NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 13994 deletions

diff --git a/old/67540-0.txt b/old/67540-0.txt
deleted file mode 100644
index ee59ea8..0000000
--- a/old/67540-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,13994 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Egy mérnök regénye, by Albert
-Pálffy
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Egy mérnök regénye
-
-Author: Albert Pálffy
-
-Illustrator: Pál Jávor
-
-Release Date: March 2, 2022 [eBook #67540]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Internet Archive
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MÉRNÖK REGÉNYE ***
-
-
-MAGYAR REGÉNYIRÓK
-
-KÉPES KIADÁSA
-
-Szerkesztette és bevezetésekkel ellátta
-
-MIKSZÁTH KÁLMÁN
-
-36. KÖTET
-
-EGY MÉRNÖK REGÉNYE
-
-Irta
-
-PÁLFFY ALBERT
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-magyar irod. intézet és könyvnyomda
-
-1911
-
-EGY MÉRNÖK
-
-REGÉNYE
-
-REGÉNY
-
-IRTA
-
-PÁLFFY ALBERT
-
-JÁVOR PÁL RAJZAIVAL
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-magyar irod. intézet és könyvnyomda
-
-1911
-
-Franklin-Társulat nyomdája.
-
-
-
-
- I.  (Semmiből is lesz néha valami.)
-
-A magyar szabadságharcz lezajlása után, nem sokára, megtelepedett
-Szatmár városában egy fiatal és szép asszony, a ki magát özvegy
-Szabolcsy Gábornénak nevezte s a helybeli ismerősök is így szólították.
-
-Nagyon szegény volt; a leghálátlanabb munkával: varrással és himzéssel
-tengette életét. Ott lakott a Szamos partra kirugó házacskák egyikében,
-dolgozott egész napon át, néha éjjel is s a mellett ápolta, nevelte
-egyetlen fiacskáját, kit atyjáról, szintén Gábornak nevezett.
-
-Munkahiányban nem szenvedett, mert pontos, ügyes és szorgalmas varróné
-volt; de ha magára nem költött is, gyermekét úgy nevelte, mint
-úrficskát, még is a nélkül, hogy elkényeztette volna.
-
-Az özvegy modora, csendes, nyugodalmas beszéde, hibátlan nyelve és
-szabatos kifejezése magasb műveltségi fokot árult el. Látszott rajta,
-hogy korábban szebb napokat élhetett. Nyájas, udvarias volt mindenki
-irányában; de meg is követelte, hogy vele is hasonlókép bánjanak.
-Szerényen lépett fel, de helyzete daczára, mint alázatos munkakereső,
-senki előtt meg nem hunyászkodott.
-
-Igy élt egész 1858-ig, a midőn fia már a latin iskolába lépett s az anya
-minden erejét megfeszíté, hogy az ő Gáborkája a jól nevelt, sőt csinosan
-öltözködő tanulók sorában foglaljon helyet. Ekkor azonban, az erőltetett
-munka, nélkülözés s az anyai gond megtörte egészségét, gyorsan fonnyadt,
-elöregedett és elkezdett betegeskedni.
-
-Midőn pedig a szomszédok észrevették, hogy az özvegynő lakásán kiütött
-az inség és nyomor: már minden későn volt. Meghalt s még a temetkezési
-költségeket is a városnak kellett viselnie.
-
-Mit csináljanak most a kis Gáborkával?
-
-Szerencsére azon időben még élt Szatmárban a jótékonyságáról és vallásos
-buzgalmáról országszerte hires Hám János püspök, a ki minden jövedelmét
-építkezésekre és alapítványokra fordította. A többi között föntartott
-saját költségén egy úgynevezett «convictus»-t, a hol hatvan, vagy hetven
-árva fiú menedéket, nevelést és iskolai tanítást nyert. A növendékek az
-intézetben maradtak, míg csak a középoktatási osztályokat bevégezhették,
-s aztán, ha módjuk volt, mehettek az akadémiákra vagy az egyetemre.
-
-Igaz, hogy ezen convictusnak egyik (kissé elhallgatott) czélja volt a
-katholikus vallás terjesztése. Ez okból legörömestebben a protestáns és
-vegyes házasságból származó árvákat fogadták fel. De ki vehetné ezt
-rossz néven egy püspöktől, a ki hite tanaihoz rendíthetlen hűséggel
-ragaszkodott s maga is a legszigorúbb értelemben, mindig azok szerint
-élt és cselekedett?
-
-A szomszédnék tehát és egy előkelő hölgy, a ki évek során munkával látta
-el a gyermek anyját, mindjárt a temetés utáni napon elvezették a
-gyermeket a convictusba.
-
-Az igazgató, czímzetes kanonok Skultety főtisztelendő úr, vígasztalást
-igérő arczczal és jól felburnótozott orral fogadta az ajánlott
-növendéket s legelső kérdése is az volt: hol a gyermek keresztlevele?
-
-Az asszonyok csak annyit tudtak, a mennyit az épen nem közlékeny
-természetű anyától hallottak. Hogy a férj honvédtiszt volt. Mindjárt
-kezdetben sebet kapott valahol s egy Lengyelke nevű faluba jött, a hol a
-helybeli papnak leánya gondos ápolás alá vette. Mikor meggyógyult a
-sebesült, hálából és szerelemből is, a leányt nőül vette. Később újra
-visszatért ezredéhez, de az oroszok betörése alkalmával a felvidéken
-holmi csekély előörsi csatában újra halálosan megsebesült. Még élve
-vitték el onnan az oldalt eső Zemplén megyének bodrogközi vidékére, a
-hol többé (állítólag) eszméletre sem jött, hanem meghalt. Özvegye később
-vette a hírt, mert fia, a kis Gáborka épen ezen időben született.
-
-A kanonok példás részvéttel hallgatá végig ezen érzékeny történetet s
-aztán nagyot szippantott, még nagyobbat csattintott ujjával s mondá:
-
-– Mindez igen szép és érdekes história. A házasság Lengyelke nevű
-faluban történt: de hol született a gyermek? hova írjunk, hogy a
-felvételhez szükséges okmányokat megkaphassuk?
-
-Ezen kérdésre a jelenlevő pártfogónők közül csak egyik tudott valami
-homályos feleletet adni. Hogy a kis Gáborkának okvetlenül valahol
-Miskolcz és Debreczen között kellett a világra jönnie.
-
-– De hol? az a kérdés.
-
-– Alkalmasint sehol; legalább nem valami névvel jegyzett helyen.
-Útközben született a visszavonuló magyar hadsereg podgyászos kocsiján.
-Melyik község nevezhesse tehát saját polgárának?
-
-Az igazgató nagyon gyanus értelemben csóválá meg fejét s mondá:
-
-– Igy nem marad más hátra, mint levelet írni a lengyelkei
-lelkész-hivatalnak. Ha megküldik onnan a házassági kötések anyakönyvének
-kivonatát: tisztába lesz hozva ezzel egyszersmind a gyermek születésének
-törvényessége is.
-
-Ámde most következett a szomorú körülmények között kezdődött regénynek
-legfeketébb lapja.
-
-– Az a legnagyobb baj, – folytatá a leginkább jól értesültnek mutatkozó
-szomszédné – hogy az egykori Lengyelke nevű falu mai napság többé nem is
-létezik. A honvédsereg visszavonulásakor egy zászlóalj azon faluban
-rekedt. Fedezni akarván hátrálását, előörsi csatába bocsátkozott. Az
-orosz csapatok tehát felbőszülve a nem várt ellenállás fölött, rohammal
-foglalták el a falut; felgyújtották a házakat s így a templom a
-sekrestyével s az anyakönyvekkel együtt porrá, hamuvá égett. Mondják, a
-lakosok a szomszéd falvakba menekültek; maig ott laknak s ha földjeiket
-birják is, maga Lengyelke örökre eltünt Magyarország térképéről.
-
-Ez már nagyon is sok elhinni valót adott a jámbor lelkű igazgató úrnak.
-Bosszankodva nyúlt burnótszelenczéjébe, nagy adagot csipett fel ujjai
-közé s mivel hamarabb csattintott, mint kellett volna, a földre szórta a
-drága dohányport.
-
-– Bajos ez a dolog, – mondá – mert intézetünk alapszabálya, hogy csak
-törvényes házasságból származó gyermeket vegyünk fel. Mindamellett, ha
-az ügy kétes, vagy legalább az ellenkező eset nincs bebizonyítva,
-megeshetik, hogy félszemünket behunyjuk. Ki tudja, mit hallhatunk
-később? Hát ha meghozza a jövő mindazt, a mi még ma hiányzik.
-
-Tehát a szép kis fürge fiút felvette az intézet növendékei közé. Tán
-megtetszett neki a bizalmas és barátságos képű gyermek? Tán azt hitte,
-ha az anyja protestans nő volt, az atyja is ily vallású lehetett? A
-fődolog pedig előtte az volt, hogy kiszabadíthat egy lelket az
-eretnekség tátongó örvényéből s beviheti Istennek egyedül idvezítő
-szentegyházába.
-
-A szomszédnék egyebet sem kivántak. Hálásan köszönték meg az igazgató úr
-nagylelkűségét és kegyes elnézését; áldást mondtak a bőkezű alapítónak
-nevére s aztán teljes lelki megelégedéssel eltávoztak.
-
-Az igazgató, különben, legkevésbbé sem kétkedett, hogy mind mese az, a
-mit hallott s törvénytelen szülöttet fogadott intézetébe. De miután
-szabad volt kétkednie, tehát megnyugtatá lelkiismeretét.
-
-Gáborka pedig még azon napon fölvette az intézet növendékei által viselt
-szürke frakkot és hasonló színű posztóból készült egyéb öltözéket s
-csakhamar beleszokván új helyzetébe, egyike lett a többinek.
-
-Csakhamar bebizonyodott, hogy az intézet igen jó fogást tett az új
-növendékkel; mert a kis Szabolcsy Gábort szorgalom, értelem,
-tanulékonyság és engedelmesség tekintetében iskolatársai közűl egyik sem
-multa felül. Különösen feltünt a tanárok előtt a gyermeknek csodálatos
-hajlama és könnyű felfogása a számtan legridegebb és legelvontabb
-tételei iránt. Oly jelenség, mely nem mindennapi tapasztalás a magyar
-faj törzsökös példányai között. Közülünk lesz költő, jogász, politikai
-szónok, sőt államférfi igen bőven: hanem az exact tudományoktól még
-mindig borsózik a hátunk.
-
-Az év végén, midőn felolvasták a klasszifikácziót, Szabolcsy Gábor
-tündöklött a legelső helyen.
-
-Ilyenkor a püspök, mint buzgó egyházi pásztor meg szokta látogatni az
-árvák intézetét is. Az igazgató jó előre kezébe csúsztatja a növendékek
-közül a legjelesebbek és a leghanyagabbak névjegyzékét, hogy fel
-lehessen őket híni, s mindenik megkapja, a mit érdemel.
-
-Midőn Gáborkára került a sor, a püspök egy ideig igen megelégedve
-gyönyörködött a fiúcskának szerény, de azért nem bátortalan viseletén.
-Aztán kérdett tőle valamit, a mi épen eszébe jutott.
-
-– Fiacskám, tudsz-e németül?
-
-– Nem tudok egy szót sem.
-
-A püspök elégedetlenséget kifejező köhintéssel hallotta ezen igen
-világos választ.
-
-Hám János egyátalában nem tartozott az ötvenes évek hirhedt
-germanizátorai közé. Ő még akkor is hitte, hogy Magyarországban magyar
-embereknek kell lakni: maga sem beszélt a magyar és latinon kívül más
-nyelven, de hasznossági szempontból a német nyelv megtanulását mégis
-erősen megkivánta úgy papjaitól, mint a tőle függő kis diákoktól.
-
-– Tótul sem tudsz?
-
-– Nem tudok.
-
-– Tehát semmi nyelvet a magyaron kívül?
-
-– De igen is, kérem alásan: beszélek francziául.
-
-– Hogyan! francziául?
-
-A jó lelkű püspök azt hitte, a szélhüdés kerülgeti. A német nyelv nem
-tudását valahogy eltűrhette, de a franczia beszédtől elszörnyűködött.
-Egy gyermek, a ki most végezte be a gimnázium első osztályát, és
-francziául beszél! Egy árva, egy szürke frakkos convictor! Mi válhatik
-ebből, ha átuszott valamennyi iskolán?
-
-Mert Hám János püspök úr előtt a franczia nemzetben Bossuet vagy Fenelon
-csak kivétel lehetett: a többi franczia mind Voltaire vagy Robespierre.
-Még ezeknél is gonoszabb, tudniillik: I. Napoleon, a ki a pápát
-elfogatta, a ki a felséges osztrák dynastia ellen háborút folytatott,
-sőt annak vitéz hadseregét, a hol csak találta, még tönkreverni is
-vakmerősködött.
-
-Úgy nézett rá, mintha eretnekségen kapta volna. Rémülve kérdé:
-
-– Hol tanultál te francziául?
-
-– A mamám mindig franczia nyelven beszélt velem, mióta a világon vagyok.
-Azt mondta: latinul megtanítnak az iskolában, magyarul pedig úton és
-útfelen.
-
-A püspök elfordult: még arról is megfeledkezett, hogy a hanyag tanulókat
-jól lehordani szándékozott.
-
-Mikor pedig elhagyni készült az intézetet, az őt, a ház kapujáig kisérő
-igazgatónak mondá:
-
-– Reverendissime, elbeszélte ön ennek a gyermeknek csodálatos
-történetét. Útközben, kocsin született és semmi nyoma, hol lett
-megkeresztelve. Utoljára nem lehetetlen, hogy még ma is pogány s nincs
-megkeresztelve.
-
-– Illustrissime domine: ez több mint valószínű, de ha Isten kezünkbe
-adta ezen tévelygő juhot, nem szabad bizonytalanságban maradnunk.
-Rajtunk a felelősség terhe s ha méltóságod megengedi, én e gyermeket még
-ma megkeresztelem.
-
-– Ez mindenesetre mellőzhetlen kötelességünk, még pedig úgy vallásunk
-parancsolatából, mint világi szempontból, a gyermek jövője tekintetében.
-Hova megy innen? mihez kezd e világon, ha keresztlevelet nem mutathat
-fel? Tehát önre bízom, adja fel rá a keresztséget, úgy, mint ilyen kétes
-esetekben az egyház mindig szokta: sub conditione.
-
-És valóban ezen szertartást végbe is vitték a gyermek fején, mielőtt a
-nap leáldozott volna.
-
-A kik jelen voltak, a gyermekek, ifjak és öregek szent buzgalommal
-voltak a jelenet tanui, hálát adván az égnek, hogy e pillanatban a
-menyek országa új lelket nyert s a fiú megszabadult a rajta fekvő
-eredendő bűnnek fertőjétől!
-
-Áldott, boldog világ, a régi hitnek utolsó napja!
-
-Most a mi hideg filozófiánk más tanokat, egészen ellenkező elveket kezd
-szivünkbe csepegtetni. Ad-e megnyugvást, vígasztalást, biztosítékot a
-jövőre?
-
-Egyelőre csak szomorú és elrettentő jeleit látjuk a merész cserének.
-Biztatnak ugyan bennünket, hogy az új tőke később dús kamatot fog hozni,
-tehát e reményben tűrjük az átmenet nehézségeit, kételyeit és
-rombolásait. Annyi bizonyos, hogy ha aránylag ily kis fővárosban, mint
-Budapest, mintegy négyszázezer lakossal, egy napon csak két öngyilkolási
-eset fordul elé, azt mondjuk: hála Istennek, ez még nem is sok; máskor
-több volt. Ezeket kellene tehát elfogadnunk az új tan mártirjainak?
-
-Multak az évek.
-
-Gábor diák iskolai bizonyítványaiban az örökös és szakadatlan «kitünő»
-sorozatnál mást emberi szem eddig nem látott.
-
-A franczia nyelvet sem hanyagolá el. Valaki a városból megajándékozá őt
-ezen nyelven írt imádságos könyvvel s így talált abban úgy lelki
-táplálékot, mint folytonos éltető forrást arra, hogy a mit tudott, el ne
-feledje.
-
-Mikor végre a legfelső osztályba jutott, megengedte neki az intézet
-igazgatója, hogy kijárjon a városba s pénzért kisebb tanulóknak
-leczkeórákat adjon. Feltették róla, hogy jövő évre az egyetemi
-tanulmányok hallgatására a fővárosba megy. Tehát szerezzen legalább
-annyi pénzt, hogy helyét a vasúton megfizethesse s még meg is élhessen
-nehány hétig a maga emberségéből, míg tanítványokat találhat.
-
-Nehezen ment a dolog eleinte, de még is ment. A hol megjelent, a hová
-hitták, a hová kinálkozott, külsejével, szerény modorával s főleg
-ragyogó bizonyítványaival mindenütt jóakarókat és pártfogókat talált.
-Aztán gyakorlati észszel, helyes számítással és előlátással birván,
-eleinte nem válogatott a tanítványok között, hanem a legelsőbben
-ajánlkozókat, bármely sovány jutalom mellett is elfogadta. Később
-ismeretesebb lévén, ő volt a legkeresettebb correpetitor, a kire a
-legjobban fizető szülők gyermekeik oktatását bízták.
-
-Legnagyobb előnyére vált azon specialitása, hogy főleg a mennyiségtannak
-úgy elméleti, mint gyakorlati ágaiban elismert tehetségnek tartották. A
-hány úrfi, ősi szokás szerint a mathematikából megbukott, mind Szabolcsy
-Gábor keze alá menekült s aztán a helyes, értelmes és czélszerű oktatási
-mód következtében, a pótvizsga kelepczéjén tisztességes módon
-áthatolhatott.
-
-Ezalatt saját dolgait legkevésbbé sem hanyagolta el. Nagy szorgalommal
-járt a műegyetem leczkéire. Ott mindent egyszeri hallásra felfogott és
-megtanult: úgy, hogy a kik tudták, hogy e fiatal embert életének tizedik
-évében keresztelték meg, meg voltak győződve, hogy ily éles számvetési
-talentummal megáldott ficzkó csak zsidó szülőktől származhatott.
-
-Ezen föltevés ellen azonban nyiltan tiltakozott az ifjúnak nyilt arcza,
-karcsú és szabályos termete, sima gesztenyeszín haja, törzsökös magyar
-hangja és kifogástalanul jól hangzó beszédmodora.
-
-A három vagy négy évi szorgalomnak jutalma lett, hogy egy szép reggel,
-midőn Gábor úr éltének huszonkettedik évét betölté, gyönyörű öntudatra
-ébredt fel:
-
-– Okleveles mérnök vagyok!
-
-Ezt mondta, de rögtön utána gondolta: ha tudniillik akad is valami mérni
-való!
-
-
-
-
- II.  (Belép a világba, hol a multnak is nyomaira talál.)
-
-És akadt mérni valója.
-
-A legközelebbi tavasz nyiltával megkezdték a törvény által engedélyezett
-«északkeleti vasút» terveit papirra rajzolni.
-
-Szabolcsy Gábor úr, egyelőre ugyan rendes fizetés nélkül, de
-tisztességes napi díjjal ellátva, mint mérnöksegéd működött a
-szakaszmérnök vezérlete alatt, és reggeltől estig kereste a legkedvezőbb
-irányt az Ugocsában fekvő Királyházától fel Sátoralja-Ujhelyig s a hol
-megtalálta, ott levert czövekekkel ki is jelölte.
-
-Nagy híre volt akkor e dolognak a vidéken s a helybeliek nem érthették,
-kinek van annyi kivetni való milliója, hogy a Bodrogközön át vasutat
-építsen, egyszerre három felé: éjszak irányában Kassára, kelet felé
-Mármaros-Szigetre, délnek Szatmárra, egész Debreczenig. Nem régiben
-kavicsolt országúttal is megelégedtek volna.
-
-Még a legokosabbak is hiába való ámításnak tartották a megindított
-méréseket s csak midőn hallották, hogy Szatmár mellett a Szamosra
-vashidat építenek s a munkát tényleg is megkezdték, vették észre, hogy
-mégis több lesz ez tréfánál és szóbeszédnél.
-
-A mérnöksegéd ápril elején, a midőn a fák zöldülnek s ezzel együtt a
-hernyók is kibújnak a tojásból, épen Réthfalva közelében dolgozott, a
-hol a vonal szemlátomást emelkedik és utat keres a hegyek közé, hogy
-bejuthasson a Hernád völgyébe.
-
-Ez a Réthfalva oly csekély falu, hogy ide nem hogy állomást, de még
-úgynevezett megálló helyet sem terveztek. A falu a lapályon nyúlik
-végig; csonka tornya alig emelkedik ki a nyir és egerfák koronái közől.
-Dél felé düllőút kigyózik ős Beregszász felé s az út árkán túl élő
-sövényből képződött kerítés vonul hosszára.
-
-Itt kell felmenni a dombra, melynek lejtőjén Réthfalvy báróné igénytelen
-kastélyának cserépfödele piroslik ki a hárs- és vadgesztenyefák lombjai
-közül.
-
-A kastélyon túl ismét árnyas park következik; egy magas és tisztás
-pontról pedig sárga homokkőből faragott obeliszk, bizonyára valami
-síremlék, tünik elé és uralkodni látszik az egész láthatár fölött.
-
-Gábor mérnök már harmadnap óta közeledik műszereivel e pont felé és
-előre látja, hogy ki nem kerülheti.
-
-Épen most a déli órákban nagy szorgalommal nézeget végig látcsövén;
-vonalakat jegyez az asztalán kifeszített papirívre, a mint egyszer
-látja, hogy a kert rozzant rácsos kerítése mellett két női alak tünik
-el.
-
-Ő már tudta, mert a vele dolgozó vidéki napszámosok beszélték, hogy az
-előtte fekvő kastélykában özvegy Réthfalvy báróné lakik, mintegy
-tizenkét éves leánykájával.
-
-Mindjárt az első megpillantásra jó gondolata akadt. Munkája közben bőven
-tapasztalta, hogy ha nagyon örvendenek is a birtokos urak a vasútnak,
-mindig berzenkednek, ha bár kárpótlás mellett is, jól vagy rosszul ápolt
-kertjökből egy darabkát át kell engedniök.
-
-Előre félt, hogy a báróné sem fogadja örömest az ily czélból érkezett
-látogatást. Tehát legjobb lesz, ha felhasználja e véletlen találkozást s
-rövid úton engedelmet kér a kert kerítésén áthatolni.
-
-Oda hagyá tehát műszereit s mint világlátott ifjú bátran, de szerényen
-bemutatá magát a bárónénak és előterjeszté kérését.
-
-– A mi ezt illeti, – felelt a báróné igen kétes és bizalmatlan hangon –
-elvadult kertem egészen uraságod rendelkezése alatt állhat.
-
-– Engedje meg méltóságos báróné, hogy e kegyét szívem mélyéből
-megköszönhessem. Húsz percznél tovább nem fog tartani
-alkalmatlankodásom. Csak átsétálok, leveretek nehány czöveket s megyek
-tovább.
-
-– Húsz percz nem sok, de én attól félek, hogy önök a vasutat épen az én
-kertemen keresztül akarják építeni.
-
-– Egyáltalában nincs szándékunkban, hanem amott a domb lejtőjén
-mindenesetre kénytelenek leszünk egy vagy kétszáz négyszög méternyi
-darabkát a kertből elmetszeni.
-
-– Hogyan? ott a legmagasabb ponton?
-
-– Ott, a hova mutatok.
-
-– Isten őrizzen még a gondolattól is. Ön épen azon síremlék felé mutat,
-mely itt az én kertemben szent kegyelet tárgya.
-
-A mérnök a sírkő felé nézett s rövid meggondolás után kérdé:
-
-– Pusztán csak a sírkő vagy egyszersmind a hely is érdekli méltóságod
-családját?
-
-– A hely tán közönyös volna; de az elhunytnak hamvai épen ezen kő alatt
-nyugosznak!
-
-– Akkor semmi baj, semmi nehézség. A társaság birtokba veszi e földet;
-méltányos árát kifizeti; a sírkövet pedig a kegyelettel őrzött hamvakkal
-együtt, saját költségén áthelyezi oda, a hová méltóságod parancsolja.
-
-– Köszönöm a megnyugtatást, de fájna lelkemnek e porok nyugalmát
-megháborgatni. Oly széles e világ, mindenütt föld és tágas tér
-kinálkozik: tehát mindegyre mehet a vasútnak, ha nehány öllel jobbra
-vagy balra viszik át határunkon.
-
-[Illustration: Ott, a hova mutatok.]
-
-– Bocsánatot kell kérnem, de a különbség, úgy mérnöki, mint pénzügyi
-tekintetben óriási. Vonalunknak épen azon sírkő irányában kell
-áthatolni; minden más tervezés teljes lehetetlenség.
-
-– Nagyon lekötelezne engem, ha szíveskednék megmagyarázni e
-lehetetlenséget.
-
-– Örömmel és készséggel szolgálok vele, mert a kérdés igen egyszerű és
-könnyen megérthető. Ime: vonalunkat, itt bizonyos magasságra már
-felhoztuk, s ezen magasságot többé elvesztenünk nem szabad. Ha kimélni
-akarjuk a kertet és kívül maradunk a kerítésen, mindjárt ezen
-ültetvények határán túl oly meredek domb oldalába jutunk, hogy legalább
-300 folyó méter hosszúra oly mély bevágást kell ásatnunk, hogy többe
-kerülne 300 ezer forintnál, még azon esetben is, ha mélységben mindenütt
-földet és nem kősziklát találunk. Ellenben ha betörhetek a kertbe,
-egyenesen neki mehetek a sírkőnek, azt a kis dombot könnyen átvájhatjuk,
-s mindig a föld felületén maradva, akadály nélkül folytathatjuk utunkat
-kitüzött czélunk felé.
-
-– Köszönöm a szives magyarázatot; de mi történnék, ha mint birtokos
-ellenszegülnék a tervnek?
-
-– A báróné bölcsen tudja, hogy a kisajátítási törvény föltétlenül
-mellettünk szól.
-
-– Még a temetőket is fölháborgathatják?
-
-– Mindent, a mi utunkban áll, a vállalat és az ország közlekedési
-rendszerének érdekében. Ebből azonban nem következik, hogy a vasúti
-társaság török és tatár módjára kénye-kedve szerint romboljon és
-pusztítson.
-
-– Lám, ön is elismeri.
-
-– Elismerem, de hozzá teszem: teljes kárpótlás nélkül.
-
-– És mi történnék, ha ön mindezek daczára, a vasutat mégis a kert
-kerítésén kívül, arra fölebb tervezné?
-
-– Mi történnék? A részvényes társaságot ugyan baj, vagy indokolatlan
-költség terhe sehogy sem érhetné. Mert én csak mérek és tervezek, de
-utánam jő majd főnököm, a ki munkámat megbírálja és felülvizsgálja.
-
-– Hagyja tehát az eldöntést főnökére. Ki tudja, annak az úrnak tán
-lágyabb szíve lesz, mint önnek és én vele megalkudhatom.
-
-– Oh báróné, ez hiú remény: az én főnököm a megtestesült
-kétszerkettőnégy. Ő csak végig nézne e vonalon s az én munkámat
-irgalmatlanul félre vetné. Valószínű, hogy még engem is elcsapatna a
-szolgálatból, azon lealázó indokolással, hogy a vasútépítés
-mesterségének még az ábéczéjét sem értem.
-
-– Oh, – felelé a báróné büszke mosolylyal, – ily áldozatot nem
-követelhetünk. Különben pedig kertem nagyobb, mint kell; a sírkövet
-pedig áthelyezhetem. Csak azt tudhatnám, nem fenyegeti-e birtokomat még
-más megcsonkítás is, mert olvastam, hogy a vasút mindenhatósága előtt
-kastélyoknak és templomoknak is romba kell dőlni.
-
-– Ez igaz, de csak akkor, ha elkerülhetlenül útban állnak. Itt azonban
-csak e domb lejtőjén kell áthatolnunk, s minden más irány kérdésbe sem
-jöhet.
-
-– Akkor megnyugtatva vehetek búcsút. Isten önnel, uram.
-
-– Méltóságodnak alázatos szolgája.
-
-Mikor a báróné visszafordult, a kis leányka, a ki eddig egy hangot sem
-bocsátott ki ajakán s csak bámulta azt a csodálatos embert, a ki vasutat
-tud építeni, megrántotta anyjának öltözékét és franczia nyelven mondá:
-
-– Mamám, valamit elfeledtél.
-
-– Valamit elfeledtem? Ugyan mit, édes leányom?
-
-– Azt mondtad, mikor ide jöttünk, hogy ebédre kellene híni azt az urat.
-
-A báróné elpirult s zavara annál nagyobb lehetett, mert ily emlékeztetés
-után, akarva sem tehetett többé meghivást.
-
-A mérnök azonban segítségére jött a megszorult anyának, és hasonlókép
-franczia nyelven szólva, nevetve mondá a kis leánynak.
-
-– Kisasszonykám: mi mérnökök nem érünk rá, hogy ebédelgessünk. Munka
-előtt hatalmasan megreggelizünk úgy, hogy estig eszünkbe sem jut az
-evés.
-
-Most a báróné is felbátorodott. Érzette, hogy ez a fiatal ember most
-segítségére jött. Aztán a hibátlanul beszélt franczia nyelv is elárulá,
-hogy jól nevelt és jó házból származó ifjúval van dolga. El sem hitte
-volna, hogy árvaházi növendék, egykori szatmári convictor-diák áll
-előtte! Tehát jóvá akarván tenni nem is egészen szándéktalan
-mulasztását, kérdé:
-
-– Vasárnap is dolgoznak?
-
-– Akkor pihenünk. Nem szabad munkás embereinket Isten házától
-visszatartanunk.
-
-– Ezt örömmel hallom. Holnap vasárnap s ha ön szíves volna, pontban két
-órakor hozzám ebédre jőni, szívesen látom.
-
-– Mély köszönettel fogadom méltóságod kegyét.
-
-Ezzel vége volt e találkozási jelenetnek. A báróné leánykájával a kert
-sűrűi közé tünt; a mérnök folytatta munkáját.
-
-Másnap csinosan felöltözött az ifjú s a kijelölt idő előtt öt perczczel
-belépett a báróné kastélyába s bemutatá magát névszerint is.
-
-A midőn a báróné e nevet hallotta, megrettenve nézett vendégére és éles
-szemmel vizsgálá annak arczvonásait. De már nevelésénél fogva megszokta,
-hogy kiváncsiságát elpalástolja: szokott udvariassággal fejezé ki örömét
-és széket mutatott neki.
-
-Leültek és közönyös tárgyakról beszéltek, de már a következő pillanatban
-nyilott az ajtó és Lenke kisasszony nagy győzelemmel jött be a hírrel,
-hogy a szakácsné készen van s ha mama parancsolja, tálalhat.
-
-A mérnök szerény helyzeténél fogva nem birt annyi bátorsággal, hogy a
-bárónénak karját ajánlja; bár ismerte a szabályt, hogy a kit vendégül
-hivnak, annak igényei és kötelességei is vannak. Tehát csak egymás
-mellett mentek s az ifjú megnyitá az ebédlőbe vezető ajtót. A báróné
-pedig ezalatt gondolá: akármilyen derék ember is lehet a középosztályból
-származó férfi, mégis meglátszik rajta, hogy nem a mi társaságunkban
-nevekedett.
-
-Az ebéd, míg a levest kanalazgatták, hallgatva s azon túl is feszes
-társalgás között folyt, míg Lenke kisasszony, a kinek meg volt engedve a
-gyermekkor szabadságaival élni, a leghathatósabb pártfogása alá vette a
-vendéget s elkezdett tőle a legélénkebb kiváncsisággal mindenfélét
-kérdezgetni.
-
-– Hol tanulta a mérnök bácsi a vasútépítés mesterségét? Mért kellett
-önnek a mérés alatt mindig a látcsőbe nézni? Mit jegyezgetett
-minduntalan arra a nagy papirosra? Hogy tudja, hova kell a czövekeket
-leverni? Mért tűznek fel fehér-vörös zászlócskát a póznák tetejébe?
-Mikor érkezik az első vonat Réthfalvára? Kit fogadtak fel a faluból
-konduktornak, a ki az állomás nevét kiáltja s megmondja, hány perczig
-időznek azon a helyen?
-
-A báróné nevette a kis leány csevegését; az első hallásra visszatetszett
-neki a «mérnök bácsi» czímzés, de a fiatal ember kapva kapott az elébe
-rakott kérdések özönén, mert egészen saját elemébe jutván, a tudnivaló
-leánykának minden kérdésére kimerítő választ és fölvilágosítást adott.
-Ez pedig hallgatott rá s minden szavát szentírásnak vette. Soha életében
-ily boldog nem volt, mint midőn édes anyja kastélyában, itt épen
-szemközt vele, az asztal túlsó oldalán egy ember ült, a ki vasutat tud
-építeni.
-
-Ebéd után a kertbe mentek s Lenke kisasszony még mindig a vasutakról
-álmodozván, kérte a mérnököt, mutatná meg, hol lesz a töltés, hova
-rakják le a síneket? Azt mondta, a hányszor hallani fogja a mozdony
-füttyét s a vonat dübörgését, mindig ide szalad s meglátja, ha ismerősei
-közül valaki Réthfalva fölött átutazik.
-
-– Már tudniillik nyáron és nappal, – jegyzé meg az anyja – mert télen és
-éjjel mégis jobb lesz csendesen a meleg ágyban maradni.
-
-Ez alatt a társaság a domb lejtőjén haladva, a kert végére ért a sírkő
-közelébe. Ez igen szomorú emlék volt, úgy anyag, mint művészi kivitel
-tekintetében. Gábor mérnök tudományához illő közönynyel pillantott a
-sárga-szürke s könnyen porladozó anyagból készült műre, mely bizonyosan
-a vidék valamelyik közönséges kőfaragójának kontárkodása lehetett.
-
-Azt hitte, a bárónak, a kastély néhai urának nevét fogja olvasni, de
-csak kezdőbetűket látott:
-
-gr. Sz. G. H. E.
-
-1849.
-
-A kis leány kedvtelve nézett a vendégre, azon büszke öntudattal, hogy
-most ő mondhat valamit a mérnöknek, a mit a híres tudós nem tud s csak
-tőle fogja hallani.
-
-– Eltalálja mérnök bácsi, mit jelentenek e betűk?
-
-– Eltalálom, ha Lenke kisasszony oly szíves lesz és megmagyarázza.
-
-– Igen örömest: gr. Sz. G. H. E. annyi mint: gróf Szabolcsy Gábor
-honvédezredes.
-
-A fiatal ember azt hitte, jéggé fagy minden vére. Mintha sejtelme súgta
-volna, szent az a hely, a hol most áll. Jártában, keltében ma kerül
-szeme elé a valóságban is egy ember, a kit Szabolcsy Gábornak neveztek
-és itt van eltemetve Réthfalván, az országnak oly félreeső zugában,
-melyet csakis egy vasútnak szeszélyes kanyargása fedezhet fel.
-
-Azt is látta az ifjú, hogy a báróné szeme mint éles bonczkés vág az ő
-arczvonásai közé, mintha lázas szenvedélylyel keresné, minő hatást tesz
-e név az ő vendégére?
-
-A kis leány azonban tovább is ártatlan vidámsággal csevegett:
-
-– Ugy-e önt is Szabolcsy Gábornak hívják? Én ezt már régen tudom.
-Elfecsegte nekem a szobaleány, mikor ön még a hegynek másik oldalán
-mércsikélt. Rokona ön annak, a kit itt eltemettek?
-
-– Én, kisasszony? Épen nem. Hogy lehetnék rokona olyan úrnak, a ki grófi
-czímet viselt, én pedig egyszerű polgár vagyok.
-
-Most már a báróné is közbeszólt:
-
-– Ön soha sem hallotta, hogy élt egykor egy Szabolcsy Gábor
-honvédezredes?
-
-– Oh igen; van tudomásom róla, a mennyiben említve van e név Horváth
-Mihálynak a szabadságharcz lefolyásáról írt történelmi könyvében. Ez
-azonban puszta névrokonság, melynek semmi értelme, semmi értéke rám
-nézve. Ismertem Pesten egy Károlyi György nevű hordárt, a ki dolga
-közben gyakran ellépdelhetett a Károlyi gróf palotája előtt a járdán, a
-nélkül, hogy akkor büszkébbnek érezte volna magát, mint máskor.
-
-A kis leány csodálkozva nézett a beszélőre. Meglepte gyermeki elméjét
-ezen erős vonásokkal oda vetett hasonlítás. És csak mint visszhang
-ismétlé:
-
-– A mérnök bácsi ily hideg marad a Szabolcsy gróf sírja mellett, mint az
-a hordár a Károlyi palota előtt?
-
-Ez oly egyenes és közvetlen kérdés volt, hogy a mérnök elpirult, mondani
-akart valamit, de sehogy sem tudott alkalomszerű válaszra szavakat
-találni.
-
-Szerencséjére a báróné megfordult és útját a kert kanyargó ösvényein a
-kastély felé vette. A többiek hallgatva követték s midőn a ház verendája
-elé érkeztek, a mérnök búcsút vett a vendégszerető bárónétól.
-
-Elment lakására a faluba.
-
-De ki tudja, mit gondolt útjában, míg fejét lehorgasztva, lassú
-léptekben haladott a zöldelő szántóföldek szélén?
-
-Mert a legkomolyabb ember is oda engedi néha lelkét a képzelmek
-országába s rajzol maga elé oly csodálatos regényt, mely a valóságos
-életben még képtelenségnek, lehetetlenségnek, sőt eszeveszettségnek is
-sok.
-
-
-
-
- III.  (Újabb nyomok, de melyeken megindulni nem lehet.)
-
-Két év mult el.
-
-Szabolcsy Gábor mérnöksegéd a rábizott munkát oly gyorsan, helyesen,
-pontosan végzé be, hogy főnökei semmi hibát, semmi javítani valót nem
-találtak abban. Elfogadták tehát tervezetét s a tényleges építés alatt
-is, mint a részvényes társaság közege, felügyelői minőségben őrködött
-munkája fölött.
-
-Mikor pedig készen volt a vasút s a vonatok a kitűzött órában és
-perczben jöttek, mentek, a mi Gáborunk, a Bodrogköz felső vidékén már
-mint rendes fizetéssel ellátott szakaszmérnök hivataloskodott,
-éltekorának nem egészen huszonnegyedik évében.
-
-Hivataloskodása közben elégszer átrobogott a vonattal a réthfalvi
-kastély kertje mellett. Látta, hogy a honvédezredes sírját vagy húsz
-lépéssel alább állították fel. Hallotta a vidékiektől, hogy a báróné az
-obeliszket jobb mesterekkel újra megfaragtatta, sőt, változván a
-viszonyok, most már az elhunytnak teljes nevét, czímét és
-honvéd-hadseregbeli rangját egészen kiírva, a kőre metszette.
-
-A kert azonban csendes s hallgatag maradt, s tán még inkább elvadulva,
-elhanyagolva, mint azelőtt.
-
-Hát a kedves kis Lenke kisasszony hová lett? Pedig, hogy igérkezett
-egykor, hogy a hányszor hallani fogja a mozdony füttyét, mindig
-fölszalad a pálya töltéseig, üdvözli az átutazó ismerősöket és lebegteti
-zsebkendőjét, míg csak el nem veszti őket látköréből.
-
-Soha egyszer sem látta; de nem is csodálkozhatott rajta, mert
-meghallotta a vidékiektől, hogy a kis leányt nevelőintézetbe vitték,
-valamelyik apáczakolostorba, Váradra vagy Kassára.
-
-Egyszer, augusztus hónak naptól ragyogó délutánján, közel Réthfalvához
-volt dolga. Eltöltött már több napot a szomszéd állomás pályaházában s
-aztán felült azon szörnyű kis járműre, melyet két ember hajt, és sebesen
-átiramlik a pálya felszinén.
-
-A réthfalvi kastély kertje mellett már állott a 77-ik számmal jegyzett
-őrház s itt megállapodott.
-
-Leszállt a kis kocsiról, belépett a rozzant rácskerítés hézagain
-keresztül a kertbe s meglátogatá a sírkövet, mely iránt egykor oly
-közönyt mutatott, de mégis ki tudja mit érzett?
-
-Ott állott tehát néhány perczig a sírkő előtt s levett kalappal olvasta
-el a teljes feliratot. Titkos sóhaj lebbent el ajkairól s aztán újra
-visszament munkája folytatására.
-
-Még az utolsó perczben is visszanézett, de nem látott senkit.
-
-Igen, nem látott senkit; egy lelket sem: de ebből nem következik, hogy
-őt sem látta volna valaki.
-
-Lenke kisasszony járt a kertben, mert iskolai szünidő levén, a két
-legforróbb nyári hónapot itthon töltötte. A kis leány látta a rögtön
-jött s rögtön távozott tüneményt s aztán gyors futással rohant anyjához,
-a ki a kastély verandája előtt a hársfák alatt hűsölt és olvasgatott.
-
-– Mamám! – kiáltá még távolból – képzeld: ő itt volt. Én láttam őt.
-Bejött a kertbe, körülnézett; elolvasta a sírkő felírását s aztán megint
-eltünt.
-
-– Ő! – felele a báróné csodálkozva – kiről beszélsz? ki az az ő?
-
-– Hát édes mamám, az a mérnök, a ki a vasutat építette s a ki egyszer
-itt ebédelt nálunk.
-
-A báróné félre vetette könyvét, anyai szeretettel inté magához gyermekét
-és átölelé. Aztán oktató hangon mondá:
-
-– Kis leányom, te helytelenül fejezted ki magadat. Tanuld meg, hogy így
-röviden «ő»-nek csak a legközelebb hozzánk tartozókat szoktuk nevezni.
-Az apát, az anyát és a testvért. Minden esetben pedig csak azt, a kiről
-más is tudja a családban, kiről van a szó? Te pedig idegenről mondtad,
-hogy láttad őt. Hogy találja ki mamád, kit láttál, minden kérdés és
-magyarázat nélkül.
-
-A kis leány elpirult és elhallgatott. Nem tudta ugyan megmagyarázni
-miért? de titkos ösztöne súgta, hogy meggondolatlan beszédével valamit
-elárult, a mit jobb lett volna elhallgatnia.
-
-Tán, hogy ő ezen emberről többször gondolkodott, mint a hányszor
-beszélt.
-
-A báróné pedig, hogy az adott leczke után, újra megnyugtassa leányát,
-karjai közé szorította gyermekét, százszor megcsókolta, az alatt pedig
-lelki szemével benézett a bizonytalan jövő titkaiba.
-
-– Szegény kis leányom, – gondolá, telve anyai aggodalmakkal – ki tudja,
-hol él, hol rejtőzik e pillanatban azon ismeretlen, a kit te egykor
-szívedben csak ő-nek fogsz nevezni? Valószínűleg most hallgatja a jogot
-valamelyik egyetemen. Vagy már elmehetett komoly nevelőjével külföldi
-első nagy útjára. Most nézi szép Olaszországot, boldog Francziaországot,
-dúsgazdag Angliát. Ki tudja, hát ha ezen titkos ő, épen most Párisban
-dőzsöl, könnyelműen pazarolja örökségét, eszeveszetten tékozolja
-ifjúságát. Ki tudja, hát ha ez a jövendőbeli ő, már nem is fiatal ember?
-Nős, gyermekei vannak; később özvegy lesz és szürkülő szakállal, mint
-karvaly jő, hogy elragadja tőlem szelíd galambkámat.
-
-Az öreg, de dúsgazdag kérő oly megszokott és mindennapi tünemény a mi
-nagyvilági társadalmunkban!
-
-Aztán fönhangon kérdé:
-
-– Beszéltél azzal az úrral?
-
-– Oh, nem mamám. Mikor megláttam, elrejtőztem a bokrok mögé: mert nagyon
-féltem; rettenetesen megijedtem tőle.
-
-– Megijedtél?
-
-– Mert két év óta, hogy nem láttam, olyan nagy fekete szakálla nőtt.
-
-– Dőre kis leány. Azt jól tetted, hogy vissza fordultál és nem beszéltél
-egy idegennel, a ki engedelem nélkül áttör a kert kerítésén; de máskor
-ne rejtőzz el, hanem menj más útra, vagy jőjj egyenesen hozzám.
-
-– Igen, mamám.
-
-Ezalatt az ifjú mérnök már a második állomáson is túl volt és nem sokára
-megérkezett útja czéljához, a hol könnyű járművéről leszállt s
-találkozott az itt rá váró szolgabíróval, kivel holmi kisajátítási
-ügyekben még mindig akadt hivatalos elintézni valója.
-
-A munka néhány órát vett igénybe, s midőn az ellenkező irányból érkező
-rendes vonat a pályaház elé ért, mindketten felültek s visszautaztak a
-megye székvárosába.
-
-A nap már gyorsan hanyatlott a láthatárt elzáró hegyláncz gerincze felé,
-a vonat elrobogott a réthfalvi kastély kertje fölött, s ketten
-gyönyörködve néztek le a kies völgybe, melynek lejtőjén a báróné
-kastélyának tetőzete a búcsuzó nap sugaraitól elöntve, vérvörös lángban
-égett.
-
-– Sohasem mehetek el itt – jegyzé meg a szolgabíró – a nélkül, hogy el
-ne gondolnám, minő csodálatos teremtése az úristennek az a Réthfalvyné.
-
-– Miért? Én voltam ott egyszer ebéden; egyszerűség és ősi zamat
-uralkodik a házban, mint örök gyászt fogadott özvegyhez illik.
-
-– A vidék urai, ha csak tehetik, kikerülik e házat.
-
-– Mi kifogásuk lehet ellene?
-
-– Azt mondják, a báróné méltatlan rangjához, mert gyülöletes módra
-fösvény.
-
-– Fösvény!
-
-– Mások szerint csak józan takarékos módon él. Különben itt, ha valahol
-az urak örökös dáridótanyát nem találnak, azon házra hamar ráütik a
-fösvénység bélyegét. Ismeri ön a báróné ifjúságának regényét?
-
-– Sohasem hallottam.
-
-– Akkor elbeszélem, mert érdekes és rövid. Az egykor szép Réthfalvy
-Laura szeretett egy fiatal grófot, a ki történetesen épen az ön nevét
-viselte.
-
-– Megtoldva a grófi czímmel.
-
-– Igen megtoldva. Szabolcsy Gábor gróf azonban őseinek birtokából egy
-talpalatnyi földet sem nevezhetett sajátjának, mert mindent, még atyja
-életében, elvitt a csőd és az árverés. Egyedül csak huszárfőhadnagyi
-fizetéséből élt. Ez okból a leányt nem adták hozzá. Laura kisasszony
-otthon maradt s nagyon kezdett már elvirulni, a midőn kétségbeesésében
-férjhez ment unokatestvéréhez Réthfalvy Pál báróhoz, a ki a
-tőszomszédságban fekvő két falucskának ura volt. Igen ura, de csak
-névleg, mert a házasság után csakhamar kitünt, hogy férjemuram legalább
-is annyival adós, a mennyit birtoka megérhet. Nem sokára leányka
-született e házasságból, s míg a nő gyermekágyban feküdt, a gyöngéd
-férj, Pesten, kártya közben úgy összeszólalkozott valakivel, hogy párbaj
-lett a dolog vége, s a báró urat a golyó épen a homlokán találta. Ekkor
-az özvegy feltette magában, hogy összes erejét megfeszíti, minden
-nélkülözéssel megküzd, de férje adósságát kifizeti s mind a három falut
-megtartja.
-
-– Dicséretre érdemes elhatározás.
-
-– Úgy van, ha fia volna. De mire való ez az erőködés egy leány miatt, a
-ki ha szép lesz, épen úgy elvihet egy, mint három falut az idegen
-családba.
-
-– Mi lett a grófból?
-
-– Az, a mi szokott: a főhadnagyból kapitány. Ekkor kitört a forradalom,
-és Szabolcsy gróf átcsapott a honvédekhez. Kétszer kapott sebet. Az
-elsőből kiépült, de nyár közepén az orosz portyázók úgy mellbe lőtték,
-hogy félholtan hozták vissza a táborba. Itt sem volt maradása. Feltették
-egy közönséges paraszt szekérre s hurczolták éjjel-nappal, míg végre
-Laura kisasszony hírét vette s a beteget saját kastélyába hozatá.
-
-– Még mint leány?
-
-– Még mint leány. Atyja épen ezen idő előtt halt meg: tehát Laura
-kisasszony egészen szabadon rendelkezhetett kezével. A gróf öt napig
-feküdt a kastélyban. A báróné erősen állítja, hogy betege soha egy
-perczre sem nyeré vissza emlékezetét: mások az ellenkezőt állítják, sőt
-hozzá teszik, hogy Laura kisasszony a halállal küzdő grófot örökös
-szemrehányásokkal és hűtlenségi vádakkal kínozta. A halál véget vetett a
-kínos helyzetnek, s az ezredes sírt és emlékkövet kapott a kastély
-kertjében.
-
-– Tehát mégis megtisztelte.
-
-– Oh, nem ő! hanem a vidéki hazafiak adtak össze vagy hetven forintot.
-Azok faragtatták valami kontárral s midőn a követ ide szállították,
-Laura kisasszony nem mert ellenkezni. Aztán ott állott az emlék sok
-évig, míg a vasút miatt vagy tíz öllel alább kellett újra felrakni
-darabjait.
-
-– Laura kisasszony azután ment férjhez?
-
-– Néhány évvel később.
-
-– Szerelemből?
-
-– Tisztán és egyedül csak azért, hogy a formaszerinti vén leányság
-ízetlen helyzetéből kimeneküljön.
-
-– – – –
-
-Ismét néhány hónap telt el.
-
-A szakaszmérnök buzgón s kedvtelve hivataloskodott, míg egy őszi napon
-az igazgatóságtól azon parancsolatot kapta, hogy haladék nélkül menjen
-Szatmárra, a hol a Szamos hídjának feljáró töltései mindkét felől
-sülyedni kezdenek; a pálya döczögős, a sínek szétválnak s a közlekedő
-vonatokat vész fenyegeti. Tehát vizsgálja meg a dolgot, készítsen tervet
-és részletes költségvetést, miként lehetne a mutatkozó hibát
-leggyorsabban és legolcsóbban kijavítani?
-
-Nagyon hízelgő megbizatás volt ez egy szakaszmérnök részére. Az
-igazgatóság hivatalosan kimondta ezzel, hogy Szabolcsy Gábor mérnök
-ügyességéről sokat tesz fel.
-
-Másnap tehát becsomagolá műszereit és útnak indult.
-
-Ily küldetésben ő volt a legnagyobb úr az egész vonaton; a
-mozdonyvezető, a konduktor kalapemelve fogadta parancsait. Oda ült, a
-hová neki tetszett, a hol legkényelmesebb helyet talált s más idegen nem
-háborgatta gondolataiban.
-
-Mert az utóbbi idők óta az ifjúnak lelkét kínos kételyek marczangolták,
-miktől nem tudott megszabadulni.
-
-Éles szemű fiatal ember volt, mindent látott; jó emlékező tehetséggel
-birt, semmit el nem feledett. Sokat hallott s mindent észszerűleg
-összeköttetésbe hozott s tudott azokból következtetéseket is vonni.
-
-Anyjának egykori szavai is felmerültek emlékezetében. A mit akkor még
-nem értett, ma már világosabb utmutatóul szolgált. Egybevetette ezzel
-azt is, a mit anyjának ismerőseitől hallott. Most kezdte érteni, mért
-vizsgálta a báróné oly élénk kiváncsisággal az ő arczvonásait s így
-lassanként, fokról fokra hozzá szokott azon gondolathoz, hogy az ő
-ismeretlen édes atyja és a réthfalvi parkban eltemetett ezredes
-életpályája között sok hasonlatosság van.
-
-Csak a grófi czím forgatta fel minden okoskodását. Ezt a körülményt ő
-soha sem hallotta; erről senkinek legtávolabb sejtelme sem lehetett.
-
-De visszagondolt gyermekkorára. Tudta, hogy anyja szegény asszony volt,
-de azért, míg élt, fiát mindig csinosan járatta és úgy nevelte, mint a
-jó és művelt családokban szokás.
-
-Ama rettenetes és minden boldog jövőt megsemmisítő eszmét, hogy ő
-törvénytelen gyermek, már úgy megszokta, mint a született vak a
-világtalanságot. Fájt neki, de nem esett kétségbe miatta. Ha egykor
-főmérnök lehet: ugyan mit kivánhat többet e mostoha világtól?
-
-Azt is hallotta édes anyjának ismerőseitől és szomszédaitól, hogy özvegy
-Szabolcsy Gáborné soha sem tudta jogát e névhez bebizonyítani. Azon
-állítását, hogy egybekelése Lengyelke nevű faluban ment végbe, de ezen
-helységet az oroszok a templommal és a matrikulákkal együtt porrá
-égették, csak oly mesének tartották, minőt a szerencsétlen eltévedt nők
-szoktak hibájuk elpalástolására feltalálni. Ellenben országvilág tudta,
-hogy az egykori Lengyelke ma már többé nem létezik; a lakosok a szomszéd
-falvakba költöztek s az egykori háztelkekből kövér szántóföldek
-keletkeztek.
-
-De mit használt ez is? különösen oly fiúnak, a kinek keresztlevele sok
-évvel később kelt születésénél?
-
-És ha ő maga meggyőződhetnék is, hogy törvényes ágyból született; vajjon
-ezen biztos öntudatával más véleményre téríthetné-e a világot, mely
-bizonyítékok nélkül semmit sem tartozik elhinni?
-
-És mégis oly nehéz és elviselhetlen fájdalom egy gyermeknek azon hitben
-élni, hogy édes anyja, a ki őt úgy szerette, a ki csak érte élt, egykor
-többé jóvá nem tehető hibát követett el!
-
-A grófi czím legkevésbbé sem érdeklette. Ennél többet ért volna előtte
-egy becsületes iparos atyától öröklött jogos név. Gróf és szakaszmérnök!
-Méltóságos czím és napi munkával keresett kenyér! Ez több mint
-hiábavalóság, valóságos gúny és nevetség.
-
-De végre is kellett valami igaznak lenni abban, hogy az ő atyját
-Szabolcsy Gábornak hítták. Jártában, keltében soha nem talált ily névre.
-A lapokban nem fordult elő; a czímkönyvben sehol nem találta fel.
-Andrássy Gyula vagy Deák Ferencz, százával találkozik: de Szabolcsy
-Gábor csak egy élt a világon. Ez gróf volt és honvédezredes; meghalt a
-báróné kastélyában, a hova sebesülten és eszméletlen állapotban hozták
-és eltemették a kert díszhelyén, tisztelve és nagyrabecsülve még
-emlékében is!
-
-Ily tépelődések között érkezett meg az ifjú, még azon nap délutánján
-Szatmárra, a hol első teendője volt a rábízott ügyben tájékozást
-szerezni.
-
-Egyszerre egy végig-pillantással látta, hogy a pályán mutatkozó kár
-csekélység, és gyakran előfordulni szokott okból származott.
-
-Úgy látszott, hogy a vészjósló jelentést a dologhoz nem értő egyén
-küldte Pestre. Néha megtörténik az efféle rosszlelkűségből és csalárd
-számításból is: hogy új munka legyen, a vezető mérnök pedig a homok- és
-kavicsszállítás fejében patikáriusnak való számadást terjeszszen az
-igazgatóság elé.
-
-Gábor mérnök a sok irogatás, tervezgetés helyett, rögtön saját
-felelősségére munkához látott s nehány nap mulva értesíté az
-igazgatóságot, hogy minden rendén van s a nehány száz frtnyi kiadást az
-állomási főnök «mulasztást nem tűrő javítások» czímén az állomási
-pénztárból előlegezte.
-
-Az igazgatóság tagjai fejöket csóválták ezen hihetetlennek látszó hírre
-s rögtön főmérnököt küldtek Szatmárra «felülvizsgálat» végett. A
-jövés-menés, méregetés ismét nehány napba került, de az eredmény csak az
-volt, hogy a végbevitt munka helyes, a pálya jó és tökéletesen
-«praktikabilis».
-
-Egyéb sem kellett a direktóriumnak, ha a czél el volt érve. Ott a
-tanácsban a szakértők mindjárt kezdetben 20,000 frtról beszéltek; de ez
-sem lett volna baj, mert a részvényes társaság állami biztosítékot
-élvez: tehát bú nélkül költhet. Mert ha a sok rendes és rendkívüli
-kiadások folytán kevés a jövedelem, arra való az ország, hogy
-kötelessége folytán fizesse a hiányt!
-
-
-
-
- IV.  (Hátrahagyott levél az anyától.)
-
-A munka be volt fejezve, az igazgatóságtól megérkezett a dicséret és
-elismerés s a legközelebb bekövetkezett vasárnapon az ifjú mérnök teljes
-szabadságot élvezett.
-
-Korához képest szép állással birt; a rendes fizetés mellé, a folytonos
-kiküldetések alkalmával még megfelelő napidíj is járult s miután semmi
-hajlam nem volt benne könnyelműségre, vagy épen pazarlásra, kellemesen
-élt s tárczájában a pénz soha sem hiányzott.
-
-Elhatározta, hogy szabad napját gyermekkori emlékeinek megtekintésére
-szenteli. Bejár minden helyet, a hol hajdanában megfordult; megnézi a
-kis ház udvari szobáját, a hol édes anyjával lakott; eltekint a püspöki
-convictusba, a hol az egykori legkisebb fiúk ma már a legidősebbek:
-vajjon emlékezni fog-e itt valaki rája?
-
-A város időközben valamennyire meg is szépült; a helybeliek legalább azt
-tartják, ma már rá sem lehet ismerni a régi Szatmárra. Gábor mérnök
-tehát végig sétálgatott az utczákon és örvendett, a hol a haladás és
-csinosodás jeleire találhatott.
-
-Vele is úgy történt, mint mással: hogy a mit egykor szépnek, csinosnak
-talált, ma szegényes és izléstelen képet öltött. Másutt a ronda fészkek
-helyébe szép emeletes épületek emelkedtek. De végre minden kisebb és
-szerényebb volt, mint emlékezetében képzelte. A mi egykor rá nézve
-messze út volt, ma mindjárt ott következett a kurta kis sikátor végén.
-
-A ház, melyben anyja lakott, még állt, hanem az udvari szobából egy
-kádármester raktárt csinált kész hordóinak. Az udvaron pedig a legények
-iszonyú kopogással verték fel az abroncsot a dongákra. Más világ, más
-emberek. A ház lakói bámulva néztek a fiatal emberre, a ki itt minden
-csekélységet, a kút gémét, a pincze gátorát oly kegyeletes figyelemmel
-vizsgálja: bizonyosan a házat akarja megvenni: mit keresne mást itt e
-szegény fészekben ily tőről szakadt dús gavallér? Mert külsejéről
-itélve, csakugyan nem lehetett ráfogni, hogy borkereskedő vagy épen
-szőllős gazda.
-
-Innen elsétált a convictus épületébe, gondolkodván útközben a
-mulandóságról. Hat vagy hét év és mennyi változás! A jótékonyságáról
-híres püspök, az intézet alapítója már nyugalomra tért az általa épített
-székesegyház sírboltjába, a hol elődei után a negyedik helyet foglalja
-el. Az intézet egykori igazgatója is másnak engedte át tisztét. A
-növendékek is folyvást változtak; évenkint belépett ide tiz-tizenkét
-apróság, majdnem ugyanannyi elhagyá a tápláló tanyát.
-
-Szóba állott egyikkel, másikkal az idősbek közül, de csak azt
-tapasztalta, hogy ezeknek legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál: mikor
-élt itt valaha egy Szabolcsy Gábor nevű diák a szürke frakkban?
-
-Egyedül az öreg főzőné (a hely szerénysége tiltakozott a szakácsné
-elnevezés ellen) a még mindig szorgalmatos és házsártos Salánkiné
-asszonyom csapta össze kezét, a midőn hallá, hogy Szabolcsy Gábor nevű
-úri ember jött látogatóba.
-
-Mindjárt ott hagyta a konyhát, a mosogató teknőt s rohant az udvarra
-úgy, hogy még főkötője is hátrahanyatlott.
-
-– Micsoda? Szabolcsy Gábor? a kinek én a főtisztelendő úr asztaláról
-fánkokat dugtam a zsebébe? Az a selypes kis úrficska, a ki ha jéggé
-fagyva jött haza a templomból, itt keblemen melegítettem fel? Hol van,
-hadd lássam.
-
-Erre megpillantotta az udvar közepén állongó fiatal embert, de nem sokat
-gondolt annak szép fekete szakálával, még kevesebbet finom, úrias és
-igen divatos öltözékével, hanem hozzá rohant, megölelte, megcsókolta,
-keblére vonzotta, pedig bizony nagyon rántásszagú volt a szoknyája és
-nagyon sok tarka zsírfolt a kötényén.
-
-Természetesen csak úgy tegezte, mint hajdanában.
-
-– Csakugyan te vagy, Gábor? Ejnye be kitakarodtál, ejnye de
-felcsenevedtél. Uram fia: hiszen magam futottam a Szamosra friss vizért,
-mikor a főtisztelendő úr (Isten nyugosztalja) megkeresztelte: pedig már
-jó nagy buksi volt. Ugyan hol volt a szemük, hogy ezt a szép magyar fiút
-zsidó gyereknek nézték!
-
-Már sokat beszélt, míg végre okosabb gondolat is jutott eszébe.
-
-– Gáborkám: voltál már Kürthy Mihályné asszonyomnál?
-
-– Kürthy Mihályné asszonyomnál? Nem igen emlékszem nevére.
-
-– Már hogy ne emlékeznél. Ez ápolta anyádat betegségében. Mikor pedig te
-három esztendős voltál, Kürthy Mihály uram (Isten nyugosztalja) valami
-ócska farkasbőr-bekecsből olyan szép báránybőr-ködmönt varrt neked, hogy
-nem volt egynek sem az iskolában. Szegény Kürthyné most özvegy, de a
-maga házában lakik és folytatja a szűcs mesterséget.
-
-– Ha anyám iránt jó indulattal viseltetett, elmegyek hozzá s megköszönöm
-neki.
-
-– Még mást is találsz ott. Mikor anyád haldoklott, egy lepecsételt
-levelet adott át neki, s azt mondta: ezt az írást csak úgy adja át
-szomszédasszonyom a fiamnak, ha nagykorú és derék ember is lesz.
-
-– Egy levél hozzám? haldokló anyámtól?
-
-– Azóta ott őrzi Kürthyné asszonyom a pecsétes írást a ház
-legtisztességesebb helyén, a mestergerendán, épen a biblia mellett, mert
-Kürthyné asszonyom (Isten bocsássa bűnét) a kálvinista hitet vallja.
-
-– És hol lakik ez a derék asszony?
-
-– Még azt is elfeledted? Menj innen egyenesen a Szamos-utczára, s ott
-majd megtalálod Pigai Károly koporsó-asztalos műhelyét. Micsoda? ezt sem
-tudod? hányszor hoztál onnan begyujtani való forgácsot, ha anyád tejet
-akart forralni. Nos, hát a hol a Pigai Károly táblája van, a két vörös
-koporsóval, csak oda menj be, mert az a Kürthy Mihályné asszonyom háza.
-De el ne illanj Szatmárról, míg nekem is el nem mondtad, mit olvastál az
-anyád irásában?
-
-Nem sok fáradságába került az ifjúnak, hogy Pigai Károly czégtábláját a
-két vörös koporsóval s fölötte, szokás szerint, az ország czímerével,
-feltalálja. Ott lógott egy földszinti ház kapuja fölött, jól lemosva az
-esőtől és tisztességesen megkopva az idők mostohasága alatt.
-
-Az udvaron gyékényes fedelű úgynevezett «ekhós» kocsi állott, mellette
-kövér, alacsony termetű, még nem is öreg asszony rakosgatott egy nagy
-ládába báránybőrből készült kucsmákat, hogy elküldje a nagybányai
-vásárra, a hol, így őszi időben, ezen árút nagyon keresik.
-
-A mérnök az első pillanatban alig hihette, hogy e nő maga Kürthyné
-asszonyom volna. De jobban meggondolva, könnyen kiszámíthatá, hogy ha a
-szűcsné egykorú volt édes anyjával, nem lehetett több negyvenöt évesnél.
-
-Előbbre lépett tehát és igen előkelő modorban bemutatá magát.
-
-– Micsoda? – felelt Kürthyné asszonyom, – a nagyságos úr az én kis
-Gáborkám, a kit én százszor lekergettem az eperfáról, ha éretlen volt
-még a gyümölcse?
-
-– Valóban én vagyok.
-
-– Ugyan ne öljön meg.
-
-(Eredeti szatmári szójárás, mely a csodálkozásnak legfensőbb fokát
-jelenti.)
-
-– Most jövök Salánkiné nénitől – folytatá az ifjú – s azt hallám tőle,
-hogy levél maradt anyámtól, s itt van letéve Kürthyné asszonyomnál.
-
-– Nálam? Már hogy mondhatott ilyet Salánkiné asszonyom? Nem vagyok én
-sem káptalan, sem a nemes város archivariusa, hogy nálam okleveleket
-tegyenek le.
-
-– Tehát semmi sem maradt számomra?
-
-– Azt már megint nem mondtam. Csak annyi igaz, hogy boldogult Szabolcsy
-Gáborné asszonyom egy bepecsételt írást adott át nekem, hogy halála után
-vigyem valahova, a hol jól megőrzik.
-
-– Szabad tudnom, hol találnám meg ezt az iratot?
-
-– A városházán. Beadtam a levéltárba. Őrizze meg, a kinek kötelessége;
-azt hiszem azért fizetik az ilyen ingyenélőket.
-
-Az ifjú mérnök a vett utasítás folytán gyors léptekkel sietett a
-városházára.
-
-Itt bevett hazai és municipális szokás szerint bámulva néztek rá, mint
-csodabogárra, a ki valamely okirat kiadatását követeli, a nélkül, hogy
-az okirat számát is megmondhatná.
-
-Szerencséjére még élt ott egy elvénült és örökké éhező irnok, a ki
-emlékezett a dologra. És miután az itt szóban forgó iratcsomó
-hivatalosan soha sem volt lajstromozva, igen rövid úton át is adták a
-fiatal embernek, hogy hát vigye, a hova neki tetszeni fog.
-
-A mit kezébe kapott, közönséges levél volt, mely vastagsága után itélve
-egy vagy két ivet foglalhatott magában. Mint szerzett kincsével, mint
-elidegeníthetlen tulajdonával hatolt át a város utczáin és sietett
-szállására, a pályaházba.
-
-Gábor mérnöki hivatásánál fogva mindig száraz számokkal és pontos
-mérésekkel foglalkozott, de azért nem hiányzottak lelkének nemesebb
-kincsei sem. A természet gazdag képzelő tehetséggel áldotta meg; szíve
-képes volt ellágyulni, sőt olvadozni is, és akkor a könnyek igaz
-gyöngyei soha sem hiányoztak szemében.
-
-Már útközben többször megnézegeté a kezében tartott szent ereklyét.
-Örömmel és kedves megelégedéssel vette észre, hogy ezen számára őrzött
-levelet nagy lelkiismeretesen megőrzötték, s mint haszontalan lomot az
-útból félre nem dobták. A papir fehérsége és tisztasága bizonyította,
-hogy ezen irat annyi év lefolyta alatt napvilágot sem látott, annál
-kevésbbé került kiváncsi szemek elé, vagy épen idegen, hivatlan és
-kiméletlen kezek közé. Volt ott elég hely a levéltárban: tehát ott is
-maradhat, míg csak Szatmár városa el nem pusztul örökre.
-
-Remegve érkezett szállására. Elfogultságában alig viszonozta az
-állomásfőnök barátságos üdvözletét. Olyan izgatott hangulatban volt,
-mint az ókor meséiben a hős, a ki a holtak ismeretlen országából vesz
-egyenes tudósítást.
-
-– Szegény, elfeledhetetlen jó anyám, – mondá a midőn karszékébe ült, –
-kezdelek érteni; eltalálom utolsó gondolatodat, a midőn tudtad, hogy
-fiad árvaságra jut. Te nem mondhattál el valamit az éretlen gyermeknek,
-de még sem akartad titkaidat végkép sírodba temetni. Gondoskodtál tehát,
-hogy szólhass hozzám még egyszer akkor is, ha érett észszel hallhatom és
-elfogadhatom parancsolatodat. Ime most, a midőn még ismeretlen előttem
-legszentebb végrendeleted, esküszöm, hogy feltétlenül engedelmes fiad
-leszek, s bármit kivántál tőlem, éltem feladatának tekintem, hogy
-megcselekedjem!
-
-Ekkor bezárta szobája ajtaját, lebocsátotta az ablak függönyeit s ezen
-derengő félhomályban, kivette mellénye zsebéből tollkését, s a levél
-borítékát egy vágással ketté hasította.
-
-Mindjárt az első pillanatra idegen és soha nem ismert kéznek sorai és
-betűi tüntek szemei elé. Hogyan? ennyi remény, ennyi várt vígasztalás
-után rögtön és egyszerre ily rémítő csalódás következhetnék?
-
-De csakhamar eszébe jutott, hogy ő ugyan édes anyjának kéziratát nem is
-ismerheti. Gyermekkorában ilyesmire nem figyelt; azután elpusztult a
-család szegényes tűzhelye, elenyészett minden emléktárgy s a fiú mindez
-óráig egy betűt, egy vonást sem látott anyja hagyományaiból.
-
-A következő pillanatban már olvashatta a levél homlokán a szeretetteljes
-megszólítást: Kedves gyermekem, édes kis Gáborkám!
-
-Látta a levél keltének napját, az évszámot. Ott állott még meg nem
-sárgult tintával feljegyezve: szept. 2. 1858. Épen öt nappal korábbi
-datum, mint a bekövetkezett halál.
-
-Fordított és nézte az aláírást. Vajjon bátran és kétkedés nélkül
-Szabolcsy Gábornénak nevezi magát? Nem. Csak azt írta: még a túlvilágban
-is örökké hű anyád.
-
-Lehetett ebből valamit előre is következtetni. Épen semmit sem. Minden
-anya így írja alá magát; a polgárné, a grófné, a királyné, ha
-gyermekéhez szól. Anyád és semmi más; mert ezzel már a legnagyobb el van
-mondva. A mi ezután következik, az a külső világ ügye. A hivatalosan
-viselt névnek vagy czímnek az anya és a fiú között létező szentélyben
-semmi helye sem lehet.
-
-Végre erőt vett magán, megtörlé száraz homlokát és olvasni kezdett, mint
-következik:
-
-«Szatmár, szept. 2. 1858.
-
-Kedves gyermekem, édes kis Gáborkám.
-
-Ha olvasod egykor e levelet, mindenre kérlek, figyelmesen olvasd, hogy
-megérthesd szavamat.
-
-Ha a sors úgy határozta, hogy homályban maradj s kezed munkájával
-keressed kenyeredet, értsd meg a tényeket, de ne figyelj a
-következtetésekre, melyeknek hasznát úgy sem veheted.
-
-[Illustration: Végre erőt vett magán és olvasni kezdett.]
-
-Halld tehát, a mit tudnod kell a legegyenesebb forrásból, s nem úgy,
-mint eddig netán hallottad volna, a szomszédasszonyok mendemondáiból.
-
-Én Lengyelke nevű faluban laktam Abauj megyében. Atyám Lengyelkey István
-nyugalmazott tanár volt a kassai akadémiából. Ide húzódott őseink
-eredeti helyére, habár egy újonan vásárlott kis háznál más birtoka nem
-volt. Halála után a régi kormány kegydíjat rendelt számomra s így
-csendesen és gond nélkül éltem. Innen értsd, hogy nevelésem nem volt
-elhanyagolva; atyám gondoskodott róla, hogy anyanyelvemen kívül németül
-és francziául beszéljek.
-
-1848 nyarán átutazott itt egy honvédalezredes, a ki a ráczok ellen
-folytatott csatákban súlyos kardcsapást kapott homlokára. Kassa felé
-igyekezett, a hol ha nem is rokonai, de jó barátai éltek.
-
-Midőn Lengyelkén keresztül hozták, annyira kimerült, hogy tovább nem
-utazhatott. Sebe újra kifakadt és veszélyes láz fogta el. Tehát nálunk
-maradt és én ápoltam.
-
-Oly boldog és szerencsés voltam, hogy a midőn a sebesült felüdült, előbb
-tán csak puszta hálából, később szívének tiszta vonzalmából szeretett
-engem; kezemet kérte és mi akadály nélkül szeptember 10-ik napján
-1848-ban Lengyelke faluban egybekelhettünk. A minket összeeskető
-plébános neve Margittay Sándor. Tanuink voltak helybeli birtokos
-parasztgazdák: Kardos Illés és Mosolygó Simon.»
-
-– – – Eddig olvasá az ifjú édes anyjának hátrahagyott levelét, és az
-alatt folyvást reszketett egész testében.
-
-Édes élvezettel olvasta, hogy a házasság megtörtént: de távolról sem
-kiáltott győzelmet, mert élte előzményeiből tudta, hogy még sincs minden
-tisztában.
-
-Tovább olvasott:
-
-«Az anyakönyvbe saját szemem láttára be lett írva, mint férj: gróf
-Szabolcsy Gábor honvédalezredes, mint nő: Lengyelkey Sarolta.»
-
-– – – Tehát itt volt minden világos betűkkel kiírva. És még is!
-
-Az ifjú mérnök dicséretére legyen mondva, hogy őt nem az atyjának grófi
-czíme, hanem egyszerűen csak a valósággal megtörtént házasság ténye
-hozta lelkesedésbe.
-
-De előre sejtette, hogy e tényt nehéz vagy épen lehetetlen lesz a világ
-előtt is bebizonyítani. Eddig is tapasztalta, hogy ledönthetlen
-akadályok álltak fönn; különben édes anyja, a midőn Szatmáron
-letelepedett, szegénysége daczára, már csak gyermeke tekintetéből is,
-föntartja jogait s nyiltan mint Szabolcsy Gábor gróf özvegye lép fel.
-
-Ez nem történt. A szegény özvegy kézi munkából éldegélt, férje rangjával
-soha senki előtt nem dicsekedett.
-
-Tehát minő szüksége lehetne most a szorgalmas és takarékos
-szakaszmérnöknek arra, hogy grófi rangot viseljen, vagyon és földbirtok
-nélkül? Csak mosolygott s azt mondta: eltemetett dicsőség ez, melynek a
-világ előtt sem értéke, sem kelete.
-
-Ő gróf! tudniillik otthon, ha magában van és nem hallja senki: de már
-túl szobája küszöbén vagy épen az utczaajtón, egyszerre leolvad róla a
-fény, s lesz belőle polgár, mint a többi.
-
-Ezen egy eset van a világon, a midőn az öntudat és a benső meggyőződés
-nem elég. A társadalomnak is kell erről valamit tudni; világos
-bizonyítékok hiányában pedig semmit sem tartozik elhinni.
-
-Ismét tovább olvasott:
-
-«Következett a borzasztó 1849-iki év. Férjem visszament a hadsereghez
-Görgei táborába; én itthon maradtam Lengyelkén.
-
-Nyár folytán egy este veszem a hírt, hogy atyád, a ki ez alatt ezredesi
-rangot nyert, az oroszok betörésekor, mindjárt az első napokban valamely
-csekély előörsi csatározásban újra veszélyesen megsebesült, és elvitték
-arra, merre még az út nyitva volt Zemplén megyébe, a Bodrogközbe.
-
-Mikor pedig az orosz portyászok már felénk is közelegtek, elhagytam
-Lengyelkét s mentem Miskolczra, onnan tovább a Tiszán túlra.
-
-Ezen utamban születtél te, közel Tokajhoz, a kocsin, a midőn a menekvők
-társaságában Debreczen felé szándékoztunk. Születésed napja július 3-ika
-1849.
-
-Félholtan érkeztem az Alföld nagy városába, a hol a legrettenetesebb hír
-várt rám. Atyád ugyan élve, de már eszméletlenül érkezett Zemplénbe, de
-ott egy Réthfalva nevű faluban meghalt.
-
-Szerencsétlen voltam. Azt hittem, elértem már a végső megsemmisülés
-határához, a midőn tapasztalnom kellett, hogy szenvedésim pohara még
-csak ezután lesz csordultig megtöltve.
-
-Halld a legiszonyatosabb szerencsétlenséget, a mi a nőt, az anyát és a
-gyermeket érhette. Az orosz hadsereg jobb szárnya Lengyelkén áthatolván,
-soha sem tudtam meg, mi okból, a falut feldúlta, felgyujtotta, még a
-templomot is porrá, hamuvá égette.
-
-Kétségbeestem; többé nem lehetett vígasztalás számomra: mert tudtam, mi
-veszett el ott örökre a lengyelkei templom sekrestyéjében.
-
-Már akkor, a midőn legelőször mosolyogtál anyád szemébe, előttem állott
-a rettentő jelenet képe, ha majd fölnevelkedett fiam számot kér az
-anyjától és követelni fogja születése törvényességének bebizonyítását. A
-most közelgő halál megszabadít ugyan ez iszonyú pillanattól: de az
-elmaradhatlan következmények fönmaradnak, teljes súlyokkal rád
-nehezednek és egyedül ez lesz tőlem összes örökséged.»
-
-– – – A boldogtalan ifjú, bár mindezt, a mit eddig olvasott, ha nem is
-részletesen, de nagyjából régen tudta, vagy legalább sejtette és
-kitalálta: most, midőn a tények teljes világosságban tárultak szeme elé:
-végső elcsüggedést kezdett érezni.
-
-Elejté kezéből a levelet, s visszahanyatlott a karszékbe. Ott ült sokáig
-szótlanul és fiatal arcza a haldoklónak elijesztő vonásait vette fel.
-Aztán keze gépileg nyúlt a levél után s tovább akart olvasni, de szeme
-elhomályosodott, a sorok, betűk összefolytak előtte. Tán azt hitte,
-beesteledett, mert gyertyát gyujtott, pedig a hanyatló nap még mindig
-bőven lövellé sugarait az ablaknak leeresztett függönyén keresztül.
-
-Nem a grófi czím elvesztésének rá nézve értéktelen gondolata bántotta.
-Ily hiúság nem ingerlé lelkét. Jelen helyzete, melyet önerejéből és
-saját szorgalma által nyert, teljesen kielégíté vágyait. Kellemesen élt
-s még munkájában is inkább gyönyört, mint fárasztó foglalkozást talált.
-
-De a jövő!
-
-Hogyan? már ma, pályájának oly szépen indult kezdetén, előre lemondjon
-minden igazi boldogságról? Ki tudja? Nem találhat-e ő is, mint más,
-valahol egy nyájas, bizalmas, barátságosan angyalarczú leánykát, a kit
-szeretni fog, a kinek szerelmét megnyeri és a szülők örömmel adják rá
-áldásukat? És akkor, az utolsó perczben, a midőn nincs egyéb hátra, mint
-a törvénytől kivánt külső formaságokat teljesíteni: akkor… akkor vallja
-be, hogy születésének törvényességét nem tudja bebizonyítani, vagy a mi
-ennél is visszataszítóbb, elkezdjen hosszadalmas históriákat mesélni,
-miket hideg megfontolással senki e világon el nem hihet.
-
-Kezei közé rejté arczát, mintha a szégyen lángját akarná elfödni és úgy
-ült ott lehorgasztott fővel, míg kívül elsötétedett, belül pedig a
-gyertyák vörös világa elénk fehér színt öltött.
-
-Végre tovább olvasott:
-
-«Most hallottad történetedet és ismered sorsodat. Csak arra kérlek, ne
-vesd meg anyádat, a kinek nincs más hibája, mint hogy szerencsétlen
-volt.
-
-Azt se véld, hogy én bűnös hanyagsággal tétlenül tűrtem sorsomat és
-elvesztegettem gyermekem jövendőjét; mert eleinte míg volt egy kevés
-pénzem, mindent ezen eltemetett titok felderítésére fordítottam. Az
-ügyvédek felszedték az előleget, de mikor látták, hogy csak egy gyermek
-törvényesítéséről van szó, a grófi rangot megillető széles uradalmaknak
-pedig híre sincs; egymásután elhagytak.
-
-Most tehát halld édes anyádnak végső szavát, melyet tetszésed és
-belátásod szerint kérésnek vagy parancsolatnak vehetsz.
-
-Soha se mondj le azon reményről, hogy egy napon, mint Szabolcsy gróf,
-teljes joggal elfoglalhasd helyedet a társadalomban.
-
-Ellenben… erre figyelj! azon sivár és háladatlan tévútra se engedd
-magadat csábíttatni, hogy e törekvést, mint életed egyedüli czélját és
-feladatát tekintsed!
-
-Ne mondj le, de hasztalanul se fáradj, vagy csalóka nyomokon indulva,
-erőd fölött ne költekezzél.
-
-Gondold meg, hogy az ily végzetszerű rejtélyt csak a jó szerencse, csak
-a véletlenségek csodái fejthetnék meg. Ne üss zajt, ne mutasd másoknak
-levelemet; ne kérdezősködjél úgy, hogy azzal egyszersmind titkodat a
-hivatlanok és részvétlenek előtt is eláruld.
-
-Hozzád szólok, a ki anyai szívem súgja, tanult és művelt ember lettél. A
-tudatlan és homályban maradt gyermekem ezen soraimat meg sem értené.
-Beszélne, dicsekednék s mindenki kinevetné.
-
-A papra, Margittay Sándorra se sokat építs. Úgy írták nekem
-Lengyelkéről, hogy ezen még ifjú erejében díszlő lelkész az orosz dúlás
-után véres bosszút esküdött; elhagyta állását s Bem tábornok
-hadseregében, mint közember szolgált. Soha többé hírét nem hallottam.
-
-Ezt írtam neked nagykorúságod idejének elérkezésére: de érzem, hogy erőm
-elfogy.
-
-Hangos szóval hí az ég magához. Itt kell, hogy hagyjalak a küzdelem és a
-bizonytalanság örvényében. De nem a nélkül, hogy végső tanácsaimmal fel
-ne fegyverezzelek.
-
-Haladj kitűzött utadon, de ha meg vagy elégedve sorsoddal, semmit
-koczkára ne tégy. Tartsd meg multad kincsét, de fel ne áldozd érte a
-jelent. Őrizd titkodat, idő előtt elhamarkodva ne beszélj róla. Maradj
-helyeden, de el ne zárd az utat attól sem, hogy a mikor ütne a kedvező
-óra, akadály nélkül léphess azon helyre, melyre születtél. Vigyázz,
-nehogy komor hallgatásod idejében embergyűlölő légy. Kerüld a
-különczködést s ne igyekezzél oly regényszerű egyéniségnek látszani, a
-ki a sors csodálatos csapásai folytán kivételes állapotba jutott. Mindig
-csak biztos tények után indulj és ne hallgass a hitegetők hiábavaló
-igérkezéseire.
-
-Mert nem azért írtam tele ezen ívet, hogy elmondva az igazságot, grófi
-ivadéknak nyilvánítsalak, hanem hogy eloszlassam kételyeidet és tudjad,
-mit kell cselekedned, nem most, hanem egykor valamikor, ha szerencsés
-szelek ragadnák meg vitorláidat. Különösen pedig írtam azért, hogy ne
-vess követ tiszta lelkiismerettel sírjába szállott édes anyád
-koporsójára.
-
-Gyermekem! én azon erős hitben halok meg, hogy a kik e földön szerették
-egymást, ott a legboldogabb létben újra találkoznak.
-
-Ezen egyedüli, de a legszentebb vallásos meggyőződésben gyökerező utolsó
-vigasztalás közt halt meg, még a síron túl is örökre hű
-
-_Anyád_.»
-
-Az ifjú letevé a levelet és mozdulatlan maradt karszékében. Ábrándozott?
-vagy magán kívül volt? Soha életében ezen itt eltöltött éjről magának
-számot nem adhatott.
-
-Mikor pedig feleszmélt, csodálkozva látta, hogy a nap újra felkelt;
-reggel volt s mellette az asztalon a két gyertya végig kiégett.
-
-Felkelt és oldalzsebéből kivette tárczáját, hogy kincsét, örökségét,
-édes anyjának hátrahagyott levelét elrejtse. A levél előtte feküdt, de a
-borítékot az első pillanatban nem találta.
-
-Azonban, a mit keresett, ott feküdt a földön az asztal alatt. Lehajlott,
-felvette, de ujjai mindjárt megérzették, hogy még kell abban valaminek
-lenni.
-
-Tehát még folytatása van a tegnapi rettenetes izgalmaknak?
-
-Bepillantott a boríték hasadásán s látta, hogy papir van benne. Lázas
-sietséggel vette ki és szeme elé tartá.
-
-Mi volt? egy ív régi gyártmányú papir, félig írva, félig nyomtatva és
-rovatokra felosztva.
-
-Alig hihetett szemének. Az ő saját keresztlevele, mely Tokajban a kath.
-egyház plébániáján kelt: júl. 5-ről 1849, tehát két nappal később a
-gyermek születésénél.
-
-Olvasta, újra átnézte, kezében forgatta, az ablak világossága felé
-tartotta: de mindig csak az maradt: a teljes hitelű okmány aláírva,
-megpecsételve hivatkozással az anyakönyv VII. kötetére, pagina 159.
-
-Hogy került ez ide?
-
-Első tekintetre kétséget sem szenvedett, hogy már tegnap benne volt a
-borítékban. Idegen, ismeretlen nem tehette ide, ha csak tündérek nem
-élnek a szatmári pályaházban. És ha mégis idegen kéz csempészte ide,
-mire való e titkolózás, rejtélyeskedés? Aztán az ilyen jótevő lélek nem
-veti a borítékot az asztal alá, hogy esetleg ott maradjon s mint elhányt
-papirt a cseléd kisöpörje.
-
-Más részről ha édes anyja zárta ide ezen okmányt, miként történhetett,
-hogy a levélnek oly terjedelmes és kimerítő szövegében ezen rendkívüli
-fontossággal biró melléklet egy szóval sincs megemlítve? sőt valószínű,
-hogy ha a haldokló anya birja ezen okmányt, sok helye levelének egészen
-másként hangzik.
-
-Hogy a boríték a földön az asztal alatt hever, más oka is lehet. Ki
-tudja, mily nyugtalanul töltötte ő ezen éjet? mily könnyen megeshetett,
-hogy ő maga verte le kezével, karjával.
-
-Még más feltünő körülmény mutatkozott. Édes anyjának levele tiszta és
-fehér maradt; tehát tizenöt év óta jól el volt rejtve a város
-levéltárában. Ellenben a Tokajban kelt keresztlevél papírja sárgult és
-gyűrött volt, sőt még valami nem igen tiszta kezek nyomai is mutatkoztak
-rajta.
-
-És a tartalom!
-
-Latin nyelven írva a legteljesebb hitelű kivonat a kereszteltek
-anyakönyvéből. Benne van az atya neve: gróf Szabolcsy Gábor
-honvédezredes; utána az anya: gróf Szabolcsy Gáborné, született
-Lengyelkey Sarolta; a keresztelt gyermek neve: Gábor. Külön rovatban a
-keresztapák, kiknek neve teljesen ismeretlen és egyáltalában nem igen
-aristokratikus hangzatú: Hólyag Márton és Makra Tamás. Legalul a tokaji
-plébános mint keresztelő és a keresztlevél kiadója.
-
-Az ifjú elkábulva nézett az égből aláhullott ajándékra, de csakhamar
-visszanyeré higgadt meggondolási tehetségét és keserűen mosolygott.
-
-Most már egy helyett két keresztlevele is volt; csak attól félt, hogy
-egyikét úgy nem lesz kedve használni, mint a másikát.
-
-Igaza volt, mert az egyik kimondhatlanul rosszul hangzott, a másik pedig
-sokkal jobb volt, mint egyelőre maga is óhajtotta.
-
-A Szatmáron kelt keresztlevélnek más kellemetlen tulajdonai között azon
-nevetséges baja is volt, hogy tíz évvel későbbi kelettel birt, mint a
-gyermek születése.
-
-A tartalom minden kritikán alul rossz. Csak az anya neve volt benne, az
-is igen boszantó alakban: Lengyelkei (alias Szabolcsi) Sarolta. Az apa
-rovata üres; sőt vastag tollal keresztül vonva, nehogy valaki később
-nevet írjon belé és meghamisíthassa. Szóval: a legtökéletesebb
-dokumentum a törvénytelen születés bebizonyítására. Oly dolog, melyet
-senki sem mutogat örömest.
-
-De minő értéke lehet a másiknak? Forma tekintetében kifogás alá nem
-eshetett. Más kérdés volt, vajjon a keresztlevél a házassági anyakönyv
-megsemmisülése után elég bizonyíték lesz arra, hogy az atyjáról rámaradt
-jogokat is igénybe vehesse?
-
-A fiatal mérnök nem volt jártas az ily dolgok megitélésében. Azonban
-mindig módjában volt a törvénytudóktól, sőt a legilletékesebb
-tekintélyektől tanácsot kérni, felvilágosítást szerezni.
-
-Hite szerint a legnagyobb nehézség abban állott, hogy ha törvényes
-házasságból származó fiatal emberként akar a társadalomban szerepelni:
-akkor a grófi czímet is követelnie kell. E két kérdés elválhatatlanul
-egybe volt forrasztva; egyikét a másik nélkül tisztába hozni nem
-lehetett. Az első követelésről le nem mondhatott; a másikat útjából
-félre nem vethette.
-
-Az egyszerű polgári ifjúnak törvényesítése könnyen végbemehetett volna:
-de az ő esetében nemesség, grófi rang és szavazati jog a főrendek
-házában is szőnyegre került. Valószínűnek látta tehát, hogy az ily
-fensőbb fajú jogok megnyerésére a szülők házasságáról szóló bizonyítékot
-is elő kellene mutatnia. Ez pedig elégett, elpusztult, megsemmisült.
-
-Más részről kedvező körülménynek mutatkozott, hogy édes atyja, Szabolcsy
-Gábor gróf, teljesen vagyontalan volt. Tehát senkinek nem állhatott
-érdekében a fiú egyéb jogait ellenezni. Ő nyerhetett, de senkit meg nem
-sértett, senkit meg nem károsított. Az pedig igen jó lábon álló pör,
-melyen ellenfél nem jelentkezik.
-
-A fiatal ember élettörténetének legérthetlenebb rejtélye, hogy édes
-anyja, mint látszott, azt sem tudta, hogy gyermekét hol keresztelték
-meg? Valószínűleg betegen s tán eszméletén kívül hurczolták
-faluról-falura, Debreczenig. A fuvarosok, ha tetszett nekik, bevihették
-az újonszülöttet valamelyik templomba, ha tetszett, ott hagyták a kocsi
-szalmáján. Hólyag Márton és Makra Tamás! valóságos parasztfuvarosnak
-való név. Ki tudja, hova valók lehettek?
-
-Mert ha édes anyja csak annyit tud, hogy a keresztelés Tokajban ment
-végbe, akkor azon időben, a midőn az ügyvédekkel értekezett, legelőször
-is a nevezett város plébániájához utasítja őket.
-
-Annál meglepőbb tény, hogy a tokaji lelkész ezen keresztlevelet ily
-minden kétséget kizáró alakban adta ki. Az nem történhetik, hogy két
-fuvaros egy gyermeket keresztvíz alá tartván, azon egyszerű állításra,
-hogy az apa Szabolcsy gróf, az anya pedig a grófné, a pap minden
-bizonyítvány nélkül egyszerűen csak beírja azt, a mit diktálnak neki.
-
-Inkább azt kellett itt hinni, hogy az ezredesné Tokajban a
-leghathatósabb támogatókra talált. Vagy kétségen felüli tanúk
-bizonyították a gyermek törvényességét s a szülők nevét és rangját, vagy
-volt ott a templomban valaki, a ki a szülők házassági bizonyítványát
-teljes hitelességű alakban előmutathatta.
-
-De ezen esetben miként magyarázható meg az a körülmény, hogy ezen
-ismeretlen pártfogó sem akkor, sem később az anyát a történtekről soha
-nem értesíté?
-
-Meghalt? vagy különös czélt akart elérni hallgatásával?
-
-
-
-
- V.  (A bekövetkezett tél eseményei.)
-
-Gábor mérnök elhagyta szobáját, észre sem vette, hogy ajtaját nyitva
-találta, holott tegnap bezárta. Arra sem figyelt, hogy az ajtó kulcsa a
-földön hevert, a hova ő bizonyosan nem vetette, hanem lejövén az első
-emeletről, kilépett a pályaház folyosójára.
-
-Az óra nyolczat mutatott; tehát elég ideje volt itt le s fel sétálgatni,
-míg megérkezik Debreczenből a vonat, melyen állandó lakására
-Sátoralja-Újhelybe visszautazni szándékozott.
-
-Még mindig mint álmodozó, mint magába zárkozott töprenkedő lépdelt végig
-a tornácz hosszán és ki sem bontakozott ámolygásiból, míglen egy tíz
-éves kis leányka, az állomásfőnök legidősebb gyermeke, útját nem állja s
-mondja neki:
-
-– Mérnök bácsi, itt a kávé, tessék reggelizni.
-
-A fiatal ember visszahökkent és nem igen szellemes ábrázatot mutatott a
-felhivásra; de csakhamar átlátta, hogy a nap ezen órájában más halandó
-teremtés is reggelizni szokott, tehát asztalhoz ült, megízlelte kávéját
-s tördelt be valamit az elébe rakott süteményből.
-
-Ezalatt az állomásfőnök is előkerült valahonnan. Neki is kávét hoztak s
-aztán udvarias meghajlás után ugyanezen asztal mellett foglalt helyet s
-így minden föltétel meg volt arra, hogy e két úr elkezdjen egymással
-társalogni.
-
-Az állomásfőnök épen nem olyan volt, mint többi hivataltársai. Mert az
-új vasutak rendesen fiatal hivatalnokokat kapnak, míg a szatmári
-állomásfőnök, névszerint Nagy István úr, igen közel lehetett a hatvan
-éves korhoz. Haja ugyan még feketéllett, de bajusza és mellét verdeső
-szakálla igen díszes módon őszbe vegyült.
