diff options
Diffstat (limited to 'old/67225-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/67225-0.txt | 3238 |
1 files changed, 0 insertions, 3238 deletions
diff --git a/old/67225-0.txt b/old/67225-0.txt deleted file mode 100644 index 43c5e5c..0000000 --- a/old/67225-0.txt +++ /dev/null @@ -1,3238 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Tengerkisasszony, by H. G. Wells - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Tengerkisasszony - Vázlat, holdfényben - -Author: H. G. Wells - -Translator: Frigyes Karinthy - -Release Date: January 22, 2022 [eBook #67225] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Hungarian Electronic Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TENGERKISASSZONY *** - - -H. G. WELLS - -TENGERKISASSZONY - -VÁZLAT, HOLDFÉNYBEN - -KARINTHY FRIGYES FORDITÁSA - -AZ ANGOL EREDETIBŐL - -AZ ATHENAEUM R.-T. KIADÁSA - -A forditóé minden jog - - - - -ELSŐ FEJEZET A tengerkisasszony megjelenik - - -I. - -Azok a bizonyos hirek, melyek »hableányok«, »tengeri szörnyek« stb. -partraszállásáról, megjelenéséről szólnak: rendesen önmagukban hordják -már a kétségeskedés és tamáskodás megölő csiráját. Jól emlékszünk még -mekkora skepsissel fogadták annak idején a brugesi »hableányok« -történetét, akikről vagy amikről pedig olyan részletes beszámolót adtak -azok, akik »látták«. Bevallom, hogy magam is azok közé tartoztam, akik -képtelenek elhinni az e fajta meséket – egészen az elmult év elejéig. De -most, mikor közvetlen szomszédságomban elvitathatatlan tényekkel, -megcáfolhatatlan valósággal állok szemtől-szembe, amikor a saját -kuzinom, Melville szerepel koronatanuként, mondom, most kénytelen vagyok -egészen más világitásban látni ezeket a legendákat. Annál is inkább, -mert bizonyos vagyok benne, hogy dacára annak a nagy feltünésnek, amit -ez a história keltett a maga idejében, dacára a nagy érdeklődésnek és a -sok bizonyitéknak, mondom, bizonyos vagyok benne, hogy néhány év mulva -épen olyan kételkedő mosolylyal fognak beszélni az egészről, mint -amilyennel a régebbi legendákat tárgyalják. Sokan talán már most is ugy -vannak vele. - -A kutatás maga ugyan meglepően nagy és sok nehézséggel járt ebben az -ügyben, ami mutatja, hogy általában mennyi titokzatosságot és -titkolózást rejt magában egy ilyen eset. Az esemény főbb pontjai azonban -világosak és áttekinthetők. Az egész dolog kezdődött a Sandgate kastély -alatt elterülő homokos tengerparton és alig két mértföldnyire, ugyancsak -a tengerparton, Folkestone közelében ért véget. Igen, fényes nappal -indult meg a történet, az augusztusi kék égnek harangja alatt, egy -féltucat arrafelé néző háznak ablakaival szemben. Első pillanatra ez -magábanvéve is biztositékát adná annak, hogy a szokásos információhiány -ez esetben ki van zárva. És mégis – de erről később. - -Nos tehát, Randolph Bunting asszonyság két szép leánya ezen a napon -fürödni ment vendégüknek, Miss Mabel Glendowernek társaságában. Főleg ez -az utóbbi hölgy és Mrs. Bunting az, akiktől én darabokban össze tudtam -szedni a tengeri hölgy megjelenésére vonatkozó érdekes adatokat. Ami -Miss Glendowert illeti, aki a két Glendover leány közül az idősebbik és -aki ebben a történetben a legfőbb szerepet játszsza: – őtőle nem kaptam, -de nem is akartam kapni tárgyilagos információt. Végre is, ha egy -hölgynek az érzelmeiről van szó – és még hozzá ilyen komplikált -érzelmekről: hát akkor nagyon természetes, hogy az a hölgy nem tud -tárgyilagos lenni. Ami engem illet, az iróember természetes -kiméletlensége sem tudott elég bátorságot adni nekem, hogy -szembeszálljak ezekkel az érzelmekkel. - -Tudnivaló, hogy a Sandgate Castle nyugati oldalán lévő nyaraló-villa, -nagyon szerencsésen, ugy van épitve, hogy a kertek lefutnak közvetlenül -a tengerpartra. Nincs közbe sem ut, sem ösvény, mint a többi -kilencvenkilenc nyaralónál, melyek a tengerre néznek. Ha az ember -felülről, a terraszról nézi a kerteket: hát azok szinte belefolyni -látszanak a nyugalmas vizekbe. Oldalt, a kertek végén még hozzá hosszu -sövényfalak huzódnak le a kavicsokig, ugy, hogy a partnak ez a része -egészen el van rejtve a szem elől. Az ilyen nyaralók épen azért nagyon -keresettek ezen a vidéken, a fürdőszezonban és igy csak előkelő és -befolyásos családok jutnak hozzájuk. - -A Bunting-család kétségkivül ilyen volt. No, nem épen arisztokraták, még -csak olyanok sem, amilyeneket a »Herald« nemeseknek nevez és -fegyverhordásra jogosit. Mrs. Bunting szerint ugyan ők nem is pályáztak -ilyen előnyökre, távol lévén mindenféle »snób«-ságtól. Ők egyszerüen »a -kedélyes« Buntingok voltak, »jó népek«, ahogy hivták őket és -Hampshireben valahol igen jól jövedelmező serfőzdéjük volt. És bár a -»Herald« szerint nem is voltak nemesek, azért Mrs. Bunting joggal -járatta a »Gentlewomen«-t (Nemeshölgy) és azért Mr. Bunting és a fia -Fred nagyon elegáns urak voltak, igen jó modorral és választékos -kifejezésekkel. És velük volt a két Glendower kisasszony is, akiket Mrs. -Bunting anyai szárnya alá vett a jó Mrs. Glendower halála óta. - -A Glendower-lányok fél-testvérek voltak és nemesek, igen, -elvitázhatatlanul nemesek: – régi család sarjai. Adeline, az idősebbik, -volt az örökösnő. Gazdag volt, igazán nagyon gazdag és fekete haja volt -és szürke szemei és komoly elvei; és mikor apja, kevéssel a mostohaanyja -előtt, meghalt, már tul volt az első ifjuságon. Most közel huszonhét -éves volt. Fiatalabb éveit az apja kedélybetegségének ápolásában -töltötte, ami kétségkivül regényes, de a valóságban roppant unalmas -volt. Mikor az apa elment ama boldogabb hazába, egyszerre kitünt, hogy -Adeline erős és sokra képes egyéniség; sokáig gyüjtögetett -energia-tömegnek és nagy ambicióknak forrása. Szocialisztikus elvek közt -nevelkedett az apja plebejus kereskedő házában: előkelő társaságban -virágzott később – és most a sokatigérő, káprázatos, de kissé -extravagáns és regényes Harry Chatteris-szel volt eljegyezve, aki egy -»earl«[1] unokája volt és hőse valami hirhedt, régebbi botránynak; -ezenkivül még a kenti kerület valószinü képviselő-jelöltje is. Ezeknek a -szép hireknek bizonyos külső keret is kellett és főleg az volt az oka -annak, hogy a Buntingok Sandgate Castle-ban nyaraltak az idén. Kilátásos -volt, hogy ez a Harry Chatteris egyszer csak ellátogat majd hozzájuk, -valamelyik estén, ha nem lesz más dolga. Mert bizonyosan sok dolga van -ennek az előkelő, káprázatos fiatalembernek, az elsőrangu politikusnak. - -Bunting Fred közben Miss Glendower kevésbbé választékos, kevésbbé -gazdag, de tizenhétéves hugával járt jegyben, Mabel-lel. - -A Buntingok nem fürödtek »vegyesen«; nem mintha akkor, 1898-ban, az -ilyesmi még nem lett volna »decens«; hanem hát Mr. Bunting és Fred már -csak a régi divat szerint »sétálni mentek« a hölgyek fürdése alkalmából. -Már csak azért is, mert Miss Mabel, Fred menyasszonya, szintén a -fürdőzők közé tartozott. A hölgyek a jegenyefák alatt, a kert mentén, -vonultak a tengerpartra. - -Elől jött Mrs. Bunting, fürgén jártatva körül szemüvegét; oldalánál Miss -Glendower Adeline, igen egyszerü, de raffináltan elegáns reggeli -toaletben volt: ő tudniillik sohasem fürdött a szabadban, mert ezt nem -tartotta esztétikusnak. - -Ahol a kert végződik és kezdődik a cserje, Miss Glendower oldalt -kanyarodott és leült egy zöld vasszékbe és elkezdte olvasni »Sir George -Tressady«-t – ezt a könyvet becézte abban az időben – és nézte a -többieket. A napos homokon sütkéreztek, mögöttük apró, kecses dudorokban -tajtékzott a Viz – csupa fény és ragyogás és nedvesség. - -Hogy a sekélyebb vizet elérték, a fiatal hölgyek lepedőket szedtek föl – -itt már nem volt illendő csak ugy fürdőruhában mászkálni – és nevetve és -csacsogva közeledtek a part felé. Egy percnyi pacskolás után, Betty, az -idősebb Bunting lány egyszerre megállt, a tenger felé fordult és akkor, -azon a helyen, mintegy harminc yardnyi távolságra, ott volt a -Tengerkisasszony feje, mint mikor valaki a part felé uszik. - -Természetesen, mindjárt arra gondoltak, hogy a szomszédságból lesz az -valaki, a szomszéd villából. Kicsit meg voltak lepetve, hogy nem látták, -amikor bement a vizbe – máskép semmi furcsa nem volt a megjelenésében. -Az ilyen esetekben szokásos, futó vizsgálat következett. Megjegyezték, -hogy nagyon szépen uszik és hogy nagyon csinos feje van és szép karjai – -a pompás aranyhaját akkor még nem láthatták, mert elegáns, vörös frigiai -sapka volt rajta, amit akkoriban fürdősapkának hordtak a hölgyek. Később -bevallotta, hogy a közelben találta valahol ezt a sapkát. A vállait is -vörös fürdőruha boritotta. - -Már épen azon voltak, hogy a tulbeható nézegetés elérte az illendőség -határát és Mabel épen ujra bele akart kezdeni a pacskolásba és épen -odaszólt Bettynek: »Vörös ruhája van; elegáns…« amikor valami igazán -borzasztó történt. - -Az uszó hölgy különös, sebes mozdulattal felugrott a vizbe, feldobta -karjait – és eltünt! - -Olyan eset volt, ami egy pillanatra kell, hogy mindenkit megdermesszen, -amiről mindenki olvasott már sokat és el is képzelte, de nagyon kevesen -élték át. - -Egy percig csönd volt. Két perc is eltelt, akkor a fehér kar megint -felbukott és megint eltünt. - -Mabel azt mondja nekem, hogy görcsöt kapott a rémülettől, nem is tudott -mozdulni, de a két Bunting lány magához térve, kiabálni kezdett: »Jaj, -megfullad!« és rohanni kezdtek ki a vizből. Miss Glendower is felnézett, -felállt és egyik kezében a »Sir George Tressady«-val, másik kezét -szeméhez emelve, határozott és erős hangon kiáltott: »Mentsék meg!« A -lányok tényleg kiabáltak, de a két férfi, ugy látszik, nem vesztette el -lélekjelenlétét. »Fred a mentőövet« hallatszott Mr. Randolph Bunting -szava, mert eszébe jutott, hogy a közelben egy falon lóg a mentőöv. -Szinte egy pillanat alatt dobálták le ruháikat, gallért, cipőt, mindent -és a vizbe rohantak. - -– Hol tünt el, apa? – mondta Fred. - -– Egyenesen, jobbra! – és mintegy szavainak bizonyságául valami fekete -és ragyogó dolog villant fel abban az irányban – valószinüleg a halfark -volt, véletlenül került fel. - -A két derék ur nem volt valami jeles uszó – Mr. Bunting, a perc -izgalmában valószinüleg azt is elfelejtette, amit valaha tudott – de -azért hősiesen gázoltak előre, maguk előtt lóbálva a mentőövet; nem -hoztak szégyent a haza fejére. Annyi azonban bizonyos, hogy Bunting ur -megivott néhány liter vizet és szegény Fredet alaposan megrugta, bár, -mint később magyarázta: »csak azért, mert földet akartam érni a lábammal -és abba a nyavalyás mentőövbe beleakadtam.« - -És akkor, egész váratlanul a Tengerkisasszony feltünt mögöttük és egy -lágy és szép kar fogta át Mr. Bunting nyakát és a mentőövet. Fred azt -mondja, hogy egyáltalában nem tünt rémültnek, vagy elfulladottnak, bár -akkor nem volt abban a helyzetben, hogy ezt pontosan megfigyelhette -volna. De arra mégis emlékszik, hogy mosolygott és még mintha kedveset -vagy udvariasat mondott volna. - -– Görcs, – mondta, – görcsöt kaptam. - -Mr. Bunting, mint ő mondja épen azon volt, hogy figyelmeztesse a -kisasszonyt, hogy csak tartsa magát egyenesen és minden jó lesz és -megmentik, de akkor egy kis hullám jött és becsuszott Mr. Bunting -szájába és erre csuklani kezdett. - -– Mindjárt bevisszük, – mondta Fred és ott libegtek és kapkodtak a -vizbe, hárman. - -Fred azt mondja, a Tengerkisasszony nyugodt volt, egy kicsit zavarban -lehetett, a part felé nézett, mintha a távolságot mérné. »Hát -megmentenek?« kérdezte Fredet. - -– Igen, megmentjük, – mondta Fred és bután nézte fulladozó apját. - -– Kivisznek a partra? - -– Igen… mindjárt… vfft!!… nyögte szegény Bunting is. - -És ekkor, ugy rémlett Frednek, csuda történt. A viz örvényezve -fölfortyogott, mintha a propeller csavarja fordulna meg benne. Csak még -annyi ideje volt, hogy belekapaszkodhatott a tengerkisasszony és a -parafa övbe, aztán az apja eltünt, majd fuldokolva felmerült ismét, -kétségbeesetten kapaszkodva az öv után. És ime! vagy husz méternyire -közelebb voltak a parthoz, alig négy lábnyi mélységü vizben, ahol Fred -azonnal leállhatott a talajra. - -Erre az érintésre meglepetése és zavara egyszerre hősies -határozottságnak adott helyet. Elengedte az övet, karjaiba kapta a -Tengerkisasszonyt és kiemelte a vizből. »Megmentve!« kiáltották kórusban -a lányok és messziről visszhangzott a kiáltás: »Megmentve, hurrá!« Csak -Mrs. Bunting nem kiabált, mert a férjéért aggódott és Mr. Bunting sem -kiabált, hanem valami olyanféle impresszió járt a fejében, hogy az -összes természeti törvények, melyek szerint az ember lebeghet, és uszhat -a vizen, alattomosan kijátszották őt és hogy a legjobb, amit ily -körülmények közt tehet: köhögni és megint köhögni, lehetőleg sokat és -gyorsan, mig meg nem hal. Pár perc mulva azonban ismét talpra állhatott, -fujva, hörögve, lihegve, sipolva és törülgetve a szemeit és ekkor aztán -Mrs. Bunting is jobban szemügyre vehette azt a személyt, akit a fia -hozott karjaiban. - -Különös dolog, hogy a Tengerkisasszony már körülbelül egy percig kint -volt a vizből, mielőtt bárki is felfedezte volna, – hogy – hogy bizonyos -tekintetben különbözik – más hölgyektől. Azt hiszem, mindenki nagyon -közel állt hozzá és a szép arcába néztek, vagy talán azt képzelték -hirtelen, hogy valami kecses, egészen uj divatu lovagló-ruhát visel, -vagy valami hasonlót. Egyszóval, egyikük se vette észre, bár oly -világosan a szemük előtt volt, mint a nap. Bizonyára a ruhától is el -volt takarva. És igy állták őt körül, ugy értvén, hogy Fred egy igen -előkelő és szeretetreméltó hölgyet mentett meg, aki itt fürdött és -valami szomszéd nyaralóhoz tartozik. Legföljebb az volt furcsa, hogy a -parton senki se várt még rá. Belekapaszkodott Fredbe és – a hogy Miss -Mabel később megjegyezte – Fred is viszont belékapaszkodott. - -– Görcsöm volt – mondotta a Tengerkisasszony, arcát a Fred arcára -fektetve, mig fél szemmel Mr. Buntingre nézett. – Bizonyos, hogy görcs -volt… Még most is érzem… - -– Nem látok semmit – kezdte Mrs. Bunting. - -– Kérem, vigyenek be – mondotta a Tengerkisasszony, kimerülten becsukta -a szemeit, bár az arca meleg és rózsás volt. – Vigyenek be! - -– Hová? – csodálkozott Fred. - -– Vigyenek a házba – suttogta a Tengerkisasszony. - -– Melyik házba? - -Buntingné közelebb jött. - -– A maguk házába – mondotta a Tengerkisasszony és ujra lehunyta a -szemeit és mintha elvesztette volna az eszméletét. - -– De hát… Nem értem… – dadogott Mr. Bunting és csodálkozva nézett körül. - -És ekkor látták meg. Netti, a fiatalabb Bunting-leány látta meg először. -Azt mondja, először rámutatott, mielőtt szavakat talált volna. Akkor -aztán mindnyájan meglátták! Azt hiszem, Adeline látta meg mégis -utoljára. Legalább ez felelne meg modorának. - -– Mama! – kiáltott Betty, hangot adva az általános rémületnek – halfarka -van! - -És ekkor a három leány és Mabel is egymásután sikitani kezdtek. - -– Né! Halfark! - -– De – kezdte Mrs. Bunting, ám nem tudott beszélni. - -– Oh! – sohajtott Adeline és szivére tette a kezét. - -És ekkor a szobaleány mondta ki a szót: »Hableány!