NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 5267 deletions

diff --git a/old/67212-0.txt b/old/67212-0.txt
deleted file mode 100644
index 66fc99b..0000000
--- a/old/67212-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,5267 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (2. kötet), by
-Károly Bérczy
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Világ folyása (2. kötet)
-       Beszélyek
-
-Author: Károly Bérczy
-
-Release Date: January 21, 2022 [eBook #67212]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Google Books Library Project
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (2.
-KÖTET) ***
-
-
-VILÁG FOLYÁSA.
-
-BESZÉLYEK.
-
-IRTA
-
-BÉRCZY KÁROLY.
-
-MÁSODIK KÖTET.
-
-PEST, 1854.
-
-SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA.
-
-(Emich Gusztáv bizománya.)
-
-Pest, 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz.
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  NÓGRÁDVÁR VÉGNAPJAI  1
-  TALÁLKOZÁS A VEZÚVON  71
-  DIDIER  109
-  EGY ZSIDÓ A XIII. SZÁZADBAN  133
-
-
-
-
-NÓGRÁDVÁR VÉGNAPJAI
-
-(TÖRTÉNETI BESZÉLY.)
-
-
-I.
-
-Nógrád megye déli végrésze a Nasszál s a diósjenői hegyláncz közé
-szorultan keskeny csúcsba fut le a Dunáig.
-
-E két hegyláncz közötti völgyrónán, mindkettőtől alig félmérföldnyire
-kerek szikladomb emelkedik, tövében kis mezőváros házai csoportosúlnak,
-tetején Nógrádvár romjai merengenek a múlt harczias századokról.
-
-Az ötszegű erős bástyák nagyrésze még fennáll daczolva idővel és
-fergeteggel; egy egy évtized alig bir néhány lemezt a szilárd
-homlokzatról lebontani. Csupán a keleti oldal, honnan egykor a menedékes
-völgyre kapu nyilt, van egészen összerombolva, s érthetően beszéli, hogy
-itt a pusztitásban az elemek dulakodásán kivül más egyéb hatalom is
-működött.
-
-A nyugat-éjszaki másik kapunak omlatag boltíve téres udvarra visz, hol
-az elszórt kövek halmazai közt a vadrózsa terjengő bokra, a papsajt és
-ördögszekér évről évre háborgatlan parajzik fel.
-
-A szögletekben tágas vizgyüjtő medenczék nyomai látszanak, s egy
-beomlott mélyedésé, mely roppant munkával rézsut furatva a hegy
-sziklagyomrába, hajdan rejtekfolyosó s menekvő ut volt, a vár
-megszállása és reménytelen védelme esetére.
-
-A vár közepén magas romszál küzd az őt torkon ragadó szelekkel; alig
-képzelhető, mint állhata fen ily sokáig. Körzete alul igen keskeny, s
-mennél magasabbra nyúlik, annál inkább nyer terjedelmében, annyira hogy
-az egész tölcsér-alakot képez s az ember félve áll meg közelében, minden
-perczben várhatván összerogyását.
-
-1685-ben e romszál büszke toronyként nézett le a vidékre; fényes
-rézfedeléről s a fölötte ragyogó félholdról vakitólag verődtek vissza a
-nyári nap sugarai. Öt emelete volt akkoron; a legfelső a toronyőr éjnapi
-tanyája, a három középső diszes lakszobákból állott, melyekből
-csigalépcső vezetett le a legalsó, fürdőhelynek használt osztályba.
-Ennek ajtaja kőfallal elkeritett virágos kertbe nyilt, hol a cytizus,
-rózsa és jazmin-bokrok közötti gyepágyakra terepélyes hársak vetettek
-sötét hives árnyat.
-
-E kényelmek élvezésére azonban az akkori időszak nem volt
-legalkalmasabb. Csatazaj hangzott mindenfelé, s ez, kivált a várakban,
-minden percz éber figyelmét s készültségét kivánta meg. Dunán innen
-Károly herczeg támadta és verte folyvást a törököt, s Esztergom és
-Visegrádot még a mult évben megvévén, most Érsekujvárt szállotta meg,
-tul a Dunán és Horvátországban Leszlei táborozott; a felvidéken pedig
-Schultz és Caprára tábornokok mindig szükebbé váló térre szoritották
-ellenségüket. A tiz év előtt sok szerencsével megkezdett Tökölyi
-forradalom s vele a töröknek uralma végére járt.
-
-A mondott év augusztus 16-kán lebbentjük fel e történet függönyét.
-
-Nagy mozgásban volt e napon Nógrád várának török őrsége; minden kar
-minden erő olyszerű készületekkel foglalkozék, mik a várnak erős védelmi
-állapotba helyezése által arra mutatának, hogy e munka épen oly
-szükséges mint sürgetős.
-
-Lenn a várat környező harmincz láb mélységü sáncz munkára hajtott magyar
-parasztok által – fenn a gyöngébb falzat helyenkint értő kezekkel
-javittatott, mig ismét mások hangya szorgalommal épiték a magas
-tölgykarózatot, mely a hegy tövében lévő födött kúthoz nyulva le,
-megvédendő volt az innen felszolgáló vizvezetéket.
-
-Az éjszaki kapun kenetlen hosszu szekereket vontattak fel iszonyu
-nyikorgás közt a vidékbeli pórok sovány gebéi és ökrei, némelyekről
-mindennemű élelmi szerek rakattak az éléstárba, másokról hadi
-készleteket, fegyvert, lőport, ágyugolyókat emeltek le s raktak gúlákba
-a katonák.
-
-A keleti kapu, mely oldalról a vár legkönnyebben volt megtámadható,
-roppant terméskő darabokkal falaztatott el, kis nyilás hagyatván csak
-mit szükség esetére rövid idő alatt lehessen végkép elzárni.
-
-Ezek a lő-réseket erősiték, azok öreg vagy imént érkezett ágyukat
-tisztitottak, mig egy harmadik és negyedik csoport a már alkalmasokat
-szögezé ki a bástyafalakon s kellő készletet horda közelükbe. Az
-átalános zajon át, távolból elhaló szakadatlan ágyudörgés volt már több
-nap óta hallható.
-
-A fő, mely e szervezést fegy- és műértelemmel rendezé, felváltva minden
-munkás csapatnál megjelent, parancsot osztva itt, korholva, biztatva,
-dicsérve ott.
-
-Hafiz bég volt ez, az ifju várparancsnok, Abdurrahman budai pasa
-kegyencze.
-
-Könnyü arabménen ülve, a keleti bő kaftán nem födheté el annyira
-termetét, hogy ennek delisége a karcsu paripán feltünővé ne váljék. A
-munka menetét intéző jobb kezében rövid kis pálczát tartott; bogláros
-övéből pár ékköves pisztoly-agy nézett elő; oldalán görbe kard lógott,
-mely ha néha néha érzékenyebben érinté a vérló oldalát, ez délczeg
-szökésekkel ágaskodott ismert terhe alatt, ki azonban kantárfogó
-baljával játszva adott irányt a tüzes állatnak, mindamellett, hogy e
-balkézről a mutatóujj egészen hiányzott, miért is a mellékneveket adni
-szerető magyar népség őt Csonka bégnek nevezte el.
-
-Hófehér csalma ült az emelve hordott főn, s még inkább kitünteté a déli
-nap által elsütött arczok férfias barnaságát. Ez arcz vonásai egyenként
-és összesen szabályosak, nyugodtak és parancsolók; a merészen domborult
-szemöldivek alól pár sötét szem tekintete sugárzik, melynek haragos
-villáma megdöbbent; elégült mosolya megnyer, megragad, kivált ha
-ilyenkor a kellemes hajlatu ajkak nyilása a benn ragyogó fogsort is
-láttatja. E szép arczélnek nemes kifejezését azonban ama rövid egyenes
-orr adja meg, melynek léhlzői a szenvedély hullámzásával tágulnak vagy
-huzódnak össze, s mely alatt keskeny vonalu bajusz foly le a szénfekete
-fényes szakálra.
-
-Ilyen volt Hafiz bég, ki huszonnegyedik születésnapját még nem érte el,
-midőn két év előtt, Abdurrahman által Nógrádvár parancsnokává
-neveztetett.
-
-A megtömött éléstár kapuját bezáratván, a délkeleti bástya azon helyére
-szökelt büszke harczi ménjén, hol az ágyuk körül sürgött forgott a
-legénység. Nagyobbára magyar fiúk voltak ezek, veres zsinóros kurta
-megyszin zekében, czombokhoz szorult bakancsba futó nadrágban, számra
-mintegy harminczan. Közéjök ittott egyegy komoly muzulman vegyült, nem
-elegyedve a munka közben pajzánkodók vig beszédfolyamába.
-
-– Na s Bangó, szólitá meg a tüzérek főbbjét tiszta magyarsággal Hafiz
-bég, sűrűn szól-e még az ágyu Esztergom felől? –
-
-Dél óta gyérebben hallani, de közelebb: felelt a kérdezett; azt hiszem
-végeztek már valamit, s aligha rövid nap rajtunk nem lesz a sor
-beszélni.
-
-– Nem lehetlen, mondá félhangon s inkább önmagának a parancsnok, ki
-imént érkezett futár által jól tudta már azt, mit a tüzértiszt még csak
-sejte, hogy t. i. a budai pasának Esztergomot ostromló serege az
-esztergomiaknak segedelmül jött császáriak által szétveretett s hogy a
-Dunántulról hallszó és közeledő gyér dörgés csupán a hátsereg fedező
-néhány ágyujából szóll.
-
-– S mily kedvvel néztek e beszéd elé, ha erre kerülne a dolog? kérdé
-tovább, mialatt lováról leszállva a kiszögezett ágyukat rendre gondosan
-vizsgálá.
-
-– Hát mi egyébbel mint a legjobbal; volt készen Bangó válasza; hisz
-megposhadunk különben e heverő életben, mint amaz esőviz ott a
-medenczében. Minden jól menne, csak urunk Derencsényi Farkas volna itt;
-tevé hozzá halkabban.
-
-Hafiz ugy tőn, mintha nem hallaná az észrevételt.
-
-– E sugár-ágyu itt rosz helyen van; szólt végig tekintve a hosszú
-csövön; ha az ellenség, mint hiszem, ama domb alá sánczolja el magát, e
-helyzetből mit sem árthatunk vele, mig oldalvást a legjobb kereszttüzet
-fogja szórni. Tegyétek amoda a hatodik lőrézsbe, s huzzátok helyébe ezt
-a hatfontost.
-
-Mialatt e csere megtörtént, az ifju bég a meredek bástyafalról
-el-szétnézett a vidékbe, melyre a lemenő nap veté aranypárás sugarait.
-Csapongó tekintete egy Diósjenő felől közelgő ponton akadt meg, mi
-eleinte határozatlan porfelleg volt, s miből perczről perczre a várnak
-tartó lovagcsoport körvonalai bontakoztak ki.
-
-Széparcza pillanatra kigyúlt, s néhány rendelet kiosztása után lovára
-pattanva ott hagyá az utána meredő magyar tüzéreket.
-
-Megjegyeznünk kell itt, hogy e korszakban Tökölyi Imre a törökkel
-Leopold ellen szövetkezvén, e szövetség birtokában lévő várak őrsége
-vegyest magyar és török katonákból állott. Ilyen volt Nógrád is; csak
-hogy itt az ozmanok száma aránytalanul meghaladta a magyarokét, miután
-ezeknek hadnagya Derencsényi Farkas, egyike Tökölyi legbuzgóbb
-párthiveinek s barátainak kétszáz vitézt vitt el innen Tokaj alá a
-hanyatló vezér seregébe: s mindössze harmincz tüzért s tizenkét huszárt
-hagyott a várban. A többi őrséget kétszázötven török tevé, naponkint
-váratván Budáról még egyszer ennyi.
-
-Hafiz bég, maga után intve kiséretét, az éjszaki várkapun csendesen
-kilovagolt, s a hegy tövében találkozék a bástyáról megpillantott
-lovagcsapattal.
-
-Tizenkét huszár és négy spáhi között, nyugodt lépésű ló hímes nyergében
-féloldalt ifju nő ült; hosszan lefolyó mély gyászruhája csak két kis
-kezet s a gyönyörü arczot engedve láthatni. Mellette jobbról vén férfi
-szolga, balról nőcseléd haladott, szinte lóháton, mindnyájan szó nélkül,
-némán, csak a patkók csattogása hangzék a szirtes talapon.
-
-A béget meglátva kétfelé nyilt a környezet, utat engedve neki a körbe
-jöhetésre.
-
-Hafiz kezeit mellén keresztbe foná, aztán jobbja két ujját ajkaihoz
-vivé, s a legnagyobb tisztelet kifejezésével hajlott meg a gyászos nő
-előtt.
-
-– Üdvözlöm kegyelmedet, szólalt meg érczes hangja magyarul s a sötét
-szemeknek egy végtelenül nyájas tekintete simult az érkezőre; üdvözlöm
-kegyelmedet Nógrádvár határvonalai közt, hol okvetlen nagyobb
-biztosságban leend, mint Diósjenőn, a védtelen faluban.
-
-– Feleljen Hafiz bég mindenek előtt e kérdésemre: hogy mint vendég vagy
-mint fogoly lépek-e a várba? kérdé a hölgy sebesen és komolyan.
-
-– Nem remélem, viszonzá a bég egy átfutó vad pillantást vetve a kissé
-hátramaradó kiséretre, hogy küldötteim viselete legkisebb okott adott
-volna az utóbbit gyanitani? különben hisz ezek férje huszárjai, kik jól
-tudják, mivel tartoznak tisztelve szeretett urnőjöknek.
-
-– Nincs panaszom ellenök, mondá szeliden a szép lovagnő; de a kalitka,
-ha aranyos vesszőkből van is fonva, kalitka marad.
-
-Hafiz bég, ki már első üdvözlő szavainál a nő jobbján vőn helyet,
-hirtelen megállitá lovát.
-
-– Tapodtat se menjünk tovább, szóla elboruló arczczal, ha kegyed nincs
-meggyőződve arról, hogy egyéb igényein kivül maga a Derencsényi név is
-elég hajának minden szálát életemmel megvédenem.
-
-– Kegyelmed jó barátja férjemnek, s hiszem, hogy nekem is az leend;
-mondá engesztelő mosolylyal ajkain Derencsényiné, s kezét bizalomjelül
-nyujtá, mit az ifju török gyöngéden érinte.
-
-– De szóljon, folytatá, miközben a várba felkanyarodó uton előre
-haladtak; mi fontos ok vihette önt arra, hogy ipam s második atyám uj
-sirja mellől ön védszárnyai alá hivjon meg? Igaz volna a kósza hir?
-
-– Fájdalom, nagyon is igaz. Károly herczeg, Budának tavali sikertelen
-ostromáért Érsekujvár megvételével akart elégtételt szerezni, s
-körülkerité azt. Abdurrahman ez időpontot legalkalmasbnak hivé
-Esztergamot megszállani, de alig sánczolá el magát, midőn hátulról az
-érsekujvári ostromtábor segélyül érkezett feles elölről az esztergamiak
-által egyszerre támadtatván meg, öldöklő kereszttüzben s roppant
-vesztességgel volt elvonulni kénytelen. Most már az elszigetelt
-Érsekujvár sem tarthatja magát sokáig, s mint értesültem, ezután rögtön
-Nógrád, Drégely, Gyarmath s a Buda előtti várakat fogják a császáriak
-megszállani, s igy a középponton eső Diósjenőn, a Tökölyiek ellen
-felbőszült németektől Derenesényi Farkas családja mi jót sem várhatna.
-
-– S Nógrádvárt biztosnak hiszi kegyelmed?
-
-– Ibrahim nagyvezir már utban van nyolczvan ezernyi haddal, egyébiránt,
-ha megszállatnánk, a közel Budáról is várhatunk felmentő segélyt.
-
-– A felvidékről, férjemről mit hallani?
-
-– A kállói szerencsétlen ütközet óta, hol Derencsényi – mint ez
-kegyelmednek is irta – balkarján csekély sebet kapott, semmit. S épen
-ezért tartok tőle, hogy ügyeink ott sem állanak legjobban.
-
-– Istenem! emelkedék mély sohajtással a hölgy kebele, – ő minden órán
-minden perczben veszélyben, s én nem lehetek mellette! határozott
-akarata volt, hogy beteg atyja mellett maradjak, hogy a táborba semmi
-ürügy alatt ne kövessem.
-
-– Ezt én sem tartom tanácsosnak, mert az út veszélyeit a mostani
-zavargós időkben nem számitva, a hős bátorsága is elveszti felerészét,
-ha szüntelen kedveseért kell rettegnie. – Atyja haláláról már értesült?
-
-– Igen; de követem még nem érkezett vissza a válasszal. Ha szabad
-akaratom, mint ön erről biztositott, meghagyatik, e választól függesztem
-fel itt maradásom idejét.
-
-Mondá határozottan Derencsényi neje, s könnyü mozdulattal szállt a
-földre aranyhimes nyergéből a vártorony előtt, hova e beszélgetés közben
-felérkeztek.
-
-A paripák kantár szárait rabszolgák vették át, – Hafiz a torony lépcsőin
-kisérte fel bájos vendégét.
-
-– E lakosztály kegyelmed rendelkezésére van, szólt, midőn egy
-szőnyegekkel födött s keleti pompával butorzott terembe léptek, – a
-mellékszobákban nő cselédje s ha tetszik, az öreg szolga lakhatik. A
-huszárok alól tanyáznak, s test-őrségét képezendik. Keresztény
-szakácsról is gondoskodtam.
-
-Derencsényiné meleg szavakkal köszöné a parancsnok figyelmeit s egy
-ablakszárnyat feltárva, ezen tekinte ki.
-
-– Ah mily gyönyörü, mily édes illatu kert ez itt alant! kiálta fel
-meglepetve.
-
-– Itt mulatása ideje alatt egészen használatára leend az, senki sem
-fogja magányát s kényelmét háboritani; jegyzé meg Hafiz, láthatóan
-örülve hogy vendégének tetszik a lak-rendezés.
-
-– Most azonban a hosszabb lovaglás után nyugalomra lesz kegyelmednek
-szüksége. – Allah vegye oltalmába! mondá, s a szokott üdvözlési modorral
-hajtva meg magát, magára hagyá a terem uj lakosát.
-
-
-II.
-
-Ez alatt a nap a jenei hegyek mögé bukva átadá uralmát a keletről
-felmerülő holdnak; a vidékre röpkedő fátyolu éj ereszkedett, s a távoli
-utolsó ágyu-moraj is elnémult. A várparancsnok még egyszer megjárván a
-tért s megvizsgálván a körül elhelyezett őrszemeket lakrészébe vonula,
-mely a keleti bástyafalhoz ragasztott épületek egyikében, épen a
-börtönök felett katonásan egyszerü négy szobából állott.
-
-Ezeknek elseje s legtágasbika a kihallgató és gyülésterem volt, hova az
-altisztek jövő éji és napi utasitásaikat venni egyenkint
-összegyülekeztenek.
-
-Ez utasitás rövid, pontos parancscsal kiadva lőn; – mindnyájan távoztak,
-csak egy főbb tiszt s a porkoláb maradtak.
-
-– Parancsodat várjuk, hatalmas bég! szólt az első, a tegnapi kém iránt.
-Megfojtassék?
-
-– Nem: felelt komolyan Hafiz; hajnalban Budára indultok vele. Ha valóban
-áruló, bünhödjék ott. Te Jusszuf! ezen iratot a hatalmas pasának adandod
-át, s élő szóval is fogod mondani mind a kém esetét, mind a naponkint
-sürgetőbbé váló szükséget a várőrség erősbitése iránt. Jelentsd mély
-hódolatomat.
-
-Kezével inte ekkor s a terem üres lőn; ő pedig a benyilókon át az utolsó
-szobába menve, itt egy szőnyeggel bevont ajtón háromszor zörgete s oda
-hajoltan mondá ki e nevet: Fatime!
-
-A szőnyegajtó azonnal megnyilt, s a bég belépve távozást inte a két
-rabnőnek, kik itt úrhölgyüket énekkel, mandolinjátékkal, gyöngyök,
-ékszerek s más csecsebecsék kirakosgatásával igyekeztek mulattatni, de
-látszólag sikertelen, mert Fatime gyermeteg arczán ború ült, s nem
-ügyelve a rabnők csevegéseire, egy pamlag felhalmazott vánkosaira állt
-fel s az ekkép elért kerek ablaknyiláson át az udvarra nézett ki
-folyvást egész a perczig, midőn az ajtón hármas kopogást s nevét a jól
-ismert hang által kimondatni hallá.
-
-Egy szökéssel ugrott le ekkor az utána hulló pamlagvánkosokról s
-engedelmes állásban hajlott meg a belépő előtt, ki őt kezénél fogva egy
-dagadó kerevethez vivé. Fatime azonban nem ült le melléje, hanem a padló
-szőnyegén két térdre omolva arczát a bég ölébe temeté.
-
-– Mért e szokatlan viselet, Fatime? kérdé, magukra maradván,
-lágyszeliden az ifju, – vagy ellenére van tán szultánámnak hogy ez uj
-lakásba tőszomszédomba, szivemhez közelebb hoztam őt?
-
-– Nem, nem nem! igyekvék zokogását elfojtani a nő.
-
-– Mért hát e panaszos hang? vagy tán rabnőid ügyetlenek s megsértének?
-
-– Óh Hafiz! hiszen nekem panaszra nincs jogom, s tőled nékem a fájdalom
-is édes.
-
-– Én okozom tehát fájdalmadat? Allahra mondom, akaratlanul. Szólj: mi
-által? folytatá kérdéseit a bég, s gyöngéden emelve fel öléből a nő
-finom állát, ennek hosszasra hasadt s most könyekben uszó szemeibe
-nézett.
-
-– Mondád, hogy ez uj lakásomban szivedhez vevél közelebb, felelt
-kisvártatva s félékeny hangrezgéssel, melyen azonban rejtett
-szemrehányás fonala vonult át, Fatime; óh Hafiz! én épen attól félek,
-hogy szivedtől távolabb estem, s ebben helyemet, régi toronyszobámmal
-együtt más foglalta el.
-
-– Bohó gyermek! féltékenységed alaptalan, szólt engesztelőleg a bég, s
-szeretet-sugárzó tekintete a cserkesz anyától öröklött vonások varázs
-szépségében fürdött; – tudod-e ki ezen más?
-
-– Egy büszke bájos magyar hölgy: válaszolá sebesen a féltékeny, – óh,
-jól láttam ez ablakból, mily nyájasan bántál vele, mily hódolattal
-kisérted őt fel a toronyba, honnan nekem e nő miatt kellett kimennem – –
-
-– E nő barátomnak, Derencsényi Farkasnak neje, ki csak egy időre
-vendégem s ki –
-
-– Ki téged szeret, vagy szeretni fog; zokogá faja indulatosságával a
-cserkeszvér; s ezt én nem fogom csodálni, mert hiszen te a legszebb
-férfi, a próféta képmása, te félisten vagy Hafiz, kinek szerelmét birni
-a hetedik menny üdvössége, elveszteni ezer halál kárhozata.
-
-– Ne vétkezzél Allah hatalma ellen, gyermek, szólt elkomolyodva a
-parancsnok; s csendesülj e lázas rohamból. Derencsényi neje szentebb
-előttem, mintsem gondolatban is vetélytársaddá tehetném.
-
-– Szereted tehát őt mégis? riadott fel sértve emez; óh vedd el előbb
-életemet, mivel külömben is tartozom, mit egykor vesztemre megmentél,
-vedd el inkább ezt, mint a mai napig kizárólag nekem adott szerelmedet.
-S te szereted e hitetlent?
-
-– Igen, Fatime, de egészen más, nyugodt nemével a vonzalomnak, mely az
-irántad hiven lángolót soha perczig sem fogja meglohasztani: monda a
-bég, miközben az epedve bugó galambot keblére voná. Eskümet kivánod? te
-eddig feltétlenül hittél szavamnak.
-
-Fatime, az őt ölelő karok közé, a széles mellre simult s még egy
-pillanatig kétkedőleg, aztán a szemeiben maradt ragyogó könypáron át
-mosolyogva tekintett szerelmes ifjára.
-
-
-III.
-
-1685-ik év szent István napján Abdurrahman budai pasa a főkapu fölött
-egy magas póznára tüzette fejét Kurd agának, ki az érsekujvári
-háromezernyi őrségből alig két század magával szabadult vissza Budára.
-
-Minden hibája az volt, hogy az Esztergam felmentése által megfélemlett
-érsekujvári parancsnok fehér zászlót tüzetett ki vele a falakra, mire
-azonban az ostromlók nem ügyelvén a várat rohammal bevették, s az
-őrséget leőlvén e nevezetes ponttal kilenczvenhárom ágyut foglaltak el.
-
-Abdurrahman dühe nem ismert határokat legcsekélyebb vétséget, hiányt,
-mulasztást kegyetlenül büntete; a várban mindenki rettegett s nyakát
-tapogatta.
-
-Egy részről a düh, másról a rettegés napról napra nőtt.
-
-Napról napra uj veszteségek hirei érkezének, s mindegyik uj ürügy volt a
-pasának Esztergam alól hozott szégyenét másokkal éreztetni.
-
-A félénk hanyag Ibrahim nagyvezér folyvást habozott s késett az igért
-segéllyel. Tökölyi Imre szerencsecsillaga lemenő félben volt; Tokajt,
-Kállót, s hosszabb védelem után Eperjest elvesztvén, főserege Kassa
-falai közé szorult, mit Schultz és Caprára győzelmek által vérszemet
-kapott hatalmas erővel vett körül.
-
-Nem lehetett kétkedni, hogy Kassa elestével Buda ostromához fognak a
-minden oldalról előre nyomuló császáriak s itt az őrség annyira le volt
-hangolva már, hogy a pasa csak rettegtetéssel birta fentartani a rendet
-és fegyelmet.
-
-Augusztus 20-an a rekkenő hőség elől főtermének hives boltivei alá
-vonult az élet és halál ura Abdurrahman, kit a nép röviden Abdi pasának
-nevezett; előtte durva rajzu térképek feküdtek kiteritve, oldalán jobbra
-balra iratcsomók hevertek, miket titkára, a magyar, német és franczia
-nyelvben egyiránt jártas Ahmed rendezett, kivonatban jelentve
-tartalmukat s gyorsan jegyezve fel a többnyire véleménye szerinti
-határozatot.
-
-A titkár sovány kis ember volt s ellendarabja a termetes s övig érő
-tőmött szakálu pasának; aszott arczát alig lengé körül néhány gyér szála
-a göndörülő szőrnek, apró szürke szemeiből éles ész, ravaszság,
-hatalomvágy villogott. Látni lehete, hogy elméje uralkodik
-parancsnokának hajtható akaratán.
-
-– Hafiz bég erősbitést kér a nógrádi várba: folytatá egy bevégzett
-csomót eltolva Ahmed, s ez a dolgok állásához képest épen oly szükséges,
-mint magát a várparancsnokságot más megbizhatóbb emberre ruházni át.
-
-– Te Hafizt Kurd aga sorsára szeretnéd juttatni: szólalt meg kedvetlenül
-Abdurrahman mély hangja; s ez már régen meg is történt volna, ha reád
-hallgatnék Ahmed, s nem tudnám hogy csak az évek óta táplált ellenséges
-indulat beszél belőled.
-
-– Belőlem a jó ügy elvitázhatlan okai beszélnek: lőn a hidegvérű válasz;
-különben nem merném a kegyencz becsmérlésével saját fejemet koczkára
-tenni. Elmondom okaimat.
-
-Abdi összevont szemöldei elfordultak a beszélőtől.
-
-– Először s mindenekelőtt nem a legroszabb akaratot s makacsságot
-tanusitja-e az, hogy midőn néhány nap előtt Esztergam alól
-ostromágyukért küldék hozzá követet, ő ezt kém gyanánt börtönre
-vettette, s lánczon küldé vissza? Kurd kevesebbet vétett s most oly
-magasból pillant le Pestre.
-
-– Hafiznak igazsága volt: mordúlt feddőleg az ingerlett; ő csak nekem
-tartozik engedelmességgel s nem a te követednek, ki tudtom és
-meghatalmazásom nélkül ment el. Aztán nem hagyhatá üresen a perczig nem
-biztos várat. Ez ok nem számít. Egyebet nem tudsz?
-
-– Sőt igen, folytatá bosszuságát elfojtva a titkár, – ne feledd,
-hatalmas ur, ezen árulóterhes időkben perczig se feledd azt, hogy Hafiz
-bég magyar születés, s e hitetlen faj előbb utóbb nem tagadja meg
-származását. A Tökölyi pártján lévő magyar urakkal társalkodik;
-Derencsényivel meghitt barátságban él; a magyar őrséget kitünteti s több
-kedvezésben részesiti mint az igaz hitüeket, mi az utóbbiak közt már is
-elégületlenséget, zúgolódást szült.
-
-– Jól teszi, jegyzé meg most az egyszer hajthatlanul a pártfogó; többet
-is érdemlenek e bátor kitartó ficzkók, mint azok a gyáva nyomorult
-kutyák, kik ha csak mákonytól nem részegek, az első kartácslövésre
-szétfutnak, mint egy csirkehad.
-
-A pasa itt a még fris emlékü Esztergam és Érsekujvárra gondolt.
-
-– Mi származását illeti, szólt tovább, ő még gyermek korában tért a nagy
-próféta igaz hitére, s nem első példa, hogy renegát jobb szolgálatokat
-tőn a csatatéren, mint a legősibb muzulman.
-
-Ahmed, mintha találva érezné magát, ajaktalan szájszélébe harapott, s
-hamuszinű arcza zöld lett az elfutó epétől.
-
-– Én teljesitém kötelességemet, mondá fondor alázatossággal, s nem leend
-részem a támadható bajokban. Egyébiránt volt okom nem hinni a változó
-kegyű embernek, ki nem irtózik magas származásu nejét bazarban vásárlott
-rabnővé aljasitani.
-
-– Mi az? riadott fel rövid egykedvüségéből a budai várur; Fatiméről,
-leányomról beszélsz?
-
-– Igen a nagy Abdurrahman leányáról, kivel egy méltatlan boldogittaték,
-s ki most mellőzve, elfeledve, eltaszitva sirja le napjait.
-
-– Adatokat! adatokat! kiáltá az atya, tigris vad tekintetet szögezve a
-cselszövőre. Ez örülve, hogy a tapló végre szikrát fogott, szinlett
-nyugalommal folytatá:
-
-– Hafiz bég szive egy dzsaur nő felé hajlott; jónak látta őt e napokban
-a várba hozni; s a torony legdiszesb serail-osztályába helyezve őt,
-jelenleg mindazon kényelem- és kegyben részesiti, mit a rabnőkkel egy
-kamrába zárt Fatime könyek közt nélkülöz. Ha szavaim hazugbeszéd: itt a
-fejem, szögeztesd ki az agáé mellé.
-
-Ahmed e végsőt merő vád után játékát nyerve lenni hitte, s méreg és
-félelem forrt benne, midőn reményében csalódva a pasa felindulását
-csillapulni látta.
-
-– Mielőtt ezt tenném, szólt ez, meg fogok győződni a valóról. Első a
-hivatalos ügy. Még ma induljon az Érsekujvárról menekült kétszáz ember,
-s velük még egyszer ennyi, szükséges készletekkel ellátva, Nógrádba
-őrségnagyobbitásul. Folytasd a többi levelet.
-
-A titkár kényszerüleg engedelmeskedék, s a szolnoki, drégelyi, szécsényi
-és egyéb erősségek parancsnokainak jelentéseit olvasá.
-
-Trombita-harsanás szakitá félbe a hivatalos közlést. Ahmed kitekinte az
-ablakon s tolongó nép által körülvett hirnököt pillanta meg a kapu
-előtt, ki porlepett öltönyéről s tajtékkal boritott lováról itélve
-messze földről érkezhetett. A trombita másodszor és harmadszor is
-megharsant, jeléül, hogy a követség tárgya sürgetőleg fontos.
-
-A hirnök rögtön bebocsáttaték, s miután az Ibrahim nagyvezértől hozott
-fermant utasitásához képest a pasának személyesen átadá, földig hajló
-hármas bók közt ismét távozott.
-
-Abdurrahman felszakitá a fermán selyem zsinorját s tartalmát nyugtalan
-mohósággal kezdé olvasni. E tartalom nagyérdekü lehetett, mert
-halantékinak fokonkint dagadó érvonalai a szenvedély felhullámzását
-jelölék, arcza sötétveres lőn, hosszu szakálla is szinte reszketett a
-dühtől, mely az utolsó sornál féktelen átkozódásokba tört ki.
-
-Ahmed a szenvedély önfeledő perczeit nem hagyá használatlan s az
-asztalra vetett irat nagyjegyű czifra betűit ravasz gyorsasággal futotta
-át. Ezeknek értelme következő volt.
-
-„E napon s ez órában indult parancs a nagyváradi pasához, hogy az áruló
-Tökölyi Imrét azonnal fogassa el. A felséges szultán magas kegyelmére
-méltatlan kormányzó, néhány vesztett csata által megrettentve, nem
-iszonyodott a bécsi udvarhoz Szirmay István által egy folyamodást
-nyujtani, gyáván és gazul igérve, hogy a még hatalmában levő várakat
-átadja s az elégületlenektől elszakadva, minden erejét a császáréval
-ellenünk egyesiti, ha kegyelembe fogadtatik. A bécsi udvar Felséges
-urunknak küldé meg e folyamodást, hogy megismerjük a pártolt hitetlent.
-– Mihez képest neked is meghagyjuk, és parancsoljuk, hogy kerületed
-erősségeiből a lefegyverzendő magyar őrséget azonnal kirendeld,
-tisztjeiket s különösen Tökölyi legbuzgóbb hivét Derencsényi Farkast, a
-nógrádiak hadnagyát elfogatván, lánczon küldjed Drinápolyba. Vigyázat és
-szigorú büntetés a vétkesekre. La illah il Allah! Sietve. Ibrahim
-nagyvezir.“
-
-– S a segélyhadról egy szó, egy emlités, egy gondolat sem! orditá keserű
-váddal Abdurrahman; ott tétlen hanyagság, itt lehangoltság és árulás:
-igy vesznünk kell! – s vérben forgó szemeivel az asztalon heverő
-fermánra meredve, hüvelyes kardjával oly erővel csapott le rá, hogy a
-megpattant hüvely csörömpölve hullott le a damaszki aczélról.
-
-A titkár ravasz arczán alattomos öröm derengett, s mialatt a széthullott
-fermán darabjait szedegeté, mitsem-tudást szinlelve szóllt:
-
-– Árulás történt, nagyságos uram? legkevésbé sem volnék meglepetve, ha e
-szót Tökölyi Imre s párthivei nevével egyszerre hallanám kimondani.
-
-– Te imént Derencsényit emlitéd: dörgött reá a pasa; ki ez a
-Derencsényi?
-
-– Hafiz bég testi lelki barátja, felelé gyors készséggel a kérdezett;
-Tökölyi leghivebb embere s a nógrádi őrség hadnagya.
-
-– Olvasd a fermánt; parancsolá az előbbi s egy alacsony kerevetre veté
-magát.
-
-Ahmed szörnyű alázatos képet vágott a jól ismert tartalmu irat
-olvasásához, s bevégeztével sohajtva mondá:
-
-– Régen tartottam ettől; bár alaptalan gyanúk lettek volna igaz okaim.
-Most már Buda elővára Nógrád is komoly veszélyben forog. Hafiz magyar
-születés, a keresztyén őrségnek az ozmanlik mellőzésével kedvez,
-megtagadja az Esztergam alá kért segélyt, a várba magyart hoz, ki talán
-Tökölyi küldöttje is lehet, leányoddal rabnőként bán, meghitt czinkosa
-az áruló Derencsényinek: ez mind összevág s gyors eljárást kiván,
-külömben ismét nem leszek meglepetve, ha pár nap mulva német őrség lesz
-az úr Nógrádon.
-
-– Igazad lehet, Ahmed! szólt bőszülten a lábairól levett ingatag; tégy
-vizsgálatot s rendelkezzél mint jónak látod.
-
-– Teljhatalommal? kérdé ez feszült arczéllel.
-
-– Teljhatalommal; lőn a kedvetlen válasz.
-
-– Megyek; mondá örömvigyorogva a titkár, a kigyót, mielőtt harap, kell
-eltiporni.
-
-– Megállj, kiáltott utána Abdi s mintha a titkár végszavai régi
-emlékeket költenének fel lelkében, megbánólag tevé hozzá: teljhatalmad
-csak Hafiz életéig terjed.
-
-– Az az, mit jobb kezeddel adsz, azt a ballal visszaveszed: morgá Ahmed
-elfordulva, hogy az arczán felküzdő boszuság látható ne legyen. Igy
-küldetésem sikertelen, sőt veszélyes, mert ha ő nincs hatalmamban, én
-vagyok az övében.
-
-– Ő igéretemet, többet ennél, eskümet birja, hogy mig testének egy
-részét, mit érdekemben áldozott fel, ereklyeként, magamnál tartom, addig
-személye tőlem és általam bántatlan marad.
-
-– Akkor is, ha a nagy proféta ügye az ellenkezőt követeli? akkor is, ha
-ez által a magas fermán – holtbetü marad?
-
-Abdurrahman megérté az e szavakba rejtett fenyegetést, mi akárki másnak
-életébe fogott volna kerülni, csak Ahmednek nem. Jól tudta, hogy a
-cselszövő ügyes ember a portának kegyében áll, s mellette félkém gyanánt
-használtatik. Vele is az volt az eset, mi előtte és utána már sok
-hatalmas emberrel történt: gyülölé alárendeltjét, de – félt tőle.
-
-– Mit tegyek hát? habozá szük térbe szoritott feszengéssel; megszegjem-e
-Allah szent nevére tett eskümet.
-
-– Egy eskü nem foglalhat magában minden esetet; okoskodék rábeszélő
-modorral a sovány emberke; s e fölött meg sem szeged azt, ha a
-védereklyét az én birtokomba bocsátod.
-
-– Vedd, mondá Abdurrahman oly hangon, mely az erőködésbe kerülő
-eltökéléstől szinte nehézkes volt, s kicsided ébenfa szekrénykét nyujta
-át titkárjának: ha ezt Hafiznak előmutatod, tudni fogja hogy kezemet
-levettem életéről. De vissza ne élj vele, ember! mert ha csak puszta
-gyanura s ártatlan ellen használod, Allah legyen kegyelmes nyomoru
-lelkednek.
-
-Ahmed alig hallá e szigoru dörgésü végszavakat, annyira elfoglalták a
-legközelebbi jövő eszméi. Győzelmes arczczal vevé át az aranyzott
-arabeszkü tokot, s midőn a pasa változékonysága elől elsietve, födelét
-szobájában kiváncsian felpattantá, perczre visszadöbbent tartalmától.
-
-Emberi kézről tőből levágott s gémberedett mutatóujj volt ez, mely
-balzsamozottan évek előtt tétethetett a tok selyembélésü ürébe.
-
-– Ez tehát a csonka kéz kiegészitő része; jó, elviszem neki, hogy
-mindene együtt legyen a feltámadás napján: gondolá, s bosszuvágyó
-képzelmében a mutatóujj egykori tulajdonosának véres fejét is maga előtt
-látta.
-
-
-IV.
-
-Ezalatt Nógrádvár fölött csendesen vonultak el a hő nyári napok.
-
-Hafiz bég óránkint várta a kért őrséget, s távoli sejtelme sem volt a
-Budán történőkről.
-
-Derencsényiné megnyugodott új helyzetében s szép vonásain a mosoly
-gyakrabban megjelent; mert azonkivül hogy a parancsnok leggyöngédebb
-figyelemmel előzé meg legkisebb vágyát, pár nap előtt követe is
-visszaérkezék férjétől s levelet hozott, melyben ez irja, hogy a
-kormányzó részére új sereget gyüjteni, rövid nap eljövend Nógrád
-vidékére s ekkor Rózsáját is magával viendi.
-
-Csak Fatime, a szerelmes epedő gyermek volt nyugtalan; borongó
-előérzetei mondák, hogy nem tarthat sokáig boldogsága, mi eddig Hafiz
-egyetlen nejének részeül jutott. Tudta ugyan, hogy az izlam megengedi a
-soknejüséget, de minthogy ez engedélyt Hafiz soha nem vette igénybe, a
-megszokás lelki követeléssé lőn, s mióta Derencsényi neje a vártoronyban
-lakott, keblét féltés gyötrelmei pihegteték. A bég megnyugtatá ugyan a
-szenvedély-zaklatottat, de mihelyest távozott, az irtott polyp annál
-terjengőbb karokkal ágazott szét.
-
-Szobájának magas, kerek ablaka a vártoronyra nyilt; ennél lakott ő
-szüntelen, s borus szemekkel leste, mikor teszi a magyar hölgynél
-látogatását szivének ifja.
-
-Épen az ablaknál állt egy reggelen a perczben is, midőn Hafiz a virágos
-árnyas kertben szent könyv olvasásánál lepte meg a vetélytársának hitt
-nőt. Derencsényi Rózsa a nagy ezüstcsatu bibliát őlébe tevé le, s nyájas
-beszédet folytata a béggel. Mennyire szerette volna a szegény Fatime
-hallani ezt! Azt hivé, hogy minden szó, minden pillantás egyegy szerelmi
-ömlengés kifejezése, mi jogaival együtt lelkét is mélyen sebzi. Gyötré a
-látvány s nem birt tőle elszakadni.
-
-A toronyőr hosszu vontatott kiáltással jelt adott a magasból, hogy a
-váron kivül különösnek kell történni. E jelre a bég röviden bucsúzott a
-hölgytől, s a délkeleti bástyafokra sietve, Nasszál felől porfelhőt
-látott balra tartó irányban s mindig közelebb felkavarodni a több hét
-óta esőtlen földről. Ez a Budáról érkező várt erősbités volt.
-
-Óra mulva Hafiz és Ahmed szemközt álltak az elfogadó teremben, s ez
-utóbbi csaknem kirivó kárörömmel mondá el Tökölyi árulását, fürkésző
-szemjárattal kémelve az előbbinek vonásait, ki már nyilt ellenségének
-váratlan megjelenéséből mi jót sem jósla s most ez uj kedvezőtlen hir
-hallatára rendkivül megütődött. Csak azon egy körülménynek örült
-titokban, hogy Derencsényi Farkas, kit nem hihetett árulónak, nincs a
-várban s igy még menekülhetését reménylheti.
-
-Ahmed mindenek előtt a magyar őrség lefegyverzését s Budára kisérését
-sürgeté.
-
-– Mit? kiáltá fel Hafiz, s szemei haragos tüzben villantak meg; katonáim
-legjobbjait, az ügyes magyar tüzéreket s huszárokat veszitsem el, s
-helyüket tudatlan állatokkal pótoljam, kik e fölött egy ostromolt s
-elfoglalt várból félelmet hoznak lelkükben, s azt a többiekébe is
-elöntik? Ez nem kevesebb, mint a várat az első megszállónak önkényt
-kezére játszani!
-
-– Igy és nem különben, szól a hatalmas pasa fermánja, mely ismét csak a
-nagyvezir parancsát foglalja magában: felelt hidegvérűen Ahmed.
-
-A parancsnok jól tudta, kivel van dolga, sejteni kezdé az ármányt, s
-azt, hogy legkisebb ellenszegülés által életével játszik. Nehéz szivvel
-bár, de teljesitenie kelle a rendeletet. A fegyverek azon ürügy alatt,
-hogy uj kiosztás fog történni, beszedettek, az egész őrség
-felállittatott a várudvaron, az uj kiosztás megkezdetett, a hiányosak
-helyett épek adattak s midőn már minden török el volt fegyverrel látva,
-a puszta kézzel álló magyarok felszóllittattak, hogy hasztalan
-ellentállás nélkül adják meg magokat.
-
-Bangó tüzérei e nem várt kifejlés által meglepetve, védtelen
-helyzetükben egyszerre körülfogva s négyszeres számtól elnyomva lőnek. A
-kör szélén álló tizenkét huszár azonban, hirtelen feleszmélve a ló-ólak
-felé rohant, s az általános zavarban sikerült is közűlök ötnek lóra
-kapni, s elgázolva a gátolni akarókat, nyereg és kantár nélkül
-kiszáguldani. Az utánuk vágtató spáhik fáradtan tértek meg a sikertelen
-üldözésből.
-
-Ahmed könnyebben lélekzett, midőn a harminczhét összebilincselt kezü
-magyart Buda felé kisértetni látta; Derencsényiné pedig, ki ablakából
-nézte s nem érté a történteket, szorongó kebellel sietett a béghez
-felvilágositásért.
-
-A bég s Ahmed közt épen heves vita folyt, a magyar hölgy megjelenésekor.
-
-– Ez tehát az ok, mutatott a belépőre Abdi titkára, melyért te a torony
-megvizsgálása ellen tiltakozol? Ki e szép teremtés?
-
-– E nő sajátom, jogszerű sajátom, rabnőm, kit életveszély nélkül kivülem
-senki nem illethet; felelt rögtön s kitérőleg Hafiz, nem akarva
-Derencsényinét kiléte elárulásával veszélyezni.
-
-A nő azonban a török nyelven mondott, de megértett szavak hallatára
-elsápadt, s a magyarok elfogatásából keletkezett gyanuját igazolva
-hivén, léhlszakadva sikolta fel:
-
-– Nem igaz! nem igaz! én nem rabnő, én szabad magyar asszony,
-Derencsényi Farkas neje s itt vendég vagyok, és kérdezni jöttem, mi
-jogtalan eljárás ez férjem embereivel?
-
-– Igen? vigyorgá sátáni mosolylyal Ahmed, Hafiz bég tehát árulók nejeit
-akarja előlem rejtegetni? Bájos hölgy! e percztől kezdve egymásnak
-leendünk rabjai; s apró szemeinek buja tekintetével kigyujtva Rózsa
-tejvér arczait, szemtelenül keze után nyúlt!
-
-– Vissza! riadott rá keményen s kőzbelépve Hafiz; mig én vagyok
-Nógrádban parancsnok, addig a benlevőkkel Allahon kivül más nem
-rendelkezhetik. Asszonyom, folytatá a nőhöz fordulva magyarul, térjen
-vissza lakába nyugodtan s a meggyőződéssel, hogy mig élek, lehelletének
-sem leend porszemnyi bántalma.
-
-Derencsényiné, a nőknek saját finom tapintattal tüstént belátá, a kettő
-közül melyik ellensége, s bár fel nem foghatá a tényeket, gépszerűleg
-engedett Hafiz bizalomgerjesztő szavainak.
-
-Távoztával Ahmed jónak látta elfojtani gyülöngő dühét, s modort
-változtatva engesztelőleg szólt:
-
-– Igazad van Hafiz, kár volna egy hitvány némberért barátságos
-egyetértésünket megzavarni. A dolog jelen állása azonban mindenesetre
-megkivánja, hogy e magyar nő gondos őrizet alatt tartassék.
-
-Hafiz bég sem ohajta egyebet, vendége személyes bátorsága tekintetéből
-is, s parancsot adott, hogy a nő a toronyból ki, s viszont hozzá a
-szolgálattevő rabnőkön kivül senki ne bocsáttassék.
-
-A két halálos ellenség aztán egymást szem elől elbocsátani nem akarva,
-tovább is együtt maradt. Hafiz méltán tartott a fondor eszü titkár
-alattomos működéseitől, ez pedig amannak népszerűségétől. Ahmed nappal
-kezdeni nem merve, az éj leszálltát várta pokoli terve kivitelére.
-
-Igy ültek sokáig szemközt s mindegyik más czélpontot keresett nézetének
-mint ellenének arczát. A csendet alig szakitá meg néhány közönyös kérdés
-s kelletlen válasz.
-
-Kimenni a kiállhatatlanná vált délutáni hőség miatt nem lehetett. A
-világos kék égbolton parányi felhőfolt sem mutatkozott; a megsürűdött
-léget legcsekélyebb szellet sem ingatá, a madarak elültek, csak a
-naptányér feküdte meg gyulasztó sugaraival az izzó földet és falakat.
-Egyike volt ez a magyar égalj ama forró napjainak, melyekre az égiháboru
-kimaradhatlan.
-
-A toronyőr csak néha bujt elő rejtekéből, szétnézni a környéken, s midőn
-egyszer igy tőn, alig nehány száz lépésnyire lovagot látott meg
-szélsebesen száguldani a vár felé.
-
-Mire a lovag a bennülőknek jelenteték, ez már a várkapun nyargalt be.
-Hafiz szive hangosan dobogott a kaftán könnyü szövete alatt; mitől
-tartott bekövetkezék: a lovag Derencsényi Farkas volt.
-
-– Szerencsétlen! gondolá, a belépő szálas termetre esvén tekintete;
-balsorsod hoz ide a hyéna torkába.
-
-– Bég! csengett az ifju szilárd érczes hangja; mióta lett az jog és
-igazság, hogy más emberek nejét rabúl zsarnokold magadnak, s hogy
-Magyarország kormányzója Tökölyi Imre vitézeit kopóként összefüzve
-hajtasd Budára?
-
-– Nőd nem rabom, de tiszteletben tartott vendégem: felelt Hafiz telhető
-nyugalommal; mi az őrséget illeti, erre nézve én csak a fermánnak voltam
-végrehajtója.
-
-– Mely egyszersmind azt is rendeli, szólt közbe Ahmed, hogy az áruló
-Tökölyi és czinkos társai fogságra vettessenek.
-
-– Ki merészeli itt Tökölyit árulónak nevezni? riadott előre lépve az
-ifju, mialatt válláig omló fekete fürteit veritékben fürdő nemes
-arczáról félre simitá.
-
-– Én, rikácsolá felugorva Ahmed; Derencsényi Farkas, a felséges szultán
-kegyelmére add meg magad!
-
-– De ki itt hát az ur! kérdé ez, kardja markolatához kapva; Hafiz, nem
-vagy többé Nógrád parancsnoka?
-
-– Csendesülj Farkas, mondá komolyan a bég – az egész félreértés lehet;
-de most javadra kérlek, ne szegülj az erő ellen, s add át nekem
-kardodat.
-
-– Soha, ocsmány rablók ti! kiáltott a lovag végsőig elkeseredve; ti
-gonoszul költött ürügy alatt szabadságomtól akartok megfosztani, hogy a
-védtelen árva nőnek senkije se maradjon, ki megboszulja – de elébb
-látjátok véremet s én a tieteket! végzé, kirántott kardját halálos
-csapásra emelve.
-
-Mielőtt azonban az izmos kar levághatott volna, a bekisérő csauszok
-által hátulról megragadtaték az. Pár percznyi kétségbeesett védelem után
-Farkas hátrakötött kezekkel s szótlanul lihegve állott bakói közt.
-
-Hafiz bég nem titkolhatá el arczán és hangjában a levertséget, melyel a
-fogoly számára a börtönt kijelelé.
-
-Az udvarra kiérve, Derencsényi saját nevét hallá egy szivrázó sikoltás
-kiséretében élesen felhangzani. A vártoronyra, honnan a sikoltás jött,
-tekinte s nejét látá, szőke hajának szétömlő tengerében a széles
-ablakpárkányzatra roskadni.
-
-– Rózsa! kedves édes Rózsám! kiálta fel hozzá a fogoly; él még az igaz
-Isten fölöttünk!
-
-Többre nem volt ideje, mert a feltárult börtönajtó rozsdás sarkain
-csikorogva csapódott be mögötte.
-
-
-V.
-
-E napon-augusztus 22-ike volt ez – szokottnál korábban s mielőtt a nap
-lemenne, beesteledett. A keletről és nyugotról szemközt érkező
-vészterhes fellegek okozák ez időelőtti éjt, melyek két elenséges
-táborként közelegve egymás ellenébe a nyomasztó légkörben üték fel
-roppant idomu sátoraikat. A megtört napsugarak eleinte aranyos biborral
-szegélyezék a felhőtorlaszok szabálytalan prémeit, később ezek is
-elenyésztek a sötét lepel fölött, melylyel az elterülő légi tábor az
-eget bevoná.
-
-A fényében imént ragyogó természet oly szomoru, oly halottias lőn; lenn
-egy egy szélroham söprötte végig portverö szárnyaival a völgyrónát; fönn
-szemvakitólag czikázott a futosó villany, s a nasszáli s diósjenői
-rengeteg távoli dörgéseket viszhangozott.
-
-Mennél közelebb jöttek e dörgések, Fatime annál szorosabban olvadt a
-gondolatokba mélyedt Hafiz kebelére. Gömbölyü karjait a bég nyakán
-kulcsolta át, fél fekvő helyzetéből édes odaengedésben tekintettek fel
-ábrándos nagy szemei ifjának borongó arczára, mintha a bút, a gondokat
-akarnák onnan lágyszeliden elsimitani. A boltiv közepéről hármas vékony
-lánczolaton függő edényben keleti illatos ambra égett, s ennek rózsaszin
-lángja kétesen világitá meg a félhomályos szoba körvonalait.
-
-– Bocsáss meg Hafiz, sipegé a tölgy derekán reszkető folyondár; bocsásd
-meg szerelmemnek ha talán méltatlan aggodalmakkal kinoz. Szólj, mit
-vétett e férj és nő, hogy egymástól ily kegyetlenül szakasztatnak el?
-Ablakomból láttam a lélekrázó jelenetet, s félig nyugodt vagyok, mert
-bensőm mondja, hogy csak a legmagasztosb, leghübb szerelem sikolthat igy
-fel, midőn kedvesét veszélyben tudja. Szólj Hafiz, miért történt ez, s
-téritsd meg vesztett nyugalmam másik felét is.
-
-A bég, mintegy gondolatiból feleszmélve, mély hangrezgéssel mondá:
-
-– Fatime, tőled függ e nőt férjének, az életnek a szabadságnak
-visszaadni.
-
-A cserkesznő hosszan kérdőleg merűlt a komor vonásokra, mintha mondaná:
-– Nem te vagy e itt az egyetlen ur és parancsnok?
-
-– Figyelj reám Fatime, folytatá a bég, s felelj mindenek előtt,
-emlékszel-e a napra, melyen először láttad arczomat?
-
-– S melyen életemet mentéd meg? vágott közbe élénken Fatime; sok sok éve
-már, s igen kicsi voltam még akkor, de ugy emlékezem mint a tegnapra.
-Anyám, a szép Zulima, Abdurrahman első hölgye, sétálni vitt a pasa
-sztambuli kertjébe, örvendve futostam a virágbokrok közt, midőn ezekből
-egy irtózatos rövid kigyó felsziszszenve üldözőbe vett, s már már belém
-ereszti halált hozó mérgét, ha e pillanatban a mellék bokor mögől egy
-gyermek ifju elő nem ugrik, s merész elszántsággal kapva fel a szörnyet,
-ennek rút fejét saját kezével nem zúzza szét. E védangyalom te voltál
-Hafiz, s életemet majdnem sajátoddal váltád meg; a kigyó balkezed ujját
-marta meg, te azonban, mielőtt a méreg elterjedhetne, tőkére téve
-egyetlen csapással vágtad le azt tövéről. Atyámnak tudtára esett s
-rendkivül tetszett e hősies viselet, kegyeibe fogadott, neveltetett,
-pártfogóddá lőn, s a megmentett leányt később neked adá boldogitani. Oh
-Hafiz, örök időkig élve nem feledhetném e napot!
-
-– Emléked hű, Fatime, mondá a bég – az enyém is az. Tiz nappal azelőtt
-atyám halálos ágyánál térdeltem. Tudod, hogy atyám és én is e magyar
-hazának voltunk fiai; történetem részletei azomban ismeretlenek előtted.
-Fölvévén az Izlamot nem szerettem ezekről szóllani, s most is csak azért
-említem, mert tervem indokolására szükségesek. Atyám Székhegyi Mojzses
-egyike volt azon protestans papoknak, kik a keresztyén számitás szerint
-1673-ban, az az tizenkét év előtt, a császár elleni izgatásokról s a
-törökkeli titkos egyetértésről vádoltatván, gályarabságra itéltettek.
-Ezen iszonyu sorstóli megszabadulását egy jó barátjának s az általa
-nyujtott azon alkalomnak köszöné, melyel a büntetés elől törökföldre
-menekülhetett. Engem, kit akkor tizenötödik évembe léptem, magával vitt;
-hé évű nővéremet Rózsát pedig barátjának gyámkezeire hagyta. Fáradalmas
-hosszu úttal érkeztünk Sztambulba: bennem az erőt ifju vérem fris
-pezsgése hamar megujitá, az övé végkép ki volt meritve. Lefeküdt s többé
-föl sem kelt betegségéből. Haldokló órájában egy nevet kötött lelkemre,
-barátja megmentője nevét, s könyeim közt, térden állva kelle igérnem,
-hogy e név iránt az élet minden viszonyaiban háládatos leszek. E név:
-Derencsényi.
-
-– A lovagé, ki most itt alattunk, a börtönben senyved? kérdé csodálkozva
-Fatime.
-
-– Igen; ő árulás vádjával terheltetik, s ha az Ahmed által hozott
-elfogatási parancsot nem teljesitem, én is sorsára jutok, s mindketten
-veszve vagyunk. Igy azonban még megmenthetem; meg fogom menteni atyám
-jótevőjénék fiját s férjét – hugomnak.
-
-– A vártoronyban lakó magyar hölgy tehát…
-
-– Testvérem, egészité ki Hafiz; de nem tudja, nem sejti, hogy az. Az
-öreg Derencsényi fölnevelte s fijához nőül adta őt. Végzetem az Izlam
-hitéhez és honához köt, minek felujitani a régi emlékeket? E fölött
-irigyeim, kik bennem a magyar születésűt gyülölik, folyvást kutatnak,
-nincsenek-e hazámhoz vonzó kötelékeim? Ezektől s közöttük a kigyó-ravasz
-Ahmedtől őrizkednem kell. Nem kétlem, ő most is lesben áll, s ha az őrök
-által környezett toronyba, honnan Rózsát azonnal el kell hozni, mennék,
-ez gyanút gerjesztene, s könnyen meghiusithatná szökésüket. És ez a pont
-az, hol segédkezet nyujtva bebizonyithatod Fatime, hogy ömlengéseken
-kivül szerelmed áldozatra is képes.
-
-– Bebizonyitandom, felelt határozottan a nő; mutass alkalmat, parancsolj
-velem Hafiz!
-
-– Vedd tehát kiséretül rabnőidet, menj velük a toronyba
-Derencsényinéhez, s mondd neki nevemben, hogy ha férjét s mindkettőjök
-szabadságát visszanyerni óhajtja, cserélje fel rögtön öltönyét veled,
-igy bántatlanul fog jöhetni hozzám; további sorsa az én gondom leend.
-
-Fatime, rabnőit előintve, menni akart.
-
-– Még egyet, hivta vissza Hafiz az indulót, – ha kétkednék, ha ez
-ajánlatot ujabb cselnek tartaná, add át neki e fél arany szivecskét s
-mondd, hogy bizalomjelül küldöm. Midőn egész volt, anyánk viselte azt,
-halálakor gyermekei megosztoztak az emléken.
-
-Ez utóbbi szavait már csak inkább önmagához mondá, mert Fatime néhány
-lépéssel az ajtó felé haladott. Itt azonban megállt, visszatekintett,
-aztán nyilsebesen repült a bég kebelére, s fuldokló zokogás között
-borúla reá. De percz mulva erőt vett magán s nehéz sejtelmektől szorongó
-szivével elsietett.
-
-Hafiz bég ekkor egy szekrényből kulcs-csomót s fáklyákat szedett elő, s
-az ambra mécset lebocsátván, lobbadozó lángjainál meggyujtá azokat. Künn
-a vihar sebesen kőzelgett, a szél borzasztóan üvölte, s úgy tetszett,
-mintha a sürű villámlásokat követő hosszu recsegések alapjaikban
-rengetnék meg a szikla-falakat.
-
-Rövid óranegyed mulva nyilt az ajtó s ezen lefátyolozott töröknő lépett
-be, a Fatime által viselt bő fehér muslin nadrágban, s kék szövetü
-felöltönyben.
-
-– Fatime! kiálta a bég.
-
-– Derencsényi Rózsa vagyok, igazitá ez meg, elháritva fátyolát – hittem
-szavaidnak, s a küldött szent emléknek. Szólj, az égre! mint jöttél
-ennek birtokába.
-
-– Nincs idő, nincs egy veszthető percz most erre felelni, később –
-máskor – szólt az előbbi; – fogja kegyelmed e két szövétneket s jöjjön
-velem. S ezzel a szobapadlónak szőnyeggel bevont egy lapját, hol nyilást
-a legfürkészőbb szem sem birt volna kikémelni, ismerő fogással
-felrántva, az alatta levezető keskeny csigalépcsőre világitott.
-
-– Hová visz e rejtek-ut? kérdé letekintve a nő.
-
-– A börtönökbe – férjéhez – ki a várból, felelt gyorsan a bég; Istenére,
-kiben hisz, kitől üdvét várja, kérem, ne habozzon e határozó perczekben;
-igy-igy – menjen előre, én követem.
-
-A hölgy előre tartott fáklyákkal kúszott le a szük lépcsőzeten; Hafiz
-eloltá a mécs lángjait; utána ment, s lebocsátá a padló lemezt, mely
-előbbi helyébe ismét tökéletesen viszszaillett, mint egy mestermü
-szekrénybe tolt sejthetlen fiók.
-
-Alig hangzott el a mélyedésben a ritkán tapodott lépcsőzet nyikorgó
-nesze, midőn ezt a lakosztály ajtaja mögől hallszó moraj váltá fel. Az
-ajtó hirtelen felszakittaték, s szövétneket tartó két muzulman nyomában,
-más négy jött kivont karddal; közöttök Ahmed, balkezében a kis ébenfa
-tokot, a jobban ezüst tálczát tartva, melyen veres selyemből fonott
-zsinór volt kör-rétegekbe összehajtva.
-
-– Hafiz bég! rikácsolá a küszöbön; jelenj meg elfogadni s megérteni a
-hatalmas pasa ajándokait!
-
-Semmi válasz, semmi hang nem jövén a felhivásra, kellő óvatossággal a
-második, harmadik, az utolsó szoba, a rabnők kamrája is átkutatva lőn –
-sikertelen, mind üres volt, s a keresett vad sehol.
-
-Ahmed első eszméje Derencsényiné s az vala, hogy a bég loppal ennek ment
-látogatására. Megbizottait előre parancsolva, a vártorony felé rohant, s
-az első őrt, ki a bemenetet utasitásához képest gátolni akará, szó
-nélkül leszurva, a vendég által lakott szobákba rontott.
-
-A rabnők ijedve futottak szét előtte, csak egy füzött magyar mellény- és
-hosszan lefolyó szoknyába öltözött asszony lépett bátran előre.
-
-– Dzsaur nő! kiáltott erre Ahmed; a bégnek nálad, e szobában kell – –
-
-A szó torkában fult el, midőn a dzsaur nőnek vélt alakban Fatimét ismeré
-meg.
-
-– Itt sem dzsaur nő, sem a bég nem lakik, – mondá ez, itt a hárem van –
-távozzál!
-
-A titkár, gyanitani kezdve a valót, legott Derencsényi börtönét rendelé
-megnyittatni, s maga lépett be első. A penészes falak közt azonban egy
-lelket sem talált; a földön leoldott bilincsek hevertek, s a büzhödt
-léget szurok füst tevé még nehezebbé.
-
-– Megszöktek! orditá percz mulva sakál-dühösséggel az udvaron; még nem
-messze lehetnek, utánnuk minden irányban! tiz erszény piasztert annak –
-–
-
-Orditása elveszett a menydörgés bérczrázó ropogásában.,…
-
-– Tiz erszény piasztert annak, ismétlé, ki élve vagy halva visszahozza a
-hitetleneket! lóra ti lomha kutyák – gyujtsatok fáklyákat – fel a
-kapuval! vesszek el, ha e nyomoru ebek kisiklanak kezeimből.
-
-A hang- s tett-zavar a sietségben átalános lőn. Arasznyira sem lehetett
-látni a pokoli sötétben, s több időbe telt, mig a fáklyák meggyujtattak.
-Aztán ezekkel futostak össze vissza az udvaron, viszfényeül a vészes
-égen felkigyózó villámszalagoknak.
-
-Fatime lelkében ezalatt két ellekező érzelem küzdött. Bánatos kétely
-volt az egy, mit újolag ébredő féltékenység költött fel benne, azt
-sugván neki, hogy Hafiz elbeszélése a nővérről talán nem egyéb
-mese-ürügynél vele megszökhetni; a másik remegő félelem vala ifjának az
-üldözés által veszélyezhető életéért.
-
-A küzdésben ez utóbbi lett erősebb, s a feláldozólag szerető nőkebelben
-elhatározás fogamzott e kedves életről minden áron elháritani a
-fenyegető csapást. Miként teendi azt? maga is alig tudta még, s a zajgó
-tömegben egy égő szurokfáklyát ragadva fel, a várkapu felé sietett, mely
-a lőportár közelében, az üldözni készülőknek épen akkor nyilt meg.
-
-
-VI.
-
-A csiga-lépcső melyen Hafiz Derencsényinét kisérve a mélyedésbe tünt,
-nehány lépésnyi kerek térre vezetett le, hol erős pántokkal elrekesztett
-vas ajtó volt a sziklafalba alkalmazva. Ez ajtó, a börtönnek hátsó
-kijárása, régi idők óta egyedül a várparancsnok által ki a kulcsokat
-magánál tartá ismerten, rendszerint csak akkor nyilt meg, midőn a
-bekötött szemü bakó a halálra szánt fogoly itéletét végrehajtani s
-hulláját elásni szállt alá.
-
-– Várjon itt kegyelmed kis ideig, szólt ide érve Hafiz a nőnek; s ha
-majd kijövünk, mérsékelje és lehetőleg fojtsa el örömét, hogy zajt ne
-üssünk s időt ne veszitsünk.
-
-A vas pántok leemelése s a mesterséges zár felnyilása után a bég
-egyetlen rántással tárta fel az ajtót, hogy a feltárulás nesze mentül
-csekélyebb s rövidebb legyen. Fáklyájának gőzkörben uszó fénye
-penészlepett falakra s a fogolyra veté ködös világát, ki a nyirkos
-szalmán félkézre támaszkodva, tenyerét a szemeibe ütődő szokatlan
-világosság ellen tartá. – Életemért jöttök? kérdé keserüen, nem láthatva
-a belépő arczát.
-
-– Igen, életedért, hogy megtartsam azt hazád és nőd számára, felelt a
-bég; gyorsan, kelj fel Derencsényi, e kulcs felzárja békóidat.
-
-– Minő rejtély ez? szólt az, miközben hosszu bilincsei leoldatának;
-elébb zsiványként elfogatsz, s most magad, a vár ura, titokban jösz
-szabaddá tenni?
-
-– Ne kérdezz, sietteté Hafiz, a várban jelenleg nem én, de a cselszövő
-Ahmed az úr – menjünk, nehány percz mulva minden késő lehet.
-
-– És nőm, szegény elhagyott nőm? veté közbe nyugtalanul az előbbi;
-nélküle tapodtat sem megyek, őt nem hagyhatom itt a farkas torkában –
-vesszek inkább!
-
-– Nőd künn vár s veled, velünk jő – –
-
-E szavak villanyos hatást gyakoroltak; a fogoly a szövétnek után
-tapogatózva elhagyá büzhödt üregét, s megdöbbenve hátrált a törökmezű
-hölgy látására.
-
-– Derencsényi! tört ki ebből egy remegő sikoltás; jól mondád, hogy él
-még az igaz Isten fölöttünk.
-
-– Feleségem, édes szép Rózsám – viszonzá a férj, forrón, szorosan
-borulva össze nejével, – e nap eseményei oly sebesen, oly meglepőleg
-követik egymást, hogy alig tudom, mi történik velem.
-
-Hafiz bég ezalatt ismét bezárta s elrekeszté a börtönajtót, aztán kardja
-markolatával kezdé veregetni körül a falakat, élesen figyelve az okozott
-hangra, s midőn ezt a többinél kongóbbnak tapasztalá, feszült erővel
-dölt a kijelelt helynek, mintha a sziklából akarná azt kimozdítani.
-
-A feszitett lap ropogott ugyan, de keményen daczolt az erőködéssel.
-Hafiz kénytelen volt az ölelkezők viszontlátási örömét zavarni, segélyre
-hiván fel Derencsényit. – Vastag tölgy ajtó ez itt, mondá neki, mit a
-lecsorgó nedvek penészburka a szirtéhez hasonló szinnel vont be. Két
-egész év óta nem volt nyitva már, de most kell hogy táguljon, – ez az
-egyetlen menekvést nyujtó rézs.
-
-A két férfi homloka gyöngyöző veritékcseppekben fürdött, mire, már
-csaknem kétségbeesett munka után, a siker megnyerve lőn. A tölgyajtó
-recsegve fordult befelé – s a menekvők az előbbinél még fojtóbb légkörbe
-léptek.
-
-Ama főnebb emlitett földalatti út volt ez, mely a megszállt vár
-reménytelen védelme esetére végső eszközül tartatott fen, s melynek
-nyomai ma is látszanak, mind a várban, mind a diósjenői hegyek lábát
-képező völgyek egyikében, hol az akkori kijárás most több ölnyi
-barlangként nyulik be a domboldalba.
-
-Eleinte csak lassan és vigyázva lehetett haladni a meredek kanyarulatú
-folyosón, mely öt lábnál nem volt magasabb, s oly keskeny, hogy a három
-egyénnek egymást kelle követni. Pedig a sima kőlemezek a lépteket
-könnyen elcsúszhatókká tevék, s e fölött a fáklyákra is szorgosan kelle
-ügyelni, miután ezeknek sestergő szurok tüze minden perczben kialvással
-fenyegetett a ritka levegőben, s a füst is kiállhatlanul fulasztóvá
-kezde gyűlni.
-
-Azonban a tér egyszerre tágasabb lőn és magasabb, s hogy itt a
-természetnek is kelle segiteni, bizonyiták a csepegő stalaktitek, miknek
-szögletei a feltartott szövétnek fényénél millió brilliantként
-ragyogtak.
-
-Itt már két egyén is mehete együtt, – Hafiz előre tartott, Derencsényi s
-neje követték, szaggatott beszélgetésben mondva el egymásnak távollétük
-idejének történetét, mit a lovag azzal végze be, hogy nejének Nógrádon
-létéről s a magyar őrség lefegyverzéséről a várból kitört huszárok
-egyike által értesült.
-
-A stalaktit sikátorból ismét más szükebbe értek, melynek domborúbb
-boltozata emberi kéz művére, a kövecses fal és földréteg pedig arra
-mutatott, hogy mélyen a hegy alatt kell lenniök. A hideg fokonkint
-érzékenyebbé vált, még inkább növelve a föld nedvessége által, mely a
-néhol felszivárgó forrásvíz által okozva, helyenkint meggyült, s
-átgázolást igényelt.
-
-Itt már csak tompa morajként hallszék a haragvó ég dörgő szózata.
-
-Majd – ujra változott föld és légzet, amaz szárazabbra, ez lanyhábbra, a
-mint a mélységből fölfelé vezetett, a mindig lágyabb alapot nyerő ut,
-mig végre egészen egyenessé s pinczeszerüvé lőn, hol léhlt könnyebben
-venni s járni is biztosabban lehetett.
-
-Félóráig haladtak igy, midőn Hafiz előre tartott szövétneke kemény
-földhalomba ütődött, mely a tovább mehetést végkép elzárta. – Czélnál
-vagyunk, szólt ekkor, itt nyilik a völgyi kijárás, mindössze fél ölnyi
-agyag választ el tőle, melyel az, hogy észrevehető ne legyen kivülről,
-berakatott. Át kell furnunk ezt, im itt az e végre mindig készen álló
-eszközök. Fogjunk az utólsó munkához, Derencsényi!
-
-A férfiak felfogták a szögletben álló csákányokat, s erős vágásokkal
-csaptak a könnyen engedő agyagba, – a nő két kezében fáklyákkal
-világitott. A csákányok nem sokára fagyökereket metszettek át, annak
-jeléül, hogy a felszin nincs messze már. S valóban ez, hamarább mint
-remélték, beomlott, – a nyert nyiláson tiszta fris levegő-vonal folyt a
-benlevőkre, kik a kellőleg tágitott résen át csalitos völgy-hajlásba
-léptek ki, hol a vak éjszakában csak az egymást szakadatlanul felváltó
-villámlások fényénél tájékozhaták magukat.
-
-Előttük mint egy sötét rém a diósjenei rengeteg, viszhangozva a sürün
-hulló menykövek csattogásait, mögöttük kis félórányi távolban Nógrád
-tornyai és bástyái voltak minden égnyiláskor láthatók a reájok nehezedő
-vihar-zilált felhők alatt.
-
-– A zivatar nem tarthat sokáig, tanácsolnám, hogy várják be csillapultát
-kegyelmetek, kezdé komoran Hafiz; üldözéstől e helyen s időben nem lehet
-tartani. Merre veendik tovább utjokat?
-
-– Huszárjaim a jász-teleki csárdánál várják jöttemet, onnan Szécsény
-vidékére megyünk, hol Petneházy új sereget gyüjt a kormányzónak,
-viszonzá Derencsényi.
-
-– Tökölyi, mint kormányzó, nem létezik többé, mondá halkan a bég.
-
-– Másodszor hallok ilyszerü vonatkozást, szólj Hafiz, mit jelentsen ez?
-
-Hafiz bég röviden elbeszélé, mit Tökölyi Imre árulására nézve
-Abdurrahman fermánjából tudott, de nem végezheté be előadását, mert a
-kormányzó hive indulatosan vágott szavába: – Rágalom, czudor kokolmány
-az egész, melylyel titeket jégre vittek, hogy Tökölyi buktával uralmatok
-is gyengüljön. Ti elhittétek s magatok vertétek le általa Buda
-tornyairól a félholdat. És ti elhihettétek, folytatá a meggyőződés
-keserű szemrehányásával, hogy Tökölyi Imre, ki, midőn három év előtt
-Ibrahim akkori budai pasa s Apafi által szultántok nevében Fülek alatt
-magyar királysággal kináltatott meg, ezt határozottan visszautasitá:
-hogy ez a Tökölyi Imre most vert ebként meghunyászkodva, alacsony
-árulással kegyelemért folyamodjék? Rajtatok a szégyen és közelgő romlás,
-ha elhittétek – mert utánna vesztek!
-
-– A nógrádi bégnek nincs joga fejtegetni, s csak kötelessége van hinni a
-fermán szavait, a többit az idő választja meg, felelé sötéten Hafiz.
-Most válnunk kell, talán örökre; égáldása reád nemes hölgy, isten veled
-Derencsényi, vezéreljen jó sors mindkettőtöket!
-
-– Nem, igy nem válhatunk, kiálta Derencsényi megragadva karját a távozni
-akarónak, hogy ne vidd magaddal örök hálámat nőm megvédése és
-szabadságunkért.
-
-– Igy nem válhatunk, mondá férjével egyszerre a hölgy; mielőtt nem
-fejtenéd meg a fél aranysziv történetét. Mint jött az birtokodba?
-
-– Egy magyar ifjutól, ki tizenkét év előtt török földre bujdosott; lőn
-az elfordult fővel adott válasz.
-
-– Ezek atyám és testvérem voltak; atyám elhalt, Pálról azóta legkisebb
-hirt sem hallék; mint válhatott ő meg e becses anyai emléktől, s mint
-tudhatád te, hogy az engem érdekel?
-
-Hafiz, a kérdezőtől még mindig elfordulva, hallgatott. Ez, mintegy
-sejtelemlepetten, eléje került, s egy kezét vállára téve, a mással a bég
-jobbját erősen szoritva, mélyen hosszan nézett szemeibe, s lélekbe ható
-szózattal kérdé:
-
-– Szóllj, az ég nevére kérlek, felelj nekem, ki vagy te Hafiz?
-
-– Bátyád, Székhegyi Pál! tört ki ebből a rég leplezett indulat szava.
-
-A testvérek egymás karjaiba omlának, Derencsényi a nem várt kifejlés
-által meglepve, meghatva lépett a villámfényben magát sajátszerüen
-rajzoló jelenethez.
-
-– Pál, gyermekkorom barátja! szólt, ily későig birtál előttünk
-rejtekezni?
-
-– Czéltalan, sőt veszélyes leendett felfedni kilétemet, engem tőletek
-más irányban ragad végzetem; mért okoztam volna akkor e fájdalmas
-szakadást? most, mert hiszem hogy utólszor láttuk egymást, nem
-tagadhatám meg lelkem vágyának e boldog perczet. Isten veletek, Isten
-veletek! – s ezzel kifejtekezni igyekvék az őt ölelve tartó karokból.
-
-– Nem bocsátlak, többé nem válunk el, velünk kell maradnod Pál –
-esdeklett szenvedélyesen Rózsa, – nem egy hazának, nem egy anyának
-vagyunk-e gyermekei? nem egy Istent imádtunk-e egykor buzgó ájtatos
-énekkel?
-
-Hafiz szomoruan rázta fejét.
-
-– Atyám gályarabságra itéltetett, mondá, mit várhatna fija? Tökölyi s
-véle a remény más jövőre elenyészett – nekem az eddig futottnál egyéb
-pálya nem marad. E fölött, mig Nógrád falai fennállanak, férfiúi
-önérzetemen kivül esküm is kötelez, azokat utolsó vércseppig
-oltalmaznom.
-
-– Vedd fontolóra Pál, jegyzé meg Derencsényi, hogy alig titkolható
-részességed szökésünkben ha kiderül, léted veszélyezve van. – –
-
-– A jövőt Allah tartja bölcs kezében; jőjjön minek jönnie kell, a
-legroszabb ellen Abdurrahman pasánál lévő talizmánom biztosit; s mit
-elébb kellett vala emlitenem, fenn a várban van egy élet, mely nélkülem
-a fájáról letört ágnál nyomorúbban hervadna el; egy csak szerelmében élő
-sziv, melyet eltépnem lehetlen.
-
-– A szép török leány, ki velem ruhát cserélve, oly hő szavakkal beszélt
-nemes lelkedről? mondá Rózsa, – óh bátyám, láttam e nő szemeiből s arcza
-minden vonásáról, hogy téged végtelenűl kell szeretnie – –
-
-E pillanatban siketitő hosszas ropogás, mely az ég dörgő szavát
-meghaladta, a vidéket több mérföldnyi körben rázkodtatá meg, – a
-menekvők mellszoritó légnyomást éreztek, s elfogódtan hallgaták a zajt,
-mit a körülök rövid időszakonként magasból hulló kődarabok okozának.
-
-Pár percz mulva sebesen terjedő lángnyelv gyult ki keletről, s rémes
-világitással szinezé Nógrád halvány romfalait.
-
-– A lőpor-torony légbe röpült, volt első Hafiz, ki megszóllalt, –
-Nógrádvár nem létezik többé!
-
-– És igy nincs, mit oltalmazni esküd kötelez – tevé hozzá Derencsényi;
-testvérünk, Pál engedj az őrködő végzet intésének, s kövesd a rokonvér
-szerető szavát!
-
-Hafiz bég csüggedten, mint a fészkét vesztett madár, tekinte fel a
-lángoló tetőkre.
-
-
-VII.
-
-A törökök baljóslatunak tartották s tartják mostan is a helyet, hova a
-villám ütött le és igy (mert átalánossá s most is fenállóvá lőn a hit,
-hogy a lőpor-bástya ez által lobbant fel) az őrségnek életben maradott
-része rögtön kivonúlt az égni hagyott s szétrombolt várból.
-
-Másnap hajnalban, midőn Hafiz Fatime sorsát megtudni felmerészkedett,
-puszta volt az már: az elharapózott lángok gátlan dulakodtak, a
-várudvarban a szétbomlott s vetett falrészek miatt járni nem lehete.
-
-Egy töröktől, ki sulyos ütődés által eszméletét vesztve a holtak közt
-maradott, annyit tudhatott ki Hafiz, hogy az utolsó perczekben egy
-magyar öltözékü hölgy láttatott égő fáklyával kezében e lőpor-bástya
-felé sietni s itt Ahmed által üldözve hirtelen eltünni.
-
-Ezek voltak Nógrádvár végnapjai, miket Derencsényi, ki Tökölyi Imrét
-drinápolyi fogságába önkény követte, hiven jegyze fel.
-
-1685-ik évi augustus 23-a óta csak a napsugár és vihar, s a multak
-emlékein merengeni szerető látogatja meg a kerek szikladomb romjait.
-
-Hafiz bég vagy Székhegyi Pál további nyomai elvesztek Magyarország
-történeteiből, csak a nemzeti muzeum bir egy név és esztendő szám nélkül
-latin nyelven szerkezett kéziratot, mely Csonka bégről mint Nógrádvár
-utolsó parancsnokaról tesz emlitést s tőle származtatja a gróf
-Szeckenberg családot.
-
-
-
-
-TALÁLKOZÁS A VEZÚVON.
-
-1804 év első napjait, irja egy nagybátyám ki sokat utazott és jegyzett,
-jegyzeteiből azonban – minthogy akkor még hazánkban gabonán kivül
-egyebet s kivált utleirást nyomtatni épen nem volt szokásban – sajtó
-útján egy betüt sem közlött s hátrahagyott irományaiból ezt tehetni
-nekem tartá fel; 1804 év első napjait Nápolyban s vidékén töltém, még
-pedig igen kellemes társaságban, egy franczia utazóéban, kivel négy hét
-előtt a római Dória képcsarnokban ismerkedtem meg.
-
-Idegen és utas lévén, mint magam, e fölött életkor és hajlamra is
-meglehetősen hasonlók, csakhamar egyike alakult közöttünk ama barátságos
-viszonyoknak, melyek minden igény nélkül a multból vagy a jövőre, utazás
-közben oly rögtön s csupán a jelenre szövődnek s utófájdalommal nem
-zavart kellemes emléket hagynak magok után.
-
-Uj ismerőmben a franczia közlékeny jellem megtagadta magát; inkább
-magába zárkozó volt ő mint beszédes – észrevételein azomban s minden
-szaván magas szellemi miveltség, tiszta kedély s nem ritkán költői
-magasztosság ömlék el. Politikáról, hazájáról nem örömest beszélt s
-rögtön más irányt adva a társalgásnak, sejthető lőn, hogy az ottani
-viszonyok nem épen ínye szerintiek. Én egyikét gyanitám benne ama főbb
-ranguaknak, kik a Bourbon-házhoz hiven, Bonaparte uralmát jogbitorlásnak
-tartják, s vagy mert e kormánynak magokat alárendelni nem akarják, vagy
-kényszerüségből, utaznak.
-
-Minthogy kilétét kissé titkolni látszék, ezt kéz alatt is feszegetni
-gyengédtelenségnek hivém irányában, s bár igen sokszor volt módomban
-nevét az utazók jegyzékéből vagy a rendőrséghez láttamozás végett
-küldött útleveléből kitudni: ezt, viszontlagosságból (minthogy ő sem
-tudakolá kilétemet) vagy talán hogy ismeretségünk különszerűségét tovább
-is fenntartsam, soha sem tevém. Egyébiránt ez nem is tartozott a
-dologhoz, annyit tudtam, hogy franczia, ő hogy én magyar vagyok,
-mindketten: hogy a classicai föld szellemi kincseit kibányászni,
-nevezetességeit megszemlélni, vidékeiben gyönyörködni, szóval utazni
-jöttünk. A bérszolga, pinczér, cicerone stb. mindkettőnket: „Signor“, a
-lazzarone: „Eccellenza“ mi pedig egymást „Monsieur“ czimeztük.
-
-Rómát nehány nappal hamarább hagyván el, mint ő, a nápolyi albergo
-lioneben egy szobát foglaltam le számára, hova ő, igéretéhez képest s
-nem csekély örömemre az év első napján meg is érkezett. Nem csekély
-örömemre, mondom, mert marchese B… kihez ajánló levelem volt, nem lévén
-épen akkor Nápolyban, egészen ismeretlenül állottam a roppant város
-tömkelegében s igen jól esett valakivel bizalmasb szót válthatnom. E
-perczben, talán az ellentét által kiemelve, ugy tetszék, mintha három
-hét előtt először látott francziámat évek óta ismerném.
-
-– Hozta Isten, kezdém, szivélyesen kezet rázva az érkezettel; a Vezuv
-már napok óta erősen füstöl, mintha csak önre várna, hogy magát egész
-nagyszerüségében mutassa.
-
-– S hiszi ön, hogy még mindig oly udvarias az öreg ur a francziák
-iránt?[1] Ah hisz ez dicső volna: felelt ő; mint tetszik önnek Nápoly?
-
-– Alig volt még időm körültekinteni; s csak, átalában tapasztalám, hogy
-elüt minden eddig látott olasz varostól, épitészetben ugy mint
-szellemben.
-
-– Hogy ne? Görög a régi rómaiak idejében, azóta szaraczén és norman,
-franczia és spanyol és német volt, minden korból felvett és megtartott
-valamit, s mig a középkori Italiában a Guelfek és Gibellinek pártjai
-minden ügyet tőrheggyel végeztek, addig Nápolyban s egész Siciliában a
-lovagiasság a jellemmel volt összeforrva, s még a néplázongásnak is meg
-volt saját hősies szinezete.
-
-– Hát a velenczei és génuiai dógék s a ferrarai és milanói herczegek?
-
-– Nagy emberek lehettek és lángeszek; azok valának iróik és müvészeik
-tengerészeik és kereskedőik is, ott van Grimaldi és Gradenigo,
-Scaligieri és Spinola, Dante és Petrarca, Machiavel és Cardan,
-Michel-Angelo és Raphael, Ticzián és Correggio és a Médicisek, s ki ne
-ismerné Ugolino és Francesco di Rimini, Romeo és Othello kalandjaikat;
-de hol van ezek közt Tancred és Tasso, kiket Nápoly mond magáéinak, hol
-van Mazaniel és az utolsó Guise herczeg, és nápolyi Johanna, ki, mint
-történetüket érdeklő, nem kétlem, több magyar dráma vagy regényben
-szerepel.
-
-Hogy úti társam magas fogalmait irodalmunk állásáról megczáfolni ne
-legyek kénytelen, örömest más térre vivém a beszélgetést. Kirándulási
-terveit kérdém, ő közlé s felhivott ezekhez csatlakozni, mibe én szives
-örömest egyezém.
-
-Másnap reggel a muzeumot látogattuk meg, hol a fatörzshez támaszkodó
-Hercules, aztán Venus és az afrikai Scipio szobra, a festvények közt
-Raphael anyjának fia által, s Michel-Angelonak önkezűleg festett
-arczképe, továbbá Armida és Renaud, remekmüvek.
-
-Délben Puzzola és a Solfatare vidékére kocsiztunk ki. Megállottunk a
-nagy latin költő sirjánál.
-
-– Nézze ön, szólt társam a távolból előfehérlő Sorrento felé mutatva;
-Virgil sirjáról Tasso bölcsejére látni el!
-
-Megnéztük aztán Neptún és a Nymphák templomainak romjait, s a helyet hol
-egykor Cicero háza, melyet ő Puteolánjának nevezett, később pedig Ádrián
-császár pompás palotája állott. Ezek helyét most gyümölcsös kert
-foglalja el. Itt egy harmadik látogatóra bukkantunk, kivel én már pár
-nap előtt Liternumban ismerkedtem meg; s ki magát nekem akkor rögtön
-bemutatá, mint egy németországi egyetemben volt tanárt, több tudós
-társaság levelező vagy tiszteletbeli tagját, orvos és bölcsészet tudort,
-vegyészt, zoologot, ornithologot, entomologot, mineralogot, botanicust,
-természetvizsgálót, régiségbuvárt sat. s ezt mind saját zömök kövér
-személyében.
-
-Most is épen egy régi siremlék előtt állott, s az avult felirást
-igyekezék arról lebetűzni.
-
-– Nem hajborzasztó hálátlanság-e ez, szólt hozzánk fordúlva; mit az
-utókornak az emelkedő tudományok nevében és érdekében nem kellene tűrni;
-méltatlansága egy fejedelemnek, ki, hogy örökké nem élhetett, az
-orvosokon s ekként tölté boszuját!
-
-Mi, nem értve e kikelés okát, kérdőleg tekinténk egymásra.
-
-– Ez itt Ádrián síremléke; szólt közbe a magunkkal hozott cicerone. Ő
-itt halt meg, s végrendeletileg e szavakat véseté sírkövére:
-
-Turba medicorum regem interfecit.[2]
-
-– Dr. Katzenau ur! vevém át én a szót, bemutatva társamnak a német
-tudóst, – több tudós társaság tagja.
-
-Katzenau ur azonban fölmentett a fáradságtól, czimeit s tulajdonait
-elősorolnom, s látható nem kis öntetszéssel maga tevé azt, a nélkül,
-hogy viszontbemutatásra legkisebb igényt látszanék tartani. Aztán ismét
-valamennyi orvos társa nevében a sírkő felirás ellen protestált.
-
-– Sőt én az ellenkezőt tartom, engesztelé őt francziám, s azt hiszem,
-hogy e felirás legfényesebb tanubizonysága az orvosi tudományok azóta
-történt előhaladásának. Ily epitáph jelenleg nem volna többé
-alkalmazható.
-
-– Kivált XVI. Lajosra; súgtam hozzá hajolva.
-
-Katzenau ur ezzel hozzánk csatlakozott, s oly hévvel és oly
-kifogyhatlanul ömlött belőle a tudományos handabanda, mint a Solfatare
-(kén-mező) forrásaiból az előbugyogó hévviz. Ily emberek eleinte
-mulatságosak, kivált ha Katzenau urnak nem mindennapi külsejével is
-birnak, később azonban borzasztó unalmasokká válnak azon örökös egyhangu
-csevegés által, mely a hévviz források egyhangu morajaként fárasztó a
-fülnek s a szemre álmot hoz.
-
-Miután már Katzenau ur külsejét érintém, nem lesz felesleges azt nehány
-tollvonással vázolnom: –
-
-Egy, jó seréről hires német tartománynak lévén gyermeke, hazája fő
-terményczikkét pártolni annyira kötelességének tartá, hogy ez viszont
-háládatosságból termetét csaknem oly szélesre terjeszté, mint a minő
-alacsony vala az. Az olasz égalj alatt azonban nélkülözni kényteték az
-áldott italt, mit néki a legjobb lacrima Christi sem pótolhata ki. Egy
-pohár ebből tökéletesen nyakba ejté őt, mig ellenben a jóféle Doppel-
-vagy Märzenbierből tiz tizenöt iczcze mindennapi rendes mennyiségül járt
-ki, vagy inkább be. E hiány – mint nekünk mondá – igen érezhetőleg hat
-alkatára, mely napról napra fogy s jelenleg már csak két mázsát és
-negyven fontot nyom, holott tiz hó előtt kedves hazájában három mázsát
-ugy felbillentett mint a semmit.
-
-Megvallá egyszersmind, hogy a serhiány s rendkivüli nyári hőség káros
-befolyásán kivül még egy szellemi búja is van, mi lelkét szüntelen
-epesztve, testét is módnélkül apasztja. Másfél év előtt megházasodott,
-házi boldogságát azonban nem élvezheté sokáig, mert szegény kedves
-Pepikéjét három rövid hó mulva elragadta mellőle – egy utazó angol, s
-bár mennyit járt és kelt is utánna azóta, mindeddig nyomába nem
-akadhatott. Leirta ezután kedves Pepikéje sok szép és szeretetreméltó
-tulajdonait, tizenkilencz évét, nagy kék szemeit, tengernyi szőke haját,
-jóságát, szelídségét melyel atyja akaratának hódolva kész lőn őt
-boldogítani. S ő valóban boldog is volt s az is marad egész életén át,
-ha az az átkozott angol lord nem vetődik városukba, ki, hű életpárját
-kétségkivül erőszakkal ragadta el, s most bizonnyal fogva és rejtve
-tartja a Franczlijához vissza epedőt. – Ezen emlékezéseknek keserűsége
-két almányi könnyet sajtolt ki tudósunk érzékeny szürke szemeiből.
-
-E jelenet tragi-comicai hatással birt. Minden részvétünk mellett is alig
-nyomhattunk el egy felküzdő mosolyt németünk boldog hitén, ki Pepikéjét
-erőszakkal elragadottnak s hozzá visszavágyónak hivé. Ezt, csak egyetlen
-tekintéssel a döczögő serhordóra, képzelni lehetlen volt egy
-tizenkilencz éves, szőke haju, kék szemű szép nőről, ki minden kétségen
-túl csupán szülői parancsszónak engedhetett, midőn Katzenau ur által
-oltár elé hagyá magát vezettetni. A dologban az volt a legbámulatosb,
-hogy három hónapig is kitartá mellette.
-
-Mert – félre téve minden hizelgést – egy bival bornyú alakján több
-kellemet lehete fölfedezni mint tanárunkén. Arcza terjedelméről, csak
-annak lehet fogalma, ki saját magáét nagyitó tükörből már látta. Ez
-arczon nem volt soha egyetlen szál szőr de volt annál több himlőhely, s
-hihetőleg ez gátolta az előbbinek kinőhetését. Tapasztalás szerint, a
-nagy himlőt szerencsésen kiállott egyének rendesen szerfölött
-egészségesek szokván lenni, ez Katzenau urnál sem hiányzott, sőt
-hallatlan étvágygyal is párosult. Rémületévé lőn az olaszvárosi fogadók
-table d’hôte-jainak, mert azon asztalnál, hol ő ebédelt, az utolsó négy
-számára mindig ujra kellett tálalni. De volt is látszatja; két pofája
-ugy kihizott, mintha mindig trombitába fújna, s tökéletesen eltemeté a
-kis galuska orrot, mely ugy nézett ki, mintha csak ugy véletlenül
-pottyant volna oda arcza közepébe. Hát még mikor nevetni kezdett: apró
-szemei egyszerre elvesztek, ugy elfödék arczainak feltoluló dombjai, s
-csak gyanitani lehetett hova bújtak el. Orr, szem, egyaránt láthatlanná
-lőn s egyedül a száj-barlang szerepelt, melynek két vége ilyenkor a
-veres fül-tányérok tövéig nyult el. Nyaka szinte nem létezett vagy
-legalább szerényen elleplezve rejtőzött az arasznyi toka alatt, mely
-mellére lógva le, első pillanatra amaz opticai csalódást idézé elő,
-mintha ez embernek kettős arcza volna. Ily terheket kellvén czipelnie,
-nem csoda ha szünet nélkül izzadott, s hármat szusszant addig, mig egyet
-szólt. Szólt pedig igen sokat, s igy képzelhető, mily épületes volt
-hallgatni előadásait.
-
-Részemről, egy cseppet sem csodáltam, hogy Pepike oly könnyen engedé
-magát mellőle elragadtatni; én nem voltam neje s három hó helyett csak
-három óráig élvezém társaságát, de már szinte várva vártam egy angol
-lordot, ki közeléből elragadjon, s hasonló interventio nélkül is rövid
-uton megszöktem volna tőle, ha ő maga végetlen sajnálkozások közt, hogy
-válnia kell tőlünk, nem bucsúzik, Portici felé vevén utját, honnan
-másnap reggel a Vezuvra – már hatodszor – menend fel folytatni
-természet-buvárlásait. Mi egy betüvel sem emlitők, hogy ugyanakkor mi is
-oda készülünk, nehogy tervéről lemondva, hozzánk szegődjék, s együtt
-akarjon velünk menni Nápolyból.
-
-Sok szerencsét kivántunk neki a tudós értekezéshez, melynek irásával a
-Vezuvról geologiai, mineralogiai, s még sokféle logiai tekintetből, épen
-foglalkozott, s visszahajtattunk a veturinóval Nápolyba. Itt tudtuk meg,
-hogy dr. Katzenau úr már a pompeji romokról is adott ki foliantot, hol a
-többi közt mathematicai bizonyossággal azt is kimutatta, hogy a rómaiak
-akkoron még nem ismerték az ablaküvegeket. Két héttel később azonban egy
-ház ásatott ki, minden ablakában a legszebb üveggel.
-
-Következő reggelen felhőtlen tiszta égről kelt fel a nap, midőn mi már
-útban valánk Portici felé s szemközt a Vezuvval, melynek csúcsa mindig
-ködben áll. Épen egy cicerónéval, ki a hegy tűztorkolatához vezessen
-fel, állottunk alkuban, midőn egy négyes fogatu pompás utazó hintóban uj
-vendégek érkezének. A bakról leugró livréés inas kinyitá a hintó ajtaját
-s egy középkoru szálas férfit segíte kiszállani, ki ismét izmos
-karjaival egy pehely könnyű szőke hölgyet emelt le a selyem vánkosokról
-a láva rétegű földre. Aztán nehány szót váltának francziául, de
-kiejtésök rögtön elárulá, hogy e nyelv egyiküknek sem anya nyelve.
-
-Azonban egy cicerone tolakodott hozzájok s felajánlá szolgálatait. A
-mienk már ekkor bérelve volt s konczát féltve, szinte oda ugrik igénybe
-venni vezetői jogát, s már már késre kerül a dolog a két collega és
-vetélytárs közt, ha az ügy akként nem intéztetik el, hogy mind a két
-társaságot külön egyén vezesse. E szerint mindkét vállalkozó nyert
-alkalmazást, a harmadik – mint mondák – már korán napkölte előtt ment
-fel egy dottore tedescoval.
-
-A peres ügy kiegyenlítése után a kicsiny asszonyka a magas úr karjába
-csimpeszkedett, a cicerone három öszvért nyergelt meg s vitt vezetéken
-előre, az inas a negyedikre ült, s a kis karaván utnak eredett. Mi még
-maradtunk, reggelizni vagy talán hogy ne kelljen érintkezésbe jőnünk a
-magának is elég házas vagy szerelmes párral.
-
-Óranegyeddel később mi is indulánk. Az eleinte eléggé széles út magas
-nyárfákkal szegélyzett szőllők közt vezete, miknek élősövényzetében itt
-ott egy egy aloe mutatkozott. Később, a mint egy nyilt térre értűnk,
-megszünt minden növényélet, egyetlen madár sem volt látható, mindenfelé
-kopár sivatag, melyen a szél halvány felhőket kerget. – Ezeken át
-fel-feltünik a Vezúv két csúcsa, balra a Somma, jobbra a mostani
-tűztorkolat, előttük ama falszerű láva halom, mely Herculánumot temette
-el.
-
-Szótlanul merültünk az annyira emlékdus látványba; képzeletünk azon
-időpontra szállt vissza, midőn a most megkövülten elterülő réteg
-tűzfolyamként ömlött alá a hegyről s eltemette a két virágzó várost.
-
-– Nem, nem, szólt társam, itt a képzelet szárny-szegetten hull alá. Oly
-hideg lehet az a valóhoz képest, mint e lávatömeg most, a kitörés
-perczében voltához képest. Dante-nek látni kelle ily kitörést, midőn
-„Poklában“ amaz égő fövenyt vagy örökös lángokat festi, melyek lassudan
-és némán folynak alá:
-
-  Arrivammo ad una landa,
-  Che dal suo letto ogni pianta rimove.
-  Lo spazzo er’ un’ arena arida e spessa
-  . . . . . . . . . . . . .
-  Sovra tutto ’l sabbion d’ un cader lento
-  Pioven di fuoco dilatata, e falde,
-  Come di neve in Alpe sanza vento.[3]
-
-Perczre megnyiltak a felhők s gyönyörű szemlét engedének az alattunk
-elterülő tájképre. A sima tengeren száz és száz halászhajó dagadó
-vitorlája fehérlett; Portici, Caprea, Ischia, Pausilippe kibontakoztak a
-reggel ködéből; balra a nápolyi öböl tünt fel árboczos hajóival s
-narancsfa szegélyü partjaival; az egész – mint társam mondá: –
-paradicsom, a pokolból nézve.
-
-Tovább haladánk öszvéreinken, mig nem a meredek hegycsúcs aljához
-értünk, hol le kelle szállanunk; a vezető hosszu botokat adott
-kezeinkbe, melyek segélyével s a meredek sikamlós talapon sok helyütt
-kúszva jutánk fel a csúcsra. A hideg fokonkint élesebb, a köd sürűbb s
-homályosabb lőn.
-
-Az előttünk megindult társaság egy részét, az az a magas urat és kis
-szőke nőt, pompás persa szőnyegen lehető kényelembe helyezkedve
-találtuk. A csípős hideg ellen amazt fényes asztrakán béllésü köpeny,
-ezt a legfehérebb és puhább hermelin prémzetű bársony kaczamajka védte;
-előttök válogatott hideg étkek közől pár sötét palacz nyujtotta fel
-hosszu nyakát. Az inas és a cicerone tiszteletteljes távolban állongtak,
-mig uraik az izlelés élvét vidám beszéd- és nevetéssel fokozák.
-
-Röviden köszöntők őket, s mielőtt a craterbe lemennénk, nagyobb
-kődarabokra pihenni ültünk. A magas ur magához szólitá inasát s ez halk
-hangon kapott utasitása szerint, egy palacz s két kis pohárral
-közeledett felénk.
-
-– A kegyelmes herczeg – szólt – azt hiszi, hogy e nyirkos légkörben
-nehány korty rosztopcsin nem teend rosz szolgálatot. Azonban, ha szarvas
-gomba-pástétomját nem utasitanák vissza, utánna első minőségű malagával
-is kedveskednék.
-
-Köszönetünket fejezők ki a herczeg figyelmeért s egyelőre a
-rosztopcsinnal is megelégedénk, melynél – közbevetőleg mondva – jobbat
-sem azelőtt sem azután nem izleltem. Módjában is volt az illetőnek a
-javából tömni meg pinczetokját, minthogy az, mint ezt később tudtuk meg,
-Cs....eff orosz herczeg volt.
-
-– Messieurs, szólt ő, a karjára fűzött nővel felénk közeledve – önök
-valószinűleg a craterbe szándékoznak lebocsátkozni, mi is; ha ugy
-tetszik együtt tehetjük a partiet.
-
-– Legalább, folytatá feleletünket sem várva be s vidor mosollyal az
-asszonyka, ha egy szeszélyes kitörés lenn a mélyben ér utól, társaságban
-teendjük a hosszu utat – a más világra.
-
-– Akkor is csak mi nyernénk, válaszoltam én, bár ily bájos Aegid alatt
-nem lehet veszélytől tartanunk. De nagysád nem fél a sötétség országát
-meglátogatni?
-
-– Ah, Josephine! vette át a szót a herczeg s büszke gyönyörrel tekinte
-végig a nőcskén, – Josephine ily vállalatoknál a legbátrabbakon túl tesz
-s nem ismeri a remegést. Schveiczban hajborzasztó merényeket vitt végbe
-s oly keskeny magas sziklákra hágott, hol eddig csak gazella járt.
-
-– S aztán annak, ki Aetnáról jő, Vezuv csak egy kis vakandtúrás: tevé
-hozzá tréfásan negélyzett fitymálással a hősies Josephine, s nagy kék
-szemeit oly nyájas csintalansággal emelé ránk, mintha már régi ismerősei
-volnánk.
-
-A kék szemekben rendesen méla ábránd s nem ritkán érzelgős kifejezés
-szokott epedni, de itt eltérés volt a szabálytól, s bátran mondhatom,
-hogy a legfeketébb olasz szemekből sem láttam annyi gyújtó erőt, annyi
-villanyos tüzet elősugárzani. Társalgásunk kezdetén első rendű kaczérnak
-hittem e szemek szép tulajdonosát, később tapasztaltam, hogy azok ugy
-születtek s nem is tudnak másként, mint hóditóan pillantani.
-
-E közben a torkolat szélét jártuk körűl, keresve a helyet, hol a lemenet
-legkevésbé meredek. A cicerónék csakhamar oda vezettek.
-
-– Corpo di mezze luna! kiáltott fel az egyik, a craterben látogatókra
-fogunk találni. Ez itt Giacomo köntöse, ki még tegnap este jött fel a
-dottore tedescoval, bizonyosan lenn vannak: – szólt, mialatt levetett
-felöltönyét s kalapját pajtásának megismert ruháihoz tevé le.
-
-– Ki az a dottore tedesco? kérdé hirtelen a bájos Josephine.
-
-– Nevét nem s csak annyit tudok, hogy midőn nehány hét előtt én vezettem
-a hegyre fel s a craterbe le, a legiszonyúbb félelem és szorongás között
-tökéllé el magát a leszállásra s miután ötvenszer is megkérdezte volna,
-nem tarthatni-e valami véletlen kitöréstől? Mikor pedig már lenn valánk,
-a legkisebb kőgördűlésre, mely lábaink alól a mélységbe hullva neszt
-okozott, halálra rémüle s nyakrafőre igyekezett fölfelé, azt hivén, hogy
-már kezdődik a kitörés. Pedig igen nehezen mozog, minthogy boldog
-testalkatából négy oly egyén kitelnék mint magam: – felelt a bőbeszédü
-de sovány olasz.
-
-S valóban, a mint hosszasban letekintve, szemeink a homályt kissé
-megszokták, lenn pár mozgó alakot véltünk megkülönböztetni.
-
-A hölgynek azonban bátorsága vagy kedve a vállalathoz csökkenni látszék;
-visszatérést emlegete, okul vagy ürügyűl azt hozván fel, hogy nőruhában
-illemsértés nélkül lehetlen e meredeken lecsúszni, s hogy még egyszer és
-ekkor férfiruhában jövend.
-
-Mi nem halaszthatók máskorra a torkolat megtekintését s már épen az
-előrement vezető után akaránk bocsátkozni, midőn nehány lépésnyi
-távolságról e szavakat: „Te be sure, here they are Mylord!“
-(kétségkivül, im itt vannak ők Mylord!) hallottuk előhangzani. E
-szavakat rögtön három férfi követte, kik a sűrü ködből kibontakozva
-előttünk állottak meg.
-
-– Reméllem, Monsieur le duc, s ön is Madame, emlékeznek még vonásaimra!
-kezdé az érkezettek egyike, merőn tekintve a megszólítottakra.
-
-– Ah Mylord, mily véletlen találkozás! sipegé, elfogulatlanságot akarva
-erőltetni szavaiba, Josephine. Arczáról azonban minden pirosság, a
-természetes azzal együtt mit a hűs légzet szítt fel, egyszerre eltünt.
-
-– Önnek az, de nekem nem: felelt nyugodtan a lord; öt hét óta várok már
-e szerencsére. Herczeg! ha ugy tetszik végezhetünk.
-
-A két férfi több lépésre távozva, élénk párbeszédet látszék folytatni, –
-Josephine némán maga elé meredett, s szemeiből és ajkairól a mosoly is
-az arczok pirja után ment.
-
-A lordot hirnévből már ismerém, legalább nem kételkedtem, hogy ő ama
-különcz angol, ki Nápoly legszebb hotel-jának első emeletét egymaga
-számára öt hét óta béreli, komornyikján kivül mással nem beszél, egész
-napokon át alszik, sehová nem jár, mit sem olvas, kivévén az érkezett
-idegenek jegyzekét, mit minden reggel és este a fogadokból rendesen és
-pontosan elhozat. Személyesen azonban csak most láttam először s
-francziául mondott nehány szavának angolos kiejtése nélkül is azonnal
-kitaláltam volna, hogy a lehajtott szárú csizmába s borsózöld
-makintoshba öltözött szikár ember, kinek éles vonásu bajusztalan arcza
-alig látszik ki a szemöldekig lehúzott kalap s nyakára burkolt kendők
-közül, nem lehet egyéb mint valami utazó lord.
-
-Jötte czélját is csak akkor kezdém sejteni, midőn Josephine percznyi
-feszült csend után véletlen hozzánk fordulva minden szentre kért,
-igyekeznénk a két vetélytárs közötti ügyet lehetőleg kiegyenliteni.
-
-Hogy e kiegyenlités eszközölhető legyen, mindezek előtt a viszály okát
-kellett volna tudnunk, de ezt már kérdeni is késő lőn, mert a herczeg és
-a lord sebes léptekkel közeledve félbe szakiták a kezdett beszédet.
-
-– Uraim, önök gentlemanek – szólt hirtelen a lord – s igy nem kételkedem
-válaszukról, midőn a köztem s a herczeg közötti ügy elintézésére párbaj
-segédekül kérem fel.
-
-– Készségüket annál kevésbé lehet kétségbe vonnunk, folytatá a herczeg,
-ha kijelentem, hogy a viszály tárgya e bájos nő.
-
-A bájos nőn látszék, hogy szeretne nagyot sikoltani vagy elájulni, de
-hogy egyikét sem tenni fontos okai vannak. Jobbnak látta, némán esdő
-arczát ránk emelni.
-
-– Uraim, felelt kis vártatva utitársam a franczia; elvonva attól, hogy
-ez ügy, melyért önök életükkel játszanak, előttünk egészen ismeretlen, s
-hogy mi ezt a helyzet gyöngédsége miatt nem is tudakolhatjuk: be fogják
-önök látni, hogy ily hirtelen, távol minden orvosi segélytől…
-
-– Semmi kibuvó ajtót uram, én el vagyok tökélve: vitatá a lord.
-
-– Nekem pedig a kihivást el nem fogadnom nem lehet: erősité a herczeg.
-
-– E fölött, folytatá mylord, komornyikom James a legügyesebb borbély,
-vérzést elállitani, sebet lekötni, senki sem tud jobban, s erre minden
-kellékkel el van látva. Holla! James! ide a szekrényt!
-
-James, ki a kalauzul jött portici-i fogadóssal csekély távolságban
-hátramaradt, kis szekrénynyel kezében előre jött. A lord átvevé tőle,
-felnyitá s két pisztolyt vőn ki a tokból.
-
-– Im uraim, sziveskedjenek egy perczre átvenni a fegyvereket, aztán a
-herczeg választ, önök meghatározzák a barrieret s jelt adnak. – –
-
-Vonakodtam a nyujtott pisztolyt elfogadni; különféle ellenvetésekkel
-iparkodván elháritani a kellemetlen szerepet. Arra ohajtám birni őket,
-hogy halaszszák másnapra a párbajt.
-
-Sikertelen. Az eleinte hideg nyugodt angol, fokozatosan tűzbe kezdett
-jönni, s még inkább ellenünk mint vetélytársa ellen.
-
-– Az ügy huszonnégy óra mulva is épen ugy fog állani mint most –
-viszonzá keserűn, – aztán regényesb helyet sem választhatnánk meghalni
-mint Vezúv tetejét.
-
-– Ugy van, mondá egykedvüen az orosz herczeg, s ha ezen urak nem akarják
-kötelességüknek ismerni a segédséget ily gyöngéd ügyben, nélkülök is
-végezhetünk. Lőjjünk kendőn át – akármelyik inas vagy cicerone is tud
-számolni jelül: egy, kettő, három.
-
-– Jó, lőjjünk kendőn át: fogadá el mohón a lord az ajánlatot.
-
-– Szent szűz segits! kiálta fel most a kis szőke nő, siránkozólag fedve
-kezeivel arczát – még meglövik egymást!
-
-– Ne féljen Madame, vigasztalá őt ő kegyelmessége, egyikünk csak életben
-marad ki önt birtokába vegye, önnek pedig ugy látszik mindegy, akár
-melyikünk leend a szerencsés.
-
-Soha sem volt azelőtt fogalmam, hogy valaki ily szenvedélytelen
-hidegvérrel ölni vagy halni akarhasson. Láttam hogy itt minden további
-szó a pusztába hangzik el, s emberi kötelességemnek tartám
-közbenjárásunk által a halál esetét legalább kevésbé valószinűvé tenni.
-Röviden értekeztem erről társammal, s elfogadtuk a felhivást.
-
-Átvettük a fegyvereket s megvizsgálók a töltést. Az orosz herczeg az én
-pisztolyomat választá s véle engem segédének. Francziám tehát a lord
-részére jutott. Erre kimértük a távolságot, mely nem lehete nagyobb a
-köd miatt tizenöt lépésnél, ennél előbbre lépni azonban nem volt szabad.
-
-Josephine a szinhelytől el a crater felé fordult, hol a két cicerone,
-ugyanannyi inas s a portici-i fogadós suttogó csoportozatot képeze. A
-lord komornyikja tépést s köteléket szedett elő, a fogadós egy kőpalacz
-vizet húzott ki oldalzsebéből.
-
-A szegény nőcske e készületeket nem nézhette örömest, mert szemeit
-behunya s alsó ajkát beharapva, füleit két mutató újjával bedugta, s e
-feszűlt helyzetben várta a sorsa fölött határzó durranást.
-
-Az első lövés természetesen a herczegé volt. Ez röviden czélzott s kissé
-magosan, mert golyója a lord feje fölött négy hüvelknyire ennek kalapján
-fúrt lyukat.
-
-Ő lordsága ezt érezheté, minthogy kalapját rögtön levéve, megnézte az
-okozott eredményt.
-
-– Damned! kiálta fel, Nápolyban az ember becsületes új kalapot sem
-vehet!
-
-Erre ismét feltevé a megsebzettet, állást vőn, biztos kézzel czélzott s
-– lőtt.
-
-Ellenfele rendületlen állt helyén.
-
-– Na s my lord Duke, hogy érzi magát? kiálta reá.
-
-– Tökéletes épségben, felelt ez, csak balfülem cseng kissé, igen közel
-talált mellette elmenni ön golyója. Kivánja ön ujra kezdeni?
-
-– Of course! kezdjük ujra; – mondá bámulandó hidegen a lord.
-
-Mi azonban a sértett becsületnek már eleget téve hittünk lenni, s
-határozottan tiltakozánk az ismétlés ellen.
-
-– Csakhogy itt nem csupán sértett becsületről, hanem arról is van szó,
-kié legyen a pályadíj, melyet mindkettőnk magának igényel: jegyzé meg a
-herczeg.
-
-– S ez csak akkor lehet eldöntve, ha egyikünk meghalt: mondá az angol.
-
-– Én, bár csak sejtem a viszonyokat, igazságosabbnak találnám, ha maga a
-nő választana önök közt: igyekvék középutat találni segéd collegám.
-
-– Mit gondol ön? veté ellen mylord; egy mivelt nőt ily választás
-kényszerűsége által zavarba hozni, gyöngédtelenség volna. Aztán, én bele
-sem nyugodnám ha nem engem választana, nekem elvitázhatlan jogom van
-hozzá, miután egy férj-szörnyetegtől, egy valóságos rhinocerostól
-mentvén meg őt, örök hálával adósom.
-
-– Ne feledje Mylord, válaszolá az orosz, hogy ily, mint ön mondja,
-rhinocerostól szöktetni őt meg, alig nevezhető érdemnek; mig ellenben
-én, ki őt ily tökéletes és szeretetre méltó védnöktől, mint Mylord,
-megfoszthatni szerencsés valék, inkább számithatok benső hajlamára.
-
-– Ön se feledje my dear Duke, hogy e nő engem önkényt követett, mig ön –
-legszelidebb kifejezéssel élve – ellopta őt tőlem. Egyébiránt ne
-vesztegessünk szót – uraim, önök sziveskednek ujra tölteni.
-
-A helyzet kellemetlenségétől egy közbejött véletlen szerencsésen
-fölmente, mi egyszersmind a vetélytársak közötti makacs vitának, általuk
-épen nem reménylett módon vete véget.
-
-Kevéssel a lövések után, a crater mellett kiáltás, jajveszéklés,
-káromkodás és kaczajból összevegyülő zaj kezde támadni. Először csak két
-húsos kövér kéz volt látható, mely alulról a torkolatból felnyúlva,
-könyörgő szavak által követteték, húznák fel őt a felszínre a crater
-szélén állók, miután ő, t. i. a mozsár-kezek tulajdonosa minden erejéből
-kifogyván, nem képes felvergődni, a kitörés pedig már készülő félben
-van. Alatta, a cicerone biztatta az illetőt s mert ez nem használt,
-káromkodott is; felül az inasok s a mi kalauzaink kaczagtak, s nem
-csekély erölködéssel csakugyan felhúzták őt, ki e felvilágra érkezése
-első perczében lelketlen tömegként rogyott össze.
-
-– Az Isten szerelmeért, ne tréfáljanak önök, hanem vigyenek biztos
-helyre, különben mindnyájan itt veszünk! könyörge, a fáradság által
-kettőzött szuszogás közt dr. Katzenau, mialatt vérbélű görögdinnye
-arczáról veritékcsermelyek szakadtak.
-
-– De hát mi oka van önnek, Signor, a Vezúv kitörésétől tartani? kérdé a
-portici-i fogadós.
-
-– S nem hallották volna önök ide fenn ama kettős tompa morajt, a kitörés
-világos előhirnökét? én jól hallottam, s azért – mindenre kérem –
-siessünk.
-
-– Dehogy nem hallottuk mi is, csakhogy azok pisztolylövések voltak:
-magyarázá egy cicerone.
-
-– Itt van ni; morgá az ki a dottore-val lenn volt a craterban; engem
-pedig ijedtében ugy megrugott, hogy tiz napig fog fájni bele oldalam.
-
-Alig hallotta meg Katzenau ur, hogy mit ő lenn tompa morajnak hallott,
-az itt fenn pisztolycsővekből származott, midőn félelem által paralyzált
-tagjaiba a bátorság fokonkint vissza kezde jönni. Két kalauz
-segitségével szerencsésen feltápászkodott, s személyes meggyőződést
-szerezni a párbaj szinhelye felé tipegett, hol épen az ismétlés forgott
-kérdésben.
-
-A szép Josephine, az az: minthogy valóságos kilétét nem titkolhatjuk
-többé – a német doctor Pepikéje két tűz vagy is inkább három praetendens
-közé szorult, találós eszecskéje azonban rögtön belátta, hasonló
-körülmények közt mit lesz legczélszerűbb tennie.
-
-Elhatározta magát s a vele szemközt jövő Katzenau karjaiba rohant.
-
-– Frantz! mein lieber alter Frantz! ismered-e még kedves nőcskédet?
-
-– Mi ez? jól látnak e szemeim? tördelé ez; hiszen ez az én Pepikém, az
-én szivem édes kis Pipszikéje! Istenem, Istenem, mily szerencsés
-véletlen találkozás!
-
-– Az ám; sohajtá Pepike, – de mennyire megsoványkodtál édes őregem!
-
-– Ugy-e? sóhajtá viszont emez megtekintgetve saját alkatát; látod,
-utánnad búsultam, s már sorvadástól kezdtem tartani. De hol veszed itt
-magad?
-
-– Uraim! szólt a sajátságos jelenethez közeledő lord-és herczegnek
-Josephine, – van szerencsém önöknek kedves férjemet doctor Katzenaut,
-kitől a viszonyok hatalma által oly sokáig voltam elválasztva,
-bemutatni! – s ezzel kendőjét arczához vivé, hogy arról valami nedvet
-letörüljön, melyről mai napig sem tudom, öröm- vagy bánatköny volt e,
-vagy a férje arczáról csókolás közben rá tapadt veritékcsepp. A kendő
-megől azonban egy egy hamis pillantást vetett elébbi pártfogóira.
-
-Ezek egymásra néztek s – hangosan felnevettek.
-
-– Sok szerencsét doctor ur, az elvesztett de ismét feltalált
-paradicsomhoz! mondá nem minden gúny nélkül az angol.
-
-– Nos Mylord! lövünk még? kérdé a herczeg.
-
-– Azt hiszem felesleges – –
-
-– Ugy van s mi ezentúl legjobb barátok maradunk.
-
-– Itt a kezem; de egy feltétel alatt –
-
-– S ez lenne?
-
-– Hogy doctor ur házi boldogságát ezentúl egyikünk sem zavarandja.
-
-– Elfogadom – s mozt köszönjük meg ezen urak szivességét.
-
-Mosolyogva hajtottuk meg magunkat a vetélytársakból ily hirtelen jó
-barátokká váltaknak. Katzenau ur, ugy látszék, megbocsáta a lordnak,
-mert egyetlen szóval sem tett neki szemrehányást neje erőszakos
-elragadásaért, vagy talán, hogy a jelen perczben boldogságán kivűl
-egyébre nem is volt képes gondolni.
-
-– Adieu Madame! szólt még egyszer Pepikéhez az orosz herczeg; málháját
-és szobaleányát sziveskedjék holnap délig elvitetni az albergo
-inglese-ből mert délután tovább utazom.
-
-Ezzel a lord a herczeggel, kellő kiséretben lefelé indult a Vezúvról; a
-boldog Katzenau szinte vissza igyekezett édes hű nejével Nápolyba, hogy
-onnan a legrövidebb uton térhessen haza csendes tűzhelyéhez.
-
-Én és franczia társam a craterbe bocsátkozánk le.
-
-Késő délután volt mire ismét feljövénk, s meglehetős sötét midőn a Vezúv
-csúcsát messze magunk fölött hagyva, a hegyoldalban egy fáktól
-környezett gunyhóhoz érkezénk.
-
-A remete lakása volt ez, ki a tűzhányó hegy tövében, viharok közepette,
-ütötte fel tanyáját. – Kijött elénkbe a nyilt arczu magas ősz, s
-szivélyesen hivott be az éjen át megpihenni. Betértünk az egyszerű
-hajlékba, hol, rövid beszélgetés után, a szél üvöltése s a herculánumi
-partokról ide halló távoli tengerzugás szemeinkre csak hamar álmot
-hozott.
-
-Másnap reggel almát, tojást, kenyeret, vizet tett elénk a remete, aztán
-egy könyvet, melybe az idegenek emlékiratokat szoktak jegyezni. Ezen
-emlékiratok közt alig találtunk egy önálló eszmét, többnyire csak a
-látogató neve, az év, napszám kiséretében volt feljegyezve, néha egy egy
-rosz rimmel a vidék vagy a remete dicséretére.
-
-Figyelmeztetém e körülményre uti társamat.
-
-– A nagyszerű tárgyak – szólt ő – kevéssé alkalmasak nagy eszmékkel
-ihletni a lelket, miután nagyszerűségük már magában oly kitünő, hogy
-minden, mit az ember még hozzátenni akarna, csak kicsinyithetné. A
-nascitur ridiculus mus minden nagy hegyről áll.
-
-Házi gazdánk irószereket hozott elő s mosolyogva kérte társamat:
-gazdagitná e való megjegyzéssel az emlékkönyvet. Ez átvevé a tollat, s
-míg én feszült kiváncsisággal vártam mi lesz az aláirandó név, ő a
-fönebbi sorokat franczia nyelven iktatá be, s az év és napkölte után e
-nevet irta: Chateaubriand.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Félévvel később Párisban s egy estén a Grande operában voltam. Felvonás
-közben a zsúfolt ház tarka közönségén járatám szemeimet, midőn ezek egy
-szinpadi páholy szögletében ülő kis szőke hölgyön akadtak meg, kiben
-látcsővem segedelmével azonnal a német doctor Pepikéjét ismertem meg. A
-másik szögletben azonban koránsem az én Katzenau barátom ült, hanem egy
-ragyogó brillant melltűs tekintélyes ur.
-
-Mellettem lévő ismerőmtől kérdezém kilétét.
-
-– Van Niven, dúsgazdag hollandi bankár, volt a felelet; mint mondják fél
-millió frankért vette egy tönkre menő pazar bojártól szive mostani
-parancsnokát. Ismeri ön talán e kaczér nőcskét?
-
-– Egy kicsit, viszonzám; különösen egy találkozásra emlékeztet a
-Vezúvon. De a többi közt, szóljon ön, itt van e jelenleg Párisban honuk
-nagy fia, Chateaubriand?
-
-– Dehogy van! meredt reám nagy szemekkel szomszédom; Bonaparténak már
-több év előtt oka volt benne nem egészen bizni s e végből a
-jelentéktelen florenczi követséghez küldé; Enghien herczeg kivégeztetése
-után azonban Chateaubriand ur nyiltan szakitott az első consullal,
-számkivetette magát s a Bourbonokhoz csatlakozott.
-
-
-
-
-DIDIER.
-
-(TÖRTÉNETI.)
-
-1825-ben – írja ugyan azon kéz, mellynek úti jegyzeteiből az előbbi
-történetet közlém – Párist s szeretetreméltóan könnyelmű népét olly
-szándékkal hagytam el, hogy Szavóján, Sveiczon és Bajorországon
-keresztűl, több év óta nem látott honomba térjek, hova, családi érdeken
-kivűl, a naponkint fontosabbá váló pozsonyi országgyülés is vonzott.
-
-Grenoble-ig gyorsszekeren jöttem; innen a havasokon át Szavojába csak
-rögtönözve fogadott alkalmakon lehete utazni s ez alkalom is mindössze
-két sovány öszvérből állott, mely egy fonott kasú pórszekerkét ügygyel
-bajjal húzott a kősziklás meredek hegyi utakon s lépéseinek minden
-szilárdsága mellett sem biztosithatott olly bajok ellen, miknek, ha nem
-is veszély, de legalább boszantó kellemetlenség a nevük.
-
-S csakugyan, alig hagytuk el a franczia határszélt, midőn egy völgybe
-legördülő szekerünk – veséket rázó zökkenés után egyszerre
-megállapodott.
-
-– Mi baj Pierre? kérdém az öszvérek sopánkodó hajtóját, kiugorva a
-féloldalt hajló járműből.
-
-– Az első kerék tört össze, felelt ez a szent szűzet híva segédűl, – még
-pedig olly irgalmatlanúl, hogy minden küllője széthullott s összekötés-
-vagy kifoldásról szó sem lehet. Uj kerék nélkül tapodtat sem mehetünk.
-
-E szerint nem maradt egyéb hátra, mint hogy Pierre az egyik öszvéren a
-legközelebbi faluba kerékért menjen, én pedig a béna szekeren a másik
-öszvér s málhám mellett őrűl maradjak.
-
-Mire azonban Pierre jó három óra mulva egy fakó kerékkel visszakerült,
-már akkor a nap lebukott volt az imént hátra hagyott magas hegy mögé,
-keletről pedig hollószárnyú fellegek boritván el mindinkább az eget,
-körülünk hirtelen szuroksötét éj lőn.
-
-Illy körülmények közt utunkat folytatni annak lett volna megkisérlése,
-vajjon nyakunk szintoly töredékeny-e, mint ama kerék, melynek nem a
-szekérhez arányos utóda sehogy sem akart egyetértésben forogni többi
-három mostoha testvérével.
-
-Az augusztusi éj azonban langyos volt, a völgykatlan – melyben valánk –
-megóvott a keletkezhető szelektől, s az ember utóljára is azzal
-vigasztalta magát, hogy lehetne eset, midőn az éjet még roszabb
-helyzetben is kellene tölteni.
-
-A jámbor Pierre haraszt almot hordott egy terepélyes fa alá, az alomra
-mohot szedett s kész volt a legfrissebb ágy, melyen én köpenyembe
-burkoltan csakhamar elaludtam, s még talán álmomban is hallottam a
-falombok suttogását s mint csendül meg közbe közbe a gyér füvön rágódó
-öszvérek méla hangú csengője.
-
-Álmomból kézérintés ébreszte föl.
-
-– Indulunk Pierre? kérdém rögtön fölkelve, de hiszen még oly sötét van,
-mintha farkas torkában volnánk?
-
-Az előttem álló alak, kit én az első perczben hibásan tarték Pierrenek,
-ismét vállamra tevé kezét.
-
-– Pszt! suttogá, siessen, fusson ön! ön üldöztetik, fejére jutalom van
-téve, itt egy percze sem biztos!
-
-– Uram, akárki ön, de mindenesetre téved a személyben, feleltem én
-meglepetve s alig tudva, nem álmaim folytatása-e még e jelenet – én mit
-sem követtem el, a miért üldöztetni s igy futni volna okom.
-
-– Pszt! ismétlé ő, jól tudom ki ön s hogy van oka előttem titkolózni,
-mert ön engem kémnek hisz, – nem csoda, hiszen az egész világ annak
-tart. Pedig lássa ön uram, én ez eszmétől is borzadok, mert jól tudom
-azt is, hogy a kémet isten átka kiséri hatodiziglen, s inkább ezerszer
-gyilkolnám meg magamat, mint sem feladjam önt. Higyjen nekem, kövessen,
-s őrülésben kárhozzam el, ha meg nem mentem életét.
-
-– Köszönöm jó akaratját, de nincs szükségem reá; válaszoltam én,
-határozatlan gyanúra kelve a magát feltoló őr-angyal ellen.
-
-A hold e pillanatban egy szakadó felhő mögűl téveteg sugarát az idegenre
-veté s egy rövid perczre láthatóvá tevé sajátságos alakját. Szétmállott
-öltönye rongyairól, miket egy czafrangos kendő-öv csak lazul birt
-összetartani, – hosszú csavarokban lelóggó bozontos hajáról s évek óta
-nyiratlan szakáláról itélve, e nyomorú s vadkülsejű embert bátran
-haramja gyanánt lehetett volna megragadni, ha aszott arczának némi
-fájdalmas vonása, s beesett szemeinek ama kifejezéslensége, melly néz,
-annélkül hogy alvó tüzű tekintetében lélek volna jelen – egy benső
-ösztönnek azt nem súgná, hogy egyike ama szerencsétleneknek, kit sinlő
-testükben megbomlott szellemet vonszolnak a jótékony sirig.
-
-– De én kényszeritni fogom önt, hogy velem jőjön, mondá s karomat
-átfogta; mert lelkemet pokoltüzként égetné a tudat, hogy megmenthettem
-volna önt s nem tevém. Önt pallossal fognák kivégezni, s vére rám
-száradna – – huh! – –
-
-Az erőszakos megrázkodást, melly ez utóbbi szavait követte, arra
-használtam, hogy karomat markából kifejtve, hátralépjek.
-
-– Jó, ön nem hisz nekem, ön kémnek tart, mint mindenki, folytatá
-búskeserű mosolylyal; s ha már épen nem akar velem jőni, kövesse
-legalább tanácsomat s ne menjen Saint-Sorlin-d’Arve-ba, mert ott a
-fogadós istentelen gazember, ki feladná s elfogatná önt, hanem tartson
-inkább mindig balra Sveicz felé, s ha talán meg volna szorúlva pénz
-dolgában, fogadja el tőlem e csekélységet.
-
-S ezzel egy nehéz bőr zacskót téve kezembe megfordúlt s oly gyorsan ment
-tova, hogy mielőtt utólérhettem volna, eltűnt az éj sötétében.
-
-Fek-helyemhez visszatéret e különös kalandon s azon tünődtem, hogy az
-első helyhatóságnál leteendem a szegény őrültnek nálam hagyott pénzét,
-midőn e fáradságtól ama tapasztalás mentett föl, hogy a zacskó tartalma
-nem egyéb vertpénz alakú és nagyságú vékony kőlemezeknél, minőket e
-vidék sziklás rétegei bőségben mutatnak fel.
-
-E közben hajnallott s most én költém fel az őszvérhajtót, ki a nap
-fáradalmai után s jó lelkiismeretével oly mélyen aludt, hogy az éji
-kalandról legkisebbet sem sejtve, azt mód nélkül megbámulta. Azt hivé,
-hogy látogatóm bizonnyal maga a saint-sorlin d’arve-i fogadós volt,
-kiről erre jártában hallá, hogy őrülten tébolyog ide s tova.
-
-Utunk az épen most nevezett falun vitt keresztűl. A szurtos pórviskók
-közől, melyek a franczia faluk rendes szép házsoraitól annyira elütőleg,
-már a szavójai nyomor jellegét viselik, egyetlen magasabb, cserépfedelű
-ház vált ki: a fogadó, azaz, mely több év előtt szerepelt e minőségben,
-mert jelenleg repedezett deszka kapuja zárva volt; az előtte levő tért
-paraj verte fel, szennyes ablaküvegei megvakúltak vagy sötétkék szinbe
-játszottak vagy összetöredeztek, szabad bejárást engedve a szélnek s
-madaraknak, falairól az eső a vakolatot leverte, szóval egész külseje
-romlatag elhagyottságra mutatott.
-
-Abból, mit Pierre e puszta lakról mondani tudott, csak annyit értheték
-meg, hogy az átkozott ház, melyet még a gyermek is kerül; a legközelebbi
-mezőváros Saint-Jean-de-Maurienne-ben azonban, mialatt alkalmat
-váltanék, következő részleteit hallottam e ház egykori lakosa
-történetének.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Nyolcz év előtt 1817-ben a saint-sorlin d’arvei korcsmának még nem volt
-cserépfödele, s a többi háztól alig különbözteté meg egyéb mint a
-homlokzatról lelóggó forgács-czégér, mely alól tárt ajtajú tágas
-ivóházba lépett a gyér vendég.
-
-Az órányira fekvő Maurienne mezőváros vendéglője több kényelemmel
-láthatá el az utast, s így ide csupán az tért be, kit fergeteg vagy
-elkésés gátolt a tovább mehetésben. A helység szegény lakói szinte
-keveset költhettek italra, annyira, hogy Balmain csak nagy nehezen birta
-összeverni az évi csekély haszonbért, s alig maradt annyija, mennyit
-családja legelső szükségeinek fedezése megkivánt.
-
-E család egy szelid szőke nő s két göndör fürtü fiúból – kik közűl az
-öregebb nyolcz az ifjabb hat éves volt – állott. Az apa szivét, ha a
-gyermekek jövőjére gondolt, keserűség fogta el, s csak a szerető kedves
-nő biztató és kitürésre intő szavai tartották vissza, hogy midőn e
-haszonbérbe lépés perczét átkozá, egyszersmind saját és gyermekei
-fogantatása perczét el ne átkozza.
-
-Egy estén Balmain a közel Maurienneből, hova csekélységeket vásárolni
-ment volt, tért vissza. Az eléje siető gondos feleség némi eszme általi
-elfoglaltságot vélt férje arczáról leolvashatni, s miután a szobába
-léptek s az apa csevegő két fiát magához emelve megcsókolá, kissé
-kandian kérdé tőle:
-
-– Na s mi ujság a városban Balmain?
-
-– Hm anyjuk, felelt kis vártatva s gondolatokba merülten a szép barna
-férfi, – ha isten is ugy akarná, még gazdagok és elégedettek lehetnénk s
-e fiukból is válhatna ember.
-
-– Hogy hogy kedvesem? kérdé természetes érdekeltséggel az anya.
-
-– Halld mindenekelőtt, mik történtek ismét nagy Francziaországban, mondá
-fontosan Balmain, s egy Maurienne-ből hozott hirlapivet, mi ott sok
-olvasás által elrongyollott s mocskolódott, húzva ki zsebéből, annak egy
-czikkét fennhangon olvasni kezdé. Neje figyelmesen hallgatá, a fiúk
-pedig játszani sompolyogtak ki a szobából.
-
-A czikk igy hangzott:
-
-„Május 4-ke éjén Francziaország belnyugalmát olyszerü merény fenyegette,
-mely ha rögtön első csirájában el nem fojtatik, ismét számtalan békés
-polgár vére-, vagyona-, életébe fogott volna kerülhetni. Hála azonban
-Donnadieu tábornok és Vautré ezredes erélyes föllépésének, a lázadás,
-melyről mondanunk sem kell, hogy tisztán bonapartista érdekű volt,
-tökéletesen elnyomatott, a főczinkosok egy része a csatatéren maradt, s
-a nagyobb fogva van, és méltó bűntetésre vár.
-
-„A tény röviden következő:
-
-„A mondott éjen Grenoble felé három-négy ezer fegyveres lázadó
-közeledett, Didier egykori grenoblei tanár vezérlete alatt, s „Vive
-l’empereur!“ kiáltások közt már épen a várost volt megrohanandó, midőn a
-hős Donnadieu tábornok hirtelen összegyüjtve a benn tanyázó őrséget,
-Vautré ezredessel együtt a lázadókra kirontott, s elszánt véres harcz
-után szétverte s vad futásnak inditotta őket. A dicsőség, a nevezett
-főtiszteken kivül, a d’isérei zászlóaljat s a szajna-dragonyosokat
-illeti, kik a futamlókat pár órányira üldözve, részint leölték, részint
-elfogták.
-
-„Az elsők közt van Ivannini lázadó kapitány; fogai közt egy félig
-elharapdált papir-szelet találtatott, melyen az összeesküvés főrészesei
-följegyezvék.
-
-„Az utóbbiak között Drevet, Buisson, Dufresne, Guillot, Julien, Goly a
-nevezetesbek, többnyire Bonaparte egykori seregében szolgált s most
-fél-zsolddal hazabocsátott tisztek.
-
-„A lázadás és öszeesküvés fő-vezetőjének, Didiernek azonban,
-mindamellett hogy a ló kilövetett alóla, sikerült megszökni.
-
-„Személyes leirása alább közöltetik. Annak ki őt megfogván az illető
-hatóságnak átadandja, huszezer frank jutalmat igér a kormány.
-
-„Személyes leirása: Szikár magas termet, mely a hatvan év súlya alatt
-görnyedten jár; borotvált arczának vonásai finomak és élesek, szemei
-szürkék s nyugtalanok, orra hajlott, ajkai vékonyak, hosszú haja egészen
-ősz, hangja metsző, s szavait mindig heves kézjárattal kiséri.“
-
-– Na s asszony, mit szólsz ezekhez? mondá a bevégzett olvasás után; ha
-az isten úgy akarná, hogy én lennék elfogója, szerencsénk meg volna
-alapitva.
-
-– A jó isten ilyet nem akarhat; viszonzá csendes áhitattal a nő, – s te
-is Balmain, csak mondod, de nem tennéd meg.
-
-– S mért ne tenném? pattant fel kissé boszúsan a korcsmáros, – talán
-bizon gyermekeidnek felesleges volna a húsz ezer frank?
-
-– Azért, mert nem lenne rajta istenáldás, mondá nyugodtan neje.
-
-– Asszony-beszéd, balga előitéletek! morgá elkomorúlt arczczal Balmain,
-– hagyj fel az ily botor fecsegéssel, különben azt hiszem, jobban
-szereted egy ismeretlen vén ember redves életét, mint saját férjedet és
-gyermekeidet.
-
-– Épen mert titeket szeretlek végtelenül, beszélek igy. De mért
-pörölnénk oly tárgy fölött, melyre eset sem fordulhat elő? szólt,
-engesztelő mosoly közt karolva át férje nyakát, – jer kedvesem, pihenj
-kissé, én majd behivom a gyermekeket, s aztán feltálalom a kis vacsorát.
-
-S ezzel a rövid vitának vége szakadt.
-
-* * *
-
-Pár nappal később, a délután legrekkenőbb órájában s midőn a
-saint-sorlin-d’arve-i fogadós legkevésbé remélt vendéget, egy utas
-lépett a hűs ivóházba.
-
-Az utas gyalog s messziről érkezhetett, mert fáradtan és
-verejték-lepetten ereszkedett egy festetlen fájú szalmaszékre, mint
-olyan, ki már állani is alig bir.
-
-Szikár s görnyedtsége daczára is magas öreg ember volt ez, tépett, poros
-ruhában. Halantékairól hátrasimitott haja galambfehér fürtökben folyt le
-vállaira, napok óta borotválatlan sovány arczán az ősz szakál tarlója
-ezüstlött. Egyik szemét fekete tapasz fedte, a másik szürkén világlott
-elő a tömött szemöld alól s félig rejtődző félig fürkésző pillantással
-járta be a szobát, mindamellett, hogy a minden tagján látszó
-kimerültségben ajaktalan szájszélei is szinte remegtek.
-
-Kevés ételt kért jó fizetésért s mindenek előtt ágyat, hol nehány órán
-át kinyughassa az uti törődést. Eközben letevé kopott kalapját hogy a
-homlokáról szakadó izzadást letörülje az elővett kendővel, melyen bár
-gondosan volt összehajtogatva, vérfoltok voltak észrevehetők.
-
-A fogadósné, ez idegen látására szivét erőszakosan megdöbbenni érezé,
-rögtön férjére tekintett s aggódva látta, hogy ennek szemei kémlőleg
-vannak az érkezettre szögezve.
-
-– Az étel a feleségem gondja, felelt az öreg kérésére, – ágyat majd csak
-találunk a vendégszobában. Ha úgy tetszik önnek, kövessen oda.
-
-Az utas fölemelkedett ülőhelyéből s csak most, midőn az előremenő
-fogadós után vánszorgott, volt látható, hogy egy lábát nehezen s
-fájdalmasan vonja.
-
-– Ha szives lesz őn némi ebédet késziteni, szóla menet közben a nőhöz,
-majd csak pihenés után fogom kérni, most oly bágyadt vagyok, hogy
-lehetlen volna bármit izlelnem.
-
-Balmain egy vendégszobának nevezett kamrába vezette vendégét, ki ott
-rögtön a pokróczos ágyra dőlt s alig öt percz mulva mélyen elaludt. A
-fogadós az ajtónál hallgatózott s midőn az alvónak hosszú mély
-lélekzését hallá, ovatosan kétszer forditá meg a kulcsot zárjában,
-halkan levonta s elsietett.
-
-– Készits a legjobból mid van, a szegény öreg számára, szólt tettetett
-közönnyel nejéhez a konyhában, – tőlem jó bort kért, majd kimegyek a
-külső pinczébe, hol azt a kevés bordeauxit tartogatom s hozok neki.
-
-Ezzel, minden további szó nélkül, kalapját, botját véve, távozott.
-
-A nő azonban megtanult férje lelkében olvasni, s fokozottan látván
-feltünni arczán ama szellemi elfoglaltságot, mely a minap szinte egy kis
-vita okozójává lőn, nem hitt szavainak. Aggályos sejtelmének
-meggyőződést szerezni, észrevétlenül utána lopózott, s látta, hogy a
-külső pinczével egészen ellenkező irányban fekvő Maurienne városka felé,
-hol akkor csendőr-csapat tanyázott, csaknem futva halad.
-
-A szegény nő kinosan összeszoruló szivére tapasztá kezét s szemeiben két
-nagy köny tört fel. De mialatt ezeket letörlé, lelkében egy elhatározás
-fogamzott és érett meg.
-
-Visszarepült a házba, a vendégszobához. Ezt zárva s gyanuját alaposnak
-találta. Már az ajtó mikénti befeszitéséről gondolkodott, midőn eszébe
-ötlék, hogy a kamra ablaka a kertbe nyilik s bár kissé magasan van a
-föld szinétől, de épen azért rácstalan s lajtorján elérhető. Ezzel
-indult tehát tüstént a kertbe, az ablak alá illeszté, s fölment a
-hágcsókon. Az ablakszárnyakat, tán hogy a zárt szag helyébe friss lég
-toluljon, örömére tárva lelé; nem habozott, s a következő perczben a
-szobába, az alvó idegen mellé lépett.
-
-Megfogta az öreg lecsüggő karját s gyengéden megrázta. Ez azonnal az
-erdei vad éberségével rezzent fel.
-
-– Ön Didier – személyes leirása után ráismertek önre – a csendörök nem
-sokára itt lesznek – még van idő menekülni – siessen s egy perczet se
-veszitsen – – – hadará a nő egy lélekzetben.
-
-Utolsó szavainál Didier már a zárt ajtónál volt s minden erejét
-megfeszité hogy felrántsa.
-
-– Arra nem mehet ön, az ajtót kivülről bezárta férj… rázárták önre –
-folytatá vörösre pirulva Balmainné, – hanem itt az ablakon át lajtorján
-a kertbe – s onnan a szomszéd havasra szabadúlhat ön –
-
-Percz alatt mindketten lenn voltak a kertben.
-
-– Mi tartomány fekszik a havas ótlsó oldalán? kérdé feszülten Didier.
-
-– Francziaország! volt a leverő válasz.
-
-De habozni, késni nem volt idő, az öreg ember hévvel szoritá meg a nő
-kezét, s köszönetül e szavakat mondva: Az ég hálálja meg nemes tettét,
-asszonyom! – utolsó erejével a havasnak tartott.
-
-A fogadósné utána nézett mig láthatá, aztán szobájába vonult, ott leült
-s férje arczképére meredve várt és gondolkozott, maga sem tudta mit vagy
-miről?
-
-E lelki zsibbadtságból fegyvercsörrenés riasztá fel őt. A csendőrök
-jöttek férjével s állottak meg a kamra előtt, melynek ajtaját vezetőjük
-felnyitá.
-
-A csendőrök az üres szobában bámulva néztek körül. – Balmain képéből
-kikelve orditá:
-
-– Megszökött! – aztán az ablakhoz ugorva, midőn az ott feledett
-lajtorját megpillantá, növekvő dühvel tevé hozzá: – feleségem szökteté
-őt meg!
-
-– Igen, én szöktetém őt meg, szólt előlépve hideg nyugalommal a nő.
-
-– De a húszezer frank! asszony, te szerencsétlenné tettél engem,
-magadat, gyermekeidet, kiáltá Balmain, s két karjánál ragadva meg őt,
-villámló szemekkel kérdé: szólj azonnal, őszintén, merre, hova ment?
-
-– Azért mentettem volna meg? lőn a szilárd határozottsággal mondott
-válasz.
-
-– Vessz tehát, becstelen teremtés! ordítá az őrjöngő düh legfenső fokán
-az előbbi, s a gyenge nőt oly erővel lökte el magától, hogy ez egy
-szögletbe ütődve összerogyott.
-
-– Férjem! – volt az egész szemrehányás, mi a fájdalmasan összeharapott
-ajkak közül előtöredezhetett, mig a halálsápadt arczon lefolyó nagy
-könypár mosott magának sárgás csatornát.
-
-A két gyermek, ki a katonák látására s a zajra előjött, a lerogyott
-anyához simula, s félő nedves tekintettel nézett fel igy még soha nem
-látott atyjára.
-
-De ez nem ügyelt többé semmire s ott hagyva a fuldokló csoportozatot, a
-csendőrökkel a szökevény üldözésére rohant.
-
-* * *
-
-Sikertelen keresés után, éjfél tájban tért vissza a káromkodó csapat, –
-Balmain nagy mennyiségben felhordott borral vendéglé a csendőröket s
-szóval sem ellenkezett, midőn ezek nejének, mint a megszöktetési tényben
-bünösnek, fogva elviteléről beszéltek. – Nem is tudta, hogy a szegény nő
-heves görcsök közt, félig öntudatlan fekszik ágyában.
-
-A csendőrök már épen menni készültek, midőn egy pór lépett az ivóházba s
-jelenté, hogy az üldözött rablót vagy gonosztevőt, kinek vétkéről
-tudomása sem volt, a havasról letántorogni s egy, a falu szélén levő
-pajtába menni látta.
-
-A nyomozó had rögtön fölkerekedett s a pór után a kijelölt helyre
-sietve, zsákmányát a pajtabeli szalmán fél-holtan találta.
-
-Didier testi ereje a meredek havas mászásában végkép megtörött; lába,
-mely a grenoble-i éji harcz alkalmával, az alóla kilőtt lónak rá dőlése
-által tetemesen megsérült, nem birta tovább vinni őt, s iszonyu kinokat
-okozva, ájulásba ejté az éhszomj és fáradság által különben is kimerült
-öreget.
-
-Midőn ájulásából a havas hideg nyirkos földén felocsúdott, halála óráját
-vélte közel lenni. Mihez kezdjen? ha a hegyeken át birna is haladni,
-Francziaországba jut, hol a veszély még bizonyosabb. Táp és nyugvás után
-epedve, az éj leszálló ködében visszakúszott a falu felé, s egy
-szánakozó pórnőtől darab kenyeret kapva, ezzel egy pajtába vonúla, s ott
-lihegve a szalmára terült.
-
-Elszenderülni sem volt még ideje, midőn a csendőrök rajtaütöttek s
-kötözve vitték Maurienne-be. Innen, orvosi segély által kissé
-fölépülvén, Turinba, s a piemonti kormány által vissza Grenoble-ba
-szállitatott, hol aztán a lázadás szinhelyén pallos alatt hullott el ősz
-feje.
-
-Halála előtt megvallá, hogy nem Bonaparte, de Orleans herczeg részére,
-bár ennek tudta és részvétele nélkül, akart forradalmat kezdeni, s a
-bonapartista érdek csak a fél-zsolddal hazabocsátott tisztek megnyerése
-végett volt kitüzve.
-
-Balmain Párisba utazott, s mire a húszezer frankkal visszatért, nejét
-halotti padon kiteritve találta. A szegény nőn teljesült az, mit sokan
-mesének hisznek – a szive szakadt meg.
-
-Férje köny nélkül temette őt el – ez ember elfeledte a sirást, vagy
-talán önmaga elől akarta elvitázni lelke titkos vádját?
-
-Aztán háza épitéséhez fogott, s fogadót, mely a maurienne-it mindenben
-meghaladja, kivánt felszerelni, hogy az utasokat oda édesgesse.
-
-De az utasok kerülték házát, hónapokon át sem volt vendége; – a falu
-népe pedig inkább mérföldet ment, sem hogy Balmainhez térjen be szomját
-oltani.
-
-Nem társalgott vele senki, még cselédet sem kapott s az utolsó pór sem
-akart vele szóba állani.
-
-Fiait a többi gyermek kizárta játszóköréből, csúfnevekkel gunyolta és
-ingerlette, – s hazatérve, komor s könnyen dühre kelő atyjuktól nyertek
-nem ritkán szidalmat, ütleget, kivált ha anyjuk sirját merték
-meglátogatni.
-
-Egy este végre nem jöttek haza – anyai rokonaik egyikéhez szöktek s
-többé semmi áron sem akartak az apai házhoz visszamenni.
-
-A fogadós napról napra embergyülölőbb lőn, mint lesz mindenki, kit az
-emberek gyülölnek. Daczolt velük, s mert hozzá nem közeledett senki, ő
-sem közeledett senkihez.
-
-Sokszor hetek multak el, hogy nem is látták, s ha megjelent az utczán,
-kalapját mélyen levonta összehuzott szemöldeire, s fel sem tekintve ment
-előre.
-
-Egyszerre azonban – midőn már csaknem holtnak hitték, oly rég nem látta
-senki – modora egészen megváltozott, vonásairól eltünt a gyülölet komor
-felhője, s bár ott, hol több ember volt együtt, nem mutatkozott, de
-minden egyest megszólitott, s titokteljes suttogással segélyét ajánlá
-fel az állitólag üldözöttnek.
-
-Megőrült; s most a megmenteni akarás rögeszméjével tébolyog ide s tova a
-hegyekben.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-A tőle kapott bőr-zacskót a pénz alakú kerek tavicscsal – e történet s
-az éji kaland emlékeül magammal hoztam.
-
-
-
-
-EGY ZSIDÓ  A XIII. SZÁZADBAN.
-
-(TÖRTÉNETI BESZÉLY.)
-
-
-I.
-
-Azon időben – irtak vala pedig Krisztus urunk születése után ezer két
-száz és harmincz egyet – Magyarországon második Endre király, Endre
-királyon Dénes nádor, mindkettőjükön pedig Dávid ben Gábael dúsgazdag
-zsidó uralkodék.
-
-Endre király nagyon istenfélő és kegyes úr vala. Minélfogva ő hevítve
-szent buzgalomtól, atyja fogadását beváltani elment Palaestinába, s nagy
-sereget vitt magával az istentelen pogányok ellen, s három hónap múlva
-visszatért kicsire olvadott sereggel.
-
-Itthon az országot igen siralmas helyzetben találta. Távolléte alatt a
-nemesség pártokra szakadt, Halics trónjáról Kálmán fija elüzetett, a
-kincstári ládának egész feneke kilátszott, a főispánok és más főnemesek
-a királyi várjavakat elfoglalták, a köznemességet elnyomták; a zsidók és
-izmaeliták a népet adószedéssel s pénzváltással sanyargatták, s mig
-néhány gazdagnál egész esztendőn át hegyen völgyön állt a lakodalom,
-addig a szegény adózó nép sok helyütt a szó legbaromibb értelmében maga
-húzta a jármot, hogy éhen ne kelljen vesznie.
-
-Endre nem tudván, a sok baj orvoslása közül melyikhez fogjon elébb?
-egyikhez sem fogott. Ha a várjavakat akarta visszafoglalni, a nemesség
-kelt fel ellene; ha a zsidókat akarta korlátozni, ezek dugták el
-erszényeiket, pedig náluk volt a pénz, minek ő minden perczben oly
-roppant szükségét érzé.
-
-Dénes nádort pedig legkevésbbé bánthatá meg.
-
-A nádort egykor Dénes diáknak nevezték, ki azonban őt a régi multra
-legtávolabbról is emlékeztetni merte, jól tevé, ha elébb saját nyakát
-megtapogatá. Pedig büszke lehetett volna rá, hogy diákból nádorrá
-emelkedék, ha ez emelkedést eszén kivűl nem egyszersmind a sziv és
-lelkiismeret háttérbe szoritásának köszönheti. Némelyek ugyan vitaták,
-hogy ő ilyesmit soha sem tőn, miután a nevezett czikkekből egyikkel sem
-birt. Annyi bizonyos, hogy ő maga legalább az elsőt dobogni, a másodikat
-megszólalni soha sem érezé. Azt hivé, hogy pénz hozza a hatalmat, s a
-hatalom a pénzt, e kettő pedig a lét-czél, melynek elérésére semmi
-eszköz sem lehet eléggé kemény. – Czinkosai Berthold bán, és Sámuel
-kincstárnok voltanak; közös jelszavuk: mindent a magunk hasznáért.
-
-Hat év óta nádor, a kincstárnokságban, mit azelőtt visel vala, Sámuel
-váltá fel őt, ki titkos gyanúban állott, hogy az ismaelitákkal a nép
-zsarolásában nemcsak egyet ért, sőt alattomban az utóbbiaknak
-szertartásaikhoz szít. Ez volt Dénes nádor legbensőbb barátja, s bár
-kortársak valának, leányát hozzá nőül adni készült. Egyet értve, az
-ingadozó királyt, nem volt nehéz lábairól levenniök, s így történt, hogy
-az ország közjövedelmei zsidóknak adattak bérbe; ők szedték be az adót,
-kezelték a sót, váltották be a pénzt, birták a harminczadokat: némelyek
-hivatalra, mások nemességre emeltettek; az adózók sőt a nemesek fölött
-is gyakorlatilag megalapitott előjogokkal bírtak.
-
-A nádor pártoltjai legkitünőbbjének Dávid ben Gábael, vagy mint a
-neveket összevonni szerető nép nevezé: Bengabál Dávid, spanyol zsidó
-tartaték, bár jól értesültek a viszonyt megfordítva s inkább a nádort
-álliták lenni a zsidó kegyenczének.
-
-Dávid gazdagságáról mesés hirek szárnyaltak nem csak a vidéken, de az
-egész országban, sőt a szomszéd tartományokban is. Beszélték, hogy a ház
-alatti terjedelmes pinczékbe már nem fér a temérdek arany és ezüst, mi
-ott részint kádakban és hordókban, részint rudakban hever; hogy
-gyémántjai és egyéb ékkövei értékének felével kifizethetné az országot;
-hogy a törvény ellenére birt házainak számát s földeinek mennyiségét nem
-is tudni; hogy a külföldi fejedelmek roppant összegekkel adósai, Endrét
-nem is emlitve, ki már akkor, midőn a szentföldi hadjárat költségeit
-kelle fizetni, s kevéssel utánna, midőn Halicsból elűzött Kálmán fiát
-akarta trónra visszahelyezni, reá szorúlt s azóta évenkint kölcsönzött
-tőle, vissza pedig soha egy fillért sem fizetett, hagyván a magas
-kamatlábu tőkét elérhetlen fokra emelkedni. Hát még a számtalan fő és
-kis nemes, ki Bengabálban hitelezőjét süvegelte! alig élt a vidéken egy
-birtokos, ki e Dáriusnak legalább nehány márkával ne lett volna adósa.
-
-Spanyolországból, honnan, mint rebesgeték, nem épen jó szántából
-távozott, még ifju korában költözött Magyar honba. Mindjárt első
-föllépése figyelmet gerjeszte. Az ország akkori fővárosában Esztergomban
-telepedvén meg, rövid időn otthonos lőn III. Béla és később Imre király
-udvarában. Kinek izletes rakatú gyémánt-csat, kereszt, boglár, gyűrű,
-kardmarkolat, vagy bármi remekmívü ékszerre volt szüksége, a király s
-királynétól kezdve, mind csak Dávid ben Gábaelhoz fordúlt. Mór
-készitményű áruczikkei, miknek egész tárát hozta magával Granadából,
-keresve kerestettek; műértők itéletéhez képest ezeknél diszesebbeket
-egész Zacatinban nem lehetett volna találni. S e mellett végtelenül
-lekötelező modorral is bírt az eszélyes kalmár, a mennyiben nem ritkán
-hitelbe is adta portékáit, sőt, ha kivántaték, ráadásul pénzt is
-kölcsönze a nemes lovagoknak. Mi áron? ehhez az illetőn kivül senkinek
-sem volt köze, annyi bizonyos, hogy befolyása naponkint nőtt, s nem
-egyszer történt meg, hogy ki a királytól némi kegyet akara megnyerni,
-elébb Bengabálhoz folyamodott, szólana érdekében pár jó szót. Később
-megengedtetett neki házat vehetni Esztergomban, ezt nem sokára egy
-második, harmadik s több követte Fehérváron, Kassán, Nagyváradon s egyéb
-népesebb városokban.
-
-Endre hanyag s örökös pénzzavarban lézengö kormánya kellett csak, hogy
-az ügyes tőzsér tökéletesen felhasználhassa ildomosságát. Nem sokára
-felhagyott az ékszer-kalmársággal, miután vagyonát annyira szaporítá,
-hogy neve keleti Európa első tőzséreként említtetnék.
-
-Kivitte, hogy – a világos értelmü törvény daczára – nemesi jószágot
-birhasson; maga Dénes nádor adta el neki, Sopron megyében közel az
-osztrák határszélhez fekvő uradalmát, mit ő aztán évről évre új
-vételekkel nagyobbított.
-
-Az ország közjövedelmeit ő tartotta bérben; a többi adószedő mind az ő
-embere volt, a harminczadi vámokat ő kezelte, sót csak általa lehetett
-kapni.
-
-A nádor hihetőleg e példából jött a meggyőződésre, hogy pénz = hatalom,
-miután Dávid e hatalommal oly hatályosan tudott élni és visszaélni.
-
-
-II.
-
-Hazánk jelen térképén hasztalan keresnék olvasóim Fertővárt az alatta
-elterülő mezővárossal, mely a tizenharmadik század első tizedében
-telepíttetvén, a másodikban nevezetesen gyarapodott, s a harmadik végén
-az ország legjelentékenyebb helyeinek volt egyike. Az osztrák
-határszélhezi közel fekvése fő kereskedői rakhely- és piaczczá alkotá, –
-emelkedését azonban leginkább földes urának köszönheté, kit a vidék
-Bengabál Dávidnak nevezett.
-
-A több mérföldnyi síknak, melyen e népes mezőváros délkeletről a Hanság
-és sásos tavak, nyugotéjszakról pedig a Fertő-patak és ritkás füzerdő
-által környezve feküdt, csaknem kellő közepéből nőtt ki egyetlen kerek
-domb, melynek alakzatát vulkáninak lehetne mondani, ha csúcsa mint a
-középen levágott czukor süvegé, nem hiányzanék. E dombháton épült, itt
-eddig nem látott izlésben, s mit sem kimélő költséggel Gabael palotája –
-Fertővár. Kik a szentföldi hadjárattal Palaestinában megfordultak, e vár
-épitészetében az ottani modorra véltek ismerni. Bengabál Granadából,
-mely ezen időtájban az európai miveltség-, tudományok- és müvészetnek
-volt gyúpontja, hivott meg egy hires mór épitészt, elküldé őt keletre, s
-az onnan hozott rajzok terve szerint fogott a büszke vállalathoz.
-
-A kivitel meghaladta a várakozást; az épitész maga bámulta kész müvét,
-mit a tulajdonosnak el kelle zárnia a messze földről ide rajzók
-tolongása elől.
-
-A Carrarából hozatott fehér márvány merész hajlatú ívekké boltosúlt a
-magas nyílt csarnokok felett, miket légben függeni látszó folyosók
-kötének össze. A sárga rézzel bőven megfuttatott kúpozatok egymásra
-hajlának, s messziről tekintve az egész egy oly tömör csoportozatot
-képeze, minőt a jeruzsalemi vagy betlehemi régi épitmények rajzain ma is
-láthatunk. Közelről azonban e csoportozat minden egyes része önálló
-formát ölte s nyiltan mutatá, hogy a mór müvész hazai előszeretetétől
-nem birt egészen megválni. Az oszlopzatokon nyugvó tornáczok, a kúpba
-menő termek aranyzott arabeskjei, a mozaik rakatú padlózat, a szeszélyes
-állatszörnyfejekből alakított kutak, melyekből a felszökellő vízsugarak
-téres medenczébe hullottak vissza, minden az ó mór-spanyol izlésre s
-ennek főremeke- az Alhambrára emlékeztete.
-
-A palotát Fertő-várnak nevezé el birtokosa, s két öl magas bástyával
-keritteté be, melynek külfalaihoz négy oldalról hosszú széles gránit
-lépcsőzet vezetett fel, a domb oldalait ellepő kertligetek közt.
-
-Bengabál méltán elmondhatá, hogy Európa fejedelmei közűl, az egyetlen
-granadait véve ki, egynek sincs az övéhez hasonlitható hajléka.
-
-A bástya-falakról letekintve, egy pillantással át lehete nézni a
-mezőváros többnyire új fehér házait. Ezek nagyobbjai ismét a vár úráé s
-többnyire só- vagy harminczadi raktárak, adószedői, pénzbeváltói s más
-ily épületek valának, keresztyén pór és nemes munkásokkal, kik csekély
-bérért, vagy adó és tartozás lerovására dolgoztak a nap huszonnégy
-órájából tizenötön át, zsidó felügyelők vizsga őrszemei alatt.
-
-A fő felügyelést azonban maga Bengabál vitte, naponkint megjelenvén
-munkásainál, s ki arczvonásait ilyenkor figyelemmel kiséré,
-tapasztalhatá az ezeken néha élesen rajzolódó gúnyörömből azt, hogy ő
-nem annyira az üzletet szemmel tartani, mint inkább gyönyörködni jő,
-mint hajol meg a büszke keresztyén az utált zsidófaj előtt.
-
-Ily kedélyhangulatban állott ő történetünk megnyilásának reggelén, a
-mezővároson kivül fekvő egy roppant raktára kapujánál. A csendes lépésü
-nagy meklenburgi faj lovat, melyen ide lovagolt, szolgája jártatta
-vezetéken a ritkás fűzerdő gyepén, mig ő aranygombu nádbotjára
-támaszkodva, majd a raktár körül nyüzsgő népen hordá meg szemeit, majd
-ismét a messze simuló rónára mélázott, láthatólag nem figyelve a
-féloldalt mellette álló rőt hajú felügyelő szavaira, ki, hosszú rovással
-kezében, a rábizottakról tőn pontról pontra számadást.
-
-A felügyelő észrevevén, urának hihetőleg ismert szórakozottságát s azt,
-hogy csak az üres légnek beszél, óvatos csenddel elódalgott s magára
-hagyta a gondolatiba merűltet.
-
-Hoszu csend után a tőzsér lehetőleg felegyenesedék dőlő helyzetéből,
-lehetőleg ismételjük, minthogy magas alakja a derékban meghajoltan ekkor
-is görbe maradt. E görbeség nem testi bajnak, de hosszú megszokásnak
-volt eredménye, mint ez szikár magas termeteknél nem ritkán az eset. –
-Tisztán keleti vonású arcza ifju korában szép lehetett, midőn még az
-arczbőr nem volt oly hervatag sárga, a domború homlok nem oly barázdás,
-a hosszas vágatú két nagy szem nem oly kiülő üvegű, a hirtelen hajló orr
-nem oly csontszerű, s az akkor tán kellemes görbületű ajk nem oly kemény
-zárt kifejezésü, mint jelenleg.
-
-Pedig e dúlást nem kor vitte végbe, – Bengabál alig volt még ez időben
-ötvenöt-éves; sem testi törődés vagy nélkülözés gondjai; – hanem egy
-merész röptű vágy, mely mint a délponti napsugár Sahara izzó homokját,
-olthatlanúl s évek óta égeté sovár lelkét; egy óriási eszme, mely minden
-egyéb gondolatot és érzeményt magába nyelve, tetteinek titkos rugója
-lőn; egy első csirájában óriás fogamzatu terv, melynek kivihetőségét
-mennél valóbbszinűvé emelé az ébren és álomban egyaránt ápolt remény s
-az előmunkálatok sikere, annál terjengőbb gyökerekkel fogódzott az
-lelkébe: e tényezők összehatása volt az, mi a tőzsér homlokán,
-halántékain, szemei körül az elmélés összevont ránczait maradandókká
-tette, termetét meggörbíté, arczát elfonyasztá, előre dülledő szemeiben
-a szünet nélkül számító gondolkozás baljóslatú fényét meghonosítá.
-
-– E faj nem veszhet el: szólalt meg lassu hangon s gyors mozdulattal
-emelve fejét, melynek a bajuszszal összefolyó vörnyeges szakálla két
-rétben lengett kaftánszerü velenczei selyem köntösére – e faj, mely
-annyi századon át türt, szenvedett, üldöztetett, irtatott, s nem csak
-nem fogyott el, nem csak nem csüggedett, de hű maradva az irás minden
-betüjéhez, a családi élet minden legkisebb szokásához, eredeti véréből
-fél cseppet sem vesztett, s ha szelleme nem ugyan az, mely egykor
-Judából osztá parancsait, ezt csak a világ minden részében reá nehezedő
-elnyomásnak tulajdoníthatja: e hű, ez okos, e kitartó faj nem veszhet
-el, mint Abron patakja elvesz a holt tenger iszapjában. És átok arra, ki
-elszóratásunkat átoknak mondja! Mi vagyunk-e az első nemzet, melyet az
-események hatalma megtört? azok elmosódtak a századok hullamzatában, mi
-élünk és élni fogunk, és Jerikó falai egy más világrészben még
-magasabbra épülendenek!
-
-A kiülő kék szemekben ez utolsó szavaknál szokatlan tűz villant meg,
-mely onnan ismét fokonként enyészett el, a mint tulajdonosuk vakmerő
-eszméit tovább füzte.
-
-– Türelem, még pár évig türelem, s a gyümölcs érett leend; e fölött
-tűrni sem oly nehéz már, mint volt csak pár évtized előtt is. A veszendő
-ország itthon árulókkal, künn ellenséggel környezi magát; benn
-pártviszályok dúlnak, künn alkalmas perczre vár nem egy vetélytárs; ezek
-úgy mint azok lekötelezettjeim, több mint ez, béreseim: ezek örülni
-fognak, ha a lerovandó tartozáson felül aranynyal dugom be szájaikat – –
-s mi hátráltat ekkor, hogy – – – Mi? a nép! a nép! mely gyülöli
-fajunkat, mely nehezebben simúl szokásainkhoz, hitünkhez, mint a nemes
-osztály; a nép, mely bennünk a nyomor vészhozó daemonát látja és
-gyülöli. Jó, ha gyülöl rettegjen is. A nép! lelketlen tömeg, forgatható
-gép. Endre alatt rosz keresztyén, mért ne lehetne a jövő nemzedék már –
-– –
-
-Gondolati menetét, közvetlenül háta megül hangzó lódobogás, egy, vállára
-kissé sulyosan eső kéz, s e szavak szakiták meg.
-
-– Jó nap Isten, Dávid szomszéd neked is!
-
-A zsidó, sértett büszkeség mord kifejezésével fordult az érkezőhez, s
-boszút lövellő szempárral mérte végig az őt oly könnyedén szomszédnak
-szólítót, s midőn ebben Dants Simon lovagot ismeré meg, leggyülöltebb
-ellenét, az egyetlent, ki előtte az országos hirü tőzsér, főadószedő,
-tisztelt és rettegett úr előtt soha meg nem hajolt; a makacs
-földbirtokost, ki a tőzsér uradalmának csaknem közepén bírt nehány száz
-holdjától megválni semmi áron nem akart, s véle hol csak lehetett
-daczolt és kicsinylőleg bánt: a felküzdő harag szavai már már kitörő
-félben voltak ajkain, midőn szokott lelki erejével lefojtva a
-szenvedélyt, jobbnak látta ennek nyilai helyett epés mosolyu gunyorral
-felelni:
-
-– Köszönöm nemes lovag, szólt kis vártatva, köszönöm kegyességedet,
-melyel megengedni méltóztatol, hogy az Isten ragyogó napjából az én
-méltatlan fejemre is jusson egy pár téveteg sugár. Minek tulajdonitsa
-csekélységem e leereszkedést! Talán ama kis összeget hoztad meg, melyet
-nem vetettél meg erszényemből kölcsön elfogadni, midőn az, fiadnak a
-pogány rabságbóli kiváltására volt okvetlen szükséges?
-
-– Emléked hű, Dávid szomszéd; válaszolá lováról eközben leszállva az ősz
-Dants Simon; de ha te jól megjegyzéd magadnak szent Jakab napját, melyet
-Isten kegyelméből épen ma élünk, láthatod, hogy én sem feledtem el.
-Tévedsz azonban, ha az egész összeget emlited, holott részletes
-fizetésre alkuvánk oly feltétellel: hogy az utolsó részlet lefizetésekor
-adandod vissza azon ezer márkáért zálogba bocsátott ősi gyémántjaimat.
-
-– Gyémántjaidat? he he! mily jó kedved van tréfára ily szomorú időkben!
-nevete a legsikerűltebb tettetéssel a tőzsér, – hiszen jobban tudod,
-mint én, hogy szemem világának soha egy gyémántod fényén sem volt
-alkalma gyengűlni. Talán csak álmodtál e gyémántokról? vagy valóban
-léteznek otthon, valahol dugaszban? ha igen, csak szedd elő, jó lesz túl
-adni rajtuk illendő áron, ha különben nem tudnád két ezer márkámat
-lefizetni.
-
-Az öreg lovag arczát elfutotta a vér, s talán a feltoluló hőség miatt
-emelintve fővegén, egészen láthatóvá tevé a tisztes főt, melynek
-hátrafésült fürtei épen úgy ezüstlöttek, mint a sas-orr alatti vastag
-bajusz és terjengő szakál vadona. Aztán, komoly méltóságú szemeit,
-melyek fehérében a finom hajszál-erecskéket vérrel futtatá be a kor, a
-szólóra szögezve, mély rezgésü hangon viszonzá:
-
-– A zálogot eltagadni, tartozásomat kettőzöttnek hazudni, s az egészet
-alkunk ellen rögtön követelni – ezt mind egyszerre akarod átkozott
-zsidó?
-
-Bengabált, e néki szokatlan czímre, düh fogá el; két rétű szakálla úgy
-reszketett, hogy a kaftán selyem szövetéhezi surlódása hallható lőn. De
-ismét mérséklé indulatát s mint olyan, ki ellenfelének tekintetével fél
-találkozni, oldalt pillantva, dörmögé:
-
-– Tartsd magadnak az átkozást, nekem pedig fizesd le a kölcsönt, mely
-nélkül egyetlen fijad ma is Syriában sinlenék. Ha jó szerivel nem
-fizetsz, majd tesz róla a nádor, kit minden órán várunk törvénynapot
-tartani.
-
-– S kinek segedelmével czélod ugy-e engem ily alávaló módon kiturni
-szemedet szúró birtokomból, mit már a gyémántok helyett kivántál inkább
-zálogba, – s hitetlen lábaiddal tapodni a földet, melyben apám és anyám
-és őseim csontjai nyugosznak? Ez czélod úgy-e? de esküszöm, elébb meghal
-egyikünk, mint teljesűl az.
-
-– Kár esküdnöd jó vitéz, mert bele sűlsz, s ha fizetni nem tudsz,
-megéred, hogy ama birtokodnak nevezett vakandtúrást az én ekém fogja ez
-őszszel felszántani. Én azonban előre is engedelmet adok, hogy a nagy
-becsü csontokat e földből kiásva, akár aranyba foglaltasd.
-
-Simon, bal kezével lova kantárát tartva, a jobbal minden szó helyett
-széles kardját ragadta meg.
-
-Bengabál Dávid, e mozdulatra faja ösztönszerű megrettenésével hátrált
-pár lépést.
-
-– Vesztedre használd kardodat vén lovag! kiálta rá, kezét védőleg előre
-tartva; – tudod vagy tudhatod a királynak törvénynyé vált határozatát,
-mely szerint a zsidó gyilkosa vagy megvérzője fejével és
-jószágvesztéssel bűnhödik!
-
-– Ne reszkess kardom előtt, farizaeus, dörgé megvetőleg Dants; nem fogom
-azt véreddel mocskolni, reszkess majd akkor, ha a bakó pallosát látod
-megvillanni. S el se is bizd magad azért, hogy zsebedben van minden fő
-úr, él még annyi igazság, mennyi az én ügyemnek elég. Vannak tanúim –
-van egy igaz Isten az égben, kinek haragos villáma szakadjon rád.
-
-S ezzel minden további szó nélkül lovára veté magát.
-
-– Igen, a magas égben uralkodik Izrael istene a nagy Jehova, ki
-választott népét nem hagyja el! szólt az égfelé emelt szemekkel Dávid, –
-Magyarországon pedig Dénes nádor! gondolá hozzá, a mint a füzes törpe
-fái közt mindig sebesebb lépésben tovahaladó lovag után tekintett.
-
-Aztán szolgájának inte, s ennek segedelmével a nagy meklenburgira ülve,
-palotájának déli lépcsőzetéhez csendesen ellovagolt.
-
-
-III.
-
-A lépcsőzetnél gyaloghintó várt reá, s ő ennek utrechti bársonynyal
-vánkosozott belsejébe vonúlva, egyszerre lépő négy hordár által
-felviteték.
-
-A fő bejárásnál álló két alabárdos őr mély tisztelet kifejezésével
-hajlott meg s tárta fel az ajtót az érkező előtt.
-
-– Küldjétek Corzailt, azonnal jőjjön; – parancsolá rájuk sem tekintve, s
-a tág teremnek egy magas hátú mély karszékébe ereszkedék.
-
-Nehány halotti csendü percz telt el igy; Bengabál mintha nem is
-lélekzenék, szobor mozdulatlansággal mereszté szemeit az ajtóra, mely
-épen azon perczben nyilt meg, midőn a váró, látszólag türelmét vesztve,
-ingerülten kelt fel székéből.
-
-Magas szikár alak lépett be, kinek barna fényes arczbőre afrikai
-származásról beszélt.
-
-– Él-e még Salamon az alharminczados? kérdé tőle rögtön s minden
-előzmény nélkül.
-
-– Él; volt az egytagu válasz.
-
-– S még meddig viheti?
-
-– Bizonytalan; cseppjeim használatával még talán három négy hétig
-eltengetheti lételét.
-
-Rövid szünet következék; – Dávid kézen fogá a mórt, s maga mellé, egy
-kerevetre voná.
-
-– Corzail! szólt merően szemébe tekintve: te bölcs ember vagy, s át
-fogod látni, hogy ily nyomorú kórságosnak az élet kín és nem jótétemény.
-Vond meg tőle cseppjeidet vagy cseréld fel inkább másokkal, mik
-szenvedéseinek elébb véget vessenek.
-
-A mór kérdőleg függeszté fehér alapjukból kiragyogó szemeit
-parancsnokára; – ez megérté a néma kérdést.
-
-– Reá nézve három héttel elébb vagy utóbb egészen közönyös: felelé, –
-reám nézve nagy különbség. Hiszen ismered a köztem és Dants közötti
-ügyet, megbizottja vagy gyülöletemnek, terveimnek. Salamon az egyetlen
-érvényes tanú, s bár különben áldozatkész szolgája ügyünknek, de tartok
-tőle, hogy a halál küszöbén álló ember nem birna elég erélylyel, ha
-vallomását esküvel kellene erősítnie. Pedig a nádort e hét folytán
-várom.
-
-– Úgy lesz, mint kivánod; szólt értőleg hunyorítva emez. Cseppjeim
-elfogynak, s velük fogy el Salamomból az élet.
-
-– A második tanú, folytatá, e tárgyat bevégzettnek tekintve az elébbi; a
-második tanú, ki annyiban veszélyes lehetne, minthogy pár hó előtt
-hitünkre tért át: Czenki Jób. Jelenlétében történt a kölcsön s a zálogos
-gyémántok átadása. Ha kikérdeztetvén, ez utóbbiakról semmit, s csak az
-elsőről akar tudni és vallani: kináld neki nevemben a Salamon halála
-által megürülendő alharminczadosságot. Ha vonakodnék, emlékeztesd arra,
-hogy hatalmamban áll.
-
-– Czenki Jóbról nincs kétségem: morgá Corzail, ő az intést parancsnak, s
-az ajánlatot két kézzel veendi. S a harmadik tanú?
-
-– Keresztyén; zsidó elleni ügyben tanúsága nem érvényes. S így az ügy
-rendben, s az otromba kevély nemes végre megtörve leend.
-
-Bengabál szemeiben ismét megvillant ama szokatlan baljóslatú tűz, mely
-tekintését ilyenkor csaknem kancsallá tevé. – Gondolati azonban hirtelen
-más irányt vehettek, mert e kárörvendő sátáni kifejezés mintegy varázs
-által illetve eltünt vonásairól, s egy az elébbivel egészen ellentétes,
-aggódó komolyságnak adott helyet. Bozontos szemöldei mély homlokbarázda
-alatt vonultak össze; s hangja szinte reszketett, midőn percznyi csend
-után kérdé:
-
-– A legfontosabbat utóljára hagytam, hogy annál bővebben szólhassunk
-róla. Van-e már határozott véleményed egyetlen leányom, szememfénye,
-Ráchelem állapotáról?
-
-– Tőle jövök, s eddigi sejtésem meggyőződéssé érett: felelte
-határozottan a tudós mór orvos.
-
-– Beszélj: mondá az apa, s behúnyt szemhéjjait kezével elfödve,
-hátradőlt helyzetből figyelt a szóló minden hangjára.
-
-– A baj titka, mit két hosszú hó óta kutatva sikertelen kuruzsolnak, min
-a kerek világ minden füve nem segit, s minek orvossága még is oly
-egyszerü, oly természetes, az: hogy Ráchel nem gyermek többé. A bimbót,
-a benn működő nedvek ereje hajtja fel a tőről, de ha az anya-természet
-már annyira nővelé, hogy csak a zöld burok szoritja össze a tágulni
-vágyó levelek kelyhét, ekkor harmat kell néki és napsugár, különben
-hasztalan ápolod arany edényben s épitesz alája oltárt; napfény és
-harmat nélkül idétlenűl satnyuland el, vagy kora féreg evődik belsejébe.
-E feselni vágyó s nem biró virág-kehely korában van leányod; e napsugár
-és harmathiány Ráchel bajának titka, s okozza ama méla epedést, mely a
-változatlan élet unalmai közt, rajongásának tárgyat keres, vagy – talán
-talált is.
-
-– Bölcsességed most az egyszer tévuton jár, Corzail barátom, szólt
-kételkedő mosolylyal Dávid, – kivüled s a szolgákon kivűl, kikről volt
-gondom hogy egytől egyig csúfak legyenek, leányom férfit sem látott s
-igy fogalma sem lehet arról, miről te imént oly sok szép szóval
-beszéltél s mit röviden szerelemnek nevez az ifju kor őrjöngése.
-Csalódol öreg.
-
-– Mondám-e, hogy azon epedésnek, mely a testet maga után vonva
-kóranyaggal tölti el, ismert vagy nem ismert tárgya okvetlen élő lény?
-Nem elég-e egy álomkép, mibe az égő vágy lelket lehel, mit a képzemény
-formába önt, kiszinez, életre emel, hogy a megnevezhetlen tünődésnek
-legyen mit bálványoznia? Vagy példátlan-e az, hogy a nyilást kereső
-ömlengés másnak hiányában egy csillag, vagy virág, vagy egyéb lelketlen
-tárgyat válaszszon eszményévé, mi aztán az előtörő köny és sohaj közt
-megszűnjék lenni puszta játszó szer?
-
-– Leányom alig mult tizenhárom éves: szólt mintegy czáfolatúl s
-elgondolkodva az apa.
-
-– S számitod-e te nagy és dicső tervedben az éveket s tespedni hagynád-e
-azt, ha bizonyos évszám letölte előtt megérnék? Nézd meg Ráchelt, e
-keleti faju növényt, mely hirtelen hajt levelet, bimbót, virágot; évei
-daczára nem tizennyolcz évű hajadonhoz hasonló-e? Ismétlem, Dávid,
-leányod nem gyermek többé, a bábuzást megunta, adj neki szélesebb kört,
-e szükben lélekzete fúl el.
-
-– S e szerint, tanácsod – – –?
-
-– Az, hogy tégy vele kis utat, melynek változatos újságában a lélek
-szórakozást találand, – vidd Esztergomba, a király udvarába, vezesd új
-életbe, új körbe, hol Ben Gábael leánya leend a központ, s különbséget
-tudand majd tenni az őt hódolattal körülrepkedők közt; adj tápot a női
-hiúságnak, élesitsd dicsvágyát, költsd fel büszkeségét, avasd
-megbizottaddá; meglátod, hogy felgyógyúl, s te Ráchelben nemcsak
-gyermekednek, hanem nagy czélod egy leghatalmasb eszközének is fogsz
-örűlni.
-
-– Lelkemből szólasz Corzail, viszonzá Bengabál; mindezt számtalanszor én
-is átgondoltam már: de szétágazó gondolatimból mindig azon eszme
-riasztott fel, hogy ily tanok mellett s e czélokért leányom boldogsága
-eshetnék áldozatúl. Pedig, tudod, ez áron nem alkuszom. Ő egyetlen
-örömem, bálványom, gyönyörüsége szivemnek. Az ő boldogsága az enyém is,
-– boldogtalanságát látni gyehenna tűz volna nékem. Válaszsza férjűl azt,
-a kit szive szeret, Bengabál Dávidnak lesz annyi hatalma, hogy vejét ama
-polczon lássa, melyről a legmagasabbra csak egy szerencsés lépés kell.
-
-– Úgy legyen; mondta reá Corzail, fölkelve helyéről. S most eredj
-leányodhoz, érintsd neki a tervezett változást, s ha örömre derűl
-általa, ne halaszd soká, mert csak a varázs-regék országába tartozik ama
-csodás erejű balzsam, mely a meghervadt virágnak új életet ad. Ügyelj
-reá, hogy Ráchelnek ily balzsamra szüksége ne legyen.
-
-A mór távozék, Bengabál pedig óvatos körültekintés után, mely meggyőzé,
-hogy egyedül van a teremben, rejtett lapot nyitott fel a szőnyegfalon, s
-maga után zárva azt, keskeny folyosón át egy ablaktalan négyszögü
-kamrába lépett, melynek körvonalait középről vékony lánczolaton lefüggő
-lámpa világítá meg.
-
-A meztelen falakat vaskos szekrények környezék, a középen pedig, a gyér
-világú mécs alatt, nehéz márvány asztal állott, melynek egy üregéből a
-tőzsér kulcs-csomót, egy pergament tekercset, egy kis kőedényt s rá illő
-aczéllapot vőn elő. A kőedénybe egy üvegcséből némi folyadékot tölte s
-ezt a mécsből kölcsönzött tűzzel meggyújtván, a kamra egyszerre oly
-vakitó fényű világgal lőn elárasztva, hogy a meggyújtó hirtelen
-elfordulni, s szemeit a fény ellen kezeivel védni volt kénytelen. Pár
-percz múlva, midőn az összevont szempilláknak a szokatlan ragyogvány
-kissé tűrhetöbbé vált, a vékony aczéllapot a kőedényre s ennek tartalma
-fölé illeszté, úgy hogy ez a fehér lángnyelvet lezárván, a kamra ismét a
-lámpa által nyerte csak világát.
-
-A vékony aczéllemez azonban rövid időn piroslani kezdett s kevesebb,
-mint öt percz alatt tökéletesen izzóvá lőn. Az alatta égő folyadék amaz
-olajoknak volt egyike, miknek vegyrészeit s készitési módját csak a mór
-tudósok ismerék, kik azt keletről, a gúlák honából hozták magukkal, s
-kikkel e vegyületek tana sok egyéb csodaszerüvel együtt elveszett. Ez
-olajok némelyike elolthatlan s oly erős tüzű volt, hogy
-arany-olvasztáshoz használtaték.
-
-Bengabál nyugodtan bevárva, mig a lemez az izzás tetőfokát elérte, a
-pergament tekercset bontá fel:
-
-– Itt az alkalom, szólt csendesen önmagához; próbára tenni, nem puszta
-meséket tartalmaznak-e ezen hyerogliphek, miknek, mint Egyptom
-legrejtettebb tanai könyvének, birtokához oly roppant árért jutottam.
-Igen, folytatá kis vártatva, miután a pergamentbe mélyedve, a jeleket
-kellőleg értelmezé: e pont azt tartja, hogy a valódi gyémánt az izzás
-bizonyos fokán nyom nélkül enyészik el. Kisértsük meg.
-
-S ezzel a vaspántos szekrények egyikének zárát felnyitva, belsejéből
-jártas kézzel kis tokot emelt ki, felbontá azt, s tartalmát balkeze
-markába forditva, keserü mosolylyal szemlélé. Két rezgő tű, két gyürű s
-egy kereszt volt ez, melyeknek arany ágyából legtisztább vizű csiszolt
-gyémántok villogtak ki. A tőzsér azonban piczi vésűt fogott elő, s gyors
-ügyességgel, mely elárulá, hogy élete nagyobb részét ékszerekkeli
-bibelődéssel kellett töltenie, szedte ki a köveket az arany foglalatból.
-
-Midőn e műtéttel készen lőn, ismét balmarkába önté a kivájt gyémántokat
-s rendre és műértőleg szemlélgeté.
-
-– Veszszetek ti csillogó játékszerek, beszélt hozzájok mintha szavait
-általuk érthetőknek hinné; semmisüljetek meg, ha nem csalás az egyptomi
-papok mystériuma; s ne váljatok kövekké, mikben a teendő eskü alkalmával
-a gyarló öntudat megbotolhatnék.
-
-Mondá s először is a legnagyobb gyémántot a vérvörösen izzó lemezre
-bocsátá, mely onnan ugyanazon pillanatban eltűnt, legkisebb füstöt vagy
-jelt vagy hamvat sem hagyva maga után. A siker általi meglepetés első
-percze után, hasonlóan tőn a másodikkal, harmadikkal s a többivel is,
-még mindig ama keserü kifejezéssel a műtét közben kigyúló aszott
-vonásain.
-
-– Ha ha! nevete föl, midőn a nemes kövek az utolsóig a légben oszlottak
-fel, – van-e, ki az értéket ily könnyü ily megvető lélekkel semmisítse
-meg? s a világ mégis fukarnak tart és zsarolónak; s a világ mégis azt
-fogja hihetni, hogy e gyémántok megtartásának vágya birt az esküre, mit
-hamisnak lenni gondoland! Ha ha! a világ buta és rövidlátó!
-
-
-IV.
-
-Bengabál Dávid, Európának a tizenharmadik században leggazdagabb
-tőzsére, az aranyban a hatalom eszközét, leányát azonban, mint végczélt
-bálványozá. Ha véletlen sorscsapás egy percz alatt minden kincsétől az
-utolsó fillérig fosztotta volna meg, romjain ama reménynek, mely nem
-volt sem több sem kevesebb, mint egy új zsidóországnak általa leendő
-alkotása, az életvágyat képes leendett benne fentartani egy pillantás
-imádott Ráchelére: őt vesztve, a fényes eszme elhomályosúlni, erélye
-megtörni, s az örömtelen élet elviselhetlenné fogott volna válni.
-
-Nem ritka az eset, hogy emberek, kiknek aczél érzéktelenségéről egy
-egész világ jajkiáltása nyom nélkűl simulna le, kiknek szemeikben könny,
-ajkaikon mosoly soha meg nem jelen, kiket az élet szeretni nem, csak
-gyülölni tanitott, hogy ily emberek gyakran egy eb, egy ló, vagy
-lelketlen tárgy birtokán gyermeteg fanatismussal függenek; Dávid
-legalább jobb volt ezeknél, mert, habár a szivtelenségtől kezdve a világ
-minden büne fejére volt is róható, maradt egy érzelem, mi sivár
-lelkületét megközelithetővé tette: az apai, még pedig a legtúlzottabb
-vak szeretet.
-
-Szerette egyetlen gyermekét, mint a hyéna is szereti sívó fajzatát.
-Anyját e leánynak nem szerelem, de amaz őt eszközül használó számitás
-tette nejévé, hogy gyermeket adjon neki, kiben czéljai vagy talán már
-ezek sikere, tovább éljenek. E nő Ráchelnek ada lételt, s – meghalt, A
-sírba férjének egyetlen sohajtása sem kisérte, sőt inkább elfojtott
-boszú, mért nem szült fiat. A kis lányt első évein át alig látta
-nehányszor, haragudott az ártatlanra, s alig merték őt szemei elé hozni.
-De midőn egy izben külföldi hosszú útból térve meg, a négy éves gyönyörű
-kis lányka apja elé szaladt, lábaiba, aztán nyakába csimpeszkedett,
-arczait összecsókolta, s oly kedves gyermeki kaczérsággal tudott neki
-ezer dologról csevegni: a tőzsér hideg szivében a vérség rokonszenvi
-érzete fölmelegedett, sejteni kezdé, hogy ez érdektelen s nem szinlett
-hajlamnál becsesebbet nem bírhat, s viszonzása hirtelen sarjadású és
-mérhetlen fokozatban növekedék.
-
-A kaukázi faj eredeti jellege Ráchel arczain napról napra szebbülő
-vonásokban virúlt, s talán ez is egy okkal több volt még inkább
-megnyerni neki az apa beczéző szeretetét. Tapasztalt dolog, hogy a
-szülők több gyermekük között igen gyakran a szebbiket szeretik
-leginkább: hát még hol e gyermek egyetlen, s oly csodásan bájos volt,
-mint Ráchel?
-
-Dávid, ha szemeit néha hosszú perczekig leányán felejté, a jövőben el
-kinéző álmaiban királynőt láta benne. Miért ne lehetne azzá, gondolá,
-oly dús hozománynyal és szépséggel minőt Európa egy nemesnője sem
-mutathat fel! – Később azonban, midőn részint Izrael fajának hatalma és
-befolyása Magyarországon, részint már is roppant vagyona aránytalanul
-emelkedék, első eszméjét még merészebb váltá fel. Mert, bár akkoriban
-nem csak az adózók, de a nemesség részéről is a zsidó hitrei áttérések
-igen gyakoriak valának, az még is legalább valószinütlennek látszék,
-hogy leánya birhatásáért uralkodó herczeg szegődjék a Talmudhoz; pedig
-vakmerő czéljainak kiváló központja az volt, hogy Ráchel leendő férje
-Júda elvesztett s újra kivívandó koronáját viselje fején.
-
-S most, midőn annyi év küzdelmét, munkálatát, terveit czélhoz közeledni
-s leányát is ama korba lépni látta, melyhez édesen táplált reményeinek
-valósulása nincs messze már: most e leányt életkedvhagyottan s
-megmagyarázhatlan kórban sinleni tudva, az apa lelkét komor bú és
-aggodalommal tölté el.
-
-Corzail, sarja ama régi héber családok egyikének, melyek még amoriszkók
-előtt telepedtek meg déli Spanyolország tartományaiban, s később a
-segédül behivott afrikai mór mozlemekkel összeelegyedve, velök egy fajt
-képezének, – tudós orvos s Bengabál titkára, barátja, jobb keze, Ráchel
-baját eleinte ama kora érettség mulékony következésének tulajdonitá,
-melyel a tizenharmadik évét meghaladott leány, a gyermekkorból hirtelen
-fejlődéssel bontakozott hajadonná. Az életnedvek e gyors müködése
-délkeleten természet rendje, s Ráchel a délkeleti égalj forró vérének
-volt csemetéje.
-
-Hetek, hónapok múltán azonban a bölcs Corzail a kór titkos okát a
-kedélyben fürkészé, s meggyőződvén sejtelme alaposságáról, azt a gondos
-apával közölni sietett.
-
-Kövessük ezt, midőn a gyémántok megsemmítésének műtéte után kincses
-kamráját oda hagyva, legfőbb kincsét megy felkeresni; s meglepni vagy
-talán meglesni kivánva őt, halkan nyitja be leánya lakosztályának
-ajtaját.
-
-Templomszerü magas csarnokba vitt ez, mely a keletre nyiló kerek
-ablaksoron kivül a bolt-ív üveg kupozatából nyerte bő világát. E kupozat
-különbféle színü üveg lemezekből volt akként összeállítva, hogy a
-délpontra hágó nap ezeken át az egész termet a legváltozatosb
-színpompával árasztá el, festett sugarai az alanti kristálymedencze négy
-irányban felszökellő víz-oszlopaiban törve meg, mik ragyogó
-szivárványként, halk morajjal hullottak vissza a lenn czikázó s
-fel-felbukó arany halakra. A medenczét lágy zöld moha, színpompás
-tengeri kagylók s alabástrom edényekből felvirágzó áloék és cactuszok
-környezék; a tágas terem többi részeiben egész sorok és csoportozatok
-valának rendezve narancs- és czitromfákból, oleander, jázmin és egyéb
-keleti tenyészetű növényzetből, melyek alkalomszerüleg hozatva és
-váltatva fel ujakkal, ágaikon zamatos gyümölcscsel vagy mosolygó
-viránynyal kinálkoztak, lombjaik közt pedig csevegő piczi madárkák
-találtak új hazát. Egy szöglet friss pázsitán szelíd őzike tanyázott, s
-meghitt viszonyban élt egy jó természetü majommal, békén türve el, ha ez
-hátára kuporodva, vele mint paripájával méltatlankodék.
-
-A terem bútorzata, a márvány padlóra terített persa szőnyegek, és
-virágos szövetű kereveteken kivül, egy aranyzott fájú hárfa s két
-asztalból állott, melyeknek mozaik rakatú lapjain ezer apróság, hölgyi
-ék- és játékszer volt oly szeszélyes gondtalansággal elszórva, mintha
-virágról hullottak volna le köröskörül a levelek; nyilvános jeléűl
-annak, hogy az, kit mulattatniok kellene, megunta s unalmában hanyagolta
-el.
-
-A tizenkét fehér márvány oszlop körűl, melyre az aranyzott arabeszkű
-boltozat nehezedék, kettőről veres selyem zsineg függött le, nyugágyat
-tartva közepén, melyet a légben csekély mozditás ringathata, s ilyenkor
-lágy szellőt vert szárnyaival az élőhez hasonló két hattyú, mely a
-hintát két oldalról tartani s röptében vinni látszék.
-
-E ringó nyug-ágy párduczbőr teritékén feküdt Bengabál leánya; lehúnyt
-szempillái sötét félkörben simúltak halvány fehér arczára, melyre néha
-néha éjfekete fürteinek egyikét tette le s kapta fel ismét a játszi
-szellet. Az odaengedett fekvő helyzet mozdulatlansága halottinak
-látszhatnék, ha a gyöngén pihegő kebel koronkint magasabban nem
-emelkednék, így azonban azt gyanitatja, hogy a szökő kút egyhangú
-locsogása, a colibrik csevegése s a lágy ringás szenderrel lepte meg a
-gyermeteg lyánkát.
-
-Ezt hivé az öreg nő, Ráchel dajkája is, ki egy közeli kerevetről
-hintázta eddig a szunnyadót s most lábújhegyen akart tova lopózni.
-
-– Márta! hangzék a hintáról; hova mégy, mért hagysz egyedűl?
-
-– Maradok édes üdvem, maradok, felelt a dajka, gondolám kissé nyugodni
-fogsz.
-
-– Hiszen aludtam és álmodtam is, vagy talán ébren valék, magam sem
-tudom; s oly szépeket álmodám, te Márta, oly szépeket!
-
-– Beszéld el kis zengő madaram, kiről miről?
-
-– Ah ha tudnád! de te öreg vagy s nem is tudod, mily jókat lehet
-álmodni. Hát úgy volt mintha magam pihentem volna ott az erdőben, hol
-minap – – –
-
-– Csitt! szakitá őt félbe a duenna, erről beszélni, emlékezni sőt
-álmodni sem szabad!
-
-– Ah te oly unalmas vagy; nem hogy magad beszélnél, sőt engem sem hagysz
-szólani arról, miről legjobban szeretek. Most haragszom. Állitsd meg a
-hintát; kiszállok.
-
-Márta úgy tőn, mint a kis szeszélyes parancsolá, s ez lelépve a függő
-nyugágyról, egy aczéltükörből nézte saját karcsu alakját s viasz sápadt
-arczát, melynek finom vonalú szemöldjei alól két fekete gránát ragyogású
-szem villant meg a hosszú pillák selyme között.
-
-– Jer Márta, folytatá, mond el a mesét a tündérherczegről, ki úgy
-szerette egy szegény ember leányát, de a végét változtasd meg, nem
-akarom, hogy a tündérherczeget elátkozzák s a lány meghaljon bánatában.
-
-A dajka mesélni kezdett, Ráchel eleinte hallgatá, de figyelmét nem
-sokára egy pár elválaszthatlan madárka foglalta le, mely egy áloe bokor
-vastag csipkés levelén enyelgett.
-
-Az ábrándos lyánka nem hallá a tündérregét, csak a két kisded papagályon
-függött borongó tekintete, gondolati messze tévedeztek, aztán sírva
-fakadt, s maga sem tudta miért?
-
-Bengabál, ki e jelenetet eddig sürű bokrozat megűl észrevétlenűl nézte,
-előlépett, s távozást intve a dajkának, siró gyermekét ölébe vonta s
-lecsókolá az arczain lefutó gyöngyöket.
-
-
-V.
-
-– Jer, bús lelkem líljoma, egyetlen gyermekem, kezdé az apa oly
-remegésig gyöngéd hangon, minővel ifju szerelmes teheti imádottjának az
-első félénk vallomást; jer, szivem üdvössége te, mondd el, mit Márta
-meghallgatni nem akart, álmodat, szerető édes apádnak!
-
-Ráchel e biztatva kérő szavakra, okos nagy szemeit, melyekben még a
-bennmaradt könnyek tiszta cseppjei csillogtak, kétkedve emelte apjára.
-
-– Nem mondhatom, nem mondhatom! ismétlé kis szünet után e pár szót,
-miközben gömbölyű karjával az öreg nyakát átkulcsolva, arczát ennek
-keblére rejté.
-
-– S ki tiltja, hogy ne mondd? dajkád talán?
-
-– Igen, ő mondá, hogy ha szólanék, mindketten haragudnátok reám; s ki
-szeretné aztán a szegény Ráchelt?
-
-– Ráchel, atyád szeretete olyan, mint a nap, mindig ég és még sem lángol
-el, s nem jöhet oly felhő, mely sugarait tőled eltakarja. Kié volna
-bizalmad, ha övé nem. Beszélj tartózkodás nélkűl, lásd, én reád nem
-haraghatom. Álmodban tehát azon erdőben valál, hol minap – –
-
-A leányka felrezzent apja melléről, s kezét görcsösen szorítva, lázas
-reszketegséggel kérdé:
-
-– S te tudod – mint tudod, hogy ott valék?
-
-Dávid már is félig sikerültnek látva a cselt, melyel a bokrozat megül
-véletlen hallott szavakat felhasználni akarta, tovább folytatá:
-
-– Nem mondám-e, hogy nap vagyok irányodban, s nem tudhat-e a nap fenn a
-magasban mindent, mi a földön történik? De tőled, ajkaidról akarnám azt
-hallani, mert szavad s bizalmad nekem édes, mint méhnek a virág illata.
-Folytasd, gyönyörüsége lelkemnek.
-
-– S megbocsátasz, hogy tudtod nélkül, parancsod ellenére merészkedtünk
-ki oly messzire? Ó bocsáss meg nekem, én vagyok a bünös, Márta nem oka
-semminek, ő kénytelen volt kínzó kéréseimnek engedni – –
-
-A kissé felbátorodott Ráchel itt ismét hirtelen elhallgatott, mert
-atyjára pillantva ennek homlokán a redőket összébb vonulni látta. Dávid
-észrevette az akaratlanul előidézett hatást s az árnyat elsimítva
-vonásairól, ezekre lehető nyájas kifejezést igyekvék ölteni. Azután
-szorosabban magához vonva leányát, úgy hogy ennek holló fürtei szakálla
-ősz szálaival folytak össze, szeliden mondá:
-
-– Beszélj nyiltan és bátran kedves csillagom; nem mondhatsz újat
-atyádnak. Mikor voltatok hát künn az erdőben?
-
-– Ó annak már több hete vagy tán hónapja is, tavasz elején; kezdé
-eleinte még mindig félénken, aztán fokozatosan lelkesedve, – te jó atyám
-hosszabb ideig nem valál hon, s több unalmas esős nap után az ég oly
-tiszta, a levegő oly enyhe, fü és fa oly zöld, a vidék oly mosolygó lőn,
-hogy én irigyelve a fecskét s a méhet, mely szabadon tova repűlhet, az
-örökös domb kerten túli messzebb sétára kivánkozám. Márta két napon át
-ellenzé vágyamat, a harmadikon addig kinoztam, mig titok igérete alatt
-tervembe egyezett. Előhozattam a gyaloghintót, s kiindulánk, mint
-vivőink mondák, Czenk felé. Mennél tovább értünk, annál tovább
-óhajtottam jutni. Minden oly szép, oly meglepő volt! Igy haladtunk Márta
-számtalan félelme és ellenzése daczára, talán egy óráig is, amaz erdőn
-át, melynek sötét szegélyét oly sokszor néztem már azelőtt ablakomból.
-Örültem, hogy ily messze vagyok, s kiszállva a gyaloghintóból, erdei
-virágokat, vadrózsát téptem, s tarka pillangót kergettem, az öreg Márta
-léhlfogyottan tipegett nyomomban. Egyszerre zajt hallánk, parasztok
-jöttek egy ösvényen, dalolva, kurjongatva. Mi ijedten ültünk be, s
-gyorsan visszaindulánk. De a parasztok elértek, körűlfogtak, s csúnya
-szitkok kőzt nevedet emlegeték…
-
-– Aztán – aztán? sürgeté Bengabál oly feszültséggel, melyből leánya
-kitalálhatta volna, hogy vallomása neki a legérdekesb újság. De ennek
-gondolati már messzebb a kedves tárgyon függtek, melyről azonnal
-beszélendő volt.
-
-– Ó édes jó atyám, azok rosz emberek lehettek, folytatá; téged s engem
-csúf czimekkel illetének, egyik a másikat biztatta, dühök egyre nőtt, s
-már épen megréműlt hordárainkat akarták fákhoz kötözni, midőn a
-harasztos uton egy lovag csörtetett elő, kinek csengő büszke
-parancsszavára egyszerre minden fölemelt kar leesett, minden harag
-elnémult.
-
-– Tovább, tovább! mit szólt a lovag? kérdé a váratlan fordulat által nem
-kevéssé érdekelt s hirtelen sejteni kezdő apa.
-
-– A parasztcsoportot rendre igazítva dolgára küldé, aztán kilétünket
-kérdé, besegíte a gyaloghintóba, honnan egy lázongó kiszállni
-kényszerített; biztosság kedvéért felajánlá kiséretét, egész Fertővár
-széléig mellettünk lovagolt, ott rövid bucsút vőn, s mindezt oly
-nyugalommal, oly deli fenséggel, mintha emberi alakban ő maga lenne a
-Jehova!
-
-Dávid iménti sejtelmét meggyőződéssé érlelheté a hang, a modor, a
-lelkesedés legmagasb foka, melyel a lányka kalandját s kivált ez utóbbi
-szavakat mondá. Fehér arczbőre kipirúlt, s a gránát szemekben
-villanyszerű tűz ragyogott.
-
-– S milyen volt külseje, kérdé percznyi csend után a tőzsér; avagy nem
-mondta-e meg nevét e keresztyén, hogy Bengabál Dávid tudhassa, kinek
-leróni tartozását?
-
-– Nevét nem említé, s mi is oly hálátlanok valánk azt meg nem kérdeni:
-mondá Ráchel szomorún. De azóta is mindig, mindig, mintha előttem
-állana, látom. Sisakja gombján magas sastoll lengett, arcz-színe barna,
-talán mint Corzailé, csak hogy ezé ragyás, redős és sárgás, a lovagé
-pedig sima, piros, és selyem szakál- s bajuszszal ékes; szemei
-sötétkékek és kevélyek; s midőn ajkai beszédre nyiltak, igaz gyöngyeimet
-véltem előragyogni alóluk. Kékes aczélhálózat fedte sugár termetét, s a
-legdélczegebb paripán ült, mit éltemben láttam.
-
-Bengabál eleget vagy legalább annyit tudott, hogy a mór orvosnak Ráchel
-baja titkos okáról elvont véleménye igen is való; s örülve, részint hogy
-a zsidó-gyülölő parasztok általi megtámadás ily szerencsésen végződött,
-részint hogy lányának baja nem komolyabb, s csak a kedélytől származik,
-mit könnyen, szórakozás által is vélt orvosolhatni: enyelgő mosolylyal
-szólt:
-
-– S találkoztál-e már azóta ismeretlen lovagoddal?
-
-– Nem, felelt sohajtva az epedő lányka, s elboruló szemeibe ismét köny
-tolódott, – hiszen tudod atyám, a kerten tul mennem nem szabad, s ő
-talán soha sem jő ide. De álmaimnak gyakran megjelen: sőt azt hiszem, el
-sem kell aludnom, csak szemeimet húnyom le s látom őt.
-
-– Hihetőleg az iménti álom is, miről Márta hallani sem akart – – –
-
-– Őt mutatta; vevé át a szót az őszinte gyermek, ki midőn már szíve
-titkáról lehullt a zár, azt oly örömest, oly leplezetlen tárta fel
-atyjának. – Az erdőben, épen ama helyen, hol megmentésünkre jött,
-pihenék, ő mellém ült a kövér fübe, kezébe vette kezem, s oly
-szelíd-nyájasan, mintha már régi ismerők volnánk, beszélt velem, mit?
-már nem emlékezem, csak azt tudom, hogy oly jól esett hallgatnom őt. A
-szín egyszerre változott, s mindketten magas várban valánk, de ez nem
-volt Fertővár, hanem az ő sajátja, mondá, hogy ezentúl itt maradunk – –
-
-– S te nemde nem sírtál, hogy atyádtól el lész választva, ki alkalmasint
-eszedbe sem jutott? szakitá meg a csevegő álomképét, félig évődve, félig
-az apai féltékenység szemrehányásával, Bengabál.
-
-– Óh atyám! tőled megválni soha, de – s itt indulatos zokogásba törve
-ki, az öregre borult – nélküle élni sem akarok.
-
-– Az ügy több szeszélynél s komolyabb mint gondolám; morgá önmagának a
-zsidó; ezen rögtön kell segíteni, hogy mérgessé ne fajuljon. Csendesülj
-gyermeken, szólt hozzá kis vártatva; igérem, hogy rövid időn nem csak
-látni, de ismerni fogod őt, s ha valóban oly nemes hős lovag, ki
-szerelmedre érdemes, magam leszek leghőbb óhajtója hogy véle éld át az
-életet.
-
-– Mikor, hol fogom viszonlátni őt? kérdé, az első eszmét mohón ragadva
-meg az ennél többre alig vágyó ábrándos szerelem; ki e lovag? messze
-lakik-e? ide jő-e majd? óh mondd meg, hiszen te mindent tudsz és tehetsz
-édes jó atyám!
-
-– Ő eddig ismeretlen nekem is, felelt az apa; de kilétét minden áron
-megtudnom kettős érdekemben áll, mert Bengabál Dávid, lánya
-megmentőjének nem akar adósa maradni. E czélból rövid időn egy új
-jószágba leendő iktatásom ünnepélyére a vidék minden lovagját
-összehivandom, s ha hősöd nem valami kóbor lovag vagy szerencse-vitéz,
-szinte jelen leend. De rá ismeresz-e majd? tevé hozzá mosolyogva.
-
-– Ha rá ismerek-e? kiálta fel a rögtöni vidulás verőfényével homlokán
-Ráchel, – ezred év mulva, milliók közűl, jobban mint önmagamra! – S ha
-még is nem lenne köztük? kérdé halkabban, a minden esetre gondoló vágy
-remegő kételyével.
-
-– Akkor azonnal Fehérvárra vagy Esztergomba utazunk; a királyi udvarba,
-hol az országgyülés vagy tornák vagy táborba szállás alkalmával az
-ország minden lovagja összegyülni szokott, s hol bizonnyal megvédő hősöd
-sem fog hiányzani.
-
-– Ah mi szép, mi dicső leend ez! S a királyi udvar, mit én meglátni már
-oly rég vágyakozom! ujongott örömében e félig gyermek, félig serdült
-hajadon, s mint egy burkából kipattanó rózsabimbó fehér levelein az
-illat, boldogság áradott el minden vonásán, aztán hárfájához repült s
-szeszélyes hangesésben futott végig nehányszor rajta kis újjaival; majd
-ismét kedvencz papagályát szoritá kebléhez úgy, hogy a madár felvisított
-fájdalmában; s újra atyja ölébe ülve, ennek arczait simogatá bársony
-kezeivel.
-
-– S ezentúl nemcsak álmaimról, de ama erdei megtámadtatásról is
-beszélhetek majd Mártával; csevegett a lányka vidoran, mint egy bérczi
-patak; s te úgy-e atyám nem fogsz haragudni sem reá, sem a hordárokra,
-kik mindnyájan csak nekem engedelmeskedtek? Igérd meg ezt nekem.
-
-Bengabál, ki bálványozott gyermekét még soha ily vig kedélyünek, ily
-ragyogó szépnek nem látta, a hirtelen javuláson örvendve, e perczben
-talán mindent megigért volna, s csupán arra inté őt, hogy jövőben ily
-kalandra ne merészkedjék többé, nem mindig akadván a bőszültek ellen
-védelmező lovag.
-
-E naptól kezdve azonban, az előbbiektől egészen különböző hordárok
-teljesiték kötelességüket, mit, ezer bájos képtől rajzó érzelem
-világában észrevenni Ráchelnek ideje nem maradt.
-
-
-VI.
-
-Három hóval a történtek előtt Székesfehérvár fényes és zajos
-ünnepélyeknek volt szinhelye.
-
-Az országgyülés, mely az 1222-dik évi törvények végre nem hajtása miatt
-emelt panaszok következtében tartatott, s melyen az arany bulla némi
-toldalékok hozzáadásával megerősítetett, ősi szokás szerint lakomákkal,
-tornákkal, s egyéb hölgyeket és férfiakat közösen érdeklő mulatásokkal
-fejeztetett be, miket a férfias Jolánta királyné különösen kedvelt.
-
-E fölött ily víg napok ülésére nem hiányzott se czím, sem alkalom: az
-ország színe, nemessége, ifjai, hölgyei a városban lévén gyülekezve,
-alkalmasb időt ily lovagjátékokra választani nem lehetett: czímet pedig
-fényleni és mulatni mindig, már századok előtt is talált a magyar, s ez
-időben kellett-e szebb, mint az öröm a királyi tekintély helyreállása s
-az ország állapotának javulása fölött?
-
-Az első napra nyil-lövészet, a másodikra harczjáték kard- sisak- és
-pánczéllal, a harmadikra erőverseny öl-birkozás által, a negyedikre
-gerely- és kópja-torna, s a nyertesnek mindenütt jutalom volt kitűzve,
-mit ez, a nap hőse gyanánt, a királyné vagy ennek fő udvari hölgye Dénes
-nádor leánya kezeiből lesz átveendő.
-
-A körülfekvő s távolibb vidékről is tömérdek nép gyült össze megbámulni
-a történendőket, s már kora hajnalban körülözönlé a sorompókat,
-melyekkel a várostól nyugatnak alig ezer lépésnyire eső nyílt völgyület
-fövénynyel meghordott sik tere volt bekeritve.
-
-Emeltebb helyen két sátor gúlaszerü ernyőzete feszítteték erős
-tölgy-rudakra; az egyik tábori egyszerüséggel a harczbirák számára; a
-másik, melynek kúpján, négy folyam és hármas bércz fölött, veres fehér
-zöld zászlót lebegtete a reggeli szél, a kiállitásra forditott gond s a
-kornak megfelelő dísz és pompa által tanúsitá, hogy királyi vendégeket
-vár belsejébe. E sátort Endre a byzanti császártól kapta ajándékba, Béla
-fijának a császár leánya Máriávali öszszekelése ünnepére, s nem számítva
-a dús aranyrojtozatot, melyel az több rétben szegélyezve volt, roppant
-értékünek mondaték kelméje s az erre mesterségesen kivarrott munkáért
-is, minőt akkoriban csupán keleten tudtak készíteni.
-
-Oldalvást hosszú állvány nyúlt el nézők s leginkább hölgyeknek készitve,
-kik azt legdiszesebb ruhájukban foglalák el, élénken beszélgetve az
-állvány alá gyűlt lovagokkal, mind azon perezig, midőn a hirnöki
-tárogató megharsanása a királyi család érkeztét jelenté.
-
-A lovagok ekkor leszállva méneikről, ezeket szolgáiknak adák vezetékre,
-s tegzet és nyilcsomót vevén át tőlük, egyenkint, a mint néven
-szólítattak, léptek a harczbirák sátra elé s innen a sorompókkal
-elkerített térre, melynek tulsó végén három póznára ugyanannyi czél-lap
-volt alkalmazva, a kétszáz lépésnyi távolságból egy egy tenyérnyinél
-alig nagyobbnak látszó. A reggeli nap azonban épen reájok vetvén
-sugarait, éles szemmel kivehetőkké tett a hármas kör közepén feketéllő
-pontot.
-
-A sorompó hátrészén s baloldalán hullámzó néptömeg, a tárogató ismételt
-riadásából értve, hogy a hiresztelt czéllövészet kezdetét veendi,
-közelebb tódult, s ama határozatlan zsibongás, mely minden nagyobb
-gyülekezetnél kérdés- felelet- s észrevételekből egy hangzavarrá olvad,
-kissé elnémula.
-
-Több vessző repült ki már ivéből s nem egy, sikeresen a czéllapba
-furódva, midőn a tömegben, mely eddig a várakozás feszültségében állott,
-újra mozgalom s a nyugtalanság moraja keletkezék. Eleinte a hátrább
-levők kezdtek visszatekinteni, aztán az elébb állók; ki azonban
-visszatekinte, ösztönszerüleg vonúlt félre, helyet engedve egy sugár
-alaknak, ki lovagi jelmezben, lebocsátott sisakkal, nyilcsomóval oldalán
-s bal vállán tegezzel, sebesen s akadály nélkül haladott előre az ekként
-megnyílt sorban. Nyomában egy ó fegyverzetü szolga csörtetett.
-
-Azok, kik mellett a lovag elment, hosszan bámulák meg ismeretlen
-alakját. Ilyen finom s még is erős fonadéku aczélinget, ily csúcsba menő
-sisakot, ily merészen hajlott görbe kardot itt senki sem viselt; de a
-közfigyelmet különösen a tegez fekete abroncsa, mely keskeny arany
-lemezekkel kirakva, hosszúkás formája által is kivált az itt szokásos
-félkörüektől, s a veres szijjazat foglalta le, mely bokától térdig sűrün
-hálózta be a lovag lábait.
-
-Mindenki tudakolá szomszédjától a lovag kilétét, s felelni senki sem
-tudott; csak az utána siető szolga arcza tetszék némelyek előtt
-ismerősnek, s már valaha látottnak.
-
-– Tovább, tovább urfi! szólt ez, midőn a sorompóhoz érve láthatá, hogy a
-királyi sátortól már csak kis tér választja el, – ez itt a köznép helye,
-a tied pedig a lovagok sorában, s ott is a legelsők közt van.
-
-– Maradjunk inkább, felelt amaz, s némi idegen hangzástól nem egészen
-ment kiejtése még inkább magára voná a közelállók figyelmét; maradjunk
-itt szolgám, a mai napra már úgy is későn érkezénk, s innen egy
-pillantással az egész tért átnézhetjük – – – ah ez dicső lővés volt, a
-vessző a czélpont kellő közepébe furódott; ki azon ifju ott, ki oly
-büszkén tekint most a sátrakba s a hölgyekre fel?
-
-– Sokkal ifjabb, hogy sem ismerhetném; felelt vállvonitva az öreg
-szolga; kilencz év előtt, midőn az udvart ide hagytuk, még gyermek
-lehetett.
-
-– Az a nádor fija, a bihari főispán; magyarázá önkénytesen egy a
-sorompóra kitámaszkodó fehérvári polgár; ő legjobban tud bánni a
-tegezzel, valamint a nyeregben is legjobban ül; egyébiránt én készitem
-neki a nyergeket, épen a mult héten végeztem be egyet számára, melynek
-ritkítom párját; – tevé hozzá némi önérzettel.
-
-– Miklós! kiálta fel meglepetve s még a nyereggyártó beszéde közben a
-lovag; soha nem ismertem volna reá; tizennégy év előtt, mióta nem
-láttam, még mint kilencz éves gyermekek játsztunk együtt.
-
-– Dejszen, folytatá reá sem ügyelve a bőbeszédü polgár, fogadom, nem is
-veti őt ki holnap abból a nyeregből egy sem, s övé lesz mind a
-jutalomkard a holnapi tornán, mind az ezüst nyilvessző ma. Csak az a
-kár, hogy a kitől ezeket átveendi, épen saját húga.
-
-– Melyik az? melyik Olinda? kérdé mohón az ismeretlen.
-
-– Ama két hölgy közűl, ki ott a királyi sátorban ül, a szebb és ifjabb.
-A másik, azzal a kis korona formával a fején, Jolánta királyné, ha
-egyébről nem, sólymáról is meg lehetne őt ismerni, mely éjjel, nappal,
-mindenütt vele van.
-
-– Gyönyörű teremtés! szólt lassan s inkább magához a lovag; – kár hogy
-az idők megváltoztak. A szép szűz azonban igen szomorúnak látszik; úgy
-ül ottan, mintha a párta nem is élő lény, hanem egy szobor fejét
-köritné.
-
-– Úgy illik annak, kinek két jegyese is volna, s egyiknek sem lehet
-nejévé; – jegyzé meg a polgár.
-
-– Két jegyes? s ki az utóbbi? – tudakolá a lovag.
-
-– Sámuel, volt kincstárnok, – a magyarok istene verje meg! – morgá az
-átkot fogai közt a nyereggyártó. Beszélik, hogy apja kényszeriti e
-kancsal szörnyeteg nejévé lenni. Szerencséjére a menyegző napja jő időre
-el van halasztva, miután a vőlegény, a reá bizonyúlt eretnekség s egyéb
-bűnök miatt az országgyülés által hivatalából letétetvén, arra
-itéltetett, hogy bűnbocsánatért a szentföldre zarándokoljon. Képzelem,
-mint örűl ennek a menyasszony, ki borzad tőle, s ki hihetőleg örömestebb
-adná pártáját első gyermekkori jegyesének.
-
-– Valóban? s mi gátolja ezt? kérdé tompán s a szólótól elfordulva emez.
-
-– Ha egyéb nem, már csak az is, hogy voltaképen azt sem tudni, él-e
-hal-e ezen első jegyes; aztan meg ha élne s itt volna is, Dénes inkább
-hat lábnyira a föld alatt szeretné tudni őt, mint leánya oldalán.
-
-– Ugy-e? s mi okozza a jó úr e szörnyű haragját? hangzék kissé gúnyosan
-a sisak alól.
-
-– Hja hallja kegyelmed, nagy sor volt az, s mert úgy látszik, nem tudja
-a történteket, majd elmondom én. Hát még akkoriban, mikor a király a
-pogányok ellen a szent földre ment, Dénes pohárnokmester volt s testi
-lelki barátja a tárnok Simon bánnak. Barátságuk annyira ment, hogy ezt
-vérrokonság által is megerősitni akarván, gyermekeiket egymásnak
-eljegyzék. Dénes lánya Olinda mindössze három esztendős kis bábu volt
-akkor, Simon fia pedig Lőrincz hat évvel idősebb tűzről pattant, merész
-virgoncz fiú. Úgy ülte a lovat, mintha hátából nőtt volna ki, s apja
-nehéz pajzsát könnyen fel tudta emelni. A királynak legkedvenczebb
-apródja lévén, erőnek erejével magával vitte őt Palaestinába, honnan
-vissza sem tért többé. Épen Tábor hegye ostroma alatt, az arabok hadi
-csellel a megszállók sátrai közé rontottak, s ott nagy pusztitást
-okozván, temérdek zsákmánynyal és foglyokkal rohantak vissza
-erősségeikbe. E foglyúl esettek közt volt Simon fija Lőrincz is. Mikor
-aztán Endre a szentföldről visszatért s a gondjára bizott egyetlen fiút
-nem hozta vissza, Simon bán lelkében szomorú gyász s talán titkos boszú
-is fészkelte meg magát a király ellen. E boszú nem sokára ki is tört,
-azon alkalommal midön az ifjabb király Béla és atyja Endre közt, a
-törvénytelenűl adományozott várjavak visszavétele kérdésében, viszály és
-belháború keletkezett. A hatalmas Simon Béla részére állt Endre ellen;
-Dénes, ki tömérdek ilyen várjószágot bírt, természetesen a király hive
-maradt; s igy az egykori két jó barátból legdühösebb ellenség lőn,
-annyival inkább, mert időközben a nádor az izmaeliták pártolása s más
-egyebek által messze letért az igazság útjáról, Simon pedig egyenes
-igazságszerető embernek maradt. A háborús világ épen ama vidéken állt,
-hol Simon bán jószágai feküdtek, miket aztán az ellenséges had
-fölégetett, elpusztitott, jobbágyait leölte, marháit elhajtotta, s mikor
-végre apa és fiú kibékűltek, a viszályt Simon keserülte meg, mert Dénes
-bujtogató tanácsaira hivatalától, s minden ingó bingó jószágától
-megfosztatott, kivéve nehány száz holdat az összedúlt birtokok
-egyikéből, hova kegyvesztett fejét lehajthassa. Oda vonúlt, s ha meg nem
-halt tán most is ott teng a szerencsétlen öreg, – fiáról pedig nem tudni
-él-e hal-e? de ha élne s itt volna is, tudom a nádor aligha akarna tudni
-arról, hogy egykor leányát jegyezte el néki.
-
-A lovagot, úgy látszék, nem igen érdekelte e hosszas elbeszélés, mert
-tekintetét felváltva a versenyzőken s a sátrakon jártatván, a
-nyereggyártóra alig hallgatott, sőt időközben rövid észrevételeket is
-tőn egy vagy más nyillövés felett, s meg nem állhatá, hogy legalább egy
-mozdulattal tetszést, vagy ellenkezőt ne nyilvánitson.
-
-– Beh megváltozott a régi jó világ! morgá, szürke fejét elégedetlenűl
-rázva az öreg szolga, kinek uráhozi meghitt modora a régi cselédet árulá
-el; beh más nap süt most az égen, mint Béla és Imre király idejében! Vén
-szemem könnyel telik el, ha körülnéz s egyet sem láthat atyád barátai
-közűl, a helyen pedig, mely Isten és emberek előtt jó nagy uramat
-illetné meg, halálos ellenét a gonosz Dénest kénytelen szemlélni!
-
-– Sejtésem s némi homályos emlék mondja, szólt egyenesen a szolgához
-intézett halk hangon a lovag; hogy ama szálas izmos termetű ember ott a
-harczbirák sátrában, Endre király jobbján, kinek kos orra fölött oly
-közel egymáshoz állnak vad szemei, szakálla bajsza pedig őszbe
-csavarodott – hogy az a nádor?
-
-– Az. Alig három évvel ifjabb atyádnál, jó nagy uramnál, s mennyivel
-ifjabbnak látszik! Hja! a búgond legjobb ránczcsináló és fehérítő. Ő
-hirtelen s akkor őszült meg, mikor téged örökre elveszettnek hittünk.
-Mióta megjöttél ismét fiatalodni kezd.
-
-– S kik ott a többiek? csak a királyt ismerem közöttük, ő keveset
-változott a szentföldi hadjárat óta.
-
-– Balra, ha nem csalódom, Miklós tárnok ül, mellette Mihály bán
-szabolcsi, s Tamás tolnai főispánok; a nádor mellett amaz alacsony
-termetü úr a veszprémi érsek; a király mögött ülő kövér gyapjuzsák
-pedig, kin oly ormótlanúl áll az aranyos magyar ruha, Volvelin
-asztalnok; egy év előtt még zsidó volt az ilyen –
-
-– S nagybátyám? nincs jelen vagy csak én nem ismerek rá? vágott az ifju
-a szolga szavába.
-
-– Épen most lép a királyi sátorba, mindnyájan, még a királyné is
-fölkelnek előtte! felelt ragyogó szemekkel az öreg.
-
-A lovag a mutatott helyre nézett, hol egy tiszteletet parancsoló arczú s
-galambfehér szakállú agg foglalta el a királyné jobbján üresen hagyott
-helyet.
-
-Ez, Robert esztergomi érsek volt, ki a nehány nap előtt befejezett
-országgyülésen ama joggal ruháztatott fel, hogy a hozott törvények meg
-nem tartása miatt az ország bár mily magas hivatalnokait, egyházi
-átokkal terhelhesse.
-
-
-VII.
-
-A sötétkék májusi égről lesugárzó nap délpontra kezdett hágni, a
-nyilverseny végéhez közelgett, s már csak két vetélytárs között forgott
-fenn a kérdés, kiknek mindegyike háromszor egymásután lőtte nyilát a
-czéllap kellő közepébe, a jutalom dicsőségét pedig a másikkal megosztani
-nem akarta.
-
-A harczbirák egy utolsó s elhatározó lövést határoztanak, s az eddigi
-két nyertes: Miklós a nádor fija, s a kalocsai érsek öcscse az ifju
-Ugrin, egymás mellett állva éles szemmel mérték a czélul kitűzött
-gyürűt, mely két keresztbe tett póznához kötött vékony zsinegről
-lefüggve, a légben csendesen forgott. E gyürűn átfüződve kellett a
-nyilvessző tompa széles végének megakadni, mit eszközölni annál
-nehezebbé vált, minthogy a gyürűnek lassu körbeni forgása épen a kellő
-másodpercz pontos megtartását igényelte.
-
-A versenynek azonban egy egészen véletlenül közbe jött esemény vete
-véget.
-
-Az ifju Ugrin már épen jobb vállához emelintve tegezét a felajzott húrt
-készűlt elbocsátani, midőn egy, a királyi sátorból előhangzó sikoltásra
-ösztönszerüleg ereszté le a feszitett ivet, s feltekintvén tapasztalá,
-hogy a király, a királyné, a harczbirák, a nézők serege, minden fő a
-magasba néz fel, honnan kettős vad víjjogás minden perczben hallhatóbbá
-válik, dühös fájdalmas víjjogása két ragadozó madárnak, mely
-kiterjesztett szárnyakkal egymást csapkodva s körmeikkel egymás húsába
-merűlve, a királyi sátor fölött sok ölnyire élethaláltusát vív.
-
-E vívók egyike Jolánta királynénak honából Auxerre-ból magával hozott
-kedvencz vadász-sólyma volt, mely viszont úrnőjéhez hosszu megszokás s
-állatoknak saját hála-ösztön által annyira ragaszkodék, hogy tőle
-elválni, sőt tápot is mástól elfogadni soha nem akart. A királyné, mint
-akkor szokásos volt, balkarján vagy öklén mindig magával vitte a vékony
-ezüst lánczocskán tartott ritka szépségü madarat.
-
-Vele volt az a czéllövészet alkalmával is, s miután csaknem végig
-nyugalmasan gubbaszkodott rendes helyén, egyszerre tollait borzolni,
-fejét előre nyújtani, szárnyait emelgetni s fuldokló sajátságos sívással
-annak jeleit kezdé adni; hogy zsákmányt vagy ellenséget lát, s vele
-megküzdeni vágyik.
-
-A királyné eleinte hizelgő szó- és simogatással igyekvék őt csitítani,
-aztán, mint ezt már számtalanszor tevé, ereje- és hüségében megbízva a
-lánczról szabad szárnyakra bocsátá a nyugtalant, s tovább nézé az
-érdekes versenyt.
-
-A sólyom pár ölnyire emelkedék a légben, ott szárnyait örvendetesen
-megcsattogtatá, aztán, mint a gondolat villáma, felhasított a tiszta
-égbolt felé, s mindig kisebb ponttá válva, végre elenyészett.
-
-A merész kalandort már már feledteté a sorompók közti két vetélytárs
-kisérlete; a királyné ezt jól láthatni előrehajolt, Robert érsek
-gondolatokba merülve simított végig hattyu-szakállán, Olinda pedig
-szótlanul, de titkon örülve ült, hogy a nagy tekintélyü ősz jelenléte
-által megmenekült a borzadva látott jegyes, Sámuel kincstárnok izetlen
-udvarlásától, ki a háttérben, egymásba füzött karokkal állva, sötét
-arczát s kancsal szemeit a szép hajadonra szögezé. Az előtérben kis
-asztalkán ezüst nyilvessző feküdt, mit majd a nádor lánya kezéből veend
-át hősi jutalomként a nyertes.
-
-A kérdés, hogy ez ki leend? pár percz mulva elhatározásnak nézett elébe,
-midőn Olinda némi meleget érze kezén elömleni, s látva, hogy ezt néhány
-csepp vér okozá, mely a magasból karja- s fehér pártájára hullott, az
-első megdöbbenésben élénken kiálta fel. A véreső rejtélyét rögtön
-megfejté a már említett víjjogás, s a királyné sólymának egy nála
-tizszer nagyobb kesellyeli elszánt viaskodása. Egy pillanat azonban a
-küzdőkre kétségbevonhatlanul mutatá, hogy ez nem sokáig fog tarthatni, s
-a sólyom vesztével leend bevégezve, a kesely egyike lévén ama roppant
-állatoknak, melyek a Vértes szikla odúiban fészkelve, ki-kicsapnak a
-tájra, s melyeket a bojtár, nyája veszélyesebb ellenének tart a
-farkasnál.
-
-Belátta ezt a királyné is s remegett kedvencz madaráért.
-
-– Ott a czélpont! kiálta az összebonyolódott viaskodókra mutatva fel; ki
-a sast a sólyom bántalma nélkűl elejti, azé leend a díj!
-
-A sas már ekkor mindkét lába körmeivel tartá a sólymot s vinni akarta
-legyőzött ellenét.
-
-Miklós és Ugrin íjjából ugyanazon pillanatban süvölte fel a vessző, s az
-óriási saskesely rövid perczig a légben mozdulatlan függni látszék,
-aztán hirtelen hanyatt fordúlva zuhant le egyenesen a királyi sátor
-elébe. Esését a bámuló néptömeg örömujjongása kisérte.
-
-Hosszú kopasz nyakának fejét egy nyíl szögezte át; merevülő csont körmei
-közt még mindig ott lihegett az általa megvérzett sólyom.
-
-Mire ez onnan kiszabadíttaték, a két vetélytárs Ugrin és Miklós a
-legnagyobb érdek-feszültséggel sietett s ért a sátor elébe, megtudni,
-melyiké közülök a siker dicsősége?
-
-A harczbirák egyike kihúzta a hullából s magasan fölemelé a jól
-irányzott vesszőt.
-
-– Ez nem az enyém! szólt, miután megtekinté Miklós s boszus kétkedéssel
-lépett hátra.
-
-– Megfoghatlan! az enyém sem! csodálkozék Ugrin; Magyarországban ily nád
-nem terem, sem ily vasat reá nem készítenek, tevé hozzá; a nyíl
-ébenfeketeségű s mégis hajlékony vesszejét figyelmesen vizsgálva.
-
-– A mai nap díja e nyíl tulajdonosát illeti bár ki legyen az, s azért
-hívja fel hirnökünk a megjelenésre! parancsolá a sólymának megmentője
-iránt háladatos Jolánta királyné.
-
-A hirnök, az általános meglepetés feszült csendében teljesité a
-rendelvényt, s midőn szavait végzé, a néptömegből ugyanazon sugár alak
-bontakozott ki, kinek csúcsos lezárt sisakját, finom fonadékú aczél
-ingét, tegzét, kardját az imént annyira meg bámulta a sokaság.
-
-Szilárd léptekkel közeledett a harczbirák felé, hol Endre király ült, s
-karjait mellén keresztbe fonva hajlott meg előtte, aztán a pár
-lépésnyire lévő királyi sátorbeliek előtt.
-
-– Ismeretlen lovag, szólt hozzá a nádor, mint a harczbirák egyike: emeld
-le sisakod s nevezd meg magad!
-
-A lovag lecsatolta sisakját s megrázta a fejéről legyürüző holló
-fürtöket, melyek a rendkivül napbarnitott arczot árnyékolák kőrűl.
-Sötétkék szemeit lassú tekintettel hordá meg a gyülekezeten, mely őt igy
-fedetlenül sem ismerve, még inkább bámulá: aztán csengő fennhangon
-szólt:
-
-– Tizennégy év előtt, király! e helyről kisértelek a szentföldre, s az
-arab fogságban töltött tizennégy év után, mely idő alatt atyám
-kegyelmedet, fiját, mindenét veszté, itt állok előtted, karomat s
-életemet hazámnak ajánlani fel. Nevem Lőrincz, a kegyvesztett Simon
-fija.
-
-Bár ezelőtt már hire járt, hogy a kegyvesztett Simon bán fia él
-Palaestinában, s bizonyos súlyú ezüstért kiváltható, az egész még is
-meseszerübbnek látszott, hogysem rögtöni megjelenése köz meglepetést,
-sőt némelyeknél döbbenést ne okozzon. Sámuel sötét ragyás képe még
-jobban elkomorodott, s szemei baljóslatú ránczokba vonúltak össze e név
-hallatára; Olinda arcza ellenben ragyogó pirban derült fel, mintha a
-fagy ellen megvédő nap lépett volna fel láthatárán; a királyné kedvtelő
-szemekkel mérte végig a gyönyörü ifjat, sőt maga Robert érsek is fölkelt
-ülőhelyéből, s hallhatólag fejezé ki örömét e nem várt föllépésén
-öcscsének, kit nővére tökéletes képmásának lenni talált.
-
-Endre király arczán jó indulat s kegyesség tükrözé magát, mit szavakkal
-volt már épen kifejezendő, midőn a vonásait kémlő Dénes nádor által
-megelőzteték.
-
-– Maradtál volna inkább ott honnan jövél gyermek, dörgé ez boszús
-szózatával; mint hogy ily büszkén jelensz és szólalsz meg itt, hol
-helyed és szavad nincsen, te, a pártütő Simon fija, kinek atyja a király
-és az ország által felségsértés büneért harmadiziglen számüzetett. Az
-országgyülés, mely az 1222-ki törvényeket nehány nap előtt erősité meg,
-nem törlé el ennek büntető itéleteit, tudd ezt, s ne merészelj többé a
-király szine előtt megjelenni!
-
-– Szavaimat a királyhoz s annak kegyelméhez intéztem, felelt a nádortól
-elfordított arczczal Lőrincz; nem pedig ahoz, ki családom elkobzott
-javait bitorolja. Simon fija csak a királytól várhat itéletszót.
-
-Endre király perczig habozott s hihetőleg győz bocsánatra kész szivének
-hajlama, ha tekintete a nádornak fenyegető arczkifejezésével nem
-találkozik. Ez háttérbe szorítá a jobb indulatot.
-
-– A nádor kimondá itéletemet; szólt s hangja inkább engesztelő volt,
-mint sújtó; s ez itélet nem csak az enyém, de az országé is. Bocsánatom
-helyett, mit nem adhatok, vidd magaddal sajnálatom, s menj merre utaid
-visznek.
-
-Fájó csend következék e nem lélekből származott szavakra.
-
-– Dénes nádor legalább egyszer szólt igazat életében: töré meg e csendet
-az apja tetteért bünhödő; s ez akkor volt, midőn mondá, hogy jobb lett
-volna a pogányok közt maradnom. Isten és jobb jövő velünk!
-
-S ezzel, a csúcsos sisakot fejére illesztve, tova menni készült.
-
-– Megállj lovag! szólt hozzá a királyné, midőn a sátorhoz ért; a díj
-mindenesetre tied, térdelj elénk, s te Olinda nyújtsd azt neki át.
-
-– Nem ugy királyné, asszonyom! vágott ismét közbe az oda siető nádor; a
-harczbiró én vagyok, s a díjjat, e kegy- és érdemjelt, a kegy és érdemen
-kivül levőnek nem itélhetem, ki mint ilyen a versenyből különben is
-kizárva, hivatlanul tolta fel magát.
-
-– Igaz, a számüzöttet dísz nem s csak gyász illeti: mondá a harag
-szenvedélye nélkül s mélyen az elhalaványult Olinda szemeibe tekintve
-egykori jegyese; de azt sem Isten, sem ember nem tilthatja el, folytatá
-emelt szózattal, hogy e tollat e nap s a hölgy emlékeül ne viseljem,
-kinek nekem igért s esküdött keze tőlem elragadtatik.
-
-Mondá, s a sas szárnyából kitépett magas tollat sisakgombjába tüzve,
-nyugodt méltósággal távozott s haladt el az utána bámuló néptőmeg előtt.
-
-
-VIII.
-
-Simon bán, kiről a nyilazó verseny alkalmával a fehérvári nyereggyártó
-beszélt az idegen lovagnak, méltósága s javai vesztése után az osztrák
-határszélhez közel fekvő kis darab földére vonúlt, egész mindenére, mit
-neki, életén kivül az ifjabb király Béla közbenvetése megmenthetett.
-
-A király köréből ekként számüzött lovag keserű gyűlöletet szivében vitt
-magányába Dénes nádor s hatalomban levő pártja ellen, melynek nem csak
-hogy saját bukását tulajdonítá, de melynek működésétől a sanyargatott
-hon irányában sem várhata egyebet, mint köz elszegényedést,
-elerkölcstelenülést, a hadi erő vég elgyengülését, s az országnak vég
-feloszlatását.
-
-E gyűlölet ama nem szünő fájdalommal váltakozott, s többnyire egy
-marczangoló érzületté egyesült: mit az egyetlen fiától megrabolt apa,
-édeskínos emlékek által ápolt megszaggatott lelkében.
-
-A szerencsétlenség s a magány e lelket még fogékonyabbá tevé a
-szenvedett sérvek átérzésére s keserű hangulatát lassankint
-világgyülöletté fokozá. Évek multak, hogy puszta jószága határbarázdáit
-nem lépte át, s hű szolgáján kivül mással nem válta szót. E régi szolga
-s még két megmenekült cseléde volt minden környezete, kikkel ő együtt
-szántá a bokrokkal felvert sok éves ugarok egy kis részét, miből az egy
-évi élelem bőven kikerűlt.
-
-De ha legnagyobbrészt pusztán s parlagon maradtak is a miveletlen
-földek, úri jogait rajtuk gyakorlatba venni szigorúbban senki nem tudta,
-mi aztán minden oldalról tőszomszédjának végtelen sok bajába került. E
-tőszomszéd Bengabál Dávid nem egyszer a birtok többszörös árával kinálta
-őt meg, de Simon erről hallani sem akart, s büszke hidegen utasítá
-vissza. Ezt a dolog vérig boszantá, s mi jogszerüen nem sikerűlt,
-ármányok és Dénes nádor által akarta Simont e birtokból kitúrni. A
-király azonban, ki Béla fiának esküvel erősitett szavát adá, Simonnak e
-számüzetési helyén egy hajszálát sem bántani, ez egyszer erélyt
-tanúsitott s az öreg lovag jogai sértetlenek maradtak.
-
-Egy kiépítetlen kőház, mit Simon még mint tárnok kezde emeltetni, a
-közeli mocsarakban bőven termő náddal jól roszúl fedve, volt az egykori
-zászlós úr romlatag hajléka, hol ő, Márton szolga s a két cseléddel
-megvonúlva élt. Az alacsony hosszú terem, faragatlan tölgyasztallal
-közepén s vadbőrökkel beterített mohágygyal szögletében, az úr tanyája
-volt, s télire félig száraz gallyakkal tölteték meg, hogy legyen mivel a
-barlang-szájszerű nagy kandallóba fűteni. Tulsó végében pedig a
-formátlan kőháznak téres ól állott, hol a nehány ló tartására több gond
-fordíttaték, mint mennyit a tulajdonos önmagának igényelt.
-
-A ház ajtaja előtt illatos levelű vén diófa terjeszté védőleg terebélyes
-ágait a kuszált födélre, s árnyékban tartá az alája alkalmazott padot,
-hol a hirtelen öreggé őszülő férfi, a jövőnek soha, a jelennek alig s
-csak a múltak emlékeinek élve, oly örömest szeretett elidőzni.
-
-– Ha ő most itt volna! vagy: mily nagy és deli volna ő már! vagy: csak
-élne, csak tudnám, hogy él, e kopár lét nem volna oly reménytelen! s
-ezekhez hasonló sohajok törtek fel néha a sulyosan emelkedő mell
-bensejéből, miket Márton az öreg szolga, kit a szerencsétlenség s
-hüsége, egykori urának inkább barátjává emelt, néma bús fejbólintással
-viszonzott. Jól tudta, ki ezen ő, kire az örömtelen apának bárhonnan
-elinduló gondolati örökösen visszatérnek, ez viszont meg volt győződve,
-hogy a hű szolga vele együtt érez s átérti fájdalmát, s igy könnyülés
-volt legalább azt véle időnként nehány vonatkozó szóval közölhetni.
-
-Igy múlt gyászos elvonultságban év év után, s már a tizenkettedik azon
-órától számitva, melyben a lovag fiának vesztéről értesűlt. A vén diófa
-tizenharmadszor hullatá már az alatta merengőre őszi leveleit, midőn ezt
-egy estén szokatlan zaj verte fel határozatlan lelki zsibbadtságából.
-Feltekintett s Mártont látta meg, mint hoz karon szorítva egy idegent, s
-beszél hozzá – szokása ellen hangosan.
-
-Az öreg szolga, a mint a vándor mezű idegennel ura elé ért, csak ennyit
-mondhatott: „ez az én uram s most beszélj!“ s ezzel rögtön két nagy köny
-gördült le ősz pilláirúl, mint később vallá, az első és utolsó talán
-életében.
-
-A jövevény elmondá, hogy mint egyike a szentföldi hadjáratkor foglyúl
-maradt harczosoknak, most onnan küldetve jő, tudtúl adni, hogy Lőrincz
-él és ezer márka jó ezüstért vissza váltható. Elmondá, hogy a
-kilenczéves fogoly fiú Szelaheddin kedvencz apródjává lőn, ki őt minden
-hadi és lovagi gyakorlatban oktattatá, s hihetőleg saját testőrseregében
-kitünő rangra emelendi, ha időközben hirtelen meg nem hal; utóda azomban
-nem öröklé e hajlamot, s Lőrinczet, minthogy ez az Izlamot fölvenni nem
-akarta, gyűlölt hadi fogolyként tekintve, közmunkákra kényszeríti, s
-tudván, hogy atyja a legfőbb rangú magyar nemesek egyike, váltsági
-díjját az emlitett súlyú ezüstben határozta meg.
-
-A jövevénynek, ki bajor születésü lévén, honába erre tért vissza, még
-sokat, igen sokat kelle beszélni. Az éj első fele ily kifogyhatlan
-forrású kérdések- és feleletekben tölt el; másik felében az öröm nem
-engede a boldog apa szemeire álmotszállani. Tervezett és számitott és
-töprenkedett, hogy és miként szerezze meg az akkori idők
-becs-fogalmaihoz mérve roppant összeget?
-
-Az első szürkületkor lovára ült s Fertővár felé, melynek pompás épületét
-külföldről jártak megbámulni utasok, ő azonban még eddig megtekintésre
-sem méltatta, lovagolt, s felkeresvén a vár urát, az egyetlent, ki e
-pénzszűk időkben a kellő összeget rögtön előterjeszteni képes lehete,
-érte ősi gyémántjait ajánlá fel zálogúl.
-
-S most Bengabál Dávidon volt a sor a büszke nemes éreztetett daczát
-visszatorlani, mit meg is tőn az által, hogy a kölcsönt megtagadva, azt
-csak ama feltétel alatt igéré, ha a kivánt ezer márkáért fekvő birtokát
-örök áron adandja át. Erről ismét Simon, bár az elpusztult jószág az
-ajánlott összegnek felét sem érte meg, nem akart hallani, s oly
-kijelentéssel távozék, hogy nagyértékü gyémántjaira más zálogost is
-találand.
-
-Ezt azonban könnyebb volt mondani, mint eszközölni azon időben, s az
-öreg Simon már már ingadozott szándékában, midőn harmadnap reggelén maga
-a tőzsér jött az ajánlat elfogadásával, s ama titkos tervvel, mit később
-foganatba is vőn.
-
-Az alku megkötteték három tanú előtt. Dávid át vevé a gyémántokat, Simon
-az ezer márkát oly kötelezéssel, hogy azt három részletben fizetendi le,
-s az utolsó részletnél a zálogot visszaveendi.
-
-Huszonnégy órát sem késett ezután, s Mártont helyettesül hon hagyva
-megindult a hosszú útra, melyből tíz viszontagságos hó múlva, kedves
-fiával együtt érkezett meg a katangkórós ősi telek romlakába.
-
-
-IX.
-
-Lőrincz természettől nagyra törő lelke a változatlan magányban nem
-találva élményt, komor és gondolkodó lőn.
-
-Mi másnak álmodta ő a sugár pálmák honában a tizennégy év óta nem látott
-magyar földet susogó csererdőivel, zugó folyamaival, kalásztengerű
-sikjaival, a rajta pezsgő rokonnéppel s ennek harczi dicsőségével!
-
-A gyermekkori benyomások édes-tisztán maradtak s éltek ott emlékében s a
-visszavágyó fájdalom varázs ecsete által még tündériebbekké szinezve
-ragyogtak előtte. Minden, mit az idő és tértávolság bűcsövén szemléle,
-fényes, nagy és dicsőnek mutatkozék, s hazáját nem is tudta másként,
-mint magasztos lovag-erény, szabadság és győzelem hazájának képzelni,
-hol a számára nőtt cser-ág tőle tenger és puszták által elválasztva,
-fonnyad el.
-
-Szelaheddin udvarában Esztergam falaira, a czédrusokkal szegélyzett
-Jordán partjain az ősz Dunára, a tevés sivatagon a tiszai sikra gondolt,
-s a hősökkel környezett Endre király, a méltóságos hullámzatú folyam, az
-alföldi lapály rezgő délibábjával és dobogó méneseivel, az édes
-szülőföld kiterjesztett karokkal látszék őt hívni keblére, s ismerős
-szellemhangon beszélve hozzá, napról napra fájóbbá növelé szivében amaz
-olthatlan epedést, melynek neve: honvágy.
-
-S most midőn a tizennégy év gyönyörű eszmény-világát a valóságban
-letörpűlni, elhomályosodni látta, most, midőn az apai magány szűk
-körében tétlenségre kárhoztatva, oly messze esett ragyogó álmai
-valósulásától: lelkébe a csalódás lehangoltsága s utó unalma szállott. A
-világ-kerülő apának elég és minden volt az újra birt egyetlen fiú,
-ellenben e fiúnak, ki mindenben mi nagy és magasztos a legjobbakkal
-versenyezni égett, lehetett-e kielégitő a jövőtlen és czéltalan élet, mi
-reá, az őt gyülölni s legfölebb tűrni és remélni tanitó apa körében
-várt?
-
-Ifju lelke nem volt képes ama sötét árnyalatok felfogására, mikkel az
-öreg az ország siralmas állapotát festé. Azt hivé, hogy mindezt csak a
-keserü gyűlölet láttatja igy a számüzöttel, ki új kegyért esdeni büszke.
-S bár e büszkeséget méltánylá is apjában, de egyszersmind hivé, hogy ő
-maga sem fogna megalázást koczkáztatni, ha a király előtt megjelenve,
-mint nem részese a néhány év előtti belháborúnak, sőt ezen egész korszak
-alatt épen a király ügyeért rabságot szenvedő, karát s szolgálatát
-felajánlaná.
-
-E szándékáról azonban mit sem szóla, s azon ürügy alatt, mintha Bélát az
-ifjabb királyt menne fölkeresni, egy reggelen, Márton által kisérve
-Esztergomnak indúlt.
-
-Itteni fellépése, melynek a nyilverseny alkalmával tanúi valánk, atyja
-előtt örökös titok maradt. Jól tudta, hogy e durva visszautasitás még
-inkább fogná apját ingerelni, s azért erről Mártonnal egyetértőleg
-hallgatva, csak annyit vallott meg, hogy Bélát, ki az országgyülés
-befejezte után azonnal a kormánya alatti tiszavidékre költözött,
-Esztergomban már nem találva, épen utánna volt indulandó, midőn
-anyjáróli nagybátyja Robert esztergomi érsek titkon magához hivatta s a
-legkegyelmesebben fogadta őt.
-
-Robert, kinek nővére Simon bán neje volt, a belháburú gyászos ideje óta
-nem találkozott sógorával, ki őt, valamint a királyi udvarnak egyenkint,
-s öszszesen minden emberét, ellenségének tartá. Pedig az érsek megtette
-Simonért a mit tehetett, s Béla után leginkább neki volt köszönhető,
-hogy a pártütő életben hagyaték. Ezt azonban Simon nem tudta vagy tudni
-nem akarta, s mert a nádor által szüntelen gyanúsitott ősz, hogy hitelét
-fentartsa, sógorával minden viszonyt megszakítani volt kénytelen, ez
-végre őt is köz-gyűlöletébe zárta.
-
-S most a büszke vén nemes eleinte alig tudta megbocsátani fiának, hogy
-nagybátyja meghivásának engedve, küszöbét átlépte; midőn azonban megérté
-tőle, hogy az érsek és nádor közt a leghalálosabb gyűlölet forrong, s
-hogy az első, az ifjabb királylyal Bélával egyetértve, csak az alkalmas
-időpontra vár, melyben Dénest és pártját megbuktatva, Endrét a nyomasztó
-befolyás alól felszabaditsa; midőn továbbá Lőrincz elmondá, hogy
-nagybátyja az egyházi átok kijelentése jogával ruháztatott fel, s ezzel
-a gonosz tanácsadók ellen tettleg élni is szándékozik: Simon bán némileg
-kibékült fia eljárásával, sőt később azt sem ellenzé, hogy ez az érseket
-gyakrabban meglátogathassa, s tőle a keresztyén hit ágazataiban, miket a
-mozlemek közt töltött hosszú év sor emlékében meghomályosított, oktatást
-nyerhessen.
-
-Lőrincz ezután majdnem többet időzött Esztergomban érsek nagybátyjánál,
-mint apja mellett, ki, midőn fia hozzá nehány napra meg-megtért, újult
-érdekkel kezdé hallgatni a királyi udvar körül történőket, s titkon
-remélve az idők jobbra fordulását, nyugtalanúl várta ez időpontot, s
-zúgolódék tapasztalván, hogy az üdvös országgyülési határozatok daczára,
-minden a régi kárhozatos kerékvágásban halad.
-
-Volt még egy pont, mit Lőrincz apja előtt soha egy gondolattal sem
-merészelt érinteni. Az érsek látván a köz-erkölcs s a keresztyén vallás
-sülyedését, országszerte elrendelé, hogy a falukban s városokban
-naponkint isteni tisztelet tartassék, ő maga pedig, azonkivül hogy a
-szószékből nyilvánosan is inté a fővárosi népet, hetenkint kétszer
-összegyüjté magánál a főnemesek gyermekeit épületes oktatásokra.
-
-Egy ily alkalommal, az érsek legbensőbb szobájában s valószinüleg nem
-egészen történetesen, találkozott Lőrincz a nádor lányával, ki neki
-gyermekkorában jegyezteték el, később pedig, midőn Dénes és Simon közt a
-barátság megszakadt, s Lőrincznek évek óta hirét sem lehetett hallani,
-atyai parancs következtében, Sámuel kincstárnoknak lőn jegyese. Robert e
-frigyet nem csak nem helyeslé, sőt egész erejéből ellene is szegült,
-kijelentvén, hogy arra áldását soha sem adandja, s később, midőn a
-szaraczénekhez szitó Sámuelre az eretnekség vádja bebizonyult, s az
-országgyülés által hivatalától megfosztatott, őt arra itélé, hogy
-hibájának helyrehozása és maga tisztitása végett keresztet vegyen fel,
-menjen túl a tengeren, s a szent-földről három év múlva mint testben
-lélekben megtörődött ájtatos zarándok térjen meg. De Sámuel ez egyházi
-parancsnak nem engedelmeskedék, s az országban folytatá garázdaságait.
-Épen ekkor történt Lőrincz újra föltünése; az érsek használá az
-alkalmat, s Olinda első eljegyzését Isten és emberek előtt törvényesnek
-tartva, kezét Lőrincz kezével – az említett találkozáskor ismét
-egyesíté, s e kézfogót addig, mig oltár előtti szentesítésének ideje
-eljövend, titokban tartani rendelé.
-
-Lőrincz, midőn ezen, őt Esztergamhoz annyira vonó érdekét atyja előtt
-elhallgatá, nemcsak a titoktartási parancsnak, hanem ama benső
-sugallatának is engedett, mely nyilván mondá: hogy e lépésnek
-legmakacsabb ellenzője saját atyja leend, kiben a Dénes név említésére
-is düh és irtózat keletkezik; s igy minden, mire törekedett, abban
-állott, hogy őt legalább az érsek iránt kiengesztelje.
-
-Ez sikerűlt is neki, annyira, hogy midőn utolsó hazajövetele alkalmával
-hatszáz márka ezüstöt hozna magával nagybátyjától, Simon ez összeget,
-mint neje hozományának egy részét s igy Lőrincz jogszerü örökségét
-elfogadhatónak találta.
-
-E hatszáz márka volt az, mellyel 1231-dik év Jakab napján Dants Simon
-tartozása nagyobb részét Bengabál Dávidnak lefizetni akarta.
-
-S most vegyük fel újra történetünknek – az előzményekbeni szükséges
-tájékozás végett imént elbocsátott fonalát.
-
-
-X.
-
-Ama napot követő esték egyikén, melyen Bengabál a gyémánt-feloszlatással
-kisérletet tőn, apa és fiú együtt ültek a vén diófa lomb-ernyőzete
-alatt.
-
-– Minden veszve van! kezdé az első, s véreres szemeinek villámtekintete
-elhallgatott átkot fejeze ki.
-
-– Szóltál a tanúkkal, apám? kérdé feszűlten Lőrincz.
-
-– Az egyik, Salamon harminczados, szemem láttára adá ki lelkét; végszava
-keserű panasz volt Bengabál orvosa Corzail ellen, hogy mint ebet hagyja
-veszni őt, s már négy nap óta nem csak nem látogatja, de még az
-orvosságot is, mely benne a lelket tartogatta, megtagadja a haldoklótól.
-Nem látod ebben a zsidó kezét, ki nem irtózott eként menekülni a rá
-nézve veszedelmes tanútól?
-
-– S a másik, feltaláltad a másikat?
-
-– Salamon halottas ágyától Czenkre nyargaltam át, s holt embertől
-gazemberhez jutottam.
-
-– Hogy hogy? egykori hived, Czenki Jób is – –
-
-– Bengabál embere; taval a zsidó szolgálatába állt, s most a zálogról
-mit sem akar tudni, a kölcsönt pedig kétezer márkára mondja, miért én
-állitólag ingatlan birtokomat kötöttem volna le. Mérsékelnem kelle
-magamat, hogy porrá ne zúzzam az ocsmány hittagadót.
-
-– Fennmarad Márton a harmadik tanú, ki e gaz vallomást a magáéval
-megsemmítse, s határozzon aztán az Isten-itélet! mondá az igazság
-érzetében Lőrincz.
-
-– Azt hiszed fiú, hogy még mindig Syriában élsz? kelt ki indulatosan az
-öreg; az arabok közt, hol az igaz ügyet megvesztegetés vagy pártérdek
-nem ferditheti el? nem tudod, hogy Magyarország ege fed, mely alatt az a
-törvény, mit az istentelen nádor mond; az az igazság, mit ő annak lenni
-itél; hol egy zsidó több kedvezésben részesűl a törvény előtt, mint húsz
-nemes; hol a zsidó hosszu napja jobban megszenteltetik, mint a karácson;
-Magyarországban, hol ha a zsidó által elrablott jószágodat
-visszafoglalod, a királyi kamra fosztogatójaként – ha törvényes
-védelemben megsérted vagy megölöd őt, felségsértő gyanánt s mindened
-elvesztésével bünhödöl? Magyarországban, hol zsidó a kiváltságos nép, s
-a magyar az elnyomott, az üldözött szolgahad? hiszed, ez lesz az első
-eset, hogy zsidó a zálogot eltagadja, s a magyar hamis vádlóként fizet
-birságot, vagy ha fizetni nem tud, odaitélt személye baromként húzza a
-zsidó jármát? S kihez fordúlsz aztán igazságért? hová mégy sérelmedet
-panaszlani? A nádorhoz? hisz ő maga a biró a zsidó és keresztyén közötti
-ügyekben s alázatos szolgája Izraelnek. A királyhoz? mintha e szegény
-országnak volna királya! mintha Endre volna egyéb játékbábnál Dénes
-kezében! Örülj, hogy nem ismered e népet, a pogányok közűl hozott hited
-az emberről tisztábban marad meg.
-
-Lőrincznek már ajkain voltak a szavak, hogy a nádort s környezetét igen
-is ismeri, czélszerűbbnek vélte azonban jobb jövő reményével szelidíteni
-atyja ingerültségét.
-
-– Türelem és reményben legyen a ti erőtök; mondá nyugodtan; e szavakat
-az érsek által naponként hallom ídéztetni. Endre király sincs örök
-életre kárhoztatva, s a hitlenek Béla önálló lelkében nem fognak gyáva
-és hanyag czoborra találni.
-
-– Csak hogy addig már el leszünk temetve, mert a nemesi birtok
-legnagyobb része idegen kézbe menend át, mely a köznyomor alatt
-elkorcsúlt népet kénye kedve szerint vezetendi. Mit várhat oly nemzet,
-mely országának majdnem tizedrészét Bengabál birtokában – s az
-érczbányáktól kezdve az állam minden jövedelmét általa bérleni, kezelni,
-kisajtolni megtűri, mig a hon igaz jobb fiai földönfutókká tétetnek?
-Mert hogy én, Simon bán, Magyarország fő zászlós ura, egyetlen
-ivadékommal veled együtt, rövid nap azzá leendek, többé nem kétkedem.
-Régen áskálódik már a veszett uzsorás engem ez utolsó menedék-fészekből
-kitúrni, s mert jogos czímet nem találhatott, ily csalárd eszközzel fog
-jutni czéljához. –
-
-Simonnak, legalább a közel jövő iránti sejtelmei nagyon is igazak
-valának, mert az alkonyépen azon órájában, midőn fiával eként közlé
-aggodalmait, Bengabál Dávid szinte e tárgyról értekezett Dénes nádorral,
-ki a panaszokat kihallgatni s törvény-napot tartani csak imént érkezett
-Fertővárra.
-
-A nádor s kisérete lenn a városban szállásoltaték el, nem mintha zsidó
-födél alatt lakni nem akarna, de mert ez ragaszkodott az ősi szokáshoz,
-mely akkor – keresztyént házi körébe avatni, laka megfertőzésének tartá.
-
-A tőzsér gyaloghintóban viteté magát az érkező elé, s kiszállván, mély
-meghajlással üdvözlé s hívta meg magához – látogatásra.
-
-A nép bámulva nézte, mily megelőző nyájassággal beszél a rettegett úr a
-zsidóval, midőn a vár lépcsőzetén együtt mentek fel.
-
-– Jó Dávid, te folyvást haladsz, szólt tréfásan s a kapu előtt fel s alá
-járó alabárdosokra tekintve Dénes, – várat már épitél, megérjük, hogy
-még sereged is lesz.
-
-– Ártatlan őrök, felelt alázatosan a tőzsér, kik életemre, biztosságomra
-vigyáznak. Az ember nem tudhatja, mely oldalról támadja meg rosz akarat
-vagy irigység.
-
-E szelid hang és modor azonban ugyanazon perczben megtámadólag keménynyé
-változott, midőn a terembe lépve, ott magukra maradtak.
-
-– Ez tehát az igéret, az adott szó, a kötelezettség megtartása – kezdé,
-összefont karokkal s redős homlokkal állva meg vendége előtt – hogy ti
-országgyülésteken, minket a kincstári s egyéb közhivatalok viselésétől
-eltiltó törvényt hoztok? ezért kölcsönöztem én, még pedig kamat nélkül,
-Endrének újra tiz ezer márkát, nem is említve az összegeket, miket a
-hatalmas nádor és kincstárnok – –
-
-– Lassan lassan ben Gábael, szakitá félbe engesztelőleg e
-szemrehányásokat a nádor – kevésbbé vagy-e te azért az ország
-főadószedője s minden közjövedelem ura? meggörbité-e a második decretum
-hitsorsosaid egyetlen egyikének is legkisebb hajszálát? hidd el, irásban
-nem rejlik végrehajtási erő, ez nálam, kezeimben van, s hogy ott
-maradjon, engednem kellett a papság zúgó követelésének.
-
-– Igen, a végrehajtási erő kezeidben van, de csak addig marad ott, mig
-az esztergomi érseknek tetszik, kinek elég gyávák voltatok a király
-által pecsétes iratot adatni, melyben ez, excommunicáltatás terhe alatt
-esküszik a hozott törvényeket utólsó betűig megtartani. Szégyen,
-szégyen, szégyen – ismétlé gúnyoson kiköpve Bengabál – az ország urainak
-papok fenyítő botja alá kerülni! Erszényemből tőbbé batkát sem láttok,
-tartozástokat visszakövetelem, mert – ha ez így tart, – inkább itt
-hagyom nyomorú országtokat.
-
-– Akkor legalább is tengerentúli afrikai partokra kell költöznöd, jegyzé
-meg hidegen ellenfele, jól tudván mit kelljen e fenyegetésekre adnia.
-Német, franczia, angol földön s egyebütt tudtomra az adó beszedését nem
-bízzák hitsorsosaidra; vagy tán honvágy lepett meg, s Granada és Toledo
-narancsberkei felé sovárgasz? – tevé hozzá jól találó czélzással.
-
-– Hagyjuk e gyermekes feleselést öreg, folytatá összevont szemöldökkel,
-melyek igy a hajlott kos-orr fölött egy koromfekete vonalt képezének, –
-te jól tudod, hogy Magyarország nem lehet el nélküled, de azt is, hogy –
-te sem lehetsz el Magyarország nélkül. Végezzünk azért összesimulva –
-vagy van-e arra példa, hogy a jobb kéz a balt ütötte volna és viszont?
-
-– Értem, viszonzá gúnynyal a tőzsér; az éhes kincstár, és a szomju nádor
-ismét Dávid ben Gábael aranyira szorúltak – –
-
-– Épen úgy, vágott ez éllel mondott szavakba Dénes, épen úgy, mint Dávid
-ben Gábael szorúl a kincstári jövedelmek bérletére, s a nádor
-barátságára, midőn a törvénynapon igazságot kell szolgáltatni.
-
-Ez utóbbi nyomatékos figyelmeztetés nem veszté el hatását.
-
-– Mit kivánsz tehát? kérdé kis vártatva.
-
-– Az elajándékozott várjavak erőhatalommali visszafoglalása évek óta
-veszélyes játék, s ha sikerül, a sikerrel Béla és pártja jut
-hatalompolczra, s akkor te és én és Sámuel és mindnyájan, kik e jelen
-állapotot pártoljuk, legokosabban cselekszünk, ha az országból kivezető
-legrövidebb utat keressük fel. De a mi nehezen megy karddal, könnyen
-kivihető pénzzel. Az urak a veszett fejszének legalább nyelét akarják, s
-némi megváltástól nem idegenek. E megváltásra egyelőre tiz ezer márka
-kell – ez összeggel pártunk megdönthetlenné erősül. Végül barátod
-megelégszik két ezerrel, mely leányom készpénzbeli nászhozományát
-egészitendi ki.
-
-– S mit ajánlsz mind ezekért?
-
-– Semmit és mindent. E pergament lap most még csak nehány batka értékü,
-mert egy aláirott néven kivül egyebet nem tartalmaz, de a név
-fejedelemé, ki felhatalmazott az üres lapot alkunkhoz képest
-betölthetni. Most rajtad a sor kivánni.
-
-Bengabál rövid gondolkodás után vas határozottsággal sorolá el
-feltételeit. – A pénzt, ugymond, az 1235. évi adó haszonbér fejében
-előlegezem, miután a jövő három évre már ki van fizetve az illeték.
-Biztositékul a visszaváltandó várjavakat kivánom. Tudom, tudom, –
-akadályozá meg a közbeszólni akaró Dénest; ez feltünést okozna, de van
-ebben is mód. Ti Volvelint és Tehát, Oltmant és Neklint, s még kiket én
-ajánlandok fogjátok a kezeléssel megbizni, ők keresztyének –
-
-– Azaz keresztvizen álltak, de azért még most sem eszik meg a sertés
-húst s nem főznek szombaton: nevetett közbe Dénes.
-
-– Mindegy, de van keresztlevelük és nemeslevelük, s igy a világon senki
-sem tehet kifogást ellenük. A várkatonaság állitását és zsoldját kellő
-számadásig magamra vállalom. Továbbá magamnak tartom fenn a Sámuel után
-következő kamragróf kineveztetését, s azért ne késsetek a terv
-kivitelével –
-
-– Sámuel ugyanaz nap leend nádorrá, melyen én kormányzóvá, s ez azonnal
-megtörténik, mihelyest a főispánok s a várjavak jelen urai pártomra
-állanak. Kamaragrófnak tehát Dávid ben Gábael nevét irjam?
-
-– Nem, a névnek üres tér marad, azt majd én irom oda. Enyém lesz-e az
-vagy másé, nem a ti gondotok. Hátra van az általad kivánt két ezer
-márka; legyen ez összeg három ezer, s nem kell reá sem irás, sem tanú,
-az alku becsületes emberek közt köttetik, kik értik egymást. Ha
-tetszenek a feltételek – itt a kezem.
-
-Dénes megszorítá a zsidó kinyújtott sovány tenyerét, s a
-legbarátságosabb hangon kérdé meg tőle, mi legyen majd a holnapi
-törvénynapon az igazság?
-
-
-XI.
-
-A rég ohajtott nap hajnala Ráchelt ébren találta. A minden új és
-szokatlannak örülni tudó gyermeteg szív százszoros erővel dobogott fel
-most, midőn a szokatlanon felül, egy égve kinzó vágy reménylett
-teljesülésének nézett eléje.
-
-Bengabál örömünnepe volt e nap, melyről Ráchel csak annyit tudott, hogy
-jó atyja igérete teljesitéseül összehivá a vidék lovagjait, s az
-ábrándos epedő kebel majd felismerendi közöttük az életmentőt, az élet
-adót, az arkangyalt, a büszke nemes arczú lovag alakjában…
-
-S minek is tudta volna a többi részleteket, a mai nap indokait,
-előzményét? Hiszen az első ifjukor boldogító kiváltsága az, hogy nem
-ismerve, nem értve az élet sötét árnyoldalait, a rajongó lélek csak a
-költészet fénysugaraiban fürdik.
-
-Miért kellett volna neki tudni azt, hogy atyja álnok csellel fosztotta
-meg a szomszéd egykori főnemest utósó menhelyétől, s hazudott
-tartozásért mely csak palástja volt az alatta rejlő boszúnak,
-vesztegetett biró által e főnemes egyetlen fiát rabszolgául itéltette
-oda magának.
-
-Bengabál Dávid a Talmudra esküvék, hogy Simon állitása szerint neki
-zálogul adott gyémántok e földön, alatta vagy fölötte sehol sem
-léteznek, Czenki Jób mellette tanuskodott, az öreg Márton tanusága, mint
-keresztyéné zsidó ellen az akkori törvény értelmében elvettetett, s e
-tényállás mellett Dénes nádor Simonnak nem csak jószágát itélte a tőzsér
-részére, de, mert az elhagyott birtok nyolczszáz ezüst márkánál többre
-nem becsültetett, a hátralék leróvásául rabszolga gyanánt – mint ez
-akkor nem ritkán történt meg – a vádlott személyét is.
-
-A birói végrehajtás szivrázó jelenetek közt ment végbe. Az ősz Simon,
-igazsága érzetében s halálos ellene a nádorral szemközt hideg megvetésbe
-akarta fojtani indulatát, de kitört ez a heves véralkatnál, s az ily
-pogányságot megtürő, eget és földet verő átkozódásai puszta légbe
-hangzottak, mert a biró részén volt az erő és hatalom.
-
-A rabszolgaság pontjánál Lőrincz lépett elő; s ép két karját ajánlá fel
-apját a nyomor és gyalázattól megváltani.
-
-Vita támadt apa és fiú között. Bengabál az utóbbit fogadta el. Igy még
-jobban leend megtörve az öreg, gondolá, s gyermekében, kit csak imént
-nyert vissza, érzékenyebben sujtva. Ráchelére s arra eszmélt, hogy
-inkább őt magát érje ezer fájdalom, mig egynek csak árnyéka is imádott
-gyermekét.
-
-A válás perczében az apa szíve megszakadt. Fia karjaiban szélütés által
-érve omlott össze, s Lőrinczet a hulla öleléséből hurczolák el bakói.
-
-Ráchelnek azonban ily események lehetőségéről sejtelme sem volt.
-Képzete, vágya, reménye csak azon ifju körűl röpkedett, kit valóságban
-egyetlen egyszer s akkor is oly rövid időre látott, de kit a
-túlszárnyaló phantasia három hó minden óráján át élő eszménykép gyanánt
-rajzolt elé, kit ő azóta ismerni, szeretni, s bálványozni megtanúlt.
-
-Reggel óta ült már a halvány gyermek a laktereméből nyiló szöglettorony
-kis kerek ablaka mellett, melyben rendesen rózsaszín vagy sötétsárga
-üveglap szokott lenni, hogy a kitekintőnek az alant elterülő vidéket
-szeszélyes szinezetben mutassa. Most ezen üveglap helyett fátyol kelme
-volt a kerek ürbe alkalmazva, melyen át a künn levő tárgyak tisztán
-valának láthatók, anélkül, hogy a szemlélő alakja kivűlről észrevehető
-volna.
-
-A kisded ablak Fertővár legszélesebb bástyájára nyilt. E bástyateren
-kellett a vidék meghivott nemes urai- és ifjainak összegyűlni az
-ünnepélyre, mit Bengabálnak az ellenfél bukásáni örömtombolása
-rendezett.
-
-– Egy új rabszolgát fog itt a nádor úri hatalmam alá bocsátani, mondá a
-tőzsér ölére vont gyermekének – egy keresztényt, kinek atyja egykor az
-ország főura s nekem halálos ellenem volt. Hadd lássák a kevély nemesek,
-mint hajlik porig izrael fia előtt a kiváltságos társ.
-
-– S nemde ő is köztük lesz, atyám? kérdé az öröm és kétkedés közt remegő
-sziv.
-
-– Több, mint valószinű. Lovagodat előkelőnek festik szavaid s ezek húsz
-mérföldnyi körből fognak ide megjelenni. Sisakján sastoll leng, mondád s
-kékes aczélhálózat folyja körül derekát – –
-
-– Igen, igen, ő te is ráismerendsz, kiváland ő a többek közűl, ha ezren
-volnának is.
-
-– A te kedves szemeidben s most midőn még ezret, sőt kettőt sem láttál;
-tevé hozzá mosolyogva az atya; ki tudja, mire a nap áldozik, ez marad-e
-véleményed?
-
-Bengabál reménylé, hogy többek látása s a változatosság által elmosódni
-s szétoszolni fog a makacsúl ápolt eszménykép, mit ő inkább az idegzet
-szeszélyjátéknak, mint a kebel komolyabb érzelemvilágának tartott.
-Aztán, gondolá hozzá nagyratörő czéljának büszkesége, ha e szeszély
-valóvá érnék is, hány nemes van Magyarországon, ki Bengabál lánya kezét
-elfogadni kész ne volna s kivált ha vőmnek nászajándokúl az ország
-kincstárnokságát adhatom?
-
-Kürtriadás jelenté a nádor s lenn a városban összegyűlt lovagok
-érkeztét. A lépcsőzet alján a lovak szolgáknak adattak át, s a nemes
-urak gyalog jöttek fel a tőzsér látogatására, ki titkos büszkeséget
-helyezett abban, hogy vendégeit ne délczeg paripák, de saját lábaik
-hozzák elébe.
-
-Fölkelt, arczon csókolá Ráchelt, s beinté a teremben váró Mártát és
-Corzailt.
-
-– Őrködjetek, mondá, távollétemben e drága lény fölött; s te lelkem
-gyöngye édes Ráchelem ismerd meg választottadat, hogy még ma tehessem
-őt, leendő férjedűl, boldogságtól áradó kebledre.
-
-De Ráchel alig hallá már a távozó atya szavait – egész lelkével az oly
-közel jövőn függve, ez minden egyéb eszmét magába nyelt. Kedélye, kivált
-az ingerlékeny idegzetű nőknél, mint ő volt, gyakran megfejthetlen
-rögtöni változáson ment át. Sejtelem, minő nagy boldogság vagy
-szerencsétlenség előtt szokta elfogni a szivet, szállotta meg lényét. A
-rég epedett percztől, most midőn megérkezett, rettegni kezde; s a
-helyett, hogy a bástyatérre fellépő lovagokra tekintene ki, mint ki
-napba nézni nem mer, kezébe rejté arczát, melynek különben is átlátszó
-finom halványsága még viaszszerübbé vált.
-
-Az orvos és a dajka aggódva vették körűl az egész testében lázasan
-reszketőt, ki kérdéseikre csak koronkénti felzokogással felelt. Corzail
-az ablak felé ohajtá vonni figyelmét, reménylve, hogy a künn zajló élet
-látása más irányt adand a benső viharában elfúló kedélynek – hasztalan,
-Ráchel félig öntudatlan állapota sem a mór orvos szavaira, sem Márta
-kérelmeire, sem a kivűlről beható zajra nem birt zsibbadtságából magához
-térni.
-
-Corzail már épen erősitő szerrel tért vissza mellé, midőn egy erőteljes
-érczes hang csengésére Ráchel riasztott vadként üté fel fejét, s
-szemeiben égető tüz gyúlt ki.
-
-E végtelen keserüséggel mondott szavak tisztán valának behallhatók:
-
-– Gyönyörködjetek, atyám s hazám gyilkosának rabszolgájában Magyarország
-fiai!
-
-Ráchel felszökött dülő helyzetéből, kimeredt az ablak fátyolán, s
-ugyanazon pillanatban éles sikoltással rogyott vissza dajkája karjaiba.
-
-
-XII.
-
-A sikoltás, mely oly fájdalmasan hangzott, mintha egy ketté repedt
-szivnek volna utósó panasza, lenn is halható volt. Mindenki
-feltekintett, anélkül, hogy megtudhatná, miért, kitől, honnan származott
-az?
-
-Csupán kettő előtt nem volt e hang ismeretlen.
-
-Az első, egy athletai termetű ifju, kin a kézbékó és durva darócz
-zubbony a rabszolgát – a büszkén fennhordott fő azonban, s a sötétkék
-szemek parancsoló tekintete a főnemesi vért árulá el, ösztönszerüleg
-sejté, hogy e sikoltás a viszontlátás és meglepetésnek volt feltörő
-hangja. Hasonlót, bár akkor rémülésből származottat hallott ő már az
-erdőben, midőn Fertővár urának lányát a parasztok dühétől menté meg.
-
-A másik, ki jól találta el, mily érzület tolmácsa e hang, az apa volt.
-
-Pár percz múlva a nyugágy mellett térdelt ez, melyen Ráchel a
-leghevesebb görcs-rohamok között vonaglott. A szegény gyermek arczáról
-eltünt minden élet, vonásai kínosan eltorzultak; kis kezei jéghidegek
-lőnek; ütere, mit Corzail aggódva tapintott, el-elmaradt, s szó nem
-birta elhagyni fehérült ajkait. A görcs időszakonkénti szüntével,
-fényüket vesztett szemeit merően egy pontra szögezé, aztán keserves
-zokogásba törve ki, patakként omlottak ezekből a könyek; majd ismét
-egyszerre elállt sirása, s a még nedűben rezgő nagy granátszemek
-öntudatlan mosolyban ragyogtak fel, mely a sírásnál is szívrázóbb
-fájdalomról beszélt.
-
-Bengabál szakállát tépte és köntösét szaggatta meg, hivén, hogy
-bálványozott gyermeke rögtön, karjai közt adja ki véglehelletét. Kincsei
-felét igérte Corzailnak, ha visszaidézi a bucsúzó életerőt.
-
-A mór orvos nem tudta, a halálra aggódó apát nyugtassa-e, a jajveszékelő
-dajkát feddje-e, vagy az előtte ismeretlen bajt miként orvosolja?
-enyhitő szereket hozott s a természet működésétől várt javulást.
-
-A könnyülés a leszálló éjjel érkezett meg. A görcsös szenvedés fokonkint
-alább hagyott, a kékes szemhéjjak lenehezűltek, mintha a hosszú pillákon
-rezgő könytöredék vonná le azokat, mint zápor után az ázott lomb vonja
-maga után az ágat – vonásaira visszatért a nyugalom, keble hullámzása
-csillapúlt s a szenvedéstől szender váltá meg.
-
-Corzail felnyitá a kertre nyiló ablakok egyikét, melyen fris lég és
-viola-illat ömlött s a fogyó hold sütött be a kereveten fekvő márvány
-szoborra. Ez alvó szobor körűl a tekintetével leányán függő apa, az
-összefont karokkal komolyan álló afrikai tudós, s a beteg fejénél
-gubbaszkodva figyelő Márta képezének hallgatag csoportozatot.
-
-Mindhárman új bajtól tartva rezzentek fel az éjfél utáni méla csendben,
-midőn Ráchel könnyeden ülő helyzetbe emelkedve s még mindig lezárt
-szemhéjjakkal, lágy susogású hangon megszólalt. Az apa, orvos és dajka
-léhlzetet feltartva figyeltek minden szóra.
-
-– Beteg vagyok, kezdé, szivem lelkem testem egyiránt s egy októl beteg.
-Bajomon csak egy segithet – ha szenvedni fogok csak őt hivjátok. Ő
-enyhitheti kinjaimat, de, bár megmentett a haláltól, életemet
-visszaadni, fentartani nem akarja. Lelkem nagyobbrésze nála van, s mi
-még bennem él, az a többihez kivánkozik. Ha Lőrincz szeretne, meg volnék
-mentve. De szivében nincs Ráchel felé vonzó hajlam, ez egy fő úr
-leányáé, enyém csak gyűlölete, mint kinek atyjában atyja gyilkosát
-látja. Ott ül most sötét kamrájában – kétségbeesetten; s ő még sem oly
-boldogtalan, mint én, mert szeret és szerettetik. Ha szenvedni fogok,
-hivjátok őt – de ne jőjjön a vasbékóval kezén – s enyhitni fog…
-
-E szaggatva mondott tételek után csendesen ismét visszaereszkedett
-nyughelyére s nehéz sohajtással tovább aludt.
-
-– Álom volt-e ez vagy éberlét? suttogá ámulattal s csaknem egyszerre
-Márta és Bengabál.
-
-A mór orvos előtt fejtve volt a kór. Ő olvasott a ritkán előforduló
-delejes álmokról, melyekben a beteg általa soha nem hallott neveket
-emlit, távollevőkről, jövőről beszél, saját gyógyszerét határozza – álma
-tartósságát, felgyógyulását vagy halála napját jósolja meg.
-
-Félrevonta a meglepett apát s közlé vele ismereteiből meritett
-meggyőződését.
-
-Bengabál ujuló reménynyel rögtön távozék s Lőrinczért küldött. Ezt a
-rabfelügyelő rövid óranegyed múlva elébe állitá. A tőzsér távozást
-parancsolt, s midőn az ifjuval egyedűl maradt, kezét emennek vállára
-téve szólni akart, de a rab undorral rázta le a reá sulyosúló kezet,
-visszalépett s fejét szótlan megvetéssel elfordítá.
-
-– Simon fia Lőrincz, kezdé kérőleg engesztelő hangon az úr; képes
-lennél-e feledni a multakat, ha én Dávid ben Gábael téged egyetlen
-lányom kezével s ezáltal összes vagyonommal, befolyásommal, hatalmammal
-kinálnálak meg?
-
-Lőrincz, mintha nem is hallaná, egy szó feleletre sem méltatá a kérdőt.
-
-– Nemde hihetlennek tetszik ez ajánlat, folytatá ez, – de hogy
-meggyőzzelek őszinteségéről, nyiltan kimondom a feltételt s ha kell az
-okot. A feltétel az, hogy térj vissza a vallásra, mely egykor talán
-déd-őseidé is volt. Mert hiszen nem keleti faj vagy-e, s keleten nem
-Júda országa, vallása népe volt-e az első, a legnagyobb, a – –
-
-– Legátkozottabb! riadt indulatosan közbe Lőrincz, – melyet az igaz
-Isten haragja szétszórt, hogy soha többé ne egyesűljön.
-
-– Egyesűlni fog, s tőled és eszélyességedtől függ ez új erős nagy
-birodalom koronáját fejedre tenni.
-
-Az ifju hosszan nézte végig Bengabált s válasza megvető gúnykaczaj volt.
-
-E becsmérlő mozdulat mélyen sérté a zsidót, de – itt leánya élete vagy
-halála forgott kérdésben, s mérséklé indulatát.
-
-– Tudj meg mindent, szólt kis vártatva, egyetlen gyermekem élete
-veszélyben forog s egyedűl te mentheted meg. Akarod?
-
-– S ezt apám gyilkosa kivánhatja tőlem? lőn az új kérdésű válasz.
-
-– Nőd leend vagy meghal, s te meghalsz, ha férje lenni vonakodol;
-válaszsz.
-
-– Ha nem őrjöngés mit mondasz, ásasd meg mindkettőnknek a sírt.
-
-– Ember! kiálta bőszülten Bengabál, ki ily ellenzésről nem álmodott;
-ember! te iszonyú vagy! én téged kínpadra vonatlak, megfeszítetlek – –
-
-E pillanatban Márta kezeit tördelve s léhlfogyottan rohant be jelenteni,
-hogy Ráchel ismét új rohamra ébredett.
-
-Bengabál megragadta a lánczot, mely az ifjú kezein lévő békókat
-összefüzé, s a kétségbeesés erejével vonta őt maga után a beteg
-teremébe.
-
-A bájos szenvedő látására Lőrinczben csillapúlt az apa elleni boszú. De
-Ráchel fájdalomórája nem enyhűlt, sőt mintha tetőpontra volna csigázva,
-egyszerre felviharzó sirás és nevetés között inte a belépőnek távozást.
-
-Corzail ebben a békók által előidézett hatást látva, ezek levételét
-rendelé s nem csalatkozott, mert a pillanattól kezdve, midőn a bilincs a
-teremből eltávolittaték, a szenvedés mintegy varázsszó által ketté vágva
-szünt meg. A lányka szemeiben újra kigyúlt a ragyogó fény s ennek fekete
-tükréből túlvilági üdv sugárzott a meghatott ifjura. Ajkai mosolya nem
-volt többé őrült vonaglás, miről a fájó lélek mit sem tud, hanem a
-boldogságnak szivből felsimúló kifejezése. Szétomlott hajzata között
-pihenő arczán a halálsápadtságot derengő fehérség váltotta fel s egész
-átszűrt valója oly légi könyüséggel feküdt ott, mintha a tavaszi fehér
-liliom levált leveleként egy szellő vagy lehellet lebbenthetné tovább.
-
-Lőrincz csodáló részvéttől áthatva közeledett s érinté a felé kinyujtott
-apró kezet.
-
-Alig tőn azonban igy, s a delejes rokonszenvi erő rögtöni hatása által a
-fekete selyem pillák összehunyva az arcz havára szállottak le. A boldog
-mosolylyal ajkain aludt el. Tisztán emelkedő homlokát szinte látható
-fénykör röpkedé körül.
-
-Bengabál most még inkább meggyőződve arról, hogy a neki legdrágább élet
-a lovag akaratszavától függ, a csábigéretektől kezdve, a könyörgés és
-parancson át le egész a legborzasztóbb fenyegetésekig mindent elkövetett
-ennek megnyerésére. Meghordozta őt nemes érczekkel zsufolt pinczéiben;
-előmutatott okmányaival feltárta neki európai befolyását, hatalmát s
-ezen alapuló biztos terveit; beirta a királyi fehérletbe az ország
-kincstárnokául Lőrincz nevét; aztán térdre esett előtte, hogy szakálla a
-földet sepré, majd ismét felugrott, s hallatlan kínokat, mik a makacsra
-várnak, dühöngve sorolt fel.
-
-Érzéketlen szobornak beszélt. Lőrincz honára, atyjára és Olindára
-gondolva, gyönyörködött a tőzsér kínjaiban, s eleinte ingerült
-szavakkal, később néma megvetéssel utasitá vissza a vői ajánlatot.
-
-De Ráchelt, ha hivaték, meglátogatá, s megjelenése mindannyiszor az első
-csodás hatást gyakorlá. Ez három izben történt huszonnégy órai időszakok
-múlva. A negyedik esten Ráchel azt jósolá delejes álmában, hogy
-huszonegy napon át félbeszakasztás nélkül fog aludni, s ha ébredésekor
-az éltető rokonszenv Lőrincz lelkéből nem fog az ővébe átfolyni, akkor a
-megtört léterő szikrája benne végsőt lobban s – örökre kialszik.
-
-
-XIII.
-
-A huszonegy nap letelt s az utósónak éje következék.
-
-Ráchel álma fölött egy agg ember virasztott, kinek ijesztő rémtekintete
-kisértetes éjszakába illett. Sovány aszott arczbőrén ezer redő czikázta
-át egymást, s ezek közt különös mélységü volt a két félkört képező,
-melybe a hamuszín szemüregek valának foglalva. Gondolatüres szemei
-mozdulatlanul, mintha nem is az ővéi volnának, tekíntének ki
-mélyületeikből. A vékony csaknem átlátszó hajlott orr egészen vázszerüvé
-tevé az összeesett arczot, mely fölött és körül galambősz haj, bajusz és
-szakál gomolygott. Csont kezei reszkettek, s az előre hajló korhadt test
-csak bot segitségével volt képes magát fentartani.
-
-Az utósó három hét Bengabál Dávidon ugyanannyi évtized dúlását vitte
-végbe, sőt többet, mert egy, éveit a világgal és önmagával nyugalomban
-leélt agg látása tiszteletet parancsol, mig Dávid alakján a lelki
-küzdelmek és romboló szenvedélyek oly borzasztó árnyrajzot hagyának,
-mely legfölebb szánalomra volt képes gerjeszteni.
-
-E három hét alatt alig vön magához tápot, alig hunyta álomra szemeit; e
-három hét váltakozó düh, aggodalom és félelemből összefüzött siralomházi
-kínszenvedés volt.
-
-Ráchel koronként jóslatokat monda delejes álmában, s e jóslatok
-iszonyuak valának. Rövid időn bekövetkezendő napokról beszélt, melyeknek
-tikkasztó légköre a legforróbb égöv alattihoz hasonló. Éjente az égen
-tüzes jelek fognak mutatkozni, s a föld alól dörgések lesznek hallhatók.
-És a föld sok helyen meg fog repedezni, s a Fertő patak az égető
-szárazság daczára kiárad. Néha egy egy orkán fog átüvölteni, leszedve a
-házak fedeleit s kicsavarva a százados tölgyet, de a vihar nem frissíti
-fel az elhaló természetet, sőt dögleletes léggel töltendi el azt. A fű,
-a fa lombok, a virágok elsatnyúlnak, a rövid életü rovarok és
-csuszómászók elenyésznek, a szárnyas és négylábu állatok messze
-költöznek el e vidékről, az itt tartottak nyugtalanul fognak bőgni, s
-éhen szomjan vesznek el. S ez végjel lesz az embereknek is elhagyni az
-itteni tüzhelyt, s távolabb, hol a természet e kórjelei nem mutatkoznak,
-keresni új hazát, mert e vidék földalapja iszonyú vészben induland meg,
-halom és épület alásülyed, s a keletkező mélyedést magas és örökös
-húllámár boritandja.
-
-A beteg rendes három ápolója hideg borzadással hallgatá a természet
-fölötti ihletséggel mondott jóslatot. Az apát annálinkább elrémité az,
-minthogy leánya egy előbbi alkalommal inté őt, ne szakítná meg idő előtt
-huszonegy napig tartandó álmát, mert ébredése bizonyos halál leend, ha
-szíve első éber dobbanása Lőrincz viszonhajlamára nem talál.
-
-Ezt minden áron megnyerni lőn tehát a feladat. Bengabál egy órában
-alamizsnakérő koldusként porban fetrengett rabszolgája lábai előtt, a
-másban sakál kegyetlenséggel gyönyörködött a kinpadra vonottnak
-fájdalmaiban. Ez úgy mint amaz sikertelen maradt. Lőrinczből kín és
-könyörgés egyaránt nem birt beegyező szót csikarni. A hatalmas tőzsért a
-tehetlensége fölötti ingerűltség s a szörnyű jövő rémképe szemlátomást
-emészté.
-
-Eközben a delejes álomjóslatok szóról szóra teljesűlni kezdének, de a
-szokatlan tünemények egész jelentőségét Dávid szigorú tilalma folytán
-csak hárman tudták. A népben nagy események elősejtelme élt.
-
-Egy reggelen azonban Márta, ki a jóslatoknak egyelőre legkevesebb hitelt
-adott, eltűnt a fertővári palotából. Az itt történtek hire általa
-átszivárgott, ajkról ajkra szállt, köztudomásu lön, s e naptól kezdve a
-lakosok valóságos népvándorlásban hagyták oda e – mint mondák átkozott
-vidéket. Csak az halasztá útját, kit szerfölött nagy érdek kötvén e
-helyhez, ez érdek kevésbbé hiszékenynyé tőn.
-
-Végre ezek is elköltöztek a huszadik nap estén, melynek hajnalán Dávid
-ben Gábael a bőszültség végső fokára ingerült dühhel, az őt három nap
-óta szóra sem méltató Lőrinczet félmeztelenűl az áradó Fertő patak
-mellett egy keresztfához kötteté ki, hogy – az őrjöngő gúny szavai
-szerint – hasonló halált haljon azzal, kinek tanához oly hiven
-ragaszkodik.
-
-E napon déltájban emberen kivűl élő állat sehol nem volt többé szabadon
-látható; a szomszéd nádasakból és mocsarakból a vadmadarak eget elfedő
-csapatokban vonúltak kelet felé, a ménesek és gulyák szilaj
-veszettséggel nyargaltak szét, az ólban levők köteleiket tépték el, a
-légben egyetlen pillangó, egy rovar, a földön egy téveteg eb nem
-mutatkozott. Az emberek az állati belösztön példáját követék s
-elvándorlának.
-
-Másnap Corzail is kijelenté, hogy tovább ő sem marad; felhivta Dávidot
-merné a végsőt s kisértené meg Ráchel tovaszállitását. De az apa félt az
-idő előtti felriasztástól, minden percztől reméllé a természetes
-ébredést s azt, hogy akkor még lesz idő menekülni. S az utóeszmében még
-ott fénylettek földalatti kincsei, melyektől válnia kellene…
-
-A mór orvos ekkor távozék s véle az utolsó hat alabárdos.
-
-Dávid egyes egyedül maradt alvó leánya mellett a kihalt környék síri
-csendében. Egy egész napon át nem hallott annyi neszt, mennyit egy
-repülő szunyog szárnyával okozhat. Csak néha néha hangzott egy egy tompa
-nyögés a vártól kis távolságra leásott keresztfáról, melyen a
-harminczhat óra előtt kikötött Lörincz feledteték egy ember
-kegyetlensége s a többiek – saját életért aggodalmaskodó elfoglaltsága
-által.
-
-Ez volt az egyetlen élő lény a körülfekvő pusztaságban.
-
-De Bengabál e nyögéseket sem hallá; elfeledte ő a multat, a világot,
-önmagát; fásúlt szivéből az érzés, száradt velejéből a gondolat
-kiveszett; öntudatlan tekintete elvonhatlanúl az alig pihegő gyermekre
-volt szögezve – nézett, de nem látott…
-
-A föld szinén terjengő gőzkör az est röpkedő homályával kezde
-összefolyni s a láthatár keleti szélén a tellyes hold vérvörös tányéra
-emelkedék, míg nyugotról fekete felhőterület voná be gyászszal az eget.
-Hold és felhő perczenkint közeledének egymáshoz – az éj szomorú
-királynője palástjába rejtekezni sietett.
-
-Az elömlő reszketeg sugarak a templomszerü csarnokot, hol Ráchel fekvék
-s az öreg őrködött, baljóslatú félelmes világgal áraszták el. Az egykor
-tündéri terem, melyben az érzék kéjelgésére minden egyesitve volt, s
-melyből a növényéleten kezdve minden egyéb kipusztult, sőt még az
-elhanyagolt szökőkút locsogása is elhallgatott – inkább sírbolthoz volt
-hasonló, melyben a ravatalon fekvő halott lábainál egy tulvilági gnóm
-viraszt.
-
-A kelő hold delejes sugara által érintett Ráchel fölegyenesedék ágyában.
-Az ámultságából felrezzent apa az ébredés óhajtott perczét vélte
-elérkezettnek – de látva a lezárt szemhéjjakat, új jósszavakat várt a
-halvány ajkakról. Ezek azonban mint a szemek is zárva maradtak; a könnyü
-légi termet egy mozdulattal kelt le fekhelyéről s ment egyenesen – a
-rendes léptek lejtése nélkül, a keletre nyiló ablaksor felé.
-
-Dávid dermedten nézett utána, s álmodni vélt, midőn a hófehér alakot a
-magas falzaton természetfölötti könnyüséggel s láthatlan erő által vonva
-emelkedni s az ablakok egyikén ki eltünni látta.
-
-Pár percz mulva Ráchel a szabadban volt, – a tetőfokra fejlődött
-delejesség s az ez által ihletett belösztön biztos léptekkel vitte őt az
-irányban, hol az ábrándos gyermeteg sziv fájó szerelme az életet
-kereste, s hol lelke ifját, százszoros halál kinaival végküzdésben
-találta a keresztfán.
-
-Ez alá érve egy lebbenéssel emelkedett föl annyira, hogy az oszlophoz
-kötözött lábakat átfoghatá.
-
-– Lőrincz! üdvöm, mennyországom! igy halhatnom meg Jehova kegyelme!
-kiáltá, felébredett, s a visszatérő görcsroham még szorosabban füzte őt
-az átölelt oszlophoz.
-
-– Ráchel! Ráchel! Ráchel! hangzék rekedt rikoltással Fertővár egy
-toronyfokáról, s a hold mielőtt a reá rohanó felhőbe veszne, a gnóm
-alakot mutatta ottan, ki előre görbedt testével minden pillanatban a
-magasbóli lebukással fenyegetett.
-
-A koromsötét éjben egyetlen pont körvonalai fehérlettek a keresztfán.
-
-A messze síkot ekkor hirtelen keletkezett irtóztató szélrohamok söpörték
-át. A föld hosszas s körben járó tompa dörgéssel mordúlt meg, mintha az
-alsóbb rétegek nyögnének a reájuk nehezedő súly miatt. A vihar
-mindinkább dühöngött, a dörgés egyre erősebb s végre siketítő lőn. A már
-napok előtt támadt földrepedésekből vastag hullámsugarak löveltek fel, s
-egyesülten a Fertő patak zuhogó áradatával, a keresztfát pehelyként
-emelték ki és sodorták magokkal – – – – –
-
-Ugyanekkor a föld több perczig tartó erőszakos rázkódással megindult, s
-mire lecsendesült és az üvöltő vihar a fekete felhőterületet
-szétzilálta: a kibukkanó hold sárga arczulata tengerhullámzatra tekinte
-ott, hol nehány percz előtt Bengabál büszkesége Fertővár s az
-uradalmához tartozó öt falu állott.
-
-
-XIV.
-
-Magyarország sanyargatott népe szentűl hitte, hogy közeledik a nap,
-melyet az irás szerint jelek előznek meg egen és földön; s ily jelnek
-tartá, a nyomor fő oka – Bengabál Dávid palotája és földének
-elsülyedését is; mig más részt a csodák közé sorozá azt, hogy a zsidó
-által pogányul keresztre vont Lőrincz, Simon fia, az oszlopfával egyűtt
-száraz partra sodortatva, életben maradt. De testben és lélekben
-nyomorúlttá vált, hónapokig komor hallgatagságban borongott, s ha néha
-megszólalt, iszonyuakat beszélt a fertővári utósó napokról.
-
-A szegény kis Ráchel hideg hullaként találtatott a keresztfa alján – oly
-erőszakosan reá fonódva, hogy alig lehete ölelő karjait onnan
-leválasztani. A Fertő tó partján temették el jó emberek.
-
-A következő évben Robert esztergomi érsek az imént hozott törvény
-alapján az egyház átkához nyúlt, s egész Magyarországot tilalom alá,
-Dénes nádort és Sámuel néhai kincstárnokot pedig névszerint átok alá
-vetette.
-
-A nádor leánya Olinda fátyolt vőn magára, s a Pest fölötti Dunasziget
-kolostorának sötét falai mögé rejté szive örökös gyászát. Négy év múlva
-IV. Béla trónralépte első napjaiban ifjan szállott sirjába. Legalább egy
-fájdalommal kevesebbet vitt oda – nem tudta meg azt, hogy atyját az új
-király boszúló haragja szemeitől fosztotta meg.
-
-Vége a II kötetnek.
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: 1798-ban, épen midőn a francziák Nápolyban voltak, a Vezúv
-erősen hányta a tüzet.]
-
-[Footnote 2: Orvosok serege ölte meg a királyt.]
-
-[Footnote 3:
-  Egy térre érkezénk
-  Hol a fenyéren nem terem növény;
-  Köröskörül meddő kopár homok
-  . . . . . . . . . . . .
-  Lassu eséssel hull égő fövény
-  Terjengő tűzpelyhekben, miként a
-  Hó hull szélcsendben havas tetején.]
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-13 |mosoiylyal |mosolylyal
-
-16 |üdvözlésl |üdvözlési
-
-26 |változő |változó
-
-28 |lováról té lve |lováról itélve
-
-31 |olvasasához |olvasásához
-
-35 |csendese vonultak |csendesen vonultak
-
-61 |mélységhől |mélységből
-
-92 |Mylord! |Mylord!“
-
-121 |hozszú |hosszú
-
-132 |rögzeszméjével |rögeszméjével
-
-142 |Palaestináhan |Palaestinában
-
-147 |épülendenck |épülendenek
-
-155 |arra, bogy |arra, hogy
-
-168 |alaposságárál |alaposságáról
-
-184 |állápotának |állapotának
-
-193 |kenytelen |kénytelen
-
-195 |ál!va |állva
-
-207 |őszüló |őszülő
-
-217 |tartsssék |tartassék
-
-218 |törvenyesnek |törvényesnek
-
-221 |fellaláltad |feltaláltad
-
-231 |e ykori |egykori
-
-231 |boszúnak’ |boszúnak,
-
-236 |vonnl |vonni
-
-250 |természetés |természetes]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (2.
-KÖTET) ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.