-
-Ily helyzetben a társalgás jóformán csak a szolgálati viszonyok
-megbeszélésére szokott szorítkozni s Gábor mérnök azt a kérdést tette,
-hol szolgált ezelőtt Szatmár állomásnak érdemes főnöke.
-
-– Oh uram, – felelt Nagy István úr, – nekem is, mint másnak az én
-koromban, megvan a mi életünk szomorú regénye. 1849. honvéd voltam,
-aztán büntetésből besoroztak osztrák közembernek. Tíz évig viseltem a
-fehér kabátot, míg az 1859-iki háborúban hadnagygyá neveztek ki. A
-villafrankai béke után sok tiszt volt az ezredben, tehát végleges
-kielégítés, azaz két évi fizetés felvétele mellett, búcsút vehettünk.
-Különösen pedig a magyar embertől kivántak minden áron megszabadulni. Én
-a felvett pénzzel Pestre jöttem, elvégeztem a vasuti szolgálatokra
-előírt tanulmányokat s aztán hivataloskodtam az osztrák államvasút
-irodáiban. Mikor pedig megnyilt a magyar északkeleti vonal, én is
-folyamodtam; megtettek Szatmárra állomásfőnöknek s azóta itt vagyok.
-
-– Nagyon örülök. Remélem, meg van helyzetével elégedve?
-
-– Tökéletesen. A szolgálat nem terhes, a fizetés tisztességes. Van
-kedves hű feleségem, a ki tíz év alatt két élő magzattal jutalmazta
-szerelmemet, s igy mit kivánhat egyebet a szegény ember a mai szűk
-világban?
-
-– Gyönyörűségemre szolgál, ha annyi sok önmagával meghasonlott lélek
-között végre egy elégedett emberre találok.
-
-Ez alatt a mérnök valamivel jobb étvágygyal költé el reggelijét, s
-látta, hogy az állomásfőnök igen mélyen átható szemmel vizsgálja
-vendégének arczvonásait.
-
-– Mérnök úr tudja-e, hogy jártamban, keltemben már találkoztam egy igen
-jeles úri emberrel, a kit, mint önt, Szabolcsy Gábornak neveztek.
-
-– Én is hallottam hírét; de az gróf volt.
-
-– Igen gróf, még pedig az ország legrégibb családjából. Nem szeretném,
-ha magva szakadt volna. Eltalálná, mért jut ez most eszembe?
-
-– Eltalálom, ha megmondja.
-
-– Ne legyek Nagy István, ne legyek szatmári állomásfőnök, ha a mérnök úr
-arczvonásaiban mind egyenkint fel nem találom a családi hasonlatosságot.
-
-– Képzelgés, uram.
-
-– Nem az. Szavamra mondom, nem az. Ez a magas derült homlok, a hamis
-mosoly, a szem pajkos villámlása, az ajk finom gúnyja, maga a termet, a
-járás, sőt még a hang és a szavak sajátszerű kimondása is!
-
-– Nagyon hízelgő rám nézve. És hol találkozott ön Szabolcsy gróffal?
-
-– Hol? az már más kérdés uram s nem is tartozik e papirosra. Mondjuk
-csak, hogy a táborban, ha jó napunk volt és előnkbe tették a paprikás
-juhhústól párolgó teli bográcsot. Mindjárt kezdetben sebet kapott s
-aztán felgyógyulván, feleségül vette a kassai legtudósabb professzor
-leányát.
-
-– Ön ismerte e nőt?
-
-– Úgy távolról. Én soha sem szolgáltam egy csapatnál a gróffal; de
-hallottam barátimtól, hogy midőn a gróf visszaérkezett ezredéhez, és
-épen akkor valami új kópéság forgott napirenden, a gróf kijelentette,
-hogy nem fog benne részt venni, mert megházasodott. Természetesen csak
-nevették társai, mert nem hittek neki.
-
-– A grófnak, az ezredesnek?
-
-– Akkor még csak alezredes volt.
-
-– És mért nem hittek neki?
-
-– Mert hát, köztünk legyen mondva, Szabolcsy gróf, a mi a fehér népség
-állapotát illeti, nem sok lelkiismeretet csinált az ily mellékes
-dolgokból.
-
-– Olyan ember volt?
-
-– Épen olyan, mint a többi. Ez esetben azonban, ha kivételesen is, de
-nem tréfált. Mikor a tisztek gúnyosan poharat emeltek az új grófné
-egészségére, az alezredes redőbe szedé homlokát, kivett oldalzsebéből
-egy violaszínű bársonytárczát, abból egy hivatalos okmányt s letette az
-asztalra a tisztek szeme elé.
-
-– S mi volt ez a hivatalos okmány?
-
-– Anyakönyvi hiteles kivonat a végbe ment házasság tényéről. Ekkor a
-tisztek elhallgattak, mindjárt más húrokat pengettek. Semmi kétség, hogy
-a gróf ezen tárczát mindig magánál hordta, otthon, szállásán, a táborban
-és a csatákban, míg újra veszélyesen megsebesülvén, félholtan hurczolták
-faluról-falura, s rövid idő mulva nemes lelke örökre elszállt.
-
-– Ez alatt a becses okmány könnyen el is veszhetett?
-
-– Az bizony meglehet. De ha mégis nem veszett volna el, akkor
-megtalálták nála azok, a kik őt Réthfalvy báróné angol kertjében
-eltemették.
-
-E pillanatban éles, sivító hangon megszólalt az állomás csengetyűje s a
-Debreczenből indult vonat megérkezett.
-
-Az állomásfőnök felugrott helyéből, hogy a kellő perczben hivatalos
-szobájának ajtaja előtt álljon s ha szükség van rá, rögtön
-intézkedhessék. Az ifjú mérnök pedig felkapkodta könnyű podgyászát, egy
-szolga felrakta műszereit és öt percznyi zaj, kiabálás, futkosás és egy
-pár ilyenkor elmaradhatatlan káromkodás után a vonat elrobogott, semmit
-sem hagyva hátra, mint nehány kiszállott utast, s aztán a csendet és
-kihaltságot.
-
-A részvényes társaság igazgatóságának nagyon megtetszett Szabolcsy Gábor
-szakaszmérnök működése a szatmári híd feljáró töltésének kijavítása
-alatt s ezért a bekövetkezett téli hónapokban, a hol csak komolyabb baj
-adta elő magát, mindenüvé őt küldték ki.
-
-Ezen ügyesség és használhatóság meg is termé gyümölcsét, mert mindjárt a
-következő év első hónapjában az ifjú Szabolcsy Gábor már mint főmérnök
-működött s keze alá vette a pályát Sátoralja-Újhelytől egész le a
-Tiszáig s ott a hídon túl a királyházi pályaudvarig.
-
-Most már valóságos úr volt a maga körében. Saját erejéből vívta ki
-helyét. Itt nem kérdezte senki, hol született? ki volt az apja? micsoda
-vallást tart? Adott Isten neki észt és képességet, hivatala
-kötelességeinek eleget tenni. Egyéb nem jött kérdés alá.
-
-A példátlanul gyors előléptetés nagy hírbe hozta a fiatal embert.
-Mindenki udvarolt, sőt hízelgett neki s az volt szerencsés, a ki
-pártfogását megérdemlette. Az állomásfőnökök, pénztárnokok,
-pályafelügyelők s korábbi kollegái, a szakaszmérnökök, megsüvegelték.
-
-Ha dolga volt valamely állomáson, az ottani hivatalnokok majd agyon
-ölték vendégszeretetükkel. Ő nagyságának az állomásfőnök nejének kedves
-kis szöszke nővére oda volt a boldogságtól, ha a főmérnök úr jó ízűt
-falatozott oly süteményből, melyet a kisasszony saját kezével, különös
-gonddal és épen ezen alkalomra készített.
-
-Ilyenkor eszébe jutottak édes anyja levelének intései, hogy a bizonyos
-jelent el ne hagyja a kétes jövőért; de nem feledkezett meg a tanács
-másik részéről sem, hogy le ne mondjon jogairól s a hol sikert igérő
-nyomot talál, annak kikutatását el ne hanyagolja.
-
-Ez alatt boldog volt s napjai munka között is kellemesen teltek.
-Folyvást utazott; úgyszólván a waggonban lakott; itt vetették meg ágyát,
-itt irogatta jegyzeteit. Innen vette észre a hibákat; itten rótta meg a
-legcsekélyebb rendetlenséget is.
-
-Alárendeltjei azonban szerették, köszönettel fogadták tanácsait, bűnbánó
-hallgatással dorgálásait. Szigorú rendet tartott, nem tűrt semmi
-hanyagságot; de a kartársak között illő barátságot nem sértette meg. Az
-áskálódás, bosszantás, egyeseknek üldözése, az úgynevezett szekatura
-épen nem volt kenyere.
-
-– – – –
-
-Nézzünk el egy pillanatra a réthfalvi kastélyba.
-
-Márczius vége felé járt az idő s ez évben korán esvén a husvét, Lenke
-kisasszony otthon volt és készült az ünnepekre.
-
-Már nem volt kis leány, de távolról sem oly nagy, minőnek magát
-képzelte. Többé nem beszélt az első éves leánykák esetlenségeiről. Nem
-mesélte, hogy az énektanár hat hétig náthás és rekedt volt. Azt sem
-csodálta többé, hogy a kolostor tarka macskája tíz napig bujdosott s
-aztán megint előkerült épen a kapusné neve napján.
-
-Most már legérdekesebb esemény volt előtte a fényes bál a zárda
-éttermében, melyből téli virágkertet csináltak. Elmondta, hogy voltak a
-leányok öltözve; de neki rossz kedve levén, egy lépést sem tánczolt.
-
-– És mért nem tánczoltál?
-
-– Oh mamám, meg nem engedtem volna a félvilágért, hogy azok a
-haszontalan gimnazista diákok a derekamat átkarolják!
-
-Egyszer a reggeli órákban a mama és leánya, ketten együtt ültek a
-kastély üvegezett verendája alatt és szívták a nyíló virágok balzsamát,
-a midőn távolból fütyölt a mozdony és vonat közeledett.
-
-Oly mindennapi dolog, melyre itt, a házban vagy a faluban, régóta senki
-sem figyel. Lenke kisasszony azonban letette kezéből himzését,
-kiegyenesedett karszékében és hallgatózott.
-
-– Mamám, ez a vonat itt meg akar állni.
-
-– Itt? a hol állomás sincs?
-
-– Halld csak, mindig lassabban zakatol, a kerekek renyhén forognak, a
-zörej, csapkodás elgyengül, megszünik.
-
-A báróné nevette leánya képzelődéseit, de csakhamar maga is észrevette,
-hogy elcsendesedik a vonat s valóban megáll épen ott fön a kert kerítése
-mellett.
-
-– Mamám, valami veszedelem van. Isten őrizz a vasuti
-szerencsétlenségtől. A fejedelemnő ezt már beiratta a mi litaniánkba.
-
-– Már hogy volna nagy baj. Akkor kiáltanának, segítségül hívnák az
-embereket, most pedig minden csendes.
-
-– Menjünk oda és nézzük meg.
-
-– Ha kiváncsi vagy, mehetünk.
-
-Ezzel mindketten nagykendőt vetettek vállokra s a kert felé indultak. A
-kis leány gyorsan akart iramodni, nem is az úton, hanem a gyepen
-keresztül, de anyja megragadá karját és visszatartóztatta az úri
-hölgyekhez nem illő buzgóságtól.
-
-– Jóságos egek, – mondá oktatólag, – egészen új nemzedék jő a világra.
-Hogy érdekli ezt a tizenöt éves gyermeket a vasút? Már képzelni sem tud
-oly időt, a mikor az emberek vasút nélkül is élhettek. Kis leányom,
-valamit kérdek tőled: mikor a zsidók Egyiptomból kiköltöztek és negyven
-évig a pusztákon tévelyegtek, azt hiszed tán, ennyi idő alatt mindig a
-gyorsvonaton nyargaltak, míg elértek Jeruzsálembe?
-
-Ez alatt eljutottak a kert felső végére, de ugyanekkor hallották, hogy a
-vonat újra elindult s halad tovább a domb lejtőjén.
-
-Tehát nincs semmi veszedelem s nyugodt lélekkel tértek visszafelé, a
-midőn hátuk mögött közeledő léptek zörejét hallák. Visszatekintettek, s
-a pályaőrt látták maguk előtt, a kit jól ismertek, mert itt lakott
-csinos kis házacskájában.
-
-Mit akart itt? A pályaőr katonás modorban köszönt és kezében egy
-gyönyörű szép virágokból kötött koszorút tartott, melyet széles fehér
-selyem szalag ékesített.
-
-– Méltóságos báróné, – szólt az őr, – egy úr a vonatról rám bízta e
-koszorút s parancsolta, hogy engedelmet kérjek méltóságodtól: szabad
-lesz-e feltennem e koszorút a honvédezredes sírkövére.
-
-A báróné nem kérdezte, ki volt azon úr? hanem fejének igenlő
-meghajtásával megadta az engedélyt s aztán leányával együtt visszatért a
-kastélyba.
-
-– Mamám, – szólt a kis leány, a midőn ismét elővette himzését, – ki
-küldhette ide ezt a szép koszorút?
-
-– Ki? valószínűleg az ezredesnek egyik régi tiszttársa. Egyébiránt, a ki
-nem nevezi meg magát, az olyan emberről úri hölgyek nem szoktak
-kérdezősködni.
-
-– És mért épen ma kellett a koszorú?
-
-– Kis leányom, az ilyen kegyeletes megemlékezésre az egyik nap épen oly
-jó, mint a másik.
-
-– Nem azért mamám. Lásd, ma márczius 24-ke, Gábor napja van.
-
-A báróné csodálkozva nézett gyermekére és mosolyogva felelé:
-
-– Te kis mindentudó fecsegő. Utoljára még azt is kitalálnád, ki küldte a
-száz közül?
-
-– Bizonyos vagyok benne. Ezt csak egy ember tehette.
-
-– És ki, ha szabad kérdenem?
-
-– Oh mamám, az a fiatal úr, a kit én egyszer a kertben láttam, a midőn a
-sír előtt imádkozott, s mielőtt eltávozott, megcsókolta a hideg követ.
-Nem emlékezel rá? Tudod, a ki miatt egyszer oly nagyon lepirongattál,
-mert a neve helyett csak azt mondtam: ő itt volt; én láttam őt!
-
-A báróné összeszorította ajkát. Most már jól tudta, kiről van szó? Tán
-attól is félt, ha újra beszédbe ered ezen emberről, csak szaporítani
-fogja leánya fejében az emlékezetes napok számát s azért csak annyit
-felelt:
-
-– Legjobb lesz, ha az ily hiábavaló semmiségeket végkép kivered
-emlékezetedből.
-
-– – – –
-
-Ezen napon Szabolcsy Gábor főmérnök kanyargó utat tett. Elhagyta a saját
-vonalát, átment az államvaspálya síneire s mielőtt alkonyodott volna,
-megérkezett Tokajba s felkeresé a kath. plébánia épületét.
-
-Mindjárt a kapu alatt egy ott ácsorgó cselédtől kérdé:
-
-– Lehetnék oly szerencsés a főtisztelendő plébános úrral beszélni?
-
-– Ő nagysága az apát nincs a városban és nem is jön ma haza.
-
-(Értsd: az apát úr künn van a hegyen, mert megkezdődött a szőlőmunka, a
-nyitás, bujtás és metszés.)
-
-– És a káplán urak?
-
-– Az egyik oda van temetni, valami csiszmadiát; a másikát épen most
-vitték a templomba, hogy kereszteljen meg egy nyafogó porontyot.
-
-– Köszönöm.
-
-Tehát a legjobbkor jött. A káplán ott van a templomban, vagy a
-sekrestyében, a hova úgy is mennie kellett volna.
-
-Gábor mérnök a templomba sietett. Ott példás ájtatossággal várt, míg ős
-Tokaj legifjabb polgára nevet, jogot és keresztvizet nyert s aztán
-megszólítá a káplánt.
-
-– Uram, én idegen vagyok e városban s azért jöttem Tokajba, hogy
-betekintsek az anyakönyvbe, a hol egy tétel engem különösen érdekel.
-Kérdem: nem kérek-e meg nem engedett dolgot?
-
-– Épen nem, uram. Az anyakönyv nyilvános közkincs, mely senki előtt
-elzárva nincs. A jelen évi lapokat kivánja átnézni?
-
-– Én a VIII. kötetet s abban a 159-ik lapot keresem.
-
-– Mindjárt szolgálok vele.
-
-Ezzel kinyitott egy vasszekrényt. Intett az egyházfinak, hogy segítsen s
-ketten a kötetek halmazából kivettek egy már erősen elkopott,
-elkallódott és elavult borítékú nagy könyvet.
-
-A káplán a könyvet az asztalra tette s mint gyakorlott kezű ember, egy
-pár fordítás után odanyitott a 159-ik lapra.
-
-A fiatal ember oly pillanatot vetett a sárgult lapra, mint mikor az élet
-vagy a halál kérdése merül fel legfenyegetőbb alakjában. De csakhamar
-felragyog arcza, ezer mázsás kő esik le szívéről. Szabad lég áramlik
-körötte s oly megelégedést érez lelkében, mint máskor soha.
-
-Saját szemével látta, a mit keresett. Birtokában levő keresztlevele
-teljes igazságot mondott. Ott feküdt előtte az eredeti forrás, meg nem
-változtatható betűkkel kiírva. Csillogott a grófi czím, díszszel
-szerénykedett az anya köznemesi neve. Nem hiányzottak a keresztapák is,
-kik valósággal csak parasztok lehettek: de bizonyításuk egyenértékű
-volt, bármely herczeg aláírásával.
-
-– Uram, szólt az ifjú, – láttam, a mit akartam; meggyőződtem, hogy
-minden a legteljesebb rendben van. Megtaláltam azon alapot, melyen annak
-idejében tovább építhetek. Még csak egy kérdést?
-
-– Tessék uram.
-
-– Mit kell tenni, ha valaki ezen anyakönyvből hiteles másolatot vagy
-mint nevezik, kivonatot akar kérni? Nagy és nehéz munka ez?
-
-– Épen nem. Azaz: hogy az esettől függ. Az itt helyben lakók, kiket
-mindenki ismer, akadály és minden nehézség nélkül megkapják
-keresztlevelüket. Hanem ha ismeretlenek jőnek, a kik csak történetesen
-születtek Tokajban, akkor a parochialis hivatal kötelessége a személy
-ugyanazonosságának bebizonyítását követelni.
-
-– Értem uram. De ha egyszer az anyakönyvi kivonat ki van adva s az
-illetőnek évek óta kezében is van?
-
-– Akkor fel van téve, mint kétségbevonhatlan tény, hogy a tokaji
-plébános ismerte kötelességét, bölcsen tudta, mit cselekszik? s a
-keresztlevelet csak annak adta ki, a ki ezen nagybecsű okmány birtokára
-jogosítva volt.
-
-– Köszönöm uram. Egész terjedelmében megértettem szíves
-felvilágosítását. Nagy örömömre szolgálna, ha azon fáradságért, hogy e
-könyvet kegyeskedett előttem kinyitni, bármely kötelezett díjat fizetnem
-kellene.
-
-– Semmit uram. A betekintés díjmentes.
-
-Természetesen díjmentes. Azonban a sekrestyés még is oly kenetteljes
-fohászszal hajtá meg magát, mint a ki értésül adja, hogy saját csekély
-személyét illetőleg a tisztelt közönség nagylelkűségét nem lehet
-szándékában korlátok közé szorítani.
-
-Gábor mérnök meg is értette a hangos szó nélkül adott figyelmeztetést. S
-miután a káplán úrtól illedelmes búcsút vett, oly ügyesen szorított
-kezet a sekrestyéssel, hogy egy tíz forintos bankjegy épen ott ragadt
-meg, a hova szánva volt.
-
-Még az éjjeli vonattal visszautazott rendes lakására Sátoralja-Ujhelybe.
-Mikor pedig hajnalhasadás közeledtével leheveredett pamlagára, utolsó
-gondolata volt:
-
-– Semmi kétségem többé. Anyám az én keresztlevelemet soha sem látta.
-Csak azt írta, közel Tokaj városához születtem. Azt sem tudta, hogy
-engem ott kereszteltek meg.
-
-De ha így van: ki azon titkos barát, azon rejtélyes tündér, a ki éjjel
-szobájába lopódzkodva, ezen okmányt anyja levelének borítékába
-becsempészte?
-
-
-
-
- VI.  (Ő nagysága az osztálytanácsos, a kit kezdenek már méltóságodnak nevezni.)
-
-Okos ember, ha utazik, vagy későn este a vendéglőben vacsorál, nem
-szokta mutogatni, mily csinosan van kigömbölyödve pénztárczája. Valaki
-tudomásul veheti s rá les, ha elhagyta a ház küszöbét.
-
-Ezt a régi jó szabályt kellett volna a magyar északkeleti vasút
-direktorainak szem előtt tartani. Mert ha az isteni gondviselés vagy a
-véletlen szerencse adott nekik egy jeles, szorgalmatos és lángeszű
-főmérnököt, jobban teszik, ha hallgatnak vele, kizsákmányolják
-tudományát, felhasználják éles eszét, fizetik pompásan, de megtarthatják
-maguknak.
-
-Ők azonban széltiben dicsekedtek fényes aquisitiójokkal, otthon, az
-irodában, a gyűlésben, a banquetteken, sőt a hírlapokban vagy az útfélen
-is.
-
-Úgy hogy két év lefolyta után az egész ország, boldog boldogtalan (azaz:
-ujságíró és előfizető) ismerte Szabolcsy Gábor főmérnök nevét s büszke
-volt rá, hogy ily kitünő talentum termett a hazában.
-
-Keservesen megadta árát a vasúti társaság ezen kérkedésnek és
-hiresztelésnek.
-
-Épen ezen időben 1875-ben, a midőn a jól megérdemlett hírbe hozott
-mérnök élete korának huszonhatodik évébe lépett, egy igen szemes és jó
-szaglással biró egyént neveztek ki közlekedésügyi miniszternek, a ki oly
-szándékkal foglalta el tárczáját, hogy a hozzá kötött várakozásoknak
-igazán meg is feleljen.
-
-Ő excellentiája sokat hallott Gábor mérnök képességeiről. Lehet, hogy
-személyesen is ismerte, még azon időben, mikor maga is közönséges
-halandó teremtmény volt; legfölebb mint képviselő adhatta jelét, mi
-lakik benne?
-
-S miután a miniszter különben is lámpával kereste a szakértő embert, a
-kinek elméleti és tapasztalati ismeretei mellett, még mennydörgő módra
-magyar neve is van: módját ejté, hogy e jeles egyént állami szolgálattal
-megkinálja.
-
-Igy történt, hogy egy novemberi ködös nap reggelén a hivatalos lapnak
-első hasábján a következő sorok jelentek meg:
-
-«Ő cs. és kir. felsége a magyar kir. közlekedésügyi miniszter
-előterjesztésére Szabolcsy Gábor okleveles mérnököt a közlekedési
-miniszteriumban osztálytanácsossá kinevezni méltóztatott.»
-
-Volt erre helyeslés a legilletékesebb körökben, de annál nagyobb
-bosszankodás a budai alagút mellé épült kevély palotában, a hol a
-direktor urak legelső meglepetésük rohamában még ezen méltánytalan és
-igazságtalan szót is: «fekete hálátlanság» ajkukra vették.
-
-A mérnök szép levélben és hálás köszönettel vett búcsút a társulattól s
-aztán egy pár hetet kért miniszterétől, hogy a folyó ügyekkel
-megismerkedjék s általában a hivatali gyakorlatot, szokásokat és
-formaságokat tanulmányozza.
-
-Azután pedig beült az irodába, dolgozott serényen, titkárát,
-fogalmazóját ellátta munkával s míg az azon napra elővett iratcsomókból
-egy darabot látott asztalán, nem ment ebédelni.
-
-Karácson táján már alig merült fel a gyakorlati téren fontos kérdés,
-melyben véleményét ne kérték volna. Sokan még vissza is éltek
-munkaszeretetével, mert ha bonyolódott ügyet kellett tisztába hozni, azt
-mondták, erre csak az új osztálytanácsos képes.
-
-Az év végső napjaiban a buzgó hivatalnok vígan perczegteté irótollát, a
-midőn kívülről igen elbizakodott módon rácsattantanak a kilincsre,
-kitárják az ajtó szárnyát s helyet engednek valakinek.
-
-Ő excellentiája volt, a miniszter, a ki mérgesen tekintett vissza azon
-szerencsétlenre, a ki ily kiméletlen modorban nyitott előtte utat.
-
-Engedelmet kért; maga tette be az ajtót, saját országos kezével. Aztán
-udvariasan meghajtá magát, szivarra gyujtott s helyet foglalt szemközt
-hivatalnokával.
-
-– Kedves Szabolcsy, – mondá, – bocsásson meg, ha háborgatom. Csak úgy
-privatim akarok valamit mondani.
-
-– Méltóztassék parancsolni.
-
-– Mondtam, nem tartozik a hivatalhoz. Hanem nagy részvéttel viseltetem
-sorsa iránt, mint olyan ember, a ki önnek multját jól ismeri. Adjon
-kezet és ne piruljon álszeméremből, mert a saját erejéből kivívott
-állásnál nincs nagyobb dicsőség az alkotmányos országban. Tehát
-tekintsen legjobb barátjának s feleljen szabadon és egyenesen
-kérdésemre.
-
-Mi lesz ebből? mit akar kérdeni: mert az elmondott előbeszéd nagyon is
-hosszúra nyúlt egy miniszter szájában.
-
-Ezzel azonban vége is lett az ünnepélyes szójárásoknak. A miniszter
-felkelt székéről; kényelmesebb helyre, a pamlagra veté magát; a komoly ő
-excellentiájából régi táblabiró, majdnem közönséges urambátyám lett s a
-tiszteletből még mindig vonakodó hivatalnokot maga mellé ülteté. Ekkor
-hatalmas füstgomolyt bocsátott ki ajkai közül és mondá:
-
-– Igaz-e, a mit beszélnek, hogy ön gróf?
-
-– Hogy én gróf vagyok? – felelt az ifjú, elhalaványodva, de erőtetett
-közönynyel. – És ezt széltiben beszéli a világ?
-
-– Azt nem mondtam. De vannak, a kik tudják, vagy legalább állítják. A
-mult őszszel Tokajban jártam szüretelni. Ott hallottam az apát úrtól,
-hogy ön ezelőtt két évvel megjelent a plébánián s beletekintett az
-anyakönyvbe.
-
-– Ez igaz, kegyelmes uram. De én ott egy szóval sem mondtam, mit keresek
-abban a könyvben? Csak a kötet és a lap számát jelöltem ki. Akkor
-megmutatták; láttam, a mit kerestem, megköszöntem a szívességet és szó
-nélkül távoztam.
-
-– Én sem mondok egyebet. De ha az egész vidék tudta, hogy önt Szabolcsy
-Gábornak hívják; azon bizonyos lapon pedig néhány tokaji szőllős
-gazdának fián és leányán kívül más érdekes születési tény feljegyezve
-nem volt: nem sok combináló tehetség kellett arra, hogy az ön
-kutatásainak czélját eltalálják.
-
-A fiatal ember elismerte ezen érv igazságát s aztán mint tetten kapott
-bűnös hallgatott.
-
-A miniszter nevetett.
-
-– A fődolog, hogy ön rossz néven ne vegye, ha magán viszonyainak
-fejtegetésébe bocsátkozom. Az igazi barátságnak és jóakaratnak sok
-szabad. És én nem érthetem, miért nem akarja ön igénybe venni
-születésének jogát?
-
-– Azért, mert nem tehetem. Erre nem elég csak az én hitem és
-meggyőződésem, ha a világ elé csalhatatlan bizonyítékokat nem hozhatok.
-Különben pedig tökéletesen meg vagyok elégedve helyzetemmel. Ha jó
-osztálytanácsos lehetek: nem lehet kedvem kétséges grófot játszani.
-
-– A keresztlevél hiteles és minden kétséget kizár.
-
-– Lehet; de az atyám és anyám között végbement házasság tényének még
-nyoma sincs.
-
-– Hallottam; a muszkák felperzselték a lengyelkei templomot. A
-matrikulák helyett azonban más valami maradt fön.
-
-– Semmit sem tudok róla.
-
-– Ismeri az öreg Réthfalvy Miklós bárót?
-
-– Tudom, hogy vannak ily nevű urak Zemplénben.
-
-– Tehát hallja. Én tegnap beszéltem a báróval. Igen derék magyar ember,
-de lesz már vagy hetvenöt éves. Ő is hallotta a tokaji expeditió hírét s
-azt mondta nekem: két levelet bir meghalt unokaöcscsétől az ezredestől.
-Az elsőben rokoni indulattal jelenti, hogy Lengyelkey István professzor
-hátrahagyott árvájával, Saroltával, házasságra lépett. A másik levél
-félévvel később kelt s azon örömhírt hozza, hogy neje áldott állapotban
-van.
-
-– Mindezt ma hallom először. De a két magán levél csak fél bizonyíték.
-Én nem tudom, hogy az ily ügyeket törvényszéki vagy közigazgatási úton
-szokták-e tisztába hozni. Csak arra vagyok elhatározva, hogy nevetséges
-szerepet soha, semmi áron elvállalni nem fogok.
-
-– És mért volna e szerep nevetséges?
-
-– Nevetséges volna úgy multam, mint jelenem miatt. Engem mint
-elhagyatott árvát a püspök jótékonyságából a szegények convictusában
-neveltek. Jelenben, ifjú korom daczára, szép hivatalban vagyok. Mire
-való volna nekem a grófság? Azért, hogy ha a hivatali szolga lehúzza
-rólam a téli kabátot, nagyságos úr helyett méltóságodnak tituláljon?
-Isten őrizzen meg engem attól, hogy valaha regényhőst csináljanak
-belőlem!
-
-– Szép elhatározás. De meg kellene gondolnia, hogy Magyarországon a
-mágnás egyszersmind született törvényhozó is. Miután pedig napjainkban
-annyi mindenféle vasúti és technikai tárgyú törvényjavaslatok kerülnek
-napirendre: a kormánynak is jól esnék, ha a felsőházban valódi szakértők
-kelnének védelmére.
-
-– Igen megtisztelve érzem magamat, kegyelmes uram: hanem a második
-követelés még erősebb az elsőnél. A grófi czímet, Isten neki, valahogy
-elviselhetné az ember; de hogy belőlem még valaha parlamenti szónok is
-válhatnék: ily képzelődés távol marad tőlem.
-
-– Hogyan? képzelődés? Ön tán azt hiszi, valami ördögi mesterség lehet az
-a szónoklat? Higyje el; semmi sincs ennél könnyebb a világon. Csak
-egyszer kell megkisérleni s mindjárt megy. Mert ha tud az ember valamit,
-a mit mások nem tudnak, egyebet sem kell tennie, mint könnyedén
-elmondani, a mit akar, hadd tanuljanak a tudatlanok. Én sem vagyok
-szónok s mégis tudok beszélni a képviselőházban, épen oly biztossággal,
-mint e szobában. Ön csak azt képzelje, hogy a sok kardinál, püspök,
-főispán, gróf, báró, nem egyéb, mint egy sor káposztafő, melyet a
-teremőr rakott a padokra pusztán diszítés szempontjából. Mondja el, a
-mit tud, a mit nem tud, azt hagyja ki és kész a szónok. Régen meg van
-írva: orator fit.
-
-– És mégis olyan sokan belesülnek a dictióba.
-
-– Az ilyenek kezdetben sem tudták, mit akarnak mondani. Neki mentek a
-dolognak készületlenül s azt hitték, majd súg a szentlélek. Nos, öcsém
-uram, lesz belőlünk gróf és a kormánynak eszes védelmezője a
-felsőházban?
-
-– Kegyelmes uram, induljunk csak lassan e pályán. Ne vigyünk vásárra
-medvebőrt, mielőtt a maczkót lelőttük. Mert még nem vagyok gróf. Még
-amolyan fél gróf sem, a ki sem tűz, sem víz, sem hús, sem hal. Nem
-hagyhatom el díszes pogári állásomat azért, hogy a legjobb siker
-esetében is azok közé tolakodjam, kik engem nem ismernek, kik legfölebb
-csak eltűrhetnek.
-
-– Kezdetben; de majd hozzá szoknak, mint én, hogy úton útfélen
-excellencziás uramnak czímeznek. Ádám vagy Noe apánknak egyik fia sem
-volt gróf, s mégis lett és lesz ma is ily portéka az unokákból.
-
-– Igaz, de a kik napjainkban grófi vagy bárói czímet nyernek, már
-azelőtt született urak voltak. Én pedig mindjárt első fellépésemre a
-tönkre jutott mágnások kategóriájába sorakoznám. Inkább visszamegyek az
-én vasutamhoz s leszek újra mérnök, vagy pályaőr mindenesetre.
-
-A miniszter úgy nevetett ez ötletre, mint valamely szellemes élczre s
-aztán felkelvén helyéből, mondá:
-
-– Azt hiszem, ma szombat van. Nagy társaság lesz együtt a
-pénzügyminiszter palotájában s megeshetik, hogy a fiatalság zongora
-mellett tánczra kerekedik.
-
-– Meg vagyok híva, kegyelmes uram.
-
-– Akkor találkozunk. Sok miniszter lesz ott in petto. Még több
-millionaire in theoria. Szándékom önt nehány embernek bemutatni. Nem
-mondom fűnek-fának, de mégis oly egyéneknek, kikkel az ismeretség díszes
-és előnyös. Isten áldja.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Este tíz óra után a pénzügyminiszter termeiben csakugyan szép társaság
-volt együtt. Az urak folytatták a képviselőházi ülés vitáit és többnyire
-bölcsebbek voltak, mint a gyűlés alatt. Az asszonyok émelygős arczot
-mutattak s legyezőikkel folyvást tova üldözék a jelenlevő sok közönséges
-emberből kipárolgó polgári bűzt. De a gondatlan ifjúság a nagy teremben
-sereglett össze s vidám lélekkel, ruganyos lábbal, élvezte a táncz
-gyönyöreit.
-
-Szabolcsy Gábor, rang szerint osztálytanácsos, külsejére nézve igen
-választékosan öltözött fiatal ember, ott állongott a terem közepén a
-férfi csoport között.
-
-Nem mutatta, de valósággal unatkozott, a midőn egyszer a terem
-szögletébe pillant s lát ott egy hölgyet, a kiről hitte, hogy
-találkozott már vele valahol az életben.
-
-E hölgy erősen kezdett már végső búcsút venni az érdekes évektől. Tán
-már maga is lemondott hódító hatalmáról: de bizonyos, hogy mások még
-régebben észrevették a bekövetkezett díszes haladást.
-
-Ki lehet ez? Nem kétkedett, hogy ismerte. Csakhogy azóta a lefolyt
-nehány év barbár hatalommal pusztított az egykor kellemes arczvonások
-között. A mi szép, vonzó volt rajta, mind elveszett. Sőt helyébe az
-önzés, irigység, gyűlölet, a visszataszító dölyf és kevélység szörnyű
-kifejezése fejlődött ki.
-
-És valóban ő volt. Réthfalvy báróné, a ki öt év előtt a mérnök-segédet
-ebédre hívta, a ki a sebeiben meghalt ezredesnek, mint mondá, emléket
-emelt, a ki egykor rossz néven vette, hogy a kegyelettel őrzött sírkövet
-a vasút érdekében helyéből tova mozdítania kényszerült.
-
-Sokáig nézett a mai osztálytanácsos a báróné felé; kötelességének
-tartván, ha pillantásaik összetalálkoznának, fejét mélyen meghajtani.
-
-A báróné azonban nem nézett a terem közepén állongó urak csoportjára.
-Épen mint a páholyban ülő hölgy soha sem emeli szemcsövét a második
-emelet felé; a karzatnak létezéséről pedig még tudomása sincs.
-
-Maradt tehát helyében az ifjú és gondolkodék.
-
-– Bolondság, ostobaság, – elmélkedék. – Mit tennék mást, ha a szerencse
-kedvezéséből már ma gróf volnék is? Tulajdonkép akkor is csak itt állnék
-s lesném a jó alkalmat, hogy haza lopózkodjam.
-
-Később eszébe jutott: ha nem tudja, miként mulasson itt, mint gróf, hát
-tanulja meg másoktól. Csak úgy hemzsegett előtte a sok minta. Jobb
-alkalmat sem találhat okulni, miként lépnek fel ily teremben azon
-kiváltságosak, kik már bölcsőikben Magyarország mágnásai voltak.
-
-Megmaradt tehát kényelmes observatóriumában és nézte, mint tünnek fel
-keletről az elsőrendű csillagok, s mint hanyatlanak alá a nyugati
-láthatár irányában? Értsd: a hölgyek szobájából ki a buffetbe.
-
-A többi között épen most libegett végig a terem fényezett koczkáin
-Vékonyi Hermann báró ő méltósága: mosolyogván, mint győzelmes Apolló és
-elfogadván üdvözleteit mindazoknak, a kik elébe járultak s meghozák
-tartozó hódolatukat.
-
-Gyönyörű szál legény volt a báró, épen oly magas és száraz, mint a
-távirda póznája. Még legszebb fiatal éveit élte, mert huszonöt éve
-sincs, hogy kibújt az iskola padja alól. Valaha ugyan gyanusan alacsony
-homloka volt, de most, az igen előkelő modorban kifejlődött kopaszság,
-egész a búbja tetejéig vitte fel az agy székhelyének határát.
-
-Magas véleményét saját személyének fontosságáról, édes megelégedéssel
-fejezte ki tagjainak minden mozdulata. Épen nem törődött azzal, ha főuri
-nevetgélései alatt ajkai úgy szétterjednek, hogy roncsolt, ingadozó és
-elsárgult fogai közszemle alá kerülnek.
-
-Ki követelheti tőle jogosan, hogy egészséges agyara legyen, mint a
-juhász bojtárnak, a ki egész éven át túrót és aludttejet eszik? Ez a
-föltétel nincs kikötve a bárói diplomában.
-
-Igy lejtett el előtte az estély hőse, a férfikar királya, a leányos
-mamák eszményképe. Szemüvegét, divatosabban mondva, orrcsiptetőjét oly
-ügyesen igazgatta, hogy egyetlenegy oly egyént sem kellett megismernie,
-kikkel amott, kívül a kaszinón, vagy valamely választmányi gyűlésen,
-kötött kompanistaságot.
-
-Ment és homlokán világosan olvasható betűkkel írva, ezen czímtáblát
-hordá: ide nézzen, a ki telivér bárót még nem látott! Igy kell az
-embernek otthon lenni, még mások szalonjában is. A ki e tudományt meg
-nem tanulta, vagy megtanulván, nem meri gyakorlatba venni, bujjék a föld
-alá.
-
-Voltak, kik megkisérlék ezen remek példányt utánozni: de csakhamar
-visszariadtak a fenyegető következményektől. Érzették, hogy nem élhetnek
-oly biztosságban és oly önimádási gőzkörben, mint a báró, a ki mint páva
-lépdelgett, folyvást szuszogott, sőt orrából félreismerhetlenül hápogott
-is. Oly kizárólagos elegantia, mely csak bárónak illik: a közönséges
-ember pedig ha utána csinálná, csak azt nyerné vele, hogy többé ugyan
-ily helyre meg nem hívják.
-
-Nem sokára ezen lélekemelő, szívet felvidámító látvány után az
-osztálytanácsos ismét azon szöglet felé tekintett, a hol Réthfalvy
-báróné trónolt, körülragyogva udvarának vakító fényétől.
-
-Mindjárt látszott, hogy közvetlenül a báróné tőszomszédságában, sőt épen
-az ő kegye és védelme alatt még más valaki is ül, de úgy el volt rejtve,
-mint teljes fogyatkozáskor a fénylő nap, ha a hold láthatatlan tányéra
-elébe kerül.
-
-A napot tehát a terem közepéből senki sem láthatá; annál feltünőbb volt
-három fekete frakknak a háta, igen tisztelgő és meggörnyedt állapotban.
-
-A három fekete frakk közül legérdekesebb lehetett a középső, mert ennek
-lebegénye folyvást a legfestőibb hullámzásban balancirozott. A ki pedig
-benne volt, kurta kis egyéniség lehetett. Amolyan kövér képű vézna
-egyéniség, a kinek testéhez szabott öltözéke alól anatomice meglátszott,
-hol vannak vállpereczei, csontos könyökei s hány oldalbordával jött e
-gyarló világra?
-
-És a három frakk folyvást hajladozott. Mindhárman mindenre feltétlenül
-igent mondtak, de nem mutatkozott, mintha csak egyszer is helybenhagyó
-választ nyertek volna.
-
-Húsz percz mulva fel is adhatták támadó pozicziójokat és hosszú orral
-tovább kotródtak. Valószínűleg csak tánczra hívták fel azon elrejtett
-szépséget, mely nem méltánylá a kínálkozó szerencsét, hanem
-eltántoríthatlanul helyén maradt.
-
-Új, legfrissebb s legmeglepőbb tapasztalás volt ez osztálytanácsos uram
-ő nagysága számára. Ma hallotta életében először, hogy gróf is lehet az
-ember s mégis a tánczra felhívásban kosarat kaphat!
-
-Mert a fönnebb tisztelettel leírt frakk valóságos négy nyüstös mágnás
-volt. Névszerint felsőnagygáti Nagygáthy Gedeon gróf, a kinek még a
-harmadik, negyedik nagy gáton is messzebbre terjedtek gazdag uradalmai.
-Hány kosarat kötnek ily uraság fűzfáiból a helybeli lakosok és egyet
-ezen hazai gyártmányból épen ő méltóságának kellett haza czipelnie!
-Bizonyára romlik a világ és sokáig nem tarthat mai állapotában!
-
-A dísztelen visszavonulásnak azonban haszna is akadt. Szabolcsy Gábor
-tanácsos szabadon nézhetett a kitisztult tájkép felé s látott ott egy
-szelíden és ártatlanul mosolygó gyönyörű leánykát.
-
-Ha séta közben az utczán pillantja meg, soha rá nem ismer; azt sem
-tudja, látta-e már valahol? De miután e tünemény Réthfalvy báróné
-mellett ült és egészen odatartozni is látszott: valahogy eltalálá, hogy
-e fejlődő virágszál nem lehet más, mint a báróné kis leánya, Lenke
-kisasszony.
-
-Ezzel egyszersmind régen elmult napoknak emlékei torlódtak lelkébe. Az a
-kis leány ült ott, a ki egykor gyermekies őszinteséggel figyelmeztette
-anyját, hogy a mérnököt ebédre hívni szándékozott; a ki egykor oly
-érdekkel viseltetett az ifjú mérnök munkálódásai iránt; a ki a tervezett
-vasút építése tárgyában, annyi részletes kérdést intézett hozzá, hogy
-alig győzött kielégítő feleleteket adni.
-
-Most már tizenhét éves lehetett. Még nem kinyilt virág, de felfakadni
-induló bimbó, behintve a hajnal hímporával.
-
-Még többen is léptek eléje. Sokáig kérték, sőt unszolták is. Némelyek a
-mama hathatós pártfogásához folyamodtak; minden siker nélkül. Senki még
-egy fordulót a keringőre sem nyerhetett tőle. A báróné természetesen,
-ily ügyben, nem parancsolhatott: de rossz kedvét és elégedetlenségét nem
-palástolhatta.
-
-Ki hallott ilyet? Fiatal leány, a ki nem akar tánczolni! Első megjelenés
-a nagyvilági társadalomban és e gyermek önkéntesen vállalja el a
-petrezselemárulás szerepét. Kassán is így cselekvék, de ott csak apró
-gimnazista diákok gavallérkodának. Mért öltözött fel ilyen gonddal? Mért
-nem mondta meg mamájának, hogy inkább otthon kivánna maradni?
-
-Vagy itt a teremben történt valami, a mi kedvét szegé és senkivel
-tánczolni nem akart?
-
-Az osztálytanácsos kénytelen volt elismerni, hogy ily indokolatlan
-önmegtagadást eddig sehol sem látott azon körökben, melyekben ez ideig
-megfordult.
-
-Egyszerre pedig, a mint félszemével folyvást kisérné az előtte lefolyó
-jelenetet, történék vala, hogy a kis leány bátrabban nézett végig a
-terem hosszában, s mindjárt a következő perczben ezen ibolyaszínű
-szempár összetalálkozik a nem távol álló ifjúnak sötét tüzű
-pillantásával.
-
-Az osztálytanácsos ekkor felbátorodik s a legmélyebb tisztelettel és
-hódolattal meghajtja fejét előtte épen úgy, mint a ki csekélységének
-öntudatában csak tartozó kötelességét teljesíti.
-
-El volt készülve rá, hogy köszöntése észrevétlenül marad. A kis leány
-meg sem látja, vagy azt hiszi, hogy valakinek másnak lehetett szánva az
-ismeretlen embernek ezen udvariassága.
-
-De ki tudná a fiatal ember meglepetését leírni, a midőn látnia kellett,
-hogy Lenke kisasszony, habár betanult szertartással is, az iránta
-mutatott figyelmet oly módon viszonozta, hogy abból a nyájasság és
-barátság néma jelei sem hiányzottak.
-
-Igen kedves egyszerűséggel hajtá meg fejét. Először, mint a bevett
-szokás szabálya rendeli; aztán mindjárt még egyszer könnyedén és
-mosolyogva. Mint mikor a nő értésül adja: megismertem önt és igen
-szívesen fogadtam, hogy még nem feledkezett el rólam.
-
-A báróné ezalatt a mellette ülő hölgyekkel volt elfoglalva és mégis
-egyszerre, mint sértett anya, büszkén hátra veté fejét. Nem lehetett
-ugyan róla feltenni, hogy a fületöve mellett még harmadik szeme is van,
-hanem ott a túlsó falon óriási tükör függött, mely nem őrzi meg a titkot
-s mindent elárul, a mi előtte végbe megy.
-
-Mindjárt erre leánya felé fordult a báróné. Oly arczkifejezéssel szólott
-hozzá, mintha leggyöngédebb anyai gondosságának akarná jelét adni. De
-súgva mondott szavai egészen más értelemmel birtak. A meleg részvétet
-hirdető hang örve alatt a szigorú számonkérés fenyegetése lappangott.
-
-Mert Réthfalvy báróné most már nem volt többé az a rokonszenves nő, mint
-régebben ezelőtt. Czélját elérte; férje adósságait kifizette, a három
-falu tisztán állott birtokában s ezzel feltámadt lelkében a
-nagyravágyásnak kipusztíthatlan férge, mely ha éles fogaival bensejét
-harapdálni kezdé: megtagadá multját, mint nő, elmérgesíté jelenét, mint
-anya és egyébre nem gondolt, mint építgetni föllegvárait a szédítő
-magasban.
-
-Oda súgta tehát gyermekének:
-
-– Lenke! halld, a mit parancsolok. Mihelyt megint jő egy férfi, a ki a
-mi társaságunkhoz tartozik, tánczolni fogsz vele… vagy…
-
-Egy perczre elhallgatott: mintha meggondolná, folytassa-e tovább? De
-midőn látta, hogy leánya szemében egy könnycsepp gyémántja gyülekezik,
-minden óvatosságról megfeledkezve, utána veté:
-
-– Vagy azt kell hinnem, hogy azért nem tánczolsz, mert ő sem tánczol.
-
-– Ő! ki lehet ez az ő?
-
-E pillanatban Szabolcsy Gábor osztálytanácsos már a szomszéd teremben
-beszélgetett ismerőseivel. Midőn a szép kisasszony elfogadá és viszonzá
-udvarias köszönetét, azt hitte, ennyi szerencse elég lesz egy estére s
-tovább ment.
-
-Mi pedig, nyájas olvasó, egy nagy felfedezés pillanatára érkeztünk.
-
-Az nem volt csoda, ha a kis leány még emlékezett az ifjúra, a ki előtte
-a vasútépítés mesterségét megmagyarázta; később bejött a réthfalvi
-kertbe és megcsókolta az ezredes sírkövét; végre pedig Gábor napján
-pompás sírkoszorút küldött.
-
-De ezen kívül a leány és anya között más emlékezetes jelenet is folyt
-le. Akkor, a midőn a báróné teljes joggal pirongatá le gyermekét, hogy
-egy idegen férfiról beszélve, csak e rövid jelzéssel «ő» szólott felőle.
-
-E pillanatban tehát az anya csak visszafizette az egykori kölcsönt.
-Beszélt valakiről, a kit nem nevezett meg. Leányára bízta, találja ki,
-melyikre czélozott?
-
-Hogyan? Mióta beszél ez az anya és leánya egymás között férfiról, a
-kinek pusztán csak «ő» a neve?
-
-Vagy föl kell tennünk, hogy ezen kiméletlen szemrehányás nem ma fordul
-elő köztük legelőször? Az anya kimondá akaratát szülői hatalommal; a kis
-leány pedig engedelmeskedett. De a hatalom nem parancsolhatott a
-szívnek, a szív pedig nem bírt erővel a lemondásra.
-
-Kellett történni a réthfalvi kastély bensejében valaminek, a miről a
-külső világ semmit sem tud. És mi történhetett? Legfölebb, hogy az
-ártatlan, őszinte és titkot elrejteni nem tudó leányka egyik vigyázatlan
-perczében kiszalaszthatta ajkáról, hogy azon ifjút, a kit nehányszor
-látott, nagyra becsüli.
-
-Ezen nyilatkozat letorkolására pedig az anya egy helyett ezer ellenkező
-feleletet is találhatott. A sok között elég volt az is, a mit az egész
-világ helyeselni fog. Tudniillik: soha senki sem hallotta és ellenkezik
-is a világ tisztes rendjével, hogy egy leány ábrándozni kezdjen oly
-fiatal emberről, a ki hasonló vonzódással előtte még nem nyilatkozott;
-sőt tekintve a különböző kört, melyben élnek, még alkalma sem lehet ily
-nyilatkozattal előlépni.
-
-Szerencséjére Lenke kisasszonynak, az est folyamában többé senki tánczra
-nem hívta. Híre szokott annak futamodni az urak között, ha tetszik
-valamelyik leánynak különczködni és szeszélyeskedni. Az egyik
-visszautasított azt mondá: bizonyára nem jött el valaki, a kit a kicsike
-várt. A másik vélé: alkalmasint az új czipő nagyon szorítja a lábát.
-
-A báróné pedig mentül rosszabb kedvű és elégedetlenebb volt, annál
-bályosabban mosolygott mindenfelé. Elvezeté leányát a főrangú hölgyek
-külön coteriájába s mihelyt feltünés nélkül tehette, elhagyta a
-pénzügyminiszter termeit. Ha aztán otthon nagy leczke következett ebből:
-arról a külső világ soha semmit meg nem tudhatott.
-
-Éjfél után egy órakor az osztálytanácsos is megeléglé az unatkozást.
-Eddig is csak azért maradt itt, mert várt miniszterére, a ki őt egy pár
-embernek bemutatni fogná.
-
-De miután a fiatal ember már megtanulta, hogy a jó nevelésű ember a
-miniszterek igéretét nem szokta betűértelemben venni: maga is haza tért
-éji nyugalomra.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Megint eltelt nehány hét.
-
-Egy februári reggel, a mint az osztálytanácsos irodájába lép s a
-hivatalszolga segít neki téli kabátját levetni, látja, hogy ez az ember
-szokatlanul mélyen hajtja meg magát előtte. És kérdi:
-
-– Parancsol valamit méltóságod?
-
-Szabolcsy Gábor rendesen nem szokta észrevenni, miként czímezik őt
-alárendeltjei, tehát tovább ment és elfoglalá helyét író-asztala
-mellett.
-
-Nem sokára előkerült a szomszéd szobából titkára is, a ki kezét szárazon
-mosva, igen szertartásosan hajt fejet és mondja:
-
-– Engedje meg, gróf úr, hogy fényes rangjának visszanyerése alkalmával
-tiszteletemet és szerencsekivánatomat én is kifejezzem.
-
-Ezt az ünnepélyes allocutiót már nem lehetett nem hallania. Azonban nem
-csinált hozzá csodálkozó képet, hanem egykedvüleg felelé:
-
-– Titkár úr, én Szabolcsy Gábor vagyok, de hivatali rangomon kívül más
-egyéb czímet nem viselek.
-
-Ezzel dolgot adott alárendeltjének s visszaküldte rendes irodájába.
-
-Mikor leült asztala mellé, ő is, mint kollegái, legelőször is szivarra
-gyújtott s aztán kezébe vette az asztalán levő hírlapot s végig futtatá
-szemét a hasábokon.
-
-Mint ilyen helyhez illett, az előtte fekvő lap a kormány félhivatalos
-közlönye volt. A szerkesztő mára is feltálalta a mindennapi eledelt s a
-mennyiben újat írni nem tudott, felmelegíté a tegnapi dolgokat más
-modorban s más mártással jól feleresztve.
-
-Egyszerre szeme megakadt saját nevén.
-
-Ott állott előtte nyomtatva a szokottnál nagyobb betűkkel, a napi hírek
-között, mindjárt az első helyen.
-
-«Tokajból írják:
-
-Kellemes hírt küldünk szét a hazának. Eddig mindenki azt hitte, hogy az
-ős régi Szabolcsy grófok családjának magva szakadt s nem él többé ily
-ivadék az országban.
-
-Az utolsónak hitt Szabolcsy gróf, mint általánosan tudva van,
-honvédezredes volt s az orosz hadsereg elleni csatában elesett.
-
-Most azonban kétségtelen adatokból kiderült, hogy néhai Szabolcsy Gábor
-gróf 1848-ban szept. 10-én Lengyelkén, Lengyelkey István kassai
-nyugalmazott tanárnak Sarolta nevű hátrahagyott árvájával házasságra
-lépett és a grófné 1849 júl. 3-án fiúgyermeket hozott a világra. A
-tokaji róm. kath. egyház anyakönyvében a VIII-ik kötet 159. lapján
-teljes hitelességgel be van jegyezve a keresztelés ténye.
-
-Ily kétségtelen okmány alapján szolgabíránk jelentést tett az alispáni
-hivatalhoz, oly czélból, hogy Szabolcsy Gábor, a kit vidékünkön mindenki
-ismer, mint megyénkből származó mágnás a belügyminiszterium útján kir.
-meghivó levelet nyervén, veleszületett jogát, az ülést és szavazatot, a
-főrendek házában gyakorolhassa.
-
-Szeretve tisztelt alispánunk az anyakönyv hitelességét kétségbe nem
-vonhatta; de miután a megejtett vizsgálatokból kitünt, hogy a meghalt
-ezredes özvegye (bizonyára vagyon hiányában) a grófi czímet nem viselte
-s fiát is egyszerű polgári módon neveltette; a meghalt gróf és grófné
-között végbement házasság bizonyítéka pedig fel nem fedezhető, mert 1849
-nyarán az orosz csapatok Lengyelkét és a templomot porrá-hamuvá égették:
-alispánunk minden elhamarkodástól óvakodván, határozatát az ügy
-elintézése tekintetéből egyelőre még függőben hagyta.
-
-Ez volt a helyzet, a midőn egy napon meglepő változás jött közbe. A
-vizsgálatok még javában folytak, a midőn egy reggel az alispáni hivatal
-a szatmári postáról levelet kapott, melynek birtokában semmi más nem
-feküdt, mint a Lengyelkén végbement házasság bizonyítéka, az anyakönyvi
-kivonat hiteles alakjában!
-
-Az alispán az új irányban a legerélyesebben folytatá a vizsgálatot s az
-eredmény: hogy a beküldött házassági bizonyítvány minden tekintetben
-teljes hitelességű okmányt képez. A papír, a nyomtatott formulare
-ugyanaz, mely azon időben használatban volt. A plébánia pecséte
-tökéletes, mert több még létező hasonló kiadványok pecsétével
-ugyanazonos. Az akkori lelkész, Margittay Sándor, aláírása kétségtelen.
-Sőt az egyik tanu, Mosolygó Simon, maig is él és igen jól emlékezik a
-gróf és a kassai professor leányának házasságára.
-
-Ily dönthetlen s minden kétséget kizáró okmányok alapján alispánunk
-többé nem kétkedhetett s azért Szabolcsy Gábor gróf nevét a királyi
-meghivó levelet igénylő megyebeli mágnások sorába iktatván, hivatalos
-jelentését a belügyminiszteriumhoz felküldötte.
-
-Vidékünk, az ős magyarságnak ezen elismert fészke egészen fel van
-lelkesülve e rendkívüli felfedezés örvendetes ténye által. És mindenki
-szíve mélyéből szerencsét kiván az újra felvirágzó Szabolcsy grófok ezen
-feltalált igazi ivadékának!»
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Ennyiből állt a hírlapi czikk.
-
-Most már mit tegyen az ifjú? Ha mindez igaz, a mit olvasott, akkor hiába
-védekezik, mert életpályája visszatarthatatlanul más-más irány felé
-csavarodik. Ő maga legkevésbbé sem kétkedett a levelezőnek hitelessége
-felől, mert ez az ember igen jól volt értesülve s közleményét a
-legegyenesebb forrásokból meríthette.
-
-– Hogyan? – gondolá, – mától fogva az egész ország ismerni fogja
-féltékenyen őrzött titkomat? Mi lesz belőlem, ha kérdik: igaz-e, a mit a
-hírlapok írnak? A közlemény igaz voltát el nem tagadhatom; a rangot és
-czímet mégis vissza kell utasítanom!
-
-De a mi őt leginkább meglepte és egész valóját megfoghatlan csodák és
-bűbájak országába ragadta, az a tény, hogy a legújabban napfényre került
-legbecsesebb okmány ismét Szatmárról vagy legalább az ottani postáról
-jutott a nyilvánosság elé!
-
-Ki ez a titkos jó barát? e rejtélyben lappangó tündér, a ki az ő
-születési jogának bebizonyítására szolgáló okleveleknek teljes
-archivumát birja és időközönként, a midőn épen az égető szükség esete
-áll elé, egy-egy darabot ki is adogat belőle?
-
-Hogy édes anyja ezen papirokat birta, s valamely ismeretlennek kezébe
-letette volna: e föltevés első tekintetre is lehetetlenségnek
-mutatkozott. Az anya sorai a fiúhoz a legvégsőbb kétségbeesés jellegét
-hordták magukban. Inkább csak azért írta levelét, hogy gyermeke előtt
-saját becsületét megóvja.
-
-S mégis a Lengyelkén végbe ment házasság bizonyítéka azon városból
-bocsáttatik világgá, a hol keresztlevelét is oly megfoghatlan módon
-kezébe játszották!
-
-Oly rejtély, melyet lehetetlenség volt megfejtenie.
-
-
-
-
- VII.  (Újabb bonyodalom, mely szükségessé teszi, hogy az osztálytanácsos ellátogasson az ország felső vidékeire.)
-
-Leírhatlan nyugtalanság tépdelé az osztálytanácsos bensejét. Életében
-most tapasztalá először, hogy vele is megtörténhetik valami, a mi még
-munkájában is hátráltathatja. Akármihez kezdett, lehetetlen volt eszméit
-rendben tartani. Felbontotta, végig olvasta az asztalára rakott
-iratcsomókat, de semmi sem maradt meg emlékezetében. Tollhoz nyult, írni
-akart: egyetlenegy használható gondolatra sem talált.
-
-Feltekintett a falon függő órára, mely a déli tizenkét órát mutatá.
-Ekkor erős határozat keletkezik lelkében, hogy itt hagyja irodáját,
-felkeresi a belügyminisztert s megkéri, hagyna békét ezen ügynek.
-
-Felvette tehát téli kabátját és megindult.
-
-De midőn a lépcső közép fokaira ér, épen szemközt jő vele a
-közlekedésügyi miniszter, a ki útját állja a menekvőnek.
-
-– Hah! – mondá igen komikus komolysággal. – Tetten kapom a hanyag
-hivatalnokot! Ön kerüli az irodát, mint a rossz diák az iskolát. Vagy a
-mi ennél is gyanusabb: kinézett ön az ablakon; valami tarka szoknyát
-látott és most futkosni akar utána.
-
-– Kegyelmes uram! Valóban mára meg kell csalnom az államot. Ingyen lesz
-a fizetésem, de hiszem, hogy holnap, ha éjjeli munkával is, kipótolom
-mulasztásomat.
-
-– És hova indult?
-
-– Szándékom van, ha lehet, ő excellentiájával, a belügyminiszterrel
-beszélni. Megkérem őt, lenne oly kegyes s vetné félre az én magán
-ügyemet, hadd heverjen ott a levéltár legporosabb aktái között most és
-mindörökre.
-
-– Ha csak ez a kivánsága, akkor minden rendén van. Épen a
-belügyminisztertől jövök, a ki megigérte nekem, hogy épen nem fog sietni
-ön számára a királyi meghivó levél kiadását szorgalmazni.
-
-– Akkor ezer köszönet érte.
-
-– Vigyázzon! ne vesztegesse hiába hálás érzelmeit; mert a mi
-határozatunk egészen más indokokból keletkezett. Részemről még mindig
-biztosan számítok rá, hogy ön előbb-utóbb gyönyörű ékesszólással fogja
-védelmezni az én törvényjavaslataimat a főrendek házában. Addig is
-értesítem, hogy olvastam a lapban a tokaji levelet s a zempléni alispán
-is felküldte már az iratokat.
-
-– Felküldte? és meg is érkeztek?
-
-– Különös észrevétel épen egy vasúti szakértő férfitól! Este feltették a
-postára, reggelre megérkeztek.
-
-– Tehát remélhetem, hogy a belügyminiszter úr nem szorgalmazza e rám
-nézve kellemetlen ügyet?
-
-– Nem szorgalmazza. Legalább egyelőre semmi esetre sem.
-
-– Akkor meg vagyok mentve. Egyszerre oly boldog és nyugodt vagyok.
-Engedje meg, kegyelmes uram, hogy visszatérjek irodámba: oly gyorsan
-dolgozhatom, hogy csak égni fog kezem alatt a munka.
-
-– Sok szerencsét hozzá. De ön nem is kérdi: mért tartottuk helyesnek az
-ön ügyének elintézését későbbre halasztani?
-
-– Bocsánat kegyelmes uram. Az indok rám nézve közönyös. Egyik ok épen
-oly jó, mint a másik. Elég ha tudom, hogy zavaraim kútforrása bedugult s
-nyugodt lélekkel folytathatom munkámat.
-
-– Igen helyesen. Én azonban tartozom önt felvilágosítani, mert a
-felküldött oklevelek épen elegendők a királyi meghivó levél
-megszerzésére. Mit akar ön? Teljes hitelű keresztlevél, melyet a tokaji
-papok készséggel adtak ki. Aztán a házassági bizonyítvány, melyhez
-legcsekélyebb kétség sem férhet. Szerencsétlenségünkre más a baj.
-
-– Mentül több, annál jobb. Legalább ha megszűnik egyik akadály, megmarad
-a másik.
-
-– Én csak azt mondhatom: ha most ön rögtönözve mint Szabolcsy gróf
-jelennék meg a világ előtt, a legbonyolódottabb és a legbosszantóbb pört
-kapná nyakára.
-
-– Pört? Van-e e hazában valaki, a kit rangom újra felvétele által
-bármely jogaiban megsérthetnék?
-
-– Úgy látszik, hogy van. Legalább mutatkozik már egy ember, a ki a
-legerélyesebben tiltakozni készül.
-
-– Nem érthetem, kinek állhatnék útjában? Szabolcsy Gábor gróf, ezredes,
-utolsó volt, a ki főúri czímét viselte és semmi legcsekélyebb vagyont
-sem hagyott hátra. Mi fölött pörlekedhetnék tehát velem akárki is e
-világon?
-
-– Igaz; Szabolcsy gróf vagyontalan ember volt. De ha élne, csinos
-örökség nézne rá.
-
-– Erről soha semmit sem hallottam.
-
-– Mindjárt megmagyarázom, föltéve, hogy a vasúti jeles mérnök a
-genealógia szövevényeihez is ért valamit. Beszéltem már önnel az öreg
-Réthfalvy Miklós báróról. Ennek Szabolcsy Margit grófnő, az ön
-nagyatyjának nőtestvére, volt a felesége. A báró csekély vagyonnal birt,
-de neje 13,000 holdas pusztát hozott a háztartáshoz. Miklós báró ma is e
-birtokból uraskodik. A báróné 1847-ben elhalálozván, miután gyermek nem
-volt, oly értelmű végrendeletet hagyott hátra, hogy férje élte hosszáig
-élvezze a birtok haszonvételi jogát. Halála után pedig első sorban
-idősebb testvérét, Klárát, Szabolcsy Pál gróf nejét és örökösét, jelölte
-ki vagyoni utódául. Ha pedig ennek örököse nem maradna, ifjabb
-leánytestvére Teréz, Nagygáthy László grófné, vagy örököse következzék.
-Értette uram?
-
-– Egy kicsit.
-
-– Akkor a többire nézve tisztában leszünk. Ha ön, Szabolcsy Pál gróf
-unokája, nincs e világon, vagy születési jogát kellőleg be nem
-bizonyíthatja: a 13,000 holdas birtok a jelenben fiatal korát élő
-Nagygáthy Gedeon grófra száll. Ez az ember különben is dúsgazdag mágnás,
-de épen az ilyenek szoktak telhetetlenek lenni. Mentül többre vágynak és
-soha semmi sem elég kapzsiságuk kielégítésére. Ez a Nagygáthy Gedeon
-szándékozik önnek törvényes születési jogát megtámadni. Miután pedig az
-ilyen pör ritka már napjainkban, sokáig tart és tömérdek költségbe
-kerül: én és a belügyminiszter épen az ön érdekében a legbölcsebb
-eljárásnak itéltük, ha nem ütünk zajt, óvakodunk minden elhamarkodástól,
-míg teljesen felfegyverezve nem állhatunk az ellenség elé.
-Legkivánatosabb volna, ha Nagygáthy gróffal az illő föltételek mellett
-kiegyezkedést hozhatnánk létre.
-
-– A mi ezt illeti, velem ugyan nem sok baja lesz Gedeon grófnak. Én csak
-születésem törvényességének elismerését követelem, mert e nélkül pária
-vagyok a társadalomban; a 13,000 holdas pusztát pedig birhatja, a ki
-kezét ráteheti.
-
-– Szépen és nagylelkűen van ez mondva. Szerencsétlenségünkre még mindig
-fönnáll a meghalt Réthfalvy Miklós báróné végrendeletének ereje. Vagy
-Szabolcsy gróf ön s ezzel a 13,000 hold birtokosa, vagy marad az én
-derék osztálytanácsosom s a mi még ezután válhatik önből.
-
-– Ha főleg e birtok képezi a kiegyezkedés akadályát, akkor pöröm előre
-meg van nyerve. Jól van: ám legyek a báróné örököse, de akkor kötelezem
-magamat, hogy e birtokot Nagygáthy grófnak eladom, ha mindjárt vételár
-fejében csak nyolcz krajczárt fizet is holdankint. Mert hogy éljen-e egy
-Szabolcsy gróf az országban vagy nem? azzal Nagygáthy gróf úr ő
-méltósága nem sokat törődhetik.
-
-A miniszter nem nagy megelégedést mutatott ezen kiegyezési föltétel
-hallatára.
-
-– Annyi bizonyos, – mondá – hogy az ily pör kimenetelének kételyeitől
-meg kell menekednünk. Én azonban politikus és miniszter is vagyok; tehát
-önző és számító lélek a legrútabb értelemben. A többi között sokkal
-kedvesebb lehet előttem, ha az én vasúti törvényjavaslataimat gazdag és
-független mágnás védelmezi a felsőházban, mintha csak egyszerű gróf, a
-ki hivatalnokom és fizetéséből él. Hanem mást mondok.
-
-– Méltóztassék parancsolni.
-
-– Én önnek ezen álló helyünkben, a lépcsők márványán, három vagy négy
-napi szabad időt engedek. Menjen ön Abaujba, Lengyelkére, vagy ha
-csakugyan nem létezik többé ily nevű falu, a legközelebbi helységbe. Azt
-hiszem, nem ártana ott kissé szétnézni a helyszinén.
-
-– Lehet ennek haszna?
-
-– Ki tudja? Huszonnégy év nem fölötte sok. Bizonyára talál ön ott a
-vidéken embereket, kiktől hallhat valamit. Él még ott pap, jegyző,
-ispán, paraszt vagy pálinkás zsidó, a ki egy vagy más tekintetben
-útbaigazító jelt adhat és felvilágosítással szolgálhat. Ha sikerülne
-önnek újabb adatokat is szerezni, annál biztosabban állhatunk majd szóba
-az ellenséggel.
-
-– És mikor lesz szabad elutaznom?
-
-– A mikor tetszik, de mentül előbb. Részemről, ha valamibe kezdtem,
-mindig késedelem nélkül vágtam közbe. A ki jól kezdi, már a felét el is
-végezte. Az én időmben ezt a régi igazságot szép latin mondattal szokták
-elpattogtatni. Utazzék ma éjjel a pest-kassai gyorsvonattal. Még ma
-rendelkezem, hogy szabadjegyet kapjon.
-
-– De már ezt az egyet nem kérem exczellencziádtól. Kiégne a szemem a
-konduktor és az utitársak előtt, ha saját ügyemben ingyen járnék a
-vasúton.
-
-– A mint tetszik; pedig mondhatom, bármely vonatra üljön, túlbőven
-találhat nemfizető kollegákra. Elég ajánlás erre, ha valaki együtt
-szokott valamelyik állomásfőnökkel quaterkázni. Mindenesetre
-felhatalmazást kell önnek adnom, hogy útja végén a gyorsvonatot egyszer
-megállíthassa: mert Lengyelke romjai mellett közönséges állomásunk sem
-lehet.
-
-– Ez nagy kedvezmény, kegyelmes uram.
-
-– Szüksége lesz rá; most pedig isten önnel, a viszontlátásig.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Késő este csakugyan elutazott az osztálytanácsos. Beült szerényen, a
-hova jegye szólott, a második osztályú kocsiba; de azért mindjárt
-tapasztalta, hogy épen ő a legnagyobb úr a sok mindenféle utazó között.
-A vonatvezető elolvasván a rendeletet, hogy ezen utazónak kivánságára
-egyszer, akárhol megálljon, csak kalapot emelve beszélt e nagy
-hatalommal. A konduktor nagyon kínálta ő méltóságát, tetszenék átülni a
-szalonkocsiba, mert az úgyis üres; de a fiatal ember minden ily
-kedvezést elhárított magától.
-
-Reggel hat órakor, tehát most télen, még sötét éjjel ért az állomásra,
-mely a térkép szerint legközelebb esett az egykori Lengyelkéhez.
-
-Az állomásfőnök rémülve ugrott ki ágyából, hallván, hogy a gyorsvonat
-megáll. Azt hitte, veszedelem fenyegetőzik s csak mikor az
-osztálytanácsos az említett rendeletet előmutatta, nyugodott meg.
-
-Természetesen, hogy a hatalmas utazót mindjárt grófnak, méltóságodnak
-czímezte. Mert a lapokból már tudta, kivel van dolga? Mikor pedig az
-ifjú a pazarul szórt czímet visszautasította, elkezdte őt báró úrnak
-nevezgetni. És ezen alól meg sem lehetett vele alkudni.
-
-Az állomásfőnök mindjárt jól fűtött szobába vezette vendégét. Itt Kassa
-felé még erősen fagyott. Gondoskodott reggeliről s mikor teljesen
-felvirradt, szerzett számára parasztkocsit, mely a fiatal embert a
-lengyelkei szántóföldeken keresztül áthurczolta Pönögére, mely az
-elpusztult faluhoz legközelebb esett.
-
-Itt vendéglőről szó sem levén, a helybeli tisztelendő urat kérte azon
-szivességre, hogy házában fél napot eltölthessen.
-
-A pap eleinte igen középszerű vendégszeretettel fogadta az ismeretlent:
-de mikor megtudta, kit fogadott hajlékába, helyét sem találta a nagy
-örömben. Mert falun az olyan embert, a kinek nevét egyszerre minden
-hírlap felkapja, tejbe-vajba szokták füröszteni.
-
-E miatt más baj sem érte utazónkat, mint hogy másodszor is meg kellett
-reggeliznie. Repetita placent, ez volt a plébános elhatározó érve s a
-fiatal gyomor eltűrte a második megtámadást is.
-
-Ezután kezdődtek a kérdezősködések.
-
-– Régen lakik főtisztelendő úr a vidéken?
-
-– Bizony már harmincz esztendeje mult, hogy itt evődöm, maródom Pönögén
-s régen lemondtam a reményről, hogy valahára bevisznek Kassára
-kanonoknak.
-
-– A mi múlik, még el nem marad. De ha ily régen lakik itt, bizonyára
-ismerte egykor a lengyelkei lelkészt, Margittay Sándort?
-
-– Hogy ne ismertem volna? Már a szemináriumban együtt voltunk s a rektor
-sokszor mondá kettőnkre: nobile par fratrum. Pedig nem volt igaza.
-
-– Szabad kérdenem, miféle ember volt ez a Margittay Sándor, egykor
-lengyelkei lelkész?
-
-– Hát bizony, – felelt egy kis habozás után a pap, – de mortuis, nil,
-nisi bene. Derék ember volt egyetlen hibáján kívül.
-
-[Illustration: A parasztkocsi a fiatal embert áthurczolta Pönögére.]
-
-– A halandó teremtmény nem lehet tökéletes.
-
-– Ezt tartom én is. Hanem az én tisztelt kollegám nagyon világias
-szellemű gyerek volt. Non habuit vocationem ecclesiasticam. És hogy
-mindent elmondjak, mert castis omnia casta, nagyon szerelmes természetű
-volt: amavit sexum sequiorem.
-
-– Ne mondja.
-
-– Mondanom kell, mert nem titok előttem. Mért kérdi ezeket tőlem a
-méltóságos gróf úr?
-
-– Bocsánat uram, mert e czím nem illet engem.
-
-– Nem? akkor visszaadom előbbi vígasztalását: a mi múlik, el nem marad;
-quod differtur, non auffertur. Valóságos szerencséje volt Margittay
-uramnak, hogy kitört a forradalom, mert közel volt hozzá, hogy bevigyék
-Kassára a deficientiába.
-
-– Bajba keveredett?
-
-– Úgy nyilvánosan nem; de az egész falu tudta, hogy az őrülésig
-szerelmes volt a kassai professor leányába.
-
-– Hogyan? szerelmes volt az én édes anyámba?
-
-– Nincs ebben semmi sértés, mert a kisasszony rá sem nézett az olyan
-udvarlóra, a kinek csak úgy lehetett reménye, ha előbb elhagyja hitét,
-felcsap kálvinistának és megszegi esküjét. Persze hogy ezzel baj is
-járt, mert akkor vége a plebániának, e nélkül pedig nincs kenyér a
-feleség számára. Sine Cerere et Bacho, friget Venus.
-
-– És aztán?
-
-– Akkor jött a sebesült ezredes, a szép gróf, a dicső hős és hazafi s
-vége volt a pap regényének.
-
-– De mégis ő adta őket össze?
-
-– Kötelessége volt; nem tehetett egyebet. Hanem mikor más évben a gróf
-halálos sebet kapott, az én szerencsétlen barátom újra remélni kezdett.
-Ő is hős és katona akart lenni. Elment Erdélybe Bem táborába.
-
-Bizonyosan meghalt, mert huszonöt év óta senki többé hírét sem hallotta.
-Itt hagyta a templomot, a falut, híveit, pedig közel volt a muszka s már
-előre fenyegetőztek, hogy porrá égetik Lengyelkét.
-
-– És mért épen e falut? Kassán vagy Miskolczon nagyobb tüzet láthattak
-volna.
-
-– Nem történt ez ok nélkül. Volt itt egy Kardos Illés nevű igen jó
-puskás ember.
-
-– Egyike szülőim házassága tanujának.
-
-– Úgy van. Ez az ember kijárt a mezőre s minden nap lepuffantott egy
-orosz előörsöt. Egyszer kézrekerült és felakasztották.
-
-– A muszkák? Soha sem hallottam, hogy ezek haditörvényszéket tartottak
-volna a mi embereink fölött.
-
-– Azt nem tették; hanem úgy, a parancsnok szavára, brevi manu,
-akárhányat felkötöttek a legelsőbben talált útszéli fára.
-
-– Úgy hallom, hogy a másik tanu, Mosolygó Simon, még él.
-
-– Élni él, de korhely és részeges. Erre ne támaszkodjék, gróf úr. Mert
-Mosolygó uram haszontalan fráter; hat itcze borért megesküszik, hogy
-szemeláttára vette feleségül az egri nagyprépost a kassai apáczák
-fejedelemasszonyát.
-
-– És így a lengyelkei matrikulák örökre elvesztek?
-
-– Így beszélték, de ennek csak a fele igaz. A templom ugyan kívül-belül
-elégett; de a boltozatos sekrestye épen maradt. Meg is találtuk ott
-később az anyakönyveket, kivévén azt, melybe a házasságok voltak
-bejegyezve.
-
-– Egészen új dolgot hallok. És hova lett éppen ez a könyv?
-
-– Azt csak az ég tudja. Én mindig azt mondtam, elvitte magával Margittay
-uram.
-
-– A táborba? a csatába? Csak nem hordhatott ily nagy könyvet, mint
-bakancsos, a borjujában?
-
-– Elvitte vagy elrejtette.
-
-– De mi okból?
-
-– Ezt nem tudom, de aligha el nem találom. Az eszeveszett szerelmes csak
-így uralkodhatott az özvegy fölött. Tán szándéka volt egyszer előtte
-megjelenni s akkor azt mondta volna: asszonyom, legyen az enyém s akkor
-gyermeke törvényes szülött, igazi grófi ivadék. Egyedül csak én
-bizonyíthatom be a megtörtént házasság tényét. Különben tessék pénz,
-pártfogás és bizonyíték nélkül gyermeke törvényességét pörrel kivívni.
-
-– Ez borzasztó lelkiismeretlenség.
-
-– Úgy van s csak őrült szerelmestől telhetik ki. Különben pedig később
-hallottam, hogy Margittay uram nem viselte magát rosszul az özvegy
-irányában. Legalább addig, míg remélt. Ő maga utitársaival vitte be az
-újonan szülöttet Tokajba a keresztvízre. Ő maga mutatta elő az általa
-írt és kiadott házassági bizonyítványt, különben a tokaji plébános nem
-írja be az anyakönyvbe a gyermeket, mint Szabolcsy gróf és nejének
-törvényes magzatát.
-
-– De hiszen mindez egész revelatió rám nézve. Sokkal tisztábban látok és
-indokolva lett, a mit eddig nem érthettem.
-
-– A mult hetekben a zempléni alispán megkeresése folytán járt is itt
-valami vizsgáló bizottság, de csak egy pár órát időzött a faluban és
-olyan embereket hallgatott ki, a kik a dologról semmit sem tudtak, vagy
-régen mindent elfeledtek. A küldöttség re quasi bene gesta, három napot
-számított fel; ebből kettőt Miskolczon töltött, iszogatván az alacskai
-pompás szamorodnit.
-
-– A vége a történetnek, hogy az elvitt anyakönyv örökre elveszett.
-
-– Szőrén, szálán. Margittay meghalt; erről nem kétkedem. És ha a könyvet
-a föld színén hagyta volna, azóta megkerül s bárhonnan az országból
-visszaküldik ide. A pap halálával a könyv hollétének titkát is sírba
-vitte.
-
-– Még egyet kérdek. Kit kellene még e faluban kikérdeznem?
-
-– Megnevezhetnék néhányat; de tessék elhinni, annál, mit én mondtam, más
-sem tudhat többet.
-
-– Van még élő ember, a ki jelen volt atyám esküvőjén.
-
-– Az a szerencsétlen tanu, Mosolygó Simon; mást nem tudok. Valószínű,
-hogy az esküvés egész csendben ment végbe s a falu csak az eredményt
-látta, hogy a férj és nő példás egyszerűséggel, boldogan együtt él.
-
-– Miféle obscurus emberek az én mélyen tisztelt keresztapáim: Hólyag
-Márton és Makra Tamás?
-
-– Ezek idegenek; legalább ilyen nevű lakosok nincsenek e vidéken. Azt
-hiszem, ezek fuvarosok voltak, kiket a menekvők felfogadtak. Különben
-pedig e körülmény nem bir fontossággal. A keresztlevél hitelessége úgy
-sem forog kérdésben.
-
-– Félek: nagyon elfárasztottam önt ennyi kérdésemmel.
-
-– Csak papi szent kötelességemet teljesítettem, ha felvilágosítást
-adhattam. Azonban úgy látom, terítve van az asztal s különös
-szerencsémnek tartanám, ha méltóságod nem vetné meg az én szerény falusi
-ebédemet.
-
-– Ön igen lekötelez engem.
-
-A szerény falusi ebéd igen bőven és ízletesen ütött ki. Valaki a
-konyhából is észrevette, hogy olyan vendég van jelen, a kiért érdemes
-lesz a szakácsnénak «kitenni magáért.»
-
-Fekete kávé után pedig az ifjú meleg szívből származó hálával köszönte
-meg a pönögei plébános vendégszeretetét s aztán búcsút vett.
-
-
-
-
- VIII.  (Érdekes és hasznos ismeretség.)
-
-A három, négy napra terjedő szabad időből még huszonnégy óra sem telt le
-s az osztálytanácsos elhatározá, hogy jókora kerüléssel tér vissza a
-fővárosba.
-
-Ezen estén Kassán tölté az éjet. Másnap Sátoralja-Újhelyen keresztül
-Szatmárra érkezett.
-
-Mit keresett itt? Vagy ha csak útjában feküdt ezen állomás, mért kellett
-itt kiszállnia? Valóban ön maga előtt sem merte volna bevallani, minő
-hiábavaló képzelődések vonzották e helyre.
-
-Épen nem volt szándékában, hogy kikutassa, ki lehet az a rejtélyes
-egyéniség, a ki egykor a tokaji keresztlevelet kezébe játszotta? később
-ismét névtelenül, levélkiséret nélkül, a Lengyelkén végbement házasság
-bizonyítványát is a zempléni alispán hivatalába beküldte. Eléggé
-tapasztalta, hogy e varázshatalom, mint égi gondviselés, sűrű homály
-leple alatt működik és épen nem szándékozik magát bemutatni, mint
-csontból és húsból alkotott halandó teremtés.
-
-És mégis az éjet e városban töltötte. Csak nem várhatta, hogy újabb
-csoda hull alá a fellegekből? Nincs is a világon oly gazdag
-bőségszaruja, mely végre ki ne merüljön.
-
-Egyébiránt érdekes volt ránézve az átutazás és tartózkodás ezen a
-vasúton, melyet részben maga mért ki s melynek munkálatait építés közben
-is vezette.
-
-Itt minden régi rendjében folyt, egyetlenegy dolog kivételével. Máskor,
-a hol a vonat több perczig megállott s a főmérnök néhány szót váltott az
-állomásfőnökkel, a pályaház első emeletének ablakai sorra kinyíltak. A
-sok fiatal hivatalnok felesége mellett még szép nőtestvérek és rokonok
-is néztek le az átutazókra. A legérdekesebb szőke fejek nagyon
-megvárták, hogy a főmérnök észre vegye őket s nyájasan fel is köszöntsön
-hozzájok. A jutalom sem maradt el ilyenkor, többé-kevésbbé kaczér
-visszapillantgatások alakjában.
-
-Most már ezen hajdani diákos boldogságnak vége szakadt. Az ok világos. A
-szerény szakasz-, később főmérnök nagyon érdekes egyéniség volt a
-versenyképes szépségek előtt: míg most a fővárosban lakó
-osztálytanácsos, sőt mint hírlik, valóságos gróf, oly elérhetetlen
-portékává változott, a kiért egy vasúti állomáson virító bazsarózsa
-hiába lelkesült.
-
-Ez világos veszteség volt az ifjúra nézve, de más helyeken ennél
-értékesebb kárpótlást kaphatott.
-
-Igaz, hogy eddig rövid szereplése alatt daczára minisztere hathatós
-pártfogásának, a magyar arisztokraczia köreiben még tudomást sem vettek
-ily embernek létezéséről; de hiszen ő e társadalomba bejutni még
-kisérletet sem tett; sőt ha módjába is esett ott a magasban megjelenni,
-egy vagy más ürügy alatt mindig visszavonult.
-
-Ellenben a pénzarisztokraczia, a kereskedelmi és bankár-osztály nyilt
-házai vetélkedve tanusítottak iránta figyelmet és előzékenységet. A
-huszonhatéves korban viselt osztálytanácsosi hivatal roppant jövőt
-igért. Igen világos volt, hogy csak rendkívüli ügyesség és képzettség
-mellett kezdheti pályáját valaki, egyszerre, ily kitünő fokról.
-Általában hitték, hogy Szabolcsy Gábor jobb keze miniszterének s minden
-fontos ügy legelőször is az ő íróasztalára kerül. Ki ne keresné az ily
-ragyogó jövendőnek ismeretségét és barátságát?
-
-Ezen körben tehát Szabolcsy Gábor első rangú arszlán volt. Itt ragadt rá
-letörölhetetlen nyomokkal a grófi czím is, melyet ha százszor
-visszautasított, ezerszer kapta vissza. Akarta vagy nem, sorsát tűrnie
-kellett.
-
-Szatmáron leszállván a vonatról, találkozott Nagy István
-állomásfőnökkel, a ki az ő atyját ismerte, tehát kedves egyéniség volt
-előtte. Ezen ember most is a régi szívességgel fogadta, ha bár az első
-pillanatra úgy látszott, hogy nem ismert rá. De ki követelhet annyi
-emlékező tehetséget oly hivatalnoktól, a ki egész éven át mindennap
-legalább hatszor új arczokat lát?
-
-Bement a városba s beszállt a vendéglőbe, a hol megvacsorált. Ez alatt
-épen elég ideje volna egy hordárnak, hogy felkeresse őt és átadjon neki
-valami jó vaskos csomagot, melyet felbontván, a lengyelkei elveszett
-matrikulát találná benne!
-
-Ily ártatlan vagy inkább esetlen tréfával mulattatá magát, míg asztal
-mellett ülve, elkeseredett harczot vívott azon kérges csizmatalp ellen,
-melyet Szatmáron egész tisztelettel beafsteaknek czímeztek.
-
-Másnap délben a debreczeni pályaházban ebédelt. Jó étvágyú gyerek levén,
-itt is lenyelte, a mit elébe tettek és épen az elsőt csengették az
-indulóra, a midőn fizetett s látja, hogy egy igen tisztességes, de
-különben kurucz és marczona képű ősz öreg telepedett le szemközt vele s
-ez mindjárt megszólítá:
-
-– Pestre szándékozik?
-
-– Igen, uram.
-
-– Akkor örülök, mert nagyon szeretem a fővárosi arczokat. Van már jegye?
-
-– Épen most szándékozom a pénztár elé menni.
-
-– Akkor velem nagy szívességet tehet. Az ily vén göthös és podagrás
-múmia, mint én vagyok, több szabadságot vehet magának, mint más. Kérem
-önt, váltson egyúttal nekem is jegyet.
-
-– Igen szívesen.
-
-– Itt van három ötös bankó. Gondolom tizenhárom forint lesz a menetdíj.
-Remélem együtt utazunk?
-
-– Szerencsémnek fogom tartani.
-
-Ezzel az osztálytanácsos a pénztár elé állott s miután megigérte, hogy
-együtt fog az öreg úrral utazni ő is, ezúttal kivételkép első osztályú
-jegyet váltott.
-
-Második csengetésre mindketten a vonat kocsisora előtt álltak s a
-konduktor nagy előzékenységgel nyitott ajtót a waggonba.
-
-Mikor beléptek, látta az osztálytanácsos, hogy őket egy harmadik utazó
-is követte, a kit eddig észre sem vett: nagyon rövidre szabott termetű
-gavallér volt ez; csak testének felsőbb része látszott aránylag
-hosszabbnak, mert igen mereven tartotta nyakát s nagyon határozott és
-férfias arczot mutatott hozzá.
-
-– Urak, – szólt az öreg úr, – természetesen mindenki oda ül, a hová
-tetszik, hanem ezt a középső ülést magamnak tartom. Legjobb lesz, ha
-szépen mellém ültök, egyik jobbról, másik balról.
-
-Sajátságos kezdet volt ez: az első szóban urak, végül a legkényelmesebb
-tegezés.
-
-Mikor a vonat megindult, az öreg úr megnyitá szivartárczáját s mindkét
-szomszédját megkinálá, a mit ezek udvarias köszönettel fogadtak.
-
-A kis gavallér ezalatt tüzet gyujtott, az égő viaszgyufát oda adá az
-öreg úrnak s aztán készakarva úgy ügyetlenkedett, hogy a láng kialudt.
-Nagyon könnyű volt e szép manoevre czélját megérteni. Nem tehette, hogy
-előbb a maga szivarját gyujtsa meg: annál kevésbbé lehetett szándékában
-előbb az idegen ifjúnak szolgálatára lenni.
-
-Az öreg úr nem gondolt ezzel, hanem odanyújtá égő szivarát az ifjúnak s
-akkor hozzá fordulva mondá:
-
-– Ugy-e te Szabolcsy Gábor vagy?
-
-– Igen uram.
-
-– Miniszteri tanácsos vagy épen államtitkár?
-
-– Ettől nagyon messze vagyok. Egyszerű osztálytanácsos, az is a
-kinevezési idő tekintetében legutolsó a rang-lisztában.
-
-– Ördög vigye ezt a mai bureaukracziát. Az én időmben elég volt tudni:
-viczispán, szolgabiró, esküdt. Tehát csakugyan Szabolcsy Gábor vagy?
-Hogy eltaláltam, pedig soha sem láttalak! Annál jobban ismertem
-szépséges mákvirág apádat, a kinek szakasztott képmása vagy. Mit mondasz
-Gida öcsém e hasonlatosságra?
-
-– Én? semmit. Nagyon kis fiú voltam, mikor Gábor bátyám még élt.
-
-– Azt én jól tudom. De ott van olajba festett arczképe teljes
-életnagyságban az én ebédlő termemben.
-
-A véleményadásra felszólított uracs helybenhagyólag intett; de félig
-mormogva utána veté:
-
-– Úgy kell lenni. Nagyon könnyen meglehet, hogy ez az úr csakugyan Gábor
-bátyám fia.
-
-(Azaz: mért ne lehetne fia? ha katona embernek annyi mindenféle fajta
-fia teremhet.)
-
-– Azonban, – folytatá az öreg úr – ha mi már ismerjük utitársunkat,
-illő, hogy magunkat is bemutassuk. Én az a rossz hírű vén izgága
-Réthfalvy Miklós vagyok, a ki senkinek békét nem hagy a világon. Ez
-pedig Nagygáthy Gedeon öcsém, a kinek hosszabb lábának kell lenni, ha
-uradalmait egy ugrással át akarná lépni.
-
-Kölcsönös hideg hajlás. Egyik részről illendő tisztelettel, másik
-oldalról olyformán, mintha gondolná magában: nem az én hibám, ha e
-találkozást ki nem kerülhetem.
-
-Egy kissé veszedelmes modorban indult meg a társalgás.
-
-Az öreg úr ezt hamar észrevette. Afféle megrögzött gonosz csont levén,
-érdekes jelenetkéket várhatott: de másrészről semmit sem gyűlölt inkább,
-mint a bosszantó czélzásokból keletkező párbajt. Oly veszedelem, mely
-perczről perczre fenyegetőbb közelségben mutatkozott.
-
-A helyzet is ellentétes volt; de még inkább növelé az ingerültséget a
-grófnak igen furcsán kihivó egyénisége.
-
-Mert Nagygáthy Gedeon gróf oly kis termetű emberke volt, hogy csak egy
-vagy két czentiméter mentette meg a világosan kifejezett törpeségtől.
-Nem volt épen kövér, kivévén kigömbölyödött holdvilág arczát és hatalmas
-homlokát, mely kidomborodott, mint a jól sült magyar kenyérnek a dúcza.
-Arczbőre finom, fehér és egészséges színű; hanem a szája szokatlanul
-kicsi; nem érthette a világ, hogy ő méltósága ily szűk beszélő
-organummal sem selypít.
-
-E mellett végtelenül meg volt elégedve saját külsejével. Gyakran
-lefesteté magát, kitünő művészek által az utókor számára. Ha tükre jobb
-színt mutatott, vagy nyakravalójának csokra szépen sikerült, rögtön
-futott a fényirodába s aztán élethű fotografiáját pazarul ajándékozá
-mindenfelé.
-
-E tömérdek sok arczkép szemléletére a bolondulásig beleszeretett
-önmagába. Az arczkép nem is volt rossz: mert ha ült, igen komoly és
-férfias kifejezést tudott adni tekintetének s a művész ecsete, valamint
-a nap sugara mindent híven visszaadott. De ha élő alakban személyesen
-kellett a világ elé állnia, baj volt, hogy a lábát otthon nem hagyhatta.
-
-A helyzet nevetséges voltát a két ellenfél roppant különbözősége egész a
-magas komikum színvonalára emelte.
-
-Mert ha a gróf büszkén és dölyfösen «lenézni» akarta a magas és
-szoborszerű osztálytanácsost, kénytelen volt nagyon is föltekinteni.
-Csak úgy csavarta a nyakát és az állát, mint a pulyka, ha a felhők
-között kerengő héját lesi. Ellenben Gábor úr, ha kereste, hol szólott
-valaki mellette? igen lefelé, amúgy könyöke irányában találhatta fel.
-
-Az öreg úr tehát mint villámhárító lépett közbe s tréfára vezetve vissza
-a vita titkos tárgyát, mondá:
-
-– Figyelmeztetlek benneteket, hogy még igen jókor lesz a medve bőre
-fölött összeveszni. Még élek és sokáig akarok élni. Hogy már hetvenöt
-éves ficzkó vagyok, nem változtat a dolgok állapotán, mert apám és
-nagyapám, mindketten negyven éves koruk előtt haltak el. Tehát a hány
-évet még joguk lett volna élni, azt igazság szerint csak rám, a
-méltatlan fiúra és unokára hagyhatták örökségül. Ne feledjétek, sok
-víznek kell addig lefolyni Pesten a Dunán, Biharban a Berettyón, míg
-forma szerint napirendre kerülhet a kérdés: kié lesz az én boldogult
-feleségem 13,000 holdja: Szabolcsy vagy Nagygáthyé?
-
-– Oh bátyám, – felelt Gedeon gróf, – ez soha sem lehet kérdés. A
-végrendelet meghatározta a sorrendet s az elsőség kétségtelenül a
-Szabolcsy ágat illeti. Ez okból, mihelyt az én halandó szemem csak oly
-darabka Szabolcsy grófot lát, mint a kis ujjam: rögtön illő
-komplimenttel és tartozó reverencziával félre állok az útból.
-
-– Rossz logika. Az én időmben a filozófia tanára így nevezte volna:
-petitio principii. Mert előzetes kérdés forog szőnyegen: van-e Szabolcsy
-gróf az országban? Én azt hiszem, van; a belügyminiszter a hozzá
-érkezett okmányok alapján hasonlókép itél. Ne legyek Réthfalvy Miklós,
-ha mielőtt két hét eltelnék, azt a bizonyos, eddig még ismeretlen
-Szabolcsy Gábor grófot be nem ültetjük a főrendek házába.
-
-– És aztán? – kérdé a gróf.
-
-– És aztán? Ha egyszer ő felsége nyilt levelében valakit grófnak nevez,
-s mint ilyet a főrendek házába meghívja: gróf lesz az még a pokolban is.
-
-– Bátor vagyok tagadni.
-
-– Hogyan! tagadni! Te felségsértő, a ki az uralkodó prærogativái ellen
-nyiltan felzendülsz.
-
-– Ezt már nem teszem, mert ő felsége az ily meghívó leveleket mindig
-csak azon föltétel alatt írja alá, hogy minden rendben van, s a személy
-joga iránt semmi kétség.
-
-– Micsoda? ő felsége nem nevezhet ki grófnak, a kit akar?
-
-– Azt megteheti, meg is teszi gyakran; ha akarja, akár kiből lesz báró,
-gróf, még herczeg is. Hanem azt még sem teheti, hogy egy megholt gróf
-örökösének megtegyen olyan embert, a kinek joga e név viselésére nincs
-bebizonyítva.
-
-– Ah, ah; utoljára még kész volnál pört kezdeni.
-
-– Ime Miklós bátyám maga elismeri, hogy az ily kérdések eldöntése az
-ország rendes törvényszékeinek illetősége alá esik.
-
-– Csakugyan pörölni akarsz?
-
-– Kicsoda? Én? Isten mentsen; büszkébb vagyok, mintsem ilyesmikbe
-avatkozzam. Azért fizetem a jurium directort, hogy ügyeljen jogaimra s
-tegye kötelességét.
-
-– Értem. Szép szójáték. Nem te pörölsz, hanem a fiskálisod. Hanem a pör
-czíméhez a nevedet, a költségre nézve az erszényedet még is oda
-kölcsönzöd.
-
-– Tudomásom sem lesz róla. Én tiszta jövedelmemből élek. A kezelési
-költség, az adó, s más egyéb kiadás jószágigazgatóm gondja.
-
-– Nagyon jól van mondva. És ha ellenfeled a pört pénzzel nem győzné?
-
-– Mások dolgába nem avatkozom.
-
-– Igazad van. Ez az egyéni izléstől és felfogástól függ.
-Szerencsétlenségedre nekem épen ellenkező kedvtöltéseim vannak. Bennem
-egy igazi értelemben vett «pauperum advocatus» veszett el. Indíts pört;
-én ellenfeled pénzügyi aggodalmait magamra vállalom. Épen most annyi
-pénzem van, hogy nem tudom, mit csináljak vele. Ország-világ tudja, hogy
-ötvenöt éves koromig többet költöttem, mint jövedelmem volt. Azután tíz
-esztendeig fizettem adósságaimat. De mikor szent Ágoston bölcs mondása
-szerint, a vétkek hagytak el engemet és nem én a vétkeket, csupa
-kénytelenségből olyan fösvény lettem, mint szeretett rokonom Réthfalvy
-báróné, a ki ha leányát nevelő intézetbe küldte, maga bablevest evett
-otthon ebédre.
-
-– Bátyám teheti, a mi tetszik.
-
-– Úgy van és én sokat tehetek. Tíz évi gyászos koplalásom után
-szemtelenül kidomborodott a pugyillárisom.
-
-– Ez tudva van. Mindamellett a pénz csak pénz, de az igazság igazság
-marad.
-
-Az öreg úr látván, hogy konok gyerkőczczel gyűlt meg baja, felkelt
-székéből s a szemközti középülésen foglalt helyet. Azután nagybátyai jó
-lélekkel mondá:
-
-– Nem ér ez a meddő szóharcz semmit. Üljetek egymás mellé és beszéljetek
-ügyetekről közvetlenül. Mondja meg mindenik, mi a baja, hol szorítja
-lábát a csizmája. Sokszor megtörtént, hogy egy okos és őszinte szó, a
-szív mélyéből származó kifakadás száz viszálynak elejét vette. Lássuk,
-nem lehetne pörötöket barátságos úton kiegyenlíteni?
-
-Az osztálytanácsos, a ki eddig is minden szót hallott, de úgy mutatá,
-mintha nem is ő róla beszélnének s egyebet sem tett, mint fújta szivarja
-füstjét a levegőbe: ezen felszólításra egy székkel közelebb ült a
-grófhoz.
-
-Ellenben Nagygáthy Gedeon úr ő méltósága valódi született főúr módjára
-fogadta a kinálkozó alkalmat s feltette, hogy a magasba törekedő
-proletárt földig lealázza.
-
-– Monsieur, – így kezdé, – igaz, hogy önt valami szegény elhagyott árvák
-intézetében nevelték?
-
-– Úgy van, gróf úr. Ott neveltek s nagyon vigyáztak arra, nehogy ingyen
-egyem a kenyeret.
-
-– Mondják, amolyan kurta farkú szürke frakkban parádéskodott tizennyolcz
-éves koráig.
-
-– Mindnyájan egyenlő ruhát viseltünk. A posztó durva, de jó gyártmány
-volt; nyáron eltűrtük, télen nem fáztunk alatta.
-
-– Aztán járta az örökös krumpli.
-
-– Bocsánat; ezt nem kell betűértelemben venni. Csak kétszer volt egy
-héten burgonya. A többi napon árpakása, bab, lencse felváltva. Vasárnap
-pedig hegyen-völgyön lakodalmat tartottunk, mert Salánkiné asszonyom
-remek túróscsuszájából torkig jóllakhattunk.
-
-– Gyomor kellett hozzá ily iszonyatosságokat megemészteni.
-
-– Bizony kellett; hanem istennek hála, volt is.
-
-– Regélik, hogy ön Pesten instruktorkodott.
-
-– Megtörtént velem. Azonban, puszta hiú divatból, ezt a foglalkozást
-leczke-órák adásának neveztük.
-
-– Még mérnök is volt.
-
-– Történetesen. Tanáraim jámborszívű emberek voltak. Fél szemüket
-behunyták fogyatkozásaimra s kiadták a diplomát.
-
-– Hát vasutat nem csinált?
-
-– Egyszerre mindjárt nem. Előbb kimértem a pálya hosszát, lejtését és
-emelkedéseit; azután felhánytuk a töltéseket, kiástuk a földet a
-bemélyedéses helyeken. Mikor pedig felraktuk az aczél sineket, én is
-épen úgy jártam rajta, mint az Eszterházy herczeg az első-, az
-árvamegyei tót napszámos a negyedik osztályú kocsiban.
-
-– Érdekes életpálya. Most még csak huszonöt éves legény s már Sektions
-Rath.
-
-– Huszonöt és fél. Bizonyára nagyon gyenge szakértők lehettek
-konkurrenseim, hogy épen engem kellett a nagy szorultságban kinevezni.
-
-– Igen kalandos kis vitæ curriculam ez. Valóban nem csodálom, ha a
-sorsnak annyi hányatása után még az is eszébe jutott önnek: jó volna
-amolyan igazi ősi vérből származó grófocskának is felcsapni.
-
-– Ezt az egyet tudtom és akaratomon kívül hírlelik rólam.
-
-– Minden lap tele van vele.
-
-– Visszaélés a sajtószabadsággal.
-
-Most már Réthfalvy báró sem tűrhette tovább a hallgatást. Felkelt. Előbb
-kezének mozdulatával helyet kért s aztán ismét visszaült korábban
-elfoglalt karszékébe.
-
-– Nem így akartalak én titeket összehozni és kibékéltetni. Most már én
-beszélek. Hozzád, Gida öcsém nincs több szavam. Kimondtad ultimatumodat.
-Elismerheti Gábor öcsém születési jogát a király is: de ő contradikál;
-quand mème. Azért hozzád fordulok Szabolcsy-ivadék: akarsz öcsém és gróf
-lenni, vagy nem?
-
-Az osztálytanácsos egykedvűleg vont vállat e határozott interpellatióra
-s aztán felelé:
-
-– Báró úr, őszintén válaszolok. Kezdetben csak az volt czélom, hogy én
-is mint más, törvényes szülött legyek a társadalomban. Mikor ez
-sikerült, kiviláglott, hogy ezzel egyszersmind grófnak is kell lennem.
-Még el sem határoztam magam e teher felvállalására, a midőn új
-bonyodalom támad s azt mondják: a grófság mellé még 13,000 hold föld is
-jár; oly birtok, melyre mások már gyermekkoruk óta méltán számot
-tarthattak. Itéljen felettem báró úr: nem szörnyű megpróbáltatás ez
-rajtam: vagy mint korcs kidobva lenni a tisztességes családok köréből,
-vagy kedvem és hajlamaim ellen czímet és rangot felvenni, elkerülhetlen
-kényszerűségből. Mert a mi a vagyont illeti, mely ehhez járulna, azt
-ugyan semmi áron el nem fogadhatom.
-
-Gedeon grófnak szikrát vetett a szeme; piczi kis szája úgy összeszorult,
-hogy nem volt nagyobb egy mathematikai pontnál. Közel volt hozzá, hogy
-ezt a fiatal embert még derék ficzkónak tartsa.
-
-Ámde Réthfalvy báró felemelé ujját, tagadólag intett vele és tiltakozó
-hangon mondá:
-
-– Lassabban uram, mert nem addig van az. Én is élek még s velem is meg
-kell tenni a számadást. Hogyan? Hol van az én kötelességem? Hol marad az
-én szeplőtelen becsületem? Mert tudnotok kell, hogy nőm gyógyíthatlan
-mellbetegségben szenvedvén, minden vagyonát rám akarta hagyni. Én ezt,
-mint igazságtalan rendelkezést visszautasítottam. Így keletkezett
-végrendelete, melynek minden betűjét az én diktálásom után írta papirra.
-Tehát kötelességet vállaltam és becsületemet zálogba vetettem. A
-végrendeletnek állni kell s nincs attól menekvés semmi irányban.
-
-A gróf úr megint savanyú képet mutatott; de uri szokás szerint minden
-dolgot könnyedén vevén, ezen igen diákos megjegyzésre fakadt:
-
-– Átkozott dilemma. Aut Caesar aut Tóth Pál.
-
-– Körülbelül, – erősíté az öreg báró. – Épen csak azért jártam otthon,
-hogy ezen okmányt elhozzam s mikor kell, érvényre emeljem. Tegnap
-jöttem, ma már megyek vissza. Gida öcsém volt oly szíves, hogy elkisért:
-nehogy utközben velem valami non putarem történvén, azt se tudják, hova
-küldjék holttestemet? Egyébiránt beszéljünk másról. Könnyelműen és
-elhamarkodva mondtam ki e szót, megüthet a guta. Oly dolog, melylyel
-öreg ember tréfát ne űzzön, mert ott fönn valaki szaván foghatja.
-
-Mindjárt erre Gedeon gróf veleszületett észszel és elmésséggel elkezdte
-dicsérni a mai szép napot, a jó időt s hogy mily kellemes az, ha az
-ember se nem izzad, se nem fázik.
-
-De a báró megint visszatért a félbehagyott tárgyra.
-
-– Öcsém, mérnök.
-
-– Ah, mérnök? köszönöm uram, ez az a czím, mely legkedvesebben hangzik
-fülemben.
-
-– Öcsém osztálytanácsos. Elhiszem, hogy nem tréfa egy elveszett grófi
-koronát újra visszaszerezni; de meglásd, vár rád még ennél nehezebb
-munka is.
-
-– Remélem, nem lesz rá szükségem.
-
-– Tegyük fel, hogy lesz. Kérdem: tudnál-e magyar mágnás nyelven
-beszélni?
-
-– Létezik ily nyelv?
-
-– Nagyban. Hallottál már telivér grófot magyarul beszélni?
-
-– Néha.
-
-– Tehát tudnád őket utánozni? mert a magyar grófok nem a diplomáról,
-hanem e specifikus beszédmódról ismernek egymásra.
-
-– Lehet ezt megtanulni a közönséges halandónak is?
-
-– Lehet; megfeszített szorgalommal. Különben pedig az egész dialektus
-két szabályból áll. Először az r betűt mindig ehr-nek kell mondani, mint
-a zsidó, ha husvétkor a barkeszt rágja.
-
-– Erre rászokhatom. És a második szabály?
-
-– Ez már több gyakorlatot kiván. Tudsz németül?
-
-– Úgy mint más ember az én helyzetemben.
-
-– Akkor birod már a mágnás nyelv megtanulásának titkos kulcsát. Beszélj
-német hanghordozással, de magyar szavakkal s akkor készen vagy
-feladatoddal. Most pedig megtanítlak a leggyakorlatibb methodusra. Végy
-kezedbe valami társalgási vígjátékot. Írj le belőle nehány lapot német
-betűkkel, de gyorsan firkálva, összevissza kuszálva, hogy magad is
-nehezen olvashassad. Ekkor képzeld, mintha csakugyan németül deklamálnál
-s meglátod, a harmadik kisérlet után oly tökéletesen beszélsz
-mágnás-magyar nyelven, mintha mamád tejével szívtad volna be. Ebből áll
-e roppant tudomány, melyet a hatezer holdas nemes úrfi bámul, irigyel és
-kétségbe van esve, hogy soha tőlünk el nem sajátíthatja!
-
-Ily társalgás között érkeztek meg a fővárosba.
-
-
-
-
- IX.  (A ki gyémántkövet talál.)
-
-Másnap reggel az osztálytanácsos ismét megjelent irodájában.
-
-Betekintve az asztalán heverő friss hirlapba, megütközéssel látta, hogy
-az ő hosszú párbeszéde a pönögei plébánossal szóról-szóra ki van
-nyomtatva.
-
-Nem volt ebben semmi boszorkányság. A pap jó kedvvel, jó lélekkel
-elbeszélte ismerőseinek, mily érdekes vendége volt. Fülébe ment a dolog
-a faluhoz legközelebb lakó vidéki levelezőnek (mert ez a nemes növény
-minden földben megterem, mint a szerb tövis). Ez rohant a paphoz; az
-országos közvélemény felvilágosításának érdekében egyenes értesítést
-kért, tán követelt és kapott is. Akkor megírta levelét, a szerkesztő
-gyönyör-élvezettel kiadta, estére a Pester Lloyd németre fordította,
-másnap a többi magyar lap utánnyomatta.
-
-Ez épen elég volt arra, hogy három napig az egész ország egy embernek
-magán ügyével foglalkozzék. Természetesen fajtörténelmi és nemzeti
-kérdést csináltak belőle. Mint a hazát közvetlenül érdeklő örömhírt
-kürtölték, hogy a kihaltnak vélt Szabolcsy grófok ősi törzsökének új
-csemetéje fedeztetett fel. A teljes hitelességű bizonyítékoknak egész
-lánczolata a nagy közönség kezébe lett letéve.
-
-Ez annál kellemesebb meglepetés volt rá nézve, mert így nem kényszerült
-minisztere előtt a megtörtént dolgokat kezdettől végig újra elbeszélni.
-
-Azonban kötelességének tartotta a déli harang megkondulásakor megjelenni
-az elnöki szobákban.
-
-Szokás szerint a miniszternek sürgős dolgai voltak s így röviden
-szerencsét kivánván hivatalnokának az elért eredmény fölött, saját
-teendőihez látott.
-
-Több nap esemény nélkül folyt le.
-
-Ez alatt azonban többé hiába szabadkozott az új gróf. Most már boldog
-boldogtalan méltóságodnak czímezte. Keresztlevele, szülőinek házassági
-bizonyítványa közzé volt téve, a közvélemény pártolta, a nemzeti érzület
-felkarolta. Ily mindent leverő hatalom ellenében egyes ember többé nem
-küzdhetett.
-
-A következő hét végén ismét nagy újság van a lapokban. Mindjárt a napi
-hírek rovatának kezdetén ki van írva, hogy Szabolcsy Gábor gróf számára
-a kir. meghivó levél a főrendek házába, a belügyminiszteriumhoz
-megérkezett.
-
-Kezdett a kétely megszünni: a dolog kézzelfogható valósággá változott.
-
-Az osztálytanácsos pedig látta, hogy tudtán és akaratán kívül is, mások
-működnek háta mögött és ugyancsak tolják az ő szekerének rúdját előre.
-
-Ismét bátorkodott tehát miniszterétől kihallgatást kérni: mert nem
-érthette, hogy az igéret szerint félretett ügy újra napirendre került,
-sőt a leggyorsabb elintézésre is jutott.
-
-A miniszter csak vállát vonogatá, mint a ki nem érti: hogy lehet
-ilyesmit tőle kérdeni?
-
-– Mit akar ön kedves tanácsosom, – mondá megszokott kegyes hangján, –
-kollegám a belügyminiszter csakugyan félre tette az ön ügyét; de
-csakhamar feljött ide önnek rokona, a gazdag Réthfalvy Miklós báró, a ki
-szavát adta, hogy Nagygáthy Gedeon gróf nagyon hajlandó egyezkedésre
-lépni. A pör kimenetelétől ugyan okos ember nem félhetett; de igen is a
-zajtól, a bosszantástól és költségtől, mely ily pörrel elválhatlanul
-együtt jár. S miután a báró kijelentette, hogy rokoni kötelességből és
-szivének tiszta vonzalmából mindent elkövet, semmi áldozattól vissza nem
-riad, a belügyminiszter tartozott kötelességét teljesíteni. Zemplén
-felírt, hogy Szabolcsy Gábor gróf számára kir. meghivó levél küldessék;
-az igényt teljes hitelű okmányokkal támogatta és ön most épen oly
-elismert tagja a felsőháznak, mint akár maga Eszterházy herczeg.
-Részemről pedig nincs egyéb hátra, mint hogy méltóságodnak soha el nem
-enyészett, egyedül csak bebizonyítani kellett törvényes rangjának és
-czimének élvezetéhez szerencsét kivánjak.
-
-Ezzel ő exczellencziája az asztalon előtte heverő irományokból egy
-darabot kezében vett, a mi minden elnöki szobában azt jelenti: készen
-vagyunk, vége az audiencziának.
-
-Gábor gróf csakhamar kezébe is kapta a kir. meghivó levelet, de rögtön
-el is határozta, hogy e becses kincsnek csak félig veszi hasznát.
-Benyújtotta a felsőház elnöki irodájába; az elnök bejelentette a háznak;
-a ház kiadta az igazoló bizottságnak, a bizottság végre mindent rendén
-találván, semmi sem volt egyéb hátra, mint hogy Szabolcsy gróf az őt
-megillető széket elfoglalja és szavazati jogát gyakorolja.
-
-Ezen eredménynyel az ifjú gróf teljesen meg volt elégedve. Tovább
-ezúttal menni nem akart, sőt még feléje sem nézett azon városrésznek,
-melyben a múzeum palotája emelkedik.
-
-Nagyon jól tudta ő, hogy még mindig sok hiányzik nála arra, hogy csak
-olyan gróf is lehessen, mint egyik a gyengébb dongájú kollegák közül. A
-politikai jog már megvolt. Ezt meg lehetett nyerni egy beírt és
-pecséttel megerősített papiros által. De még mindig hátra maradt a
-másik, sokkal nehezebb küzdés a magas társadalom terén, a hol őt
-bizonyára csak idegennek (esetleg betolakodónak) fognák tekinteni.
-
-Ezen eredményt ő az időre bizta. Tulajdonkép azzal sem törődött, ha soha
-be sem következik. Élt, szép állással birt; rangját nyiltan vagy
-zsebében hordva, biztos sajátjának tekinthette. Már hogy ne lett volna
-boldog és elégedett mostani sorsával az egykori szürke frakkos
-konviktor, a házról-házra járó instruktor, a segéd-, szakasz- és
-főmérnök, végre a nagyságos czímmel felruházott osztálytanácsos,
-életének még be nem töltött huszonhatodik évében!
-
-Semmit sem változtatott életmódján. Buzgón járt hivatalába. Ott lakott a
-bálvány-utcza egyik nagy bérházának harmadik emeletén. Egyszerű
-garçon-szállást tartott két szobával, mely közül csak egyiknek ablaka
-szolgált az utczára. Ebédet a házmesterné hozott a legközelebbi
-vendéglőből. Vacsoráját társai között költé el. Inast sem tartott.
-Valaki a háznál vetette fel ágyát, kisöpörte szobáját, kitisztította
-ruháit. Eszébe sem jutott, hogy a nemzeti kaszinó tagja is lehetne; de
-még a főváros számtalan klubjaiba sem iratá magát.
-
-Pedig állapotához képest holmi megtakarított pénzecskéje is volt még a
-régi főmérnökségből. Ott sokkal jobb fizetése volt; de itt több a dísz
-és remény a jövőre.
-
-Husvét felé fordult az idő, a midőn egy este belől fűtő kemenczéjének
-tűzvilága mellett édesdeden szívta csibukja füstjét s hallja, hogy
-kívülről valaki ajtaja előtt megáll, illedelmesen kopogtat s aztán
-udvarias «szabad?» kérés mellett belép.
-
-Ah, kellemes vendég; mily örvendetes meglepetés!
-
-Ő volt: Réthfalvy Miklós báró, a ki barátságosan fogott vele kezet, de
-mielőtt okosabbat szólott volna, a pokol örök kárhozatára küldte azt az
-akasztani valót, a ki a végtelenbe nyúló lépcsőket és a három emeletes
-házakat feltalálta.
-
-– Nos öcsém, – mondá aztán, – volna-e kedved valami nagy korhelységre?
-Ha rám bizod magad, öltözz feketébe, mert viszlek.
-
-– Ezer örömmel állok szolgálatára; hanem teljes kilencz és fél perczre
-van szükségem, hogy tetőtől talpig új bőrbe bújjam.
-
-– Átkozott pontosan számítod idődet. Ez a rossz szokás még vasúti mérnök
-korodban ragadt rád.
-
-A meghatározott időben még a másodperczeket is megtartva, készen,
-felöltözve volt a fiatal ember és kérdé:
-
-– Megengedi báró úr, hogy bérkocsit hozassak?
-
-– Nem kell. Magam kocsiján jöttem, azt is visszaküldtem, mert nem messze
-megyünk.
-
-Ezzel megindultak. Az ifjú bezárta szállása ajtaját és a kulcsot zsebébe
-rejté. A báró érdekelve nézte és csodálkozott.
-
-– Bibliába való boldog egyszerűség. Épen így távozott Izsák patriarka,
-ha kiment szétnézni a báránylegelőre. Hát csakugyan van Pesten ember, a
-ki ha sétára indul, senkit sem hagy otthon?
-
-Aztán az ifjú karjára támaszkodva, lement vele a lépcsőkön, de nem a
-földszintig, hanem csak az első emeletig, a hol a feljáráshoz
-legközelebb eső ajtónál megállott s megnyomá azt a fehér csontból
-készült gombot, mely villanyos összeköttetésben áll a szállás
-csengetyűjével.
-
-– Nem félsz, hogy rossz helyre viszlek?
-
-– Azt hiszem, itt a házbirtokos lakik: kereskedő, tőkepénzes vagy
-bankár.
-
-– Utálatos város! az ember azt sem tudja, ki lakik vele ugyanazon
-házban? Annál jobb. Kellemes helyre akartalak hozni; most még
-meglepetésre is számíthatsz.
-
-Gyorsan váltották egymás közt e szavakat, mert már megnyilt előttük az
-ajtó. Nem bérruhás inas, hanem szobaleány vette át tőlük felső
-kabátjokat s felaggatta a fogasra.
-
-Belebb hatoltak s az utczára szolgáló két ablakos szobába jutottak,
-melyet lefüggő csillár világított. Hat szép gázlámpa ragyoghatott volna,
-de csak a fele volt meggyujtva. Feltünt, hogy e szoba hideg volt, tán
-egész télen sem fűtötték.
-
-– Sejted már, hova megyünk?
-
-A bútorzat első tekintetre csinos, hanem a karszékek kelméi kopottak.
-Semmi pompa, semmi drágaság. Valami antik szekrénynek hiányzott a
-negyedik lába.
-
-Innen jobbra más ajtó nyílott a szomszéd szobába, a hol közel a kandalló
-mellett pamlagon és karszékeken női társaság foglalt helyet. Nem volt ez
-estély, hanem csak a jó ismerősök fesztelen és barátságos összejövetele.
-
-Mind csupa ismeretlen arczok; többnyire dicséretesen túl a negyven éves
-koron. Nem valami pöczköt elnyelt dámák, kik úgy néznek másra, mint a
-viaszbábok a fodrász kirakatában. Ezek itt kényelmesen lógázták
-karjaikat és igen festőileg hanyatlottak a karszék támlájának
-párnázatára.
-
-Ez alatt egyik jelenlevő észreveszi, hogy férfi látogatók érkeztek.
-Mindjárt arra fordítja fejét s fanyar képe elmosolyodik. Úgy látszott,
-kifogástalan szívességgel fogadja az öreg bárót, de majdnem
-visszahökken, a midőn megpillantja kisérőjét.
-
-Csak most eszmélt fel az ifjú, hol jár? Réthfalvy báróné fogadta őket
-legjobb barátnéinak társaságában.
-
-– Kedves húgom, – szólt az öreg úr, – engedd meg, hogy jóságodat igénybe
-vegyem s bemutassam neked öcsémet, Szabolcsy Gábort.
-
-– Nagyon örülök.
-
-Ez volt a felelet s aztán leültek az urak oda, hol épen helyet találtak.
-
-Az öreg báró a házi asszonyt halmozzá el régi zamatú bókokkal. Gábor
-pedig egy kövér hölgy mellé jutott, a ki erős illatszert özönlött ki
-magából s nagyon szépen ki volt festve.
-
-– Öcsém, – szólt a báró, – figyelmeztetlek, hogy kedvező sorsod épen
-legkegyesebb pártfogónéd oltalma alá vezetett. Cseklész grófné zászlója
-alatt győzni fogsz. A kit ő tart keresztvízen, száraz lábbal átgázolhat
-a mi társaságunk vörös tengerén.
-
-A fiatal ember mondani akart valamit, de a grófné megelőzé őt és
-csodálkozva összecsapá kezét.
-
-– Hogyan? Szabolcsy Gábor? Ah, hogy végre megkönyörül valaki rajtunk és
-ide hozza a legújabb regény titokzatos hősét! Épen jókor; még ma akartam
-fogadni Buxbaum táborszernagygyal, hogy nem létezik ily nevű ember. Ah,
-üljön közelebb, hadd nézzek szemébe: élő teremtés, vagy fantom? Uram,
-hallja parancsolatomat: legfölebb három nap alatt meg kell engem
-látogatnia. Jogom van önhöz, mint Amerikában, a ki legelőször felfedez
-és elfoglal valamit. Semmi áron meg nem engedhetem, hogy más ragadja ki
-kezemből igaz jogon szerzett prédámat. Ide nézzen; hajtsa le fejét; adja
-meg magát, mint a tetten kapott gonosztevő a rendőr előtt. Fiatal ember!
-a törvény nevében ön foglyom.
-
-– Grófné, háladatos szívvel fogadom kegyét.
-
-– Ah, ő háladatos szívvel fogadja kegyemet! De akkor mért néz rám ugy,
-mintha állatszelidítő volnék? Tanácslom, ne hallgasson Miklós bátyámra,
-mert ő engem úton-útfélen rágalmaz. El fog borzadni, ha meghallja, minő
-rút adomát hozott rólam forgalomba!
-
-– Csak a szent igazságot beszéltem, – védekezék az öreg úr.
-
-– Mindjárt megitélheti. A mult évben felhoztak ide Túróczból vagy
-Árvából egy kis bárócskát. Mikor megláttam, azt hittem, valami drótos
-tót fiú. Mikor a papájától megkapta az első frakkot, visszafelé húzta
-fel, úgy hogy hátul gombolta be, elől pedig a térdét verte a fecskefark.
-
-– Nem volt ez igaz?
-
-– Eddig minden szóról-szóra így történt. De aztán rám fogta, hogy hat
-hét alatt úgy kineveltem ezt a figurát, hogy a legkapósabb arszlán lett
-belőle az egész társaságban.
-
-– Ez dicséret volt, nem rágalmazás. Nem hízelgés az, kihíresztelni, hogy
-a szellemdús mesternő, Cseklész Czeczilia, fából vaskarikát csinált?
-
-A fiatal ember (az első pillanatban) oly zavarba jött, hogy nem tudta,
-mit gondoljon? Eddig ő a grófnékat oly ætheri lényeknek képzelte, minők
-a társalgási finom vígjátékokban fordulnak elő, a kik az urak bókján és
-hódolatán kívül egyebet sem esznek vacsorára.
-
-Ámde csakhamar megtetszett neki az ily legbensőbb körökben uralkodó
-fényes sajtószabadság. Megtanulta, hogy más lény a grófné otthon, más
-nyilvános helyen. Először a pénzügyminiszter estélyén látta őket, de ott
-nagyon «vegyes társaság» gyűlt össze. Ott betanult szerepet játszottak;
-itt pongyolára vetkeztek.
-
-Tehát elhatározta, hogy a milyen mosdót készítettek elébe, épen ily
-törülközővel fog viszonszolgálni.
-
-– Grófné, – mondá nekibátorodva. – Én az a kisértet vagyok, a ki fehér
-lepelbe burkolva, éjjel ijeszgetni járok a sötét utczák sarkára. Ebben
-fekszik bűverőm. Kérem legyen irgalommal irántam s ne rántsa le fejemről
-érdekes maskarámat. Életem tarka regénye még mulattathat valakit, de ha
-a grófné kijáratja velem a hátralevő iskolákat, épen olyan közönséges
-halandó teremtés leszek, mint a többi.
-
-– És aztán baj ez?
-
-– Nagy baj, de a legérzékenyebb kárt épen úrnőm és tanító mesterem fogná
-vallani. Mert ha a grófnénak esetleg szándékában volna engem szalonjában
-pénzért mutogatni: meglássa, a legrosszabb üzletbe bocsátkozott.
-
-Nagyon megbravózták ezt a feleletet. Maga Cseklész grófné is
-helybenhagyólag intett, mintha mondaná: nézd csak, ebből az emberből még
-lehet valami!
-
-Aztán folytatá:
-
-– Majd meglátjuk, mire használhatjuk. De legfensőbb protektorátusomnak
-mégis árát szabom. Ne is várja az én portálásomat a nélkül, hogy nálam
-valami specialitást képviseljen.
-
-– Erre már bátran ajánlkozom. Diplomatikus mérnök vagyok: tehát
-alkalmasint unikum a kegyes grófné alázatos védenczeinek seregében.
-
-– Ah, mérnök? Nagyon helyes. Kár, hogy már a mult hónapban nem
-találkoztunk, mert akkor bátor szívvel ajánlottam volna önt Sólyom
-bárónénak, a ki azon időben roppant mathematikai feladat megfejtésében
-törte fejét. El kell beszélnem önnek, a szakférfinak, ezt a kis
-históriát. Az én kedves barátnémnak nagyon megtetszett egy szép
-selyemkelme, de nem volt elég egy öltözékre. Mit csinált? Írt Lyonba a
-Pretre et Frumance czégnek, hogy küldjenek, vagy ha elfogyott volna,
-gyártsanak számára ebből a kelméből harmincz métert. Ez eddig korrekt
-történet; de egy szép reggel táviratot kap a báróné s kérdik tőle: Est
-ce tout de bon? madame, hogy önnek a küldött mustra szerint harmincz
-kilométer kelmét gyártsunk? A szellemes báróné méter helyet kilométert
-írt. Mérnök úr, rögtön számítsa ki, mennyibe került volna a bárónénak ez
-a sajtóhiba? Húsz frank volt a kelme méterje.
-
-– Ez rövid számítás. Harmincz kilométer annyi mint ide Vácz, épen 30,000
-méter. Ez per húsz frank: 600,000 frank aranyban.
-
-– Ha így tud fejből számítani, akkor tán hasznát vehetjük. Hadseregem
-minden katonájának a tudomány valamely ágában jártasnak kell lenni. A
-túróczi vagy árvai kis báróm például elismert tekintély volt a
-geológiában. Ha megbotlott az utczán egy kőbe, mindjárt felvette és
-megmondta, miféle lith vagy thit volt ez fél millió év előtt s mi lett
-volna belőle ugyanennyi idő alatt, ha ott hagyják a hegy oldalában s nem
-hozzák Pestre a bérkocsik kerekének rombolása alá.
-
-E közben a fiatal ember azt hitte, valami árnyék fut végig háta mögött.
-Az is lehet, egy selyem ruha zöreje csapta meg fülét. Ki tudja? hát ha
-delejes erők vonzó hatalma ragadta bűvös körbe? Elég az hozzá, hogy
-semmi különöst sem sejtvén, ösztönszerűleg hátra tekintett.
-
-[Illustration: A fiatal ember beszédbe eredhetett a család kincsével.]
-
-Igéző és férfi-szívet kimondhatlan bájjal magához csábító, szép, szelíd
-és boldog leányka arczát pillantá meg. Mikor röpült ide? vagy a grófné
-csattogós karicsolása között lépett e helyre, a terem szőnyegének minden
-neszt elfojtó puhaságában?
-
-Az ifjú fölkelt és meghajtá magát a tünemény előtt. Székét félre
-taszította, hogy azon esetre, ha a leányka itt valahol akarna helyet
-foglalni, kényelme és tetszése szerint választhasson széket.
-
-Azonban a leányka nem mozdult. Ott maradt, mint a ki otthon volt és
-állhatott, a hol neki tetszett; mig az ifjú elbűvölve e nem földi
-jelenség hatalma által, oly állást vőn, hogy beszélhetett is a ház
-kisasszonyával, de a társaság más tagjait sem hagyá figyelme körén
-kívül.
-
-Amazok azonban nem sokat törődtek azzal, ki hol keresi és találja
-legkellemesebb időtöltését. Ha tetszett valakinek másfelé elandalogni:
-ezt egészen rá bizták. A folyamatban levő csevegés tehát Cseklész grófné
-első violinja mellett haborítlanul csapkodott egyik tárgyról a másikra,
-a nélkül, hogy a korábban vitatott eszmét felületes megjegyzéseikkel
-megoldották, vagy épen kimerítették volna.
-
-Így történt, hogy e körben, a hol az egyéni szabadságnak oly széles tér
-volt engedve, a fiatal ember beszédbe eredhetett a család kincsével, az
-anya szemefényével.
-
-– Lenke kisasszony engedje meg, hogy mint régi ismerős fejezhessem ki
-örömömet, hogy annyi idő lefolyta után ismét üdvözölhetem.
-
-– Uram, – felelt a leányka, – én még mindig adósának tartom magamat,
-mert el nem feledhettem, mily türelemmel és elnézéssel felelt ön egykor
-az éretlen gyermek oly kérdéseire, melyek felfogási tehetségét messze
-túlhaladták.
-
-– Ön ezt nem feledte el? Én pedig minden szavára híven emlékezem. De azt
-is tudom, hogy felvilágosító magyarázataimat jól megértette és én boldog
-voltam, ha a tudni vágyó gyermeknek természetes kiváncsiságát
-kielégíthettem. A multkor, a midőn végre újra láthattam önt, le nem
-írható meleg érzés fogott el azon gondolatra, hogy a szépség országának
-királynéja még rá ismer az egykori prózai mérnök arczvonásaira.
-
-– Oh, én önt láttam azóta egy más alkalommal is.
-
-– Engem kisasszony? a nélkül, hogy viszont üdvözölhettem volna?
-
-– Ön egyszer bejött a mi kertünkbe; imádkozott és megcsókolá az
-eltemetett ezredes sírkövét.
-
-– Ezt látta Lenke kisasszony? Pedig akkoron semmi jogom sem lehetett
-azon gondolatra, hogy tán épen édes atyámnak hamvai nyugodhatnak a kő
-alatt. Csak az égből származó titkos erő ragadhatott oda, még a higgadt
-józan észt is megsemmisítő hatalommal.
-
-– Még máskor is megjelent ön. Én kitaláltam, hogy azon ismeretlen, a ki
-egyszer Gábor napján a szép koszorút küldte, egész világon csak ön
-lehetett.
-
-– Ezt kitalálta, Lenke kisasszony? Nézzen rám, mily örömkönny lopózik
-szemembe. Önnek legyen szentelve, a ki rólam ily nemesen gondolkodott.
-Sokáig maradt a kövön az én koszorúm?
-
-– Egész nyáron. De mikor a tél viharai kiméletlenül kezdték
-szétszakítani, levettem maradványait; becsomagoltam egy papir-dobozba és
-eltettem oda, a hol gyermekkori emlékeimet őrzöm.
-
-Az a könny, mely az ifjú szemében képződik, e pillanatban oly sűrű
-cseppé növekedett, hogy saját nehézségétől aláhullani készült.
-
-De ugyanekkor a kis leány kezei is megmozdult: valószínűleg csak
-öltözékének egyik csokrán talált igazítani valót.
-
-És történt, hogy az ifjúnak szeméből áradt sós nedv, ezen igazi,
-romolhatlan és meghamisíthatlan folyó gyémánt, a kis leány kezére
-hullott.
-
-Megérzette a meleg nedvet, meg is látta annak felcsillámlását. Szokásból
-és önkéntelen mozdulatából le is akarta onnan törleni: a midőn egyszerre
-óriási és ellenállhatlan erő keletkezik lelkében és nem gondolt többé
-vele, akár érti, akár félremagyarázza valaki tettét: nyájas mosolygással
-mondá:
-
-– Ön nekem adta e könnyet. Maradjon ott: száradjon fel kezem
-melegségétől.
-
-Ezt mondva tovább ment és leült édes anyja mellé, a ki gyönyörködve
-nézett szép gyermekére és megsimogatta.
-
-De azért, a kinek a jelenlevők közül jó szeme volt, észrevette, hogy a
-báróné szelid homlokán sötét ború fut végig s a simogató puha kéznek
-rejtett körme is lehet.
-
-Eltelvén egy óra, az öreg úr felkelt helyéből, intett kisérőjének s két
-szóból álló búcsú után mindketten eltávoztak.
-
-Kün az utczán a kapu előtt ott állott már a báró díszes fogata, de
-mielőtt felül kocsijába, karon kapja a fiatal embert és nehány lépésre
-sétára viszi.
-
-– Nem mégy sehova?
-
-– Legjobb lesz haza mennem.
-
-– És a vacsora?
-
-– Hozatok valamit. Oh, az én gyomrom még mindig éhes főmérnöknek tart
-engemet.
-
-– Apropos. Hogy tetszik a telivér grófnék társalgása?
-
-– El vagyok ragadtatva. Vígan lobogott fölöttünk a szabadság és
-fesztelenség zászlója. Mindig ilyenek?
-
-– Igen ilyenek; néha még ilyenebbek is.
-
-– Képzelem; de akkor bizonyos igen tisztes báró adja a hangot.
-
-– Patvarba, már rágalmazni is tudsz? Mondhatom, dicséretes haladás
-mindjárt az első látogatás után. El ne feledd, hogy szombaton Cseklész
-grófnéhoz megyünk. Este háromnegyed kilenczre felöltözve légy. Csak
-inasomat küldöm fel, mert nagy tisztelője vagyok a te harmadik emeleti
-lakásodnak. Még egyet.
-
-– Parancsoljon.
-
-– Nincs-e a te szobádból le a báróné boudoirjába amolyan titkos cső
-levezetve, melyen át mindent hallhatnál, a mit ott beszélnek? Az öreg
-Dumas regényeiben olvastam, hogy lehet ily készüléket a házakban
-berendezni.
-
-– Lehet a saját házában, a hol az ember fúrhat és faraghat.
-
-– Csak azt akartam mondani, hogy kár, nagy kár, ha nem hallhatod, mit
-beszélnek, épen most ezen pillanatban oda fönn rólunk! Sokat, nagyon
-sokat tanulhatnál, a mit most még nem tudsz. Tehát szombaton
-találkozunk; addig pedig szervusz, élj boldogul.
-
-
-
-
- X.  (A mikor a grófnék még ilyenebbek.)
-
-Mihelyt kicsoszogott a két úrnak lába a báróné szobájából, az egész
-grófnéság oly előkelő hahotára fakadt, hogy a közönséges «nagysám» körök
-sem merték volna a neveletlenség vádja nélkül utánozni.
-
-A báróné látván, mily gyorsan kezd az úri hang hévmérője alásülyedni,
-legelőször is elküldé innen leányát.
-
-– Lenkém, zongorázzál egy órát, imádkozzál és térj nyugalomra.
-
-Ezzel az utolsó gát is el volt hárítva, mely ő méltóságok nemes nyelvét
-féken tartá. Innen túl mindnyájan megeresztett kantárszárral rohantak a
-szabad rágalmazás országába, tüskön bokron keresztül, minden
-tartózkodás, minden irgalom nélkül.
-
-Legelőször Réthfalvy báróné mint sértett anya és megkínzott házinő
-kezdte meg a rohamot azon szemrehányással, hogy leghívebb barátnéja,
-Cseklész grófné, oly gyorsan és meggondolatlanul saját fényes termeiben
-elfogadni igérkezett a hivatlan tolakodót.
-
-– Ah, Cecilie! Nem rettegsz, hogy balul üthet ki kisérleted? Ha nálad
-megjelent, majd mások is eltűrik. Könnyű a kalandort bevinni házunkba,
-de aztán póznával is nehéz lesz kiverni.
-
-– Ne légy igaztalan, édes Laurám. Mit tehetek én, ha nagy pipájú bátyád,
-a vén hóbortos báró hozza nyakamra? Én sem kergethetem ki, miként te sem
-tagadhattad el, hogy itthon vagy.
-
-– Apropos! – vágott közbe egy ötven éves elismert szépség, báró
-Würtzheim tábornok gyászos özvegye. – Mit mondtok arra a keckheitra,
-hogy ez a világos Hochstapler még a mi kis Lenkénkkel is suttogott?
-Eltalálnátok, miről csevegtek? Oh nekem jó fülem van s mellé kitünő
-hanggyűjtő készülékkel vagyok felfegyverkezve. Egyszerre mindketten,
-mint régi ismerősök találkoztak s mindjárt holmi gyermekkori emlékeiket
-kezdték előidézni. Istenem! mi asszonyok tudjuk legjobban, hogy minket
-is ily regényes haszontalanságokkal bódítottak el a lelkiismeretlen
-férfiak. Laura! ha máskor el nem űzheted e kiállhatatlan bűzt terjesztő
-idegent, igen bölcsen teszed, ha leányodat elküldöd zongorázni.
-
-– Én is veled tartok Lottykám, – szólt most Sólyom Ulrika báróné az örök
-ifjúság üde hangján. – Nekem sem rosszabb a fülem, mint más gyarló
-teremtésnek: azért mondhatom, hogy ez a ci-devant mérnök valami igen jól
-jövedelmező új vállalat vonalait traszirozza. Már szopja rajzónát és
-számítgat. Előszőr a 13,000 hold a végkép dupirozott vén báró
-örökségéből. Másodszor a csinos kis Réthfalva a két szomszéd
-falucskával. Körülbelül nem soványabb falat az előbbinél. És a mi fő:
-mindkét birtok, legalább most már tisztán áll, egy vörös garas adósság
-sincs rajtok! Nagyon kövér és ingerlő préda ez s megérdemli, hogy egy
-soi disant gróf va banqueot játszik fölötte.
-
-– Nos, – felelé teljes biztonsággal a ház úrnője, – a mi Réthfalvát
-illeti, azt hiszem, nekem is lehet egy pár szavam a dologhoz, alkalmatos
-időben.
-
-Cseklész Cecilie grófné azonban megnyugtatni akará barátnőit.
-
-– Ti mindnyájan kisértetet láttok. Mi van abban, ha hozzám eljárogathat?
-Nem fogadtunk el már mindnyájan olyan álarczos csavargókat, kik most
-mint ékszer-tolvajok vagy váltóhamisítók a börtön fenekén ülnek? Nem
-vagyunk csalhatlanok, úgy veszszük az embereket, miként a bemutatók
-elénkbe állítják. Én, részemről, ennek az új embernek is jó képet fogok
-mutatni. Ez nekem semmibe sem kerül: a jövő eshetőségeire nézve pedig le
-nem kötelez. Ha báránybőrbe bújtatott farkas lopózott házamba: a
-felelősség terhe kizárólag a vén báró vállára nehezedik. Ő hozza hozzám,
-ő ismeri el grófnak, sőt a mi ennél ezerszer fontosabb, kedves öcscsének
-és vérszerinti rokonának hirdeti széles e világon. Engedjetek meg, mert
-ez kivételes eset. Száz évben egyszer történik meg, hogy valami kóczos
-utczagyerek, a kit árvaházban örökös kásán neveltek, később valamelyik
-vasútnál ingenieur vagy konduktor lesz, egyszerre lábunk elé vetődjék s
-azt mondja, én is olyan gróf vagyok, mint a többi, én is helyet
-követelek azon sorban, a hol születésük jogánál fogva mások is állnak.
-De végre mindig kérdés marad: igazán gróf vagy sem?
-
-– Ezt egy lélek sem hiszi a mi társaságunkban. Kivéve a számításba nem
-jövő excentrikus Miklós bárót, néhány minisztert s más efféle selejtes
-portékát.
-
-– Ne feledjétek, – szólt ismét Cecilie grófné – hogy Miklós báró
-üdvösségére esküszik, hogy védencze szakasztott képmása az ezredesnek!
-
-– Erre nem adok semmit, – felelt büszke junói tekintettel Sólyom Ulrika
-báróné. – Mert ha mi az arczvonások tanulmányaiba merülünk, van nekünk
-illetékesebb biránk is. Itt van Laura barátném, a ki csak úgy, mint más
-közülünk, átélte, átszenvedte leánykorának regényét. Tőle, egyenesen
-tőle kérdjük, a ki egykor Szabolcsy Gábor grófot, azon időben még
-huszárfőhadnagyot, kegyeivel megajándékozta: van-e e két férfi között
-oly hasonlatosság, minőt az el nem korcsosodott családok utódaiban
-mindig feltalálunk?
-
-A báróné csak vállat vont ezen ünnepélyes interpellatióra és egykedvűleg
-válaszolá:
-
-– De hiszen én soha egy szóval sem állítottam, hogy ez az ember
-egyáltalában nem lehet a honvédezredes fia.
-
-Nagy nevetés, lelkesült helybenhagyó kiáltás követé ezen legértesültebb
-helyről jött félhivatalos nyilatkozatot. Mindenki szíves örömest
-hozzájárult a föltevéshez, hogy ily értelemben csakugyan lehet valami
-igaz a dologban.
-
-Erre ismét Cseklész Cecilie grófné vette fel a védőügyvéd szerepét és
-vitatá:
-
-– Nem lehet e kérdést pusztán csak a rokon-, vagy ellenszenv sugalma
-szerint elütni. Félre nem vethető okmányok harczolnak az ellenkező nézet
-mellett. Először is mindjárt itt van a legteljesebb alakban kelt
-keresztlevél.
-
-– Ah, keresztlevél, – felelt undorodást kifejező arczczal az özvegy
-tábornokné – egy darab silány firka, melyet valami részeges káplán
-állított ki. És mikor? a forradalom napjaiban, a midőn a hígvelejű nép
-azt hitte, vége a világ tisztes rendjének: nincs és nem lesz többé sem
-nemesség, sem magas arisztokraczia. Eszeveszettség! A tokaji parochián
-beírták azt, a mit a bába, vagy a fuvarosok közül nyakon fogott
-keresztapák bediktáltak. Épen így bejött volna az anyakönyvbe, ha egy
-csizmadiánénak eszébe jut azt állítani, hogy szurtos porontya valamelyik
-fönséges főherczegnek törvényes örököse! Ki beszél komolyan oly
-okmányról, mely 1849-ben kelt? Pfuj! in diesem Schandjahre!
-
-– De a házassági bizonyítványt is előmutatták.
-
-– Haszontalanság. Kriminalis törvényszék elé való csalás. És ugyan mit
-mutattak elő? Ezt az úgynevezett hiteles kivonatot. Jóságos egek! nincs
-ennél könnyebb mesterség; ha még a gyönyörű szép és művészi metszetű
-ezer forintos bankjegyet is utána csinálják, mennyivel könnyebb egy
-falusi papnak macskakaparását utána pingálni! És a pecsét! a koborló
-czigány ötven krajczárért rézre metszi. Különben az egész világ tudja,
-hogy ha egy vakmerő aventurier soha nem létezett családi jogot követel,
-mindig olyan anyakönyvre hivatkozik, melyet a felföldön a muszkák, ott
-alant a ráczok felperzseltek.
-
-Ebben aztán mindnyájan megnyugodtak. Most már oda van szegény Gábor,
-mert a telivér grófnék areopagja pálczát tört fölötte.
-
-– Végre – fejezé be lelkes szónoklatát a tábornokné – találtunk egy
-kérdést, melynek eldöntésében mindnyájan egyetértünk. Mert szent igazság
-marad, hogy e pörben sok ugyan a bepiszkolt papir, de a fő dolog még
-mindig csak hiánya és távolléte által tündöklik!
-
-– És ki ezen ismeretlen távollevő? – kérdik mindnyájan.
-
-– Kicsoda? Senki más, mint a ki a törvényes születéshez legszükségesebb…
-a grófné.
-
-– Igaz, helyes: mindent látunk, csak egy grófnét nem.
-
-– Ezt mutassák meg nekem s akkor én is megadom magamat. Mert volt már
-eset, hogy gróf nélkül lett igazi grófi örökös: de grófné nélkül még
-soha, mióta a világ áll!
-
-Ezt a XV. Lajos idejebeli élczet a jelenlevő méltóságos asszonyok már
-leánykorukban is ismerték és sokat nevettek rajta: de azért így
-felmelegítve is tapssal fogadták, mert bölcs nézetük szerint, igen a
-maga helyén lett alkalmazva.
-
-Ezalatt a szobaleány elhozta a grófnék felöltőjét. Valaki (nem lehetett
-megtudni, minő szolgálatot viselő egyéniség) már lement a lépcsőn az
-utczára és sorba előkiáltozá az úrnőkre váró pompás fogatokat.
-
-De még az elválás perczében is a megátalkodott Cseklész Cecilie grófné
-új ellenvetést tudott előhozni.
-
-– Kedvesim; mind szép és igaz volt, a mit mondtatok. De mit használ
-bölcseségtek azon egy döntő tény ellen, hogy Szabolcsy Gábor gróf
-királyi meghivó levelet kapott a főrendek házába!
-
-A tábornokné szánakozó mosolylyal fogadá az értéktelen észrevételt.
-
-– Meghivást kapott a főrendek házába? Uram Istenem, kit nem hínak meg
-már oda! Az elnök maga is csak közönséges nemes. Az érsekek és püspökök
-között van, a kinek apja kaptafával kereste kenyerét. Hát az a sok
-főispán! Minő gyülevész had! Ismerek egyet közülök, a ki hat év előtt
-még Cecilie barátném egyik uradalmának árendása volt. Mi lesz még ezután
-e hajdan dicső testületből! Maholnap behozzák oda a lutheránus és
-kálvinista superintendenst; be még a zsidó rabbit, s ha így sülyedünk a
-demokráczia posványában, még vagy egy tuczat saktert is. – Ezt akartam
-mondani: most pedig: mesdames, bon soir.
-
-– Au revoir, madame la baronne.
-
-Így végződött e csendes kis conventiculum, melyben az asszonyi logikának
-furfangjai a legragyogóbban uralkodhattak. A nemes grófnék úgy önthették
-ki szívük legközvetlenebb gondolatit, miként a lelkük műhelyében
-keletkezett eszmék, a megfontolásnak közbeeső állomásait kikerülve,
-egyenesen a nyelvre érkeztek és onnan szabadon a szél mentében a
-levegőbe röpültek.
-
-Nem az van itt mondva, hogy a főrangú hölgyek, a hányszor intim körben
-együtt vannak, mindig ily vaskos stylusban csevegnek. De épen a
-legrátartósabbak, a kik egy alkalmat sem mulasztanak el souverain
-megvetésüket a közönséges és polgári modor ellen kifejezni: ha valakire
-nagyon megharagszanak (nem ritkán történik ez), így, sőt igyebben is
-szokták felebarátukat megszapulni.
-
-A báróné, mihelyt becsukódott az ajtó a legutoljára távozó után,
-parancsolá szobaleányának, hogy a három még égő gázlámpát kioltsa.
-
-Gondosan végignézte ezen operatiót, mialatt kissé megfázott a fűtetlen
-külső szobában, úgy hogy nagyon szívesen megölelgeté a társalgó teremben
-meleget adó kandallónak porczellánját.
-
-Ekkor még egy óráig olvasott; ugyanennyi ideig párnátlan térdeplőjére
-leereszkedve, buzgón hálálkodott Istennek az ártatlanságban eltöltött
-napért. Végre azon szándékkal, hogy leányát másnap a reggeli után jól
-megleczkézteti, egész csendben levetkezett és ágyába feküdt.
-
-
-
-
- XI.  (Az első szereplés a nagy világban dicsőségesen kezdődik, de egy szörnyű katasztrófa által sötét fellegek vonulnak a láthatárra.)
-
-A három nap elmult. A szombat estének válságos órája megérkezett. Hogy
-fog elmulni?
-
-Ezalatt Gábor gróf kezdé már beélni magát új helyzetébe. És ha
-visszanyert rangja eleinte közönyös volt is előtte: egyszerre és rögtön
-elkerülhetlen életszükségévé változott, mióta tudta, hogy ama fensőbb
-körök legszebb gyermeke oly meleg részvétet, oly reményt igérő vonzalmat
-mutatott iránta!
-
-Három nap alatt ő is olyan lett, mint többi sorsosai, kik azt mondják:
-vagy gróf legyen az ember, vagy haljon meg. A multkori látogatás előtt
-képtelenségnek tartotta volna az ily szélsőséget.
-
-Hogyan? ha valaki nem tartozhatik a nehány száz egyénből álló főurak
-közé: már helyet se találhasson az ország tizenöt milliónyi lakossága
-között? Mintha e roppant többségnek mind boldogtalan számüzötteknek
-kellene lennie.
-
-Őrültség, eszeveszettség ilyet gondolni. S valóban a fejlődő szerelem
-bimbója nélkül Gábor gróf megtartja gyermekkorától beszívott
-demokratikus hajlamait és tovább is büszkeségének tartja, hogy saját
-szorgalmából mérnök, később osztálytanácsos lett. De rettenetes
-megpróbáltatás volt az rajta, szeretni egy földi angyalt, a kit csak
-mint gróf nyerhet el!
-
-És mért nem másként is? Ily erélylyel és szerencsével kezdve meg
-pályáját, tovább is küzdhet és felemelkedhetik. Mért ne érdemelhetné meg
-ő is, hogy karjai közé zárhassa a legédesebb jutalmat?
-
-Csakhogy az ily rendkívüli esemény a regények képzelt világán kívül
-ismeretlen. A ki nem gróf, nem báró, még közelébe sem juthat e
-leánykának.
-
-Ellenben a folytonos távollét, az elszigeteltség, az áthidalhatlan űr, a
-kezdő szerelmesek közt előbb kétségbeesést, később gyógyulást, végre tán
-feledést is idéz elő. Ilyenkor lép fel az anya is a természettől vett
-hatalmával. Hozzá jő a rábeszélés, néha a kényszerítés is, s akkor a
-lesben álló vetélytárs, mint kész zsákmányt, mint vadászatban elejtett
-prédát, győzelmi röhögéssel viszi áldozatát kastélyába.
-
-Épen kész lett öltözékével a fiatal ember, a mint a báró inasa belépett
-hozzá és jelenti, hogy ő méltósága a kapu előtt a kocsiban várakozik.
-
-Késedelem nélkül felölté felső kabátját, oly diákos sietséggel, hogy az
-inasnak ideje sem volt segítségére előteremni. Ez az ember, mióta
-szolgál, még nem látott grófot, a ki inas, vagy komornyik nélkül fel tud
-húzni egy kabátot!
-
-Leérve az utczára, látta, hogy a báró kocsijának ajtaja nyitva áll s
-akkor az öreg úr öcscsét maga mellé ülteté.
-
-A kocsisnak pedig parancsolá, hogy hajtson végig a sugáruton egész a
-városligetig, onnan vissza Cseklész grófné palotája elé.
-
-– Öcsém, – mikor sebes ügetve végig zörögtek a kövezeten, – semmi okunk
-sietni. Mentül több embert találunk a grófné termeiben, annál
-biztosabban választhatjuk ki a legkedvezőbb stratégiai pozicziót. Úgy
-gondold meg, hogy mi most egy jól őrzött erős vár ostromára indulunk.
-Lehet, hogy rohammal, csellel, vagy hirtelen meglepetés által győzünk;
-de megtörténhetik, hogy véres fővel kell visszavonulót fuvatnunk. Mindez
-a pillanat véletlenétől függ. Egy jó ötlet tőlünk és trónt foglalunk; de
-elég lesz megveretésünkre, ha valamelyik hangadó hölgy épen rossz
-kedvében lesz, ügyetlenségből vagy szeszélyből elejt ellenünk egy
-malicziózus észrevételt, s akkor az egész tábor ellenünk zúdul. Tehát
-halld tanácsomat.
-
-– Parancsolatnak veszem minden szavát.
-
-– Azt terveztem. Mai napon, mint a katonák mondják, csak kényszerített
-hadiszemlére indulunk. Lássuk, mily számos az ellenség? hova, melyik
-terembe állította fel gyalogait, lovasait és ágyú-ütegeit? Ha kiderül,
-hogy gyenge és hiányosan szervezett tábor áll ellenünk, rögtön komoly és
-elhatározó csatába avatkozunk; ellenkező esetben megtartjuk védelmi
-állásunkat. Értesz engem?
-
-– Tökéletesen.
-
-– Ez a programm mára.
-
-– És holnap?
-
-– Megkezdjük hadállásunkat erősíteni. S miután szegény gróf vagy,
-hivatalodat megtartod?
-
-– Ezt minden áron.
-
-– Helyesen. De ebből nem következik, hogy úri módon ne élj. Nem akarlak
-azzal megsérteni, hogy jól megbélelt tárczát csúsztassak kabátod
-zsebébe, hanem annyi bizonyos, hogy mostani bagolynak való zúgodban nem
-maradhatsz. Patvarba! ha barátid lesznek, ott a harmadik emeleten, nem
-hogy vacsorát vagy champagneadot adhatnál, de még tisztességes ülő
-helyet sem.
-
-– Én pedig azt hittem, oly kényelemben élek, mint a bokharai szultán.
-
-– Boldog és megelégedett lehet valaki a szalmás kunyhóban is; de a
-grófsághoz egyéb kell. Ha visszanyerted helyedet, melyre születtél, el
-kell fogadnod a vele járó föltételeket is. A mi társaságunkban a legelső
-és legsarkalatosabb törvény, hogy noblesse oblige. Ezen szabály hatalma
-alól sem élve, sem halva ki nem bújhatunk. Halld hát, mit terveztem.
-
-– Ön eláraszt jóságával.
-
-– Öcsém vagy és nőm vagyonának örököse. Én pedig életemben soha semmit
-sem tettem félig. Vagy egészen, vagy sehogy: a fél-barátság, a
-fél-rokonság ismeretlen viszony előttem. Tehát mindjárt holnap felmondod
-mostani lakásodat, ha másként nem lehet, fizess még egy évnegyedet
-előre. Aztán pedig összecsomagolod holmidat és végkép átköltözöl hozzám.
-
-– Oh, uram…
-
-– Semmi mentegetőzés. Én az üllői úton saját házamban egyedül lakom.
-Rendelkeztem, hogy nehány szoba kész legyen elfogadásodra. Addig míg ki
-nem vész belőled a volt mérnök legutolsó maradványa, nem követelem, hogy
-külön cselédség álljon szolgálatodra. Egyelőre az enyéim is
-teljesíthetik kötelességüket. Ezután mindennap együtt ebédelünk, a
-vacsora szabad időnek tekintetik. Akarom, hogy holnap a régi jó
-világbeli szent Mihályt, a költözés napját tartsd, mielőtt engem is
-elvisz a szent Mihály lova.
-
-– Mily sötét képzelődés.
-
-– Senki sem ismeri a maga óráját. Azután van otthon két kocsim; az egyik
-tied: mert nincs illetlenebb, mint a város egyik végétől a másikig
-gyalogolni. Bérkocsi csak szükséges rossz. Lóvonatú vasút vagy épen
-omnibusz alábbvaló a hibánál, mert világos rossz izlés.
-
-– Hogy szokhatom én ily uraságra?
-
-– Meg kell tanulni s aztán eltűrni. Most pedig Cseklész Czeczilia
-grófnéról néhány szót. Tudd meg, a grófné háza amolyan neutralis tér.
-Szép ott megjelenni, de nem ad jogot mindenütt otthon lenni. Különben
-igen alkalmas ház ismeretségeket kötni: ha okos az ember és nem
-erőszakolja a barátságok szerzését. Tanácslom, várj, tűrj és engedj időt
-másoknak, hogy közeledhessenek hozzád. Ha te indulsz felfedezésekre, a
-leghasznosabbakat riasztod el magadtól. Ezen út hosszabb, de biztosabb,
-mig a koczkáztatott előnyomulás csak csalódásokra és megaláztatásokra
-vezet.
-
-– Köszönöm; ezt nagyon jó lesz tudnom.
-
-– A mi Cseklész grófnét illeti, úgy nagyjából derék asszony, sőt kivétes
-esetekben még szíve is van. Mondhatom, nem örömest követ el
-igazságtalanságot. Dicséretet érdemel, hogy tisztességes házasságban él
-férjével. A nő az első, a férj a második emeleten lakik s volt már eset
-az utóbbi időkben is, hogy együtt ebédeltek. A gróf soha sem mulasztja
-el nejének estélyeit meglátogatni, ha csak valahol kellemesebb mulatság
-nem várja. Hogy a grófné festi magát, arra joga van, mert közelebb áll
-az ötvenhez, mint a negyvenhez. Nem is azért teszi, hogy elcsábítson
-valakit rózsa és liliom vegyítékével, hanem hogy édes megelégedést
-érezzen, ha a tükre előtt ül, komornája fodrozza haját és el van
-ragadtatva úrnője bájai fölött.
-
-Nehány percz mulva megérkeztek.
-
-Cseklész grófné palotája a belváros egyik nem igen népes utczájában
-épült. Két emeletes régi ház (Pesten régi épület, a mit az 1838-iki
-árvíz el nem rombolt). Nem sokat különbözik szomszédjától, csakhogy nem
-látunk a homlokzaton czégtáblákat. A kapu alatt azonban bozontos
-szakállú portás fenyegetőzik, értésül adván a járókelőknek, hogy
-tilalmas a bejárás.
-
-A jól fűtött és élő virágokkal ékesített lépcsőn felhaladva, csak két
-bérruhás ajánlkozik az érkezők szolgálatára. Itt fel van téve, hogy a
-látogatók felöltőjüket saját kocsijokban hagyják.
-
-Az előteremben nincs más bútor, mint körül a falak mögött egy-egy sor
-szék tölgyfából, magas támlával, párnázat nélkül.
-
-Innen van az egyenes bejárás a szentek szentélyébe.
-
-Gábor gróf valami szemvakító pompát, gazdagságot, pazarlást és eszményi
-izlést várt. Nyoma sem volt ennek. A hova tért, pamlag állott a falak
-mögött, előtte selyem szőnyeggel terített asztal, rajta virágcsokor
-porczellán-vázában s körötte roppant sokasága a karszékeknek. Tükrök sem
-hiányzottak az ablakok közötti falakon, szemközt pedig hollandi
-festészek tájképei. Egyéb fényűzés nem volt itt, mint az égő gyertyáknak
-megszámlálhatlan sokasága.
-
-A legelső szokatlan benyomást a különböző és választékosan divatos
-illatszerek áradása idézte elő. Hanem mikor ez a sok válogatott æther
-valami csodálatos egészszé képződött: oly sajátszerű dolog lett belőle,
-melyet az idegen barbár még szagnak is nevezhetett volna.
-
-Végig nézve az egymás ellenében nyíló ajtók során, úgy látszott, hogy öt
-vagy hat szoba van itt a látogatók rendelkezése alá bocsátva. Szokás
-szerint, előre ki nem számított rendezés nélkül, mindenütt egy trón
-alakult meg s benne a királyné, a ki udvart tartott és osztogatta
-kegyeit.
-
-A grófné, a ház korlátlan hatalmú úrnője a középső terem mélyében
-ragyogott teljes dicsőségében, épen szemközt a három nagy ablakkal. Itt
-minden érkezőnek mulhatlanul át kellett hatolni. Épen mint midőn egy
-ország határához érünk, a vámjövedéket kezelő financzok nyájas
-üdvözletét ki nem kerülhetjük.
-
-A kit a grófné szívesen fogadott: az aztán bátran mehetett tovább.
-Kezében tarthatá jó rendben levő és láttamozott útlevelét, otthon volt
-minden pamlag, minden kandalló előtt.
-
-Itt ezen szigorú besorozó bizottmány előtt jelent meg az öreg Réthfalvy
-báró és kisérője Szabolcsy gróf.
-
-Hah! győzelem.
-
-A grófné leírhatlanul kegyes. Egész az önmegtagadás határáig kitünteti a
-fiatal embert. Nemcsak végig hallgatja a hozzá intézett bókot és
-hódolati nyilatkozatot: hanem e fölött még kétkedés nélkül mindjárt
-ráismer, sőt egyenesen, mint régi jó barátját nevén szólítja! Istenem,
-mit kivánhat még egyebet halandó teremtmény e világon?
-
-Még ez sem volt elég. Roppant esemény ment végbe. Mikor mindenki hitte,
-hogy a pártfogolás bőségszarujából minden kifogyott, a grófné úgy
-bocsátotta tovább az ifjat, hogy egyszerűen csak kedves Szabolcsym-nak
-nevezte. Ez már nyilt demonstratió volt. Mert ha grófnak sem czímezte,
-világosan kijelentette, hogy köztük az idegenségnek legutolsó maradványa
-is elenyészett: az új gróf forma szerint be van véve a társaságba;
-ezután épen úgy itthon lesz a palotában, mint saját édes anyjánál.
-
-Réthfalvy báró háladatos arczkifejezéssel köszönte meg a grófné kegyét s
-midőn meghajlott, régi divat szerint bokáját is összeüté. Valósággal a
-vén ember egyszerre húsz évvel fiatalabb lett.
-
-A szobák között nincs távirdai összeköttetés, mégis minden grófné
-ugyanazon napon egy húrt szokott pengetni. Csodálatos és érthetetlen
-közös ösztön vezetheti őket.
-
-Mikor az ifjú egy szobával tovább ment, még szét sem nézett eléggé s már
-hallja, hogy egy nőnek ezüst hangú csengetyűje néven szólítja őt.
-
-– Ah, – szólt Würzheim báró és tábornok özvegye, – itt jő a mi lovagias
-ellenségünk. Jőjjön csak közelebb, kedves Szabolcsy, és kössünk békét.
-
-– Békét, báróné? tehát mi már háborút is viseltünk egymás ellen?
-
-– Pardon, nem mi, hanem őseink és elődeink. Az ön atyja honvédezredes
-volt, az én férjem pedig vitézül vezette dandárát a magyar hadsereg
-ellen a temesvári csatában. Meg is kapta jutalmát. Ezen egy napi
-dicsősége egyszerre két keresztet szerzett számára.
-
-– Kettőt?
-
-– Kettőt. Az egyik Mária Terézia katonai rendjének keresztje. Ezt mellén
-hordta haláláig.
-
-– Ez még csak egy.
-
-– A másik kereszt az oldala mellé került; tudniillik csekély magam.
-
-Roppant lelkesedéssel fogadták a bárónénak ezen élczeit. A körülállók
-egészen odavoltak: nagyszerű! szellemdús! ez volt a kritikában a
-legcsekélyebb frázis. Rohantak is teremről teremre, s boldog volt, a ki
-Würzheim báróné utolérhetlen elmésségét, mint legfrissebb eseményt
-tovább hordhatta.
-
-Ezalatt az öreg úr és kisérője végig hatoltak a termeken. Úgy látszott,
-hogy Gábor gróf nagyon keres valakit, de nem találja.
-
-– Uram, – mondá pártfogójához, – feltünik, hogy Réthfalvy báróné nincs
-jelen.
-
-– Oh annak oka van. Laura húgom sehova sem jár leánya nélkül, ez pedig
-most keservesen bűnhődik elkövetett vétkeiért. Anyja kegyetlenül
-elitélte kemény bőjtre és vaslánczokban eltöltendő fogságra a
-bálvány-utczai ólomkamarákban.
-
-– És mennyi időre?
-
-– Két hétre, de egyet a mi könyörgésünkre kegyelemből el fog engedni.
-Öcsém! tudd meg, hogy komolyan beszélek. Mert nem tréfa az, az én
-szeretetre méltó húgom asztalánál bőjtölni, mikor még az ottani
-lakomáknak is nagyon furcsa hirök járja. Most aztán szenved a leányka,
-míg szívtelen bűntársa valahol vígan bálozik a nagy világban.
-
-– Még bűntársa is van? Érdekes volna meg tudni, hogy ez a mennyből
-leszállott angyal a büntető törvénykönyvnek melyik főbenjáró
-paragrafusát törte meg?
-
-– Azt mondják, annyira megfeledkezett magáról, hogy egy roppant értékű
-gyémántot fogadott el ajándékban valamelyik fiatal udvarlójától.
-
-– És megtudták?
-
-– Egy sasszem meglátta, a mikor a borsó nagyságú brillantkő felragyogott
-a kis leány kezén. Egy másik vakondok fülű dáma pedig hallotta, mit
-beszéltek együtt a bűnösök a merénylet végbevitele alatt. Itt nálunk,
-ennyi épen elég arra, hogy a történetkét az egész nagy társaság előtt
-dobra üssék, természetesen titokban.
-
-Ezzel az öreg úr visszaküldé öcscsét a hölgyek körébe: maga pedig egy
-épen ott állongó és unatkozó belső titkos tanácsost kapott elő, a kivel
-szakértő vitába bocsátkozott a juhkeringés ellen legújabban feltalált
-gyógymód gyakorlati értéke fölött.
-
-Gábor gróf elhalaványodva lépett tovább. Elrémült a gondolatra, hogy
-szívének legmélyebben őrzött titka a hiú és üres nagy világ vásári
-czikkévé lehetett.
-
-Mint tetten kapott bűnös sokkal melancholikusabb arczot mutatott, mint
-sem ily bensővel merészkedett volna a nők társaságának csupa szószikrát
-szóró csevegései közé vegyülni.
-
-– Kissé nagyon is gyorsan haladok előre. Soha sem volt jó, a szerencse
-keréknek legfelső pontjába fogózkodni, a honnan a mozgás csak lefelé
-veheti folytatását.
-
-Szétnézett s talált ott egy búslakodó s magában tünődő államtitkárt, a
-kivel elbeszélgethetett a mai politikai helyzet aggasztó jelenségeiről.
-Ő méltósága nagyon édesdeden élvezte a hatezer forint fizetést; semmi
-kedve sem lehetett valami változás folytán arról lemondani.
-
-Mint igen komoly tárgy, legalább egy jó félórába került, míg tisztába
-jöhettek vele.
-
-Egyszerre úgy látszott, mintha a legközelebbi teremben zaj keletkeznék.
-Oda léptek az ajtó elé és úgy tapasztalták, mintha a távolabbi termekben
-még sűrűbb tolongás, futkosás, ijedtség és összebonyolódás venné
-kezdetét.
-
-Szerencsére jöttek onnan többen, kik az ok nélkül aggodalmaskodókat
-lecsendesíteni igyekeztek.
-
-– Semmi baj, – mondák – a fényes világítás, a sok ember, a nagy
-forróság…
-
-Aztán mindenfelé beszélték, hogy valaki az urak közül rosszul lett.
-Meglocsolták halántékait friss vízzel s azóta bizonyosan jobban kell
-lennie.
-
-Gábor gróf az államtitkár társaságában végig hatolt a termeken és
-eljutott a bejárathoz legközelebb eső szobáig, a hol most is többnyire
-csak férfiak állongtak.
-
-– Mi történt? – kérdé.
-
-– Semmi különösen aggodalmas, – felelé egy igen közlékeny természetű
-uracska. – Az öreg Réthfalvy Miklós báró beszélgetett, mint más, az ifjú
-Nagygáthy Gedeon gróffal. Úgy látszott, nem voltak egy véleményen, mert
-a gróf valamit nagy hévvel erősített, a báró pedig annál tüzesebben
-ellenmondott. Egyszerre az öreg úr fejéhez kapott és eltántorodott; tán
-a földre is zuhan, ha mi nem vagyunk itt és rá nem ültetjük épen ezen
-székre, mely most is itt áll.
-
-– És aztán?
-
-– Mindjárt locsolni kezdtük az öreg úr halántékait és arra szemlátomást
-jobban is lett, csak nagy gyöngeségről panaszkodott. Ez alatt a
-cselédség a kapu alá állítá a báró kocsiját és mi négyen vagy öten
-székestől együtt levittük ő méltóságát a lépcsőn és beültettük
-kocsijába. Mások orvosi segély után küldtek s bizonyosak lehetünk benne,
-hogy mire a báró úr haza ér, a doktor úr sem lesz messze tőle.
-
-Rögtön szájról-szájra ment e valóban megnyugtató tudósítás és minden
-teremben ismétlék.
-
-– Semmi baj. A sok gyertya, a sok vendég, a teremben uralkodó roppant
-forróság.
-
-És a lágy és érzékeny szívű hölgyek egészen megkönnyebbülve foglalták el
-előbbi helyüket. Mert ki követelhetné tőlük józan észszel, hogy valamely
-jelentéktelen és gyakran előforduló eset miatt a kellemes estének
-hátralevő óráit elveszítsék? Nem azért öltöztek fel ily kitünő gonddal,
-hogy még az éjfél órája előtt szétoszoljanak.
-
-Semmi baj; a sok gyertya, a sok ember, meg a nagy forróság!
-
-Térjünk napirendre.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Gábor gróf nem nyugodhatott meg. Lelkéből és szívének legmélyebb
-gyökeréből szeretnie kellett ezen öreg embert, a ki minden kétkedés,
-utógondolat és tartózkodás nélkül oly melegen fogadta őt, és a legelső
-találkozáskor mindjárt öcscsének és vérszerinti rokonának ismerte el.
-
-Nem a félelem és az önzés szava emelkedék fel lelkéből. Nem arra
-gondolt, hogy nemes pártfogójának elvesztésével kétes és sikamlós
-pályáján a legbiztosabb barátját, vezetőjét és tanácsadóját veszítheti
-el: hanem elrettent a gondolattól, hogy veszedelem fenyegeti azon
-embert, a ki őt szerette és a kit ő szeretett.
-
-Ott hagyá tehát a fényben ragyogó «hiúság vásárát» s felöltvén téli
-kabátját, lejött az utczára.
-
-Innen gyalog sietett a rózsatérre, a hol legközelebb találhatott
-bérkocsit. Most jutott először eszébe, hogy jótevőjének
-vendégszeretettel kinálkozó házát nem ismeri; még számát sem tudja.
-
-A bérkocsisnak azonban elég volt annyi utasítás, hogy Réthfalvy Miklós
-báró háza elé hajtson: rögtön felpokróczozá lovait s hajtott oly
-gyorsan, mint városunkban csak akkor van megengedve, ha az urak egyik
-grófnak estélyéből a másikba átmenni szándékoznak.
-
-Az üllői-úti szigorú építészetű homlokzatával visszariasztólag
-meredezett az utczára. Az első emeleten két ablak volt megvilágítva, a
-kaput tárva-nyitva feledték.
-
-Lélekzetét is visszatartva, rohant fel az ifjú a tágas és díszes lépcsőn
-s midőn belépett az előszobába, már ott találta a ház urának vele együtt
-megvénült komornyikját.
-
-– Én a báró úrral kivánnék egy szót váltani.
-
-A komornyik mélyen meghajtá fejét s akkor oly ünnepélyességgel, mintha a
-temetkezési vállalatnak egyik feketébe bújtatott gyászvitéze volna,
-elrettentő szertartásos hangon felelé:
-
-– Ő méltósága ma este senkit sem fogad el, mert épen most _meghalt!_
-
-[Illustration: Ő méltósága épen most meghalt.]
-
-
-
-
- XII.  (Az első leverettséget még indokoltabb kétségbeesés követi: honnan jöhetne vigasztalás?)
-
-Az álmatlanul töltött végtelen hosszú éj után felöltözködék az ifjú és
-elment irodájába. Vasárnap volt, de sürgős teendők várták. Oly
-kérlelhetlen kötelesség, mely alól egy elvesztett jó barátnak,
-pártfogónak vagy közel rokonnak halála sem menthet fel.
-
-Szívét szétmarczangoló fájdalmában egyedül a munka adhatott enyhet és
-szórakozást. De már ma, a gyász első rohama alatt elhatározá, hogy
-megkezdett útjáról visszatér; búcsút mond a nagy világnak s lesz szegény
-gróf, a ki azonban saját emberségéből tisztességesen megél.
-
-Mi lesz lángra lobbant szerelméből? Mi lesz a zálogba adott tiszta
-könnyből, melyet az a kis leány oly végtelenül nagyra becsült? Erről is
-lemondjon, pusztán hideg megfontolásból? Ez lehetetlennek látszott; de
-mégis jól tudta, hogy a teljes reménytelenség és lemondás csak különböző
-szó: eredményében pedig ugyanazon értelmet fejezi ki.
-
-Belépvén irodájába, azt cselekedte, a mit máskor; csak elfeledett
-szivarra gyujtani.
-
-Szokása szerint legelőször is az asztalán heverő reggeli lapot vette
-kezébe. Mindjárt az első hasáb kitünő helyén fekete keretbe zárva
-Réthfalvy Miklós báró elhunytának hírét olvasá.
-
-A közönyös és érzéketlen journalista, a kinek rendes szakmájához
-tartozott a halálozási eseteket ékes tollal megírni: most is egybe
-halmozá összes megszokott frázisait. Ott volt a tántoríthatlan
-hazafiság, az áldozatkészség, a nemeslelkesültség minden szép és hasznos
-iránt, végre az ország összes lakosságának osztatlan szeretete és
-nagyrabecsülése.
-
-Ez mind igaz is volt, ha bár hasonló dicséretet néha olyan is kapott, a
-ki meg nem érdemlette. Gábor gróf mindezt igaz hivő lélekkel olvasta
-végig és vigasztalására szolgált, hogy a férfi, a kit ő oly őszintén
-szeretett, másoknak elismerésével is találkozott.
-
-Egyszerre szeme alább tekint a lap hasábjain és egy kisebb betűkkel
-nyomatott czikkben saját nevét pillantja meg.
-
-– Mi lehet ez?
-
-És olvasá, mint következik.
-
-«Nehány nap óta kellemetlen benyomást okozó hirek szárnyalnak, bizonyos
-magasabb körökben.
-
-Mint mindenütt az országban, úgy a budapesti aranyozott fiatalság
-összejöveteleiben is, gyakran beszélnek azon fölöttébb ritkán előforduló
-eseményről, hogy egy régen kihaltnak vélt grófi családnak egyszerre
-örököse támad.
-
-Némelyek, társalgás közben, feltünő körülménynek találják, hogy
-Szabolcsy gróf a midőn születési jogainak elismerését követelte, a
-szükséges okmányokat nem egyszerre, hanem egyenként és darabonként hozta
-nyilvánosságra.
-
-De a legfeltünőbb eljárási módot, a házassági bizonyítványnak csodálatos
-rejtélyességgel történt napfényre kerülése képezi.
-
-Egy szép reggel ezen eddig soha senkitől nem látott, senkitől nem ismert
-okmány eléterem; de nem Szabolcsy Gábor mutatja be, hanem valami ki nem
-puhatolható egyéniség, a ki e becses okiratot borítékba takarja és
-bedobja a szatmári postának levélgyűjtő szekrényébe s így érkezik meg
-Zemplén megyének alispáni hivatalába!
-
-Mire való ezen megfoghatlan titkolózás? Vajjon nem minden gondolkodó
-ember azt kezdi gyanítani, hogy a rejtélyes ember csak óvakodásból marad
-a sötétben? Hát ha küldeménye nem állná ki a vizsga szemek tűzpróbáját?
-Úgy látszik, hogy a beküldő ezen lehetőséget is feltette s azért
-gondoskodott arról, hogy ha keresik, fel ne találják.»
-
-– Istenem! istenem! – kiáltott fel az ifjú – mi lesz ebből?
-
-Mert érzette, hogy ha e czikkben csak ellenségei, vagy irigyei szólalnak
-is fel, az okoskodásban az indokolás és a helyes logika nem hiányzik.
-
-Olvasta tovább.
-
-«Ily helyzetben az érintett körök kisérletet tettek a kérdésbe vett
-okmánynak újabb átvizsgálását szorgalmazni. S miután az ez ügyre
-vonatkozó irományok a belügyminiszterium kiadó hivatalában hevertek, a
-kivánt betekintés nehézséggel nem járt.
-
-Hárman jöttek a belügyi irodába. N....thy Gedeon gróf, V.... báró és egy
-vegyész, a ki a magyar tudományos világban, mint elsőrangú tekintély,
-mint a közbámulat tárgya, országszerte el van ismerve.
-
-A tudós vegytanár kezébe vette a lengyelkei házasságról szóló anyakönyvi
-kivonatot, sokáig nézte, szakértőleg jobbra-balra forgatta, végre a
-legújabb és legerősebb górcsövek használatával átkutatta.»
-
-– Istenem! istenem! – kiáltott rettentő izgatottsággal az ifjú – mit
-fogok hallani? Mindent vegyenek el tőlem; legelőször is életemet; csak
-szeplőtelen becsületem maradjon épen.
-
-Tovább olvasott.
-
-«A jeles vegyésznek irásban kiadott nyilatkozata így hangzik: Ezen
-okmány, mely 1848 szeptember 2-áról kelt igen erős kézvonásokkal és
-vastagon metszett lúdtollal van írva. A betűk ma is olyan koromfeketék,
-mintha nem régiben lettek volna papirra vetve: de a légmentesen elzárva
-tartott irományok a betűk szinének frissességét sokáig megtarthatják.
-
-Ámde a górcsővel eszközlött vizsgálat kétségtelenül bizonyítja, hogy
-ezen okmány az úgynevezett «levéltári tentá»-val van írva. Az ily
-gyártmány csak egy újabb czég által jött a kereskedésbe. A górcső
-csalhatatlan kimutatja, hogy a tenta, melylyel ezen okmány írva van,
-épen azon alkatrészeket foglalja magában, melyek az említett újabb korú
-gyártmányban előfordulnak.»
-
-Most már telve volt a kétségbeesés pohara. A fiatal ember, mindeddig még
-valahogy megtartott higgadtságát és megfontolási tehetségét félre vetve,
-a végső kétségbeesés martaléka lett.
-
-– Meg vagyok semmisítve! Oda életem, oda becsületem. Az épület, melyet
-ifjú koromban munkámmal, szorgalmammal és kitartásommal emeltem,
-földszinéig le van rombolva. Istenem! istenem! őrizz meg az őrülettől!
-Oh én esztelen, a ki azt hittem, jóakaró barátaim működnek érdekemben!
-most pedig hályog esik le szememről s látom, hogy ellenségeim álnok
-lélekkel vesztemre törtek és én a csalók kelepczéjébe kerültem.
-
-De még tovább tartott a hirlapi czikk s a vegyészi nagy tekintélynek
-dönthetlen érvekkel körülsánczolt nyilatkozata így végződött:
-
-«Miután azonban a tenta, köztudomás szerint századok lefolyta óta,
-minden korban használatban volt: önként folyik, hogy ezen keveréket ezer
-és ezer reczept utasítása szerint úgy magánhasználatra, mint tömeges
-fogyasztásra, egyesek, fűszeresek, gyógyszerészek, megyék, városok, sőt
-országos dikaszteriumok mindig és számtalan módon készítették. Igen
-könnyen megtörténhetett, hogy az ezen okmány írásában használt tentának
-készítési módja már 1848-ban, sőt azelőtt is, ismeretes lehetett.
-Következőleg az ezen okmányban használt tentának alkatrészeiből
-egyáltalában be nem lehet azt bizonyítani, hogy a kérdésben forgó
-házassági bizonyítvány csak újabb keletű lehet, s így föltétlenül, csak
-a meghamisított iratok sorozatába tartozhatnék.»
-
-Ez volt a külön e czélra meghivott vegyésznek hivatalos nyilatkozata.
-Nagyon fenyegetőleg kezdődött, de végül, mint a szikláról lezuhanó
-áradat a puszták forró fövényében, nyomtalanul elenyészett.
-
-Igen, elenyészett; de azért a mit a könnyű ár útközben, mint parti
-virágot elsodort, épen elég volt arra, hogy egy embernek jelenét és
-jövőjét kiméletlenűl elmossa és elpusztítsa!
-
-Mikor az ifjú készen volt az olvasással, keserűen mosolygott. Látta,
-hogy itt egy tehetetlen ellenség csonka fegyverével lett megtámadva. A
-jól megtöltött pisztoly ugyan golyó nélkül sült el, de kénkő szagú
-füstjével a tiszta levegőt megfertőztette.
-
-– Értem! – mondá. – Értem. Nem tudták igaz jogaimat lerombolni, de elég
-czéljok elérésére, ha engem a gyanú dögleletes gőzköre alá merítettek.
-Nagyon jól tudták, hogy a kivívott czímet és rangot csak minden kétséget
-kizáró bizonyossággal lehet viselni; és ha jogom nem ragyoghat oly
-fényesen, mint a felkelő nap sugara: annyi a közvélemény itélőszéke
-előtt, mintha bepörölt csaló volnék, a kit csak a bizonyítékok
-elégtelenségének czímén mentettek fel a vád alól!
-
-Aztán elsötétülve, homlokát kezére támasztá s mereven nézdelt
-határozatlan pontok felé. Majd kitört belőle a lefojtott indulat s
-felkelve székéről gondolá:
-
-– Most már mindegy. A méreg megtette hatását. Nem oltotta ki életemet,
-de megbénított minden időre. Elismerem, hogy agyon vagyok verve; mert
-kérdésbe sem jöhet többé: igazam van, vagy rágalmak áldozata lettem?
-Maga a puszta gyanú elég végső megsemmisülésemre. Dícsérem eszöket, mert
-jól számítottak. Tudták, hogy a rám kent foltot el nem viselhetem, s
-kénytelen leszek oly szépen kezdődött életpályámról lemondani!
-
-És valóban, úgy élére volt ügye állítva, hogy becsülete azon hanyagon
-odavetett kérdés eldöntésétől függött: vajjon 1848-ban a lengyelkei
-papnak volt-e oly jó fekete tentája, s történetesen e tentát oly
-alkatrészekből készítette-e, mint napjainkban bizonyos czég, mely a régi
-találmányt újra fölfedezi, s abból pompás üzletet csinál?
-
-E közben az ifjúnak lelkében erős és visszavonhatlan határozatok
-keletkeztek.
-
-De az öngyilkosság eszméjére, még az első roham perczében sem gondolt.
-Majdnem csoda ez napjainkban, a midőn a legcsekélyebb indok fegyvert ád
-a boldogtalanok kezébe. Ma már megöli az életunt embert az is, ha
-kedvencz pipaszára nem akar többé jól szelelni.
-
-Nagyon jól tudta, hogy ha főbe lövi magát, csak alattomos ellenségeinek
-tenne kellemes szolgálatot. Aztán az öngyilkosság soha sem lehet
-czáfolat a felmerült vád ellen. Ellenkezőleg világos vallomás és a rossz
-öntudatnak megpecsételése.
-
-A rang, czím, a szerep a nagy világban oda volt. Utána mint ráadás a
-hivatalnak is el kellett veszni.
-
-Rögtön tehát tollat ragadott s miniszteréhez czímzett iratában, minden
-bővebb indokolás nélkül, hivataláról lemondott.
-
-Mikor készen volt írásával, borítékba tette, czímezte és lepecsételte.
-Becsengette a hivatali szolgát s parancsolá, hogy ezen levelet rögtön
-vigye át az elnöki osztályba, hogy ő exczellencziája a miniszter, mentől
-előbb kezébe kaphassa.
-
-Mit tegyen most? Elbucsuzzék hivatali társaitól és alárendeltjeitől?
-Mentegesse magát azok előtt, kik a mai lapban megjelent czikket olvasták
-s most fejöket összedugva a szomszéd szobában, sápitoznak?
-
-Mit mondjon nekik? Amolyan elcsépelt közhelylyel védje magát, hogy
-ellenségei rágalmazzák? Istenem! hiszen a világos és tetten kapott
-gonosztevő és okmányhamisító is csak azt cselekedné!
-
-Szép csendesen tehát rendbe szedte és csomagokba rakta irományait s
-aztán eltávozott.
-
-Egyenesen haza tért.
-
-Felment a lépcsőn. Az első emeleten ott fehérlett szeme előtt a kettős
-szárnyú ajtó, mely Réthfalvy báróné szobáiba vezetett. Csak egy futó
-pillantást vetett azon küszöbre, melyet ez életben többé átlépnie, soha
-meg nem lesz engedve.
-
-Végre otthon volt saját szállásán, mely egyedüli menhelye lehetett,
-addig míg a házbért fizetheti, vagy fel nem mondanak neki.
-
-De lelki ereje nem tört meg. Olyan volt mint a jeles hadvezér, a kit egy
-elhatározó ütközetben, mégis tönkre vertek. Ezt nem tagadhatta: az
-eredmény ellene szólott; a legjobb mentség is csak elkésett és hiábavaló
-szószaporítás.
-
-Lássuk, mit határozott.
-
-Még volt körülbelül 3000 forintja, melyet még mint vasuti főmérnök, dús
-fizetéséből és gyakori kiküldetésének díjaiból megtakarított.
-
-Elhatározta, hogy szállását rögtön felmondja s aztán május első napjáig
-szobájába zárkozik. Itt fog ebédelni és a szolgálatot végző házmesterén
-kívül senkit be nem bocsát.
-
-Volt elég teendője. Elhatározta, hogy mihelyt fellázadt vére kissé
-lecsillapodik, kezébe veszi az angol nyelvtant, és tanulni fog. Szüksége
-volt rá, hogy magát e világnyelvben tökéletesítse, mert virányos tavasz
-nyiltán át fog hajózni az új világba, Amerikába!
-
-Nem kell oda több, mint bátorság, vas akarat, egy kis kitartás, s hogy a
-kezdő ne válogasson a legelébb kinálkozó munka megkezdésében. A többi
-önként jő s a jó mérnök a jég hátán is, annál inkább az Ohio partján,
-megkeresheti kenyerét.
-
-És ha valamit elhatározott, annak foganatba vételét soha nem halogatta.
-Egy óra mulva már el volt mélyedve az angol nyelv szabályainak
-tömkelegében. Egyik lapot a másik után írta tele gyakorlatokkal.
-Mindjárt megérzette a régi jó tanács igazságát, hogy a munka,
-vigasztalás, a foglalkozás maga a szabadság.
-
-Így töltötte idejét. A szokott órában felhozott ebédjét ugyan meg sem
-izlelte, de estére annál nagyobb étvágygyal vacsorált meg belőle.
-
-És csak most, evés közben talált egy kis időt, hogy a lefolyt rettenetes
-nap eseményeiből világos képet alkothasson.
-
-Mint valami régen hallott történetre, tán csak mint homályos álomlátásra
-emlékezett vissza azon pillanatra, hogy a midőn egyedüli igaz barátját a
-grófné estélyéről hazavitték, valaki a jelenlevők közől azt beszélte,
-hogy Nagygáthy gróf valamit igen nagy hévvel állított az öreg úr előtt,
-de ez a legerélyesebben ellentmondott.
-
-Édes vigasz volt ez, jelen helyzetében, hogy egy derék ember nem tudott,
-nem akart róla aljasságot feltenni!
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-E nap alkonyán Réthfalvy bárónénál igen szívesen fogadott látogató
-jelentkezett.
-
-Ő méltósága Nagygáthy Gedeon gróf, a ki el nem rejthető kárörömmel
-köszöntött be s mindjárt az első szó után szerencsét kivánt előbb
-magának, másod rendben az egész főúri társaságnak, hogy egy hivatlan
-tolakodónak jelenlététől egy csapásra megszabadulhatott.
-
-– Úgy van – mondá. – Bevágtuk az útját. Más ügyesebb az egész saison
-alatt dulakodhatott volna köztünk. Ezt azonban csak megpillantottuk s
-rögtön lerántottuk álarczát. Remélem, hogy ezzel mások elrettentő
-példájára, jól meggondolni való példát adhattunk.
-
-[Illustration: Mit hallok! – felelt a gróf, felugorva székéből.]
-
-A báróné maga is oda volt a gyönyörtől és boldogságtól s hogy leánykája
-mindent a legegyenesebb forrásból újra hallhasson (mert bizonyos lapot
-már reggel meghozatott a trafikból), kérte a grófot, beszélné el ezen
-érdekes történetkét elejétől végig.
-
-Nagygáthy gróf, mint vízbe visszadobott apró halacska, újra elemében
-volt. Betelepedett a legkényelmesebb karszékbe és le nem írható
-élvezettel (a hol kellett merész toldásokkal is) eldicsekedett vele,
-mily furfangos észszel törte nyakát a befurakodó kalandornak.
-
-Lenke kisasszony mindent figyelmesen végighallgatott s aztán hidegen
-felelé:
-
-– Úgy látom, hogy az önök híres vegyésze, daczára a szép
-tiszteletdíjnak, melyet kapott, az utolsó sorokban maga rombolta le
-állításainak összes eredményét. Legalább elismerte, hogy semmit sem tud
-bebizonyítani.
-
-– Hogyan? – felelt a gróf – az én szép hugocskám csak nem akarná védeni
-a társaság közös ellenségét?
-
-– Én? Erre nincs szükségem. Megvédte őt megtámadóinak tehetetlensége. A
-tudós vegyész addig forgatta kezében a górcsövet, míg valami
-tenta-keverékbe került. Nagyon természetes, hogy ily mártásból ujjait
-tisztán ki nem húzhatta.
-
-– Mit hallok! – felelt a gróf felugorva székéből. Ne legyek Nagygáthy
-ivadék, ha az én kedves kis Lenkém nem a legszellemdúsabb szójátékot
-vágta szemembe! Csak hogy bizonyos dologról soha sem szabad
-elfeledkeznünk. Mi született urak élve-halva engedelmeskedni tartozunk a
-régi szabálynak: Fortiter in re, suaviter in modo: magyarul…
-
-– Oh kérem: nagyon jól tudom mit tesz az: erélyesen a dologban,
-gyöngéden a szavakban.
-
-– Megöl a csodálkozás. Az apáczazárdákban nevelt kisasszonyok úgy tudnak
-latinul, mint maga Marcus Tullius Cicero!
-
-– Nem, uram; én nem értem e nyelvet: de ezen mondat gyakran előfordul a
-könyvekben. És az írók, nekünk tudatlan asszonyoknak, zárjel között meg
-is magyarázzák.
-
-– Nagyon helyesen. Annál könnyebb lesz megérteni, hogy úri ember így
-szokta ügyeit elintézni. Keveset mondunk, sokat értünk alatta. Ez a
-valódi előkelő világ megszokott politikája. A tudományos világ
-arisztokratái csak minket utánoznak, ha gyöngéden és kimélettel
-nyilatkoznak: de a következtetést egyszerűen az olvasókra, vagy a
-hallgatókra bizzák. A mi tanárunk csakugyan tiszta fehér keztyűvel
-símogatta meg emberét; de mégis értésül adta a világnak, hogy nemzetes
-Szabolcsy Gábor mérnök uram kénytelen lesz még ez éjjel pisztolylövéssel
-véget vetni életének.
-
-– Pisztolylövéssel?
-
-– Ez csak olyan forgó pénz értelmében vett kifejezés. Mert épen ily
-valószínűséggel mérget is vehet be, vagy felakasztja magát az
-ajtófélfára.
-
-– Ily hidegvérrel beszél ön embertársának sorsáról?
-
-– Mit akar ön, Lenke kisasszony? Ez a vakmerő ficzkó nagyban játszott;
-életét tette fel egy kártyára. Tehát ha vesztett, meg kell tartozását
-fizetnie. Más menedéke nem is lehet, mert ezentúl helyet nem talál a
-világon. Mi kizárjuk, oda pedig, kiket elhagyott, vissza nem térhet.
-Hova fusson tehát, ha nem egyenesen a föld alá?
-
-– Ez szörnyű szívtelenség.
-
-– Mondja inkább, rendes igazságszolgáltatás, vagy megérdemlett bűnhődés.
-Különben pedig csak azért szóltam, hogy ha ma éjjel az én imádott
-hugocskám, onnan felülről, a harmadik emeletről egy puska eldurranását
-hallaná, ne engedje boldog álmát e miatt megzavartatni. Forduljon csak
-nyugodtan szép patyolatfehér vánkosán a másik oldalára; nyugodjék tovább
-édesem, s ne törődjék azzal, hogy egy vagy több arczátlannal kevesebb
-van a világon.
-
-A kis leány nem felelt. Csendesen felkelt helyéből és édes anyjához
-fordulva mondá:
-
-– Mamám, megengeded, hogy szobámba vonuljak.
-
-A báróné igenlőleg felelt.
-
-– Mindenesetre, gyermekem. Tudod régen, hogy az én nevelési
-rendszeremnek, mindig a te akaratod szabadságának elismerése képezte
-alapelvét. Csak azt kell még tudtodra adnom, hogy Gedeon öcsém már több
-ízben megkérte tőlem kezedet és én csak alkalmas perczre vártam, hogy
-itt, az ő jelenlétében értesülj, mily megtisztelés érte házunkat.
-
-A kis leány semmi meglepetést sem árult el. Udvariasan meghajlott a gróf
-előtt, de aztán anyja felé fordulva, mondá:
-
-– Édes mamám, hogy nevezheted te épen a mai napot alkalmas pillanatnak,
-a midőn Miklós bátyánk halva fekszik?
-
-– Ah – felelé Gedeon gróf – ez igen távoli rokonság. A Réthfalvy család
-már a mult század végén mellékágakra oszlott. Igaz, hogy minden
-Réthfalvy egy törzset, egy nevet és nemességet képez; de az elszármazás
-folytán a vér annyira különböző, hogy a mai közbejött eset, az egymást
-szerető sziveknek boldogságát legfölebb nehány hónappal késleltetheti.
-
-– Gedeon öcsémnek igaza van – erősíté a báróné. – Az öreg úr, velem
-legalább, mindig csak félrokonságot tartott. Ebből nem következik, hogy
-rögtön a temetés után ünnepélyes eljegyzést tartsunk; egyelőre legyen
-elég tudnod azt, ki szeret téged, hiven és legnemesebb érzelemből.
-
-– Köszönöm mamám, hozzám való anyai indulatodat. Gedeon bátyám már
-ezelőtt is sokszor nyilatkozott előttem ily értelemben. Engedd meg
-tehát, hogy ezen engem megtisztelő ajánlatra, majd csak egy év multán
-válaszoljak, ha mai nap felvett gyászunkat letehettük.
-
-Ezzel élve a nyert engedélylyel a szobát elhagyta.
-
-A gróf és a báróné vállvonogatva néztek egymásra. Egyik sem tagadhatta,
-hogy a kis leány felelete felért azzal, a mit polgári nyelven világos
-kosárnak neveznek.
-
-– Nénikém – szólt a gróf, megpödörve gyér bajuszát – őszinte ember
-vagyok s azért el kell ismernem, hogy ez a kis leány megleczkéztetett
-engem.
-
-– És miért?
-
-– Mert… hogy is mondjam? az a vén hóbortos Miklós bácsi, valóban még
-élhetett volna nehány hetet.
-
-– A mint gondolod, – felelé a báróné jól megértve a megjegyzés rejtett
-fulánkját; – hanem ismerd el egyszersmind azt is, hogy egy anya is
-tudja, mit cselekszik? és azt is, mikor kell valamit cselekednie.
-Értettél?
-
-– Tökéletesen. Meg is adom magamat föltétlenül. Íme kezet csókolok,
-hálás szívvel köszönetet mondok és egy más kedvezőbb órára számítva, van
-szerencsém kedves nénikémnek nyugalmas éjet kivánni.
-
-– Isten áldjon.
-
-A gróf elment. Nem olyan fából faragott legény volt, hogy egy éretlen
-gyermeknek legelső kitérő szavára sokat adott volna. Egészen
-megnyugtatva távozott a háztól, a hol a bárónét bátran leghívebb
-szövetségesének tekinthette.
-
-De mégis, a midőn alá lejtett a lépcsőn, megcsóválá fejét.
-
-– Ki hitte volna? – gondolá – ez az ártatlan fehér galamb még csípni is
-tud! No de se baj; másként lesz ezután. Majd vissza csiplek én, szép
-virágszálam, ha három kis falucskáddal együtt tíz körmöm közé
-kaparítlak. Fogadom, három nap alatt más mórest fogsz tőlem tanulni.
-
-A báróné pedig dühös volt. Érzette, hogy az illem, sőt a jó ízlés ellen
-követte el azon hibát, hogy a bár távoli rokona ravatala fölött szólt
-először leányának eljegyzéséről. Igaz, hogy e nyilatkozat nem a nagy
-világ tudomására volt szánva: de a főrangú hölgyek a társadalmat illető
-kérdésekben igen érzékeny lelkiismerettel birnak. Négy fal között sem
-tesznek örömest oly lépést, mely kedvezőtlen magyarázatokra
-szolgáltathatna alkalmat.
-
-De leginkább bosszantotta, hogy ez a piczi termetű Nagygáthy gróf épen
-nem értette el: miért nevezte a báróné e napot a legkedvezőbb percznek?
-
-Pedig a gróf eltalálhatta volna, ha élesebb szeme van, s ha a
-veleszületett büszkeség és önteltség el nem homályosítja látását.
-Kérdjük: mikor lehetett volna ezt az elfogult kis leányt biztosabban
-valamely elhamarkodott határozásra birni, mint most, a midőn ama másik
-ember tönkre volt téve s a pisztolylövésnél más menedék nem maradt fenn
-számára?
-
-És ezt Nagygáthy gróf még sem értette meg. A leányka pedig az
-összetoruló habok alá temetett üldözöttet védelme alá vette. Oh szörnyű
-elvakultsága a szerelemnek, hogy gyermeksége eszményképétől még most sem
-akart elszakadni!
-
-Mi kellett tehát egy főrangú hölgy kétségbeejtésére még több? Azért
-fösvénykedett? azért fizetgette éveken át férje adósságait, hogy
-egyetlenegy leánya visszautasítson egy oly kérőt, a kinek legalább
-hétszer annyi birtoka van, mint egykor nejének lesz?
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Elverte már a torony harangja az esti tíz órát, midőn a (külszin
-szerint) gyászt öltött báróné házában, mindenki éji nyugalomra készült.
-
-A keserűséggel telt úrnő ma is megtartotta szokott napirendjét. Egy óra
-hosszáig olvasgatott, azután leereszkedett térdeplőjére és sűrű fohászok
-között emelé szavát a madonnaképhez, hogy: tekintene alá, lágyítaná meg
-szívét az ő leánykájának, és világosítaná fel elméjét, mily nagy előny
-az, férjhez menni egy grófhoz, a ki törpe legény ugyan, de jól megmérve
-70,000 hold földbirtokot magáénak mondhat.
-
-A báróné, kétkedés nélkül, teljes bizalommal veté magát a szent szűz
-pártfogásába. Meg volt győződve, hogy ily hathatós érv ott a magasban is
-kellő méltánylásra találhat. Íme itt a földön (mely siralom völgyének
-neveztetik) a szent életű püspök maga is kellő respectussal viseltetik a
-nagy uradalmak iránt: tehát igen kompetál, hogy a szivének tisztaságából
-imádkozó főrangú anya megkapja, a mit óhajt!
-
-(Ha e könyv a véletlen játéka folytán valamely ájtatos kávénéni
-mocsoktalan kezébe kerülne: mély alázattal kérem a jeles hölgyet annak
-meggondolására, hogy a fönnebbi sorokban nem az imádság haszna, hanem a
-báróné gyarló theologiája van kérdésbe téve.)
-
-A kis leány a szobájába vonult és szakadatlanul sirt. Mit tehet egyebet
-a magára hagyott gyermek? Sir és mindig csak sir; pedig élete rövid
-tartama alatt is eléggé tapasztalhatta, hogy a szoba magányában kiöntött
-könnyek özöne a dolgok állásában még soha semmit meg nem változtatott.
-
-Azonban belépett hozzá Jetty, a szobaleány, hogy rendbe hozza a
-hálószobát. És míg szakértő ügyességgel puffogtatná a párnákat, oly
-érdekesen mosolygott, hogy a ki látta, ellenállhatlan kiváncsisággal
-megkérdeni kényszerűlt, mi lehet e vidámságnak, úgyszólván, szilaj jó
-kedvnek az oka?
-
-– Te nevetsz, Jetty?
-
-– Oh, Lenke kisasszony, hogy ne nevetnék, mikor egyedül én tudok valami
-igen mulatságos históriát ebben a szomorú házban.
-
-– Micsoda históriát?
-
-– Nagyon vígat. Ezelőtt két órával itt volt Nagygáthy gróf és erőnek
-erejével megjövendölt valamit, a mi semmi esetre sem fog beteljesedni.
-
-– Honnan tudod ezt?
-
-– Oh, kisasszony, én nem szoktam hallgatózni, hanem a gróf úgy kiabált,
-hogy a ki nem süket, a harmadik szobában is meghallhatta.
-
-– Tehát mi nem fog beteljesedni.
-
-– A mit a gróf mondott: hogy az a másik fiatal gróf, a ki a harmadik
-emeleten lakik, ma éjjel okvetlenül agyonlövi magát.
-
-– Ugy-e nem lövi?
-
-– Esze ágában sincs. Csak a más világra készül.
-
-– A más világra! És te ily iszonyú szerencsétlenség fölött nevetgélni
-tudsz?
-
-– Ha azt mondtam a más világba, azt értettem alatta, az új világba,
-Amerikába.
-
-– Ki mondta?
-
-– Ezt igen könnyű kitalálni, ha az ember déltől estig az angol nyelvtant
-forgatja kezében. A házmester, a ki felvitte az ebédet, látta a könyv
-czímét a borítékon. Aztán meg mr. John Brown, az angol nyelvmester,
-délután hat órától nyolczig időzött nála s ketten együtt ugyancsak
-deklamáltak nehány jelenetet valami angol vígjátékból. Lássa kisasszony,
-ha a fiatal Szabolcsy gróf abba a másik világba menni szándékoznék, a
-hova Nagygáthy úr küldi: ott ugyan semmi szüksége sem lehet arra, hogy
-egy nyelvvel többet vagy kevesebbet beszéljen.
-
-A kis leány arcza felvidult. Ha szíve vonzalmát követheti, nyakába borul
-a szobaleánynak. Nagyon tiltva volt ugyan anyjától a bizalmaskodás
-minden idegennel, de a mit hallott, úgy megörvendezteté lelkét, hogy
-legalább ez esetben kivételt tehetett.
-
-– Amerikába akar kivándorolni? Mi baj van ebben? Két hét alatt oda mehet
-az ember; és ha visszatér, akkor sincs több időre szüksége.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Éjfél után két óra.
-
-Elvégre, elég volt már a szorgalom és az ifjú, kimerülve a munkában,
-nyugalomra tért. Egy ideig még forgolódott ágyában; lázas kételyei ide
-is követék, míg végre elszenderedett.
-
-Egyszerre valami élesen sivító hang ijeszti fel álmából. Mint kitört
-veszedelem jelére kiugrik ágyából és gyertyát gyújt.
-
-Nem tudta, mi történt, de rögtön, nehány másodpercz mulva, megint
-megrántá valaki kívülről a lakás csengetyűjét.
-
-– Ki az?
-
-– Én vagyok – felelt egy ismerős hang – a házmester; meg egy hordár, a
-ki méltóságod számára távirati sürgönyt hoz.
-
-– Mindjárt.
-
-Ezzel, hirtelenében magára hányta éjjeli pongyoláját; kinyitotta az
-ajtót s a jelentkezőket bebocsátotta.
-
-A hordár, mint küldöncz, hosszú lélegzetet vett; úgy mutatta, mintha
-végkép ki volna merülve a fáradságtól és mondá:
-
-– Valahára feltalálhattam a méltóságos gróf szállását. Három miniszter
-palotáját vertem fel, míg a negyedikben a kapus ide utasíthatott. Kérem,
-tessék az elismervényt aláírni.
-
-Az ily bevezető beszéd csak annyi: hogy ha a sürgöny elküldéseért díj
-nem jár is, a nagylelkű uraságoknak nem lehet megtiltani, hogy a buzgó
-szolgálatot a fáradsághoz mért borravalóval jutalmazzák meg.
-
-A fiatal ember kitöltötte az átvételről szóló rovatot. A borravalóról
-sem feledkezett meg, ha bár meg volt győződve, hogy e rettenetes napon
-csak újabb gonosz hírt hallhat.
-
-Mikor egyedül volt, feltörte a pecsétet és olvasá a tartalmat, mint
-következik:
-
-«Szatmár, vasárnap este 11 órakor.
-
-Ide este tíz órakor érkezik a pesti posta a levelekkel és hírlapokkal.
-Olvastam a czikket és megborzadtam.
-
-Gróf úr! azt izenem: bátorság és semmi elhamarkodás. Holnap a reggel hat
-órai vonattal indulok és este nyolczkor Pesten vagyok. Még egyszer:
-semmi elhamarkodott határozat, mert hozom eredetiben azt az okmányt,
-melynél teljesebb és tökéletesebb, sehol, senki számára, nem létezhetik
-e világon! N. I.»
-
-Az ifjú semmi jót sem várt s mégis, mintha csalatkozást érezne lelkében.
-Különösen pedig az úgynevezett teljes hitelű okmányok kimondhatlan
-undort és émelygést terjesztettek bensejében. Elégedetlenségét a
-beküldőnek névtelensége még inkább nevelte.
-
-Boszúsan veté félre a haszontalan firkát s aztán újra lefeküdt.
-
-Mindamellett, innen túl szép csendesen aludt egész világos viradtig.
-
-
-
-
- XIII.  (Előre megállapított napirend, mely sok változást szenved.)
-
-A fiatal ember felöltözött és megkészíté napirendjét reggeltől estig.
-
-Először a mindennapi kávé s egy pár meghozatott lapnak futólagos
-átolvasása. Azután jő valaki, a ki felveti ágyát, kisöpri, kiszellőzteti
-szobáját és letörli a port a bútorokról. Erre következik az elméleti
-tanulmány az angol grammatikából. Délután két órakor ebéd, utána
-nyugalom egész esti öt óráig, a midőn jön az angol nyelvmester s folyni
-fog a felolvasás, magyarázat, társalgás, mint gyakorlati leczke. Este
-kilencz órakor vacsora; szivar és csibuk, végre tizenegy után lefekvés.
-Ha csakugyan eljőne, a ki távirati úton megérkezését jelenté, rá nézve
-fontossággal nem birt. Ha jő, itt lesz, beszélhet a mit akar; ha otthon
-marad, még bölcsebben teszi. Szóval: a ki Amerikába készül, annak
-tökéletesen mindegy, mi történik vele a még itthon töltendő négy vagy öt
-hét alatt?
-
-Ez határozott programm volt, de már reggeli tizenegy óra felé fel volt
-háborítva.
-
-Valaki erősen és kiméletlenül megrángatá a szállás csengetyűjét s a
-midőn az ifjú boszús arczczal kinyitá ajtaját, hogy elkergethesse az
-alkalmatlankodót, meglepetve hökkent vissza, mert ő exczellencziája, a
-közlekedésügyi miniszter állott a küszöb előtt.
-
-Könnyedén és mindennapi megszokottsággal kivánt jó reggelt s aztán
-belépvén a szobába, leült a legközelebb talált karszékre és mellőzve más
-bevezetést mondá:
-
-– Itt pompás török-dohány illat van. Világos jel, hogy e házban
-tökéletes pipa-szabadság uralkodik és én dohányzók számára berendezett
-coupéba jutottam.
-
-Derék táblabiró volt ő exczellencziája; mint miniszter pedig minden áron
-megakará tartani a szakértő hivatalnokot. Rágyújtott egy szivarra.
-
-– Kedves tanácsosom! Tegnap oly későn került kezembe lemondó levele,
-hogy csak ma jöhetek ide egy okos szóra. Hallgassa meg a tapasztalt öreg
-embert.
-
-– Méltóztassék parancsolni.
-
-– Jelentem, hogy lemondó levelét felvagdaltam fidibusznak. Ön
-diplomatikus mérnök; mestersége a mérés és számítás. Kérdem: hogy lehet
-exact tudományt mívelő ember oly érzékeny, mint valami vidéki költő, a
-ki megfaragta balladáját s aztán a «szerkesztői posta» útján olvassa,
-hogy verseményét a papirkosárba dobták.
-
-– Becsületem van megtámadva, kegyelmes uram.
-
-– Becsülete? Ugyan, hogy és mikép? Tán a nyomdai festékkel bekent betűk
-által? Istenem! ha mi politikusok és miniszterek ilyesmikre még
-hederítenénk, három napig nem tarthatnánk meg tárczánkat. Ismertem egy
-minisztert. Ez is poéta volt kezdetben és igen érzékeny kebel. Oda volt
-minden otromba megtámadásra. Végre úgy megedzette lelkét, hogy a mit élő
-szóval mondtak neki, magán körben, vagy a képviselőházban, arra
-lelkiismeretesen felelt, de ha ugyanezt nyomtatásban vágták szemébe,
-minden vádat egyszerűen csak bepiszkolt papirnak tekintett.
-
-– Személyét nem bántotta senki.
-
-– Beszéljünk magunkról; ha tetszik rólam. Ötven lap ismétli az országban
-mindennap, hogy a kormány elárulja a hazát, megnyomorítja a jelen
-nemzedéket, megsemmisíti a jövőt. Fel sem veszszük. Ki tudja? igazuk
-lehet, mert nem tartjuk magunkat csalhatatlanoknak. Mikor én a
-közlekedési ügyek vezetését átvettem s az első háromszáz kilométernyi
-vasútat indítványoztam, egy lap, nem is nagyon virág-nyelven azt írta:
-bizonyosan az építési költségek felét el akarom lopni. A mennyi
-omnibusz-kocsis és kalarábéáruló kofa van Pesten, csak azt várta, mikor
-akasztanak fel? Én bizony még sem jöttem dühbe, mert tudtam, hogy a
-szerkesztőnek nincs más czélja, mint azon napon vagy kétszáz példánynyal
-többet eladni a piaczon.
-
-– Engem komoly lap vádolt, hamis okmánycsinálással.
-
-– Ezt már nem cselekedte. Különben pedig mit nevez ön komoly lapnak?
-Egyik sem oly komoly, hogy néha valami pikánt mártást fel ne tálaljon
-olvasóinak. Ez a bizonyos lap is felvett hasábjai közé egy czikket,
-melylyel a beküldőnek nagy örömet csinált, önnek pedig semmit sem
-ártott, mert a közlemény önmagát czáfolta meg. A híres vegyész zsebre
-rakta a kövér honorariumot, ön pedig ma is az, a ki tegnap volt:
-osztálytanácsos, Szabolcsy gróf, s a felsőház tagja. Mit akar ön? ha
-minden kétértelmű czikkecskével agyon lehetne egy becsületes embert
-verni, ezóta a miniszterelnöktől kezdve az utolsó kanczellistáig, minden
-hivatalnoknak ki kellett volna pusztulni az országból. Okos ember, a
-kinek tiszta lelkiismerete van, megveti a varjak károgását. Ha mellé még
-meg is harapják, fáj a seb egy napig, aztán vagy elfeledi, vagy
-hozzászokik.
-
-– Uram! önnek igaza van. De az én helyzetemben, vagy minden kifogáson
-felül kell állnom, vagy visszamegyek oda, a hol oly boldog voltam.
-
-– Ez szép elmélet, de a gyakorlatban értelemmel nem bir. Beszéljünk
-világosan. Az a kurta lábú Nagygáthy gróf ön miatt elveszt 13,000
-holdnyi örökséget. Hogy követelheti ön gyarló embertől, hogy ily sajgó
-érvágást, mint valami szúnyogcsípést, egy mukkanás nélkül eltűrjön?
-Kérem önt, engedjen neki annyi örömet, hogy legalább felberzenkedjék. Ön
-azonban az első rohamra feladja a csatatért s mint rossz katona elveti
-fegyverét! Az ellenség győzni sem remélt és ön védtelenül odaveti a hadi
-zsákmányt. Ez szép jellemvonás lehet valami érzékeny német drámában, de
-a gyakorlott politikai észjárás más magatartást követel. Mondok valamit.
-
-– Tessék, uram.
-
-– Szép az a sajtószabadság, de hasznát és értékét saját magunkon kell
-megpróbálni. Könnyű mást nevetni, ha felebarátunkat a lapban jól
-megczibálják; de akkor legyünk türelmesek, ha a rúd egyenesen ránk jár.
-
-– Én csak igazságot követelek.
-
-– Igazságot! Mi az igazság? Pontius Pilatus is azt kérdezte; de az
-üdvözítő hallgatott és semmi definitióba nem bocsátkozott. Most pedig
-mást mondok.
-
-– Hallom, uram.
-
-– Fiatal koromban ismertem egy szabadelvű fiút, a ki nagyon
-megharagudott valakire s azt mondá: Huszonöt botot annak a gazembernek,
-s aztán töröljék el örökre a botbüntetést! De jaj, kedves tanácsosom, ha
-a botbüntetés eltörlése előtt, még mindenkit meg kell huszonötözni, a
-kire valaki nagyon megharagudott, akkor ez a nyájas kis operatió még
-maig foly. Megfogyatkozik a hazában a mogyorófapálcza, úgy, hogy mint
-import-artikulust, külföldről kell behozni.
-
-Lehetetlen volt az őszinte lelkű öreg úrnak szavain nem nevetni.
-
-– Egyébiránt – végzé be mondókáját ő excellencziája – önnek nem indokolt
-lemondását el nem fogadom; elbocsáttatási kérelmét kereken
-visszautasítom. Ebből azonban nem következik, hogy most mindjárt saját
-kezemmel visszavigyem az irodájába; hanem adok önnek szabadságidőt
-bizonytalan határnapra. Addig gondolja meg a dolgot, de arról se
-feledkezzék meg, a mit én mondtam. Isten áldja.
-
-Ezzel kezet nyújtott és elment.
-
-A fiatal ember azonban makacs gyerkőcz volt; nem hallgatott a hideg
-megfontolásból merített jó tanácsra; bedugta fülét, behunyta szemét,
-hogy semmit se lásson, semmit se halljon.
-
-És nem volt senki jelen, a ki ráütne vállára és mondaná:
-
-– Te hóbortos gyerek, a ki szürke frakkos konviktor,
-segéd-szakasz-főmérnök voltál: hogy lehettél egyszerre oly szörnyű vak
-gróf mint a többi? Tehát, ha nem lehetsz gróf, vagy nem lehetsz olyan
-gróf, minőnek képzelted magad: nincs számodra hely sehol széles
-Magyarországban? Csak e kettő között kell választanod: olyan gróf légy,
-hogy még a kis Nagygáthy, meg a nagy vegyésztanár se merészkedjék
-jogaidban kételkedni? vagy felszeded sátorfádat s mégysz Amerikába, hogy
-mint napszámos toljad a targonczát?
-
-A miniszter látogatása volt a legelső belövött rés a megállapított
-napirend bástyája ellen. Vigasztalni, felbátorítani jött, de csak a
-tanulmányaiba mélyedt remetét háborgatá.
-
-Később a házmester jelentkezett az ebéddel s minthogy életpályájához
-tartozott a ház legfrissebb újságait széthordani, mondá:
-
-– Nem hallotta méltóságod, hogy szobája ajtaja előtt a vászonnép czipője
-egész éjjel csoszogott?
-
-– Csoszogott? és miért?
-
-– Hallgatóztak.
-
-– Ajtóm előtt? Mit lehet itt hallani, ha éjfél utánig olvasok, azután
-lefekszem és alszom?
-
-– Oh kérem alássan, tegnap este itt volt Nagygáthy gróf a bárónénál, és
-azt jövendölte, hogy méltóságod ezen éjjel okvetlenül agyonlövi magát.
-De én lecsitítottam a házat, mert a gróf úrnak revolverje sincs. Ezt a
-feleségem is tudja, a ki ide jár takarítani, én pedig felhordom az
-ebédet és vacsorát. Ott alant az első emeleten a báróné gyönyörű szép
-leánya, Lenke kisasszony, sírt és kétségbeesett, míg Jetty, a szobaleány
-el nem mesélte, hogy méltóságodhoz angol nyelvmester jár. Akkor a
-kisasszony újra feléledt és megnyugodott.
-
-Mikor ebédelt az ifjú, visszagondolt életének legközelebb mult
-korszakára s különösnek találta, mint foglalkoznak az ő ügyeivel mások
-még inkább, mint önmaga. De hogy Lenke kisasszony a szobaleánynak jól
-indokolt vigasztalására megnyugodott, leírhatlanul jól esett szívének.
-
-Ebéd után angol pontossággal került elé mr. John Brown s legalább ezen
-egy látogatás nem zavará meg e nap programmját.
-
-Vacsora után a fiatal ember friss levegőt akart színi, a nélkül, hogy
-elhagyja szobáját. Megnyitá tehát ablakát és szivarfüst mellett
-kinézegetett az éjbe, vagy legalább a gázzal világított utczára.
-
-Ott alant megszokott köznapisággal hullámzott a járókelők sokasága.
-Senki fel nem nézett a harmadik emeletbe s nem törődött vele, ha tetszik
-valakinek a kora tavaszi hűvös estén kinézni az ablakon.
-
-Közeledett már a tíz óra is, midőn a ház előtt egyfogatú bérkocsi állott
-meg. Egy férfi lépett ki belőle és eltűnt a kapu alá. Oly dolog, melyet
-Pesten a bálvány-utczában, ha kinéz valaki az ablakon, a nap minden
-órájában számtalanszor láthat.
-
-De csakhamar megint kopogtatott valaki a harmadik emeleti lakónak
-ajtaján.
-
-Megint a házmester volt, a ki lámpát tartott kezében s a kinek háta
-mögött egy őszbecsavarodott férfi állott, jól felbundázva, kezében
-fekete fényes bőrből készült úti táskával.
-
-– Ez az úr méltóságodat keresi.
-
-– Engem? akkor tessék belépni.
-
-Mikor benn voltak a szobában, a fiatal ember az asztalon álló két
-gyertyát meggyújtá és bámulva ismert az idegenre.
-
-Ő volt, a kire legtávolabbról sem gondolt, Nagy István, az állomásfőnök
-Szatmáron.
-
-– Isten hozta, uram.
-
-– Eljöttem gróf úr, és örvendek, hogy kevés utánjárás után feltaláltam
-szállását. Remélem, vette tegnap éjjel távirati sürgönyömet.
-
-– Hogyan? ön táviratozott nekem? És én gondatlan, el nem találhattam, ki
-lehet az a N. I..!
-
-– Én vagyok, megérkeztem s megtartom igéretemet. De ezen ajtó a
-folyosóra nyílik: tán egy ajtóval belebb mehetnénk.
-
-– Annyival épen szolgálhatok. Itt van hálószobám; ez a legvégső rejtek
-szállásomon.
-
-– Engedelmével lépjünk oda: mert az én titkomat idegen fülnek hallani
-nem szabad. Jól értsen meg: saját titkomról beszéltem; mert a mi
-méltóságod ügyét illeti, az nem hogy titok volna, sőt inkább a
-legelterjedtebb nyilvánosság elé tartozik.
-
-Bementek a hálószobába, a hol felvetett ágy állott a szögletben, de
-szemközt a túlsó fal mellett pamlag kínálkozott kettőjük kényelmére.
-
-– Gróf úr, e táskában hozom, a mit igértem.
-
-Ezzel kivett onnan egy viaszos vászonba takart széles, hosszú, de lapos
-csomagot, mely zsineggel volt lekötve s három magán és egy igen nagy
-alakú hivatalos pecséttel lezárva.
-
-– Hogy mindjárt ajtóstul rohanjak be, – szólt folytatólag Nagy István
-uram, – itt e kötegben rejtőzik a Lengyelkén kötött házasságokról
-vezetett anyakönyv eredeti valóságában, 1831 febr. 4-től egész 1849 jun.
-27-ig. Miután pedig Szabolcsy Gábor gróf honvédezredes, akkor még
-alezredes, 1848 szept. 10-én kelt egybe Lengyelkey Saroltával, igen
-világos, hogy ezen létrejött házasságnak ezen eredeti matrikulában
-bejegyezve kell lennie. És ha benne van, nincs oly földi hatalom, mely e
-könyvnek erejét megtörhetné. Tehát a külső boríték pecsétét Isten
-nevében felbontom.
-
-– Bocsánat, még egy kérdést akarok tenni.
-
-– Tessék parancsolni.
-
-– Hol feküdt elrejtve ezen anyakönyv annyi év lefolyta alatt? és miként
-jöhet ma az ön kezébe?
-
-– Erre a kérdésre maga a csomag külseje a legkielégítőbb feleletet adja.
-A három magán pecsét Margittay Sándor egykori lengyelkei pap családi
-czímerét mutatja. A hivatalos pecsétet a szatmári káptalan tette rá, a
-midőn 1849 jul. 14-én «családi okiratok» czímén e csomagot megőrzésül
-átvette s arról kellő alakban térítvényt adott ki.
-
-– És ezen térítvény!
-
-– Ezen térítvény nem veszett el. A kinek birtokában volt, megőrzötte;
-nem régiben ezelőtt előmutatta s a csomagot akadály nélkül átvette.
-
-– Tán épen ön?
-
-– Megeshetik.
-
-– Igen, de azt mondták, hogy ezen anyakönyv a lengyelkei templom
-elpusztításakor elégett.
-
-– Kósza hír volt. Gróf úr beszélt a pönögei pappal és a kettőjök között
-lefolyt értekezést minden lap közlötte. Akkor már hallhatta gróf úr,
-hogy a templom boltozatos sekrestyéje nem égett be; csak a házasságokról
-szóló anyakönyv hiányzott.
-
-– És mért épen ez?
-
-– Mert Margittay Sándor elvitte s két hét mulva ezen borítékba zárva
-családi okiratok czímén a szatmári káptalan hűségére bízta.
-
-– És mért tette ezt?
-
-– Gróf úr, ennek indokát a pönögei plébános igen világosan elmondta.
-Kérem méltóságodat, ennyi év multával ne bolygassuk meg ezen kényes
-természetű kérdést: főkép ha az idők és viszonyok is gyökeresen
-megváltoztak azóta.
-
-– Azt mondták nekem, hogy Margittay Sándor ezen anyakönyv birtokában
-uralkodni akart anyám fölött.
-
-– Úgy látszik.
-
-– Az özvegy be nem bizonyíthatta gyermekének törvényes születését.
-
-– Ez volt a pap czélja. Ha az özvegyet megnyerheti, protestáns vallásra
-tér, megházasodik s mindent napfényre hoz. Isten másként határozott!
-
-– Igen, az Isten. Nagyon kényelmes mentség ez, mindent isten
-határozatára hárítani. Azonban ön még mindig nem felelt kérdésem második
-részére. Hogy került a káptalan térítvénye épen az ön kezébe?
-
-A látogató aggodalmas tekintettel nézett szét a szobában, mintha félne,
-hogy a rejtekből meghallhatja szavát valaki. Azután közelébb húzódott a
-pamlagon és alig érthető hangon mondá.
-
-– Gróf úr, én önnek oly titkot mondok, melyet élő ember nem tud; még
-derék és hű feleségem sem fogja valaha meghallani. Széles e világon csak
-önnek van joga mindent tisztán látni. Én Margittay Sándor, az egykori
-lengyelkei pap vagyok.
-
-– Ön? Nagy István? a szatmári állomásfőnök?
-
-– Kérem, méltóztassék csendesebben beszélni. Lehet, hogy vétettem ön
-ellen; de jól tudja, hogy mikor szüksége volt rám, mint hű barát
-állottam háta mögött. Én voltam, a ki Tokajban, az ön keresztelése
-alkalmával, szülőinek házassági bizonyítványát előmutattam. Én voltam, a
-ki önnek hiteles keresztlevelét, az állomás épületében, a hol ön
-vendégem volt, kezébe játszottam. Én voltam, a ki a házassági
-anyakönyvből a hiteles kivonatot a zempléni alispán hivatalába
-megküldöttem s végre én hozom ma ide az eredeti anyakönyvet, a midőn
-tegnap éjjel olvastam a hirlapból, hogy ellenségei a felmutatott
-anyakönyvi kivonat hitelességét a tenta alkatrészeinek szempontjából
-kétségbe akarták vonni.
-
-– Ezt most megczáfolhatjuk?
-
-– Tökéletesen. Ezen könyv épen azon tentával van írva, mint a
-nyilvánosságra jött kivonat. Én a tentát egész üveggel, elődöm
-hátrahagyott értéktelen apróságai között találtam s mert jónak találtam,
-tovább is használtam.
-
-– Még egy kérdést. Mért nem lépett fel ön ezen okmányokkal még anyám
-életében?
-
-– Akkor én besorozott bakancsos voltam; később mint hadnagy Milanó
-kövezetén csörgettem kardomat. Mikor haza kerültem és a vasúti
-szakvizsgát letettem, a grófné halva volt. Tehát mégis isten határozott
-sorsom és szándékom fölött!
-
-– Látta anyám sírját?
-
-– Láttam; akkor még megmutathatták. Én e sírt több ízben feltöltettem és
-maig zöld hant födi az elfeledhetlennek hamvait.
-
-– Ha ezt tette ön, vegye köszönetemet. Ön e sírt meg fogja nekem mutatni
-és én emlékkövet emeltetek föléje.
-
-Ezt mondva, melegen szorítá meg látogatójának kezét.
-
-– Most még kérdem: legalább anyám halála után védelmébe vehette volna az
-ártatlanul szenvedő gyermeket!
-
-– Ez volt megmásíthatlan szándékom. Több ízben fel akartam lépni, de
-csak titokban, mert az akkori kormány alatt nagyon féltem
-fölfedeztetésem következményeitől. Azonban ön nevelésben volt, jól és
-szorgalmatosan tanult s láttam, hogy önerejéből is pályát fog kivívni.
-Ha én önt már szürke frakkos konviktor korában gróffá nyilvánítom: önből
-soha sem lesz derék, bátor, önálló férfi.
-
-– Gondolja?
-
-– Bizonyosan tudom. Mert a koldus grófocskánál nincs az emberiségnek
-haszontalanabb és gyűlöletesebb fajzata. Nem tanul, henye s mégis
-dölyfös, mindenkit megvet; egyedül czímének és rangjának él és követeli,
-hogy a legkövérebb sült veréb mindig egyenesen az ő szájába repüljön.
-
-– Ki tudja? de tán igaza is lehet.
-
-– E szerint, gróf úr, elvégeztem, a mi még hátra volt. Teljes
-megelégedéssel bocsátom e csomagot rendelkezésére. Ha tetszik, rögtön
-felbonthatjuk; de ha jobbnak látja, maradjon lezárva, hogy illető
-helyeken láthassák, mi volt a káptalan pecséte alatt gondosan megőrizve?
-Részemről nem tudnám meghatározni, melyik volna a czélszerűbb eljárás?
-
-– Valóban ezt én sem tudom: de igyekezni fogok, hogy a legilletékesebb
-helyről vegyek jó tanácsot.
-
-– Ez lesz legjobb. Most azonban teljesítvén rajtam nehezedő
-kötelességeimet, szivességet kérek méltóságodtól.
-
-– Mindenben szolgálatára állok, a mi csak tehetségemben áll.
-
-– Gróf úr, idejöttem. Az út maga, szabadjegyem lévén, pénzembe nem
-került. Engedje meg, hogy megkiméljem a vendéglői költséget és itt
-töltsem az éjet.
-
-– Ez magától értetik.
-
-– Nekem a régi katonának ez a pamlag herczegi kényelem. Van köpenyem, a
-mivel takarózhatom; de holnap korán reggel múlhatlanul vissza kell
-utaznom.
-
-– Oly hamar? Azt hiszem, valami ágyneműt összekomponálhatunk; már a minő
-rideg, nőtlen gazdaságomtól telhetik. Sőt, a mint veszem észre, egy kis
-vacsora-maradványnyal is szolgálhatok.
-
-– Ez jó ötlet, gróf úr: mert, a mióta lelkem terhétől megszabadulhattam,
-érzem, hogy éhes vagyok.
-
-– Ezt örömmel hallom, mert a ki éhes, nem válogatós.
-
-Mig elkölté isten áldását a vendég, beszélgettek ketten a multról és
-jövőről s csak éjfél után tértek nyugalomra. A fiatal ember telve
-legédesebb reményekkel, boldogan álmadozott; az állomásfőnök aludt, mint
-a bunda és még nem is hortyogott: a mi megbecsülhetlen udvariasság, egy
-éjre szállást kérő utazótól.
-
-Midőn a gróf a reggeli szürkületben szemét kinyitá, vendége már útra
-készen állott s mint a mai vasutas időben történik, három rövid szóval
-búcsút vett és eltávozott.
-
-
-
-
- XIV.  (A fővárosban töltött utolsó napok története.)
-
-Magára maradván az ifjú, legelőször is a lepecsételt csomagot, mint
-becses kincset szekrénye mélyébe rejté.
-
-Terveit a jövőre már az éjjel álmodozásai között elkészíté. Most már
-tudta, hogy czíme és rangja minden kifogáson felül áll. Egyúttal elmés
-bosszút állhat a jól megboronált (más közönséges halandóról azt
-mondhatná) megvesztegetett tudós vegyész fölött: a ki most maga marad
-benn az általa feltalált tentahistória fertőjében.
-
-Elhatározta, hogy mihelyt ezen legújabban nyert döntő okmány alapján
-születési jogainak bebizonyítását tökéletességre vitte, új életmódot
-kezd: visszamegy miniszteréhez, visszavonja ha lehet lemondását s
-azontúl egész erejét hivatalos kötelességének teljesítésére szenteli.
-Ellenben végkép lemond a gondolatról, hogy a főúri körök társaságában
-szerepet viseljen.
-
-Mint mérnök nem volt jártas a közigazgatási ügyek menetének ismeretében;
-de mégis sejtette, vagy legalább szerencsésen eltalálta, hogy ily
-természetű kérdések tisztába hozatalát nem ügyvédre, hanem közjegyzőre
-kell bizni.
-
-Nem ismert egyet sem ezen urak közül; de betekintett a naptárba s onnan
-olvasta, hogy a Lipótvárosban lakó két közjegyző közül az egyiket dr.
-Szeghő Bertalannak híják. Ki volt jegyezve lakása is.
-
-Még más szent kötelesség is állott előtte. Jelen kelle lennie
-feledhetlen pártfogójának temetési gyászünnepélyén. Nem mint rokon és a
-családhoz tartozó, hanem szerényen és félrevonulva mint hálára
-kötelezett egyén, de mégis feketébe öltözve.
-
-Azonban e tervétől is elkésett. A reggel érkezett lapokból olvasta, hogy
-Réthfalvy Miklós holtteste fölött már tegnap este a legnagyobb csendben
-végbement a temetési szertartás s a földi maradványokat érczkoporsóba
-zárva az éjjel elszállították Zemplénbe, a báró birtokára, Gelencze nevű
-faluba.
-
-Ha itt lesz a nagy temetés, a háladatos rokon sem fog hiányozni!
-
-Ezután tollat vett kezébe s levelet írt dr. Szeghő Bertalan úrnak:
-kérvén őt, hogy jelölne ki napot és órát, melyben bizonyos fontos jogi
-kérdésben tanácsát kérhetné.
-
-Csak Szabolcsy Gábornak írta magát, mert tudta, hogy ha czímet ragaszt
-nevéhez, ez annyit jelent, hogy a tisztelt közjegyző úrnak tetszenék ő
-méltóságához fáradni.
-
-A nehány sorból álló levélke megírva, borítékba zárva, lepecsételve és
-postabélyeggel ellátva volt, a midőn oly perczben, melyben háborítástól
-épen nem félhetett, valaki kívülről a szállás csengetyűjét meghúzta.
-
-A házmester volt.
-
-– Gróf úr, a kapu előtt kocsi áll és egy úr tudakolja, mikor lehetne
-szerencséje méltóságodnak tiszteletére feljönni?
-
-– Ki ezen úr?
-
-– Itt van látogató jegye.
-
-A fiatal ember bosszús arczczal vette át a jegyet: de mintha a
-kisértetek világába volna sodortatva, bámulattal olvasá:
-
-«Dr. Szeghő Bertalan közjegyző.»
-
-Ez már sok volt. Az az ember jő hozzá, kinek eddig hírét sem hallá, a
-kinek nevét életében először a naptár tiszti névtárából olvasá! Regény
-ez? vagy épen tündérmese az ezeregy éjből?
-
-De csakhamar visszaesett a prózai világ valóságába s mondá:
-
-– Menjen le s ha annak az úrnak a jelen percz alkalmasabb volna, mint
-később más idő: igen szivesen fogadom látogatását.
-
-Azt nem lehet tudni, hogy a bálvány-utczai házmester, a ki tiz év előtt
-még bécsi sült német volt, minő alakban vitte le ezen üzenetet; tény
-azonban, hogy dr. Szeghő Bertalan úr nehány percz mulva a szobába lépett
-s a szállás gazdájától kimutatott karszéket elfoglalta.
-
-Derék, vidám és nyilt arczú öreg ember volt, abból a régi tabularis
-prókátor fajból, mely ma már végkép kiveszni indult. Éles eszét, gyors
-felfogási tehetségét, sőt ügyvédi furfangjait is egyedül csak az igazság
-és méltányosság felderítésére használta fel.
-
-– Gróf úr, hivatalos kötelességeim folytán kértem e találkozást.
-Méltóztatik tudni, hogy Réthfalvy Miklós báró mindnyájunk szomorúságára
-elhalálozott. Csekélységem oly szerencsés volt, hogy a báró úrnak
-nagybecsű bizalmával megtisztelve lehetett. Én vagyok, a kinél a család
-fontos irományai letéve vannak. Ezek közül az egyik az 1847-ben elhunyt
-bárónénak, született Szabolcsy Klára úrnőnek végrendelete, melynek
-erejénél fogva összes vagyonának haszonélvezetét férjére hagyta. Egy
-másik végrendelet magától Réthfalvy Miklós bárótól származik és kelt
-nehány héttel halála előtt. Méltóztatik rám figyelni?
-
-– Hallom, uram.
-
-– A báróné összes javainak haszonélvezője meghalt. Tehát a báróné
-1847-iki végrendeletének határozatai lépnek életbe. A 13,000 hold
-terjedelmű és Gelencze nevű falu határához tartozó uradalom mai napon a
-báróné Klára nevű testvérére vagy annak örököseire szállott. Ez a Klára
-Szabolcsy Pál gróf neje volt. Tehát önnek nagyatyjáról és nagyanyjáról
-van szó. Szabolcsy Pál gróf igen fényűző, könnyelmű és tékozló férfi
-volt, úgy hogy önnek atyját, idősb Szabolcsy Gábor grófot egészen vagyon
-nélkül hagyta és katonai szolgálatra kényszerítette. Egyedül csak
-Réthfalvy Miklós bárónak hosszan tartott életkora okozta, hogy ezen
-örökösödési kérdés csak ma jön megoldás alá. Szóval az 1847-iki
-végrendelet erejénél fogva ön lett a Gelenczén fekvő birtoknak
-kétségtelen tulajdonosa.
-
-– Való ez uram?
-
-– Hogyan? való? Itt a végrendelet: tessék végig olvasni.
-
-A fiatal ember átfutotta a sorokat, de oly felületesen, hogy ha élő
-szóval épen most ezen irat tartalmáról nem értesül, az olvasás után
-ugyan semmit sem fog fel belőle.
-
-– Ez az egyik végrendelet.
-
-– Még más is van?
-
-– Ezt a másodikat Réthfalvy Miklós báró saját külön vagyonáról írta alá.
-A bárónak mindössze is csak nehány száz holdnyi birtoka volt. De maradt
-utána az üllői-úti ház és kert. Miután pedig a báró életének végső tiz
-évében igen takarékos háztartást folytatott: fönmaradt tőle egy kis tőke
-is, mely részint készpénzben, részint papirokban mintegy 230,000 frt
-összeget képvisel. Mindezt legújabb keletű végrendeletében önre hagyta.
-
-– Rám? ez lehetetlen.
-
-– Hogy volna lehetetlen, ha én, a közjegyző mondom? Itt az eredeti
-okmány nálam saját irodámban lett fogalmazva, aláirva és tanuk
-jelenlétével megerősítve.
-
-– De hiszen ez álom!
-
-– Tiszta, megfogható valóság. Én pedig egyedül csak azért vagyok itt,
-hogy mint a végrendelet végrehajtója, méltóságodnak parancsát vegyem,
-mikor szándékozik igaz örökségét tényleg kezébe venni.
-
-– Ön van mint végrehajtó megnevezve?
-
-– A báró egyenesen engem nevezett ki; de a báróné megbizottja régen
-meghalt. Én csak mint esetleges utód vagyok kijelölve. De hiszen ön
-végig olvasta e végrendeletet? Ott áll nevem a VII. pont harmadik
-záradékában.
-
-– Igen, végig olvastam, – felelt elpirulva az ifjú.
-
-– Akkor nincs egyéb hátra, mint kitűzni a határnapot, melyben a birtokot
-és az ingóságokat tényleg is átadhatom.
-
-A fiatal ember ezalatt romboló lázat érzett egész testében. Eddig soha
-életében eszébe sem jutott az a lehetőség, hogy egykor még gazdag ember
-legyen. Természeténél fogva kevéssel megelégedve, a birtokvágy
-szenvedélyét nem ismerte. De mikor a kincs és vagyon özöne, mint érett
-gyümölcs egyszerre lába elé hullott: nem csoda, ha szokatlan kábulás
-fogta körül.
-
-Ámde szólania kellett.
-
-– Uram, önnek tudnia kell, hogy van az országban valaki, a ki születési
-jogomat kétségbe teszi.
-
-– Legyen megnyugodva gróf úr, mert ilyen egyén nem létezik. Azt nem
-mondom, hogy például Nagygáthy Gedeon gróf szíves örömest el nem ütné az
-ön kezéről a gyönyörűen felszerelt Gelenczét, mely mind csupa első
-osztályú fekete föld. De nem teheti; ez a baja.
-
-– Ön olvasta a lapokban, hogy szülőim házassági bizonyítékát gyanus
-hitelességű okmánynak hiresztelték.
-
-– Ez a kisérlet csak gyermekes észjáráshoz méltó ízetlen bohózat volt. A
-gyáva tehetetlenségnek kiömlött epéje; egyéb semmi. Elhiheti gróf úr,
-hogyha komolyan léphetnének fel, bizonyára más úton kezdik meg a
-támadást.
-
-– Még mindig pört kaphatok nyakamba.
-
-– Pört kezdeni mindenkinek szabadságában áll, csakhogy átkozott
-költséges mulatság ez, ha a vesztes bizonyos. Tisztességes ügyvéd fel
-sem vállalja; Nagygáthy grófnak pedig okosabb tanácsadói vannak, mintsem
-odaengednék őt a lelkiismeretlen prókátorok piócza fajának kezébe.
-
-– Azt mondják, nagy előny volna rám nézve, ha a lengyelkei anyakönyvek
-újra napfényre kerülnének.
-
-– Ha megvan a keresztlevél és a hiteles kivonat a házasságok
-matrikulájából, ez teljesen elég: ha be van bizonyítva, hogy a
-lengyelkei anyakönyvek elégtek.
-
-– És ha a könyv mégis előkerülne?
-
-– Egy meglehetősen fölösleges érvvel többet nyernénk. Azonban régi
-törvényszabály, superflua cautela non nocet.
-
-– Akkor nem kétkedem többé, hanem az elveszettnek hitt anyakönyvet
-előmutatom.
-
-A fiatal ember megnyitá szekrényét, kivette onnan a tegnap estén átvett
-csomagot s letette az asztalra.
-
-– Ime uram, még felbontatlan. Rajta van a káptalan pecséte. Rajta, hogy
-1849-ben jött a levéltárba «családi okmányok» czimén.
-
-A közjegyző csodálkozva nézett majd a csomagra, majd a gróf szeme közé.
-Épen nem mutatott örömet, vagy lelkesedettséget a rendkívüli felfedezés
-hallatára.
-
-– Hogyan? – mondá nagy megütközéssel. E csomagban a lengyelkei matrikula
-van elrejtve?
-
-– Legalább azt állította, a ki hozzám hozta.
-
-Dr. Szeghő nagyon gyanus pillantásokat vetett a csomagra. Világosan
-elárulá, hogy egyátalában nem tetszik neki ez a história.
-
-– Gróf úr, – mondá – félnem kell, hogy ez a felfedezés
-kellemetlenségeket fog okozni és a méltóságod ügyét, a helyett, hogy
-tisztábbá tenné, inkább újabb bonyodalmakba sodorja.
-
-– Ezt nem értem.
-
-– Oh, kérem, mihelyt mi e könyvvel nyilvánosság elé lépünk, egészen új
-kérdések támadnak. Ebből törvényszéki vizsgálat, sőt valaki ellen
-bűnvádi kereset is keletkezhetik. Mert világosságra kell hozni, ki
-merészelte a matrikulát, mely közvagyont képez s mely sok más ember
-jogainak bizonyító forrását foglalja magában, annyi év óta rejtekben
-tartani? A káptalan is meg van csalva, ha családi okmányok czímén egy
-kath. egyház nyilvános okirattárát megőrzése alá vette. Mindjárt
-kérdésbe jő: ki tette le ezen csomagot 1849-ben és ki vette ki onnan a
-térítvény előmutatása mellett most a közelebb mult napokban?
-
-A fiatal ember meg volt zavarodva. Érzette, hogy elhamarkodta e dolgot s
-aztán mentséget keresve felelé:
-
-– Hogy ki tette le e csomagot 1849-ben? az a káptalan jegyzékeiben be
-lesz írva. De valószínű, hogy ezen ember régen meghalt. Csak a térítvény
-maradt fönn s azzal más valaki kivette.
-
-– Bocsánat gróf úr, ezzel nincs a dolog elütve. Mert ha kivette valaki e
-csomagot és egyenesen méltóságod kezébe adta át: akkor igen világos,
-hogy ezen valaki nagyon jól tudta, mi rejlik a boríték alatt? s hogy a
-csomag titkos tartalmával épen csak méltóságodnak tehet legkedvesebb
-szolgálatot. És miután gróf úr senkit sem nevezett meg: sejteni kezdem,
-hogy kimélni akarja ezt az embert.
-
-– Ha ily veszély fenyegeti; bizonyára nem lehetek oly nemtelen és
-háladatlan, hogy buzgó jóakarómat kellemetlenségekbe keverjem. Különben
-én nem is tudom, mit rejt e csomag magában? Bontsuk fel!
-
-– Tehetjük, ha jogunk van hozzá.
-
-– Mért ne volna? A ki a térítvény előmutatásával kivette a káptalantól,
-jogosan cselekedett. Teljes szabadságában állott tulajdonát rám ruházni.
-
-Szeghő Bertalan úr kissé igen grófos elméletnek tartá ezen jogi
-fejtegetést (pedig csak egyszerüen mérnöki logika volt), de azért
-beleegyezett a csomag borítékának felszakításába.
-
-A fiatal ember papirvágó kést hozott s nehány másodpercz mulva előttük
-feküdt a kopott külsejü könyv, mely csakugyan nem volt más, mint a
-lengyelkei házasságok matrikulája.
-
-Nagy érdekeltséggel forgatták a könyvet, míg megtalálták a lapot, melyen
-Szabolcsy Gábor gróf és Lengyelkey Sarolta kisasszony között kötött
-házasság ténye bejegyezve volt.
-
-– Hah! – kiáltott fel teljes lelkesedettséggel az ifjú – ha mást nem
-nyertünk, legalább egy megvásárolt lelkű vegyész-tudornak tekintélyét
-végkép megsemmisítettük!
-
-Szeghő Bertalan úr, mint közjegyzőhöz és tisztes öreg úrhoz illett,
-sokáig gondolatokba volt merülve, míg megérett lelkében az elhatározás
-és akkor mondá:
-
-– Gróf úr, ezt a könyvet bízza az én hűségemre.
-
-– Igen szivesen. A ki Réthfalvy Miklós báró bizalmát megérdemlette,
-tőlem föltétlen hódolatot követelhet.
-
-– Természetesen térítvény mellett.
-
-Ezt mondva, elővett tárczájából egy kőnyomatú lapot, mely a közjegyző úr
-irodájának bélyegével volt ellátva. Csak kitölteni és aláírni kellett a
-papirdarabkát s a térítvény készen volt.
-
-– A többit bízza rám. A ki olvasta a lapokból a pönögei pap
-felvilágosításait, birja azzal a kellő útbaigazítást is. Kérdem gróf úr:
-önnek nincs szándékában azon emberre hivatkozni, a ki az 1849-iki
-térítvény erejével e könyvet a káptalan levéltárából kivette?
-
-– Ezt semmi áron sem tehetem. Becsületügy ez előttem és inkább ma tűzbe
-vetem a matrikulát, még ha születési jogom bebizonyítása egyedül e lapok
-létezésétől függne is.
-
-– Helyesen. Nagyon értem az ily gyöngéd érzelmek indokait. Igen örülök,
-hogy személyes ismeretségem után az ifjú Szabolcsy Gábor grófban azon
-nyilt keblű és nemes lelkű ifjat találom fel, a kit elhunyt barátom
-Réthfalvy Miklós báró melegen ajánlott előttem.
-
-– Melegen ajánlott engem?
-
-– Mintha saját gyermeke volna. Az öreg úr előmutatta nekem a hazáért
-dicsően elvérzett ezredesnek levelét, melyben rokonának jelenti, hogy
-szíve hajlamát követve, Lengyelkey Saroltával egybekelt. Elhiheti gróf
-úr, hogy Réthfalvy báró ezen magán levélnek több hitelt adott, mint
-bármely azóta napfényre került hivatalos okmánynak. Ez okból, mihelyt
-feltalálta önt, rögtön meg is köté a vérszerinti rokonságot.
-
-– És ilyen jó barátot oly rögtön és váratlanul el kellett vesztenünk!
-
-– Rögtön igen, de nem váratlanul. Mert a hetvenöt éves kor maga az
-állandó és gyógyíthatlan halálos betegség. Én mondom ezt, a kinek már
-csak öt éve hiányzik a szép kerekszámhoz. Most pedig sziveskedjék a
-tapasztalt vén embernek tanácsait figyelmébe venni.
-
-– Hallom, uram.
-
-– Én ezt a könyvet elviszem és legelőször is felmutatom a
-belügyminiszteriumban. Ha vannak ott aggodalmas lelkek, a kik
-megijedtek, hogy önt netán elhamarkodva hívták meg a főrendek házába,
-majd csak megnyugodhatnak. A belügyminisztertől e könyv a kassai püspöki
-szentszék elé kerül. Ott sem lehet kifogás ellene. Végre visszaküldik
-Pönögére, a hol az elpusztult Lengyelke lakói megtelepedtek. Gróf úr! a
-kételynek legutolsó árnyéka is szétoszlott. Ön Szabolcsy gróf tényleg és
-jogilag. Istené legyen a dicsőség, ha a haza önben egy ősrégi család
-igaz sarjadékát üdvözölheti.
-
-– Ön egészen új lelket önt belém. De még nincs eldöntve a kérdés: mi
-történik azon emberrel, a ki e könyvet a megőrzött térítvény alapján
-kivette?
-
-– Ez az én dolgom. Ha ön, gróf úr, saját személyében lép fel e könyvvel,
-sarkában ezer kérdés követi. Ha én hozom napfényre, az egészen más.
-
-– Egészen más?
-
-– Ég és föld a különbség. Egy közjegyző levéltárában ezer csomag és
-százezer irkafirka hever. Mért ne lehetne ily tömegben egy 1849-ben kelt
-térítményt épen a legalkalmatosabb perczben felfedezni?
-
-Hóna alá vette a könyvet, leczipelte a kapu alá, kocsiba ült és
-elhajtatott.
-
-
-
-
- XV.  (A ki saját birtokain verhet állandó tanyát.)
-
-Teltek a napok, megjött a virányos kikelet és a nagy változás a fiatal
-ember életében.
-
-Az osztálytanácsosi hivatalnak vége szakadt; maga a miniszter
-kegyeskedett elismerni, hogy a ki Zemplénben a gelenczei kastély
-kényelmes termeiben otthon lehet, nem válik be többé irodai munkásnak.
-
-Dr. Szeghő Bertalan erélyesen látott teendőihez. Legelőször a pesti
-házat iratta át Szabolcsy Gábor gróf nevére, aztán ketten együtt
-elutaztak Zemplén megyébe.
-
-A gelenczei urilak nagyon szomorú építészeti alakot mutatott, de csak
-kívül, mert belől legalább tizszer annyi szobát foglalt magában, mint a
-mennyire ifjú lakójának szüksége lehetett. A kert alkotói is inkább
-haszonra és gazdaságra tekintettek. A kertész nagyobb gondot fordított a
-finom fajú nyári és őszi baraczkfákra, mint az árnyat adó vad
-ültetvényekre; de a kiesség és kellemesség még sem hiányzott abban.
-
-Nehány hétbe telt, míg Szeghő Bertalan a birtok átadásához kötött
-törvényes formaságokat bevégezhette. Akkor aztán a fiatal ember beült
-örökségébe s a közjegyző a megérdemlett tiszteletdíjjal együtt
-visszautazott a fővárosba.
-
-Az ifjú birtokos pedig legelőször is a kegyelet által sugalt
-kötelességének akart eleget tenni. Egy friss és két régi sír követelt
-tőle hódolatot.
-
-Áldott emlékezetü Réthfalvy Miklós báró már ott feküdt a gelenczei
-templom kriptájában, korán elhúnyt neje mellett. Végrendeletileg hagyta
-meg, hogy előre kijelölt fülkéjébe zárják, befalazzák és csak egy
-darabka márványtábla hagyja fel emlékét, feliratával, az utókornak.
-
-Következett a kötelesség a hazáért elvérzett apa iránt.
-
-A legelső alkalmas napon befogatott a gróf és három órai hajtás után
-megérkezett Réthfalvára. Mint mondani szokták, tisztelegni jött. Azonban
-már a külső csarnokban a szobaleány útját állotta, azon izenettel, hogy
-méltóságos úrnője gyöngélkedik és nincs azon helyzetben, hogy látogatót
-elfogadjon.
-
-Ez nagyon érthető visszautasítás volt. Tehát másnap, levélben kéré meg ő
-méltóságát, engedné meg, hogy a kert lugosai közt szunnyadó honvéd
-ezredes hamvait Gelenczére átvitethesse. A báróné helyett a tiszttartó
-felelt (világos jel, hogy a két szomszéd hatalom között diplomatiai
-összeköttetés nem létezik), igen sajnálkozván, hogy a kert
-tulajdonosnéja e kivánságot nem teljesítheti. A sírkő úgy is, idők
-folyama alatt, elkorhadván, ma már nem áll helyén. El kellett hordani s
-most pázsit zöldel helyén. Különben pedig, Szabolcsy gróf ezredes itt
-halt meg, itt talált nyughelyet az üldözések korszakában, tehát itt is
-kell maradnia.
-
-Ezen legfelsőbb ukáz ellen nem lehetett fölebbezni.
-
-De volt a levélben nagy ujság is.
-
-– Hogyan! – kiáltott fel az ifjú. Elhordták, összetörték a sírkövet,
-mely ezelőtt három nappal még fönállott és friss koszorúval volt
-átövezve?
-
-Most már a szatmári temetőt keresé fel. Nagy István állomásfőnök
-megmutatta a zöld hanttal födött jeltelen sírhalmot. A gazdag ifjú
-rögtön intézkedett, hogy a legszebb fekete márványból faragott emlékkő
-jelölje e szent helyet.
-
-Elhagyatott kesergő özvegy! Eljöhetsz-e, hogy lásd minő elégtételt
-nyertél? megolvashatod-e egy holdvilágos éjjel az aranyozott betűkkel
-kimetszett felirást?
-
-«Itt nyugszik gróf Szabolcsy Gáborné, született Lengyelkey Sarolta.
-Meghalt: 1858-ban. Emelte e követ háladatos fia».
-
-Oh nyájas gondolata a háladatosságnak, a gazdag fiútól, a ki anyjától
-egy siralmakkal telt levelen kívül mást nem örökölt.
-
-De mégis valamit. Igazi sok jó tanácsot, melyet a fiú híven fogadott,
-lelkiismeretesen követett és gyümölcsöt is szerzett belőle. Nem több ez,
-mint az arany?
-
-Ezalatt a nagy világ hireiből csak annyit tudott, a mennyit a naponként
-érkező hirlapokból olvasott.
-
-Nagygáthy gróf (nem tudni mi okból) igen sértve érzi magát, tehát grófi
-módra a hazán vesz boszút és külföldre ment jövedelmeit elkölteni. Pedig
-nem igen valószínű, hogy épen a szegény haza feledkezék meg magáról és
-vakmerő gondatlansággal ily előkelő fián sérelmet ejt.
-
-Réthfalvy báróné otthon van leányával és özvegy Würzheim tábornoknét
-látja szivesen vendégszerető hajlékában. E kifejezés csak megszokott
-hirlapi stylus lehetett, mert itt a vidéken egészen más fogalmak
-uralkodtak a báróné vendégszeretetéről. Ha mégis kivétel történt, nagy
-oka lehet annak.
-
-Cseklész grófné még a fővárosban tartja udvarát, minthogy «imádott
-férje» nem fogyott ki a téli mulatságokból. De ha a nap perzselő
-sugarakat küld a Dunapart aszfaltjára, Bodrogköz vidékének hűs ligetei
-és szunyog lepte mocsárai majd csak enyhet adnak a menekvőknek.
-
-Minden arra mutatott, hogy a nyáron, közvetlenül a fürdő-saison után,
-élénk társaság lesz együtt Zemplénnek a Tiszához közelebb fekvő
-termékeny rónáin.
-
-Most már lássuk, mint kezdett új életet a mérnökből lett gróf?
-
-Legelső észrevétel, hogy soha egy órára sem unatkozott. Vendég ritkán
-jött a födél alá. A kerületi szolgabiró, vagy a vasúttól egyik régi
-kollegája, a ki szivesebben ebédelt itt, mint a pályaház éttermében.
-
-A tiszttartó minden vasárnap jelentést tett a vetések állásáról, a lábas
-jószág egészségi állapotáról. Különösnek tetszett előtte, hogy míg
-Pesten a jó vagy rossz időről csak azok beszélnek, a kik más érdekesebb
-társalgási tárgyat nem találnak: itt a vidéken épen az időjárás
-szeszélye képezi az életkérdés legelső föltételeit. Kellene még eső,
-vagy nagy a szárazság? Merről fú a szél? mit hoz az újuló hold? Mit
-jósol a százesztendős kalendáriom?
-
-Olykor ebéd után, fekete kávé és török dohány füstje mellett
-elgondolkodott a jövőről és egyik tervét a másik után vetette félre.
-Épen most, a midőn minden földi jónak fölöslegében úszott, ama
-legédesebb boldogság, a szerelem, mely «mindent pótol», csak oly távoli
-bizonytalanságban tünedezett előtte, mint korábban. Oly messze utazott s
-a láthatárt záró hegyláncz most is csak a távolság átlátszó kékjében űz
-vele játékot.
-
-Az a könny, mely a válságos napok egyik estéjén a kis leány kezén
-száradt meg, örökre legszebb emléke volt a multból. Mit hozhat a jövő?
-Most, a midőn szerelme kincsének elnyeréséhez minden eszközzel, minden
-föltétellel pazarul meg van áldva: a szerető szívek közé a hideg és
-kérlelhetlen anyának nagyravágyása támaszt akadályt. Ki hitte volna,
-hogy ily változás után, az ifjú szívének álomképét áthághatlan falakkal
-zárják el előle! Egykor, míg kétes gróf volt, több szerencsével járt:
-most Gelencze örökös ura előtt a réthfalvi kastély kapuja be van zárva!
-
-Mit tegyen?
-
-Rangtársai, különösen a férfiak, határozottan azt itélék felőle, hogy
-ezen ifjúnak nevelése siralmas módon el van hanyagolva. Úgy beszél, mint
-a prókátor, vagy a vezérczikkező ujságíró: a mi a legrosszabb ízlésre
-mutat a magas körökben. Sokat tud, a mire semmi szüksége; semmit azon
-tudományból, mely nélkül hiába akar valaki grófi szerepet játszani.
-
-Ezt az irigység hiresztelte róla: az asszonyok pedig ellenmondtak. De
-mégis némely fogyatkozását maga is kényszerült elismerni.
-
-Először mindjárt: soha sem látta a külföld csodáit. Még Bécsben sem
-volt: a mi valóságos felségsértési bűn a született grófok előtt.
-
-Róma műkincseit, az egykori erőszakoskodó nagyság fekete düledékeit,
-csak a könyvekből ismerte. Fogalma sincs Páris pezsgő életéről, a ködbe
-borult London arany hegyeiről. Mi lesz belőle, ha társaságba vegyül s a
-többi gróf oly megszokottsággal beszél a római spanyol térről, a párisi
-St.-Germain külvárosról, a londoni Westendről, mint ő a pesti korzóról,
-vagy a sugárútról?
-
-És még sem ment külföldi körútra! Azt gondolta: ilyesmit nem lehet
-egyedül élvezni! Azt a mesés nagy világot majd csak «ő vele» akarja
-megnézni, megcsodálni, – vagy végkép lemond róla. Mit ér érezni, hogy
-valami szép, fönséges, magasztos és elragadó, ha nincs kivel gondolatait
-kicserélje, ha nincs mellette a boldog és rokonszenves lény, a kinek
-lelkében hasonló észrevételek keletkeznek!
-
-Gróf volt és nem tudott lovagolni! Ez már tagadhatlanul hiba; de nem
-tanulhatja meg az ember e mesterséget, ha huszonhat éves korában kezdi
-is? Eddig csak mérnök korában kapaszkodott lóra, ha járatlan völgyekben
-kereste vasútjának irányát. Most is látja magát, mint bukdácsolt alatta
-a szürke gebe s mint lógott le a nyeregkápából jobbra és balra egy-egy
-tarisznya. Az egyikben műszerei, a másikban ebédjének maradványai
-himbálóztak.
-
-Meg kellett tanulnia pisztolyból is lőni, mert e hiányt a társaságban
-hamar fölfedezik; a többi «művész» nagyon félvállról tekint alá azon
-hátramaradottra, a ki néha még a czéltáblát sem találja, míg a többiek
-golyói csak a fekete körben versenyeznek egymással.
-
-Általában véve önmagának sem felelhetett azon kérdésre: minő fajta gróf
-lesz ő a hazában? Csak az volt bizonyos, hogy a szalonok felpiperézett
-bábjai és barázda-billegetői közé nem fog tartozni. Szíves készséggel
-utánozni szándékozott rangtársait a jóban és dicséretesben, de a
-különczködők szerepe ellenkezett természetével.
-
-Vagy amolyan social-irányú regényhős legyen, a ki minden zugba iskolát
-épít s ha beteg a tanító, maga jár fel leczkét adni a paraszt
-gyerkőczöknek? Szerencséjére Gelenczén jó iskola volt. Megépítette azt
-Réthfalvy Miklós báró régen, sőt alapítványt is tett fentartására.
-
-Egyszer bement Sátoralja-Ujhelybe, a megye gyűlésére. Olyan zsivajos
-«éljen»-t kapott, mintha épen tegnapelőtt mentette volna meg a hazát.
-
-A kerület kortesei az ő egészségére ittak a korcsmában, de még nem az ő
-költségére. Mert nálunk, bármely ágban kitünt egyéniséget
-képviselőséggel szoktak megjutalmazni. Ha az ügyvéd felfedez egy
-váltóhamisítót, ha hurokra kerít egy defraudans pénztárnokot: rögtön
-felkarolja a csalhatatlan közvélemény és kész számára a túlnyomó
-többség.
-
-Már hogyne választanák meg azon világcsodát, a ki árvaházban nevelődött,
-mérnök lett, vasutat épített, egy szép reggel pedig betoppant, mint
-gróf, Gelencze kövér földére, s beül a pompás kis királyságba!
-
-Szorgalmatosan bejárta birtokait, elébb kocsin, később lóháton. Egy
-emelkedettebb helyről megmutatá a tiszttartó a határdombokat. Azontúl
-Nagygáthy grófnak azon birtokrésze feküdt, melyet nagyanyjától,
-született Szabolcsy grófnétól, örökölt. Néhai Szabolcsy Pálnak, Gábor
-gróf nagyatyjának, hasonló nagyságú pusztáján harmincz év óta zsidó
-uraságok gazdálkodnak. Keletre jó két mértföldnyi távolban sötét hársfák
-koronái fölött Cseklész grófné kastélyának kúpos teteje zárja a
-láthatárt, míg dél felől kéklő hegysor védelmezi a kies Réthfalvát a tél
-zordonságaitól.
-
-Néha egyedül s gyalog kalandozá be a vidéket. Ilyenkor gondolatokba
-merülve, kineveté a világ bolondságait. Mi az a saját föld? Egy darabka
-az országból.
-
-Most, állítólag az övé; amint régebben másé volt s egykor megint másé
-lesz. Az egyik elkártyázza, a másik eladja s az árán kaczér hölgynek
-vásárol selyem ruhát, brillantokat, államkötvényt és vasúti
-prioritásokat. Hajdanában a változás még rövidebb processusba került.
-Galléron fogták a birtokost és odébb lódították egy határral.
-Megköszönte, ha egyúttal fel nem nyársolták is. A föld ugyan soha vissza
-nem követelte jogszerű urát: híven megtermé gyümölcsét a bitorlónak is.
-
-A korhadt tölgy ledől s ha urát galyai alatt találja, agyonveri. A
-bokorból kizavart kigyó úgy sziszeg, mintha birtokháborítás ellen
-protestálna. Az undok hernyó minden tartozó tiszteletről megfeledkezve
-őméltósága nyakára mászik. A szúnyogsereg pedig semmi különbséget sem
-talál a paraszt és a gróf vére között.
-
-A kastélyban minden megmaradt régi szokott rendjében. Az épület maga,
-rideg fal; földszinten a kapu, tizenhat ablakkal; az első emeleten
-egygyel több. Az építészeti díszítménynek semmi nyoma; csak az
-ünnepélyes csend és a kifogástalan tisztaság jelenti, hogy itt úr lakik.
-
-A cselédség között, rang tekintetében első az öreg Károly, a meghalt
-bárónak komornyikja. Most mély gyászt visel s az ifjú örököst szolgálja.
-Közvetlen hatósága alá két bérruhás inas tartozik. A két szobaleány
-teljes függetlenséget élvez. A földszinten a szakácsné elnökösködik. Oly
-díszes és rátartó matrona, hogy a két konyhaszolgáló ténsasszonynak
-nevezi és kezet csókol neki. Az udvaron az uraság kocsisa az elismert
-hatalom; de mióta az ifjú gróf leczkét vesz a lovaglásból, a lovász
-tekintélye emelkedni kezd. A kertész nem tagja az udvari népségnek.
-Külön házban lakik, felesége főz neki, s pénzért ebédet, vacsorát ád
-három segédének.
-
-Így vert tanyát az ifjú gróf öröklött uradalmában.
-
-Mi fog most következni?
-
-Életének első, kétes és nehezebb feladata végre volt hajtva. Bizhat-e
-szerencséjében, hogy a másik, mely könnyebbnek látszott, sikerülni fog?
-Vagy be van már írva a sors könyvében, hogy ama könny, mely egykor a
-szép kis leány kezére hullott, maradandó nyom nélkül fog elenyészni?
-
-
-
-
- XVI.  (Egy áruló hihetetlen hireket hoz az elátkozott kastélyból.)
-
-A szép május elsejének üde levegője csábítgatni kezdé az ifjú grófot.
-Egyszerre csak kedvet kapott régi mesterségéhez, előszedte műszereit,
-kiment a mezőkre, műkedvelő mérnök lett belőle s reggeltől estig
-méregetett.
-
-Tudva van, hogy a gelenczei birtok, kerek számban beszélve, 18,000
-holdból áll. Egy pár százzal több is lehetett. Különösen pedig
-hozzájárult azon 700 holdnyi pusztácska is, mely az elhúnyt bárónak
-saját öröklött tulajdonát képezte.
-
-Nejének birtoka gyönyörű szép és majdnem szabályos négyszögű darabból
-állott. Egy kis része azonban szeszélyes merészséggel kirugott a
-tömegből és alkalmatlanul benyúlt a szomszédok rétjei közé. Az ilyen
-extravagans csúcsokat az urak rendesen eladni, vagy bérbe kiadni
-szokták.
-
-Gábor gróf itt méregetett nehány napig; jól meggyültek már a zászlós
-póznák s a két határ kijelölésére czöveket veretett le.
-
-Nem sokára építőmester érkezett a kastélyba. Az uradalomnak rég
-elhagyatott téglavetőjében új élet kezdődött; amott távolabb oltották a
-meszet és kiásták az alap lerakására szükséges gödröket; minden arra
-mutatott, hogy a gróf építkezni szándékozik.
-
-A tiszttartó egyszer bepillanthatott az építésztől rajzolt tervbe, s
-látta, hogy ez csinos földszinti lakóház lesz, hét ablakkal a homlokzat
-hosszában.
-
-De hogy minő czélja lehet az új épületnek, arról a gróf sohasem beszélt.
-Végre a tiszttartó azt gondolta, hogy az ura is csak olyan gróf, mint a
-többi, tehát joga van arra, hogy néha bolond ötletei is legyenek.
-
-Gábor gróf nagy érdeklődéssel figyelt a munkálatok folyamára. Úgy
-látszik siet, mert soha sem volt megelégedve a kőművesek és anyaghordó
-napi munkások számával. Egész idejét erre szentelte, mint az építész
-helyettese, mindenre felvigyázott és így történt, hogy a ház julius
-elsején már födél alatt állott.
-
-Ezalatt tömegesen érkeztek a legközelebbi vasúti állomásra a kész ajtók,
-ablakok, s a hozzá való lakatos-gyártmányok. Most már udvart és kertet
-is mért a házhoz, sőt egy pár kisebb fajú gazdasági épületről sem
-feledkezett meg. Augusztus közepén készen, kivakolva és kimeszelve
-állott a ház, s csak a szobafestők és kályharakók dolgoztak még lázas
-sietséggel. Most már a tiszttartó is eltalálhatni vélte, mit tervez az ő
-tapasztalatlan földesura. Bizonyára, az angol bérrendszer behozatalán
-töri eszét s ha tele rakja a pusztát ilyen épületekkel, húsz esztendő
-múlva be is fejezheti munkáját. Akkor ő már régen nyugdíját fogja
-élvezni, a legközelebbi városkában.
-
-Épen szent István király napja volt, a midőn a szatmári állomásfőnök,
-Nagy István uram, az érkezett vegyes vonatot tovább indítá s midőn
-visszatérni készül lakásába, a postai kihordó levelet ad kezébe.
-
-Hivatalos levelet, nagy tömegben, naponként szokott ő kapni. Rendesen
-ott találja irodájában az asztalon, rakásra halmozva. De ez magán levél
-volt s mielőtt felbontotta, a vevényt alá kellett írnia.
-
-– Kinek mi baja lehet velem?
-
-Kedvetlenül mormogott. Az írást nem ismerte; a postabélyegre nyomott
-helynév, szokás szerint olvashatlan hieroglif.
-
-Felhasította tollkésével a levél borítékát és olvasni kezdett:
-
-«Gelencze, aug. 19.
-
-Kedves István bátyám!
-
-Bizonyára hallotta, hogy én ez év tavaszán Gelenczén megtelepedtem.
-Azóta nem sok dolgom volt, tehát annál inkább ráértem, hogy birtokomnak
-egy messze kiszögellő parczelláját saját mérnöki tudományommal a
-többitől elválaszszam és külön kihasítsam. Erre a 600 holdra terjedő
-darabkára ezóta meglehetős kis házat építtettem. Van benne már némi
-csekély butorzat is. A többi közt egy Pesten készült vas pénzszekrény
-is. Állítólag üres; de én úgy tudom, hogy 12,000 forint hallgat benne.
-Épen elég arra, hogy szerény és csekélységgel is megelégedő ember
-ennyivel gazdálkodni kezdjen, mikép ha az idei buzatermés már a kazalban
-fekszik.
-
-Miután pedig meghagytam ügyvédemnek, hogy a városba utazván, ezen új
-házat, a körötte fekvő hatszáz holddal együtt, telekkönyvileg Nagy
-István nevére átirassa, s az ezért járó kincstári illetéket ki is
-fizesse, nem marad egyéb hátra, mind hogy kedves István bátyám ezen
-kétségtelen tulajdonát haladék és kétkedés nélkül elfoglalja.
-
-Hogy aztán, mit csinál vele? az egészen tetszésétől függ. Kiadhatja
-bérbe, vagy ha megunta már azt az örökös vonatérkezést és továbbítást,
-az éjjelezést, álmatlanságot és nyugtalanságot, akkor mondjon le
-hivataláról, nyugdíj vagy a nélkül, és jőjjön saját fészkébe; kezdjen
-gazdálkodni s legyen az én mindig szeretett hű szomszédom.
-
-Kedves bátyámnak boldog István napját kivánván, átalam tisztelt nejét
-üdvözölve, maradok örökre háladatos öcscse
-
-_Szabolcsy Gábor_».
-
-Ez volt az erőltetett sietséggel készült háznak előre kitűzött czélja és
-rendeltetése. A szent hála érzete és kötelessége azon férfi iránt, a ki
-(kezdetben ugyan más czélból), de tényleg mindig őrködött az árva jogai
-fölött s mikor szükség és veszedelem pillanatai fenyegető alakban
-elétörtek, készen állott leghathatósabb segitségével.
-
-Meg kell engedni, hogy a fönnebb közlött levél modorában a valódi és meg
-nem hamisított grófi stylusnak még nyoma sem mutatkozik. De Gábor
-grófnak méltóságos rangtársai ne feledjék, hogy ez a fiatal ember még
-ujoncz a nagy uraságban és még jókora porczió megmaradt belőle a
-cidevant mérnökből.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Ha Gábor gróf figyelmes fiatal ember és névnapi gratulácziókat irogat
-ismerőseihez: ő is megérdemli, hogy róla se feledkezzenek meg.
-
-Csakugyan épen ezen nemzeti ünnep reggelén ő is levelet kapott. Egyenes
-postai közlekedés nem levén, lovas legény érkezett a kastély elé és
-bebocsátást kért ő méltóságához.
-
-– Mi ujság?
-
-– Levelet hoztam.
-
-– Kitől?
-
-– A grófnétól.
-
-A fiatal ember úgy lógázta fejét, mintha értené, melyik grófné az, a
-száz közül, a kivel ő ily szakadatlan correspondentiát folytat. A
-levelet átvette, hozóját pedig kiküldte az inasok szobájába, egy kis
-reggelire meg egy nagy palaczk hegyaljai borra.
-
-Egyedül maradva, kiváncsian bontotta fel a levelet. Legelőször is az
-aláírást nézi és megelégedetten mosolyog. Lássuk a tartalmát:
-
-«Kedves Gábor!
-
-Mi már tegnapelőtt óta itt vagyunk Cseklészen számkivetésben, és a
-legiszonyatosabb nyomorúságba jutottunk. Imádott uram és férjem hat
-teljes óra hoszáig férfiasan küzdött a falusi élet bajai ellen s aztán,
-hogy zaklatott szivének szórakozást szerezzen, elutazott Kassára. Ott is
-vannak, a kik epedve várják.
-
-De én? Töredelmesen megvallom, hogy egyes-egyedül vagyok, mint a
-párjahagyott búgó gerlicze. Mindössze számítva nincs több 10, mondd: tiz
-vendégemnél! Oly csendes a ház, hogy a család ősi kisértetei
-háborítlanul sétálgathatnak a boltozat alatt, épen úgy mint télen a
-fűtetlen szobákban.
-
-Minthogy pedig nálam semmi zaj, vígság, táncz, zene s más efféle hiú
-világi időtöltés napirenden nincs: bizonyossá teszem önt, hogy ily rideg
-kolostori magányban ön is helyet találhat, öt hónap óta tartó mély
-gyászában.
-
-Jőjjön tehát mára hozzám, kivételkép, este hat órára ebédre; és maradjon
-nálam, ha nem is mindjárt három egész napig, de legalább (a legrosszabb
-esetet feltéve) körülbelől hat hétig. Gondolja meg…
-
-Hah! mi volt ez? mintha láttam, mintha hallottam volna valamit?
-Csakugyan, a midőn épen irom jelen diplomatiai jegyzékemet, kocsi-kerék
-zördül meg ablakom alatt s Würzheim báróné hajtat kapum alá! Szokás
-szerint búsan és egyedül, csak vigasztalhatlan özvegyi bánata és sovány,
-fogatlan komornája kiséri!
-
-Uram! ön szíves lesz elismerni, hogy e véletlenül közbejött eset
-változtat a dolgok állapotján. Eddig udvariasan kértem önt, jőjjön
-Cseklészre: most már fejvesztés terhe alatt parancsolom.
-
-Ah, minő váratlan ajándéka az égnek! Würzheim báróné Cseklészen! Mert
-tudnia kell, hogy a tábornokné negyvenkilencz esztendő óta az összes női
-bájak és kecsek tárházát kizárólagos haszonbérben tartja. Alig ad belőle
-alamizsnát nekem, a ki ugyanennyi év óta folytonos versenyben és
-vetélkedésben állok vele!
-
-Minő öröm vár rám! Legalább három vendégemnek megreped a szíve a
-kiváncsiságtól. Mert csak a báróné mézes ajkairól hallhatjuk meg: mi a
-legfrissebb újság Réthfalván, az én bálványozva szeretett Laura
-barátnémnak elátkozott kastélyában. Jaj az ön fejének, ha ezen kegyes
-ukázom vételével rögtön hat lovat be nem fogatott és másfél óra alatt
-itt nem termett.
-
-_Cecilie de Cseklész_».
-
-Így hangzott az ünnepélyes meghívás a cseklészi kastélyba. Jól vagy
-rosszul ütött ki, az mindegy. Csak az bizonyos, hogy nem a «Közhasznú
-levelező könyv» valamelyik ékes mintájából iratott ki.
-
-A fiatal ember órájára nézett, mely még mindig mérnöki pontossággal
-járt. Aztán felöltözött egy kicsit, kocsira ült és áthajtatott a
-vendégszerető házhoz, mely mint említve volt, két mértföldnyi távolra
-feküdt.
-
-Megérkezvén számos cselédség fogta körül s be kellett mennie az urak
-toilette-szobájába, a hol három bérruhás szolga kefélte le róla az út
-porát. Oly operatio, mely alól meg nem menekszik az olyan látogató, a ki
-podgyász nélkül jött, újra nem öltözhetett; tehát még azon napon
-hazatérni szándékozik.
-
-A grófné a nagy fogadóteremben ült, mert ez volt a vendégek gyűlhelye.
-Most azonban egyedül ült a pamlagon. Előtte az asztalon női munka
-hevert; valami igen díszes himzés, mely még a múlt saison alatt került
-oda, s azóta sem nyúlt hozzá senki.
-
-– Ah, ön az, Gábor.
-
-A fiatal ember felelni akart, de mindjárt látta, hogy a sok bevezető
-beszéd e helyütt nincs szokásban. A grófné a legelső szóval a dolog
-velejébe kapott. In medias res, mint imádott férje mondta volna.
-
-– Üljön le s mondjon valami kellemesen meglepő újságot. De ön csak
-szétnéz a szobában. Látom, vállam fölött pillantgat minden szöglet felé.
-Mind hiába. Würzheim báróné nincs itt. Elhalaszthatlan dolgai tartják
-szobájában.
-
-– Oh, ki fogná háborítani.
-
-– Senki, a kinek emberi érző szív dobog kebelében. Felteszem önről, hogy
-eltalálja, minő fontos végezni valója lehet a hős tábornok özvegyének?
-
-– Valószinűleg ájtatosan imádkozik elhúnyt férjének lelki üdveért,
-bocsássa meg isten azon vétkét, hogy a temesvári ütközetet megnyerni
-segítette.
-
-– Ah, verkappter Kossuthianer! A bárónénak más dolga van; eszik.
-
-– Eszik? Bocsánat grófné, én mérnök koromban azt hittem, a bárónék soha
-sem esznek.
-
-– Lássa. És minő prózai foglalatosságban kapja őket tetten. Nem tudja,
-hogy a szegény báróné tavasz óta Réthfalván lakik? tehát csak az
-önfentartás ösztönének engedelmeskedik, ha kárpótlást keres a nagy bőjt
-után.
-
-Álljunk meg itt egy szóra.
-
-Sok olvasó kétkedve csóválja tán a fejét s nem hiszi, hogy a finom és
-magas műveltségű grófnék így beszélhetnek. Ez igen izléstelen
-megszólítási modor volna még egy harmadfél mázsára felhízott
-mészárosnénak a szájában is.
-
-Igaza van az olvasónak. Így soha sem beszélnek a grófnék. Akkor,
-tudniillik: ha olyan ember van jelen, a ki e modort nem érti és minden
-szót betű-értelemben fog fel.
-
-Hanem ha maguk közt vannak és bizonyosak arról, hogy minden jelenlevő
-jól tudja, mi van komolyan, mi csak pajkos tréfából mondva? akkor bizony
-szép szabadjára eresztik nyelvüket. Nem félnek a félreértéstől, nem
-válogatják nagyon a szavakat, hanem a társaságra bizzák, hogy mindenki
-halászsza ki csevegésükből a valót, a felczifrázást pedig bocsássa
-szélnek.
-
-Most sem mondott a grófné egyebet, mint a mit a vidék tudott: hogy a
-báróné rettenetesen fösvény. Eleinte míg férje adósságait fizette, fájt
-neki az összegyüjtött bankjegycsomókat idegeneknek átadni. Azalatt úgy
-hozzászokott a takarékossághoz, hogy a pénz látása lett legfőbb
-élvezete. E hibáját csak azon gondolata menthette, hogy egyetlen leányát
-díszes és előnyös házasságra segíthesse.
-
-A rossz nyelvek hozták forgalomba azt az adomát, hogy a báróné ebédjén
-az ételek mennyiségét nem a vendégek étvágyához mérik. Egyszer öten
-ültek ott vacsorára. Kapott mindenki külön egy-egy lágy tojást, és
-összesen mind, egy sült galambot. De nem elég ez? Ha az ember hat órakor
-ebédelt, este kilencz órára nem ehetik meg egy másfél rőf hosszú füstölt
-kolbászt.
-
-Ezután a grófné azt mondá látogatójának, hogy jó lesz már másról is
-beszélni.
-
-– Grófom – szólt – ön telivér jakobinus: önnel nem lehet oly távolról
-beszélgetni. Üljön egy székkel közelebb hozzám. Úgy nézzen szemem közé,
-hogy az egész társaságban engem tartanak a regényes szerelmesek
-leghiresebb pártfogónéjának.
-
-– Oly dicséret, mely csak a legnemesebb lelkeket érheti.
-
-– Tudja ön, miért kell a jó Würzheim bárónénak tavasz óta Réthfalván
-lakni?
-
-– Úgy tudom, benső barátságban él a bárónéval.
-
-– Igaz; de miért tartja legbensőbb barátnéját állandóan a kastélyában?
-Üljön egy székkel még közelebb, mert még most is kiabálnom kell.
-Kiderült, hogy Réthfalván legalább két szemes leányőrzőnek kell lakni.
-
-– Két leányőrzőnek?
-
-– Az anyja Nagygáthy grófnét akar leányából csinálni; de Lenke
-kisasszony lázadással és forradalommal fenyegetőzik.
-
-– Oly szerencse Nagygáthy grófnénak lenni?
-
-– Hogyan? Oly szerencse? Tudja ön, ki az a Nagygáthy? Az összes
-házasulandók osztályának koronás királya! Először 13,000 hold Gelencze
-tőszomszédságában. Másodszor 54,000 hold Heves Kanaán földjén. Ehhez
-járult volna Miklós bácsi feleségének hagyatéka 13,000 hold, melyet most
-ön elörökölt előle, pedig mindig számot tartott rá. Ez összesen 80,000
-hold lett volna. Úgy-e bámulni lehet, hogy ehetik meg Gedeon gróf ily
-roppant termést, azzal a piczi kis szájacskájával, évenként?
-
-– Valóban sok egynek.
-
-– Miután pedig a szegény, megkárosodott Nagygáthy elesett Gelenczétől,
-kénytelen volt méltányos kárpótlás után nézni. Tehát oly szerény, hogy
-megelégszik a veszett fejsze nyelével, és nőül veszi Réthfalvát s a
-hozzá tartozó két falucskát, összesen 9000 holdjával.
-
-– És Lenke kisasszony?
-
-– Az mindenesetre tűrhető ráadás lesz az üzletben. Csak az a baj, hogy
-Lenke kisasszony szíve nem szabad. Elajándékozta régen valami
-ismeretlennek.
-
-– Ah, ah?
-
-– Valami titkos regényhős a boldog. A rokonszenv már a kisasszony
-gyermekkorában fogamzott meg. Bizonyos fiatal ember eszével és
-tudományával tette meg első hódítását. Az igen kiváncsi és tudnivágyó
-gyermeknek megmagyarázta, mire való az asztrolabium, és hogy kell
-vasutat építeni?
-
-– Grófné, ez elijesztőleg prózai tudomány; ily hideg forrásból meleg
-érzelmek nem keletkezhetnek.
-
-– Oh, a tárgy maga nem határoz. A mester tekintélye, az értelmi
-fensőbbség: ez ragadja a hivő lélekkel megáldott tanítványt bámulatra és
-nagyrabecsülésre. Nálunk, asszonyoknál, ez nyilt út a szerelem
-felgerjedésére.
-
-– Nagyon hasznos és kellemes ezt, épen a legilletékesebb birói székből,
-mint itéletet hallani.
-
-– Az első kalandot a többi követte. A tudomány hatalma után jött a férfi
-kegyelete. A kis leány egyszer megleste, hogy azon ifjú imádkozott a
-réthfalvi kertben felállított sírkő előtt. Máskor kitalálta, ki küldött
-oda friss koszorút? Végre bekövetkezett a kis leány félreismerhetlen
-hálája.
-
-– Hálája?
-
-– Hosszabb idő után Lenke kisasszony találkozott az ifjúval, valamelyik
-miniszter estélyén. S miután a regény hőse nem tánczolt, a leányka is
-kosarat adott minden udvarlójának. Mert nem akart «ő előtte» más férfi
-karján lejteni! Mit mond ön e túlvilági gyöngéd figyelemre?
-
-– Hódolattal hajlok meg. Csak azt nem értem, honnan tudja a nagy világ
-ily részletesen mindazt, a mi egy szívnek legmélyebb rejtekében
-történik?
-
-– Minő kérdés! Azért vagyunk asszonyok, hogy minden más nőnek külsejét,
-bensőjét folyvást ellenőrség alatt tartsuk. Minket a lélektan elvont
-tételeire nagyon felületesen tanítanak; de előttünk egy hang, egy
-elejtett szó, vagy visszatarthatlanul ellebbent sóhaj a titkok kulcsára
-vezet. Végre jött a regény forduló pontja. Egyszer egy igazi gyöngy, egy
-elejtett könny csillámlott meg a társaság szeme láttára. Asszonyi gyarló
-kritika szerint ezen csepp sósvíz többet fejezett ki, mint húsz lapra
-terjedő szerelmi nyilatkozat. Ön nem olvasta e szép költeményt, négy
-vagy öt rövid románczban?
-
-– Azt hiszem, grófné – felelt az ifjú, reszketve – olvastam; de
-bizonyára csak képzelgésem űzött velem hiú játékot.
-
-– Az meglehet. De mit mond az árulónak tanúságára?
-
-– Áruló is van?
-
-– Hogyne volna! Mindig van, a hol a titok csak három asszony kezébe is
-kerül. Elhiheti, uram, hogy hiteles és szemmel látó tanú jelenléte
-nélkül, nem lázítanám fel önt üres mesékkel. Réthfalvy báróné börtönőrt
-hozott leánya mellé. A tábornokné el is vállalta a zord hivatalt. De
-végre ő is csak asszony; megesett a szíve. Eljött hozzám, meggyónta
-bűnét, javulást igért és segítséget kért tőlem.
-
-A fiatal ember mondani akart valamit; de azért volt Cseklész grófnő
-finoman iskolázott úrnő, hogy tudja, mikor kell egy netán elhamarkodott
-szónak elébe vágni. Ha gyűlöli a fiatal embert, bizonyára engedi őt
-szabadon beszélni, hadd jőjjön zavarba és ellenmondásba.
-
-A grófné tehát felkelt helyéből, mosolygott, mintha elébb csak
-időtöltésből csevegett volna s aztán bal kezét felemelve mondá:
-
-– Vezessen, uram.
-
-A fiatal ember karját nyújtá, de voltakép a grófné volt a vezető. Végig
-mentek nehány hűs és jól szellőzött szobán, a hol nem a butorzat
-drágasága, hanem a porczellán-edényekbe átültetett élő virágok ritka
-faja és sokasága fejezte ki az izlést, pazarlást és elegantiát. Aztán
-egy zöld posztóval bevont és fényes szegekkel kivert ajtó elé értek.
-
-A grófné bement, utána az ifjú.
-
-– Ime, uram, ez írószobám, legfelsőbb titkos kabinetem. Innen kormányzom
-birodalmamat. Van itt asztal, szék, papir, toll, tinta, levélboríték,
-gyufa, gyertya, spanyolviasz; ha kell, még pecsétnyomó is. Én most
-lemegyek a kertbe, mert ott van az egész társaság, ön pedig szép
-csendesen itt marad.
-
-– Grófné – szólt az ifjú s midőn a szemközti falon függő nagy tükörbe
-pillantott, elijedt az előtte megjelent halvány kisértettől.
-
-A grófné egykedvűleg folytatá:
-
-– Fél óra múlva bekopogtatok. Ennyi idő elég, hogy egy kiszolgált és
-pensionatus osztálytanácsos a nehány sort, háromszor, négyszer újra
-fogalmazza s aztán tisztára is leírja. Czím tekintetében elég lesz egy
-keresztnév. Postabélyeg nem kell. Magam leszek az ambulance hivatalnoka
-és a levélhordó. Kezeskedem, hogy megtalálom a czímzettet; kezébe adom a
-küldeményt, rábeszélem, hogy törje fel a pecsétet s végre mindezt…
-franco.
-
-Ezt mondva eltünt a szobából, az ajtót erősen becsapta, kívülről a zárra
-még a kulcsot is rá fordította.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-A fél óra erősen elmúlt és a más tekintetben gyakorlott kezű levélíró
-(engedjünk meg ennyi hiúságot a megszorult férfinak) megijedve
-tapasztalá, hogy egyik fogalmazványát a másik után kellett széttépnie.
-Valószinűleg mindegyik megérdemlette az örök megsemmisülést. Erőtette
-elméjét s mikor legmagasztosabb akart lenni, épen legközelebb ért a
-nevetségesség határához.
-
-Ablaka a kertre szolgált s a leeresztett csipkefüggönyön át látta, mint
-tünnek fel és enyésznek el a világos színű öltönyök a kanyargó utak
-behajlásai között. Egy pár férfialak is adott sötét árnyalatot a kép
-vegyülékéhez. Néha csak a szivar füstjének fellege árulta el a czéltalan
-tévelygés irányát.
-
-Egyszerre látja, hogy a grófné otthagyta a társaságot s csendesen
-lépdelve közelít a kastély verandája felé. Rettenetes szégyen! itt az
-utolsó itélet napja.
-
-Ekkor a végső kétségbeesés perczében megszállja lelkét a gondolat, hogy
-félre vet minden szópompát, minden képzelt eredetiséget, egyszerűen
-leírja azt, a mi szívének indulatából közvetlenül írótollának végére
-kerül.
-
-És tiszta lapot ragadván elé, egy végtiben, minden javítás nélkül írá:
-
-«Lenke kisasszony!
-
-Áttörhetlen akadályokkal küzdve, nem tehetek mást, mint e papiron
-küldeni meg határtalan hódolatomat.
-
-Legelső ifjúságom óta ismerek egy vidáman és szeliden mosolygó
-gyermekarczot, mely ma mint feslő bimbó a föld paradicsomkertjének
-legékesebb virága.
-
-Nem tudom, mit határozott a sors könyve fölöttem, csak azt érzem,
-rendíthetlen bizonyossággal, hogy csak egy boldogság lett számomra a
-világon teremtve. Romolhatlan gyémántot találtam, ez lesz örömöm,
-gyönyörűségem és dicsőségem.
-
-Szeretem önt lelkemnek lángoló hevével. Remélhetek, vagy le kell
-mondanom: nem változtathat érzelmeimen. Fogadja tőlem egy egész életnek
-feláldozását.
-
-_Szabolcsy Gábor_.»
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-A grófné felnyitotta a szobát és a foglyot szabadon bocsátotta. Nem
-kérdezte: kész a levél? mert ezt föltette. Inkább azt hitte, legalább
-egy egész ívre terjedt ki a szerelmesnek legelső ömlengése.
-
-Lementek a kertbe, a hol valósággal nem volt tíznél több vendég.
-Csodálatos, hogy az örökös superlativusban író és beszélő grófné ezuttal
-sem túlzó, sem kicsinyítő számot nem mondott! A társaság vidám
-nevetkezés között szítta a friss levegőt; erőt és étvágyat szerzett
-össze, a közelgő ebédnek illendő méltánylására.
-
-A grófné bemutatta az ifjat, s aztán, szokás szerint, rábizta, kikkel
-kössön közelebbi barátságot, s kikkel maradjon fél idegenségben.
-
-Két ismerős arczot már látott. Ott pompázott fehér-fekete koczkás
-félgyászban Würzheim tábornokné, a ki nem tudja hova legyen a nagy
-csodálkozásban, hogy régi ismerősét itt találja! Biztos jel ez arra
-nézve, hogy minden perczben várta megjelenését. Amott állongál a
-távolban, mint a falu tornya, és kevélyen tekint le az alacsony földre,
-ő méltósága Vékonyi báró! Öt percz mulva, mint pajtás, mint hű czimbora
-fogott kezet Gelencze urával. Rögtön tegezte, kicsiben múlt, hogy
-gyermekkori barátjának és iskolatársának nem nevezte. Más szóval:
-szivéből óhajtotta, bár feküdnék mérnök uram keresztül a vasútján,
-akkor, midőn három másodpercz múlva keresztül csörtet az épitéskővel
-rakott tehervonat.
-
-Különben pedig a báró, itt a társaságban, nem szuszogott, nem hápogott,
-mint a miniszter estélyén. Tudott szerényen is beszélni s ha magyarul
-mondott valamit, hangjának ékezetét tekintve, beillett az bármely
-árvaleányhajas tiszaháti gavallérnak.
-
-Gábor grófot a társaság rögtön tűz közé szorította. Tíz percz mulva,
-minden jelenlevőnek nevét és rangját megtanulta. Most már nem nézték
-kétes, vagy kalandor grófnak. A kir. meghívó levélre, a főrendek házába,
-itt ugyan nem sokat adtak, de a tizenháromezer hold Gelenczén, döntőleg
-esett a mérleg serpenyőjébe.
-
-A társaság majd összegyűlt, majd szétfoszlott. Épen úgy kerengtek
-csoportosan, mint kisasszony napján a fecskék, ha messze útjokra
-készülnek.
-
-Bölcs mester volt, a ki az angol parkot kitalálta. E nélkül meg volna
-bénítva a társaság szabadsága. Így pedig kitérhetünk, a kit látni nem
-akarunk; egyenesen belé botlunk abba, a kit keresünk, kergetünk és
-üldözünk.
-
-Így történt, hogy egy bokorcsoportozat fordulója mellett Würzheim
-báróné, gyönyörű véletlenségből, útját állhatta Gábor grófnak. Aztán
-karját kérte, elvitte sétálni s végre ketten valami árnyékos helyen
-letelepedtek. A báróné a padra, a fiatalember szemközt vele egy székre.
-
-Senki sem háborgatta őket, az illem sem lehetett megsértve két ily
-erősen különböző párocskának eltűnése miatt s a tábornokné szabadon
-beszélhetett réthfalvi élményeiről.
-
-Würzheimné egészen más fajú példánya volt az úri társaságnak. Cseklész
-grófné tréfája abban állott, hogy kis dolognak nagy nevet adott és a
-képtelenségek határáig ereszté meg fantáziáját. A tábornokné, mindig
-rettegni, borzadni látszott valami ismeretlen veszedelemtől s ha
-önérdeke nem gátolta, saját nevén nevezé a tárgyakat. A grófnét saját
-környezete mindig jól értette: a báróné úgy mutatta, mintha sokkal
-többet tudna, mint elmondani jónak vél.
-
-– Ártatlan lélekkel, vendégül mentem Réthfalvára és lassanként
-gyűlöletes börtönőr lett belőlem. Mikor észrevettem helyzetemet,
-egyrészről a szánalom érzete küzdött bennem. Hogy végre itt vagyok, jobb
-szellemem győzelmét jelenti. Holnap visz a grófné Réthfalvára, onnan a
-legközelebbi vasúti állomásra s búcsút veszek az elátkozott kastélytól.
-
-– Az elátkozott kastélytól?
-
-– Így nevezik az egész vidéken. Zárt kapu, zárt szobák, leeresztett
-függönyök és síri csend.
-
-– És miért e visszavonultság?
-
-– Mert Lenke kisasszony nem akar Nagygáthy grófné lenni. Az anyja pedig
-erőszakolja az őrülésig vitt szenvedélylyel. Különben pedig a leányka,
-ezen egyen kívül szelid, engedelmes gyermek, szereti anyját, ápolja
-betegségében. Mert a bárónét néha elönti epéje. Sötét sárga szín futja
-el arczát, testét s iszonyatos gyomorgörcs kínozza. Az alatt mindig
-Nagygáthy gróf dicsőségéről szól a leczke. A gróf pedig e pillanatban
-Trouville sós hullámai között fördi ki párisi kicsapongásait. Minden
-héten levél érkezik tőle és választ is vár rája.
-
-– És kap?
-
-– Kapni, kap. De a milyen értéke van leveleinek, épen annyi becse a
-feleletnek. A ki a grófot ismeri, tudja, hogy nagy gömbölyű fejében
-gondolat, szivében érzelem még meg nem fogamzott. Mit tesz tehát? Fizet
-és szép pénzért ábrándos szerelmi leveleket írat az ott korhelykedő
-franczia regénygyártókkal. Néha a kész munkát lefordítja magyarra: de ha
-nagyon fellengzőleg üt ki a munka, egyszerűen csak lemásolja. És a
-bölcs, világlátott és emberismerő báróné könyezve olvassa fel a
-leányának! Csakugyan igaz lehet, hogy a legokosabb ember is valamely
-különös tárgyban futóbolond.
-
-– Polgári nyelven ezt úgy mondják: bogara van. És a válasz ezen
-megrendelt ömlengésekre?
-
-– Eddig még emberi erő rá nem birhatta a leányt, hogy ezen ízetlen
-firkákra feleljen. Mit tett a báróné? Tollat ragad s leánya neve alatt
-oly epedő szerelmes leveleket írogat, hogy hosszadalmasságuk miatt
-Nagygáthy gróf végig sem olvassa.
-
-– Hogy lehet más neve alatt írni?
-
-– Miért ne? A gróf nem ismeri a leány írását; de nincs is annyi
-észrevevő tehetsége, hogy két kézírás között különbséget tudna
-felfedezni. Örül, hogy szép választ kapott s megy élvezni mindent, a mit
-pénzért vásárolni lehet.
-
-– Ebből egykor furcsa kis jelenet keletkezhetik. Valaha csak haza kerül
-a gróf, beszélni fog leveleiről, megköszöni a meleg érzelmet és a
-küldött üdvözleteket s kész a qui pro quo.
-
-– A báróné meg van győződve, hogy addig leányának ellenálló ereje
-megtörik s a levelek tekintetében elvállalja a szerzői tulajdonjogot.
-
-– És ön, báróné? Szánja a szenvedőt és mégis ott hagyja.
-
-– Mit akar ön? Én csak addig vagyok Réthfalván lehetséges, míg
-határozottan a báróné részén állok. Árulót, elpártolt barátnét nem
-tarthat környezetében. Egyébiránt legyen ön megnyugtatva, hogy
-eltávozásom csak enyhít a szenvedő sorsán. Két börtönőr helyett egy, már
-tiszta nyereség. Hallotta, gróf hogy Bécsben, a fogházban, a rablók és
-gyilkosok kamarájának ajtaján egy kis lyuk van, nem nagyobb, mint az
-ember szeme. Erre a kis nyílásra metszett üveget tesznek, melyen át az
-őr mindent lát, a mi a czellában történik. A báróné nem kimélte a
-költséget, hozatott ilyen üveget az optikustól s rá alkalmazta azon
-ajtóra, mely leánya szobáját az övétől külön választja.
-
-– Nem értem okát. Hiszen minden pillanatban kinyithatja az ajtót?
-
-– Igaz; de azon élvezet, hogy mindig leskődhetik? és azon terrorismus,
-mely a leány önállóságának legutolsó maradványát is összetöri?
-
-– Soha nem hallott viszony anya és leánya között.
-
-– Ezen kívül a leány szobájának azon ajtaja, mely a folyosóra vezet,
-mindig zárva, az ablak pedig levan pecsételve. A báróné reggelizés után
-mindennap leszakitja a papírszeletre nyomott pecsétet s míg leányát a
-kertben sétára viszi, kiszellőzteti a szobát. Azután megint az ablak
-lepecsételése következik. Hogy rá nem ún e szörnyű robotra!
-
-– Ez mese a szent inquisitio korszakából.
-
-– Ez megszeghetlen napirend az elátkozott kastélyban.
-
-– Nem értem okát e barbár szigornak. Csak nem félhet a báróné, hogy
-leánya a szülői háztól megszökik?
-
-– Arra nem gondol, mert az ablak lepecsételése a szökést nem
-akadályozhatná. Nincs vasrostély az ablakon. A báróné csak a közlekedést
-zárja el a külső világtól. Fél, hogy éjjel valami regényhős levelet dob
-be az ablakon. Nem tanácsolnám embertársamnak ezt a kalandot, mert három
-borzasztó newfoundlandi kutya kullog a ház körül.
-
-– Nagyon szenved a boldogtalan gyermek?
-
-– Látszólag nem. Rendesen jó kedvvel gyújt gyertyát és segít mamájának
-az ablak lepecsételésében. Én pedig azt mondom, hogy a leány csak azért
-nyugodt, mert már határozat kelt lelkében, hogy Nagygáthy neje nem lesz
-soha.
-
-– Remélem, hogy e határozatát végre is hajthatja. Képtelenség, a mai
-világban, úri háznál, oly eset, hogy a leányt erőszakolva hurczolják az
-oltárhoz!
-
-– A mi ezt illeti: ráadhatják a menyasszonyi ruhát, a fátyolt, a
-mirtuskoszorút; de mikor a templomba lép, ott szabad a szó s a
-kényszerített ara épen úgy mondhat igen-t, mint nem-et. Addig azonban
-más szerencsétlenség is történhetik. A kétségbeesés, a fájdalom, hogy a
-gyermek elvesztette anyja bizalmát és szeretetét, válságot idézhet elő
-és a megpróbáltatás órájában…
-
-– Oh, báróné, ne mondja ki gondolatát.
-
-– Ön értett engem s az elég.
-
-Felkeltek és felkeresték a társaságot. Nemsokára jeltadólag szólott a
-ház csengetyűje s a hölgyek sietve mentek fel szobáikba, hogy ebédre
-átöltözzenek. A férfiak több szabadsággal éltek e háznál.
-Sétaöltözéküket megtartották egész napon. Csak Vékonyi báró, a ki nagyon
-is rikító tarka koczkás kabátban gavallérkodott, húzott fel más
-sötétebbet.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Ebéd után a társaság a kertre nyíló verandán gyűlt össze. A grófné ki-
-és bejárt, míg egyszer intett Gábor grófnak s maga mellé ülteté. Ekkor
-halkan mondá:
-
-– Nem találtam az ön levelét íróasztalom egyik fiókjában sem.
-
-– Grófné, ez szeretetreméltó szemrehányás. Tehát fel voltam hatalmazva,
-sorban kihúzogatni a fiókokat és felkutatni minden odarejtett titkot? A
-levél itt van tárczámban.
-
-– Ah, leejtettem zsebkendőmet!
-
-A fiatal ember ezen felkiáltás nélkül is lehajlott volna. Illő
-tisztelettel vette fel a mozaik padolatról a patyolatfehér kendőt;
-egyszersmind a levelet is belejátszotta.
-
-– Apropos. Ez a sok irigy asszony azt suttogja, hogy az az idylli
-tête-a-tête, ön és a tábornokné között, igen sokáig tartott.
-
-– Kellett ennyi idő, mert a báróné hajmeresztő meséket beszélt el az
-elátkozott kastély rejtelmeiből.
-
-– És ön hitte?
-
-– Úgy, módjával.
-
-– Csak úgy félig? És mindent körülményesen elmondott, mint nekem? Zár,
-lakat, optikai lencse, Trouville, hamis váltó (ez a levelekre volt
-értve), végre széngőz, vagy cyankali?
-
-– Ezek voltak a részletek.
-
-A grófné vállat vont.
-
-– Majd meglátjuk, addig függeszsze fel itéletét. Holnap
-hajnalhasadáskor, legkésőbb tíz óra után, viszem a bárónét Réthfalvára.
-Nem mer rendőri asszisztenczia nélkül odamenni. Érzi, hogy gyanakszanak
-rá és itt mint hűtlen áruló szerepelt. Pedig csak előttem és ön előtt
-beszélt, a legnagyobb titokban. Ez épen elég biztosíték arra, hogy
-mihelyt végig lépheti, Pesten a váczi utczát, elmondja titkát, sugva,
-valakikkel találkozik. Szerencsétlenségére most a városban egy lélek sem
-lakik; novemberre pedig a dolgot régen elfeledte. Most azonban felmentem
-önt a további szolgálattól; a nap lehanyatlott, mehet haza békével. De
-jegyezze meg, hogy holnapután ebédre megint itthon vagyok s ha tőlem is
-akar hallani friss újságot Réthfalváról: itt legyen, mielőtt feltálalják
-a levest!
-
-
-
-
- XVII.  (A ki maga híja meg a tótot, hogy szállást adjon neki.)
-
-Mikor a két pár csikó a gelenczei kastélyhoz vezető jegenyesor végére
-ért és a kapu elé kezdett kanyarogni, meglepetve látta a gróf, hogy
-távollétében vendége érkezett. Ott állott egy szép úri kocsi, a kocsis
-pedig sétáltatta a két pompás lovat.
-
-Közelebb érve, látta, hogy a kastély kapuja alatt egy kis fiú állong.
-Nem találhatta ki, ki lehet ez? mert még távol volt azon kortól, melyben
-már unokaöcsék teremnek s jőnek a bácsihoz a szűnnapokra s fenekestől
-felforgatják a házat.
-
-Már-már leszállóban volt, a midőn észrevette, hogy az a kis fiú vígan
-nevetgél s olyan vastag szivarból fújja a füstöt, hogy alig fér piczi
-kis szájába.
-
-Most már lehetetlen volt meg nem ismerni az idegent. Ő volt Nagygáthy
-Gedeon gróf, a ki az érkezőt a legélesebben sivító tenor hangon üdvözlé.
-
-– Szervusz, Gábor: végre szabadulsz Cseklészné asszonyom bájos körmei
-közől. Csodálkozol, hogy itt vagyok? Egyenesen a tengerpartról
-Trouville-ből pottyanok ide. Nézd, ez a por a csizmámon, még
-Francziaországban szállott rá. Ma délben jöttem erre a félreeső kis
-jószágomra, a mit tréfából Kis-Gáthnak szoktunk nevezni. Estig úgy
-meguntam magamat, hogy befogattam és itt vagyok a nyakadon.
-
-Minő hang volt ez?
-
-Az a Nagygáthy Gedeon beszél így, a ki a volt mérnökkel és Réthfalvy
-Miklóssal találkozván a vasúton, oly lenéző, ellenséges és gyűlöletes
-hangon szólott? A ki főúri fensőségét oly megvető modorban akarta
-éreztetni azon fiatal emberrel, ki születési jogait egyelőre csak
-bebizonyítani törekedett?
-
-Ugyanaz. De most már más nap sütött az égen. A grófságot kereső idegent
-kalandornak tekintette: az igazi gróffal, kötelességének tartotta
-czimboraságot kötni.
-
-Egyszerre elfeledte korábbi impertinentiáit s természetesnek találta,
-hogy mások is kiverjék emlékezetükből. Az a régire szólott: mai
-föllépése az új helyzetre vonatkozik.
-
-Mintha nem is ő lett volna az a gavallér, a ki az országos hírű vegyészt
-pénzen fogadta fel, hogy Szabolcsy Gábor irataiban vagy hibát találjon,
-vagy felfedezzen valamit, a mi gyanút ébreszthet.
-
-Megigérhetjük olvasóinknak, hogy Nagygáthy gróf változékonysága és
-következetlensége még sokkal erősebb vonásokban is nyilatkozni fog. Majd
-látni fogjuk őt, mily teljes eltökéltséggel megy neki valaminek s az
-utolsó perczben mégis ingadozni kezd. Sőt ő maga fog mindent elkövetni,
-csakhogy akármily áron kiszabadulhasson azon hálóból, melynek szálaiba a
-legjobb szándékkal önmagát bonyolítá bele.
-
-A ház ura udvariasan felelé:
-
-– Isten hozott.
-
-Karonfogva mentek fel a nehány lépcsőn a földszinten fekvő társalgó
-szobába.
-
-– Megmondjam, mi hozott engem, így lóhalálában, Gelenczére?
-
-– Kérlek, beszélj.
-
-– Két dolog. Primo: hogy lássam az új szomszédot.
-
-– Nagyon örülök.
-
-– Secundo: névtelen levélben írták nekem, hogy itteni tiszttartóm
-borzasztó tolvaj; ellopta már az igás lovak patkószegét is.
-
-– És rajta kaptad?
-
-– Fájdalom, nem. A számadás hosszú, a pénztár üres volt; szóval mindent
-a szokott legjobb rendben találtam. Pedig te még nem is tudod, mily nagy
-úri élvezet az, egy tiszttartót elcsapni! Ilyenkor azt képzelem: én
-vagyok a király és pereputyostól pokolba kergetem az egész szabadelvű
-miniszteriumot.
-
-Mikor az elfogadó szobába értek, az inas felgyújtotta a lámpákat.
-
-– Kérlek, foglalj helyet.
-
-– Köszönöm, hanem legelőször is a barátság megpecsételésére, hozass
-bort.
-
-A fiatal ember végtelen zavarba jött. Ő még víznél egyebet sohasem
-ivott. Mit tegyen? megvallja töredelmesen, hogy nincs bora, vagy
-kerítsen valahonnan oly undok lőrét, minőt az ilyen úrnak még legutolsó
-cselédje sem venne szájába?
-
-Szerencsére volt a házban okosabb ember is, mint maga a gazda. Egyszerre
-csak nyilott az ajtó s Károly, a vén komornyik lépett be, hozván kezében
-egy óriási ezüst tálczát, melyen az elhúnyt öreg úrnak kedvencz borai,
-páros palaczkokban fel voltak rakva. Ez volt itt a régi szokás s ha a
-vendég nem akart inni, hát otthagyta.
-
-Az üvegeken nem volt felírás, de Gedeon gróf, mint régi ismerős,
-egyenesen rámutatott, melyiknek akarja nyakát szegni. A komornyik
-kihúzta a dugót s megtöltötte a poharakat.
-
-– Ez tarczali szamorodni – szólt a vendég és csendes élvezettel,
-valóságos műértéssel szürcsölte ki poharát.
-
-A ház ura pedig ma fedezte fel először, hogy teljesen felszerelt pincze
-rejtőzik a ház alatt.
-
-– Sok maradt ebből a legjavából? – kérdé a vendég.
-
-– Gróf úr, – felelt a komornyik hivatalos szárazsággal, mint a kinek
-szívén feküdt a ház jó híre, – a rendes készlet mindig 750 palaczk volt
-s ma is az.
-
-– Ah, készlet! Hallottad ezt Gábor? Ez a kereskedelmi szó elég arra,
-hogy az egész pincze megeczetesedjék tőle.
-
-A komornyik eltávoztával Gedeon gróf végig nyujtózott a pamlagon. De még
-ennyi kényelemmel sem volt megelégedve: felhányta lábát a legközelebbi
-karszékre.
-
-– Barátom – mondá a harmadik pohár után. – Elhiheted nekem, a tapasztalt
-ficzkónak, hogy abban a híres Francziaországban összesen nem terem egy
-megiható korty.
-
-– Ezt csodálva hallom, mert a statisztikusok szerint egész Európában
-Francziaország a legelső bortermelő hatalom.
-
-– A statisztikusok mondják? Az ördög vigye el őket. Mert nagy különbség
-van abban, könyvet írni a borról, vagy inni belőle. A hol chemia van,
-ott áll a tőszomszédságban a patika is. A franczia szőllősgazda csak
-gyártja borát és küldi a vendéglősnek, vagy a kereskedőnek. Én pedig azt
-mondom, csak az a bor, a mit a gazda maga iszik, vagy vendége elé tesz.
-
-– Ez igaz.
-
-– A franczia termelő asztalára csak az jő, a mit pancsolás közben
-galádul elrontott.
-
-– Nagy köszönettel veszem oktatásodat.
-
-– Akkor igyál, mert sok és nagy beszédem lesz veled.
-
-– Hallom.
-
-– Ártatlan Gábriel arkangyalom (már a hetedik pohár járta). Tudod-e,
-hogy korábban rettenetesen gyűlöltelek? Arany keretbe foglaltatom azt a
-hirlapot, ha írja, hogy főbe lőtted magadat.
-
-– Sajnálom, hogy nem tudtam. Esetleg megszerezhettem volna neked ezt az
-örömet.
-
-– Ne gúnyolódjál, mert egy helyett két okom is volt a gyűlöletre.
-
-– Nagyon helyes. Primo és secundo.
-
-– Az első ok, hogy eldokumentáltál a markomból 13,000 holdat, melyet kis
-diák korom óta örökömnek tekintettem. Lásd, itt a szomszédságban van
-nagyanyai jussom. Ez is 13,000 hold. Tréfából Kis-Gáthnak neveztem e
-pusztát s a név rajta maradt. A kettő együtt 26,000 hold lett volna,
-Maróthy szerint. Csinos porczió. Ha valaha hevesmegyei 54,000 holdamat
-elliczitálná előlem a zsidó, a zempléni jószágból is megélhetnék, úgy
-szegényesen.
-
-– Secundo?
-
-– A második ok még jobban bosszantott. Jóformán még le sem nyeltem a
-gelenczei keserű lapdacsot s már is azzal ijesztgettek a vén grófnék,
-hogy te még az én réthfalvi csekély 9,000 holdacskámat is el akarnád
-tőlem sohajtozni.
-
-– Van neked birtokod Réthfalván?
-
-– Van! azaz, lesz, ha elhozza jövendőbeli feleségem.
-
-– Gratulálok.
-
-– Nem nagy birtok; de van hozzá két meglehetős járulék is.
-
-– Derék; megint kapok egy primót és secundót is.
-
-– Átkozott hamar megtanultad szójárásimat. Ebből is látom, hogy igazán
-grófnak születtél. Az első kellemes járulék a fösvény mama, a ki mióta
-néhai korhely férjének adósságait kifizette, rútul veri élére a
-tallérokat.
-
-– A tallérokat?
-
-– Ezt csak figurális értelemben kell venni. Tallér vagy nagy bankó,
-mindegy. A mama fanyarkodik, sápít, de szépen gyűjt. Ha pedig krach van
-a börzén, potom áron vásárolja össze a legjobb fajú állampapirokat.
-
-– Felséges kilátás a jövőre.
-
-– Természetesen én nem szólok közbe. Hagyom, hogy csak lépesedjék. Az
-egyszeri római császár, ha látta, hogy valamelyik szenátora kezdi magát
-megszedni, engedte, míg teljesen felhizlalódott s akkor a kövér prédát
-lefüleltette. Hogy is mondta? a nyúl pecsenyére valót keres.
-
-– Lepus pulpamentum quærit.
-
-– Melyik jeles latin klasszikus hagyta fönn ezt a tanulságos adomát?
-Cicero vagy Voltaire?
-
-– Elég tudni, hogy egyik a kettő közől. Beszélj a második meglehetős
-járulékról.
-
-– Parbleu! hát a feleség hozzá! Előtted ez semmit sem számít?
-
-– Ezt nem mondtam.
-
-– Lásd barátom, eddig csakugyan hittem egy kicsit, hogy szemet vetettél
-az elátkozott kastélyra; most azonban eredeti és csalhatatlan okmányokra
-támaszkodva, kijelentem, hogy az igazságtalan vád alól tökéletesen föl
-vagy oldozva. Oh, ha nem volna tárczámban hat vagy hét eredeti levél, az
-ő kezeitől! és egyik úgy telve lángoló szerelemmel, mint a másik: azt
-hiszed, jönnék ide hozzád és innám a borodból?
-
-– Bizonyára nem.
-
-– Elébb megtörténnék, hogy Vékonyi barátomat és még egy másikat,
-küldeném hozzád azon kéréssel, hajtassunk ki az erdő szélére s
-gyakoroljuk magunkat kissé a golyóváltásban.
-
-– Nagy megtisztelés volna.
-
-– Mondtam, erről nincs többé szó. Világosan, mint a napfény, kiderült
-ártatlanságod. De beszéljünk mulatságosabb dolgokról. (A tizedik pohárra
-került a sor.) Közbevetőleg legyen mondva, nem látom, hogy innál.
-
-– Dehogy nem; iszom biz én. (És valóban le is csippentett a telt pohár
-szinéről egy gyűszüre valót.)
-
-– Te még nem ismered a franczia asszonyokat.
-
-– Valósággal nem sok példány került közülök szemem elé.
-
-– Akkor mért tudsz francziául.
-
-– Hát csak úgy, mint latinul. Az emberrel elhitetik, hogy az tudomány,
-tehát megtanulja.
-
-– Barátom! a franczia asszony, az okos állat; hanem a férfiak, különösen
-mi párisiak, az úristennek megtestesült szamarai vagyunk.
-
-– Megtestesült szamarai?
-
-– Méltán megérdemeljük e nevet. Mert lásd, mi párisiak, rá nem nézünk a
-legszebb nőre, míg nem halljuk, hogy egy másik barátunk tönkre nem
-jutott miatta. Sokszor eszeveszetten belebolondulsz valami igen kétes
-értékű figurába, a kinek tagadhatlanul pisze orra van. Hja! de ez a
-darab hús ugrálni tud a nagy opera balletkarában s ez teljes hitelű
-ajánló levél.
-
-Többet mondok: büszke czím, és megtisztelő representatio! Más,
-legbájosabb arczczal is, meg van bukva a champagnei mellett vacsoráló
-czimborák között. Hiába mutatod be karodon hozott szépségedet mint
-mademoiselle Quirine, mint madame Etrusque; rá sem hederítenek. De ha
-jogosan mondhatod: im, Gouguenard asszony, a Theatre Ambigu
-páholynyitónéja, jól vigyázz, hogy legbensőbb barátod el ne üsse
-kezedről kincsedet. Nagyon sok selyem-ruha, brüsszeli csipke, még több
-brillantos ékszer, különösen pedig angol bagaria-bőrből készült igen
-vaskos tárcza kell hozzá, hogy imádottadnak tiszta szent hűségét
-megőrizzed. Experto crede Ruperto. Mit mondasz erre?
-
-– Nagyon örülök, hogy mindezt ingyen megtanulhatom.
-
-– Tanácslom, fordítsd hasznodra oktatásaimat. De… most jut eszembe a
-legbölcsebb gondolat. Te nekem nagy szolgálatot tehetnél.
-
-– Kérlek parancsolj.
-
-– Holnap megyek Réthfalvára, egész napra. De miután félek, hogy ebédig
-megöl az unalom, megtehetnéd, hogy jöjj velem.
-
-– Holnap?
-
-– Úgy, reggel tíz óra után indulhatunk.
-
-– Nagyon szivesen (szikrákat vetett a fiatal ember szeme). Hanem baj
-van. Holnap már ketten készülnek Réthfalvára: Cseklész grófné és
-Würzheim báróné.
-
-– Brrrr…
-
-– A legkedvezőbb esetben holnaputánra kell látogatásunkat halasztanunk.
-
-– Holnaputánra? Az lehetetlen. Kedden, szerdán Hevesmegyébe igérkeztem.
-Egyszerre négy tiszttartómnál tartok kassza-visitatiót.
-
-– Ez kellemetes időtöltés.
-
-– Oh, én röviden végzek. Felmarkolom az ezres, százas és ötvenes
-jegyeket; a tizest, ötöst és egyest ott hagyom a napszámosok fizetésére.
-
-– És a számadás?
-
-– Van uradalmi revizorom, hála Istennek. Derék, értelmes ember. Csak
-harmadéve van nálam s már is 500 hold homokot vett Nyir-Béltek körül. De
-várj: csütörtökön okvetlenül szabad napom van. Itt termek nálad reggel
-tiz órakor s két sárgámmal két óra alatt Réthfalvára röpítlek.
-
-– Szép hajtás lesz. Együtt megyünk?
-
-– Oh, ne képedj el. Itt van tárczámban hét eredeti levél. Ily
-csalhatatlan bizonyíték birtokában, szemtelenség volna tőlem
-szerelemféltőnek lenni. Kérlek csengess, hadd fogjon be kocsisom.
-
-– Hogyan? haza utazol?
-
-– Gyönyörűen süt a hold.
-
-– Azt hittem itt töltöd az éjet.
-
-– Lehetetlen; holnap reggel, hét óra huszonkilencz perczkor, az
-állomáson kell lennem.
-
-Épen feljött a teli hold, a midőn Gedeon gróf a második palaczkkal is
-készen volt s aztán kocsira ült és elhajtatott Kis-Gáthra.
-
-Harmadnapra Gelencze fiatal ura megint Cseklész grófné kastélyában
-töltötte a nap második felét. Nagyon kereste az alkalmat, hogy közelébe
-kerüljön a grófnénak, a ki azonban épen ma, csodálatos ügyességgel és
-legkevésbbé sem leplezett szándékossággal, mindannyiszor kisiklott a
-tanú nélküli találkozás véletlenei alól.
-
-Pedig bizonyos volt, hogy mondhatott volna valamit, tán sokat is, de nem
-volt kedve hireit olcsón vinni a vásárra. Élvezet az, az asszonyok
-táborában, ha legjobb barátaikat is néha jól megkinozzák. Magukról
-tudják, minő gyötrelem az, égni a kiváncsiságtól és szívszakadva várni a
-kielégítésre!
-
-Még azt a kiszámított kegyetlenséget is elkövette, hogy egykor séta
-közben, a kertben, jól összegyűrt zsebkendőjét elejtette. A fiatal ember
-boldog sejtelmek között vette fel s miután érzette, hogy a kendőben
-valami papirféle zörejlik, a becses jószágot, mint sajátját ki is csente
-belőle.
-
-De a grófné tiltakozott.
-
-– Grófocskám – mondá – csak ide vele az én papirkámmal. Ez a szakács
-programmja a mai ebédre, tehát kizárólagos titka a háziasszonynak. A
-vendég elégedjék meg a kész eredménynyel.
-
-Ily előzmények mellett nem csoda, ha a fiatal ember rossz kedvvel ült
-ebédhez, a mi nagy szerencsétlenség. Mert szokás szerint, két hölgyecske
-közé szorulván, csak erőltetve sikerült szomszédnőit mulattatni. Meg is
-kapta büntetését. A két úri nő néha összenézett és vállat vont; ez pedig
-annyit tett: ez a Szabolcsy Gábor végre is unalmas fráter. Gonoszabb
-itélet ez, a társaságban, mint mikor más közönséges ember fejére az
-esküdtszék kimondja a «vétkest».
-
-Fel kell tenni, hogy ebéd alatt főleg az elátkozott kastély borzalmai
-képezték a társalgás legháladatosabb anyagát. Eleinte nagyon észrevehető
-volt, mily tartózkodással nyilatkoznak a vendégek? de mikor kiderült,
-hogy Würzheim báróné a réthfalvi csodákat, sorban és egyenként
-mindenkinek elbeszélte, forradalmi erőszakkal tört ki a legkorlátlanabb
-sajtószabadság.
-
-S miután oly előkelő hölgytől, mint a tábornokné, senki józanul nem
-követelhette, hogy a titok részletes elbeszélésében megemlékezzék, mit
-mondott az elsőnek? mit a legutolsónak? történt: hogy ha bár minden
-jelenlevő a legeredetibb forrásra hivatkozhatott is: mégis, mikor a
-réthfalvi rejtelmek teljes képe egybe állíttatott: tömérdek varians
-lectio mutatkozott.
-
-Ezek közől, mint legnevezetesebb, legtöbb fejtörést okozott azon kérdés:
-vajjon maga Réthfalvy báróné írta-e a Trouvillebe küldött leveleket,
-vagy az ő parancsából, csak Jetty kisasszony, a szobaleány? Még azt sem
-lehetett eldönteni, hogy a báróné legalább a fogalmazványt készítette-e
-előre: vagy ezt is a szobaleányra bizta, a ki azután szóról-szóra kiírta
-a «Haus Sekretair»-ből.
-
-Cseklész grófné háziasszonyi nyájassággal hagyta beszélni vendégeit.
-Mert a legborsosabb rágalmazás sincs megtiltva az úri asztaltársaság
-között. Egyedül csak a ház úrnőjének kell tartózkodni. Ennek ellenkezője
-rossz izlést árulna el, a mit pedig a többiek csevegnek, az úgy is a
-felelősségre nem vonható «on dit» rovatába tartozik.
-
-Tehát diszesen hallgatott, pedig ha tegnap Réthfalván járt, mint
-szemtanú, legilletékesebben adhatott volna felvilágosítást.
-
-Naplemente után az ég nyugati láthatára felől sötét felhők kezdtek
-emelkedni; már a villám fénye is vetélkedő játékot űzött a lámpagolyók
-holdvilágával. Jótékony felfrissülés volt ez a rekedt levegő ellen s a
-társaság a kastély tágas verandájára gyülekezett.
-
-A vidékiek pedig, a kik csak napi látogatók voltak, kezdtek készülni a
-hazatérésre.
-
-Épen a végső pillanatban lágyult meg a grófné szíve. Egyszerre felkelt
-székéről s lement a veranda előtt elterülő virágszőnyeg közé ékelt s
-puha poronddal behintett szeszélyes alakú utacskák közé. Intett Gábor
-grófnak, hogy kövesse.
-
-Csak öt vagy hat lépéssel haladott előre s megint megállott.
-
-– Látom, hogy haza készül – mondá – és én majd elfelejtettem hivatalos
-jelentést tenni réthfalvi látogatásom sikeréről. A rám bizott levelet
-szerencsésen átadhattam annak, a kihez czimezve volt.
-
-– Ah, grófné, és elfogadta?
-
-– Már hogyne fogadta volna el, ha én adom kezébe? Bizonyosan azt hitte,
-valamelyik barátnéjától jő.
-
-– És?
-
-– Hogyan? és?… mit jelent ez a helyén kivül alkalmazott: és? Remélem nem
-várta, hogy még választ is hozok rá?
-
-– Grófné, hogy lehetnék oly szerénytelen?
-
-– Ez már másként hangzik. S miután ön kevéssel is megelégszik, akkor
-többet hallhat. Elbucsuzás előtt a kis leány ezt mondta: Nénikém, a
-levelet elolvastam; igen örvendettem és vigasztalást nyertem belőle.
-
-– Ezt mondta?
-
-– Sem többet, sem kevesebbet. Ismerje el, alázatosan, hogy ez több, mint
-remélhetett; több, mint a mennyit megérdemelt.
-
-– Messze felülmulja minden várakozásomat. Grófné, ön a legboldogabbá
-tette a legkétségbeesettebb halandót.
-
-– Akkor vezessen vissza a társaságba.
-
-Midőn a fiatal ember e parancsot hallá, egy szökéssel átugrott az
-ültetvényeken s azon útra állott, melyen a grófnénak okvetlenül át
-kellett hatolnia.
-
-– Csak még egy rövid szót, imádott grófné. Szívem mélyéből köszönöm
-jóságát és részvétét irántam. Egy élet nem elég ily tiszta barátság
-meghálálására. De most kötelességem tudtára adni, hogy legközelebb igen
-erős lépést teszek előre, de csak úgy, ha dicső pártfogóném engedélyt ad
-rá.
-
-– Mit kivánhat még tőlem? (majdnem úgy hangzott ez, mint szemrehányás a
-telhetetlenség ellen).
-
-– Grófné, csak e szót kell kimondania, hogy: legyen. E nélkül semmire
-sem vállalkozom. Ha grófném mindenható patronatusságának szárnyai alá
-menekültem, s nem akarok vakmerő felségsértővé lenni: úrnőm és istennőm
-engedelme nélkül semmit sem tehetek.
-
-– Miről van szó?
-
-– Tudja meg grófnő, hogy Nagygáthy gróf megérkezett. Tegnap este
-meglátogatott, pajtásságot kötött velem és csütörtökön reggel megyünk
-ketten, egész napra, Réthfalvára.
-
-– Ön nem beszélhet komolyan.
-
-– Szószerint minden igaz. Gida gróf engem legjobb barátjának nevez.
-Trouvilleből egyenesen hozzám rohant, megölelt, megroppantotta
-csontomat, ivott boromból, ivott poharamból. Még Gelencze bitorlásáért
-is amnesztiát kaptam!
-
-– Honnan e képtelen változás?
-
-– Büszkén veregette kabátja oldalzsebét; azt mondta: kilencz darab
-eredeti és csalhatatlan bizonyítványa van arra, hogy az ország legszebb
-leányzója szívet szívért cserélt vele.
-
-– Ah? Csakugyan Jetty kisasszony levelei miatt bolondult meg? Oh
-hallatlan vakság, Istenről elfeledkező elbizakodás! Csak férfitól
-telhetik ki ily hajmeresztő ostobaság! De tulajdonkép mi szüksége neki
-arra, hogy önt is Réthfalvára vigye?
-
-– Kézzelfoghatólag akarja megczáfolni, hogy irányomban szerelemféltő
-sohasem volt. Egymagában már nem is elég arra, hogy elviselhesse
-boldogságát. Kell, hogy más is tanúja legyen fényes győzelmének.
-
-A grófné hangosan nevetett; megindult visszafelé; a fiatal ember kitért
-útjából, karját ajánlotta s ekkor a grófné halkan sugá:
-
-– Tót falú volt az a Lengyelke?
-
-– Tiszta magyar; de már a határdombon túl, fél kilometernyire tótok
-teremnek.
-
-– Akkor álljon be ön is tótnak. Gedeon gróf szállást ad önnek, a tót
-pedig kiveri a házból.
-
-Ezzel felemelte legyezőjét, mintha a fiatal embernek vállára akarna vele
-ütni. Természetesen, nem tette, mert a grófnék határtalan kegyeinek is
-határai vannak.
-
-Így végződött e nap.
-
-
-
-
- XVIII.  (Az elátkozott kastély megrohanása és titkainak földig lerombolása.)
-
-Az izgatottsággal várt nap megérkezett, de kérdés maradt, eljön-e
-Nagygáthy gróf? mert az ilyen hatalmas uraság időközben mást is
-gondolhatott a következetlenség vádja nélkül.
-
-Annál kellemesebb látvány volt, hogy tizenegyet vervén az óra, Kis-Gáth
-felől porfelleg keletkezett s nehány percz után, mintha a szélvész
-sodorta volna ide: Nagygáthy gróf könnyű, födetlen kocsin ülve és öt
-sárkányt hajtva, a gelenczei kastély kapuja előtt termett.
-
-– Készen vagy?
-
-– Ülök fel.
-
-Ezzel felugrott a kocsira barátja mellé a bakra. Csak azt nézték, jól
-ég-e szivarjok? más minden rendben lévén, fordult a kocsi, a lovak nyaka
-kaczéron hajladozott, a húsz patkó nyomokat vert a földbe és folyt
-tovább a repülés.
-
-A hátulsó ülésben világos szürke frakkban a kocsis volt mint leszegezett
-czövek megtelepedve. Mellette teljes feketébe bújtatva a gróf
-komornyikja, monsieur Jasmin fitymálá a mellette ülőnek csekély rangját
-és méltóságának érzetében félre nézett a kocsiból s nagyon vigyázott,
-nehogy rázkódás közben összeütődvén, a kocsis könyökével magát
-megfertőztesse.
-
-Épen most a falun kívül valami rozzant csőszház mellett haladtak el s
-Jasmin úr (mert jeles összehasonlító talentum volt) azon gondolatban
-mélyedt el, hogy ennél a kunyhónál a párisi nagy operaszinház mégis
-sokkal szebb épület! Mikor pedig Fazekasfalva nagy utczájának göröngyein
-döczögtek végig, sóhajtva emlékezett vissza a rue Rivoli ruganyos
-aszfaltjára.
-
-A volt mérnököt nagyon érdekelte a lovak rohama és ütenyszerű egyenlő
-sebes ügetése. Kivette óráját, olvasta a perczeket és gyakorlott
-szemmértékével számította a hátrahagyott kilométereket.
-
-– Barátom, – mondá, – ha mindig így haladunk, huszonöt kilometer fog
-esni egy órára.
-
-– Mennyi az a régi becsületes mérték szerint?
-
-– Valamivel több mint három és fél mértföld.
-
-– Az kevés. Rajtam ugyan holmi vidéki személyvonat nem fog ki.
-
-Ezt felelve, még jobban megeresztette a gyeplőt; tán még az ostorhoz is
-nyúl, ha nincs jelen a kocsis (a grófnak közlekedésügyi minisztere), a
-ki elrémült arczával bölcs mérsékletet tanácsolt.
-
-Csak nyelte a kocsi a távolságot e rohamban, a nélkül, hogy a lovak
-vágtattak volna. A gróf kitünő kocsis volt; tán kitünőbb, mint a minő
-gróf lehetett. Művészi pontossággal kerülte ki az útközben talált
-szalmás szekereket, sőt az út nagyobb kátyúit is. Ez alatt pedig már
-második szivarát hamvasztotta el a szemben süvöltő szél segítsége
-mellett.
-
-Végre győzelmesen kiálthatott fel.
-
-– Gábor! otthon vagyok.
-
-– Otthon? azt hiszem, csalódol; mert én, a ki felmértem e vidéket,
-tudom, hogy a kastély ama dombok túlsó lejtőjén fekszik.
-
-– Mi urak akkor vagyunk otthon, ha saját földünkre érkeztünk. De nézd
-csak a bárónénak rabló agriculturáját! Mennyi buzaföld. Ott repcze volt;
-azontúl dohányt ültetett. Alig valami tengeri, zab, árpa vagy vetett
-takarmány. Ha maholnap kezembe kerül a 9000 hold, meglásd egy kanálnyi
-termő erőt sem találok benne. Te, a ki esetleg kultur-mérnök is lehettél
-volna, nem lázadsz föl e tatár gazdasági módra?
-
-– A föld majd megjavul, ha heverteted. Addig vígasztaljon meg az ilyen
-gazdaságból gyűjtött sok pénz és kamat.
-
-– Igazad van: ez mindenesetre elfogadható kárpótlás lesz.
-
-Már megkerülték a réthfalvi domboknak szőllővel beültetett
-promontoriumát, midőn a megyei kavicsolt útra felhajtattak s a roppant
-porförgeteg hátrahagyása mellett, az elátkozott kastély idomtalan
-tetőzetét megpillantották.
-
-Ezen órában a báróné, leánya társaságában az alsó kertben hasznos
-vetemények és gyümölcsfák között sétálgatott.
-
-A hölgyek még azt sem hallották, hogy Gedeon gróf már búcsút vett
-Francziaországtól: annál kevésbbé sejthették, mily nagyszerű meglepetés
-vár rájok.
-
-Ellenben Jetty kisasszony (mert időközben szobalányi fizetésének
-megtartásával komornai rangra emeltetett) a felső kertben élvezte szabad
-óráját.
-
-Az egykori árnyas park most szomorú rombolás helyét mutatta. A báróné a
-legterebélyesebb tölgyeket kivágatta, s mint tüzelőfát a szomszéd
-mezőváros heti vásárán eladatta.
-
-Jetty kisasszony volt az első, a ki a nagyszerű fogat közeledését
-észrevette. Néhány másodperczig még remélte, hogy csak az úton halad át
-valami idegen; de rögtön elrettenve látta, hogy a kocsi egyenesen erre
-fordul rúdjával és meg sem áll, míg a kastély bejárása elé nem érkezik.
-
-– Mennyei hatalmak ne hagyjatok! Vendég! férfi vendég botlik be
-Réthfalvára! mi lesz ebből?
-
-Már rohanni akart, hogy úrnőit a kitört veszedelem felől értesítse, a
-midőn Nagygáthy gróf oda vetvén a gyeplőket kocsisának kezébe, leugrott
-az ősi kövezetre s karon ragadá a megfutamodni szándékozót.
-
-– Lélekvesztő gyönyörűségem! – kiáltott mint elismert műértő, a ki a női
-kecsek becsét, bármely fajú öltözék alatt is, rögtön képes volt
-felfedezni. – Egy tapodtat sem innen. Csak azt mondja, hol találom a
-bárónét, mert meg akarom a hölgyeket lepni.
-
-A (tiszteletbeli) komorna a kastély túlsó oldalán fekvő kert felé
-mutatott és épen háladatos mosolyra akará ajkait nyitni, midőn azt a
-másik urat, Gedeon gróf kisérőjét, megismerte.
-
-– Még ez is itt van? – gondolá végkép megsemmisülve. – Megérkezett az
-utolsó itélet napja. Jaj lesz most eleveneknek és holtaknak!
-
-Nagygáthy gróf csak szemével intett barátjának, hogy kövesse. De ennek
-épen most már más felé járt az esze.
-
-Leírhatlan csodálkozására innen a kastély kapujából, a letarolt park
-gyér bokrai fölött láthatta, hogy édes atyjának, a honvédezredesnek,
-sírköve sértetlenül áll előbbi helyén.
-
-– Kisasszony, – kérdé álmélkodva, – miként történt, hogy ezen emlékkő
-fönmaradt? Nekem azt írták, hogy el van onnan hordva s helyén friss
-pázsit zöldel.
-
-– Méltóságos uram, – felelé a leány egészen elérzékenyülve, jobban
-mondva megvesztegetve, az ily magas helyről jött kisasszonyi czímre. –
-Valósággal el volt határozva, hogy a sírkövet lebontsák és elhordják. Az
-ispán már alkudozott az emberekkel. De miután senki sem akarta harmincz
-forinton alul leszedni és darabokra törni; az országutat kavicsoló
-vállalkozó pedig az apróra tört anyagért két forint húsz krajczárnál
-többet nem igért: hát bizony helyén hagytuk az ezredes emlékét.
-
-Ime, milyen jó néha a takarékosság! Huszonhét frt nyolczvan krajczár
-megkimélése által egy 1849-ben elvérzett martirnak sírja illetlenül
-maradt s van még jel arra, hogy hol keressék a háladatos utódok a
-hazáért elhunytnak hamvait!
-
-Megvígasztalódva s felbátorodva sietett a fiatal ember barátja után. Jól
-ismerte a kastély bensejét s a kapu boltozata alatt áthaladva, rátalált
-az alsó kertre, a hol az oszlopos veranda legfelsőbb lépcsőjén a ház
-úrnői épen most fogadták a legelőbb érkezett vendég üdvözletét.
-
-A báróné zavarban volt; de mikor meglátta, hogy a kit szíve gyökeréből
-gyűlölt, az is ide merészkedett jönni, büszkén emelé föl fejét.
-
-Gedeon gróf azonban semmit sem vevén észre a keletkező fergetegből,
-kézen fogva vezeté közelebb barátját és mondá:
-
-– Nénikém, bízva jóságában, elhoztam legjobb barátomat, Szabolcsy
-Gábort. Ép oly vérrokonságban van ön vele, mint velem s mint tudom,
-Miklós bátyánk már be is mutatta.
-
-A báróné kezdé elveszteni eszméletét; de a jó nevelés gyümölcse és a
-megszokás ereje még működött benne. Gépileg felelé:
-
-– Örülök; már találkoztunk.
-
-Aztán tántorogva indult a ház felé. Azt hitte, a vesztőhelyre
-hurczolják. Tudta, hogy Gedeon gróf a Trouvillebe küldött levelekről
-beszélni fog, s mint illik, az iránta mutatott figyelmet, részvétet és
-kitüntetést élő szóval is megköszönni. Minő jelenet keletkezik ebből?
-Leánya épen nem értheti, minő levelekről van szó? Gedeon gróf elbutul,
-csodálkozik; azt hiszi, őrültek házába jutott. És a bűnös elárulva,
-leálczázva, a földig lealázva! Ő, az anya és a ház úrnője! Lehet-e
-emberi teremtménynek ily leveretést, ily végső megsemmisítést elviselni?
-
-Beléptek a kastély folyosójára és onnan egyenesen a társalgó terembe.
-Menet közben Gedeon gróf nem győzte húga szépségeit s teljesen
-kifejlődött bájait bámulni és dicsőíteni.
-
-Csak arról nem szólott, mily sugár, magas, szép növése van, mert akkor
-mindenki a párocskára néz és megmérheti, hogy ő méltósága épen a válláig
-ér menyasszonyának!
-
-Gábor gróf a bárónénak udvarolt. Sok szép és lekötelező bókot
-mondhatott; de a figyelmetlen úrnő csak fejének hajtogatásával adott
-néma választ.
-
-A szerencsétlen anya lelkében zúgott már a keletkező orkán bömbölése.
-Legutolsó kétségbeesésében hamisan kezdett szívében imádkozni. Mintha
-meg lehetne csalni az istent!
-
-Titkos fohászának ez volt értelme. Mindenható! a ki az ártatlanoknak s a
-jó szándéktól vezérlett anyáknak és özvegyeknek atyja vagy, mentsd meg
-hű szolgálódat a szégyentől, mert különben lehetetlen, hogy e nap
-vérontás nélkül végződjék.
-
-Nagyon természetes, hogy a magas égnek egy báróné figyelmeztetésére
-jobban meg kellett e dolgot fontolnia. Mert csak nem akarták oda fön
-megengedni, hogy egyszerre két grófnak drága élete veszedelembe
-kerüljön. Okvetlenül ketté vágják a vetélytársak egymás nyakát.
-
-És mégis, ki hinné? a jó szerencse, Nagygáthy grófnak könnyenhivősége
-vagy inkább elbizakodottsága a közvetlen veszélyt elhárította!
-
-Mihelyt leült a társaság, Gedeon gróf szeretett húgának kezét
-megcsókolván, bizalmasan mondá:
-
-– Imádott Lenkém! Engedd meg, hogy hódolatteljes vőlegényed élőszóval is
-megköszönhesse azon boldog órákat, miket hozzám küldött leveleid
-olvasása közben nekem szereztél.
-
-Itt volt az utolsó itélet. A báróné ajkai görcsösen vonaglának. Leányára
-nézett s várta a megérdemlett büntetést.
-
-A kis leány azonban semmi különös meglepetést sem mutatott. Mintha ujság
-sem volna előtte, hogy ő leveleket irogatott Gida bácsinak. Csak
-zavarodtan nézett és nem talált szókat a feleletre.
-
-E válságos perczben a boldogtalan vőlegény még nehány szóval egészíti ki
-kérdését és teljes lelki nyugalommal kérdé:
-
-– Úgy-e Lenkém, mindig szíved sugallata szerint szoktál írni?
-
-E szerencsés kérdés egyszerre szétoszlatá a helyzet veszélyes voltát.
-
-Az egyenes, személyes és közvetlen kérdésre a kis leány nem tudott (vagy
-nem akart) felelni; de az általános értelemben tett felszólításra
-mondhatott, a mi tetszett és igaz is volt.
-
-– Bátyám, – szólt oly komolyan, mint csak egy vidám kedélyű leányka
-arczvonásaitól kitelhetett, – a mióta írni tudok, a kinek csak valóban
-írtam, mindig szívemnek legőszintébb gondolatait biztam papiromra.
-
-E nyilatkozat általános lelkesedéssel fogadtatott. Mindenki azt
-magyarázta ki belőle, a mi érdekének és várakozásának leginkább
-megfelelt.
-
-Gedeon grófnak felragyogott arcza az örömtől. Igaz, hogy tekintve saját
-uradalmait, a 9000 holdas örökséget igen keveslette: de a mamától
-összegyűjtött tőkepénz s a gyönyörű szép leány sokat nyomott a
-mérlegben.
-
-A báróné először elálmélkodott. Úgy érzett, mint a vízbehaló, a ki mikor
-már elmerült, egyszerre észreveszi, hogy valaki utána jött, megragadta
-üstökét s viszi a partra. Igaz, hogy nem értette leányát; de örömest
-feltette, hogy ez a jó és engedelmes gyermek, ha történt is háta mögött
-valami, e pillanatban mindent magára vállalt!
-
-És Gábor gróf? Ez az egészből csak azt a kifejezést hallotta: «a kinek
-csak valóban írtam.» Benn rejlett e föntartásban azon lehetőség is, hogy
-a távollevő rokon tőle ugyan soha egy irott betűt sem kaphatott.
-
-De végre meg volt a jég törve. A báróné újra lélegzett és legelső is
-volt, a ki a helyzet megváltozásából hasznot akart húzni. Anyai könnyek
-között figyelmeztette a boldog szerelmeseket, hogy ne feszegetnék többet
-a multat (ez alatt a Pesten adott kosaracskát is értheté), hanem
-gondoljanak ezután kizárólag a szép jövőre, mely őket várja.
-
-Innen kezdve vidámabb és fesztelenebb hangulat uralkodott. Rögtöni
-fordulat következett be s a báróné, mint bizonyíték hiánya miatt
-felmentett bűnös, bátrabban mozoghatott. Sőt tudva, hogy leánya a
-legmegbízhatóbb őrizet alá jutott, háziasszonyi gondok czíme alatt,
-magukra is hagyhatá a fiatalságot.
-
-Tekintve, hogy vendégei távol laknak s még ma haza utaznak, az ebéd
-ideje négy órára tüzetett ki. A báróné a vidékről felszedett
-szakácsnéjának művészetében nem sokat bízott, tehát lopva és titkon még
-a konyhába is benézett. Fösvény volt a gyűlöletességig, de azért báróné
-akart maradni, a kinek a kifogástalan vendégszeretet első kötelessége.
-Értsük: ha szép szerivel ki nem bújhatott alóla.
-
-A szakácsné zokon és erősen fitos orral fogadta e kéretlen beavatkozást.
-Azt találta mondani: ha nem üt ki az ebéd hiba nélkül, annak oka, hogy
-nincs a háznál, a mi kellene hozzá. A báróné rendre utasította a
-fellázadó cselédet; ez pedig rögtön benyújtá mához tizenöt napra szóló
-lemondását.
-
-E közben a fiatalság bölcsen átlátta, hogy ily forró nyárban teljes
-másfél órát lehetetlen a szobában tölteni el. Hármacskán tehát kimentek
-a kastély alsó kertjébe, a hol a gyümölcsfák árnya alatt állítólag
-hűsebb szellő lengedezett.
-
-Gábor gróf hősies elhatározottsággal tűrte szenvedőleges szerepét; de ha
-Gedeon gróf tűzzel beszélt s néha vallomásaiban az őszinteség határáig
-is elcsapkodott: a két hallgató összenézett és egymás szeméből bűvös
-titkokat olvasott ki.
-
-És tökéletesen értették e néma beszédet.
-
-A boldog vőlegény sok érdekes adomát tudott a főrangú úrnők
-boudoirjából. Mindig szigorúan az illem határai között maradt. Soha
-életében nem volt tűrhetőbb legény, mint most, a mi eléggé bizonyítja,
-hogy szerelmes is lehetett egy kicsit.
-
-Séta közben Gábor gróf néha nagyon megbámult egy piros almával rakott
-fát. Illett ez, hogy barátja tanú nélkül is megnyithassa szívének
-tárházát és kiönthesse onnan érzelmeinek kincseit.
-
-Mikor így Gábor gróf néhány lépéssel hátrább maradt, nagyon mulattatta
-őt a komikus látvány: a piczi kis gróf, a ki az ellenállhatlan hőst
-játsza s mellette a szerény, egyszerű leány, de alakjában a királynék
-szobormintája. De mind hiába! a kis grófocska 70,000 holdat dobott a
-mérlegbe, melyen állott, tehát ki birkózhatott volna vele? Gábor gróf
-ily hatalom ellenében csak az egykori mérnöksegéd volt, a ki azonban ha
-marokra kerül a dolog, vetélytársát fél kezével dobhatja át a kert
-kerítésén.
-
-Más ember nem tűrhette volna, hogy idegen tolakodjék közbe és
-elbizakodottan játsza az egynapi királyságot.
-
-De könnyen vonhatott vállat a fiatal ember. Dönthetlen biztosíték volt
-kezében, az égi üzenet, melyet Cseklész grófné hozott: «a levelet
-elolvastam; igen örvendettem és vígasztalást merítettem belőle.» Csakis
-ily felhatalmazás birtokában engedhette át nehány órára a csatatért,
-melyen többé semmi legyőzni való sem volt!
-
-A kitüzött órában jött a báróné és elvezette vendégeit az ebédre. A
-csinosan felterített asztal a verendára nyíló hűvös szobában állott s
-Jetty kisasszony épen most hozta fel a levest.
-
-Az ülés sorát a helyzet hozta magával. A hosszas kerek asztal felső élén
-a báróné elnökölt; mellette jobbról leánya és Gedeon gróf következtek. A
-baloldali fönmaradt hely csak Gábor grófnak juthatott. Ehhez volt kötve
-a lovagias kötelesség, a ház asszonyát mulattatni, kivánatait megelőzni,
-megjegyzéseire figyelmezni s vizet tölteni poharába. Ez mindössze is fel
-nem ért Herkules legcsekélyebb csodatettével.
-
-Mindnyájok szerencséjére Gedeon gróf oly virtuozitással húzta a
-társalgás első hegedűjét, hogy e rikoltó kiabálás mellett a lágyabb
-hangszerek akkordjait hallani sem lehetett. Lenke kisasszony is csak
-alig kapott időt, hogy néha egy csodálkozó vagy kérdő «ah?»-ot vessen
-közbe.
-
-Ilyenkor Gábor gróf alkalmat nyert, hogy a báróné arczvonásait
-tanulmányozhassa. Emlékezett rá, hogy e nő korábban nyájasabb volt, ha
-bár a mi fiatal emberünket soha igazán szívesen nem látta is. Most az
-örökös izgatottság és elégedetlenség visszataszító vonásokat gyüjtött
-szája környékére. Aztán idősebb is lehetett, mint leányának tizenhét
-éves kora sejtetni engedte volna. Fiatal éveinek regénye még a negyvenes
-években folyt le s ha később máshoz ment férjhez, igen meglett korú
-hajadon lehetett.
-
-Ezen észrevétel kulcsot adhatott jelleme meghatározására. Összevegyült
-benne az úrnő, az anya hatalma a vén leány hiúságával, a szerelmében
-csalódottnak embergyűlöletével, a harmincz évet túl haladott szüzek
-önteltségével, a saját én-jök értékének kimagyarázhatlan
-túlbecsülésével.
-
-És ezek mellé még a fösvénységnek büzhödt fertője is!
-
-Miről tudott Gedeon gróf oly kimeríthetlenül beszélni? A ki messze
-földeket bejárt, sokat mondhat, még többet hazudhatik. De Gedeon gróf
-nehezebb feladatnak vélte tudományának kilencz-tized részét elhallgatni,
-mint a csekély maradékot egy ebéd idejére feltálalni.
-
-Kitünt, hogy jártas volt a faubourg St.-Germain herczegnőinek termeiben,
-habár a «ruelle» titkait irgalmatlan szigorúsággal kizárta előadásából.
-
-Ismerte a párisi franczia nyelv legújabb haladásait és grammatikai
-vívmányait. Elmondta, hogy a jó társaságokban e szót «chic» többé
-hallani sem lehet. Még a hasonlókép szellemes és klasszikus kifejezés a
-«pschutt» meg a «vlan» is avulni kezd. Ma már a comme il faut ember
-előtt minden szép, kedves, divatos és elegáns dolog egyszerűen csak
-«tchink».
-
-– Az én öt lovam tchink, az én hetvenezer holdam tchink. A hogy
-beszélek, az tchink. És mindnyájan, a kik itt vagyunk, csupa tchink-ek
-vagyunk. A pedáns és világtól elmaradt franczia akadémia e végtelen
-sokat kifejező jelzőt még nem fogadta el, de annál rosszabb rá nézve.
-Tant pis…
-
-Ebéd végén a báróné feloszlatta az ülést s a két úr kiment a verandára
-fekete kávét inni és szivarozni. A kis leánynak meg volt engedve, hogy
-az ily kétségtelenül tchink társaságot kövesse és illő távolságban velük
-együtt legyen.
-
-A báróné maga hosszabb időre láthatatlan állapotba jutott. Ha van itt
-még negyedik személy, afféle épen nem tchink-szerű egyén, bizonyára azon
-gyanura vetemedik: hogy megy már a vén zsugori, elzárja az ebéd
-maradékát; jó lesz azt holnapra, holnaputánra újra felmelegíteni!
-
-Csak nehány szót váltott még a verandán ülő társaság, a midőn Gedeon
-gróf kiveszi óráját, rá pillant, megcsóválja fejét s mint drága
-egészségére vigyázó fiatal ember igen fontoskodó arczczal mondja:
-
-– Barátom, nekünk sietnünk kell; a nap hanyatlik, az én lovaim pedig nem
-éji kalandokra valók. S miután a szobaleányt nem küldhetem az istállóba,
-megyek magam. Remélem, ott ácsorog az udvaron komornyikom: intek neki s
-a kocsis foghat.
-
-– Részemről készen vagyok.
-
-– Megyek és jövök. Mulattasd addig dicsőséges kis menyasszonyomat.
-
-– Mindenesetre barátom, csak vigyázz, nehogy az udvaron Würzheim
-bárónénak véres szájú komondoraival találkozzál.
-
-Gedeon gróf ekkor már sietett az ajtó felé. Hallotta, vagy nem: mit
-mondott barátja? nem sokat gondolt vele. Ő már előre élvezte a rá váró
-gyönyört, hogy pompás telivéreit megint hajthatja.
-
-A verenda ajtaja becsapódék a távozó után, s arra rögtön más új világ
-keletkezett a visszamaradtak között! Tetszett a sors szeszélyének, hogy
-épen közvetlenül az elválás perczében szólhatott e két lény egymással
-tanuk nélkül.
-
-Gábor gróf felkelt; arcza lángolt, hangja reszketett és szívének
-mélyéből fakadó érzelemmel mondá:
-
-– Lenke kisasszony, bocsássa meg kétségbeesésemből származó
-vakmerőségemet, hogy levelet írtam s csak holt betűkkel fejeztem ki
-először: mint szeretem önt végtelenül!
-
-A kis leány mosolya mennyet igért. Szemében a boldogság és öröm könnye
-csillámlott meg. De mégis a női természet tartózkodásával csak azt
-kérdé:
-
-– Elmondta Cecilie néni válaszomat?
-
-– Elmondta és e szavak örökre szívembe vésve maradnak. Lenke kisasszony
-elolvasta levelemet, örömmel fogadta és vígasztalást merített belőle.
-
-– Igen, ezt izentem, – és mindenről megfeledkezve kérdé: Szeret ön
-engem?
-
-– Szeretem! és ezen szavam egész életem boldogságát foglalja magában.
-
-– Ha szeret ön, – felelt túlvilági elragadtatással a leányka, – akkor
-fogadja kezemet és legyen az öné örökre. Nincs időm többet beszélni,
-csak azt tudja meg, hogy én még előbb szerettem önt. És ha az egykori
-mérnök ma is csak a régi szerény mérnök, akkor is csak öné vagyok.
-
-Most már az őrülés rohamai ragadták meg a fiatal embert. Ő is
-megfeledkezett, hol van? ki látja? ki hallja? és az ajándékban kapott
-kezet szívére emelé.
-
-E pillanatban nyilott az ebédlőnek túlsó ajtaja és Gedeon grófnak
-közeledő léptei felhangzának.
-
-– Uram! – szólt még e végső másodperczekben is a boldogságban úszó
-leányka. – Látnia kell, hogy én e nyilatkozatot vártam, reméltem és el
-voltam készülve a legelső kedvező alkalomra.
-
-Ezzel kebelébe nyúlt s onnan egy kék szalaggal összekötött papircsomagot
-vett elő.
-
-– Rejtse el!
-
-Többet nem szólhatott, mert Gedeon gróf jól megcsattintva az üveges ajtó
-kilincsét, kijött a verandára azon nevezetes hírrel, hogy fog már a
-kocsis!
-
-Szokás szerint semmit sem látott. A gyanú, kétkedés vagy épen a
-féltékenység eszébe sem juthatott. Mert zsebében hordva menyasszonyának
-szerelmes leveleit, oly rendületlenül állott hite, mint a Sion hegye.
-
-Különben is nagy úri házból származó gyerek lévén, születése óta szokva
-volt hozzá, hogy mindent készen kapjon kezébe s ha kellett valami, mások
-dolga volt legtitkosabb vágyait ellesni és megelőzőleg teljesíteni.
-Tehát azon érzék, hogy akármit is saját grófi szemével fedezzen fel,
-tökéletesen hiányzott benne.
-
-Az ebéd végétől a jelen pillanatig alig telt el húsz percz. És mennyi
-történt ez alatt! A mit két szerető szív csak hitt, most élő szóval
-bebizonyítva hallotta. Minő boldog megnyugvás ez a jövőre! Biztosan
-építeni a lerakott alapokra!
-
-A báróné szándékosan hagyta őket magukra. A jó gyermek szereti mamáját,
-s mégis csak a háta mögött szokta a kiválasztott ifjúnak szerelme titkát
-megvallani.
-
-De mikor a ház úrnője a lovak dobogásáról hallotta, hogy vendégei útra
-készülnek s nehány pillanatig a gondatlan vőlegény is az udvaron állong,
-veszedelmet sejtve, előrohant, hogy féltékenyen őrzött báránykáját a
-vérengző tigris körmei közül kiszabadítsa.
-
-Majdnem egyszerre, úgyszólván Gedeon gróf sarkában érkezett a verandára
-és fellélegzett, a midőn mind a hármat együtt találta.
-
-Vendégei ekkor már búcsúztak. Gábor gróf nagy tisztelettel hajtá meg
-fejét a hölgyek előtt. Gedeon gróf melegen szorítgatta legkedvesebb
-hugának kezét, mely az elmult pillanat óta örökre egy más férfinak
-tulajdonává lett. A leány bátor szívvel engedé kezét szorongatni és
-szépen meghajlott, a midőn rokona hangos csókot pattintott rája. A
-csókot a tüzeskedő vőlegény adta, de csak a közönyös hug fogadta.
-
-A két fiatal ember búcsút véve eltávozott.
-
-Sok ember, a ki hallott valahol harangozni, de nem tudta hol? azt hiszi,
-hogy a grófnék hitágazata közé tartozik a férfi vendéget, pöczkösen ülve
-maradva, bocsátani útnak. Valósággal így történik ez télen városban, a
-társaságban: de nyáron a falun, a kit szeretnek, nőt vagy férfit, oly
-szépen lekisérik a kapu aljáig, mint akármely más derék, vendégszerető,
-jó magyar ténsasszony teszi.
-
-Teljes sötét éj lőn, a midőn Gedeon gróf Gelenczére érkezett s barátját
-a kastély előtt leszállítá. Maga Kis-Gáthra ment éjjelezni, mert másnap
-Hevesbe készült, a hová, mint mondá, legalább két hétre, sok korhely
-pajtása fog össze gyűlni. Oly saison, mely alatt a szerelem és a
-vőlegénység ügyei bízvást szünnapokat tarthatnak.
-
-Így végződött az elátkozott kastély megrohanásának története.
-
-De hova maradt a ház titkainak földig való lerombolása?
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Gábor gróf otthon volt saját úri kényelmében. Az inas meggyujtá a
-lámpákat, a komornyik elhozta urának pongyola öltözékét. A vacsora is
-készen volt, de a gróf mindenkit dolgára küldött, kijelentvén, hogy
-semmire szüksége nincs, egyedül akar lenni és reggelig senki ne
-háborgassa.
-
-Megmenekedvén háznépének jelenlététől, bezárta az ajtót, a
-legkényelmesebb karszéket az asztal mellé tolta, a lámpák lángját
-föllebb csavarta s aztán (bocsássuk meg a boldog férfinak ezen
-gyöngédtelenségét) török dohányra gyujtott. Így lehet csak a csendes
-magányban szellemi gyönyöreket teljes mértékben élvezni! Az illatos
-füstgomoly adja meg az élmények fűszerét és koronáját.
-
-Végre ennyi készület után kivette kabátja zsebéből a kis leány
-papircsomagát, mely világos égszín szalaggal volt lekötve.
-
-Felbontotta s legelőször is az lepte meg, hogy a nehány lapból álló
-kötetke nem tentával, hanem csak rajzónnal van írva. Ez már jellemzette
-a kis leány helyzetét az anyai házban.
-
-– Mit fogok olvasni? Ha nekem adta: a tartalom csak engem illethet. Ha
-készen tartotta: akkor várta is az alkalmat, hogy átadhassa!
-
-Mindjárt első tekintetre látta, hogy ez nem levél, még kevésbbé napló,
-vagy napló-kivonat. Egyszerűen csak feljegyzése azon gondolatoknak,
-miket a fiatal embernek a legegyenesebb és legközvetlenebb forrásból
-megismernie kellett. Hogy lássa a helyzetet, vegye számba a nehézségeket
-s készüljön küzdelemre! Ez volt a tartalom; ez tünt ki azon sorokból,
-miket az olvasó a lapok forgatása között előre is kikapkodhatott.
-
-– Végre életemben először teljes bizalommal és háborgatás félelme nélkül
-beszélhet velem! Ebben lesz megírva felelete nyilatkozatomra: hogy
-szeretem!
-
-Ime az irat tartalmának egyes kiszakított részlete.
-
-*
-
-«Mikor én kis leány voltam, jött egyszer Réthfalvára egy idegen fiatal
-ember, a ki nem olyan volt, mint a többi. Ez sokat tanult, nem félt a
-széltől, a hidegtől vagy nyáron a nap égető sugaraitól. Többi
-ismerőseimtől soha mást nem hallottam, mint a mit én is tudtam; mindig
-előre megmondhattam, mit fog nekem beszélni? a ki hozzánk jött
-látogatóba s kijött velem a kertbe lapdázni vagy abroncsot dobálni.
-
-Hanem a ki most jött, az egy új világnak embere volt. Addig csak női
-munkát ismertem, vagy láttam, hogy az emberek szántanak, vetnek,
-aratnak, csépelnek. Legnagyobb csodám volt, ha valahol házat épitettek.
-De ez az új ember vasutat mért és vasutat csinált! Csekélységem
-érzetében megsemmisülve voltam. Míg én, a leányok és fiúk játszottunk,
-zongoráztunk, s az iskolai könyveket forgattuk: már éltek mások, a kik
-nagy szorgalommal magasabbra törtek, hogy tudományukból élhessenek és a
-hazának használhassanak.
-
-Ezt a fiatal embert a mamám meghívta egyszer ebédre. Én kiváncsi gyermek
-voltam és nagyon sokat kérdezgettem tőle. Eleinte féltem, hogy fárasztom
-és nem tart érdemesnek arra, hogy ily tudatlan gyermeknek felelgessen;
-de oly szíves és barátságos volt, hogy mindent, a mit megérthettem,
-megmagyarázott nekem. Sőt tán még tetszett is neki, hogy ily csacska
-gyermek annyira érdeklődik az ő különös mestersége iránt.
-
-Ma sem tudom, mennyit értettem beszédéből? csak arra emlékezem, hogy én
-ezt az embert csodáltam, tiszteltem, meghajlottam előtte és büszke
-voltam rá, hogy engem csak egy szavára is méltatott! E pillanat óta
-mindig untatott, ha egy diák vagy fiatal ember köznapi dolgokkal
-mulattatni akart engem.
-
-Mily gyermekes örömet érzettem, a midőn végre én is mondhattam e hősnek
-valamit, a mit ő nem tudott! Hogy a kertben a sírkőre metszett «g. Sz.
-G. h. e.» betűk annyit jelentenek: gróf Szabolcsy Gábor honvédezredes!
-Nagyon meglepte őt e név, mert őt is így hívták; de mint polgár nem
-akart rokonságot kötni a grófokkal!
-
-Aztán sokáig nem láttam. Már készen volt a vasút, jártak is rajta és én,
-legalább nappal, nem örömest mulasztottam el, hogy a kert kerítése
-mellől ne nézzem az átrobogó vonatot. Érzettem, hogy ez új dolog, új
-tünemény a nagy világ csodáiból a mi szegény vidékünkön.
-
-Egyszer megint közeledett a vonat és csodálkozva hallottuk, mint
-csendesedik gyorsasága s végre épen a mi kertünk fölött megáll. Erővel
-vittem mamámat, hogy lássuk, mi történt? de mikor oda jutottunk, a vonat
-tovább szállott s a pályaőr szép koszorúval a kezében jött elénk, hogy
-mamám engedelmével az ezredes emlékkövére tehesse.
-
-És mindjárt tudtam, hogy e megemlékezés Gábor napjának alkalmából
-történhetett. De mikor hozzá adtam, hogy e koszorút csak «ő» küldhette,
-mamám nagyon lepirongatott, hogy az idegent ily rövid szóval neveztem.
-Hallgattam, de azért ez az ő mindig ő maradt emlékezetemben!
-
-Az üvegházi friss virágokból font koszorú hamar elhervadott, a fagy is
-elhamvasztotta; a szélvész pedig a földre sodorta. Én nehány
-rózsalevelet imakönyvembe tettem; ma is ott van. A fonnyadt maradványt
-kandallóm tüzénél elégettem.
-
-Megint végtelenül sok idő telt el. Egy reggel azt mondta mamám, hogy
-nagy leány vagyok és elvitt Pestre. Jártunk ott ismerőseink estélyeire,
-a midőn egyszer, valahol megint szemem előtt állott az én régi
-ismerősöm. Elvegyült a férfiak közé, úgy viselte magát, mint egyik a
-többi közül, pedig már nagyon magas hivatalban volt. De nem tánczolt és
-nem kereste a leányok társaságát. Tehát én sem tánczoltam. A kik
-felszólítottak, valami ürügy alatt kimentettem magamat. Ő meglátott
-engem, megismert és meghajlott előttem. Soha addig nem érzett öröm tört
-ki keblemből s bizonyosan igen ügyetlenül, tán épen a betanult szabályok
-megtörésével viszonoztam irántam mutatott figyelmét. Mamám nagyon
-haragudott, hazavitt és keserűen szememre vetette, hogy egy idegen
-emberért legjobb barátinkat megsértettem! Nem tudtam, hova legyek a
-csodálkozás miatt? Honnan tudhatta mamám, hogy én azon idegenért nem
-tánczoltam? Oly mélyen belátnak az anyák gyermekük szívének rejtekébe,
-hogy ezt is kiolvashatják belőle?»
-
-– – Ez volt az első lapokon megírva. Csodálatos új világ! Mert van-e
-prózaibb foglalkozás, mint vasutat mérni és az építés munkálatait
-vezetni? És mégis akad leány, a ki ezen réven esik szerelembe! Mit
-mondtok erre költők, versfaragók és regénygyártók? Vasúti mérnök s egy
-báróné szép leánya! a ki ilyen embert, mint eszményképét vési szíve
-gyökerébe!
-
-Mily vakmerő szoczial-forradalmi újítás ez? a kevély sportman-ek kitünő
-pisztolylövők, mesteri kardforgatók és hírre kapott
-cotillon-előtánczosok ellen?
-
-Tudós férfiak! száraz szakemberek! vigasztalódjatok. Ismereteitek
-tárháza már nem csak pénz és hatalom többé, hanem varázs és hódító erő a
-női szívek megnyitására!
-
-Tovább olvasott.
-
-*
-
-«Anyám visszahozott Réthfalvára s velünk jött Würzheim báróné, hogy
-engem bölcs oktatásaikkal szívem halálos betegségéből kigyógyítsanak.
-
-Ah, de az orvosság csak növelte veszedelmemet.
-
-E percz óta egyebet nem hallottam: minő leírhatlan boldogság és földi
-mennyország Nagygáthy grófné lenni!
-
-Mindennap ismételték, mily tömérdek sok ezer hold földje van. Öt
-tiszttartó kormányozza uradalmait; alig van egy kis adóssága. Együtt él
-és pajtáskodik az ország legelső gavalléraival; minden kastélyban,
-minden palotában otthon van. A főrendek házában húsz mágnás indul
-szavazata után; a kaszinóban mindenki tisztelettel ad helyet neki.
-Minden főúri szalon üres, a hova őt meg nem kaphatták; a hol pedig csak
-öt perczre mutatta magát, az egész társaságra rávetette a fény,
-előkelőség és eleganczia jellegét!
-
-Azt mondták: gyermek! királyné nem lehetsz. Lenke kisasszony nem
-maradhatsz. Isten gondviselése választott a helyre, hogy Nagygáthy
-grófné légy!
-
-A felséges udvar ünnepélyein első rangú csillag leszesz. Százan néznek
-rád irigykedve. Ha a szinházban páholyodba lépsz s leülsz szemközt a
-szinpaddal, az egész nézőtér susog, mindenki bámulja párisi legújabb
-toilettedet és sokáig senki sem figyel a játékra. Ezeren sóhajtják: ez
-Nagygáthy grófné! Oh ha én lehetnék helyében! A közönség önmagát is
-többre becsüli, ha kegyesen leereszkedtél és egy vagy két óráig
-ugyanazon élvezetben részesültél.
-
-Férjed a czímek és rendjelek közt úgy válogathat, mint más, ha a piaczon
-cseresnyével kinálják. Ha unatkozik itthon, kinevezteti magát
-nagykövetnek Párisba, Londonba, Berlinbe s neve örökre fönmarad a
-történelemben, ha a nagyhatalmak kongresszusának békeszerződéseit
-aláírja. Őszszel aztán lerándul Pestre s ha a király rókavadászatot
-tart, férjed az egyedüli gentleman, a ki igazi angol szabótól varrott
-vörös frakkban nyargal a mezőkön.
-
-Mama és a tábornokné egyáltalában nem érthetik, hogy ha Ó-Anglia
-királynéja nem lehetek, mért nem leszek az, a mi utána mindjárt
-következik: nagygáthi Nagygáthy grófné! ma ő méltósága, holnap ő
-exczellencziája.»
-
-– – Ez megint egy pár lap volt a kis leány jegyzeteinek fejezeteiből.
-Gábor grófot ezen sorok kissé megvigasztalták. Nemcsak azért, mert
-szívének szerelme nem akart Nagygáthy grófné lenni: hanem mert e
-felolvasott szövegben a humor és irónia nyomait vélte feltalálni. A ki
-pedig így ír, az szenvedhet ugyan, de nincs kétségbeesve.
-
-Újra tovább olvasott.
-
-*
-
-«Mikor látták, hogy e szemvakító fénysugarakkal rajzolt kép engem el nem
-szédített: vezeklés által akartak megtéríteni.
-
-Egy reggel azt vettem észre, hogy szigorúan őrzött rab vagyok. Különféle
-ürügy alatt soha egy pillanatig sem hagytak egyedül. A kényelemszerető
-Würzheim báróné szobámba hozatta ágyát. Azt mondta, álmában mindig
-férjének halotti arczát látja és fél magában hálni.
-
-Nem sokára azzal fenyegettek, hogy ajtómat kívülről lakattal zárják le;
-ablakomat lepecsételik s csak a mama és a tábornokné között lépdelve
-mehetek ki friss levegőt szívni.
-
-Nevetve kérdeztem Würzheimné nénit: talán feltennék rólam, hogy képes
-volnék a szülői házat szökve elhagyni? A tábornokné felelé: ezt a
-merényletet nem tanácsolná, mert bizonyos helyen három véreb van
-elrejtve, milyenekkel Amerikában a szökevény rabszolgákat szokták hajdan
-visszahurczoltatni. Ez mese s a tábornokné agyában fogamzott ízetlen
-ijesztgetés volt.
-
-Egy más alkalommal így szólott hozzám önkéntes börtönőröm: Lenkém, te
-megátalkodott gyermek vagy. Egyszer majd betoppant hozzánk Nagygáthy
-gróf egész sereg násznéppel. Mi téged felöltöztetünk menyasszonyi
-ruhába, te pedig a templomban, Isten szent oltára előtt, elkövetheted a
-botrányt, hogy igen helyett daczos nem-et kiálts! Nagyon könnyű volt
-erre a felelet. Nénikém, mondám, ily borzasztóság nekem soha eszembe sem
-juthatott. De ha már megtanítottak rá, végső szorultságomban tán hasznát
-is vehetem szíves oktatásainak. – Úgy beszélt velem e hölgy, mint valami
-nyolcz éves gyermekkel.»
-
-– – Mindinkább oszlani kezdett az elátkozott kastély titkainak homálya.
-Würzheimné nem azt beszélte el Cseklész grófné kertjében, a mi történt,
-hanem a mit képzelt.
-
-Álljunk meg ismét egy szóra.
-
-Hogyan? Oly díszes és előkelő hölgy, mint Würzheim báróné, csak nem
-hazudhatott?
-
-Valóban ezt nem tette. Legalább nem hitte, hogy teszi.
-
-Azonban azon úri körben, melyben Cseklész grófné volt a hangadó, oly
-nagyon divatozott a túlzás és a drasztikus előadási modor, hogy a
-társaság más tagja is a mesternőt több vagy kevesebb szerencsével
-utánozni igyekezett.
-
-De nagy különbség volt a grófné és a báróné között! Mert Cseklész
-grófnét minden jelenlevő mindig tökéletesen értette. Valamint olvasóink
-is mindig tisztában voltak, mikor kell beszédét betűértelemben venni,
-mikor pedig csak a szónoklati figurák szabadságai szerint. Cseklész
-grófné a modorban hajtogatta a sulykot jó messzire, de a száraz
-tényekben soha. Kis dolgoknak adhatott nagy nevet; apró bajocskák
-elmesélésében felhúzhatta a tragédia legmagasabb szárú kothurnusait.
-Mindez pusztán csak methodus volt, mely ha sikerült, a csevegő számára
-az elmésség és szellemesség koszorúit is megszerezheté.
-
-Ellenben Würzheim báróné az uralkodó modort a legszerencsétlenebbül
-utánozta. Ő nem a modorral űzött pompát, hanem egyszerűen meséket
-mondott el, mint tényeket, mint megtörtént eseményeket. És mégis
-követelte, hogy a hallgatók úgy értsék meg őt is, mint Cseklész grófnét,
-a kit igen fonákul vett utánzandó mintájául!
-
-Olvassuk Lenke kisasszony jegyzeteit egy lappal odább.
-
-*
-
-«Ez alatt Gedeon bátyám gyakran küldött mamám czíme alatt hozzám igen
-érzékeny és fellengős leveleket. Mamám átadta nekem, mint rám nézve
-megtiszteltetést és kitüntetést; de egyet sem olvastam el közülök! Csak
-ebéd alatt hallottam, hogy az epedő szerelem lángolóbb szavakban még
-soha papírra nem ömlött.
-
-Szigorú parancsot vettem, hogy hasonló érzelmeket kifejezve, választ
-írjak. Ezzel elérkezett a pillanat, melyben engedetlen gyermeknek
-kellett lennem. Mintha az ég sugalta volna, hogy ily kérdésben szabad
-akarattal birok! De érzettem, mily lázadó vagyok s kértem a könyörülő
-istent, vegyen magához.
-
-Egy gyengébb órámban mégis megigértem, hogy válaszolok a levelekre, ha
-szabadon írhatok és senkitől nem ellenőrizve, küldhetem a postára.
-Beleegyeztek; de mikor lepecsételve volt levelem, mamám feltörte,
-elolvasta és tűzbe vetette. Csodálkozásomra e percztől fogva senki sem
-szólott e dologról.
-
-Ellenben most következtek legszomorúbb napjaim. Mamám nem szólott
-hozzám; ebédkor csak a tábornoknéval beszélt; senki sem voltam a háznál.
-A zárda növendékei is megneheztelnek egymásra, egyik leány három napig
-nem néz a másikra, de a negyedik estén könnyek zápora közt borulnak
-egymás mellére s a barátság forróbb, mint valaha volt. De mamám haragja
-napok multán még növekedett: eddig nem akarta jelenlétemet észrevenni,
-most fenyegető tekintetet vetett felém. Számüzettem anyám asztalától;
-mint idegen éltem a házban; épen hogy tűrtek és el nem űztek. Mamámnak
-nem kellett más leánya, mint a ki Nagygáthy grófné lesz. A kinek e
-boldogság nem tetszik, keressen másutt édes anyát, ha talál.
-
-És mégis!
-
-És mégis ezek daczára tudom, hogy mamám szeret engem. Én vagyok egyedüli
-kincse, öröme és vigasztalása. Egyedül csak azért elégedetlen, mert nem
-tudok oly értelemben boldog lenni, mint ő, az én érdekemben elhatározta.
-
-Mamám háladatlannak tart, mert egész életét csak az én boldogságom
-biztosítására szentelte.
-
-Egyedül én miattam élt úgy, hogy az egész vidék fösvénynek tartja. Pedig
-nem fösvény. Távol, messze távol van nemes lelke ezen aljas
-szenvedélytől. Senki jobban nem tudhatja, mint én, hogy mamám a pénzt
-megveti. Számtalanszor láttam, hogy a bankjegy-csomagokhoz keztyűtlen
-kézzel nem nyúl. Bedobja a vasszekrénybe, elfordul tőle s csak nyomorú
-eszköznek tekinti.
-
-De mért gyüjti mégis a pénzt? Ha neki nem kell, kinek akarja adni?
-Nekem! egyedül csak nekem, hogy ha Nagygáthy grófné leszek, ne menjek
-szegényül a dúsgazdag házhoz! Sok pénzt kell vala vinnem: nehogy azt
-mondják, a Réthfalvy báróné leánya mindent egyedül férjének köszönhet.
-Ne mondják, hogy Gedeon gróf nem is úri állapotához méltókép házasodott;
-hanem megtetszett neki egy síma arcz, leszállott a magasból s
-helyrehozhatlan hibát követett el!
-
-Fösvénység vagy rút önzés ez? Bizonyára nem. Szereti, bálványozza
-leányát; mindent feláldoz érte, hogy boldoggá tegye: de csak az ő módja,
-gondolata és felfogása szerint!
-
-Van nekünk egy Jetty nevű szobaleányunk, a ki néha részvétet mutat
-irántam. Már Pesten is megnyugtatott egykor, a midőn egy válságos órában
-megsúgta nekem, hogy bizonyos fiatal ember, a ki ugyanazon házban a
-harmadik emeleten lakott, erősebb, mint alattomos ellenségei és az angol
-nyelvtant vette kezébe egy új élet megkezdésére. Egy este szobaleányunk
-így szólott hozzám: Titkot mondok. Würzheim báróné iróasztalának
-fiókjában lángbetűkkel írt szerelmes levelet találtam Nagygáthy grófhoz.
-Az első pillanatban szörnyű csodálkozásomban sóbálványnyá változtam. De
-mikor eszembe jutott, hogy ez már a hetedik levél, melyet a
-tiszttartóhoz kellett vinnem, hogy feladja a postára, mintha az ég
-sugalta volna, eltaláltam, hogy a báróné egyszerűen az én kisasszonyom
-nevében irogat Trouvillebe! Jó lesz ezt tudni és a jövőben magát ahhoz
-tartani: de az égre kérem, el ne áruljon!
-
-Én inkább nevettem, sőt örvendettem, mint méltatlankodtam vagy
-bosszankodtam. Ez magyarázta meg, miért nem sürgette mamám innentúl a
-levélírást Gedeon bátyámhoz. Épen ezutáni napokban volt nálunk Cecilie
-néni és onnan hozott nekem vigasztalást, a honnan egyedül vártam és
-reméltem.
-
-Ekkor határoztam el, hogy míg ebéd idején szobámba zárva, lelkem
-szabadságot élvez, felhasználom a kinálkozó alkalmat. Ha Nagygáthy gróf
-egymásután kapja a hamis és értéktelen leveleket: birjon tőlem igazi és
-csalhatatlan zálogot az, a ki engem szeret és a kit én, míg élek, örökre
-szeretni fogok. _Lenke_.»
-
-– – Ez volt az oly bizalommal átadott jegyzetek tartalma. Így lettek az
-elátkozott kastélynak hihetetlen titkai földig lerombolva.
-
-Az első pillanatban azonban a fiatal ember előtt csak az birt minden
-egyebet megsemmisítő értékkel, hogy a kit ő szeret, az is őt viszont
-szereti. Nem kellett neki más e világon.
-
-Csak később a másodszori figyelmes olvasás után értette meg, hogy a
-Trouvillebe küldött rémségesen szerelmes levelek szerzője nem más, mint
-maga Würzheim báróné!
-
-Ez nagy ujság, óriási felfedezés volt. Csakhogy nem lehetett Cseklész
-grófné társaságában e történetkét vígság és nevetközés mellett közvagyon
-gyanánt odavetni. Pedig leírhatlan élvezet leendett, mint balladai
-hősnek: megszabadítani a réthfalvi kastélyt az átok súlya alól s
-helyében fél mázsás kalapácscsal agyon verni a temesvári győzőnek
-hátrahagyott özvegyét!
-
-Különben pedig a bevallott viszonszerelem után így volt minden legjobb
-rendén, mint a hogy történt.
-
-Ha kiderül, hogy egy anya feledkezett meg annyira magáról, hogy leánya
-nevében levelezésbe bocsátkozott: ez gyűlöletes, visszataszító és
-természetellenes merénylet leendett. Ha a szobaleány irogat; ez
-ízléstelen, aljas és megvetésre méltó cselekedet. De ha Würzheim báróné,
-a réthfalvi borzalmasságok feltalálója és hirdetője marad a mártásban:
-akkor a kölönben is piquant história a legmulatságosabb s legkomikusabb
-színbe volt öltöztetve.
-
-
-
-
- XIX.  (Rögtön fenyegető hírek érkeznek Réthfalváról.)
-
-Gábor gróf a következő napokon otthon maradt. Elvesztette kedvét
-ellátogatni Cseklész grófné kastélyába, bár jól tudta, hogy várják oda,
-s elmaradását elpártolásnak, sőt háladatlanságnak fogják nevezni.
-
-Érzette, hogy mint a társaság tagja, kötelessége lett volna réthfalvi
-látogatásának eredményeiről számot adni; de szíve szerelmének édes sorai
-nemesebb és magasztosabb hangulatba hozták kedélyét. Átlátta, hogy
-érzelmekkel telve, nem találhat helyet ott, a hol tisztán és egyszerűen
-csak mulatni akarnak és nem sokat gondolnak azzal, kinek rovására
-szereznek maguknak tréfát és nevetközés közben eltöltött egy pár órát?
-
-Cseklész grófné mint pártfogó és önként ajánlkozó közbenjáró méltán
-neheztelhetett az elhanyagoltatás miatt. De nagyvilági hölgy létére is
-tudott elnéző és engedékeny lenni, a hol mentségül a leggyöngédebb
-érzelmeknek tiszteletben tartása jött tekintetbe. Tudta, hogy az ő
-házában, a könnyű vérűek társaságában, komolyan szerelmes férfi, a ki
-titkát őrizni tartozik, csak unalmas szerepet játszhatik. Tehát tűrt és
-biztatta vendégeit folyvást a következő nappal.
-
-De a kinek egyszer oly bizalmas és barátságos levelet küldött; a kinek,
-kastélyát, második otthonául felajánlotta, nem tehette, hogy azt
-másodszor is meghíjja.
-
-Ily finom érzékkel biró körben, mindig felteszik, hogy a szívesen látott
-vendég, a legfontosabb ok nélkül nem maradhat távol.
-
-Egy reggel, a midőn, szokás szerint egy lovas legény a legközelebbi
-vasúti állomásról meghozta a postát, a sok hirlap és más küldemény
-között egy magán levél is elékerült a csomagból.
-
-– Lássuk, ki ír?
-
-Feltörte a pecsétet és olvasá:
-
-«Szatmár, szept. 4.
-
-Méltóságos gróf!
-
-A midőn István napján, méltóságodnak aláírásával, levelet vettem,
-őszintén megvallom, hogy első gondolatom is az volt: valamelyik
-hivatalbeli kollegám űz velem izetlen tréfát. Magam vagyok vén legény a
-vasút szolgálatában és a fiatalabbak szeretnek kikapni az öregen.
-
-De mikor a gelenczei uradalmi fiskális hozzám hozta az adományozó
-levelet, a telekkönyvi kivonatot és a pénzügyigazgatóságtól kiadott
-nyugtát az átiratási illetéknek megtörtént lefizetésétől, mélyen
-megilletődve tapasztaltam, hogy csakugyan minden az én nemes grófom
-akaratából ment végbe.
-
-Szememnek hinnem kellett, de lelkem mégis kétkedett, hogy oly csekély
-szolgálatokat, miket csak kötelességem érzetében teljesítettem, ily
-rendkívüli jutalomra lehessen érdemesíteni.
-
-Engedje meg gróf úr, hogy irántam mutatott kegyességét, a legelső
-alkalommal élő szóval köszönhessem meg. Most csak azt mondom: bizonyos
-ugyan, hogy méltóságod ezen kegyét érdemetlenre pazarolta, de
-háladatlanra semmi esetre sem.
-
-Rögtön lemondtam hivatalomról. Miután nyugdíjt nem kértem, az
-értesítést, hogy kivánatom teljesült, a forduló postával megkaptam.
-Mihelyt tehát megérkezik utódom, családostól együtt átköltözöm azon
-birtokra, melynek minden fűszála, míg élek, csak arra emlékeztet, hogy a
-legszentebb hála kötelességeit vállaltam el és csak akkor leszek boldog,
-ha bár életem koczkáztatásával is, méltóságodnak bármely érdekében hű
-szolgálatot tehettem.
-
-_Nagy István_.»
-
-Örvendett a fiatal ember e levélnek és előre elgondolta, mily kellemes
-perczei lesznek, ha bekalandozván földjeit, olykor a jó szomszédhoz is
-bekopogtathat és mások jelen nem létében, elbeszélget vele, dicső
-atyjáról, édes anyjáról és a lengyelkei élet emlékeiről.
-
-A hirlapokban szokás szerint semmi új, érdekes vagy vigasztalást igérő
-esemény. Fel volt melegítve, a mi két héttel ezelőtt történt. De a
-zemplénmegyei közlöny harsogó trombitaszóval hirdette, hogy Szabolcsy
-gróf egyik régi hivataltársát, a kivel legbensőbb barátságban élt,
-rendkívüli ajándékkal lepte meg: a szerény állomásfőnökből egyszerre
-jómódú földesúr lett.
-
-Ismét nehány nap mult el.
-
-Egyszer, épen delet harangoztak a faluban, a midőn lovas legény érkezik
-a kastély elé és levelet hoz Cseklész grófnétól.
-
-A fiatal ember megijedt, mert tudta, hogy egy újabb meghívás, valamely
-fontos közbejött esemény nélkül nem érkezhetett hozzá. Tehát az ő
-számára van nagy ujság és nemcsak azért szükséges jelenléte ott, hogy a
-vendégek kiváncsiságát kielégítse.
-
-Olvassuk a grófné levelét:
-
-«Kedves Gábor!
-
-Ön boldogan aluszsza az igazak álmát s nem tudja, hogy reggeliző szobája
-alatt, a pinczében, százezer kilogramm dynamit van lerakva. Akkor akar
-fölébredni, ha a levegőbe röpült?
-
-Jőjjön ebédre, ma, hozzám és hallja a roppant ujságot Réthfalváról, mert
-már a verebek is csiripolják egész Zemplénben.
-
-Tegnap Réthfalván voltam és borzasztó összeesküvést fedeztem fel
-Gelencze ellen. Úgy látszik, hogy a kis leányt léggolyón akarják
-elrabolni Hevesmegye fekete oczeánjának valamelyik puszta szigetére.
-
-Tán tréfálok? Az egész Európa tudja, hogy beszédemben, írásomban minden
-nagyítást kerülni szoktam. Hanem a mit láttam, azt láttam.
-
-Kérdi mit láttam? A báróné nagy titokban valami fehér jószágot mutatott
-nekem. Úgy ragyogott mint a sarköv örök hava! Aztán egész tele marokkal,
-ajándékba küldött brillantokat. Saját kezemben tartottam s a legkisebb
-nagyobb volt mint a malomkő, Pesten a Concordia gőzmalomban. Mikor
-felragyogott előttem e kincs a gyönyörű à jour foglalványban,
-megesküdtem, hogy ha még egyszer valaha, ezred évek mulva, egy más
-geologiai korszakban, újra e világra születek, csak Nagygáthy grófné
-akarok lenni! Kap-e Cseklész úr, helyembe, más kárpótlást és hasonló
-tartós boldogságot? az az ő dolga.
-
-_Cecilie de Cseklész_»
-
-Ez grófnéhoz méltó bolond levél volt, de mégis szóról-szóra érteni
-lehetett. Levonva a hóbortos modort, világosan meg volt írva a tény,
-hogy Réthfalván igen gyanus, sőt veszedelmes jelek mutatkoznak. A pompás
-fehér öltözék, a vőlegénytől küldött ajándék, bebizonyította, hogy
-menyasszony van a háznál.
-
-A megrémült fiatal ember rögtön befogatta lovait és ötven percz alatt
-Cseklész grófné kastélyának kapuzata elé érkezett.
-
-Szokás szerint ez órában az egész társaság a kertben mulatott. Nagy
-örömmel fogadták itt a gelenczei szomszédot s miután a vendégek
-(legalább hivatalosan) nem tartoztak tudni, hogy Gábor grófot a
-réthfalvi események közelebbről is érdekelhetik: történt, hogy fél óra
-multán ő is együtt úszhatott a forgalomba hozott hirek özönében.
-
-Kissé boszankodott ugyan, hogy ezen csevegések és ujságolások alatt
-kénytelen volt a közönyös hallgatónak szerepét játszani. Lelkében ugyan
-az Aetna tüze háborgott; de azért ő is csak nevetközött a többiekkel.
-Mert ha jó társaságban meg van is engedve, hogy valaki boldogtalan
-szerelmes legyen, igen izléstelen köznapiság a szív fájdalmát nyiltan
-elárulni, tüzeskedni, vagy hamleteskedni s ezáltal másokat untatni!
-
-A mint a társaság szüntelenül mozgott, forgott, majd szétoszlott és újra
-összegyülekezett, Cseklész grófné a legelső kedvező alkalommal a fiatal
-ember karjára támaszkodik s ketten belebb sétáltak a kanyargó utak és
-terek árnyai közé s leültek azon padra, melyen a mult héten a Würzheim
-bárónéval tartott titkos konferenczia is végbement.
-
-A grófné, minden szokott bevezetést mellőzve kezdé:
-
-– Annyi tarka és hihetetlen hír érkezett ide Réthfalváról, hogy
-elhatároztam véget vetni a bizonytalanságnak s tegnap, egyedül, csak
-komornám társaságában áthajtattam a bárónéhoz.
-
-– És mindent saját szemével látott?
-
-– Mindent és sokkal többet, mint legvadabb képzeletemben vártam. Már
-messziről feltünt, hogy a kastély kormos falai vidám világos színre
-vannak kimeszelve. A kapu előtt emelvény állott és azon két zubbonyos
-szobrász faragta és javítgatta a párkányzat fölött álló családi czímert.
-A puszta kert földjét felásták és fűmagot vetettek belé; közel a házhoz
-műkertészek dolgoztak, gyepkoczkákat raktak le s virágokat ültettek,
-cserepestől. Az udvaron egy kocsis négy lovat sétáltatott; a nyitott
-szin kapujából egészen új és igen díszes kocsi fénylett elé.
-
-– A réthfalvi kastélyban?
-
-– Valóban félni kezdtem, hogy kocsisom, tévedésből valami gazdag
-zsidónak frissében összeprolongált kastélya elé hajtott. A nagy teremben
-kettős létrákon szobafestők ágaskodtak; egy csoport mázoló az ajtókat
-tölgyfa-szinre festette. Épen most hoztak Pestről két nagy tükröt és a
-báróné méregette a falat, a hova felaggathassa!
-
-– Nagyon meg volt lepetve?
-
-– Úgy látszott, de nem mutatta. Olyan szivesen fogadott, mint a
-házasszonyok szoktak, ha épen sürgős foglalatosság között találjuk őket.
-Miután előre kimondtam, hogy ebédre nem maradhatok, bevezetett egy
-szobába, mely eddigelé legalább, nem volt fenekestől felforgatva.
-Feltünt előttem, hogy a báróné boldog és elégedett. A kétkedésnek és
-bizonytalanságnak egy vonása sem rajzolódék homlokára.
-
-– Ez rettenetes fenyegetés ellenem.
-
-– Kivételkép igen közlékeny volt irányomban; ezerfélét beszélt, a mire
-kiváncsi nem voltam. Bevitt a garde-robe-ba, a hol egy egészen új s csak
-gyalult deszkából összeszegezett rakasz állott, rajta a vasuti
-szállítmányjegygyel: Páris–Budapest. Megnyitá ajtaját s belől valami
-fabunkóra akasztva, töretlenül, a legpompásabb menyasszonyi toilett
-függött. Csak a leány hiányzott belőle.
-
-– Világos készület a lakodalomra.
-
-– Később hálószobájába vezetett s ott felnyitá előttem mesés hírű
-pénzszekrényét. Megmutatta az ajándékba vett ékszereket. Mondhatom,
-nagyon értékesek voltak. Ha nekem ilyenek volnának, rögtön eladnám s a
-pénzt kellemesen elkölteném. Mert hogy viseljem is, arra oly
-czikornyásan divatosak voltak, hogy az izlésnek még nyoma sem
-maradhatott rajtok.
-
-– És a menyasszony?
-
-– Ennek még a szinét sem mutatták nekem. A báróné példálózkodott ugyan
-valami rögtön bekövetkezett migraine-re; de nem érthettem: ő szenved-e
-benne, vagy a leánya?
-
-– És a lakodalom napja?
-
-– Csak azt hallottam: ma-holnap; rövid időn; legközelebb. De ha a báróné
-meghatározott napot nem említett, a nyilt szerénytelenség vádja nélkül,
-bővebben nem kérdezősködhettem. És most?
-
-– Igen, grófné; ez a kérdés: és most?
-
-– Azt már mondtam, hogy én hirhedt házasságszerző vagyok, és
-természetemnél fogva, mindig a hű és regényes szerelmesek pártján állok.
-
-Ez igaz is volt, habár a grófné ezen állítását élő példákkal be sem
-bizonyíthatta volna. Csak annyi kétségtelen, hogy mindig különös
-érdeklődést mutatott a szívügyek iránt. Lehet, hogy ez tisztán csak
-szíve jóságából következett; de inkább valószinű, hogy ily beavatkozása
-által főleg magának akart izgalmat, sürgős foglalkozást, vagy kellemes
-időtöltést szerezni. Ha sikerült, büszkén aratta le győzelmének
-gyümölcsét; ha balul ütött ki, nevetett, kiverte fejéből s nem szerette,
-ha mások emlékeztetik rája.
-
-Különben jól tudta, hogy Gábor gróf is csak elérhető lehetőséget várhat
-tőle. Igazi grófnétól ez is sok. Ilyen szíves segítség volt tőle, hogy
-egyszer egy szerelmes levélkének kézbejuttatását magára vállalta. De
-csattanós históriákra, vagy erőszakos szerelmi coup d’état-ra még
-gondolatában sem vállalkozott. Elég önmegtagadás volt tőle, hogy új
-hirek közlésének czímén másodszori meghivót küldött egy férfinak, a ki
-az egész őszi idényre szivesen látott vendégként volt fogadva.
-
-Gábor gróf büszke lehetett e kivételes kitüntetésre; de az avatottabbak
-mégis suttogták: mérnökből soha sem lesz igazi gróf. Ezek közől senki
-sem követheti el a hibát, hogy legközelebbi szomszéd létére, minden
-mentség nélkül, két hétig se nézzen a vendégszerető ház felé.
-
-Egyik hiba után a másik következett. Gábor gróf, hogy rossz kedvével
-másokat ne untasson, igen kereste a magányt. Ebéd alatt szivesen vette,
-ha mások sokat és víg dolgokat beszéltek, neki pedig békét hagytak. Oly
-magaviselet, mely ilyen körben nem maradhat észrevétlenül.
-
-Rettenetes állapot az, dúsgazdag lakoma, tréfa és nevetközés közben,
-csak kényszerüségből mosolyogni, belől pedig sötét kételyekkel küzdeni
-és odavetni lelkét a marczangoló kétségbeesésnek.
-
-Már késő este volt, a midőn az illem megsértése nélkül parancsot
-izenhetett kocsisának, hogy fogjon.
-
-Mikor pedig felült és őszi könnyü felöltőjét felvette, csak azt várta,
-hogy kocsija felzökkenjen az országútra.
-
-Akkor előre hajlott, kezét a kocsis vállára tette és parancsolá:
-
-– Hajts Réthfalvára. Olyan gyorsan, a mint a ló csak élve megbírja.
-
-Mit akart ott, most, éjjel?
-
-
-
-
- XX.  (Igen uriatlanul töltött éj.)
-
-A kényelmes kocsi gyorsan koczogott az uton, egyenesen dél irányában.
-
-A szenvedély, nyugtalanság, féltékenység és kétségbeesés hordta a fiatal
-embert, a ki nem gondolta meg hidegen, hogy mit cselekszik?
-
-Mert ha kocsija, lova van az embernek, a jól kavicsolt úton elébb-utóbb
-ott lehet Réthfalván: de csak akkor jusson először eszébe: mit akar ott?
-mi a czélja? minő sikert remélhet?
-
-Oda ment éjjel, a hol nappal is hiába kér bebocsáttatást. A báróné nem
-fogadja el látogatását s még nagy udvariasság lesz tőle, ha tagadó
-válaszát valami köznapi mentséggel indokolni kegyeskedik!
-
-Ilyen helyre sietett ő, éjjel!
-
-Egy pár óra mulva meg fog érkezni és nem fogja tudni, mihez kezdjen?
-Vendéglő, mely szobával is szolgálhat, a mezővároskákban is ritka. A
-falukban pedig csak zsidó korcsmáros mér bort és pálinkát. Tehát a falu
-szélén álljon meg a csinos úri fogat? mit mond erre a kocsis, mit
-mondanak az elkényeztetett urasági lovak?
-
-Paraszt háznál keressen szállást? Ezt kap mindenütt, a hova bekopogtat,
-még a vándor iparos legény is, ha tud magyarul. Hogy ne találna hajlékot
-a gelenczei gróf!
-
-De majd felvirrad reggelre. Az egész falu összecsődül a hirre, minő
-fényes úri vendéget kapott Pap Tamás uram, a ki csak negyedtelkes gazda
-és már kétszer telelt ki Ujhelyen a vármegye költségén.
-
-A báróné mindjárt a reggeli kávé mellett értesül a nagy ujságról s mint
-kétfejü sárkány őrzi meg leányát, el nem bocsátja szeme elől, nehogy a
-felhők közől levélke hulljon kezébe.
-
-De hát ha őrizni sem kell többé a feledékeny kis leányt? Hogy a szomorú
-külsejü házat kijavítják, a termeket festik és újra butorozzák, a kertet
-csinosítják: más okból is történhetik. Ki tudja? végre tán a báróné is
-ráunhatott az őt lealázó fösvénységre s ezután több csinosságot, több
-kényelmet akar élvezni. Hanem a menyasszonyi ruha megrendelése és gyors
-megérkezése sokkal fenyegetőbb jelre mutatott. Menyasszony nélkül nincs
-menyasszonyi öltözék. Legalább rendes körülmények között még nem látott
-ily készületet senki. De hogy a báróné a nagy értékü ékszereket is
-elfogadta, sőt nagy örömmel mutogatja is: ez minden kétséget
-eloszlatott. Ily kincset csak az elismert, elfogadott vőlegény
-küldhetett menyasszonyának.
-
-Ha ez így van, mit lehet ellene tenni? Mit használnak most már a kis
-leánynak titkosan írt és oly magasztos lelki hevület közt átadott
-jegyzetei? A ki a legfelsőbb biróság előtt elveszté pörét, sehova sem
-felebbezheti ügyét. A leányka szerelmes levele nem váltó, melyet minden
-esetben ki kell fizetni. Mi volt tehát hátra? mi volt még itt elvégezni
-való? Hogy a változékony gyermeknek szemrehányásokat tegyen? ez
-férfiatlan tett lett volna.
-
-És mégis hajtatott gyorsan Réthfalva felé. Belevágott a legdiákosabb
-szinezetü kalandba. Ez nem illett hozzá, a régi positiv mérnökhöz, a
-későbbi osztálytanácsoshoz, de tán a mai fiatal grófhoz sem.
-
-Ilyen ember adhatná fejét arra, hogy éjjel lesse a házat, körül sétálja
-a báróné kuriáját; kitegye magát azon lehetőségnek, hogy valaki
-megállítsa és kérdőre vegye?
-
-Sőt, hogy a legprózaibb esetet is számításba vegyük: hát ha a falu
-komondorai megugatják és körülveszik? Azalatt pedig ama hűtlen és
-könnyelmű teremtés teljes lelki nyugalommal alszik és álmodik azon
-boldogságról, mely őt, az irigylendő Nagygáthy grófnét, várja.
-
-Mindez nem jutott a fiatal ember eszébe.
-
-Legalább nem az első perczekben, a lelkében keletkezett féltékenység
-furiáinak foga között.
-
-De mentől inkább közeledett és a hűvös éji szellő megcsapkodá lázas
-forróságban lángoló homlokát, annál inkább kezdett visszatérni régi
-hideg megfontoló tehetsége. Nem annyira ugyan, hogy útjából
-visszaforduljon, de legalább gondolkodni kezdett vállalatának gyakorlati
-nehézségeiről.
-
-Már lehetett esti tizenegy óra, a midőn egyszerre a távolból, a mérnök
-fülében igen ismeretes tompa dörömbölés hangja közeledett. Ezt éles
-fütty követé s a vonat, a nem messze fekvő állomás előtt egy perczre
-megállott.
-
-– Hah! ez jó gondolat.
-
-Az egykori főmérnök a vasut összes itteni állomásfőnökeit jól ismerte.
-Tehát volt a szükségben szállás és éji nyugalom magának és meglehetős
-hely a kocsisnak és lovaknak.
-
-Parancsolá tehát, hogy kocsisa egyenesen a pályaudvarba hajtson be.
-
-Csakugyan régi ismerősére talált, a ki legelőször is azt hitte, hogy a
-gróf azért igyekezett ide, hogy az átmenő vonaton hazafelé utazhasson.
-
-A gróf barátságos vendégszeretetet kért és nagy szivességgel nyert is.
-Annál nagyobb volt az állomásfőnök csodálkozása, a midőn a gróf
-kijelenté, hogy bizonyos elhalaszthatlan ügyben, mely egyedül és
-személyesen csak őt érdekli, rövid megpihenés után, útra fog kelni, még
-pedig gyalog!
-
-Oly határozottan mondá ezt a gróf, hogy az állomásfőnök nem sok szót
-vesztegetett az ellenkező tanács ajánlására, hanem vendégét, nagy
-sajnálkozással útra bocsátotta.
-
-De nem egyedül. Először, adott kezébe egy hatalmas bunkósbotot,
-másodszor elészólított egy kocsitoló szolgát, azon utasítással, hogy a
-gróf urat kövesse és minden parancsolatának engedelmeskedjék.
-
-Így tehát ketten mehettek.
-
-Hová? Réthfalvára, mely e helyre, gyalog menve, egy órányi távolságra
-esett.
-
-A mozdony füttye, az állomásfőnök egyenruhája, a kiséretül adott
-kocsitoló, egyik eszmét a másik után sugta az egykori mérnök fülébe.
-
-Most már nem búsult többé az éji szállásról és a nappali búvó helyről,
-honnan igen sokat láthat, a mi a kastély körül történik.
-
-Ez a biztos hajlék pedig a pályaőr háza volt, mely a kastély felső
-kertjének tőszomszédságában állott. Ő maga mérte ki helyét; ő maga
-ügyelt az építkezési munkálatokra.
-
-A pályaőrt pedig jól ismerte. Itt állítá meg ő egyszer a vonatot és épen
-ezen öreg embert küldé be a báróné kertjébe, friss virágokból font
-koszorúval, az ezredes sírjára.
-
-A töltés tetején senkinek sem szabad járkálni, most azonban Gábor gróf
-magas pártfogás alatt állott s ha valahol az őrök megállították őket, a
-kisérőül adott kocsitoló csak azt mondá: félre az útból; nem látod, hogy
-én vagyok?
-
-Ezen teljes érvényű útlevél mellett négy, öt pályaőr birodalmán is
-akadály nélkül áthatolhattak, míg végre a réthfalvi kert kerítése alá
-értek, a hol a pályaőr, egy tehervonatra várakozva, földre tett lámpája
-mellett édesdeden szunnyadozott.
-
-Öreg legény volt már Márton bácsi s nagyon megijedt, a midőn nem a
-közelgő vonat, hanem egy pár sötét alak ébreszté fel őt álmából.
-
-A gróf megköszönte a kiséretet és herczegi borravalóval vett búcsút a
-kocsitolótól.
-
-Az öreg Márton, a réthfalvi kert melletti pályaőr bámulva ismeré meg a
-mellette álló fiatal emberben a korábbi főmérnököt és a mai grófot, a
-gelenczei kastélyból.
-
-– Tetszik valamit parancsolni?
-
-– Szállást kérek az éjre.
-
-– Szállást? az meg van tiltva; de ha az én főmérnököm, az én fiatal kis
-grófom parancsol: az egészen más.
-
-Aztán sokáig dörmögött magában az öreg, mint a ki mondani is akarna
-valamit, de tán okosabb volna hallgatnia.
-
-Végre, az éj sötétében, a midőn a beszélőnek zavart arczvonásait senki
-sem látja, neki bátorodék és kérdé:
-
-– Méltóságos uram! a mióta tudom, hogy az én főmérnökömből Szabolcsy
-gróf lett, sokszor akartam levelet írni Gelenczére.
-
-– Szivesen vettem volna. De itt vagyok, beszéljen élő szóval.
-
-– Sohasem találná el, ki vagyok?
-
-– Ön? És ki volna?
-
-– Megmondanám, ha nem félnék, hogy a mostani hatalmas uraság restelhetné
-az ilyen régi ismeretséget.
-
-– Beszéljen bátran. Ön tudja, hogy annak idejében magam is szegény
-legény voltam.
-
-– Úgy van, szegény. Főmérnök a vasutnál! Akkor is annyi volt köztünk a
-különbség, mint a püspök és a falusi templom harangozója között.
-
-– Patvarba, az ilyen hasonlítgatásokkal. Szóljon s meglátja, hogy a mai
-gróf még mindig dicsőségének tartja a főmérnökséget.
-
-– Oh, akkor még nem tudtam, mi köt bennünket össze. De tessék elhinni:
-én eddig a szerencsémmel senki előtt sem dicsekedtem és ezután sem
-fogok.
-
-– Tehát, ki ön?
-
-– Én? hogy is mondjam. Én a gróf úrnak keresztapja vagyok és a gróf úr
-az én keresztfiam. Nem nagy atyafiság, de mégis valami.
-
-– Ön az én keresztapám?
-
-– Én vagyok Hólyag Márton, a ki a szép, jó és boldog világban, Kossuth
-apánk idejében, fuvarba járogattam. Egyszer Szerencs mellett, a
-szekeremen, kis gyermek jött a világra. A lengyelkei pap bevitte Tokajba
-a templomba s annak rendi szerint megkereszteltük a kis Gáborkát. Meg
-sem ajándékoztam keresztfiamat. Mai napig adósa vagyok ezzel neki.
-
-– Ne búsuljon, majd kiegyenlítjük számadásunkat. Most pedig, kedves
-keresztapám, vezessen födél alá, mert reggelig aludni akarok.
-
-– Mindjárt otthon leszünk. Amott az átjáró; onnan csak kétszáz méter az
-őrházig.
-
-– Van felesége?
-
-– Van bizony, hála Istennek.
-
-– Tán épen az a szőke menyecske, a kit régebben többször láttam?
-
-– Az, bizony; nem is más.
-
-– Későn házasodhatott, keresztapám, ha ilyen fiatal felesége van.
-
-– Mindig későn házasodik az ember, ha életében negyedszer követi el ezt
-a bolondságot.
-
-– Negyedszer?
-
-– Oh uram: a mi a férfinál a hivatal, az a fehérnépnél a házasság. A hol
-egy szoba, konyha, meg egy darab kenyér van, úgy folyamodnak arra az
-asszonyok, mint mi, ha megürül a pályaőr házikója. És ha az öreg ember
-nem merne is vállalkozni, addig járnak komendálgatni a komámasszonyok,
-míg egy ilyen bolond jószág a nyakunkon marad. Ne vegye panaszkép az
-Úristen.
-
-Így tett szert éji szállásra az ifjú gróf, épen a réthfalvi kert
-tőszomszédságában. Meg is érdemlette szerencséjét, mert épen ő mérte ki
-helyét, hajdanában.
-
-Az álmából felvert menyecske, mihelyt meghallotta, ki lépte át a
-küszöböt? rögtön felkelt és ágyat vetett a vendégnek; maga pedig két
-szalmazsákot terített a konyha közepébe és ott töltötte, áldott jó
-lelkiismerettel az éj hátralevő részét.
-
-Reggel hat órakor fehér kávét vitt be a grófnak. A hozzávaló kenyeret
-szépen megpirította. Mert szakácsné volt azelőtt Király-Helmeczen az
-ispánnál és tudta, mily drága-finom ételekkel élnek a gazdag emberek.
-
-Ez időben a pályaőr hivatalos önérzettel leste a reggeli vonatot. Ott
-ajtaja előtt s tábornagyi rövid botjával mutatta, hogy szabad az út,
-nincs semmi akadály.
-
-A fiatal ember pedig tökéletesen otthon volt. Számára biztosabb és
-kényelmesebb observatorium nem létezhetett e világon. Kifelé, a domb
-magaslatán szántóföldek terültek. Befelé az ablakon át végig láthatott a
-pusztult kerten egész a kastély fehérlő homlokzatáig.
-
-Egyelőre beszédbe eredett a menyecskével.
-
-– Kedves galambocskám, kérdenék valamit, ha megigérné, hogy nem adja
-tovább szavamat.
-
-– Én? Még csak az kellene, hogy pletykát csináljak! Elhiheti, gróf úr,
-hogy olyan titkok vannak rám bízva, hogy még a zempléni főispán felesége
-sem tudja.
-
-– Ezt örömmel hallom.
-
-– Tudja meg, hogy Lenke kisasszony nagyon jó hozzám. Én öntözöm, minden
-este a gyepet az ezredes sírköve körül. Az ablakból is láthatja, hogy
-olyan friss zöld, mintha egy vég bársony volna leterítve. Tudja, mit
-mondott nekem a kisasszony ezelőtt három nappal?
-
-– Szeretném hallani.
-
-– Azt mondta: Örzse néni, mert így szólít a kis angyal, holnap délben
-levelet adok át, titokban, vigye a városba és tegye a postára.
-
-– És elhozta a levelet?
-
-– Nem hozta biz azt, szegény. Azóta nem jött fel a kertbe. Egész nap
-lestem, a levesem is majd kifutott, de a kisasszony nem mutatkozott.
-
-– Csak nem beteg tán?
-
-– Semmi baja. Víg és jókedvű. Ezt Jetty szobaleánytól tudom, a ki derék
-leány, de Lenke kisasszony mégsem bízná rá levelét, mert elébb kerülne
-az a báróné, mint a postamester kezébe.
-
-– Gondolja, hogy Lenke kisasszony egész napon a szobájában marad?
-
-– Arról nincs szó. Elviszi az anyja sétálni az alsó kertbe.
-
-– Oda pedig nem jut be idegen.
-
-– Dehogy nem. A báróné igen szivesen lát engem s mást is a faluból.
-
-– Tehát elmehetne oda?
-
-– A mikor akarok. Csak vennem kell öt krajczárért kalarábét,
-paradicsomalmát és petrezselymet s a báróné úgy megköszöni a pénzt, mint
-a zsidó, ha petroleumot vásárlok tőle.
-
-– Elmegy ma oda?
-
-– Ma inkább, mint máskor. Az öregem azt mondta, itt ebédel a gróf s
-akkor meg kell mutatnom, mit tud még a királyhelmeczi ispán szakácsnéja.
-
-– Köszönettel veszem Hólyag Márton uram vendégszeretetét. Nem eshetik
-meg, hogy találkozik Lenke kisasszonynyal? és az igért levelet is
-átveheti tőle?
-
-– Azt majd meglátjuk.
-
-– Ismeri Nagygáthy grófot?
-
-– Hogy ne ismerném? Szörnyű nagy gróf, de piczi kis emberke. Épen egy
-ilyen vézna jószágot láttam egyszer a beregszászi vásáron, a mint
-megevett hat font csepűt.
-
-– Gyakran jár ide?
-
-– Egy héten kétszer. Reggel jön, este tíz órakor megy vissza. Istenem,
-hogy lehet az ilyen ember gróf, a mikor a számadó gulyás még bojtárnak
-sem venné be.
-
-– Látja néha?
-
-– Látom. Bár ne látnám, mert ugyancsak meggyűlt vele a bajom.
-
-– Hogy-hogy?
-
-– Nem érthetem, hogy ha az ember egyszer gróf, még szemtelen is
-lehessen.
-
-– Ah, szemtelen? Ez érdekes kezd lenni.
-
-– A dolog így történt. Már jó sötét volt, a midőn öntözém a gyepet a
-honvédezredes sírja körül. Egyszer csak mellém furakodik a gróf, mond
-valamit s aztán, követem alássan, úgy nyúl hozzám, hogy ijedtemben, a
-milyen széles a tenyerem, úgy pofon találom legyinteni.
-
-– Csattant?
-
-– Mint mikor a szél becsapja az ajtót! Szépen megcsendülhetett a füle
-belé. De csak aztán kezdtem félni. Hátha van olyan törvény, hogy
-felakasztják az olyan embert, a ki pofon szelt egy grófot?
-
-– Még eddig nem volt rá példa. Alkalmasint azért, mert nem tett panaszt
-a bíró előtt.
-
-Ezalatt átrohant a vonat és Hólyag Márton uramnak szabad ideje volt
-délig. Mindjárt tűzre való fát vágott; elküldte feleségét a boltba,
-mészárszékre, hogy mára olyan ebéd legyen, a minőt Zemplén még nem
-látott.
-
-Mikor kongott a réthfalvi harang, csakugyan az asztalon volt a leves s
-utána még három tál válogatott eledel. Örzse asszony még jobban akart
-főzni, mint az ispánnétól tanulta s azért a boltból tizenöt czitromot
-hozott s minden ételt ezzel fűszerezett agyon. Bölcsen vélekedvén, hogy
-a grófok, a drága czitrom nedve nélkül, ennivaló dolgot be nem vesznek
-szájokba.
-
-Épen az utolsó étel jött az asztalra. Nagy gonddal készült pecsenye egy
-vén kecske czombjából, gyönyörűen felczifrázva levegőben szárított
-szalonnából metélt szeletkékkel.
-
-A ház asszonya büszke öntudattal akará vendégét kinálni e remek
-készítményből, a midőn fél szemmel mindig lesve az uraság kertjében
-netán feltünő jeleket, egyszerre lecsapja az asztalra a tálat s mint
-kilövött nyíl iramlik az ajtó felé.
-
-– A kisasszony!
-
-Erre a fiatal ember is kirugja maga alól a széket, maj magával rántja a
-terítőt és odaszökik az ablak mellé.
-
-Nézett és látott. Ott volt, csakugyan ott lebegett könnyű léptekkel a
-kertben, mint a bokrokat megzörgető szellő. Körüljárta a síremléket
-övező pázsitot; majd a gyepre lépett; óvakodva visszatekintett a kastély
-felé. Egy fohászszal egész imát bocsátva az ég felé s aztán a sírkövet
-kétszer, háromszor megcsókolá.
-
-A következő pillanatban a pályaőr feleségének vörös szegélylyel ékített
-kékpettyes szoknyája is tarkítá a kert pusztaságát. Örzse néni is
-óvatosan haladott előre s mégis, mihelyt észrevette a kis leány, hogy
-valaki közeleg feléje, nyájas arczczal intett, megfordult, a földre
-nézett s azután mint a galamb, mely repkedni indult, de a felhők között
-karvalyt pillantott meg, visszarepült a kastély oltalma alá.
-
-Mindez legfölebb harmincz lépésnyi távolban ment végbe az ablak mellé
-szögezett fiatal ember szeme előtt. Látva a kis leány megfutamodását,
-mellét valamely eddig soha nem érzett fanyar és keserű érzet rohaná meg.
-Azt hitte, végső órája ütött. Ah! a leányka megbánta, vagy elfeledte, a
-mit igért!
-
-De mi történik a következő perczben?
-
-A pályaőr csinos menyecskéje nem zavarodik meg a kisasszony eltűnése
-miatt; inkább biztosabb lépésekkel halad előre, odáig, a hol a leányka
-állott. Itt lenéz a földre, keresgél, aztán hirtelen lehajlik, felvesz
-valamit, köténye alá rejti s akkor győzelmet hirdető arczczal rohan
-visszafelé.
-
-[Illustration: Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve.]
-
-– Ezalatt Gábor gróf már a ház küszöbét tartja elfoglalva; útját állja a
-hazatérőnek s a fellázadt szenvedély legvadabb hangján kérdi:
-
-– Talált valamit?
-
-– Semmit. Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve.
-
-És ezen kincsarany találására azt mondhatta: semmit! Mi lehetett ennél e
-földkerekségen becsesebb?
-
-A levél tintával volt írva, bizonyságul, hogy a kis leány több
-szabadsággal bir, mint azelőtt. Szabatosan volt czímezve,
-spanyolviaszszal lepecsételve s még postajegygyel is ellátva.
-
-Mi lesz tartalma? Hátha korán örvendett?
-
-Visszament a szobába, a hova a házbeliek, illemből és szerénységből nem
-követték. A terített asztalról vett elé egy kést s felhasította a
-borítékot.
-
-Halavány volt mint a fal, de mindjárt az első sorok olvasására,
-arczszíne megjött, elfojtott lélegzete újra szabad lőn.
-
-Ím a tartalom:
-
-«Egyetlen igaz barátom a földön!
-
-Ön hallhat most Réthfalváról csodálatos meséket. Megérkezett a
-menyasszonyi ruha, a mama szekrényében ragyog a drága ékszerek sokasága;
-de az én szememet el nem vakítja, többre becsülöm a szétszórt kavicsot
-az országúton.
-
-Lesz híre a nagy lakodalomnak. Jön a vőlegény, öt lóval, sallangos
-szerszámmal. Elhozzák Leleszről az aranykeresztes apátot, Beregszászról
-a város tizenkét mozsarát a durrogtatásokra. Itt lesz a násznép
-huszonnégy kocsival. Készülnek a násznagyok, egyik főispán, másik
-miniszter. Van már két nyoszolyóleány, olyan nehéz selyembe, hogy
-uszályukat el sem czipelhetik. Meg van rendelve Pestről, ifjabb vagy
-idősb Rácz Pál bandája, hogy húzza a csárdást kivilágos kivirradtig. Már
-kaptuk levelét a párisi szakácsnak, a ki azt írta: öt konyha és tizenhét
-egészen különfajú kemencze kell neki, ha igazi uraknak való süteményt
-akarunk.
-
-Egyelőre nincs más csodálni való a mamám szerény kastélyában, mint egy
-kis semmiség, a ki nagyon hasonlít egy elszédített gyermekhez. Ez most
-úgy mutatja, hogy víg, nevetköző s alig várja a lakodalmi táncz
-megkezdését. Oh nagyon bájos dolgokat kell hallania: hogy csak azért
-volt eddig világtörténelem, csak azért építették az egyiptomi
-piramisokat, azért dőlt meg Róma, azért találta fel a franczia
-forradalom a guillotinet, hogy végre, ennyi előzmény, ily gazdag múlt
-után méltókép derülhessen fel a nagy nap, október 1-je, melyben a Lenke
-nevű falusi ibolyából, egyszerre az óriási Nagygáthy grófnak boldog
-felesége legyen!
-
-Ennyi roppant készület mellett, egy igen mellékes kellékről mégis
-megfeledkeztek. Avagy bizonyos-e, hogy menyasszonyt is találnak a
-háznál? Egy holttestet, gyertyák között, a ravatalon, tán igen: leányt,
-fátyollal és koszorúval fején, a templomban, semmiesetre sem!
-
-Oh, barátom, legyen megvigasztalva, hogy még van e világon igazi hűség a
-leányok szivében. Én pedig élni akarok, ha lehet. Én csak azé lehetek, a
-kinek nemes szívből ömlött könnye az én kezemen száradt meg. Tőlem függ,
-hogy másé ne legyek; tőle, hogy csak az övé.
-
-Vegye szent igéretemet, hogy ama meghatározott napon nem lesz
-menyasszony Réthfalván. Hová tűnt el? Tán a halál birodalmába? Ez sem
-lehetetlen, csak az bizonyos, hogy nem vihetik, élve, Nagygáthy gróf
-kastélyába.
-
-Ha az én Gábor grófom olvassa e levelemet, legyen megnyugodva. Éljen
-kellemesen, mint szokta és semmit se változtasson napirendjén. Járjon
-mulatozó társaságokba; csak nevesse, ha mások, bal csillagzata miatt,
-sajnálkoznak rajta. A legbölcsebb politika lesz, ha úgy mutatja, mintha
-lemondott volna rólam. Hagyja rá, ha Cecilie néni más jobb szerencsével
-vigasztalja. De bízzék a jövőben, bízzék bennem.
-
-Eddig tart, a mit egy leánytól követelni lehet. A természet szabta ránk
-a törvényt, hogy csak szenvedőleges cselekményekre legyünk képesek.
-Szerepem ott végződik, hogy ne legyek másé. Hogy azé legyek, a kit én
-szeretek, kizárólag attól függ, a ki engem is szeret.
-
-_Lenke_.»
-
-Ez volt a levél tartalma.
-
-A fiatal ember ismételve olvasta végig s mentől inkább behatolt a betűk
-titkos értelmébe, annál inkább megerősödék hite és bizalma.
-
-Nem voltak ez iratban nagy szavak, elkoptatott kifejezések használva.
-Csak az volt világosan, mit akar a kis leány, mit nem akar? Mit tehet és
-mi mulja felül erejét? Kellett-e ennél több, ha minden el volt mondva, a
-mi szükséges?
-
-Ha e levélben csak egy gyermek szivének ömlengését olvassa, még
-maradhatott kétely a szivében. Mert az érzelem változó és a hűtlen lélek
-oly hamar talál mentséget és indokolást az ellenkező út választására.
-
-De a levélben a hű szerelem mellett a tiszta felfogás és a gondolkodni
-tudónak értelmi tehetsége is kiviláglott. Ha tehát a szív igérete
-legfölebb biztatás lehetett: a meggyőződés nyilatkozata már a teljes
-biztosíték érvényével birt.
-
-Sőt a kis leány levelének némely helyéből a kedélyen kívül még az
-önérzet urakodása is feltűnt. Némely sorból még a gúnynak és a humornak
-szikrái is felvillámlának.
-
-Mindez balzsamot öntött a fiatal ember szivének sebére. Most már tudta,
-miben keressen megnyugvást, hol találja meg jövőjének boldogságát?
-Bátran lehet ott építeni, a hova a szív vonz, az értelem pedig vezet.
-
-A leányka vállalta magára, hogy nem lesz másé: a férfi kötelessége
-marad, kivívni, hogy csak az övé lehessen.
-
-Nem lehetett e munkafelosztás bölcsesége ellen kifogást tenni. A férfi
-végkép száműzve volt a báróné kastélyából. Nem élünk a lovagkorban, hogy
-a szomszéd várat megostromoljuk. Elég, ha a leány magára vállalta a
-teendők könnyebb részét: a nehezebbet majd elvégzi a férfi.
-
-Estig ott maradt a pályaőr házában; az éj beálltával visszagyalogolt a
-legközelebbi állomásra, a hol kocsijára ülvén, haza hajtatott.
-
-
-
-
- XXI.  (A válság kezdete.)
-
-Október első napjáig még egy pár hétnek kellett lefolyni. Ki
-követelhette egy szerelmes ifjútól, a kire a megpróbáltatás órái vártak,
-hogy nyugton, tétlen maradjon s mindent az örök végzet vak határozatára
-hagyjon?
-
-És mégsem tehetett mást. Hogy vállalja magára a rettentő felelősséget,
-hogy túlbuzgalmában imádottjának kész terveit megzavarja, vagy épen
-legjobb szándéka mellett is, úgy vegyüljön közbe, hogy az eredményt is
-meghiúsítsa?
-
-Mást nem tehetett, mint levélben írta meg lelkének nyugtalanságát,
-szerelmének végtelenségét. A postai közlekedés utja nyitva állott
-előtte. Levelét csak a vasút 77-ik számú pályaőréhez kellett czímeznie.
-A többit Örzse ifjasszonyom ügyességére, hűségére és a jó szerencsére
-bízta.
-
-A válasz, nem hamar ugyan, de mégis megjött. A kis lány minden betűje
-menny és üdvösség. Mindig a régi, állhatatos, változatlan és
-elhatározott. Csak a jövő boldogságáról beszél, ama másik sötét esély, a
-halál még csak czélzáskép sincs említve.
-
-Rögtön, még ez éjjel, egész ívre terjedő feleletben köszönte meg a nyert
-vígasztalást és oly boldog volt a gondolatban, hogy sorai másnap délre
-már ott lesznek a réthfalvi kastély kertjének közelében s a pályaőr
-felesége lesni fogja az alkalmas pillanatot, melyben a tiltott árút a
-czímzettnek kezébe csempészhesse.
-
-De mikor reggel lovas legénye meghozá az éjjel érkezett postát s az ifjú
-minden érdeklődés nélkül nyúl a hírlapok csomagához, egyszerre egy
-levelet is pillant meg, a mely a Réthfalvához legközelebb eső vasúti
-állomás jegyét hordta homlokán.
-
-A legrosszabbat sejtve töré fel a borítékot: de mindjárt vígasztalást és
-felbátorítást igérő jel mutatkozott. Oh jól ismert vonások az ő
-angyalkájának kezétől!
-
-És mégis retteg. Mit fog hallani? Remélhet, vagy kétségbe kell esnie?
-Mert ha a kis lány tegnap írt és alig tizenkét órának lefolyta után újra
-tollhoz nyult: akkor oly valaminek kellett közbe jőni, a mit veszély
-nélkül el nem hallgathatott.
-
-Különben pedig fődolog volt, hogy írt. A ki ír, a kinek közlendői
-vannak, annak szerelme el nem hamvadhatott.
-
-Ime a levél:
-
-«Kedves Gábor!
-
-Ma szept. 28-ik napját írjuk s hírt vettünk Hevesből, hogy Nagygáthy
-gróf még ma estére megérkezik. Másnap megy Cecilie néni látogatására. Az
-utolsó napot Vékonyi bárónál tölti és okt. első napján kocsin és vasúton
-érkezve, itt lesz az egész násznép. Minden vendég csak Gedeon bátyám
-részéről hivatott meg. A mi rokonaink és ismerőseink közül mamám senkit
-sem vár.
-
-Jelen van a veszedelem, de engem e siettetés nem lep meg készületlenül.
-A minek a jövő hónap utolsó éjjelén meg kell történnie, el nem maradhat.
-Szerelmem és a vész jelenléte lelkemnek oly csodálatos erőt kölcsönöz,
-minőt még eddig magamban nem érzettem.
-
-El fogok tűnni. Könnyen, kényelmesen, fáradság és veszély nélkül és
-odamegyek, a hol senkinek eszébe sem juthat engem keresni.
-
-Egyedül csak öntől, az én szeretett Gáboromtól félek. Oh, ha nem bíznék
-egy leányka akaratának szilárdságában és segítségemre sietvén, egész
-építményemet lerombolná!
-
-Azért elkerülhetetlenül szükséges, hogy az én Gáborom ezen napokat a
-világ szeme előtt töltse. Ne maradjon otthon, menjen inkább látogatóba
-Cecilie nénihez nehány napra. Legyen vidám, jókedvű, mulasson gond
-nélkül és élvezze az ottani társaság örömeit.
-
-Nem fog elidegenedni a leánytól, a kinek bátorsága volt a végső veszély
-elől ily szörnyű zajt ütő kalandokba bocsátkozni? A legközelebbi hír
-rólam nem hamar, de a legbiztosabb helyről fog érkezni. Örökre híve
-
-_Lenke_.»
-
-A fiatal ember egymásután háromszor-négyszer átolvasá e sorokat. Még a
-betűk alakjából is valamely elrejtett titkot akart kimagyarázni.
-
-Egy félénk gyermek el fogja szülői házát titkon hagyni! És ő, a férfi,
-tétlenül vesztegeljen!
-
-Van még napjainkban leányi szív, mely ily áldozatra kész legyen?
-
-– Engem mulatni küld. Szükségesnek tartja, hogy a világ szeme előtt
-éljek. Tehát tudja, hogy a segédkéz nyujtásában a gyanu legelső sorban
-is rám háramlik. Él az isten! az én kis Lenkém a legvilágosabb alibit
-akarja számomra megszerezni.
-
-És ha csakugyan azt hinné is a világ, hogy a réthfalvi menyasszonyt
-Gábor gróf szöktette meg: mi következik belőle? Mert ez a Nagygáthy
-olyan fajta gróf, hogy feléje sem tekintene Gelenczének. Amolyan okos
-vőlegény, a ki az előle megszökött menyasszonyt nem fogja üldözőbe
-venni. Szépen ott hagyja, a hova ment. Az anyja előtt pedig vállát
-vonogatva, udvariasan bocsánatot kér, beszél holmi sajnos
-félreértésekről s aztán odébb állít egy házzal.
-
-Sőt ismerve a társadalmat, a művelt körök fogalmait, senkinek eszébe sem
-juthat az eltünt kisasszonyt épen a vetélytársnak házában keresni.
-
-Az már megtörtént, hogy a leányka a rá erőszakolt vőlegény elől
-megszökött. Rendesen jelen volt a megszöktető is. De hogy a magas, vagy
-csak a művelt középrendből származó leány egy fiatal, nőtlen ember
-oltalma alá kerüljön és ott maradjon, míg szülőinek beleegyezését
-megnyerheti vagy nagykorúságát eléri: ilyet még senki sem hallott: mert
-ez erkölcsi és társadalmi lehetetlenség. És a ki mégis megtenné, nem
-érdemes arra, hogy beszéljünk róla, vagy épen megírjuk szomorú
-történetét.
-
-Tehát úgy tekintsük e megszökést, mint bevégzett tényt, mely ellen nincs
-gyógyszer, nincs felebbezés?
-
-Valóban a világ nagyon hajlandó lesz így itélni. A megszökött leánynak
-jó hírét csak az adhatja vissza, a kiért megszökött. Más bármely helyről
-érkezett amnesztia érvénytelen.
-
-Lenke kisasszonynak ezt tudnia kellett. Tudja minden leány, ha nem is
-tanítják arra. Ám de azt is tudta, kiben bízhatik föltétlenül!
-
-Igen! de az édes anyja? Oh, az anyai szívvel nem lehet megalkudni. Az
-megkeményedhetik, elvakultságában önző, kegyetlen, igazságtalan is
-lehet, de meg nem hal soha. Az anya a rettentő hír hallatára fölébredve,
-legelőször is veszedelmekre fog gondolni. A Bodrog folyó nincs messze,
-aztán rablók és gyilkosok is vannak a világon. Tehát nyomokat és
-vérfoltokat fog keresni mindenütt.
-
-De ne verjük félre a harangot, míg semmi sem történt. A réthfalvi
-kastélyban nagyban és aggodalom nélkül folynak a készületek a
-lakodalomra. A leányka megnyugodtnak látszik, tehát elfogadta már édes
-anyjának bölcs tanácsait.
-
-Eddigelé csak egy kis leány leveléből olvastuk, hogy végzetes lépés fog
-bekövetkezni és az egész világon csak egy ember van, a ki ezen igéretnek
-teljesedését reszkető szívvel várja.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-A déli órák multával Gábor gróf híven követve imádott úrnője titkos
-utasítását befogatott és áthajtatott Cseklész grófné kastélyába.
-
-A grófnénak mindent megfigyelő rendőrsége volt otthon. Mikor jelentést
-vett, hogy Szabolcsy gróf a kastélyba érkezett, már azt is megtudta,
-hogy vendégének kocsiján egy utazó bőröndöt is láttak.
-
-Rögtön parancsot adott, hogy szobát nyissanak az első emeleten. Maga
-lement a földszinti elfogadó terembe és szokott hangzatos modorával
-üdvözlé az érkezőt.
-
-– Ah, végre megértem a napot, melyben az én legközelebbi szomszédommal
-is meg lehetek elégedve. Köszönöm, hogy olyan podgyászszal jött, mint az
-angol lord, feleséggel, öt leánynyal, három gouvernante-tal, hat
-komornával és egy egész ezred cselédséggel. Tessék ezt a szép svájczi
-hotelt elfoglalni az egész saison tartamára. Mindjárt meg is kapja
-jutalmát. Megengedem, hogy karját ajánlja a gyönyörű fiatal
-vendéglősnének s vezesse le a kertbe a társaság közé.
-
-A kert nem messze volt, csak ki kellett lépni a verandára s onnan nehány
-lépcsővel alább a virágszőnyegek s poronddal behintett puha utak.
-
-Hanem a fiatal ember nagyon szószerinti értelemben vette a grófné
-parancsát. Megbocsáthatlan ügyetlenséggel a legrövidebb utat választá a
-társaság felkeresésére.
-
-– Oh, nem így alkudtunk, – szólt a grófné, a midőn a park kanyargóin a
-legelső válasz-útra értek. – Térjünk balra; ez a legnagyobb kerülő egész
-kertemben. Mert sok beszélni valóm van. Anyai oktatásokat akarok adni és
-föltétlen engedelmességet követelek. Mi van ma?
-
-– Hétfő.
-
-– Azt tudom, a szakács menujéből. Hányadik napja a hónapnak?
-
-– Szeptember 29-ke.
-
-– Helyes. Tudja-e, hogy szerdán, október 1-én országos menyegző lesz
-Réthfalván?
-
-– Az egész vidék beszéli.
-
-– És ön mit mond rá? Remélem, férfias lemondással tűri sorsát?
-
-– Férfias megnyugvással, grófné.
-
-– Nem értem az ilyen túlfinom megkülönböztetést. Rendesen rejtélyes
-kétértelműség lappang alatta. De nem feszegetem tovább, mert azzal, hogy
-idejött ön, már megkaptam a kielégítő választ. A ki mulatni akar,
-bebizonyította, hogy képes feledni. Roppant bölcsen teszi, mert a hűtlen
-leány megbüntetése, a mióta a világ áll, csak egyetlen egy igazi, valódi
-és gyakorlati boszú létezik.
-
-– És az volna?
-
-– Először: kinevetni a szív bohó tévedéseit. Másodszor: rögtön, még
-melegében szétnézni, keresni és megtalálni a teljes kárpótlást.
-
-– Megkisérlem.
-
-– Éljent kiáltok e határozatra. Mert higyje el nekem, a híres lélektani
-tudós, a ki a szerelmet feltalálta, megmagyarázta s minden titkát
-bonczkés alá vette, épen a leglényegesebb föltétel meghatározásában
-követte el a legoktalanabb hibát.
-
-– A legoktalanabb hibát?
-
-– Abban bukott meg, okoskodásában, hogy ráfogta a férfira, mintha nem
-lehetne rögtön vagy később egy más nőt ép oly forróan szeretnie, mint
-azt a legelsőt, a kit véletlenül kiszemelt magának! Ime az én uram és
-férjem, Cseklész gróf, már praktikusabb világbölcs. Ő azt szokta
-mondani: Minden nő ceteris paribus, egyenértékű. A mit az egyik megad, a
-másik meg nem tagadja. Ergo: (még mindig Cseklész úr velős mondatait
-idézem) micsoda eszeveszettség, a világon hatszáz millió nő közül egyre
-ráfogni, hogy többet ér, mint a többi összesen? és ha ezt az egyet
-elvesztettük, a többire sem szemünk, sem szívünk, sem vágyunk?
-
-– Valóban grófné, ez épen nekünk, csalódott férfiaknak való vígasztaló
-filozófia.
-
-– A tudomány alapos és megczáfolhatlan: csak a tanítványok gyöngék
-hozzá. Azonban én egészen másról akartam beszélni. Hallotta már
-valakitől, hogy ma ebédre Nagygáthy grófot is várom?
-
-– Ah? itt van már a vidéken az én legújabb barátom?
-
-– Tegnap érkezett Kis-Gáthra egész csapat czimborával. Megtartották, az
-este, az ifjúság és szabadság elvesztésének halotti torát. Roppant
-dáridót csaptak, én pedig büszke vagyok rá, hogy segítségem nélkül még
-pezsgőt sem ihattak volna.
-
-– Elfeledtek hozatni?
-
-– Azt már nem tették. Ilyen hibába nem szoktak esni. Hanem mikor a
-palaczkokat be akarták hűteni s a jégvermet felnyitották, mit találtak?
-Csupa poshadt vizet, fürdőt vagy lóúsztatót. Akkor aztán hozzám küldtek
-s én adtam is nekik egy fél szekér jeget kölcsön, azon kikötéssel, hogy
-jövő évi deczember vagy január havában kamatostul visszatérítsék.
-
-– Súlyos föltétel! Mi lesz a világból, ha már a grófnék is
-uzsoráskodnak!
-
-– A tanulság ebből az, hogy az én Gábor grófom mai napon igen correct
-módra viseli magát és nem keres ürügyet összezörrenésre.
-
-– Ebben bizonyos lehet, grófné.
-
-– Nem félhetek, hogy házamnál párbajra hivás keletkezhetik?
-
-– Részemről nem adok rá okot.
-
-– Akkor nyugton vagyok, mert az én vitézlő Gida öcsém nem krakéler.
-Olyan piczi, hogy Tom Pouce tábornokkal sem mérkőzhetik. Egyszer már
-közel volt hozzá, hogy verekedjék, de ellenfele azt mondá; gróf! ön oly
-subtilis czéltábla, hogy golyó helyett serétlövést választok.
-
-– Ez a grófné élcze.
-
-– A mi pedig az én kedves Lenke húgocskámat illeti: a minő hű képet
-csinált hozzá, a midőn bizonyos levélkét a kezébe csempésztem, nem
-hittem volna, hogy szív dolgában ily változandó lehessen. De mit akar
-ön? 70,000 hold Heves feketeségében, borzasztó hatalom! Ki állhat ellen
-vértezetlen kebellel az armstrong-ágyúnak? Egyébaránt régi tapasztalás,
-hogy a nő, a ki szerelmében a holdak ezreit veszi számításba, maholnap a
-férjét sem tekinti másnak, mint a birtokra betáblázott adósságnak.
-
-Nehéz volt itt a fiatal embernek valamit közbeszólni. Szerencséjére a
-grófné ezt soha sem várta. Elég boldog volt, ha bátran és szabadon
-beszélhetett a levegőbe.
-
-– Majd megválik, – folytatá, – minő próféta voltam. Úgyis az igazi
-boldog házasság oly ritka e világban. Valóságos kivétel. Hála Istennek,
-én e kivételek közé tartozom. Hallott ön engem Cseklész gróffal
-összepörölni?
-
-– Soha! grófné. Még mindig Kassán mulat ő méltósága?
-
-– Isten őrizz. Ilyenkor szeptember végén Monaco bájait szokta élvezni.
-És hogy bebizonyítsa hozzám való határtalan szerelmét, azt írta nekem:
-kedvesem! a hányszor felteszek a carreau dámára ötszáz frankot, mindig
-rád gondolok és vesztek!
-
-– Ez a bizonyíték?
-
-– Természetesen. Mert írva van, hogy a ki szerencsétlen a kártyában,
-boldog a szerelemben!
-
-– Valóban igaz.
-
-Ily csevegések között találták meg a társaságot, mely a kertnek egyik
-gyepes tisztásán oly szenvedélylyel dobálá az abroncsot, mintha e
-gyermekjáték mulattatná őket. Pedig csak alkalom ez, melyben az urak és
-hölgyek mintegy mellékes észrevétel gyanánt, a legszabadabb modorban
-mindent elmondhatnak, a mi szívükön fekszik. A szó az abroncsra
-vonatkozik, a gondolat a keletkező titkokra. A ki ezt nem tudja,
-bámulja, mint mulattatja az ily haszontalanság még a legjobb társaságot
-is.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Az ebéd idejének közelegtekor megjött szerencsésen Nagygáthy gróf is.
-Máskor nagy esemény, nagy megtiszteltetés volt ez; ma a bizonyos
-menyegzőt megelőző napokban igen közönyös jelenség. Egygyel több a
-társaságban, más semmi: mert mi hasznát vehetnék itt annak a férfinak, a
-ki mindenkitől elpártolt s már kimondá, kit választott?
-
-Gedeon gróf udvariasan üdvözlé a ház úrnőjét és az egész társaságot,
-aztán feltünő hévvel ragadá meg Gábor gróf kezét. Majdnem úgy ütött ki e
-tüntetés, mintha ezen embernek köszönné boldogságát. A mennyiben 9000
-hold megszerzése e nevet megérdemli.
-
-Mindjárt melléje állott és oly hangon, mint a kinek titka nincs, mondá:
-
-– Barátom, készülj. Holnapután reggel tíz órakor viszlek Réthfalvára.
-
-– Engem?
-
-– Téged; két okból.
-
-– Értem: primo, secundo.
-
-– Úgy van. Primo: mert barátom vagy és boldogságomat szemlélned kell. A
-báróné egészen rám bízta, kiket hívjak meg.
-
-– Bocsáss meg, barátom…
-
-– Egy szót sem, míg mindent nem hallottál. Secundo: Réthfalva souverain
-hatalma előtt előterjesztettem a meghívottak névsorát. Mikor neved
-előfordult, mennyből alászállott menyasszonyom, irántami szívességből
-pártolta indítványomat. A báróné nyájas igent billentett; a meghivót
-pedig aláírta. Itt van, olvasd.
-
-– Csakugyan?
-
-– Holnap Réthfalván ebédelek, de az éjt Kis-Gáthon töltöm. Szerdán
-tejbevajba fürösztött öt lovammal, épen mikor tizet ver az óra, rohanok
-Réthfalvára a rám váró kész üdvösségre. Magam hajtok; te mellettem ülsz.
-Tizenkét órától kettőig gyűl a vendégsereg. Násznagyok, vőfélyek,
-nyoszolyó lányok és (ezt már halkabban mondá) a dolognak ostoba
-részletei, a kik csak arra valók, hogy egyék meg az ebédet s vigye őket
-az ördög mentől előbb a pokolba! Rendeld oda saját fogatodat is; mert
-ebéd után olyan goromba ficzkó leszek, hogy feleségemen kívül, senki
-számára nincs szemem. Adieu? Vágtat az öt sárga csikó s meg sem áll
-Beregszászig, a hol vasútra ülünk.
-
-Most már egyszerűen csak a fülébe súgott valamit barátjának, oly ragyogó
-arczczal, mintha mondaná: a többit pedig bizd rám.
-
-Ez volt a programm a Réthfalván készülő menyegzőre.
-
-Gábor gróf hallgatott és gondolá:
-
-– Dicsőségesen csinálódik az én alibi-m! A primást, az esztergomit úgy,
-mint a melyik a Hungáriában muzsikál, előbb vehetik gyanuba, mint
-engemet!
-
-
-
-
- XXII.  (Hallatlan botrány az úri világban.)
-
-Másnap Nagygáthy gróf Réthfalván éldelegte boldog perczeit. Kissé
-különösnek találta s nem könnyen szokott a gondolathoz, hogy házasodni
-fog és ennyire el van szédítve egy leány szépsége által, melyhez csak
-9000 hold járt hozományképen. Ilyen kedvtelést, néhány év óta, bármikor
-megszerezhetett volna magának.
-
-De kezdte észrevenni, hogy szerelmes is, a mennyiben a szép Lenkét
-lehetetlen volt nem szeretni. Hogy a leányka hallgatag, tartózkodó és
-bátortalan, ez csak előnyére szolgált. A víg és könnyelmű menyasszony
-inkább elidegeníti a férfit, mint magához vonja. A jó kedv és
-megelégedés házasság utánra való időtöltés. Kapja csak egyszer kezébe
-kis feleségét, majd mulatságosabb nótákra is megtanítja.
-
-A háznál minden készen volt; az építő, festő és diszítő iparosok
-eltakarodtak. A báróné a perczeket számította, hogy ki legyen mondva az
-oltár előtt a végzetes igen s ha leánya Nagygáthy grófné lett, kész a
-földön a mennyei Jeruzsálem; megérkezett a halandók számára a hivőknek
-igért örök paradicsom.
-
-Ketten sétálgattak a kastély alsó kertjében. Egy beszédes ifjú s az
-elzárkozott leány, a kit az elháríthatlan kényszerűség, mint műkedvelőt,
-a szinésznők művészetére tanított meg. Gedeon gróf őszinte lélekkel
-játszotta a jövendőbeli férjet. Szokása volt semmit nem tenni félig, ha
-valamire rászánta fejét. A leánykát szórakoztatta az ifjúnak köznapi
-szószaporítása. Ezalatt legalább nem gondolkodott a holnapról, melyben a
-vidék fölött felharsan az utolsó itélet trombitája. És lesz üvöltés és
-kiabálás.
-
-Mert nagyon világosan tudta, mit szándékozik cselekedni? tisztán
-megfontolta lépésének minden következményét. Csak lassan és fokonként
-szokta meg lelke e határozatot, mely őt azon válaszútra ragadja, honnan
-nincs visszatérés!
-
-De nem volt más menedéke. Otthon, anyja irányában semmi erővel sem birt.
-Hiába kért, hiába sirt. Csak azt hallotta feleletül: nem érted saját
-boldogságod föltételeit; rövid időn pedig áldani fogod anyád bölcs
-előrelátását és gondoskodását gyermekének jövője iránt.
-
-Mit tegyen? Halaszszon mindent a végső perczre s a templomban, sírás és
-ájuldozás között tagadja meg az igen szó kimondását?
-
-És ha rászánná is magát e végletre, mit nyerne vele? Anyja újra
-folytatná az ostromot, Gedeon gróf pedig annyira telve van saját
-értékének ellenállhatlan erejével, hogy még az ily templomi jelenetet is
-csak az éretlen gyermek természetes gyöngeségének tulajdonítá.
-
-Ki tudja, mi történik? A násznép még együtt van; egész sereg néni, bácsi
-rohanja meg, újra visszaviszik az oltár elé s lehetetlen, hogy másodszor
-is ereje legyen, a botrányt ismételni.
-
-És akkor Nagygáthy grófné lesz. A kit pedig oly forrón szeretett, azt
-nem csak megcsalta, hanem álnok hitegetéseivel még kegyetlen játékot is
-űzött vele.
-
-Ezerszer inkább a halál.
-
-És ha így meg is szabadulhatna Gedeon gróftól, érzette, hogy ezzel csak
-a lehetőség útját nyerte meg, a kitüzött boldog czél felé.
-
-Ellenben, ha eltünik a háztól, sorsát azonnal összeköti szívének
-szerelmével. Egyedül csak ez az ifjú lesz képes megitélni, mily
-rendíthetlen szerelem volt az, mely ez áldozatot meghozhatta.
-
-E gondolat adott neki erőt. Ez tette a félénk, szelid, engedelmes
-gyermeket bátorlelkű s mindent koczkáztató hősnővé.
-
-És mégis, a midőn így ketten a kertben sétáltak, megkisérlé a kis leány
-a még legutoljára föntartott szelidebb eszköznek felhasználását.
-
-– Kedves bátyám, a multkor nem értettem egy szavadat. Hogy beszélhettél
-te előttem és a mama előtt, hat-hét levélről, mikor én hozzád soha
-életemben egy sort sem írtam.
-
-– Ah, ah – felelt hangosan nevetve a gróf. – Nem írtál? Te tán azt
-hitted, hogy én az ily drága leveleket, amint elolvastam, mindjárt
-felhasználom fidibusznak? Isten őrizz ily szentségtelenítéstől! Ide
-nézz, mint megbecsültem. Itt van mind a hét darab, tárczámnak legbensőbb
-részében, egybekeverve ezer forintos bankjegyeimmel.
-
-Elészedte tárczájából a leveleket, egyet, kettőt fel is nyitott és
-győzelmes tekintettel mutatta elé azokat, mint az uzsorás a lejárt
-váltót.
-
-– Ez nem az én írásom.
-
-– Nem a tied? hát ki írta?
-
-– Würzheim báróné.
-
-– Micsoda kedves kis enyelgés ez, egy nappal az esküvő előtt!
-
-– Ha nem hiszesz nekem, menjünk fel a szobába. Leírok nehány sort, s
-meglátod a végtelen különbséget a két írás között.
-
-A gróf egy pillanatig hüledezve nézett; de miután a legkomolyabb dolgot
-is a legkönnyebb oldaláról szokta felvenni és megitélni, mondá:
-
-– Ne beszéljünk hiábavalóságokról; a betűk alakjáról, a vonások
-összekuszált szálkáiról. Elég nekem, ha mással irattad is, ha a tartalom
-saját szíved sugallatát foglalta magában.
-
-– Tudtom és akaratom nélkül írtak hozzád.
-
-– Már hogy tették volna! Különben ez se baj. Elmondod most élő szóval,
-hogy szeretsz s ezzel minden félreértés jóvá lesz téve. Különben pedig e
-dolog annál mulatságosabb, mert most már én is megvallhatom, hogy az én
-leveleimet sem magam írtam. Azaz: én legalább mégis lemásoltam s ezzel a
-tartalmat sajátommá fogadtam.
-
-– Szép kis eredeti levelezés.
-
-– Még szebb, hogy semmit sem vethetünk egymás szemére. Azért legokosabb,
-ha mindent őszintén elbeszélünk. Volt ott Trouville-ben két igen pompás
-bon-vivant pajtásom. Mindkettő divatos regényírója a franczia
-arisztokratikus köröknek. Egyik mr. le Passepoil, a másik mr. le marquis
-de la Draperie. Ezek komponálták leveleimet, darabját száz franc
-honorariumért. Úgyé bámultad, hogy a te kedves Gida bácsikád minő
-hatalmas stylusra tett szert? De mindez csak arra való, hogy majd télen
-a hosszú unalmas estéken, ha egyszer-másszor otthon maradunk, legyen a
-mi fölött nagyokat nevethessünk.
-
-Ez aztán javíthatlan és tántoríthatlan szerelmes volt; a mi jó Nagygáthy
-grófunk! Őt ugyan holmi aprólékos félreértések és csekélyszerű
-felfedezések ki nem verheték sodrából.
-
-Pedig Gedeon gróf nem volt ostoba legény; jól és folyékonyan beszélt és
-társalgó modorában néha még a só vagy a bors sem hiányzott. A világ
-többet tett fel róla, mint a mennyit talált benne.
-
-De ha magasabb eszmékről, vagy a szív nemesebb érzelmeiről kellett
-nyilatkoznia, az alapjában tudatlan lélek, a köznapi faragatlan ficzkó
-mindjárt elárulá magát. E hibájánál csak elbizakodása volt
-rettenetesebb. Meg volt győződve, hogy Magyarország főuri családjaiból
-származó minden leánynak csak az lehet álma és ábrándozása, hogy
-Nagygáthy grófné lehessen!
-
-Hogy most Réthfalvy báróné Lenkéjét nőül veszi, ezt úgy tekintette mint
-nagy úri szeszélyt, mint fiatalkori meggondolatlanságot és saját
-személye értékének félreismerését. Ő most elvet, elpazarol valami
-dicsőbb jövőt. Épen nem kétkedett, hogy ez a kis Lenke huga csak azért
-iratta a rafinirozott Würzheim tábornoknéval leveleit, mert félt, hogy
-hatalmas bácsikája kinevethetné a falusi leányka gyarló
-stylus-gyakorlatait, s mint hozzá nem méltó együgyű teremtést, búcsu
-nélkül otthon hagyná.
-
-A leányka nem gyűlölte őt. Mint rokonok, sokat játszottak, gyakran
-enyelegtek egymással. Csak akkor, a midőn a báróné először kezdett
-példálózgatni a Nagygáthy grófnéság dicsőségére, akkor reszketett meg
-szíve és innen kezdődik hideg és tartózkodó viselete az elbizakodott
-fiatal ember irányában.
-
-A kis leány soha, még anyja előtt sem mondá ki beleegyezését ezen
-házassági tervbe. De nem is kérdezték ezt tőle. Elég, ha látta a
-készületeket, elég ha hallotta, hogy lakodalom lesz a háznál s akkor
-tudhatta, hogy a dolog csak rá vonatkozhatik. Feltették róla, hogy
-engedelmeskedik és engedi magát ellenkezés nélkül vitetni, mint
-husvétkor a bárány a mészárszékre. Többre nem volt szükség.
-
-Az ebéd vigan folyt le. A gróf még mindig kifogyhatlan volt elmondható
-kalandjainak elbeszélésében; de bármit mesélt, annak végső értelme arra
-ment ki, mily nagyon bámulták az emberek, megtudván, hogy egy Nagygáthy
-gróffal ettek egy tálból cseresnyét.
-
-Alkonyat után a délczeg vőlegényke kocsira ült. Búcsúja, mindig
-hallgatag és magában tünődő menyasszonyától következő igen szellemes
-módon ütött ki.
-
-– Adieu, szerény kis ibolyám. Aludjál boldogul, utójára, Réthfalván;
-álmodd meg előre, hogy holnap ilyenkor már Nagygáthy grófné lettél.
-
-Igen. Holnap?
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Felderült október 1-je. Nagygáthy gróf, legtarkább koczkás kabátjába
-öltözve, fején jockeysapkával, pontban reggeli 10 órakor Cseklészné
-palotája elé érkezett, csodálatosan felsallangozott öt lovával.
-
-A kastély ily korán még teljesen kiholtnak látszott; csak Gábor gróf
-került elé, a ház egyik bérruhás cselédjével, a ki utazó bőröndkéjét
-hozta és fel is tette a kocsira. Képzelni lehet, mily őszinte lélekkel
-csomagoltatta össze Gábor gróf fekete öltözékét és tiszta fehérneműit,
-melyeknek épen nem szándékozott hasznát venni.
-
-– Készen vagy?
-
-– Ülök fel.
-
-Ez volt a bevezetés. Úgy látszik, bevett szólásmód, ha egyik úr maga
-mellé ülteti a másikat.
-
-De ha a gróf éktelen pongyolát viselt is, annál ünnepélyesebben voltak
-kikeményítve cselédei.
-
-Mr. Jasmin úgy sötétlett pokoli feketéjében, mint ha a Tuileriákba menne
-diplomacziai estélyre és interviewolni készülne az angol ambassadeurt. A
-kocsis a hóna aljáig hímzett lobogós inget viselt és ezüst sujtással
-kihányt vörös bársony mellényben hirdeti a nap dicsőségét. Az újdonatúj
-cseréppipát és bojtos kurtaszárat sem feledé kanászkalapja mellé tűzni,
-hogy lássa a fél tót Zemplén, milyen a divat a tökéletes magyar
-Hevesben!
-
-Vágtattak. Egyszer él az ember, és egyszer házasodik! Tehát vesszen az
-öt csikó, majd termel helyébe a kövér puszta, tizet, huszat is.
-
-Sokáig gyönyörködött Gedeon gróf iramló lovaiban s e pillanatban ez is
-jobban elfoglalta lelkét, mint a mi a megérkezés után következett: a
-templomi száraz szertartás, melynek unalmain, élve, halva, át kellett
-esnie.
-
-Egyszer, midőn valamely magasabb emelkedés tetejéről megpillantá a
-távolról kéklő hegysort, melynek túlsó oldalán Réthfalva idylljei
-kezdődnek, barátja felé fordulva mondá:
-
-– Gábor! hidd meg nekem, mentől inkább közeledem, annál inkább ijesztget
-valami, hogy irtóztató ostobaságot készülök elkövetni.
-
-– Akkor hagyd abba.
-
-– Ez már lehetetlen, még pedig két okból.
-
-– Ah, két okból? még nem fogytál ki a primo és secundó-ból?
-
-– Először lehetlen, mert benne vagyok. Fellármáztam az egész országot.
-Holnap nem lesz más a lapokban, mint a hazafias áldozatok első sorában
-álló Nagygáthy grófnak fényes házassága.
-
-– És aztán?
-
-– És aztán, nem tagadhatom, hogy megrögzötten szerelmes vagyok. A leány
-szép, átkozottul szép s mellé még ideája sincs, mi a szerelem? és mi
-várja karjaim között? Engedd meg: ez nagy ujság rám, a tapasztalt
-férfira, ha végre igazán kiváncsi tanítványra talál. Hanem…
-
-– Hogyan? ezen elhatározó észrevétel után, még «hanem» is következhetik?
-
-– Nagyon sok; több mint kell. De hiszen egyszer már mondtam neked, hogy
-mi férfiak, különösen mi párisiak, az Úristen megtestesült szamarai
-vagyunk.
-
-– Mondtad és én nem tettem ellenvetést.
-
-– Lásd, mi férfiak, hányszor bolondulunk egy nő után s mentől
-rátartósabb, makranczosabb és költségesebb volt, annál inkább
-bebizonyította, hogy nem ért többet a többinél. Ezt Cseklészné is
-elismeri, pedig e tekintetben elsőrangú szakavatott tekintély.
-
-– Vőlegény létedre elijeszted az embert a házasságtól.
-
-– Ne félj: nem használ nagybőjti prédikáczióm. Mindig lesz csiripoló
-csiz, mely a lépre száll. Isten neki. Lássuk minő élvezet az is, ha a
-férfi tanítja valamire a nőt? mert eddig a párisi demi-monde még mindig
-talált rajtam valami tökéletesíteni valót. Csak attól félek, hogy ezen
-új élvezet sem lehet elég egy egész életre, mint a pap mondja s a
-regények írják.
-
-– Mindenesetre, jó lesz előre tudnod, mibe kezdesz.
-
-– Nem tréfa ez barátom, megházasodni és lekötni magát holtomiglan
-holtodiglan. Mert én lelkiismeretes ember vagyok. Ha megunnám is
-feleségemet, még sem kivánnám halálát. Az más, ha az isten venné el,
-mert akkor nem én vagyok oka a szakításnak. Egyelőre csak azt igérem,
-hogy másodszori házasságom esetére több tért engednék józan eszemnek, és
-kevesebbet mulékony, de nagy urias capriceomnok.
-
-– Vigyázz, barátom, mert te nem szereted igazán menyasszonyodat.
-
-– Ki mondja ezt nekem? De bizony szeretem. Még jobban, mint hasznomra
-válik. Parbleu! hogy bizonyíthatnám be jobban szerelmemet, mintha a
-leányt nőül veszem? Van ennél döntőbb argumentum a világon? És ha a nő
-ekkor sem hisz a gazdag férfinak, akkor Ábrahám patriarka sem
-kapaczitálhatja. De már a mi engem illet, határozottan Ciceróval tartok.
-
-– Ciceróval! végre találsz egy hozzád méltó hasonlítást.
-
-– Tudod mit mondott Cicero, a mikor Plató könyvét olvasta a lélek
-halhatatlanságáról?
-
-– Magyarázd meg, hogy tartozik idézeted a házasság dolgához?
-
-– Nagyon világos az eszmelánczolat. Cicero azt mondta: ha olvasom
-Platót, hiszem; ha leteszem könyvét, kétkedem. Így vagyok én is.
-Nagy-Gáthon, Pesten, Bécsben, Párisban igen szépen megélek Lenke
-kisasszonyom nélkül; de ha a kisértő lélek Réthfalvára hoz és látom a
-kis leány nyájas képét, testének lelkének ezer gyönyöreit: rögtön meg
-vagyok bűvölve. Ne beszéljünk több hiábavalóságot. Hajtsunk gyorsan
-Réthfalva felé és bukjunk bekötött szemmel a gödörbe.
-
-Igy beszélgettek az úton. Az egyik csak közbeszólott, a másik pedig teli
-marokkal habsolta a jó mulattatótárs dicsőségét.
-
-Nem ártott e csevegést végig hallgatnunk, mert a sok szó, még ha üres
-is, bepillantást enged a lélek mélyébe. És semmi sem jellemzi hívebben
-az embert, mint mikor maga beszél, maga itél, véleményt mond és felfedi
-szívének legrejtettebb gyöngéit.
-
-Így ismerve a két fiatal embert, legalább nyugodtabb kedélylyel
-olvashatjuk, ha az egyik grófot, mindjárt a megérkezés után igen különös
-meglepetés várta.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Már erősen közeledtek. Elérték a hegy alsóbb dombjai mellett a helyet, a
-hol fel kellett kanyarodni az országútra és a honnan Réthfalva csonka
-tornyát és a kastély ormótlan tetőzetét legelőször látni lehet, a midőn
-az ellenkező oldalról porfelleg támad s abból egy pár igen erős lótól
-vont fedeles kocsi bontakozék ki.
-
-S miután amazok is gyorsan hajtattak, a mi grófjainknak idejök sem
-maradt a szemközt jövőket megismerni. Csak azt látták, hogy egy öreg
-pap, két fiatalabbal ült az igen urias szerkezetű kocsiban.
-
-– Gábor, ez rossz omen. Pappal találkoztunk!
-
-– Plane: püspök, vagy apát.
-
-– Ilyen fajta. Van elég az országban. Nekem, ma, csak egyre van
-szükségem, a ki Lenke hugommal összeesket. De az én papom épen most
-szedi magába Réthfalván a báróné reggelijét. Remélem, nem volt rosszabb,
-mint a minőhöz otthon szokva van.
-
-Nehány percz mulva vagy harmincz paraszt tört elé az országúton s midőn
-Gedeon gróf a felvert poron minél előbb áthatolni akarva, megereszté
-fáradhatlan sárkányainak zaboláját, bámulva látja, hogy azon csoport,
-mint ütközetben a csatárláncz, hosszúra nyulik és bevonul a báróné
-kukoriczavetései közé.
-
-– Nem értem ezt a manövret; nincs ideje a hajtóvadászatnak.
-
-Még több ily, bottal, vasvillával és cséplővel fegyverkezett
-népfelkelést láttak, de ezek távol az országúttól másfelé kereskedtek.
-
-Egyszerre egy szelid lejtőn feléjök csap a délkeleti szellő langyos
-fuvalma és Gábor gróf, tenyerét füléhez tartva mondja:
-
-– Tűz van a faluban.
-
-– Tűz? nem látom füstjét.
-
-– Én sem; de hallom, hogy félre verik a harangot.
-
-– Akkor, – felelt Gedeon gróf, úri módon mindenből tréfát űzvén –
-kiütött Réthfalván az 1867-iki kiegyezés ellen a revoluczió, és a falu
-előljárói kikiáltották a respublikát!
-
-Végre a falu szélén, a legelső ház ajtaja előtt ácsorgott egy suhancz, a
-kitől kérdék:
-
-– Mi baj?
-
-– Semmi. (Rendes falusi felelet.) Csakhogy még most sem találták meg.
-
-Kit? ezt nem lehetett kérdeni, mert Réthfalva deli szűzeinek e kapós
-gentlemane megiramodott a határozatlan távol felé. Nézegetett jobbra,
-balra, mintha ő volna a sorstól kiszemelve, arra, hogy megtalálja, a mi
-elveszett.
-
-– Barátom, – szólt Gedeon gróf, homlokára ütve, – kezdem érteni a tréfa
-nyitját. A báróné, az ünnep dicsőségére, csapra üttetett vagy hat hordó
-bort s az egész falu be van rugva.
-
-Végre a kastély udvarára érkeztek. Itt mindent a legnagyobb zavarban és
-rendetlenségben találtak. Némelyek ünnepélyes arczczal szálltak le a
-kocsiról, mások ácsorogtak, sokan újra fogattak, mindnyájan vérük
-mérséklete szerint, sopánkodtak, kárörvendve nevettek, vagy egethasító
-módon káromkodtak.
-
-Itt hallották meg először a mesével és képtelenséggel határos ujságot,
-hogy ma reggel hét órakor, a mint Jetty komorna a kisasszonyt fel akarta
-kelteni, a szobát üresen, az ágyat felvetve, de illetetlenül találta és
-szép lakónéja, mintha a föld nyelte volna el, sehol sincs!
-
-Természetes, hogy Gedeon gróf ezt ostoba fecsegésnek tartotta, mert a
-lakodalom elől nem szökik meg a leány; a Nagygáthy grófnéságtól pedig
-semmi halandó teremtés, a kit csak anyja szoknyában jártatott valaha.
-
-Hogy hiteles és hivatalos hírt halljon, a báróné után kérdezősködött.
-
-Elvezették oda. A ház úrnője reggel óta tudván leánykájának eltünését,
-most a déli órák elmultával, már régen túl volt az első meglepetés és
-kétségbeesés rohamán.
-
-Most már mint megsértett anya, mint meggyalázott báróné és gyöngélkedő
-nő ült a pamlagon és a szoba tele volt a legimpertinensebb illatokkal.
-Mert a bárónét görcsök és ájuldozások környezvén, a háziak mindent rá
-locsoltak, a minek eczet neve, vagy orvosság szaga volt, hogy életre
-hozhassák.
-
-– Oh nénikém, mit hallok!
-
-– Te vagy Gedeon öcsém? Végre hallok egy rajtam szánakozó hangot is.
-Későn jöttél. Elment, elfutott, megszökött, itt hagyta anyját, itt jó
-hírét és földi boldogságát!
-
-Bajos volt a vigasztalás, Nagygáthy gróf pedig a legkevesebbet sem
-értett ezen olcsó mesterséghez.
-
-Azt is bölcsen átlátta, hogy ily botrányos história után szerepét e
-háznál végkép befejezettnek tekintheti. Innen túl csak azt nézte, hogy a
-legelső kedvező pillanatban tovább állhasson.
-
-– Istenem! – mondá – oly nehezen esik hinnem, hogy előlem szökött volna
-meg. Tegnap, ebédig, oly édesen csevegtünk jövő boldogságunkról. De ha
-csak egy sóhajtással elárulja, hogy nem méltat kegyeire, a legmélyebb
-tisztelettel visszavonulok.
-
-Csodálatos! Mit hallott egyebet, mint világos s majdnem kiméletlenül
-visszautasító szabadkozást? Még ha azt mondja neki a kis leány:
-«takarodjék szemem elől, én önt gyűlölöm, megvetem», akkor is szellemes
-enyelgésnek veszi: oly nagy mértékben uralkodott lelkében az önhittség
-és felfuvalkodás ördöge!
-
-– Hallatlan! Előlem, Nagygáthy gróf elől egy báróné leánya megszökik!
-
-– Megtörtént; mert csábítója már gyermekkora óta megmételyezte szívét.
-
-– Csábítója! Ezt lehetetlen érteni. Merészkedhetett volna, ez országban,
-férfi, a Nagygáthy grófok gazdag ivadéka ellen, mint vetélytárs
-föllépni? Báróné! kérem, követelem: mondja ki e nevet.
-
-– Semmi titok benne. Legújabb kedves barátod. Ez a volt mérnök és tegnap
-óta gróf: Szabolcsy Gábor!
-
-Gedeon gróf méltóságán alólinak tartotta e vádat komolyan venni.
-Nevetett, hitetlenül rázta fejét, és piczi száját úgy összehúzta mint a
-csecsemő, ha szopni készül, vagy az utczai gavallér, ha észreveszi, hogy
-szivara mindjárt kialszik.
-
-– Elhiheted az anyának, – folytatá bágyadt hangon a szenvedő – hogy ezen
-éjjel itt volt az a haramia, a ki elébb Gelenczét, ma pedig
-menyasszonyodat rabolta el. Vigyázz, még Kis- és Nagygáth is utána
-mehet.
-
-Ez már nevetséges volt.
-
-– Nénikém, tévúton jár. Szabolcsy Gábor három nap óta Cseklész grófné
-vendége, ki sem mozdult a kastélyból. Tegnapelőtt vele ebédeltem. Ma
-reggel korán ismét ott találtam, kocsimba ültettem és vele együtt
-érkeztem ide.
-
-– Hogyan? itt van? – kiáltott a báróné s görcseiről megfeledkezve talpra
-ugrott. – Hamar! el kell fogni, míg el nem szökik. El vele a börtönbe, a
-helység házához. Lovas legény menjen s hozza a szolgabirót,
-csendőrhadnagyot, az államügyészt és vizsgáló birót! Megmutatom, hogy
-még ma nyakig vasba veretve vitetem Ujhelybe!
-
-– Ej, ej, kedves nénikém, nagyon kurta proczesszus volna ez egy magyar
-mágnás ellen. Elébb csak tessék folyamodni a főrendek házához, hogy
-egyik tagjának kriminális pörbe való fogatását kegyesen megengedni
-méltóztassék. Nem szokott az ilyen dolog hamarjában csakúgy posta
-fordultával megtörténni.
-
-– Tetten kapott rablók ellen semmi szükség haszontalan czeremoniákra.
-Rögtön megyek magam és megkötöztetem házam megrontóját.
-
-És megindult, több lépéssel előre tipegett; de mivel okos asszony volt,
-jól tudta, mit tehet, mit nem? végre mégis könnyebb kisegítő eszköznek
-találta, ha görcsei újra megrohanják, s leveretve a gyengeségtől,
-pamlagán lelkendezik.
-
-Egyéb sem kellett Gedeon grófnak, mint a jó alkalom, kiosonni a
-szobából. Látván tehát a báróné ájuldozását, segítségért kiáltott
-mindenfelé s mikor berohant a komorna és a vendégek közől egy pár
-irgalmas szamaritánusnő: megszabadítva érzi magát. Nem egy hamar viszi
-őt oda vissza valaki.
-
-Ezalatt az udvaron egészen új fordulatot vett a közvélemény.
-
-A báróné határozott vádjára reggel óta Szabolcsy grófot tartották
-leányrablónak. De mikor látták, hogy ez a fiatal úr, mint lakodalmi
-meghívott vendég Nagygáthy gróffal jött, s hallották, hogy három nap óta
-Cseklész grófné kastélyában mulatott, mindjárt kiderült teljes
-ártatlansága.
-
-A vidékről, a rétekről, mezőkről és az érett kukoricza magas kórói közől
-egymásután tértek vissza az önkénytesen vállalkozó fürkészők, azon
-hírrel, hogy sehol legcsekélyebb nyomra sem akadtak.
-
-Nagygáthy gróf egy csoport vendég között találta barátját. Mentől
-kevesebb részletet tudtak itt a megtörtént tény magyarázatára, annál
-hevesebben vitatkoztak fölötte.
-
-A kastély lakóit hiába kérdezgették. Tegnap esti tíz óra után, mindenki
-lefeküdt; éjjel semmi zaj, ajtó-ablak nyitogatás, férfi-léptek kopogása,
-női lábak csoszogása nem hallatszott: és mégis eltünt a kisasszony! Ezt
-reggel óta mindenki ötvenszer hallotta s még sem fogytak ki az
-ismétlésből.
-
-Gedeon gróf elmondta, mit hallott a bárónétól. A vendégek újra csóválák
-fejöket. A vőlegény határozottan védelme alá vette a vádlottat. Említé,
-hogy Gábor barátja, mióta Gelenczén lakik, csak egyszer volt a báróné
-kastélyában, akkor is ő maga hozta ide. Együtt töltötték a napot. Gábor
-gróf a kisasszonynyal tanuk nélkül még nem is szólhatott. Honnan
-származhatott volna tehát köztük oly minden korlátot leromboló
-szenvedély, hogy egy menyasszony a lakodalom napja előtti éjjelen vele
-megszökhessék!
-
-Élénk helyeslés követte e nyilatkozatot. De volt a vendégek között olyan
-is, a ki titokban kivánta, bár ha még is Szabolcsy gróf révén veszett
-volna el a kisasszony. Mert a léha Nagygáthy grófot senki sem szerette,
-míg az ősi Szabolcsy név feltámasztója a legnépszerűbb ifjú volt
-messzetávol a vidéken.
-
-Ekkor Gábor gróf elég hangosan, hogy a nehány lépéssel távolabb állók is
-hallhatták, mondá:
-
-– Uraim! Itt állunk együtt számosan és legyenek tanuim. Ime,
-becsületszavamat adom, hogy ezen megszöktetés tényét, sem én
-személyesen, sem megbizottam által el nem követtem. Nekem is, mint
-önöknek, még sejtelmem sincs, hova lett, merre ment és hol lehet e
-pillanatban a kisasszony, a ki itt az éjjel, szülői házát minden
-hátrahagyott nyom nélkül elhagyta.
-
-Ez aztán világos, határozott és igen erős becsületszó volt. Mindenki
-fejet hajtott. Ily nyilatkozat alól többé a becsület elvesztése nélkül
-kimenekedni lehetetlen volt.
-
-Csakhogy volt a dologban egy kis jezsuitai föntartás is. Igaz, ő nem
-szöktetett el senkit; igaz, ő nem tudta, hova rejtőzött a szökevény: de
-azt egy szóval sem állította, hogy ezen megszökés esetleg nem épen ő
-miatta lett foganatba téve.
-
-Egyszerre lárma támad. Egy pár suhancz rohanva fut be az udvarra s már
-távolról kiáltja:
-
-– Megvan a kisasszony! Megtaláltuk a nyomát. Megölték kegyetlenül a
-gyilkosok! Itt a bizonyság a kezünkben!
-
-Az egyik pisztolyt hozott, melyet az országút szélén talált, épen ott, a
-hol a dülőút lekanyarodik a Bodrog partjára. A másik finom gyolcs
-zsebkendőt mutatott, mely rettenetes vérfoltokkal volt átáztatva.
-
-Jetty komorna jött, megismerte úrnője zsebkendőjét, rá mutatott a R. L.
-hímzésre, a bárói koronára és szörnyűkép felsikoltani készült.
-
-Szerencsére épen mellette állott egy okos öreg úr, a ki nem akarta, hogy
-a bárónét a nagy ijedtség megölje. Tehát befogta a száját a komornának,
-még a leányt magához is szórította. Kedvezőbb alkalmat egy szép
-szobacziczus megölelgetésére keresve sem kaphatott volna.
-
-Tehát új, rettentő és hajmeresztő fordulat. A kik eddig könnyelműleg
-élvezték a komikum gyönyöreit, most reszkethettek a tragikum borzalmai
-alatt.
-
-Gábor gróf kezébe vette a pisztolyt, egy tekintetet vetett rá és átadta
-legközelebb álló szomszédjának.
-
-– Bolondság – mondá – ez régi huszár fegyver. A gyutacs csöve be van
-rozsdásodva: a cső tele pókhálóval. Legalább harmincz éve mult, hogy e
-pisztolyból senki sem lőtt.
-
-– És a véres zsebkendő? el kell tenni; senki hozzá ne nyúljon; ennél
-fontosabb corpus delicti még nem került napfényre.
-
-Egy másik jelenlevő megjegyzé:
-
-– Semmi kétség. Lenke kisasszony meg van sebesítve. Vére folyt. Rohant,
-vagy hurczolták Zemplén Mississipijébe, a Bodrog hullámai közé.
-
-Egy másik, higgadtabb, gunyolódva veté vissza:
-
-– A Bodrog hullámai közé! Nincs ennek józan értelme, mert fejemet teszem
-rá, hogy Szőllőskétől Liszkáig nem találsz olyan helyet, a hol most a
-víz térden felül érne.
-
-– Elég az, ha sebesülten és ájultan vetették oda.
-
-Gábor gróf kezébe vette a véres zsebkendőt s mint műegyetemi növendék, a
-ki a vegyészet elemeihez is értett valamit, szakértő tekintettel
-vizsgálá meg a vérfoltokat. Végre hidegen mondá:
-
-– Ez nem vér. Ez festék. Meszelővel van rá kenve. Közönséges vörös
-berzseny, a mivel husvétkor a tojást festik pirosra.
-
-Ezzel tovább ment.
-
-Mi pedig egészen az olvasóra bizzuk, elképzelni, mit érzett lelke
-mélyében ez ifjú, a ki Nagygáthy kocsiján ülve, egyszerűen mint
-lakodalmi vendég ment oda, a hol földi üdve lakott!
-
-Ha külsőleg megtarthatá közönyét, bizonyosnak kelle lennie, hogy a
-vőlegény üres fészket talál Réthfalván. De mit nevezünk mi halandók
-bizonyosnak? A legcsekélyebb előre nem látott véletlen lerombolja tető
-alá hozott építményünket.
-
-Tulajdonkép Gábor gróf nem is ismerheté, mi lakhatik az ő Lenkéje
-kebelében? Lesz-e bátorsága végzetes határozatát teljesíteni? Mert a
-higgadt megfontolás soha sem követel sürgősebben meghallgatást, mint a
-végrehajtás pillanatának megérkezésével. Nagyon sokan erősek voltak a
-szándékban, az elhatározó perczben pedig visszariadtak.
-
-Másként is sajátszerű helyzet volt ez. A férfi semmit sem tehetett. Keze
-kötve, még nem is közeledhetett imádottjához. Nem élünk a lovagkorban,
-hogy fegyveres szolgákkal megtámadjuk a szomszéd várát s kardéllel
-vívjuk ki győzelmünket.
-
-Érzette, hogy sorsa fölött csak egy leányka bátorlelkűsége
-határozhatott. De ezen leánynak önállólag kellett fellépni, szerepet
-cserélni és mindent koczkáztatni. Él-e valahol, napjainkban, tizenhét
-éves leány, a kit elolthatlan szenvedélye ily végletek határáig
-ragadhat?
-
-A kis leány egész jövőjével játszott. Ki súgta meg szívének, hogy
-áldozatát nem méltatlanra pazarolja? Mert az anyai háztól megszökött
-leány, e lépése után, egyedül csak azé lehet, a kiért megszökött. Hozzá
-van kovácsolva, mint a gályarab elitélt társához. Ha pedig
-indokolatlanul merész volt és bizalma horgonyát ingatag homoktalajba
-vetette: egy kártyán játszotta el egész földi czélját és rendeltetését.
-
-Ezt gondolta Gábor gróf, míg barátja mellett a kocsin ült, remélve és
-remegve nézett ama jól ismert hegyláncz kékje felé s azon is túl igen
-messzire.
-
-Ellenben Nagygáthy gróf, mint karvaly, elbizakodva készült lecsapni a
-fehér galambkára. Valami nagy szerelem nem alkalmatlankodott szívében,
-hanem tagadhatlanul tetszett neki a szép Lenke nyájas arcza, kecses
-termete. Épen oly fönséges tünemény volt, minő neki kellett, hogy a
-társaságokban, illő pompás és hatalmas parádét csapjon vele. Otthon
-pedig a legjobb volt arra, hogy a Nagygáthy névnek és vagyonnak
-örökösöket adjon. Mást nem követelt tőle.
-
-A kis grófocska nem volt rossz, jellemtelen vagy épen aljas lélek.
-Minden hibája csak saját énjének és helyzetének túlbecsüléséből
-származott. Még képtelen elbizakodottsága is inkább nevetségessé mint
-gyűlöletessé tette őt.
-
-Mai bukását is csak úgy tekintette, mint például ha valamely terve
-Párisban sem sikerült. Elfeledte s vége volt. Most is csiklandozta a
-gondolat, hogy nagyon szép feleséget kap körme közé. De nem feledte,
-hogy igen drágán lehet ily portékához jutni. Más közönséges kaland csak
-pénzbe kerül s ha a pénz el van költve, vége a regénynek, míg a tárcza
-újra meg nem telik. Nála, egy kis bőjtöléssel, mindig megtelt.
-
-Most a midőn hiuságán e sérelem esett, a midőn legérzékenyebb oldalán
-ezen hatalmas érvágási operatio végbe ment: inkább elbámult, mint
-megrendült.
-
-– Furcsa! – gondolá – egy kilenczezer holdas báróné leánya nem akart
-Nagygáthy grófné lenni! Ilyen vén a világ, s mégis, megtermi a
-leghihetlenebb botorságokat.
-
-Egy pillanatra valósággal rossz kedve volt. Olyan képet csinált, mint
-mikor valaki az ajtó szárnyába üti könyökét és megfájdul bele a
-zsibbadós ere. Nagyon kellemetlen érzés, de hamar elmulik.
-
-Gedeon gróf is csak addig volt megkinzott martir, míg kocsisa elé állott
-a pompás fogattal. Az öt ló megemlékezteté arra, hogy ő még most is
-Nagygáthy gróf, s az marad, úgy feleséggel, mint feleség nélkül.
-
-Ekkor intett barátjának.
-
-– Gábor! itt többé semmi keresetünk; mentől elébb pusztulunk innen,
-annál jobb. De azért nem végeztem szerepemet. Nekem ugyan épen most
-tömérdek dolgom van Hevesben, Pesten, Bécsben és Párisban, de mindent
-abbahagyok. Érzem, hogy kötelességeim vannak. A báróné rokonom, nem
-tagadhatom meg tőle segítségemet. A megszökött leányt ugyan ez életben
-soha nőül nem veszem; de tartozom az anyának azzal, hogy elvesztett
-gyermekét visszaszerezzem. Számíthatok barátságodra?
-
-– Egészen szolgálatodra állok.
-
-– Tulajdonkép te sem vagy távolabb rokona a bárónénak, mint én vagyok.
-Jer, szenteljünk egy pár hetet a leány felkeresésére. Kellemes az ilyen
-vaktában való kóborlás: az ember soha sem tudja, hol talál útközben
-érdekes kalandra? Csak azt szeretném tudni, végre is, kiért szökött meg
-az én hóbortos menyasszonyom? A báróné téged vádol.
-
-– És ha úgy volna? párbajra hínál?
-
-– Ellenkezőleg. Azaz: tegnap még homlokba lőttelek volna.
-
-– És ma?
-
-– Egészen új világba léptünk; mintha egy századdal később születtünk
-volna. Vigye a leányt, a ki megszöktette. Engem tökéletesen
-kigyógyított; tiszta szívemből gratulálok szabadítómnak.
-
-Valóban kevés hiányzott hozzá, hogy elvegyen egy leányt, a ki képes volt
-megszökni!
-
-Nagyon kevés: csak a menyasszony.
-
-
-
-
- XXIII.  (Hova szökött a menyasszony?)
-
-Besötétedett.
-
-Az utolsó vendég is elhagyá a kastélyt. A vidékiek saját fogatukon, a
-távoliak azon kocsin, mely őket a legközelebbi állomástól ide hozta.
-
-Többnyire búcsú nélkül széledtek szét. Némelyek haragudtak,
-boszankodtak, mások nevettek. Lesz ebből egetrázó zaj a lapokban és a
-társaságokban egész télre. Kapós ember lesz, a ki ily történetkének
-szemtanuja lehetett.
-
-A tréfa legérdekesebb részlete abból állott, hogy a vendégsereg éhesen,
-ebéd nélkül futamodott meg a lakodalmas háztól. Senki sem követelte,
-hogy a báróné még ily rettenetes itélet napján is a ház úrnőjének
-kötelességeit teljesítse.
-
-Tán tüzet sem raktak a konyhában. Mióta az északkeleti vasút megnyilt, a
-Réthfalvához legközelebb eső vasúti állomáson annyi jegy el nem kelt.
-
-Hová szökött a bátor kis lány a nem szeretett vőlegény elől? ez
-másodrendű kérdés volt. Elszökött s azóta hegyen völgyön túl volt, ez
-magyarázott meg mindent.
-
-Mindenki tudhatta, hogy a szökés útja, módja előre jól volt kiszámítva,
-miként az eredmény is igazolta. A kalitkából kiröpült madár meleg
-fészekbe szállt. Gyalog vagy kocsin valamely vasúti állomásig, az
-mindegy volt. Most már Pesten is lehet. Ki tudja? itt sem áll meg ez
-éjjel.
-
-A báróné okos asszony volt. Ismerte a világot s nem kétkedett, hogy
-eszes emberekkel van dolga. Őt nem szédíté el a látvány, hogy Szabolcsy
-jelen volt a meghívott vendégek között. Ez vitte el leányát és senki
-más. A leány pedig nem mehetett anyja ismerőseinek körébe, mert oly
-visszavonult élet mellett, minőt a kastély úrnője folytatott, a jó
-barátnék elfogytak és elidegenedtek. Más volna, ha a vén jakobinus
-Miklós bácsi még élne: akkor még ezen éjjel körülvétetné a gelenczei
-házat vasvillás emberekkel.
-
-De ez a gyűlölt mérnök-gróf sem vihette az elcsábított gyermeket egyenes
-oltalom alá. Van annyi esze, hogy ki nem teszi magát, mint hölgyrabló,
-büntetőperi vizsgálatnak. A lány sem mehetett hozzá; mert ha a megszökés
-csak regény, a megszöktetőhöz menekülés már vétek és gyalázat. Művelt
-körben és jó ízlésben nevelt hölgy ily hibát el nem követhet.
-
-Egyedül állott a báróné a kastély előtti kertben s nézte a hidegen
-ragyogó csillagokat. Cselédei is kerülték, mert féltek tőle. Reggel óta
-haragjának kiömlését sorban érezték egymásután.
-
-Sétált tehát: nem kétségbeesve, nem kezeit tördelve, de gyűlölettel
-eltelve az egész világ ellen. Kezében pénzszekrényének kulcsát tartá.
-Hiábavaló őre kincseinek, ha a czél, melyért a fösvénység rút jellegét
-is magára vette, örökre megsemmisült.
-
-Ment és nem tudta merre? Mint álomjáró kóválygott a sötétben s
-rettenetes volt előtte a csend és az elhagyatottság. A rekedt levegőt
-friss szellő meg nem rázkódtatá; egy levél sem mozdult meg a fák
-galyain.
-
-A mint így, mint kisértet, tünedezett a kert kanyargó utain, egyszerre
-ott állott közel a honvédezredes sírkövéhez.
-
-Ezen hallgatag obeliszk, mely egyedül meredezett a sötét éjben mint
-szürkülő derengés, visszaemlékezteté őt a rég elmult időkre.
-
-– Itt nyugszik a hűtelen! Elhamvadt, elporlott a szív, mely egykor értem
-lángolt. Istenem! te tudod, mily változhatlan érzelemmel szerettem őt!
-Atyám nem engedte, hogy a vagyontalan embert magamhoz emeljem. Úgy
-váltunk el egymástól, hogy várni fogunk kedvezőbb időkre. Ő elment;
-jártában keltében más nőt talált, elvette, engem elfeledett. Aztán ide
-hozták meghalni. Az egykor szép Laurából vén leány lett;
-kétségbeesésében kezet nyújtott egy érdemetlennek, a ki szerencsétlenné
-tette. Istenem, lágyítsd meg a hidegen számító szülők szívét s ne
-engedd, hogy az atyák és anyák vakságáért a gyermekek szenvedjenek!
-
-Hallotta az olvasó ezt az imádságot? Pedig igazán szívből folyt,
-valósággal tiszta meggyőződésből keletkezett.
-
-Oh régi szép kora a patriarkáknak! Akkor ha így imádkozott az ember: ama
-messze magasban élő mennyei hatalom mindjárt prófétát küldött, a ki ezen
-imádságra meghozá az Úr feleletét.
-
-– Leányom! Igazad van; kérésed helyes és igazságos. A szülők adjanak jó
-tanácsot, de ha nincs alapos kifogás a gyermek választása ellen, ne
-akadályozzák boldogságukat. Mért üldözöd azon ifjat, a ki leányod
-szívében mint eszménykép él? Derék, tanult ember. Adtam neki ép testben
-ép lelket. Láttad, hogy önerejéből is díszes helyet vívott ki a
-társadalomban. Ma már czíme, rangja, vagyona van és a ti számításotok
-szerint ősrégi családból származik. Mondd tehát leányom: mért
-hallgassalak meg téged és nem gyermekedet, a ki még sokkal buzgóbban
-imádkozik hozzám? Mért erőlteted? mért választod ki számára a derék ifjú
-helyébe a testben, lélekben törpe s mégis elbizakodott haszontalant?
-Tudd meg: a házasságokat itt nálam az égben kötik. Némelyeket
-megjutalmazok, másokat megbüntetek vele. Hanem előttem, a ki annyi
-világot és földet teremtettem és ingyen nektek adtam, nem argumentum az,
-hogy a léhának hetvenezer, a jelesnek csak tizenháromezer holdja van. Ha
-igazságosabban osztjátok fel az én földeimet, sehol egy emberre ennyi
-nem jut.
-
-[Illustration: Egyszerre ott állott a siremlék talapzatának lépcsőjén.]
-
-A bárónéhoz nem jött próféta, a ki így felvilágosította volna.
-Napjainkban az Úr, a józan ész ajándékával szokott az emberrel szóba
-állni. De a kik látván, nem látnak, hallván, nem hallanak, azok számára
-nem terem orvosság a szellemi gyógyszertárban. Megrögzött a
-szerencsétlen asszony agyvelejében a gondolat, hogy egyedül az ő leánya
-bír annyi igénynyel, hogy a Nagygáthy grófnéság koronáját elnyerje:
-tehát anyai kötelességének tartotta megóvni gyermekét azon
-önfeláldozástól, hogy elvetvén magát, ily értéket, mint prédát olcsó
-áron elpazaroljon.
-
-És a mint így nézi a sírkövet, egyszerre úgy látja, mintha annak túlsó
-feléről valami élő alak tünnék fel és egyenesen közelednék erre.
-
-A báróné nem volt kisértetekben hívő teremtés: de a magány, az elhagyott
-hely, a lefolyt nap történeteinek kábító hatása megfélemlíté; a látomány
-megreszketteté.
-
-Egészen ösztöne sugalmának engedve át magát, halkan visszahúzódék a még
-lombbal rakott bokrok közé és visszafojtva lélegzetét: várta, minek lesz
-most mindjárt egyedüli tanuja?
-
-Azt jól látta, hogy a tünemény mozog, világos színű női öltönyt visel és
-félénk léptekkel közeledik.
-
-Egyszerre ott állott a síremlék talpazatának lépcsőjén s fejét a hideg
-kőre hajtá; valószínűleg megcsókolá.
-
-Erre rögtön, mintha szárnyra kelt volna, megiramodott, de nem
-visszafelé, a honnan jött, hanem egyenesen a kastély kapujának
-irányában, a hol aztán a távolban és a sötétben láthatlanná vált.
-
-Semmi kétség. Ez ő volt: Lenke, a báróné leánya, a ki e perczben
-visszajött a szülői házhoz. Honnan jött? honnan termett elő, ha ily
-könnyedén ismét itt lehetett és mégis egész napon át senki nem
-találhatta?
-
-A báróné visszaindult a kastély felé; átment a ház bejáratán keresztül
-az alsó kertbe s onnan nézett fel a sötétben meredező falakra.
-
-A következő perczben látta, hogy Jetty komorna szobájából a gyertya
-fénye eltünik s rögtön aztán leánya szobájának két ablaka világosodik
-meg. A ház bensejében, a lépcsőkön és folyosókon zaj keletkezik; a
-korábbi halotti csendet egyes felkiáltó, csodálkozó és örvendező hangok
-váltják fel.
-
-A báróné ezalatt mozdulatlanul állott helyében s gondolkozott, mikép
-fogadja vissza a megtérőt? S midőn meghozta határozatát, feljött a
-kastély verandájára, onnan a nyári társalgó szobába, végre saját
-legbensőbb szentélyébe.
-
-Most már hallotta, hogy mindenfelé keresik. Hol a báróné? hol a
-méltóságos asszony? mert látták, mikor kiment a házból, de
-visszajövetelét nem vették észre.
-
-Nem kelt fel pamlagáról, nem csengetett, hanem az asztalára tett két
-gyertyát meggyújtá. A ki az alsó kertbe megy őt keresni, majd
-útbaigazítja a megvilágított ablak.
-
-Épen Jetty, a komorna volt e szerencsétlen. Rohant is felfelé egész a
-boudoir ajtajáig; itt elcsendesedett; meggondolta, hogy úrnője ajtaját
-minden körülmény között tiszteletteljesen kell megnyitnia s képzelődék,
-mily vihar fog most rögtön keletkezni. Hogy ugrik fel a báróné? mily
-kiabálás, szemrehányás, siránkozás vagy épen mitől isten őrizzen, anyai
-átkok borzalmai következnek.
-
-Belépett és mint tartozó kötelességet jelenté.
-
-– Báróné, Lenke kisasszony megérkezett.
-
-Az úrnő legkisebb meglepetést sem mutatott. Keze gépileg egy előtte
-fekvő könyv felé nyúlt s felelé:
-
-– És aztán?
-
-– Bátorkodtam jelenteni.
-
-– Tudtam és láttam.
-
-– Igen is, kérem alássan. Méltóztatik valamit parancsolni?
-
-– Mehet dolgára. Ha valamire szükségem lesz, csengetek.
-
-A komornai rangra emeltetett szobaleány majd lefordult a lábáról a nagy
-csodálkozás miatt. Mióta uraságoknál szolgál, még a cselédszobákban
-forgalomban levő mesékből sem hallotta, hogy a grófnék és bárónék a
-megszökött kisasszonyok véletlen visszatérésének hírét ily példás úri
-nyugodtsággal szokták volna fogadni!
-
-Legalább csak jött volna leánya szobájába s megkérdi, hol töltötte a
-napot? ha itthon a faluban és a mezőkön hiába keresték.
-
-A kis leány ezalatt sírt és a pamlag párnái közé rejté arczát. Minden
-pillanatban várta, hogy anyja berohan hozzá ezer szemrehányással. De
-minden szokott csendben maradt körötte, mintha érdekkel sem birna többé
-az az új hír, hogy az elveszett leány visszakerült.
-
-Anyjának késedelme és hallgatása még inkább elrettentette. Mert a mamák
-szóözönének és könnyzáporának bocsánat a vége; de az elfojtott harag és
-színlett közöny ismeretlen veszélyekkel fenyeget.
-
-A kastély más lakói a fáradalmas és izgalmas nap után nyugalomra
-térhettek és a ki közülök képes volt aludni, alhatott is világos
-reggelig.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Igen, aludhatott. Ez a boldogok és megelégedettek élvezete, néha a
-megszomorodottak vigasztalása: de a báróné kebelében a vulkánok tüze
-rombolt és pusztított.
-
-Pamlagán ülve, vad tekintettel nézte a gyertya lángjának csendes
-lobogását. Arról gondolkodott, mint lépjen fel s mint viselje magát
-önmagához és a helyzethez méltólag, mint vakmerően megsértett anya a
-fellázadt gyermek ellenében!
-
-Volt ideje gondolkodni. A leány haza jött, itt van teljes biztosságban.
-Tehát nem félhetett újabb válságok, újabb rettentő hírek érkezésétől. És
-ha ily könnyedén öltözve hagyta el a házat: nem is lehetett igen távol.
-
-Valóban nem. De mégis épen annyira, hogy anyjának évek óta érlelt tervét
-egy csapással megsemmisítette. Mert ha Nagygáthy gróf e napon a
-násznéppel együtt, úgyszólván búcsú nélkül elkotródott, elég világos
-jelét adta, hogy többé visszakerülni nem szándékozik.
-
-Mit tegyen?
-
-Gondolkodni, tervelődni akart: de mint a zaklatott ember szivében
-történni szokott, inkább fantáziája ragadta képtelen világokba. Igy
-képzelődik a tönkre jutott kereskedő: ha most egy vaskos csomó
-ezerforintos bankjegyet látna asztalán! Igy reménykedik a halálra itélt
-rab: ha most kidőlne börtönének fala és utat nyitna a szabadba!
-
-Ábrándjai a mesék országába ragadtak. Nem mintha lehetetlenségekre
-gondolt volna: de a mi eszébe jutott, nem hozott megoldási módot, nem
-kisegítő eszközt a jövőre.
-
-Egyik perczében elhatározta, hogy kiköltözik az országból. Vagyonát
-eladja s megy Észak-Amerikába vagy Braziliába. Később Páris, London
-tömkelegébe akart temetkezni. De ha mind e mellett «báróné» is akart
-maradni, nem rejtőzhetett el, mint ismeretlen s akkor bizonyos üldöző
-alak, Gábor gróf, csakhamar újra feltalálja.
-
-Elviszi leányát kolostorba és ott hagyja, mig él. De ott sem falazzák be
-már ma a leányokat s az ő Lenkéje épen most bizonyította be, hogy önálló
-is tud lenni, s ha valamit kigondolt, végre is hajtja.
-
-Tán az is eszébe jutott, hogy előnyös egyezkedést köthetne leányával.
-Épen úgy, mint népével a király, a kit a forradalom megpuhított. Az anya
-lemond eredeti tervéről, nem kényszeríti leányát a házasságra Nagygáthy
-gróffal; sőt teljes választási szabadságot enged neki. Mehet nőül
-gazdaghoz, szegényhez, ha különben a férfi jó házból származott, az úri
-társasághoz tartozik és becsületes ember. Ennyi engedményért csak azt
-követelte, hogy leánya azt a gyűlölt ivadékot, a mérnök-grófot, verje ki
-fejéből.
-
-Mert élve el nem tűrhette, hogy egyetlen Lenkéje egy hűtlen apának fiát
-tegye boldoggá. Az nem jutott eszébe, hogy leánya is boldog lett volna
-vele.
-
-Oh, ezen rég elhunyt apa örökre fizetetlen rovást hagyott hátra! A
-honvédezredes volt, a ki őt hitegette és megcsalta, a midőn más nőt
-emelt magához. Az alatt az egykor szép Laura híven várt rá, időközben
-elhervadt és vén leány lett belőle. Később kétségbeesésből kellett
-férjhez mennie ahhoz, a ki épen megkérte. Ez ember pedig korhely,
-kártyás, kicsapongó és jellemtelen férfi volt. Igy is múlt ki erőszakos
-halállal. Ekkor a báróné a vagyoni bukás örvénye előtt állott és el is
-sülyed, ha erélye nem nagyobb szerencsétlenségénél. Ekkor lett belőle
-előbb takarékos háziasszony, később kikiáltott fösvény és megvetett
-madame Harpagon. Csak így fizethette ki férje adósságait, így menthette
-meg a Réthfalvához tőszomszédságban eső két kis falucskát. Mikor pedig
-végre lőn hajtva a nagy munka, megérkezett a dicsvágy és hiúság ördöge.
-Ez főzte ki benne a tervet, hogy leányát a hatalmas Nagygáthy örökössel
-házasítsa össze. Ehhez megint sok pénz kellett, mert a büszke báróné azt
-akarta, hogy leánya mint gazdag ara lépjen be a dúsgazdag házba.
-
-Egy egész elhibázott élet szenvedéseiért volt neki adósa a férfi, kinek
-a vidék közvéleménye sírkövet is emelt.
-
-Szegény meghalt ezredes! Te nem szólhatsz itt közbe. Ki tudja, tán te is
-tudnál mentséget előhozni, mért feledkeztél meg a szép Lauráról s mért
-vonzódtál inkább a még szebb Saroltához, a kinek most márványból
-faragott emléke ragyog a szatmári temetőben.
-
-Kezébe vette gyertyáját; bement hálószobájába; onnan egy ajtóval tovább,
-a hol leánya még mindig várta anyjának szemrehányásait.
-
-A kis leány még mindig a pamlag párnáin nyugodott. Az ajtónyilás
-zörejére felugrott helyéből, néhány lépéssel közeledett, de meglátván
-anyjának szemében a harag villámainak czikázását, a vére is megfagyott
-ereiben s nem volt ereje, bátorsága az anyjának kezet csókolni.
-
-A báróné az asztalra tette gyertyáját; kezének mozdulatával parancsolá,
-hogy leánya üljön vissza a pamlagra; ő pedig a megvetett ágy szélén
-foglalt helyet.
-
-Úgy látszott, előre meggondolta, a mit mondani akart: mert
-kifejezéseiben megvolt a kellő rövidség és szabatosság, a helyzethez
-mért szigor és az anyai hatalom biztos öntudata.
-
-– Visszajöttél az elhagyott mamához? Úgy látszik, hogy az engedetlen
-gyermek hamar tapasztalta, mennyire nincs a világon melegebb tanya, mint
-az édes anya szárnyai alatt.
-
-– Mamám…
-
-– Egy hangot sem akarok hallani, míg nem kérdeztelek. Ezentúl nem vagy a
-mamának jó kis lánya; mától fogva szabad emanczipált hölgy lettél, minők
-Amerikában teremnek. Most már nincs szükséged az édes anyád tanácsára,
-járhatsz saját eszed után. Fényes sikerrel tetted le az érettségi
-vizsgát, és a legnehezebb feladat megfejtését választottad ki. Sok
-tanulás kellett ehhez, még több készület, színlés és alattomosság. De
-elérted czélodat: az engedelmes leányból háládatlan és fellázadt
-teremtés lett!
-
-– Mamám, bocsáss meg. A rettentő kényszerítés vitt e lépésre. Másként
-nem szabadulhattam a férfitól, a kit nem szeretek. Ezerszer inkább a
-halálé, mint az övé!
-
-A báróné úgy kaczagott fel, hogy fogai is megcsattantak.
-
-– Inkább a halálé! Ah, ez roppant haladás huszonnégy óra alatt! Tegnap
-kis leány, ma reggel kalandornő, estére tragikai szinésznő! – És honnan
-tudod, hogy halálod jobban kétségbeejtene, mint gyalázatod?
-
-– Gyalázatom, mamám?
-
-– Elszöktél, ez elég. Tán egy kővel kettőt is dobtál; elmentél oda, a
-hol jó híredet egy más férfinak javára feláldoztad.
-
-A kis leány nem értette a vádat, tehát csak hallgatott.
-
-– Ah, – folytatá a báróné, – mily élvezet lesz a tisztelt közönség
-számára, ha a hírlapok két hétig hurczolják nevedet az aprólékos
-újdonságok között. Majd jőnek az élczlapok is, megszerzik fotografiádat
-és arczképedet ezer változatban, ezer szemtelen czélzásokkal
-illusztrálva, oda vetik kaczagtató eledelül a korcsmák és kávéházak
-korhelyeinek! Most pedig követelem, parancsolom: add elé, óráról-órára,
-hol töltötted a napot?
-
-– Oh mamám, ez rövid számadás lesz. E ruhámban kalap és felöltő nélkül,
-hajnalhasadtakor átfutottam a kerten, bementem a pályaőr házába, leültem
-a lóczára és ott maradtam estig.
-
-– A vasúti őr házában!
-
-– Nagyon tiszta és jó asszony az őr felesége: híven vigyázott rám egész
-napon.
-
-– Az én leányomra a pályaőr neje vigyázott! Ez aztán díszes garde-dame a
-réthfalvi kastély kisasszonya mellett. És nem keresett ott senki?
-
-– Sőt minden lépten jött valaki és kérdezte, nem láttak itt egy szürke
-koczkás ruhájú kisasszonyt? de a pályaőr megesküdött, hogy ott ugyan a
-síneket senki át nem lépte.
-
-– Ah, nem lépte át a síneket! Hova fészkeli be magát a jezsuita
-kétértelműség! Persze, nem lépte át, ha ott ült a házban, a padkán, a
-kályha mögött. Tán még ott is ebédeltél?
-
-– Igen, jó túróscsuszát adtak.
-
-– Ez már nagyszerű! az én leányom túróscsuszát eszik a pályaőr
-házikójában? De valami pisztolyról és véres kendőről is beszéltek.
-
-– Oh mamám, ez bolondság. Örzse néni dobta az útra, hogy engem másfelé
-keressenek.
-
-– Örzse néni! hát ez kicsoda?
-
-– Azt akartam mondani: a pályaőr felesége.
-
-– Az ég irgalmazzon mindnyájunknak: egy Réthfalvy kisasszony a pályaőr
-feleségét Örzsi néninek nevezi! Szerencsétlen! te már azt hiszed,
-mérnökné ténsasszony lettél.
-
-– Én, mamám?
-
-– Hallatlan tolakodás. Már mikor ide mérte a vasutat és őrházat épített
-ősi kuriámra, kiszámította, hogy egykor még az én kastélyomból a
-kisasszonyok oda fognak járni túróscsuszát ebédelni!
-
-Mind e mellett a felfedezés, hogy leánya az őrházban tölté a napot,
-némileg megvígasztalá a bárónét. A lefolyt drámába egy kis komikum is
-vegyült. Végre is e hely, más sokkal rosszabb lehetőségek között, még
-leginkább neutralis tér volt.
-
-De már ennyi is elég volt, hogy a bárónét régi hóbortja, a
-Nagygáthy-féle összeköttetés eszméje, újra nyakon ragadja. Mint a
-szalmaszálhoz kapkodó vízbehaló megragadá ezen utolsó eszközt, ha tán az
-elszalasztott vőlegényt visszaszerezhetné.
-
-Parancsolá tehát, hogy leánya nyugalomra térjen, ő pedig dolgozó
-szobájába vonult és asztalhoz ülve egymásután két levelet írt.
-
-Az egyiket Nagygáthy grófhoz igen kedélyes modorban: hogy ez a kis
-tapasztalatlan leány az utolsó pillanatban, a midőn látta, hogy komoly a
-dolog, úgy megijedt, hogy elbujdosott valahová. Ez igen bocsánandó vétek
-egy gyermektől, a ki azt sem tudja, mire van a nő istentől teremtve.
-
-A másik levelet a tiszttartónak írta. Meghagyá benne, hogy panaszt
-emeljen a 77. számú pályaőr ellen, s meg ne nyugodjék, míg az
-igazgatóság az ilyen gonosz életű szolgát el nem csapja.
-
-Aztán felverte, felcsengette álmából a szobaleányt. Átadta neki a
-Kis-Gáthra szóló levelet azon utasítással, hogy a kocsis rögtön
-nyergeljen, lóra üljön s a levelet a grófhoz elvigye.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Másnap reggel Gábor gróf nyugtalanul várta barátját, hogy ketten
-kalandos útra kelve, az elveszett leányka felkeresésére induljanak.
-
-Épen nem volt kedvére a felajánlott kompanistaság, mert tudta, hogy
-Gedeon gróf az egészből inkább mulatságot, sőt nagy úri sportot akar
-csinálni. Kellemes ürügy volt ez betoppanni minden ismeretlen házba.
-Szóba állni a kisebb nemes urakkal és a falusi nagysámokkal és
-ténsasszonyokkal. Végre pedig az őszintén ajánlott és elfogadott
-vendégszeretetet, az élvezés után kinevetni, kigúnyolni.
-
-Azonban, a midőn ütött a találkozásra kitűzött óra, a gróf helyett csak
-lovas legény érkezett Kis-Gáthról a következő levéllel:
-
-«Pajtás, Gábor!
-
-Bocsáss meg, de jobban meggondoltam a dolgot. Primo: hiába prédikálom én
-a világnak, hogy csak rokonomat keresem: mégis rám fogják, hogy a
-tegnapi affaire daczára bolondulok a kis leány után. Secundo: akár hogy
-forgassam e históriát, mégis csak kisül, hogy te vagy a boldog halandó,
-a kiért Lenke hugom ill a berek nád a kert. Akkor pedig csak vedd
-kezedbe Diogenes lámpáját s keresd a földet, a hol a hű lány terem. Soha
-többé feléje nem nézek Réthfalvának. Czimborád Nagygáthy Gedeon, manu
-propria.»
-
-Ez a firka, a bolond leveleknek azon ritka faja volt, melyben a szerző,
-saját tudtán kívül, rakásra hordta az okosságot, igazságot és mély
-belátást.
-
-– Ah, de post scriptum is következik.
-
-«Felbontom levelemet. Épen most kapok a bárónétól expressust, hogy
-megvan a leány! még az este előkerült, nem írja: a kályhalyukból, a
-kenyérsütő kemenczéből vagy a mosó teknő alól? Fődolog, hogy otthon van.
-A többit rád bízom. Ha majd vőfély és pompás öt ló kell, hű barátod, a
-ki egy elhamarkodott házasság kelepczéjéből kiszabadítottál, mindig
-szolgálatodra áll.
-
-_N. G._»
-
-
-
-
- XXIV.  (Egy erős várnak megostromolása nagy kudarczczal végződik.)
-
-Két hét mulva itt volt október közepe s ilyenkor Zemplénben igen csekély
-ember az, a ki nem a közeledő szüretről beszél, akár van termés, akár
-nincs.
-
-Gábor gróf otthon maradt. Egész idő alatt csak Nagy István szomszédját
-látta, a ki családostól együtt új birtokába érkezett, mint jó módú
-földesúr megtelepedett s főleg arról gondoskodott, mint bizonyíthatná be
-háláját azon ifjú iránt, a kinek rossz időkben nagy szolgálatokat tett,
-de szép jutalmat is kapott érte.
-
-A kandallóban már pattogott az első tűz s Gábor gróf nagyokat füstölvén
-csibukjából, gondolatokba merült.
-
-Rettenetes állapot volt ez rajta, hogy a ki teljes életében munkás és
-tevékeny ember volt, épen a midőn életének boldogsága forgott koczkán,
-összetett kézzel kellett várnia, mit hoz a jövendő? mit a véletlen
-szerencse?
-
-A jó fiú azt hitte egykor, hogy ha születési jogát visszaszerezte s
-hatalmas gróf lett, a szép és kedves feleség megszerzésére csak az kell,
-hogy a kiválasztott leánykának viszonszerelmét megnyerje.
-
-Ezen legnehezebb föltétel már teljesedésbe ment. A közbejött akadályt a
-kis leány elszántsága államcsíny alakjában elhárította; de már a többi
-teendőt egyenesen a férfi erélyére és ügyességére bízta.
-
-És a férfi, Szabolcsy gróf, Gelencze ura, mintha keze lába kötve volna,
-semmit sem tehetett. Szerelme, esze, hatalma, pénze mind elégtelen
-eszköz volt a győzelem kivívására.
-
-Miért? egyszerűen, mert a báróné nem járt társaságokba, otthon pedig
-Gábor gróf látogatását el nem fogadta!
-
-Ez ellen csel vagy erőszak nem használt. A kiskorú leányt hiába rabolja
-el a hős, mert az anya beleegyezése nélkül nem lehet azzal házasságot
-kötni.
-
-Ez még rosszabb állapot, mint hajdan a lovagkorban volt. Akkor ha az
-imádott hölgyet sziklatetőre épült várban őrizték is, a bátor és vitéz
-ifjú megostromolhatta a bástyákat s ha legyőzte a zsarnok apát,
-előhivatta a vár káplánját, oltár elé vezette szíve királynéját,
-megesküdött vele s nagy boldogsággal vitte haza saját fészkébe. Ha
-nagylelkű volt, még kegyelmes békét is köthetett a legyőzöttel.
-
-Ma már másként van. Hiába áll szabadon a domb szelíd lejtőjén a
-réthfalvi kastély. Kertjének kerítése rozzant és düledező; a kapu
-nyitva; a társalgó terem előtt csak Jetty komorna áll őrt s azt mondja:
-«a báróné nincs azon helyzetben, hogy látogatást fogadjon el» s ezzel
-vége minden erőködésnek. A komorna jobban megőrzi a ház küszöbét, mint
-ezer vértezett fegyveres, mint egész sor tátongó ágyú, az égő kanóczot
-kézben tartó tüzérekkel.
-
-Tessék ily társadalmi világban tetterős szerelmi hőst játszani!
-
-Tessék most ősz szakállat ragasztani s mint a szent földről hazatérő
-ájtatos zarándok, vendégszerető hajlékot kérni a bárónétól!
-
-Tehát mi maradt mégis ránk késő unokákra, kiket az illem szabályai kötve
-tartanak? Igaz, hogy e szabályokat meg lehet törni, de a ki teszi, nem
-ér czélt vele, s még saját társaságában is lehetetlenné válhatik.
-
-Már csak két segítségünk maradt.
-
-Először a kedvező véletlen. Másodszor a mesterségesen készített és előre
-kiszámított alkalom.
-
-Egy ily véletlen nem sokára elő is fordult. Keveset igért ugyan, de fel
-kellett használni.
-
-Egy reggel, mikor megérkezni szoktak Gelenczére a hírlapok és levelek, a
-megye székvárosában megjelenő közlöny hirdetései között állott:
-
-«Zemplén megyében, közvetlenül a vasút mellett, 9000 hold első osztályú
-föld teljesen fölszerelve a szükséges gazdasági épületekkel ellátva,
-kényelmes úri lakással, árnyas és gyümölcsös kerttel, több évre
-haszonbérbe kiadó.»
-
-Mikor e hirdetményt Gábor gróf olvasá, nem kétkedhetett, hogy épen csak
-Réthfalváról lehet itt szó, mert minden elősorolt tulajdonság
-megegyezett a báróné birtokának körülményeivel.
-
-Mindjárt befogatta lovait, egy jó csomó pénzt zsebébe tett azon tőkéből,
-mely boldogult Miklós bácsi végrendelete folytán maradt rá s aztán
-áthajtatott a szomszéd birtokoshoz, Nagy István uram újdonatúj
-kúriájába.
-
-Itt mint királyt fogadták; a legidősebb gyermek mérnök bácsinak nevezte.
-A család boldog volt, hogy jótevőjét megvendégelhette, ez pedig minden
-ételt kitünő készítménynek nevezett.
-
-Ebéd után a két férfi sokáig értekezett együtt. A gróf rábirta
-szomszédját, hogy vegye ki bérbe a báróné jószágát, de minden eshető
-veszteséget vagy pénzbeli zavart magára vállalt. Czélja csak az volt,
-hogy mindig biztosan tudhassa, hol tartózkodik a báróné, s ha lehet
-titkos levelezést folytathasson a ház kisasszonyával.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Nagy István uram őszinte, becsületes ember volt s grófjáért tűznek
-víznek neki ment; de azért tudta, hogy nem dobbal szoktak verebet fogni.
-
-Várt tehát nehány napot s akkor Réthfalvára utazott, a hol mint bérleni
-szándékozó késedelem nélkül kihallgatást nyert.
-
-– Méltóságos asszonyom, én Kis István vagyok Ugocsa megyéből s ha oly
-szerencsés lehetek, hogy a bérlet föltételeire nézve megegyezhetem,
-örömmel és jó reménynyel vállalkozom.
-
-– Uram, – felelé a báróné, a kire a jó külsejű és ajánlatos modorú ember
-kedvező hatást tett, – az én föltételeim világosak, de szigorúak is
-lesznek.
-
-– Igen helyesen: magam is barátja vagyok a rendnek és pontosságnak.
-
-A legelső föltétel, hogy a bérleti szerződés aláírásakor 12,000 forintot
-mint biztosítékot le kell tenni.
-
-– El vagyok rá készülve, – felelé s jobbjával kabátja oldalzsebét
-érinté. – És a bérlet összege?
-
-– Évenkint harminczezer forint, még pedig évnegyedenkint előre lefizetve
-oly kikötés mellett, hogy ha részletfizetését csak egyszer is
-elmulasztaná, a biztosítékul letett összeget elveszti, s azzal együtt a
-bérleti szerződés is tényleg felbomlottnak és megszüntnek fog
-tekintetni.
-
-– Értem, kérem alássan. Szóról-szóra elfogadom.
-
-A bárónét nagyon meglepte ezen igen coulant alkudozási modor, mert
-hosszas vitára számított s valamit tán le is engedett volna. S miután
-különben is bizalmatlan és gyanakodó természettel birt, kissé mélyebben
-szemébe nézett az idegennek és úgy rémlett előtte, mintha ezen arczot
-nem most látná először. Aztán folytatá:
-
-– Természetesen ki lesz kötve, minő gazdaságot kell folytatni, mennyi
-gyepet feltörni s hogy a rendes és okszerű váltó-gazdaság követelményei
-pontosan megtartassanak.
-
-– Oh báróné, én azon fogok igyekezni, hogy becses bizalmát évek során át
-megtarthassam. A rablógazdaság, mely a föld termő erejét kimeríti, nem
-tartozik szokásaim közé.
-
-A báróné bámult, de annál inkább gyanakodott, mert most már nem
-kételkedett többé, hogy ezen emberrel, ha nagyon régen is, találkozott
-már egyszer az életben.
-
-– Van még egyéb föltétel? – kérdé szerényen a bérleni szándékozó.
-
-– Most következik az utolsó. Van egy öreg hetven éves tiszttartóm. Nem
-tehetem, hogy családom régi hű gazdasági tisztét késő vénségére kenyér
-nélkül hagyjam: tehát a bérlő, már csak ellenőrség szempontjából is
-tiszttartómat hivatalában hagyja. Azaz ha használhatja; de eddigi
-fizetését mindenesetre tovább is kiadni kötelezve lesz.
-
-A bárónétól e szokatlan föltétel tisztán és egyedül, mint próba lett
-előrántva a bérlő őszinte szándékának kipuhatolására.
-
-– Báróné, – felelt a jámbor ember rácsalatva a lépre, – ezen nemes
-elhatározás mélyen meghatja szívemet. Semmi áron el nem űzném a
-családnak hűségben megőszült szolgáját. Emberek vagyunk. A mit magunknak
-nem akarunk, másokkal ne cselekedjük. Ezt tanítja szent vallásunk; erre
-kötelez lelkiismeretünk.
-
-A szerencsétlen ember elfeledkezett magáról. Ez nem volt bérlőhöz illő
-stylus; a pap beszél így, ha az egyház patronatussága előtt, a plébániát
-kéré.
-
-És e hang lett elárulója.
-
-Most már tudta a báróné, kivel van dolga. Felkelt helyéből, nevetett és
-gyűlöletet lehelő arczvonaglások között kiáltá:
-
-– Ön Kis István? Épen ily joggal nevezi magát Gelenczén Nagy Istvánnak.
-Nem is reméltem, hogy valaha szerencsém lehessen ama mérnök gróf
-pártfogoltjával személyesen is megismerkedni.
-
-– Báróné, kérem…
-
-– Elég! végeztünk. Ne gondolja, hogy engem megcsalhat, mert jól ismerem.
-Jobban mint álmában is gondolná. Egykor, fiatal leány koromban, a midőn
-Szabolcsy Gábor gróf rokonom és jegyesem megírta Réthfalvy Miklós
-bátyámnak, hogy rólam lemond s más nőt vezet oltárhoz, nem akartam
-elhinni. Elutaztam Lengyelkére; ott voltam a templomban, ott ültem
-lefátyolozva a legelső padon. A házasság végbe ment. A falu lelkésze
-pedig ön volt s Margittay Sándornak nevezték. Arczvonásait elfeledtem,
-de a hallott hangot soha.
-
-– A báróné téved.
-
-– Egy szót sem többé. Ön le van álarczozva. Tudom, ki küldte ide: nem
-bérlőnek, hanem kémnek s tán titkos levélhordónak. Rögtön hagyja el
-házamat, különben megteszem, a mire hajlamom nincs: feljelentem önt
-püspökének mint szökevény papot; a hatóságnak mint álnéven élőt, a ki
-megcsalt egy nőt, a kivel tiltott és alapjában érvénytelen házasságot
-kötött.
-
-Nagy István uram bámult, megzavarodott s kénytelen volt elismerni, hogy
-meg van bukva. Lelkében megrendült azon gondolatra, hogy valakit
-huszonhét esztendő mulva is meg lehet ismerni!
-
-– Báróné, – felelé folytonos hátrálgatás között. – Valóban köszönettel
-fogom venni, ha csekély személyemmel mentől kevesebbet tetszenék
-foglalkozni. Különben pedig a mai világban az én multam nem aggaszt
-többé. De megvallom, nem szeretném magamra vállalni azon
-alkalmatlanságot, hogy vén napjaimra még hitet cseréljek s ha kell,
-feleségemmel még másodszor is megesküdjem.
-
-– Mégis itt van?
-
-– Megyek, asszonyom; de ne feledje, hogy mától fogva kölcsönösen birunk
-egy-egy titkot egymásról.
-
-– Még tán fenyegetőzni mer?
-
-– Nem. Csak bátorkodtam méltóságodat figyelmeztetni, tetszenék kissé
-bővebben meggondolni: mi következik abból, ha Réthfalvy báróné csakugyan
-személyesen jelen volt Lengyelkén és mint szemtanu bizonyságot tehetett
-volna a honvédezredes házasságának megtörténtéről! Van szerencsém
-magamat ajánlani.
-
-
-
-
- XXV.  (Nincs más mód mint kitörni.)
-
-Szegény fiatal gróf!
-
-Szeretett, viszonszeretve volt, teljes igénynyel birt, hogy boldog
-lehessen és életének kitűzött czéljától messzebb esett, mint valaha.
-Láttuk, hogy súlyos kötelezettségeket is kész volt elvállalni, egyedül
-azon kétes remény fejében, hogy az elzárkozott családdal, legalább
-közvetett érintkezésben maradhat.
-
-Csak azt kérdé:
-
-– Közel volt Lenke kisasszony? Hallott valamit az alkudozásokból?
-Sejthette, hogy az eszme tőlem származott?
-
-– Alig hiszem, gróf úr. A szomszéd szobába vezető ajtó nyitva volt
-ugyan, de nem valószinű, hogy ily szívtelen és szigorú anya épen leánya
-hallatára emlegethette volna saját ifjúkori regényének részleteit.
-
-Megint unalmas, fárasztó és vigasztalást nem igérő napok következtek.
-
-Oly állapot, melyet a tűrni nem tudó szerelmes sokáig el nem viselhet.
-Tehát egy ködös napon, a déli órákban befogatá lovait s átment ebédre
-Cseklész grófnéhoz, a ki az idén karácsonyig akart falun maradni, miután
-bálványozott férje Párisba rándult, látni akarván, maradt-e még élve, a
-mai guillotine nélküli respublikában, igazi régi családból származó
-nemes, a kinek ős apját XV. Lajos valami trágár élczért marquis-i rangra
-emelte.
-
-A grófné zongorája mellett ült, de nem játszott; épen mint nem
-dolgozott, ha himző asztalkája mellett henyélt.
-
-– Ah, ön az, Gábor? Épen most akartam megírni a harmadik meghivót. Ha
-nem hiszi, nézzen be írószobámba; ott áll készen a toll, tenta, papit,
-boríték és spanyolviasz. (Mintha máskor hiányzott volna). Nagy disputám
-volt táblaterítőmmel. Ujjamon számítottam ki, hogy ebédre tizenhárman
-leszünk, ő pedig erővel állította, hogy akkor leszünk ennyien, ha önt is
-meghívom. Egyelőre meghíttam a papunkat, a ki ha délben megebédelt is,
-olyan udvarias, hogy kedvemért másodszor is dologhoz lát. Mi újság
-Réthfalván?
-
-– A báróné bérbe adja jószágát.
-
-– Annak már vége. Tegnap voltam nála. Most már otthon marad. Az
-elátkozott kastélyból sziklákba vágott remete lak lesz: nyáron sóskát
-esznek, télen gyökereket.
-
-– És Lenke kisasszony?
-
-– Azt viszik Kassára az apáczákhoz és ott hagyják, míg vén leány lesz
-belőle.
-
-– Ez szomorú újság, de én szalmaszállal még a méregből is tudok egy kis
-mézet kiszíni.
-
-– Hogy, hogy?
-
-– Ha a báróné szükségesnek látja leányát falak közé zárni, akkor
-elárulja, hogy fél.
-
-– Fél? tán épen öntől?
-
-– Egy kicsit tőlem is, de még jobban saját magától.
-
-– Nem értem; de boldogok a hivők, mert az övék a mennyek országa. Ah, ez
-már ritkaság, a mai világban: egy fiatal ember, a ki optimista. Én pedig
-azt mondom: mielőtt a Bodrog teljesítené kötelességét, hogy befagyjon és
-nekem nyárára jeget adjon, Réthfalvy Lenke kisasszony a zárda nyirkos
-odui között sirathatja fiatalságát.
-
-– Föltéve, hogy a báróné csakugyan megérkezhetik vele Kassára.
-
-– Mire való a vasút? Ha ön egykor megépítette: tűrje, hogy a báróné is
-használhassa.
-
-– Használni fogja; de akadályok is jöhetnek közbe.
-
-– Ön akarja meggátolni?
-
-– Én és a ki oly kegyes és szeretetreméltó lesz, hogy a tervemet
-támogatja. Mert én oda jutottam, hogy az utonállástól és a
-hölgyrablástól sem rettenek vissza.
-
-– Mit tehet? Neki megy a rohanó lokomotivnek, mint Don Quixote a
-szélmalomnak? és kiragadja a leányt a waggonból?
-
-– Onnan ezerszer könnyebben, mint hajdan az országutról a postakocsiból.
-
-– Ön fantaziál, édes barátom. Vagy nihilista lett, felrobbantja a
-vasutat dynamittal, coteletté morzsolja a konduktort és az utazókat?
-egyedül csak Lenke kisasszony marad épen és sértetlenül?
-
-– Nem bántok senkit, csak azt viszem el, a ki nekem kell.
-
-– Bátor vagyok kérdezni: hova viszi aztán a leányt?
-
-– Nem egyedül magát. A leányt és az anyát is.
-
-– Mind a kettőt! A leányt és az anyát is? Ez új kaland; ezt még egy
-amerikai regényben sem olvastam. Kezdem önt érteni. Ott vár, Gelenczén,
-készen a pap. Ön jobb karjára veszi a leányt, bal kezében revolvert tart
-és az anya mellére szegezi: la bourse ou la vie! magyarul: anyai áldás
-vagy halál! Még egyszer kérdem, hova viszi a leányt, ha mindjárt együtt
-az anyával is?
-
-– Én magam sehova sem viszem egyiket sem. De van itt a vidéken egy
-nemesszívű hölgy, Cseklész grófné a neve. Történetből épen ott lesz
-akkor a boldogtalan szerelmesek pártfogónéja s hajlékot ad a hajótörést
-szenvedőknek.
-
-– Úgy beszél, mintha nem is tréfálna.
-
-– Eltűrné, grófné, hogy egy báróné és leánya megfagyjanak a mezőn, vagy
-felfalják őket a farkasok a pusztákon?
-
-– Ah, ön tultesz rajtam a bolond beszédmodorban; kezdjünk már
-komolyabban értekezni.
-
-– Soha életemben komolyabb nem voltam. Előbb azonban némely dolgot
-pontosan ki kell számítanom: mert ezen tervem épen csak most jutott
-először eszembe, a midőn az én bájos grófném Kassáról, meg az apáczák
-kolostoráról beszélt. Kérem grófné, figyeljen. Öt percz kell hozzá, hogy
-a kocsis befogjon és a kapu alá álljon. Negyvenöt percz, hogy Várkonyra
-hajtson, azon vasúti állomáshoz, mely hozzánk legközelebb esik. A vonat,
-Kassa felé, napjában kétszer megy ott keresztül. Reggel kilencz óra,
-tizenegy percz; este nyolcz óra huszonkilencz percz.
-
-– Tán csak nem követeli tőlem, hogy e rettenetes számokat mind
-emlékezetemben tartsam? Ön, mérnök korában megtanulhatott könyv nélkül
-egy egész kötetre való logarithmust, de én a számtanban az összeadás és
-kivonáson túl nem vittem tudományomat.
-
-– Csak még egy kis türelmet, imádott grófné. Most már akár a reggeli
-akár az esteli vonaton utazik a báróné, mihelyt felült a waggonba s a
-vonat megindult, húsz másodpercz alatt tudni fogják ezt Várkonyban. A
-következő másodperczekben hírt kapok Gelenczén, s jelt adok Cseklész
-grófné kastélyába!
-
-– Ön tán azt hiszi: nekem privát táviró sodronyom van innen, Gelenczére,
-Várkonyba, Newyorkba, Peruba, s a déli oczeán vadszigeteibe?
-
-– A mi nincs, öt, hat nap alatt lehet. Csak a grófné engedje meg, hogy
-sodronyomat a kastély valamelyik félreeső szobájába a nyitott ablakon át
-bevezessem.
-
-– Ön most nekem Jules Verne legújabb regényéből mesél el egy fejezetet.
-
-– A mai világban mindent lehet tenni, csak akarat kell hozzá.
-
-– És kidobni való pénz.
-
-– Az is; de nem is nagyon sok.
-
-– Hat nap alatt telegrafot akar hozzám bevezetni?
-
-– Ha kegyesen megengedi. Sodronyt és két kis gépet.
-
-– Nagyon szép. Megadom a konczessziót. Természetesen ön felteszi rólam,
-hogy leánykoromban elvégeztem a távirási kurzust. Tán működtem is.
-Például, ha az amerikai præsidens megnyitotta Washingtonban a
-kongresszust, én táviratoztam meg beszédét a Times szerkesztőjének.
-
-– Grófné! Én telefon-készületet hozatok: abba csak bele kell beszélni.
-Még nem ismerik hazánkban, de rövid időn bizonyosan használva lesz.
-
-– Ah, ön velem, hogy is mondjam, jól magyarul… valami capitalis juxot
-akar csinálni.
-
-– Bocsánatot kérek…
-
-– Ah, mit? bocsánat? az nálam mindig, bőven, készletben áll, ha valaki
-jól mulattat. Telefon! ilyen ujság Cseklészen! Később más mulatságra is
-használhatjuk?
-
-– Tetszés szerint.
-
-– Akkor csinálja meg, minden áron.
-
-– Köszönöm, grófné, rögtön intézkedem.
-
-– Csakugyan nem tréfál?
-
-– Rögtön megyek Várkonyba. Táviratilag megrendelek két telefon-gépet,
-tíz kilométer hosszú sodronyt a szükséges isolatorokkal, s három
-értelmes és betanított munkást. Holnap estére a küldemény megérkezik s
-aztán két-három nap alatt készen vagyunk.
-
-– És a sok pózna?
-
-– Egy sem kell. Mire valók az ákáczsorok, miket elődeink a mi javunkra,
-az útszélre és a dűlők elkülönzésére ültettek?
-
-– Az egész csak egy ideglázas betegnek álma.
-
-– Biztosan valósítható tény. Az egykori mérnök megcsinálja, a mai gróf
-az árát kifizeti. Mindössze nehány ezer forint.
-
-– Ennek roppant híre megy a vidéken.
-
-– Mikor észreveszik, már használtuk s aztán leszedetjük.
-
-– Oh, így nem alkuszom: ha egyszer huzalom lesz, nem adom vissza. Az
-igen felséges tréfa lesz s vendégeim mulathatnak. Néha sikerülhet
-szakácsomnak igen válogatott menu-t összekomponálni s akkor
-áttelefonozok Szabolcsy grófnénak: Lenkém, ma élve-halva jöjj hozzám
-ebédre! Férjedet is elhozhatod, ha véletlenül nem találkozott Cseklész
-úrral, s nem ment vele valahová szórakozni.
-
-– Oh grófné, minő édes szót mondott ki: Lenke és Szabolcsyné! Önnek igaz
-van, én közeledem a megőrüléshez. De azért kész lesz a telefon és ott
-marad helyén, míg…
-
-– Míg a rozsda megemészti.
-
-– Míg el nem lopják; míg darabonként szét nem hordják. Mert a mai
-polgárosodott világban mindent ellopnak, a mi nehány krajczárt megér és
-nem nehezebb egy mázsánál.
-
-– Magasra kell felrakni.
-
-– A fára minden suhancz fel tud mászni. Engedje meg grófné, hogy sietve
-munkához lássak.
-
-– Hogyan? el akar menni? És az én ebédem? azt ugyan el nem engedem.
-
-– Ismerem kötelességeimet. Mielőtt a kalapács elverné a hat órát,
-mérnöki pontossággal helyt fogok állani.
-
-– Okvetlenül számítok önre. Tizenhármas teríték mellé le nem ülök, ha
-mindjárt az én tisztelendő plébánosom a leves előtt fel is oldoz minden
-elkövetett bűnömtől. Még egy szót.
-
-– Parancsoljon, grófné.
-
-– Mindent értettem s a tréfa oly érdekes és rendkívüli, hogy
-közreműködésemet meg nem tagadhatom. Természetes azonban, hogy
-játékunkból minden ki lesz hagyva, a mi zajt, botrányt, erőszakot vagy
-más efféle ízlés elleni köznapiságot foglalhat magában.
-
-– Az ég őrizzen meg a gondolattól is, hogy a jó társaság fölszentelt
-törvényeit áthágjam. Ha ily nemes bűntársat szerezhettem, a kellő
-elegantiáról meg nem feledkezhetem. Én telefonozni fogok, hogy a báróné
-vasútra ült. Ezen vett tudósításra a grófné befogat és Várkonyra érkezik
-negyvenöt percz alatt, épen akkor, a midőn a vonat már tovább robogott.
-
-– A bárónéval együtt?
-
-– A báróné ott marad, s nem fogja tudni, mit tegyen, hova forduljon?
-Szerencsére közel lesz a grófné, mint szabadító angyal, felveszi
-kocsijára, ide hozza a kastélyba s itt tartja míg lehet.
-
-– És ha megkérdi tőlem: hogy jöttem én épen azon perczben oda?
-
-– Meg kell vallanom, hogy tervem összes részleteiben ez a legnehezebben
-megoldható kérdés. Valóban, grófné itt valami jó ürügyet kell
-feltalálni.
-
-– Ah jó ürügyet? Értem. Ott alant az ilyesminek más határozottabb nevet
-találtak fel: szükségben, szent czélból szabad hazudni. De ha benne
-vagyok, úsznom kell az árral s az elfogadható ürügyek használata nincs
-tiltva társaságunkban. Voltakép meg sem lehetne élni a nélkül, szokott
-úri módon. Szabad kérnem barátságos tanácsát?
-
-– Ha a grófné rám bízza, az én gyarló leleményességemtől csak annyi
-telik ki: legegyszerűbb volna azt mondani: «valahova kirándulásra
-indultunk, de lekéstünk a vonatról.»
-
-– Bravo. Ez plausibilis ürügy, mint Cseklész úr szokta mondani. A
-mellett igen összefér a grófnéság eszméjével. Ő méltósága addig
-toilettezett, addig akart nagyon szép lenni, míg kedves kis orrocskája
-előtt a vonat tovább robogott. Mert igaz is, hogy a vasút undok
-demokratikus intézmény. Lábbal tapodja a születésjog összes
-kiváltságait. Ha elérkezett indulási percze, épen úgy nem vár ránk, mint
-a kóbor czigányra, a ki a szomszéd határra megy vályogot vetni. Mérnök
-úr, számítsa ki, meddig tarthatja fön még magát e világ, mai romlott
-állapotában? De ön a főkérdésre nézve még mindig adósom a felelettel.
-
-– Szolgálatára állok.
-
-– Hogy teheti, hogy a vonat tovább robog s a báróné, a ki rajta ül,
-mégis ott marad?
-
-– Ez az én titkom. Ha előre megmagyarázom, csekélység, gyermekség. De a
-ki véletlenül látja, nagyot nevet rajta.
-
-– Ha így van, akkor nem kiváncsiskodom. A kilátás, hogy kedvem szerint
-nevethetek, megfékezi bennem az asszonyi természetet.
-Szerencsétlenségemre olyan napom van, hogy ki nem fogyhatok a
-kérdésekből. Nagy baj fenyeget. Vendégeim látni fogják, hogy a mezőn sőt
-kertemen keresztül távirati sodronyt húznak fel a fákra. Mit mondjak, ha
-kérdezősködnek?
-
-– Grófné, e kérdésre készen áll a legteljesebb felelet. A ki hallja, úgy
-elhiszi, hogy kalapját megemeli és keresztet vet magára.
-
-– Halljuk.
-
-– Nagyon világos. Cseklész gróf sürgős és elhalaszthatlan dolgai miatt
-néha kényszerülve van távol lenni házától. Tehát magán-telegrafiát
-rendeztet be, hogy napjában mentől többször fejezze ki hódolatát és
-kedves övéinek hogylétéről tudakozódjék.
-
-A grófné inkább keserűen, mint jó kedvéből nevetett. Mert a ki valamely
-tárgyban folyvást élczeket szór magára, nem szokta azt várni, hogy e
-térre más is kövesse. Csak röviden felelé:
-
-Félek, lesz köztük hihetetlen Tamás is. De beszéljünk tervünkről. Már
-hallottam, hogy válallatunkban századunk összes tudományos vívmányai
-segítségünkre sietnek. Mindenki megkapta szerepkörét: csak azt nem
-tudom, hol fog ön ezen egész idő alatt rejtőzni?
-
-– Valahol, a közelben.
-
-– Nagyon kényelmes.
-
-– Ne irigyelje nyugodalmamat, mert leírhatlan kétség és aggodalom fog
-gyötörni, míg sikert nem láttam. Én a szinház direktora vagyok, a ki
-vagyonának maradványát egy új darab fényes kiállítására költötte. A
-siker úrrá, a bukás koldussá teszi.
-
-– Ön inkább Fra-Diavoló. Bandáját munkára küldi; a zsákmányt pedig
-zsebre rakja. De tegyük fel, hogy a bárónét és Lenkét egy vagy két napra
-idehozhatjuk: nyert-e ön ezzel annyit, hogy ily buzgósága, fáradsága és
-izgatottsága jutalmazva legyen?
-
-– Azon áron, hogy őt egy óráig láthatom, szívesen meghalok.
-
-– Szegény Rómeo. Ha tudná, hogy valaha Cseklész gróf is így beszélt!
-
-– Grófné, érzem, hogy a báróné fél. Tőlem, leányától, a társaságtól, de
-leginkább önmagától. E gondolat tartja bennem az életet. Fél, hogy egy
-gyenge órájában megszólal benne az anyai érzelem, ingadozhatik és ellen
-nem állhat. Ha erős és hajthatatlan volna, nem folyamodnék végletes
-eszközökhöz. Elég volna házát előlem elzárni: most pedig lemond a
-világról s külön szakad régi baránéitól. A szerelem istennője sugja
-fülembe, hogy ez az asszony nincs önmaga előtt biztosságban.
-
-– Lehet. Ez is lélektani magyarázat.
-
-– Több annál, száraz számvetés, mert a könnyen leverhető ellenséget nem
-szoktuk kikerülni. A báróné pedig már otthon sincs biztosságban, azért
-viszi leányát a kolostorba, a hová én nem léphetek. De ha egyszer itt
-lesz, e fényes, kedélyes, barátságos és boldog körben nem élhet úgy,
-mint a réthfalvi ház fojtó levegőjében. Itt, akarata ellen ráragad a
-vidámság, nyájasság és azon örökös könnyelmű derültség, mely a kastély
-lakóját és vendégeit a szakadatlan élvezetek között egybe fűzi. Majd
-hall itt megjegyzéseket, felbátorító szót és jó tanácsot is. Ez pedig
-mind tiszta arany remény az én jövőm felé.
-
-– Meglátjuk. De most nem tartóztatom tovább: menjen, siessen és
-végezzen. Tíz percznél tovább nem halogathatom a tálalást. Au revoir,
-este hat órára.
-
-
-
-
- XXVI.  (A XIX. század művelt szelleméhez méltó hölgyrablási modor.)
-
-A megrendelt készülékek a vasúton megérkeztek. Gábor gróf régi elemében
-volt, újra mérnökösködött, szorgalmasan, fáradhatlanul, de mégis úri
-módon. Szép fogaton járt ki a mezőre, ebédjét kényelmesen költheté el és
-munkatársait megvendégelhette.
-
-A vidék bámult, mert senki eddig ily magán használatra készült táviró
-huzalt nem látott. Sokan fejöket csóválták, állítván, hogy a táviró az
-állam monopoliumai közé tartozik; de hogy valaki saját birtokán
-keresztül egy hosszú sodronyt végig ne huzathasson, arra nem találtak a
-törvénykönyvben tilalmazó paragrafust. A munka hamar végre is lőn
-hajtva. Egy pár hétig majd megteszi a szolgálatot, azután semmi szükség
-rá.
-
-Nagy István uram megint boldog, mert kedves grófjának, a réthfalvi
-kudarcz után, új szívességet tehetett. Az ő dolga lett, hogy egy pár
-okos és bizalmas szót váltson a vidékbeli állomásfőnökökkel. Különösen
-pedig azzal, a kire legnagyobb szükségük volt, ha tudni akarták, mikor
-ül fel a báróné a vasútra Kassa felé?
-
-A szép szó és egy kis pénzecske hozzá, döntő hatalom a mai világban.
-
-– Kedves kollegám! Semmi rendetlenséget, semmi törvény- vagy
-szolgálat-szabály elleni cselekményt nem kivánunk. Csak intézkedjék,
-hogy a báróné a legutolsó vaggonban kapjon helyet s ha a vonat
-megindult, akár miféle Stern vagy Kohn név alatt adja fel a következő
-távirati sürgönyt Várkonyba:
-
-«Két finom selyem és egy gyapot női öltöny a mai reggeli (vagy esteli)
-vonaton feladatott és elküldetett.»
-
-A czélját is megmondta e titkolózásnak. Hogy a báróné barátnéi
-találkozni akarnak vele Várkonyban és kellemes meglepetést készítenek
-számára. Aztán az állomásfőnök eszére bízta, hogy tetszése szerint
-vélekedjék ezen ártatlan csel végső czéljáról.
-
-Várkonyban már többet kellett kivívnia. De ezen állomás Gelencze
-közelében feküdt, a hol a népszerű (és pénzes) Szabolcsy gróf kedvéért
-sokat megtettek.
-
-A privát távirót ugyan nem volt szabad az állam huzalával folytonos
-összeköttetésben tartani. De elég volt, ha a kellő pillanatban a vasút
-túlsó részéről egy fáról lelógázó sodronyt, ha csak egy perczre is,
-bevezetik a távirász gépezete közé.
-
-– Tisztelt kollegám! Mit kérek, grófom nevében? Egy kis megbocsátható
-hibát. Ennyit sem. Valami csekély véletlen jő közbe, melyet ön nem vesz
-észre addig, míg a vonat körülbelül a szomszéd állomásra nem érkezett.
-Legkisebb bajtól se féljen. Szabolcsy grófnak a vasúti igazgatóságban
-nagyon sok jó barátja van.
-
-Maga a gróf is eljött és beszélgetett az állomásfőnökkel; megkinálta
-szivarral s miután pénzét is ezen tárczájában tartotta: történt, hogy a
-hat darab jó szivart tévedésből négy vagy öt darab száz forintos jegybe
-csomagolva, adta át ajándék gyanánt.
-
-Egy ízben Gábor gróf ismét a pályaház közelében működvén, ismerős arczot
-pillant meg.
-
-– Hogyan? ön itt van tisztelt keresztapám? Hát már nem 77-ik számú
-pályaőr?
-
-– Eltettek onnan, – felelé Hólyag Márton uram. – A báróné azért a furcsa
-dologért panaszt tett ellenem s követelte, hogy elcsapjanak. Az urak azt
-felelték: semmit sem vétettem a szabály ellen, de azért mégis ide hoztak
-kocsitolónak.
-
-– Ne búsuljon keresztapám, majd máskép segítek dolgán.
-
-Aztán sokat beszélgetett vele. A gróf neki is adott egy pár szivart
-becsomagolva, holmi kék színnel nyomtatott papirkákba.
-
-Ez volt oka, hogy a fiatal ember oly régen egy sornyi vigasztaló
-levélkét sem kaphatott Réthfalváról.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Minden a legjobb rendben volt.
-
-Teltek a napok s Gábor gróf nyugtalansága fenyegető mérvben nevekedett.
-A távirati sodrony némán húzódik végig a két szomszéd birtok határán.
-Nem bántotta senki, mert a nép már megszokta, hogy ahhoz senkinek sem
-szabad nyúlni. Épen csak Gelencze varjai vették hasznát, ha megúnták az
-üldögélést a fákon, változatosság kedvéért átszállottak a sodronyra és
-ültek ott egy sorban, mint temetésen a fizetett hallottsiratók.
-
-Két válságos pillanata volt minden napnak. Reggel és este, a midőn a
-vonat áthaladott a vidéken. Ezen perczekben Gábor gróf mindig gépe
-mellett állott, s lélegzetét is visszatartva várta a jelt, mely abból
-állott, hogy mihelyt Várkonyra érkezik a fönnebb közlött távirati
-sürgöny szövege, háromszor három csengetést hall a szokott
-megszakításokkal.
-
-Többre itt nem volt szükség; a telefoni összeköttetés csak Gelencze és a
-grófné kastélya között volt berendezve.
-
-Gelenczén a gép Gábor gróf hálószobájában függött a falon. A grófné
-kastélyában egy kis ebédlőben, mely vendégek ottlétekor nem volt
-használatban. A grófné azért hozatta ide, hogy a válság elmultával
-vendégeit is mulattassa az új találmánynyal.
-
-Elmult egy hét, utána a másik is. A fiatal ember kétségbe volt esve,
-csak Cseklész grófné tartotta benne a lelket és reménységet. Átszólott
-hozzá, erősítvén, hogy a báróné még mindíg készül Kassára, csak pénz- és
-gazdasági ügyei akadályozzák. Úgy látszott, hogy Nagygáthy gróffal újabb
-diplomatiába bocsátkozott, de nagyon hideg fogadtatásban részesült.
-Újabb ok, hogy vigye fehér galambkáját az apáczák odujába.
-
-Ennyi haszna volt a telefonból.
-
-Már november első napjai is bekövetkeztek s Gábor gróf híven, minden nap
-jutalmat várva, izgatottan ült hálószobájában s várta a jelt.
-
-Ha eltelt a reggeli óra, várt estig s aztán megint a következő napig. A
-szerelmes embernél nincs fáradhatlanabb teremtés e földön.
-
-Egy estén, épen midőn szíve ösztöne legkevésbbé sem biztatta, sokáig ült
-titkos őrhelyén s már vissza akart vonulni, a midőn ijesztő élénkséggel
-egyszerre sivítani kezd a gép csengetyűje.
-
-A fiatal ember azt hitte, mindjárt kővé változik. Háromszor hármasával
-sikoltott a jel s még mindig azt hitte, füle csengett meg s a képzelem
-űz vele játékot, sátáni hitegetéssel. A reménykedő soha sem fél inkább a
-csalatkozástól, mint épen a teljesedés perczében.
-
-De hinnie kellett a ténynek és a valóságnak. A misztikus értelmű sürgöny
-megérkezett Várkonyba. A báróné útra indult; észak felé váltott jegyet;
-már kocsira szállott s robog a vegyes vonaton Kassa felé. Vége a
-világnak, ha reggelre oda is érkezhetik!
-
-Keze gépileg közeledett a készület fekete csontgombja felé és jelt adott
-Cseklész felé.
-
-Várnia kellett, míg a jel visszaérkezik, de türelmetlenségében a selyem
-zsinórba takart villamos sodrony végét a két hangfogóval füléhez tartá.
-
-Sokáig semmi felelet. A grófné bizonyosan vígan mulat vendégeivel, a
-komorna pedig, a kinek ezen órában a gép mellett kellett volna
-leskődnie, ki tudja, hová illant az unalom elől?
-
-– Megbuktam! Annyi fáradság, lázas ingerültség s a pokol tüzének
-perzselései után el kell vesznem egy könnyelmű úri hölgynek
-gondatlansága miatt!
-
-De várt. Időközben elhatározá, hogy ha eltelnek a perczek, a grófné meg
-nem érkezhetik, maga megy Várkonyba. Ki tudja, mit sugalhat ott a
-pillanat veszélye?
-
-Eleinte időközönként nyomá le a gép rúgóját: később ott feledé kezét,
-tehát folyvást szólni kellett a csengetyűnek. Még sem hallotta meg
-senki?
-
-Átkozódva és káromkodva csikorgatá fogait: mert rettenetes érzet volt
-ily kiszámított terv mellett megsemmisülni… a midőn először csak gyéren
-és félénken, rögtön rá teljes erővel hallatszani kezd a távolból érkező
-felelet.
-
-– Ki az? – kérdé.
-
-– Én, a komorna.
-
-– Hol a grófné?
-
-– A társalgó teremben. Épen most kezdett rá a zongorán egy úrral, négy
-kézre, egy hosszú darabot. Míg el nem végzi, isten mentsen meg, hogy
-háborgassam.
-
-Szegény fiatal ember! azt ugyan várhatta, míg a szimfóniának allegrója,
-andanteja, scherzója és finaléje végig le lesz kalapálva!
-
-Kénytelen volt tehát a komornával alkudozásba bocsátkozni. Kért és
-könyörgött s azon egyen kívül, hogy mához három hétre feleségül veszi,
-mindent megigért neki.
-
-Szerencsére a komornáknak nem adott a természet meglágyíthatlan szívet,
-tehát mikor az ezer forintos bankók is említésbe jöttek, ilyen felelet
-jött a szomszéd kastélyból.
-
-– Ám legyen, megkisérlem.
-
-Megint teltek a visszahozhatlan perczek. Mikor hallhatja meg a grófné
-hangját? Mikor fog be a kocsis? Mikor érkezhetnek Várkonyra, a novemberi
-sötét estén és oly ködben, hogy az ember az útszéli fákat is alig
-láthatja.
-
-Újra megszólalt a csengetyű.
-
-– Ön az, kegyes grófném?
-
-– Megint csak én vagyok, a komorna; de már meg van parancsolva, hogy
-fogjon a kocsis. A grófné olyan szépen zongorázott, olyan nagyon
-tapsoltak neki, hogy egy részét a darabnak másodszor is átjátszotta.
-
-Rettenetes! ilyen perczekben muzsikálni! ilyen pillanatban a tetszés
-viharaiban gyönyörködni!
-
-De legalább fog már a kocsis Cseklészen. Hogy fogadja e hírt? találhat
-benne vígasztalást? vagy csak azért veti szeme elé a sátán ezen utolsó
-fénysugarat, hogy a veszteség és kétségbeesés annál irtóztatóbban
-következzék rája?
-
-Új jel.
-
-Most már csak a grófné beszélhet.
-
-Hah, kárhozat! megint a komornának nyafogó diskántja.
-
-Igaz, de a vékony czérnaszál sípolás üdvöt és vígasztalást hirdetett.
-
-– Gróf úr! készen legyen. A grófné azon igérettel, hogy még ma új és nem
-várt vendéget fog hozni, elbúcsúzott a társaságtól. Az egész ház kisérte
-a kapu aljáig. Ekkor észrevette, hogy tavalyi muffját adtam kezébe,
-vissza kellett mennem s elhoztam az újat. Nézegette, mutogatta és
-magyarázta, hogy ez olyan állat, minőt nem ismernek Szibériában, csak
-nem régiben találták a déli sarköv kietlenei között.
-
-– És aztán?
-
-– A grófné kiáltott: vágtatva! miként a szélvész süvölt végig a
-bodrogközi rónákon. Én feljöttem ezt jelenteni. De nem hallottam, hogy a
-kocsi elindult volna. Valaki közeledik: bizonyosan a grófné küld utánam,
-mert egyedül még sem utazhatik. Rögtön felöltöm téli ruhámat s mellette
-termek.
-
-Többet nem szólt a telefon.
-
-Mindez túlcsapott a végső megpróbáltatás határán is. Még arra is
-elveszteni néhány perczet, hogy a komorna téli toilettjét felöltse!
-
-Ezen folytonos láz között a fiatal ember észrevette, hogy ő is képes
-volt hibát elkövetni! Mindenre gondolt, csak azt feledte el, hogy a
-kocsis az ő lovait is befogja!
-
-Ámde ez nem volt elhatározó körülmény a vállalat sikerére nézve, mert
-míg a grófné Gelenczére érkezhetett, ő régen készen állhatott.
-
-Úgy is történt. Huszonöt percz alatt már üdvözölheté a grófnét, mint
-szabadító angyalt s aztán felugrott fedeletlen kocsijára, ott állva
-maradt, baljával fogózkodott, jobbjában lámpát tartott s mutatta e
-rohanó vörös fénynyel az út irányát.
-
-Ennyi kétely és késedelem után mégis a kitűzött perczre pontosan
-megérkeztek. Megálltak a vasút külső oldalán, ott, a hol a pályán
-keresztül átjárni lehet.
-
-Csend és kihaltság uralkodott mindenfelé csak a lámpák égtek.
-
-– Elkéstünk?
-
-– Nem grófné.
-
-– Honnan tudja?
-
-– Látom, hol világítanak a lámpák a sínek váltóin s hogy minő színt
-fordítanak a várt vonat felé. Aztán ha már elment volna a vonat, ezen
-most elzárt korlátot nyitva találjuk.
-
-– Nagyon derék, – felelt igen megelégedetten a grófné, – egészen új
-élvezet ez nekem, ily tudós emberrel utazni, a ki még ezt is érti. Ha
-tudom, hogy el nem késünk, még eljátszottam volna szimfóniám scherzóját.
-
-Gábor gróf átugrott a korláton és a síneken s legelőször is tisztelve
-szeretett keresztapjával találkozott.
-
-– Baj van?
-
-– Semmi. Tíz percznyi késedelem Királyházától kezdve: mindjárt itt
-lesznek.
-
-– Jól megértette, a mit mondtam?
-
-– Csak bízza rám méltóságos keresztfiam.
-
-Ott messzebb a pálya-épület előtt megpillantotta az állomásfőnököt is,
-de mindketten legbölcsebbnek itélték, ha ezen estén épen nem
-találkoznak. Egyik jobbra, másik balra fordult.
-
-Mikor a fiatal ember visszakerült a grófné kocsija mellé, már hallani
-lehetett a levegő rezgését, ama roppant vastömegek közelegtével. A
-mozdony hosszasan fütyült, az állomás nagy csengetyűje felhasítá a
-csendet, mintha ismerné azon jogát, hogy a vidéket fellármázhassa.
-
-A vonat a tüzet és párát prüszkölő lokomotiv vezérlete alatt behatolt az
-udvarra. Legalább ötven teherhordó kocsi, a végén nehány személyszállító
-vaggonnal.
-
-Várkony! egy percz.
-
-Gábor gróf odahajlott a grófné pompás «landauer»-jének nyitott szárnyára
-s megjegyzé:
-
-– Alig van nehány utazó. A legutolsó kocsiban egy lélek sincs, az utolsó
-előttiben, épen a közepén, a sárgára festett első osztályú coupéban ül a
-báróné és Lenke kisasszony. A komornáról nem adhatok számot: lehet, hogy
-valahol előbb a második osztályban szunnyadozik.
-
-– Honnan tudja? innen látja?
-
-– A hol sötét az ablak, ott senki sincs. Csak egy első osztályú helyet
-látok megvilágítva.
-
-– És ott kell a bárónénak ülni? Én pedig már hallottam róla azt az
-adomát, hogy ha éjjel utazik, elbujdosik a második osztály kétes illatú
-fészkeibe.
-
-Úgy látszott, maga a grófné sem tett fel ily iszonyatos lealáztatást
-barátnéjáról, mert felkelt helyéből, felállott s nézte, minő rendkívüli
-esemény fog most rögtön bekövetkezni.
-
-Körülbelül azt hitte, hogy most mindjárt valahonnan tizenkét álarczos
-bandita fog előrohanni, irtóztató szitkok és fenyegetések között
-kiragadják a bárónét és leányát a kocsiból; de ekkor előlép Gábor gróf,
-mint dicső hős, szétűzi revolverével az álzsiványokat s aztán mint
-szabadító, hódolatteljesen üdvözli a hölgyeket, végre köszönetet sem
-várva, eltűnik a sötétben, mint a hogy a balladákban éneklik.
-
-Másként nem képzelheté a tervezett hölgyrablást. És a mint így várná a
-kaland kezdetét, hallja, hogy a vonat egész hosszában elejétől végig a
-legkülönfélébb hangon kiáltozzák.
-
-– Mehet. Mehet. Mehet.
-
-Gábor gróf meg sem mozdult; mióta őt a grófné ismeri, ily egykedvűséget
-nem mutatott, mint a válság ezen legérdekesebb perczében. Nem gondolt
-vele, hogy a vonatvezető trombitál, a mozdony megadja örökös füttyét
-szolgai lélekkel s a kocsisor kidörög a pályaudvarból.
-
-A grófné lélegzetét is visszafojtva, suttogá:
-
-– Nem sikerült?
-
-– Ellenkezőleg, grófné.
-
-– A vonat tovább ment.
-
-– Kivánjunk szerencsés utat neki. De valami véletlennek kellett
-történni, mert a két utolsó kocsi valahogy kikapcsolódott s aztán itt
-maradt a bárónéval együtt.
-
-– Ah? az a két kocsi?
-
-– Tessék figyelni. Innen látszik, hogy valaki már nyitogatni akarja a
-kocsi túlsó ajtaját. Hihetőleg parlamentirozni kiván az állomásfőnökkel,
-a ki azonban okosabb ember, mintsem könnyedén szem elé kerüljön.
-
-A grófné teljes szivéből, teljes lelkéből nevetni kezdett. Különösen a
-fölött, hogy ily egyszerűséget, ily semmiséget előre ki nem találhatott.
-Természetesen, mert agyvelejében a legfurfangosabb kalandok képe űzött
-játékot.
-
-– Ah, – mondá, – így még legjobban szeretem; egy kis véletlenség, más
-semmi. Kár, hogy nincs mellettünk Cseklész úr, mindjárt rákezdhetné
-kedvencz idézetét: Parturiunt montes.
-
-– Nascitur ridiculus mus.
-
-– Köszönöm a kiegészítést! de elégedjék meg, ha a felét megtanultam.
-
-Most már hallani lehetett a báróné panaszos siralmait. Közönséges
-halandó nő szájában szavai pörlekedésnek is beváltak volna: Hallatlan
-gondatlanság, borzasztó rendetlenség. Rögtön táviratozni kell! Jőjjön
-vissza a vonat; a kik fizettek, itt nem maradhatnak. Minő szolgálat,
-minő állomásfőnök! Hanyag igazgatóság, kötelességéről megfeledkező
-közlekedésügyi miniszterium!
-
-– Menjek vigasztalására?
-
-– Mindjárt, grófné. Előbb engedjünk neki időt azon meggyőződés
-szerzésére, hogy itt ugyan az éjet nem töltheti.
-
-– Nem hálhat az állomásfőnök szállásán?
-
-– Az állomásfőnök egyelőre maga is csak a pamlagon alszik. Fiatal,
-kezdő, nőtlen ember; aztán oly ijesztő fekete bajusza van, mintha az
-eleven Luczifer édes testvére volna.
-
-A grófné ezt a hasonlítást kissé főmérnöki stylusnak találta, de
-teljesen meg levén elégedve a vállalat sikerével, megjegyzé:
-
-– Mily könnyen végbement minden. A nagyszerű készületek után nagyobb
-dolgot vártam.
-
-– A készületeket nem nélkülözhettük, mert senki sem tudta a báróné
-útraindulásának napját és óráját. Én ugyan itt leskődtem volna, akár a
-jövő évi húsvétig; de hol találom itt imádott grófnémat, a ki most
-mindjárt megkezdheti szíves szerepét?
-
-A grófné egyszerre saját kedvencz elemében úszhatott. Új és érdekes
-vendéget vihetett házába. Most mindjárt azon megfizethetlen gyönyör várt
-rá, hogy a báróné ellenében oly kedves, ártatlan és szeretetreméltó
-szerepet játszhatik! Mily részvéttel sajnálkozhatik a baleset fölött!
-mily édes érzet lesz megvígasztalni az elszomorodottat! Szóval: a
-grófnék legfőbb tudományában, a színlelésben, a legdicsőségesebben
-tündökölhetik!
-
-– Látjuk önt holnap?
-
-– Ha szabad lesz, mindenesetre. De kénytelen vagyok előbb az engedély
-megadását elvárni. Ott a telefon: méltóztassék velem rendelkezni.
-
-Gábor gróf elvégezte dolgát. Búcsút kellett vennie, mert ha tovább is
-itt marad, minden eddigi építményét halomba dönti.
-
-A grófné áthajtatott a vasúti átjárón, mely a vonat elmenetele után
-ismét nyitva lett.
-
-Mikor leszállott kocsijáról, sehol sem látta a bárónét; de csakhamar
-megvilágosodott egy földszinti ablak a pályaházban. Ez az úgynevezett
-váróterem volt az első és második osztályú utazók számára. Gonosz illat
-terjedt benne, a kemencze fűtetlen, úgy hogy a szerencsétlenül jártak
-inkább kijöttek a szabad ég alá.
-
-– Ah, – mondá a grófné, a midőn a két női alak közelébe jutott. – Úgy
-látom, hogy a szenvedésben sorsosaimra találok: madame is lekésett a
-vonatról?
-
-A báróné, magas rangja érzetében, visszautasítólag nézte le a hivatlan
-bizalmaskodót. De leánya hamarabb megismervén az idegent, súgva mondá
-anyjának:
-
-– Mamám! ez Cecilie néni.
-
-– Hogyan?
-
-– Én vagyok. Oh istenem, hiszen ez az én Laura barátném és az én kis
-Lenke hugocskám.
-
-És a két jó barátné a véletlen találkozás örömkönyűi között omlott
-egymás kebelére.
-
-– Hol jársz itt, Laurám?
-
-– És te, Cecilie?
-
-– Én? Kosztolányba szándékoztam Sólyom Ulrikához; de egy és fél
-perczczel elkéstem s elment előlem a vonat.
-
-A báróné pedig siralmas hangon panaszlá el szerencsétlenségét,
-fenyegetőzvén, hogy elégtételt és kárpótlást fog követelni a vasúttól.
-
-– Most pedig itt vagyok kitéve a hidegnek, szeleknek és viharoknak a
-szabad ég alá!
-
-– Ez büntetésre érdemes hanyagság. Egyelőre csak az bizonyos, hogy
-reggelig itt nem maradhatsz. Szerencsémre négy üléses kocsival jöttem.
-Kérlek vígasztalódjál: daczára a sötétnek, egy óra alatt otthon leszünk.
-Van podgyászod?
-
-– Elvitték Kassára.
-
-– Hol van komornád?
-
-– Jetty! Jetty!
-
-Kiáltozhatott a báróné, mert e pillanatban a komorna édesdeden
-szunnyadozik coupéjában, vagy épen most ad engedélyt egy utazó társának,
-hogy szivarra gyújthasson. Majd csak holnap reggel Kassán hallja meg, mi
-történt úrnőivel!
-
-– Ezt nem lehet tűrni, – szólt a grófné. – Mit csinál komornád Kassán a
-podgyászszal? tán pénze sincs. Rögtön táviratot küldök Újhelybe, hogy
-küldjék vissza a legelső vonattal. Mert ha én téged egyszer kezembe
-kaphattalak, legalább három napig el nem bocsátalak. Te tán fel sem
-írod, hány látogatással vagy adósom?
-
-– Oh Cecilie, bocsáss meg. Jól tudod, hogy én örömmel vagyok nálad, de
-most félnem kell, hogy azt az embert nálad találom.
-
-A grófné az első pillanatban nem találhatta el, melyik volna jobb
-politika? megérteni, ki az az ember? vagy tudatlanságot színlelni.
-Szerencséjére a báróné folytatá:
-
-– Igérd meg, ha oda jőne hozzád, azonnal befogatsz és elküldesz minket
-Réthfalvára.
-
-– Kedvesem, te még föltételekről beszélsz. Mintha nem tudnád, hogy
-házamban a vendég az úr, én pedig kész köteles szolgálója vagyok.
-Parancsolj, és én engedelmeskedem. Menjünk táviratozni.
-
-Az állomásfőnök, a ki nehány percz előtt mintha a föld nyelte volna el,
-nem mutatkozott, most maga sietett elő végtelen bocsánatkérésekkel.
-Elmondta, hogy a vasúti eshetőségek statisztikája szerint épen nem
-példátlan eset, hogy a vonattól egy pár vaggon hátra maradjon, mert az
-összekötő készület még mindig tökéletlen. Hozzá tette, hogy ő már
-küldött avizót Újhelybe s reggel kilencz órakor a podgyász és a komorna
-múlhatatlanul vissza érkezik. A mi a kárpótlást illeti, ez iránt, a
-báróné ő méltósága panaszára, az igazgatóság a legelső ülésben határozni
-fog.
-
-A báróné büszke lenézéssel kérdé:
-
-– Mit fizetek a táviratért?
-
-– Ez szolgálati telegramm: díj nem jár érte.
-
-A grófné már nagyon megúnta e hosszas tárgyalásokat s azért karjára
-vette barátnéját és kis hugocskáját s felült velök a kocsira.
-
-– Kedvesem, – mondá, – igazán jó lesz, ha podgyászod holnap megérkezik:
-mert ha nálam most azt sem tudják, van-e divat a világon? annyi
-bizonyos, hogy egy pár szép csinos kis toilette nélkül emberi teremtmény
-meg nem élhet.
-
-A kocsi, daczára az éj sötétének, gyorsan haladt. Időközben csípős hideg
-szél kerekedvén a mármarosi hegyek ormairól, a grófné felemelteté a
-kocsi födelét és közepén a két szárnyat légmentesen összekapcsoltatá.
-
-Midőn áthatoltak Gelenczén, hallgatagon meredeztek elő boldog emlékű
-Miklós bácsi kastélyának falai, melyek között ma már új birokos lakik.
-Egy kis leány lopva pillantott arra, s látta, hogy ott egyik ablakból
-lámpafény sugárzik a mezőkre.
-
-Ne kétkedjünk, hogy a ki azon lámpa mellett ült, figyelt, ébren volt és
-jól hallotta, mint zörögnek végig Cseklész grófné kocsijának kerekei.
-Van egyetértés, van a gondolatoknak találkozása e világon, daczára a
-falaknak, a külön szakított életnek és a messze távolságoknak.
-
-A hölgyrablási merénylet pedig bevégzett ténynyé vált. Senki erőszakot
-nem látott, de a czél el volt érve. Cseklész gróf, a ki (mint hallottuk)
-kedvelte a diákos közmondásokat, idézhette volna: fortiter in re,
-suaviter in modo.
-
-Lesz sikere? Ki tudná megmondani, miként lehetett a báróné csak ennyire
-is engedékeny? Oly határozott jellem, megátalkodott lélek, megrögzött
-akarat, nem tudott volna eltűrni egy kényelmetlen éjet a pályaház
-várótermében?
-
-Asszonyi természet. Tehát a ki asszonynak született, e törvénynek alá
-van vetve.
-
-Vitte leányát a börtönbe: elhitette magával, hogy ott hagyja, míg ki nem
-veri fejéből «azt az embert» vagy vén leány lesz belőle, mint maga is
-volt. De mikor egy véletlen eset fordulatot hozott közbe, tudtán és
-akaratán kívül elveszté erejét, ingadozott s a bizonytalan jövőnek
-tengerébe belemerült.
-
-
-
-
- XXVII.  (Az elhatározó ütközet lefolyása a grófné termeiben.)
-
-Már késő este volt a faluban, de épen a legélénkebb óra a kastélyban,
-midőn a grófné új vendégeivel megérkezett. Egyenesen a számukra rendelt
-szobákba vitte őket; a komorna is megjelent, mert a hölgyek öltözékén és
-fejdíszén mindig van valami igazítani való.
-
-Azután felvezette őket a társalgó terembe, mint győzelmes tábornok a
-zsákmányul ejtett hadi foglyokat. Ez volt benső érzete, a miből nem
-következik, hogy így is mutatta volna.
-
-A meglepetés leírhatlan: mint ha a grófné halottat támasztott volna fel.
-Tudták ugyan, hogy a ház úrnője fontos okból utazott el, s csak
-vendégeinek érdekében lehetett távol; de hogy épen az elátkozott kastély
-bárónéját és tündérszép Lenkéjét hozza ide ajándékul: ily örömre és
-meglepetésre senki elkészülve nem lehetett.
-
-De azért senki sem mutatott csodálkozást. Ily kör a kimélet és
-gyöngédség hazája, a hol a legelső törvény mindent elkerülni, a mi a jó
-ízléssel ellenkezik. Mindenki magának tartá fönn azon véleményét, hogy a
-réthfalvi kastély regényének vége van s a hölgyek újra elfoglalják a
-társaságban azon díszes helyet, mely őket mindig megillette.
-
-Lenke kisasszony talált itt egy ismerős leánykára, a kihez csatlakozott.
-Leültek ketten beszélgetni s a következő perczben egy pár hódolatteljes
-udvarló sem hiányzott mellettök.
-
-A véletlen (még pedig a valóságos) úgy hozta magával, hogy ezen estén
-még más érdekes vendég is érkezett.
-
-Nagygáthy Gedeon újra névtelen levelet kapott, azon váddal, hogy itteni
-tiszttartója roppant tolvaj. Tehát Kis-Gáthon termett, megvizsgálta a
-nagy számadást, a kis pénztárt s mindent legjobb rendben találván elment
-vadászni, estére pedig meglátogatta a grófnét.
-
-Itt találkozott a bárónéval, a kit a réthfalvi mulatságos affaire óta
-nem látott. A viszony köztük tettleg megszünt, de diplomatice a szakítás
-soha kimondva nem volt.
-
-Nincs az emberi természetben szebb, nemesebb és gyöngédebb fogalom, mint
-a mit e kifejezés: anya, foglal magában. Még a rablógyilkos is
-elérzékenyedik és könnyet hullat e gondolatra: ez itt édes anyám!
-
-És mégis ez a kiméletet nem ismerő hatalom, a természet, képes lehet az
-anya eszméjét is bizonyos időszakra rossz hírbe hozni.
-
-Ez azon egy vagy két, néha több év, a midőn az anya férjet keres
-leányának. Ilyenkor minden anya más lénynyé változik. Ha rejtőzött
-lelkében egy gyarló vonás, hiba, tökéletlenség, az mind napfényre kerül,
-mint szeg a zsákból. Eddig finom, mérsékelt és tartózkodó volt; most
-elárulja, hogy cselszövő is tud lenni, ha leányát másként főkötő alá
-hozni nem birja. Sokan épen nem kényesek az eszközök válogatásában,
-irigyek, ingerültek és köznapiak. Pedig ezen állapotuk erősen feltünik a
-társaságban.
-
-Réthfalvy báróné kivételes helyzetben volt. Neve, rangja, földbirtoka,
-sok pénze mellé még a báj és szépség remekét nevezhette leányának. Tehát
-egész sereg imádó között válogathatott.
-
-De a rideg és érzéketlen természet törvénye neki sem engedte el a
-leányos anyák közös sorát. Válogathatott száz közől s mégis agyvelejében
-azon egy gondolat vert állandó fészket, hogy a Nagygáthy grófnéságon
-kívül nincs üdvösség a földön! Ezen forrásból származott jelen helyzete
-s lett belőle különcz nő, zsarnok mama, s a mi leginkább megbocsáthatlan
-hiba, nevetséges asszonyi teremtés.
-
-Ezen anya most, akarva vagy kénytelenségből, ismét jelen volt a nagy
-világban. A társaság úgy fogadta mint szívesen látott megtérőt. (Egyesek
-azt mondták: végre megjött az esze.) Mindnyájan úgy mutatták, mintha a
-viszontlátásban semmi különös ujság sem volna.
-
-És a báróné? sietett-e az ezüst tálczán elébe vitt amnesztiát
-felhasználni? Majdnem úgy látszott.
-
-De mint a kiállott halálos betegség után a legcsekélyebb vigyázatlanság
-is meghozza a recidivát: úgy a báróné, mihelyt újra megpillantotta
-Nagygáthy grófot, a kiűzött ördög heted magával tért vissza, s vitte őt
-galléránál fogva a régi gödörbe.
-
-Gedeon gróf, a ki a társalgás sivár tudományában jártas férfi volt,
-kötelességének tartotta igen tüntetőleg kimutatni, hogy daczára bizonyos
-eseménykének, a rokonság és jó barátság kötelékeit még mindig
-változatlanul föntartani akarja.
-
-A szerencsétlen báróné alig hallott csak nehány udvarias szót,
-lekötelező bókot tőle, mindjárt leült egy pamlagra.
-
-Ez pedig annyit tesz a szalónokban: üljön le ön is a szemközti székre,
-mert beszédem van önnel. Más esetekben ennyit: megengedem, hogy
-mulattasson!
-
-De ugyan megjárta.
-
-Nagygáthy gróf, külsőleg elég finom gavallér volt, de ha megkarczolta
-valaki, ezen csekély nyiláson is beláthatott lelkének ősi hibájába, s
-felfedezhette az elbizakodást és felfuvalkodást.
-
-– Nénikém, végtelenül örülök, hogy látom. Sajnálnám, ha azt gondolná,
-hogy haragszom és aprehendálok. A Nagygáthy vér nem ismer ily köznapi
-szenvedélyt. Úgy-e, gratulálhatunk egymásnak, hogy még elég jókor
-megmenekedhettünk oly elhamarkodástól, melyet ha egyszer elkövettünk,
-tőbbé jóvá nem tehetjük?
-
-A báróné hallani kényszerült e világosan lemondó szavakat. De bensejének
-pokoli tüze daczára, képest volt hidegen mosolyogni.
-
-– A fődolog, – felelé – ha valaki ily könnyen vigasztalhatja magát.
-
-– Oh, épen nem könnyen! Most, mikor ismét látom Lenke hugomat, érzem,
-mennyit vesztettem!
-
-– Érzed veszteségedet?
-
-– Lelkem mélyéből. De mit tehetek? Vak voltam, azt hittem, annyi
-boldogság elnyerésére elég, ha Nagygáthy gróf lehet az ember. De jött
-élesre fent késsel a szemorvos s ketté vágta a hályogot, mely látásomat
-elborította. Würzheimné tett bolonddá. Ilyen szerelmes levelekkel tűzbe
-hozhatta volna a hó-embert, a kit a gyerkőczök karácsonykor az iskola
-ajtaja elé állítanak. Szerencsémre, azt hiszem, úgy hallgatólag, már
-megegyeztünk, hogy e kellemetlen félreértési esetkéről többé ez életben
-nem beszélünk. Mentségemet el kellett mondanom s most, mint ártatlan,
-biztosan számítok bocsánatra.
-
-Más mama megutálta volna az izetlen fecsegőt, de a báróné csak a
-szenvedett veszteség nagyságát mérlegelte.
-
-Csodálatos ellenmondás! A büszke úrnő eltűrheti a lealáztatást.
-
-Hogy egy ilyen anyának soha eszébe nem jut önmagától megkérdeni: ha
-leány volnál, kellene neked ilyen férfi?!
-
-Hallgatott. Ennek pedig következése lett, hogy Gedeon gróf vette fel a
-szót s meg nem gondolva, ki előtt beszél? folytatá:
-
-– Legnagyobb csodám, hogy Gábor barátomat nem találtam itt. Igaz, hogy
-velem együtt, csak eltévedve jön ide; de ha én a puszta rokon,
-megérzettem, hogy kellemes meglepetés érhet: hova lett ösztöne, sejtelme
-a szerelmesnek, hogy ily napon otthon ül és mathematikai feladatok
-megfejtésével öli az időt? Nénikém, elhiheti az én szavamra, hogy ez a
-Szabolcsy Gábor derék ficzkó. Eleinte nem szerettem: mert ki az ördög
-köt pajtásságot egy mérnökkel, a ki gróf akar lenni? De ha még is lett:
-az már más. Szép neve van. Vagyona csinos. Gelencze, a pesti ház s
-Miklós bácsinak 230,000 forintja, a mit öregsége miatt nem tudott
-elkölteni! Patvarba! ki tudná ezt jobban, mint én, a kinek mindezt az
-orra elől csipte fel!
-
-A báróné félvállról felelé:
-
-– Az én időmben, hasonló helyzetben, az urak oly udvariasak voltak, hogy
-ennyi kár felszámolása után a menyasszony elvesztését is elpanaszolták
-volna.
-
-Ezt mondva szétnézett, mint a ki unatkozott és más társaságot keres. És
-talált is. Ott volt közelében egy főispánnak özvegye, a ki férje utáni
-búsulásában szépen felhizott, és szerencséjének tartotta, ha a bárónéval
-piquetirozhatott s boldog volt, ha e kitüntetés fejében veszthetett és
-fizethetett.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Cseklész grófné csak azt várta, hogy kedves barátnéja a kártyajárás
-esélyeinek tanulmányozásába merüljön s akkor karonfogta kedves
-hugocskáját s azon czím alatt, hogy egy szobának új butorzatát
-megmutatja, két vagy három ajtón túl bevezeté azon kis ebédlőbe, mely
-vendégek jelenlétében soha használatban nem volt.
-
-Ezen kis szoba a kastély szögletét képezi, a hol az épület megtört és
-kilátást engedett a mezőkre, kelet felé. Új bútorzat itt nem volt. Régi
-tölgyfa székek meredeztek óriási magas támláikkal. Régen elmúltak a
-napok, a midőn Cseklész gróf az ő imádott Cecilie-jével itt kettecskén
-ebédelgetett s aztán, mint mondá, pro concoctione, egy-egy órát az
-idylli jeleneteknek szentelt.
-
-Ujság csak az volt itt, hogy a két ablak közötti falra fényezett
-diófából készült szekrény volt felszegezve. Csekély jószág, nagyobb
-ugyan mint a czukorszelencze, de kisebb mint a toilette-tükörnek
-huzófiókos alja.
-
-– Ezt akartam neked megmutatni.
-
-– Mi ez néni?
-
-Valóban kérdenie kellett, mert kívülről semmi különös érdekest nem
-mutatott. A felső részén vaskarika rugott ki, mely fémlemezzel s azon
-felül hártyával volt elzárva és bevonva. Két oldalról vastag selyem
-zsinór függött le, s mindenikre valami igen könnyű készülék volt hozzá
-erősítve: olyan, mintha a tentatartónak, vagy a klarinétnak a felső
-végét levágták volna.
-
-– Mi ez, édes néni?
-
-– Ez nagyszerű legújabb találmány, mely nálunk még nem ismeretes, de nem
-sokára az egész világ használni fogja.
-
-– Mire fogja használni?
-
-– Diplomatiára, kereskedésre, börzei üzletekre, politikai
-összeesküvésekre és rendőri kémkedésekre. Itt nálam csak vendégeim
-mulattatására fog szolgálni. Egyelőre pedig be kell bizonyítania, hogy
-van még igazi szerelem a mai világban.
-
-– Oh néni, minő tréfa!
-
-– Lásd itt e kis fekete csontgombot, ha ezt lenyomod, megszólal egy
-csengetyű valahol a távolban.
-
-– Ilyet már láttam. Nekünk is volt pesti lakásunkban, sőt a vendéglőkben
-is, ha valahova a mamával elutaztunk. Távirda?
-
-– Annak egy sokkal meglepőbb és csodálatosabb faja és tökéletesítése.
-Tegyünk kisérletet. Nyomd le a fekete gombot s ha arra rögtön megszólal
-a mi csengetyűnk is: jelezni fogja: hogy valaki a távolban ezt hallotta
-s oly közel ült mellette, hogy rögtön felelhetett.
-
-A kis leány, félénken, csak kis ujjával érinté a fekete gombot, de ugyan
-csak ijedve kapta vissza kezét, a midőn, mint érkezett válasz, a szeme
-előtt fénylő csengetyű is megszólalt.
-
-– Most rendben van minden – mondá a grófné – ezt a két kis könnyű
-karikát, a füledre teszed, ide pedig, arra lemezes karikára, rábeszélsz.
-
-– Mit mondjak?
-
-– A mi tetszik: Például: én vagyok, Lenke.
-
-A kis leány nevetett és ajkait a lemezes karika felé tartva, igen halk
-hangon mondá:
-
-– Én vagyok! Lenke.
-
-Semmi hallható válasz nem érkezett: de a grófné látta, hogy a kis leány
-szeme fényleni kezd, arcza lángba borul, keble emelkedik s mintegy
-megsemmisülve a csodálkozás alatt, kiejti kezéből a gép zsinórzatát.
-
-Néhány évvel később, a midőn ezen találmány az egész polgárosodott
-világon elterjedt, ezt a hatást elő nem idézhette volna.
-
-A kis leány magán kívül volt. Világosan hallotta és megértette szíve
-szerelmének oly jól ismert szavát. Mintha csak a falba vájt rejtett
-üregből szóltak volna hozzá. A válasz pedig így hangzott:
-
-– Én vagyok, én szólok, Gábor. S midőn a tudomány e bámulatos vívmányát
-e hazában először én használom, legyen első szavam: szeretem önt
-szivemből, lelkemből forrón és végtelenül. Egész életem önnek lesz
-szentelve s nincs e földön oly hatalom, mely minket külön választhat.
-
-A grófné semmit sem hallott, mert a gép csak annak szól, a ki a
-villanyos vezetéket magában záró zsinórt, a hangfogókkal füléhez tartja.
-De nem volt nehéz a küldött izenet értelmét eltalálni. Ez okból itt
-mindent a legjobb rendbe hozván, nehány lépéssel visszahúzódott, mint a
-ki a szobát el akarja hagyni.
-
-– Hugocskám – mondá, a midőn megfogta az ajtó kilincsét – ne zavarodjál
-meg, mert egyedül csak te hallhattad, a mit Gelenczén beszéltek. Én
-azonban még azt sem akarom hallani, a mit te fogsz mondani, mert a hű
-szerelmeseknek joguk van arra, hogy szívök titkát, tanu nélkül,
-háborítlanul közöljék egymással. S miután az illem nem tiltja, hogy a
-leányka egyedül maradjon a szobában, olyan fiatal emberrel, a ki ide
-másfél mértföldnyi távolban szíja a levegőt, tíz perczre magatokra
-hagylak.
-
-– Nem, néni! oh nem! megölne a félelem, a rettegés.
-
-– Bohóság. Nem élünk a kisértet-hivés századaiban. Mit látsz? egy gépet,
-mely a természet törvényeinek szolgailag engedelmeskedik. Más semmi. Itt
-leszek közeledben, a szomszéd szobában s ha letelt az idő, benyitok és
-viszlek a terembe.
-
-Ezzel kisiklott a szobából, becsapta az ajtót s kívülről a kulcsot a
-zárra fordította.
-
-A kis leány reszketett. Esze, értelme felbátorította, de képzelmei a
-mesés világ felé ragadták. Mintha félnie kellett volna, hogy e falból
-egyszerre előrohan egy kisérteties alak, átkarolja őt és elrabolja.
-
-Ott a sodrony másik végén a fiatal ember nyugtalanul várta a választ,
-mely sokáig nem jött meg. De megmagyarázhatá a késedelem okát. Időt
-kellett engednie a csodálkozás első rohamának lecsendesedésére. Nem is
-sürgetőzött a jeltadó csengetyűvel, hanem várt türelemmel.
-
-S miután Lenke kisasszony nem volt bátortalan természetű, lassanként
-visszanyerte önuralmát, s kezébe véve a hangfogót oda beszélt a hideg
-fémnek.
-
-– Oh, barátom, ez rettenetes találmány. Mint ha a más világról, tán épen
-a sír sötétéből hallottam volna a hangot, mely oly ismerős előttem.
-Igazán ön beszélt? Szeret? Oh, ha szeret, akkor én még ezerszer jobban
-szeretem és egész életemben az lesz legboldogabb gondolatom, hogy én önt
-még elébb szerettem! Értette a mit mondtam?
-
-– Értettem, s hálás szívvel megköszöntem édes szavát. E gép még azt is
-híven visszaadta, ha az én imádottam egyik gondolatát leányi
-félénkséggel és angyali ártatlansággal halkabban súgta, vagy
-visszatartott lélegzettel felém sóhajtotta.
-
-– Nem lehet a gépet úgy forgatni, hogy lássam is önt?
-
-– Fájdalom, nem. Én most Gelenczén egyedül ülök szobámban. Előttem
-hasonló szerkezetű készülék függ le a falról, mint ön előtt. Önre
-gondolok; lelkem látja a legszebb és legbarátságosabb gyermeki arczot:
-de tényleg csak ezen hideg érczlaphoz beszélek. A villany ereje tova
-ragadja hangomat, de szemem oda nem követheti. Holnapra boldogabb
-perczeket várok. A grófné izené, hogy ott van Nagygáthy gróf s nagyon
-ingerült párbeszéde volt az édes mamával.
-
-– Ön ezt tudja?
-
-– A grófné, e gép által mindent megmond nekem. Reményt adott, hogy
-holnap láthatom önt.
-
-– Ha ide jön, mindenesetre; de csak nehány perczre, mert mamám
-kijelentette, hogy addig marad itt, míg ön át nem jön látogatóba.
-
-– A grófné azt hiszi, rábirhatja barátnéját, hogy eltűrheti az én
-szenvedhetlen jelenlétemet.
-
-– Kérem önt, semmit se koczkáztasson. Inkább beszélgessünk e gépen át
-egy pár napig, mint megérjem a szomorúságot, hogy lássam önt egy
-pillanatra s aztán bezárjanak a börtönbe, Kassán, vagy Réthfalván.
-Tudja, hol van most mamám?
-
-– Kártyázik a főispánnéval.
-
-– Igazán részünkön van Cecilie néni?
-
-– Jelenleg kétségtelenül. Jó szíve van s azon kívül e gép rendkívül
-mulattatja. Én itt ülök tétlenül, s várom az érkező igét.
-
-– Tudta, hogy én beszélni fogok önnel?
-
-– A grófné megigérte.
-
-E pillanatban valaki kívülről megzörgeté az ajtó kilincsét. A tíz percz
-letelt, mint egy elröpült fohász.
-
-– Oh, Gábor, vége e nap boldogságának. Jön a néni s visz vissza a
-társaságba. Még egy utolsó szót.
-
-– Szeretem önt!
-
-– Szeretem önt!
-
-A grófné belépett s mindjárt látta, hogy az engedélyezett tíz percz nem
-volt itt elpazarolva. Egy tekintet a leány boldog arczára s többé semmi
-oka sem lehetett a kérdezősködésre.
-
-Mikor Lenke kisasszony ismét a társaságba vegyült, Nagygáthy gróf rögtön
-melléje telepedett és el sem hagyá helyét, mint a szinházban a
-megfizetett zártszéket.
-
-A leányka pedig mióta nem tekinté őt vőlegényének, tiszta szivéből
-visszafogadta rokonának és kedves jó bácsikájának. És az est hátra levő
-részét oly kellemes csevegés és nevetközés között tölték el, hogy e
-rögtöni változás az egész társaság előtt méltán feltünhetett.
-
-És nem is egészen ok nélkül. Tudjuk, hogy Gedeon gróf mindig Ciceroval
-tartott, a ki azt mondta: ha olvasom a könyvet, hiszek neki, ha
-leteszem, kétkedem. Így volt ő Lenke hugával: ha nem látta, könnyen
-feledte, de ha bűvös közelébe jutott ezen a menny minden bájaival és
-gyönyöreivel elárasztott alaknak, rögtön felgerjedt régi szenvedélye.
-Egy pillanatra elkapta a szerelem mámora, elfeledkezett, hogy a 70,000
-holdas vőlegény a 9000 holdas menyasszonyt joggal keveselheti, sőt hinni
-kezdé a báróné azon meséjét is, hogy ez a tapasztalatlan gyermek pusztán
-csak természetes félénkségből rejtőzött el előle, bizonyos igen
-nevezetes napon. Épen mint a kis fiú teszi, ha ágy alá búvik, hogy ne
-vigyék iskolába.
-
-Csakhogy a kis fiút hamar megtalálták ott, míg a menyasszonyt akkor
-látták, a midőn saját jó szántából került haza.
-
-Éjfél után egy órakor széledni kezdett a társaság; az urak és hölgyek,
-mintha szökdösniök kellett volna, egymás után eltüntek és éji nyugalomra
-tértek.
-
-Reggel tizenegy órakor volt a szokott idő, melyben a társaság ismét
-együtt volt a nagy teremben.
-
-Jetty, czimzetes komorna is megérkezett s a grófné rendelkezése folytán
-kocsit talált a várkonyi állomáson; tehát a báróné és leánya öltözéket
-változtatva jelenhettek meg a társaságban, mely épen e perczben vonult
-be a reggeliző terembe.
-
-Itt roppant kerek asztal állott a középen, megrakva istennek minden
-legválogatottabb áldásával. Szokás szerint ilyenkor teljes szabadság
-uralkodott. Mindenki oda ült, a hova tetszett, abból evett, a mi szemét
-és étvágyát leginkább felingerlé. Az urak jártak-keltek, egy kicsit
-iszogáltak, sőt némelyek félre is ültek, ettek valamit és hirlapot
-olvastak.
-
-A báróné rosszul aludt; egész éjjel lázas álmokkal küzdött; Nagygáthy
-grófnak pillanatnyi felhevülése ismét elszédítette, újra hiú
-képzelgésekre ragadta. De most mindjárt nem tetszett neki, hogy ezen
-hirhedt csélcsap nem Lenke mellett keresett helyet, hanem bevette magát
-a legnagyobb kényelemmel az asszonyok közé, úgy hogy jobbról a grófné,
-balról a főispánné szomszédságába jutott.
-
-Itt igen hangosan beszélt. Úgy látszott, bámultatni engedte itt élvezett
-szabadságát és ékesszólását.
-
-– Úrnőm, grófném, határtalan hatalmú nénikém! engedje meg legalázatosabb
-rabszolgájának, hogy ezt a novemberi pompás villegiaturát egy kissé
-megkritizáljam.
-
-– Oh, bátran – felelé a grófné, a ki mindig készen volt apró dolgok
-fölött hangzatos szólamokkal parádét űzni. – Ön tudja, hogy a
-politikában a hiven szerető nő mindig rendületlenül férje pártján áll.
-Cseklész úr pedig felkent hőse a korlátlan sajtószabadságnak. Egyszer
-egy télen esküdtszéki tag volt s minden vádlottat, elvből, «nem
-vétkes»-nek itélt. Talán talált az én dicsőséges Gedeon öcsém nálam
-valami javítani valót?
-
-– Valami javítani valót? az ég irgalmazzon ily szerénytelenségtől; –
-hanem egy kis kiegészítés még sem volna felesleges.
-
-– Hallom.
-
-– Három kisasszony, három elsőrendű szépség van a háznál, és csak
-ugyanennyi fiatal ember.
-
-– Nem elég mindeniknek egy?
-
-– Elég; de ne foszszuk meg a hölgyeket legszentebb joguktól, a
-válogathatás szabadságától. Például ha két kisasszony már kijelölé azon
-napra udvarlóját, a harmadik kénytelen megelégedni a maradékkal: tehát
-tartalék-seregről is kellene gondoskodnunk.
-
-– Ez igaz.
-
-– Engedje meg tehát édes néni, hogy átkocsizzam Gelenczére, s rendőri
-karhatalommal idehozzam az én kedves mérnök barátomat.
-
-– E szívesség köszönetet érdemel.
-
-Gedeon gróf rögtön élt a nyert felhatalmazással s felkelvén székéről a
-legközelebb mellette állongó szolgának parancsolá: mondd a kocsisnak,
-hogy fogjon.
-
-– Ez államcsiny – gondolá némely élesszemű jelenlevő.
-
-– Ez összeesküvés ellenem – súgá a báróné szomszédnéjának, a kivel
-bizalmaskodni is szokott.
-
-A ház úrnője a forradalom kitörésének közelegtét érezvén, szétnézett az
-asztalon s mindjárt talált oly hiányt, melynek kipótlására személyesen
-kellett intézkednie.
-
-Átment tehát a szomszédban fekvő nagy terembe s leült egy karszékre,
-szemközt a kandallóval, előre tudván, hogy a báróné nyomban követi. Úgy
-is volt. Jött, mellé ült és siralmas hangon mondá:
-
-– Cecilie, nem feledted igéretedet?
-
-– Csak nem akarsz hazautazni?
-
-– Én szívesen itt maradnék; de ne kivánd, hogy találkozzam azzal az
-emberrel.
-
-– Ez túlságos aggály, indokolatlan érzékenység. Mért háborgatna téged,
-egy emberrel több, vagy kevesebb a házban? Reggel, este egy kis
-fejhajtással elfogadod üdvözletét, egész napon pedig souverainement
-ignorálod. De ha ily rögtön elmégysz, azt mondják vendégeim: féltél.
-
-– Féltem? kitől?
-
-– Nem tőle, hanem magadtól. Félsz, hogy bővebben megismered, becsülni
-fogod eszét, szívét, nemes jellemét s akkor nem lehetsz iránta
-igazságtalan.
-
-– Ah, fogass be. Megyek, de nem haza, hanem Kassára.
-
-– Nem akarod megismerni?
-
-– Soha!
-
-– Ah, soha! kedvesem ez nem diplomatiai kifejezés. Mondjuk, hogy csak
-később. Ezen szó sem kötelez le a jövőre: mert az itélet napja is csak
-valamikor később fog bekövetkezni.
-
-– Hűtelen faj.
-
-– Kérlek, ne beszélj így. Melyikünkhöz nem volt valaki hűtelen? és
-kicsoda közülünk, a ki valakihez hűtlen nem volt? A legelső szerelem
-soha sem az igazi. Lásd, Cseklész úr, mikor tizenhárom éves fiú volt,
-szonetteket írt egy hét éves leánykára. El is nevezte nevelője magyar
-Petrarcának. Aztán hányfelé esküdött örök szerelmet, míg a végzet
-karjaim közé vezérlé s mint látod, példás egyetértésben élünk.
-
-– Ah Cecilie, oly kedélylyel, mint a tied, még boldogtalannak lenni is
-élvezet.
-
-– Oly művészet, a mit más is megtanulhat.
-
-– A Szabolcsy név mindig szerencsétlenséget hozott házunkba.
-
-– Akkor a valószínűségek statisztikája szerint fordulni kell a
-koczkának. Ime, imádott férjem ha kilenczszer veszt a pique-dámán,
-tizedikszer is rá tesz s akkor egyszerre visszanyeri összes veszteségét.
-Boldog, a ki ily nagy filozófus neje lehet Európában. Te pedig úgy
-mutatod, mintha sok kisérletet tettél volna a Nagygáthy névvel! Honnan
-tudod, mi lakik e parányi emberkében? De most jut eszembe, hallottad már
-ezen új szót, telefon?
-
-– Olvastam a lapok hirei között: valami amerikai humbug.
-
-– Nem az, mert létezik. Sőt már itt nálam is működésben van. Oly
-bámulatos gép, hogy maga elég mulatságot fog adni arra, hogy vendégeimet
-karácsonyig itt tarthassam.
-
-– Hogy jut neked most eszedbe, velem a telefonról beszélni.
-
-– Mindjárt látod okát. Cseklész és Gelencze között telefoni
-összeköttetés van. De még titok. Itt csak a táviró sodrony felhúzását
-tudják: de valóságos telefon.
-
-– Még nem magyaráztad meg, mint tartozik ez az én ügyemre?
-
-– Jer és nézd meg. Gedeon öcsénk huszonöt percz alatt Gelenczén van.
-Most mindjárt betoppan a gelenczei kastélyba. A mérnök gróf beviszi a
-kandallós szobába, ketten elkezdenek beszélni s te minden szót hallasz.
-
-– Itt Cseklészen, Gelenczéről?
-
-– Ez a telefon mestersége.
-
-– Bocsáss meg, az ezeregy éji mesék csak olvasni, de nem elhinni valók.
-
-– Századunk a tudomány bámulatos csodáinak korszaka. A gőzerő, vasút,
-távirda, fotografia a tegnap vívmánya; ma már a telefonra jutottunk.
-Szót se vesztegess a kétkedésre. Saját füled fog meggyőzni. Megismered
-mindkettőnek hangját, még azt is, ha egyik köhent, vagy pöfékelve szíja
-pipáját.
-
-– Elismerem, hogy érdekemben volna megtudni, mit beszél Gedeon öcsém a
-hátam mögött. De, Cecilie! nem borzasztó lesz hallani, ha két hirhedt jó
-madár, rá kezd arra az undokul szemtelen férfi stylusra.
-
-– Kedvesem, ezen túl kell magadat tenned: másként nem járja. Lásd, hogy
-félünk a női orvostól, de ha szükségünk van rájok…
-
-– Oh, kérlek, hadd ezt.
-
-– Akkor szelidebb hasonlítással szolgálok. Úgy-e kellemes étvágygyal
-megeszszük a fáczán melle húsát, de a fejét, lábát, körmét ott hagyjuk,
-pedig a szakács azt is feltálalta. Te se halld, a mi nem hallani való,
-de jól értsd meg azt, a minek hasznát veheted.
-
-Ezzel bevitte a kis ebédlőbe s megmutatta a gép külső szerkezetét.
-Természetes, hogy itt várni kellett, mert a grófné, a báróné előtt nem
-izenheti Gelenczére, hogy kezdődjék az előre kiszámított komédia.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Gelencze ura a kastély kapuja előtt várta barátját. A grófné már reggel
-értesítette a látogatásról s még az órát is meghatározhatta: reggelizés
-után annyi időre, míg Nagygáthy gróf lovai gyors ügetéssel oda érnek.
-
-– Servusz Gabi. Mondd rögtön, igaz-e, a mit ez a hóbortos Cecilie néni
-velem elhitetni akar?
-
-– Szóról, szóra.
-
-– Akkor igazolnom kell magamat, miként egyeztem bele e képtelen játékba.
-Teljes félóráig titkosan konferencziázott velem; azt pedig tudod, hogy
-én Ciceróval tartok.
-
-– Mindenben a mi bölcsesség.
-
-– Tehát az este megint gyenge órám volt. Olvastam a könyvet; gyönyörű
-arany betűkkel van írva Lenke hugom szép szemében. Mellé ültem, vele
-mulattam és újra elszédültem. De jött az éj, s vele a reflexió és a
-hideg megfontolás ideje. Mert láttam, hogy a báróné, a kivel kicsit
-nagyon őszintén gorombáskodtam, újra vérszemet kap, hálót vet, s horogra
-akarja csalni a nagygáthi kövér halacskát. Jer segíts ki a hinárból.
-Vezess a gép elé, hadd mondjam el ott, a mit szemben elmondani nagyon
-restelnék. Elhiszi a báróné, hogy mi, ketten tout de bon, fecsegünk?
-
-– A két hangot mindenesetre megismeri és a szavakat megérti. Később, ha
-a telefon ismert és elterjedt intézmény lesz, ily kiszámított szinpadi
-jelenet rögtönzésére használni nem lehet. Mert a villanyos sodrony csak
-úgy viszi a hangot a távolba, ha az ember egyenesen a gépre alkalmazott
-fémlemezre beszél. Ily módon pedig nem szoktunk conversálni. Most
-azonban a báróné még elhiheti, hogy ketten bizalmasan csevegünk és
-mindent hall, a mi a szobában élő szóval kimondva lett.
-
-– De kérdheti, mért jöttünk épen azon szobába, a hol a telefon áll.
-
-– A báróné nem fogja azt kérdeni: de azt is hiheti, ha az ember magában
-lakik, elég, ha egy szobát fűttet.
-
-– Bravo: ez rá nézve argumentum ad hominem. Nagyon hajlandó lesz
-elhinni.
-
-Bevezette barátját a háló-szobába, a hol pattogó tűz égett a kandallóban
-s ketten a gép elé álltak.
-
-Bizonyosra jöttek ide, mert Cseklészen a komorna már jelt adott arra,
-hogy a grófné barátnéjával közeleg.
-
-– Kezdjük – szólt Gedeon gróf – ne várakoztassuk a hölgyeket.
-
-– Ezennel megnyitom a gépet; de szükség, hogy két dologra
-figyelmeztesselek.
-
-– Helyes; te is értesz már a primo és secundóhoz.
-
-– Először, hogy kezdetben közönyös tárgyakról beszélj; az időről, a
-vetések állásáról; megkérdheted, nem vagyok én is náthás ebben a ködös
-lucskos időben?
-
-– Úgy lesz.
-
-– Másodszor folyvást minden megerőltetés nélkül beszélj, mint ha
-kényelmesen hozzám szólanál. Mert átkozott hűséges gép ez. Ha
-szokatlanul erősen artikulálsz, mindjárt észreveszik, hogy nem a
-melletted ülőhöz beszélsz, hanem egyenesen átkiabálsz a szomszéd
-kastélyba.
-
-– Értem; kezdhetjük.
-
-Csakugyan egy darabig köznapi tárgyakat emlegettek s csak lassanként
-tértek kitűzött czéljok felé, melynek kivánt eredménye az lett volna,
-hogy az egyik urat elkergessék Réthfalváról, a másikat (esetleg)
-meginvitálják oda.
-
-Most már jött a java.
-
-– Oh barátom! Egy Nagygáthy, és oly férfi mint én vagyok, nagyon sokat
-követel a házasságtól! A menyasszony jó neve, ősrégi családja, és
-ragyogó szépsége még nem elég az üdvösségre. Nagyobb földbirtok kell
-oda, mint a réthfalvi rongyos 9000 hold és több pénz, mint a 200,000
-nyomorúságos forint, a mit a fösvény báróné évek óta, a tíz körmivel
-összezsugorgathatott! Megmondjam neked a minimumát azon árnak, melyen
-alól a Nagygáthy grófok soha el nem adták fiatal korukat és
-szabadságokat? Körülbelől 20,000 hold és legalább egy millió pengő
-forint, hogy menyasszonyom pénzéből kifizethessem adósságaimat. Azzal
-aztán nem gondolok, ha az asszony hozományát betáblázzák birtokomra,
-mert az ily pénz úgy is csak soha meg nem adom fejében kötött adósság.
-
-– És a szépség, szívbeli jóság és hű szerelem becse hol marad?
-
-– A mi a szépséget illeti, ez magától érthető kellék, de bizonyos
-határig hajlandó vagyok alkudozásba bocsátkozni. Mert mire való nekem a
-feleség? hogy adjon örököst. Egyet? az kevés. Kettő elég, három
-felesleges. Csak annyi kell, hogy ha elvinné valamelyikét a kicsikék
-közől a difteritisz, maradjon más is rezervában. Mihelyt pedig csiripol
-köröttem a Nagygáthy sucrescentia, s biztosítva van a jövő, menten
-visszaveszem régi szabadságomat és élvezni akarom második ifjúságomat.
-Jogom van erre, re quasi bene gesta. Az asszony ekkor pityereghet,
-tetszése szerint; hullathatja könnyeit, mikből Shakspere szerint
-krokodilok teremnek. Végre, miként a zsák megleli foltját, úgy a
-megszomorodott szalmaözvegy az ő vigasztalóját.
-
-Gábor gróf itt hirtelen bezárta gépét, mert sok volt már, a mi hallani
-valót innen Cseklészre küldtek.
-
-– Gida! Nagyon elragad buzgóságod. Ne feledd, hogy a báróné hallja
-szavadat Cseklészen, nem pedig madame Gouguenard, az expáholynyitóné
-Trouvilleben.
-
-– Patvarba: te engem félbeszakítasz legvelősebb szónoklatomban. Pedig
-olyan legény vagyok, hogy vagy igazán teszek valamit, vagy abba hagyom.
-Félig soha. Elhiheted, hogy nagyon erős, világos és rikító szó kell
-ahhoz, hogy a báróné kegyeskedjék engem tisztán megérteni. Kérlek, nyisd
-meg ördöngős machinádat.
-
-Gábor gróf fordított egyet a csavaron és a gép újra szolgálatképes lett.
-
-– Barátom! itt falun még hagyján, de a városban ki nem kerülhetem a
-báróné incselkedéseit. Tegnap este leültem a szép leány mellé s csak
-annyit mondtam: befellegzett, s láttad volna, mily olvadó anyósi
-szemeket vetett rám az öreg asszony a kandalló mellől! Az egykor szép
-Laura, a ki, kicsiben mult, hogy nem lett a te édes kedves anyád! Még
-nem feledtem, minő ocsmány fekete sauce-ba kevert engem, a midőn a te
-okmányaidban hamis tentát akart felfedezni. Tőle származott az eszme; én
-csak a szerény végrehajtó voltam, a ki a pénzt adta az országos hirű
-chemikus megvesztegetésére.
-
-– Hagyj békét a régi dolgoknak. Akkor még csak prætendens gróf voltam,
-tehát a tősgyökeres aristokratáknak jogában állott az új követelőt
-rendre utasítani.
-
-[Illustration: Gida, nagyon elragad buzgóságod.]
-
-– Most jövök a fődologra. Egészen más volna és más papirosra tartoznék,
-ha az a kis leány szeretne engem. Mert a szerelem olyan bolondság, hogy
-annál csak az nagyobb, ha az ember e romlandó portékát a házasság
-roppant agiójával fizeti vissza. De világos, hogy Lenke hugom épen úgy
-szeret engem, mint én a zsidót, a ki lejárt váltóval kopogtat be hozzám.
-Nem kellek neki; meg is szökött előlem; várhatja az anyja, míg engem
-visszakaparíthat. A legokosabb embert is meg lehet csalni, de csak
-egyszer. Ugyanazon módon, másodszor soha. Oh báróné asszonyom, most már
-pörkölheted az avas szalonnát, rá kötheted a csapda nyelvére, engem
-ugyan többé be nem csipsz egérfogódba!
-
-– Ah, mi haszontalan fecsegéssel töltjük a drága időt. Siessünk a
-hölgyek üdvözlésére. Lovaid nyugtalanok; hallom, hogy kapálják patáikkal
-az udvar kövezetét. Jobb lesz ennél, ha halljuk a grófné szellemdús
-elmefuttatásait, s tanulunk valamit a báróné élettudományának gazdag
-tárházából.
-
-Csak épen ennyi hizelgést engedett meg a fiatal ember magának a báróné
-irányában, pedig élte boldogságának föltétele ezen nő kezében volt
-letéve.
-
-– Még egy utolsó szót, hozzád titokban, a négy fal és négy fül között.
-Huszonöt percz alatt ott leszünk Cseklészen és számodra felséges
-mulatság készül. A kis leány kerülni fog, mint a viperát; az anyja pedig
-belém csimpajkozik, és el nem bocsát. Oh ha tudná, hogy legalább húsz
-évvel vénebbnek látszik, ha kardot köt, s a leányos anyák hadseregében
-ütközetre indul a férfiak ellen! Meglásd, mihelyt megpillant, sápít,
-sóhajt és felforgatja szemét, mintha titkot akarna megsúgni. Ez a titok
-pedig azon hazudság, hogy leánya ma reggel nagyot sóhajtott s az ablakon
-át oda pillantott, a hol az én kis-gáthi rozzant kuriám otromba kéményei
-a jegenyefák közől az égbe merednek!
-
-Ezzel elhagyták a szobát, kocsira ültek és hajtottak Cseklész grófné
-kastélya felé.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Ezen itt vázlatban előadott fényes ékesszólásnak legelső látható
-eredménye lett, hogy a báróné többé nem beszélt az elutazásról. A
-vendégszerető grófné pedig nem emlékezteté szándékára.
-
-Szépen, divatosan és betanult elegantiával jelent meg a két fiatal ember
-a társaságban.
-
-A báróné félrehúzódott s befészkelé magát a legerősebb várba, a mit a
-terem csataterén találhatott. Leányát úgy ülteté maga mellé, hogy annak
-közelébe élő lény nem juthatott, ha csak a pamlag előtt álló s
-díszkiadású könyvekkel és albumokkal rakott asztalt félre nem mozdítá
-helyéből. Oly merényletet, melyre itt senki sem mert vállalkozni.
-
-Gedeon gróf bizonyára többet mondott a telefonra és erősebb
-kifejezéseket használt, mint bensejében gondolta. De ha egyszer
-kiröpítette a szót ajkáról, minden körülmény között elvállalta a
-felelősséget. Tehát nem tehette, hogy csúszó-mászó teremtmény módjára,
-nyájas képet mutasson. Épen csak tartozó kötelességből hajtotta meg
-magát s kérdés marad: észrevette-e a báróné vagy sem?
-
-Annyi bizonyos, hogy ez a nagy terem puha szőnyegén folytatott
-elhatározó ütközetben, egyik megveretés után a másikat szenvedte.
-
-Borzasztó kín, bosszúság és megaláztatás. Biztosan számított azon kéjre,
-hogy Nagygáthy gróf szokott nyájas arczczal közeledik feléje: ő pedig
-félvállról néz rája. És még haragot sem mutathatott, mert el nem
-árulhatá, hogy hallgatózott! Elviselhetlen állapot ez s honnan keressen
-fegyvert a bosszúállásra?
-
-Miután pedig asszonyi teremtmény soha sem szokott férfit szíve
-gyökeréből megvetni és megutálni, a nélkül, hogy a kebelében mindig
-készletben tartott kegyek kincseit egyúttal más férfi előtt fel nem
-tárná, történt, hogy a midőn Gábor gróf közeledett, és hódolatát
-kifejezte, barátságosabb viszonzásban részesült, mint valaha. Majdnem
-azt mondta neki: örülök, hogy látom.
-
-De ez csak egy pillanatig tartott. A báróné fél szemmel a terem túlsó
-oldalára tekintett s úgy rémlett előtte, mintha a hitelhagyott Nagygáthy
-gróf kárörvendő mosolylyal venné tudomásul vetélytársának kitüntetését.
-
-– Értem gondolatodat, áruló – tünődék a báróné. – Rá van írva nemtelen
-homlokára lelkének egész benseje. Most épen azt mondta: ha vége a
-nagygáthi 70,000 holdnak, jó lesz a gelenczei 13,000 holdas pusztácska
-is.
-
-Tehát ott maradt helyében. Őrzötte leányát; nézegette a pompás
-aczélmetszeteket, s magyarázgatta is azoknak értelmét.
-
-Hat órakor jött egy öreg úr, karját ajánlotta s bevezette az ebédlőbe.
-Az asszonyok után a leányok következtek s Gábor gróf ma volt életében
-először oly szerencsés és boldog, hogy imádott Lenkéjét karján
-vezethette, leült melléje és az egész idő alatt szolgálta és mulattatta.
-
-Azonban ezen ebéd alatt oly valami ritkaság adta elé magát, a mihez ezen
-házban senki hozzászokva nem volt.
-
-Épen javában hordták fel a szakács remek készítményeit, a midőn a
-táblaterítő hivatalos arczczal közeledik a grófnéhoz, tisztelettel
-meghajlik és ezüst tálczán levelet tesz úrnője tányéra mellé.
-
-Kötelessége szerint megjegyzé:
-
-– Méltóságos grófné, ezt a levelet külön küldöncz hozta Várkonyról.
-
-A grófné rápillantott a levélre, megismerte az írást s aztán
-tiszteletteljes egykedvűséggel félretette. Nem volt szokása, csekélység
-miatt az ebéd ünnepélyes rendjét megháborítani.
-
-De midőn, mint elnök, az asztalt feloszlatta és az urak rövid időre a
-dohányzó terembe vonultak, feltöré a grófné a levelet és előre tudván,
-hogy abban titók nem lehet, felolvasá a hozzá közelebb álló hölgyek
-előtt.
-
-Tőle jött, Cseklész gróftól!
-
-«Kedvesem!
-
-A telet Angliában töltöm Gainsbury lordnál, a ki leghíresebb rókavadász
-Kent megyében. Miután pedig Pesten és jószágaimon is egy kis pénzügyi
-elvégezni valóm van, nem állhatok ellen azon forró vágyamnak, hogy
-egyúttal téged is lássalak. Küldj holnap reggelre kocsit Várkonyba, mert
-nálad töltöm a napot, ott ebédelek s csak az éji vonaton indulok vissza.
-Ölel forrón szerető és a sírig hű férjed
-
-_Endre_, s. k.»
-
-– Ah – mondá a grófné: ki nem irigyli sorsomat? Harmincz évi boldog
-házasság után még mindig a sírig hű férjjel áldott meg az isten!
-
-Ezzel áttértek a napirendre.
-
-A báróné érzette, hogy a két nap óta folyó ütközetben minden ponton
-veszteséget szenvedett. Még a főispánné is megverte!
-
-Visszahúzódott erős várába, de leányát oda sem kaphatta mindjárt vissza.
-Nagyon körülfogták a kis leányt a beszédes nénik, kikhez később az
-egyenkint visszaszállinkozó urak is csatlakoztak.
-
-
-
-
- XXVIII.  (A történet kifejlése.)
-
-A báróné meg volt törve. Tán már akkor ingadozott, a midőn Cecilie
-barátnéja meghívását elfogadta: mert oly erős és megrögzött lélek, mint
-ő volt, nem riadhatott vissza azon kényelmetlenségtől, hogy egy éjet a
-várkonyi pályaház várótermében töltsön, hanem ott marad s másnap vasúti
-menetjegyét újra lebélyegeztetvén, útját Kassa felé folytathatja.
-
-Azonban a kastélyba jött; kimondta feltételét, de midőn a véletlen
-Nagygáthy grófot ide vetette, a báróné újra elvesztette iránytűjét s
-azzal cselekvési függetlenségét.
-
-Következett a telefon által kapott keserű leczke, mely sebészi fájdalmas
-műtétnek is beillett. Ekkor pedig ellenkező okból halasztotta el
-hazautazását. Mert ha a csatát el is vesztette, nem lehetett szándékában
-a megveretést rendetlen és vad megfutamodással el is ismernie. Inkább
-csak biztos fedezet védelme alatt strategiai visszavonulásra határozta
-magát.
-
-Ezalatt megérkezett Gábor gróf is s tűrnie kellett, hogy leánya ezen
-fiatal emberrel kedve szerint mulathasson. Mert a nagy társalgó terem a
-vendégsereg nyilt fóruma, a hol senki sem parancsol és senkitől
-engedelmességet követelni nem lehet. A ki itt van, az mind otthon van s
-azzal társalog, kivel tetszik. Gondolni is képtelenség, hogy ilyen
-helyen valaki kivételes, vagy épen szeszélyes szerepet viselhessen.
-Mindenki egyenlő. Egy ember mindeniké s az összes jelenlevők egyesekkel
-rendelkezhetnek.
-
-De azért a báróné mégis kigondot valamit, hogy e kellemetlen csapdából
-díszes önállósággal kiszabadulhasson. Még ezen estén megbízá Jetty
-komornáját, hogy bármily áron a faluból lovas legényt szerezzen, a ki
-éjjel Réthfalvára nyargalván, megvigye a parancsolatot a kocsisnak, hogy
-virradóra fogja be a két lovat s jőjjön ide Cseklészre.
-
-Mert nagyon különböző helyzet volt újra kérni a grófnét, hogy küldje őt
-haza, vagy egyszerűen jelenteni, hogy itt van kocsim, megyek
-Réthfalvára! Ennyi szégyenvallás után, legalább az elutazásnak módja
-hozhatott némi kárpótlást büszkeségének.
-
-Másnap reggel kilencz órára volt kitűzve Cseklész gróf ünnepélyes
-bevonulása neje kastélyába.
-
-Ez az ünnepély nagyon csendes egyszerűséggel ütött ki. Két úr meghozta
-azon áldozatot, hogy már ily korán felöltözött s az országútra nyíló
-ablakból leste a ház urának közelegtét. A hölgyek nem engedték magukat
-szokott napirendjökben megháborítani. Maga a grófné is csak
-hálószobájában pongyolára öltözve várta sírig hű férjének forró
-öleléseit.
-
-A gróf mihelyt leszállott kocsijáról, hangos «jó reggel»-lel üdvözlé két
-barátját s aztán egyenesen imádott nejének szentélyébe lépett.
-
-És a leírhatlan örömzaj a hosszú távollét után bekövetkezett boldog
-viszontlátás fölött, legalább teljes három másodperczig tartott.
-
-Ekkor mondá:
-
-– Kedvesem, egész éjjel nem aludtam a vasúton, estére pedig ismét
-hasonló gyötrelmeknek nézhetek elébe. Szerencsémre még épen három órám
-van a reggeli felhozataláig, tehát kegyes engedelmeddel megyek aludni.
-De ha véletlenül nem látnál helyemen az asztal mellett, kérlek,
-parancsold meg komornyikomnak, hogy keltsen fel irgalmatlanul.
-
-[Illustration: Leültek ketten egy pár karszékre.]
-
-Ezzel jól kiszellőzött, mérsékelten befűtött szobájába vonult és ágyba
-veté magát.
-
-Cseklész gróf azon nagyúri speczialitások közé tartozik, kikről tréfából
-azt mondják, legjobban hasonlít a többihez.
-
-Sokáig fiatal ember maradt, még tovább ízlelé a «legjobb idejebeli»
-férfikor élményeit. Most már erősen behatolt a hatvanas évek felsőbb
-regisztereibe, üzlete hanyatlani kezd s lett belőle javíthatlan roué.
-Tehát csakugyan hasonlít többi rangtársaihoz.
-
-Különben eszes, okos, világlátott gavallér. Erejével, egészségével és
-pénzével józan takarékossággal bánt. Valami nagy pazarló sem lehetett,
-mert elvűl tűzte ki, hogy semmit drágábban nem fizet, mint a mennyit ér
-s a mennyiért megkaphatja.
-
-Társalgó modorában sima és hízelkedő volt; de csupa szeszélyből rossz
-hírbe hozta magát: tetszett neki az önző, szabadszájú és frivol ficzkót
-játszani. Soha sem mondott valakinek kellemes bókot a nélkül, hogy mint
-a macska, körmeit is ne mutogatná a rejtekből. Még ma látni fogjuk őt
-elemében, midőn a legnyájasabb szólásformák között a bárónét vérig,
-veséig felkonczolni fogja a bonczoló asztalon. Addig pedig kivánjunk
-neki csendes álmot és felüdülést, míg a reggeliző asztalt felterítik.
-
-Tizenegy óra után már újra telve volt a társalgó nagy terem s a tizenöt
-vendég megkezdé napi foglalkozását. A grófné szokott bombasztjaival,
-mikben főleg önmagát gúnyolá, elbeszélte, mily boldog volt a
-viszontlátásnak átélt perczeiben! A báróné dúlt-fúlt, sötéten és
-hallgatagon járt ide s tova, de leginkább az ablakok közelében
-tartózkodott, lesvén a pillanatot, melyben kocsija megérkezik és ismét
-korlátlan úrnője lehet akaratának.
-
-Így találhatott nehány percznyi időt a két szerelmes a háborítlan
-együttlétre. Leültek ketten egy pár karszékre s forgatták az asztalon
-talált könyvek lapjait, mintha a pompás aczélmetszetek költői és művészi
-kivitelét csodálnák.
-
-Épen most mondja a kis leány:
-
-– Oh, Gábor, ne gondolja, hogy én háladatlan vagyok. Sokat láttam és
-mindent tudok, mily fáradságába és küzdelmébe került önnek, csak a
-bizonytalan remény megnyerése is, hogy láthassuk egymást. Így még nem
-bizonyította be senki, hogy szeret és miként tud szeretni.
-
-– Köszönöm édes Lenkém, hogy megértette szándékomat. Igaz, hogy a siker
-kétes volt, néha épen valószinűtlennek látszott; de pazarul meg vagyok
-jutalmazva, ha ön ezentúl tudni fogja, mit volnék képes elkövetni, ha
-egykor az élet-halál kérdése merülne fel előttünk. Én csak az én Lenkém
-példája után indultam. Ő mutatta meg az utat, mit kell tenni a vész
-pillanatában.
-
-– Én bizonyos voltam, hogy eltünésem által szabaddá leszek: ön két hétig
-fáradott, de gondosan emelt épületét a legcsekélyebb véletlen vagy
-mamámnak pillanatnyi sugalma halomba dönthette volna.
-
-– Engem a társadalmi rend lánczai lekötve tartanak. Nem tehetek mást,
-mint a mi e körvonalon belül lehető. De szeretem önt és e gondolat ad
-reményt és biztosítékot egy szebb jövő felé!
-
-– Igen, egy szebb jövő felé. Nekem sincs más megtakarított kincsem e
-világon. De ha élek, még sok időm van és a mit szívem ábrándjaira
-áldoztam, nem fogom pazarlásnak tekinteni. Csak az fáj, hogy oly ritkán
-láthatom az én egykori mérnökömet. Ön tudja már, hogy azon emelkedettebb
-hely, a hova önt jogai felvezették, csak annyiban bír előttem értékkel,
-hogy közelebb jutottunk egymáshoz és az út boldogságunk felé jobban ki
-lett egyengetve. De csak akkor tudná meg ez én Gáborom igazán, mi lakik
-e gyenge leány bensejében? ha a sors e változást közbe nem hozza. Mert
-én, mint a mérnök vagy az osztálytanácsos neje, épen oly boldog lennék,
-mintha egykor Szabolcsy grófnénak nevezhetném magamat.
-
-– Ez meg fog történni: tán előbb, mint vélnők. Eddig még komoly veszély
-nem hívta fel férfiúi erélyemet egyenes cselekvésre. A bátorszívű
-leánykának elég volt csak nehány lépéssel túl menni a kert kerítésén s
-Nagygáthy gróf büszkesége és elbizakodottsága meg volt törve. Oh, tudom
-én: öt lépéssel tovább menni, magában nem merénylet; de az elhatározás
-ezen útra térni, oly hőstett, minőt a milliók közül is csak egy
-merészkedik elkövetni. Most rajtam a sor a férfias föllépésre. Valami
-gyenge kezdetet már felmutathatok. Örvendek, hogy ezt mint mérnök
-tettem, a gróf csak a szükséges anyagot adta hozzá. Legyen tehát
-meggyőződve az én imádottam, hogy mentől fenyegetőbben tornyosulnának
-felénk a fellegek, annál inkább felgerjed bátorságom s ha kell,
-vakmerőségem. Azon öntudat mellett, hogy Lenkém szeret, nincs oly
-véglet, mely czélomtól visszariaszthatna.
-
-– Ez az én hitem is: mert önnek és az ön szépen kiszámított gépezetének
-kell köszönnöm, hogy egyelőre legalább megszabadultam a zárda falai
-közül. Mamám csak kocsiját várja s visz haza.
-
-– E szó: visz haza, már reményteljes változást igér. Oda tiszta
-szívemből kivánok szerencsés utat. Csak ne a szívtelen apáczák közé.
-
-– Nem mind szívtelenek.
-
-– Nem mind, csak épen azok, a kik ott korlátlan hatalommal parancsolnak.
-Azok botor tévedésből vagy egy elvesztett boldogság utáni
-kétségbeesésből futottak a vígasztalást nem adó falak közé. Sokan úgy
-akarnak bosszút állni a világon, ha mentől több boldogságot
-eltemethetnek. Mert a csalódott szív megkeményedik és kárörvendve keres
-sorsosokat a szenvedésben. Én pedig még ma óhajtanám megmondani önnek
-végső elhatározásomat azon esetre, ha nyilt erőszak akarná az én
-Lenkémet tőlem elszakítani. Nem borzadna el tőlem?
-
-– A mit az én Gáborom irántam való szerelemből elkövet, az csak
-magasztos cselekvény lehet. Én is bizonyos voltam, hogy nem fogja
-megvetni és kalandornőnek nevezni a leányt, a ki képes volt anyja házát
-titokban elhagyni. Tehát, a ki érettem merész tettre emelkednék, az
-tőlem ne bocsánatot kérjen, hanem köszönetet és örök hálát követeljen.
-
-Ez annyit tett: szeressük egymást s aztán szálljunk szembe bátran az
-egész világgal. A ki külön akar minket választani, álljunk ellen közös
-erővel; mindketten ott azon téren, melyen hivatva leszünk cselekedni,
-erőszak ellen erőszakot is használni!
-
-Ily bátor szíve volt Lenke kisasszonynak, a kit e sorok folyama alatt
-legörömestebben csak a «kis leány» gyöngéd nevezete alatt szerettünk
-említeni.
-
-Gondolataiknak közös kicserélése után csodálatosan meg voltak
-vígasztalva. Oh, ha csak kezet szoríthattak volna! Ők, a kik egymás
-karjai közé is omlottak volna: mert a helyzet is oly válság közelébe
-jutott, hogy valaminek okvetlenül közbe kellett jőni, mert másként…
-
-És mi akadályozta boldogságukat? Minden föltétel megvolt köztük, a mit
-csak a szív és a világ törvényszéke követelhetett.
-
-Lehet-e oly megátalkodott anya, hogy pusztán ellenszenvből és vak
-gyűlöletből még sokáig visszatartsa őket az oltártól?
-
-Még volna értelme egy báróné engesztelhetlenségének, ha Szabolcsy Gábor
-most is csak ott állna, a hova esze, ügyessége és talentuma emelték; de
-a sors kedvezménye elárasztotta már őt mindazon ajándékkal, miket e haza
-a kiváltságos osztály fiainak megadhat.
-
-Honnan kerülhet tehát mégis oly erős érv, mely az anya
-megátalkodottságát lefegyverezze?
-
-Meg van írva: isten kiválasztotta a gyengéket, hogy megszégyenítse az
-erőseket.
-
-Azaz: Soha sem térhet a rossz és esztelen ember könnyebben a jobb útra,
-mint a midőn még magánál is gonoszabb és bolondabb czimborával
-találkozik.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-A szokott órában és a bevett kényelmes rendszer megtartásával, jó
-kedvvel indult a társaság a reggeliző terembe.
-
-A báróné kissé hátra maradt és elkerülé, hogy valamelyik udvarias úr
-(kinek jobb szerencséje nem akadt) karjára vegye.
-
-Ha füle nem csalta, épen e pillanatban kocsi állott a kastély kapuja
-elé.
-
-Kinézett, de a méreg elfutotta arczát és vérét, a mi csak ereiben
-kerengett, mert Nagygáthy Gedeon kocsija állt elő s a gróf rövid
-búcsúvétel után elutazott.
-
-Még ezt is meg kellett érnie!
-
-Ő akarta az ex-vőlegényt itt hagyni s most ez megy el előle vigyorgó
-győzelemmel! Még vissza is nézett, mintha kiáltott volna: Semmi gondom
-rátok: adieu, hetvenezer holdas parthie!
-
-A teremben reggelizés alatt vidám társalgás folyt, melyet a palaczkok
-megürülése mindinkább elevenített. Ebéd alatt ugyan a gróf mint
-házigazda valahol az asztal végén kap helyet, de a fesztelen s minden
-ünnepélyességet mellőző reggeli alatt, feltünés nélkül, régen nem látott
-Cecilie-je mellé telepedett. Evett sokat irígylendő étvágygyal s még
-többet ivott. Úgy viselé magát, mintha mindig itthon laknék s most sem
-készülne újra világgá menni.
-
-Az alakult apró csoportkák tagjai kedvtelve nevetköztek. Gábor gróf
-Lenke kisasszonyt bókokkal halmozá el; a báróné mint kárhozott lélek
-elkülönzé magát s oly képet mutatott, hogy senki közelébe kerülni nem
-merészkedett.
-
-Cseklész gróf bizalmasan cseveghetett imádott nejével. Mindketten
-folyvást nyájas és lekötelező igent bólintgattak fejökkel, a miből nem
-következett, hogy épen most, mint boldog házaspárok között is megesik,
-egy kicsit össze nem pöröltek volna.
-
-És mégis nem így volt. A grófné más érdekesebb tárgy hiányában elbeszélé
-férjének a Réthfalván folyó történeteket és igen szigorú megrovás alá
-vette a báróné konokságát.
-
-A grófnak tetszett a história. Csak az sértette, hogy egy báróné még
-szerencséjének sem tartja, ha az ős Szabolcsy grófok ivadékát mint vejét
-üdvözölheti.
-
-– Kedvesem, – mondá – jól tudván, hogy Réthfalvyné régi hű barátnéd, azt
-hiszem, kellemes jelenetkét szerezhetek neked, ha Laurácskánknak borsot
-török az orra alá s oly szűk utczába szorítom, hogy onnan ugyan ép
-testtel ki nem búvik. Csináld tehát a dolgot úgy, hogy a társalgó
-teremben, én, te, ő, külön coteriát képezzünk.
-
-A grófné mulatságra nyervén kilátást (a mi előtte mindig elhatározó
-szempont volt) megigérte segítségét.
-
-A társalgó szoba hat ablakos terem volt, melynek benső falai mellett öt
-vagy hat nagy pamlag állott asztallal és annyi karszékkel, a mennyi csak
-elfért. Mindenki itt kereste fel saját társaságát; innen vándoroltak a
-szomszédba rövid látogatásra. Tehát a csoportkák folyvást változtak, de
-a hol ketten, hárman fejöket összedugva beszélgettek, oda senki sem
-közeledett.
-
-Mintegy délutáni két óra lehetett. Az urak lapdányoztak, a nők
-zongoráztak, énekeltek; némelyek még hímzést is tartottak kezükben. A
-két szerelmes megelégedett, ha egymás szeméből az üdv balladáját
-olvashatá ki: a midőn a grófné karjára vette a bárónét és elvezette oly
-pamlagra, mely még nem volt elfoglalva.
-
-A következő perczben már a gróf is ott állott.
-
-– Szabad?
-
-– Kérlek, ülj mellénk.
-
-– Igen szívesen; de ha hívatlan háborgató vagyok, bocsánatot kérek s
-visszavonulok.
-
-Ezzel leült egy karszékre, mely a hölgyekhez legközelebb állott s minden
-bevezetés nélkül rákezdé:
-
-– Ma foi, Cecilie, neked olyan szellemes társaságod van, hogy akárhova
-forduljak, mindenütt azt hallom: halálos szerelembe esett a mi gelenczei
-szomszédunk, de az én Laura barátném nem igen szívesen látja.
-
-Ez oly nyilt és egyenes interpellatio volt, hogy a báróné kénytelennek
-érzé magát azt tudomásul venni s felelé:
-
-– Lehet.
-
-– Azt mondják, édes Laurám, szigorú vagy leányod iránt, bezárod házadat,
-társaságokba nem jársz, sőt holmi kolostorokkal is fenyegetőzöl.
-
-– Kérlek, Endre, beszélj másról.
-
-– Bocsáss meg édesem, mert én végtelen tisztelője vagyok a szülői
-korlátlan hatalomnak. Ne érts félre engem, mert egészen a pártodon
-állok. Tudtomra sehol sem volt áldás az oly házasságon, melybe az anyák
-csak kényszerítve adták beleegyezésöket. De ha nem tetszik neked ez a
-Szabolcsy fiú s menekedni akarsz tőle, hidd meg nekem régi praktikusnak,
-hogy az ily alkalmatlan kérő elűzésére nem a legczélszerűbb eszközt
-választottad.
-
-– Hogy érted ezt? – kérdé a báróné, a ki a nem várt támogatásra újra
-éledni kezdett.
-
-– Abban követsz el hibát, hogy egész bosszúdat, haragodat és szigorodat
-leányoddal érezteted. Elzárod üveg alá, hogy még levegőt sem kap;
-befalaztatod a zárda penészes kriptájába. Mindez kopott, elavult és
-hiábavaló politika. Ha nekem leányom volna, vagy ha lesz (ezt igen
-tiszteletteljes meghajtással veté közbe a grófné felé), szépen békét
-hagyok gyermekemnek, helyében azonban a hivatlan kérőt kergetem a poklok
-mélységes fenekére!
-
-– Ah, barátom, messzebbre már nem kergethetem, ha el nem fogadom
-házamnál, sőt megtiltom, hogy még előszobám küszöbét is átlépje.
-
-– Mindez nem ér semmit. Van becsúsztatott levél, megvesztegetett
-szobaleány, hűtlen szakácsné, kóbor hordár, rongyokba öltöztetett
-álkoldus, leselkedő pályaőr, szolgálatra kész Örzse néni, aztán ajtó,
-ablak, kémény, kulcslyuk: szóval egy teljesen organizált
-Communicationsministerium! Most már feltaláltak oly mikroszkopikus
-írást, hogy a légy szárnyára is ráragaszthatják; kérdelek, hogy őrzöd
-meg báránykádat a farkasok correspondentiájától.
-
-(A nyájas és elnéző olvasó alkalmasint észreveheti, honnan ragadhatott
-Cecilie grófnéra az a mintaszerű stylus, melynek néha gyenge próbáit
-adogatá.)
-
-A báróné csak vállát vonogatá.
-
-– Mit tehetek?
-
-– Hallgass rám, mert jó tanácsot adok. Egy helyett kettőt. Kezdjük előbb
-a gyöngébb methoduson.
-
-– Hallom.
-
-– Beszélj nyiltan azzal az emberrel. Ha magad személyesen nem akarsz:
-van a világon szomszédasszony, pap, tiszttartó s más efféle
-Dispositionsfond.
-
-– És miről beszéljek?
-
-– Miről? Legelőször is pénzről. Add értésére, ha leányodat adnád is,
-birtokaidat megtartod, megtakarított tőkéidből egy krajczárt sem adsz s
-míg élsz, a kapott kelengyén kívül soha semmire se számítson. Nincs a
-XIX. századnak oly gavallérja, a ki ennek hallatára meg ne futamodnék,
-úgy, hogy még a kapufélfától sem vesz búcsút.
-
-A báróné hitetlenül csóválta fejét.
-
-A grófné pedig megjegyzé:
-
-– Veszedelmes kisérlet ez: mert megeshetik, hogy Gábor gróf rögtön
-kijelenti beleegyezését.
-
-– Én pedig, – folytatá a báróné, – nem kezdhetek oly alkudozást, mely a
-házasság kérdésének elvben tett elfogadását magában foglalná s csak a
-föltételek megvitatása maradna hátra.
-
-– Értelek Laurám, félsz, hogy ezen ember pénz nélkül is szívesen elveszi
-leányodat. Igen, de akkor bebizonyította, hogy szerelme tiszta s nem
-tekint mellékkérdésre.
-
-A báróné hallgatott.
-
-A gróf jól tudta, hogy ily megátalkodottság mellett, adott tanácsa csak
-értéktelen szószaporítás. De hiszen ez nem is volt egyéb, mint előörsi
-csatározás. Lövöldözött, hogy a mezőn füst terjedjen szét, s annak
-homálya alatt hirtelen előállítsa huszonnégy fontos ágyúit.
-
-És mondá:
-
-– Megengeded, hogy én lépjek közbe? s akkor szavamat adom, hogy még ebéd
-előtt elkotródik az a fiatal ember.
-
-– Megteheted?
-
-– Meg fogom tenni! ha érdekében áll és felhatalmaztál.
-
-– Föltétlenül, minden áron! Csak szabadíts meg tőle.
-
-– Jól van; csak ezt akartam hallani. Eddig irtóztál tőle, most fordul a
-koczka. Ezután ő fog téged elkerülni.
-
-– Egyebet nem kivánok.
-
-– Endre! – szólt közbe a grófné, – légy kiméletes.
-
-– Ha valamibe bele vágtam, végrehajtom, ha törik-szakad. Innen egyenesen
-Gábor grófhoz lépek; félre hívom egy szóra s azt mondom neki: öcsém,
-mikor apád megírta Réthfalvy Miklós bátyánknak, hogy házasodik, a báróné
-nem akarta hinni, míg nem látja. Útra kelt, elment Lengyelkére s jelen
-volt az egyházi szertartás alatt. Ott ült a legelső pad szélén, sűrűn
-elfátyolozva, tán még egy kicsit át is öltözve.
-
-– Mi gondja erre a mai Szabolcsy Gábornak?
-
-– Mindjárt megmondom, – felelé a gróf, a ki mentől tovább beszélt, annál
-inkább elárulá, hogy a báróné ellen, az ifjú mellett kardoskodik. – 1849
-július havában idősb Szabolcsy Gábort halálosan megsebesítve hozták
-Zemplénbe. Vele együtt jött a hír, hogy Lengyelkét az oroszok
-szétdúlták, a templomot az anyakönyvekkel együtt felégették. A báróné
-önként ajánlkozott a sebesült ápolására. Négy napig járt hozzá a
-helybeli lelkész és a megyei orvos. Az ezredes a halál fia volt, de az
-első napokban beszélt és nem veszté el eszméletét.
-
-– Endre, ez nem igaz.
-
-– Bocsáss meg, magad is mondtad akkor, a pap és orvos bizonyította. Ötöd
-napra rosszabbra fordult a beteg állapota s meghalt épen akkor, a midőn
-ifjúkori barátom látogatására Réthfalvára érkeztem. Én és a báróné
-temettük el. Én és a báróné vettük számba hátrahagyott podgyászát, mely
-értéktelen tárgyakból állott. Azonban ezredesi egyenruhájának zsebében
-bevarrva megtaláltuk a Lengyelkén végbement házasságáról szóló eredeti
-bizonyítványt. A báróné kikapta kezemből, ezer darabra szakította és
-szélnek bocsátotta. Nem a te érdemed, ha a pap e bizonyítványt két
-példányban is megírta.
-
-– Endre! megigérted, hogy ezt soha senki előtt el nem beszéled. Akkor
-még leány voltam; atyám, a ki ellenzette egybekelésemet a vagyontalan
-katonatiszttel, meghalt. Égett bennem a bosszú és féltékenység tüze. A
-hűtlen nem várt rám, hanem más nőnek nyújtotta kezét és én azon
-pillanatban azt sem tudtam, mit cselekszem.
-
-– Igazad van, – felelé a gróf, a ki tűzbe jött s már nem gondolt vele,
-hogy rokonát néha Laurának, néha bárónénak nevezte, – csakugyan
-megigértem, hogy hallgatok, mert te esküdözve állítottad, hogy az
-ezredes neje az örökös nyugtalanság, félelem, rettegés, futás és
-menekvés hatása alatt holt gyermeket hozván a világra, meghalt, s a
-Szabolcsy grófok nemzetsége elenyészett.
-
-– Igy beszélték, kik a sebesültet hozták.
-
-– Lehet, hanem a ki négy nap alatt órák hosszáig beszélgetett a
-beteggel, a legegyenesebb forrásból tudhatta, mi az igaz?
-
-– Endre! ezt el akarod mondani a fiúnak?
-
-– Mért nem? ha a te érdekedben történik! Minden áron menekülni akarsz
-tőle, tehát ez az egyedüli és legbiztosabb mód, hogy a fiatal ember
-eliszonyodjék az ily anyóstól.
-
-– Ezt nem fogod tenni!
-
-– Igy vagy amúgy végezni akarok. Járok szerte a nagy világban mulatni s
-azért szeretem, ha itthon rokonaim és ismerőseim között békét és
-nyugalmat hagytatok. Ez ifjúnak tudnia kell, ki volt egyedüli oka, hogy
-édes anyja özvegyi jogait be nem bizonyíthatta. A fiú is hallja meg,
-hogy csak Réthfalvy báróné hallgatása miatt maradt árván, elhagyatva,
-rokonok nélkül, kivetve a világba s csak irgalomból nyerhetett nevelést.
-Saját erejéből ugyan díszes állást vívott ki magának, de homlokán
-viselvén s törvénytelen gyermek bélyegét, mintegy ki volt zárva az
-emberi társaságból és semmi kilátása sem lehetett, hogy valaha szíve
-szerinti nőt vezethessen karjai közé. Pedig a báróné jól tudta, hogy
-Réthfalvy Miklós báró örömmel és lelkesedéssel fogadná házához a
-Szabolcsy ivadékot, a ki neje birtokainak úgy is örököse volt. Senki sem
-fog kételkedni, hogy Miklós bácsi a korábbi időkben azért nem kereste a
-megholt honvédezredes özvegyét és gyermekét, mert unokahuga, a szép
-Laura ő előtte is esküdözve állította, hogy az a nő holt magzatot hozván
-a világra, meghalt. Hogy ne hitte volna az öreg úr e mesét azon kegyes
-nőnek, a ki a sebesültet saját házánál ápolta s minden körülményről
-tökéletesen értesülve lehetett!
-
-A báróné elvesztette régi hideg megfontoló tehetségét, kérdé:
-
-– Mért nem szóltál te?
-
-– Én? – felelt a gróf, igen úri módon felemelve fejét. – Életemben
-először akkor hallottam, hogy van még Szabolcsy gróf a hazában, a midőn
-a király ezen fiatal embert közénk a főrendek házába már meg is hívta.
-
-Ezzel felkelt és egyenesen a vendégek azon csoportja felé indult, a hol
-Lenke kisasszony, Gábor gróf, két leányka és pár úr élénk társalgást
-folytattak.
-
-A báróné meg volt semmisítve. Felkelt a pamlagról s a mellé legközelebb
-eső karszékbe hanyatlott. Nem akarta látni, mi történik háta mögött; de
-a falról pompás nagy tükör függött alá, mely az egész terem képét hű
-másolatban szeme elé játszá.
-
-Cseklész gróf már ott állott a fiatalság csoportja előtt s hihetőleg
-csak a kedvező pillanatot leste, melyben Gábor grófot «egy szóra» félre
-hívhassa.
-
-Mi fog erre következni?
-
-A báróné jól tudta, hogy fösvénysége s leánya iránt mutatott
-szívtelensége és zsarnoksága miatt rossz hírben áll. De most már oly
-fenyegetést hallott, mely ha teljesedésbe megy, egészen alá sülyed azon
-megvetettek sorozatába, a hol a társadalmilag megbélyegzettek mint
-elkárhozott lelkek sötét oduikban élősködnek.
-
-Mit fog a világ mondani? Oh, az itélet már készen állott azon nő fölött,
-a ki jelen volt a honvédezredes házassági szertartása alatt a templomban
-s az egyháztól kiadott bizonyítványt széttépte. A ki tudta, hogy ki azon
-szerény segéd-mérnök, a ki tisztes munkával kenyerét kereste, Réthfalván
-is megjelent és látta a kertben a sírkövet, ekkor még távolról sem
-sejtvén, hogy saját édes atyjának hamvai nyugosznak alatta! Tán már
-akkor is tudta e gyermek hollétét, a midőn név nélkül fogadták az árvát
-a tápintézetbe, a hol a buzgó püspök, mint lelkipásztor, vallásos
-elővigyázatból föltételesen másodszor is megkereszteltette!
-
-Nincs menekvés: jelen van a megbecstelenítés pillanata.
-
-Felkelt, tántorgott, tétovázó szeme gépileg pillantott ki az ablakon és
-látta, hogy a kocsi már megérkezett Réthfalváról. Épen most fogják ki a
-fáradt szürkéket s legalább egy óra kell a pihenésre, míg a rossz útban,
-a kétes értékű gebék a visszatérésre vállalkozhatnak.
-
-Cseklész gróf még mindig helyén állott. A báróné csak hátát látta, de
-ott is, mint a többi pamlag fölött, fénylett a tükör világa az
-aranyozott keretben. Ott találta meg azon kárörvendő arczot, mely előbb
-mint hű barát és jó tanácsot adó rokon jött eléje, most pedig elárulá,
-hogy kiszámított mesterséggel oly kelepczét állított föl, melyből csak
-egyetlen egy nyílás volt a menekvésre! Ha föltétlenül megadja magát!
-
-A nyújtott orvosság rosszabb volt a betegségnél. És mégis, és mégis! be
-kellett vennie!
-
-Mint sírból felkelő vánszorgott a terem ellenkező végén vidáman csevegő
-kör felé s ott reszkető hangon adta tudtára a leányának, hogy a kocsi
-megérkezett és egy óra mulva készen kell lennie az útra, haza felé.
-
-– Hogyan? – kérdé Cseklész gróf, – egy óra mulva? még ebéd előtt?
-
-– Rossz az út, így is késő éjjel érkezhetünk haza.
-
-– Ah, ezt sajnálom. Cecilie kétségbe lesz esve.
-
-Ezt mondta a gróf igen udvariasan; de a báróné jól látta a villámot,
-mely ezen nyugodtnak látszó arcz vonásaiból a legrettenetesebb
-fenyegetéssel feléje lövellett.
-
-Legyőzve, tönkreverve s mint a báróné hitte, a gonosz emberek kaján
-irígysége által elárultatva, nehány lépéssel balra hatolt, épen oda, a
-hol Gábor gróf ült és mulattatás tekintetében ezen kis körnek
-középpontját képezte.
-
-A fiatal ember felugrott székéről, mint a ki tartozó kötelességből félre
-áll az útból, hogy a báróné kényelmesen, akadály nélkül ülhessen a
-pamlagra, vagy egy karszékre, a hova neki épen tetszeni fog.
-
-A báróné könnyű fejhajtással köszönte meg e figyelmet, mert a régi jó
-nevelés iskolája még e szörnyű megpróbáltatás perczében sem hagyta el.
-Daczára vonaglásra hajlandó arczizmainak, tudott mosolyogni és oly
-bájjal, szendeséggel és idősb asszonyhoz illő jósággal állt a fiatal
-ember elé, hogy ez el nem találhatta, mi fog most következni?
-
-Ekkor rövid benső küzdelem után kimondá a báróné ezen végzetes és
-egészen új világot létrehozó szavakat.
-
-– Gróf, – mondá kegyesen leereszkedve, – én most haza utazom. Örvendek,
-hogy önnel közelebbről megismerkedhettem. Ha valamikor tetszenék önnek
-engem meglátogatni, mindig szivesen látom réthfalvi otthonomban.
-
-Ki volt mondva a visszavonhatlan nagy szó!
-
-A báróné, egyenesen, hivatalosan s nem is csak mint szokásban van,
-közbevetőleg a társalgás folyamában, teljes, ünnepélyes szertartással
-meghívta Szabolcsy Gábort Réthfalvára!
-
-A közelállók az első pillanatban saját halló érzéköknek sem akartak
-hinni. Szétnéztek; de mikor látták, hogy a meglepetés és csodálkozás
-hatalma alatt más is sóbálványnyá változott, csak akkor értették meg
-voltakép ezen elhangzott szónak horderejét és következményeit.
-
-Gábor gróf mély meghajtással köszönte meg a nyert kegyet s midőn szeme a
-kis leány ragyogó arczkifejezésével találkozott, azt hitte, a menny
-kapui nyiltak fel előtte.
-
-Egy úr és egy kisasszony rögtön kilopózkodék e körből. Ki engedné másnak
-a dicsőséget, hogy ne ők vigyék meg a nagyszerű ujság hirét a teremben
-összegyűlt világnak? A következő perczben mindenfelé csak azt susogták:
-a báróné meghitta Gábor grófot Réthfalvára! Mintha arról lett volna szó:
-hogy a francziák békét kötöttek Poroszországgal. Visszakapják Elszászt
-és Lothringet, tán még az ötezer millió frankot is!
-
-Cseklész gróf úgy hajlott meg, mint a ki hálát rebeg. A társaság minden
-tagja rohant, hogy a bárónéval nyájas szót válthasson. Formaszerint még
-nem lehetett szerencsét kivánni, mert az egyszerű meghívásnál egyéb nem
-történt; de ha ez minden volt, többet kivánni nem lehetett.
-
-És Cseklész grófné?
-
-Most már más hangon kezdett beszélni.
-
-– Hogyan? itt mindenki boldog és elégedett s csak én legyek arra itélve,
-hogy elvesztvén egy vendégemet, a vigalom számláját megfizessem? Laurám!
-abból semmi sem lesz, hogy ma innen haza indulj! Itt maradsz. Ebédem
-nálad nélkül sótalan és sületlen. Uraim, hölgyeim, itt a felkelés
-vezére, a ki engem szeret, a forradalmi zászló alá gyülekezik, s ha
-kell, erőszakosan is ellenáll a báróné eltávozásának.
-
-Azonnal sűrű tömegek alakultak a grófné hullámzó fodrainak védelme
-alatt. Egy úr ajánlkozott, hogy lemegy az udvarra és ketté vágja a
-kocsis gégéjét. Mások vállalkoztak, hogy futó betyárok módjára ellopják
-a lovakat. A hölgyek vitézül csattogtatták legyezőiket, mintha porrá
-zúzni készültek volna a bárónő ősi kocsiját.
-
-– A nép szava Isten szava!
-
-A báróné tehát engedett és egy napra még itt maradt. Mert a ki egyszer
-leugrott a torony tetejéről, hiába gondolja meg útközben, míg forog a
-levegőben, hogy jó volna tán visszatérni!
-
-Cseklész grófné, a ki a győzelem kivívásában saját részét követelte a
-dicsőségből, szétnézett, s midőn látta, hogy bizonyos szerelmes párocska
-egyik ablak bemélyedésében csendes beszélgetésbe van merülve, melléjök
-lépett és mondá:
-
-– Mérnök, a gyorsvonat készen áll, harmadszor csengettek indulásra; a
-mozdony füttyent, mindenfelé kiáltják: Mehet, mehet, mehet!
-
-Ezzel ott hagyá őket, gondolván, ha okosabbat tudnak beszélni, hát csak
-mondják el egymásnak.
-
-Úgy látszott, találtak is tárgyat, mely fölött észrevételeiket közösen
-kicserélhették. Egyelőre a fiatal ember innen az ablakból magyarázá és
-mutogatá, merre megy az út _egyenesen Gelenczére_.
-
-Aztán szólt a kis leány.
-
-– Oh, Gábor, mikor várásról, türelemről és erőszakos végletekről
-beszéltünk, én még is legtöbbet reméltem édes mamám szeretetétől. Mert
-az ő egyetlen leánya tudhatja legjobban, hogy nincs e földön jobb és
-áldottabb édes anya, mint ő. Most már érett gyümölcs vagyok, mely lehull
-a fáról, csak fel kell szedni. Szeretni fog engem ezután is, a midőn
-férfiúi büszkeségének elég van téve? Többé nincs szüksége erélyre és
-leleményességre s küzdelem nélkül fűzheti karjaira az igénytelen
-leánykát, a kinek nincs más értéke, mint hogy gyermekkorában csodált egy
-ifjat s aztán szívének legszenvedélyesebb hevével szerette?
-
-– Lenke kisasszony, nézzen rám, és olvassa arczkifejezésemből, hogy én
-vagyok a legboldogabb halandó az egész világon.
-
-– Hogy történhetett, hogy az én mérnököm, az én grófom, az én
-eszményképem, annyi sok leány közől épen engem választott ki egyedüli
-élettársának?
-
-– Lenke kisasszony, ha küzdöttem, akkor a föld legékesebb koronájának
-elnyerését tűztem ki életem feladatául. Együtt szenvedtünk, együtt
-reméltünk s együtt kell a győzelem koszorúján osztoznunk. Szerettem önt
-a teljes reménytelenség napjaiban. Szeretem most, a midőn álmaim
-megvalósulnak és szeretni fogom életem azon részére, mely isten
-adományakép még következni fog.
-
-Valószínű, hogy ez nem nagyon fellengző ékesszólás volt; de a mit a kis
-leány egyedül várt, azt háromszor egymásután feltalálhatta a feleletben.
-Szeretem önt! ezt akarta hallani; ez azon soha el nem avuló szó, mely a
-nőt mindig teljesen kielégíti.
-
-Azután megint magyarázgatta az ifjú a legegyenesebb utat Gelenczére. Nem
-mint mérnök, a legrövidebb vonalt, nem az akáczfáktól kisért mesgyét,
-hanem azon képzeletben rajzolt ösvényt, mely őket állandó otthonukba
-fogja vezetni.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Cseklész gróf, ha tett valamit, el is járt a szája utána és aratott
-dicsőségének fáklyáját nem szokta a véka alá rejteni.
-
-Ebéd idejének közelegtekor tehát Gábor gróf karjába fogózkodott s leült
-vele, azon pamlagra, mely előtt kevéssel ezelőtt fényes győzelmét
-kivívta.
-
-– Öcsém, láttad, minő kereszttűzbe vettük itt az én kedves bárónémat?
-
-– Hosszasan értekeztek együtt.
-
-– Mi tagadás benne: egy kicsit mogyorótörőbe szorítottam a szép Laurát,
-s miután nem akart megpuhulni, véletlenül szétmorzsoltam. Azért szólok,
-ne csodálkozzál a rögtöni változások fölött, mert elegendő ok nélkül
-semmi sem történik e világon. Különösen pedig a megátalkodott agyvelők
-rendbehozására hatalmas gépek és a legdrasztikusabb gyógyszerek
-szükségesek. Vedd tehát birtokodba az elért eredményt azon öntudattal,
-hogy teljes jogod van hozzá. Értettél?
-
-– Tökéletesen.
-
-Ezt felelte nagy udvariasan. De miután ez egész beszéd alatt szeme egy
-más távolabb ülő lénynek szemével még könnyebben érthető játékot űzött,
-az itt élő szóval hallott dolgokat egyik fülén be, a másikon
-kibocsátotta.
-
-– A báróné súlyosan vétkezett egykor atyád, anyád és te ellened. Szemére
-vetettem szívtelenségét. Megijedt, hogy titkai napfényre jutnak: tehát
-bölcs volt és beadta a kulcsot. Meg vagy elégedve?
-
-– Föltétlenül.
-
-Már, hogy ne volna.
-
-– Tanácslom tehát, hogy a mi elmult, azt többé ne feszegessük.
-Küzdelemmel teljes multat látsz hátad mögött. Sok szenvedést és
-nélkülözést elkerülhettél volna, ha bölcsődtől kezdve, mint grófhoz
-illik, kezedet mindig csak a kész felé nyujthatod. Nem panaszkodol?
-
-– Egyáltalában nem.
-
-Az utóbbi szavakat már értette a fiatal ember, mert amott a távolban a
-főispánné oly szerencsétlen helyre állott, hogy a két szerelmes között
-létező régi fajú optikai telegrafot díszes terjedelmével ketté
-szakította.
-
-És ha értette a hozzá intézett szavakat, meg is tudott felelni.
-
-– Ki tudja? tán épen a küzdelmes élet vált javamra. Ha első gyermekségem
-óta gróf vagyok, valószínűleg még azt a csekélységet sem tanulom meg, a
-mit most, úgy felületesen tudok. Meglehet, hogy életpályám tervében a
-70,000 holdas Nagygáthy grófot veszem mintaképül s akkor a 13,000 holdas
-örökös addig erőködik, míg megérkeznek a hitelezők, s a szép kis
-Gelenczét dobra verik.
-
-– Igazad lehet.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-A következő év február havában nagy lakodalom van Réthfalván. A kastély
-kicsinosítása, az új butorok és a beszerzett pompás kelengye nem veszett
-kárba.
-
-Gábor gróf a boldog vőlegény. Lenke kisasszony a bájos menyasszony és
-senki sem fél azon eshetőségtől, hogy hajnal hasadtával, újra megszökik
-az esküvő elől.
-
-A menyasszony násznagya Cseklész gróf, a ki végezvén róka-vadászatát
-Angliában, Pestre jött szórakozni s a báróné meghívására eljött
-Zemplénbe.
-
-A vőlegény házassági tanuja, régi pártfogója és kegyes minisztere, a ki
-már most kezdett példálózgatni arra, hogy husvét után, tárczájához
-tartozó fontos törvényjavaslatok kerülnek az országgyűlés két háza elé,
-s a látogatás a főrendek házában nagyon kedvére volna.
-
-Mikor pedig öltöztették a menyasszonyt, a templomban pedig gyujtogatták
-a gyertyákat, ő excellentiája ujságolá:
-
-– Roppant nagyszerű esküvő ment végbe tegnap délután az egyetemi
-templomban.
-
-– Ki a boldog?
-
-– A nagy Páris, London, Bécs, Berlin és a mi kis Pestünk csodája,
-bálványa s minden férjes nőnek örökös rettegése.
-
-– Olyan szép?
-
-– Shakspere szerint: Verona nyarának nincs szebb virága.
-
-– Ki a vőlegény?
-
-– Nagygáthy Gedeon.
-
-– És a menyasszony?
-
-– Donna Desdemona di Cavalleggieri, diva castissima, a Renz-czirkuszból.
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-I. Semmiből is lesz néha valami 1
-
-II. Belép a világba, hol a multnak is nyomára talál 10
-
-II. Újabb nyomok, de melyeken megindulni nem lehet 19
-
-IV. Hátrahagyott levél az anyától 28
-
-V. A bekövetkezett tél eseményei 45
-
-VI. Ő nagysága az osztálytanácsos, a kit kezdenek már méltóságodnak
-nevezni 56
-
-VII. Újabb bonyodalom, mely szükségessé teszi, hogy az osztálytanácsos
-ellátogasson az ország felső vidékére 74
-
-VIII. Érdekes és hasznos ismeretség 85
-
-IX. A ki gyémántkövet talál 98
-
-X. Mikor a grófnék még ilyenebbek 111
-
-XI. Az első szereplés a nagy világban dicsőségesen kezdődik, de egy
-szörnyű katasztrófa által sötét fellegek vonulnak a láthatárra 118
-
-XII. Az első leverettséget még indokoltabb kétségbeesés követi: honnan
-jöhetne vigasztalás? 129
-
-XIII. Előre megállapított napirend, mely sok változást szenved 146
-
-XIV. A fővárosban töltött utolsó napok története 157
-
-XV. A ki saját birtokain verhet állandó tanyát 167
-
-XVI. Egy áruló hihetetlen hireket hoz az elátkozott kastélyból 175
-
-XVII. A ki maga híja meg a tótot, hogy szállást adjon neki 194
-
-XVIII. Az elátkozott kastély megrohanása és titkainak földig lerombolása
-207
-
-XIX. Rögtön fenyegető hirek érkeznek Réthfalváról 231
-
-XX. Igen uriatlanul töltött éj 239
-
-XXI. A válság kezdete 253
-
-XXII. Hallatlan botrány az úri világban 263
-
-XXIII. Hova szökött a menyasszony? 282
-
-XXIV. Egy erős várnak megostromlása nagy kudarczczal végződik 295
-
-XXV. Nincs más mód, mint kitörni 301
-
-XXVI. A XIX. század művelt szelleméhez méltó hölgyrablási modor 311
-
-XXVII. Az elhatározó ütközet lefolyása a grófné termeiben 325
-
-XXVIII. A történet kifejlése 347
-
-
-
-
-KÉPJEGYZÉK.
-
-
-1. Ott, a hova mutatott 12
-
-2. Végre erőt vett magán és olvasni kezdett 34
-
-3. A parasztkocsi a fiatalembert áthurczolta Pönögére 80
-
-4. A fiatalember beszédbe eredhetett a család kincsével 107
-
-5. Ő méltósága épen most meghalt 128
-
-6. Mit hallok! – felelt a gróf felugorva székéből 137
-
-7. Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve 249
-
-8. Egyszerre ott állott a síremlék talapzatának lépcsőjén 285
-
-9. Gida, nagyon elragad buzgóságod 342
-
-10. Leültek ketten egy pár karszékre 349
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-15 |fraczia nyelv |franczia nyelv
-
-21 |szürkülö |szürkülő
-
-24 |elsőből kiépüst |elsőből kiépült
-
-24 |vissza a tátorba |vissza a táborba
-
-26 |hiábávalóság |hiábavalóság
-
-37 |legrettenesebb |legrettenetesebb
-
-41 |anyaköny |anyakönyv
-
-48 |kiabalás |kiabálás
-
-49 |O nagyságának |Ő nagyságának
-
-75 |számítik |számítok
-
-85 |magát bemutani |magát bemutatni
-
-92 |hagy ak el |hagytak el
-
-101 |házmesterné |házmésterné
-
-114 |Cecilia grófné |Cecilie grófné
-
-115 |jelenjevő |jelenlevő
-
-127 |lesze messze |lesz messze
-
-131 |találják.« |találják.»
-
-136 |szabanság |szabadság
-
-141 |késerűséggel |keserűséggel
-
-148 |pélnánynyal |példánynyal
-
-148 |felsóház |felsőház
-
-149 |botbüntetésl! |botbüntetést!
-
-151 |felbundázvd |felbundázva
-
-154 |ketesztelése |keresztelése
-
-155 |szandékom |szándékom
-
-160 |férfivolt |férfi volt
-
-160 |iönmaradt |fönmaradt
-
-185 |hálvány |halvány
-
-189 |Es miért |És miért
-
-199 |klassszikus |klasszikus
-
-212 |vonaglanák |vonaglának
-
-214 |átláttá |átlátta
-
-214 |úrnök |úrnők
-
-216 |vény leány |vén leány
-
-227 |muntájául |mintájául
-
-230 |Lenke. |Lenke.»
-
-231 |Atlátta |Átlátta
-
-242 |őrányi |órányi
-
-257 |Szabocsy |Szabolcsy
-
-258 |Eljent |Éljent
-
-259 |szabadség |szabadság
-
-288 |igán távol |igen távol
-
-294 |N. G. |N. G.»
-
-303 |egyikét sem |egyiket sem
-
-305 |hét-három |két-három
-
-308 |hogye térre |hogy e térre
-
-315 |Am legyen |Ám legyen
-
-323 |ülesben |ülésben
-
-332 |felbárította |felbátorította
-
-334 |Éfjél |Éjfél
-
-345 |nemtelem |nemtelen]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MÉRNÖK REGÉNYE ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.