diff options
Diffstat (limited to 'old/67213-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/67213-0.txt | 4425 |
1 files changed, 0 insertions, 4425 deletions
diff --git a/old/67213-0.txt b/old/67213-0.txt deleted file mode 100644 index 5589574..0000000 --- a/old/67213-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4425 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (3. kötet), by -Károly Bérczy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Világ folyása (3. kötet) - Beszélyek - -Author: Károly Bérczy - -Release Date: January 21, 2022 [eBook #67213] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (3. -KÖTET) *** - - -VILÁG FOLYÁSA. - -BESZÉLYEK. - -ANGOLBÓL - -BÉRCZY KÁROLY. - -HARMADIK KÖTET. - -PEST, 1854. - -SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA. - -(Emich Gusztáv bizománya.) - -Pest, 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz. - - - - -TARTALOM. - - AZ ARAB CSILLAGÁSZ 1 - HORATIO SPARKINS 35 - A SZERELEM ZARÁNDOKA 69 - ÖRDÖG MARKA 125 - EGY APA 143 - A MÓR HAGYOMÁNYA 157 - ELVESZTETT PARADICSOM 195 - A VÁRPARANCSNOK ÉS A JEGYZŐ 209 - - - - -AZ ARAB CSILLAGÁSZ. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Ős időkben, sok század év előtt, Granadán egy Aben Habuz nevű mór király -uralkodott. Megpihent hoditó volt ő, azaz ifjabb napjait folytonos csata -és zsákmányolás közt élve le, most midőn gyönge és élemedett lőn, -nyugalom után sovárgott, mit sem ohajtva inkább, mint az egész világgal -békében élni, s babérjait a szomszédoktól elcsikart birtokkal együtt -nyugodtan élvezni. - -Történt azonban, hogy ezen szerfölött eszélyes és békeszerető öreg -fejedelemnek ifju vetélytársakkal gyült meg a baja, herczegekkel, kikben -az ő korábbi hir és harcz vágya lángolt s kik igen sok hajlamot -mutattak, őt az atyjaikon elkövetett sérelmekért számadásra vonni. Saját -országának némely távolabb fekvő tartományai is, melyeket ifju ereje -napjaiban kemény fegy alatt tartott, nyugalomért sovárgó jelen korában -lázadással s azzal fenyegeték, hogy őt fővárosa falai közé szorítják. E -szerint mindenfelől ellenség által környezve, minthogy ennek jöttét a -Granada körüli vad magas sziklabérczek könnyen elfödheték, a -szerencsétlen Aben Habuznak folytonos vigyázat és félelem között kelle -élni, soha sem tudhatván, mely oldalról támadtatik meg. - -Hiába épitetett őrtornyokat a hegyekre s helyezett minden szorosra -őröket oly parancscsal, hogy éjen át tűzzel, napközben füstel adják -hírül az ellen közelgtét; szemes ellenei, kijátszva minden ovatosságát, -majd egy majd más vonalon, melyre nem is gondolt, törtek elő, és orra -előtt pusztitva el tartományait, foglyokkal és zsákmány-rakodtan tértek -a hegyekbe vissza. Volt e valaha békeszerető és pihenni vágyó hoditó, -hasonló kényelmetlen helyzetben? - -Mialatt Aben Habuzt e zavarok és bántalmak epeszték, egy vén arab orvos -érkezett udvarába. Ősz szakálla övéig folyt le s a hajlott kornak minden -jelét viselé; pedig mégis csaknem mindig gyalog jött Egyiptomból semmi -egyéb segélylyel, mint egy hieroglyphekkel jelölt bottal kezében. Hire -megelőzte őt. Neve Ibrahim Ebn Abu Ajeeb volt; azt mondák róla, hogy -Mahomed kora óta él s Abn Ajeebnek, a próféta társai utolsójának fia, s -hogy még mint gyermek követte Amru hóditó seregét Egyiptomba, hol az -ottani papoktól tanulta hosszu évsoron át a sötét tanokat s különösen a -büvészetet. - -Mi több, még azt is beszélték, hogy ő az élet meghoszabbitásának titkát -felfedezvén, ez által lőn képes két század óta élni, ámbátor már öreg -korában jutván e felfedezéshez, csak ősz fürteit s homloka ránczait -örökítheté. - -E csodateljes öreg embert sok tisztelettel fogadta a király, ki a -korosabb fejdelmek szokásához képest, az orvosokat nagy becsben kezdé -tartani. Saját palotájában akart neki lakosztályt kijelölni, de a -csillagász inkább egy barlangot választa, ama hegy oldalában, mely -Granada városa fölött emelkedik, s ugyan az, melyen később az Alhambra -épült. E barlangot ő tágabbra ásatá, annyira hogy téres magas csarnokot -képeze kerek nyilással tetején, melyen ő az eget és rajta a csillagokat -délidőben is szemlélheté. E csarnok falait egyiptomi hieroglyphekkel, -cabalisticus rajzokkal s csillagok jegyeivel irta tele, bensejét pedig -granadai mesterek által saját vezérlete alatt készített szerekkel -butorozta, miknek titkos tulajdonságaikat egyedül csak ő tudta. - -Rövid időn a bölcs Ibrahim megbizott embere lőn a királynak, ki minden -felmerülő esetben hozzá fordult tanácsért. Aben Habuz egy alkalommal a -szomszédok méltatlanságai ellen kelve ki, ama nyugtot nem engedő -szakadatlan őrködést panaszlá melylyel berontásaik ellen kell magát -védenie; panasza végeztével, a csillagász perczig szótlan maradt, aztán -igy felelt: - -– Tudd meg ó király, hogy Egyiptomban létemkor, én ott egy hajdankori -pogány papnő által készitett nagy csodaművet láttam. Borsa város mellett -egy hegyen, honnan Nilus völgye áttekinthető, egy kos alak állott, a -koson pedig egy kakas, mindkettő rézből öntve és sarkon forduló. -Valahányszor betöréssel lőn a vidék fenyegetve, a kos az ellenség -irányába fordult s a kakas kukoríkolt, mire a város lakói mind a -veszélyt, mind pedig mely oldalról közeleg az, megtudták, s ideje korán -intézkedhettek ellene. - -– Az isten nagy! kiáltott fel a békeszerető Aben Habuz; mily kincs volna -nekem egy ily a környező hegyekre felügyelő kos, aztán meg egy ily -kakas, mely a veszély idejében kukoríkolna! Allah Akbar! mily biztosan -alhatnám palotámban hasonló őrökkel ennek tetején! - -A csillagász bevárta a király elragadtatásának csillapultát, aztán -folytatá: - -– Miután a győzelmes Amru (nyugodjék békével) meghóditá Egyiptomot, én -az ország vén papjai közt maradtam, hogy megtanuljam bálványimádó hitük -szertartásait s magamévá tegyem ama titkos tanokat melyekért ők oly nagy -hirben állanak. Egy ízben a Nilus partján egy öreg pappal beszélgetve -ültem, midőn ez ama roppant pyramisokra mutatott, melyek az elterülő -pusztaságon hegyekként emelkednek. Minden mire mi oktathatunk, szólt ő, -semmi az e pyramisokban rejlő tudományhoz képest. A középső gúla kellő -közepében van egy temetkezési szoba s ebben mumiája azon főpapnak, ki e -bámulatos gúla épitését segéllé, s véle van eltemetve egy csudálatos -tankönyv, mely mindennemű tudomány és bűvészet titkait magában foglalja. -E könyv Ádámnak adatott bukása után s nemzedékről nemzedékre szállva -bölcs Salamon királyé lett, ki ennek segítségével épité a jeruzsalemi -templomot. Miként jött végre e gúla épitőjének birtokába, ezt csak az -tudja ki mindeneket tud. - -– Midőn az egyiptomi pap e szavait hallám, szívem égett e könyv -birhatásaért. A hóditó sereg katonáin kivül, született egyiptomiak -szolgálatival is rendelkezhettem: munkához fogtam tehát ezekkel, s a -gúla szilárd tömegébe mindaddig fúrtam, mig roppant fáradsággal bensőbb -és rejtek folyosói egyikébe jutottam. Ezen fölfelé félelmes tömkelegen -át menve, sikerült behatnom a gúla kellő közepébe, épen ama temetkezési -szobába, hol a főpap múmiája századok óta feküdt. Itt keresztültörtem a -múmia külső hüvelyeit, kibontottam a számtalan lepel és kötelékből s -végre megtaláltam keblén a becses kötetet. Reszkető kézzel vevém azt fel -s kitapogatózva a gúlából, ott hagytam sötét és néma koporsójában a -múmiát a feltámadás és utolsó itélet napjáig. - -– Abu Ajeeb fia! mondá Aben Habuz; te valóban sokat utaztál s láttál -csodálatos dolgokat; de hát mit használ nekem a gúla rejtelme s bölcs -Salamon tankönyve? - -– Épen e könyv tanúlmányozása által, ó király! lettem én jártas a -bűvészet minden nemében s rendelkezhetem szellemekkel terveim -kivitelében. Ennélfogva a borsai talizmán titka is ismeretes előttem, s -képes vagyok hasonlót, sőt még becsesb tulajdonokkal birót késziteni. - -– O bölcs fia Abu Ajeebnek, kiálta Aben Habuz; ily talizmán többet érne -a hegyek minden tornyánál s a szorosok valamennyi őrénél. Alkoss nekem -egy ily védszert, s álljon kincstáram egész tartalma rendelkezésedre. - -A csillagász teljesítendő a fejedelem kivánságát, rögtön munkához -látott. Magas tornyot építetett az Albacym hegy tetején álló királyi -palotára. A torony Egyiptomból s mint állittatik, a pyramisok egyikéből -hozott kövekből épült. Felső részét kerek csarnok tevé, kelet dél nyugot -és észak felé nyiló ablakokkal, mindenik ablak előtt asztal állt, melyen -mint saktáblán, fából kivágott kicsided lovas és gyalog sereg volt -elhelyezve, képmásával együtt az e tájon uralkodó fejedelemnek. E kivül -még minden asztalhoz egy hajtűnél nem nagyobb lándzsácska tartozott, -melybe némi Chaldeus jegyek valának vésve. E csarnok rézajtaja mindig -zárva tartatott egy nagy aczél lakat által, melynek kulcsát a király -birta. - -A torony tetején érczből öntött mór lovag sarkon forduló alakja volt -látható, egy kezében paizsal, másban felfelé tartott lándzsával. A lovag -arczczal a városra nézett, mintha őrködnék fölötte, de ha ellenség -közelgett, rögtön kellő irányba fordult s kiszögzé lándzsáját. - -Midőn e talizmán elkészült, Aben Habuz alig várta az alkalmat próbára -tehetni erejét, s épen oly hőn óhajta most egy beütést, mint azelőtt -nyugalom után áhítozott. - -Kivánsága nem sokára tellyesült. - -Egy kora hajnalon a torony őre hirül hozá, hogy az ércz-lovag arcza -Elvira hegyei felé fordult, s hogy lándzsája egyenesen a lope-i szoros -felé van irányozva. - -– Pörögjenek a dobok, harsanjanak meg a trombiták csatára, s egész -Granada talpon legyen! parancsolá Aben Habuz. - -– Ó király, szólt a csillagász, soha se nyugtalanitsd városodat, s ne -szólítsd csatára vitézeidet; nincs nekünk erőre szükségünk elűzni -elleneidet. Bocsásd el szolgáidat s menjünk egyedül a torony titkos -csarnokába. - -Az öreg Aben Habuz a még öregebb Ibrahim Ebn Abu Ajeeb karjára -támaszkodva ment fel a torony lépcsőzetén. Felnyiták a rézajtót s -beléptek. A lopei szoros felé nyiló ablakot nyitva találták. - -– Ezen irányban van a veszély, mondá a csillagász; jer közelebb ó -király, s nézd ez asztal rejtelmét. - -Aben Habuz király a piczi fa szoborkákkal megrakott sakk-táblaszerű -asztalhoz lépett s végtelen meglepetésére tapasztalta, hogy azok egytől -egyig mozognak. A lovak szökdeltek és ágaskodtak, a harczfiak -fegyvereiket forgaták, s a dob és trombita hangja, a kardok csattogása, -a paripák nyeritése olyszerü lágy halk morajba összefolyva volt -hallható, mint nyáron át a méhdöngicsélés a déli árnyékban szunnyadónak. - -– Tekintsd ó király, folytatá a csillagász, e jelenetet annak -bizonyságaúl, hogy ellenségeid most is táborban vannak. Ama hegyek -között, a lope-i szoroson kell nekik előjönni; ha rettegést és zavart -akarsz csak okozni s azt, hogy életveszteség nélkül vonúljanak vissza, -akkor e bű lándzsa tompa végével üss a szobrok közé; de ha vérontást -kivánsz, élével vágj közibük. - -A békeszerető Aben Habuz vonásai kissé elkékedének, remegő mohósággal -nyúlt a bű lándzsa után, s ősz szakálla rezgett fuldokló örömében. - -– Fia Abu Ajeebnek! kiálta fel; úgy hiszem egy kis vér nem fog ártani. - -Ezt mondva, a bű lándzsa élével a törpe szoborkák közé vágott, néhányra -a tompa véggel ütött, mire az elsők halottként terültek el, a többi -pedig össze elegyedve s egymás ellen fordulva harczolt. - -A csillagász alig birta a legbékeszeretőbb fejdelem kezét nyugvásra s -arra birni, hogy valamennyi ellenségét ki ne végezze: végre sikerült -neki őt a toronyból lehozni s a lope-i szoros melletti hegyekbe -vizsgálókat kiküldeni. - -Ezek oly hirrel tértek vissza, hogy a Granada előtti sierra közepén egy -keresztyén had nyomult elő, de pártszakadás támadván közöttük, -fegyvereiket egymás ellen forditák, s nagy vérontás után visszavonúltak -a határszélre. - -Aben Habuz el volt ragadtatva a talizman hatásától. - -– Valahára, mondá, békében élhetek, s elleneim hatalmamban vannak. Ó -bölcs fia Abu Ajeebnek, mivel hálálhatom meg neked e jótéteményt? - -– Egy öreg bölcsész igényei, ó király, csekélyek és egyszerűek; csak azt -engedd, hogy barlangomat illendő remete lakká alakíthassam, s meg vagyok -elégedve. - -– Mily nemes a valódi bölcs mérséklete! viszonzá Aben Habuz, alattomban -örülve a jutalom olcsóságán. Előhivatta kincstárnokát, s megyhagyta -neki, hogy Ibrahimot a remete-lak felszerelésére kivántató összegekkel -lássa el. - -A csillagász most több rendbeli szobát vágatott a kemény sziklában, -melyek csillagvizsgáló csarnokával összefüggésben lennének; aztán pompás -ottomanokkal és pamlagokkal bútoroztatá ezeket, s a falakat a legdúsabb -Damask szövettel vonatta be. - -– Koros ember vagyok, mondá, s nem fekhetem tovább csontjaimmal kő -ágyakon, s e nyirkos falakra is szükséges a lepel. - -Fürdői is voltak, ellátvák minden nemével az illatos szereknek és -regényes olajaknak. – Mert a fürdő, gondolá, nélkülözhetlen a kor -merevségének egyensúlyozására s visszaadni a tanulmányok által -összezsugorodott test friss voltát s hajlékonyságát. - -Termeibe számtalan ezüst és kristály vilárt függeszte, mikben az -egyiptomi sírokban talált rendelvény szerinti szagos olaj égett. Ezen -olaj kifogyhatlan volt s a mérsékelt napvilághoz hasonló szelíd -világitást terjeszte. – A napfény, mondá, nagyon erőszakosan és -vakítólag hat az öreg ember szemeire, s a lámpa-világ sokkal összeillőbb -egy bölcsész tanulmányaival. - -Aben Habuz kincstárnoka megnyögött a remete-lak felszerelésére naponként -kivánt összegek terhe alatt, s panaszait a király elé terjeszté. A -királyi szó azonban ki volt mondva; Aben Habuz vállat vonita: – Türelem, -szólt, e vén ember Egyiptom roppant düledékei s a pyramisok bensejéből -vette bölcsészi elvonultságának eszméjét; de mint minden dolognak, ugy e -barlang felszerelésének is egyszer csak vége szakad majd. - -A királynak igaza volt, a remete-lak valahára elkészült, s pompás -föld-alatti palotát képeze. - -– Ki vagyok elégitve, szólt ekkor Ibrahim Ebn Abu Ajeeb a -kincstárnokhoz; most már magányomba zárkozom, s időmet tanulmányoknak -szentelem. Nincs többé semmi óhajtásom, épen semmi, kivéve egy kis -mulatságot, mely az észlelés pihenő közeiben némi szórakozást szerezzen. - -– Ó bőlcs Ibrahim, kivánj tetszésed szerint; köteles vagyok magányodat -minden kellékkel ellátni. - -– Én tehát nehány tánczosnőt kivánok; mondá a bölcsész. - -– Tánczosnőt! viszhangozá az elbámult kincstárnok. - -– Igen, tánczosnőket; felelt komolyan a bölcs; nehány elég lesz, mert -hiszen én kevés igényű s könnyen kielégithető öreg ember és philosoph -vagyok. Azonban ifjak legyenek és szépek, mert a szépség és ifjuság -látása frissitőleg hat a hajlott korra. - -Mig a bölcs Ibrahim Ebn Abu Ajeeb ily ildomosan tölté idejét a remete -lakban, a békeszerető Aben Habuz dühös szobor csatákat vivott tornyában. -Dicsteljes dolog is volt az egy hozzá hasonló csendes viseletű öreg -emberre nézve, hogy ily könnyen viselhete háborút s hogy szobájában, -csak ugy mulatva, csoport legyekként törülhete el egész seregeket. - -Egy ideig szabad tért engede ő tomboló szeszélyeinek, sőt betörésekre is -ingerlé szomszédjait; de ezek lassankint únni kezdék az ismételt -vereségeket, s végre egy sem merte átlépni a határszéleket. Az ércz -lovag hónapokon át mozdulatlan állott nyugodt talapzatán, egyenesen a -légbe feltartott lándzsájával, s az érdemes öreg fejdelem sajnosan kezdé -nélkülözni szokott foglalkozását s az egyhangu nyugalmas életben -zsémbessé lőn. - -Egy napon végtére a talizman ércz lovag hirtelen megfordula sarkán s -előre szegzett lándzsájával a Guadix hegyek felé mutatott. Aben Habuz -tornyába sietett, de a mondott irányban lévő bűvös asztalon mindent -nyugodtan talált; egyetlen szobor sem mozdult helyéből. E körülményen -felakadva, lovas csapatot külde vizsgálódni a hegyek közé. - -A lovagok három nap mulva vissza tértek. - -– Minden hegyszorost kikutattunk, jelenték, de egyetlen sisakot vagy -gerelyt sem veheténk szemügyre. Kirándulásunk összes eredménye egy -elragadó szépségű keresztyén hölgy, kit délszakban forrás mellett alva -találtunk, s foglyul hozánk. - -– Egy elragadó szépségű hölgy! kiálta fel Aben Habuz, mialatt szemei -lelkesedéstől ragyogtak; hozzátok őt előmbe. - -A gyönyörű leány, parancsához képest, elébe vezetteték. A pazar -fényüzésnek ama pompájával, mely az Arab uralom idejében a Góthspanyolok -közt divatozék, volt ez öltözve. Tündöklő fehérségű gyöngyök vegyültek -holló fürtei közé; homlokán szemeinek ragyogásával vetélkedő ékkövek -csillogtak. A nyakát körülfolyó aranylánczról kis ezüst lant függött le -oldalára. - -Sötét szemeinek villanásai tűz szikrákként pattantak Aben Habuz korhadt -gyulékony szivébe; lépteinek bájszerű uszását látva, keringett vele a -világ. - -– Legszebbike a nőknek, kérdé elragadtatva; ki és mi vagy te? - -– Ama góth herczegek egyikének leánya, kik nem rég e tartományokon -uralkodának. Atyám seregei mintegy bűv hatalom által vesztek el e hegyek -közt, ő számüzetett, leánya pedig fogoly. - -– Őrizkedjél ó király! sugá Ibrahim Ebn Abu Ajeeb; a leány egyike lehet -ama északi boszorkányoknak, kikről már hallottunk, s kik gyakran -legcsábitóbb alakot öltenek, hogy megronthassák a vigyáztalant. Ugy -tetszik, mintha szemeiből varázs erőt s minden mozdulatából bűbájt -olvasnék. Bizonyosan ez lesz a talizmán által mutatott ellenség. - -– Fija Abu Ajeebnek, felelt a király; te, megengedem igen bölcs ember s -nagy szellem-idéző vagy, az asszonyok körül azonban mód nélkül járatlan. -E tudományban én senkinek sem engedek, nem, még magának bölcs Salamonnak -sem, mind a mellett hogy annyi sok feleséget és rabnőt tartott. E -hölgyre nézve, én mi veszélyest sem látok benne, sőt igen szépnek -találom s megnyerte tetszésemet. - -– Halld ó király! viszonzá a csillagász, talizmánom által én neked sok -győzelmet szereztem, de a zsákmányban soha nem osztozám. Engedd hát -nekem e bitang fogolyt, hadd vidítsa fel magányomat ezüst lantjával. Ha -valóban tündér, én birok ellenszerekkel mik varázs erejével daczolnak. - -– Mit? még több nő kell? kiálta Aben Habuz. – Hát nincs még elég -mulattató tánczosnőd? - -– Tánczosnőim vannak, igaz, de nincsenek énekesnőim. Pedig nagyon jól -esnék néha néha egy kis dallás, felderíteni tanulmányokban elfáradt -lelkemet. - -– A manóba, remetés követeléseiddel! mondá türelmetlenül a király. E -hölgyet én magamnak szemeltem ki, s igen gyönyörködöm benne, épen ugy, -mint Dávid, bölcs Salamon apja, gyönyörködött a Shunamita Abisag -társaságában. - -A csillagász további kérelmei s szorgalmazásai még tagadóbb válaszra -ingerlék a királyt, – igen boszús kedélylyel váltak el egymástól. - -A bölcs, remeteségébe zárkozott a kedvetlen ügy fölött tépelődni; -mielőtt elment volna azonban, még egyszer inté a királyt, őrizkednék -veszélyes foglyától. De hol van az öreg szerelmes, ki tanácsra hallgat? -Aben Habuz tökéletes rabja lett szenvedélyének. Egyetlen iparkodása -volt, magát a góth szépség szemeiben szeretetre méltóvá tehetni. -Ifjusága nem nagyon ajánlhatá őt, az igaz, de annál inkább gazdagsága, s -a vén szerelmes többnyire bőkezű is szokott lenni. - -A granadai Zacatin legdrágább keleti árui felhányattak; selymek, -ékszerek, roppant értékü gyémántok, válogatott illatok, minden mit Ázsia -és Afrika ritkát és becsest nyujthatott, a herczegnőre halmozva lön. -Színjátékok és ünnepélyek minden nemei rendeztettek mulattatására: -dalmüvek, táncz, tornák, bika viadalok; Granada egy időre szakadatlan -fényben uszásnak lön színhelyévé. - -A góth herczegnő e ragyogó pompát ugy tekinté mint ki a nagyszerű -életmódot megszokta. Mindent, rangjának vagy inkább szépségének tartozó -hódolatként fogadott; mert a szépség a rangnál is tulzóbb szokott lenni -követeléseiben. Sőt alattomban örűlni látszott, ha a királyt oly -költségekre veheté, mik alatt kincstára megnyögött, s ha aztán e -határtalan pazarlást mindennapi dolognak nézheté. - -A tiszteletre méltó szerető tehát legnagyobb törekedése és bőkezűsége -mellett sem hizeleghete magának a nő szive megnyerésével. Ez haragosan -soha sem nézett ugyan reá, az igaz, de mosolyogva sem. Mihelyt -szerelméről kezdett beszélni, a hölgy ezüst lantját zendité meg; valami -mysticus varázs volt e hangokban. A fejdelem azonnal szunyadni kezdett, -ellenállhatlan szender lepte el, s fokonként álomba merűlt, melyből -csodásan épülten de egy időre egészen lehűtött szenvedélylyel ébredt -fel. Ez ugyan vágyainak nem volt épen megfelelő; de ellenben e -szendergések kellemes álmokat hoztak, mik tőkéletesen lebékózták a -szunnyadó szerelmes érzékeit; és igy, ő folytatta álmodozásait, mi alatt -egész Granada korholta elkábultságát s zúgott a zenére vesztegetett -kincsekért. - -Végre olyszerü veszély tornyosult Aben Habuz fejére, mely ellen -talizmánja őt nem védheté. Lázadás ütött ki fővárosában, s palotáját -fegyveres gyülevész nép fogta körül, élete s keresztyén kedvesének élete -ellen fenyegetőzve. Régi harczias szellemének egy szikrája röppent fel -kebelében. Maroknyi testőr csapattal támadta meg s űzte szét a -lázadókat, s a főlkelést csirájában elfojtá. - -A rend visszaállitása után fölkereste a csillagászt, ki még mindig -remeteségébe zárkozottan a neheztelés keserű falatán rágódott. - -Aben Habuz engesztelő hangon szólitá őt meg. - -– Ó bölcs fia Abu Ajeebnek, szólt, te jól megjóslád a szép fogoly által -reám háromolható veszélyeket; mond meg hát azt is, te ki oly éles -észszel vagy előre látó, miként háríthatom el azokat magamról? - -– Távolitsd el körödből az okot – e hölgyet. - -– Inkább országomtól válok meg; kiálta Aben Habuz. - -– Te mindkettő elvesztésének nézesz elébe; viszonzá a csillagász. - -– Ne légy oly szigoru és haragos, ó legmélyebb elméjü philosoph; vesd -egy mérlegbe a fejdelem és szerető kettős baját, s mutass utat módot a -fenyegető vész megelőzésére. Nem gondolok én hirnévvel, nem hatalommal, -nekem csak nyugalom kell; ó volna bár egy csöndes menhelyem, hova a -világ s annak zaja, fénye, gondjai elől menekülhetnék, s hol hátralévő -napjaimat háborgatlan szerelemnek szentelhetném. - -A csillagász egy perczig bokros szemöldei alól tekinte reá. - -– S mit adnál, ha egy ily menhelyet szereznék neked? - -– Magad határozhatnád meg jutalmadat, s bár mi lenne az, ha csak -hatalmamban állna teljesitése, oly szentűl, minthogy élek, megadnám. - -– Hallottál e már ó király Irem kertjéről, a boldog Arábia csodaműveinek -ezen egyikéről? - -– Hallottam e kertről; a korán „Hajnal hasadás“ czimű czikkében van róla -emlités; sőt e kivül Mekkából jött vándoroktól is bámulatos dolgokat -hallottam róla beszélni, de eddig csupán üres meséknek tartottam ezeket, -olyanoknak, minőket távol országokban járt utasok szoktak egyre másra -regélni. - -– Ne tartsd meséknek ó király az utazott emberek tapasztalásait; jegyzé -meg komolyan a csillagász; a világ széleiről hozott becses -tanritkaságokat foglalnak azok magukban. Az Irem kertet és palotát -illetőleg, mi ezekről mondatik, az mind való: saját szemeimmel láttam -mindkettőt – figyelj kalandomra, mert vonatkozással bir az a te -kérelmedre. - -– Ifju napjaimban, mint pusztaságot lakó arab, atyám tevéit őrizém. Az -Aden pusztán haladva át, a tevék egyike eltévedt a többitől s elveszett. -Több napig jártam utána, s egy napon déltájban, tikkadtan s elfáradva, -pihenni dőltem, s egy pálma fa árnyában gyér vizű forrás mellett -elaludtam. Felébredvén, roppant város kapuja előtt találtam magam. -Bemenék s nagyszerü utczákat és téreket láttam, de mind néma volt és -lakatlan. Igy jártam keltem, mignem egy dicső palota és kerthez értem, -mely temérdek szökő kút és halastó, lugas és virág és izletes gyümölcsű -fákkal vala ékes; de még folyvást egyetlen lélek sem volt látható. Erre -én e magány által megrémülten elsiettem, s a város kapuján kilépve -megfordultam még egyszer visszatekinteni; de már ekkor minden eltünt, s -csak a végetlen sivatag terült el előttem. - -Nem messze aztán egy idős dervissel, ki a táj őshagyományai és -rejtelmeiben jártas volt, találkozván, elmondám néki esetemet. Ez, mondá -ő, a nagy hirü Irem kert, a sivatag csodáinak egyike. Néha néha -mutatkozik az csak hozzád hasonló vándorok szemeinek, megörvendeztetvén -azokat tornyok és paloták és diszes berkek látásával, aztán elenyészik s -csupán a pusztai magány marad. Története pedig következő. Hajdankorban, -midőn e vidéket az Additák lakták, Sheddad király, fia Adnak s -dédunokája Noénak, fényes várost alapíta itt. Elkészültével, -nagyszerűségét látva, szive kevélység és nagyravágyásban fuvalkodott -fel, s egy királyi palota épitését határozá el, kertekkel, melyek a -koránban említett mennyei paradicsommal vetélkedjenek. Az ég átka -azonban elbizottságáért utólérte őt. Mind ő, mind alattvalói -eltörültettek a földről, s a fényes város és palota és kertek örökös -varázszsal lőnek illetve, mely őket emberi szem elől elfödi, s csak -időnként engedi láthatni, hogy a király bűne örök emlékü maradjon. - -E történet ó király s a látott csodák lelkembe vésődtek, s későbben, -midőn Egyiptomba s itt bölcs Salamon könyvének birtokába jutottam, -határozattá érett bennem visszatérni és Irem kertjét még egyszer -megszemlélni. Ugy tevék; a rejtély jártas szemeimnek nyilvánult, s én -elfoglalva Sheddad palotáját, nehány napig ez édenben időztem. Az -őrszellemek bűv hatalmamnak engedelmeskedének, s felfödözék ama varázs -erőt, melyel e kert létesült s később láthatlanná lesz. Hasonló palotát -és kertet, ó király, én csinálhatok neked, akár itt is, a város fölé -emelkedő hegy tetején. Mert hiszen nem ismerek-e én minden titkos bűv -erőt? s nem vagyok-e bölcs Salamon tankönyve birtokában? - -– Ó bölcs fija Abu Ajeebnek, kiálta fel vágy remegve Aben Habuz; te -valóban dús tapasztalatú utas vagy s bámulatos dolgokat láttál és -tanultál! Teremts nekem ily édent, s kivánj akár mit, ha bár országom -fele része lenne is. - -– Hajh! felelé az előbbi; jól tudod, hogy öreg ember s könnyen -kielégithető bölcsész vagyok; minden jutalom, mit kérek, az első teher -hordó állat a rajta lévő teherrel, mely e palota kapuján bemenend. - -A fejedelem szivesen egyezett ez olcsó árba, s a csillagász megkezdé -munkálatait. A hegy tetején, közvetlenül földalatti remete laka fölött, -hosszu folyosót épitetett, mely egy erős torony közepe alatt végződik. - -A torony kül-csarnokának magasan domboruló boltive alatt izmos -kapuszárnyak zárták el a bejárást. E kapu homlokzatára a csillagász -saját kezeivel faragott egy roppant idomu kulcs alakot, a külcsarnok -boltivére pedig egy óriási kezet. Hatalmas talizmánok voltak ezek, -melyek fölött ő ismeretlen nyelven mondatokat ismételt számtalanszor. - -Midőn e mű elkészült, két napra csillagászi termébe zárkozott, s -rejtélyes varázslatokkal foglalkozék, a harmadikon fölment a hegyre, s -az egész napot tetején tölté. Az éj késő órájában jött le, s Aben -Habuznak jelenteté magát. - -– Valahára ó király, elkészültem munkámmal. A hegycsúcson áll a -legdiszesebb palota, minőt valaha emberi agy kigondolhatott, vagy emberi -szív kivánhatott. Vannak ékesnél ékesb csarnokai, termei, bájló kertjei, -hideg forráskútai, illatos fürdői; szóval az egész hegy paradicsommá van -alakítva. Irem kertjéhez hasonlólag, nagy hatalmu bű-szó védi s rejti el -halandók fürkésző szemei elől, kivévén azokat, kik a talizman titkát -birják. - -– Elég, vágott közbe örvendetesen Aben Habuz, holnap virradatkor azonnal -felmegyünk s átveszszük. – A boldog fejdelem keveset aludt ez éjjel. -Alig csillámlott meg az első napsugár Sierra Nevada hólepett fokán, -midőn ő már lovára ült, s válogatott csekély kisérettel lovagolt fel egy -meredek és keskeny uton a bérczre. Mellette, fehér paripán, a góth -herczegnő nyargalt drága kövekkel ragyogó ruhában, s az ezüst lanttal -oldalán. A csillagász a király másik oldalán mendegélt hieroglyphes -botjára támaszkodva, miután ő soha semmiféle lóra nem ült. - -Aben Habuz kiváncsian tekinte fel meglátni a tündöklő kastély tornyait s -a kerteknek a magasban elnyúló terraszait; de semmi ilyest nem fedezhete -fel. - -– Épen ebben fekszik rejtelme és biztonsága a palotának, – mondá a -csillagász; mig a varázsilletett kapun át nem haladsz, s magad a -birtokba nem helyezéd, addig semmit sem lehet látni. - -A külcsarnokhoz közeledve a csillagász megállott, s a bolt íven és a -kapu fölött lévő faragott kulcs és kézre mutatva folytatá: - -– Ezek, ugymond, a bejárást megtiltva őriző talizmánok. Mig ama kéz le -nem nyúl s meg nem ragadja a kulcsot, sem emberi hatalom se bűbájos -mesterség nem vehet erőt e hegy urán. - -Mig Aben Habuz tátott szájjal s néma csodálattal bámulta e természet -fölötti talizmánokat, a herczegnő paripája előre haladt s a kapu felé, a -folyosó közepéig vitte őt. - -– Im, kiáltá a csillagász, ez a nekem igért jutalom, az első állat a -rajta lévő teherrel, mely a bűvös folyosón bemenend. - -Aben Habuz mosolyogva hivé hogy az őreg ember csak tréfál, de midőn -látta hogy ez komolyan veszi a dolgot; ősz szakálla reszketett mérgében. - -– Abu Ajeeb fia! szólt komor arczal; minő kétértelműség ez? Te jól tudod -az igért jutalom értelmét: az első teher hordó állat terhestől, mely e -palota folyosójába lép. Vedd a legerősebb öszvért ólaimból, rakd meg -kincstáram legértékesb czikkeivel, s tied leend: de ne merészelj ahhoz -emelkedni gondolatban, ki az én szivemnek gyönyörűsége. - -– Mi szükségem van nekem értékre? dörgé boszusan a csillagász; nem -enyém-e bölcs Salamon tankönyve, s általa a földteke minden rejtett -kincse? A herczegnő jogszerűen enyém, te királyi szavad adtad, s én -sajátomnak követelem őt. - -A herczegnő büszkén nézett le paripájáról, s megvetési gyönge mosoly -játszott rózsás ajkain, midőn a két ősz szakál az ifjuság és szépség -birtokáért vitázott. - -A fejedelem dühe nagyobb volt mint méltányossága. - -– Puszták alacsony fia te! orditá, sok mesterséget tudhatsz, engem -azonban uradúl ismerj s ne merészelj kikötni királyoddal. - -– Uramúl! viszhangozá a csillagász; királyomúl?! Egy vakand túrás -királya akar uralkodni a fölött, ki bölcs Salamon talizmánjait birja? -Élj boldogúl, Aben Habuz; kormányozd piczi országodat s élvezd a te – -bolondok számára megrendelt paradicsomodat; részemről, én nevetni foglak -bölcsészi elvonultságomból. - -Igy szólva, megragadta a paripa kantárát, botjával a földre ütött s -elsülyedt a góth herczegnővel együtt. A föld ismét bezáródott fölöttük s -nyoma sem maradt a nyilásnak melyen eltűntek. - -Aben Habuz megdöbbenésében nehány perczre szavát vesztve állott. Magához -terve ezer munkással ásatott lefelé a kellő irányban, de hasztalan, a -köves alap daczolt ásóikkal, vagy ha sikerült is kissé behatni, -gyorsabban telt be ismét földdel a nyert nyilás, mint ők felhányhaták. -Aben Habuz a barlang torkolatát is, mely a csillagász földalatti -termeibe vezetett, keresteté, de erre sehol sem lehetett akadni. A -bejárás egykori helyét ős szikla lemez boritá. - -Ibrahim Ebn Abu Ajeeb eltűntével megszűnt a talizmánok ereje is. Az ércz -lovag arczával a hegy felé fordúlva maradott, s lándzsáját ama pont felé -szegezé, hol a csillagász elsülyedett, miként ha ott leskelődnék Aben -Habuz leghalálosabb ellensége. - -Időről időre zene és női dal el-elhaló hangjai voltak a hegy mélyéből -hallhatók, s egy pór hirül hozá egy napon a királynak, hogy a múlt éjen -hasadásra talált a sziklában, ezen befelé mindaddig mászott, mig egy -földalatti csarnokba tekinte le, hol a csillagászt pompás pamlagon -szenderegni látta s szundítani a herczegnő ezüst lantjának zengésére, mi -érzékeire bűvös hatást látszék gyakorolni. - -Aben Habuz keresé a szikra hasadást, de ez már ismét bezáródott. -Megkisérté ujolag kiásni vetélytársát, s megint sikertelen. A kulcs és -kéz varázsereje sokkal hatalmasb volt hogy sem emberi erőködéssel -lehessen egyensúlyozni. A hegytetőn, az itt igért palota és kert -helyett, kopár pusztaság maradt; e nagy várakozásu édent vagy bűbáj tevé -láthatlanná, vagy csak a csillagász meséje volt az egész. A világ ez -utóbbit kegyeskedék gyanitani, s némelyek e helyet „A király -bolondságának,“ mások pedig „A bolond paradicsomának“ nevezék el. - -Hogy Aben Habuz bánata tetőpontját érje el, szomszédjai, kiket nem rég -ingerlett és tetszése szerint vert, midőn még a talizman ércz lovag -hódola parancsának, tapasztalván, hogy már többé nem védi őt bűverő, -minden oldalról betörtek tartományaiba, s a legbékeszeretőbb király -hátralévő napjai szakadatlan csatározásoknak lőnek lánczolatává. - -Végre meghalt Aben Habuz s eltemetteték. Azóta századok múltak. Az -eseménydús hegyre az Alhambra építetett, s némi arányban valósitja az -Irem kert meseszerű gyönyöreit. A varázs illetett toronykapu még épen -áll, kétségkivűl a rejtelmes kéz és kulcs által oltalmazva; s jelenleg -az Igazságkaput, a vár fő bejárását képezi. E kapu alatti földalatti -lakában mondják, tartózkodik még mindig a vén csillagász, pamlagán s a -herczegnő ezüst lantjának zengése mellett szunyókálva. - -Az öreg sérvitézek, kik e kapunál őrt állanak, hallják néha a dallamot -nyári éjeken, s a szenderítő hatásnak engedni lévén kénytelenek, -nyugodtan gunyasztanak állomásaikon. Sőt a mi több, oly álomhozó szellem -lengi körül e helyet, hogy még a világos nappal őrködők is fej -bólingatva láthatók a folyosó kőpadjain, vagy jó izűt alusznak a közeli -fák alatt, annyira hogy ez mindenesetre a legálmosabb őrszem állomás az -egész keresztyén világon. - -Régi legendák azt tartják, hogy mind ez örök időkig igy leend. A -herczegnő a csillagász foglya marad, a csillagászt pedig a herczegnő -bűvös álomban tartja, egész a végső napig, mindaddig mig a rejtelmes kéz -meg nem ragadja a végzetszerű kulcsot s a megbűvölt hegy varázslatát el -nem oszlatja. - - - - -HORATIO SPARKINS. - -(BOZ. (DICKENS.) _Sketches_.) - -– Valóban, szerelmem, ő a múlt kör-estélyen igen forgolódott Teréz -körül, szólt Maldertonné férjéhez, ki a városban töltött nap fáradalmai -után, selyem kendőbe kötött fővel s lábait a kandalló tűz elibe nyújtva, -Porto-borát iddogálta; – nagyon forgolódott; s én újra mondom, hogy -minden lehető módon bátorítanunk kell őt. Mindenesetre meg kell őt -hívnunk ebédre. - -– Kit kell meghívnunk? kérdezte Malderton úr. - -– Na s hiszen tudod kit értek, kedvesem – azt a fekete bajszos és fehér -nyakkendős fiatal embert, ki az utólsó körestélyen először jelent meg, s -kiről most az egész leány világ beszél. Izé – istenem! hogy is hívják – -Marianne, mi is a neve? folytatá Maldertonné, kisebbik leányához -fordúlva, ki erszény kötéssel foglalkozott s érzelgő arczot csinált. - -– Mr. Horatio Sparkins, mamám; felelé Marianne kisasszony, egy -Júliaszerű sohajjal. - -– Az ám, csakugyan, Horatio Sparkins; mondá Maldertonné. Szó sincs róla, -ő a legúriasabb külsejű fiatal ember, kit életemben láttam. Abban a -gyönyörű új ruhában melyet a múlt éjen viselt, egészen hasonló volt – -egészen olyan volt, mint – mint – - -– Mint Leopold herczeg, mamám, – oly nemes, oly érzelemdús! végzé be -Marianne buzgó csodálat hangján. - -– Fontolóra kellene venned kedvesem – kezdé újra Maldertonné, hogy Teréz -most már huszonnyolcz éves, s hogy csakugyan itt az ideje valamihez -fognunk. - -Malderton Teréz kisasszony egy igen apró, kissé kővér, piros arczú leány -volt, de mindig jó kedvű, s még nem járt jegyben, bár – hogy méltányosak -legyünk iránta – a baj nem az ő állhatatossága hiányának tulajdonitandó. -Hiába tetszelgett tíz éven át; hiába kötöttek Maldertonék széles -ismeretséget Camberwell sőt a szomszéd városok házasulandó fiatalaival, -nem is említve a fővárosból kirándulókat. Malderton Teréz kisasszony ép -oly ismeretes volt, mint a Northumberland palota (vagy a budapesti -lánczhid oszlopzata) fölötti oroszlyán, s épen oly valószinűséggel birt -helyben maradása, mint emezé. - -– Bizonyos vagyok benne, hogy tetszeni fogna neked; folytatá Maldertonné -– oly nagyúrias! - -– Oly müvelt! mondá Marianne. - -– S oly gyönyörüen beszél! tevé hozzá Teréz. - -– Irántad igen nagy tisztelettel viseltetik, kedvesem; mondá férjének -bizalmas hangon Maldertonné. Malderton köhhentett s a tüzbe nézett. - -– Igen, én tudom, ő nagyra becsüli papa társaságát; erősité Marianne. - -– Kétségen kivűl; viszhangozá Teréz. - -– Úgy van, ezt nekem is nyilvánitá; jegyzé meg Maldertonné. - -– Jó, jó; válaszolá a hizelgés által megnyert Malderton; a holnapi -körestélyen, ha találkozom vele, majd tán meghivom. Reménylem, tudja, -hogy Oak-lodgeban Camberwellben lakunk? - -– Természetesen – s azt is, hogy egy fogatú hintót tartasz. - -– Majd meglássuk; mondá Malderton, kis gunnyasztásra helyezkedve el; – -majd meglássuk. - -Mr. Malderton azon embereknek volt egyike, kiknek egész eszmeköre a -Lloyd, börze, kelet-indiai társulat és bank körűl forog. Egy két -sikerült nyerészlet, homályos és aránylag szegény helyzetéből jólétre -emelte őt. Mint ez hasonló esetekben gyakran történik, önmagáról és -családjáróli fogalmai vagyona növekedtével rendkivűli magas fokra -emelkedtek; előkelő szokásokat, izlést és sok egyéb majmoló bohóságokat -negélyeztek, s határozott és méltó irtózattal fordúltak el mindentől, mi -közönségesnek volt tekinthető. Vendégszerető volt fitogtatásból, -szűkkeblű tudatlanságból, s előitéletes elbizottságból. Az önzés s -fényüzési vágy rá vitte hogy pompás asztalt tartson: az ajánlkozó -alkalom s a földi jók szeretete pedig temérdek vendéget biztositott -neki. Müvelt embereket, vagy kiket ő azoknak tartott, szeretett -asztalánál látni; de az „elménczeket“, mint ő nevezé, soha sem tűrhette. -– Alkalmasint két fia kedvéért táplálta ő ezen indulatát, kik az ő -tisztelt szüleikben erre nézve nem költhettek aggodalmat. A család -büszkeségét helyezte abban, hogy magasabb körökben keressen -ismeretségeket és összeköttetéseket, mint a minőben maga forgott; s e -vágynak – hozzájárulván még a saját szűk körén kivűl fekvő világnak épen -nem ismerése, egyik kényszerű következése az lőn, hogy a ki csak -magasabb rangú s előkelőbb emberekkel némi ismeretségben állott, az -Oak-lodgei asztalhoz Camberwellben biztos útlevéllel bírt. - -Mr. Horatio Sparkins első megjelenése a körestélyen, a meglepetés és -kandiság nem csekély fokát kelté fel a rendes látogatókban, vallyon ki -lehet? Láthatólag tartózkodó s látszólag méla bús. Talán pap-jelölt? -Ennek igen jól tánczol. Vagy ügyvéd? neve nincs a sorozatban. Igen -választékos szavakkal és sokat beszélt. Vagy talán valamely kitűnő -külföldi, ki oly czélból jött Angliába, hogy az országot, szokásait s az -itteni életmódot leírja; s ki a nyilvános bálakba és közlakomákra azért -jár, hogy megismerkedjék a magas körök légzetével, a bevett -illemszabályokkal s angol finomsággal? – Nem, kiejtése nem külföldies. -Orvos-e, vagy hirlapiró, vagy divatregények szerzője, vagy művész? – Nem -és nem, valamennyi ezen sejtelmet megczáfolta valamely érvényes -ellenvetés, – „Akkor,“ mondá mindenki, „ő bizonyára valaki. – „Én is -annak tartom őt,“ okoskodék Malderton úr magában; miután észreveszi -fensőbbségünket s figyelemmel van irántunk.“ - -Az imént előadott társalgás utáni éj ismét körestélyi éj volt. A hintó -pontban kilencz órára Oak Lodge kapuja elibe rendeltetett. Malderton -kisasszonyok égszín kék selyem s mű-virággal diszített ruhába öltöztek; -Maldertonné, a kicsiny kövér asszony, hasonlólag, s úgy nézett ki, mint -kettővel sokszorozott idősb leánya; Malderton Frigyes az idősb fiú, -egészen kicsipve, eszmény-minta képe vala valamely piperkőcz pinczérnek; -s Malderton Tamás, az ifjabbik, fehér disz-nyakkendőben fényes gombú kék -frakkban s veres órazsinórral szerfölött hasonlitott Barnwell György -érdekes mellképéhez. A család minden tagja erősen feltette magában, hogy -Sparkins Horatio társaságát keresni fogja. Teréz, természetesen, oly -nyájas és érdekes leend, mint huszonnyolcz éves férj-leső hölgyek -rendesen lenni szoktak; Maldertonné csupa kegy és mosoly lesz; Marianne -nehány sor verset fog kérni emlék-könyvébe; Malderton a nagy ismeretlent -ebédre hivandja meg; Tom pedig a burnót és szivar érdekes tárgyát -választandja a társalgás kezdő betűjeűl. Sőt még maga Malderton Frigyes -is, a családi tekintély mindenben, mi az izlés, öltözék, és divatos -elrendezéshez tartozik – kinek a fővárosban külön szállása volt, ki a -Covent-gardeni szinházba szabadjegygyel birt, ki mindig a havi divat -szerint öltözködött, ki nyaranta fürdőkbe utazott, s kinek valósággal -volt egy meghitt barátja ki egykor ismert egy gentlemant ki valaha -Albániában lakott, – még ő is úgy vélekedett, hogy annak a Sparkins -Horácznak ördöngös derék ficzkónak kell lenni, s feltette magában, hogy -részesitendi őt egy tekeparthiera felhivás szerencséjében. - -Az első tárgy, mely az ekként felkészűlt család szemébe a bál-terembe -lépéskor ötlött, az érdekes Horatio volt, a mint homlokáról félre -simított fürtökkel, szemeit fel a padra szögezve, merengő kifejezéssel -arczán, egy szék karjára hajolt. - -– Itt van ő, sugá Maldertonné gyöngén meglökve férjét. - -– Szakasztott lord Byron! mormolá Teréz. - -– Vagy Montgomery! suttogá Marianne. - -– Vagy mint Ross kapitány arczképei! vélekedék Tom. - -– Tom, ne beszélj szamarakat! szólt atyja, ki minden alkalommal megrótta -őt, alkalmasint hogy valamikép elménczé ne váljék, – pedig e gond nagyon -felesleges volt. - -Az elegans Sparkins bámulatra gerjesztő festői helyzetében maradt, mig a -család a teremen áthalodott. Akkor aztán a meglepetés és öröm -legtermészetesebb negélyzésével riadt fel; Maldertonné asszonyt a -legnagyobb szivélyességgel szólitá meg, az ifju hölgyeket a legbájolóbb -modorral üdvözlé, Malderton úr előtt meghajtá magát, s egész a hódolatig -terjedő mély tisztelet kifejezésével fogott véle kezet; a két fiatal -ember köszöntését pedig félig kegyes és félig magasztos módon viszonzá, -mi ezeket tökéletesen meggyőzte arról, hogy Sparkins kétségkivűl igen -jelentékeny s egyszersmind leereszkedő egyéniség. - -– Teréz kisasszony, szólt Horatio a szokott üdvözlések után s mélyen -meghajolva; – megengedi e nekem a vakmerőséget remélhetni, hogy ön engem -kegyes lesz boldogítani egy – – - -– Azt tartom még nem vagyok ígérkezve; felelt borzasztóan negélyzett -közönynyel Teréz, – de valóban – oly sokan kértek fel – - -Horatio oly szeretetre méltóan nyomorúlt arczot vágott, mint egy – -narancshéjon elsiklott Hamlet. - -– Szerencsémnek fogom tartani; mondá végre halkan az érdekes Teréz; s -Horatio arcza fényes lőn, mint egy záportól nedves vén kalap. - -– Már az igaz, hogy igen derék fiú! jegyzé meg elégülten Malderton, -midőn az engedelmes Sparkins tánczosnéjával az épen alakuló négyeshez -csatlakozott. - -– Viselete és modora kitűnő; gondolá Frigyes. - -– Igaz, ő első rendű ficzkó; szólt közbe Tom, ki nagy minden lében kanál -volt, – épen úgy beszél, mint árverésen szoktak. - -– Tom! mondá ünnepélyesen atyja – úgy hiszem intettelek már, hogy ne -beszélj ostobákat. Tom összehúzta magát, mint a kakas essős időben. - -– Mily gyönyörteljes – mondá az érdekes Horatio tánczosnéjához, midőn a -bevégzett négyes után a teremben sétált vele – mily gyönyörteljes, mily -élvezetdús, az élet borongó viharaitól, viszályaitól és bajaitól, ha -csak nehány rövidke mulékony perczre is, elvonúlhatni; s e perczeket, -bár mily tűnékenyek és gyorsak legyenek is, azon egyén áldott bűvös -társaságában tölthetni, kinek borús pillantása halál, hidegsége őrülés, -hűtlensége romlás, állhatatossága pedig menyország fogna lenni; kinek -hajlamát bírhatni a legnagyobb jutalom leendene, mivel az ég egy embert -megáldhat. - -– Mily gyöngédség! mily érzelem! gondolá Teréz, a mint egyre sulyosabban -nehezedék tánczosa karjára. - -– De elég – elég! kezdé újra az elegans Sparkins, színpadi modorral. Mit -is mondtam? miként is emlithetek én – én – ily érzelmeket? Teréz -kisasszony – (itt kissé habozott) kegyeskedik e megengedni, hogy -felajánljam – – - -– Valóban, Sparkins úr, vágott szavába az elragadtatott Teréz s arczát a -legédesebb zavar pírja futotta el – atyámhoz kell önt utasítanom, -beegyezése nélkűl a világért sem mernék – - -– Ő semmi esetre sem ellenezheti – - -– Ó igen. Ön valóban nem ismeri őt; szakítá félbe Teréz, jól tudván hogy -nincs mitől tartani, de a jelenetnek némi regényes szinezetet adni -óhajtva. - -– Nem, ő semmi esetre sem ellenezheti ajánlatomat, hogy önnek egy pohár -czitromvizet hozzak; viszonzá kissé meglepetve az imádandó Sparkins. - -– Hát csak ennyi az egész? gondolá magában a csalódott Teréz. Mily nagy -feneket kerített – semminek! - -– Igen fognék örűlni, Sir, ha ön jövő vasárnap öt órakor ebédre -megjelenésével szerencséltetne; Camberwellben lakunk, Oak-lodgeban – ha -nincs jobb helyre igérkezve; – mondá az estély végével Malderton, a mint -ő és fiai Sparkins Horáczczal beszélgettek. - -Horatio köszönve hajtá meg magát s elfogadta a hizelgő meghivást. - -– Meg kell vallanom, folytatá a működő atya s új ismerősét burnóttal -kinálá – hogy ezen estélyekben fél annyi élvezetet sem találok, mint -Oak-lodge kényelmében, hogy ne mondjam, fényében. Ily estélyek öregebb -emberekre kevés vonzerővel bírnak. - -– S utóljára is, Sir, mi az ember? kérdé a metaphysicus Sparkins – -kérdem, mi az ember? - -– Ah, úgy van, igaz; felelte Malderton – nagyon igaz. - -– Annyit tudunk, hogy élünk és léhlzünk, folytatá Horatio; hogy vannak -szükségeink és kivánataink, óhajtásaink és vágyódásaink – – - -– Kétségkivűl; szólt Malderton Frigyes elmélyedő arczczal. - -– Ismétlem, tudjuk hogy létezünk; folytatá emelt hangon Horatio; de itt -megakadunk; itt vége van tudományunknak; itt van ismereteink tetőpontja; -itt ne továbbja határoztatásunknak. Mit tudunk egyebet? - -– Semmit, felelte Frigyes, kinél e részben önmagára nézve senki sem lett -volna képes jobban felelni. Tom szinte akart volna valamit megkisérteni; -de szerencséjére még jókor találkozott atyja haragos nézelletével, s -elsuttyant, mint egy csenésen kapott kis tacskó. - -– Becsületemre, szólt az idősb Malderton, midőn a hintóban haza felé -tértek; ez a Sparkins bámulandó fiatal ember. Oly meglepő tudományosság! -oly rendkivűli ismeretek! s oly ragyogó kifejezési tehetség! - -– Azt hiszem, hogy valakinek kell neki lenni álnév alatt; mondá -Marianne. Mily regényszerű! - -– Igen hangosan és szépen beszél; jegyzé meg félénken Tom – de én nem -egészen értem meg, mit akar mondani. - -– Na hiszen én kétségbe is esem már az iránt, hogy te valaha megértsél -valamit; szólt atyja, kit, természetesen, Horatio Sparkins társalgása -sokról felvilágosított. - -– Úgy látszik Tom, mondá Teréz – hogy te ez este igen nevetségessé -tetted magad. - -– Szó sincs róla; viszhangozá mindenki – s a szerencsétlen Tom lehető -legkissebb térre húzta össze magát. Ez éjjen Malderton úr és Maldertonné -asszony hosszasan értekeztek leányuk jövőjéről s a teendőkről. Teréz -kisasszony arról gondolkozva feküdt le, valljon azon esetre, ha rangos -emberhez menne férjhez, elfogadhatná e lelkiismeretesen mostani -ismerősei látogatásait; s egész éjjel álnév alatti főnemesekről, fényes -körökről, strucztollakról, nász-ajándékokról és Sparkins Horáczról -álmodott. - -Vasárnap reggel mindenfélekép találgatták, miként fog a feszűlten várt -Horatio megérkezni. – Bérkocsin e, vagy lóháton, vagy a gyorsszekérrel? -E s hasonló fontosságú gyanitgatások még inkább növelték Maldertonné s -leányai várakozását egész az ebéd idejéig. - -– Becsületemre kedvesem, szörnyű alkalmatlanúl esik, hogy az a te -közönséges bátyád épen ma hívta meg magát hozzánk ebédre; panaszkodék -nejének Malderton. Sparkins eljövetelére számitva szándékosan nem hívtam -meg mást, csak Flamwellt. S most ha csak rá is gondolok, hogy bátyád, a -kalmár is itt lesz – szinte borzadok. Ezer font sterlingért se venném -fel, ha új vendégeink előtt boltjáról kezdene beszélni. Aztán még nem -törödném véle, ha elég okosan el tudná titkolni, mennyire szégyenére -válik ő a családnak, de hiszen oly veszettűl bolondja üzletének, hogy -bizonnyal ki fogja böffenteni: kicsoda, micsoda? - -Barton Jakab, az érdeklett egyéniség, jó módú fűszerárus volt, s oly -közönséges, oly minden becsület érzés nélkűli ember, hogy soha sem -habozott tettleg bevallani, miként ő űzlet-ember volt és marad, „igy -szerezte vagyonát, s mit bánja, ha ezt az egész világ tudja is.“ - -– Ah Flamwell kedves barátom, mint van ön? szólt Malderton úr, midőn egy -kicsi pofók emberke, szemein zöld üvegekkel, lépett a szobába. – Vette -soraimat? - -– Igen, s azokhoz képest im itt vagyok. - -– Nem ismeri ön történetesen nevéről mr. Sparkins-t? Hisz ön mindenkit -ismer. - -Mr. Flamwell ama rendkivűl terjedékeny ismeretkörrel biró egyéneknek -volt egyike, kikkel olykor egy egy társaságban találkozunk, s kik azt -követelik, hogy mindenkit ismernek, pedig valósággal senkit sem -ismernek. Maldertonéknál, kik a nagy világ köréből vett meséket mohó -fülekkel hallgatták, különös kegyencz volt ő, s tudván, kikkel van -dolga, mindenkivel ismeretségben állása igényének szenvedélyét a -végtelenig túlozta. Legnagyobb hazugságait rendesen zárjelek közé -szoritva szokta elmondani s oly önmegtagadási arczkifejezéssel, mintha -attól félne, hogy dicsekvőnek fogják tartani. - -– Nem, e nevéről nem ismerem őt; felelte halkal Flamwell s roppant -fontos arczot vágott. – De azért kétségkivűl ismerem. Magas-e? - -– Közép termetű; mondá Teréz. - -– Fekete hajú? tudakozódék Flamwell, egy merész találgatást kisértve -meg. - -– Igen; felelt élénken Teréz. - -– Orra kissé pisze? - -– Nem; szólt lehangoltan Teréz, – római orra van. - -– Hát nem római orrot mondtam-e? esett közbe Flamwell. Igen választékos -külsejű fiatal ember? - -– Óh, mindenesetre. - -– Modora rendkivűl megnyerő? - -– Óh, igen! felelte egyszerre az egész család. Önnek ismerni kell őt. - -– Úgy van, mindjárt gondoltam, hogy ön bizonyosan ismeri őt, ha a nagy -világhoz tartozik. – Kinek hiszi őt? - -– Önök leirása szerint, mondá fontolgatva s hangját suttogásig -mélyesztve Flamwell – erősen hasonlit Fitz-Edvárd Fitz-John Fitz-Osborne -Augustus úrhoz. Igen kitűnő eszű fiatal ember s kissé különcz. Nagyon -valószinű, hogy valamely czél elérhetéseért álnevet vőn fel. - -Teréz szive hangosan dobogott. Valóban Fitz-Edward Fitz-John Fitz -Osborne Augustus volna ő? Mily pompásan veendi ki magát e név a fényes -látogató jegyeken! Fitz-Edward Fitz-John Fitz Osborne-nő! Az eszme -elragadó. - -– Öt percz hiján öt óra; szólt Malderton úr zsebórájára tekintve – -reméllem, csak nem marad el. - -– Itt van! kiáltott fel Teréz, midőn a kapuajtón kettős zörgetés -hallatszott. Mindenki oly arczot igyekezett ölteni – minőt az emberek -rendesen szoktak midőn a látogatót különösen várják – mintha cseppet se -gyanitanák jöttét. - -A szoba ajtó nyílt – „Mr. Barton!“ jelenté az inas. - -– A manó vigye el! morgá Malderton. – Ah kedves Sir, mint van ön? mi -újság? - -– Semmi, felelt a fűszerész szokott becsületes nyers modorával. – Semmi -különös. Én legalább mit sem tudok. Na s hogy vagytok lányok gyerekek? -Flamwell úr – örülök hogy van szerencsém. - -– Itt van Sparkins úr! mondá Tom, ki folyvást az ablakon nézett ki – oly -fekete lovon jő! – S csakugyan itt is volt Horatio, egy roppant fekete -lovon, mely igen veszélyesen ágaskodott és topogott alatta. Eleget -rángatta ő jobbra balra a kantárszárat, de a ló annál jobban ágaskodott, -horkolt, rugdosott és meg meg iramlott, mig végre csakugyan beegyezett a -megállapodásba jó ötven ölnyire a kaputól, hol aztán Sparkins úr -leszállott róla, s Malderton groomjának gondviselésére bízta. A -bemutatás egész ünnepélyességgel ment végbe. Flamwell, zöld szemüvegei -megűl titokszerű fontossággal tekintett Horatióra; a hős Horatiónak -Terézre vetett édes pillantásai szavakkal ki nem mondható dolgokat -fejeztek ki; Teréz pedig a maga részéről lehetőleg tetszetős lenni -iparkodott. - -– Hát csakugyan – az a – hogy is hivják – Augustus-e ő? kérdé súgva -Flamwelltől Malderton, a midőn Sparkins Terézt, az ebédhez vezetendő, -karjára fűzte. - -– Nem, legalább nem egészen – felelte e nagy tekintély – nem épen ő – - -– De kicsoda hát? - -– Csitt! inte Flamwell, sokat jelentőleg rázva fejét, s gyanítni -engedve, hogy ő jól tudja, ki légyen; de fontos állam-indokok tiltják a -mély titok elárulását. Nem lehetlen, hogy a miniszterek egyike, ki a nép -nézeteit ekként akarja kipuhatolni. - -– Sparkins ur, szólt az örvendő Maldertonné; legyen szives tarkázni. -John, egy széket kell tenni Teréz és Marianne kisasszonyok székei közé. -– E szavak egy legényhez voltak intézve, ki a ház szokott rendén félig -lovászi, félig kertészi minőségben működött; de kit most, fő feladat -lévén Sparkinsra benyomást csinálni, fehér nyakkendőbe és czipőkbe -bújtattak, s úgy kicsiptek és összekeféltek, hogy egy másod-inashoz -lenne hasonló. - -Az ebéd jeles volt; Horatio minden figyelmét Teréz mulattatására -fordítá, s mindenki igen jól érezte magát Malderton urat kivéve, ki jól -ismervén sógora kedvencz beszédtárgyait, minden perczben rettegett, hogy -rákezdi. - -– Mikor látta ön utólszor barátját Sir Noland Tamást? kérdé Malderton, -egy oldalpillantással Horatióra, kémelve, mily hatást idézend elő ennél -ily nagy név emlitése. - -– Nem – nem igen régen; Gubbleton lordal tennap előtt beszéltem. - -– Ah! reméllem egészséges ő lordsága? kérdé a legmelegebb érdekkel -Malderton. Alig szükséges megjegyezni, hogy e pillanatig egészen -ártatlan volt ily nevű egyén létezését illetőleg. - -– Egészséges, se baja – igen jól van. Ördöngös jó ficzkó; a Cityben -találkoztam vele, tömérdeket összefecsegtünk. Nekem ő meghitt barátom. – -Azomban nem maradhattam vele oly sokáig, mint szerettem volna, mert egy -bankárnál volt dolgom, ki szörnyű gazdag ember s parliamenti tag, s -kivel szinte meglehetős, sőt mondhatom igen bizalmas lábon állok. - -– Tudom, kit ért ön; mondta reá mosolyogva a házi úr; holott valójában -annyit tudott a dologról, mint maga Flamwell. - -– Üzlete igen nagyszerű. - -Ez a beszédet veszedelmes térre vitte. - -– Üzletről lévén a szó; szólalt fel az asztal derekáról Barton; minap -egy úri ember, kit ön Malderton igen jól ismert mielőtt önnek az az első -nyerészlet oly szerencsésen sikerűlt, boltunkba szólt be, és – – - -– Barton, adjon csak egy burgonyát; – szakitá őt félbe a szerencsétlen -házi gazda reméllve, hogy a dolgot még csirájában elfojthatja. - -– Itt van; felelt a fűszerárus, legkevésbé sem sejtve sógora szándékát; -– és egész egyszerűen kérdé – - -– Liszteset kérnék! szakitá őt meg ismét Malderton, félve a történet -végig mondatásától, s iszonyodva e szónok „bolt“ ismétlésétől. - -– Azt kérdé, hogy aszongya – folytatá a bünöncz miközben a burgonyát -átnyújtá – aszongya, hogy foly az üzlet? Én tréfásan, mint már szoktam, -aszondom neki, hogy biz én már csak megmaradok üzletemnél, s reméllem, -hogy engem se hágy el üzletem. Ha, ha! - -– Sparkins úr! szólt a zavarát eltitkolni hasztalan törekvő házi úr; egy -pohár bort? - -– Kész örömmel Sir! - -– Örvendek, hogy szerencsém van! - -– Köszönöm. - -– Minap este; folytatá Horátióhoz a házi úr, részint hogy az új ismerős -társalgási ügyessége kifejthetésének tért nyisson, részint a fűszerész -elbeszélését eltukmálni akarva – minap este az ember természeti -tulajdonairól beszéltünk. Ön okoskodása engem igen meglepett. - -– És engem is; mondá Frigyes. Horatio bájtelyesen hajtá meg fejét. - -– S kérem, miként vélekedik ön a nőről Sparkins úr? kérdé Maldertonné. A -lánykák somolyogtak. - -– A férfi, válaszolta Horatio; a férfi akár egy második éden ragyogó, -vidám, virághimes berkeiben andalogjon, akár pedig a kopárabb, sivár, s -mondhatnám ama köznapi téren forogjon, melyet megszokni a mai világban -kényszerülünk; a férfi, ismétlem, bár mily körülmények közt, vagy bár -mily helyen, akár a rideg éghajlat fagyasztó zivataraival küzdve, akár -az egyenlitő izzó sugarai alatt tikkadva – a férfi, nő nélkül, mindig és -mindenütt – egyedűl lenne. - -– Igen örülök, hogy ön ily nemes véleménynyel van Sparkins úr! jegyzé -meg Maldertonné. - -– Én is; tevé hozzá Teréz. Horatio gyönyörtelve tekinte reá s az ifju -hölgy telyes pünkösdi rózsává pirúlt. - -– Már az én véleményem – kezdé Barton – - -– Tudom, mit akar mondani; vágott közbe Malderton, erősen eltökéllve, -hogy sógorát nem engedi másodszor szóhoz jutni – tudom, mit akar -mondani, de az nem áll. - -– Mi nem áll? kérdé a bámuló fűszerész. - -– Sajnálom, hogy máskép vagyok meggyőződve Barton; felelte a házi úr, -oly határozott modorral, mintha csakugyan vitatna egy állitást, mit a -másik tőn – de nem egyezhetem olyanba, mit én képtelenségnek tartok. - -– De hiszen én azt akarom mondani, hogy – - -– Ön soha sem fog engem arról meggyőzni; szólt megbikacsolt -arczkifejezéssel Malderton. – Soha. - -– Én pedig; mondá Frigyes, apja támadását utánozva – nem egyezhetem -egészen Sparkins úr nézeteibe. - -– Hogyan? kiáltott fel Horatio, ki látván, hogy a család női része -csodáló gyönyörrel hallgatja őt, még metaphysikaibb és okoskodóbb lőn – -hogyan? hát a következés nem az ok okozata-e? vagy az ok nem előzi e meg -a következést? - -– Ez a dolog veleje, jegyzé meg Flamwell. - -– Úgy van; erősité Malderton. - -– Mert ha a következés az ok okozata, s ha az ok megelőzi a következést, -akkor, úgy hiszem, önnek határozottan nincs igazsága; tevé hozzá -Horatio. - -– Semmi esetre sincs! mondá a lekenyerezett Flamwell. - -– Azt tartom legalább, hogy ez a természetes és logicai következtetés? -szólt kérdő hangon Sparkins. - -– Kétségkivűl; esett ismét közbe Flamwell. – Tökéletesen megoldja a -kérdést. - -– Jó, lehet hogy megoldja; mondá Frigyes. – Az imént nem láttam be -egészen. - -– Én még most sem látom be; gondolá a fűszerész, – de Isten neki, legyen -igazsága. - -– Mily bámulatos müveltségű ember! súgá Maldertonné leányainak, midőn a -hölgyek ebéd után a nappali szobába távoztak. - -– Óh, a legszeretetre méltóbb! szólt egyszerre mind a két leány, – úgy -beszél, mint egy fél-isten. Sokat kellett a nagy világban forognia. - -A férfiak magukra maradván, szünet állott be, mely alatt mindenki igen -komoly arczot vágott, mintha egészen át volna hatva az iménti vitatkozás -mélysége által. Flamwell, ki feltette magában, hogy Sparkins Horácz -tulajdonképeni ki létét minden áron kipuhatolja, első törte meg a -csendet. - -– Bocsánat Sir: kezdé a kitűrő férfiú – azt tartom, hogy ön az ügyvédi -pályára készűlt? Magam is ügyvéd akartam egykor lenni – s valóban igen -bizalmas viszonyban is állok e derék kar legelső nevezetességeivel. - -– Nem, nem épen! felelt kissé habozva Horatio, – nem egészen! - -– De ha nem csalódom legalább, sokat forgott ön a selyem ruhák[1] -között? tudakozódék Flamwell. - -– Csaknem egész éltemen át; viszonzá Sparkins. - -A kérdést e szerint jóformán megfejtettnek látta Flamwell. Ő bizonyára -egy ifju gentleman, ki most fog még ügyvéddé feleskűdni. - -– Én nem szeretnék ügyvéd lenni; – mondá Tom, most szólalva meg először -s körűltekintve, vallyon méltatja-e valaki figyelmére e megjegyzést. - -Senki sem felelt. - -– Nem szeretnék parókát viselni; tevé hozzá Tom, második megjegyzésre is -merészkedve. - -– Tom, kérlek ne tedd magad nevetségessé; szólt hozzá atyja. Halgass -szépen, okúlj a hallottakból s ne tégy egyre ily oktalan megjegyzéseket. - -– Igen is, atyám; hebegé a szerencsétlen Tom, ki egy szót sem szólott, -mióta fél hatkor még egy darab sűltet kért; most pedig nyolcz óra volt. - -– Jól teszed Tom; biztatá jó indulatú nagybátyja; – ne gondolj vele, én -veled tartok. Én se szeretnék parókát viselni. Inkább viselek kötényt. - -Malderton úrra erőszakos köhögés jött. Barton folytatá: – - -– Mert ha az ember körén túl hág – - -A köhögés tizszerezett rohammal ujúlt meg s meg se szűnt mindaddig, mig -ennek ártatlan okozója, ijedtében egészen el nem feledte, mit akart -mondani. - -– Sparkins úr, szólt Flamwell újra kezdve a kérdezősködést, – nem ismeri -ön történetesen Delafontaine urat, ki a Bedford-téren lakik? - -– Óh igen, jegyem is van nála, gyakrabban volt alkalmam némi -szolgálatokat tenni néki; felelt Horatio s kissé elpirúlt, alkalmasint, -mivel kényszerüleg elárulta magas ismeretségét. - -– Ön igen irígylendő, ha alkalma volt e nagy férfiút lekötelezni; jegyzé -meg, mély tiszteletet fejezve ki Flamwell. - -– Nem tudom, hogy voltaképen ki legyen; súgá Maldertonnak bizalmasan, -midőn Horátiót a hölgyek szobájába kisérték; – de annyi bizonyos, hogy a -jogi pálya embere, igen jelentékeny egyén s fényes összeköttetései -vannak. - -– Mindenesetre, mindenesetre; viszonzá társa. - -Az est többi része igen élvezetesen folyt le. – Malderton úr félelme -azon körülmény által, hogy sógora Barton mélyen elaludt, eloszolván; -lehető legnyájasabb és beszédesebb lőn. Teréz kisasszony „Páris -veszedelmét“ zongorázta, még pedig Sparkins szerint müvészileg; s -Frigyes is hozzájuk csatlakozván, mindhárman egy sereg dalt énekeltek -össze, és ama kedves felfedezésre jöttek, hogy hangjaik gyönyörűen -folynak össze. Az igaz, hogy mindhárman a primo-t énekelték, s Horatio, -ráadásúl egy csepp zenészeti hallással sem birván, ehhez még egyetlen -zene-jegyet sem ismert, de azért az idő igen kedélyesen tölt el, s éjfél -már elmúlt, midőn Sparkins a halottas-szekér-szerű paripát előhozatni -rendelte – mely parancsa csak azon világos kikötéssel teljesítetett, -hogy látogatását jövő vasárnap ismétlendi. - -– De talán Sparkins úr holnap este is velünk tartana? inditványozta -Maldertonné, – férjem a lánykákat a szinházba akarja vinni. - -Sparkins meghajtá magát s megigérte hogy az előadás alatt a 48 számú -páholyban tiszteletét teendi. - -– Délelőttjét nem akarjuk elrabolni; mondá Teréz megnyerőleg, – mamánkal -fogunk boltokba járni s egyetmást vásárolni. Jól tudom azonban, hogy az -urak módnélkül irtóznak ily foglalkozástól. – Sparkins ismét meghajtá -magát, s kijelenté, hogy bár szerencséjének tartaná, de fontos ügyek -által lesz elfoglalva délelőttje. Flamwell jelentőleg tekintett -Maldertonra. – Délelőtt törvényszéki ülés van! súgá. - -Más nap tizenkét órakor az egyfogatú hintó Oak-lodge kapuja előtt -állott, Maldertonnét és leányait a kitűzött helyekre szállitandó. A nap -tervét úgy intézték el, hogy egy ismerősüknél fognak ebédelni és -szinházba öltözködni; s először is a kalap- és ruhatartókat ezen -ismerősüknél letéve, London félrefekvőbb boltjaihoz hajtattak, hol -jutányosabban lehetett vásárolni. A hölgyek a hosszas út unalmait -Sparkins Horácz magasztalásával űzték el, aztán mamájukat támadták meg, -hogy egy shilling megkimélése végett ily messzire viszi őket, s azt -hitték, hogy talán már soha sem érnek helyre. Végre megállott a kocsi -egy piszkos külsejű bolt előtt, melynek kirakati ablakában minden nemű -árú czikk, a reá tűzött árakkal együtt volt látható. Egyszersmind az -ablak üveghez illesztett s nagy betűkkel írt pár sor jelenté, hogy „itt -mindenféle kelme igen olcsón, a rendes ár felére szállitva le, kapható.“ - -– Na ugyan mamám szép helyre hozott bennünket! panaszkodék Teréz -kisasszony, – mit gondolna Sparkins, ha itt látna! - -– Az ám! szörnyűködék Marianne a puszta eszmére is. - -– Mélztassanak leülni nagyságtok. Először is mit parancsolnak? kérdé a -fehér s roppant csokorra kötött nyakkendőt viselő fő-segéd. - -– Selyem kelméket szeretnék látni; felelt Maldertonné. - -– Azonnal nagysád. Smith úr! Hol van Smith? - -– Itt vagyok! kiáltá egy hang a bolt mélyületéből. - -– Kérem siessen Smith úr! szólt haragosan a fő-segéd. – Ön soha sincs -itt, mikor szükség van önre. - -Az ekként lehető legnagyobb sietségre serkentett Smith, ügyes -könnyüséggel szökött át a boltasztalon s az imént érkezett vevők elibe -állott. – Maldertonné gyöngén felsikoltott; mire Teréz, ki épen ülő -nővéréhez hajoltan ezzel beszélt, feltekinte s maga előtt látta – -Sparkins Horatiót. - -„Fátyolt vonunk – mint regényirók szokták mondani – a jelenetre, mely -következék. A rejtélyes, a bölcselő, a regényes, a metaphysicai Sparkins -– ki az érdekes Teréz előtt ifju herczegek s költői lángeszek -megtestesűlt eszmény-képének látszott, minőkről ő olvasott és álmodott -de színről színre láthatni soha sem reméllt – hirtelen Smith Sámuellé, -egy piszkos, bizonytalan lételű, olcsó bolt másod segédévé változott. Az -Oak-lodgei hősnek e váratlan látogatók előli méltóságteljes -elsompolygása csak ama ebéhez hasonlítható, mely e húsos fazékból -elkövetett csenés miatt leforrázva lőn. A Maldertonok minden reményei -egy percz alatt tönkre silányúltak s elolvadtak, miként a -czitromfagylalt elolvad hosszú nyári ebéden; az Almack-ok és előkelő -köröktől ismét oly távol álltak mint az éjszaki földsarktól; s Teréz -kisasszony körűlbelől újra annyi kilátással birt a férjhez menetelre, -mint Ross kapitány birt az éjszak-nyugoti tenger-út meglelésére. - -Évek múltak e borzasztó reggel eseményei óta. Az ibolyák háromszor -virágoztak a camberwelli kertmezőn, a verebek háromszor ismételték -tavaszi csiripeléseiket a camberwelli lugasban, de a Malderton -kisasszonyok még mindig hajadonak. Teréz helyzete napról napra kétségbe -esettebbé válik; Flamwell azonban a nagyrabecsülés zenithjén áll, s a -család még folyvást a régi előszeretettel viseltetik az aristocratia -egyénei iránt s növekedett utálattal minden közönséges ellen. - - - - -A SZERELEM ZARÁNDOKA. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Élt hajdan Granadában egy mór király, kinek csak egyetlen, Ahmed nevü -fia volt. Ezt az udvaronczok Al Kamel vagy is a „tökéletesnek“ nevezék -el, a benne már gyermekségében feltünő ész-túlnyomóság kétségbevonhatlan -jeleinél fogva. A csillagászok helybenhagyák e melléknevet, s oly -kedvező jóslatokat mondának a gyermekre, minők csak szükségesek, egy -herczeget tökéletes és boldog uralkodóvá tenni. - -Csupán egy felhő lengett jövője fölött s még ez is rózsaszinü volt: hogy -t. i. szerelmes természetü lesz s nagy veszélyeken kellend e szenvedélye -miatt átmennie. Ha azonban a szerelem csábjaitól érett koráig vissza -lehetend őt tartani, e veszélyek elenyésznek, s további életét -háborgatlan boldogságban fogja tölteni. - -Minden ilynemü baj megelőzése tekintetéből a király nagybölcsen -elhatározá a herczeget elzárt magányban neveltetni, hol nőarczot soha ne -lásson, s e szót: szerelem, emlittetni se hallja. E végből az Alhambra -fölötti hegy homlokzatán, magas falakkal kerített gyönyörü kertek -közepette pompás palotát épitetett, ugyanazt, mely mai nap Generalife -név alatt ismeretes. A fiatal herczeg e palotába záratott s a -legtudományosabb és hidegvérübb arab bölcsek egyikének, Eben Bonabbennek -gondja s nevelésére bizatott, ki élete nagyobb részét Egyiptomban, -hieroglyphek tanulása s gúlák és régi sirok kutatása közt tölté, s ki -egy egyiptomi mumiában sokkal több kecset talált, mint a legingerlőbb -élő szépségek bármelyikében. A bölcsnek meghagyva lőn, hogy a herczeget -a tudás minden nemében oktassa, egyet kivéve, – a szerelemnek egészen -ismeretlenül kellett előtte maradnia. - -– Használj fel minden czélszerü óvszert mit jónak látsz; mondá a király, -de tartsd eszedben ó Eben Bonabben, hogy ha őrködésed alatt fiam e -tiltott tanból csak legkisebbet is eltanul, fejeddel lész érte felelős. - -A bölcs Bonabben aszott vonásain e fenyegetésre száraz mosoly vonult át. - -– Legyen felséged szive oly nyugodt fiáért, mint enyém az – fejemért, -oly embernek látszom-e én, ki e hiu szenvedélyből leczkéket szokott -adni? - -A bölcsész gondos felügyelése alatt a herczeg nagyra nőtt a palota és -kert zárt körében. Fekete rabszolgák teljesiték parancsait, ocsmány -némák, kik mit sem tudtak a szerelemről, vagy ha tudtak is, szavok -hiányzott erről beszélni. – Észtehetségeire különös gondot forditott -Bonabben, s Egyiptom elvont tudományaiba kezdé őt avatni, de ezekben a -herczeg nem nagy előmenetelt tőn, s csakhamar kiderült, hogy a -bölcsészethez nincs hajlama. - -Egy ifju herczegre nézve azonban, meglepőleg hajtható volt, kész minden -tanácsot elfogadni, s többnyire az utolsót követni. Elnyomta ásitásait s -türelmesen hallgatá Eben Bonabben tudós hosszu értekezéseit, mikből a -tudománynak némi felületes máza reá is ragadt, s igy érte el -szerencsésen huszadik évét, mint valóságos csodája a herczegi -okosságnak, – de a szerelemről sejtelme sem volt. - -Ez időtájban azonban a herczeg viseletén némi változás mutatkozott. -Végkép abba hagyta tanulmányait, s inkább a kertben sétált, vagy a -csermelyeknél mélázott. Egyéb műtanok között kevés zenét is tanult, s ez -most idejének nagy részét foglalá el, s költészeti hajlama feltünővé -lett. A bölcs Eben Bonabben megszeppent, s e haszontalan szeszélyeket -algebrai szigoru feladatokkal akarta belőle kiüzni – a herczeg azonban -csömörrel fordult él ezektől. - -– Nem szenvedhetem az algebrát, mondá, kín az nekem és utálat. Valami -inkább szivhez szólót szeretnék. - -A bölcs Eben Bonabben e szavakra aszott fejét rázta. - -– Itt a philosophiának vége van, gondolá, – a herczeg felfedezte, hogy -szíve van. – S ezután szorgosan kémlelé növendéke lépteit s tapasztalá, -hogy véralkatának rejlő fogékonysága működésben van s csak tárgyat -keres. Érzelemrészegültségben, melynek okát maga sem tudta, járta be -Generalife kertjeit; édes ábrándjaiban néha órákig elmerengett, majd -lantját vette elő s méla bús dallamokat vert rajta s ismét félretevé és -keserves sohajokba tört ki. - -E szeretési hajlam fokonkint lelketlen tárgyakra is kiterjedt; voltak -gyöngéd figyelemmel ápolt kedvencz virágai; aztán különféle fákhoz -kezdett ragaszkodni s ezek közt különösen egy szép növésü és hulló -lombozatuhoz, melyre bőven pazarlá szerelmi ömledezéseit, nevét héjjába -vésve, ágaira koszorukat függesztve, s lantkíséret mellett dalokat -énekelve dicséretére. - -Eben Bonabben megijedt növendékének e nyugtalan állapotán. A tiltott tan -örvénye szélén látta őt már – hol a legcsekélyebb véletlen is -elárulhatja neki a végzetszerü titkot. Mind a herczeg biztosságaért, -mind pedig saját fejéért remegve sebten ragadá őt ki a kert csábjai -közől, s a Generalife legmagasabb tornyába zárta el. E torony díszes -lakosztályokat foglalt magában s csaknem határtalan távolbai kilátással -bírt, de egyszersmind igen magasan is állt amaz édes légkör és bájoló -lugasok fölött, mik Ahmed fogékony kedélyére oly veszélyes hatást -gyakoroltak. - -Mit volt mit tennie azonban, hogy kibékéltesse őt fogságával, s -megkurtitsa unalmas óráit? A kellemes tanoknak minden nemét kimeríté -már, s algebráról szó sem lehetett. Szerencsére, Egyiptomban létekor -Eben Bonabben a madarak nyelvét tanulta meg egy zsidó rabbitól, kire e -tan egyenes hagyomány-vonalban szállott bölcs Salamonról, kit ismét erre -Sheba királyné oktatott. E tan emlitésére a herczeg szemei uj -lelkesedésben ragyogtak fel, s oly mohósággal fogott tánulásához, hogy -nem sokára ép oly jártas lőn benne, mint mestere. - -Generalife tornya megszünt magány lenni; közel talált olyanokra, kikkel -társaloghatott. Első ismeretsége egy sólyom volt, mely a sugár bástyafal -egy hasadékában fészkelt, s onnan prédát keresni messze elcsapongott. A -herczeg azonban kevés becsülés vagy szeretetreméltót talált benne. Nem -volt egyéb dicsekedő nagy szavu légi kalóznál, ki csak ragadozásról, -vérontásról s vakmerő kalandokról tudott beszélni. - -Közelebb aztán egy bagolylyal ismerkedett meg, egy széles fejü, merev -szemü s szörnyen okos képű madárral, mely a falüregben egész napon át -kancsalul pislogva ült, s csak éjjel repült ki. Nagy igényeket tartott a -tudósságra, beszélt a csillagászatról és a holdról, s néha a sötét -tanokra is czélzott: fő szenvedélye azonban a metaphysica volt, s -hosszadalmas előadásait a herczeg még Bonabbenéinél is nyomósabbaknak -találta. - -Volt aztán egy denevér, mely egy sötét bolthajtás szögletében egész nap -mindig lába sarkain függött, szürkületkor pedig csámpásan -kiszeleskedett. Ennek azonban mindenről homályos fogalma volt, -kigunyolta az általa csak kétesen láthatott tárgyakat, s miben sem -látszott élvet találni. - -Ezeken kivül volt még egy fecske is, kit a herczeg eleinte igen -megszeretett. Csinosan tudott csevegni, de mindig szárnyain, mindig -nyughatlanul idestova röpkedve s alig maradva néha egy kis -beszélgetésre. Kisült végtére, hogy biz ő csak egy üres fecsegő, ki a -dolgoknak csupán felületén simul el, s mindennek tudását követeli, -holott mitsem tud jól. - -Ezek valának az egyedüli tollas pajtások, kikkel a herczegnek alkalma -nyilt az imént tanult nyelvet gyakorolhatni; a többi madaraknak igen -magas levén a torony. Rövid időn megunta uj ismerőseit, kiknek -társalgásában igen kevés volt az értelmiség, érzelem pedig épen semmi, s -fokonként ismét visszaesett magányába. Igy mult el a tél, a tavasz -viránya illatot lehelve, kizöldült, s elérkezett a párosodás és -fészek-épités boldog korszaka. A Generalife-kert ligeteiből egyszerre -átalános madár-zene és dalcsattogás hatott fel a torony magányába. -Mindenfelől ugyanazon tárgyat: szerelem – szerelem – szerelem – éneklé s -viszhangozá változatos hanglejtéssel ezer torok. - -A herczeg hallgatva s töprenkedve figyelt. - -– Mi lehet ez a szerelem? gondolá, melylyel az egész világ annyira el -van telve s miről én mitsem tudok? - -Barátjához a sólyomhoz fordult felvilágosításért. A gonosz madár megvető -hangon felelt: - -– Ez iránt a föld közönséges békeszerető madaraihoz kell fordulnod, kik -nekünk, a lég urainak számára vannak teremtve. Az én mesterségem háboru, -s verekedés a gyönyörüségem. Én hadfi vagyok, s nem értek a -szerelem-félékhez. - -A herczeg boszusan hagyá őt ott, s a bagolyhoz fordult rejtekében. – Ez -békeszerető madár, gondolá s képes leend megfejteni kérdésemet. -Megkérdezte e szerint a baglyot, hogy mi lehet az a szerelem, miről alól -a ligetben valamennyi madár énekel? - -A bagoly arczán sértett méltóság rajzolá magát. - -– Éjeimet, mondá, tanulmány és kémlődés foglalja el, nappal pedig az -éjen át tanultak fölött gondolkodom. Az általad emlitett éneklő -madarakkal semmi közöm – megvetem őket dalaikkal egyűtt. Allahnak legyen -hála, én nem tudok énekelni, én bölcsész vagyok, s nem értek az ilyes -szerelemféléhez. - -A herczeg ekkor a boltív alá, hol denevér barátja függött sarkain, ment -s előterjeszté kérdését. A denevér csipős orr-fintoritással és zsémbelve -kelt ki. - -– Mit háborgatod ily haszontalan kérdéssel reggeli álmomat? Én csak -szürkületkor, midőn a többi madár alszik, repülök ki s nem törődöm -érdekeikkel. Én sem madár, sem marha nem vagyok, s hálát adok érte az -égnek. Jól ismerem alávalóságaikat s gyülölöm őket egytől egyig. Szóval, -én világgyülölő vagyok – s mitsem tudok az ily szerelemfélékről. - -Utolsó segédforrását, a fecskét kereste fel most a herczeg, s épen a -toronycsúcs körüli röpkedésében állitá őt meg. A fecskének szokás -szerint igen sietős dolga volt, s alig ért rá felelni: - -– Becsületemre, mondá, annyi közügyben kell eljárnom s annyira el vagyok -foglalva, hogy még időm sem volt e tárgyról gondolkodni. Naponkint ezer -látogatást kell tennem s ezer fontos ügyet megvizsgálnom és igy percznyi -időm sem marad e csipp-csupp dolgokra. Szóval, én világpolgár vagyok, s -nem foglalkozom ily szerelemfélékkel. Ezt mondva a völgybe merült le a -fecske s pillanat alatt eltünt. - -A herczeg tehát felvilágosulatlan maradt, tudnivágyát azonban e -nehézségek még inkább ingerlék. E hangulatban találta őt nevelője a -toronyban. A herczeg élénken lépett eléje. - -– Ó Eben Bonabben, szólt, te engem a föld sok tudományára oktatál, de -van még egy tárgy, miről még szikra ismeretem sincs, s mit tudni igen -szeretnék. - -– Csak kérdeznie kell a herczegnek alázatos szolgáját, s minden, mit -ennek szük körü tudása tartalmaz, parancsára áll. - -– Mondd meg tehát nekem ó legfőbbike a bölcseknek, mi az az ugynevezett -szerelem? - -Mintha a menykő csapott volna Bonabbenbe, reszketett és elsápadt, és ugy -tetszék neki, mintha feje mód nélkül inogna vállain. - -– Mint jöhetett herczegséged e kérdésre – hol tanulhatta e semmirevaló -szavat? - -A herczeg a torony-ablakhoz vezette őt. – Figyelj ó Eben Bonabben; mondá -neki. A bölcs figyelt. A csalogány egy bokorban a torony alatt -kedveséhez a rózsához énekelt; minden virágos ágról minden illatozó -berekből dallam emelkedék, és szerelem – szerelem – szerelem – volt -mindenütt a dal-tárgy. - -– Allah Akbar! az Isten nagy! kiálta fel a bölcs Bonabben. Ki -titkolhatja el ezt az emberi sziv előtt, ha maguk a lég madarai is -ősszeesküsznek elárulására? - -Aztán Ahmedhez fordulva – ó herczeg, kezdé, zárd be füleidet e csábitó -hangoknak. Erősitsd lelkedet e veszélyes tan ellen. Tudd meg, hogy ez a -szerelem a nyomoru emberiség bajai felének oka. Ez az, mi jó barátok és -testvérek közt elkeseredést és vitát szül, ez okozza az orgyilkos -megtámadásokat és pusztitó háborukat. Bú és gond, nyugtalan napok és -álmatlan éjjel – kisérői. Az ifjuság virágát elhervasztja, örömeit -letarolja, s idő előtti aggság kinjaival lep el. Allah védjen meg -herczegem, s tartson távol – az ugynevezett szerelemtől! - -A bölcs Eben Bonabben erre rögtön távozott s a herczeget még nagyobb -zavarba merülten hagyta. Hiába iparkodott ez eszmét lelkéből elüzni, -folyvást uralkodott az gondolatain, czélhoz nem vivő gyanitásokkal -kinozva és fárasztva őt. - -– Annyi igaz, mondá magában, a zengzetes madárdalt hallgatva; hogy e -dalokban semmi bánatos nincs, sőt nagyon is vig és örömmel teltnek -látszanak. Ha a szerelem oly sok bút és nyomort okoz, mért hogy e -madarak nem inkább a magányt keresik, vagy egymást darabokra nem tépik, -a helyett hogy vigadva röpkednek a ligetekben, vagy hogy egymással -enyelegnek a virágok közt? - -Ily megfejthetlen gondolatokkal tépelődve feküdt egy reggel pamlagán. -Szobája ablaka nyitva állt, s a korány lanyha szellete narancs virág -illatával terhesen lengett fel hozzá Darro völgyéből. A csattogány -halkan dalolá szokott tárgyát. A herczeg sohajtozva hallgatá, midőn -hirtelen suhogó neszre riadt fel: vércse által üldözött gyönyörü galamb -röpült be az ablakon s pihegve esett le a padlóra, mig a zsákmányától -elriasztott üldöző tova szállott a hegyekbe. - -A herczeg fölvevé a lelkendező madarat, megsimogatá tollait, s keblébe -fészkelé. Czirogatásaival lecsillapitván arany kalitkába tette őt, és -saját kezeivel adott neki szemen szedett tiszta buzát s friss vizet. A -madárnak azonban nem kellett a tápla, epedve, szomoruan, panaszos -nyögdécselés közt vonta meg magát. - -– Mi bajod van? kérdé Ahmed; nincs-e mindened, mit szived csak kivánhat? - -– Ó nincs ám, felelt a galamb; nem vagyok-e elválasztva szivem -kedvesétől s épen most tavaszszal, boldog évszakában a szerelemnek? - -– A szerelemnek? viszhangozá Ahmed, kérlek, szép madaram, meg tudnád te -nekem mondani, mi az a szerelem? - -– Meg bizony s igen jól, herczegem. Egynek kín, kettőnek üdv, háromnak -pör és ellenkedés, varázserő az, mely két lényt egymáshoz vonz s édes -rokonszenvvel kapcsolja őket össze, az együttlétet boldogsággá, a -magányt keservvé alkotva. S neked nincs egy ily lényed, kikez e gyöngéd -hajlam kötelékei vonzanak? - -– Öreg tanitómat Eben Bonabbent szeretem ugyan jobban mint akárki mást, -de ő gyakran unalmas s néha boldogabbnak érzem magam társasága nélkül. - -– Ez nem az általam értett rokonszenv. Én a szerelemről szólok, az élet -e nagy titka és őselvéről, az ifjuság részegitő rajongásáról, az -érettkor józan gyönyöréről. Nézz azért herczegem s látni fogod, miként -ez áldott évszakban az egész természet tele van szerelemmel. Minden -teremtett lénynek megvan saját párja, a legjelentéktelenebb madár -kedveséhez énekel, még a him ökörszem is hódol a nő ökörszemnek a -sövényen, s ama pillangók ott, melyeket a torony fölött csapongani s a -légben játszani szemlélsz, boldogok egymás szerelmében. Ó herczegem! te -e szerint ifjuságodnak annyi becses napját élted le a nélkül, hogy a -szerelmet ismernéd? Nincs-e hát egy más nembeli lényed – egy szép -herczegnő vagy bájos hölgy, ki lelánczolja szívedet s édes kinok és fájó -vágyak lázongásával töltse azt be? - -– Kezdem érteni, mondá sohajtva a herczeg, ily lázongást már többször -tapasztaltam, a nélkül hogy okát tudnám; de hol keressek hát e szomoru -magányban, az általad leirthoz hasonló tárgyat? - -Rövid további társalgás következék s a herczeg első szerelmi leczkéje -bevégezve lőn. - -– Hajh! mondá, ha a szerelem valóban ily üdv s meggátlása oly nagy -kinszenvedés, Allah mentsen meg attól, hogy avatottjai bármelyikének -örömét megrontsam. Ezzel felnyitá a kalitkát, kivette a galambot, s -miután összevissza csókolá, az ablakhoz vitte őt. - -– Eredj, boldog madár, szólt, egyesülj szived kedvesével ifjuságod s a -tavasz szép napjaiban. Mért tennélek fogolytársammá e rideg toronyban, -hova soha be nem juthat a szerelem! - -A galamb megcsattogtatá szárnyait örömében, föllengett a magasba, s -aztán suhogó szárnyakkal bukott alá Darro virányos ligeteibe. - -A herczeg szemeivel kisérte őt s midőn eltünt, keserves bánkodásnak adta -magát. Az egykor oly gyönyörködtető madárdal most csak fájdalmát növelé. -Szerelem! szerelem! szerelem! Szegény, szegény fiu, most már érté a -zengeményt. - -Szemei tüzben villantak fel, midőn legközelebb a bölcs Bonabbent láták -meg. - -– Mért tartottál engem ez ocsmány tudatlanságban? kiáltá. Mért lőn az -élet ős elve és nagy titka előlem elrejtve, holott ebben a legkisebb -féreg is jártas? Nézd, az egész természet gyönyörben ujjong. Minden -teremtmény párjának örül. Ez – ez a szerelem, miről én értesülni -kivántam. – Mért vagyok egyedül én elzárva élvezésétől? Miért lőn e tan -bájainak nélkülözésével ifjuságom annyi napja eltékozolva? - -A bölcs Bonabben belátta, hogy itt minden további tartózkodás -sikertelen; miután a herczeg a tiltott és veszélyes tannak tudomására -jött. Nem maradt egyéb hátra mint a csillagászok jóslatait s amaz -óvásokat nyilvánitani, melyek a fenyegető veszélyek elháritása végett, -nevelésében szükségeseknek találtattak. - -És most herczegem, tevé hozzá, életem kezeidben van. Tudja meg atyád, a -király, hogy te a szerelem szenvedélyét őrködésem alatt ismerni -megtanultad s én fejemmel adózom érte. - -A herczeg igen méltányos volt, miként a korabeli ifju emberek többnyire -szoktak lenni, s nevelőjét el nem árulni annál inkább igérte, minthogy -ez igéret megtartása még semmijébe sem került. E fölött, ő valóban -ragaszkodott is Eben Bonabbenhez, s még csak elméletileg ismervén a -szerelmet, szivesen megegyezett e tant inkább saját keblébe zárni, sem -hogy általa a bölcsész fejét veszélyezze. - -Föltétele, azonban, próbákra lőn téve. Nehány nappal később, épen midőn -a torony bástyázaton elmélkedék, az általa szabadon bocsátott galamb -lengedezve jött a légben, s félelem nélkül vállára szállott. - -A herczeg szivéhez szoritgatá őt. – Boldog madár! szólt, ki a reggeli -szellő szárnyain a világ legtávolabb részeibe repülhetsz. Hol jártál, -mióta elváltunk? - -– Távol országban, herczegem, honnan én neked szabadságom jutalmául -hireket hozok. Röptem vad körében, a mint lapály és hegyek fölött a -légben csapongék, mindennemü virág és gyümölcscsel ékes kertet láttam -meg alattam. Zöld réten, vándor folyam partjain feküdt az, közepén -diszes palotával. A lomb lugosok egyikébe szálltam fáradalmas utamból -megpihenni. Alattam zöld gyep ágyon fiatal herczegnő ült, ifju évei -bájos virágában. – Szintén ifju hölgyei környezék őt s virágfüzérekkel -és koszorukkal halmozák, de a kert vagy mező egy virága sem mérkőzhetett -szépségében vele. S mégis itt elrejtve kell nyilnia, mert a kert magas -falakkal van keritve, s halandó oda nem léphet be. Mihelyt én e -szépséges, ifju és ártatlan szüzet megláttam, azonnal gondolám, hogy im -itt van az ég által herczegem szivébe szerelmet ihletni alkotott lény. - -E rajz Ahmed gyulékony szivébe szikraként esett; véralkatának eddig -rejlő egész szerelmessége egyszerre tárgyat találva a herczegnő iránt -határtalan lángra gyuladott. Levelet irt neki, legszenvedélyesb -modorban, égő hódolást lehellőt, s szerencsétlen fogságát panaszlót, -mely meggátolja felkeresni őt s lábaihoz borulni. Igen gyöngéd s -meginditó ékes szóllásu verseket is mellékelt hozzá, mert ő -természeténél fogva s szerelem által ihletett költő vala. Levelét, „Az -ismeretlen széphez a fogoly Ahmed herczegtől“ czimezé, aztán moshusz és -rózsaillattal szagositva a galambnak adá át. - -– El, követek leghűbbike! mondá. Repülj hegyen és völgyön sikon és -folyón át, ne pihenj meg lombsátorokban s a földre se szállj addig, mig -e levelet szivem hölgyének át nem adád. - -A galamb magasan emelkedék a légbe s irányt választva egyenes vonalban -csapott el. A herczeg utána meredett, miglen kis felhő foltként a hegyek -mögött elenyészett. - -Napról napra várva várta szerelmi követének visszatértét, de hasztalan -várt. Feledékenységgel kezdé vádolni már, midőn egy esten naplementekor -a hűséges madár szobájába vergődött s lábaihoz hullva, kiadta lelkét. -Valamely kóbor ijász nyila átszögzé mellét, s ő végperczeivel küzdve -jött a reá bizottat teljesíteni. A herczeg mélyen megilletődve hajlott a -hűség vértanúja fölé, s nyakán gyöngysort vőn észre, melyhez, szárnyai -alá piczi arczkép volt csatolva. Ifjan virágzó gyönyörű herczegnőé volt -ez, s kétségkivül az ismeretlen kerti szépségé; de hogy ki és hol van ő -– miként fogadá a levelet, s az arczkép szerelme jóváhagyásaként -küldetik-e? ez a hű galamb szerencsétlen halála miatt kétes rejtély -maradt. - -A herczeg addig nézett a képre, mig szemei könyekben usztak. Szivéhez és -ajkaihoz szoritá azt, órákig ült vég elragadtatásban előtte. - -– Gyönyörüséges arczkép! sohajtá, fájdalom, hogy csak kép vagy. Mégis e -harmatos szemek oly szeretve sugárzanak reám, s ugy tetszik, mintha e -rózsás ajkak bátoritó szavakra akarnának nyilni. Hiu ábránd! Nem épen -igy tekintenek-e más szerencsésb vetélytársamra? De széles e világban -hol reméljem feltalálni eredetijét? Ki tudja, mennyi hegyláncz, mennyi -ország választ el minket – mi balsors alkothat közöttünk választó falat? -Talán most is, e perczben hódolók környeznek, mig én itt fogolyként ülök -e toronyban s időmet festett árny ímádására vesztegetem. - -Ahmed herczeg elhatározá magát. – Megszököm e nékem gyülöletes börtönné -vált palotából, mondá, s mint szerelem zarándoka az egész világot -bejárom ez ismeretlen herczegnőért. – A toronyból világos nappal, midőn -mindenki ébren volt, szökni bajosan lehetett volna; éjjel azonban a -palota alig őriztetett, miután a herczegtől, ki fogságában mindig oly -szenvedőleg viselte magát, hasonló merényt senki sem várt. De mint -igazodjék el az éji homályban, s a neki egészen ismeretlen környékben? -Eszébe jutott a bagoly, ki éjjel szokott kibotorkálni, s kinek minden -rejtek utat kell ismernie. Fölkeresvén őt remeteségében, földtani -ismereteiről kérdezősködött. A bagoly erre iszonyu önbizott arczczal -felelt: - -– Tudnod kell, ó herczeg, kezdé, hogy mi baglyok igen régi és terjedt -család vagyunk, ámbár már kissé lement napunk, és Spanyolhon minden -részében birunk romvárakat és omlatag palotákat. Alig van torony a -hegyeken, erősség a rónán, vagy bástyafal a városokban, hol ne -szállásolna valamely testvérem, nagybátyám vagy rokonom, s midőn én e -számos atyafiságot látogatni jártam, bekukkantam minden szögletbe, s az -ország minden rejtekével ismerős lettem. - -A herczeg nem győzött eléggé örülni a bagoly helyirati tudományának, -tudtára adá neki bizalmasan forró szerelmét s szökési szándékát, kérve, -lenne társa és tanácsnoka. – Eredj! szólt kedvetlenül a bagoly, hát oly -madár vagyok-e én, ki szerelmi dolgokba avatkozzék? én, ki egész időmet -elmélkedésnek és a holdnak szentelem? - -– Ne érezd magad megsértve, ó ünnepélyes bagoly, felelt a herczeg, vond -el magad egy időre a holdtól és elmélkedéstől, nyujts elillanásomban -segédkezet, s mindened leend, mit szived csak ohajthat. - -– Megvan ez már nekem, viszonzá a bagoly; néhány egér elegendő szerény -asztalomra, e falhasadék elég tágas tanterem, s egy hozzám hasonló -philosoph mit kivánhatna egyebet? - -– Gondold meg, ó legbölcsebb bagoly, hogy mialatt szobádban álmodozol s -a holdat bámulod, tehetségeid a világnak el vannak veszve. Lesz idő, -mikor majd uralkodó leendek, s főrangu és méltóságos hivatalba foglak -tehetni. - -A baglyon, mindamellett hogy bölcsész s az életszükségeket nélkülözni -tudó volt, fogott a dicsvágy, s végre rábiratott a herczeg által, hogy -megszökjék vele, vezetője és védője legyen vándorutjában. - -A szerelmes gyorsan szokta terveit létesiteni. A herczeg összeszedte -drágaságait, s magához rejté mint utazási tőkét. Még azon éjjel -lebocsátkozott a torony egy erkélyéhez kötött övén, átmászott a -Generalife külső falain s a bagoly által vezérelve még hajnal-pirkadás -előtt szerencsésen kimenekült a hegyekbe. - -Itt tanácsot tartott vezetőjével az ut további folytatása fölött. - -– Ha tanácsolhatnék, szólt a bagoly, én részemről a Sevillába menetelt -javallanám. Tudnod illik, hogy több év előtt én ott nagybátyámat, egy -köztiszteletü hatalmas baglyot, látogattam meg, ki, e város alcazarjának -egy rom szárnyát lakta. Éjjeli kirándulásaim alkalmával gyakran vettem -észre egy magányos toronyban égő világot, s egyszer az ablakhoz szállva -rájöttem, hogy e fény egy arab büvész mécseséből származik; bűbájos -könyvekkel volt ő környezve, vállán pedig meghitt öreg hollója ült, ki -vele jött Egyiptomból. Én ismerős vagyok e hollóval s tudományom nagy -részét neki köszönhetem. A büvész azóta meghalt, de a holló még mindig a -toronyban lakik, mert e madarak bámulatos hosszu életüek. Ó herczeg, -keresd fel e hollót, nagy jövendőmondó és szellemidéző az, sőt jártas a -sötét tanokban is, miről a hollók s különösen az egyiptomiak, nagy -hirben állanak. - -A herczegre mélyen hatott e tanács ildomossága, s ehezképest Sevillának -vette utját. Uti társa kedvéért csak éjjel utazott, nappal pedig -valamely sötét barlangban vagy romladó őrtoronyban hevert, mert a bagoly -jól ismert minden rejtekhelyet s a régiségek iránt nagy hajlamot -tanusitott. - -Végre egy reggel, hajnal hasadtakor Sevillához értek, hol a népes utczák -zaját és világosságát gyülölő bagoly a városon kivül egy odvas fában -ütötte fel tanyáját. - -A herczeg bement a kapun s csakhamar feltalálta a büvész tornyát, mely a -város többi házai fölé akként emelkedék, mint a pálmafa a pusztaság -bokrai fölé; s ez valósággal ugyanazon torony volt, mely még mai nap is -áll, s Giralda a sevillai mórtorony név alatt ismeretes. - -Hosszu csigalépcsőn ment fel a torony tetejére, s megtalálta a -cabalisticus hollót, egy vénrejtelmes, őszfejü és boglyas tollu madarat, -hályoggal szemén, mi őt oly kisértetszerüvé tevé. Egy lábán -gubbaszkodott s fejét félre forditá, hogy ép szemével a padlóra rajzolt -diagramot vizsgálhassa. - -A herczeg hódoló alázattal, mit e tiszteletre méltó külső s -természetfölötti bölcseség ihletett beléje, közeledett hozzá. - -– Megbocsáss legvénebb és legmélyebb eszü holló, rebegé, ha egy perczre -zavarom világ csodáját alkotó tanulmányidat. A szerelem egy növendékét -látod magad előtt, ki tanácsodat kéri, mint lelhetné föl szenvedélye -tárgyát? - -– Az az, felelé jelentékeny pillantással a holló, te jósló tehetségemet -akarod próbára tenni. Jer, mutasd tenyeredet, hadd magyarázzam meg a -szerencse titokteljes vonalait. - -– Bocsánat, szólt a herczeg, nem a sors végzeteibe tekinteni jöttem, -miket Allah halandó szemei előtt rejtve tart, én szerelem zarándoka -vagyok s csak vándor-utam vezérfonalát keresem. - -– S nem érted el még czélodat e szerelmes Andaluziában? mondá a vén -holló reá pislogva egy szemével; s különösen, nem értél czélt e vig -Sevillában, hol minden narancsfa árnyában fekete szemü hölgyek -tánczolják a zambrát? - -A herczeg elpirult s kissé megütődött, ily szabadon hallván beszélni a -féllábával már sirban lévő vén madarat. - -– Hidd nekem, mondá komolyan, nem vagyok az a csavargó könnyelmü -kalandor, a kinek tartasz. Andaluzia fekete szemü hölgyei, kik -Guadalquivir narancs berkeiben tánczolnak, engem nem érdekelnek. Én egy -ismeretlen és szeplőtelen szépet keresek, e képmás eredetijét; s kérve -kérlek, hatalmas holló, ha csak tudományod vagy mesterséged körében van, -adj nekem utasitást, hol találhatom őt fel. - -Az őszfejü hollót visszahökkenté a herczeg komolysága. - -– Mi közöm énnekem, felelé szárazan, szépséghez és ifjusághoz? én csak a -régit és korhadtat, s nem az újat és virulót látogatom, én a sors -hirmondója vagyok, ki halál jóslatokat károgok kémény tetőről, s -szárnyaimmal csattogok beteg emberek ablakainál. Másutt keress -utmutatást ismeretlen szépedhez. - -– S hol keressem ezt, ha nem a bölcseség fiainál, kik a végzet könyvében -jártasak? Tudd meg, hogy én királyi herczeg vagyok, a csillagok által -végzetszerüen egy rejtelmes vállalatra jelölve ki, mitől országok jövője -függhet. - -Alig hallotta meg a holló, hogy ez ügy szerfölött fontos, melyben a -csillagok is érdekelvék, azonnal megváltoztatá hangját és modorát, s -mélyen figyelt a herczeg történetére. Bevégeztével igy felelt: - -– E herczegnőt illetőleg, részemről nem adhatok értesitést, miután én -nem szoktam kertekben s hölgyek lugasaiban röpkedni; de siess Cordovába, -s keresd fel ott a nagy Abderahman pálma fáját, mely a fő moshea -udvarában áll; e fa tövében egy hires utazót találandsz, ki a világ -minden vidékét bejárta s királynék és herczegnők kedvencze volt. Ő -bizonyosan utba fog igazithatni. - -– Ezer köszönet e becses tanácsért, szólt a herczeg. Élj boldogul, -legtisztelendőbb varázsnok. - -– Élj boldogul, szerelem zarándoka – viszonzá hidegen a holló, s ismét a -diagram vizsgálatába merült. - -A herczeg kisietett Sevillából, fölkereste uti társát a baglyot, ki még -mindig a faoduban gunyasztott, s megindult Cordova felé. - -Függőleges kertek s Guadalquivir bájos völgyét ellepő narancs és czitrom -ligetek közt érkezék e város kapuihoz, hol a bagoly egy homályos -falüregbe repült fel, a herczeg pedig bement fölkeresni a nagy -Abderrahman által hajdankorban ültetett pálmafát. Ez a fő moshea -udvarának közepén narancs és czyprusfák közt emelkedék a magasba. – -Dervisek és fakirok ültek csoportokban az oszlopzatok alatt, s a hivők -közől néhányan, mielőtt a mosheába lépnének, a kutaknál végzék -mosdásaikat. - -A pálmafa tövében ülő csoportozat élénken figyelt szavaira egynek, ki -nagy könnyüséggel látszott beszélni környezőihez. - -– Ez lesz ama hires utazó, gondolá a herczeg, ki engem ismeretlen -herczegnőmhez útasitand. - -A tömeg közé vegyült, de mennyire meghökkent, tapasztalván, hogy az, -kinek beszédére minden ember figyel, nem egyéb mint egy papagály, ki az -ő világoszöld ruhájában, okoskodó szemeivel s délczeg búbjával, -önmagával igen megelégedett madárnak látszik. - -– Mint van az, kérdé a herczeg a körülállók egyikétől, hogy ennyi sok -komoly egyén örömét lelheti egy madár csacsogásában? - -– Nem tudod, kiről beszélsz, felelé a kérdezett, e papagály ama hires -persiai papagály ivadéka, ki regemondó tehetségei által oly nagy nevet -szerze magának. Kelet minden tudománya kis ujjában van, s költeményeket -ép oly készséggel szaval, mint a mily gyorsan beszélni tud. Több -külföldi udvarnál mulatott s mindenütt a miveltség csodájaként -becsültetett. Kegyencze volt a szépnemnek is, mely a verseket szavalni -tudó okos papagályokat nagy becsben szokta tartani. - -– Elég, vágott szavába a herczeg, e kitünő utassal magán beszédbe kell -bocsátkoznom. - -Ezt megnyeré s elmondá utazása czélját. Alig emlité azonban, midőn a -papagály oly rikácsoló hangos nevetésbe tört ki, hogy szinte a szemei is -könyekben usztak. - -– Bocsánat jó kedvemért, mondá, de engem a szerelemnek már csak puszta -emlitése is megnevettet. - -A herczegre roszúl hatott az idétlen tréfa. - -– Hogyan? kérdé, hát nem a természet fő titka, nem az élet ős elve, nem -a rokonszenv köz lánczolata-e a szerelem? - -– Az ám a manó! szakasztá őt félbe a papagály, kérlek, hol tanultad ezen -érzelgő fecsegést? hidd el a szerelem egészen kiment a divatból, jó -társaságban s szellemdus emberek közt hallani sem lehet róla. - -A herczeg, barátjának a galambnak egészen különböző véleményére -emlékezve felsohajtott. Pedig e papagály, gondolá, udvarokban élt, -gavallér és szellemdusnak látszik, s az ugynevezett szerelemről még sem -akar tudni. – Nem akarván a szivében csordultig telő érzelmet továbbá is -nevetség tárgyává tenni, egyenesen látogatásának közvetlen czéljára tért -át. - -– Mondd meg nékem legtökéletesb papagály, folytatá, te ki a szépek -legtitkosb rejtekeibe bejárattal dicsekhetel, nem találkoztál-e hosszu -utazásaid alatt e képmás eredetijével? - -A papagály körmei közé vette a képet, s fejét egy oldalról másra -forgatván, szemeivel felváltva nézegeté azt. - -– Becsületemre, mondá, csinos arcz; igen csinos; de mikor az ember annyi -csinos arczot lát, ha sokat utazik, hogy alig – de lassan – engem ugyse -– most már emlékezem – nem lehet kétség, ez Aldegonda herczegnő; miként -is feledhetém őt, kinek oly választott kegyencze valék? - -– Aldegonda herczegnő! viszhangozá a herczeg; s hol találhatom őt fel? - -– Csendesen, csendesen! szólt a papagály, feltalálni könnyebb őt, mint -elnyerni. Ő a Toledóban uralkodó keresztyén király egyetlen leánya, s -azoknak a minden-lébe-kanál csillagászoknak holmi jóslatai -következtében, a világtól, tizenhetedik születés napjáig, elzárva -tartatik. Nem fogod megláthatni őt – ez halandónak lehetlen. Én -mulattatása végett eléje bocsáttatám, s egy világot látott papagály -becsületszavára mondom, hogy sok nálánál együgyűbb herczegnővel is -társalogtam már. - -– Egy bizalmas szóra kérlek, kedves papagályom; sugá a herczeg. Én -korona-örökös vagyok, s egykor még trónon fogok ülni. Látom, hogy te -szép eszü madár vagy s forogtál a világban. Nyujts nekem segédkezet e -herczegnő elnyerhetésében s én udvaromnál magas hivatalba helyezlek. - -– Szivesen, felelt a papagály, csakhogy e hivatal majd lehetőleg valami -gondtalan állomás legyen, mert mi lángeszek nem igen szeretünk dolgozni. - -Megegyeztek hamarjában; a herczeg ugyanazon kapun, melyen bejött, ismét -kisietett Cordovából; előhivta a baglyot a falüregből, s mint -rokontudóst mutatta őt be az uj utitársnak, s igy szépen tovább utaztak. - -A haladás azonban a herczeg nyugtalanságához mérve igen lassu volt; a -papagály fényes életmódhoz volt szokva s nem szerette reggeli álmát -zavartatni; mig más részről a bagoly délig aludt s igen sok idő veszett -el hosszu délesti pihenései által. Régiségtani hajlama is egy akadálya -volt az utnak: meg kellett állni minden omladéknál, meg kellett -szemlélni azt, s ő a vidék minden romvára vagy tornyáról hosszas -legendákat meséle. A herczeg azt reménylé, hogy a bagoly és papagály, -mindkettő tudós madár lévén, gyönyörködni fognak egymás társaságában, de -soha sem csalatkozott jobban. Örökös pörlekedésben állottak. Az egyik -lángész volt, a másik philosoph. A papagály verseket idézett, uj müveket -birálgatott és csekélységek fölött volt ékesen szóló: a bagoly mindezt -haszontalanságnak tekinté, s csak a metaphysikát tartotta dicsőnek. - -A papagály dalokat dudolgatott, tréfált és élczeket szórt komoly -szomszédjára s irtózatosan kaczagott saját élczein; mely eljárást -viszont a bagoly méltósága sértéseként tekinté, s daczolt és morgott és -pöffeszkedett, és néha egész nap egy szót sem szólt. - -A herczeget sokkal inkább elfoglalák ábrándos álmai s a gyönyörüséges -herczegnő arczképének szemlélése, sem hogy társai zsörtölődésére sokat -ügyeljen. Igy utaztak át Sierra Morena vadregényes szorosain, La Mancha -és Castilia nap által letarolt sikjain, s partjain az „arany Tájó“-nak; -mely tündéres kigyózataival Spanyolhon és Portugal felét befonja. Végre -egy sziklafokon épült s bástyákkal és tornyokkal körülvett erős várost -láttak meg, mely alatt a Tájó folyam vad hullámokkal zugott el. - -– Ime, kiálta fel a bagoly, ez itt Toledo ős nevezetes városa, s -régiségeiről nagy hirben álló. Nézzétek e tiszteletreméltó templomokat -és tornyokat, időtől szürkék azok s legendai nagyság lebeg fölöttük, – -bennük sok ősöm elmélkedett. - -– Puff! szakitá félbe ünnepélyes elragadtatását a papagály; mi közünk -nekünk a régíségekhez, a legendákhoz, és ön őseihez? Nézd inkább -herczegem, mi sokkal érdekesb, az ifjuság és szépség tanyáját, a te -sokáig keresett herczegnőd lakhelyét. - -A herczeg a papagály által mutatott irányba nézett, s kies zöld mezőben, -a Tájó partján viruló kert ligetei között egy diszes palotát pillanta -meg. Épen olyan volt e hely, minőnek a galamb festé az arczkép -eredetijének lakását. Dobogó szivvel tekinte reá. Talán e pillanatban -is, gondolá, ez árnyas ligetekben andalog a szép herczegnő, vagy könnyü -léptekkel lejt a téres erkélyzeten, vagy talán a büszke födelek alatt -nyugszik! – Közeledvén tapasztalá, hogy a kert falai igen magasak s -daczolnak a megmászással, körűle pedig fegyveres őrök járnak körszemlét. - -A herczeg a papagályhoz fordult. – Ó legtökéletesb madár, szólt hozzá, -te fel vagy ruházva az emberi nyelv adományával. Siess e kertbe, keresd -fel lelkem bálványát s mondd, hogy Ahmed herczeg a szerelem zarándoka, -csillagoktól vezérelve érte jött a Tájó virányos partjaira. - -A követségére büszke papagály a kert felé repült s átkelve a magas -falakon, miután kis ideig a berkek és lugasok fölött lebegett, egy -patakra hajló kerti lak erkélyére ereszkedett. Itt benézvén a terembe, a -herczegnőt látta pamlagára dőlten s egy papirszeletre meredő szemekkel, -mialatt halvány arczát könyek nedvesiték. - -Megborzolván kissé szárnyait, világoszöld ruháját megegyengetvén s -fej-bubját előre emelvén, udvarias mozdulattal melléje helyezé magát a -papagály, aztán telhető szelid hangon igy szólt: - -– Szüntesd könyeidet szépséges herczegnőm, vigasztalást jöttem hozni -szivednek. - -A herczegnő felriadt az emberi hang hallására, de megfordulván s csak a -zöld ruhás hajlongó kis madarat látván; – hajh! mily vigasztalást -hozhatnál te nekem, mondá; tekintve, hogy te csak egy papagály vagy?! - -A papagályra érzékenyen hatottak e szavak. - -– Már hiszen én magam idejében sok szép hölgyet megvigasztaltam, felelé, -– de hagyjuk ezt most. Jelenleg egy királyi herczeg követeként jövök. -Tudd meg, hogy Ahmed, a granadai herczeg, éretted jött, s e perczben -Tájó virányos partján táboroz. - -E szavakra a szépséges herczegnő szemei, koronája gyémántjainál is -fényesebben ragyogtak. – Ó papagályok legkedvesbike, sipegé; te valóban -örvendetes hirt hozasz, mert én már kimerült és beteg valék s csaknem -halálra gyötrött az Ahmed hüsége fölötti kétség. Siess vissza hozzá s -mondd néki, hogy levelének minden szava szivembe van vésve s hogy -költeményei lelkemnek tápja. Mondd néki azonban azt is, hogy irántami -szerelmét fegyverrel kezében is kell tanusitnia, holnap van tizenhetedik -születésnapom, s atyám a király ekkorra nagy tornát hirdetett, több -herczeg lépend a sorompók közé, s a győztes kezemet nyerendi jutalmul. - -A papagály ismét szárnyra kelt s keresztül csörtetve a berkeken, -visszarepült oda, hol a herczeg várt reá. Ahmed a fölötti öröme, hogy az -imádott arczkép eredetijét nem csak fel – de hozzá vonzódónak és hűnek -is találta, csupán azon szerencsés halandók által képzelhető, kiknek -osztályrészül jutott éber álmaikat valósithatni s az árnyékot -megtestesiteni; csak egy zavará elragadtatását – a közelgő torna. S -valóban Tájó partjain már mindenfelé fegyverek csillogtak s megharsantak -trombitáik a fényes kisérettel érkező lovagoknak, kik az ünnepélyben -részt venni délczegen haladtak Toledo felé. - -A herczegnő bájainak hirét inkább emelvén mint elhomályositván tizenhét -éves koráig a világ elől zárva tartatása, több hatalmas herczeg kérte -meg kezét, atyja azonban, a nagy mértékben eszélyes király, hogy -részrehajlás által ellenségeket ne szerezzen magának, oda utasitá őket, -hogy fegyver határozzon közöttük. A kijelelt vetélytársak közől többen -erő és ügyességről hirhedettek valának. - -Mily balkörülmény a szerencsétlen Ahmedre nézve, ki sem fegyverrel -ellátva nem volt, sem bánni azzal nem tudott. – Ó én boldogtalan -herczeg! kiálta fel, hogy egy bölcsész szemei előtt, magányban kelle -neveltetnem! Mi hasznomra van nekem az algebra és philosophia szerelmi -ügyekben? Ó Eben Bonabben! mért mulasztottad el, engem a -fegyverforgatásban oktatni? - -Ekkor a bagoly megszólalt, ájtatos imával kezdvén beszédét, minthogy jó -muzulman volt. - -– Allah Akbar! az Isten nagy! kezeiben van minden rejtett ügy – ő -kormányozza a herczegek sorsát. Halljad ó herczeg! ez ország telve van -rejtelmekkel, miket csak az olyan láthat, ki mint én, tudomány után -sötétben is képes tapogatózni. – Van a közel fekvő hegyekben egy -barlang, e barlangban egy vas asztal, a vas asztalon bűvös -fegyverkészület fekszik, mellette pedig varázsilletett harczi mén áll, -mely oda több nemzedék előtt záratott. - -A herczeg bámult a csodán, mig a bagoly, nagy karika szemeivel -pislantva, s füleit hegyezve folytatá: - -– Több év előtt atyám e vidékre, egy jószágán lévő toronyba utazván, -vele jöttem én is; s akkor időztünk e barlangban, s igy lőn előttem -tudva a rejtelem. Családunk őshagyománya ez s még igen kis bagoly-fiók -koromban hallottam nagyapámtól: hogy e fegyver-készület egy mór büvész -sajátja volt, ki, midőn Toledo a keresztyének által bevétetett, e -barlangba menekült s itt meg is halt, varázsszóval illetvén előbb -paripáját és fegyvereit, melyhez képest ezek csak mozlim által -használhatók, s ez által is csak napkeltétől délig. Ezen időközben velük -akárki legyőzhető. - -– Elég, keressük fel e barlangot! sűrgeté Ahmed. - -Legendadús barátja vezetése mellett a herczeg föllelé a kivánt helyet, -mely a Toledót környező sziklabérczes vadonok egyikében annyira el volt -rejtve, hogy csak egy bagoly egerésző szeme vagy egy régiségbuvár -lehetett képes a nyilásra akadni. Síri mécs kifogyhatlan olaja terjeszte -itt ünnepélyes világot. A barlang közepén levő vas asztalon feküdt a -bű-fegyverzet, hozzá támasztva egy lándzsa állt, s mellette az arab ló -harczra nyergelten, de szoborként mozdulatlanul. A fegyver rozsdafolt -nélkül ugy csillogott mint hajdanában, s a paripa is oly jó husban vala, -mintha most jönne a legelőről; s midőn Ahmed megsimogatá nyakát, -ágaskodni kezdett s olyat nyeritett örömében, hogy a barlang falai is -szinte megrázkódtak bele. E szerint bőven ellátva „nyargalható lóval s -forgatható fegyverrel“ a herczeg eltökélé magát megküzdeni a dijért a -közelgő tornán. - -Az eseménydús reggel felderült. A sorompók készen álltak a Végán vagy is -a Toledo sziklafalai alatti sikon, hol egyszersmind dúsan szőnyegezett s -felvont selyem ernyők alatt árnyban tartott páholyok és karzatok -emeltettek a nézők számára. E páholyokba az ország valamennyi szépe -összegyült, alúl pedig apródjaiktól kisért tollas sisaku hősök -szökdeltek ménjeiken, legkitünőbbek lévén közöttük a mai tornán küzdendő -herczegek. Az ország valamennyi szépe azonban elhomályosult, midőn -Aldegonda herczegnő a királyi páholyban, s a világ bamuló tekintetének -először megjelent. Mindent felülmuló kecsei meglátására az ámulat moraja -terjedett el a tömeg közt, s az eddig, bájainak csak hire után kezére -vágyó herczegek, tizszeres vágygyal néztek az ütközet elé. - -A herczegnő azonban szomorunak látszék. – Arczának szine minduntalan -változott s szemeit nyugtalan és elégületlen kifejezéssel jártatá körül -a tollas lovagok csoportjain. A trombiták már már jelt valának adandók -az összeütközésre, midőn a hirnök egy idegen lovag érkeztét jelenté, és -Ahmed a szin helyére nyargalt. Gyémántokkal rakott aczél sisak emelkedék -turbánja fölött, mellvérte aranynyal volt kiverve, kardja és gerelye Fez -müve, miknek markolata ékkövektől ragyogott. Arab lovának takarója -gazdagon himezve a földig ért, s a délczeg állat, ujra láthatván -fegyver-villogást, ágaskodott és prűszkölt és nyeritett. A herczeg -könnyüded büszke modora mindenki figyelmét felgerjeszté, s midőn „a -szerelem zarándoka“ név alatt jelenteték, a hölgyek soraiban általános -susogás és mozgalom keletkezett. - -Ahmed a sorompókhoz lovagolt, de ezek bezárattak előtte; a tornában, -mondaték neki, részt csak herczegek vehetnek. Kijelenté ekkor nevét és -rangját. Még roszabb – ő mozlim volt, s nem vivhata ott, hol keresztyén -herczegnő keze a dij. - -Vetélytársai fenyegető nagyratartással vették őt körül s egy szemtelen -viseletü és herculesi termetü lovag lenézve gyermeteg könnyű alkatát, -gunynyal illeté szerelmes czimét. A herczeg haragra lobbant. Párbajra -hivta ellenét. Szét mentek; aztán száguldva összeütközének, s az izmos -gunyoló, a bűlándzsa első érintésére nyergéből kivetve a fövenyen -hevert. Ezt a herczeg megeléglé, de hajh! pokoli fegyverrel és lóval -gyült meg a dolga – ha ezek egyszer mozgásba jöttek, mi sem állithatá -meg többé. Az arab mén a legsürübb tömeg közé rontott s minden akadályt -legázolt; a szelid herczeg ide s tova vágtatott a téren, s szegényt és -gazdagot, boldogot és boldogtalant földre teritett, módnélkül restelve -önkénytelen hősi tetteit. A király háborgott és dühösködött az -alattvalóin és vendégein elkövetett gyalázatért. Kirendelé testőreit – -percz alatt ezek is leüttettek lovaikról. Erre a király maga leveté -palástját, pajzsot és lándzsát ragadott s fellovagolt, hogy az idegent a -felség megjelenésével félemlitse meg. De fájdalom! a felség sem járt a -közembernél jobban – a gerely és paripa senkinek nem volt tisztelője; -Ahmed, véghetlen bánatára, teljes erővel a király ellen rugaszkodott, -kinek sarkai pillanat mulva levegőben voltak, és őmaga a porban -hentergett. - -E perczben a nap délpontra ért; a varázs szó visszanyerte erejét, az -arab mén végig szökött a harcz téren, át a sorompón, a Tájóba ugrott s -keresztül uszva ennek vad hullámát, a léhltelen és alélt herczeget a -barlangba vitte, hol a vas asztal melletti helyét elfoglalva szoborként -állott meg. A herczeg szives örömest szállott le róla, s hogy a sors -további intézkedéseit elkerülje, a fegyvert visszatette helyére. Aztán -leülve, kétségbeesett állapotán, melybe őt e sátáni paripa és fegyver -helyezé, töprenkedett. Miként mutassa magát ismét Toledóban, miután -ennek lovagjait annyira megpiszkolta s a királyt is szégyenbe keveré? S -mit fog a herczegnő is gondolni durva és lázongó viseletéről? Aggodalom -telten, szárnyas követeit kiküldé hireket gyüjteni. – - -A papagály elment minden nyilvános helyre és gyülekezetekbe, s nem -sokára egy sereg pletykával tért meg. Egész Toledo le van verve. A -herczegek eszméletlen vitettek a palotába, a torna zavarban oszlott -szét; minden ember a mozlim lovag hirtelen megjelenéséről, bámulatos -tetteiről, és sajátságos eltűnéséről beszél. Némelyek mór büvésznek -hiszik őt, mások emberi alakot öltött sátánnak, mig ismét mások -hagyományszerü történeteket regélnek hegyi barlangokban lévő elbűvölt -lovagokról, s ezek egyikének mondják őt. Abban mindnyájan megegyeznek, -hogy nem közönséges halandónak kell lennie, ki ily csodákat tőn, s a -legvitézebb legelső keresztyén harczosokat nyergeikből kivetette. - -A bagoly éjjel repült ki a sötétlő város fölé, s háztetőkbe és -kéményekbe kapaszkodék. Aztán a királyi palotára szállt, mely Toledo -legmagasabb pontján állott, s huhogva járta be a bástyákat, teraszokat -és csatornákat, bekukkant nagy kancsal szemeivel minden nyiláson és -világitott ablakon, annyira, hogy két vagy három udvari hölgy görcsöket -kapott ijedtében. Csak midőn a hajnal kezdett a hegyek fölött szürkülni, -tért vissza egerészeti kirándulásából s a tapasztaltakat elmondá a -herczegnek. - -– A palota legmagasabb tornya körül kémlődve, kezdé, egy ablakszárnyon -át a gyönyörü herczegnőt láttam. Nyugágyon pihent, szolgák és orvosok -által környezve, a nyujtott szereket azonban nem akará elfogadni. Midön -ezek távozának, levelet vőn elő kebléből, elolvasá és csókolgatá s -hangos zokogásba tört ki, ugy, hogy philosoph létem daczára, magam is -megindultam rajta! - -Ahmed érzékeny szive e hirek hallattára elszomorodott. - -– Nagyon is igazak voltak szavaid ó bölcs Eben Bonabben, mondá; bú és -bánat és álmatlan éjek osztályrésze a szeretőknek. Allah óvja meg a -herczegnőt sorvasztó befolyásától az ugynevezett szerelemnek! - -Bővebb értesitések Toledóból megerösiték a bagoly jelentését. A városban -nyugtalanság és félelem uralkodott. A herczegnő a palota legmagasabb -tornyába vitetett, s az oda vezető folyosók szorosan őriztettek. Emésztő -mélakórság vett rajta erőt, melynek okát senki sem tudta kitalálni – -visszautasitott magától minden tápot, s hallani sem akart vigasztaló -szót. A legügyesb orvosok hasztalan kisérték meg rajta tudományukat, azt -hitték már, hogy valami bűverő gyakoroltatott ellene, s a király -felhivást tett közzé, nyilvánitván, hogy a ki meggyógyitja őt, a -kincstár legdrágább ékkövét nyerendi jutalmul. - -Midőn a szögletben szundikaló bagoly e felhivásról értesült, tág szemeit -rejtélyesebben forgatá mint valaha. - -– Allah Akbar! kiálta fel, szerencsés ember lehet az, kinek e gyógyitás -sikerül, csak a királyi kincstárból választani tudjon! - -– Mint érted ezt, legtiszteltebb bagoly? kérdé Ahmed. - -– Jól figyelj ó herczeg, arra mit mondani fogok. Tudod, hogy mi baglyok -tudós testület vagyunk s a homály- és penész-lepett tárgyakkal sokat -foglalkozunk. Utolsó kirándulásom alkalmával Toledo templomai – és -tornyaiba, egy ódondász bagoly társulatra akadtam, mely üléseit a -királyi kincstár boltives tornyában szokta tartani. Épen a kincstárban -felhalmozott gyémántok és ékkövek, arany és ezüst edények alakjai, -feliratai, rajzai s mindeniknek kora és hazája fölött vitatkozának; de -leginkább érdekelve látszának lenni bizonyos ereklyék és talizmánok -által, mik a kincstárban még góth Roderik idejéből maradának. Ezek közt -különösen egy keleti mivű s aczél lemezekkel erősitett szandalfa -szekrény volt, mysticus jelekkel boritva, miket csak kis számu tudósok -érthetnek. E szekrény felirása a társulat által már több ülésben -tárgyaltatott, s hoszszas és komoly vitatkozásokra adott alkalmat. -Jelenlétemkor egy, Egyiptomból imént érkezett igen öreg bagoly ült a -szekrény födelén s a felirást olvasgatá, és azt bizonyitotta ki belőle, -hogy a szekrény bölcs Salamon trónjának selyem szőnyegét tartalmazza, -mely Toledoba kétségkivül ama zsidók által hozatott, kik ide Jeruzsalem -pusztulása után menekültenek. - -Bevégezvén ódondászati előadását a bagoly, a herczeg kis ideig -gondolatiba merülten hallgatott. - -– Hallottam én már, törte meg a csendet, a bölcs Bonabbentől emlittetni -csodateljes tulajdonságait e talizmánnak, mely Jeruzsalem pusztulásakor -eltünt s örökre elveszettnek tartatott. A toledói keresztyének előtt -hihetőleg tökéletes titok ez. Ha birtokába juthatok, megalapitám -szerencsémet. - -Következő nap a herczeg levetközé dús öltözékét s pusztai arab egyszerü -mezébe öltözött. – Arczának rézbarnás szinezetet adott, és senki sem -ismerhette volna meg benne a fényes lovagot, ki oly nagy csodálatot és -zavart okoza a tornán. Bottal kezében, táskával oldalán, s nyakáról -lefüggő kis pásztorsippal ment Toledoba a királyi palota kapujához, s a -herczegnő meggyógyitásáért igért jutalomra vállalkozónak jelenté magát. -Az őrök ütleggel akarták őt elkergetni. – Mit tehetne egy csavargó arab -ott, mondák, hol az ország legjelesbjei nem birtak segiteni? A király -azonban meghallván a zajongást, maga elé vezettetni rendelé az arabot. - -– Leghatalmasb király! szólt Ahmed; felséged egy beduin arabot lát szine -előtt, ki élete nagyobb részét a puszták magányában tölté. E puszták, -mint jól tudva van, manók és gonosz lelkek tanyái, melyek minket szegény -pásztorokat megszállanak, nyájainkba bujnak, s néha még a türelmes tevét -is dühödté teszik; ezek ellen óv- és segédszerül mi a zenét használjuk, -s vannak nemzedékről nemzedékre hagyománykép szállt dalaink, miket -énekelve és sipolva, elűzzük a rosz szellemet. Én az ezt eszközölni -képeseknek vagyok egyike s e tehetség teljes hatalmamban áll. Hogy ha -leányod ilyszerü varázs hatása alatt szenved, fejemmel állok jót, hogy -megmentem tőle. - -A királyba, ki okos ember volt s tudta, hogy az arabok csodálatos -titkokhoz értenek, uj reményt sugallott a herczeg határozott beszéde. -Rögtön a sugár toronyba vezette őt, melynek legtetején a herczegnő -szobája volt. Az ablakok oszlopzatos erkélyre nyiltak, honnan egész -Toledóra s az alól elterülő vidékre lehete lelátni. Ezen ablakok -függönyei most le valának bocsátva, mert a herczegnő emésztő s -enyhithetlen fájdalom áldozataként feküdt benn. - -A herczeg a tornáczon vőn helyet, s pásztorsipján néhány vad arab -dallamot fuvott, mit a granadai Generalifeben szolgáitól tanult el. A -herczegnő érzéketlen maradt, s a jelenlévő orvosok hitet nem adólag s -megvetéssel rázták fejeiket: a herczeg végre félretette a sipot, s -levele nyilatkozó szerelmi verseit egyszerü dallamra kezdé énekelni. - -A herczegnő megismeré a verseket – szivébe repeső öröm szállott, fejét -fölemelé s figyelt; könyek tolultak szemeibe s hullottak arczaira; keble -indulatosan hullámzott. Szerette volna a dalnokot maga elé kivánni, de -szüz szemérem tiltá le szavát. A király eltalálta óhajtását s Ahmed a -szobába vezetteték. A szeretők ildomosok valának, pillantásokat -váltottak csupán; de e pillantások köteteket foglaltak magukban. Zene -soha sem ünnepelt nagyobb diadalt. A rózsák visszatértek a herczegnő -szende arczaira; ajkaira a mosoly s a harmatos fény epedő szemeibe. - -Az orvosok megdöbbenve bámultak egymásra. A király az arab dalnokot -csodálattal vegyes tisztelettel nézte. – Csodatévő ifju! szólitá meg, -ezentul te lész első udvari orvosom, s dalzenéden kivül nem veendek -egyéb rendelvényt. Mostanra nézve – vedd el jutalmadat, kincstáram -legbecsesb ékkövét. - -– Ó király, viszonzá Ahmed, nem kell nekem arany ezüst vagy drágakő. Van -egy ereklye kincstáradban, mely a mozlimektől – Toledo egykori uraitól -maradt ottan, – egy szandalfa szekrény, selyem szőnyeggel belsejében, -add ezt nekem s én meg vagyok elégedve. - -A jelenlévők bámultak az arab szerénységén, s még jobban bámultak, midőn -a szandalfa szekrény előhozatott s a szőnyeg kivéteték belőle. Finom -zöld selyem szövet volt ez, héber és chaldeus betükkel himezve. Az -udvari orvosok egymásra néztek, vállat vonitának s mosolyogtak az uj -gyógyász együgyüségén, ki ily rongyos dijjal is meg birt elégedni. - -– E szőnyeg, mondá ez, egykor bölcs Salamon trónját ékesité, s méltó -arra, hogy a szépség lábai elé tétessék. - -Igy szólva kiterité azt egy ottoman alá, mely a herczegnő számára az -erkélyre hozaték, aztán lábaihoz ülve – - -– Ki ellensúlyozhatja – folytatá – azt, mi a sors könyvébe van irva? Im, -a csillagászok jóslata teljesült. Tudd meg, ó király! hogy lányod és én -titokban rég szeretjük egymást. Ismerd meg bennem a szerelem zarándokát! - -E szavak alig hagyták el ajkait, midőn a szőnyeg légbe emelkedék, -magával vivén a herczeget és herczegnőt. A király s az orvosok szájtátva -s elmeredt szemekkel néztek utána, mig egy fehér felhő alatt kis ponttá -válva, a kék láthatárról eltünt. - -A király dühösen hivatá kincstárnokát. - -– Mint van az, támadá meg, hogy te e talizmánt egy hitetlen birtokába -engedéd jutni? - -– Fájdalom, felséges ur! nem ismertük erejét, s a szekrény felirását sem -tudtuk olvasni. Ha ez valóban bölcs Salamon trónjának szőnyege, akkor -büverővel bir, s képes tulajdonosát a légben egy helyről másra -szállitani. - -A király hatalmas sereget gyüjtött s a szökevényeket üldözni Granada alá -ment. Hosszu és fáradalmas utat hagyva maga után, tábort ütött a Végán, -s hadi követet külde leánya visszaadatását követelni. A király maga jött -eléje egész udvarával. Benne a dalnokot ismeré meg az atya, mert Ahmed a -trónt atyja halála után öröklé s a gyönyörü Aldegonda szultánája lőn. - -A keresztyén király, megértve, hogy leánya megtarthatja vallását, -csakhamar kibékült. Véres csaták helyett tehát vigalmak és ünnepélyek -váltották fel egymást, melyek után a király elégülten tért vissza -Toledoba, az ifju pár pedig épen oly boldogan mint bölcsen uralkodott -Alhambrában. - -Megemlitendő még, hogy a bagoly és papagály kényelmes haladással s külön -külön követték a herczeget Granadába; az első éjente utazott s családja -több rendbeli örökös birtokaiban meg meg állapodott; az utóbbi, minden -utjába eső város vig köreiben szerepelve mulatott. - -Ahmed hálásan megjutalmazá őket vándorutjában tett szolgálataikért. A -baglyot miniszterelnökké, a papagályt főudvarmesterévé nevezé. -Felesleges mondanunk, hogy ország soha bölcsebben nem kormányoztatott, s -szabatosabban rendezett királyi udvar soha sem létezett. - - - - -ÖRDÖG MARKA. - -(LEVER. _Tom Burke_.) - -Irland Waterford megyéjében volt egy kis birtokom, hova a vadászati -évszakban néha néha ki szoktam rándulni. S valóban, leszámitva a -vadászatot, ide kijőni egyéb ok alig is lehetett: rideg kopár része ez -az országnak; egy rosz mezőváros van hozzá közel, különben tizenkét -mérföldnyi körben egyetlen egy ház sincs. Egyszer tehát kirándulék – ha -jól emlékszem, most decemberben múlt két éve – soha sem volt még oly -rosz idő: esett az eső reggeltől estig, és ismét esett és szél fújt -estétől reggelig; a pala-lemezek mindenfelől hullottak a házfedélről, s -éjente őröket kellett felállitani, hogy azon esetre, ha a szélvész a -kéményeket ledönti, reggel megtalálhassuk azokat. Ily szép időjárásban -látogattam én meg „Ördög markát“ – ez volt neve a vidéknek, hol házam -állt, s e név valóban illett is reá. Mindamellett én kirándulék, s -megérkezésem estéjén nem tehettem egyebet, mint meghagyni kerülőmnek, -hogy a hegyeket járja be s a vad-rablókat riassza el; és igy, vadászat -helyett, mi, mint elébb mondám, az egyetlen időtöltés lehetett e helyen, -itt valék három pár ebbel, két puskával, s egy vár felvetésére elég -lőporral, egyes egyedül járkálva fel és alá ebédlőmben, oly méla busan, -mint csak tőlem telhetett. - -Képzelhetik önök, mily boldognak éreztem magam, midőn ablakomból a kopár -vidékre kibámulva mi mulattatót sem láthaték, kivévén ha a szél néha -néha egy egy viskó fedelét esernyőként kiforditá, vagy ha a vén -szél-malmot lestem, mely már csaknem megbolondult, oly sebesen forogván, -hogy senki sem mert hozzá közeledni. - -Mind ez oly sovány mulatság volt, hogy végre megúntam e helyet: leültem -tehát, s egy hosszu hirdetést irtam az angol lapokba, ugy festvén le -benne „Ördög markát“ mint egy kis földi paradicsomot; regényes festői -vidék közepében, kellemes szomszédsággal, arkádiai lakosokkal, s hogy – -miután tulajdonosa a vidékből el akar költözni – az egész csekély áron -megkapható; az egész czikket pedig ama – hatásra számított megjegyzéssel -végzém be, miszerint, ha egy hó alatt nem történik iránta rendelkezés, a -birtok apró részekre fog felosztatni. Ezt csak azért tevém hozzá, mert -magam is ennyi időt szándékoztam itt tölteni; s habár jól tudtam, hogy -ki az előrebocsátottakat olvasá, tudakozódni sem fog utána, hittem még -is, hogy találkozhatik valami bohó, ki eljő megtekinteni, s legalább ez -is segit a karácsony ünnepeket eltölteni. - -Számitásom csakugyan nem csalt, mert alig egy hét eltölte után levelet -kaptam, melyben valami bizonyos Green ur High Holborn 196 sz. a. irja, -hogy meglátogat, mihelyest a rosz idő lecsillapúl s utazni engedi. Ha -erre vár, gondolám magamban, nem talál itt többé; ha pedig jövő héten is -igy fú a szél, ő nem talál ide; s igy nem maradt egyéb hátra, mint egy -friss pohár puncsot tölteni s magamat fütyörészve álomba ringatni. - -Négy vagy öt nappal e levél vétele után az öreg Dan M’Cormick, ki nálam -ispánforma ügyes ficzkó – tiz évig kulcsár volt a Holyhead hajón – tiz -óra tájban épen akkor rohan szobámba, midőn javában czivódom önmagammal: -valljon hat pohárral ittam-é ki vagy héttel? én hatot mondtam, a kancsó -hetet. - -– A szél szörnyümód fú Bob ur; szólt Dan. - -– Hagyd fúni – ugy sincs egyéb dolga! - -– A fák ugy tántorognak, mintha részegek volnának; reggelig egy sem -marad meg belőlük. - -– Jól teszik – mondám én; a föld ugy sem kedvező a fatenyésztésre. - -– Két kémény ledőlt; mondá ő. - -– Épitse fel az ördög; mondám én – anélkül is mindig füstölögtek. - -– Meg a csarnokajtót is bedöntötte a szél. - -– Gondolok is én vele; ha a végrehajtó birót be tudta bocsátani, miattam -bebocsáthatja a vihart is, ha neki ugy tetszik! - -– Oda vagyunk! oda vagyunk! jajgata ő kezeit tördelve; még is -szörnyüség, ha az ember élete ekként forog veszélyben! - -Mig mi igy beszélgeténk, egy pór fiu rontott a szobába az ujsággal, hogy -Milford hajó épen most vettetett partra valamivel Hook Tower alatt, s -hogy – mint az ily alkalommal rendesen történni szokott – a rajta lévők -mind megförödtek. - -Rögtön felugrottam, felhuztam vadász-csizmáimat, öltönyömet állig -felgomboltam s Dan kiséretében, rövidebb utat véve átvágtam a dombon a -hely felé, hol a hajót találni véltem. Alig mentünk fél mérföldet, midőn -az úton felénk jövő nehány paraszt szavát hallám; oly sötét volt -azonban, hogy az ember saját kezét sem látta. - -– Ki az? kérdém én. - -– Én vagyok, Tim Molloy, nagysás uram! volt a válasz. - -– Mi a baj Tim? történt valami? - -– Semmi, hál’ istennek – csupán csak hogy itt hozzuk testét azon úrnak, -ki a vizbe fúlt. - -– Én nem haltam meg, mondom nektek, csak elájultam, szólt egy rikácsoló -hang. - -– Azt mondja, hogy jobban van – szólt Tim – s meglehet csak az a baja, -hogy sós vizzel van tele; de bizony mikor megleltük, annyi életszikra se -volt benne, mint egy sár göröngyben. - -Hogy rövid legyek: felhoztuk őt a házba, lőporral dörzsöltük testét a -kandalló előtt, belé töltöttünk vagy egy fél pint égettbort s ágyba -tettük; álmos volta miatt csak annyit lévén képes mondani, hogy ő az én -High Holborni 196 sz. a. barátom. - -Másnap reggel felküldtem hozzá Dant, mintléte iránt tudakozódni; Dan a -hirrel jött vissza, hogy erősen alszik. Legjobb a mit tehet – gondolám, -és arról kezdtem elmélkedni, mily hatalmas súly hárul lelkiismeretemre, -ha e jó ember történetesen vizbe fúl; mert könnyen meglehet, hogy komoly -szándéka van oly gyönyörü birtokot venni, mint a milyet én a hirlapban -irtam le – lassanként azonban csillapulván, azon kezdtem tünődni, miként -tegyem itteni időzését lehető kellemessé. Ez bizonyosan nem fog két vagy -három napnál továbbra terjedni, kivált ha a vidéket megnézi. És épen itt -a bökkenő, mert szegény feje észreveendi, hogy bolonddá tartottam őt. – -Egész napon át ezen tünődtem, s folyvást tudakoltattam, felébredt é már? -a válasz pedig mindig az volt, hogy – még alszik. - -Négy óra tájban, midőn már alkonyodni kezdett, Oakley az ötödik -ezredből, két tiszttársával beköszöntött hozzám. Jó csillagom hozta -őket. – Ebédet készittettem tehát; a kandalló egy oldalára elegendő -mennyiségű claretet, a másra jó csomó száraz ágat hozattam s -elhatároztuk az éjt ekként tölteni; és épen, midőn alvó vendégem mikénti -megérkeztéről beszélék, ki lép a szobába más, mint ő maga. Gömbölyü kis -ficzkó volt, kurta, hirtelen, sürgő forgó modorú. Valami hentes forma -lehetett Londonban, ki meggazdagodott s falusi földesurrá akart lenni. -Csak épen, hogy ráértem tőle e keveset megtudni s egyszersmind tudtára -adni, hogy azon házban van, melyet megtekinteni jött – midőn ebédre -hivtak. - -Leültünk s valóban vigabb társaság ennél régen volt együtt. Szegény -Green ur igen keveset tudott Irlandról, de mi természetesen siettünk -felvilágositani őt, ő pedig oly csodásan itta a bort, hogy tizenegy -órakor ismét szobájába vitetett, körülbelöl ugyanazon állapotban, -melyben huszonnégy óra előtt volt; s csupán azon külömbséggel, hogy most -borral és nem sós vizzel volt tele. - -– Nekem tetszik ez a londoni; szólt Oakley – a ficzkóval lehet tréfálni. -Hozd el őt magaddal Bob holnap ebédre Carrickba. Mi ott maradunk, míg -századunk megérkezik. - -– Nem inkább reggelire? – mondám én. Egy gondolatom ötlött; Carrickban -leszünk hat órára este, akkor reggelizünk s tizenegy órakor vagy -éjfélkor ebédelünk. - -Oakley tervembe egyezett s mielőtt elváltunk, minden el volt a jövő -napra intézve. - -Másnap délután négy óra tájban Dan figyelmezteté Green urat, hogy miután -nehány mérföldnyire reggelire igérkeztünk, keljen fel és öltözzék; egy -úttal két gyertyát, meleg vizet borotválkozásra sat. vitt szobájába s a -felriasztott londoni órájára tekintve, látta, hogy ez még csak négyre -jár. - -– Ezek ugyancsak korán kelnek, gondolá magában – de az embernek a falusi -szokásokhoz kell alkalmazkodni. - -Ezzel öltözni kezdett s épen akkor lépett az ebédlőbe, midőn szekerem -elé állott s minden kész volt az indulásra. - -– Kis vadászatra megyünk Green ur! mondám. – Reggeli után majd -meglássuk, mit találunk barátim tilosában. Reméllem jó lővő ön? - -– Nem mondhatnám, hogy nagyon ügyes volnék, de legalább szörnyű -szenvedélyes. - -– Dicső! – tevém hozzá, jótállok értte, hogy pompásan töltendi a napot. - -Ily beszélgetés közt haladánk az uton; a sötétség mindig sürübbé, a -vidék mindig kopárabb és elhagyottabbá válván körűlünk. - -– Különös – szólt Green ur kis vártatva – különös, mennyire elsötétül az -ég napkölte előtt; mert úgy veszem észre, hogy még sötétebb van, mint -mikor elindultunk. - -– Minden ég-aljnak megvannak sajátságai; mondám én – s miután mi ezt -megszoktuk, jobban szeretjük mint akármely mást; de im, nézzen ön arra, -hol a völgyben világot lát, az Carrick. Barátom háza kissé a város végén -van. Remélem, jó étvágya van önnek? - -– Elhiszem azt, soha életemben ily éhes nem voltam. - -– Ah! itt jőnek! kiáltott Oakley lámpással kezében a kaszárnyakapu előtt -– itt vannak! Jó reggelt Green ur! Hogy vagy Bob? Mily felséges hajnal. - -– Valóban – gyönyörű; felelé szegény Green, bár alig tudta miért. - -– S most jertek fiúk – szólt Oakley – sok teendőnk van, habár tartok -tőle, Green ur, hogy ön igen kisszerünek találandja a mi irlandi -vadászatunkat, önök pompás angol vadaskertjeikhez képest. Azonban majd -csak találunk nehány fáczánt ön kedvéért, mindjárt e ház melletti -lóherésben. S most reggelizzünk! - -Volt még vagy hat ötödik ezredbeli tiszt a kaszárnyában, ki mind egy -szivvel és lélekkel csatlakozott a tréfához, ezekkel ültünk le a dicsőn -terített asztalhoz, melyen az úgynevezett reggeli bátran beillett -ebédnek is. Szegény Green ur, ki eleinte csak theával és zsemlével -kezdte, nem sokára áttért a levesre és halra is s ugyancsak lépést -tartott a többivel. A claret gyorsan kezdett forogni, s pár óra mulva -whiskeyre került a sor. Az angol, kinek figyelme az ország anecdotái -hallgatásában perczig sem csökkent, azokat becsülni kezdve véghetlen jól -mulatott, ivott, nevetett sőt kardalt is inditványozott, s egy karjával -Oakley vállán, a másikkal az enyémen, fogadást tőn jószágot venni -Irlandban s hátralévő napjait itt tölteni. Tizenegy óra körűl lehetett -már, midőn inditványozám, hogy a villás reggeli idejéig keresnők fel a -szalonkákat. - -– Óh igen, szólt Green kezeit dörzsölve – ne feledjük a vadászatot, én -ennek szenvedélyes barátja vagyok. - -Kis időbe telt, mig ehhez kikészültünk; vadász-táskák, serét és -lőpor-tartók osztattak szét, mialatt a szobában vagy három pár eb -futkározott ide s tova s a zajt még inkább növelte. Végre kimentünk. -Csillagtalan sötét éj volt – a nyugat-éjszaki szél keményen fújt; két -lépésnyire sem lehetett látni. - -– Felséges idő! szólt Oakley. - -– Gyönyörű reggel! mondá egy másik; ha ezeket a felhőket elhajtja a -szél, nem lesz esőnk. - -– Szép fekvésű vidék ez Green úr! mondám én. - -– Hm! hol az a szép fekvés? én mit sem látok – hisz koromsötét van. - -– Ah! el is feledém; szóltam – mily bohók voltunk mi Oakley, hogy nem is -gondoltunk rá, miszerint Green úr nincs ég-aljunkhoz szokva! Mi mindent -látunk, – de csak előre, majd lassanként az ön szemei is megszokják. - -Ezzel egy fa-soron végig siettünk s egy sövényen átugrálva, szántott -földekre jövénk, hol egyszerre piff! paff! minden oldalról durrant a -puska, öröm és elragadtatási felkiáltások kiséretében. - -– Itt jőnek – csendesen; – erre te lősz Tom – igen jól van – engemugyse -fáczán-kakas! – Erre Green ur, erre – e kutya vadat áll – erre erre! nem -látja ön – ott? mondám én, vállához emelve puskáját, mig szegény Green -ur félelem és ingerültségtől remegve, mind a két cső sárkányát egyszerre -vonta meg s a rúgástól csaknem hanyatt dőlt. - -– Dicső lövés, teringettét! – mindkettő leesett! kiáltott Oakley. Ah! -Green ur, látom, mi önnel nem versenyezhetünk. Adjatok neki azonnal más -töltött fegyvert! - -– Jobban szeretnék egy kis égettbort, felelé Green ur – mert lábaim -átáztak. - -Oda nyújtám neki palaczomat, melyet ő egy hajtásra kiüritett; aztán új -erővel lelkesülten, félelem és remegés nélkül emberül tört előre. A -lövöldözés még mindig sürűn tartott körűlünk s miután Green ur annyiszor -és akkor sütötte el puskáját, mikor mondtuk neki: kiszámoltuk, hogy -körülbelől másfél óra alatt ő százőtven lövésnél többet tőn. Tikkadtan -végre, és kifáradva leült egy árok szélére; mig hajtóink egyike a földet -körüle kacsákkal, tyúkokkal s pulykakakasokkal – mint ügyessége -martalékaival – födte be. - -Ezután – Oakley inditványára haza tértünk a villás reggelihez, mely – -mondanom sem kell – jó meleg estebéd volt, fűszeres claret és sok puncs -által követve. Itt a londoni még jobban kitett magáért. Újan felfedezett -vadász tulajdonsága által emelkedve érezte magát ön-becsében s a -vadászdalt két óra folytáig egyre dalolta, és egyre ivott, mignem a -szőnyegen erősen elaludt. Innen ágyba vitetett, hol mint az előbbi -napon, késő délutánig aludott. - -E közben, én egy más reggeli-társaságot szerkeszték össze Rossban, hova -esti hét órakor érkezénk meg; és így tovább egész a hét végéig, -vadászat, halászat és futtatással tarkázva a mulatságot. - -Végre szegény Green úr egy este öltözni készülvén, leküldi hozzám Dant -oly izenettel: hogy köszönt és beszélni ohajtna vélem. Rögtön felmentem -hozzá s ágya szélén ülve találtam. - -– Ah Mahon úr! kezdé – ez nem nekem való. Gyönyörű életmód az igaz, de -már tovább nem birom kitartani. Ugyan mondja csak, soha sem látják önök -itt a napot? - -– Óh isten ments; felelém én – dehogy nem, sőt igen. Mult Mihálynapján -két óra hosszat sütött s azóta is néha néha csak kibujt. - -– Mily különös! mily nevezetes! folytatá ő sohajtva – hogy mi -Angolhonban mind erről oly keveset tudunk! de őszintén megvallva, én nem -hiszem hogy valaha hozzá tudnék szokni ehhez a Laplandhoz – vagy -Irlandhoz akarám mondani – bocsánat a tévedésért; és most, még egyet -szabadjon kérdenem, mindig igy élnek önök? - -– Bizony, körülbelül ily formán; ködös időkben meglátogatjuk egymást, -mint ön is tanúja ennek, s az ember úgy hozzá szokik a sötétséghez, hogy -föl se veszi. - -– Ah ne mondja; én részemről soha sem tudnék hozzá szokni, ne is -kisértsenek, én megszoktam a napvilágot; gyermekkorom óta, mintegy ötven -éve, folyvást láttam, és soha sem tudnék igy vaktában tapogatózni. Nem -mintha nem érezném magam végetlenül lekötelezve szives látásáért – de – -de – jobb szeretnék haza menni. - -– De bevárja ön legalább mig megvirad – mondám – s nem induland ily -szurok sötétben? - -– Óh, valóban, mi ezt illeti, ez mit sem tesz – ugy látszik, ez -országban nincs sok külömbség a nap és éj között. - -És igy ő minden lehető ellenvetésem daczára, makacsúl ragaszkodott -elindulási feltételéhez – s még ugyan azon este elvitorlázott a -Waterfordi partról, kivánván egészséget, boldogságot, s komoly remegő -hangon mondá: - -– Még egyszer, bocsásson meg Mahon ur, ha igazságtalan vagyok; de én -csupán azt az egyet óhajtanám, hogy bár csak kissé világosabb volna -önöknél Irlandban! – - - - - -EGY APA. - -(BULWER. _The Caxtons_.) - -A spanyol háborúban, hol és mikor? nem tartozik ide – egy franczia -tisztet valék szerencsés elfogni, ki vélem egy rangu, t. i. főhadnagy -volt. Érzelmeink annyira öszhangzók valának, hogy ő csakhamar -legmeghittebb barátommá vált, kivel életemben birtam. Ő durva katona -volt, kivel a világ roszúl bánt, de azért nem haragudott a világra, s -állitá, hogy elvette jutalmát. Becsület volt bálványa s ennek öntudata -kipótolta minden egyéb veszteségét. - -Akkor mindketten önkénytesek valánk a külszolgálatban – a szolgálatok e -legroszabbikában a polgárháborúban; ő az egy félen, én a másikon; -mindketten alkalmasint rászedve az ügy által, melyhez külön külön -szegődtünk. - -Házi viszonyaink közt is volt némi hasonlatosság. Egy figyermeke volt, -kit honán és becsületén kivűl, mindennél inkább kedvelt. Nekem is volt -akkor egy, bár nehány évvel ifjabb fiam. Rendesen e fiúkról beszéltünk, -rajzolva jövőjüket s közölve egymással reményeinket, álmainkat. -Reményeink és álmaink egyenlők valának. Rővid idő alatt megbizottakká -levénk. Foglyom azonban a főhadi szállásra küldetett s nem sokára -kicseréltetett. - -Aztán nem találkozánk egész a múlt évig. Párisban lévén akkor, régi -barátom után tudakozódtam s megtudám, hogy R...ben, a fővárostól kevés -órányira lakik. Meglátogattam őt. Házát üresen és elhagyatva találtam. -Épen az nap vitetett börtönbe, iszonyu bünnel terhelten. Láttam őt -börtönében és saját ajkairól hallám történetét. Boldog hite szerint, -fija becsületes emberek elvei és szokásaiban nőtt fel, s kilépvén a -nevelésből, hozzá jött lakni R...be. Az ifju ember gyakran járt Párisba. -A franczia ifju szeret mulatni, s mulatni lehet Párisban. Az atya ezt -természetesnek találta, s önmagától vont meg némieket, hogy fia -vágyainak eleget tehessen. - -Kevéssel az ifju megérkezte után, barátom azt vevé észre, hogy lopják. -Szekrényeiben tartott pénzének minduntalan híja volt, anélkül hogy tudná -vagy sejtené a tolvaj kilétét. A tettnek éjjel kellett véghez vitetnie. -Elbújt és lesbe állt. Egy lopózó alakot látott besuhanni, látta mint -alkalmaza álkulcsot a zárba – ekkor előugrott, megragadta a tolvajt s -benne saját fiját ismerte meg. - -Mi volt itt az atya teendője? Barátom érzékenyen dorgálta meg fiját, -aztán átadta neki a szekrény kulcsát. - -– Vedd mindenem; szólt, – inkább legyek koldús, mint fiamat tolvajnak -tudjam. - -Az ifju javulást igért s törődöttnek látszék. – Páris csábjairól -beszélt, a játék asztalról, és más egyébről. Felhagyott a naponkénti -Párisba rándulásokkal. Úgy látszott, hogy tanulmányokra adja magát. -Kevéssel ezután éjjeli útonállások hire ejté a környéket rémülésbe. -Álarczos és fegyverzett emberek utasokat raboltak ki, sőt házakba is -törtek. - -A rendőrség éber lőn. Egy éjjel barátom ajtaján egy régi tiszttársa -kopogtatott. Az idő későn volt, az agg-katona – ki, mint enmagam, béna – -már ágyban. Lesietett s megtudá szolgájától, hogy öreg barátja -sebesülten és vérezve hajlékában keres menhelyet. A seb azonban csekély -volt. – A vendég az országuton támadtatott és raboltatott meg. Másnap -reggelén az illető hatóság fürkészetet rendelt. A kirabolt leirá kárát – -ez nehány ötszázas bankjegyből állott tárczájában, melyre neve és -czimere volt himezve. A vendég ebédre maradt. Délelőtt a fiu bejő -atyjához. A vendég megrezzen látására: barátom észrevevé elsáppadását. -Kevéssel ezután, elgyengülés ürügye alatt a vendég szobájába vonúl s a -házi urat kéreti magához. – Barátom! mond ő – megteszed nékem e -szivességet? Küldj a városi tanácshoz s kérd vissza az általam -benyújtott személy leirást. - -– Lehetlen, szólt a házi ur – mily szeszély ez? - -A vendég megrázkódott. – A manóba! mondá – vén napjaimra nem akarok -mások iránt szigorú lenni. Ki tudja mi birta e tettére a rablót, ki -tudja mily összeköttetései lehetnek becsületes emberekkel, kiket bűne -örökre meggyalázna! Jó Istenem! mi vár reá ha felfedeztetik! -Gályarabság! gályarabság! - -– S mi más? a rabló tudhatta, mire adja fejét! - -– De tudhatta e azt atyja? kérdé a vendég. - -Egy eszme czikázta át bajtársamat: két kezénél fogta barátját. – Te -elsáppadál fiamat meglátván – láttad-e már őt ezelött, hol és mikor? -szólj! - -– Múlt éjjel a párisi úton. Az álarcz félre csúszott. Kérd vissza a -személy leirást. - -– Tévedsz – mondá barátom nyugodtan – én fiamat ágyában láttam s -áldásomat adtam reá, mielőtt lefeküdtem! - -– Akarom hinni; felelt a vendég, soha se hagyja el ezentúl ajkaimat kora -gyanú, de kérd vissza a személy leirást! - -A vendég még az nap vissza utazott Párisba. Az atya fiával ennek -tanulmányairól beszélgetett; szobájába kisérte őt, megvárta mig -lefeküdt, s már már menni készült, midőn az ifju igy szólt: - -– Atyám, elfeledted rám adni áldásod! - -Az atya visszatért, kezét fia fejére tevé, és imádkozott. Ő hiszékeny -volt – mint az atyák szoktak lenni. Meg volt győződve, hogy barátja -csalódott. Lefeküdt és elaludt. Egyszerre, éjfél táján felébredt s úgy -tetszett – (saját szavait idézem) „ugy tetszett, beszélte ő, mintha egy -hang keltett volna fel álmamból, egy hang, mely igy szólt: Kelj fel és -ügyelj! Rögtön felkeltem, világot gyujték s fiam szobája felé mentem. Az -ajtó zárva volt. Kopogtattam egyszer, kétszer, háromszor – semmi -felelet. Fenn hangon szólitni őt nem mertem, nehogy a cselédeket -felverjem. Lementem az udvarba s a ló-ólba néztem. Saját paripám ott -ált, de fiamé – nem. Paripám nyeritett: vén volt mint magam, – -csata-lovam Mount St. Jeannál! – visszalopóztam; fiam ajtajánál a fal -árnyába vonúltam s kioltám mécsemet. Úgy rémlett, mintha magam is tolvaj -volnék.“ - -Reggeli szürkület előtt barátom az alsó folyosó ajtaját halkan nyilni -hallá; a lépcsőkön valaki felfelé jött – a mellette lévő ajtó zárában -egy kulcs nyikorgott – az atya a sötétben látatlanul besuhant fia mögött -a szobába. - -Hallá a gyujtó-szer csaholását – a szobára gyér világ ömlött, de még -maradt ideje a szorosan mellette lévő ablak függönyei mögé rejtőzni. – -Az előtte lévő alak pár perczig mozdulatlan állott s hallgatózni -látszék; fejét majd jobbra majd balra forditá, arczát fekete rút álarcz -fedé, minőt farsangban szokás használni. Az álarcz levétetvén a valódi -látható lőn, s ez – fia arcza volt-e? egy becsületes ember fiáé? – -sáppadt volt az a gyáva rémülettől és kisérteti; nehéz izzadás cseppek -ültek a homlokon; a szem mereven nézett s fehérét vér futotta el. Az -egész alak, halál torkában álló gyáva mintaképe volt. - -Az ifju szekrényéhez ment vagy inkább csúszott, felnyitá azt, egy -rejtek-fiókot húza ki s belé helyezé kiüritett zsebei tartalmát és a -félelmes álarczot; az atya halkan közeledék, átnézett vállain, s a -fiókban meglátá a tárczát, melybe barátja neve volt himezve. E közben a -fiu elővette pisztolyait, ovatosan lebocsátá ezek sárkányait s épen el -akará rejteni, midőn atyja megragadá karjait. - -– Rabló! ezeknek még csak most veendjük hasznát! riadott mögötte. - -A fiú térdei összekoczogtak; egy kiáltás irgalomért tört elé ajkairól; -de a gyáva idegek első összerázkodása után, látva hogy nem -törvényszolga, de egy atya kezei szorítják karjait, visszanyerte ama -nyomorú bátorságot, mely szégyen pirtól nem, s csupán pillanatnyi -veszélytől retteg. - -– Csitt! szólt ő – ne vesztegesd szemrehányásokkal az időt, mert a -rendőrök, tartok tőle, nyomomban vannak. Igen jó, hogy itt vagy, -megesküdhetel, hogy az éjt hon töltém. Bocsáss el vén ember – még ezen -áruló jeleket el kell rejtenem, és ruházatára mutatott, mely az út -sarától befecskendve és nedves volt. Alig végzé szavait, midőn a szoba -falzata megrengett – kivül, a ház körüli kövezeten lópatkók sulyos -kopogása csattogott. - -– Jőnek! kiáltá a fiú. Fel öreg fel! mentsd meg fiadat a gályarabságtól! - -– A gályarabságtól! mondá az atya, hátra tántorodva – igaz, ő is mondá: -a gályarabságtól. - -A kapuajtón zörgettek. A rendőrök körülvevék a házat. Nyissátok fel, a -törvény nevében! hangzék. Semmi válasz, az ajtó nem nyittatott fel. -Néhány rendőr a ház hátsó részéhez nyargalt, hol a ló-ólak álltak. Az -atya fia szobájának ablakából látta a szövétnek világot s a vadászok -árnyszerű alakjait. Hallá fegyvereik csörgését, midőn lovaikról -leszálltak. Hallá, mint kiáltja egy hang: - -– Igen, ez a rabló szürke lova – lám, még most is gőzölg az izzadástól! -– És hátul és elől és minden ajtón ismét zörgetni kezdtek, és ismét -hangzott a kiáltás: - -– Nyissátok fel, a törvény nevében! - -Aztán a szomszédházak ablakai megvilágosodtak; aztán a tér alól, álmából -felriadt bámész néppel tölt meg; a környék talpon volt s a népcsoport -tolongott megtudni, mi bűn, vagy mi gyalázat érte a vén katona házát. - -Egyszerre, belülről fegyver-durranás volt hallható; pár perczczel később -a kapu ajtaja megnyilt, s a katona kilépett. - -– Jőjjetek be – szólt a rendőrökhez, mit akartok? - -– Rablót keresünk e falak közt! - -– Tudom; csak fel, s meglelitek őt: majd én vezetlek. - -Felment a lépcsőkön, kitárta fia szobája ajtaját: a törvényszolgák -berohantak, s ott feküdt a szobapadlón – a rabló holt teste. - -Megdöbbenve néztek egymásra. - -– Fogjátok el azt, ki megmaradt! mondá az atya, – vigyétek el a holtat, -ki a gályától menekült meg s fogjátok el az élőt, kinek kezeire a holt -vére szárad. - -Jelen voltam barátom törvény előtti kihallgattatásán. A tény hire előre -elterjedett. Ott állt béna lábán ősz fürteivel, a mély forradással -arczán, és a becsületrend kereszttel mellén; s tette elmondását e -szavakkal végzé: – Fiamat, kít Francziaországnak neveltem, megmentém a -gyalázattól, mely őt életén át bélyengzendé. Bűn-e ez? Éltemet adom fiam -gyalázatáért cserébe. Van-e hazámnak áldozatra szüksége? Én hazám -dicsőségének éltem s meghalok, hogy törvényeinek elég tetessék, biztos -lévén abban, hogy ha ti bünnel terheltek is, de megvetni nem fogtok; s -hogy a kezek, melyek a hóhérnek adandnak át, siromat virággal hintendik -be. Én mindent megvallottam. Én, a harczfi, im körűltekintek a harczfiak -nemzetében, s a mellemen ragyogó kereszt nevében felhivom e hon atyáit: -itéljenek fölöttem! - -A vén katona felmentetett, vagy legalább itélete ugy hangzott, mit -törvényszékeinken menthető gyilkosságnak neveznek. A hallgatóság -örömriadásba tört ki, mit semmi tekintélyes intő szó nem csillapithatott -le; a tömeg diadalmenetben akarta őt haza vinni, de az öreg bús arcza -visszautasitá e hiuságot. Haza tért csendesen s másnap reggelén halva -találták őt a bölcső mellett, melynél első imáját mondá el egykor -ártatlan gyermeke fölött. - - - - -A MÓR HAGYOMÁNYA. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Alhambra bensejében a királyi palota mellett van egy széles nyilt-tér, -mely az alatta rejlő s még moriskó időkből fenmaradt viztartó -medenczékről Medenczetérnek (la Plaza de los Algibes) neveztetik. Egy -szögletében, termés kőszirtbe nagy mélységre vésett mór kút áll; vize -hideg, mint a jég s tiszta, mint a kristály. A mórok által készitett -kutak mindenütt jelesek, miután tudvalevő dolog, mennyire nem kiméltek -munkát és fáradságot a legtisztább és frisebb forrásokhoz juthatni. Az -imént emlitett, egész Granadában hires: a vizhordárok egész nap, kora -reggeltől késő estig járnak fel és le Alhambra meredek és csalitos -ösvényein, némelyek vállaikra emelt nagy kőkorsókban, mások ismét maguk -előtt hajtott szamarakra függesztett cserép-edényekben hordván le a -vizet. - -Forró égalj alatt a kutak és források, örök idők óta, mint fecsegő -helyek ismeretesek, s a kérdéses kút körűl is egész isten adta nap -örökös gyülde tartatik ama sérkatonák, vén asszonyok s egyéb várbeli -henye kandi nép által, kik ott a kőpadokon, a vámszedő számára felvont -ernyőzet alatt ülve, a vári hirekről locsognak fecsegnek s minden ujan -érkező vizhordárt kikérdeznek a városban forgó ujságokról s a látott- és -hallottakat hosszasan taglalják és bővitik. Nincs a napnak oly órája, -melyben csacska asszonyok s laza nőcselédek ne volnának ott találhatók -korsóval kezükben vagy fejükön; maradozva s hallgatva a kifogyhatlan -temondát. - -A vizhordárok között, kik egykor e kúthoz jártak, volt egy erős, vállas, -lőcslábu kis emberke, névszerint Pedro Gil, kit azonban rövidség okáért -Peregil-nek hivtak. Vizhordár levén, természetesen gallego, vagyis -gallicziai születésű volt. A természet, ugy látszik, az emberek bizonyos -fajait is, mint az állatokét, különböző munkákra alkotá. – -Francziaországban valamennyi csizmatisztitó savoyard, valamennyi kapus -svajczi s a hajpor és abroncs-szoknyák idejében, Angliában a gyalog -hintót nem is tudá más emelni, csak a sártaposó irlandi. Igy -Spanyolországban a teher- és vizhordárok mind csupa izmos apró -gallicziai fiak. Senki sem mondja: menj hordárért, hanem: hivj egy -gallegót. - -De térjünk vissza történetünkre. Peregil csak egy, vállain hordott nagy -korsóval kezdte mesterségét; lassanként azonban isten többre vitte -dolgát, s ő képes lőn az állatok hasonnemű osztályából egy segédet, egy -bozontos szőrű vaskos szamarat vásárolni. E hosszu fülű segéd mindkét -oldalán kosarak függöttek, melyekbe, a nap sugarai ellen fügefa -levelekkel védett vizes korsóit helyezé. Nem volt nálánál szorgalmasabb -s egyszersmind vigabb vizhordár egész Granadában. Az utczák vidám szavát -viszhangozák, midőn szamara után tipegve, ama a spanyol városokban -ismeretes nyári dalt énekelé: - -– Quien quiere agua – a gua mas fria, que la nieve? - -– Kinek kell viz – viz, hidegebb mint a hó? kinek kell viz az alhambrai -kútból, hideg, mint a jég és tiszta, mint a kristály? - -Ha vevőinek egy csillogó pohárral szolgált, ezt mindig mosolyra -gerjesztő tréfás szóval kiséré; s ha netalán e vevő csinos hölgy vagy -vidorka leány volt, hamisan pillantott reá, vagy kellemeinek monda -ellenállhatlan bókot. Peregil, a gallego, e szerint egész Granadában, -mint a legudvariasabb, legtréfásabb, és legboldogabb halandók egyike -volt ismeretes. Azonban nem mindig annak van legkönnyebb szive, ki -leghangosabban énekel vagy legtöbbet tréfál. Jó kedvének felszine alatt -a becsületes Peregilnek megvolt saját gondja és baja. Temérdek rongyos -gyermekből álló családját kellett táplálnia, kik mindnyájan éhesek -voltak és zajosak, mintegy fecskefészek s majd lehuzták őt kenyérért -valahányszor esténként haza tért. Volt egy felesége is, ki akár mije -volt inkább, mint fele segítsége. Férjhezmenetele előtt falu szépségének -tartaték s jelesül tanczolá a bolerót s csörgeté a castanetteket; s e -régi hajlamait még mindig megtartá, csecsebecsékre költvén el a -becsületes Peregil nehéz szerzeményeit, s magát a szamarat is igénybe -vevén, hogy vasárnapokon, búcsunapokon s ama számtalan ünnepnapokon, -melyek Spanyolországban a hét nagyobb részét teszik, a vidékbe lakomákra -rándulhasson ki rajta. Mindamellett kissé lompos, nem kevésbé lusta s -mindenekfölött első rangu locskafecske volt ő; házat, háztartást s -minden egyebet elhanyagolván, hogy fecsegni járhasson át a szomszédba. - -Azonban, ki a szelet a nyirott bárány kedveért mérsékeli, az a házasság -igáját is eltűrhetővé teszi a meghajlott főnek. – Peregil épen oly -alázatos lélekkel viselte a neje és gyermekei által reá mért bajokat, -mint szamara a vizes korsókat, s habár titokban meg is vakarta fültövét, -de lomha nejét háztartási erényeiért nyiltan kérdőre vonni soha sem -merte. - -S e fölött szerette is gyermekeit, valamint a bagoly is szereti -bagoly-fiókáit, saját képét látván bennök szaporodni és örökittetni, -minthogy ők is ép oly apró, vállas, lőcslábu ivadék valának. A -becsületes Peregilnek nagy öröme telt, ha nagy ritkán, egy egy -ünnepnapon, maroknyi maravedi-vel zsebében, az egész fajzatot kivihette -magával, egy kettőt karjain, nehányat öltönyébe kapaszkodva, a többit -utána ügetve s velök a Vega gyümölcsösei között ugrálhatott, mig -felesége Darro Angosturáiban vasárnapi barátaival tánczolt. - -Egy nyári éj késő órájában a vízhordárok nagyobb része már nyugodni -tért. A nap rendkivül rekkenő vala s az éj egyike ama gyönyörü -holdfényes éjeknek, melyek e déli égalj lakosait felhívni látszanak, a -nap hőségét és tétlenségét az enyhe lég élvezésével egész éjfél utánig -kárpótolni. A vizvevők e szerint még künn sétáltak – Peregil, gondos -családapához illőleg éhes gyermekeire gondolt. – Még egy menet a kuthoz, -mondá magában, s a vasárnapi puchero kicsinyeim számára megnyerve lesz. -S ezzel férfiasan mászott fel Alhambra meredek ösvényén, énekelve -mentében s olykor olykor szivélyesen döngetve egy bottal szamara hátát, -rimcsengésűl talán, vagy hogy sürgesse az állatot, minthogy -Spanyolországhon az ütlegek abrak gyanánt járnak ki a teherhordó -állatoknak. - -A kuthoz érve, egészen elhagyottan találá azt, csupán egy mór-öltözékü -magányos idegen ült a hold fényénél a köpadon. Peregil megállt s kissé -félékeny meglepetéssel tekinte reá, de a mór, halkan inte neki, hogy -közeledjék. - -– Beteg vagyok és bágyadt, mondá, segélj visszatérnem a városba, s -kétszeresen megtéritem, mit vizes-korsóid által szerezhetnél. - -A kis vizhordár becsületes szivét szánakozásra gerjeszté az idegen -kérelme. - -– Isten ments, szólt, hogy emberi kötelességemért dijat vagy jutalmat -kérjek. – Mihez képest a mórt felülteté szamarára s csendesen Granada -felé haladott vele, a mór oly gyenge levén, miszerint tartani kelle őt -az állaton, hogy le ne essék. – - -A városba érkezvén, a vizhordár megkérdezé, hova vigye őt. - -– Hajh, felelt aléltan a mór, nekem se lakom se szállásom nincsen; -idegen vagyok ez országban. Engedd, hogy ez éjen át hajlékodban -hajthassam nyugalomra fejemet s gazdagon megfizetek érette. - -Becsületes Peregil e szerint váratlanul egy hitetlen vendéggel látta -magát terhelve, de sokkal emberibb érzelmű volt, sem hogy ily nyomoru -állapotban lévő embertársától az éji nyughelyet megtagadja s igy -lakásába vitte a mórt. A gyermekek, kik a szamár koczogását meghallva, -szokás szerint tátott szájjal szaladtak ki eléje, a turbános idegen -látására rémülten rohantak vissza s anyjuk mögé bujtak. Ez utóbbi bátran -lépett elő, mint csirkéi közől a kotlós tyúk, ha valamely csavargó eb -közeleg. - -– Micsoda hitetlen társsal jösz te haza ily késő időben, kiáltá, hogy -magunkra vond az Inquisitio szemét? - -– Csendesen asszony, felelt a gallego, ez egy szegény, beteg, hazátlan -és elhagyott idegen; talán csak nem akarsz neki ajtót mutatni, hogy az -utczán veszszen el? - -Az asszony még mindig ellenkezett, mert habár gunyhóban élt is, dühös -védője