« kiáltott és erre -mindenki utána kiáltott: »Hableány!« - -Csak maga a hableány volt csöndes, érzéktelenül hajtotta hátra fejét -Fred vállaira és tehetetlenül karjaiba simult. - - -II. - -Tetszik tudni, ez volt a kép, amit ugy mozaikokban össze tudtam szedni. -El kell képzelni persze azt a kis csoport embert, ott a parton, -összeszorulva – kissé távolabb áll Mr. Bunting, aki még mindig a vizet -köpködi magából, félig megfulladva és egészen hitetlenül. A parafaöv -pedig himbálódzva lebegett távolabb a vizen. - -Természetes, az efajta jelenetek adnak legtöbb okot gyanakvásra. - -Valóban, gyanus volt az egész. Egészen közel a vizhez volt és a csoport -harminc méternyire a bokrok előtt állott. Mrs. Bunting később mondotta -Melville kuzinomnak, hogy egyikük se tudta, mihez kezdjenek mármost és -még hozzá borzasztó kellemetlen volt nekik, hogy ennyire zavarban -vannak. - -A hableány megelégedett azzal, hogy problémaként szerepeljen és Fredhez -simult, pedig egészen csinos kis suly volt egy ember részére. Azt -hiszem, a közeli nyaraló lakói is megjelentek és gesztikulálva és -bámulva nézték őket. Pedig épen olyan szomszédok voltak, akikkel a -Buntingok semmiféle ismeretséget nem szerettek – kereskedők vagy -ilyenfélék. Azonkivül Mrs. Bunting még egy távcsövet is vett észre, -amely a domb felől feléjük irányult. - -Mi több: a népszerü iró, aki a másik oldalon lakott és aki egy -mérgesarcu, szemüveges ur volt: mondom, ez is megjelent és nagyon hülyén -meresztette a szemeit. A szomszéd kereskedő aztán a parafaövről kezdett -beszélni, amit ő kölcsönzött és mikor nem feleltek neki, fenyegetődzött, -hogy átjön. - -És betetőzéséül a helyzetnek fönt, a szürke földhát mögött egyszerre -csak kirándulók jelentek meg! - -Először csak a fejük látszott, aztán a megjegyzések jöttek. Aztán -örömteljes kiáltásokkal kezdtek átkapaszkodni a partra. - -– Hip, hip! – mondták a kirándulók kapaszkodás közben, szellemesen, -aztán megint: »Pip’ pip, hó! Bumsz!« aztán néhány perc mulva: »Mi az -ott?« kérdezte egypár. - -– Pip, pip! – felelt rá a többi, akik még messzebb voltak. - -Igen nagy társaság volt. - -– Valami baj van? – kiáltott feléjük az egyik kiránduló merészen. - -– Szent Isten! – mondta Mrs. Bunting Mabelnek, – mit tegyünk? – Ezt -később Melville kuzinomnak is mindig igy mondta: - -– Én Istenem! Mit tegyünk? - -Azt hiszem, kétségbeesésében a viz felé is nézett. De természetesen, -visszavinni a vizbe a hableányt – ez még keservesebb magyarázatokat -igényelt volna. - -Világos, hogy egy dolgot lehetett csak tenni. Mrs. Bunting ki is mondta: - -– Az egyedüli mód, – szólott – ha bevisszük. - -És bevitték! - -El lehet képzelni a kis menetet. Elől Fred, csodálkozva és vizesen, a -karjaiba simuló Tengerkisasszonnyal. A Tengerkisasszonynak szép alakja -volt, tetszik tudni, egész addig, mig az a borzasztó halfark kezdődött, -amelyről Mrs. Bunting azt mondja, hogy hosszu és hajlékony volt, mint a -mekreli-halé. Ugy képzelem, hogy csöpögve, libegve huzódott utánuk az -ösvényen. Nagyon csinos, hosszu, vörös ruha volt rajta, fehér csikokkal -és csipkés fehér szegéllyel. És az a frigiai sapka egészen befogta -aranyos haját, föltakarva a fehér, alacsony, tiszta homlokot, a -tengerkék szemek fölött, melyek kilátszottak a pillák alól. Mindabból, -ami később kitünt, azt következtetem, hogy vizsga szemekkel és mohó -kiváncsisággal figyelte a házat és a verandát. - -E csoport mögött jött, ugylátszik Mrs. Bunting, azután Mr. Bunting. -Utóbbi borzasztóan vizes és megtört volt és folytonosan, gyámoltalanul -mondogatta az előtte haladó Mrs. Buntingnek: - -– Természetesen, kedvesem, nem tudom, mi ez? - -És végre zavart, de festői csoportban jöttek a lányok, törülközőkbe, -lepedőkbe csavarva és a cselédek a köteleket cipelték meg az urak -ruháját, ami ugyan nem az ő dolguk volt. Miss Adeline zárta be a -csoportot, ezuttal minden póz nélkül, megdöbbenve és mértéken fölül -zavartan szorongatva »Sir George Tressady büné«-t. - -A kert végéről pedig kimeresztett szemekkel kisérték őket a kirándulók, -de már nem mondták »Pip, pip!« – hanem csodálkozva kérdezősködtek: - -– Mi az? - -És mig a szomszéd kereskedő mindig hangosabban és mindig élesebb jelzők -kiséretében követelte a parafaövet: Fred bevitte az érzéketlennek látszó -Tengerkisasszonyt a házba és Mrs. Bunting szobájában egy szófára -fektette. - -És épen, mikor Adeline megszólalt, hogy a legjobb, ha orvost hivatnak: – -a Tengerhölgy kecses természetességgel felsóhajtott és magához tért. - - - - -MÁSODIK FEJEZET Az első benyomások - - -I. - -Ime ez, annyi valószinüséggel, amennyi ráfér, a folkestoni hableány -megjelenésének története. Amint később kitünt, az egész dolog az ő -részéről szándékos, előre megfontolt tolakodásnak minősithető. Nem volt -neki görcse, egyáltalában, sohasem volt neki görcse, nem is akart -megfulladni, senki se akart ott megfulladni, legföljebb a szegény Mr. -Bunting, akinek értékes életét majdnem fel kellett áldozni, már a kaland -kezdetén. A következő cselekedete az volt, hogy beszélni akart Mrs. -Buntinggal, fiatal, ragyogó megjelenésében bizva, hogy megnyerje eme -hölgy jóindulatát, támogatását, szimpátiáját. - -Mrs. Buntinggal szemben tanusitott modora szinte hihetetlen lett volna, -ha nem jövünk rá csakhamar, hogy számos hátránya dacára ez a Tengerhölgy -igen olvasott és jónevelésü valaki volt. - -Melville kuzinommal többször beszélgettem erről s a lényegben -egyetértettünk. Jó ideig bizalmas, intim barátság volt a kuzinom és a -hableány között – legalább Melville igy fejezte ki magát – és a kuzinom, -aki nagyon kiváncsi természetü fiu, sok érdekes dolgot tudott meg arról -az életről, mely »odakünt« vagy »odalent« folyik, mert a -Tengerkisasszony mindkét kifejezést használta. Eleinte a -Tengerkisasszony nagyon tartózkodó volt, később egyszerre kedves, -ártatlan bizalmassággal közeledett. »Nyilvánvaló – irja Melville egyik -emlékiratában – hogy a tengeralatti életről való régi fogalmaink, melyek -csak korallos zátonyokról, liánokról, szines polipokról szólnak: -jelentékeny módosulást szenvednek. Elég furcsa, de ugy látszik, a -régebbi, naivabb felfogás jobban közelitette meg a valóságot a -modernnél. Egy lengő, tengeri gyom fölött suhanó hableány egyik kezében -csigával, a másik kezében egy hatvan gyertyafény erejével foszforeszkáló -hallal: – ez a gyerekes kép, mely nem egy régi könyv cimlapját disziti – -bármily diszharmónikusan hangozzék is a modern fülben – mégis igazabb -képét adják a mélységek életének mint eddig hittük. Ugy látszik, sok -minden egészen másként van, mint ahogy képzeltük. Most már nem -csodálkoznám, ha kisülne, hogy az Olimpuson is képződött valami -Haladópárt, melyben egy uj Phaeton agitál, hogy az apja elavult égi -paripáit valami napenergiával hajtott automobillal helyettesitsék. -Beszéltem is erről Melvillevel, aki csak azt tudta mondani: »Borzasztó, -borzasztó!« és belemeredt a dolgozószobám közepén égő kandallóba. -Szegény Melville gyerek! Nagyon megzavarták őt ezek az uj tények. - -Természetesen »odalent« nem irnak könyveket, mert hiszen az iró tintája -szétfolyna a vizben: – de azért, hogy-hogy nem, ugy látszik, az egész -földi irodalom lejut oda hozzájuk. »Mi mindent ismerünk!« – mondta a -Leány. Mindig sülyednek, hullanak, libegnek lefelé a tenger fenekére -regények, folyóiratok, lapok, amik a személyszállitó hajókról -származnak. Néha különös módon, nagy erővel lerepül közéjük egy-egy -könyv, amit abban a percben olvastak ki. (Melville, aki gyorsan -felbőszithető olvasó, ezt meg tudta érteni.) Nyaralók mellett, a parton, -a könnyebb irodalom jut a tengerbe. Melville biztositott engem, hogy -rendszeres kereskedés folyik odalent, rendes árfolyammal, ezekkel a -könyvekkel. - -Különösen angol könyvekből nagy készletünk van állandóan; a -Tauchnitz-Társaság kiadványaiból, amit az utolsó percekben szoktak -kidobálni a hajókorláton keresztül a lelkiismeretes utasok, mikor -visszatérnek a kontinensről. A Tengeralatti Könyvgyüjtő Társaság -rendesen összeszedegeti őket. A Tengerkisasszony igen pontosan elmondta -az ilyesmit. - -Ha tekintetbe vesszük a gyüjtés módját, nem csodálkozunk rajta, hogy a -»Tengeralatti Könyvgyüjtő Társaság« ép oly gondosan válogatja meg -kiadványait, mint azt idefönt teszik. - -A kuzinom azt is megtudta, hogy a különböző képes folyóiratok, különösen -a divatlapok, sokkal nagyobb értékkel birnak, mint a regények – és -keresettebbek is. »Tudja, már régóta hozzá kellett volna fogni a rendes -öltözködéshez« – mondta a Tengerkisasszony valami bugyborékoló -nevetéssel a hangjában. – »Nem mintha nőietlenek volnánk. Csakhogy – ezt -Mrs. Buntingnak is elmagyaráztam: – képtelenség, hogy a viz alatt valami -igazán csinosat lehessen hordani: nem igaz? Képzelje el például, valami -csipke! - -– Pfuj, vizes lesz! – mondta Melville. - -– Mint a spongya! - -– Tönkremegy! - -– És aztán, tudja – mondta nagyon komolyan a leány – az ember haja! - -– Természetesen, – bólintott Melville – sohasem szárad meg. - -– Igen, ez az, – sóhajtott a leány. - -Melville kuzinomnak egyszerre világosság gyult az agyában. - -– Ahá, persze! – kiáltott – ez hát az oka, hogy régi időkben… - -– Ez az! – kiáltott a leány – igen, ez az! – Amikor ez a sok kiránduló, -matróz, meg mindenféle egyéb nép nem zavarta még a tengerpartokat: – -akkor mi még kijöhettünk néha a napos sziklákra és leülhettünk és -megszárithattuk a hajunkat. Akkor – persze, akkor az lehetséges volt. De -most… - -Heves mozdulatot tett a kezével és szomoruan nézett Melvillere, ajkába -harapva. A kuzinom udvariasan sajnálkozott. – Az az átkozott modern -szellem – mormogta szinte öntudatlanul. - -De bár a divat és költészet nagy szerepet játszik a tenger világában: -nem kell azt hinni, hogy a mi irodalmunk komolyabb termékei nem jutnak -soha hozzájuk. Volt például, nem is rég, beszélte a Tengerkisasszony, -egy vitorlás hajó kapitánya, aki a »Times«-nek valami cikksorozata után -érdeklődött nagyon és aki, miután lekerült közéjük, (mert ugy kell -érteni, hogy a tenger népessége főleg ezekből a »lekerült«-ekből áll), -nemcsak hogy a »Times« másodpéldányait vette meg mindig, de az -»Enciklopédika Britanika« példányaira is előfizetett. Garnett -kapitánynak hivták és rengeteg sok könyvet hozott magával: tudniillik -evvel volt megrakódva a hajója, meg a zsebei: és mikor a hajó -mindenestől elmerült – hát a kapitány érkezett meg elsőnek és furcsa -módon, fejjel lefelé, nem az általános szokás szerint: lefelé irányitott -lábakkal és kiterjesztett karokkal. A többi matróz aztán utána érkezett -sorban… - -No de azért a könnyebb literatura mégis csak a legkelendőbb odalent: -regény meg hirlap. Amint a következmények igazolják: főleg a regények és -novellák voltak azok, melyekből a Tengerkisasszony az emberi élet és -emberi érzések világát megismerte: és ezeknek tulajdonitható az az -elhatározása is, hogy föllátogat a földre. És igy, ha néha nem is tudta -eléggé megbecsülni az emberi szellem magasabb, fenköltebb eszméit; ha -meg is történt, hogy Adeline Glendowert és az életnek efajta, mélyebb -jelenségeit bizonyos könnyelmüséggel és léhasággal fogta fel, ha mindig -inkább érzéseit követte a megfontoló értelem helyett: – hát mindez -ezeknek a regényeknek és novelláknak tulajdonitható, melyek hibásan -tüntették fel előtte az életet… - - -II. - -Melville kuzinom, mint emlitettem, ilyen és másféle adatokból szerzett -valami nagyon határozatlan fogalmakat arról: milyen is hát az az élet -ott a tenger mélyén. Hogy az ő fogalmai mennyiben feleltek meg a -valóságnak, az már más kérdés. Nagyon, nagyon különös világ az, amiről ő -beszél: zöldes, áttetsző nedvesség, amelyben ezek a lények libegnek: -megvilágitva egy rémséges, foszforeszkáló szörnyetegtől; hullámzó -erdőség, halványvilágu elfolyó ködökben, cikkázó, villogó halacskák, -melyek a habok közt suhannak tova. Nem ülnek, nem állanak, nem -jönnek-mennek az ott lakó lények: csak suhannak és libegnek, elfolyó, -álomszerü körvonalakban. - -Én meg abban sem vagyok egészen bizonyos, vajjon csak a tenger-e az, -ahol ez a hableány által leirt világ található. Hát az ujságok és a -megfulladt könyvek? Nos, a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyeneknek -látszanak: majd beszélni fogunk róla valamelyik boldog, derüs téli -délután… - -A hableány megjelent, mondotta Melville és eltünt ismét a titokzatosság -homályában. Volt idő, hogy ugy tetszett neki: bánthatja és megölheti a -leányt, mint akármelyik emberi lényt; máskor meg olyan érzései voltak, -hogy ha az egész anyagi világot el tudná pusztitani és megsemmisiteni – -ez a leány nem semmisülne meg soha. Vannak tengerek, melyeken végig nem -szántott még hajó és vannak mélységek, melyeket meg nem zavart még az -emberi elme mérő-ónja. Nem tudok, nem mondhatok semmit. Csak Melvillere -hivatkozom és arra a pár szegényes adatra, amit összeszedtem. Eleinte -voltak apró, meglepő különösségek a leány körül, amik bizonytalanná -tették lényét. Máskor anyagias és kézzelfogható volt, mint bármely földi -lény. - -Olyan világban élünk, melyben a csodák iránt megszünt minden érzék: nem -vagyunk a bámulatra és titokzatosságra berendezkedve. Tudomásul vesszük -a tényeket és nem erőlködünk, hogy mélyökre hatoljunk. A Buntingok is -egyszerüen tudomásul vették, hogy ez a hableány valóban és -kézzelfoghatólag létezik és békésen elfogadták mindazt, ami -rávonatkozott. Ez volt ő a Buntingoknak mindig és mai napig is ebben a -formában él emlékezetükben. - - -III. - -Az a mód, ahogy a Tengerkisasszony Mrs. Buntinggal azon az emlékezetes -reggelen beszélt, mikor nedvesen és még szinte halszerüen feküdt a -dolgozószoba kerevetjén: sokáig megmaradt a jelenlevők emlékezetében. -Ugylátszik, első szavaival pályázott rá, hogy a derék asszony szivébe -férkőzzék. Felült a kereveten, szemérmesen magára huzta a könnyü, tarka -szőnyeget; néha elragadó zavarban sütötte le szemeit, néha pedig tele -nyiltsággal és bizalommal emelte Buntingnére. Édes, zenélő hangja volt -és olyan szép, szinte irodalmi stilusban beszélt, hogy bármely társasági -hölgy tanulhatott volna tőle. Nyiltan és őszintén Mrs. Bunting kezeibe -tette le sorsát; ugy mondta ezt maga Mrs. Bunting. - -– Buntingné asszony, – igy mesélte el maga Mrs. Bunting, Melville -kuzinomnak, drámailag visszaadva a Tengerkisasszony beszédét – -engedelmét kell kérnem e tolakodásért, mert tudom, hogy tolakodás, de -kényszeritve, igen, kényszeritve voltam rá és ha meghallgatja -történetemet, Mrs. Bunting, bizonyos vagyok benne, hogy meg fogja -találni – ha nem is teljes mentségét, mert hiszen meg tudom érteni, mily -szigoruak az ön elvei – de legalább némi mentségét ennek a tolakodásnak, -ennek a viselkedésnek, mely, jól tudom, méltán nevezhető szándékos -tévesztésnek. Mert megtévesztés volt, Mrs. Bunting: – nekem sohasem volt -görcsöm. De, Mrs. Bunting… (és itt Mrs. Bunting hatásos, érzelmes -szünetet tartott) nekem sohasem volt anyám. - -– És beszédközben, – folytatta Mrs. Bunting Melville kuzinomnak – a -szegény gyermek könnyekben tört ki és bevallotta, hogy sok-sok év előtt -született, valami borzasztóan különös módon, valami utálatos helyen, -Cyprus közelében – és hogy nincs vezetékneve. De tudja, az egészet olyan -kedves hangon mondta el és a mozdulatai olyanok, mint egy valódi hölgyé! - -– Természetesen, – bólintott Melville kuzinom – vannak néposztályok, -melyeknél az ember megbocsájtja az ilyesmit… Méltányosnak kell lenni… - -– Ez az, – mondta Mrs. Bunting. – Aztán látja, olyan jól esett nekem, -hogy azt mondta: szabadon engem választott, mint olyan valakit, akihez -bizalommal fordulhat. Mert nem véletlenül jött ám hozzánk; kiválasztott -minket. Napokig uszkált a part hosszában, – mondotta – és figyelte a -népeket és – azt mondta – mikor meglátta az én arcomat, amint a fürdő -lányokat nézem… - -– Ilyen furcsa egy leány – folytatta Mrs. Bunting, elnéző, bocsánatkérő -nevetéssel, mig barátságos szemeiben a meghatottság nedvessége csillant -föl. – Az első perctől kezdve, – azt mondja – egészen hevesen -ragaszkodott hozzám… - -– Ezt nagyon meg tudom érteni, – mondotta Melville kuzinom kenetteljesen -– legalább bizonyos vagyok benne, hogy ezt mondta, bár az elbeszéléséből -kimaradt. - -– Tudja, egész különösen hasonlit a dolog ahhoz a német meséhez… no, -hogy hivják?… - -– Undine? - -– Igen, igen, ez az. És valóban, ugy látszik, Mr. Melville, hogy ezek a -szegény teremtések halhatatlanok, legalább bizonyos mértékben. Az -elemekből jönnek létre és aztán megint beolvadnak az elemekbe és – ép -ugy, mint a mesében, tudja, nincs lelkük! Egyáltalában semmi lelkük -sincs, nem furcsa? És a szegény gyermek ezt érzi. Nagyon is érzi. Már -most, hogy lélekhez jussanak, ezeknek a lényeknek az emberek közé kell -jönni. Legalább odalent igy hiszik. És igy jött ő Folkestonba. Hogy -lelket szerezzen. Szegény gyermek, persze, ez nagy hiány, hogy nincs -lelke. Természetesen mi, akik mélyen tudunk érezni… - -– Természetesen, – mondta Melville kuzinom, szinte látom mélységes -komolysággal, lesütött szemmel, amint érzelmesen suttog. Mert az én -kuzinom nagyon sokat gondolkozik, ha ráér. - -– És ugy érezte, – folytatta Mrs. Bunting – hogyha majd feljön a földre, -hát kedves emberek közé szeretne kerülni. Végre is ez a vágya érthető. -De képzelje csak el, mennyi akadály! Tudta, hogy megjelenésével milyen -buta szenzációt fog kelteni, különösen az uborka-szezonban, hogy -rábámulnak majd, hogy mutogatják… Nem, nem, ez nem volt inyére… - -– Hát mi? - -– Azt akarta, hogy épen ugy bánjanak vele, mintha földi lény volna: az -akart lenni. És kért, hogy velünk maradhasson, hogy családunk tagja -lehessen, hogy ellesse, mi módon élünk mi, hogy ő is megtanuljon ugy -élni. Kikérte a tanácsomat, hogy milyen könyveket olvasson és milyen -szabónőknél varrasson és melyik lelkészt hallgassa meg. Mindenben tőlem -kér tanácsot. Egészen én rám bizta magát. És mindent olyan édesen tud -kérni. - -– Ühüm – mondta a Melville-gyerek. - -– Csak hallaná őt! – kiáltott Mr. Bunting elragadtatva. - -– Mégis csak másféle lény – elmélkedett a kuzinom. - -– Igen, de ez nem zavar engem. És ő is szivesen beismeri. - -A fiu habozott. - -– Na és van valami vagyona? – kérdezte hirtelen. - -– De mennyi! Beszél nekem valami dobozról – azt mondta, el van ásva a -part közelében és délután Randolph megnézte azt a helyet. Másnap Fred -kihuzta a sárból és Fitch hazahozta. Furcsa egy kis doboz, furcsa – -fából van és az aljára egy hajó van festve, ezzel a névvel: »Wilders -Tamás«, amit durva késsel vágtak bele. Kinyitottuk: – hát tele, -telidestele volt arannyal meg egyébbel… drágakövekkel. Tudja, Randolph -ért az ilyesmihez. Ő azt mondja, nem is lehet tudni, mekkora értéke van -ennek… Csak az aranyakon valami furcsa vöröses folt van helyenként. De -mit bánja ön azt, a leány ép oly gazdag, mint amilyen szép és kedves. -Nos tehát, Mr. Melville, én gondjaimba akarom venni őt – és különben is, -ha egyszer már a vendégünk… Igen – hiszen nekünk nincs titkunk egymás -előtt, kedves Melville – igen, kineveljük őt és be fogom vezetni – a -társaságba. És mindenki ugy fogja ismerni őt, mint egy kedves, egyszerü -leányt… csak egy pár beavatott fogja majd tudni a valóságot. Valami jó, -megbizható cselédet kell csak szerezni hozzá, tudja, olyant; aki semmin -se csodálkozik. Vannak még ilyenek, ha drágák is – és aztán majd valami -hosszu, megfelelő szoknya kell csak, ami eltakarja… - -– Eltakarja? - -– A halfarkat, hisz tudja. - -Melville kuzinom nyelt egyet és azt mondta: »persze, persze«. Ez a dolog -sohasem fért egészen a fejébe. Hát igazán – halfark! Mindenféle -illetlen, különös gondolata támadt. De valahogy érezte, hogy ezt a -dolgot jobb nem tulságosan bolygatni. Most azonban mégsem tudta -megállni, hogy meg ne kérdezze: - -– Hát igazán – halfarka van? - -– Mint a mekrili-halnak – mondta Mrs. Bunting és a fiu nem mert többet -kérdezősködni. - -– Furcsa egy helyzet – tette hozzá pár percnyi gondolkodás után. - -– De hát mit tegyen? – mondta Mrs. Bunting. - -– Természetesen – mondotta Mellville kuzinom, aztán öntudatlanul -ismételte: »Halfark…!« - -Élénken és világosan állott szemei előtt a Mrs. Bunting által emlitett -hal, ragyogó, tiszta körvonalaival, olajos fényü hátával, zöld és bibor -pikkelyével és farkának hajlékony lapátjával. - -– De mégis, nézze csak – mondta Melville kuzinom, a józan ész és a -tizenkilencedik század tiltakozásával hangjában – egy halfark! - -– Megtapogattam – mondta Mrs. Bunting méltóságteljesen. - - -IV. - -A Tengerkisasszonynak Mrs. Buntinggal való társalgásából egyes dolgokat -magától ettől a derék nőtől tudtam meg. - -A Tengerkisasszony nagyon tévedett az elején. »Mily bájos négy leánya -van – mondotta – és mily kedves két fia!« - -– De szivecském – kiáltott Mrs. Bunting – hiszen csak két lányom van és -egy fiam! - -– Az a fiatalember, aki vitt – aki megmentett engem? - -– Igen, az. És a másik két lány csak vendégünk. Nyaralóknak mindig van -vendégük. - -– Tudom, tévedtem. - -– Persze! - -– És a másik fiatalember? - -– Csak nem Mr. Buntingot gondolja? - -– Ki az a Mr. Bunting? - -– Az a másik ur, aki… - -– Nem! - -– Hát más nem volt… - -– De, egy pár nappal előbb… - -– Mr. Melville-t gondolja? Ahá, már tudom! Maga Mr. Chatterisről beszél, -édes fiam! Csakugyan pár nappal előbb bejött hozzánk, egy reggel! Egy -magas, barna fiatalember, szép, hullámos hajjal: – ugy-e erről beszél? -És olyan gondolkodó arca van. Fehér vászonruhában volt és leült a padra. - -– Igen, azt hiszem – mondotta a Tengerkisasszony. - -– Az nem a fiam. Az – az barátunk. Miss Adeline-nel van eljegyezve, az -idősebbik Glendower-leánnyal. Egy napig volt csak itt. De azt hiszem, -megint eljön majd, ha Párisból hazafelé megy. No de ilyet! Hát igazán -azt hitte, hogy nekem ilyen fiam van? - -– Csakugyan, ostoba tévedés – mondta a Tengerkisasszony, aztán kis idő -mulva: – No és el van jegyezve Miss Glendowerrel? És Miss Glendower?… - -– Az a hölgy vörös ruhában, aki… - -– Aki egy könyvet olvasott? - -– Az – mondta Mrs. Bunting – az. Három hónapja vannak eljegyezve. - -– Valóban! De ugy látszott… És nagyon szereti őt Chatteris ur? - -– Hogyne! - -– Nagyon? - -– Hát persze! Ha nem szeretné… - -– Természetesen – mondta most a Tengerkisasszony elgondolkodva. - -– És mindenképen kitünő házasság. Nagyon összeillenek… - -És Mr. Bunting, rövid, de beható előadásban elmagyarázta Mr. Chatteris -helyzetét, nem feledve ki, hogy Mr. Chatteris egy »earl« unokája (miért -is hagyta volna ki?) és hogy Miss Glendowernek, bár ő csak -kereskedővérből származik, mekkora vagyona van. A Tengerkisasszony -nagyon komolyan figyelt. »Fiatal ember, tudja, kedvesem, még nagyon, -nagyon sokra viheti. És a leány olyan komoly, olyan okos, mindig olvas. -Még azokat a borzasztó könyveket is olvassa. Meg azt a müvet, a -Szegények helyzeté-ről. Ő nagyon sokat tud a szegényekről, hogy mit -csinálnak, mit esznek és hogy milyen sokan laknak egy szobában. Tudja, -egy szobában, olyan sokan – igazán borzasztó. Ő nagyon jótékony is. És -olyan méltóságteljes – még a politikai pártokat is ismeri! És aztán -munkásasszonyokról ugy tud beszélni, még üzleti dolgokhoz is hozzászól. -Csodálatos. Akkurát Marcella grófnő, mintha a könyvből volna kivágva. - -És a derék asszonyság itt egy illusztrált regényről kezdett beszélni, -amit szintén Miss Glendower kölcsönzött neki. - -– Eljön még ide? – kérdezte a Tengerkisasszony minden gondolkodás -nélkül, a szóáradat közepén. - -A kérdés elveszett a »Marcella grófnő« elbeszélésébe, igy tehát a -Tengerhölgy később megismételte. Ám Mrs. Bunting annyira bele volt -merülve a mesébe, hogy most se hallotta. A Tengerkisasszony, azt hiszem, -sóhajtott egyet, de Mrs. Bunting ezt se vette észre. - - -V. - -Még talán Mr. Buntingnak is, aki pedig mindent, nagyon nyugodtan fog fel -(kivéve, természetesen, a gorombaságot és a szemtelenséget) mondom, -talán még neki is egy kicsit furcsának tünhetett, hogy itt ül a -boudoirban, aki végre mégis csak a legendák honába tartozik. - -Azért voltak a boudoirban, mert Mrs. Buntingnak vendégei voltak és mert -a Tengerkisasszony hiába mondta, hogy nem, Mrs. Bunting váltig azt -állitotta róla, hogy fáradt és nem birná ki most a társaságot. »Ilyen -utazás után!« – mondta Mrs. Bunting. Hárman voltak, Adeline-vel együtt. -A másik három lány, Freddel együtt a lépcsőkön álldogált, nagy -bosszuságára a szolgáknak és a halfarkról beszéltek, meg a -hableány-elméletekről. Mrs. Bunting megtiltotta nekik, hogy most -zavarják őt és a Tengerkisasszonyt és ez nagyon bosszantotta őket. Egy -ideig játszottak, de nagyon szórakozottan és egyre a boudoir kis -ablakára vetődött a szemük. - -Mr. Bunting az ágyban feküdt. - -A hölgyek tehát leültek és beszélgettek. Betti és Mabel sokkal jobb -modoru lányok voltak, semhogy tulságos sokat kérdezősködtek volna a -Tengerkisasszony életmódjáról, meg arról, hogy mégis hol szokott lakni, -ha otthon van, meg hogy kit ismer és kit nem ismer? De őszintén szólva, -mindezt nagyon szerették volna tudni. A Tengerkisasszony pedig magától -nem mondott semmit, legfeljebb mindennapi dolgokról társalgott, -kedvesen, jó modorban. Látszott rajta, hogy nagyon jól érzi magát a -levegőben és különösen annak örül, hogy egészen száraz. A tea elragadta -őt. - -– Hát maguknál nincs tea? – kérdezte Miss Glendower és most végre igazán -bámulni kezdett. - -– Már hogy volna? - -– Igazán nincs? - -– Soha életemben nem ittam eddig. Hogy lehetne a tenger alatt teát -főzni? - -– Mily különös – mily csodálatos világ! – kiáltott merengve Adeline. És -Mrs. Bunting is hozzátette: »Nem tudok világot elképzelni tea nélkül«. - -Azután még egy csészével töltött a Tengerkisasszonynak. De hirtelen -megállt, mialatt öntötte. - -– Remélem – mondotta – bár még nincs hozzászokva… Csak nem fog ártani. – -Adelinere nézett: – No, hiszen kinai tea. - -És teleöntötte a csészét. - -– Felfoghatatlan egy világ – mondotta Adeline. – Teljesen érthetetlen. - -Sötét szemeit gondolkodva emelte a Tengerkisasszonyra. – Felfoghatatlan -– ismételte különös hangon. - -A Tengerkisasszony mosolyogva nézett rá. - -– Most képzelheti – mondotta – mily csodálatos előttem mindez, amit itt -látok. - -De Adeline képzelőereje munkába lépett már és nem hagyta elvonni -figyelmét. Csodálkozó figyelemmel szemlélte néhány percig a -Tengerkisasszony modorának választékosságát, mely Mrs. Buntingot ugy le -tudta bilincselni. - -– Nagyon, nagyon különös világ lehet – mondotta aztán és biztatólag -nézett rá. - -De ennél többet nem tehetett és a Tengerkisasszony nem látszott -hajlandónak segiteni őt. - -Szünet volt, mialatt más témát kerestek. Az asztalon egy szál rózsa -illatozott és igy a virágokra tért a szó. - -– Maguknál nincsen? – próbálkozott ujra Miss Adeline. – Milyen szép -lehet pedig a sziklák között. - -És a Tengerkisasszony mondta, hogy igenis vannak. - -– És a halak – vette fel a szót Mrs. Bunting. – Hiszen gyönyörü halak -lehetnek! - -– Igen – mondta a Tengerkisasszony és fáradtan hátradült, – vannak olyan -halak is, amik az ember kezéből esznek. - -Mrs. Bunting elragadtatva kiáltott föl. Ez borzasztóan tetszett neki, -hogy a kezéből esznek az embernek! Egy pillanatra látta a mélységeket, -valami olyanféle dolognak, ahogy az akváriumot látta a Temple-ben: még -talán az aranyozott üvegrámákat is hozzáképzelte. Most egy ideig a -világitásról beszéltek. A Tengerkisasszony azonban ügyesen kisiklott a -kérdések elől és a napfényre tért. - -– A napfény oly aranysugáros itt – mondotta. – Mindig ilyen -aranysugáros? - -– De maguknál az a szép, zöldes-kék nüansz lehet szép, amit néha az -Akváriumban lehet látni – kezdte ujra Miss Glendower. - -– Mi kissé mélyebben lakunk – mosolygott a Tengerkisasszony. – Tudja, -ott minden foszforeszkál, mint a nagy városok éjjel, mint a kivilágitott -kikötők. - -– Valóban? – mondta Mrs. Bunting, kezében a Strand-dal. – Egészen -fényes? - -– Egészen – bólintott a Tengerkisasszony. - -– De – küzködött Adeline – sohasem alszik ki ez a fény? - -– Ott nincs nappal és éjjel. Nincs idő és semmi ilyenféle… - -– Nos, hát, ez nagyon furcsa – szólt Mrs. Bunting, a harmadik -teáscsészével kezében. – Hát akkor vasárnap sincsen? - -– Nem, nem – kezdte a Tengerkisasszony. Legalább nem rendesen… -Természetesen, hallunk néha szép himnuszokat, amit utasok énekelnek a -hajón… - -– Óh igen, én is énekeltem lánykoromban vasárnap a hajón! – kiáltott -Mrs. Bunting, észre sem véve a Tengerkisasszony finom fogását, melylyel -ezt az átmenetet előidézte. - -Később mégis jött egy kis alkalom – nagyon különös módon. Miss Glendower -egy-két megjegyzést kockáztatott »nemi problemák«-ról. A társalgás -egyszerre nagyon komoly lett, Miss Glendower fölényesen szólt. A -Tengerkisasszony kissé tapasztalatlannak látszott. - -– Igazán nem tudom – mondotta Miss Glendower egy bocsánatot kérő, szelid -mozdulattal, mikor látta, hogy kissé nagyon is nem értik meg. - -– Az embernek ott kellene lenni önöknél. Tenger-gyermeknek kellene -születni. - -– Tenger-gyermek? – kérdezte a leány. - -– Nos, igen… Hát hogy hivják a maguk kicsikéit? - -– Miféle kicsikéket? - -Egy percig nyilt csodálkozással nézett reájuk, a halhatatlanoknak -halhatatlan csodálkozásával, melylyel az enyészet és halál és örökös -átváltozás világát tekintik. Azután összeszedte magát, arckifejezéséből -itélve. - -– Nos igen – mondotta később megegyezve Adelinevel – Nálunk egészen más. -Itt olyan különös minden. Egészen másképen érzem magam. Még sohasem volt -ugy felfésülve a hajam. Fürdőruhát is ma vettem fel először. - -– Hát mit hordanak ott? – kérdezte Miss Glendower. – Felteszem, nagyon -csinos dolgok?… - -– Egészen más kosztüm – mondotta a Tengerkisasszony és lehajtva fejét, -egy morzsát csipett föl a tálcáról. - -Mrs. Bunting ekkor egy pillanatra élesen ránézett a Tengerkisasszonyra. -E pillanatban, ugy képzelem, bizonytalanul villant fel elméjében, hogy -mennyire terjedhet a pogány lehetőség. De aztán megnyugodott. Hiszen itt -volt előtte a hableány, kézzelfoghatóan, jószabásu ruhában, szép, -aranyhaja Gretchen-frizurába kötve – és szemeiből annyi őszinte -ártatlanság sugárzott, hogy Mrs. Bunting gyanuja elszállott és -megenyhült. - -Hogy Adeline-nel is ugy volt-e, azt már nem merném olyan biztossággal -állitani. - - - - -HARMADIK FEJEZET Az ujságirók - - -I. - -Az érdekes az a dologban, hogy a Buntingok csakugyan beváltották azt a -programmot, melyet Mrs. Bunting állapitott meg. És – legalább egy ideig -– sikerült is a Tengerkisasszonyt közönséges emberi lénynek feltüntetni, -dacára a partraszállás tanuinak és dacára a különböző suttogásoknak és -aknamunkáknak, melyek nemsokáig várattak magukra. Az a bizonyos -megbizható cselédleány, amilyen akad még, ha drága is, eskü alatt -elmondta az egész dolgot az unokabátyjának, aki viszont eskü -mellőzésével mondta tovább egy pályáján most emelkedő ujságirónak, a -következő vasárnapon. A pályáján emelkedő ujságiró hitetlenkedett. De -kérdezősködött is. Végre meggondolta a dolgot és elhatározta, hogy -»ráfekszik« az ügyre. Nemsokára rájött, hogy ő már nem az első -érdeklődő, a cselédleány unokabátyja igen bőbeszédü legény volt, ha volt -miről fecsegnie. - -Végre az ujságiró szimatolni kezdett két folkestoni hirlapnál és -megtudta, hogy már azok is ismerik az ügyet. Eleinte ugy szerették volna -letagadni, de az imponáló megjelenés, amivel az emelkedő ujságiró -érvényt tudott szerezni magának, végre is lefegyverezte őket. A mi -ujságirónk belátta ezek után, hogy nincs veszteni való ideje. Annak -okáért telefonált a »Daily Sunfire« és a »New Paper« lapokhoz. Mikor -azok kérdezősködni kezdtek, egyszerre nagyon határozottan lépett föl. -Kockára tette egész ujságirói reputációját. - -– Kijelentem, hogy van valami a dologban – mondotta. – Belemegyek. - -A »Daily Sunfire« szkeptikus, de érdeklődő álláspontot foglalt el, a -»New Paper« pedig bukfencet hányt örömében. »Hableány, végre!« És -vezércikket irt. - -Az ember azt hinné, hogy erre már igazán kipattant az egész ügy. Pedig -dehogy. Vannak dolgok, amiket még akkor sem hisznek el az emberek, ha -nyomtatva olvassák. Persze, a Buntingok és a Tengerkisasszony -kétségbeestek, mikor egy szép napon kezdtek kopogtatni az ujságirók és -mikor egész titkuk kiabálva vigyorgott szemükbe a »New Paper« -hasábjairól. Már látták, mint terjed el futótüzként a hir, elképzelték a -kérdezősködések özönlő tengerét és a feléjük irányitott kodak-sortüzet. -A beleselkedő embertömegek már ott rémlettek az ablakok előtt. Az összes -Buntingok fel voltak háborodva e borzalomtól. Adeline volt legdühösebb. - -– Csak nem lesznek ennyire merészek? – mondotta. – Hiszen ez -rettenetesen bántaná Harryt! – És szobájába vonult vissza. - -Ezuttal nem tudott feltünést kelteni. A többiek körülülték a -Tengerkisasszonyt, amint karjára támaszkodva, félig feküdt a kereveten. - -– Közölni fogják a fotografiánkat a lapokban – mondotta az idősebbik -Bunting-leány. - -– Az enyimet ugyan nem! – mondta a huga. – Borzasztó! Elmegyek a -szerkesztőségbe és visszaveszem. - -– Meg fogják interjuvolni a papát. - -– Nem, nem – kiáltott Mr. Bunting elrémülve. – Az anyátok… - -– A te dolgod kedvesem – mondta Mrs. Bunting. - -– Csakis a papáé – bólintott Fred. - -– De nem tudok – nyögte Mr. Bunting. - -– Nos valakinek csak beszélni kell velök. Tudod, hogy eljönnek. - -– De hiszen minderre nincs szükség – szólt most közbe a -Tengerkisasszony, kezében a »New Paper«-rel. Nem lehet megakadályozni az -egészet? - -– Akkor nem ismeri a mi ujságiróinkat! – mondta neki Fred. - -Melville kuzinom finom tapintata mentette meg végre a helyzetet. Ő -értett valamit az ujságiráshoz és beszélt már hozzám hasonló irodalmi -emberekkel is. Épen akkor érkezett, mikor a Bunting-család már oda volt -a rémülettől és kétségbeeséstől. - -– Először is nem kellett volna annyira megijedni – magyarázta az -asszonynak. – De azért azt hiszem, még segithetünk a bajon. Mindent -rendbehozunk. Hadd lássam csak én azokat az ujságiró gyerekeket. Majd -lekenyerezem én őket. - -– Te? – mondta Fred. - -– Hát persze. Megállitom én az egész lármát, csak bizd rám. - -– Hogyan, elhallgattatod őket? - -– El én. - -– De hogyan? – kérdezte egyszerre Fred és Mrs. Bunting. – Csak nem -vesztegetés? - -– Vesztegetés! – kiáltott Mrs. Bunting. – Nem vagyunk Franciaországban! -Angol lapot nem lehet megvesztegetni! - -– Csak bizzátok rám! – hencegett Melville, aki elemében volt. - -És rábizták, erősen áhitva, bár nem nagyon bizakodva, sikerében. - -Hát szó, ami szó, csodálatosan intézte a dolgot. - -– Mi van avval a hableánynyal? – kérdezte a helyi érdekü ujságirókat, -mikor ujból visszatértek. Ezek a helyiérdeküek együtt szoktak járni, -fogalmuk se volt róla, hogyan csinálják a magasabb ujságirást. – Mi van -azzal a hableánynyal? – ismételte a kuzinom, mig a helyiérdekü ujságirók -előzékenyen, de kissé bután várták, mig a másik beszél. - -– Félek, hogy valaki felültette magukat – mondotta Melville kuzinom. – -Micsoda gondolat! Hableány! - -– Mi is ugy gondoljuk – mondta a fiatalabbik. Hiszen tudjuk, kérem, hogy -kacsa. De mégis a »New Paper« egész hasábot irt. - -– A »Daily Sunfire«-ban is benne volt – tóditotta a másik. - -– Hát mi az ördög piszkálja ezeket a krajcáros kereplőket! – dühöngött a -kuzinom. – És maguk a folkestoni hireket londoni ujságokból szedik? – -Furcsa. - -– De hát azok hogy tudnak róla? – kérdezte az öregebbik helyiérdekü -ujságiró. - -– Tőlem kérdezik? - -A fiatalabbiknak hirtelen ideája jött. Noteszt vett elő. - -– Ha volna kegyes, uraságod, és diktálna nekünk egy pár sort, hogy mégis -mit irjunk. - -És Melville kuzinom diktált. - - -II. - -A fiatal, kezdő ujságiró, aki először foglalkozott a hableány-kérdéssel, -a következő este elment Banghursthöz, a »Daily Sunfire« szerkesztőjéhez. - -– Ott voltam és láttam – lihegte. Vártam a kapu előtt és láttam, amint -kocsiba tették. Beszéltem az egyik cseléddel is – beférkőztem a házba, -villamosszerelő képében, telefont javitani… elvágtam a drótot… Tény és -való, szerkesztő ur… tény és való… hableány, halfarkkal… igazi halfarka -van… Ott voltam… - -– Miről beszél itt? – kérdezte Banghurst iróasztala mellől. - -– A hableányról – igazán hableány! Folkestoneban! - -Banghurst elfordult és a tollát veregette a tintatartóba. - -– No és? – kérdezte szünet után. - -– Be van bizonyitva! Az a cikk, ami megjelent… - -– Az a cikk, ami megjelent, baklövés volt, a legnagyobb azok közül, amit -elkövettünk, fiatal ember. - -Banghurst még mindig makacsul háttal ült. - -– Hogy-hogy? - -– Nem kereskedünk többé hableányokkal. - -– Csak nem akarja elejteni? - -– De igen. - -– De hiszen a hableány nem mese. Az a valóságban megvan és él. - -– Hadd éljen! - -Most végre odafordult a fiatal ujságiróhoz, de az arca merev és a hangja -határozott volt. - -– Hát azt hiszi, a mi közönségünk elhisz valamit, egyszerüen csak azért, -mert az igaz? Nagyon jól tudják ők, hogy mit higyjenek el és mit ne -higyjenek el – de a hableányt elvből nem hiszik el. Erre mérget vehet. -Miattam, fiacskám akár az egész tengerpart tele lehet rakva -hableányokkal szép sorba, az egész part. Előttem a fő a mi reputációnk. -Egyáltalában, fiatal ember, maga nem az az ujságiró, aminek én -gondoltam. Ugy-e maga volt az is, aki azt a vacak fölfedezést hozta, -amit a kémikusok csináltak? - -– Hát én, mert igaz is. - -– Hja, ja! - -– A Royal Akadémiából kaptam. - -– Fiacskám, miattam kaphatta az öreg Belzebubtól is. Amit egyszer a -közönség nem hisz el, az nem tény. Ha valami igaz, az még rosszabb. -Azért veszik meg az ujságot, hogy bevegyék, amit hozunk és nekünk arra -kell vigyáznunk, hogy könnyen csusszon le a torkukon. Mikor maga nekem -azt a hableányt hozta, hát leadtam, mert azt hittem, hogy fürdő-botrány -vagy valami hasonló lesz belőle. Az ilyesmit megértik. Magának, mikor -Folkestoneba ment, Salisburyről kellett volna irni és a bandáról, meg a -kávébehozatalról. De nem, magának Folkestonba kell menni, ilyen egy izé -– vacakért! - -– De Salisbury – Salisbury igazán nem ment Folkestone-ba. - -Banghurst vállat vont. - -– Mi az ördögöt bánom én! – kiáltott kétségbeesetten. - -A fiatalember gondolkodott. Eltünődve szemlélte percekig Banghurst -hátát. »Talán egy krokit irhatnék belőle, – mondta végre. – Valami olyan -kávéházi beszélgetést. Két ember viccesen beszélget a hableányról. Az -egyik hisz benne, a másik nem. Vagy effajta valamit!« - -– Semmit, – intette le Banghurst zordonan. – Még azt hiszik, azok ott, -az előfizetők, ki akarjuk figurázni őket. Azt hiszik, irónikusak -vagyunk. Ki nem állhatják az iróniát. - -A fiatalember még akart mondani valamit, de Banghurst háta határozottan -azt látszott kifejezni, hogy az interwiew-et befejezettnek tekinti. - - - - -NEGYEDIK FEJEZET Parker, a kitünő cseléd - - -I. - -Ha mindezekből az olvasó fogalmat tudott szerezni mindarról, ami a -Tengerkisasszony megjelenése és partraszállása óta történt, s hogyan -lehetett, hogy az emberi társadalomban ez a megjelenés nagyobb izgalmat -nem keltett, – fáradtságom nem volt hiábavaló. A kisasszony biztos és -határozott tervszerüséggel el tudott intézni mindent, a maga kis -körében, a Buntingok között. Egy hónap alatt olyan kitünően elintézett -mindent, hogy – eltekintve kivételes szépségétől és attól a különös és -leirhatatlan valamitől, ami a mosolyában volt – egészen valószinü és -elképzelhető emberi lénnyé vedlett csakhamar. Kétségkivül, nyomorék -volt, annak kellett tekinteni őt. Mrs. Bunting erről a dologról -komolyan, de kissé szükszavuan beszélt. Valami szerencsétlenséget -emlegetett, ha a vendégei érdeklődtek. A kisasszonyt még fiatalon érte -ez a szerencsétlenség. És hogy most már jól van azért, csak persze -tolószékben kell ülnie és ami a ruháit illeti… - -– Természetesen, – tette hozzá Mrs. Bunting – biciklizni nem fog soha -többé. - -Ezzel szokta befejezni a Tengerkisasszonyról tartott előadását. - - -II. - -Parkerben kétségkivül valóságos kincset talált Mrs. Bunting és a -Tengerkisasszony. Parker még fiatal volt, de valami indiai asszony -szolgálatában rendkivüli és megfizethetetlen tapasztalatokat szerzett. -Azonkivül megcsalta őt egy fiatalember, akiben nagyon bizott és azóta -Parker hallgatag és méltóságteljes volt. Az életnek, ugymond, nincs -többé meglepetése számára. Megtette a kötelességét és nem beszélt róla -soha. Nem lehetett őt másként elképzelni, mint hallgatagnak, mindig -rendesnek, mindig tisztának, lefésült hajjal és komolyan, parancsra -várva, leeresztett karokkal. A hangja mindig halk és tiszta és -tisztességes. - -Ezt a nőt Mrs. Bunting vette föl természetesen, mert a Tengerkisasszony -teljesen tapasztalatlan volt az ilyesmiben. Mrs. Bunting kissé ideges -volt, mikor rá kellett térni arra a bizonyos kényes pontra. - -– Értse meg, – mondotta Mrs. Bunting Parkernek, – hogy a kisasszony, – a -kisasszony lábbadozó beteg. - -– Igenis, naccsága – felelte tiszteletteljesen Parker, készségesen -hajlandónak mutatkozva arra, hogy mindent megértsen, ami a -kötelességeihez tartozik. - -– Tényleg – folytatta Mrs. Bunting, nagy buzgalommal gyürve az abrosz -csücskét – tényleg, a kisasszonynak halfarka van. - -– Halfark! Igazán, nagysága? És fáj az? - -– Oh nem, nem fáj, dehogy fáj. Csak persze, nem kell ám elmondani. - -– Dehogy, nagysága – mondta Parker, mintha azt mondaná: »Ezt nem kell -külön megjegyezni.« - -– Hát érti? – Mrs. Bunting föltekintett és erősen ránézett Parkerre. - -– Hogyne, nagysága – mondta Parker és egy izma sem rándult meg. Igy -fejezték be ezt a kérdést és Mrs. Bunting, ha ezekre a pillanatokra -gondolt, mindig elégedetten föllélegzett. - -Parker nemcsak diszkrét volt, de ügyes és okos is. Ő volt az, aki azt a -hosszu, sleppes öltönyt csinálta; aki azt a praktikus ágyat föltalálta, -akinek tanácsára tolószéket szereztek be a »beteg kisasszony« részére, -mikor a kertbe, vagy az utcára vitték. Eddig Fredet kellett segitségül -hivni, ha a Tengerkisasszonynak férfikarra volt szüksége. De Parker -meggyőzte őket, hogy az nincsen rendben, örök hálára kötelezve ezzel -Miss Mabelt. Arról is beszélt, hogy kocsit kell fogadni, nagy örömére a -Tengerkisasszonynak. Ő intézte a Tengerkisasszony kirándulásait, vagy ha -fürdeni ment. Amit Parkerrel tett vagy müvelt a Tengerkisasszony, az -mind jó volt; amit Parker ajánlott, az mind kivánatosnak és megfelelőnek -tünt. Parker határozta meg igazán a Tengerkisasszony helyzetét a -világban és ő rántotta ki abból a kinos és lehetetlen viszonyból, -melyben a Buntingok között élt. Kicsi és nagy dolgokban mindig kezére -járt. Neki jutott eszébe, hogy a Tengerkisasszonynak névjegyeket kell -nyomtatni, ami meg is történt, igy: »Miss Doris Thalamia Waters.«[2] - -Ezer ilyen apró, okos kis ujitást hozott be ez a Parker. Például egyszer -a boltban, mikor Mrs. Bunting mindenféle intim dolgokat vásárolt, Parker -hirtelen közbeszólt: - -– Itt vannak harisnyák is – mondotta halkan. - -– Harisnyák! – kiáltotta Mrs. Bunting. - -– Azt hiszem, asszonyom, harisnyákra is szüksége van a kisasszonynak – -mondotta Parker nyugodtan, de határozottan. - -Mert, ha meggondoljuk, miért mentene föl egy hölgyet elkerülhetetlen -hiányossága attól, ami elkerülhető? - -Erre Mrs. Bunting sohase jött volna rá! - - -III. - -Hadd tegyek még hozzá bánatosan, de végtelen tisztelettel valamit -Parkerről, mielőtt eltünne szemeink előtt. - -Be kell vallanom, bár nem esik jól, hogy Parker kisasszonyt én szereztem -be mostani helyére. Hightonba, Lady Jane Glanwille-hez, a kitünő -nőagitátorhoz. Voltak bizonyos dolgok, amiket világosan akartam látni, -bizonyos jelenetek és beszélgetések, melyekre szükségem volt a -valószinüségi feltételek betartása céljából. És amit ez a Parker -láthatott és tapasztalhatott, az e tekintetben mindennél többet ért. - -Egészen nyiltan beszéltem vele. Nem tett ugy, mintha nem értene engem, -vagy mintha bizonyos dolgokhoz nem értene. Mikor befejeztem, közönyös -pillantással mért végig. - -– Erre nem gondoltam, Sir – mondotta. – Ez nem egyezett meg szolgálati -teendőimmel. - -– De!… Hiszen semmi baja sincs abból magának, ha megmondja… - -– Nem tehetem, Sir. - -– Senkinek nem ártana vele. - -– Nem amiatt, Sir. - -– Aztán, nézze, gondoskodnék róla, hogy ne veszitsen vele semmit. - -Udvariasan nézett rám, jelezve, hogy nincs több mondanivalója. - -És a hajthatatlan Parkeren mult, hogy nagyon finom és kedves -dokumentumok örökre homályban maradtak. Pedig a finom célzásokat -abbahagyva, a végén egészen durva nyiltsággal akartam megvesztegetni: – -ő azonban a társadalmi felsőbbségem iránti köteles tisztelettel háritott -el mindent. - -– Erre nem gondoltam, Sir – ismételte. – Egyáltalában nem egyezett meg -szolgálati teendőimmel. - -És ha a végén elbeszélésemet bármely tekintetben tökéletlennek, vagy -nemkielégitőnek találná az olvasó, kérem őt, emlékezzék rá, hogy a -hajthatatlan Parker állot utjában valószinüségi igyekezetem -megvalósitásának. - - - - -ÖTÖDIK FEJEZET Harry Chatteris távolléte és visszatérése - - -I. - -Ez a kitérés, Parker és az ujságirók miatt, bizonyára eltéritett kissé -elbeszélésemtől. De azért el lehet képzelni, hogy mig a kezdő ujságiró -információk, remények és Banghurst után szaladgált és mig Parker -ujitásokon gondolkodott, a dolgok szépen fejlődtek és virágoztak a -Folkestone Riviera örökzöld fenyvesei mögött. Miután a Buntingok kissé -megnyugodtak a nyilvánosságtól való rettegés izgalmai után: először -gyöngén, később azonban mindig világosabban észlelhető lett, hogy az -egész családnak abbeli örömét, hogy ilyen szép, gazdag és bizonyos -tekintetben választékos vendégük van, mint Miss Waters, mondom, ezt az -örömet nem osztotta teljes mértékben a család rendes két vendége, a -Glendower lányok. - -Ez a kis ellentét rögtön kipattant, az első alkalommal, hogy Mrs. -Bunting Adelinevel beszélt az uj berendezkedésről. - -– Hát igazán, egész nyáron nálunk marad? – kérdezte Adeline. - -– Bizonyára, kedvesem, talán nem bánt ez téged? - -– Kicsit csodálkozom. - -– De kedvesem… - -– Harryra gondolok. Szeptemberben lesznek a választások… és nekünk részt -kell venni bennük… - -– De hát attól félsz, hogy ez a lány… - -– Borzasztóan utba lesz. - -Kis szünet mulva még hozzátette: - -– Engem is zavar a munkámban. - -– De kedvesem! - -– Csak zavart csinál – mondta Adeline. - -Mrs. Bunting kinézett az ablakon. - -– Azt hiszem – szólt aztán – nem lesz ebből Harrynak semmi -kellemetlensége. Hiszen tudod, hogy lelkesedünk mindannyian az ő -ügyéért. Randolph mindent meg fog tenni! Hát igazán azt hiszed, hogy -utban lesz? - -– Hát nem? - -– Talán még segiteni is fog! Például korteskedhetne. Nagyon vonzó -jelenség, hisz tudod, kedvesem. - -– Nekem ugyan nem. Nem bizom benne. - -– No jó, de másoknak. És Harry mondta, hogy választáskor mindenki, aki -tehet valamit, tegye azt. Csak idejében legyen megtéve. Tudod, Mr. -Fisonnal beszélt erről. Ha szép lányok választanának, mondta… - -– Ezt Fison mondta, nem Harry. És különben is, ez a hölgy nem segithet -nekünk. - -– Azt hiszem, rosszul itéled meg, kedvesem. Ő maga kért… - -– Hogy segiteni akar? - -– Igen, erről beszélt – mondta Mrs. Bunting elpirulva. – Kérdezősködött -a választásról, meg hogy mi az és hogy milyen jelölt Harry, meg -ilyenfélét. Nagyon érdekli a dolog. Alig győzök neki felelni. - -– No és ezért tartja azokat a hosszu társalgásokat Mr. Melvillevel, még -Freddel is, ugy, hogy a fiu egészen elhanyagolja Mabelt? - -– Ugyan! – kiáltott Mrs. Bunting. - -– No hát nekem ugyan nem kell a korteskedése – mondotta Adeline. – -Mindent elrontana. Ő nagyon is frivol és léha. Igen. Csodálkozó -szemekkel néz az emberre és nem tud komoly lenni… - -– De kedvesem… - -– Kedves Mrs. Bunting, maga nem tudja elképzelni, hogy mit jelent rám és -Harryra nézve ez a választás, meg az én – az én tanulmányaim. Ez a lány -most keresztül huz mindent – mint valami ellenmondás. - -– Ugyan, ugyan, kedveském! Soha nem hallottam őt ellenmondani. - -– Oh, tudom, azt nem. Ám… Mégis csak van vele valami… Az ember érzi, -hogy például a legfontosabb és legvitálisabb dolgokat semmibe veszi. Nem -vette ezt észre? Más világokból jött hozzánk. - -Azután más hurokat kezdett pengetni. - -– Általában, azt hiszem, nagyon könnyen vesszük mi ezt az ügyet. Hiszen -azt sem tudjuk: kicsoda tulajdonképen ez a lány? Odalent, odakünt, lehet -ő bármi. Bizonyosan voltak okai, hogy idejőjjön. - -– Ugyan! – kiáltott Mrs. Bunting. – Ez hát a jótékonyság? - -– De hát hogyan élnek azok? - -– Ha nem élnének uri módon, hát nem volna neki sem olyan uri -viselkedése. - -– Az ám. Nagyon uri dolog idejönni – mikor meg se hivták. - -– Elég, ha utólag hivtam meg – mondta Mrs. Buntingné nemesen. - -– No, már látom, a néni jóban van vele. - -– Édes fiam, ez kötelességem. Ha félolyan kedves volna, mint amilyen, -szeretni kellene őt. Aztán elfelejted, miért jött ide. - -– Elfeledtem? Sohase tudtam. - -– Azt hiszem, a mai világban, amikor mindenütt szinte divat a -materializmus, meg az istentelenség, amikor az is, akinek van lelke, -igyekszik megszabadulni tőle: – akkor igazán tiszteletreméltó, ha -valaki, akinek nincs, szerezni igyekszik: - -– Hát ő igyekszik? - -– A plébános ur kétszer jön hozzá hetenkint. Többször is jönne, ha nem -volna annyi dolga a konfirmációval. - -– Tudom, tudom, de amikor itt van, akkor a kisasszony kezét fogja és -halkan beszél hozzá és mosolyog: – a kisasszony pedig néha csakhogy el -nem neveti magát. Szépeket beszélhet. - -– Mert őt is megnyerte a kedvességével. Mr. Flange pedig persze hogy -igyekszik, hogy a vallást vonzóvá tegye neki. - -– No, én attól félek, nem sok lelket fog csöpögtetni beléje. Másrészt -pedig ugy rémlik nekem, hogy a kisasszony evvel vajmi keveset törődik. - -Az ajtó felé ment. - -Mrs. Bunting most már megharagudott. Végre is, ő két leányt és egy fiut -nevelt föl és nincs szüksége rá, hogy akárki is kioktassa. - -– Kedvesem – mondta határozottan – bizonyos vagyok benne, hogy -félreismered Miss Waters-t. Felületes szemléletre lehet, hogy léhának -látszik. Talán mert szereti a tréfát. De hát elvégre, ez felfogás dolga. -Alapjában véve azonban bizonyos vagyok, van olyan komoly természetü, -mint akárki. Nagyon gyorsan itélted meg. Ha jobban ismernéd… tán mint -én… - -Mrs. Bunting sokatmondóan elhallgatott. - -Adelinenek két piros folt jelent meg az arcán. Megfordult az ajtóban. - -– Abban – mondotta – bizonyos vagyok, hogy Harry meg fog egyezni velem, -ami az ő »segitségére« vonatkozik. Minekünk megvan a magunk dolga. -Eszméket kell fejlesztenünk és eszméket kell terjesztenünk. Harrynak -megvannak a maga nézetei – nagyszabásu, széleskörü tervek. - -– Remélem, kedvesem, mégis csak meg fogsz bizni egy kicsikét legalább az -itélőképességemben – mondotta Mrs. Bunting hangsulyozva. - -Adeline kinyitotta száját és becsukta megint, anélkül, hogy szólt volna. -Ezután már igazán nem mondhatott egyebet, csak amit később megbánt -volna. - -Az ajtó kinyilt és erősen becsukódott. Mrs. Bunting egyedül maradt. - -Egy óra mulva azonban találkoztak az uzsonnánál és Adeline modora a -Tengerkisasszonnyal és Mrs. Buntinggal szemben oly előzékeny és szives -volt, amilyen csak lehetett. Mr. Bunting szokatlanul beszédes volt az -asztalnál, nagy részletességgel adta elő, hogy milyen fényes ideája -támadt, ki fogja irtani a kertek alján a gyomot és a televényt szőlővel -fogja beültetni. Fényes idea, ismételte többször, fényes idea. - -De most itt az ideje, hogy nehány szót szóljunk a kitünő Chatterisről, -aki Melville kuzinom elbeszélésében a főszerepet játszotta. Egyetemi -éveimben véletlenül ismertem őt: ott nagyon kitünő ember volt, okos, -előzékeny, zseniális. Nagyon jóképü fiu, elegáns, magas termet. Az -utóbbi időben valami leány- vagy asszonyhistória keringett felőle – de a -családja eligazitott mindent és gazdag nagybácsija számlákat fizetett. -No, nem mind – a nagybácsi nem volt szentimentális természetü, de épen -eleget. A család nem nagyon gazdag és rengeteg nagynéni tartózkodik -benne. Soha ennyi nagynénét nem láttam még egy családban. De Chatteris -olyan csinos és tehetséges és jómodoru fiatalember volt, hogy a nénék -mind szerették őt és tolták előre. Chatteris a magasabb ujságirásra -vetette magát – nehány elfogadható verset is irt és egy nagyon előkelő -kiadónál adta ki. A versek, mint őmaga, csinosak és fésültek voltak, -némi tartózkodó előkelőség jellegében. A közönséges emberben ezt a -vonást gyöngeségnek nevezik. De ő nem volt közönséges ember, erélyesnek -ismerik és a munkáját mindenki megbecsülte. A nénék kijelentették, hogy -jól érik a fiu és Amerikába küldik tanulni. Ott aztán, ugy látszik, -történt valami. Sőt történtek valamik. Hogy mik történtek, ezt nehéz -elmondani. Valami milliomosról volt szó és valami visszament -eljegyzésről. És valami cikkről, egy amerikai lapban, nagy cimekkel: - -=Az angol arisztokrata elcsábitja az amerikai lányt.= - -=A szivtelen csábitó áldozata!= - -Az egészből persze szó se volt igaz: az amerikai lánynak semmi baja se -esett, később férjhez ment, Chatterisnek azonban mégis haza kellett -sietnie, a nénék összeszidták és ujabb számlák kifizetése következett. - -És akkor, abban az időben ismerkedett meg Adeline Glendowerrel. Mikor -eljegyezte, a nénék ragyogtak a boldogságtól – érezték, hogy most munkás -és ambiciózus idők következnek. Némi habozás után Chatteris – -Adeline-től ihletve – a liberális pártba lépett be, a baloldal -konzervativ elemei közé. - -A Tengerkisasszony érkezése idején Chatteris Párisban járt. A -választások előtt elintéznivalói voltak, ugy volt, hogy azután visszatér -Adelinehez és mindenről beszámol. Mindennap várták őt most már. - - -II. - -És megérkezett. - -Follestwe felől érkezett és a »liét zogrole«-nál szállt le. Délután -azonnal lesétált a villába, hogy Adeline-vel találkozzék. Az ebédlőben -találkoztak, ugy tudom: Chatteris becsukta az ajtót és aztán, -feltételezhetőleg, holmi gyengédségek következtek. - -Én Adeline-t csak most, a történtek után ismertem meg – és mi most -Adeline? Munkás, erélyes férfiasszony, nyilvános tevékenységébe -burkolózva – s valami, mintha eltünt volna belőle. Melvilletől -kérdeztem, milyen volt ezelőtt – de ugy látszik, ő sohase szerette, -érezte, hogy szélesebb látóköre van, mint neki és kicsit félt tőle. Nem -volt se »csinos nő«, se »kedves hölgy«, se »grande dame« – pedig szép -volt és impozáns. »Pózolt«, fejezte be röviden Melville. És »Humphry -Wand«-ot olvasta. Ezt nem tudta neki megbocsátani. Nem tudta őt máskép -elképzelni, mint Marcellá-t a »Sir John Tressady«-ba. Annak a kemény, -határozott, kérlelhetetlen jellemü nőnek látta mindig és ugy képzelte, -hogy megfelelő helyzetekben Adeline egészen ugy cselekednék, mint -Marcella ugyanabban a helyzetben. - -Marcella, mint tudjuk, ragaszkodik a férfihoz, miután az elpártolt tőle. -»Az érzések egy magasabb pillanata vegyitette volna el szivében a -közönséges vágyat s a nemesebb ambiciókat.« Azután valószinüleg -»hirtelen megmozdult« volna és »szép kezeit arcához emeli«, mig -Chatteris »összeszedi erejét«. »Valami végtelenül gyengéd és anyás« -szólalt volna meg »szavában a legnagyobb szerelem és a szeretet hangján, -mit nő adhat.« Chatterisben »felidézte« volna »a báj, szenvedély, -odaadás vegyes benyomását, mely, mintegy rimekként csendült össze abban -a költeményben, mely szépségéről szólt.« - -De ez csak álom volt és nem valóság. Adeline talán igy tett volna, de – -Adeline nem volt Marcella, csak szeretett volna lenni és Chatteris nem -volt Maxvell, és nem is akart lenni soha. - -Sőt, tovább megyek: ha Chatteris valaha találkozott volna Maxvellel: -bizonyosan összevesztek volna egymással. Igy hát a hős és hősnő egészen -máskép találkozott, mint Adeline elképzelte: félszeg, erőltetett -mozdulatokkal és tulságosan józanul. Azért bizonyosan volt valami -gyöngédség is a találkozásban – azt mi nem itélhetjük meg – és, ugy -képzelem, a leány kérdezte: »Hogy van?« és a férfi válaszolt: »ó, nagyon -jól!« Ezután Chatteris valószinüleg párisi utazásairól beszélt. -Feltétlenül elmondta azt is, amit a nagy politikussal, Hythe-el beszélt -és belevette, ha nem csalódom, azt a kis kellemetlenséget is, a glasgowi -ügynökkel. Azután bizonyára politikáról csevegtek, mert, amint néhány -perc mulva egymás oldalán megjelentek a kertben, ahol Mrs. Bunting és a -Tengerkisasszony épen a croquet-tező lányokat nézegették: Adeline még -mindig bizonyos közérdekü tényeket sorolt fel. - -Ugy látszik, a Tengerkisasszony látta meg őket először. »Itt vannak!« – -mondta hirtelen. - -– Kicsodák? – kérdezte Mrs. Bunting, felpillantva és követve a leány -mereven Chatterisre irányitott tekintetét. - -– A másik! – mondotta a Tengerkisasszony. - -– Harry és Adeline! – kiáltott Mrs. Bunting. – Hát nem szép pár igy -együtt? - -De a Tengerkisasszony nem felelt. Hátradőlve, némán, mozdulatlanul -vizsgálta a közeledőket. Szó sincs róla, szép pár voltak. Amint a -veranda kék árnyékából előtünt alakjuk, a nap teli fénnyel világitotta -meg őket, mint valami sugaras jelenség körvonalait; mintha valami óriási -szinpadon jelentek volna meg, a végjelenetben, teljes világitásban. -Chatteris magas és szép alak volt: arca megbarnitott és kissé komoly, -mint általában az utóbbi napok folyamán. És mellette Adeline, fekete -hajával, kissé kipirult arccal, hol Chatterisre, hol a kis társaságra -pillantva. - -Chatteris csak akkor vette észre, hogy a Buntingokon kivül még más -valaki is ül a fák alatt, mikor már egészen közel volt. Az idegen -hirtelen megpillantása egy pillanatra megzavarta abban, amit mondani -akart és ekkor Adeline előrelépett. Mrs. Bunting fölállt és a -krokettezők is – kivéve Mabelt, aki épen nyerőben volt – örömkiáltással -sereglettek Chatteris köré. Mabel ott maradt és hangosan követelte, hogy -»azért csak játszuk végig.« - -Adeline azonban diadalmas hangon fordult Mrs. Buntinghez: »Minden -rendben van. Megnyerte mindnyájukat és Hythe is pártfogást igért!« - -Egészen akaratlanul találkozott tekintete a Tengerkisasszonyéval. - -Nem lehet tudni, mit talált benne, vagy hogy volt-e egyáltalában valami -látnivaló e tekintetben. A Tengerkisasszony azonban elforditotta -pillantását és közelebbről nézte meg a férfit, akit most látott először. -De a két lány szemének találkozásában volt valami kérdő és csodálkozó. -Adeline azután néma intéssel fordult Mrs. Bunting felé. - -– Oh, elfelejtettem! – kiáltott a derék asszony és bemutatta őket -egymásnak. De nem néztek egymásra. - -Chatteris azután Freddel csevegett. - -A Bunting-leányok inkább Adeline irigylendő helyzetét látszották -értékelni, mint magát a kitünő Chatterist. Mabel még mindig duzzogva -közeledett. - -– Hát nem játszhattuk volna végig? - -– Halló, Harry! – kiabált messziről Mr. Bunting. – Mit csinál Páris? - -– No, hogy megy a halászat? – kérdezte vissza Harry. - -És igy fecsegtek és nyüzsögtek a kedves fiu körül, aki »mindnyájukat -megnyerte«; – kivéve természetesen Parkert, aki ott maradt megillető -helyén és nem látszott törődni Chatteris-szel. - -Vigan folyt a társalgás és senkisem látszott törődni Adeline drámai -alakitásával. Mint egy cimszerep állott közöttük, melynél hiányoznak a -mellékszerepek. Aztán egyszerre mindenki az ügyekről kezdett beszélni: -»Hát igazán el van intézve?« – mondta Mrs. Bunting és Betty tapsolt: -»Választás lesz! Választás lesz!« Mr. Bunting fontos és hozzáértő arccal -kérdezte: »Hát beszélt vele?« és Fred belekiáltott a hangzavarba: -»Hurrá!« - -A Tengerkisasszony, természetesen, egy szót se szólt. - -– No, küzdelem, az lesz – jegyezte meg Mr. Bunting. - -– Hát bizony, nem adjuk meg magunkat szó nélkül – tette hozzá Chatteris. - -– Még többet is teszünk – igy Adeline. - -– Óh igen, – kiáltott fel Betty. - -– Meg fogják őt választani! – mondta Adeline. - -– Ha van egy kis eszük, – fejezte be Mr. Bunting. - -Azután Mr. Bunting fölemelte egy oktávval hangját és politizálni -kezdett. »Emberekre van szükség, akiknek pénzük és nevük van. Pénz és -tömeg – ez a fő. Mi fölvesszük a harcot – azután félreállunk. A pártok -összetartása – végre ez a fő. A pártot szervezni kell.« - -És gesztikulált a kezeivel, ezekkel a kövér, kis kezekkel, melyekben -mintha nem volna se csont, se hus, csak lószőr. - -– Nem mindennapi választás lesz, – folytatta Mr. Bunting. – Nagy dolog -lesz! - -A Tengerkisasszony gondolkodva nézett rá. – Mi az a választás? – -kérdezte. – Nem értem. - -Mr. Bunting elkezdte magyarázni. Adeline türelmetlenséggel, vegyes -figyelemmel hallgatta és többször megkisérelte, hogy Chateris-szel -párhuzamos társalgást kezdjen. De Chatteris nem értette őt meg. Ugy -figyelt, mintha nagyon érdekelné őt az, amit Mr. Bunting a -Tengerkisasszonynak magyaráz. - -Közben a croquet-parti, Mabel sürgetésére, ujból összeállt. A többiek -folytatták a politikát. Chatteris személyére tért a beszéd, mindarra, -amit Chatteris tenni fog és amit tennie kell. Most Adeline beszélt. – Ez -a választás ugy tekintendő, mint egy megnyiló kapu – mondotta. Mikor -Chatteris szerényen ellenkezett, büszkén és boldog önérzettel mosolygott -rá, mintha mondaná: »Várj csak, mivé teszlek én még tégedet…« - -Mrs. Bunting halkan suttogva magyarázta a Tengerkisasszonynak ezeket a -sulyos kérdéseket. - -– Ő oly szerény – mondotta valahol, Chatterisra értve, ki ugy tett, -mintha nem hallaná, de azért elpirult. Többször megkisérelte, hogy -személyéről a Tengerkisasszonyra vigye a társalgást, de nem sikerült, -mert fogalma sem volt róla, ki ez a szép leány. - -A tengerkisasszony pedig nagyon keveset beszélt: Chatterist és Adelinet -nézte, de főleg Chatterist, amint Adeline-nel beszél. - - - - -HATODIK FEJEZET Tünetek - - -I. - -Az én Melville kuzinom sohasem tud pontos lenni a dátumokban. Ez -legalább is sajnálatos, mert bizony érdekes volna tudni, hogy hány nap -kellett ahhoz, mig Chatterist intim beszélgetésben találta a -Tengerkisasszonnyal. A kölcsönkönyvtárból jött hazafelé, egy pár könyvet -vitt Miss Adelinenek, amit még aznap kért tőle. Azoknak az ösvényeknek -egyikén volt ez, melyek a sziklafal alatt huzódva, elragadó kilátást -nyujtanak Folkestonera és a tengerre. Chatteris egy alacsony, a -sziklafalba vágott kőpadon ült és előrehajolva egyenesen belenézett a -Tengerkisasszony arcába, aki tolószékében ült előtte. A Tengerkisasszony -beszélt, sajátságos mosollyal az arcán, ami még Melvillet is meglepte, -pedig sokféle mosolyát ismerte már. Parker egy kicsit messzebb állott, -egy magasabb sziklán. - -Melville kuzinom odalépett és csatlakozott hozzájuk. A társalgás erre -megakadt. Chatteris visszahajolt, de ugy látszik, nem haragudott. A -könyvekre terelte a szót. - -– Kinek viszi? – kérdezte. - -– Miss Glendowernek, – mondta Melville. - -– És miről szólnak? – kérdezte a Tengerkisasszony. - -– A népesség szaporodásáról. - -– No, ez nem az én témám, – mondta a Tengerkisasszony és Chatteris -mosolyogva intett, mintha értené a finom tréfát. - -Kis szünet állott be. - -– Mi van Hythe-szal? – kérdezte Melville. - -– Még nem tudom, – mondta Chatteris és révetegen nézett maga elé. - -– Szeptemberben lesznek az előtárgyalások. - -– Meglesz egy hónap alatt, – bólintott Chatteris. - -– Akkor szép kis dolgunk lesz. - -– És én fogok választókat toborozni? – szólt közbe a Tengerkisasszony. - -– Miss Waters – magyarázta Chatteris – azt mondta, hogy segédkezet akar -nyujtani nekünk. - -– No, no, az kemény munka, Miss Waters, – mondta Melville. - -– Nem baj! Nagyon érdekes lesz! És én szeretnék segiteni. Igazán -szeretnék segiteni – Mr. Chatterisnek. - -– Ez bátoritás! - -– Igen, körül fogok járni a tolószékben. - -– Nagyon kedves lesz – mondta Chatteris. - -– Mindenképen segiteni akarok, – szólt ujra a Tengerkisasszony! - -– Hát ismeri már az ügyet? – kérdezte Melville. - -A leány ránézett. - -– Megkapta az utasitásokat? - -– Ó, hiszen minden olyan könnyü! Kérni fogom az embereket, hogy -szavazzanak Mr. Chatterisra és intek a kezemmel és emlékeztetem őket az -igéretükre! Hát mi van abban? - -– Igazán semmi, – mondta Chatteris. – Bár az egész ilyen egyszerüen -menne. - -– Miféle emberek laknak errefelé? – kérdezte Melville. - -– Igazán nem tudom, – mondta Chatteris. – Többnyire halászok. Azelőtt – -azt mondják – csempészettel foglalkoztak, de én nem igen hiszem. - -– Hogyan! – kiáltott a Tengerkisasszony. – Hiszen csak öt héttel ezelőtt -magam láttam… - -Hirtelen megállott és Melvillere nézett. Melville zavarba jött. - -– Az ujságban, – tette hozzá aztán Melville ügyesen. - -– Igen, az ujságban, – mondotta a Tengerkisasszony, megragadva a -mentőkötelet. - -– Mit? – kérdezte Chatteris. - -– Hogy itt csempésznek, – mondotta hirtelen a Tengerkisasszony, azután -hirtelen elhallgatott. - -A kuzinomnak aztán egy adoma jutott eszébe. Erről Chatterisnek egy másik -– hiszen egy-egy választás valóságos melegágya az anekdotáknak. Most -értette csak meg kuzinom a helyzetet. - -Chatteris és Melville aztán elbucsuztak és együtt mentek el. Hallgatagon -fordultak be az alléba. - -Néhány percnyi csönd után Chatteris szólalt meg. - -– Ki ez a Miss Waters? – kérdezte. - -– A Buntingok vendége, – mondta szellemesen Melville. - -– Ugy… Nagyon bájos teremtés. - -– Nagyon. - -– És érdekes. Betegsége kifejleszti egyéniségét. Olyan passziv valamivé -alakitja őt, mint egy festmény vagy… ilyenféle… képzeletbeli dolog. -Igen, képzeletbeli… Tudod, csak ül és mosolyog és felel a kérdésekre. -Aztán a szemei… érdekes szemei vannak. És mégis… - -Melville nem felelt, nem esett neki jól a téma. - -– Honnan hozta ez a Mrs. Bunting? - -Kuzinomnak össze kellett magát szedni. - -– Van valami, – mondotta – amiről Mrs. Bunting nem szeret beszélni. - -– Mi lehet az? - -– Valószinüleg nagyon egyszerü dolog – mondotta a kuzinom. - -– Különös, Mrs. Bunting általában szeret beszélni. - -Melville valamit motyogott. - -– Igen, mindjárt éreztem, – mondotta egyszerre Chatteris. - -– Mit? - -– A titokzatosságot. - -Chatteris már beszélő kedvében volt. Filozofálni kezdett. »Kétségtelen, -hogy csak illuzió az egész. A nők mind impresszionisták. Mi csak a -hatást érezzük. De hogy az hogyan jött létre – ez a Titokzatosság.« - -Ezt nagyon érdekesnek találta. - -– Nem tudod, mi baja van, Melville? - -– Kinek? - -– Miss Watersnek. Bunting azt mondja, hogy csak eltérés… nem nyomorék… - -– Hát ő biztosan tudja. - -– Igen, de… nem tudod te véletlenül, miben áll ez az eltérés? - -– Ezt nem mondhatom meg – felelt Melville gondolkodva. - -A tárgy kimeritve látszott. Most egy közös barátjukról csevegtek. Ezután -hosszabb időre elhallgattak. Végre Chatteris kezdte ujra. - -– Asszonyos motivumok – mormogta. - -– Micsoda? - -– Az a korteskedés. Lehetetlen, hogy igazán érdeklődjék a Liberalizmus -Filantrópiája iránt. Egy lány! - -– No, hiszen vannak különbségek. Természet dolga… - -– Az igaz! Aztán valójában nincs is olyan nagy különbség a két nem -intellektuális élete közt… Ha te érdeklődhetsz, miért ne… - -– Hát persze. - -– Másrészt nem is az elvek a fontosak. A választás izgalmai is -érdekelhetik. - -– Izgalmak! - -– Az ember el nem tudja képzelni, mi minden érdekelheti az asszonyi -lelket! - -Azután hallgattak. - -– Ez a vizsgálóbiró-ösztön bennük, azt hiszem – mondta később Melville. - -– Ez mindegyikökben megvan. A korteskedés érdekli őket. Minden nő szeret -olyan házba menni, ami nem az övé. - -– Valóban – mondta Chatteris röviden és gondolkodóba esett. - -Tizenkét órát ütött a Schorncliffe-kápolnában. - -– Ejha! – mondta Chatteris és meggyorsitották lépteiket. - -Adelinet papirjai között elfoglalva találták. Mikor beléptek, -szemrehányóan, de bizonyos Marcella-szerü megadással a hangjában, -emlékeztette őket az időre. Chatteris bő és megnyugtató magyarázatot -adott. - -Melville előszedte a könyveket és magukra hagyta őket. - - -II. - -Kis időre Chatteris visszatérése után Melville kuzinom és a -Tengerkisasszony együtt ültek a kert végébe nyiló kis félszigeten és -teljesen megfeledkezve Parkerről – aki tisztes távolban, egy kerti -széken horgolt – beszélgetésbe mélyedtek. Fred kiránduláson volt a -leányokkal (a Tengerkisasszony kérésére ment velük) Mrs. Bunting és -Adeline pedig diplomáciai ügyben Hythe-nél tettek látogatást. - -Mr. Bunting halászni volt. Nem, mintha szerelmes lett volna ebbe a -halászatba, határozott jellemü kis emberke volt és egyszer már -elhatározta, hogy lunch után másfél órát halászni muszáj, egy rozoga -csónakban, amelyben három óra felé pontosan jelentkező tengeri -betegséget szokott kapni, ami már, ugy látszik, hozzátartozott a -természetéhez. Talán nem is tudott volna már ellenni enélkül. - -Melville és a Tengerkisasszony egy sürü szikamur árnyékában ültek és -Melville-en az a diszkréten választékos, vakitóan fehér flanell-ruha -volt, amit akkoriban nagyon hordtak. Nagyon élénk volt ezen a délután. -Cigarettára gyujtott, miután valószinüleg előbb engedelmet kért rá. A -leány mintha ki akarta volna nyujtani a kezét. - -– Talán?… – kérdezte Melville csodálkozva. - -– Milyen érdekes – suttogta a Tengerkisasszony. - -Melville futólag Parkerre nézett, aztán visszafordult. - -– Ez egyike azoknak a dolgoknak, melyekért feljöttem – mondta a leány és -nézte a cigarettát. - -Melville erre adott neki egyet. - -Elfogadta és merengve vizsgálta. - -– Odalent – szólt aztán – ez nincs… Elképzelheti, hogy a dohány -átnedvesedve jut csak hozzánk. Némelyek azért szivnak valamit odalent… -tengerészektől kapják… és rágni kell… De az utálatos. - -Kezével egy elháritó mozdulatot tett és gondolatokba merült. A kuzinom a -cigaretta-dobozát pattogtatta. Azután előrehajolt és visszafojtott -lélegzettel nézte a leány első szippantásait. - -– Igazán szeretném tudni, – szólt aztán – miért jött ide mégis? - -A leány rámosolygott a kék füstgomoly mögül. »Nos, ezért« – mondta. - -– És a frizura végett? - -– És a ruhák végett. - -Ujra mosolygott. – És mindezekért, – tette hozzá – mintha kárpótolni -akarná egy kicsit a férfit. A házra és kertre mutatott. - -– Jól áll? – kérdezte aztán. - -– Elragadóan, – felelt a kuzinom, gyönge sóhajjal a hangjában. – Hogy -izlik? - -– Érdemes volt eljönni érte, – mondta a leány és a szemébe mosolygott. - -– Hát igazán, csak ezért?… - -– Ezért és hogy lássam, mily élet folyik idefönt. Nem elég ez? - -Melville elmerengve nézte a cigaretta vörösen sziporkázó hamuját. - -– Az élet, – mondotta – nemcsak ebből áll. - -– Miből? - -– Napsugár. Cigaretta-füst. Csevegés. Szépség. - -– Hanem? - -– Óh, maga tudja! - -– Mit? - -– Maga tudja! – mondta Melville és nem tudott ránézni. - -– Dehogy tudom, – mondta a leány kis szünet mulva. - -– Különben… - -– Nos? - -– Maga mondta Mrs. Buntingnak is… Hirtelen eszébe jutott, hogy talán nem -kellene erről beszélni, de most már késő volt. - -– Nos? - -– Hát a lélek… - -A leány csak később felelt. – Melville – mondta ártatlanul – mi a lélek? - -– A lélek – kezdte a kuzinom készségesen, de aztán megállt. - -– A lélek, az – lélek – folytatta aztán és idegesen verte le a cigaretta -hamuját. - -– A lélek – kezdte ujra és olyan ember tekintetével nézett a -Tengerkisasszonyra, aki valami roppant nehéz dolgot a kis ujja hegyére -akar állitani. - -– Ha meggondoljuk – tette hozzá – kissé nehéz megmagyarázni… - -– Olyannak, akinek nincs? - -– Bárkinek – mondta a kuzinom idegesen. - -Mélyen és intenziven gondolkodott. - -– Különben – mondta aztán megkönnyebbülve – maga nagyon jól tudja, mi a -lélek. - -– Dehogy tudom – szólt a leány. - -– Ugyan, épen ugy tudja, mint én. - -– Óh! az már lehet. - -– Hiszen azért jött, hogy lelket szerezzen. - -– Lehet, hogy lemondok róla… Hát mi van abban, ha nincs is valakinek… - -– Hja persze! – És a kuzinom vállat vont. – Mégis, látja, a lélek, az -kell. Csak épen nehéz meghatározni, hogy mi az. - -– Mindenkinek van lelke? - -– Mindenkinek. - -– Kivéve nekem? - -– E… ezt nem tudom bizonyosan. - -– Mrs. Buntingnak van? - -– Kétségkivül. - -– Mr. Buntingnak is? - -– Mindenkinek. - -– Miss Glendowernek? - -– Hát persze, sok is. - -A Tengerkisasszony merengett. - -– Melville – kérdezte – mi az a »lelkek egyesülése?« - -Melville utolsót szippantott cigarettájából, azután eldobta. - -Szünet állott be. Melville minden erejét megfeszitette, hogy valami az -eszébe jusson. Érezte, hogy erre kellene valamit mondani, emlékezett is -mondásokra, amiket olvasott, de azok valahogy nem voltak idevalók. - -A Tengerkisasszony segiteni akart rajta. - -– Miss Glendower – és Mr. Chatteris – nem ez az? - -Melville ránézett. – Bizonyára – mondta szárazon – ez valami olyanféle. - -Tünődött. – Chatteris? – szólt aztán. - -– Igen – bólintott a Tengerkisasszony. - -– Beszéljünk Chatterisről? - -A leány szótlanul, komolyan bólintott. - -– Ha önnek jól esik, – mondta aztán, – akkor… beszéljünk. - -– Gondoltam. - -A leány nem felelt. - -– Nos? – kérdezte Melville. - -– Először – kezdte a leány és nem nézett rá, – néhány év előtt láttam -őt. - -– Hol? - -– A Keleti-tengeren, Tonga közelében. - -– Tehát ezért – ezért jött ide? - -– Igen. - -Melville dühös gunynyal nevetett föl. Aztán egyszerre elcsöndesedett. -Elhatározta, hogy előkelően okos lesz. - -– Nos, – mondotta könnyedén, – jópofáju gyerek az a Chatteris. Jó alakja -is van. Mégse értem… - -Hirtelen nyersen fordult a lány felé. - -– Ő nem látta magát? - -– Nem. - -Melville eltünődött. - -– Nem tudom, minek jött ide, – szólt aztán kurtán. – Azt se értem mit -akar. Hát nem látja, hogy Miss Glendower már itt van? - -– Miss Glendower? - -– Ki más? - -– Épen ez az, – mondotta a leány halkan és nyugodtan. - -– És különben is maga… hogy jut az eszébe, hogy maga… - -– Tudom, hogy esztelenség, – mondta a leány. – De mit árt az? Ez a -képzelet dolga. - -– Az ő részéről? - -– Hogy tudjam én azt? Ezt csak szeretném tudni. - -Melville mereven ránézett. - -– Tudja-e, – mondotta csöndesen, – hogy csuf játékot üz? - -– Miért? - -– Mert maga hallhatatlan – és sérthetetlen. Mert maga mindent megtehet, -amit akar, mi pedig nem. Itt vagyunk, ami rövid életünkkel, -nyomoruságos, kicsike lelkünk halvány fénye mellett, mely minden percben -kialhatik. Mig maga – – maga az elemekből jött közénk… hogy elrabolja… - -– Az elemeknek jogaik vannak, – szólt a Tengerkisasszony egyszerüen. – -Azután: az elemek csak elemek. Ezt ne feledje el. De mit tudnak önök az -elemekről? Amit önök hisznek… - -– Csak képzelődés? – kérdezte alig hallhatóan Melville. - -– Csak képzelődés. Amit az önök tudósai tudnak… - -– Nos? - -– Csupa képzelődés. Csupa képzelődés. - -Azután folytatta. - -– És az életnek minden alkatrésze, az egész élet, amelyről azt hiszitek, -hogy átélitek, apró gondjaitok, ostoba hitetek, törpe napjaitok: mindez -káprázat, lenyügöző kábulás, melynek hatalmában vagytok. Nem szabad -mozdulnotok, le vagytok kötve, tehetetlenül a porba szoritva, süketen, -vakon, gyámoltalanul. És mi nézünk titeket. - -– Hogyan? Minket? - -– Igen, nézünk titeket és néha megirigyelünk. Nemcsak a száraz levegőt -és napfényt, a fák árnyékát és a virágillatot irigyeljük meg: hanem az -életet is, mely kezdődik és amelynek vége van… Azt irigyeljük, hogy -meghalni tudtok… De ti oly korlátoltak vagytok! Azt a kis időt, ami a -tietek, oly nyomoruságosan használjátok fel! Féltek azt tenni, ami édes -és szép, csak azt keresitek, valami érthetetlen makacssággal, ami ostoba -és kellemetlen. Odalent ültök a tenger partjain ostoba, formátlan -ruhákba burkolva… annyi ruhába… és széles, otromba cipőkbe… még azok is, -akiknek szép, rózsaszin lábacskái vannak, amit látni és csodálni -kellene. És beszéltek mindenfélét, ami unalmas és hiábavaló és nem -néztek egymásra és nem egymásról beszéltek – és azt hiszitek, igy kell -tenni. De miért? Miért hagyjátok elfolyni magatok mellől az életet? -Hiszen ennél az életnél a halál is szebb. Ostobán megállapitjátok, hogy -egyik dolog illetlen, a másik nem az; hogy egyik dolog a jó, a másik -rossz. Ez mind azért van, mert kábulatban vagytok, fojtó, egészségtelen -álmot alusztok. Ti kicsinyesek, ti végtelenül kicsinyesek! Láttam önt, -Melville ur, hogy dühöngött tegnap délután egy tintafolt miatt, mely a -kabátujjára esett. - -– És ha igy van, – mondotta Melville, – miért mondja ezt meg nekem? - -Egy ideig nem felelt. - -– Miért mondja? – sürgette Melville. - -Hallotta a ruha suhogását, amint feléje hajolt. - -Egészen közel hajlott hozzá a leány. Halkan és melegen mondta, mint -valami titkot, melyet nehezen, de szivesen közlünk: - -– Mert, – mondotta, – mert vannak ezeknél szebb álmok. - - -III. - -Egy pillanatra ugy tünt fel Melvillenek, mintha valaki egészen más -beszélne hozzá, nem az a fürdőszékben ülő szeretetreméltó hölgy. -Megdöbbenve nézett a leányra. Az visszahajolt és messze elnézett: de -mikor ismét feléje fordult, megint reális és kézzelfogható volt. - -– Miért ne tenném? – kérdezte. – Ha ugy akarom. - -– Mit? - -– Chatterisre gondolok. - -– De vannak akadályok, – tünődött a férfi. - -– Még nem az övé. - -– De azzá lesz, – mondta Melville. - -– S miért? – Ő nem erre való, Chatteris. Sohasem lehet az övé. Ha nem -aludna, meg kellene ezt értenie. - -Melville hallgatott. - -– A leány nem az igazi, – folytatta a Tengerkisasszony. – Hiuságok és -képzelődések tömege… Mindent a könyvekből szedett: még önmagát is. Mit -keres? Mire való neki a politika? A szegényekről beszél és azoknak a -helyzetéről. De mi az a Szegények Helyzete? Tülekedés a hitvány, -értéktelen létért, örökös félelem, mely a Vég képében marcangolja őket. -Aggódnak és remegnek, mert nem tudják, mennyire Álom az egész… És miért -törődik ő a Szegények Helyzetével? Ő is aluszik, a saját álmát alussza. -És tartalmat akar csak adni az álmainak: nem a részvét készteti őt. Jót -akar tenni, hogy megnyugtassa önmagát, hogy hála és áldások között -éljen. Az ő álma! Komoly dolgokról! Mintha árnyékok futnának árnyékok -után az álom alkonyatában… Hiuságok hiusága! - -– De ő hisz benne! - -– Igen, igyekszik hinni, hogy mindez valóság. De ő maga nem valóság. - -– És Chatteris is… - -– Ő nem hisz benne. - -– De igen – most. - -– Ezt nem merném mondani. - -– Azt hiszem, félreérti őt, – mondotta Melville. – Ő olyan ember, aki -meghasonlott önmagával. Azt hiszem, mindnyájan ilyenek vagyunk. De ő -tenni akar valamit, valami igazit, amivel kiemelkedik… - -– Igen, ködösen lát valamit. - -– De jót akar, – mondotta Melville. - -– Semmit sem akar. Csak gyanit már valamit… - -– Valamit? - -– Valamit, amit ön is gyanitani kezd már. Hogy vannak lehetetlen dolgok -és felfoghatatlan dolgok. Hogy ez az önök élete még nem minden. Hogy nem -érdemes komolyan venni – mert vannak szebb álmok. - -Valami sajátságos zengés vibrált a hangjában: Melville nem tudott az -arcába nézni. – Én nem ismerem ezeket az álmokat, – szólt aztán, -összeszedve magát, – és nem tudom, mik azok. Bármint legyen is: mi a -saját életünket éljük. De ez különben is kitérés. Chatterisről -beszéltünk és arról, hogy miért jött érte? Miért jött ide, miért jön -onnan át mihozzánk? - -– Mert mi jöhetünk, – mi halhatatlanok. S ha megtehetjük, hogy -megizleljük ezt az életet, mely kezdődik és véget ér, miért ne tennők? - -– És Chatteris? - -– Ő tetszik nekem. - -Melvillenek óriási erőfeszitésébe került, hogy ki ne törjön. Igyekezett -azonban ugy nézni a dolgokat, mint valami kisebbszerü ügyet. – De ide -nézzen, – mondotta rekedten. – Mit tesz vele, ha megkapja őt? Végletekig -akarja vinni ezt a játékot? Hiszen csak nem arra gondol… hogy… földi -értelemben… nejévé lesz? - -A Tengerkisasszony hangosan, csengően nevetett. - -– Miért ne? – kérdezte. - -– És tolószékben jár vele… Nem, nem, erre nem gondol komolyan. Mire -gondol hát? - -Szemébe nézett és mintha mély örvény nyilt volna meg előtte. E mélység -fenekén zöld és bibor homály gomolygott. A leány mosolyogva nézett rá. - -– Nem – mondotta csöndesen – nem fogok hozzámenni és nem fogok -tolószékben járni utána, és öregedni, mint a földi asszonyok. Ti nagyon -gyorsan égtek és fellángoltok – és meghaltok! Micsoda élet a tiétek? -Betegség és megöregedés. Nem, még a szerelemért sem kellene nekem. -Hanem… hanem… - -Hangja duruzsoló suttogásba folyt: »Vannak szebb álmok!« - -– Miféle álmok? – kiáltott Melville. – Mire gondol?… És ki vagy te… aki -idejöttél… és asszonynak mondottad magad… és suttogsz… és suttogsz… ami -életünkről… amelyből nincs menekülés… - -– De van! – mondta a Tenger Leánya. – Van menekülés – némelyek, -kiválasztottak részére. Ha az egész élet egyetlen percbe folyik össze… - -És most megállt. Sohasem lehetett megtudni, mi lesz akkor, ha az egész -élet egyetlen percben összefoly. Nem fejezte be mondatát, felütötte -fejét és a ház felé nézett. - -– Dóris! – Dóris! Do–ó–ris! Itt vagy? – kiabált Mrs. Bunting, amint -lihegve, kipirultan szaladt feléjük. Melville egyszerre kijózanodott. -Mintha álomból ébredne, megrázkódott és nagyot lélegzett. - -A Tengerkisasszonyra nézett. Nem tudta elképzelni, hogy igazán ő mondta -azokat a dolgokat. - -Igazán hallotta ő mindezt, vagy csak hallucinált? - -Hirtelen fölriadt. – Hol van a cigarettája? – kérdezte a leánytól. - -De a cigaretta rég hamu volt. - -– És miről beszéltek olyan sokáig? – kérdezte Mrs. Bunting, anyai -jóindulattal támasztva kezét a Melville széktámlájára. - -– Óh – mondta Melville és hirtelen felállt, elkényszeredett mosolylyal. -– Miről is beszéltünk? - -– No, képzelem, összevissza mindenről – nevetett Mrs. Bunting. És -barátságosan, biztatóan mosolygott Melvillere. - -Melville ezt nem értette és csodálkozva nézett Mrs. Buntingre. Aztán -mélyen föllélegzett. Most mind a hárman nevettek. Mrs. Bunting leült és -majdnem hangosan mondta maga elé: »Mintha nem tudnám.« - - -IV. - -Ezután a beszélgetés után Melvillet sajátságos kétségek gyötörték. Első -sorban azon tünődött, igazán megtörtént-e, megtörténhetett-e az a -beszélgetés és ha igen, vajjon nem az ő emlékezetében zavarodott-e össze -ilyen lehetetlen módon? - -A Tengerkisasszony legcsekélyebb célzást sem tett a történtekről. Ugy -viselkedett, mint azelőtt. És mindezekhez még uj kétségek is járultak. A -Tengerkisasszony tehát, igy elmélkedett magában, Chatteris miatt jött -ebbe a földi világba. - -És ezután? - -Eddig sohasem gondolt még arra, mi történnék, ha Chatteris elhagyná a -Buntingokat. De ime, most hallhatta, hogy vannak más álmok, van más lét -valahol. – És Chatterisnek oda kell menni! Igy mondta a leány! Melville -emlékezetében egyszerre vakitó világitásban jelent meg egy kép, amit -valamikor látott s amelyen mély vizeken keresztül, lefelé suhannak egy -férfi és egy hableány. Lehetséges… lehetséges volna ez… a -tizenkilencedik század alkonyán?… Pedig a Tengerkisasszony kétségkivül -igy gondolta. - -És mit tegyen? Feltétlenül várja be, mig ez bekövetkezik? - -Szegény Melvillet egészen öreggé tették ezek a dolgok. Egészen -megvadulva lézengett a Sandgatte Riviera körül, igyekezvén alkalmat -találni, hogy négyszemközt beszéljen a Tengerkisasszonynyal és -megszabaduljon kétségeitől, megtudva, mi volt igaz és mi volt álom az ő -beszélgetésükben. Soha sem volt még ekkora zavarban. Még Mrs. Bunting is -észrevette ezt az állapotát. Erre aztán Melville elhatározta, hogy -kirántja magát mindezekből és azonnal feljön Londonba. A -Tengerkisasszony szerencsés utat kivánt neki, Mrs. Bunting jelenlétében, -mintha soha semmi sem történt volna közöttük. - -Érthető Melville zavara. Ezt még fokozta Mrs. Bunting kissé tapintatlan -célzása. - -Mrs. Bunting szenvedélyes házasságkötő volt. Hogy a szegény Melvilleből -és a titokzatos, halfarku, halhatatlan leányból egy párt csinál: a világ -legtermészetesebb gondolatának tünt előtte. - -Valami apropos alkalmával mondta Melvillenek: »No, most még van alkalma, -Mr. Melville!« - -– Alkalmam?! – kiáltott Melville, igyekezvén meg nem érteni jóakaróját. - -– Most csak egyedül van még – folytatta a derék asszonyság – de ha -visszamegyünk Londonba, olyan udvara lesz, hogy sok. - -Melville erre valami kitéréssel felelt, maga sem tudta tán, mivel. - -Augusztus közepén Melville visszatért Londonba. - -A Tengerkisasszony szavai, azok a »szebb álmok«, még soká jártak eszében -és teljesen megzavarták. - - -V. - -A klubba se járhatott, épen rendezés volt: furtak, faragtak, suroltak. -Egy délután mégis fönnjárt és Chatteris-szel találkozott. - -Csodálkoztak és egyik se örült a másiknak tulságosan. Chatteris mégis -leült Melville mellé és egy cigarettát kért. Egyszerre bizalmas hangba -csapott át. - -– Talán nem is lépek föl. - -– Micsoda? - -– Nem vállalnád te a jelöltséget? - -– Már mint én? Mi jut eszedbe? Nekem való az ilyesmi? - -– Hát nekem való? - -– Na hallod, kicsit későn jut az eszedbe. Hiszen már mindenki lázas -munkában van érted. Miss Glendower… - -– Tudom – vágott közbe Chatteris. - -– Nos? - -– Mégse akarok fellépni. Azért jöttem ide. Választás, haladás, közös -jólét, közérdek – mindez csöppet sem érdekel engem. Legalább – legalább -most nem. - -Még beszéltek egy ideig erről, majd Melville gondolatai rátértek a -Tengerkisasszonyra is. Szükségét érezte annak, hogy egyszer nyiltan -beszéljen Chatteris-szel, de most sem volt hozzá elég bátorsága. Gondolt -a »szebb álmokra« és hosszan, komoran eltünődött. Azután fölriadt, -fázósan körülnézett, megnézte, hány óra van és elment. - - - - -HETEDIK FEJEZET A válság - -A válság ezután egy hétre állott be. Melville, telegrammot kapott -Sandgate-ből, Mrs. Buntingtól. - -– Jőjj le azonnal. Sürgős. – Igy szólt az üzenet. Kuzinom az első -vonattal indult és még délelőtt Sandgateban volt. - -Azt mondták neki, hogy Mrs. Bunting odafönt van Miss Glendowernél és -kérték őt, hogy várjon, mig magára hagyhatja a kisasszonyt. - -– Miss Glendower talán beteg? – kérdezte Melville. - -– Bizony, Sir – mondotta a szobalány és nyilvánvalóan további kérdésekre -várt. - -– Hol vannak a többiek? – kérdezte Melville óvatosan. - -– A három kisasszony Hythe-höz ment – mondta a leány, jelentősen -kihagyva a Tengerkisasszonyt. Melville érezte, hogy jobb, ha nem -kérdezősködik Miss Waterre. Ez a felfordulás a házban rosszat -gyanittatott vele. - -Egy percig a szobában álldogált, aztán kiment a verandára. Ekkor Bunting -Fred közeledett feléje. - -– Halló! – kiáltott feléje. – Hát téged is idehivtak? - -Melville szótlanul bólintott. - -– Tyüh, mik vannak itt – mondta Fred és kivette a pipáját. - -– Hol van Miss Waters? - -– Elment. - -– Vissza? - -– Fenét! A Lummidge-Hotelbe. A komornájával együtt! - -– De… - -– Hja, a mamával összeveszett. - -– Miért? - -– Harryért. - -Melville rábámult. - -– Egyszerre kitört – mondta Fred. - -– Mi tört ki? - -– A veszekedés, Harryval is. - -– Miss Waters miatt? - -– Az. Meg egyebek miatt is. Harry azt mondta, hogy nem lesz választás, -hogy ő nem akar semmit. Abbahagyta az egészet. Adelinenek nem szólt, de -az kezdte már észrevenni. Kérdezősködött. Másnap – Harry elmegy. London. -Adeline bámul. Három napi csönd. – Aztán – irt neki… - -– Miss Watersről is irt? - -– Hogy miről irt, azt biz én nem tudom. Nem hiszem, hogy emlitette a -nevét, de biztosan lehetett azért tudni, kiről beszél. - -Mikor aztán a levél jött, elpattantak a szálak. Addig Adeline egyre csak -leveleket irt hozzá, aztán eltépte őket. Mindenki kék meg zöld volt, -csak ez a Miss Waters nem. Ő mindig jó szinben van, egészségére váljék. - -– Tehát Miss Glendower?… - -– Nem, a mama kezdte. Nagyon egyenesen csinálta… hiszen a mama ért az -ilyesmihez… A kis Miss Waters nem tagadott. Azt mondta, ő nem tehet róla -és hogy Chatteris épen ugy az övé, mint Adeline-é. Én hallottam. Csinos -kis dolgok, mi? És ha meggondoljuk, hogy el voltak jegyezve! Na, aztán a -mama megmondta neki: - -– Ön megcsalt engem, Miss Waters – igen, megcsalt! Én hallottam, igy -mondta. - -– És azután? - -– Na, aztán kidobtuk. - -– És Miss Waters elment? - -– Még pedig elsőosztályu kocsiban, szobalánynyal, skatulyákkal, egészen -felszerelve. Mint egy tökéletes hölgy… Sohasem hittem volna, ha nem -látom saját szemeimmel. - -– És Chatteris megtudta már?… - -– Hogy Miss Waters hableány? – Nem hiszem. A papa meg akarta neki -mondani. Persze egy kicsit zavarba volt és ötölni-hatolni kezdett. Erre -Chatteris közbevágott: »Nem akarok semmit se tudni róla!« – kiáltott. -Hát erre a papa elment és helyette Mrs. Bunting jelent meg. Ő is -elmondta, hogy Mrs. Waters távozott. Elküldték, el kellett küldeniök. De -Chatteris-szel még mindig baj van. Segitsen hát Melville. - -Melville tünődött. A probléma egyre nehezebbnek tünt fel szemében. -Először is, nem volt bizonyos, hogy Adeline visszafogadja-e kegyeibe -vőlegényét, másrészt az meg bizonyos volt, hogy a Tengerkisasszony nem -fogja kiengedni karmai közül a férfit. Most látta csak, hogy az -elemekkel indul a csatába. Először Adeline-nel beszélt. A leány sápadt -volt és arcán fájdalom tükröződött vissza. Nem is tagadta, hogy -rettenetes volt megtudnia, mit érez vőlegénye a – másik iránt. - -– És kegyed – kegyed visszafogadná? - -– Hogy mondhassam ezt meg, Mr. Melville? Hiszen még azt se mondja ő -világosan, hogy vissza akar jönni. Vannak perceim – folytatta a leány – -mikor ugy tünik, hogy egész szerelmem meghalt. Ugy látszik, soha sem -szerettem őt. És mégis… ha arra gondolok, mi lehetett volna belőle… - -Egyszerre a hableányról kezdett beszélni. - -– Kicsoda ez a nő? Hogyan történhetett, hogy közéje és az élet közé -állhatott? Mi van rajta különös? És hogyan versenyezhetnék én vele? -Hiszen Harry nem ismeri a saját lelkét. - -– Kegyed nagyon méltóságteljes. Kegyed erőltetett, tartózkodó. Az élet – -olyan embereknek, mint Chatteris – valami más, mint nekünk. Van benne -valami, amitől keményebbnek érzi az életet, mint mi. Lázadozik az élet -ellen. A kötelességét ugyan elég jól tudja… És kegyed… Nem szabad rossz -néven vennie, Miss Glendower, amit mondok… de talán nem tudom magam -kifejezni… - -– Folytassa, – mondta Adeline – folytassa. - -– Kegyed tulságosan emlékeztette őt a kötelességeire. - -– Bizonyára, mit tehettem egyebet. - -– Beszéltem vele Londonban és akkor még azt gondoltam, hogy nincs igaza. -De azóta sok mindenféle járt a fejemben és többek közt még az is, hogy -talán kegyednek nincs igaza. Legalább némely tekintetben. - -– Kérem, ne törődjék a büszkeségemmel. Folytassa. - -– Látja, kérem, kegyed nagyon világosan határozza meg a dolgok értékét. -Világosan megmondta neki, hogy mit vár el tőle. Mintha házat épitett -volna neki, örök időkre, amiben laknia kell. Hogy most ahhoz a lányhoz -szegődött, ez ugy jön, mintha elhagyná ezt a házat, amely nagyon szép, -nagyon előkelő ugyan, – de nagyon kiszámitott, nagyon is körülfalazott -az ő lelkének. Az a lány – természetes. Olyan, mint a kék, tiszta -levegő, mint a madár, mint a végtelenbe nyiló tengeröböl. Ez ő, ez lesz -ő Harrynak: – a nagy Kivülvalóság… Kegyed… kegyedben mások vannak… - -– Miss Glendower, – mondta Melville hirtelen – hiszi-e kegyed, hogy -Harry elvehetné azt a – azt a leányt, aki közénk jött? - -– Hogyne vehetné el? - -– Amit kegyed nem ért – amit egyikünk se érthet meg – az a körülmény, -hogy ez a leány máshonnan jött… - -– A tengerből… - -– Más vizekről. És azt suttogta, hogy ő csak árnyék, ködös, valótlan, -bizonytalan lény… varázslatos jelenség… - -– De – - -– És azt suttogja: »Vannak szebb álmok«. - -A leány megdöbbenve nézett rá. - -– Álmokról beszélt, szebb álmokról és az ő suttogása… - -– Nos? - -– Nem tudom megmagyarázni, milyen az ő suttogása. Valami – valami, ami -kiragadja az embert a köznapi élet nyugalmából… - -– Mire gondol hát? Mitől tart? - -– Ez a lény egy hableány, az álmok és vágyak testetöltött káprázata: az -őrületes vágyak igéző őrülete… Magával fogja vinni őt… - -Megállt. - -– Hová? – kérdezte a leány suttogva. - -– A mélységbe! - -– És akkor sohasem tér vissza mihozzánk… - -– Akarja-e, hogy visszatérjen? – kérdezte Melville. - -– Nem tudom. - -– Akarja? - -– Ugy érzem, mintha eddig nem akartam volna… - -– És most? - -– Igen… De – ha nem jön vissza? - -– De vissza fog térni… - -– Mondja meg neki, – mondta Adeline, egészen egyszerüen, minden póz -nélkül, – mondja meg neki, hogy jőjjön vissza hozzám. Rajtam kivül nem -talál semmit a világon, amiért… Mondja neki, hogy térjen vissza hozzám… - -– És –? - -– Mondja neki ezt. - -– Megbocsát neki? - -– Nem! De akarom őt! Vágyom utána! Ha erre nem jön vissza: akkor semmi -sem használ. Ha erre nem jön vissza: – (megáll egy pillanatra): – akkor -nem akarom őt! Akkor nem az enyém – akkor elmehet! - -Most Chatteris-szel kellett még beszélni. A parton találkozott vele. - -A töltés lejtője felé fordultak. Néhány perc mulva a strand, a hotelek, -az ivlámpák fénye, a fecsegő nyaralóközönség, mintha sohasem létezett -volna. Csak valami távoli, kapkodó zene ütemei hallatszottak. Messze, -kint a tengeren, apró, vörös tüzek hunyorogtak. A fák között voltak: a -két ember leült egy kőpadra és hallgatagon élvezték a csendet. - -– Láttad Miss Glendowert? – szólt végre Chatteris. - -– Láttam. - -– Beszéltél vele? – Valószinüleg… Mi a véleményed róla? - -Szivarja felvillant a sötétben, mig Melville azon tünődött, mit -feleljen. - -– Látod, – kezdte végre, – sohase hittem volna… Azelőtt sohasem találtam -őt különösen vonzónak. Csinos, az volt, tudod, de – nem megnyerő. Hanem -most – most megváltozott. Most káprázatos. - -– Az, – bólintott Chatteris és lassan verte le a szivarja hamuját. – Én -mindig tudtam. Te – te csak most kezded látni. Esküszöm neked, ő a -legtisztább, legegyenesebb, legnemesebb emberi lény, akivel találkoztam -eddig. Oly erős hite van, oly szépen, egyszerüen tud cselekedni – – -valami királynői egyéniség és jóakarat van benne… - -– Azt akarja, hogy menj vissza hozzá, – bökte ki Melville egészen -akaratlanul. - -– Tudom, – mondta Chatteris nyugodtan. – Meg is irta ezt… Oly tökéletes, -egyszerü méltósággal tette. Nem küzködik, nem jajgat ő értem, mint a -közönséges nők tennék… Nem verekszik és nem mondja nekem, hogy -megsértettem és mindennek vége… és nem mondja, hogy az isten szerelmére, -jöjj vissza! Ő egyenesen és nyiltan ir. Azt hiszem, Melville, csak most -ismertem meg őt igazán… Azelőtt, – azelőtt nem láttam, micsoda lelke -van… - -Elgondolkodott. A szivar tüze elbágyadt, majd kialudt. - -– Hát visszamész? - -– Hogy visszamegyek-e? Igen! - -– Természetesen, – ismételte, – visszamegyek. Nem az én hibám, hogy -mindez a zavar felkavarodott, hangulataim voltak – mindenféle járt a -fejemben. De ha egyedül hagytak volna… Belekényszeritettek engem ebbe az -állapotba… - -– Mi ez? – kérdezte mintegy maga elé, – miért kellett – ennek a lénynek -– az én életembe jönni –? Mi van rajta, vagy mi vett erőt én rajtam, -hogy ennyire jutottam? Melville, a helyzet nem oly borzasztó, mint az én -lelki zavarodásom. Ő elragadott engem – a képzeletemnél fogva. Hogyan? -Fogalmam sincs róla. - -– Ő szép – mondta Melville. - -– Bizonyára, szép. De Adeline is az. - -– Adeline nagyon szép. Nem vagyok vak, Chatteris. Másféleképen szép. - -– De ez csak neve a hatásnak. Miért szép ő? - -Melville vállat vont. - -– Nem mindenkinek szép, Melville. Mások nem ugy látják, mint – mint én. - -– De végre is! – kiáltott fel hirtelen Chatteris, – mire jó az, ha ugy -beszélünk? Nagyon eltértem a tárgytól. Nem akarom igazolni magam. -Választanom kell az élet, Adeline – és a Tengerkisasszony között… - -– Aki a halál. - -– Honnan tudjam, hogy a halál? - -– De hiszen azt mondtad, hogy már választottál! - -– Mondtam. - -Emlékezni próbált. - -– Igen, – tette hozzá. – Mondtam. Holnap reggel meglátogatom Miss -Glendowert. - -– A kocka el van vetve, – mondotta, – az itélet megtörtént. Csak az -lehetek, aki vagyok. Férfi vagyok és utam van. Itt a Vágy, a világ fénye -és lángja – világitó-torony a pusztaságban. Hadd égjen, hadd égjen! -Közel futott el mellette az ut – és elkerülte. Választottam. Férfi -vagyok, ember vagyok, itt kell élnem és meghalnom, az Idő és Tér -terhével vállamon! Álmom volt – de látod, már magamhoz tértem. Hadd -égjen a láng! Nem kell már! Választottam!… Lemondás, – igen, lemondás! -Hiszen ez az élet. Vágyaink vannak, hogy megtagadjuk őket, érzékeink -vannak, hogy megöljük őket. Csak a magunk életét élhetjük. Miért legyek -én kivétel? Nekem Ő a gonosz. Nekem Ő a halál. - - - - -NYOLCADIK FEJEZET A diadalmas holdfény - -Hogy közvetlenül ezután mi történt, azt lehetetlen elmondani. -Összeszedtem mindazt, amit Melville elmondott nekem, leirtam és -felolvastam neki. Ő azt mondta, minden ugy volt, ahogy leirtam: ezeket -és ezeket mondta ő és ezeket és ezeket Chatteris. - -A két ember visszament a Metropol-szállóba, ahol egy erős kézszoritással -bucsuztak el. A kapuban élénk, ragyogó világosság volt. Chatteris -egyenesen a lépcső felé indult, ugy gondolja Melville, bár nem egészen -bizonyos benne. Ekkor már nagyon nyugtalanitotta Melvillet az a -sajátságos mellékgondolat, ami utközben ütött hozzá, váratlanul. Mély -elmélkedésekbe merülve, lassan indult meg. Később, mikor a tények -nyilvánosságra jutottak, mégegyszer végig ment a part hosszában, a -Metropole előtt és jól megnézte a Lummidge-hotelt is, ahol a -Tengerkisasszony volt megszállva. De azon semmi különös látnivaló nem -volt. És itt Melville elbeszélése megszakad. - -Ezzel a körülményekhez képest, befejezést nyerne az én szerepem is. - -Chatteris felkereste a Tengerkisasszonyt. Senkisem lehetett tanuja a -találkozásuknak, csak Parker, talán – de Parker néma, mint a sir. A -portás csak annyit mond: - -– Egy szót se hallottam. Csak ugy suttogtak. - -És azután – – - -Tiz perccel mulhatott egy óra, mikor Parker, méltóságteljesen, mint -mindig, lejött és a fürdőkocsit kérte. - -– Elhoztam, – mondja a portás nekem. Aztán jelentősen, hogy egész -terjedelmében felfoghassam, hozzátette: – De nem használták! - -– Nem használták?! - -– Nem. Az ur kocsiban vitte el. - -– És el? - -– És el! - -A portás nagyon nehézkesen irja le a Tengerkisasszonyt. Ugy látszik, -hosszu köpenyt viselt és olyan volt, »mint egy szobor.« De élt. Egyik -keze szabadon lelógott és a haja is kibontva lebegett, mint egy csomó -arany. Az ur pedig ment egyenesen. A lány egyik kezével a haját fogta, -igen, igen, a haját fogta neki, az ujjai belemélyedtek a hajába… - -– És nevetett rám. Bugyborékolva nevetett. - -– Az ur nevetett? – kérdeztem. - -– Hogy nevetett-e? Az az ur? Micsoda gondolat! Nem! - -A történet tehát odakint végződik a Lummidge-szálloda meleg, barátságos -lámpái előtt. - -A töltés egyik hajlásában kis pavillon áll, ahol a katonazene szokott -játszani a téli szezon idején. E pavillon előtt lábnyomokat találtak, -melyek le, a part felé huzódnak. Erre haladtak el tehát, sietve el, a mi -életünkből az ismeretlen homálya felé. - -Mentek, a holdfényben, fehéren, ragyogóan, egymáshoz simulva: a leány -haja ráhullt a férfi homlokára. És a leány mosolygott rá és suttogott -neki. Egy pillanatra rájuk esett a lámpafény, amint elhaladtak előtte: -azután bezárultak mögöttük az árnyak. Holdfényben keresztezték az alsó -utat, ahol kisértetiesen rezegnek a fák árnyai, le az árnytalan, ragyogó -tengerpart elnyuló szőnyegéig. Senki se látta őket, senkisem mondhatja -meg, vajjon visszafordult-e mégegyszer a férfi, mielőtt beléfolyt a -foszforeszkáló fényözönbe. - -Az égen egyetlen csillag ragyogott és a lemenő hold. A tenger sötétlő -tükre itt és ott foszforosan villant meg olykor: odakint, a távolban, -ragyogó sárga pontokként égtek a hajólámpák. Keletről vöröses világosság -kezdett ködleni; a nyugati égen valami reszkető fénysáv villant elő a -láthatár alól, eltünt és ujból megjelent. - -Látom a lámpás csodálkozó, kérdező fénypontját, amint halványan és -lihegve belevész az éj titokzatos, ünnepélyes mélységeibe. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Őrgróf, nagy cim Angliában.] - -[Footnote 2: Tengerviz kisasszony.] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TENGERKISASSZONY *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |