előbbi jelentő fiú:</p> -<p>– Tanár úr, kérem…</p> -<p>– Mi, mi, mia? – ijedt fel az öreg úr s megint a füléhez nyúlt -széttartott ujjú tenyerével.</p> -<p>– Tanár ur, kérem, Ondódi Lajos mondja, hogy nekik is van -földjük az Átkoson.</p> -<p>Az öreg úr idegesen intett, hogy üljön le s folytatta:</p> -<p>– Azon a helyen, ahol a szekérút megkönnyítette a domboldal -megbontását, a magas homokdombnak a lapányra meredeken ereszkedő -oldalát a szél szépen kinyalta…</p> -<p>Erre egy pillanat mulva buffogó kacagás, rihegés, büffögés tört -ki, úgy hogy nem lehetett hallani a következő szavakat.</p> -<p>– Mi nyalt? Ki nyalt? – kérdezték itt is, ott is, heccelve.</p> -<p>– Hogy, hogy, he? – kérdezte az öreg úr, újra megtoldva -komikusan a fülét a tenyerével, de senki sem felelt, csak kacagtak -buzgóan. Erre az öreg úr félreértette a dolgot, megszakította a -mondanivalóját s így szólt:</p> -<p>– Igen, nagyon nevetséges az Átkos név eredete. Ezt a földet még -a Csorba polgármestersége alatt kiszakították a közlegelőből és -eladták parcellákban, de a szegény nép úgy haragudott érte, hogy -még azokat is átkozta, akik vettek belőle, így lett az a főd maig -átkos főd.</p> -<p>A fiúkat ez nem érdekelte, az öreg úr mindig úgy beszélt, mintha -magához való okos emberekkel tárgyalna.</p> -<p>Az általános zsibongásból felállt a jelentő s azt mondta:</p> -<p>– Tanár úr, kérem szépen, nem lehetett érteni, hogy <i>ki nyalta -ki?</i></p> -<p>Az öreg nagy szemeket meresztett, aztán éktelen dühbe jött. -Felpattant s vércsehangon rikoltott rá:</p> -<p>– Szëmtëlën ëmbër vagy, édes fiam! szëmtëlën ember!… nem való -vagy becsületes emberek közé!… Gyere ájj ide mëllém! <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Erre az egész osztály lesütötte a fejét a padba s mindenki -viharosan kacagott, csak Orczy ült komolyan az első helyen s -rosszalólag csóválta a fejét.</p> -<p>A tanár megzavarodott, mintha megértette volna a helyzete -tragikusságát, elnémult s erőt véve magán, Misihez fordult s neki -magyarázta, hogy ott a homok alatt kőkorszaki tárgyakat szépen -kitakarva hagyott a szél.</p> -<p>– Szépen és tanulságosan mutatja ez, hogy Debrecen vidéke már a -kőkorszakban is lakva volt.</p> -<p>Misi boldog volt, hogy most már csak neki beszél a tanár. Ő ma -mélyen meg volt hatva, úgy megértett mindent, amit a tanár úr -mondott s érezte, hogy mély és örökös tudományt kapott ma a tanár -úrtól s egész kis lelke hálásan fonódott az öregecske felé.</p> -<p>Most felállott Orczy:</p> -<p>– Bocsánat, tanár úr kérem, szabad egy kérdést?</p> -<p>– He? Mi? – mondta a tanár.</p> -<p>S félfülére téve a tenyerét, elhúzott szájjal figyelt oda; nagy, -kiálló, kis pengevékonyságú orra szinte átvilágított, ahogy az -ablak felől ráesett a fény.</p> -<p>– Krisztus előtt hány évvel lehetett itt Debrecenben a -kőkorszak?</p> -<p>– Eh! – mondta a professzor. – Krisztus előtt hány évvel!… A -Neolith-korból való! sajnos, nem is tudok adatot arra, hogy -hazánkban valahol a Palaeolith-korból való tárgy találtatott volna. -A Neolith-kor, az már a csiszolt kőkorszak, a csiszolt kőszerszámok -korszaka.</p> -<p>– Igen, bocsánat, tanár úr kérem, de a Neolith-kor az mégis -Krisztus előtt volt?</p> -<p>A tanár felemelte a kezét:</p> -<p>– Hol volt még akkor a Krisztus!… A Krisztus csak itt élt -tegnap!… Mikor a Krisztus élt, már akkor túl voltunk a kőkorszak -után következett bronzkorszakon, a rézkorszakon s benne voltunk a -vaskorszakban. Különben is az ember olyan maradi lény, hogy csak -arra, hogy a megszokott kőszerszámnak a csiszolásán valami -változtatást tegyen, évezredeknek kellett lefolynia. Hogy lehet -akkor évszámokról beszélni, édes fiam: Krisztus előtt hányban… S -Krisztus maga! Ahogy az a kőbalta átalakult <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> s a -Krisztus apjának a kezében, aki ács volt, vasfejszévé vált, épen -úgy azok az igazságok, amiket a Krisztus hirdetett, együtt jöttek -az emberiség őskorából, a kőbaltával.</p> -<p>Kikeresett a zsebéből egy csomó kulcsot s kinyitott egy fiókot -az asztalban.</p> -<p>– Itt van ez a darab kő… Egy kettétört kalapács, természetesen a -lyuknál törött el; ez a kalapács foka… Ez egy olyan gyönyörű darab, -hogy ez már csak nagyon fiatal Neolithból jöhet… Legfeljebb -három-négyezer éves… De hol van ez a kőkorszak kezdetétől, a -pattintgatott obszidiántól!… legalább százezer év van közöttük… Az -emberiség kőkorszakát legalább százezer évre lehet tenni, vagy -százötvenre, kétszázezerre…</p> -<p>– Krisztus előtt, vagy mostantól, – kérdezte konokul Orczy.</p> -<p>A tanár vörös lett hirtelen haragjában.</p> -<p>– Szamár vagy édes fiam, mint apád! Gyere, állj ide mellém.</p> -<p>Orczy frissen, figyelmesen felsietett a pódiumra s a kisdiákok -hangos nevetése kísérte. Ő a katedráról leintett az osztálynak, -hogy hagyják, most ne nevessenek.</p> -<p>– Nézd meg ezt a követ, látod?…</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Látod, milyen finoman van ez csiszolva?… Ezt már szerszámmal -csiszolták… Nos… Krisztus születése óta olyan kevés idő folyt el, -hogy annyi idő abban az őskorban nem volt elég arra sem, hogy az a -szerszám, ami ennek a kalapácsnak a kicsiszolásához szükséges volt, -megjelenjen. Itt van ez a másik kő, ez egy kőszerszám, amelyen a -fúrás csak arra való lyukat hagyott, hogy az ember az ujját -beledughassa, ezzel a kővel pattantgatta le a kőkorszaki ősember a -nuclusokról a kőkéseket, a lyuk arra kellett, hogy az erős fogást -biztosítsa… Míg rájött az emberiség arra, hogy jó lesz egy ilyen -lyukkal segíteni magán: édes fiam: addig húszszor annyi idő eltelt, -mint Krisztus születésétől mostanáig. A kérdésednek tehát -jogosultsága nincs. Ha én két-háromszázezer évet számítok, azt nem -számítom sem Krisztus születésétől, sem az osztálykönyv mai -dátumától, hanem… <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>– A világ teremtésétől, – mondta Orczy.</p> -<p>– A nagyapád halálától, – kiáltotta a tanár… Honnan számítom? – -mutatott rá Misire, aki még mindig ott állott a térkép előtt s -mohón itta a tanár minden szavát.</p> -<p>– Hát csak úgy… – mondta Misi vállat vonva.</p> -<p>– Hát csak úgy! – kiáltott a tanár, mind a két karját felemelve. -– Igenis, csak úgy! hozzávetőlegesen! csak hogy éppen időhatárt -mondjak… Eridj helyre…</p> -<p>Orczy meg volt sértve s az ajkát rágta, bosszantotta a dolog. -Mielőtt leült volna, odalesett a tanárra s látva, hogy az nem néz -felé, grimászt vágott hátra és a füle mellé tette a kezét, ahogy az -öreg szokta. Erre persze kis nevetés futott végig az osztályon.</p> -<p>Egyszerre csengő hallatszott.</p> -<p>A professzor elővette a noteszét s két centiméteres kis kurta -plajbászát megnyálazva, egy nagy egyest írt be Nyilas -Mihálynak.</p> -<p>Barta Imre felállott, úgy nézte.</p> -<p>– Nagyon jól van, édes fiam, – mondta, – helyre mehetsz.</p> -<p>Amint kiment, hatalmas lárma tört ki.</p> -<p>– Ez már osztán mégis disznóság, – mondta Szegedi Feri, – egy -szót se szólt, mégis jelest kapott, ha én elmondtam volna az egész -leckét, akkor is hármast adott volna, hogy az istenlova rúgja -meg.</p> -<p>Sokan nevettek, de már az osztály nagy része karikázva, ugrálva -tódult ki a tanteremből, hogy lemenjen a földszintre az -osztályba.</p> -<p>Szegedi ezt sértően mondta s félvállról Misire nézett. Misi -hallotta a durvaságot, de nem szólt rá, mert igazat adott -Szegedinek, ámbár ő tudta, hogy a tanár érezte, hogy ő figyel és -érti…</p> -<p>Tannenbaum kelt a Misi pártjára:</p> -<p>– Igenis jól felelt, mert dacára annak, hogy a mai leckéből nem -mondott semmit, de megmondta az izét, a paleontált, vagy mit na… – -letette a könyveit s kinyitotta a földrajzot, hogy megkeresse, mert -fel volt írva, felírta azt a szót ceruzával, amit Misi felelt.</p> -<p>– Annyi volt az egész felelete, hogy megrántotta a vállát, – -ordította Szegedi. <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Gimesi mint a paprika támadt rá:</p> -<p>– Ha te megrántod a vállad, akkor négyest kapsz, ha Nyilas -megrántja a vállát, jelest kap: ez már így van.</p> -<p>– Összetartanak, jeles pad! – visította Szegedi s köpött -feléjük.</p> -<p>Gimesi, már a hóna alatt volt minden könyv, mint egy kis kutya -rohant neki, mint egy kecskebaksi s úgy nekiment a fejével, hogy -Szegedi nekidőlt a katedrának, akkor hozzáfogtak pofozkodni, a -Gimesi könyvei szétrepültek s vékony kis fehér kezével a nyakát -tépázta Szegedinek. Az pedig ököllel ütötte a fejét, de mindig csak -a koponyáját találta, s mivel a Gimesi haja mindig géppel volt -lenyírva, csakúgy csattogott, csakhogy az Gimesinek tudvalevőleg -nem fájt.</p> -<p>Ő azonban úgy összevissza karmolta Szegedit, hogy annak vérzett -az arca. Akkor Barta Imre a padokon átvetette magát s szétlódította -őket.</p> -<p>– Neetemán, – mondta.</p> -<p>– Ezt még meg fogjátok keserülni, kiáltotta véresen, nyálasan, -ordítva Szegedi s Misire nézett – gyere csak arra mifelénk…</p> -<p>Misi iszonyúan meg volt szégyenülve s eszébe jutott, hogy -Szegedi arrafelé lakik, ahol a tanítványa.</p> -<p>– De hát én mit csináltam, – mondta és sírt.</p> -<p>– Ha megfogom azt a piszok fülit, letépem a nyomorultnak – -mondta Gimesi s hozzáfogott összeszedni a könyveit.</p> -<p>– Neandertál, – kiáltotta Tannenbaum – Neandertál, -Neandertál!</p> -<p>Azt senki sem értette, hogy Gimesi mért lett olyan dühös, kisebb -volt Szegedinél, de alaposan helybenhagyta. Mikor bementek az -osztályba, előlment Gimesi, utána Tannenbaum, akik az utóbbi időben -egész jó barátságba kerültek s hátul ment csendesen és szomorúan -Misi. Akkor valaki éljent kiáltott Gimesire s a körüllevők nevetve -azt mondták, éljen a köppincs!</p> -<p>– No ne marháskodjatok, – szólt Gimesi, de mosolygott és jól -esett neki, bár a köppincs szóért kicsit dühös szokott lenni. -Egyszer óra közben azt mondta, hogy náluk Erdélyben nem azt -mondják, <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> hogy koppantcs, hanem köppincs, ez -persze csak találmány, de aztán olyan makacsul ragaszkodott hozzá, -hogy néha mondták neki. Misi félt, mert most következett a latinóra -s ha abból is kiszólítják, akkor nem fog olyan könnyen kibujni. -Egyszerre csak gyanus lett neki, hogy Sándor Mihály Orczyval -tárgyal, aztán Orczy odajött hozzá s igen határozottan azt -mondta:</p> -<p>– Te Misi, kihúzták a számokat?</p> -<p>Misi lesütötte a fejét.</p> -<p>– Nekem megmondhatod, mert nekünk van egy öreg szakácsnénk, az -legjobban ért a lutrihoz, az minden héten tesz a lutrira egy hatost -és aztán úgy szoktunk vele drukkolni két hétig, míg a húzás meg -nincs. Én szakember vagyok a lutriban, nekem tehát hiába hazudsz, -én keresztüllátok rajtad, mint az üvegen.</p> -<p>De már csengettek s bejött Gyéres tanár úr. A földrajzórai -zavarok miatt senki sem volt még a helyén, Gyéres tanár úr -megállott felettük s keztyű volt a kezében, úgy intett, hogy: na mi -az?… Lassan helyre kotródott mindenki.</p> -<p>A tanár felment a katedrára s kinyitotta az osztálykönyvet.</p> -<p>– Nem volt óra?</p> -<p>– De igen, tanár úr, – kiáltották sokan, mások azt kiáltották, -hogy: földrajz.</p> -<p>– Milyen óra volt?</p> -<p>Orczy felugrott s hangosan kiáltotta:</p> -<p>– Bocsánat, tanár úr, kérem…</p> -<p>Ezzel teljesen sikerült magára terelni a figyelmet, pedig nem ő -volt a bejelentő, de Gyéres tanár úr leintette a többieket s reá -nézett.</p> -<p>– Földrajzóránk volt.</p> -<p>– S a tanár úr nem írta be az órát?</p> -<p>– De igen, beírta. Beírta, tanár úr, kérem.</p> -<p>Gyéres tanár úr lobogtatta a levelet, a könyv lapját, hogy nincs -rajta. Orczy felsietett hozzá s tovább lapozott, csakugyan két -lappal hátrább volt beírva a földrajz.</p> -<p>Gyéres tanár úr mosolygott s megköszönte a figyelmet és Orczyt -helyre küldte. Azt mondta:</p> -<p>– A tanár úr azt hiszi, hogy száz év mulva ez úgyis mindegy -lesz. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Erre óriási nevetés lett s Orczy mindnyájukat túlkiáltotta:</p> -<p>– Százezer év mulva!</p> -<p>Amit mondott, az olyan furcsa volt, hogy Gyéres tanár úr -figyelmesen nézett oda.</p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>S Orczy felpattant:</p> -<p>– Kérem, a tanár úr csak százezer években számítja az emberiség -izéjét, az emberiség… hogy az eszközök fejlődése csak százezer -években figyelhető meg, a kőeszközök fejlődése.</p> -<p>Gyéres tanár hátraült a széken, úgy nézett Orczyra. Nevetett, de -csak úgy nevetésre állt az arca, annyira meg volt lepve a gyerek -találó és éles megjegyzésétől, hogy csak ennyit mondott rá:</p> -<p>– Naggyon kitünő…</p> -<p>Intett, hogy üljön le s mindnyájan hallgassanak el s akkor -felszólította Szentét. Ez a legutolsó padban ült és semmi egyébbel -nem foglalkozott, csak örökké labdát kötött.</p> -<p>Minthogy már a harmadik mondatnál le kellett menni hozzá s attól -kezdve ott is maradt óra végeig s velük gyakorolta a mondattani -elemzést, már tudniillik az összes utolsó padbeliekkel, így hát ők -szabadon beszélhettek egy-egy szót.</p> -<p>– Hát hol a reskontó? – lökdöste oldalba Orczy a középső ujja -bütykével Misit.</p> -<p>– Visszaadtam az öregnek, no.</p> -<p>– És nem emlékszel a számokra?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Elég csacsi vagy. Hisz ez a fontos!…</p> -<p>Kicsit hallgattak, mert Gyéres mellett nem igen lehet »privát -konverzációkat« folytatni, ahogy ő nevezi, később azonban egészen -odahajlott Misihez.</p> -<p>– Te, itt nagy pénzt lehet nyerni! mikor Rudolf bátyámnak -mondtam, hogy én teszek a lutrira egy hatost s nyerek négy forintot -és akkor veszek rajta egy pár niklírozott korcsolyát, olyan -kosorrút, ő azt mondta rá, hogy: barátom, ha én lutrihoz nyulok, -akkor én nagy pénzt akarok nyerni, nem négy forintot, nem is -ezeret, hanem pénzt!… Azért mondom, hogy te nem is tudod, miről van -szó!… <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Misi nem szólt, csak magába húzódott, mint egy kis sündisznó. -Hiszen az kell neki éppen, hogy most kezdjen el nőni előtte a -nyerési lehetőség… Ez is eddig nem tudott szólani, most meg hogy -macerálja.</p> -<p>Inkább odahúzódott Gimesihez, akit kimondhatatlanul szeretett -ma, mert utóvégre őmiatta verekedett meg.</p> -<p>Gimesi folyton a fejebúbjához nyúlkált: – Fáj? – kérdezte -tőle.</p> -<p>– Ó, sokat adok rájuk, ha megharagítanak, úgy falhoz mázolom, -hogy…</p> -<p>De nagyon rosszkedvű volt Gimesi s ő el is húzódott, félt, hogy -megbántja a részvétével, csak a lelke párolgott felé.</p> -<p>Óra után Orczy, tudva, hogy Misi Gimesivel jobb viszonyban van, -hozzá ment s neki mondta:</p> -<p>– Gimesi, te, te Gimesi, bokszold ki ebből a Misiből, hogy -milyen számokat tett meg a lutrira.</p> -<p>– Mér, nyert? – kérdezte Gimesi.</p> -<p>– Ő nem tudja, hogy ő mit tett meg.</p> -<p>– Nem tudod? – mondta Gimesi s szemöldöktelen szemeit -feltátotta, kis nedves, japános ferde szemei olyan keserves -bizalommal néztek és csodálkozással.</p> -<p>– Majd ha én megdögönyözöm, akkor tudja. Evvel nem bír senki, -mer ez olyan csökönyös, mint a vadszamár, de én ismerem a nyitját, -adok neki egy gáncsot, akkor elvágódik, osztán akkor addig -dögönyözöm, míg olyan puha lesz…</p> -<p>Misi azonban csak ült tovább, mosolygott s nem szólt. Jaj, -sokért nem adta volna, ha többet senki sem említené a lutrit…</p> -<p>– Mondod, vagy nem mondod! – kiáltott Gimesi.</p> -<p>– Haggyatok békén.</p> -<p>– Csakhogy én nem vagyok ám az öreg Názó, – mondta Gimesi egyre -idegesebben és egyre hangosabban, – nyertél vagy nem nyertél?</p> -<p>– Nem nyertem.</p> -<p>– Mondd meg a számokat!… De mondd meg!… Nem mondod meg… Hiszen -én úgy kirázom ebből a számokat, csakúgy kipotyog belőle. -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<p>Ezzel tréfásan, de már izzott a szeme, megfogta a Misi nyakát s -kezdte felülről rázni.</p> -<p>– No ne ostobáskodj, – mondta Misi olyan gyöngédséggel és -szeretettel, szinte sírt tőle.</p> -<p>– Mondod, vagy nem mondod!</p> -<p>– Nem!!</p> -<p>Erre Gimesi teljes erővel megfogta a fejét s odaütötte dühében -az asztalhoz.</p> -<p>Misi meglepetésében lélegzethez sem jutott!</p> -<p>– Nem mondod, nem mondod? – s Gimesi, mintha megőrült volna, -elkezdte verni a fejével az asztalt. Misinek pedig ez volt a -legérzékenyebb, mert neki mindjárt fájt a feje a legcsekélyebb -érintésre is, hát felugrott s könyökkel úgy vágta mellbe a kis -vékony Gimesit, hogy az kiesett a padból s lerepült a padsorok -közepére. Ott hevert egy kicsit s látni lehetett, hogy levegő után -kapkod; Misi igen megijedt érte és sápadtan s rettegve hajlott -föléje, hogy felsegítse. De Gimesi abban a percben felpattant s -mint egy hörcsög ugrott neki s elkezdte a fejét verni, mint az -elébb őtet Szegedi.</p> -<p>A fiúk mind körülállották, Misinek megint csak a harmadik, -negyedik ütésnél gyúlt fel a vére, eleinte nem akarta komolyan -venni, de akkor aztán elvesztette az eszét, ráugrott Gimesire, -belevágott ököllel az arcába, aztán átölelte s lerántotta a földre -s érezte, ahogy a kis sovány nyakát a markába fogta s szorongatta -és nyomta a földhöz, hogy azt hitte, mindjárt elszakad a körme -közt. Igaz, közben Gimesi egyre csépelt és karmolt, de ez semmi se -volt, ő végre is rátérdelt a nyakára s mikor ott látta a térde -alatt annak a sovány, vékony kis arcát, ahogy iszonyú dühvel és -gyűlölettel s jóság és megbocsátás nélkül vergődött a keze közt, -mint egy pulyka, akkor kitört belőle a sírás, felugrott róla s be a -padba, leborult a helyére és elkezdett kimondhatatlanul -zokogni.</p> -<p>Gimesi csakugyan halálosan megszégyenítve és bosszút lihegve -tápászkodott fel, a fiúk mind körülállták s szótlanul nézték a -verekedést, Orczy folyton kiabálta, hogy megőrültetek, ugyan -válasszátok el őket. De a cívisgyerekek, akik soha nem szoktak -verekedni, isteni flegmával vették őket körül s nevetés nélkül -nézték, mi lesz. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Ne bömbölj úgy, – morgott Gimesi, akinek véres volt a -szemealja, de nem sírt.</p> -<p>Misi erőt vett magán s lecsillapodott.</p> -<p>– De min vesztek össze, – min vesztek össze, – kérdezte egyre -kétségbeesettebben Tannenbaum.</p> -<p>– Fityfene tudja, – mondta A. Sánta s helyre ment s -előkészítette a következő órára a számtanfüzetet. Ez is egy olyan -igazi cívisfiú volt, ezt nem hozta ki a nyugalmából semmi!</p> -<p>Varga János, aki a hátuk mögött ült, odahajlott Gimesihez:</p> -<p>– Mi vót ez tulajdonképen?</p> -<p>– Hisz ez egy komisz paraszt, – mondta Gimesi és zsebkendővel -nyomogatta a szeme alatt.</p> -<p>Misiben végig-végig vonaglott a szó, felgyújtotta s felperzselte -a szívét.</p> -<p>Elhatározta, hogy soha az életben többet szót nem fog szólni -Gimesihez.</p> -<p>De már az egész osztály meg volt vadulva, hátul is, mindenfelé -verekedés volt. Minden ok nélkül csakúgy pofozták egymást a fiúk. -Közben nevettek is, káromkodtak is, ez a mai nap bolondok napja -volt.</p> -<p>Akkor bejött Bátori tanár úr s megdöbbenve, villámló szemmel -látta a pad tetején dulakodókat. Botjával, amely görbevégű tölgyfa -bot volt, nagyot csapott az asztalra s arra az egész osztály olyan -lett, mint a kezes bárány.</p> -<p>Egy pillanat mulva mindenki a helyén volt s kushadt és lapult. -Bátori tanár úrtól jobban féltek, mint a tűztől.</p> -<p>Misi is elfelejtette a bánatát s megdermedve nézett a tanár -úrra, még mikor leültek is.</p> -<p>– Kezeket padra! – kiáltotta a tanár, – s mint a ropogó tűz -csapták mindannyian a két tenyerüket a padra maguk elé.</p> -<p>Bátori tanár úr végigjártatta a szemét rajtuk mint egy oroszlán -s mondta:</p> -<p>– Meglátom én… lesz-e rend…</p> -<p>Leült az osztálykönyvhöz s befirkantotta az óráját. Akkor -felállott, fogta a krétát, finoman papirba csavarta, a két ujja -közé vette s azt mondta:</p> -<p>– A hár-mas… szabály!… <span class="pagenum"><a name="Page_154" -id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Egész órában jótékony feszültség és fegyelem volt. -Valamennyiüket megnyugtatta a tanár energiája, de ez egész órán úgy -beszélt, mint egy bakakáplár, kurtán, határozottan, keményen…</p> -<p>Az utolsó óra torna volt.</p> -<p>Ujjongva és nekiszabadulva rohantak a tornaterembe.</p> -<p>Ez egy nagy terem volt a földszinten, ablakai ennek is a hátulsó -udvarra nyiltak, első fele deszkapadlóval volt beborítva, de hátul -a terem harmada pompás cserhéjjal volt borítva, abban igen jól -lehetett volna taposni, ugrálni, ha valaki leesett a bakról, nem -törte ki a nyakát.</p> -<p>Itt nem szeretett lenni Misi. Amennyire első volt, vagy az elsők -közt érezte magát az osztályban, annyira utolsó volt itt. Már az is -fájdalmas volt, hogy nagyság szerint lévén felállítva, hátulról az -ötödik volt. Utána következett a kicsik felé Gimesi, azután egy kis -csizmás fiú, Tikos Gyuri, egy igazi cívisgyerek, olyan komoly, -magától sosem nevet, kis barna gyerek, amilyen kurta, olyan öreges, -ezzel nem lehet verekedni, ha ennek valaki azt mondja, hogy -pofonváglak, akkor feljelenti a tanárnak. Nem azért, mintha félne, -vagy mintha ártani akarna a másiknak, hanem azért, mert a vériben -van, hogy a közrend oltalma alá helyezze magát. Ezzel éppen azért -igen jó tornaórai barátságban van, tetszik neki benne az is, hogy -bátran járhat csizmában és feketezsinóros szürke magyar ruhában, -amit neki nem lehet viselnie, mert ő már otthon sem számított a -parasztok közé, ő szegényke olyan félvér, se nem paraszt, se nem -úr, vagy inkább, ahogy ő kezdi érezni: telivér, mindkettőbe -egyformán tartozik. Most nagyon szeretné visszacsinálni, hogy év -elején kicserélték a helyet, a tanár úr rendezte őket, hogy Tikos -esett őmellé, s a következő volt Gimesi, mivel azonban ő szerelmes -volt a drága Gimesibe, a komisz pofozógépbe, akire most rá se tud -nézni, hát, mikor a tanár elfordult, egyszerűen megrántotta a -karját s előbbre húzta, úgy hogy mellé jőjjön. Tikos akkor nagyon -orrolt, féltek is, hogy feljelenti, de aztán nem bánta, mert utána -következett Simonffy Pisti, aki a debreceni polgármesternek volt -unokaöccse <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> vagy mije, hát amellett szívesebben -volt, mint akárki mellett az osztályban. Ez is egy igazi nagyszerű -gyerek volt, olyan kotnyeles, hogy mindenkibe belekötött. Állandóan -futkározott, mint egy kis pincsikutya, sok bátyja volt s óra közben -sorra futotta az osztályokat, hol az ötödikbe volt, hol a -hetedikbe, hol a negyedikbe s mindenütt bent lakott, és hogy olyan -picike volt, valósággal dédelgették az idegen osztályokban, ha -bement Pisti, akkor vállra kapták, cigarettát adtak neki és folyton -egészen furcsán heccelődtek vele. Ő szokta aztán a pletykákat -hordani a többi osztályból.</p> -<p>– Tudjátok, mit mondott a vín baka a negyedikbe?</p> -<p>– Mit? – állották rögtön körül.</p> -<p>– Csuka firkált a táblán, mikor bejött, az öreg baka rávágott a -bottal, oszt aszongya: »hogy hijnak te gaz peniperda«. Ammeg -aszongya: »Csuka…« – »Csuka! azt látom a szádrul… de a másik -neved.«</p> -<p>Orczy odafutott hozzájuk s nevetve nézett, de nem kérdezte meg, -min nevetnek. Pisti persze Orczynak nagyon kedvébe járt, mert ő -legjobban tudta, milyen nagy urak Orczyék hát habzsolva rögtön még -egyszer:</p> -<p>– A vinbaka a nigybe rávágott a Csuka fenekire, hogy a táblán -firkált, oszt aszongya neki, hogy hogy hijnak…</p> -<p>– Látom a szádrul, – mondta Orczy leintve, hogy már ismeri.</p> -<p>– Aha.</p> -<p>– Nagy Sándor gyorsírással jegyzi, amit a vén baka mond, mi -együtt szoktunk menni a Kossuth-utca sarkáig, hát nekem elmondja -mindennap. Te, Pisti, igaz, hogy Gyéres a Margitai Magdának -udvarol?</p> -<p>Pisti kerekre nyitotta a szemét s tünődve mondta:</p> -<p>– Jár oda!</p> -<p>– Stimmt, – mondta Orczy. – Mikor jár?</p> -<p>– Majd én megtudom pontosan, majd elmegyek ma este, -kiszagolni.</p> -<p>Orczy nevetett:</p> -<p>– Nagy Sándor mondta tegnap, hogy ő rájött. Féltékeny. -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– Ki? Nagy Sándor?</p> -<p>– Igen, verset írt a Margitai Magdához; tegnap a jégen oda is -adta neki: Úgy kezdődik, hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hallottam -szavadat<br /></span> <span class="i0">És nem -hallottalak,<br /></span> <span class="i0">A szemedbe -néztem<br /></span> <span class="i0">És mégse -láttalak.<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">azt mondta, hogy Gyérest kihijja párbajra.</p> -<p>– Nagy Sándor?</p> -<p>Orczy kuncogva nevetett s Misi tátott szájjal hallgatott.</p> -<p>Ebben a percben felharsant egy hatalmas hang:</p> -<p>– Sora-kozz!</p> -<p>Bejött a tornatanár az oldalfülkéből, amelyiknek az ajtaja -felett föl volt írva három nagy E betű s egyszerre megindult a -sorakozás. Már félig-meddig úgyis sorba állottak.</p> -<p>– Egyenesen azt a sort!… Mi van ott!… Kinek van ott olyan nagy -hasa!… Viii-gyázz!…</p> -<p>Mereven és katonásan állottak.</p> -<p>– Körbenjárás… iiin-dujj!… Egy-kettő, egy! kettő!…</p> -<p>Megindultak végig a hosszú termen, egyik a másik után.</p> -<p>– Vágjuk azt a bakkancsot!… Egy! kettő! egy! kető!… egykető, azt -a fűzfánfütyölőjét. Fu-tó-lé-pés!… etyket, etyket, etyket…</p> -<p>Mikor vagy kétszer körülszaladtak, akkor végre: Ájj!</p> -<p>Éppen a helyükre értek vissza: Pihenj…</p> -<p>Mindig ez volt az óra kezdete.</p> -<p>Misi borzasztóan únta ezt az egész dolgot, az egész tornaóra -olyan nagy butaság volt. Most felvonultak a bakhoz s át kellett -ugrani az alacsony bakot. Még a nagyok csak könnyen megtették, mert -hosszú lábuk volt, de ők kicsik, már fent maradtak a bak hátán s -akkor érezni kellett a tanár mély megvetését.</p> -<p>A tornatanár, Szüts Istók, vastag kis ember volt, kis fekete -bajszú kövér ember, peckes, őrmesteresen beszélt s olyan vastag -válla, karja volt, hogy kidagadt a kabátból, de azért soha semmit -sem mutatott <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> meg, csak kommandírozott, szerette az -erős gyerekeket, azokat külön dolgoztatta, az volt neki a jó -tornász, aki hazulról vaskosan, erősen jött el, a többi kákabélűre -rá se nézett. Kötelességből végigengedte azokat is a tornaszereken, -de valahogy úgy érezte, hogy ezek csak bepiszkítják a nyújtót meg a -korlátot. Az előtornászok, azok igen! Azokat külön csapatba -állította s külön gyakorlatokat végeztetett velük, még nevetett is -velük, de ezeket a hitvány cafatokat megvetette s nyolc év alatt -sem ismerte meg egyiket a másiktól. Papnak készült, de rendes -szokás szerint hamarabb házasodott, mint állása lett volna s mivel -Szüts Istók a kollégium dísze volt tizenkét esztendőn át, -megválasztották az öreg Zábráczky professzor nyugdíjba vonulása -után tornatanárnak. Az öreg Zábráczky tudniillik szépírást és -tornát tanított, mert ehhez a két tantárgyhoz nem kellett semmi -képesítés, sem képesség: ő még a régi világ embere volt… egy régi -püspöknek a teremtménye…</p> -<p>Misi mély bánatában, hogy a reskontó is elveszett, meg Gimesivel -is összeverekedett, nem bírt nekifutni a baknak s fel sem bírt -ugrani a tetejére:</p> -<p>– Na mi lesz! beszakadt a madzag! – kiáltotta Szüts Istók.</p> -<p>Misi el akart kullogni a bak mellett, de ráripakodott a -tanár:</p> -<p>– Még eccer!</p> -<p>Vissza kellett mennie s újra nekiiramodni; megint csak nem bírt -semmi lendületet venni, ott maradt a bakhoz támaszkodva.</p> -<p>– Még eccer!!…!</p> -<p>Harmadszor is visszabandukolt.</p> -<p>– Fu-uss!</p> -<p>Nekiindult, de futás közben megcsendesedett s egyszer csak -elszánta magát, abbahagyta a futást, kiállott s félrement, nem -futott a bakig sem.</p> -<p>Szüts Istók a száját is kitátotta!</p> -<p>– Gyere csak vissza! gyeere csak vissza, gyeeere csak!… – -integetett neki begörbített ujjal. – Hogy megy az a virtus?… Hadd -lássam csak még eccer azt a futást! <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> -<p>Misi megállott, már teljesen ki volt merülve az izgalmaktól s -megcsökönyösödött, ott maradt a helyén.</p> -<p>– Egy-kettő! – toppantott nagyot Szüts Istók.</p> -<p>Ő nem szólt és nem mozdult.</p> -<p>– Lökjétek ódalba, mert ha én lököm meg átrepül a nagytemplom -gombján…</p> -<p>A szeme szikrát szórt s iszonyú tagjait kifeszítve, indulásra -készen állott, hogy rátapos a gyerekre.</p> -<p>De Misi összeszorította a fogát s nem mozdult.</p> -<p>– Megtagadod az engedelmességet?!… Renitencia!!… ordított a -tanár.</p> -<p>S egy lépést tett előre. A fiúk rettegve várták, mi fog most -történni.</p> -<p>Akkor Orczy kilépett a sorból s azt mondta:</p> -<p>– Tanár úr kérem, Nyilas Mihály beteg.</p> -<p>– Nem kérdeztem!</p> -<p>Orczy persze el volt bizakodva, hogy neki szabad a gyámoltalanok -és szerencsétlenek védőjének fellépni, de itt nem volt első, itt -tornaóra volt s Szüts Istóknak éppen annyit számított a suta -lábaival, mint Nyilas Misi.</p> -<p>Orczy nem vonult vissza, hanem azt mondta:</p> -<p>– Bocsánatot kérek; ami igazság, az igazság!</p> -<p>Szüts Istók rábámult, lihegve és magából kikelve, mint egy -vadkan. Konstatálta, hogy a gyereknek finomabb inge van, mint -másnak s finomabban van fésülve, szóval, hogy ez egy úri majom és -ez úgy felbőszítette, mint bikát a veres posztó: személyes -sértésnek tekintette, pályavégzetlensége, paraszt eredete és titkos -iszákossága kritikájának, hogy ez az úri fiú így mer vele packázni -s most egyszerre reá fordult minden dühe.</p> -<p>– Gyer ide! – hörögte, szinte kéken a vérömléstől.</p> -<p>Orczy bátran s kihúzott derékkal lépkedett előre.</p> -<p>– Ide! – ordított Szüts Istók s a lába elé mutatott.</p> -<p>Orczy most már egy kicsit óvatosabban közeledett, látta, hogy -itt most egy pofon készül s ez elijesztette, <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -csodálkozott is, fel is volt háborodva és nem szerette volna -megkapni…</p> -<p>De azért most már nem tehetett egyebet, a szemébe meredt a -tanárnak, egyenesen, mereven, bátran, az osztály -lélegzetvisszafojtva leste, mi lesz.</p> -<p>Egy pillanat telt el így, Orczy érezte, hogy halálsápadt, de nem -retirált.</p> -<p>Ellenben Szüts Istók meggondolta, hogy ez a fiú semmi egyebet -nem csinált, mint hogy rossz tornász, féreg… hát az utolsó -pillanatban, mikor már el is kezdte mondani rekedten, hogy:</p> -<p>– Na hát, hogy eszedbe jusson, hogy a más dolgába többet ne üsd -bele az orrodat… úrfi… – s felemelte a kezét:… abban a pillanatban -megpödörte a bajszát, azzal a parasztlegényes mozdulattal, ahogy -odakinn a szérűn szokás ráijeszteni valakire pofonigérő -kézmozdítással, aztán bajuszpedrésre fordítani a tréfát.</p> -<p>– No… te giliszta… – mondta, – hát az ott ki fog állani. Ha -beteg, menjen a pokolba… És most te fogsz helyette ugrani!… Ajn -cváj…</p> -<p>Orczy az igazat megvallva, hősiesebben ki tudott volna állani -egy pofont is, mint ezt talpraesetten megtegye, de azért -nekiiramodott s szerencsésen megcsökött a bak előtt, nem bírt -felugrani rá. Épúgy járt, mint Misi. Nem is volt illő, hogy egy -jeles tanuló jó tornász legyen.</p> -<p>– Na! Gratulálok! – mondta Szüts Istók. – Mi az istenharagjának -küldenek nekem ide ilyen gilisztákat…</p> -<p>Orczy szégyenkezve, de mikor a fiúkkal szembe fordult, magát -elnevetve kotródott be a sorba. Szüts Istók utána nézett s meglátta -Misit, aki még most is a helyén állt:</p> -<p>– Ki a sorból!</p> -<p>Misi nem mozdult, azt akarta mondani, hogy ő nem beteg. De -egyszerre csak szédülést érzett s eltántorgott a falig, abba -beletámaszkodott két tenyérrel s lassan elvesztette az eszméletét. -Lezuhant a földre.</p> -<p>Szüts Istók csodálkozva nézte:</p> -<p>– Öntsetek egy pohár vizet a nyakába, – mondta – no Güzümiska, – -kiáltott rá Simonffy <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> Pistire, aki legközelebb volt hozzá, s -kicsisége mellett ügyes kis tornász volt, tehát ismerte, ott van az -asztalon, a szobámba.</p> -<p>Pisti futva szaladt be s mindjárt jött vissza egy félig tele -vizespohárral. A kezét belemártotta s elkezdte fröcskölni vele a -Misi arcát.</p> -<p>Misi undorodva eszmélt magára, iszonyú bűzt érzett, a pohárban -nem víz volt, hanem pálinka.</p> -<p>Szüts Istók elvörösödött s szidta magában a saját buta fejit, -hogy ez kiment az eszéből.</p> -<p>A fiúk lassan megérezték a pálinka szagát s elkezdtek -nevetgélni, de Istók elordította magát.</p> -<p>– Vi-gyázz!</p> -<p>Ez mindenre orvosság volt.</p> -<p>– Barta! Kelemen!… ültessétek le arra a kötélcsomóra.</p> -<p>Persze ő csak a jó tornászok segítségét tudta valamire becsülni -s így Orczynak, Gimesinek és Simonffynak helyre kellett menniök, -hogy a két előtornász leültesse Misit.</p> -<p>Barta nagyon meg volt hatva, sajnálta Misit, mert igen tisztelte -odabent az osztályban s most először életében maró megjegyzést tett -Istókra:</p> -<p>– Vizespohárbul issza a pájinkát ez a marha.</p> -<p>Misi végre megnyugodott. Jó volt ott ülni a kötélcsomón, hátát a -hideg falnak támasztotta s bágyadtan összeesve ült. A tornaterem -kavargott és szédelgett előtte s egész óra alatt ásítozott és -hideglelős borzongást érzett.</p> -<p>Egyszer meglátta, hogy Orczy és Gimesi beszélgetnek s akkor a -szeme tele lett könnyel: milyen jók hozzá, ma már mind a kettő -megverekedett érte.</p> -<p>Ezalatt Gimesi azt mondta Orczynak:</p> -<p>– Én tudom, mi a baja… Elvesztette a reskontót, pedig kihúzták a -számait.</p> -<p>– Ne beszélj! – mondta Orczy ámulva.</p> -<p>– Én tudom, mik az ő számai, leírta nálunk! És most megkérdeztem -Sándor Mihálytól és barátom, csak a 22-őt nem húzták ki, a másik -négyet kihúzták, úgy látom.</p> -<p>Orczy azt mondta:</p> -<p>– Hátha ellopták?… Nincs kizárva!…</p> -<p>Gimesi ettől meg volt lepetve, erre nem gondolt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Szüts Istók odanézett s meglátta a rendetlenséget, mert torna -alatt mindenkinek a helyén kell állani s várni, míg a hatvan gyerek -után megint rá kerül a sor… Odanézett hát keményen s kitartóan s -még mikor a helyére kotródott is a két gyerek, még mindig nézte -őket, kemény kutyakorbácsos pillantással.</p> -<p>Misi pedig azt gondolta magában, hogy ő már megverte a drága jó -Gimesit, amiért pártját fogta, hálából… Biztos, hogy Orczyhoz is -komisz lesz, mert hiszen ő csak egy komisz paraszt…</p> -<p>Az orrán keresztül szivárgott le a könny a szájába s ő nyelte és -pisszegett magában, ájuldozva s szédelegve és szerette volna -letenni a fejét az édesanyja ölébe. De hol van ő szegény… Szegény -édesanya…</p> -<h2>VIII. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyből kitűnik, hogy Misi olyan gyerek, aki -nem szereti, ha vele foglalkoznak, kivált mikor valami -kellemetlenség áll a háta mögött: hagyják békén: jó ilyenkor haza -és nagy gondokra gondolni, jó elfelejteni a nagy mellett a kis -bajt.</p> -<p>Ebéd után leült a helyére s tanulni akart. A szoba üres volt, -csak Nagy úr feküdt az ágyán s olvasott. Ő kihúzta a fiókját s -eszébe jutott a megkezdett levél, amit a szüleinek kezdett írni, de -már legalább egy hete csak ott volt a fiókban, ezt hamar elővette s -kikészített tintát, tollat:</p> -<div class="blockquot"> -<p>»Édes jó szüleim!</p> -<p>Ne tessék haragudni édes jó szüleim, hogy olyan régen nem írtam -édes jó szüleimnek, de</p> -</div> -<p>Ennyi volt a levél. Darabig nézte, nézte, csak ott ne volna az a -de, akkor tudná folytatni, de mit írjon, hogy mért nem írt eddig? -Hazudni nem mert, mert folyton ott világolt mögötte, a nyakát -sütötte az édesanyja szava: »fiam, mindig úgy viseld magad, mintha -látnálak… Gondold azt, hogy az én szemem lát s akkor soha nem -teszel semmit, ami nem helyes.«</p> -<p>Érezte azt a jó szemet, szinte csiklandozta a félelem a torkát s -csüggedten nézte a levelet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Nagy úr az ágyon megmozdult, erre ő hamar bemártotta a tollat a -tintába s írni kezdett:</p> -<div class="blockquot"> -<p>… nem volt időm, mert minden délután öttől hatig felolvasok egy -öreg úrnak, aki vak s tíz krajcárt fizet egyórai olvasásért, -csakhogy már egy félórával előbb kell elindulni, mert elkésni nem -lehet, mikor pedig hazajövök, akkor van a vacsora a konviktusban, -este pedig tanulni kell és szerdán, szombaton délután sem írhatok, -mert akkor egy osztálytársamat kell tanítani latinra és számtanra, -ezért nem írhattam idáig még édes jó szüleimnek.</p> -</div> -<p>Itt megállott s pihent, ebből elég jól kivágta magát, mosolygott -is egy kicsit örömében. Erre még édesanyja se szólhatna úgy-e -semmit.</p> -<p>Kint fujt a szél s havas lucskot vert az ablakhoz. Szegény -édesanyját látta most, ahogy meztelen karral viszi a moslékot a -disznónak. Lekönyökölt az asztalra s nézte, nézte vakulásig a saját -betűit, közben eszébe jutott, tavaly, mikor ő otthon volt. -Megérkezett egyszer hozzájuk az »András bátyám«, az édesanyjának a -testvére, gépészkovács, nagyon derék, jó ember, okos ember, szépen -tud beszélni, mindig mintha prédikálna, mert pap szeretett volna -lenni, de nem taníttatták ki, szép kongó hangja van, mindenkit -túlkiált s mindig csak szépeket és jókat mond, mintha a katedráról -mondaná a híveknek s ott volt egész télen náluk, mert nem volt -állása, csak rakta a fát a tűzre s ott ült a kis széken, csak -olvasott egész télen, regényeket olvasott meg újságot és gépészeti -könyveket s miatta mindig jobban kellett főzni, mert ő bizony nem -ette meg a hitvány ételeket, bort is ivott néha, fél litert -hozatott ővele a kocsmából s megitta, mondta néha: »Bertalan, gyere -igyál egy pohár bort!« De az édesapja azt kiáltotta rá: »Dehogy -iszok, akkor nem tudok dógozni!…« Mert ő egész télen szántalpat -faragott s egyszer is egy ilyen rút zimankós időben kinn kínlódik -egy nagy tőkével, amit el kellett ékekkel hasítani s ahogy ott -birkózik, kimelegedve, megy kifelé az édesanyja s látja az urát, -hogy a rút időben hogy veszkődik szegény, hamar bemegy s azt mondja -Andrásnak: »Ugyan te!… Van neked lelked!… El tudod nézni, hogy az a -szegény ember úgy kínlódik avval a nagy fával!… Ereggy segíteni -neki!«… Arra az András bátyám <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> megmozdul nehézkesen s -kinéz a könyvből s azt mondja felduzmaszkodva: »Dehogy megyek! -Eszem ágába sincs!«… Avval visszafeküdt a könyvbe s tovább -olvasott. Kis idő mulva mérgesen felállt s elment hazulról.</p> -<p>Édesanyja hangot se lelt, csak kifordult a szobából s odakint -sírt, ő ott pisszegett körülötte, bezzeg szívesen segített volna! -ki is ment, legalább nézni! ott fagyoskodott darabig az édesapja -mellett s kékre fagyva didergett, mikor észrevette az apa s -rákiáltott: »Mit vacogsz itt! takarodj be!« De ő csak állt. Igazat -megvallva, szívesen szaladt volna be, mert kint rettenetes hideg -volt s neki valósággal fájt a hideg. Senki sem tudta az ő -önfeláldozását, sem apja, sem anyja, sem más s ez még jobban fájt, -mindjárt veszekedett is kis öccseivel, akik a szobában lármáztak: -csend legyen! s meg is rázta a kis Ferikét.</p> -<p>Könny csordul ki a szeméből, itt ülve a kollégium meleg -coetusában s lekönyököl, hogy a két öklével eltakarja könnyeit, -most vajjon hogy vannak odahaza, van-e tűzifájuk, s van-e kenyerük -és a nagyanyja most is vesz-e mindig egy kiló kávét, mert nem issza -meg a tejet magában és köménymagos levest a világért sem, neki -mindig külön kávéja van, amiből senki más nem kap, ő maga pörköli -és darálja a régi kávédarálón s olyankor tele van a szagával az -egész ház s azt a szagot ki nem állhatja egyikük sem, mert abból ők -úgysem részesülnek. És húst is mindig hozat a nagyanya, mert -gyomorbajos s nem tud azon a hitvány ételen megélni, amit a -gyerekek esznek s nem mer neki senki sem szólani, mert nagyon -tisztelik a nagyanyát, mert az ő apja döntötte nyomorúságba, mikor -elárverezték miatta otthon a birtokot egy rossz spekuláció miatt, -azért hallgatni kell, isten őrizzen, hogy megsértődjék… Ők ketten -nem is szenvednek, sem ő, sem az apja, mert a nagymama gondoskodik -magáról, az édesapa pedig agyondolgozza magát s vagy jókedvű, vagy -mérges, de a mérge se tart soká, mert egy-kettőre kikáromkodja -magából kedvére, senki más nem szenved, csak az édesanyja, akinek -dolgozni kell az egész családra, pedig vékony, gyenge, szomorú kis -teste nem dologra való, csak a nyomorúság kényszeríti rá, hogy -dolgozzon, mert ő is olvasni <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> szeretne és tanulni s -szórakozni, de folyton mosnia kell és főzni, takarítani, varrni a -sok gyerekre s még a parasztlányoknak is varr, az egész ház tele -van a friss kartonok szagával… S enni is szeretne szegény jókat s -pihenni, de mindig csak az övé a legrosszabb falat, akkor eszik, ha -az ura bevágja az ajtót: »moslék, edd meg magad, amit főztél!…« -Akkor ők megeszik, kis éhes, sovány gyerekecskék, a sovány, kiapadt -anyjukkal…</p> -<p>Soká ült itt a levél fölött s egészen elbágyadt, nem bírt ülni, -szeretett volna lefeküdni, de nem mert, nem volt megengedve. Pedig -ma már annyit szenvedett, úgy ki volt merülve, hogy nem bírt a -széken ülni. Letette a fejét a karjára egy kicsit az asztalon, nem -akart elaludni, de egy perc mulva már le volt ragadva a szeme, még -azt gondolta, hogy csak egy kicsit gondolkozik a levélen s már -aludt.</p> -<p>Azt álmodta, hogy az édesapja mondta: »No add csak azt a -reskontót, megyek a pénzért«.</p> -<p>Ennek örült, mert nem tudott volna elmenni a pénzért, hanem -azért iszonyúan megrémült, mert tudta, hogy elveszett a reskontó. -Hamar úgy tett hát, hogy keresi s ugrált, minden fiókot kihúzott, a -sifon fiókját, a ládafiókot, a gépfiókokat, csakúgy ugrált a kis -házban, minden pillanatban egy másik fiókban babrált, az édesapja -meg csak nézte, nézte ingerülten:</p> -<p>– Tán elhattad, te bitang!</p> -<p>Nem mondott egyebet, de ő rettegett, hogy most mindjárt -káromkodni fog, mert iszonyúan tudott káromkodni, ha megharagudott -s annál jobban ugrált, úgy röpködött a kis házban, mint egy veréb, -érezte a szárnyát, ahogy ide-oda csapódott, semmi súlya nem volt a -testének, csak úgy verdesett, minden bútorhoz hozzácsapódott s nem -lelte a reskontót.</p> -<p>– Mit ugrálsz itt! Nem harapom le az orrod!… Na, hova -tetted!</p> -<p>Erre ő megállott végre, reszketve állott az édesapja előtt, aki -piros barna arcával, nagy bölcs homlokával komolyan nézett rá s -alig volt nála magasabb s csak nézett szép kék szemével erősen és -komolyan:</p> -<p>Akkor ő lesütötte a fejét s azt mondta:</p> -<p>– Nincs meg. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Hova lett? Ki lopta el?</p> -<p>Ő alig hallhatóan kimondta:</p> -<p>– Böszörményi.</p> -<p>– Böszörményi?</p> -<p>– Bosszúból, hogy rám fogta, hogy én elloptam az ő kését és -bedobtam a nagy szemétláda mögé, hát ő most, hogy bajt csináljon, -ellopta a reskontót és széttépte és én láttam is, mikor széttépte, -de nem tudtam, hogy mi az s azért nevet rajtam.</p> -<p>Az apja lassan gondolkodva elfordította a szemét s azt -mondta:</p> -<p>– Jó, most megyek, kiköszörűlöm a fejszét, gyere hajtani a -köszörűkövet.</p> -<p>S már akkor hajtotta is a köszörűkövet szélsebesen s hallotta a -fejsze sirítását, ahogy a köszörű fogta.</p> -<p>És iszonyúan félt, hogy most az édesapja kettéhasítja -Böszörményit, mert tudta, hogy arra kell a köszörülés s iszonyúan -rázta a hideg s már látta, hogy Böszörményi jön az utcán -Debrecenben a nagy piacon s nevetve jön és nem tudja, hogy most -ketté fogják vágni s prémes sapka van a fején s akkor az édesapja -emeli a fejszét s emeli olyan magasra, mint a nagytemplom gombja, -hogy lecsapjon Böszörményire s akkor ő belekapaszkodik a karjába s -torkaszakadtából kiáltja, hogy: Édesapááááám!…</p> -<p>Az iszonyú rémületre felijedt, mert megiszonyodott, hogy Nagy úr -az ágyon észrevegyen valamit.</p> -<p>De Nagy úr olvasott s ő ködös, lázas szemmel bámult rá egy -darabig.</p> -<p>Megértette, hogy álom volt az egész, pedig olyan eleven volt, -azt hitte, ez mind megtörtént.</p> -<p>Addig bámult Nagy úrra, míg ez megmozdult, észrevette, erre ő -megijedt, félt attól, hogy valaki most szót szóljon hozzá, hamar -lesütötte a szemét, a levélre nézett, de az is bántotta, félelmes -volt most újra olvasni a betűit, nyugtalan és hajszolt életének e -jeleit.</p> -<p>Nagy úr felült az ágyon s így szólt:</p> -<p>– Látja kis Nyilas, ez borzasztó… Tudja mit olvasok?… A magyar -nemzet legősibb történetét, azokat az utazásokat, amiket a -magyarság őshazája felé végeztek eddig magyar emberek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>Erre Misi mohón nézett fel, ez az egy téma, talán az egyetlen, -ami most meg tudja őt ragadni, egyszerre mohó láz és éhes vágy -támadt benne s kívánta hallani, amit Nagy úr mondani akart.</p> -<p>– Úgy élünk mi itt Európa közepén, mint egy zabi gyerek… Persze, -maga nem tudja, mi az, – mondta Nagy úr – és én nem is fogom -megmagyarázni: szóval tudja, egy olyan gyerek, aki szégyelli a -születését, nem ismeri a szüleit s nem is mer utána járni, csak -emészti a kíváncsiság, hogy bár mindent megtudna róla…</p> -<p>Misi találva érezte magát, soha senkinek nem merte elmondani a -szüleit, sem a szegénységüket, sem a bajaikat, sem azt, hogy az -apja paraszt volt, sem azt, hogy az anyja kicsit púpos, sem azt, -hogy a nagybátyjai milyenek, sem azt, hogy tönkrementek, egy szót -sem, mert nem volt egy szónyi sem otthon az életükben, amivel -dicsekedni lehetne…</p> -<p>– Most látja, itt élünk Európa kellős közepén, olyan ez a kis -Magyarország, mint egy szív, még a szívnek a két kamrája is meg van -benne rajzolva.</p> -<p>Ezt Misi nagyon szépnek és igaznak találta, nem igen ismerte -ugyan még a szív belsejét, de a szív a legszebb szó, amit a nyelv -mondhat s boldog volt, hogy a magyar föld a szívhez hasonlít s a -saját életére is azt gondolta, hogy az minden baj és nyomorúság -mellett is a szív nevét érdemli, mert a szívük él nekik, mintha egy -nagy beteg szív volna az egész életük.</p> -<p>– Hát nem borzasztó az, hogy itt vagyunk Európa közepén, élünk, -dolgozunk, kínlódunk, dalolunk, vigadunk: s nincs az egész világon -sehol még nép, amelyik megértené a mi nyelvünket… Sem a nyelvünket, -sem az érzéseinket, sem az életünket. Magunkban kell itt lennünk, -senkire se lehet számítani, csak ellenségünk van a világon, -barátunk, rokonunk sehol.</p> -<p>Misinek könny szökött a szemébe, mert a maga élete, a saját -sorsa ez. Itt kell neki Debrecenben, ebben az idegen nagy városban, -ebben a nagy kollégiumban élnie s nincs senkije, semerre, aki -segítene rajta, akármi történhetik itt vele, nem fogja védeni senki -soha…</p> -<p>– Nem volt ez mindig így, folytatta Nagy úr, volt valaha messze -az Uralban, a Volga mellett egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> <i>Magna Ungaria</i>, -Nagy-Magyarország, abban az időben, mikor ideköltöztünk erre a -mostani hazánkba, akkor folytonosan összeköttetésben voltunk az -őshazával. Bíborban született Konstantinos görög császár még írja, -hogy az ő korában, Krisztus születése után a X. században, -követeket szoktak küldözni a magyarok keleten maradt rokonokhoz, -meglátogatták őket, tudakozódtak felőlük s gyakran kaptak hírt -tőlük.</p> -<p>Misi megerőltette az agyát, ő még a gimnáziumban nem tanult -történelmet, azt csak majd a következő osztályban fog tanulni, de -már az elemi iskolában is tanult valamit a magyarok históriájáról: -annyit már tanult, amennyinél többet sohasem fog otthon tanulni egy -parasztgyerek sem. Azok otthon a faluban felnőnek, emberek lesznek -s nem fogják többet hírét hallani a történelemnek, annyival élnek, -amit ő tavaly kileckéztetett tőlük… De az nem volt kép az ő -lelkében, amit ott tanult, csak szavak voltak, amik semmi különöset -nem jelentettek. Arra emlékezett, hogy »őseink Ázsiából költöztek -be ebbe a szép hazába, Árpád vezérlete alatt«. Most azonban egy -pillanat alatt valósággá, emberi történetté lett előtte a magyar -nemzet élete. Délelőtt az öreg Názótól megkapta az ősember érzését -s most egyszerre látta az ősmagyarokat, olyan ruhában, ahogy tavaly -Törökéknél az ágya fölött volt a képen az Árpád pajzsra -emeltetése.</p> -<p>– De még azután is kellett, hogy érintkezzenek egymással, mert -tudtak egymásról. Nem hallott még maga Julián szerzetesről? Nem?… -Hát IV. Béla király idejében ez a Julián szerzetes négy társával -elindult, hogy megtérítse keresztény vallásra a régi magyarokat, -akik persze még pogányok voltak. El is jutott oda, sok viszontagság -után. Konstantinápolyon mentek keresztül, gyalog, borzasztó út… -Onnan a Kaukázusba… Vegye elő a térképet, megmutatom.</p> -<p>Misi gyorsan előkereste a Kozma-atlaszt s kikeresték belőle -Oroszország térképét.</p> -<p>– Igy ment le, talán Székesfehérvárról, a Duna mellett, talán -csónakkal Belgrádig, onnan gyalog Konstantinápolyig. Ott hajóra ült -s 33 nap alatt <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> áthajóztak a Krimi félszigetre, -keresztül a Fekete-tengeren, onnan megint gyalog a Volgáig. De a -Krimből kettő visszafordult, mert már nem bírták a nyomorúságot, a -koplalást és az üldözést, ők ketten tovább mentek. Valahol a -Volgánál utólérte őket valami ragályos betegség s abban elpusztult -az utolsó társa is, Gellértnek hívták, de nem ez volt Szent -Gellért. (Szent Gellért nem volt magyar, hanem olasz, ez ép ilyen -hittérítő volt nálunk Julián előtt 200 évvel.) Szóval Julián -szerzetes gyalog vándorolt felfelé a tatárok földjén, egészen -Kazánig. Ezen a tájon volt akkor Bolgárország. Csupa pusztaság volt -ez az egész vidék, csak bőrsátrakban laktak a pusztai népek, marhát -őriztek, mint itt a Hortobágyon, itt még most is úgy élnek a -gulyások, mint ott éltek… Hát mondom, itt véletlenül egy magyar -asszonnyal találkozott, akivel beszélni tudott s az megmagyarázta -neki, merre menjen Nagy-Magyarországba… El is ment az úton, s -másfél nap mulva szerencsésen megérkezett a magyarokhoz… Nahát itt -megörültek neki, házról-házra hijták, etették, itatták, -kérdezősködtek, mint otthon, a messze elvándorolt testvérekről. -Kérdezték, hun vagytok, hun szenvedtek? tudjuk mink, hogy -megszereztétek az Attila örökségét, csak becsüljétek is meg… és -efféléket… De nem sokáig maradhatott itt, mert a nagy magyarok -fejedelme azt mondta neki: Térj vissza, vérem, az országotokba s -mondd meg a királynak, az én testvéremnek, hogy én, a régi magyarok -fejedelme, köszöntöm és ölelem és csókolom őtet s azt üzenem, hogy -hamar készüljön a nagy veszedelemre! Jönnek napkeletről a tatárok s -azok az egész világot el fogják pusztítani. Már én is megkaptam a -parancsot, hogy minden fegyveresemmel hozzájuk kell csatlakozni, de -ennek a parancsnak ellentmondani nem lehet. Ő legalább gyűjtse -össze fegyvereit s szövetségeseit, hogy illendően tudjon -ellentállni a tatárnak… Igy szegény Juliánus már június 21-én -megindult visszafelé, de nem azon az úton, amerre jött, hanem egy -rövidebb úton, amit a nagymagyarországiak tanácsoltak neki. A -Volgán jött felfelé hajóval, azután az Okán tizenöt napig, azután -az oroszok és a mordvinok országa közt jött el, a ruténeken át s a -Vereckei-szoroson <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> haza. Karácsony harmadnapján érkezett -meg betegen a királyhoz, IV. Bélához, s mindent elmondott neki… És -úgy is lett, négy esztendő mulva a tatárok itt voltak s mindent -kipusztítottak… Azért mégis annyit elért Magyarország akkor is, -hogy a tatárok nem mentek tovább Európába… Mindig ez volt a mi -sorsunk: nekünk kellett feltartani a keleti vad népeket, mindig -Magyarország volt a szélső harctér, ahol igazi bástya fogadta a -keleti hordákat… Nem bámulatos? hogy a magyarság azért jött -keletről ide, hogy ezer éven át folyton ő akadályozza meg, hogy -Európát baj ne érje a keletiektől?… Abba fogyott el a vérünk, hogy -a keleti atyafiakkal verekedtünk s védelmeztük a nyugati -idegeneket, akik ezer éven át folyton idegenek maradtak hozzánk és -gyűlöltek.</p> -<p>Darabig szótlanul nézték a térképet. Most Nagy úr kinyitotta -Ázsia térképét.</p> -<p>– Nézze, valószinűleg itt volt az az ősi bölcső, ahol a -történelmi kor elején éltek még a magyarok. (S meghúzta az ujjával -Szibéria délnyugati részét délen az Aral-tóig, nyugaton az Uralig, -északon az Obig, keleten az Altái-hegyekig.) Itt élt együtt a -finn-ugor-osztyák-magyar, hún-avar népség… Abban az időben nagy -nyugalom volt az egész világon, nagy fejedelmek voltak, nagy -birodalmak, akkor csinálták az ősi eposzokat és a meséket. Az ősi -hősénekek elmondták a mesés őskort, a világ teremtetését és a nép -kialakulását, a mesék pedig mulattatták a nagy fejedelmek udvarát. -Egypár ezer évnek kellett eltelnie az utolsó népvándorlás óta, mert -ne gondolja, hogy ez a népvándorlás volt az egyetlen, mikor a római -birodalom felbomlásakor az ázsiai hordák elözönlötték egész -Európát. Volt már azelőtt is, mikor a turáni népek egész -Franciaországig feldúlták azt az ősi világot, amelyről még nincsen -is írott emlék. Úgy hogy a németek, angolok vére szintén tele van -turáni keveredéssel, az tette őket erőssé… És ki tudja, még -régebben hány ilyen népvándorlás volt már, hiszen valaha itt nem -volt tenger, ahol most ez a töméntelen sziget van Ázsia és -Ausztrália közt: ez mind egy összefüggő szárazföld volt s -szabadlábbal, meg lóháton mehettek át Amerikából <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> -Ausztráliába s Ázsiába és olyan földrészekre, amelyek ma lent -vannak a víz fenekén… Mert azt tudja úgy-e, hogy a föld az belől -tűz, ma is, csak egy vékony kéreg van a tetején, ami föld. Most -már, mint mikor a szénégetők égetik a szenet, ha a szén összébb -hull, mikor kiég, akkor a tetejére hányt föld, – látott már maga -szénégetést?</p> -<p>– Igen, a nagybátyám kovács és akkor láttam, egyszer voltunk -kint vele a beregi erdőn.</p> -<p>– Nahát akkor tudja, mit beszélek: egyszer csak behorpad a föld, -a szénkúpon. Hát így horpad be néha a földkéreg. Akkor persze a víz -mind megmozdul és befut az új sülyedésekbe. Hát így történt az, -hogy ez a déli világ egyszer csak víz alá került. Mert nem itt volt -ám a műveltség ősi helye Európában, hanem ott délen, a mai -malájoknál. Tudja. Ezek a legősibb mesterei a kultúrának. Most -csupa vadember, de valaha ők fedezték fel a csillagászatot is… Ez -volt az <i>özönvíz</i>. Ami a legmagasabb hegyeket is ellepte. És -minden ember elveszett… No de ez nagyon régen volt, csak a vallásos -könyvek tartották fenn az emlékét. Az, amit a magyarokról beszélek, -hogy valaha itt laktak a mai »kirgiz steppén«, együtt a többi rokon -népekkel, ez sokkal későbbi dolog, ez már itt volt a görögök -korában… Megérti maga, amit én beszélek?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Hát nézze, abban az időben, mikor a görög világ is a végét -járta, már túl voltak a nagy kultúrán, jött a barbár Nagy Sándor, -aki elfoglalta az egész Görögországot, akkor itt is mindenütt, -mintha csak megérett volna az egész világ a rothadásra: itt volt -Kis-Ázsiában messze keletig a perzsa birodalom, aztán az indiai -birodalom, aztán itt fent a tatárok birodalma, aztán a finn-ugor -népeké, aztán Európában évszázadok, sőt évezredek óta egy helyen -lakó népek, a folyók mentén terjedtek a szláv fajok, -keresztül-kasul harcoltak rajtuk a germán fajták: hát akkor ez a -Nagy Sándor egy csapat macedón katonával nekivág a világnak s -összetöri az egész keleti uralmakat: megveri Dáriust, elmegy egész -végig az Iráni fennsíkon az Indusig, mint mikor a villám belevág az -erdőbe s mindent felforgat és feldúl. Az egész nem tartott -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> csak egynéhány évig, akkor meghalt: de -iszonyú híre lett. Itt fent a turáni népek megtudták, hogy az -irániak ilyen gyengék. Felfordult az egész békés világrend. -Megindultak a Góbi sivatag tatár népei s hozzáfogtak dúlni délfelé -a gazdag Kínát, meg a turáni népek a a gazdag Perzsiát. Ettől -megjött az étvágyuk s most már ezek a komisz pásztornépek nem -akartak egyebet, csak rabolni. Kínának volt esze, épített ellenük -egy olyan kőfalat, hogy azon nem ment át a lovas tatár! Tizenkét -méter magas kőfallal vették körül az egész ország északi határát, -borzasztó munka volt, százötven évig építették, ez csak attól a -hangya kínai fajtól telt ki… De akkor már a tatárok nem akartak -ráfanyalodni a kancatejre, hogy megkóstolták a vért, hát elindultak -nyugatra Európa felé, mert annak is olyan híre volt, mint a kínai -gazdagságnak, egyik nyomta a másikat előre. Ebbe az időbe már a -finnek kiszakadtak a magyar-ugor népek közül s előre mentek -északra, a lappok még jobban északra, ezek szegények fel is -szorultak maig a Jeges-tenger partjára… de alighanem a magyarok is -kószáltak ott valahol, mert tudja, Kézai Simon, aki az utolsó -Árpád-házi király idejében írta le a magyarok történetét, azt írja -egy helyen, hogy a magyarok valaha olyan vidéken laktak, ahol -örökös köd van s nyár nincsen csak három hónapig, akkor is csak -három óráig látni a napot, hat órától kilencig: hát ez az északi -sarköv leírása, az északi fény az az örökös köd és csakugyan, ott -három hónap az egész nyár… Honnan tudták volna ezt ezelőtt hatszáz -esztendővel, ha nem emlékezett volna a szájról-szájra szálló -hagyomány a személyes tapasztalatra… Na, de becsülöm az eszüket, -hogy ha ott jártak is, nem sok időt töltöttek ott, nem tetszett a -magyarnak ott a világ… Jobb lesz nekik a Duna-Tisza közén… -gondolták magukba s szépen lelegeltettek az Ural túlsó partján, le -egész a Volga mellett… Itt szakadhattak el valahol. A konzervatív -öregek azt mondták: hogy jó lesz mán nekünk ez a feőd, de a hetyke -fiatalok addig hepciáskodtak, míg tovább nem mentek, átusztattak a -Volgán, elmentek a Don mellett, azon is átúsztak a tömlőiken s úgy -akadtak a Meotisi ingoványokba, ez az itt e: <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> a Krim -félsziget. Mikor aztán itt nem fértek, mert ezek sose fértek a -bőrükbe, hát kijöttek a Dnyeperhez: itt kötöttek szövetséget a -görög császárral, itt verték meg őket a bessenyők s tovább -szorították a Dnyeszteren át, az lett az Etelköz. Hát osztán mán -innen csak egy lépés volt, hogy bejöjjenek a Kárpátokon. Be is -jöttek s itt vónánk maig… Szép hely, jó hely, csak dógozni ne kéne -benne…</p> -<p>Misi egészen elfelejtette minden búját-baját s hangosan -felnevetett.</p> -<p>– Igaz is, – mondta Nagy úr mosolyogva – nem eleget verekedtünk -annyi ezer esztendő óta? Csak menjen végig az Aral-tótól fel az -Ural mellett az Északi Jeges-tengerig, le az Ural mellett a -Kaspi-tóig, keresztül a Fekete-tengernél, Lebédia, Etelköz, itt -Pannóniáig: és itt ezer esztendőn keresztül tíz esztendő nem volt -háború nélkül: még ennyi békességünk se volt tán, mint most -negyvennyolc óta… Már negyvennégy éve béke van!… fel kell írni a -históriába, vagy ahogy Debrecenbe mondják: a kéménybe -korommal!…</p> -<p>– És erre, nyugatra nincs rokonunk? – kérdezte Misi.</p> -<p>– Nyugat-Európában? – kiáltott fel Nagy úr. – Hogy volna!… Itt -laknak a román népek, a germán népek, a szláv népek: teljesen -idegenek… A franciák, spanyolok, olaszok? Mi közünk van hozzájuk? -Vagy a németek, angolok, svédek, norvégek, dánok, hollandok: -teljesen idegenek. Vagy az oroszok, tótok, horvátok, szerbek: pláne -ezek, akik közel vannak, mind megölő ellenségünk!… Úgy be vagyunk -fogva, mint egy kalitkába. Kivel kössünk mi szövetséget? Francia, -spanyol, olasz: ezek harcolnak, míg az érdek úgy hozza magával, -aztán ünneplik egymást, mint rokonok. Német és az angol? Nincs -köztük egyéb ellentét, csak az, hogy melyik legyen az első a -világon… Ezért készek volnának az egész emberiséget lángba -borítani, de különben nagyon jól értik egymást, két testvérnyelv és -testvér észjárás… Az orosz, az pedig mint egy nagy kotlós, mind -maga alá akarja gyűjteni a szláv népecskéket… De hova csatlakozzék -a magyar? A nyelvünkben nincs egy szó, egy íz, ami ezekhez -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> hasonlítson s éppen úgy nincs a -vérünkben sem. Csak annyi rokonság van a nyelvünk s a körülfekvő -nyelvek közt, amit felszedtünk tőlük, amivel gazdagodtunk, készen -átvettünk az ő műveltségükből, így jött be temérdek szláv szó, -megtanultuk s beolvasztottuk, germán szó, latin s román szó, amit -megvettünk, megszereztünk tőlük, de ezt is úgy átformáltuk, hogy az -édesanyja se ismerne rá… A magyar ember meg tud tanulni a világ -bármely nyelvén tökéletesen, de a magyart még soha idegen születésű -meg nem tanulta, hogy épkézláb módon tudjon rajta beszélni.</p> -<p>– De hát ez borzasztó, – bámészkodott Misi a térképen – semmi -rokon.</p> -<p>– A rokonok?… Azokból pedig mi hasznunk?… Rokon volna a bolgár: -de az elvesztette az ősi nyelvét és szláv lett… Rokon volna a -török: de az mohamedán s neki semmi egyéb rokonság nincs, csak a -vallásbeli. Ezért nemcsak hogy nem voltunk velük atyafiak, de a -legtöbbet tőlük szenvedtük a világ teremtése óta. Rokonok a finnek: -de szegények messze vannak s ők is rabságban, még százszorta -jobban, mint mi. Rokonok az észtek, zürjének, szamojédek, -mordvinok, cseremiszek, votjákok, osztyákok, de hát ez má csak -olyan rokonság, hogy Ádámról, Éváról, meg a diófáról.</p> -<p>Misi a foga közül tréfásan szólt:</p> -<p>– Édesapám azt úgy szokta mondani, hogy: persze hogy rokonok -vagyunk, a te anyád, meg az én anyám: két asszony.</p> -<p>– Igy valahogy… – mondta Nagy úr. – A Magna Ungaria, amit még -most is Jugriának írnak sok térképen, megszünt a tatárjáráskor. Az -egész népet elsodorta, szétszórta, minden önállóságtól megfosztotta -a mongol áradat. Még Mátyás király idejében tudtak valamit felőlük, -mert Mátyás követeket küldött, hogy nyomozzanak utánuk: neki volt -velük célja, az országban úgy is kevés a magyarság, betelepíti őket -ide. De már akkor az orosz birodalom egységes volt és görög keleti -vallású volt a cár s nem engedte még azt sem, hogy találkozzanak, -hogy hírt vigyenek egymásról. Aztán jött a mohácsi vész, a török -rabság, akkor már senki sem gondolt többet <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> rájuk. -Még Bethlen Gábornak sem jutott eszébe, hogy a törökökhöz küldött -követeivel próbáljon utána nyomoztatni a Kaukázusban s a Volgánál a -magyar ősrokonoknak… Nem is érezték ők ennek a szükségét, mert -akkor nem nemzeti szövetségben, hanem vallásiban éltek az emberek s -az országok. Bethlen Gábornak nem a pogány ősmagyarok voltak a -rokonai, hanem a protestáns svédek; Gusztáv Adolf volt az ő lelki -testvére, nem Karakum… meg a sabartoiasfaloi… (Igy is hívták egy -időben valami ok miatt, írja Konstantinos Porphyrogenetos, a -magyarokat).</p> -<p>Sokáig nézték a térképet. Misire kezdett rátelepedni ismét -magányosságának érzése. Ahogy a térképet nézte, amelynek változatos -színeibe, a szép kis debreceni cipó formájú Magyarország pirossal -volt belefestve; elszédült attól a rengeteg néptömegektől, amelyek -köröskörül, zöld, sárga, lila falánksággal rajzanak, mintha mind -szájat tátana s arccal fordulna felé titokzatos, és kísérteties -lények módjára.</p> -<p>– Fenyegetik… – mondta rebegve.</p> -<p>Nagy úr is soká hallgatott:</p> -<p>– Hát bizony, nem az a kérdés, hogy honnan szerzünk rokonokat, -hanem az, hogy meddig van haszna Európának belőlünk. Eddig is -nagyon szép volt Magyarország, de eddig szívesen lemondtak arról az -élvezetről, hogy örök csatatéren lakjanak… Mert mintha azért volna -vörösre festve ez a megye, mert ez örök vértenger volt: jöttek a -bessenyők, jöttek a kúnok, jöttek a tatárok, a török, ezeket a -magyar vagy beolvasztotta s megmentette tőlük Európát, vagy -megverte s vérével védelmezte meg a Nyugatot. Hát, istenem, -Németországnak, Franciaországnak, Angliának sem volt fenékig tejfel -az élet, de hát ők veszkedhettek egymással s dolgozhattak a belső -harcok közben s azok segítségével az emberi általános kultúra -építésén. De Magyarország? Nekünk nem lehetett soha elvi vitákkal -szórakozni, mi nem akaszthattuk fel egymást tudományos problémák -miatt: nekünk egyszerűen meg kellett dögleni a török, tatár, német -háborúk alatt… Igaz, a balkáni népeknek még rosszabb volt a sorsuk… -mert ezek állandó hódoltságban éltek s voltaképen kiegészítő -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> területek voltak a török korban a török -államhatalom számára. A szerb, bolgár, dalmát, román népek adták a -jancsárságot, ötévenként sorozták a gyerekeiket jancsároknak, -valódi töröknek nem is volt szabad az lenni s az állami -tisztviselők is mind a balkán fajokból kerültek ki, még nagyvezér -is alig volt igazi török eredetű. Tehát ebben a korban voltaképen a -Balkán élte ki magát mint török uralom s Európa ostora. De a -magyarság az mindig csak jégtörő és védőgát volt… De mi lesz a -jövőben?… Az az egy bizonyos, hogy a mult érdemeiért nem fogják -fenntartani az országunkat… sem a fajtánkat… Kell, hogy valami -hasznuk legyen belőlünk. Hogy mi lesz ez, azt nem tudom: persze, az -volna a legjobb s legszebb, ha minden magyar ember olyan kiváló -volna s olyan dolgokat tudna produkálni, amiből az egész -emberiségnek haszna lenne…</p> -<p>Ez a beszéd mélyen megrendítette a kis Nyilast: eddig nem is -gondolt volna arra, hogy az országok és a népek együtt számítanak s -egy életet jelentenek, de most úgy nézett a térképre, mintha -tíz-tizenkét ember állana előtte kidagadó izmokkal ökölre s -bajvívásra készen.</p> -<p>– Hát akkor miért vagyunk szövetségben Ausztriával?</p> -<p>– Szövetségben vagyunk? – kérdezte gúnyosan Nagy úr. – Nem -vagyunk szövetségben, csak felfalt bennünket Ausztria. De az a baj, -hogy túlságos nagy falat vagyunk neki. Nézze csak, Európa térképén -Ausztria mint egy nagy száj vesz körül bennünket: csak nem bír -lenyelni. Nincs teste, nincs zacskója, ahova beolvasszon, csak egy -száj az egész, egy fertelmes kitátott száj.</p> -<p>– Ez is! – mondta Misi – tessék nézni, ez is itt lent! – s -Románia félkörére mutatott Erdély mögött.</p> -<p>– Igen, – mosolygott gúnyosan a nagydiák – az is harapós, az is -mar… Nagyon tátog ott, nagyon be akarja falni Erdélyt, de az is -nagyobba fogott, mint amennyit nyelhet… Hanem az biztos, hogy… -kutyamód körül vagyunk fogva… az ember csak azér nem bosszankszik, -mert eszibe se jut… Milyen jó volna most, ha ezt a mardosást -érezzük, szövetséget <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> köthetnénk a hátuk mögött, példának -okáért a németekkel, hiszen azokban is van egy kis turáni vér: az -első népvándorlásból (van a másodikból is elég). Ha meg a déli -sarkon kezd csaholni ez a badár kuvasz, akkor meg a jó bolgár -néppel, meg a törökkel szövetkezhetnénk; csakhogy a bolgár, mondom, -szláv lett, a török meg tetszhalott (és az is csúnyán el van -szlávosodva, nagyon sokat felszedett az is a sok győzelme -alatt).</p> -<p>Igy politizált a két gyerek a kollégium második emeletén egy -rideg fehérre meszelt coetusban egy iskolai térkép felett, -1891-ben.</p> -<p>Tünődve nézték mind a ketten a térképet s keresték a szabadulás -útját.</p> -<p>– Nincs más hátra, – mondta a nagydiák – muszály elvárni a -sorsot, aztán lesz, ahogy lesz. Ha Ausztria eddig fel nem habzsolt, -ezután már nem fog, mert több baja van neki, mint nekünk: Abba a -percbe, csak meg kell mozdítani, szétrobban s lesz belőle -egy-kettő-három, vagy négy ország… Magyarország mindig megmarad, jó -zajda ez a Kárpát ponyvája itt körül, amibe bele van kerítve s jó -kötél a Duna-Tisza: hiszen csak kibírjuk addig, míg eljön az a jövő -idő, hogy a földrajz parancsa szerint, Magyarország lesz Európa -igazi központja és fővárosa. Mert nézze, ez a geometriai központ: -keletről, nyugatról, északról, délről mind idetart. Ez itt középen -olyan, mint a szív vagy a gyomor, (az sem alábbvaló a szívnél): -ennek az országnak van a legnagyobb jövője a következő -ezredévekben. Hiszen most már elvesznek a természetrajzi akadályok, -a földrajzi távolságokat megszünteti a vonat, a hegyeket lenézi az -ichor (tudja, Jókai megjövendőlte, hogy a jövő század regénye már a -repülőgép jegyében fog lefolyni: már a levegőben fogja a csatákat -megvívni az ember). Egy szóval csak a központiság jelent még -valamit. Itt ez az áldott Nagyalföld, ha ezen gazdálkodó emberek -fognak dolgozni, Európa belső kertje lesz, olyan, mint a kiskert a -parasztház körül, kint a nagy mezők, az orosz síkság, balra a gyár- -és bányavidékek, a német, francia kultúra; itt lesz középen a -Duna-Tisza kertjében a kormányzó hatalom belső vára… Ebbe segíthet -a magyar a <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> jövő nemzedékeknek: meg kell építeni -itt az egyenlőség, szabadság, testvériség igazi hazáját, akkor nem -lesz ellenségünk sehol, mert az ellenség csak a rablás, a hatalom -alapján támad, az egyenlőség, a testvériség alapján nincs ellenség; -ezért lehet bízni csak a jövőben, mert sehol a világon még nem volt -olyan forradalom, mint a mienk 48-ban, hogy a főurak s a -köznemesség önként ajánlotta fel a parasztságnak a nemesi jogokat, -ha ezt keresztül tudja csinálni az egész nemzet testében: akkor a -magyarság egy olyan erős vár lesz, amelyhez nem hasonlítható, a -legnagyobb birodalom sem… De hát ezt maga nem érti öcskös…</p> -<p>A kis Nyilas megfeszített aggyal hallgatott, a nagyobb deáknak -valóban már inkább szavaiból kiáradó belső tüze hatott rá, mint -gondolatainak meggyőző fonala.</p> -<p>Azért nem hagyhatta abba a nagydeák a beszédét, anélkül hogy a -következőben össze ne foglalja:</p> -<p>– Ha a nemzetiségünk a külföldön, sehol a világon nincs -hasznunkra, érti, akkor a magyarságunk nem segít ahhoz, hogy ezzel -hódítsuk magunkhoz az idegen népeket! A magyarságunk csak arra -való, amire a szegény embernek a családi érzése, hogy idehaza -összetartsunk, mert mindnyájan egyformán nyögünk alatta: egyikünk -sem bujhat ki a felelősség és a súly alól, hogy ő is magyar: no -hát! akkor valami egyebet kell ebből az erőből erősödve -produkálnunk, amire büszkén nézzen a külföld… Érti? Hogy a -külföldinek az, hogy <i>magyar</i>, ne azt jelentse, hogy ez is egy -kis rabló a nagy rablók közt!… Hanem azt, hogy ez is egy komoly és -jó munkás a többi munkás mellett! Hogy erre lehet számítani! Hogy -ennél jó helyen vagynak a talentomok! Hogy erre büszkén nézzenek: -hogy nézd, a kis magyarság mit csinált a maga földjéből! Hogy -mennyit szenvedett török-tatár alatt mégis, ahogy lehetett, rögtön -munkába állott rögtön teremtett!… Tanult és dolgozott… szeretett és -boldogan munkálkodott!… Nincsen itt semmi más, csak szeretni kell -dolgozni, tanulni, vidámnak lenni s építeni!… Amit más meg tud -tanulni, azt a magyar is tudja!… A magyar jobban tudja! Mert ennél -nincsen serényebb, <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> munkásabb és hasznavehetőbb nép a -világon!… Nincs itten semmi baj ebben az országban: csak a -politika…</p> -<p>Akkor csengettek odakint az udvaron s a nagydiák feltette a -kalapját és kiment!</p> -<p>Misi még szerette volna megkérdezni tőle, mi az a politika, de -már elment.</p> -<p>Darabig még ott könyökölt a térkép fölött: a térkép kezdett -barátjává lenni, a színes foltok elevenséget kaptak, szinte -megmozdultak a szeme előtt, mint egy élő boly s ezentúl hosszú -töprengéseiben Magyarország drága, szép, kerek pajzsa egyre szebb -színben kezdett fényleni a szeme előtt.</p> -<p>Aztán megerősödve és felüdülve a levelét írta tovább.</p> -<p>Leírta benne az életét, az osztálytársait, akiket szeret, a -tanárait s valamennyit dicsőítve és magasztalva és nem emlékezett -most semmire, csak arra, ami szép és jó volt az életében, úgy -érezte, ma egészen újjá született s szentül elhatározta, hogy úgy -fog dolgozni, tanulni, felelni, hogy az egész iskola bámulja: saját -magát ennek a mindenfelől tátogó ellenséggel körülvett magyarságnak -érezte s szinte büszke volt szülei szegénységére s alacsony -sorsára, mert érezte, hogy abból erőt fog meríteni minden baj s -minden nyomorúság elviselésére, neki az volt a példaképe már, -hogyha ő egymaga keresztűl bír verekedni a bajokon, akkor az egész -magyarság győzni fog…</p> -<p>Mikor a levelét megírta, borítékba tette, volt neki még -otthonról két kis levélborítékja, azt még az édesanyja tette a -ládájába. Egyik zsírpecsétet kapott a csomag idejében, ezt nagyon -szégyelte, habozott is, hogy ne tépje el, de elröstelte magát: úgy -érezte, nem szabad a hibáit sem eltakarni, legyen ez intőjel, hogy -ezentúl jobban vigyázzon a holmijára.</p> -<p>Összeszorította a fogait s a szemöldökét összehúzta, úgy nézett -a távol jövőbe s a latin szintakszissal hóna alatt kiment a -coetusból.</p> -<p>A kulcsot felakasztotta az ajtófélre, ahogy szokták s elment -tanulni a füvészkertbe.</p> -<p>Szorgalmasan s buzgóan tanult s csak akkor eszmélt fel, mikor -kettőt ütött az óra; félöt volt, sötét is volt már, fázni is -kezdett; csak akkor jutott <span class="pagenum"><a name="Page_179" -id="Page_179">-179-</a></span> eszébe, hogy mennie kell az öreg -úrhoz, ez a mai délutánja olyan furcsa volt, mintha kiesett volna a -világból, egészen magában volt, magára maradva, mintha nem is -tartozna sehova és senkihez.</p> -<p>Ma kivételesen nem is örült a felolvasásnak sem. Bántotta ez az -értelmetlen olvasás, hogy neki darálni s darálni kell a szavakat, -csupa olyan dolgot, amiből semmit sem ért. Hiába próbált figyelni, -a második s harmadik sorban már egészen ismeretlen s idegen volt -minden. Hogy megértette Nagy urat ma délután, pedig még nem tanult -sem földrajzot, sem történelmet és mégis mindennel tele van a -lelke, s ezeket az újságcikkeket nem érti s nem, hiába, nem.</p> -<p>Egyszer csak azt kérdi az öreg úr:</p> -<p>– Még most se húzták ki a számokat?</p> -<p>Egyszerre meghűlt benne a vér. Érezte, hogy megáll a nyelve, -megmered és sápadt lesz… Pár pillanatig nesze sem volt, akkor -megerősödött abban, hogy szerencséjére az öreg úr nem lát, aztán -egyet nyelt s így szólt:</p> -<p>– Még nem vót az újságba…</p> -<p>Ez igaz is, mert az újságba benne szokott lenni a húzás, de ő -még eddig nem látta.</p> -<p>– Nem vót?</p> -<p>– Nem!</p> -<p>– Énnye a tyúk kaparja meg… Mámma sincs benne?</p> -<p>Misi forgatta az újságot, nézte.</p> -<p>– Nincs, – mondta megkönnyebülve.</p> -<p>– Másikba sincs?</p> -<p>Azt is végignézte.</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>– No, gyerünk tovább.</p> -<p>Tovább olvasott, de bent tele volt aggodalommal, nagyon -érdeklődik az öreg úr: mástól is kérdezősködni fog s akkor mi -lesz.</p> -<p>Mikor eljött az öreg úrtól, kedvetlen s szomorú. Rosszul érezte -magát, már ma délután kezdett elfeledkezni erről az egész -kellemetlen dologról, szerette azt hinni, hogy elmult az egész… Hát -istenem, elveszett az a cédula… honnan lehet azt többet -előkeríteni… de mit törődik vele más… az csak az ő baja… meg az -öreg úré… <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Lógó fejjel, lassan ment haza, mindjárt a konviktusba ment, ahol -Sándor Mihály azt kiáltotta felé, amint meglátta:</p> -<p>– Nyilas! Fent voltak Orczy, meg Gimesi a coetusba.</p> -<p>– Fent? – szólt ijedten Misi.</p> -<p>– Igen, téged kerestek.</p> -<p>Leült a helyére s a villáját kezdte törülgetni, mert azt szokás -volt a szervétába szúrva kitörülni, a konyhában nem mosogatták el -valami rendesen.</p> -<p>Mit kerestek nála Orczy meg Gimesi, ezen nagyon megijedt, mert -biztosan a lutri miatt.</p> -<p>– Mér nem voltál délután órára? – kérdezte később Sándor Mihály, -aki átnyúlt az asztalon, hogy a só- és paprikatartót elvegye. A -brúgóját jól megsózta s paprikázta, diákszokás volt; evés előtt -ezzel csináltak étvágyat.</p> -<p>– Délután? – mondta Misi s bambán nézett maga elé.</p> -<p>– Igen, kérdezett a tanár úr is.</p> -<p>– Hát máma nem szombat van? – mondta Misi s lángvörös lett, -egészen elfeledkezett arról, hogy iskola van, de hogy esett ki az -eszéből?</p> -<p>Még csak ez volt hátra, hogy így el tudjon felejteni valamit s -épp az iskolát.</p> -<p>Nem tudta megmagyarázni a szobafőnöknek sem, hogy mért nem volt -órán. Végre is kisütötték, hogy beteg volt, Lisznyai úr nagyon -mérges volt s azt mondta, hogy ő nem lesz dedósoknak a szobájában, -ilyet még nem hallott, mióta »kétágú«, hogy valaki csak úgy -elfeledkezzék az iskoláról. A fiúk nevettek, különösen Böszörményi, -akinek a nevetésében valami egészen különös volt.</p> -<p>– Csuda, hogy a fejét el nem hagyja valaki, – mondta gúnyosan – -szerencse, hogy a nyakánál fogva oda van ragadva, mer azt is -elhagyná.</p> -<p>Misi úgy érezte, hogy ennek van valami nagy fontossága, hogy -Böszörményi ilyen hetykén beszél, mert még a coetusban senki se -beszélt a reskontóról, de már Böszörményi biztosan számítja, hogy -egyszer csak ki fog sülni: egészen bizonyos volt benne, hogy ez -lopta el a cédulát…</p> -<p>Este megírta a magyar írásbeli dolgozatot: <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>– Mit írjak, micsoda betegsége volt? – kérdezte Lisznyai úr -másnap reggel.</p> -<p>– Én nem tudom, Nagy úr se ment órára.</p> -<p>– Nyolcadikba nem volt első óra, – mondta Lisznyay úr – szóval -nem kell igazolvány.</p> -<p>– De kérek szépen, – motyogta az orra alatt Misi.</p> -<p>Az osztályban, azt hitte, mindenki rajta fog nevetni, de bizony -senki se vette észre.</p> -<p>Csak mikor Orczy megjött, ez intett neki, már az ajtóból:</p> -<p>– Megbeszéltem a szakácsnénkkal a dolgot, az a kérdés, hogy a -budapesti, a wieni, vagy a brünni, vagy a prágai, vagy a linzi -lutrin volt-e kihúzva. Melyikre tettél?</p> -<p>Misi hallgatott.</p> -<p>– Azt se tudod?</p> -<p>Nem tudta azt sem.</p> -<p>– Mert legalább ezer vagy kétezer forintot kellett nyerni. Ha -brünni, akkor biztos legalább kétezer forint.</p> -<p>Misinek a szája is nyitva maradt: kétezer forint!… Ez valami -egészen új volt!… Kétezer forint!… Ezt ő el se tudta képzelni, mi -az… Otthon a kis házat a szülei háromszáz forintért vették kerttel -együtt… Kétezer forint… Úgy hallgatta, mint az Ezeregyéjszaka -meséit…</p> -<p>Megjött Gimesi is, mindjárt idebujt hozzá, egy cseppet se -látszott rajta, hogy haragszik a tegnapi dolgok miatt, mindjárt -közéjük dugta a fejét:</p> -<p>– Azt mondta a szakácsnénk, hogy kétezer forintot nyert, isten -bizony, szólt Orczy. Ennek fele az öregé, akkor is ezer pengő marad -neki…</p> -<p>Gimesi nagyot csapott az asztalra:</p> -<p>– Baráték, – mondta – e mán döfi.</p> -<p>Orczy azt mondta:</p> -<p>– De azt tanácsolom, nem kell senkinek megmondani, maradjon ez -hármunk közt, mert ha megneszeli a tolvaj, akkor mindennek -vége.</p> -<p>Misi rábámult: Ez már azt is tudja, hogy tolvaj van?</p> -<p>Összebujtak hárman s egészen suttogva beszéltek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Orczy mondta:</p> -<p>– Minekünk most szerződést kell kötni, hogy mindent megbeszélünk -egymással, óra után kimegyünk a hátulsó udvarba és megbeszéljük -rendesen.</p> -<p>– Igen, – mondta Gimesi – én azt indítványozom, vegyük be -Tannenbaumot is.</p> -<p>– Nem kell senkit, – mondta Orczy – egyelőre csak maradjunk -hárman.</p> -<p>– Helyes a bőgés, – mondta Gimesi – nekem az is mindegy.</p> -<p>– Csak vigyázni kell, – szólt Orczy – hogy senki meg ne sejtsen -semmit.</p> -<p>Ahogy elmult az óra, rögtön elfutottak mindhárman a hátulsó -udvarba.</p> -<p>Ott hátul volt az a bizonyos barna rosszszagú deszkavár, annak a -sarkánál, a kerítésnél összedugták a fejüket s hozzáfogtak -tanácskozni.</p> -<p>– Legelőször is biztosítani kell – mondta Orczy – a -titoktartást. Választunk magunk közt egy elnököt.</p> -<p>– Helyes, én rád szavazok, – mondta Gimesi.</p> -<p>– Én is, – szólott Misi, bár nem értette, miért kell három közt -egy elnök.</p> -<p>– Na jó, ha ti akarjátok, nem bánom, – mondta Orczy – de csak -akkor fogadom el, ha becsületszentségetekre megesküsztök, hogy -mindenben szót fogadtok. De vakon engedelmeskedve.</p> -<p>– Helyes.</p> -<p>– Helyes.</p> -<p>– Nem szabad sokat együtt lenni, – mondta Orczy – mert az gyanut -kelt; hanem most nekem úgyis ablakórám lesz, majd én kigondolom a -tervet és megcsinálom az alapszabályokat.</p> -<p>Ezzel kezet fogtak.</p> -<p>Misi nagyon furcsán érezte magát, láza volt s dobogott a szíve, -hogy az ő ügyéből ilyen titokzatos dolog lett.</p> -<p>A következő óra énekóra volt, s most aztán igazán hiába beszélt -és finomkodott Csoknyay tanár úr, egész órán keresztül lázban és -önkívületben ült Misi, csak azon csodálkozott, hogy Gimesi épp -olyan fesztelen és természetes, mint máskor volt, babrált a -füzeteivel, ceruzát faragott, a könyveit kiszedte, <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> meg -berakta, szóval épp úgy piszmogott és moszatolt, mint más énekórán. -Misi viszont lázban, elrévülve ült s egész testén forró érzés -folydogált le s fel.</p> -<p>Mikor vége volt az órának, Orczy mindjárt jött:</p> -<p>– Tudjátok, mi történt? – kérdezte nevetve – az udvaron -járkáltam a kút körül, akkor odajön egy akadémista, vagy teológus, -leveszi a sapkámat s így tesz vele, megcsapta a fejem, azt mondja: -te mért nem mégy órára? Mondom neki, most nincs órám, mert énekóra -van… Igen! azt mondja, zsidó vagy! és meg akarja nyomni a -fejem!…</p> -<p>Ezen nagyon kacagtak, idegesen nevettek mind a ketten.</p> -<p>– Én nem vagyok zsidó, hanem katólikus, – mondtam neki, de az -meg azt mondta rá: ismerlek! avval elment!</p> -<p>Gimesi görcsösen nevetett:</p> -<p>– Jaj de jó vicc, mondta s a szemét egészen behúnyta, úgy -nevetett s az egész arca vörös lett a nevetéstől.</p> -<p>Orczy folytatta:</p> -<p>– Akkor jön egy tanár, az az öreg, olyan fehérhajú, akit Imbre -bácsinak híjnak, azt mondja: na ha nincsen órád, ne ácsorogj itt -kint, hanem gyere fel a könyvtárba. Hát felvitt a kollégiumi -nagykönyvtárba ahol nincsen egyébb csak könyv és ott adatott nekem -egy jó könyvet és ott olvastam s ezután mindig odamegyek, ha lyukas -órám lesz.</p> -<p>Misi csodálkozva s irígykedve nézett Orczyra, oda szeretett -volna ő bejutni: istenem, egy olyan szoba, ahol csak könyv van, -ennél tündériebbet elképzelni sem tudott.</p> -<p>– Hát én osztán ott mindent kigondoltam és megcsináltam az -alapszabályokat, itt van, leírtam három példányban, hogy -mindenikünknél legyen egy.</p> -<p>Alapszabály! Misinek ez is nagyon varázslatos volt. De honnan -tud Orczy ilyeneket kitalálni. Tisztelettel nézett rá, mint valami -felsőbbrendű lényre.</p> -<p>Az alapszabályok így hangzottak:</p> -<div class="blockquot"> -<p>»Alapszabály: 1. A név: lutristák. 2. A tagok vérszövetségben -vannak, mint testvérek. 3. Semmi titok nem létezik. 4. Elnök, -titkár, jegyző. 5. Idegeneknek elárulni tilos.« Ez az egész.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p>– Én jegyző szeretnék lenni, – mondta Misi Gimesinek -csendesen.</p> -<p>– Te meg indítványozzál engem titkárnak, mer én meg titkár.</p> -<p>– Gimesi titkár, – súgta Misi Orczynak.</p> -<p>– Hát te vagy a titkár, – mondta Orczy – a te titkod az -egész.</p> -<p>Ez ellen nem lehetett szólani.</p> -<p>– Nem igaz? – mondta Gimesinek Orczy: az ő titka, hát akkor ő a -titkár.</p> -<p>Gimesi elkedvetlenedett.</p> -<p>– A titkárnak titkot kell tartani, ez meg már mindent elárult, -én még jobban tudom, mint ő.</p> -<p>– Az igaz, – mondta Orczy s nevetett. Ha jó titkára volna maga -magának, akkor most nem tudnánk semmit, ez igaz.</p> -<p>– Ez csak jegyzőnek való, hogy feljegyezze, amit más csinál.</p> -<p>Misi nem érezte magát sértve, nevetett s már boldog volt, hogy a -Csittvári krónikába végre lesz mit beírni.</p> -<h2>IX. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben isten tudja csak, mi fog történni; a -kisdiák örül, hogy szombat van, ez után a nehéz hét után; úgy érzi, -ma be fog valami fejeződni: hét végére kell hogy a bajoknak is vége -legyen.</p> -<p>– Még mindig nem tudod ki lopta el? – kérdezte Orczy súgva, -ahogy reggel az osztályba bejött.</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Nem is gondoltál rá?</p> -<p>– Hát…</p> -<p>– Én már tudom.</p> -<p>Misi szégyellte a tegnapi dolgot, hogy elnököt választottak, ha -valaki megtudná, föld alá sülyedne, de most egyszerre meglepte az -elnök! Azt nem várta, hogy már tudja is, ki a tolvaj.</p> -<p>– Illetve tudom, hogy kell kinyomozni.</p> -<p>– Ja?</p> -<p>– Össze fogjuk írni, kikkel lakol egy szobában.</p> -<p>– Igen, – dünnyögte Misi. <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p> -<p>– Ird le mindjárt, légy szíves, a nevüket egy papirosra.</p> -<p>Misi papirt keresett, de Orczy elébe tett egy levélpapirt:</p> -<p>– Erre.</p> -<p>Nagyon finom sárgásfehér papir volt, Misi nagyon szerette a szép -papírt, maga elé vette s míg ráírta a szobafőnök és a többi -lakótársa nevét, gyönyörködött benne.</p> -<p>Mikor kész volt, oda tolta Orczy elé, aki közben egész -fesztelenül beszélt valami adomát a hátamögöttieknek.</p> -<p>De abban a pillanatban abbahagyta, mikor Misi kész volt s -visszaült mellé.</p> -<p>– Hanyadikos ez a Lisznyay?</p> -<p>– VIII.</p> -<p>– És Nagy József?</p> -<p>– VIII.</p> -<p>– És Andrási, ez az A-ista?</p> -<p>– Igen. Andrási, Böszörményi A-ista, Sándor, Csicsó, meg én, -Bé-ista.</p> -<p>– Sándor? – mondta Orczy.</p> -<p>Felállott és hátranézett, kereste Sándor Mihályt, az szokása -szerint nem ült a helyén, hanem az első pad mellett lődörgött, nem -beszélt senkivel, csak ácsorgott s hallgatta a fiúk beszédét itt -is, ott is.</p> -<p>Orczy intett neki, Sándor odaszaladt.</p> -<p>– Ti egymás mellett ültök az asztalnál, úgy-e?</p> -<p>– Hol? A coetusba?</p> -<p>– Ott igen.</p> -<p>– Mondjad, milyen rendbe van ennek a Misinek a holmija? Ez olyan -rendetlen fiú, úgy-e?</p> -<p>Sándor nevetett.</p> -<p>– Nem igen van jó rendbe, mert a reskontót is elvesztette.</p> -<p>Orczy kicsit hallgatott.</p> -<p>– Milyen reskontót?</p> -<p>S meglökte titokban Misit a térdével, hogy hallgasson.</p> -<p>– Azt mondta a mult szombaton, egy forinttal megtett öt számot s -most nem leli a cédulát, amit a tőzsdén adtak a pénzről. -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>– Hallatlan, – mondta Orczy. – Biztosan elhányta.</p> -<p>– Lehet, mert mindig, ha keres valamit, minden zsebébe sorra -keresi, akkor se találja meg.</p> -<p>Gimesi most jött az osztályba, megkerülte Sándort, aki a padjuk -előtt állott és beült a helyére. Nagyon friss volt s nevetett a -szeme.</p> -<p>– Majd én kikutatom az ő zsebét, – mondta.</p> -<p>Orczy hirtelen azt mondta Sándornak:</p> -<p>– Te kérlek, a számtanpéldád megvan?</p> -<p>– Meg.</p> -<p>– Ugyan mutasd meg.</p> -<p>Sándor elszaladt a füzetért.</p> -<p>Akkor Orczy odahajlott a másik kettőhöz egészen közel s azt -mondta:</p> -<p>– Ha vallatok, tanuld meg, hogy bele ne szólj, se te, se te, -mert mindent elrontasz. Misi nagyon jól viselte magát, egy szót se -szólt. Nem szabad, hogy az osztály tudja, hogy nyomozunk, mert -akkor mindenki arról beszél s délre a tanárok is tudják. -Hallgassatok, mikor az elnök dolgozik.</p> -<p>Gimesi megértően s engedelmesen bólintott, Misi izgatottan és -magyarázva suttogta Orczynak:</p> -<p>– Sohase tettem a zsebembe a reskontót, mert betettem a kis -bugyellárisomba, oszt abból sose vettem ki, innen veszett el.</p> -<p>Orczy úgy tett, mintha érdekelné a Sándor Mihály számtani -példája, végignézte s azt mondta: rossz az eredmény.</p> -<p>Sándor nagyon meghökkent.</p> -<p>– Hol rossz?</p> -<p>– Szorozd újra, ez a szorzás rossz.</p> -<p>És a számtani példáról beszéltek, a reskontó többet nem jött -szóba.</p> -<p>Mikor a tanár bejött, Orczy maga elé tette a füzet alá a Misi -írását, a szobatársak nevét s folyton nézte. Néha odafordult -Misihez.</p> -<p>– Ez a Nagyur az a kis púpos?</p> -<p>– Igen. Nagyon derék jó ember, – tette hozzá gyorsan Misi, hogy -valamikép gyanuba ne vegye Orczy.</p> -<p>Orczy azt mondta:</p> -<p>– Majd meglátjuk a végén. <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>Óra közben Orczy ugrált és hancúrozott s Misi csodálkozva látta, -hogy egyszer csak Csicsóval beszélget.</p> -<p>Idegesen várta vissza, hogy mit tudott meg, de Orczy kétszer is -visszakerült hozzá s nem szólt semmit. Vígan nevetgélt s -mindenkihez szólt valamit.</p> -<p>Csengetés után, mikor mindenki helyre ült, csendesen s -izgatottan azt kérdezte tőle:</p> -<p>– Mit mond Csicsó?</p> -<p>Orczy nevetett:</p> -<p>– Arra azonban figyelmeztetlek, hogy az elnöktől nem szabad -kérdezni semmit… Most az egyszer megmondom, hogy Sándor és Csicsó -nem gyanusak, ez két tökfilkó, hanem ezt a Böszörményit óra közben -elő fogom venni.</p> -<p>Egyebet nem mondott semmit, de óra alatt azt mondta:</p> -<p>– Mi volt köztetek?</p> -<p>– Köztünk? – mondta lángvörösen Misi.</p> -<p>– Igen, valami volt.</p> -<p>– Semmi, – mondta Misi s a tanár felé nézett ijedten, hogy fel -ne szólítsa suttogásért.</p> -<p>Azután eszébe jutott, hogy Orczy ismeri a szobát, hiszen volt -náluk tegnapelőtt, mikor ő nem volt otthon. Akkor kigondolt valamit -s azon mohón odabujt Orczyhoz s a fülébe súgta:</p> -<p>– Mikor pakkom jött, megette a cipőkenőcsöt, azért dühös -rám.</p> -<p>– Ja, – mondta Orczy, s halkan nevetett, mert eszébe jutott az -egész pakk-hecc, amiről ő is tudott annak idején.</p> -<p>Óra közben tízkor »kicsiny a rakás, nagyobbat kíván« volt az -udvaron. Szép, száraz nap volt, hideg, de télikabátban voltak kint. -Kicsődültek az A-osztályosok is és nagy üvöltéssel ők is részt -vettek a játékban, ami abból áll, hogy egy fiút letepernek s rá -birkózás közben, a másik, harmadik, akkor elkiáltják, hogy: -»kicsiny a rakás, nagyobbat kíván« s akkor mint a méhek futnak elő -a körüllévő fiúk, rá a csomóra, s egyre nagyobbra nő a gyerekhegy, -míg csak, aki lent van, jajgatni nem kezd, akkor aztán egyszerre -ijedten szétoszlik az egész. <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Misi látta, hogy Orczy Gimesivel kétszer is suttog, röstelt -leskelődni, lassan őt is elkapta a hőség s rávetette magát egy -csoportra.</p> -<p>Nagy visítás volt, túlkiabálták a kopasz ákácfákon milliószámra -nyüzsgő verebeket s úgy belehevült és kipirult, hogy egyszer csak -arra ébredt, hogy senki sincs a feje fölött, mert mélyen belekerült -a gomolyagba, s valaki azt kiáltja:</p> -<p>– Még mindig nem állsz fel, te haszontalan! – s egy jó botütés a -hátán.</p> -<p>– Mék szemtelen ez? – sikítja torkaszakadtából s hátranéz: hát a -szúrós bajszú latintanár, Hertelendy áll mögötte borzas szakállával -s nagy görbe botját ütésre emelve fenyegeti.</p> -<p>De nem ütött le többször, ellenben ő rémítően megijedt s alig -tudott lábra állani.</p> -<p>Az osztálybeliek aztán nevettek rajta, hogy kifogta az -öreget.</p> -<p>Ő is nevetett, mikor a professzor eltűnt a tanári szoba táján, -sőt egyszerre úgy nekiszilajodott, hogy három fiúval is verkedni -kezdett. Valami ideges tűz gyúlt ki a vérében s fel tudta volna -hányni az egész osztályt. Szegedi most is sorra kötekedett:</p> -<p>– Pofozás, pofozás barátom? Gyere csak ide megverekedni, – de -ettől a fiútól megretirált, nem vette magára a kihívást, hanem -tovább szaladt a kúton túl s ott csodálkozva látta, hogy Orczy -Böszörményivel tárgyal. Ezektől még jobban megijedt s gyors -futásban, mintha valaki hátulról űzné, megint vissza akart futni, -közben meggondolta s be az osztályba a második kapun.</p> -<p>Ki volt izzadva, ahogy berontott. Simonfi Pisti éppen mesélte -tele szájjal, hogy Nyilas hasba rúgta az ötödikesek osztályfőnökét, -Hertelendy tanárt, mikor az őt megbotozta.</p> -<p>Ez már egész legenda volt, mert nem rúgta meg, de Pisti olyan -hangosan s úgy beszélte, hogy azt mindenki elhitte, még ő maga is. -Varga János azt mondta:</p> -<p>– Annak elég nagy hasa van, legalább jól belerúgtál?</p> -<p>Misi nevetve nézett hátra. Barta Imre, az osztály Herkulese most -ült le a helyére, ő is nevetett, aztán megveregette a vállát: -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>– Jó van, cimbora.</p> -<p>Ez a vállveregetés jól esett neki, pedig ő bizony nem rúgta meg -a tanár hasát és mégis kezdte a talpán érezni azt a furcsa -csiklandást, mintha megrúgta volna.</p> -<p>– A legjobb az volt, – mondta Orczy, aki most jött be s már -látta a Barta Imre vállveregetését, – az volt a legjobb, hogy -Jármit biztattam fel, hogy kezdje a kicsiny a rakást és van neki -egy aranyórája és legalólra került az aranyóra s rá az egész -iskola! – és hangosan kacagott s vele mind, aki a környéken -volt.</p> -<p>Misinek azonban az tűnt fel s elkomolyodott, hogy Orczy bíztatta -fel az egész heccet s ő maga egész nyugodtan tárgyalt -Böszörményivel a kúton túl. Böszörményi az nagyon vad fiú, mindig -verekedik és az ilyen komédiákba szeret benne lenni; már egész -biztos volt benne, hogy Orczy azért <i>rendezte</i> a kicsiny a -rakást, hogy híre menjen az osztályokba s Böszörményi is kijőjön az -A-ból, hogy észrevétlen szóba állhasson vele. Nagyon szerette volna -megkérdezni, hogy mit beszélt vele, szerette volna hallani, -szóról-szóra, hogy beszélt, mit kérdezett s az mit mondott, kezdett -neki Orczy szörnyűségesen imponálni…</p> -<p>Most már kíváncsi volt, mi lesz a következő óranegyedben. Hát -Andrásit hogy fogja kicsalni az osztályból? Szégyelte, hogy ő úgy -el hagyta magát bolondítani az elébb, mint egy kisgyerek, ahelyett, -hogy leskelődött volna Orczy után. Most uralkodni fog magán, -gondolta magában.</p> -<p>Orczy egy szót sem szólt óra alatt, csak egyszer kért egy -törlőgumit, s ő boldog volt, hogy adhatott neki és hogy elsőrendű, -finom Oroszlángumija volt, amit most vett a héten s kicsit jól -esett, hogy olyan sok pénze van még; egy forint s ötven krajcár a -zsebében, pedig már harmincat elköltött elseje óta.</p> -<p>Mikor tízpercre csengettek, Orczy mindjárt kifutott, -télikabátját is kint a folyosón vette magára; ő utána sietett, de -elkésett, mert nem rakta le idejében a füzeteit s ha úgy hagyná az -ember az asztalon a holmiját, biztosan szétrepülne az egész a -talpak alá. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Mikorra kiment az udvarra, már Orczyt nem látta sehol.</p> -<p>Egész tízperc azzal telt el, hogy szégyenkezve kereste; Orczynak -úgy jár az esze, ő pedig még azt se tudja megtenni, hogy kitalálja, -mit akar Orczy.</p> -<p>Gimesivel összetalálkozott az udvaron. Gimesi is utánuk jött ki, -mert valami szeget ütött a fejébe, hogy hol vannak ezek, meg is -kérdezte mindjárt:</p> -<p>– Hol van Orczy?</p> -<p>– Én nem tudom.</p> -<p>– Nem együtt vagytok?</p> -<p>Misi ránézett. Ő pedig úgy gondolta, hogy Orczy éppen Gimesivel -van jobb viszonyban s vele titkolódzik őelőtte.</p> -<p>– Hát hisz tik suttogtatok az elébb, – mondta.</p> -<p>– Én nem suttogtam, – szólt Gimesi őszintén. – Csak Orczy -mondta, hogy hijjam ki az osztályból Bayt.</p> -<p>– Az A-ból?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Bayt?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Mit akart ő Bayval?</p> -<p>– Tudom én?</p> -<p>Összenéztek s elkezdtek nevetni.</p> -<p>– Csak azt mondta, hogy vagyok Bayval! Mondok, jól, ’sz -unokatestvérem. Hát akkor hijd ki. Kihijtam s azzal elbujtak -ketten, otthagytak és elkezdtek suttogni.</p> -<p>– De mit?</p> -<p>– Mit tudom én, nincs nekem olyan hosszú fülem, ott állottak, én -meg ott. Nem hallhattam. Csak láttam, hogy Bay nemsokára bement, -akkor el kezdték Jármyval, hogy kicsiny a rakás, nagyobbat kíván és -én is benne voltam, és aztán láttam, hogy azzal a vastag fiúval -beszélt Orczy, az a pecsenyeképű, tudod mék.</p> -<p>– Andrási? – kiáltott Misi. – Már avval is beszélt?</p> -<p>– Hát még kivel?</p> -<p>Misi csak nézett maga elé, egyszerre megérezte, hogy nem kell -mindent elmondani.</p> -<p>– Nem is ismeri Andrásit, mégis beszél vele, – mondta hazugul s -elfordította a szemét. <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Elhatározta, hogy ki fogja lesni Orczyt, de ő sem mondja meg -ezután senkinek, amit tud.</p> -<p>A csizmás kis pedellus elment, keresztül az udvaron, mellettük. -Mind a ketten megérezték, hogy csengetni megy.</p> -<p>Utánanéztek s Gimesi azt mondta:</p> -<p>– Emlékszel, tavaly, hogy fel volt cifrítva a csengő.</p> -<p>– Mikor?</p> -<p>– Érettségikor! Aj de buta vagy, a nyolcadik osztály. Hát nem -emlékszel, hogy a nyolcadik osztály virágokkal meg mindennel -felcifrázta a csengőt az osztályvizsgakor, még virsli is, meg -kolbász, sonka lógott rajta, meg narancs.</p> -<p>– Ah.</p> -<p>– Hát én láttam; nekem ne beszélj! majd figyeld meg júniusba, ha -az osztályvizsga lesz a nyolcadikba, most is fel fogják diszíteni, -mert ez szokás. Kollégiumi szokás.</p> -<p>Önkéntelenül a csengő felé mentek, amely éppen a nyolcadik -osztály előtt volt a falba beerősítve s a pedellust nézték, ahogy -kurta karját felnyújtotta s megfogta a csengő lelógó vastag -drótfogantyúját, s rángatni kezdte a kisded harangot.</p> -<p>Mire megfordultak volna, hogy az osztályukba fussanak, nagy -meglepetésükre Orczy jött ki a nyolcadik osztály ajtaján.</p> -<p>Orczy is meg volt lepve, hogy őket meglátta s egy pillanatig így -néztek egymásra, akkor elkezdett nevetni Gimesi hangosan, Orczy -csendesen, csak Misi nézett komolyan.</p> -<p>Ő már tudta, hogy most a két nyolcadikossal beszélt. Elment a -bátyjához, aki nyolcadikos és közben megnézte Lisznyay urat is, meg -Nagy urat is.</p> -<p>Orczy fesztelenül futott hozzájuk:</p> -<p>– Azt kijelentem, hogy az elnök után leskelődni tilos.</p> -<p>Ezzel ott hagyta őket s nagy futással elment.</p> -<p>Egymásra néztek s Gimesiből kitört a kacagás, ahogy behúnyt -szemmel szokott nevetni, mint a a kakas a napra; hát most is -elkukorékolta magát, úgy nevetett, belevörösödve, ahogy bírt:</p> -<p>– Elnök! Ennek a fejibe ment az elnök. Hát ’sz én meg titkár -vónék, vagy mi a csuda, osztán <span class="pagenum"><a name= -"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> nincs ennyi titkom se – s -a kisujja kiskörmét mutatta.</p> -<p>De Misi nem szólt, ő már komolyan vette Orczyt, már szinte félt: -ez mindent meg fog tudni s rettegve gondolt a szemétládára s háta -mögött a halnyelű bicskára.</p> -<p>Utolsó óra következett s Orczy egyszer odahajolt hozzá:</p> -<p>– Misi.</p> -<p>– No.</p> -<p>– Akárki kérdez a reskontó felől, csak azt mondd mindenkinek, -hogy azt már visszaadtad az öreg úrnak.</p> -<p>Misi ránézett, meghökkenve, hiszen ő ezt mondta, neki is, mikor -legelőször kérdezte a számokat; hiszen ő találta ki, hogy nem fogja -bevallani, hogy elvesztette a cédulát. Most érezte, hogy Orczy már -csakugyan mindent tud és lesütötte a szemét.</p> -<p>Később Orczy még egyszer súgta:</p> -<p>– Akárhogy kérdezgetnek is, te csak mindig ragaszkodj ahhoz, -hogy már visszaadtad.</p> -<p>Misi csendesen bólintott, zavarban és suttogva.</p> -<p>De mintha ebben a pillanatban megrándult volna az Orczy szája. -Mintha győzedelmesen elmosolyodott volna s ő felsülve és pironkodva -marta a száját, hogy elárulta magát: Orczy <i>most tudta meg</i>, -őtőle, hogy nem adta vissza az öregnek a cédulát.</p> -<p>Dühösen összeszorította a fogát és sötéten nézte a füzetet, nem -látva a betüket s a mondatokat benne.</p> -<p>Megalázottnak érezte magát, forrt benne valami indulat s láz, -hogy ennyire gyerek, most nagyon gyűlölte Orczyt s szerette volna -oldalba bökni, hogy kiessen a padból.</p> -<p>Ellenben Gimesit most nagyon szerette: szegényke, kis Gimesi, jó -kis fiú, milyen csendesen ül itt mellette s nem sejt semmit abból, -ami történik. Izgalmas rablókalandnak érezte, amit Orczy csinál, de -Gimesi egy kis csenevész lurkó volt, aki síma kis fehér arcával -ártatlanul ül ott s harmadik az osztályban.</p> -<p>Most megértette azt is, miért akarta Orczy, hogy ő legyen a -titkár s Gimesi a jegyző. Ha titkár volna, akkor több bizalommal -lenne hozzá… <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>Vajjon óra után fog valamit mondani? Holnap, vasárnap, -megbeszélésre van szükség, talán azt fogja mondani, hogy hol -találkozzanak s már el is gondolta, hogy valami titokzatos helyen, -valami torony tövében, vagy egy nagy fa alatt az erdőben. Később az -jutott eszébe, hogy talán a lakásukra hívja. Erre egy csomó érzés -lobbant fel, hangulatok; a viasz szagát érezte, amellyel szobrokat -öntöttek; aztán az uzsonna hófehér abroszát és finom színes rajzú -porcelláncsészéit látta, aztán a szőkehajú jutott eszébe s lángba -borult az arca, a dundi szőkehajú kis úrileány… a kunyica… az álom -titkosa…</p> -<p>Ebben a pillanatban egy cédula volt előtte:</p> -<div class="blockquot"> -<p>»Holnap délután pont 4 órakor nálunk.«</p> -</div> -<p>– Ird alá, – súgta Orczy.</p> -<p>Nem értette, miért írja alá.</p> -<p>– Ird oda a nevedet.</p> -<p>– Minek?</p> -<p>Orczy türelmetlen, lett:</p> -<p>– Ird alá. Körlevél, Gimesi is írja alá.</p> -<p>Erre ő zavartan aláírta a nevét. S odaadta Gimesinek.</p> -<p>– Ird oda a nevedet, – mondta neki.</p> -<p>Gimesi szó nélkül odaírta.</p> -<p>Erre visszaadta a cédulát.</p> -<p>Orczy csengetéskor szokása szerint már összepakkolt s abban a -pillanatban elment, ahogy a tanár az ajtón kilépett. Nem is köszönt -senkinek</p> -<p>De ő Gimesivel kezet fogott.</p> -<p>– Szerbusz.</p> -<p>– Szerbusz, délután eljössz hozzánk? – szólt Gimesi.</p> -<p>– Hátsz nem lehet.</p> -<p>– Mér?</p> -<p>– Menni kell tanítani.</p> -<p>– Ja.</p> -<p>Új köszönés nélkül sietett el: csak azért, hogy Orczyt utánozza. -Nem tudott volna eddig ily komisz lenni, mindig utolsó volt, -mindenkit maga elé eresztett, senki előtt titkot nem tartott, csak -kérdezni kellett, mindenkinek mindent megmondott s mindenkinek -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> csak kedvében akart járni, de most -valami megindította, hogy erős legyen s magában maradjon s ne -hagyja magát.</p> -<p>Rohanva ment fel a lépcsőn, két fokot ugrott egyszerre; -kifulladt, mikor felért a II. emeletre. Még senki sem volt a -coetusban, ő nyitotta ki az ajtót, az ajtófélre felakasztott -kulccsal.</p> -<p>Örült, hogy üres a szoba, legalább egy percig magában maradt; -könyveit betette a fiókjába, nagyokat lélegzett, semmire sem -gondolt, de feszítette valami belőlről.</p> -<p>Aztán jött a szobafőnök kiskabátban, mindig így járt, télen sem -vett felsőkabátot, ha az osztályba ment le; jöttek az A-beliek, -majd Csicsó és végre Sándor Mihály, aki a lépcsőn is a -beszélgetőket hallgatta.</p> -<p>Szégyelte magát előttük, ki tudja, mégis nem vették-e észre, -hogy Orczy vallat? Gyorsan ki a szobából a régi kollégiumba s az -öreg boltozatok alatt az ablakig futott, azon nagy fekete vasrácsok -voltak, a por vastagon belepte a fekete szurokfestéket s kinézett a -nagytemplom tornyára. Fekete varjak rengeteg hada szállongott -körülötte s károgásuk behallatszott, ő is kitárta karjait, -szeretett volna felszállani, elrepülni s úgy érezte karja, vágya -beleütődik a kollégium boltozatába. Mint börtönbe volt itt -befojtva, pillanatra sem maradhat magában s mégis egyedül kell -élnie, társ nélkül, beszéd nélkül, szívét ki nem öntheti senkinek. -Megfogta a vasrácsot, alig érte át az ujja, ha ő most oly erős -volna, mint Sámson, hogy megrázná s összedűlne az épület s a kövek -mind a fejére szakadnának…</p> -<p>A konviktusi csengő lármázott rá és ő visszafutott a szobába. -Mikor az ajtóhoz közeledett, nyílt a kilincs, kitódult a hat diák s -ömlött a többi szobából is a sok bentlakos. Befutott köztük, -felvette a köpenyét s ő is rohant utánuk.</p> -<p>Még csak annyit se mondott neki, a sok beszélő, diskuráló, -fecsegő, folyton szájat jártató diák, hogy:</p> -<p>– Szervusz.</p> -<p>Ebéd után sietett Dorogiékhoz.</p> -<p>Ahogy belépett a magas, rideg, átláthatatlan deszkakapun, amely -a debreceni házakat annyira <span class="pagenum"><a name= -"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> jellemzi, s amelyeken -belől sivár és üres parasztudvarokat talál az ember: kemény téli -szél csapott az arcába, lélegzete is elállt míg végigszaladt a -tornácon s bebujt a ház ajtaján.</p> -<p>A kis előszobába ugyanabban a pillanatban lépett ki Bella a -konyhából, mikor ő belépett az udvar felől. A leány örvendve -kiáltott fel s megölelte Misit.</p> -<p>– Isten hozta, kedves.</p> -<p>Misi nevetett, az arca pillanatra hozzáért a leány blúzához s -forró teste jól esett hidegtől hunyorgó szempilláinak.</p> -<p>– Kezit csókolom, – mondta rebegve.</p> -<p>A leány még egy pillanatig tartotta két kézzel, így egészen -szembe s föléje hajolva, mintha valamit mondani akarna, de nem -szólt, csak gyönyörű porcellán fogait mutatta s édességes jó illat -áradt belőle.</p> -<p>– Sok leckéjük van? – szólt, aztán eleresztette, de még -feltartóztatta.</p> -<p>– Van…</p> -<p>– Nagyon sok?</p> -<p>– Elég.</p> -<p>A leány nevetve fordította el az arcát s valahova messze -nézett.</p> -<p>– Hát akkor tessék… Misi úr…</p> -<p>S utat mutatott az ajtóhoz, balkézzel.</p> -<p>Misi kinyitotta az ajtót és bement.</p> -<p>A néni szokása szerint most is ott ült a keskeny szobában a -helyén, három ágy közt a kis asztal fején, nagy ócska foteljében, -halkan köszönve ment el előtte s az köszönéstelen merev -pillantásával komolyan, szinte üldözve kísérte, míg csak be nem -menekült a másik ajtón.</p> -<p>Csak Ilonka volt a szobában s ahogy ő belépett, azonnal -elkezdett pukkadozva nevetni.</p> -<p>Misi szinte zavarba jött, hogy egyedül volt vele:</p> -<p>– Kérem szépen, nincs itt Sanyika – mondta.</p> -<p>A kisleány összeszorította az ajkát, hogy el ne röhintse -magát.</p> -<p>– Nincs idebenn? – mondta újra.</p> -<p>Erre kitört a nevetés.</p> -<p>– Hiszen látja, hogy nincs. <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>Misi elpirult, az meg kiszaladt és berántotta maga után az -ajtót; ha most olyan erős volna s olyan hosszú karja lenne, s a -falon is át tudna nyúlni, akkor utána nyúlna a bezárt ajtón át, -megfogná a haját és megcibálná alaposan.</p> -<p>Talán csak szól odakinn Sanyinak, gondolta magában s leült az -asztal mellé, ahol már ki voltak rakva a könyvek.</p> -<p>Kivette kis ceruzáját a zsebéből s vonalakat kezdett firkálni -egy irka szélére. A szoba meleg volt, álmosító, csöndes, a másik -szobából behallatszott az óra ketyegése s ő hirtelen ezt írta -le:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Simonyi óbester<br /></span> -<span class="i0">Kisgyerek korába,<br /></span> <span class= -"i0">Felmászott egyszer a<br /></span> <span class="i0">Veres -toronyba.<br /></span></div> -</div> -<p>Már régen motoszkált a fejében ez a vers. Ki tudja, mikor jutott -eszébe ez a négy sor, de nem bírja folytatni, a többit nem tudja -kitalálni, mert soha sincs ideje gondolkodni rajta. Azt akarja -elmondani versben, mikor Simonyi óbester felment a veres toronyba, -kiszedte a madárfiakat, aztán a pajtásai leejtették, de neki semmi -baja se lett. Már vagy két hónap óta folyton ott jár az eszében s -balladát akar belőle csinálni. Olyat mint: Megesküdt a király -Hunyadi Lászlónak… Egy éjszaka végig elmondta versben, de nem -kelhetett fel, hogy leírja s reggelre elfelejtette.</p> -<p>Hirtelen tovább írta:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Magos volt a -torony,<br /></span> <span class="i0">Magos a teteje,<br /></span> -<span class="i0">Az egész fedele<br /></span> <span class= -"i0">Verebekkel tele.<br /></span></div> -</div> -<p>Ennek nagyon megörült, ezt igazán nem várta, észre se vette, -hogy írta le, mert egy cseppet se gondolkozott rajta.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kidugtak egy -deszkát,<br /></span> <span class="i0">Ő kiállott -rája…<br /></span> <span class="i0">A fiuk tartották<br /></span> -<span class="i0">Alásszolgája…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>Puff. Elsavanyodott az arca. Milyen szépen indult, már azt -hitte, egész végig ilyen könnyen fog menni, de azt, hogy: -alásszolgája, csak butaságból írta oda, mert nem jutott eszébe -semmi… Na most alásszolgája a versírásnak. De hogy is jut neki -eszébe, hogy ő verset tudjon írni.</p> -<p><i>Rája:</i> erre rím, hogy: mája, bája, hája, pofája… hopp.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A fiuk tartották,<br /></span> -<span class="i0">Mindnek járt a szája…<br /></span></div> -</div> -<p>Egy kicsit örvendve nevetett, aztán rossznak találta.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kidugtak egy -deszkát,<br /></span> <span class="i0">Ő kiállott -rajta,<br /></span> <span class="i0">Tartották a fiuk<br /></span> -<span class="i0">A sok csibész fajta.<br /></span></div> -</div> -<p>Álmodozva nézett maga elé, akkor áthúzta s újra írta:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A sok betyár -kölök,<br /></span> <span class="i0">Kidugott egy -deszkát,<br /></span> <span class="i0">Annak a hegyébe<br /></span> -<span class="i0">Kiállították.<br /></span></div> -</div> -<p>Nem jó, keresztülhúzta ezt is.</p> -<p>Akkor áthajlott a feje fölött egy arc, a melegségéről ismert rá, -hogy Bella.</p> -<p>– Maga verset ír?</p> -<p>Misi hirtelen kitépte a papírlapot, összegyűrte s -kétségbeesetten szorította az öklébe.</p> -<p>De a lány elkapta a csuklóját s kacagva ki akarta venni -belőle.</p> -<p>A kis fiú vad erővel kezdett vele dulakodni. A lány sokkal -erősebb volt, de ő összegömbörödött, a melléhez szorította az -öklét, a lány két karral szorosan átölelte, hogy kifeszítse. -Egyikük sem tudta, hogy történt ez a hirtelen birkózás és hogy -egyiknek mire minden áron a vers, a másik pedig mért nem adhatja, -még az élete árán sem.</p> -<p>Jó néhány másodpercig szinte hangtalanul dulakodtak.</p> -<p>– No adja ide Misike, Misike aranyos, egyetlen drágám, – -esedezett a lány – meghalok, ha ide nem adja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>De a fiú győztesen nevetett s az öklét a zsebébe dugta. Az arca -éle kipirult, fekete szeme csillogott és megnőtt.</p> -<p>Csak a fejét rázta meg dacosan, boldogan, hogy: azt nem.</p> -<p>– Misike, kedves aranyos, – s a lány megcirógatta az arcát – -muszáj, hogy ideadja, én olyan borzasztó kíváncsi vagyok a maga -versére, a magácska versére, kedves kis aranyos Misike, Misuka, -adja ide Misikém.</p> -<p>– Nem lehet, – mondta a kis fiú s a hideg borsódzott a hátán a -gyönyörűségtől.</p> -<p>– Hiszen úgyis nekem csinálta, – mondta a leány babusgató -suttogósan, hiszen úgyis ideadja s erősen és furcsán nézett a -szemébe.</p> -<p>Misi azt akarta kacagva kiáltani, hogy: volt eszébe neki -csinálni, de maga sem tudta mért, nem mondta ezt meg, hanem -ráhagyta, engedte, hogy azt higgye a lány.</p> -<p>– Miről van benne, szó Misike, rózsasziromról violaillatról? kis -poéta…? kicsi, pici, kis poétácska?</p> -<p>Misi paffá lett. Szeretett volna egy nagyon nagyot kacagni. -Rózsaszirom? arról is lehet verset írni?… de a szívében maradt a -kacagás.</p> -<p>– Ha nem adja ide, megaprehendálok, – gügyögte a lány.</p> -<p>A fiú csak megrázta újra konok fejét.</p> -<p>– Jó: haragszom magára.</p> -<p>Elővette a kézimunkáját s leült az asztalon túl az ablak -elébe.</p> -<p>– Juszt is haragszom, – mondta még egyszer s többet nem -szólt.</p> -<p>Misi is leült a helyére, a leány elkomolyodása kicsit -elszorította. Már közel volt hozzá, hogy megmutassa.</p> -<p>Akkor bejött Sanyika.</p> -<p>Nem köszöntek egymásnak, Sanyi leült a helyére, szembe Bellával -s rögtön észrevette, hogy a füzetéből kitéptek egy lapot. Nagy -szemet meresztett s jobbra nézett Misire, balra nézett Bellára, de -nem szólt, csak savanyú arccal bámult. Misi röstellte megmondani, -mi történt, hát csak a tanulásra fordította a szót… Nehezen indult, -kínosan vergődött a lecke, <span class="pagenum"><a name="Page_199" -id="Page_199">-199-</a></span> de Misi egyszer ránézett Bellára, a -szemük találkozott s a lány oly szelíden, biztatóan nézett rá, hogy -őt valami édes melegség futotta át s mintha szárnyra kapott volna, -kitisztult előtte minden gondolat s helyesen és találóan -állapította meg a hármasszabály alapelvét. S ahányszor valami -szépet s jót mondott, félszemmel mindig odapillantott Bellára s -mindig magán érezte annak gyöngéd, becéző, elismerő pillantását s -ez kimondhatatlanul jól esett neki.</p> -<p>Szerette volna, ha ez a délután örökké tartott volna, soha ilyen -frissnek, okosnak, tüneményesnek nem érezte magát, most egyszerre -mindent meg tudott volna tanítani, a legnehezebb dolgokba -belefogott s már nem Sanyikának magyarázott, hanem valami magasabb -cél volt előtte, egészen magasztosan akarta magát kifejezni s olyan -szavakat használt, amiket soha máskor nem mert volna kimondani: -mint »költőiesen«, »szellem«, »illatos virág« és efféléket. Mikor -Bella lámpát gyújtott, kevés ideig csönd volt, nézte a gyufa -fellobbanását s mellette a leány ábrándos, szelíd arcát, ez a lány -mindig olyan eleven, kacagós volt, inkább kötekedő és csúfondáros, -de most olyan szelíd volt, oly gyöngéd, most igazán jó testvér -volt. Még soha ilyen közel nem érzett magához senkit, az édesanyján -kívül, most olyan boldog volt, elfelejtett minden rosszat és -csúnyát az életben, csak az ne nyomta volna, hogy nemsokára el kell -menni s maga sem tudta, mért rettegett ma különösebben az öreg -úrtól: erőszakkal elnyomta magában a gondolatot, hogy a reskontó -dolga fenyegeti…</p> -<p>De hiába, a meleg csöndben, ahol mindenki hallgat, csak ő -beszél, beszél, végre elcsüggedt, elszomorodott. Egy latin mondatot -fordítottak, hogy: a római nép dicső eredete minden honpolgár -szívére felemelő hatást gyakorol.</p> -<p>Erre így szólt:</p> -<p>– A magyar nép eredete bezzeg nem gyakorol felemelő hatást a -magyar honpolgárok szívére.</p> -<p>Bella csodálkozva nézett fel.</p> -<p>– Mért nem?</p> -<p>– Mert a magyarok olyan komiszak, hogy semmit se tudnak az -eredetükről s nem is törődnek vele.</p> -<p>– Mért ne törődnének, Misike? <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>– Azért, mert úgy gondolják, hogy nem érdemes törődni vele, mert -nem valami nagy uraságból eredtek, hanem szegény pásztoroktól, -csikósoktól, gulyásoktól és parasztemberektől, azért nem törődnek a -rokonokkal sem, mert megmaradtak szegényeknek és parasztok ma -is.</p> -<p>– Milyen rokonok, Misike?</p> -<p>– A magyaroknak is vannak rokonai! Bezzeg a németek meg az -angolok tudják, hogy ők rokonok, meg az olaszok tudják, hogy a -franciákkal rokonok, hanem a magyarok nem tudják, hogy a finnek a -rokonok, vagy a törökök, vagy a bolgárok, vagy kik.</p> -<p>– Ők se tudják mi rólunk.</p> -<p>– Mert a szegények nem tartják a rokonságot, csak a gazdagok. -Pedig nemcsak a grófoknak vannak rokonaik, hanem a szegény -napszámosoknak is, csak nem rokonoskodnak, mert nem tudnak -vendégséget adni.</p> -<p>– Honnan tud maga a magyarok rokonairól?</p> -<p>– Én nem tudok sokat, csak egy kicsit, hallottam édesanyámtól, -meg a nagybátyámtól, aki tanár, meg Nagyúrtól tegnap, meg a tanár -úrtól a földrajzórán, olvastam is már róluk az ősmagyar meséket. -Mikor a magyarok kijöttek Ázsiából, hogy elfoglalják ősüknek, -Attilának a birodalmát, akkor a testvéreik otthon maradtak s ők -többet sose hívták meg őket, hogy jöjjenek utánuk.</p> -<p>– Mér jöttek volna utánuk?</p> -<p>– Azért, mert nekik nagy volt ez az ország, nem lett volna jó, -ha a többi magyarok is mind eljöttek volna? de a gazdag rokonok a -szegényekről nem akarnak tudni semmit. Ha valakinek grófi birtoka -van, hiába nagy neki, nem híja meg a szegény rokont.</p> -<p>Bella megütődve nézett a fiúra, akinek égett az arca, izzott a -szeme s haraggal és lelkesedéssel beszélt, olyan őszintén, mintha -legtitkosabb gondolatait annak mondaná ki, aki egyetlen megértője a -világon.</p> -<p>– Az igaz, – szólt halkan s elkomolyodva a lány – a gazdag rokon -nem ismeri többet a szegény rokont.</p> -<p>– Meg is érdemlik, – kiáltott Misike – hogy tönkremenjenek a -végén. Nem volna jó ma a magyaroknak, ha Magyarországban csak -magyarok laknának <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> mindenfelé s nem tótok, románok, -szerbek, svábok és másfélék? Hiszen ezek sohase fognak segíteni a -magyarságon, de ha magyar volna mindenfelé, akkor mégis csak együtt -tartanának. De ők nem akarták idehíjni az otthoniakat, mert nem -akartak osztozni velük. Ők mind grófok akartak lenni itthon s -jobban lehet uralkodni a szegény idegeneken, mint a -testvéreken.</p> -<p>– A testvéren is csak uralkodni akar a testvér, – mondta Bella -titkos értelemmel.</p> -<p>– Az igaz, azt én is tudom, – mondta Misi – mert mi tönkrement -emberek vagyunk s édesapám csak most három esztendeje költözött -abba a faluba, ahol most lakunk, mert otthon egy tüzesgép miatt, -ami felrobbant, elárverezték hatszáz forint adósságba minden -fődünket, két házunkat s akkor eljöttünk ebbe a faluba, mert itt az -édesanyámnak rokonai és sógorai vannak és azok azt mondták: -»gyeride sógor, olyan életed lesz, mint a paradicsomba«. És mikor -eljöttünk, akkor béresnek akarták befogni édesapámat és suroló -asszonynak édesanyámat és még fizetni se akartak nekik. Mert -édesanyám, ha valakinek varr egy reklit, akkor akármelyik -parasztlány fizet érte húsz vagy huszonöt krajcárt, de Sára néném -egy csupor tejet se akar adni, legfeljebb azt mondja: hogy, »milyen -ügyes vagy te Borcsa«. És a nevét is úgy mondja, hogy Borcsa, pedig -azt édesanyám nagyon gyűlöli, mert ő odahaza mindig Borca, meg -Borika volt. De azért mondja így, hogy evvel is éreztesse, hogy ő -feljebb van s csak úgy szólítja, mint valami cselédet. Szegény -rokon ne menjen gazdag rokonok közé, mint szegény, mert akkor -szobalány lesz belőle és mosogatócselédnek használják. De ha úgy -megy oda, mint hasonló úr, vagy még gazdagabb úr, akkor megbecsülik -s kedvébe járnak!</p> -<p>Bella megdöbbenve nézett a kis fiúra, rendkívül elkomolyodott, -arca lágy volt és szomorú.</p> -<p>– Ebben teljes igaza van Misike, szegény lány csak gazdagon -mehet közéjük.</p> -<p>Misike kissé hallgatott.</p> -<p>– Ha most felfedeznének – mondta később – régi könyveket és -írásokat, hogy a honfoglalás korában a magyarságnak egyik ága -tovább ment nyugatra <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> és belőlük lett Franciaországnak a -lakossága, akkor rögtön elkezdenének a magyarok írni és beszélni, -hogy a mi nagy rokonaink, a franciák, vagy angolok és hízelegnének, -törlészkednének… De hogy a rokonok csak cseremiszek, meg zürjének, -meg tatárok, meg tudomisénmifélék, jobb nem is beszélni róluk, ha -semmi hasznuk sincs belőle: ezért haragszok én a magyarokra.</p> -<p>– Minek törődjenek velük, – ismételte Bella.</p> -<p>– Pedig lehet, hogy azok a finnek szebb és jobb emberek, mint -akár a franciák, akár az angolok és ha olyan szerencsések lettek -volna, éppen úgy tudnának műveltek lenni is, de arra nem -vállalkozik a magyar ember, hogy ő tegyen valami rokont műveltté és -gazdaggá. Édesapámnak egy forintja sincs, harminc krajcár -napszámért kell neki egész nap dolgozni, faragni a fát, pedig, ha -akármelyik gazdag rokon a faluban jótállana érte, akkor ő -vállalkozna s talán egy esztendő alatt vissza tudná szerezni, amit -elvesztett, vagy többet is. De ezt nem akarják megtenni, inkább -odajönnek a házunkhoz fürtös gubába a nagygazda sógorok s megisszák -a pálinkát, amit az én édesapám a napszám keresetéből hozat nekik. -Erőszakosan tartják szegénységbe, hogy valamikép hozzá ne jusson -valamihez, mert azt hiszik, ha ő valamivel jobb sorsba volna, akkor -már ők nem volnának olyan nagy urak mellette.</p> -<p>– Csak gazdagon szabad megjelenni a gazdag rokonok közt, – -mondta Bella, s később hozzátette sóhajtva: – Csak egy napra volnék -gazdag, hogy megjelenjek köztük, akkor már minden magától -menne.</p> -<p>Maga elé nézett, kissé előrehajolva, a kézimunkája felett, olyan -volt, nagy sötét karbunkulus szemeivel, előre óhajtó finom, nemes -arcával, mint egy felrepülő elszálló madár.</p> -<p>Misi egy pillanatig megütődve nézett rá, oly furcsa és szokatlan -volt neki, hogy ezt a pillanatot sohasem feledte el többet. Aztán -tovább folytatta:</p> -<p>– A gazdag magyarok a szegény magyaroknak sohase akartak javára -lenni, csak kárára és a gazdag magyar nemzet a szegény -rokonnemzetekhez sohase volt jó egy percig se: ezért nem tudunk mi -semmit a <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> mi őseinkről és ezért nincs nekünk -rokonunk. Nem is lesz a magyarból nagy nemzet soha, mert a magyar -nem olyan mint a latin, a latinok még kevesebben voltak mint a -magyarok, mikor kezdték a történetet, mert csak egy város voltak s -mégis meg tudták hódítani a világot, de a magyarság még a saját -országát sem. Hanem mikor a rómaiak elindultak világot hódítani, -akkor ők mindenkit bevettek magukhoz római polgároknak, a magyarok -meg ha lehetne, mindenkitől megtagadnák a magyarságot, csak ő maga -maradjon magyar, aki éppen veri a mellét, hogy ő az igazi magyar. -Nem is ragaszkodik hozzájuk senki.</p> -<p>– Csak egy ruhám volna, – mondta Bella – hogy elmehetnék a -nagynénémhez, a Petkyhercegnéhez s megcsókolhatnám a kezét s -megmondhatnám neki, ki vagyok.</p> -<p>Misi újra kizökkent indulatából, újra előlről kezdte:</p> -<p>– Pedig magyar, vagy nem magyar, német, vagy nem német, francia, -vagy nem francia, angol, vagy kínai, az olyan mindegy, most -magyarázta meg a tanár úr, hogy az emberiség egészen egy fokon van, -az egész emberiség, már tízezer évvel ezelőtt egészen egyforma a -koponyája és minden csontja, vagyis már akkor mindegy volt, hogy -milyen nyelven beszélt: ember volt és megvan. Ha a kisbabát -franciául tanítják, francia lesz, ha angolul, angol lesz, ha -négerül, néger lesz, ha iskolába járatják, egyetemi tanár lesz, ha -nem, akkor faluvégi csordás lesz: hát akkor mire olyan büszke egyik -ember a másik mellett. Olyan sokat beszéltünk erről édesanyámmal: -hogy istenem, ez a pondró ember hogy tud egymás mellett -kevélykedni, egyik a másikat lenézni. Ha egy parasztlány három -stráfot varrat a reklijére, akkor már lenézi azt, aki két stráfot -varratott. Jönnek édesanyámhoz a parasztasszonyok s azt mondják: -Boriska néni, de nekem olyan ruhát tessék varrni, amilyen senkinek -sincsen a faluban, de ne tessék azután az én ruhámat megvarrni -senkinek, hogy olyan senkinek se legyen, amilyen nekem van. Pedig -mi az a ruha, amit varrat, éppen olyan, mint a másiké, úgy hogy -idegen meg se tudja különböztetni: ez is paraszt, az is paraszt. -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> Csak az egyiknek ilyen rózsa van -rávarrva, géppel kivarrva, a másiknak meg olyan szegfüves minta. -Ennyi a különbség az emberek közt, de azt tetszik hinni, hogyha -Barta Juliskát a Göröndi portára tennék, akkor ő nem tudna ott -éppen olyan kényes lány lenni, mint Göröndi Mártus, vagy Göröndi -Mártus, ha ő volna Barta Julisnak a helyén, nem éppen úgy járna -napszámba, mint Barta Julis? A pénz az oka mindennek, mert -Göröndiéknél sok a pénz, Bartáéknál meg nincsen semmi pénz.</p> -<p>– Igen, – sóhajtott Bella, – a pénz az oka mindennek.</p> -<p>– Édesapámnak harminc krajcárért egész nap kell dolgozni, -rongyos ruhába, izzadva, kifáradva. Egy tanárnak a fizetéseért már -csak iskolába kell járni, mint egy diáknak s folyton szép ruhába -lehet járni, még a keze se piszkolódik be soha. Egy gazdag embernek -pedig dolgozni se kell, mégis mindig gazdag s mindene van.</p> -<p>Bella komolyan nézett a kis fiú szemébe:</p> -<p>– Most valamit kérdezek magától Misike, de úgy feleljen rá, -ahogy igazán gondolja: Ha valaki nagyon szegény és örökké szenved -és csak nyomorog és megvan rá a lehetőség, hogy többet sohase -nyomorogjon és a leggazdagabb emberek közé kerüljön s mindig -bőségben legyen és a testvérein is segíthessen, a szülein is: akkor -szabad neki elmulasztani ezt az alkalmat?</p> -<p>Misike az édesanyjára gondolt s az édesapjára és a kis -testvéreire, akik most a hideg szobában a földön csuszkálnak s -maguk alá nedvesítenek és felhűlnek, s az ajtórepedésen befú a szél -s az ajtófélfa vastagon fehér a dértől s azt mondta:</p> -<p>– Nem szabad.</p> -<p>Bella lehajtotta a fejét.</p> -<p>Hosszú ideig csönd volt. Misi szeretett volna beszélni, de -elszorította a torkát a fájdalom: egyszerre eszébe jutott, hogy a -kezében volt a szerencse, a reskontó, amelyért ma neki legalább is -ezer forintot kellene kapni, az édesapjának minden vagyonát hatszáz -forintért árverezték el s most ő ezret adhatna s akkor minden jó -volna és szép lenne s egyszerre urak lennének az ő szüleiből, -testvéreiből s őbelőle <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> magából is és elfacsarodott a szíve, -hogy az a nyomorult cédula hogy tudott elveszni… Az ajka remegett s -szerette volna elmondani még ezt is Bellának, de nem merte, mert -ott volt Sanyika is, aki ugyan egy szót se szólt bele az egész -beszélgetésükbe, mert nagy szamár s nem is érti, amit eddig -beszéltek, de ezt elmondaná az iskolában, nem szólt, különben is -mindjárt öt óra s neki sietni kell az öreg úrhoz.</p> -<p>Akkor bejött nagy robajjal a vénlány, Viola, ahogy belépett, -csakúgy áradt belőle a hideg, odakint kegyetlen fagy lehet s azt -mondta:</p> -<p>– Na, ez is megvan. Kifizettem a parasztot, tíz forint előleget -adtam neki, de mennyi beszédbe került! utálatosak, hogy mi mindent -kellett lenyelni: de most aztán lesz olyan darab földünk, hogy az -egész évi koszt megterem rajta. Nem is örülsz neki?</p> -<p>Bella kiegyenesedett, aztán hátradőlt, a szeme félig lehunyódott -s csak annyit mondott:</p> -<p>– Igen?</p> -<p>– Igen, igen, örülhetsz neki.</p> -<p>Aztán hozzájuk fordult Viola:</p> -<p>– Hát hogy megy a tanulás? Mikor lesz a bizonyítványkiosztás? -Mikor adják ki a vakációt? Már itt van karácsony. Három hét mulva -ünnep, még csak két hét és vége a diligenciának.</p> -<p>Misi lehajtotta a fejét, nincs mivel dicsekedni. Igazán nem volt -benne biztos, hogy Sanyika többet tud-e, mint mikor kezdték a -tanulást.</p> -<p>– Nagyon kellene tanulni, – mondta csendesen.</p> -<p>– Bella ezután külön fog tanulni Sanyikával.</p> -<p>Bella nem pattant fel, csöndesen ülve maradt s újra csak azt -mondta:</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Segítsen rajta, és segítsen mindnyájunkon, amit tud, – szólt -élesen Viola s lerakta kis fekete macskaprémjét és felső -kabátját.</p> -<p>– Jó, – szólt Bella alig hallhatóan – én segíteni fogok -mindnyájatokon, amennyit tudok…</p> -<p>Misi megütődve nézett rá, a szívébe nyilallott valami, mert úgy -látta, hogy könny csillog a szemében.</p> -<p>– Jaj istenem, még ez a hét esztendő, – mondta Viola. – Ebbe -mindnyájan bele fogunk gebedni, de <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> nem baj, nem sajnálom se -magamat, se mást: csak a gyereknek legyen aztán jobb élete.</p> -<p>Misi értette már, de megdöbbent tőle: látta, hogy a kis Sanyi -valaha mint finom grófias úrfi fog élni, szegény testvéreinek -kínjaiból, verejtékéből s indulatosan, gyűlölködve gondolt rá.</p> -<p>Felállott, mert el kellett mennie az öreg úrhoz, de nem is bírta -ki, hogy még tovább itt maradjon köztük.</p> -<p>– Igaz, – mondta Viola – ez a magácskáé.</p> -<p>S két ezüst forintost tett a kezébe.</p> -<p>Misi meglepetve vette át a pénzt, nem is gondolta, hogy már egy -hónapja, hogy idejár.</p> -<p>Halkan, szemérmesen, szégyenkezve megköszönte, mint valami -alamizsnát s majdnem kezet csókolt.</p> -<p>Mikor kint volt, Bella utánament:</p> -<p>– A verset nem hagyja itt? – kérdezte igen halkan s igen -gyöngéden.</p> -<p>Misi a zsebébe nyúlt, a sötétben lángvörösre gyúlt arccal s a -már elfeledett gyűrt papirost kimarkolta, hogy odaadja: de viszont -valami másik érzés visszatartotta, nagyon rossznak érezte a verset -s félt, hogy nagyot csalódik és kineveti a leány, azért azt -mondta:</p> -<p>– Ne tessék haragudni…</p> -<p>Bella megsimogatta az arcát s ő sietve kilépett az ajtón a -holdvilágra.</p> -<p>Egész úton futott, úgy hogy a lélegzete is elállott. Csak a -kollégium táján csendesedett meg. Nagyon elintézetlennek találta az -életet, rendezetlennek, szabálytalannak, oktalannak. Nem értette, -mi hiányzik belőle, nem értette, miért van ilyen buta -összevisszaság. Hiszen utóvégre okosak az emberek, sok mindent meg -tudnak érteni, magyarázni: miért kell ilyen két szerencsétlen -családnak lenni, mint az övék és a Doroghiéké.</p> -<p>Bella nagyon közel volt most a lelkéhez, ez a jósága és -gyöngédsége, hogy a versét meg akarta ismerni, ez egészen -megrendítette: most már sajnálta, hogy nem adta oda, szégyelte, -mert ennyi jóságot még senkitől sem tapasztalt. Ha a fiúk -megtalálnák <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> a versét, biztos, hogy kinevetnék, -kicsúfolnák s Bella, egész nagyleány létére, milyen kedves volt -hozzá egész délután. Milyen kár, hogy ez a család is elvesztette az -uraságot, még jobban, mint ők, mert mi volt az ő vagyonuk ehhez -képest, egész vonatot bérelt ki egy útra a Doroghiék nagyapja, azt -biz ők nem tehették volna… Ha neki most pénze volna, annyi pénze, -hogy például egy egész véka, vagy egy szobával, akkor minden régi -birtokukat visszaváltaná s odaajándékozná nekik. De nem Violának, -hogy az tovább hárpiáskodjon, s gazdagon még jobban -követelődzhessen és parancsolhasson. Se nem az apjuknak, hogy -eligya s eltékozolja, nem is Sanyinak, aki csak verést érdemel a -haszontalansága miatt, se nem annak a kis röhincsnek, se nem a -múmia anyjuknak, hanem egyedül csak Bellának, hogy megmutathassa ki -ő: hogy uralkodhasson a többi felett, mindenki felett, hogy -legyenek szép ruhái, palotája, szolgái, s az egész világ kedvében -járjon s királynő legyen ebben a városban:… hanem a verset, azt -akkor sem fogja odaadni neki…</p> -<p>Kacagott magában, csiklandósan és boldogan.</p> -<p>Jó volna olyan sok pénz: ha volna egy arany forintja, amely -mindig visszatér, ahányszor elkölti, akkor összevásárolná Bellának -az egész város minden boltját, selymeket küldene a lakására; de az -lassan megy, jobb volna például ha itt az úton a lába előtt egy -pénztárca feküdne tele ezresekkel s azt senki sem keresné rajta, -vagy ha arannyá válna, amihez hozzányúl, de nem minden, mint Midás -királynak, csak az, amit ő arannyá akar változtatni, akkor arany -virágokkal kedveskedne, vagy ha tudná, hogy hol van elásva a régi -aranykincs, a földben, ahogy otthon a parasztok beszélik, hogy -felcsap a kékes lángja: akkor azt ő felásná, vagy ha a tündér -megjelenne s azt mondaná, hogy három kívánságod teljesül, akkor ő -kettőt kívánna, a harmadik kívánság mindig az volna, hogy: még -három kívánságom teljesüljön…</p> -<p>Csakúgy repült a fantáziája s ezer módját képzelte el a -kincsszerzésnek s minden kincset a Bella személyéhez köt s minddel -őt akarja elhalmozni fáradhatatlanul… <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Az öreg úrnál kimerülten olvasta az újságokat. Egyik lapnak a -végén megdöbbenésére ott látta a kis hírt, hogy: lottóhúzás.</p> -<p>Annyira megrettent, hogy az öreg úr észrevette:</p> -<p>– No, mi a, mia?</p> -<p>– Semmi… A kislutri – számok, – mondta.</p> -<p>– No csak, kijöttek?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Neem? Hinnye kánya.</p> -<p>Misi felolvasta:</p> -<p>– Budapest: 5, 95, 4, 11, 92. Wien: 12, 37, 43, 7, 88. Prága: -71, 7, 46, 83, 18. Linz: 34, 45, 76, 13, 2.</p> -<p>– Az öreg úr soká hallgatott, Misinek dobogott a szíve. A brünni -nem volt itt, isten tudja, miért.</p> -<p>– Hát osztán, mékre vót a miénk tíve? – kérdezte az öreg úr.</p> -<p>– Hát Budapest, – mondta Misi.</p> -<p>– Osztán mi gyütt ki Budapesten?</p> -<p>– 5, 95, 4, 11, 92.</p> -<p>– No ebbül egy se jaó szám… – mondta az öreg úr mérgesen, nem is -beszélt róla többet, azt mondta: – Mi van még abba az újságba?</p> -<p>Misi sietve olvasott tovább.</p> -<p>A hazugságától egész boldog lett, nevetni tudott volna, milyen -símán sikerült. Sose tudta, hogy fogja letagadni. Ha az öreg úr -nagyon kérdezősködne, akkor nem is tudná eltagadni. De ilyen könnyű -a hazugság, csak egy szó az egész. Érdemes volna annyi bajt magára -zúdítani, mikor csak ennyibe került a szabadulás?</p> -<p>Többet nem is hozta szóba az öreg úr. Mikor kijött tőle, az -udvaron nagy hideg volt, összehúzta magán a kis köpenyeget és -sietve ment haza a kollégiumba.</p> -<p>Megelégedett volt, és éhes. Amilyen átkozott rossz volt a -tegnapi nap, annál jobb volt a mai.</p> -<p>Amint a Nagytemplomhoz ki akart térni a gyalogjáróról, valaki -feltűnt neki. Először nem is gondolt senkire, hiszen nem szokta ő a -hölgyeket meglátni, de mintha valami ismeretlen erő odavonzotta -volna a szemét egy női alakra. <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Nagy izzólámpa égett egy kirakat előtt s egy fiatalember, meg -egy kisasszony állottak ott s vidáman nevetgélve beszéltek. Mind a -ketten a kirakatot nézték.</p> -<p>Lábai gyökeret vertek. A fiatalember Török János volt.</p> -<p>És a leány: Bella kisasszony.</p> -<p>Ha villám csapott volna le mellette, századrésznyire sem lepte -volna meg, vagy ha a Nagytemplom levette volna veres turbánját és -előtte földig hajolva köszön, udvariasan visszaköszönne, de ez fává -gyökereztette.</p> -<p>Rémület és iszonyat fogta el s nem bírt álló helyéből -megmozdulni.</p> -<p>Azok ott állottak tőle alig öt lépésre s hallotta felcsendülni a -Bella jól ismert édes kacagását. A hangját hallotta, ahogy könnyen -és vidáman azt mondta:</p> -<p>– Hiszen jófélék maguk, ha maguknak hinni lehetne.</p> -<p>– Isten bizony, – esküdözött dörmögve a fiatalember s meghajlott -a leány felé.</p> -<p>Bella ebben a pillanatban úgy tett, mintha megmozdulna s -arrafelé indulna, ahol ő volt, de ő annyira megrémült attól, hogy -találkozzanak, hogy mint egy megijesztett kis kutya, elkezdett -iszonyúan futni s csak akkor nézett vissza, mikor már az Emlékkert -sötét kerítése alatt volt.</p> -<p>Onnan már nem látta őket s ettől még jobban fájt a szíve.</p> -<h2>X. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben szomorú és nehéz vasárnapra virrad a -kisdiák, zúgó fejjel néz a jövőbe s valami ismeretlen erő hajtja -olyan utakra, amerre különben soha el nem indult volna.</p> -<p>Már egészen megszokta, hogy éjjel felébred s nem alszik tovább, -hanem szemeit belemereszti a sötétségbe és végiggondol minden -lehetetlen dolgot.</p> -<p>Hogy ismerkedett meg Jánosúr Bellával?</p> -<p>Ez csak igazságtalan módon történt, hiszen Bella azt mondta: -hogy »sehogyse szívesen«. Még nem is tudta kiféle, miféle, már nem -volt semmi <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> kedve hozzá, hogy megismerkedjen vele s -mégis olyan vidáman és fesztelenül beszélgetnek együtt s -álldogálnak a kirakatok előtt. Szerette volna úgy gondolni, hogy -Jánosúr erőszakkal belopódzkodott Doroghyékhoz s hamissággal -rábeszélte, hogy valami gonoszságot elhiggyen… Miért volt Bella -tegnap olyan szelíd és szomorú… Holnap el kell menni Törökékhez, -megmondani a néninek, hogy Jánosúr… Ilonka kisasszonynak kell -megmondani, hogy Jánosúr valami gonoszságot akar, mert az gazember -úr…;</p> -<p>Félálomban, félimetten egész tisztán hallja a saját hangját, -ahogy beárulja Jánosurat s a néni kétségbeesik, Ilonka kisasszony -magából kikelve sír s a bácsi kiveszi a csibukot a szájából, -felhúzza szürke, vastag szemöldökeit magasra s azt mondja: -»Megtiltom neked, hogy ártatlan leányokat veszélybe sodorj!«</p> -<p>Arra egy pillanatig sem gondol, mi lehet az a veszély, amibe -beleviszi Bellácskát, de a szíve fáj a szomorúságtól, tegnap olyan -szelíd és fájdalmas volt a kisasszony, hogy sírni kezd: érzi, -valami rettenetes, valami elképzelhetetlen fenyegeti, amitől fél, -még ő maga sem tudja, de már fél…</p> -<p>Alig várja a reggelt, hogy megvirradjon, fel lehessen öltözni, -mehessen, s fel van háborodva mindenki ellen, saját maga ellen, -Viola ellen, Sanyika ellen, az apjuk ellen, az anyjuk ellen, a -röhincs ellen, a szobafőnök ellen, aki itt nyugodtan alszik, a fiúk -ellen, a kollégium ellen, a tanárok ellen.</p> -<p>Törökék ellen, a hideg ellen, s a magas kerítések ellen, a sors -ellen, hogy őneki még most is ilyen kicsinek s gyengének kell -lennie, ha ő olyan erős volna, mint Sámson, akkor megfogná ezt a -Török Jánost, ezt a borbélylegényes kinyalt ficsúrt s úgy -odamázolná a palánkokhoz, az orrával dörzsölné le a kerítés -deszkájáról a krétafelírásokat, hogy: »Nátha van eladó«!</p> -<p>Ezen nevetni kezd, kuncogva magában, kielégülve, de nem mer -megmoccanni, mert valaki még fel talál ébredni. Ha most neki tündér -hatalma volna, hogy a falakon át tudna repülni, akkor most azonnal -elrepülne a kollégiumból (de így paplanostul, <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> mert -odakint rettenetes hideg lehet, szinte érzi, ahogy az ablakokon át -beszivárog a fagy láthatatlan lehellete), szóval látja, ahogy -átsuhan a coetusokon, s az ágyakban feküsznek a fiúk, aki lerúgta a -takaróját, azt ő betakarná, aztán érzi, hogy átrepül a hátsó falon, -a konviktus tetőzete fölött, át a hátsó udvar fölött, a kis csöndes -cívisházak cseréptetei alatta maradnak el, míg csak meg nem találja -a Doroghyék házát, s ott besuhan a sötét szobába… megborzong s -nevetve didereg a gyögyörűségtől (de azt úgy kellene, hogy -fényesség legyen körülötte, de csak oly világosság, hogy csak ő -lásson, s őt senki se lássa), s akkor látná, hogy szegény bánatos, -szomorú Bella fekszik az ágyában, és talán sír… S erre mindjárt -könny buggyan ki az ő szeméből is. Azzal elmúlik az egész ábránd s -megint újra eszméletre ébredve újra kezdi a fantáziálást, jó volna -ott teremni a Jánosúr szobájában s ököllel beleverni az arcába, az -orrát verné, hogy vastagra dagadjon, akkor nem menne holnap, s míg -el nem múlik, Bellának feléje se… De ennek úgy kell történni, hogy -ne ébredjen fel, mert nagyon erős, csak érezze a verést és tudja, -hogy ki veri őt, s hogy mindig féljen, ha csak eszébe jut is Misi, -a Nyilas Mihály neve, úgy hogy ne merjen többet a leány után menni -s őt elbolondítani… Hej, hogy tudná sarokkal taposni, a hasára -felállani s rajta táncolni s azt kiáltani: kell neked leány? te -gazember!</p> -<p>Megrúgta a vaságy pálcáját, úgy hogy megfájult tőle a lába, de -még nagyobb baj, hogy megreccsent az egész ágy s fel talál ébredni -valaki.</p> -<p>Aztán megint az arany jut eszébe: de jó volna, istenem, hirtelen -jól meggazdagodni. S kitalálja, hogy például, ha ő akarná, akkor -minden embernek, akit lát, a zsebéből a pénz átmenne az ő -zsebébe.</p> -<p>Vagy a postán, a sok pénz, ha ő kint áll a rácson, felrepülnének -a bankók, mint a pillangók s beszállanának az ő kebelébe. Vagy az ő -kívánságára az angol bank pincéjéből az arany mind ide folyna egy -kísértetes csövön az ő krumplisvermükbe otthon, ahol marékkal -szórta ki a békát. Istenem… ha annyi pénze volna… adna mindenkinek… -Akkor elszégyelli magát, hogy ez mégis tolvajság, mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -valakitől elvenni, az tolvajság, és a postamesternek meg kellene -fizetni és… De úgy lehetne, hogy az olyan aranyokon volna hatalma, -ami senkié, az elveszett pénz gurulna őhozzá; ami úgyis elvész, -volna egy szél, ami éppen őhozzá sodorná, csak fel kellene venni, -vagy volna egy mágnes, odahúzná hozzá… vagy a földben még -kibányászatlan arany lenne az övé s az ő parancsára mind körmöci -aranyakká verve volna egy barlangban elhelyezve s az ő szavára: -<i>Szézám nyílj ki</i> – kinyílna és akkor ő táskával hordaná ki -onnan az aranyat, vagy pedig itt a kollégiumban volna egy szoba, -amelyiknek a padlója alatt volna a kincseskamra s ő egy -dobbantással fel tudná nyitni, de úgy hogy csak ő látná addig, amíg -nem akarja, hogy más is lássa: akkor a kollégiumnak adna százezer -aranyat stipendiumra, hogy minden diák ingyen tandíjas legyen, -ingyen könyvet kapjon, de csak a parasztgyerekek, és ingyen -tápintézet is persze, hogy kedvük legyen tanulni, mert a cívisek a -gyerekeiket nem akarják kollégiumba adni, ha ott vannak is, egy-két -év mulva hazaviszik… S otthon, a szülőfaluját, a szép kis -diófaligetes falut, a legszebb falucskát az egész világon, ott -mindenkinek annyi pénzt adna, amennyi csak kell neki, s a Tiszát is -töltéssel építtetné körül, mert a Tisza minden évben közelebb van a -faluhoz s a temetőt már félig el is vitte, az édesapja szavára -emlékszik, hogy: így vitte el az ő gyerekkorában a régi temetőt, s -mikor ők gyerekek voltak, már t. i. az édesapja, s kint csikót -őriztek a Tiszaparton, egyszer találtak a partban egy sírt s abban -cserépfazekakat s mikor egyik beledugta az öklét, koromfekete lett -az egész keze, úgy nevettek rajta s most látta az édesapját, ahogy -édesen elmosolyodott, ott ülve, ahogy szokott a forróra befűtött -szobában az ágyon. Ott szokott mesélni szegény, mikor jó kedve -volt, ha hazajött valahonnan s egy kicsit ittak, vagy vasárnap -reggel, mikor nem volt munka; ott maradt az ágyban s ők, gyerekek -mindnyájan felmásztak rá s a hátán és a kinyújtott karján -táncoltak. Érezte az édesapja karjának kőkeménységét: egyszer az -édesanyja azt mondta: »apátoknál nincs szebb ember a világon, mikor -fiatal volt, olyan volt a teste, mint az üveg s <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> fehér, -mint a márványkő« s istenem, be jó volt ott hemperegni mellette, -bebujni a lába mellé a melegbe s egyre közelebb lenni hozzá… és ő -mint egy nagy komondor a kölkeit, úgy rázta le magáról néha, s -feljebb ült és az arca ragyogott, ahogy mesélt a Tiszalaposról, a -Papréttyéről, az éccakai legeltetésekről, mikor virtuskodásból -valamelyik nagygazdának minden éccaka lelegeltették valamelyik -darab vetését, hiába őrködött villával, fejszével, egész éjszaka, -hol egyik földjét őrizte, hol a másikat, míg itt volt, ott etették -le, mikor ott volt, itt hajtottak bele a búzájába… És mikor -mesélte, hogy hogy lopták a sót a tutajról s jöttek a fináncok és -egy gazda mind a kútjába hányta, pedig a legnagyobb gazda volt a -faluba, egész évben nem lehetett inni a kútból, mert elolvadt a sok -só; aztán hallja az apja kedves, egészséges hangját, hogy: »hő, hát -mikor Szegedre vittem a sok almát! lábbón! hű atyaisten, de sok -alma vót! Eladtuk, hoztam anyádnak három ruhára valót, meg egy -kosár pénzt, úgy öntöttem az ölébe… hej teremtő isten, de sokat is -csináltam életembe… mit tudják ezek a boglyasok, amékek az orrukat -se merik kidugni a faluból…« Óh szegény édesapám, hát még mikor -jött haza s elmondta a virtust, hogy itt vagy ott ezzel-azzal -összeakadt, mert azt hitték, ilyen kis emberrel el lehet bánni: -olyan pofonokat kaptak a nagy mahoda élhetetlenek, hogy repültek. -»Az igaz, szokta mondani az édesanyjuk, apátoknak rettenetes keze -van, olyan, mint a vas«. És nevetett, nevetett rá nagyot az -édesapa…</p> -<p>Édes, meleg boldogság öntötte el vékony, sovány, gyenge kis -tagjait ezekre az álomemlékekre, beljebb bujt a saját paplanába s -annak egy meleg csücskét az arcához szorította s erőltette magát, -hogy az édesapja drágaságos jó meleg testét öleli s elszunnyadt -végre, mindenről, rosszról, bajról megfeledetten.</p> -<p>Reggel arra ébredt, hogy a diákok nagy mosdásokat csaptak. -Vasárnap reggel lábmosás is volt. Először sorra mosdottak, arcot, -mellet, nyakat, aztán sorra járt a lábmosáshoz a cseréplavór. Tele -volt vízzel az egész szoba, s őrajta csodálkoztak, hogy annyi -zsinyegésre fel se ébredt. Nevettek, hogy ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> csak -akkor mosdott, mikor már mindenki más megmosta a lábát is a -tálban.</p> -<p>El is mentek hazulról, mire ő készen lett.</p> -<p>Harangoztak s az oratóriumba kellett menni, templomba, -istentiszteletre.</p> -<p>Mikor öltözött, a kotró port vert a szemébe és sürgette, hogy -menjen már a csudába, ne legyen itt láb alatt.</p> -<p>– Hagyjál békén, – mondta vissza durván. – Akkor megyek, ha -készen leszek.</p> -<p>– De neked is megyek evvel a seprűvel.</p> -<p>– Na lássuk, na lássuk!</p> -<p>Sose volt ilyen támadó, a másik nem is ismert rá s odadobta a -seprűt.</p> -<p>– Ha nem hagysz takarítani, akkor seperj ki magad. Nem fogok itt -ácsorogni s mindenkire várni!</p> -<p>– Jól van!</p> -<p>Ezzel a kotró le is csapta a törött, nyúzott cirokseprűt, -felcsapta a kalapját s elment.</p> -<p>Annál jobb, legalább maga maradt a szobában.</p> -<p>Most aztán lassan és kényelmesen öltözött.</p> -<p>Mennyire szeretett volna ma szép lenni. Úgy röstelte kopott kis -barna ruháját, ezeket az utálatos nadrágszárakat, se nem hosszú, se -nem rövid. Ha neki olyan elegáns nadrágja volna, mint Orczynak, -térdig érő, s térdnél gombos. Vagy még jobban szeretett volna -hosszú nadrágot, amilyen Pálfinak van, egészen hosszú nadrág, mint -a felnőtteknek, ezt még Orczy is irígyelte, egyszer panaszkodott is -neki, hogy kérte a szüleit, hogy engedjék meg, hogy ő már hosszú -nadrágba járjon s azt mondták, csak majd ötödikbe. Akkor ő még nem -értette az ilyet azt is mesélte egyszer az őszön Orczy, hogy Gyéres -tanárral ment az utcán s egy kirakatban felöltők s férfiruhák -voltak s megállottak a kirakat előtt s egy szép vadgalambszürke -tavaszi felöltőt nézett Gyéres tanár úr s azt mondta:</p> -<p>– Felférne már egy új überciher.</p> -<p>És Orczy azt mondta hozzá, hogy bizony a kurta barna gigerlis -übercihere már kopott, – ő ezt sem értette: ő olyan elegánsnak -látta Gyéres tanár urat, hogy utálatos volt miatta neki. S akkor -mondja Orczy: azt mondja Gyéres: <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<p>– No sebaj, úri ember überciherje, nem is szabad, hogy új -legyen.</p> -<p>Ezek a megjegyzések a fülében maradtak, mint ismeretlen dolgok, -de sosem értette, hogy lehet valakinek fontos a ruha. Az ő apja, ha -egy foltos nadrágot vett is fel, egy tofla csizmával, akkor is a -legtakarosabb ember volt az egész faluban, olyan helyesen állott -meg, oly bátran, keményen, nyílt és tiszta arccal, hogy azok a -nagy, sötét, csontos, sovány fekete parasztok, ha felvették a turi -vásárt, akkor is csak sült parasztok maradtak mellette.</p> -<p>De most szeretett volna új ruhát, új cipőt, mert ez már -kifeslett és csámpás: egyszer mondta az édesapja, mikor gyalog -mentek Szerencsre:</p> -<p>– Hogy jársz te, mindjárt letöröm a bokádat, hát egyik lábad a -másikhoz vered, te csámpás.</p> -<p>Azóta úgy igyekezett szépen s jól járni s mindenkinek figyelte a -lépését, hogy is kell lépni.</p> -<p>Csak zsebórája volna, ha itt ketyegne baloldalt, jaj de -szeretné, de láncot nem, hogy lássák és fityegjen, mint Lisznyay -úrnak: ő úgy viselné az órát, mint Nagyúr, lánc nélkül s minden -percben megnézné.</p> -<p>Egy szóval nagy ember szeretne lenni: únja már ezt a hosszú -gyerekeskedést, aminek, úgy látszik, sohasem lesz vége. Igaza van a -második öccsének, aki a nyáron folyton kérdezte, hogy: Édesanyám, -hány éves vagyok én? – Hétéves vagy, fiam, mondták neki vagy egy -hétig, míg kifakadt: Hát én már mindig csak hétéves leszek?… Ő is -únja már, hogy mindig csak kisdiák, kisdiák s körülötte ezek a -szamár gyerekek úgy bele tudnak nyugodni, hogy ők algimnázisták s -ahhoz valóan viselik magukat, tudják, mikor lesznek harmadikosok, -negyedikesek, ötödikesek, nyolcadikosok: ő kész ember szeretne -lenni, és nem iskolába járni, ő már tudni szeretne mindent s érteni -és végezni valamit, de nem latin sintaxisra, meg geometriai -példákra gondolni… hogy tudnak ezek kacagni, felhallatszik az -udvarról a gyerekzsibongás, milyen vidámak és nevetősek, csakúgy -csillog az arcuk, csupa öröm az egész élet, mindenen mulatnak, s -örülnek, ha vasárnap van s <span class="pagenum"><a name="Page_216" -id="Page_216">-216-</a></span> pihennek és mulatnak, még a templom -is olyan rendes dolog nekik…</p> -<p>Mikor végre fel volt öltözve ugyanazokba a roncsos ruhákba, -amikbe tegnap, csak a fehérneműje volt tiszta s kikefélködött, -akkor már sajnálta, hogy a takarítást olyan könnyelműen magára -vállalta, a többiek már mind lent vannak az osztályokban s -osztályonként fognak felmenni az oratóriumba: ő majd egyedül megy -oda s igyekszik beosonni az osztály közé s még külön meg kell kérni -a felírót, hogy húzza ki a hiányzók közül.</p> -<p>Mikor bent volt az iskola templomában, nagyon jól érezte magát, -az oratóriumnak a nevét is szerette, olyan imádságosan hangzott -neki: »oratórium…« s a rendkívüli magas terem, a magas fapadokkal, -amelyekben minden önérzete mellett is elveszett, mint egy keztyű s -eszébe jutott, hogy ebben a teremben kiáltották ki 48-ban a -függetlenséget s ott ült fent Kossuth Lajos és onnan szónokolt -bűvös hangon: ha ő azt a szónoklatot hallotta volna…</p> -<p>Most a vallástanár prédikált. Előbb a kórus énekelt s ez is oly -különös és titkos hatású volt, mintha nem emberi hangok lettek -volna ott fenn az emelvényen, a karban, ahogy négy szólamra -énekeltek s csakúgy dobták ki a hangot, mintha valami távoli -trombitaszó volna, de a vallástanár éppen úgy beszélt, mint órán, -épp olyan csendes és szelíd volt, csak sokkal lassabban mondta a -hangokat s mintha nem a száján eresztette volna ki, hanem az orrán -öblögette volna: egy félhanggal mindent feljebb, mint rendesen -beszél valaki.</p> -<p>Templom után még egy pillantást vetett a Hatvani professzor -sírkövére, emellett sohase tudott elmenni, hogy betűzni ne próbálja -a nevét s mindig igyekezett felidézni annak a bűvös tündéri erejét, -amellyel el tudta varázsolni a négy szalmacsutakot négy kövér -disznóvá, s mikor a paraszt megvette a debreceni piacon s -hazahajtotta Sámsonba, akkor otthon a portája udvarán négy -szalmacsutakká változott… S mikor a debreceni főbíró utólérte -négylovas hintóval s azt mondta neki: No professzor uram üjjék fel, -ő azt felelte rá, hogy nem lehet, sietek; avval a botjával a porba -hintót rajzolt hat <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> lóval, beleült s egy pillanat mulva -elrobogott a főbíró mellett, szemével látta s megismerte a parádés -kocsiban s csakugyan mikor beért Debrecenbe, akkor a professzor már -kikönyökölt az ablakon s csibukozott.</p> -<p>Megcirógatta a kemény össze-vissza töredezett s ragasztott -sírkövet, mintha a híres professzor palástját érintené s aztán -ugrálva ment le a hátsó lépcsőn a szétbomlott, rendekben nem -csoportosuló diákság közt.</p> -<p>Úgy gondolta, hogy még ebéd előtt elmegy Törökékhez, de már -féltizenkettő volt s mindjárt ebéd s nem is illik ebéd előtt -valakihez elmenni, kivált, hogy a mult vasárnap volt ott s mindjárt -kitalálnák, hogy valami baj van.</p> -<p>De mikor ebéd után rögtön sietve ment a Kistanács-utca felé, -akkor is meglassította a lépést, ahogy a leányiskolához közeledett, -mert félt, hogy csudálkozni fognak, hogy ilyen hamar már megint itt -van, mikor pedig hónapokig se ment azelőtt… Négy órakor már -Orczyéknál kell lenni, elhatározta, hogy épp olyan okos lesz, mint -Orczy, aki tegnap délelőtt mindenkivel beszélt… ha ő olyan ügyes -tudna lenni, mint Orczy…</p> -<p>Míg lassan csámborgott s balkezével a kerítések deszkáit -meg-megérintette, egy vastag, de puha kéz nehezedett a vállára:</p> -<p>– Ni kisdiák, kisnevelő, hogy s mint?</p> -<p>Ijedten nézett fel a magasba: Szikszay bácsi volt.</p> -<p>Persze, megy megint, mint minden vasárnap. Török bácsihoz -ment.</p> -<p>Szótlanul mentek egymás mellett, csak az tűnt fel neki, hogy -most nincs senki Szikszay bácsival, se Szikszay néni, sem egyik -gyereke se. A bácsi nem szólt hozzá egy szót se tovább, -hátrafeszítette vastag derekát s halkan dúdolt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kis kutya, nagy kutya… Ne -ugass hiába…<br /></span> <span class="i0">Van nekem -szeretőm…<br /></span></div> -</div> -<p>Ijedten nézett rá: ez is azt dalolja, amit a Doroghy Sanyi apja, -az a nagy Rinaldo Rinaldini… mert éppen olyan a szakállával, -bundájával… Milyen <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> más ez az óriási, puha, pohos vörösorrú -Szikszay bácsi, a debreceni módra pedert hosszú hegyes -bajuszával…</p> -<p>Szikszay bácsi hol dalolt, hol fütyölt, de egész hangosan, -hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Téglás híres város… trallala -határos…<br /></span> <span class="i0">Ott lakik a -babám…<br /></span></div> -</div> -<p>És újra fütty… A bácsi mindig szokott dúdolgatni az utcán, de -most olyan erősen dalolt s különösen olyan hangosan fütyölt, hogy ő -nem mert rápillantani, hogy a bácsi észre ne vegye, hogy ez milyen -feltűnő…</p> -<p>Igy értek a kapuhoz.</p> -<p>Elől ment be Szikszay bácsi, utána kullogott ő, mint egy kis -kutya s egyáltalán nem látszott meg rajta, mikor az ajtót betette, -hogy most itt valami bosszúálló s rendcsináló férfiú jelent meg a -színen.</p> -<p>Nem sietett nagyon a bácsi után, inkább hátra ment egy kicsit az -udvarba, s hátulról jött fel néhány perc mulva a folyosón végig, -nagyon beijedt a bátorságtól és sokért nem adta volna, hogyha most -egyáltalán nem volna itt… Míg megállt az ajtónál, gondolt is arra, -hogy legjobb volna megpattanni, de hiszen Szikszay bácsi azóta -mondta, hogy ő itt van és várják és ha megszökik, mit gondolnak, -így aztán bátorságot vett magának s bement.</p> -<p>A konyhában, szokás ellenére, senki sem volt. De a szobaajtó -nyitva volt és odabent nagy beszélgetés volt, nem is beszélgetés, -hanem sírás.</p> -<p>A vér is meghűlt benne, Szikszay bácsi sírt.</p> -<p>Hogy? ez a bácsi, aki mindig tele volt jókedvvel és dallal s az -imént is az utcán úgy dúdolt, hogy zengett tőle a város…</p> -<p>Felcsukló zokogások közt hallott néhány szót s a néni mondta -utána:</p> -<p>– De Lajos, Lajos, az istenért, nincs lelked, ilyet még ki is -mondani!</p> -<p>És a néni is sírt s Ilonka kisasszony is sírt…</p> -<p>– Nem, – kiáltotta Szikszay bácsi, – nekem más választásom -nincs… ezt elviselni nem lehet: inkább százszor a halál, mint ilyen -megaláztatás!…</p> -<p>– Lajos bácsi, – kiáltotta Ilonka kisasszony is – meg kell kérni -azt a gazembert! <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>– Soha! – üvöltötte Szikszay bácsi. – Soha!… s egyre dalolóbban -ismételte: Soha… Inkább százszor a halál…</p> -<p>Most beleszólt Török bácsi is a maga megszáradt kis hangján, de -érezni lehetett jobban a belső meghatottságot, mint a többiek -jajgató szaván:</p> -<p>– Kérésről szó sincs… Nincs is értelme… De azért ennyire -kétségbeesni nem szabad… nincs is értelme…</p> -<p>– De ki vagyok én? Szikszay Lajos! – kiáltotta mennydörgő hangon -Szikszay bácsi, s a mellére ütött, hogy csakúgy kongott bele, – -hogy énvelem így merjenek elbánni!… Azért küzdöttem, dolgoztam -huszonöt esztendeje a nyomorult város szolgálatában, hogy velem így -merjenek…</p> -<p>Aztán elmondta a dolgot s csakúgy ömlött belőle a szó: a -polgármester az ő nagy ellensége, aki már régen harcolt vele, hogy -kitúrja az állásából, de a régi főispánnál nem tudott elérni -semmit, mert az tudja, ki volt Szikszay Lajos!… Hanem ennél az új -főispánnál, ennél a taknyosnál sikerült a vén gazembernek -befeketíteni… s most megkapta a fegyelmit, a felfüggesztést, az -elcsapatást: tegnap a pénztárt revidiálták s százhetvenkilenc -forint miatt…</p> -<p>– Elszámolási hiba, vagy a gazok, ők csináltak bele valamit… -Százhetvenkilenc forint miatt huszonkét esztendő minden érdemét -elseperték…</p> -<p>– És mért, kérdem tőled Török Pál?… Azért, mert ebben az -országban becsületnek, önérzetnek helye nincs: itt csak talpnyaló -szolgákra van szükség, akik felfelé önérzet nélkül hízelkednek, -lefelé kímélet nélkül árverezik el a szegényeknek az utolsó -párnáját is… Mért van mindez Török Pál?… azért, mert én nem vagyok -debreceni születés: tehát én nem tudok belehelyezkedni azoknak a -felfogásába, akik Basahalmán innen látták meg ezt a tolvaj -napvilágot… D. V.: én nem vagyok Debrecen Városi… D. V. én nekem -nem az a hitvallásom, ami a Debreczeni Vasfejűeknek… D. V. az én -miatyánkom nem az, amit ez a D. V. jelent, ami rá van ütve minden -marha tomporára, minden csikóra, disznóra, minden karszékre és -könyv sarkára… Én nem tudtam megtanulni huszonöt év alatt sem a -Debreceni Vallást, <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> hogy D. V… Nem én, Török Pál: mert -mindenki tudja, mit jelent az a D. V.: <i>Dugdel: Viddel</i>… -Mindenki tudja, mindenki gyakorolja, csak Szikszay Lajos nem: ezért -kapott Szikszay fegyelmit.</p> -<p>Csönd volt egy darabig, aztán Szikszay bácsi dallamos hangján, -szónokolva s keseregve dúdolta tovább:</p> -<p>– Én komolyan vettem a számvevői állást: hányszor koppantottam -rá a polgármester úr körmire, hogy hol vannak a makkoltatott -sertések, és bizonyos városi pénzek? Nagyerdei széna, meg a -hortobágyi elhullott jószágok bőre?… Én tudom csak, mit akartak -csinálni a gázgyár ötvenéves szerződésével: száz évre akarták -megkötni, hogy az unokáik unokái is nyögjék Debrecenben; maga a -bajor társaság szemérmesebb volt, csak kilencvenkilenc évre kérte… -Ötven is elég lesz, mondta Szikszay Lajos; megmondhatja Pósalaky, -mit csinált abban az időben Szikszay!… Ha tudnák az emberek, még -harminchat évig mindennap áldaniok kellene a nevemet; és uramisten, -most ki vagyok dobva, hat gyermekemmel semmitlenül, állásból -elmozdítva, egy falat kenyér nélkül, megbecstelenítve, koldusbotra -juttatva, nevemtől megfosztva: százhetvenkilenc forint miatt…</p> -<p>Leborult az asztalra s úgy zokogott, hogy az asztal zörgött -bele.</p> -<p>– De hát ez lehetetlen, Lajos, ez lehetetlen, kedves jó Lajosom! -– kiáltotta a néni.</p> -<p>– Lehetetlen!… Vót pofája annak a gazembernek, hogy azt vágta a -szemembe, hogy ha nem ő volna a polgármester, most engem tömlöcbe -csuknának, vizsgálati fogságba, mindaddig, amíg ki nem derül, -minden igazság!</p> -<p>– Csukasson le uram, – mondtam neki – csukasson le, de olyan -tömlöcbe, ahol vizsgálat nélkül szúrják szíven az embert!… -Hallatlan! velencei dózsénak képzeli magát a debreceni -polgármester! Hát akkor legyen neki hozzá ólomkamarája is!</p> -<p>Igy feldúlni egy életet, így dúlni fel, így törni ketté, derékon -bepiszkítani, magvát is megtörni! Hogy fogja az én fiam a sikkasztó -nevet letörülni ebben az országban, ebben a Disznó Városban, hol -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> azt a sok tolvajságot, amit elkövettek -a városon, amiről mindenki tud, mind rám fogják kenni s a cívisek -az utcán bot végivel fognak utánam mutatni, hogy: ott megy a Város -tolvaja…</p> -<p>Két ököllel verte az asztalt, hol egyikkel, hol másikkal, -nagyot, puhát ütött rá, aztán hirtelen a csöndben rákezdte:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kiskutya nagykutya… ne ugass -hiába…<br /></span> <span class="i0">Van nekem -szeretőm…<br /></span></div> -</div> -<p>És rendesen végigfütyölte a nótát…</p> -<p>De ez a fütty olyan kísérteties volt, mintha a meggyilkolt ember -utolsó sikoltása lett volna.</p> -<p>Misi kitágult szemmel, iszonyodva hallgatta a felnőtt embereknek -ezt a borzasztó katasztrófáját.</p> -<p>– Itt más hátra nincs, mint vagy felakasztom magam, vagy -felhasítom magam, de itt kiút nincs.</p> -<p>– Lajos! – kiáltott egyszerre sikoltva a néni is, Ilonka -kisasszony is.</p> -<p>Akkor Török bácsi szólalt meg:</p> -<p>– Ne rémüldözzetek, ő ezt nem fogja megtenni! Nem teszi meg, -mert először is hat gyereke van, neveletlen apró gyerekek, akik őrá -néznek… mert ő könnyen megszabadulna, igen: legjobb meghalni… nincs -annál jobb, a halottnak nincs baja… De ő ezt nem teszi meg, mért, -azért, mert ő egészséges ember, egészséges lelke van, tele van -vérrel és erővel és becsületes munkaképességgel… Ő kibírja, hogy az -igazság ideje eljöjjön, ha még százszor olyan nyomorban is, mint -amilyen fenyegeti, ha csupa száraz kenyéren is, ha favágással is: ő -kibírja, mert benne elpusztíthatatlan életerő van… Én más: én nem -bírnám ki… én nem… Ha énrám szakadna valami ilyen baj, én igen… -bennem már nincs erő, hogy elviseljek egy hasonló -szerencsétlenséget… én már nem bírok harcolni, én már nem bírok -verekedni…</p> -<p>Elfojtotta a hangját a könny…</p> -<p>Csönd volt soká. Aztán fulladtan folytatta:</p> -<p>– Nézd csak, én még ezekkel se bírok már küzködni… Jól tudod, -ezt a mi rossz fiunkat én elég sokáig nem bírtam elviselni. Már úgy -tizenhat éves kora óta megutáltam s egészen eddig az esztendeig -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> nem szóltam hozzá, nem törődtem vele. -Most végre megemberelte magát, állást vállalt, rendesen, már úgy -ahogy végzi a dolgát, sokat nem kívánok tőle, majd lassan az idő -meghozza, megkomolyodik, megházasodik, a felesége majd csak rendbe -szedi, de elgondoltam, hogy mégis öreg ember vagyok: mért vigyek -sírba haragot, akármilyen rossz is, mert haszontalan, könnyelmű -kölyök ma is… És most a feleségem kezdi… ez nem tudja szívlelni… -Itt tíz éven át harcolt velem s ellenem: és most ő nem veszi fel… -Én ezt a kis harcot sem bírom…</p> -<p>Szikszay bácsi elkezdte fütyölni, hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Téglás híres -város…<br /></span></div> -</div> -<p>Akkor azt mondta:</p> -<p>– Nézze, kedves Juliskám, olyan nagy bajok vannak most a -világban, hogy béküljenek össze a családok…</p> -<p>– Istenem, egy anyát kell békíteni gyermekével, – mondta sírva a -néni, – de én nem tudom tűrni, mióta ilyen közel van, hogy… <i>nem -tiszta</i>… Az én gyermekem: hát honnan örökölte? se az uram, se -én… és ez olyan piszkos…</p> -<p>– Inkább nagyon is keni-feni magát, – morogta Szikszay -bácsi.</p> -<p>– A szíve nem tiszta… valamit, mindig valamit takar.</p> -<p>– Kiküldetése van, oda utazik, – szólt az apa.</p> -<p>– Csak higgye apa, apámmal mindent elhitet.</p> -<p>Misi nem bírt tovább itt maradni, minden pillanatban iszonyúan -félt, hogy rajtakapják a hallgatódzáson: már régen meg kellett -volna mutatnia magát.</p> -<p>De most már egyáltalán nem is bírt nyugton maradni, hogyha -Jánosúr elutazik. Ez a szó úgy csapott rá, mintha puskapor vetette -volna ki.</p> -<p>Lábujjhegyen az ajtóhoz lopódzott, kinyitotta s kilopakodott -rajta.</p> -<p>Szerencsésen be is zárta maga után az ajtót s akkor futva, mint -a tolvaj, ki az udvarból.</p> -<p>Azonban alig tett néhány lépést az utcán, legnagyobb -megdöbbenésére Jánosúr jött szembe vele. Szívesen lett volna -láthatatlanná, s egész elfeledkezett a mult éjszakai viharos -képzelődéseiről, mikor <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> néminemű pofonok is jártak az eszében, -melyekkel Jánosurat felruházni kész lett volna, megfelelő testi erő -varázsszerű elnyerése esetén. Jobbnak látta azonban egyelőre gyáván -s úgynevezett tisztességesen kalapot emelni s köszönni, hogy:</p> -<p>– Jónapot kívánok.</p> -<p>– Hopp, öcskös, – szólt Jánosúr szokott lármás hetykeségével – -gyere csak ipse, fogd meg a táskám, míg bemegyek az öregekhez -köszönni.</p> -<p>Ezzel a kezébe nyomott egy kis kurta fekete táskát.</p> -<p>Nem volt nehéz az a táska, de Misire annyira megalázó volt, hogy -csaknem a földre ejtette.</p> -<p>– De vigyázz rá, azt a bürkit!… El ne lopják tülled: <i>pénz van -benne!</i>…</p> -<p>Ezzel tovább ment a kapu felé. Aztán még egyszer -visszafordult:</p> -<p>– Utazom Géza bátyádhoz, addig gondold ki, hogy mit izensz -neki!</p> -<p>Misi sóbálvánnyá válva maradt ott az utcán és szórakozottan -falnak támaszkodva, bámult a porba.</p> -<p>Szédelgett; az utca elég széles volt hozzá, hogy akár el is -szédülhessen tőle, olyan széles volt, hogy régebben, mikor itt -lakott, esténként csodálkozva látta, hogy mikor jött a csorda -hazafelé, egész szélességében úgy elterült az út közepén a -töméntelen marha, mint kint a pusztán. Két csordás terelte nagy -karikásokkal; amott szemben van egy bolt, a csordás mindig annak a -boltnak az ajtajába állott s réztrombitáját nekiszegezte az ő -ablakuknak s hajnalban rázendített a gyülekezőre. A bácsi egyszer -kinyitotta az ablakot s azt mondja a legénynek: »Gyere csak ide, -fiam«. Odahíjta s egy pohár snapszot adott neki. »És azért van, -mondta, mert olyan szépen trombitálsz. A katonaságnál tanultad?« -Igen, felelte a csordás. »Na csak mindig fujjad, mindig kapsz egy -pohárral.« Másnap reggel már aztán igazán nem lehetett aludni, úgy -szólt a trombita, még Árpád paizsra emeltetése is táncolt tőle a -falon. A bácsi álmosan, dagadt szemmel, egy ingben, mezítláb újra -kihajolt az ablakon s újra adott neki egy pohár pálinkát. Harmadnap -reggel ismét. Ő nem győzött eleget csodálkozni <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> a bácsi -nagylelkűségén, hiszen azelőtt eleget panaszkodott e miatt a -trombitás miatt. De negyednap a bácsi nem adott semmit, ötödnap -sem. És a hatodik napon nem szólt a trombita, hanem a bejáró -asszony meghozta a hírt, hogy haragszik a csordás, aszonta, hogy -többet a vén kupciher nem hajja ingyen az ő trombitálását… Lement a -Parragh-malomhoz s ott fujta ezentúl, jó messze, úgy hogy ide még -annyi nesze se hallatszott, ami a hajnali álmot megérintse.</p> -<p>Tavaly egész télen mulattak ezen s most egyszerre, kínjában -felújult benne az emlék s mosoly támadt az arcán.</p> -<p>Már olyan régen nem nevetett, hogy az arca megérezte a gyűrődést -s újra elfanyalodott tőle.</p> -<p>Vajjon micsoda pénz van ebben a táskában, honnan van ennyi pénze -ennek a lumpnak – gondolta aztán magában s égette a kezét, mintha -lopott pénz volna. És miért bízta rá, miért nem vitte be magával és -még hogy megfenyegette Géza bátyámmal, nagyon szomorúnak találta, -hogy ő ilyen haszontalan kis fiú, ha most ő bika volna, nagy, -fekete, kormos nyakú bika, amilyen otthon a falu utcáján szokott -sétálni s mindenki befut előle a házba, gyerek a világért se marad -kint, de nagy ember sem, s a szarván gyerekököl-nagyságú gomb van… -de jól felöklelné, mikor kijön, azt a betyár embert, hallotta, hogy -egyszer a bika egy csordást, aki verte, úgy felszúrt, hogy a béle -mind kifolyt: most szinte érezte, ahogy az utcán rohan ő s a -szarváról lecsorog János úrnak a bele, hurkája, úgy húzza a földön, -mint a kutya a mészárszéknél a büdös combót.</p> -<p>Jánosúr kijött s egy másik táskát hozott magával s neki egy szót -sem szólt, hogy adja oda a kis táskát, csak intett, hogy menjen -vele.</p> -<p>Ez újabb megaláztatás volt, mert úgy festett a dolog, mintha ő -megfogadott hordárja volna neki s gyorsan ment, úgy hogy őneki -folyton félfutva kellett mellette menni.</p> -<p>Különben még jó, hogy egy szót sem szólt, valami baja vagy -gondja lehet Jánosúrnak, mert nagyon sötét az arca s gondolkozik, -ami pedig nem igen volt szokása. <span class="pagenum"><a name= -"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p> -<p>De Misi elhatározta, hogy bármiképen is, de meg fog válni ettől -a megtiszteltetéstől: nem fogja a vasútig vinni a csomagot. Mikor a -kollégiumhoz értek, azt mondta:</p> -<p>– Kérem szépen, Jánosúr, nekem be kell menni.</p> -<p>János úr megállt, ránézett.</p> -<p>– No fiú, te nagyon kevély vagy, nem kellett a minap a hatos, de -ha tíz pengőt adok, elveszed?</p> -<p>– Köszönöm szépen, nem kérek, – mondta ijedten Misi s úgy -meghátrált, mintha pofonnal fenyegette volna meg. Még a kezét is -szinte az arca elé kapta.</p> -<p>János úr megfogta a karját, erőltette, dulakodott vele, akkor -végigmérte mérgesen:</p> -<p>– No, pukkadj meg… pukkancs!</p> -<p>Azzal felvette a kis táskát a földről s elment a Nagytemplom -felé. Többet nem nézett vissza.</p> -<p>Misi darabig utána nézett, aztán beszaladt a kollégiumba, nagyon -fel volt lázadva, minden tagja remegett.</p> -<p>Kielégítetlennek érezte magát; csak legalább egy szót mondott -volna neki. Csak egy goromba szót mert volna odavágni, de olyan -gyáva volt, mint egy nyúl…</p> -<p>Most mit csináljon, semmi dolga a kollégiumban, a coetusba -felmenni nem akart, még a fiúkkal szólni kellene, körülvágtatott a -folyosókon s egyszer csak ott állott a fekete tábla előtt, ahova -minden gyerek minden percben el szokott futni s a rácsra -kiakasztott cédulát betűzte: az érkezett leveleket.</p> -<p>És ott volt a neve, még pedig a pénzes utalványok között.</p> -<p>Újabb reszketés fogta el örömében.</p> -<p>Bement, de a rendes pedellus nem volt bent, a belső szobában más -pedellusok kártyáztak kutyát s nagyokat kacagtak, ő darabig csak -ácsorgott s nem akart szólni, végre valamelyik rászólt, hogy mit -akar.</p> -<p>– A levelemet… ki van írva, kérem.</p> -<p>Erre egy felállott, nem a rendes pedellus, egy másik s nagy -kulcscsörgés, kotorászás után kiadta neki a rózsaszínű lapot. -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Ahogy ránézett, megismerte az édesapja írását s erre a kis szive -el kezdett nagyon kalapálni, mert az édesapja betűi, ezek az -erélyes hirteleni nagyszerű betűk mindig felvillanyozták, olyan -volt ez az írás, mint a baltával frissibe lecsapkodott forgácsok, -boldog volt, hogy a szeme köztük turkálhat s már látta az édesapja -arcát, nevetését, kevés bajuszát s nyájas kék szemét, ha az -édesapja levelét látta, minden betűtől külön kacagott, ha az -édesanyjáé, a szíve elszorult s bűntudatában remegett.</p> -<p>– Még három óráig kiveheti a pénzt, – mondta a pedellus s -eltette az ő öt krajcárját.</p> -<p>– Hol?</p> -<p>– Hát a postán.</p> -<p>Kiment s a szélfujta folyosón elkezdte olvasni a néhány sort. -Csak ennyi volt:</p> -<div class="blockquot"> -<p>– Kedves fiam, vegyél magadnak valamit. Semmi bajunk, vigyázz -magadra. Anyád pakkot küld karácsonyra. Csókol szerető Apád.</p> -</div> -<p>– Fiam, vegyél magadnak valamit, – ismételte magában s a szeme -tele volt könnyel s elfutott, ki a kollégiumból. – Kedves fiam, -kedves fiam? s hallotta az édesapja bátor édes hangját. – No, fiam! -vegyél magadnak valamit!… De hiszen van neki pénze, azon se vesz -magának semmit. Hát mit vegyen rajta, van neki mindene, és ha -nincs, hát akkor nincs. Otthon nincs semmi és ő vegyen magának -valamit? Igen, ha vehetne valamit, amit hazaküldjön, de mit? Minden -haszontalanságot: hát otthon vegyenek valamit, mert itt semmi se -kell. Vegyenek húst a gyerekeknek, nemcsak édes nagyanyámnak, meg -cukrot…</p> -<p>Úgy szaladt, ahogy csak bírt, s egy-kettőre a postán volt.</p> -<p>Bement a kapu alá, zöld postakocsik voltak az udvarban, -vasárnapiasan pihentek, egy postás jött ki pipával a szájában, -megkérdezte, hol lehet felvenni a pénzt: megmutatta, s -hozzátette:</p> -<p>– De siessen, mindjárt három óra.</p> -<p>Ekkor hirtelen arra gondolt, hogy nem lehet hazamenni -karácsonyra, – mert ha az édesanyja pakkot küld – akkor biztosan -nem lehet hazamenni <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> s biztosan azért nem lehet, mert -nincsen pénzük útiköltségre: négy forint, és otthon is nagy lehet a -szegénység, hogyha nem híják haza… ő visszaküldi a forintot…</p> -<p>Bement a postazárkába s a léckerítésen át megkereste az egyetlen -hivatalnokot, aki ott ült s azt mondta, de a sírástól nem bírt -beszélni:</p> -<p>– Kérem szépen, lehet pénzt küldeni?</p> -<p>A hivatalnok egy darabig ránézett s azt mondta:</p> -<p>– Talán felvenni?</p> -<p>– Nem kérem, én nem akarom felvenni, hanem vissza akarom -küldeni, – s odaadta az utalványt.</p> -<p>A hivatalnok forgatta a lapot.</p> -<p>– Szóval nem fogadja el. Irja rá, hogy nem fogadja el.</p> -<p>Ő átvette a lapot s ceruzát, hogy ráírja.</p> -<p>De hirtelen megijedt, hogy írja ő az édesapjának azt, hogy nem -fogadja el. Mit fog mondani édesapja rá? »a fene a taknyos kölykit, -mér nem fogadja ez el az apjától« s nevetett sírása közben, ahogy -az édesapja káromkodó hangját hallotta.</p> -<p>– Nem, kérem szépen, – mondta zavarban – én ezt el akarom -fogadni, de én két forintot akarok visszaküldeni.</p> -<p>A postás sovány, szőke, olyan postásember volt; kicsit -érdeklődni kezdett, bár félt már, hogy elutasítja, mert a postások -iszonyúan rideg emberek, de nem tette azt, hanem valami megható -gyöngédséggel mondta:</p> -<p>– Akkor ezt vegye fel és címezzen egy másik utalványt.</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>Az asztalhoz ment, amely fekete volt a sok ráfröccsentett -tintafolttól, s egy rossz tollal, amilyen csak a postahivatalokban -található, vastag tintával, amely gombot csinált a toll hegyén, -aláírta a nevét az utalvány hátlapján.</p> -<p>A postás levágta a szelvényt s odaadta neki, erre olyan boldog -lett, hogy hiszen éppen az volt a bánata, hogy az édesapja írását -nem fogja látni, legalább az üzenete megmarad.</p> -<p>Kapott egy másik tiszta utalványt s arra ráírta keservesen a -címet, olyan csúnyán írta a rossz tollal, <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> hogy -nagyon szégyelte és ő is írt a szelvényre, de csak annyit, -hogy:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Édes jó Apám, nagyon szépen köszönöm, kezit csókolom édes jó -apámnak, de nekem van pénzem, csak tessék búsulni rajtam. Kezét -csókolom szerető hálás fia Misi.</p> -</div> -<p>Mikor elolvasta, ijedten vette észre, hogy kimaradt az a szó, -hogy »<i>ne</i>«, ezt még beleszúrta, de nagyon is sokáig -piszmogott az írással s a postás akármennyire erőt vett is rajta az -emberi érzés a kis fiúval szemben, mégis konstatálta babhéj zörgő -hangon, hogy:</p> -<p>– Siessünk, három óra.</p> -<p>Odaadta a lapot és hozzáfogott a kabátja bélésébe letörülgetni a -tintás ujjait.</p> -<p>A postás kért tőle egy forintot és öt krajcárt.</p> -<p>Kiguberálta a kis bugyellárisából, s kapott érte egy kis -cédulát. Olyan furcsa volt az, hogy egy idegen kéz leírta az ő -édesapjának a nevét…</p> -<p>Sírva szaladt ki és boldogan. Nagyon szerette volna még egyszer -látni az édesapja írását, ahogy le volt írva azokkal a pattogó nagy -ugráló betűkkel, hogy Nyilas Miháj…</p> -<p>Kacagott tőle, mert csak j-vel volt írva, pedig az édesapja nem -is szokott helyesírási hibát csinálni, de a j-t és az ly-et azt nem -becsüli külön semmire.</p> -<p>Ilyen büszke és boldog még sose volt életében s elszaladt -egészen a Piac-utcán végig.</p> -<p>Mikor a Vasút-utcához ért, megállott, de aztán eszébe jutott, -hogy négy órakor kell Orczyéknál lenni s még csak három óra.</p> -<p>Azért csöndesebben tovább haladt a vasúti állomás felé.</p> -<p>Itt az utca szűk volt s a végén nagy tér közepén állott az -alacsony egyemeletes sárga épület.</p> -<p>A kis gőzös pöfögve ment ki mellette s megállott jobbra az -állomás előtt. Balkézre volt a rongyos kerítésű sétakert, ahova -néha ki szoktak jönni a diákok, kivált ősszel, mikor az olajbogyók -érnek. Gyönyörű nagy olajfák állottak ott bent s annak hamvas -lisztes bogyóit szerették rágcsálni, ő valami egészen különös -gyönyörűséget érzett az olajfa illatától, épen oly édes volt s -kellemes az neki, amennyire <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> iszonyodott az ákácfa -fürtös virágának szagától. Ez az idegen fa, az olajfa, amilyet -sehol sem látott idáig, csak itt Debrecenben néhányat, elvezette -gondolatait más földekre s más ég alá. Eszébe jutott nagybátyjának -egy jó szava: »milyen kár, hogy Árpád apánk tovább nem ment a -népével, néhány napi lovaglásnyira: most Olaszországban ülnénk s -nem kellene fűteni«. Ezen elmosolyodott, mert gondolatai ugyanolyan -erős hatással voltak rá, mintha eleven társalgást hallana.</p> -<p>A kegyetlen hideg téli szél, amely itt az alföldön még -iszonyúbb, mint másfelé, hol megindult, hol elállt, s ő össze-össze -húzta magát kis köpenyében. Végre arra gondolt, hogy bemegy a -pályaudvarra, bár szokása szerint nem mert idegen helyre, ahol -semmi dolga sincs, bekukkanni, még az utcán is csak azért tudott -járni, mert az szokás volt, hogy az emberek folyton kimennek az -utcára, akár van ott dolguk, akár nincs, de nem érezte rendben -magát, úgy képzelte, az embernek folyton valami munkát kell -végeznie, ez a rendeltetése s megszokta az édesapja mellett, hogy: -gyorsan végezz, aztán kezdj újat.</p> -<p>Dobogó szívvel ment be az állomás nagy ajtaján, bérkocsi állott -éppen ott s csíkos zubbonyú hordárok nagy koffert szedtek le a -bakról.</p> -<p>Bent az előcsarnok meglehetős magas volt s középen lehetett nagy -üvegablaknál jegyet váltani. Ott ödöngött az utasok között s -furcsán hatott rá a sok ismeretlen ember zaja, zúgás, kongó -morajlás, szünet és változatosság nélkül s förtelmes bűz a vörös -festékkel fertőtlenített mellékhelyiségek felől.</p> -<p>Inkább jobbra ment, a II. és I. osztályú várótermek felé. -Bemenni nem lehetett, nem is akart, a kékzubbonyos portás ott -állott az ajtóban s mindenkitől jegyet kért.</p> -<p>De azért azt nem állhatta meg, hogy óvatosan be ne kukucskáljon -az üvegajtókon. Nagyon különösnek találta, hogy az emberek folyton -utaznak. Épp olyan ez, mint a hangyák sürvítése, az ember nem -tudja, hova szaladnak olyan fáradhatlanul. Ezek folyton csak -utaznak? Ezeknek az embereknek az a dolguk, hogy mindig -utazzanak?</p> -<p>Egyszerre csak felsikoltott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Bent az üvegajtón belül meglátta Bellát.</p> -<p>Kővé meredve állt a helyén s elnyilt ajkakkal, kimeredt szemmel -nézett rá.</p> -<p>Aztán megijedt, hogy esetleg Bella megfordul s kinéz, mert -hirtelen nagy mozgolódás volt s csengetni kezdtek a portások; -ijedtében elszaladt egészen a jegypénztárig.</p> -<p>Ott megállt s lángvörös arccal szorította dobogó szívére a kékre -fagyott két kis kezét.</p> -<p>Akármilyen ijedt volt is, kis idő mulva összeszedte magát -annyira, hogy újra visszalopakodott a váróterem ajtaja felé.</p> -<p>De ahogy belesett, óvatosan előrenyújtott nyakkal, hogy egy -pillanat alatt elbujhasson s mégis annyira vigyázva, hogy -idegeneknek ne legyen szembetűnő: már nem látta a leányt.</p> -<p>A közönség tódúlt kifelé, a portás érthetetlen hangon hosszú -névsort kiabált, amerre a vonat menni fog s meg-megrázta kis -éleshangú csengőjét.</p> -<p>Misi ott állott azon a helyen, ahonnan először meglátta Bellát s -ott állott egész addig, míg mindenki ki nem ment a váróteremből, s -egészen üres maradt a helyiség. Kint, túl a másik üvegajtón -hallotta s látta a megmozduló vonatot, aztán elrobogott a sok sötét -kocsi, kitisztult kint a pályaudvar, hordárok jöttek visszafelé, s -számolták a krajcárokat és hatosokat s ő még mindig csak nézett, -nézett s nem tudta mit gondoljon.</p> -<p>Aztán ugyanúgy gondolat nélkül megfordult, csöndesen kiment az -állomásról, kint megint őrülten fujt s szembe vágott a szél, fejét -lehajtotta, hogy a kalapja széle alá bujjon s fájt az arca a -csipős, éles széltől, amely szinte eldöntötte.</p> -<p>Könnyes volt a szeme, mire a házak tövébe ért, akkor megállt a -szél s ő könnyebben ment előre.</p> -<p>– De hát ez nem lehet igaz, – mondta magában felvont -szemöldökkel. – Én meg vagyok már bolondulva, hogy mindenkit Bella -kisasszonynak nézek.</p> -<p>Az lehetetlen, hogy tegnap este ő lett volna Török úrral s most -meg elutazzon, hiszen tegnap délután egy szót se szólt előre… -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>De miért szólna neki? Tavaly olvasott egy regényt az -Ország-Világban egy régi-régi kötetben s abban olyan furcsa dolgok -voltak, amit ő nem is hitt el, azt gondolta, hogy az csak regény: a -férfiak s nők egymás közt olyan furcsa viszonyban vannak, amit ő -nem akart elhinni… De most már kezd valamit megsejteni s egyszerre -még sokkal magasabbnak s határtalanabbnak tűnik fel… Igaz, Bella -kisasszony azt mondta, hogy »szívesen sehogysem…« De ki tudja, -hátha ez azt jelentette, hogy azért mégis, hátha, ki tudja… Hiszen, -ha azt akarta volna mondani, hogy <i>nem</i>, akkor azt mondta -volna, hogy <i>nem!</i>… és menjen a dolgára és hagyja őt békén, -mit firkál neki levelet, ez szemtelenség, a fene egye meg… S mit -tudom én, mit szoktak mondani a szép leányok, ha nem akarnak -valamit, de ez olyan zsiványság volt, hogy »sehogy se szívesen« s -»szívesen sehogy se«… Már biztos, hogy találkoztak, sőt talán már -ismerték is egymást és most megszöktek…</p> -<p>Hirtelen megütődött: eddig nem is gondolt arra, hogy Bella -kisasszony Török úrral utazott el, mert hisz nem voltak együtt a -váróteremben… De hát János úr ezzel a vonattal akart utazni, biztos -most már, hogy ő azért ment ki az állomásra, mert ő érezte, hogy ez -nem rendes dolog s látni akarta, hogy utazik el a táska -pénzzel…</p> -<p>Most már igazán bele lehet bolondulni és sírni szeretne és már -sír is, a könny lecsordul a szeméből az arcára, hogy az a gyönyörű -szép leány, aki olyan jó volt tegnap és olyan szépen beszélt s -olyan szelíd és jó volt és nem volt olyan hamis vad, mint máskor, -hogy ez ezzel a piszok alakkal el tudott utazni… Istenem, istenem, -ilyen szerencsétlenség…</p> -<p>Akkor elért a Kistemplomig, amelyiknek nincs a tornya felépítve, -csak úgy van hagyva, mint a csataképeken a bástyák a várak tetején -s itt van a Kossuth-utca s itt be kell fordulni jobbra, mert már -háromnegyed négy s Orczyéknál kell lenni négy órakor.</p> -<p>Hogy milyen borzasztó ez a ma délután már megint… Ő soha többet -nem fog elmenni Doroghyékhoz, ha Bella kisasszony elutazott, mert ő -ott mindenkit <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> útál, minek menjen oda, ha már nincs -itt, akiért érdemes volt menni. Szegény… milyen kedves volt, mikor -a kamarában a sötétben ott voltak együtt és mikor azt mondta, hogy: -nahát én nem tanítanám ezt a szamárt… és mindig… S ő elutazott, és -neki tovább kell tanítani azt a szamár, buta, disznó szemtelen -Sanyit.</p> -<p>Úgy útálja már ezt az Orczyt is, úgy fél tőle, ez most látni -fogja, hogy ő sírt s ő nem akar elmondani neki semmit és biztosan -mindent el fog mondani.</p> -<p>Kicsit várt, hogy lecsillapodjon s kifujja magát, de mikor -ütötte a négy órát, akkor ijedten bement a kapun, éppen úgy, mint -ahogy öt órakor szokott bemenni az öreg úrhoz.</p> -<p>Most már tudott csengetni, de mikor ajtót nyitottak, egy öreg -cselédasszony nyitott ajtót, egy igen jóarcú néni, akkor egyszerre -nem ismerte meg az előszobát s most megint eltévedt a sok ajtó -közt, csak a fogasra ismert végre rá, de azon is csodálkozott, hogy -zöld, pedig ő vörösnek emlékezett, hogy vörös posztó van a falon -rámába a fogas alatt.</p> -<p>Az öregasszony jól megnézte s nem szólt semmit, beeresztette az -Orczy szobájába.</p> -<p>Orczy ott volt most is a másik szobában, de már jött kifelé:</p> -<p>– Na hát most már mit csináljunk, – mondta izgatottan s megfogta -a kezét.</p> -<p>– Szervusz, – mondta Misi gépiesen, ahogy előre elkészítette a -szót a szájában.</p> -<p>Orczy nem nevetett, nagyon komoly volt s azt mondta:</p> -<p>– Szervusz.</p> -<p>– Mivel mit csináljunk? – kérdezte Misi.</p> -<p>Orczy lelkendezve, minden higgadtságát elveszítve mondta:</p> -<p>– Most jön haza a Fáni, volt a tőzsdén most ebéd után, mosogatás -után s képzeld, valaki tegnap délután felvette.</p> -<p>– Mit?! – kiáltott Misi.</p> -<p>– A nyereményt!</p> -<p>Erre hallgattak és egymásra bámultak.</p> -<p>– Pedig mondta a tőzsdésné, hogy ő, mikor szerdán jelentkezett a -nyereményért, azt mondta, <span class="pagenum"><a name="Page_233" -id="Page_233">-233-</a></span> csak szombaton fizeti ki. Azért -mondta, hogy hátha valaki más fog jelentkezni, de kint voltak a -számok négy napig s más nem jelentkezett, hát ő kifizette.</p> -<p>Misi összetette a kezét s elbutulva bámult Orczyra.</p> -<p>– És most nincs itthon se apa, se anya, most én nem tudom, mit -csináljak. Fáni, Fáni… jöjjön csak!</p> -<p>Az előbbi öregasszony bejött s mindjárt hozzáfogott beszélni -borzasztó kétségbeeséssel, mintha az ő pénzét lopták volna el, -tördelte a kezét, sápított és jajgatott; hogy: »jaj istenem, -istenem, jaj teremtő istenem, csak a nagyságos úr volna idehaza, -jaj istenem, hogy nekem nem tudott szólni az úrfi előbb, jaj ha én -tegnap mentem volna el, óh istenem, ez borzasztó, nahát az a -tőzsdésné is egészen odavan, hogy ő nem is tudja, kinek fizette -ki«.</p> -<p>A Fáni nevű öregasszony a fejéhez szorította a két kezét s úgy -topogott le s fel s annyira kétségbe volt esve, hogy az ijedsége -átragadt Misire is, aki csak most kezdte érezni, hogy micsoda -égbekiáltó szerencsétlenség történt, ha még ilyen idegen emberek is -ilyen iszonyatosan meg vannak rémülve.</p> -<p>Akkor azt mondta neki a vénasszony, hogy üljön le s ő leült és -tovább hallgatta, ahogy már másodszor vagy harmadszor elmondta -szóról-szóra ugyanazt a történetet, hogy honnan ismeri a -tőzsdésnét, hányszor szokott ő egy esztendőben lutrira tenni, hogy -sohase nyert, csak odahordja a pénzét, igaz mindig csak tíz -krajcárt szokott tenni, de vagy az álmát teszi meg, vagy pedig ott -van egy szerencseláda, abból húz ki öt számot, hogy ő mindenféle -lutrira tett már, de sohase nyert egyen se, csak egyszer a kis -unokahugával huzatott számot, mert az ártatlan gyereknek -szerencséje van s akkor az kijött, de rossz lutrira tették, mert a -prágaira tették s a wieni lutrin jött ki az öt szám…</p> -<p>Ő pedig csak hallgatott, hallgatott s Orczy sem tudott mit -csinálni, csak idegességében nevetett s ugrált.</p> -<p>És folyton azt kiabálta, hogy:</p> -<p>– Mért nem jön ez a Gimesi, hogy mért nem jön már ez a -Gimesi!</p> -<p>Úgy elrepült egy óra, észre se vették. <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span></p> -<p>Mikor a másik szobában háromnegyedet ütött az óra, akkor Misi -felugrott, hogy neki menni kell.</p> -<p>– Egy magas, pedrett bajszú, olyan kisütött bajszú, göndörhajú -úr vette fel, – mondta Fáni és Misi azonnal látta, ahogy János úr -bement a boltba s odatartotta a táskáját s belerakták a sok pénzt s -ő a kezében vitte ma ezt a táskát…</p> -<p>Most már igazán közel volt az elájuláshoz. Elkezdett hangosan -zokogni s szégyellve a sírását, kirohant az ajtón az előszobába. -Alig tudta felvenni a köpönyegét, Fáni is tartóztatta, Orczy is -tartóztatta, hogy mindjárt hazajönnek a szülei s ők majd csinálnak -valamit, igaz, hogy ő azért hívta négy órára, mert tudta, hogy -négykor nem lesz itthon senki és elnöki tanácskozást akart tartani, -nem gondolta persze, hogy így fordul a kocka.</p> -<p>Misi zokogva, sírását fojtva, könnyeit folyton az öklével -szétdörzsölve ment le a lépcsőn, aztán futni kezdett s befordult -jobbra a színház udvarára.</p> -<p>Még annyi ereje volt, hogy megnézte a színlapot s legnagyobb -csodálkozására ma is a Fenegyerekeket adták. Aztán nem törődött -többet a színházzal, futott hátra a kerten át a csizmadiaszín -felé.</p> -<p>Most hogy menjen az öreg úrhoz, annyit sírt, amennyit csak bírt, -az öreg úr azóta biztosan szintén tudja, mert tegnap nem olvasta -neki a brünnit, hát kérdezősködött a brünni után és neki is van -valami öreg cselédasszonya, aki megfejtette az álmot s azt is tudja -már, mert most Debrecenben az ilyen öregasszonyok mind ezt -beszélik, hogy öt számból négy kijött a brünnin s egy egész koffer -pénzt fizettek érte valami tolvajnak.</p> -<p>Mikor a Csapó-utcán balra kellett volna fordulni, hogy a piac -felé menjen az öreg úrhoz, nem mert arra menni, hanem a kollégium -felé sietett tovább.</p> -<p>A kollégium ajtajában három fiú állott, egy kintlakos, meg kettő -a 21-ből. Azok mindjárt szólottak hozzá s azt mondta az egyik -21-es, nem akar-e színházba menni?</p> -<p>Színházba? Hogy jut ez eszébe valakinek, mikor ő még sohasem -volt színházba. <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<p>– Én nem akarok, – mondta az a fiú, mert én azt hittem, a Piros -bugyellárist adják, itt van e, vettem a széniori hivatalban egy -jegyet tíz pízir, ha kell, vedd meg, odadom.</p> -<p>Hát sz ő egész életében borzasztóan vágyott színházba s most nem -bírt ellenállani, kivette a kis bugyellárist, kikapart belőle egy -tíz krajcárost és odaadta.</p> -<p>– Hanem, há, mondta a fiú, – hét órakor ott kell lenni, érted? -És van kimaradásod?</p> -<p>Misi megijedt.</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>– Akkor eredj az osztályfőnöködhöz kérni, ott ül a Bikába, -láttam az elébb, a kávéházba ül, csak odaadod az igazolójegyedet, -osztán aláírja.</p> -<p>A két fiú nevetett, de ő komolyan vette és mindjárt megfordult, -hogy a Bikába menjen aláiratni. De mikor odaért, akkor az inába -szállt a bátorsága. Nem mert bemenni a fényes kávéházba, pedig -leskelődött s látta, hogy Gyéres tanár úr csakugyan ott ül s -újságot olvas és szivaroz s többen is vannak együtt s nagy -fényesség van, mert az összes gázlámpa ég s a gázlámpáknak nemcsak -úgy libegnek a lángjaik, mint a kollégiumban, mint valami lepkék, -hanem rendes lámpaüvegjük van s fényesen égnek.</p> -<p>Erre elfordult s elszaladt. Úgy érezte, hogy neki menni kell -Doroghyékhoz s meg sem állott, míg csak oda nem ért.</p> -<p>Ott is ijedten állott a kapu előtt egy darabig, a kilincsen volt -a keze, de nem tudott benyitni. Hátha itthon van Bella s rá fog -nézni és akkor ő szégyelli magát s mit fog mondani, mért jött.</p> -<p>De társaság jött a sötétes utcán végig s nem is parasztok, hanem -úri emberek, talán éppen tanárok és azok látni fogják, hogy ő fogja -a kilincset s nem megy be s ha elszaladna, akkor mindjárt -megismernék s feljelentenék.</p> -<p>Iszonyú állapotban volt s kétségbeesetten benyitott.</p> -<p>Bent a kutya elkezdett ugatni, mert már el volt eresztve a -láncos kutya s ő nagyon-nagyon félt a kutyától, mert egyszer -megharapta otthon a Takácsék <span class="pagenum"><a name= -"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> kis fekete kutyája s a -Droftiéké is, a posta felé, most is meglátszik a térdén.</p> -<p>Ijedtében visítani kezdett s kijött Viola a házból s rákiáltott -a kutyára.</p> -<p>Mikor őt megismerte, nagyon megörült, kézen fogta s bevitte.</p> -<p>– Nahát ez nagyon szép, hogy eljött kedves Nyilas, nagyon kedves -hogy eljött, igazán nagyon szép magától.</p> -<p>Ő mosolyogni igyekezett, de olyan sápadt volt, hogy mikor -belépett a lámpafényre, azt kérdezték tőle, hogy mi baja?</p> -<p>Otthon volt az egész család, az apa is ott ült, szokott bús -képpel, éppen indulásra készen, csak a szivarját készítette elő, -hogy rágyújtson.</p> -<p>– No Sanyika, most játékot keressetek elő, egyszer már nem -fogtok tanulni.</p> -<p>Sanyika nevetett, de sunyin nézett, nem hitt ő ebben a -nevelőben, félt, hogy mégis csak latin lecke lesz belőle.</p> -<p>Misi folyton abban bízott, hogy Bella előlép valahonnan, de nem -volt sehol.</p> -<p>Mintha Viola megérezte volna:</p> -<p>– Bella nincs itthon, – mondta.</p> -<p>Misi intett, hogy tudja. Erre Viola gyanakodva nézett rá.</p> -<p>– Látta valahol? – kiáltott fel önkéntelen.</p> -<p>Misi szörnyen megijedt.</p> -<p>– Hol? – kérdezte erélyesen Viola.</p> -<p>– Az állomáson.</p> -<p>– Hol?!… – kiáltott Viola s mindnyájan rábámultak.</p> -<p>Erre ő elvörösödött s elmondta, hogy sétált s kint volt az -állomáson s látta az elsőosztályú váróteremben Bella kisasszonyt, -aki felült a vonatra s elutazott.</p> -<p>Erre borzasztó megrőkönyödés lett.</p> -<p>Mindenki úgy nézett rá, mint egy gyujtogatóra.</p> -<p>– El u-ta-zott!… – tagolta Viola s előre hajlott. – El -u-ta-zott… Hova?… Kivel?…</p> -<p>Misi sarokba szorítva nézett rájuk. Valami félelmes felfordulás -következett most.</p> -<p>– Kivel volt, kivel látta? – kérdezte szakadatlanul Viola. -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<p>– Én senkivel sem láttam, egyedül volt egy elsőosztályú -váróteremben. Mikor újra benéztem, már nem láttam, indult a -vonat.</p> -<p>Viola felkapta a lámpát s keresni kezdett a szekrényen, ágyakon, -széttúrt mindent s végre a másik szobából egy levéllel tért vissza. -Ezt rögtön széttépte, a borítékát két darabban marcangolta szét s -felolvasta:</p> -<div class="blockquot"> -<p>– Kedves apa, én ma elutazom, miattam ne aggódjanak. -Valószínűleg többet segítek így a családnak, mintha egész nap -mosogatnék Viola kisasszony elragadtatására. Kezét csókolja -Bella.</p> -</div> -<p>Viola lecsapta a levelet:</p> -<p>– Piszok! – kiáltotta.</p> -<p>Később azt is kiáltotta:</p> -<p>– És első osztályon kell neki utazni! Első osztályon. Mi itt -meggebedünk az éhségtől, itt kinyúlunk és megkrepálunk s ő első -osztályon utazik! Nem is jó a harmadik a nyomorult piszoknak!… -nahát én tisztába vagyok a kisasszonnyal. Fuj… fujjj…</p> -<p>Misi darabig némán ült s nézte a családot. Az anya néma volt, -mint mindig, de még sápadtabb s halálra váltabb, Sanyi összehúzta a -nyakát s egész az asztal alá kuporodott, Ila most nem kacagott, úgy -meg volt szeppenve, mint egy macska, az első ijedségtől megnyúlt az -arca s sokkal csínosabb volt, mint úgy rihencsen.</p> -<p>Az apa pedig lassan szivogatta a szivarját s a bajusza körül -mosolygott, vagy mintha derűsebb lett volna.</p> -<p>Végre felállt s azt mondta:</p> -<p>– No szervusztok, gyerekek.</p> -<p>– S apa elmegy! és apa el tud menni.</p> -<p>Az apa csodálkozva nézett rá.</p> -<p>– Na? Mér?</p> -<p>– S minket itt hagy a feneketlen kétségbeesésben.</p> -<p>– De mi az istenharagjának aggódsz annyira rajta… Nem féltem én -azt a lányt… Nem hallod, hogy első osztályon utazott…</p> -<p>Viola szikrázó szemmel nézett az apjára, az erkölcsi -felháborodás arkangyala volt ő ebben a feldúlt s elzüllött -családban. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>Az apa elmente után néma lett mindenki. De kivel is beszélt -volna valaki, egyiküknek sem volt a másik számára semmi -mondanivalója. Egyszerre úgy látszott egy percre, mintha Bella -tartotta volna össze ezt a szétrugó családot.</p> -<p>Amint percek haladtak, neki egyre erősebben jutott eszébe a -színház.</p> -<p>De nem tudott elmenni, attól félt, hogy azt fogják mondani, hogy -csak azért jött, hogy kellemetlenséget okozzon. Megkérdezte hát -Sanyikától, hogy elvégezte-e a holnapi leckét.</p> -<p>Sanyi hümmögve mondta, hogy a dolgozatot nem csinálta meg.</p> -<p>Viola erre felpattant s kegyetlenül leszidta.</p> -<p>– Neked, – mondta – azért tanulni kell! ha az a semmiházi rongy -megszökött is, én itt vagyok, s ha ég, föld összeszakad is, de a te -dolgodnak rendben kell folyni. És úgy vigyázz, hogyha ez a fiú meg -nem tud tanítani, majd kapok én nagy diákot hozzád, aki kétvégű -bottal fog tanítani.</p> -<p>Ilából hirtelen kirüffent a kacagás, a »kétvégű botra«, ami -valami nagy fenyegetésnek volt szánva.</p> -<p>Nem is volna rendben a dolog vihogás és tanulás nélkül, -elővették hát a holnapi leckét s Misi is jól járt vele, mert bizony -ő sem tanult még ma egy árva krükköt sem.</p> -<p>Velük vacsorázott is és igen jó vacsora volt, úgy hogy Misi nem -értette, mért panaszkodnak folyton az éhenhalásról, ha ilyen pompás -töltött káposzta van vacsorára. Félhétkor ment el tőlük szorongó -szívvel a színházba.</p> -<p>A színház az egy csudálatos este volt, olyan tündéri és -varázslatos, hogy azt leírni nem lehet, csak egy dolog szorította a -szívét, míg elragadtatva nézte a színpadot, ahol valami kalaposbolt -volt, vagy micsoda s csupa fehér cilinder és rendkívüli szép -kisasszonyok, akik szintén olyan fiatal urakkal szemtelenül -megszökő félék voltak, de ő alig tudott valamit megérteni, mert két -dolog járt az eszében, egyik az, hogy egy ilyen orcátlan darabba -nem adott volna engedélyt az osztálytanár, a másik pedig az, hogy -kilenc órakor bezárják a kollégium kapuját s ha ő akkorra haza nem -megy, akkor kicsukják s <span class="pagenum"><a name="Page_239" -id="Page_239">-239-</a></span> vagy egész éccaka az utcán fog hálni -s megfagy reggelre, vagy pedig felírják, az igazolójegyet elveszik -s akkor holnap az irodában kell jelentkezni s ez egyenlő a -halállal.</p> -<p>Az első felvonás után hát megszökött s hazaszaladt, bár még csak -nyolc óra volt.</p> -<p>Igen, de azt meg szégyelte, hogy most a coetusban bizonyosan -tudják, hogy ő színházban van s hamarabb hazamenjen. Elbujt hát a -régi kollégiumban az oratórium táján s ott leskelődött kapucsukásig -s aztán addig, míg rettenetes sokára nem jöttek nagy lármával olyan -fiúk, akik a színházból jöttek.</p> -<p>Akkorra aztán jéggé fagyva, dideregve, vacogva lopódzkodott haza -a szobába.</p> -<p>Már mindenki aludt, a szobafőnök felébredt s azt kérdezte -mérgesen:</p> -<p>– Maga hol csavarog?</p> -<p>– Színházba voltam szobafőnök úr kérem.</p> -<p>– Gyújtsa meg a lámpát.</p> -<p>De az ő keze annyira fázott, hogy nem mert erre vállalkozni, -inkább engedelmet kért, hogy sötétben feküdhessen le.</p> -<p>Mikor lefeküdt, sokáig nem bírt felmelegedni, vagy egy óra -hosszáig ébren volt, míg annyira enyhült a teste, hogy gondolkozni -tudott.</p> -<p>– Vajjon istenem most is fut még a vonat Bella -kisasszonnyal?</p> -<h2>XI. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben a kisdiák átmegy a felnőttek minden -gyötrelmén, gyermekül ismeri meg a kenyérkereső emberek földi -szenvedéseit.</p> -<p>Reggel öltözés közben egy tízforintosat talált a zsebében.</p> -<p>Először fel akart kiáltani a meglepetéstől, aztán nem mert meg -se pisszenni, bemarkolta a pénzt a kezébe, bedugta a zsebébe s -beharapta az ajkát, nem tudta, hogy kerülhet az az ő zsebébe.</p> -<p>Tíz forint, szent isten, eszébe villant, hogy Török úr tegnap -azt mondta, mikor a pakktáskát visszaadta, hogy egy hatos nem volt -elég, de tíz <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> forint elég lesz. Hogy megnyugtassa a -lelkiismeretét… Ennyit bizony adhatott is a gazemberúr…</p> -<p>Olyan izgatott lett, hogy nem volt képes összeszedni az iskolába -viendő könyveit.</p> -<p>Perzselte a zsebét, sütötte a testét a tízforintos… bizony nem -fogja visszaadni… venni fog egy pár cipőt hatért és karácsonyra -hazamegy négyért… Éppen jókor, már lyukas, az a szerencse, hogy -hideg van, nincsen hó, ha lucsok lesz, nem lehet majd kimenni, mert -belemegy a víz s annyi sokat kell szaladni a munka után.</p> -<p>A bankót a kabátja oldalzsebében nem érezte jó helyen, mert ki -találja rántani a zsebkendővel felelés közben, vagy akárhol, Jézus, -ha valaki meglátná, hogy neki tíz forintja van… Bedugta a -nadrágzsebébe, csak úgy marékra gyűrve, de hisz a nadrágjának nincs -is zsebe, mert egyszer, hogy nem volt zsebkendője, a nadrágzsebet -kiszakította s azt használta. Iszonyodva nyúlt a pénz után, az -máris jó mélyen lecsúszott, de még megtalálta. Boldog volt, hogy -újra a markában szoríthatta, no de ugyan hova tegye. A fiókjára -nézett: igen, de mi lesz, ha a kotró valamiért belenyúl s megleli… -legjobb volna a titkos fiókba tenni, de hátha megint vizsgálat -lesz, kivált most, hogy a reskontó… A könyveibe nem lehet, legjobb -volna bélésbe belevarrni, ahogy a nagybátyja csinálta, a suszter, -mikor Romániából gyalog jött hazafelé, ahogy mesélte egyszer… -Csakhogy ez soká tart és nem is biztos, hogy meg tudja csinálni és -hol és mivel varrná meg, kapott ugyan cérnát, tűt otthon s egyszer -már megvarrta a nadrágját hátul ahol elfeslett, de az csak olyan -összehúzás volt…</p> -<p>Akkor nyolc órára csengettek, a fiúk már mind mennek lefelé, -Sándor neki is odaszólt:</p> -<p>– Nem jössz még, Nyilas?</p> -<p>– Megyek, de elfelejtettem az izét…</p> -<p>Ezzel kinyitotta a ládát s nagy buzgón kezdett benne -kutatni.</p> -<p>De nem merte odatenni, inkább a kismellénye felső zsebébe tette, -csak úgy beledugta, éppen alighogy belefért, mert abba a zsebbe, -hogy olyan kicsi volt, még sohase tett semmit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span></p> -<p>Nem merte a ládában hagyni, pedig mikor ment lefelé a lépcsőn, -gondolta, jobb lett volna ott hagyni, mert hátha itt valami baj -lesz, megmotozzák, vagy valami, vagy kilóg a csücske s minden -percben odanyúlt, hogy csakugyan egészen benne van-e a -zsebében.</p> -<p>Borzasztó volt az idegessége, minden percben irult-pirult s az -osztályba rettegve ült le, a lopott pénz miatt. Nem baj, az övéből -van lopva, ennyi legalább megvan, mondta…</p> -<p>Orczy jött s bizalmasan és súgva köszönt neki.</p> -<p>– Szervusz, lesz valami, meglesz a pénz!</p> -<p>Mintha villámcsapás érte volna.</p> -<p>Meglesz a pénz?… akkor ez rossz helyen van az ő zsebében: ez a -tizes.</p> -<p>– Igen? – mondta Orczynak nyelve.</p> -<p>– Apa a rendőrségre ment, – mondta Orczy s ettől Misi még jobban -megijedt. A hideg verejték is kiütött a homlokán.</p> -<p>Orczy gyorsan és suttogva elmondta, hogy a papa nagyon fel volt -háborodva s azt mondta, hogy bármibe kerül is, de azt a gazembert -elfogatja s már tegnap beszélt a rendőrfőnökkel, aki »a papának a -markában van«: ne félj, az mindent megcsinál…</p> -<p>– Hát te mért nem jöttél el tegnap délután? – szólt át Orczy -vidáman Gimesinek.</p> -<p>– Hová? – kérdezte Gimesi.</p> -<p>– Hozzánk.</p> -<p>– Hozzátok? Minek?</p> -<p>– Hát aláírtad.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– A körlevelet.</p> -<p>– Milyen körlevelet?</p> -<p>Orczy csodálkozva s nevetve nézett rá.</p> -<p>– Hát nem irattad alá? – szólt Misinek.</p> -<p>Misi csak most figyelt fel. – De igen, igen, – -bizonyítgatta.</p> -<p>– Ja, azt a papirt? – emlékezett Gimesi – hász ráírtam a nevem, -de nem tudtam, hogy minek.</p> -<p>Ezen Orczy soká nevetett s még Misi is elmosolyodott.</p> -<p>– Hisz körlevél volt, elnöki levél, – mondta Orczy súgva. -<span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span></p> -<p>– Mér nem mondtátok meg, – mondta Gimesi paprikaveresen – ilyen -marhaságot.</p> -<p>Akkor bejött a tanár s nem lehetett tovább beszélni. Misi óra -alatt kábultan, zsibbadtan ült, szemét le-lehúnyta, torka -csiklandott és a nyál bőven gyűlt a szájában: a tízforintos izzott -a szíve fölött s egyúttal attól szédelgett a feje, hogy ha az egész -pénzt megkaphatná… ezer forintot vagy kétezret… ugyan mennyi fér -egy pakktáskába?… A karjában kereste a kis táska tegnapi súlyát s -úgy gondolta, volt öt kiló… öt kilogramm pénz… az jó sok pénz -lehet… vajjon ezer korona, az hány kiló?… hirtelen csodálkozva -nézett fel, milyen furcsa: ott ül a tanár fent a katedrán és -magyaráz s nincs más gondja, csak magyaráz, itt vannak a fiúk s ki -figyel, ki nem, de egynek sincs más dolga, csak hogy itt legyen, -mindegy az, akár figyel, akár nem, év végire majd csak elvégzi… -Csak ő az egyetlen, akinek sokkal, sokkal fontosabb dolgai vannak, -ő úgy nem tud itt lenni, neki az egész teste egy valóságos seb, -tele van az egész szíve-lelke idegen dolgokkal, de hogy is van az, -mit keres ő ezek közt a <i>gyerekek</i> között…</p> -<p>Fáradtan dűlt hátra s lehúnyta a szempilláit, kábultságában -szinte elaludt.</p> -<p>– Ugy-e, Nyilas Misi! – mondta hirtelen a tanár.</p> -<p>Rettenve felugrott s nem tudta, miről van szó.</p> -<p>– Úgy-e, jó egy jóízűt aludni az órán? – mondta a tanár s -általános kacagás lett az osztályban.</p> -<p>Misi elszégyelte magát, lesütötte a fejét, a tanár intett, hogy -leülhet; azt se vette észre. Addig állott, amíg a tanár maga oda -nem ment hozzá s meg nem fogta a két vállát, így csendesen -lenyomta, hogy üljön le.</p> -<p>Misi ettől a jóságtól sírni tudott volna, hogy a tanár úr nem -vexálta, mert úgy gondolta, inkább egy négyest érdemelt volna -meg.</p> -<p>– Jaj istenem! – a tanár keze végigsiklott a bal vállán s le a -mellén, csaknem megérintette a tízforintost a zsebében. Majdnem -elájult utólag: odaadni egy koldusnak, vagy az iskolai jótékony -célra… vagy visszaküldeni Török bácsinak, az ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> fiáé… -jaj visszaküldeni hamar… jaj ha egyszer kiderül, inkább felajánlani -az egész évi keresetét az öreg úrnál a konviktusnak, vagy egész -életében a koldusok javára dolgozik, vagy a haza javára, vagy -cukrot nem eszik többet életében, vagy örökké mezitláb jár, hóban -is, vagy… csak azt a veszedelmet elkerülni…</p> -<p>Második óraközben a pedellus jött be az ajtón s azt -kiáltotta:</p> -<p>– Nyilas Mihály!</p> -<p>Misi éppen a számtanpéldát csinálta, amit még sohasem hagyott -óra előttre, csak most s rettenetesen sietett vele, hogy addig -készen legyen, míg a tanár úr bejön. Ijedten állott fel s az egész -nyüzsgő, lármázó osztályban mély csönd lett.</p> -<p>– Jöjjön az igazgatói irodába – mondta István, a tüdővészes -pedellus, akinek egészen uras formája volt, sokan tanárnak is -nézték, de megtörten s halkan járt, az arca rozsdavörös volt a -tüdőkórtól s a fiúk azt beszélték, hogy már régen meghalt volna, de -fiatal feleséget vett s az fog előbb meghalni, de ha annak a halála -után megint fiatal leányt kap, akkor az megint éltetni fogja a -saját haláláig. E miatt a hír miatt, amit különben nem hitt el, -mert ő már odahaza hozzászokott, hogy a parasztok babonái csak -ostoba fecsegések, mégis titokzatos alak volt Misi előtt ez az -ember s nagyon félt tőle. Most megdermedt a rémülettől, ahogy -füzetet, tollat, tintát ott hagyva, sietve és sápadtan s reszkető -lábakkal ment a szolga után. Az osztályban tízszeresen felzúgott a -zsivaj s ő érezte, hogy most róla beszélnek.</p> -<p>Ahogy bement az igazgatói előszobába, ahol már egyszer egy kínos -negyedórát töltött, újabb rémület csapott rá, mintha a halál -kapuján lépett volna be.</p> -<p>A szolga mindjárt ment az igazgató úrhoz s őt vitte magával, -várni se kellett s ez most még ijesztőbb volt.</p> -<p>Az igazgató úr, deres szürke szakállal, ott ült az íróasztal -felett s valamit nézett. István alázatosan jelentette, hogy: -»Nagytiszteletű igazgató úr, alássan kérem, Nyilas Mihály itt van«. -Misi az igazgatót <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> nézte, aki nem hagyta abba az olvasást -s nagy kerek pápaszem volt az orrán. Kis időre aztán, a csöndben -annyira megcsillapodott, hogy körülpillantott s látta, hogy két -ember van a szobában. Az egyik magas, sovány, szőke ember, úr, a -másik pedig rendőr. Még eddig rendőrt sose látott közelről, csak a -pályaudvaron és a városház előtt, de sose nézte meg, mert félt -tőlük, hanem most ez a két ember erősen nézte őt, olyan kemény és -szúró szemmel, hogy ő iszonyodva kapta el a pillantását, s majd -meghalt: Jézus isten, ezek őérte jöttek.</p> -<p>Most már az igazgatóra, mint megváltóra kezdett nézni, annak az -arcától eddig nagyon félt, de most jól esett látni a szakállas, -borzas arcot, oldalfelől viszont érezte, ahogy a testét, mint éles -tűk járják keresztül a rendőrök nézései.</p> -<p>– Mija! – mordult fel egyszerre az igazgató. – Micsoda reskontót -sikkasztottál te el?!…</p> -<p>Misi reszketni kezdett, kinyitotta a száját s nem tudott -szólani.</p> -<p>Az igazgató hátramozdította a székét s elordította magát:</p> -<p>– Na hajjuk! Kivele! Ipse!… Aztán keményen kirúgott ököllel -mutatott a szobában lévő rendőrökre. – Idejöttek ezek a tisztelt -rendőrök. Vallatni! Nyomozni! Betörtek a kollégiumba, pandurmódra! -Mert nem szent ma már a törvénynek még a kollégium sem! -Keresztültörik a falakat is!… Fegyverrel rontanak rám… Még -keresztül is lőnének, ha ellentállanék…</p> -<p>A civil úr igen békítve s alázatosan mondta:</p> -<p>– Alázattal bocsánatot kérek nagytiszteletű igazgató úr, a -tekintetes főkapitány úr alázattal bocsánatot kér a nagytiszteletű -igazgató úrtól, hogy ne méltóztassék a mi megjelenésünket szigorúan -venni…</p> -<p>– Hát hogy vegyem?! Kitüntetésnek?! Ez a kollégium -megbecsülése?! – ordított az igazgató. – Tolvajok laknak itt? -rablógyilkosok? hogy fegyverrel kell rátörni a Musák csarnokára, -hogy az egész ifjúság lelkinyugalma fel legyen háborítva?! He?</p> -<p>– Alázattal kérem, a legújabb miniszteri rendelet, a -belügyminiszter… <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span></p> -<p>– Fütyülök a belügyminiszterre és fütyülök a külügyminiszterre -és ha tudni akarják az urak, fütyülök Deák Ferencre és az egész -kiegyezésükre!… Én: itt: a kollégium autonómiája vagyok: s ahhoz ne -nyúljanak!…</p> -<p>– Alázattal kérem tekintetes igazgató úr…</p> -<p>– Tőlem ne kérjen semmit! És engem ne provokáljon és engem ne -hozzon ki a flegmámból! két ekkora Góliátnak kell itt kardosan, -csákósan betörni a kollégium megszentelt termeibe, egy ilyen csöpp -kis báránykáért… Nahát: itt van ez az ártatlanság, nézzék meg, -akkora, mint egy keztyű… Hát ezt akarják felfalni?… Ez a gyerek, -tudják az urak, ki ez a gyerek?… Ez egy színjeles tanuló, ez a -kollégium kitüntetettje, ez egy bentlakó!… egy bentlakódiák!… A -becsületességnek, a megbízhatóságnak, a puritán nevelésnek -példánya, aki előtt kalapot emelhetnek az urak… hát most bemutattam -az uraknak a vádlottat: ajánlom magam! – és intett, hogy -elmehetnek.</p> -<p>De a rendőrök nem akartak mozdulni. A hókaképű meghökkenve -kezdte újra.</p> -<p>– Alázattal kérem…</p> -<p>– Megmondtam már!… ordított rá az igazgató, felpattanva az -asztaltól, kilépett a sarokból, mint egy várból és merészen s -elszántan nyomult elébük: – Megmondtam már, hogy éntőlem ne -kérjenek semmit! Se alázattal, se alázat nélkül! Éntőlem -<i>élőszóval</i> egy árva igét se kérjenek és ne kérdezzenek!… A -kollégium autonómiájában benne van, hogy: éntőlem a rendőrség -csupán egyetlenegy formában kérdezhet valamit: <i>írásban!</i>… -Vagy nem tudnak az urak írni?</p> -<p>– Az ügy sürgősségére való tekintettel…</p> -<p>– Semmi sürgősség… Vegye tudomásul, hogy ebben az életben semmi -sem sürgős: csak a tisztesség!… De micsoda feleselés ez!… A -Bach-huszárok sem mertek hozzányúlni a kollégium autonómiájához!… -Hozzányúltak a nemzet szabadságához; hozzányúltak a vallás -szabadságához, hozzányúltak a tanítás szabadságához: de a kollégium -autonómiájához soha!… Tudja maga, ki volt az a Balogh Péter -püspök?… Az a Balogh <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> Péter isten kegyelméből egy kisded -lumen volt, de isten irgalmából egy hatalmas karakter! Tudja maga, -mikor a Kistemplomban összegyűltek 66-ban egyházkerületi gyűlésre -az egyház vezető férfiai: akkor a város-kommendáns, bécsi parancsra -ágyúkat szegeztetett a templomnak s aztán a fegyverrel és -katonasággal körülvett templomba csendőrcsákósan belépett s azt -mondta: »A gyűlés megtartását megtiltom: ő felsége, a Császár -nevében«. Arra azt feleli Balogh Péter: »Én pedig a gyűlést ezennel -megnyitom: ő felsége, az Isten nevében…« És most rekomendálom -magamat! Isten álgya!</p> -<p>Egy kézmozdulattal intett s hátat fordított a rendőröknek.</p> -<p>Azok pár pillanatig még ácsorogtak, akkor meggondolták magukat s -rideg köszönéssel elsompolyodtak.</p> -<p>Mikor elmentek, az öreg igazgató leült a székébe s kiáltott:</p> -<p>– István!</p> -<p>A szolga bejött.</p> -<p>– Híja be Gyéres tanár urat.</p> -<p>Pár perc mulva bejött a fiatal tanár.</p> -<p>– Parancsoljon, igazgató úr.</p> -<p>Az igazgató kis ideig nem nézett rá, bele volt merülve az előtte -lévő írásokba. Akkor hirtelen felnézett, borostás hangon -dörmögte:</p> -<p>– Mondja csak prófesszor úr, ismeri ezt a deákot?</p> -<p>Gyéres ránézett Misire.</p> -<p>– Hogyne kérem, tanítványom a második osztályban.</p> -<p>– Micsoda reskontó-históriája van ennek?</p> -<p>– Reskontó? – mondta csodálkozva Gyéres és fejét rázta. – Azt -nem tudom.</p> -<p>– Nem tudja?! – mondta a vén baka fejét csóválva. – Hát kis -fiam, mondjál el mindent, mert a tanár úr nem tudja!</p> -<p>Erre Misi egyenesebbre állt, kissé körülnézett, úgy -elszórakozott azon, ami az imént itt lefolyt, hogy elfelejtette, -hogy miatta van az egész.</p> -<p>– Igazgató úr, kérem szépen, – mondta – én egy öreg vak úrnak -mindennap felolvasok, egy óráig tíz krajcárért!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>– Igen? No, ez derék! – mondta az igazgató nagyot helyeselve. – -Az három forint egy hónapra! Sok pénz! Nagy segítség a te szegény -édesapádnak.</p> -<p>– És, kérem szépen, az öreg Pósalaky úr…</p> -<p>– Pósalaky? – kiáltott az igazgató – a volt városi tanácsos?</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>– Úgy! Nagyon jól van…</p> -<p>– Az öreg Pósalaky úr, kérem szépen, tegnap mult két hete, -vasárnap, adott egy forintot, hogy tegyem meg a kislutrin, amit -álmodott.</p> -<p>– Amit álmodott?!</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Hejnye no… hát az ilyen vén szamár… megtéteti a lutrin, amit -álmodott?…</p> -<p>– Igen, mert a mosónéja megfejtette a számokat.</p> -<p>– Mosónéja! ördög vigye a vén füleseket! Mosónékkal áll össze -vénségére álmot magyarázni!… Nyertél neki legalább egy szakajtó -pénzt?</p> -<p>– Nem, kérem szépen, – mondta dideregve Misi, aki elnevette -magát ott fent az arcán, de lent a szíve körül halálosan reszketett -– én a budapestire tettem meg a számokat és brünnin húzták ki.</p> -<p>– Brünnin, – mordult fel az igazgató – brünnin… Budapesti, -brünni… Nyert, vagy nem nyert!?…</p> -<p>– Nem nyert.</p> -<p>– Nahát!… persze, hogy nem nyert!… Ostoba fráterek… Ezzel -felállt s egy papramorgós leckét tartott a babonáról.</p> -<p>– Pósalaky uram elvesztett egy pengőt és amiatt ez a szamár Kiss -Mátyás (mindig tökfilkó volt), ez a mostani főkapitány két csendőrt -küld ide nekem, két talpas pandúrt és felforgatná az egész -kollégium autonómiáját… Eridj órára, micsoda óra van most?</p> -<p>– Számtan.</p> -<p>– Lódulj, ne lopd az időt…</p> -<p>Misi boldogan hátat fordított s elfutott, még hallotta, ahogy az -öreg úr azt mondta Gyéresnek:</p> -<p>– Egy ilyen vén tökfilkó miatt… <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Akkor István betette az ajtót s ő boldog melegséget érzett a -szíve körül, úgy hogy sírva fakadt tőle s az osztályba nem tudott -bemenni, míg a csöndes folyosón ki nem sírta magát.</p> -<p>Csakhogy másnap, óraközben megint jött István. Most már nem -kiáltotta a nevét, csak intett neki egy ujjal s ő halálsápadtan, a -tegnapinál még sokkal jobban megijedve állott fel s olyannyira -ijedt volt, hogy átbotlott az Orczy térdén. Persze tegnap óta -mindenki a lutriról beszélt s már a nyolcadikosok is tudták, hogy -valaki felvette a pénzt, amit a kisdiák nyert…</p> -<p>Misi sok mindenre gondolt, míg az igazgatói irodába ért. Tegnap -nem volt felolvasni Pósalaky úrnál, mert hogy az igazgató úr azt -mondta, hogy a forintja miatt ő jelentette fel a rendőrségnél, hát -nem mert többet gondolni se rá, hogy odamenjen valaha a színe elé. -Sőt ő tudta, hogy az igazgató semmit se tud s ő tudta, hogy -Pósalaky úr az egészről semmit se sejt és ahelyett hogy haszna lett -vón a lutrizásból, még kellemetlen pletykába fog keveredni, hogy ő -jelentette fel… pedig nem igaz, mert az Orczy apja jelentette fel… -Szóval ő egy árva szót se szólt tegnap óta senkihez, csak magában -kotlott és bujt az emberi szemek előtt.</p> -<p>Most nem eresztették be olyan hamar, mert odabent tanácskozás -volt.</p> -<p>Végre behíjták.</p> -<p>Az igazgató mérgesen nézett rá.</p> -<p>– Te peniperda, mindennap van valami?!… Ismered ezt a -kisasszonyt?</p> -<p>Misi rémülten látta Violát a szobában. Viola sírt és az arcát -kendővel szárogatta s nagy folyékonysággal, szinte, hogy magát -igazolja, mondta:</p> -<p>– Tönkrement az egész életünk és őneki tudnia kell valamit, mert -ő tud valamit a hugom dolgáról, kérem igazgató úr…</p> -<p>Az igazgató nem szólt, csak bámult a kisfiúra. Ez pedig a szúrós -szemek előtt dadogva s levegő után kapkodva állt s kérdés nélkül -dadogni kezdte:</p> -<p>– Kérem szépen igazgató úr, énnekem rámparancsolta Törökúr, hogy -adjam oda a levelét Bella kisasszonynak, de én nem tudok egyebet. -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>Az igazgató mérgesen nézett rá.</p> -<p>– Veled mindennap baj van… Mit avatkozol bele mindenkinek a -dolgába? Mit keresel te a szerelmeskedőfélék közt?</p> -<p>Misi reszketett:</p> -<p>– Én a Viola kisasszony öccsét, a Gyéres tanár úr parancsára, -tanítom számtanra és latinra.</p> -<p>– Tanítod?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Hm. Pénzér?</p> -<p>– Két forintért egy hónapba.</p> -<p>– No lám. Hát te tanítsz is! – mondta szórakozottan az igazgató. -– Hát kisasszony, itt nincs semmi panaszra való ok. Ez a gyerek!… -nem tett ez a gyerek semmit!… Ez egy eminens fiú, az osztály dísze, -és azonfelül kollégiumi jótéteményben részesül… Hogy lehet egy -ilyen kis fiú ellen panaszt emelni? Mi köze van neki a felnőttek -szerelmeskedéséhez.</p> -<p>Viola kisasszony zavarba jött s hebetelt.</p> -<p>– Én úgy gondoltam, kérem igazgató úr…</p> -<p>– Ne gondoljon maga semmit. Bizonyára tisztességes dolog, ami -történt, menjen haza szépen, ki istenben bízik, sosem csalatkozik, -majd jóra fordul minden.</p> -<p>Azzal elküldte:</p> -<p>– Hagyjanak békét az én diákjaimnak! – mondta morogva, mintha -csak saját magának mondaná.</p> -<p>Viola sírva fakadt, hirtelen elfordult s alig hallható -köszönéssel elsietett.</p> -<p>Misi állva maradt ott, ahol volt.</p> -<p>Akkor csengettek, az igazgató ránézett:</p> -<p>– No ipse, – mondta fenyegetően, felállva az asztaltól és egyre -közelebb jött: – te haszontalan peniperda; te… te mindenbe benne -vagy!!… Veled mindennap bajom van!… Az egész világ mind a nyakamra -jár miattad… kell neked szerelmes leveleket hurcolni?… Már -gondolom, hogy abba a tegnapi dologba is ludas vótál!… hát csak azt -mondom neked, hogyha még egyszer behivatlak, ha még egyszer meg -kell látnom ezt a maszatos, mocskos fizimiskádat: addig nem is -szólok hozzád, előbb egy <span class="pagenum"><a name="Page_250" -id="Page_250">-250-</a></span> olyan pofont kapsz, hogy kirepülsz -az ablakon!… Lódulj.</p> -<p>Misi megfordult s behúzott farkkal elsietett.</p> -<p>A folyosó már üres volt s őrajta sírógörcs tört ki, a -Petőfi-szobor előtt a lépcsőházban leroskadt a lépcsőre s oly -szívetszaggatóan zokogott, hogy az egész teste rázkódott tőle.</p> -<p>Hát kinek, kinek mondjon ő egy szót, egyetlen szót, ezen az -egész világon… Senki sincs, aki őt megértené…</p> -<p>Lépéseket hallott s felszaladt a lépcsőn, pedig az osztályuk a -földszinten volt s arra kellett volna mennie. Felszaladt az első -emeletre, aztán el akart bujni, de sehol sem volt zug, a folyosók -ridegek és nyiltak voltak, az oldallépcsőn megint feljebb ment egy -emelettel s azon vette észre magát, hogy a coetusuk előtt jár.</p> -<p>Leakasztotta a kulcsot s bement a szobába, lefeküdt az ágyára s -addig sírt, amíg kimerültségében el nem aludt. Nem is volt órán -egész délelőtt. Tizenkét órakor lement az osztályba a könyveiért, a -fiúk már kitódultak és Sándor hozta felfelé a könyveit. Hol voltál, -hol voltál? – tudakolta – de ő csak azt mondta: beteg vagyok… Látta -a pajtása nevetéséből, hogy érti ezt a betegséget. Délután elment -órára, de másnap nem akart lemenni. El volt szánva, hogy akármilyen -suskussal, de otthon marad. Most már nem ment többet sem az öreg -úrhoz, sem Doroghyékhoz, s már az osztályban sem mert -megjelenni.</p> -<p>De mintha csak megérezte volna az igazgató, már jött reggeli -csengetés előtt István bácsi, fel a második emeletre, be a szobába -s persze, hogy őérte jött.</p> -<p>Félholtan vánszorgott a pedellus után. Már sem élt, sem halt. Az -igazgató reggel mindig dühösebb volt, mint később s amint betolták -hozzá az ajtón az ő szegény kis izzadt fejét, engedelmesen hagyta -cipelni magát, már neki mindegy volt.</p> -<p>Az igazgató egy hosszú bottal sétált le s fel a szobában.</p> -<p>Mikor őt meglátta, mindjárt üvölteni kezdett:</p> -<p>– No, te peniperda!… Mit igértem neked tegnap! Hát már egyórai -békességem sincs miattad?… Már az egész kollégium fel van fordulva. -Már itt <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> egyéb nem történhetik többet, csak a te -szennyesednek a tisztára mosása!</p> -<p>S megsuhogtatta a feje fölött a pálcát.</p> -<p>De megsajnálta vad haragjában is a szegény, magánkívüli, sápadt -s egészen tönkrement fiúcskát.</p> -<p>– Itt van már a halom írás, itt az egész vizsgálat!</p> -<p>S a pálcával nagyot csapott az asztalra s vérbenforgó szemekkel -meredt a kisdiákra.</p> -<p>– Evvel hálálod meg az én jóságomat! Te akasztófáravaló!… de hát -majd megtudok most mindent, ha te nem beszélsz is…</p> -<p>Döngő lépésekkel járt fel s alá a szobában. Hirtelen megállt s -ráordított:</p> -<p>– Mi az istenharagja az a reskontó?!</p> -<p>Hogy Misi semmit se szólt, tovább járkált. Egyszer újra -megállt.</p> -<p>– Mér nem mentél vasárnap óta felolvasni Pósalakyhoz?!</p> -<p>Misi újra nem szólt.</p> -<p>Az igazgató tovább döngette a padlót.</p> -<p>– Mindent felfordít, a haszontalan! ahova a lábát beteszi! Itt a -sok írás: Törökék családi élete, a nevelőségben a familia, a lutris -asszony, az Orczy apja… A fejem zúg tőle, három nap óta semmi -egyébre nem szabad gondolnom, csak hogy egy elvetemedett lurkó az -egész kollégium tekintélyét tönkreteszi a városban.</p> -<p>Újra nekiindult a mérges sétának. Akkor nagyot ordított:</p> -<p>– István! István!</p> -<p>A szolga bejött.</p> -<p>– Hol van már az a professzor!</p> -<p>– Még nem jött be, alássan kérem, nagytiszteletű igazgató -úr.</p> -<p>– Naplopók! Még nem jött be!… Ha én itt tudok lenni, ő nem tud -itt lenni, majd én csinálok rendet ebben a züllött, betyár -kollégiumban!… Itt hagyom az egészet!… Nem leszek soká naplopó -professzorok és ördögadta diákok bábja!</p> -<p>– Vigye ezt a kölyköt a karcerbe. De kétszer ráfordítsa a -kulcsot, majd megtanítom én őket… A kulcslyukon kibuvik az ilyen -gazember lurkó… <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>István bácsi megfogta a kezét, Misi engedelmesen, egyetlen -pisszenés nélkül ment vele s már látta a sötét és vasrácsos -tömlöcöt, ahova be fogják csukni s iszonyodott a teste a kígyók és -békák érintésétől.</p> -<p>De István bácsi a szomszéd kis szobába vitte, ami tanári olvasó -volt és senki sem volt benne.</p> -<p>– Üjjünk csak le – mondta neki csendesen s olyan jóságos hangon, -hogy Misinek kibugygyant a könnye.</p> -<p>– Úgy-e nem haragszik az igazgató úr, István bácsi? – kérdezte -zokogva.</p> -<p>István bácsi végighúzta kétfelé hajló vékony barna bajuszát.</p> -<p>– Haragszunk biz’ a, – mondta csendesen – de azért nem kell -megijedni tülle, mert ami haragunk nem olyan veszedelmes, mint -másoknak a jóakaratja.</p> -<p>Misi új zokogási rohamba tört ki.</p> -<p>– Akkor hát vigyen a karcerbe, mert megharagszik.</p> -<p>– Karcerbe, – mondta István bácsi – milyen karcerbe? Hiszen mi -szüntettük meg a karcert mán tíz esztendeje! nincsen mán karcer a -debreceni kollégiumba! Azt csak úgy mondtuk… Ha maga nem csinált -semmit, akkor ne féljünk semmitől. Gondoljunk az idesanyánkra oszt -nem lesz semmi bajunk…</p> -<p>Misi odaborult az asztalra, az egyetlen ember, aki annyi idő óta -szeliden s jósággal szólott hozzá.</p> -<p>István csödesen folytatta:</p> -<p>– Nagyon ordítós ember, – mondta halk hangján – a nagytiszteletű -igazgató úr, – de majd meglátjuk no… majd megvizsgáljuk a -dógot…</p> -<p>Kint hallatszott az igazgató rivalgása: István!</p> -<p>Az öreg szolga hamar kidöcögött.</p> -<p>Misi magában maradt.</p> -<p>Összehúzódott kicsire s szégyelte magát halálosan. Ő most -karcerben van, tömlöcben, mert mégis csak becsukták… Nem az -osztályban van, ahol vidáman tanulnak a többiek s jelesre felelnek, -vagy jóra, vagy elégségesre, de még az is szabad tiszta ember, aki -beszekundázik. Csak ő, ő a tömlöcben… Úgy érezte magát, mintha -befogták volna és kalickába teszik. Egész nevetséges és ijesztő, -hogyan? egy szabad ember, befogva, bezárva, és nem mehet ki?… -<span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> Egész új szemmel nézte a falakat, hogy -ő azon nem törhet át, az ablakot, amelyen nem lehet kiugrania; hogy -az ajtón nem mehet ki, megbénult idegekkel, mint a szárnyavesztett, -csupasz hernyóvá lett lepke ájuldozott és lihegett.</p> -<p>Roppant fáradtságot érzett, kábultan elterült a nagy fotelben, -összekuporodott a sarkában s úgy tetszett neki, el is szundított. -De egyszerre felébredt, mert érezte, hogy hajón van s a hajó a -tengeren megy és látta a nagy vizet köröskörül s a víz nem kék -volt, hanem szürke, olyan színű, mint a Tisza és a hajó olyan volt, -mint egy igen-igen nagy ladik. És a parton indiánok üvöltöttek s -csattogtatták a tomahawkjukat s veresve voltak festve s a fejük -mind egy-egy tanárnak a feje volt, ott látta a vallástanárt, Gyéres -tanárt, Bátori tanárt, Sarkadi tanárt és bent volt a csónakban egy -mogorva öreg kormányos, akitől nagyon félt, hogy megrúgja, ez volt -a vén-baka, az igazgató és akkor az indiánok mind rájuk nyilaztak s -a vén-baka ordított s a nádpálcájával elverte a nyilakat s ő lent -kuporgott István bácsival a ladikban, aztán gondolta magában, most -kint van az élet tengerén és diadalokat fog nyerni és nagy haja -volt s azt a szél fujta s a sziklán állott, mint Petőfi Sándor a -lépcsőházban s azt szavalta, hogy Simonyi óbester kisgyerek korába -felmászott egyszer a veres toronyba… de nem tudta tovább a verset -és akkor a vállán volt egy köteg léc, amit az édesapjával vitt az -országúton s azt mondta: Na édesapám, ha a fiúk látnák, hogy én mit -csinálok. Mit fiam?… Hogy lécet viszek az úton… No, mit mondanának? -Nekem olyan úrifiú osztálytársaim vannak, azok nem fognák meg a -lécet, mert félnének, hogy a kezük piszkos lesz és nem is vinnék a -vállukon… Azután külön fütyörészést hallott s egy csodálatos -kertben volt s az a kert az övé volt és a sárgarigó kiabálta a fán, -hogy: lufirkó biró, lufirkó biró s ő nevetett, mert az a kert az -övé volt s ott egy nagy diófa volt s Bella neki felesége volt s a -sárgahajú kislány az ő leánya volt és ő ott nagyon-nagyon boldog -volt, azután bement a Bikába s a pincéreknek parancsolta, hogy -hozzanak neki sok bort és mindenki ránézett s akkor a színházban -volt és a színészek fehér cilinderben voltak körülötte <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> s azt -kiáltották, hogy éljen, éljen és ő el akarta szavalni, hogy Simonyi -óbester kisgyerek korába, de a nyelve nehéz volt s nem bírt egy -hangot se kimondani s igen szerencsétlen volt…</p> -<p>S akkor iszonyú félelem fogta el, mert sötét szobában volt, s az -ajtó be volt zárva s kint üvöltöttek a boszorkányok s ő -iszonyatosan félt, reszketett s kicsire összehúzódott, akkor -láthatatlan szellemek jöttek be, felkapták a székét, kacagást -hallott s felrepítették a levegőbe, a feje szédült s egyszer csak -nagyot zuhant, irtózatos mélységbe esett, elvesztette az eszméletét -és leesett a földre.</p> -<p>Ott szedte össze magát sírós és fáradt arccal és szomorúan ült -vissza a helyére s arra gondolt, hogy miért nem szereti őtet senki… -Mindenik fiú vidám és megelégedett, miért nem tudják őt is -szeretni, hiszen meg tudna halni egy mosolyért, ha valaki ránevetne -s a kezét odanyújtaná neki, miért olyan idegenek hozzá a fiúk s a -tanárok és mindenki, a coetusban se szereti senki, s az öreg úr sem -szerette, sose szólott hozzá szívesen, Viola gyűlöli, Sanyika -gyűlöli, Törökék se szeretik, gúnyolódtak vele, még a néni is, -Ilonka kisasszony is… Bella se szerette, mert ha szerette volna, -akkor itt volna s nem utazott volna el avval a gazemberúrral… Orczy -se szereti, nem mondta meg neki a titkot, kivel mit beszél, Gimesi -se szereti, nem jött el vasárnap Orczyékhoz… Gyéres tanár úr se -szereti, s multkor úgy nézett rá, szinte haragosan, a többi tanár -se, persze, még az igazgató úr legjobban szereti, hiába kiabál úgy: -az férfias… De az se szereti, mert bosszúsága van vele; senki se -szereti, miért is szeretné. István bácsi se szereti; ki tudja, -hátha ez a halálát ragasztotta rá a simogatásával, mert öreg -tüdővészesek a halált a fiatalra ragasztják… Nem szereti senki, -senki: csak az édesanyja, meg az édesapja, s erre zokogásban tört -ki.</p> -<p>Volt ideje sírni is, felocsudni is.</p> -<p>Oh be jó volna most felmenni a torony tetejébe, fel a vörös -kupolához s onnan levetni magát a mélybe… vagy kisgyerek lenni -örökre s az édesanyja szoknyájába kapaszkodva járni a szobában -mezítláb a hives tapasztott földön s nem tudni semmiről semmit. -<span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<p>Aztán összevonta a szemöldökét s szégyelte magát az ostoba -gondolatokért s hirtelen elhatározta, hogy többet nem tekinti magát -kollégiumi diáknak. Itt őt mindenki sértette, bántotta: -igazságtalanul. Igenis ő nem fogja védeni magát és nem fog -megmagyarázni semmit, annyit tudhatna minden felnőtt ember, hogy -egy kis fiú… szégyelje magát, aki róla rosszat tesz fel. Rendőrség -keresi őt, mint egy tolvajt, vagy gyilkost, és Viola elmegy az -igazgatóhoz vádaskodni és az igazgató mindenkinek hisz, pedig öreg -ember, már megtanulhatta volna, hogy az embereknek az arcából -olvasni tudjon. Többet vele nem fognak packázni. Ha most ennek vége -lesz, vonatra ül s hazamegy. Többet a debreceni kollégiumban -szenvedni nem fog!</p> -<p>Fel is állott s az ablakhoz ment. Az udvar üres volt s ő mereven -nézett a kútra. Most egyszerre minden gyűlöletes volt előtte. Ott a -kút mellett bujt Orczy suttogni Böszörményivel az ő ügyéről, s maig -sem tartotta kötelességének, hogy mindent elmondjon. Úgy gyűlölte -most ezt a kutat is, nem akarta többet látni s elhatározta, hogy -soha többet Debrecenbe nem jön és Debrecenről hallani sem akar. Van -iskola másutt is. És ha az édesapja nem fogja taníttatni, akkor nem -fog tanulni: költő úgyis lehet belőle. Csokonait is kicsapták az -iskolából Debrecenben, még a harangot is meghúzták, mikor -kicsapták… Kicsit megborzong, talán ő utána is meg fogják húzni a -kollégium csengőjét s az egész iskola tudni fogja, hogy ki van -csapva.</p> -<p>A szeme tele lett könnyel, s ő nem bánja, elég, ha ő tudja, hogy -ártatlanul bántják. S ebben a percben annyira nem számít neki az -emberek véleménye, annyira nem fontos neki, hogy mit gondolnak s -mit mondanak róla ezek a felnőttek; az a fontos, hogy mi az igaz, -az neki most fontos, hogy ő most valami nagy dologban van benne. -Különös és csodálatos, hogy becsukták, őrzik, puskával mennének -utána, ha megszökne; felnőtt emberek, nagyok, férfiak a fejüket -törik valamin, amiben ő benne van s amiről ő többet tud, vagy -legalább is többet sejt, mint azok a felnőttek… Lassan, mintha a -köd oszlana, szétfoszlik a lelkéből a lankadtság, a csüggedtség, a -köd <span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> s mosolyogni kezd, mert úgy látszik -neki, mintha áttörte volna a gyermekkor határát s egyszerre -belekerült volna a felnőttek világába.</p> -<p>Mennyit vágyott a hosszú nadrágra s a zsebórára és a felnőttek -megbecsülésére: íme most a hosszúnadrágosok, az órások és -szakállasok a legkomolyabban törődnek ővele…</p> -<p>Már szinte tetszik is neki ez a hecc, mintha most a markában -volna valami erő, ami a felnőtteket szorítja. Mintha a mesebeli kis -dongót fogta volna meg, s az volna itt a tenyerében, amelytől a -vadkannak s a hétfejű sárkánynak a varázsereje függ.</p> -<p>Egyszerre csengetnek. Látja, ahogy a kis csizmás pedellus, az -András nevű, húzza a csengő láncát s a hang végigsivít a kollégium -falai között. Pár perc mulva már fiúk nyüzsögnek ki az udvarra s ő -ijedten visszahúzódik az ablaktól, mert azt nem lehet, hogy őt itt -meglássák a karcer ablakában. Hiába nem karcer: mégis tömlöc ez… Az -arca újra kigyúl s az egész teste lázban van, a vére zsibong, le s -fel futkároz az ereiben, hiába bíztatja magát, hogy ez mind semmi, -hogy ez nem számít, hogy őneki igazsága van és ő van felül, és hogy -őtőle bocsánatot kell kérni mindenkinek, aki most megbántja, még az -igazgató úrnak is: azért mégis csak ég az arca a szégyentől s -hiszen nem magyarázhatja meg mindenkinek, hogy neki van igazsága, -nem azoknak, akik őt ide becsukják, s ez a szégyenkezés nagyon -kínos; istenem, talán csendőrök fogják végigkísérni az utcán -hátrakötött kézzel; most újra látja, hogy kísértek egy nyáron öt -embert a falun végig, mert nem akartak aratni a földesúrnak, négy -csendőr ment utánuk feltűzött szuronnyal, kakastollal s ők -kisgyerekek, nézték, éppen délben volt, mikor az iskolából jöttek -hazafelé s kimeredt szemmel bámulták az embereket; ő már akkor sem -értette, miért kell az embereket csendőrrel kísértetni, ha aratni -nem akarnak… S azóta mindig úgy érezte, ha csendőrt látott, hogy az -őrá les, őrá vár hogy egyszer csak őtet is maga elébe veszi, mert ő -sem akart aratni a földesúrnak, mert ő érezte, hogy ő csak annak -akar dolgozni, akinek jólesik s <span class="pagenum"><a name= -"Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> már parányi -gyermekszívvel lázadónak érezte magát, mielőtt tudta volna, hogy mi -az a lázadó s nem akart rabszolga lenni, mielőtt tudta volna, hogy -mi az a rabszolga. De mikor egyszer egy meleg nyári este megállott -az udvaruk előtt két lovascsendőr s bekiáltottak nagy hangon, hogy -»Itthon van-e Nyilas?« Akkor az édesanyja, aki éppen búzát rostált -az udvaron, kiejtette a kezéből a rostát ijedségében, csak úgy -lehanyatlott a karja s a rosta kiömlött a ponyvára, szerencsére – -nem a földre, ő látta az édesanyja elsápadt arcát s velesápadt, de -aztán az édesanyja összeszedte magát s erős hangon mondta: Miért -keresik? A csendőr sokáig nem felelt. Nagy lovon volt a két nagy -csendőr, barna bajuszuk volt, kemény, nagy emberek, igen nagyokat -tudhattak pofozni, ha elfognak valakit, nagy fekete öklükben fogták -a ló gyeplőszárát. Végre az, aki kérdezett, elmosolyodott s azt -mondta: de már akkor a szomszédok mind kigyűltek a kerítésekre, -hogy: viszik Nyilast… Azt mondja akkor a csendőr, hogy: »Együtt -mulattunk a minap a tarcali kocsmába, hát meg akartuk keresni, ha -már itt járunk!…«</p> -<p>Erre mindnyájan fellélegzettek s büszkék lettek, hogy a -szomszédok látják, hogy az ő édesapjuk olyan ember, aki -csendőrőrmesterekkel mulat a tarcali kocsmában.</p> -<p>– Mondja meg neki tésasszony, hogy tiszteli Fazekas -őrmester.</p> -<p>Ezzel elugratták a nagy sárga lovakat, de őbenne még most is -vegyesen mozog az öröm s a rettegés: mert hátha mégis egyszer nem -barátnak, hanem ellenségnek jelennek meg a nagy kakastollasok.</p> -<p>Ezalatt kivárta, amíg újra csengettek, a gyerekek eltűntek az -udvarról s akkor ő megint ki mert nézni, aztán újra egyedül maradt -magában a gondolataival. Kínos óra telt el az új csengetésig; -egyedül, egyedül a rettentő szobában. Az idő legnagyobb része azzal -telt el, hogy le s fel járkált lábujjhegyen, hogy kifelé zajt ne -okozzon: ne vegyék észre őt, ne gondoljanak vele, közben néha csak -futó pillanatokig; néha kialakult képekben nyugtalanító s felemelő -érzéseit érzékítette meg. A nagy igazságtalansággal szemben, ami -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> vele történik: a jövőjét állította -szembe. Egy futó pillanatban látta magát híres és nagy embernek, -magas lesz és erős ember s nagy szakállt fog viselni, hosszú -szakállt, mint Széchenyi Döblingben azon a képen s akkor ezek az -emberek mind kicsik lesznek s bocsánatot fognak tőle kérni, -szeretett tanítványuknak fogják mondani s protekciót kérnek tőle: -és ő igen, ő segíteni fog rajtuk s nem is fogja említeni, hogy mit -tettek vele. Aztán megint tompa kábulatba zsibbadt, akkor újra -Toldi Miklós erejét érezte magában s megfogta gondolatban, behúnyt -szemmel az ajtót s annak kilincsét úgy megroppantotta, hogy a -markában maradt, kirúgta az ajtót, az előszobába ment, be az -igazgatói irodába s az asztalt úgy törte darabba, hogy a vastag -tölgyfa szakadt a keze közt, mint a vaj s a tanárok meg voltak -rémülve és alázattal kértek tőle bocsánatot s ő megbocsátott nekik. -Aztán mezítelenül állott előttük, mint a Zichy Mihály képén Ádám a -sziklán, lobogó hajjal s hátravetett két karral a szikla szélén, -alatta a mélység és a sötétség s ő isten trónja előtt áll, tisztán -és szűz testtel s pipacsok nyíltak a búzában körülötte s már otthon -volt az édesanyja előtt és ő szegény kis fiú volt újra és odaborult -az édesanyja ölébe, aki azt súgta neki: Légy jó, fiam, légy jó, kis -fiam, mindhalálig fiacskám, légy jó mindhalálig…</p> -<p>Még egy óraköz is eltelt és senki sem nyitott ajtót rá. Eszébe -jutott a mese, hogy az óriás addig hordta a hegyet, míg a lába, -dereka, nyaka mind elkopott s a koponyája görgött az utolsó -görönggyel, s akkor jött a Jézus Krisztus, felvette a szorgalmas -koponyát s azt mondta neki: Fiam, én megbocsátok neked, s -megcsókolta a szuvas öreg csontot, s akkor megváltott fehér dalia -lett az óriásból, aki fehér lovon lovagolt be a mennyországba… Igy -fog ő is itt elkopni a szenvedésben, de a végén híres ember lesz s -az emberek csodálni fogják és hogy ha egykor visszatér majd -Debrecenbe, a város népe mind kimegy elébe az állomásra s az -ötösfogatot befogják s a polgármester és a püspök jönnek eléje s -üdvözölni fogják őt s ő máris szégyelte magát a nagy ünnepség -miatt… <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span></p> -<p>És nem fogja ismerni a mai osztályt, oly idegenek azok ott benn -a tanteremben, ahogy ott ülnek s tanulnak, de mit tanulnak? neki -oly ostobaságnak látszott az az egész tanulás: így tanulni, hogy -feladják óráról-órára a leckét s a kihagyott mondatokat nem kell -megtanulni… Ő mindent tudni akar, egyszerre tudni, úgy képzeli, -hogy az belőlről jön, aki akar, az tud, akinek felnyílik a lelke, -abból kijön a tudomány s akkor a tudatlanok hallgatnak a szavára és -olvassák az írását, mert csak írni kell és akkor minden igazság… -Simonyi óbester kisgyerek korába, felmászott egyszer a veres -toronyba… Magos volt a torony, magos a teteje, az egész fedele, -verebekkel tele…</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Simonyi óbester<br /></span> -<span class="i0">mint egy hős kiállott,<br /></span> <span class= -"i0">Látta onnan maga alatt<br /></span> <span class="i0">Az egész -világot.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kebelét megrakta<br /></span> -<span class="i0">verébfiókákkal,<br /></span> <span class="i0">Nem -cserél most boldogságot<br /></span> <span class="i0">az egész -világgal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Dobjatok le, nem -baj,<br /></span> <span class="i0">van ezernyi -szárnyam…<br /></span> <span class="i0">csunya irigy -földöncsúszók<br /></span> <span class="i0">nézhettek -utánam…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem is földre száll -az,<br /></span> <span class="i0">hanem fel az égbe,<br /></span> -<span class="i0">kinek százezer szárny<br /></span> <span class= -"i0">csattog a szívébe…<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">kacagott és ujjongott, hangtalanul és kidagadt -szívvel s úgy volt, hogy most csakugyan elrepül; ha az ablak nyitva -volna, akkor kiszállna rajta s felrepülne először a gyönyörű -jegenyeakácokra a többi madarak közé s ott fog csicseregni nem -emberi dadogással, hanem pergő, csattogó, csicsergő madárnyelven, -legyen áldott, aki e fákat ültette, legyen átkozott, aki valaha -kivágja, mint a Simonyi-gát fasorát… Aztán elrepül, el, el, el… -teleszíja a tüdejét sok-sok levegővel s érezte, hogy suhant fent a -ragyogó kék égen…</p> -<p>S hangosan valami madárhangot mondott, olyat hogy: tulululu!… -<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p>És akkor kinyilt az ajtó, bejött a pedellus s látta, hogy a -karjával repülő mozdulatot tett s hallotta, hogy azt mondta: -tululu!</p> -<p>Igen elszégyelte magát, lesütötte a fejét, el is takarta a -kezével s lángvörös lett az arca, azt mondta: jaj istenem.</p> -<p>István bácsi nem igen mondott semmit, csak egy kicsit gyanus -szemmel nézte, mintha egy kicsit megbolondult volna s intett neki, -hogy jöjjön vele.</p> -<p>Ő ment szó nélkül utána, de még mielőtt a szíve elszorult volna, -nevetett egy pillanatig s úgy gondolta, hogy most ő nagy költő -lett, csak le kellett volna írni a verset, mert elfelejti…</p> -<p>Nem az igazgatói irodába vitték, hanem a másik oldalon egy nagy -üres tantermen mentek keresztül, s azontúl volt egy kis keskeny -tanári szoba s abban volt öt vagy hat tanár. Székeken ültek az -ajtótól befelé, úgy összeszorulva, mintha nem szokott volna itt -ennyi ember egyszerre együtt lenni.</p> -<p>Csupa idegen arc volt, ismerte őket látásból, de nem tanította -őt ezek közül egy sem. Ijedten nézte ezeket az arcokat: ez most a -tanári törvényszék, gondolta magában.</p> -<p>Odaállították maguk elé és ő sápadtan s reszketve állott. Akkor -azt mondja az egyik cvikkeres, őszes tanár:</p> -<p>– Nyilas Mihály II. gimnázista, felelj a következő kérdésekre… -De figyelmeztetlek, hogy becsületesen és lelkiismeretesen felelj, -mert most életedről és halálodról van szó. Négy kérdéscsoportra -kell válaszolnod: Első az, hogy miként bíztak meg téged azzal, hogy -Pósalaky úrnak egy forintot tegyél a lutrira, és mikor tetted meg, -hol s kinél és milyen számok voltak azok s mi történt a -reskontóval.</p> -<p>Misi kimeresztette a szemét és nem tudott felelni:</p> -<p>– Én, kérem szépen, tanár úr, ebbe a kis bugyellárisban őriztem -a reskontót és innen elveszett.</p> -<p>– Igen? – mondta szigorúan a tanár. – Elveszett? Ez ugyan már a -második kérdéscsoportba tartozik, de tekintve, hogy az előzmények -nagyon jól tisztába vannak hozva, tehát térjünk át a másik -kérdéscsoportra: Honnan ismered te Török Jánost, <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> mit -igért ő neked a reskontóért, mikor fizette ki, amit igért.</p> -<p>– Nekem? – mondta a kis fiú.</p> -<p>– Neked, neked! Majd fel fogom frissíteni az emlékezetedet. Itt -van Török Jánosnak a levele, hogy ő neked tíz forintot igért a -reskontóért s neked meg is adta, mikor a táskáját a kollégiumig -vitted.</p> -<p>Misivel elfordult a világ, halotthalvány lett és szédelgett, -nézett ezekre az emberekre, akik szigorúan, tanáriasan s -ellenségesen pillantottak rá.</p> -<p>– Hol van a tíz forint?</p> -<p>– Azt ő erőszakkal nyomta a zsebembe s én csak másnap találtam -meg, – rebegte a gyermek.</p> -<p>– Hol van a tíz forint?</p> -<p>– Már én azt visszaküldtem Török bácsinak, mert az ő fia Török -úr, – hazudta Misi.</p> -<p>– Igen? ez javítja a helyzetedet, de nem mossa le a tényt, hogy -te a más által rádbízott vagyont könnyelműen, anyagi -kecsegtetésekért eladtad.</p> -<p>Erre a vakmerő hazugságra Misi még azt se tudta mondani, hogy -nem igaz. Az ő hazugsága az imént, hogy már el is küldte, az szent -dolog volt s megnyugtatta a lelkiismeretét: mert bizonyisten -gondolt rá. De ez a hazugság fellázította s kétségbeejtette, -úgyhogy már kezdte nem hinni, hogy süt a nap és kemény a kő…</p> -<p>– Most lássuk csak mindjárt a harmadik kérdéscsoportot: Mi -történt az ötödik osztály termében, hányszor voltál ott, mit -tapasztaltál, hogy szólanak azok a tanárgyalázó nóták s milyen -tivornyákban vettél ott részt.</p> -<p>Misi nagy szemeket meresztett. Az ötödik osztály termében?… Ő -ott sohasem volt. Homályosan rémlett neki valami, hogy a fiúk -szerdán s szombat délután be szoktak járni. Az ötödik osztály -ugyanis egészen külön volt a többi osztálytól a régi kollégiumban s -annak volt egy előszobája is és az a diákok fantáziáját úgy -izgatta, mint egy romantikus várkastély; ott csakugyan lehetett -valami, mert ő egyszer hallotta, hogy gugyit isznak ott, de őt -persze be se vették volna.</p> -<p>– Mert, – folytatta szárazon az elnöklő cvikkeres tanár – mert -az a vélelem került felszínre, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> a fiú azért adta el a -reskontót készpénzért, a bizonytalan nyereséget biztos haszonért, -hogy ezen erkölcstelen összejövetelekeni készpénzkiadásokhoz -hozzájárulhasson.</p> -<p>– Én ott nem voltam soha, nem is tudtam mostanig, hogy ott volt -valami.</p> -<p>A hangja olyan határozott volt, hogy a tanár így szólt:</p> -<p>– Menjünk csak akkor a negyedik kérdéscsoportra: tudomásunkra -jutott, hogy te pénzeket küldözgettél, kinek, mennyit s miből?</p> -<p>A kis fiú szemét elöntötte a könny, torkát elszorította a -fájdalom s csak nézett ezekre a kopasz, ősz, ellenséges emberekre; -hát ezek nem értik őt, vagy az lehetetlenség, hogy egy ember -megértse a másikat?</p> -<p>– Kérem szépen, én nem bántottam senkit, én nem csináltam -senkinek semmit.</p> -<p>– Ez egy haszontalan fiú, – szólalt meg mellette jobbról egy -vastag tanár – még a cipőkenőcsöt is megette.</p> -<p>Misiben megállott, megdermedt a kitörő sírás: a cipőkenőcsöt! -azt is ő ette meg? és nem Böszörményi? az övét!… Nézett erre az -emberre, akinek egészséges, húsos arca volt, szürke szeme s -gesztenyeszínű sodrott bajusza. S akkor megszólalt a másik -tanár.</p> -<p>– Nem helyes dolog megengedni, hogy a gyerekek a kollégiumon -kívül valami címen kint járhassanak. Mit csináltál te valamelyik -este lámpagyújtás után? a leányokat bámultad az utcán?…</p> -<p>Misi most erre a tanárra nézett, ez egy kis kövér, potrohos -ember volt, hátradőlve ült a széken, féllábát a szék lábába -akasztva s félkarral a szék karján lógva, az ujjait összefonta a -mellén, úgy ült ott, mint egy batyú, vastagajkú pöffedt kis ember -volt, barnabőrű s kevés bajuszú, oly undorító volt, mint egy -varangy, Misi ijedten rámeredve nézett s nem tudta elképzelni, mire -gondol ez a tanár úr, hol látta őt, már sem sírni nem tudott, sem -nevetni, csak nézett iszonyodással s nem emlékezett. És nem tudta -elfordítani a szemét róla, annyira iszonyodott tőle, hogy nem bírt -betelni ezzel az iszonyattal. <span class="pagenum"><a name= -"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p> -<p>Azután a tanárok maguk közt kezdtek valamit vitatni, de ő nem -volt képes figyelni, csak árván állott ott s nem azért volt árva, -mert bántották, hanem azért, mert nem értette ezeket az embereket, -épp oly kevéssé értette őket, mint azok őt. Gondolta kicsit -magában: jó volna mindent elmondani, de nem lehetett, mert akkor -saját magát dicsérni kellett volna, azt kellett volna mondania, -hogy ő különb a többi fiúnál és mindenkinél, mert ő nemcsak hogy -nem tett, de nem is gondolt rosszat senkinek és semmiről. De hogy -lehet ezt megmondani s talán nem is igaz, és talán igazuk is van a -tanároknak s ő csakugyan rossz és gonosz ember s kereste a -multjában az igazságot s akkor elhatározta, hogy meg is fogja -mondani: a bicskát, amit ellopott, ott van a szemétláda mögött.</p> -<p>– De micsoda egy megátalkodott fiú ez, – szólalt meg ebben a -pillanatban az elnök – semmi kérdésre sem felel, ez egy sötét -gonosz lélek, ahelyett, hogy kitárná a szívét, hogy úgy olvassunk -benne, mint a nyitott könyvben, hallgatással tetézi a bűnt, amit -elkövetett. Beszélj!</p> -<p>Misi azt gondolta e pillanatban magában, hogy ti mindnyájan -elébem fogtok jönni s csókolni fogjátok a kezemet, ha én híres -ember leszek és hangosan azt mondta:</p> -<p>– Tanár úr, kérem, én nem csináltam semmit!</p> -<p>S mikor ezt mondta, s hallotta a saját hangját, akkor szégyelte, -hogy ilyen taknyos gyerek és ilyeneket mond, ahelyett, hogy valami -szépet és nagyot cselekedne.</p> -<p>– Mióta tanítsz Doroghyéknál?</p> -<p>Misi gondolkozott, nem emlékezett rá.</p> -<p>– Még csak egyszer kaptam náluk fizetést.</p> -<p>– Úgy. Hát te a fizetésen keresztül emlékezel? Nagyon helyes. -Mennyi a fizetésed?</p> -<p>– Két forint.</p> -<p>– Egy hónapra?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Osztálytársadat tanítod?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Mire?</p> -<p>– Számtanra és latinra. <span class="pagenum"><a name="Page_264" -id="Page_264">-264-</a></span></p> -<p>– Egyébre nem?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Földrajzra, magyarra, semmire?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Szóval, tefelőled minden egyéb tárgyból megbukhat.</p> -<p>Misi hallgatott.</p> -<p>– No de hát ez persze nem tartozik most ide, – szólalt meg egy -másik tanár.</p> -<p>– De igenis idetartozik, – szólt az elnök – mert ez határozza -meg az erkölcsi felfogását: önző, követelő, anyagi érdekekkel -telített lélek. Hogy ismerkedtél meg s milyen viszonyban voltál a -növendéktársad testvérnénjével, hogy is nevezik, Bellával?</p> -<p>Misi szemöldökét felhúzza magasra:</p> -<p>– Jóban, – mondta csendesen.</p> -<p>– Hogy, hogy?</p> -<p>– Kérem szépen, az igen jó leány, – mondta Misi.</p> -<p>– Jó leány! – kiáltott fel a professzor – egy leány, aki az -erkölcsi romlottságnak akkora fokára sülyedt, hogy megszökik egy -sikkasztóval, az neki jó leány! Nahát beszélj, beszélj, ne kelljen -mindent harapófogóval kihúzni belőled!</p> -<p>De Misi lesütötte a szemét s nem szólt. Az egész olyan tétovának -s bizonytalannak látszott előtte, érezte, hogy ezek az emberek -hiába felnőttek és okos emberek, mégsem fognak megtudni semmit; -hogy lehet megismerni valakinek a lelkét, ha ellenségesen gyilkos -szándékkal akarnak rést ütni bele és úgy feszegetni ki titkait: oh -istenem, ha volna valaki, aki előtt kiönthetné szívét, négyszemközt -és ártatlanul s odaadással. Elnézett az ablak felé s szemei -csüggedten meredtek el a homályos és pókhálós ablakrámán, amely -sivatag volt és sivár, mint az ő élete.</p> -<p>– Engedje meg, kolléga úr, hogy én intézzek kérdéseket -hozzá.</p> -<p>– Tessék.</p> -<p>– Mondd csak fiam, mondd csak gyermekem, – szólott a -feketeszakállas ember, aki most hozzáfordult – hogy vetemedhettél -te arra… mégis, nem kis dolog, hogy azt a reskontót eladd pénzért, -<span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> értsd meg, pénzért eladni, tíz -forintért eladni azt a reskontót! ezt neked érezni kellett, hogy ez -nem szabad!… Miben bíztál, abban, hogy úgyse húzzák ki!…</p> -<p>– Én nem adtam el!</p> -<p>– Megállj csak, jól van, te azt mondod, nem adtad el; akkor -miért hazudtál az öreg úrnak, hogy a budapesti lutrira tetted és -nem a brünnire és a brünni számokat nem olvastad fel neki.</p> -<p>– Nem volt benne az újságba, tanár úr.</p> -<p>– Ne hazudj!…</p> -<p>– Nem volt benne.</p> -<p>– Ne feleselj! Jobb lett volna, ha nem adtad volna el! De -eladtad! Eladtad gazember! Ne hazudj a szemembe kis gazember! mert -úgy váglak pofon, hogy kibicsaklik a nyakad! Hogy mersz nekem itt -szemtől-szembe hazudni… Miféle gyerek vagy te! Mi az apád?</p> -<p>Misi hallgatott:</p> -<p>– Nem hallottad? Mi az apád?</p> -<p>– Ács.</p> -<p>– Na meglátszik. Igy nevelni rá a hazugságra… Ez bele van -trenírozva a hazudozásba. Miféle anyja, apja van az ilyennek.</p> -<p>Misi erre a szóra merev lett s a fogát összeszorította s úgy -nézett izzó pillantással a tanárra, hogy majdnem felszúrta azt. S a -tanár, aki néhány perccel előbb még édeskés pillantással akarta -lekenyerezni a gyereket s mézes szavakat keresgélt, hogy ön maga -ellen tanuságra bírja, most parasztdühvel kelt ki magából s a -gyerek pillantásától felbőszítve felugrott a helyéről:</p> -<p>– Te alávaló! Nem reszketsz előttem, te gazlélek! kitépem a -füled, te!…</p> -<p>De Misi már úgy állt, mint egy vascövek, állkapcsát -összeszorította s orrcimpái kitágultak, mint a lihegő lóé, fakó -arca még fakóbb lett s úgy nézett ki, mintha egy pillanat mulva -kész volna nekimenni a tanárnak.</p> -<p>– Teljesen romlott erkölcsi karakter, – mondta az elnök -türelmetlenül – azt én az első tekintetre megállapítottam. Csak -ilyen előfeltételek mellett magyarázható meg emberileg a -bűncselekvényeknek <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span> az a szövevényes halmazata, amely -előttünk áll s amely nem egy tizenegy-tizenkét éves gyermeknek, de -egy kipróbált és raffinált gonosztevőnek is becsületére válnék.</p> -<p>– Kár, hogy egy jeles tanuló ilyen kutyafog!</p> -<p>– Jeles tanuló, jeles tanuló, – mondta az elnök – az ész, az -egyformán lehet az isten adománya s az ördög ajándéka. Az a kérdés, -mi lakik a szívben s nem az, hogy mi az agyban. Romlott szívvel a -legeszesebb ember sem fog az emberiségre áldásos cselekedeteket -elkövetni, jó és nemes lélekkel azonban a legkorlátoltabb ember is -hasznos tagjává lesz a társadalomnak. És a debreceni kollégium -hagyományaihoz nem az illik, hogy világszerte híres gonosztevőket -neveljünk, hanem az, hogy e hazának hű és érdemes, erkölcsös és -hasznos polgárokat istápoljunk.</p> -<p>– Én nem akarok debreceni diák lenni tovább, – kiáltott fel -Misi, mire általános elképedés lett.</p> -<p>– Debreceni diák!… Nem akarsz debreceni diák lenni!… Először is -aligha rajtad áll barátocskám… és másodszor, még az akasztófán is -büszke lehetsz rá, hogy valaha bármily rövid ideig is debreceni -diák voltál!… gaznép!</p> -<p>A hangjában valami rendkívüli áhitat és pietás, lelkesedés volt, -amint azt a szót kiejtette, hogy »debreceni«, amely szinte -magasztos hevülettel töltötte el, úgy hogy felállott az -ünnepélyességnek e pillanatában s vele a többiek is önkéntelenül -felállottak, hogy mint az isten színe előtt dokumentálják azt, amit -ez a szó jelentett: Debrecen! Örökre feledhetetlen maradt ez a -pillanat a gyermek lelkében, mert a patriotizmusnak ezt a magas és -izzó fokát soha többet az életben sehol nem tapasztalta s mint -minden igaz és nagy érzés, valóban átragadt reá is és egyszerre -szégyelte magát vakságáért és szerencsétlenségéért… hogy bár egy -pillanatra is el tudta veszteni a debreceniség egész lelket betöltő -varázsát.</p> -<p>De amint felállottak, egyszerre el is vesztették a vizsgálat -eddigi formaszerű nyugalmát, mozogni kezdettek, jönni-menni, párban -beszélgetni, heves <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> és ingerült hangon szólottak az ifjúság -romló erkölcséről, a haza jövőjéről…</p> -<p>– Eredj ki, – szólt aztán az elnök a gyereknek – majd várj be és -majd hivatunk, ha kellesz.</p> -<p>Akkor a kis fiú az igazgatóhoz fordult, aki az egész gyűlésen -némán volt jelen s azt mondta neki:</p> -<p>– Kérem szépen, igazgató úr, azért jófiúnak tetszik engem -gondolni, úgy-e?</p> -<p>Az igazgató egy pillanatra felkapta a szemöldökét, azután azt -mondta:</p> -<p>– Hm… Éppen azt akarjuk megtudni… Éppen ezt firtatják a -prófesszor urak!…</p> -<p>A kisfiú lehajtotta a fejét s kiment, de a szíve azért titkon -mégis csak az öreg úrnál maradt egy kicsit.</p> -<p>Ahogy kilépett az ajtón s még hallotta a heves beszélgetést, -amely odabent újra kitört, a tanterem ajtaján bejött valaki, akin -az első pillanatban maga sem tudta miért, csak épen valami boldog, -felfakadó örömben ismert rá, az ő valakijére: a nagybátyja jött -meg, Isaák Géza, nagy barna bunda volt rajta, olyan úri nagybunda s -keskeny kis fején fekete kis kemény kalap volt, nagy sötét szeme -kutatva pillantott körül s ahogy felismerte kis öccsét, kitárt -karral sietett hozzá.</p> -<p>– Misikém, – mondta s a keblére ölelte.</p> -<p>És a kis fiút, aki annyi időt töltött el idegenek közt s nem -mondta senki neki ezt a szót, hogy <i>Misikém</i>… elöntötte a -könny s beleroskadt a bátyja karjába s belefúrta az arcát annak -jéghideg bundájába s szakadt, szakadt belőle a zokogás.</p> -<p>Soká, soká sírt: kimondhatatlan az a boldogság, hogy sírhat, -valakinek a szívére borulva, a bátyjának, az eszményképének, az -egész család szemefényének, az édes jó Géza bátyjának, akiről oly -régen nem hallott hírt, nem kapott levelet, akire nem is gondolt a -nagy bajában, hogy az megjött és megszabadítja őt…</p> -<p>– Bántanak, – fuldoklott ki belőle ez az egy szó – bántanak, -Géza bátyám…</p> -<p>És az keztyűtlen kézzel megsimogatta a fejét s megcsókolta a -homlokát s nedves szemmel nézett a <span class="pagenum"><a name= -"Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> szemébe: az ő nagy, -dióbarna szeme is könnyel volt tele, oh azok a drága, nagy komoly -szemek:</p> -<p>– Édes kis fiam…</p> -<p>– Nem leszek többé debreceni diák! – kiáltotta a gyerek. – Nem -akarok többet!… bántanak!…</p> -<p>És zokogott s csuklott és hörgött és nem bírta elég erővel -kiadni magából a tajtékzó, lávádzó nagy feszültséget, ami annyi idő -óta felgyűlt benne…</p> -<p>A bátyja magához szorította, ölelte s szorongatta, kigombolt -kabátjába vette a didergő, reszkető, halálsápadt, kis szomorú -fekete gyereket, aki a ruhát marta s az öklét véresre harapta, hogy -elfojtsa a kínos zokogását.</p> -<h2>XII. FEJEZET</h2> -<p class="summary">amelyben kiviláglik, hogy a kis Misi egész -életében minden munkáját ugyanolyan csodálatos és rendkívüli -zűrzavarok és kétségbeejtő válságok között vitte végbe, mint első -kis versének költését.</p> -<p>– Maradj itt fiacskám, – szólt a nagybátyja kimondhatatlan -szeretettel – bemegyek hozzájuk, te csak várj itt, csak várj itt -szépen.</p> -<p>Misi összekucorgott a középső padsorban, az első pad szélén s -remegett, reszketett. A homlokát a kezére fektette, a hideg rázta, -vacogott a foga s a vacogás taktusára egyszerre csak elkezdte -mondani: Simonyi – óbester – kisgyerek – korába… felmászott – -eccera – verestoromba… Magosvolt – a toron – magosa teteje – -azegész – fedele – verebe – kkeltele – Simonyi – óbester – mintegy -a hős – kiállott – ott látta – alatta – azegész – világot. – -Azsebét – megtömte – verébfi – ókákkal – nemcserél – nemostan – -azegész – világgal…</p> -<p>Egyszerre megütődött, úgy rémlett neki, hogy szebb volt ez a -karcerben, mikor először kitalálta.</p> -<p>Ijedség fogta el… Mintha elveszített volna valamit. Valamit -kiesett…</p> -<p>Újra kezdte mondani: Lámmegmondtam – Angyalbandi – nemenjaz – -alföldre… Betyároknak, <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> zsiványoknak – közibe – közibe… Ez -sokkal jobbnak tetszett neki s próbálta: trallalala – trallalala – -trallala – trallala…</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kebelét megrakta<br /></span> -<span class="i0">verébfi – ókákkal,<br /></span> <span class= -"i0">nemcserélne most az egész<br /></span> <span class="i0">kerek -– világgal…<br /></span></div> -</div> -<p>A homlokát erősen a pad széléhez szorította s erőltette az -agyát, hogy eszébe jusson, a szemét behúnyta, hogy fájt s -vicsorított hozzá:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kebelét megrakta<br /></span> -<span class="i0">apró verébfival,<br /></span> <span class="i0">nem -cserél most boldogságot<br /></span> <span class="i0">a – -kollégiummal…<br /></span></div> -</div> -<p>Hevesen elkezdett kacagni. A vers zörgött, zötyögött, de ez a -gondolat, hogy ő most nem cserélne, ő az üldözött, a bántott, a -kínzott gyerek, az egész kintugráló vidám kollégiumi néppel… »Nem -vers, de igaz!« (Tavaly Ilonka kisasszony mesélt egy adomát -Törökéknél, hogy volt egyszer egy úr, aki meg akarta tréfálni az -inasát s azt mondta neki: Tudsz te verset mondani, Miska? Nem? Hát -én mondok neked egy verset:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hallod-e te hebehurgya -Miska,<br /></span> <span class="i0">Szeret engem a húgod -Juliska!<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">És hozzátette, hogy: látod szamár, ez vers, de nem -igaz. Erre azt mondta a legény:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hallja-e a nagyságos -úr,<br /></span> <span class="i0">szeret engem a nagyságos -asszony!<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">És ő is hozzátette: tetszik-e látni nagyságos úr, ez -nem vers, de igaz.)</p> -<p>Ezen ő tavaly mindig nevetett, ha eszébe jutott, pedig nem -értette, de most éppen ilyennek tetszett neki a saját kádenciája: -hogy nem cserélne a kollégiummal. Nem vers, de igaz.</p> -<p>Olyan soká nevetgélt, lehajtott fejjel, a homlokával a pad -szélén, hogy a szeme is könnyes lett és olyan éhes, hogy hirtelen -úgy érezte, kiesik a hasa. Aztán megint a Simonyi óbester jutott -eszébe, már <span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span> ördög bánja, kicsapják, nem csapják, de -istenem, hogy lehetett elfelejteni azt a szépet:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Százezer szárny csattog -annak<br /></span> <span class="i0">a szívébe…<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">vagy hogy volt. Sehogy se bírta visszahozni, mintha -nem is ő találta volna ki, csak olvasta volna, vagy álmodta volna s -mindjárt elfelejtette…</p> -<p>Hirtelen ezen is nevetni kezdett; ilyen butaságot, az ember költ -egy verset és azt is elfelejti… Azok a csúszómászók kiverték a -fejéből odabenn:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Csúnya irígy -csúszómászók,<br /></span> <span class="i0">van ezernyi -szárnyam…<br /></span> <span class="i0">nézhettek -utánam…<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">ilyenek voltak valahogy benne.</p> -<p>Előkaparta a mellénye zsebéből a ceruzát, de papirja nem volt. -Csak egy kis cédulát talált, de attól hevesen elkezdett a szíve -dobogni, az édesapja utalványának a szelvénye volt…</p> -<p>Lehajtotta a fejét s újra a padra borult, mintha porrá lett -volna, összeesett, megsemmisült. Hirtelen azt a fáradtságot érezte, -az édesapja sorsát, az ő szerencsétlenségét; most megsejtette, mi -volt a kinyizsi baj… Olyan kicsire gubbaszkodott, amilyenre -lehetett… A nehéz porban cammogott hirtelen, a forró homokon, mikor -a mult nyáron ételt vitt édesapjának Kinyizsre s a mély homokban -térdig járt s alig bírta a hőségen a lábát: most a dermesztő -hidegben ugyanazt a verejtéket érezte kiütni magán, amit a hő -nyáron érzett… Szörnyű káromkodást hallott, az egész teste végig -iszonyodott, ahogy a kiskaput benyitotta, látta a nagy fekete -parasztot, aki ordítva emelgette az öklét s két-három feketeruhás -parasztasszonyt, akik uszították s torkukszakadtából acsarkodtak s -az édesapja ott állott, olyan kicsi volt köztük s csüggedt…</p> -<p>– Az isten így meg úgy… röpködött az isten neve vastagon és -durván, és zuborogva, rotyogva a paraszt szájából, mint a trágyalé… -– Százhatvankét forintért vállalta, má kétszáztizet kiattam, még -hun vagyunk!… még se ódala, se ajtaja, se semmi az isten… -<span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<p>Mikor az édesapja meglátta őt, ahogy az ételhordó szilkével -beállított, ránevetett, mintha ez mind szélfúvás volna, oda se -hederített nekik:</p> -<p>– No Gazsi, – mondotta tréfásan, mert minden gyerekének szokása -volt, valami tréfás nevet adni, – mit hoztál? krumplilevest?</p> -<p>– Csirkebecsináltat, – mondta ő.</p> -<p>– Pszhő – tett valahogy így furcsán az édesapja, – -csirkebecsináltat!… Várj csak egy kicsit, megyek mindjárt veled – s -hátra akart menni az udvaron, de a parasztok, akiket egy percre -megállított a veszekedésben a gyerek megjelenése, most újra -elkezdték:</p> -<p>– Egy krajcárt se! Nem fizetek többet, maga becsapott, -meglopott, maga gazember!</p> -<p>De az édesapja most egyszerre paprikamérges lett:</p> -<p>– Fogja be a száját kend, mert úgy belevágom ezt a fejszét, -valahol egy… Itt hagyom, csinálja meg magának!… Dűjjön össze az -egész, szakaggyon rá, az…</p> -<p>– Százhatvankét forintért vállalta!</p> -<p>– Az isten a százhatvankét forintjával! Hát hol van az a -százhatvankét forint?… Többet megivott abból kend, mint én, mer én -fizettem kendnek áldomást, de kend még egy deci pálinkát se nekem! -Itt a százhatvankét forintja a házába, ott a gerenda, ott a -szarufa, ott a zsindely, itt a munka! A guta döglessze meg a -kendtek százhatvankét pengőjét, tetvesek!</p> -<p>– Vállalta, csinájja meg, ha vállalta, csinájja meg! Minek -vállalta, ha nem tuggya annyiból kicsinálni, – rikácsoltak az -asszonyok.</p> -<p>– Mit vállaltam én? hun van az, amit én vállaltam, maguknak húsz -centivel magasabb fal kellett, tíz centivel nagyobb ablak kellett, -dufla ajtó kellett, vastag szarufa kellett, maguknak palota -kellett, hiszen azt a görbe nyakát fel se tudja emelni olyan -egyenesre, hogy felnézzen a háza tetejére, valahun egy fogatlan -vénasszony! Ne járjon a szája már, menjen, haljon meg! Egy ilyen -vénasszonynak már nem kastély, annak már a koporsóba a helye! -<span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span></p> -<p>Sok hallgató volt, nevették, az édesapja kézen fogta. – Gyer -innen! – kiáltott rá s elmentek az utcára, onnan a kocsmába, mire -odaértek, akkorra már az édesapja lecsillapodott, hogy nem -hallották a tovább folytatódó csatározást.</p> -<p>De ő reszketett, a lába remegett, a szíve vert s úgy gondolta, -hogy a parasztoknak van igaza s az édesapja becsapta azokat, pedig -úgy dolgozott nekik, mint a tűz, három ember nem csinál meg annyit -egy nap alatt, mint ő egy óra alatt, hogy vág, emel, dob, rendez, -ég a mozdulata, valami emésztő tűz lobog benne: mit értik azt ezek -a nehéz, tohonya, lassú mozgású népek, hogy áll, hogy áll az a -napszámos, a pipa lóg a szájában, a csizmát alig mozdítja idébb, -odább: ember ez is?… az ő édesapja tízszer átfut a falun azalatt, -míg az egy kosár földdel végigtehénkedik fel a padlásra… S mekkora -fákat repít fel a tetőre, még reggel semmi sincs sehol, estére -olyan pár szarufák sora áll, be is van lécezve s milyen tehetetlen -marhákkal kell dolgoznia… És azok a gazok, azért a pénzért: nem -nézik azok, hogy mit teremtett oda nekik a kis Nyilas mester, csak -azt számították, spekulálták a tompa eszükkel, hogy: a forint: a -krajcár… Hogy mindent megkapjanak, amit csak a szemük, szájuk -kitalál, de ők egy garassal többet ne adjanak, mint ami ki volt -<i>alkudva</i>, kupori, zsugori módon… Saját magának dolgozott -szegény, úgy dolgozott, mint saját magának a legkülönb ember: ez -igen, ezt elfogadták, ennek nevettek, hogy kaptak egy bolondot, aki -nekik így töri magát, hisz ők fizették a fát, az anyagot, a -napszámot, látták, hogy nem lop el belőle semmit, nem <i>keres</i> -és mikor a kimondott összegen túlment, mert nem telt ki belőle: -elkívánták volna, hogy a vállaló mester elmenjen haza a falujába, -adja el a házát, a ruháját, az ingét s fizesse tovább az ő házuk -költségét… Emésztő düh s olthatatlan gyűlölet égett a gyermek -lelkében most. De akkor becstelennek tartotta az apját s úgy -gondolta, igenis, meg kellene tenni és inkább tönkremenni, mint -hogy ilyen csúfságot érjen…</p> -<p>Néhány kanállal evett az apa jóízűen az ételből: Na egyél! – -mondta aztán s odatolta neki és ő szemérmes restelkedéssel -mentegetődzött, mert azt szerette <span class="pagenum"><a name= -"Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> volna, ha elteszi magának -estére, vagy holnapra. De rászólt. – Egyél te mókus, vagy odaadom -ennek a cigánygyereknek! Erre ő gyorsan enni kezdett, mert tudta, -hogy megteszi.</p> -<p>És tessék, valahogy ugyanolyan bajban van most ő is, mint akkor -az édesapja: íme egész sereg vén ember, tanárok, férfiak ültek -össze, hogy őt szidják, büntessék, kicsapják; végigsimította a -homlokát s azt mondta:</p> -<p>– Jaj istenem, istenem, – s ebben a sóhajban benne volt a -legnagyobb fáradtság: az emberek értelmetlenségével való viaskodás -kimerültsége…</p> -<p>Mi az, mi az, ami megakadályozza az embereket abban, hogy -egymást megértsék?</p> -<p>Hát lehetetlen, hogy az igaz ember a sötét s buta emberek közt -élni tudjon?… Az édesapja egy perzselő tűzáradat, amely munkában ég -s olthatatlan sebességgel teremt mindenki számára valamit, amire -másoknak szüksége van: s minden munkájának a vége veszekedés, -elégedetlenség, felzúdulás… Ő ijedten s gyáván búvik el az emberek -szeme elől s teljesen magába bujva, vackában, zugában, -gondolatainak csöndjében él s kisgyerekül már akar valamit -mindenkinek adni, tenni, gondolni akar jó gondolatot mások számára: -és íme már a legelső lépésén ekkora felzúdulást ébreszt…</p> -<p>Nem, ez elintézhetetlen… Soha ezt ő megmagyarázni, kifejteni, -világossá tenni nem tudja, nem képes ő megvilágosítani az emberek -elméjét: ez az eset rajta marad míg él, el fogják emlegetni, míg -emberek emlékezni tudnak…</p> -<p>Nézte, nézte a ceruzáját, amely hatszögletű volt és kopott és -rövid, és a két oldala a végén le volt faragva, két egymással -szemközti lapja, hullámosan, szépen: s ez volt az ő <i>jele</i>, -kézjegye a ceruzán, hogy ez az övé, nem is azért, hogy megismerje, -ha elvész, mert ha elveszne, ellopnák, ő nem kérné vissza s ő el -sem árulná soha, hogy az övé, mint a kalapját, azt is megismerte a -kertészlegény fején, mégis őrajta maradt a gyanú, csak azért, hogy -most, míg az ő tulajdona, olyan legyen, amilyen senkinek sincs: -senkinek a világon, csak neki van így megfaragott plajbásza és -másnak senkinek… Kopogtatni <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> kezdett vele, -koppantgatni, hogy: Simonyi óbester… mint egy hős kiállott… ottan -látta köröskörül… az egész világot!…</p> -<p>Ah, nem így volt: szebb volt. Hogy lehetett elveszteni. A fogát -összeszorította s azt gondolta, az szinte dicsőség, hogy elveszett -a reskontó, patvar vigye a pénzt, a sok pénzt, az egész koffer -bankót… de elveszíteni a saját költeményét…</p> -<p>Didergett valami titkos kéjtől, hogy mégis volt egy verse, ami -elveszett… ha el nem veszett volna, akkor talán híres lett volna, -tán egyszer az iskolában tanították volna a tanárok s -beszekundázott volna, aki nem tudja elmondani… megmagyarázták -volna, hogy azt, hogy »százezerszárny«, nem úgy kell érteni, hogy -valóságos madárszárnyak… hanem izé…</p> -<p>Bentről hangokat hallott, erre elszorult a szíve, de nem tudta, -miért? egészen meg volt könnyebbülve, istenem, mit búsul, hisz már -nincs baj: itt van Géza bátyám!… Megvan a megváltás… itt a -megváltó… hisz már nem az ő gondja, hogy mi történik tovább, -levette a válláról a felelősséget valaki… és úgy hasonlított most a -Gézabátyám arca a jó Jézus-Krisztuséhoz, épp olyan szelid jó -szakálla van, barna szakálla, erős szeme, ami átlát a szíveken és -mindenható… Magára veszi most, kideríti most a bűnt, hogy nem bűn, -hanem erény… Így jó, ha van, aki az emberről leveszi a -felelősséget, így jó… hogy felegyenesedik az emberi lélek az ő -dicsőségében s aki előbb sárral lett dobálva, most tisztán és -dicsőségesen fehér…</p> -<p>Kijöttek a tanárok zsibongva s ő már úgy állott fel, szinte -átszellemülten dideregve.</p> -<p>– No, szegény kis nebuló, – mondta az igazgató erős -katonahangján, – mindig mondtam, mit kerítenek ilyen nagy feneket -ennek a szamárságnak… Nézzetek rá! sugárzik róla a -becsületesség…</p> -<p>Misinek arcát elöntötte a könny.</p> -<p>– Jótanuló, jómunkás, pénzkereső gyerek: büszke lehet a szegény -édesapja rá… No, sebaj fiam, csak ezután megbecsüld magad…</p> -<p>Sápadtan, pirosan, ijedten s álmélkodva állt fel Misi, de a -tanárok tovább is sötétek, gonoszak, idegenek voltak, mintha nem -lett volna ínyükre a szerencsés <span class="pagenum"><a name= -"Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> befejezés; a kövér, -pohos, krumplifejű tanár olyan vállveregetően nézett rá, hogy ő -megint csak nem bírta róla levenni a szemét az útálattól, még mikor -tovább ment, még mindig utána nézett, hogy tovább útálhassa. Mért -nézte ezt a tanárt oly elökröndöző undorral, szegényke nem is -tudta, milyen tehetségtelen történész volt e professzor, csak -később tudta meg, hogy Bethlen Gáborról milyen iszonyúan ostoba -írásokat írt ez a hájfejű, aki rothadt elteltséggel nézett mindent -a világban, ami ész, szív és erő. Az elnök egészen megváltozott -jóakarattal nézett rá, ez rendes ember volt, olyan, amilyennek kell -lenni: ha szid, zsörtölő, ha dícsér, fecseg:</p> -<p>– No fiacskám, ezek után csak egy tanácsot adok, azt, ami benne -van a kollégium címerében: »Ora el labora!«… Tudod mit jelent ez? -imádkozzál és dolgozzál! ezt tartsd szem előtt: imádkozni s -dolgozni! akkor a jó isten segítségét nem fogod nélkülözni… Hát -akarsz-e már debreceni diák lenni? – s körülnézett nevetősen a -kollégákon, mint aki tudja, hogy mitől döglik a légy s egyúttal két -kézzel igazította meg a cvikkerjét:</p> -<p>De ekkor Misiből kigyúlt valami dac, megmerevedett és rekedt -lett és azt felelte:</p> -<p>– Nem.</p> -<p>Nagy konsternáció tört ki az egész társaságon, elképedve néztek -a gyerekre s leginkább persze az elnök, aki egyszerre nem tudta -elég nagyra nyitni apró szemeit:</p> -<p>– Neeem?… – s szemöldökét olyan magasra húzta, ahogy bírta – és -mért nem?!… rikácsolta el magát.</p> -<p>Misi hallgatott. Már majdnem elkiáltotta magát, hogy: <em class= -"gesperrt">csak nem</em>!… mikor a szeme a bátyjáéval találkozott, -aki komolyan, csodálkozva, de megértően, figyelmeztetve s kérve -pillantott rá… és az ő szeme ott maradt a drága barna szemekben, a -mély és mennybéli drága szempárban, aki mintha messze -mese-messziből, a túlvilágról, ködökön, felhőkön, elmult élteken át -pillantott volna rá s elbágyadt és ellankadt s elvesztette erejét s -érezte, hogy megrokkan benne az akarat, a gonoszság, elomlik az -erő, a kegyetlenség s jóságra és türelemre válik s <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> mély -szakadék szélén ingott és lebegett s nem mondta tovább, nem mondta, -csak gondolta, suttogta, magában vacogta: számtalanszor, hogy: nem… -nem… nem… csak: nem!… csak: nem!… csak: nem!…</p> -<p>– Nem kell kínozni a gyereket! – mondta az igazgató. – És ha nem -akar, nem akar!… Ember lesz a pataki diákból is, nemcsak a -debreceniből, hogy a tatár vigye el!</p> -<p>Erre ő még jobban összecsuklott s érezte, hogy a bátyja kézen -fogja, jégdermedt kezeit még hűvösebb kezébe veszi s aztán elvezeti -a sok beszédek és már tűrhetetlen okos emberek közül…</p> -<p>Vakon, mintegy szellemkézen ment… lépcsőkön fel, folyosókon -tova.</p> -<p>– Melyik az ágyad? – kérdezte a bátyja, mikor a coetusban -voltak. Ő az ágyához ment s szeretettel simogatta fekvőhelyét: – ez -az én ágyam, – mondta s megérintette, mint éjfélkor koporsóját az -ébredő halott. – Ez az én ládám, – mondta s rátette ujjait a -ládára, mint a fejfára, – ez az én fiókom – és megkerítette -virágfakasztó varázzsal debreceni diákságának kopott sírkertjét, a -zöld asztal elejét…</p> -<p>Kihúzta a fiókot, hogy valamit kiszedjen belőle, maga sem tudta -mit, csak tétovázott a keze, az ujja a legszeretettebb szál virág -után a sírhanton s hirtelen kiemelte a pergamentbe kötött könyvet, -az üreset… és remegett tőle, mert tudta, hogy a verset ebbe fogja… -ah nem fogja beleírni, nem, nem, mert akkor elolvasnák és megtudnák -és beszéd lenne róla és a titkot elveszteni… azt nem… és mégis ezt -a könyvet vitte csak, a többi az mind vesszen el… mert csak ez az -egy a becses, a legbecsesebb, a fehér, a tiszta, a jövő életnek -szimboluma, a könyv, amely sosem telt meg, mert soha az élet -eleget, nagyot, belevaló méltót hozni nem hozhat…</p> -<p>De semmi mást nem vitt, csak ezt szorongatta s ment bátyjával -tovább és a hátsó lépcsőn mentek le a kollégiumból, a nagytemplom -felőli régi, szédítően magas boltozatú lépcsőn, ki, kí a -világba.</p> -<p>A zeneterem óriási kétszárnyú ajtaján taktusos éneklés szűrődött -ki s a szíve megzajdult: soha többet oda bejutni nem fog ő és soha -többet nem lesz debreceni diák… a kín fullasztotta be, mikor lement -a <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> lépcsőn, hogy azon többet vissza ne -forduljon, minden fokon egy hulló könnycseppjét ejtette el, így -szállt lejjebb, lejebb a mélybe, a mélybe s már nem debreceni -díák…</p> -<p>Az első emeleten a prepák hegedültek, a szívébe sikított az édes -jó cincogás, ami az őszt olyan kimondhatatlanul különössé tette, a -bicegő skálák s a kezdő kezében ijedten sikító szegény hegedűk… és -ő többet már nem debreceni diák…</p> -<p>Most hirtelen szemébe tűnt a nagy szemétláda, a szürke óriás -tölgyszekrény, amely mögött örökre ott lakik a Böszörményi -bicskája… s megrándult a karja s szeretett vón odatérdepelni, mint -a templomban s a homlokát földre tenni a bűnbánattól bűneiért és… -kikotorni… s elvinni a bicskát… emlékül, hogy ő volt debreceni -diák.</p> -<p>Lejjebb a féllépcsőn megismerte a helyet, ahol a dinnyét megette -az ősszel, hogy ne kelljen másnak adni belőle senkinek s a -földszinten a nagydiákok könyvtárát, ahonnan könyveket cipelt Nagy -úrnak, a debreceni lunátikust, óh Istenem Nagyúr… a kis púpos jó -ember s a magyarok dicsőséges ősi eredete, mind megmarkolta a -szívét, hogy azt hitte meghal, mire kiérnek a kapun s még ráadásul -e pillanatban felcsendül a csengő és ő összerezzent: a Csokonai -csengője, amivel őt kiharangozzák a kollégiumból…</p> -<p>Csak 12 órát csengettek s ő kint volt egy ugrással, lent a -téglajárdán, ott nagyot lélegzett, kinyílt a tüdeje s teliszívta -magát: még az imént elnyomott kis, szenvedő debreceni diák, most -felszabadult, boldog ember az emberek között…</p> -<p>Röpülve ment keresztül a városon a bátyja hűs kezén, szellemkéz -biztos erején…</p> -<p>És mikor a Pongrác bolthoz értek, egyszerre csak ijedten -visszanézett, úgy érezte, a Nagytemplom magasba emeli piros -sapkáját s azzal, mint süveggel gyerek a lepkét, egy nagy -kiáltással leborítja őt: ezen a helyen, ahol minden s annyi történt -vele, az öreg úr kapuja előtt s a divatkereskedés, ahol Bellát -látta s ahol a fiúval veszekedett, s a sivatag-tér szörnyűsége: a -rádőlő templom árnyéka: harangkongás: elszédült s ájultan hullott a -járdára.</p> -<p>Még mikor a kövön feküdt, a jeges aszfalton, nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> -vesztette el az eszét, emlékébe villant, hogy milyen forró volt ez -az aszfalt, mikor az a mezítlábos belépett, akinek a lábanyoma most -is ott van a Nagyvárad-utca felé, a vasút felé, Bella elutazott, oh -jaj, szegény Bella… Vajjon az ő lebukásának nyoma itt marad a hideg -aszfalton… és Debrecen utcáin?… – s mosolygott.</p> -<p>Csak az ágyban tért magához, igen rossz és kínos emlékek közt, -az ajka tüzességét érezte és a lehellete forróságát és a hosszú, -hosszú vergődés nyomorúságát, a vére úgy dolgozott, mint gőz a -kazánban, gépész nagybátyja tüzesgépjében, egyszerr hallotta -titokban, hogy az édesapja birtoka azért úszott el, mert -elárverezték, mert a tüzesgép felrobbant az alföldön, de nem csak -úgy magától, hanem mert felrobbantották… s emiatt licitáltak el -mindent a tiszaparti kisfaluban, a nagy diófákat és a szilvásokat, -ahol hetekig főzték ősszel a lekvárt s ők koldusok lettek s -földönfutók, akik féltek a csendőr kakastollától és a váltó nevétől -és a pálinka szagától… és ő most úgy félt, hogy neki most fel kell -robbannia, mint annak a kazánnak és el kell pusztulni, az édesapja -élete is itt van az ő betegségében és hogy az ő életét is -felrobbantotta az alföldi robbanás és az apja őseinek nagy -szerencsétlensége, a jobbágyok, a földesurak rajtuk feküdtek, míg -csak ki nem robbant a világ… Jaj…</p> -<p>Mikor jobban lett, piros narancsot hozott neki a bátyja, vérbélű -narancsot kettőt s ő kezébe vette és gyönyörű volt, ő sose mert -venni, ki volt téve a Leidenfrost kirakatába »vérbélű narancs«, de -sajnált érte darabjáért három krajcárt… s virágot is hozott neki s -eszébe jutott, hogy ő már volt egyszer ilyen beteg: a meneküléskor, -mikor a szülei szekéren futottak, a Tiszapartról messze, más -megyébe, homokra a fekete földekről… s ő meg az öccse ketten -betegen feküdtek a nagybátyjánál, a gépésznél, vereshimlőbe s azt -írta a bácsi az édesapjának: »sógor a gyerekeid betegek, gyere -értük, mert én nem vállalom!«… ilyen kegyetlenül és az édesapja -eljött, akkor is nagy tél volt és betoppant s csinált neki csergő -játékot dióhéjból, doboló játékot s nem vitte el őket, mert -biztosan egy krajcárja sem volt… és vajjon most van-e? <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p> -<p>Sokat sírt, befelé fordulva a falnak…</p> -<p>Egyszer eljöttek hozzá Orczy meg Gimesi, mikor egyedül volt s -nem volt otthon a bátyja.</p> -<p>Nagyon örült és nagyon izgatott lett. Kezet fogott velük s -büszke volt, ilyen szép ágyban fekszik a szállodában, meleg -szobában, mint a gőzfürdő s az éjjeli szekrényen orvosságosüvegek -vannak s poharak, ezüstkanál és beteg!</p> -<p>– Szervusz Misi.</p> -<p>– Szervusz Orczy.</p> -<p>– Szervusz.</p> -<p>– Szervusz Gimesi.</p> -<p>– Hát hogy vagy.</p> -<p>– Hát csak jól.</p> -<p>– Hát én olvastam a Török úr levelét, amit írt a rendőrségnek, -te olvastad?</p> -<p>– Én nem olvastam.</p> -<p>– Hát hogy bevallja, hogy ő lopta el a zsebedből a -reskontót.</p> -<p>– De mikor?</p> -<p>– Mikor mutogattad náluk, az apjáéknál.</p> -<p>Misi visszagondolt, az lehetséges. Mert nem adta vissza.</p> -<p>– És azt is megírta, hogy a tíz forintot akkor dugta a zsebedbe, -mikor a pakktáskát letetted.</p> -<p>– Igen, azt gondoltam.</p> -<p>– És százhúsz forintot nyert és abból 10 forintot neked adott, -negyven forintot elköltött ruhára Bellának, ez ötven, tíz forintot -egyébre, az hatvan, húsz forintba került az út, az 80, tíz forintot -adott Bellának, mikor a hercegékhez ment, az kilencven, a kocsit is -ő fizette ki, az két forint és csokrot is vett háromért, az 95, és -a többit ellumpolta és az utolsó tizenöt krajcáron vett három -levélbélyeget s megírta bűneit egyben az apjának, egyben a te -bátyádnak s egyben a rendőrségnek s akkor bele akart ugrani a -Dunába, de nem ugrott bele, mert hideg volt a víz biztosan.</p> -<p>Orczy és Gimesi nagyon nevettek, de Misi folyton csak azt -mondogatta elhűlve: százhúsz forint, százhúsz forint… ez az -egész?</p> -<p>Szörnyen le volt hangolódva: százhúsz forint az egész… Akkor -mivel volt tele a pakktáska?…</p> -<p>– De nem baj, mert kifizették, – mondta <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> Orczy – -az egészet! már Pósalaky úr meg is kapta a hatvan forintot és a te -bácsid az ötven forintot, mert tizet már kaptál, azt -beleszámították. De a te Géza bácsid nem fogadta el, mert Törökék -szegények és ő sok jóval tartozik nekik, – azt mondta. Mert Török -tanító fizette ki, hogy a fia becsületét megmentse.</p> -<p>Misi, savanyú volt a szája, úgy hallgatta. A fiúk sokat -beszéltek, az egész iskola tudja, hogy ő nem akar többet debreceni -diák lenni és ez nagyon tetszik mindenkinek.</p> -<p>Akkor megérkezett a Géza bátyja s megkérte a fiúkat, hogy most -hagyják magában Misit, mert megint láza lesz.</p> -<p>Másnap eljött Viola Sanyival. Viola nagyon sírt s bocsánatot -kért Misitől s meg is csókolta, azt mondta, hogy »Bella csókoltatja -az ő kis poétáját« (ettől Misi lángvörös lett) és hogy Bella nagy -szerencsét csinált, a hercegéknél van és már küldött is ezer -forintot, a vonatról rögtön kocsiban a hercegékhez ment s a tanti -nagyon szépen fogadta és nagyon szereti s rá fogja hagyni az -egervári uradalmat, mert nagyon hasonlít a meghalt lányához és az -hetvenkilencezer hold s most már meg van alapítva a szerencséjük és -most már Sanyi Pestre megy tanulni, ha itt megbukik és egyetemi -tanárt vesznek mellé nevelőnek!</p> -<p>Misi ezt mind úgy hallgatta, mint az álmot s újra nagy láza -lett.</p> -<p>Egy hét mulva már jobban volt, fel is kelt, de maga is nevetett -egy kicsit rajta, elfelejtett járni, csakúgy szédelgett, mint az -őszi légy.</p> -<p>– Mikor megyünk a kollégiumba, – kérdezte egy este a bátyja -váratlanul, – órára? – tette hozzá szelíden.</p> -<p>Misi lesütötte a szemét, igen halkan mondta:</p> -<p>– Soha.</p> -<p>Soká hallgattak. A tűz világított s kint a kis gőzös tutult.</p> -<p>– Akkor mi lesz belőled? – kérdezte a bátyja egészen halkan.</p> -<p>Misi soká hallgatott, nem merte kimondani, ami a szívén volt, -csak lesütötte a fejét.</p> -<p>– Hát mi akarsz lenni, édes kis fiam? – kérdezte a bátyja újra. -<span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Misi hirtelen azt mondta:</p> -<p>– Az emberiség tanítója.</p> -<p>Újra hallgattak soká.</p> -<p>– Tanító: tanulás nélkül még senki se lett!… – szólt a -bátyja.</p> -<p>Misi elszégyelte magát, hiszen akar ő tanulni, nem is tanulni: -tudni!… Tudni akar ő: mindent, amit ember tud s megrémült, hogy -most elárulja magát, a titkot, amit senki se tud, még ő maga sem -akar önmaga előtt sem tisztázni… amit senkinek se tudna megmondani, -talán csak az édesanyjának, hogy: »költő«…</p> -<p>– Hogy gondolod, Misikém? – szólt édes tréfájával a bölcs -bátyja, – csak úgy elindulsz és mégy az úton? és aki szembejön az -élet országútján, azt mindjárt tanítani kezded?</p> -<p>Misi lehúnyta a szemét titkos mosollyal:</p> -<p>– Igen.</p> -<p>A bátyja félszemmel, mosolyodva nézett rá.</p> -<p>Sokára, a jószagú szivarját kivette szájából s azt mondta -erélyesebb s rendesebb hangon:</p> -<p>– Én úgy gondolom, legjobb lesz, ha eljössz abba az iskolába, -ahol én tanítok és ott majd tanulsz, odáig, amíg mind megismered a -deklinációkat és konjugációkat és mindent, amit mások tudnak, hogy -te is tovább taníthass másokat.</p> -<p>Soká csendben ültek, Misi lassan sírt és boldog volt és örült, -hogy így lesz. Akkor azt mondja a bátyja nyájas szelídséggel, – -mintegy lelki biztató hang, mely a szívet feloldja a zárakból s -kiteríti az isten színe elé:</p> -<p>– Vagy más egyébre akarod te tanítani az emberiséget?</p> -<p>Misi lopva nézte, nézte a bátyját, újra könny öntötte el a -szemét, s összekuporodott, mint egy kis giliszta s egészen halkan -és egészen csendesen azt rebegte:</p> -<p>– Csak arra, hogy légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…</p> -<p>S fejét leejtette s szivárványszínű lett a szoba s egyszerre -kimondhatatlan vágy fogta el, menni, elmenni innen abba az -iskolába, ahol már ő tanít… ő… a drága, az édes jó bátya… az égbe… -az égbe… mert az maga az Ég…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td> -<td>Csak azújabb</td> -<td>Csak az újabb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_46">46</a></td> -<td>egymátsól</td> -<td>egymástól</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_56">56</a></td> -<td>királyok és bősök</td> -<td>királyok és hősök</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_57">57</a></td> -<td>szőke mana</td> -<td>szőke mama</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td> -<td>hallalanul</td> -<td>hallatlanul</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_66">66</a></td> -<td>kérdeznit őle</td> -<td>kérdezni tőle</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_67">67</a></td> -<td>igen agyurak</td> -<td>igen nagyurak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_67">67</a></td> -<td>tüzet gépünk</td> -<td>tüzes gépünk</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_72">72</a></td> -<td>mondta Gimesnek</td> -<td>mondta Gimesinek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_99">99</a></td> -<td>ostro mon</td> -<td>ostromon</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_102">102</a></td> -<td>ktiört</td> -<td>kitört</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_102">102</a></td> -<td>érzete meg</td> -<td>érezte meg</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_112">112</a></td> -<td>kiálottta</td> -<td>kiáltotta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_128">128</a></td> -<td>szinfe</td> -<td>szinte</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_145">145</a></td> -<td>feláloltt</td> -<td>felállott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_168">168</a></td> -<td>Julián szereztes</td> -<td>Julián szerzetes</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_181">181</a></td> -<td>betgsége</td> -<td>betegsége</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_183">183</a></td> -<td>szeretett vonal</td> -<td>szeretett volna</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_193">193</a></td> -<td>céduát</td> -<td>cédulát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_201">201</a></td> -<td>fizetni es akartak</td> -<td>fizetni se akartak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_209">209</a></td> -<td>igazsagtalan</td> -<td>igazságtalan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_215">215</a></td> -<td>ötödikesek, nyolcadisok</td> -<td>ötödikesek, nyolcadikosok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_258">258</a></td> -<td>ő maris</td> -<td>ő máris</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_272">272</a></td> -<td>azé desapja</td> -<td>az édesapja</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_272">272</a></td> -<td>megtegetődzött</td> -<td>mentegetődzött</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>LÉGY JÓ MINDHALÁLIG</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |