diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 07:19:16 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 07:19:16 -0800 |
| commit | 274caab903b45b712fddf8b18ac2747b5321a5d0 (patch) | |
| tree | 7b5aab6502a5d9eee55f7f91eadf6f87d0bd4d42 | |
| parent | 9ab570dd2313554d504a3a5b2eadb8550ca407f4 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67213-0.txt | 4425 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67213-0.zip | bin | 99555 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67213-h.zip | bin | 106771 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67213-h/67213-h.htm | 4507 |
7 files changed, 17 insertions, 8932 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..c5583e2 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #67213 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67213) diff --git a/old/67213-0.txt b/old/67213-0.txt deleted file mode 100644 index 5589574..0000000 --- a/old/67213-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4425 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (3. kötet), by -Károly Bérczy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Világ folyása (3. kötet) - Beszélyek - -Author: Károly Bérczy - -Release Date: January 21, 2022 [eBook #67213] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (3. -KÖTET) *** - - -VILÁG FOLYÁSA. - -BESZÉLYEK. - -ANGOLBÓL - -BÉRCZY KÁROLY. - -HARMADIK KÖTET. - -PEST, 1854. - -SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA. - -(Emich Gusztáv bizománya.) - -Pest, 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz. - - - - -TARTALOM. - - AZ ARAB CSILLAGÁSZ 1 - HORATIO SPARKINS 35 - A SZERELEM ZARÁNDOKA 69 - ÖRDÖG MARKA 125 - EGY APA 143 - A MÓR HAGYOMÁNYA 157 - ELVESZTETT PARADICSOM 195 - A VÁRPARANCSNOK ÉS A JEGYZŐ 209 - - - - -AZ ARAB CSILLAGÁSZ. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Ős időkben, sok század év előtt, Granadán egy Aben Habuz nevű mór király -uralkodott. Megpihent hoditó volt ő, azaz ifjabb napjait folytonos csata -és zsákmányolás közt élve le, most midőn gyönge és élemedett lőn, -nyugalom után sovárgott, mit sem ohajtva inkább, mint az egész világgal -békében élni, s babérjait a szomszédoktól elcsikart birtokkal együtt -nyugodtan élvezni. - -Történt azonban, hogy ezen szerfölött eszélyes és békeszerető öreg -fejedelemnek ifju vetélytársakkal gyült meg a baja, herczegekkel, kikben -az ő korábbi hir és harcz vágya lángolt s kik igen sok hajlamot -mutattak, őt az atyjaikon elkövetett sérelmekért számadásra vonni. Saját -országának némely távolabb fekvő tartományai is, melyeket ifju ereje -napjaiban kemény fegy alatt tartott, nyugalomért sovárgó jelen korában -lázadással s azzal fenyegeték, hogy őt fővárosa falai közé szorítják. E -szerint mindenfelől ellenség által környezve, minthogy ennek jöttét a -Granada körüli vad magas sziklabérczek könnyen elfödheték, a -szerencsétlen Aben Habuznak folytonos vigyázat és félelem között kelle -élni, soha sem tudhatván, mely oldalról támadtatik meg. - -Hiába épitetett őrtornyokat a hegyekre s helyezett minden szorosra -őröket oly parancscsal, hogy éjen át tűzzel, napközben füstel adják -hírül az ellen közelgtét; szemes ellenei, kijátszva minden ovatosságát, -majd egy majd más vonalon, melyre nem is gondolt, törtek elő, és orra -előtt pusztitva el tartományait, foglyokkal és zsákmány-rakodtan tértek -a hegyekbe vissza. Volt e valaha békeszerető és pihenni vágyó hoditó, -hasonló kényelmetlen helyzetben? - -Mialatt Aben Habuzt e zavarok és bántalmak epeszték, egy vén arab orvos -érkezett udvarába. Ősz szakálla övéig folyt le s a hajlott kornak minden -jelét viselé; pedig mégis csaknem mindig gyalog jött Egyiptomból semmi -egyéb segélylyel, mint egy hieroglyphekkel jelölt bottal kezében. Hire -megelőzte őt. Neve Ibrahim Ebn Abu Ajeeb volt; azt mondák róla, hogy -Mahomed kora óta él s Abn Ajeebnek, a próféta társai utolsójának fia, s -hogy még mint gyermek követte Amru hóditó seregét Egyiptomba, hol az -ottani papoktól tanulta hosszu évsoron át a sötét tanokat s különösen a -büvészetet. - -Mi több, még azt is beszélték, hogy ő az élet meghoszabbitásának titkát -felfedezvén, ez által lőn képes két század óta élni, ámbátor már öreg -korában jutván e felfedezéshez, csak ősz fürteit s homloka ránczait -örökítheté. - -E csodateljes öreg embert sok tisztelettel fogadta a király, ki a -korosabb fejdelmek szokásához képest, az orvosokat nagy becsben kezdé -tartani. Saját palotájában akart neki lakosztályt kijelölni, de a -csillagász inkább egy barlangot választa, ama hegy oldalában, mely -Granada városa fölött emelkedik, s ugyan az, melyen később az Alhambra -épült. E barlangot ő tágabbra ásatá, annyira hogy téres magas csarnokot -képeze kerek nyilással tetején, melyen ő az eget és rajta a csillagokat -délidőben is szemlélheté. E csarnok falait egyiptomi hieroglyphekkel, -cabalisticus rajzokkal s csillagok jegyeivel irta tele, bensejét pedig -granadai mesterek által saját vezérlete alatt készített szerekkel -butorozta, miknek titkos tulajdonságaikat egyedül csak ő tudta. - -Rövid időn a bölcs Ibrahim megbizott embere lőn a királynak, ki minden -felmerülő esetben hozzá fordult tanácsért. Aben Habuz egy alkalommal a -szomszédok méltatlanságai ellen kelve ki, ama nyugtot nem engedő -szakadatlan őrködést panaszlá melylyel berontásaik ellen kell magát -védenie; panasza végeztével, a csillagász perczig szótlan maradt, aztán -igy felelt: - -– Tudd meg ó király, hogy Egyiptomban létemkor, én ott egy hajdankori -pogány papnő által készitett nagy csodaművet láttam. Borsa város mellett -egy hegyen, honnan Nilus völgye áttekinthető, egy kos alak állott, a -koson pedig egy kakas, mindkettő rézből öntve és sarkon forduló. -Valahányszor betöréssel lőn a vidék fenyegetve, a kos az ellenség -irányába fordult s a kakas kukoríkolt, mire a város lakói mind a -veszélyt, mind pedig mely oldalról közeleg az, megtudták, s ideje korán -intézkedhettek ellene. - -– Az isten nagy! kiáltott fel a békeszerető Aben Habuz; mily kincs volna -nekem egy ily a környező hegyekre felügyelő kos, aztán meg egy ily -kakas, mely a veszély idejében kukoríkolna! Allah Akbar! mily biztosan -alhatnám palotámban hasonló őrökkel ennek tetején! - -A csillagász bevárta a király elragadtatásának csillapultát, aztán -folytatá: - -– Miután a győzelmes Amru (nyugodjék békével) meghóditá Egyiptomot, én -az ország vén papjai közt maradtam, hogy megtanuljam bálványimádó hitük -szertartásait s magamévá tegyem ama titkos tanokat melyekért ők oly nagy -hirben állanak. Egy ízben a Nilus partján egy öreg pappal beszélgetve -ültem, midőn ez ama roppant pyramisokra mutatott, melyek az elterülő -pusztaságon hegyekként emelkednek. Minden mire mi oktathatunk, szólt ő, -semmi az e pyramisokban rejlő tudományhoz képest. A középső gúla kellő -közepében van egy temetkezési szoba s ebben mumiája azon főpapnak, ki e -bámulatos gúla épitését segéllé, s véle van eltemetve egy csudálatos -tankönyv, mely mindennemű tudomány és bűvészet titkait magában foglalja. -E könyv Ádámnak adatott bukása után s nemzedékről nemzedékre szállva -bölcs Salamon királyé lett, ki ennek segítségével épité a jeruzsalemi -templomot. Miként jött végre e gúla épitőjének birtokába, ezt csak az -tudja ki mindeneket tud. - -– Midőn az egyiptomi pap e szavait hallám, szívem égett e könyv -birhatásaért. A hóditó sereg katonáin kivül, született egyiptomiak -szolgálatival is rendelkezhettem: munkához fogtam tehát ezekkel, s a -gúla szilárd tömegébe mindaddig fúrtam, mig roppant fáradsággal bensőbb -és rejtek folyosói egyikébe jutottam. Ezen fölfelé félelmes tömkelegen -át menve, sikerült behatnom a gúla kellő közepébe, épen ama temetkezési -szobába, hol a főpap múmiája századok óta feküdt. Itt keresztültörtem a -múmia külső hüvelyeit, kibontottam a számtalan lepel és kötelékből s -végre megtaláltam keblén a becses kötetet. Reszkető kézzel vevém azt fel -s kitapogatózva a gúlából, ott hagytam sötét és néma koporsójában a -múmiát a feltámadás és utolsó itélet napjáig. - -– Abu Ajeeb fia! mondá Aben Habuz; te valóban sokat utaztál s láttál -csodálatos dolgokat; de hát mit használ nekem a gúla rejtelme s bölcs -Salamon tankönyve? - -– Épen e könyv tanúlmányozása által, ó király! lettem én jártas a -bűvészet minden nemében s rendelkezhetem szellemekkel terveim -kivitelében. Ennélfogva a borsai talizmán titka is ismeretes előttem, s -képes vagyok hasonlót, sőt még becsesb tulajdonokkal birót késziteni. - -– O bölcs fia Abu Ajeebnek, kiálta Aben Habuz; ily talizmán többet érne -a hegyek minden tornyánál s a szorosok valamennyi őrénél. Alkoss nekem -egy ily védszert, s álljon kincstáram egész tartalma rendelkezésedre. - -A csillagász teljesítendő a fejedelem kivánságát, rögtön munkához -látott. Magas tornyot építetett az Albacym hegy tetején álló királyi -palotára. A torony Egyiptomból s mint állittatik, a pyramisok egyikéből -hozott kövekből épült. Felső részét kerek csarnok tevé, kelet dél nyugot -és észak felé nyiló ablakokkal, mindenik ablak előtt asztal állt, melyen -mint saktáblán, fából kivágott kicsided lovas és gyalog sereg volt -elhelyezve, képmásával együtt az e tájon uralkodó fejedelemnek. E kivül -még minden asztalhoz egy hajtűnél nem nagyobb lándzsácska tartozott, -melybe némi Chaldeus jegyek valának vésve. E csarnok rézajtaja mindig -zárva tartatott egy nagy aczél lakat által, melynek kulcsát a király -birta. - -A torony tetején érczből öntött mór lovag sarkon forduló alakja volt -látható, egy kezében paizsal, másban felfelé tartott lándzsával. A lovag -arczczal a városra nézett, mintha őrködnék fölötte, de ha ellenség -közelgett, rögtön kellő irányba fordult s kiszögzé lándzsáját. - -Midőn e talizmán elkészült, Aben Habuz alig várta az alkalmat próbára -tehetni erejét, s épen oly hőn óhajta most egy beütést, mint azelőtt -nyugalom után áhítozott. - -Kivánsága nem sokára tellyesült. - -Egy kora hajnalon a torony őre hirül hozá, hogy az ércz-lovag arcza -Elvira hegyei felé fordult, s hogy lándzsája egyenesen a lope-i szoros -felé van irányozva. - -– Pörögjenek a dobok, harsanjanak meg a trombiták csatára, s egész -Granada talpon legyen! parancsolá Aben Habuz. - -– Ó király, szólt a csillagász, soha se nyugtalanitsd városodat, s ne -szólítsd csatára vitézeidet; nincs nekünk erőre szükségünk elűzni -elleneidet. Bocsásd el szolgáidat s menjünk egyedül a torony titkos -csarnokába. - -Az öreg Aben Habuz a még öregebb Ibrahim Ebn Abu Ajeeb karjára -támaszkodva ment fel a torony lépcsőzetén. Felnyiták a rézajtót s -beléptek. A lopei szoros felé nyiló ablakot nyitva találták. - -– Ezen irányban van a veszély, mondá a csillagász; jer közelebb ó -király, s nézd ez asztal rejtelmét. - -Aben Habuz király a piczi fa szoborkákkal megrakott sakk-táblaszerű -asztalhoz lépett s végtelen meglepetésére tapasztalta, hogy azok egytől -egyig mozognak. A lovak szökdeltek és ágaskodtak, a harczfiak -fegyvereiket forgaták, s a dob és trombita hangja, a kardok csattogása, -a paripák nyeritése olyszerü lágy halk morajba összefolyva volt -hallható, mint nyáron át a méhdöngicsélés a déli árnyékban szunnyadónak. - -– Tekintsd ó király, folytatá a csillagász, e jelenetet annak -bizonyságaúl, hogy ellenségeid most is táborban vannak. Ama hegyek -között, a lope-i szoroson kell nekik előjönni; ha rettegést és zavart -akarsz csak okozni s azt, hogy életveszteség nélkül vonúljanak vissza, -akkor e bű lándzsa tompa végével üss a szobrok közé; de ha vérontást -kivánsz, élével vágj közibük. - -A békeszerető Aben Habuz vonásai kissé elkékedének, remegő mohósággal -nyúlt a bű lándzsa után, s ősz szakálla rezgett fuldokló örömében. - -– Fia Abu Ajeebnek! kiálta fel; úgy hiszem egy kis vér nem fog ártani. - -Ezt mondva, a bű lándzsa élével a törpe szoborkák közé vágott, néhányra -a tompa véggel ütött, mire az elsők halottként terültek el, a többi -pedig össze elegyedve s egymás ellen fordulva harczolt. - -A csillagász alig birta a legbékeszeretőbb fejdelem kezét nyugvásra s -arra birni, hogy valamennyi ellenségét ki ne végezze: végre sikerült -neki őt a toronyból lehozni s a lope-i szoros melletti hegyekbe -vizsgálókat kiküldeni. - -Ezek oly hirrel tértek vissza, hogy a Granada előtti sierra közepén egy -keresztyén had nyomult elő, de pártszakadás támadván közöttük, -fegyvereiket egymás ellen forditák, s nagy vérontás után visszavonúltak -a határszélre. - -Aben Habuz el volt ragadtatva a talizman hatásától. - -– Valahára, mondá, békében élhetek, s elleneim hatalmamban vannak. Ó -bölcs fia Abu Ajeebnek, mivel hálálhatom meg neked e jótéteményt? - -– Egy öreg bölcsész igényei, ó király, csekélyek és egyszerűek; csak azt -engedd, hogy barlangomat illendő remete lakká alakíthassam, s meg vagyok -elégedve. - -– Mily nemes a valódi bölcs mérséklete! viszonzá Aben Habuz, alattomban -örülve a jutalom olcsóságán. Előhivatta kincstárnokát, s megyhagyta -neki, hogy Ibrahimot a remete-lak felszerelésére kivántató összegekkel -lássa el. - -A csillagász most több rendbeli szobát vágatott a kemény sziklában, -melyek csillagvizsgáló csarnokával összefüggésben lennének; aztán pompás -ottomanokkal és pamlagokkal bútoroztatá ezeket, s a falakat a legdúsabb -Damask szövettel vonatta be. - -– Koros ember vagyok, mondá, s nem fekhetem tovább csontjaimmal kő -ágyakon, s e nyirkos falakra is szükséges a lepel. - -Fürdői is voltak, ellátvák minden nemével az illatos szereknek és -regényes olajaknak. – Mert a fürdő, gondolá, nélkülözhetlen a kor -merevségének egyensúlyozására s visszaadni a tanulmányok által -összezsugorodott test friss voltát s hajlékonyságát. - -Termeibe számtalan ezüst és kristály vilárt függeszte, mikben az -egyiptomi sírokban talált rendelvény szerinti szagos olaj égett. Ezen -olaj kifogyhatlan volt s a mérsékelt napvilághoz hasonló szelíd -világitást terjeszte. – A napfény, mondá, nagyon erőszakosan és -vakítólag hat az öreg ember szemeire, s a lámpa-világ sokkal összeillőbb -egy bölcsész tanulmányaival. - -Aben Habuz kincstárnoka megnyögött a remete-lak felszerelésére naponként -kivánt összegek terhe alatt, s panaszait a király elé terjeszté. A -királyi szó azonban ki volt mondva; Aben Habuz vállat vonita: – Türelem, -szólt, e vén ember Egyiptom roppant düledékei s a pyramisok bensejéből -vette bölcsészi elvonultságának eszméjét; de mint minden dolognak, ugy e -barlang felszerelésének is egyszer csak vége szakad majd. - -A királynak igaza volt, a remete-lak valahára elkészült, s pompás -föld-alatti palotát képeze. - -– Ki vagyok elégitve, szólt ekkor Ibrahim Ebn Abu Ajeeb a -kincstárnokhoz; most már magányomba zárkozom, s időmet tanulmányoknak -szentelem. Nincs többé semmi óhajtásom, épen semmi, kivéve egy kis -mulatságot, mely az észlelés pihenő közeiben némi szórakozást szerezzen. - -– Ó bőlcs Ibrahim, kivánj tetszésed szerint; köteles vagyok magányodat -minden kellékkel ellátni. - -– Én tehát nehány tánczosnőt kivánok; mondá a bölcsész. - -– Tánczosnőt! viszhangozá az elbámult kincstárnok. - -– Igen, tánczosnőket; felelt komolyan a bölcs; nehány elég lesz, mert -hiszen én kevés igényű s könnyen kielégithető öreg ember és philosoph -vagyok. Azonban ifjak legyenek és szépek, mert a szépség és ifjuság -látása frissitőleg hat a hajlott korra. - -Mig a bölcs Ibrahim Ebn Abu Ajeeb ily ildomosan tölté idejét a remete -lakban, a békeszerető Aben Habuz dühös szobor csatákat vivott tornyában. -Dicsteljes dolog is volt az egy hozzá hasonló csendes viseletű öreg -emberre nézve, hogy ily könnyen viselhete háborút s hogy szobájában, -csak ugy mulatva, csoport legyekként törülhete el egész seregeket. - -Egy ideig szabad tért engede ő tomboló szeszélyeinek, sőt betörésekre is -ingerlé szomszédjait; de ezek lassankint únni kezdék az ismételt -vereségeket, s végre egy sem merte átlépni a határszéleket. Az ércz -lovag hónapokon át mozdulatlan állott nyugodt talapzatán, egyenesen a -légbe feltartott lándzsájával, s az érdemes öreg fejdelem sajnosan kezdé -nélkülözni szokott foglalkozását s az egyhangu nyugalmas életben -zsémbessé lőn. - -Egy napon végtére a talizman ércz lovag hirtelen megfordula sarkán s -előre szegzett lándzsájával a Guadix hegyek felé mutatott. Aben Habuz -tornyába sietett, de a mondott irányban lévő bűvös asztalon mindent -nyugodtan talált; egyetlen szobor sem mozdult helyéből. E körülményen -felakadva, lovas csapatot külde vizsgálódni a hegyek közé. - -A lovagok három nap mulva vissza tértek. - -– Minden hegyszorost kikutattunk, jelenték, de egyetlen sisakot vagy -gerelyt sem veheténk szemügyre. Kirándulásunk összes eredménye egy -elragadó szépségű keresztyén hölgy, kit délszakban forrás mellett alva -találtunk, s foglyul hozánk. - -– Egy elragadó szépségű hölgy! kiálta fel Aben Habuz, mialatt szemei -lelkesedéstől ragyogtak; hozzátok őt előmbe. - -A gyönyörű leány, parancsához képest, elébe vezetteték. A pazar -fényüzésnek ama pompájával, mely az Arab uralom idejében a Góthspanyolok -közt divatozék, volt ez öltözve. Tündöklő fehérségű gyöngyök vegyültek -holló fürtei közé; homlokán szemeinek ragyogásával vetélkedő ékkövek -csillogtak. A nyakát körülfolyó aranylánczról kis ezüst lant függött le -oldalára. - -Sötét szemeinek villanásai tűz szikrákként pattantak Aben Habuz korhadt -gyulékony szivébe; lépteinek bájszerű uszását látva, keringett vele a -világ. - -– Legszebbike a nőknek, kérdé elragadtatva; ki és mi vagy te? - -– Ama góth herczegek egyikének leánya, kik nem rég e tartományokon -uralkodának. Atyám seregei mintegy bűv hatalom által vesztek el e hegyek -közt, ő számüzetett, leánya pedig fogoly. - -– Őrizkedjél ó király! sugá Ibrahim Ebn Abu Ajeeb; a leány egyike lehet -ama északi boszorkányoknak, kikről már hallottunk, s kik gyakran -legcsábitóbb alakot öltenek, hogy megronthassák a vigyáztalant. Ugy -tetszik, mintha szemeiből varázs erőt s minden mozdulatából bűbájt -olvasnék. Bizonyosan ez lesz a talizmán által mutatott ellenség. - -– Fija Abu Ajeebnek, felelt a király; te, megengedem igen bölcs ember s -nagy szellem-idéző vagy, az asszonyok körül azonban mód nélkül járatlan. -E tudományban én senkinek sem engedek, nem, még magának bölcs Salamonnak -sem, mind a mellett hogy annyi sok feleséget és rabnőt tartott. E -hölgyre nézve, én mi veszélyest sem látok benne, sőt igen szépnek -találom s megnyerte tetszésemet. - -– Halld ó király! viszonzá a csillagász, talizmánom által én neked sok -győzelmet szereztem, de a zsákmányban soha nem osztozám. Engedd hát -nekem e bitang fogolyt, hadd vidítsa fel magányomat ezüst lantjával. Ha -valóban tündér, én birok ellenszerekkel mik varázs erejével daczolnak. - -– Mit? még több nő kell? kiálta Aben Habuz. – Hát nincs még elég -mulattató tánczosnőd? - -– Tánczosnőim vannak, igaz, de nincsenek énekesnőim. Pedig nagyon jól -esnék néha néha egy kis dallás, felderíteni tanulmányokban elfáradt -lelkemet. - -– A manóba, remetés követeléseiddel! mondá türelmetlenül a király. E -hölgyet én magamnak szemeltem ki, s igen gyönyörködöm benne, épen ugy, -mint Dávid, bölcs Salamon apja, gyönyörködött a Shunamita Abisag -társaságában. - -A csillagász további kérelmei s szorgalmazásai még tagadóbb válaszra -ingerlék a királyt, – igen boszús kedélylyel váltak el egymástól. - -A bölcs, remeteségébe zárkozott a kedvetlen ügy fölött tépelődni; -mielőtt elment volna azonban, még egyszer inté a királyt, őrizkednék -veszélyes foglyától. De hol van az öreg szerelmes, ki tanácsra hallgat? -Aben Habuz tökéletes rabja lett szenvedélyének. Egyetlen iparkodása -volt, magát a góth szépség szemeiben szeretetre méltóvá tehetni. -Ifjusága nem nagyon ajánlhatá őt, az igaz, de annál inkább gazdagsága, s -a vén szerelmes többnyire bőkezű is szokott lenni. - -A granadai Zacatin legdrágább keleti árui felhányattak; selymek, -ékszerek, roppant értékü gyémántok, válogatott illatok, minden mit Ázsia -és Afrika ritkát és becsest nyujthatott, a herczegnőre halmozva lön. -Színjátékok és ünnepélyek minden nemei rendeztettek mulattatására: -dalmüvek, táncz, tornák, bika viadalok; Granada egy időre szakadatlan -fényben uszásnak lön színhelyévé. - -A góth herczegnő e ragyogó pompát ugy tekinté mint ki a nagyszerű -életmódot megszokta. Mindent, rangjának vagy inkább szépségének tartozó -hódolatként fogadott; mert a szépség a rangnál is tulzóbb szokott lenni -követeléseiben. Sőt alattomban örűlni látszott, ha a királyt oly -költségekre veheté, mik alatt kincstára megnyögött, s ha aztán e -határtalan pazarlást mindennapi dolognak nézheté. - -A tiszteletre méltó szerető tehát legnagyobb törekedése és bőkezűsége -mellett sem hizeleghete magának a nő szive megnyerésével. Ez haragosan -soha sem nézett ugyan reá, az igaz, de mosolyogva sem. Mihelyt -szerelméről kezdett beszélni, a hölgy ezüst lantját zendité meg; valami -mysticus varázs volt e hangokban. A fejdelem azonnal szunyadni kezdett, -ellenállhatlan szender lepte el, s fokonként álomba merűlt, melyből -csodásan épülten de egy időre egészen lehűtött szenvedélylyel ébredt -fel. Ez ugyan vágyainak nem volt épen megfelelő; de ellenben e -szendergések kellemes álmokat hoztak, mik tőkéletesen lebékózták a -szunnyadó szerelmes érzékeit; és igy, ő folytatta álmodozásait, mi alatt -egész Granada korholta elkábultságát s zúgott a zenére vesztegetett -kincsekért. - -Végre olyszerü veszély tornyosult Aben Habuz fejére, mely ellen -talizmánja őt nem védheté. Lázadás ütött ki fővárosában, s palotáját -fegyveres gyülevész nép fogta körül, élete s keresztyén kedvesének élete -ellen fenyegetőzve. Régi harczias szellemének egy szikrája röppent fel -kebelében. Maroknyi testőr csapattal támadta meg s űzte szét a -lázadókat, s a főlkelést csirájában elfojtá. - -A rend visszaállitása után fölkereste a csillagászt, ki még mindig -remeteségébe zárkozottan a neheztelés keserű falatán rágódott. - -Aben Habuz engesztelő hangon szólitá őt meg. - -– Ó bölcs fia Abu Ajeebnek, szólt, te jól megjóslád a szép fogoly által -reám háromolható veszélyeket; mond meg hát azt is, te ki oly éles -észszel vagy előre látó, miként háríthatom el azokat magamról? - -– Távolitsd el körödből az okot – e hölgyet. - -– Inkább országomtól válok meg; kiálta Aben Habuz. - -– Te mindkettő elvesztésének nézesz elébe; viszonzá a csillagász. - -– Ne légy oly szigoru és haragos, ó legmélyebb elméjü philosoph; vesd -egy mérlegbe a fejdelem és szerető kettős baját, s mutass utat módot a -fenyegető vész megelőzésére. Nem gondolok én hirnévvel, nem hatalommal, -nekem csak nyugalom kell; ó volna bár egy csöndes menhelyem, hova a -világ s annak zaja, fénye, gondjai elől menekülhetnék, s hol hátralévő -napjaimat háborgatlan szerelemnek szentelhetném. - -A csillagász egy perczig bokros szemöldei alól tekinte reá. - -– S mit adnál, ha egy ily menhelyet szereznék neked? - -– Magad határozhatnád meg jutalmadat, s bár mi lenne az, ha csak -hatalmamban állna teljesitése, oly szentűl, minthogy élek, megadnám. - -– Hallottál e már ó király Irem kertjéről, a boldog Arábia csodaműveinek -ezen egyikéről? - -– Hallottam e kertről; a korán „Hajnal hasadás“ czimű czikkében van róla -emlités; sőt e kivül Mekkából jött vándoroktól is bámulatos dolgokat -hallottam róla beszélni, de eddig csupán üres meséknek tartottam ezeket, -olyanoknak, minőket távol országokban járt utasok szoktak egyre másra -regélni. - -– Ne tartsd meséknek ó király az utazott emberek tapasztalásait; jegyzé -meg komolyan a csillagász; a világ széleiről hozott becses -tanritkaságokat foglalnak azok magukban. Az Irem kertet és palotát -illetőleg, mi ezekről mondatik, az mind való: saját szemeimmel láttam -mindkettőt – figyelj kalandomra, mert vonatkozással bir az a te -kérelmedre. - -– Ifju napjaimban, mint pusztaságot lakó arab, atyám tevéit őrizém. Az -Aden pusztán haladva át, a tevék egyike eltévedt a többitől s elveszett. -Több napig jártam utána, s egy napon déltájban, tikkadtan s elfáradva, -pihenni dőltem, s egy pálma fa árnyában gyér vizű forrás mellett -elaludtam. Felébredvén, roppant város kapuja előtt találtam magam. -Bemenék s nagyszerü utczákat és téreket láttam, de mind néma volt és -lakatlan. Igy jártam keltem, mignem egy dicső palota és kerthez értem, -mely temérdek szökő kút és halastó, lugas és virág és izletes gyümölcsű -fákkal vala ékes; de még folyvást egyetlen lélek sem volt látható. Erre -én e magány által megrémülten elsiettem, s a város kapuján kilépve -megfordultam még egyszer visszatekinteni; de már ekkor minden eltünt, s -csak a végetlen sivatag terült el előttem. - -Nem messze aztán egy idős dervissel, ki a táj őshagyományai és -rejtelmeiben jártas volt, találkozván, elmondám néki esetemet. Ez, mondá -ő, a nagy hirü Irem kert, a sivatag csodáinak egyike. Néha néha -mutatkozik az csak hozzád hasonló vándorok szemeinek, megörvendeztetvén -azokat tornyok és paloták és diszes berkek látásával, aztán elenyészik s -csupán a pusztai magány marad. Története pedig következő. Hajdankorban, -midőn e vidéket az Additák lakták, Sheddad király, fia Adnak s -dédunokája Noénak, fényes várost alapíta itt. Elkészültével, -nagyszerűségét látva, szive kevélység és nagyravágyásban fuvalkodott -fel, s egy királyi palota épitését határozá el, kertekkel, melyek a -koránban említett mennyei paradicsommal vetélkedjenek. Az ég átka -azonban elbizottságáért utólérte őt. Mind ő, mind alattvalói -eltörültettek a földről, s a fényes város és palota és kertek örökös -varázszsal lőnek illetve, mely őket emberi szem elől elfödi, s csak -időnként engedi láthatni, hogy a király bűne örök emlékü maradjon. - -E történet ó király s a látott csodák lelkembe vésődtek, s későbben, -midőn Egyiptomba s itt bölcs Salamon könyvének birtokába jutottam, -határozattá érett bennem visszatérni és Irem kertjét még egyszer -megszemlélni. Ugy tevék; a rejtély jártas szemeimnek nyilvánult, s én -elfoglalva Sheddad palotáját, nehány napig ez édenben időztem. Az -őrszellemek bűv hatalmamnak engedelmeskedének, s felfödözék ama varázs -erőt, melyel e kert létesült s később láthatlanná lesz. Hasonló palotát -és kertet, ó király, én csinálhatok neked, akár itt is, a város fölé -emelkedő hegy tetején. Mert hiszen nem ismerek-e én minden titkos bűv -erőt? s nem vagyok-e bölcs Salamon tankönyve birtokában? - -– Ó bölcs fija Abu Ajeebnek, kiálta fel vágy remegve Aben Habuz; te -valóban dús tapasztalatú utas vagy s bámulatos dolgokat láttál és -tanultál! Teremts nekem ily édent, s kivánj akár mit, ha bár országom -fele része lenne is. - -– Hajh! felelé az előbbi; jól tudod, hogy öreg ember s könnyen -kielégithető bölcsész vagyok; minden jutalom, mit kérek, az első teher -hordó állat a rajta lévő teherrel, mely e palota kapuján bemenend. - -A fejedelem szivesen egyezett ez olcsó árba, s a csillagász megkezdé -munkálatait. A hegy tetején, közvetlenül földalatti remete laka fölött, -hosszu folyosót épitetett, mely egy erős torony közepe alatt végződik. - -A torony kül-csarnokának magasan domboruló boltive alatt izmos -kapuszárnyak zárták el a bejárást. E kapu homlokzatára a csillagász -saját kezeivel faragott egy roppant idomu kulcs alakot, a külcsarnok -boltivére pedig egy óriási kezet. Hatalmas talizmánok voltak ezek, -melyek fölött ő ismeretlen nyelven mondatokat ismételt számtalanszor. - -Midőn e mű elkészült, két napra csillagászi termébe zárkozott, s -rejtélyes varázslatokkal foglalkozék, a harmadikon fölment a hegyre, s -az egész napot tetején tölté. Az éj késő órájában jött le, s Aben -Habuznak jelenteté magát. - -– Valahára ó király, elkészültem munkámmal. A hegycsúcson áll a -legdiszesebb palota, minőt valaha emberi agy kigondolhatott, vagy emberi -szív kivánhatott. Vannak ékesnél ékesb csarnokai, termei, bájló kertjei, -hideg forráskútai, illatos fürdői; szóval az egész hegy paradicsommá van -alakítva. Irem kertjéhez hasonlólag, nagy hatalmu bű-szó védi s rejti el -halandók fürkésző szemei elől, kivévén azokat, kik a talizman titkát -birják. - -– Elég, vágott közbe örvendetesen Aben Habuz, holnap virradatkor azonnal -felmegyünk s átveszszük. – A boldog fejdelem keveset aludt ez éjjel. -Alig csillámlott meg az első napsugár Sierra Nevada hólepett fokán, -midőn ő már lovára ült, s válogatott csekély kisérettel lovagolt fel egy -meredek és keskeny uton a bérczre. Mellette, fehér paripán, a góth -herczegnő nyargalt drága kövekkel ragyogó ruhában, s az ezüst lanttal -oldalán. A csillagász a király másik oldalán mendegélt hieroglyphes -botjára támaszkodva, miután ő soha semmiféle lóra nem ült. - -Aben Habuz kiváncsian tekinte fel meglátni a tündöklő kastély tornyait s -a kerteknek a magasban elnyúló terraszait; de semmi ilyest nem fedezhete -fel. - -– Épen ebben fekszik rejtelme és biztonsága a palotának, – mondá a -csillagász; mig a varázsilletett kapun át nem haladsz, s magad a -birtokba nem helyezéd, addig semmit sem lehet látni. - -A külcsarnokhoz közeledve a csillagász megállott, s a bolt íven és a -kapu fölött lévő faragott kulcs és kézre mutatva folytatá: - -– Ezek, ugymond, a bejárást megtiltva őriző talizmánok. Mig ama kéz le -nem nyúl s meg nem ragadja a kulcsot, sem emberi hatalom se bűbájos -mesterség nem vehet erőt e hegy urán. - -Mig Aben Habuz tátott szájjal s néma csodálattal bámulta e természet -fölötti talizmánokat, a herczegnő paripája előre haladt s a kapu felé, a -folyosó közepéig vitte őt. - -– Im, kiáltá a csillagász, ez a nekem igért jutalom, az első állat a -rajta lévő teherrel, mely a bűvös folyosón bemenend. - -Aben Habuz mosolyogva hivé hogy az őreg ember csak tréfál, de midőn -látta hogy ez komolyan veszi a dolgot; ősz szakálla reszketett mérgében. - -– Abu Ajeeb fia! szólt komor arczal; minő kétértelműség ez? Te jól tudod -az igért jutalom értelmét: az első teher hordó állat terhestől, mely e -palota folyosójába lép. Vedd a legerősebb öszvért ólaimból, rakd meg -kincstáram legértékesb czikkeivel, s tied leend: de ne merészelj ahhoz -emelkedni gondolatban, ki az én szivemnek gyönyörűsége. - -– Mi szükségem van nekem értékre? dörgé boszusan a csillagász; nem -enyém-e bölcs Salamon tankönyve, s általa a földteke minden rejtett -kincse? A herczegnő jogszerűen enyém, te királyi szavad adtad, s én -sajátomnak követelem őt. - -A herczegnő büszkén nézett le paripájáról, s megvetési gyönge mosoly -játszott rózsás ajkain, midőn a két ősz szakál az ifjuság és szépség -birtokáért vitázott. - -A fejedelem dühe nagyobb volt mint méltányossága. - -– Puszták alacsony fia te! orditá, sok mesterséget tudhatsz, engem -azonban uradúl ismerj s ne merészelj kikötni királyoddal. - -– Uramúl! viszhangozá a csillagász; királyomúl?! Egy vakand túrás -királya akar uralkodni a fölött, ki bölcs Salamon talizmánjait birja? -Élj boldogúl, Aben Habuz; kormányozd piczi országodat s élvezd a te – -bolondok számára megrendelt paradicsomodat; részemről, én nevetni foglak -bölcsészi elvonultságomból. - -Igy szólva, megragadta a paripa kantárát, botjával a földre ütött s -elsülyedt a góth herczegnővel együtt. A föld ismét bezáródott fölöttük s -nyoma sem maradt a nyilásnak melyen eltűntek. - -Aben Habuz megdöbbenésében nehány perczre szavát vesztve állott. Magához -terve ezer munkással ásatott lefelé a kellő irányban, de hasztalan, a -köves alap daczolt ásóikkal, vagy ha sikerült is kissé behatni, -gyorsabban telt be ismét földdel a nyert nyilás, mint ők felhányhaták. -Aben Habuz a barlang torkolatát is, mely a csillagász földalatti -termeibe vezetett, keresteté, de erre sehol sem lehetett akadni. A -bejárás egykori helyét ős szikla lemez boritá. - -Ibrahim Ebn Abu Ajeeb eltűntével megszűnt a talizmánok ereje is. Az ércz -lovag arczával a hegy felé fordúlva maradott, s lándzsáját ama pont felé -szegezé, hol a csillagász elsülyedett, miként ha ott leskelődnék Aben -Habuz leghalálosabb ellensége. - -Időről időre zene és női dal el-elhaló hangjai voltak a hegy mélyéből -hallhatók, s egy pór hirül hozá egy napon a királynak, hogy a múlt éjen -hasadásra talált a sziklában, ezen befelé mindaddig mászott, mig egy -földalatti csarnokba tekinte le, hol a csillagászt pompás pamlagon -szenderegni látta s szundítani a herczegnő ezüst lantjának zengésére, mi -érzékeire bűvös hatást látszék gyakorolni. - -Aben Habuz keresé a szikra hasadást, de ez már ismét bezáródott. -Megkisérté ujolag kiásni vetélytársát, s megint sikertelen. A kulcs és -kéz varázsereje sokkal hatalmasb volt hogy sem emberi erőködéssel -lehessen egyensúlyozni. A hegytetőn, az itt igért palota és kert -helyett, kopár pusztaság maradt; e nagy várakozásu édent vagy bűbáj tevé -láthatlanná, vagy csak a csillagász meséje volt az egész. A világ ez -utóbbit kegyeskedék gyanitani, s némelyek e helyet „A király -bolondságának,“ mások pedig „A bolond paradicsomának“ nevezék el. - -Hogy Aben Habuz bánata tetőpontját érje el, szomszédjai, kiket nem rég -ingerlett és tetszése szerint vert, midőn még a talizman ércz lovag -hódola parancsának, tapasztalván, hogy már többé nem védi őt bűverő, -minden oldalról betörtek tartományaiba, s a legbékeszeretőbb király -hátralévő napjai szakadatlan csatározásoknak lőnek lánczolatává. - -Végre meghalt Aben Habuz s eltemetteték. Azóta századok múltak. Az -eseménydús hegyre az Alhambra építetett, s némi arányban valósitja az -Irem kert meseszerű gyönyöreit. A varázs illetett toronykapu még épen -áll, kétségkivűl a rejtelmes kéz és kulcs által oltalmazva; s jelenleg -az Igazságkaput, a vár fő bejárását képezi. E kapu alatti földalatti -lakában mondják, tartózkodik még mindig a vén csillagász, pamlagán s a -herczegnő ezüst lantjának zengése mellett szunyókálva. - -Az öreg sérvitézek, kik e kapunál őrt állanak, hallják néha a dallamot -nyári éjeken, s a szenderítő hatásnak engedni lévén kénytelenek, -nyugodtan gunyasztanak állomásaikon. Sőt a mi több, oly álomhozó szellem -lengi körül e helyet, hogy még a világos nappal őrködők is fej -bólingatva láthatók a folyosó kőpadjain, vagy jó izűt alusznak a közeli -fák alatt, annyira hogy ez mindenesetre a legálmosabb őrszem állomás az -egész keresztyén világon. - -Régi legendák azt tartják, hogy mind ez örök időkig igy leend. A -herczegnő a csillagász foglya marad, a csillagászt pedig a herczegnő -bűvös álomban tartja, egész a végső napig, mindaddig mig a rejtelmes kéz -meg nem ragadja a végzetszerű kulcsot s a megbűvölt hegy varázslatát el -nem oszlatja. - - - - -HORATIO SPARKINS. - -(BOZ. (DICKENS.) _Sketches_.) - -– Valóban, szerelmem, ő a múlt kör-estélyen igen forgolódott Teréz -körül, szólt Maldertonné férjéhez, ki a városban töltött nap fáradalmai -után, selyem kendőbe kötött fővel s lábait a kandalló tűz elibe nyújtva, -Porto-borát iddogálta; – nagyon forgolódott; s én újra mondom, hogy -minden lehető módon bátorítanunk kell őt. Mindenesetre meg kell őt -hívnunk ebédre. - -– Kit kell meghívnunk? kérdezte Malderton úr. - -– Na s hiszen tudod kit értek, kedvesem – azt a fekete bajszos és fehér -nyakkendős fiatal embert, ki az utólsó körestélyen először jelent meg, s -kiről most az egész leány világ beszél. Izé – istenem! hogy is hívják – -Marianne, mi is a neve? folytatá Maldertonné, kisebbik leányához -fordúlva, ki erszény kötéssel foglalkozott s érzelgő arczot csinált. - -– Mr. Horatio Sparkins, mamám; felelé Marianne kisasszony, egy -Júliaszerű sohajjal. - -– Az ám, csakugyan, Horatio Sparkins; mondá Maldertonné. Szó sincs róla, -ő a legúriasabb külsejű fiatal ember, kit életemben láttam. Abban a -gyönyörű új ruhában melyet a múlt éjen viselt, egészen hasonló volt – -egészen olyan volt, mint – mint – - -– Mint Leopold herczeg, mamám, – oly nemes, oly érzelemdús! végzé be -Marianne buzgó csodálat hangján. - -– Fontolóra kellene venned kedvesem – kezdé újra Maldertonné, hogy Teréz -most már huszonnyolcz éves, s hogy csakugyan itt az ideje valamihez -fognunk. - -Malderton Teréz kisasszony egy igen apró, kissé kővér, piros arczú leány -volt, de mindig jó kedvű, s még nem járt jegyben, bár – hogy méltányosak -legyünk iránta – a baj nem az ő állhatatossága hiányának tulajdonitandó. -Hiába tetszelgett tíz éven át; hiába kötöttek Maldertonék széles -ismeretséget Camberwell sőt a szomszéd városok házasulandó fiatalaival, -nem is említve a fővárosból kirándulókat. Malderton Teréz kisasszony ép -oly ismeretes volt, mint a Northumberland palota (vagy a budapesti -lánczhid oszlopzata) fölötti oroszlyán, s épen oly valószinűséggel birt -helyben maradása, mint emezé. - -– Bizonyos vagyok benne, hogy tetszeni fogna neked; folytatá Maldertonné -– oly nagyúrias! - -– Oly müvelt! mondá Marianne. - -– S oly gyönyörüen beszél! tevé hozzá Teréz. - -– Irántad igen nagy tisztelettel viseltetik, kedvesem; mondá férjének -bizalmas hangon Maldertonné. Malderton köhhentett s a tüzbe nézett. - -– Igen, én tudom, ő nagyra becsüli papa társaságát; erősité Marianne. - -– Kétségen kivűl; viszhangozá Teréz. - -– Úgy van, ezt nekem is nyilvánitá; jegyzé meg Maldertonné. - -– Jó, jó; válaszolá a hizelgés által megnyert Malderton; a holnapi -körestélyen, ha találkozom vele, majd tán meghivom. Reménylem, tudja, -hogy Oak-lodgeban Camberwellben lakunk? - -– Természetesen – s azt is, hogy egy fogatú hintót tartasz. - -– Majd meglássuk; mondá Malderton, kis gunnyasztásra helyezkedve el; – -majd meglássuk. - -Mr. Malderton azon embereknek volt egyike, kiknek egész eszmeköre a -Lloyd, börze, kelet-indiai társulat és bank körűl forog. Egy két -sikerült nyerészlet, homályos és aránylag szegény helyzetéből jólétre -emelte őt. Mint ez hasonló esetekben gyakran történik, önmagáról és -családjáróli fogalmai vagyona növekedtével rendkivűli magas fokra -emelkedtek; előkelő szokásokat, izlést és sok egyéb majmoló bohóságokat -negélyeztek, s határozott és méltó irtózattal fordúltak el mindentől, mi -közönségesnek volt tekinthető. Vendégszerető volt fitogtatásból, -szűkkeblű tudatlanságból, s előitéletes elbizottságból. Az önzés s -fényüzési vágy rá vitte hogy pompás asztalt tartson: az ajánlkozó -alkalom s a földi jók szeretete pedig temérdek vendéget biztositott -neki. Müvelt embereket, vagy kiket ő azoknak tartott, szeretett -asztalánál látni; de az „elménczeket“, mint ő nevezé, soha sem tűrhette. -– Alkalmasint két fia kedvéért táplálta ő ezen indulatát, kik az ő -tisztelt szüleikben erre nézve nem költhettek aggodalmat. A család -büszkeségét helyezte abban, hogy magasabb körökben keressen -ismeretségeket és összeköttetéseket, mint a minőben maga forgott; s e -vágynak – hozzájárulván még a saját szűk körén kivűl fekvő világnak épen -nem ismerése, egyik kényszerű következése az lőn, hogy a ki csak -magasabb rangú s előkelőbb emberekkel némi ismeretségben állott, az -Oak-lodgei asztalhoz Camberwellben biztos útlevéllel bírt. - -Mr. Horatio Sparkins első megjelenése a körestélyen, a meglepetés és -kandiság nem csekély fokát kelté fel a rendes látogatókban, vallyon ki -lehet? Láthatólag tartózkodó s látszólag méla bús. Talán pap-jelölt? -Ennek igen jól tánczol. Vagy ügyvéd? neve nincs a sorozatban. Igen -választékos szavakkal és sokat beszélt. Vagy talán valamely kitűnő -külföldi, ki oly czélból jött Angliába, hogy az országot, szokásait s az -itteni életmódot leírja; s ki a nyilvános bálakba és közlakomákra azért -jár, hogy megismerkedjék a magas körök légzetével, a bevett -illemszabályokkal s angol finomsággal? – Nem, kiejtése nem külföldies. -Orvos-e, vagy hirlapiró, vagy divatregények szerzője, vagy művész? – Nem -és nem, valamennyi ezen sejtelmet megczáfolta valamely érvényes -ellenvetés, – „Akkor,“ mondá mindenki, „ő bizonyára valaki. – „Én is -annak tartom őt,“ okoskodék Malderton úr magában; miután észreveszi -fensőbbségünket s figyelemmel van irántunk.“ - -Az imént előadott társalgás utáni éj ismét körestélyi éj volt. A hintó -pontban kilencz órára Oak Lodge kapuja elibe rendeltetett. Malderton -kisasszonyok égszín kék selyem s mű-virággal diszített ruhába öltöztek; -Maldertonné, a kicsiny kövér asszony, hasonlólag, s úgy nézett ki, mint -kettővel sokszorozott idősb leánya; Malderton Frigyes az idősb fiú, -egészen kicsipve, eszmény-minta képe vala valamely piperkőcz pinczérnek; -s Malderton Tamás, az ifjabbik, fehér disz-nyakkendőben fényes gombú kék -frakkban s veres órazsinórral szerfölött hasonlitott Barnwell György -érdekes mellképéhez. A család minden tagja erősen feltette magában, hogy -Sparkins Horatio társaságát keresni fogja. Teréz, természetesen, oly -nyájas és érdekes leend, mint huszonnyolcz éves férj-leső hölgyek -rendesen lenni szoktak; Maldertonné csupa kegy és mosoly lesz; Marianne -nehány sor verset fog kérni emlék-könyvébe; Malderton a nagy ismeretlent -ebédre hivandja meg; Tom pedig a burnót és szivar érdekes tárgyát -választandja a társalgás kezdő betűjeűl. Sőt még maga Malderton Frigyes -is, a családi tekintély mindenben, mi az izlés, öltözék, és divatos -elrendezéshez tartozik – kinek a fővárosban külön szállása volt, ki a -Covent-gardeni szinházba szabadjegygyel birt, ki mindig a havi divat -szerint öltözködött, ki nyaranta fürdőkbe utazott, s kinek valósággal -volt egy meghitt barátja ki egykor ismert egy gentlemant ki valaha -Albániában lakott, – még ő is úgy vélekedett, hogy annak a Sparkins -Horácznak ördöngös derék ficzkónak kell lenni, s feltette magában, hogy -részesitendi őt egy tekeparthiera felhivás szerencséjében. - -Az első tárgy, mely az ekként felkészűlt család szemébe a bál-terembe -lépéskor ötlött, az érdekes Horatio volt, a mint homlokáról félre -simított fürtökkel, szemeit fel a padra szögezve, merengő kifejezéssel -arczán, egy szék karjára hajolt. - -– Itt van ő, sugá Maldertonné gyöngén meglökve férjét. - -– Szakasztott lord Byron! mormolá Teréz. - -– Vagy Montgomery! suttogá Marianne. - -– Vagy mint Ross kapitány arczképei! vélekedék Tom. - -– Tom, ne beszélj szamarakat! szólt atyja, ki minden alkalommal megrótta -őt, alkalmasint hogy valamikép elménczé ne váljék, – pedig e gond nagyon -felesleges volt. - -Az elegans Sparkins bámulatra gerjesztő festői helyzetében maradt, mig a -család a teremen áthalodott. Akkor aztán a meglepetés és öröm -legtermészetesebb negélyzésével riadt fel; Maldertonné asszonyt a -legnagyobb szivélyességgel szólitá meg, az ifju hölgyeket a legbájolóbb -modorral üdvözlé, Malderton úr előtt meghajtá magát, s egész a hódolatig -terjedő mély tisztelet kifejezésével fogott véle kezet; a két fiatal -ember köszöntését pedig félig kegyes és félig magasztos módon viszonzá, -mi ezeket tökéletesen meggyőzte arról, hogy Sparkins kétségkivűl igen -jelentékeny s egyszersmind leereszkedő egyéniség. - -– Teréz kisasszony, szólt Horatio a szokott üdvözlések után s mélyen -meghajolva; – megengedi e nekem a vakmerőséget remélhetni, hogy ön engem -kegyes lesz boldogítani egy – – - -– Azt tartom még nem vagyok ígérkezve; felelt borzasztóan negélyzett -közönynyel Teréz, – de valóban – oly sokan kértek fel – - -Horatio oly szeretetre méltóan nyomorúlt arczot vágott, mint egy – -narancshéjon elsiklott Hamlet. - -– Szerencsémnek fogom tartani; mondá végre halkan az érdekes Teréz; s -Horatio arcza fényes lőn, mint egy záportól nedves vén kalap. - -– Már az igaz, hogy igen derék fiú! jegyzé meg elégülten Malderton, -midőn az engedelmes Sparkins tánczosnéjával az épen alakuló négyeshez -csatlakozott. - -– Viselete és modora kitűnő; gondolá Frigyes. - -– Igaz, ő első rendű ficzkó; szólt közbe Tom, ki nagy minden lében kanál -volt, – épen úgy beszél, mint árverésen szoktak. - -– Tom! mondá ünnepélyesen atyja – úgy hiszem intettelek már, hogy ne -beszélj ostobákat. Tom összehúzta magát, mint a kakas essős időben. - -– Mily gyönyörteljes – mondá az érdekes Horatio tánczosnéjához, midőn a -bevégzett négyes után a teremben sétált vele – mily gyönyörteljes, mily -élvezetdús, az élet borongó viharaitól, viszályaitól és bajaitól, ha -csak nehány rövidke mulékony perczre is, elvonúlhatni; s e perczeket, -bár mily tűnékenyek és gyorsak legyenek is, azon egyén áldott bűvös -társaságában tölthetni, kinek borús pillantása halál, hidegsége őrülés, -hűtlensége romlás, állhatatossága pedig menyország fogna lenni; kinek -hajlamát bírhatni a legnagyobb jutalom leendene, mivel az ég egy embert -megáldhat. - -– Mily gyöngédség! mily érzelem! gondolá Teréz, a mint egyre sulyosabban -nehezedék tánczosa karjára. - -– De elég – elég! kezdé újra az elegans Sparkins, színpadi modorral. Mit -is mondtam? miként is emlithetek én – én – ily érzelmeket? Teréz -kisasszony – (itt kissé habozott) kegyeskedik e megengedni, hogy -felajánljam – – - -– Valóban, Sparkins úr, vágott szavába az elragadtatott Teréz s arczát a -legédesebb zavar pírja futotta el – atyámhoz kell önt utasítanom, -beegyezése nélkűl a világért sem mernék – - -– Ő semmi esetre sem ellenezheti – - -– Ó igen. Ön valóban nem ismeri őt; szakítá félbe Teréz, jól tudván hogy -nincs mitől tartani, de a jelenetnek némi regényes szinezetet adni -óhajtva. - -– Nem, ő semmi esetre sem ellenezheti ajánlatomat, hogy önnek egy pohár -czitromvizet hozzak; viszonzá kissé meglepetve az imádandó Sparkins. - -– Hát csak ennyi az egész? gondolá magában a csalódott Teréz. Mily nagy -feneket kerített – semminek! - -– Igen fognék örűlni, Sir, ha ön jövő vasárnap öt órakor ebédre -megjelenésével szerencséltetne; Camberwellben lakunk, Oak-lodgeban – ha -nincs jobb helyre igérkezve; – mondá az estély végével Malderton, a mint -ő és fiai Sparkins Horáczczal beszélgettek. - -Horatio köszönve hajtá meg magát s elfogadta a hizelgő meghivást. - -– Meg kell vallanom, folytatá a működő atya s új ismerősét burnóttal -kinálá – hogy ezen estélyekben fél annyi élvezetet sem találok, mint -Oak-lodge kényelmében, hogy ne mondjam, fényében. Ily estélyek öregebb -emberekre kevés vonzerővel bírnak. - -– S utóljára is, Sir, mi az ember? kérdé a metaphysicus Sparkins – -kérdem, mi az ember? - -– Ah, úgy van, igaz; felelte Malderton – nagyon igaz. - -– Annyit tudunk, hogy élünk és léhlzünk, folytatá Horatio; hogy vannak -szükségeink és kivánataink, óhajtásaink és vágyódásaink – – - -– Kétségkivűl; szólt Malderton Frigyes elmélyedő arczczal. - -– Ismétlem, tudjuk hogy létezünk; folytatá emelt hangon Horatio; de itt -megakadunk; itt vége van tudományunknak; itt van ismereteink tetőpontja; -itt ne továbbja határoztatásunknak. Mit tudunk egyebet? - -– Semmit, felelte Frigyes, kinél e részben önmagára nézve senki sem lett -volna képes jobban felelni. Tom szinte akart volna valamit megkisérteni; -de szerencséjére még jókor találkozott atyja haragos nézelletével, s -elsuttyant, mint egy csenésen kapott kis tacskó. - -– Becsületemre, szólt az idősb Malderton, midőn a hintóban haza felé -tértek; ez a Sparkins bámulandó fiatal ember. Oly meglepő tudományosság! -oly rendkivűli ismeretek! s oly ragyogó kifejezési tehetség! - -– Azt hiszem, hogy valakinek kell neki lenni álnév alatt; mondá -Marianne. Mily regényszerű! - -– Igen hangosan és szépen beszél; jegyzé meg félénken Tom – de én nem -egészen értem meg, mit akar mondani. - -– Na hiszen én kétségbe is esem már az iránt, hogy te valaha megértsél -valamit; szólt atyja, kit, természetesen, Horatio Sparkins társalgása -sokról felvilágosított. - -– Úgy látszik Tom, mondá Teréz – hogy te ez este igen nevetségessé -tetted magad. - -– Szó sincs róla; viszhangozá mindenki – s a szerencsétlen Tom lehető -legkissebb térre húzta össze magát. Ez éjjen Malderton úr és Maldertonné -asszony hosszasan értekeztek leányuk jövőjéről s a teendőkről. Teréz -kisasszony arról gondolkozva feküdt le, valljon azon esetre, ha rangos -emberhez menne férjhez, elfogadhatná e lelkiismeretesen mostani -ismerősei látogatásait; s egész éjjel álnév alatti főnemesekről, fényes -körökről, strucztollakról, nász-ajándékokról és Sparkins Horáczról -álmodott. - -Vasárnap reggel mindenfélekép találgatták, miként fog a feszűlten várt -Horatio megérkezni. – Bérkocsin e, vagy lóháton, vagy a gyorsszekérrel? -E s hasonló fontosságú gyanitgatások még inkább növelték Maldertonné s -leányai várakozását egész az ebéd idejéig. - -– Becsületemre kedvesem, szörnyű alkalmatlanúl esik, hogy az a te -közönséges bátyád épen ma hívta meg magát hozzánk ebédre; panaszkodék -nejének Malderton. Sparkins eljövetelére számitva szándékosan nem hívtam -meg mást, csak Flamwellt. S most ha csak rá is gondolok, hogy bátyád, a -kalmár is itt lesz – szinte borzadok. Ezer font sterlingért se venném -fel, ha új vendégeink előtt boltjáról kezdene beszélni. Aztán még nem -törödném véle, ha elég okosan el tudná titkolni, mennyire szégyenére -válik ő a családnak, de hiszen oly veszettűl bolondja üzletének, hogy -bizonnyal ki fogja böffenteni: kicsoda, micsoda? - -Barton Jakab, az érdeklett egyéniség, jó módú fűszerárus volt, s oly -közönséges, oly minden becsület érzés nélkűli ember, hogy soha sem -habozott tettleg bevallani, miként ő űzlet-ember volt és marad, „igy -szerezte vagyonát, s mit bánja, ha ezt az egész világ tudja is.“ - -– Ah Flamwell kedves barátom, mint van ön? szólt Malderton úr, midőn egy -kicsi pofók emberke, szemein zöld üvegekkel, lépett a szobába. – Vette -soraimat? - -– Igen, s azokhoz képest im itt vagyok. - -– Nem ismeri ön történetesen nevéről mr. Sparkins-t? Hisz ön mindenkit -ismer. - -Mr. Flamwell ama rendkivűl terjedékeny ismeretkörrel biró egyéneknek -volt egyike, kikkel olykor egy egy társaságban találkozunk, s kik azt -követelik, hogy mindenkit ismernek, pedig valósággal senkit sem -ismernek. Maldertonéknál, kik a nagy világ köréből vett meséket mohó -fülekkel hallgatták, különös kegyencz volt ő, s tudván, kikkel van -dolga, mindenkivel ismeretségben állása igényének szenvedélyét a -végtelenig túlozta. Legnagyobb hazugságait rendesen zárjelek közé -szoritva szokta elmondani s oly önmegtagadási arczkifejezéssel, mintha -attól félne, hogy dicsekvőnek fogják tartani. - -– Nem, e nevéről nem ismerem őt; felelte halkal Flamwell s roppant -fontos arczot vágott. – De azért kétségkivűl ismerem. Magas-e? - -– Közép termetű; mondá Teréz. - -– Fekete hajú? tudakozódék Flamwell, egy merész találgatást kisértve -meg. - -– Igen; felelt élénken Teréz. - -– Orra kissé pisze? - -– Nem; szólt lehangoltan Teréz, – római orra van. - -– Hát nem római orrot mondtam-e? esett közbe Flamwell. Igen választékos -külsejű fiatal ember? - -– Óh, mindenesetre. - -– Modora rendkivűl megnyerő? - -– Óh, igen! felelte egyszerre az egész család. Önnek ismerni kell őt. - -– Úgy van, mindjárt gondoltam, hogy ön bizonyosan ismeri őt, ha a nagy -világhoz tartozik. – Kinek hiszi őt? - -– Önök leirása szerint, mondá fontolgatva s hangját suttogásig -mélyesztve Flamwell – erősen hasonlit Fitz-Edvárd Fitz-John Fitz-Osborne -Augustus úrhoz. Igen kitűnő eszű fiatal ember s kissé különcz. Nagyon -valószinű, hogy valamely czél elérhetéseért álnevet vőn fel. - -Teréz szive hangosan dobogott. Valóban Fitz-Edward Fitz-John Fitz -Osborne Augustus volna ő? Mily pompásan veendi ki magát e név a fényes -látogató jegyeken! Fitz-Edward Fitz-John Fitz Osborne-nő! Az eszme -elragadó. - -– Öt percz hiján öt óra; szólt Malderton úr zsebórájára tekintve – -reméllem, csak nem marad el. - -– Itt van! kiáltott fel Teréz, midőn a kapuajtón kettős zörgetés -hallatszott. Mindenki oly arczot igyekezett ölteni – minőt az emberek -rendesen szoktak midőn a látogatót különösen várják – mintha cseppet se -gyanitanák jöttét. - -A szoba ajtó nyílt – „Mr. Barton!