volt háza hitelének; a kis vizhordár azonban most az egyszer -makacskodott s nem akarta fejét alá hajtani. Lesegité a szegény -mozlemet, s gyéként és juhbőrt terített el számára a földön a ház -leghivesebb részében; ez levén az egyetlen, szegénységétől telhető -ágynemű. - -Rövid idő mulva a mórt erőszakos görcsök rohanták meg, melyek az -egyszerü vizhordár által nyujtható minden segélylyel daczoltak. A -szegény beteg szemei elismerék jó akaratát. Egy rohamszünetkor maga -mellé hivta őt s halk hangon ekként szóllt hozzá: - -– Tartok tőle, hogy ütött végórám. Ha meghalok, e szekrényt hagyom neked -szivességed jutalmául. Igy szólva, felbontá albornozzát, vagy is -köpenyét s egy kis szandalfa szekrényt vett ki belőle. - -– Adja az isten jó barátom, viszonzá a derék kis gallego, hogy még sok -évig élhess s élvezhesd kincsedet, bár mi legyen az. - -A mór fejét rázta, kezét a szekrényre tevé s erre vonatkozólag még -mondani akart valamit, de görcsei növekedett erővel tértek vissza s -néhány percz mulva kiadta lelkét. - -A vizhordár neje most olyan lett, mint egy őrült. - -– Im ez a következése, mondá, a te jó bolondságodnak, mások kedveért -bajba kevered magad. – Börtönbe zárnak, mint gyilkosokat, s ha -életünkkel megmenekszünk, a jegyzők és alguazilok tesznek tönkre. - -Szegény Peregil szinte megszeppent s csaknem megbánta jó tettét. Végre -egyet gondolt. – Még nem hajnallik, mondá, még kivihetem a hullát a -Xenilbe. Senkisem látta a mórt házunkba lépni s haláláról sem fog tudni -senki. - -Mondá s ugy tőn. Felesége segitett neki; a szerencsétlen mozlem hulláját -a gyékénybe, melyen meghalt, takargaták, föltevék a szamárra s Peregil a -folyam partjára indult vele. - -A balsors ugy akarta, hogy a vizhordárral szemközt egy Pedrillo Pedrugo -nevü borbély lakjék, fecsegő osztályának egyik legkandibb, legkémlőbb s -legbakafántosabb tagja. Menyét képű, pók lábu legény volt ez, hajlongó -és hizelgő; s a hires sevillai borbély sem mulhatta őt fel mások -ügyeinek mindent-tudásában, pedig egy rosta több feltartó erővel birt, -mint ő. Azt tarták róla, hogy csak egy szemével alszik s egy fülét -nyitva tartja, ugy hogy még álmában is mindent hall és lát, mi történik. -Annyi bizonyos, hogy ő a botrány-tár egy neméül szolgált a granadai -ujságvadászoknak, s több dolga volt, mint többi müvész rokonainak -összesen. - -E mindenbe avatkozó borbély, Peregil szokatlan éji órábani haza -érkezését s neje és gyermekei felkiáltásait meghallá. Feje egy pillanat -alatt kidugva lőn a kis ablakon s látta, mint vezeti szomszédja a mór -öltözékü embert házába. Ez oly különös esemény volt, hogy Pedrillo -Pedrugo szemét sem hunyhatá be ez éjjel, minden öt percz alatt ablakánál -állt, leskelődve a szomszéd ajtajának hasadékain áttörő világosság után, -s mielőtt viradna, látta Peregilt, mint hajtja ki szokatlanul terhelt -szamarát. - -A vizsga borbélynak nem volt nyugta; felölté ruháit s csendesen -kilopózva, távolról mindaddig követte a vizhordárt, mig nem a Xenil -fövényes partján gödröt ásni s ebbe valami holt test formát eltemetni -látta őt. - -A borbély haza sietett s boltjában sürgött forgott, mindent felforgatva, -egész hajnalig. Ekkor medenczét vőn hóna alá s mindennapi rendes -foglalkozását végezni az alcalde-hoz ment. - -Az alcalde épen akkor kelt fel. Pedrillo Pedrugo egy székbe ülteté őt, -törülközőt keritett nyaka körűl, meleg vizzel tölt medenczét tartott -állához s szakálát újjaival kezdé simogatni. - -– Furcsa dolgok! szólt Pedrugo, ki a borbély és ujdondász szerepét -egyszerre játszá – furcsa dolgok! rablás és gyilkolás és temetkezés s -mind ez, egy éjszakán! - -– Mi? – micsoda? – mit mondasz? – kiálta az alcalde. - -– Azt mondom, felelé a borbély, mi alatt egy darab szappant dörgölt el a -magas hivatalnok orra és szája körül, mert a spanyol borbély pamacsot -használni méltósága alattinak tartja – azt mondom, hogy Peregil, a -gallego, ez áldott éjen egy mór muzulmant megrabolt, meggyilkolt és -eltemetett. Maldita sea la noche – átkozott legyen ezért ez éj! - -– De hogy tudod te mindezt? kérdé az alcalde. - -– Türelem senor, mindent meg fog kegyed hallani; válaszolá Pedrillo s -orránál fogva őt, arczán beretváját végig voná. Aztán mindent elbeszélt -a mit látott, kettős munkát végezvén egyszerre: megberetválta őt, -megmosta arczát s letörülte egy piszkos törülközővel, mialatt a mozlemet -rabolta gyilkolta és temette. - -Történt pedig hogy ezen alcalde egyike legyen a legdölyfösebb s -egyszersmind legzsarolóbb és gonoszabb zsugoriaknak egész Granadában. -Tagadni azonban nem lehetett, hogy az igazságot nagy becsben tartá, -miután fontosságához mért – aranycsomóért szokta eladni. Nem -kételkedett, hogy a jelen, gyilkolás és rablásnak vélt esetben dús -zsákmánynak kell létezni; mint lehetne ezt az igazság törvényes keze -számára biztositani? mert pusztán a bünös megcsipése által csak az -akasztófa virágoznék ki; de a zsákmány megcsipése által a biró is -meggazdagodnék, hite szerint pedig az igazság kiszolgáltatás végczélja -ide megy ki. Ekkép gondolkodva, előhivatá legbizalmasb alguazilját – egy -éhes képű sovány ficzkót, hivatalának megfelelő régi spanyol öltözékben, -t. i. pofon ütött kalappal fején, fodros gallérral nyaka körül, -vállairól lelógó fekete köpenyben s szűk barna nadrágban, mely még -jobban kiemelé termetének szikár merevségét; mig kezében vékony fehér -pálczát tarta, hivatala szörnyü jelveűl. Ilyen volt a régi spanyol -iskolából származó törvényes véreb, kit ő a szerencsétlen viz-hordár -után uszitott, s kinek sietsége és pontossága viszont oly nagy vala, -hogy mielőtt még szegény Peregil haza térhetett volna, már is sarkára -hágott s mind őt, mind szamarát az igazság kiszolgáltatója elé hozá. - -Az alcalde legrettentőbb tekinteteinek egyikével mérte őt végig. - -– Hallod-e vétkes! riadott reá oly hangon, hogy a kis gallego térdei -szinte összekoczogtak – hallod-e vétkes! nincs helye semmi tagadásnak; -mindent tudok. Az általad elkövetett bűn méltó jutalma: akasztófa; de én -irgalmas vagyok s okszerű akarok lenni. A házadban meggyilkolt ember mór -volt, pogány, s hitünknek ellensége. Kétségkivül vallásos buzgalmad -hevében ölted őt meg. E tekintetből elnéző leendek; add elő a tőle -elrablott javakat s majd csak elcsináljuk az egész dolgot. - -A szegény vizhordár valamennyi szentet ártatlansága tanúbizonyságaúl -hivá, de fájdalom! egy sem jelent meg közűlök; s ha megjelentek volna -is, az alcalde az egész naptárnak nem adandott hitelt. A való őszinte -egyszerüségével adá elő a vizhordár a haldokló mór egész történetét – -mind hasztalan. - -– Makacsúl tagadod tehát, kérdé a biró, hogy e mozlemnek sem aranya, sem -ékkövei nem voltak, mik téged e tettre ingerlének? - -– Ugy üdvözüljek, kegyelmes uram! felelé ez, a mint hogy nem volt neki -egy szandalfa szekrényen kivül egyebe, mit szolgálatim jutalmaúl -hagyott. - -– Egy szandalfa szekrény! egy szandalfa szekrény! kiálta fel az alcalde -a drágakövek eszméjére csillogó szemekkel. S hol van e szekrény? hova -rejtéd? - -– Főméltóságod szolgálatára – szamaram kosarainak egyikébe. - -Alig mondá ki e szavakat, midőn az élénk alguazil már eliramlott s percz -mulva a rejtélyes szandalfa szekrénynyel viszszatért. Az alcalde mohón -remegő kezekkel nyitá fel ezt, mindnyájan előtolakodtak a benn rejleni -kellő kincsek bámulására, de mily nagy lőn csalatkozásuk, midőn semmi -egyéb nem tűnt elő, mint egy arab betűkkel tele irt pergamen tekercs s -egy viasz-gyertya vég darabkája! - -Ha a vádlottra mondandó ítéletből mi haszon sem néz ki, az -igazságszolgáltatás – még Spanyolországban is – részrehajlatlan. Az -alcalde, miután csalódásából föleszmélve belátta, hogy itt csakugyan -nincs semmi nyerni való, szenvedélytelenűl hallgatá meg a vizhordár -vallomását, melyet felesége is megerősitett. Meggyőződvén e szerint -ártallanságáról, fölmenté őt a börtöntől, sőt azt is megengedé, hogy a -mór hagyományát a szandal szekrényt és tartalmát, mint embersége -megérdemlett jutalmát, magával vihesse, s csupán a szamarat tartá meg -perköltségek fejében. - -És im a szerencsétlen kis gallego ujolag kényszeritve lőn saját viz -hordozója lenni s az alhambrai kúthoz a nagy cserép korsóval vállán, -mászni fel. - -Szokott jó kedve elhagyta őt, midőn déli nyárhőségben kapaszkodott a -hegyen fölfelé. - -– Czudar alcalde! gondolá ilyenkor; megfosztani az embert létfenntartása -eszközeitől s legjobb barátjától e világon! - -Aztán, szeretett munkatársa emlékére, jellemének egész szivélyessége -utat tört magának. - -– Ó szivem szamara! kiálta fel, mialatt terhét egy kőre letéve megpihent -s a veritéket letörlé homlokáról – ó szivem szamara! mernék fogadni, -hogy te is gondolsz néha egykori uradra! fogadni mernék, hogy keservesen -nélkülözöd a vizes korsókat, szegény állatom! - -Búja tetézéseűl, neje hazatéret pityergéssel és zsémbeléssel fogadta őt; -most már nyiltan előnyt nyert fölötte, miután előre óvta a minden bajt -előidézett vendégszeretet elkövetésétől; s tapasztalt nőhez méltólag -minden alkalmat felhasznált fensőbbségét vele éreztetni. Valahányszor -kenyér vagy ruha kellett a gyermekeknek, azonnal atyjokra utalta őket, -mondván: - -– Menjetek apátokhoz – Chico királytól ő örökölte Alhambrát: kérjétek, -adjon nektek is a mór kincses szekrényéből. - -Volt-e halandó valaha jó tettért ily keményen büntetve? A szerencsétlen -Peregil testben és lélekben kinokat szenvedett, de azért békén tűrte -felesége gunyorait. Végre, egy forró nap munkája utáni esten, midőn -élete párja által szokott módon kinoztatnék, elvesztette minden -türelmét. Nem mert ugyan kitörni ellene s csak a szandalfa szekrényre -meredtek szemei, mely az ablakdeszkán feküdt félig nyilt födéllel, -mintha kinjait akarná kinevetni. Felragadván, elkeseredve vágta azt a -földhöz. - -– Szerencsétlen volt a nap is, kiáltá, melyben először láttalak s -gazdádat hajlékomba fogadám! - -Földhöz ütődvén a szekrény, födele egészen felnyilt s a pergamen tekercs -kiborúlt belőle. Peregil egy ideig némán s gondolatokba merűlve nézte. -Végre összeszedvén eszméit: – Ki tudja, gondolá, hát ha ez irat valami -nagy fontossággal bir, miután a mór oly gonddal őrizé? Fölszedvén tehát, -keblébe rejté s másnap reggel, midőn az utszákon vizet kiáltozva járna, -megállt egy tangiersi születésű mór boltjánál, ki a Zacatinban játék- és -illatszereket árult s kérte, magyarázná meg foglalatját. - -A mór figyelmesen olvasá el a tekercset, aztán mosolyogva simogatá meg -szakálát. - -– E kézirat szólt, varázsolat-minta rejtett kincsek visszaszerzésére, -mik bűvős hatalom alatt vannak. Állitólag oly erővel kell birnia, -melynek a legerősebb zárok és rekeszek, sőt gyémántsziklák sem képesek -ellent állani. - -– Puff! mondá a kis gallego, mit ér ez mind nekem? Én nem vagyok büvész -s mit sem tudok rejtett kincsekről. Ezzel vállára vevé korsóját, a -tekercset a mórnál hagyá s folytatni ment napi körutját. - -Esti szürkületkor azonban, midőn Alhambra kutjánál pihenni ült le, egy -csomó fecsegőt talált ott, kiknek beszédfolyama, mint rendesen a -homályos esti órákban most is természetfölötti s hagyományszerű régi -mesék körül forgott. Szegények levén mindannyian mint a templom egere, -örömest beszéltek népies tárgyáról a mórok által Alhambra külőnböző -részeiben elbűvölve hagyott kincseknek. Kiváltkép ama hitben egyezének -meg, hogy a „Hét emeletű torony“ alatt, mélyen a földben roppant kincsek -vannak elásva. - -Becsületes Peregil lelkébe e mesék szokatlan benyomást gyakoroltak s -mindig mélyebb- és mélyebben vésődtek eszméibe, midőn a sötétlő -ösvényeken egyedül haza felé mendegélt. - -– S ha még is volna kincs azalatt a torony alatt – s ha a mór által -hagyott tekercs képessé tenne fölvenni azt? – Az eszme rögtöni -báj-hatása alatt majd elejté vizes korsóját. - -Ez éjen át folyvást fészkelődött; egy oldalról a másra forgott, s az -agyában zavargó eszmék miatt szemét sem hunyhatá be. Kora hajnalban már -ott volt a mór boltja előtt s elmondá neki tépelődéseit. - -– Te tudsz arabúl olvasni, szólt, hát ha a toronyba mennénk s -megkisértenők a varázslat erejét? ha nem sikerül, batkát sem vesztünk, -ha pedig sikerül, megosztjuk egymás közt a mit találunk. - -– Lassan! felelt a mozlem; ez irat maga még nem elég; éjfélkor kell azt -olvasni, különös vegyitékü és készitményü viaszgyertya világánál, -melynek alkatrészei előttem ismeretlenek. Ily gyertya nélkül e tekercs -mit sem ér – – - -– Szót se többet, vágott szavába a kis gallego; nekem van ily gyertyám s -rögtön elhozom. Ezzel haza sietett s nem sokára visszajött a sárga -viaszgyertya darabkával, mit a szandalfa szekrényben lelt. - -A mór megtapogatá s megszagolá ezt. - -– Ritka és drága illatszerek vannak e sárga viasz közé vegyitve, mondá. -Ez a tekercsben kijelölt viaszgyertyanem. Mig ég, a legerősebb falak s -legrejtekebb barlangok tárva állanak. De jaj annak, ki benn késik, midőn -ez kialszik. A kincscsel együtt elbüvölten ott kell maradnia. - -Összebeszéltek ekkor, még ez éjen megkisérteni a varázslatot. Késő -időben, midőn már a baglyokon és denevéreken kivül senki sem mozzant, -mentek föl Alhambra csalitos dombjára s közeledtek a magas fáktól -környezett s annyi hagyományszerü rege által félelmessé lett toronyhoz. -Lámpavilág mellett botorkáltak bokrokon és omlatag köveken keresztül a -torony alatti boltozat ajtajáig. Félve és remegve mentek le egy, a -sziklába vágott lépcsőzeten. Ez egy nyirkos és komor üres szobába -vezetett, honnan ismét más lépcső még mélyebb boltozatba vitt. Igy -mentek le négy különböző lépcsőzeten ugyanannyi egymás alatt levő -boltozatba; de a negyediknek talapja már tömör volt s bár, a -regehagyományhoz képest, még három iv-bolt rejlett alól, ezek állitólag -bű-szó által szorosan elzárva s áthatlanok valának. A levegő itt -didergős hideg és pinczeszagu lőn, s a lámpa csak homályosan világolt. -Léhltelen feszültségben vártak egy ideig, mig az őrtorony óráját a -távolból éjfélt kongani hallák; meggyújták ekkor a viaszgyertyát, mely -myrrha, tömjén és borax szagot terjeszte. - -A mór gyors sietséggel kezdett olvasni. Alig végzé, midőn földalatti -dörgéshez hasonló zaj keletkezék. A föld megrendült s a padlózat -megnyílván, uj lépcső mutatkozott. Reszketeg elfogultsággal mentek le s -a lámpavilágánál egy más, arab feliratokkal fedett boltozatba jutottak. -Közepén, hét aczél pánttal lezárt nagy szekrény volt látható, melynek -mindkét végénél egy egy fegyveres mór ült szobor-mozdulatlanságban, -varázs szó által levén ekként elbüvölve. A szekrény előtt több, -aranynyal, ezüsttel és drágakövekkel tölt edény állott. Ezeknek -legnagyobbikába könyökig vájták be karjaikat, s minden egyes -bemarkolással temérdek sárga mór aranydarabot vagy karpereczet és -ékszert húztak ki s alkalmilag egy egy keleti gyöngyfüzér akadt meg -ujjaik között. De még mindig remegtek és röviden lélekzének, mialatt -zsebeiket zsufolák s olykor olykor rémülten tekintének a két elbűvölt -mórra, kik mordan és mozdulatlanul ültek, hunyoritlan szemekkel nézve -reájok. Végre, valamely képzelt neszre iszonyuan megrettenve, -felszaladtak a lépcsőn, feldöntötték egymást a fenső osztályban, a -viaszgyertya elaludt s a padlózat rémes dörgéssel ismét bezáródott. - -Eltelve félelemmel addig meg sem állottak, mig a toronyból -kitapogatózva, a falombok közűl előragyogó csillagokat meg nem -pillantották. Ekkor a fűbe ülve megoszták a zsákmányt, elhatározván, -hogy jelen időre megelégesznek ugyan az edények e felületével is, de a -jövő éjek egyikén ujra eljőnek s fenékig üritik azokat. Hogy pedig -egymásban bizhassanak, eloszták a talizmánokat is, egyikük a tekercset, -másik a viaszgyertyát tartván meg; azután, könnyü szívvel és nehéz -zsebekkel visszaindultak Granadába. - -A dombról lefelé menet az éles eszű mór egy jó tanácsot sugott az -egyszerü vizhordár fülébe. - -– Barátom Peregil, szólt, ennek a mi dolgunknak mély titokban kell -mindaddig maradni, mig az egész kincs biztositva s birtokunkban leend. -Ha az alcalde fülébe a hir legkisebb szellője is téved, el vagyunk -veszve! - -– Természetesen, felelé a gallego; ennél szentebb sem lehet. - -– Barátom Peregil! folytatá a mór, te okos ember vagy s nem kétkedem -titoktartásodról; de neked feleséged van. - -– Egy szót sem fog megtudni; válaszolá szilárdul a kis vizhordár. - -– Jól van, mondá a mór, bizom viseleted- s igéretedben. - -Soha igéret eltökéltebben s őszintébben nem tétetett, de, fájdalom! hol -van a férj, ki neje előtt valamit titokban birjon tartani? Peregil, a -vizhordár, ki a legszeretőbb s legengedékenyebb férjeknek volt egyike, -semmi esetre sem tartozott ezek közé. Haza érve, feleségét duzzogva egy -szögletben találta. - -– Valahára, kiálta a belépőre; miután az éj ily késő órájáig -csavarogtál, haza birtál botlani. – Csodálom, hogy nem hoztál megint -hálótársul egy mórt. - -Azután könyekbe törve ki, kezeit tördelni s mellét verni kezdé. - -– Ó én szerencsétlen asszony, siránkozott, mi lesz belőlem? Házamat -ügyvédek és alguazilok turkálják fel és rabolják ki, férjem egy -semmirekellő, ki többé nem hoz kenyeret haza családja számára, hanem -éjjel nappal mórokkal pajtáskodik! Ó gyermekeim, édes gyermekeim! mi -lesz belőlünk? útfélre kell mennünk koldulni! - -A becsületes Peregilt annyira meghatá neje szomorusága, hogy szinte majd -sirva fakadt. Szive épen oly csordultig tele volt mint zsebe; mindkettő -zabolázhatlanul. Az utóbbiba nyulva, kivett három négy arany pénzdarabot -s a nő keblébe csusztatá. A szegény asszony ámultan meredt reá, nem -tudva, mire vélni ez arany záport. Mielőtt magához térhetne -meglepetéséből, a kis gallego egy aranylánczot vőn elő s szemei előtt -csörgeté, ugrándozva örömében s száját két füléig elhuzva. - -– Szent szűz oltalmazz! kiáltá a nő. Mit miveltél Peregil? talán csak -nem öltél és raboltál? Alig keletkezett ez eszme a szegény némber -agyában s azonnal bizonyossággá is érett benne. Már látta a börtönt s -nem messze az akasztófát, mint függ rajta egy lőcslábu kis gallego s -képzelme előidézett rémeitől megrohanva, görcs állott minden tagjába. - -Mit volt a szegény embernek mit tennie? Feleségét nem nyugtathatta meg s -képzelme rémeit nem űzhette el másként, csak ha jó szerencséje egész -történetét elmondja neki. Mielőtt azonban ezt tenné, ünnepélyesen -megesketé, hogy semmi élő lénynek nem szóland róla. - -A nő örömét leirni lehetlen volna. – Férje nyakába csimpeszkedett s majd -megfojtá öleléseivel. - -– Na s asszony! kérdé a kis ember diadalmasan, mit mondasz most a mór -hagyományához? Ezentul ne perelj velem, ha embertársamon segitek. - -A jó gallego ezzel juh-bőrös gyékényére vonult s oly nagyot aludt rajta -mint a legjobb pehely-ágyon. Nem igy felesége, ki a zsebek tartalmát -kiüritve, egész éjen arab aranyokat számolt, nyaklánczokat és -fülönfüggőket csatolt magára s elképzelte, mint fog majd ragyogni, ha -majd egyszer szabad leend dus létét élvezni. - -Következő reggel a becsületes gallego egy jókora aranynyal a Zacatin-ba -ment egy ékmüves boltjába s áruba bocsátá az állitólag alhambrairomok -közt talált pénzdarabot. Az aranymüves látván rajta az arab felirást s -hogy legtisztább aranyból van: értékének harmadrészét ajánlá, mivel a -vizhordár tökéletesen megelégedett. Peregil ekkor uj ruhákat s -mindennemű játékszert vett kis nyája számára s egyszersmind egy -szivélyes ebédre való élelemszereket is s lakába térve, gyermekeit -körben tánczoltatá, mig ő, a legboldogabb atya, közepettük ugrándozott. - -A vizhordár neje, titoktartási esküjét bámulatos szigorusággal tartá -meg. Egész másfél napig járt s kelt ide s tova rejtélyes arczczal s -csaknem kipukkanó oldallal, de, bár kofatársaitól véve körül, befogta -száját. Azt, az igaz, nem állhatta meg, hogy kis méltóságot ne öltsön -arczára: mentegette ruhái avultságát, emlité, hogy egy aranyzsinórral -kivart s korállal ékitett basquinát, meg egy csipke mantillát fog -megrendelni. Aztán példázgatott, hogy férje talán abba hagyandja a -vizhordárságot, miután egészségének nem tesz jót. – S valóban, ugy mond, -talán jobb is leend nyáron át mindnyájunknak falura vonulni, hogy a -gyermekek a hegyi lég jótékonyságában részesülhessenek, miután a várost -e tikkasztó évszakban lehetlen kiállani. - -A szomszédok egymásra bámultak s azt hitték: a gyámoltalan nőnek -kificzamodott az esze; s negélyezett tekintélye bájai és igényei -általános guny és nevetség tárgyává lőnek, mihelyest távozék. - -A künn megállott fecsegésért azonban bő elégtételt szerze magának otthon -s nyakába keleti gyöngyfüzért, karjaira mór karpereczeket s fejére egy -gyémánt boglárt helyezve, rongyai közt furcsán lejtett fel s alá a -szobában, néha néha egy törött tükörből gyönyörködve önmagán. Sőt, -együgyü hiusága által bizgatva, egy alkalommal meg nem állhatá, hogy ne -mutassa magát az ablaknál, élvezni az elmenőkre teendő hatást. - -A sors ugy akarta, hogy Pedrillo Pedrugo, a minden-lébekanál borbély -épen e perczben átelleni boltjában munkátlan üljön s örökké vizsga -szemeibe gyémánt ragyogás ütődjék. Pillanat alatt kis ablakánál termett -s a vizhordár ronda feleségét egy keleti arához méltólag felékesitve -látta. Az ékszerek pontos leltárát jól megjegyezve magának, tüstént az -alcaldéhoz sietett. Rövid időn nyomon volt az éhes alguazil s mielőtt a -nap leáldoznék, a szerencsétlen Peregil ismét a biró elé hurczoltaték. - -– Mi ez, gazember? kiáltott dűhösen az alcalde, te azt mondád, hogy a -házadban meghalálozott hitetlen egy üres szekrényen kivül egyebet nem -hagyott s most azt hallom, hogy feleséged gyöngyökkel és gyémántokkal -megrakott rongyaiban pompázik. Nyomorú! készülj előadni az áldozatodtól -elrabolt zsákmányt s aztán lóggni az akasztófán, mely a reád -várakozásban már szinte kifáradt! - -A megrémült vizhordár térdeire esett s kivallá a csodás eseményt -melylyel e kincsekre szert tett. Az alcalde, az alguazil s a kandi -borbély telhetlen fülekkel hallgaták a lebüvölt kincsről szóló arab -mesét. Az alguazil rögtön a mórért küldeték, ki a varázslatban részt -vőn. A mozlem félőrülten jelent meg ijedtében, hogy a törvény -nadályainak körmei közé jutott. Megpillantván a birka-képű s levert -tekintetű vizhordárt, világos lőn előtte a dolog. – Ostoba állat te! -szólt midőn mellette elment; nem megmondám-e hogy ne locsogj -feleségednek? - -A mór vallomása megegyezett pajtásáéval; de az alcalde nem mutatkozott -hajlandónak hitelt adni s börtönnel és szigoru vizsgálattal fenyegeté -őket. - -– Csendesen senor Alcalde; mondá a muzulman, ki ezalatt visszanyerte -hidegvérüségével éles tapintatát, – ne szalaszszuk el meghasonlás által -a szerencse kedvezését. A dologról kivülünk senkisem tud – maradjon -tehát ez titok. Van még a barlangban annyi, mennyi mindnyájunkat -gazdaggá tehet. Igérd meg, hogy szépen megosztozunk, akkor az egészet -felhozzuk – tagadd meg azt s a barlang örökkön örökre zárva marad. - -Az alcalde félre hivta az alguazilt tanácskozni. Ez utóbbi kítanult vén -róka volt mesterségében. – Igérj meg mindent, sugá, mig a kincsnek nem -vagy birtokában. Akkor majd aztán az egészet elfoglalhatod s ha mukkanni -mernek, fenyegesd őket bitóval és máglyával, mint hitetleneket és -bűbájosokat. - -Az alcalde-nak tetszett a tanács. Sima homlokkal a mórhoz fordulva! – Ez -különös történet, szóla s igaz is lehet, de személyesen kell -meggyőződnöm. Még ez éjen, jelenlétemben kell ismételned a varázslatot. -Ha valósággal létezik kincs, barátságosan megosztjuk egymás közt s a -dolognak vége; ha pedig megcsaltatok, isten legyen irgalmas lelketeknek. -Addig is, őrizet alatt maradtok. - -A mór s a vizhordár szivesen egyezének e föltételekbe, bizonyosak levén -benne, hogy az eredmény igazolandja szavaikat. - -Éjfél tájban az alcalde, az alguazil s a minden-lébekanál borbély által -kisérve s mindnyájan erősen felfegyverkezve, a kalandra indulának. A -mórt és vizhordárt foglyokul vitték magukkal, ugy szinte ez utóbbinak -izmos egykori szamarát is, mint a reménylett kincs leendő teherhordóját. -Észrevétlen értek a toronyhoz s egy fügefához kötvén a szamarat, -lementek a torony negyedik boltozatába. - -A tekercs elővétetett, a viaszgyertya meggyujtaték s a mór felolvasá a -varázslatot. A föld megrendült, mint először, a padló iszonyú dörgéssel -megnyilt, előtüntetve a keskeny lépcsőzetet. Az alcalde, alguazil és -borbély összeremegtek s nem birtak a lemenetelre bátorságot venni. A mór -és vizhordár leléptettek az alsó boltozatba s a két mórt ülve találták, -némán és mozdulatlanúl, mint azelőtt. Neki türkőztek két terjedelmes s -arany és ezüst pénzzel s ékkövekkel tölt edénynek s kimozditák -helyeikből. A gallego egyenként vitte fel ezeket vallán s bár -tagba-szakadt izmos ember és szokva volt nagy terhek emeléséhez, még is -csakúgy tántorgott súlyok alatt s felrakván a szamár két oldalára, -tapasztalá, hogy az állat többet nem birhat el. - -– Elégedjünk meg most ennyivel, szólt a mór; ezt elvihetjük látatlanúl s -elég is leend mindnyájunkat oly dússá tenni, mint csak szemünk szánk -megkivánja. - -– Hát még több is van oda lenn? kérdé az alcalde. - -– A legnagyobb értékű még lenn maradt, felelt a mór; egy, hét -aczélpánttal lezárt s csupa gyöngy- és drágakővel telt szekrény. - -– Ezt minden áron fel kell hoznunk; kiálta közbe a telhetlen alcalde. - -– Én nem megyek le többért, morgá a mór; a mi elég az elég, – több -felesleges volna. - -– Én pedig, szólt a vizhordár, nem hozok fel több terhet, majd bizony, -hogy szegény szamaram háta letörjék. - -Látván az alcalde, hogy kérelem és fenyegetés egyiránt nem fog rajtuk, -két társához fordúlt. - -– Segéljetek, úgymond, a szekrényt felczipelni s tartalmát egymás közt -oszszuk meg. Ezzel lefelé indúlt a lépcsőzeten, az alguazil és a borbély -remegő borzadálylyal követék. - -A mór mihelyest kellőleg lemerűlni látta őket, kioltá a sárga gyertyát; -a földnyilás szokott recsegéssel záródott be s a három érdemes urat -méhébe temeté. - -Ekkor a több rendbeli lépcsőn felsietett s meg sem állott mig a szabad -ég alá nem ért. Az apró vizhordár utána rugaszkodott, oly gyorsan, mint -csak rövid lábaitól telhetett. - -– Mit miveltél? szólt mihelyt léhlhez juthatott az elképedt Peregil. -Hiszen az alcalde a más kettővel együtt bezárva maradott! - -– Legyen meg Allah akarata! mondá ájtatosan a mór. - -– S nem szabaditod ki őket? kérdé a gallego. - -– Allah őrizz! viszonzá a mór, szakálát simogatva. Úgy van megirva a -sors könyvében, hogy mindaddig lebüvölten maradjanak, mig valamely -kalandor a varázst meg nem töri. Isten úgy akarja! - -S ezzel a viasz gyertya felmaradt végét messze, a csalit sötétlő bokrai -közé dobá. - -Segiteni a dolgon többé nem lehetett s igy a mór és a vizhordár a -gazdagon megterhelt szamárral a város felé indúltak s a becsületes -Peregil meg nem állhatá, hogy a törvény kezeiből ekként visszakerült -füles munkatársát össze vissza ne ölelje és csókolja s valóban kétséges -marad, mi tölté el nagyobb örömmel e perczben a jó ember egyszerü szivét -– a kincsszerzés-e, vagy szamarának visszakerülése? - -A két szerencse-társ barátságos igazsággal osztozott meg a zsákmányon, -kivéve, hogy a mór, ki az ékszereknek kissé kedvelője volt, ugy intézte -a dolgot, hogy az ő halmazába legtöbb gyöngy és drágakő jusson, de aztán -viszont nagyobb aranydarabokat adott a vizhordárnak, mikkel ez szive -mélyéből megelégedett. Volt gondjuk rá, hogy sokáig ne időzzenek a tény -légkörében, mihez képest dús-voltukat háborgatlanul élvezni más vidékre -költözének. A mór visszatért afrikai születés helyére Tetuan városába; a -gallego pedig nejével, gyermekeivel és szamarával szépen kiillant -Portugalba. - -Itt élete párjának gondos felügyelése alatt tekintélyes férfiuvá lőn. -Hosszas derekára s rövid lábaira zekét és nadrágot öltött az érdemteljes -kis ember, kalapjához tollat, oldalára kardot tűzött s elhagyva a -közönséges Peregil nevet, Don Pedro Gil hangzatosb czimét vevé fel; -magzatai vig kedélyű, bár kurta és lőcslabu nemzedékké növekedtek, mig -Senora Gil, tetőtől talpig csipkésen, szalagosan, karpereczesen s mind a -tiz ujján ragyogó gyürükkel példányképe lett a laza divatosságnak. - -Mi az alcalde-t és két segédét illeti, ezek a „Hét emelet tornya“ alatt -bezárva maradtak s lebűvölten mai napig is ott vannak. Ha kifogynának -egykor Spanyolországból a kandi borbélyok, a fogdmeg alguazilok, és -megvesztegethető alcaldék, ezeket fel lehet keresni; ha azonban e hiány -volna megszabadulásuk feltétele, valószinű, hogy itélet napig ott -kellene várniok. - - - - -ELVESZTETT PARADICSOM. - -(BOZ. (DICKENS.) HOUSEHOLD WORDS.) - -Utitarisznyám vállamon függött – beszélte minap este kis társaskörben -Armand ifju festész – szilfabotom kezemben volt s három mérföldnyi -gyaloglás a poros országuton oly szürkévé tőn, mint egy molnár. Honnan -jöttem, hova mentem? nem tartozik ide; még akkor husz éves sem valék. -Hazulról indultam meg oly czéllal, hogy paradicsomot, e földön, -paradicsomot találjak. A vidék nem volt különösen festői; a hőség igen -nagy. Minden oldalról kalász-tenger hullámzott körülem. Itt egy -falucska, ott egy mezei lak s minden domborulaton egy szélmalom volt -látható. A földeken dolgozó pórok énekeltek s a madarak, mintegy velük -ingerkedve, csevegtek. A fákkal szegélyzett uton, lovak vagy ökrök által -vont egykét szekér haladott lassan előre. Én egy kőhalomra ültem. Egy -szekeres durván kérdezé: fáradt vagyok-e? s ha igen, ajánlá, hogy -szekerére ülhetek. Elfogadtam s nemsokára elterülve feküdtem a -szekérderékban, kényelmetlen fél álomba merülve, melynek azonban nem -hiányoztak saját kellemei, mert a lusta járomról lefüggő csengetyűk -mindaddig s oly édesdeden csilingeltek fülembe, mignem azt képzeltem, -hogy ötven ezüst hang hív egy ragyogó szép új hazába. - -Oly hangulatban ébredék föl, melyben a kért bocsánatot könnyen -megadhatám. Emberem, midőn a főutról befordult, egészen megfeledkezett -rólam s oldalvást már fél mérföldnyire jött velem. Semmi baj, becsületes -szekeres! hiszen nem megyek én sehová; „én csak a paradicsomot keresem.“ -A környéken nincs ily nevű falu, mondá ő; de bizton hiszi, hogy a -kastély és vidéke nekem igen fog tetszeni. Én természetesen ily czélból -utaztam. Borravalót nyomtam markába, – „igyál egészségemért, jó ember, a -magadénak rovására. Lássuk azt a szép tájat.“ Ő egy ösvényre mutatott, -mely a mezőn keresztül a közel kastélyhoz visz s ott hagyott, kemény -markában rázogatva a tőlem kapott ezüst pénzdarabot. Rögtön láttam, hogy -e hely érdemes a megtekintésre. - -Az első pillantás mutatta, hogy a vadtermészetnek eredeti állapotában -hagyott s a polgárisulás ellen elkorlátozott töredéke ez. Erdők és -magános fák, tavak és jókora patakok; s ha a kastély távolabbi falait a -sürü lombozat elfedte szem elől, emberi kéz nyomai sehol sem valának -láthatók. – Részletesb szemle után azonban tapasztaltam, hogy a -természethez ittott javitás is járult s hogy minden, mi a kilátást -gátolhatná vagy a tájképet eltorzíthatná, szorgalmasan el van távolitva. -Nem voltak itt álromok, sem mesterséges zuhatagok; az idegen lépteit -azonban elmés rendezésü utak észrevétlenül a legszebb kilátási pontokhoz -vezették. – Örömmel éreztem a gondosan rejtekezni igyekvő müvészet -jelenlétét; de akkoron még, mint a fiatal emberek legnagyobb része, -hajlandó levén nagy dolgokat kicsinyelni a hiedelemben, hogy ezáltal -epigrammai élczet és szakértőséget tanusit az ember, fenszóval mondám: E -park öltözéke bámulatosan sikerült. - -– Ez közönségesen kifejezett közönséges eszme, szólalt meg tisztán -csengő hang fölöttem. Föltekinték, azt hivén, hogy a falombok közt -rejtőzik valaki s meglepetésemre ifju hölgyet láttam szép nagy lovon -ülve s lovagostorát játszian tartva fejem fölött. A nélkül, hogy -észrevettem volna, jött utánam a gyepen s meghallotta megjegyzésemet, -mely pedig, biztosithatom önöket, csupán saját füleimre volt számitva. - -– Nagysád, feleltem én magamhoz térve zavaromból, ugy hiszem, ön engem -félreért. Nincs semmi közönséges a hasonlatban, mely a minden -fölöslegtől oly ízletesen megtisztitott tájképet nőhez hasonlítja, ki a -helyett, hogy ékszerekkel halmozná el magát, öltözéke műgondját -használja fel szépségeinek lehető kitüntetésére. - -– A magyarázat nem járja meg; válaszolt ő. Hiányzik belőle az -őszinteség. Ön iménti mondatának egyszerű értelme az, hogy ön -megszégyenlette e táj általi bámulatra ragadtatását, és szükségesnek -találta a megvetés férfias kiváltságát alkalmazni. Ha nem láttam volna -önt ott távolabb, midőn könyvébe rajzolt, könnyen valamely vándorló -fodrásznak tartanám. - -Új ismerősnőm hangja és modora rendkivül zavarba ejtett s egyelőre -csaknem felingerlett az ellenséges viselet, melyet ő, ily csekély -alapon, irányomban vőn; világos, hogy ő szellemi vitát akart kezdeni, -mert e perczben még nem sejthettem, hogy ezúttal tulajdonkép a bemutatás -formaságait ohajtá elkerülni. Én feleltem a vádra; ő viszont. A -viszontorlatok egész ütegeit tüzeltük el egymás ellen, lassanként -azonban közös téren találkozánk; minden negélyzetet mellőztünk; s -mialatt ekként összevissza járkáltunk a gyepes fasorok között, vagy -meg-megálltunk egy-egy kilátási pontnál – ő csöndesen haladva szelid -paripáján, én pedig mellette, a ló serényét fogva, a fesztelenség és -barátsághoz egy óra alatt többet közeledtünk, mint ez, bármi más -körülmények közt, egész évszak alatt lehető volt volna. - -Hadd irjam le e benyomásokat ugy, mint akkor tapasztalám azokat. -Máskülönben hogy világosítaná fel a puszta elbeszélés az elméletet? Azt -akarom e példa által megmutatni, a boldogságnak mily roppant épületét -épitjük gyakran ingatag alapra, s hogy az élet eseményei anyagi -következményeinek épen nem szükség érzeményeink kifolyásával -öszhangzatban lenniök, hogy – de nem előzöm meg a történetet. - -A hölgy, zöld lovag-öltözetében kitünően szép volt, mint ezt e kis -mellkép bizonyítani fogja; folytatá Armand s kis tokot vont elé -zsebéből. - -– Emlékezet után van rajzolva, de jót állok tökéletességeért. - -– Mindnyájan jól ismerjük ez arczot, barátom, szólt Prevost, ez arcz, -Raphael Fornarinajaként, csaknem valamennyi festményedben eléjön. Mult -évben mint Medeát tüntetéd fel; az idén, alkalomszerűleg módositva, mint -Corday Charlotte fog a képtárlatban szerepelni. Miért kerülted el e -jelleget oly gondosan Juliet-ed és Helois-edben? Az ember azt hinné, -hogy kellemes viszemlékek helyett inkább perpatvar, erőszak és -kétségbeesés eszméivel van az kapcsolatban. - -– Ha ez volna az eset, felelt Armand szinlett vidorsággal, elméletem -porba hullana, s én, midőn e történetet elmondom, nem tennék egyebet, -mint jóságtokkal visszaélve, oly vallomást, mely a borongós kedélyen -kissé könnyítsen. Hallgassatok meg végig, ez nincs már oly messze. - -Kis tó partján egy grottához értünk, hol meglepetésemül reggelire -gazdagan volt terítve. Két szék, két teríték volt készitve; mellettök -Fifine, a szolgálat-teendő nőcseléd. Megizlelők a reggelit, minden -egyébről beszélgetve csak minmagunkról nem, holott egyébre nem is -gondoltunk, mint épen minmagunkra. Párszor egyegy eszme villant át -lelkemen e fogadtatás sajátszerűsége fölött; hivém azonban, hogy a -kastély különcz úrnőjével, minőkről középkori regényekben olvas az -ember, hozott össze a véletlen, ki most büszkeségét helyezi egy vándor -müvész iránti vendégszeretete tanusitásában. A hölgy engem Hectornak -nevezett, én őt Andromachenak; s a csemegékkel felhozott jó fajta bor -befolyása által lelkesitve oly messze mentem, hogy megvallám, miként -irántai szerelmem határtalan s neki arámmá kell lennie. Nyilt őszinte -válasza, miszerint csak tőlem függ a napot meghatározni, korlátlan -örömre ragadott. Alig emlékszem már, mi minden dőreséget követtem el; -annyit tudok, hogy Fifine megdorgált s mondá, hogy jó nevelésü fiatal -ember-létemre igen vakmerő valék. - -Mi gyönyörteljes fél óra következék most! A grotta bejárását borágak -futották el. A tó fodrai aranyporral behintettnek látszó part fövenyéhez -simultak. Az ösvény, melyen meredek sziklák alatt ide jövénk, ezek közé -oldalt felkanyarúlt; előttünk a tó – lehet, hogy az nagy pocsolyánál nem -volt egyéb, de ily dolgokat az emlékezet nagyszerűsít – erdőlepte magas -hegyek tővéig terjedett, miket aztán a tiszta kék éggel együtt -visszatükrözött. Egymás mellett, egymás kezét tartva ültünk; Fifine -azonban, ki az illemről túlszigorú fogalmakkal birt, hevesen kelt ki -ellenünk. Én súgva tovaküldetését szorgalmaztam s Andromache talán -szinte véleményemen volt, de ezt fenszóval nyilvánitani nem merte. Igy -mult el egy néma boldogsági óra, mert sziveink csakhamar csordulásig -teltek el s lezárták a szót ajkainkról; és én ünnepélyesen kijelentem, -hogy még egy ily nap élvezeteért lemondanék életem tiz évéről. - -Midőn az est közeledett s én a tópartoni alkonyséta gyönyöreiről kezdtem -álmadozni, Fifine könyörtelenűl sürgette a kastélyba visszatérést. – -Szavai vadul sértették füleimet. Én mármár dryádnak vagy fák és grották -közt lakó nymphának képzeltem hölgyemet. De a prózai Fifine győzött s mi -félóra mulva igen kényelmes és új izlésü lakház párisi csínnal búlorzott -termébe léptünk. Itt több, mindennapi arczu szolga bámult reám. Regényes -eszméim egyszerre durva lökést kaptak. Öt perczczel később hintó gördült -be a kapun s egy szép magas ifju kiséretében kövér öreg úr szállott ki -belőle. - -Minek fessem a megoldás nevetséges részleteit? Andromache Chose Hector -úrnak volt jegyese, de még soha nem látta őt. Atyja, gazdag -természetbuvár, e nap reggelén a vőlegénynyel találkozandó, a szomszéd -városba elébe ment. A regényes hajlamú ifju hőlgy engem a parkban -megpillantván, azt hivé, hogy ez egy előre kicsinált meglepetés. A -grottába reggelit rendelt s az imént elbeszélt módon ismerkedett meg -velem. Én a Hector-nevet elvállalván, ő természetesen Andromache lőn. -Ennyiből állt a tévedés magyarázata. Arczom majd kiégett a szégyentől, -midőn az apa s az igazi Hector hangos nevetés közben igazitott helyre; s -maga az ifju hölgy is sírva távozott el. Egyelőre azt reméltem, hogy -eltörülhetlen benyomást gyakoroltam reá; de nemsokára kiábrándulék. -Dühömben durva szavakkal támadtam meg Hectort. Ennek egy ellenséges -találkozás lőn következménye. Én nehéz sebet kaptam s egy szomszéd -faluban sok ideig feküdtem elhagyottan. De szerelmemből még mindig nem -gyógyultam ki. Még akkor sem, midőn összekelésöket meghallám. A -menyasszonyt makacsúl az én Andromachém gyanánt tekintém s csak midőn -rokona, Ducliquené jött egyszer látogatásomra, oszlott el minden -csalódásom. Szerinte Andromache, bár a regényességet igen szereti -negélyezni, nagyon mindennapi és prózai egyéniség, s a pásztoróráról -mint nevetséges tévedésről emlékezik. Ő nemcsak ellenszegülés nélkül, de -nagy örömmel lett Hector nejévé. Férjében minden kivánhatót feltalált – -szép külsőt, nagy vagyont, magas rangot; s ő volt az első, ki tréfa -tárgyává tette „azt a szegény ál Hectort.“ - -E látogatás egyszerre kigyógyitott. Elég erősnek éreztem magamat -odahagyni az elvesztett paradicsomot. A barátságos és gyönyörű -Ducliquené üléssel kinált meg hintajában s a közel Arquet városba vitt. -Én pedig hálát érzek Andromachém iránt, hogy a szépség maradandó -mintaképét lelkembe véste. - -Igyunk egészségeért! - - - - -A VÁRPARANCSNOK ÉS A JEGYZŐ. - -(WASHINGTON IRVING. _Alhambra_.) - -Hajdanában egy kemény öreg lovag volt Alhambra várparancsnoka, ki egy -kezét háborúban vesztvén el, közönségesen félkezű parancsnoknak -nevezteték. S ő valóban sokat is tartott arra, hogy régi katona, -bajuszát szeméig pödré fel, tábori csizmákat s egy nyárs-hosszú toledói -kardot viselt, ennek markolatában tartván zsebkendőjét. - -E fölött nagy mértékben makacs, szőrszálhasogató s büszke volt ő -rangjára és kiváltságaira. Parancsnoksága alatt, Alhambrának mint -királyi palota és uradalomnak, szabadalmai szigorúan védve voltak. -Senkinek, ha csak nem volt magas rangbeli, nem engedte meg lőszerrel, -karddal, sőt még bottal sem a várba lépni; minden lovas a kapunál -leszállni s lovát kantáron vezetni tartozott. - -Már pedig, miután Alhambra dombja Granada kellő közepéből emelkedik, -mintha a fővárosnak volna valami kinövése: a tábornoknak, ki a tartomány -főnöke vala, nagy boszuságára volt ezen imperium in imperio, e kis -független állomás, kerületének közepette. A jelen esetben ezt még -boszantóbbá tette az öreg parancsnok ingerlékeny féltékenysége, mely a -tekintély s helyhatóság legcsekélyebb kérdésében azonnal szikrát fogott: -úgy szinte csavargó és fegytelen jelleme a népnek, mely lassanként -befészkelte magát a várba mint egy szentélybe, s onnan a városi -becsületes lakosok rovására csalás és rablásokkal rakonczátlankodott. - -E szerint a tábornok és a parancsnok között örökös vita és epéskedés -létezett, ez utóbbi részéről annál dühösebb, a mennyiben – méltósága -csökkenését két szomszéd hatalmasság közül rendesen a gyengébb szokta -inkább félteni. A tábornok díszes palotája a Plaza Nueván, közvetlenül -az Alhambra hegy tövében állott s itt az őrök, cselédek és városi -tisztviselők örökké tisztelegtek sürögtek és forogtak. A várnak egy -kiálló bástyázatáról épen e palotára és térre nyilt kilátás; e -bástyázaton járt alkalomszerüleg az öreg parancsnok fel s alá, -toledójával oldalán s éles vizsga szemekkel tekintve le vetélytársára, -miként a sólyom tekint le a prédára száraz ágon lévő fészkéből. - -Ha lement a városba, ez mindig nagy díszmenettel történt; lóháton, -testőreitől környezve; vagy pedig disz-hintajában, egy, nyolcz öszvér -által vont s faragványos fa és aranyzott bőrből összeállitott ócska és -ormótlan spanyol bárkában, futárokkal, fulajtárokkal és inasokkal s ily -alkalomkor azt hivé, hogy minden nézője csodálat és tisztelettel bámulja -őt mint várurat, ámbár Granada elménczei, különösen a tábornok palotája -körül henyélkedők, gúnyosan mosolyogtak e kisszerű pompán s alattvalói -csavargó jellemére vonatkozólag, „a koldusok királyának“ csúfolák őt. - -A két katonás vetélytárs közötti vitának egyik legkifogyhatlanabb -forrásaúl ama, a parancsnok által igényelt jog szolgált, hogy mind azon -árúczikkek, melyek a várőrség használatára szükségesek, vám-mentesen -vitessenek a városon át. E kiváltság fokonként elharapózó csempészetre -adott alkalmat. A vár bensejében s a környék számtalan barlangjában -csempészek ütötték fel tanyájokat s a várbeli katonák egyetértésével, -tenyésző üzletet rendszereztek. - -A tábornok figyelme fel lőn gerjesztve. Értekezett törvénytudó tanácsosa -– és factótumával, egy ravasz és bajszövő escribano vagy is jegyzővel, -ki nagyon örült az alkalomnak Alhambra öreg potentát-ját zavarba s -törvényies cselekbe keverhetni. Azt tanácsolá a tábornoknak, hogy el ne -áljon jogától a város kapuján bejövő minden vonatot megvizsgáltatni s e -tárgyban egy hosszú jog-követelési levelet irt. A parancsnok egyenes -lelkü s tetőtől talpig öreg katona volt, ki az escribanokat az ördögnél -is jobban gyűlölte s különösen a kérdésben lévőt jobban mint valamennyi -többi escribanot. - -– Micsoda! mondá dühösen pödörve bajuszát, a tábornok a toll emberét -használja fel engem bajba keverni? megmutatom neki hogy egy öreg katona -nem ijed meg a tudákosságtól. - -Kapta tollát s egy rövid, tyúkláb iratú levelet firkantott, melyben, nem -tartván méltónak ok-adatokba bocsátkozni, kutatástól-ment behozatali -jogához ragaszkodék s kijelenté, hogy minden vámtiszten fényes boszut -áll, ki szentségtelen kezét az alhambrai zászló védelme alatt lévő -szállitmányra meri tenni. - -Mialatt a két hatalmasság közt e kérdés tárgyaltatott, történt hogy egy, -a várőrség számára való szerekkel megterhelt öszvér érkezett egy napon a -Xenil kapuhoz, melyen s a külvároson át vezetett fel az út Alhambrába. A -szállitmányt egy nyakas öreg káplár vezénylé, ki sok ideig szolgált a -parancsnok alatt s szive szerinti ember volt; ép oly rozsdás és kopott -mint egy ócska toledo kard. A város kapujához közeledve az öreg káplár -az öszvér nyergébe tűzé Alhambra zászlóját s tökéletes feszesre nyujtva -ki magát, bátran ment előre, ama oldal pillantásokkal, minőkkel a kakas -megy át az ellenséges téren, minden pillanatban készen a csipésre és -veszekedésre. - -– Megállj, ki vagy? kiáltá a kapu melletti őr. - -– Alhambrai katona; felelte a káplár oda sem pillantva. - -– Mit viszesz? - -– Élelmi szereket az őrség számára. - -– Mehetsz. - -A káplár előre ment, kisérve a szállitmánytól, de alig haladott nehány -lépést, midőn egy egész zuhataga a vámtiszteknek, rohant ki elébe egy -kis őrházból. - -– Hallo hó! kiálta a főnök. Öszvérhajtó, megállj s bontsd fel a -kötegeket. - -A káplár megfordult sarkán s csata állásba helyezte magát. - -– Tisztelet Alhambra zászlójának, mondá; e tárgyak a parancsnok -tulajdona. - -– Mit nekünk parancsnok mit nekünk zászló? Öszvérhajtó mondom, megállj. - -– Saját vesztedre állitod meg a szállítmányt! kiáltá a káplár, felhúzva -puskája sárkányát. Öszvérhajtó, előre! - -Az öszvérhajtó jót húzott az állatra; a vámtiszt elébe ugrott s megfogta -a kantárt; mire a káplár felkapta fegyverét s agyonlőtte őt. - -Az utcza rögtön fellázadt. Az öreg káplárt megfogták s nem kevés ütés -rúgás és döfés után, mi Spanyolországban a néptömegtől rendesen kijár, -előizeként a törvényszabta későbbi bünhödésnek, lánczra verték s a -városi börtönbe vitték, társainak megengedtetvén az átkutatott -szállítmánynyal Alhambrába felmehetni. - -Az öreg parancsnok meghallván káplárja elfogatását s a zászlóján -elkövetett méltatlanságot, iszonyú dühbe jött. Egy ideig idestova járt a -mór csarnokokban, a bástyákon szaladgált s tűz és kard tekinteteket -szórt le a tábornok palotájára. Ki szellőztetvén első felindulását, -követet küldött a káplár kiadatásáért, miután kizárólag őt illetné a -jog, a vezénylete alá tartozók fölött biráskodni. Az örvendező escribano -tolla által segitett tábornok nagy hosszasan felelt, hogy miután a -merény a város falai között s a polgári tisztek egyike ellen követteték -el, az ügy világosan az ő helyhatósági köréhez tartozik. A parancsnok -követelése ismétlésével válaszolt, mire a tábornok egy még hosszabb s -még törvényesebb élű viszon-választ adott; a parancsnok egyre tüzesebb s -követelőbb, a tábornok egyre hidegebb és terjedelmesb lőn irataiban, mig -nem az oroszlányszivű öreg katona tökéletes dühben őrjöngött hogy a -törvényies perlekedés tömkelegébe ennyire bebonyolíttaték. - -Mig a ravasz escribano ekként mulatá magát a parancsnok rovására, a -káplár ellen vizsgálat intézteték s ez előhozaték a fogház egy szűk -börtönéből, melynek csak egy kis rostélyzott ablaka volt, hol vas-gyúró -arczát mutathatá s barátai vigasztalását elfogadhatá. - -Az ernyedetlen escribano, régi spanyol szokáshoz képest az irott -tanúbizonyságokból egész hegyet tornyoza fel, mikkel a káplár végképen -legyőzetett. Gyilkolási vádban marasztaltatván el halálra lőn itélve. - -Hiába kért és fenyegetőzött a parancsnok, Alhambrából. A végzetszerű nap -felvirradt, a káplár in capilla, vagy is, a börtön kápolnájába tétetett -ki. - -Az öreg parancsnok látván, hogy a dolog már végletekig megy, elhatározá -személyesen vetni magát közben. E czélból kirendelé disz-hintóját s -ebben, testőreitől környezve, legördült az Alhambrából a városba vezető -fasorok közt. Az escribano házához hajtatván, a kapuhoz hivatá őt ki. Az -öreg parancsnok szeme fénylett, midőn a törvény emberét öröm vigyorogva -látta feléje közeledni. - -– Mit hallok, kezdé, ön katonáim egyikét halálra itélteté? - -– Csak a törvény értelmében – a legszigorúbb igazság szerint, mondá az -önmagával megelégedett escribano, torkát ráspolyozva, és kezeivel -szárazra mosdva. Megmutathatom excellentiádnak a hitelesitett -tanúvallomásokat. - -– Hozza ön ide, felelt a parancsnok. Az escribano hivatalszobajába -rohant, végtelenűl örvendve, hogy ismét alkalma nyilt eszélyességét a -daczos aggastyán rovására kitüntethetni. - -Egy zsák irattal tért vissza s egy hosszú vallomást kezde ügyesen pergő -nyelvvel olvasni. Ezalatt temérdek ember csoportosúlt össze, előre -nyújtott nyakkal s tátott szájjal hallgatózva. - -– Kérem önt nem jönne ki azon tolongó csordából, ide mellém a hintóba, -hogy jobban halhassam szavát; mondá a parancsnok. - -Az escribano a hintóba lépett; az ajtó pillanat alatt reázáródott, a -kocsis megsuhintá ostorát s öszvérek, hintó, őrök, minden, villámgyorsan -elvágtatott, bámész ámulatban hagyva ott a sokaságot. A parancsnok meg -sem is pihent addig, mig ragadmányát Alhambra legerősebb börtöneinek -egyikébe el nem helyezé. - -Katonai modorú fegyverszüneti zászlót külde le ekkor, egyezkedést -ajánlva – a jegyzőt a káplárért. A tábornok sértve érezé büszkéségét; -megvető tagadással válaszolt s a káplár kivégzésére egy erős magas bitót -állítatott a Plaza Nueva közepén. - -– Ho ho! igy játszunk hát? szólt a parancsnok s rendeletéhez képest -rögtön bitófa emeltetett a Plaza Nueva-ra tekintő bástyafok kimeredő -szélén. - -– S most, felelt a tábornok követének, akasztassátok fel, ha úgy -tetszik, katonámat, de ugyanazon perczben, melyben ő lenn a téren -függend, nézzetek fel s látni fogjátok, mint veri össze bokáit a légben -az escribano. - -A tábornok kérlelhetlen volt; katona csapatok foglalák el a tért, dobok -pörögtek, a harangok meghúzattak. Roppant műkedvelő csapat gyülekezett -össze nézni a végrehajtást. Másrészről, a parancsnok is kirendelé a -bástyafokra a várőrséget s a Torre de la Campana-ban meghuzatta a jegyző -halál harangját. - -A jegyző felesége, egy egész apró escribano ivadékkal maga után, -tolakodott keresztül a sokaságon s a tábornok lábaihoz borulva kérve -könyörgött; ne áldozná fel férje életét s gyermekei és saját jövőjét ily -büszkeségi szeszélynek. - -– Jobban ismeri ön az öreg parancsnokot, mondá, sem mint kétkedni -lehetne hogy fenyegetését foganatba veszi, ha ön felakasztatja a -katonát. - -A tábornokot legyőzék a könyek, a siránkozás s a csipegő fajzat -jajveszéklése. A káplárt őrizet alatt felküldé Alhambrába, még mindig a -halálra itélt fogoly mezében, csuklyás barátként; de folyvást emelt -fővel és vasgyúró arczczal érkezett ez meg. Cserébe, az egyezkedéshez -képest az escribano követeltetett. A nem rég oly nagy szavú elbízott -törvényes ember félholtan került ki börtönéből. Minden csacskasága és -önhittsége elpárolgott; haja, mint mondják, csaknem megőszült félelmében -s bamba levert pofával jelent meg, mintha már nyakán érezné a kötelet. A -vén parancsnok csipőjére szegezvén két karját, nehány perczig kemény -mosolylyal mérte őt végig. - -– Ezentúl barátom, mondá neki, mérsékeld buzgóságodat mások irányában; -ne hidd magad oly igen biztosnak s mindenek fölött, jól meggondold -magad, mielőtt egy öreg katonát törvényes fogásokkal akarnál kijátszani. - -Vége a III kötetnek. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Angliában az ügyvédek – barristers – a törvényszékeknél -selyem köpenyben és parókával jelennek meg.] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -43 |csnpa kegy |csupa kegy - -62 |jelennek gme |jelennek meg - -79 |tndok |tudok - -90 |szerencsétleu |szerencsétlen - -116 |ar.a mit |arra mit - -171 |igazságkiszolgál tatás |igazság kiszolgáltatás - -175 |fé-ig |félig - -217 |zaszlóján |zászlóján - -220 |akasztassások |akasztassátok] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (3. -KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |