NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 4266 deletions

diff --git a/old/67211-0.txt b/old/67211-0.txt
deleted file mode 100644
index 6e82138..0000000
--- a/old/67211-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,4266 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (1. kötet), by
-Károly Bérczy
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Világ folyása (1. kötet)
-       Beszélyek
-
-Author: Károly Bérczy
-
-Release Date: January 21, 2022 [eBook #67211]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Google Books Library Project
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (1.
-KÖTET) ***
-
-
-VILÁG FOLYÁSA.
-
-BESZÉLYEK.
-
-IRTA
-
-BÉRCZY KÁROLY.
-
-ELSŐ KÖTET.
-
-PEST, 1854.
-
-SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA.
-
-(Emich Gusztáv bizománya.)
-
-Pest, 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz.
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  UTAMBÓL. 1853  1
-  I.  EGY TISZAI GŐZÖSÖN  7
-  II.  A JÁTÉKOS  33
-  III.  A BARADLÁBAN  71
-  IV.  SZILICZE. (Tündérrege)  121
-  ÉLETUTAK  141
-
-
-
-
-UTAMBÓL.
-
-(1853.)
-
-Minden kornak meg vannak saját uralkodó divat eszméi, melyek kisebb
-nagyobb körben forognak s nem ritkán átalános érdek és közbeszéd
-tárgyaivá lesznek. Ilyenek példáúl az utóbbi évtizedből a lélekidézés,
-Pepitadüh, asztaltáncz, chloroform, California, lőgyapot, rudnói pap,
-rébuszok sat. – Mint divat üstökösök nehány hétig vagy hónapig
-megjárják, aztán egy részük elkopik mint valamely rigolettoi dal, más
-részüket a találó gunyor élczei nyilazzák agyon.
-
-Gyermekkoromból két en vogue lévő tárgyva emlékezem. Az első: a
-mopsz-faj pártolása, hizlalása és elbeczézése – a másik: uti leirások
-közlése volt. Úton, útfélen, pamlagon és himzett vánkoson és ölben és
-mindenfelé puczor gömbölyűre hizott mopszli volt látható s Ami vagy
-Pamina gyakran több kedvezésben részesűlt s több költségbe is kerűlt,
-mint sok szegényebb sorsú ember egész évi háztartása; más részt, ha
-valamely iróaspirans, p. o. olyan kinek már nehány rejtettszavát vagy „a
-holdhoz“ írt versét bámulta az olvasó közönség, a harmadik faluba
-rándúlt: rögtön utijegyzeteket, tapasztalásokat, benyomásokat,
-vázlatokat, naplót, sat. írt a „Hasznos Mulatságok“ hasábjaiba; hiven
-elősorolván, hol és mit ebédelt, minő fogadóban és ágyban aludott,
-miképen dőlt fel, mily szivesen fogadták itt és ott s több hasonló
-tanúlságos és életbevágó dolgokat. Emlékszem egyre, melynek „folytatása“
-igy kezdődőtt: „Hajnali édes álmomból a csordapásztornak ablakom alatt
-megfútt kürtje ébresztett fel; felugrottam tehát ágyamból sat.“
-
-Ezen úti-jegyzetek, benyomások sat. akkor épen úgy elszaporodtak mint a
-divatos mopszok; s a méltán ostorozó gúny mindkettőt csakugyan addig is
-csapkodta, mig számuk egyre fogyott s ma a dolog már ott áll, hogy a
-mopszfaj tökéletesen kiveszett s egy fenmaradt példány előmutatójának
-valamely dús angol különcz nem tudom hány száz font sterlinget igér; úti
-naplóját pedig csak az meri közzé tenni, ki azt legalább is e hon
-határain túl hordta magával.
-
-Minthogy pedig én naplót nem viszek s múlt nyári kirándulásom sem volt
-sokkal nagyobb út annál, melyet egy drezdai vagy lipcsei új házaspár a
-mézes hetek alatt a „sächsische Schweicz“-ba szokott tenni: ennélfogva –
-nehogy az e sorok fölötti czím valakit tévútra vezessen – e kis
-előszóban megjegyzendőnek tartottam, hogy se utam leirását, se saját
-viszontagságaimat, hanem oly eseményeket vázolni szándékom: melyek nekem
-egy egy beszélyke vagy humoreszkkisérlet tárgyáúl szolgáltak.
-
-Pest, aprilban, 1854.
-
-
-I.  EGY TISZAI GŐZÖSÖN.
-
-A Missisippi! a Missisippi!
-
-Kiáltott volna fel valamely amerikai, ha múlt juniusban a rendkivül
-megáradt Tiszán velünk teszi az útat Szolnoktól Tokaj felé. Köröttünk
-jobbra balra mérföldnyi ár, szemfárasztó örökös egyformaság, melyben
-legfölebb az volt változatos, hogy – a folyam kigyózása az ártengeren
-nem levén észrevehető – az óranegyed előtt jobbunk felől látott
-templomtornyot óranegyed mulva már a bal oldalon találtuk.
-
-A rekkenő hőség mindnyájunkat a födélzetre hajtott enyhülést keresni a
-kis szellőben; s ez alig is volt nagyobb annál, mit egy fölrebbenő
-sirály ver szárnyaival. Lenn a közös kabinban csak hatan maradtak: három
-kártyázó, egy ezeket néző, egy napszámban olvasó s végre egy, ki
-egészséges mély alvással volt elfoglalva.
-
-Egyszer sem utaztam még gőzösön a nélkül, hogy egy mindig alvó és egy
-mindenkivel ismerkedő egyén ne volt volna közöttünk. Most sem hiányzott
-e példányok egyike is. Az imént említett alvónak csupán alakját
-láthatám, mert bundaként mozdulatlanúl feküdt a kabin sötétebb hátsó
-részének pamlagán s még arczát is leboritá zsebkendőjével az
-alkalmatlankodó legyek ellen.
-
-Az ismerkedő ellenben régi ismerősünk, azaz nekem és azon olvasóimnak,
-kik az „egy fürdői évszak“ czimű beszélyemben bemutatott Cz.... pesti
-dandyre még emlékezni kegyesek. Azóta ő engem felhatalmazott jövőre neve
-első betüjét egészen kitölthetni s igy én most bátran megemlithetem,
-hogy Czieraff is velünk volt a gőzösön s megjelenése első perczétől
-számitott egy óra alatt az utazók mindenikével beszélt. Már az ebédnél
-igyekezett magát minden módon feltünővé tenni; kalandjairól regélt
-fennhangon, az ételeket gyalázta, a pinczért szidta, hatodik
-szomszédnőjének szépségeket kiáltott át, élczeket csinált, melyek, nem
-mintha dicsérni akarnám, de oly fejre esettek valának, hogy szívből
-kellett nevetni rajtok. Egyik élcze a többi közt igen roszul sikerült. A
-kabinban egy kurta lábu öreg borzeb lopózott be s az étkezők előtt szép
-csöndesen leülve, áhitatos bizalommal várt egy-egy odadobott falatot.
-Czieraff paprikával tömött meg egy darab kenyeret s azt megzsirozva a
-szegény Figarónak vetette. Figaro egész mohósággal felkapja, de
-csakhamar elkezd szörnyen tüszkölni, aztán csalódását keserves
-vonitással fejezve ki, felszalad a lépcsőkön a födélzetre; s még onnan
-is hallottuk lehangzani orditását s közben a hajó-kapitány boszús mély
-hangú kérdését: ki merte bántani kutyáját?
-
-Ebéd után a födélzeten folytatá Czieraff hadműködéseit, ostromállapotba
-helyezvén a kit csak előkaphatott. Megkérdezte mindenkitől, honnan jő,
-hova megy, mi járatban van, s viszont kérdezetlenűl ő is elmondta, hogy
-puszta időtöltésből utazik, mert van módja benne s hogy még soha sem
-volt ezen az unalmas Tiszán. Továbbá, hogy gróf Lanyházi és báró Endrei,
-kik e vidéki falusi jószágaikon töltik a nyarat, neki különös jó
-pajtásai s már régen kinozzák őt meghívásaikkal: töltene nálok néhány
-hetet. De meg is látogatja őket; mindkettő oly pompás fiu, kiváltkép az
-az Aladár! (Megjegyzendő, hogy Czieraff az r betüt még mindig gyülöli s
-igen szépnek hiszi, ha alsó ajkát kissé bekapva, azt v-nek ejti ki.)
-
-Miután e grófi és bárói összeköttetéseit mindenkivel közlé, azt hivé,
-hogy ő minden tekintetben – társalgási könnyűsége, élczei, nagyúri
-viszonyai s külseje által – közbámulat tárgya lőn. E külső csakugyan
-vállalkozó is volt. Kerek fehér kalapját öklével szépen behorpasztá,
-négyszegű szemüvegét bal szemgödrébe nyomá s a jobbal nagyokat
-hunyorított. Tisztára kiborotvált álla szeretetreméltólag nyúlt ki a
-magas kemény apagyilkosok közűl, melyekbe cserepcsik gyanánt feje
-belebbezve volt. Bal halántékán mélyedt forradás nyúlt végig, mit ő négy
-szem közt párbajban kapott seb helyének lenni állitott, de melyet édes
-mamája egykor mint görvély-kórt gyógyita. Az apagyilkosok alatt
-nyakkendője óriási csokrokba volt hanyagúl megkötve; téli öltönye
-tömérdek zsebü zöld kabátból állott, melyről természetesen a vállon
-átvetett újdonat-uj útitáska nem hiányzott. Oldalzsebében lévő órájának
-a gomblyukon átfűzött lánczáról csomó jou-jou függött le s csilingelt
-minden mozdulatánál. A patsuli-szag már tiz lépésnyiről dőlt róla s
-egyesűlve a kezében tartott csibuk füstjével, szomszédságát rendkivül
-kellemessé tevé.
-
-Ő legalább ugy volt meggyőződve s igyekezett is ebben mindenkit
-részesiteni.
-
-Legelőször is egy Pestről Zemplinbe utazó családhoz csatlakozott,
-melynek tagjai az apa és anyán kivül két kis leány s egy négy éves
-fiucska voltak. Ez utóbbi módnélkül eleven gyermek lévén, a födélzeten
-szüntelen fel s alá szaladgált, mindenütt nyomban követve egy reá ügyelő
-15–16 éves csinos pesztonka által. Ugy látszik, hogy ez különösen
-szemébe tünt a dandynek, mert azon ürügy alatt, hogy a kis Bélával
-játszik, mindig a pesztonka körül forgott.
-
-Egyszer azonban az elbeczézett fiucska, kis szemöldeit összevonva,
-haragos képpel szalad szülőihez és sirankozó hangon panaszolja: hogy az
-a jószagú bácsi mindig bántja a Borcsát, megcsipte arczát, meg másutt
-is; a gyöngyvirágot elvette melléről, aztán meg akarta harapni a száját.
-A vádlott épen az utolsó szavaknál lépett a nevető szülőkhez s az eszes
-kis kópéról valamit himezve-hámozva tovább sompolygott.
-
-A felvont ernyő alatti zöld padok egyikén – vonásairól itélve – zsidó nő
-olvasott szorgalmasan; mellette tiz éves kis lány szinte könyvet tartott
-kezében, de amint észrevettem, csak akkor nézett belé, ha látta, hogy
-valaki reá tekint. Czieraff most ezekhez szegődött; tőle tudtam meg
-később, hogy a kis lány Klopstock Messiását, az anya pedig
-Monte-Christot olvassa s hogy ez utóbbi szörnyü mivelt s nem is akar
-máskép, csak francziáúl beszélni; minélfogva dandym megszökött tőle.
-
-A kormányos emelvénye alatt leteritett köpeny és úti vánkosokon néhány
-fiatal ember heverészett szivarozva és beszélgetve; ezekről Czieraff,
-mint bárdolatlan népről nyilatkozott. Alkalmasint lefőzték őt, midőn
-körükbe tolakodott.
-
-Nem messze ezektől két kisasszony ült, kik kisérő nélkül utaztak, de
-utazhattak is, mert bizony nem voltak már gyermekek. Hallották – habár
-ugy tettek, mintha oda sem hallgatnának – a fiatal embereknek gyakran
-kiméletlen tréfáit s pirúlva bár, de csöndesen mégis megmosolyogták.
-Mindkettő irtózatos terjedelmü harisnya kötésével töltötte idejét, s az
-egyik nagyon is ismerhette az idő becsét, mert kebléből minduntalan
-csésze nagyságu tompak-órát vonván elő, ezen vizsgálta a perczek s talán
-másodperczek haladását. Egy véletlen azonban elárulta, hogy nem egyedűl
-e gépezet a kebel lakója. A harisnyából egy kötő-tű leesvén, a dandy
-épen ezért hajlott le; a tulajdonosnő azonban szinte lehajolván, a
-mysticus kebelből egész tárháza omlott elő a fésüknek, hajkeféknek,
-iskátuláknak és ennivalóknak, mik közt egy darab króji sajt is
-találtatott. Czieraff segitett fölszedni s aztán egy házzal tovább ment.
-
-Más csoportozatban üzlet-emberek beszéltek repczéről, gyapjuról,
-gabonáról stb. Gömbölyü pofók izraelita volt közöttük a fő szóvivő,
-kinek ujjain és mellén gyémántok ragyogtak, fehér ruhája azonban már sok
-napi szolgálatot tanúsitott. Kővér hájas fején könnyü házisapka ült
-félrebillentve, mig fényes piros arczairól izzadság szakadt. A dandy
-demokratikus hajlamainak elismeréseül legyen mondva: ő itt sem tartotta
-méltósága alattinak közbe szólni s a czikkek árkeletéről tudakozódva,
-egyszersmind sejtetni hagyá, hogy neki is több száz mázsa vagy köböl
-lesz eladó.
-
-Volt azonban egy, kihez ismerkedőnk minden igyekezete daczára sem
-férhetett: a hajó-kapitány. Becsületes, de kissé mord magyar arcza még
-mordabb kifejezést öltött, valahányszor a dandy közeledett feléje.
-Lehet, hogy a divatbábi negélyzett külső nem fért össze rokonszenvével;
-s talán arról is értesült, ki adott Figarónak paprikás kenyeret. Pedig
-mennyire szerette volna mutatni az én Czieraff barátom, hogy ő a
-kapitánynyal meghitt viszonyban áll! El is szánta végre magát s egy
-alkalommal a födélzeti hidon összefont karokkal álló kapitányhoz
-közeledve, felkiáltott hozzá:
-
-– Capitano! micsoda falu az ott balra?
-
-– Kürü! felelte a kérdett s elfordúlt a kérdőtől.
-
-A beszédet természetesen folytatni nem lehetett; a dandy tovább ment, de
-óranegyed mulva, mialatt más tízzel kezde társalgást, ismét ott termett
-a födeleket összekötő hid alatt s ismét felkiáltott:
-
-– Hát az ott jobbra miféle helység, capitano?
-
-A capitano végig nézte a kérdőt s kis szünet után boszús hangnyomatékkal
-mondá:
-
-– Kürrü! s nehány dobogó lépést menve, hangcsövén a gépfűtőkhöz intéze
-pár szót.
-
-Új óranegyed telt el s a Tisza kigyózása az imént látott helységet ismét
-a baloldalon tünteté föl. A dandy ezt nem vette észre s ártatlanságában
-rettenthetlenűl harmadszor is megkérdé:
-
-– És ez itt előttünk micsoda falu, capitano?
-
-– Mondtam márr hogy Khürrü! dörgé le határozott boszusággal a mord
-kapitány s hozzá tevé: mit jár annyit nyakamra az úr? ott lenn a
-konduktor.
-
-Az ostrom e szerint határozottan vissza levén verve, Czieraff
-tanácsosnak hitte felhagyni a rohamok ismétlésével s ezeket inkább oly
-pont felé irányozni, honnan nem félhetett a kapitányéhoz hasonló erélyes
-tüzeléstől.
-
-E pontot éles látásu szeme, melyen t. i. üveg nem volt, hamar
-feltalálta. A nő-kabin tikkasztó hőségét többé nem tűrhetve, ifju nőke
-jött onnan a födélzetre s a gőzöst övedző padok egyikén helyet foglalt.
-Szelid szép arczában nemcsak semmi kihivó nem volt, sőt bátortalan
-tekintete, melyyel a hátrahagyott hullámokra meredett, arra látszott
-mutatni, hogy nem ohajt társaságot. A dandy azonban rögtön mellé
-telepedett, még pedig akként, hogy szinte elzárta utját a tovább
-vonulhatástól. Megszólitá őt s feleletét sem várva bemutatá neki
-valamennyi szép tulajdonságát.
-
-– Szegény asszonyka, mondá súgva nőm – arczáról olvasom, mennyire
-szeretne ezen izetlenségektől menekülni!
-
-De nem menekülhetett. Egy óránál tovább tartott a – hogy keményebb
-kifejezéssel ne éljek – makacs ostrom.
-
-Este felé végre Tisza-Bő elé értünk, hol gőzösünk a parthidhoz
-csatlakozott. Nehányan kiszálltak, nehány új érkezett, kiknek
-láthatására az utasok nagy része a gőzös bejárása előtt csoportba gyűlt.
-Az alkalmat felhasználva ide sietett az asszonyka is s utána Czieraff,
-ki, mint láttam, karját ajánlá, de ez vissza lőn utasítva.
-
-Az újan érkezettek közt volt gróf Lanyházy Aladár (ugyanaz, ki
-Czieraffot meghivásaival kínozza, neki jó pajtása s oly pompás fiu)
-nejével és nővérével. Amint azonban a föllépőket a dandy megpillantotta,
-egyszerre, mintha elsülyedt volna, eltűnt a födélzetről. Láttam, mint
-rohant le hanyat-homlok a lépcsőzeten a köz kabinba.
-
-A gőzös tovább indult; a gróf külön kabint nyittatott maga és családja
-számára; az asszonyka félve tekintett körül és szinte könnyebben
-lélekzett, midőn a dandyt nem látta közelében.
-
-– Bocsássanak meg önök nyiltságomért, szólt hozzánk vagy inkább karomon
-csüggő nőmhöz: már épen önök védelme alá akartam menekülni némi
-tolakodások elől. Soha többé egyedűl nem utazom.
-
-Nőm szívesen elfogadá a mivelt modorú hölgy társaságát s a folytatott
-beszélgetésben, mely ismeretlenek között természetesen csak általános
-tárgyu lehetett, elmondák egymásnak utjok czélját.
-
-Ő Szolnokról jött anyjától s Tisza-Fürednél fog kiszállani, honnan saját
-lovain megy haza férjéhez, ki sürgetős mezei munkák miatt nem jöhetett
-érte. Azt hivé, hogy e kis utat szobaleánya kiséretében is megteheti;
-többé azonban férje nélkül nem mozdul ki hazulról.
-
-– Mi gömöri és zemplini rokonaink látogatására indultunk; de út közben,
-jegyzé meg nőm; férjem egyik régi jó barátját is szándékozik
-meglátogatni s ez okból Rofnál kiszállunk.
-
-Ezen általános, de női közlékenység által érdekessé tett tárgyakról
-folytatott beszélgetésünket különös jelenet szakitá meg. A köz kabin
-felső tornáczának ajtajából borzas fő bukkant elő. Egyik arcza sötét
-piros, a másik halavány, mindkét szeme álomtól ragadozó s a
-világossággal küzdő volt.
-
-– Közel vagyunk-e már Tisza-Bőhöz? e szavakkal csipte el az arra menő
-konduktort.
-
-– Itt van előttünk; lőn a válasz. Csak hogy már egyszer elhagytuk.
-
-– Elhagytuk!? hogy hagytuk el?
-
-– Hát ugy, hogy a ki ott ki akart szállni, az kiszállt.
-
-– Tyühű! hisz én is ki akartam szállni! miért nem jelentették?
-
-– Bocsánat, én kétszer is bekiáltottam a kajütbe jó fennhangon, hogy:
-Tisza-Bő! mondá a konduktor; s úgy is volt; de az elkésett úr jó izűt
-aludván, föl sem ébredt mind addig, mig az Aladár pajtása elől leszökő
-dandy, a kabin sötétes hátsó részében egy kiteritett zsebkendőre nem
-ült, mely alatt azonban az általa észre nem vett alvónak orra, szeme,
-szája, szóval, egész arcza rejlett. Erre mindketten ijedten ugrottak
-fel, rövid, de egy részről heves szóváltás keletkezett, melyet a dandy
-alázatos bocsánatkéréssel végezett be, a szerencsés álmu úr pedig
-feljött megtudni, közel vagyunk-e már Tisza-Bőhöz? – Minthogy azonban
-ezen állomást elhagytuk, kénytelen volt velünk jönni Rofig s ő nyugodtan
-meg is adta magát sorsának, elfoglalta előbbi fekhelyét s folytatta
-megszakasztott álmát.
-
-– Egyébiránt – jegyzé meg valaki a födélzeten, hol az esemény felett
-nevettünk – ez nem először történt most vele. Egy ízben Gönyőnél akart
-kiszállani, de elaludván az állomást, Pozsonyig ment föl, honnan másnap
-a gőzössel visszajött ugyan, de Gönyő mellett ismét Morpheus úr tartá őt
-izmos karjai közt egész Komáromig s igy történt, hogy csak harmadnap
-érkezhetett meg az igéret földére.
-
-A dandy nem mutatkozott többé a felső társaságban; hihetőleg meg akarta
-magától tagadni az örömet, hogy ott jó pajtásával Aladárral találkozzék.
-Csak akkor láttuk őt viszont, midőn a közelgő éj s keletkezett szél a
-köz kabinba éji tanyát keresni leszorított. Erre azonban roszak voltak a
-kilátások. Fekvésről szó sem lehetett oly sokan valánk; legfölebb
-ülheténk szorosan egymás mellett. Czieraff hamis szemhunyoritással súgá
-nekem, hogy ő mindamellett jó fekhelyre teend szert; felséges módot tud
-hozzá; csak vigyázzak majd rá.
-
-Elhelyhezkedtünk nagy nehezen; nehány fiatal ember a hajó csúcsában
-asztal körül kártyázott; az elkésett úr morogva panaszkodott, hogy az
-ember a gőzhajókon ki sem alhatja magát; az említett gömbölyű izraelita
-kényelmesen levetkőzve hálóköntöst öltött s fejébe háló-sapkát húzott;
-mellette Czieraff barátom ült, nem messze tőlök én.
-
-– Ah mily szerencse, hogy nem nagyobb a viz, külömben az ablakon jönne
-be! jegyzé meg naivul a dandy, hallván, mily közel az ablak alatt
-mosódnak el a hullámok. Az őszintén gondolt mondatot némelyek élcz
-gyanánt nevették meg; a kártyásoknál az elfogott ultimo zajt ütött;
-aztán lassanként elcsöndesedett a zsibongás.
-
-Gőzösünk kerekének moraja s a haboknak a hajó oldalához csapkodása oly
-egyhangú volt, hogy az ülő helyzet minden kényelmetlensége mellett is
-elnyomó félálom kezdett jönni szemeimre. Ebből nemsokára sajátszerü
-hangok ébresztének föl, melyeknek eredetét első perczre nem tudtam
-megfejteni.
-
-– Krrrr – hau! hangzék nem messze tőlem.
-
-– Mí az? mi bhaja van az úrnak? kérdé rögtön a hálósapkás gömbölyű
-egyéniség.
-
-– Krrrrrr – hau hau, ham! ismétlé az elébbi, kiben Czieraffot már arról
-is megismertem, hogy a sok r-ret nagyon v-szerüleg recsegtette.
-
-– Az isthenért! mi lelthe az urat? vagy talán álmodik? iszonykodék
-szomszédja.
-
-– Kilencz év előtt veszett kutya havapott meg; nem jól évzem magam –
-krrrr – ham! ismétlé ez harmadszor is s egyúttal a hálóköntös felé
-kapkodott.
-
-Ennek tulajdonosa azonban nem vette tréfára a dolgot, rémülten
-felszedközött s veszedelmes szomszédja mellől el- a lépcsőzeten fel- s a
-födélzetre kirohant, mint csak birt. A megüresült helyen a dandy végig
-nyújtózva, ezt sugta felém:
-
-– Ugy-e, hogy jó gondolat volt!
-
-– Eredeti! feleltem én, bár már régen ismertem az anekdotát, mit ő
-jelenleg csak alkalmazott.
-
-Nem sokáig élvezhette azonban élcze hatását, mert alig telt el öt percz
-s a megfutamodott fél kiséretében a hajó-kapitány lépett a kajütbe,
-kijelentvén, hogy közbátorsági rendszabályoknál fogva oly egyén, kin a
-düh kitörő félben van, perczig sem maradhat tovább a hajón, annál
-kevésbbé ennyi utas között; minélfogva az illető beteg rögtön hagyja el
-a kajütöt, első alkalommal partra fogván tétetni.
-
-Hasztalan szabadkozott a mi dandynk, hogy az egész csak tréfa volt,
-hogy, ha tetszik, vizsgálják meg őt tetőtől talpig s nem találandnak
-rajta legkisebb marás-nyomot: a kapitány, kinek különben is foga volt
-reá, kérlelhetlen maradt, és Czieraff úr kénytelen volt a csellel
-kivívott fekhelyet elhagyni, s az időt, további rendelkezésig, a
-födélzeten tölteni.
-
-Pedig ez nem volt a legkellemesebb idötöltés. A szél felhőket vert össze
-s aztán elállt, cserében a felhőkből permetezett alá apró de sürű eső.
-Az éj egyre sötétebb lőn, a gőzös csak lassan haladhatott előre. A
-kormányoson kivül csak az egyetlen dandy volt a födélzeten s járt felalá
-nagy léptekkel, gondolván, hogy igy kevesbbé ázik meg, mintha egy
-helyben ül. Sokáig hallottuk lenn gyors léptei döngését.
-
-Tiz és tizenegy óra közt éjfél előtt a kapitány dörgő hangja szólalt meg
-oda fenn s hallatszott le hozzánk az éji csendben.
-
-– János, Péter! ti vagytok a legerősebb ficzkók, szólt ez valószinűleg
-pár matrózhoz; mihelyest jelt adok, ragadjátok meg s dobjátok a vízbe.
-
-– Jól van, kapitány úr; de ba nem birunk vele, elhívhatjuk-e Hanzit is?
-
-– Segithet ő is. Csak készen álljatok; tíz percz alatt egészen sötét
-lesz, ha igy borúl; akkor aztán a jeladásra egy lökéssel a Tisza fenekén
-legyen. Értitek?
-
-– Meglesz irgalom nélkül, kapitány úr; feleltek jó kedvvel a matrózok.
-
-Nekünk lenn a hátunk borsózott ezen iszonyú parancs és készületek
-hallatára. Némelyek s köztök a gömbölyü izraelita, azt hivék, hogy a
-dandyn valósággal kitört a dühkór s ez az egyetlen mód szabadulni tőle;
-mások a kapitányt vádolák gyilkos kegyetlenséggel s álliták, hogy itt
-közbe kellene járni a tett meggátlására, de azért senki sem mozdult; míg
-nehányan sokkal nagyobb képtelenségnek tartottuk az egészet, mintsem
-tréfa vagy ijesztésnél egyéb lehessen.
-
-Egyszerre azonban a gőzös kerekének forgása elállt; a kapitány szócsövén
-át jelt adott, mire oly locscsanás következék, mint minőt nagyobb
-testnek vizbe-dobása szokott eléidézni. Hajónk megállt s perczig ugy
-tetszett, mintha visszafelé mennénk.
-
-Sokan kezeiket összecsapva és szörnyüséget emlegetve ugráltak fel
-megtudni a történteket, midőn egy tapasztaltabb utas ekként nyugtatá meg
-a kedélyeket:
-
-– Maradjanak az urak, nincs semmi baj; a sötétség miatt tovább nem
-mehetvén, a kapitány vízbe dobatta – a horgonyt. Ez az egész.
-
-És lőn nagy nevetés, aztán fokonkint elcsöndesült minden; a nagyobb
-részt elnyomta az álom, kik pedig ébren maradtak, hallhaták ama velőrázó
-horkolást, melyet hálósapkás útitársunk kövér torkának fűrészmalmával
-elkövetett.
-
-A gőzösön töltött júniusi éjeknek azon egyetlen jó tulajdonuk van, hogy
-rövidek. Éjfél után két órakor hajónk ismét elindult, három után
-hajnalodni kezdett s négykor már fenn voltam a födélzeten, tanúja a nap
-keltének, mely a Tisza távoli árjából látszott szakadozott felhők közől
-kiemelkedni. A léget az éji eső felfrisité, a redőtlen sima folyam piros
-hajnalhasadást tükrözte vissza, míg két oldalt hosszasan levonuló két
-habfodor, olyforma, minőt a viz szinére hosszában fektetett kötél
-okozna, a vízmeder rendes széleit jelölé, melyeken túl a végtelen ár
-ömlik el.
-
-A gyönyörű reggel kárpótolta a nyugtalan éjet. Hat óra tájban mindenki
-talpon volt már, kivéve a Tisza-Bőnél elkésett urat, ki az éjen át hely
-szűke miatt csak keveset alhatván, helyre akarta hozni az
-elmulasztottakat s a megürült pamlagon talán eldorádói gőzös
-kényelmeiről álmodott.
-
-Fenn és lenn reggelihez tétettek készületek s a köz beszéd a dandy mult
-éji esetéről folyt. Maga a hős azonban nagy meglepetésünkre sehol sem
-volt látható. Az ifjak egyike a második helyet is összekereste, minden
-zugot felkutatott, de a dandyt sehol sem találta. A kormányos szerint
-partra senki sem szállítatott. Hova lett tehát? Voltak, kivált a nők
-között, kik komolyan aggódni kezdtek, hát ha csakugyan ő volt az éji
-locscsanás alkalmával lemerűlt áldozat!
-
-Hogy olvasóimat Czieraff barátunk sorsa iránt tovább függőben ne
-tartsam, elmondom, hogy őt a mult éjen csakugyan víziszony lepte meg,
-mit benne a kapitány erélyes intézkedése idézett elé. Egészen ártatlan
-volt-e a kapitány s a pár matróz a tréfában, vagy pedig a parancs ugy
-volt intézve, hogy azt a horgonyon kivűl más élő lényre is lehessen
-érteni? mai napig sem tudtam elhatározni; annyi azonban bizonyos, hogy
-Czieraff azt kizárólag saját személyére kiadottnak hivén, képzeletet
-meghaladó rémület és iszony fogta el a sötét eszmétől, hogy „mihelyest
-besötétedik, három izmos matróz által irgalom nélkül a Tisza fenekére
-vettessék.“
-
-Fogai és térdei összevaczogtak félelmében; de mégis megemberelte magát s
-a matrózok egyikének sok pénzt igért, ha valami csellel megmenti vagy
-elbujtatja őt. A matróz vállalkozott s a dandyt, előre lefizetett husz
-ezüst forintért, a matróz-karám egyik függő ágyának pakróczai közé rejté
-el. A helyzet nem volt ugyan kényelmes, de annál rondább és népesebb,
-mert a menekvő csakhamar minden oldalról kezdé érezni, mily jó volna
-most egy fél-meszely persiai féregvesztő por! Pedig, kivált eleinte,
-fülig kellett takaróznia, nehogy kutatás esetére fölfedeztessék; a szűk
-sötét karám fojtott legében csurgott róla a veriték, szive gőz-gép
-gyanánt dolgozott s e közben a locscsanást sem hallotta, mely talán
-enyhített volna méltó aggodalmain.
-
-Ez volt tehát ama felséges mód, melylyel ő jó fekhelyre tett szert. Az
-éj egyébiránt nem barátja az embereknek; a reggel új reményt és
-bátorságot csöpögtetett belé, de ez valóban csöpenként is tért vissza,
-mert hősünk csak akkor mert fektéből mozdulni, midőn meghallá, hogy a
-rofi állomáshoz közeledünk.
-
-Rofnál kikötve, gőzösi ismerősinktöl bucsuzánk s különösen a szelid szép
-nőcskétől, kivel nőm legtöbbet s legörömestebb társalgott. A partról még
-egyszer visszatekintve, egy alakot láttunk a második helyi utasok
-tömegéböl kibontakozni s egy kezében börönddel a másikban úti-táskával
-kifelé törekedni. Alig, hogy épen ráért, mert kilépte után a padlók
-rögtön bevonattak s a gőzös tovább indult. A dúlt vonásu poros, borzas
-alak Czieraff barátom volt, hirtelen megjelenése az utasok közt
-általános vidámságot idézett elé, mit még inkább növelni látszott ama
-körülmény, hogy a Tisza-Bőnél elkésett nagy alvó ismét keservesen nézett
-a födélzetről az elhagyott part felé.
-
-Rof környékén töltött két kedves nap után Lajos barátomhoz rándultam, ki
-Rof és Tiszafüred közötti falusi jószágán szenvedélyes gazda s év óta
-boldog férj. Első gondja volt nejét nekünk s minket nejének bemutatni.
-
-– Ah, mily derék, hiszen mi már ismerjük egymást! szólt csaknem
-egyszerre s meglepve a két nő.
-
-– A növeldéből talán? kérdé Lajos.
-
-– Nem oly régen; ezelőtt két nappal a gőzösön utaztunk együtt; mondá
-férjének a szelid szép nőcske.
-
-
-II.  A JÁTÉKOS.
-
-Gömör jó országutai egyikén haladott szekerünk, még pedig az elibe
-fogott négy pej daczára meglehetős csendesen. A júliusi nap sugarai velő
-száritólag tűztek le a felhőtlen égből; s mi, t. i. Móricz barátom és
-én, ezek ellen felvont ernyő alá menekűlve, felváltva tartók az
-életbiztosító intézetet. Fedetlen kocsisunk azonban s a lihegő négy pej
-csak akkor jutott némi enyhüléshez, midőn egy egy hegyoldal árnyas
-mélyületében vezetett utunk.
-
-Estig szellő sem lebbent s az út melletti cser és tölgyfák porlepett
-levelei ép oly mozdulatlanok valának, mint a tájképek festett lombjai.
-Hat és hét óra között nyugatról óriási felhő-várak tornyosultak s mely
-szegélyeiket megaranyozá, elnyelék a torkukba siető napot. E pillanatban
-tikkasztó forró szellet suhant el fölöttünk; a lombok, mint a lázbeteg a
-roham jöttén, megrázkodtak, az eget fakó szinű párázat borítá el s az
-imént oly fényes de hirtelen elsötétült felleg-bástyázatokból haragos
-villámok czikáztak elő.
-
-– Mehessőnk hogy helyre _eerjő_nk; szólt lovai közé csapkodva a barkó
-Esván, – me_r_ nagy _ee_gi _háboraó_ lesz ebbe_ől_!
-
-De már késő volt. A városka, hova szándékozánk, még jó órányira, az
-_eegi háboraó_ ellenben már igen közel állt előttünk s telegrafi
-gyorsasággal közeledett felénk.
-
-Móricz barátom még diák korából, midőn Lőcsére ezen az uton járt
-iskolába, emlékezett egy utszéli korcsmára, melyhez, úgymond, már nem
-lehetünk messze. Csak oda érhessünk, van ott az udvarban állás; jó
-menhely, mig a fergeteg elvonúl.
-
-Alig mondá ki s már is láttuk az igért menhelyet fa csoportozat közűl
-kifejérleni. De itt is volt az ideje, mert a dörgés perczről perczre
-közelebb hangzott, a sötét felhő-tábor fejeink fölött terjeszkedett ki,
-a forgó szél a felkavart úti port szemeink közé csapkodta s egy hatalmas
-dördülés után gyér de nagy cseppeket éreztünk arczainkra hullani. A
-perczben, midön az állás alá hajtattunk, hosszú recsegések között
-megindúlt a zuhogó zápor s körűlünk, bár még csak hétre járt az óra,
-egészen beéjjeledett.
-
-Félóra múlva szűnni kezdett az omló zuhatag, de azért az eső sürűn
-hullott alá s mi elhatároztuk, hogy ma nem megyünk tovább. A konyhából
-barátságos tűz világolt elénkbe a sötétben; oda szaladtunk át esernyő
-alatt, meghagyván elébb Esvánnak, hogy etessen itasson annak rendi
-szerint, magának pedig kérjen vacsorát.
-
-A konyha előtti pitarban sajátszerü egyéniség jött elénk, kit mi első
-pillanatra valamely piperkőcz pinczérnek voltunk nézni kénytelenek. Régi
-szabású, kopott és zsírfoltos öltönyei daczára meglátszott rajta, hogy
-azokat némi gonddal illesztgeti magára. Mind a tíz újja, még a két
-hüvelyk is, gyürükkel rakva; mellényén vastag óra-láncz, kissé szennyes
-ingelőjén ragyogó nagy melltű, mely ha gyémánt, ezreket ér; de a mely a
-többi ékszerrel együtt csak ál s rézbe foglalt hitvány üvegdarab volt.
-
-– Lesz-e szoba és egy kis harapni való? kérdém tőle, készen a cseh vagy
-morva kiejtésű válaszra.
-
-– Lesz minden; felelt ő édes mosoly közt tiszta magyarsággal, – csak
-tessék e szobába lépni, bátyám is mindjárt megjő.
-
-S ezzel egy – a pitarból oldalt nyiló szoba ajtaját tárva fel, ezen
-utánunk ő is belépett s azonnal gyertya gyújtáshoz fogott.
-
-A megvilágitott szoba igen lakályos s épen nem olyan volt, minőt útszéli
-fogadókban szoktunk találni Pamlag, falóra, pár régi olajba festett
-mellkép, posztóval leterített asztal s ezen friss virággal tölt edény
-tanúsiták, hogy nem úgynevezett vendég-szobában vagyunk. A benyilóban
-kís gyermek aludt ágyacskája párnái közt.
-
-A fogadós saját laka, gondolám, s ennek is elég csinos és kényelmes. Már
-épen tudakolni akartam, hol leend számunkra a nyughely, midőn a
-pinczérnek nézett egyén, előbbi édes hangján társalgást kezde:
-
-– Önök talán Pestről jönnek?
-
-– Nem egyenesen; feleltem én kis vártatva, s figyelmesebben tekintve a
-kérdőre. Ez arcz kifejezése meglepett. Öreg volt az, de nem évek száma
-által. Halvány dúlt vonásain valamely szenvedély hagyhatta pusztitó
-nyomait s idő előtt megérlelé elfonnyasztá azokat, miként a gyümölcs
-elaszva hull le, melyet a darázs megszúrt. A szenvedő arczczal azonban
-kirivó ellentétben állt a negélyzett modor, melyel ő kemény inggallérok
-közé szorúlt fejét mozditá, tömött fürteit borzolá s gyűrűs újjait
-csillogtatá.
-
-– Óh én is sok évet töltöttem Pesten, folytatá nagy szófolyékonysággal,
-– sok víg évet; visszavágyom most is, de bátyám nem bocsát; ah! pedig
-csak ott van az élet. Szeret ön makaózni? tevé hozzá, rám függesztve
-tekintetét, mely bár nyájas de élesen átható volt.
-
-Mielőtt e különös kérdésre felelhettem, vagy a vélt pinczér szokatlan
-viseletét magamnak megfejthettem volna, az ajtó nyílt s társaságunk egy
-ifju nővel szaporodott, ki beléptekor szemeivel valakit keresni
-látszott.
-
-– Vincze! szólt, lassu-szelid hangon a feltalálthoz s szavát egy
-szemrehányó pillantással kiséré, mit ez rögtön megértett, mert, mint az
-állatsereglet tulajdonosának szavára a puszták vadja, meghunyászkodva
-sompolygott ki a szobából.
-
-– Bocsássanak meg, folytatá hozzánk fordúlva, ha, míg férjem megjő,
-kellő alkalmazásra nem találnak. Itt van ő a szomszéd gazdasági
-épületben s talán várni akar mig az eső eláll – de rögtön érte küldök. –
-S ezzel kifordúlt.
-
-– Csinos menyecske a korcsmárosné, jegyzé meg Móricz – de hát az a
-másík, az a bohó Vincze ki és mi lehet?
-
-– Hihetőleg a ház rokona; találgattam én; – ki a pinczéri teendőket
-végzi s a rokonsági czímen sokat megenged magának a vendégek irányában
-is.
-
-Oly halkan, hogy bejöttét észre sem vettük, ismét előttünk termett a
-szóban forgó. Alkalmasint csak a nő távoztát leste, hogy újra
-belopózhassék.
-
-– Játszunk egy kicsit, szólt megnyerni akaró mosollyal, mialatt egy
-játék igen szennyes és avult kártyát vont elő zsebéből; – majd én bankot
-adok. E gyűrűk itt a bank; az urak tetszés szerint tehetnek.
-
-– Nem értünk hozzá; felelt Móricz s bámuló szemeit az asztalra tett
-nehány garas értékű gyűrűkről rám emelé.
-
-– Óh a makaó igen könnyű játék; biztatott ő vidoran bennünket – mindjárt
-megtanulják önök, csak ide figyeljenek. Minden szem tizen és huszon alól
-vagy fölűl számol: a kinél több van, az a nyertes. A kilencz szem nagy,
-a nyolcz kis makaó s felmutatva azonnal nyer. Például: a bankadó két két
-kártyát oszt – s ekkor jártas gyors kézzel osztani kezdett – egyszerre
-vagy külön, aztán – –
-
-Úgy látszik, szegény Vinczére nézve a mai nap nem volt a siker napja,
-mert a leghevesebb osztás és magyarázás között ismét félbe lőn szakítva
-a házi gazda megjelenése által. Sebesen összesöpörte ekkor gyűrűit és
-kártyáit s szó nélkül, ijedten távozott a szobából.
-
-– Habár csak a véletlennek köszönhetem jelenlétüket – kezdé az érkezett
-– legyenek szivesen látott vendégeim.
-
-– Móricz! mi tévuton járunk; szóltam én felelet helyett barátomhoz, első
-pillanatra meggyőződvén, hogy házi gazdánk nem korcsmáros s mi fogadó
-helyett valamely magánlakba tértünk. Móricz azonban merően szegezve reá
-szemeit e kérdést intézte hozzá:
-
-– Nem Feldner az ön neve s tizenöt év előtt nem Lőcsén járt-e ön
-iskolába?
-
-A kérdezett mindkettőre igen-nel felelt.
-
-– S emlékezik-e még ön – folytatá barátom – ama tanuló társára, ki az
-iskolai padon szomszédja s a kis diáki csinokban mindig hű pajtása volt?
-
-– Tökéletesen, mondá mosolyogva Feldner; – az én egykori tanúló társam
-arczemléke azonban jobb mint az enyém, ki csak e figyelmeztetés után
-ismerek reá.
-
-Szivélyes kézrázás után a tévedés megfejtéséré kerűlt a dolog. Móricz
-jól emlékezett hogy e lak egykor fogadó volt, de a tő szomszédságában
-lévő ezer holdnyi gazdasággal együtt gróf S. birtokába kerűlvén, ez
-kasznár-lakká változtatta át s czélszerűbb helyre más fogadót épített.
-Feldner, az uradalmi kasznár, örömét nyilvánitá a fölött, hogy a
-változás nem tudása minket vendégeivé tőn.
-
-– Én már a juh-akolból hazajövet értesűltem e tévedésről – végzé szavait
-– mert kocsisomat nagy pörben találtam az önökével, ki természetesen
-fogadói jogait akarta igénybe venni. Már elintéztem köztük az ügyet; –
-tevé hozzá megnyugtatólag, midőn rendet teendő ki akartam tekinteni.
-
-A beszéd a hajdani iskolai évekről a gazdaságra s egyéb általános
-tárgyakra fordúlt. Eközben vacsorát hoztak, de sem a kasznárné sem
-Vincze nem jelentek meg. Pedig ez utóbbinak egyénisége lélektani
-szempontokból engem rendkivűl érdekelt; szerettem volna róla bővebben
-hallani, de iránta kérdést tenni gyöngédségből nem lehetett. Étkezés
-után perczre magunkra maradva, használtam az alkalmat felkérni Móriczot,
-vezetné mint régibb ismerős Vinczére a beszédet.
-
-– Önnek úgy emlékezem egy ifjabb testvére is volt Lőcsén? kérdé ő később
-szivarfüst között házi gazdánktól.
-
-– Volt, az az van még most is; válaszolt ez hirtelen elkomolyodva. – Ama
-szerencsétlen, ki haza jöttemkor önöket itt kártyáival untatá; mondá
-ismét kis szünet után.
-
-– Szenvedélyes játékos talán? kérdém én.
-
-– Volt; mint általában róla beszélve csak úgy lehet szólani hogy – volt.
-Elméjében van megháborodva. Nem tényleges őrült ugyan, mert eszméiben
-többnyire megvan a logicai rend, sőt egyre másra használni is lehet: de
-gyászos múltjának emlékét sötét daguerre-kép gyanánt viseli lelkén s ez
-neki ama kiirthatlan rögeszmét tükrözi vissza, hogy ő még mindig ama
-gavallér, világfi és vig czimbora, ki egykor Pest utczáin, társas
-köreiben s játék asztalainál hősködött.
-
-– Érdekes lehet története! – jegyzém meg a beállott s kissé feszűlt
-csendben.
-
-– Mindenesetre szomorú. Elmondhatom. Ön beszélyiró; használja fel ha
-tetszik; lesznek kik tanulságot meríthetnek belőle.
-
-Mondá Feldner s a következő történetet beszélte el.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Atyám, gróf S. gazdatisztje, korán halt el s alig annyi vagyont hagyott
-maga után, melynek kamatjaiból özvegye takarékosan megélhessen s Vincze
-öcsém neveltetése költségeit fedezhesse. Én épen a gymnáziumi éveket
-végzém akkor s kis gyermek korom óta gazdasági pályára lévén szánva,
-rögtön mint irnok léptem a gróf egy uradalmába.
-
-Miattam eszerint nem kellett aggódnia anyámnak s eleinte Vinczeért is
-keveset. Kisebb városokban végezve iskolai éveit, a reá forditott
-költség nem kerűlt különös erő megfeszitésbe s e fölött anyánk örömest
-is tett érette mindent, mert a szép fiú kedvencze volt s korán fejlödő
-sebes észtehetségeiért az ismerős kör által már első gyermeksége óta
-lángésznek tartaték. Atyám is gyönyörködött a csakugyan tűzlelkű fiúban;
-s midőn a szűnnapokra haza jöttünk, öcsém mint első a jelesek közt, én
-pedig az igen is középszerűek egyike, nem egyszer mondá nejének: –
-meglásd anyjuk, e fiúból egykor még nagy ember lesz. Most is emlékezem,
-mennyire fájt nekem a mellőztetés s alárendeltségem érzete.
-
-Vincze tehát folytatta tanúlmányait s mint tanuló derekasan meg is
-felelt a benne helyezett várakozásnak. Anyám öröme s büszkesége nőttön
-nőtt, midőn szerető szemeivel e reményeiben nagyra menendő fián függött.
-
-A szomszéd mezővárosban volt kis háza és kertje, hol csendesen
-megvonúlva élt az áldott jó nő s hol a takarékosság, tisztaság és rend
-mintaképe gyanánt említteték. A ház kivűl belől mindig oly tiszta volt
-mint a mosott pohár, a két szobácska padlóját túlgondosan minden két
-hétben suroltatá; a harmadik, melyben csak Vincze lakott a szűnnapok
-alatt, minden reggel kiszellőzteték: abrosznak ágyi ruhának hófehérnek s
-minden bútordarabnak a maga helyén kellett lennie; a konyha edényei
-ragyogtak, az udvar söpört, a kertecske rendes, virág és zöldségdús s
-kedves tekintetű vala; sőt szegény anyám tisztaság szeretete annyira
-ment, hogy még a háziállatok is macskája és tehenei, fehérek voltak.
-
-Azért említem e részleteket, hogy kitűnjék, mily szükséges volt mindez
-szegény anyámnak arra, hogy évek óta megszokott házi körzetében
-elégedettnek érezze magát. Okos kiszámitása s gazdálkodási rendszere
-által oda vitte a dolgot, hogy az alaptőke minden csekélysége daczára
-nem csak szükséget nem szenvedett, sőt a jólét bizonyos kényelmei
-mellett, az első években kis megtakaritott összegecskét is tehetett
-félre öregebb napjaira.
-
-E kis évi felesleget azonban csakhamar igénybe vette a magasabb iskoláit
-járó Vincze, kinek ruházat és egyéb apró költségekre most már több
-kellett, mint a kisebb tanévekben. De édes anyánk nem sajnálta tőle a
-pénzt, sőt gyönyörtelljes büszkeséggel tekintett a gavallér jogászra,
-midőn ez a szűnnapokra haza kerűlve, kétségtelenűl a város legszebb
-ifjának tartaték. Efölött – gondolá – nem sokára majd maga keresi meg
-kenyerét, addig is kötelességem minden lehetőt megtenni érette.
-Említenem se kell, hogy én, az igénytelen falusi irnok, öcsémmel semmi
-tekintetben sem mérkőzhettem s szükségeim is igen csekélyek lévén,
-szinte természetesnek találtam, hogy – mig Vincze százakba kerűlt – én
-évenkint alig kapok nehány forintot.
-
-Következett a megyei törvénygyakorlati év s ez, miután drága szállás és
-élelmi bért fizetni nem kelle, kevesebbet vitt ki, mint az elébbiek.
-Jurátusnak a kir személynök oldala mellé vetetvén fel Vincze, az irodai
-jövedelem nem csak szükségeit fedezé, de képessé tette őt mind magát
-órával, aranylánczal, melltűvel s más apróbb czikkekkel ellátni, mind
-pedig, törvényszünetekre haza jövet, anyánknak ajándékokat hozni. A
-szegény asszony egész anyai önteltséggel mutatta be ismerőseinek selyem
-ruháját, melynek kelméjét kedves fia hozta neki s nem győzte dicsérni a
-Pestről hozott milly gyertyák szelíd nyugodt világát, minőkből tizenkét
-fonttal Vincze fia lepte őt meg sat.
-
-Nem soká tartott azonban az öröm, hogy Vincze ezentúl már saját
-keresményéből is megél. De hiszen akkor ezen öröm nem is volt egészen
-tiszta, mert a szerető anya szivét szinte bántotta a gondolat, hogy fia
-többé nem szorúl segélyére. S így – midőn Vincze az ügyvédi vizsgálat
-után Pesten mint ügyvéd szándékozott megtelepedni – anyánk egész
-elégűlten látta el őt minden szükségessel. Kiszámitották mennyi fog a
-kezdő pályán az első években kelleni s az összeg a csekély jövedelemből
-némi megszorításokkal épen csak hogy kitelt. A távozó, kinek zsebébe a
-jó öreg ezenfelül még nehány megzsugorgatott aranykát is dugott, nagy
-remények s ama biztató kilátások közt hagyta oda a szülői házat, hogy
-két három év múlva, mint nevesebb pesti ügyvéd, majd ő fogja anyját
-minden lehető kényelemmel elárasztani.
-
-De ezen idő soha sem következett be. – Vincze első évi levelei,
-helyzetét mint épen nem irigylendőt festék. M. roppant gyakorlatú ügyvéd
-mellett mint segéd temérdeket dolgozott s igen csekély fizetést húzott.
-„Na de ez már igy van, minden kezdet nehéz – irta – főnököm is igy
-kezdte pályáját huszonöt év előtt s most három háza van Pesten.“ – A
-levelek azonban egyre panaszosabbakká váltak s nem győztek a pesti élet
-drágasága és sokféle szükségeiről eleget beszélni. Az év végével kitünt,
-hogy Vincze nehány száz előlegezett forinttal többet költött, mint
-számítva volt; anyánk a tőkéhez volt nyúlni kénytelen s bár ezen
-érzékeny csorba esett ő – fija jövőjének előmozdításaért szivesen
-mondott le némely megszokott kényelemről.
-
-Második évben fokonkint sürűbben jöttek a pénzkérő levelek. „Nem
-vonhatja ki magát a társaságokból – úgymond – s különben is egy
-ügyvédnek ismerkednie s a világban forognia kell, hogy boldogúljon. De
-erre pénz kivántatik.“ Majd a jogtudományi könyvek kerültek sokba; majd
-ismét nem maradhatott tovább az eddig lakott szük szobában, hanem
-nagyobb szállást kellett fogadnia s ennek bútorzata igen költséges. De
-mikor ez is elkerülhetlen; mert a szegény környezetű ügyvédet szegényűl
-fizetik s ő már ma-holnap saját szárnyára fog kelni, és így tovább;
-minek röviden az lőn következése, hogy szegény anyám tőkéinek nagyobb
-részét felszedte s annyira összevonta magát, hogy elébbi meglehetős
-kényelmű helyzete már nagyon nélkülözővé kezdett válni.
-
-Egy ily sürgető levél érkeztekor pár napra épen hon valék. Vinczének
-háromszáz forint kellett, még pedig rögtön, A pénzt semmi egyéb uton nem
-lehetett kiegésziteni, mintha édes anyám utolsó tehenét eladja. Csákót,
-a régi, szelid, megszokott állatot annyira kedvelte anyám, hogy csak
-keservesen birta magát eladására határozni. Bő tejéből naponkint
-eladhatott s ezenkivűl még jó tejsürű is maradt kávéjához, mit
-szenvedélyesen szeretett s mi fő napi táplálékát tevé. És most a szegény
-öreg Csákónak mészáros kezeire kellett kerülni, mert csak az volt
-hajlandó árát készpénzzel azonnal kifizetni. Midön az alku után az új
-tulajdonos érte jött, anyám szive bánatosan elszorúlt s a belső szobába
-ment, hogy kedves tehene örökre eltávozását ne is lássa. De oda is
-behallotta az elvezetett s talán vesztét érző állat bőgését s erre nem
-tarthatta vissza kitörő könnyeit. Magam is elérzékenyűltem, s a Vincze
-által igért jobb jövővel igyekeztem őt vigasztalni. Ez nem vétette el
-hatását; letörlé könnyeit a jó öreg, kissé megkönnyűlt s még engem is
-kedves jószivű fijának nevezett. De aztán igen igen gyakran találtam őt
-könnyes vagy kisirt szemekkel.
-
-A harmadik év meglehetős csendesen folyt le. Vincze nem kért többé
-pénzt, irta, hogy dolgai jobban kezdenek folyni s rövid időn
-visszafizetendi a kapott összegeket. Sőt egyszer meg is lepte
-látogatásával anyánkat, ki nem csodálhatta eléggé azt a finom fehérneműt
-és temérdek selyem és bársony holmit, melylyel fia uti böröndje tömve
-volt. Hát még az a sok gyűrű, brilliant melltű és aranygombú bot s
-általában az az úri külső, mely szinte tiszteletet parancsolt! Az egész
-városka bámulta őt mint valami felsőbb lényt s az ott lakó kir.
-tanácsosné – mint mondták – kizárólag az ő kedveért rendezett egy
-estélyt. Ki volt e diadal felett boldogabb szegény jó anyámnál? minden
-ember örvendezését jelenté neki, hogy ily nagyramenendő derék ifjut
-nevezhet fiának s ő teljesen megnyúgodott a Vincze által személyesen is
-ismételt igéretekben, hogy pár hó múlva magához veendi őt Pestre s élete
-fogytáig gondtalan kényelmes helyzetet biztosít neki.
-
-A pár hó s utána más három elmúlt, de Vincze nem hallatott magáról
-semmit. Pestről jöttek beszélték, hogy látták őt, de ő szándékosan vagy
-szórakozottságból kerűlte a találkozást. Kik megakarták látogatni,
-egyszer sem találták hon. Hihetőleg igen el van a sok munkával foglalva
-s ez okból talán el is tagadta hon létét.
-
-A negyedik év kezdetén 184* február havában, következő tartalmú levél
-érkezett tőle: „A kétségbeesés örvényszéléről irom e sorokat. Ha édes
-Anyám – az egyetlen ki e világon őszintén szeret – segélyével nem tart
-vissza, menthetlenűl lebukom. Egy vállalatom – melynek taglalásába itt
-hosszu volna bocsátkoznom – okvetlenűl tönkre megy, ha két hét alatt új
-tőkével nem tarthatom fel erejét; ezen új tőkével növelve azonban
-százszorosan fog kamatozni s rövid időn gazdag emberré teend. E
-vállalattól függ – ne kérdje miként – becsületem életem. S ha ezekről
-van szó, kihez fordúlhatok méltóbban, mint kitől ez utóbbit birom?
-Röviden: nekem két hét alatt két ezer pengő forintra van szükségem s ha
-e határidő alatt az összeg nincs kezeimnél, véget kell vetnem s én véget
-vetendek életemnek. A kérdés csak ez: fiától akar-e inkább édes anyám
-örökre megválni vagy házától, mely tudtomra két ezernél többet megér. A
-helybeli zsidó orvos szívesen megad annyit érte s reménylem abba is
-beegyezend, hogy édes anyám a megszokott lakot bérben tartsa egy ideig,
-mig majd – talán pár hét múlva – hozzám költözendik Pestre. Ez esetben
-úgy is el kellene azt adni. Tudósitson kérem rögtön elhatározásáról mely
-egyszersmind arról is fog határozni, hogy a legjobb anyának köszönje e
-másodszor is életét – vagy hogy ez életnek golyóval vessen véget fia
-Vincze.“
-
-E szívtelen s a kegyetlenségig hideg és fenyegető sorok olvasásához csak
-akkor jutottam, midőn már késő volt s anyám a házat – utólsó vagyonát
-csakugyan eladta. Én e lépéstől őt minden áron vissza fogtam volna
-tartani, mert, ha időközben nem hallottam volna is, hogy öcsém
-szenvedélyesen és nagyban űzi a szerencse játékokat, egyszerű
-természetes eszem azonnal belátta, hogy a levélben felhozott s
-százszoros kamatot igérő vállalat nem egyéb szemfényvesztő hazudságnál s
-hogy az öngyilkossággali fenyegetés egy romlott szív részvétet alig
-érdemlő vég-fogása.
-
-De mint mondám már késő volt; anyám több álmatlan kinos éj lelki
-hányódásai után a házat a zsidóorvosnak eladta s én már mint bérben
-lakót találtam őt ama szobácskában, mely azelőtt Vincze szünnapi laka
-volt. Az annyira szeretett kávéról is végkép le kellett mondania s az
-anyagi nélkülözések a lélek bújával egyesülten nehány hét alatt több
-évvel öregiték és gyengiték őt meg. Egy gondolat tartá őt fenn: hogy ezt
-mind fiáért teszi kit ezáltal a haláltól mentett meg. Midőn saját
-érdekében némi bár kiméletes szemrehányásokat tevék neki, keserűen kelt
-ki ellenem, hogy testvérem halálát hidegen lettem volna képes szemlélni.
-
-Diadala tökéletes volt pár hét múlva, midőn örömsugárzó arczczal jött
-elémbe Vincze levelével, melyben ez uti költségűl száz ezüst forintot
-küld neki s meghívja őt Pestre magához, hol egy szobát egészen az ő
-számára rendezett el. Hallgattam, de egy ösztönszerű érzet súgta, hogy e
-jövő nem oly rózsaszinű, minőnek előtte látszik.
-
-Főnökömtől engedelmet nyerve Pestre kisértem anyámat. Egy marcziusi
-napon délelőtti tiz óra tájban érkeztünk meg a nekünk egészen idegen
-nagy városba. A pályafőtől bérkocsis vitt a bálvány utcza 9-dik számú
-házához, melynek első emeletén volt Vincze szállása. Nem találtuk hon.
-Már két éjjel nem aludt szállásán – mondá egy cseléd – de meghagyta,
-hogy ha várt vendégei megérkeznének, egész kényelemmel foglalják el
-szobáit. Múlt éjjel – folytatá az öreg szolga, miközben az ajtót
-felzárva minket ezen bevezetett – nehány perczre haza jött, irt valamit,
-aztán ismét sietve eltávozott. Igen sok és fontos ügyei lehetnek. Csak
-várjunk kissé, úgy hiszi, mindjárt itthon lesz.
-
-Anyám kérte a szolgát, ne szólna semmit itt létünkről, mert megakarja
-lepni fiát. Szegény jó öreg! ezek voltak utólsó boldog perczei. Könyben
-úszó szemekkel gyönyörködött az első tágas szoba pompás bútorzatában,
-festményei tükrei és szőnyegeiben. Ily diszes termet még a gróf falusi
-kastélyában sem látott. A jobbra nyiló szobában az íróasztal, könyvtár,
-arczkép-csoportozat, heverő pamlag és dohányzó-készület férfi-lakra
-mutattak, mig a bal benyiló egészen nő számára volt rendezve. Itt fogok
-tehát ezentúl lakni; – mondá anyám körűltekintve – otthon is épen igy
-szögletben állt ágyam s szinte feszület függött fölötte; varró asztalom
-is igy az ablak mellett s az ablakban nehány virág cserepem volt, épen
-mint itt; s mily ruganyos e pamlag! délutánokon itt fogok pihenni. Jer
-fiam, ülj ide mellém – szólt hozzám – várjuk itt be Vinczét, hogy csak
-akkor lásson meg, midőn e szobába lép. Na s látod, még is csak gazdag
-ember lett belőle s gondoskodik, hogy kényelemben éljem le hátralévő
-napjaimat:
-
-Rövid óranegyed múlva a középső szoba ajtaját hevesen rántá fel egy
-belépő, kiben – bár őt helyzetünkből nem láthatók – az anyai belső
-ösztön fiát ismeré meg. „Ez Vincze!“ sugá nekem oly halkan, hogy
-szavainál jobban hallhatám szíve dobogását.
-
-Az érkezett sebesen járt nehányszor fel s alá a szobában, aztán hirtelen
-megállott. A csendben hosszú mély fohászkodását hallók. Aztán ismét
-elindúlt s pár perczig csaknem szaladó léptekkel járt körűl s ismét
-megállapodott. „Meg kell lenni!“ mondá fennszóval vontatott rekedtes
-hangja s rá mindjárt kettős perczegést hallottunk, minőt a fegyver
-sárkányának felhuzása szokott okozni.
-
-Anyám felkelt s a szőnyegen a benyiló küszöbéig sietett, honnan, az
-átellenben függő tükörből, kisértetszerű arczot látott reá meredni,
-melynek eltorzitott vonásairól az ő viruló Vincze fiára nem ismerhetett.
-Pedig Vincze volt; háttal felénk a tükör előtt állott s ebből ugyanazon
-pillanatban látott meg bennünket, midőn jobb kezével a pisztolyt fejének
-szegezé. E kar azonban rögtön lehanyatlott; aztán hirtelen felénk
-fordúlva, dülledt szemei eszmétlen bámulatával meredt reánk; végre pár
-roskatag lépéssel egy karszékbe dőlt s ott lehajtott arczát mindkét
-kezével elfedé.
-
-– A szentséges Isten szerelmeért! fiam, édes fiam Vinczém, mi lelt? –
-kiáltott reszketve anyám, mialatt a karszékhez sietve, az ebben ülő
-előtt két térdre esett s fiának lehajtott nyakát átkarolá.
-
-De ez nem felelt, nem mozdúlt s kifeszitett tenyerei oly szorosan,
-mintha gép szoritaná, tapadtak arczához.
-
-Anyám annál aggályosabban rimánkodott hozzá s midőn mi sem használt,
-keserű sirásra fakadt, és csókjai s könnyeivel nedvesité fia kuszált
-illatos fürteit s az arcz-elfedő kezeket.
-
-– Ne több könnyet értem; szólt végre a karszékből felkelve s anyámat
-magától elháritva Vincze; nem érdemlek könnyet, se részvétet, nem
-érdemlem hogy fiának nevezzen; a mit érdemlek: az büntetés, gyalázat,
-börtön. Ezektől akartam én menekülni – csak egy percz még – csak egy
-rövid percz – s most meg volnék kimélve ez iszonyú e lélekszaggató
-fájdalomtól.
-
-Mondá ő a kiszáradt torok tompa hangján s üveges szemeit határozatlan
-pontra szegezve. Arczának ritka bőrzetét hamuszín sáppadtság boritá s
-minden vonása a benn viharzó kétségbeesésnek volt élő közlönye.
-
-Anyám erőszakosan reszketett mint egy lázbeteg s szólani törekedett, de
-csak ez egyetlen szót birta kiejteni: „Fiam – –“
-
-– Nem vagyok én fia – vágott ez közbe keserű daczczal – én a szégyen a
-bűn fia vagyok, ki becsületemet, anyámat, szerelmemet áldoztam fel egy
-átkos szenvedélynek s most – most – már meghalni sincs bátorságom; tevé
-hozzá csüggedten s kimerűlve a karszékbe vissza roskadott.
-
-Pár percznyi feszűlt csend következék, mely alatt mindhárman
-szobor-mozdulatlanok valánk. – Anyám szólni nem biró remegő ajkakkal s
-összekulcsolt újjakkal állott fia előtt; bennem harag és szánalom
-küzdött; Vincze mint egy halott, kinek szemei nyitva maradtak, mereven
-űlt s bámúlt maga elébe.
-
-– Ha! – jőnek már – értem jőnek! riadott fel egyszerre ültéből s mintha
-rém üldözné, egy ablak-mélyedésbe menekült, hol a függöny zsinórba
-kapaszkodva térdei összevaczogtak, – ne hagyjanak – mondják hogy
-ártatlan vagyok – zárják be az ajtót!
-
-Azt hivém, hogy e látszó ok nélküli összefüggetlen beszéd és viselet
-örjöngési roham első jelensége, de csakhamar meggyőződtem, hogy izgatott
-idegzete érzékeit fokozá fel s ő jóval elébb hallá meg a több lépés
-zaját, mely a lépcsőkön felfelé s az ajtóhoz mindinkább közeledett.
-Öntudata pedig megsúgta neki, kik lehetnek az érkezők.
-
-Egy biztos lépett be, két megye-hajdu kiséretében.
-
-– Szomorú kötelességet kell teljesitenem, – szólt az első – s ön
-megkimélend az okok elősorolásától, melyekért önt foglyomúl kell
-kijelentenem.
-
-– De ezt én nem engedem meg; ő az én fiam, s nem gonosztévő! sikoltá
-végerélyével anyám s Vinczét testével fedezve, a biztosnak útját állta.
-
-– Rendkivül sajnálom – viszonzá ez – hogy a törvény parancsa az anyai
-leggyöngédebb érzéssel ütközik össze; de az elsőnek engedelmeskednem
-kell. Uram! szólt Vinczéhez – ne nyújtsa hosszabbra e fájdalmas
-helyzetet.
-
-Vincze – ki, mint láttuk, egy perczig talán el volt határozva magát az
-élettől megfosztani – e percz multával a kétségbeesésből fokonként a
-megtörődés érzékenyebb hangulatába esett s most keserves zokogással
-borúlt anyja nyakába. A hosszas szoros ölelkezést a biztos kegyelettel
-nézte.
-
-Kibontakozott végre öcsém az anyai karokból s miután kezet szorítva
-engem is megcsókolt, szónélkül az ajtó felé ment. A hajdúk követték.
-
-Anyám arczának minden izma vonaglott; a mint a távozó után meredt.
-
-– Fiam! Vinczém! mi soha sem látjuk többé egymást! kiáltá utána; egy
-másodperczig ingadozott s aztán összerogyva, lelketlenűl terűlt végig a
-padló szőnyegén.
-
-De ezt már Vincze nem látta; csak a börtönben hallotta meg, hogy anyja
-életének szélhüdés vetett hirtelen véget.
-
-Utóbbi éveinek eseményei rövidre vonhatók össze. Ügyvéd főnöke szigorú
-becsületes ember s azoknak volt egyike, kiket az élet könyörtelenné
-tesz. Valaha sok nyomort szenvedett s mert jelen vagyonosságát kizárólag
-saját szorgalmának köszönheté, azt hitte hogy ezt másnak is igy kell
-megérdemelni. Ily elv által vezérelve, hidegen tudta nézni, ha Vincze
-igen csekély havi dijért éjnapon át dolgozik; de titkon örűlt az ifju
-igyekezetének, napról napra több figyelem és bizalomra méltatá s a segéd
-asztalának rendes vendége lévén, elnézte a közte és egyetlen leánya közt
-fejlődő ártatlan viszonyt, sőt egynapon egyenes nyiltsággal ki is
-jelenté neki, hogy észrevette s nem ellenzi azt, de minthogy leánya még
-nem férjhez való, más részt Vincze társadalmi állása sincs még
-megalapitva, pár évig – mely a hajlam s egyszersmind a jellemnek is
-leend próba ideje – a sűrűbb érintkezést megszakítaniok kell.
-
-Vincze félreérté és sima visszautasitásnak vette főnöke őszinte szavait
-s indulatos lelke elkeseredett. De feltette magában, hogy az eltávolitás
-által mindkét részről csak szenvedélyesebbé vált viszonynyal épen nem
-hágy fel; s hogy rövid idő alatt oly állást vív ki magának minden áron,
-melyben az előtte számitónak látszó atya jóváhagyását is kinyerje.
-
-A czél, a szándék dicséretes volt, de a roszúl választott eszközök
-tévútra vitték őt. Egyike volt ő ama temérdeknek, kik jó körülmények
-közt s kisértet nélkül az erény utján haladnak, de kik a sikamlós pályán
-azonnal elcsúsznak.
-
-Az ügyvéd leányával, az őt hévvel viszonszerető Marival ezentúl csak
-estélyeken és társas körökben találkozhatott; de a találkozások, kimért
-tartalmú erszényéhez képest igen költségesek voltak. Emellett hiúsága az
-öltözék és külső csinban nem akart hátra maradni s kiadásainak összege
-először is ezáltal lőn túlterhelve.
-
-Más részt az ügyvéd segédkedés nagyon soványan jövedelmezett s csiga
-haladású pályának látszott előtte. Úgy hitte, hogy míg önállóságra
-vergődhetik, azalatt Marit atyja régen férjhez adta. Terveken
-tépelődött, mint lehetne gyorsabb úton vagyont s szerencsét alapitani?
-
-Egy szerencsétlen esten, midőn Marit láthatni reménye nem volt, egy
-ismerőséhez vetődött, hol kártyajáték folyt. Eleinte mint közönyös néző
-később szórakozásúl mint játszó vett részt a mulatságban, mely kis
-összegeken kezdve, nagyokon – s Vinczére nézve jó sikerrel végződött.
-Haza téret eszébe jutottak a hallott példák oly emberekről, kik kártyán
-egykor nagy összeget nyertek s ez lőn későbbi vagyonuk és jólétük
-alapja.
-
-Ezen est óta rendes tagja, sőt annyira rabja lett a játszó körnek, hogy
-a reménylett találkozás helyein Mari gyakran hasztalan várt reá. A játék
-változó szerencsével folyt – s ezen év volt az, melyben anyjához
-intézett pénzkérő levelei mindinkább sürűdtek.
-
-A megbánás sok keserű óráját élte át, midőn gyakran utólsó fillérét is
-elveszté s öntudata azzal vádolá, hogy jó anyját nélkülözésekre
-kényszeriti. De a megbánás s a jó szándék csak az üres erszény
-korszakaira szorítkozott; mihelyt alkalma nyílt, feledte a múltat, a
-jövőben reményei biztos teljesülését látta – s a játékasztalhoz sietett.
-Még pedig nem többé a régi ismerősök körébe, hanem ezek egyikével egy
-zárt szobába, hol minden éjjel nagyban folyt a játék s hol nyerni vagy
-veszteni ezreket lehetett. Ő eleinte nyert; sokat; annyit, hogy szerény
-szobácskáját tágasb lakkal cserélheté fel s ezt kényelmesen bútorozhatá.
-Azt hivé, szerencséje meg van alapítva s ennek ezentúl igy kell folyni.
-
-De, mint rendesen szokott, fordúlt a koczka: s egyetlen éjen minden
-nyereményét, kész pénzben, szerzett ékszerekben s bútorokban elveszté.
-Szenvedélye s a viszszanyerési vágy annyira ragadta őt, hogy egy –
-főnöke által behajtás végett reá bizott teljes biztosságú váltót a
-nyerők egyikénél elzálogosított. Ezen összeget is elveszté s következő
-nap szép butorzatu lakásából fogadói szobába kellett vonúlnia. Innen
-irta anyjának a kétségbeesett levelet a két ezer forintért, mely neki az
-elzálogositott s behajtandó váltó visszaszerzésére kellett. A pénz
-megjött, hamarább mint reméllé, de elég későn ügyvédi jövőjére nézve,
-mert a már régebben gyanakvó főnök nyomára jött segéde kártya-éjeinek s
-a váltó elzálogitásának. Rögtön s kérlelhetlen szigorral elbocsátá
-oldala mellől a hűtlent s megtiltá neki többé leányára gondolni is.
-
-A szegény leány ezáltal többet szenvedett mint a játék polyp karjai
-által lefoglalt s szerelmére ritkán gondoló Vincze. Megszűnt
-ügyvédkedni; határozottan kalandor játékossá lőn; a szerencse újra
-kedvezett neki, többet nyert mint valaha s ekkor erősen feltette
-magában, hogy végképen lemond a játékról s múltja tévedéseit jóvá tenni
-iparkodik. Anyja számára kényelmes szobát rendezett, magához hívta meg s
-a jövőről fényes képeket kezdett alkotni, annálinkább, mert Mari nem
-csökkenő sőt lángolóbb viszonszerelméről meggyőződni alkalma volt.
-
-De a sátán nem bocsátja ki körmei közűl martalékát. Nehány nap múlva
-Vincze ismét a játék szobába lépett. Csak nézni jött ide, gondolá. Aztán
-egy kis összegecskét akart koczkáztatni s ha ezt elveszti, többet semmi
-esetre sem. A csekélységet azonban egy második és harmadik követte, mit
-aztán visszanyerni ohajtott. De a szerencsétlenség makacs és állandó
-maradt – s másfél órai heves játék után egy fillér nem volt birtokában.
-Költsönt kért – ezt megtagadták. Indulatosan rúgta ki maga alól a széket
-s elrohant. Pénz kellett neki minden áron – bizonyosnak látszott előtte
-a vesztettnek visszanyerése. Egykori főnöke szállására sietett, kiről
-tudta hogy több nap óta Bécsben időz. Elébb azonban egy pisztolyt dugott
-zsebébe. Esti tizenegy órakor a szobaleány által hivatta ki Marit; a
-házi asszony szerepét vivö nagynéne már aludt.
-
-– Pénzre van szükségem; mondá gyors suttogással – sokra és rögtön; ön
-teljesítheti kérésemet; ha szeret teljesitendi is, mert ha nem, ajtaja
-küszöbén lövöm magam főbe. Jól tudom, hogy ön atyja Bécsben van s hogy
-szekrénye kulcsait a nagynénére bízta: e szekrényből ön számomra két
-ezer forintot kölcsönözhet holnapig. Megteszi-e? Mari! életem függ
-válaszától, megteszi-e?
-
-Szegény Mari e távolról sem álmodott helyzetben lázbetegként reszketett.
-
-– Igen, de atyám – – hebegé.
-
-– Holnap este jő meg; én holnap reggel visszaadom a pénzt utólsó darabig
-hasonló minőségben s ő mit sem fog sejteni. –
-
-– Nem tehetem – nem tehetem! zokogá a leányka.
-
-Vincze minden szó nélkül saját fejének irányzá a csövet.
-
-– Megálljon – –! sipegé a szorongatott egy elfojtott sikoltással s
-megragadta a felemelt kart.
-
-Vincze jól játszá szerepét, mert félóra múlva tárczájába tevé a két ezer
-forintot. Új félóra múlva e tárczában ismét egyetlen árva bankjegy sem
-maradt. Mind elveszté.
-
-Lángoló fővel rohant haza szállására. Tollat s egy tiszta váltót vett
-elő; négy ezer forint összeget irt reá s alája elfogadó gyanánt egy
-hiteles kalmár nevét, kinek aláirását egykor tréfából tanúlmányozta. A
-váltót a játék asztalról félértékben zálogúl elvállalták. E pénz
-szerencsét látszott hozni; Vincze merészen elszántan játszott s nyert,
-folyvást nyert, egész reggelig midőn a hajnal a gyertyák világát már már
-feleslegessé tette – s nem volt ereje a játékot abban hagyni. A
-kártyajárás ismét fordúlt; a mily határozott volt elébbi szerencséje,
-oly őrülten vesztett most – vesztett sokat – mindent –
-
-Kimerűlten, szaggatott lélekkel s a legközelebbi jövő előtt bensőleg
-reszketve, maga sem tudta mint vetődött haza; útjában, az éjjel
-váratlanúl megérkezett M. ügyvéddel s a kalmárral, kinek aláirását
-meghamisitá találkozott, eszméi végkép össze zavarodtak s csak annyit
-tudott, hogy meg akar halni, meg kell halnia.
-
-Most már komolyan, fejének szögezé a pisztolyt s a tűkörből e végső
-pillanatban látta meg háta mögött anyját és testvérét – –
-
-A többit tudjuk.
-
-A börtön magányában a bűntudat s az eltévesztett pálya keserű
-szemrehányásai kisérték őt.
-
-– Én öltem meg anyámat! mondá önmagának, számtalanszor ismételve s halk
-szóval, mintha, ez önváddal a marczangoló lelkiismeretet akarná
-csillapítani. Sirni nem tudott többé.
-
-Másfél évet töltött elzártan s néha hetekig sem szólt egyetlen szót.
-Legfölebb számokat idézett, miként ha pénzösszegek vagy kártyatételekkel
-foglalkoznék. Látogatásim alkalmával – mondá elbeszélőnk – gyakran
-panaszkodott, hogy a kártya mellett töltött napok és éjek feszűltsége
-száműzhetlenűl tapad lelkéhez s bár mint törekszik is egyébre gondolni,
-eszméi öntudatlanúl visszatérnek a főtárgyra; egész napokon át játszik
-gondolatban, sőt még nyugtalan álmainak sincsenek egyéb változatú képei.
-
-E lélekfárasztó egyhangúság lassanként rögeszmévé változott. Másfél év
-múlva a fegyenczből kórházi beteg lőn. A kórházból kissé javúlva, oly
-állapotban kerűlt ki, minőben önök őt jelenleg találták…
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Másnap hajnalán, mely a múlt esti zivatar után fris ragyogássol derűlt
-fel, mialatt kocsisunk fogott, a ház melletti kertben tevék egy
-fordulatot. A reggeli csendben már messziről szaggatott beszélgetést
-hallottam. Közeledve, elfedő bokrok mögűl Vinczét pillantottam meg. Egy
-kerti kőasztalnál ült egyedűl; szennyes kártyáit keverte és osztotta s
-mintha négyen öten játszanának, beszélt képzelt játéktársaival s felelt
-önmagának.
-
-
-III.  A BARADLÁBAN.
-
-
-I.
-
-Társaságunk. Egy kis topographia és elmélkedés. A Baradla-tető. Salto
-mortale. Petőfi utánzói. A boldog Leptodyrus. Bemegyünk.
-
-„– – – – a negyed-órányira fekvő faluból rövid gyalog-ösvényen érve a
-barlang-száj elébe, várnunk kell a szekérre, mely a fáklyákat,
-lajtorját, híd-padlókat s expeditiónk egyéb kellékeit, nem feledve ki
-ezek közűl a barlangban elköltendö ebédet, hozza a hosszabb szekér-uton.
-
-Társaságunk eközben kissé megszakadoz.
-
-Két entomolog társunk a környezet szikláit és bokrait veszi figyelmes
-szemle alá s gombostűzi fel irgalmatlanúl vagy veti borszesz-palaczába a
-talált rovarokat, még pedig – talán azon elvből indúlva ki, hogy „Deus
-maximus in minimis“ – annál diadalmasb örömmel, mentűl piczinyebb az
-áldozat; Ödön a barlang térképét teríti ki egy kőlemezre s
-tanulmányozza, merre viend a rögös pálya; Berczi szokott laza
-tétlenségével végig hever egy gyepesebb helyen s a derűlt szép
-augusztusi ég, melyre oly ájtatosan mered fel tudja miről álmodozik; az
-aggtelki derék lelkész, e valóságos ötszáz mester, ki az óra
-hajszál-rugóktól a szövő-székig mindenhez ért, nyers ágakból kézi
-gyertyatartókat rögtönöz, mik majd a sötétség országában szolgálatot
-tegyenek; a kalauzok szíverősitőt reggeliznek egy kotyogó kulacsból; én
-pedig egy emeltebb helyről e csoportozat rajzát s – olvasóim
-engedelmével – a következő topographiai rövid vázlatot jegyzem
-könyvembe.
-
-Gömör délkeleti határszéleiről Tornán keresztűl Abaújba hosszas alakú
-mészhegyek lánczolata nyúlik. E hegyek nyugati oldala itt ott ritkás
-tölgyerdővel vagy bozóttal van bevonva, teteje azonban s a déli napnak
-kitett része oly kopár, hogy a sziklás alapot alig egy ujjnyira fedő
-sovány földben még az ördögborda és szamárkenyér is nyomorú tengéletre
-van kárhoztatva.
-
-E hegylánczolat ama fennsíkon veszi kezdetét, melyre a még Gömörben
-fekvő Aggtelek helységet épiték csekély igényű telepítői. A falu fölött
-közvetlenűl e mészképletű hegyek egyike vonúl keletnek Józsafő felé;
-gerinczén visz át a kassai út s midőn itt az utas meglepetve hallja,
-hogy a lódobogást és szekérzörgést a szirtes talap helyenként
-pinczeszerűleg viszhangozza, a vidéken jártas a talányt azzal fejti meg,
-hogy a szekér most a Baradla fölött halad, mely a hegy roppant ürében
-egy mérföldnél hosszabb vonalú.
-
-Az üres hegy csonka homloka, az úgynevezett Baradla-tető, nyugatra néz.
-Mintha természet fölötti hatalom egyetlen csapással szelte volna le a
-domborulatot, egyenesen mered itt fel huszonhét ölnyi magasba a homorú
-sziklafal. Méltó sírköve lehetne ez, az egykor olympust ostromlott
-gígászok egyikének. Rovatékaiból, mely a bércz sima lemezén nem talált
-átölelhető istápot – kúszó növényzet csügg alá kétségbe esett karokkal;
-míg egy egy vadvirág-bokor, melynek földét és magvát szélvihar hordta a
-kis repedésbe, biztonsága önérzetében büszkén mosolyog le a magasból;
-tudja, hogy hozzá csak szárnyakon juthatni, de hiszen a lepke nem
-kalandoz ily messzire a föld szinétől, a vércsefaj pedig, mely a
-szomszéd odúkban ütötte fel tanyáját, nem ellensége az egyszerű kék vagy
-sárga virágnak.
-
-A sziklafal egyetlen hasadéka a barlang egyetlen nyilása. E Baradla-száj
-hat láb magas s így emelt fővel mehet be rajta mindenki, ki mint
-Thackeray egy ölnél magasabbra nem nőtt. Oly keskeny azonban a nyilás,
-hogy a szirthomlokzat roppant arányában elvesz s alig észrevehető.
-Előtte sziklatömbek hevernek, miket vagy még az elemek utólsó forradalma
-tett mostani helyére, vagy a lesülyedt domborulat maradványaiként tart
-itt a mozdulatlanság, mit egyébiránt, a barlang eredetének történetével
-együtt, kutatni a geogenia híveinek hagyok fen.
-
-Én, a beszélyiró, természetesen csak a hagyományos népmondák és regékre
-tartok hajtó vadászatot, melyeket hosszú téli estéken a nagyapa mesél
-térdén ülő unokáinak a Baradla csodáiról, rejtelmeiről, tündér lakóiról.
-Már benn a faluban kezdém tudakozásaimat. Hasztalan! Nincs egyetlen
-emlék, hagyományos adat a múltból, nincs egy feljegyzett esemény vagy
-rege a harczias századokból, minőt a Rajna partjain, Schweiczban,
-Németországban minden lépten hallani kénytelen az utas. – Itt mindenki
-legfölebb csak azt tudja elmondani, hogy a barlang új-ága huszonhét év
-előtt fedeztetett fel, hogy az ó-ágban kerékvágások kövületei láthatók,
-miből gyanítható, hogy az egykor lak- vagy menhelyűl szolgált; hogy e
-gyanitásban megerősit az embercsont halmaz, mely a denevér-ágban ma is
-látható; s a kalauz intésűl még azt adja hozzá, hogy vezető nélkül
-bemenni nem tanácsos, mert az ember úgy eltévedhet a szerte ágazó
-sikátorok közt, hogy soha többé ki nem talál; példa erre egy angol, ki
-több év előtt egyedűl ment be a barlangba és soha többé ki nem jött,
-csak nehány év múlva akadtak történetesen szétmállott ruhái közt csont
-maradványaira. sat.
-
-Ennyiből vagy hasonlókból áll az egész barlangi mythosz. – Képzelő
-tehetsége s népköltészete szegény-e a magyarnak, vagy a mindennapi élet
-komor valóságával küzdve ábrándképekre nem hajlandó-e, vagy nem
-viseltetett soha kegyelettel múltja története s hagyományai iránt s
-feledésbe engedé menni az őskor eseményeit, regéit?“
-
-E kérdéseket jegyeztem a sikertelen keresett népmondák számára készített
-lapokra s látván a várt szekér megérkeztét, a gyülekező társasághoz
-siettem. Ez – Berczi kivételével, ki még mindig a gyepen henyélkedett –
-a fő kalauz Szeghő I. Lajos uram körűl csoportosúlt s ennek előadását
-hallgatá.
-
-– S mindkettőnek vége volt? kérdé, épen oda érkeztemkor, Ödön.
-
-– Azonnal. Egy szikra élet sem maradt egyikben is. Mit gondol uram,
-huszonhét öl magasból e szirtre hanyatt homlok lezuhanni nem tréfaság!
-magyarázta tovább a kalauz.
-
-– Ah! gondolám – igazságtalan valék a rege meddőségre nézve; ez
-bizonynyal vége egy helybeli mesének, melynek elejét nem hallhatám. Épen
-ezt akartam már kérdeni, midőn Ödön közbe szólt:
-
-– S mi történt aztán a hullákkal?
-
-– Az egyiket elástuk; a másikat megnyúztuk, megsütöttük és megettük!
-felelte Szeghő.
-
-– Megették? ez lehetlen!? kérdém én nagy szemeket meresztve.
-
-– Sőt igen s mondhatom, életemben sem ettem jobb ízű sűltet; erősité az
-elébbi.
-
-– Nem értem; mikor s valóban történt-e ez? kik voltak a lezuhant
-szerencsétlenek?
-
-– Kik? hát egy nyúl meg egy kopó. A kopó a nyulat fenn a hegyháton üzőbe
-vette s erre a Baradlatető felé kergeté. Úgy hiszem, hogy valamint a
-nyúl nem, úgy utána a kopó sem jószántából ugrott le a nyaktörő
-meredekről.
-
-Megvallom, e perczben inkább szerettem volna, ha nehány század előtt egy
-boldogtalan szerelmes pár p. o. a büszke várur leánya az elűzött
-apróddal követi el a kétségbeesési tényt s halhatlanitja szomorú
-történetével e helyet; mint pedig, hogy e nyúl-kopó tragoediával lőn
-feszűlt várakozásom kiábrándítva.
-
-E tragoedia azonban a közfigyelmet s mindnyájunk tekintetét a magas
-sziklatető felé irányzá.
-
-– Sokkal nagyobb az, mint sem az ember hinné; jegyzé meg a lelkész, – a
-szem csal, mert gyors pillanata sokkal könnyebben csúszik fel, mintha az
-arányt egyéb tárgyal p. o. kővel mérjük. A barlang tömérdek látogatója
-kisérté már meg, követ dobni fel a tetőre s annyi közűl csak egyetlen
-egynek sikerűlt ez.
-
-– S ki volt ez? kérdék egyszerre többen.
-
-– 1844 év május havában – Petőfi Sándor; felelte a lelkész.
-
-E nevet hallva Ödön barátom még egyszer a csúcsra tekintett, aztán a
-földre, hol alkalmas követ keresgélt. Vetélkedő szelleme másodiknak
-lenni ösztönzé őt. Neki gyürkőzött, kellő távolságba s állásba
-helyezkedék, pár lépést tőn előre, teljes erejéből vetette fel a követ s
-ez – a magaslat fele útjából szárnyszeggetten hullott vissza.
-
-A vállalkozó arcza az erőfeszítés vagy talán a bukás miatt kissé
-kipirúlt.
-
-– Soh’se resteld a dolgot Ödönkém; biztatá őt szokott gúnyos modorával
-Berczi a gyepről, – nem egy magad ülsz a szégyenpadon. Sokan kisértették
-ezt már meg – verssel s csufabbúl jártak.
-
-– Rosz volt a kő, mentegetőzék Ödön.
-
-– Szerénységed dicsérendő, folytatá Berczi; mert amazok nem akarják ily
-őszintén bevallani, hogy – rosz volt a vers. Egyébiránt erő – erő kell
-oda barátom, ha ez hiányzik, nem fogsz verset csinálni – akarám mondani
-követ találni, mely jó legyen!
-
-E közben, entomolog társaink jutalmat tűzve ki a kalauzoknak a
-barlangban találandó Leptodyrus-ra, e csodabogárnak, mely eddig csak az
-adelsbergi barlangban találtatik, alakját, külsejét sat. magyarázgaták.
-
-– E rovar, mondák, arról nevezetes, hogy örökös sötétség levén hazája, a
-neki anélkül is szükségtelen szemek nélkül jő létre s látó tehetség
-nélkül keresi meg mindennapi kenyerét.
-
-– Ó bámulandó keze az alkotó természetnek, sohajték én fel, – mily
-igazságos vagy te, midőn lényeidet a felesleg érzékektől megkiméled; s
-mennyire igazságosabb volnál még, ha egy igen nagy részét ama rovaroknak
-is, melyeknek a természettanban ember a neve, hasonló sorsban
-részesitenéd, vagy legalább fogak és gyomor nélkül szerveznéd fel a
-földi pálya megfutására!
-
-Szeghő Lajos uram azonban ily kegyes elmélkedésekre nem engedett időt s
-a bemenetelt sürgeté. A fáklyák meggyujtattak, a kalauzok a terhet, mely
-a lajtorjából, a rögtönzendő hidak pallóiból s az ebédből állott,
-egymásközt feloszták, nem kis vita nélkül ugyan, ment mindegyik inkább a
-kenyeret és kulacsot akarta vinni mint a lajtorját; Berczi nagy nehezen
-fölkelt édes hevertéből s vállára vette utitáskáját, – szóval mind a
-tizen, a négy kalauz s a hat vállalkozó, együtt valánk, mi utóbbiak újra
-kijelentve erős határozatunkat, hogy coûte que coûte Európa legnagyobb
-csepegőkő barlangján e mai nap végig fogunk haladni.
-
-Erre ugyan Szeghő a főkalauz oly scepticus mosollyal vonított vállat,
-mintha a primae nonus korában valaki azt merte volna kétségbe vonni,
-hogy nem az lesz az alispán kire ő szavazand s mellesleg hidegen
-megjegyzé, hogy sokan indúltak már itt be hasonló erős eltökélléssel, de
-az út fáradalmaitól visszarettenve úgy vélekedtek, hogy „a ki megtér az
-üdvezűl“; – szerinte évek óta nem ment senki a pokolba (ez a barlang
-végpontjának a neve) sőt az idén még az új-ágba sem merészkedett senki.
-
-E szavak Ödön vetélkedő szellemét természetesen felingerlék s minden
-további szó nélkül ő lépett be szövétnekével első a sötétség országába,
-hova mindnyájan követtük őt, még pedig emelt fővel, miután egy Thackeray
-sem volt közöttünk.
-
-
-II.
-
-Emlék utáni toll-rajzok a Baradlából. Nagytemplom. Virágos kert. Hóreb
-hegye. A tó. Tündérek vára. Jupiter trónja. Prozerpína háló szobája. Az
-óriás. Medea szobra. Apollo terme és Petőfi lantja. A Czerberus. A
-bálvány nagy oszlopa. Ganymédes kútjai. A pokol.
-
-Az óramutató kilenczen s a nap magasan állott már, midőn oda léptünk be,
-hova ez utóbbinak sugarai még soha sem hatottak; s mire a szabad ég alá
-ismét visszaértünk, erről az éjkirálynéja tekinte le reánk csillag
-miriádjai közűl. Az idő éjfél körűl volt. Tizenöt órát tölténk az
-alvilág siri csendében, mozdulatlan légzetében, az örök sötétségre
-kárhoztatott vad tájképek s a természet szeszélyes alkotású csodaművei
-közt.
-
-Sehezerádnak kellene lennem, hogy ezeregy éji tündér regéket
-mesélhessek, miknek a képzelet a Baradla rejtelmeinél alkalmasabb
-szinpadot alig találhatna.
-
-S midőn a látottakat némi rendszerbe akarom önteni: tollam elakad. Csak
-arra emlékszem, hogy midőn a hegy gyomrából a holdfényes éjre kiléptem,
-úgy tetszett, mintha álomból ébrednék fel, melynek nehány percz előtt
-még élénken érzett változatos képei hirtelen összefolynak. Félóra múlva
-már távoli emlék gyanánt, úgy feküdt mögöttem az alig múlt idő, miként
-ha félszázad választana el tőle. Egyetlen, de eltörűlhetlen benyomás
-maradt lelkemben, minőt az oly izgalmas lázálom szokott hátrahagyni,
-melyben a beteg egy túlvilági éden mosolygó varázslatai közűl hirtelen
-tátongó mélység sötét örvényeibe bukik, hol a reá meredő ezer szörnyalak
-a következő perczben ismét ugyanannyi szárnyas angyalfővé változik át.
-
-Ily álom elmosódó képei gyakran évek múlva homályos sejtelemként
-suhannak el mellettünk; s mi alig tudjuk, álmodtuk-e, valósággal
-átéltük-e, vagy talán ezred év előtt egy más csillagzatban láttuk
-azokat? – igy vagyok én baradlai emlékeimmel; idéző szómra nem
-engedelmeskednek, de koronként hivatlanúl jelen meg egy kép s én sietek
-azt letartó rámába foglalni:
-
-Roppant terem; körvonalai a hat fáklya fényénél ködös homályban
-mutatkoznak. A magas sziklaboltozat alá az ország nagyobb egyházainak
-bármelyike elférne. A szirtfal redős komor homloka ezredévekről beszél s
-a kiejtett szót boszús viszhanggal, a lövést körben járó ezerszerezett
-dörgő recsegéssel löki vissza. Közepén egy óriási arányú kő oltárt
-képez; körűle stalagmit szobrok állanak s ezek közt egy olyszerű, minőt
-olasz városok terein a Szentháromságnak emelnek. Ezen ür neve:
-nagytemplom s valóban a szószék sem hiányzik belőle, mely a szikla
-oldalából kimered. Lépteink elhangzanak; a csend visszaáll s az örökös
-vaksötétség és némaság fogalommal sem bir arról, hogy az őt lezáró bércz
-fölött Isten ragyogó napja világol s a kék ég alatt pacsirta zengi
-hangos dalát.
-
-Sík tér, – patak folyja halk morajjal végig. A patak partjain s tovább
-is mindenfelé fehér virágok nőnek ki a kőpadolatból – a képzelet
-legalább reá fogja, hogy virágágyak a mészkő csepegésből támadt
-csipkézett szélü alacsony kövületek s e helyet virágos kertnek nevezte
-el. S im itt tovább szekérnyomok haladnak több öl hosszaságban, majd –
-elvesznek és ismét előtünnek. Ez is a természet játéka-e, minek szinte
-csak a képzelet ad határozottabb alakot? Nem, nem! a kettős kerékvágás
-kövülete minden helyen, a fordulónál is párhuzamosan szalad;
-kétségtelen, itt egykor – századok előtt szekérnek kellett járni. De
-miként jött az be? más tágabb nyilása volt-e akkor a barlangnak, mely
-azóta beomlott? vagy szétszedve hozták e be s itt álliták ismét össze a
-jármüvet? kik, mikor, mi okból? A történet elveszett, a nép ajkán nem él
-hagyomány s csak a sejtelem regél harczos időkről, tatárjárásról, midőn
-a vad ellen dűhe elől ide menekűlt a környék lakossága s a szekér talán
-egy nagyapát vagy beteg nőt hordozott erre… Nem Csoltó vitéz szomorú
-árnya lappang e amott az üreg rejtelmes homályában?
-
-A megváltó kinszenvedése óráiban, midőn nap és hold elsötétűlt,
-Golgotának nem lehetett zordabb rémesebb arcza, mint e vadregényes
-foknak, hova omlatag kőhalmazok közt fáradalmas kúszással törekedtünk
-fel. Itt az elhibázott lépés életveszély. Alattunk harmincz ölnyi
-mélység, melybe a barlangon átfolyó Styx és Acheron egyesűlt patakja
-szikláról sziklára vad ugrásokkal zuhog le; mindenik szikla egy hegy s
-szabálytalan tömegekben egymásra tornyosultan mered a sötét boltozat
-felé, honnan vészterhes felhőknek látszó szirtlemezek és barna stalaktit
-csapok minden pillanatban leszakadással fenyegetnek. A lenn hagyott
-kalauz fáklyája homályosan pislog, mint magános csillag ködös őszi
-éjjelen; őt magát törpe árny gyanánt látjuk a zuhatag partján állani. A
-velünk jött kalauz mutatja a helyet, hol sok év előtt egy csontvázra
-akadtak. Eltévedett, szövétneke elfogyott, sötétben, éhhel,
-reménytelenűl, kétségbeesetten veszett el! Mily iszonyuak lehettek
-végórái! A borzalmas emlék még körűl lengi e helyet – siessünk le Hóreb
-hegyéről!
-
-Szük alacsony sikátor, a levegő fojtott és hideg, a léhlzet elszorúl, a
-szem balsejtelemmel tekint a boltozatról lefüggő kőszálakra, melyek
-közűl ha csak egy leválna is, a visz-út örökre elzárva van – bujkálva
-haladunk előre s im a tér a kilátás tágúl, a boltozat ismét magas lesz s
-egy földalatti kis Velencze, egy – tömör sziklafalak közé csatornákba
-szorúlt tó áll előttünk, melynek nyugodt mozdulatlan szine szövétnekeink
-fényét s alakjainkat visszatükrözi. Itt az ó ág vége s hogy a huszonhét
-év előtt felfedezett új ágba juthassunk, e csatornákon át kell
-haladnunk. Ah de hol itt a Ponte Rialto? Ezt kalauzaink hozták el a
-lajtorja s a padlók alakjában, mikből ingó s könnyen elcsúszható hidat
-rögtönöznek. De a túlpart, hol a sziklasikátor szögletet képezve más
-irányt vesz, oly keskeny, hogy csak hárman férünk el a vizből kiálló
-csúcson s egymásba és a bérczfalak rovatékaiba fogózva várunk, míg a
-kalauz a rögtönzött hidat a második tó medenczén áthelyezve, ezen a már
-ott szélesebb partra átkelhetünk…
-
-Ezentúl a vad tájképek a mesék csapongó képzeményeivel, minőkre a
-gyermekkorunkban hallott aranyvárakról s gyémánttermekről emlékezünk,
-sürűn váltakoznak. Itt még kevesebb ember járt, tehát kevesebb a
-rombolás; a földből felmeredő (stalagmit) s a boltozatról lefüggő
-(stalaktit) csepegő kő alakzatok épek, hófehérek s világítást nyerve
-szemfényvesztőleg ragyognak.
-
-S mily bámulatos csoportozatokat rak le a folyvást működő természet
-szeszélyes keze!
-
-Megdöbbenve látunk a homályban elvesző boltozatról egy idomtalan
-kőszirtet lebocsátkozni, miként ha levegőben függne. A szirt lemezeiről
-csodás alakok tekintenek le. Egy tevehátú és sárkányfejü szőrny védeni
-látszik a kaput, mely a hosszan elnyúló bástyázatba nyílik. A bástyákról
-góth kúpok, tornyok emelkednek; egy oszlopzatos kioszkhoz lépcsők
-vezetnek, túl rajta alabastrom medenczéből szökő kút sugara lövell fel;
-a háttérben harczi mén ágaskodik, mig távolabb dárdák és lándzsák hegyei
-villognak – s mindez mozogni pizsegni látszik, a mint a feltartott
-fáklyák világa a fehér, sárga és vereslő csepegő kövekről millió és
-millió csillámban verődik vissza. Ez a tündérek vára. Távoztunkkal
-minden elsötétűl, mintha a tündérek csupán kedvünkért tárták volna fel
-pompájokat.
-
-Belebb haladva egy fehér domb előtt állunk meg, melynek tetejét
-trónszerű alkotvány foglalja el. A bőven lefolyó csepegés a dombot egyre
-növeli s az emelvényt bársonysimának látszó lemezekkel vonta be. A szék
-karjairól lefüggő világos sárga csapok az arany rojtozatot, a villogó
-fehér és vereskés gömbök az ékköveket, mikkel a bársony kivarrva van,
-képviselik. Nem a barlang-király szokta e osztani innen parancsait a
-gnómoknak, kiket jelenlétünk rejtekeikbe vissza riasztott? – A kalauz
-Jupiter trónjának nevezi e helyet.
-
-A barlang oldalába alcove szerű mélyedés nyúlik be. Előtte sugár
-obeliszkek emelkednek, nehány több öl magasságban a boltozatig. Ezekről,
-mint a menyezetes ágy oszlopairól függönyök simúlnak le; a redők, az
-árnyalat, minden oly természetes. Ez Prozerpína hálószobája. Csendesen
-lopózunk tovább, hogy fel ne költsük az alvilág uralkodójának benn
-szendergő nejét.
-
-Utunkat egy óriás állja el. Kiterjesztett karokkal fenyegetőleg áll
-egyedűl a széles sötét ür közepén s kihivólag várja vakmerő jöttünket.
-De nem mozdúl, tehetlen dühvel kell tűrnie végzetét s várni a varázsszó
-megszűntét, mely őt e roppant idomú veres kőszoborrá bűvölé. Jaj ha a
-körülötte heverő sziklatömbek egyikét felkaphatná…
-
-Vagy talán épen az volt vétsége, hogy erejével visszaélt s ő vitte végbe
-e rombolást, melyet az óriás kőszobron túlhaladva szemlélünk? Sisiphusi
-szirtek torúlnak egymásra, a megoszlott patak kigyói tekervényekben
-csörög el közöttük, – itt egy rablóvár omladékának körvonalai sejthetők,
-amott egy svajczi vad tájkép bontakozik ki zivataros éjből; ott ismét
-egy római amphitheatrum csonka tört oszlopai beszélnek egykori
-nagyságról. Minden lépés, összerogyott s a boltozatról leszakadt
-stalaktit szobrok közt vezet; mindenfelé romlás és pusztulás, de viszont
-mindenfelé új növések, új alakulások, mikből a folytonos csepegés rövid
-idő alatt ismét új csoda műveket képez.
-
-Ez itt Medea szobra. Hosszú nyak nyúlik le a boltozat hasadékából s
-ormótlan főbe végződik. E fő halántékait a féltés kigyói marják, a sötét
-szőrnyarcz merev vonásaiban a gyermek gyilkos anya kínjai kövűltek meg;
-a tátott sárkányszáj stalaktit fogai dühben vicsorognak. Hiába meredsz
-reánk kiülő szemeiddel leánya Hekatének, nincs köztünk hűtlen Jázonod!
-
-Kristálypalotába léptünk. A magas boltozat s a falak csillám káprázatban
-tündökölnek, mint az izekre tört tükör apró darabkái. Karcsu obeliszk
-erdő nő ki a sima padolatból, ezüst tölcsérek ezrei függenek le a
-magasból. Egy ily tölcsér a földig simúl le, hol a csepegés által a
-talapzathoz forrott. Legalúl gyermekkéz ujjai átfoghatják; s arányosan
-terjeszkedve, fölűl már torony szélességű. Bámulunk, hogy saját terhe
-alatt össze nem rogy. Vezetőnk Apollo termének nevezi az alvilág e
-muzeumát.
-
-De., halk!… mi túlvilági hangok ezek!? – Memnon szobra szólalt-e meg,
-vagy aeol hárfa húrjaiba kapkodnak oly fájdalmasan a vihar ujjai? Minő
-mysticus, zilált, vad, elhaló panasz? E zűrhangokban sapphoi lágyság
-Cassius lángoló honszerelmével s egy haldokló számkiüzött végbucsújával
-olvad össze megkapó bánatos zenévé – – mi varázs hangszer ez itt a
-hegyek mély rétegei alatt?
-
-A talány fejtve van. A bérczfal egy kidomborúló polczáról félkörben
-stalaktit csapok függenek le, párhuzamosan egymás mellett, mint egy
-nőfésű fogai. A kalauz egy más stalaktit darabbal végig von a csapokon s
-e kőhúrok adják ama sajátságos – a halotti csendben oly megdöbbentő
-zendűletet.
-
-– Ez Plútó orgonája; jegyzi meg cicerónénk.
-
-– Nem, nem; kiáltunk mi – ez Petőfi lantja! Lehetne-e ennek méltóbb
-helye másutt mint Apollo termében? – A vezetők örömmel igérik jövőre e
-népszerű néven ismertetni a látogatókkal a baradlai hárfát.
-
-Még egy kép – utólsó itt s utólsó a barlang hosszú folyosójában.
-
-A mélység és magasság közötti sötét ürben eltörpülnek a sziklatorlatok
-szabálytalan körrajzai. A teremtés előtti chaosz zavart rendetlensége
-vagy az apocalypticus napok szomorú feloszlási előképe borong-e előttünk
-a sűrű homályban? Nem az utólsó emberek fenmaradt egyike-e ama félelmes
-sápadt arczú alak, kit a végpusztulás színterén nesztelen remegő
-léptekkel árnyék gyanánt látunk lappangani? Szövétnek által rémesen
-világított vonásairól alig ismerünk társunkra benne. A léptek zaja,
-saját szavunk hangja elvesz a száz rétre szakadott patak csörtetésében,
-melynek zuhogó beszédét az odú siketitő viszhangja ismételi. Az esésben
-megtört vizsugarak lenn közös mederben találkoznak s a száz testvér egy
-folyammá egyesűlten őrűlt elszántsággal rohan a barna sziklafalnak, mely
-őt sovár kéjjel – nyeli el. Mózses varázs vesszeje egykor a szirtből
-nyitott forrást Izrael szomjú népe számára, – itt ellenkezőleg a szirt
-megnyílt torkába tűnik s vész el az omló zuhatag; ő tovább folytathatja
-földalatti vándor-útját, nekünk zárfal a meredek magas bércztömeg.
-
-A Czerberusból a fönebb megszakadozott patak ágain átkelve, havasok
-tövében állunk. A mészkő-szivárgás sima, fehér, süppeteg réteggel vonta
-be a három sziklahegy felszinét. Ezek közt a középső a legmagasabb,
-legselejtesebb. A völgyület omladványai közt egy kerülettel a havas
-megmászható oldalához érünk. A sikos lejtőn felkapaszkodva, a havas
-félmagasságában nyugvó pontra találunk egy a hegyoldalból tálczaként
-kinyúló terjedelmes szirtlemezen, melyen az alvilág legnagyobb
-alkotmánya, a Bálvány nagy oszlopa áll. E két öles átmérőjű testszinű
-stalaktit torony a fölöttünk tíz ölnyire függő boltozatot második
-Atlaszként tartani látszik. Hol a Sámson ki az oszlopot megrázva s
-megtörve, magára döntse Baradla sötét palotáját?
-
-A Bálvány nagy oszlopánál a legtisztább s leghidegebb víz gyűl a
-körülötte lévő kisebb nagyobb medenczékbe. E medenczék fehér alabastrom
-edényekként emelkednek ki a talapzatból s csipkés arabeszkű széleik
-kékes gyöngyház bágyadt fényébe játszanak. E gyönyörű mesterművek újra
-és újra tanúi annak, hogy az emberektől elhagyott helyeken a természet
-keze bámulatosan remekel. A mythoszt annyira kedvelő táj-nevező
-Ganymédes kútjai névvel jelölé e medenczéket.
-
-Az oszlopot megkerűlve, széditő magasságból tekintünk szét. A merészen
-felhajló boltozat elvész a szem elől; fölöttünk holdtalan gyászos éj,
-melynek soha nem volt és nem lesz hajnala; alattunk tátongó öböl, az
-ismeretlen mélység sötét kormával. A kalauz levilágit s mi a röpkedő
-homályban az öblöt a levonúló bérczfalak között mindig keskenyebb
-torkolatba futni látjuk; míg egy kéményszoros mély üreg függőleges
-irányban visz a barlang vég-kamarájába, melynek neve – pokol.
-
-Felidézett emlékem még most is e szűk torkolat fölött látja a szavakat,
-miket a világ legnagyobb költője az „Inferno“ kapuja fölibe irt:
-
-  Per me si va nella cittá dolente,
-  Per me si va nell’ eterno dolore,
-  Per me si va tra la perduta gente.
-
-  Ez út visz a fájdalmak városába,
-  Ez út visz az örök kínszenvedésbe,
-  Ez út visz a kárhozott nép sorába.
-
-
-III.
-
-Világosság. Költészet és próza. Beszély a zultán pamlagáról. A
-Baradla-könyv és a magyar írók.
-
-Rajongó ifjuságom aranyálmai óta soha a napsugárt ragyogóbbnak, az eget
-kékebbnek, a léget enyhébbnek, a madárdalt vidámabbnak, a virágot
-illatosabbnak nem tapasztaltam, mint következő nap reggelén, midőn
-szives házi gazdánk az aggtelki derék pap kertjébe lementem. Pedig alig
-csak huszonnégy órát tölték a sötétség mély csendében s már is annyira
-érzém a világosság, a földi nesz jótékonyságát…
-
-Szegény Homér, gondolám, ki dúsgazdag képzeted fényes költői képeivel
-népesitéd szemeid örökös sötétét! Fájdalmad édes s élved fájdalmas
-lehetett óráiban az ihletett költészetnek, melynek atyja levél. Unokáid
-előtt még most is fel-feltűnik az általad müvészi hüséggel festett de
-nem láthatott:
-
-  „– – – – felhőtlen ég,
-  Mosolygó síma tengerarcz,
-  Élénk, verőfényes vidék –
-  – – – – – – – – –
-  Kék fátyol messze bércz fokán –
-  Arany hajó, mely futva szegdel
-  Bibor habot… – – – –“
-
-és ismét:
-
-  „Ott kéken a Zeüsz-lakta domb!
-  Itt zölden a nyájas sziget:
-  Fölötte lomb, alatta lomb,
-  Árnyas berek, zengő liget, –
-  Hullám mosott gazdag virány
-  Fehér juhak s tulok sereggel –
-  Minő kép ez!… – – –“
-
-Minő kép ez! sohajt fel méltó unokád, ki látja a színvegyületet, mit
-neked csak a teremtő szellem ecsetelt a lezárt szemek fekete vásznára; –
-s „fáj neki e rajz“ mert „enyésző népet, ki méla kedvvel múltján borong“
-lát a tájképen… Nem nagyobb és szentebb-e az ő fájdalma, mint a tied
-volt, melyet annak tudata enyhített, hogy van nép körűlted Graecián
-„melyet felgyújts énekeddel!“
-
-Hosszas elmerengésemből Berczi csengő szava vert fel. Beszédünk tárgya
-természetesen a tegnap lőn. Hideg gúnyos észrevételei merő ellentétet
-képeztek az elragadtatással, melylyel én a Baradla csodáiról emlékeztem.
-Szerinte én költői szemüvegen tekintém a tárgyakat; holott az egésznek
-varázsa csupán a környező sötétségben áll, melyben a játszi képzet
-teremt magának nem létező meséket. Egyetlen – a barlangot megvilágositó
-napsugár e varázst eloszlatná s mi bámulnánk, mit tudtunk ez össze
-vissza hányt tömegen bámulni. Fájdalom, tevé hozzá, hogy így vagyunk az
-életben mindennel; minden csak addig szép mig legfölebb félhomály
-burkolja; az ismeretlenért lelkesűlünk s a megismerttől legjobb esetben
-közönyösen fordulunk el. S e valóság, e kiábrándulás az élet átka.
-
-– Melyet te inkább magadra erőltetsz, jegyzém meg én, mint valóban
-érzesz. A természet, a társadalom olyan mint minden könyv: hatása
-leginkább a kedélyhangulattól függ, melyben azt olvassuk – –
-
-– Igaz, csakhogy ha a könyvet ama meggyőződéssel vesszük kezünkbe, hogy
-a mi szép benne az nem való, s a mi való az nem szép: az itélet előre
-kimondva van. A szépség, mondják, nem a tárgyakon de a néző szemeiben
-rejlik. Mi egyéb ez csalódásnál? S ha az életben leginkább ez boldogit,
-miért, hogy most túl a harminczon jó izűt nevetünk a húsz év
-csalódásain?
-
-– Nevetünk talán blazirozott barátom – de nem ohajtjuk-e vissza?
-
-– Tévedünk, ha ezt teszszük. A kedély nyugalma az izgalmak s
-kiábrándulás árán eléggé drágán lőn megvásárolva, miért kezdenők újra a
-vásárt, ha tudjuk, hogy a vevő, az élet, nem adja meg a mit igér? Én
-részemről örömest lemondok a költői szemüvegről, melylyel egykor a
-világot s a – Baradlát tekintém.
-
-– Talán szinte csalódásaid e korába esik ama epízódja életednek, melynek
-elmondását tegnap a zultán pamlagánál igérted?
-
-– Tökéletesen. Halld ezt is egy bizonyitéka gyanánt ama hitemnek, hogy
-az élet mindig kineveti az érzelemvilágot s hol a próza a költőivel, az
-anyag a szellemmel jő összeütközésbe, mindig az elsőbb a győztes.
-
-– Tíz év előtt; kezdé történetét Berczi a kerti méhesben, hol szivarra
-gyújtánk s kellőleg elhelyezkedénk, ő beszélői én hallgatói minőségbe –
-tíz év előtt Budán a kormányszéknél tiszteletbeli hivatalt viseltem. Két
-testvérem a megyét szolgálta, a harmadik a gazdaságot vitte atyám
-mellett, ki azt kivánta, hogy én, a legifjabb, e pályán alapítsam meg
-jövőmet. Mennyire igyekezett ennek a húsz éves tiszteletbeli fogalmazó
-megfelelni, arról az öreg tanácsos tehetne legjobb tanúságot, ki
-mindannyiszor megfeddett, a hányszor csak a bureauban megjelentem s ez
-körülbelől minden két hétben egyszer történt meg. Saját házánál azonban
-igen szives volt irántam; s ha ő maga hivatalos munkálatimról hallgatott
-is, de tanácsosné ő nagysága annál nagyobb dicsérettel volt kegyes
-emlékezni a divatlapokban megjelent verseimről.
-
-– Hogyan? te verseket is írtál, te, hős lovagja a prózának? szakitám
-félbe az elbeszélőt.
-
-– Álnév alatt; melyről szokás szerint az egész világ, értem a lap nehány
-száz olvasóját, jól tudta ki rejlik alatta. Húsz éves voltam akkor s ki
-nem írt húsz éves korában verseket? Aztán a tanácsosnak szép szőke
-leánya volt; s az angyalarcz és kebelharcz, a rózsaszáj és szívem fáj, a
-kék szemek és kegyetlenek, az égi kéj és bánat éj oly készen csengettek
-egymásra. Pedig őszintén és dicsekedés nélkűl bevallva legkisebb okom
-sem volt akár a túláradó érzelmű Hermin ábrándos kék szemeit
-kegyetlenséggel, akár saját sorsomat a bánat-éj gyászával vádolni, mert
-a tanácsosné sürűn hivott meg ebédre, a tanácsos arról kezdett beszélni,
-hogy pár év múlva tiszteletbeli titkárságért kellend folyamodnom; Hermin
-pedig a tőlem kapott virágokat egy napig keblén viselve a hervadókat
-gondosan bepréselte. Szeretném tudni mi sorsra jutott később
-füvész-könyvi gyüjteménye?
-
-Annyi bizonyos, hogy a ház minden tagjának kegyeiben állék – s Hermin
-hat ifjabb testvére, különösen az apróbbak, látogatásim alkalmával
-szóhoz sem engedtek jutni, míg valamennyi zsebemet a benn található
-czukrocskák végett ki nem kutatták. Ezeket tehát a czukor nyerte meg s a
-papa és mama kegyeltjévé is aligha személyes tulajdonaim tettek, mint
-inkább ama körülmény, hogy ha nem is első de utólsó sem voltam ama
-partie-sorozatban, melyet tanácsosné ő nagysága a házasulandó ifjak
-neveiből, a vagyon és jövő légmerője szerint készített. Mi Hermint
-illeti, ő mindig engedelmes jó leány volt s mamája szavát szentirásként
-fogadta.
-
-Mondanom se kell, hogy e megjegyzések későbbi keltűek. Kinek jutott
-volna eszébe akkor, a bástyai sétány illatos ákáczai alatt, a város
-legünnepeltebb szépével karján, egyébre mint a percz boldogságára
-gondolni? S ez valóban annyira el is foglalt, hogy állandóvá kötésére
-nem is eszméltek az édes jelennek élő ábrándjaim s én két évi hódolat
-alatt nem csak a szülék előtt nem nyilatkoztam, de a köztem és Hermin
-közt lévő érzelmekről is eddig csak szemeink és kezeink találkozása
-beszélt. Kellett-e nekem több, mint e fellengő üdv bizonyossága?
-
-Nem így a tanácsosék; ők a jövőre is szerettek gondolni. Hermin, bár még
-csak tizennyolcz éves, hét testvér közt volt a legidősb; s én az apa és
-anya méltó aggodalmait most már természeteseknek találom. Akkor elég
-bárgyú voltam meg nem érteni a czélzatokat, mig egy döntő ok nem lőn a
-mérlegbe vetve – egy vetélytárs alakjában.
-
-E vetélytárs egy kanczellariai fogalmazóból helytartósági titkárrá
-nevezett fiatal ember volt, kit megérkezése első hetében módnélkűl szép
-és szeretetre méltónak kiáltott ki a budai közvélemény. Magam is annak
-tartám őt a perczig, melyben Herminnek kezdett udvarolni s csak ekkor
-láttam, hogy biz ő inkább szikár mint karcsú, vonásai inkább kiéltek
-mint finomak, szemei kifejezéstelenek, hangja kellemetlen, modora
-köznapi, egész lénye kiállhatlan s megfoghatlanná vált előttem, mit
-találnak és kapnak rajta tanácsosék?
-
-Számításuk nem csalt; én féltékeny lettem s az első magán találkozást
-felhasználtam Herminnel a jövőről komolyan szólani. Válasz helyett a
-nagy kék szemekben a boldogság könnyei ragyogtak s a szegény lányka
-talán nyakamba is borúl, ha kis öccsei a mellék szobából át nem
-szaladoznak. Súgva mondá, hogy a titkár már beszélt is nőszülési
-szándéka iránt szüléivel, kik azonban határozott választ nem adtak neki
-s igen csodálkoznak mély hallgatásomon.
-
-Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a tanácsostól megkérni Hermin kezét.
-Öt hat nap múlt el, mig erre kedvező alkalom nyílt s eközben egy
-hazúlról érkezett levél jelenem s jövőmben nagy változást idézett elő.
-Atyám írta, hogy egy vesztett jogper következtében birtoka felétől esik
-el, s e fölött több egymásra következő rosz év, bukott szeszgyári
-vállalat s az ősi adósságok felhalmozódása birtok viszonyait annyira
-megrongálta, hogy eddigi jövedelmének nyolczadrészére kell szoritkoznia,
-ha a csődöt kikerűlni akarja, mit máskülönben – bátyám az alispánságból
-kimaradván – semmi sem lesz képes feltartóztatni. S igy most nekem is
-választanom kell a kettő közűl: vagy eddigi évi budgetemet
-nyolczadrészre leszállítani, vagy ha ezt nem tehetem – falura
-hazavonúlni.
-
-E hir e perczben annál leverőbben hatott reám, mert a tanácsos előtt,
-leánya keze megkérésénél kényes helyzetbe s annak szinébe hozandott,
-mintha engem e körűlmény határozna a lépésre. De ezt nem halasztám
-tovább s egyszersmind teljes őszinteséggel átnyújtám neki atyám levelét.
-Még most is látom a tanácsos arczát, a mint ez minden sor olvasásánál
-komorabbra változott; visszaadván azonban az átolvasott levelet, kis
-vártatva mondá, hogy ez mit sem változtat irántami nézetein s e levél
-nélkűl is az lett volna válasza, mi jelenleg: mindketten fiatalok
-vagyunk még s pár év múlva – mi alatt én fizetésbe léphetek – elég idő
-lesz a tárgyról szólani.
-
-Ez engem akkor megnyugtatott, bár most világos előttem, hogy e kitérő
-szavakkal a kosarat már akkor fonta meg a hét gyermek apja, ki e
-pénzügyi fordulat nélkűl bizonnyal mint kedves vejét ölelt volna össze
-vissza.
-
-A tiszteletbeli titkárságnak istenhozzádot mondtam s szorgalmas
-hivatalnokká váltam, hogy az első valóságos fogalmazói állomást
-elnyerhessem. Erre, évi jövedelmem ötszáz forintra olvadván le, most már
-szükségem volt. De azért boldog valék, vagy hittem hogy az vagyok;
-Hermin szeretett s ez eloszlatta azáltal felköltött aggodalmaimat, hogy
-a titkár látogatásai egyre sürűbbek lettek, míg én gyérebben részesűltem
-az ebédre hívatás szerencséjében; hogy lyánkámat gyakran busongva, sőt
-néha kisirt szemekkel találtam s hogy a mama – nem úgy mint ezelőtt –
-gondosan és ügyesen gátolta a magunkra maradást.
-
-Mint örűltem minden alkalomnak, mely az úgynevezett „zöld“-be rándulások
-alatt ajánlkozott! Ily szép napra volt egy izben kilátásom a Budapest
-fölötti Dunaszigetek egyikén, hol – nagyobb s rendesen elszóródó
-társaságban – egy nyári délutánt és estet s talán nehány élvezetes magán
-perczet valánk töltendők. E szép nap délelőttjén azonban szomorú levelem
-érkezik. Atyám halálán van. Végperczeiben látni kíván. Siessek azonnal
-haza.
-
-Alig értem rá elbucsúzni s a könnyező Hermint alig nehány perczre
-láthatám. A tanácsosné lat számra kimért részvétéről biztosított,
-főnökőm hidegebb volt mint ily alkalommal várhatám; – nehány reménylett
-szép órától el- s haza gyászos napokra mentem; s mindezek összehatása
-folytán meglehetős lehangoltkedélylyel indúltam ki késő délután Pest
-utczáiról.
-
-Fogadott szekeresem Új-Pesten etetni szándékozott, hogy aztán egész éjen
-át mehessen. A városból kiérve előre küldém őt az állomásra, hol
-bevárand: én gyalog a Duna partján folytattam utamat. Az alkony, a
-tájkép gyönyörű volt. A városi nesz elhalt a távolban, körűlem méla
-csend, a tűkör sima folyamon a nyugvó nap sugarai vetettek át bibor
-dárdákat. S ott a középen a lombos, a mesés árnyú sziget! Ah hisz épen
-ez vont ide! Ha átláthatnék a lombokon – s ha talán épen a titkár karján
-látnám őt!? óh az a titkár! –
-
-A szellő lebbenés egy kar-dal el-el kapott távoli hangjait hozta hozzám
-a partra. A dalt több nő és férfi éneklé. Hermin kedves hangjátszinte
-kiismerni véltem az elhaló dallamból s komolyan haragudtam a szellőre,
-ha feszűlt figyelmemnek mit sem hozott rest szárnya. Az elkapott
-töredékekből az ismert szöveget összeállíthatám – végre elcsöndesűlt a
-szigeti ének s én még sokáig ott merengtem a parton várva ismétlését, de
-hasztalan; csak füleimben csengett az s mindeművé, távollétem egész
-ideje alatt hűn követett…
-
-Haza szomorú napokra érkezém – atyámat gyászravatalon találtam.
-Testvéreim az eddig egy tömegben kezelt birtok osztályát sürgeték s az
-osztályozási felmérések több hetet vettek igénybe. E munkálatok közben
-egy vasárnapon a közel fekvő Baradlához tettünk kirándulást s nagy
-társasággal mentünk be a barlangba.
-
-Akkor még birtam ama hangulattal, melytől – mint mondád – főképen függ
-az olvasott könyv kedvező hatása; akkor még minden tárgyat az ábrándok
-tarka himporában s a csalódás világitásában látta a bennem pezsgő élet.
-Az atyám elvesztése fölötti fájdalom még hajlandóbbá tőn az
-érzelékenységre, a távollét s egy kis adag féltékenység növelék a
-lángokat; Hermin képe szűntelen szemeim előtt lebegett, a szigeti dal
-szűntelen füleimben csengett – szóval, szerelmesebb valék, mint a plátói
-fellengő szerelem apotheozált hőse – Lamartine Ráphaele s szivemben
-nagyobb ürt éreztem, mint maga a Baradla. Ha ha ha! (nevetett fel
-elbeszélőm, bár nekem úgy tetszett, mintha nevetése kissé erőltetett
-volna) mint lehet ép eszű ember ily dőre!
-
-A barlang közepe táján jártunk, midőn egy ugrásban lábam elcsuklott s én
-képtelen lettem a tovább haladásra. A társaság belebb folytatta útját s
-én – visszajötteig megpihenendő – egy égő gyertyával a zultán pamlagára
-telepedtem, melynek közelében a bal-lépés történt.
-
-A magas folyosó közepén lévő hosszas és felhajló szirtemelvényt, melyre
-a mészszivárgás szőnyeg- és párnaszerű fehér domborulatokat rakott le,
-fölibe pedig a csepegés stalaktit rojtozatú redős függönyt vont – kis
-akarattal nem nehéz pamlagnak képzelni, kivált ha a kalauz előre
-kikiáltja, hogy ez a zultán pamlaga. Most az egyszer azonban én
-foglaltam el ő felsége helyét s ha ruganyosnak nem is, de fáradt és
-sértett lábam miatt eléggé élvezetesnek találtam.
-
-Az első érzet, mely a társaság léptei és beszéde zajának elhangzása után
-ellepett – a koporsói csend, magány és elhagyottság nyomasztó érzete
-volt. Gyertyám gyér világa a barna szirtfalakra óriási árnyakat rajzolt,
-fejem fölött szabálytalan sziklafelhők függöttek, az itt csendes folyású
-patak nesztelen suhant el mellettem, jobbra balra sötét sikátorok s
-mélyedések nyultak be: megvallom, hogy akkori izgatott hangulatomban nem
-lettem volna rendkivűl meglepetve, ha valamely törpe kobold vagy
-gyönyörű kis gnomída tekint elő a kétes homályból hegyi birodalma
-bitorlójára. S valóban már csaknem egy ily hegyrém megjelenésére adott
-jelnek véltem ama sajátszerű, félig füttyentő félig csattanó hangot,
-mely egyszerre közelemben megcsendűlt. Feszülten hallgatóztam több
-perczig, a csattanó fütty ismételve lőn – – a boltozatról a patak vizébe
-eső csepp okozá azt s a barlangi ür adá neki ama sajátszerű viszhangot.
-
-Midőn helyzetem kissé megszokottá vált, a testi fáradtság s kimerűltség
-kezdte jogait igénybe venni. Gyertyámat két kődarab közé szorítva,
-lehető kényelembe helyezkedém s behúnytam szemeimet. Igen de a behúnyt
-szemek sötétében nekem hetek hónapok óta mindig Hermin jelent meg s most
-is százszoros bájban láttam őt. A boldog két év emlékei egyes napok,
-órák, találkozások képeiben tünedeztek fel; a kis evődések, édes
-kibékülések, a szigeti dal, a titkár, jövőm aggályai és reményei tarka
-jelenetekben váltakoztak, mosódtak el és hullámoztak tovább, mint egy
-alföldi sikság kalász tengere…
-
-Egyszerre úgy tetszett, mintha Hermin s a gyűlölt titkár is az
-eltávozott barlangi társaságban volna. Lelkemet keserűség és féltés
-szállotta meg. Ő a titkár karján tovább ment, hidegen, részvétlenűl
-nevetve s egyetlen sajnáló pillantás nélkűl! Ez hát a hűség – – – de ah!
-vállamat egy kéz érinti, visszatekintek, Hermin apró lágy keze az, ő
-hozzám hajlik s mondhatlanúl szerető hangon ezt súgja:
-
-– Megszöktem a társaságtól s vissza siettem hozzád édes mindenem – igy
-nevezlek, mert hiszen e percztől kezdve nem vagyunk-e örökre egymáséi?
-
-– Azok vagyunk örökre, elválaszthatlanúl; mondám én elragadtatva s
-túlvilági üdváradattal karolva át karcsú derekát.
-
-– Itt fogunk élni, folytatá ő; mindenható szerelmünkben boldogan, távol
-az emberek és világ vásári zajától – –
-
-– S e nekünk teremtett menyországot soha sem hagyjuk el többé! tevém én
-hozzá.
-
-– Soha! sipegé ő hozzám simúlva; ne rabolja el boldogságunk egyetlen
-perczét is hivatlan tanú s a mi szivünk világában ezred év is csak egy
-percz.
-
-Karöltve indulánk el megtekinteni új birodalmunkat. Lehelletének illata,
-karjának gyöngéd súlya villanyos meleget önte el ereimbe. De én feledém
-az anyagot, felfokozott szellemem halhatlannak tudta magát s az idő,
-tér, halál eszméje fehér lappá vált hitemben.
-
-Mit mondott ő, mit beszéltem én – nem emlékezem, csak azt tudom, mit
-éreztem: az örökké valóság élvét egy rövid perczben. Körűlünk minden oly
-fényes oly ragyogó volt s mi egy aranyutczából a másikba andalogtunk a
-túláradó kéjmámor öntudatlanságában – –
-
-Hirtelen sötétedni kezdett, meredek szélén állottuk meg, fejünk fölött
-egy denevér csapott el; ösztönszerűleg összerezzenénk.
-
-– Hova jutottunk? ismeri ön e helyet? – kérdé megváltoztatott hangon
-Hermín s imént fénykörben sugárzó arcza sápataggá lőn.
-
-– Nem s azért térjünk ragyogó termeinkbe vissza; feleltem én nem minden
-aggály nélkűl.
-
-De a ragyogó termek eltűntek, mindenfelé sötét sikátorok ágaztak szét s
-mennél inkább kerestük a kivezető utat, annál mélyebben bonyolodtunk a
-tömkelegbe.
-
-Az idő tér és halál eszméje, az örökkévalóság és halhatlanság nehány
-percz előtti érzetét egy csapással összezúzta a meggyőződésnél, hogy
-eltévedtünk, hogy örökre, reménytelenűl ide vagyunk zárva.
-
-Hermin könyekre fakadt, keserű szemrehányásokkal illetett, hogy én
-vezettem őt ez iszonyú sírba; a kétségbeesés szokatlan vad szavakat
-adott reszkető fehér ajkaira s eltorzitá elébbi szelíd szép vonásait.
-
-Én megsemmisűlten, szó és mozdulat nélkűl meredtem nehány lépésnyiről a
-szétomlott fürtei közt kuszáló Erynnisre…
-
-Ekkor távolról egy dal hallszott – férfi hang énekelé – oly ismerős, a
-szigeti dallam volt az; mindinkább közeledett s a megmentés reményét
-hozta. Végre belépett a sikátorba egy szövétnekkel kezében – a titkár.
-Hermin örömsikoltva szökött melléje, karjába fogózott s mintha nem is
-létezném, figyelmére egy szavára sem méltatva, ment kifelé a
-szabaditóval, ki reám egy kárörvendő gúnyos pillantást vetett.
-
-Lábaim a szirt talapba gyökereztek – ujjamat sem valék képes mozditani.
-Lépteik elhangzottak, a világosság elveszett, körűlem koromsötét éj
-terjedett, Hermin vetélytársammal boldog leend s nekem itt egyedűl,
-elhagyatva, nyomorún kell vesznem… Az örökkévalóság kinjait egy rövid
-perczben szenvedtem át – agyam szédűlt, a föld lesülyedt alattam és –
-
-Felébredék. Annyi bizonyos volt, hogy körűlem koromsötét éj terjedett (a
-két kődarab közé helyezett gyertya hihetőleg egy mozdulatom által eldőlt
-s kialudt) de hogy én és Hermin, Hermin és a titkár, a menyország, az
-eltévedés, a dal, az elhagyatás és az itt veszés – hogy mindez álom
-volt-e vagy valóság, iszonyú rémes valóság? ezt az első perczben s
-mindaddig nem tudtam meghatározni, mig az elébbi csattanó fűtty az
-elsőbbről nem győzött meg.
-
-A sötétben e végzetszerű álom fölött tépelődve, félszázadnak tetszett,
-mig a visszatérő társaság közelgését hallva, újra feléltem.
-
-Hat héttel később visszatértem Budára; a szigeti dal még mindig
-füleimben csengett s lelkemben ott volt a barlangi álom árnyrajza.
-Megérkezésem első órájában tanácsosékhoz siettem. Az ebédlőben senki sem
-volt, a mellék szobában Hermin éneklé igen sok érzés és kifejezéssel a –
-szigeti dalt. Balsejtelemmel léptem be. Hermin kissé elhalványúlt
-látásomra s alig talált egy szavacskát. Balsejtelmem nőttön nőtt – jobb
-szerettem volna ha inkább elpirúl s halkan felsikolt. Alig üdvözölhetém,
-midőn a tanácsosné is beevezett. Mint régi jó ismerőst nagy zajjal és
-örömmel fogadott s örömében csaknem megölelt. Tudakozódott mint
-létemről, szegény atyám végóráiról, testvéreimről, utazásomról,
-szivélyesen, részvéttel, kezemet megcsókolt ujjai közt tartva s
-felelethez alig engedve jutni. Balsejtelmeim oszlani kezdtek.
-
-– A többi közt, kérdé, bizonnyal hallotta már édes B… hogy lányom
-menyasszony?
-
-Szerettem volna kérdeni, bár jól tudtam hogy ki – a boldog vőlegény, ha
-egyetlen betűt is birok kiejteni.
-
-– Épen mához egy hétre * * * titkárral lépend az oltárhoz. Reméllem,
-hogy mint házunk jó barátja eljövend az esküvőre?
-
-A tanácsos házának jó barátja azonban másnap beadta hivatalróli
-lemondását s harmadnap a bureau-asztaltól az eke szarvához sietett.
-
-Eddig van történetem. A próza nem csak az álomban de a valóságban is
-győzött a költészeten; s te azt kivánod hogy a Baradlában még költői
-képeket lássak? Ismétlem s hidd el, hogy ez is csak olyan mint az élet,
-addig szép, míg a csalódás félhomálya burkolja. Szivaraink kiégtek,
-menjünk fel!
-
-Fenn többi társainkat a Baradla-könyv körűl találtuk, melybe a barlang
-látogatói 1834 óta neveiket jegyzék. Mily kevés ismert névre találtunk
-itt! S mig egy egy Montmorency, Paget, Ashburne s számtalan más angol,
-franczia, szász, porosz, olasz sat. utazó neve ötlött szemembe, lapokon
-át alig akadtam elvétve egy magyar tudós, müvész vagy író nevére, pedig
-– mint állíttatik – a ki csak húsz év óta megfordúlt a Baradlában, az
-mind feljegyezte ott létét az emlék könyvbe.
-
-Ez, a mai nap már kérlelhetlenné vált Berczinek új kikelésre nyújtott
-alkalmat.
-
-– A magyar irónál, szólt ő kissé magasra vont szemöldekkel, a
-leglényegesb hiányok egyike az, hogy keveset utaz és forog a világban s
-e miatt látköre szűk, tapasztalása korlátolt, benyomásai egyoldalúak. S
-igy a helyett, hogy a teljes emberéletbe markolna és onnan venne ismert,
-hű egészséges alakokat, kénytelen a szoba négy fala közé szorúlt
-elméletből elvonni okoskodásait, vagy a phantasiát bocsátani gyakran
-túlcsapongó szárnyakra. A túlnyomó többség nem csak a külföldet nem, de
-saját honát sem ismeri s az életből csak annyit tud, a mennyit abból
-városa utczáin vagy faluja csendében mindennap lát.
-
-Nem mintha e mindennapi élet nem nyújtana legalkalmasb tárgyakat a
-tollnak: de az egyhanguság és megszokás közt elzsibbadt szemlélő erő
-előtt nem tűnnek fel egyes vonások, jellegek, helyzetek, mikből
-változatosb lét surlódásai s összehasonlitások talán fénypontokat
-alkothatnának. Valamely philosoph egykor azt állítá, hogy a földnek a
-nap körűli forgása roppant zajt okoz, mit azonban mi – e folytonos és
-mindig egyenlő zajban születvén – észre sem vehetünk. Én – végzé
-speechét szigorú barátom; ezt mindössze csak hasonlatúl akarom
-felhasználni s hiszem hogy ez esetben a hasonlat sokkal kézzel foghatóbb
-mint az eredeti állítás.
-
-
-IV.  SZILICZE.
-
-(Tündérrege.)
-
-Honalapító Árpád a vérrel szerzett új hazában táborjárást tartott s a
-kijelölt határpontokon a földbe leszúrt dárda azt jelenté: ne bántsd a
-magyart!
-
-E tábortjáró csapatok egyike forró nyári nap estéjén Sajóvölgyében a
-martos folyó partján ütötte fel tanyáját s mig az öregebbek Bors az öreg
-vezér körűl gyülekeztek, az ifju hősek kisebb csoportozatokban a közel
-lefolyt harczias idők eseményeiről beszélgettek harmatosúló illatos
-füvön a csillagos ég alatt.
-
-A leventék zajos vidám sorából Kelemér nem csak feltűnő delisége, de
-búskomoly hallgatagsága által is kivált. Első volt ő a csatákban, de
-utólsó az áldomásoknál, hol többi társai a harcz torát vígan ülték meg.
-A szűzeknek érte hasztalan epedő serege „bús dalia“ néven ismeré őt.
-
-Komolyságának oka következő volt. Születésekor a legöregebb táltos, egy
-köztiszteletben álló galambősz agg, azt jóslá fölötte, hogy ha csak fel
-nem találja ama hajadont „kit nem apa nemzett s kit még halandó szeme
-nem látott“ szivét a legbájosabb hölgy sem fogja szerelemre indíthatni.
-De hogy e választott merre és hol legyen feltalálható, ez több volt,
-mint a mennyit a táltos a jövőben olvashatott.
-
-E jós-szó súlyát Kelemér csak ifjuvá serdültekor kezdé érezni, akkor,
-midőn a szerelem szüksége keblében felcsirázott s e titkos benső
-ösztönnek megfelelő lényt találni képes nem vala. S lehetett-e legkisebb
-reménye is párjáúl oly szűzre akadhatni „kit nem apa nemzett, kit
-halandó szeme még nem látott?“ Egyéni bátorságán kivűl e végzete fölötti
-kétségbeesés vitte őt a csaták legelszántabb rohamába s ugyanez tette őt
-búskomolylyá ott, hol mások víg kedv zajának éltek.
-
-Most is e hideg közönyösségbe sülyedve szótlanúl hevert a rögtönzött
-gyeptanyán s alig ügyelt a körűlte zsibongó élénk szófolyamra, míg
-figyelmét egy vidékbeli púpos félszemű törpe öreg sajátszerű előadása
-nem kötötte le. A púpos ember a körbe gyűlt vitézeknek helybeli
-szokásokról, életmódról, eseményekről érdekes dolgokat beszélt s
-különösen e szavai ébreszték fel Kelemért néma elmerengéséből:
-
-– „Őrizkedjetek ó hős lovagok, szólt a púpos, a Borzova körűli hegységet
-hold töltekor éjféli időben megközeliteni. E hegyek egyikének teteje
-mély katlanná van behorpadva s lenn a tágas mélyületben egy iszonyú öblű
-barlang előtt legforróbb nyárban óriási jégcsapok függenek, valamint a
-bejárás is alól felűl jéggel van bevonva. Nehány lépésnyire be lehet a
-jég-csarnokba menni, de aztán meredeken s zugosan hajlik le a síkos út,
-melyen lemenni akarni annyi volna mint bizonyos halál torkába rohanni. –
-Ha a hold telik, éjfél tájban megragadó bűvös dal hallszik a
-mélyületből. Ki ezen távolból lágyszelíden hangzó éneket hallja,
-legottan legyőzhetlen szender által nyomatik el s álmában a gyönyörű
-énekesnőt látja. Ámde hajnalban felébredve, soha többé álom nem jő
-szemeire s a leglángolóbb szerelem és kínos álmatlanság közt rövid időn
-halálra kell epednie. S azért őrizkedjetek ó leventék a borzovai hegyek
-vadjainak üldözésétől, hogy az átok alá vett hely közelébe ne
-tévedjetek!“
-
-A hallgatók egy része az egész jégbarlangot, éneket és álmatlanságot
-mesének vette; a másik rész ármányt s titkolózási érdeket vélt alatta
-rejleni; voltak kik némi hitelt adtak a púpos szavainak, de nem törődtek
-tovább a hallottakkal; csak Kelemér tépelődött nyugtalanúl s ébren egész
-éjjel a láthatlan énekesnő által felgyújtani szokott szerelem
-eszméjével.
-
-Következő nap pihenés és áldomás napja volt s a „bús dalia“ a vigadók
-sorából ellopózva, tegzével és gerelyével az erdős hegyeknek vette
-útját. Az éjen át határozattá ért benne a szándék meghallgatni a bűvös
-dalt s aztán meghalni, ha kell, de legalább – rövid ideig bár és
-birhatlanért – átérezni a szerelem üdvét, kínját.
-
-A lombkoronás csererdők magányában a púpos jött elébe, ki a táborból
-tegnap észrevétlenűl veszett el. Kelemér rendkivűl megörűlt a
-találkozásnak s kérte a törpét, jelölné ki neki a borzovai hegység
-barlangjához vezető legrövidebb utat.
-
-– S ismered-e ifju magyar hős az általad keresett hely veszélyeit? kérdé
-félszemével hunyorítva a púpos.
-
-– Hallottam tegnapi előadásodat s el vagyok határozva! felelte a dalia
-oly szilárd hangon, hogy a púpos minden további szót feleslegesnek
-tartva, vezetőűl ajánlkozott. Ritkán járt erdei ösvényeken, hol a soha
-meg nem riasztott őzike is bátor szemekkel bámult reájok, haladva: mint
-a nap nyugodni szállt s keleten a hold telő arcza merűlt fel, egy magas
-hegy tetejére értek. A hegytető lapos kopár sík volt, hol zöldet csak a
-földből kinőtt nagyobb kövek mohain látott a szem.
-
-– Közel vagyunk leventém, szólt itt az egész úton hallgatag törpe
-kalauz, – közelebb, mint vélnéd. Csak nehány lépést még – így – s most
-tekints le!
-
-Borzasztó meredek szélén állottak. Lenn a tágas mélyületet köröskörűl
-egyenesen felnyúló tömör sziklafal foglalta be. A völgy sürű vad fákkal
-volt ellepve melyeknek sötét zöld lombjai – bár legkisebb szellő sem
-lengett – bánatosan suttogtak. A letekintők arczára alúlról hives
-légvonal tolúlt.
-
-– E vad elzárt völgyben van a jégbarlang, melyről tegnap beszéltem. Ha
-áll határozatod s közelébe jutni ohajtasz, elvezetlek az egyetlen
-lejáráshoz.
-
-Kelemér szó nélkül követte vezetőjét a helyig hol a rézsút lenyúló
-szirten, bokrokba s ág-bogakba fogózva lebocsátkozni lehetett. A púpos
-itt kissé gúnyos hangon sok szerencsét kivánt az ifju hősnek s hirtelen
-eltávozott; a szerelmet kereső ifju pedig rettenthetlenűl kezdé meg a
-vakmerő utat.
-
-Fokonkint, a mint leebb jutott, hidegebb lőn körűlte a lég; bár ő a
-szellet hűs legyintését csak izzó arczain érezé, sőt még jótékonyan
-hatott az reá a benső titkos tűz ellen, mely ereiben elömlött s mely
-megóvta őt a téli dermeteg befolyás ellen, midőn a csodás barlang
-torkolata előtt állott meg.
-
-A púpos előadása eddig szóról szóra valósúlt. A falegyenes barna
-szirthomlokzatba sok öl magas és roppant széles torkolat nyílt, melyben
-kékes ködpárázat röpkedett. A félkörben lehajló boltozatról óriási
-jégcsapok függöttek, mint megannyi hegyével lefordított torony. A
-homályos csarnokból fagyos légzet csapott fel; s midőn Kelemér a sima
-jégpadlón nehány lépést tőn, benézett ama meredeken lefutó jégsikátorba,
-mely az egy arasszal tovább haladót örökre, menthetlenűl elnyeli.
-
-A völgykatlan perczről perczre sötétebbé vált s míg fenn a bércztetőn a
-bucsúzó nap végsugarai ragyogtak, lenn már éji homály terjengett az
-egymásra hajló s összeölelkező ágú fagyalfák vad sűrüjében. Egyszerre
-azonban bágyadt ezüst világosság ömlött el a sudarakon – a nap uralmát a
-teli hold vette át s bánatos arczával mélán tekinte le a barlang előtti
-vén iharfa alá telepűlt leventére.
-
-Ez, soha nem tapasztalt feszülésben érzé tág mellét elszorúlni, mi
-félelem épen nem, de ama közönyös nyugalom se volt, mely eddig ezen ércz
-mell alatti szivet soha szokottnál sebesebben dobogni nem engedé.
-Sejtelme mondá, hogy végzetszerű sorsa megfejtéséhez áll most közel – s
-ki maradhatna ilyenkor nyugodt?
-
-Midőn a hold az ég gyér csillagú boltján oly magasra lépett, hogy a
-völgykatlanba függőlegesen tekintene le s itt a fák sudarai árnyat sem
-vetnének: Kelemér egy távoli mondhatlan édes hangot halla megcsendűlni s
-elmaradó léhlzettel erőszakosan lüktető szivére szoritá kezét. E dal
-elhaló rezgése oly tündéri volt, mintha a hold ezüsthúrokká vált
-sugárain játszanék a szellő; oly andalitó oly megkapó folyamú, hogy
-mennél közelebbről hangzott, annál szédítőbben hatott az érzékekre s
-midőn végre határozott pontként a jégbarlang mélyéből származása
-kétségtelenné lőn, a bűvös kéjmámorban ringatózó ifju szemeit lankadtan
-lehúnyá, ámúlt feje kezéről lehanyatlott s eszméletét vesztve mély
-álomba merűlt…
-
-Világos nappal volt mire felébredt; előtte pedig a púpos állott, hosszú
-karjait mellén keresztbe fonva s még gúnyosabb kifejezéssel csúf
-vonásain, mint midőn távozék.
-
-– Na s mint elégitett ki az álomlátás daliám? kérdé gonoszúl hunyorítva
-félszemével.
-
-– Ő az! ő az! kiáltá, inkább az álomeszméket folytatólag mint a törpének
-felelve Kelemér – ő az, „a nem apától nemzett, a soha nem látott“ a
-legdicsőbb, legbájosabb szűz, ki szívemet lángoló, elhamvasztó, őrült
-szerelemre birta!
-
-– Ezt mondta még eddig mindegyik, kinek álmában a kis boszorkány
-megjelent; jegyzé meg vigyorogva a púpos – s miután egyenkint valamennyi
-ohajtá birni őt, úgy hiszem te sem lész roszabb a többinél?
-
-– Igen, birnom kell őt, mondá hévvel s elragadtatva az eddig érzéketlen
-s most egyszerre túláradó szerelmű levente, – de hajh! tevé hozzá szép
-fejét búsan lecsüggesztve, hol, mikor és mikép találhatom fel?
-
-– Erről majd később szólunk; most jer elébb s tudd meg tőlem ki és mint
-jutott ide a bájos tündér, ki egész lényedet oly hatalmasan megigézte.
-Aztán nyilatkozz, el akarod-e fogadni a hozzá vezető eszközöket azon az
-áron, melyet ezért én kivánandok?
-
-– S tehetnéd-e ezt? hatalmadban állana e mód? kérdé kétkedőleg az ifju s
-feltekinte a törpére – de ez nem volt többé látható, helyette egy
-bozontos hajú és szakállu óriásra esett bámuló nézelete.
-
-– Válaszom ez; szólt az átváltozott – nevem Baradla, a természet titkai
-bűvészetem előtt tárva vannak. Jer, kövess! – s ezzel kézen fogva a
-leventét, szélsebesen vitte őt magával lakába, mely egy hegy roppant
-ürege volt s ma is Baradla név alatt ismeretes.
-
-– Messze innen, a föld északi végcsúcsán, hol a nyugvó nap tűzkoronát
-visel s utána az ég ezer színben lángoló sátorrá gyúl ki – kezdé
-beszédét a bűvész; a fagyos tengereken felhőkig nyúló jéghegyek
-emelkednek s ezek közt lakik tündérszolgái körében a jég-király.
-Szil-nek az ősz jégkirálynak sok századévvel ezelőtt egy gyönyörű lánya
-volt, kit ő azonban a legmagasabb jéghegy bástyázatai közé magányba zárt
-el, mert szabályúl az állt a jégországban, hogy a második ivadékát
-megérő király uralmát veszti s más lép helyébe. A szép Szili tehát
-örökös magányra volt kárhoztatva s unalmas egyhanguságban, de soha nem
-öregedve epedte le a századokat. Történt, hogy egy hajnali szomorú
-sétája közben hófehér s édes illatú jégrózsára talált. E pillanat óta
-szíve titkos vágyai e rózsában öszpontosúltak. Ezt ápolta, ölelte
-csókolta ő egész szerelemmel. E fölött a virág kristály levelein minden
-éjen át ragyogó mézédes harmat gyűlt s izlelése Szilinek részegitő
-kéjérzetére lőn. Egy este azonban a jégrózsa eltűnt – Szili pedig egy
-csodaszépségű kis leánygyermeknek lett anyjává. Az uralmát vesztett
-jégkirály bőszültségében feneketlen mélységbe taszitá le leányát;
-unokáját pedig a kis Sziliczét túl a tengereken egy számára alkotott
-jégbarlangba zárta. E jégbarlang az, mely előtt te egy egész hónapig
-aludtál; a jégkirály bájban mindent felülmúló unokája az, kinek énekét
-hallád, kinek képe álmodban megjelent. Halandó szeme soha még nem látta
-őt; temérdek ifju álmatlanúl sorvadt el már miatta, még több – ki
-segélyemmel képes lőn a rejtekbe hatni, nem sietve kellőleg, mielőtt
-hozzá érhetett volna, jégszoborrá fagyott. S ezt előre mondom, hogy
-tudjad, mily veszélyes útra vállalkozol.
-
-– Az árt! az árt! – Kiálta nyugtalanúl az ifju, – kivánd bár véremet,
-életemet az üdv egy rövid perczeért!
-
-– Csendesen; szólt Baradla, ki e közben ismét elébbi púpos törpe alakját
-ölté magára; sem egyiket se másikat nem kivánom – egészen. Mindössze
-csak nehány évet kérek, mely a te életedből az enyémhez fog csatoltatni.
-Mert látod, minden hatalmam mellett eként kell tengetnem lételemet. S
-most, először is adj fürteidből egy szálat és ereidből három csepp vért.
-
-Kelemér minden habozás nélkül teljesité a parancsot.
-
-Baradla a hajszál végét a földbe ülteté, az ifju véréből három cseppel
-megöntözé s im szemlátomást zöld növénnyé terjedett az, melynek
-bokrosodó ágai rügyezni, leveleket hajtani kezdtek; s percz múlva már a
-kis fa tele volt apró vérvörös bogyókkal.
-
-– E bogyók, szólt a púpos, utat fognak neked nyitni a barlang mélyébe
-vezető s különben járhatlan sikátoron. Minden leszakitott s magad elibe
-vetett szem alatt gránitlépcsővé vál a meredek sima jég. A lépcsőzeten
-lehaladva, hosszu jég folyosókon fogsz végig menni, míg a pompás terembe
-érsz, hol a gyönyörü s örök fiatalságban élő tündérleány lakik. Fogd őt
-kezénél s vezesd ki börtönéből. De kettőre teszlek figyelmessé. Először:
-oly sietséggel járj, hogy egy óra alatt visszatérve ismét künn légy,
-mert a granit lépcsőket ezen időn túl megmászhatlan jéglemez vonja újra
-be s akkor benn rekedsz mint már sok előtted; másodszor; tudd meg, hogy
-e vérvörös bogyók mindenike egy egy hó életedből, mi általad leszakítva
-és elvetve, azon esetre, ha a barlangból többet vissza nem térnél, az én
-napjaimat növeli. – Ezek a feltételek; ha áll az alku törd le tövéről a
-fácskát, vidd maggaddal s kisértsd meg szerencsédet. –
-
-Kelemér a bűvész előadásából meggyőződvén, hogy a neki szánt bájdús
-hölgy „kit nem apa nemzett s kit halandó szeme soha nem látott“ a
-jégbarlang fogoly tündérnője: elszánt bátorsággal ment sorsa elébe s
-minden válasz helyett letörte tövéről az apró vérvörös bogyókkal sürűn
-megrakott fácskát.
-
-Az alku e szerint meg volt kötve s Baradla a törpéből ismét óriássá
-nyúlva, még sebesebben mint jövet vitte magával a leventét s tette le a
-sötét völgykatlanban a kék ködpárás barlang-torkolat előtt. Gúnyos
-mosolya most már valóságos hahotába tört ki, melyet a völgy még rögtöni
-eltűnte után is viszhangozott. A káröröm sátáni gúnykaczaja volt az; a
-bűvész jól tudta az ifju előtt elhallgatott ama körülményt, miszerint
-Szilicze barlangja olyszerű varázs alatt áll, hogy minden oda belépő,
-mielőtt még a tündért megláthatná, jégszoborrá mered elébb utóbb a
-szerint, a mint életében több vagy kevesebb hölgycsókot élvezett.
-Eladott életét pedig aztán az álnok és csábitó Baradla örökli. –
-
-Ismét oly holdfényes éj következék mint első alkalommal, épen egy hó
-előtt, bár az ifju ezt csak tegnapnak hivé. Éjfél tájban ismét
-megzendűlt a távoli halk, andalító ének, de hatása többé nem álomhozó,
-sőt ellenkezőleg buzdító, lelkesítő volt.
-
-Kelemér határozottan a ködlő csarnokba, a meredek jégsikátor szélére
-lépett, habozás nélkül szakíta le egyet a bogyók közűl s maga elibe
-veté. A helyen, hova az esett, vörös kő-lépcső pattant ki a vastag
-jéglemezből. Az elsőt második harmadik negyedik követte – az ének
-fokonként tisztábban s közelebbről hallszott s az égő vágy által
-ragadott ifju nem elégelte a lassú haladást, marokkal szórta maga elébe
-a bogyókat, csak hármat hagyván meg a fácska ágain. Az élet nem kimélt
-hónapjai árán egy percz alatt hatszáz granit fokú lépcsőzet csavarodott
-le a mélységbe; a delejes erő által vont levente a másik percz alatt
-lesietett ezen s leérve, egymásba nyiló magas fényes termeken s ezeket
-összekötő folyosókon ment végig, nem ügyelve a mozdulatlan jégszobrok
-merev szemekkel reá bámuló alakjaira, melyek mellett minden lépten
-elhaladott. Ama szerencsétlen ifjak szobrai voltak ezek, kik Szil az
-egykori jégkirály által e helyre tett varázs következtében, czélhoz
-érhetés előtt jéggé változtak s kiknek életét most a csalárd púpos élte.
-Jelmezeik arra mutatának, hogy különböző nemzetek és századok gyermekei.
-
-A „bús dalia“ keblét azonban lángolóbb tűz hevité, mint valaha s fel nem
-tartóztatva lépett a legékesebb legtündöklőbb kristálypalotába, hol a
-jégkirály unokája, a leirhatlan bájában mindent felűlhaladó szűz,
-kezében hófehér liljomot tartva, egy trón-emelvényen űlt.
-
-A szeme fényét vesztő s túlvilági kéjben úszó levente a trón előtt
-féltérdre esve, csak ennyit mondhatott:
-
-– Fölleltelek végre, téged, a nekem igértet „kit nem apa nemzett, kit
-halandó szeme soha még nem látott“!
-
-Szilicze pedig lélekbe rezgő hangon ezt válaszolá:
-
-– Eljőttél végre, szívem rég várt, rég epedett ifja; te a nekem szánt,
-az egyetlen „kinek ajkain soha még nő csókja nem égett“!
-
-S ezzel leszállva magános trónjáról, szeliden felemelte a térdelőt, és
-egy kezével ennek kezét, a mással még mindig a liljomszálat tartva,
-kifelé indúlt véle a földalatti csillámló termekből.
-
-A jégszobrok mellett elmenve, Szilicze ezek mindegyikét a hófehér liljom
-szál végével érinté s tüstént mindenik visszanyerte egykori testalkatát,
-vérét, életét, és hódoló tisztelettel követte az ifju párt; annyira,
-hogy midőn a már-már jegesülő granit lépcsőzeten fel a nyílt csarnokba
-értek, e kiséret háromszáz megmentettből állott.
-
-A pillanatban, midőn ezek közűl az utólsó is fel lőn a varázstól
-szabadítva, távoli tompa dördűlet volt hallható.
-
-– Baradlát, a gonosz bűvészt elérte méltó büntetése; szólt környezetéhez
-Szilicze – a hegynek ama végcsúcsa, melynek ürében lakott, véle együtt
-örökre elsülyedt. Századokon át bitorolta ő a tőletek elcsalt életet s
-ez most reátok visszaszállván, neki egyetlen percze sem maradt. – Ő volt
-nagy atyámnak azon irígy ellensége, ki a bűvös jégrózsát anyám elibe
-játszá, hogy megrontsa véle őt s az öreg jégkirály uralmát. Ez engem, a
-jégtündérek honából száműzöttet, e palotába oly titkos határozattal zárt
-el; hogy csak oly ifju mindent feláldozó szerelme hozhasson ki innen, ki
-soha még – tettleg, vágyban, gondolatban vagy álomban nőt nem csókolt;
-más lemerészkedő pedig lelketlen tömeggé jegedjen, mig az engem kötő
-varázs megszűntével életét visszaadhatom. E varázs megtört régen várt
-jöttöd által szerelmes, tiszta, hős leventém, ki a boldogtalan
-tündérleányt boldog halandóvá – mert nőddé s első csókodra érdemessé
-teszed!
-
-Mondá Szilicze s a jégbarlang torkolatából a völgy pázsitára lépve,
-kezéből a liljomszál ezüstlő köd gyanánt enyészett el – Kelemér pedig
-mennyei üdvtől feszülő keblére ölelé a föld legbájosabb hajadonát.
-
-A háromszáz – bolgár és szláv, morva és khazar, hun, avar és csabamagyar
-ifjakból a jéggé változás hosszú korszaka alatt kihűlt az őrjöngő láng s
-megmentőik iránti mély hálaérzetből ezentúl urok és úrnőjükként
-tisztelékőket. Egy részük nem messze a jégbarlanghoz, hol elbűvölve
-valának, – más részük pedig alább a Sajóvölgy egy erdős vadregényes
-zugában telepűlt meg s az új telepeket boldog úr- és úrnője neveiről
-Szilicze és Kelemérnek nevezé el.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Mindez ősidőkben, midőn e földet még tündérek is lakták, közel ezredéve
-történt s mint régi dologról mondani szokás: talán már nem is igaz.
-Annyi bizonyos, hogy a hegytetőbe horpadt mély völgykatlan s ebben a
-jégbarlang, a torkolat boltívéről nyárközépen lefüggő óriási
-jégcsapokkal s úgy mint azt e rege folyamán tájképezni igyekvém, mai nap
-is látható Torna megye Borzova és Szilicze helységei közt.
-
-
-
-
-ÉLET-UTAK.
-
-  – – – – ihr himmlischen Mächte!
-  Ihr führt ins Leben uns hinein,
-  Ihr lasst den Armen schuldig werden
-  Dann überlasst ihr ihn der Pein
-  – – – – – – – – – –
-
-_Göthe_.
-
-Hat év előtt X. mezővárosban, mely a hasonnevű megyének székhelye,
-hölgyek- és férfiakból vegyes társaság beszélgete végzett ebéd után
-külön csoportulatokban.
-
-A novemberi nap ködös homálya az estet sietteté s mielőtt ennek rendes
-órái beköszöntenének, a házi úr jónak látta világot hozatni s
-játékasztalokat rendezni. Ez asztalok egyikét rögtön körülülték; a
-másodiknál hiányzott a negyedik a whisthez.
-
-– M....et inkább halálnak választanám, mint ügyvédemnek, szólt
-türelmetlenűl, sőt talán kissé boszúsan a csonka whist-partie egy kövér
-tagja, különben törvényszéki fizetéses táblabiró, – szörnyű pontatlan
-ember, többnyire várat magára.
-
-– Késedelme eddig ha megfejthető volt is, ma már nem az; felelé egy más
-a kártyát keverve; eddig rend szerint védenczénél időzött és maradt el,
-de miután ez tegnap már meghalt, ugy hiszem nincs többé mit értekeznie
-véle.
-
-– Ugy látszik azonban, utolsó perczig nem akar tőle megválni; jegyzé meg
-egy harmadik, ki ablakmelletti állásából az utczára tekinte ki – im
-nézzék önök.
-
-A beszélgetők az ablakhoz közeledtek.
-
-Az átelleni megyeházból négy rab hozott ki vállain egy festetlen
-deszkakoporsót, melyet két fegyveres megyehajdún – a rabok őrizetén
-kivül, egy ősz hajú, görbedt termetű agg s egy ifju kisére.
-
-– Fogadni mernék, eszébe sem jut, hogy mi itt várunk reá s a temetőbe
-kisér egy bünöst, kit halál-itélete ellen megvédeni akart, de nem birt,
-– mondá kikelve a szenvedélyes játszó, a koporsót követő ifjura
-czélozva.
-
-– Valóban, ma későn fog megalakúlhatni a partie, szólt, a kövér úr
-türelmetlenségével mintegy ingerkedve, az elébbi; M.... a roskadozó
-öregnek nyujtja karját támaszúl, ki nem hitte volna, hogy unokáját ő
-temesse el. De hogy ez bűnös volt-e és ha igen, mennyire kárhoztatható –
-jegyzé meg a törvényszéki táblabiró szavaira vonatkozólag, azt már most
-ama legfelsőbb törvényszék itélendi el, melyhez ügyét a halál fölebbezé.
-
-– A szántszándékos gyilkosnak Istennél sincs kegyelem; veté oda
-egykedvűn emez. Fogat fogért, szemet szemért, már szent László királyunk
-törvénye volt, mit ha a polgárisulás szeliditett is, mindig fenmarad:
-életet életért; ki ellenkezőleg itél, a bünt legyezi, a merényt
-bátoritja.
-
-– Csakhogy a törvény nem gyutacs, melyet minden fegyver gúlájára
-egyaránt lehessen alkalmazni; s ha valaha, ez esetben merűlhetett fel a
-kérdés: egy romlott, gonosz életért vethető-e a mérleg másik felébe egy
-jó, erényes, de szerencsétlen, melynek minden hibája az: hogy a
-viszonyok hatalma által s ugy szólván isten eszközeként kényszerült a
-gonosz kioltására?
-
-A törvényszéki táblabiró perczre feledé a whistet s különben sem halvány
-arcza még jobban kigyúlt. Meg kell jegyeznem, hogy az ő szavazata volt
-épen a tegnapi ülésben elhatározó ama pallositéletre nézve, mely egy
-gyilkossággal vádlott ellne hozatott, ki azonban ezen itélet elől
-ugyanazon nap reggelén, a természetes halál kapuján megszökött.
-
-– E szerint ön tagadja a szabad akaratot s azt, minek a szabad akarat
-csak kifolyása, az észt? pattant fel most már határozott boszusággal;
-ugy inditványozza ön a világ minden fenyitő törvényszékének
-feloszlatását, mert akkor az emberek ép oly kevéssé lesznek okszerűen
-büntethetők, mint az állatok.
-
-– Ez sok esetben áll is; védé makacsúl állitását az első, – mert ott,
-hol e fennhiresztelt istenadomány, az ész – a ferde nevelés, gyermekkori
-benyomások, túláradó véralkat, szenvedélyek, előitéletek, balfogalmak s
-a hatalmán kivűl fekvő esetlegesség ezernemü alakja által tévútra
-vezetteték, ott, a szabad akarat rögtön megszünt működni s a biró
-itélete nem bűnt torolni, hanem irányadólag javitani van hivatva. E
-hivatás pedig azonnal eltörpül, ha elvül állittatik fel: életet
-életért.“ –
-
-A kövér úr hihetetlenül rázta fejét, divatszerü philantrop nézeteknek
-mondá a felhozottakat, miket sok évi törvényszéki gyakorlata megczáfol.
-
-A vita mindig élénkebb és hevesebb lőn s a másik asztalnál whistezők
-figyelmét fölgerjesztve, ezeket is a vitatkozók körébe voná. A nők
-szelidebb hajlama a philantrop pártjára kelt, ki a hatalmas aegis alatt
-még inkább neki bátorodva, állitásaiban mindig merészebb, a táblabiró
-pedig mindig ingerűltebb lőn.
-
-Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint törvények czikkeire, pontjaira s az
-istentől nyert ész- és szabad akaratra hivatkozva, a szerencsétlen
-tévedő fölött kimondani a „bünöst“, megitélni a börtönt, botot,
-akasztófát; kivált ott, hol a nyomor rongyai közt a legkisebb vétek is
-szembe tünő.
-
-Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint lucullusi ebéd után ruganyos pamlagon
-heverve, az éhes kéregetőt száraz röviden oda utasitani: hogy dolgozzék
-s majd lesz mit ennie. Ellenben, legtöbb esetben igen nehéz volna a
-válasz, ha a jóllakott tanácsadót kérdeni merné az éhes: vajjon mit
-dolgozott hát ő?
-
-Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint puha pelyhek között születettnek, ki
-mióta járni megtanitották, sima virágos pályán halad, utálattal fordúlni
-el attól, ki selejtes útra szoritva, midőn a tövist akarta kikerűlni,
-göröngyben botlott el s besarazta magát. Azt sem volna azonban nehéz
-sejteni, meddig birna e könyörtelen utálkozó megállani a sikamlós uton,
-melyen ez sok évi küzdés és sinlődés után esett el.
-
-Elmondá, hogy a szigorú erkölcsbirói rendszabály: „ki mint vet, ugy
-arasson“ – már alapjában hibás, miután a vetők egy részének magva hálás
-kövér földbe hull, mig a másik résznek csak sziklarétegek jutottak,
-melyek közt a legjobb akarat mellett is, a mag nem fogamszik, vagy
-konkolylyá vál, s igy a birónak, pálczatörés helyett inkább a telek
-mivelhetővé tétele van kötelességeűl kitűzve sat.
-
-A törvényszéki rendes táblabiró e szavakat, ha nem is saját személyére
-vonatkozóknak, de legalább körébe vágóknak hivén, fokonkint ingerültebb
-lőn s hogy a vita ezúttal kellemetlenebb fordulatot nem vett, M......
-beléptének volt köszönhető, ki, az arczán olvasható fájdalmas
-megilletődést ál-mosolylyal eltakarni hasztalan igyekezve, vegyült a
-társaságba.
-
-A fájdalom legfőbb kiváltsága az, hogy bár mily forrásból származzék,
-mivelt lelkek által tiszteletben tartatik; – s a jelen levők tudván azt,
-hogy M....et ifjukori barátság csatolá ahhoz, kinek büntetőpörében
-védőleg a legbuzgóbb erőmegfeszitéssel lépett fel s kit most örök
-nyughelyére kisért – a tárgyat tovább nem érinték.
-
-Nehány nap múlva azonban a philantrop, a következő történetet olvasta
-fel a kandalló körűl gyűlt s jelenleg hallgatósággá alakúlt whistezők
-előtt, kik közűl ez alkalommal a törvényszéki tag hiányzott.
-
-E történetet részint az alperesi védelemben felhasznált, részint az
-elitélt által ügyvédével közlött adatokból szerkeszté össze az
-elbeszélő.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-A gyermek-korból.
-
-1835. év nyarán, egy alföldi nádfödelű ház alacsony szobájában három
-egyén ült különböző foglalkozásba merülten, mindhárom szorosan egy
-családhoz tartozó, de különböző életkoru, érdekü s kedélyzetü mindegyik.
-
-A családfő hetvenen túli agg; egykori izmos szálas termete kisé
-meghajlott az évek súlya alatt, kopasz feje fényes bőréről nehány
-téveteg ősz szált lenget a nyitott ablakon be suhanó szellő; arcza,
-melyen tömött bajusz és szemöld ezüstlik, a magyar faj elvitázhatlan
-typusa. Felöltönye, a zsinóros dolmány, fogason csügg; alatta szalma
-karszékben az öreg ül, czifra fokosnyél vésésével bibelődve s a széles
-ingujjak alól látható karok erős idegei, a száj nyilásakor előfehérlő
-fogsor s arczának ép szine még sok erőre mutatnak.
-
-– Na s Gábor! szólalt meg mély rezgésű hangja, a szűnnapoknak fele már
-elmult s te még sem látogattad meg a nagyságos urfit.
-
-– Ki az a nagyságos urfi? – felelt a megszólított, a nélkül hogy a
-kezében tartott régi bőrkötésű könyvből felpillantana – nagyságos urfi!
-ismétlé keserű gunynyal, mondtam már nagyapám, hogy e czím országunkban
-csak mágnást illet, ő pedig tanuló mint én s épen oly nagyságos mint én.
-
-– Jó, jó, Gábor! csillapitá őt az öreg; ez már régi szokás nálunk, apám
-is igy hivta már az urfi szép apját, mostani földesurunkat pedig
-mindenki igy nevezi s e kivűl ne feledd, hogy ő jótevőnk is!
-
-– Jótevőnk?! riadt fel a nyitott ablak melletti üléséből, kihez e szavak
-intézve valának s fekete szemeinek vadul lángoló pillantását az aggra
-szögezé; s az apa jótevőjének nevezheti azt, kinek kezéből saját édes
-fia halált vőn? Szegény vagyok, de atyám gyilkosának kezét mint
-jótevőmét, nyalni nem fogom.
-
-E szavak annyi gyűlölséggel, annyi határozottsággal voltak mondva,
-mennyit az alig tizenöt éves ifjonczban senki nem keresne. Ott állt,
-mellén keresztbe font karokkal, domboru fehér homloka ránczokba vonult s
-halvány arcza, melyről tanulás és gondolkozás által korán kifejtett
-érleltség tekinte le, oly sötétkomor kifejezést ölte, hogy az öreg félig
-zavarodottan emelé le róla szemeit.
-
-– Tudod fiam, szólt ez engesztelőleg, hogy szegény apád halálát véletlen
-s nem szánt akarat okozá – –
-
-– Emlékezem, jól emlékezem! vágott közbe az ifju, hiszen már akkor hét
-éves voltam; túzok vadászaton a nagyságos úr, ispánját a falkát
-megkerülni küldte s mit gondolt ő vele, hogy ez épen átellenében állt,
-midőn a felkászolódó túzokcsapatra lőni kedve jött s mit tehetett arról,
-hogy a golyó túzok helyett embert talált, ki történetesen épen az én
-atyám volt?
-
-– Igaz, vigyázatlanság volt, nagy vigyázatlanság – de jusson eszedbe,
-hogy ő hibáját jóvá enni igyekezett s a te és Klárika nevelésére
-jószántából ad évenként –
-
-– Kétszáz ezüst forintot, melylyel egy emberéletet fizet ki s
-jószántából, mert mint véletlen esetért fölmentetett a törvény,
-ugyanazon törvény által, mely, ha ez eset megforditva áll, atyámat
-legalább több évi börtönnel fenyitette volna. A külömbség csak az, hogy
-ő Muray Miklós, húszezer hold birtokosa, atyám pedig szegény ispán volt,
-kit ha készakarva öl meg, sem történik nagy baja.
-
-Az öreg, tört sugáru s két könymaradványban úszó szemeit az égre emelé.
-– „És bocsáss meg a mi büneinkért, valamint mi is megbocsátunk az
-ellenünk vétetteknek“ idézé áhitatosan az imádság szavait. – Isten látja
-lelkem, én megbocsátottam neki!
-
-– Én nem! dörmögé Gábor alig hallhatólag, nem akarván öreg apja
-buzgóságát sérteni.
-
-Csend állott be, mint ott szokott, hol a vitát egyik fél sem akarja
-folytatni; az öreg munkáját szemlélgette, unokája az imént letett
-bőrkötésű Tacitust vette ismét elő; hihetőleg azonban mindkettőnek
-gondolati másutt révedeztek.
-
-E jelenet szinhelye ama egyszerűen tiszta lakok egyike, melyekben a
-szegénység szemérmesen fedi el meztelenségét. Az időbarnult gerendázat
-alacsonysága által még téresebbnek látszik a négyszögű szoba, régi alaku
-butorai kopottak s csak a szükséget fedezik. A kimeszelt hasas kemenczét
-fa pad veszi körül, három szögletben kartonnal letakart három ágy, a
-negyedikben mult századi pohárszék. A falon fa rámás avult festvények
-közt nehezékes óra ketyeg, középen kerek fenyőasztal, rajta két virággal
-telt pohár, a három ablak közül kettő országutra, a harmadik virágos kis
-kertre nyilik, honnan illatos lég járja át a szobát. Ennek széles
-párkányzatán nehány könyv van felállitva s papiros és egyéb irószerek
-láthatók. Az ajtó melletti vasfogason őzlábnyelü ostor, kulcsok, régi
-rovások, légycsapó függenek, mik közül ez utolsó itt legszükségesebb
-háziszernek látszik.
-
-Az utra nyiló ablakok egyikének üvegén át kis lánygyermek, talán kilencz
-tiz éves, igyekezett valami festvényt utánrajzolni. E munka annyira
-elfoglalá, hogy az elébbi beszélgetésre legkisebbet sem ügyelve, rajzónt
-tartó kezét kivéve, nem is mozdult; most azonban készen lehete, mert a
-viaszcsomókat, melyekkel saját papirszeletét a képhez ragasztá,
-leszedve, egy ideig édes gyönyörrel szemlélte müvét, azt ín szabad
-kézzel kisértett meg rajta némi árnyéklatokat, végre midőn ezzel is
-elkészült, röpült inkább, ment ment a könyvébe mélyedt Gábor mellé s
-rajzát örömtelten elébe tartá.
-
-– Gábor bácsi, édes Gábor bácsi, nézze csak, nem jól vettem le e
-kastélyt, e fákat, e két embert?
-
-Oly jól esett a feszült csendnek e gyermeki vidám hang általi
-megszakitása, hogy Gábor arczáról szinte látni lehete a sötét eszmék
-elszállását, – fokonkint derült fel az, mint a föld, ha egy ideig felhő
-takarta el a naptól.
-
-– Ugy-e tetszik, úgy-e szép? folytatá ez csevegését, – mosolyogjon csak,
-lássa, igy sokkal szebb, mint ha oly komor – –
-
-S valóban az ifju vonásai e rövid percz alatt az előbbitől egészen
-különböző kifejezést nyertek. Homlokáról eltünt a redőzet, szemeiből a
-vad tűz, e helyett szerető szelid tekintet, ajkairól nyájas jóság
-mosolygott le a kis leányra, kit balkarával átfogva, magához ölelt.
-
-Az első pillantás e kettőre együtt, megmondá hogy testvérek. Ugyanazon
-magas fehér homlok, ugyanazon cseresznye feketeségű fényes szemek, rövid
-egyenes orr s bájos hajlatú ajkak; ugyanazon hollóbarna haj, csakhogy
-Gáboron tömött rendetlenségben s göndören árnyékló a halvány
-halantékokat, ennél pedig sima lemezekben simuló a piros angyalarczra.
-
-– Klárikám, ez meglehetősen, csinosan van utánozva, de csak utánzás,
-felelt ez kis hugának, kisértsd meg egyszer saját erődet, majd foglak
-tanitani. Különben ez csak mellékes mulatság, szólj, elvégezted
-feladatod?
-
-– Még délelőtt, mikor Gábor bácsi sétálni volt, mindjárt előhozom! s
-ezzel egy összevarrt papiros könyvért szaladt.
-
-Gábor átvizsgálá az irásgyakorlatot s nehány megjegyzést tőn.
-
-– Ezt majd kivülről is meg kell tanulnod, mondá végre.
-
-– Óh már tudom is, hiszen oly szép versek, hallgassa csak:
-
-  Hazádnak rendűletlenül
-  Légy hive óh magyar,
-  Bölcsőd ez s majdan sírod is
-  Mely ápol s eltakar.
-
-Az ifju csókokkal halmozá a kis szavalót s hosszan nézett a kebléhez
-simuló szép főre.
-
-– Óh bár tehetnék örömet a szegény árva teremtésnek; sohajtá, inkább
-önmagához szólva.
-
-– Hiszen tehet Gábor bácsi, csak akarjon – hizelgett ez félénken.
-
-– Szólj, mivel, kis tündikém?
-
-– Kálmán urfi multkor, bácsi hon nem létében ide nyargalt s azt izente,
-hogy látogassa meg őt, akkor majd küld nekem is festéket, meg képes
-könyvet, miben minden állat megvan – –
-
-– Igen igen szólt közbe a nagy apa, kinek épen malmára beszélt csevegő
-unokája; aztán még azt is mondta, hogy miután oly nagy könyvmoly vagy,
-választhatsz ott magadnak a könyvtárból kedved szerint, neki ugy sem
-kell.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Nagyapja kivánságának eleget tenni, Klárikának örömet szerezni, vagy a
-tiszaréti dús könyvtár által vonzatva, vagy végre mindezen okok
-összehatásából-e? elég az, hogy következő nap hajnalán Gábor útban volt
-a pár órányira fekvő Tiszarét felé.
-
-Az ottani földesúr, Muray Miklós fia Kálmán, iskolatársa volt s ezelőtti
-években a szünidő nagyobb részét nála tölté. Ez a kisebb iskolai évek
-után történt, midőn még a gyermeki lelkek természetes egymáshozi
-ragaszkodásába nem vegyültek semmi rang- és vagyonkülönbségi nézetek.
-Akademiai magasabb osztályba lépve azonban Kálmán lassanként elvált
-elébbi játszótársától s a hozzá hasonló úrfiakhoz csatlakozott; Gábor
-fájdalmasan érzé mellőztetését, de sokkal büszkébb volt, hogy sem
-tolakodjék. Az úrfiak választékosan öltöztek, reggelenként fodrász járt
-hozzájok; költeni, mulatni volt pénzük elég: ő egy asztalosnál volt
-szálláson, kinek fiát tanitotta élelemért, durva posztóban járt s nem
-volt annyi fillére, mint azoknak forintjok s e mellett a mi pénzecskét
-öszszezsugorgatott, azt könyvekre adta. –
-
-A magányban, hova a megaláztatást elkerűlni vonúlt, olvasás, tanulás,
-tudás lőn életszomja, ezzel hitt és remélt a születési rang és gazdagság
-fölött előnyt nyerhetni. Az egyetemi könyvtár nyitva állt előtte s ő
-minden rendelkezése alatti idejét itt tölté. E mellett az ingyen
-tanitott rajzolás- és nyelvekben kitűnő előmenetet tőn s midőn nem
-egyszer virasztó gyertyáját hajnali fény homályositá el, azon öntudat
-adott uj erőt lankadó tagjaiba: hogy többet tud saját emberségéből, mint
-menynyit fizetett mesterek tölthettek az urfiak agyába.
-
-Igy mult el a törődés s tanulás fáradalmas éve, s végeztével Gábor, ki
-eddig az alsóbb osztályokban a jelesek közt mindig első volt s e helyet
-mint kétségentúl őt illetőt, követelnie természetesnek vélte: tapasztalá
-hogy hátravettetett s helyét Muray Kálmán foglalta el, Kálmán, kiről
-meggyőződése mondá, hogy tudás dolgában nem érdemes saruja sziját
-megoldani.
-
-A gyermek természettől feltörekvő lelkének sérelme keserű könyekben tört
-ki s midőn ezek lecsillapúltak, titkos harag maradt ott a rang- és
-vagyonaristocratia ellen, melynek ő eddigi mellőztetését tulajdonitá.
-
-Kálmán ugyan elég szivélyesen hivta őt meg a szünidőnek szokás szerint
-Tisza-réten töltésére, de Gábor, bár a meghivást nyiltan vissza nem
-utasitotta, azt el sem is fogadta. Érzé, hogy érdekeik s éltük útjai
-különböző irányuak s büszke lelke mitől sem rettegett ugy, mint a
-megaláztatástól. Haza ment nagyatyjához s komor lőn és magába zárkozott.
-Az öreg, még a múlt századnak egyszerű vallásos embere, nem volt
-kedélyéhez mért társaság s a gyermekifju lelki fensőbbsége rövid időn
-feltünő lőn. Minden szeretete testvérében Klárikában központosúlt; ez
-volt az emberek közt az egyetlen lény, kihez vonzalmat, ragaszkodást
-érezett.
-
-Anyját még testvére születésekor veszté el; atyjának szerencsétlen
-halála pedig jól tálált ok volt, melyet a Muray-család vagy is inkább az
-aristocratia elleni boszús indulatának czimeűl felhasználjon, mint ez
-már fönebbi párbeszédéből öreg atyjával észrevehető lőn.
-
-Most is ily eszmékkel eltelve haladott előre a harmatos gyepen s szemei
-nem látták a körűle terjedő nyári hajnal és természet szépségeit.
-Szavait, mikkel az úri kastélyba lépend, méregette, hogy ezek kelleten
-túl alázatosakká ne törpüljenek; végig nézegette aggodalmasan szegényes
-öltözékét s félt az ellentéttől, mely a kastélybeli úri alakok és saját
-viseltes durva ruházata között feltünő leend s ezt a harmat és úti
-portól megkimélendő, lehúzott saruit s gondosan összehajtott felöltőjét
-kezében vitte.
-
-Már látszott messziről a tiszaréti csillagos templom-torony s a kastélyt
-környező sugár nyárfacsoportozat, mely közül a reggeli napsugár fel fel
-csillámlott az úri lak rézfödelén.
-
-Elláthatlan sikról kóbor folyam kanyarog le, legnagyobb az e honban
-születők és elhalók közt; a folyam, melyről a dal azt mondja, hogy „a ki
-vizét issza, vágy annak a szive vissza“; a szőke folyam, melyről a
-közmondás azt tartja, hogy „a ki belőle nem ivott nem magyar az.“
-
-Kigyózó s örökös nagy S betű alakú útját törpére vágott s medrébe néző
-fűzfák jelelik; fölötte egy egy sirály vagy halász-madár csap el, vagy a
-szomszéd kiöntés nádasából felrebbent vadlúdcsalád repűli át.
-
-Felülről álmos-renyhén úsznak alá szállitótalpak, gazdájok deszka
-viskója alá búvik a naphőség elől, vagy fürödni tér az apály csekély
-vizébe, a sima fövényű partra s a viz folyását csak a kormányrúd iránya
-jeleli, oly lassú csendes az.
-
-A partokon jobbra balra, egész odáig hol a föld az éggel borúl össze,
-tarlók, kaszálók, gyep, ujan szántott földek terülnek el; itt ott
-látható egy egy karcsú kútágas, vagy vakolatlan csárda, a körülötte
-elhintett s hónapok óta söpretlen szalma alommal, melyen fürge verebek
-csiripelnek.
-
-A faluból jókor munkára indúlt parasztok túzokcsapatot vernek fel,
-melynek fehér begyü bajszos egyénei nehány lépést szaladnak előre, mig
-szárnyra vergődve, eleinte nehézkesen, aztán mindig biztosabban szállnak
-arra, hol semmi magasabb pontot nem látnak s mindig kisebbé válva, végre
-a léggel összefolynak.
-
-Az ekés parasztok azonban közelednek.
-
-– Jó nap’ isten földi! szólitá meg Gábor az elsőt – hova lesznek?
-
-– Hát csak repcze alá forgatni tartunk, volt a válasz.
-
-– Ki emberei?
-
-– Muray Miklós ő nagyságaé, szólt ez, végig mérve a kérdőt, hát ki máséi
-volnánk?
-
-– S e földek itt?
-
-– Mind övé ha még annyi volna is, – dejszen uracskám, jó darabra ellátni
-innen, de nem oly messze, hol nem a mi urunknak teremne ez istenáldott
-föld.
-
-Gábor keserű hangulatának ez ismét igen alkalmas tárgy volt, hogy
-borongó eszméit abból tovább szője. Mi igazság, gondolá magában, adhat
-egynek annyit, mennyi százaknak volna elég, hogy véres verejték helyett
-nyugodt elégedettséggel egyék kenyerüket? mi joggal hajthatók dologra
-ezeren nehányak kényelmeért? s ki állithatná viszont azt, hogy az alkotó
-természet e nehány kiváltságosnak ereibe nemesb folyadékú vért öntött,
-testeiket finomabb agyagból gyúrta, agyukat magasztosb velővel tölté
-meg, mint azokét, kik e test és vér javáért izzadva törődnek? – A régi
-Spartára gondolt, törvényeire, szokásaira, intézvényeire s csak az nem
-jutott talán eszébe, hogy e dicső köztársaságnak rabszolgái is voltak.
-
-Eszméit – a sik téreken messziről elhallatszó lódobogás s vidám
-szóváltás hangjai verték el. Hátra tekintett s nehány száz lépésnyi
-távolban három úri lovagot látott, ugyanannyi lovász által kisérve,
-sebes lépésben utána közeledni.
-
-A nap már jó magasan volt, a lég ködtelen tiszta s ő a lovagok
-egyikében, kiknek lehajtott angol csizmáikat s vadász öltönyüket jól
-kivehette, Kálmánt vélte megismerni. A más kettő társai lehettek s
-hihetőleg reggeli agarászatról, vagy sétalovaglásból tértek vissza.
-
-Még nehány percz s utól érnék, felismernék őt, ki fáradtan, izzadtan,
-porosan, saru és felöltöny nélkül, külsejére nézve a lovászinasok
-bármelyikével sem állhatná ki a hasonlitást. Ő gyalog, azok paripán –
-igy nem akart előttük megjelenni.
-
-Habozni nem volt ideje. A kastély messzire kinyúló kertje s parkja
-jobbra terűlt el az országút mellett, hirtelen letért ő erről s átszökve
-a kerités árkán s élősövényén, a tövér fű s fák közé sietett, elveszni
-az úton közeledők látása elől. –
-
-Hőség és fáradság miatt lihegve, megpihenni egy fa alá ült, hol
-egyszersmind dúlt öltözékét is rendbe hozza. A körtefának egy sárguló
-gyümölcscsel terhelt ága oly barátságosan hajlott le kiszáradt ajkaihoz,
-hogy a természet e nyájas kinálását epedő szomja vissza nem utasithatá.
-Leszakitá a zamatos gyümölcsök egyikét s a legjobb lelkiismerettel és
-étvágygyal fogott izleléséhez.
-
-Alig teheté ezt azonban, midőn hátulról egy vasmarok által nyakon
-kapatva, e szavak dördültek füleibe: Megvagy végre gaz tolvaj, no hiszen
-majd kapsz te a körtéhez mogyorót is!
-
-Mielőtt az e szavakat követő jelenet előadásába kezdenénk, előre kell
-bocsátanunk, hogy a kert tulajdonosa Muray Miklós szenvedélyes
-gyümölcstenyésztő volt. Külföldön s leginkább német tartományokban
-jártakor tapasztalva, hogy ott az utólsó földmives kertje is a legszebb
-legnemesebb gyümölcsfajokkal bővelkedik, mig nálunk s legkivált minden
-egyéb terménynyel áldott alföldünkön a legsilányabb gyümölcsök kerülnek
-úri asztalokra. – Nagy gond- és költséggel hozatta meg a legkitünőbb
-fajak ágait, sőt a kellő földet is hozzájok s értelmes kertész által
-növeltette, ápoltatta becses oltványait. Az első gyümölcs nagyobb
-örömére volt, mint ha a búza tizenöt magot adott s mig ezzel ha a
-gazdatiszt kezén pocsékra ment is, nem sokat gondolt, amazt féltékeny
-gonddal őriztette.
-
-Történt, hogy ez év épen igen kedvező volt a gyümölcsre s hogy a
-falubeli paraszt ifjuság ezt igen izletesnek találva, túltette magát a
-különbségen, hogy az nem az ő szorgalma eredménye s túltette magát
-egyszersmind nem ritkán a kert keritésén is.
-
-Muray Miklós úr rég volt oly indulatban, mint mikor kisült, hogy kedves
-gyümölcseit lopják. A kertészen kivül egy külön csőszt is állitott ki
-őrül, s midőn e csősz daczára is fogyott a gyümölcs java, ezt is
-gyanúsitá s már mogyoróval is fenyegeté.
-
-Pedig a csősz becsületes ember volt, csakhogy a gyümölcsösi dilettansok
-szemesebbek voltak nála. Nehány nap óta azonban éjnap lesben állt s a
-mogyorótúli félelme buzgóságának Gábor lön áldozata, ennek, kit holmi
-vándorlegénynek nézett, kellvén mások büneiért meglakolni.
-
-Örvendve, hogy végre valakit tetten kapott, s őt a boszús úr elé
-állithatja, lopózott a mit sem gyanitó ifju háta megé s keményen
-nyakszirten ragadva, igéré az ura által neki szánt mogyorót.
-
-– Ki a gaz tolvaj? pattant fel dühösen Gábor, egy pillanatra
-kiszabadúlva a csősz fojtó újjai közűl, de a következőben már ismét
-karon szorittatva általuk, mik e rég lesett zsákmányt semmi kincsért sem
-voltak hajlandók elbocsátani.
-
-– Ki a körtét, almát lopja; csak előre szép szerivel nagyságos urunk
-elébe, nojszen majd lesz hadd el hadd!
-
-Gábor előtt a kép, Murayék elé tolvajként vezettetni, a borzalom minden
-szineivel egy másodpercz alatt kiszinezve állott. Határozottan
-vonakodott a csőszszel menni, ellenben ennek szándéka is, rabját
-diadalmenettel bevinni, szinte határozott volt. Küzdésre, ölre került a
-dolog, minek az lőn eredménye, hogy az izmos vállas csősz a legyömrözött
-ifju kezeit vékony kötéllel hátra s midőn még igy sem akart menni, őt
-egészen a kérdéses körtefához kötözé, maga pedig jelentést tenni a
-kastélyba ment, melyet innen a park s gyümölcs fái fedtek el.
-
-A lekötött ifju kedélyállapotának festésébe nem merünk bocsátkozni.
-Kínos elegye volt ez a harag, düh, fájdalom s a legközelebbi jövőtőli
-rettegésnek, mi száz halálnál iszonyúbb kétségbeeséssé összefolyva
-keringett lázas rohamokkal vérében, keblében, agyában; vonásai
-eltorzúltak, szerte zilált fürtei alól nehéz izzadság-cseppek gördűltek
-le, orra a küzdés alatt kapott ütéstől feldagadt s az ebből eredő vér
-összevegyült a kékült ajkain felhabzó tajtékkal. – Kötelékét igyekezett
-eltépni, de ez mélyen vágódva keze csuklójába, nem tágúlt. Végre
-kimerülten, azon ágak hűs lombozata közé rejté arczát, melyek az imént
-oly barátságosan kinálták gyümölcscsel.
-
-Örökkévalóságnak tetsző óranegyed után lépteket hallott közeledni;
-Kálmán jött két barátjával, kik, épen midőn az udvaron lovaikról
-szállanának le, hallották meg a kertcsősztől az esetet s a tény
-színhelyére siettek.
-
-Gáborban megfagyott az elébb lázongó vér, midőn a vig beszéd hangjairól
-a jövőkre ismert s csüggeteg fejét még inkább elforditá.
-
-Végre a három úrfi mögötte állt s a csősz ezektől tiszteletteljes
-távolban.
-
-– Na s ficzkó, jó-e a körte? kérdé nevetve Kálmán, aztán nézz már
-egyszer ránk is, ne csak mindig a tiltott gyümölcs közé!
-
-E tréfás szavait lovagostorának egy rövid suhintásával kiséré. A
-csapásra Gábor vállai közt átfutó éles fájdalmat, lelkében őrjöngő
-dühkitörést érze. Arczát hirtelen sértőjére forditá s ez hátra hökkent
-ennek e pillanatban valóban sátáni kifejezésétől.
-
-Szólani akart volna, de sebesen reszkető ajkait nem birta elhagyni a
-visszafúló hang, szemeinek villáma megtört a két nagy könyben, mely
-forrását elhagyva sárgás barázdákat mosott vonagló ábrázatán.
-
-– Az Istenért! hiszen ez – Kéki Gábor! kiáltott fel a kétkedés nehány
-másodpercze után Kálmán, – hallja kend csősz, kend országos gazember,
-mit mivelt itt kend? oldja, vágja el tüstént e köteleket – –
-
-A csősz, bámulva és dünnyögve, hogy kötelessége teljesitéseért
-gazembernek neveztetik, szabaditá el foglyát.
-
-– Hogy történhetett ez – vagy te vagy-e az valóban, szólj Gábor?!
-folytatá ezalatt az elébbi.
-
-– Igen – én vagyok, felelé ez hangját visszanyerni kezdve, látogatni
-jöttem s ily fogadásra, ily vendégszeretetre találtam!
-
-– Ez csak e vén zsivány hibája, ostobasága, igyekezék a vádló szavakat
-engesztelni Kálmán, na de hiszen majd meglakol érte. Most, jer, jerbe a
-kastélyba, pihenj meg, öltözz át, jóvá teendünk mindent!
-
-Gábor keserűen rázta fejét. –
-
-– Mindent? szólt halkan, – nem lehet. E szegény embernek itt, ki mint
-sejtem, csak parancs szerint tette a mit tőn s most lakolással
-fenyegettetik, megbocsátok; de a lovagostor vágása –
-
-– Nem tudta, kire száll, arczczal el valál fordúlva, gyaníthattam-e – –
-
-– Mindegy; alakomról látható volt, hogy ember vagyok, kit csak azért,
-mert ruhája kopott s külseje nyomorú, a gazdagnak nincs joga barommá
-alacsonyitani. Ember és barom nem egy fedél alá valók. Isten velünk!
-
-Mondá s gyorsan megfordúlva elsietett s nem ügyelve Kálmán tartóztató
-szavaira, átkelt a kert keritésén, ki a gyepre, az országútra, hol a
-tikkasztó hőség daczára addig ment, mig haza érve, az atyai ház küszöbén
-léhl és erőfogyottan roskadott össze.
-
-Kálmán, a történtek fölött kissé megilletődve s inkább boszankodva, ment
-vissza a kastélyba két barátjával, kiknek elménczkedése s víg
-megjegyzéseik között csakhamar visszanyerte jó kedvét s még a sértett
-fél nem messze lehetett, midőn ő sajnálattal bár, de mégis nevetgélve
-mondá el benn a jelenetet.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Két nappal később délczeg négyes fogatú hintó állott meg az öreg Kéki
-egyszerű háza előtt s az uracs-kocsis a valódinak adva át a gyeplőt,
-leugrott a bakról, kisegiteni a benn ülőket.
-
-Először is, hat évű kis lánykát emelt le, ki piperés fehér ruhájában s
-gömbölyü piros arczaival szerfölött hasonlitott az oltárok mellett
-látható angyalszoborkákhoz. Aztán éltesb hölgynek nyujtá kezeit, és
-karját s mindhárman a lak udvarába lépve nyájasan köszönték az öreget,
-ki levett kalappal jött ki a váratlan magas látogatók elé s nem győzé
-elégszer ismételni, mily nagy szerencsének tartja ő a nagyságos asszonyt
-és úrfit szegény hajlékában tisztelhetni s mennyire fogja a hon nem levő
-Gábor e szerencse elmulasztását sajnálni.
-
-Muray Miklósné kegyes leereszkedő asszonyság volt s örömestebb állott
-szóba jobbágyaival, kikkel fensőbbségét éreztethette, mint mágnásokkal,
-kiknél egy hajszálnyival sem akart alább állani. E részben tökéletesen
-magaévá tevé férje gondolkozását. Ez, régi családi nevénél fényesebbet
-nem ismert e honban s egyike volt azoknak, kik magukat a nemesi renden
-felülemelni ohajtva, a polgári osztályt lenézik, a mágnásokat gyülölik.
-Ennél sajátszerűbb, gőgösebb születési aristocratiát a középkori
-Spanyolország sem mutathat fel.
-
-Muray Miklósné e fölött kissé előitéletes hölgy is volt s különösen hitt
-ama megtorló fátumban, minek képviselőjeűl a régi pogányok saját
-Nemesisnek nevezett istennel birtak. Igy már akkor, midőn ispánjuk a
-túzok-vadászaton férje által történetesen meglövetett, kezdett ő tartani
-valami osztóigazság kezétől s ezt megengesztelendő birta reá férjét az
-árvák részére szánt kétszáz forint évi díj fizetésére. Most ismét e
-meglőtt ispán fia általuk ily kegyetlen bánásmódban részesűlvén,
-félelmei felujultak s a bajt jóváteendő oly szándékkal jött, hogy a
-sértett ifjut házához vegye és saját fiával együtt neveltesse.
-
-Nem tudjuk, minő eredménye lett volna rábeszélő tehetségének s ha az
-ohajtott (min kételkedünk), mily fordulatot veendett Gábor élete? annyi
-azonban bizonyos, hogy midőn ez este haza vetődött s a látogatás és az
-ajánlatról értesült, haragtól pirúló arczokkal s oly szavakkal
-utasította vissza, hogy készebb éhen halni, mint Kálmán inasává, mivé őt
-tenni szándékoznak, törpülni. Nem lehetett vele e tárgyról szólani.
-
-Azt azonban, hogy a nagyságos asszony Klárika neveltetése gondjait
-elvállalja, rövid meggondolás után nem ellenzé, mert, Muray Miklósnénak
-az eleven szép kis leány szerfölött megtetszvén, ezt is magához kivánta
-s ajánlá, hogy miután árva rokon-húga a hat évű Klotildnak különben is
-nevelőnőt tart a háznál, Klárika majd ettől tanúlhat.
-
-Ezek után faggatni kezdé az öreg Kéki unokáját a két nap előtti
-eseményekről, miket ennek büszkesége senki, még öreg atyja előtt sem
-vallott volna ki s miket az öreg először csak Muraynétól hallván
-mellesleg és sajnálkozólag említtetni, a nagyságos asszonyt pedig
-kérdezgetni nem mervén, tisztán mindeddig nem tudott.
-
-Gábor a főbb vonásokat elhallgatva adta elő a gyümölcsösi epizódot s az
-öreg sokkal kevésbé volt emberismerő, hogysem e lángba borúlt arcz
-zavartsága- s vonaglásából sejthette volna, hogy az elmondottakon kívül
-még egyéb is történt.
-
-Az egyszerű ház szokott csendét azonban Klárika ujongó ugráló öröme
-fölélénkité. A kis lány fejecskéjében rajzottak az új változatos jövő
-reményei, hol majd játszótársnéja, szép ruhái, könyvei, képei leendnek s
-a nagyságos asszony igérete szerint, idővel zongorázni is tanuland;
-Gábor pedig szorgalmazá hugának minden szükséges ruhákkali ellátását,
-nehogy koldusként kerüljön az úri házhoz. –
-
-Ilyszerű készületek közt folytak a napok; hét hét után mult s Muraynétól
-még mindig semmi hir sem jött. Klárika arczát minden este a csalt
-várakozás borúja lepte el, annálinkább, mert Gábor hajlandó volt hinni,
-hogy az egész igéret feledésbe ment, vagy megbánták. – E hitében
-naponként erősödve, ő maga is letett a lesben állásról, mert feledők
-mondani, hogy Kálmánnal vagy szülőivel minden áron akarva kerűlni a
-találkozást, egy ideig folytonosan figyelt minden szekérzörrenésre,
-nehogy véletlenűl hon lepessék.
-
-Egy délután, szokott helyén a kertre nyiló ablaknál Tacitusába elmerűlve
-űlt, midőn Klárika örömsikoltására még elég ideje maradt az alacsony
-ablakon ugy kiugrani, hogy a percz múlva belépő Muraytól e szökés észre
-ne vétessék. A kertet elhagyva, kibarangolt a rétek- és tarlókra, s csak
-akkor tért vissza, midőn a Tiszarét felé haladó hintót a távol
-országuton megpillantá.
-
-A szobába lépve, szemei kis hugát keresték s csak nagy apját találták
-fel, ki szalma karszékében ülve a czifra fokosnyelen vésett.
-
-– Klárikát elvitték, szólt mély rezgésű baritonja; s neked izenik, hogy
-mielébb látogasd meg testvéredet.
-
-Gábor szót sem felelt, hanem régi helyét elfoglalva, szemeiből válni nem
-akaró pár könyűn át nézett a régi bőr kötésű könyv lapjaira.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-Tíz év múlva.
-
-1845 év telén a Lipót-város lakói előtt feltünő volt egy új ház harmadik
-emeleti ablaka, melyből rendesen csak későn éjfél után enyészett el a
-sötét utczára leszolgáló világ. Az estélyek és tánczvigalmak látogatói,
-midőn szemeiket hazatéret önkénytelenűl magára vonta a homályos sorból
-kiváló világitott négy szög, perczig töprenkedve kérdék magukban,
-szorgalom vagy bánat, vagy beteg ágya melletti mécs viraszt-e mögötte? –
-Nehány lépéssel tovább azonban feledték, mint ez természetes a nagy
-városokban, hol annyi a virasztó bánat, és életemésztő szorgalom, mit a
-nagy tömegnek csak parányi része ismer. Kinek is volna kedve, ha reá
-érne is, mások inségével vagy bújával törődni?
-
-Ellenben azt igen jól tudták e városrész lakói, hogy ugyan-e ház egész
-első emeleti osztályát, melynek belrendezésén heteken át annyi kéz
-foglalkozott, Muray Kálmán lakja, – mert ki a fényes készületeket, a
-párisi Gobelin-gyárból érkező szőnyegeket, a mahagoni fájú dús
-butorzatot, a bécsi hintókat, az angol faj-lovakat, az óriási tükröket
-és herculánumi disz-edényeket, vagy ama naponkint szállitott fényüzési
-czikkek egyikét történetesen meglátta, melyeknek roppant árát a reájok
-eső első pillanat megmondá, természetes érdekeltséggel kérdezé: kinek
-élvezeteűl van e pompa-körzet szánva? s nem volt nehéz megtudnia, hogy
-mindezeket Muray Kálmán ur hozatja nem csupán saját, hanem menyasszonya
-kedveért is, kit, mint rövid időn nejét, a ragyogó kényelem minden
-ismert nemével ohajt elárasztani s boldogitani.
-
-A mindennapi élet ama tragicus oldala, hogy alig örűlhet egy, másnak
-könye nélkül, leggyakoribb ott, hol a polgárisulás áldása vagy átka
-tömérdek egyént szorit egy aránylag szűk térre épűlt kőhalomba. E
-tragicus szempont jelenleg is összefüggő érdekkel vezet fel az első
-emeleti sybarita lakosztályból a harmadik emelet szük szobájába.
-
-Gábort találjuk itt egy januári estén. Tíz év múlva is azonnal rá
-ismerünk. A korán s határozottan fejlődött vonásokat az évek-folyása
-csak edzheti, de kifejezésükön alig változtat. Igy látjuk ezt Gáboron is
-– tíz vagy több évvel idősb gyermeknek mondanók őt. Ugyanazon magas
-fehér homlok, melyen az eszmélet ránczai meghonosúltak; a
-cseresznye-feketeségű szemeknek bizonyos pontra meredő erős tekintete a
-régi, csakhogy e szemek most mélyebben vannak gödreikbe esve, s a zárt
-szájszélekkel összehangzólag a lélek határozottságára és – szenvedésére
-mutatnak, melyet a sovány sáppadt arczra erőtetett apathicus nyugalom s
-a rendetlen tövér hajzat kora őszülése meg nem hazudtol, sőt tanusit az
-összevont szemhéjak és ajkak körül elterjedő ama reszketegség, mit
-keserű mosolynak is alig mernénk nevezni s mely rajtuk néha néha – a
-mint az eszmék felhői lelkületén átvonúlnak, tudtán kivül s hatásra nem
-számitva felküzd.
-
-Mellén összefont karokkal néz ki s le az átelleni házon levő lámpára,
-melynek fénye a körüle terjengő ködhomályt gyengén szűri át; majd végig
-simitva homlokán, mintha a benn rajzó eszméket akarná elriasztani, sebes
-léptekkel jár fel s alá a keskeny mély szobában, – de az eszmék oly
-tolakodók, oly elutasithatlanok, úgy égetik a velőt! Asztalához egy
-székre ül s lekönyökölve, kezét izzó homloka- és szemeire szoritja s a
-feledés vagy eszméletlenség azon országába szeretne sülyedni, hol az
-agyban nincs gondolat s a szivben nem él érzemény. Hasztalan! a
-szenvedések emléke oly beszédes, a letarolt jövő oly kietlen néma, hogy
-az üldözött léleknek nincs menekvési útja s midőn amannak kínzó ördögei
-elől futni akarna, ennek jut kihalt világába, hol az élve eltemetettre a
-kétségbeesés őrültsége vár. –
-
-Boldog, ki a zúzott kedély ily hangulatát nem érti, mert az életben nem
-voltak perczei, melyeknek mindegyike száz halállal ér fel. – Gábor lelki
-láza azonban ily jellemű s magyarázatául szükség a közelebb multba
-röviden visszapillantanunk.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Gábor lelkébe a gyermekkori első fájdalmas benyomások maradandó
-árny-rajzot vetettek. Félékeny és zárkozott s épen azért bizalmatlan és
-hideg maradt a nagy tömeg előtt. Igen kevésnek nyilt meg s ezek közűl
-ismét kevés tudta felfogni és méltányolni a mély, magasztos s minden
-szép, nagy és dicsőért hőn lángoló jellemet. Legtöbben vadnak, némelyek
-különcznek, a legjobbak rajongónak tarták. A világ vásári érdek-népe
-ritkán érti az elvek szigorú emberét.
-
-Legboldogabb napjai ama polgári család körében folytak el, melyben
-gyermekből ifjuvá növekedék. Mint tanuló jött ő még házához a Ferencz
-külvárosi asztalosnak, kinek két fiát szállás- és élelemért oktatá.
-Pontossága, becsületessége, ügyessége annyira megkedvelteték őt a
-háziakkal, hogy pár év múlva a család tagjaként tekinteték. Az asztalos,
-értelmes ipar által évről évre jobb létre s Pest gazdagabb polgárai
-sorába emelkedék. Két fián kivül volt még egy – a fiúknál ifjabb lánya
-is. Teréz, ki mióta emlékezni tudott, Gábort szüléi s testvérei által
-mindig az erény, értelem s minden szép és jó mintájaként hallá
-emlittetni, testvérinek látszó ragaszkodással csüggött az ifjun. S e
-bizalmas ragaszkodást a hosszú megszokás szemeivel még akkor is
-testvérinek tarthatá mindenki, midőn a tizenötödik évét meghaladott
-hajadon szivének dobogása megszűnt gyermeki nyugalmu lenni. Azok közt,
-kik ezt gyanithaták, Gábor volt az utolsó, bár sem a szülők sem más, sőt
-talán maga Teréz sem sejté, hogy tanitója iránti érzülete több mint
-puszta baráti vonzalom, hogy az – gyökeret vert szenvedély.
-
-A nap, midőn a titok zárja felpattant, bekövetkezék.
-
-Közben meg kell emlitenünk, hogy Gábor az alku szerinti élelem és
-szálláson kivűl, mit sem akart elfogadni házi urától ama szivesség-jelek
-közül, mikkel ez őt túlhalmozni kivánta. Mit kiérdemelt elvevé, de félt
-a lekötelezettség eszméjétől. Órákat adott inkább más házaknál s e
-jövedelemmel fedezé egyéb szűkségeit.
-
-Igy történt, hogy az utóbbi években magyar nyelv, történet és irodalom
-tanitására szólitatott fel egy főrangú háznál. Tanitványai, három ifju
-lányka voltak s ezek közt Klotild, kit egykor mint apró gyermeket látott
-Tiszaréten s ki mellé akkor saját testvére Klárika vétetett
-játszótársúl. Nehány éven át nevelőnő volt falun mellettük, később a
-nevelés tökéletesb befejezése végett Klotild egy más nagynénjéhez jött
-Pestre Muraynétól; Klárika pedig úgynevezett társalkodónő vagy
-házikisasszonyi minőségben Tiszaréten maradt.
-
-Gábor a perczig, midőn tanitóként lépett Klotild nagynénje házába, az
-asztalos családbelieken kivül alig beszélt életében más nővel.
-Természetes volt tehát elfogultsága, midőn a három életvidor hamis
-lánykával egy asztalnál foglalt helyet. Mennél inkább akará ezt s ebből
-származó szögletes modorát palástolni, annál inkább előtünt az, sőt
-gyakran zavarában egy balfogásból másba keverte magát. Ilyenkor bár
-mélyen pirúlt arczát az előtte fekvő könyvbe süté is, alkalma volt észre
-venni ama feddő vagy megrovó tekintetet, mit a komolyabb Klotild a
-balfogáson mosolygó két társnőjére vetett. E védelem első alkalomkor
-megnyerte neki Gábor hajlamát. Figyelmesebb lett Klotild, mint más két
-tanitványa iránt s ezt, bár mily apróságokban történt is, észre kellett
-vennie az illetőnek. Ez viszonfigyelmekre vezetett, mik ismét Gábort
-örvendeztették meg kimondhatlanúl. Igy multak hetek, hónapok s az ifju
-alig tudta, hogy a legőrjöngőbb szerelem csirázik fel eddig illetetlen
-szivében, csak azt tudta, csak azt érezte, hogy mennyei üdvérzet
-villanyozza fel ereit ha szemei Klotildével egy másodperczre
-öszszevillannak, ha keze történetesen találkozik kezével, vagy ha csak
-ruháját érinti, vagy ha mosolylyal ajkain kérdést intéz hozzá, –
-ilyenkor a világot érzé önmagával egy kéjérzetben felfordulni s szólt és
-felelt és nem tudta mit. Ébredése első szivdobbantó gondolata Klotild
-volt s nyugtalansága fokozatosan növekedett, a mint az óra, melyben
-tanitványát látandja, közeledék.
-
-Egy alkalommal a szokott óránál nehány perczczel korábban jött s az első
-magányos szobán áthaladva épen a másodiknak ajtaját volt benyitandó,
-midön belülről vidor nevetés közt saját nevét hallja kihangzani.
-Szoborrá fagyott s az önkénytelen hallgatózó szerepébe esett. Klotild
-társnői, kik Gábor érzelmeit a nőknek saját tapintattal sejteni kezdék,
-faggatóztak rokonukkal.
-
-– Boldog Klotild! sohajtá tréfásan az egyik – ily lángolva hódoló szivet
-birhatni!
-
-– Ah, én haragszom mellőztetésünkért, mondá a másik, – ha mindjárt
-féltékeny lennél is Klotildkám!
-
-– Mily jól fog majd hangzani: Kéki nyelvtanitónő ő nagysága! jegyzé meg,
-ál-páthoszszal hangoztatva a végszavakat az első.
-
-– De azért csak nem fogsz lenézni minket? szabódék enyelgve a másik.
-
-E szavaknál Gábor kénytelen volt benyitni, mert a külső ajtón szinte a
-szobába lépett egy komorna, ki előtt mint hallgatózó nem akart tetten
-kapatni. A két evődő lyánka arczain ijedségi pirt, Klotild szemeiben
-könyet talált. Az óra zavarban tölt el, előadó és hallgató másfelé
-gondolt, mint az előadott vagy hallott tárgyra. Végeztével s miután
-Gábor távozék, az órához később megjelent gouvernante nem győzött eleget
-csodálkozni mindnyájuk feltünő szórakozottságán.
-
-Gábor előtt a köny feledhetlen maradt. Epedő vágya a rokonérzelem
-elvitázhatlan jelének tartá azt, mely feltört, midőn a titkos szent
-érzelem, enyelgés és guny tárgyává tétetett. Klotild viszonozza rejtett
-érzelmét! Ez feledteté vele mindazon lehetlenségeket, miket egy higgadt
-tekintet a jövőbe fogott volna felmutatni; ő Klotildban csak az egyszerű
-szerető gyermek leányt látta s nem a főrangu dusgazdag család ivadékát,
-ki tőle… De hiszen ő a jövő előtt behunyta szemeit s boldog volt a percz
-ámulatában.
-
-E fölött határozott jellemek – minő Gáboré volt, többnyire végleteken
-járnak. Az erős testalkatot az idegláz hevesebb rohammal lepi meg és
-igázza le, mint a gyöngét, melynél a veszély csekélyebb, az üdülés
-könnyebb és sebesebb. Igy van az a szerelemmel is. Az ép szilárd lelket,
-kivált ha ez, mint Gáboré, a szenvedély e neme körül annyira ismeretlen,
-százszoros fokozatban járja át s hóditja meg mint a hajlékonyt, mely
-könnyebben gyúl, könnyebben feled.
-
-Igazolásaúl mondhatjuk, hogy keble lángjait napról napra nem alaptalan
-képzemények, de a gyúanyagot növelő bátorítások terjeszték alig oltható
-égéssé. Klotild a kihallgatott faggatást követő napoktól kezdve
-nyájasabb lőn az ifju irányában mint azelőtt, szemei gyakrabban keresék
-s találták meg tekintetét, ma egy sajátkezű rajzocskával ajándékozá meg,
-holnap egy rózsát tűzött öltönyére s Gábor ugy érzé mintha a feltüző kéz
-édes kéjjel égetné mellét melyen perczig nyugodott s mintha a gombostű
-öltönyén át szivéig hatna, – majd egy lopott alkalommal a puha kéz
-gyönge szoritását vélte érezni s igy tovább. Ily csábok tapasztaltabb
-hódolót fogtak volna elvakitani – Gábor a szellemi kéjittasság boldog
-mámorában szédelgett.
-
-Ez időpontra esett épen, hogy a polgárnak általa oktatott s nevelt fiai
-az utolsó tan-évet bevégzék. Gábor, vagy mert gondolá hogy feleslegessé
-vált, vagy mert keble óriása magasabb vágyakra, merészebb jövőre
-buzditá, válását jelenté a családnak. Ez általános elszomorodást idézett
-elő, annál inkább, mert ismerék hajthatlan természetét a kedvencznek,
-kit megszoktak fiu és testvérként tekinteni.
-
-S az elszomorodás e fölött kettős lőn. A szülők megrémültek leányuknak,
-az egy idő óta némán sejtő Teréznek e hirre erőszakosan előtörő könyein
-s fuldokló zokogásán, mit rövid időn heves görcsök követtek. A leány
-átszürt finom alkata s gyönge melle már azelőtt aggodalomra adának okot.
-Orvos hivatott. Az orvos ismeré a családi viszonyokat, jól sejte s közlé
-sejtelmeit. Az anya leányához fordult – s ez feltárta érzelemvilágát a
-szerető szülőnek.
-
-A gazdag polgár mindent elkövetett Gábor megtartására s midőn ez, a
-valót nem is gyanitva, föltételéhez ragaszkodék, Teréz állapota pedig
-napról napra veszélyesebb lőn, egyenesen leánya kezével kinálta őt meg,
-melyet, mint mondá, már régen ezelőtt neki szánt. Gábor a gyöngéd lélek
-fájérzetével, a legkimélőbb modorban utasitá vissza az ajánlatot,
-hajthatlan maradt s – távozék. Szemei előtt folyvást Klotild arcza
-lebegett.
-
-Szegény Gábor! ha sejthette volna mily kegyetlen játék űzetik hivő
-tapasztalatlan szivével! Hamis két tanitványának faggatózásai az első
-napokban boszanták Klotildot, később – tán hogy ezektől meneküljön – a
-játékba egyezett s elvállalá a viszon-érzelem ál-szerepét. Az ember és
-kedélyismeretlen pajzán lánykák ezt nem tarták puszta játéknál egyébnek,
-melynek minden pillanatban vége szakitható – s nagyokat kaczagtak az
-elámitott szerelmes égő tekintetén, sohajain, zavartságán s ebből eredő
-szögletes modorán. Nem tudták, hogy egy kebel oltárának szentségét
-zúzzák és tiporják össze.
-
-De Gábor erről nem is álmodott. Hitt, remélt és szeretett, vakon,
-buzgóan, lázasan s ama földet tulszárnyaló szent áhitattal, mely égbe
-emel és üdvözit.
-
-Tenni, hatni, emelkedni akart, hogy vágya pályadiját megérdemelje s erőt
-érze magában. Egy akkori hires lapban névtelenül megjelent közérdekü
-czikkek s közben egy fontos kérdést fejtegető röpirat általános
-figyelmet sőt izgalmat okozának. Virágos elragadó irmodor, merészség a
-gondolatokban, ügyes felfogása a viszonyoknak, mathematicai
-következetesség az észlelésben, erő és tisztaság a kivitelben jellemzék
-az iratokat s a nagy tömeg magát a szerkesztőt gyanitá irójuknak.
-Kevesen tudták, hogy ezek egy ifju ember sok évi alapos tanulmányának
-első combinátiói s hogy ezen ifju jelentéktelen neve – Kéki Gábor.
-
-Az uj kör s a csirájából gyorsan emelkedő hirnév segélék kifejteni lelke
-ruganyosságát, bátrabbá, elfogulatlanabbá alkoták át s az ez által
-változott viselet, modor, külső, előnyére szolgált. Klotild az egy éven
-át űzött játék után komolyabban kezde gondolkodni, kénytelen lőn
-belátni, hogy ily odaadó, becsületes, forró szivveli bábuzás: vétek;
-megbánta tettét s ki ismeri a női sziv rejtelmeit és ki tudja, mi
-történik? – ha egy uj szereplő nem lép közbe a kis dráma szinpadára.
-
-Ez uj szereplő Gábor életének örökös átka, rosz szelleme volt.
-
-Egy napon a rendes szivdobogással ment rendes déli órájára. Az első
-szobában a komorna utját állta s nem akarta tovább bocsátani, mert, mint
-mondá, látogató van benn. Gábor lelkét névtelen fájérzet – talán
-elősejtelem nyilalta át. Kérdé a látogató nevét – a komorna nem tudta. E
-pillanatban nyilik az ajtó, melynél állottak s ő be- a bennlévők
-kilátnak.
-
-– Ah Kéki úr, szól kilejtve tanitványainak egyike, – ma nem vehetünk
-leczkét, majd holnap – –
-
-– Pardieu, hiszen ez volt ispánunk fia s egykori iskolatársam; mondá
-Klotildnak, kivel épen beszélgete, egy magas, gyönyörü s tetőtől talpig
-választékos divatöltözékű fiatal ember s a leánytól Gábor felé
-közeledék.
-
-– Na s domine Kéki, hány hét a világ? ismer-e még? mit csinál? hallom
-hogy újságiró, – kérdé, Gábor vállára ütve s ama nagyúri kicsinlő
-modorral, mely kérdez, anélkül hogy feleletet várna, Muray Kálmán. – Be
-irigylem szép tanitványait, folytatá egy lélekzetben, – tudja mit,
-amice, lépjünk szerződésre, én majd átveszem az órákat, maga pedig húzza
-a fizetést, Mi? na s mit mondanak erre kedves cousine-jeim?
-
-– Most az egyszer csak Kéki úr mellett maradunk, válaszolá enyelgve az
-egyik – ő azonban megbocsátand, ha ma felmentjük sulyos hivatásától – –
-
-S ezzel a vidám kis társaság, mielőtt Gábor szóhoz juthatott volna,
-elfordulva tőle folytatá megszakitott beszélgetését, melynek fonalát
-leginkább a pár évi külföldi utjából tegnap visszaérkezett Kálmán vivé
-játszi könnyüséggel.
-
-Gábor, szivében a mellőztetés, gerjedő féltékenység és rangkülönbség
-keserü érzetével távozék. Elszenderült gyülölete újra felébredt Kálmán
-ellen, kitől az életben mindig csak megaláztatást kelle szenvednie.
-Álmatlan éj után jelent meg másnap az órára. Ez feszült komolysággal
-folyt le. Klotildet ovatosabbnak, visszavonóbbnak találta mint ezelőtt.
-A még csak tegnapelőtti üdvérzet helyett pokoli kín lepte el látásakor.
-Ez igy ment három napon át, a negyediken kis levelkét kapott a
-gonvernante-tól, mely havi diját s a tudósitást tartalmazta, hogy
-tanitványai hálás köszönetet mondanak a tőle nyert ismeretekért s
-fáradozásait továbbá nem veendik igénybe.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-X. megye tisztujitás küszöbén állott. Az ellenzék az ujdonatuj 1844-ki
-törvényt, mely a nem nemeseknek is adott hivatalviselési képességet,
-első akarta foganatba venni. Az eddig példátlan eljárásban azonban
-ovatosnak s arra kelle tekintettel lennie, hogy a hivatalra kijelölendő
-nemnemes, mind becsületessége mind szellemi tehetségeire nézve kifogáson
-felűli legyen. Nehányan, az e körbeni czikkei által elismerő
-közbecsülést nyert Kéki Gábort inditványozák s az ifju meghivaték
-Pestről a megyei főügyvédségre, mely itt szinte választás alá esett.
-
-Gábor, ki magát ekkor még mindig szeretve s ügyét csupán jelentéktelen
-állása miatt hátravetve hitte, pályát látván nyilni maga előtt, mely
-nagyratörő álmaiban talán czéljához vezetőnek mutatkozék – elfogadá a
-meghivást, megjelent a megyei székvárosban s az ellenzék által a
-főügyvédségre jelölteték ki.
-
-A kisebbségben lévő másik fehértollas párt azonban, melynek –
-közbenvetőleg mondva Muray Kálmán volt alispáni jelöltje, ügyesen
-használá fel az ellen-izgatásokra ajánlkozó alkalmat. A csattogón
-felhordott okok, hogy egy nemnemesnek hivatalra alkalmazása a nemesi
-szabadságon sérelmet, a nemesi jogokon csorbát ejt, hogy ez a nemes
-atyafiak mellőzése sőt meggyalázása volna, mélyen hatottak a
-szüzvállasakra s dicséretükre mondhatjuk, hogy több egyént, kiről a
-szabad evés ivás és tiz pengős diurnum igérete különben lepattogott, az
-ily okokkal rátukmált indignatio téritett meg az ellen tábornak. Az
-áttérés óráról órára nőtt.
-
-Gábor ezen izgatásokról mit sem tudott, mert a kortes-tanyákba nem
-vegyüle, mások pedig a kényes természetű ügyről gyöngédségből hallgattak
-előtte. – A nagy nap elő estéjén legjobb remények közt beszélgetett
-szállásán nehány elvbarátjával, kik közt M.... ügyvéd is volt, a
-jog-egyenlőségről, melyet a múlt országgyülés oly erélyesen
-kezdeményezett. A pezsgő zajgó utczákról czigányzene, rekedt dana,
-éltetések, vad kurjongatások hangzottak.
-
-Gyertyagyujtás idejében a czigányzene, daloló ujongató csapat által
-követve közeledék Gábor ablakához s megállapodék alatta. A zene
-elhallgatott s egy kortes-vezér szólni akart. Gábor a vélt
-megtiszteltetésre kinyitá ablakát.
-
-A tömeg nehány bor- és lármától rekedt „halljuk“-a után a kortes-vezér
-harsány hangja e rythmust szavalá:
-
-  Nagypénteki bőjteles,
-  Nem kell nekünk nemnemes;
-  Hogy ha fejére áll is,
-  Nem lesz Kéki fiscális.
-
-A rythmust a tömeg orditó bruhahája s irtózatos macskazene követte s a
-rögtön betett ablak üvegét nehány záptojás zúzta be.
-
-– Igy érti és magyarázza tehát önök népe a dicső jogegyenlőséget? –
-mondá a méltatlanúl sértett, sápadt arczú ifju, vendégeihez, kik az
-egészet Muray Kálmán izgatására s csak egy kis rész otrombaságára
-igyekeztek tolni s nem sokára a feszültté lett helyzetből egyenkint
-távoztak.
-
-Gábor daczolni akart a sértő demonstratiókkal, bizton hivé, hogy idővel
-legyőzendi a nemesi előitéletek hydrafejét s hogy épen azoknak, kik
-imént leorditozák őt, szeretetét, becsülését vivandja ki.
-
-Éjfél előtt, ily eszmék közt feküdni készült, midőn az épen együttülő
-ellenzéki conferentiákból hozzá küldött négy tag lépett be ajtaján. A
-küldöttség sok szép, hizelgő, kimélő szóárba burkolva adta elő küldetése
-czélját, mely röviden nem volt egyéb, mint Gábort a jelöltségrőli
-önkénytes lemondásra sajnálkozva felkérni, miután a nemtelen izgatások
-következtében oly szakadás előre látható, mely az egész ellenzék bukását
-fogná kétségkivül okozni.
-
-Gábor elfojtá a lelkében felküzdő keserű ironiát, nyugodtan jelenté a
-küldöttségnek, hogy lemond s hogy rögtön elutaz.
-
-Kora hajnalban már szekeren ült, de a nemes atyafiak ma még korábban
-keltek vagy is inkább le sem feküdtek s egy tanyán, mely mellett a
-szekérnek el kellett haladnia, észrevették a távozót, kinek lemondása
-már köztudomásu volt. Gábor a tanyára tekintve, Muray Kálmánt pillantá
-meg, ki épen egy nyakban lévő cortes urambátyámmal ölelkezett.
-
-E perczben a tegnap esteli harsány torok, utána rikkantá a rögtönzött
-rythmust:
-
-  Kéki uram rúgja a port,
-  Igyunk erre egy itcze bort.
-
-A pór kocsis ösztönszerűleg vágott nyuzga lovai közé, a szekér
-kidöczögött a városból, honnan a cortestanyák vadzaja a mezők hajnali
-csendébe messze kihallatszott.
-
-Gábor nagyatyját ment meglátogatni, kihez rég látott testvérét akarta
-rövid időre kihozatni. Klárikát azonban a tisztujitási vendégektől
-pezsgő tiszaréti kastélyból, hol a felügyelés teendői épen most voltak
-legsürübbek, nem akarták elbocsátani.
-
-Fásultabb kedélylyel mint valaha tért vissza Pestre s utjában hallá,
-hogy a tisztújitáson az ellenzék kevés szavazattal, de – győzött.
-
-Pár hóval ez esemény után Gábor leverő tudósitást vőn. Testvére Klárika,
-kitől már hosszabb idő óta nem kapott egy sor levelet, hirtelen s
-egyszerre eltünt Tiszarétről, hol annyi éven át általánosan szeretve és
-tisztelve vitte a felügyelő házikisasszony szerepét. Hova ment? mi okból
-távozott? ezt nem emlité a Muraynéhoz intézett búcsuzó s hálás köszönet
-közt bocsánatért esdő néhány sorában. Minden, mit Gábor a helyszinén
-tett utánkémlésekből kitudhata, annyiból állott, hogy egy pór fuvaros
-szállitá őt egy éjen a közeli székvárosba, mely a pesti gyorskocsi
-utjába esik. A gyorskocsizási intézetnél tett tudakolások eredménye,
-mely szerint a szekér X. mezővárosban csakugyan vett fel s épen a
-kérdéses napon egy utazó nőt, megerősité őt hitében, hogy testvére
-Pestre jött, bár rögtöni távozása oka s az, hogy őt Pesten fel nem
-kereste, mindig megfoghatlan maradt. Igaz, hogy szállását rövid idő
-előtt változtatá, de hiszen – mint emlékezék – erről is értesité
-Klárikát.
-
-A fővárosban minden lehetőt elkövetett az eltűntnek nyomába vezető fonál
-föllelésére; hónapokon át tudakozódott, kémlelt, kutatott – sikertelen.
-Mintha a föld nyelte volna el, vagy a tenger mélye rejtené az
-elveszettet. Fájdalmát a bizonytalanság, a védetlen sorsa fölötti
-aggodalom s az eredménytelen keresések napról napra élesebbé ingerlék. Ő
-Klárikát, mint egyetlen védője a világon, csaknem atyai önzetlen, mély,
-vérségi hajlammal kedvelé, s fájdalma e szeretettel volt arányos.
-Tiszarétrőli távozására csak egyetlen okot gyanithata, de e gyanú oly
-szörnyű volt, hogy nem mert neki szavakat adni, mert érzé, hogy
-megszilárdulásával a boszúérzet rettentő szélsőségre vezethetné.
-
-Egyéb körülményei sem voltak olyszerűek, hogy bennök s általok
-szórakozásra találjon. – A polgár, kinek lánya folyvást szenvedő
-állapotban lézengett, bezárta ajtaját előtte, mint hálátlan s kegyeire
-érdemetlen önző előtt. Pedig Isten látta lelkét, mennyire nem volt az s
-mennyire fájt neki az önkénytelenűl adott és vett seb.
-
-Klotildot ritkán láthatá, de soha sem mulasztott el egy erre nyiló
-alkalmat. Ily napon ha nem boldogabb, legalább nyugodtabb volt. Kezdé
-belátni, hogy indulata őrültség, de nem birta, nem akarta kitépni
-szivéből, hol az mindig erősebb gyökereket vert. Érzé, hogy csak ez
-egyensúlyozza életvágyát, mely a neki czéltalanná vált létpályán,
-reménytelenűl bár, fennmaradt. Vagy tán még sem reménytelenűl, mert
-hiszen az igy szerető lélek előtt a pont, melyhez lét-föltételét köté,
-soha sincs a lehetlenség elérhetlen távolában s ha a kedvezőtlen való
-fényes, mint a nap, behúnyja szemeit a vakító sugarak előtt.
-
-E fölött még mindig hivé hogy szerettetik s kivánt-e ő ennél többet?
-Féltékenységét is alaptalannak kezdé belátni; Muray Kálmán, az alispáni
-jelöltségben megbukván, pár hóval késöbb Pestre jött lakni, és sokkal
-gyérebb látogató volt Klotild nagynénje házában, sem hogy hódoló
-vetélytársat láthatott volna benne.
-
-Igy múlt el nyolcz hónál több a tisztújitás óta. Egy reggelen Gábor
-arról értesült, hogy a háznak, melynek ő egy harmadik emeleti szobáját
-lakta, egész első emeleti osztályát Muray Kálmán bérlette ki. Másnap a
-fecsegő házmester már azt is tudta, hogy Muray ő nagysága nőt hozand a
-pompás uj lakásba s harmadnap a házmesteren kivűl az egész város
-beszélte, hogy e boldog nő a szép Klotild leend.
-
-Gábort villámcsapásként érte e hir.
-
-Mint annak, a ki kedves betegét menthetlenűl elveszendőnek tudja s mégis
-ha a gyászos percz bekövetkezék és az ajk néma, a szem fénytelen, a kéz
-hideg lőn – fájdalma nem sejtett fokozatban tör ki; ébredt fel Gábor
-egész kétségbeesése és gyülölete; amaz a vélt hütlenség vagy kényszer,
-de mindenesetre Klotild elvesztése fölött; ez Kálmán ellen, ki élete
-utjait mindig és mindenütt oly feledhetlenűl érzékeny vonalokkal
-czikázta át.
-
-A menyegző napja azonban kitüzetett, közeledék s Gábort már csak egy éj
-választá el amattól, melyen a gondolataiban is imádni alig mert hölgyet,
-leggyülöltebb ellensége fogja méltatlan keblére ölelni – –
-
-Ez éjen találjuk őt – a fönebbiek szerint – szobájában; ezen események
-vetnek világot kedélyvilágára; e multak elűzhetlen rémképei tolongják őt
-körül s mint forgószélben elsodorva viszik őt egy közel jövő felé, hol
-számára sőtét ür tátong, melynek örvényébe lerohanni vágy, hogy ott
-eszmélni, érezni, szenvedni feledjen…..
-
-Kopognak ajtaján – egy ifju orvos, ismerője lép be. Alig ismernek
-egymásra. Ez, mert alig bir erővel ónsúlyú eszméletét öszpontositani; az
-érkező, mert a zilált hajzat alatti lángoló dúlt vonások, egészen
-különbözők Gábor arcza szokott nyugalmu kifejezésétől.
-
-– Beteg ön? kérdi az orvos, – vagy talán – tudja már?
-
-Gábor nem is gondolva, hogy egyébről, mint a végzetszerű holnapról
-lehessen szó, a kérdőre meredve, fejével lassu igent int.
-
-– S nem siet ön haldokló testvéréhez? folytatja ez kiméletlenűl.
-
-– Testvéremhez? Klárika – haldoklik? szentséges isten és büntető
-hatalma, – hol van ő? – riadott kinos elmerültségéből hirtelen
-felrezzenve az ifju.
-
-– A Rókus-kórházban. Jőjjön azonnal velem – a szerencsétlen nő látni
-ohajtja önt – holnap már ezt nem tehetné; – tevé hozzá tompán a
-látogató.
-
-Gábor rögtön s további szó nélkűl öltözék. Mentek s gyorsan áthaladva a
-hólepett utczákon, nehány percz múlva a kerepesi út komor külsejű
-szomorú házába s ebben egy beteg nő ágya elé léptek, kinek haldokló
-pirtól kigyúlt arczán gyenge örömjel sugárzott fel az érkezők látására.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Klárika történetét, melyet ő, az orvos távozta után, kifogyó léhlzetével
-csak röviden mondhatott el testvérének, szinte csak főbb vonásaiban
-adjuk.
-
-Napjai, a Muray-háznál derűlten és nyugodtan folytak mindaddig, mig
-Kálmán külföldi utjából visszaérkezett. Keveset igényelt s ez,
-alárendelt szerepe súlyát érezni nem engedé.
-
-Kálmán visszatértével azonban minden megváltozott. A szülői által
-bálványozott fiú volt ur a háznál, hol mindenki kedvében járni
-igyekezett. Ő azonban ez általános kedvezést szivesen cserélte volna fel
-Klárika egyetlen – fölébredt vágyainak megfelelő pillantásaért. Ez
-azonban nem jutott részeűl. A leány jól tudta, hogy, ha érezne is
-viszonhajlamot, oltár előtti frigyre gondolni képtelenség – egyéb
-viszonynak pedig eszméjétől is visszaborzadott. Az urfi hiuságát e
-visszautasitás módnélkül boszantá s föltette magában, hogy az európai
-salonokban tett hóditásai dicsőségét, e falusi egyszerüség nem
-homályositandja el.
-
-A dolog végre annyira ment, hogy Klárika, az anyához kényszerült
-biztonságaért folyamodni. Ez igérte fia megfeddését s ezt a legbeczézőbb
-modorban meg is tevé. Kálmán hizelegve eltréfálta, eltagadta az ügyet s
-merész ostromait tovább folytatá. Klárika ismételt panaszát Murayné
-kedvetlenűl vette s képzelődő hiu teremtésnek nevezé őt.
-
-A védetlen leány ezentúl némán tűrt, sirt és szenvedett. Egy éjen,
-szokott imája után alig szenderült el, midőn ajkaira tapadó forró csók
-ébreszté fel első álmából. Az irtózat kétségbeesésével szökött fel és
-siklott ki az őt ölelni vágyó karokból s egy másodpercz alatt a
-felszakasztott ablak párkányzatán állt, leugorni készülve, ha Kálmán
-rögtön nem távozik.
-
-A korlátlan szenvedély és sértett hiuság által egyiránt zaklatott ifju –
-ki minden áron czélhoz jutni akarva, már több óra előtt Klárika első
-emeleti elkülönzött szobájába záratá magát s ott elrejtőzött – most
-szintoly korlátlan düh-kitöréssel távozott, elébb azonban ünnepélyesen
-megesküvék, hogy bármint védje magát, bárhová buvjék e földön előle,
-mindaddig nem szünend meg üldözni őt, mig elébb vagy utóbb áldozatává
-nem teendi.
-
-Klárikát szemérem és ildomosság inté hallgatni az esetről. – Másnap
-azonnal visszamenni kivánt nagyatyjához, de Murayné, ki fölötte mint
-örökbe fogadottja fölött, némi jogokat igényelt, nem bocsátá.
-Testvérének Gábornak irt ekkor titkon s kérte gondoskodnék számára
-Pesten helyről, hol mint nevelő- felügyelő- vagy társalgónő alkalmazást
-nyerhessen.
-
-Nem sokára két levele érkezék; az első Gábor rövid válasza s ajánlata
-volt elfogadni a társalgónői helyet, melyre a másik levélben egy tisztes
-özvegy asszonyság hivta meg illő föltételek alatt. E levélben fel volt
-jegyezve az utcza, ház-szám, emelet, ajtó, hova Pestre feljövet
-fordulnia kell.
-
-Nem habozott soká, könyek közt irt Muraynéhoz nehány búcsuzó sort,
-melynek okát ez jól értheté, aztán egy estve a pórfuvarossal
-észrevétlenül a székvárosba s innen gyorskocsin Pestre utazott.
-
-Első dolga volt testvérét fölkeresni – ez nem rég költözött el
-szállásáról, senki sem tudta hova. A neki egészen ismeretlen városra
-éjhomály kezdett leszállani s ő legjobbnak vélte azonnal értekezni az
-ajánlott hely iránt s hihetőleg azt mindjárt el is foglalni. Egy
-bérkocsi a király-utcza végére a kijelölt számu ház elé vitte.
-
-Az asszonyságban, ki, mint mondá, már várva várta őt, a legszivélyesbb,
-legelőzékenyebb nőt találta. Ez biztositá őt, hogy saját leányaként
-fogja tekinteni, hogy nem leend panaszra oka, hogy testvérét itt akár
-naponkint fogja láthatni sat.
-
-Igy mult el a behelyezés apró foglalkozásai között két három nap s Gábor
-még mindig nem jött. Klárika nyugtalankodni kezdett s engedelmet kért
-asszonyától őt másnap fölkereshetni. Ez csodálkozott Gábor hanyagságán,
-igérte hogy utána küld s huzá halasztá a dolgot. Este theáztak. A thea
-után Klárikát szokatlan álom lepé meg s midőn ennek szorongató
-képleteiből fölébredt, a lámpa-gömb világánál Kálmánt látta ördögi
-kár-örvendő mosolylyal arczán hozzá hajolni – álom és való egy lélektépő
-érzetbe folyt össze – – elájult.
-
-S itt – bár tán fölösleges – megemlitjük, hogy Gábor a levelekről soha
-sem birt tudomással. Klárikáét több mint valószinű Kálmán fogta fel, –
-az ő válasza jól utánzott irásu hamis levél volt s csak az ajánlatot
-tevő kárhozatos nő sorai valódiak.
-
-Borzasztó napok következtek. A szerencsétlen lány felváltva ment át az
-őrjöngő kétségbeesés, az elhagyottság sivár érzete, az öngyilkolási
-sötét eszmék kínain, miket a naponkint megjelenő Kálmán látása csak
-növelt. – Sok hét szenvedése után a letiport kedély elveszté
-ruganyosságát. Többé nem hatott rá fájdalom, megszűnt akarattal birni.
-Félénk lett, mint egy gyermek, szótlan, hideg mint egy szobor, nem volt
-könye, nem panasza s élő gépként lőn igazgatható.
-
-A romjaiba temetkezett szellem még egyszer s végtelen kinérzettel akkor
-mozzant fel – midőn anyának érzé magát. A különben oly boldogitó első
-tudat – rémemlékű gyilok-döfés volt keblének. Veszedelmes beteg lőn –
-forró lázban veszté eszméletét. A mellette virasztó nőcselédet ezer
-rémalakban festé a lázas képzelet. Iszonyodott tőle s egy éjen, midőn ez
-kimerülten elaludt – az ablakon és kerten át megszökött. –
-
-Hajnalkor napszámosak öntudatlanul találták meg a hideg kövezeten s a
-közeli Rókus kórházba vitték. Orvosi segély és a természet csodás
-működése kimenték a lázból. Ezt azonban gyorsan vágtató sorvadás
-követte. A kórházi orvos-segéd, ki előtt családnevét az utósó napokban
-történetesen emlité a beteg, ismerte Gábort; a többit tudjuk.
-
-De e történet végrészét Gábor már csak az orvostól hallá; testvérét
-elbeszélés közben erős vérroham lepte meg, mely nehány percz múlva, a
-szenvedő léleknek a szenvedő testbőli elröppenésével szünt meg ömölni.
-
-Midön Gábor éjfél után a Rókus-kórházból a puszta sötét kerepesi utra
-lépett ki, agyában a velőt, ereiben a vért s szivében a poklot érezte
-égni.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Muray Kálmán szép menyasszonyától búcsuzék s a puha fehér kéz
-megcsókolása után az ábrándos sötét-kék szemekbe tekintve, jelentékenyen
-hangoztatá a boldog ma szavacskát. Joggal mondhatá, mert midőn udvaron
-váró hintójába ült, az idő későn volt éjfél után.
-
-Haza érve s az alacson broughamból kiszállva, a lépcsőzet-alj árnyékából
-egy alak lépett elő s kezét a felmenni akaró vállára tevé. Kálmán a téli
-öltönyön át érezé, hogy a vállára nehezedő kéz jeges és reszketeg.
-Visszafordúlt.
-
-– Muray ur, egy rövid szóm van önnel; szólt tompán a kéz tulajdonosa.
-
-– Bolond gombát evett ön amice Kéki, mordúlt reá Kálmán, hogy ilyenkor
-akar velem szólani? Jöjjön holnap – vagy máskor, majd ha érkezésem lesz.
-
-– Ügyem nem tűr halasztást; felelt sötét-komoran ez s még egyebet is
-mondott, de szavait sugva ejté ki, hogy a közelálló inas által hallhatók
-ne legyenek.
-
-Kálmán kissé megsápadt. – Kövessen szobámba, majd végezzünk; mondá kis
-vártatva.
-
-Felmentek s be a harmadik negyedik – Kálmán hálószobájába. Az inas
-gyertyákat hozott s ura intésére távozék.
-
-– Ön mindent tud, kezdé ez hirtelen, összevont szemhéjak alól tekintve
-Gáborra – mindent tud, de mit sem bizonyithat; azt azonban tudja, hogy
-jelen körülményeim közt az e história fölött ütendő zaj nekem igen
-alkalmatlanúl jőne s e helyzetemet ügyesen felhasználja. Jó. Vegye-e
-tárczát s hallgasson. Száz annyit talál benne, mint a menynyit
-irka-firkái által egész életében – ha egy századig élne is –
-megszerezhetne.
-
-Gábor dühösen löké vissza a felé nyújtott tárczát.
-
-– Rabló vagyok-e, kérdé villámtekintettel beesett szemeiből – ki erszény
-vagy élet közt enged választást? A történtek után, ugy hiszem, ez
-utóbbiról lehet csak szó.
-
-S ezzel fölvevé az ágy melletti asztalkán fekvő pisztolyok egyikét. – E
-másik az öné, szólt az ajtó elé állva – s öné az elsőség is.
-
-– Csakhogy nekem, ugy látszik becsesebb az élet, mint önnek, felelt
-erőtetett nyugalommal Kálmán, – s igy mit szólna ön, ha válaszúl inasaim
-által dobatnám ki, vagy mint éjjeli megtámadót a rendőrségnek adatnám
-át?
-
-– Akkor még a menyegző órája előtt köztudomásra lenne minden, – volt a
-hideg megjegyzés – egyébiránt első mozzanatára, én lövök először.
-
-– Ha másként nem szabadulhatok öntől, legyen mint kivánja, – mondá
-percznyi fontolgatás után határozottan Muray s fölemelé a fegyvert. –
-Gyorsan tehát – folytatá – foglaljon állást – igy – egy – kettő –
-
-A „három“ szó a pisztolydurranással hangzott el egyszerre, Gábor
-összerogyott.
-
-– Ennek vége van, szólt mellé hajolva; a golyó jobb mellébe furódott. S
-most mihez kezdjünk? ha! szerencsés véletlen! – végzé s letérdelve, a
-Gábor által imént földre lökött s ott heverő tárczát ennek oldalzsebébe
-dugá.
-
-Az inasok még e műtét alatt érkeztek az ajtóhoz, mely elől, hogy
-bejöhessenek, Kálmánnak elébb el kellett vonni a látszólag élettelen
-hullát.
-
-– E szerencsétlen itt, szólt a belépőkhez, megrabolni akart s életével
-adózott. Vigyétek fel szállására s törüljétek fel a vért – –
-
-A zajra a házbeliek közűl többen oda tolakodtak. Egyikük az elnyúló
-tetemben még életet vélt észrevenni s orvost sürgete. Tanácsára Gábor
-kórházba viteték, hol gyorsabb segély- és ápolásra számolhat, mint
-magányos szobájában.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Két életveszélyes hó után, mely alatt Gábor ajkait egyetlen szó nem
-hagyhatá el, az orvosok kijelenték a reményt megmaradhatásához. Egyike
-volt ez ama ritka seb eseteknek, melyek halálosaknak tartatnak s melyek
-kigyógyitásában az orvosi tudomány ambitióját helyezi.
-
-Gábor, midőn először jött eszmélethez, körültekintve a helyet
-ismerősnek, már egyszer láttottnak gondolá s később meggyőződék, hogy
-ugyanazon ágyban fekszik, melyben Klárika mult ki. Behúnyta szemeit s
-visszaohajtá eszméletlenségét.
-
-Hetek múlva a gyógyulás gyorsabban haladott. Künn tavasz, az égbolt
-derült, a lég enyhe volt s az orvos mármár a napról kezdett beszélni,
-melyen szobáját végkép elhagyhatja. Midőn azonban ez bekövetkezék,
-törvényszéki tisztviselő lépett be hozzá s tudtául adá, hogy, mint
-büntetőper alá fogott vádlott a kórházat megyeházi börtönnel cserélendi
-fel. Gábor nem érté a tisztviselőt. Ez röviden az éjjeli megtámadásra s
-Muraynak nála talált tárczájára hivatkozott.
-
-– Tehát becsületem is kellett neki: mondá ekkor keserű mosolylyal, mint
-olyan, ki jövőjével, bár mily legyen az, nem sokat gondol – igaz, hiszen
-szüksége volt reá, saját gyalázatát eltakarni vele.
-
-Az utszákon, a megyeházig két hajdu kisérte – az emberek megállottak s
-többen, kik hallottak a dologról, elmondák a körülállóknak: im ez az a
-rabló, ki az ifju Murayt oly vakmerőn ki akarta fosztani.
-
-Utjában a börtön felé, gyászmenettel találkozott. A koporsó szemfödelén
-fehér koszorú feküdt, oldalára szögekkel kivert betűkkel ez volt irva:
-Meghalt élte 17-ik évében; a másik oldalon levő nevet Gábor nem láthatá,
-de kitalálta, midőn közvetlen a gyászszekér után a siránkozó
-asztaloscsaládot látta menni.
-
-Földre süté szemeit, hogy a bámész tömeg ne láthassa a benn feltolúló
-könyeket.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-A vádlott kevesebb mint egy év mulva szabadon bocsátatott. Mondják, hogy
-a kiállott szenvedések betudásán kivül más egyéb okok is folytak be
-itélete szeliditésére. Mert, bár a király-utczai asszonyság eltűnt,
-Klárika meghalt s igy Gábornak egyetlen tanúja sem volt mentsége vagy
-ellenvádja támogatására, az ügy még is oly hihető árnyéklatokkal birt,
-melyek a birák magán meggyőződésére nem maradtak hatástalanúl.
-
-Kire e tény szinte nagy hatást gyakorolt: az Klotild volt. Ő perczig sem
-kétkedett, hogy a Gábor elleni rablás-vád igaztalan; de a tényt egészen
-más szempontból fogta fel s önmagának tőn szemrehányásokat. A menyegző a
-közbejött kellemetlen eset miatt továbbra s innen ismét addig
-halasztatott, mig végre egészen abbanmúlt.
-
-Gáborról a börtönszak után sok ideig senki sem tudott legkisebbet is.
-Mint később mondá, pusztákon élt, hol nem ismerék, hol nem látták rajta
-a gyalázat bélyegét, mely által a társadalomból kitiltottnak hitte
-magát. Különben is csak egy élet-czélja maradt s ennek várta
-teljesithetését.
-
-Egy késő őszi éjen, évek óta nem látott nagyatyját lepte meg. Sokáig s
-derűlten beszélgetett vele a multakról. Aztán lefeküdt a helyre, hol
-mint gyermek aludta háboritlan édes álmait. Nehány órán át nyugodtan
-aludt. Reggel érzékenyen bucsúzott el az öregtől; a székvárosba, a
-megyeházhoz ment s mint gyilkost adta fel magát. Az illetők bámultak,
-mert csak pár óra mulva jött tudomásukra, hogy a tiszaréti kastély a
-mult éjen megtámadtatván, rablás ugyan nem történt, de Muray Kálmán ur a
-gyümölcsösben egy körtefához kötözve, szivében golyóval találtatott.
-
-A gyilkossági büntény fölött, mit az önkénytesen bevalló csak oda
-módositott, hogy folytatása volt ez a másfélév előtt megkezdett
-párbajnak s hogy a hullának a körtefáhozi kötözésére őt egy,
-gyermekkorból származó megtorlási vágy ösztönzé – a fenyitőszék a
-törvények világos értelmében itélt. Itélete, M..... mindent elkövető
-alperesi védelme daczára – pallos lőn, de midőn ennek felolvastatása
-végett az itélt a törvényszék elé hozatni rendelteték, a poroszlók csak
-holt testet leltek a börtönben. A mell-sebből eredett tüdővész hirtelen
-fejlődéssel menté meg őt borzasztóbb halálnem elől.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-E történet elmondásával – jegyzé meg a társaságnak az elbeszélő – egy
-szerencsétlen emlékének s a fennmagasztalt szabad akaratot oly gyakran
-korlátoló esetlegességek elismerésének tartozám s végűl még a sors ama
-keserű ironiáját emlitem meg, mely a nyolczvanon felűli aggot a földben
-nyugvó ifju élet sirján gyászoló szoborként mutatja.
-
-Vége az I kötetnek.
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-20 |jó baratját |jó barátját
-
-21 |fejlött |feljött
-
-23 |egyéniseg, |egyéniség.
-
-27 |sima folya m |sima folyam
-
-35 |országutaí |országutai
-
-58 |nem erdemlem |nem érdemlem
-
-79 |Nem é.tem |Nem értem
-
-134 |fognak nened |fognak neked
-
-155 |szemeibői |szemeiből
-
-210 |király-utszai |király-utczai]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (1.
-KÖTET) ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.