“ jelenté az inas. - -– A manó vigye el! morgá Malderton. – Ah kedves Sir, mint van ön? mi -újság? - -– Semmi, felelt a fűszerész szokott becsületes nyers modorával. – Semmi -különös. Én legalább mit sem tudok. Na s hogy vagytok lányok gyerekek? -Flamwell úr – örülök hogy van szerencsém. - -– Itt van Sparkins úr! mondá Tom, ki folyvást az ablakon nézett ki – oly -fekete lovon jő! – S csakugyan itt is volt Horatio, egy roppant fekete -lovon, mely igen veszélyesen ágaskodott és topogott alatta. Eleget -rángatta ő jobbra balra a kantárszárat, de a ló annál jobban ágaskodott, -horkolt, rugdosott és meg meg iramlott, mig végre csakugyan beegyezett a -megállapodásba jó ötven ölnyire a kaputól, hol aztán Sparkins úr -leszállott róla, s Malderton groomjának gondviselésére bízta. A -bemutatás egész ünnepélyességgel ment végbe. Flamwell, zöld szemüvegei -megűl titokszerű fontossággal tekintett Horatióra; a hős Horatiónak -Terézre vetett édes pillantásai szavakkal ki nem mondható dolgokat -fejeztek ki; Teréz pedig a maga részéről lehetőleg tetszetős lenni -iparkodott. - -– Hát csakugyan – az a – hogy is hivják – Augustus-e ő? kérdé súgva -Flamwelltől Malderton, a midőn Sparkins Terézt, az ebédhez vezetendő, -karjára fűzte. - -– Nem, legalább nem egészen – felelte e nagy tekintély – nem épen ő – - -– De kicsoda hát? - -– Csitt! inte Flamwell, sokat jelentőleg rázva fejét, s gyanítni -engedve, hogy ő jól tudja, ki légyen; de fontos állam-indokok tiltják a -mély titok elárulását. Nem lehetlen, hogy a miniszterek egyike, ki a nép -nézeteit ekként akarja kipuhatolni. - -– Sparkins ur, szólt az örvendő Maldertonné; legyen szives tarkázni. -John, egy széket kell tenni Teréz és Marianne kisasszonyok székei közé. -– E szavak egy legényhez voltak intézve, ki a ház szokott rendén félig -lovászi, félig kertészi minőségben működött; de kit most, fő feladat -lévén Sparkinsra benyomást csinálni, fehér nyakkendőbe és czipőkbe -bújtattak, s úgy kicsiptek és összekeféltek, hogy egy másod-inashoz -lenne hasonló. - -Az ebéd jeles volt; Horatio minden figyelmét Teréz mulattatására -fordítá, s mindenki igen jól érezte magát Malderton urat kivéve, ki jól -ismervén sógora kedvencz beszédtárgyait, minden perczben rettegett, hogy -rákezdi. - -– Mikor látta ön utólszor barátját Sir Noland Tamást? kérdé Malderton, -egy oldalpillantással Horatióra, kémelve, mily hatást idézend elő ennél -ily nagy név emlitése. - -– Nem – nem igen régen; Gubbleton lordal tennap előtt beszéltem. - -– Ah! reméllem egészséges ő lordsága? kérdé a legmelegebb érdekkel -Malderton. Alig szükséges megjegyezni, hogy e pillanatig egészen -ártatlan volt ily nevű egyén létezését illetőleg. - -– Egészséges, se baja – igen jól van. Ördöngös jó ficzkó; a Cityben -találkoztam vele, tömérdeket összefecsegtünk. Nekem ő meghitt barátom. – -Azomban nem maradhattam vele oly sokáig, mint szerettem volna, mert egy -bankárnál volt dolgom, ki szörnyű gazdag ember s parliamenti tag, s -kivel szinte meglehetős, sőt mondhatom igen bizalmas lábon állok. - -– Tudom, kit ért ön; mondta reá mosolyogva a házi úr; holott valójában -annyit tudott a dologról, mint maga Flamwell. - -– Üzlete igen nagyszerű. - -Ez a beszédet veszedelmes térre vitte. - -– Üzletről lévén a szó; szólalt fel az asztal derekáról Barton; minap -egy úri ember, kit ön Malderton igen jól ismert mielőtt önnek az az első -nyerészlet oly szerencsésen sikerűlt, boltunkba szólt be, és – – - -– Barton, adjon csak egy burgonyát; – szakitá őt félbe a szerencsétlen -házi gazda reméllve, hogy a dolgot még csirájában elfojthatja. - -– Itt van; felelt a fűszerárus, legkevésbé sem sejtve sógora szándékát; -– és egész egyszerűen kérdé – - -– Liszteset kérnék! szakitá őt meg ismét Malderton, félve a történet -végig mondatásától, s iszonyodva e szónok „bolt“ ismétlésétől. - -– Azt kérdé, hogy aszongya – folytatá a bünöncz miközben a burgonyát -átnyújtá – aszongya, hogy foly az üzlet? Én tréfásan, mint már szoktam, -aszondom neki, hogy biz én már csak megmaradok üzletemnél, s reméllem, -hogy engem se hágy el üzletem. Ha, ha! - -– Sparkins úr! szólt a zavarát eltitkolni hasztalan törekvő házi úr; egy -pohár bort? - -– Kész örömmel Sir! - -– Örvendek, hogy szerencsém van! - -– Köszönöm. - -– Minap este; folytatá Horátióhoz a házi úr, részint hogy az új ismerős -társalgási ügyessége kifejthetésének tért nyisson, részint a fűszerész -elbeszélését eltukmálni akarva – minap este az ember természeti -tulajdonairól beszéltünk. Ön okoskodása engem igen meglepett. - -– És engem is; mondá Frigyes. Horatio bájtelyesen hajtá meg fejét. - -– S kérem, miként vélekedik ön a nőről Sparkins úr? kérdé Maldertonné. A -lánykák somolyogtak. - -– A férfi, válaszolta Horatio; a férfi akár egy második éden ragyogó, -vidám, virághimes berkeiben andalogjon, akár pedig a kopárabb, sivár, s -mondhatnám ama köznapi téren forogjon, melyet megszokni a mai világban -kényszerülünk; a férfi, ismétlem, bár mily körülmények közt, vagy bár -mily helyen, akár a rideg éghajlat fagyasztó zivataraival küzdve, akár -az egyenlitő izzó sugarai alatt tikkadva – a férfi, nő nélkül, mindig és -mindenütt – egyedűl lenne. - -– Igen örülök, hogy ön ily nemes véleménynyel van Sparkins úr! jegyzé -meg Maldertonné. - -– Én is; tevé hozzá Teréz. Horatio gyönyörtelve tekinte reá s az ifju -hölgy telyes pünkösdi rózsává pirúlt. - -– Már az én véleményem – kezdé Barton – - -– Tudom, mit akar mondani; vágott közbe Malderton, erősen eltökéllve, -hogy sógorát nem engedi másodszor szóhoz jutni – tudom, mit akar -mondani, de az nem áll. - -– Mi nem áll? kérdé a bámuló fűszerész. - -– Sajnálom, hogy máskép vagyok meggyőződve Barton; felelte a házi úr, -oly határozott modorral, mintha csakugyan vitatna egy állitást, mit a -másik tőn – de nem egyezhetem olyanba, mit én képtelenségnek tartok. - -– De hiszen én azt akarom mondani, hogy – - -– Ön soha sem fog engem arról meggyőzni; szólt megbikacsolt -arczkifejezéssel Malderton. – Soha. - -– Én pedig; mondá Frigyes, apja támadását utánozva – nem egyezhetem -egészen Sparkins úr nézeteibe. - -– Hogyan? kiáltott fel Horatio, ki látván, hogy a család női része -csodáló gyönyörrel hallgatja őt, még metaphysikaibb és okoskodóbb lőn – -hogyan? hát a következés nem az ok okozata-e? vagy az ok nem előzi e meg -a következést? - -– Ez a dolog veleje, jegyzé meg Flamwell. - -– Úgy van; erősité Malderton. - -– Mert ha a következés az ok okozata, s ha az ok megelőzi a következést, -akkor, úgy hiszem, önnek határozottan nincs igazsága; tevé hozzá -Horatio. - -– Semmi esetre sincs! mondá a lekenyerezett Flamwell. - -– Azt tartom legalább, hogy ez a természetes és logicai következtetés? -szólt kérdő hangon Sparkins. - -– Kétségkivűl; esett ismét közbe Flamwell. – Tökéletesen megoldja a -kérdést. - -– Jó, lehet hogy megoldja; mondá Frigyes. – Az imént nem láttam be -egészen. - -– Én még most sem látom be; gondolá a fűszerész, – de Isten neki, legyen -igazsága. - -– Mily bámulatos müveltségű ember! súgá Maldertonné leányainak, midőn a -hölgyek ebéd után a nappali szobába távoztak. - -– Óh, a legszeretetre méltóbb! szólt egyszerre mind a két leány, – úgy -beszél, mint egy fél-isten. Sokat kellett a nagy világban forognia. - -A férfiak magukra maradván, szünet állott be, mely alatt mindenki igen -komoly arczot vágott, mintha egészen át volna hatva az iménti vitatkozás -mélysége által. Flamwell, ki feltette magában, hogy Sparkins Horácz -tulajdonképeni ki létét minden áron kipuhatolja, első törte meg a -csendet. - -– Bocsánat Sir: kezdé a kitűrő férfiú – azt tartom, hogy ön az ügyvédi -pályára készűlt? Magam is ügyvéd akartam egykor lenni – s valóban igen -bizalmas viszonyban is állok e derék kar legelső nevezetességeivel. - -– Nem, nem épen! felelt kissé habozva Horatio, – nem egészen! - -– De ha nem csalódom legalább, sokat forgott ön a selyem ruhák[1] -között? tudakozódék Flamwell. - -– Csaknem egész éltemen át; viszonzá Sparkins. - -A kérdést e szerint jóformán megfejtettnek látta Flamwell. Ő bizonyára -egy ifju gentleman, ki most fog még ügyvéddé feleskűdni. - -– Én nem szeretnék ügyvéd lenni; – mondá Tom, most szólalva meg először -s körűltekintve, vallyon méltatja-e valaki figyelmére e megjegyzést. - -Senki sem felelt. - -– Nem szeretnék parókát viselni; tevé hozzá Tom, második megjegyzésre is -merészkedve. - -– Tom, kérlek ne tedd magad nevetségessé; szólt hozzá atyja. Halgass -szépen, okúlj a hallottakból s ne tégy egyre ily oktalan megjegyzéseket. - -– Igen is, atyám; hebegé a szerencsétlen Tom, ki egy szót sem szólott, -mióta fél hatkor még egy darab sűltet kért; most pedig nyolcz óra volt. - -– Jól teszed Tom; biztatá jó indulatú nagybátyja; – ne gondolj vele, én -veled tartok. Én se szeretnék parókát viselni. Inkább viselek kötényt. - -Malderton úrra erőszakos köhögés jött. Barton folytatá: – - -– Mert ha az ember körén túl hág – - -A köhögés tizszerezett rohammal ujúlt meg s meg se szűnt mindaddig, mig -ennek ártatlan okozója, ijedtében egészen el nem feledte, mit akart -mondani. - -– Sparkins úr, szólt Flamwell újra kezdve a kérdezősködést, – nem ismeri -ön történetesen Delafontaine urat, ki a Bedford-téren lakik? - -– Óh igen, jegyem is van nála, gyakrabban volt alkalmam némi -szolgálatokat tenni néki; felelt Horatio s kissé elpirúlt, alkalmasint, -mivel kényszerüleg elárulta magas ismeretségét. - -– Ön igen irígylendő, ha alkalma volt e nagy férfiút lekötelezni; jegyzé -meg, mély tiszteletet fejezve ki Flamwell. - -– Nem tudom, hogy voltaképen ki legyen; súgá Maldertonnak bizalmasan, -midőn Horátiót a hölgyek szobájába kisérték; – de annyi bizonyos, hogy a -jogi pálya embere, igen jelentékeny egyén s fényes összeköttetései -vannak. - -– Mindenesetre, mindenesetre; viszonzá társa. - -Az est többi része igen élvezetesen folyt le. – Malderton úr félelme -azon körülmény által, hogy sógora Barton mélyen elaludt, eloszolván; -lehető legnyájasabb és beszédesebb lőn. Teréz kisasszony „Páris -veszedelmét“ zongorázta, még pedig Sparkins szerint müvészileg; s -Frigyes is hozzájuk csatlakozván, mindhárman egy sereg dalt énekeltek -össze, és ama kedves felfedezésre jöttek, hogy hangjaik gyönyörűen -folynak össze. Az igaz, hogy mindhárman a primo-t énekelték, s Horatio, -ráadásúl egy csepp zenészeti hallással sem birván, ehhez még egyetlen -zene-jegyet sem ismert, de azért az idő igen kedélyesen tölt el, s éjfél -már elmúlt, midőn Sparkins a halottas-szekér-szerű paripát előhozatni -rendelte – mely parancsa csak azon világos kikötéssel teljesítetett, -hogy látogatását jövő vasárnap ismétlendi. - -– De talán Sparkins úr holnap este is velünk tartana? inditványozta -Maldertonné, – férjem a lánykákat a szinházba akarja vinni. - -Sparkins meghajtá magát s megigérte hogy az előadás alatt a 48 számú -páholyban tiszteletét teendi. - -– Délelőttjét nem akarjuk elrabolni; mondá Teréz megnyerőleg, – mamánkal -fogunk boltokba járni s egyetmást vásárolni. Jól tudom azonban, hogy az -urak módnélkül irtóznak ily foglalkozástól. – Sparkins ismét meghajtá -magát, s kijelenté, hogy bár szerencséjének tartaná, de fontos ügyek -által lesz elfoglalva délelőttje. Flamwell jelentőleg tekintett -Maldertonra. – Délelőtt törvényszéki ülés van! súgá. - -Más nap tizenkét órakor az egyfogatú hintó Oak-lodge kapuja előtt -állott, Maldertonnét és leányait a kitűzött helyekre szállitandó. A nap -tervét úgy intézték el, hogy egy ismerősüknél fognak ebédelni és -szinházba öltözködni; s először is a kalap- és ruhatartókat ezen -ismerősüknél letéve, London félrefekvőbb boltjaihoz hajtattak, hol -jutányosabban lehetett vásárolni. A hölgyek a hosszas út unalmait -Sparkins Horácz magasztalásával űzték el, aztán mamájukat támadták meg, -hogy egy shilling megkimélése végett ily messzire viszi őket, s azt -hitték, hogy talán már soha sem érnek helyre. Végre megállott a kocsi -egy piszkos külsejű bolt előtt, melynek kirakati ablakában minden nemű -árú czikk, a reá tűzött árakkal együtt volt látható. Egyszersmind az -ablak üveghez illesztett s nagy betűkkel írt pár sor jelenté, hogy „itt -mindenféle kelme igen olcsón, a rendes ár felére szállitva le, kapható.“ - -– Na ugyan mamám szép helyre hozott bennünket! panaszkodék Teréz -kisasszony, – mit gondolna Sparkins, ha itt látna! - -– Az ám! szörnyűködék Marianne a puszta eszmére is. - -– Mélztassanak leülni nagyságtok. Először is mit parancsolnak? kérdé a -fehér s roppant csokorra kötött nyakkendőt viselő fő-segéd. - -– Selyem kelméket szeretnék látni; felelt Maldertonné. - -– Azonnal nagysád. Smith úr! Hol van Smith? - -– Itt vagyok! kiáltá egy hang a bolt mélyületéből. - -– Kérem siessen Smith úr! szólt haragosan a fő-segéd. – Ön soha sincs -itt, mikor szükség van önre. - -Az ekként lehető legnagyobb sietségre serkentett Smith, ügyes -könnyüséggel szökött át a boltasztalon s az imént érkezett vevők elibe -állott. – Maldertonné gyöngén felsikoltott; mire Teréz, ki épen ülő -nővéréhez hajoltan ezzel beszélt, feltekinte s maga előtt látta – -Sparkins Horatiót. - -„Fátyolt vonunk – mint regényirók szokták mondani – a jelenetre, mely -következék. A rejtélyes, a bölcselő, a regényes, a metaphysicai Sparkins -– ki az érdekes Teréz előtt ifju herczegek s költői lángeszek -megtestesűlt eszmény-képének látszott, minőkről ő olvasott és álmodott -de színről színre láthatni soha sem reméllt – hirtelen Smith Sámuellé, -egy piszkos, bizonytalan lételű, olcsó bolt másod segédévé változott. Az -Oak-lodgei hősnek e váratlan látogatók előli méltóságteljes -elsompolygása csak ama ebéhez hasonlítható, mely e húsos fazékból -elkövetett csenés miatt leforrázva lőn. A Maldertonok minden reményei -egy percz alatt tönkre silányúltak s elolvadtak, miként a -czitromfagylalt elolvad hosszú nyári ebéden; az Almack-ok és előkelő -köröktől ismét oly távol álltak mint az éjszaki földsarktól; s Teréz -kisasszony körűlbelől újra annyi kilátással birt a férjhez menetelre, -mint Ross kapitány birt az éjszak-nyugoti tenger-út meglelésére. - -Évek múltak e borzasztó reggel eseményei óta. Az ibolyák háromszor -virágoztak a camberwelli kertmezőn, a verebek háromszor ismételték -tavaszi csiripeléseiket a camberwelli lugasban, de a Malderton -kisasszonyok még mindig hajadonak. Teréz helyzete napról napra kétségbe -esettebbé válik; Flamwell azonban a nagyrabecsülés zenithjén áll, s a -család még folyvást a régi előszeretettel viseltetik az aristocratia -egyénei iránt s növekedett utálattal minden közönséges ellen. - - - - -A SZERELEM ZARÁNDOKA. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Élt hajdan Granadában egy mór király, kinek csak egyetlen, Ahmed nevü -fia volt. Ezt az udvaronczok Al Kamel vagy is a „tökéletesnek“ nevezék -el, a benne már gyermekségében feltünő ész-túlnyomóság kétségbevonhatlan -jeleinél fogva. A csillagászok helybenhagyák e melléknevet, s oly -kedvező jóslatokat mondának a gyermekre, minők csak szükségesek, egy -herczeget tökéletes és boldog uralkodóvá tenni. - -Csupán egy felhő lengett jövője fölött s még ez is rózsaszinü volt: hogy -t. i. szerelmes természetü lesz s nagy veszélyeken kellend e szenvedélye -miatt átmennie. Ha azonban a szerelem csábjaitól érett koráig vissza -lehetend őt tartani, e veszélyek elenyésznek, s további életét -háborgatlan boldogságban fogja tölteni. - -Minden ilynemü baj megelőzése tekintetéből a király nagybölcsen -elhatározá a herczeget elzárt magányban neveltetni, hol nőarczot soha ne -lásson, s e szót: szerelem, emlittetni se hallja. E végből az Alhambra -fölötti hegy homlokzatán, magas falakkal kerített gyönyörü kertek -közepette pompás palotát épitetett, ugyanazt, mely mai nap Generalife -név alatt ismeretes. A fiatal herczeg e palotába záratott s a -legtudományosabb és hidegvérübb arab bölcsek egyikének, Eben Bonabbennek -gondja s nevelésére bizatott, ki élete nagyobb részét Egyiptomban, -hieroglyphek tanulása s gúlák és régi sirok kutatása közt tölté, s ki -egy egyiptomi mumiában sokkal több kecset talált, mint a legingerlőbb -élő szépségek bármelyikében. A bölcsnek meghagyva lőn, hogy a herczeget -a tudás minden nemében oktassa, egyet kivéve, – a szerelemnek egészen -ismeretlenül kellett előtte maradnia. - -– Használj fel minden czélszerü óvszert mit jónak látsz; mondá a király, -de tartsd eszedben ó Eben Bonabben, hogy ha őrködésed alatt fiam e -tiltott tanból csak legkisebbet is eltanul, fejeddel lész érte felelős. - -A bölcs Bonabben aszott vonásain e fenyegetésre száraz mosoly vonult át. - -– Legyen felséged szive oly nyugodt fiáért, mint enyém az – fejemért, -oly embernek látszom-e én, ki e hiu szenvedélyből leczkéket szokott -adni? - -A bölcsész gondos felügyelése alatt a herczeg nagyra nőtt a palota és -kert zárt körében. Fekete rabszolgák teljesiték parancsait, ocsmány -némák, kik mit sem tudtak a szerelemről, vagy ha tudtak is, szavok -hiányzott erről beszélni. – Észtehetségeire különös gondot forditott -Bonabben, s Egyiptom elvont tudományaiba kezdé őt avatni, de ezekben a -herczeg nem nagy előmenetelt tőn, s csakhamar kiderült, hogy a -bölcsészethez nincs hajlama. - -Egy ifju herczegre nézve azonban, meglepőleg hajtható volt, kész minden -tanácsot elfogadni, s többnyire az utolsót követni. Elnyomta ásitásait s -türelmesen hallgatá Eben Bonabben tudós hosszu értekezéseit, mikből a -tudománynak némi felületes máza reá is ragadt, s igy érte el -szerencsésen huszadik évét, mint valóságos csodája a herczegi -okosságnak, – de a szerelemről sejtelme sem volt. - -Ez időtájban azonban a herczeg viseletén némi változás mutatkozott. -Végkép abba hagyta tanulmányait, s inkább a kertben sétált, vagy a -csermelyeknél mélázott. Egyéb műtanok között kevés zenét is tanult, s ez -most idejének nagy részét foglalá el, s költészeti hajlama feltünővé -lett. A bölcs Eben Bonabben megszeppent, s e haszontalan szeszélyeket -algebrai szigoru feladatokkal akarta belőle kiüzni – a herczeg azonban -csömörrel fordult él ezektől. - -– Nem szenvedhetem az algebrát, mondá, kín az nekem és utálat. Valami -inkább szivhez szólót szeretnék. - -A bölcs Eben Bonabben e szavakra aszott fejét rázta. - -– Itt a philosophiának vége van, gondolá, – a herczeg felfedezte, hogy -szíve van. – S ezután szorgosan kémlelé növendéke lépteit s tapasztalá, -hogy véralkatának rejlő fogékonysága működésben van s csak tárgyat -keres. Érzelemrészegültségben, melynek okát maga sem tudta, járta be -Generalife kertjeit; édes ábrándjaiban néha órákig elmerengett, majd -lantját vette elő s méla bús dallamokat vert rajta s ismét félretevé és -keserves sohajokba tört ki. - -E szeretési hajlam fokonkint lelketlen tárgyakra is kiterjedt; voltak -gyöngéd figyelemmel ápolt kedvencz virágai; aztán különféle fákhoz -kezdett ragaszkodni s ezek közt különösen egy szép növésü és hulló -lombozatuhoz, melyre bőven pazarlá szerelmi ömledezéseit, nevét héjjába -vésve, ágaira koszorukat függesztve, s lantkíséret mellett dalokat -énekelve dicséretére. - -Eben Bonabben megijedt növendékének e nyugtalan állapotán. A tiltott tan -örvénye szélén látta őt már – hol a legcsekélyebb véletlen is -elárulhatja neki a végzetszerü titkot. Mind a herczeg biztosságaért, -mind pedig saját fejéért remegve sebten ragadá őt ki a kert csábjai -közől, s a Generalife legmagasabb tornyába zárta el. E torony díszes -lakosztályokat foglalt magában s csaknem határtalan távolbai kilátással -bírt, de egyszersmind igen magasan is állt amaz édes légkör és bájoló -lugasok fölött, mik Ahmed fogékony kedélyére oly veszélyes hatást -gyakoroltak. - -Mit volt mit tennie azonban, hogy kibékéltesse őt fogságával, s -megkurtitsa unalmas óráit? A kellemes tanoknak minden nemét kimeríté -már, s algebráról szó sem lehetett. Szerencsére, Egyiptomban létekor -Eben Bonabben a madarak nyelvét tanulta meg egy zsidó rabbitól, kire e -tan egyenes hagyomány-vonalban szállott bölcs Salamonról, kit ismét erre -Sheba királyné oktatott. E tan emlitésére a herczeg szemei uj -lelkesedésben ragyogtak fel, s oly mohósággal fogott tánulásához, hogy -nem sokára ép oly jártas lőn benne, mint mestere. - -Generalife tornya megszünt magány lenni; közel talált olyanokra, kikkel -társaloghatott. Első ismeretsége egy sólyom volt, mely a sugár bástyafal -egy hasadékában fészkelt, s onnan prédát keresni messze elcsapongott. A -herczeg azonban kevés becsülés vagy szeretetreméltót talált benne. Nem -volt egyéb dicsekedő nagy szavu légi kalóznál, ki csak ragadozásról, -vérontásról s vakmerő kalandokról tudott beszélni. - -Közelebb aztán egy bagolylyal ismerkedett meg, egy széles fejü, merev -szemü s szörnyen okos képű madárral, mely a falüregben egész napon át -kancsalul pislogva ült, s csak éjjel repült ki. Nagy igényeket tartott a -tudósságra, beszélt a csillagászatról és a holdról, s néha a sötét -tanokra is czélzott: fő szenvedélye azonban a metaphysica volt, s -hosszadalmas előadásait a herczeg még Bonabbenéinél is nyomósabbaknak -találta. - -Volt aztán egy denevér, mely egy sötét bolthajtás szögletében egész nap -mindig lába sarkain függött, szürkületkor pedig csámpásan -kiszeleskedett. Ennek azonban mindenről homályos fogalma volt, -kigunyolta az általa csak kétesen láthatott tárgyakat, s miben sem -látszott élvet találni. - -Ezeken kivül volt még egy fecske is, kit a herczeg eleinte igen -megszeretett. Csinosan tudott csevegni, de mindig szárnyain, mindig -nyughatlanul idestova röpkedve s alig maradva néha egy kis -beszélgetésre. Kisült végtére, hogy biz ő csak egy üres fecsegő, ki a -dolgoknak csupán felületén simul el, s mindennek tudását követeli, -holott mitsem tud jól. - -Ezek valának az egyedüli tollas pajtások, kikkel a herczegnek alkalma -nyilt az imént tanult nyelvet gyakorolhatni; a többi madaraknak igen -magas levén a torony. Rövid időn megunta uj ismerőseit, kiknek -társalgásában igen kevés volt az értelmiség, érzelem pedig épen semmi, s -fokonként ismét visszaesett magányába. Igy mult el a tél, a tavasz -viránya illatot lehelve, kizöldült, s elérkezett a párosodás és -fészek-épités boldog korszaka. A Generalife-kert ligeteiből egyszerre -átalános madár-zene és dalcsattogás hatott fel a torony magányába. -Mindenfelől ugyanazon tárgyat: szerelem – szerelem – szerelem – éneklé s -viszhangozá változatos hanglejtéssel ezer torok. - -A herczeg hallgatva s töprenkedve figyelt. - -– Mi lehet ez a szerelem? gondolá, melylyel az egész világ annyira el -van telve s miről én mitsem tudok? - -Barátjához a sólyomhoz fordult felvilágosításért. A gonosz madár megvető -hangon felelt: - -– Ez iránt a föld közönséges békeszerető madaraihoz kell fordulnod, kik -nekünk, a lég urainak számára vannak teremtve. Az én mesterségem háboru, -s verekedés a gyönyörüségem. Én hadfi vagyok, s nem értek a -szerelem-félékhez. - -A herczeg boszusan hagyá őt ott, s a bagolyhoz fordult rejtekében. – Ez -békeszerető madár, gondolá s képes leend megfejteni kérdésemet. -Megkérdezte e szerint a baglyot, hogy mi lehet az a szerelem, miről alól -a ligetben valamennyi madár énekel? - -A bagoly arczán sértett méltóság rajzolá magát. - -– Éjeimet, mondá, tanulmány és kémlődés foglalja el, nappal pedig az -éjen át tanultak fölött gondolkodom. Az általad emlitett éneklő -madarakkal semmi közöm – megvetem őket dalaikkal egyűtt. Allahnak legyen -hála, én nem tudok énekelni, én bölcsész vagyok, s nem értek az ilyes -szerelemféléhez. - -A herczeg ekkor a boltív alá, hol denevér barátja függött sarkain, ment -s előterjeszté kérdését. A denevér csipős orr-fintoritással és zsémbelve -kelt ki. - -– Mit háborgatod ily haszontalan kérdéssel reggeli álmomat? Én csak -szürkületkor, midőn a többi madár alszik, repülök ki s nem törődöm -érdekeikkel. Én sem madár, sem marha nem vagyok, s hálát adok érte az -égnek. Jól ismerem alávalóságaikat s gyülölöm őket egytől egyig. Szóval, -én világgyülölő vagyok – s mitsem tudok az ily szerelemfélékről. - -Utolsó segédforrását, a fecskét kereste fel most a herczeg, s épen a -toronycsúcs körüli röpkedésében állitá őt meg. A fecskének szokás -szerint igen sietős dolga volt, s alig ért rá felelni: - -– Becsületemre, mondá, annyi közügyben kell eljárnom s annyira el vagyok -foglalva, hogy még időm sem volt e tárgyról gondolkodni. Naponkint ezer -látogatást kell tennem s ezer fontos ügyet megvizsgálnom és igy percznyi -időm sem marad e csipp-csupp dolgokra. Szóval, én világpolgár vagyok, s -nem foglalkozom ily szerelemfélékkel. Ezt mondva a völgybe merült le a -fecske s pillanat alatt eltünt. - -A herczeg tehát felvilágosulatlan maradt, tudnivágyát azonban e -nehézségek még inkább ingerlék. E hangulatban találta őt nevelője a -toronyban. A herczeg élénken lépett eléje. - -– Ó Eben Bonabben, szólt, te engem a föld sok tudományára oktatál, de -van még egy tárgy, miről még szikra ismeretem sincs, s mit tudni igen -szeretnék. - -– Csak kérdeznie kell a herczegnek alázatos szolgáját, s minden, mit -ennek szük körü tudása tartalmaz, parancsára áll. - -– Mondd meg tehát nekem ó legfőbbike a bölcseknek, mi az az ugynevezett -szerelem? - -Mintha a menykő csapott volna Bonabbenbe, reszketett és elsápadt, és ugy -tetszék neki, mintha feje mód nélkül inogna vállain. - -– Mint jöhetett herczegséged e kérdésre – hol tanulhatta e semmirevaló -szavat? - -A herczeg a torony-ablakhoz vezette őt. – Figyelj ó Eben Bonabben; mondá -neki. A bölcs figyelt. A csalogány egy bokorban a torony alatt -kedveséhez a rózsához énekelt; minden virágos ágról minden illatozó -berekből dallam emelkedék, és szerelem – szerelem – szerelem – volt -mindenütt a dal-tárgy. - -– Allah Akbar! az Isten nagy! kiálta fel a bölcs Bonabben. Ki -titkolhatja el ezt az emberi sziv előtt, ha maguk a lég madarai is -ősszeesküsznek elárulására? - -Aztán Ahmedhez fordulva – ó herczeg, kezdé, zárd be füleidet e csábitó -hangoknak. Erősitsd lelkedet e veszélyes tan ellen. Tudd meg, hogy ez a -szerelem a nyomoru emberiség bajai felének oka. Ez az, mi jó barátok és -testvérek közt elkeseredést és vitát szül, ez okozza az orgyilkos -megtámadásokat és pusztitó háborukat. Bú és gond, nyugtalan napok és -álmatlan éjjel – kisérői. Az ifjuság virágát elhervasztja, örömeit -letarolja, s idő előtti aggság kinjaival lep el. Allah védjen meg -herczegem, s tartson távol – az ugynevezett szerelemtől! - -A bölcs Eben Bonabben erre rögtön távozott s a herczeget még nagyobb -zavarba merülten hagyta. Hiába iparkodott ez eszmét lelkéből elüzni, -folyvást uralkodott az gondolatain, czélhoz nem vivő gyanitásokkal -kinozva és fárasztva őt. - -– Annyi igaz, mondá magában, a zengzetes madárdalt hallgatva; hogy e -dalokban semmi bánatos nincs, sőt nagyon is vig és örömmel teltnek -látszanak. Ha a szerelem oly sok bút és nyomort okoz, mért hogy e -madarak nem inkább a magányt keresik, vagy egymást darabokra nem tépik, -a helyett hogy vigadva röpkednek a ligetekben, vagy hogy egymással -enyelegnek a virágok közt? - -Ily megfejthetlen gondolatokkal tépelődve feküdt egy reggel pamlagán. -Szobája ablaka nyitva állt, s a korány lanyha szellete narancs virág -illatával terhesen lengett fel hozzá Darro völgyéből. A csattogány -halkan dalolá szokott tárgyát. A herczeg sohajtozva hallgatá, midőn -hirtelen suhogó neszre riadt fel: vércse által üldözött gyönyörü galamb -röpült be az ablakon s pihegve esett le a padlóra, mig a zsákmányától -elriasztott üldöző tova szállott a hegyekbe. - -A herczeg fölvevé a lelkendező madarat, megsimogatá tollait, s keblébe -fészkelé. Czirogatásaival lecsillapitván arany kalitkába tette őt, és -saját kezeivel adott neki szemen szedett tiszta buzát s friss vizet. A -madárnak azonban nem kellett a tápla, epedve, szomoruan, panaszos -nyögdécselés közt vonta meg magát. - -– Mi bajod van? kérdé Ahmed; nincs-e mindened, mit szived csak kivánhat? - -– Ó nincs ám, felelt a galamb; nem vagyok-e elválasztva szivem -kedvesétől s épen most tavaszszal, boldog évszakában a szerelemnek? - -– A szerelemnek? viszhangozá Ahmed, kérlek, szép madaram, meg tudnád te -nekem mondani, mi az a szerelem? - -– Meg bizony s igen jól, herczegem. Egynek kín, kettőnek üdv, háromnak -pör és ellenkedés, varázserő az, mely két lényt egymáshoz vonz s édes -rokonszenvvel kapcsolja őket össze, az együttlétet boldogsággá, a -magányt keservvé alkotva. S neked nincs egy ily lényed, kikez e gyöngéd -hajlam kötelékei vonzanak? - -– Öreg tanitómat Eben Bonabbent szeretem ugyan jobban mint akárki mást, -de ő gyakran unalmas s néha boldogabbnak érzem magam társasága nélkül. - -– Ez nem az általam értett rokonszenv. Én a szerelemről szólok, az élet -e nagy titka és őselvéről, az ifjuság részegitő rajongásáról, az -érettkor józan gyönyöréről. Nézz azért herczegem s látni fogod, miként -ez áldott évszakban az egész természet tele van szerelemmel. Minden -teremtett lénynek megvan saját párja, a legjelentéktelenebb madár -kedveséhez énekel, még a him ökörszem is hódol a nő ökörszemnek a -sövényen, s ama pillangók ott, melyeket a torony fölött csapongani s a -légben játszani szemlélsz, boldogok egymás szerelmében. Ó herczegem! te -e szerint ifjuságodnak annyi becses napját élted le a nélkül, hogy a -szerelmet ismernéd? Nincs-e hát egy más nembeli lényed – egy szép -herczegnő vagy bájos hölgy, ki lelánczolja szívedet s édes kinok és fájó -vágyak lázongásával töltse azt be? - -– Kezdem érteni, mondá sohajtva a herczeg, ily lázongást már többször -tapasztaltam, a nélkül hogy okát tudnám; de hol keressek hát e szomoru -magányban, az általad leirthoz hasonló tárgyat? - -Rövid további társalgás következék s a herczeg első szerelmi leczkéje -bevégezve lőn. - -– Hajh! mondá, ha a szerelem valóban ily üdv s meggátlása oly nagy -kinszenvedés, Allah mentsen meg attól, hogy avatottjai bármelyikének -örömét megrontsam. Ezzel felnyitá a kalitkát, kivette a galambot, s -miután összevissza csókolá, az ablakhoz vitte őt. - -– Eredj, boldog madár, szólt, egyesülj szived kedvesével ifjuságod s a -tavasz szép napjaiban. Mért tennélek fogolytársammá e rideg toronyban, -hova soha be nem juthat a szerelem! - -A galamb megcsattogtatá szárnyait örömében, föllengett a magasba, s -aztán suhogó szárnyakkal bukott alá Darro virányos ligeteibe. - -A herczeg szemeivel kisérte őt s midőn eltünt, keserves bánkodásnak adta -magát. Az egykor oly gyönyörködtető madárdal most csak fájdalmát növelé. -Szerelem! szerelem! szerelem! Szegény, szegény fiu, most már érté a -zengeményt. - -Szemei tüzben villantak fel, midőn legközelebb a bölcs Bonabbent láták -meg. - -– Mért tartottál engem ez ocsmány tudatlanságban? kiáltá. Mért lőn az -élet ős elve és nagy titka előlem elrejtve, holott ebben a legkisebb -féreg is jártas? Nézd, az egész természet gyönyörben ujjong. Minden -teremtmény párjának örül. Ez – ez a szerelem, miről én értesülni -kivántam. – Mért vagyok egyedül én elzárva élvezésétől? Miért lőn e tan -bájainak nélkülözésével ifjuságom annyi napja eltékozolva? - -A bölcs Bonabben belátta, hogy itt minden további tartózkodás -sikertelen; miután a herczeg a tiltott és veszélyes tannak tudomására -jött. Nem maradt egyéb hátra mint a csillagászok jóslatait s amaz -óvásokat nyilvánitani, melyek a fenyegető veszélyek elháritása végett, -nevelésében szükségeseknek találtattak. - -És most herczegem, tevé hozzá, életem kezeidben van. Tudja meg atyád, a -király, hogy te a szerelem szenvedélyét őrködésem alatt ismerni -megtanultad s én fejemmel adózom érte. - -A herczeg igen méltányos volt, miként a korabeli ifju emberek többnyire -szoktak lenni, s nevelőjét el nem árulni annál inkább igérte, minthogy -ez igéret megtartása még semmijébe sem került. E fölött, ő valóban -ragaszkodott is Eben Bonabbenhez, s még csak elméletileg ismervén a -szerelmet, szivesen megegyezett e tant inkább saját keblébe zárni, sem -hogy általa a bölcsész fejét veszélyezze. - -Föltétele, azonban, próbákra lőn téve. Nehány nappal később, épen midőn -a torony bástyázaton elmélkedék, az általa szabadon bocsátott galamb -lengedezve jött a légben, s félelem nélkül vállára szállott. - -A herczeg szivéhez szoritgatá őt. – Boldog madár! szólt, ki a reggeli -szellő szárnyain a világ legtávolabb részeibe repülhetsz. Hol jártál, -mióta elváltunk? - -– Távol országban, herczegem, honnan én neked szabadságom jutalmául -hireket hozok. Röptem vad körében, a mint lapály és hegyek fölött a -légben csapongék, mindennemü virág és gyümölcscsel ékes kertet láttam -meg alattam. Zöld réten, vándor folyam partjain feküdt az, közepén -diszes palotával. A lomb lugosok egyikébe szálltam fáradalmas utamból -megpihenni. Alattam zöld gyep ágyon fiatal herczegnő ült, ifju évei -bájos virágában. – Szintén ifju hölgyei környezék őt s virágfüzérekkel -és koszorukkal halmozák, de a kert vagy mező egy virága sem mérkőzhetett -szépségében vele. S mégis itt elrejtve kell nyilnia, mert a kert magas -falakkal van keritve, s halandó oda nem léphet be. Mihelyt én e -szépséges, ifju és ártatlan szüzet megláttam, azonnal gondolám, hogy im -itt van az ég által herczegem szivébe szerelmet ihletni alkotott lény. - -E rajz Ahmed gyulékony szivébe szikraként esett; véralkatának eddig -rejlő egész szerelmessége egyszerre tárgyat találva a herczegnő iránt -határtalan lángra gyuladott. Levelet irt neki, legszenvedélyesb -modorban, égő hódolást lehellőt, s szerencsétlen fogságát panaszlót, -mely meggátolja felkeresni őt s lábaihoz borulni. Igen gyöngéd s -meginditó ékes szóllásu verseket is mellékelt hozzá, mert ő -természeténél fogva s szerelem által ihletett költő vala. Levelét, „Az -ismeretlen széphez a fogoly Ahmed herczegtől“ czimezé, aztán moshusz és -rózsaillattal szagositva a galambnak adá át. - -– El, követek leghűbbike! mondá. Repülj hegyen és völgyön sikon és -folyón át, ne pihenj meg lombsátorokban s a földre se szállj addig, mig -e levelet szivem hölgyének át nem adád. - -A galamb magasan emelkedék a légbe s irányt választva egyenes vonalban -csapott el. A herczeg utána meredett, miglen kis felhő foltként a hegyek -mögött elenyészett. - -Napról napra várva várta szerelmi követének visszatértét, de hasztalan -várt. Feledékenységgel kezdé vádolni már, midőn egy esten naplementekor -a hűséges madár szobájába vergődött s lábaihoz hullva, kiadta lelkét. -Valamely kóbor ijász nyila átszögzé mellét, s ő végperczeivel küzdve -jött a reá bizottat teljesíteni. A herczeg mélyen megilletődve hajlott a -hűség vértanúja fölé, s nyakán gyöngysort vőn észre, melyhez, szárnyai -alá piczi arczkép volt csatolva. Ifjan virágzó gyönyörű herczegnőé volt -ez, s kétségkivül az ismeretlen kerti szépségé; de hogy ki és hol van ő -– miként fogadá a levelet, s az arczkép szerelme jóváhagyásaként -küldetik-e? ez a hű galamb szerencsétlen halála miatt kétes rejtély -maradt. - -A herczeg addig nézett a képre, mig szemei könyekben usztak. Szivéhez és -ajkaihoz szoritá azt, órákig ült vég elragadtatásban előtte. - -– Gyönyörüséges arczkép! sohajtá, fájdalom, hogy csak kép vagy. Mégis e -harmatos szemek oly szeretve sugárzanak reám, s ugy tetszik, mintha e -rózsás ajkak bátoritó szavakra akarnának nyilni. Hiu ábránd! Nem épen -igy tekintenek-e más szerencsésb vetélytársamra? De széles e világban -hol reméljem feltalálni eredetijét? Ki tudja, mennyi hegyláncz, mennyi -ország választ el minket – mi balsors alkothat közöttünk választó falat? -Talán most is, e perczben hódolók környeznek, mig én itt fogolyként ülök -e toronyban s időmet festett árny ímádására vesztegetem. - -Ahmed herczeg elhatározá magát. – Megszököm e nékem gyülöletes börtönné -vált palotából, mondá, s mint szerelem zarándoka az egész világot -bejárom ez ismeretlen herczegnőért. – A toronyból világos nappal, midőn -mindenki ébren volt, szökni bajosan lehetett volna; éjjel azonban a -palota alig őriztetett, miután a herczegtől, ki fogságában mindig oly -szenvedőleg viselte magát, hasonló merényt senki sem várt. De mint -igazodjék el az éji homályban, s a neki egészen ismeretlen környékben? -Eszébe jutott a bagoly, ki éjjel szokott kibotorkálni, s kinek minden -rejtek utat kell ismernie. Fölkeresvén őt remeteségében, földtani -ismereteiről kérdezősködött. A bagoly erre iszonyu önbizott arczczal -felelt: - -– Tudnod kell, ó herczeg, kezdé, hogy mi baglyok igen régi és terjedt -család vagyunk, ámbár már kissé lement napunk, és Spanyolhon minden -részében birunk romvárakat és omlatag palotákat. Alig van torony a -hegyeken, erősség a rónán, vagy bástyafal a városokban, hol ne -szállásolna valamely testvérem, nagybátyám vagy rokonom, s midőn én e -számos atyafiságot látogatni jártam, bekukkantam minden szögletbe, s az -ország minden rejtekével ismerős lettem. - -A herczeg nem győzött eléggé örülni a bagoly helyirati tudományának, -tudtára adá neki bizalmasan forró szerelmét s szökési szándékát, kérve, -lenne társa és tanácsnoka. – Eredj! szólt kedvetlenül a bagoly, hát oly -madár vagyok-e én, ki szerelmi dolgokba avatkozzék? én, ki egész időmet -elmélkedésnek és a holdnak szentelem? - -– Ne érezd magad megsértve, ó ünnepélyes bagoly, felelt a herczeg, vond -el magad egy időre a holdtól és elmélkedéstől, nyujts elillanásomban -segédkezet, s mindened leend, mit szived csak ohajthat. - -– Megvan ez már nekem, viszonzá a bagoly; néhány egér elegendő szerény -asztalomra, e falhasadék elég tágas tanterem, s egy hozzám hasonló -philosoph mit kivánhatna egyebet? - -– Gondold meg, ó legbölcsebb bagoly, hogy mialatt szobádban álmodozol s -a holdat bámulod, tehetségeid a világnak el vannak veszve. Lesz idő, -mikor majd uralkodó leendek, s főrangu és méltóságos hivatalba foglak -tehetni. - -A baglyon, mindamellett hogy bölcsész s az életszükségeket nélkülözni -tudó volt, fogott a dicsvágy, s végre rábiratott a herczeg által, hogy -megszökjék vele, vezetője és védője legyen vándorutjában. - -A szerelmes gyorsan szokta terveit létesiteni. A herczeg összeszedte -drágaságait, s magához rejté mint utazási tőkét. Még azon éjjel -lebocsátkozott a torony egy erkélyéhez kötött övén, átmászott a -Generalife külső falain s a bagoly által vezérelve még hajnal-pirkadás -előtt szerencsésen kimenekült a hegyekbe. - -Itt tanácsot tartott vezetőjével az ut további folytatása fölött. - -– Ha tanácsolhatnék, szólt a bagoly, én részemről a Sevillába menetelt -javallanám. Tudnod illik, hogy több év előtt én ott nagybátyámat, egy -köztiszteletü hatalmas baglyot, látogattam meg, ki, e város alcazarjának -egy rom szárnyát lakta. Éjjeli kirándulásaim alkalmával gyakran vettem -észre egy magányos toronyban égő világot, s egyszer az ablakhoz szállva -rájöttem, hogy e fény egy arab büvész mécseséből származik; bűbájos -könyvekkel volt ő környezve, vállán pedig meghitt öreg hollója ült, ki -vele jött Egyiptomból. Én ismerős vagyok e hollóval s tudományom nagy -részét neki köszönhetem. A büvész azóta meghalt, de a holló még mindig a -toronyban lakik, mert e madarak bámulatos hosszu életüek. Ó herczeg, -keresd fel e hollót, nagy jövendőmondó és szellemidéző az, sőt jártas a -sötét tanokban is, miről a hollók s különösen az egyiptomiak, nagy -hirben állanak. - -A herczegre mélyen hatott e tanács ildomossága, s ehezképest Sevillának -vette utját. Uti társa kedvéért csak éjjel utazott, nappal pedig -valamely sötét barlangban vagy romladó őrtoronyban hevert, mert a bagoly -jól ismert minden rejtekhelyet s a régiségek iránt nagy hajlamot -tanusitott. - -Végre egy reggel, hajnal hasadtakor Sevillához értek, hol a népes utczák -zaját és világosságát gyülölő bagoly a városon kivül egy odvas fában -ütötte fel tanyáját. - -A herczeg bement a kapun s csakhamar feltalálta a büvész tornyát, mely a -város többi házai fölé akként emelkedék, mint a pálmafa a pusztaság -bokrai fölé; s ez valósággal ugyanazon torony volt, mely még mai nap is -áll, s Giralda a sevillai mórtorony név alatt ismeretes. - -Hosszu csigalépcsőn ment fel a torony tetejére, s megtalálta a -cabalisticus hollót, egy vénrejtelmes, őszfejü és boglyas tollu madarat, -hályoggal szemén, mi őt oly kisértetszerüvé tevé. Egy lábán -gubbaszkodott s fejét félre forditá, hogy ép szemével a padlóra rajzolt -diagramot vizsgálhassa. - -A herczeg hódoló alázattal, mit e tiszteletre méltó külső s -természetfölötti bölcseség ihletett beléje, közeledett hozzá. - -– Megbocsáss legvénebb és legmélyebb eszü holló, rebegé, ha egy perczre -zavarom világ csodáját alkotó tanulmányidat. A szerelem egy növendékét -látod magad előtt, ki tanácsodat kéri, mint lelhetné föl szenvedélye -tárgyát? - -– Az az, felelé jelentékeny pillantással a holló, te jósló tehetségemet -akarod próbára tenni. Jer, mutasd tenyeredet, hadd magyarázzam meg a -szerencse titokteljes vonalait. - -– Bocsánat, szólt a herczeg, nem a sors végzeteibe tekinteni jöttem, -miket Allah halandó szemei előtt rejtve tart, én szerelem zarándoka -vagyok s csak vándor-utam vezérfonalát keresem. - -– S nem érted el még czélodat e szerelmes Andaluziában? mondá a vén -holló reá pislogva egy szemével; s különösen, nem értél czélt e vig -Sevillában, hol minden narancsfa árnyában fekete szemü hölgyek -tánczolják a zambrát? - -A herczeg elpirult s kissé megütődött, ily szabadon hallván beszélni a -féllábával már sirban lévő vén madarat. - -– Hidd nekem, mondá komolyan, nem vagyok az a csavargó könnyelmü -kalandor, a kinek tartasz. Andaluzia fekete szemü hölgyei, kik -Guadalquivir narancs berkeiben tánczolnak, engem nem érdekelnek. Én egy -ismeretlen és szeplőtelen szépet keresek, e képmás eredetijét; s kérve -kérlek, hatalmas holló, ha csak tudományod vagy mesterséged körében van, -adj nekem utasitást, hol találhatom őt fel. - -Az őszfejü hollót visszahökkenté a herczeg komolysága. - -– Mi közöm énnekem, felelé szárazan, szépséghez és ifjusághoz? én csak a -régit és korhadtat, s nem az újat és virulót látogatom, én a sors -hirmondója vagyok, ki halál jóslatokat károgok kémény tetőről, s -szárnyaimmal csattogok beteg emberek ablakainál. Másutt keress -utmutatást ismeretlen szépedhez. - -– S hol keressem ezt, ha nem a bölcseség fiainál, kik a végzet könyvében -jártasak? Tudd meg, hogy én királyi herczeg vagyok, a csillagok által -végzetszerüen egy rejtelmes vállalatra jelölve ki, mitől országok jövője -függhet. - -Alig hallotta meg a holló, hogy ez ügy szerfölött fontos, melyben a -csillagok is érdekelvék, azonnal megváltoztatá hangját és modorát, s -mélyen figyelt a herczeg történetére. Bevégeztével igy felelt: - -– E herczegnőt illetőleg, részemről nem adhatok értesitést, miután én -nem szoktam kertekben s hölgyek lugasaiban röpkedni; de siess Cordovába, -s keresd fel ott a nagy Abderahman pálma fáját, mely a fő moshea -udvarában áll; e fa tövében egy hires utazót találandsz, ki a világ -minden vidékét bejárta s királynék és herczegnők kedvencze volt. Ő -bizonyosan utba fog igazithatni. - -– Ezer köszönet e becses tanácsért, szólt a herczeg. Élj boldogul, -legtisztelendőbb varázsnok. - -– Élj boldogul, szerelem zarándoka – viszonzá hidegen a holló, s ismét a -diagram vizsgálatába merült. - -A herczeg kisietett Sevillából, fölkereste uti társát a baglyot, ki még -mindig a faoduban gunyasztott, s megindult Cordova felé. - -Függőleges kertek s Guadalquivir bájos völgyét ellepő narancs és czitrom -ligetek közt érkezék e város kapuihoz, hol a bagoly egy homályos -falüregbe repült fel, a herczeg pedig bement fölkeresni a nagy -Abderrahman által hajdankorban ültetett pálmafát. Ez a fő moshea -udvarának közepén narancs és czyprusfák közt emelkedék a magasba. – -Dervisek és fakirok ültek csoportokban az oszlopzatok alatt, s a hivők -közől néhányan, mielőtt a mosheába lépnének, a kutaknál végzék -mosdásaikat. - -A pálmafa tövében ülő csoportozat élénken figyelt szavaira egynek, ki -nagy könnyüséggel látszott beszélni környezőihez. - -– Ez lesz ama hires utazó, gondolá a herczeg, ki engem ismeretlen -herczegnőmhez útasitand. - -A tömeg közé vegyült, de mennyire meghökkent, tapasztalván, hogy az, -kinek beszédére minden ember figyel, nem egyéb mint egy papagály, ki az -ő világoszöld ruhájában, okoskodó szemeivel s délczeg búbjával, -önmagával igen megelégedett madárnak látszik. - -– Mint van az, kérdé a herczeg a körülállók egyikétől, hogy ennyi sok -komoly egyén örömét lelheti egy madár csacsogásában? - -– Nem tudod, kiről beszélsz, felelé a kérdezett, e papagály ama hires -persiai papagály ivadéka, ki regemondó tehetségei által oly nagy nevet -szerze magának. Kelet minden tudománya kis ujjában van, s költeményeket -ép oly készséggel szaval, mint a mily gyorsan beszélni tud. Több -külföldi udvarnál mulatott s mindenütt a miveltség csodájaként -becsültetett. Kegyencze volt a szépnemnek is, mely a verseket szavalni -tudó okos papagályokat nagy becsben szokta tartani. - -– Elég, vágott szavába a herczeg, e kitünő utassal magán beszédbe kell -bocsátkoznom. - -Ezt megnyeré s elmondá utazása czélját. Alig emlité azonban, midőn a -papagály oly rikácsoló hangos nevetésbe tört ki, hogy szinte a szemei is -könyekben usztak. - -– Bocsánat jó kedvemért, mondá, de engem a szerelemnek már csak puszta -emlitése is megnevettet. - -A herczegre roszúl hatott az idétlen tréfa. - -– Hogyan? kérdé, hát nem a természet fő titka, nem az élet ős elve, nem -a rokonszenv köz lánczolata-e a szerelem? - -– Az ám a manó! szakasztá őt félbe a papagály, kérlek, hol tanultad ezen -érzelgő fecsegést? hidd el a szerelem egészen kiment a divatból, jó -társaságban s szellemdus emberek közt hallani sem lehet róla. - -A herczeg, barátjának a galambnak egészen különböző véleményére -emlékezve felsohajtott. Pedig e papagály, gondolá, udvarokban élt, -gavallér és szellemdusnak látszik, s az ugynevezett szerelemről még sem -akar tudni. – Nem akarván a szivében csordultig telő érzelmet továbbá is -nevetség tárgyává tenni, egyenesen látogatásának közvetlen czéljára tért -át. - -– Mondd meg nékem legtökéletesb papagály, folytatá, te ki a szépek -legtitkosb rejtekeibe bejárattal dicsekhetel, nem találkoztál-e hosszu -utazásaid alatt e képmás eredetijével? - -A papagály körmei közé vette a képet, s fejét egy oldalról másra -forgatván, szemeivel felváltva nézegeté azt. - -– Becsületemre, mondá, csinos arcz; igen csinos; de mikor az ember annyi -csinos arczot lát, ha sokat utazik, hogy alig – de lassan – engem ugyse -– most már emlékezem – nem lehet kétség, ez Aldegonda herczegnő; miként -is feledhetém őt, kinek oly választott kegyencze valék? - -– Aldegonda herczegnő! viszhangozá a herczeg; s hol találhatom őt fel? - -– Csendesen, csendesen! szólt a papagály, feltalálni könnyebb őt, mint -elnyerni. Ő a Toledóban uralkodó keresztyén király egyetlen leánya, s -azoknak a minden-lébe-kanál csillagászoknak holmi jóslatai -következtében, a világtól, tizenhetedik születés napjáig, elzárva -tartatik. Nem fogod megláthatni őt – ez halandónak lehetlen. Én -mulattatása végett eléje bocsáttatám, s egy világot látott papagály -becsületszavára mondom, hogy sok nálánál együgyűbb herczegnővel is -társalogtam már. - -– Egy bizalmas szóra kérlek, kedves papagályom; sugá a herczeg. Én -korona-örökös vagyok, s egykor még trónon fogok ülni. Látom, hogy te -szép eszü madár vagy s forogtál a világban. Nyujts nekem segédkezet e -herczegnő elnyerhetésében s én udvaromnál magas hivatalba helyezlek. - -– Szivesen, felelt a papagály, csakhogy e hivatal majd lehetőleg valami -gondtalan állomás legyen, mert mi lángeszek nem igen szeretünk dolgozni. - -Megegyeztek hamarjában; a herczeg ugyanazon kapun, melyen bejött, ismét -kisietett Cordovából; előhivta a baglyot a falüregből, s mint -rokontudóst mutatta őt be az uj utitársnak, s igy szépen tovább utaztak. - -A haladás azonban a herczeg nyugtalanságához mérve igen lassu volt; a -papagály fényes életmódhoz volt szokva s nem szerette reggeli álmát -zavartatni; mig más részről a bagoly délig aludt s igen sok idő veszett -el hosszu délesti pihenései által. Régiségtani hajlama is egy akadálya -volt az utnak: meg kellett állni minden omladéknál, meg kellett -szemlélni azt, s ő a vidék minden romvára vagy tornyáról hosszas -legendákat meséle. A herczeg azt reménylé, hogy a bagoly és papagály, -mindkettő tudós madár lévén, gyönyörködni fognak egymás társaságában, de -soha sem csalatkozott jobban. Örökös pörlekedésben állottak. Az egyik -lángész volt, a másik philosoph. A papagály verseket idézett, uj müveket -birálgatott és csekélységek fölött volt ékesen szóló: a bagoly mindezt -haszontalanságnak tekinté, s csak a metaphysikát tartotta dicsőnek. - -A papagály dalokat dudolgatott, tréfált és élczeket szórt komoly -szomszédjára s irtózatosan kaczagott saját élczein; mely eljárást -viszont a bagoly méltósága sértéseként tekinté, s daczolt és morgott és -pöffeszkedett, és néha egész nap egy szót sem szólt. - -A herczeget sokkal inkább elfoglalák ábrándos álmai s a gyönyörüséges -herczegnő arczképének szemlélése, sem hogy társai zsörtölődésére sokat -ügyeljen. Igy utaztak át Sierra Morena vadregényes szorosain, La Mancha -és Castilia nap által letarolt sikjain, s partjain az „arany Tájó“-nak; -mely tündéres kigyózataival Spanyolhon és Portugal felét befonja. Végre -egy sziklafokon épült s bástyákkal és tornyokkal körülvett erős várost -láttak meg, mely alatt a Tájó folyam vad hullámokkal zugott el. - -– Ime, kiálta fel a bagoly, ez itt Toledo ős nevezetes városa, s -régiségeiről nagy hirben álló. Nézzétek e tiszteletreméltó templomokat -és tornyokat, időtől szürkék azok s legendai nagyság lebeg fölöttük, – -bennük sok ősöm elmélkedett. - -– Puff! szakitá félbe ünnepélyes elragadtatását a papagály; mi közünk -nekünk a régíségekhez, a legendákhoz, és ön őseihez? Nézd inkább -herczegem, mi sokkal érdekesb, az ifjuság és szépség tanyáját, a te -sokáig keresett herczegnőd lakhelyét. - -A herczeg a papagály által mutatott irányba nézett, s kies zöld mezőben, -a Tájó partján viruló kert ligetei között egy diszes palotát pillanta -meg. Épen olyan volt e hely, minőnek a galamb festé az arczkép -eredetijének lakását. Dobogó szivvel tekinte reá. Talán e pillanatban -is, gondolá, ez árnyas ligetekben andalog a szép herczegnő, vagy könnyü -léptekkel lejt a téres erkélyzeten, vagy talán a büszke födelek alatt -nyugszik! – Közeledvén tapasztalá, hogy a kert falai igen magasak s -daczolnak a megmászással, körűle pedig fegyveres őrök járnak körszemlét. - -A herczeg a papagályhoz fordult. – Ó legtökéletesb madár, szólt hozzá, -te fel vagy ruházva az emberi nyelv adományával. Siess e kertbe, keresd -fel lelkem bálványát s mondd, hogy Ahmed herczeg a szerelem zarándoka, -csillagoktól vezérelve érte jött a Tájó virányos partjaira. - -A követségére büszke papagály a kert felé repült s átkelve a magas -falakon, miután kis ideig a berkek és lugasok fölött lebegett, egy -patakra hajló kerti lak erkélyére ereszkedett. Itt benézvén a terembe, a -herczegnőt látta pamlagára dőlten s egy papirszeletre meredő szemekkel, -mialatt halvány arczát könyek nedvesiték. - -Megborzolván kissé szárnyait, világoszöld ruháját megegyengetvén s -fej-bubját előre emelvén, udvarias mozdulattal melléje helyezé magát a -papagály, aztán telhető szelid hangon igy szólt: - -– Szüntesd könyeidet szépséges herczegnőm, vigasztalást jöttem hozni -szivednek. - -A herczegnő felriadt az emberi hang hallására, de megfordulván s csak a -zöld ruhás hajlongó kis madarat látván; – hajh! mily vigasztalást -hozhatnál te nekem, mondá; tekintve, hogy te csak egy papagály vagy?! - -A papagályra érzékenyen hatottak e szavak. - -– Már hiszen én magam idejében sok szép hölgyet megvigasztaltam, felelé, -– de hagyjuk ezt most. Jelenleg egy királyi herczeg követeként jövök. -Tudd meg, hogy Ahmed, a granadai herczeg, éretted jött, s e perczben -Tájó virányos partján táboroz. - -E szavakra a szépséges herczegnő szemei, koronája gyémántjainál is -fényesebben ragyogtak. – Ó papagályok legkedvesbike, sipegé; te valóban -örvendetes hirt hozasz, mert én már kimerült és beteg valék s csaknem -halálra gyötrött az Ahmed hüsége fölötti kétség. Siess vissza hozzá s -mondd néki, hogy levelének minden szava szivembe van vésve s hogy -költeményei lelkemnek tápja. Mondd néki azonban azt is, hogy irántami -szerelmét fegyverrel kezében is kell tanusitnia, holnap van tizenhetedik -születésnapom, s atyám a király ekkorra nagy tornát hirdetett, több -herczeg lépend a sorompók közé, s a győztes kezemet nyerendi jutalmul. - -A papagály ismét szárnyra kelt s keresztül csörtetve a berkeken, -visszarepült oda, hol a herczeg várt reá. Ahmed a fölötti öröme, hogy az -imádott arczkép eredetijét nem csak fel – de hozzá vonzódónak és hűnek -is találta, csupán azon szerencsés halandók által képzelhető, kiknek -osztályrészül jutott éber álmaikat valósithatni s az árnyékot -megtestesiteni; csak egy zavará elragadtatását – a közelgő torna. S -valóban Tájó partjain már mindenfelé fegyverek csillogtak s megharsantak -trombitáik a fényes kisérettel érkező lovagoknak, kik az ünnepélyben -részt venni délczegen haladtak Toledo felé. - -A herczegnő bájainak hirét inkább emelvén mint elhomályositván tizenhét -éves koráig a világ elől zárva tartatása, több hatalmas herczeg kérte -meg kezét, atyja azonban, a nagy mértékben eszélyes király, hogy -részrehajlás által ellenségeket ne szerezzen magának, oda utasitá őket, -hogy fegyver határozzon közöttük. A kijelelt vetélytársak közől többen -erő és ügyességről hirhedettek valának. - -Mily balkörülmény a szerencsétlen Ahmedre nézve, ki sem fegyverrel -ellátva nem volt, sem bánni azzal nem tudott. – Ó én boldogtalan -herczeg! kiálta fel, hogy egy bölcsész szemei előtt, magányban kelle -neveltetnem! Mi hasznomra van nekem az algebra és philosophia szerelmi -ügyekben? Ó Eben Bonabben! mért mulasztottad el, engem a -fegyverforgatásban oktatni? - -Ekkor a bagoly megszólalt, ájtatos imával kezdvén beszédét, minthogy jó -muzulman volt. - -– Allah Akbar! az Isten nagy! kezeiben van minden rejtett ügy – ő -kormányozza a herczegek sorsát. Halljad ó herczeg! ez ország telve van -rejtelmekkel, miket csak az olyan láthat, ki mint én, tudomány után -sötétben is képes tapogatózni. – Van a közel fekvő hegyekben egy -barlang, e barlangban egy vas asztal, a vas asztalon bűvös -fegyverkészület fekszik, mellette pedig varázsilletett harczi mén áll, -mely oda több nemzedék előtt záratott. - -A herczeg bámult a csodán, mig a bagoly, nagy karika szemeivel -pislantva, s füleit hegyezve folytatá: - -– Több év előtt atyám e vidékre, egy jószágán lévő toronyba utazván, -vele jöttem én is; s akkor időztünk e barlangban, s igy lőn előttem -tudva a rejtelem. Családunk őshagyománya ez s még igen kis bagoly-fiók -koromban hallottam nagyapámtól: hogy e fegyver-készület egy mór büvész -sajátja volt, ki, midőn Toledo a keresztyének által bevétetett, e -barlangba menekült s itt meg is halt, varázsszóval illetvén előbb -paripáját és fegyvereit, melyhez képest ezek csak mozlim által -használhatók, s ez által is csak napkeltétől délig. Ezen időközben velük -akárki legyőzhető. - -– Elég, keressük fel e barlangot! sűrgeté Ahmed. - -Legendadús barátja vezetése mellett a herczeg föllelé a kivánt helyet, -mely a Toledót környező sziklabérczes vadonok egyikében annyira el volt -rejtve, hogy csak egy bagoly egerésző szeme vagy egy régiségbuvár -lehetett képes a nyilásra akadni. Síri mécs kifogyhatlan olaja terjeszte -itt ünnepélyes világot. A barlang közepén levő vas asztalon feküdt a -bű-fegyverzet, hozzá támasztva egy lándzsa állt, s mellette az arab ló -harczra nyergelten, de szoborként mozdulatlanul. A fegyver rozsdafolt -nélkül ugy csillogott mint hajdanában, s a paripa is oly jó husban vala, -mintha most jönne a legelőről; s midőn Ahmed megsimogatá nyakát, -ágaskodni kezdett s olyat nyeritett örömében, hogy a barlang falai is -szinte megrázkódtak bele. E szerint bőven ellátva „nyargalható lóval s -forgatható fegyverrel“ a herczeg eltökélé magát megküzdeni a dijért a -közelgő tornán. - -Az eseménydús reggel felderült. A sorompók készen álltak a Végán vagy is -a Toledo sziklafalai alatti sikon, hol egyszersmind dúsan szőnyegezett s -felvont selyem ernyők alatt árnyban tartott páholyok és karzatok -emeltettek a nézők számára. E páholyokba az ország valamennyi szépe -összegyült, alúl pedig apródjaiktól kisért tollas sisaku hősök -szökdeltek ménjeiken, legkitünőbbek lévén közöttük a mai tornán küzdendő -herczegek. Az ország valamennyi szépe azonban elhomályosult, midőn -Aldegonda herczegnő a királyi páholyban, s a világ bamuló tekintetének -először megjelent. Mindent felülmuló kecsei meglátására az ámulat moraja -terjedett el a tömeg közt, s az eddig, bájainak csak hire után kezére -vágyó herczegek, tizszeres vágygyal néztek az ütközet elé. - -A herczegnő azonban szomorunak látszék. – Arczának szine minduntalan -változott s szemeit nyugtalan és elégületlen kifejezéssel jártatá körül -a tollas lovagok csoportjain. A trombiták már már jelt valának adandók -az összeütközésre, midőn a hirnök egy idegen lovag érkeztét jelenté, és -Ahmed a szin helyére nyargalt. Gyémántokkal rakott aczél sisak emelkedék -turbánja fölött, mellvérte aranynyal volt kiverve, kardja és gerelye Fez -müve, miknek markolata ékkövektől ragyogott. Arab lovának takarója -gazdagon himezve a földig ért, s a délczeg állat, ujra láthatván -fegyver-villogást, ágaskodott és prűszkölt és nyeritett. A herczeg -könnyüded büszke modora mindenki figyelmét felgerjeszté, s midőn „a -szerelem zarándoka“ név alatt jelenteték, a hölgyek soraiban általános -susogás és mozgalom keletkezett. - -Ahmed a sorompókhoz lovagolt, de ezek bezárattak előtte; a tornában, -mondaték neki, részt csak herczegek vehetnek. Kijelenté ekkor nevét és -rangját. Még roszabb – ő mozlim volt, s nem vivhata ott, hol keresztyén -herczegnő keze a dij. - -Vetélytársai fenyegető nagyratartással vették őt körül s egy szemtelen -viseletü és herculesi termetü lovag lenézve gyermeteg könnyű alkatát, -gunynyal illeté szerelmes czimét. A herczeg haragra lobbant. Párbajra -hivta ellenét. Szét mentek; aztán száguldva összeütközének, s az izmos -gunyoló, a bűlándzsa első érintésére nyergéből kivetve a fövenyen -hevert. Ezt a herczeg megeléglé, de hajh! pokoli fegyverrel és lóval -gyült meg a dolga – ha ezek egyszer mozgásba jöttek, mi sem állithatá -meg többé. Az arab mén a legsürübb tömeg közé rontott s minden akadályt -legázolt; a szelid herczeg ide s tova vágtatott a téren, s szegényt és -gazdagot, boldogot és boldogtalant földre teritett, módnélkül restelve -önkénytelen hősi tetteit. A király háborgott és dühösködött az -alattvalóin és vendégein elkövetett gyalázatért. Kirendelé testőreit – -percz alatt ezek is leüttettek lovaikról. Erre a király maga leveté -palástját, pajzsot és lándzsát ragadott s fellovagolt, hogy az idegent a -felség megjelenésével félemlitse meg. De fájdalom! a felség sem járt a -közembernél jobban – a gerely és paripa senkinek nem volt tisztelője; -Ahmed, véghetlen bánatára, teljes erővel a király ellen rugaszkodott, -kinek sarkai pillanat mulva levegőben voltak, és őmaga a porban -hentergett. - -E perczben a nap délpontra ért; a varázs szó visszanyerte erejét, az -arab mén végig szökött a harcz téren, át a sorompón, a Tájóba ugrott s -keresztül uszva ennek vad hullámát, a léhltelen és alélt herczeget a -barlangba vitte, hol a vas asztal melletti helyét elfoglalva szoborként -állott meg. A herczeg szives örömest szállott le róla, s hogy a sors -további intézkedéseit elkerülje, a fegyvert visszatette helyére. Aztán -leülve, kétségbeesett állapotán, melybe őt e sátáni paripa és fegyver -helyezé, töprenkedett. Miként mutassa magát ismét Toledóban, miután -ennek lovagjait annyira megpiszkolta s a királyt is szégyenbe keveré? S -mit fog a herczegnő is gondolni durva és lázongó viseletéről? Aggodalom -telten, szárnyas követeit kiküldé hireket gyüjteni. – - -A papagály elment minden nyilvános helyre és gyülekezetekbe, s nem -sokára egy sereg pletykával tért meg. Egész Toledo le van verve. A -herczegek eszméletlen vitettek a palotába, a torna zavarban oszlott -szét; minden ember a mozlim lovag hirtelen megjelenéséről, bámulatos -tetteiről, és sajátságos eltűnéséről beszél. Némelyek mór büvésznek -hiszik őt, mások emberi alakot öltött sátánnak, mig ismét mások -hagyományszerü történeteket regélnek hegyi barlangokban lévő elbűvölt -lovagokról, s ezek egyikének mondják őt. Abban mindnyájan megegyeznek, -hogy nem közönséges halandónak kell lennie, ki ily csodákat tőn, s a -legvitézebb legelső keresztyén harczosokat nyergeikből kivetette. - -A bagoly éjjel repült ki a sötétlő város fölé, s háztetőkbe és -kéményekbe kapaszkodék. Aztán a királyi palotára szállt, mely Toledo -legmagasabb pontján állott, s huhogva járta be a bástyákat, teraszokat -és csatornákat, bekukkant nagy kancsal szemeivel minden nyiláson és -világitott ablakon, annyira, hogy két vagy három udvari hölgy görcsöket -kapott ijedtében. Csak midőn a hajnal kezdett a hegyek fölött szürkülni, -tért vissza egerészeti kirándulásából s a tapasztaltakat elmondá a -herczegnek. - -– A palota legmagasabb tornya körül kémlődve, kezdé, egy ablakszárnyon -át a gyönyörü herczegnőt láttam. Nyugágyon pihent, szolgák és orvosok -által környezve, a nyujtott szereket azonban nem akará elfogadni. Midön -ezek távozának, levelet vőn elő kebléből, elolvasá és csókolgatá s -hangos zokogásba tört ki, ugy, hogy philosoph létem daczára, magam is -megindultam rajta! - -Ahmed érzékeny szive e hirek hallattára elszomorodott. - -– Nagyon is igazak voltak szavaid ó bölcs Eben Bonabben, mondá; bú és -bánat és álmatlan éjek osztályrésze a szeretőknek. Allah óvja meg a -herczegnőt sorvasztó befolyásától az ugynevezett szerelemnek! - -Bővebb értesitések Toledóból megerösiték a bagoly jelentését. A városban -nyugtalanság és félelem uralkodott. A herczegnő a palota legmagasabb -tornyába vitetett, s az oda vezető folyosók szorosan őriztettek. Emésztő -mélakórság vett rajta erőt, melynek okát senki sem tudta kitalálni – -visszautasitott magától minden tápot, s hallani sem akart vigasztaló -szót. A legügyesb orvosok hasztalan kisérték meg rajta tudományukat, azt -hitték már, hogy valami bűverő gyakoroltatott ellene, s a király -felhivást tett közzé, nyilvánitván, hogy a ki meggyógyitja őt, a -kincstár legdrágább ékkövét nyerendi jutalmul. - -Midőn a szögletben szundikaló bagoly e felhivásról értesült, tág szemeit -rejtélyesebben forgatá mint valaha. - -– Allah Akbar! kiálta fel, szerencsés ember lehet az, kinek e gyógyitás -sikerül, csak a királyi kincstárból választani tudjon! - -– Mint érted ezt, legtiszteltebb bagoly? kérdé Ahmed. - -– Jól figyelj ó herczeg, arra mit mondani fogok. Tudod, hogy mi baglyok -tudós testület vagyunk s a homály- és penész-lepett tárgyakkal sokat -foglalkozunk. Utolsó kirándulásom alkalmával Toledo templomai – és -tornyaiba, egy ódondász bagoly társulatra akadtam, mely üléseit a -királyi kincstár boltives tornyában szokta tartani. Épen a kincstárban -felhalmozott gyémántok és ékkövek, arany és ezüst edények alakjai, -feliratai, rajzai s mindeniknek kora és hazája fölött vitatkozának; de -leginkább érdekelve látszának lenni bizonyos ereklyék és talizmánok -által, mik a kincstárban még góth Roderik idejéből maradának. Ezek közt -különösen egy keleti mivű s aczél lemezekkel erősitett szandalfa -szekrény volt, mysticus jelekkel boritva, miket csak kis számu tudósok -érthetnek. E szekrény felirása a társulat által már több ülésben -tárgyaltatott, s hoszszas és komoly vitatkozásokra adott alkalmat. -Jelenlétemkor egy, Egyiptomból imént érkezett igen öreg bagoly ült a -szekrény födelén s a felirást olvasgatá, és azt bizonyitotta ki belőle, -hogy a szekrény bölcs Salamon trónjának selyem szőnyegét tartalmazza, -mely Toledoba kétségkivül ama zsidók által hozatott, kik ide Jeruzsalem -pusztulása után menekültenek. - -Bevégezvén ódondászati előadását a bagoly, a herczeg kis ideig -gondolatiba merülten hallgatott. - -– Hallottam én már, törte meg a csendet, a bölcs Bonabbentől emlittetni -csodateljes tulajdonságait e talizmánnak, mely Jeruzsalem pusztulásakor -eltünt s örökre elveszettnek tartatott. A toledói keresztyének előtt -hihetőleg tökéletes titok ez. Ha birtokába juthatok, megalapitám -szerencsémet. - -Következő nap a herczeg levetközé dús öltözékét s pusztai arab egyszerü -mezébe öltözött. – Arczának rézbarnás szinezetet adott, és senki sem -ismerhette volna meg benne a fényes lovagot, ki oly nagy csodálatot és -zavart okoza a tornán. Bottal kezében, táskával oldalán, s nyakáról -lefüggő kis pásztorsippal ment Toledoba a királyi palota kapujához, s a -herczegnő meggyógyitásáért igért jutalomra vállalkozónak jelenté magát. -Az őrök ütleggel akarták őt elkergetni. – Mit tehetne egy csavargó arab -ott, mondák, hol az ország legjelesbjei nem birtak segiteni? A király -azonban meghallván a zajongást, maga elé vezettetni rendelé az arabot. - -– Leghatalmasb király! szólt Ahmed; felséged egy beduin arabot lát szine -előtt, ki élete nagyobb részét a puszták magányában tölté. E puszták, -mint jól tudva van, manók és gonosz lelkek tanyái, melyek minket szegény -pásztorokat megszállanak, nyájainkba bujnak, s néha még a türelmes tevét -is dühödté teszik; ezek ellen óv- és segédszerül mi a zenét használjuk, -s vannak nemzedékről nemzedékre hagyománykép szállt dalaink, miket -énekelve és sipolva, elűzzük a rosz szellemet. Én az ezt eszközölni -képeseknek vagyok egyike s e tehetség teljes hatalmamban áll. Hogy ha -leányod ilyszerü varázs hatása alatt szenved, fejemmel állok jót, hogy -megmentem tőle. - -A királyba, ki okos ember volt s tudta, hogy az arabok csodálatos -titkokhoz értenek, uj reményt sugallott a herczeg határozott beszéde. -Rögtön a sugár toronyba vezette őt, melynek legtetején a herczegnő -szobája volt. Az ablakok oszlopzatos erkélyre nyiltak, honnan egész -Toledóra s az alól elterülő vidékre lehete lelátni. Ezen ablakok -függönyei most le valának bocsátva, mert a herczegnő emésztő s -enyhithetlen fájdalom áldozataként feküdt benn. - -A herczeg a tornáczon vőn helyet, s pásztorsipján néhány vad arab -dallamot fuvott, mit a granadai Generalifeben szolgáitól tanult el. A -herczegnő érzéketlen maradt, s a jelenlévő orvosok hitet nem adólag s -megvetéssel rázták fejeiket: a herczeg végre félretette a sipot, s -levele nyilatkozó szerelmi verseit egyszerü dallamra kezdé énekelni. - -A herczegnő megismeré a verseket – szivébe repeső öröm szállott, fejét -fölemelé s figyelt; könyek tolultak szemeibe s hullottak arczaira; keble -indulatosan hullámzott. Szerette volna a dalnokot maga elé kivánni, de -szüz szemérem tiltá le szavát. A király eltalálta óhajtását s Ahmed a -szobába vezetteték. A szeretők ildomosok valának, pillantásokat -váltottak csupán; de e pillantások köteteket foglaltak magukban. Zene -soha sem ünnepelt nagyobb diadalt. A rózsák visszatértek a herczegnő -szende arczaira; ajkaira a mosoly s a harmatos fény epedő szemeibe. - -Az orvosok megdöbbenve bámultak egymásra. A király az arab dalnokot -csodálattal vegyes tisztelettel nézte. – Csodatévő ifju! szólitá meg, -ezentul te lész első udvari orvosom, s dalzenéden kivül nem veendek -egyéb rendelvényt. Mostanra nézve – vedd el jutalmadat, kincstáram -legbecsesb ékkövét. - -– Ó király, viszonzá Ahmed, nem kell nekem arany ezüst vagy drágakő. Van -egy ereklye kincstáradban, mely a mozlimektől – Toledo egykori uraitól -maradt ottan, – egy szandalfa szekrény, selyem szőnyeggel belsejében, -add ezt nekem s én meg vagyok elégedve. - -A jelenlévők bámultak az arab szerénységén, s még jobban bámultak, midőn -a szandalfa szekrény előhozatott s a szőnyeg kivéteték belőle. Finom -zöld selyem szövet volt ez, héber és chaldeus betükkel himezve. Az -udvari orvosok egymásra néztek, vállat vonitának s mosolyogtak az uj -gyógyász együgyüségén, ki ily rongyos dijjal is meg birt elégedni. - -– E szőnyeg, mondá ez, egykor bölcs Salamon trónját ékesité, s méltó -arra, hogy a szépség lábai elé tétessék. - -Igy szólva kiterité azt egy ottoman alá, mely a herczegnő számára az -erkélyre hozaték, aztán lábaihoz ülve – - -– Ki ellensúlyozhatja – folytatá – azt, mi a sors könyvébe van irva? Im, -a csillagászok jóslata teljesült. Tudd meg, ó király! hogy lányod és én -titokban rég szeretjük egymást. Ismerd meg bennem a szerelem zarándokát! - -E szavak alig hagyták el ajkait, midőn a szőnyeg légbe emelkedék, -magával vivén a herczeget és herczegnőt. A király s az orvosok szájtátva -s elmeredt szemekkel néztek utána, mig egy fehér felhő alatt kis ponttá -válva, a kék láthatárról eltünt. - -A király dühösen hivatá kincstárnokát. - -– Mint van az, támadá meg, hogy te e talizmánt egy hitetlen birtokába -engedéd jutni? - -– Fájdalom, felséges ur! nem ismertük erejét, s a szekrény felirását sem -tudtuk olvasni. Ha ez valóban bölcs Salamon trónjának szőnyege, akkor -büverővel bir, s képes tulajdonosát a légben egy helyről másra -szállitani. - -A király hatalmas sereget gyüjtött s a szökevényeket üldözni Granada alá -ment. Hosszu és fáradalmas utat hagyva maga után, tábort ütött a Végán, -s hadi követet külde leánya visszaadatását követelni. A király maga jött -eléje egész udvarával. Benne a dalnokot ismeré meg az atya, mert Ahmed a -trónt atyja halála után öröklé s a gyönyörü Aldegonda szultánája lőn. - -A keresztyén király, megértve, hogy leánya megtarthatja vallását, -csakhamar kibékült. Véres csaták helyett tehát vigalmak és ünnepélyek -váltották fel egymást, melyek után a király elégülten tért vissza -Toledoba, az ifju pár pedig épen oly boldogan mint bölcsen uralkodott -Alhambrában. - -Megemlitendő még, hogy a bagoly és papagály kényelmes haladással s külön -külön követték a herczeget Granadába; az első éjente utazott s családja -több rendbeli örökös birtokaiban meg meg állapodott; az utóbbi, minden -utjába eső város vig köreiben szerepelve mulatott. - -Ahmed hálásan megjutalmazá őket vándorutjában tett szolgálataikért. A -baglyot miniszterelnökké, a papagályt főudvarmesterévé nevezé. -Felesleges mondanunk, hogy ország soha bölcsebben nem kormányoztatott, s -szabatosabban rendezett királyi udvar soha sem létezett. - - - - -ÖRDÖG MARKA. - -(LEVER. _Tom Burke_.) - -Irland Waterford megyéjében volt egy kis birtokom, hova a vadászati -évszakban néha néha ki szoktam rándulni. S valóban, leszámitva a -vadászatot, ide kijőni egyéb ok alig is lehetett: rideg kopár része ez -az országnak; egy rosz mezőváros van hozzá közel, különben tizenkét -mérföldnyi körben egyetlen egy ház sincs. Egyszer tehát kirándulék – ha -jól emlékszem, most decemberben múlt két éve – soha sem volt még oly -rosz idő: esett az eső reggeltől estig, és ismét esett és szél fújt -estétől reggelig; a pala-lemezek mindenfelől hullottak a házfedélről, s -éjente őröket kellett felállitani, hogy azon esetre, ha a szélvész a -kéményeket ledönti, reggel megtalálhassuk azokat. Ily szép időjárásban -látogattam én meg „Ördög markát“ – ez volt neve a vidéknek, hol házam -állt, s e név valóban illett is reá. Mindamellett én kirándulék, s -megérkezésem estéjén nem tehettem egyebet, mint meghagyni kerülőmnek, -hogy a hegyeket járja be s a vad-rablókat riassza el; és igy, vadászat -helyett, mi, mint elébb mondám, az egyetlen időtöltés lehetett e helyen, -itt valék három pár ebbel, két puskával, s egy vár felvetésére elég -lőporral, egyes egyedül járkálva fel és alá ebédlőmben, oly méla busan, -mint csak tőlem telhetett. - -Képzelhetik önök, mily boldognak éreztem magam, midőn ablakomból a kopár -vidékre kibámulva mi mulattatót sem láthaték, kivévén ha a szél néha -néha egy egy viskó fedelét esernyőként kiforditá, vagy ha a vén -szél-malmot lestem, mely már csaknem megbolondult, oly sebesen forogván, -hogy senki sem mert hozzá közeledni. - -Mind ez oly sovány mulatság volt, hogy végre megúntam e helyet: leültem -tehát, s egy hosszu hirdetést irtam az angol lapokba, ugy festvén le -benne „Ördög markát“ mint egy kis földi paradicsomot; regényes festői -vidék közepében, kellemes szomszédsággal, arkádiai lakosokkal, s hogy – -miután tulajdonosa a vidékből el akar költözni – az egész csekély áron -megkapható; az egész czikket pedig ama – hatásra számított megjegyzéssel -végzém be, miszerint, ha egy hó alatt nem történik iránta rendelkezés, a -birtok apró részekre fog felosztatni. Ezt csak azért tevém hozzá, mert -magam is ennyi időt szándékoztam itt tölteni; s habár jól tudtam, hogy -ki az előrebocsátottakat olvasá, tudakozódni sem fog utána, hittem még -is, hogy találkozhatik valami bohó, ki eljő megtekinteni, s legalább ez -is segit a karácsony ünnepeket eltölteni. - -Számitásom csakugyan nem csalt, mert alig egy hét eltölte után levelet -kaptam, melyben valami bizonyos Green ur High Holborn 196 sz. a. irja, -hogy meglátogat, mihelyest a rosz idő lecsillapúl s utazni engedi. Ha -erre vár, gondolám magamban, nem talál itt többé; ha pedig jövő héten is -igy fú a szél, ő nem talál ide; s igy nem maradt egyéb hátra, mint egy -friss pohár puncsot tölteni s magamat fütyörészve álomba ringatni. - -Négy vagy öt nappal e levél vétele után az öreg Dan M’Cormick, ki nálam -ispánforma ügyes ficzkó – tiz évig kulcsár volt a Holyhead hajón – tiz -óra tájban épen akkor rohan szobámba, midőn javában czivódom önmagammal: -valljon hat pohárral ittam-é ki vagy héttel? én hatot mondtam, a kancsó -hetet. - -– A szél szörnyümód fú Bob ur; szólt Dan. - -– Hagyd fúni – ugy sincs egyéb dolga! - -– A fák ugy tántorognak, mintha részegek volnának; reggelig egy sem -marad meg belőlük. - -– Jól teszik – mondám én; a föld ugy sem kedvező a fatenyésztésre. - -– Két kémény ledőlt; mondá ő. - -– Épitse fel az ördög; mondám én – anélkül is mindig füstölögtek. - -– Meg a csarnokajtót is bedöntötte a szél. - -– Gondolok is én vele; ha a végrehajtó birót be tudta bocsátani, miattam -bebocsáthatja a vihart is, ha neki ugy tetszik! - -– Oda vagyunk! oda vagyunk! jajgata ő kezeit tördelve; még is -szörnyüség, ha az ember élete ekként forog veszélyben! - -Mig mi igy beszélgeténk, egy pór fiu rontott a szobába az ujsággal, hogy -Milford hajó épen most vettetett partra valamivel Hook Tower alatt, s -hogy – mint az ily alkalommal rendesen történni szokott – a rajta lévők -mind megförödtek. - -Rögtön felugrottam, felhuztam vadász-csizmáimat, öltönyömet állig -felgomboltam s Dan kiséretében, rövidebb utat véve átvágtam a dombon a -hely felé, hol a hajót találni véltem. Alig mentünk fél mérföldet, midőn -az úton felénk jövő nehány paraszt szavát hallám; oly sötét volt -azonban, hogy az ember saját kezét sem látta. - -– Ki az? kérdém én. - -– Én vagyok, Tim Molloy, nagysás uram! volt a válasz. - -– Mi a baj Tim? történt valami? - -– Semmi, hál’ istennek – csupán csak hogy itt hozzuk testét azon úrnak, -ki a vizbe fúlt. - -– Én nem haltam meg, mondom nektek, csak elájultam, szólt egy rikácsoló -hang. - -– Azt mondja, hogy jobban van – szólt Tim – s meglehet csak az a baja, -hogy sós vizzel van tele; de bizony mikor megleltük, annyi életszikra se -volt benne, mint egy sár göröngyben. - -Hogy rövid legyek: felhoztuk őt a házba, lőporral dörzsöltük testét a -kandalló előtt, belé töltöttünk vagy egy fél pint égettbort s ágyba -tettük; álmos volta miatt csak annyit lévén képes mondani, hogy ő az én -High Holborni 196 sz. a. barátom. - -Másnap reggel felküldtem hozzá Dant, mintléte iránt tudakozódni; Dan a -hirrel jött vissza, hogy erősen alszik. Legjobb a mit tehet – gondolám, -és arról kezdtem elmélkedni, mily hatalmas súly hárul lelkiismeretemre, -ha e jó ember történetesen vizbe fúl; mert könnyen meglehet, hogy komoly -szándéka van oly gyönyörü birtokot venni, mint a milyet én a hirlapban -irtam le – lassanként azonban csillapulván, azon kezdtem tünődni, miként -tegyem itteni időzését lehető kellemessé. Ez bizonyosan nem fog két vagy -három napnál továbbra terjedni, kivált ha a vidéket megnézi. És épen itt -a bökkenő, mert szegény feje észreveendi, hogy bolonddá tartottam őt. – -Egész napon át ezen tünődtem, s folyvást tudakoltattam, felébredt é már? -a válasz pedig mindig az volt, hogy – még alszik. - -Négy óra tájban, midőn már alkonyodni kezdett, Oakley az ötödik -ezredből, két tiszttársával beköszöntött hozzám. Jó csillagom hozta -őket. – Ebédet készittettem tehát; a kandalló egy oldalára elegendő -mennyiségű claretet, a másra jó csomó száraz ágat hozattam s -elhatároztuk az éjt ekként tölteni; és épen, midőn alvó vendégem mikénti -megérkeztéről beszélék, ki lép a szobába más, mint ő maga. Gömbölyü kis -ficzkó volt, kurta, hirtelen, sürgő forgó modorú. Valami hentes forma -lehetett Londonban, ki meggazdagodott s falusi földesurrá akart lenni. -Csak épen, hogy ráértem tőle e keveset megtudni s egyszersmind tudtára -adni, hogy azon házban van, melyet megtekinteni jött – midőn ebédre -hivtak. - -Leültünk s valóban vigabb társaság ennél régen volt együtt. Szegény -Green ur igen keveset tudott Irlandról, de mi természetesen siettünk -felvilágositani őt, ő pedig oly csodásan itta a bort, hogy tizenegy -órakor ismét szobájába vitetett, körülbelöl ugyanazon állapotban, -melyben huszonnégy óra előtt volt; s csupán azon külömbséggel, hogy most -borral és nem sós vizzel volt tele. - -– Nekem tetszik ez a londoni; szólt Oakley – a ficzkóval lehet tréfálni. -Hozd el őt magaddal Bob holnap ebédre Carrickba. Mi ott maradunk, míg -századunk megérkezik. - -– Nem inkább reggelire? – mondám én. Egy gondolatom ötlött; Carrickban -leszünk hat órára este, akkor reggelizünk s tizenegy órakor vagy -éjfélkor ebédelünk. - -Oakley tervembe egyezett s mielőtt elváltunk, minden el volt a jövő -napra intézve. - -Másnap délután négy óra tájban Dan figyelmezteté Green urat, hogy miután -nehány mérföldnyire reggelire igérkeztünk, keljen fel és öltözzék; egy -úttal két gyertyát, meleg vizet borotválkozásra sat. vitt szobájába s a -felriasztott londoni órájára tekintve, látta, hogy ez még csak négyre -jár. - -– Ezek ugyancsak korán kelnek, gondolá magában – de az embernek a falusi -szokásokhoz kell alkalmazkodni. - -Ezzel öltözni kezdett s épen akkor lépett az ebédlőbe, midőn szekerem -elé állott s minden kész volt az indulásra. - -– Kis vadászatra megyünk Green ur! mondám. – Reggeli után majd -meglássuk, mit találunk barátim tilosában. Reméllem jó lővő ön? - -– Nem mondhatnám, hogy nagyon ügyes volnék, de legalább szörnyű -szenvedélyes. - -– Dicső! – tevém hozzá, jótállok értte, hogy pompásan töltendi a napot. - -Ily beszélgetés közt haladánk az uton; a sötétség mindig sürübbé, a -vidék mindig kopárabb és elhagyottabbá válván körűlünk. - -– Különös – szólt Green ur kis vártatva – különös, mennyire elsötétül az -ég napkölte előtt; mert úgy veszem észre, hogy még sötétebb van, mint -mikor elindultunk. - -– Minden ég-aljnak megvannak sajátságai; mondám én – s miután mi ezt -megszoktuk, jobban szeretjük mint akármely mást; de im, nézzen ön arra, -hol a völgyben világot lát, az Carrick. Barátom háza kissé a város végén -van. Remélem, jó étvágya van önnek? - -– Elhiszem azt, soha életemben ily éhes nem voltam. - -– Ah! itt jőnek! kiáltott Oakley lámpással kezében a kaszárnyakapu előtt -– itt vannak! Jó reggelt Green ur! Hogy vagy Bob? Mily felséges hajnal. - -– Valóban – gyönyörű; felelé szegény Green, bár alig tudta miért. - -– S most jertek fiúk – szólt Oakley – sok teendőnk van, habár tartok -tőle, Green ur, hogy ön igen kisszerünek találandja a mi irlandi -vadászatunkat, önök pompás angol vadaskertjeikhez képest. Azonban majd -csak találunk nehány fáczánt ön kedvéért, mindjárt e ház melletti -lóherésben. S most reggelizzünk! - -Volt még vagy hat ötödik ezredbeli tiszt a kaszárnyában, ki mind egy -szivvel és lélekkel csatlakozott a tréfához, ezekkel ültünk le a dicsőn -terített asztalhoz, melyen az úgynevezett reggeli bátran beillett -ebédnek is. Szegény Green ur, ki eleinte csak theával és zsemlével -kezdte, nem sokára áttért a levesre és halra is s ugyancsak lépést -tartott a többivel. A claret gyorsan kezdett forogni, s pár óra mulva -whiskeyre került a sor. Az angol, kinek figyelme az ország anecdotái -hallgatásában perczig sem csökkent, azokat becsülni kezdve véghetlen jól -mulatott, ivott, nevetett sőt kardalt is inditványozott, s egy karjával -Oakley vállán, a másikkal az enyémen, fogadást tőn jószágot venni -Irlandban s hátralévő napjait itt tölteni. Tizenegy óra körűl lehetett -már, midőn inditványozám, hogy a villás reggeli idejéig keresnők fel a -szalonkákat. - -– Óh igen, szólt Green kezeit dörzsölve – ne feledjük a vadászatot, én -ennek szenvedélyes barátja vagyok. - -Kis időbe telt, mig ehhez kikészültünk; vadász-táskák, serét és -lőpor-tartók osztattak szét, mialatt a szobában vagy három pár eb -futkározott ide s tova s a zajt még inkább növelte. Végre kimentünk. -Csillagtalan sötét éj volt – a nyugat-éjszaki szél keményen fújt; két -lépésnyire sem lehetett látni. - -– Felséges idő! szólt Oakley. - -– Gyönyörű reggel! mondá egy másik; ha ezeket a felhőket elhajtja a -szél, nem lesz esőnk. - -– Szép fekvésű vidék ez Green úr! mondám én. - -– Hm! hol az a szép fekvés? én mit sem látok – hisz koromsötét van. - -– Ah! el is feledém; szóltam – mily bohók voltunk mi Oakley, hogy nem is -gondoltunk rá, miszerint Green úr nincs ég-aljunkhoz szokva! Mi mindent -látunk, – de csak előre, majd lassanként az ön szemei is megszokják. - -Ezzel egy fa-soron végig siettünk s egy sövényen átugrálva, szántott -földekre jövénk, hol egyszerre piff! paff! minden oldalról durrant a -puska, öröm és elragadtatási felkiáltások kiséretében. - -– Itt jőnek – csendesen; – erre te lősz Tom – igen jól van – engemugyse -fáczán-kakas! – Erre Green ur, erre – e kutya vadat áll – erre erre! nem -látja ön – ott? mondám én, vállához emelve puskáját, mig szegény Green -ur félelem és ingerültségtől remegve, mind a két cső sárkányát egyszerre -vonta meg s a rúgástól csaknem hanyatt dőlt. - -– Dicső lövés, teringettét! – mindkettő leesett! kiáltott Oakley. Ah! -Green ur, látom, mi önnel nem versenyezhetünk. Adjatok neki azonnal más -töltött fegyvert! - -– Jobban szeretnék egy kis égettbort, felelé Green ur – mert lábaim -átáztak. - -Oda nyújtám neki palaczomat, melyet ő egy hajtásra kiüritett; aztán új -erővel lelkesülten, félelem és remegés nélkül emberül tört előre. A -lövöldözés még mindig sürűn tartott körűlünk s miután Green ur annyiszor -és akkor sütötte el puskáját, mikor mondtuk neki: kiszámoltuk, hogy -körülbelől másfél óra alatt ő százőtven lövésnél többet tőn. Tikkadtan -végre, és kifáradva leült egy árok szélére; mig hajtóink egyike a földet -körüle kacsákkal, tyúkokkal s pulykakakasokkal – mint ügyessége -martalékaival – födte be. - -Ezután – Oakley inditványára haza tértünk a villás reggelihez, mely – -mondanom sem kell – jó meleg estebéd volt, fűszeres claret és sok puncs -által követve. Itt a londoni még jobban kitett magáért. Újan felfedezett -vadász tulajdonsága által emelkedve érezte magát ön-becsében s a -vadászdalt két óra folytáig egyre dalolta, és egyre ivott, mignem a -szőnyegen erősen elaludt. Innen ágyba vitetett, hol mint az előbbi -napon, késő délutánig aludott. - -E közben, én egy más reggeli-társaságot szerkeszték össze Rossban, hova -esti hét órakor érkezénk meg; és így tovább egész a hét végéig, -vadászat, halászat és futtatással tarkázva a mulatságot. - -Végre szegény Green úr egy este öltözni készülvén, leküldi hozzám Dant -oly izenettel: hogy köszönt és beszélni ohajtna vélem. Rögtön felmentem -hozzá s ágya szélén ülve találtam. - -– Ah Mahon úr! kezdé – ez nem nekem való. Gyönyörű életmód az igaz, de -már tovább nem birom kitartani. Ugyan mondja csak, soha sem látják önök -itt a napot? - -– Óh isten ments; felelém én – dehogy nem, sőt igen. Mult Mihálynapján -két óra hosszat sütött s azóta is néha néha csak kibujt. - -– Mily különös! mily nevezetes! folytatá ő sohajtva – hogy mi -Angolhonban mind erről oly keveset tudunk! de őszintén megvallva, én nem -hiszem hogy valaha hozzá tudnék szokni ehhez a Laplandhoz – vagy -Irlandhoz akarám mondani – bocsánat a tévedésért; és most, még egyet -szabadjon kérdenem, mindig igy élnek önök? - -– Bizony, körülbelül ily formán; ködös időkben meglátogatjuk egymást, -mint ön is tanúja ennek, s az ember úgy hozzá szokik a sötétséghez, hogy -föl se veszi. - -– Ah ne mondja; én részemről soha sem tudnék hozzá szokni, ne is -kisértsenek, én megszoktam a napvilágot; gyermekkorom óta, mintegy ötven -éve, folyvást láttam, és soha sem tudnék igy vaktában tapogatózni. Nem -mintha nem érezném magam végetlenül lekötelezve szives látásáért – de – -de – jobb szeretnék haza menni. - -– De bevárja ön legalább mig megvirad – mondám – s nem induland ily -szurok sötétben? - -– Óh, valóban, mi ezt illeti, ez mit sem tesz – ugy látszik, ez -országban nincs sok külömbség a nap és éj között. - -És igy ő minden lehető ellenvetésem daczára, makacsúl ragaszkodott -elindulási feltételéhez – s még ugyan azon este elvitorlázott a -Waterfordi partról, kivánván egészséget, boldogságot, s komoly remegő -hangon mondá: - -– Még egyszer, bocsásson meg Mahon ur, ha igazságtalan vagyok; de én -csupán azt az egyet óhajtanám, hogy bár csak kissé világosabb volna -önöknél Irlandban! – - - - - -EGY APA. - -(BULWER. _The Caxtons_.) - -A spanyol háborúban, hol és mikor? nem tartozik ide – egy franczia -tisztet valék szerencsés elfogni, ki vélem egy rangu, t. i. főhadnagy -volt. Érzelmeink annyira öszhangzók valának, hogy ő csakhamar -legmeghittebb barátommá vált, kivel életemben birtam. Ő durva katona -volt, kivel a világ roszúl bánt, de azért nem haragudott a világra, s -állitá, hogy elvette jutalmát. Becsület volt bálványa s ennek öntudata -kipótolta minden egyéb veszteségét. - -Akkor mindketten önkénytesek valánk a külszolgálatban – a szolgálatok e -legroszabbikában a polgárháborúban; ő az egy félen, én a másikon; -mindketten alkalmasint rászedve az ügy által, melyhez külön külön -szegődtünk. - -Házi viszonyaink közt is volt némi hasonlatosság. Egy figyermeke volt, -kit honán és becsületén kivűl, mindennél inkább kedvelt. Nekem is volt -akkor egy, bár nehány évvel ifjabb fiam. Rendesen e fiúkról beszéltünk, -rajzolva jövőjüket s közölve egymással reményeinket, álmainkat. -Reményeink és álmaink egyenlők valának. Rővid idő alatt megbizottakká -levénk. Foglyom azonban a főhadi szállásra küldetett s nem sokára -kicseréltetett. - -Aztán nem találkozánk egész a múlt évig. Párisban lévén akkor, régi -barátom után tudakozódtam s megtudám, hogy R...ben, a fővárostól kevés -órányira lakik. Meglátogattam őt. Házát üresen és elhagyatva találtam. -Épen az nap vitetett börtönbe, iszonyu bünnel terhelten. Láttam őt -börtönében és saját ajkairól hallám történetét. Boldog hite szerint, -fija becsületes emberek elvei és szokásaiban nőtt fel, s kilépvén a -nevelésből, hozzá jött lakni R...be. Az ifju ember gyakran járt Párisba. -A franczia ifju szeret mulatni, s mulatni lehet Párisban. Az atya ezt -természetesnek találta, s önmagától vont meg némieket, hogy fia -vágyainak eleget tehessen. - -Kevéssel az ifju megérkezte után, barátom azt vevé észre, hogy lopják. -Szekrényeiben tartott pénzének minduntalan híja volt, anélkül hogy tudná -vagy sejtené a tolvaj kilétét. A tettnek éjjel kellett véghez vitetnie. -Elbújt és lesbe állt. Egy lopózó alakot látott besuhanni, látta mint -alkalmaza álkulcsot a zárba – ekkor előugrott, megragadta a tolvajt s -benne saját fiját ismerte meg. - -Mi volt itt az atya teendője? Barátom érzékenyen dorgálta meg fiját, -aztán átadta neki a szekrény kulcsát. - -– Vedd mindenem; szólt, – inkább legyek koldús, mint fiamat tolvajnak -tudjam. - -Az ifju javulást igért s törődöttnek látszék. – Páris csábjairól -beszélt, a játék asztalról, és más egyébről. Felhagyott a naponkénti -Párisba rándulásokkal. Úgy látszott, hogy tanulmányokra adja magát. -Kevéssel ezután éjjeli útonállások hire ejté a környéket rémülésbe. -Álarczos és fegyverzett emberek utasokat raboltak ki, sőt házakba is -törtek. - -A rendőrség éber lőn. Egy éjjel barátom ajtaján egy régi tiszttársa -kopogtatott. Az idő későn volt, az agg-katona – ki, mint enmagam, béna – -már ágyban. Lesietett s megtudá szolgájától, hogy öreg barátja -sebesülten és vérezve hajlékában keres menhelyet. A seb azonban csekély -volt. – A vendég az országuton támadtatott és raboltatott meg. Másnap -reggelén az illető hatóság fürkészetet rendelt. A kirabolt leirá kárát – -ez nehány ötszázas bankjegyből állott tárczájában, melyre neve és -czimere volt himezve. A vendég ebédre maradt. Délelőtt a fiu bejő -atyjához. A vendég megrezzen látására: barátom észrevevé elsáppadását. -Kevéssel ezután, elgyengülés ürügye alatt a vendég szobájába vonúl s a -házi urat kéreti magához. – Barátom! mond ő – megteszed nékem e -szivességet? Küldj a városi tanácshoz s kérd vissza az általam -benyújtott személy leirást. - -– Lehetlen, szólt a házi ur – mily szeszély ez? - -A vendég megrázkódott. – A manóba! mondá – vén napjaimra nem akarok -mások iránt szigorú lenni. Ki tudja mi birta e tettére a rablót, ki -tudja mily összeköttetései lehetnek becsületes emberekkel, kiket bűne -örökre meggyalázna! Jó Istenem! mi vár reá ha felfedeztetik! -Gályarabság! gályarabság! - -– S mi más? a rabló tudhatta, mire adja fejét! - -– De tudhatta e azt atyja? kérdé a vendég. - -Egy eszme czikázta át bajtársamat: két kezénél fogta barátját. – Te -elsáppadál fiamat meglátván – láttad-e már őt ezelött, hol és mikor? -szólj! - -– Múlt éjjel a párisi úton. Az álarcz félre csúszott. Kérd vissza a -személy leirást. - -– Tévedsz – mondá barátom nyugodtan – én fiamat ágyában láttam s -áldásomat adtam reá, mielőtt lefeküdtem! - -– Akarom hinni; felelt a vendég, soha se hagyja el ezentúl ajkaimat kora -gyanú, de kérd vissza a személy leirást! - -A vendég még az nap vissza utazott Párisba. Az atya fiával ennek -tanulmányairól beszélgetett; szobájába kisérte őt, megvárta mig -lefeküdt, s már már menni készült, midőn az ifju igy szólt: - -– Atyám, elfeledted rám adni áldásod! - -Az atya visszatért, kezét fia fejére tevé, és imádkozott. Ő hiszékeny -volt – mint az atyák szoktak lenni. Meg volt győződve, hogy barátja -csalódott. Lefeküdt és elaludt. Egyszerre, éjfél táján felébredt s úgy -tetszett – (saját szavait idézem) „ugy tetszett, beszélte ő, mintha egy -hang keltett volna fel álmamból, egy hang, mely igy szólt: Kelj fel és -ügyelj! Rögtön felkeltem, világot gyujték s fiam szobája felé mentem. Az -ajtó zárva volt. Kopogtattam egyszer, kétszer, háromszor – semmi -felelet. Fenn hangon szólitni őt nem mertem, nehogy a cselédeket -felverjem. Lementem az udvarba s a ló-ólba néztem. Saját paripám ott -ált, de fiamé – nem. Paripám nyeritett: vén volt mint magam, – -csata-lovam Mount St. Jeannál! – visszalopóztam; fiam ajtajánál a fal -árnyába vonúltam s kioltám mécsemet. Úgy rémlett, mintha magam is tolvaj -volnék.“ - -Reggeli szürkület előtt barátom az alsó folyosó ajtaját halkan nyilni -hallá; a lépcsőkön valaki felfelé jött – a mellette lévő ajtó zárában -egy kulcs nyikorgott – az atya a sötétben látatlanul besuhant fia mögött -a szobába. - -Hallá a gyujtó-szer csaholását – a szobára gyér világ ömlött, de még -maradt ideje a szorosan mellette lévő ablak függönyei mögé rejtőzni. – -Az előtte lévő alak pár perczig mozdulatlan állott s hallgatózni -látszék; fejét majd jobbra majd balra forditá, arczát fekete rút álarcz -fedé, minőt farsangban szokás használni. Az álarcz levétetvén a valódi -látható lőn, s ez – fia arcza volt-e? egy becsületes ember fiáé? – -sáppadt volt az a gyáva rémülettől és kisérteti; nehéz izzadás cseppek -ültek a homlokon; a szem mereven nézett s fehérét vér futotta el. Az -egész alak, halál torkában álló gyáva mintaképe volt. - -Az ifju szekrényéhez ment vagy inkább csúszott, felnyitá azt, egy -rejtek-fiókot húza ki s belé helyezé kiüritett zsebei tartalmát és a -félelmes álarczot; az atya halkan közeledék, átnézett vállain, s a -fiókban meglátá a tárczát, melybe barátja neve volt himezve. E közben a -fiu elővette pisztolyait, ovatosan lebocsátá ezek sárkányait s épen el -akará rejteni, midőn atyja megragadá karjait. - -– Rabló! ezeknek még csak most veendjük hasznát! riadott mögötte. - -A fiú térdei összekoczogtak; egy kiáltás irgalomért tört elé ajkairól; -de a gyáva idegek első összerázkodása után, látva hogy nem -törvényszolga, de egy atya kezei szorítják karjait, visszanyerte ama -nyomorú bátorságot, mely szégyen pirtól nem, s csupán pillanatnyi -veszélytől retteg. - -– Csitt! szólt ő – ne vesztegesd szemrehányásokkal az időt, mert a -rendőrök, tartok tőle, nyomomban vannak. Igen jó, hogy itt vagy, -megesküdhetel, hogy az éjt hon töltém. Bocsáss el vén ember – még ezen -áruló jeleket el kell rejtenem, és ruházatára mutatott, mely az út -sarától befecskendve és nedves volt. Alig végzé szavait, midőn a szoba -falzata megrengett – kivül, a ház körüli kövezeten lópatkók sulyos -kopogása csattogott. - -– Jőnek! kiáltá a fiú. Fel öreg fel! mentsd meg fiadat a gályarabságtól! - -– A gályarabságtól! mondá az atya, hátra tántorodva – igaz, ő is mondá: -a gályarabságtól. - -A kapuajtón zörgettek. A rendőrök körülvevék a házat. Nyissátok fel, a -törvény nevében! hangzék. Semmi válasz, az ajtó nem nyittatott fel. -Néhány rendőr a ház hátsó részéhez nyargalt, hol a ló-ólak álltak. Az -atya fia szobájának ablakából látta a szövétnek világot s a vadászok -árnyszerű alakjait. Hallá fegyvereik csörgését, midőn lovaikról -leszálltak. Hallá, mint kiáltja egy hang: - -– Igen, ez a rabló szürke lova – lám, még most is gőzölg az izzadástól! -– És hátul és elől és minden ajtón ismét zörgetni kezdtek, és ismét -hangzott a kiáltás: - -– Nyissátok fel, a törvény nevében! - -Aztán a szomszédházak ablakai megvilágosodtak; aztán a tér alól, álmából -felriadt bámész néppel tölt meg; a környék talpon volt s a népcsoport -tolongott megtudni, mi bűn, vagy mi gyalázat érte a vén katona házát. - -Egyszerre, belülről fegyver-durranás volt hallható; pár perczczel később -a kapu ajtaja megnyilt, s a katona kilépett. - -– Jőjjetek be – szólt a rendőrökhez, mit akartok? - -– Rablót keresünk e falak közt! - -– Tudom; csak fel, s meglelitek őt: majd én vezetlek. - -Felment a lépcsőkön, kitárta fia szobája ajtaját: a törvényszolgák -berohantak, s ott feküdt a szobapadlón – a rabló holt teste. - -Megdöbbenve néztek egymásra. - -– Fogjátok el azt, ki megmaradt! mondá az atya, – vigyétek el a holtat, -ki a gályától menekült meg s fogjátok el az élőt, kinek kezeire a holt -vére szárad. - -Jelen voltam barátom törvény előtti kihallgattatásán. A tény hire előre -elterjedett. Ott állt béna lábán ősz fürteivel, a mély forradással -arczán, és a becsületrend kereszttel mellén; s tette elmondását e -szavakkal végzé: – Fiamat, kít Francziaországnak neveltem, megmentém a -gyalázattól, mely őt életén át bélyengzendé. Bűn-e ez? Éltemet adom fiam -gyalázatáért cserébe. Van-e hazámnak áldozatra szüksége? Én hazám -dicsőségének éltem s meghalok, hogy törvényeinek elég tetessék, biztos -lévén abban, hogy ha ti bünnel terheltek is, de megvetni nem fogtok; s -hogy a kezek, melyek a hóhérnek adandnak át, siromat virággal hintendik -be. Én mindent megvallottam. Én, a harczfi, im körűltekintek a harczfiak -nemzetében, s a mellemen ragyogó kereszt nevében felhivom e hon atyáit: -itéljenek fölöttem! - -A vén katona felmentetett, vagy legalább itélete ugy hangzott, mit -törvényszékeinken menthető gyilkosságnak neveznek. A hallgatóság -örömriadásba tört ki, mit semmi tekintélyes intő szó nem csillapithatott -le; a tömeg diadalmenetben akarta őt haza vinni, de az öreg bús arcza -visszautasitá e hiuságot. Haza tért csendesen s másnap reggelén halva -találták őt a bölcső mellett, melynél első imáját mondá el egykor -ártatlan gyermeke fölött. - - - - -A MÓR HAGYOMÁNYA. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Alhambra bensejében a királyi palota mellett van egy széles nyilt-tér, -mely az alatta rejlő s még moriskó időkből fenmaradt viztartó -medenczékről Medenczetérnek (la Plaza de los Algibes) neveztetik. Egy -szögletében, termés kőszirtbe nagy mélységre vésett mór kút áll; vize -hideg, mint a jég s tiszta, mint a kristály. A mórok által készitett -kutak mindenütt jelesek, miután tudvalevő dolog, mennyire nem kiméltek -munkát és fáradságot a legtisztább és frisebb forrásokhoz juthatni. Az -imént emlitett, egész Granadában hires: a vizhordárok egész nap, kora -reggeltől késő estig járnak fel és le Alhambra meredek és csalitos -ösvényein, némelyek vállaikra emelt nagy kőkorsókban, mások ismét maguk -előtt hajtott szamarakra függesztett cserép-edényekben hordván le a -vizet. - -Forró égalj alatt a kutak és források, örök idők óta, mint fecsegő -helyek ismeretesek, s a kérdéses kút körűl is egész isten adta nap -örökös gyülde tartatik ama sérkatonák, vén asszonyok s egyéb várbeli -henye kandi nép által, kik ott a kőpadokon, a vámszedő számára felvont -ernyőzet alatt ülve, a vári hirekről locsognak fecsegnek s minden ujan -érkező vizhordárt kikérdeznek a városban forgó ujságokról s a látott- és -hallottakat hosszasan taglalják és bővitik. Nincs a napnak oly órája, -melyben csacska asszonyok s laza nőcselédek ne volnának ott találhatók -korsóval kezükben vagy fejükön; maradozva s hallgatva a kifogyhatlan -temondát. - -A vizhordárok között, kik egykor e kúthoz jártak, volt egy erős, vállas, -lőcslábu kis emberke, névszerint Pedro Gil, kit azonban rövidség okáért -Peregil-nek hivtak. Vizhordár levén, természetesen gallego, vagyis -gallicziai születésű volt. A természet, ugy látszik, az emberek bizonyos -fajait is, mint az állatokét, különböző munkákra alkotá. – -Francziaországban valamennyi csizmatisztitó savoyard, valamennyi kapus -svajczi s a hajpor és abroncs-szoknyák idejében, Angliában a gyalog -hintót nem is tudá más emelni, csak a sártaposó irlandi. Igy -Spanyolországban a teher- és vizhordárok mind csupa izmos apró -gallicziai fiak. Senki sem mondja: menj hordárért, hanem: hivj egy -gallegót. - -De térjünk vissza történetünkre. Peregil csak egy, vállain hordott nagy -korsóval kezdte mesterségét; lassanként azonban isten többre vitte -dolgát, s ő képes lőn az állatok hasonnemű osztályából egy segédet, egy -bozontos szőrű vaskos szamarat vásárolni. E hosszu fülű segéd mindkét -oldalán kosarak függöttek, melyekbe, a nap sugarai ellen fügefa -levelekkel védett vizes korsóit helyezé. Nem volt nálánál szorgalmasabb -s egyszersmind vigabb vizhordár egész Granadában. Az utczák vidám szavát -viszhangozák, midőn szamara után tipegve, ama a spanyol városokban -ismeretes nyári dalt énekelé: - -– Quien quiere agua – a gua mas fria, que la nieve? - -– Kinek kell viz – viz, hidegebb mint a hó? kinek kell viz az alhambrai -kútból, hideg, mint a jég és tiszta, mint a kristály? - -Ha vevőinek egy csillogó pohárral szolgált, ezt mindig mosolyra -gerjesztő tréfás szóval kiséré; s ha netalán e vevő csinos hölgy vagy -vidorka leány volt, hamisan pillantott reá, vagy kellemeinek monda -ellenállhatlan bókot. Peregil, a gallego, e szerint egész Granadában, -mint a legudvariasabb, legtréfásabb, és legboldogabb halandók egyike -volt ismeretes. Azonban nem mindig annak van legkönnyebb szive, ki -leghangosabban énekel vagy legtöbbet tréfál. Jó kedvének felszine alatt -a becsületes Peregilnek megvolt saját gondja és baja. Temérdek rongyos -gyermekből álló családját kellett táplálnia, kik mindnyájan éhesek -voltak és zajosak, mintegy fecskefészek s majd lehuzták őt kenyérért -valahányszor esténként haza tért. Volt egy felesége is, ki akár mije -volt inkább, mint fele segítsége. Férjhezmenetele előtt falu szépségének -tartaték s jelesül tanczolá a bolerót s csörgeté a castanetteket; s e -régi hajlamait még mindig megtartá, csecsebecsékre költvén el a -becsületes Peregil nehéz szerzeményeit, s magát a szamarat is igénybe -vevén, hogy vasárnapokon, búcsunapokon s ama számtalan ünnepnapokon, -melyek Spanyolországban a hét nagyobb részét teszik, a vidékbe lakomákra -rándulhasson ki rajta. Mindamellett kissé lompos, nem kevésbé lusta s -mindenekfölött első rangu locskafecske volt ő; házat, háztartást s -minden egyebet elhanyagolván, hogy fecsegni járhasson át a szomszédba. - -Azonban, ki a szelet a nyirott bárány kedveért mérsékeli, az a házasság -igáját is eltűrhetővé teszi a meghajlott főnek. – Peregil épen oly -alázatos lélekkel viselte a neje és gyermekei által reá mért bajokat, -mint szamara a vizes korsókat, s habár titokban meg is vakarta fültövét, -de lomha nejét háztartási erényeiért nyiltan kérdőre vonni soha sem -merte. - -S e fölött szerette is gyermekeit, valamint a bagoly is szereti -bagoly-fiókáit, saját képét látván bennök szaporodni és örökittetni, -minthogy ők is ép oly apró, vállas, lőcslábu ivadék valának. A -becsületes Peregilnek nagy öröme telt, ha nagy ritkán, egy egy -ünnepnapon, maroknyi maravedi-vel zsebében, az egész fajzatot kivihette -magával, egy kettőt karjain, nehányat öltönyébe kapaszkodva, a többit -utána ügetve s velök a Vega gyümölcsösei között ugrálhatott, mig -felesége Darro Angosturáiban vasárnapi barátaival tánczolt. - -Egy nyári éj késő órájában a vízhordárok nagyobb része már nyugodni -tért. A nap rendkivül rekkenő vala s az éj egyike ama gyönyörü -holdfényes éjeknek, melyek e déli égalj lakosait felhívni látszanak, a -nap hőségét és tétlenségét az enyhe lég élvezésével egész éjfél utánig -kárpótolni. A vizvevők e szerint még künn sétáltak – Peregil, gondos -családapához illőleg éhes gyermekeire gondolt. – Még egy menet a kuthoz, -mondá magában, s a vasárnapi puchero kicsinyeim számára megnyerve lesz. -S ezzel férfiasan mászott fel Alhambra meredek ösvényén, énekelve -mentében s olykor olykor szivélyesen döngetve egy bottal szamara hátát, -rimcsengésűl talán, vagy hogy sürgesse az állatot, minthogy -Spanyolországhon az ütlegek abrak gyanánt járnak ki a teherhordó -állatoknak. - -A kuthoz érve, egészen elhagyottan találá azt, csupán egy mór-öltözékü -magányos idegen ült a hold fényénél a köpadon. Peregil megállt s kissé -félékeny meglepetéssel tekinte reá, de a mór, halkan inte neki, hogy -közeledjék. - -– Beteg vagyok és bágyadt, mondá, segélj visszatérnem a városba, s -kétszeresen megtéritem, mit vizes-korsóid által szerezhetnél. - -A kis vizhordár becsületes szivét szánakozásra gerjeszté az idegen -kérelme. - -– Isten ments, szólt, hogy emberi kötelességemért dijat vagy jutalmat -kérjek. – Mihez képest a mórt felülteté szamarára s csendesen Granada -felé haladott vele, a mór oly gyenge levén, miszerint tartani kelle őt -az állaton, hogy le ne essék. – - -A városba érkezvén, a vizhordár megkérdezé, hova vigye őt. - -– Hajh, felelt aléltan a mór, nekem se lakom se szállásom nincsen; -idegen vagyok ez országban. Engedd, hogy ez éjen át hajlékodban -hajthassam nyugalomra fejemet s gazdagon megfizetek érette. - -Becsületes Peregil e szerint váratlanul egy hitetlen vendéggel látta -magát terhelve, de sokkal emberibb érzelmű volt, sem hogy ily nyomoru -állapotban lévő embertársától az éji nyughelyet megtagadja s igy -lakásába vitte a mórt. A gyermekek, kik a szamár koczogását meghallva, -szokás szerint tátott szájjal szaladtak ki eléje, a turbános idegen -látására rémülten rohantak vissza s anyjuk mögé bujtak. Ez utóbbi bátran -lépett elő, mint csirkéi közől a kotlós tyúk, ha valamely csavargó eb -közeleg. - -– Micsoda hitetlen társsal jösz te haza ily késő időben, kiáltá, hogy -magunkra vond az Inquisitio szemét? - -– Csendesen asszony, felelt a gallego, ez egy szegény, beteg, hazátlan -és elhagyott idegen; talán csak nem akarsz neki ajtót mutatni, hogy az -utczán veszszen el? - -Az asszony még mindig ellenkezett, mert habár gunyhóban élt is, dühös -védője volt háza hitelének; a kis vizhordár azonban most az egyszer -makacskodott s nem akarta fejét alá hajtani. Lesegité a szegény -mozlemet, s gyéként és juhbőrt terített el számára a földön a ház -leghivesebb részében; ez levén az egyetlen, szegénységétől telhető -ágynemű. - -Rövid idő mulva a mórt erőszakos görcsök rohanták meg, melyek az -egyszerü vizhordár által nyujtható minden segélylyel daczoltak. A -szegény beteg szemei elismerék jó akaratát. Egy rohamszünetkor maga -mellé hivta őt s halk hangon ekként szóllt hozzá: - -– Tartok tőle, hogy ütött végórám. Ha meghalok, e szekrényt hagyom neked -szivességed jutalmául. Igy szólva, felbontá albornozzát, vagy is -köpenyét s egy kis szandalfa szekrényt vett ki belőle. - -– Adja az isten jó barátom, viszonzá a derék kis gallego, hogy még sok -évig élhess s élvezhesd kincsedet, bár mi legyen az. - -A mór fejét rázta, kezét a szekrényre tevé s erre vonatkozólag még -mondani akart valamit, de görcsei növekedett erővel tértek vissza s -néhány percz mulva kiadta lelkét. - -A vizhordár neje most olyan lett, mint egy őrült. - -– Im ez a következése, mondá, a te jó bolondságodnak, mások kedveért -bajba kevered magad. – Börtönbe zárnak, mint gyilkosokat, s ha -életünkkel megmenekszünk, a jegyzők és alguazilok tesznek tönkre. - -Szegény Peregil szinte megszeppent s csaknem megbánta jó tettét. Végre -egyet gondolt. – Még nem hajnallik, mondá, még kivihetem a hullát a -Xenilbe. Senkisem látta a mórt házunkba lépni s haláláról sem fog tudni -senki. - -Mondá s ugy tőn. Felesége segitett neki; a szerencsétlen mozlem hulláját -a gyékénybe, melyen meghalt, takargaták, föltevék a szamárra s Peregil a -folyam partjára indult vele. - -A balsors ugy akarta, hogy a vizhordárral szemközt egy Pedrillo Pedrugo -nevü borbély lakjék, fecsegő osztályának egyik legkandibb, legkémlőbb s -legbakafántosabb tagja. Menyét képű, pók lábu legény volt ez, hajlongó -és hizelgő; s a hires sevillai borbély sem mulhatta őt fel mások -ügyeinek mindent-tudásában, pedig egy rosta több feltartó erővel birt, -mint ő. Azt tarták róla, hogy csak egy szemével alszik s egy fülét -nyitva tartja, ugy hogy még álmában is mindent hall és lát, mi történik. -Annyi bizonyos, hogy ő a botrány-tár egy neméül szolgált a granadai -ujságvadászoknak, s több dolga volt, mint többi müvész rokonainak -összesen. - -E mindenbe avatkozó borbély, Peregil szokatlan éji órábani haza -érkezését s neje és gyermekei felkiáltásait meghallá. Feje egy pillanat -alatt kidugva lőn a kis ablakon s látta, mint vezeti szomszédja a mór -öltözékü embert házába. Ez oly különös esemény volt, hogy Pedrillo -Pedrugo szemét sem hunyhatá be ez éjjel, minden öt percz alatt ablakánál -állt, leskelődve a szomszéd ajtajának hasadékain áttörő világosság után, -s mielőtt viradna, látta Peregilt, mint hajtja ki szokatlanul terhelt -szamarát. - -A vizsga borbélynak nem volt nyugta; felölté ruháit s csendesen -kilopózva, távolról mindaddig követte a vizhordárt, mig nem a Xenil -fövényes partján gödröt ásni s ebbe valami holt test formát eltemetni -látta őt. - -A borbély haza sietett s boltjában sürgött forgott, mindent felforgatva, -egész hajnalig. Ekkor medenczét vőn hóna alá s mindennapi rendes -foglalkozását végezni az alcalde-hoz ment. - -Az alcalde épen akkor kelt fel. Pedrillo Pedrugo egy székbe ülteté őt, -törülközőt keritett nyaka körűl, meleg vizzel tölt medenczét tartott -állához s szakálát újjaival kezdé simogatni. - -– Furcsa dolgok! szólt Pedrugo, ki a borbély és ujdondász szerepét -egyszerre játszá – furcsa dolgok! rablás és gyilkolás és temetkezés s -mind ez, egy éjszakán! - -– Mi? – micsoda? – mit mondasz? – kiálta az alcalde. - -– Azt mondom, felelé a borbély, mi alatt egy darab szappant dörgölt el a -magas hivatalnok orra és szája körül, mert a spanyol borbély pamacsot -használni méltósága alattinak tartja – azt mondom, hogy Peregil, a -gallego, ez áldott éjen egy mór muzulmant megrabolt, meggyilkolt és -eltemetett. Maldita sea la noche – átkozott legyen ezért ez éj! - -– De hogy tudod te mindezt? kérdé az alcalde. - -– Türelem senor, mindent meg fog kegyed hallani; válaszolá Pedrillo s -orránál fogva őt, arczán beretváját végig voná. Aztán mindent elbeszélt -a mit látott, kettős munkát végezvén egyszerre: megberetválta őt, -megmosta arczát s letörülte egy piszkos törülközővel, mialatt a mozlemet -rabolta gyilkolta és temette. - -Történt pedig hogy ezen alcalde egyike legyen a legdölyfösebb s -egyszersmind legzsarolóbb és gonoszabb zsugoriaknak egész Granadában. -Tagadni azonban nem lehetett, hogy az igazságot nagy becsben tartá, -miután fontosságához mért – aranycsomóért szokta eladni. Nem -kételkedett, hogy a jelen, gyilkolás és rablásnak vélt esetben dús -zsákmánynak kell létezni; mint lehetne ezt az igazság törvényes keze -számára biztositani? mert pusztán a bünös megcsipése által csak az -akasztófa virágoznék ki; de a zsákmány megcsipése által a biró is -meggazdagodnék, hite szerint pedig az igazság kiszolgáltatás végczélja -ide megy ki. Ekkép gondolkodva, előhivatá legbizalmasb alguazilját – egy -éhes képű sovány ficzkót, hivatalának megfelelő régi spanyol öltözékben, -t. i. pofon ütött kalappal fején, fodros gallérral nyaka körül, -vállairól lelógó fekete köpenyben s szűk barna nadrágban, mely még -jobban kiemelé termetének szikár merevségét; mig kezében vékony fehér -pálczát tarta, hivatala szörnyü jelveűl. Ilyen volt a régi spanyol -iskolából származó törvényes véreb, kit ő a szerencsétlen viz-hordár -után uszitott, s kinek sietsége és pontossága viszont oly nagy vala, -hogy mielőtt még szegény Peregil haza térhetett volna, már is sarkára -hágott s mind őt, mind szamarát az igazság kiszolgáltatója elé hozá. - -Az alcalde legrettentőbb tekinteteinek egyikével mérte őt végig. - -– Hallod-e vétkes! riadott reá oly hangon, hogy a kis gallego térdei -szinte összekoczogtak – hallod-e vétkes! nincs helye semmi tagadásnak; -mindent tudok. Az általad elkövetett bűn méltó jutalma: akasztófa; de én -irgalmas vagyok s okszerű akarok lenni. A házadban meggyilkolt ember mór -volt, pogány, s hitünknek ellensége. Kétségkivül vallásos buzgalmad -hevében ölted őt meg. E tekintetből elnéző leendek; add elő a tőle -elrablott javakat s majd csak elcsináljuk az egész dolgot. - -A szegény vizhordár valamennyi szentet ártatlansága tanúbizonyságaúl -hivá, de fájdalom! egy sem jelent meg közűlök; s ha megjelentek volna -is, az alcalde az egész naptárnak nem adandott hitelt. A való őszinte -egyszerüségével adá elő a vizhordár a haldokló mór egész történetét – -mind hasztalan. - -– Makacsúl tagadod tehát, kérdé a biró, hogy e mozlemnek sem aranya, sem -ékkövei nem voltak, mik téged e tettre ingerlének? - -– Ugy üdvözüljek, kegyelmes uram! felelé ez, a mint hogy nem volt neki -egy szandalfa szekrényen kivül egyebe, mit szolgálatim jutalmaúl -hagyott. - -– Egy szandalfa szekrény! egy szandalfa szekrény! kiálta fel az alcalde -a drágakövek eszméjére csillogó szemekkel. S hol van e szekrény? hova -rejtéd? - -– Főméltóságod szolgálatára – szamaram kosarainak egyikébe. - -Alig mondá ki e szavakat, midőn az élénk alguazil már eliramlott s percz -mulva a rejtélyes szandalfa szekrénynyel viszszatért. Az alcalde mohón -remegő kezekkel nyitá fel ezt, mindnyájan előtolakodtak a benn rejleni -kellő kincsek bámulására, de mily nagy lőn csalatkozásuk, midőn semmi -egyéb nem tűnt elő, mint egy arab betűkkel tele irt pergamen tekercs s -egy viasz-gyertya vég darabkája! - -Ha a vádlottra mondandó ítéletből mi haszon sem néz ki, az -igazságszolgáltatás – még Spanyolországban is – részrehajlatlan. Az -alcalde, miután csalódásából föleszmélve belátta, hogy itt csakugyan -nincs semmi nyerni való, szenvedélytelenűl hallgatá meg a vizhordár -vallomását, melyet felesége is megerősitett. Meggyőződvén e szerint -ártallanságáról, fölmenté őt a börtöntől, sőt azt is megengedé, hogy a -mór hagyományát a szandal szekrényt és tartalmát, mint embersége -megérdemlett jutalmát, magával vihesse, s csupán a szamarat tartá meg -perköltségek fejében. - -És im a szerencsétlen kis gallego ujolag kényszeritve lőn saját viz -hordozója lenni s az alhambrai kúthoz a nagy cserép korsóval vállán, -mászni fel. - -Szokott jó kedve elhagyta őt, midőn déli nyárhőségben kapaszkodott a -hegyen fölfelé. - -– Czudar alcalde! gondolá ilyenkor; megfosztani az embert létfenntartása -eszközeitől s legjobb barátjától e világon! - -Aztán, szeretett munkatársa emlékére, jellemének egész szivélyessége -utat tört magának. - -– Ó szivem szamara! kiálta fel, mialatt terhét egy kőre letéve megpihent -s a veritéket letörlé homlokáról – ó szivem szamara! mernék fogadni, -hogy te is gondolsz néha egykori uradra! fogadni mernék, hogy keservesen -nélkülözöd a vizes korsókat, szegény állatom! - -Búja tetézéseűl, neje hazatéret pityergéssel és zsémbeléssel fogadta őt; -most már nyiltan előnyt nyert fölötte, miután előre óvta a minden bajt -előidézett vendégszeretet elkövetésétől; s tapasztalt nőhez méltólag -minden alkalmat felhasznált fensőbbségét vele éreztetni. Valahányszor -kenyér vagy ruha kellett a gyermekeknek, azonnal atyjokra utalta őket, -mondván: - -– Menjetek apátokhoz – Chico királytól ő örökölte Alhambrát: kérjétek, -adjon nektek is a mór kincses szekrényéből. - -Volt-e halandó valaha jó tettért ily keményen büntetve? A szerencsétlen -Peregil testben és lélekben kinokat szenvedett, de azért békén tűrte -felesége gunyorait. Végre, egy forró nap munkája utáni esten, midőn -élete párja által szokott módon kinoztatnék, elvesztette minden -türelmét. Nem mert ugyan kitörni ellene s csak a szandalfa szekrényre -meredtek szemei, mely az ablakdeszkán feküdt félig nyilt födéllel, -mintha kinjait akarná kinevetni. Felragadván, elkeseredve vágta azt a -földhöz. - -– Szerencsétlen volt a nap is, kiáltá, melyben először láttalak s -gazdádat hajlékomba fogadám! - -Földhöz ütődvén a szekrény, födele egészen felnyilt s a pergamen tekercs -kiborúlt belőle. Peregil egy ideig némán s gondolatokba merűlve nézte. -Végre összeszedvén eszméit: – Ki tudja, gondolá, hát ha ez irat valami -nagy fontossággal bir, miután a mór oly gonddal őrizé? Fölszedvén tehát, -keblébe rejté s másnap reggel, midőn az utszákon vizet kiáltozva járna, -megállt egy tangiersi születésű mór boltjánál, ki a Zacatinban játék- és -illatszereket árult s kérte, magyarázná meg foglalatját. - -A mór figyelmesen olvasá el a tekercset, aztán mosolyogva simogatá meg -szakálát. - -– E kézirat szólt, varázsolat-minta rejtett kincsek visszaszerzésére, -mik bűvős hatalom alatt vannak. Állitólag oly erővel kell birnia, -melynek a legerősebb zárok és rekeszek, sőt gyémántsziklák sem képesek -ellent állani. - -– Puff! mondá a kis gallego, mit ér ez mind nekem? Én nem vagyok büvész -s mit sem tudok rejtett kincsekről. Ezzel vállára vevé korsóját, a -tekercset a mórnál hagyá s folytatni ment napi körutját. - -Esti szürkületkor azonban, midőn Alhambra kutjánál pihenni ült le, egy -csomó fecsegőt talált ott, kiknek beszédfolyama, mint rendesen a -homályos esti órákban most is természetfölötti s hagyományszerű régi -mesék körül forgott. Szegények levén mindannyian mint a templom egere, -örömest beszéltek népies tárgyáról a mórok által Alhambra külőnböző -részeiben elbűvölve hagyott kincseknek. Kiváltkép ama hitben egyezének -meg, hogy a „Hét emeletű torony“ alatt, mélyen a földben roppant kincsek -vannak elásva. - -Becsületes Peregil lelkébe e mesék szokatlan benyomást gyakoroltak s -mindig mélyebb- és mélyebben vésődtek eszméibe, midőn a sötétlő -ösvényeken egyedül haza felé mendegélt. - -– S ha még is volna kincs azalatt a torony alatt – s ha a mór által -hagyott tekercs képessé tenne fölvenni azt? – Az eszme rögtöni -báj-hatása alatt majd elejté vizes korsóját. - -Ez éjen át folyvást fészkelődött; egy oldalról a másra forgott, s az -agyában zavargó eszmék miatt szemét sem hunyhatá be. Kora hajnalban már -ott volt a mór boltja előtt s elmondá neki tépelődéseit. - -– Te tudsz arabúl olvasni, szólt, hát ha a toronyba mennénk s -megkisértenők a varázslat erejét? ha nem sikerül, batkát sem vesztünk, -ha pedig sikerül, megosztjuk egymás közt a mit találunk. - -– Lassan! felelt a mozlem; ez irat maga még nem elég; éjfélkor kell azt -olvasni, különös vegyitékü és készitményü viaszgyertya világánál, -melynek alkatrészei előttem ismeretlenek. Ily gyertya nélkül e tekercs -mit sem ér – – - -– Szót se többet, vágott szavába a kis gallego; nekem van ily gyertyám s -rögtön elhozom. Ezzel haza sietett s nem sokára visszajött a sárga -viaszgyertya darabkával, mit a szandalfa szekrényben lelt. - -A mór megtapogatá s megszagolá ezt. - -– Ritka és drága illatszerek vannak e sárga viasz közé vegyitve, mondá. -Ez a tekercsben kijelölt viaszgyertyanem. Mig ég, a legerősebb falak s -legrejtekebb barlangok tárva állanak. De jaj annak, ki benn késik, midőn -ez kialszik. A kincscsel együtt elbüvölten ott kell maradnia. - -Összebeszéltek ekkor, még ez éjen megkisérteni a varázslatot. Késő -időben, midőn már a baglyokon és denevéreken kivül senki sem mozzant, -mentek föl Alhambra csalitos dombjára s közeledtek a magas fáktól -környezett s annyi hagyományszerü rege által félelmessé lett toronyhoz. -Lámpavilág mellett botorkáltak bokrokon és omlatag köveken keresztül a -torony alatti boltozat ajtajáig. Félve és remegve mentek le egy, a -sziklába vágott lépcsőzeten. Ez egy nyirkos és komor üres szobába -vezetett, honnan ismét más lépcső még mélyebb boltozatba vitt. Igy -mentek le négy különböző lépcsőzeten ugyanannyi egymás alatt levő -boltozatba; de a negyediknek talapja már tömör volt s bár, a -regehagyományhoz képest, még három iv-bolt rejlett alól, ezek állitólag -bű-szó által szorosan elzárva s áthatlanok valának. A levegő itt -didergős hideg és pinczeszagu lőn, s a lámpa csak homályosan világolt. -Léhltelen feszültségben vártak egy ideig, mig az őrtorony óráját a -távolból éjfélt kongani hallák; meggyújták ekkor a viaszgyertyát, mely -myrrha, tömjén és borax szagot terjeszte. - -A mór gyors sietséggel kezdett olvasni. Alig végzé, midőn földalatti -dörgéshez hasonló zaj keletkezék. A föld megrendült s a padlózat -megnyílván, uj lépcső mutatkozott. Reszketeg elfogultsággal mentek le s -a lámpavilágánál egy más, arab feliratokkal fedett boltozatba jutottak. -Közepén, hét aczél pánttal lezárt nagy szekrény volt látható, melynek -mindkét végénél egy egy fegyveres mór ült szobor-mozdulatlanságban, -varázs szó által levén ekként elbüvölve. A szekrény előtt több, -aranynyal, ezüsttel és drágakövekkel tölt edény állott. Ezeknek -legnagyobbikába könyökig vájták be karjaikat, s minden egyes -bemarkolással temérdek sárga mór aranydarabot vagy karpereczet és -ékszert húztak ki s alkalmilag egy egy keleti gyöngyfüzér akadt meg -ujjaik között. De még mindig remegtek és röviden lélekzének, mialatt -zsebeiket zsufolák s olykor olykor rémülten tekintének a két elbűvölt -mórra, kik mordan és mozdulatlanul ültek, hunyoritlan szemekkel nézve -reájok. Végre, valamely képzelt neszre iszonyuan megrettenve, -felszaladtak a lépcsőn, feldöntötték egymást a fenső osztályban, a -viaszgyertya elaludt s a padlózat rémes dörgéssel ismét bezáródott. - -Eltelve félelemmel addig meg sem állottak, mig a toronyból -kitapogatózva, a falombok közűl előragyogó csillagokat meg nem -pillantották. Ekkor a fűbe ülve megoszták a zsákmányt, elhatározván, -hogy jelen időre megelégesznek ugyan az edények e felületével is, de a -jövő éjek egyikén ujra eljőnek s fenékig üritik azokat. Hogy pedig -egymásban bizhassanak, eloszták a talizmánokat is, egyikük a tekercset, -másik a viaszgyertyát tartván meg; azután, könnyü szívvel és nehéz -zsebekkel visszaindultak Granadába. - -A dombról lefelé menet az éles eszű mór egy jó tanácsot sugott az -egyszerü vizhordár fülébe. - -– Barátom Peregil, szólt, ennek a mi dolgunknak mély titokban kell -mindaddig maradni, mig az egész kincs biztositva s birtokunkban leend. -Ha az alcalde fülébe a hir legkisebb szellője is téved, el vagyunk -veszve! - -– Természetesen, felelé a gallego; ennél szentebb sem lehet. - -– Barátom Peregil! folytatá a mór, te okos ember vagy s nem kétkedem -titoktartásodról; de neked feleséged van. - -– Egy szót sem fog megtudni; válaszolá szilárdul a kis vizhordár. - -– Jól van, mondá a mór, bizom viseleted- s igéretedben. - -Soha igéret eltökéltebben s őszintébben nem tétetett, de, fájdalom! hol -van a férj, ki neje előtt valamit titokban birjon tartani? Peregil, a -vizhordár, ki a legszeretőbb s legengedékenyebb férjeknek volt egyike, -semmi esetre sem tartozott ezek közé. Haza érve, feleségét duzzogva egy -szögletben találta. - -– Valahára, kiálta a belépőre; miután az éj ily késő órájáig -csavarogtál, haza birtál botlani. – Csodálom, hogy nem hoztál megint -hálótársul egy mórt. - -Azután könyekbe törve ki, kezeit tördelni s mellét verni kezdé. - -– Ó én szerencsétlen asszony, siránkozott, mi lesz belőlem? Házamat -ügyvédek és alguazilok turkálják fel és rabolják ki, férjem egy -semmirekellő, ki többé nem hoz kenyeret haza családja számára, hanem -éjjel nappal mórokkal pajtáskodik! Ó gyermekeim, édes gyermekeim! mi -lesz belőlünk? útfélre kell mennünk koldulni! - -A becsületes Peregilt annyira meghatá neje szomorusága, hogy szinte majd -sirva fakadt. Szive épen oly csordultig tele volt mint zsebe; mindkettő -zabolázhatlanul. Az utóbbiba nyulva, kivett három négy arany pénzdarabot -s a nő keblébe csusztatá. A szegény asszony ámultan meredt reá, nem -tudva, mire vélni ez arany záport. Mielőtt magához térhetne -meglepetéséből, a kis gallego egy aranylánczot vőn elő s szemei előtt -csörgeté, ugrándozva örömében s száját két füléig elhuzva. - -– Szent szűz oltalmazz! kiáltá a nő. Mit miveltél Peregil? talán csak -nem öltél és raboltál? Alig keletkezett ez eszme a szegény némber -agyában s azonnal bizonyossággá is érett benne. Már látta a börtönt s -nem messze az akasztófát, mint függ rajta egy lőcslábu kis gallego s -képzelme előidézett rémeitől megrohanva, görcs állott minden tagjába. - -Mit volt a szegény embernek mit tennie? Feleségét nem nyugtathatta meg s -képzelme rémeit nem űzhette el másként, csak ha jó szerencséje egész -történetét elmondja neki. Mielőtt azonban ezt tenné, ünnepélyesen -megesketé, hogy semmi élő lénynek nem szóland róla. - -A nő örömét leirni lehetlen volna. – Férje nyakába csimpeszkedett s majd -megfojtá öleléseivel. - -– Na s asszony! kérdé a kis ember diadalmasan, mit mondasz most a mór -hagyományához? Ezentul ne perelj velem, ha embertársamon segitek. - -A jó gallego ezzel juh-bőrös gyékényére vonult s oly nagyot aludt rajta -mint a legjobb pehely-ágyon. Nem igy felesége, ki a zsebek tartalmát -kiüritve, egész éjen arab aranyokat számolt, nyaklánczokat és -fülönfüggőket csatolt magára s elképzelte, mint fog majd ragyogni, ha -majd egyszer szabad leend dus létét élvezni. - -Következő reggel a becsületes gallego egy jókora aranynyal a Zacatin-ba -ment egy ékmüves boltjába s áruba bocsátá az állitólag alhambrairomok -közt talált pénzdarabot. Az aranymüves látván rajta az arab felirást s -hogy legtisztább aranyból van: értékének harmadrészét ajánlá, mivel a -vizhordár tökéletesen megelégedett. Peregil ekkor uj ruhákat s -mindennemű játékszert vett kis nyája számára s egyszersmind egy -szivélyes ebédre való élelemszereket is s lakába térve, gyermekeit -körben tánczoltatá, mig ő, a legboldogabb atya, közepettük ugrándozott. - -A vizhordár neje, titoktartási esküjét bámulatos szigorusággal tartá -meg. Egész másfél napig járt s kelt ide s tova rejtélyes arczczal s -csaknem kipukkanó oldallal, de, bár kofatársaitól véve körül, befogta -száját. Azt, az igaz, nem állhatta meg, hogy kis méltóságot ne öltsön -arczára: mentegette ruhái avultságát, emlité, hogy egy aranyzsinórral -kivart s korállal ékitett basquinát, meg egy csipke mantillát fog -megrendelni. Aztán példázgatott, hogy férje talán abba hagyandja a -vizhordárságot, miután egészségének nem tesz jót. – S valóban, ugy mond, -talán jobb is leend nyáron át mindnyájunknak falura vonulni, hogy a -gyermekek a hegyi lég jótékonyságában részesülhessenek, miután a várost -e tikkasztó évszakban lehetlen kiállani. - -A szomszédok egymásra bámultak s azt hitték: a gyámoltalan nőnek -kificzamodott az esze; s negélyezett tekintélye bájai és igényei -általános guny és nevetség tárgyává lőnek, mihelyest távozék. - -A künn megállott fecsegésért azonban bő elégtételt szerze magának otthon -s nyakába keleti gyöngyfüzért, karjaira mór karpereczeket s fejére egy -gyémánt boglárt helyezve, rongyai közt furcsán lejtett fel s alá a -szobában, néha néha egy törött tükörből gyönyörködve önmagán. Sőt, -együgyü hiusága által bizgatva, egy alkalommal meg nem állhatá, hogy ne -mutassa magát az ablaknál, élvezni az elmenőkre teendő hatást. - -A sors ugy akarta, hogy Pedrillo Pedrugo, a minden-lébekanál borbély -épen e perczben átelleni boltjában munkátlan üljön s örökké vizsga -szemeibe gyémánt ragyogás ütődjék. Pillanat alatt kis ablakánál termett -s a vizhordár ronda feleségét egy keleti arához méltólag felékesitve -látta. Az ékszerek pontos leltárát jól megjegyezve magának, tüstént az -alcaldéhoz sietett. Rövid időn nyomon volt az éhes alguazil s mielőtt a -nap leáldoznék, a szerencsétlen Peregil ismét a biró elé hurczoltaték. - -– Mi ez, gazember? kiáltott dűhösen az alcalde, te azt mondád, hogy a -házadban meghalálozott hitetlen egy üres szekrényen kivül egyebet nem -hagyott s most azt hallom, hogy feleséged gyöngyökkel és gyémántokkal -megrakott rongyaiban pompázik. Nyomorú! készülj előadni az áldozatodtól -elrabolt zsákmányt s aztán lóggni az akasztófán, mely a reád -várakozásban már szinte kifáradt! - -A megrémült vizhordár térdeire esett s kivallá a csodás eseményt -melylyel e kincsekre szert tett. Az alcalde, az alguazil s a kandi -borbély telhetlen fülekkel hallgaták a lebüvölt kincsről szóló arab -mesét. Az alguazil rögtön a mórért küldeték, ki a varázslatban részt -vőn. A mozlem félőrülten jelent meg ijedtében, hogy a törvény -nadályainak körmei közé jutott. Megpillantván a birka-képű s levert -tekintetű vizhordárt, világos lőn előtte a dolog. – Ostoba állat te! -szólt midőn mellette elment; nem megmondám-e hogy ne locsogj -feleségednek? - -A mór vallomása megegyezett pajtásáéval; de az alcalde nem mutatkozott -hajlandónak hitelt adni s börtönnel és szigoru vizsgálattal fenyegeté -őket. - -– Csendesen senor Alcalde; mondá a muzulman, ki ezalatt visszanyerte -hidegvérüségével éles tapintatát, – ne szalaszszuk el meghasonlás által -a szerencse kedvezését. A dologról kivülünk senkisem tud – maradjon -tehát ez titok. Van még a barlangban annyi, mennyi mindnyájunkat -gazdaggá tehet. Igérd meg, hogy szépen megosztozunk, akkor az egészet -felhozzuk – tagadd meg azt s a barlang örökkön örökre zárva marad. - -Az alcalde félre hivta az alguazilt tanácskozni. Ez utóbbi kítanult vén -róka volt mesterségében. – Igérj meg mindent, sugá, mig a kincsnek nem -vagy birtokában. Akkor majd aztán az egészet elfoglalhatod s ha mukkanni -mernek, fenyegesd őket bitóval és máglyával, mint hitetleneket és -bűbájosokat. - -Az alcalde-nak tetszett a tanács. Sima homlokkal a mórhoz fordulva! – Ez -különös történet, szóla s igaz is lehet, de személyesen kell -meggyőződnöm. Még ez éjen, jelenlétemben kell ismételned a varázslatot. -Ha valósággal létezik kincs, barátságosan megosztjuk egymás közt s a -dolognak vége; ha pedig megcsaltatok, isten legyen irgalmas lelketeknek. -Addig is, őrizet alatt maradtok. - -A mór s a vizhordár szivesen egyezének e föltételekbe, bizonyosak levén -benne, hogy az eredmény igazolandja szavaikat. - -Éjfél tájban az alcalde, az alguazil s a minden-lébekanál borbély által -kisérve s mindnyájan erősen felfegyverkezve, a kalandra indulának. A -mórt és vizhordárt foglyokul vitték magukkal, ugy szinte ez utóbbinak -izmos egykori szamarát is, mint a reménylett kincs leendő teherhordóját. -Észrevétlen értek a toronyhoz s egy fügefához kötvén a szamarat, -lementek a torony negyedik boltozatába. - -A tekercs elővétetett, a viaszgyertya meggyujtaték s a mór felolvasá a -varázslatot. A föld megrendült, mint először, a padló iszonyú dörgéssel -megnyilt, előtüntetve a keskeny lépcsőzetet. Az alcalde, alguazil és -borbély összeremegtek s nem birtak a lemenetelre bátorságot venni. A mór -és vizhordár leléptettek az alsó boltozatba s a két mórt ülve találták, -némán és mozdulatlanúl, mint azelőtt. Neki türkőztek két terjedelmes s -arany és ezüst pénzzel s ékkövekkel tölt edénynek s kimozditák -helyeikből. A gallego egyenként vitte fel ezeket vallán s bár -tagba-szakadt izmos ember és szokva volt nagy terhek emeléséhez, még is -csakúgy tántorgott súlyok alatt s felrakván a szamár két oldalára, -tapasztalá, hogy az állat többet nem birhat el. - -– Elégedjünk meg most ennyivel, szólt a mór; ezt elvihetjük látatlanúl s -elég is leend mindnyájunkat oly dússá tenni, mint csak szemünk szánk -megkivánja. - -– Hát még több is van oda lenn? kérdé az alcalde. - -– A legnagyobb értékű még lenn maradt, felelt a mór; egy, hét -aczélpánttal lezárt s csupa gyöngy- és drágakővel telt szekrény. - -– Ezt minden áron fel kell hoznunk; kiálta közbe a telhetlen alcalde. - -– Én nem megyek le többért, morgá a mór; a mi elég az elég, – több -felesleges volna. - -– Én pedig, szólt a vizhordár, nem hozok fel több terhet, majd bizony, -hogy szegény szamaram háta letörjék. - -Látván az alcalde, hogy kérelem és fenyegetés egyiránt nem fog rajtuk, -két társához fordúlt. - -– Segéljetek, úgymond, a szekrényt felczipelni s tartalmát egymás közt -oszszuk meg. Ezzel lefelé indúlt a lépcsőzeten, az alguazil és a borbély -remegő borzadálylyal követék. - -A mór mihelyest kellőleg lemerűlni látta őket, kioltá a sárga gyertyát; -a földnyilás szokott recsegéssel záródott be s a három érdemes urat -méhébe temeté. - -Ekkor a több rendbeli lépcsőn felsietett s meg sem állott mig a szabad -ég alá nem ért. Az apró vizhordár utána rugaszkodott, oly gyorsan, mint -csak rövid lábaitól telhetett. - -– Mit miveltél? szólt mihelyt léhlhez juthatott az elképedt Peregil. -Hiszen az alcalde a más kettővel együtt bezárva maradott! - -– Legyen meg Allah akarata! mondá ájtatosan a mór. - -– S nem szabaditod ki őket? kérdé a gallego. - -– Allah őrizz! viszonzá a mór, szakálát simogatva. Úgy van megirva a -sors könyvében, hogy mindaddig lebüvölten maradjanak, mig valamely -kalandor a varázst meg nem töri. Isten úgy akarja! - -S ezzel a viasz gyertya felmaradt végét messze, a csalit sötétlő bokrai -közé dobá. - -Segiteni a dolgon többé nem lehetett s igy a mór és a vizhordár a -gazdagon megterhelt szamárral a város felé indúltak s a becsületes -Peregil meg nem állhatá, hogy a törvény kezeiből ekként visszakerült -füles munkatársát össze vissza ne ölelje és csókolja s valóban kétséges -marad, mi tölté el nagyobb örömmel e perczben a jó ember egyszerü szivét -– a kincsszerzés-e, vagy szamarának visszakerülése? - -A két szerencse-társ barátságos igazsággal osztozott meg a zsákmányon, -kivéve, hogy a mór, ki az ékszereknek kissé kedvelője volt, ugy intézte -a dolgot, hogy az ő halmazába legtöbb gyöngy és drágakő jusson, de aztán -viszont nagyobb aranydarabokat adott a vizhordárnak, mikkel ez szive -mélyéből megelégedett. Volt gondjuk rá, hogy sokáig ne időzzenek a tény -légkörében, mihez képest dús-voltukat háborgatlanul élvezni más vidékre -költözének. A mór visszatért afrikai születés helyére Tetuan városába; a -gallego pedig nejével, gyermekeivel és szamarával szépen kiillant -Portugalba. - -Itt élete párjának gondos felügyelése alatt tekintélyes férfiuvá lőn. -Hosszas derekára s rövid lábaira zekét és nadrágot öltött az érdemteljes -kis ember, kalapjához tollat, oldalára kardot tűzött s elhagyva a -közönséges Peregil nevet, Don Pedro Gil hangzatosb czimét vevé fel; -magzatai vig kedélyű, bár kurta és lőcslabu nemzedékké növekedtek, mig -Senora Gil, tetőtől talpig csipkésen, szalagosan, karpereczesen s mind a -tiz ujján ragyogó gyürükkel példányképe lett a laza divatosságnak. - -Mi az alcalde-t és két segédét illeti, ezek a „Hét emelet tornya“ alatt -bezárva maradtak s lebűvölten mai napig is ott vannak. Ha kifogynának -egykor Spanyolországból a kandi borbélyok, a fogdmeg alguazilok, és -megvesztegethető alcaldék, ezeket fel lehet keresni; ha azonban e hiány -volna megszabadulásuk feltétele, valószinű, hogy itélet napig ott -kellene várniok. - - - - -ELVESZTETT PARADICSOM. - -(BOZ. (DICKENS.) HOUSEHOLD WORDS.) - -Utitarisznyám vállamon függött – beszélte minap este kis társaskörben -Armand ifju festész – szilfabotom kezemben volt s három mérföldnyi -gyaloglás a poros országuton oly szürkévé tőn, mint egy molnár. Honnan -jöttem, hova mentem? nem tartozik ide; még akkor husz éves sem valék. -Hazulról indultam meg oly czéllal, hogy paradicsomot, e földön, -paradicsomot találjak. A vidék nem volt különösen festői; a hőség igen -nagy. Minden oldalról kalász-tenger hullámzott körülem. Itt egy -falucska, ott egy mezei lak s minden domborulaton egy szélmalom volt -látható. A földeken dolgozó pórok énekeltek s a madarak, mintegy velük -ingerkedve, csevegtek. A fákkal szegélyzett uton, lovak vagy ökrök által -vont egykét szekér haladott lassan előre. Én egy kőhalomra ültem. Egy -szekeres durván kérdezé: fáradt vagyok-e? s ha igen, ajánlá, hogy -szekerére ülhetek. Elfogadtam s nemsokára elterülve feküdtem a -szekérderékban, kényelmetlen fél álomba merülve, melynek azonban nem -hiányoztak saját kellemei, mert a lusta járomról lefüggő csengetyűk -mindaddig s oly édesdeden csilingeltek fülembe, mignem azt képzeltem, -hogy ötven ezüst hang hív egy ragyogó szép új hazába. - -Oly hangulatban ébredék föl, melyben a kért bocsánatot könnyen -megadhatám. Emberem, midőn a főutról befordult, egészen megfeledkezett -rólam s oldalvást már fél mérföldnyire jött velem. Semmi baj, becsületes -szekeres! hiszen nem megyek én sehová; „én csak a paradicsomot keresem.“ -A környéken nincs ily nevű falu, mondá ő; de bizton hiszi, hogy a -kastély és vidéke nekem igen fog tetszeni. Én természetesen ily czélból -utaztam. Borravalót nyomtam markába, – „igyál egészségemért, jó ember, a -magadénak rovására. Lássuk azt a szép tájat.“ Ő egy ösvényre mutatott, -mely a mezőn keresztül a közel kastélyhoz visz s ott hagyott, kemény -markában rázogatva a tőlem kapott ezüst pénzdarabot. Rögtön láttam, hogy -e hely érdemes a megtekintésre. - -Az első pillantás mutatta, hogy a vadtermészetnek eredeti állapotában -hagyott s a polgárisulás ellen elkorlátozott töredéke ez. Erdők és -magános fák, tavak és jókora patakok; s ha a kastély távolabbi falait a -sürü lombozat elfedte szem elől, emberi kéz nyomai sehol sem valának -láthatók. – Részletesb szemle után azonban tapasztaltam, hogy a -természethez ittott javitás is járult s hogy minden, mi a kilátást -gátolhatná vagy a tájképet eltorzíthatná, szorgalmasan el van távolitva. -Nem voltak itt álromok, sem mesterséges zuhatagok; az idegen lépteit -azonban elmés rendezésü utak észrevétlenül a legszebb kilátási pontokhoz -vezették. – Örömmel éreztem a gondosan rejtekezni igyekvő müvészet -jelenlétét; de akkoron még, mint a fiatal emberek legnagyobb része, -hajlandó levén nagy dolgokat kicsinyelni a hiedelemben, hogy ezáltal -epigrammai élczet és szakértőséget tanusit az ember, fenszóval mondám: E -park öltözéke bámulatosan sikerült. - -– Ez közönségesen kifejezett közönséges eszme, szólalt meg tisztán -csengő hang fölöttem. Föltekinték, azt hivén, hogy a falombok közt -rejtőzik valaki s meglepetésemre ifju hölgyet láttam szép nagy lovon -ülve s lovagostorát játszian tartva fejem fölött. A nélkül, hogy -észrevettem volna, jött utánam a gyepen s meghallotta megjegyzésemet, -mely pedig, biztosithatom önöket, csupán saját füleimre volt számitva. - -– Nagysád, feleltem én magamhoz térve zavaromból, ugy hiszem, ön engem -félreért. Nincs semmi közönséges a hasonlatban, mely a minden -fölöslegtől oly ízletesen megtisztitott tájképet nőhez hasonlítja, ki a -helyett, hogy ékszerekkel halmozná el magát, öltözéke műgondját -használja fel szépségeinek lehető kitüntetésére. - -– A magyarázat nem járja meg; válaszolt ő. Hiányzik belőle az -őszinteség. Ön iménti mondatának egyszerű értelme az, hogy ön -megszégyenlette e táj általi bámulatra ragadtatását, és szükségesnek -találta a megvetés férfias kiváltságát alkalmazni. Ha nem láttam volna -önt ott távolabb, midőn könyvébe rajzolt, könnyen valamely vándorló -fodrásznak tartanám. - -Új ismerősnőm hangja és modora rendkivül zavarba ejtett s egyelőre -csaknem felingerlett az ellenséges viselet, melyet ő, ily csekély -alapon, irányomban vőn; világos, hogy ő szellemi vitát akart kezdeni, -mert e perczben még nem sejthettem, hogy ezúttal tulajdonkép a bemutatás -formaságait ohajtá elkerülni. Én feleltem a vádra; ő viszont. A -viszontorlatok egész ütegeit tüzeltük el egymás ellen, lassanként -azonban közös téren találkozánk; minden negélyzetet mellőztünk; s -mialatt ekként összevissza járkáltunk a gyepes fasorok között, vagy -meg-megálltunk egy-egy kilátási pontnál – ő csöndesen haladva szelid -paripáján, én pedig mellette, a ló serényét fogva, a fesztelenség és -barátsághoz egy óra alatt többet közeledtünk, mint ez, bármi más -körülmények közt, egész évszak alatt lehető volt volna. - -Hadd irjam le e benyomásokat ugy, mint akkor tapasztalám azokat. -Máskülönben hogy világosítaná fel a puszta elbeszélés az elméletet? Azt -akarom e példa által megmutatni, a boldogságnak mily roppant épületét -épitjük gyakran ingatag alapra, s hogy az élet eseményei anyagi -következményeinek épen nem szükség érzeményeink kifolyásával -öszhangzatban lenniök, hogy – de nem előzöm meg a történetet. - -A hölgy, zöld lovag-öltözetében kitünően szép volt, mint ezt e kis -mellkép bizonyítani fogja; folytatá Armand s kis tokot vont elé -zsebéből. - -– Emlékezet után van rajzolva, de jót állok tökéletességeért. - -– Mindnyájan jól ismerjük ez arczot, barátom, szólt Prevost, ez arcz, -Raphael Fornarinajaként, csaknem valamennyi festményedben eléjön. Mult -évben mint Medeát tüntetéd fel; az idén, alkalomszerűleg módositva, mint -Corday Charlotte fog a képtárlatban szerepelni. Miért kerülted el e -jelleget oly gondosan Juliet-ed és Helois-edben? Az ember azt hinné, -hogy kellemes viszemlékek helyett inkább perpatvar, erőszak és -kétségbeesés eszméivel van az kapcsolatban. - -– Ha ez volna az eset, felelt Armand szinlett vidorsággal, elméletem -porba hullana, s én, midőn e történetet elmondom, nem tennék egyebet, -mint jóságtokkal visszaélve, oly vallomást, mely a borongós kedélyen -kissé könnyítsen. Hallgassatok meg végig, ez nincs már oly messze. - -Kis tó partján egy grottához értünk, hol meglepetésemül reggelire -gazdagan volt terítve. Két szék, két teríték volt készitve; mellettök -Fifine, a szolgálat-teendő nőcseléd. Megizlelők a reggelit, minden -egyébről beszélgetve csak minmagunkról nem, holott egyébre nem is -gondoltunk, mint épen minmagunkra. Párszor egyegy eszme villant át -lelkemen e fogadtatás sajátszerűsége fölött; hivém azonban, hogy a -kastély különcz úrnőjével, minőkről középkori regényekben olvas az -ember, hozott össze a véletlen, ki most büszkeségét helyezi egy vándor -müvész iránti vendégszeretete tanusitásában. A hölgy engem Hectornak -nevezett, én őt Andromachenak; s a csemegékkel felhozott jó fajta bor -befolyása által lelkesitve oly messze mentem, hogy megvallám, miként -irántai szerelmem határtalan s neki arámmá kell lennie. Nyilt őszinte -válasza, miszerint csak tőlem függ a napot meghatározni, korlátlan -örömre ragadott. Alig emlékszem már, mi minden dőreséget követtem el; -annyit tudok, hogy Fifine megdorgált s mondá, hogy jó nevelésü fiatal -ember-létemre igen vakmerő valék. - -Mi gyönyörteljes fél óra következék most! A grotta bejárását borágak -futották el. A tó fodrai aranyporral behintettnek látszó part fövenyéhez -simultak. Az ösvény, melyen meredek sziklák alatt ide jövénk, ezek közé -oldalt felkanyarúlt; előttünk a tó – lehet, hogy az nagy pocsolyánál nem -volt egyéb, de ily dolgokat az emlékezet nagyszerűsít – erdőlepte magas -hegyek tővéig terjedett, miket aztán a tiszta kék éggel együtt -visszatükrözött. Egymás mellett, egymás kezét tartva ültünk; Fifine -azonban, ki az illemről túlszigorú fogalmakkal birt, hevesen kelt ki -ellenünk. Én súgva tovaküldetését szorgalmaztam s Andromache talán -szinte véleményemen volt, de ezt fenszóval nyilvánitani nem merte. Igy -mult el egy néma boldogsági óra, mert sziveink csakhamar csordulásig -teltek el s lezárták a szót ajkainkról; és én ünnepélyesen kijelentem, -hogy még egy ily nap élvezeteért lemondanék életem tiz évéről. - -Midőn az est közeledett s én a tópartoni alkonyséta gyönyöreiről kezdtem -álmadozni, Fifine könyörtelenűl sürgette a kastélyba visszatérést. – -Szavai vadul sértették füleimet. Én mármár dryádnak vagy fák és grották -közt lakó nymphának képzeltem hölgyemet. De a prózai Fifine győzött s mi -félóra mulva igen kényelmes és új izlésü lakház párisi csínnal búlorzott -termébe léptünk. Itt több, mindennapi arczu szolga bámult reám. Regényes -eszméim egyszerre durva lökést kaptak. Öt perczczel később hintó gördült -be a kapun s egy szép magas ifju kiséretében kövér öreg úr szállott ki -belőle. - -Minek fessem a megoldás nevetséges részleteit? Andromache Chose Hector -úrnak volt jegyese, de még soha nem látta őt. Atyja, gazdag -természetbuvár, e nap reggelén a vőlegénynyel találkozandó, a szomszéd -városba elébe ment. A regényes hajlamú ifju hőlgy engem a parkban -megpillantván, azt hivé, hogy ez egy előre kicsinált meglepetés. A -grottába reggelit rendelt s az imént elbeszélt módon ismerkedett meg -velem. Én a Hector-nevet elvállalván, ő természetesen Andromache lőn. -Ennyiből állt a tévedés magyarázata. Arczom majd kiégett a szégyentől, -midőn az apa s az igazi Hector hangos nevetés közben igazitott helyre; s -maga az ifju hölgy is sírva távozott el. Egyelőre azt reméltem, hogy -eltörülhetlen benyomást gyakoroltam reá; de nemsokára kiábrándulék. -Dühömben durva szavakkal támadtam meg Hectort. Ennek egy ellenséges -találkozás lőn következménye. Én nehéz sebet kaptam s egy szomszéd -faluban sok ideig feküdtem elhagyottan. De szerelmemből még mindig nem -gyógyultam ki. Még akkor sem, midőn összekelésöket meghallám. A -menyasszonyt makacsúl az én Andromachém gyanánt tekintém s csak midőn -rokona, Ducliquené jött egyszer látogatásomra, oszlott el minden -csalódásom. Szerinte Andromache, bár a regényességet igen szereti -negélyezni, nagyon mindennapi és prózai egyéniség, s a pásztoróráról -mint nevetséges tévedésről emlékezik. Ő nemcsak ellenszegülés nélkül, de -nagy örömmel lett Hector nejévé. Férjében minden kivánhatót feltalált – -szép külsőt, nagy vagyont, magas rangot; s ő volt az első, ki tréfa -tárgyává tette „azt a szegény ál Hectort.“ - -E látogatás egyszerre kigyógyitott. Elég erősnek éreztem magamat -odahagyni az elvesztett paradicsomot. A barátságos és gyönyörű -Ducliquené üléssel kinált meg hintajában s a közel Arquet városba vitt. -Én pedig hálát érzek Andromachém iránt, hogy a szépség maradandó -mintaképét lelkembe véste. - -Igyunk egészségeért! - - - - -A VÁRPARANCSNOK ÉS A JEGYZŐ. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Hajdanában egy kemény öreg lovag volt Alhambra várparancsnoka, ki egy -kezét háborúban vesztvén el, közönségesen félkezű parancsnoknak -nevezteték. S ő valóban sokat is tartott arra, hogy régi katona, -bajuszát szeméig pödré fel, tábori csizmákat s egy nyárs-hosszú toledói -kardot viselt, ennek markolatában tartván zsebkendőjét. - -E fölött nagy mértékben makacs, szőrszálhasogató s büszke volt ő -rangjára és kiváltságaira. Parancsnoksága alatt, Alhambrának mint -királyi palota és uradalomnak, szabadalmai szigorúan védve voltak. -Senkinek, ha csak nem volt magas rangbeli, nem engedte meg lőszerrel, -karddal, sőt még bottal sem a várba lépni; minden lovas a kapunál -leszállni s lovát kantáron vezetni tartozott. - -Már pedig, miután Alhambra dombja Granada kellő közepéből emelkedik, -mintha a fővárosnak volna valami kinövése: a tábornoknak, ki a tartomány -főnöke vala, nagy boszuságára volt ezen imperium in imperio, e kis -független állomás, kerületének közepette. A jelen esetben ezt még -boszantóbbá tette az öreg parancsnok ingerlékeny féltékenysége, mely a -tekintély s helyhatóság legcsekélyebb kérdésében azonnal szikrát fogott: -úgy szinte csavargó és fegytelen jelleme a népnek, mely lassanként -befészkelte magát a várba mint egy szentélybe, s onnan a városi -becsületes lakosok rovására csalás és rablásokkal rakonczátlankodott. - -E szerint a tábornok és a parancsnok között örökös vita és epéskedés -létezett, ez utóbbi részéről annál dühösebb, a mennyiben – méltósága -csökkenését két szomszéd hatalmasság közül rendesen a gyengébb szokta -inkább félteni. A tábornok díszes palotája a Plaza Nueván, közvetlenül -az Alhambra hegy tövében állott s itt az őrök, cselédek és városi -tisztviselők örökké tisztelegtek sürögtek és forogtak. A várnak egy -kiálló bástyázatáról épen e palotára és térre nyilt kilátás; e -bástyázaton járt alkalomszerüleg az öreg parancsnok fel s alá, -toledójával oldalán s éles vizsga szemekkel tekintve le vetélytársára, -miként a sólyom tekint le a prédára száraz ágon lévő fészkéből. - -Ha lement a városba, ez mindig nagy díszmenettel történt; lóháton, -testőreitől környezve; vagy pedig disz-hintajában, egy, nyolcz öszvér -által vont s faragványos fa és aranyzott bőrből összeállitott ócska és -ormótlan spanyol bárkában, futárokkal, fulajtárokkal és inasokkal s ily -alkalomkor azt hivé, hogy minden nézője csodálat és tisztelettel bámulja -őt mint várurat, ámbár Granada elménczei, különösen a tábornok palotája -körül henyélkedők, gúnyosan mosolyogtak e kisszerű pompán s alattvalói -csavargó jellemére vonatkozólag, „a koldusok királyának“ csúfolák őt. - -A két katonás vetélytárs közötti vitának egyik legkifogyhatlanabb -forrásaúl ama, a parancsnok által igényelt jog szolgált, hogy mind azon -árúczikkek, melyek a várőrség használatára szükségesek, vám-mentesen -vitessenek a városon át. E kiváltság fokonként elharapózó csempészetre -adott alkalmat. A vár bensejében s a környék számtalan barlangjában -csempészek ütötték fel tanyájokat s a várbeli katonák egyetértésével, -tenyésző üzletet rendszereztek. - -A tábornok figyelme fel lőn gerjesztve. Értekezett törvénytudó tanácsosa -– és factótumával, egy ravasz és bajszövő escribano vagy is jegyzővel, -ki nagyon örült az alkalomnak Alhambra öreg potentát-ját zavarba s -törvényies cselekbe keverhetni. Azt tanácsolá a tábornoknak, hogy el ne -áljon jogától a város kapuján bejövő minden vonatot megvizsgáltatni s e -tárgyban egy hosszú jog-követelési levelet irt. A parancsnok egyenes -lelkü s tetőtől talpig öreg katona volt, ki az escribanokat az ördögnél -is jobban gyűlölte s különösen a kérdésben lévőt jobban mint valamennyi -többi escribanot. - -– Micsoda! mondá dühösen pödörve bajuszát, a tábornok a toll emberét -használja fel engem bajba keverni? megmutatom neki hogy egy öreg katona -nem ijed meg a tudákosságtól. - -Kapta tollát s egy rövid, tyúkláb iratú levelet firkantott, melyben, nem -tartván méltónak ok-adatokba bocsátkozni, kutatástól-ment behozatali -jogához ragaszkodék s kijelenté, hogy minden vámtiszten fényes boszut -áll, ki szentségtelen kezét az alhambrai zászló védelme alatt lévő -szállitmányra meri tenni. - -Mialatt a két hatalmasság közt e kérdés tárgyaltatott, történt hogy egy, -a várőrség számára való szerekkel megterhelt öszvér érkezett egy napon a -Xenil kapuhoz, melyen s a külvároson át vezetett fel az út Alhambrába. A -szállitmányt egy nyakas öreg káplár vezénylé, ki sok ideig szolgált a -parancsnok alatt s szive szerinti ember volt; ép oly rozsdás és kopott -mint egy ócska toledo kard. A város kapujához közeledve az öreg káplár -az öszvér nyergébe tűzé Alhambra zászlóját s tökéletes feszesre nyujtva -ki magát, bátran ment előre, ama oldal pillantásokkal, minőkkel a kakas -megy át az ellenséges téren, minden pillanatban készen a csipésre és -veszekedésre. - -– Megállj, ki vagy? kiáltá a kapu melletti őr. - -– Alhambrai katona; felelte a káplár oda sem pillantva. - -– Mit viszesz? - -– Élelmi szereket az őrség számára. - -– Mehetsz. - -A káplár előre ment, kisérve a szállitmánytól, de alig haladott nehány -lépést, midőn egy egész zuhataga a vámtiszteknek, rohant ki elébe egy -kis őrházból. - -– Hallo hó! kiálta a főnök. Öszvérhajtó, megállj s bontsd fel a -kötegeket. - -A káplár megfordult sarkán s csata állásba helyezte magát. - -– Tisztelet Alhambra zászlójának, mondá; e tárgyak a parancsnok -tulajdona. - -– Mit nekünk parancsnok mit nekünk zászló? Öszvérhajtó mondom, megállj. - -– Saját vesztedre állitod meg a szállítmányt! kiáltá a káplár, felhúzva -puskája sárkányát. Öszvérhajtó, előre! - -Az öszvérhajtó jót húzott az állatra; a vámtiszt elébe ugrott s megfogta -a kantárt; mire a káplár felkapta fegyverét s agyonlőtte őt. - -Az utcza rögtön fellázadt. Az öreg káplárt megfogták s nem kevés ütés -rúgás és döfés után, mi Spanyolországban a néptömegtől rendesen kijár, -előizeként a törvényszabta későbbi bünhödésnek, lánczra verték s a -városi börtönbe vitték, társainak megengedtetvén az átkutatott -szállítmánynyal Alhambrába felmehetni. - -Az öreg parancsnok meghallván káplárja elfogatását s a zászlóján -elkövetett méltatlanságot, iszonyú dühbe jött. Egy ideig idestova járt a -mór csarnokokban, a bástyákon szaladgált s tűz és kard tekinteteket -szórt le a tábornok palotájára. Ki szellőztetvén első felindulását, -követet küldött a káplár kiadatásáért, miután kizárólag őt illetné a -jog, a vezénylete alá tartozók fölött biráskodni. Az örvendező escribano -tolla által segitett tábornok nagy hosszasan felelt, hogy miután a -merény a város falai között s a polgári tisztek egyike ellen követteték -el, az ügy világosan az ő helyhatósági köréhez tartozik. A parancsnok -követelése ismétlésével válaszolt, mire a tábornok egy még hosszabb s -még törvényesebb élű viszon-választ adott; a parancsnok egyre tüzesebb s -követelőbb, a tábornok egyre hidegebb és terjedelmesb lőn irataiban, mig -nem az oroszlányszivű öreg katona tökéletes dühben őrjöngött hogy a -törvényies perlekedés tömkelegébe ennyire bebonyolíttaték. - -Mig a ravasz escribano ekként mulatá magát a parancsnok rovására, a -káplár ellen vizsgálat intézteték s ez előhozaték a fogház egy szűk -börtönéből, melynek csak egy kis rostélyzott ablaka volt, hol vas-gyúró -arczát mutathatá s barátai vigasztalását elfogadhatá. - -Az ernyedetlen escribano, régi spanyol szokáshoz képest az irott -tanúbizonyságokból egész hegyet tornyoza fel, mikkel a káplár végképen -legyőzetett. Gyilkolási vádban marasztaltatván el halálra lőn itélve. - -Hiába kért és fenyegetőzött a parancsnok, Alhambrából. A végzetszerű nap -felvirradt, a káplár in capilla, vagy is, a börtön kápolnájába tétetett -ki. - -Az öreg parancsnok látván, hogy a dolog már végletekig megy, elhatározá -személyesen vetni magát közben. E czélból kirendelé disz-hintóját s -ebben, testőreitől környezve, legördült az Alhambrából a városba vezető -fasorok közt. Az escribano házához hajtatván, a kapuhoz hivatá őt ki. Az -öreg parancsnok szeme fénylett, midőn a törvény emberét öröm vigyorogva -látta feléje közeledni. - -– Mit hallok, kezdé, ön katonáim egyikét halálra itélteté? - -– Csak a törvény értelmében – a legszigorúbb igazság szerint, mondá az -önmagával megelégedett escribano, torkát ráspolyozva, és kezeivel -szárazra mosdva. Megmutathatom excellentiádnak a hitelesitett -tanúvallomásokat. - -– Hozza ön ide, felelt a parancsnok. Az escribano hivatalszobajába -rohant, végtelenűl örvendve, hogy ismét alkalma nyilt eszélyességét a -daczos aggastyán rovására kitüntethetni. - -Egy zsák irattal tért vissza s egy hosszú vallomást kezde ügyesen pergő -nyelvvel olvasni. Ezalatt temérdek ember csoportosúlt össze, előre -nyújtott nyakkal s tátott szájjal hallgatózva. - -– Kérem önt nem jönne ki azon tolongó csordából, ide mellém a hintóba, -hogy jobban halhassam szavát; mondá a parancsnok. - -Az escribano a hintóba lépett; az ajtó pillanat alatt reázáródott, a -kocsis megsuhintá ostorát s öszvérek, hintó, őrök, minden, villámgyorsan -elvágtatott, bámész ámulatban hagyva ott a sokaságot. A parancsnok meg -sem is pihent addig, mig ragadmányát Alhambra legerősebb börtöneinek -egyikébe el nem helyezé. - -Katonai modorú fegyverszüneti zászlót külde le ekkor, egyezkedést -ajánlva – a jegyzőt a káplárért. A tábornok sértve érezé büszkéségét; -megvető tagadással válaszolt s a káplár kivégzésére egy erős magas bitót -állítatott a Plaza Nueva közepén. - -– Ho ho! igy játszunk hát? szólt a parancsnok s rendeletéhez képest -rögtön bitófa emeltetett a Plaza Nueva-ra tekintő bástyafok kimeredő -szélén. - -– S most, felelt a tábornok követének, akasztassátok fel, ha úgy -tetszik, katonámat, de ugyanazon perczben, melyben ő lenn a téren -függend, nézzetek fel s látni fogjátok, mint veri össze bokáit a légben -az escribano. - -A tábornok kérlelhetlen volt; katona csapatok foglalák el a tért, dobok -pörögtek, a harangok meghúzattak. Roppant műkedvelő csapat gyülekezett -össze nézni a végrehajtást. Másrészről, a parancsnok is kirendelé a -bástyafokra a várőrséget s a Torre de la Campana-ban meghuzatta a jegyző -halál harangját. - -A jegyző felesége, egy egész apró escribano ivadékkal maga után, -tolakodott keresztül a sokaságon s a tábornok lábaihoz borulva kérve -könyörgött; ne áldozná fel férje életét s gyermekei és saját jövőjét ily -büszkeségi szeszélynek. - -– Jobban ismeri ön az öreg parancsnokot, mondá, sem mint kétkedni -lehetne hogy fenyegetését foganatba veszi, ha ön felakasztatja a -katonát. - -A tábornokot legyőzék a könyek, a siránkozás s a csipegő fajzat -jajveszéklése. A káplárt őrizet alatt felküldé Alhambrába, még mindig a -halálra itélt fogoly mezében, csuklyás barátként; de folyvást emelt -fővel és vasgyúró arczczal érkezett ez meg. Cserébe, az egyezkedéshez -képest az escribano követeltetett. A nem rég oly nagy szavú elbízott -törvényes ember félholtan került ki börtönéből. Minden csacskasága és -önhittsége elpárolgott; haja, mint mondják, csaknem megőszült félelmében -s bamba levert pofával jelent meg, mintha már nyakán érezné a kötelet. A -vén parancsnok csipőjére szegezvén két karját, nehány perczig kemény -mosolylyal mérte őt végig. - -– Ezentúl barátom, mondá neki, mérsékeld buzgóságodat mások irányában; -ne hidd magad oly igen biztosnak s mindenek fölött, jól meggondold -magad, mielőtt egy öreg katonát törvényes fogásokkal akarnál kijátszani. - -Vége a III kötetnek. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Angliában az ügyvédek – barristers – a törvényszékeknél -selyem köpenyben és parókával jelennek meg.] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -43 |csnpa kegy |csupa kegy - -62 |jelennek gme |jelennek meg - -79 |tndok |tudok - -90 |szerencsétleu |szerencsétlen - -116 |ar.a mit |arra mit - -171 |igazságkiszolgál tatás |igazság kiszolgáltatás - -175 |fé-ig |félig - -217 |zaszlóján |zászlóján - -220 |akasztassások |akasztassátok] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (3. -KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/67213-0.zip b/old/67213-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 14ec3e7..0000000 --- a/old/67213-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67213-h.zip b/old/67213-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index ee7d550..0000000 --- a/old/67213-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67213-h/67213-h.htm b/old/67213-h/67213-h.htm deleted file mode 100644 index 7ae71fb..0000000 --- a/old/67213-h/67213-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4507 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (3. kötet) by -Károly Bérczy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Világ folyása (3. kötet)</span>, by Károly Bérczy</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Világ folyása (3. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Beszélyek</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Károly Bérczy</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: January 21, 2022 [eBook #67213]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VILÁG FOLYÁSA (3. KÖTET)</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>VILÁG FOLYÁSA.</h1> -<p class="center"><span class="caption-150">BESZÉLYEK.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">ANGOLBÓL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BÉRCZY -KÁROLY.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">HARMADIK -KÖTET.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">PEST, 1854.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small"><em class= -"gesperrt">SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA.</em></span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">(Emich Gusztáv -bizománya.)</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1854. Emich -Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>AZ ARAB CSILLAGÁSZ <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>HORATIO SPARKINS <span class="ralign"><a href= -"#Page_35">35</a></span></li> -<li>A SZERELEM ZARÁNDOKA <span class="ralign"><a href= -"#Page_69">69</a></span></li> -<li>ÖRDÖG MARKA <span class="ralign"><a href= -"#Page_125">125</a></span></li> -<li>EGY APA <span class="ralign"><a href= -"#Page_143">143</a></span></li> -<li>A MÓR HAGYOMÁNYA <span class="ralign"><a href= -"#Page_157">157</a></span></li> -<li>ELVESZTETT PARADICSOM <span class="ralign"><a href= -"#Page_195">195</a></span></li> -<li>A VÁRPARANCSNOK ÉS A JEGYZŐ <span class="ralign"><a href= -"#Page_209">209</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>AZ ARAB CSILLAGÁSZ.</h2> -<p class="center">(WASHINGTON IRVING. <i>Alhambra</i>.) -<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<p>Ős időkben, sok század év előtt, Granadán egy Aben Habuz nevű -mór király uralkodott. Megpihent hoditó volt ő, azaz ifjabb napjait -folytonos csata és zsákmányolás közt élve le, most midőn gyönge és -élemedett lőn, nyugalom után sovárgott, mit sem ohajtva inkább, -mint az egész világgal békében élni, s babérjait a szomszédoktól -elcsikart birtokkal együtt nyugodtan élvezni.</p> -<p>Történt azonban, hogy ezen szerfölött eszélyes és békeszerető -öreg fejedelemnek ifju vetélytársakkal gyült meg a baja, -herczegekkel, kikben az ő korábbi hir és harcz vágya lángolt s kik -igen sok hajlamot mutattak, őt az atyjaikon elkövetett sérelmekért -számadásra vonni. Saját országának némely távolabb fekvő -tartományai is, melyeket ifju ereje napjaiban kemény fegy alatt -tartott, nyugalomért <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> sovárgó jelen korában lázadással s azzal -fenyegeték, hogy őt fővárosa falai közé szorítják. E szerint -mindenfelől ellenség által környezve, minthogy ennek jöttét a -Granada körüli vad magas sziklabérczek könnyen elfödheték, a -szerencsétlen Aben Habuznak folytonos vigyázat és félelem között -kelle élni, soha sem tudhatván, mely oldalról támadtatik meg.</p> -<p>Hiába épitetett őrtornyokat a hegyekre s helyezett minden -szorosra őröket oly parancscsal, hogy éjen át tűzzel, napközben -füstel adják hírül az ellen közelgtét; szemes ellenei, kijátszva -minden ovatosságát, majd egy majd más vonalon, melyre nem is -gondolt, törtek elő, és orra előtt pusztitva el tartományait, -foglyokkal és zsákmány-rakodtan tértek a hegyekbe vissza. Volt e -valaha békeszerető és pihenni vágyó hoditó, hasonló kényelmetlen -helyzetben?</p> -<p>Mialatt Aben Habuzt e zavarok és bántalmak epeszték, egy vén -arab orvos érkezett udvarába. Ősz szakálla övéig folyt le s a -hajlott kornak minden jelét viselé; pedig mégis csaknem mindig -gyalog jött Egyiptomból semmi egyéb segélylyel, mint egy -hieroglyphekkel jelölt bottal kezében. Hire megelőzte <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> őt. Neve -Ibrahim Ebn Abu Ajeeb volt; azt mondák róla, hogy Mahomed kora óta -él s Abn Ajeebnek, a próféta társai utolsójának fia, s hogy még -mint gyermek követte Amru hóditó seregét Egyiptomba, hol az ottani -papoktól tanulta hosszu évsoron át a sötét tanokat s különösen a -büvészetet.</p> -<p>Mi több, még azt is beszélték, hogy ő az élet meghoszabbitásának -titkát felfedezvén, ez által lőn képes két század óta élni, ámbátor -már öreg korában jutván e felfedezéshez, csak ősz fürteit s homloka -ránczait örökítheté.</p> -<p>E csodateljes öreg embert sok tisztelettel fogadta a király, ki -a korosabb fejdelmek szokásához képest, az orvosokat nagy becsben -kezdé tartani. Saját palotájában akart neki lakosztályt kijelölni, -de a csillagász inkább egy barlangot választa, ama hegy oldalában, -mely Granada városa fölött emelkedik, s ugyan az, melyen később az -Alhambra épült. E barlangot ő tágabbra ásatá, annyira hogy téres -magas csarnokot képeze kerek nyilással tetején, melyen ő az eget és -rajta a csillagokat délidőben is szemlélheté. E csarnok falait -egyiptomi hieroglyphekkel, <span class="pagenum"><a name="Page_6" -id="Page_6">-6-</a></span> cabalisticus rajzokkal s csillagok -jegyeivel irta tele, bensejét pedig granadai mesterek által saját -vezérlete alatt készített szerekkel butorozta, miknek titkos -tulajdonságaikat egyedül csak ő tudta.</p> -<p>Rövid időn a bölcs Ibrahim megbizott embere lőn a királynak, ki -minden felmerülő esetben hozzá fordult tanácsért. Aben Habuz egy -alkalommal a szomszédok méltatlanságai ellen kelve ki, ama nyugtot -nem engedő szakadatlan őrködést panaszlá melylyel berontásaik ellen -kell magát védenie; panasza végeztével, a csillagász perczig -szótlan maradt, aztán igy felelt:</p> -<p>– Tudd meg ó király, hogy Egyiptomban létemkor, én ott egy -hajdankori pogány papnő által készitett nagy csodaművet láttam. -Borsa város mellett egy hegyen, honnan Nilus völgye áttekinthető, -egy kos alak állott, a koson pedig egy kakas, mindkettő rézből -öntve és sarkon forduló. Valahányszor betöréssel lőn a vidék -fenyegetve, a kos az ellenség irányába fordult s a kakas -kukoríkolt, mire a város lakói mind a veszélyt, mind pedig mely -oldalról közeleg <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> az, megtudták, s ideje korán intézkedhettek -ellene.</p> -<p>– Az isten nagy! kiáltott fel a békeszerető Aben Habuz; mily -kincs volna nekem egy ily a környező hegyekre felügyelő kos, aztán -meg egy ily kakas, mely a veszély idejében kukoríkolna! Allah -Akbar! mily biztosan alhatnám palotámban hasonló őrökkel ennek -tetején!</p> -<p>A csillagász bevárta a király elragadtatásának csillapultát, -aztán folytatá:</p> -<p>– Miután a győzelmes Amru (nyugodjék békével) meghóditá -Egyiptomot, én az ország vén papjai közt maradtam, hogy megtanuljam -bálványimádó hitük szertartásait s magamévá tegyem ama titkos -tanokat melyekért ők oly nagy hirben állanak. Egy ízben a Nilus -partján egy öreg pappal beszélgetve ültem, midőn ez ama roppant -pyramisokra mutatott, melyek az elterülő pusztaságon hegyekként -emelkednek. Minden mire mi oktathatunk, szólt ő, semmi az e -pyramisokban rejlő tudományhoz képest. A középső gúla kellő -közepében van egy temetkezési szoba s ebben mumiája azon főpapnak, -ki e bámulatos gúla épitését segéllé, s véle <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> van eltemetve -egy csudálatos tankönyv, mely mindennemű tudomány és bűvészet -titkait magában foglalja. E könyv Ádámnak adatott bukása után s -nemzedékről nemzedékre szállva bölcs Salamon királyé lett, ki ennek -segítségével épité a jeruzsalemi templomot. Miként jött végre e -gúla épitőjének birtokába, ezt csak az tudja ki mindeneket tud.</p> -<p>– Midőn az egyiptomi pap e szavait hallám, szívem égett e könyv -birhatásaért. A hóditó sereg katonáin kivül, született egyiptomiak -szolgálatival is rendelkezhettem: munkához fogtam tehát ezekkel, s -a gúla szilárd tömegébe mindaddig fúrtam, mig roppant fáradsággal -bensőbb és rejtek folyosói egyikébe jutottam. Ezen fölfelé félelmes -tömkelegen át menve, sikerült behatnom a gúla kellő közepébe, épen -ama temetkezési szobába, hol a főpap múmiája századok óta feküdt. -Itt keresztültörtem a múmia külső hüvelyeit, kibontottam a -számtalan lepel és kötelékből s végre megtaláltam keblén a becses -kötetet. Reszkető kézzel vevém azt fel s kitapogatózva a gúlából, -ott hagytam sötét és néma koporsójában a múmiát a feltámadás és -utolsó itélet napjáig. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>– Abu Ajeeb fia! mondá Aben Habuz; te valóban sokat utaztál s -láttál csodálatos dolgokat; de hát mit használ nekem a gúla -rejtelme s bölcs Salamon tankönyve?</p> -<p>– Épen e könyv tanúlmányozása által, ó király! lettem én jártas -a bűvészet minden nemében s rendelkezhetem szellemekkel terveim -kivitelében. Ennélfogva a borsai talizmán titka is ismeretes -előttem, s képes vagyok hasonlót, sőt még becsesb tulajdonokkal -birót késziteni.</p> -<p>– O bölcs fia Abu Ajeebnek, kiálta Aben Habuz; ily talizmán -többet érne a hegyek minden tornyánál s a szorosok valamennyi -őrénél. Alkoss nekem egy ily védszert, s álljon kincstáram egész -tartalma rendelkezésedre.</p> -<p>A csillagász teljesítendő a fejedelem kivánságát, rögtön -munkához látott. Magas tornyot építetett az Albacym hegy tetején -álló királyi palotára. A torony Egyiptomból s mint állittatik, a -pyramisok egyikéből hozott kövekből épült. Felső részét kerek -csarnok tevé, kelet dél nyugot és észak felé nyiló ablakokkal, -mindenik ablak előtt asztal állt, melyen mint saktáblán, fából -kivágott kicsided lovas <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> és gyalog sereg volt elhelyezve, -képmásával együtt az e tájon uralkodó fejedelemnek. E kivül még -minden asztalhoz egy hajtűnél nem nagyobb lándzsácska tartozott, -melybe némi Chaldeus jegyek valának vésve. E csarnok rézajtaja -mindig zárva tartatott egy nagy aczél lakat által, melynek kulcsát -a király birta.</p> -<p>A torony tetején érczből öntött <em class="gesperrt">mór -lovag</em> sarkon forduló alakja volt látható, egy kezében paizsal, -másban felfelé tartott lándzsával. A lovag arczczal a városra -nézett, mintha őrködnék fölötte, de ha ellenség közelgett, rögtön -kellő irányba fordult s kiszögzé lándzsáját.</p> -<p>Midőn e talizmán elkészült, Aben Habuz alig várta az alkalmat -próbára tehetni erejét, s épen oly hőn óhajta most egy beütést, -mint azelőtt nyugalom után áhítozott.</p> -<p>Kivánsága nem sokára tellyesült.</p> -<p>Egy kora hajnalon a torony őre hirül hozá, hogy az ércz-lovag -arcza Elvira hegyei felé fordult, s hogy lándzsája egyenesen a -lope-i szoros felé van irányozva.</p> -<p>– Pörögjenek a dobok, harsanjanak meg a <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> trombiták -csatára, s egész Granada talpon legyen! parancsolá Aben Habuz.</p> -<p>– Ó király, szólt a csillagász, soha se nyugtalanitsd városodat, -s ne szólítsd csatára vitézeidet; nincs nekünk erőre szükségünk -elűzni elleneidet. Bocsásd el szolgáidat s menjünk egyedül a torony -titkos csarnokába.</p> -<p>Az öreg Aben Habuz a még öregebb Ibrahim Ebn Abu Ajeeb karjára -támaszkodva ment fel a torony lépcsőzetén. Felnyiták a rézajtót s -beléptek. A lopei szoros felé nyiló ablakot nyitva találták.</p> -<p>– Ezen irányban van a veszély, mondá a csillagász; jer közelebb -ó király, s nézd ez asztal rejtelmét.</p> -<p>Aben Habuz király a piczi fa szoborkákkal megrakott -sakk-táblaszerű asztalhoz lépett s végtelen meglepetésére -tapasztalta, hogy azok egytől egyig mozognak. A lovak szökdeltek és -ágaskodtak, a harczfiak fegyvereiket forgaták, s a dob és trombita -hangja, a kardok csattogása, a paripák nyeritése olyszerü lágy halk -morajba összefolyva volt hallható, mint nyáron át a méhdöngicsélés -a déli árnyékban szunnyadónak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>– Tekintsd ó király, folytatá a csillagász, e jelenetet annak -bizonyságaúl, hogy ellenségeid most is táborban vannak. Ama hegyek -között, a lope-i szoroson kell nekik előjönni; ha rettegést és -zavart akarsz csak okozni s azt, hogy életveszteség nélkül -vonúljanak vissza, akkor e bű lándzsa tompa végével üss a szobrok -közé; de ha vérontást kivánsz, <em class="gesperrt">élével</em> -vágj közibük.</p> -<p>A békeszerető Aben Habuz vonásai kissé elkékedének, remegő -mohósággal nyúlt a bű lándzsa után, s ősz szakálla rezgett fuldokló -örömében.</p> -<p>– Fia Abu Ajeebnek! kiálta fel; úgy hiszem egy kis vér nem fog -ártani.</p> -<p>Ezt mondva, a bű lándzsa élével a törpe szoborkák közé vágott, -néhányra a tompa véggel ütött, mire az elsők halottként terültek -el, a többi pedig össze elegyedve s egymás ellen fordulva -harczolt.</p> -<p>A csillagász alig birta a legbékeszeretőbb fejdelem kezét -nyugvásra s arra birni, hogy valamennyi ellenségét ki ne végezze: -végre sikerült neki őt a toronyból lehozni s a lope-i szoros -melletti hegyekbe vizsgálókat kiküldeni.</p> -<p>Ezek oly hirrel tértek vissza, hogy a Granada <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> előtti -sierra közepén egy keresztyén had nyomult elő, de pártszakadás -támadván közöttük, fegyvereiket egymás ellen forditák, s nagy -vérontás után visszavonúltak a határszélre.</p> -<p>Aben Habuz el volt ragadtatva a talizman hatásától.</p> -<p>– Valahára, mondá, békében élhetek, s elleneim hatalmamban -vannak. Ó bölcs fia Abu Ajeebnek, mivel hálálhatom meg neked e -jótéteményt?</p> -<p>– Egy öreg bölcsész igényei, ó király, csekélyek és egyszerűek; -csak azt engedd, hogy barlangomat illendő remete lakká -alakíthassam, s meg vagyok elégedve.</p> -<p>– Mily nemes a valódi bölcs mérséklete! viszonzá Aben Habuz, -alattomban örülve a jutalom olcsóságán. Előhivatta kincstárnokát, s -megyhagyta neki, hogy Ibrahimot a remete-lak felszerelésére -kivántató összegekkel lássa el.</p> -<p>A csillagász most több rendbeli szobát vágatott a kemény -sziklában, melyek csillagvizsgáló csarnokával összefüggésben -lennének; aztán pompás ottomanokkal és pamlagokkal bútoroztatá -ezeket, <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> s a falakat a legdúsabb Damask szövettel -vonatta be.</p> -<p>– Koros ember vagyok, mondá, s nem fekhetem tovább csontjaimmal -kő ágyakon, s e nyirkos falakra is szükséges a lepel.</p> -<p>Fürdői is voltak, ellátvák minden nemével az illatos szereknek -és regényes olajaknak. – Mert a fürdő, gondolá, nélkülözhetlen a -kor merevségének egyensúlyozására s visszaadni a tanulmányok által -összezsugorodott test friss voltát s hajlékonyságát.</p> -<p>Termeibe számtalan ezüst és kristály vilárt függeszte, mikben az -egyiptomi sírokban talált rendelvény szerinti szagos olaj égett. -Ezen olaj kifogyhatlan volt s a mérsékelt napvilághoz hasonló -szelíd világitást terjeszte. – A napfény, mondá, nagyon erőszakosan -és vakítólag hat az öreg ember szemeire, s a lámpa-világ sokkal -összeillőbb egy bölcsész tanulmányaival.</p> -<p>Aben Habuz kincstárnoka megnyögött a remete-lak felszerelésére -naponként kivánt összegek terhe alatt, s panaszait a király elé -terjeszté. A királyi szó azonban ki volt mondva; Aben Habuz vállat -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> vonita: – Türelem, szólt, e vén ember -Egyiptom roppant düledékei s a pyramisok bensejéből vette bölcsészi -elvonultságának eszméjét; de mint minden dolognak, ugy e barlang -felszerelésének is egyszer csak vége szakad majd.</p> -<p>A királynak igaza volt, a remete-lak valahára elkészült, s -pompás föld-alatti palotát képeze.</p> -<p>– Ki vagyok elégitve, szólt ekkor Ibrahim Ebn Abu Ajeeb a -kincstárnokhoz; most már magányomba zárkozom, s időmet -tanulmányoknak szentelem. Nincs többé semmi óhajtásom, épen semmi, -kivéve egy kis mulatságot, mely az észlelés pihenő közeiben némi -szórakozást szerezzen.</p> -<p>– Ó bőlcs Ibrahim, kivánj tetszésed szerint; köteles vagyok -magányodat minden kellékkel ellátni.</p> -<p>– Én tehát nehány tánczosnőt kivánok; mondá a bölcsész.</p> -<p>– Tánczosnőt! viszhangozá az elbámult kincstárnok.</p> -<p>– Igen, tánczosnőket; felelt komolyan a bölcs; nehány elég lesz, -mert hiszen én kevés igényű s könnyen kielégithető öreg ember és -philosoph vagyok. Azonban ifjak legyenek és szépek, mert a -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> szépség és ifjuság látása frissitőleg hat -a hajlott korra.</p> -<p>Mig a bölcs Ibrahim Ebn Abu Ajeeb ily ildomosan tölté idejét a -remete lakban, a békeszerető Aben Habuz dühös szobor csatákat -vivott tornyában. Dicsteljes dolog is volt az egy hozzá hasonló -csendes viseletű öreg emberre nézve, hogy ily könnyen viselhete -háborút s hogy szobájában, csak ugy mulatva, csoport legyekként -törülhete el egész seregeket.</p> -<p>Egy ideig szabad tért engede ő tomboló szeszélyeinek, sőt -betörésekre is ingerlé szomszédjait; de ezek lassankint únni kezdék -az ismételt vereségeket, s végre egy sem merte átlépni a -határszéleket. Az ércz lovag hónapokon át mozdulatlan állott -nyugodt talapzatán, egyenesen a légbe feltartott lándzsájával, s az -érdemes öreg fejdelem sajnosan kezdé nélkülözni szokott -foglalkozását s az egyhangu nyugalmas életben zsémbessé lőn.</p> -<p>Egy napon végtére a talizman ércz lovag hirtelen megfordula -sarkán s előre szegzett lándzsájával a Guadix hegyek felé mutatott. -Aben Habuz tornyába sietett, de a mondott irányban lévő bűvös -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> asztalon mindent nyugodtan talált; -egyetlen szobor sem mozdult helyéből. E körülményen felakadva, -lovas csapatot külde vizsgálódni a hegyek közé.</p> -<p>A lovagok három nap mulva vissza tértek.</p> -<p>– Minden hegyszorost kikutattunk, jelenték, de egyetlen sisakot -vagy gerelyt sem veheténk szemügyre. Kirándulásunk összes eredménye -egy elragadó szépségű keresztyén hölgy, kit délszakban forrás -mellett alva találtunk, s foglyul hozánk.</p> -<p>– Egy elragadó szépségű hölgy! kiálta fel Aben Habuz, mialatt -szemei lelkesedéstől ragyogtak; hozzátok őt előmbe.</p> -<p>A gyönyörű leány, parancsához képest, elébe vezetteték. A pazar -fényüzésnek ama pompájával, mely az Arab uralom idejében a -Góthspanyolok közt divatozék, volt ez öltözve. Tündöklő fehérségű -gyöngyök vegyültek holló fürtei közé; homlokán szemeinek -ragyogásával vetélkedő ékkövek csillogtak. A nyakát körülfolyó -aranylánczról kis ezüst lant függött le oldalára.</p> -<p>Sötét szemeinek villanásai tűz szikrákként pattantak Aben Habuz -korhadt gyulékony szivébe; lépteinek bájszerű uszását látva, -keringett vele a világ. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>– Legszebbike a nőknek, kérdé elragadtatva; ki és mi vagy -te?</p> -<p>– Ama góth herczegek egyikének leánya, kik nem rég e -tartományokon uralkodának. Atyám seregei mintegy bűv hatalom által -vesztek el e hegyek közt, ő számüzetett, leánya pedig fogoly.</p> -<p>– Őrizkedjél ó király! sugá Ibrahim Ebn Abu Ajeeb; a leány -egyike lehet ama északi boszorkányoknak, kikről már hallottunk, s -kik gyakran legcsábitóbb alakot öltenek, hogy megronthassák a -vigyáztalant. Ugy tetszik, mintha szemeiből varázs erőt s minden -mozdulatából bűbájt olvasnék. Bizonyosan ez lesz a talizmán által -mutatott ellenség.</p> -<p>– Fija Abu Ajeebnek, felelt a király; te, megengedem igen bölcs -ember s nagy szellem-idéző vagy, az asszonyok körül azonban mód -nélkül járatlan. E tudományban én senkinek sem engedek, nem, még -magának bölcs Salamonnak sem, mind a mellett hogy annyi sok -feleséget és rabnőt tartott. E hölgyre nézve, én mi veszélyest sem -látok benne, sőt igen szépnek találom s megnyerte tetszésemet.</p> -<p>– Halld ó király! viszonzá a csillagász, talizmánom által én -neked sok győzelmet szereztem, de <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> a zsákmányban soha nem -osztozám. Engedd hát nekem e bitang fogolyt, hadd vidítsa fel -magányomat ezüst lantjával. Ha valóban tündér, én birok -ellenszerekkel mik varázs erejével daczolnak.</p> -<p>– Mit? még több nő kell? kiálta Aben Habuz. – Hát nincs még elég -mulattató tánczosnőd?</p> -<p>– Tánczosnőim vannak, igaz, de nincsenek énekesnőim. Pedig -nagyon jól esnék néha néha egy kis dallás, felderíteni -tanulmányokban elfáradt lelkemet.</p> -<p>– A manóba, remetés követeléseiddel! mondá türelmetlenül a -király. E hölgyet én magamnak szemeltem ki, s igen gyönyörködöm -benne, épen ugy, mint Dávid, bölcs Salamon apja, gyönyörködött a -Shunamita Abisag társaságában.</p> -<p>A csillagász további kérelmei s szorgalmazásai még tagadóbb -válaszra ingerlék a királyt, – igen boszús kedélylyel váltak el -egymástól.</p> -<p>A bölcs, remeteségébe zárkozott a kedvetlen ügy fölött -tépelődni; mielőtt elment volna azonban, még egyszer inté a -királyt, őrizkednék veszélyes foglyától. De hol van az öreg -szerelmes, ki tanácsra hallgat? Aben Habuz tökéletes rabja lett -szenvedélyének. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> Egyetlen iparkodása volt, magát a góth -szépség szemeiben szeretetre méltóvá tehetni. Ifjusága nem nagyon -ajánlhatá őt, az igaz, de annál inkább gazdagsága, s a vén -szerelmes többnyire bőkezű is szokott lenni.</p> -<p>A granadai Zacatin legdrágább keleti árui felhányattak; selymek, -ékszerek, roppant értékü gyémántok, válogatott illatok, minden mit -Ázsia és Afrika ritkát és becsest nyujthatott, a herczegnőre -halmozva lön. Színjátékok és ünnepélyek minden nemei rendeztettek -mulattatására: dalmüvek, táncz, tornák, bika viadalok; Granada egy -időre szakadatlan fényben uszásnak lön színhelyévé.</p> -<p>A góth herczegnő e ragyogó pompát ugy tekinté mint ki a -nagyszerű életmódot megszokta. Mindent, rangjának vagy inkább -szépségének tartozó hódolatként fogadott; mert a szépség a rangnál -is tulzóbb szokott lenni követeléseiben. Sőt alattomban örűlni -látszott, ha a királyt oly költségekre veheté, mik alatt kincstára -megnyögött, s ha aztán e határtalan pazarlást mindennapi dolognak -nézheté.</p> -<p>A tiszteletre méltó szerető tehát legnagyobb törekedése és -bőkezűsége mellett sem hizeleghete <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> magának a nő szive -megnyerésével. Ez haragosan soha sem nézett ugyan reá, az igaz, de -mosolyogva sem. Mihelyt szerelméről kezdett beszélni, a hölgy ezüst -lantját zendité meg; valami mysticus varázs volt e hangokban. A -fejdelem azonnal szunyadni kezdett, ellenállhatlan szender lepte -el, s fokonként álomba merűlt, melyből csodásan épülten de egy -időre egészen lehűtött szenvedélylyel ébredt fel. Ez ugyan -vágyainak nem volt épen megfelelő; de ellenben e szendergések -kellemes álmokat hoztak, mik tőkéletesen lebékózták a szunnyadó -szerelmes érzékeit; és igy, ő folytatta álmodozásait, mi alatt -egész Granada korholta elkábultságát s zúgott a zenére vesztegetett -kincsekért.</p> -<p>Végre olyszerü veszély tornyosult Aben Habuz fejére, mely ellen -talizmánja őt nem védheté. Lázadás ütött ki fővárosában, s -palotáját fegyveres gyülevész nép fogta körül, élete s keresztyén -kedvesének élete ellen fenyegetőzve. Régi harczias szellemének egy -szikrája röppent fel kebelében. Maroknyi testőr csapattal támadta -meg s űzte szét a lázadókat, s a főlkelést csirájában elfojtá.</p> -<p>A rend visszaállitása után fölkereste a csillagászt, -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> ki még mindig remeteségébe zárkozottan a -neheztelés keserű falatán rágódott.</p> -<p>Aben Habuz engesztelő hangon szólitá őt meg.</p> -<p>– Ó bölcs fia Abu Ajeebnek, szólt, te jól megjóslád a szép -fogoly által reám háromolható veszélyeket; mond meg hát azt is, te -ki oly éles észszel vagy előre látó, miként háríthatom el azokat -magamról?</p> -<p>– Távolitsd el körödből az okot – e hölgyet.</p> -<p>– Inkább országomtól válok meg; kiálta Aben Habuz.</p> -<p>– Te mindkettő elvesztésének nézesz elébe; viszonzá a -csillagász.</p> -<p>– Ne légy oly szigoru és haragos, ó legmélyebb elméjü philosoph; -vesd egy mérlegbe a fejdelem és szerető kettős baját, s mutass utat -módot a fenyegető vész megelőzésére. Nem gondolok én hirnévvel, nem -hatalommal, nekem csak nyugalom kell; ó volna bár egy csöndes -menhelyem, hova a világ s annak zaja, fénye, gondjai elől -menekülhetnék, s hol hátralévő napjaimat háborgatlan szerelemnek -szentelhetném. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>A csillagász egy perczig bokros szemöldei alól tekinte reá.</p> -<p>– S mit adnál, ha egy ily menhelyet szereznék neked?</p> -<p>– Magad határozhatnád meg jutalmadat, s bár mi lenne az, ha csak -hatalmamban állna teljesitése, oly szentűl, minthogy élek, -megadnám.</p> -<p>– Hallottál e már ó király Irem kertjéről, a boldog Arábia -csodaműveinek ezen egyikéről?</p> -<p>– Hallottam e kertről; a korán „Hajnal hasadás“ czimű czikkében -van róla emlités; sőt e kivül Mekkából jött vándoroktól is -bámulatos dolgokat hallottam róla beszélni, de eddig csupán üres -meséknek tartottam ezeket, olyanoknak, minőket távol országokban -járt utasok szoktak egyre másra regélni.</p> -<p>– Ne tartsd meséknek ó király az utazott emberek tapasztalásait; -jegyzé meg komolyan a csillagász; a világ széleiről hozott becses -tanritkaságokat foglalnak azok magukban. Az Irem kertet és palotát -illetőleg, mi ezekről mondatik, az mind való: saját szemeimmel -láttam mindkettőt – figyelj <span class="pagenum"><a name="Page_24" -id="Page_24">-24-</a></span> kalandomra, mert vonatkozással bir az -a te kérelmedre.</p> -<p>– Ifju napjaimban, mint pusztaságot lakó arab, atyám tevéit -őrizém. Az Aden pusztán haladva át, a tevék egyike eltévedt a -többitől s elveszett. Több napig jártam utána, s egy napon -déltájban, tikkadtan s elfáradva, pihenni dőltem, s egy pálma fa -árnyában gyér vizű forrás mellett elaludtam. Felébredvén, roppant -város kapuja előtt találtam magam. Bemenék s nagyszerü utczákat és -téreket láttam, de mind néma volt és lakatlan. Igy jártam keltem, -mignem egy dicső palota és kerthez értem, mely temérdek szökő kút -és halastó, lugas és virág és izletes gyümölcsű fákkal vala ékes; -de még folyvást egyetlen lélek sem volt látható. Erre én e magány -által megrémülten elsiettem, s a város kapuján kilépve megfordultam -még egyszer visszatekinteni; de már ekkor minden eltünt, s csak a -végetlen sivatag terült el előttem.</p> -<p>Nem messze aztán egy idős dervissel, ki a táj őshagyományai és -rejtelmeiben jártas volt, találkozván, elmondám néki esetemet. Ez, -mondá ő, a nagy hirü Irem kert, a sivatag csodáinak egyike. -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> Néha néha mutatkozik az csak hozzád -hasonló vándorok szemeinek, megörvendeztetvén azokat tornyok és -paloták és diszes berkek látásával, aztán elenyészik s csupán a -pusztai magány marad. Története pedig következő. Hajdankorban, -midőn e vidéket az Additák lakták, Sheddad király, fia Adnak s -dédunokája Noénak, fényes várost alapíta itt. Elkészültével, -nagyszerűségét látva, szive kevélység és nagyravágyásban -fuvalkodott fel, s egy királyi palota épitését határozá el, -kertekkel, melyek a koránban említett mennyei paradicsommal -vetélkedjenek. Az ég átka azonban elbizottságáért utólérte őt. Mind -ő, mind alattvalói eltörültettek a földről, s a fényes város és -palota és kertek örökös varázszsal lőnek illetve, mely őket emberi -szem elől elfödi, s csak időnként engedi láthatni, hogy a király -bűne örök emlékü maradjon.</p> -<p>E történet ó király s a látott csodák lelkembe vésődtek, s -későbben, midőn Egyiptomba s itt bölcs Salamon könyvének birtokába -jutottam, határozattá érett bennem visszatérni és Irem kertjét még -egyszer megszemlélni. Ugy tevék; a rejtély jártas szemeimnek -nyilvánult, s én elfoglalva Sheddad palotáját, <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> nehány -napig ez édenben időztem. Az őrszellemek bűv hatalmamnak -engedelmeskedének, s felfödözék ama varázs erőt, melyel e kert -létesült s később láthatlanná lesz. Hasonló palotát és kertet, ó -király, én csinálhatok neked, akár itt is, a város fölé emelkedő -hegy tetején. Mert hiszen nem ismerek-e én minden titkos bűv erőt? -s nem vagyok-e bölcs Salamon tankönyve birtokában?</p> -<p>– Ó bölcs fija Abu Ajeebnek, kiálta fel vágy remegve Aben Habuz; -te valóban dús tapasztalatú utas vagy s bámulatos dolgokat láttál -és tanultál! Teremts nekem ily édent, s kivánj akár mit, ha bár -országom fele része lenne is.</p> -<p>– Hajh! felelé az előbbi; jól tudod, hogy öreg ember s könnyen -kielégithető bölcsész vagyok; minden jutalom, mit kérek, az első -teher hordó állat a rajta lévő teherrel, mely e palota kapuján -bemenend.</p> -<p>A fejedelem szivesen egyezett ez olcsó árba, s a csillagász -megkezdé munkálatait. A hegy tetején, közvetlenül földalatti remete -laka fölött, hosszu folyosót épitetett, mely egy erős torony közepe -alatt végződik. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>A torony kül-csarnokának magasan domboruló boltive alatt izmos -kapuszárnyak zárták el a bejárást. E kapu homlokzatára a csillagász -saját kezeivel faragott egy roppant idomu kulcs alakot, a -külcsarnok boltivére pedig egy óriási kezet. Hatalmas talizmánok -voltak ezek, melyek fölött ő ismeretlen nyelven mondatokat ismételt -számtalanszor.</p> -<p>Midőn e mű elkészült, két napra csillagászi termébe zárkozott, s -rejtélyes varázslatokkal foglalkozék, a harmadikon fölment a -hegyre, s az egész napot tetején tölté. Az éj késő órájában jött -le, s Aben Habuznak jelenteté magát.</p> -<p>– Valahára ó király, elkészültem munkámmal. A hegycsúcson áll a -legdiszesebb palota, minőt valaha emberi agy kigondolhatott, vagy -emberi szív kivánhatott. Vannak ékesnél ékesb csarnokai, termei, -bájló kertjei, hideg forráskútai, illatos fürdői; szóval az egész -hegy paradicsommá van alakítva. Irem kertjéhez hasonlólag, nagy -hatalmu bű-szó védi s rejti el halandók fürkésző szemei elől, -kivévén azokat, kik a talizman titkát birják.</p> -<p>– Elég, vágott közbe örvendetesen Aben Habuz, holnap virradatkor -azonnal felmegyünk s átveszszük. <span class="pagenum"><a name= -"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> – A boldog fejdelem keveset -aludt ez éjjel. Alig csillámlott meg az első napsugár Sierra Nevada -hólepett fokán, midőn ő már lovára ült, s válogatott csekély -kisérettel lovagolt fel egy meredek és keskeny uton a bérczre. -Mellette, fehér paripán, a góth herczegnő nyargalt drága kövekkel -ragyogó ruhában, s az ezüst lanttal oldalán. A csillagász a király -másik oldalán mendegélt hieroglyphes botjára támaszkodva, miután ő -soha semmiféle lóra nem ült.</p> -<p>Aben Habuz kiváncsian tekinte fel meglátni a tündöklő kastély -tornyait s a kerteknek a magasban elnyúló terraszait; de semmi -ilyest nem fedezhete fel.</p> -<p>– Épen ebben fekszik rejtelme és biztonsága a palotának, – mondá -a csillagász; mig a varázsilletett kapun át nem haladsz, s magad a -birtokba nem helyezéd, addig semmit sem lehet látni.</p> -<p>A külcsarnokhoz közeledve a csillagász megállott, s a bolt íven -és a kapu fölött lévő faragott kulcs és kézre mutatva folytatá:</p> -<p>– Ezek, ugymond, a bejárást megtiltva őriző talizmánok. Mig ama -kéz le nem nyúl s meg nem <span class="pagenum"><a name="Page_29" -id="Page_29">-29-</a></span> ragadja a kulcsot, sem emberi hatalom -se bűbájos mesterség nem vehet erőt e hegy urán.</p> -<p>Mig Aben Habuz tátott szájjal s néma csodálattal bámulta e -természet fölötti talizmánokat, a herczegnő paripája előre haladt s -a kapu felé, a folyosó közepéig vitte őt.</p> -<p>– Im, kiáltá a csillagász, ez a nekem igért jutalom, az első -állat a rajta lévő teherrel, mely a bűvös folyosón bemenend.</p> -<p>Aben Habuz mosolyogva hivé hogy az őreg ember csak tréfál, de -midőn látta hogy ez komolyan veszi a dolgot; ősz szakálla -reszketett mérgében.</p> -<p>– Abu Ajeeb fia! szólt komor arczal; minő kétértelműség ez? Te -jól tudod az igért jutalom értelmét: az első teher hordó állat -terhestől, mely e palota folyosójába lép. Vedd a legerősebb öszvért -ólaimból, rakd meg kincstáram legértékesb czikkeivel, s tied leend: -de ne merészelj ahhoz emelkedni gondolatban, ki az én szivemnek -gyönyörűsége.</p> -<p>– Mi szükségem van nekem értékre? dörgé boszusan a csillagász; -nem enyém-e bölcs Salamon tankönyve, s általa a földteke minden -rejtett kincse? <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> A herczegnő jogszerűen enyém, te királyi -szavad adtad, s én sajátomnak követelem őt.</p> -<p>A herczegnő büszkén nézett le paripájáról, s megvetési gyönge -mosoly játszott rózsás ajkain, midőn a két ősz szakál az ifjuság és -szépség birtokáért vitázott.</p> -<p>A fejedelem dühe nagyobb volt mint méltányossága.</p> -<p>– Puszták alacsony fia te! orditá, sok mesterséget tudhatsz, -engem azonban uradúl ismerj s ne merészelj kikötni királyoddal.</p> -<p>– Uramúl! viszhangozá a csillagász; királyomúl?! Egy vakand -túrás királya akar uralkodni a fölött, ki bölcs Salamon -talizmánjait birja? Élj boldogúl, Aben Habuz; kormányozd piczi -országodat s élvezd a te – bolondok számára megrendelt -paradicsomodat; részemről, én nevetni foglak bölcsészi -elvonultságomból.</p> -<p>Igy szólva, megragadta a paripa kantárát, botjával a földre -ütött s elsülyedt a góth herczegnővel együtt. A föld ismét -bezáródott fölöttük s nyoma sem maradt a nyilásnak melyen -eltűntek.</p> -<p>Aben Habuz megdöbbenésében nehány perczre <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> szavát -vesztve állott. Magához terve ezer munkással ásatott lefelé a kellő -irányban, de hasztalan, a köves alap daczolt ásóikkal, vagy ha -sikerült is kissé behatni, gyorsabban telt be ismét földdel a nyert -nyilás, mint ők felhányhaták. Aben Habuz a barlang torkolatát is, -mely a csillagász földalatti termeibe vezetett, keresteté, de erre -sehol sem lehetett akadni. A bejárás egykori helyét ős szikla lemez -boritá.</p> -<p>Ibrahim Ebn Abu Ajeeb eltűntével megszűnt a talizmánok ereje is. -Az ércz lovag arczával a hegy felé fordúlva maradott, s lándzsáját -ama pont felé szegezé, hol a csillagász elsülyedett, miként ha ott -leskelődnék Aben Habuz leghalálosabb ellensége.</p> -<p>Időről időre zene és női dal el-elhaló hangjai voltak a hegy -mélyéből hallhatók, s egy pór hirül hozá egy napon a királynak, -hogy a múlt éjen hasadásra talált a sziklában, ezen befelé -mindaddig mászott, mig egy földalatti csarnokba tekinte le, hol a -csillagászt pompás pamlagon szenderegni látta s szundítani a -herczegnő ezüst lantjának zengésére, mi érzékeire bűvös hatást -látszék gyakorolni.</p> -<p>Aben Habuz keresé a szikra hasadást, de ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> már ismét -bezáródott. Megkisérté ujolag kiásni vetélytársát, s megint -sikertelen. A kulcs és kéz varázsereje sokkal hatalmasb volt hogy -sem emberi erőködéssel lehessen egyensúlyozni. A hegytetőn, az itt -igért palota és kert helyett, kopár pusztaság maradt; e nagy -várakozásu édent vagy bűbáj tevé láthatlanná, vagy csak a -csillagász meséje volt az egész. A világ ez utóbbit kegyeskedék -gyanitani, s némelyek e helyet „A király bolondságának,“ mások -pedig „A bolond paradicsomának“ nevezék el.</p> -<p>Hogy Aben Habuz bánata tetőpontját érje el, szomszédjai, kiket -nem rég ingerlett és tetszése szerint vert, midőn még a talizman -ércz lovag hódola parancsának, tapasztalván, hogy már többé nem -védi őt bűverő, minden oldalról betörtek tartományaiba, s a -legbékeszeretőbb király hátralévő napjai szakadatlan -csatározásoknak lőnek lánczolatává.</p> -<p>Végre meghalt Aben Habuz s eltemetteték. Azóta századok múltak. -Az eseménydús hegyre az Alhambra építetett, s némi arányban -valósitja az Irem kert meseszerű gyönyöreit. A varázs illetett -toronykapu még épen áll, kétségkivűl a rejtelmes kéz és -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> kulcs által oltalmazva; s jelenleg az -Igazságkaput, a vár fő bejárását képezi. E kapu alatti földalatti -lakában mondják, tartózkodik még mindig a vén csillagász, pamlagán -s a herczegnő ezüst lantjának zengése mellett szunyókálva.</p> -<p>Az öreg sérvitézek, kik e kapunál őrt állanak, hallják néha a -dallamot nyári éjeken, s a szenderítő hatásnak engedni lévén -kénytelenek, nyugodtan gunyasztanak állomásaikon. Sőt a mi több, -oly álomhozó szellem lengi körül e helyet, hogy még a világos -nappal őrködők is fej bólingatva láthatók a folyosó kőpadjain, vagy -jó izűt alusznak a közeli fák alatt, annyira hogy ez mindenesetre a -legálmosabb őrszem állomás az egész keresztyén világon.</p> -<p>Régi legendák azt tartják, hogy mind ez örök időkig igy leend. A -herczegnő a csillagász foglya marad, a csillagászt pedig a -herczegnő bűvös álomban tartja, egész a végső napig, mindaddig mig -a rejtelmes kéz meg nem ragadja a végzetszerű kulcsot s a megbűvölt -hegy varázslatát el nem oszlatja.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35"><br /> --35-</a></span></p> -<h2>HORATIO SPARKINS.</h2> -<p class="center">(BOZ. (DICKENS.) <i>Sketches</i>.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37"><br /> --37-</a></span></p> -<p>– Valóban, szerelmem, ő a múlt kör-estélyen igen forgolódott -Teréz körül, szólt Maldertonné férjéhez, ki a városban töltött nap -fáradalmai után, selyem kendőbe kötött fővel s lábait a kandalló -tűz elibe nyújtva, Porto-borát iddogálta; – nagyon forgolódott; s -én újra mondom, hogy minden lehető módon bátorítanunk kell őt. -Mindenesetre meg kell őt hívnunk ebédre.</p> -<p>– Kit kell meghívnunk? kérdezte Malderton úr.</p> -<p>– Na s hiszen tudod kit értek, kedvesem – azt a fekete bajszos -és fehér nyakkendős fiatal embert, ki az utólsó körestélyen először -jelent meg, s kiről most az egész leány világ beszél. Izé – -istenem! hogy is hívják – Marianne, mi is a neve? folytatá -Maldertonné, kisebbik leányához fordúlva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> ki erszény -kötéssel foglalkozott s érzelgő arczot csinált.</p> -<p>– Mr. Horatio Sparkins, mamám; felelé Marianne kisasszony, egy -Júliaszerű sohajjal.</p> -<p>– Az ám, csakugyan, Horatio Sparkins; mondá Maldertonné. Szó -sincs róla, ő a legúriasabb külsejű fiatal ember, kit életemben -láttam. Abban a gyönyörű új ruhában melyet a múlt éjen viselt, -egészen hasonló volt – egészen olyan volt, mint – mint –</p> -<p>– Mint Leopold herczeg, mamám, – oly nemes, oly érzelemdús! -végzé be Marianne buzgó csodálat hangján.</p> -<p>– Fontolóra kellene venned kedvesem – kezdé újra Maldertonné, -hogy Teréz most már huszonnyolcz éves, s hogy csakugyan itt az -ideje valamihez fognunk.</p> -<p>Malderton Teréz kisasszony egy igen apró, kissé kővér, piros -arczú leány volt, de mindig jó kedvű, s még nem járt jegyben, bár – -hogy méltányosak legyünk iránta – a baj nem az ő állhatatossága -hiányának tulajdonitandó. Hiába tetszelgett tíz éven át; hiába -kötöttek Maldertonék széles ismeretséget <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> Camberwell -sőt a szomszéd városok házasulandó fiatalaival, nem is említve a -fővárosból kirándulókat. Malderton Teréz kisasszony ép oly -ismeretes volt, mint a Northumberland palota (vagy a budapesti -lánczhid oszlopzata) fölötti oroszlyán, s épen oly valószinűséggel -birt helyben maradása, mint emezé.</p> -<p>– Bizonyos vagyok benne, hogy tetszeni fogna neked; folytatá -Maldertonné – oly nagyúrias!</p> -<p>– Oly müvelt! mondá Marianne.</p> -<p>– S oly gyönyörüen beszél! tevé hozzá Teréz.</p> -<p>– Irántad igen nagy tisztelettel viseltetik, kedvesem; mondá -férjének bizalmas hangon Maldertonné. Malderton köhhentett s a -tüzbe nézett.</p> -<p>– Igen, én tudom, ő nagyra becsüli papa társaságát; erősité -Marianne.</p> -<p>– Kétségen kivűl; viszhangozá Teréz.</p> -<p>– Úgy van, ezt nekem is nyilvánitá; jegyzé meg Maldertonné.</p> -<p>– Jó, jó; válaszolá a hizelgés által megnyert Malderton; a -holnapi körestélyen, ha találkozom vele, majd tán meghivom. -Reménylem, tudja, hogy Oak-lodgeban Camberwellben lakunk? -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– Természetesen – s azt is, hogy egy fogatú hintót tartasz.</p> -<p>– Majd meglássuk; mondá Malderton, kis gunnyasztásra helyezkedve -el; – majd meglássuk.</p> -<p>Mr. Malderton azon embereknek volt egyike, kiknek egész -eszmeköre a Lloyd, börze, kelet-indiai társulat és bank körűl -forog. Egy két sikerült nyerészlet, homályos és aránylag szegény -helyzetéből jólétre emelte őt. Mint ez hasonló esetekben gyakran -történik, önmagáról és családjáróli fogalmai vagyona növekedtével -rendkivűli magas fokra emelkedtek; előkelő szokásokat, izlést és -sok egyéb majmoló bohóságokat negélyeztek, s határozott és méltó -irtózattal fordúltak el mindentől, mi <em class= -"gesperrt">közönséges</em>nek volt tekinthető. Vendégszerető volt -fitogtatásból, szűkkeblű tudatlanságból, s előitéletes -elbizottságból. Az önzés s fényüzési vágy rá vitte hogy pompás -asztalt tartson: az ajánlkozó alkalom s a földi jók szeretete pedig -temérdek vendéget biztositott neki. Müvelt embereket, vagy kiket ő -azoknak tartott, szeretett asztalánál látni; de az „elménczeket“, -mint ő nevezé, soha sem tűrhette. – Alkalmasint két fia kedvéért -táplálta ő ezen indulatát, <span class="pagenum"><a name="Page_41" -id="Page_41">-41-</a></span> kik az ő tisztelt szüleikben erre -nézve nem költhettek aggodalmat. A család büszkeségét helyezte -abban, hogy magasabb körökben keressen ismeretségeket és -összeköttetéseket, mint a minőben maga forgott; s e vágynak – -hozzájárulván még a saját szűk körén kivűl fekvő világnak épen nem -ismerése, egyik kényszerű következése az lőn, hogy a ki csak -magasabb rangú s előkelőbb emberekkel némi ismeretségben állott, az -Oak-lodgei asztalhoz Camberwellben biztos útlevéllel bírt.</p> -<p>Mr. Horatio Sparkins első megjelenése a körestélyen, a -meglepetés és kandiság nem csekély fokát kelté fel a rendes -látogatókban, vallyon ki lehet? Láthatólag tartózkodó s látszólag -méla bús. Talán pap-jelölt? Ennek igen jól tánczol. Vagy ügyvéd? -neve nincs a sorozatban. Igen választékos szavakkal és sokat -beszélt. Vagy talán valamely kitűnő külföldi, ki oly czélból jött -Angliába, hogy az országot, szokásait s az itteni életmódot leírja; -s ki a nyilvános bálakba és közlakomákra azért jár, hogy -megismerkedjék a magas körök légzetével, a bevett illemszabályokkal -s angol finomsággal? – Nem, kiejtése nem külföldies. Orvos-e, vagy -hirlapiró, <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> vagy divatregények szerzője, vagy művész? -– Nem és nem, valamennyi ezen sejtelmet megczáfolta valamely -érvényes ellenvetés, – „Akkor,“ mondá mindenki, „ő bizonyára -<em class="gesperrt">valaki</em>. – „Én is annak tartom őt,“ -okoskodék Malderton úr magában; miután észreveszi fensőbbségünket s -figyelemmel van irántunk.“</p> -<p>Az imént előadott társalgás utáni éj ismét körestélyi éj volt. A -hintó pontban kilencz órára Oak Lodge kapuja elibe rendeltetett. -Malderton kisasszonyok égszín kék selyem s mű-virággal diszített -ruhába öltöztek; Maldertonné, a kicsiny kövér asszony, hasonlólag, -s úgy nézett ki, mint kettővel sokszorozott idősb leánya; Malderton -Frigyes az idősb fiú, egészen kicsipve, eszmény-minta képe vala -valamely piperkőcz pinczérnek; s Malderton Tamás, az ifjabbik, -fehér disz-nyakkendőben fényes gombú kék frakkban s veres -órazsinórral szerfölött hasonlitott Barnwell György érdekes -mellképéhez. A család minden tagja erősen feltette magában, hogy -Sparkins Horatio társaságát keresni fogja. Teréz, természetesen, -oly nyájas és érdekes leend, mint huszonnyolcz éves férj-leső -hölgyek <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> rendesen lenni szoktak; Maldertonné csupa -kegy és mosoly lesz; Marianne nehány sor verset fog kérni -emlék-könyvébe; Malderton a nagy ismeretlent ebédre hivandja meg; -Tom pedig a burnót és szivar érdekes tárgyát választandja a -társalgás kezdő betűjeűl. Sőt még maga Malderton Frigyes is, a -családi tekintély mindenben, mi az izlés, öltözék, és divatos -elrendezéshez tartozik – kinek a fővárosban külön szállása volt, ki -a Covent-gardeni szinházba szabadjegygyel birt, ki mindig a havi -divat szerint öltözködött, ki nyaranta fürdőkbe utazott, s kinek -valósággal volt egy meghitt barátja ki egykor ismert egy gentlemant -ki valaha Albániában lakott, – még ő is úgy vélekedett, hogy annak -a Sparkins Horácznak ördöngös derék ficzkónak kell lenni, s -feltette magában, hogy részesitendi őt egy tekeparthiera felhivás -szerencséjében.</p> -<p>Az első tárgy, mely az ekként felkészűlt család szemébe a -bál-terembe lépéskor ötlött, az érdekes Horatio volt, a mint -homlokáról félre simított fürtökkel, szemeit fel a padra szögezve, -merengő kifejezéssel arczán, egy szék karjára hajolt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<p>– Itt van ő, sugá Maldertonné gyöngén meglökve férjét.</p> -<p>– Szakasztott lord Byron! mormolá Teréz.</p> -<p>– Vagy Montgomery! suttogá Marianne.</p> -<p>– Vagy mint Ross kapitány arczképei! vélekedék Tom.</p> -<p>– Tom, ne beszélj szamarakat! szólt atyja, ki minden alkalommal -megrótta őt, alkalmasint hogy valamikép elménczé ne váljék, – pedig -e gond nagyon felesleges volt.</p> -<p>Az elegans Sparkins bámulatra gerjesztő festői helyzetében -maradt, mig a család a teremen áthalodott. Akkor aztán a meglepetés -és öröm legtermészetesebb negélyzésével riadt fel; Maldertonné -asszonyt a legnagyobb szivélyességgel szólitá meg, az ifju -hölgyeket a legbájolóbb modorral üdvözlé, Malderton úr előtt -meghajtá magát, s egész a hódolatig terjedő mély tisztelet -kifejezésével fogott véle kezet; a két fiatal ember köszöntését -pedig félig kegyes és félig magasztos módon viszonzá, mi ezeket -tökéletesen meggyőzte arról, hogy Sparkins kétségkivűl igen -jelentékeny s egyszersmind leereszkedő egyéniség. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Teréz kisasszony, szólt Horatio a szokott üdvözlések után s -mélyen meghajolva; – megengedi e nekem a vakmerőséget remélhetni, -hogy ön engem kegyes lesz boldogítani egy – –</p> -<p>– Azt tartom még nem vagyok ígérkezve; felelt borzasztóan -negélyzett közönynyel Teréz, – de valóban – oly sokan kértek fel -–</p> -<p>Horatio oly szeretetre méltóan nyomorúlt arczot vágott, mint egy -– narancshéjon elsiklott Hamlet.</p> -<p>– Szerencsémnek fogom tartani; mondá végre halkan az érdekes -Teréz; s Horatio arcza fényes lőn, mint egy záportól nedves vén -kalap.</p> -<p>– Már az igaz, hogy igen derék fiú! jegyzé meg elégülten -Malderton, midőn az engedelmes Sparkins tánczosnéjával az épen -alakuló négyeshez csatlakozott.</p> -<p>– Viselete és modora kitűnő; gondolá Frigyes.</p> -<p>– Igaz, ő első rendű ficzkó; szólt közbe Tom, ki nagy minden -lében kanál volt, – épen úgy beszél, mint árverésen szoktak.</p> -<p>– Tom! mondá ünnepélyesen atyja – úgy hiszem <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> intettelek -már, hogy ne beszélj ostobákat. Tom összehúzta magát, mint a kakas -essős időben.</p> -<p>– Mily gyönyörteljes – mondá az érdekes Horatio tánczosnéjához, -midőn a bevégzett négyes után a teremben sétált vele – mily -gyönyörteljes, mily élvezetdús, az élet borongó viharaitól, -viszályaitól és bajaitól, ha csak nehány rövidke mulékony perczre -is, elvonúlhatni; s e perczeket, bár mily tűnékenyek és gyorsak -legyenek is, azon egyén áldott bűvös társaságában tölthetni, kinek -borús pillantása halál, hidegsége őrülés, hűtlensége romlás, -állhatatossága pedig menyország fogna lenni; kinek hajlamát -bírhatni a legnagyobb jutalom leendene, mivel az ég egy embert -megáldhat.</p> -<p>– Mily gyöngédség! mily érzelem! gondolá Teréz, a mint egyre -sulyosabban nehezedék tánczosa karjára.</p> -<p>– De elég – elég! kezdé újra az elegans Sparkins, színpadi -modorral. Mit is mondtam? miként is emlithetek én – én – ily -érzelmeket? Teréz kisasszony – (itt kissé habozott) kegyeskedik e -megengedni, hogy felajánljam – –</p> -<p>– Valóban, Sparkins úr, vágott szavába az <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> -elragadtatott Teréz s arczát a legédesebb zavar pírja futotta el – -atyámhoz kell önt utasítanom, beegyezése nélkűl a világért sem -mernék –</p> -<p>– Ő semmi esetre sem ellenezheti –</p> -<p>– Ó igen. Ön valóban nem ismeri őt; szakítá félbe Teréz, jól -tudván hogy nincs mitől tartani, de a jelenetnek némi regényes -szinezetet adni óhajtva.</p> -<p>– Nem, ő semmi esetre sem ellenezheti ajánlatomat, hogy önnek -egy pohár czitromvizet hozzak; viszonzá kissé meglepetve az -imádandó Sparkins.</p> -<p>– Hát csak ennyi az egész? gondolá magában a csalódott Teréz. -Mily nagy feneket kerített – semminek!</p> -<p>– Igen fognék örűlni, Sir, ha ön jövő vasárnap öt órakor ebédre -megjelenésével szerencséltetne; Camberwellben lakunk, Oak-lodgeban -– ha nincs jobb helyre igérkezve; – mondá az estély végével -Malderton, a mint ő és fiai Sparkins Horáczczal beszélgettek.</p> -<p>Horatio köszönve hajtá meg magát s elfogadta a hizelgő -meghivást. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– Meg kell vallanom, folytatá a működő atya s új ismerősét -burnóttal kinálá – hogy ezen estélyekben fél annyi élvezetet sem -találok, mint Oak-lodge kényelmében, hogy ne mondjam, fényében. Ily -estélyek öregebb emberekre kevés vonzerővel bírnak.</p> -<p>– S utóljára is, Sir, mi az ember? kérdé a metaphysicus Sparkins -– kérdem, mi az ember?</p> -<p>– Ah, úgy van, igaz; felelte Malderton – nagyon igaz.</p> -<p>– Annyit tudunk, hogy élünk és léhlzünk, folytatá Horatio; hogy -vannak szükségeink és kivánataink, óhajtásaink és vágyódásaink – -–</p> -<p>– Kétségkivűl; szólt Malderton Frigyes elmélyedő arczczal.</p> -<p>– Ismétlem, tudjuk hogy létezünk; folytatá emelt hangon Horatio; -de itt megakadunk; itt vége van tudományunknak; itt van ismereteink -tetőpontja; itt ne továbbja határoztatásunknak. Mit tudunk -egyebet?</p> -<p>– Semmit, felelte Frigyes, kinél e részben önmagára nézve senki -sem lett volna képes jobban felelni. Tom szinte akart volna valamit -megkisérteni; <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> de szerencséjére még jókor találkozott -atyja haragos nézelletével, s elsuttyant, mint egy csenésen kapott -kis tacskó.</p> -<p>– Becsületemre, szólt az idősb Malderton, midőn a hintóban haza -felé tértek; ez a Sparkins bámulandó fiatal ember. Oly meglepő -tudományosság! oly rendkivűli ismeretek! s oly ragyogó kifejezési -tehetség!</p> -<p>– Azt hiszem, hogy valakinek kell neki lenni álnév alatt; mondá -Marianne. Mily regényszerű!</p> -<p>– Igen hangosan és szépen beszél; jegyzé meg félénken Tom – de -én nem egészen értem meg, mit akar mondani.</p> -<p>– Na hiszen én kétségbe is esem már az iránt, hogy te valaha -megértsél valamit; szólt atyja, kit, természetesen, Horatio -Sparkins társalgása sokról felvilágosított.</p> -<p>– Úgy látszik Tom, mondá Teréz – hogy te ez este igen -nevetségessé tetted magad.</p> -<p>– Szó sincs róla; viszhangozá mindenki – s a szerencsétlen Tom -lehető legkissebb térre húzta össze magát. Ez éjjen Malderton úr és -Maldertonné asszony hosszasan értekeztek leányuk jövőjéről s a -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> teendőkről. Teréz kisasszony arról -gondolkozva feküdt le, valljon azon esetre, ha rangos emberhez -menne férjhez, elfogadhatná e lelkiismeretesen mostani ismerősei -látogatásait; s egész éjjel álnév alatti főnemesekről, fényes -körökről, strucztollakról, nász-ajándékokról és Sparkins Horáczról -álmodott.</p> -<p>Vasárnap reggel mindenfélekép találgatták, miként fog a -feszűlten várt Horatio megérkezni. – Bérkocsin e, vagy lóháton, -vagy a gyorsszekérrel? E s hasonló fontosságú gyanitgatások még -inkább növelték Maldertonné s leányai várakozását egész az ebéd -idejéig.</p> -<p>– Becsületemre kedvesem, szörnyű alkalmatlanúl esik, hogy az a -te közönséges bátyád épen ma hívta meg magát hozzánk ebédre; -panaszkodék nejének Malderton. Sparkins eljövetelére számitva -szándékosan nem hívtam meg mást, csak Flamwellt. S most ha csak rá -is gondolok, hogy bátyád, a kalmár is itt lesz – szinte borzadok. -Ezer font sterlingért se venném fel, ha új vendégeink előtt -boltjáról kezdene beszélni. Aztán még nem törödném véle, ha elég -okosan el tudná titkolni, mennyire <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> szégyenére válik ő a -családnak, de hiszen oly veszettűl bolondja üzletének, hogy -bizonnyal ki fogja böffenteni: kicsoda, micsoda?</p> -<p>Barton Jakab, az érdeklett egyéniség, jó módú fűszerárus volt, s -oly közönséges, oly minden becsület érzés nélkűli ember, hogy soha -sem habozott tettleg bevallani, miként ő űzlet-ember volt és marad, -„igy szerezte vagyonát, s mit bánja, ha ezt az egész világ tudja -is.“</p> -<p>– Ah Flamwell kedves barátom, mint van ön? szólt Malderton úr, -midőn egy kicsi pofók emberke, szemein zöld üvegekkel, lépett a -szobába. – Vette soraimat?</p> -<p>– Igen, s azokhoz képest im itt vagyok.</p> -<p>– Nem ismeri ön történetesen nevéről mr. Sparkins-t? Hisz ön -mindenkit ismer.</p> -<p>Mr. Flamwell ama rendkivűl terjedékeny ismeretkörrel biró -egyéneknek volt egyike, kikkel olykor egy egy társaságban -találkozunk, s kik azt követelik, hogy mindenkit ismernek, pedig -valósággal senkit sem ismernek. Maldertonéknál, kik a nagy világ -köréből vett meséket mohó fülekkel hallgatták, különös kegyencz -volt ő, s tudván, kikkel <span class="pagenum"><a name="Page_52" -id="Page_52">-52-</a></span> van dolga, mindenkivel ismeretségben -állása igényének szenvedélyét a végtelenig túlozta. Legnagyobb -hazugságait rendesen zárjelek közé szoritva szokta elmondani s oly -önmegtagadási arczkifejezéssel, mintha attól félne, hogy -dicsekvőnek fogják tartani.</p> -<p>– Nem, e nevéről nem ismerem őt; felelte halkal Flamwell s -roppant fontos arczot vágott. – De azért kétségkivűl ismerem. -Magas-e?</p> -<p>– Közép termetű; mondá Teréz.</p> -<p>– Fekete hajú? tudakozódék Flamwell, egy merész találgatást -kisértve meg.</p> -<p>– Igen; felelt élénken Teréz.</p> -<p>– Orra kissé pisze?</p> -<p>– Nem; szólt lehangoltan Teréz, – római orra van.</p> -<p>– Hát nem római orrot mondtam-e? esett közbe Flamwell. Igen -választékos külsejű fiatal ember?</p> -<p>– Óh, mindenesetre.</p> -<p>– Modora rendkivűl megnyerő?</p> -<p>– Óh, igen! felelte egyszerre az egész család. Önnek ismerni -kell őt.</p> -<p>– Úgy van, mindjárt gondoltam, hogy ön bizonyosan <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> ismeri őt, -ha a nagy világhoz tartozik. – Kinek hiszi őt?</p> -<p>– Önök leirása szerint, mondá fontolgatva s hangját suttogásig -mélyesztve Flamwell – erősen hasonlit Fitz-Edvárd Fitz-John -Fitz-Osborne Augustus úrhoz. Igen kitűnő eszű fiatal ember s kissé -különcz. Nagyon valószinű, hogy valamely czél elérhetéseért álnevet -vőn fel.</p> -<p>Teréz szive hangosan dobogott. Valóban Fitz-Edward Fitz-John -Fitz Osborne Augustus volna ő? Mily pompásan veendi ki magát e név -a fényes látogató jegyeken! Fitz-Edward Fitz-John Fitz Osborne-nő! -Az eszme elragadó.</p> -<p>– Öt percz hiján öt óra; szólt Malderton úr zsebórájára tekintve -– reméllem, csak nem marad el.</p> -<p>– Itt van! kiáltott fel Teréz, midőn a kapuajtón kettős zörgetés -hallatszott. Mindenki oly arczot igyekezett ölteni – minőt az -emberek rendesen szoktak midőn a látogatót különösen várják – -mintha cseppet se gyanitanák jöttét.</p> -<p>A szoba ajtó nyílt – „Mr. Barton!“ jelenté az inas. <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>– A manó vigye el! morgá Malderton. – Ah kedves Sir, mint van -ön? mi újság?</p> -<p>– Semmi, felelt a fűszerész szokott becsületes nyers modorával. -– Semmi különös. Én legalább mit sem tudok. Na s hogy vagytok -lányok gyerekek? Flamwell úr – örülök hogy van szerencsém.</p> -<p>– Itt van Sparkins úr! mondá Tom, ki folyvást az ablakon nézett -ki – oly fekete lovon jő! – S csakugyan itt is volt Horatio, egy -roppant fekete lovon, mely igen veszélyesen ágaskodott és topogott -alatta. Eleget rángatta ő jobbra balra a kantárszárat, de a ló -annál jobban ágaskodott, horkolt, rugdosott és meg meg iramlott, -mig végre csakugyan beegyezett a megállapodásba jó ötven ölnyire a -kaputól, hol aztán Sparkins úr leszállott róla, s Malderton -groomjának gondviselésére bízta. A bemutatás egész ünnepélyességgel -ment végbe. Flamwell, zöld szemüvegei megűl titokszerű fontossággal -tekintett Horatióra; a hős Horatiónak Terézre vetett édes -pillantásai szavakkal ki nem mondható dolgokat fejeztek ki; Teréz -pedig a maga részéről lehetőleg tetszetős lenni iparkodott.</p> -<p>– Hát csakugyan – az a – hogy is hivják – <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> Augustus-e -ő? kérdé súgva Flamwelltől Malderton, a midőn Sparkins Terézt, az -ebédhez vezetendő, karjára fűzte.</p> -<p>– Nem, legalább nem egészen – felelte e nagy tekintély – nem -épen ő –</p> -<p>– De kicsoda hát?</p> -<p>– Csitt! inte Flamwell, sokat jelentőleg rázva fejét, s gyanítni -engedve, hogy ő jól tudja, ki légyen; de fontos állam-indokok -tiltják a mély titok elárulását. Nem lehetlen, hogy a miniszterek -egyike, ki a nép nézeteit ekként akarja kipuhatolni.</p> -<p>– Sparkins ur, szólt az örvendő Maldertonné; legyen szives -tarkázni. John, egy széket kell tenni Teréz és Marianne -kisasszonyok székei közé. – E szavak egy legényhez voltak intézve, -ki a ház szokott rendén félig lovászi, félig kertészi minőségben -működött; de kit most, fő feladat lévén Sparkinsra benyomást -csinálni, fehér nyakkendőbe és czipőkbe bújtattak, s úgy kicsiptek -és összekeféltek, hogy egy másod-inashoz lenne hasonló.</p> -<p>Az ebéd jeles volt; Horatio minden figyelmét Teréz mulattatására -fordítá, s mindenki igen jól érezte magát Malderton urat kivéve, ki -jól ismervén <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> sógora kedvencz beszédtárgyait, minden -perczben rettegett, hogy rákezdi.</p> -<p>– Mikor látta ön utólszor barátját Sir Noland Tamást? kérdé -Malderton, egy oldalpillantással Horatióra, kémelve, mily hatást -idézend elő ennél ily nagy név emlitése.</p> -<p>– Nem – nem igen régen; Gubbleton lordal tennap előtt -beszéltem.</p> -<p>– Ah! reméllem egészséges ő lordsága? kérdé a legmelegebb -érdekkel Malderton. Alig szükséges megjegyezni, hogy e pillanatig -egészen ártatlan volt ily nevű egyén létezését illetőleg.</p> -<p>– Egészséges, se baja – igen jól van. Ördöngös jó ficzkó; a -Cityben találkoztam vele, tömérdeket összefecsegtünk. Nekem ő -meghitt barátom. – Azomban nem maradhattam vele oly sokáig, mint -szerettem volna, mert egy bankárnál volt dolgom, ki szörnyű gazdag -ember s parliamenti tag, s kivel szinte meglehetős, sőt mondhatom -<em class="gesperrt">igen</em> bizalmas lábon állok.</p> -<p>– Tudom, kit ért ön; mondta reá mosolyogva a házi úr; holott -valójában annyit tudott a dologról, mint maga Flamwell. -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>– Üzlete igen nagyszerű.</p> -<p>Ez a beszédet veszedelmes térre vitte.</p> -<p>– Üzletről lévén a szó; szólalt fel az asztal derekáról Barton; -minap egy úri ember, kit ön Malderton igen jól ismert mielőtt önnek -az az első nyerészlet oly szerencsésen sikerűlt, boltunkba szólt -be, és – –</p> -<p>– Barton, adjon csak egy burgonyát; – szakitá őt félbe a -szerencsétlen házi gazda reméllve, hogy a dolgot még csirájában -elfojthatja.</p> -<p>– Itt van; felelt a fűszerárus, legkevésbé sem sejtve sógora -szándékát; – és egész egyszerűen kérdé –</p> -<p>– Liszteset kérnék! szakitá őt meg ismét Malderton, félve a -történet végig mondatásától, s iszonyodva e szónok „bolt“ -ismétlésétől.</p> -<p>– Azt kérdé, hogy aszongya – folytatá a bünöncz miközben a -burgonyát átnyújtá – aszongya, hogy foly az üzlet? Én tréfásan, -mint már szoktam, aszondom neki, hogy biz én már csak megmaradok -üzletemnél, s reméllem, hogy engem se hágy el üzletem. Ha, ha! -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>– Sparkins úr! szólt a zavarát eltitkolni hasztalan törekvő házi -úr; egy pohár bort?</p> -<p>– Kész örömmel Sir!</p> -<p>– Örvendek, hogy szerencsém van!</p> -<p>– Köszönöm.</p> -<p>– Minap este; folytatá Horátióhoz a házi úr, részint hogy az új -ismerős társalgási ügyessége kifejthetésének tért nyisson, részint -a fűszerész elbeszélését eltukmálni akarva – minap este az ember -természeti tulajdonairól beszéltünk. Ön okoskodása engem igen -meglepett.</p> -<p>– És engem is; mondá Frigyes. Horatio bájtelyesen hajtá meg -fejét.</p> -<p>– S kérem, miként vélekedik ön a nőről Sparkins úr? kérdé -Maldertonné. A lánykák somolyogtak.</p> -<p>– A férfi, válaszolta Horatio; a férfi akár egy második éden -ragyogó, vidám, virághimes berkeiben andalogjon, akár pedig a -kopárabb, sivár, s mondhatnám ama köznapi téren forogjon, melyet -megszokni a mai világban kényszerülünk; a férfi, ismétlem, bár mily -körülmények közt, vagy bár mily helyen, akár a rideg éghajlat -fagyasztó zivataraival <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> küzdve, akár az egyenlitő izzó sugarai -alatt tikkadva – a férfi, nő nélkül, mindig és mindenütt – egyedűl -lenne.</p> -<p>– Igen örülök, hogy ön ily nemes véleménynyel van Sparkins úr! -jegyzé meg Maldertonné.</p> -<p>– Én is; tevé hozzá Teréz. Horatio gyönyörtelve tekinte reá s az -ifju hölgy telyes pünkösdi rózsává pirúlt.</p> -<p>– Már az én véleményem – kezdé Barton –</p> -<p>– Tudom, mit akar mondani; vágott közbe Malderton, erősen -eltökéllve, hogy sógorát nem engedi másodszor szóhoz jutni – tudom, -mit akar mondani, de az nem áll.</p> -<p>– Mi nem áll? kérdé a bámuló fűszerész.</p> -<p>– Sajnálom, hogy máskép vagyok meggyőződve Barton; felelte a -házi úr, oly határozott modorral, mintha csakugyan vitatna egy -állitást, mit a másik tőn – de nem egyezhetem olyanba, mit én -képtelenségnek tartok.</p> -<p>– De hiszen én azt akarom mondani, hogy –</p> -<p>– Ön soha sem fog engem arról meggyőzni; szólt megbikacsolt -arczkifejezéssel Malderton. – Soha. <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> -<p>– Én pedig; mondá Frigyes, apja támadását utánozva – nem -egyezhetem egészen Sparkins úr nézeteibe.</p> -<p>– Hogyan? kiáltott fel Horatio, ki látván, hogy a család női -része csodáló gyönyörrel hallgatja őt, még metaphysikaibb és -okoskodóbb lőn – hogyan? hát a következés nem az ok okozata-e? vagy -az ok nem előzi e meg a következést?</p> -<p>– Ez a dolog veleje, jegyzé meg Flamwell.</p> -<p>– Úgy van; erősité Malderton.</p> -<p>– Mert ha a következés az ok okozata, s ha az ok megelőzi a -következést, akkor, úgy hiszem, önnek határozottan nincs igazsága; -tevé hozzá Horatio.</p> -<p>– Semmi esetre sincs! mondá a lekenyerezett Flamwell.</p> -<p>– Azt tartom legalább, hogy ez a természetes és logicai -következtetés? szólt kérdő hangon Sparkins.</p> -<p>– Kétségkivűl; esett ismét közbe Flamwell. – Tökéletesen -megoldja a kérdést.</p> -<p>– Jó, lehet hogy megoldja; mondá Frigyes. – Az imént nem láttam -be egészen. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Én még most sem látom be; gondolá a fűszerész, – de Isten -neki, legyen igazsága.</p> -<p>– Mily bámulatos müveltségű ember! súgá Maldertonné leányainak, -midőn a hölgyek ebéd után a nappali szobába távoztak.</p> -<p>– Óh, a legszeretetre méltóbb! szólt egyszerre mind a két leány, -– úgy beszél, mint egy fél-isten. Sokat kellett a nagy világban -forognia.</p> -<p>A férfiak magukra maradván, szünet állott be, mely alatt -mindenki igen komoly arczot vágott, mintha egészen át volna hatva -az iménti vitatkozás mélysége által. Flamwell, ki feltette magában, -hogy Sparkins Horácz tulajdonképeni ki létét minden áron -kipuhatolja, első törte meg a csendet.</p> -<p>– Bocsánat Sir: kezdé a kitűrő férfiú – azt tartom, hogy ön az -ügyvédi pályára készűlt? Magam is ügyvéd akartam egykor lenni – s -valóban igen bizalmas viszonyban is állok e derék kar legelső -nevezetességeivel.</p> -<p>– Nem, nem épen! felelt kissé habozva Horatio, – nem -egészen!</p> -<p>– De ha nem csalódom legalább, sokat forgott <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> ön a -selyem ruhák<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> között? tudakozódék -Flamwell.</p> -<p>– Csaknem egész éltemen át; viszonzá Sparkins.</p> -<p>A kérdést e szerint jóformán megfejtettnek látta Flamwell. Ő -bizonyára egy ifju gentleman, ki most fog még ügyvéddé -feleskűdni.</p> -<p>– Én nem szeretnék ügyvéd lenni; – mondá Tom, most szólalva meg -először s körűltekintve, vallyon méltatja-e valaki figyelmére e -megjegyzést.</p> -<p>Senki sem felelt.</p> -<p>– Nem szeretnék parókát viselni; tevé hozzá Tom, második -megjegyzésre is merészkedve.</p> -<p>– Tom, kérlek ne tedd magad nevetségessé; szólt hozzá atyja. -Halgass szépen, okúlj a hallottakból s ne tégy egyre ily oktalan -megjegyzéseket.</p> -<p>– Igen is, atyám; hebegé a szerencsétlen Tom, ki egy szót sem -szólott, mióta fél hatkor még egy darab sűltet kért; most pedig -nyolcz óra volt.</p> -<p>– Jól teszed Tom; biztatá jó indulatú nagybátyja; <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> – ne -gondolj vele, én veled tartok. Én se szeretnék parókát viselni. -Inkább viselek kötényt.</p> -<p>Malderton úrra erőszakos köhögés jött. Barton folytatá: –</p> -<p>– Mert ha az ember körén túl hág –</p> -<p>A köhögés tizszerezett rohammal ujúlt meg s meg se szűnt -mindaddig, mig ennek ártatlan okozója, ijedtében egészen el nem -feledte, mit akart mondani.</p> -<p>– Sparkins úr, szólt Flamwell újra kezdve a kérdezősködést, – -nem ismeri ön történetesen Delafontaine urat, ki a Bedford-téren -lakik?</p> -<p>– Óh igen, jegyem is van nála, gyakrabban volt alkalmam némi -szolgálatokat tenni néki; felelt Horatio s kissé elpirúlt, -alkalmasint, mivel kényszerüleg elárulta magas ismeretségét.</p> -<p>– Ön igen irígylendő, ha alkalma volt e nagy férfiút -lekötelezni; jegyzé meg, mély tiszteletet fejezve ki Flamwell.</p> -<p>– Nem tudom, hogy voltaképen ki legyen; súgá Maldertonnak -bizalmasan, midőn Horátiót a hölgyek szobájába kisérték; – de annyi -bizonyos, <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> hogy a jogi pálya embere, igen -jelentékeny egyén s fényes összeköttetései vannak.</p> -<p>– Mindenesetre, mindenesetre; viszonzá társa.</p> -<p>Az est többi része igen élvezetesen folyt le. – Malderton úr -félelme azon körülmény által, hogy sógora Barton mélyen elaludt, -eloszolván; lehető legnyájasabb és beszédesebb lőn. Teréz -kisasszony „Páris veszedelmét“ zongorázta, még pedig Sparkins -szerint müvészileg; s Frigyes is hozzájuk csatlakozván, mindhárman -egy sereg dalt énekeltek össze, és ama kedves felfedezésre jöttek, -hogy hangjaik gyönyörűen folynak össze. Az igaz, hogy mindhárman a -<em class="gesperrt">primo</em>-t énekelték, s Horatio, ráadásúl -egy csepp zenészeti hallással sem birván, ehhez még egyetlen -zene-jegyet sem ismert, de azért az idő igen kedélyesen tölt el, s -éjfél már elmúlt, midőn Sparkins a halottas-szekér-szerű paripát -előhozatni rendelte – mely parancsa csak azon világos kikötéssel -teljesítetett, hogy látogatását jövő vasárnap ismétlendi.</p> -<p>– De talán Sparkins úr holnap este is velünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> tartana? -inditványozta Maldertonné, – férjem a lánykákat a szinházba akarja -vinni.</p> -<p>Sparkins meghajtá magát s megigérte hogy az előadás alatt a 48 -számú páholyban tiszteletét teendi.</p> -<p>– Délelőttjét nem akarjuk elrabolni; mondá Teréz megnyerőleg, – -mamánkal fogunk boltokba járni s egyetmást vásárolni. Jól tudom -azonban, hogy az urak módnélkül irtóznak ily foglalkozástól. – -Sparkins ismét meghajtá magát, s kijelenté, hogy bár szerencséjének -tartaná, de fontos ügyek által lesz elfoglalva délelőttje. Flamwell -jelentőleg tekintett Maldertonra. – Délelőtt törvényszéki ülés van! -súgá.</p> -<p>Más nap tizenkét órakor az egyfogatú hintó Oak-lodge kapuja -előtt állott, Maldertonnét és leányait a kitűzött helyekre -szállitandó. A nap tervét úgy intézték el, hogy egy ismerősüknél -fognak ebédelni és szinházba öltözködni; s először is a kalap- és -ruhatartókat ezen ismerősüknél letéve, London félrefekvőbb -boltjaihoz hajtattak, hol jutányosabban lehetett vásárolni. A -hölgyek a hosszas út unalmait Sparkins Horácz magasztalásával űzték -el, <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> aztán mamájukat támadták meg, hogy egy -shilling megkimélése végett ily messzire viszi őket, s azt hitték, -hogy talán már soha sem érnek helyre. Végre megállott a kocsi egy -piszkos külsejű bolt előtt, melynek kirakati ablakában minden nemű -árú czikk, a reá tűzött árakkal együtt volt látható. Egyszersmind -az ablak üveghez illesztett s nagy betűkkel írt pár sor jelenté, -hogy „itt mindenféle kelme igen olcsón, a rendes ár felére -szállitva le, kapható.“</p> -<p>– Na ugyan mamám szép helyre hozott bennünket! panaszkodék Teréz -kisasszony, – mit gondolna Sparkins, ha itt látna!</p> -<p>– Az ám! szörnyűködék Marianne a puszta eszmére is.</p> -<p>– Mélztassanak leülni nagyságtok. Először is mit parancsolnak? -kérdé a fehér s roppant csokorra kötött nyakkendőt viselő -fő-segéd.</p> -<p>– Selyem kelméket szeretnék látni; felelt Maldertonné.</p> -<p>– Azonnal nagysád. Smith úr! Hol van Smith?</p> -<p>– Itt vagyok! kiáltá egy hang a bolt mélyületéből.</p> -<p>– Kérem siessen Smith úr! szólt haragosan a <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> fő-segéd. -– Ön soha sincs itt, mikor szükség van önre.</p> -<p>Az ekként lehető legnagyobb sietségre serkentett Smith, ügyes -könnyüséggel szökött át a boltasztalon s az imént érkezett vevők -elibe állott. – Maldertonné gyöngén felsikoltott; mire Teréz, ki -épen ülő nővéréhez hajoltan ezzel beszélt, feltekinte s maga előtt -látta – Sparkins Horatiót.</p> -<p>„Fátyolt vonunk – mint regényirók szokták mondani – a jelenetre, -mely következék. A rejtélyes, a bölcselő, a regényes, a -metaphysicai Sparkins – ki az érdekes Teréz előtt ifju herczegek s -költői lángeszek megtestesűlt eszmény-képének látszott, minőkről ő -olvasott és álmodott de színről színre láthatni soha sem reméllt – -hirtelen Smith Sámuellé, egy piszkos, bizonytalan lételű, olcsó -bolt másod segédévé változott. Az Oak-lodgei hősnek e váratlan -látogatók előli méltóságteljes elsompolygása csak ama ebéhez -hasonlítható, mely e húsos fazékból elkövetett csenés miatt -leforrázva lőn. A Maldertonok minden reményei egy percz alatt -tönkre silányúltak s elolvadtak, miként a czitromfagylalt elolvad -hosszú nyári ebéden; az Almack-ok <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> és előkelő köröktől ismét -oly távol álltak mint az éjszaki földsarktól; s Teréz kisasszony -körűlbelől újra annyi kilátással birt a férjhez menetelre, mint -Ross kapitány birt az éjszak-nyugoti tenger-út meglelésére.</p> -<p>Évek múltak e borzasztó reggel eseményei óta. Az ibolyák -háromszor virágoztak a camberwelli kertmezőn, a verebek háromszor -ismételték tavaszi csiripeléseiket a camberwelli lugasban, de a -Malderton kisasszonyok még mindig hajadonak. Teréz helyzete napról -napra kétségbe esettebbé válik; Flamwell azonban a nagyrabecsülés -zenithjén áll, s a család még folyvást a régi előszeretettel -viseltetik az aristocratia egyénei iránt s növekedett utálattal -minden <em class="gesperrt">közönséges</em> ellen.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<h2>A SZERELEM ZARÁNDOKA.</h2> -<p class="center">(WASHINGTON IRVING. <i>Alhambra</i>.) -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71"><br /> --71-</a></span></p> -<p>Élt hajdan Granadában egy mór király, kinek csak egyetlen, Ahmed -nevü fia volt. Ezt az udvaronczok Al Kamel vagy is a „tökéletesnek“ -nevezék el, a benne már gyermekségében feltünő ész-túlnyomóság -kétségbevonhatlan jeleinél fogva. A csillagászok helybenhagyák e -melléknevet, s oly kedvező jóslatokat mondának a gyermekre, minők -csak szükségesek, egy herczeget tökéletes és boldog uralkodóvá -tenni.</p> -<p>Csupán egy felhő lengett jövője fölött s még ez is rózsaszinü -volt: hogy t. i. szerelmes természetü lesz s nagy veszélyeken -kellend e szenvedélye miatt átmennie. Ha azonban a szerelem -csábjaitól érett koráig vissza lehetend őt tartani, e veszélyek -elenyésznek, s további életét háborgatlan boldogságban fogja -tölteni. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Minden ilynemü baj megelőzése tekintetéből a király nagybölcsen -elhatározá a herczeget elzárt magányban neveltetni, hol nőarczot -soha ne lásson, s e szót: szerelem, emlittetni se hallja. E végből -az Alhambra fölötti hegy homlokzatán, magas falakkal kerített -gyönyörü kertek közepette pompás palotát épitetett, ugyanazt, mely -mai nap Generalife név alatt ismeretes. A fiatal herczeg e palotába -záratott s a legtudományosabb és hidegvérübb arab bölcsek -egyikének, Eben Bonabbennek gondja s nevelésére bizatott, ki élete -nagyobb részét Egyiptomban, hieroglyphek tanulása s gúlák és régi -sirok kutatása közt tölté, s ki egy egyiptomi mumiában sokkal több -kecset talált, mint a legingerlőbb élő szépségek bármelyikében. A -bölcsnek meghagyva lőn, hogy a herczeget a tudás minden nemében -oktassa, egyet kivéve, – a szerelemnek egészen ismeretlenül kellett -előtte maradnia.</p> -<p>– Használj fel minden czélszerü óvszert mit jónak látsz; mondá a -király, de tartsd eszedben ó Eben Bonabben, hogy ha őrködésed alatt -fiam e tiltott tanból csak legkisebbet is eltanul, fejeddel lész -érte felelős. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>A bölcs Bonabben aszott vonásain e fenyegetésre száraz mosoly -vonult át.</p> -<p>– Legyen felséged szive oly nyugodt fiáért, mint enyém az – -fejemért, oly embernek látszom-e én, ki e hiu szenvedélyből -leczkéket szokott adni?</p> -<p>A bölcsész gondos felügyelése alatt a herczeg nagyra nőtt a -palota és kert zárt körében. Fekete rabszolgák teljesiték -parancsait, ocsmány némák, kik mit sem tudtak a szerelemről, vagy -ha tudtak is, szavok hiányzott erről beszélni. – Észtehetségeire -különös gondot forditott Bonabben, s Egyiptom elvont tudományaiba -kezdé őt avatni, de ezekben a herczeg nem nagy előmenetelt tőn, s -csakhamar kiderült, hogy a bölcsészethez nincs hajlama.</p> -<p>Egy ifju herczegre nézve azonban, meglepőleg hajtható volt, kész -minden tanácsot elfogadni, s többnyire az utolsót követni. Elnyomta -ásitásait s türelmesen hallgatá Eben Bonabben tudós hosszu -értekezéseit, mikből a tudománynak némi felületes máza reá is -ragadt, s igy érte el szerencsésen huszadik évét, mint valóságos -csodája a herczegi okosságnak, – de a szerelemről sejtelme sem -volt.</p> -<p>Ez időtájban azonban a herczeg viseletén némi <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> változás -mutatkozott. Végkép abba hagyta tanulmányait, s inkább a kertben -sétált, vagy a csermelyeknél mélázott. Egyéb műtanok között kevés -zenét is tanult, s ez most idejének nagy részét foglalá el, s -költészeti hajlama feltünővé lett. A bölcs Eben Bonabben -megszeppent, s e haszontalan szeszélyeket algebrai szigoru -feladatokkal akarta belőle kiüzni – a herczeg azonban csömörrel -fordult él ezektől.</p> -<p>– Nem szenvedhetem az algebrát, mondá, kín az nekem és utálat. -Valami inkább szivhez szólót szeretnék.</p> -<p>A bölcs Eben Bonabben e szavakra aszott fejét rázta.</p> -<p>– Itt a philosophiának vége van, gondolá, – a herczeg -felfedezte, hogy szíve van. – S ezután szorgosan kémlelé növendéke -lépteit s tapasztalá, hogy véralkatának rejlő fogékonysága -működésben van s csak tárgyat keres. Érzelemrészegültségben, -melynek okát maga sem tudta, járta be Generalife kertjeit; édes -ábrándjaiban néha órákig elmerengett, majd lantját vette elő s méla -bús dallamokat <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> vert rajta s ismét félretevé és keserves -sohajokba tört ki.</p> -<p>E szeretési hajlam fokonkint lelketlen tárgyakra is kiterjedt; -voltak gyöngéd figyelemmel ápolt kedvencz virágai; aztán különféle -fákhoz kezdett ragaszkodni s ezek közt különösen egy szép növésü és -hulló lombozatuhoz, melyre bőven pazarlá szerelmi ömledezéseit, -nevét héjjába vésve, ágaira koszorukat függesztve, s lantkíséret -mellett dalokat énekelve dicséretére.</p> -<p>Eben Bonabben megijedt növendékének e nyugtalan állapotán. A -tiltott tan örvénye szélén látta őt már – hol a legcsekélyebb -véletlen is elárulhatja neki a végzetszerü titkot. Mind a herczeg -biztosságaért, mind pedig saját fejéért remegve sebten ragadá őt ki -a kert csábjai közől, s a Generalife legmagasabb tornyába zárta el. -E torony díszes lakosztályokat foglalt magában s csaknem határtalan -távolbai kilátással bírt, de egyszersmind igen magasan is állt amaz -édes légkör és bájoló lugasok fölött, mik Ahmed fogékony kedélyére -oly veszélyes hatást gyakoroltak.</p> -<p>Mit volt mit tennie azonban, hogy kibékéltesse <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> őt -fogságával, s megkurtitsa unalmas óráit? A kellemes tanoknak minden -nemét kimeríté már, s algebráról szó sem lehetett. Szerencsére, -Egyiptomban létekor Eben Bonabben a madarak nyelvét tanulta meg egy -zsidó rabbitól, kire e tan egyenes hagyomány-vonalban szállott -bölcs Salamonról, kit ismét erre Sheba királyné oktatott. E tan -emlitésére a herczeg szemei uj lelkesedésben ragyogtak fel, s oly -mohósággal fogott tánulásához, hogy nem sokára ép oly jártas lőn -benne, mint mestere.</p> -<p>Generalife tornya megszünt magány lenni; közel talált olyanokra, -kikkel társaloghatott. Első ismeretsége egy sólyom volt, mely a -sugár bástyafal egy hasadékában fészkelt, s onnan prédát keresni -messze elcsapongott. A herczeg azonban kevés becsülés vagy -szeretetreméltót talált benne. Nem volt egyéb dicsekedő nagy szavu -légi kalóznál, ki csak ragadozásról, vérontásról s vakmerő -kalandokról tudott beszélni.</p> -<p>Közelebb aztán egy bagolylyal ismerkedett meg, egy széles fejü, -merev szemü s szörnyen okos képű madárral, mely a falüregben egész -napon át kancsalul <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> pislogva ült, s csak éjjel repült ki. -Nagy igényeket tartott a tudósságra, beszélt a csillagászatról és a -holdról, s néha a sötét tanokra is czélzott: fő szenvedélye azonban -a metaphysica volt, s hosszadalmas előadásait a herczeg még -Bonabbenéinél is nyomósabbaknak találta.</p> -<p>Volt aztán egy denevér, mely egy sötét bolthajtás szögletében -egész nap mindig lába sarkain függött, szürkületkor pedig csámpásan -kiszeleskedett. Ennek azonban mindenről homályos fogalma volt, -kigunyolta az általa csak kétesen láthatott tárgyakat, s miben sem -látszott élvet találni.</p> -<p>Ezeken kivül volt még egy fecske is, kit a herczeg eleinte igen -megszeretett. Csinosan tudott csevegni, de mindig szárnyain, mindig -nyughatlanul idestova röpkedve s alig maradva néha egy kis -beszélgetésre. Kisült végtére, hogy biz ő csak egy üres fecsegő, ki -a dolgoknak csupán felületén simul el, s mindennek tudását -követeli, holott mitsem tud jól.</p> -<p>Ezek valának az egyedüli tollas pajtások, kikkel a herczegnek -alkalma nyilt az imént tanult nyelvet gyakorolhatni; a többi -madaraknak igen magas <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> levén a torony. Rövid időn megunta uj -ismerőseit, kiknek társalgásában igen kevés volt az értelmiség, -érzelem pedig épen semmi, s fokonként ismét visszaesett magányába. -Igy mult el a tél, a tavasz viránya illatot lehelve, kizöldült, s -elérkezett a párosodás és fészek-épités boldog korszaka. A -Generalife-kert ligeteiből egyszerre átalános madár-zene és -dalcsattogás hatott fel a torony magányába. Mindenfelől ugyanazon -tárgyat: szerelem – szerelem – szerelem – éneklé s viszhangozá -változatos hanglejtéssel ezer torok.</p> -<p>A herczeg hallgatva s töprenkedve figyelt.</p> -<p>– Mi lehet ez a szerelem? gondolá, melylyel az egész világ -annyira el van telve s miről én mitsem tudok?</p> -<p>Barátjához a sólyomhoz fordult felvilágosításért. A gonosz madár -megvető hangon felelt:</p> -<p>– Ez iránt a föld közönséges békeszerető madaraihoz kell -fordulnod, kik nekünk, a lég urainak számára vannak teremtve. Az én -mesterségem háboru, s verekedés a gyönyörüségem. Én hadfi vagyok, s -nem értek a szerelem-félékhez.</p> -<p>A herczeg boszusan hagyá őt ott, s a bagolyhoz <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> fordult -rejtekében. – Ez békeszerető madár, gondolá s képes leend -megfejteni kérdésemet. Megkérdezte e szerint a baglyot, hogy mi -lehet az a szerelem, miről alól a ligetben valamennyi madár -énekel?</p> -<p>A bagoly arczán sértett méltóság rajzolá magát.</p> -<p>– Éjeimet, mondá, tanulmány és kémlődés foglalja el, nappal -pedig az éjen át tanultak fölött gondolkodom. Az általad emlitett -éneklő madarakkal semmi közöm – megvetem őket dalaikkal egyűtt. -Allahnak legyen hála, én nem tudok énekelni, én bölcsész vagyok, s -nem értek az ilyes szerelemféléhez.</p> -<p>A herczeg ekkor a boltív alá, hol denevér barátja függött -sarkain, ment s előterjeszté kérdését. A denevér csipős -orr-fintoritással és zsémbelve kelt ki.</p> -<p>– Mit háborgatod ily haszontalan kérdéssel reggeli álmomat? Én -csak szürkületkor, midőn a többi madár alszik, repülök ki s nem -törődöm érdekeikkel. Én sem madár, sem marha nem vagyok, s hálát -adok érte az égnek. Jól ismerem alávalóságaikat s gyülölöm őket -egytől egyig. Szóval, én világgyülölő <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> vagyok – s -mitsem tudok az ily szerelemfélékről.</p> -<p>Utolsó segédforrását, a fecskét kereste fel most a herczeg, s -épen a toronycsúcs körüli röpkedésében állitá őt meg. A fecskének -szokás szerint igen sietős dolga volt, s alig ért rá felelni:</p> -<p>– Becsületemre, mondá, annyi közügyben kell eljárnom s annyira -el vagyok foglalva, hogy még időm sem volt e tárgyról gondolkodni. -Naponkint ezer látogatást kell tennem s ezer fontos ügyet -megvizsgálnom és igy percznyi időm sem marad e csipp-csupp -dolgokra. Szóval, én világpolgár vagyok, s nem foglalkozom ily -szerelemfélékkel. Ezt mondva a völgybe merült le a fecske s -pillanat alatt eltünt.</p> -<p>A herczeg tehát felvilágosulatlan maradt, tudnivágyát azonban e -nehézségek még inkább ingerlék. E hangulatban találta őt nevelője a -toronyban. A herczeg élénken lépett eléje.</p> -<p>– Ó Eben Bonabben, szólt, te engem a föld sok tudományára -oktatál, de van még egy tárgy, miről még szikra ismeretem sincs, s -mit tudni igen szeretnék. <span class="pagenum"><a name="Page_81" -id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>– Csak kérdeznie kell a herczegnek alázatos szolgáját, s minden, -mit ennek szük körü tudása tartalmaz, parancsára áll.</p> -<p>– Mondd meg tehát nekem ó legfőbbike a bölcseknek, mi az az -ugynevezett szerelem?</p> -<p>Mintha a menykő csapott volna Bonabbenbe, reszketett és -elsápadt, és ugy tetszék neki, mintha feje mód nélkül inogna -vállain.</p> -<p>– Mint jöhetett herczegséged e kérdésre – hol tanulhatta e -semmirevaló szavat?</p> -<p>A herczeg a torony-ablakhoz vezette őt. – Figyelj ó Eben -Bonabben; mondá neki. A bölcs figyelt. A csalogány egy bokorban a -torony alatt kedveséhez a rózsához énekelt; minden virágos ágról -minden illatozó berekből dallam emelkedék, és szerelem – szerelem – -szerelem – volt mindenütt a dal-tárgy.</p> -<p>– Allah Akbar! az Isten nagy! kiálta fel a bölcs Bonabben. Ki -titkolhatja el ezt az emberi sziv előtt, ha maguk a lég madarai is -ősszeesküsznek elárulására?</p> -<p>Aztán Ahmedhez fordulva – ó herczeg, kezdé, zárd be füleidet e -csábitó hangoknak. Erősitsd <span class="pagenum"><a name="Page_82" -id="Page_82">-82-</a></span> lelkedet e veszélyes tan ellen. Tudd -meg, hogy ez a szerelem a nyomoru emberiség bajai felének oka. Ez -az, mi jó barátok és testvérek közt elkeseredést és vitát szül, ez -okozza az orgyilkos megtámadásokat és pusztitó háborukat. Bú és -gond, nyugtalan napok és álmatlan éjjel – kisérői. Az ifjuság -virágát elhervasztja, örömeit letarolja, s idő előtti aggság -kinjaival lep el. Allah védjen meg herczegem, s tartson távol – az -ugynevezett szerelemtől!</p> -<p>A bölcs Eben Bonabben erre rögtön távozott s a herczeget még -nagyobb zavarba merülten hagyta. Hiába iparkodott ez eszmét -lelkéből elüzni, folyvást uralkodott az gondolatain, czélhoz nem -vivő gyanitásokkal kinozva és fárasztva őt.</p> -<p>– Annyi igaz, mondá magában, a zengzetes madárdalt hallgatva; -hogy e dalokban semmi bánatos nincs, sőt nagyon is vig és örömmel -teltnek látszanak. Ha a szerelem oly sok bút és nyomort okoz, mért -hogy e madarak nem inkább a magányt keresik, vagy egymást darabokra -nem tépik, a helyett hogy vigadva röpkednek a ligetekben, vagy hogy -egymással enyelegnek a virágok közt?</p> -<p>Ily megfejthetlen gondolatokkal tépelődve feküdt <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> egy reggel -pamlagán. Szobája ablaka nyitva állt, s a korány lanyha szellete -narancs virág illatával terhesen lengett fel hozzá Darro völgyéből. -A csattogány halkan dalolá szokott tárgyát. A herczeg sohajtozva -hallgatá, midőn hirtelen suhogó neszre riadt fel: vércse által -üldözött gyönyörü galamb röpült be az ablakon s pihegve esett le a -padlóra, mig a zsákmányától elriasztott üldöző tova szállott a -hegyekbe.</p> -<p>A herczeg fölvevé a lelkendező madarat, megsimogatá tollait, s -keblébe fészkelé. Czirogatásaival lecsillapitván arany kalitkába -tette őt, és saját kezeivel adott neki szemen szedett tiszta buzát -s friss vizet. A madárnak azonban nem kellett a tápla, epedve, -szomoruan, panaszos nyögdécselés közt vonta meg magát.</p> -<p>– Mi bajod van? kérdé Ahmed; nincs-e mindened, mit szived csak -kivánhat?</p> -<p>– Ó nincs ám, felelt a galamb; nem vagyok-e elválasztva szivem -kedvesétől s épen most tavaszszal, boldog évszakában a -szerelemnek?</p> -<p>– A szerelemnek? viszhangozá Ahmed, kérlek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> szép -madaram, meg tudnád te nekem mondani, mi az a szerelem?</p> -<p>– Meg bizony s igen jól, herczegem. Egynek kín, kettőnek üdv, -háromnak pör és ellenkedés, varázserő az, mely két lényt egymáshoz -vonz s édes rokonszenvvel kapcsolja őket össze, az együttlétet -boldogsággá, a magányt keservvé alkotva. S neked nincs egy ily -lényed, kikez e gyöngéd hajlam kötelékei vonzanak?</p> -<p>– Öreg tanitómat Eben Bonabbent szeretem ugyan jobban mint -akárki mást, de ő gyakran unalmas s néha boldogabbnak érzem magam -társasága nélkül.</p> -<p>– Ez nem az általam értett rokonszenv. Én a szerelemről szólok, -az élet e nagy titka és őselvéről, az ifjuság részegitő -rajongásáról, az érettkor józan gyönyöréről. Nézz azért herczegem s -látni fogod, miként ez áldott évszakban az egész természet tele van -szerelemmel. Minden teremtett lénynek megvan saját párja, a -legjelentéktelenebb madár kedveséhez énekel, még a him ökörszem is -hódol a nő ökörszemnek a sövényen, s ama pillangók ott, melyeket a -torony fölött csapongani s a <span class="pagenum"><a name= -"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> légben játszani szemlélsz, -boldogok egymás szerelmében. Ó herczegem! te e szerint ifjuságodnak -annyi becses napját élted le a nélkül, hogy a szerelmet ismernéd? -Nincs-e hát egy más nembeli lényed – egy szép herczegnő vagy bájos -hölgy, ki lelánczolja szívedet s édes kinok és fájó vágyak -lázongásával töltse azt be?</p> -<p>– Kezdem érteni, mondá sohajtva a herczeg, ily lázongást már -többször tapasztaltam, a nélkül hogy okát tudnám; de hol keressek -hát e szomoru magányban, az általad leirthoz hasonló tárgyat?</p> -<p>Rövid további társalgás következék s a herczeg első szerelmi -leczkéje bevégezve lőn.</p> -<p>– Hajh! mondá, ha a szerelem valóban ily üdv s meggátlása oly -nagy kinszenvedés, Allah mentsen meg attól, hogy avatottjai -bármelyikének örömét megrontsam. Ezzel felnyitá a kalitkát, kivette -a galambot, s miután összevissza csókolá, az ablakhoz vitte őt.</p> -<p>– Eredj, boldog madár, szólt, egyesülj szived kedvesével -ifjuságod s a tavasz szép napjaiban. Mért tennélek fogolytársammá e -rideg toronyban, hova soha be nem juthat a szerelem! <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>A galamb megcsattogtatá szárnyait örömében, föllengett a -magasba, s aztán suhogó szárnyakkal bukott alá Darro virányos -ligeteibe.</p> -<p>A herczeg szemeivel kisérte őt s midőn eltünt, keserves -bánkodásnak adta magát. Az egykor oly gyönyörködtető madárdal most -csak fájdalmát növelé. Szerelem! szerelem! szerelem! Szegény, -szegény fiu, most már érté a zengeményt.</p> -<p>Szemei tüzben villantak fel, midőn legközelebb a bölcs Bonabbent -láták meg.</p> -<p>– Mért tartottál engem ez ocsmány tudatlanságban? kiáltá. Mért -lőn az élet ős elve és nagy titka előlem elrejtve, holott ebben a -legkisebb féreg is jártas? Nézd, az egész természet gyönyörben -ujjong. Minden teremtmény párjának örül. Ez – ez a szerelem, miről -én értesülni kivántam. – Mért vagyok egyedül én elzárva -élvezésétől? Miért lőn e tan bájainak nélkülözésével ifjuságom -annyi napja eltékozolva?</p> -<p>A bölcs Bonabben belátta, hogy itt minden további tartózkodás -sikertelen; miután a herczeg a tiltott és veszélyes tannak -tudomására jött. Nem maradt egyéb hátra mint a csillagászok -jóslatait s <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> amaz óvásokat nyilvánitani, melyek a -fenyegető veszélyek elháritása végett, nevelésében szükségeseknek -találtattak.</p> -<p>És most herczegem, tevé hozzá, életem kezeidben van. Tudja meg -atyád, a király, hogy te a szerelem szenvedélyét őrködésem alatt -ismerni megtanultad s én fejemmel adózom érte.</p> -<p>A herczeg igen méltányos volt, miként a korabeli ifju emberek -többnyire szoktak lenni, s nevelőjét el nem árulni annál inkább -igérte, minthogy ez igéret megtartása még semmijébe sem került. E -fölött, ő valóban ragaszkodott is Eben Bonabbenhez, s még csak -elméletileg ismervén a szerelmet, szivesen megegyezett e tant -inkább saját keblébe zárni, sem hogy általa a bölcsész fejét -veszélyezze.</p> -<p>Föltétele, azonban, próbákra lőn téve. Nehány nappal később, -épen midőn a torony bástyázaton elmélkedék, az általa szabadon -bocsátott galamb lengedezve jött a légben, s félelem nélkül vállára -szállott.</p> -<p>A herczeg szivéhez szoritgatá őt. – Boldog madár! szólt, ki a -reggeli szellő szárnyain a világ <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> legtávolabb részeibe -repülhetsz. Hol jártál, mióta elváltunk?</p> -<p>– Távol országban, herczegem, honnan én neked szabadságom -jutalmául hireket hozok. Röptem vad körében, a mint lapály és -hegyek fölött a légben csapongék, mindennemü virág és gyümölcscsel -ékes kertet láttam meg alattam. Zöld réten, vándor folyam partjain -feküdt az, közepén diszes palotával. A lomb lugosok egyikébe -szálltam fáradalmas utamból megpihenni. Alattam zöld gyep ágyon -fiatal herczegnő ült, ifju évei bájos virágában. – Szintén ifju -hölgyei környezék őt s virágfüzérekkel és koszorukkal halmozák, de -a kert vagy mező egy virága sem mérkőzhetett szépségében vele. S -mégis itt elrejtve kell nyilnia, mert a kert magas falakkal van -keritve, s halandó oda nem léphet be. Mihelyt én e szépséges, ifju -és ártatlan szüzet megláttam, azonnal gondolám, hogy im itt van az -ég által herczegem szivébe szerelmet ihletni alkotott lény.</p> -<p>E rajz Ahmed gyulékony szivébe szikraként esett; véralkatának -eddig rejlő egész szerelmessége egyszerre tárgyat találva a -herczegnő iránt határtalan lángra gyuladott. Levelet irt neki, -legszenvedélyesb <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> modorban, égő hódolást lehellőt, s -szerencsétlen fogságát panaszlót, mely meggátolja felkeresni őt s -lábaihoz borulni. Igen gyöngéd s meginditó ékes szóllásu verseket -is mellékelt hozzá, mert ő természeténél fogva s szerelem által -ihletett költő vala. Levelét, „Az ismeretlen széphez a fogoly Ahmed -herczegtől“ czimezé, aztán moshusz és rózsaillattal szagositva a -galambnak adá át.</p> -<p>– El, követek leghűbbike! mondá. Repülj hegyen és völgyön sikon -és folyón át, ne pihenj meg lombsátorokban s a földre se szállj -addig, mig e levelet szivem hölgyének át nem adád.</p> -<p>A galamb magasan emelkedék a légbe s irányt választva egyenes -vonalban csapott el. A herczeg utána meredett, miglen kis felhő -foltként a hegyek mögött elenyészett.</p> -<p>Napról napra várva várta szerelmi követének visszatértét, de -hasztalan várt. Feledékenységgel kezdé vádolni már, midőn egy esten -naplementekor a hűséges madár szobájába vergődött s lábaihoz -hullva, kiadta lelkét. Valamely kóbor ijász nyila átszögzé mellét, -s ő végperczeivel küzdve jött a reá bizottat teljesíteni. A herczeg -mélyen megilletődve <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> hajlott a hűség vértanúja fölé, s nyakán -gyöngysort vőn észre, melyhez, szárnyai alá piczi arczkép volt -csatolva. Ifjan virágzó gyönyörű herczegnőé volt ez, s kétségkivül -az ismeretlen kerti szépségé; de hogy ki és hol van ő – miként -fogadá a levelet, s az arczkép szerelme jóváhagyásaként küldetik-e? -ez a hű galamb szerencsétlen halála miatt kétes rejtély maradt.</p> -<p>A herczeg addig nézett a képre, mig szemei könyekben usztak. -Szivéhez és ajkaihoz szoritá azt, órákig ült vég elragadtatásban -előtte.</p> -<p>– Gyönyörüséges arczkép! sohajtá, fájdalom, hogy csak kép vagy. -Mégis e harmatos szemek oly szeretve sugárzanak reám, s ugy -tetszik, mintha e rózsás ajkak bátoritó szavakra akarnának nyilni. -Hiu ábránd! Nem épen igy tekintenek-e más szerencsésb -vetélytársamra? De széles e világban hol reméljem feltalálni -eredetijét? Ki tudja, mennyi hegyláncz, mennyi ország választ el -minket – mi balsors alkothat közöttünk választó falat? Talán most -is, e perczben hódolók környeznek, mig én itt fogolyként ülök e -toronyban s időmet festett árny ímádására vesztegetem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Ahmed herczeg elhatározá magát. – Megszököm e nékem gyülöletes -börtönné vált palotából, mondá, s mint szerelem zarándoka az egész -világot bejárom ez ismeretlen herczegnőért. – A toronyból világos -nappal, midőn mindenki ébren volt, szökni bajosan lehetett volna; -éjjel azonban a palota alig őriztetett, miután a herczegtől, ki -fogságában mindig oly szenvedőleg viselte magát, hasonló merényt -senki sem várt. De mint igazodjék el az éji homályban, s a neki -egészen ismeretlen környékben? Eszébe jutott a bagoly, ki éjjel -szokott kibotorkálni, s kinek minden rejtek utat kell ismernie. -Fölkeresvén őt remeteségében, földtani ismereteiről kérdezősködött. -A bagoly erre iszonyu önbizott arczczal felelt:</p> -<p>– Tudnod kell, ó herczeg, kezdé, hogy mi baglyok igen régi és -terjedt család vagyunk, ámbár már kissé lement napunk, és -Spanyolhon minden részében birunk romvárakat és omlatag palotákat. -Alig van torony a hegyeken, erősség a rónán, vagy bástyafal a -városokban, hol ne szállásolna valamely testvérem, nagybátyám vagy -rokonom, s midőn én e számos atyafiságot látogatni jártam, -bekukkantam <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> minden szögletbe, s az ország minden -rejtekével ismerős lettem.</p> -<p>A herczeg nem győzött eléggé örülni a bagoly helyirati -tudományának, tudtára adá neki bizalmasan forró szerelmét s szökési -szándékát, kérve, lenne társa és tanácsnoka. – Eredj! szólt -kedvetlenül a bagoly, hát oly madár vagyok-e én, ki szerelmi -dolgokba avatkozzék? én, ki egész időmet elmélkedésnek és a holdnak -szentelem?</p> -<p>– Ne érezd magad megsértve, ó ünnepélyes bagoly, felelt a -herczeg, vond el magad egy időre a holdtól és elmélkedéstől, nyujts -elillanásomban segédkezet, s mindened leend, mit szived csak -ohajthat.</p> -<p>– Megvan ez már nekem, viszonzá a bagoly; néhány egér elegendő -szerény asztalomra, e falhasadék elég tágas tanterem, s egy hozzám -hasonló philosoph mit kivánhatna egyebet?</p> -<p>– Gondold meg, ó legbölcsebb bagoly, hogy mialatt szobádban -álmodozol s a holdat bámulod, tehetségeid a világnak el vannak -veszve. Lesz idő, mikor majd uralkodó leendek, s főrangu és -méltóságos hivatalba foglak tehetni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>A baglyon, mindamellett hogy bölcsész s az életszükségeket -nélkülözni tudó volt, fogott a dicsvágy, s végre rábiratott a -herczeg által, hogy megszökjék vele, vezetője és védője legyen -vándorutjában.</p> -<p>A szerelmes gyorsan szokta terveit létesiteni. A herczeg -összeszedte drágaságait, s magához rejté mint utazási tőkét. Még -azon éjjel lebocsátkozott a torony egy erkélyéhez kötött övén, -átmászott a Generalife külső falain s a bagoly által vezérelve még -hajnal-pirkadás előtt szerencsésen kimenekült a hegyekbe.</p> -<p>Itt tanácsot tartott vezetőjével az ut további folytatása -fölött.</p> -<p>– Ha tanácsolhatnék, szólt a bagoly, én részemről a Sevillába -menetelt javallanám. Tudnod illik, hogy több év előtt én ott -nagybátyámat, egy köztiszteletü hatalmas baglyot, látogattam meg, -ki, e város alcazarjának egy rom szárnyát lakta. Éjjeli -kirándulásaim alkalmával gyakran vettem észre egy magányos -toronyban égő világot, s egyszer az ablakhoz szállva rájöttem, hogy -e fény egy arab büvész mécseséből származik; bűbájos könyvekkel -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> volt ő környezve, vállán pedig meghitt -öreg hollója ült, ki vele jött Egyiptomból. Én ismerős vagyok e -hollóval s tudományom nagy részét neki köszönhetem. A büvész azóta -meghalt, de a holló még mindig a toronyban lakik, mert e madarak -bámulatos hosszu életüek. Ó herczeg, keresd fel e hollót, nagy -jövendőmondó és szellemidéző az, sőt jártas a sötét tanokban is, -miről a hollók s különösen az egyiptomiak, nagy hirben állanak.</p> -<p>A herczegre mélyen hatott e tanács ildomossága, s ehezképest -Sevillának vette utját. Uti társa kedvéért csak éjjel utazott, -nappal pedig valamely sötét barlangban vagy romladó őrtoronyban -hevert, mert a bagoly jól ismert minden rejtekhelyet s a régiségek -iránt nagy hajlamot tanusitott.</p> -<p>Végre egy reggel, hajnal hasadtakor Sevillához értek, hol a -népes utczák zaját és világosságát gyülölő bagoly a városon kivül -egy odvas fában ütötte fel tanyáját.</p> -<p>A herczeg bement a kapun s csakhamar feltalálta a büvész -tornyát, mely a város többi házai fölé akként emelkedék, mint a -pálmafa a pusztaság bokrai fölé; s ez valósággal ugyanazon torony -volt, <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> mely még mai nap is áll, s Giralda a -sevillai mórtorony név alatt ismeretes.</p> -<p>Hosszu csigalépcsőn ment fel a torony tetejére, s megtalálta a -cabalisticus hollót, egy vénrejtelmes, őszfejü és boglyas tollu -madarat, hályoggal szemén, mi őt oly kisértetszerüvé tevé. Egy -lábán gubbaszkodott s fejét félre forditá, hogy ép szemével a -padlóra rajzolt diagramot vizsgálhassa.</p> -<p>A herczeg hódoló alázattal, mit e tiszteletre méltó külső s -természetfölötti bölcseség ihletett beléje, közeledett hozzá.</p> -<p>– Megbocsáss legvénebb és legmélyebb eszü holló, rebegé, ha egy -perczre zavarom világ csodáját alkotó tanulmányidat. A szerelem egy -növendékét látod magad előtt, ki tanácsodat kéri, mint lelhetné föl -szenvedélye tárgyát?</p> -<p>– Az az, felelé jelentékeny pillantással a holló, te jósló -tehetségemet akarod próbára tenni. Jer, mutasd tenyeredet, hadd -magyarázzam meg a szerencse titokteljes vonalait.</p> -<p>– Bocsánat, szólt a herczeg, nem a sors végzeteibe tekinteni -jöttem, miket Allah halandó <span class="pagenum"><a name="Page_96" -id="Page_96">-96-</a></span> szemei előtt rejtve tart, én szerelem -zarándoka vagyok s csak vándor-utam vezérfonalát keresem.</p> -<p>– S nem érted el még czélodat e szerelmes Andaluziában? mondá a -vén holló reá pislogva egy szemével; s különösen, nem értél czélt e -vig Sevillában, hol minden narancsfa árnyában fekete szemü hölgyek -tánczolják a zambrát?</p> -<p>A herczeg elpirult s kissé megütődött, ily szabadon hallván -beszélni a féllábával már sirban lévő vén madarat.</p> -<p>– Hidd nekem, mondá komolyan, nem vagyok az a csavargó könnyelmü -kalandor, a kinek tartasz. Andaluzia fekete szemü hölgyei, kik -Guadalquivir narancs berkeiben tánczolnak, engem nem érdekelnek. Én -egy ismeretlen és szeplőtelen szépet keresek, e képmás eredetijét; -s kérve kérlek, hatalmas holló, ha csak tudományod vagy mesterséged -körében van, adj nekem utasitást, hol találhatom őt fel.</p> -<p>Az őszfejü hollót visszahökkenté a herczeg komolysága.</p> -<p>– Mi közöm énnekem, felelé szárazan, szépséghez és ifjusághoz? -én csak a régit és korhadtat, <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> s nem az újat és virulót -látogatom, én a sors hirmondója vagyok, ki halál jóslatokat károgok -kémény tetőről, s szárnyaimmal csattogok beteg emberek ablakainál. -Másutt keress utmutatást ismeretlen szépedhez.</p> -<p>– S hol keressem ezt, ha nem a bölcseség fiainál, kik a végzet -könyvében jártasak? Tudd meg, hogy én királyi herczeg vagyok, a -csillagok által végzetszerüen egy rejtelmes vállalatra jelölve ki, -mitől országok jövője függhet.</p> -<p>Alig hallotta meg a holló, hogy ez ügy szerfölött fontos, -melyben a csillagok is érdekelvék, azonnal megváltoztatá hangját és -modorát, s mélyen figyelt a herczeg történetére. Bevégeztével igy -felelt:</p> -<p>– E herczegnőt illetőleg, részemről nem adhatok értesitést, -miután én nem szoktam kertekben s hölgyek lugasaiban röpkedni; de -siess Cordovába, s keresd fel ott a nagy Abderahman pálma fáját, -mely a fő moshea udvarában áll; e fa tövében egy hires utazót -találandsz, ki a világ minden vidékét bejárta s királynék és -herczegnők kedvencze volt. Ő bizonyosan utba fog igazithatni. -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>– Ezer köszönet e becses tanácsért, szólt a herczeg. Élj -boldogul, legtisztelendőbb varázsnok.</p> -<p>– Élj boldogul, szerelem zarándoka – viszonzá hidegen a holló, s -ismét a diagram vizsgálatába merült.</p> -<p>A herczeg kisietett Sevillából, fölkereste uti társát a baglyot, -ki még mindig a faoduban gunyasztott, s megindult Cordova felé.</p> -<p>Függőleges kertek s Guadalquivir bájos völgyét ellepő narancs és -czitrom ligetek közt érkezék e város kapuihoz, hol a bagoly egy -homályos falüregbe repült fel, a herczeg pedig bement fölkeresni a -nagy Abderrahman által hajdankorban ültetett pálmafát. Ez a fő -moshea udvarának közepén narancs és czyprusfák közt emelkedék a -magasba. – Dervisek és fakirok ültek csoportokban az oszlopzatok -alatt, s a hivők közől néhányan, mielőtt a mosheába lépnének, a -kutaknál végzék mosdásaikat.</p> -<p>A pálmafa tövében ülő csoportozat élénken figyelt szavaira -egynek, ki nagy könnyüséggel látszott beszélni környezőihez.</p> -<p>– Ez lesz ama hires utazó, gondolá a herczeg, <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> ki engem -ismeretlen herczegnőmhez útasitand.</p> -<p>A tömeg közé vegyült, de mennyire meghökkent, tapasztalván, hogy -az, kinek beszédére minden ember figyel, nem egyéb mint egy -papagály, ki az ő világoszöld ruhájában, okoskodó szemeivel s -délczeg búbjával, önmagával igen megelégedett madárnak látszik.</p> -<p>– Mint van az, kérdé a herczeg a körülállók egyikétől, hogy -ennyi sok komoly egyén örömét lelheti egy madár csacsogásában?</p> -<p>– Nem tudod, kiről beszélsz, felelé a kérdezett, e papagály ama -hires persiai papagály ivadéka, ki regemondó tehetségei által oly -nagy nevet szerze magának. Kelet minden tudománya kis ujjában van, -s költeményeket ép oly készséggel szaval, mint a mily gyorsan -beszélni tud. Több külföldi udvarnál mulatott s mindenütt a -miveltség csodájaként becsültetett. Kegyencze volt a szépnemnek is, -mely a verseket szavalni tudó okos papagályokat nagy becsben szokta -tartani.</p> -<p>– Elég, vágott szavába a herczeg, e kitünő utassal magán -beszédbe kell bocsátkoznom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>Ezt megnyeré s elmondá utazása czélját. Alig emlité azonban, -midőn a papagály oly rikácsoló hangos nevetésbe tört ki, hogy -szinte a szemei is könyekben usztak.</p> -<p>– Bocsánat jó kedvemért, mondá, de engem a szerelemnek már csak -puszta emlitése is megnevettet.</p> -<p>A herczegre roszúl hatott az idétlen tréfa.</p> -<p>– Hogyan? kérdé, hát nem a természet fő titka, nem az élet ős -elve, nem a rokonszenv köz lánczolata-e a szerelem?</p> -<p>– Az ám a manó! szakasztá őt félbe a papagály, kérlek, hol -tanultad ezen érzelgő fecsegést? hidd el a szerelem egészen kiment -a divatból, jó társaságban s szellemdus emberek közt hallani sem -lehet róla.</p> -<p>A herczeg, barátjának a galambnak egészen különböző véleményére -emlékezve felsohajtott. Pedig e papagály, gondolá, udvarokban élt, -gavallér és szellemdusnak látszik, s az ugynevezett szerelemről még -sem akar tudni. – Nem akarván a szivében csordultig telő érzelmet -továbbá is nevetség <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> tárgyává tenni, egyenesen látogatásának -közvetlen czéljára tért át.</p> -<p>– Mondd meg nékem legtökéletesb papagály, folytatá, te ki a -szépek legtitkosb rejtekeibe bejárattal dicsekhetel, nem -találkoztál-e hosszu utazásaid alatt e képmás eredetijével?</p> -<p>A papagály körmei közé vette a képet, s fejét egy oldalról másra -forgatván, szemeivel felváltva nézegeté azt.</p> -<p>– Becsületemre, mondá, csinos arcz; igen csinos; de mikor az -ember annyi csinos arczot lát, ha sokat utazik, hogy alig – de -lassan – engem ugyse – most már emlékezem – nem lehet kétség, ez -Aldegonda herczegnő; miként is feledhetém őt, kinek oly választott -kegyencze valék?</p> -<p>– Aldegonda herczegnő! viszhangozá a herczeg; s hol találhatom -őt fel?</p> -<p>– Csendesen, csendesen! szólt a papagály, feltalálni könnyebb -őt, mint elnyerni. Ő a Toledóban uralkodó keresztyén király -egyetlen leánya, s azoknak a minden-lébe-kanál csillagászoknak -holmi jóslatai következtében, a világtól, tizenhetedik születés -napjáig, elzárva tartatik. Nem fogod megláthatni <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> őt – ez -halandónak lehetlen. Én mulattatása végett eléje bocsáttatám, s egy -világot látott papagály becsületszavára mondom, hogy sok nálánál -együgyűbb herczegnővel is társalogtam már.</p> -<p>– Egy bizalmas szóra kérlek, kedves papagályom; sugá a herczeg. -Én korona-örökös vagyok, s egykor még trónon fogok ülni. Látom, -hogy te szép eszü madár vagy s forogtál a világban. Nyujts nekem -segédkezet e herczegnő elnyerhetésében s én udvaromnál magas -hivatalba helyezlek.</p> -<p>– Szivesen, felelt a papagály, csakhogy e hivatal majd lehetőleg -valami gondtalan állomás legyen, mert mi lángeszek nem igen -szeretünk dolgozni.</p> -<p>Megegyeztek hamarjában; a herczeg ugyanazon kapun, melyen -bejött, ismét kisietett Cordovából; előhivta a baglyot a -falüregből, s mint rokontudóst mutatta őt be az uj utitársnak, s -igy szépen tovább utaztak.</p> -<p>A haladás azonban a herczeg nyugtalanságához mérve igen lassu -volt; a papagály fényes életmódhoz volt szokva s nem szerette -reggeli álmát zavartatni; mig más részről a bagoly délig aludt s -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> igen sok idő veszett el hosszu délesti -pihenései által. Régiségtani hajlama is egy akadálya volt az utnak: -meg kellett állni minden omladéknál, meg kellett szemlélni azt, s ő -a vidék minden romvára vagy tornyáról hosszas legendákat meséle. A -herczeg azt reménylé, hogy a bagoly és papagály, mindkettő tudós -madár lévén, gyönyörködni fognak egymás társaságában, de soha sem -csalatkozott jobban. Örökös pörlekedésben állottak. Az egyik -lángész volt, a másik philosoph. A papagály verseket idézett, uj -müveket birálgatott és csekélységek fölött volt ékesen szóló: a -bagoly mindezt haszontalanságnak tekinté, s csak a metaphysikát -tartotta dicsőnek.</p> -<p>A papagály dalokat dudolgatott, tréfált és élczeket szórt komoly -szomszédjára s irtózatosan kaczagott saját élczein; mely eljárást -viszont a bagoly méltósága sértéseként tekinté, s daczolt és -morgott és pöffeszkedett, és néha egész nap egy szót sem szólt.</p> -<p>A herczeget sokkal inkább elfoglalák ábrándos álmai s a -gyönyörüséges herczegnő arczképének szemlélése, sem hogy társai -zsörtölődésére sokat <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> ügyeljen. Igy utaztak át Sierra Morena -vadregényes szorosain, La Mancha és Castilia nap által letarolt -sikjain, s partjain az „arany Tájó“-nak; mely tündéres -kigyózataival Spanyolhon és Portugal felét befonja. Végre egy -sziklafokon épült s bástyákkal és tornyokkal körülvett erős várost -láttak meg, mely alatt a Tájó folyam vad hullámokkal zugott el.</p> -<p>– Ime, kiálta fel a bagoly, ez itt Toledo ős nevezetes városa, s -régiségeiről nagy hirben álló. Nézzétek e tiszteletreméltó -templomokat és tornyokat, időtől szürkék azok s legendai nagyság -lebeg fölöttük, – bennük sok ősöm elmélkedett.</p> -<p>– Puff! szakitá félbe ünnepélyes elragadtatását a papagály; mi -közünk nekünk a régíségekhez, a legendákhoz, és ön őseihez? Nézd -inkább herczegem, mi sokkal érdekesb, az ifjuság és szépség -tanyáját, a te sokáig keresett herczegnőd lakhelyét.</p> -<p>A herczeg a papagály által mutatott irányba nézett, s kies zöld -mezőben, a Tájó partján viruló kert ligetei között egy diszes -palotát pillanta meg. Épen olyan volt e hely, minőnek a galamb -festé az arczkép eredetijének lakását. Dobogó szivvel <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> tekinte -reá. Talán e pillanatban is, gondolá, ez árnyas ligetekben andalog -a szép herczegnő, vagy könnyü léptekkel lejt a téres erkélyzeten, -vagy talán a büszke födelek alatt nyugszik! – Közeledvén -tapasztalá, hogy a kert falai igen magasak s daczolnak a -megmászással, körűle pedig fegyveres őrök járnak körszemlét.</p> -<p>A herczeg a papagályhoz fordult. – Ó legtökéletesb madár, szólt -hozzá, te fel vagy ruházva az emberi nyelv adományával. Siess e -kertbe, keresd fel lelkem bálványát s mondd, hogy Ahmed herczeg a -szerelem zarándoka, csillagoktól vezérelve érte jött a Tájó -virányos partjaira.</p> -<p>A követségére büszke papagály a kert felé repült s átkelve a -magas falakon, miután kis ideig a berkek és lugasok fölött -lebegett, egy patakra hajló kerti lak erkélyére ereszkedett. Itt -benézvén a terembe, a herczegnőt látta pamlagára dőlten s egy -papirszeletre meredő szemekkel, mialatt halvány arczát könyek -nedvesiték.</p> -<p>Megborzolván kissé szárnyait, világoszöld ruháját megegyengetvén -s fej-bubját előre emelvén, <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> udvarias mozdulattal -melléje helyezé magát a papagály, aztán telhető szelid hangon igy -szólt:</p> -<p>– Szüntesd könyeidet szépséges herczegnőm, vigasztalást jöttem -hozni szivednek.</p> -<p>A herczegnő felriadt az emberi hang hallására, de megfordulván s -csak a zöld ruhás hajlongó kis madarat látván; – hajh! mily -vigasztalást hozhatnál te nekem, mondá; tekintve, hogy te csak egy -papagály vagy?!</p> -<p>A papagályra érzékenyen hatottak e szavak.</p> -<p>– Már hiszen én magam idejében sok szép hölgyet megvigasztaltam, -felelé, – de hagyjuk ezt most. Jelenleg egy királyi herczeg -követeként jövök. Tudd meg, hogy Ahmed, a granadai herczeg, éretted -jött, s e perczben Tájó virányos partján táboroz.</p> -<p>E szavakra a szépséges herczegnő szemei, koronája gyémántjainál -is fényesebben ragyogtak. – Ó papagályok legkedvesbike, sipegé; te -valóban örvendetes hirt hozasz, mert én már kimerült és beteg valék -s csaknem halálra gyötrött az Ahmed hüsége fölötti kétség. Siess -vissza hozzá s mondd néki, hogy levelének minden szava szivembe van -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> vésve s hogy költeményei lelkemnek -tápja. Mondd néki azonban azt is, hogy irántami szerelmét -fegyverrel kezében is kell tanusitnia, holnap van tizenhetedik -születésnapom, s atyám a király ekkorra nagy tornát hirdetett, több -herczeg lépend a sorompók közé, s a győztes kezemet nyerendi -jutalmul.</p> -<p>A papagály ismét szárnyra kelt s keresztül csörtetve a berkeken, -visszarepült oda, hol a herczeg várt reá. Ahmed a fölötti öröme, -hogy az imádott arczkép eredetijét nem csak fel – de hozzá -vonzódónak és hűnek is találta, csupán azon szerencsés halandók -által képzelhető, kiknek osztályrészül jutott éber álmaikat -valósithatni s az árnyékot megtestesiteni; csak egy zavará -elragadtatását – a közelgő torna. S valóban Tájó partjain már -mindenfelé fegyverek csillogtak s megharsantak trombitáik a fényes -kisérettel érkező lovagoknak, kik az ünnepélyben részt venni -délczegen haladtak Toledo felé.</p> -<p>A herczegnő bájainak hirét inkább emelvén mint elhomályositván -tizenhét éves koráig a világ elől zárva tartatása, több hatalmas -herczeg kérte meg kezét, atyja azonban, a nagy mértékben eszélyes -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> király, hogy részrehajlás által -ellenségeket ne szerezzen magának, oda utasitá őket, hogy fegyver -határozzon közöttük. A kijelelt vetélytársak közől többen erő és -ügyességről hirhedettek valának.</p> -<p>Mily balkörülmény a szerencsétlen Ahmedre nézve, ki sem -fegyverrel ellátva nem volt, sem bánni azzal nem tudott. – Ó én -boldogtalan herczeg! kiálta fel, hogy egy bölcsész szemei előtt, -magányban kelle neveltetnem! Mi hasznomra van nekem az algebra és -philosophia szerelmi ügyekben? Ó Eben Bonabben! mért mulasztottad -el, engem a fegyverforgatásban oktatni?</p> -<p>Ekkor a bagoly megszólalt, ájtatos imával kezdvén beszédét, -minthogy jó muzulman volt.</p> -<p>– Allah Akbar! az Isten nagy! kezeiben van minden rejtett ügy – -ő kormányozza a herczegek sorsát. Halljad ó herczeg! ez ország -telve van rejtelmekkel, miket csak az olyan láthat, ki mint én, -tudomány után sötétben is képes tapogatózni. – Van a közel fekvő -hegyekben egy barlang, e barlangban egy vas asztal, a vas asztalon -bűvös fegyverkészület fekszik, mellette pedig varázsilletett -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> harczi mén áll, mely oda több nemzedék -előtt záratott.</p> -<p>A herczeg bámult a csodán, mig a bagoly, nagy karika szemeivel -pislantva, s füleit hegyezve folytatá:</p> -<p>– Több év előtt atyám e vidékre, egy jószágán lévő toronyba -utazván, vele jöttem én is; s akkor időztünk e barlangban, s igy -lőn előttem tudva a rejtelem. Családunk őshagyománya ez s még igen -kis bagoly-fiók koromban hallottam nagyapámtól: hogy e -fegyver-készület egy mór büvész sajátja volt, ki, midőn Toledo a -keresztyének által bevétetett, e barlangba menekült s itt meg is -halt, varázsszóval illetvén előbb paripáját és fegyvereit, melyhez -képest ezek csak mozlim által használhatók, s ez által is csak -napkeltétől délig. Ezen időközben velük akárki legyőzhető.</p> -<p>– Elég, keressük fel e barlangot! sűrgeté Ahmed.</p> -<p>Legendadús barátja vezetése mellett a herczeg föllelé a kivánt -helyet, mely a Toledót környező sziklabérczes vadonok egyikében -annyira el volt rejtve, hogy csak egy bagoly egerésző szeme -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> vagy egy régiségbuvár lehetett képes a -nyilásra akadni. Síri mécs kifogyhatlan olaja terjeszte itt -ünnepélyes világot. A barlang közepén levő vas asztalon feküdt a -bű-fegyverzet, hozzá támasztva egy lándzsa állt, s mellette az arab -ló harczra nyergelten, de szoborként mozdulatlanul. A fegyver -rozsdafolt nélkül ugy csillogott mint hajdanában, s a paripa is oly -jó husban vala, mintha most jönne a legelőről; s midőn Ahmed -megsimogatá nyakát, ágaskodni kezdett s olyat nyeritett örömében, -hogy a barlang falai is szinte megrázkódtak bele. E szerint bőven -ellátva „nyargalható lóval s forgatható fegyverrel“ a herczeg -eltökélé magát megküzdeni a dijért a közelgő tornán.</p> -<p>Az eseménydús reggel felderült. A sorompók készen álltak a Végán -vagy is a Toledo sziklafalai alatti sikon, hol egyszersmind dúsan -szőnyegezett s felvont selyem ernyők alatt árnyban tartott páholyok -és karzatok emeltettek a nézők számára. E páholyokba az ország -valamennyi szépe összegyült, alúl pedig apródjaiktól kisért tollas -sisaku hősök szökdeltek ménjeiken, legkitünőbbek lévén közöttük a -mai tornán küzdendő herczegek. Az ország <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> -valamennyi szépe azonban elhomályosult, midőn Aldegonda herczegnő a -királyi páholyban, s a világ bamuló tekintetének először megjelent. -Mindent felülmuló kecsei meglátására az ámulat moraja terjedett el -a tömeg közt, s az eddig, bájainak csak hire után kezére vágyó -herczegek, tizszeres vágygyal néztek az ütközet elé.</p> -<p>A herczegnő azonban szomorunak látszék. – Arczának szine -minduntalan változott s szemeit nyugtalan és elégületlen -kifejezéssel jártatá körül a tollas lovagok csoportjain. A -trombiták már már jelt valának adandók az összeütközésre, midőn a -hirnök egy idegen lovag érkeztét jelenté, és Ahmed a szin helyére -nyargalt. Gyémántokkal rakott aczél sisak emelkedék turbánja -fölött, mellvérte aranynyal volt kiverve, kardja és gerelye Fez -müve, miknek markolata ékkövektől ragyogott. Arab lovának takarója -gazdagon himezve a földig ért, s a délczeg állat, ujra láthatván -fegyver-villogást, ágaskodott és prűszkölt és nyeritett. A herczeg -könnyüded büszke modora mindenki figyelmét felgerjeszté, s midőn „a -szerelem zarándoka“ név <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> alatt jelenteték, a hölgyek soraiban -általános susogás és mozgalom keletkezett.</p> -<p>Ahmed a sorompókhoz lovagolt, de ezek bezárattak előtte; a -tornában, mondaték neki, részt csak herczegek vehetnek. Kijelenté -ekkor nevét és rangját. Még roszabb – ő mozlim volt, s nem vivhata -ott, hol keresztyén herczegnő keze a dij.</p> -<p>Vetélytársai fenyegető nagyratartással vették őt körül s egy -szemtelen viseletü és herculesi termetü lovag lenézve gyermeteg -könnyű alkatát, gunynyal illeté szerelmes czimét. A herczeg haragra -lobbant. Párbajra hivta ellenét. Szét mentek; aztán száguldva -összeütközének, s az izmos gunyoló, a bűlándzsa első érintésére -nyergéből kivetve a fövenyen hevert. Ezt a herczeg megeléglé, de -hajh! pokoli fegyverrel és lóval gyült meg a dolga – ha ezek -egyszer mozgásba jöttek, mi sem állithatá meg többé. Az arab mén a -legsürübb tömeg közé rontott s minden akadályt legázolt; a szelid -herczeg ide s tova vágtatott a téren, s szegényt és gazdagot, -boldogot és boldogtalant földre teritett, módnélkül restelve -önkénytelen hősi tetteit. A király háborgott és dühösködött az -alattvalóin és vendégein <span class="pagenum"><a name="Page_113" -id="Page_113">-113-</a></span> elkövetett gyalázatért. Kirendelé -testőreit – percz alatt ezek is leüttettek lovaikról. Erre a király -maga leveté palástját, pajzsot és lándzsát ragadott s fellovagolt, -hogy az idegent a felség megjelenésével félemlitse meg. De -fájdalom! a felség sem járt a közembernél jobban – a gerely és -paripa senkinek nem volt tisztelője; Ahmed, véghetlen bánatára, -teljes erővel a király ellen rugaszkodott, kinek sarkai pillanat -mulva levegőben voltak, és őmaga a porban hentergett.</p> -<p>E perczben a nap délpontra ért; a varázs szó visszanyerte -erejét, az arab mén végig szökött a harcz téren, át a sorompón, a -Tájóba ugrott s keresztül uszva ennek vad hullámát, a léhltelen és -alélt herczeget a barlangba vitte, hol a vas asztal melletti helyét -elfoglalva szoborként állott meg. A herczeg szives örömest szállott -le róla, s hogy a sors további intézkedéseit elkerülje, a fegyvert -visszatette helyére. Aztán leülve, kétségbeesett állapotán, melybe -őt e sátáni paripa és fegyver helyezé, töprenkedett. Miként mutassa -magát ismét Toledóban, miután ennek lovagjait annyira megpiszkolta -s a királyt is szégyenbe keveré? S mit fog a <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> -herczegnő is gondolni durva és lázongó viseletéről? Aggodalom -telten, szárnyas követeit kiküldé hireket gyüjteni. –</p> -<p>A papagály elment minden nyilvános helyre és gyülekezetekbe, s -nem sokára egy sereg pletykával tért meg. Egész Toledo le van -verve. A herczegek eszméletlen vitettek a palotába, a torna -zavarban oszlott szét; minden ember a mozlim lovag hirtelen -megjelenéséről, bámulatos tetteiről, és sajátságos eltűnéséről -beszél. Némelyek mór büvésznek hiszik őt, mások emberi alakot -öltött sátánnak, mig ismét mások hagyományszerü történeteket -regélnek hegyi barlangokban lévő elbűvölt lovagokról, s ezek -egyikének mondják őt. Abban mindnyájan megegyeznek, hogy nem -közönséges halandónak kell lennie, ki ily csodákat tőn, s a -legvitézebb legelső keresztyén harczosokat nyergeikből -kivetette.</p> -<p>A bagoly éjjel repült ki a sötétlő város fölé, s háztetőkbe és -kéményekbe kapaszkodék. Aztán a királyi palotára szállt, mely -Toledo legmagasabb pontján állott, s huhogva járta be a bástyákat, -teraszokat és csatornákat, bekukkant nagy kancsal <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> -szemeivel minden nyiláson és világitott ablakon, annyira, hogy két -vagy három udvari hölgy görcsöket kapott ijedtében. Csak midőn a -hajnal kezdett a hegyek fölött szürkülni, tért vissza egerészeti -kirándulásából s a tapasztaltakat elmondá a herczegnek.</p> -<p>– A palota legmagasabb tornya körül kémlődve, kezdé, egy -ablakszárnyon át a gyönyörü herczegnőt láttam. Nyugágyon pihent, -szolgák és orvosok által környezve, a nyujtott szereket azonban nem -akará elfogadni. Midön ezek távozának, levelet vőn elő kebléből, -elolvasá és csókolgatá s hangos zokogásba tört ki, ugy, hogy -philosoph létem daczára, magam is megindultam rajta!</p> -<p>Ahmed érzékeny szive e hirek hallattára elszomorodott.</p> -<p>– Nagyon is igazak voltak szavaid ó bölcs Eben Bonabben, mondá; -bú és bánat és álmatlan éjek osztályrésze a szeretőknek. Allah óvja -meg a herczegnőt sorvasztó befolyásától az ugynevezett -szerelemnek!</p> -<p>Bővebb értesitések Toledóból megerösiték a bagoly jelentését. A -városban nyugtalanság és félelem <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> uralkodott. A herczegnő a -palota legmagasabb tornyába vitetett, s az oda vezető folyosók -szorosan őriztettek. Emésztő mélakórság vett rajta erőt, melynek -okát senki sem tudta kitalálni – visszautasitott magától minden -tápot, s hallani sem akart vigasztaló szót. A legügyesb orvosok -hasztalan kisérték meg rajta tudományukat, azt hitték már, hogy -valami bűverő gyakoroltatott ellene, s a király felhivást tett -közzé, nyilvánitván, hogy a ki meggyógyitja őt, a kincstár -legdrágább ékkövét nyerendi jutalmul.</p> -<p>Midőn a szögletben szundikaló bagoly e felhivásról értesült, tág -szemeit rejtélyesebben forgatá mint valaha.</p> -<p>– Allah Akbar! kiálta fel, szerencsés ember lehet az, kinek e -gyógyitás sikerül, csak a királyi kincstárból választani -tudjon!</p> -<p>– Mint érted ezt, legtiszteltebb bagoly? kérdé Ahmed.</p> -<p>– Jól figyelj ó herczeg, arra mit mondani fogok. Tudod, hogy mi -baglyok tudós testület vagyunk s a homály- és penész-lepett -tárgyakkal sokat foglalkozunk. Utolsó kirándulásom alkalmával -Toledo <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> templomai – és tornyaiba, egy ódondász -bagoly társulatra akadtam, mely üléseit a királyi kincstár boltives -tornyában szokta tartani. Épen a kincstárban felhalmozott gyémántok -és ékkövek, arany és ezüst edények alakjai, feliratai, rajzai s -mindeniknek kora és hazája fölött vitatkozának; de leginkább -érdekelve látszának lenni bizonyos ereklyék és talizmánok által, -mik a kincstárban még góth Roderik idejéből maradának. Ezek közt -különösen egy keleti mivű s aczél lemezekkel erősitett szandalfa -szekrény volt, mysticus jelekkel boritva, miket csak kis számu -tudósok érthetnek. E szekrény felirása a társulat által már több -ülésben tárgyaltatott, s hoszszas és komoly vitatkozásokra adott -alkalmat. Jelenlétemkor egy, Egyiptomból imént érkezett igen öreg -bagoly ült a szekrény födelén s a felirást olvasgatá, és azt -bizonyitotta ki belőle, hogy a szekrény bölcs Salamon trónjának -selyem szőnyegét tartalmazza, mely Toledoba kétségkivül ama zsidók -által hozatott, kik ide Jeruzsalem pusztulása után -menekültenek.</p> -<p>Bevégezvén ódondászati előadását a bagoly, a herczeg kis ideig -gondolatiba merülten hallgatott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>– Hallottam én már, törte meg a csendet, a bölcs Bonabbentől -emlittetni csodateljes tulajdonságait e talizmánnak, mely -Jeruzsalem pusztulásakor eltünt s örökre elveszettnek tartatott. A -toledói keresztyének előtt hihetőleg tökéletes titok ez. Ha -birtokába juthatok, megalapitám szerencsémet.</p> -<p>Következő nap a herczeg levetközé dús öltözékét s pusztai arab -egyszerü mezébe öltözött. – Arczának rézbarnás szinezetet adott, és -senki sem ismerhette volna meg benne a fényes lovagot, ki oly nagy -csodálatot és zavart okoza a tornán. Bottal kezében, táskával -oldalán, s nyakáról lefüggő kis pásztorsippal ment Toledoba a -királyi palota kapujához, s a herczegnő meggyógyitásáért igért -jutalomra vállalkozónak jelenté magát. Az őrök ütleggel akarták őt -elkergetni. – Mit tehetne egy csavargó arab ott, mondák, hol az -ország legjelesbjei nem birtak segiteni? A király azonban -meghallván a zajongást, maga elé vezettetni rendelé az arabot.</p> -<p>– Leghatalmasb király! szólt Ahmed; felséged egy beduin arabot -lát szine előtt, ki élete nagyobb részét a puszták magányában -tölté. E puszták, mint jól tudva van, manók és gonosz lelkek -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> tanyái, melyek minket szegény -pásztorokat megszállanak, nyájainkba bujnak, s néha még a türelmes -tevét is dühödté teszik; ezek ellen óv- és segédszerül mi a zenét -használjuk, s vannak nemzedékről nemzedékre hagyománykép szállt -dalaink, miket énekelve és sipolva, elűzzük a rosz szellemet. Én az -ezt eszközölni képeseknek vagyok egyike s e tehetség teljes -hatalmamban áll. Hogy ha leányod ilyszerü varázs hatása alatt -szenved, fejemmel állok jót, hogy megmentem tőle.</p> -<p>A királyba, ki okos ember volt s tudta, hogy az arabok -csodálatos titkokhoz értenek, uj reményt sugallott a herczeg -határozott beszéde. Rögtön a sugár toronyba vezette őt, melynek -legtetején a herczegnő szobája volt. Az ablakok oszlopzatos -erkélyre nyiltak, honnan egész Toledóra s az alól elterülő vidékre -lehete lelátni. Ezen ablakok függönyei most le valának bocsátva, -mert a herczegnő emésztő s enyhithetlen fájdalom áldozataként -feküdt benn.</p> -<p>A herczeg a tornáczon vőn helyet, s pásztorsipján néhány vad -arab dallamot fuvott, mit a granadai Generalifeben szolgáitól -tanult el. A herczegnő <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> érzéketlen maradt, s a jelenlévő -orvosok hitet nem adólag s megvetéssel rázták fejeiket: a herczeg -végre félretette a sipot, s levele nyilatkozó szerelmi verseit -egyszerü dallamra kezdé énekelni.</p> -<p>A herczegnő megismeré a verseket – szivébe repeső öröm szállott, -fejét fölemelé s figyelt; könyek tolultak szemeibe s hullottak -arczaira; keble indulatosan hullámzott. Szerette volna a dalnokot -maga elé kivánni, de szüz szemérem tiltá le szavát. A király -eltalálta óhajtását s Ahmed a szobába vezetteték. A szeretők -ildomosok valának, pillantásokat váltottak csupán; de e pillantások -köteteket foglaltak magukban. Zene soha sem ünnepelt nagyobb -diadalt. A rózsák visszatértek a herczegnő szende arczaira; ajkaira -a mosoly s a harmatos fény epedő szemeibe.</p> -<p>Az orvosok megdöbbenve bámultak egymásra. A király az arab -dalnokot csodálattal vegyes tisztelettel nézte. – Csodatévő ifju! -szólitá meg, ezentul te lész első udvari orvosom, s dalzenéden -kivül nem veendek egyéb rendelvényt. Mostanra nézve – vedd el -jutalmadat, kincstáram legbecsesb ékkövét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>– Ó király, viszonzá Ahmed, nem kell nekem arany ezüst vagy -drágakő. Van egy ereklye kincstáradban, mely a mozlimektől – Toledo -egykori uraitól maradt ottan, – egy szandalfa szekrény, selyem -szőnyeggel belsejében, add ezt nekem s én meg vagyok elégedve.</p> -<p>A jelenlévők bámultak az arab szerénységén, s még jobban -bámultak, midőn a szandalfa szekrény előhozatott s a szőnyeg -kivéteték belőle. Finom zöld selyem szövet volt ez, héber és -chaldeus betükkel himezve. Az udvari orvosok egymásra néztek, -vállat vonitának s mosolyogtak az uj gyógyász együgyüségén, ki ily -rongyos dijjal is meg birt elégedni.</p> -<p>– E szőnyeg, mondá ez, egykor bölcs Salamon trónját ékesité, s -méltó arra, hogy a szépség lábai elé tétessék.</p> -<p>Igy szólva kiterité azt egy ottoman alá, mely a herczegnő -számára az erkélyre hozaték, aztán lábaihoz ülve –</p> -<p>– Ki ellensúlyozhatja – folytatá – azt, mi a sors könyvébe van -irva? Im, a csillagászok jóslata teljesült. Tudd meg, ó király! -hogy lányod és én <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> titokban rég szeretjük egymást. Ismerd -meg bennem a szerelem zarándokát!</p> -<p>E szavak alig hagyták el ajkait, midőn a szőnyeg légbe -emelkedék, magával vivén a herczeget és herczegnőt. A király s az -orvosok szájtátva s elmeredt szemekkel néztek utána, mig egy fehér -felhő alatt kis ponttá válva, a kék láthatárról eltünt.</p> -<p>A király dühösen hivatá kincstárnokát.</p> -<p>– Mint van az, támadá meg, hogy te e talizmánt egy hitetlen -birtokába engedéd jutni?</p> -<p>– Fájdalom, felséges ur! nem ismertük erejét, s a szekrény -felirását sem tudtuk olvasni. Ha ez valóban bölcs Salamon trónjának -szőnyege, akkor büverővel bir, s képes tulajdonosát a légben egy -helyről másra szállitani.</p> -<p>A király hatalmas sereget gyüjtött s a szökevényeket üldözni -Granada alá ment. Hosszu és fáradalmas utat hagyva maga után, -tábort ütött a Végán, s hadi követet külde leánya visszaadatását -követelni. A király maga jött eléje egész udvarával. Benne a -dalnokot ismeré meg az atya, mert Ahmed a trónt atyja halála után -öröklé s a gyönyörü Aldegonda szultánája lőn. <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p>A keresztyén király, megértve, hogy leánya megtarthatja -vallását, csakhamar kibékült. Véres csaták helyett tehát vigalmak -és ünnepélyek váltották fel egymást, melyek után a király elégülten -tért vissza Toledoba, az ifju pár pedig épen oly boldogan mint -bölcsen uralkodott Alhambrában.</p> -<p>Megemlitendő még, hogy a bagoly és papagály kényelmes haladással -s külön külön követték a herczeget Granadába; az első éjente -utazott s családja több rendbeli örökös birtokaiban meg meg -állapodott; az utóbbi, minden utjába eső város vig köreiben -szerepelve mulatott.</p> -<p>Ahmed hálásan megjutalmazá őket vándorutjában tett -szolgálataikért. A baglyot miniszterelnökké, a papagályt -főudvarmesterévé nevezé. Felesleges mondanunk, hogy ország soha -bölcsebben nem kormányoztatott, s szabatosabban rendezett királyi -udvar soha sem létezett.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125"><br /> --125-</a></span></p> -<h2>ÖRDÖG MARKA.</h2> -<p class="center">(LEVER. <i>Tom Burke</i>.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127"><br /> --127-</a></span></p> -<p>Irland Waterford megyéjében volt egy kis birtokom, hova a -vadászati évszakban néha néha ki szoktam rándulni. S valóban, -leszámitva a vadászatot, ide kijőni egyéb ok alig is lehetett: -rideg kopár része ez az országnak; egy rosz mezőváros van hozzá -közel, különben tizenkét mérföldnyi körben egyetlen egy ház sincs. -Egyszer tehát kirándulék – ha jól emlékszem, most decemberben múlt -két éve – soha sem volt még oly rosz idő: esett az eső reggeltől -estig, és ismét esett és szél fújt estétől reggelig; a pala-lemezek -mindenfelől hullottak a házfedélről, s éjente őröket kellett -felállitani, hogy azon esetre, ha a szélvész a kéményeket ledönti, -reggel megtalálhassuk azokat. Ily szép időjárásban látogattam én -meg „Ördög markát“ – ez volt neve a vidéknek, hol házam állt, s e -név valóban <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> illett is reá. Mindamellett én -kirándulék, s megérkezésem estéjén nem tehettem egyebet, mint -meghagyni kerülőmnek, hogy a hegyeket járja be s a vad-rablókat -riassza el; és igy, vadászat helyett, mi, mint elébb mondám, az -egyetlen időtöltés lehetett e helyen, itt valék három pár ebbel, -két puskával, s egy vár felvetésére elég lőporral, egyes egyedül -járkálva fel és alá ebédlőmben, oly méla busan, mint csak tőlem -telhetett.</p> -<p>Képzelhetik önök, mily boldognak éreztem magam, midőn ablakomból -a kopár vidékre kibámulva mi mulattatót sem láthaték, kivévén ha a -szél néha néha egy egy viskó fedelét esernyőként kiforditá, vagy ha -a vén szél-malmot lestem, mely már csaknem megbolondult, oly -sebesen forogván, hogy senki sem mert hozzá közeledni.</p> -<p>Mind ez oly sovány mulatság volt, hogy végre megúntam e helyet: -leültem tehát, s egy hosszu hirdetést irtam az angol lapokba, ugy -festvén le benne „Ördög markát“ mint egy kis földi paradicsomot; -regényes festői vidék közepében, kellemes szomszédsággal, arkádiai -lakosokkal, s hogy – miután tulajdonosa a vidékből el akar költözni -– <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> az egész csekély áron megkapható; az -egész czikket pedig ama – hatásra számított megjegyzéssel végzém -be, miszerint, ha egy hó alatt nem történik iránta rendelkezés, a -birtok apró részekre fog felosztatni. Ezt csak azért tevém hozzá, -mert magam is ennyi időt szándékoztam itt tölteni; s habár jól -tudtam, hogy ki az előrebocsátottakat olvasá, tudakozódni sem fog -utána, hittem még is, hogy találkozhatik valami bohó, ki eljő -megtekinteni, s legalább ez is segit a karácsony ünnepeket -eltölteni.</p> -<p>Számitásom csakugyan nem csalt, mert alig egy hét eltölte után -levelet kaptam, melyben valami bizonyos Green ur High Holborn 196 -sz. a. irja, hogy meglátogat, mihelyest a rosz idő lecsillapúl s -utazni engedi. Ha erre vár, gondolám magamban, nem talál itt többé; -ha pedig jövő héten is igy fú a szél, ő nem talál ide; s igy nem -maradt egyéb hátra, mint egy friss pohár puncsot tölteni s magamat -fütyörészve álomba ringatni.</p> -<p>Négy vagy öt nappal e levél vétele után az öreg Dan M’Cormick, -ki nálam ispánforma ügyes ficzkó – tiz évig kulcsár volt a Holyhead -hajón – tiz óra tájban épen akkor rohan szobámba, midőn -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> javában czivódom önmagammal: valljon -hat pohárral ittam-é ki vagy héttel? én hatot mondtam, a kancsó -hetet.</p> -<p>– A szél szörnyümód fú Bob ur; szólt Dan.</p> -<p>– Hagyd fúni – ugy sincs egyéb dolga!</p> -<p>– A fák ugy tántorognak, mintha részegek volnának; reggelig egy -sem marad meg belőlük.</p> -<p>– Jól teszik – mondám én; a föld ugy sem kedvező a -fatenyésztésre.</p> -<p>– Két kémény ledőlt; mondá ő.</p> -<p>– Épitse fel az ördög; mondám én – anélkül is mindig -füstölögtek.</p> -<p>– Meg a csarnokajtót is bedöntötte a szél.</p> -<p>– Gondolok is én vele; ha a végrehajtó birót be tudta bocsátani, -miattam bebocsáthatja a vihart is, ha neki ugy tetszik!</p> -<p>– Oda vagyunk! oda vagyunk! jajgata ő kezeit tördelve; még is -szörnyüség, ha az ember élete ekként forog veszélyben!</p> -<p>Mig mi igy beszélgeténk, egy pór fiu rontott a szobába az -ujsággal, hogy Milford hajó épen most vettetett partra valamivel -Hook Tower alatt, s hogy <span class="pagenum"><a name="Page_131" -id="Page_131">-131-</a></span> – mint az ily alkalommal rendesen -történni szokott – a rajta lévők mind megförödtek.</p> -<p>Rögtön felugrottam, felhuztam vadász-csizmáimat, öltönyömet -állig felgomboltam s Dan kiséretében, rövidebb utat véve átvágtam a -dombon a hely felé, hol a hajót találni véltem. Alig mentünk fél -mérföldet, midőn az úton felénk jövő nehány paraszt szavát hallám; -oly sötét volt azonban, hogy az ember saját kezét sem látta.</p> -<p>– Ki az? kérdém én.</p> -<p>– Én vagyok, Tim Molloy, nagysás uram! volt a válasz.</p> -<p>– Mi a baj Tim? történt valami?</p> -<p>– Semmi, hál’ istennek – csupán csak hogy itt hozzuk testét azon -úrnak, ki a vizbe fúlt.</p> -<p>– Én nem haltam meg, mondom nektek, csak elájultam, szólt egy -rikácsoló hang.</p> -<p>– Azt mondja, hogy jobban van – szólt Tim – s meglehet csak az a -baja, hogy sós vizzel van tele; de bizony mikor megleltük, annyi -életszikra se volt benne, mint egy sár göröngyben.</p> -<p>Hogy rövid legyek: felhoztuk őt a házba, lőporral dörzsöltük -testét a kandalló előtt, belé töltöttünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> vagy -egy fél pint égettbort s ágyba tettük; álmos volta miatt csak -annyit lévén képes mondani, hogy ő az én High Holborni 196 sz. a. -barátom.</p> -<p>Másnap reggel felküldtem hozzá Dant, mintléte iránt tudakozódni; -Dan a hirrel jött vissza, hogy erősen alszik. Legjobb a mit tehet – -gondolám, és arról kezdtem elmélkedni, mily hatalmas súly hárul -lelkiismeretemre, ha e jó ember történetesen vizbe fúl; mert -könnyen meglehet, hogy komoly szándéka van oly gyönyörü birtokot -venni, mint a milyet én a hirlapban irtam le – lassanként azonban -csillapulván, azon kezdtem tünődni, miként tegyem itteni időzését -lehető kellemessé. Ez bizonyosan nem fog két vagy három napnál -továbbra terjedni, kivált ha a vidéket megnézi. És épen itt a -bökkenő, mert szegény feje észreveendi, hogy bolonddá tartottam őt. -– Egész napon át ezen tünődtem, s folyvást tudakoltattam, felébredt -é már? a válasz pedig mindig az volt, hogy – még alszik.</p> -<p>Négy óra tájban, midőn már alkonyodni kezdett, Oakley az ötödik -ezredből, két tiszttársával beköszöntött hozzám. Jó csillagom hozta -őket. – <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> Ebédet készittettem tehát; a kandalló -egy oldalára elegendő mennyiségű claretet, a másra jó csomó száraz -ágat hozattam s elhatároztuk az éjt ekként tölteni; és épen, midőn -alvó vendégem mikénti megérkeztéről beszélék, ki lép a szobába más, -mint ő maga. Gömbölyü kis ficzkó volt, kurta, hirtelen, sürgő forgó -modorú. Valami hentes forma lehetett Londonban, ki meggazdagodott s -falusi földesurrá akart lenni. Csak épen, hogy ráértem tőle e -keveset megtudni s egyszersmind tudtára adni, hogy azon házban van, -melyet megtekinteni jött – midőn ebédre hivtak.</p> -<p>Leültünk s valóban vigabb társaság ennél régen volt együtt. -Szegény Green ur igen keveset tudott Irlandról, de mi természetesen -siettünk felvilágositani őt, ő pedig oly csodásan itta a bort, hogy -tizenegy órakor ismét szobájába vitetett, körülbelöl ugyanazon -állapotban, melyben huszonnégy óra előtt volt; s csupán azon -külömbséggel, hogy most borral és nem sós vizzel volt tele.</p> -<p>– Nekem tetszik ez a londoni; szólt Oakley – a ficzkóval lehet -tréfálni. Hozd el őt magaddal <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> Bob holnap ebédre -Carrickba. Mi ott maradunk, míg századunk megérkezik.</p> -<p>– Nem inkább reggelire? – mondám én. Egy gondolatom ötlött; -Carrickban leszünk hat órára este, akkor reggelizünk s tizenegy -órakor vagy éjfélkor ebédelünk.</p> -<p>Oakley tervembe egyezett s mielőtt elváltunk, minden el volt a -jövő napra intézve.</p> -<p>Másnap délután négy óra tájban Dan figyelmezteté Green urat, -hogy miután nehány mérföldnyire reggelire igérkeztünk, keljen fel -és öltözzék; egy úttal két gyertyát, meleg vizet borotválkozásra -sat. vitt szobájába s a felriasztott londoni órájára tekintve, -látta, hogy ez még csak négyre jár.</p> -<p>– Ezek ugyancsak korán kelnek, gondolá magában – de az embernek -a falusi szokásokhoz kell alkalmazkodni.</p> -<p>Ezzel öltözni kezdett s épen akkor lépett az ebédlőbe, midőn -szekerem elé állott s minden kész volt az indulásra.</p> -<p>– Kis vadászatra megyünk Green ur! mondám. – Reggeli után majd -meglássuk, mit találunk barátim tilosában. Reméllem jó lővő ön? -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>– Nem mondhatnám, hogy nagyon ügyes volnék, de legalább szörnyű -szenvedélyes.</p> -<p>– Dicső! – tevém hozzá, jótállok értte, hogy pompásan töltendi a -napot.</p> -<p>Ily beszélgetés közt haladánk az uton; a sötétség mindig -sürübbé, a vidék mindig kopárabb és elhagyottabbá válván -körűlünk.</p> -<p>– Különös – szólt Green ur kis vártatva – különös, mennyire -elsötétül az ég napkölte előtt; mert úgy veszem észre, hogy még -sötétebb van, mint mikor elindultunk.</p> -<p>– Minden ég-aljnak megvannak sajátságai; mondám én – s miután mi -ezt megszoktuk, jobban szeretjük mint akármely mást; de im, nézzen -ön arra, hol a völgyben világot lát, az Carrick. Barátom háza kissé -a város végén van. Remélem, jó étvágya van önnek?</p> -<p>– Elhiszem azt, soha életemben ily éhes nem voltam.</p> -<p>– Ah! itt jőnek! kiáltott Oakley lámpással kezében a -kaszárnyakapu előtt – itt vannak! Jó reggelt Green ur! Hogy vagy -Bob? Mily felséges hajnal. <span class="pagenum"><a name="Page_136" -id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p>– Valóban – gyönyörű; felelé szegény Green, bár alig tudta -miért.</p> -<p>– S most jertek fiúk – szólt Oakley – sok teendőnk van, habár -tartok tőle, Green ur, hogy ön igen kisszerünek találandja a mi -irlandi vadászatunkat, önök pompás angol vadaskertjeikhez képest. -Azonban majd csak találunk nehány fáczánt ön kedvéért, mindjárt e -ház melletti lóherésben. S most reggelizzünk!</p> -<p>Volt még vagy hat ötödik ezredbeli tiszt a kaszárnyában, ki mind -egy szivvel és lélekkel csatlakozott a tréfához, ezekkel ültünk le -a dicsőn terített asztalhoz, melyen az úgynevezett reggeli bátran -beillett ebédnek is. Szegény Green ur, ki eleinte csak theával és -zsemlével kezdte, nem sokára áttért a levesre és halra is s -ugyancsak lépést tartott a többivel. A claret gyorsan kezdett -forogni, s pár óra mulva whiskeyre került a sor. Az angol, kinek -figyelme az ország anecdotái hallgatásában perczig sem csökkent, -azokat becsülni kezdve véghetlen jól mulatott, ivott, nevetett sőt -kardalt is inditványozott, s egy karjával Oakley vállán, a másikkal -az enyémen, fogadást tőn jószágot venni <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -Irlandban s hátralévő napjait itt tölteni. Tizenegy óra körűl -lehetett már, midőn inditványozám, hogy a villás reggeli idejéig -keresnők fel a szalonkákat.</p> -<p>– Óh igen, szólt Green kezeit dörzsölve – ne feledjük a -vadászatot, én ennek szenvedélyes barátja vagyok.</p> -<p>Kis időbe telt, mig ehhez kikészültünk; vadász-táskák, serét és -lőpor-tartók osztattak szét, mialatt a szobában vagy három pár eb -futkározott ide s tova s a zajt még inkább növelte. Végre -kimentünk. Csillagtalan sötét éj volt – a nyugat-éjszaki szél -keményen fújt; két lépésnyire sem lehetett látni.</p> -<p>– Felséges idő! szólt Oakley.</p> -<p>– Gyönyörű reggel! mondá egy másik; ha ezeket a felhőket -elhajtja a szél, nem lesz esőnk.</p> -<p>– Szép fekvésű vidék ez Green úr! mondám én.</p> -<p>– Hm! hol az a szép fekvés? én mit sem látok – hisz koromsötét -van.</p> -<p>– Ah! el is feledém; szóltam – mily bohók voltunk mi Oakley, -hogy nem is gondoltunk rá, miszerint Green úr nincs ég-aljunkhoz -szokva! Mi <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> mindent látunk, – de csak előre, majd -lassanként az ön szemei is megszokják.</p> -<p>Ezzel egy fa-soron végig siettünk s egy sövényen átugrálva, -szántott földekre jövénk, hol egyszerre piff! paff! minden oldalról -durrant a puska, öröm és elragadtatási felkiáltások -kiséretében.</p> -<p>– Itt jőnek – csendesen; – erre te lősz Tom – igen jól van – -engemugyse fáczán-kakas! – Erre Green ur, erre – e kutya vadat áll -– erre erre! nem látja ön – ott? mondám én, vállához emelve -puskáját, mig szegény Green ur félelem és ingerültségtől remegve, -mind a két cső sárkányát egyszerre vonta meg s a rúgástól csaknem -hanyatt dőlt.</p> -<p>– Dicső lövés, teringettét! – mindkettő leesett! kiáltott -Oakley. Ah! Green ur, látom, mi önnel nem versenyezhetünk. Adjatok -neki azonnal más töltött fegyvert!</p> -<p>– Jobban szeretnék egy kis égettbort, felelé Green ur – mert -lábaim átáztak.</p> -<p>Oda nyújtám neki palaczomat, melyet ő egy hajtásra kiüritett; -aztán új erővel lelkesülten, félelem és remegés nélkül emberül tört -előre. A lövöldözés <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> még mindig sürűn tartott körűlünk s -miután Green ur annyiszor és akkor sütötte el puskáját, mikor -mondtuk neki: kiszámoltuk, hogy körülbelől másfél óra alatt ő -százőtven lövésnél többet tőn. Tikkadtan végre, és kifáradva leült -egy árok szélére; mig hajtóink egyike a földet körüle kacsákkal, -tyúkokkal s pulykakakasokkal – mint ügyessége martalékaival – födte -be.</p> -<p>Ezután – Oakley inditványára haza tértünk a villás reggelihez, -mely – mondanom sem kell – jó meleg estebéd volt, fűszeres claret -és sok puncs által követve. Itt a londoni még jobban kitett -magáért. Újan felfedezett vadász tulajdonsága által emelkedve -érezte magát ön-becsében s a vadászdalt két óra folytáig egyre -dalolta, és egyre ivott, mignem a szőnyegen erősen elaludt. Innen -ágyba vitetett, hol mint az előbbi napon, késő délutánig -aludott.</p> -<p>E közben, én egy más reggeli-társaságot szerkeszték össze -Rossban, hova esti hét órakor érkezénk meg; és így tovább egész a -hét végéig, vadászat, halászat és futtatással tarkázva a -mulatságot. <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Végre szegény Green úr egy este öltözni készülvén, leküldi -hozzám Dant oly izenettel: hogy köszönt és beszélni ohajtna vélem. -Rögtön felmentem hozzá s ágya szélén ülve találtam.</p> -<p>– Ah Mahon úr! kezdé – ez nem nekem való. Gyönyörű életmód az -igaz, de már tovább nem birom kitartani. Ugyan mondja csak, soha -sem látják önök itt a napot?</p> -<p>– Óh isten ments; felelém én – dehogy nem, sőt igen. Mult -Mihálynapján két óra hosszat sütött s azóta is néha néha csak -kibujt.</p> -<p>– Mily különös! mily nevezetes! folytatá ő sohajtva – hogy mi -Angolhonban mind erről oly keveset tudunk! de őszintén megvallva, -én nem hiszem hogy valaha hozzá tudnék szokni ehhez a Laplandhoz – -vagy Irlandhoz akarám mondani – bocsánat a tévedésért; és most, még -egyet szabadjon kérdenem, mindig igy élnek önök?</p> -<p>– Bizony, körülbelül ily formán; ködös időkben meglátogatjuk -egymást, mint ön is tanúja ennek, s az ember úgy hozzá szokik a -sötétséghez, hogy föl se veszi.</p> -<p>– Ah ne mondja; én részemről soha sem tudnék <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> hozzá -szokni, ne is kisértsenek, én megszoktam a napvilágot; gyermekkorom -óta, mintegy ötven éve, folyvást láttam, és soha sem tudnék igy -vaktában tapogatózni. Nem mintha nem érezném magam végetlenül -lekötelezve szives látásáért – de – de – jobb szeretnék haza -menni.</p> -<p>– De bevárja ön legalább mig megvirad – mondám – s nem induland -ily szurok sötétben?</p> -<p>– Óh, valóban, mi ezt illeti, ez mit sem tesz – ugy látszik, ez -országban nincs sok külömbség a nap és éj között.</p> -<p>És igy ő minden lehető ellenvetésem daczára, makacsúl -ragaszkodott elindulási feltételéhez – s még ugyan azon este -elvitorlázott a Waterfordi partról, kivánván egészséget, -boldogságot, s komoly remegő hangon mondá:</p> -<p>– Még egyszer, bocsásson meg Mahon ur, ha igazságtalan vagyok; -de én csupán azt az egyet óhajtanám, hogy bár csak kissé világosabb -volna önöknél Irlandban! –</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143"><br /> --143-</a></span></p> -<h2>EGY APA.</h2> -<p class="center">(BULWER. <i>The Caxtons</i>.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145"><br /> --145-</a></span></p> -<p>A spanyol háborúban, hol és mikor? nem tartozik ide – egy -franczia tisztet valék szerencsés elfogni, ki vélem egy rangu, t. -i. főhadnagy volt. Érzelmeink annyira öszhangzók valának, hogy ő -csakhamar legmeghittebb barátommá vált, kivel életemben birtam. Ő -durva katona volt, kivel a világ roszúl bánt, de azért nem -haragudott a világra, s állitá, hogy elvette jutalmát. Becsület -volt bálványa s ennek öntudata kipótolta minden egyéb -veszteségét.</p> -<p>Akkor mindketten önkénytesek valánk a külszolgálatban – a -szolgálatok e legroszabbikában a polgárháborúban; ő az egy félen, -én a másikon; mindketten alkalmasint rászedve az ügy által, melyhez -külön külön szegődtünk.</p> -<p>Házi viszonyaink közt is volt némi hasonlatosság. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> Egy -figyermeke volt, kit honán és becsületén kivűl, mindennél inkább -kedvelt. Nekem is volt akkor egy, bár nehány évvel ifjabb fiam. -Rendesen e fiúkról beszéltünk, rajzolva jövőjüket s közölve -egymással reményeinket, álmainkat. Reményeink és álmaink egyenlők -valának. Rővid idő alatt megbizottakká levénk. Foglyom azonban a -főhadi szállásra küldetett s nem sokára kicseréltetett.</p> -<p>Aztán nem találkozánk egész a múlt évig. Párisban lévén akkor, -régi barátom után tudakozódtam s megtudám, hogy R...ben, a -fővárostól kevés órányira lakik. Meglátogattam őt. Házát üresen és -elhagyatva találtam. Épen az nap vitetett börtönbe, iszonyu bünnel -terhelten. Láttam őt börtönében és saját ajkairól hallám -történetét. Boldog hite szerint, fija becsületes emberek elvei és -szokásaiban nőtt fel, s kilépvén a nevelésből, hozzá jött lakni -R...be. Az ifju ember gyakran járt Párisba. A franczia ifju szeret -mulatni, s mulatni lehet Párisban. Az atya ezt természetesnek -találta, s önmagától vont meg némieket, hogy fia vágyainak eleget -tehessen.</p> -<p>Kevéssel az ifju megérkezte után, barátom azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> vevé -észre, hogy lopják. Szekrényeiben tartott pénzének minduntalan híja -volt, anélkül hogy tudná vagy sejtené a tolvaj kilétét. A tettnek -éjjel kellett véghez vitetnie. Elbújt és lesbe állt. Egy lopózó -alakot látott besuhanni, látta mint alkalmaza álkulcsot a zárba – -ekkor előugrott, megragadta a tolvajt s benne saját fiját ismerte -meg.</p> -<p>Mi volt itt az atya teendője? Barátom érzékenyen dorgálta meg -fiját, aztán átadta neki a szekrény kulcsát.</p> -<p>– Vedd mindenem; szólt, – inkább legyek koldús, mint fiamat -tolvajnak tudjam.</p> -<p>Az ifju javulást igért s törődöttnek látszék. – Páris csábjairól -beszélt, a játék asztalról, és más egyébről. Felhagyott a -naponkénti Párisba rándulásokkal. Úgy látszott, hogy tanulmányokra -adja magát. Kevéssel ezután éjjeli útonállások hire ejté a -környéket rémülésbe. Álarczos és fegyverzett emberek utasokat -raboltak ki, sőt házakba is törtek.</p> -<p>A rendőrség éber lőn. Egy éjjel barátom ajtaján egy régi -tiszttársa kopogtatott. Az idő későn volt, az agg-katona – ki, mint -enmagam, béna – már ágyban. Lesietett s megtudá szolgájától, -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> hogy öreg barátja sebesülten és vérezve -hajlékában keres menhelyet. A seb azonban csekély volt. – A vendég -az országuton támadtatott és raboltatott meg. Másnap reggelén az -illető hatóság fürkészetet rendelt. A kirabolt leirá kárát – ez -nehány ötszázas bankjegyből állott tárczájában, melyre neve és -czimere volt himezve. A vendég ebédre maradt. Délelőtt a fiu bejő -atyjához. A vendég megrezzen látására: barátom észrevevé -elsáppadását. Kevéssel ezután, elgyengülés ürügye alatt a vendég -szobájába vonúl s a házi urat kéreti magához. – Barátom! mond ő – -megteszed nékem e szivességet? Küldj a városi tanácshoz s kérd -vissza az általam benyújtott személy leirást.</p> -<p>– Lehetlen, szólt a házi ur – mily szeszély ez?</p> -<p>A vendég megrázkódott. – A manóba! mondá – vén napjaimra nem -akarok mások iránt szigorú lenni. Ki tudja mi birta e tettére a -rablót, ki tudja mily összeköttetései lehetnek becsületes -emberekkel, kiket bűne örökre meggyalázna! Jó Istenem! mi vár reá -ha felfedeztetik! Gályarabság! gályarabság! <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>– S mi más? a rabló tudhatta, mire adja fejét!</p> -<p>– De tudhatta e azt atyja? kérdé a vendég.</p> -<p>Egy eszme czikázta át bajtársamat: két kezénél fogta barátját. – -Te elsáppadál fiamat meglátván – láttad-e már őt ezelött, hol és -mikor? szólj!</p> -<p>– Múlt éjjel a párisi úton. Az álarcz félre csúszott. Kérd -vissza a személy leirást.</p> -<p>– Tévedsz – mondá barátom nyugodtan – én fiamat ágyában láttam s -áldásomat adtam reá, mielőtt lefeküdtem!</p> -<p>– Akarom hinni; felelt a vendég, soha se hagyja el ezentúl -ajkaimat kora gyanú, de kérd vissza a személy leirást!</p> -<p>A vendég még az nap vissza utazott Párisba. Az atya fiával ennek -tanulmányairól beszélgetett; szobájába kisérte őt, megvárta mig -lefeküdt, s már már menni készült, midőn az ifju igy szólt:</p> -<p>– Atyám, elfeledted rám adni áldásod!</p> -<p>Az atya visszatért, kezét fia fejére tevé, és imádkozott. Ő -hiszékeny volt – mint az atyák szoktak lenni. Meg volt győződve, -hogy barátja csalódott. <span class="pagenum"><a name="Page_150" -id="Page_150">-150-</a></span> Lefeküdt és elaludt. Egyszerre, -éjfél táján felébredt s úgy tetszett – (saját szavait idézem) „ugy -tetszett, beszélte ő, mintha egy hang keltett volna fel álmamból, -egy hang, mely igy szólt: Kelj fel és ügyelj! Rögtön felkeltem, -világot gyujték s fiam szobája felé mentem. Az ajtó zárva volt. -Kopogtattam egyszer, kétszer, háromszor – semmi felelet. Fenn -hangon szólitni őt nem mertem, nehogy a cselédeket felverjem. -Lementem az udvarba s a ló-ólba néztem. Saját paripám ott ált, de -fiamé – nem. Paripám nyeritett: vén volt mint magam, – csata-lovam -Mount St. Jeannál! – visszalopóztam; fiam ajtajánál a fal árnyába -vonúltam s kioltám mécsemet. Úgy rémlett, mintha magam is tolvaj -volnék.“</p> -<p>Reggeli szürkület előtt barátom az alsó folyosó ajtaját halkan -nyilni hallá; a lépcsőkön valaki felfelé jött – a mellette lévő -ajtó zárában egy kulcs nyikorgott – az atya a sötétben látatlanul -besuhant fia mögött a szobába.</p> -<p>Hallá a gyujtó-szer csaholását – a szobára gyér világ ömlött, de -még maradt ideje a szorosan mellette lévő ablak függönyei mögé -rejtőzni. – Az <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> előtte lévő alak pár perczig -mozdulatlan állott s hallgatózni látszék; fejét majd jobbra majd -balra forditá, arczát fekete rút álarcz fedé, minőt farsangban -szokás használni. Az álarcz levétetvén a valódi látható lőn, s ez – -fia arcza volt-e? egy becsületes ember fiáé? – sáppadt volt az a -gyáva rémülettől és kisérteti; nehéz izzadás cseppek ültek a -homlokon; a szem mereven nézett s fehérét vér futotta el. Az egész -alak, halál torkában álló gyáva mintaképe volt.</p> -<p>Az ifju szekrényéhez ment vagy inkább csúszott, felnyitá azt, -egy rejtek-fiókot húza ki s belé helyezé kiüritett zsebei tartalmát -és a félelmes álarczot; az atya halkan közeledék, átnézett vállain, -s a fiókban meglátá a tárczát, melybe barátja neve volt himezve. E -közben a fiu elővette pisztolyait, ovatosan lebocsátá ezek -sárkányait s épen el akará rejteni, midőn atyja megragadá -karjait.</p> -<p>– Rabló! ezeknek még csak most veendjük hasznát! riadott -mögötte.</p> -<p>A fiú térdei összekoczogtak; egy kiáltás irgalomért tört elé -ajkairól; de a gyáva idegek első összerázkodása után, látva hogy -nem törvényszolga, <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> de egy atya kezei szorítják karjait, -visszanyerte ama nyomorú bátorságot, mely szégyen pirtól nem, s -csupán pillanatnyi veszélytől retteg.</p> -<p>– Csitt! szólt ő – ne vesztegesd szemrehányásokkal az időt, mert -a rendőrök, tartok tőle, nyomomban vannak. Igen jó, hogy itt vagy, -megesküdhetel, hogy az éjt hon töltém. Bocsáss el vén ember – még -ezen áruló jeleket el kell rejtenem, és ruházatára mutatott, mely -az út sarától befecskendve és nedves volt. Alig végzé szavait, -midőn a szoba falzata megrengett – kivül, a ház körüli kövezeten -lópatkók sulyos kopogása csattogott.</p> -<p>– Jőnek! kiáltá a fiú. Fel öreg fel! mentsd meg fiadat a -gályarabságtól!</p> -<p>– A gályarabságtól! mondá az atya, hátra tántorodva – igaz, ő is -mondá: a gályarabságtól.</p> -<p>A kapuajtón zörgettek. A rendőrök körülvevék a házat. Nyissátok -fel, a törvény nevében! hangzék. Semmi válasz, az ajtó nem -nyittatott fel. Néhány rendőr a ház hátsó részéhez nyargalt, hol a -ló-ólak álltak. Az atya fia szobájának ablakából látta a szövétnek -világot s a vadászok árnyszerű <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> alakjait. Hallá -fegyvereik csörgését, midőn lovaikról leszálltak. Hallá, mint -kiáltja egy hang:</p> -<p>– Igen, ez a rabló szürke lova – lám, még most is gőzölg az -izzadástól! – És hátul és elől és minden ajtón ismét zörgetni -kezdtek, és ismét hangzott a kiáltás:</p> -<p>– Nyissátok fel, a törvény nevében!</p> -<p>Aztán a szomszédházak ablakai megvilágosodtak; aztán a tér alól, -álmából felriadt bámész néppel tölt meg; a környék talpon volt s a -népcsoport tolongott megtudni, mi bűn, vagy mi gyalázat érte a vén -katona házát.</p> -<p>Egyszerre, belülről fegyver-durranás volt hallható; pár -perczczel később a kapu ajtaja megnyilt, s a katona kilépett.</p> -<p>– Jőjjetek be – szólt a rendőrökhez, mit akartok?</p> -<p>– Rablót keresünk e falak közt!</p> -<p>– Tudom; csak fel, s meglelitek őt: majd én vezetlek.</p> -<p>Felment a lépcsőkön, kitárta fia szobája ajtaját: a -törvényszolgák berohantak, s ott feküdt a szobapadlón – a rabló -holt teste. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Megdöbbenve néztek egymásra.</p> -<p>– Fogjátok el azt, ki megmaradt! mondá az atya, – vigyétek el a -holtat, ki a gályától menekült meg s fogjátok el az élőt, kinek -kezeire a holt vére szárad.</p> -<p>Jelen voltam barátom törvény előtti kihallgattatásán. A tény -hire előre elterjedett. Ott állt béna lábán ősz fürteivel, a mély -forradással arczán, és a becsületrend kereszttel mellén; s tette -elmondását e szavakkal végzé: – Fiamat, kít Francziaországnak -neveltem, megmentém a gyalázattól, mely őt életén át bélyengzendé. -Bűn-e ez? Éltemet adom fiam gyalázatáért cserébe. Van-e hazámnak -áldozatra szüksége? Én hazám dicsőségének éltem s meghalok, hogy -törvényeinek elég tetessék, biztos lévén abban, hogy ha ti bünnel -terheltek is, de megvetni nem fogtok; s hogy a kezek, melyek a -hóhérnek adandnak át, siromat virággal hintendik be. Én mindent -megvallottam. Én, a harczfi, im körűltekintek a harczfiak -nemzetében, s a mellemen ragyogó kereszt nevében felhivom e hon -atyáit: itéljenek fölöttem! <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p> -<p>A vén katona felmentetett, vagy legalább itélete ugy hangzott, -mit törvényszékeinken menthető gyilkosságnak neveznek. A -hallgatóság örömriadásba tört ki, mit semmi tekintélyes intő szó -nem csillapithatott le; a tömeg diadalmenetben akarta őt haza -vinni, de az öreg bús arcza visszautasitá e hiuságot. Haza tért -csendesen s másnap reggelén halva találták őt a bölcső mellett, -melynél első imáját mondá el egykor ártatlan gyermeke fölött.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157"><br /> --157-</a></span></p> -<h2>A MÓR HAGYOMÁNYA.</h2> -<p class="center">(WASHINGTON IRVING. <i>Alhambra</i>.) -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159"><br /> --159-</a></span></p> -<p>Alhambra bensejében a királyi palota mellett van egy széles -nyilt-tér, mely az alatta rejlő s még moriskó időkből fenmaradt -viztartó medenczékről Medenczetérnek (la Plaza de los Algibes) -neveztetik. Egy szögletében, termés kőszirtbe nagy mélységre vésett -mór kút áll; vize hideg, mint a jég s tiszta, mint a kristály. A -mórok által készitett kutak mindenütt jelesek, miután tudvalevő -dolog, mennyire nem kiméltek munkát és fáradságot a legtisztább és -frisebb forrásokhoz juthatni. Az imént emlitett, egész Granadában -hires: a vizhordárok egész nap, kora reggeltől késő estig járnak -fel és le Alhambra meredek és csalitos ösvényein, némelyek -vállaikra emelt nagy kőkorsókban, mások ismét maguk előtt hajtott -szamarakra függesztett cserép-edényekben hordván le a vizet. -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<p>Forró égalj alatt a kutak és források, örök idők óta, mint -fecsegő helyek ismeretesek, s a kérdéses kút körűl is egész isten -adta nap örökös gyülde tartatik ama sérkatonák, vén asszonyok s -egyéb várbeli henye kandi nép által, kik ott a kőpadokon, a -vámszedő számára felvont ernyőzet alatt ülve, a vári hirekről -locsognak fecsegnek s minden ujan érkező vizhordárt kikérdeznek a -városban forgó ujságokról s a látott- és hallottakat hosszasan -taglalják és bővitik. Nincs a napnak oly órája, melyben csacska -asszonyok s laza nőcselédek ne volnának ott találhatók korsóval -kezükben vagy fejükön; maradozva s hallgatva a kifogyhatlan -temondát.</p> -<p>A vizhordárok között, kik egykor e kúthoz jártak, volt egy erős, -vállas, lőcslábu kis emberke, névszerint Pedro Gil, kit azonban -rövidség okáért Peregil-nek hivtak. Vizhordár levén, természetesen -gallego, vagyis gallicziai születésű volt. A természet, ugy -látszik, az emberek bizonyos fajait is, mint az állatokét, -különböző munkákra alkotá. – Francziaországban valamennyi -csizmatisztitó savoyard, valamennyi kapus svajczi s a hajpor és -abroncs-szoknyák <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> idejében, Angliában a gyalog hintót nem -is tudá más emelni, csak a sártaposó irlandi. Igy Spanyolországban -a teher- és vizhordárok mind csupa izmos apró gallicziai fiak. -Senki sem mondja: menj hordárért, hanem: hivj egy gallegót.</p> -<p>De térjünk vissza történetünkre. Peregil csak egy, vállain -hordott nagy korsóval kezdte mesterségét; lassanként azonban isten -többre vitte dolgát, s ő képes lőn az állatok hasonnemű osztályából -egy segédet, egy bozontos szőrű vaskos szamarat vásárolni. E hosszu -fülű segéd mindkét oldalán kosarak függöttek, melyekbe, a nap -sugarai ellen fügefa levelekkel védett vizes korsóit helyezé. Nem -volt nálánál szorgalmasabb s egyszersmind vigabb vizhordár egész -Granadában. Az utczák vidám szavát viszhangozák, midőn szamara után -tipegve, ama a spanyol városokban ismeretes nyári dalt énekelé:</p> -<p>– <em class="gesperrt">Quien quiere agua – a gua mas fria, que -la nieve</em>?</p> -<p>– <em class="gesperrt">Kinek kell viz – viz, hidegebb mint a -hó</em>? kinek kell viz az alhambrai kútból, hideg, mint a jég és -tiszta, mint a kristály? <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Ha vevőinek egy csillogó pohárral szolgált, ezt mindig mosolyra -gerjesztő tréfás szóval kiséré; s ha netalán e vevő csinos hölgy -vagy vidorka leány volt, hamisan pillantott reá, vagy kellemeinek -monda ellenállhatlan bókot. Peregil, a gallego, e szerint egész -Granadában, mint a legudvariasabb, legtréfásabb, és legboldogabb -halandók egyike volt ismeretes. Azonban nem mindig annak van -legkönnyebb szive, ki leghangosabban énekel vagy legtöbbet tréfál. -Jó kedvének felszine alatt a becsületes Peregilnek megvolt saját -gondja és baja. Temérdek rongyos gyermekből álló családját kellett -táplálnia, kik mindnyájan éhesek voltak és zajosak, mintegy -fecskefészek s majd lehuzták őt kenyérért valahányszor esténként -haza tért. Volt egy felesége is, ki akár mije volt inkább, mint -fele segítsége. Férjhezmenetele előtt falu szépségének tartaték s -jelesül tanczolá a bolerót s csörgeté a castanetteket; s e régi -hajlamait még mindig megtartá, csecsebecsékre költvén el a -becsületes Peregil nehéz szerzeményeit, s magát a szamarat is -igénybe vevén, hogy vasárnapokon, búcsunapokon s ama számtalan -ünnepnapokon, melyek Spanyolországban a <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> hét -nagyobb részét teszik, a vidékbe lakomákra rándulhasson ki rajta. -Mindamellett kissé lompos, nem kevésbé lusta s mindenekfölött első -rangu locskafecske volt ő; házat, háztartást s minden egyebet -elhanyagolván, hogy fecsegni járhasson át a szomszédba.</p> -<p>Azonban, ki a szelet a nyirott bárány kedveért mérsékeli, az a -házasság igáját is eltűrhetővé teszi a meghajlott főnek. – Peregil -épen oly alázatos lélekkel viselte a neje és gyermekei által reá -mért bajokat, mint szamara a vizes korsókat, s habár titokban meg -is vakarta fültövét, de lomha nejét háztartási erényeiért nyiltan -kérdőre vonni soha sem merte.</p> -<p>S e fölött szerette is gyermekeit, valamint a bagoly is szereti -bagoly-fiókáit, saját képét látván bennök szaporodni és -örökittetni, minthogy ők is ép oly apró, vállas, lőcslábu ivadék -valának. A becsületes Peregilnek nagy öröme telt, ha nagy ritkán, -egy egy ünnepnapon, maroknyi maravedi-vel zsebében, az egész -fajzatot kivihette magával, egy kettőt karjain, nehányat öltönyébe -kapaszkodva, a többit utána ügetve s velök a Vega gyümölcsösei -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> között ugrálhatott, mig felesége Darro -Angosturáiban vasárnapi barátaival tánczolt.</p> -<p>Egy nyári éj késő órájában a vízhordárok nagyobb része már -nyugodni tért. A nap rendkivül rekkenő vala s az éj egyike ama -gyönyörü holdfényes éjeknek, melyek e déli égalj lakosait felhívni -látszanak, a nap hőségét és tétlenségét az enyhe lég élvezésével -egész éjfél utánig kárpótolni. A vizvevők e szerint még künn -sétáltak – Peregil, gondos családapához illőleg éhes gyermekeire -gondolt. – Még egy menet a kuthoz, mondá magában, s a vasárnapi -puchero kicsinyeim számára megnyerve lesz. S ezzel férfiasan -mászott fel Alhambra meredek ösvényén, énekelve mentében s olykor -olykor szivélyesen döngetve egy bottal szamara hátát, rimcsengésűl -talán, vagy hogy sürgesse az állatot, minthogy Spanyolországhon az -ütlegek abrak gyanánt járnak ki a teherhordó állatoknak.</p> -<p>A kuthoz érve, egészen elhagyottan találá azt, csupán egy -mór-öltözékü magányos idegen ült a hold fényénél a köpadon. Peregil -megállt s kissé félékeny meglepetéssel tekinte reá, de a mór, -halkan inte neki, hogy közeledjék. <span class="pagenum"><a name= -"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Beteg vagyok és bágyadt, mondá, segélj visszatérnem a városba, -s kétszeresen megtéritem, mit vizes-korsóid által szerezhetnél.</p> -<p>A kis vizhordár becsületes szivét szánakozásra gerjeszté az -idegen kérelme.</p> -<p>– Isten ments, szólt, hogy emberi kötelességemért dijat vagy -jutalmat kérjek. – Mihez képest a mórt felülteté szamarára s -csendesen Granada felé haladott vele, a mór oly gyenge levén, -miszerint tartani kelle őt az állaton, hogy le ne essék. –</p> -<p>A városba érkezvén, a vizhordár megkérdezé, hova vigye őt.</p> -<p>– Hajh, felelt aléltan a mór, nekem se lakom se szállásom -nincsen; idegen vagyok ez országban. Engedd, hogy ez éjen át -hajlékodban hajthassam nyugalomra fejemet s gazdagon megfizetek -érette.</p> -<p>Becsületes Peregil e szerint váratlanul egy hitetlen vendéggel -látta magát terhelve, de sokkal emberibb érzelmű volt, sem hogy ily -nyomoru állapotban lévő embertársától az éji nyughelyet megtagadja -s igy lakásába vitte a mórt. A gyermekek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> kik a -szamár koczogását meghallva, szokás szerint tátott szájjal -szaladtak ki eléje, a turbános idegen látására rémülten rohantak -vissza s anyjuk mögé bujtak. Ez utóbbi bátran lépett elő, mint -csirkéi közől a kotlós tyúk, ha valamely csavargó eb közeleg.</p> -<p>– Micsoda hitetlen társsal jösz te haza ily késő időben, kiáltá, -hogy magunkra vond az Inquisitio szemét?</p> -<p>– Csendesen asszony, felelt a gallego, ez egy szegény, beteg, -hazátlan és elhagyott idegen; talán csak nem akarsz neki ajtót -mutatni, hogy az utczán veszszen el?</p> -<p>Az asszony még mindig ellenkezett, mert habár gunyhóban élt is, -dühös védője volt háza hitelének; a kis vizhordár azonban most az -egyszer makacskodott s nem akarta fejét alá hajtani. Lesegité a -szegény mozlemet, s gyéként és juhbőrt terített el számára a földön -a ház leghivesebb részében; ez levén az egyetlen, szegénységétől -telhető ágynemű.</p> -<p>Rövid idő mulva a mórt erőszakos görcsök rohanták meg, melyek az -egyszerü vizhordár által nyujtható minden segélylyel daczoltak. A -szegény <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> beteg szemei elismerék jó akaratát. Egy -rohamszünetkor maga mellé hivta őt s halk hangon ekként szóllt -hozzá:</p> -<p>– Tartok tőle, hogy ütött végórám. Ha meghalok, e szekrényt -hagyom neked szivességed jutalmául. Igy szólva, felbontá -albornozzát, vagy is köpenyét s egy kis szandalfa szekrényt vett ki -belőle.</p> -<p>– Adja az isten jó barátom, viszonzá a derék kis gallego, hogy -még sok évig élhess s élvezhesd kincsedet, bár mi legyen az.</p> -<p>A mór fejét rázta, kezét a szekrényre tevé s erre vonatkozólag -még mondani akart valamit, de görcsei növekedett erővel tértek -vissza s néhány percz mulva kiadta lelkét.</p> -<p>A vizhordár neje most olyan lett, mint egy őrült.</p> -<p>– Im ez a következése, mondá, a te jó bolondságodnak, mások -kedveért bajba kevered magad. – Börtönbe zárnak, mint gyilkosokat, -s ha életünkkel megmenekszünk, a jegyzők és alguazilok tesznek -tönkre.</p> -<p>Szegény Peregil szinte megszeppent s csaknem <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -megbánta jó tettét. Végre egyet gondolt. – Még nem hajnallik, -mondá, még kivihetem a hullát a Xenilbe. Senkisem látta a mórt -házunkba lépni s haláláról sem fog tudni senki.</p> -<p>Mondá s ugy tőn. Felesége segitett neki; a szerencsétlen mozlem -hulláját a gyékénybe, melyen meghalt, takargaták, föltevék a -szamárra s Peregil a folyam partjára indult vele.</p> -<p>A balsors ugy akarta, hogy a vizhordárral szemközt egy Pedrillo -Pedrugo nevü borbély lakjék, fecsegő osztályának egyik legkandibb, -legkémlőbb s legbakafántosabb tagja. Menyét képű, pók lábu legény -volt ez, hajlongó és hizelgő; s a hires sevillai borbély sem -mulhatta őt fel mások ügyeinek mindent-tudásában, pedig egy rosta -több feltartó erővel birt, mint ő. Azt tarták róla, hogy csak egy -szemével alszik s egy fülét nyitva tartja, ugy hogy még álmában is -mindent hall és lát, mi történik. Annyi bizonyos, hogy ő a -botrány-tár egy neméül szolgált a granadai ujságvadászoknak, s több -dolga volt, mint többi müvész rokonainak összesen.</p> -<p>E mindenbe avatkozó borbély, Peregil szokatlan éji órábani haza -érkezését s neje és gyermekei <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> felkiáltásait meghallá. -Feje egy pillanat alatt kidugva lőn a kis ablakon s látta, mint -vezeti szomszédja a mór öltözékü embert házába. Ez oly különös -esemény volt, hogy Pedrillo Pedrugo szemét sem hunyhatá be ez -éjjel, minden öt percz alatt ablakánál állt, leskelődve a szomszéd -ajtajának hasadékain áttörő világosság után, s mielőtt viradna, -látta Peregilt, mint hajtja ki szokatlanul terhelt szamarát.</p> -<p>A vizsga borbélynak nem volt nyugta; felölté ruháit s csendesen -kilopózva, távolról mindaddig követte a vizhordárt, mig nem a Xenil -fövényes partján gödröt ásni s ebbe valami holt test formát -eltemetni látta őt.</p> -<p>A borbély haza sietett s boltjában sürgött forgott, mindent -felforgatva, egész hajnalig. Ekkor medenczét vőn hóna alá s -mindennapi rendes foglalkozását végezni az alcalde-hoz ment.</p> -<p>Az alcalde épen akkor kelt fel. Pedrillo Pedrugo egy székbe -ülteté őt, törülközőt keritett nyaka körűl, meleg vizzel tölt -medenczét tartott állához s szakálát újjaival kezdé simogatni.</p> -<p>– Furcsa dolgok! szólt Pedrugo, ki a borbély <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> és -ujdondász szerepét egyszerre játszá – furcsa dolgok! rablás és -gyilkolás és temetkezés s mind ez, egy éjszakán!</p> -<p>– Mi? – micsoda? – mit mondasz? – kiálta az alcalde.</p> -<p>– Azt mondom, felelé a borbély, mi alatt egy darab szappant -dörgölt el a magas hivatalnok orra és szája körül, mert a spanyol -borbély pamacsot használni méltósága alattinak tartja – azt mondom, -hogy Peregil, a gallego, ez áldott éjen egy mór muzulmant -megrabolt, meggyilkolt és eltemetett. Maldita sea la noche – -átkozott legyen ezért ez éj!</p> -<p>– De hogy tudod te mindezt? kérdé az alcalde.</p> -<p>– Türelem senor, mindent meg fog kegyed hallani; válaszolá -Pedrillo s orránál fogva őt, arczán beretváját végig voná. Aztán -mindent elbeszélt a mit látott, kettős munkát végezvén egyszerre: -megberetválta őt, megmosta arczát s letörülte egy piszkos -törülközővel, mialatt a mozlemet rabolta gyilkolta és temette.</p> -<p>Történt pedig hogy ezen alcalde egyike legyen a legdölyfösebb s -egyszersmind legzsarolóbb és gonoszabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> -zsugoriaknak egész Granadában. Tagadni azonban nem lehetett, hogy -az igazságot nagy becsben tartá, miután fontosságához mért – -aranycsomóért szokta eladni. Nem kételkedett, hogy a jelen, -gyilkolás és rablásnak vélt esetben dús zsákmánynak kell létezni; -mint lehetne ezt az igazság törvényes keze számára biztositani? -mert pusztán a bünös megcsipése által csak az akasztófa virágoznék -ki; de a zsákmány megcsipése által a biró is meggazdagodnék, hite -szerint pedig az igazság kiszolgáltatás végczélja ide megy ki. -Ekkép gondolkodva, előhivatá legbizalmasb alguazilját – egy éhes -képű sovány ficzkót, hivatalának megfelelő régi spanyol öltözékben, -t. i. pofon ütött kalappal fején, fodros gallérral nyaka körül, -vállairól lelógó fekete köpenyben s szűk barna nadrágban, mely még -jobban kiemelé termetének szikár merevségét; mig kezében vékony -fehér pálczát tarta, hivatala szörnyü jelveűl. Ilyen volt a régi -spanyol iskolából származó törvényes véreb, kit ő a szerencsétlen -viz-hordár után uszitott, s kinek sietsége és pontossága viszont -oly nagy vala, hogy mielőtt még szegény Peregil haza térhetett -volna, már is sarkára hágott <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> s mind őt, mind szamarát -az igazság kiszolgáltatója elé hozá.</p> -<p>Az alcalde legrettentőbb tekinteteinek egyikével mérte őt -végig.</p> -<p>– Hallod-e vétkes! riadott reá oly hangon, hogy a kis gallego -térdei szinte összekoczogtak – hallod-e vétkes! nincs helye semmi -tagadásnak; mindent tudok. Az általad elkövetett bűn méltó jutalma: -akasztófa; de én irgalmas vagyok s okszerű akarok lenni. A házadban -meggyilkolt ember mór volt, pogány, s hitünknek ellensége. -Kétségkivül vallásos buzgalmad hevében ölted őt meg. E tekintetből -elnéző leendek; add elő a tőle elrablott javakat s majd csak -elcsináljuk az egész dolgot.</p> -<p>A szegény vizhordár valamennyi szentet ártatlansága -tanúbizonyságaúl hivá, de fájdalom! egy sem jelent meg közűlök; s -ha megjelentek volna is, az alcalde az egész naptárnak nem adandott -hitelt. A való őszinte egyszerüségével adá elő a vizhordár a -haldokló mór egész történetét – mind hasztalan.</p> -<p>– Makacsúl tagadod tehát, kérdé a biró, hogy e mozlemnek sem -aranya, sem ékkövei nem voltak, mik téged e tettre ingerlének? -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>– Ugy üdvözüljek, kegyelmes uram! felelé ez, a mint hogy nem -volt neki egy szandalfa szekrényen kivül egyebe, mit szolgálatim -jutalmaúl hagyott.</p> -<p>– Egy szandalfa szekrény! egy szandalfa szekrény! kiálta fel az -alcalde a drágakövek eszméjére csillogó szemekkel. S hol van e -szekrény? hova rejtéd?</p> -<p>– Főméltóságod szolgálatára – szamaram kosarainak egyikébe.</p> -<p>Alig mondá ki e szavakat, midőn az élénk alguazil már eliramlott -s percz mulva a rejtélyes szandalfa szekrénynyel viszszatért. Az -alcalde mohón remegő kezekkel nyitá fel ezt, mindnyájan -előtolakodtak a benn rejleni kellő kincsek bámulására, de mily nagy -lőn csalatkozásuk, midőn semmi egyéb nem tűnt elő, mint egy arab -betűkkel tele irt pergamen tekercs s egy viasz-gyertya vég -darabkája!</p> -<p>Ha a vádlottra mondandó ítéletből mi haszon sem néz ki, az -igazságszolgáltatás – még Spanyolországban is – részrehajlatlan. Az -alcalde, miután csalódásából föleszmélve belátta, hogy itt -csakugyan nincs semmi nyerni való, szenvedélytelenűl <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> -hallgatá meg a vizhordár vallomását, melyet felesége is -megerősitett. Meggyőződvén e szerint ártallanságáról, fölmenté őt a -börtöntől, sőt azt is megengedé, hogy a mór hagyományát a szandal -szekrényt és tartalmát, mint embersége megérdemlett jutalmát, -magával vihesse, s csupán a szamarat tartá meg perköltségek -fejében.</p> -<p>És im a szerencsétlen kis gallego ujolag kényszeritve lőn saját -viz hordozója lenni s az alhambrai kúthoz a nagy cserép korsóval -vállán, mászni fel.</p> -<p>Szokott jó kedve elhagyta őt, midőn déli nyárhőségben -kapaszkodott a hegyen fölfelé.</p> -<p>– Czudar alcalde! gondolá ilyenkor; megfosztani az embert -létfenntartása eszközeitől s legjobb barátjától e világon!</p> -<p>Aztán, szeretett munkatársa emlékére, jellemének egész -szivélyessége utat tört magának.</p> -<p>– Ó szivem szamara! kiálta fel, mialatt terhét egy kőre letéve -megpihent s a veritéket letörlé homlokáról – ó szivem szamara! -mernék fogadni, hogy te is gondolsz néha egykori uradra! fogadni -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> mernék, hogy keservesen nélkülözöd a -vizes korsókat, szegény állatom!</p> -<p>Búja tetézéseűl, neje hazatéret pityergéssel és zsémbeléssel -fogadta őt; most már nyiltan előnyt nyert fölötte, miután előre -óvta a minden bajt előidézett vendégszeretet elkövetésétől; s -tapasztalt nőhez méltólag minden alkalmat felhasznált fensőbbségét -vele éreztetni. Valahányszor kenyér vagy ruha kellett a -gyermekeknek, azonnal atyjokra utalta őket, mondván:</p> -<p>– Menjetek apátokhoz – Chico királytól ő örökölte Alhambrát: -kérjétek, adjon nektek is a mór kincses szekrényéből.</p> -<p>Volt-e halandó valaha jó tettért ily keményen büntetve? A -szerencsétlen Peregil testben és lélekben kinokat szenvedett, de -azért békén tűrte felesége gunyorait. Végre, egy forró nap munkája -utáni esten, midőn élete párja által szokott módon kinoztatnék, -elvesztette minden türelmét. Nem mert ugyan kitörni ellene s csak a -szandalfa szekrényre meredtek szemei, mely az ablakdeszkán feküdt -félig nyilt födéllel, mintha kinjait akarná kinevetni. Felragadván, -elkeseredve vágta azt a földhöz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>– Szerencsétlen volt a nap is, kiáltá, melyben először láttalak -s gazdádat hajlékomba fogadám!</p> -<p>Földhöz ütődvén a szekrény, födele egészen felnyilt s a pergamen -tekercs kiborúlt belőle. Peregil egy ideig némán s gondolatokba -merűlve nézte. Végre összeszedvén eszméit: – Ki tudja, gondolá, hát -ha ez irat valami nagy fontossággal bir, miután a mór oly gonddal -őrizé? Fölszedvén tehát, keblébe rejté s másnap reggel, midőn az -utszákon vizet kiáltozva járna, megállt egy tangiersi születésű mór -boltjánál, ki a Zacatinban játék- és illatszereket árult s kérte, -magyarázná meg foglalatját.</p> -<p>A mór figyelmesen olvasá el a tekercset, aztán mosolyogva -simogatá meg szakálát.</p> -<p>– E kézirat szólt, varázsolat-minta rejtett kincsek -visszaszerzésére, mik bűvős hatalom alatt vannak. Állitólag oly -erővel kell birnia, melynek a legerősebb zárok és rekeszek, sőt -gyémántsziklák sem képesek ellent állani.</p> -<p>– Puff! mondá a kis gallego, mit ér ez mind nekem? Én nem vagyok -büvész s mit sem tudok <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> rejtett kincsekről. Ezzel vállára vevé -korsóját, a tekercset a mórnál hagyá s folytatni ment napi -körutját.</p> -<p>Esti szürkületkor azonban, midőn Alhambra kutjánál pihenni ült -le, egy csomó fecsegőt talált ott, kiknek beszédfolyama, mint -rendesen a homályos esti órákban most is természetfölötti s -hagyományszerű régi mesék körül forgott. Szegények levén -mindannyian mint a templom egere, örömest beszéltek népies -tárgyáról a mórok által Alhambra külőnböző részeiben elbűvölve -hagyott kincseknek. Kiváltkép ama hitben egyezének meg, hogy a „Hét -emeletű torony“ alatt, mélyen a földben roppant kincsek vannak -elásva.</p> -<p>Becsületes Peregil lelkébe e mesék szokatlan benyomást -gyakoroltak s mindig mélyebb- és mélyebben vésődtek eszméibe, midőn -a sötétlő ösvényeken egyedül haza felé mendegélt.</p> -<p>– S ha még is volna kincs azalatt a torony alatt – s ha a mór -által hagyott tekercs képessé tenne fölvenni azt? – Az eszme -rögtöni báj-hatása alatt majd elejté vizes korsóját.</p> -<p>Ez éjen át folyvást fészkelődött; egy oldalról <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> a másra -forgott, s az agyában zavargó eszmék miatt szemét sem hunyhatá be. -Kora hajnalban már ott volt a mór boltja előtt s elmondá neki -tépelődéseit.</p> -<p>– Te tudsz arabúl olvasni, szólt, hát ha a toronyba mennénk s -megkisértenők a varázslat erejét? ha nem sikerül, batkát sem -vesztünk, ha pedig sikerül, megosztjuk egymás közt a mit -találunk.</p> -<p>– Lassan! felelt a mozlem; ez irat maga még nem elég; éjfélkor -kell azt olvasni, különös vegyitékü és készitményü viaszgyertya -világánál, melynek alkatrészei előttem ismeretlenek. Ily gyertya -nélkül e tekercs mit sem ér – –</p> -<p>– Szót se többet, vágott szavába a kis gallego; nekem van ily -gyertyám s rögtön elhozom. Ezzel haza sietett s nem sokára -visszajött a sárga viaszgyertya darabkával, mit a szandalfa -szekrényben lelt.</p> -<p>A mór megtapogatá s megszagolá ezt.</p> -<p>– Ritka és drága illatszerek vannak e sárga viasz közé vegyitve, -mondá. Ez a tekercsben kijelölt viaszgyertyanem. Mig ég, a -legerősebb falak s legrejtekebb barlangok tárva állanak. De jaj -annak, <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> ki benn késik, midőn ez kialszik. A -kincscsel együtt elbüvölten ott kell maradnia.</p> -<p>Összebeszéltek ekkor, még ez éjen megkisérteni a varázslatot. -Késő időben, midőn már a baglyokon és denevéreken kivül senki sem -mozzant, mentek föl Alhambra csalitos dombjára s közeledtek a magas -fáktól környezett s annyi hagyományszerü rege által félelmessé lett -toronyhoz. Lámpavilág mellett botorkáltak bokrokon és omlatag -köveken keresztül a torony alatti boltozat ajtajáig. Félve és -remegve mentek le egy, a sziklába vágott lépcsőzeten. Ez egy -nyirkos és komor üres szobába vezetett, honnan ismét más lépcső még -mélyebb boltozatba vitt. Igy mentek le négy különböző lépcsőzeten -ugyanannyi egymás alatt levő boltozatba; de a negyediknek talapja -már tömör volt s bár, a regehagyományhoz képest, még három iv-bolt -rejlett alól, ezek állitólag bű-szó által szorosan elzárva s -áthatlanok valának. A levegő itt didergős hideg és pinczeszagu lőn, -s a lámpa csak homályosan világolt. Léhltelen feszültségben vártak -egy ideig, mig az őrtorony óráját a távolból éjfélt kongani hallák; -meggyújták <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> ekkor a viaszgyertyát, mely myrrha, -tömjén és borax szagot terjeszte.</p> -<p>A mór gyors sietséggel kezdett olvasni. Alig végzé, midőn -földalatti dörgéshez hasonló zaj keletkezék. A föld megrendült s a -padlózat megnyílván, uj lépcső mutatkozott. Reszketeg -elfogultsággal mentek le s a lámpavilágánál egy más, arab -feliratokkal fedett boltozatba jutottak. Közepén, hét aczél pánttal -lezárt nagy szekrény volt látható, melynek mindkét végénél egy egy -fegyveres mór ült szobor-mozdulatlanságban, varázs szó által levén -ekként elbüvölve. A szekrény előtt több, aranynyal, ezüsttel és -drágakövekkel tölt edény állott. Ezeknek legnagyobbikába könyökig -vájták be karjaikat, s minden egyes bemarkolással temérdek sárga -mór aranydarabot vagy karpereczet és ékszert húztak ki s alkalmilag -egy egy keleti gyöngyfüzér akadt meg ujjaik között. De még mindig -remegtek és röviden lélekzének, mialatt zsebeiket zsufolák s olykor -olykor rémülten tekintének a két elbűvölt mórra, kik mordan és -mozdulatlanul ültek, hunyoritlan szemekkel nézve reájok. Végre, -valamely képzelt neszre iszonyuan megrettenve, felszaladtak a -lépcsőn, <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> feldöntötték egymást a fenső -osztályban, a viaszgyertya elaludt s a padlózat rémes dörgéssel -ismét bezáródott.</p> -<p>Eltelve félelemmel addig meg sem állottak, mig a toronyból -kitapogatózva, a falombok közűl előragyogó csillagokat meg nem -pillantották. Ekkor a fűbe ülve megoszták a zsákmányt, -elhatározván, hogy jelen időre megelégesznek ugyan az edények e -felületével is, de a jövő éjek egyikén ujra eljőnek s fenékig -üritik azokat. Hogy pedig egymásban bizhassanak, eloszták a -talizmánokat is, egyikük a tekercset, másik a viaszgyertyát tartván -meg; azután, könnyü szívvel és nehéz zsebekkel visszaindultak -Granadába.</p> -<p>A dombról lefelé menet az éles eszű mór egy jó tanácsot sugott -az egyszerü vizhordár fülébe.</p> -<p>– Barátom Peregil, szólt, ennek a mi dolgunknak mély titokban -kell mindaddig maradni, mig az egész kincs biztositva s -birtokunkban leend. Ha az alcalde fülébe a hir legkisebb szellője -is téved, el vagyunk veszve!</p> -<p>– Természetesen, felelé a gallego; ennél szentebb sem lehet. -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– Barátom Peregil! folytatá a mór, te okos ember vagy s nem -kétkedem titoktartásodról; de neked feleséged van.</p> -<p>– Egy szót sem fog megtudni; válaszolá szilárdul a kis -vizhordár.</p> -<p>– Jól van, mondá a mór, bizom viseleted- s igéretedben.</p> -<p>Soha igéret eltökéltebben s őszintébben nem tétetett, de, -fájdalom! hol van a férj, ki neje előtt valamit titokban birjon -tartani? Peregil, a vizhordár, ki a legszeretőbb s legengedékenyebb -férjeknek volt egyike, semmi esetre sem tartozott ezek közé. Haza -érve, feleségét duzzogva egy szögletben találta.</p> -<p>– Valahára, kiálta a belépőre; miután az éj ily késő órájáig -csavarogtál, haza birtál botlani. – Csodálom, hogy nem hoztál -megint hálótársul egy mórt.</p> -<p>Azután könyekbe törve ki, kezeit tördelni s mellét verni -kezdé.</p> -<p>– Ó én szerencsétlen asszony, siránkozott, mi lesz belőlem? -Házamat ügyvédek és alguazilok turkálják fel és rabolják ki, férjem -egy semmirekellő, <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> ki többé nem hoz kenyeret haza családja -számára, hanem éjjel nappal mórokkal pajtáskodik! Ó gyermekeim, -édes gyermekeim! mi lesz belőlünk? útfélre kell mennünk -koldulni!</p> -<p>A becsületes Peregilt annyira meghatá neje szomorusága, hogy -szinte majd sirva fakadt. Szive épen oly csordultig tele volt mint -zsebe; mindkettő zabolázhatlanul. Az utóbbiba nyulva, kivett három -négy arany pénzdarabot s a nő keblébe csusztatá. A szegény asszony -ámultan meredt reá, nem tudva, mire vélni ez arany záport. Mielőtt -magához térhetne meglepetéséből, a kis gallego egy aranylánczot vőn -elő s szemei előtt csörgeté, ugrándozva örömében s száját két -füléig elhuzva.</p> -<p>– Szent szűz oltalmazz! kiáltá a nő. Mit miveltél Peregil? talán -csak nem öltél és raboltál? Alig keletkezett ez eszme a szegény -némber agyában s azonnal bizonyossággá is érett benne. Már látta a -börtönt s nem messze az akasztófát, mint függ rajta egy lőcslábu -kis gallego s képzelme előidézett rémeitől megrohanva, görcs állott -minden tagjába.</p> -<p>Mit volt a szegény embernek mit tennie? Feleségét <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> nem -nyugtathatta meg s képzelme rémeit nem űzhette el másként, csak ha -jó szerencséje egész történetét elmondja neki. Mielőtt azonban ezt -tenné, ünnepélyesen megesketé, hogy semmi élő lénynek nem szóland -róla.</p> -<p>A nő örömét leirni lehetlen volna. – Férje nyakába -csimpeszkedett s majd megfojtá öleléseivel.</p> -<p>– Na s asszony! kérdé a kis ember diadalmasan, mit mondasz most -a mór hagyományához? Ezentul ne perelj velem, ha embertársamon -segitek.</p> -<p>A jó gallego ezzel juh-bőrös gyékényére vonult s oly nagyot -aludt rajta mint a legjobb pehely-ágyon. Nem igy felesége, ki a -zsebek tartalmát kiüritve, egész éjen arab aranyokat számolt, -nyaklánczokat és fülönfüggőket csatolt magára s elképzelte, mint -fog majd ragyogni, ha majd egyszer szabad leend dus létét -élvezni.</p> -<p>Következő reggel a becsületes gallego egy jókora aranynyal a -Zacatin-ba ment egy ékmüves boltjába s áruba bocsátá az állitólag -alhambrairomok közt talált pénzdarabot. Az aranymüves látván rajta -az arab felirást s hogy legtisztább aranyból van: értékének -harmadrészét ajánlá, mivel a vizhordár <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> -tökéletesen megelégedett. Peregil ekkor uj ruhákat s mindennemű -játékszert vett kis nyája számára s egyszersmind egy szivélyes -ebédre való élelemszereket is s lakába térve, gyermekeit körben -tánczoltatá, mig ő, a legboldogabb atya, közepettük -ugrándozott.</p> -<p>A vizhordár neje, titoktartási esküjét bámulatos szigorusággal -tartá meg. Egész másfél napig járt s kelt ide s tova rejtélyes -arczczal s csaknem kipukkanó oldallal, de, bár kofatársaitól véve -körül, befogta száját. Azt, az igaz, nem állhatta meg, hogy kis -méltóságot ne öltsön arczára: mentegette ruhái avultságát, emlité, -hogy egy aranyzsinórral kivart s korállal ékitett basquinát, meg -egy csipke mantillát fog megrendelni. Aztán példázgatott, hogy -férje talán abba hagyandja a vizhordárságot, miután egészségének -nem tesz jót. – S valóban, ugy mond, talán jobb is leend nyáron át -mindnyájunknak falura vonulni, hogy a gyermekek a hegyi lég -jótékonyságában részesülhessenek, miután a várost e tikkasztó -évszakban lehetlen kiállani.</p> -<p>A szomszédok egymásra bámultak s azt hitték: a gyámoltalan nőnek -kificzamodott az esze; s negélyezett <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> tekintélye bájai és -igényei általános guny és nevetség tárgyává lőnek, mihelyest -távozék.</p> -<p>A künn megállott fecsegésért azonban bő elégtételt szerze -magának otthon s nyakába keleti gyöngyfüzért, karjaira mór -karpereczeket s fejére egy gyémánt boglárt helyezve, rongyai közt -furcsán lejtett fel s alá a szobában, néha néha egy törött tükörből -gyönyörködve önmagán. Sőt, együgyü hiusága által bizgatva, egy -alkalommal meg nem állhatá, hogy ne mutassa magát az ablaknál, -élvezni az elmenőkre teendő hatást.</p> -<p>A sors ugy akarta, hogy Pedrillo Pedrugo, a minden-lébekanál -borbély épen e perczben átelleni boltjában munkátlan üljön s örökké -vizsga szemeibe gyémánt ragyogás ütődjék. Pillanat alatt kis -ablakánál termett s a vizhordár ronda feleségét egy keleti arához -méltólag felékesitve látta. Az ékszerek pontos leltárát jól -megjegyezve magának, tüstént az alcaldéhoz sietett. Rövid időn -nyomon volt az éhes alguazil s mielőtt a nap leáldoznék, a -szerencsétlen Peregil ismét a biró elé hurczoltaték.</p> -<p>– Mi ez, gazember? kiáltott dűhösen az alcalde, te azt mondád, -hogy a házadban meghalálozott <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> hitetlen egy üres -szekrényen kivül egyebet nem hagyott s most azt hallom, hogy -feleséged gyöngyökkel és gyémántokkal megrakott rongyaiban -pompázik. Nyomorú! készülj előadni az áldozatodtól elrabolt -zsákmányt s aztán lóggni az akasztófán, mely a reád várakozásban -már szinte kifáradt!</p> -<p>A megrémült vizhordár térdeire esett s kivallá a csodás eseményt -melylyel e kincsekre szert tett. Az alcalde, az alguazil s a kandi -borbély telhetlen fülekkel hallgaták a lebüvölt kincsről szóló arab -mesét. Az alguazil rögtön a mórért küldeték, ki a varázslatban -részt vőn. A mozlem félőrülten jelent meg ijedtében, hogy a törvény -nadályainak körmei közé jutott. Megpillantván a birka-képű s levert -tekintetű vizhordárt, világos lőn előtte a dolog. – Ostoba állat -te! szólt midőn mellette elment; nem megmondám-e hogy ne locsogj -feleségednek?</p> -<p>A mór vallomása megegyezett pajtásáéval; de az alcalde nem -mutatkozott hajlandónak hitelt adni s börtönnel és szigoru -vizsgálattal fenyegeté őket.</p> -<p>– Csendesen senor Alcalde; mondá a muzulman, ki ezalatt -visszanyerte hidegvérüségével éles <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> tapintatát, – ne -szalaszszuk el meghasonlás által a szerencse kedvezését. A dologról -kivülünk senkisem tud – maradjon tehát ez titok. Van még a -barlangban annyi, mennyi mindnyájunkat gazdaggá tehet. Igérd meg, -hogy szépen megosztozunk, akkor az egészet felhozzuk – tagadd meg -azt s a barlang örökkön örökre zárva marad.</p> -<p>Az alcalde félre hivta az alguazilt tanácskozni. Ez utóbbi -kítanult vén róka volt mesterségében. – Igérj meg mindent, sugá, -mig a kincsnek nem vagy birtokában. Akkor majd aztán az egészet -elfoglalhatod s ha mukkanni mernek, fenyegesd őket bitóval és -máglyával, mint hitetleneket és bűbájosokat.</p> -<p>Az alcalde-nak tetszett a tanács. Sima homlokkal a mórhoz -fordulva! – Ez különös történet, szóla s igaz is lehet, de -személyesen kell meggyőződnöm. Még ez éjen, jelenlétemben kell -ismételned a varázslatot. Ha valósággal létezik kincs, barátságosan -megosztjuk egymás közt s a dolognak vége; ha pedig megcsaltatok, -isten legyen irgalmas lelketeknek. Addig is, őrizet alatt -maradtok.</p> -<p>A mór s a vizhordár szivesen egyezének e föltételekbe, -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> bizonyosak levén benne, hogy az -eredmény igazolandja szavaikat.</p> -<p>Éjfél tájban az alcalde, az alguazil s a minden-lébekanál -borbély által kisérve s mindnyájan erősen felfegyverkezve, a -kalandra indulának. A mórt és vizhordárt foglyokul vitték magukkal, -ugy szinte ez utóbbinak izmos egykori szamarát is, mint a -reménylett kincs leendő teherhordóját. Észrevétlen értek a -toronyhoz s egy fügefához kötvén a szamarat, lementek a torony -negyedik boltozatába.</p> -<p>A tekercs elővétetett, a viaszgyertya meggyujtaték s a mór -felolvasá a varázslatot. A föld megrendült, mint először, a padló -iszonyú dörgéssel megnyilt, előtüntetve a keskeny lépcsőzetet. Az -alcalde, alguazil és borbély összeremegtek s nem birtak a -lemenetelre bátorságot venni. A mór és vizhordár leléptettek az -alsó boltozatba s a két mórt ülve találták, némán és mozdulatlanúl, -mint azelőtt. Neki türkőztek két terjedelmes s arany és ezüst -pénzzel s ékkövekkel tölt edénynek s kimozditák helyeikből. A -gallego egyenként vitte fel ezeket vallán s bár tagba-szakadt izmos -ember és szokva volt nagy terhek emeléséhez, még is csakúgy -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> tántorgott súlyok alatt s felrakván a -szamár két oldalára, tapasztalá, hogy az állat többet nem birhat -el.</p> -<p>– Elégedjünk meg most ennyivel, szólt a mór; ezt elvihetjük -látatlanúl s elég is leend mindnyájunkat oly dússá tenni, mint csak -szemünk szánk megkivánja.</p> -<p>– Hát még több is van oda lenn? kérdé az alcalde.</p> -<p>– A legnagyobb értékű még lenn maradt, felelt a mór; egy, hét -aczélpánttal lezárt s csupa gyöngy- és drágakővel telt -szekrény.</p> -<p>– Ezt minden áron fel kell hoznunk; kiálta közbe a telhetlen -alcalde.</p> -<p>– Én nem megyek le többért, morgá a mór; a mi elég az elég, – -több felesleges volna.</p> -<p>– Én pedig, szólt a vizhordár, nem hozok fel több terhet, majd -bizony, hogy szegény szamaram háta letörjék.</p> -<p>Látván az alcalde, hogy kérelem és fenyegetés egyiránt nem fog -rajtuk, két társához fordúlt.</p> -<p>– Segéljetek, úgymond, a szekrényt felczipelni s tartalmát -egymás közt oszszuk meg. Ezzel <span class="pagenum"><a name= -"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> lefelé indúlt a -lépcsőzeten, az alguazil és a borbély remegő borzadálylyal -követék.</p> -<p>A mór mihelyest kellőleg lemerűlni látta őket, kioltá a sárga -gyertyát; a földnyilás szokott recsegéssel záródott be s a három -érdemes urat méhébe temeté.</p> -<p>Ekkor a több rendbeli lépcsőn felsietett s meg sem állott mig a -szabad ég alá nem ért. Az apró vizhordár utána rugaszkodott, oly -gyorsan, mint csak rövid lábaitól telhetett.</p> -<p>– Mit miveltél? szólt mihelyt léhlhez juthatott az elképedt -Peregil. Hiszen az alcalde a más kettővel együtt bezárva -maradott!</p> -<p>– Legyen meg Allah akarata! mondá ájtatosan a mór.</p> -<p>– S nem szabaditod ki őket? kérdé a gallego.</p> -<p>– Allah őrizz! viszonzá a mór, szakálát simogatva. Úgy van -megirva a sors könyvében, hogy mindaddig lebüvölten maradjanak, mig -valamely kalandor a varázst meg nem töri. Isten úgy akarja!</p> -<p>S ezzel a viasz gyertya felmaradt végét messze, a csalit sötétlő -bokrai közé dobá.</p> -<p>Segiteni a dolgon többé nem lehetett s igy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> mór és -a vizhordár a gazdagon megterhelt szamárral a város felé indúltak s -a becsületes Peregil meg nem állhatá, hogy a törvény kezeiből -ekként visszakerült füles munkatársát össze vissza ne ölelje és -csókolja s valóban kétséges marad, mi tölté el nagyobb örömmel e -perczben a jó ember egyszerü szivét – a kincsszerzés-e, vagy -szamarának visszakerülése?</p> -<p>A két szerencse-társ barátságos igazsággal osztozott meg a -zsákmányon, kivéve, hogy a mór, ki az ékszereknek kissé kedvelője -volt, ugy intézte a dolgot, hogy az ő halmazába legtöbb gyöngy és -drágakő jusson, de aztán viszont nagyobb aranydarabokat adott a -vizhordárnak, mikkel ez szive mélyéből megelégedett. Volt gondjuk -rá, hogy sokáig ne időzzenek a tény légkörében, mihez képest -dús-voltukat háborgatlanul élvezni más vidékre költözének. A mór -visszatért afrikai születés helyére Tetuan városába; a gallego -pedig nejével, gyermekeivel és szamarával szépen kiillant -Portugalba.</p> -<p>Itt élete párjának gondos felügyelése alatt tekintélyes férfiuvá -lőn. Hosszas derekára s rövid lábaira zekét és nadrágot öltött az -érdemteljes kis <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> ember, kalapjához tollat, oldalára -kardot tűzött s elhagyva a közönséges Peregil nevet, Don Pedro Gil -hangzatosb czimét vevé fel; magzatai vig kedélyű, bár kurta és -lőcslabu nemzedékké növekedtek, mig Senora Gil, tetőtől talpig -csipkésen, szalagosan, karpereczesen s mind a tiz ujján ragyogó -gyürükkel példányképe lett a laza divatosságnak.</p> -<p>Mi az alcalde-t és két segédét illeti, ezek a „Hét emelet -tornya“ alatt bezárva maradtak s lebűvölten mai napig is ott -vannak. Ha kifogynának egykor Spanyolországból a kandi borbélyok, a -fogdmeg alguazilok, és megvesztegethető alcaldék, ezeket fel lehet -keresni; ha azonban e hiány volna megszabadulásuk feltétele, -valószinű, hogy itélet napig ott kellene várniok.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195"><br /> --195-</a></span></p> -<h2>ELVESZTETT PARADICSOM.</h2> -<p class="center">(BOZ. (DICKENS.) HOUSEHOLD WORDS.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197"><br /> --197-</a></span></p> -<p>Utitarisznyám vállamon függött – beszélte minap este kis -társaskörben Armand ifju festész – szilfabotom kezemben volt s -három mérföldnyi gyaloglás a poros országuton oly szürkévé tőn, -mint egy molnár. Honnan jöttem, hova mentem? nem tartozik ide; még -akkor husz éves sem valék. Hazulról indultam meg oly czéllal, hogy -paradicsomot, e földön, paradicsomot találjak. A vidék nem volt -különösen festői; a hőség igen nagy. Minden oldalról kalász-tenger -hullámzott körülem. Itt egy falucska, ott egy mezei lak s minden -domborulaton egy szélmalom volt látható. A földeken dolgozó pórok -énekeltek s a madarak, mintegy velük ingerkedve, csevegtek. A -fákkal szegélyzett uton, lovak vagy ökrök által vont egykét szekér -haladott lassan előre. Én egy kőhalomra ültem. Egy szekeres durván -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> kérdezé: fáradt vagyok-e? s ha igen, -ajánlá, hogy szekerére ülhetek. Elfogadtam s nemsokára elterülve -feküdtem a szekérderékban, kényelmetlen fél álomba merülve, melynek -azonban nem hiányoztak saját kellemei, mert a lusta járomról -lefüggő csengetyűk mindaddig s oly édesdeden csilingeltek fülembe, -mignem azt képzeltem, hogy ötven ezüst hang hív egy ragyogó szép új -hazába.</p> -<p>Oly hangulatban ébredék föl, melyben a kért bocsánatot könnyen -megadhatám. Emberem, midőn a főutról befordult, egészen -megfeledkezett rólam s oldalvást már fél mérföldnyire jött velem. -Semmi baj, becsületes szekeres! hiszen nem megyek én sehová; „én -csak a paradicsomot keresem.“ A környéken nincs ily nevű falu, -mondá ő; de bizton hiszi, hogy a kastély és vidéke nekem igen fog -tetszeni. Én természetesen ily czélból utaztam. Borravalót nyomtam -markába, – „igyál egészségemért, jó ember, a magadénak rovására. -Lássuk azt a szép tájat.“ Ő egy ösvényre mutatott, mely a mezőn -keresztül a közel kastélyhoz visz s ott hagyott, kemény markában -rázogatva a tőlem kapott ezüst <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> pénzdarabot. Rögtön -láttam, hogy e hely érdemes a megtekintésre.</p> -<p>Az első pillantás mutatta, hogy a vadtermészetnek eredeti -állapotában hagyott s a polgárisulás ellen elkorlátozott töredéke -ez. Erdők és magános fák, tavak és jókora patakok; s ha a kastély -távolabbi falait a sürü lombozat elfedte szem elől, emberi kéz -nyomai sehol sem valának láthatók. – Részletesb szemle után azonban -tapasztaltam, hogy a természethez ittott javitás is járult s hogy -minden, mi a kilátást gátolhatná vagy a tájképet eltorzíthatná, -szorgalmasan el van távolitva. Nem voltak itt álromok, sem -mesterséges zuhatagok; az idegen lépteit azonban elmés rendezésü -utak észrevétlenül a legszebb kilátási pontokhoz vezették. – -Örömmel éreztem a gondosan rejtekezni igyekvő müvészet jelenlétét; -de akkoron még, mint a fiatal emberek legnagyobb része, hajlandó -levén nagy dolgokat kicsinyelni a hiedelemben, hogy ezáltal -epigrammai élczet és szakértőséget tanusit az ember, fenszóval -mondám: E park öltözéke bámulatosan sikerült.</p> -<p>– Ez közönségesen kifejezett közönséges eszme, <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> szólalt -meg tisztán csengő hang fölöttem. Föltekinték, azt hivén, hogy a -falombok közt rejtőzik valaki s meglepetésemre ifju hölgyet láttam -szép nagy lovon ülve s lovagostorát játszian tartva fejem fölött. A -nélkül, hogy észrevettem volna, jött utánam a gyepen s meghallotta -megjegyzésemet, mely pedig, biztosithatom önöket, csupán saját -füleimre volt számitva.</p> -<p>– Nagysád, feleltem én magamhoz térve zavaromból, ugy hiszem, ön -engem félreért. Nincs semmi közönséges a hasonlatban, mely a minden -fölöslegtől oly ízletesen megtisztitott tájképet nőhez hasonlítja, -ki a helyett, hogy ékszerekkel halmozná el magát, öltözéke -műgondját használja fel szépségeinek lehető kitüntetésére.</p> -<p>– A magyarázat nem járja meg; válaszolt ő. Hiányzik belőle az -őszinteség. Ön iménti mondatának egyszerű értelme az, hogy ön -megszégyenlette e táj általi bámulatra ragadtatását, és -szükségesnek találta a megvetés férfias kiváltságát alkalmazni. Ha -nem láttam volna önt ott távolabb, midőn könyvébe rajzolt, könnyen -valamely vándorló fodrásznak tartanám. <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Új ismerősnőm hangja és modora rendkivül zavarba ejtett s -egyelőre csaknem felingerlett az ellenséges viselet, melyet ő, ily -csekély alapon, irányomban vőn; világos, hogy ő szellemi vitát -akart kezdeni, mert e perczben még nem sejthettem, hogy ezúttal -tulajdonkép a bemutatás formaságait ohajtá elkerülni. Én feleltem a -vádra; ő viszont. A viszontorlatok egész ütegeit tüzeltük el egymás -ellen, lassanként azonban közös téren találkozánk; minden -negélyzetet mellőztünk; s mialatt ekként összevissza járkáltunk a -gyepes fasorok között, vagy meg-megálltunk egy-egy kilátási pontnál -– ő csöndesen haladva szelid paripáján, én pedig mellette, a ló -serényét fogva, a fesztelenség és barátsághoz egy óra alatt többet -közeledtünk, mint ez, bármi más körülmények közt, egész évszak -alatt lehető volt volna.</p> -<p>Hadd irjam le e benyomásokat ugy, mint akkor tapasztalám azokat. -Máskülönben hogy világosítaná fel a puszta elbeszélés az elméletet? -Azt akarom e példa által megmutatni, a boldogságnak mily roppant -épületét épitjük gyakran ingatag alapra, s hogy az élet eseményei -anyagi következményeinek épen <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> nem szükség érzeményeink -kifolyásával öszhangzatban lenniök, hogy – de nem előzöm meg a -történetet.</p> -<p>A hölgy, zöld lovag-öltözetében kitünően szép volt, mint ezt e -kis mellkép bizonyítani fogja; folytatá Armand s kis tokot vont elé -zsebéből.</p> -<p>– Emlékezet után van rajzolva, de jót állok -tökéletességeért.</p> -<p>– Mindnyájan jól ismerjük ez arczot, barátom, szólt Prevost, ez -arcz, Raphael Fornarinajaként, csaknem valamennyi festményedben -eléjön. Mult évben mint Medeát tüntetéd fel; az idén, -alkalomszerűleg módositva, mint Corday Charlotte fog a képtárlatban -szerepelni. Miért kerülted el e jelleget oly gondosan Juliet-ed és -Helois-edben? Az ember azt hinné, hogy kellemes viszemlékek helyett -inkább perpatvar, erőszak és kétségbeesés eszméivel van az -kapcsolatban.</p> -<p>– Ha ez volna az eset, felelt Armand szinlett vidorsággal, -elméletem porba hullana, s én, midőn e történetet elmondom, nem -tennék egyebet, mint jóságtokkal visszaélve, oly vallomást, mely a -borongós <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> kedélyen kissé könnyítsen. Hallgassatok -meg végig, ez nincs már oly messze.</p> -<p>Kis tó partján egy grottához értünk, hol meglepetésemül -reggelire gazdagan volt terítve. Két szék, két teríték volt -készitve; mellettök Fifine, a szolgálat-teendő nőcseléd. Megizlelők -a reggelit, minden egyébről beszélgetve csak minmagunkról nem, -holott egyébre nem is gondoltunk, mint épen minmagunkra. Párszor -egyegy eszme villant át lelkemen e fogadtatás sajátszerűsége -fölött; hivém azonban, hogy a kastély különcz úrnőjével, minőkről -középkori regényekben olvas az ember, hozott össze a véletlen, ki -most büszkeségét helyezi egy vándor müvész iránti vendégszeretete -tanusitásában. A hölgy engem Hectornak nevezett, én őt -Andromachenak; s a csemegékkel felhozott jó fajta bor befolyása -által lelkesitve oly messze mentem, hogy megvallám, miként irántai -szerelmem határtalan s neki arámmá kell lennie. Nyilt őszinte -válasza, miszerint csak tőlem függ a napot meghatározni, korlátlan -örömre ragadott. Alig emlékszem már, mi minden dőreséget követtem -el; annyit tudok, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> Fifine megdorgált s mondá, hogy jó -nevelésü fiatal ember-létemre igen vakmerő valék.</p> -<p>Mi gyönyörteljes fél óra következék most! A grotta bejárását -borágak futották el. A tó fodrai aranyporral behintettnek látszó -part fövenyéhez simultak. Az ösvény, melyen meredek sziklák alatt -ide jövénk, ezek közé oldalt felkanyarúlt; előttünk a tó – lehet, -hogy az nagy pocsolyánál nem volt egyéb, de ily dolgokat az -emlékezet nagyszerűsít – erdőlepte magas hegyek tővéig terjedett, -miket aztán a tiszta kék éggel együtt visszatükrözött. Egymás -mellett, egymás kezét tartva ültünk; Fifine azonban, ki az illemről -túlszigorú fogalmakkal birt, hevesen kelt ki ellenünk. Én súgva -tovaküldetését szorgalmaztam s Andromache talán szinte véleményemen -volt, de ezt fenszóval nyilvánitani nem merte. Igy mult el egy néma -boldogsági óra, mert sziveink csakhamar csordulásig teltek el s -lezárták a szót ajkainkról; és én ünnepélyesen kijelentem, hogy még -egy ily nap élvezeteért lemondanék életem tiz évéről.</p> -<p>Midőn az est közeledett s én a tópartoni alkonyséta gyönyöreiről -kezdtem álmadozni, Fifine <span class="pagenum"><a name="Page_205" -id="Page_205">-205-</a></span> könyörtelenűl sürgette a kastélyba -visszatérést. – Szavai vadul sértették füleimet. Én mármár dryádnak -vagy fák és grották közt lakó nymphának képzeltem hölgyemet. De a -prózai Fifine győzött s mi félóra mulva igen kényelmes és új izlésü -lakház párisi csínnal búlorzott termébe léptünk. Itt több, -mindennapi arczu szolga bámult reám. Regényes eszméim egyszerre -durva lökést kaptak. Öt perczczel később hintó gördült be a kapun s -egy szép magas ifju kiséretében kövér öreg úr szállott ki -belőle.</p> -<p>Minek fessem a megoldás nevetséges részleteit? Andromache Chose -Hector úrnak volt jegyese, de még soha nem látta őt. Atyja, gazdag -természetbuvár, e nap reggelén a vőlegénynyel találkozandó, a -szomszéd városba elébe ment. A regényes hajlamú ifju hőlgy engem a -parkban megpillantván, azt hivé, hogy ez egy előre kicsinált -meglepetés. A grottába reggelit rendelt s az imént elbeszélt módon -ismerkedett meg velem. Én a Hector-nevet elvállalván, ő -természetesen Andromache lőn. Ennyiből állt a tévedés magyarázata. -Arczom majd kiégett a szégyentől, midőn az apa s az igazi Hector -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> hangos nevetés közben igazitott helyre; -s maga az ifju hölgy is sírva távozott el. Egyelőre azt reméltem, -hogy eltörülhetlen benyomást gyakoroltam reá; de nemsokára -kiábrándulék. Dühömben durva szavakkal támadtam meg Hectort. Ennek -egy ellenséges találkozás lőn következménye. Én nehéz sebet kaptam -s egy szomszéd faluban sok ideig feküdtem elhagyottan. De -szerelmemből még mindig nem gyógyultam ki. Még akkor sem, midőn -összekelésöket meghallám. A menyasszonyt makacsúl az én Andromachém -gyanánt tekintém s csak midőn rokona, Ducliquené jött egyszer -látogatásomra, oszlott el minden csalódásom. Szerinte Andromache, -bár a regényességet igen szereti negélyezni, nagyon mindennapi és -prózai egyéniség, s a pásztoróráról mint nevetséges tévedésről -emlékezik. Ő nemcsak ellenszegülés nélkül, de nagy örömmel lett -Hector nejévé. Férjében minden kivánhatót feltalált – szép külsőt, -nagy vagyont, magas rangot; s ő volt az első, ki tréfa tárgyává -tette „azt a szegény ál Hectort.“</p> -<p>E látogatás egyszerre kigyógyitott. Elég erősnek éreztem magamat -odahagyni az elvesztett paradicsomot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> A -barátságos és gyönyörű Ducliquené üléssel kinált meg hintajában s a -közel Arquet városba vitt. Én pedig hálát érzek Andromachém iránt, -hogy a szépség maradandó mintaképét lelkembe véste.</p> -<p>Igyunk egészségeért!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209"><br /> --209-</a></span></p> -<h2>A VÁRPARANCSNOK<br /> -ÉS A JEGYZŐ.</h2> -<p class="center">(WASHINGTON IRVING. <i>Alhambra</i>.) -<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211"><br /> --211-</a></span></p> -<p>Hajdanában egy kemény öreg lovag volt Alhambra várparancsnoka, -ki egy kezét háborúban vesztvén el, közönségesen félkezű -parancsnoknak nevezteték. S ő valóban sokat is tartott arra, hogy -régi katona, bajuszát szeméig pödré fel, tábori csizmákat s egy -nyárs-hosszú toledói kardot viselt, ennek markolatában tartván -zsebkendőjét.</p> -<p>E fölött nagy mértékben makacs, szőrszálhasogató s büszke volt ő -rangjára és kiváltságaira. Parancsnoksága alatt, Alhambrának mint -királyi palota és uradalomnak, szabadalmai szigorúan védve voltak. -Senkinek, ha csak nem volt magas rangbeli, nem engedte meg -lőszerrel, karddal, sőt még bottal sem a várba lépni; minden lovas -a kapunál leszállni s lovát kantáron vezetni tartozott.</p> -<p>Már pedig, miután Alhambra dombja Granada <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> kellő -közepéből emelkedik, mintha a fővárosnak volna valami kinövése: a -tábornoknak, ki a tartomány főnöke vala, nagy boszuságára volt ezen -imperium in imperio, e kis független állomás, kerületének -közepette. A jelen esetben ezt még boszantóbbá tette az öreg -parancsnok ingerlékeny féltékenysége, mely a tekintély s -helyhatóság legcsekélyebb kérdésében azonnal szikrát fogott: úgy -szinte csavargó és fegytelen jelleme a népnek, mely lassanként -befészkelte magát a várba mint egy szentélybe, s onnan a városi -becsületes lakosok rovására csalás és rablásokkal -rakonczátlankodott.</p> -<p>E szerint a tábornok és a parancsnok között örökös vita és -epéskedés létezett, ez utóbbi részéről annál dühösebb, a mennyiben -– méltósága csökkenését két szomszéd hatalmasság közül rendesen a -gyengébb szokta inkább félteni. A tábornok díszes palotája a Plaza -Nueván, közvetlenül az Alhambra hegy tövében állott s itt az őrök, -cselédek és városi tisztviselők örökké tisztelegtek sürögtek és -forogtak. A várnak egy kiálló bástyázatáról épen e palotára és -térre nyilt kilátás; e bástyázaton járt alkalomszerüleg az öreg -parancsnok fel s alá, toledójával <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> oldalán s éles vizsga -szemekkel tekintve le vetélytársára, miként a sólyom tekint le a -prédára száraz ágon lévő fészkéből.</p> -<p>Ha lement a városba, ez mindig nagy díszmenettel történt; -lóháton, testőreitől környezve; vagy pedig disz-hintajában, egy, -nyolcz öszvér által vont s faragványos fa és aranyzott bőrből -összeállitott ócska és ormótlan spanyol bárkában, futárokkal, -fulajtárokkal és inasokkal s ily alkalomkor azt hivé, hogy minden -nézője csodálat és tisztelettel bámulja őt mint várurat, ámbár -Granada elménczei, különösen a tábornok palotája körül henyélkedők, -gúnyosan mosolyogtak e kisszerű pompán s alattvalói csavargó -jellemére vonatkozólag, „a koldusok királyának“ csúfolák őt.</p> -<p>A két katonás vetélytárs közötti vitának egyik -legkifogyhatlanabb forrásaúl ama, a parancsnok által igényelt jog -szolgált, hogy mind azon árúczikkek, melyek a várőrség használatára -szükségesek, vám-mentesen vitessenek a városon át. E kiváltság -fokonként elharapózó csempészetre adott alkalmat. A vár bensejében -s a környék számtalan barlangjában csempészek ütötték fel -tanyájokat s a várbeli <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> katonák egyetértésével, tenyésző -üzletet rendszereztek.</p> -<p>A tábornok figyelme fel lőn gerjesztve. Értekezett törvénytudó -tanácsosa – és factótumával, egy ravasz és bajszövő escribano vagy -is jegyzővel, ki nagyon örült az alkalomnak Alhambra öreg -potentát-ját zavarba s törvényies cselekbe keverhetni. Azt -tanácsolá a tábornoknak, hogy el ne áljon jogától a város kapuján -bejövő minden vonatot megvizsgáltatni s e tárgyban egy hosszú -jog-követelési levelet irt. A parancsnok egyenes lelkü s tetőtől -talpig öreg katona volt, ki az escribanokat az ördögnél is jobban -gyűlölte s különösen a kérdésben lévőt jobban mint valamennyi többi -escribanot.</p> -<p>– Micsoda! mondá dühösen pödörve bajuszát, a tábornok a toll -emberét használja fel engem bajba keverni? megmutatom neki hogy egy -öreg katona nem ijed meg a tudákosságtól.</p> -<p>Kapta tollát s egy rövid, tyúkláb iratú levelet firkantott, -melyben, nem tartván méltónak ok-adatokba bocsátkozni, -kutatástól-ment behozatali jogához ragaszkodék s kijelenté, hogy -minden vámtiszten fényes boszut áll, ki szentségtelen kezét az -alhambrai <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> zászló védelme alatt lévő szállitmányra -meri tenni.</p> -<p>Mialatt a két hatalmasság közt e kérdés tárgyaltatott, történt -hogy egy, a várőrség számára való szerekkel megterhelt öszvér -érkezett egy napon a Xenil kapuhoz, melyen s a külvároson át -vezetett fel az út Alhambrába. A szállitmányt egy nyakas öreg -káplár vezénylé, ki sok ideig szolgált a parancsnok alatt s szive -szerinti ember volt; ép oly rozsdás és kopott mint egy ócska toledo -kard. A város kapujához közeledve az öreg káplár az öszvér nyergébe -tűzé Alhambra zászlóját s tökéletes feszesre nyujtva ki magát, -bátran ment előre, ama oldal pillantásokkal, minőkkel a kakas megy -át az ellenséges téren, minden pillanatban készen a csipésre és -veszekedésre.</p> -<p>– Megállj, ki vagy? kiáltá a kapu melletti őr.</p> -<p>– Alhambrai katona; felelte a káplár oda sem pillantva.</p> -<p>– Mit viszesz?</p> -<p>– Élelmi szereket az őrség számára.</p> -<p>– Mehetsz.</p> -<p>A káplár előre ment, kisérve a szállitmánytól, <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> de alig -haladott nehány lépést, midőn egy egész zuhataga a vámtiszteknek, -rohant ki elébe egy kis őrházból.</p> -<p>– Hallo hó! kiálta a főnök. Öszvérhajtó, megállj s bontsd fel a -kötegeket.</p> -<p>A káplár megfordult sarkán s csata állásba helyezte magát.</p> -<p>– Tisztelet Alhambra zászlójának, mondá; e tárgyak a parancsnok -tulajdona.</p> -<p>– Mit nekünk parancsnok mit nekünk zászló? Öszvérhajtó mondom, -megállj.</p> -<p>– Saját vesztedre állitod meg a szállítmányt! kiáltá a káplár, -felhúzva puskája sárkányát. Öszvérhajtó, előre!</p> -<p>Az öszvérhajtó jót húzott az állatra; a vámtiszt elébe ugrott s -megfogta a kantárt; mire a káplár felkapta fegyverét s agyonlőtte -őt.</p> -<p>Az utcza rögtön fellázadt. Az öreg káplárt megfogták s nem kevés -ütés rúgás és döfés után, mi Spanyolországban a néptömegtől -rendesen kijár, előizeként a törvényszabta későbbi bünhödésnek, -lánczra verték s a városi börtönbe vitték, társainak megengedtetvén -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> az átkutatott szállítmánynyal -Alhambrába felmehetni.</p> -<p>Az öreg parancsnok meghallván káplárja elfogatását s a zászlóján -elkövetett méltatlanságot, iszonyú dühbe jött. Egy ideig idestova -járt a mór csarnokokban, a bástyákon szaladgált s tűz és kard -tekinteteket szórt le a tábornok palotájára. Ki szellőztetvén első -felindulását, követet küldött a káplár kiadatásáért, miután -kizárólag őt illetné a jog, a vezénylete alá tartozók fölött -biráskodni. Az örvendező escribano tolla által segitett tábornok -nagy hosszasan felelt, hogy miután a merény a város falai között s -a polgári tisztek egyike ellen követteték el, az ügy világosan az ő -helyhatósági köréhez tartozik. A parancsnok követelése ismétlésével -válaszolt, mire a tábornok egy még hosszabb s még törvényesebb élű -viszon-választ adott; a parancsnok egyre tüzesebb s követelőbb, a -tábornok egyre hidegebb és terjedelmesb lőn irataiban, mig nem az -oroszlányszivű öreg katona tökéletes dühben őrjöngött hogy a -törvényies perlekedés tömkelegébe ennyire bebonyolíttaték.</p> -<p>Mig a ravasz escribano ekként mulatá magát a <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> -parancsnok rovására, a káplár ellen vizsgálat intézteték s ez -előhozaték a fogház egy szűk börtönéből, melynek csak egy kis -rostélyzott ablaka volt, hol vas-gyúró arczát mutathatá s barátai -vigasztalását elfogadhatá.</p> -<p>Az ernyedetlen escribano, régi spanyol szokáshoz képest az irott -tanúbizonyságokból egész hegyet tornyoza fel, mikkel a káplár -végképen legyőzetett. Gyilkolási vádban marasztaltatván el halálra -lőn itélve.</p> -<p>Hiába kért és fenyegetőzött a parancsnok, Alhambrából. A -végzetszerű nap felvirradt, a káplár <em class="gesperrt">in -capilla</em>, vagy is, a börtön kápolnájába tétetett ki.</p> -<p>Az öreg parancsnok látván, hogy a dolog már végletekig megy, -elhatározá személyesen vetni magát közben. E czélból kirendelé -disz-hintóját s ebben, testőreitől környezve, legördült az -Alhambrából a városba vezető fasorok közt. Az escribano házához -hajtatván, a kapuhoz hivatá őt ki. Az öreg parancsnok szeme -fénylett, midőn a törvény emberét öröm vigyorogva látta feléje -közeledni. <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>– Mit hallok, kezdé, ön katonáim egyikét halálra itélteté?</p> -<p>– Csak a törvény értelmében – a legszigorúbb igazság szerint, -mondá az önmagával megelégedett escribano, torkát ráspolyozva, és -kezeivel szárazra mosdva. Megmutathatom excellentiádnak a -hitelesitett tanúvallomásokat.</p> -<p>– Hozza ön ide, felelt a parancsnok. Az escribano -hivatalszobajába rohant, végtelenűl örvendve, hogy ismét alkalma -nyilt eszélyességét a daczos aggastyán rovására kitüntethetni.</p> -<p>Egy zsák irattal tért vissza s egy hosszú vallomást kezde -ügyesen pergő nyelvvel olvasni. Ezalatt temérdek ember csoportosúlt -össze, előre nyújtott nyakkal s tátott szájjal hallgatózva.</p> -<p>– Kérem önt nem jönne ki azon tolongó csordából, ide mellém a -hintóba, hogy jobban halhassam szavát; mondá a parancsnok.</p> -<p>Az escribano a hintóba lépett; az ajtó pillanat alatt -reázáródott, a kocsis megsuhintá ostorát s öszvérek, hintó, őrök, -minden, villámgyorsan elvágtatott, bámész ámulatban hagyva ott a -sokaságot. <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> A parancsnok meg sem is pihent addig, -mig ragadmányát Alhambra legerősebb börtöneinek egyikébe el nem -helyezé.</p> -<p>Katonai modorú fegyverszüneti zászlót külde le ekkor, -egyezkedést ajánlva – a jegyzőt a káplárért. A tábornok sértve -érezé büszkéségét; megvető tagadással válaszolt s a káplár -kivégzésére egy erős magas bitót állítatott a Plaza Nueva -közepén.</p> -<p>– Ho ho! igy játszunk hát? szólt a parancsnok s rendeletéhez -képest rögtön bitófa emeltetett a Plaza Nueva-ra tekintő bástyafok -kimeredő szélén.</p> -<p>– S most, felelt a tábornok követének, akasztassátok fel, ha úgy -tetszik, katonámat, de ugyanazon perczben, melyben ő lenn a téren -függend, nézzetek fel s látni fogjátok, mint veri össze bokáit a -légben az escribano.</p> -<p>A tábornok kérlelhetlen volt; katona csapatok foglalák el a -tért, dobok pörögtek, a harangok meghúzattak. Roppant műkedvelő -csapat gyülekezett össze nézni a végrehajtást. Másrészről, a -parancsnok is kirendelé a bástyafokra a várőrséget s <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> a Torre -de la Campana-ban meghuzatta a jegyző halál harangját.</p> -<p>A jegyző felesége, egy egész apró escribano ivadékkal maga után, -tolakodott keresztül a sokaságon s a tábornok lábaihoz borulva -kérve könyörgött; ne áldozná fel férje életét s gyermekei és saját -jövőjét ily büszkeségi szeszélynek.</p> -<p>– Jobban ismeri ön az öreg parancsnokot, mondá, sem mint -kétkedni lehetne hogy fenyegetését foganatba veszi, ha ön -felakasztatja a katonát.</p> -<p>A tábornokot legyőzék a könyek, a siránkozás s a csipegő fajzat -jajveszéklése. A káplárt őrizet alatt felküldé Alhambrába, még -mindig a halálra itélt fogoly mezében, csuklyás barátként; de -folyvást emelt fővel és vasgyúró arczczal érkezett ez meg. Cserébe, -az egyezkedéshez képest az escribano követeltetett. A nem rég oly -nagy szavú elbízott törvényes ember félholtan került ki börtönéből. -Minden csacskasága és önhittsége elpárolgott; haja, mint mondják, -csaknem megőszült félelmében s bamba levert pofával jelent meg, -mintha már nyakán érezné a kötelet. A vén parancsnok <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> -csipőjére szegezvén két karját, nehány perczig kemény mosolylyal -mérte őt végig.</p> -<p>– Ezentúl barátom, mondá neki, mérsékeld buzgóságodat mások -irányában; ne hidd magad oly igen biztosnak s mindenek fölött, jól -meggondold magad, mielőtt egy öreg katonát törvényes fogásokkal -akarnál kijátszani.</p> -<p class="center">Vége a III kötetnek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Angliában az -ügyvédek – barristers – a törvényszékeknél selyem köpenyben és -parókával jelennek meg.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_43">43</a></td> -<td>csnpa kegy</td> -<td>csupa kegy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_62">62</a></td> -<td>jelennek gme</td> -<td>jelennek meg</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_79">79</a></td> -<td>tndok</td> -<td>tudok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_90">90</a></td> -<td>szerencsétleu</td> -<td>szerencsétlen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_116">116</a></td> -<td>ar.a mit</td> -<td>arra mit</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_171">171</a></td> -<td>igazságkiszolgál tatás</td> -<td>igazság kiszolgáltatás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td> -<td>fé-ig</td> -<td>félig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_217">217</a></td> -<td>zaszlóján</td> -<td>zászlóján</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_220">220</a></td> -<td>akasztassások</td> -<td>akasztassátok</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VILÁG FOLYÁSA (3. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |