diff options
Diffstat (limited to 'old/67818-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/67818-0.txt | 8754 |
1 files changed, 0 insertions, 8754 deletions
diff --git a/old/67818-0.txt b/old/67818-0.txt deleted file mode 100644 index b1e97f6..0000000 --- a/old/67818-0.txt +++ /dev/null @@ -1,8754 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Az alföldi vadászok tanyája, by -Frigyes Podmaniczky - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Az alföldi vadászok tanyája - Regény - -Author: Frigyes Podmaniczky - -Illustrator: Artur Heyer - -Contributor: Kálmán Mikszáth - -Release Date: April 12, 2022 [eBook #67818] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ALFÖLDI VADÁSZOK -TANYÁJA *** - - -MAGYAR REGÉNYIRÓK - -KÉPES KIADÁSA - -Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja - -MIKSZÁTH KÁLMÁN - -27. KÖTET - -AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA - -Irta - -BÁRÓ PODMANICZKY FRIGYES - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1906 - -[Illustration] - -AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA - -REGÉNY - -IRTA - -BÁRÓ PODMANICZKY FRIGYES - -HEYER ARTUR RAJZAIVAL - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda. - -1906 - -_Minden jog fentartva._ - -Franklin-Társulat nyomdája. - - - - -BÁRÓ PODMANICZKY FRIGYES. - -1824–. - -Mikor Kossuth Lajost Pest vármegye követté választotta 1847-ben, az -egész országot megmozgató, érdekfeszítő választási harcz után a -diadalmas Kossuth-tábor élén egy nyalka ifjú lovagolt tánczoló paripán, -czifra szűrben, árvalányhajas kalappal Pest utczáin. Ismeretlen volt a -járókelők előtt. Kérdezték itt is, ott is, ki lehet? - -– Podmaniczky Frigyes – volt a felelet. – Az aszódi bárók közül. Ez az -első nyilvános szereplése. - -Ma, talán épen azokon az utczákon is, pont hat órakor fehér hajú, -közepütt kiborotvált fehér szakállú aggastyán tipeg piros szekfűvel a -kabátja gomblyukában utczáról-utczára, míg végre eltűnik a -Dorottya-utczai Lloyd épületben, a hol a szabadelvű klub volt. Most már -az is elmúlt. Azt is túlélte, de odajár, mint Artus királyfi a lelkekké -változott katonái felett szemlét tartani. - -A járókelők előtt feltünik a különös lengyeles szabású, koczkás -öltözetű, szép, tiszta öreg úr, de senki se kérdezi ki lehet, mert -szinte az egész város ösmeri, hogy ez báró Podmaniczky Frigyes. - -E két bemutatott alak egy ember, ugyanaz, a ki volt mindég, csak a -közbül eső ötvenkilencz év csinál egy kis különbséget. - -E különbségbe van beékelve egy ragyogó tisztaságú nemes életfolyamat, -melyet kötetekben kellene ismertetni; hasznos szer volna a pessimismus -ellen, ha aláírjuk, pedig szívesen aláírjuk, a mit egy államférfiú -ismerőse mondott róla: «Ez az ember összerontotta egész életem -tapasztalatait, az emberek rosszaságáról most már megint semmit se tudok -– mert a hol egy ilyen ép példány van, ott mások is, sőt sokan lehetnek -ilyenek.» - -A szűk tér miatt csak vázlatosan lehet felsorolni az aszódi báróról, -hogy 1824-ben született Pesten és már tizenkilencz éves korában irnoknak -állott be gróf Ráday Gedeon követ mellé s csak négy év mulva jutott be -Pest megyéhez aljegyzőnek, a hol a gentryk kezdeni szokták. A -szabadságharczban huszárszázados volt és osztályparancsnok. Világos után -besorozták szekerész közlegénynek, a hol gazdagon költekezett s a milyen -szerény volt otthon, ép olyan mértékben adta daczból az urat, hogy -környezetét boszantsa. Glacé keztyűben kente kulimásszal a szekereket, -minden szekérhez új keztyűt húzva s egyéb effajta dolgokkal ingerkedett, -– egész sor anekdota van erről. - -Talán azért is bocsátották el a katonaságból már 1850-ben, hogy -megszabaduljanak tőle. Itthon az aszódi ősi kastélyban nem tudott egész -tétlenül élni, a szépirodalmat művelte. Ez volt az egyedüli közpálya. -Regényei gyenge dolgok: A _Fekete domino_, a _Tessék ibolyát venni, -Margit angyal, Egyetlen könycsepp_ stb. Az irói talentumnak alig egy-egy -szikrácskája villan meg imitt-amott. Bizonyára nem több ő az Olympus -berkeiben, mint egy művelt idegen, kit véletlenségből ide hajtottak a -végzetes politikai szelek. Vis major az, hogy ide sodortatott. De azért -e regények többé-kevésbé mégis érdekesek, mert kifejezői annak a kornak -és hangulatnak, a mikor a magyar ember _a sorok közt kereste az olvasni -valót_. Ebből az okból választottuk gyűjteményünkbe épen «_Az alföldi -vadászok tanyájá_»-t, mely a legnagyobb elterjedést érte s melyet olyan -elemző és kiegészítő módon olvasott a közönség, mint a Koránt szokták -magyarázni a török papok – a saját tetszésök szerint. - -De nem csoda. A nép, mint minden elnyomott nép, várt valamit. Tudta is ő -mit. Várt és várt, mert jól esett várnia jobb fordulatot. Várta a -szétszórt vezetőktől, nagyjaitól, elnémult államférfiaitól. Ezek pedig -nem találkozhattak, csak ártatlan ürügyek alatt. Lakadalmakon, -vadászatokon, az alföldi pusztaságokon, a hol spiczli nincs. «Az alföldi -vadászok tanyája» azért volt bűvös erejű czím s tartalma azért volt -olyan bánya, a miből mindenki áshatott ki valamit. Az isteni homályban, -mely a gondolatok alatt van s melyben szabadon lehet turkálni. - -S bár Podmaniczky nem czélzatosan írt így, nem szenzácziót akart ő, nem -gondolt ő arra, hogy a sorok között utat hagyjon a sejtésnek (bár a -kétségbeesésnek éles a szeme), a könyve mégis olyan olvasmány lett, mely -megérdemelte a szomjazók érdeklődését, mert Podmaniczky tényleg folyton -érintkezett az elégedetlen vezérekkel, részt vett összejöveteleiken, -tanácskozásaikon, hallotta terveiket, reményeiket s elméje fölszítta -azt, a mit éreztek, mondtak s akaratlanúl is ezeket tükrözte vissza a -tolla, – nem is említve a hangulatot, mely érdekes lehet, ha egy művész -csinálja a művészi genieje erejével, de ebben az időben százszorta -érdekesebb volt egy laikusnak a kedélyhangulata, ki azokkal beszélt, a -kiktől országszerte várták mindazt, a mi a sziveknek drága. - -Podmaniczky írói pályája, mely 1861-ben meghozta neki az akadémiai -tagságot is, csak a magyar közélet megnyiltáig tart. 1867-en túl csak -Naplóját adta ki és a _Kedvencz_ czímű regényt. Azontúl mint balközépi -képviselő teljes erejével a politikába merült. Szerkesztette 1868-ban a -_Hazánk_-at s a tekintélyesebb ellenzéki szónokok közé emelkedett. -Ezentúl csőstül szakadnak rá a különböző állások és kitüntetések. Lesz -belőle az északkeleti vasút személyi főnöke, szabadságolt állományú -honvéd kapitány, majd őrnagy, a közmunka-tanács alelnöke, belső titkos -tanácsos. 1875-től tíz álló évig szinházi intendáns. Még ebbe se halt -bele. Itt történt, hogy egy hivatalnoka nagy összeget sikkasztott hosszú -évek alatt. Az öreg úr szó nélkül kifizette s mikor kérdezték, hogy nem -vette-e észre annyi idő óta a hamis könyvvezetést, grand seigneur-i -méltósággal kiáltott fel: - -– Dehogy nem, gyanítottam, sőt tudtam, hiszen azért undorodtam a -könyveibe belenézni. - -A Nemzeti Szinház alatta emelkedett igazi műintézetté a derék Paulay -segédkezésével. Általában minden kötelességét a naivitásig híven -teljesítette. És semmi tehertől nem riadt vissza, a mit a vállára -raktak. Már pedig sokat raktak még azután is. A hol pusztán tiszta kéz -kellett – «bízzuk Podmaniczkyra», a hol megfeszített erővel kellett -dolgozni: «talán elvállalná Podmaniczky». Elnöke lett az «Adriá»-nak (ez -volt a kenyérkereseti állása), viselte a szabadelvű párt elnökségét s -mindennap pontosan 6 órakor megjelent a clubban. Megszakítás nélkül -tagja volt a képviselőháznak s 1875 óta egész Bánffyig ő vezette a -választásokat. De ő mindezeket nem ambiczionálta, csak kötelességből -tűrte, utóljára már annyi munkát raktak rá, hogy nem is tudta számon -tartani tisztségeit, így egy ízben fontos szavazás alkalmával megjelent -a városház termében is, nem gondolva arra, hogy ő már hosszú évek sora -óta nem tagja a városi képviselőtestületnek. - -A legutóbbi évben, a nyolczvanegyedikben mégis érezni kezdte ereje -hanyatlását s legkedvesebb állását, a közmunka-tanács alelnökségét -letette. Aztán sorba rakosgatta le a többit, mint a terhes podgyászt. -Nem várta be, míg a halál leveszi vállairól az egész rőzseköteget. A -szabadelvűpárt, melynek elnöke volt, feloszlott. Az idén már -képviselőnek se lépett fel. Sőt legutóbb megvált az «Adria» elnökségétől -is. Nem tartott meg egyebet a sok ráaggatott díszből, csak a mit a -komornyikja tűz reggelenkint gomblyukába, a piros szekfűt, mely minden -nap elfonnyad, de mégis örök, mert föl lehet újjal cserélni. - -_Mikszáth Kálmán._ - - - - - - -AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA. - -_Első kiadása megjelent 1854-ben._ - - - - -GRÓF BETHLEN JÓZSEFNEK! - -Mi az élet szerelem nélkül? - -Hasonlít a nyáron által kiszáradt hegyi patak tátongó puszta örvényéhez. - -A szerelem honos mindenütt e nagy világon. - -Szibéria jeges pusztáin, Andaluzia költői hegyeiben, a rideg éjszak -sziklaormain, s Olaszország szelíd és a szerelem melegétől áthatott -tengerpartjain találkozunk kalandjaival. Mit a szív érzeményeiről -észleltem, annak egy részét e kis regénybe öltém, s neked ajánlom e -munkámat. Sokszor talán félre fogod tenni, azt mondva: mitsem ér; -egyedüli örömem az leend, ha néha-néha az igazság s az élet valója fogja -áthatni elmédet e sorok olvasása közben. - -Kedvvel írtam e lapokat, menhely gyanánt szolgáltak. - -Nemde természetes, hogy öröm hatná meg keblemet, ha mások örömmel -olvasnák. - -Aszódon, 1854. Áprilban. - -_B. Podmaniczky Frigyes._ - - - - -I. (A kolozsvári nagy-piaczon.) - -Sokan olvasóim közül, bizonyosan ismerik már Kolozsvár nagy-piaczát; – -történetünk azonban ott vevén kezdetét, nem lesz talán érdektelen, ha -bővebben igyekszem leírni s jellemezni. - -Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy nem azért nevezik «nagy»-nak, -mintha területe s kiterjedtségénél fogva kiérdemlette volna magának e -czímet. Egyedül azon igen egyszerű körülménynek köszöni e kitünő nevet, -melynél fogva Kolozsvárott egyetlen a maga nemében, azaz, egynél több -nem is létezik. - -Rendes négyszöget képez, oldalait csinos emeletes házak kerítik. E lakok -többnyire a gazdagabb s főbbrangú családok birtokában vannak, – a téli s -tavaszi hónapok alatt tetemes élénkség deríti az egymás mellett fekvő -kis palotákat. - -Idegen alig képes felfogni, mennyi érdekkel és költőiséggel képesek -dicsekedni e külsejüknél fogva szerény tekintetű lakházak. - -Ha többször és hosszasabban tölthettük napjainkat Erdélyben, ezt -természetesnek fogjuk találni; mert hol annyi szép nő, oly jó kedv s -valódi vendégszeretet létezik, ott lehetetlen, hogy a szerelem, költészi -s kalandos díszmenetével enyh- és nyughelyre ne találjon. Nem külfény, -de belbecs teszi tehát érdekessé a nagy-piacz házsorait. - -Ugyanezt mondhatjuk fő-díszéről, a tér közepét elfoglaló, mohos, -tekintélyes szentegyházról. Külseje, a körülötte s melléje épült, -szerencsétlen alkotású, fecske-fészkekre emlékeztető boltok s -kofaraktárak által van elferdítve. Belsejébe kell lépnünk, hogy a régi -szépnek s nagynak látása enyhítse az emberi nem prózája által -felizgatott idegzetünket. - -A nagy-piacz s abból kiinduló hat főút képezi a város közép s -egyszersmind legérdekesebb s élénkebb pontját. Ez utakon szivárog minden -élet s mozgalom a főtérre, ennek boltjaiba s raktáraiba s nem épen -legjobb karban tartott járdáira. - -* - -Az 1850-ik év május 20-ikán csillogó tiszta tavaszi nap volt. A déli -órák alatt sokan jártak fel s alá Kolozsvár utczáin, legtöben a -nagypiaczon. - -A czukrász-bolt előtt, szivarozva látunk állani két fiatal embert, -beszélgetve s vizsgálkodva az előttük elhaladókat; néha a közép-utcza -felé néztek, mintha valami onnan érkezőre várnának. - -A magasabb s egyszersmind fiatalabb, körülbelül huszonötéves lehetett; -nyulánk termete, finoman metszett arcza, nagy kék szemei még korántsem -szép, de mint mondani szokták: csinos emberré alkoták. Finom most -sarjadzó szőke szakála s gesztenye színű, természettől göndör, tömött -növényzetű haja, élénk testmozgásai egyrészről szelíd, de mégis bizonyos -könnyelmű kifejezést adának külsejének. - -Neve gróf Zendy Kálmán, igen művelt s olvasott fiatal ember, ki sokat -látott s tapasztalt, de szenvedélyes jelleménél fogva alig volt képes -eddigelé bizonyos világosan kitűzött czél felé irányozni tetterejét. - -Magyarországi jószágán élt, egyedüli időtöltése a festészet s vadászat -volt. Gazdálkodni, mind a mellett, hogy épen nem tartozott a gazdag -emberek közé – nem szeretett, de nem is tudott. Az élet vidor s élénk -oldalát kedvelte egyedül, kerülve mindent, mi búbánatot vagy gondot -szerezhet. - -A másik férfi sokkal idősebb, alacsony, erős termetű alak, kivel miután -ritkán, vagy talán soha nem lesz alkalmunk találkozni többé, nem tartom -szükségesnek a szorosabb megismerkedést. Csak azt említem meg, hogy -erdélyi birtokos s neve Géza. - -– Meg nem foghatom, mi oknál fogva késik lovászom; pontban tizenegy -órára rendeltem ide, már dél van s mégsem érkezik, – monda Géza -szemüvegével a közép-utczát vizsgálva szorgalmasan. - -– Pedig szeretném látni lovaidat, nagy pejedet különösen hallottam -dicsértetni; nekem jó vadászlóra lévén szükségem, alkuba -bocsátkozhatnánk. - -– Ha megtetszik, nem bánom, neked eladom, tudván, hogy jó kezek közé -kerül. Mindig sajnálom, a hányszor rossz istállóba s rendetlen tartásra -jutnak kedvencz paripáim. - -– A jó lovat épen úgy megbecsülöm mint a szép lányt, értéke mindkettőnek -rendkívüli s ritka. - -– Dicséretes elveid vannak, hanem minthogy nőkről szólottál, tudod-e: -miért jár a szépnem ma ily csoportosan itt fel s alá? - -– Azt gondolom: mert a tiszta meleg nap mindenkit kicsalt négyfala -közül. - -– Ez csak részben oka e nagy gyülöngésnek, valódi s általános indoka az, -hogy néhány percz mulva a fő-szentegyházban Dévay Ágnes bárónőnek -esketése lesz gróf Marosi Gyulával. - -– Esketés, – istenem! tehát ismét elvesz két lény a társas életre nézve. -Elnémulva s eltemetve falusi magányba, egymásnak élve, megúnják a -legszebbet, az életet magát. - -– Nem szabad így szólanod, különben azok közé sorozlak, kiket itt látok -felénk tartani. Nő- s férficsoport, nézd mi élénken beszélgetnek várva -az esketést; minden szavok az irígység s hamisság egy-egy dühös -kifakadása. - -– Nem irígylem senki sorsát, – hidd el, elégedett vagyok. - -– Hiszem s reménylem is; csak azért említem ezt, mert csodálom, hogy az -emberek minden új házasságot, többnyire rossz mint jó oldalairól szoktak -felfogni s taglalgatni. Ha szép s jó a menyasszony, azt mondják: hisz -nincs semmie; nem értem, miből fognak élni ezek az emberek. Ha csunya de -gazdag, ily formán okoskodnak: nekem ugyan nem kellene minden kincse -daczára; mit ér az asszony, ha még nem is szép. E tekintetben a férfiak -épen oly irígykedve itélnek, vagyis inkább nem ítélnek, mint a nők. - -Alig végzé beszédét Géza s a Monostor-utcza felől kocsirobogás -hallatszott. Pár percz múlva egész hintó-vonal állott meg a fő -szentegyház rostélyzata előtt. - -– Menjünk közelebb, hadd lássam a menyasszonyt, mondá Kálmán. - -– Nem bánom, legyünk egyszer legalább Kolozsvárott is badaudok, úgy is -ritkán nyílik alkalom e kellemes s annyira könnyű mesterség űzhetésére. - -Erdélyország fővárosában, mint mindenütt a világon, szeretik nézni, -mondhatnám bámulni az esketési szertartást; de természetes is, mert alig -van érdekesebb s nevezetesebb pillanata életünknek. - -Két ember örök hűséget esküszik, igérik hogy boldogítni fogják egymást, -hogy akaratuk, gondolatuk, tetteik egyek leendenek. Hogy mind e szép -igéretek kétszeresen szépek valamely deli nő ajkai által elrebegve, azt -tagadni alig lesz képes valaki, ki tanuja volt egyszer ez életben -valamely szép pár összekelésének. - -Kálmán Géza mögé állott, ki a rostélyzat melletti helyéről kényelemmel -láthatá a hintókból kiszállókat, s pajtását, – megnevezvén az egyeseket -– a kolozsvári társaság legfényesebb s legszebb részével ismerteté meg. -Végre kiszállott a menyasszony is, alig pillantá meg Kálmán s egy ah! -felkiáltása arra látszott mutatni, miszerint külseje nagy hatással volt -reá. - -[Illustration: Végre kiszállott a menyasszony is.] - -– Ugy-e csinos lány Ágnes bárónő? – mondá Géza, pajtása felé fordulva. - -– Talán szeretted volna gyakorta látni, hogy most Marosi helyét -foglalhasd el. - -– Megvallom, női szépség rég nem hatott reám annyira, első látásra. -Barna szemei mintha varázserőt lövelnének, annyira átható tüzűek. De hol -van a vőlegény? - -– Épen most jő. - -– Derék embernek látszik, emlékszem, néhány évvel ezelőtt többször -találkoztunk Nápolyban, ott teleltünk mindketten. - -Az üres hintók elhaladván s kis távolságra sorban megállván, közöttük -feltűnt Marosi fogatja, négy sötét peje hatalmas és szép, hintaja -roppant nagy és kényelmes volt. - -– Meglátszik, hogy sokat utazott Marosi, – mily jól van összeállítva -fogatja, legkisebb részei egybevágók. A lovak szépek s nagyon egyenlők, -a hintó kényelmes s oly csinos, hogy szinte irígylem sorsát annak, ki -szép nővel helyet foglalhatand belsejében, – mondá Kálmán, körüljárva a -fogatot s vizsgálva annak egyes részeit. - -– Marosi jó ízlése ismeretes nálunk, mindenki az ő tanácsával él -lakházak, kertek, fogatok rendezésénél vagy összeállításánál. Ha -családja körét is oly ügyesen birandja felfogni, s irányozni, boldog -leend kétségkívül. - -– Kívánom s óhajtom, mert sajnálnám ha oly dicső lényt, mint Ágnes -bárónő, nem környezne boldogság. - -Ez alatt elérkeztek Géza paripái. - -Néhány percz mulva a két lovas a Monostori-utczán haladva végig, a -szabad természetet kereste föl. - -Este a kolozsvári kaszinóban két tárgy foglalkodtatá az ott egybegyültek -elméjét s képzé a beszélgetés főtárgyait. - -Marosi Gyulának egybekelése Dévai Ágnessel volt az egyik; azon alku -pedig, melynek következtében Kálmán megvette Géza legjobb két paripáját, -volt a másik nevezetes ujdonság. - -A magyarnak legkedvesebb mulatsága, reményeinek legfényesebb tárgya a -szép asszony és jó ló. - - - - -II. (Szerelem és házasság.) - -Korszakunk társasviszonyainak alapja a házasság. - -Nem képzelhetünk művelt nemzetet, rendszeres életviszonyokat e szent -kötelék nélkül, mely egybefűzvén két lényt, teremti a családot, képezi a -szívet, az észt, a tetterőt. - -S mégis alig találunk cselekvényre az emberi életben, melynek alapját -oly különféle jellemű indokok képeznék; mert vannak, kik érdek vagy -dicsvágy, ismét mások, kik unalom vagy hiúság által késztetve vezetik -oltárhoz arájokat. - -Nem tartozom azok közé, kik azt vélik, hogy sohasem volt oly romlott a -világ, mint épen most; sőt merném állítani, hogy bizonyos tekintetben az -erkölcsök és erények sokkal érettebb és magasabb polczot foglalnak el, -mint a mult századokban. - -Ezt tartva, bizton állíthatom, miszerint legtöbb házasságnak alapeszméje -mégis csak a szerelem. - -Ha e tárgyat ki akarnám meríteni, arról kellene szólanom, mi fajtájú -azon szerelem, mely határozottá érleli lelkünk bel-, sokszor nagyon is -zavart érzeményeit. Ez itt nem lehet czélom, én a házasságról csak -annyiban szólhatok, mennyiben kis történetemben szerelem-egybefűzte -házaspár fordúl elő. Ezeket felkeresni és vizsgálni: vajjon boldogok? -egyedüli feladatom. - -* - -A Székelység egyik kies völgyében, Gerőfalva közelében, kis domb csúcsán -fekszik gróf Marosi Gyula nyári laka. - -Régi, középkori német lovag-ízlésben épült várkastély; külseje -egyszerűen kis váralakú, négy szögletét bástya-jellemű tornyok ékítik. -Teteje most már ritkán látható, tarka színeket játszó palakövekből van -összerakva. - -A falakon sűrűen felfutó folyondárok zöldje, a régi költői képet -kétszeresen széppé varázsolja. A tágas góth ízlésű ívablakok ős cserfa -foglalványai s részben tarka üvegtáblái, felséges vegyületet képeznek a -várnak itt-ott kilátszó mohos falaival, s az ablakokat gazdagon -körülfutó elevenzöld növényzettel. - -A kastélyba tágas kapu vezet, a belső udvar virágos kertet képez. Az -emeletet körülfutó karcsú, kigyóként felkanyarodó kőből metszett -oszlopok által képzett folyosó, kényelmes ülőhelyek s ügyesen -felállított s összeillesztett virágcserepek által diszítve, mintegy -előcsarnokot képez. Ez alatt kényelemmel pihenhetünk a nap legforróbb -óráiban s a lanyha, meleg esőt nézhetjük vagy az ég tekintélyes -dörgéseit hallgatjuk, szabad menetet engedve lelkünk búskomor költői -ábrándozásainak. - -A várlakot körülövedző dombocska, külön rostélyzat által bekerített -virágos kertté van alakítva, mely fényesen s rendesen tartatik. - -A legszebb bokor s virágcsoportok tarka vegyülete, mintegy a ház alatt -elterülő szőnyeget képez, szebbet és elevenebbet mint bárhol; mert a -hegyi levegő ereje s tisztasága, a hűs éjek s folytonos harmat, -tartósabb s élénkebb növényzetet teremtenek. - -A rostélyzaton túllépve, nagyobb angol kertbe érünk, hol smaragdzöld -pázsiton, terebélyes facsoportozatok hűsében, eleven sövények által -szegélyzett utakon gyönyörködtethetjük szemeinket s üdíthetjük fáradt -testünket csinosan rendezett ülőhelyek s sétányok által. - -Az angol kert távolabb fekvő része, erdélyi divat szerint czélszerűen -utánozván e tekintetben Albion fiait, ménes-állásul van felhasználva. -Egymás mellett fekvő, egyes sövények által különválasztott gyepes és fás -helyeken száguldó mének, virgoncz csikók, nemes anyakanczák nyeritése, -vad futkozása, a kolompok és csengők eredeti hangversenyével élénkséget, -költőiséget kölcsönöznek a tájképnek. - -Kiérve az angolkertből, jó karban tartott országútra jutunk, mely a -polgárosodás jelképe gyanánt, kígyóként kanyarúl végig a jól művelt -völgyön. Két oldalát dúsan termő, sötétzöld törökbuza-földek, azokon túl -magasabb dombok, ezeken pedig legelőhelyek, facsoportozatok s egyes -sziklaormok diszítik s alkotnak páratlan szépségű tájképet. - -Az ős kastély ablakaiból tekintve, az itt leírtak mint összefoglalt -tájkép, lepik meg szemeinket. - -Előttünk terül el a virágos domb, mint mesterség alkotta természet; azon -túl az angolkert, mint művészileg rendezett természet; messze távolban a -kies völgy hegyláncza látszik ős erdeinek sziklacsúcsaival, mint a vad -természetnek mesterkélő kezek által nem bántott, szűz, eredeti jelképe. - -A mily csinosan s jól rendezett a kastély alakja s környezete, épen -olyan kényelmes és elmebeli műveltségre emlékeztető annak bel-elosztása -és butorzata. - -Néhány tágas terem, azokban a legjobb ujabb munkákból összeállított -csinos kézi könyvtár, zongora, több művészileg értékes festvény s album, -mindmegannyi főkellékei a falusi életnek. - -Nem hiányoztak hűvös lakszobák, melyek nyáron által feledtetik a -tikkasztó meleget; sem tágas jó kandallók, melyeket megpillantva, szinte -örvendve várjuk a bekövetkezendő őszi napokat, estéket, a pattogó vidor -lángokat s azok kétes és mégis, – kivált szép nő társaságában – annyira -kellemdús világát. - -E kis paradicsom lakosait ha vizsgáljuk, érdemeseknek tartjuk arra, hogy -ott élvezzék fiatal koruk gyönyörteljes napjait. - -Ágnes grófnő magas nyulánk termetű, arcza görög ízlés szerint metszett. - -Legszebb részei: barna, nagy és sokatmondó, igéző tüzű szemei, hajlott -orra, hófehér fogai, kissé felduzzadt piros ajkai s gazdag fürtökben -aláhulló fekete haja. - -Az ilyen külsejű nőknél sokszor hiányozni szokott élénkség még inkább -növelte az egésznek tökélyét s kedvességét. Jellemében azonban bizonyos -változékonyság volt, mely lehetővé tette, hogy nem ritkán legélénkebb -perczeit búskomorak váltották fel. - -Vajjon az élénk, vagy búskomor Ágnes volt-e szebb? ezt bajos -elhatározni; mert ő mindig szép és szeretetreméltó. - -Mint egyetlen gyermek a háznál, rendkívüli, mondhatni túlszorgos gonddal -neveltetett ugyan, de szülei túlzott szeretete, nem ritkán engedvén -akaratának akkor is, mikor azt tenni vétek volt, ha nem is épen romlott, -némileg mégis elkényeztetett hölgygyé tette a fiatal, tizenkilencz éves -Ágnest. - -Alap-jellemvonása a jóság levén, ügyes vezető kezében hajlékony s -könnyen fékezhető volt természete. Semmit sem gyűlölt annyira, mint a -tétlenséget; nem engedé, hogy unalom szállja meg fiatal erőtől pezsgő -lelkét. Csak midőn valamiért neheztelt vagy bánkódott, képes volt órákig -tétlen ülni; s akkor egyedül szíve s annak búskomor érzelmei működének. - -Marosi harmincznyolcz éves, gazdag földbirtokos volt, ki temérdek sokat -utazott, sok asszonynak udvarolt, s meglehetős sokat tanult is, -mennyiben az élet mindennemű, változékony szinezetű viszonyait -felhasználta arra, hogy bizonyos, szerinte csalhatlan életbölcseséget -alkosson magának. - -Külseje nem volt ugyan feltűnő szép, mind a mellett ügyessége s viselete -által kiegészítve, nagyon is természetesnek találta mindenki, hogy -szerelmére méltónak találta Ágnes vagy bármely más nő. - -Jellemének legfőbb hibája, bizonyos lelki s testi restség volt, melynek -sokszor engedve akaratlanul is önző lett. Önön gondolatai s tettei -szerint itélvén meg mindenkit, gyakran felette hibás és igazságtalan -volt okoskodásaiban s hiedelmeiben. Szóval, a szerencsének némileg -elkényeztetett s nem mindig csalhatatlan álmokban ringatott gyermeke -volt. - -De hát e két lény, megajándékozva mindennel, mit az élet közönséges -fogalmai szerint szükséges arra, hogy szerencsések lehessünk, boldog s -elégedett volt-e valóban? - - - - -III. (Mézes hetek.) - -Meggyőződésem szerint alig van kifejezés, mely az emberi jellemre nézve -sértőbb volna, mint e fejezetnek annyiszor s oly lelkesedéssel említett -s tulajdonképen mégis oly keveset mondó czíme. - -A legszebb, a legragyogóbb érzelemnek, a szeretetnek, mely a vad -kebelben ép oly gyökeret bír verni, mint bármi ellágyult vagy az -erkölcsök által megszelídült szívben, melyre jó vagy rossz ember -egyaránt fogékony, – azon érzelemnek, mondom, csak mézes hetei, még csak -nem is hónapjai, annál kevésbé évei volnának? - -Ezzel is az emberi természet törpesége önmagára sütötte a gyengeségnek -bélyegét. Mentségére alig hozhatunk fel mást, mint azt, hogy legalább -igazat mond s nem igyekszik jobbnak látszani, mint a milyen valóban. - -Minthogy csak mézes hetek s nem évek léteznek – legalább közönségesen -ezt tartják – azért jelentenek annyit a szerelem történetében. Ez -fénypont; ki annak birtokában sohasem volt, ki annak tudatával soha sem -birt, az a földi élvek legnagyobbikát nem élvezte, nem tudja, hol s -mikor pontosulnak össze a legellenkezőbb érzelmek szép és boldog -egészszé. - -A fiatal lánykának, fejlődése első napjától kezdve, ha nem világosan is, -de legalább kellemes bizonytalanság, ködfátyolába burkoltan lebeg -érzelmi világa előtt, mint a szerelem telje, a házasság, azaz a mézes -hetek. - -Ez természetes, azért jó is. Mert nő, ki sohasem birt ez előérzettel, ki -soha nem vágyott azután, mi egyedüli költőisége lehet -gondolatfolyamának, az nem nő, az akár szép, akár nem szép, a mint a -természetnek épen tetszett őt alkotni, mégis szív nélküli. - -A férfiak szemében, általán véve legalább egészen más alakúak a mézes -hetek. Azok nem mint a szerelem fénypontja, édene, hanem inkább a már -némileg lehangolt érzelmek Pygmaleonjaként tűnnek elő. A férfiak -többnyire már akkor ott vesztik a költőiség első tiszta benyomásait, -mikor az még alig él bennök mint öntudat. A nélkül, hogy világosan fel -tudnák azt fogni, életbe lépnek, mint már félig elélt lények. Csakhamar -észreveszik, hogy hiányzik keblökben az, mi mindennek fényt, kellemet s -bizonyos bűvös álmokban ringató légkört bir alkotni körülöttünk; -hiányzik bennök a szerelem költői képessége. A kit ilyenkor magába -szállva, meglephet még az ihlet mindenhatósága, ki még költőiséggel tud -szeretni, annál a mézes-hetek bűvös erővé válnak, mely eltiprott világot -elevenít s már elveszettnek tartott paradicsom kapuit tárja fel. - -* - -Ha tollam elég ügyes volt arra, hogy tisztelt olvasóim a közelebbi -fejezetben mondottak után, bizonyos kimért, tiszta fogalmat szerezzenek -magoknak a gerőfalvi várlak belsejéről s annak környékéről, ha továbbá a -mondottak nyomán Ágnest és Gyulát azon lényeknek képzelhetik, kik valódi -életet öntnek mind e mesterség s természet-alkotta szépbe; akkor már -némi fogalmuk lehet e pár mézesheteiről – mondanám, hónapjairól. - -Mindent, mit a szerelem teljhatalma elő bir idézni, mindent, mit az ész, -művészet s természet nyujt, hogy szebbé, fényesebbé alkossa életünk -pályáját, mindazt egyesítve találjuk Gerőfalván. - -E két lény, feledve mit átélt, feledve azt, mi nem egyszer -visszaemlékezteté őket arra, hogy nem mindig simák s rózsákkal behintvék -életünk kalandos utai, a jelen édesteljes perczeinek élt. Az egész nagy -világ reájok nézve nem létezett; de annál szebb s mindenhatóbb volt az ő -egyéni mindenségök: a szerelem-teremtette boldogság, megelégedés. - -Kik az előtt ismerték Gyulát, alig hitték, hogy ő ugyanazon ember; a -szerelem hatalma varázserővel birt reá. Víg kedélyű, nyilt keblű volt -mindig, Ágnes közelében földöntúli kifejezés bélyegzé arczvonásait, -tetteit, szavait. - -Fiatal neje mindig szép és szeretetreméltó volt ugyan, de annyira -szépnek s kedvesnek, mint most, eddigelé senki sem ismerte. Átlépve az -örökös fesz- és félelmes visszavonulásnak előtte majdnem türhetlen -határait, kifejlődött benne a tiszta érzelmek, a valódi meggondolatlan -szerelem legfényesebb példája. - -Ha az ember szeret s viszont szerettetik, minden csekélység örömet idéz -elé. - -Nincs gondolat, nincs érzés, mely habár magában tekintve szép és jó, -százszorosan azzá ne válnék, ha közlöm vagy egyszerre érzem szerelmem -tárgyával. - -Gyula sokoldalú tapasztaláson szerzett ismeretei ha nem voltak is -alaposak, mindenesetre oly fiatal nő irányában, milyen Ágnes, hasznosan -mulattatók valának. Ágnes soha egy mestere szavait sem hallgatá oly -figyelemmel, mint Gyuláéit, mikor az egy vagy más tárgyról véleményét -kimondá. Soha regény nem mulattatá annyira, mint mikor férje néhány -kalandját, mintegy beszélybe foglalva elmondá. - -De van-e mester a világon, van-e regény, mely többet s igazabbat volna -képes mondani, mint a valódi szerelem? E hatalmas érzelem nem egyszer -varázsolt már együgyű embert érett eszűvé, indulatosat szelíddé, rosszat -jóvá az életben; míg más részről a csalódott szerelem sokszor rövid -perczek alatt az ellenkezőt idézé elő. - -S viszont Ágnes öröme vagy figyelme, helybenhagyása vagy ellenkezése, -mily rendkívül örömet okoztak Gyulának! Őt már sok ember hallgatta, de -azok bármit gondoltak volna is arról, mit mondott, az közönyös volt reá -nézve; Ágnest mulattatni, neki tetszeni, vele vitatkozni, volt most -egyedüli öröme, élvezete. - -A nap első felét mindenki külön szobáiban tölté. Gyula részint -gazdasági, részint e tárgyat érdeklő más ügyekkel foglalkozott; neje -olvasással, zenével mulata, a háztartás kisebb gondjai épen nem -tartozának kedvencz foglalkozásai közé. Lelke mostani állapota annyira -ellenkezék e kellemetlen s mégsem valódi gondokkal, hogy azt épen nem -lehete csodálni. - -A délután vagy gyalog sétának, vagy lovaglásnak, vagy kocsizásnak volt -szánva, a mint épen vagy a kies természet egyik szebb pontja, vagy egy -közel fekvő major, vagy nem távol eső szomszédság fölkeresése lőn -kitűzve czélul. - -Ez utóbbi ritkán történt, részint, mert Gerőfalva kevés érdekes -szomszédsággal dicsekedheték, leginkább pedig, mert nem vala a boldog -párnak sem szüksége sem kedve mások társaságát óhajtani, nem is -képzelheték, hogy szűk körükön túl hasonló boldogság létezhessék. - -E kirándulások képezék a mézeshetek egyik fénypontját; mert bármit -élvezzünk is fényes, kényelmes, mindennel ellátott termek közepett, a -legszebb lakás, érzelmeink, gondolataink, szóval létünk legszebb -foglalványa maga a szabad természet. A szerelmes párt kétszeresen az, ha -kies völgyek, friss erdők s virányos rétek szőnyegén halad végig; mert a -mi lelköket vidítja, mi érzelmeiket emeli, az a legtermészetesebb, mert -fő jellemvonása az embernek. Ha mindezeket a nagy és szép mindenséggel -is közölhetjük, kétszeresen kellemessé s kedélyessé válik lelkünk -állapota. - -Az órák perczekként, a napok órákként folytak le. A szép várkastély -lakói alig juthattak az élet öntudatához, oly sebesen haladt az élv -ideje; röpülni látszott az, mikor meg kellett volna állapodnia. - -S mégis hamar, mindent elnyelő sebességgel múltak napok, hónapok a -boldog pár életében: mily sokat éltek s élveztek e rövid idő alatt! - -Az ő boldogságuk hasonló vala a naphoz. Nem két lény, de Isten tudja -hány szegény, szerelmet nélkülöző lény sütkérezhetett volna keblök benső -melegének sugárzatán! - - - - -IV. (Folytatás.) - -Ágnes fiatalkori barátnői közül G… grófnét kedvelé legjobban, vele -társalga legtöbbet, vele közlötte szívének eddigelé csekély bajait, -szerinte szerencsétlenségeit. - -A két nő jellemére nézve nagyon egyezett. Mindkettőnél a költőiség, a -hevesebb érzelmek voltak inkább kifejtve. G… grófné ezelőtt három évvel -ment férjhez s most Magyarországban lakott Pest közelében. Mikor Ágnes -Gyulát szeretni kezdé, barátnője épen Kolozsvárt tartózkodék szülői -látogatása végett; látta tehát mint fogamzott s fejlődött végre szerelme -boldogsággá. - -G… grófné néhány hónappal Ágnes összekelése után érkezett Gerőfalvára, -hogy mint asszonyt lássa azt, kitől mint mátka bucsúzott. - -Nagy volt a két fiatal nő öröme; hiszen zsenge koruk álmait -valósultaknak látták, mert szerelem boldogítá mindkettőt. - -Az első üdvözlések után Gyula magokra hagyá a nőket, mintegy érezve, mi -sok mondanivalójuk leszen. - -– Végre magunk vagyunk, mondá G… grófné nyugodtan – s örömmel -szemlélhetlek, mióta asszony vagy, még nem is láthattalak. Mily jó -színben vagy! – hogy érzed magadat? - -– Hogy is kérdezhetsz ilyesmit, egész világon nincs boldogabb lény -nálamnál; minden, mit valaha képzelni mertem, valósult. Ha mostani -érzelmeimet egybehasonlítom azokkal, melyek mátka koromban buzdíták -keblemet, csak most szeretem igazán férjemet. Úgy látszik mintha -szerelmem mindennap növekednék, egész éltemet eltölti s legcsekélyebb -részletig boldogít. Mennyire sajnálom azon nőket s barátnőimet, kiktől a -sors megtagadá mind ennek élvezhetését. Igaz, hogy nekem is sok -búbánatomba került, míg elértem azt, mi most boldogít. - -– Kétszeresen örvendeztet, hogy így hallak szólani, mert én is érzem s -érzettem mindazokat, miket te elmondál. Az én boldogságom mintha nem -volna képes megállapodni, mindig derűltebbé válik férjem szeretetreméltó -viselete által. - -– Hidd el, csak ezt szeretném elérni. De én, mintha félteném azt, mit -most birok, mintha bensőm azt sugallaná, hogy nem lesz tartós. - -– Hogy a szerelem-alkotta boldogság tartós legyen, csak egy fő -sajátságot igényel, t. i. hogy valódi szeretet legyen. Ezen esetben nem -mulandó, sőt tartós és örökös is lesz; Gyula és te pedig valóban, s így -tehát alkalmasint tartósan is szeretitek egymást. - -Kis mélázás után Ágnes így szóla: - -– Az lehetetlen, hogy a mit most érzek, elenyésszen. Mi volna a -szerelem, ha még örökké tartó sem volna; mi az élet, ha e fénypontja -délibáb gyanánt mulékony és csalfa volna? - -Míg a két nő beszélgetve mulatott, addig Gyula a kertben sétála, -vizsgálá az egyes facsoportozatokat, melyeket nem rég ültetének. Az -angolkertbe érve, kocsi robogott be ennek kapuján s egyenesen a -kastélynak tartva. Fiatal ember űlt a nyitott kis hintó bakján s -hajtotta a virgoncz székely négyes fogatot. Megpillantván a háziurat, -megáll s leugorván ülőhelyéről, feléje tarta. - -– Isten hozott, Béla, mily rég nem láttalak; ritka madár vagy nálunk, – -mondá Gyula, jobbját nyujtva az érkezőnek. - -– Köszönöm pajtás, csak megvagyok még, bár igen rossz kedvem van, ez -oknál fogva kerülöm az emberek társaságát. De hát te hogy érzed magad, -mióta Hymen hatalma uralkodik fölötted zsarnokilag. - -– Boldog vagyok; hidd el barátom, ki nem házas, azt valódi szerencse még -nem környezte. Mit ér az a legényélet, az ember mindent megún, de azt, -leghamarébb. - -– Kevés idővel ezelőtt pedig egészen más elvek apostola valál; -megvallom, nagy változáson mentél keresztül e rövid idő alatt. - -– Igazad van, de akkor még nem voltam szerelmes, sem házas; és hidd el, -az egyetlen módja annak, hogy eltompult fogalmainkat fölelevenítsük, s -még egyszer még pedig valóban fiatalokká váljunk. - -– Teljes szívemből fogok örvendeni, ha később, bizonyos idő mulva is ily -lelkesedéssel hallak szólani e tárgyról. - -– Barátom, tudod, hogy nem vagyok már gyermek, eléggé tapasztaltam már -az életben, hogy semmi sem tart örökké. Az első mámor után képesek -vagyunk oly módon rendezni életmódunkat, hogy az örökös elégedettség -forrásává váljék. - -– Szívemből óhajtom mindezt – csakhogy – - -– Kérlek, ne okoskodjál tovább e kényes állításokról. Jer velem, hadd -mutassalak be nőmnek, azon varázshatalomnak, mely e változást előidézé -rajtam. - -A nőkkel alig találkozhattak; mert miután egy ideig még beszélgettek -volna, Ágnes megmutatá barátnőjének a fényes várlak minden egyes -szobáját, termeit s több kényelmesen s ízlésteljesen rendezett -helyiségeit. Büszkeséggel s örömtől sugárzó arczczal mutatott és -magyarázott mindent s hallgatta G… grófné tetszésteljes felkiáltásait s -megjegyzéseit. - -A férfiak a tágas folyosók egyikén pillantván az asszonyokat, feléjök -tartottak. Gyula bemutatá báró Örkényi Bélát. - -– Rég tartózkodik már vidékünkön báró Örkényi? – kérdé Ágnes az érkezőt. - -– Úgyszólván, folyvást itt lakom, közelfekvő kis jószágomon. - -– Elég nem szép, hogy csak most keres föl bennünket. - -– Nem akartam háborgatni látogatásaimmal kegyetek boldogságát, melyről -annyi sok szépet hallok a vidék miden lakójától. - -– Szokásuk az embereknek, hogy inkább mások mint saját ügyeikkel -foglalkoznak mindig – szóla közbe Ágnes. - -– Mind a mellett reménylem, ez egyszer csak igazat mond a vidék hirnöke. - -– Mindenesetre igazat és sokkal alaposabbat, mint hogy azt ön szives -látogatásai megháborítni képesek volnának. - -Kis idő mulva a férfiak eltávozván, Ágnes barátnője felé fordult: - -– Hogy tetszik neked Örkényi? - -– Még nem itélhetek – hisz alig hogy láttam. - -– Igazad van; mind a mellett reám visszás s kellemetlen benyomást tett, -van arczkifejezésében valami, mi rossz embert sejdíttet velem; vonásain -az irígység látszik székelni. - -– Ne ítéld el szegényt; te mindig szigorú valál. Ki tudja, talán a -legjobb ember, s csak rosszúl alkalmazott elménczsége miatt kellemetlen -neked az ő megjelenése. - -– Szörnyű hiuságot is árult el megjegyzése, mintha ő mások boldogságát -meg tudná zavarni. - -– Nekem legalább úgy látszott, mintha azt akarta volna mondani. - -Vannak emberek, kik – maguk sem tudjuk megfejteni miért – visszás, -kellemetlen benyomást idéznek elő első látásra. Néha rögtönzött ugyan az -itélet, de sokszor nagyon is alapos. A nőknek e tekintetben sokkal -finomabb tapintatuk van, mint a férfiaknak, ők pillanat alatt többet -vesznek észre, mint mi órák közben. Ágnesnek aligha igaza nem volt, -midőn Béla irányában ellenszenvét nyilvánítá. - -Béla fiatal ember volt még ugyan, de szellemileg nagyon is túlérett. -Alig ismerte őt valaki, annyira visszavonultan s magának élt. Mindenki -azt tartotta róla, hogy – mint mondani szokás – hamis ember, éles -nyelvű; míg maga mindent kerül, mi életmódját zavarhatná, vagy -kellemetlen viszonyokba ejthetné. - -Most is, alig kereste fel szomszédjait. – Marosi csodálkozott, midőn -érkezni látta azt, kiről tudta, hogy kerüli a társas köröket, különösen -a nőket. - -Külsejére nézve alacsony szikár alak, keleti görög arczulattal és -színezettel. Mozdulataiban s kifejezésében bizonyos hidegség volt -észrevehető, mely részint elfogultsággal részint alattomossággal -látszott határos lenni. - -Ilyen volt azon egyén, ki először talán, mióta Ágnes férjnél volt, -néhány pillanatnyi rossz kedvet okozott a kedves háziasszonynak. Nem is -tanácsos fiatal házasok irányában kétértelmű elménczkedések által akarni -fényleni. Azok annyira féltik s őrzik boldogságukat, hogy gyűlölik -mindazokat, kik bár gondolattal is meg merészlik támadni kincsöket. - - - - -V. (Egy év.) - -G… grófné és báró Örkényi látogatásai, miután mindketten huzamosb ideig -tartózkodtak volna a gerőfalvi várkastélyban, megzavarák a fiatal -házaspár kellemetes egyforma életmódját. - -Ágnes részint örült, hogy barátnőjének elmondhatja sokszorosan -mindazokat, mik mostani életviszonyait szépíték, részint örömmel -hallgatta, midőn G… grófné keble boldogságát s örömét kitárá előtte. - -A női jellem egyik fényoldala azon odaadás, melynél fogva ha boldogok, -egészen azok tudnak s akarnak maradni. Az önmegelégedés e páratlan -érzelme nálok mindent elnémít, szivesen feledik mindazon eseményeket, -melyek talán pillanatra, megzavarhatják örömtől sugárzó létöket; -kétszeresen érzik és becsülik a sors azon kedvezményeit, melyek -boldogságukat fényesebbé varázsolhatják. - -E két nő most azon kellemes szakában vala éltének, midőn minden virulni -látszott körültök, midőn a lanyha szellő is alig zavará boldogságuk -fényét, sima víztükrét. Alig hiheték, hogy vannak – pedig mily számosan, -a nagy világon, – kik boldogtalanok, szerencsétlenek. - -Egészen más viszony volt Marosi és Örkényi között. Mig amaz mindig csak -a jelen gyönyöreiről regélt barátjának, ez által a házasélet dicséretét -zengedezve s mintegy felelve azon vádakra, melyek ellene felhozattak: -hogy ő mint koros férfi oly fiatal lányt vett nőül, mint Ágnes; addig -Örkényi, Tamásként nem szólt ugyan ellene, de mintegy lehetetlenségeket -s túlzottakat hallgatta végig mindazokat, melyek előtte elmondattak. - -Ágnes, ha nem állíthatjuk is, hogy Örkényit megkedvelte, de legalább -megbarátkozott vele annyira, miszerint nem volt kellemetlen hatással -kedélyére látása, kivált miután látta, hogy férje szívesen mulat vele. - -Távozván a vendégek, ismét a régi kedves egyformaság állott be Ágnes -nagy örömére, mert már szinte félteni kezdé Gyulát, hogy másokkal is -épen oly kedvesen tudna mulatni, mint vele. - -Midőn Béla távozott, Gyula felkéré, hogy látogatását minél többször -ismételné; mert – úgymond, – jól esik néha szólani a multakról, -megemlékezve mindazokról, mik most már nem léteznek. - -Ágnes ezeket hallva, s férje karján haladva fel a lépcsőzeten, kis -szünet után, szórakozott arczkifejezéssel e szavakat intézé Gyula felé: - -– Miért akarod, hogy Örkényi sokszor eljárjon hozzánk, – azért -leginkább, hogy a multakról beszélhess vele? – mostani boldogságod nem -elégít ki, már is kedves emlékezetekre van szükséged? - -[Illustration: – Mostani boldogságod nem elégít ki?] - -– Ne magyarázd így szavaimat. Nemde, te is szivesen mulattál G… -grófnéval, aligha másról volt szó köztetek, mint arról, mit átéltetek. - -– De mind az csak mint mostani boldogságom alapja kedves előttem, – csak -azért szerettem emlegetni a történteket, mert veled hozának -érintkezésbe. - -– S ki mondja, hogy én nem ugyanazokat tárgyalám Bélával s neki nem -ugyanazokat beszéltem el? - -– Örkényit nem tartom oly embernek, ki szivesen hallgatná, midőn mások -saját boldogságukat regélik. Ezt kisebbíteni s elménczségei által -nevetségessé tenni, hiszem, hogy hajlandóbb. - -Béla nem felelvén, nejét termeibe vezeté s fontos dolgok végzését adván -okúl – elbúcsuzék. - -A meleg forró nyári hónapokat aranyos színezetű őszi napok követék, s -ezeket ismét hó-fehérítette csillogó téli tájkép váltotta fel. - -A természet egymást felváltó jelenetei nem idéztek elő semmi lényeges -változást Gyula és Ágnes életfolyamában. Csergedező patakhoz hasonlíta -ez, melynek tükre annyira sima, vize annyira tiszta, hogy fenekén -látszik a fehérre mosott fövény, míg csendes s minden vadság nélküli -folyása nem képes megtörni, magával sodorni a partjait diszítő -nefelejts-szálakat. - -S mégis voltak pillanatok, melyek vihart jelentő felhőcsoportként -tanyáztak a szerelem tiszta láthatárán. Ágnes annyira boldog volt, hogy -sokszor akaratlanul is, keblét félelmes érzés fogta el, mintha -lehetetlennek hinné, hogy ez örökké tartson, mintha rémkép környezné -belvilágát, mely megsemmisítni s megzavarni készül mostani lelki -nyugalmát s boldogságát. - -De nincs is a világon érző kebel, mely bármi csordultig legyen is az -örömérzet legbensőbb öntudatával telve, egyszersmind aggasztó érzelmek -is ne támadnának benne, midőn a mindenhatóság jótéteményei előtt -leborulva, mintegy magába kénytelen szállani. - -Ágnesnél e búskomor érzelmek a tiszta, valódi boldogságban gyökereztek-e -vagy előérzelmek alkonyaként vetettek néha kétes világot sugárzó arczára -s keble legbensőbb titkos életére? ezt a következmény mutatja meg. - - - - -VI. (S még néhány hónap.) - -Mintha virányos rétről kopár tarlóra lépnék, oly lehangolt keblem, midőn -elmondani készülök mindazt, mi annyira megváltoztathatá a gerőfalvi -várlak belsejét, nehány hónap lefolyta alatt. Mintegy kényteleníttetünk -elhinni, hogy az emberek nem érdemesek a boldogságra, ha sokszor -taglalgatva egyesek elégületlenségét, visszagondolunk s átvizsgáljuk -ennek kútforrásait s első indokait. - -Azt tartják közönségesen, hogy az emberi természet minden hét évben -változik. - -Mennyi szerencsétlenség, bú-bánat szűnnék meg, ha ez valóban úgy volna. - -Hány nő nem zengene hálát az égnek, ha csak hét év mulva változott volna -is férje természete? - -S viszont hány férj volna elégedett, ha nejeik – mert nincs tökéletesség -e világon – hét év hosszú sora alatt ugyanazok, azaz épen oly kedvesek -és szerelmesek maradtak volna! - -Hogy Marosi jellemében s viseletében változás történjék, nem volt -szükség évek hosszú sorára. Alig másfél éve, hogy boldogságát egész -kiterjedésében élvezte, s már is nem épen kellemes reményekkel -kecsegtető átmenet volt észrevehető lényében. - -Magába vonulttá s nem ritkán rossz kedvűvé lett; szokottnál és -szükségesnél többet foglalkodott jószágai igazgatásával, tisztei -korholásával; ezen ürügy alatt nem ritkán hosszabb időre távozott -hazulról, ez által elmulasztván a szerető férj – magában tekintve ugyan -csekély s mégis oly sokat jelentő – házias kötelességeit. - -Marosi viselete s kedélye, ez által egész jelleme nem változott ugyan -rögtön, de mégis nagyon észrevehetőleg az idegen szemlélő előtt. - -Mintha egy év elég volt volna arra, hogy kimerítse mind azon szíves -hódolatot, melyet tanusítanunk kell örökké, ha örökké akarunk -szerettetni. - -Nem annyira feledni látszott Ágnest, mint irányában bizonyos kimért, -hideg modort adni magaviseletének. - -A szerelmes emberből szerető lesz, a szeretőből nem ritkán férj. Ha -szerető- és férjnek megmarad, akkor megfelel hivatásának; ha csak férj -marad s nem szerető többé, akkor vége az élet költőiségének. – Ez utolsó -kedélyállapotban volt Gyula; szerető férjből csakhamar – mert mi egy év -a szerelmek történetében? – okoskodóvá, s ezt alig elérve, unatkozottá, -türelmetlenné lőn. - -E változás oka egyrészről Marosi jellemében kereshető. Nem lévén már -fiatal ember, örömmel karolta föl azon érzelmeket, melyeket Ágnes -ébresztett keblében. Ujjászülöttnek érezte létét, fiatalnak lelkét, -érzelmeit; de mind e szépet megőrizni, megtartani s mennyire lehet, -szebbé, virulóbbá alkotni – arra az élet által kissé elfásult lelke s -fogalmai nem voltak többé képesek. Csakhamar áldozatnak tartotta azt, mi -tulajdonképen nem más, mint szives kötelesség; terhesnek azt, mit -szerető szív örömmel teljesít, nevetségesnek s túlzottnak mindazon -költőiségből eredő kaczérkodásokat, melyekben a szerelem legbecsesebb -füszere rejlik. - -Más részről pedig úgy látszott, mintha láthatatlan hatalom őrködött -volna fölötte, mely a rossznak szerepét vállalván fel, mintegy erővel -sodorja az elégedetlenség örvényébe. - -A nők általán véve több ítélőtehetséggel birnak szív dolgában mint a -férfiak; férjük és szeretőjük irányában pedig alig van gondolat, mely -kikerülhetné figyelmöket. - -Ágnes első pillanattól fogva érezte Gyula hidegülését, s ennek -következtében változó viseletét mindenre nézve; de ő annyira szerette -férjét, hogy nem volt képes valósággá átvarázsolni mindazt, mit talán -csak félelmes rémképként látott álmaiban lebegni, képzelőtehetsége -folytán. - -Ha oly hibát követett volna el Gyula, mely méltán neheztelést vonhatott -maga után s melyet csekély kifakadás után annál gyengédebb engesztelés -követhet vala: Ágnes bizonyosan nem szenvedne annyit, mint jelen -helyzetében. – Férje hanyaglásai sokkal csekélyebbek voltak, hogysem -azokért neheztelni kellett volna s mégis annyira alaposak s gyakoriak, -hogy azokat feledni vagy elnézni, a lehetetlenségek közé tartozott. - -Ágnes érezte, hogy férje vétkezik, s mégsem volt elég erős azt -megnevezni. - -Ezen örökös izgatottság s azon vágy, hogy mennyire csak lehetséges igéző -viselete által visszafoglalhassa s ujra birtokába keríthesse azon -kincset, melyet fogyni érzett, igen veszedelmes hatást gyakoroltak -jellemére. - -Sokszor búskomor s elégedetlen volt a még nem rég oly víg Ágnes; kedélye -víg perczeiben is heves, nyughatatlan volt némileg, mintha kénytelen -volt volna elhitetni magával, hogy nincs panasza, hogy keble érzeményei -derűltek. - -Mind a mellett, hogy Ágnes jelleme egyik fővonását hevesség képezte, -mégis jósága zsarnokilag uralkodott minden többi érzelmén. Nemcsak hogy -szavakban is alig éreztette férjével viseletének fokozatos, reá nézve -szomorú változását, de még gondolatban s keble magányos tünődései -közepett is alig merte vádolni azt, kit szeretett s azt hitte, hogy ő -vétkezik talán ellene s idézi elé e változást. - -* - -Hónapokig tartott már e lassankénti bomlása a szép viszonynak. Marosi -kimért viselete mindinkább ridegebb lőn, szives, kedélyes pillanatai -mind ritkábbak. Külsejére nézve is – a szokott csinosságot nem annyira -egyszerű, mint rendetlen viselet váltá föl. - -Midőn ezt mondom, talán sokat vádolhatnának mintha a külsőségek embere -volnék. Korántsem, de tapasztalás nyomán meg vagyok győződve, hogy sok -tekintetben, bizonyosan az embereknek külsőségekben, tisztaság vagy -fesztelen odaadás, csinosság vagy ízléstelen tulterheltségben tükrödzik -belviláguk. - -Gerőfalván minden megtartotta a régi fényt s rend képét; csak maga -Marosi látszott lelkileg s némileg testileg is rommá válni mindezek -közepett. - -Ő mindinkább visszavonult, alig kereste föl az emberek társaságát, az -egyetlen, ki meghivását elfogadva rendesen látogatá Gerőfalvát, Örkényi -volt. Ágnest e látogatások nem igen zavarták életmódjában, mert alig -látta férje barátját, minek nagyon örvendett; mert a gyakori vendéget, -mind a mellett, hogy kifogás nélküli volt magaviselete, sehogysem tudta -megkedvelni. - - - - -VII. (Házasság és boldogság.) - -Az 1852-diki év egyik tiszta nyári estéjén lovász fiú ügetett Marosi -kastélyának udvarába. Kis, nyirottsörényű hegyi ponyn ülve, arab fajtájú -szürke paripát vezetett, mely büszkén, mintegy öntudattal látszott -hordani a derekát diszítő női nyeregszerszámot. - -A szürke paripa helyes oknál fogva büszke, mert alig állapodott meg a -folyosók lépcsőzete előtt s úrnője Ágnes a termekből kilépve haladott -lefelé, míg inasa a fel- s leszállást könnyítő deszkaállványt állítá -kedves lova mellé. - -– Hát a gróf nem nyergeltetett? kérdé a fiúhoz fordulva, ki fabábuként -meredten ült kis zömök lován. - -– Ő nagysága azt mondá, hogy ma nem fog lovagolni, elment vadászni a -hegyekbe. - -Ágnes vonásait e szavak után a szomorúság s lehangoltság kifejezése -borítá el. - -– Vadászni kell ismét, – folytatá mintegy magában szólva. – Mióta igéri -már, hogy gyakrabban s többet fog velem lenni, de igéretét mindeddig nem -váltotta be. Azt mondja, szeret; de ha szeretne még, ugyan miért késnék -annyira megörvendeztetni lelkemet ily csekélységek által. - -Alig ült nyeregben s lova mintha előre tudta volna úrnője akaratát, -lépést indult ki a kapun, s a dombon lefelé a virágos kert vas -rostélyzatának. Tullépvén ezen, Ágnes felébredett mélázásából, s talán -indulatosabban és rosszabb kedvben mint máskor, vágtatva indult s -haladott végig az angolkerten. - -Mintha e pillanatban azt sugalta volna neki a féltékenység mindeneken -átható s mindeneken uralkodó hatalma, hogy ne szokott utján haladjon, -hanem változtassa meg büszke lova futamodását, s keresse föl férjét ott, -hol közönségesen mulatni szokott s hova őt kisérni nem engedi. Min -alapult az egyszerre támadt gyanú, azt megmagyarázni még most sem -tudjuk, kivált miután Ágnes tiszta keblében győzött a bizalom angyala s -nem engede tért rémképei ijesztő hatalmának. - -Még alig két éve, hogy Ágnes átlépve a szűziesség sokat igérő határain, -mint nő valóban élni kezdett; s már is panaszt rebegtek szép ajkai, már -is voltak pillanatok élete folyamán, midőn az indulatosság s rossz kedv -eltorzíták kellemdús arczát, s megmérgezték – habár csak pillanatokra is -– tiszta, jóság-derítette jellemét. - -Pedig ha van lény a világon, kinek örök szerelmet s abból eredő -boldogságot mertünk volna jósolni, bizonyosan Ágnes – mint azon -választottak egyike – tündöklött volna a szépnem koszorújában. - -Szépség, gazdagság, műveltség, szerelem, szóval minden egyesült, hogy -édenné varázsolják élete napjait. S mégis e kiejtett néhány szava arra -mutat, hogy mostani viszonyai s életmódját korántsem tartja édennek. - -Az életben azon szomorú tapasztalást teszszük ismét egyszer, hogy nem -mind arany, a mi fénylik. - -* - -Mi volt oka annak, hogy Ágnes grófné elégedettlennek és szerencsétlennek -tartá magát akkor s azon viszonyok között, melyek mindmegannyi -látszólagos tényezői voltak boldogságának? - -Ennek oka egyedül férje megváltozott viseletében rejlett, mely szerint -ő, a tapasztalt világfi, házaskörét rendezte s Ágnest mint asszonyt s -nejét nézte. - -Legtöbb boldogtalan házasságnak indoka, a férfiakban kereshető. Ők, -kiknél a hatalom és erő van, kiknek feladatuk a fiatal lánykát az életbe -vezetni, részint restségből vagy önzésből, vagy végre – mert -indulataikat fékezni s a legfőbb boldogságot áldozatokkal megvásárolni -nem birják s megrontják és semmisítik azon viszonyt, mely eleinte a -szerelem s annak sokoldalú gyönyörei által széppé varázsoltatik; de -valóban szép csak akkor marad, ha azokat ügyesen tudjuk élvezni. - -A házasság olyan mint szép kép, melynek legfényesebb s művészileg becses -részei csak akkor szemlélhetők, ha azokat a nap sugárinak jó irányzata -tünteti elő. - -A kép a nő, a napsugár a férfi, ennek viselete alkothatja leginkább -széppé, magasztossá s kellemdussá a szerelem álmainak tüneményeit. Az ő -feladata a szeretőt nejévé, nejét pedig asszonynyá varázsolni át. - -Nincs az életben élvezet, mely több áldozatot igényel, mint épen a -szerelem élve. De ki nem érzi magát képesnek ezen erőfeszítésre, az ne -is követelje a mindenhatóságtól, hogy a szerelem s annak tartós -gyönyörei derítsék élete pályáját. - -Marosi legnagyobb hibát akkor követett el, mikor alig nehány hónapot -töltve nejével, életmódját úgy rendezé, mintha már évek óta élt volna -Ágnes grófnéval. - -Azt szokták mondani, nem jó az asszonyt elkényeztetni. - -Ezt más nem mondhatja, mint az, ki már első pillanattól fogva, mintegy -azon előérzet által vezéreltetik, hogy nem fogja mindig egyenlően -szeretni nejét és szeretettel bánni vele. Mintegy előre készül már azon -meggondolatlan viseletre, melyet majd akkor akar követni, mikor megkezdi -unni azt, kit most szeretni vél. - -Vél, mondom, mert azt, kiről csak föltehetjük is, hogy egykor nem fogjuk -úgy szeretni, mint szeretjük azon pillanatban, melyben oltárhoz -vezetjük, azt valóban nem szeretjük; az csak szerelmi mámor, mely -mulandó, mint a délibáb. - -Marosi elhatározta, hogy örökké falun fog élni. - -Miért? mert ő már eleget utazott, s most csöndesen kiván élni. - -Követelte, hogy neje gazdálkodással foglalkozzék, mert attól tartott, -hogy Ágnes megunhatná magát s akkor mitevő leend? - -Napja úgy volt felosztva, hogy lehetőleg legkevesebbet legyen nejével; -azt tartván, nem jó az asszonnyal sokat lenni, ebből ha más nem is, de -lelki kimerültség következik. - -Nem szerette, ha a házhoz vendégek jártak, ez őt életmódjában zavarta; -unta is mindazon szomszédokat, Bélát kivéve, kik hozzájárhattak volna. - -Mindezek igen szép és üdvös gondolatok, eszmék s élettervek, de csak -akkor s azon esetben valának alkalmazhatók, ha Ágnes ugyanazon lelki -állapotban volt volna, melybe Marosi sülyedett oly rövid idő alatt. - -Ágnes nem szeretett falun lenni mindig, mert mióta élt, alig volt atyja -falusi lakának határain túl. – Látni kivánt s tanulni. - -Nem is mutatott nagy kedvet a ház csekély gondjaival bibelődni, mikor -Thalberg egy szerzeménye, vagy valamelyik világhírű író munkájával -foglalkodhaték. - -Ő is úgy volt szoktatva, hogy napja minden órája bizonyos teendőknek -vala szentelve; de azt épen nem kedvelte, hogy férje szinte neheztelt, -ha többször kereste föl s kivánt lenni vele, mint ő akarta. - -Férjét mindenek fölött, s azon költőiséggel szerette, mely egyedüli -alapja a valódi szerelemnek. De tekintve Marosi életmódját s eszméit, -nem csuda, ha a szegény Ágnes emberek társaságába vágyódott néha, kik -lelkét a változékonyság kellemével földerítheték legalább az egyformaság -okozta búskomorságból. - -Pedig mily könnyű boldogítani asszonyt, ki igazán szeret bennünket. -Csekélységek, engedmények, melyek életünkön hajszálnyit is alig -változtatnak, óriási örömöt s megelégedést képesek előidézni. - -Ha Marosi igazán szerette volna Ágnest, észreveheté, hogy tervei s -eszméi nem egyeznek meg Ágnes élénk jellemével; észreveheté, hogy más -eszmék, inkább a szívhez szóló s lelkét foglalkodtató vezetésre, s -irányra volna szüksége, érezheté vala, hogy vulkánt igyekszik elnyomni, -melynek kitörése kettős hatalmú leend egykor. - -Gyenge biztosíték az, mikor annyira megfeszítjük az ívet, hogy -elpattanván az, önérzelmünk felé szegzi mérges nyilait. - - - - -VIII. (Két szív.) - -Azok után itélve, miket az utolsó két fejezetben mondottunk, sokan azt -fogják talán hinni, hogy Ágnest boldogítani bármi férfira nézve is a -legnehezebb feladatok egyike lett volna. Ő könnyelmű, változékony -jellemű, mulatságra vágyónak látszik, ki bár hol otthonosbnak érezte -volna magát, mint elvonult családi körben. - -Azonban a nőnem e legkedvesebb egyikének dicséretére legyen mondva, hogy -mindazok, kik ezt föltételezik, hibáznak s ferdén fogják fel Ágnes -jellemét. - -A női jellem már magában véve nagyobb élénkséget s lelki erőt tud -kifejteni, mint a férfiaké. - -Ezt más nemzet mint a magyar, alig képes megitélni. – Mi a régóta -divatozó özvegyi jognál fogva, sokszor tapasztaltuk, hogy az özvegyek -könnyen s rövid idő alatt keresztülvitték mindazon terveket, melyeket -férjeik hosszú életfolyama alatt sem tudtak végrehajtani. - -A női jellem olyan mint a pezsgő bor, ereje hamar fejlő s mintegy -elragadni látszik mindazt, mi forrását netán akadályozza. S mégis épen -ezen ereje s pezsgése miatt, nemde, a borok legkedvesbike a pezsgő? - -A női jellem hasonlít a zsenge fűszálhoz, mely vigyázatlanúl érintve -megtörik és semmisültnek gondolható; holott egy éjjeli harmat frissebbé -s erősebbé varázsolhatja azt, mint valaha volt. - -Szóval a nők ránk férfiakra nézve, – azt vélem – a föld legdrágább -kincse. Nélkülöznünk őket nem lehet, valódi boldogságot csak általok -élvezünk. - -De mint minden, mi nagy gyönyört idézhet elé, úgy a női jellem is -megkivánja, hogy állása kiváltságos s a bánásmód rendkívül gyöngéd s -figyelmes legyen, mely által magunkévá akarjuk őt tenni, vagy érzelmét, -szerelmét örökre birhatni. - -Leginkább hibázunk akkor, midőn azt véljük, hogy valamely fiatal lányka -úgy képes felfogni s azon szempontból szeretni az életet, melyből mi már -jártasak s talán némileg unatkozottak felfogjuk s kedveljük azt. - -Hibázunk továbbá, midőn föltételezzük ugyan a legnagyobb érettséget s -meggondoltságot, s mégis a nővel gyermekként bánunk, mintha egészen a mi -felfogásunk szerint volna köteles alája vetni magát akaratunknak, -szeszélyeinknek. E vétségünk pedig azon féltékenységből származik, -melylyel a legtöbb férfi őrzi hatalmát, s azon félelemből, mely a -papucskormány örőkké előttünk lebegő s ijesztő rémképével rettegteti -lelkünket. - -Gyula, Ágnes irányában mindkét tekintetben hibázott. Eleinte maga is -alig hivé, hogy szerelme csak mámor s nem valódi, alapos érzelem, míg -későbben, miután önmaga megváltozott, alig birta felfogni, hogy azon -általa behozott s jónak tartott életmód nejének is kellemes ne lehessen, -Az ő felfogása szerint át kellett volna a szép Ágnesnek látnia azt, hogy -férjhez mentével a mézeshetek elmulván, egészen más kötelességek -nehezkedtek gyönge vállaira, mint míg szűzekként lebegtek a képzeletek -szép honában. - -Azon imént említett kötelességek, Marosi szerint, leginkább amaz -alárendeltetésben összpontosultak volna, mely által a szív minden -kitörése leigázva, mindent szépnek s jónak talált volna Ágnes, mit Gyula -prózaikus fogalmai szépnek s jónak találtak. - -Mennél tovább tudjuk a költőiséget s annak kellemdús kifolyásait -fentartani nők irányában, annál továbbra van biztosítva boldogságunk s -földi édenünk. - -Későbben, mikor már Ágnes annyi bátorságra vergődött, hogy szólni mert -férjének, kinek hideg, kimért viselete nem ritkán félelemmel árasztá el -víg lelkét – kérve őt erre vagy arra, mi más, melegebb, derítőbb irányt -adhatott volna életpályájoknak, Gyula csak azért sem engedett, mert az ő -tapasztalása szerint a nők nagyon veszedelmes lények, kiknek, ha -engedünk, akaratlanul is papucshősökké válunk. - -Vannak, kik nem tudnak szakasztani rózsát a nélkül, hogy tövis ne sértse -ujjaikat, s ismét mások, kik eléggé ügyesek megfosztani egész bokrot -virányától, s kezeik mentek minden sebtől, s nem szorulnak gyógyító -balzsamra. - -A különbség e két szív között az volt: Ágnes szerette Gyulát annyira, -hogy nemcsak képes lesz vala boldogíttatni általa, de önszerelmének is -annyi melege s ereje volt, hogy örömöt s kellemet áraszthatott volna -férjének életkörébe is. - -Gyula szerelme pedig csak egyoldalú volt, szerettetni Ágnes által, arra -képes volt, azaz örömmel türte, hogy őt boldogítsa. – Szívében hiányzott -azon szikra, mely azt kétszeresen adja vissza, mit másoktól kapunk -ajándékul. - -Ágnes a költőiség egész erejével s azon öntudattal szeretett, hogy képes -boldogítni azt, kit szeret. - -Gyula szerette Ágnest, mert hiúság vezérlette s érezteté vele, mily -rendkívüli benyomást tett ő azon lényre. Szerelme elmult akkor, mikor -valóban fejlődnie kellett volna. - -Ha e két képet egybeillesztjük, úgy fogjuk találni, hogy az élénk -tűzzel, lélekkel szerető Ágnesnek mily veszélyes volt állása férje -irányában, ki feledve azon gyönyöröket, melyek előőreiül tekinthetők -tulajdonkép a mézes heteknek, feledve, hogy érző szív s nem kőszobor az, -kivel összefűzte a sors, a házaséletből mérsékleti s bölcsészeti -tanszéket alakított. - -Egyedüli hallgatója, ki megsértve legszentebb érzelmeiben, eltiport -virágként, kénytelen volt e leczkéknek martyrjává lenni, a szép Ágnes -volt. - - - - -IX. (Holdvilágos esték.) - -Alig van veszedelmesebb valami a szerelmes, vagy más oknál fogva -búskomor lelkületekre nézve a holdvilágnál. - -Rendkívül nagy vonzó erővel bir, s világa annyira kétes, hogy a -körülöttünk levő tárgyakat sokszor egészen más alakban tünteti elénk, -mint a milyeneknek napvilágnál szoktuk látni. - -Nemcsak a tárgyaknak más külalakot, de gondolatjárásunknak is más irányt -képes adni. Elragad és mégis elbusít. Túlszárnyalva az élet közönséges -képén, képzelőtehetségünk holdvilágnál kettőzött hatású s oly képeket s -viszonyokat alkot, melyeket ha más világításnál gondolnánk át, aligha -annyira kiáltók s feltünő színezetüek volnának. - -Ily állapotban volt Ágnes, midőn végigvágtatva az angolkerten, kiért a -szabad vad természetbe. Lelke sirt, fájdalmas érzelmek szorongaták -szívét, szerelme feljajdult s valami kimondhatatlan, első pillanatban a -kívánságok még kétes körében lebegő lelki gyógyszer után vágyódott. - -A holdvilág megtette hatását, mert más világba átvarázslá a szomorú nőt; -körülötte minden óriási alakot, ezüst fénye, búskomor színt öltött. -Természetes, hogy lelke érzeményei is ugyanazon irányban s fokozatban -szomorúbbak s aggasztóbbak lőnek. - -Mi után vágyódott Ágnes? - -Melegen érző kebel, forrón szerető szív után. Ő még annyira szerette -férjét, hogy első pillanatban alig birá felfogni a lassankénti -hanyagolás-okozta hiányt; önmagát vádolva akarta csillapítani -túlcsapongó érzelmeit. - -Valahányszor önmagunkat vádoljuk, mindig kétszeres szigorral s -figyelemmel kisérjük a felhozott vádpontokat. - -Ezt téve Ágnes, csakhamar azon eredménye volt e szoros vizsgálatnak, -hogy ő nem oka annak, ha nem jól érzi magát, ha nem boldog s -megelégedett, de sőt egyedüli férjének hideg viselete okozá minden -fájdalmát. - -Gyulára nézve e következtetés s öntudat nagyon veszedelmes volt, mert -ezen pillanattól fogva neje irányában nem úgy állott mint eddig. Nem -engedni, nem örvendeztetni volt most már kötelessége, Ágnes felfogása -szerint; hanem jóvá tenni a hibát s más részről bocsánatot vívni ki az -elkövetett vétségekért, lőn feladata. - -A mit néhány nappal, sőt mondhatnók, órával ezelőtt könnyű volt volna -elérni, az a mostani pillanattól fogva Marosira nézve nehezen elérhetővé -lett. Pedig ő mit sem gondolt nejével s annak – szerinte csak ábrándos s -még a leányi nevelés szomorú utómaradványaiúl tekintendő – -követeléseivel. Bizonyos elbizottsággal ásta alá önnyugalmát, s ölte meg -boldogságát. - -Míg ő a hegyek között járt s kerülgette Ágnest, félve attól, hogy -kénytelen lesz kisérni őt, most már reá nézve untató kirándulásiban; -addig neje, nemcsak délczeg paripájának futamodása, hanem -képzelőtehetsége és szíve fájdalmai által is elragadva, mindinkább -távozott tőle, a csalódások veszedelmes árjain. - -Már késő este volt, midőn Ágnes grófné visszaérkezett a kastélyba. - -Tekintve szíve érzeményeit, könnyen képzelhető, hogy épen nem vidor -kedvben szállott le fehér lováról, melynek jutalmul darab nádmézet -nyujtván, haladott fel a lépcsökön s az előcsarnokon keresztül termeibe. - -Kicsinyded sőt gyermekes jellemvonás volt volna, ha Ágnes férjére, -minthogy őt ez egyszer sétalovaglásában elkisérni elmulasztá, csak -legkevésbé is neheztel vala. Felhoztuk e tényt csak azért, mert két év -óta ez volt azon veszedelmes pillanatok elseje, melyben Ágnes valóban -érezte, hogy boldogtalan, hogy szíve elégületlen, hogy csalódott. Érezte -pedig azért, mert e kicsiny, reája nézve kellemetlen esemény szikraként -szerepelt, felgyujtandó a már hónapok óta felhalmozott gyúanyagot. - -Átöltözködvén, a nélkül hogy tudakozódott volna férje után, mit máskor -nem mulasztott volna el, kis írószobájába ment. - -E szent hely felséges volt. - -Nagy, ívalakú ajtó vezetett belsejébe, ezzel szemközt hasonló alakú -ablak, melynek tarka üvegtáblái kétes fényt vetettek az elvonultság e -menhelyére. - -[Illustration: Már késő este volt…] - -Falai, régi divat szerint, egészen tölgyfával vonvák be, metszvényei -ezen az örökséggel daczoló faszőnyegeknek s néhány ó-ízlés szerint -faragott szobor s állvány volt egyedüli díszök. - -A gótfaragványú butorok duzzadó párnái sötétkék selyemből készítvék, -ugyanazon szövetből redőzvék az ajtó s ablak gazdagon aláhulló -függönyei. - -Az ablak közelében álló iróasztalt, ügyesen rendezett s nagy gonddal -ápolt folyó növényzet keríti. A rajta látszólagos rendetlenségben -szétszórt számtalan ízlésteljes csekély holmik, első pillanatra már -hirdetni látszottak úrnőjük szépségét, kezeinek deliségét s kedves lágy -fogását. - -A szoba másik szegletét hamuszín márvány-kandalló bronzöntvényeivel, s -egy fölötte felnyuló, egészen a szoba födeléig érő tükör diszíté s -élénkíté. - -E hely felé irányzá lépteit Ágnes, magányt keresve. Érzette, hogy lelke -hullámzása inkább kívánja a kis szobát, hol minden közel van -körülöttünk, mint a nagy termeket. Ezekben szemünk elől mintegy eltűnik -a láthatár s az félelmes homályba kénytelen tekinteni akkor, mikor csak -ismerős és szeretett tárgyakat óhajt látni. - -Nincs türelmesebb a papirlapnál. Bármit írunk reá, az nem neheztel, s mi -még ennél is jobb, nem szólal meg, nem pirongat. - -Ágnes is csak habozott első pillanatban, vajjon naplójának megsugja-e -érzeményeit, vagy barátnőjének írja meg azokat, sűrű, tömött sorokban, -tanácsot kérendő tőle: mitevő legyen, felfogása szerint, -boldogtalanságának közepette? - -Annyira szokatlan s új volt lelkében a szerencsétlenség és bú, hogy alig -talált kifejezésekre, szóval leírni azt, mit érzett még nem volt képes. -Lelke még annyira tiszta s romlatlan volt, hogy neheztelni, annyival -inkább haragra gyúlni nem tudott volna. - -Tollát félretevé, mélázni kezdett s összehasonlítá azt, mit remélt, mit -ideig élvezett, azzal, mit elért s mi most birtokában van. Hogy Gyulára -nézve ezen összehasonlítás épen nem volt kedvező, bizton állíthatjuk. - -Szerencséjére, ha fel akarta volna ugyan használni vagy felfogni azt – -nagyon kegyelmes birószék elébe kerül vala még ez egyszer. Ágnes -hosszasan gondolkodván, mitevő legyen s mi által változtassa meg férje -viseletét, azon végeredményre jutott, hogy legjobb lesz Gyula irányában -egyideig bondirozni, a mikor észrevevén majd férje, hogy elégületlen, -sietni fog hibáját jóvátenni. - -E részben női előérzete nagyon jó útra vezette Ágnest. Mert legtöbb nő – -bármily szép legyen is – kétszeresen az, ha bondiroz. Kis vihar után -pedig mily kellemdús az uj béke s annak számtalan csekély örömei! - -Hiszem, hogy valamely szép nő ily ártatlan cselt használva hőn szerető -férj irányában, sokat elérhet; sikerült-e az Gyula irányában, a jövő -megmutatja. - - - - -X. (Szerelmed elásott kincs.) - -Ágnes gondolatokba merülten ült még mindig, szíve érzeményei eleven -színekkel festék lelke elébe mindazon rég nem tapasztalt élveket, -melyeknek birtokába jutand kis neheztelés következtében kötött béke -után. Remélte, hogy bizton czélt érend. - -Mélázása közt halk kopogás hallatszott ajtaján, csak miután ez kétszer, -háromszor ismételteték, rezzent fel mintegy álomból, s hangoztatá e szót -«szabad!» – Különös, örömtől sugárzó arczkifejezéssel mondá azt; mert -mit régóta nem élvezett, férje látogatását hitte s reménylette -lehetségesnek. - -Mennyire illett volna ez mostani terveihez, mennyire szebb színt -öltöttek volna szeretett reményei! - -Férje helyett komornyikja lépett be, jelentvén, hogy készen várja a thea -a grófnét. - -E csalódás következtében kedve még inkább elhagyta s terveihez illő -rossz hangulatban indult a nagyobb termek egyike felé. - -Belépvén, Gyulát már ott találta, ki karszékben ülve ujságlapokat -olvasgatott. - -– Jó estét, – monda férje felé indulva, mert minden erőlködés daczára -sem birt felhagyni szives szokásaival. - -– Jó estvét! volt Gyula felelete. - -Ha történetesen ez este kissé szívesebb s derültebb volt volna férje -viselete, talán mindent el bir felejteni s felhagyva terveivel, szokott -kedves modora által igyekszik őt felmelegítni. - -Sikerül-e? azért nem kezeskedhetünk. - -Most azonban férjének nagyon is mérsékelt felelete mintegy eszébe -juttatá s föleleveníté nagyszerű terveit, s Ágnes hideg maradt és -szótlan. - -Thea készítés alatt Marosi eldobván a lapokat, e szókra fakadt: - -– Szörnyűség, mily üresek e hírlapok, alig lehet megtudni belőlük -valamit, mi történik a világban? - -– Kívánsz-e theát? kezdé Ágnes. - -– Nem bánom, ha adsz egy csészével, ma sokat jártam a hegyek között, jól -fog esni. - -– Tapasztaltam, hogy hosszú sétát tevél, mert ismét magam valék -kénytelen lovagolni. - -– Igaz! – elfelejtettem, hogy megigértem, miszerint elkisérlek. - -– Szokásod szerint. - -– Remélem, nem neheztelsz, – tudod nem szeretek nőkkel lovagolni. - -– Annyira megszoktam már, hogy most nem is tűnik fel többé, ha kérésem -mellőztetik. - -– Már ismét ábrándos gondolatok izgatják képzelő tehetségedet; azt -kivánod, hogy a mézeshetek örökké tartanának. - -– S miért ne óhajtanám ezt, több jogom van arra, mint bárkinek. Azok oly -rövid ideig tartók voltak nálunk, hogy alig birok visszaemlékezni ama -szép pillanatokra. - -– Az asszony asszony marad örökké! - -E szavak Marosi egyik legkedvesebb mondása valának, ezek által mintegy -véget vete minden vitának, s megszabadítá lelkét minden -ingerlékenységétől. - -Ágnes érezvén, hogy thea előtt nem birván megingatni férje végtelen -hidegvérűségét, nem fog czélt érni, tehát szót sem felelt. Reménylette, -hogy talán később kedvezőbb alkalom nyilik tervei kivitelére. - -Alig lőn vége a theázásnak, Gyula ismét ujságolvasáshoz fogott. Ezt -látva neje, akaratlanul is e szavakkal fordult feléje: - -– Azt mondád imént, üresek a hirlapok s mégis ujból buvárkodni kezdesz -azokban. - -– Már annyira megszoktam thea után az ujságolvasást, hogy mást alig -tudnék tenni. - -Ezt mondja ő akkor, mikor az én társaságomban van, gondolá Ágnes. Velem -mulatni, beszélgetni, arról már úgy látszik, fogalma is alig van. -Szeretném tudni, vajjon minden férj viselete ily hamar változó-e mint -Gyuláé. Ha ez úgy van, akkor a mi szerelmünk valóban nem egyéb, mint -pazarlása a szebb s nemesebb érzelmeknek. Mi szépen világlik még most is -a hold ezüst fénye, kis sétát tehetnénk, ha férjem úgy akarná, vagyis -inkább ha nem restelne velem lenni; lehetetlen, hogy ő még szeressen. - -Ágnes munkát véve kezébe, a gazdagon világított előcsarnok pamlagainak -egyikére ült, remélvén, hogy férje fölkeresendi talán. - -A női természet egyik legkitünőbb s kedvesebb jellemvonása az örökké -tartó remény. A mely nő igazán szeret, sokat tűr, sokat szenved szerelme -tárgyától; de azért nem csügged. Hiszi, hogy mindez csak múló fergeteg, -melyet annál derültebb, fényesebb nap váltand fel. - -Ebből következtethetni azt, hogy mindazon nők, kiket férjök szívtelen -bánásmódja taszított a hűtlenség örvényébe, sokkal kicsapongóbbak, mint -azok, kik mintegy kiszámítás következtében lesznek hűtlenekké. E ferde -ellentét azon indulatosság-okozta ingerlékenységből magyarázható, -melynél fogva oly nő, ki férjétől sokat és sokáig szenvedett, mintegy -elveszté a szerelem iránti hitét, nem képes többé felfogni szerelmét, – -miért? mert néha e szent érzelem nem vette jutalmát, sőt még elismerésre -sem talált. - -Az érzelmek ez elsőbbik faja volt az, mely Ágnest még fentartá, -lelkesíté. A nők csekélységek után itélik meg a férfiakat. Ebben -tökéletesen igazuk van; nejeinket csekélységekben kezdjük elhanyagolni, -a miből tökéletes feledség fejlődik. - -Így most Ágnes is csekélységre, de még is szerinte nagy fődologra nézve -csalódott reményeiben; mert Gyula még egy ideig olvasgatván, szundikálni -kezdett. - -Ujból felébredvén, elment aludni, alig kívánt jó éjt nejének; alig, hogy -megemlékezett arról, kinek élete, minden eszméje s gondolata körülötte s -vele foglalkodtak. - -Ágnes ülve maradt. Keble háborgott ugyan, de még nem volt érett arra, -hogy kitörjön. Mintegy magához intézte e szavakat: azon szokástól, hogy -thea után hirlapot olvasson, – oh! attól megválni nem tud; de miért -hagyott fel már is ama másik, reám nézve kedves szokásával, hogy este -lefekvés előtt csók által könnyítse az elválás perczeit. - -Vannak emberek, kik a veszélyt csak akkor veszik észre, midőn az már oly -nagyszerű alakot öltött magára, hogy azzal megvívni, vagy azt megtörni -már nincs hatalmukban. - -Gyulának már régtől fogva tartó gondatlan – mondhatni szívtelen viselete -azt bizonyítja, hogy ő épen azok közé tartozik. Valamely szivtelen, -hidegen gondolkodó nő, az ő oldalánál a legszerencsésebbek egyike lett -volna, míg Ágnes boldogtalan lőn. Lett pedig azzá azon tiszta -szerelménél fogva, mely – bármi bántó volt is férje viselete – szívéből -még mind nem veszett ki. - -* - -Ugyanazon évi szeptember hó utolsó napjainak egyikén, eleven tűz -lobogott a Marosi nagy termét diszítő kandallóban. - -A fák levelei sárgulni s hullani kezdének, a természet gyászolni készült -s csak néha látszott fölelevenülni a nap sugárai által, mielőtt egészen -elhalna s gyászlepelt öltene. - -Ehhez hasonlíta Ágnes lelkülete is; körülményeiben mi sem változott, oly -szomorúak s dermedtek maradtak azok, mint a milyeknek láttuk mikor -utolszor találkozánk vele regényes várlakában. Ő nem tartozott azon -lények közé, kik mindamellett, hogy elevenek s eszélyesek, elég tetterőt -birnak kifejteni azok ellenében, kik nyomasztó hatást gyakorolnak vagy -idéznek elő irányukban. Nyugodtan szenvedett és remélt; vígsága, -élénksége mindinkább fogyni kezdett, néhány búskomor, gondteljes óra, -napokra vala képes fölemészteni belaggodalmait, csillapítani fájdalmát. - -A kandalló előtt ült férjével, mindketten szótlanul egymás mellett. - -Ágnes szorgalmasan hímzett, mintegy észre sem látszott venni, hogy -valaki van mellette. - -Gyula lábánál heverő karcsú növésű fehér agarat simogatott, s ezt -megúnva, a parázst eleveníté s hosszu szárú török pipára gyujtott, -különös ügyességgel irányozván a kandalló felé az egyes felhődarabokhoz -hasonló füstgombolyokat. - -Mintha az unalom angyala lebegett volna e nemrég még oly víg s derült -kedélyű lények fölött, nem pedig a szerelemé, épen oly jellemű kifejezés -bélyegzé arczaikat. Azonban meg kell vallani, hogy Ágnes képén a bú és -szomorúság inkább észre volt vehető mint az unottság. A világon sokkal -több férfi unatkozik mint nő. Ezek csekélységek által képesek magoknak -időtöltést eléidézni s eleven helyzetöknek foglalkodást szerezni. - -Az általános csendet egy belépő inas szakasztá félbe, ki szót sem -szólva, a közel levő asztalra csomó hirlapot s leveleket tett le. Alig -vette észre Gyula s fölkelt, megnézendő, mi ujdonságot vagy hírt hoztak -a most érkeztek. A leveleket átfutván, ezek egyikét Ágnesnek nyujtá és -mondá: - -– Úgy látszik anyád írása. - -– Igazad van. - -Ágnes elolvasá s az előtte levő csinos kis asztalkára tevé a levelet; -mire Gyula neje felé fordulván, kérdezé: - -– Mit ír anyád, hogy van? - -– Egészséges, semmi baja, minek annál is inkább örvendek, mert múlt -levelében szokott betegségét emlegetve panaszkodott. Nagy tervei vannak, -– a jövő telet Pesten szándékszik tölteni, tavaszkor pedig a külföld -fürdőhelyei valamelyikébe készül utazni. - -– E terveinek nagyon örvendek, mert esetleg az enyimekkel összevágók. - -– Hogy érted azt? - -– Az volna kívánságom, hogy te most ősszel mennél föl Pestre, s töltenéd -ott a telet. Tavaszkor majd utánad megyek s akkor együtt mehetünk, még -azt magam sem tudom hová. - -Gyula e szava után Ágnes szomorú s gondolkodóvá lőn, néma maradt s alig -figyelt a mondottakra. Férje egyideig várván, vajjon fog-e nyilatkozni, -kérdé: - -– Nos, mit mondasz? helyben hagyod-e javaslatomat? - -– Helyben hagyom-e? arra nincs szükség, mert te csakugyan azt fogod -tenni, mit legjobbnak vélsz. Az egészre csak azt mondhatom, hogy reám -nézve szomorú, mert mutatja, miszerint már épen nem szeretsz, miután -képes vagy eltávolítani magadtól s nélkülem élni. - -– Előre tudtam, hogy ez lesz válaszod. - -– Ha tudtad, miért is hoztad elő. - -– Mert reméltem, hogy később magad is átlátod, miszerint igazam van. -Anyáddal lehetvén, azt hittem, hogy szívesebben hagyod el majd a falusi -magányt. - -– Az anyámat nagyon szeretem, de ezen érzelem nem eléggé hatalmas -feledtetni velem szerelmedet. - -– Hányszor ismételtem már, hogy szeretlek, csak a te képzelő tehetséged -tölti el lényedet rémképekkel. - -– Szerelmed reám nézve csak rövid ideig létezett, – ha az most is rejlik -még kebledben, reám nézve mégis elásott kincs, s gyönyört nem teremt -többé. Ha helyettem e termekben márványszobor járna, hiszem hogy inkább -simulnál ahhoz, mint hozzám. - -– Az a sok regényolvasás egészen elferdíti a nők eszméit, ők mindig a -képzelődések országában járnak; holott a földön s annak közönséges -viszonyai között kellene élniök. - -– Ha gyakrabban mulatnál körömben, nem olvasnék annyit s fogalmaim talán -egészen mások volnának. - -– Ha mindig együtt volnánk, megunnál. - -– Ugy itélünk másokról, a mint magunk érezünk. Szerelmes nővel vitázni, -kivált ha tudjuk, hogy nincs egészen igazunk – bajos dolog. - -Marosi felfogván e mondat valóságát, elhallgatott, más alkalomra -halasztván tervei létesítését. Ágnes örült, hogy férje nem folytatá e -cserebeszédet, mert már ingerültté s indulatossá kezde válni az iránt, -kihez szerelmet s neheztelést egyaránt érzett. - - - - -XI. (Vallomások.) - -Alig van az élet különféle szinezetű viszonyai között egy is, mely -kellemetlenebb, dermesztőbb és szerencsétlenebb jelenetekkel volna -egybekötve, mint a bomladozó házaspár hullámos életfolyama. - -Mert vagy mindakét fél unatkozott, s akkor mintegy nem mervén bevallani -egymás irányában gyöngeségeiket, lealacsonyulva teremtnek oly -jeleneteket, melyek a békét lehetlenné tevén, lehető tökéletes -szétválásra nyujtanak reményt. - -Vagy, mi még ennél majdnem szomorúbb, csak az egyik fél a hibás s ront -minden szépet s kedvest, mit előidézni képes egymás közelében élő két -szerető szív. - -Ront pedig sokszor akaratlanúl, ítélet s jellem hiánya miatt. Ilyenkor -azon rész, mely nem vétkes, érzi leginkább súlyát e hibás viseletnek, ha -melegen érző, tűrni igyekszik, miglen végre kifáradván nem birja többé -ellene vétkeit sem feledni, vagy ha lehetne is jóvá tenni. - -Marosi viszonya neje irányában, ez utolsóhoz hasonlíta. - -Hibás egyedül a férj volt, ki nem birta felfogni neje szerelmét, -jellemét, viszonyait. Ágnes – ha ugyan vétkeseknek merné valaki -bélyegezni érzelmeit, csak annyiban hibázott, mennyiben szerfölött -szeretett, mennyiben férje szívétől mindazt követelte, mi az ő keblében -létezék. Valósultaknak akarta látni fiatal kora költői álmait. - -Tekintve az emberi természetet, különösen pedig Ágnes jellemét, ezt épen -nem hibának, sőt ellenkezőleg erénynek, természeti érzelemnek fogjuk -találni. - -A női nevelés egyik legfőbb kiegészítő része azon szűk határok közé -szorított fogalmak s nézetek a szerelemről, melyek által a szív -érzeményeit elnyomni s bizonyos czélszerű útra vinni igyekszünk. - -A szerelmet, mint vétket állítjuk a fiatal nők elébe, mert szeretni csak -azt szabad, ki férjük. Ez tökéletesen igaz s ha jól összevágók a -jellemek, mindenesetre a lehető boldogság tetőpontja. - -Szegény Ágnesnek is meg vala engedve végre, hogy szeressen, mert Marosi -oly férfi volt, ki tekintve bármely oldalról, férjnek valónak látszott. - -S mily szerencsés volt Ágnes, mert legalább az, kit szerelme tárgyáúl -kitűztek, valóban azzá is lőn. Talán csak azért mert első volt, ki a -fiatal lánykának udvarolt, vagy mert valóban feltalálta Gyulában azt, -mit szíve s jelleme álmodott, de bizonyos, hogy Marosit megszerette. - -Szerette pedig szíve egész erejével, szüzességével s bizonyára nem neki -tulajdonítható vétkül, ha mind azt, mit remélt, férjében nem találta -fel, t. i. a hő, tartós szerelmet, megadást. - -Föltalálta volna pedig férjében akkor, ha ez nem az ész, hanem a szív -útján akarta volna vezetni nejét, ha átlátta volna, hogy egészen más -követelésekkel lép föl az először szerető szív, a fiatal erőtől pezsgő -lény, mint a tapasztalás s élet által megérlelt s már kissé túlérni -akaró jellem. - -* - -Az utolsó fejezetben leírt, kissé hevesebb jeleneteket követő hat hét -épen nem hatott vidítólag az Ágnes és férje közt létező viszonyra. - -Minél ridegebb és szomorúbb lett az ősz, annál ridegebbé, szomorúbbá -vált a szép várkastély belseje. A folytonos kisebb viták, melyeket Ágnes -túlpezsgő jelleme s Gyulának mintegy erőltetett nyugalma s okoskodásai -támasztának, végre bizonyos félelmes csendet, levertséget idéztek elő, -mely sötét fellegekként sötétíté a szerelem egét. - -Mi eredménye lőn e szomorú viszonynak, legjobban megítélhetjük e -levélből, melyet Ágnes legjobb barátnőjének. G… grófnénak írt. - -Gerőfalva, Nov. 10. 1852. - -«Azt írod utolsó leveledben, hogy nem vagy megelégedve kedélyem mostani -állapotával; egy idő óta egészen mások hozzád intézett soraim, bizonyos -tartózkodás, fesz, ha nem is épen hidegség vonúl keresztül minden -mondatomon; szóval, hiszed, hogy szívemet valami bántja, mit neked -elpanaszolni eddigelé nem mertem. - -Mennyiben legyen igaz e sejtelmed, azt csak én foghatom fel, ki érzem -szívem fájdalmait, ki érzem szerencsétlenségem egész súlyát. Vétkes, -fölötte vétkesnek tartom magamat, hogy csak most fordulok hozzád -vallomásommal, panaszimmal. Te, ki szerelmed egész valóját érzed, és -élvezed annak boldogító hatását, talán már régen segíthettél volna -rajtam, jó szíved s kedélyes jellemed tanácsai által. - -Nincs senki, férjemet kivéve – ha ugyan ő fel birta volna fogni, mindazt -mit érzek, ki jobban tudná náladnál, mennyire szeretem Gyulát. -Emlékszel-e azon kedves órákra, melyekben elmondottuk egymásnak -boldogságunkat, örömeinket, reményeinket, szerelmünket. Akkor nemcsak a -barátság, nemcsak viszonyaink s korunk fűztek egybe, hanem, mi ennél -sokkal becsesebb, kettős szerelmünk élvei, titkai. - -Mi nagy különbség létezik most kettőnk sorsa között. A te boldogságod -napról-napra fejlődik, mind szebbé s virulóbbá lesz, az enyém elveszett, -többé nem létezik. - -Egy éve már, hogy roskadozni kezd szerelmem fényesen felépült csarnoka. -Ha kevés szóba tudnám foglalni mindazt, mit szenvedtem s éreztem ez -utolsó évben, azt kellene mondanom, hogy Gyula megúnta szerelmemet s ez -által egész lényemet. - -Hogy férj neheztel azért, ha nem szerettetik eléggé, azt mindig hihetém; -de hogy férj túlszerelmet hibáztasson nejében s azt szándékosan el -akarja nyomni, lehetségesnek nem tartám soha. - -Pedig férjem egész viselete s modora egy év óta ezt látszik bizonyítani. - -Féltékeny soha sem volt, pedig bárki mit mondjon – ki valóban szeret, az -mindenek fölött félti e kincsét. Ő nemcsak, hogy szerelmemet nem -féltette, de nála fokonkint enyészett mindazon kedvesség és -szeretetreméltóság, melyet első időkben nyilvánított irántam, s mely -nélkül az én felfogásom szerint, valódi szerelemalkotta boldogság nem -létezik. - -Én látván veszni kincsemet, érezvén már-már közelgő balszerencsémet, -mindent megtettem, mit szívem sugalt, hogy eltávoztassam e rémképeket s -támogassam ingadozó édenemet. - -Mind hiába! minél többet követeltem, minél inkább éreztetém vele -fájdalmamat, annál hidegebb lőn viselete. - -Mégis szomorú sors, ha első szerelmünk élő lény helyett kőszoborral -találkozik, ha mindazt, mit érezünk mások iránt, ezek felfogni nem -tudják, ha örökös éjszaki szél fonnyasztja és szigorítja a szerelem -gyenge növényzetét. - -Férjem soha sem volt elégedettebb, mióta szerelme tűnni látszik, mint az -utolsó időben, midőn egymás mellett ugyan, de nem egymás közelében -éltünk. Kiki azt tette, mit jónak tartott s egyik alig gondolt a -másikkal. - -Azt mondom, inkább ne éljek, mintsem így éljünk. Csak akkor lehetek -boldog, ha szeretek s viszontszerelem által lesz derültté kebelem. Hogy -gépként tengődjem, arra nem vagyok képes, de nem is érdemlettem e -csapást a sorstól, ki képes lettem volna s vagyok is feláldozni mindent -férjem boldogságáért, kinek egyedüli feladata volt nejévé lenni annak, -ki szeretni tanított. - -Gyulánál rögeszmévé vált, hogy távoznom kell köréből egyidőre. Mennyit -küzködtem e terv ellen, minden eredmény nélkül. Ő azt hiszi, hogy a -szórakozás jót fog tenni, hogy a lármás nagy világ közepett jobban meg -fogom kedvelni a falusi csendes magányt. - -Mindez kétszeresen szomorít, mert egyrészről azt látszik bizonyítani, -hogy Gyulának az ő házi köre nem tetszik, s hogy azt távollétem által -akarja kellemesbé varázsolni. – Látszik, hogy többé nem szeret. - -Valahányszor ezeket említem, mindig neheztel, mert az ő szavai szerint -szerelme irántam nem ingadoz, s mindezt csak azért kívánja s teszi, mert -hiszi, hogy egyedül ez úton biztosítható boldogságom. Reméli, hogy -tulzóan ábrándos eszméim az élet prózája által kissé le fognak -hangoltatni, s hogy később a mostani természetelleni ingerültséget -nyugalom s a házi viszonyoknak észszerű felfogása fogja követni. - -Végre elfogyván minden erőm, engedtem s most ellenszegülés nélkül azt -fogom cselekedni, mit ő kiván. Vétkesnek nem tartom magamat s nyugodtan -várom, mit hoz a jövendő; meglehet, hogy sokszor hibáztam, de ha ezt -tettem, mindannyiszor férjem iránti szeretetem volt irányadóm. Vezérelve -ez érzelem által, hibássá válhatunk – vétkessé soha! - -Házunknál most inkább, mint bármikor, halotti csend uralkodik; nyugalom -nem létezik, mert keblem s egész idegzetem annyira izgatott, hogy alig -birok csak pillanatra is csillapodni. - -Látogatásokat nem fogadunk el; Örkényi Bélán kívül alig volt valaki -nálunk hónapok óta. Már többször nyilvánítám előtted e fiatal ember -iránti ellenszenvemet, s mind ez ideig nem tudtam megbarátkozni sem -külsejével sem modorával. Csodálom, hogy tud férjem e kellemetlen -emberrel oly örömest társalogni, – kívüle más valakit alig tűr körében. - -Ha Gyula tervei meg nem változnak, rövid idő mulva Pestre indulok, hol -jelenleg édes anyám van. Útközben nálad kivánok pihenni néhány napot, – -mások boldogságának látása enyhíteni fogja némileg lelkem szomorú -állapotát. - -_Ágnes_.» - -E sorok élénk szinnel rajzolják elénk Ágnes szomorú lelki állapotát, s -mutatják, mint lett rövid idő alatt szerencsétlen az, ki annyira -megérdemlette volna, hogy örökös boldogság környezze. - -Még csak azt említjük meg, hogy Marosi engedvén neje kérelmének legalább -részben, elhatározta hogy Ágnest a fővárosba kisérendi, honnan rövid -mulatás után visszatérend erdei magányába. - - - - -XII. (Találkozás.) - -Az ősz legszomorúbb szakában vagyunk. - -Hosszas esőzések a földet mélyen áthatották. Ritka köd lepi el a -láthatárt s nem engedi, hogy szemünk a messze távolban keressen nyug- s -élvpontot. - -Ily időben, ha hon a magányban mulatunk, akaratlanul is búskomorság lepi -meg keblünket, mert minden szomorú, minden lehangolt körülöttünk. -Természetes, hogy belvilágunk is arra lesz késztetve a külbehatások -által. - -E szomorú őszi napok egyikén, a termékeny békési lapályt keresztülmetsző -országúton, nagy utazó-hintót látunk lassan előbbre mozogni. A befogott -erős öt ló alig bir léptetve haladni, annyira feneketlen és barátságos -volt a jó búzaföld alkotta sár. - -Ez azon esetek egyike, midőn mintegy sajnálkozva tekint a gazdagra a -szegény juhász, kinek egész vagyona erős s kihízott isten-lovában -összpontosul. Ő hordoztatva hű kisérője által fölkeresi a mezsgyét, föl -az árkok partjait, s mitsem gondolva a feneketlen úttal, fütyörészve -ballag odább, míg közelében az utas, alig észrevehető kínos módon halad -gazdag pompás lovain s kényelmes hintajában, s irígykedve tekint a -juhászbundás atyafira, ki tovább ballag s elér még aznap oda, hova az -ötlovas fogat minden ereje s büszkesége daczára el nem juthat. - -A hintó belsejében Marosi ült nejével, a szép Ágnessel. Ki a -magyarországi, napokig tartó őszi utazás fáradalmait ismeri, s még azt -is tudja, mily viszony létezik e két lény között, nem fog csodálkozni, -ha nemigen víg kedélyben találkozunk régi ismerőseinkkel. - -Mindkettő kezében könyv volt, s csak néha-néha, mikor az út már -feneketlennek látszott, vetettek ki a szabadba egy-egy pillantást, -imához hasonlót, minél hamarabbi szabadulhatásért e kínos s úntató -állapotjokból. - -A lapályon nagy nehezen keresztülhaladván a hintó, megállapodott, mert a -fáradt lovaknak szükségök volt pihenésre. Addig is az inas leszállván -különösen e czélra készült fával kezdé szabadítani a kerekeket a ragadós -sártól, hogy az amúgy is felette nehéz járművet néhány mázsával -könnyebbítse. - -A bennülők, leeresztvén a hintó üvegtábláit, a vidéket nézték, ha -csakugyan vidéknek nevezhető oly végetlen lapály, mely e pillanatban még -csak a délibáb tündéries jelenetei által sem varázsoltathatott széppé, -minthogy a hűvös szél még a természet képzelő tehetségét is -megdermeszté. - -– Bárki mit mondjon – szólala meg Ágnes, – mégis csak szebb ország az a -miénk, legalább útaink jók, járhatunk, kelhetünk tetszésünk szerint. -Kopár hegyeink s erdőségeink pedig most is szebb képet alkotnak, mint e -végtelen fekete lapály. - -– Igazad van, csak azt sajnálom, hogy szép hegyeink mögött nem terjed e -jó barna termékeny lapály, mert akkor szép vidék s jó búza is volna: -mindkettő nagy előny. - -– Gazdasági szempontból meglehet, hogy ez hasznosabb ország, de hogy -Erdély terméketlen hegyláncza ennél sokkal kellemesb, az bizonyos. Azt -vélem, ki most itt lakik, mintegy elzárt, elszigeteltnek érezheti magát, -mert legjobb akarata mellett sem mozdulhat ki helyéből. - -– Ne hidd azt; itt is épen oly mozgékonyak az emberek, mint nálunk; mert -mindezt megszokják, s alig veszik észre a feneketlen utakat. - -– De halld csak, mi hang üti meg fülemet, mintha kiáltásokat s tömérdek -eb ugatását hallanám innen jobb felől. - -Ágnest e szavai után félelem lepte meg, mert azonnal akkor hirhedt -rablók, s gyilkolási esetek izgaták fel képzelő tehetségét, – -szerencséjére alig néhány percz mulva, egészen más természetű kép nyilt -meg szemei előtt. - -A közel fekvő kis ültetvényből, tán megérdemlette az erdő nevet, egész -csoport fehérveres tarka kopó rohant ki egyszerre, nyílsebességgel -hajtván az épen most felfogott friss nyomot. Alig értek a karcsú gyors -ebek a szabadba, a lovasok kezdének kibontakozni a sűrűségből. -Huszonnégyen lehettek körülbelül, mind zöld egyenruhában, zömök, -virgoncz vadász lovakon. Nem tekintve sem árkot, sem bokrot, sem -sövényt, követték a lármás csapatot. - -[Illustration: Nem tekintve sem árkot, sem bokrot…] - -– Nem messze lehetünk az alföldi vadászok tanyájától – mondá Marosi – -mert tudtommal e vidéken őket kivéve, senki sem tart angol kopókat. - -– Mondhatom, meglepő kép, – szóla közbe Ágnes, kis mélázás után, – itt -kétszeresen az, e végtelen pusztaságon. Nézd csak, egyenesen felénk -tartanak. - -– Lovaik a mély földben pompásan haladnak; alig marad el három, négy -közülök, a többi mind együtt tart. Lássuk csak, most neki mennek annak a -sörvényes ároknak. - -– Csak baja ne essék valamelyiknek, mert ha jól látom, nem igen keskeny -azon árok. - -– Ha erről sokat gondolnánk, soha sem vadászhatnánk. Ne féltsd őket. -Nézd csak, mint bukkannak egymásután keresztül a sövényen. Egy pillanat -műve, s mind keresztül értek a nagynak látszó akadályon. – Ilyenkor a -szenvedély ragadja el inkább az embert, mint a bátorság. - -A vadászat egyenesen Marosiék felé tartott s valóban kellemes és élénk -képet alkotott. Kellemest, mert életet varázsolt elénk ott, hol minden -holtnak látszék; élénket, mert annyi állat volt sürge mozgásban, annyi -torok feszültségben, hogy az űzött vadat elérhessék. - -Még egy ideig a hintó felé tartván a vadászat, egyszerre jobbra fordult -s néhány percz mulva alig volt látható a rögtönzött jelenet s újra mély -csend uralkodott. Csak koronként vala hallható egy-egy hangvisítás a -ködborította láthatár mögül. - -Utasaink elindulának, siettek a mint épen lehetett, mert egy közel fekvő -csárdát akartak elérni még aznap. – Alig haladának negyed órát, a bakon -ülő inas az ablakhoz kopogtatván, kezével jobbra mutatott. Kitekintvén a -szabadba, látszott, miként a vadásztársaság, mely azalatt messze terjedő -kört lovagolt át, ismét az országút felé tartott. Sokkal érdekesebb volt -ez újból közelgő jelenet, mintsem az oly vadásznak – milyen Marosi volt, -legfőbb fokra ne csigázza figyelmét. - -Megállapodást parancsolván, feszült figyelemmel nézte, mint jő közelebb -s közelebb a vad roham. Az ebek még mind fáradhatlanul hajtottak, de a -lovasok fölött felhőként emelkedett a már-már tikkadni kezdő lovak -kigőzölgése. - -Az országútat e helyen, mint mindenütt honunkban, hol az utak -járhatlanok, két széles árok köríté, nehogy az, ki kénytelen végig -vergődni rajta, a feneketlenségeket kikerülhesse. Az út felé tartván, -most már majdnem egyenes vonalban a vadászok, Marosi mindinkább -nyugtalanabb lőn, s így szóla: - -– Meglátjuk, hogy menekülnek keresztül e két hatalmas árkon, mert -hosszas vadászat után, fáradt lovakkal, ez kétszeresen veszedelmes -akadály. - -A kutyák az árok szélén megállapodtak s nyomot vesztve, keresték azt ide -s tova futkosva. Mire azonban a nagyobb távolságban követő lovas csapat -elérte volna őket, kiugrasztották az árok medréből a még meglehetős -erővel iramló nyulat. Ez, az országúton keresztül baktatván, mennyire -csak ereje engedé, azon igyekezett, hogy veszélyes üzőinek szemei elől -mihamarabb eltünjön. - -Azon pillanatban, midőn a falka a vadat kiugrasztotta, a lovasok mintegy -gépileg egyszerre hatalmas «Shee ho»-t hangoztatván, elragadtatva a szép -siker által, neki rohantak a felette magas s meredek felhányású ároknak. -Legnagyobb része szerencsésen keresztülugratott, néhányan oldalt -kerestek csapást, melyen tikkadt lovaikkal átvergődhetnének. – Az egyik -vadásznak lova azonban különösen nagy s merész ugrást tett, s leérvén a -magasságból a sáros útra, megsikamlott s oldalt elbukott. A többiek alig -véve észre pajtásuk balsorsát, tovább vágtatának. A ló félig az alatta -fekvő vadászra nehézkedett, s első pillanatban nem volt képes fölkelni -alkalmatlan s veszélyes fekhelyéről. Meglátván ezt Marosi, azonnal előre -küldé inasát, hogy a szerencsétlen baján segítsen, mennyire csak tőle -kitelhetik. - -Mire az inas oda ért, mert csak pár száz lépés volt a közelgő hintó és -bukott vadász között, már talpon volt mind a ló, mind tulajdonosa. Az -elsőbbik megsértette egyik lábát, hogy alig birt lépést haladni, az -utóbbiknak pedig a homlokán ejtett seb vérzése, egész arczát elborítá. - -– Ide küldött uram, ki maga is ide siet, hogy szolgáljak nagyságodnak, – -szólítá meg az inas a vérbe borult vadászt. - -– Köszönöm, barátom, fogja meg csak lovamat, majd megtörlöm sebemet s -bekötöm kendőmmel. - -– De hogyan is lovagolhatnak ily időben s ilyen helyeken oly sebesen. Jó -az isten, mert csak egyiköknek lett baja, nem csodálnám, ha vagy három -kitörte volna a nyakát. - -A vadász nem igen ügyelt az inas okoskodásaira, hanem mint lehetett, -bekötvén sebeit, lova kantárszárát megfogva haladott a hintó felé. - -– Most menjünk, hadd köszönjem meg uradnak hozzám való szivességét. - -A nagy zavarban el is felejté a lovas megkérdeni, hogy ki ült a -hintóban, kivel hozta össze a szent-huberti balsors, – hanem a hintó -nyitott ablaka elé állott s csak akkor vevé észre, hogy annak belsejében -nő is foglal helyet – meghajtván magát, így szóla: - -– Bocsánatot, hogy ily szomorú s rendetlen állapotban bátorkodom -megjelenni nagysád előtt, de nem akartam elmulasztani köszönetet mondani -a rögtöni segélyért. – E szavakat mondván, nézte csak meg közelebbről a -hintó belsejében ülőket, s annyira meghökkent, hogy alig volt képes -eltitkolni zavarodását. - -– Talán rosszúl érzi magát? – kérdé Marosi. - -– Épen nem, – csak csodálkozás fogott el, megvallom, mert épen -Kolozsvárt a székesegyház rostélyzatánál állottam, mikor gr. Marosi -Gyula esketése történt Dévai Ágnes bárónővel, kikkel – ha nem csalódom – -most szerencsés balsorsom összehozott. Én gróf Zendy Kálmán vagyok, ki -akkor kevés ideig Erdélyben mulattam. - -– Kétszeresen örvendek, hogy az, kinek segíteni akartunk csak – mert -hála az égnek, nem volt segélyre szükség – régi ismerőseim egyike, kivel -ha jól emlékszem, Nápolyban többször találkozánk a követségi palotában. - -– Úgy van, most ugyan egészen más szinezetű, de sokkal kedélyesebb -találkozásunk, mert reméllem, hogy a grófné s férje ily késő este, rossz -utakon s veszedelmes rablókkal telt vidéken nem fog tovább utazni, hanem -tanyánkon meghálnak, mely e helytől alig van negyed óra járásnyira. - -– Azt vélem, jobb lesz, ha férjem nem fogadja el a gróf úr szives -ajánlatát, mert sok alkalmatlanságot szerezhetnénk az uraknak. - -– Korántsem, sőt inkább mi, a régi magyar szokás szerint nagy örömmel -fogadjuk a férfi látogatásokat, s lelkesedéssel női vendéget. Hogy pedig -a grófné mindenkép meg legyen nyugtatva, bátor vagyok előre is -megmondani, hogy már ez idén is több nő tisztelte meg jelenlétével -szerény tanyánkat. - -– Ha nyiltan biztosít, hogy nem leszünk terhökre, elfogadom ön -meghivását, – mondá Marosi. - -– Nemcsak hogy nem alkalmatlanok; de már előre is rendelkezésére adom -istállómat: mert remélem, hogy pár napot a vadászat kellemes -időtöltésének fog szentelni. - -– Már ezt alig fogadhatom el, mert sietünk Pestre. - -– Épen nem sietünk oly nagyon, – szóla a grófné; – ezt csak azért vagyok -bátor említeni, mert tudom, hogy férjem fő mulatságai közé tartozik a -vadászat. - -– Annál jobb, mert így legalább bizton reméljük, hogy néhány napot -nálunk fog tölteni. - -* - -E cserebeszéd után, Kálmán sánta lovát az inasnak adván által, a bakra -ült, hogy kalauz szerepét vállalván, biztos kikötőbe vezesse a fáradt -utasokat. - - - - -XIII. (Az alföldi vadászok tanyája.) - -Mielőtt történetem elbeszélésében tovább haladnék, meg kell állapodnom -pár pillanatra, hogy leírjam röviden azon helyet, hova utasaink -vetődtek. - -A békési vizmentes s legtermékenyebb lapály szivét képző nagy pusztás -birtok közepett fekszik az alföldi vadászok tanyája. Emeletes, -középnagyságú épület, uj schweizi modorban készült nyájas külsejű s -tekintetű. Ha először közeledünk e pusztaságok közepett elrejtett -csendes lak felé, alig képzelhető, hogy falai között s körül annyi lény -cseng bong, mulat a legnagyobb egyetértésben, barátságban. - -Maga a főépület több kisebb szobára van osztva, melyek mindegyikében két -szent Hubert-lovag lakik. Ezeken kivül van nagyszerű étterem s még -nagyobb mulatóterem, melyben tágas, élénk tüzű kandalló körül foglalnak -helyet a mulatók, pihenők esti órákban. - -Ha a ház tetején épült erkélyre megyünk, valóban meglepő kép tárul fel -szemeink előtt. - -A tanyát környező, sürű növényzetű akáczerdő, azontúl néhány rendesen -mívelt kert, a fákkal szegélyzett gazdasági épületek s a vadászok -legfőbb kincsének, lovaiknak pihenő helyei, a messzeterjedő istállók, -képezik a tájkép elejét s legélénkebb részét. A távolabb eső, nagy -szorgalommal mívelt ültetvények s az egész pusztát bekerítő magas -akáczsövények mintegy foglalványát képezik az alattok elterülő kis -világnak. E foglalványon túl terjed, mintegy ködhomályba burkoltan a -mérhetlen lapály, melynek itt-ott kibukkanó tornyai, majorai, -ültetvényei kölcsönöznek némi változékonyságot a tengerhez hasonló -végtelenségnek. A még e vidéken létező roppant terjedelmű ős gyepek -friss zöldje, mintegy ugyanannyi nagyszerű smaragdszinű tavat varázsol a -jól művelt lapály láthatárára, s e látvány legmélyebben fekvő -diszítményét képezi. - -Sokat jártam s éltem az alföldön, de csak mióta többször mulattam e -messzelátón, győződtem meg arról, hogy e végtelen, s unalmasnak látszó -lapály is képes szép tájképet varázsolni szemeink elé. - -Oka ennek részint azon szerencsés pont, melyen a tanya fekszik, mert -körülötte terjed az alföld legmíveltebb része, másrészről azon majorság, -melyről lenézve néhány ezernyi hold síkföld alig észrevehető hiányt -képeznek; az egymástól mértföldnyire fekvő majorok s falvak pedig -összeszorultaknak, szomszédoknak látszanak lenni. - -A messzelátón kitűzött lobogó azt jelenti, hogy a vadászok együtt vannak -és szívesen fogadnak el vendéget. A ház tetejének másik oldalán levő -vészharang, a nem ritkán sürű ködbe burkolt lapályban, elkésett s -eltévedt vadászoknak útbaigazítója, megmentője. - -A házat környező erdőcske, melynek legsürűbb részében van a kopófalkák -lakháza, kellemetes sétányt képez, s az azon túl terjedő s mintegy az -angolkert közepét elfoglaló futópálya a vadászok mulatóhelye, mert itt -egész nap lát az ember uj lovakat érkezni, indulni, próbálni vagy -idomítani. - -A milyen meglepő az ujonnan érkezőre nézve e nagy pusztaság közepett e -csinos s kellemetes környékű vadászlak, ép oly csodálkozást gerjesztő, -sőt mondhatnám nálunk a maga nemében egyetlen – annak belélete. - -Délig mindenki kis szobájában mulat s írás vagy olvasással foglalkozik, -mignem megkondul a reggelihez hivó harang. Alig hangzottak el utolsó -kongásai, az egyes kis hálószobákból kilépnek a lakók és sietnek az -étterem felé, hol összegyülvén, többnyire szótlanul végzik az emberi -test fentartására annyira szükséges kötelességöket. - -Óra eltelte után, megszólal a vadászmester sípja, s e hang hallatára -mindenki elhagyja helyét s elkészülve lóra ül. Néhány percz mulva már az -egész lovas társaság a vadászkastély előtt van összegyülve. Mély -hallgatás uralkodik még, mert részint a békétlen lovak nyugtalansága -igénybe veszi a lovasok figyelmét, részint pedig azon feszült várakozás, -melynélfogva a vadászok izgatott idegzettel lesik a bekövetkezendő -eseményeket. - -E csendet a vad első látása vagy kelése szakítja csak félbe, s egész -szilaj lelkesedéssel kitörő örömmé változtatja annak elérése s -elfogatása. - -Néhány órai künn mulatás s vadászat után, alkonyatkor hazafelé indul a -társaság, a mint kiki bír vagy akar épen. Mert vannak, kik szeretnének -ugyan a sokszor hideg s ködös időben hamar haza jutni, – de lovaik -kifáradása vagy eltikkadása miatt azt nem tehetik. - -S vannak ismét, kik – mindamellett, hogy fáradhatlan vadászlovaik még -sebesen bírnának haladni, nem teszik azt, e pillanatban sokkal többre -becsülvén azon nemes állatot, mely annyi mulatságot, élvet szerzett, -hogysem még túlfárasztani akarnák. - -Végre vannak még, kik nem gondolva semmivel, vágtatva sietnek a tanya -felé; ezek képezik örömét s legszebb reményét a lótenyésztő gazdáknak, -mert sok s jó lóra van szükségök. - -Egymás után hazaérkezvén a lovagok, kiki szobájában mulat esti hat -óráig, mikor ebédnél újra egybegyül a hideg, friss levegő s fáradalom -edzette társaság. - -E lakomának már egészen más jelleme van, mint az előbbinek, mert azalatt -mindinkább kifejlődik a jó kedv s az öröm a sikerült vadászatok, jó -lovak, szép ugratások fölött. - -Itt poharat emel valaki jó lováért, ott szép szeretőért; mások a -társaságért, – barátságért s összetartásért ürítnek serleget. Szóval, ha -nem sokat is, de valamicskét mindegyik csak fogyaszt a pezsgőből -előszeretete tárgyáért, s ebből lehetetlen, hogy más kerekedjék, mint jó -kedv, mely néha-néha, ázsiai fajtájú zenészeink búskomor nótái által nem -kissé mozdíttatik elő. - -Este a kandalló körül gyülnek egybe a lovagok s részint kártya, részint -vitázás, beszélgetés vagy olvasással töltik az éjfélig terjedő órákat, -mikor ismét mély csend s béke áll be ez egészen különszerű és szerkezetű -kolostorban. - -E tanyai élet kellemei valóban rendkivüliek; mert ott, hol annyi ember -gyűl össze, kik mind jó ismerősök, barátok, pajtások; lehetetlen, hogy -jól ne érezze magát az, ki még az életet nem unván meg egészen, kedveli -a társadalmi viszonyokat s azon titkos kötelékeket, s barátságróli -művelt fogalmakat, melyek megengedik sőt lehetségessé teszik, hogy annyi -különféle jellemű ember hónapokat tölthet együtt, minden nevezetesebb -súrlódás nélkül. - -Lehetséges pedig ez, mert nemcsak lelkületre, de indulatra nézve is -egyeznek, mert egy czélnak, a vadászatnak, e legférfiasabb mulatságnak -élnek, melynek köszönhetjük egyedül, hogy a mostani ellágyult szokások s -viszonyok közepett, testünk edzett, bátorságunk éber, s nem ritkán -kedvünk, kedélyünk ha nem víg is, legalább kissé derültebb lesz. - - - - -XIV. (Fogadtatás.) - -Kálmán alig ült a hintó bakján, alig mondotta el utasításait a -kocsisnak, – mélázni kezde, s kevés perczek mulva annyira gondolatokba -merült, hogy alig látszott ügyelni mindarra, mi körüle történt. - -Ő egyike volt azon fiatal embereknek, kik nagyon sokat éltek. Ifjúkori -szerencsétlen szerelme csakhamar rendetlen s nem ritkán iránytalan -életmódba sodrotta. Mintegy erőltetve ölt el magában minden oly érzést, -mely talán nemesebbnek vagy költőibbnek látszhatott a mindennapias -kéjelgésnél. Szerencséjére – vagy ha ugy akarjuk, dicséretére legyen -mondva – koránt sem illett össze ez életmód jellemének alapvonásaival, -mert melegen érző szive volt ugyan, de nem kivánt szeretni, azt akarván -elhitetni magával, hogy arra már nem képes többé. - -Nem tartozott azon feslett könnyelműek sorába, kik csak azért olyanok, -mivel már nem tudnak máskép érezni s élni, mert az élet szebb s nemesebb -szinezetét meglátni, felfogni nem képesek. Ő könnyelmű volt, mert ezen -mámor mintegy falat, várerősséget képzett körülötte, mely nem engedé, -hogy azon hiányt, mely létében mutatkozott – a valódi nemesebb érzelmek -nemlétét – éreztesse. Szóval Kálmán egyike volt azon fiataloknak, kik -azért kedvelik a bort, zenét s minden zajos mulatságot, mert őket az -élet valóságától elvonják s nem engedik, hogy föleszméljenek. - -Elmélkedésének főrészét jelenleg a sors azon különös végzete képezte, -melynélfogva most már másodízben hozta őt egybe Ágnessel, kit azelőtt -nem ismert, s kiről alig hallott volt szólani. - -Bemegy Erdélybe, – miért? mert épen nem tudott mit tenni. Lovat próbál, -de pajtásának lovásza késik s ezalatt meglátja Ágnest. Két éve, hogy ez -történt, alig gondolt néha a szép nőre, nem is volt joga Ágnessel csak -gondolati vagy eszményi összeköttetésbe is lépni; s mégis egy vadászat -alkalmával ugyanazon lovon ülve, melyet akkor próbált s későbben megvett -s mely a legbiztosabb s ügyesebb ugrók közé tartozott, elbukik; – -elbukik pedig Ágnes hintójának közelében s kénytelen ismét összejönni -vele; sőt kénytelen Ágnessel – már csak azért is, mert művelt s nyájas -ember – megismerkedni, rajta segítni, közelében maradni. Mindezek mily -prózai elmélkedések s mégis mennyi költőiségnek vetik meg alapját oly -kebelben, melyben a szerelem azóta bár lenyügözve, de megölve még nincs. - -Mind ezen gondolatok zavarban s csak álomként száguldoztak át kebelén. -Nem tudta valóban hogy mit érez és mégsem szabadulhatott azon belső -nyugtalanságtól, mely boldogságot vagy bút, szerencsétlenséget vagy -édent egyszerre varázsol lelkünk elé. - -Szórakozott állapotából Marosi kocsisának kérdései költék fel, melyek -által visszarántva a fellengzőbb eszmék világából az élet valóságos s -igen egyszerű eseményei körébe, – felelt azokra, s a két előttük nyiló -út közől megmutatá a vadászlakhoz vezetőt. - -Megérkezvén, pajtásai közől még senkit sem talált ott, pedig már-már -esteledni kezde. Szobát nyittatván vendégei számára, maga is szobájába -ment, hogy megpihenjen és átöltözködjék. - -Alig nyugodott pár perczig, sebe szerfölött kezdett fájni, szorgalmasan -alkalmazott jégborogatások mégis annyira megszünteték a gyuladást s ez -által a fájdalmat, hogy felöltözve fölmehetett a terembe, várva a majdan -érkezőket s meglependő a társaságot kalandja elregélésével. - -Megérkezvén az egyes vadászok, majdnem mindegyik azon kérdéssel lépett a -terembe: «Hogy érzi magát Kálmán pajtás? s kié azon utazóhintó, mely az -udvaron áll?» Zendy mindkettőre kielégítőleg felelvén, öröm hatotta át a -társaság tagjait, részint mert ez okozta, hogy ily váratlan s kellemes -vendégek keresték fel elszigetelt tanyájukat. - -Mikor elvonultságban bizonyos rendezett s egy alaku foglalkozásnak -élünk, a legkisebb eltérő esemény is kétszeres érdekkel bír. E szerepet -vala játszandó az alföldi vadászok tanyájában Kálmán kalandja, mely már -is kettős érdekű volt, mert szép nővel hozta érintkezésbe szent Hubert -lovagjait. Az egész nagy világban a nők viszik a főszerepet életünk -pályáján; miért ne jutott volna e kedves osztálynak ugyanazon -kiváltságos s érdekes állás e vadászlak falai közepett is? - -Már mind egybe voltak gyülve a vadászok, midőn Kálmán bevezette Gyulát -és nejét. Az elnök, ki már régtől fogva ismerte Marosit, fogadta a -vendégeket s mutatta be egymásután a jelenlevőket. Alig lehet fogalmunk -arról, mily varázserővel birt a szép nő megjelenése e lármás társaság -közepett. Csend lőn s mindegyik, még a legszilajabb is ihlettel hajtotta -meg magát a mai nap hősnője előtt. Kevés percz mulva egyes -csoportozatokra oszlott a társaság, – Ágnes körött természetesen -legtöbben egyesültek s mindegyik sajnálta, hogy nem őt érte ama baleset, -mely Kálmánt részesíté azon szerencsében, hogy a grófnét bevezesse -szerény tanyájokba. Szóval a jelenlevők majdnem mindegyikére különös -kedves benyomást tett az idegen nő külseje s egyszerű modora, melynél -fogva fesztelen s mégis komoly, csendes s mind e mellett mulattató birt -lenni. - -Gyulát az idősebb vadászok mulattaták, – elbeszélvén neki, mint alakult -ez egylet, mint ment a mai vadászat, mily kellemesek az itt tőlt napok? - -Marosi szinte üdülni, fölmelegülni látszott e sok, valóban s nem csak -látszólagosan élő lény között. - -Ebédhez ülvén, az elnök a maga helyét Ágnesnek engedé át, ki látva, hogy -férje jobb kedvű mint máskor, örült mindazon eseményeknek, melyek ily -jótékony hatást gyakoroltak ily rövid idő alatt Gyulára. - -Eleinte nagy csend uralkodott, csak közönyös, mindennapias tárgyakról -volt szó, alig hallatszott itt-ott néhány fentebb hangon folytatott -cserebeszéd. Fölkelvén az elnök s poharat ürítvén a most már csak -esetleg, de annál szivesebben látott vendégekért, mintegy kihirdettetett -a szólásszabadság, mely érzés kettőztetve lőn az alföldi vadászok -zenetársaságának búskomor magyar hangjai által. - -Kálmán csendes volt s lehangolt, csak távolról nézve az élénk -mozgalmakat; – vérvesztése és sebének megújuló gyuladása idegrendszerét -megháboríták s lázas állapotot idéztek elé. Mindamellett erőt vett -magán, s nem távozott beteges állapota daczára is; alig tudák elhagyni -szemei Ágnes bájoló alakját. - -Vajjon a szép nő észrevette-e azt? - -Erre felelni csak annyiban vagyunk képesek, mennyiben bizton hiszszük -hogy a nő tiz udvarló közül is első pillanatra ki tudja ismerni azt, -kire gyakorolt ő legnagyobb hatást; legyen ez udvarló bár a -legcsendesebb s elvonultabb. - -Az elnök felköszöntését többen követték. A fiatalok egyike, kinek -hangjáról meg lehete ismerni, hogy valaha kortes is volt, felszólalt. -Elmondá, hogy az ő tudomása szerint ily alakú vadászegylet csak kettő -volt a világon. Az első a XVI. században Németország őserdeiben alakult, -tisztán oly emberekből, kik megunván az életet és világot, a rengetegben -elvonulva egyedül a vadászatnak éltek kizárólag. E társaság -főrendszabálya így hangzott: A sz. Hubert lovagok tanyája küszöbén nő -nem léphet át soha, mi más szavakkal csak annyit tesz, hogy ők gyülölték -a nőket. Szegény Németország! – A második egylet a XIX. században -alakult a magyar alföld megmérhetlen pusztáin, s ugyanaz, melynek -tagjait most itt egybegyülve látjuk. Ennek fő elvei közé tartozik, -mennyire csak lehet föntartani a vendégszeretet honi szokásait, -kettőztetett hódolattal viseltetvén a női vendégek iránt. Szerencsés -Magyarország! hol mindenféle viszályok, bárminemű események daczára is -fenmaradt a szépnem iránti határtalan tisztelet! – Mindamellett még -eddig kevés nő tisztelte meg jelenlétével tanyánkat. Azon kevesek -egyikét, kit ma szerencsénk van körünkben láthatni – az Úristen éltesse! - -[Illustration: Alig tudák elhagyni szemei Ágnes bájoló alakját.] - -Roppant éljenzés követte e szavakat, mert mindamellett, hogy mindenki -meg volt hatva Ágnes szépsége s kedvessége által, hányan nem gondolták a -társaság tagjai közől, hátha e vagy ama nő ülne itt Ágnes helyett! A -sziv ösvényei s messzeterjedő elmélkedései megmérhetlenek s örökkévalók, -mert bármi alkalomnál fogva is mindig újra meg újra fölélednek. - -Alig hangzottak el a felköszöntés utóhangjai, ismét csend lőn, hogy más -szónokot kisérjenek figyelemmel az egybegyültek. - -E szónok, mindamellett hogy táblabiró volt valaha, valódi lovagias -modorban lepte meg a társaságot. Kimondotta, miszerint itt tanyánkon -alig vagyunk képesek illőleg ellátni vendégeinket, miért is ő ezennel -közelfekvő falusi lakát adja rendelkezésök alá, remélvén, hogy ajánlatát -elfogadják. Hogy pedig ez lehetővé tétessék, ma este teára hivja meg a -társaságot, remélvén, hogy a lovagok közől többen fognak találtatni, kik -égő fáklyával kisérendik a grófné hintaját, megmutatandók, miszerint a -szépnem iránti tisztelet csaknem mindent végbevihet, ha igazán akarunk; -azaz, hogy képesek vagyunk legalább egy időre az éjjelt nappallá, a -megmérhetlen utakat pedig ha nem is símákká, legalább veszélynélküliekké -varázsolni. - -Az egész társaság úgyszólván egyszerre kelt föl, s kijelentvén, hogy -tekintve azt, miszerint a grófné barátjuk kellemes lakában sokkal -kényelmesebben lesz ellátva, mint itt a folytonos zaj közepett, – -felajánlották magukat éji kalauzokúl. - -Ezekután az egész társaság megkérte Marosit, hogy engedjen az -ajánlatnak, s töltsön néhány napot e vadászlak közelében. Eleinte épen -nem akart ráállani, de későbben, mintegy lelkesítve a víg társaság és -szokatlan élénkség által, csakugyan megigéré, hogy két napot itt fog -pihenni. - -* - -Pár órával ebéd után a vadászlak fő ajtaja előtt állott Marosi kényelmes -hintója, – körülötte tíz lovas, mindegyik kezében égő szövétnek. - -Az éji sötéttel merő ellentétet képező fáklyák élénk világa, a lovasok -köpönyegekbe részint playdekbe burkolt alakjai, a prüszkölő s nyughatlan -lovak mozgása az egészet költői s regényes éjjeli jelenetté varázslák, s -a regényes tünemény méltó tárgy vala Rembrandt világhírű ecsetére. - -Kettőztetett volt ennek hatása miután lassan elindulván a hintó, az -egész menet mozogni kezde. Mintha Ágnest a középkor valamelyik -várkastélyából rabolták volna el kalandor lovagok, az ifjú lovagok ép -oly figyelemmel s vigyázattal kisérék hintóját. - - - - -XV. (Lázas állapot.) - -Kálmán nem vehete részt ez éjjeli díszmenetben. Láza annyira erőt vett -rajta, hogy lehetetlen volt fenmaradnia. Nem csoda, ha levertté s mégis -belsőleg izgatottá lőn testileg, lelkileg, mert egyrészt a sebokozta -fájdalmak, másrészről szive és lelke forrongásai hatottak lelkületére. -Kettős megtámadás, mely alatt megtöretni sem puhaság, sem elfajultság -jele, sőt mondhatnám egyedül az érzelmek fogékonyságát bizonyító -legyőzetés. - -Miért nem ugyanaz s egyenlő azon hatás, melyet szép nő látása gyakorol -egyéniségünkre? Miért lehetséges, hogy sokszor feltünő szépségű hölgyek -egész sorozatával találkozunk a nélkül, hogy bensőnk az isteni szikra -által föleleveníttetnék? Mi oka annak, hogy néha megpillantva valamely -nőt, mintegy földöntúli érzelmek, soha nem tapasztalt álmok, szóval -kimondhatlan vonzerő lepi meg lényünket, mely nem engedi meg, hogy csak -pillanatra is, lelkileg legalább, távozzunk attól, kinek látása -mindezeket érezteté velünk? - -Erre felelni csak annyiban vagyunk képesek, mennyiben bizton hiszszük, -hogy a valódi szerelem nem e külsőségekben rejlik, hanem leginkább s -mindenek előtt azon lelki belső érintkezésben, mely megtörténik s -megmarad akkor is, ha attól, kit láttunk, nincs hatalmunkban menekülni. - -Emlékeztetem olvasóimat azon néhány, látszólagosan keveset jelentő -szavakra, melyeket Kálmán akkor ejtett ki, midőn Ágnest a kolozsvári -szentegyház előtt megpillantá. Mily nagy ellentét mutatkozott alig -perczczel előbbi mondatai s azon néhány szó között, melyeket rejtett -kincsként idézett elő lelkének legmélyebb rejtekéből Ágnes első -megjelenése. Ő úgyszólván nem érezte azt, mit mondott, s mégis -kimondotta. – Miért? mert azon pillanatban lelke érzeményei erőt vettek -szokásain, azaz mindazon hiedelmein, melyeket élte zajos folyamának -következtében legbensőbb meggyőződésének tartott. - -Ha talán Kálmán Ágnest először nem mint mátkát, mint oly nőt, kiről -fölteszszük, hogy szive s lelke egész erejével szeret – látta volna meg, -aligha azonnal nem nyilvánul vala mind azon érzelmi ár, mely most -eltakarva az élet zajos forgalma, a képzett külvilág által, nem volt még -eléggé hatalmas túlnyomósságra vergődhetni. - -A sors úgy akarta, hogy ismét találkozzék, sőt hogy megismerkedjék azon -nővel, ki reá első látáskor oly nagy hatással volt. Szive e második -megtámadást már nem állotta ki, mert alig egy pár órai együttlét annyira -fölmelegíté azt, hogy már is keletkeztek ábrándos, homályos érzelmek, -melyek mint megannyi szálak Ágnes létéhez kapcsolák gondolatforgását. -Egy szó, melyet úgy lehet magyarázni, mint azt a szerelem kivánja, egy -pillantás, melynek sugárzata oda lövell, hova mi azt óhajtjuk; mind e -bizonytalan forrongás hatalmas szerelemmé gyuladt volna? Kálmán tehát -nem szeretett még ugyanazon teljhatalmú erővel, mely csak akkor -fejlődhetik ki, mikor viszontszeretetet remélhetünk; de már is szerelmes -volt, mert nem birt többé megválni Ágnes képétől, szavai kedves -hangjától, szemei átható tüzétől. - -Másnap reggel mihelyt Kálmán fölébredett, pajtásai azonnal egymásután -érkeztek, tudakozódván, mint érzi magát? Bármit érzett volna, -mindenesetre csak azt felelte volna, hogy jobban van, mert jobban akart -lenni. Nemde, csak ha rögtön fellábad, nyílt remény láthatni Ágnest, -lehetni vele, habár csak rövid ideig is. - -Egész bizonyossággal nem mondhatjuk, vajjon jól esett-e Kálmánnak, vagy -pedig csak mint szokatlan valami izgatta keblét mindaz, mit még pajtásai -beszéltek. - -Elmondák, mily kalandos volt útjok, a nagy köd által vakítva s a -temérdek fáklya daczára is mint tévedtek el kétszer, s mint vitte az -egész csapatot ennek vagy annak ügyes ötlete ismét az igaz útra. -Elregélék, mennyire mulattatá Ágnest ez éjjeli kalandozás, e körülötte -mozgó rémes, fáklyafénydiszítette lovas csapat élénk forgalma; mily jól -mulattak egész estve; mily szerénységgel s mégis rendkívüli tapintattal -vállalta föl Ágnes a háziasszony szerepét; végre mennyire sajnálják, -hogy tovább, legalább egy hétig nem akar itt mulatni Marosi, s mégis -mily nagy örömük azon fényes kilátáson, melynélfogva a pesti társaság -ily szép nővel fog a jövő télen szaporodni. - -Mindezek hallatára mit érzett Kálmán, azt könnyű megitélni, ha elmondjuk -azon néhány szót, melyeket ez egész elbeszélés folyama közben ejtett. - -– S én nem voltam ott, s talán ma sem lehetek még veletek. - -Szegény, még azt nem merte mondani: «vele», pedig mennyire szerette -volna kiejteni e szép, e sokat mondó, e hatalmas szót, mely lelke -állapotát, szive könyeit árulta volna el. - -A pajtások távozván, csend lőn Kálmán körül, de belvilága annál -viharosabbá vált. – Ugyanazon szoba, ugyanazon négy fal, melyet még -huszonnégy órával ezelőtt kedvelt, szeretett, hol szivesen volt, – most -börtönként nyomta lelkét. Komornyikának örökös unszolásai, melyek nem -engedék, hogy elmélkedjék, mert folytonos jégborogatások által zavarták -elméje folyamát, egyrészről haragra lobbanták már különben is zajló -keblét, másrészről mégis jót tettek, mert úgy látszott, mintha érezte -volna a hű szolga, hogy a minél hamarabbi felgyógyulás urának legfőbb -óhajtása. - -Délfelé Marosi megérkezvén, e szavakkal lépett be Kálmánhoz: - -– Hogy érzed magad? – reménylem, lázad már mulik. - -– Sokkal jobban vagyok; hiszem, hogy délután fölkelhetek s veletek -lehetek. - -– Jobb lesz, ha ma még nyugszol, úgyis rosz idő van; ma aligha lesz szép -vadászatunk. - -Mintha Kálmán a vadászatot, s nem egészen mást nélkülözött volna, -betegen hevervén ágyában. - -– Meglátom, mit mond az orvos. - -– De hogy ne felejtsem megmondani mindazt, mit Ágnes reám bizott. -Kérdezteti, hogy érzed magadat? s nagyon sajnálja, hogy tegnapi -estélyünkben részt nem vehetél, mert csakugyan, ha te nem vagy, e -mulatságot nem élveztük volna. Alig hallott valaha szólani e tanyáról. -Kér, hogy vigyázz magadra, nehogy most csekély bajod komolyabbá váljék. - -– Nagyon köszönöm a grófnénak irántami részvétét. Ha valaki, bizonyosan -én sajnálom, hogy e börtönben kell vesztegelnem, mikor mindenki mulat -körülöttem. - -Marosi szavai világgal értek fel Kálmán irányában. Mily sok képet, -mennyi reményt csatolt ő e szavakhoz, melyek, ha hidegen megfontoljuk a -dolgot, alig fejeznek ki mást, mint műveltségeredményezte mindennapias -érzelmeket, óhajtásokat. - -A szerelmes ember lelkében minden csekélység reményt gerjeszt. Ő mindent -képes felhasználni önjavára; fösvényhez hasonlít az, ki az utczán talált -rongyokat fölszedi, mert azok halmazából kincset remél gyüjteni idővel. -S másrészről, ha hiszszük, hogy valóban viszontszerettetünk: nemde, -minden eseményt ellenségkép állítunk fel irányunkban, – nemde -hidegülést, feledést látunk ott is, hol azt feltalálni talán Diogenes -sem volna képes. – Az emberi természet egyik jellemvonása, hogy mindazt, -mi jól esik, fölépíteni igyekszik, s ha művét felrakta, ha azt -tökéletesnek hiszi, még a lanyha tavaszi szellő érintésétől is félti, -mert érzi, mily kevéssé állandók a kőből rakott paloták, s mennyivel -ingadozóbb természetűek az érzelmek alkotványai. - - - - -XVI. (Az alföldi térségen.) - -A magánylét, a rideg őszi esős idő, a szél süvöltése s azon benső vihar, -mely folytonos hullámzásban tartá Kálmán beléletét, élte leghosszabb s -unalmasabb napjaivá tevék a kalandját követő 48 órát. Mintha soha nem -akarna vége szakadni e kínos órának, reggelnek, délutánnak vagy -éjfélnek, mely őt a felgyógyulás perczéhez közelebb vigye; mintha Ágnes -látása rá nézve új édent, nem ismert paradicsomot nyitott volna meg, -mintha tudta volna, hogy kit ő egyszerre képes annyira megszeretni, -lehetetlen hogy ne viszonozza e hatalmas tiszta érzelmet. - -Azon pillanattól fogva, melyben valakit megszeretünk, melyben szivünk -érzeménye uj világot tár elénk, egészen más szavakkal tekintjük, -mondhatnám figyelmesen vizsgáljuk feldobogó szivünk bálványát. - -Így most is, – Kálmán alig szólhatott egész nap Ágnessel; de mennyivel -többet látott, tudott meg, mint azok, kik őt körülröpkedve e vagy ama -kifejezés, tréfa vagy elménczség által mosolyt vagy más jókedvre mutató -kifejezést csalnak komoly arczára. - -Valamely nőt nem akkor kell néznünk, mikor az körülvéve udvarlók által, -már a neveltség s udvariasság igényeinél fogva is kénytelen nyájas -lenni; gyakran még akkor is, midőn nagyon levert vagy szomorú; kénytelen -nevetni, holott inkább sírni volna kedve; hanem akkor, mikor minden -külbehatástól ment lelke s ennek következtében kifejezése pihen, magába -vonul s felölti természetes belérzeményei alkotta köntösét. - -Ezt téve Kálmán, csakhamar átlátta, hogy Ágnes korántsem oly boldog, -mint minőnek legtöbben hiszik, vagy a milyennek látszani akar. Ágnes -minden egyes elnyomott sóhaja, minden búskomor tekintete egy-egy új -nagyítóüveg volt, melyen keresztül nézve Kálmán, széttépett szivébe -tekintett. Nem tudta ugyan mi bú vagy szomorúság dúlja Ágnes -boldogságát, nem tudta mi tulajdonkép az oka szenvedésének; de arról meg -volt győződve, hogy sokat szenved s hogy azt ügyesen igyekszik -elrejteni. - -Ki figyelemmel kisérte kis történetünket, tudja, hogy ez egyszer Kálmán -tapintata nem csalt, vagyis inkább, hogy Kálmán szerfölött nagy érdekkel -viselteték már ily rövid idő alatt is Ágnes iránt, különben alig bírta -volna jól felfogni s igazságosan megitélni őt. - -* - -Estefelé végre elérkezett az orvos, egyike azon jó kedvű, fáradság s -tapasztalásedzette Esculapoknak, kik a pókot soha nem nézik ugyan -elefántnak, de ha elefántot látnak, azt kereken s minden tétova nélkül -kimondják. - -Alig vizsgálván meg Kálmán baját, azonnal kimondá, hogy nem érdemes még -a holnapi napot is ágyban töltenie; jobb lesz – úgymond – egy kis -szórakozás, ne búsuljon, nem lesz semmi baja. - -Az orvos e szavai után Kálmán majd kiszökött az ágyból; ezt azonban -zsarnoka keményen megtiltá, azt mondván: holnapig csak maradjon -csendesen, pihenjen meg, fiatal urak, tevén hozzá az orvos, ha kis ujját -nyujtja az ember, mindjárt keze után kapnak. Különösen eltiltotta, hogy -egyszerre sokan ne mulassanak szobájában, mert a sok beszéd, felhevülés, -dohányfüst most ártalmasabbak, mint holnap némi rendszeres mozgás. - -* - -Másnap, mintha a mindenható meghallgatta volna Kálmán fohászait, fényes -nap terült el az alföld síkjain. Egyike azon mindent fölülhaladó őszi -napoknak, midőn első pillanatban nem birunk feleszmélni tisztán: vajjon -a tavaszi vagy őszi nap-e az, mely élénkebb keringésbe hozza vérünket és -szebb köntösbe öltözteti e honi lapályt? - -Örömmel nézte Kálmán, mint indulnak pajtásai a falka után, mint -szökdécselnek lovaik, alig várva azon pillanatot, melyben megindulva a -vadászat, lovasaik megeresztendik az őket most zsarnokilag fékentartó -kantárszárakat. Örömmel nézte mondom mindezt, de korántsem bánkódva, -mert mind a mellett, hogy nagyon szeretett vadászni, ez főmulatságai -közé tartozott: nemde természetesnek fogjuk találni, hogy nem bánkódott -akkor, midőn az ő paripája is készen állott, hogy Ágnes látogatására -induljon rajta. - -Csak egy indulatosság okozta érzés létezik az ember keblében, mely képes -fölemészteni, magával ragadni, feledtetni mindent s ez – a szeretet. A -valódi szeretet, nyilvánuljon bár élő lény- vagy valamely nagyszerű -eszmeért: teljhatalmú, és ront s teremt maga körül mindent, mert érzi, -hogy állása annyira nagyszerű s kivételes, hogy tömérdek helyre van -szüksége terebélyes elágazásának. - -Soha oly szépnek nem tetszett Kálmánnak az alföld, mint épen most, mikor -végighaladt e termékeny lapályon, Ágnes felé. Soha Schweicz legigézőbb -hegyei között, soha Nápoly hasonlíthatlanul legszebb öblében csónakázva -nem érezte azt, mit végiglépdegélve egyik mezsgyéjén, a távolban -megpillantva zöld gyeptenger közepett azon tanyát, melynek falai között -Ágnes él most. - -Ki azon tanyát nem látta, melybe olvasóimat vezetendem, annak alig lehet -fogalma az alföldi lakás valódi költőiségéről. Képzeljünk magunknak -végtelennek látszó zöld gyepet, melynek szelid, egymásból eredő dombjai -mintegy örökös hullámzást látszanak kölcsönözni ez eredeti tájképnek. Az -itt legelő ménesek, gulyák s nyájak különféle hangú kolompjainak és -csengőinek vegyületéből származó hangverseny, az egyes pásztorok -sípjainak bús nemzeti nótái elevenítik körülöttünk a láthatárt s -emlékeztetnek arra, hogy élő lényekkel vagyunk körülvéve. E gyep szélén -látunk kis akáczerdőt, melynek sürű s élénk növényzete elrejti a néző -előtt mindazt, mi belsejében létezik. Ez erdő oázokként menedékhelye a -vidék különféle madarainak, melyeknek víg csevegése s játéka az ezeregy -éj meséire emlékeztető kis világot képez a sürűen egymásba folyó ágak -közepett. E kis erdő középpontját alacsony, alföldi modor szerint épült -ház foglalja el, külsejét körülfutó tornácz s ennek elejét eleven sövény -diszíti s teszi kellemessé. Ha a ház küszöbét átlépjük, kellemes érzés -lepi el keblünket, mert bármerre tekintünk, mindenütt műveltség, -kényelem egyszerűséggel párosítva lepi meg szemünket. Az itt-ott elszórt -hirlapok s legújabb könyvek, a kényelmes, pihenésre mintegy felhivó -karszékek, a kandallók élénk lángjai, s mindezeket jellemző tisztaság és -rend, mind megannyi bizonyságai annak, hogy életrevaló emberek lakába -lépünk. - -A házat környező csekély szabad tér nagy ügyességgel virágos kertnek van -felhasználva, melyből a sürű erdőcskén keresztülmetszett út visz az -egészet kerítő eleven sövényig, – mely egyedüli pont, honnét kilátás -nyílik az előttünk elterülő gyepre. - -E nyilás előtt állott épen Ágnes, midőn Kálmán a tanya felé közeledék -használva a szép, meleg időt, sétát tett, megvizsgálandó ideiglenes -lakása környékét. - -Megpillantván Kálmán Ágnest, akaratlanul is vágtatni kezdett s csak -akkor állapodott meg, mikor a sövény mintegy válaszfalként hátráltatá -lova rohanását. - -– Hogy érzi magát a grófnő, a magyar alföldön? – kérdezé, összerántva -feltüzelt lovát. - -– Nagyon jól, – de sokkal inkább örülök annak, hogy a grófot már annyira -felgyógyult állapotban látom. Nem fog megártani a lovaglás? - -– Semmi esetre, az orvos megengedé, hogy a szabad levegőt élvezzem -kissé. Használva ez engedményt, siettem tiszteletemet tenni a grófnénak. - -– Nagyon köszönöm irántam tanusított figyelmét. Nem hiszi, mennyire -tetszik nekem mostani lakásom. Ki hitte volna, hogy e pusztaságok -közepett ily költői falusi lak létezhessék. - -– Nehezen is van mása e tanyának az egész alföldön, annyira ügyesen és -csinosan van rendezve környéke s benső felosztása. - -– Csak mióta itt vagyok látom át, hogy nincs szükségünk nagyszerű -kastélyokra, miszerint boldogok s elégedettek lehessünk. Higyje meg gróf -Zendy, szivesen felcserélném Gerőfalvát e barátságos kies tanyával. - -– Azt még sem volna tanácsos tenni, hamar megbánhatná a grófné e cserét. -Egyedül az ujdonság érzeménye hat oly meglepőleg lelkületére. Noha -igazán mondva, e tanyát soha oly szépnek nem találtam, mint épen most. - -– Az lehetetlen; mert jelenleg itt is, mint mindenütt a világon, -hiányzik a mindezeket élénkítő természet zöldje, viránya. - -– Higyje meg a grófné, a mindenható sohasem teheti díszesebbé e tanyát, -mint a mostani pillanatban – monda Kálmán, mintegy fentebb s -határozottabb hangon. – E szavak után Ágnes megijedve sütötte le -szemeit, mert a nők, bármi szorgalommal látszassanak is kerülni azt, mi -dicséretüket zengedezi, mégis szivesen elnézik, ha a férfiak vétenek -néha-néha e rendszabály ellen. Nem csoda, ha Kálmán e szavakra fakadt, -mert talán sohasem volt Ágnes ily szép, mint épen e pillanatban. Lelke -szenvedései, mondhatnók kínjai, arczának sápadt, búskomor szint s -kifejezést adának, miáltal kettőztetve lőn barna szemeinek s fekete -hajának éjsötét s mégis annyira fényes szinezete, sugárzata. Fekete -selyem útiköntöse hű ecsetként rajzolá termetének karcsúságát, szelid -deliségét. Azon kifejezés pedig, melyben harag, s mégsem rosszalás, -visszautasítás, s mégis bizonyos vonzódás látszott eláradni egyszerre -egész valóján, annyira bájossá tevék, hogy a leghidegebb fontoló kebelre -is aligha nem volt volna hatással. - -[Illustration: – Hogy érzi magát a grófnő a magyar alföldön?] - -Kálmán egy ideig mélyen hallgatva csüggeszté szemeit Ágnesre, s e -pillanatban feledte az egész mindenséget, feledte, hogy vannak Ágnesen -kivül még lények e világon, feledte, hogy az illedelem, a becsület s -férfiasság szabályai nem engedik meg, mikép érzelgésnek adja át magát s -fölfedezze e nőnek mindazt, mit érez, mi lelkét szaggatja s mégis éltető -balzsamként ömlik el szivében – egyedül Ágnesnek élt s őt nézte. - -Mindketten fölrezzenve mélázásukból, első pillanatban alig tudtak szóhoz -jutni. Ilyenkor a szép vagy rút idő, a jó vagy rosz út segítnek rajtunk, -mint olyan tárgyak, melyek taglalásába bocsátkozni nem nehéz, bármily -lelki állapotban legyünk. - -Még tartott a cserebeszéd, mígnem végre Kálmán erőt vett magán, s -észrevevén, hogy e látogatást hosszúra nyujtani sem joga, sem szabadsága -nincs, búcsut vőn s hazafelé indult. - -Mi lassan, mi erőltetve haladott lova, mintha kitalálta s tudta volna -urának legtitkosabb érzelmeit; épen oly nehezen ment most hazafelé, mint -máskor sietve. - -Kálmán nem mert visszatekinteni, mert félt, hogy azon hely látása, hol ő -élte legszebb perczeit élvezte, reánézve tűrhetlen, aggasztó volna. - -S jól is tette, mert a mit láthatott volna, az belső küzdelmeit, lelke -nyugtalan forrongását csak annál inkább élesztette volna. - -Ágnes elbúcsuzván Kálmántól, még egy ideig a sövény mögötti helyén -maradt s nézte, mint távozik a lovas s tulajdonkép még sem látta. Éltünk -folyamában azon kétes pillanatoknak egyike az, midőn szemeink bizonyos -kimért tárgyat látszanak vizsgálni, mig gondolatunk és szivünk -érzeményei zavart, messze elágazó érzelmi mindenséggel lépnek -szövetségbe. – Nem látunk, nem hallunk semmit, de annál többet s újabbat -érez s élvez bensőnk chaoshoz hasonló világa. - - - - -XVII. (Mily szépek álmaink!) - -Marosinak rendkivül megtetszett az alföldi vadászok életmódja. Úgy -látszik, mintha e körülötte uralkodó élénkség jó hatással lett volna -csüggedett lelki állapotára, mintha képes volna felrázni álmaiból azt, -ki ébren nem bírja megőrizni kincsét, azt, kiből az önzés kellemetlen -bús érzete minden szelidebbet s szebbet többé felfogni nem tudó lényt -képzett, faragott. - -Engedve a legalább pillanatnyi vidámabb érzelmeknek, néhány napot -töltött még a tanya közelében, kivált miután átlátta, hogy Ágnest, ha -nem mulattatja is mindez, legalább szivesen s csöndesen tűri. Vajjon -Marosi képes lett volna-e még tekintetbe venni azt, mi Ágnes előtt -kellemes vagy kellemetlen, mi örömöt vagy bút szerez elnyomott -lelkületének, szaggatott szivének? - -E néhány nap Kálmánra nézve rendkívül nevezetes volt, mert megérlelék -mindazon érzelmeket, melyek eleinte keblében csak mint bizonytalan, -mámorhoz hasonló sejtelmek léteztek. Szorgalmasan igyekezett elrejteni, -mondhatnám elfojtani a kitörni akaró lángokat, nehogy megpillantva -azokat valaki, tüzet kiáltson s ez által megsértse szerelme boldogságát. -Ágnes talán máskor inkább mint most képes lett volna mindazt meglátni, -mi történik Kálmán belsejében, keble legmélyebb rejtekében; ő még most -annyira szerette férjét, hogy az ő üdülésén kívül alig volt fogékony más -valami benyomásra. Pillanatig azt hitte, hogy talán mégsem álom azon -előérzet, melynélfogva ő bizton reménylette mindig, hogy férje nem fog -örökké oly hideg, oly meggondolt maradni, milyennek az utolsó időben -mutatkozott, hogy el fog még jőni azon szép időpont, melyben feledve -mindent, mit szenvedett, házastársának első hónapjai fognak föltámadni -újra s tavaszt teremteni ott, hol most hervadást kénytelen látni, -érezni. E két lény tehát, közepette e körültök uralkodó élénkségnek, -szórakozásnak, képes volt álmodni, pedig mily kellemesen, mily szeliden -s mégis nem ritkán mily fájdalmasan! - -Kálmánt az ébredő szerelem, azon érzés, melyet csak láthatlan hatalom -bír előidézni, azon érzés, mely támad s megmarad gyakran akkor is -keblünkben, mikor átlátjuk, hogy az szerencsétlenségünket okozza – -túlvilágba ringatá, s sokszor felrázkodtatá, hogy lássa, hogy élje át a -puszta valót, a viszontszeretet hiányát, a legcsekélyebb reménynek -vesztét, elolvadását. - -Kálmán álmai mégis mily szépek voltak! mert ki azon erővel szeret, mely -tisztán keblünk legmélyebb forrásából fakad, az remél akkor is, midőn -még alig lehetséges, hogy történt legyen valami, mi reményt -gerjeszthetne, – az remél akkor is, mikor minden jelenség, minden -megtörtént, mi azt látszik bizonyítani, hogy ügye elveszett s hogy azon -szív, melyhez szólani mert, ránézve márványként néma és hideg. - -Mily kár, hogy annak keble, kit megszeretünk, nincs kitárva előttünk, -mennyi fájdalom, mennyi kín s gyötrelemtől kiméltetnénk meg, mi sok -élvezet s boldogság birtokába pillanthatnánk sokszor egyetlen kémlő -tekintet által! - -Mert vagy részvétet, vagy közönyösséget szemlélnénk, s akkor érzelmeink -lehetetlen, hogy az ott látottak után nem indulnának meg, nem történnék -az, hogy sokszor évekig egymás közelében élnek oly lények, kiknek -keblökben éledez az egymásérti szeretet hatalmas szikrája, de kik annak -létét hinni sem mernék, annál kevésbé reményleni; s az sem történnék, -hogy azok, kik szivök teljes erejével szeretnek, imádnak, hosszú idő -után egyszerre lerántva a puszta földre a fellengős menyországból, -kényteleníttetnek átlátni, hogy visszaéltek keblök érzelmével, hogy -porba sujtják ma azt, kit még tegnap reményekkel kecsegtettek. - -S mégis jobb talán, hogy nincsen úgy, mint én most kivánom; mert ekkor -vége volna örökre minden költőiségnek s azon bizonytalan reményalkotta, -most kecsegtető, majd aggasztó érzelmeknek, melyek egyedül képezik benső -éltünket. Az örömnek úgy mint a kínnak két szine mutatkozik; az öröm nem -mindig tiszta, a kín pedig nincs mindig megfosztva minden örömtől. - -Mily boldog lett volna Kálmán, ha Ágnes legtitkosabb érzelmeit tudá -vala, azon érzelmeket, melyek e nő keblében nem birtak ugyan még -öntudattá fejlődni, de melyek megvoltak, bármint harczolt is azok ellen. - -Miért örült Ágnes Gyula üdülésén annyira azon pillanatban, melyben -mintegy kénytelen volt átlátni, hogy férjét csak különálló hatalom, nem -pedig nejének szíve birja fölmelegíteni, elevenítni? egyedül azért, mert -tiszta jellemű, jó szivű s kedélyű volt s mert – és ez a főok – Kálmánt -látta. Látod amott ama lelket, ki az ártatlanság öltönyében bolyong a -világban, hogy keresse azt, mi keblében hiányzik, ki bolyong, hogy -kincset találjon, melynek birtoka nélkül nincs üdv, nincs boldogság, – -ki bolyong, hogy fölkeresse a szerelmet. - -Mily veszélyesek s bizonytalanok útai! - -Miután hosszasan ment volna rideg, kopár vidékeken keresztül, magas -sziklafalhoz közeledék, a szikla mintha el látszott volna olvadni s -helyébe virágos kert, az elevenség minden tüneményeivel ékesített éden -támada. Mily jól érezte magát szegény lélek e kertben, mily szép friss -volt minden körülte, pillanatig azt hitte s reménylette, hogy feltalálta -azt, mit hosszú idő óta hiába keresett kopár mezőn, sziklás hegyeken s a -kiszáradt folyamok medrében. Alig hogy kissé otthonos volt ez új -boldogság közepett, alig hogy föl bírta fogni mindazon szépet s -kellemest, mit elébe tár minden egyes bimbó s fűszál, hideg szél kezdé -dermeszteni a körülötte csillogó virányt, s a virágokból kavicsok, a -kavicsokból kövek s ezekből végtére ismét sziklák támadtak, nagyok s -meredekek, mintha el akarnák nyomni, megsemmisítni azon lelket, ki nem -rég még oly boldog s elégedett volt. A lélek a mindinkább közeledő s őt -utolérő sziklák által űzve tovább sietett, a virágos kert körülötte mind -kisebb, a sziklák annál ijesztőbbek lőnek. – S végre tág kapuhoz ért -újra, mely a tömkeleg mérhetlen utaiba nyitott bejárást, a tömkeleg -veszélyes utain túl a most látott s veszni kezdő kertnél sokkal szebb s -fényesebb csillogott. A szegény elkínzott lélek most már nem tudott mit -tenni, szeretett volna átlépni a tömkeleg veszélyes utain, hogy elérjen -egy új boldogságot, de félt az utak veszélyes voltától. Letérdelt s imát -bocsátott a mindenhatóhoz: mentené meg a veszedelemtől s változtatná -ismét virágos kertté a körüle tornyosuló sziklafalakat. S imáját -meghallgatá a mindenható! - -E lélek Ágnes, a szikla, mely egy időre virágos kertté válik, Gyula, – a -tömkeleg a becsület s azon gyenge szálakon még lengedező szerelem, -melyet Ágnes érzett volt Gyula irányában; s e tömkelegen túl az a -csillogó éden – az Kálmán. - - - - -XVIII. (Elválás.) - -Néhány napi mulatás után Marosi csakugyan másolhatlanul elhatározá, hogy -induland. - -Kálmán ezt megtudván, mintha megsemmisült volna, épen oly érzés rezgette -át keble húrjait. Annyira gyengék vagyunk, annyira alávetvék lelkünk -érzeményeinek, hogy ezek előtt mintegy leborulva, szemünk világa, -észbeli tehetségünk minden működése megszünik, eláll. Kálmánt annyira -áthatotta Ágnes képe s lényege, hogy alig volt képes felfogni, átlátni, -miszerint már is el kell válnia, oda kell hagynia szép álmait. Pedig -mily természetes, mily rendszeres volt az, hogy Marosi tovább nem -mulatván a társaság közepett, útnak indult. De Kálmán ezt nem tartotta -természetesnek, nem bírta átlátni, hogy Marosi, mint szenvedélyes -vadász, oly hamar megválhat e szép s kellemes időtöltés szórakozásaitól, -kivált miután ő a nejébe szerelmes. S mégsem merte kérni Ágnest vagy -Gyulát, hogy hosszabbra nyujtsák ottlétök idejét, mert félt attól, hogy -e sürgetése feltünő, alkalmatlan, rendkívülinek látszhatnék. - -Mind hiába! Ágnes elindult! - -Az induló vendégeket tizennégy lovas kiséré mintegy díszmenetet képezve -a lassan haladó hintó körül. – Majd ez, majd amaz nyargalt a hintó -ablakához, hogy néhány szó elmondása által értésére adja a szép nőnek, -miszerint ő is itt van. Csak Kálmán nem mert közeledni, csak ő nem bírt -szólani, mintha görcsös érzés bilincselné le tüdejének erejét, -gondolatinak sokszor annyira rohamos járását. – Úgy irigyelte -mindazoknak kedélyes lelkületét, kik Ágnessel szólani bírtak és mertek. - -Ő szeretett s azok nem, ő nem szólhatott, mert minden szava elárulta -volna benső viharát, el szíve fájdalmait, s hátha mindezért sajnálkozó -mosolynál egyebet nem aratott volna? - -Az országúthoz érvén a díszmenet, megállapodott. Az egész társaság -búcsut vőn a vendégektől s visszafordult. Most már Kálmán is kénytelen -volt közeledni Ágneshez, meghajtani magát s pár szót rebegni. Örömmel s -mégis megtört szivvel hallgatta Ágnes szavait s Marosi köszönetét a -szerzett kellemes időtöltésért. Örömmel, mert mintha másképen szólott -volna a szép nő hozzája, mint pajtásihoz; megtört szívvel, mert most -valósággá vált csakugyan mitől borzadott – az elválás. - -Visszafordulván Kálmán, elereszté lova kantárszárait, s az ki nem térve -az útból, intés vagy utasítás nélkül lépdegélt az annyira ismert úton -végig a tanya felé, míg ura gondolatokba merülten, alig tudta hol jár, -mit érez vagy nem érez. - -Feleszmélvén Kálmán, bensejében kissé világosság, öntudat kezde támadni. -S mi volt az, mit legelőször megérzett, mi leginkább fájt s hatott -lelkületére. A körülötte terjedő pusztaság és csend, – azon végtelenség, -mely nem nyujt nyugpontot sem szemének sem érzeményeinek. - -Ez egészen természetes érzés, annál természetesebb Kálmánnál, ki most -kezdett szeretni új erővel, soha nem tapasztalt hatalommal, mely -legyőzte a zajos mulatságok által edzett közönyösségét, pedig minden -remény nélkül; szeretett, mi még inkább természetessé s jogossá varázslá -érzelmeit. - -Mert ha viszontszeretet boldogít bennünket, akkor mily könnyű távol -lenni szerelmünk tárgyától, hiszen tudjuk, meg vagyunk győződve, hogy ő -ha testileg nem is, szellemileg minden esetre velünk van. A hova nézünk, -a hova lépünk, őt látjuk, vele mulatunk, ő benne s általa élünk. Mily -más annak állása, ki szeret, de tudja, hogy viszontszeretet reá nézve -nem létezik, – az csak addig boldog, csak addig nyugodt, míg szemei azon -alakon csügghetnek, mely reánézve fölér egy élettel, egy mindenséggel. – -Miért? – mert reményli, mert hiszi, hogy minden szava, minden pillantása -új emeltyűje s kimondója annak, mi keblét lelkesíti, hiszi, hogy ha -sokszor, folytonosan s mindig elmondják szemei, elrebegik ajkai azt, mit -nem mer világosan elmondani, kitárni, talán észreveszi az, kit imád, -talán megsajnálja, ez pedig minden támadó szerelemnek egyik alapos -talpköve. - -Mikor Kálmán távozni látta Ágnest, első gondolata az volt, hogy ő is -távozzék, induljon oda, hová szive bálványa menend. Ez nem volt -lehetséges s mitsem segített volna rajta, – sőt talán épen ez által -zárta volna el előtte a jövőnek még ismeretlen ösvényeit. - -* - -Azt mondják, hogy valódi lelkes lovas vadász előtt nincs türhetlenebb, -nincs utálatosabb látvány a fagydermesztette földterületnél. Igaz, mert -akkor vége szakad minden reményének, minden mulatságának, tétlenségnek -kénytelen odaengedni szenvedélye élénk vágyait. S mégis van eset, mely -kivételt szenved, mely lehetségessé, sőt természetessé teszi, hogy a -leglelkesebb vadász is nem óhajt mást, mint fagyot, havat. - -E kivételes lelki állapotban volt Kálmán azt kivánva, bárcsak egy hideg -éjszaki szél sziklává varázsolná e gőzölgő mély, lágy földréteget, mely -néhány nappal ezelőtt, mint legkedvenczebb mulatságainak fő feltétele, -örömét s minden mulatságát képezte. - -Ez északi szél lehetségessé tette volna, mikép ő, mint a -legszenvedélyesebb vadászok egyike, a nélkül, hogy bárki előtt is -feltünt volna, távozhatott s akkor ki tudja, nem találkozott volna-e -hamarabb Ágnessel, nem közelített volna-e inkább végczéljához, melynek -elérése most még a lehetetlenségek közé tartozott. - -Szegény szív, csak tűrj, csak szenvedj, csak remélj – s talán mindez -segít rajtad, s birtokodba keríti a legfőbb boldogságot. – De valóban -szegény, megtört és sajnálatraméltó csak akkor leendesz, ha mindez egy -csalódásokra következő szomorú valósággal fog egyesítni; miután -elvérzettél s kilehelted érzeményeid legszebbjeit. - -* - -Ily gondolatokba merülten érkezett vissza Kálmán a tanyára, – a felső -terembe gyülve találta mind a lovasokat. Lehetetlen volt zavarodását -eltitkolnia annyira, hogy azt egyes jobb pajtásai észre ne vették volna. -Ő azonban lehangolt lelkületét gyógyulni még folyvást nem akaró sebének -tulajdonítá egyedül. - -A lágy időjárás még hetekig tartott s így természetes, hogy Kálmán is -heteket töltött a vendéglak környékén. A folytonos mozgás s egészségének -teljes helyreállítása jól hatottak néhány nap alatt annyira -megrázkódtatott lelkületére. A szórakozás más gondolatoknak is utat -nyitott. Jó kedve visszajött s nem ritkán túlzottnak is látszott. Ő -mindig szorgalmas s ügyes lovas vadász volt, de most kétszeresen azzá -lőn, mert szenvedélye a szívben talált nyugpontot, éltető erőt. – Ki -szerelmes, az kettőztetett erőfeszítésre s bátorságra képes, mert -fensőbb hatalom ragadja el s nem engedi, hogy az ész kicsinyded -okoskodásai lecsillapítsák vére forrongását. - - - - -XIX. (Egy kolostor romjai.) - -Ha azon országúton, mely Marosi gerőfalvi lakása előtt elvezet, éjszak -felé egy mértföldnyire haladunk, jobbra szűk völgy kapuja nyílik meg -előttünk. Ennek mélyéből felénk rohanó hegyi patak sziklaormok által -elszaggattatott habos árja, mielőtt az országút e pontjára épült hid alá -ömlenék, két, hatalmasan ég felé tornyosuló sziklafal képzette szoroson -át kénytelen utat törni magának. - -E völgy annyira szűk, hogy a patak mellett vezető, majdnem egészen -elhagyott úton itt-ott a földomlások miatt alig haladhat egy szekér -veszély nélkül. - -Mintha a polgárosodás világán túllépve a vad természet századok óta -elhagyott határát érintenők, olynemű érzés fogja el a vándort, mikor -lekanyarodva a síma országútról, a völgybe irányozza lépteit. - -Végighaladva az egyenetlen köves úton, akaratlanul is a természet -vadsága s az oldalunk mellett leömlő patak zúgása a közönséges élet -határit túlszárnyaló képekkel tölti meg elménket. Természetessé válik -előttünk, hogy Skóczia hasonjellemű vidékében alig találtatik ember, ki -hitelt nem adna egy rémes árnyvilág jeleneteinek, kinek képzelő -tehetsége elég fogékony ne volna a lelkek, bűvös látványok ismeretlen s -borzalomteljes világával foglalkozni, azoktól rettegni vagy reményleni s -őket másrészről segítségül felhívni vagy kerülni. - -Egy ideig haladva e veszélyes úton, a jobbunkon végignyuló hegyláncz -kissé háttérbe szorul s katlant képez, melynek erdőségszegélyzette -legmélyebb pontját őstekintetű lakház foglalja el. Külseje elhagyott, -régi kolostor jellemű, mit még inkább kiemel a hegy oldalába épült -kápolna, mely most is fennáll s az egész épület balszárnyát képezi. - -A kolostornak többi még meglevő része majdnem az útig nyúlik, a -természet képezte katlan üres része kertnek van felhasználva, az egészet -terebélyes, tekintélyes erdőség sürűje környezi s rejti el a nagy világ -kiváncsi szemei elől. - -Az épület hosszas négyszög, melynek hátulsó része s a kápolnát képző -balszárnya a hegyhez támaszkodik, míg jobb szárnya az útra, előrésze a -kertre néz. Majdnem egészen elhagyatott állapotban korhadoz. Első -tekintetre alig látszik lakhatónak, annyira kellemetlen s a mostani -kényelem és csinosságalkotta eszmékkel ellentétet képező benyomást -idéznek elé vakolatlan falai, roskadozó ajtai s a ház felső emeletének -bagolyfészkekkel telt ablak nélküli szobái. Az egyedül szép, mi az -újonnan érkezőnek feltünik, azon pont, melyen épült a kolostor. A -körülünk ég felé emelkedő erdős hegylánczok, a rohanó patak hófehér -habzása, az ezt környező sziklacsoportozatok s a kép közepét elfoglaló -romszerű kolostor, festészileg érdekes, nagyszerű, búskomor jellemű -tájképet alkot. - -A kertnek egyedüli dísze a friss pázsit s néhány százados tölgy- és -hársfa; ezek tekintete mintegy komolyságra inti a könnyelműt, terebélyes -árnyok pihenésre a fáradt vándort. - -Átlépve e kis téren, ívalaku ajtóhoz érünk, mely kővel kirakott -tornáczba vezet, e tornácz s az abból kinyúló néhány szoba egyedüli -lakható része a nagy épületnek. Ezek belsejét vizsgálva, kettejét a -birtokos lakszobáinak vagyunk kénytelenek tartani, itélve az elszórt -könyvek, ruhák, fegyverek, képek, költői rendetlensége után. – A többi, -ezekkel szomszédos helyiségek, úgy látszik, a cselédség lakását teszik. - -Míg Marosi és neje, elhagyva az alföldi vadászok tanyáját, Pestfelé -utaznak, mi keressük fel ez elhagyott romokat. - -Az ősz – a természet élénkebb szépségeitől megfosztott évszaka még -búskomorabb szinbe ölti a kolostor környékét. Ki először ér e pontra, -mintegy lehetetlennek tartja, hogy mind e szomorúság közepett létezhetik -élő lény, kinek habár ritkán – de mégis támadhatnak élénkebb szinezetű, -kedélyes gondolatai, eszméi; csak elégedetlenség, szomorúság s bú -tanyázhatnak e mohos falak között, e vad vidék völgyében. - -Ha vizsgaszemekkel nézzük, a fölebb említett lakszobák egyikében fel- s -alájáró férfi arczvonásait, aligha helyesnek s valónak nem leszünk -kénytelenek tartani e hiedelmet. - -E férfi egész lényén elégedetlenség, életuntság s a gonoszszal némileg -határos gúnyos arczkifejezés ömlik el. Nem szép reményekkel, nem is víg -s derült képekkel látszott foglalkozni képzelőtehetsége; sőt a bosszú s -harag gúnymosolyba foglalt képe az, melyet látása előidéz. - -E romok birtokosa, kit most ily jellemű arczkifejezéssel találunk -szobájában, nem más, mint régi ismerősünk, Örkényi Béla. - -Két éve, hogy ősei ez elhagyott lakában letelepedett. Miért változott ez -idő alatt egykori élczes, kedélyes jelleme búskomorrá s keserűvé, -tulajdonkép s határozottan senki sem tudta. Rebesgették közelebbi -ismerősei, hogy egy nőveli viszonya következtében lőn ily visszavonulttá -s vaddá; mások egész mesét regéltek, mintha csalódott szerelem, -megsértett hiúság volt volna okozója e rögtöni változásnak. Bárki mit -higyen vagy meséljen róla, mi ismeretségünk első pillanatától fogva -elégedetlen, epés kedélyűnek ismerjük őt s alig tudnók másnak képzelni. - -Fel- s alájárva ilyforma párbeszédet folytatott önmagával: - -– Tehát csakugyan elutaztak, czélom el volna érve e részben. Sajnálom, -hogy Gyula Pestig kiséri, ez mintegy eltérés legalább pillanatnyira azon -úttól, melybe én őt lassankint bevezettem. Terveimre nézve ez -együttutazás veszélyes lehet, mert olynemű jellemre, milyen Marosié, -hely- s levegőváltoztatás nagy hatással lehet. Mit Ágnes régóta nem bírt -elérni, kissé szívesebb és szeretetreméltóbb bánásmóddal most tán -elérheti, s ez, ha mást nem vonz is maga után, mindenesetre ismét hosszú -időre leend képes szilárdítani e nőnek Gyula iránti szerelmét. De -bizzunk Marosi kifáradt, minden költőiségből vagy nagyobb fölindulásból -már kifogyott jellemében. Hiszem s reménylem, hogy most is örvend már a -jövő télnek, mikor majd háborítatlanul s nem kínozva egy nő alkalmatlan -szerelme által, függetlenül s kényelemmel élhet, mitsem gondolva a világ -s ismerősei véleményével. - -Nemde ez azon irány, melyet a nélkül, hogy maga észrevette volna, de -melyre szerencsémre nagyon is fogékony, eléje szabtam? Nemde ő volt az -első, ki elpanaszolta neje bús, feszült eszméi, költői s ábrándos -szerelme okozta házi gondjait, ez által mintegy önmaga adva irányt -gondolatimnak, melyek örömmel találkoznak most s bármikor is egy szép -egyezség felbomlásával, minden szerelmi boldogság semmisülésével. - -Az emberi természet rosszasága leginkább akkor fejlődik, midőn azt, mit -tőlünk a sors vagy az emberek szívtelensége megtagadott, mások -birtokában látjuk. Ha nekem nem juthatott osztályrészül boldogító -szerelem, miért birhassák azt mások, vagy ha élvezik, miért ne raboljam -el azt, mitől engem oly hitetlenül megfosztottak? Sokszor mintegy -borzadok önmagamtól, de valahányszor lelkem s kedélyem állapotát -összehasonlítom annak tetteivel, ki mindennek okozója, még jónak és -szelidnek tapasztalom mindazt, mit érzek és cselekszem. - -Nem választhattam jobb tanyát magamnak őseim ez elhagyott lakánál; -valahányszor e romok között fel- s alálépdegélek, úgy érzem, mintha -magam is rom volnék. – Minden, mi költői, mi szép s víg volt, kihalt -kedélyemből, a négy falon kívül nem maradt egyéb e roskadozni nem akaró -testnél; ez megmaradt, hogy megmutassa a világnak, miszerint a test -élhet még, bár kihalt belőle a lélek, megbosszulandó e fél halált. - -Még egy ideig folytatva sétáját Béla, az ablakhoz lépett, mely a háza -előtti kis kertre nyilt. - -– Mily szomorú és zordon időjárásunk, szóla önmagához, – hasonlít szívem -állapotához. Meg fogja-e a tavasz változtatni mindezt? teremt-e életet -ott, hol most halotti csend uralkodik? Vajjon felenged-e akkorára lelkem -is? alig hiszem, hogy az évek óta dermedő jégréteg oly rögtön olvadásnak -indulhasson. - -E pillanatban a kert roskadozó kapuján izmos öreg parasztember lépett be -s egyenesen a ház ajtaja felé tartott. - -Béla megrántva a csengetyűt, belépő inasának parancsolá, hogy tudná meg, -mit akar az idegen. - -Kis idő mulva a visszatért legény ily választ hozott: - -– Szolgálatot keres, erdőcsősz volt s mostani urát odahagyta, mert nem -tud egyezni feljebbvalóival. - -– Kinél szolgált? - -– Itt a szomszédban N. uraságnál. - -– Mondd meg neki, hogy nincs nálam üres hely. - -– Azt úgyis tudja, csak arra kéri méltóságodat, ha lehetne, ajánlaná őt -gróf Marosinak, mert egyik legkedvesebb csősze nem rég halt meg. - -– Azt nem tehetem mindaddig, míg nem tudom, miféle ember; jól végzé-e -kötelességét, szorgalmatos s józan viseletű-e? - -– Azért kezeskedem, – mond az inas – hogy jó cseléd, az egész -szomszédság olyannak ismeri, józan ember s jó gazda. Családja is van, -lánya pedig legszebb az egész vidéken, nincs párja a székelységen, – -azelőtt oláhok voltak, de már évek óta megmagyarosodtak köztünk. - -– Ne fecsegj annyit, ha visszaérkezik a gróf, majd szólok vele. Ha -lehet, megszerzem számára a megürült állomást. - -* - -– Úgy látszik, a sors intése ez, folytatá Béla, miután maga maradt, – -használjuk fel, talán e csekély körülmény is előmozdítandja terveim -valósulhatását. – Gyulának kedves vadászlakában most nincs felügyelő; – -hátha épen oda teszi ez embert; sokat jár oda, napokat tölt a hegyek -között, élvezve a vadászatot; a csősz lánya hires szépség, miért ne -tetszenék meg Gyulának, miért ne jutna e szerény lánykának ama nagyszerű -szerep, mintegy örökös választófalat képezni Gyula s Ágnes között, – -föllépni, mint a bosszú angyala. A nőknél, alig gondolattávolságnyira -egymástól szerelem és gyűlölség létezik; de gyűlölni hosszasan nem -szoktak, nekik szerelem az életök. – Ágnes szerelem nélkül alig élhet, -erről meg vagyok győződve. - -* - -Mintha jobb kedv ömlött volna el egyszerre e gondolatok után Béla -kedélyén; mitsem gondolva a zordon, szeles idővel, puskát vőn vállára s -kiindulva, egyenesen a hegyes erdőségnek tartott. A jó kedv, valamint a -szomorúság mozgást, változékonyságot óhajt, a mint épen vagy elfojtani, -vagy fesztelenül szabadon kívánja bocsátani keble érzeményeit. - - - - -XX. (Beteg szív.) - -Az előbbi fejezetben említetteket követő napok alatt Béla búskomorabb -volt mint valaha. Az a futólagosan arczán tanyázó jó kedv csakhamar -elenyészett s mintegy visszavarázsolhatlannak látszott. - -Ez természetes; – egyedül a jó indulatú érzelmek s hiedelmek lehetnek -tartósak. Rossz lelkületünk csak pillanatokra szerezhet ferde -magyarázatból fakadó örömöket; – a visszasülyedés az elégedetlenség -örvényébe annál szomorúbb s aggasztóbb, minél hamarabb áll be öntudatunk -legcsekélyebb ébredése vagy tevékenysége. - -Naplójának ez időben irt néhány lapját ha felhozzuk, eléggé világos lesz -előttünk kedélyének állapota s azon habozás, mely kevés időre ugyan – a -jóság angyalának sugallataként átrezgette keble húrjait. - -«Mióta Ágnest nem látom, mióta magányban, úgyszólván az egész világtól -elzártan élek, különös érzelmek fejlődnek keblemben, kettős arczot mutat -lelkületem. Bensőm régi, szeretettől áthatott irányú, ha Ágnes képével -találkozik, – a tavasz viruló ujjászületéséhez hasonló, mintha valami -eddig nem tapasztalt remények fejlenének szemem messze terjedő világa -láthatárán. Szóval mintha szerelem volna az, mi szívem üterének -dobogását kettőztetné. S alig lengi át tavaszi szellő régtől fagyos -szívemet, alig szelidül keblem felizgatott hullámos tengere, támadó -szerelem gyönyörteljes álmaiba ringatva, s megsebzett s elszaggatott -bensőm vihara legott felzúdul egész erejével és szélvész gyanánt elsepri -mindazt, mit költőiségem zsenge viránya előidézett, hátrahagyva az -elkeseredés rémképekként reámnehezkedő emlékezetét, melyek évek óta -ássák alá lelkem alapját. - -Keblem e szelid s vad, szóval – e kétféle iránya mint egyesülhet egy -egészszé? - -Csak úgy, ha azon úton haladok tántoríthatlanul, melyen elindultam -akkor, midőn először hallottam Gyula és Ágnes régi emlékezetimet -feltámasztó s épen ezért sebző nyilakként felém repülő – boldogságuk -minden egyes sóhaját. Nemde ha ez megsemmisül, lehet egyedül reményem, -hogy fejlő szerelmem viszonosság által valódi édenné válhassék? mi -nagyszerű volna ennek kivitele! Őbenne bosszulva meg kínszenvedéseimet, -vetném meg alapját feltámadásomnak, – Phoenixként fognék e lassankint -élesztett, mindent pusztító lángok közől ujjászületni. - -Te – már elvérzeni akaró szív – csillapítsd életerőd elfolyását, mert -meglehet, hogy nem örökre veszett el az, mi egyedüli boldogságunk, a -szerelem gyönyöre. Pihenj most s engedd, hogy működjék az ész hatalma, -hogy ez erő által letiprott bálványokat azután érzelmeid hatalma által -istenségekké varázsolhassad. - -Miért pazarolják a nők többnyire legszentebb s értékesebb érzelmeiket -oly egyénekre, kik azokat sem megbecsülni, sem felfogni nem képesek? -Vagy talán Gyula akármikor vagy akárki ellenében képes volna még érezni -valódi szerelmet? Nemde a világ – mint mondani szokás – eszméi még -inkább sivataggá pusztíták e már természeténél fogva is rideg keblet?» - -* - -Béla e szavai beteg szívnek, a romlás küszöbén álló jellemnek -kifakadásai. Még egyszer fel ügyekszik egyenesedni, mielőtt a rossz -befolyások vas járma alá görbedne. Ha talán e pillanatban tisztán érző -szív, minden idegen behatástól ment, öntudatteljes kebel volna -közelében, s ez világosan kitárná előtte vétkes gondolatfolyását, aligha -meghökkenve nem ügyekszik vala más irányt adni sötét eszméinek s ezekből -eredő cselekvényeinek. De úgy látszik, minden körülmények összeesküdtek, -hogy mind mélyebben sülyeszszék e nemrég még oly tiszta jellemet. -Lehetetlen, hogy a lélek legszentebb érzeményeiben ne sérült volna meg -oly embernél, ki nem természetes hajlamánál fogva, hanem mintegy önmagát -erőltetve támaszt keblében hasonló indulatokat. - -Ágnes, már-már ingadozó édenét elpusztítva, akará Béla azokat -megbosszulni, kik szentségtelen kezekkel rabolták el keble nyugalmát, -szíve legnemesebb érzeményeit. E munkássága közben – mintegy Ágnes -őrangyalául – szerelem támadt keblében az iránt, kit a boldogtalanság -örvényébe akart sujtani; de e szerelem nemhogy szelídebb irányt adott -volna gondolatfolyásának, sőt azt még vétkesebbé tette, mert elfásultan -úgy vélekedett, hogy új szerelem csak ott támadhat, hol az előbbi -gyökerestől ki van irtva. - -* - -Béla régi kastélyának – mint már említettük – egyedül két szobája volt -lakható állapotban. Az első s egyszersmind kisebb háló s dolgozó, a -második rendkívül nagy, ét- s nappali teremül használtatott. - -Az elsőbbik belseje chaoshoz volt hasonló. Mintha kedélye viharos -állapota még butorai rendezésében is nyilvánult volna, oly nagy -rendetlenségben állottak egymás mellett, régi bőrös karszékek, újabb -divatú pamlagok, mindenféle nagyságú asztalok. Itt nyitott -könyvszekrény, amott temérdek ruha terhe alatt görbedező fogas, az ablak -közelében nagy íróasztal, melyen félig beírt papirlapok hevertek -testvéries egyetértésben. - -A falakon különféle jellemű festvények vagy aczélmetszetek s temérdek -részint újabb, részint ószerű fegyver csüngött. - -A roppant nagyságú medvebőrrel takart tágas tölgyfaágygyal szemközt -különösen e czélra készült állványon gazdag aranyfoglalványú festvény -volt elhelyezve, melyet fekete fátyolfüggöny rejtett az itt talán -esetesen megjelenhetők kiváncsi szemei elől. A fátyolon látszó hetes por -azt bizonyítá, hogy ritkán vagy sohasem vonatik félre. - -E fátyolos festvény fölébe ugyanazon állványon még egy kép volt -felakasztva, mely röpülő sátánt ábrázolt, ki körmei között -gyönyörteljesen mosolygó feltünő szépségű hölgy alakot tartott s azt -mintegy magával látszott ragadni. - -Az állvány legtetejére kis papirszeletke volt szegezve, ezen néhány sor -irat s ezek alatt R – betű. - -A második terem hosszas négyszöget képezett, bolthajtása ívekben ért -középen össze, a kertre nyíló négy ablak sürűen egymásbafolyó -rostélyzata igen gyér világot bocsátott ez úgyis már komoly tekintetű -szobába. - -A meszelt falakat Béla őseinek életnagyságú, mogorva tekintetű arczképei -diszíték, – az egyik szegletben roppant nagyságú, zöldszinű, öntött -rézlábakon nyugvó kályha látszott, míg a szoba közepét nehézkes -tölgyfaasztal s körülötte néhány – felette régi, sárga bőrrel bevont s -érczszegekkel kivert karszék foglalá el. - -Két héttel körülbelől azon időpont után, melyben először ismerkedtünk -meg ez elhagyott kolostorral, Bélát e nagy teremben találjuk. - -Kezében franczia dolgozatú pisztoly volt, melylyel a többi festvények -között czélpontul szolgáló s emberi alakot ábrázoló egyik képre -irányozva, egymásután golyókat röpíte annak testébe, mindig szíve táját -találván. - -[Illustration: Kezében franczia dolgozatú pisztoly volt.] - -Alig folytatá ez időtöltést egy ideig, midőn kocsirobogás zavará -munkálkodásában. - -Egy hintó megjelenése – azt vagyunk kénytelenek hinni – a -legrendkivülibb esetek közé tartozott e búskomor falak között; mert alig -hajtott be az udvarra s már is a ház minden élő lénye, Bélát kivéve, -úgymint inas, szakács, kocsis s néhány mérgesen csaholó eb vette körül a -könnyű kis falusi fogatot. - -– Itthon van-e uratok? – kérdé a kocsiról leszálló, nagy bundába burkolt -férfi, az őt körülállóktól. - -– Mióta gróf úr – mert az érkező nem más, mint Marosi volt – e vidékről -távozott, urunk alig hagyta el bagolyfészkünket – mondá Béla inasa, -előresietve, hogy jelentse a vendéget. - -Marosi utána indulva majdnem egyszerre lépett be Bélához az őt megelőző -cseléddel. - -– Isten hozott Gyula, már azt véltem nem is jösz vissza hegyeink közé, -annyira késtél. - -– Hogy gondolhatsz ilyesmit felőlem, alig vártam, hogy vakandokként -ismét üregembe bujhassak; mind a mellett, hogy utazásom közben jobban -mulattam, mint reménylettem. - -– Mondd el csak, hol s mikép? - -Gyula elregélé kis kalandját, melynek köszönheté azon néhány élénkebb -napot, melyeket az alföldi vadászok tanyáján töltött. Elmondá mennyire -megtetszett neki ama társaság s mindaz, mit ott látott s tapasztalt vagy -élvezett. - -– Jövő őszre talán te is kirándulsz oda, nemde? kérdé Béla. - -– Nem tartozik a lehetetlenségek közé, ámbár hidd el, hogy ha megszoktuk -a folytonos ugyanazon helyen lételt, alig vagyunk képesek mozdulni, s ha -teszszük is azt, nehezen várjuk s vissza óhajtjuk otthonos, egyformán -rendezett életmódunkat. - -– Csodállak! – te, ki nem rég még oly változékonyságkedvelőnek -látszottál, alig két évi házas élet után már így beszélsz. - -– Mindennek megvan a maga ideje. - -– Hát a grófné hogy van? - -– Nagyon jól, még nincs Pesten, hanem G… grófné falusi lakán akar -mulatni néhány hetet, míg anyja megérkezik, hogy vele együtt menjen a -fővárosba. - -– Nehezen esett-e az elválás? - -– Ismered gyulékony jellemét, annyi bajom volt, hogy sok. Hidd el az is -rossz, ha nem szeretik az embert, de még az is baj ám, ha szerfölött -szerettetünk. Szegény Ágnesre és reám nézve sokkal boldogítóbb volna, ha -felhagyva föllengős érzelgéseivel, az élet egyszerű s valóságos útján -akarna haladni; mily kényelmesen s bántatlanul élhetnénk egymás mellett. - -– Most már én mondom, mindennek megvan a maga ideje. - -– Adja isten! mert mind a mellett, hogy így gondolkodom, nagyon óhajtom -Ágnes boldogságát. – Ily ember akar szerencséssé tenni élő lényt, szóla -magában Béla, ő ki nem képes fölfogni a női szerelmet, s türhetlennek, -alkalmatlannak tartja azt, mit mások legfőbb kincsként megőriznek s -boldogtalanok, ha nélkülözni kénytelenek. - -– Tudod-e Gyula, hogy távolléted alatt is saját érdekedben működtem? - -– Mennyiben? - -– Meghallván, hogy kedvelt vadászlakodban nincs ügyes felügyelőd, -megszereztem számodra a vidék legszorgalmasb erdei csőszét. - -– Ezért nagy köszönettel tartozom, mert a télen különösen sokat akarok -ott időzni; mint hallom, rendkívül nagy számban s gyakran mutatkoznak -farkasok és rókák. - -– E napokban jelentendi magát nálad, s ha kivánod, azonnal beléphet új -szolgálatába. - -– Mi hamarabb, annál jobb, – tavaszig nem mozdulok; csak ha kividúl majd -az időjárás, megyek nőmért, kire reménylem a nagy világ újbóli látása jó -hatással leend. De csak most látom, hogy pisztoly van kezedben – kit -akartál agyonlőni? - -– Most még senkit, – ama függő képet választván czélpontul, gyakorlom -kezem ügyességét, hogy előre nem látható esetekben készen találjon -bárki. - -Alig mondván ezt, kinyitá az ablakot s egy szemben levő fán ülő verebet -lőtt le, Gyula nagy bámulatára, ki mitsem tudott eddigelé barátja e -nembeli ügyességéről. - -– Búskomor lehet eszméid folyama, különben aligha ilynemű szórakozást -választottál volna. Most már kénytelen vagyok elhinni, hogy mindazon -mesék, melyek rólad czirkálnak, mégsem egészen mesék. - -– Miféle mesékről hallottál beszélni? - -– Olaszországban, Bécsben, az ég tudná hol nem játszik azon dráma, -melyben te vagy a fő szereplő. - -– Hadd el e pletykákat, rég elfeledtem mindazt. Hidd meg fele, sem igaz -annak, mit az emberek unalmas óráikban költenek rólunk. - -– Annál nagyobb szerencse reád nézve. - -E szavak rossz hatással voltak Bélára; rövid időre szótlan lőn, s csak -némi erőltetés után kezde újból, de most már egészen közönyös tárgyakról -beszélni. - -Kevés idő mulva ebédhez ült a két barát, arról tanácskozván, mint -töltendik a jövő tél zordon hónapjait. – Mindazok, kiknél a benső -életerő hiányzik vagy eltörpült, mily nehezen ölik az úgy sem hosszú -élet még rövidebb napjait. - - - - -XXI. (A vetés kikelt.) - -Elnémult a nagy természet. - -Hol vannak e pillanatban azon kisebb-nagyobb, látható s láthatlan élő -lények milliárdjai, melyek temérdeksége kölcsönöz sürge életet, -költőiséget e nagyszerű képnek? - -Hova lőn ama különnemű s mégis annyira összevágó, számtalan hang -zengzete, mely álomba ringatja az andalgót s imára tanít? - -Ez imának minden egyes fohásza ugyanannyi köszönet s bámulatteljes buzgó -szózat gyanánt száll föl ama hatalom felé, mely mind e bájos, mind e -megfoghatlan szép rendben egymásból eredő, egymásért élő s egymást -felváltó lényeket teremté, hogy megmutassa mily parányi az emberek -hatalma, mily helytelen s vétkes azok gőgje, kik önműveiket az -isteniekkel összehasonlítják. - -Nincs tehát élet, nincs semmi, a mi üdülést szerezhetne elnyomatott -lelkünknek, mi dermesztett képzelődésünket fel birná melegíteni némileg. - -Az itt-ott megjelenő varjúcsoportok félelmes krákogása mintegy nyiltan -hirdeté azt, mit élő lény soha nem akar hinni; – az enyészetet. - -A mindent magával sodró, hófergeteget korbácsoló szélvész süvöltése -sátánként kerülgeti az emberiséget, hogy elpusztítson minden lehető -szelidebb képet s vad rohamával megsemmisítsen mindent, mi kecsegtetőbb -szinezetű a jelennél. - -A tél halotti leple szállta meg a vidéket, midőn Béla meleg öltönyökbe -burkoltan szánon útrakelt Gerőfalva felé. - -Arczvonalmai még folyvást elégedetlenséget s nyomasztott lelki állapotot -árultak el, mert uralkodott még jó szelleme s nem engedé, hogy ádáz -terveit, most legalább már, siker koronázza. Azon választó úton volt e -pillanatban Béla, melyről még könnyű a visszalépés, kivált miután, mint -hiszszük, kevésbé veszélyes s fáradságos lett volna a jó, mintsem -kitűzött vétkes czélja felé haladni. Igen; de a jó annyira fájt sebzett -szivének, a rosz annyira hizelgett reményének, hogy nem volt képes -engedni öntudata intéseinek. - -Mily szomorú, mily elhagyott volt most Gerőfalva. - -Az érkező akaratlanul e szavakra fakadt, midőn a lépcsőzetre érve a -főajtó felé haladt: - -– Hova lőn e hely élénksége? hova kedvessége? hova minden költőisége? - -Tél szállotta meg a természetet, de fagy s ridegség azok kebleit is, kik -e szép falak birtokosai. - -Nemde úgyvan, nemde ezt látszik bizonyítani e pusztaság, e halotti -csend? - -– De hogy tudok ennyire visszasülyedni? folytatá Béla, midőn benyitva az -ajtót, a tornáczon lépdelt végig. – Senki sincs inkább mint épen én -feljogosítva örülhetni mindazon, mi pillanatokig szomorúan hatott -lelkemre. Ha élet soha nem tér ide vissza. - -A feléje jövő öreg komornyiktól kérdé, itthon van-e a gróf? - -– Nincs – hangzott a felelet. - -– S hol lehet ily borzasztó időben? - -– Künn van a vadászlakban, már két nap óta tartózkodik az erdőségben, -hanem bizonyosnak mondá, hogy ma délre visszaérkezik. Legjobb lesz, ha -méltóságod a nappali nagy teremben várja meg a grófot. Ha megengedi, -hozok kis frissítőt, mert most utazni nem igen lehet kellemes. - -– Nagyon bölcsen, János gazda. - -Béla fölérkezvén, a tágas kandalló pattagó tüze előtt foglalt helyet, -miután nehéz öltönyétől megszabadítá zsibbadt tagjait. - -Alig melegedett kissé fel, s visszajöve János gazda, ezüsttálon -égettbort és csemegét hozván. - -Míg Béla kéjteljesen hörpölgeté a kis pohárkából a hevítő italt s -mintegy erővel jó kedvűnek akart látszani, így szólítá meg a szobában -rendezgető komornyikot. - -– Hát hogy érzi magát, mióta ily elhagyatott a nagy kastély? - -– Rosszul, uram. - -– Talán beteges? - -– Dehogy vagyok beteg – attól még megőrzött az isten, testemnek nincs -baja, lelkem fáj, mióta eltávozott a grófné. Higgye meg méltóságod, nem -lehet képzelni jobb asszonyt; mindnyájan annyira szeretjük, hogy készek -volnánk meghalni érette. Természetes, hogy nehezünkre esik távolléte, -kivált miután tudjuk, mily kényszerítve, mily megtört szivvel vált meg -urunktól, a gróftól. Nem is tudom, mit gondol a gróf, hogy nem tudja úgy -szeretni s kedvelni nejét most, mint az első időben. Elszomorodom, -valahányszor visszagondolok azon szép időre, midőn boldogság s örökös jó -kedv ragyogott uraságunk arczain. De úgy van az a nagy uraknál. Ha már -nagyon jó dolguk van isten kegyelméből, akkor nem tudnak mit csinálni. -Addig fészkelődnek, míg el nem távozik a szerencse; pedig azután egyre -járja a bánkódás. Félek, hogy mindennek nem jó vége lesz. - -Ez egyszerű embernek szivből fakadó szavai kétszeres hatással voltak -Bélára. Érezte, hogy birtokában van nagyrészint azon hatalom, mely -leginkább képes volna Gyulát még más útra vezényelni. Nemde, ő volt évek -óta azon egyetlen ember, ki Marosi körül élt, kire ez hallgatott, kivel -gondolatait közlötte. Tudta, hogy Gyula természeténél fogva jó szivű, -hogy ha vétkezik, csak lelkületének gyöngesége, bizonyos erőtlen -odaengedés a pillanatnyi szeszélyeknek, oka azon bánásmódnak, melylyel -annyira bántja, sérti nejét. Mert ha magunk nem bírunk is szeretni, -legalább ha másoknak irányunkban nyilvánuló szeretetét megbecsüljük, már -is hány seb vérzését nem csillapíthatjuk, gyógyító balzsamot hintve -azokra méreg helyett. - -Habozás fogta el újból Bélát. - -Szégyenpír futotta el arczát János gazda szavai után. - -Mily kedélyesen, mily szívből eredő módon fogta fel ez ember a házaspár -szomorú viszonyát. Bizonyára ha ő rendelkezhetnék Béla hatalmával s -tehetségeivel, más, szentebb czélokra használná fel azokat. - -A szélvész által némileg megrongált, már-már sülyedésnek induló hajót -megragadná, biztos kikötőbe igyekezvén vezényelni azt, hogy megmentse a -rajtalevőket. - -Az öreg hű szolga kétes pillantásokat vetett Bélára, mintha mindazt el -akarta volna mondani, mit öntudata sugallataként akaratlanul érzett a -vendég, – mintha tudta volna, ki az ő urának titokban működő -legveszélyesebb ellene. - -Béla kerülni látszott minden további szóváltást a romlatlan lelkű -öreggel. - -Még harczolt önmagával egy ideig s megérkezék Gyula. Arczkifejezése -rendkívüli, rég nem látott vígságot s az unalom okozta szokott -rosszkedvnek legkisebb nyomát sem tanusítá. - -Azonnal észrevette Béla, hogy ez ember szunnyadozó indulatát valami -esemény felizgatá, sejdítette is, mi lehet az, de bizonyossággal -legalább e pillanatban maga sem akarta hinni. - -– Bocsáss meg, hogy várakoztattalak; de időnk annyira kellemetlen, hogy -kissé késnem kelle. Reménylettem, hogy a déli nap habár csekély ereje -némileg földerítendi egünket. - -– Az ugyan nem történt meg, szólt közbe Béla; hanem arczod sokkal -derültebb egünknél. Rég nem láttalak ily jó kedvben. - -E szavakkal egyenesen támadólag indult Gyula keblének, lázas állapotban -várva, mi leend válasza. Tudta, hogy a felelettől nagyon sok, talán -minden függ. - -– Nem is mondtam volt neked multkori ittléted alkalmával, mily nagy -kincscsel ajándékozál meg, talán akaratod ellenére. - -– Csalatkozol, rendelkezésem alatt nem tudok semmiféle kincset. - -– Néhány hete, hogy – mint tudod – felfogadtam amaz általad ajánlott -erdei csőszt. Többször kijárván, megtudtam, hogy családja is van. Most -elkészülvén lakása, magával hozta lányát. Hidd el annyira szép ő, hogy -csudálatra ragadt látása; alig hihető, hogy füstös kunyhó szalmafödele -alatt ily gyöngy létezhetik. - -Béla e szavak után gondolatokba mélyedve halkan e szavakat ejté: - -– Már késő, a koczka el van vetve – kikelt a vetés. – Gyula ezeket nem -hallá, mert épen akkor távozott s a terem másik szegletében levő -állványra rakta a kezében levő uti tárczát. - -– Tudtam ugyan hogy van családja, de azt nem, hogy annak egyik tagja -annyira feltünő értékű – mondá Béla, ez által mintegy minden gyanut, -mintha ő nem esetleg ajánlotta volna ama szolgát – elhárítandó magáról. - -Béla e pillanatban azon emberhez hasonlíta, ki folyam partján állva, -annak habjaiban látja fuldoklani embertársát; – segély után kiált a -helyett, hogy merész ugrással önmaga ragadná ki a vad elem sima s mégis -halált hirdető karjai közül. Érezte, hogy itt a pillanat, mely talán két -ember sorsa fölött határozhat, de ez okoskodása által: hisz úgy is késő -már, mintegy önlelkülete birószéke előtt mentendő magát, ily modorban -folytatá beszédét: - -– Arról meg vagyok győződve, hogy feltünő szépségű lehet amaz erdei -vadrózsa, különben nem érteném, mint birna elragadni annyira épen téged, -kinek úgy látszott, már alkalmatlanok a szép nők szeszélyei. - -– Hidd el, e lány fölötte különbözik minden nőtől, ki nékem eddigelé -tetszett, nagy hatást gyakorolt reám. E különczsége már is -megfizethetlen kincs. A «toujour perdrix» nem jelszavam. - -– Gondold meg, mit cselekszel; oly nőt, milyen Ágnes, megsérteni vétek, -soha többé jóvá nem tehető hiba. - -– E tekintetben egészen különös fogalmaim vannak, nejeink nem is -kénytelenek megtudni mindent, mi a titok áthatlan leple alatt történik. -Ha ma visszajő Ágnes, mintha mi sem történt volna, úgy leszünk egymás -irányában. - -– Veszélyes játékot űzesz, nem hittem, hogy annyi élv után, még ily -gyulékony természetű lehetsz, de ha már ez lehetséges, miért nem frissül -fel szerelmed nőd iránt. - -– Az a folytonos egyformaság zsibbasztó álmakba ringat. De mennyire -csodálom, hogy épen te szólasz így; nem reménylettem, hogy benned ily -szigorú erkölcsbiróra találjak. - -– Annyira tisztelem nődet, hogy mindent, mi legkevésbé sötétíthetné -boldogsága tisztaságát, teljes erőmből kívántam elhárítni. Különben én -azok közé tartozom, kik azt mondják: ne szavaim, de tetteimből itéljetek -meg. - -– Meglátod, az én tetteimnek sem leend annyira szomorú következménye, -mint te gondolod. - -– Ki mint vet, úgy arat. - -– Már látom, hogy pap lesz belőled, – az mind onnan származik, mert -kolostor romaiban lakol. Ezek elnémítnak benned minden életkedvet s -erőt. - -– Ne hidd, hogy szigorú biró előtt állasz, csak megmondám vélekedésemet. -Másrészről szinte örvendek, hogy lelki s testi tespedésed legalább -pillanatra megszakad s élénkebb vérforgásnak enged helyt. - -* - -Mi úton találjuk Gyulát e pillanatban? - -Azon úton, mely megmérhetlen tömkelegbe visz, és szabadulást alig enged -reményleni. - -Azon úton, melyre könnyelműségből vagy túlfeszített önbizalom által -késztetve annyi férj lép, nem gondolván meg, hogy minden lépcső -ingadozóbbá teszi ama már alig meglevő gyenge szálakból összeférczelt -hidat, mely az üdvvel, a nők szívével köti össze létünket. - -A férfiak e tekintetben megbocsáthatlan szívtelenséget árulnak el -csekély kivétellel. - -Mintha nem egyedül, a hűségnek legtitkosabb vágyainkra s érzelminkre -fektetett alapja volna föltétele két lény házassági kötelékek által -egybefűzött békéjének, boldogságának? - -Ha száz bomladozó házaspár életfolyamát vizsgáljuk, kétharmadánál -kénytelenek leszünk átlátni, hogy a férfiak oka minden -szerencsétlenségnek, s búbánatnak. - -Pedig azt szoktuk mondani: a férfiakat az ész, a nőket a szív -teljhatalma kormányozza. - -A nőknél hiszem, hogy ez így van, – nem is szabad, hogy más legyen -cselekedeteiknek rugója. De épen ezért, ha vétkeznek, inkább menthetők. - -A férfiak ellenkezőleg nem az ész, de a vad indulat minden költőiségtől -vagy mélyebben rejlő érzelmektől megfosztott ösztönének engednek épen -akkor, mikor a szív fejleményei virányát nem zsarnokilag eltiporni, de -ápolni, friss életben tartani volna az összboldogságukat föltételező -kötelesség. - -Sajnálatraméltók mindazok, kiket szerencsétlenség ér. - -De ki önvalóját átengedve az indulatok és szeszélyek bizonytalan -árjának, ássa alá létét s ez által mások üdvét – azt nem sajnálni, de -megvetni egyedüli kötelességünk. - -Gyöngeséget hozunk fel többnyire mentségül. Jellemgyöngeség csak addig -szolgálhat mentségül, míg a szív túláradó érzelméből fakad. - -Gyöngeség, a mely feledteti velünk szelidebb indulatunkat s elölve a -lelkiismeretet, a vad ösztönök szomjának enged, határos a vétekkel s -következményeiben már is mint ilyen jelentkezik. - -Szegény Ágnesnek – ha megsúghatnók, kit szeret s kiért szenvedt annyi -búbánatot évek óta, talán gyógyulásnak indulna beteg szive? talán -fölegyenesednék megsértett szerelme, hogy megvívjon azzal, ki búját -okozta, hogy csillapítsa könyei árját. - -Sebei nem hegedni, de kettőztetett erővel volnának kénytelenek újulni, -ha mindezt tudná. Mert ama szomorú meggyőződés támadna keblében, hogy -nemcsak viszont nem szerettetik többé, de oly lényre pazarolta szíve -legszentebb érzeményeit, ki arra már régóta nem volt érdemes. - - - - -XXII. (Elkéstem.) - -Míg Gerőfalván s az elhagyott kolostorban ezek történtek, addig Pest -egészen másféle arczot mutatott. - -A farsang könnyelmű víg kiséretével, mitsem gondolva a rideg téllel, a -borzadalmas szélvészek süvöltésével, sem a farkasok s rókák -csoportjaival, tanyát ütött a főváros falai között, hogy feledtesse -legalább időre az emberek gondjait, elevenítse a szunnyadókat s mámorba -ringassa az eleveneket, mámorba, mely körülfolyva a szerelem költői -képei által, százszorta édesebb az éberség többnyire leverő valójánál. - -Január hó közepe táján délutáni három órakor két férfit látunk végig -lépdegélni a Váczi-utczán. - -A kisebbik idősebbnek, a nagyobbik egészen fiatalnak látszott, az -elsőbbiknek sok élvezet-előidézte sápadtsága s ránczai s a másiknak ifjú -vérpirította arcza után itélve. - -Karonfogva haladtak egymás mellett, majd e, majd ama bolt rakványait s -az azokból ki- s bemenőket nézegetve. - -Hintó robogván el mellettök, a fiatalabbik feléje pillantott, s köszönté -a bennülőket. - -– Ki volt az? kérdé az idősbik. - -– Y… grófné, első a mult éj tündérei közől, kit ma látunk. - -– Ez nem csoda, mert ha reggeli nyolcz óráig tánczolnak, csak nem -kivánhatjuk, hogy már két órakor ismét talpon legyenek. - -– Nem értem, hogy lehet tánczvigalom után oly sokáig aludni. - -– Engedj meg, ha udvarol az ember s mindenféle eszmékkel, -képzelődésekkel megtölti fejét éjen által, akkor nem csoda, ha az álom -kerüli szemeinket. Látod – én ugyan csendesen nyugszom akár meddig s -akár mikor, ha épen esetleg hozzájutok. - -– De valóban szép volt a mult éjjeli mulatság, – rendkívül jól töltöttem -az időt, különösen a cotillon alatt. - -– Láttam, vagyis hogy igazat mondjak, láttuk, mert Zendyvel együtt állva -s nem tánczolva bámultuk olvadásodat, s mint csüngtek élvezettől -túláradó szemeid szép tánczosnőd bájteljes alakján. - -– Épen itt jő Zendy Kálmán, mindjárt megkérdezem, vajjon igaz-e mindaz, -mit mondasz. Jó reggelt, Kálmán! hogy nyugodtál? - -– Köszönöm, jól, – s jobbját nyujtva mindkettőnek, tovább sietett, azt -adván okúl, hogy sürgős végzendői vannak. - -– Nem tudom mi baja ennek az embernek egy idő óta – folytatá a -fiatalabbik megsemmisült kisérlete után. - -– Kálmánt vagy a szerelem, vagy más valami rendkívüli gond nyomja, az -bizonyos, mert annyira megváltozott, hogy alig maradt hátra árnyéka régi -vígságának, könnyelműségének. - -– E télen még alig mulatott velünk egyszer, a zenét és bort kerüli, -szórakozott, szót sem vált a nőkkel, pedig úgy hiszem többen szívesen -beszélgetnének vele. - -– Savanyú a szőlő. - -– De még maga a tőkéje is, mert azt nem értem, mi bánthat annyira fiatal -embert, hogy így megváltozzék. - -– A felől te még nem itélhetsz, vannak az életnek oly pillanatai, -melyekről csak akkor lehet fogalmunk, ha átéltük azokat, mindaddig -hihetlen s valószinűtlennek látszik. Én nem is kérdezem Kálmánt, hogy mi -baja, mert ismerem őt, s tudom, hogy ok nélkül alig engedi oda magát a -búskomorságnak. - -* - -Míg e két férfi beszélgetve odébb ballagott, addig Kálmán bérkocsiba -ülve s felhasználva a némileg tiszta időt, kihajtatott a városligetbe s -a fasorok közt végig indult. - -Séta közben ilyformán beszélgetett önmagával: - -– Itt legalább magam vagyok, nem bánt senki és semmi. - -Annyira fel vagyok izgatva, mióta Ágnes képe nem akar többé távozni -lelkemből, annyira érdeknélküli minden, mi körülfog, mióta e nő -szemeinek átható világa örökös nap gyanánt égi fényt gerjeszt -körülöttem, hogy legjobb pajtásaim körében sem érzem magam oly jól s -otthonosan, mint az előtt. - -Már majd két hava, hogy nem láttam őt, nem értem hol késik, nemde -bizonyossággal mondá, hogy Pestre jövend telelni. - -Úgy érzem magam, mintha folytonosan valami hiányzót keresnék, mintha -kincs után sóvárognék, melynek birtoka egyedül képes boldogítni; mintha -hatalom áradna Ágnes majdani ittlétéből, mely eléggé erős leend új -fénynyel diszítni életem eddig kopár s zavart ösvényét. - -Most egyedül jól érzem magamat, elszigetelten mindentől. - -Gondolatim ilyenkor tovább s ismét tovább röpdesnek a képzelődések -hullámzó árjain, mitsem gondolva a szomorú valóval oly képeket -teremtnek, melyek új, legforróbb óhajtásomat valóként kápráztató világba -tesznek által. - -Azt mondják, a szerelem a legmagasztosabb, a legboldogítóbb érzet, mely -keblünket lelkesíti. – Szerelem nélkül nincs üdv, nincs élvezet e -világon. - -Ki a nélkül távozik e mindenségből, hogy szívvére magasztosabb -felhevülés által jött volna forrongásba, az nem élt, csak gépként -mozgott kőbálványok között – mert valódi életet csak a szív ereje -teremt. - -S mégis mennyi kínt, mennyi gyötrelmet nem hoz magával a szerelem -bevonulása szívünkbe! - -Alig képzelhető, hogy ha bizonytalanság által gyötörve, reményhagyottan -sínlődünk keblünk fájdalmai közepett, hogy mindez boldogság- s üdvteljes -létnek vesse meg alapját. – - -A mily mértékben hullámoztatá kedélyét a gondolatok különnemű folyása, -ugyanazon mértékben majd lassúbb, majd ismét sebesebb lőn Kálmán lépése. - -Ki ily állapotban látta volna, bizonyára nem tartá őt szerelem által -kínzottnak, hanem inkább embergyűlölőnek, életuntnak. - -Ezt látszott bizonyítani leginkább néhány öregebb úr sajnálkozásteljes -mosolygása, midőn e csinos fiatalt ily felizgatott állapotban többször -látták elhaladni magok mellett. - -Ők, kik nyugodalmas séta által akarták egy nemrég elköltött ebéd élveit -kétszerezni, szivaraik minden egyes füstfelhőcskéjét örömtől sugárzó -képpel bocsátván a nagy világnak – alig foghatták meg, hogy létezhet -ember, ki velök ellenkező ily módon élvezi a szabad s tiszta téli levegő -jótéteményeit. - -Pedig mind e megjegyzések daczára még Kálmán sokáig folytatá sétáját, -míglen a testi bágyadtság helyre nem pótolá némileg lelke nyugtalanságát -s egyensúlyt alkota, melynek legközelebbi következménye megállapodás -lőn. - -Órájára pillantván, kocsijába szállott s a Váczi-útra hajtatott. -Kiszállván, mintegy titokteljes utat teendő, gyalog haladott az indóház -felé. - -Kálmán minden gondolatát s tettét, melyek Ágnes képével hozák -érintkezésbe, legnagyobb titokban tartá. - -Miért? mert nem dicsvágy vagy hiúság, nem önzés vagy elbizottság -lelkesíté keblét, hanem valódi tiszta szerelem, kerülve mindazt, mi -legkevésbé árthatna azon nőnek, kit ő mindenek fölé helyezett. - -Alig indult el s a mozdony visító füttyentései jelenték, hogy -megérkezett a vonat. - -– Elkéstem kissé – mondá s kettőztetett léptekkel haladott tovább. - -Az indóház kapujához érve, több érkezőkkel telt hintó robogott el -mellette. Már sötétedni kezdvén, alig lehete meghatározni, kik ültek a -kocsikban. Azt azonban, kit ő várt, Ágnest, észrevette volna – legalább -ez volt hiedelme – még az éj sötétében is. - -A hintókat egymásután sebesen ügető, málhával telt néhány szekér követé, -ezek által akadályozva kénytelen volt időzni Kálmán. Tovább akarván -indulni az indóház belsejébe, földön heverő kis szekrény voná magára -figyelmét. Utána nyulván, fölvevé. Bőrrel bevont csinos szekrény volt -az, az utasok egyikének kezéből sikamlott ki talán a nagy zavar, -idestova tolongás közepett. - -Kezében tartva a szekrényt nézte a kocsiba szállókat, mind ismeretlen, -érdek nélküli arczok. - -Egy ott levő csendőri szolgának akará majdan kézbesítés végett átadni a -talált kincset, de kiváncsisága annyi hatással volt reá, hogy ezt -másnapra halasztá, föltevén, hogy otthon majd megvizsgálja minemű e -szekrény belseje, foglalata. - -Lehangoltan tért vissza most már lassú, kimért léptekkel kocsijához s -elhajtatott. - -[Illustration: Bőrrel bevont csinos szekrény volt az.] - - - - -XXIII. (A szekrény rejtelme.) - -Még ugyanaz nap estvéjén tánczvigalom gyűjté egybe a főváros egyik -palotaszerű termébe az egész társaságot. - -Mintha szorgalmas kertészkezek ápolta üvegház elevenedett volna fel, -mintha a «Les fleurs animées»-k nemcsak csinos párisi kiadásban, de -valósággal szálltak volna alá földtekénkre, oly élénk kedvtől pezsgő, -szép szinekben ragyogó volt az ott együtt mulató női koszorú. - -Víg, derült arczot mutatott legalább mindenki. - -Csak Kálmán volt néma és szórakozott. Alig képzelheté, mint lehet -örvendeni, mint lehet derült kedélylyel vigadni ott, hol Ágnes nincs -jelen. - -Az emberek gyengeségeinek egyike az, hogy csodálkoznak fölötte, ha nem -látszanak mások is ugyanazt érezni, mit nekik önkeblök sugal. Ezek nem -akarják felfogni, mint nem lehet egy értelemben, egy fokozaton velök -társaiknak talán épen ellenkező indulatra vezénylett gondolatfolyása. - -E visszavonultságát, e magábaszállást kettőzteté s örömmel teljesítendő -kötelességévé tevé azon öntudata, hogy mindezt azon lényért szenvedi s -érzi, kit imád. Bizton hitte ezt, s ez a szerelmeseknél a szív -megfoghatlan titkaiból eredő általános hit – hogy Ágnes bár távol tőle, -az érzelmek viszonyosságánál fogva ha nem osztozik is Kálmán -érzelmeiben, legalább öntudatával bír azoknak. - -A hit boldogít. - -Hit nélkül nincs remény, remény nélkül boldogság nem létezhetik. - -Kálmán a hivők sorába tartozott, mert szerelme sokkal tisztább s minden -elfajultságtól mentebb volt, semhogy azt megtagadhatta volna tőle a -mindenhatóság. - -Kálmán remélt, mert hitte, hogy mások szíve épen oly romlatlan, mint -azon szív, mely egyedül Ágnesért dobog. - -Sokáig nézte az előtte hullámzó társaságot. - -Hallgatta az itt-ott ég felé lengő fohászokat, sóhajokat. - -Megleste a szép szemek villanyos játékát, mint lövelnek igéző sugarakat -szívök választottja felé. - -Az a fiatal szépség, élet, szerelem előidézte mozgékonyság s elevenség -lehetetlen, hogy bár pillanatokra is le ne bilincselte volna Kálmán -messze elágazó gondolatait. - -A fényesen világított, nézőkkel tömött termeken keresztülvergődve, -mintegy örömtől sugárzó arczczal az előcsarnokon végig a lépcsőzeten -lefelé induló Kálmán vajjon mit érzett? - -Hogy nincs e fényes körben egy lény is, mely szebb, dicsőbb s -tökéletesebb volna Ágnesnél. - -* - -Másnap reggel az ablakokon gazdagon belövellő napsugarak világa költé -fel Kálmánt. - -Mintha a mult éjjel utolsó érzeményeinek hatalma álmait is áthatotta -volna, annyira nyílt, szenvedéstől ment kedélyt árultak el arczvonásai. - -Talán szép álom utolsó hangjai élénkíték még vére keringését. - -Oh bárcsak örökké álmodhatnánk! - -Így kiáltunk fel sokszor a csalódások búsította élet számtalan -perczeiben. - -Alig jött Kálmán érintkezésbe a szokott mindennapiassággal, csakhamar -újból feltámada búskomorsága. Gépként mozgott s engedett komornyikja -minden egyes mozdulatának, – melyek évek óta ugyanazok, azaz a -megszokottak voltak. - -Hálóköntösben volt végre, kis asztalkához ült, melyen reggelije s az -utolsó hírlapok valának elkészítve. - -Alig foglalt helyet, eszébe jutott a tegnap talált szekrény. - -Egy állványhoz sietve s kezébe vevén azt, vizsgálni kezdé minden -oldalról, mert be volt zárva. - -És vizsgálata közben a lakat felett látszó kis domborúságot vett észre; -kis nyomás után engede a lakat s a szekrény megnyilt. - -Ezüst lemezből csinosan vert uti készület volt annak belsejében; az -egyes kisebb szekrények tetején egymásba folyó betűk voltak láthatók. – -Ezeket értelmezte Kálmán; mily feltünő, mily rendkívüli örömteljes volt -eredménye. D. és A. betűket ábrázolta az ügyes s alig kivehető angol -modorú metszvény. - -Új élet hatotta meg Kálmánt a betűk látására, nem mert szemeinek hinni, -oly fürkésző vizsgálattal csüngtek azok ez ártatlan jeleken. Végre -meggyöződött, hogy lehetetlen csalódnia, mert csakugyan nem mások, hanem -egyedül az említett betűk voltak kivehetők. - -– Tehát Ágnes már tegnap óta itt van, s én nem tudtam ezt! – kiálta fel -mintegy akaratlanul. - -Mily ügyetlen mégis az ember, ha az indulatok árja csak legkevésbé is -kirántja őt az élet már megszokott utaiból. - -– Nemde a mellettem elrobogó hintók egyikében ült ő, s én nem láttam, -szívem nem sugalá jelenlétét. - -Egymás után kezébe vevé a szekrény belszerkezetének minden egyes részét; -Ágnes kezeiben számtalanszor voltak már ezek, ugyanannyi villanyos -összeköttetésbe jutott szive bálványával ez egyes tárgyak -megérintésénél. - -– Délig megtudom, hol lakik, s ma estve meglátom őt! – E szavak -kifejezése leirhatlan, annyira örömtől sugárzó arczczal ejté ki azokat -Kálmán, annyira víg kedvű s elégedett lőn e percztől fogva. - -S pedig mily nagy, mérhetlen távolság létezett még Ágnes látása s azon -boldogság között, mely viszontszeretet által háramlott volna Kálmánra! - -Ki az ész dönthetlen okoskodásira építi szerelme reményinek palotáját, -az nem szeret, legfölebb mások által kiván szerettetni; azt nem tiszta -forrásból fakadó belérzemények, azt egyedül hiúsága vezérli. - -Pár órával e fölfedezés után, Kálmán jó kedvben ugyan, de mégis dobogó -szívvel haladt le a lépcsőzeten az utczák tömkelegébe. - -Korábban és sebesebb léptekkel indult mint máskor, oly emberként, kinek -sok teendője van. - -Ha figyelemmel kisérjük az utczán mellettünk elhaladókat, járásuk, -külsejök s arczvonásaik minőségéből többnyire, habár nem biztos, -legalább ritkán csalékony következtetést hozhatunk foglalkodásaik -jelleméről. - -Kimért, lassú léptekkel, figyelve mindenre, mi körülötte történik, -figyelve szivara hamvára s különösen arra, hogy a mellette elsietők el -ne piszkolják tarka szineket játszó köntösét, halad az utczákon végig a -tétlen naplopó; nem annyira a szabad levegőt élvezendő, mintsem a nagy -közönséget hiúságtól sugárzó megjelenése által szerencséltető. - -A ki rohamhoz hasonló sebességgel, mire sem tekintve s gondolatokba -merülten, az utczaszögleteken másokba ütközik, embertársait majdnem -fellöki, az vagy kereskedő, vagy zongoramester, mindkét faj annyira -ismeri az idő megmérhetlen becsét, hogy mitsem gondolva mindazzal, mi a -nagy világban előadja magát, egyedül hivatásának él, arra gondol, azt -látja maga előtt. - -Szép tiszta idő van: nem fényesen, de sötét szinekbe csinosan öltözött -sápadt egyén tart felénk, lábait, mind a mellett, hogy sárnak még csak -híre sincs, sárczipők fedik, fényes csizmáit a lehető mocsoktól -védendők. Lépése gyors, de mégis kimért, hiszszük hogy dologban jár, de -nem akar sem kifáradni, sem felhevülni; gondolatai bizonyos eszmével -látszanak foglalkozni, mind a mellett szívesen s kegyelettel köszön -mellette elhaladó ismerőseinek. - -Ki az? nem lehet más, mint orvos. - -Hát az a fiatal ember, ki divatosan, de könnyelműen öltözve siet végig -az utczákon? földöntúli hatalom látszik könnyítni lépteit, mosolygó -arcza megelégedést s örömöt árul el, alig veszi észre mindazokat, kik -körülötte hemzsegnek. Ha nem csalatkozunk, ez szerelmes, talán bonne -fortune-t hajhász, vagy légyottra siet? vagy talán csak azért ily -gondatlan járása, mert nem ütött még az óra, melyben találkozni szokott -ama lénynyel, ki egyedül érdekli? - -Mind e kérdésekre bizonyossággal nem felelhetünk, de annyit már is -mondhatunk, hogy azon fiatal ember, ki az itt leírt módon halad végig a -Feldunasoron – Zendy Kálmán. - -Egyik vendéglőből a másikba siet, Marosi grófné után tudakozódván a -kapusoktól s mindegyiktől azt nyerve feleletül: nálunk nem lakik. - -Arczvonásai már-már sötétedni, reményei veszni kezdének, midőn az -utczaszögletek egyikén falragasz költé fel figyelmét. - -Kis papirlapon ez volt nyomatva: - -«Január hó 17-én estvefelé az indóház közelében, veres bőrrel bevont -útiszekrény veszett el. Az azt megtaláló kéretik a szekrénynek a -Széchenyi-tér N. N. ház első emeletében átadására folyó hó 19-dikétől -kezdve bármely napon vagy órában. A kézbesítőnek 50 pengő forint jutalom -ajánltatik.» - -– Itt az én szekrényemről van szó – tehát Széchenyi-tér, N. N. ház első -emelet – lakik Ágnes, induljunk oda s próbáljunk szerencsét. - -A házba érvén, azonnal a kapushoz sietett, s ezt kérdé tőle: - -– Legyen szives megmondani, ki lakik az első emeleten. – Ez alatt egy -ötös bankjegy csuszszant észrevétlenül a jámbor öreg tátongó markába. - -– Sokan, uram, – s alig mondva ezt, egész legenda nevet számlált elé. -Marosi grófné nem volt köztök. - -– Üres szállás nincs? - -– Mind ki van bérelve. - -– Az lehetetlen. - -– Pedig úgy van, ezelőtt néhány héttel kaphatott volna nagysád még -nagyon szép lakást, most kibérelték valami grófné számára. - -– S e grófné nem lakik itt? - -– Nem, – néhány nap mulva fog ideérkezni mint nekem kárpitosa mondá, ki -szobáit butorozza. - -– Köszönöm – mondá Kálmán tovább sietve. - -Mennyivel tudott többet e szerelmes fiatal most, mint ezelőtt egy -órával. - -Talán csak Ágnes cselédsége érkezett meg, s azok egyike veszté el a -szekrényt. - -Vagy itt van már ő is, de nem készülvén el szállása, addig valamelyik -barátnőjénél lakik. - -Ily gondolatokba merülten haladott Kálmán végig a városon, melynek e -percztől kezdve egyetlen pontja bírt érdekkel s költőiséggel irányában; -s e pont – a Széchenyi-tér volt. - - - - -XXIV. (A kúnok.) - -Este a «Kúnok»-at, legjobb eredeti operáink egyikét adták. - -Kálmán majdnem mindennapos volt a szinházban s azt szokott, minden -kivételes érdek nélküli időtöltésnek tartá. - -Ma azonban egészen kiváltságos volt kedélyállapota, midőn a szinház felé -hajtatott. - -Nemde keble izgatott vala, nemde támadtak reménysugarak, habár titkosak -is, melyek környezni látszottak Ágnes képét a láthatáron? - -Ugyanez oknál fogva nem szokott helyére, a casinoi erkélyre, hanem azzal -szemközt a támlásszékek egyike felé irányzá lépteit; nem akarta, hogy -mindazon érzelmeknek, melyeket váratlan szerencse vagy már megszokott -nélkülözés előidézend benne, mások is tanúi lehessenek. Gátat kivánt -vetni minden lehető kérdezősködésnek, mi elkerülhetlen, ha, mit hinni -nem mert, Ágnes megjelen. - -Kálmán elfoglalván helyét a karzaton, kedélye azon különös állapotban -volt, mint mikor szinházba lépve valakit keresni akarunk, a nélkül, hogy -azt mások észrevegyék. Midőn reméljük, hogy találunk valakit, de alig -van elég bátorságunk széttekinteni, nehogy csalódás semmisítse egyszerre -legszebb reményinket. – Alig találjuk helyünket, üvegünket tisztítjuk, -ide s oda, – szóval mindenüvé nézünk, csak oda nem, a hol elrejtettnek -hiszszük ama kincset, melyet ma találni föladatunk. - -Végre elég bátorságra vergődött Kálmán s lassanként azon oldalon -kezdette vizsgálatát, melyen bizonyossággal tudva, hogy nincs Ágnes, -szorgalommal köröztette szemüvegét. - -E diplomatikus manoeuvre-nek kevés percz mulva azon szomorú eredménye -lőn, hogy Ágnes nincs jelen. - -Helyzete azonban még nem volt reményvesztett, mert az előadás fényessége -daczára lehete még néhány üres páholyt látni. - -Nem levén mit keresni a páholyokban, művész lőn Kálmán, azaz -kettőztetett figyelemmel hallgatta a Kúnok feltünőleg szép zenéjét s -élvezte az egyes dalok költőiségét. - -Az első felvonás már majdnem végét érte, midőn a Kálmánnal szemközt levő -páholyok egyikének ajtaja megnyílt s azon Ágnes lépett be egy idősebb -asszony társaságában. - -Kálmán látta érkezni Ágnest, érezte a jelenet hatalmát, mert hideg -futotta át minden tagját s azt forró láz váltotta fel. - -Mintha láthatlan hatalom zavart volna fel ereiben minden csepp vért, -mintha egy felette itéletet hozandó kegyetlen birószék előtt állott -volna, annyi félelmes borzadálytól s mégis örömtől áthatott lőn egész -valója a pillanattól fogva. - -Nem csoda, ha Ágnes látása Kálmánt inkább elragadta, mint máskor. - -Ez természetes, mert egyrészről szerelme, mind a mellett hogy régóta nem -látta azt, kit imádott, az idegeket felizgató hosszas várakozás miatt -is, ugyanazon fokozatban nőtt, melyben fejlődött szomorúságának s -elhagyottságának érzelme. - -Másrészről pedig, mert Ágnes ma szebb volt, mint valaha s megjelenése -annyira feltünő és meglepő, hogy mindenkire nagy hatással, rendkívülivel -volt pedig oly egyéniségre, ki már hetek óta, habár eszményileg csak, de -mégis folytonosan ama szép képpel foglalkozott. - -Testének finom rajzát, violaszín moire antique magosra kivágott ruha -tünteté ki, szegélyei ugyanazon szinű bársonyból készítvék. - -Nyakán violaszin bársony szalag, ugyanaz látszott kezein is, -foglalványokul élénk tüzű gyémánt boglárok szolgáltak. - -Fejét aranynyal átszőtt háromszinű magyar főkötő díszíté, mely alig -birta fékentartani hullámos fekete haja tömöttségét. - -Vállait fehér tibet-köpenyke a köntös szinével egybevágó római izlésű -szegélyzettel fedé s őrzé lehető léghuzam ellen. - -Mily szép, mily fenséges volt e pillanatban Ágnes! - -Szemei nyugalommal s menten minden fesztől futottak végig a körülötte -egybegyült társaságon. - -Körülötte, mondom, mert ez arcz s annak e két szem kölcsönözte -kifejezése Ágnest annyira mindenek fölé helyezék, hogy nem vele együtt, -de körülötte, mint az est királynője körül – látszott egybegyülve e száz -meg száz ember. - -Pillanatra majdnem minden szem akaratlanul is a páholyra volt irányozva, -hiszen minden szépnek, fenségesnek látása kedves az emberiségnek. - -Csak Kálmán nem mert egyenesen odatekinteni, ő volt egyetlen, ki lopva -vetett néhány pillantást amaz elbájoló alak felé. - -Miért? mert a közönség csudálta, – Kálmán pedig szerette Ágnest. - -Az első felvonás után kemény harcz támadt Kálmán keblében. Akart volna -ugyan látogatást tenni Ágnes páholyában, de annyira elfogult volt, hogy -hiányzott bátorsága, mintha saját lábai ellenszegültek volna akaratának, -oly nagy habozás fogta el. - -Végre felkelt s mintegy erőltetve, mitsem tudva s látva a körülte -történő dolgokról, haladott végig az erkélyen s ért szívdobogva Ágnes -páholyának ajtaja elé. - -Mint örökös bú vagy örökös éden ajtaját megnyitandó, tevé reszkető kezét -a kilincsre, hogy szólhasson azon lénynyel, kivel egyedül volt képes -egyesítni képzelő tehetsége a boldogság fogalmát. - -A páholyba lépvén s meghajtván magát így szóla: - -– Jó estét grófnő, hogy érzi magát kis kalandunk óta? - -– Köszönöm gróf Zendy, meglehetősen, de engedje meg, hogy bemutassam -édes anyámnak. - -S az idősebb asszony felé fordulva mondá: - -– Gróf Zendy Kálmán, kiről multkor szólottam volt neked. - -– Gróf úr sokat mulat Pesten? – kezdé Ágnes anyja. - -– A telet itt szoktam tölteni, nyáron által, különösen pedig őszkor, -falun tartózkodom. - -– Egészen az én izlésem szerint él tehát, mert megvallva az igazat, nem -szeretek télen át falun lenni, kivált mióta Ágnes nincs többé honn. - -– A magánylét ellenkezik legtöbb ember természetével, – folytatá Kálmán -– szerencsémre ifjú korom óta mintegy zsarnokilag kényszeríttetém -örökké, bármi csekélységekkel is foglalkozni, mi most sokszor nagy -hasznomra van. - -– Úgy van, – mondá Ágnes, – ki falun nem tud foglalatosságot szerezni, -az halálra unatkozik, kivált ha szomszédságok hiányában nincs társas -élet, mint nálunk Gerőfalván. - -– Pedig nagyon sok szépet hallottam a grófné falusi lakáról, néhányan -pajtásim közül jól ismerik. - -– Igaz, mit művészet és természet képes teremteni, ott meglehetősen -feltalálható. - -E szavak után Ágnes elnémulva, mélázva, búskomor tekintetet vetett maga -elé. - -Kálmán észrevette e szép szemek határozatlan s mégis annyit jelentő -magyarázatát; mint ugyanannyi halálos döfés ismerteték meg vele Ágnes -lelke ábrándjait; férje, Gerőfalva felé lengett keblének minden egyes -sóhaja. - -– A grófné sokáig késett, – már azt véltem, nem is érkezendik fővárosunk -falai közé. - -– Barátnőmnél töltöttem néhány hetet, s ott bevárám édes anyámat, együtt -utazandók Pestre. - -– Higyje meg gróf úr, alig hozhattam ide leányomat, annyira megszokta a -falusi levegőt, hogy nem is kivánt többé résztvenni a társas élet -derültebb szórakozásiban. - -– Tehát csakugyan igazat sugalt sejtelmem, midőn azt mondám imént, hogy -már-már kénytelen valék azt hinni, hogy nem is érkezendik a grófné -körünkbe. - -– Szinte kitalálta az igazat, engedtem férjem és anyám kivánságának, de -csak azon feltétel alatt, hogy kerülendjük a nagyvilág zaját; nem levén -Pesten ismerős, azt vélem, könnyen kivihető e terv. - -– Egészen visszavonulva, a társas élet élénkebb körén kívül kiván tehát -élni? - -– Nemde czélszerűbb s jobb kerülni mindazt, minek birtoka nem gerjeszti -örömre kedélyünket. - -– Némi szórakozás azonban mégis jól esik a léleknek és testnek is, ez -oknál fogva legalább czélirányos volna, ha felkeresné a grófné a -szorosabb s kisebb társas köröket. - -Kálmán e mondata homlokegyenest ellenkezett meggyőződésével s lelke -titkos vágyaival; minden, még a legjobb szívű emberben is megvan az -önzésnek bizonyos megfogható s bocsátandó foka; a szerelem érzete -féltékenységgel határos, lelkiismeretesen őrzi mindazt, mit tulajdonának -mond vagy birtokába kerítni igyekszik. - -– A grófné tegnap érkezett meg, nemde? - -– Az utolsó vasúti vonattal. - -– S most még nem saját, de – ha nem csalatkozom – édes anyja, a báróné -szállásán lakik? - -– Nem levén még kész lakásom, kénytelen vagyok anyámnál tölteni néhány -napot, sok alkalmatlanságot szerezve neki. - -– Megérkezése alkalmával úti szekrényét veszté el, s a megtalálónak -bizonyos jutalmat igért. - -– Úgy van, de meg nem foghatom, hogy tudta meg mindezeket gróf úr, ily -rövid idő alatt. - -– Ennek a története igen egyszerű. Valakit várva az indóházba mentem s -annak kapujában találtam a szekrényt; ma reggel – kénytelen vagyok -megvallani bűnömet – hosszas vizsgálódás után végre sikerült felnyitnom -a szekrényt s a metszvények betűi után itélve azt a grófné birtokának -kellett tartanom. Egyik vendéglőből a másikba sietve, igyekeztem -feltalálni a szekrény birtokosnőjét, ez nem sikerülvén, ma délután -olvastam a falragaszok között hirdetményét, ennek nyomán mentem a grófné -birtokának szállására s tudtam meg, hogy még nem foglalta el azt. S -most, miután tudja, mi könnyen tud meg mindent az, ki sokat jár az -utczán s kinek kevés dolga van, bátor vagyok kérdezni, mikor szabad -kézbesítenem a szekrényt. – Hogy önzőnek ne látszassam, a nyerendő -jutalom mi légyen? – azt a grófné kegyességére bízom. - -– Nagyon örülök s kétszeresen örvendek, hogy e kedves holmim ily biztos -kezek közé jutott; – ha nem restelli, látogasson meg, de csak holnapután -új szállásomon, mert anyámnál még oly nagy a rendetlenség, hogy alig -fogadhatunk látogatásokat. - -– Reménylem azonban később – szólt közbe Dévay báróné – annál többször -leend szerencsém. - -– Ha megengedi báróné – leszek oly bátor. - -Ez alatt újból kezdődvén a zene, csak szakadozva lehete a beszélgetést -folytatni. - -Kálmán mindinkább otthonosnak érzé magát, elfogultsága engede szokott -kedélyességének s alig válhatott meg Ágnes kellemes társaságától. - -Hónapok óta nem volt oly derült s víg kedvű Kálmán, mint ma szinház -után; új világ újult meg előtte s világosan nem eszmélvén, még annak -egyedül csak fényoldalait látta s vette ki. - -A szerelem a nagyítóüvegek leghatalmasbika, de egyszersmind -legveszélyesbike is; a nap sugárait annyira egyesíti, hogy a jótékony -meleg csakhamar pusztító tűzzé képes változni. - - - - -XXV. (Virrad – nemde?) - -Hogy világosan megmondhassuk, mit érzett Ágnes, miután Pesten Kálmánnal -találkozott; hogy vele egyszerre s együtt átélhessük szíve legtitkosabb -fejleményeit, vissza kell térnünk s történetünk fonalát ama pillanatban -felfognunk, melyben Ágnes férje társaságában elhagyta Gerőfalvát. - -Emlékeznek talán tisztelt olvasóim a «Vallomások»-ra, azokból -kiviláglott, miszerint a szegény nő nem birván férje eszméit s irántai -megváltozott viseletét szelidebbé irányozni, mintegy kifáradtan engedé -oda magát Gyula akaratának. - -A sorstól várta mindazt, mit maga nem vívhatott ki. - -Mikor Gyula pillanatnyi szelidebb, vagyis élénkebb felhevülésnek -engedve, elhatározta, hogy elkisérendi Pestig nejét, nagy volt Ágnes -öröme. Női – majdnem általánosan gyulékonyabb jelleménél fogva a kis -engedmény kedélye képzelődései nyomán óriási szint ölte. Már-már azt -vélte, miszerint az elválás perczétől borzadván Gyula, azt a mennyire -lehet késleltetni, sőt egészen eltávolítni igyekszik, – szóval azon szép -remény által kecsegtetve ült hintójába, hogy Gyula Pestre jőve, nem -bírand megválni tőle s ott töltendi a telet. - -E hiedelmében az alföldi vadászok tanyáján töltött ama néhány nap még -inkább megerősíté őt. Nemde úgy látszott, mintha Gyula elhagyva -Gerőfalvát, ez élénk társaság közepett felüdülne, újból felvirulna, hogy -ismét olyanná váljék, milyen volt, mikor még szerelem élénkíté vére -keringését. - -Szegény Ágnes! mily röviden tartók voltak hiedelmei, reményei! - -Mihamar elveszett mindazon szép virány keblében, melyet néhány napi -tavaszi lég idézett elő! - -Csakhamar est lőn körülötte, pedig még alig kezde virradni! - -Vannak emberek, kiket egyedül az ellenkező érzelmek és viselet által -lehet odavinni s olyanná varázsolni, milyeneknek mi óhajtjuk. - -Ezek legtartósabban szeretnek oly nőket, kik szerelmöket megvetik. - -Kedvelik azokat, kik mindenben ellenkeznek velök. - -Újból megszeretik azon lényeket, kiknek szíve távozni, idegenkedni -látszik az övékétől. - -Talán Gyula e veszedelmes, megfoghatlan egyéniségek egyike volt, nem -tudjuk; annyit azonban bizonyossággal mondhatunk, hogy minél kedélyesebb -és szeretetreméltóbb lett Ágnes, s minél több reménynyel kecsegtető -magaviselete, annál hidegebb s megfontoltabb lőn Gyula. - -Képzelhető, hogy midőn barátnőjéhez érve, látta s érezte Ágnes, mi -könnyedén, talán mondhatnók örömest távozott Gyula, hogy keresse fel a -magányt; midőn látta, hogy minden szép reményei mily hamar, mily -egyszerre semmisülének meg, kétszeresen szomorúvá lőn kedélyének már is -annyira lehangolt állapota. - -Sem barátnőjének, sem anyjának szavai nem bírtak elég varázshatalommal, -hogy elszéleszszék mindama rémes árnyakat, melyek körülvevék Ágnes -képzelődéseit; nem bírtak elég hatalommal, hogy megszabadítsák -búskomorságától s a kétségbeesés közelgő pillanataitól. - -De nincs is szó, nincs szív, mely velünk ugyanazt s egyszerre éreztesse -akkor, midőn kényteleníttetünk átlátni, hogy szerelmünkben csalódtunk, -hogy szívünk minden kincsei megvetve porba hullanak. - -Ki ilyenkor felénk jő és szavakkal akarja csillapítani fájdalmunkat, -hasonlít amaz akaratlanul vétkezőhöz, ki égő házat látván, azt vétségből -víz helyett olajjal locsolja. - -Nem az, ki szól hozzánk, de ki velünk látszik érezni, képes hatni, -felfogva elhagyott helyzetünket. Megszánni igen, de biztatni nem mer. - -Ágnes minden mondását, Kálmán látogatása alkalmával a páholyban – amaz -elégedetlenség, búskomorság lengte át. Az egész beszélgetés neme nem -volt olyan, hogy belőle a közönségesnél messzebb terjedő -következtetéseket lehetett volna kivonni, s mégis Kálmán szava lejtése, -szemeinek minden egyes sugárzata Ágnesre különös hatással voltak. - -Mintha tudta s érezte volna, mily szerencsétlen e nő, mintha szánalom s -ennek szomszédja a szeretet nyilvánult volna Kálmán szavaiból, annyira -átjárta Ágnest ez ifjú látása, szava járása, szemei hallgatag s mégis -annyit mondó szavalása. - -Balérzeményei azt sugallák, hogy Kálmán talán első minden lények között, -ki valóban felfogta mindazt, mit ő szenved, első, ki felfogta ezt, -enyhítni birná kinjait szelidebb érzelmei által. - -Virrad – nemde? Ágnes szivétől ezt kérdezhetnők most, s mégis -kénytelenek vagyunk felelni, hogy a felkelő nap első sugárait is sötét -felhők borítják már. - -Ágnes lelkülete nem volt eléggé könnyelmű, sem teljesen reménytvesztett, -semhogy szerelme határozottan elnémulhatott volna Gyula iránt. - -Kálmán irányában a mit érzett, az sejtelem, futólagos képzelődés gyanánt -villant meg agyában. - -Hogy szívéhez érhessen mindennek villanyossága, még arra sem volt eléggé -lehangolt első szerelme, nem eléggé erélyes az, mi most kezdé -csillapítani keble hullámos árjait. - -Ha keblünk – túlemelkedik kissé a szokott hangulaton, azonnal -megkedveli, sőt fölkeresi e változékonyságot, élénkséget. - -Kálmán ez érzelem által vezérelve, szokása ellenére, szinház után nem a -casinóba, hanem az «Angol királynő» termébe ment, – mert tudta, hogy ott -zene leend, a zene pedig kedves volt kissé derültebb kedélyének. - -Alig foglalt helyet az üres asztalok egyikénél s melléje jöve ugyanazon -sápadt fiatal ember, kit nemrég a Váczi-utczában találtunk sétálva piros -arczú, még ifjabb társával; odahagyva ama társaságot, melyben volt, -kereste föl Kálmánt. - -– Ma jól mulattál a szinházban – mondá feléje fordulva mosolygó képpel. - -– Jobban talán mint máskor, de korántsem jól, – tiszteletemet tettem -Marosi grófnénál, miután a vadászatok alatt megismerkedtem vele. - -– A szinházból idesétálva mondá nekem J…, hogy köztetek mulatott néhány -napot, kétszeresen sajnálom most, hogy mint őszkor, nem vadászhattam, -mert csakugyan rendkívül szép nő, ritkítom párját. - -– Ezt magam is mondom, társalgási modora pedig annyira fesztelen s -egyszerű, hogy akaratlanul is jól érezzük magunkat, ha vele mulatunk egy -ideig. - -– Hiszem, noha nem bírom megitélni, mert még soha sem voltam -társaságában, de sokat, talán többet tudok róla, mint mindazok, kik -személyesen ismerik. Ezek következtében kétszeresen érdekes előttem e -nő. - -– Mit tudsz róla, mondd el, egy kis pletyka nem árt. - -– Legérdekesebb s a mostani korban leginkább feltünő, mit róla hallék -az, hogy rendkívül látszik szeretni férjét, mind a mellett, hogy férje -őt egy idő óta hanyagolni kezdi, mi rendkívül nagy hatással van reá, -búsítja és szerencsétlenné teszi. Csak férje akaratának engedve jött -Pestre. Még azt is hallám, de ezt úgy hiszem csak a világ hamis része -költötte – hogy egy környékbeni fiatal ember, ki egyetlen a szomszédok -között, kivel Marosiék találkoznak – neve, ha jól emlékszem, Örkényi – -udvarol a szép grófnénak, sikerrel-e, vagy nem? – ezt nem tudom, de -inkább az utóbbit vagyok hinni, mert különben már híre járna e -viszonynak, – mind a mellett, hogy férjét még szereti. A világ – a mint -magad is igen jól tudod – többnyire a legvalószinűtlenebb alapokra -fekteti okoskodásait s híreit. - -– S ki beszélte neked mindezt? - -– Egy nem rég ideérkezett erdélyi ismerősöm, ki, a mint mondá, csak -mások beszéde nyomán tudta meg mindezeket, mert maga nem jár -Marosiékhoz. - -– Azt vettem észre már első ismeretségem alkalmával, hogy valami nyomja -Ágnes lelkét, néha-néha mintha búskomor szórakozás szállta volna meg -kedélyét; de nem hittem, hogy ily fontos okok képezik e futólagos -jelenetek alapját. - -– Kiváncsi vagyok tudni, vajjon fog-e társas körökben megjelenni. - -– A szerint, mit nekem mondott, kerülve a farsangi örömöket, -visszavonult s ismeretlen kiván maradni. - -– Nagy kár, ámbár ha nincs jó kedve, úgy nem sokat nyerne vele a -társaság. - -– Meg nem foghatom, mint lehet oly asszonyt, minő Marosi grófné, -elhanyagolni annyira, hogy e miatt szenvedés szálljon lelkébe. Azt -vélném, ki ily nő birtokába jutott, rendkívüli szerencsének volna -kénytelen tartani a sorsa kedvezményét. Mindent, mit figyelem, jó kedv, -szerelem elővarázsolhat, egyedül neki hozza áldozatul, szóval azt -hiszem, hogy a legszebb feladatok egyike ily nőért élve, boldogítni őt, -és széppé alkotni mindent, mi körülveszi bájteljes alakját. - -– Csodálom, hogy bírsz ily eseményeken még csak meg is ütődni; nemde -mindennapi dolog az, mit épen most beszéltem; nemde száz meg száz nő, ki -tulajdoninál fogva érdemes volna szerencsés viszonyok közt élhetni, -sinlődik az elhagyottság s feledtség homályában. Az emberek, engedve -pillanatnyi felhevülésnek, mely többnyire csakhamar elmulik, nem bírnak -elég erővel, hogy észszerű felfogása által a női viszonyoknak, oly -életmódot folytathassanak, mely ha nem fellengős, költői szerelemtől -áthatott is, legalább a kölcsönös szeretetnek tegyen eleget. Szóval, -egyik szélsőség a másikat éri életünkben, – ennek gátlására csak -megfeszített lelkierő képesít; ezzel vajmi kevesen dicsekedhetnek, ha -pedig bírják, szándékosan elhanyagolják, vagy hasztalanul elpazarolják. - -– Mindenben tökéletesen igazad van, csak azt sajnálom, hogy ily nemes -lények, mint Ágnes, esnek áldozatul mások könnyelműségének vagy -önzésének. - -– Tekints végig a világon s meg lesz fejtve a rejtély. - -– Még egy ideig különnemű tárgyakról folytatva a cserebeszédet, -búcsúzott egymástól e két jóbarát. - -* - -Kálmán egyenesen haza ment, alig várta, hogy magányban lehesen, hogy -mindazt, a mit hallott, elméjében összefoglalja oly egészszé, mely vagy -reményt, vagy puszta rideg jövőt igérjen álmainak. - -Mindez ő reá szerfölött hatott, részint mert mitsem tudott Ágnes -közelebbi viszonyairól, részint mert annyira szerette Ágnest, hogy az ő -életkörébe vágó minden csekélység nagy érdekű volt Kálmánra nézve, -mennyivel inkább ily fontos események! - -Az első érzés, mely Kálmánt áthatotta, meggondolva Ágnes állapotát, -részvevő szánalom volt. - -Mint olyan ember, ki képes még valóban szeretni, nagyon is fel tudta -fogni a nő szerencsétlenségét, s mindazt, mit férje hanyagolásai s muló -szerelme miatt szenved. - -Ha talán ezeket tudva látta volna először Ágnest, nem szereté vala meg -őt. Annak tudata, hogy férjét még szereti, daczára annak, hogy ez érzés -viszonzásra nem talál már, aligha más irányt nem adott volna -érzeményinek. - -Ő, mikor megismerkedett Ágnessel, benne csak a szép, elbájoló, nem a -szerencsétlen nőt látta; szóval úgy tekinté, mint a külső viszonyoknál -fogva, melyek hiven el szoktak rejteni minden bensőbb színezetet, nézni -lehete – minden mellék okoskodáshoz közelítő eszmék nélkül, egyedül a -külfény által elragadtatva. - -De most már Ágnest szerencsétlennek ismerte, mint oly nőt, kit nem -becsülnek eléggé, kivel méltatlanul bánnak. Megsajnálta őt s valljuk -meg, e pillanattól fogva kétszeresen szerette, mert remény támadt -keblében, minőt eddigelé nem mert táplálni. - -A megvetett szerelem nem lehet tartós, kivált ha mások kecsegtetnek -azzal, mit elveszettnek tartottunk már reánk nézve. - -A nők sokszor, ha nem enyészik is szerelmök, de a megsértett hiúság, az -önbecsülés következtében feledni akarják azt, kit még nem rég mindenek -fölé emeltek. - -S ha feledni akarják azt, kit imádnak s lassankint elpárolog a szív -melege, – lehetetlen, hogy sokáig puszta s rideg maradjon azon szív -környéke, mely örökösen érezni s mások boldogítására volt teremtve. - -A mit barátja azon udvarlóról beszélt, azt első pillanattól fogva nem -hitte Kálmán, s ez természetes; ki Ágnest látta egyszer, át volt hatva -azon meggyőződéstől, hogy e nőnek udvarlója soha, egyedül szeretője -lehet. - -Nemde a férj szerető mindaddig, míg valóban férj? - -Kálmán a jelen percztől fogva egészen más alakban látta mindazon -viszonyokat, melyek szerelmét körülvevék. Mit sem hinni, sem reményleni -nem mert még ezelőtt kevés idővel, azt most valószínűnek tartotta. - -Keble érzeményeit kettőzteték a sajnálat s a magasztosság azon képe, -mely Ágnest, mint olyan nőt állítá képzelődései körébe, ki szereti -férjét, daczára megfoghatlan viseletének, szóval azon öntudat, hogy -Ágnes valóban szíve egész erejével és lelke mindenhatóságával bír -szeretni. - -Égentúli fénytől környezetten látott most mindent, a jövő derült -szinezetű képeivel foglalkozott, pedig néhány perczczel előbb a jelen is -ingadozott lábai előtt. - -Megmenteni s dicsőítni azt, kit más vétkes hanyagsággal mellőz, keserít, -lőn e pillanattól fogva szerelme munkásságának egyedüli feladata. - - - - -XXVI. (Néhány hét Kálmán életéből.) - -Kálmán pontos volt. - -Ugyanaz nap, melyet Ágnes kitűzött, megjelent a szekrénynyel. - -Ágnest honn találta. - -Bármily reménykecsegtette hangulatban indult is Kálmán a Széchenyi-tér -felé, meglátván e tér istennőjét, a szép grófnét, el kezde oszlani -mindazon szép s fenséges, mit képzelődései által segélve a hallottak -nyomán fölépített. Hiányzott lelkületének a bátorság azon neme, mely -eddigelé soha sem hagyta el, ha szép nőhöz közelített. - -Ágnes a zongora mellett ült, midőn Kálmán belépett. - -– Isten hozta! gróf Zendy a pontosságot személyesíti, oly hiven -megtartja igéretét. - -Ezt mondva a kisebb asztalok egyikénél foglalt helyet, s az érkezőt egy -intése által leülésre készteté. - -– Bármit parancsol a grófné, azt híven s a legnagyobb kedvvel -teljesítendem, mennyivel inkább oly teendőt, mely föltételezi, hogy a -grófnét lássam s következményiben megengedi, hogy látogassam. - -– Minden férfi így szól, s ha valóban áldozatot követel életünk sokszor -változékony folyama, akkor elfeledik mindazt, mit igértek volt. - -– Nagyon sajnálom, hogy társaim, kikkel érintkezésbe jött volt a grófné, -ily rossz véleményre jogosíták. - -– Megengedi, ha az életet azon szinekben látjuk, melyekben sorsunk -elénkbe tárja. - -– Reménylem némi engesztelést nyujtand a tapasztalás, mert kár volna már -ily fiatal korban sötét eszméknek oda engedni kedélyünk minden szelidebb -érzeményeit. - -– Csak e meggyőződés volt reám hatással eddig, mennyiben azt tartom, ki -reményleni nem bír, az megszünt élni. - -– Még nem változtak a grófné tervei a kitűzött visszavonult életmódra -nézve? - -– Nem. Oly változékonynak tart ön, hogy mit ma mondok vagy tervezek, már -holnap elfeledem s megváltoztatom? - -– Korántsem, csak azt hivém, hogy a városi élénkebb életmód némi -hatással leend a grófné magányt kedvelő kedélyére. - -– Átéltem mindazt, mi a farsangot széppé s kedvessé varázsolhatja. -Hallom, tegnap is igen fényes tánczvigalom volt. - -– Élénk s rendkívül tartós, általános jó kedv uralkodott. - -– Gróf úr szokott tánczolni? - -– Ritkán, csak ha látom, hogy szükség van reám. - -– Viselete tehát nagyon emberszerető; mert leginkább akkor nem akarnak -tánczolni az urak, ha szükség parancsolja. - -– Egy quadrillet vagy polkát eljárni a legcsekélyebb s említést alig -érdemlő szívességek közé sorozható; nem áldozat, sőt kegyelem s élvezet, -ha a bennünket körző női alakok szépsége s a jó zene élénken harsogó -hangjai által elkábíttatunk. - -– Tehát szereti a zenét. - -– Legnagyobb élvezetnek, leglelkesebb foglalkozásnak tartom. - -– Magam is zene által rövidítem tétlen óráimat. Épen mikor gróf Zendy -érkezett, játszottam néhány régi, igen jó magyar dalainkat. Gyulának -nagyon tetszettek, sokszor s hosszasan hallgatta. - -– Szeretem, hogy a grófné nem veti meg nemzeti zenénket, sőt mint látom, -azt művelni igyekszik. Alig képzelhető, mennyi költőiség rejlik sokszor -legegyszerűbb magyar dalainkban. Minek keressük a franczia romance-t, -mikor annyi magyar van. - -– Úgy van, s mégis mily sokáig hevert parlagon mindama szép eszme és -természeti kincs, melyek csak néhány év óta jutottak napfényre. Búskomor -dalainkat mindenekfölött becsülöm, mert azokban egyszerűség párosul ama -benső ihlettel, mely következménye minden költői felhevülésnek. - -– Csak oly nemzetnek lehet ily jellemű zenéje, mely sokat és sokáig -szenvedett; kínos érzelmeink egyedül képesítnek valódi költőiségre. - -Ezek után Ágnes zongorához ülve azon Erdélyben honos dalok egyikét -hangoztatá, melyekben költőileg egyesítve találjuk a magyar s oláh nép -zenéjét; alig képzelhetők búskomorabb s több ihlettől áthatott dalok -ezeknél. - -[Illustration: – Tehát szereti a zenét.] - -Kálmánt a zene jelleme s Ágnes alakja messze túlragadta a közönséges -puszta élet határin. - -Alig van veszélyesebb szerelmesekre nézve, mint ha zongoránál látják -szivök bálványát. Ágnes játéka híven kifejezé mindazt, mit a dal zenéje -és szavai mondani kivántak; bútol áthatott volt minden hang, odaadást s -fájdalmat szavalt minden egyes fejezet. - -S ki ilyenkor szeretettől áthatottan látja a nőt, ki mindezt előidézte, -nemde akaratlanul is önönmagával hozza egybeköttetésbe azon költőiséget, -melyet a hangok hatalma áraszt maga körül. - -Ágnes játéka mindinkább szebb és gazdagabb lőn, mintha minden egyes hang -elzengte volna mindazt, mit lelke érez; ama szép órákat s napokat -dicsőíté, melyek nem létét s elvesztét siratja most. - -Ha tudta volna, hogy odaengedése önkeble fájdalminak mennyi kínt -csepegtete Kálmán szivébe, aligha ül vala zongorához. – Odahagyva a -hangszert, felhevült s mégis elfogult volt – az ily lelki állapotban -kétszeresen szép Ágnes. - -Érezte ezt, s mintegy szándékosan kivánta megsemmisítni a befolyást, -melyet játéka gyakorla reá s így szóla vendégéhez: - -– De most veszem csak észre, mi illetlen volt viseletem, nem is -köszöntem meg még gróf úr szivességét, melynek tulajdoníthatom egyedül, -hogy szép szekrényem birtokában vagyok ismét. Mieux tard, que jamais, – -ezt tartva, reménylem nem veendi rossz néven feledtségemet. - -– A sorsnak köszönhetem, hogy szivességnek tartja a grófné azt, mi -tulajdonkép – eléggé sajnálom – puszta eset. - -– Nem is képzeli, mennyire lekötelezett, mert e kis szekrény rendkivül -kedves nekem; férjem adta vőlegény korában, külföldre szándékozánk akkor -utazni, – terveink azonban később meghiúsultak. - -Kálmán, még néhány közönyös szó után elbúcsúzott s fellengősebb -hangulatban, mint bármikor, lépdelt végig a Széchenyi-sétatér most még -lombozatlan fasorai között. - -* - -E pillanattól kezdve új szak állott be e két lény életében. - -Kálmán mennyire csak engedé az illendőség s mindazon szabályok, melyek a -művelt társas körökben tiltanak minden feltünőt, gyakran volt Ágnessel. - -Mind a mellett senki, még a leghíresebb pletykahős sem mondhatott volna -semmit, mi kétes világot vetett volna e sokszori együttlételre. - -Ágnes viselete annyira természetes s ment volt minden kaczérságtól, hogy -mindazon kevesek agyában, kikkel Pesten léte alatt megismerkedett, -legkisebb gyanú vagy tévútra vezető okoskodás sem támadhata. - -Kálmán leginkább érezte mindezt. - -Mert mind a mellett, hogy nem ritkán voltak pillanatok, midőn már-már -azt merte hinni, hogy érdek, ha nem szerelem szállja is meg Ágnes -szívét, mégis e pillanatok csak futólagosan, fátyolképek gyanánt -vonultak el elméje előtt. Alig kivánt az elbájoló kép után nyulni, alig -kivánt bizonyosságot szerezni magának arról, mi egyedül boldogíthatta, s -már is eltünt a csalfa jelenet s megmaradt a reménynélküli valóság. - -Szellemére e hetekig tartó bizonytalan s annyi felhevülés által izgatott -életmód nem lehete jó hatással. - -Kedvetlen, ingerült lőn, alig tudott foglalkozni vegyes tárgyakkal, -melyek kedélyének más irányt adhattak volna. - -Elhanyagolta minden kedvencz eszméit, kivéve a zenét. Zongorája volt -azon egyedüli varázshatalom, mely csak kevés pillanatra ugyan, de mégis -lehetővé tette, hogy eszméi összpontosulva teremtsenek valamit: ez -ihletnek eredménye néhány felséges dal, mind megannyi fohász Ágneshez. - -A legszomorúbb bizonyosság, sokkal üdvösebb hosszantartó, néha-néha -kecsegtető bizonytalanságnál. - -Ez emészti lelki erőnket s megzavarja létünket, magábaszállást, -öntudatteljes lelki megfeszítést nem enged, s a legellenkezőbb egymást -felváltó eszmék chaosába sodorja érzelmi világunkat. - -Sokszor, az első hetek alatt, elragadva indulatai árjától, meg akarta -vallani szerelmét Kálmán Ágnesnek; – azt hivé, hogy e nő nem érti s nem -tudja mindazt, mit érez – mennyi bút s keserű örömöket okoz látása. - -Nagyon is tudta s érezte Ágnes mindama jeleneteket, melyek egymást érték -Kálmán lelkében; de viselete annyira óvatos és sokszor valóban -rendkívüli erőfeszítés által támogatott volt, hogy nem engedé, miszerint -szavakba öntse mindazt, mit szemei arczvonásai s viselete eléggé -tanusítottak. - -A napok órákként s a hetek napokként haladtak, s Kálmán még mind a -bizonytalanság viharos útjain lebegve, nem látott partot, mely biztos -kikötővel kinálja meg őt, édenné varázsolja fájdalmas kínoktól -szaggatott életét. - -S mit érzett Ágnes e néhány hét lefolyása alatt? - -Mi tanította őt olvasni Kálmán szemei sugárzatából? - -S miért került mindent, mire őszintén s határozottan felelni volt volna -kötelessége? - - - - -XXVII. (Néhány lap Ágnes naplójából.) - -Az élet maga, annak viszonyai s ferdeségei, elölik az emberekben az -őszinteséget. - -Hányszor bünhődött az, ki őszintén megmondotta mit érez; társai, -felhasználva vallomásait, ellene fordultak. - -S mily gyakran koronázza siker, ha nem is épen hazug, de legalább az -igazságtól némileg eltérő szavakat. – Mily sokszor nem érünk czélt -egyedül az által, hogy érzelmeinket titkolva s azokkal ellenkezőket -szinlelve, olyanoknak látszatunk, milyeneknek az élet jelen percze -megkiván. - -Nincs e világnak birószéke, sem törvénye, mely az itt mondottaknak gátat -vethetne. - -Nincs tan vagy eléggé erélyes hatalom, mely gyökerestől kiirtsa az -emberi jellem e fattyú növényzetét. - -Büntetni, vagy némileg jóvá tenni az e módon elkövetett hibákat, mernők -állítani vétkeket, csak egy hatalom képes, s e hatalom a lelkiismeret. - -A nőknél még inkább hiányzik a nyilt őszinteség, mint a férfiaknál. - -Ez természetes. A nő már állásánál s nevelésénél fogva is mintegy -elzárkózottá lesz, az életet nem ismervén eléggé, sokszor alig hiszi -lehetségesnek, hogy azt, mit érzünk, másoknak is megmondhassuk, sőt -megmondani gyakran szent kötelességünk. - -Ritkán jutnak oly szerencsés körülménybe a nők, mely világosan elénkbe -tárja ama nagyszerű, örökké fenmaradandó igazságot: - -Valódi barátság nélkül megszűnt az élet valódi élet lenni. Elhagyva a -gyermekkor zsenge éveit, az életbe lépnek, új viszonyok, ismeretlen -képek s jellemek környezik őket. Alig van annyi idejök, hogy kissé -honosokká váljanak ez új, lárma s fénytől káprázó világban s már is -férjhezmenve ismét új körülmények, kivételesek támadnak, többnyire oly -férfi irányában, kit úgyszólván az egész világ jobban s inkább meg bír -itélni, mint épen az, kinek e percztől fogva nincs boldogsága e férfi -élete határin túl. - -Így volt Ágnes is. - -Egyetlen barátnője G. grófné előbb menvén férjhez mint ő, maga maradt, -mert nem mert s nem is volt ideje hasonló barátságra lépni másokkal. - -Láttuk már történetünk elején, miszerint egyedül a kétségbeesés érzelme -bírta Ágnest e vallomások irására; mindaddig – még e legjobb barátnője -előtt is – szorgalmatosan titkolta mindazt, mi fájt lelkének, mi bút -csepegtete szívébe. - -Nem volt senkije, kivel élőszóval közölhesse mindama panaszokat, melyek -elmondása már is könnyít némileg lelkünkön. - -Falun tartózkodván G. grófnénál, hosszasan és sokszor elbeszélte -mindazt, mit élvezett, remélt, szenvedett – házassága első éveiben. - -De Pesten léte alatt mi változáson ment keresztül kedélyének hangulata, -mi új érzelmek és szenvedések tanyáztak abban, arról senkivel sem -szólott, azt nem merte közleni még egyetlen barátnőjével G. grófnéval -sem. - -Azon türelmes papirlapok, melyeknek már egyszer meg akarta súgni -érzelmeit Ágnes, segítenek most rajtunk, velök – ha nem közlötte is -világosan, legalább érezteté kissé mindazt, mit nem mert, de nem is bírt -még elregélni élő lénynek. - -Pest, január 24-én. - -Hova lettetek ti szép reményim? - -Egy ideig már azt hittem, hogy újjá fog születni kínos létem, virány -fogja ellepni a kiszáradt, elsárgult mezőket. E szép álmaim mind nem -teljesültek, sőt végzetem most szomorúbb, mint valaha. - -Gyula nem kisért el s így nem is maradhatott itt velem, sőt örömmel és -sietve búcsúzott el attól, kinek minden gondolatja, szíve minden -dobbanása egyedül vele s érette foglalkozik. - -Nem tudom mivel érdemlettem e végtelen fájdalmat, nem tudom mit -vétettem, hogy ily roppant büntetés érjen. - -Ha nem szeretném Gyulát annyira, boldogabb volnék. - -Nem érezném mellőztetésemet és szerelme kimultát; ő pedig nyugodt s -derültebb volna, nem tartaná alkalmatlanságnak azt, mit elölni nem -bírtam – szerelmemet. - -Mégis szomorú, mikor életünk viszonyai arra tanítnak, hogy ne -szeressünk, hogy tartsuk féken örökké szívünk minden nemesebb -érzeményét, mert nem találunk senkit, ki megérti keblünk szózatát. - -Január 28-án. - -Még alig ismerkedtem meg valakivel, mióta Pesten vagyok, de kerülöm is, -mennyire lehet, a nagyvilág zaját. - -Valahányszor nőt látok, ki férje oldala mellett boldogan vagy talán csak -büszkén halad végig az élet pályáján, mindannyiszor kínos fájdalom -furdalja lelkemet, mert magam s elhagyott vagyok. - -Pedig ama nők közül mily kevesen volnának képesek annyit tűrni és -szenvedni férjeikért, mily kevesen nézhetnének szemébe az öntudat s -lelkiismeret minden nyilvánulásának oly nyugodt lélekkel mint én; s -mégis ők boldogok, férjeik mindent elkövetnek minél szebbé s kellemesbbé -varázsolhatni életök minden egyes perczét. - -Nem irigység – mert nem irigylem senki sorsát, miután szépnek s dicsőnek -ismertem az enyimet s érzem mivé lőn – egyedül hiánya ama kedélyességnek -szólal meg bennem, melyet két egymást szerető lény együttléte bír -teremteni s fentartani. - -Zendy Kálmánt láttam a szinházban, meg is látogatott azóta. - -Habár nagyon csekély s érdektelen, de mégis kaland hozott újból egybe -bennünket; de azért nem neheztelek a sorsra, részint mert általa -jutottam egyik legkedvesebb holmim birtokába is, melyhez oly szép s édes -emlékek kötvék, – részint mert e fiatal ember látása, viselete, egész -valója nem hat reám kellemetlenül. - -Az ember önző, még fájdalmában is. - -Nem kedvelem most a víg kedélyűek társaságát; Zendy minden szaván, -minden legcsekélyebb tettén, ha úgy mondhatnám, fájdalomtól áthatott -szivesség ömlik el. Érzem, hogy ez ember szenved, természetes tehát, -hogy mint olyan lénynek, ki együtt érez velem, ha nem kedvelem is, -legalább szívesen tűröm társaságát. - -Szeretném kitárva látni előttem szíve állapotát, hogy tudnám minemű bú -vagy fájdalom szomorítja lelkületét. - -De mire való az, mások szenvedéseit tudni akarni, mikor nincs elég erőnk -csillapítni önkeblünk feljajdulásait. - -Február 5-én. - -Egy idő óta minden léptemet szerencsétlenség bélyegzi, nincs nyugalom, -nincs üdv számomra ez életben. - -Csak egy lény van itt, kivel többször voltam, s ez Zendy. - -Szivesen voltam vele, mert jól éreztem magamat társaságában, nem voltam -kénytelen jó kedvet színlelni, mikor lehangolt volt kedélyem, szóval, -mert azt hivém, hogy miután mindketten – bár talán különnemű okoknál -fogva, egyedül szomorú oldaláról ismerjük az életet, könnyen és -bántatlanul haladhatunk egymás mellett. - -Nem úgy van, – csalatkoztam, akárkivel, csak Zendyvel nem szabad sokat -lennem. - -Miért? mert néhány nap óta, bizonyos benső meggyőződés sugallata után -indulva azt hiszem, hogy ő engem szeret, miattam szenved. - -Nem hihetem, hogy csalatkozom; ő annyira becsületes és szerény, annyira -tiszteli állásomat s viszonyimat, hogy sem szóval, sem tettel világosan -ki nem nyilatkoztatja azt, mit érez, s mégis minden szava, minden -pillantása elárulja szíve legtitkosabb fejleményeit. - -Istenem! miért nem tudtam ezt előbb! tehát sejtelmem, mely pillanatra -keresztülvillant agyamon ama szép alföldi tanyán töltött napjaim alatt, -csakugyan való volt volna már akkor? vagy talán mostani viseletem, nem -ismervén Kálmán lehangolt kedvének okait, oly reményekre jogosíták fel -őt, melyeket vétek volna táplálnom? - -Kerülnöm nem szabad őt, mert ez feltünnék s talán épen ellenkezőjét -bizonyítaná annak, mit elérnem kötelesség. - -Kétszeres kötelesség ezentúl minden szavamra s tettemre ügyelni, hogy az -sértő ne, de a közönyösség jellemét felöltve vétkes se legyen. - -Február 14-én. - -Mindinkább bizonyosabbá válik előttem, hogy Kálmánt irántam való -szerelme teszi szerencsétlenné. Tegnapi együttlétünk alkalmával mintegy -erőltetve voltam kénytelen megváltoztatni beszédünk irányát, különben az -oly tömkelegbe vitt volna bennünket, melyből csak nagyon is nyilt szavak -szerezhettek volna kimenetelt. - -Férjem nem ír, nem is tudom mint tölti napjait. - -Néhány nap előtt terjedelmes levelet írtam neki, melyben újból kértem -őt, jönne fel hozzám, megmondottam mindazt, mit szenvedek, – gyógyulást, -megmentést tőle várhatok egyedül. - -Istenem! mily különnemű érzelmek ostromolják keblemet, elhagyatva, kínos -gyötrelmeknek odaengedve, eltávolítok magamtól mindent, mi üdülést -szerezhetne. - -Nemde ezt tartja kötelességem? nemde ezt parancsolja szent esküm! - -Csak férjem volna itt, csak egy nap, csak egy pár óra ama szép régi -időkből, s minde kétes fájdalom talán tiszta örömmé válhatnék még. - -Február 22-én. - -Anyám többször látta Kálmánt, ugyanazt mondá nekem róla, mit én hiszek. - -Pedig anyámnak nem is szólottam eddig mindenről. - -Azt véli, ha férjem még sokáig késik, jobb lesz, ha magam visszamegyek -Gerőfalvára; talán sok dolga van s e miatt nem jöhet jelenleg. - -Ezt nem merem tenni, mert ismerem férjemet, e türelmetlenségem még -inkább bosszantaná. Hisz egyetlen szerelemtől áthatott közelítő tettemet -sem méltányolta, sőt mondhatom mindenért, mi fájdalmam következményekép -tűnt fel, neheztelt, tiltakozott ellene. - -De nem eléggé aláztam-e le már eddig is magamat? nem eleget szenvedtem-e -mostanig hiába? - -Nem akarom kitenni magam ama határtalan fájdalomnak, megsértésnek, hogy -eltaszítson magától, mikor én mintegy erőltetve nála keresek menhelyt, -szabadulást ő általa. - -Február 26-án. - -Ma kaptam férjem válaszát, rövid sorokban csak azt mondja, nem jő, mert -sok a dolga, s az utak is rosszak. - -Mikor egy szív megmentéséről van szó, ő akkor az utak minőségét -vizsgálja. - -Mivé lőn két év alatt az, kit annyira imádtam? - -Intései, melyeket levele utóiratában intéz hozzám, tisztán az ész -szüleményei. A szerelemnek, az ihletnek legkisebb nyoma sem látható -azokban; száraz próza, mintha egy apa, ki csak a törvények parancsolta -kötelességét teljesíti, intené türelmetlenkedő s épen ezáltal neki -alkalmatlan gyermekét, úgy hangzanak ama mondások. - -Hosszas betegség bizonyos halál. - -Sajnálom szegény Kálmánt. Sokszor úgy érzem, hogy szíve meg akar -hasadni, mikor velem van. Lelke romlatlan, szíve tiszta s bír még -teljhatalommal szeretni. - -S mennyire szerencsétlen, nemde viszontszerelem bírna egyedül véget -vetni – – - - - - -XXVIII. (Folytatás.) - -Márczius 1. - -Sohasem hittem volna, én ki az életet egyedül könnyű és szép oldaláról -tanultam ismerni, kit édenbe vezetnek első léptei, hogy valaha ezeket -leendek kénytelen érezni s naplómba iktatni. - -Ha szerelmet nem, de becsülést érdemlünk mindaddig, míg az ellenkezőre -fel nem jogosít hibás viseletünk. - -De talán mindez nem való, csak rémképekkel töltötte el agyamat, s mégis -valahányszor átgondolom, borzadok, mert mintegy igaznak kellene tartanom -azt, bensőm sugallata után indulva. - -Naplóm február 26-án írt sorait nem végezhettem be; hogy azt nem tettem, -sajnálom-e? határozottan magam sem tudom. - -Nem folytattam, mert levelet kaptam vala. Első pillanatban azt hivém, -hogy férjem sorai, később vizsgálva a czím betűit, már csak -hasonlatosságot találtam. - -Nem mertem felbontani, ki is tudna nekem írni; mintha félelem, irtózat -rejlenék e lepecsételt papir alatt, olynemű harcz támada bensőmben. - -Hosszas tétova után felszakítám a borítékot, szívdobogva s lélekzeni -alig bírván, fogtam az előttem levő néhány sor olvasásához. - -Tisztelt Grófné! - -Ha meg akar győződni arról, mennyire nem szereti már férje azt, kinek -örök hűséget esküdött, – legyen szíves a Gerőfalva közelében fekvő -vadászlak felé irányozni lépteit. Azok iránt, kiket szeretünk s -tisztelünk egyszersmind, legfőbb, de többnyire legszomorúbb -kötelességünk is – az őszinteség. - -Legjobb barátja. - -E sorok olvasása után halálos fagy futotta keresztül tagjaimat, azt -hittem kimúlok, ha ugyan nemlétnek lehet tartani legszentebb érzelmeink, -hitünk pillanatnyi semmisülését. - -Később némileg lecsendesedtem, azt tartva, hogy e sorok nagyon sokat s -vagy lehet talán mitsem mondanak. - -Bécsből intézvék hozzám, – ki tudja miféle szívtelen ember űzött ily -vétkes tréfát velem, ismervén férjemhez való viszonyomat. - -Vagy talán elérkezett ama vészteljes percz is, melyben valónak, -megtörténtnek kellene tartanom mindazt, minek bizonyossága örökre elölné -szerelmemet. - -Márczius 3-án. - -Borzasztó napokat éltem, a mivel egyfelől megkinálnak, azt másfelől -örökre elveszettnek tartom. - -Úgy van, már-már igaznak kell hinnem azt, mit sejdíteni engedének a -kegyetlen sorok. - -A sejtelem előörse az érzelemnek. - -Ez érzelmek egyike a féltékenység. - -Féltjük pedig férjeinket nemcsak nők vagy jó barátok, de még élettelen -tárgyak irányában is. - -Szerencsétlenségem első perczeiben – s ezt csak most érzem világosan, -féltettem férjemet ama vadászlaktól, mert azt hivém, hogy sokszor ott -töltött órái kellemetesbek ő előtte azoknál, melyeket Gerőfalván él át. - -Nemde, alaposak voltak sejtelmeim? nemde valósult az, minek egyedüli -gyanujára akkor még szégyenpír borítá arczomat? - -Lehetetlen tovább tűrnöm ez aggasztó bizonytalanságot. Elindulok a -nélkül, hogy valakinek szóljak; mert nem akarom, hogy egy szócska is -halaszsza továbbra e keserű kötelességem teljesítését. - -Egész jövőm e lépéstől függ, s mégis épen ez oknál fogva meg kell -lennie, – tartozom ezzel önkeblem kínszenvedései okozta állapotának. - -Vajjon mit fog gondolni Kálmán rögtöni távozásomról? - -Örvendeni fog, mert nem látva többé, kínjai csillapulandnak. - -* - -Márczius 5-én két órakor délután Kálmán jobb kedvvel és sugárzóbb -arczczal mint közönségesen, ballagott Ágnes szállása felé. - -Az utolsó napok jól hatottak reá. Ágnest búskomor s mégis érzelgős -viselet kezdé áthatni, mintha megértve Kálmánt, akaratlanul is kénytelen -volna engedni szerelme hatalmának. - -Fölérvén a lépcsőzeten, meghúzta a csengetyűt, s várta, hogy nyissák meg -az édennek kapuit. - -Sokáig nem jött senki, míg végre nem a szokott férfi, de női lépések -közeledtek. Az ajtó még nem nyilt fel, hanem az előszoba beljéből egy -lágy hang így kérdé: - -– Ki az? - -– Gróf Zendy Kálmán – volt a felelet. - -Erre kinyilt a szoba s az inas helyett Ágnes egyik női cseléde zavartan -ezt hebegé: - -– Engedelmet kérek, gróf úr, de nem mertem kinyitni, magam levén, -féltem. A grófné nincs honn. - -– Hova ment? ily kellemetlen időben nem hittem, hogy ki fog mozdulni -szobáiból. - -– Ma jókor reggel elutazott, Gerőfalvára azt hiszem. - -E szavak után Kálmán sokáig, mintha kővé vált volna, megmaradt egy -helyen, míg végre gépként indult le a lépcsőkön. A szabad levegő éles -hatása felkölté öntudatát, eszmélni kezde. - -Ágnes szeret s engem kerülendő, férjét keresi föl. - -De az lehetetlen, mert ha szeretne, minek indult volna ahhoz, ki őt -mellőzi, sérti, méltatlanul bántja. - -S mégis egy idő óta már azt hivém, hogy szerelem az, mi lelke hangulatán -átrezzent, – nem volt olyan, mint azelőtt, elfogultnak látszott, mintha -kerülte volna szemeim öntudatteljes sugárzatát, szavaim kínoktól -áthatott hangját. - -Istenem mit higgyek? hova forduljak? hogy béke vagy remény szálljon -kínok által szaggatott lelkembe. - -Ágnes tud szeretni, ki szeretni tud, az jó, – ki jó, az ha -viszontszerelem által nem boldogíthat is, de megcsalni nem fog soha. - -Képzelődésim! éljetek, maradjatok meg velem tehát egy időre, – hisz -nélkületek úgyis puszta volna minden körülöttem. - - - - -XXIX. (A vadászlak.) - -Ágnes életében e rögtöni s mégis mély átgondolásból eredő elhatározás -főfordulópont szerepét viseli. - -Mert ha valóban szíve egész erejével szerette még Gyulát, nem követte -volna egy névtelen rágalmazó útmutatásait. Hihetleneknek tetszenék -előtte mindaz, mit e néhány sor megérteni enged. - -Ágnes szerelme kifáradt. - -Sokat, fogalmaink szerint talán alig teljesíthetőt kivánt ő ugyanakkor, -mikor követelé, hogy Gyula első félévi viselete örökké ugyanaz maradjon. -– Már annyira jutottunk az élet bizonytalan, az indulatok árja által -majd ide-, majd odasodrott sajkáján, hogy a szerelem ama teljhatalmú -tüzét nem is akarjuk hosszantartónak képzelni, kivált miután Gyulánál -szokatlan erővel szalmatűz fellobbanásaként nyilatkozott az. - -De másrészről, ha szegény Ágnes jelleménél fogva talán sokat követelt -is, e követelés nála legalább alapos volt, mert az ő szívében -teljhatalmú, tartós volt ama pezsgőnek látszó indulat, s örökké tartó -lehetett volna, ha hanyagolás helyett ápolásra talál vala. Továbbá, mert -nagy különbség képzelhető még azon túlfeszítettnek tetsző követelések -között, melyekkel Ágnes föllépett a hidegülő Gyula irányában s ama -szívtelen bánásmód között, mely által férje gyógyítni s nézete szerint, -jó útra kivánta irányozni nejét. - -Ha ugyan ő azt a jó utat úgy értelmezte, mint mi nyilatkozatai nyomán -kénytelenek vagyunk hinni, akkor czélt ért. Nemde Ágnes Gyula iránt -majdnem meghidegült; s ha ő azon lények egyike volt volna, kik -kielégítetteknek érzék magokat fényes, ragyogó, külsőségek élveitől -áradó életmóddal, oly életmóddal, mely bőségben nyújt mindent, kivéve -két szív egyetértése által előidézett érzelmi világot: akkor bizonyára -lemondva álmairól, külfénytől ragyogó látszatos boldogság környezhette -volna élte fogytáig. - -Mi tartotta fönn Ágnes keblében ama érzelmeket férje irányában már -hosszú időtől fogva? - -Nem a szerelem egyedül, hisz annak lehetetlen volt megmaradnia a maga -tiszta szeplőtelen valóságában, mindazok után, mire keserű tapasztalása -tanította; hanem azon benső erkölcsisége alapjára fektetett meggyőződés, -hogy Gyula az, kit ő férjének mond, kinek oltár előtt hűséget, örökké -való szerelmet s odaadást vallott és esküdött. - -Segítette még Ágnest s támogatta e veszélyteljes helyzetében ama -meggyőződés, ama hiedelem s remény is, hogy Gyula nem akarhat rosszat, -midőn Ágnest hanyagolni látszott s meg fog változni, ha átlátja majd, -hogy viselete szerencsétlenné teszi. - -Minderre megsemmisítő villámként csapott le most e levélke. Ágnes -annyira haladott volt már a gyanú s elkeseredés útján, hogy okoskodásai -daczára is kénytelen volt sugallatai nyomán hitelt adni e kegyetlen -soroknak. – Miután hitt, természetes, hogy tétlen nem maradhatott, s -elhatározta elkövetni mindent, hogy bizonyosságot, mennyire csak lehet -csalhatatlant, szerezzen magának mindarról, mit most csak sejtett. - -Ez elhatározásnak kétféle következménye lehetett csak. Vagy -bebizonyosodik az, mit most sejtett s akkor végképen lemond mindarról, -mit remélt; vagy puszta rágalom sül ki, s akkor megvallva Gyulának -rögtöni megjelenésének okait, talán ezáltal arra bírandja őt, hogy -változó viseletével az ellenkezőről győzze meg nejét s mindazokat, kik -elég rosszak s merészek gyanusítani őt. - -Ágnes viselete különnemű s mégis mind egy végczél felé irányzó alapokra -volt fektetve tehát. - -Első ezek között muló szerelme. – Ez bizonyosság és kibontakozás után -sóvárgott e lebilincselt s ki nem elégítő szomorú viszonyokból. - -Másodiknak tekinthetjük ama szent hiedelem megsértését, melynélfogva ha -szerelmet nem is, de női állása megbecsülését követelhette volna. - -A harmadik, melyet eddigelé alig említettünk, jellemének ama lázadáshoz -hasonló fölgerjedése, miután hitte, hogy igazat mondanak ama sorok, -nemcsak szerelme, nemcsak feleségi jogai, de mi – ha mindezek elvesznek -is – örökre fenmarad, hiúsága van megsértve. Ezen öntudat pedig hatalmas -emeltyű lőn, mert sok tettre nemde legtöbbször megsértett hiúság vagy -becsület szolgál főindokul? - -De kérdem azok után, miket Gyula részéről tapasztalt, maradhatott-e más -hátra ezen nem egészen tiszta, de mégis természetes indulatnál? Azt -úgyis kénytelen volt átlátni régóta, hogy Gyula már nem szeretője, hogy -ő olyannak neje, ki szerető nem akar többé lenni. Természetes, hogy -fölgerjedett egész erejével, mikor ama hitetlen még egyedüli kincsét, -becsülését, női hiúságát el akarta rabolni. - -* - -Senkivel sem közlötte teendő útját, csak anyjával Mert, mint már naplója -soraiból is kivehettük, ez már egy idő óta megbarátkozott volt ama -gondolattal, hogy Ágnes férjét fölkeresve, igyekeznék más irányt adni -viseletének. - -Félelmes habozás fogta el ama pillanatban, midőn indulni volt kénytelen. - -Még sohasem tőn utat magánosan; hogy pedig ily útra készüljön valaha -vagy kénytelen legyen megtenni azt, soha nem hitte vagy álmodta. - -S mégis csekélyeknek látszottak mindazon testi s lelki fáradalmak és -szenvedések, melyeket hasonló utazás idéz elő, ha eszébe juttatá a -végczélt, melyet magának kitűzött. - -Méginkább elkeseredett, midőn ugyanazon úton haladván, melyeket néhány -hónappal előbb férje társaságában tett, – kénytelen volt átlátni, -mennyivel szomorítóbb helyzete most, mennyivel elhagyottabb s -reményvesztettebb, mint akkor. - -Kálmán képe e pillanatok alatt nem egyszer villant keresztül keblén, nem -egyszer mint valami talán még elérhető boldogság folyta körül álmait; de -hogy mint valóságos buzdító remény gyámolíthassa Ágnes ingadozó -kedélyét, arra Kálmán még nem volt eléggé hatalmas, sem Gyula eléggé -letiprott. - -Fáradalmas útjának hatodnapján ért Gerőfalvára. - -Épen esteledni kezde, midőn e valaha annyira kedves és szeretett vidék -határába ért. - -Világosan s határozottan maga sem tudta mit akar tenni s mi módon kiván -talán leverő s borzasztó, de mindenekelőtt csalhatlan bizonyosságot -szerezni. A sors, úgy látszik, segíteni kivánt rajta, mert mielőtt az -angolkert kapujához ért volna hintaja, megállíttatá s leszálló inasához -mintegy belösztöntől késztetve így szólott: - -– Menjen a kastélyba s ne szóljon senkinek, csak az öreg Jánosnak. Tudja -meg tőle, otthon van-e a gróf; ha Gerőfalván van, tüstént jőjön vissza -maga, ha nincs honn, hozza magával Jánost. - -– Értem, nagyságos asszonyom. - -Az inas visszaérkeztét várva, mily szomorú gondolatok támadtak egymást -felváltó rémképek gyanánt Ágnes keblében? - -A kegyetlen tavaszi szél mindeneket magával sodró süvöltése százszorosan -feléje harsogta mindazt, mit lelke, szíve érzett e pillanatban. - -A gerőfalvi kastélytól rettegett; nem mert bátran közeledni ama helyhez, -mely nem rég még egyedüli boldogságát rejtette. - -Kémlelődni volt kénytelen ott, hol azelőtt dicsőségének tartotta -szabadon létezhetni. - -Szolgát kerestetett, mikor férje volt még. - -Ilynemű gondolatoktól áthatottan várta szívdobogva a feleletet. Alig -mult el egy örökkévalóságnak látszó negyedóra s visszaérkezék inasa -János kiséretében. - -A hintó nyitott ablakához lépve az öreg szolga, így szólott: - -– Isten hozta a grófnét nálunk, csakhogy itt van megint egyszer -közöttünk! - -– Köszönöm, János, minde szíves szavakat, de most másról kell szólanom -veled. - -– Mit parancsol? - -– A gróf nincs honn, úgy-e? - -– Úgy van, – mondá János félelemtől reszkető hangon. - -– S hol van? - -– Azt bizonyossággal nem mondhatom, úgy hallom vadászni ment; már két -napja, hogy eltávozott s a készületekből itélve, holnap aligha -visszaérkezendik. - -– Ülj a bakra s hajtass be, de a virágos kert rostélyzata előtt ki -akarok szállani. - -Néhány percz mulva Ágnes elhagyta a hintót és cselédjeit a kertudvarok -egyikéhez küldötte azon parancscsal, hogy semmit se vegyenek le a -kocsiról s maradjanak ott további rendeletig. Jánossal maga maradván, -így szóla: - -– Fogass be egy kis könnyű hintóba s jőj velem. - -– De hová? ha nem sértem meg a grófnét e kérdésem által. - -– Ama vadászlakhoz, hol férjem most leginkább szeret mulatni. - -– Ott nem találjuk meg a grófot, azért jót mernék állani. - -Ezeket oly megilletődött hangon ejtette János, mintha tartóztatva -Ágnest, szeretett úrnőjét, bánattól akarná megkimélni. Ágnes nagyon is -megértette, s fájdalmai, sejtelmei kettőztetett erővel újultak meg -keblében. - -– Akaratom másíthatlan, – ha nem követsz, magam indulok. - -– Isten mentsen, asszonyom, – a mit parancsol, azt teljesítendem, habár -örömtelenül is. - -Rövid idő mulva Ágnes Jánossal kis kocsira ülve, a sötétség és rossz út -daczára félóra alatt elértek azon vidékre, melynek legmagosabb dombján -volt ama vadászlak. János nélkül alig ért volna e helyre, mert az utat -sem ő, sem kocsisa nem ismerték annyira, hogy éj közepett biztosan -haladhattak volna. - -Miután csak egy-két száz lépés választá még a hintót a féltett laktól, -leszállottak mindketten s gyalog indultak a hegynek fölfelé. - -Ágnes lábai ingadozni kezdének minél közelebb ért; kénytelen volt hű -cselédje karjára támaszkodva haladni a köves és meredek úton. Midőn -meglátta a lak gyertyavilágtól csillogó ablakit, megállapodék, nem bíra -helyéből mozdulni, annyira meg volt hatva. - -[Illustration: Nem bíra helyéből mozdulni.] - -Átgondolta még egyszer azt, mit most cselekszik; érezte, mi fontos; -hitte, hogy talán hibás is, és már meg akart fordulni, elhagyandó e -vidéket s Gerőfalvát, a nélkül, hogy férjét csak lássa is. - -De alig támada ez akarat keblében, mennydörgésként végig harsogtak -kedélyén a szenvedés kínjai s azon borzasztó kétely, melybe dönték az -utolsó események. - -Összeszedve minden, már úgyis régtől fogva hanyatló testi erejét, -mintegy elnyomva szíve minden érzeményeit, kezde újra ingadozva -előrelépni. - -A domb csúcsán, sziklaormok s néhány százados tölgy és hársfa által -környezve s mintegy elrejtve látszott a vadászlak. - -Újabb, félig svájczi s félig olasz izlésben épült emeletes kis kastély, -melynek külsejét a körülfutó folyosó, a nagy, majdnem földig érő tágas -ablakok s a vakolatlan téglák sötét veres szine, csinosíták s eleven -egészszé varázslák. - -Alsó része kétfelé volt osztva. A hegy oldalának néző rész a felügyelő -lakását képezte; az Ágnessel szemközt levő szárnyban voltak Gyula -lakszobái, melyekben mulatott a nagyobbszerű, napokig tartó vadászatok -alatt. E szobák egyikéből csigalépcső vezetett a felső, toronyalkatú, -sokkal kisebb emeletbe, melynek főalkatrészét nagy terem képzé. Ennek -tölgyfaablakain s ajtói felett rendkívüli nagyságú szarvasszarvak, -kitömött medve- s rókafők látszottak; az egyszerűen zöldszinű -szőnyegekkel bevont falakon néhány régibb, a franczia vagy hollandus -iskolából eredő, vadászatokat ábrázoló olajfestmények csinosíták. A -terem közepén nagy gömbölyű asztal állott, – körülötte nyirfából különös -ügyességgel készült nagy, s veres bőrpárnák által kényelmesekké alkotott -karszékek. - -E teremből tágas ajtó vezete az azt körülfutó oszlopos csarnokra. E -szabad s magosan fekvő pontról felséges kilátás nyilt az alattunk s -körülöttünk látszó dombos erdőségre, az előttünk fekvő, élénk szinezetű -Gerőfalvára s az azontúl terjedő jól megmívelt, falvakkal rakott -lapályra. - -Mind e szép kelleme most alig látszott, a még ébredni nem készülő -természet megfosztá elevenségétől a tájt, az éj sötéte elrejte mindent a -kiváncsi szemek előtt. Mély csend uralkodott. Az éji madarak rekedt s -félelmes krákogásai, a távolból világító ablakok fényessége voltak -egyedüli jelei a még itt létező életnek, elevenségnek. - -Ágnes mintha mindenségét pillantotta volna meg, oly figyelemmel s -félelmes borzadálylyal tekintett az elevenen csillogó ablakokra, melyek -magokhoz csalogatni látszottak őt, hogy varázstükörként elébe tárva -végzetét, iszonyú kínt áraszszanak el élte útjain. - - - - -XXX. (Isten veled.) - -– Talán jó lesz előremennem, – mondá János, – hogy megtudjam -bizonyossággal, itt van-e a gróf. - -– Nem, – vága közbe Ágnes, – magam akarok meggyőződni ittlétéről. – -Kérlek engedd, hogy erősebben támaszkodjam karodra, mert alig bírok már -járni. - -– Gondoltam, hogy nem teend jót ez éjjeli kocsikázás ily hosszú, -fárasztó út után. - -– S ki tudja, mennyit leendek majd még kénytelen utazni. - -– Csak, reménylem, ezentúl itt marad nagyságod nálunk. - -– Isten tudja! - -E szavak váltása alatt majdnem a házat körítő folyosóig értek -észrevétetlenül. – Az erős szél zúgása nem engedé, hogy a lábaik alatt -töredező száraz falevelek zöreje felköltse a házi ebeket. - -Most már itt volt az elhatározás nagy, de végpercze egyszersmind. - -Ágnes megállapodást parancsolva Jánosnak s karját eleresztve, -összeszedte minden még megmaradt erejét s maga ment a párkány alá. - -Lábai annyira inogtak, hogy alig bírta megtenni e néhány lépést. A -folyosó alá érve az oszlopok egyikébe fogódzott, összeroskadástól óvandó -erőtelen testét. - -Az első két ablakon benézett s aligha látott valamit, mi kellemetlenül -hatott reája, mert mintegy erősbülve haladott tovább, megvizsgálandó a -kisebb szoba kivilágított ablakait. - -Ez előtt megállapodva egy ideig, úgy látszott, mintha ki nem vehette -volna azt, mi az üvegtáblák mögött történik. - -Egyszerre azonban borzasztó kifejezés hatotta meg képe vonásait, -borzadályt és undort, megvetést és kétségbeesést látszottak kifejezni. -Ez indulatok alig székelének pillanatnyira arczán s balkezével szívéhez -kapott, mintha nagyszerű fájdalom gyötörné; alig ért azonban keze -szívéhez, szédelegve összeroskadott. - -János figyelemmel kisérte Ágnes minden egyes mozdulatát; látta mint -szédeleg s mint roskad össze. - -Azonnal ott termett s nagy erőlködéssel bár, de mégis fölemelte Ágnes -lelketlennek látszó testét s a kövecses útoni elsikamlástól s attól -tartva, hogy a házban levők ez által fölébresztetvén, követni találják -őt, a szerencséjére nem távol levő hintóba vitte nagy nehezen. - -A hintó ülésére fektette Ágnest, meghüléstől óvandó, betakarta őt -köpönyegek s pokróczokkal s a kocsisnak megparancsolá, hajtson Gerőfalva -felé. - -A kocsi mozgása, s kiérvén a sűrű erdőségből, a szél nagyobb ereje -jótékonyan hatottak Ágnesre, mennyiben lassankint föléledni kezde. János -a kocsiban térdelt s fogta úrnője hideg kezeit s azokat szorgalmas -dörgölés által igyekezvén némileg melegítni, kimondhatlan öröm ömlött el -arczán, mikor újból fölnyitá Ágnes fáradt tüzű szemeit. - -– Hol vagyok? mi történik velem? – kérdé alig érthető halk hangon. - -– Az öreg Jánossal van a grófné, ama szerencsétlen vadászlakban voltunk -s ott lett rosszul. - -– Úgy van, a vadászlaknál voltunk s a mit ott láttam, a mik ott -történtek, okozták ájulásomat. Oh istenem! miért kelle mindezt -tapasztalnom, miért nem vette el a mindenható inkább életemet. - -– Hogy mondhatja ezt a grófné, legyen türelemmel s meglássa boldog lesz -még; mind meg fog ez változni s ismét egyetértve oly szerencsések -lehetnek nagyságtok, mint a régi szép időben. - -– Jó öreg, köszönöm szíves kivánatidat, de az nem lehet s ne is legyen -többé, mert élveznem úgy sem lehetne már azon boldogságot a maga tiszta -valóságában, mely egyedül föltételezé két lény szerencséjét. Másodszor -pedig nem bírnám kiállani mind e kegyetlen kínokat. - -Ágnes e szavakat szakadozva, mintegy önmagához intézte, – maga elébe -tekinte fáradt s bizonytalan tekintetű szemeivel, s mire sem figyelt, mi -körülötte történt; – a bánat lelkileg s testileg kifárasztotta e nemrég -még teljes életerejében virágzó lényt. - -Testünk közönségesen többet bír, mint lelkünk, és ha nem is egyszerre, -de lassankint s csak annál inkább, sokszor örökre, elveszti erejét. - -Végre a kastélyba értek. - -Alig szállott ki Ágnes a kocsiból, alig pillantá meg a sötétben feléje -mogorván tekintő falakat s mindazt, mi keblében a legédesebb s kedvesebb -emlékezeteket költé fel, fájdalma egész erejével kitört. - -Nem akart szobáiba menni, nem akarta, hogy fájdalmának tanúi legyenek -ama ártatlan szebb életet látott falak, nem akarta még inkább feldúlni -keblét, viszontlátni azokat, melyektől e pillanatban örökre készül -elbúcsúzni. - -Az első szobák egyikébe ment János kiséretében. - -– Menj s hozz tollat s papirt, levelet akarok írni; – cselédeimnek pedig -mondd meg, hogy készüljenek, mert rövid idő mulva indulunk. - -– Tüstént, asszonyom; de engedje meg, hogy kis tüzet csináljak a -kandallóban, mert itt hűvös van s a grófné úgyis rosszul érezvén magát, -megfázhatnék. - -– Nem bánom. - -Néhány percz mulva élénk tűz lobogott a tágas kandallóban, Ágnes -fáradtan ült a melegítő lángok elé. - -Alig lett csend körülötte, alig juta újra világos öntudatához mindannak, -mit tapasztalt, fájdalma kitört azon teljhatalmú erővel, mely engedve -hosszas visszahatásnak, végre kettőztetett erővel kénytelen utat törni -magának. - -Sokáig sírt, mint nő, ki e perczben mindenét elveszté, kinek alig marad -meg multja, most még azt is csalékony jelenetnek tartja; – nincs jövője, -mert lelkülete törvényt szab elébe, melynélfogva el kell búcsúznia -örökre attól, ki porba tapodta legszentebb hitét, érzeményeit. - -Nincs semmi, mi fájdalmunkat legalább pillanatnyira annyira könnyítse, -mint a szívből fakadó könyzápor. - -Mintha minden egyes csepp egy-egy szívünkbe döfött tőrtől szabadítna -meg; – mintha e cseppek árjain távoznék mindazon bú s bánat, mely szikla -gyanánt nehezkedett egész valónkra. - -Ágnesre is szelidítőleg hatott könyeinek áradása s a tűz jótékony -melege. - -Egy ideig csendesen maradt s a nyalogató lángokba meresztve szép nagy -szemeit, elmélázott, mintha kérdezni akarná e hatalmas elemtől, mitevő -legyen, mihez fogjon? - -Néhány percz mulva íróasztalához ült s a következőket írta férjének: - -«Nem akarlak untatni ama határtalan fájdalmak leírásával, melyeknek te -voltál s vagy most is okozója – két borzasztóan hosszú év óta. - -Nem akarom elmondani mindama csekélyeknek látszó s mégis nagyon sokat -mondó vétségeidet, melyek által lassankint kegyetlenül aláástad -boldogságomat; megmutatván mintegy akarattal, hogy többé nemcsak hogy -nem szeretsz, de már alkalmatlannak tartod az én szerelmemet is. - -Gyula! mivel érdemlettem én meg e bánásmódot! Hogy eléggé sokáig s -csendesen tűrtem s hogy tudtommal legalább eddigelé semminemű, -irányodban elkövetett hiba nem nyomja lelkiismeretemet, azt hiszem s -igaznak vallom. - -Öntudatomnak e tisztasága azon egyedüli balzsam, mely kegyetlen -fájdalmaim okozta szenvedésimet csillapítni képes némileg. - -Néhány órával ezelőtt értem Gerőfalvára. Miután számtalan kérelmeim nem -bírtak arra, hogy Pestre kövess, látni akartalak; ezt parancsolta -szerelmem, kötelességem, nyugalmam. - -Nem találtalak honn s utánad indultam vadászlakodba. - -Kevés perczczel ezelőtt e lak egyik ablaka előtt állottam s látva, mi -történik annak belsejében, elborzadva összeroskadtam. - -E pillanatban búcsút veszek örökre tőled s Gerőfalvától, – férjem vagy -talán még a világ, de én előttem s a felettünk uralgó Isten előtt -megszüntél az lenni. - -Midőn végbúcsút intézek hozzád, hozzád, kiről azt véltem boldogságom -alapítója leendesz! hozzád, ki egyedüli okozója vagy jelen határtalan -fájdalmimnak! vedd egyszersmind ama vallomást, hogy soha senki ez -életben – erről szentül meg vagyok győződve – nem szeretett s nem fog -többé úgy szeretni, mint én szerettelek! - -És csalódtam! – mindenségemet ingatag zátonyra építém. - -Utolsó kérésem, hogy ne kövess; hagyj magamra mindaddig, míg más -körülmények nem kényszerítnek arra, hogy még egyszer viszontlássuk -egymást! - -Isten veled! - -Gerőfalván éjfélután 3 órakor. - -1853 márcziusban. - -_Ágnes_.» - -* - -E levél írása után kissé lecsillapult, mintha nehezen teljesíthető -kötelességét végezte volna, úgy tekintett maga körül, járt fel s alá s -ült végre a karszékek egyikébe. - -Idegen volt e pillanattól fogva e várkastélyban; úgy érezte, nem lehete -többé honos e falak között, mintha máshol várakoznék reá valamely -barátságos hajlék befogadandó az utast. - -S e hajlék, hol létezett? sehol egész világon, e pillanatban legalább; -Ágnes hasonlított a kivándorlóhoz, ki önmagát kénytelen tenni -hontalanná, siratja a jelen elvesztét s mégsem bír egy szép jövő -képével. - -Kis idő mulva behivatá Jánost. - -– Akar-e követni engem János gazda? - -Az öreg örömtől sugárzó arczczal hallgatá Ágnes szavait s így felele: - -– A legnagyobb örömmel; jót állok érte, hogy hívebb cselédje sohasem -leend a grófnénak. - -– Itt van ez a néhány forint, oszd el itt maradó szolgáim között – -gondoskodva lesz mindegyikről. Tüstént indulunk. - -* - -Épen pitymallani kezde, midőn az angolkerten keresztül kiért az -országútra Ágnes utazóhintaja. - -Leeresztve az üvegtáblát, még egyszer megnézte a tekintélyes s festőileg -szép Gerőfalvát s alig érthető hangon, könnyes szemekkel rebegé: Isten -veled! - - - - -XXXI. (Gerőfalván.) - -Két nap mulva a szomorú éj után, mely alatt örökre elbúcsúzott Ágnes -Gerőfalvától s annak lakóitól, visszaérkezék Gyula. - -Mitsem tudott a történtekről; János Ágnessel elutazván, a többi cseléd -közül egyiknek sem volt bátorsága fölkeresni urokat a szomorú üzenettel. - -Nem is tudták bizonyosan hol szokott ő mulatni, mert a mennyire csak -kivihető volt, titok leplezte Gyula életmódját. - -A mint azonban a háziúr megérkezett, a kastélynak úgyszólván minden -egyes lakosa tudta mi történt; ha nem körülményesen is, de részint -pletyka, részint gyanítások nyomán keletkezett az egész történet talán -nem is egészen hű rajza. - -Gyula jó kedvűen, egyik legkedvesebb nótáját fütyörészve szállott le -lováról és csudálkozott, hogy a bevett szokás ellenére nem János gazda -fogadja őt, kit, bár a dévai háznak volt régi hű cseléde s Ágnessel jött -Gerőfalvára, nagyon megkedvelt. - -– Hol van János? – kérdi a háziúr az érkező inasok egyikét. - -– Elutazott a grófnéval, – hangzott a felelet. - -– Kivel? - -– Ágnes grófnéval, uram. - -– Az én nőmmel? - -– Úgy van. - -– Vagy nektek ment el eszetek, vagy én nem hallok jól; hisz a grófné nem -is volt itt – monda Gyula csodálkozás s aggodalomtól áthatott hangon s -arczkifejezéssel. - -– A grófné tegnapelőtt este megérkezett volt s néhány órai ittmulatás -után ismét távozott, hova? azt nem tudjuk; csak e levelet hagyta itt -gróf úr számára. - -Gyula átvéve a levelet s érezve, hogy valami rendkívülinek kelle -történnie, – nehogy a cselédség tanúja legyen felindulásának, szobájába -ment, hogy olvassa a váratlan sorokat s tudja meg, mik történtek -távolléte alatt. - -Végigmenve a hosszú folyosón, különös gondolatok villantak meg agyában. -Hihetlen, s mégis úgy van. Első, mi villámként sújtotta őt, mi bosszúra -gerjesztette vére keringését, e gondolat volt: Hátha Ágnes mást szeret s -hűtlenül elhagyott. Gyula képes volt így gondolkodni, ő kinek viselete, -régtől fogva feljogosította volna nejét hasonló cselekedetre, ő, kit e -gondolatra nem szerelme, de egyedül hiúsága vezérlett! - -Szobájába érvén, mohón felbontotta a levelet s a sorok olvasása alatt -nyugodtnak látszott, – néha-néha fájdalomtól áthatott mosoly vagy -csodálkozás mutatkozott ugyan arczán, de indulata nem tört ki. - -A sorok olvasása után egy ideig fel- s alá járt, mintha nem tudná -felfogni, elméjében rendszeresítni mindazt, mi történt. - -Lépése mindinkább élénkebb lett, míg végre így kezde szólani: - -– Borzasztó! mindent tud! – látta hűtlenségem csalhatlan bizonyítékát. - -De hogy juthatott e gondolatra itt fölkeresni engemet? mi gyanú vihette -lépteit a vadászlak felé? - -Megrántván indulatosan a csengőt, a belépő inastól kérdé: - -– Kivel szólott a grófné, mikor ideérkezett? - -– Senkivel, Jánost kivéve, s azonnal befogatott; az öreg nem akará -engedni, hogy éj közepett a vadászlak felé induljon a grófné, de -magánosan akarván elindulni, kénytelen volt engedni és elkisérni őt. - -– Jól van, mehetsz. – Tehát nem itt támadt gyanuja – folytatá Gyula – -már megvolt az mikor elindult, sőt merném állítani, egyedül e gyanú -indította őt el. Kém, biztos kém vette körül, ki bosszút akarván állani -rajtam, megsúgta vétkeimet Ágnesnek. - -Most sajnálom mindazt, mit tettem. Nemde, utolsó sorai arra látszanak -czélozni, mintha el akarna válni: ebből sok beszéd, nagy lárma, szóval -feltünő esemény leend; – a henyélők serege, isten tudja, miként fogja -ezt magyarázni. Házi körömnek vége, mert Ágnes szerelmét – érzem – -örökre elvesztém. - -Talán legjobb volna, ha tüstént utána indulnék, s miután úgyis tud -mindent, bocsánatot esdekelve, megnyerhetném még szívét. De nem, ez nem -lehet, ismerem erőteljes jellemét. A mily erővel s odaadással szeretett -ezelőtt, épen oly indulatossággal fog gyűlölni ezentúl. - -[Illustration: – Borzasztó! Mindent tud!…] - -Istenem! mi könnyelműen pazaroltam el ama páratlan kincset, melylyel -megáldott a mindenható. - -E szavakból kitűnik, hogy Gyulának nem annyira fájt az, hogy Ágnes -szerelmét örökre elveszté, hanem inkább restelte ama feltünő eseményt, -sok beszédet, mire ez alkalmat nyujtand. Sajnálta, hogy életmódjában -zavartatik, s csak miután mindez keresztül járta elméjét, kezde szíve -felszólalni, átlátva, mi gyönyört vesztett Ágnesben. - -Többnyire azt óhajtjuk, mi valóban nem boldogít, mi pillanatra -szeszélyeinket kielégíti, s azt siratjuk s nélkülözzük legkevésbé, mi -egyedül bírhatta volt megalapítni szerencsénket. Mitsem cselekesznek az -emberek kevesebb öntudattal, mitsem gondolnak meg kevésbé, mint ama -tetteiket, melyek által kivánságaik teljesedésbe mehetnek, -alkalmatlanságaik elháríttatnak. - -Alig járt fel s alá a nagy teremben Gyula egy ideig, alig kezdének -tisztulni némileg eszméi, érzelmei, s a rossznak angyalaként megérkezék -Béla. - -Öröm hatotta meg Gyulát, midőn Béla hintaját megpillantá, hitte, hogy -talán segíthetend rajta, legkisebb gyanút sem táplálván az iránt, kit -legjobb barátjának tartott. - -– Mi történt? – kérdé a belépő újonnan érkezett. A cselédek egyike azt -mondja nekem, hogy Ágnes itt volt, de ez hihetetlennek tetszett első -pillanattól fogva. - -– Magam is úgy vélekedtem, de most már átlátom, hogy csakugyan itt volt, -– ím levele, olvasd! - -Őrkényi figyelemmel olvasta végig az iratot, átgondolni, megfontolni -látszott minden egyes pontot, csodálkozást szinlelt s hosszas mélázás -után Gyulához fordulva mondá: - -– Mit mondottam, mikor viszonyod kezdődött az erdei rózsával? Ugyane -helyen, e teremben voltunk akkor együtt s te könnyelműen tréfának -ismeréd aggodalmimat, s ha jól emlékszem: szigorú erkölcsbirónak -nevezél. - -– Igaz, hogy figyelmeztettél, de már akkor késő volt; másrészről pedig -mégis te voltál az, ki engem – talán akaratod ellenére – mindinkább -belésodortál ama rossz irányú útba, melyen járva szerencsétlenné tettem -Ágnest. - -– Engedj meg, magad voltál, ki örökké panaszkodva, szinte örömmel -kivántad, ha kisegíteni akart rajtad az által, hogy jóváhagyja házas -életrőli eszméidet; de hogy ennyire nem kivántam juttatni a dolgot, azt -nyiltan bizonyítják szavaim, melyeket az imént magad is igazaknak -ismertél el. - -– Ki vétkesnek érzi magát, sokszor az által akar könnyíteni állapotján, -hogy másokban keresi önhibái okát. Mert késő a multakról gondolkodni s -vitatkozni, a jövőt kell tartanunk szemeink előtt. Mit tartasz a -levélről? - -– Véleményem röviden ebben összpontosul: Ágnes hosszas hanyagolásid -miatt sokat szenvedett, többet mint hittük, kénytelen volt végre -átlátni, hogy többé nem szereted, úgy legalább, mint ő azt megszokta s -kivánta. Gyanu fészkelődött szivébe, s mint ilyenkor történni szokott, -legtitkosabb sejtelmeit követve, a féltékenység kínjai által -felkorbácsoltan, tudni akarta bizonyossággal, mi történik körülötted, -benned. Miután ő, úgy látszik, nagyon is csalhatlan bizonyosságot -szerzett magának viseleted minőségéről, most megutált s örökre -elhagyott. Segíteni a dolgon nem hiszem, hogy másképen lehessen, mint ha -tenmagad utoléred s reá bírod, hogy bocsássa meg vétkedet. Egyébiránt -kész pajtásod vagyok, parancsolj velem akármire nézve, szívesen -teljesítendem akaratodat, kivált miután szivemből sajnálom, hogy mindez -így történt. Ágnesre nézve csalatkoztunk; ő nem azon nők egyike, kik a -nagy világ módjára fogalmazzák a házas életet, – ő szívet, melegen érző -szívet s abból eredő s az által irányult életmódot követel. - -– Tán ki fogsz nevetni s nem hiended mit mondok; de biztosítlak szavaim -igazságáról. Én, ki annyi különnemű veszedelemnek néztem már szemébe -életem változékony forgalma alatt nyugodt vérlejtéssel, borzadok -Ágnestől. Félek tőle, mint ama felettünk szigorú itéletet hozandó -mindenható törvényszéktől; nincs bennem annyi bátorság, hogy feléje -menve kinyerjem bocsánatát vagy kiérdemeljem végmegvetését. - -– Ez természetes. Vannak pillanatok, midőn lelkiismeretünk egész -erejével fölébred s megváltoztatva kedélyünk állapotját, nézetinknek -egyszerre egészen más irányt ad. Ki hitte volna, hogy te, hideg -megfontoló, visszaijedj, megborzadj oly nőtől, ki irányában öntudatlanul -vétkeztél évek óta? - -– Igaz, hogy sokszor és sokat vétkeztem, elhanyagolván Ágnest és nem -engedvén szeszélyeknek látszó kivánatinak; – de sohasem mertem volna -hinni, hogy mindennek ez leend vége; – nem gondoltam, hogy e nőnek ily -erőteljes jelleme s ily elszánt tettereje legyen. - -– Sok asszony szeszélyesnek, könnyelműnek látszik, mintha hamar fölül -bírna emelkedni mindazokon, melyek mélyen sérteni látszanak valóját, – -de csalódjék meg csak szerelmében vagy sértsük meg hiúságát, bizonyosak -lehetünk, hogy lelki s tetterőre nézve túltesz minden férfin, mert e -végső nagyszerű pillanatokban kevesebbet gondolnak a világ itéletével, -többet önnyugalmokkal, mint mi. - -– Barátom, meggondoltam a dolgot s nem hiszem, hogy mást vagy jobbat -lehessen tenni, mint ha te fölkeresnéd Ágnest. Egy harmadik ily -esetekben nyiltabban, szabadabban szólhat, – talán reá birhatod, hogy -velem találkozva, megvallhassam hibáimat s remélve, hogy megbocsátand, -feledendi a multat s egy szebb jövőnek nézhet elébe. - -– Ez nem volna ugyan rossz, de figyelmeztetlek, hogy nem volna tanácsos -most tüstént tenned ezt. Alig vagy képes belégondolni magadat Ágnes -állásába; ő e pillanatban annyira eltiprottnak érzi minden hitét s -fellengősebb érzelmeit, hogy nem volna hajlandó legkisebb engedményre -is. Várjunk, az idő talán ez ügyben is, mint számtalanszor az életben, -orvosként fog föllépni, későbben nem fogja oly kiáltó szinekben látni -helyzetét; nem lesz már meg keblében az utolsó benyomás nagyszerű -hatása; elhagyottság fájdalommal veendi körül, szóval engedni fog talán -oly dologban, melyet e pillanatban meggondolatlanul kereken megtagadna. -Pedig nincs veszedelmesebb ily ügyekben, mint tévesztett eljárás; ez -gátat vet minden jövendő sikernek. - -– Ha úgy gondolod, nem bánom, halaszszuk kissé ez elhatározó lépést, -ámbár szörnyű nyugtalan vagyok, alig várom, hogy a dolgot tisztába -hozzam; ez nem maradhat így. - -Kis mélázás után Gyula újra mondá: - -– Mégis jobb volna talán, ha tüstént elindulnánk. - -– A mint neked tetszik. - -E szavak után sokáig egymás mellett ült a két barát szótlanul. Béla -izgatott kebellel várta, mi fog történni. Alattomos viselete most -látszott gyümölcsözni először, – ha ő, mehetend követként Ágneshez a -hűtelen férj ügyének védelmére, – bizonyos, hogy megbukik. - -Gyula határozatlan volt, mint minden ember, kit nem szíve vezényel -egyedül. – Oly állásba jutott, melyre eddigelé az életben alig gondolt. -Nem hitte, hogy ez lehetséges, mert nem ismerte amaz indulatokat, -melyeket hatalmas szerelem, csalódás, s ennek utóhangjai teremtenek. - -Hosszas hallgatás után újra fölvették a régi eszmét, mi oknál fogva, -könnyen gondolható. Azt határozták, hogy most még időzve, Béla megyen -majd Ágneshez, őt, ha lehet, békére hajlandóvá tenni. - -Szegény Ágnes! mily kezek közé jutott ügyed! - -* - -Harmadnap Béla hazaérkezve ezeket jegyzé naplójához: - -«Romkastélyomban, márcz. 14. - -A mit vártam, az csakugyan megtörtént. - -Ágnes néhány névtelen soraim következtében, melyeket ügyesen irányoztam -Bécsből, egy pajtásom segítségével Pestre, Gerőfalvára érkezett néhány -nap előtt. - -Tudtam, hogy nem fog nyugodni mindaddig, míg bizonyosság által, legyen -az bármi szomorú, nem csillapuland fölhevült kedélye. Az emberek annyira -kedvelik a rosszat, hogy azt hamarabb igyekeznek fölkeresni, mint a jót. - -Gyulát nem találván honn, a vadászlakban kereste fel őt s ott egy le nem -bocsátott függöny s a szerfelett fényes világítás fölfedezte előtte e -lak minden titkát. - -Ágnes Gerőfalvára visszatérvén, levél által búcsúzott férjétől örökre, s -tüstént visszautazott. Hová? azt nem tudom, – de nem is lényeges ez -ügyben, – fájdalma s Gyula iránti utálata utoléri akárhol széles e -világon. - -Gyulát az egész dolog igen megzavarta; ő nem annyira Ágnes szerelme -miatt látszik bánkódni; azt régóta nem bírta már megbecsülni; de fáj -elfásult lelkének hiúságának megsértése, életmódjának felbomlása s ama -temérdek beszéd s különféle magyarázat, melyekre alkalmat nyujtand e kis -regény. - -Ő, ki mindig kerülni kivánta a regényest, most regényhőssé lesz, pedig -milyenné! - -Engem reá bírt, megvallom, könnyen engedtem, hogy érjem utól Ágnest, s a -mennyire lehetséges, alkudjak ki békét, habár csak a legáltalánosabb -alapokra fektetett fegyverszünetet is. - -A sors kedvez terveimnek. - -Vérző szívem, még kis türelem s elérkezett a bosszú órája. - -Ugyan hol lehet, vagy inkább, hogyan lehet most R…? Viselete irányomban -megtette hatását, elnémult bennem a jónak szózata. - -Szinte sajnálom, hogy épen szegény Gyula, ki nekem mit sem vétett, esik -terveim áldozatául.» - -* - -Míg Béla ezeket írja, addig Gerőfalvára üzenet ment a vadászlakból: -várják a grófot, – sok vad mutatkozik, érdemes vadászat rendezésére. - -Gyula mit sem akart tudni s hallani, sem vadról, sem vadászatról, sem a -regényes lakról. - -Megparancsolá, hogy semminemű üzenet ne küldessék mindaddig, míg maga -nem fogja kérdeztetni a felügyelőtől, érdemes-e vadászni? - - - - -XXXII. (A vasút közelében.) - -A Pestről Szolnokra vezető vasútvonal mentében, alig egy negyedóra -járásnyira a főállomások egyikétől, csinos falusi lak létezik. - -A nem igen nagy területű, de csinosan ültetett angolkertnek középpontját -foglalja el e kellemes olasz ízlésben épült nyári tanya. A sűrű -akáczerdő hűsében forró meleg s a szélvészek dühöngéseitől védve -tündöklik fehérre meszelt oszlopaival. Zöld ajtai s ablakai, a remény e -szinével csalogatják magokhoz az arra menőket, akaratlanul e gondolatot -élesztve mindegyik keblében: - -‚Itt boldog emberek laknak.‘ - -E kis lak négyszöget képez; a felső emeletben tágas, világos lakszobák -vannak, a földszinti szárnyban könyvtár, nappali s étterem. - -A nappali teremből tágas ajtó nyilik oszlopos folyosóra, s erről néhány -lépcsőn a csinosan s tisztán tartott kertbe juthatni. - -Kellemes képet alkot az előttünk elterülő pázsit tarka virágcsoportival, -a távolban látszó fák zöldje s a fehér homokkal kihordott utak -kigyó-kanyarodási. E tájképet tőlünk jobbra látszó tó síma víztükre -élénkíti, melynek partjain néhány daru, habjain hattyuk andalognak s -lejtenek végig gondtalanul. - -A kertet kerítő több ezer holdnyi pusztai birtok rendszeres gazdasággá -van átalakítva birtokosa tevékenysége által. E szép majorok, nagyszerű -ültetvények s ösvények, árkok, az utakat körítő fasorok feledtetik -velünk az itt egykor látszott homokos lapályt, a míveltség s ipar -jelképe gyanánt pedig kellemesen hatnak az ujonnan érkezőre. - -Az angolkertből kiérve, homok lágy gyepes utakon, fák hűsében juthatunk -egy gazdasági épülettől a másikhoz, ezeket elhagyva, kevés idő mulva az -indóházhoz, két rövid óra alatt Pestre, s onnan – ha úgy tetszik, -szélsebességgel a világ bármely pontjára. - -E szépen rendezett gazdaság és csinos nyári lak birtokosa G… gróf, kinek -neje legjobb, mondhatnók egyetlen barátnője Ágnesnek. - -Mint tudjuk, G… grófné már több év óta háborítlan házassági boldogságot -élvez páratlan jóságú férjével. - -G… gróf egyike azon férfiaknak, kik úgy fogják fel az életet, mint az -bírja felfogni egyedül, kinek helyén van szíve. - -Teljhatalommal tud szeretni, képes áldozni szerelmének, de nem tévesztve -szem elől az ész törvényeit. - -Nejének és családjának él úgyszólván kizárólag, mind a mellett marad -elég ideje, hogy kellemetes olvasmány által bővítve ismereteit, -frissítve elméjét, szorgalommal és örömmel járhat gazdasága után, -biztosítva, és ha lehet, gyarapítva gyermekei jövendőbeli jólétét. - -* - -Egy meleg májusi nap délutáni óráiban társaságot látunk egybegyülve az -oszlopos tornáczon. - -Úgy látszik, kiültek, élvezendők a kikelet hasonlíthatlanul legszebb -évszakát, a természet erőteljes újulását, a bársonyos elevenzöld -falevelek kellemdús szinezetét, a szabad levegő régóta nélkülözött s -épen ezért kétszeresen jótékony hatását. - -Az asztal körül G… foglalt helyet, térdeire támasztott kezekkel nézte, -mint játszanak gyermekei a kert fövényes területén, mint szórnak -törökbuzamagot maguk elébe, mint örvendenek, ha félelmes léptekkel -közelednek szép tarka galambjaik, felcsipkedvén az aranysárga eledelt. - -G… mellett neje ült, szorgalmatosan hímzett és csak futólagosan -pillantott, boldogságtól túláradó arczkifejezéssel majd férjére, majd -gyermekeire. - -De nemcsak férjét s gyermekeit nézte G… grófné, hanem mintegy lopva nem -egyszer tekintett egy mellette ülő nőre; s valahányszor szemei ez -alakkal találkoztak, képe vonásai mindannyiszor szomorúvá változtak. - -S miért? mert férje s gyermekei a boldogságot, – Ágnes pedig a bú s -bánatot képviselte. - -Úgy van, Ágnes volt e halovány nő. Eljött, hogy pihenjen fájdalmai után, -gyógyuljon mások boldogsága látásán. - -Ágnes elhagyván Gerőfalvát, alig bírt még annyi erővel, hogy e falusi -lakot elérje. Teste s lelke ki volt merülve, csak szíve élt még. - -Ágnes szíve az utolsó hetekben ama nagyszerű válságon ment keresztül, -mely vagy életet, vagy halált hoz. – Roppant erőfeszítésébe került -ugyan, hogy mintegy akaratlanul semmisítse meg megmaradt képzelődéseit -és szakítsa szét a még csak gyönge szálakat, melyek Gyulához fűzék. - -De megtéve e nagyszerű lépést, letépte a fátyolt a bálvány képéről, -látta a tiszta valóságot s kihalt szerelme örökre férje iránt. - -Szerelem az élet; ki szeretni nem tud, megszünt élni. - -Ágnes élt még, mert szeretett. - -Ugyanazon pillanatban, melyben porba hullott Gyula, a képzelődések -végszálain függő képe s emlékezete, ugyanekkor lőn nagygyá Kálmán iránti -szerelme. - -Hiszen régóta megvolt már annak csirája szívében, csak Ágnes lelke -erejének megfeszítése nem engedé, hogy virággá fakadjon. - -Megmondotta férjének, hogy nem neje többé, nemcsak, mert elhagyottnak s -megalázottnak érezte magát az által, kit férjének czímezett volt, de -mert viselete által függetlenné téve, szabad menetet engede szíve -érzeményeinek Kálmán irányában. - -Mielőtt Gerőfalvára indult, a vészt hirdető sorok elolvasása után, e -szerelmét támadásában már örökre meg lehetett volna semmisíteni. - -S ki tehette volna ezt? Egyedül Gyula. - -Ágnes érezte ezt, naplója nem egy szava teszi e legtitkosabb -szívrejtekből fakadó vallomást. - -Miután Gerőfalvára ért, nem volt többé hatalom, sem erő, mely ki bírta -volna oltani, sőt csak csillapítani is e régóta gyuladozó s nagy -erőltetéssel elnyomott lángokat, melyek hosszas nyüg után kettős erővel -borítának el mindent. - -Szíve élt még. - -De épen ez élet hervasztá még inkább a test s lélek megmaradt parányi -erejét. A kiállott fájdalmakat új szenvedések ölék el, melyek -következtében Ágnes idegrendszere beteggé lőn. - -Alig ért G… grófnéhoz s azonnal lesujtotta betegsége. Másodnap már egész -erejével kitört agyvelőgyuladása. - -Egész héten át élet és halál, remény és bú válták fel egymást; láza -alatt borzalommal említé Gyula, lelkesedéssel s mindent elragadó hévvel -Kálmán nevét. - -G… grófné így jutott ama titok birtokába, melyet eddig senkivel sem -közölt szegény Ágnes. - -Tizedik nap kezde javulni kissé s nemsokára örömünnep deríté a kis -kastély jószivű lakóit; mert az orvosok veszedelmen kívülinek jelenték a -szép beteg állapotját. - -Hetekig tartott javulása; lassankint jött meg mind a fokonkint -elfogyasztott testi s lelki erő; míg végre, ha nem tökéletesen is, de -némileg legalább helyreállítottnak lehete tartani. - -A tavaszi levegő különös jótékonyan hatott Ágnesre. - -Örömmel látta G. grófné, valahányszor barátnője körükben maradt. Az őt -körülvevő friss, eleven élet és boldogság, ha vidítólag nem hatottak is -lelkére s még gyönge testére, legalább pillanatokra más irányt adának -gondolati s eszméi folyamának, képzelődései búskomor képeinek. - -Sem férjéről, sem Kálmánról nem tudott semmit. - -Mióta Gerőfalvát elhagyta, e két nevet, kivéve láza öntudat nélküli -jelenségeinek folytán, nem ejté ki; természetes, hogy baráti sem merték -kiejteni ama neveket, melyekhez annyi szomorú emlékezet, szép mult s -isten tudja mennyi remény van kötve. - -Egy ideig szótlanul ült a társaság, míg végre G… grófné Ágnes felé -fordulva kérdé: - -– Hogy érzed magad ma, hiszem s remélem, javulásod most kettőztetett -léptekkel haladand, a szép tavaszi napok által segítve. - -– Igazad van; erőm néhány naptól fogva helyre kezd már állani, mióta -nehányszor végig sétáltam szép kerteteken. - -– Nem akar a grófné egyet fordulni velem, vága közbe G… férje; a mainál -még alig volt szebb napunk, – nincs szél, sem szerfelett meleg. - -– Ne mozduljon, kérem, nem fogok járkálni. - -– De miért nem? nem jó elhagynia magát; kis erőltetés nem árt, vagy -talán csak nem véli, hogy restelem a sétát. - -– Isten mentsen! csak nem akarom távozása által megzavarni a szép -jelenetet. Az élet kellemes perczei annyira ritkák, hogy megbecsülni s -le kell tartóztatni azokat. - -A házaspár nem tudott mit felelni erre, öntudatos sugallatuknál fogva -hallgattak, mintegy tiszteletben tartván Ágnes búskomor szavait. -Mindketten annyira élvezék boldogságukat, hogy másokban annál inkább -becsülték, ha ki azt örömmel látta; hitték is, hogy jól esik Ágnesnek -legalább látása annak, minek birtokától meg van fosztva -kérlelhetetlenül. - -– Nemde, az érkező mozdony füttyenései hallatszanak? – folytatá Ágnes -rövid szünet után. - -– Igenis, nénikém, – szóla közbe a gyermekek nagyobbika, négy éves izmos -fiucska; most fog érkezni a gőzkocsi, ilyenkor szokott visszajönni papa -is, ha Pesten volt. - -– S te már tudod azt fiam? - -– Tudom bizony, mert játékot szokott hozni. - -– Reám mindig figyelmeztetőleg hatnak a gép éles hangjai, folytatá -Ágnes; még nem szoktam meg, mintha mindig várnék valakit, úgy érzem. - -– Nem is lehetetlen, hogy ma látogatónk érkezzék, – mondá G… grófné, – -rég nem volt nálunk senki, a szép meleg napok gyakran falura csalogatják -a város tétlen s mégis annyira rest lakóit. - -– Nálunk legalább nem vagyunk kénytelenek sokáig várni az érkezőre, mert -kertünk árkából egyenes vonalban látszik az indóházból ide vezető út. - -Ezeket mondva G…, szivarra gyujtott s gyermekei kiséretében az angolkert -egyik nyilása felé ment; egy ideig figyelemmel nézte az előtte -végignyuló fasort s azután intve az asszonyoknak, visszatért. - -– Csakugyan valaki, kiálta még távolból. - -– Előérzetem nem csalt, látod, hogy vendég jő, – monda Ágnes -barátnőjéhez fordulva. - -– Remélem, jó barát, ki neked nem leend alkalmatlan; nemde, a jókat csak -társaik keresik föl? - -– Hidd el, sokszor épen azok közelednek lassanként hozzánk, kiket távol -szeretnénk tudni. - -– Kétlovas kis parasztszekér vágtat végig az úton, férfi ült rajta, csak -annyit veheték ki – mondá G…, midőn elérte az oszlopok alatt végig futó -lépcsőzetet. - -Néhány percz mulva a kert kapuján behajtott a könnyű kis nemzeti fogat. - -– Hisz ez Kardosi őrnagy, ha nem csalnak szemeim; ugyan mi birhatta őt -reá, hogy csak néhány órára is elhagyja Pestet, kiálta fel G… grófné. - -Kardosi őrnagy nagyon jó és szives öreg úr volt, mint serdülő ifjút -ismerte G… t, nejét mint világba lépő szűzet; néha-néha meglátogatta -szeretett családját, mint mondani szokta. Magas, izmos ősz férfi, nagyon -tisztán, rendesen, lehet mondani divatosan öltözött, fiatal erőt mutató -mozdulatokkal; szóval, valódi jellege régi nyugalmazott huszártisztnek. -Mindig jó kedvű volt, senkiről sem mondott rosszat, de szeretett -ujdonságokat megtudni s azokat elbeszélni; sokat is tudott mindig. -Másokért kész volt megtenni legnagyobb örömmel mindent, mi által -szivességét s barátságos érzületét nyilváníthatá. - -[Illustration: – Csakugyan valaki – kiálta.] - -– Isten hozta hozzánk, – mondá G… grófné, fölkelve székéről s az érkező -öreg úr elébe sietve. - -– Isten, a vasút és e kis szekér segítségével, hála az égnek csakugyan -szerencsésen megérkeztem, ámbár – igazat mondva – a vasutat, mind a -mellett, hogy nagyra becsülöm e találmányt, még mind nem kedveltem meg -egészen. – Hogy van nagyságtok? mint látom, egészségesek, nincs semmi -baj. - -– A tavaszi bajokon keresztülestünk, most várjuk a nyáréit; kis baj -nélkül mitsem érne az élet, nem is becsülnők meg szebb pillanatait. - -– Igazad van, pajtás; nekem is sok bajom volt, kivált katonakoromban s -mégis szépnek tartom életemet. - -– Kik így tudnak szólani, azokat, ha nem kerüli is a bú, legalább -fölkeresi néha-néha kis boldogság is. - -– Hát Marosi grófné jobban van-e már? – kérdé az őrnagy Ágnes felé -fordulva – mikor utószor itt voltam, még nagyon rosszul volt. - -– Köszönöm őrnagy úr szíves kérdését, – már fellábadtam s reménylem, -nemsokára egészen felgyógyulok. - -– Mi ujság Pesten? kérdé G… grófné. - -– Van is, nincs, a mint vesszük. Hanem mégis majd elfeledém, – egy -fiatal ember története foglalkoztatja most az elméket s nyujt alkalmat -sok mindenféle beszédre, csudálkozásra, s mint már ilyenkor lenni -szokott, magyarázatra. - -– S miféle történet az? kérdé G… grófné. - -– Megvallom, különös, váratlan. - -– Csak nem valami szomorújáték? - -– De drámának beillenék. - -– Mondja el hát kérem, tudja, hogy mi itt falun alig tudunk valamit e -nagy világ folyásáról. - -– Örüljenek rajta; higgye meg szép grófné, jobb falun, mint nálunk a -poros városban. - -– Ezt mondva, miért látogat oly ritkán bennünket? - -– Sok a dolgom, azután mégis csak nehezen mozdul az ember; szentül -megigérem azonban, hogy e nyár folytán szorgalmatosan fogom tenni -látogatásaimat. - -– Ezt minden tavaszon igéri, de igéretét ritkán váltja be, – úgy vagyunk -most is a történettel. - -– Ha kissé kipihentem magamat, elmondom, de csak azon föltétel alatt, -hogy nem kérdezik majd, kivel történt; fogadom, ki nem találják. - -– S ha nem találjuk ki? - -– Akkor majd megmondom nevét a hősnek. - -– Mindenre nézve tisztában volnánk tehát, csak magát a drámát, mint az -imént nevezte, nem tudjuk még. - - - - -XXXIII. (Kalifornia.) - -– Legjobb ismerőseink egyike – kezdé az őrnagy rövid szünet után – azon -fiatal ember, kinek elbeszélem történetét, vagyis inkább, hogy sokat -vagy regényest ne várjanak a grófnék, – esetét. Nem csuda, ha mindnyájan -nemcsak sajnáljuk jelen sorsát, de bizton reméljük, hogy megsegítendi -talán még az Isten s az emberek jóakarata; nincs állapot az életben, -mely egészen reményvesztett volna. - -Víg, nyilt kedélyű volt mindig, kedvelte, sőt fölkereste a legvidorabb -társaságot, – legjobban érezte magát zajos körben. - -Vagyona ugyan nem volt tetemes, de elegendő kényelmes, gondnélküli -életmód folytatására. Nem ritkán többet költött ugyan, mint a mennyit -erszénye, ha szigorúan vesszük, megbirta volna; de sohasem hallottuk s -egyikünk sem tudta, hogy adóssággal terhelte volna birtokát. - -Szóval egyike volt azon embereknek, kik könnyű oldaláról fogják fel az -életet; senkinek sem vétve önmaguk irányában minden erkölcsileg -megengedhetőt elkövetnek, mi által szebbé s kényelmesebbé varázsolhassák -viszonyaikat. - -Szeretett élni, okosan s ügyesen felhasználva mindazt, mivel a sors -megajándékozta. - -Komolyabb viszonyba nem ereszkedett nővel; alig volt valamikor szerelmes -és házasságról úgy beszélt, – nem mintha tagadná s el nem ismerné e -kötelékek kellemeit és szép fejlődményeit – mint oly jövőről, mely nem -illik jelleméhez, viszonyaihoz s melyben sokkal nagyobb feladat rejlik, -hogysem azt minden ember kivétel nélkül meg bírja oldani. - -Egy időtől fogva azonban nagy változást tapasztaltunk ez itt röviden -leirt barátunk magaviseletén. - -Szórakozottá, visszavonulttá lőn, felhagyott régebben gyakorlott -időtöltéseivel, kerülte a társas köröket. – Ritkán s akkor is csak -pillanatokra, futólagosan mutatkozott régi derült kedve. - -Eleinte alig tünt föl, később azonban többen jó pajtásai közül -figyelemre méltatták e változást; rövid idő mulva minden ismerőse s ezek -között én is tapasztalni kezdők e szokatlan modorát s kedélyállapotját. - -A hányszor kérdezte valaki: mi baja? ugyanannyiszor azt felelé: semmi! – -hiába, mindig nem lehet jó kedvünk. - -Később azonban nem egyszer hallottuk rebesgetni, hogy pénzviszonyai -zavarodása nyomják kedélyét, – s mint minden, bár pletykának látszó -beszédnek megvan legalább parányi igaz része, úgy itt is megtudtuk, hogy -könnyelműen jót állott valakiért, minek következtében kénytelen volt -hirtelen nagyobb összeget lefizetni, melynek megszerzése sok bajába s -még több költségébe került. - -Csak legjobb pajtásai állíták, hogy nemcsak ilynemű gondok, de másfélék -is szomorítólag hatnak talán lelkére; hogy szerelem, még pedig -szerencsétlen szerelem idézné elő e változást. De ki tulajdonkép e -szerelem tárgya, azt nem akarná senki tudni, vagy ha tudták is, másokkal -nem közölték. - -Néhány nappal ezelőtt, reggel, részint magyar, részint külföldi -kedveltebb lapjaimat néztem át, – a pesti lapok egyikében a többi -ujdonságok között ezt olvastam: - -«E napokban hagyta el fővárosunkat a főbbrangú társaság egyik fiatal -tagja s Kaliforniába indult, az arany országába, szerencsét próbálandó. -Mi oka e titkos s váratlan elhatározásnak, még nem tudjuk, hisszük -azonban, hogy rövid idő mulva részletesebben, talán nagyon érdekest -fogunk e tekintetben tisztelt olvasóinkkal közölhetni.» - -– Ezt mi is olvastuk, – mondá félbeszakítva az őrnagyot G… grófné; – de -nem hittük, mesének, koholmánynak tartottuk. - -– Így én is – folytatá Kardosi – alig méltattam figyelemre e sokszor -annyira csalékony ujdonsági hírt. Midőn azonban estefelé a Casinóba -mentem, ott beszélték, hogy csakugyan azon fiatal ember, kiről az imént -beszéltem a grófnéknak, a Kaliforniába elutazott főrangú úr. - -– De miért vándorolt Kaliforniába? – kérdé G… grófné; – szórakozást, -hiszem, kellemesebbet találhatott volna az élénk s élvezetteljes fő- s -nagyvárosok valamelyikében. - -– Várjon csak a grófné kissé, azonnal elmondom indokait. - -– Már néhány héttel ezelőtt, úgy beszélte nekem egyik legjobb barátja, -figyelmeztette ama fiatal barátunkat ügynöke azon végrendeletére, -melynél fogva birtokosa vagyonának. Nagyanyja, miután fia majd mindenét -elpazarolta volna, nem annak, hanem unokájának hagyta a még kezénél -levő, takarékossága által megmentett vagyont, azon föltétel alatt, hogy -azt adósággal túlterhelni nem lesz szabad, – szemei előtt levén fia -szomorú példája. - -Hogyha pedig – ilyformán szólott a végrendelet – daczára végakaratomnak, -bizonyos meghatározott összeg adósság terhelné a vagyont, akkor kivéve -az egésznek egytizedrészét birtoka N. intézetre szálljon, hogy így -legalább némi üdvös nyoma maradjon az egésznek. - -A végrendelet e pontjára figyelmezteté ügynöke fiatalunkat, – mert alig -lehete már titkolni azt, hogy adósságai vannak, sem azt, hogy az összeg -nemsokára elérendi a veszélyes számot. Kérte őt ügynöke, vonulna vissza -s ügyekeznék néhány év alatt letisztázni adósságait, megmentendő szép -vagyonát. - -Most már magam is azt vélem, hogy szerencsétlen szerelem gyötri barátunk -keblét, mert alig méltatta figyelemre ügynöke szavait, mitsem gondolva -veszélyes állásával, búskomoran élt tovább. - -Hírre kapván a dolog, az intézet ügynöke sem mulasztott el semmit, mi -által önhaszna csorbulást szenvedhetne s egyszerre ismerősünknél terem -azon igen kellemetlen és szigorú nyilatkozattal, hogy lefoglalandja az -intézet irományai közé leléteményezett végrendelet nem tudom hányadik -pontja szerint a vagyon kilencztized részét. - -A vesztő félre ez nem igen hatott, csak arra kérte az intézet ügynökét, -– ezt személyesen önmagától tudom – várna néhány napot, azután tehet, a -mit akar. Erre ráállott az ügyvéd és senkinek nem szólott ez idő alatt. - -Ujból jelentvén magát, az ajtót zárva találta, az úr helyett két levele -maradt a hátrahagyott inasnál. - -A levelek egyike az intézet ügynökének szólott, melyben felkéri ezt, -cselekednék a végrendelet szavai szerint, miután ő nem bírta rendezni -pénzviszonyait ily rövid idő alatt; kéri egyszersmind, hogy a másik -levelet adná által tulajdon ügyvédének. - -Az ügyvédéhez czimzett sorokban elmondja, hogy Kaliforniába távozott -néhány ezer forinttal; – kéri, hogy adja által a jószágokat az -intézetnek, – az ő tizedrészét kamatoztassa; ha szüksége lesz, majd kér -pénzt, mindaddig ne gondoljanak vele. Búcsut üzen minden pajtásinak, s -azon ismerősinek, kik elég szívesek megemlékezni róla. - -A szegény ügyvéd mindenfelé szaladgált s meg is tudta a rendőrségnél, -hogy ura nem kapott útlevelet; minden keresése daczára azonban nem -találta többé megbizóját, s végtére kénytelen volt átlátni, hogy -csakugyan nincs Pesten, sem Magyarországban. Mint okos ügyvezető pedig -nem fogadta a gondatlan fiatal szavait, hanem pert akart kezdeni, hogy -úgy legalább késleltesse a szomorú ügyet, mert nem hagy fel minden -reménynyel. - -– Hisz ez egész regény, barátom, – mondá G… gróf, – képzelem, hogy -összedugta most minden ember a fejét, s magyarázá mindenki a maga egyéni -felfogása szerint e fiatal ember valóban szomorú állapotát; – hiszem, -hogy rövid idő mulva meg fogja bánni könnyelműségét, – s akkor késő -leend. - -– De kicsoda tehát ez ember, hogy hivják? – kérdé G… grófné. - -– Mondtam, hogy találják ki, mert érdekes valóban, mennyire meglepett -mindnyájunkat e hír; nemcsak szomorú, hogy történt, de kétszeresen az, -hogy szeretett fiatal barátunkat érte. - -– Ugyan kérem, őrnagy úr, ne kínozza tovább kiváncsiságunkat; engedjen -gyengeségünknek, hisz úgy sem találjuk ki. Mi oly régi időtől fogva -lakunk már falun, hogy alig ismerjük a pesti társaság minden tagját. - -– Megmondom tehát, mert nem akarják, vagy nem bírják kitalálni. E fiatal -barátunk nem más, mint Zendy Kálmán. - -Ha tudta volna, mily varázshatással bír az egész társaságra e név, -mennyi bánatot áraszthat az itt egybegyültek kedélyébe e kis történet, -bizonyosan nem mondotta volna el, ez egyszer szivesen másokra bízta -volna ujságok elregélését. - -Szerencséjére nem is vette észre, mi hatást gyakoroltak szavai a két -nőre. - -Ágnes az egész elbeszélés alatt hallgatott, valami benső elfogultság -vett rajta erőt, mintha érezte volna, hogy a történtek őt érdeklik, -mintha tudta volna, hogy új csapás várja. - -E sejtelemnek lehete tulajdonítani, másrészről pedig az egész -váratlanságának, hogy azonnal ki nem tört mindaz szavakban, mit éreztek -az egymás mellett ülők. - -G… grófné alig merte Ágnesre csüggeszteni szemeit, félt, hogy pillantása -könyzáporral s a kétségbeesés kifejezésével fog találkozni. - -Mind a mellett Ágnes, ki annyira megszokta a lélek kinjait egy idő óta, -mennyire csak lehetséges volt, nyugodt maradt s nem árulta el benső -harczát, sőt mondhatnók, már is azon gondolkodott: hogy lehetne -megmenteni s visszavarázsolni Kálmánt, – mert ő benne szerelmes minden -reménye egy szebb jövőre örökre elvesz. - -G… grófné, mint ügyes háziasszony, ki a feltünő jeleneteket nem -kedvelte, első volt, ki félbeszakítá a kellemetlen csendet s az őrnagy -felé fordulva, így szóla: - -– Valóban nem vártam volna e nevet, hihetetlennek látszik, hogy ily -jellemű ember annyira engedjen az indulatnak, hogy ez érzése miatt, -úgyszólván önmagát feledje. - -– Én pedig természetesnek találom, – vága közbe az őrnagy; – Kálmán nem -pazarolta el szíve erejét, nem tudott fölületesen érezni, e szerelem -annyira erőt vett szívén, hogy ha viszont szerettetett volna, örökre -boldog, s így – örökre szerencsétlen leend. Kinél ily hatalmas érzületek -sérülnek, annál természetes, hogy anyagi gondjait felejti, pénzügyeit, -életünk e prózáját elhanyagolja. - -G… grófné érezvén, hogy minden szó, mely Kálmán esetét illetőleg -mondatik, szomorúan hat Ágnesre, nem kivánta folytatni e tárgy -megvitatását. - -Más, közönyös tárgyakra irányozta a beszéd fonalát, míg a társaság, -esteledni kezdvén, el nem oszlott. - -G… az őrnagygyal a nappali teremben levő tekézőasztalnál mulatott. - -Ágnes hamarább, mint szokása volt, bágyadtságot adván okul, ment -szobájába, barátnője által kisérve, ki nem merte érinteni az őrnagy -beszélyét. Jobbnak és üdvösebbnek gondolta, ha első pillanatban magára -hagyva, a gondolatok s eszmék egymást emésztve teremtnek határozatot s -tiszta felfogást, későbben cselekvőséget; mert hogy Ágnes most tétlen -nem marad, azt bizton reménylette és hitte. - -Csak valóban érezni tudó szív foghatta fel Ágnes mostani helyzetét; -reményeinek szépen felépült palotája, kinjai, egyetlen vigasza – -egyszerre mintegy villanat által sujtva lőn semmivé. - - - - -XXXIV. (Az ügyvéd.) - -Három napja, hogy Kardos őrnagy elbeszélése fölzavarta, elkomorítá a -vasut közelében fekvő kis falusi kastély lakóit; – feledjük őket most és -vessünk néhány pillantást Zendy Kálmán ügynökének lakásába. - -Gróf Zendy Kálmán ügynöke egyike azon régi szigorú jellemeknek, kik -nemcsak a becsület, a törvényszabta eskü, de szívök és szeretetök -sugallata után indulva végzik kötelességeiket. - -Ő volt ugyanaz, ki Kálmán nagyanyjának végrendeletét föltette, – ő volt -első is, ki intette a fiatal embert, nem annyira komolyságra, mert már -arra nem volt szükség, – hanem cselekedetre, magábaszállásra; s ő volt, -ki talán Ágnesen kivül leginkább fájlalá Kálmán viseletét s ennek -szomorú következményeit. - -Sokkal idősebb volt, minthogy felfoghatta volna ezen szerencsétlen -szerelem mindent magával sodró, szomorú befolyású hatalmát, – sokkal -inkább át volt hatva Kálmán iránti szeretettől s megbecsüléstől, semhogy -egyszerűen gondatlan vagy könnyelműségnek tulajdoníthatta volna -megváltozott viseletét s tetteit. - -Tántoríthatlan volt hiedelme Kálmán jószivűségében s becsülettől -áthatott jellemében, miért is, daczára annak, hogy indokolni nem tudta -mindazt, mi helytelen világot vetett az ifjú jellemére, kettőztetett -erélyességgel ügyekvék az ifjú gróf vagyonának megmentésén. - -Épen iróasztalánál ült s irt, midőn inasa belépett e jelentéssel: - -– Egy nő kiván szólani a tekintetes urral, de ha lehet, azonnal, mert -sürgős mondandói vannak. - -– Már megint zavarnak, nincs nyugtom; csak nem utasíthatom el. Vezesd -be, nem bánom, talán az egész csak haszontalan, figyelemre alig méltó -dolog lesz. - -A szobába lépő nő a polgári osztályból valónak látszott, csinosan s -tisztán volt öltözve, de feltünő egyszerüséggel, – korára nézve -meghaladta volt az ötven évet, kiejtése tiszta magyar volt, arczvonásai -egyenesszivüséget s becsületességet árultak el. - -– Engedelmet kérek, hogy zavarom a tekintetes urat, de fontos közlendőim -vannak. - -– Tessék helyet foglalni, asszonyom, – mivel szolgálhatok? - -– Nemde, ügyvéd úr viszi gróf Zendy Kálmán ügyeit? - -– Úgy van, talán követelése van a grófon? – elfogadom, s azonnal az -imént készült jegyzékeimhez csatolandom. - -– Isten mentsen! egészen más járatban vagyok, azt vagyok bátor kérdezni -ügyvéd úrtól: vajjon 60,000 pengő forinttal meg lehetne-e menteni a gróf -vagyonát? - -E szavakra az ügyvéd felkelt székéről, s kétes arczvonásokkal nézett a -nő nyugodt szemei közé. Fel s alá járkált s egy ideig gondolkodva, így -szóla: - -– Tréfál-e asszonyom, vagy pedig valóban komolyan intézé hozzám imént e -kérdést? - -– Nem szokásom tréfát üzni mások szerencsétlenségéből; becsületszavamat -adom, hogy komoly szándék által vezérelve intéztem e kérdést ügyvéd -úrhoz. - -– Ha úgy áll a dolog, akkor azt mondom, hogy meg lehetne ugyan menteni -ez összeggel a gróf vagyonát, de megszerezni azt nem lehet, mert -csakugyan ujra adósságot kellene csinálnom; ez csak kicserélése volna a -kötleveleknek s az egész összeget nem osztaná kisebbre. - -– De ha valaki találtatnék Kálmán gróf barátai közül, ki az említett -összeget kötlevél s minden sor irás nélkül ügyvéd úrnak átadná s tisztán -csak a gróf megmentését tartva szem előtt, mitsem gondolna önérdekeivel, -akkor lehetséges volna-e visszafoglalni vagyonát? - -– Kétségkivül, csakhogy felejti asszonyom, miszerint oly világban élünk, -melynek fogalmai szerint alig lehetséges, hogy valaki a tetemes summát -minden kötelezvény nélkül, úgyszólván odaajándékozná grófomnak, mind a -mellett, hogy meg vagyok arról győződve, miszerint Kálmán becsülete -nagyobb biztosíték bármi irománynál. - -– Itt van a 60,000 forint, ügyvéd úr becsületében s a Zendy család iránt -eddigelé tapasztalt ragaszkodásában bízva, kézbesítem, azon biztos -reménytől lelkesítve, hogy rövid idő mulva meg lesznek mentve a gróf -jószágai – s ő, ha lehet, visszaadva honának. - -[Illustration: – Itt van a 60.000 forint, ügyvéd úr…] - -Ezeket mondván a nő, egy csomó bankjegyet vett ki kezében levő -tárczájából s azt átadá az ügyvédnek. - -Az ügyvédre annyira hatott e váratlan esemény, hogy alig tudta, mi -történik körülötte, – mind a mellett, miután kezében volt a pénz, -fölébredt benne hivatásának öntudata s így szólott: - -– Így lehetetlen, hogy elvállaljam a pénzt, mert részemről legalább -szükséges, hogy elismervényt adjak asszonyságodnak. - -– Csak tessék megolvasni a pénzt, kimegyek az előszobába, ott feledtem -még egy írást, behozandom. - -Az ügyvéd lelkiismeretesen átolvasta s megvizsgálta a pénzt, várta az -asszony visszaérkeztét, mi meg nem történvén, kiment az előszobába, azt -hivén, hogy e nő nem akarván őt zavarni foglalkozásában, künn leült. - -Az előszobában nem volt senki, inasától kérdezte: - -– Hol van azon asszonyság, ki az imént nálam volt? - -– Rég elment, tekintetes úr. - -– Siess utána, talán még eléred, – kéretem, jönne vissza csak egy -perczre. - -Az inas elment tüstént, de rövid idő mulva azon tudósítással érkezett -vissza, hogy sehol sem találta a nőt, sem az utczán, sem a szomszéd -boltok vagy raktárak egyikében. - -– Még ezt sohasem tapasztaltam – ily rendkivüli valami még nem történt, -– 60,000 pengő forintot csak amúgy ideajándékozni, ki ezt tette, nagyon -gazdag és szerfelett becsületes ember lehet, mert önmagáról itéli meg -embertársait. Nem is akarom, hogy csalódjék s azonnal megteszek mindent, -mert most már kezeim között van ama varázshatalom, melyet eddigelé -nélkülöztem. Csak Kálmánt találhatnám fel, de talán az is sikerülend. - -E szavak után irószekrényébe zárta az összeget, kalapot vőn és siető -léptekkel haladott végig a lépcsőzeten az utczára, örömtől sugárzó -arczvonásokkal tartott az N. N. intézet ügynökének szállása felé. - -* - -Mialatt Kálmán ügyvéde végig sietett Pest utczáin, azalatt Ágnes -nyugtalanul jár fel s alá nappali termében, – majd az órára, majd ismét -az ajtóra tekint, mintha várna valakit, s mintha nem elegendő -sebességgel végezné kötelességét az, kire teendőit bízta. - -Végre meghuzaték az előszoba ajtójának csengője, – az ajtó nyílik s női -léptek közelednek a terem felé, – alig ért Ágnes az ajtóhoz s az már -kinyilt. A belépő nem volt más, mint azon asszony, ki nem rég Kálmán -ügyvédének szobájából illant el. - -– Mi hírt hozasz – mondá Ágnes a belépő felé sietve. - -– Minden rendén van, grófné, – egészen úgy történt, mint reménylettük. -Az ügyvéd annyira meg volt lepve, hogy eleinte nem akart hinni -szavaimnak. Később reávettem, hogy a pénzt átvegye, de nekem akart -legalább nyugtát adni; – tudván, hogy azt kivánja asszonyom, miszerint -ez ügy egészen titok maradjon, elillantam, míg a pénzt elolvasta s -általnézte. - -– Köszönöm, Sára, nem is képzeled, mi nagy szolgálatot tettél most: ha -te nem vagy, valóban nem tudtam volna kire bízni ez ügyet, – pedig -titkon akarom vinni, mert ha Kálmán megtudja, ki segített rajta, talán -túlszárnyalná a köszönet érzelme szíve másnemű érzeményeit, ezt pedig -minden áron kerülni óhajtom. - -E szavakat Ágnes olyformán ejté ki, mintha nem az előtte álló Sárához -volnának intézve, hanem önszemélyének, mintegy önmagával beszélgetve -árulta el legtitkosabb érzületét. - -Nő, ki szeret, nemde, híven fog kerülni mindent, mi legkevésbbé -csökkenthetné viszontszeretete becsét vagy erejét. – Ha nyiltan fellép -és segít Kálmánon, nemde, mintegy erkölcsileg lekötelezte ez embert -előre és megvásároltnak látszhatott volna mindaz, mi valódi becscsel -csak akkor birhat, ha öntudat nélkül fakad keblünk legmélyebb -forrásiból. - -Sára rövid szünet után, mely alatt leült, hogy kipihenje magát -cselszövényes és szokatlan kalandja után, így szóla: - -– Nem is hiszi a grófné, mennyire szereti az ügyvéd grófját, szinte -láttam örömtől sugárzó képe minden egyes lövelléseit, midőn szavaim -folytán remény nyilt meg ura számára. - -– Hála istennek, mert így legalább mindent el fog követni, hogy mennél -hamarabb megmentessenek ura javai s ezek által személye. - -– Szinte örülök, hogy nincs már nálam az a sok pénz, féltem az utczán, -mindig attól tartottam, hogy elvesz. - -– Pedig még többször foglak felkérni hasonnemű titkos szolgálatra, nem -fogod restelleni? - -– A legnagyobb szivességgel teszek bármit a grófné s édes anyjáért, -részben meghálálom e tettem által azt a sok jót, a mivel engem életem -alatt elárasztottak. - -– Ezer köszönet, s most isten veled, viszontlátásig. - -* - -Hogy az itt elmondottakról világos fogalmunk lehessen, szükség -visszapillantanunk kissé, föl kell keresnünk Ágnest, midőn Kardosi -elbeszélése után a társaság eloszlott s ő szobájába vonult vissza. - -Sokáig ült tétlen dolgozó asztala előtt, teste mintha élet nélkül volt -volna, szíve működött. - -Egyike azon pillanatoknak, melyeket röviden érinténk történetünk elején, -midőn kellemetlenül hatotta meg valami Ágnest, – ilyenkor egyedül -kedélyének erőfeszítései által bírta csillapítani búját, feledni a rajta -elkövetett vétségeket. - -Ha visszatekintünk ama ritkán előforduló és csak futólag megjelenő -szomorú tétlen pillanatokra, melyeket Gerőfalván átélt, – mily nagy, -megmérhetlen köz van azok s a jelen között. - -Mily könnyen orvosolhatóknak látszottak akkor bajai, – a bánatot -villámsebességgel új öröm érte – e pillanatnyi komolyságot órákig tartó -víg kedv s kedélyesség váltá fel. - -Mily rég kihaltak e megtörni készülő kebelből mindez érzelmek, – mily -rég nem rezgette át annak hurjait tiszta öröm! Alig képzelhetjük -boldogság által körülvettnek ama lényt, kit a szerencse választottjának -tartottunk életpályája kezdetén. - -Sokan azért boldogtalanok, mert nagyon keveset, de legtöbben azért -szerencsétlenek, mert nagyon sokat bír érezni szívök, nem értvén, nem -fogván fel őket a világ szűkkeblű itélete. - -Mit mondanak búskomorságtól túláradó nagy fekete, meredten maguk elé -pillantó szemei? - -Mi után vágyódott félig elnyomott, de mégis időről-időre felmerülő, -haldokló végvonaglásihoz hasonló sóhaja? - -Mit parancsolt hangosan dobogó szívének keblét fenekestől feldúló lázas -lüktetése? - -Lelke és szíve e tevékenysége egy czél felé volt irányozva, – egyetlen -eszmében pontosultak egybe s ez eszme Kálmán, a czél annak megmentése és -visszavarázsolása volt. - -Ágnes e pillanattól fogva nem volt másnak neje, – nem volt Marosi -grófné, nem volt okoskodó lény, – nem volt társadalmi szabályok által -lekötött és szabályozott egyéniség; mindez egyszerre elnémult és -megsemmisült, mert: - -Nő volt, ki szeretett s meg akarta menteni szíve bálványát. - -Mi sok rejlik e szavakban! - -Kifogyhatlan kincs ez, mely nem szűnik meg tetterőt s áldozatot juttatni -napfényre, mindaddig, míg szeretet élénkíti s hullámoztatja ereinek -minden csepp vérét. - -Mily sokra képes a szerető nő, azt Ágnes már többször fényesen -bebizonyította. - -De nő, ki megcsalatván szerelmét veszti s azért, ki őt megcsalta, -feláldozta minden uj érzeményeit reményei egész mindenségét, – ki érzi, -hogy a hitetlen nemcsak multjának, de jövőjének is megrontója s -feldulója, annak kétszeres indulattal fejlődik női jellemének tiszta -erőtől pezsgő tettereje, szívének hatalma. - -Ágnes álmatlanul töltötte az éjt, s mire a hajnal uj élettel árasztá el -a nyugvó emberiség sötét láthatárát, megmásolhatlan volt szándéka. - -Még aznap Pestre indult. - -G… grófnéval szólott a dologról, – elmondotta terveit, reményeit. - -Barátnője mint valódi nő, nem mondott ellent Ágnesnek, csak arra kérte, -vigyázna, mennyire lehet, – mert félt az emberek rosszasága s Ágnes -rongált egészsége visszasülyedésétől. - -Nemde, kénytelen volt G… grófné is ugyanazt érezni, mit Ágnes, – nemde, -hasonló helyzetben ugyanazt tette volna, mit tervezett most barátnője? -De természetes, hogy ily nagyszerű perczekben akaratlanul is féltjük -azokat, kiket kedvelünk. - -Pestre érkezvén, első teendője volt Sára asszonyt hivatni. - -Sára asszony a Dévay-ház szolgálatában őszült meg, Ágnest gyermekkori -éveiben ápolgatta s mindig körülötte volt, szerette, mint tulajdon -gyermekeit s minden bármi visszásnak látszó szeszélyét teljesíté -örömmel, csakhogy kedve teljék szeretett Ágnesének, mint nevezni szokta. -– Egyszerű magyar asszony volt; de hosszas szolgálata s a nyert -kedvezmények következtében külseje s műveltsége némileg magasabb fokra -hágott, s nem egyszer eszélyesebben s okosabban viselte magát, mint -bármi okos vagy műveltnek látszó nő. Most Pesten tartózkodott, -szükségeit bőven kielégítő nyugdija összegéből élve. - -Ezen asszonyt hivatá ő magához, mert tudta, hogy bármit fogna reá bízni, -azt titkon s a mennyire a körülmények engedik, ügyesen fogja végezni. - -Sára asszony eljövén, elpanaszlotta Ágnes férjéveli bajait, hogy az -által mintegy előkészítse mindazon szokatlanokra, melyeket reá bízand. - -De Sára asszony, azok után, miket Ágnesről és szerencsétlen állásáról -hallott, mindent szívesen elvállalt; akármiféle veszélynek azonnal -kitette volna magát, ha csak némileg enyhíthette szegény növendéke -szomorú sorsát. - -Ezt várta Ágnes s ez egyszer nem csalódott. - -Minden ékszerét Sára asszonynak adta által, azon kérelemmel, adja vagy -zálogítsa el azokat, szóval teremtsen minél több pénzt, – tekintetbe -véve azt, hogy minden órai késleltetés nagy veszteség. - -Az egyszerű asszony eleinte csodálkozott e megbízatáson, nem foghatta -fel, mi oknál fogva lehet szüksége Ágnesnek annyi pénzre, mert ékszerei -feltünő értékűek voltak. Később azonban szívesen engedett, mintán -megigérte úrnője, hogy valamint eddigi bajait elpanaszolta, úgy később -elmondja mindazon okokat, melyek őt e könnyelműnek látszó lépésre -bírták. - -Sára asszonynyal végezvén, anyjához ment. - -Ágnesnek anyja G… grófnénál tartózkodott falun, mialatt leánya -veszedelmesen beteg volt, későbben tulajdon szemeivel látván haladó -javulását, visszajött Pestre. - -– Isten hozott, Ágnesem, – mondá a belépő felé menve az öreg báróné, – -hogy vagy? nem is írtad vagy üzented meg nekem, hogy be akarsz jönni. - -– Nem tehettem, édes anyám, mert rögtön határoztam el magam. - -– S most itt fogsz mulatni tovább, nemde? - -– Még nem tudom, az a körülményektől függ. – Szükség itt megjegyeznünk, -miszerint Ágnes már falun elmondotta anyjának mindazt, mit Gerőfalván -tapasztalt s közlötte vele elválási szándékát. Kálmánról azonban szót -sem szólott. - -Dévay báróné Ágnes utolsó szavai után mintegy sejdíteni kezdé, mi -bírhatta leányát e rögtöni Pestre jövetelre, mert hallotta volt már -Kálmán esetét, nem is kerülte el anyai szemei figyelmét Ágnes szívbeli -viszonya a mult tél alatt. De mint jó s okos asszony – miután leánya -viselete egészen tiszta s ment volt minden hibától – nem szólt soha e -tárgyról, az időre s a körülmények közbenjöttére bizván Ágnes -lelkületének fejlődését. - -– Édes anyám, – folytatá kis szünet után Ágnes, – hallotta már Zendy -Kálmán esetét, eljöttem, hogy megvalljam azt, hogy szeretem ez embert s -hogy minden áron meg kivánom menteni őt. - -– Megvallom neked, Ágnes, ezt vártam; már a mult télen tapasztaltam, -meglehet, hogy akkor még csalódtam, mintha nem volna közönyös reád nézve -e fiatal ember; rettegtem akkor, inkább mint most, midőn tudom férjed -szívtelen viseletét. - -– Úgy van, anyám, – mondá Ágnes könyes szemekkel; – harczoltam, míg csak -lehetett szívem érzeményei ellen s ha férjem úgy viseli magát, mint én -azt reménylettem s követelhettem volna, bizonyosan elfojtom e tilos -indulatomat. Most mi sem tartóztat, – átengedtem magamat szerelmemnek, -lelkem és szívem egész erejével. - -Dévay báróné látta, hogy itt ellenkezni csak annyit tenne, mint még -inkább felizgatni állapotját; gyermekét pedig annyira szerette, hogy -alig bírt ellenkezni vele; s nemde jobb, sőt az egyedüli üdvös út, ha az -élet ily viszonyai között szüleinkhez folyamodunk idegenek helyett? - -– S mi módon kivánod megmenteni Zendy Kálmánt? – Már elutazott, vagyona -per alatt van. - -– 30,000 forintra van még szükségem, – ha ez összeget megszerzi anyám, – -így jószágai megmentvék s visszaérkezése eszközölhető. - -Ezek után még hosszasan szólottak ez összeg megszerzéséről, – s arról, -mint akarja azt Ágnes általadni Kálmán ügyvédének, – mert édes anyja -úgy, valamint leánya, megegyeztek abban, hogy neveik ez ügyben semmi -esetre ne szerepelhessenek, – az Ágnes által imént említett okoknál -fogva. - -Dévay báróné anyai szeretetének s gazdagságának köszönheté Ágnes, hogy -néhány nap alatt kezei között volt az említett összeg, – ezt egyesítve -ékszerei árával, eléteremté rövid idő alatt ama 60,000 forintot, melynek -mikénti átadásánál e fejezet elején jelen voltunk. - - - - -XXXV. (Váratlan vallomás.) - -Ágnesre nézve a most Pesten töltött napok rendkivül izgatottak, -félelmetesek s mégis reményteljesek voltak. - -Úgy látszott, mintha e néhány nap fogna itélni sorsának jövője, -szenvedései enyhülése, vagy örökkévalósága felett. - -Alig hagyta el olykor szállását, kivéve, mikor anyjával volt. - -Csak estefelé, midőn már gyérülni kezde a lakása alatt elterülő sétatér, -keresett ott a fák hűsében némi enyhülést, erősbülést a szabad levegő -kellemes befolyása által. - -Megmondotta cselédeinek, hogy senkit sem akar elfogadni; bárki jelentse -magát, utasíttassék el. - -Midőn egy este kiindult a sétatérre, ezeket jelenté inasa: - -– Már háromszor volt itt Örkényi Béla ő nagysága, mindannyiszor azt -mondám, rosszul van a grófné, – nagyon sajnálja, mert azt mondá, sürgős -közlendői vannak. - -Ágnes, mint tudjuk, sohasem kedvelte Örkényi Bélát, most pedig még -inkább tartott tőle, mint bármikor, mert attól félt, hogy összejövén -vele, Gerőfalváról s férjéről lehet szó. - -– Ha ujra eljő Örkényi úr, ismételd azt, mit eddig mondottál, – nem -fogadok el senkit. - -Kellemes május, est volt; gondolatokba merülten haladott fel s alá a -sétatéren Ágnes, alig volt még látható néhány elkésett mulató, csend -uralkodott e nem rég még oly zajos kertben. - -Ágnes nem vette észre, hogy kiséri őt valaki, – mint kémlelődik -körülötte egy őt követő alak, mint igyekszik meggyőződni észrevétlenül -arról, hogy csakugyan nem más, hanem Ágnes az, kit maga előtt járni lát. - -Miután csalhatatlan bizonyosságot szerzett magának, bátor léptekkel -egyszerre utólérte Ágnest, s így szólítá meg: - -– Engedelmet kérek a grófnétól e bátorságom miatt, de kénytelen vagyok, -annyira fontosak a reám bízottak, hogy minden áron – habár csak néhány -perczig is, de szólani kivánok a grófnéval. – Felriadva s megijedve -tekintett fel Ágnes és meggyőződvén annak kilétéről, ki megszólítá, így -felelt: - -– Azt hivém, Örkényi úr, hogy miután már többször volt nálam s én nem -fogadtam el, eléggé világos akaratom, melynél fogva sem látni, annál -kevésbbé szóllani sem kivánok önnel. - -Megfoghatlan értelme s hatalma a hiúságnak. Bélára e szavak varázserővel -hatottak. A hidegen megfontoló nagyon is átlátta volna, hova czéloznak, -min alapszanak azok; ő, kit a szerelem mámora elaltatott némileg, kiben -fölébredt hiúságának csalékony érzelme, másképen magyarázta azok -értelmét. - -Azt hivé, itt a pillanat, melyben reményteljes jövő nyílik számára; -nemde, Ágnes fél mindenkitől, Örkényitől pedig még inkább, mert érzi -elhagyott állapotának szomorú voltát, érzi, hogy most talán inkább, mint -más alkalommal engedhetne idegen, új szerelem hatalmának, – érzi, hogy -veszély környezi s ezt lehetőleg kerülni kivánja. - -E keblén rögtön átvillanó gondolatok által bátorítva s engedve bosszút -forraló ösztönének, így szóla: - -– Ha tudná a grófné, mi csekélyek s mégis mennyire nevezetesek, -életbevágók mondandóim, engedne kérelmemnek, bizonyosan szentelne nekem -néhány perczet életéből. Kérem, gondolja meg, mi csekély áldozat ez, s -tegyen kivánságom szerint. - -– Örkényi úr nekem nem mondhat semmi örvendeztetőt; szomorút s -elkedvetlenítőt pedig eleget hallottam, éltem mostani szakában, mert -hiszem, hogy barátja megmondotta mind azt, mi történt. - -E szavakat Ágnes elkeseredett s gúnyos kifejezéssel mondá, – lelkét e -pillanatokra megszálló idegen indulatok új, eddigelé ismeretlen jellemet -kölcsönzének képének, melyben megsértett női tekintély s vesztett -szerelem egyiránt tükröződének. – Béla Ágnes arczának minden egyes -szikrázatát örömmel leste, mintha közelíteni látná ama rég várt -pillanatot, melyben remény nyílik e szép nő szívének bírhatására. - -– Tudok mindent, – folytatá Béla sajnálattól áthatott hangon – szívemből -fájlalom a grófné állapotját, s épen ez oknál fogva, hacsak lehetséges, -segítendő veszélyteljes helyzetén, kivánnék csak néhány szót váltani, -kérem a grófnét még egyszer, ne tagadja meg e csekély kérelmemet. - -Sokszor engedünk az életben kérelemnek, meggyőződésünk, legbensőbb -akaratunk ellenére, csak azért, hogy szabaduljunk az alkalmatlan -kérelmezőtől, hogy szabaduljunk nyomasztó jelenlététől. - -Béla jelenléte kétszeresen volt nemcsak alkalmatlan, de kellemetlen is -Ágnesre nézve, mert szomorú emlékezetei egész árját ujra fölizgatta már -úgyis eléggé hullámos keblében. - -Engedett tehát kérelmének, s e szavakkal fordult Bélához: - -– Nehogy illetlennek látszassék viseletem, engedek sokszoros kérelmének, -ha úgy tetszik, holnap két órakor honn leszek. - -– Köszönöm a grófné szivességét, a legnagyobb örömmel veszem igénybe -engedékenységét. De most már nem akarok tovább alkalmatlankodni. Jó éjt -grófné, – még egyszer engedelmet kérek talán nagyon is bátor -viseletemért, mások érdeke sokszor követeli tőlünk azt, hogy -önszemélyünket áldozzuk fel. - -E szavak után Béla távozott. - -Ágnes azt gondolá, talán még sem annyira rossz ember Örkényi, mint -gondoltam – ki tudja, hátha jót akar; sajnálom, hogy így van, most czélt -nem érend, tolakodása által pedig mintegy megsemmisíté azon jó behatást, -melyet szavai tehettek volna reám. Viselete a hizelgést, tekintete az -alattomosságot s kétszinűséget látszanak elárulni. - -Az est annyira kellemes volt, hogy Ágnes nem bírt megválni a szabad -természettől. Még egy ideig fel s alá járt, gondolatai messze elágaztak, -nem természetes-e, ha ily viszonyok között a megmérhetlen tenger habjai -között kerestek menhelyet azok, a jelen leverő s nyomasztó viszonyai -elől? - -Béla pontos volt. - -Alig mult el az estét követő nap délutáni két órája, s ő Ágnes szállásán -termett; bejelentetvén magát, bebocsáttatott. - -– Jó napot grófné, – mondá a belépő – mindenek előtt még egyszer vegye -köszönetemet azon áldozatáért, hogy elfogad, s legyen meggyőződve, nem -fogok visszaélni e néhány drága perczczel. - -– Utolsó szavai értelméhez képest tehát felkérem Örkényi urat, legyen -szíves röviden közleni velem mindazokat, melyekről tegnap este mint nagy -fontosságú ügyekről emlékezett. - -– Úgy van, grófné, annyira komoly s fontos az, mit mondani kivánok, hogy -alig van e pillanatban arra bátorságom, melyet föltételez azok -elmondása. - -– Megvallom, nem értem, nem foghatom meg, miről kivánhat velem szólani; -mert mennyire én ismerem Örkényi urat, bátran szokta volt megmondani mit -hisz vagy tett e, vagy amaz ügyről, vagy dologban. - -– Önmagunk irányában többnyire kiméletlenül szoktunk cselekedni, – -másokat sérteni nem akarván, természetesen, hogy ily esetekben csökken -lelki erőnk. - -– Ha kellemetlen reám nézve, ne hozza elő, én minden esetre köszönettel -fogok tartozni önnek e szívességeért, – csak túlzott kérelmeinek -engedve, fogadtam el ma is látogatását. - -– Engem igéret, szent igéret köt; a felelősség terhe nyomja lelkemet, ez -érzelmek kényszerítenek mindarra, mit mondok és cselekszem e -pillanatban. Tudja meg tehát a grófné, hogy küldött vagyok, kinek -feladata kényes, azon tér pedig, melyen mozogni kénytelen, sikamlós. - -– Küldött, Örkényi úr? s ki küldötte hozzám, megvallom, meg nem -foghatom. - -– A grófné talán csudálkozni, neheztelni is fog, de feladatom sokkal -szentebb, mintsem, hogy most már visszaijedve, meg ne mondanám a puszta -igazságot. Gyula küldött a grófnéhoz, – már régen kivántam volna -szólani, de azt nem tehettem, mert a grófné falun s beteg volt. - -– Tehát egyedül férjem nevében szól. - -– Úgy van, grófné, Gyula pedig félelemmel s mégis nyughatatlanul várja, -mit határozand jövő sorsa felett. - -– Lássa Örkényi úr, hogy igazam volt tegnap, midőn azt mondám, hogy meg -nem foghatom, miféle ügy hozhat kettőnket érintkezésbe; gyanítottam, -hogy Gyula nevében szóland hozzám, de bizonyossá is teszem arról, hogy -most már semmi esetre ki nem hallgatom önt. - -– Gondolja meg a grófné, mit tesz, nemde, legfenségesebb tetteink -egyike, ha megbánva vétkeinket, bocsánatért esdeklünk. - -– Igaz, hogy szép tett ez, de ki valóban megbánja azt, mit cselekedett, -nem küld mást maga helyett. – Ha férjem szívében még egyetlen szikrája -fénylenék a régi szerelemnek, ha igaz szívből akarta volna jóvá tenni -mindazt, mit irányomban vétett, maga jöve vala felém, egy pillanatig sem -késett volna. – Soha oly híven nem teljesítette egy kérelmemet sem, mint -búcsulevelem ama szavait, melyekben kértem, hogy ne kövessen. - -– Megvallva az igazat, ezt vártam, – meggyőződésem sugallá, hogy ezt -felelendi a grófné, – mondottam Gyulának, de nem volt annyi bátorsága -megjelenni neje előtt. - -– E félelem eléggé bizonyítja lelkülete romlottságát. Kétszeresen fáj, -hogy az, ki vétkezni tudott irányomban, oly hosszasan, még csak annyi -lélekerővel sem bír, hogy pillanatnyira feledve mindent, felém jöjjön s -megbánja vétkeit. Köszönettel tartozom egyébiránt e gyengeségeért, mert -könnyebb megtagadni valamit egy idegentől, mint volt férjünktől. - -– Nem is képzeli a grófné, mennyire hatott reám mostani szerencsétlen -helyzete, – bármit képes volnék áldozni, ha segíthetnék csak némileg -baján. - -– Köszönöm Örkényi úr szivességét, – higgye meg, ily helyzetekben -leginkább önhatalmunk által segíthetünk. Vannak pillanatok életünkben, -mikor semmiféle varázserő nem bírná megváltoztatni kedélyünk állapotát, -egyedül azon benső meggyőződés, hogy lelkünk erejére támaszkodva -menthetjük meg önéletünket az összeroskadástól. - -– S a grófné mindazok áldozatkész igyekezetét s tetterejét, mindazok -érzelmeit, kik széppé akarnák alkotni sorsát, – el van határozva -visszautasítani? - -E kérdést nem értette Ágnes, – nem vette észre, hova czéloz Béla, -annyira távol volt tőle minden rossz gondolat, – egyenes szíve -természetességével ezt felelte: - -– Ki mások segítségére bízza magát, már mintegy bevallja, hogy -vesztettnek tartja ügyét; mennyivel inkább nem vagyok én kénytelen -visszautasítni mások – segélyét, ki nem is kivánom többé föleleveníteni -mindazt, mit én örökké elveszettnek tartok s tartani fogok, míg élek. - -Bélára Ágnes szavai s látása, e hosszasabb társalkodás igézőleg -hatottak, csak ő látta s hallotta, mint utasítja el magától örökre -Gyulát, mint akarja még megsemmisíteni is annak emlékezetét, kit -szeretett. Akaratlanul, mintegy földöntúli hatalom által késztetve -térdre borult s ezeket mondá: - -– Szeretem a grófnét szívem egész erejével, – parancsoljon velem, kész -vagyok mindenre. - -Ágnesre e váratlan vallomása Bélának annyira hatott, hogy első -pillanatban alig jutott szóhoz; végre mintegy fölébredve borzasztó álom -után, ezeket mondá: - -– Keljen föl, Örkényi s hagyja el lakásomat, – nem csalatkoztam, midőn -nem másnak, mint rossz, alattomos embernek tartottam önt ismeretségünk -első pillanatától fogva! – Így viseli magát Gyula legjobb, talán most -egyetlen barátja? - -– Ne utasítson el a grófné egy szerencsétlent, ki e szerelmében akarja -feltalálni újra mindazt, mit veszített, – ki érzi, hogy képes feláldozni -mindenét azért, kit imád. - -Ágnes a csengő zsinórjára tevé kezét s ezeket felelé: - -– Ha azonnal nem távozik, – megrántva a csengetyűt, – tulajdon cselédeim -által utasíttatom ki önt, – kiméljen meg e talán illetlen, de reám -kényszerített viselettől s hagyjon el tüstént. - -Alig ejté ki e szavakat Ágnes, s megnyilt az ajtó és Gyula lépett a -szobába: - -Ágnes meglátva őt, Bélára mutatva ezeket mondá nyugodt hangon: - -– Im, itt van legjobb barátod, tanácsadód! - -– Hallottam mindent s tudom, mi kötelességem, – miután veled szólhattam, -édes Ágnes. - -– Ne szólj hozzám, mert nem hallgatlak ki. - -E szavak után Ágnes a mellékszobába ment; Béla s Gyula egyedül maradnak. - - - - -XXXVI. (A lőrinczi erdő.) - -Május 15-én reggel három óra után az üllői országút sorompója előtt -látjuk állani a vámszedők egyikét, ásítozott s nyujtódzott azon -pillanatban, melyben vele találkozunk. - -Arczán az unalom látszott tanyázni, – képének kifejezése pedig e fohászt -bocsátotta az ég felé: - -Óh! bárcsak aludhatnék még vagy hat órát, – beh boldog volnék! – Egy -ideig fel s alá járt, nézte a kifelé menő kocsikat s várta az érkezőket; -hetivásár napja volt, ilyenkor sok dolog szokott lenni, jókor lábra kelt -tehát a szorgalmas hivatalnok. - -A szomszéd lebujból egy üveg égetettbort hozatott s épen azt hörpölgeté -egy zsemlye kiséretében, midőn pajtása érkezett. - -– Jó reggelt! – mondá az ujonnan érkező – be vígan kezded a mai napot, -adja Isten, hogy úgy is végezhesd. - -– Dehogy vígan, – álmos vagyok s épen ez oknál fogva rossz kedvű, ámbár -a pálinka rossz, a zsemlye meg szerfelett kicsiny, hogy legyen még az -embernek jó kedve is. Mégis alig hihető, e silány ital is mennyire -helyreállítja életerőnket. Nem akarsz velem tartani? - -– Szívesen – s felhajtva egy pohárkát, így folytatja: – Nem értem, hogy -lehetsz még álmos, e felséges friss levegőt jobban kedvelem, mint a dél -forró óráit. - -– Én meg nem értem, hogy lehet ilyesmit csak mondani is. Látszik, hogy -te városban, én pedig falun nevelkedtem; mit én már régen megszoktam, -azt te szereted, mint ujságot; az imént erre szekerező városi úrfiak -módjára kivánsz élni. - -– Miféle úrfiak? - -– Képzeld, még ezt sohasem láttam, már ezelőtt egy félórával hajtott el -erre Lőrinczi felé négy hintó telve fiatalemberekkel – furcsa időtöltés, -nemde? - -– Bizonyosan utasok s dolgaik után járva, felhasználták a reggeli -órákat. - -– Nem lehet, mert podgyász nélkül, csak amúgy könnyedén üveges hintókban -mentek erre, s ha egyszerre hajtottak volna el, azt hihetném, hogy -együtt akarnak valahol mulatni; de a négy hintó egyenként hosszabb -időközök után ügetett el a sorompó alatt. Csudálom, mint juthatott -eszébe nyolcz embernek ugyanazon nap három óra előtt kelni, kilencz -helyett. - -– Én, barátom, mint tudod, deák voltam. - -– Hallottam, de mint én tudom, nagyon rossz. - -– Nem lehetetlen, mind a mellett ezt megtartottam magamnak: de gustibus -non est disputandum, azaz a gustus sokféle s így tehát kár azokról -disputálni. - -– Nem is bánom én, habár Pestnek valamennyi úrfia egyszerre hajt is ki -három órakor reggel e sorompón, ha én úrfi volnék, tudom, nem tenném. - -* - -Hagyjuk el egy időre az üllői sorompó előtt álló vámosokat s ne kövessük -még a Lőrinczi felé tartó bérkocsikat, mielőtt tudnók, mi történt Gyula -és Bélával. - -Gyula érezte, hogy neje szállásán helytelen s illetlen volna kikelni -Béla ellen s őt felelősségre vonni kétszinűsége miatt. – Tisztelte -legalább e részben Ágnes nyugalmát, kiről tudta, hogy szerencsétlen s -levert volna, ha sejthetné, hogy miatta verekszik két férfi s ezeknek -egyike férje. - -A két férfi szót sem váltva indult ki az utczára s ott is, a nélkül, -hogy búcsuztak volna egymástól, az egyik jobbra, a másik balra tartott. - -De nem is válthattak szót a látott tény után, hiszen világos, csalhatlan -volt mindaz, mi történt; Gyula kénytelen volt átlátni, hogy Béla -barátságával visszaélt s a maga alattomosságát s a mások gyengeségét -akarta felhasználni önügyei s tervei előmozdítására. Gyula érezte e -pillanattól fogva, hogy Béla rossz ember, ki őt mélyen sebzette; Béla -pedig nagyon jól tudta, hogy száz szónak is csak egy volna vége, t. i. -párviadal. - -Gyula ily gondolatokba merülten tartott lakása felé. - -Útközben ismerősei egyikével, ama fiatal piros arczú vadászszal -találkozott, kivel a mult őszkor az alföldi vadászok tanyáján -barátkozott meg s kit mi nemrég a Váczi-utczában egy másik pajtásával -láttunk sétálni. - -– Jó napot Marosi, – mond a feléje érkező: – mikor jövél s meddig -maradsz közöttünk? - -– Isten tudja! de szeretem, hogy találkoztunk, egy szívességre kérnélek, -ha nem restelled. - -– Parancsolj, barátom, mit kivánsz. - -– Ismered Örkényi Bélát? - -– Egykor láttam Bécsben s akkor váltottam vele néhány szót. - -– Kérlek tehát menj hozzá s hídd ki őt nevemben, holnap reggel jókor el -akarnám végezni a dolgot, – természetes, hogy lövünk. Az okokat, melyek -miatt e kihivás történik, nem mondhatom el, mert ez által talán mások, -kiket kimélni kivánok, válhatnának közbeszéd tárgyává, de nincs is -szükség arra, mert ő a kihivást azonnal elfogadandja, kibékülésről pedig -nem lehet szó. - -– Sietek s fölkeresem Bélát, jó volna, ha megvárnál szállásodon míg -visszaérkezem a felelettel. Hol lakol? - -– Az Európa-szállodában. Hanem kérlek, minthogy nekem itt alig vannak -ismerőseim, kérj fel még egy tanut és sziveskedjél magadra vállalni az -egésznek rendezését. - -– Meglesz minden, mire szükségünk van, nyugodt lehetsz. - -Fiatal ismerősünk azonnal fölkereste Bélát a vendégfogadók egyikében. -Minden úgy történt, mint Gyula mondotta; Béla elfogadta a kihivást, -megnevezé tanuit s a következő nap reggeli három órára a lőrinczi erdő -lőn kiszemelve gyülhelyül. - -Mialatt ez történt, Gyula, mennyire lehetett, dolgait rendbeszedé, két -levélkét irt, az egyiket magával viendő a viadal terére, melyben -kijelenti, hogy öngyilkos, a másik Ágneshez volt czimezve. E sorok által -röviden búcsuzott el nejétől halál esetére s bocsánatot kért a -történtekért. - -Nyugodtan várta most a jövőt s honn maradt, míg tanuja vissza nem -érkezett, ki elmondotta, mint lőn elrendezve e szomorú ügy. - -Gyula tanuja távozta után Béla maga maradt, fel s alá járt szobájában, -ily gondolatokkal tünődve: - -– Mégis jó, hogy falusi magányomban pisztolyozásban gyakoroltam magam, -most talán hasznát vehetem ez unalmas egyforma foglalkozásnak, -időtöltésnek. - -Nem szabad elbizakodnunk, ki tudja, hátha Gyula jobban talál nálamnál, – -késznek kell lennem e végsőre. - -Ezek után leült s hosszasan irt. A tele irt lapokat R…-hez, ugyanazon -nőhöz, kinek alakját a sátán körmei között láttuk romkastélyában, Bécsbe -czimezte, a borítékra e szavak voltak irva: - -«Halálom esetére e levél futár által küldessék rendeltetése helyére». - -Ügynökéhez irt még néhány sort, – s végezvén mindezeket, kalapot vőn s -kiment az utczára, szabad csapongást engedve keserűen búskomor -gondolatainak. - -* - -Ama négy bérkocsiban, melyeket álmos vámszedőnk látott Lőrinczi felé -haladni, ismerőseink ültek tehát, mert Béla május 14-én tette váratlan -vallomását. - -Az elsőben Marosi volt és fiatal piros arczú barátunk; a másodikban -annak sápadt arczú pajtása, szinte mint tanu, s legjobb orvosink egyike; -a harmadikban Örkényi Béla, a negyedikben, mely kissé elkésett, Béla -tanui, kiket nincs szerencsénk ismerni. - -A négy hintó az országúton a lőrinczi erdő szélén állapodott meg. - -Gyalog haladtak a kiszállók az erdő mélyébe, míglen egy nyíláshoz értek, -mely körülkerítve sűrűség által, az itt történőket elrejté az esetleg -arra járók szemei elől. - -A természet friss májusi öltönyében vigadni látszott, míg az emberek -vérrel készülének elborítni szép zöld köntösét. - -Rövid ideig tartott s a tanuk mindent elrendeztek. - -A pisztolyok megtöltettek, – sorshúzás útján adattak által a két -ellenfélnek. - -Azon kérdésre: vajjon a szokott levélkék, melyekben kijelentik a -párviadalosok, hogy öngyilkosok, megvannak-e, Gyula s Béla igennel -felelt. - -A két ellenfél közti tér lépésekkel kiméretett, a sorompókat földre -fektetett fehér kendők jelölték. - -Gyula s Béla helyökre állottak s a tanuk egyike a három szokásos, -ilyenkor nagy és szomorú fontosságú tapsot hangoztatá. - -Alig történt meg ez, s Örkényi nyugodt czélzás után elsüté pisztolyát. - -A golyó ellenfele bal vállába furódott s már roskadozni kezde Gyula, -midőn összeszedve még minden meglevő erejét s intve tanuinak, hogy ne -közelítsenek hozzá fölsegélésére, czélba vette Bélát. - -A fegyver elsült s Béla holtan rogyott össze; a golyó szívét találta. - -A tanuk egyike sem hitte, hogy ily szomorú vége leend a párviadalnak, – -megengedhető tehát, ha zavarba jövének némileg. - -Megvizsgálván az orvos Bélát, kijelenté, hogy csakugyan meghalt. - -Gyula, vére elfolyása következtében elájult, rövid idő mulva tanui -karjai között jött ujra magához. Ez alatt az orvos, mennyire a viszonyok -engedték, bekötötte sebét s azt kivánta, hogy Gyula azonnal a hintóba -tétetvén, a közel fekvő csárdába vitessék, hol nagyobb kényelemmel s -biztossággal lehet majd megtenni a műtétet. - -Béla holttestét a hintók egyikébe hordozák s nagy kerülettel nem az -üllői vonalon, hanem a kerepesi úton hajtottak be a városba. - -* - -Ugyanaznap Ágnes jókorabb kélt, mint közönségesen szokott volt. - -A tegnap hallottak s látottak felizgaták idegrendszerét annyira, hogy az -álom kerülte szemeit. - -Már reggeli nyolcz órakor a nappali terméből kinyíló erkélyen ült, hogy -a friss levegő jótékony behatása kissé csillapítsa vére keringését s ez -által kedélye túláradó hullámzását. - -[Illustration: Kijelenté, hogy csakugyan meghalt.] - -Föltette magában, hogy legyőzve ellenszenvét, férjéhez intézend néhány -sort, fölkérendő őt, hogy feledve mindazt, mit látott s hallhatott, -Bélát ne vonja kérdőre ezek miatt. - -Sajnálta volna, ha Gyulát balsors éri, kétszeresen fájt volna a jóság -érzetétől áthatott kedélyének, ha ő lett volna indoka egy netán -bekövetkezendő szerencsétlen eseménynek. - -E gondolatoktól áthatva ült tétlenül egy ideig. Az utolsó napok -eseményei annyira lehangolták lelkét, hogy úgyszólván az életet magát is -únni kezdé, – csak Kálmán iránti szerelme s azon remények, melyek e -szerelemhez kötvék, bírta még némileg föntartani e megtöréshez közelgő -testben a lelkierőt. - -Búskomor tekintetű szemei könyekkel teltek meg, sírva fakadt s e -könyek-előidézte könnyebbülést élvezte egy ideig, midőn inasa belépett e -jelentéssel: - -– Sára asszony van itt s kivánna a grófnéval szólani. - -– Bejöhet – szívesen látom. - -– Engedelmet kérek, grófné, mondá a belépő Sára, de tegnap estve esetleg -nevezeteseket tudtam meg, ezeket elmondandó, siettem a grófné -szállására, jókorabb, mint szoktam közönségesen. - -– Látod, hogy már rég fönn vagyok, nagyon szeretem, hogy eljövél, már -küldeni akartam utánad, ujra egy kérelemmel fogok alkalmatlankodni -neked. - -– Parancsoljon, – tudja, hogy tiszta szívből teszek mindent. - -– De előbb mondd el, mit tudtál meg? - -– Képzelje a grófné, tegnap estefelé csendesen végigballagtam az -országúton sok végzett dolgom után, – mert Sára nem egy háznál volt -jártas s végezte annak ügyeit – fáradtan ballagtam lakásom felé, midőn -egyszerre szemközt tart velem gróf Zendy Kálmán ügyvéde. Ki akartam -kerülni figyelmét s azonnal félrementem, s a boltok egyikébe siettem, de -már késő volt, ő meglátott s utánam sietett. – Jó estét, asszonyom, – -mondá felém fordulva – minek kerül, szívesen találkozom ily páratlan s -ritka jószivű emberekkel, mint a milyennek kegyedet ismerem, kivált -most, miután annyi gond nyomja öreg vállaimat. – E szavak után -figyelmessé lettem, azt hivén, talán új baj környezi Kálmán grófot, s -ezeket kérdezém az ügyvédtől: – Mi baja van a tekintetes úrnak, hogy ily -szomorú, minap jókedvű volt, mikor elillantam. – Úgyvan, – felelé – -akkor hivém, hogy rövid idő alatt rendben lesz minden s lássa, most -bonyolódottabb s aggasztóbb uram ügye, mint valaha. – S mi oknál fogva, -– megengedi e kérdést, miután láthatta eléggé, mennyire érdekel ura -sorsa, – folytatám beszédemet. – Bizonytalanság, még mindig aggasztó -bizonytalanság az, mi legalább szomorít. Kálmán gróf idegen útlevéllel -utazott el s így ő szökevénynek tekintetik. Alig hoztam rendbe a nekem -adott pénz által jószága viszonyait és zár alá vétettek ujra az intézet -által, – hamburgi tudósításaim szerint pedig a mult héten több magyar -utazott el, de melyik, vagyis inkább egyike-e Kálmán azoknak, azt nem -tudhattam meg, mert nem tudom, mi név alatt utazik. A személyes -leirásból itélve, az elutaztak között van Kálmán, legaggasztóbb pedig -azon hír, hogy az elvitorlázott hajók egyike a harmadik nap elveszett -volna, – reménylem, hogy Kálmán nem volt a födélzetén, – mert ha -megtartotta az Isten életét, bizton várhatjuk, hogy ha tüstént nem is, -legalább néhány hónap alatt rendbe hozhatjuk ügyeit. Nemde, méltán -vagyok szomorú? nemde, elég okaim vannak aggodalomra, bánkódásra? – -Miután ezeket elbeszélte nekem az ügyvéd, képzelheti a grófné, mennyire -megijedtem, ő észrevette arczvonásaimon s majdnem sírva fakadt. Néhány -percz mulva e szavakkal búcsuzott tőlem: – Holnap, ha Isten megsegít, -indulok, s akárhogyan, de bizonyosságot szerzek magamnak uram sorsa -felől. Még néhány szavak után elváltunk egymástól. Tegnap este akartam -idejönni, de késtem, mennyire lelkiismeretem engedé e rossz hírrel. - -– Nincs szerencsénk, Sára, – mondá Ágnes fájdalomtól rezgő hangon. - -– Az igaz, – mind a mellett még szabad reménylenünk. De most mégis -sajnálom, hogy megmondottam, ki tudja, néhány nap mulva talán jobb hirek -érkeznek s akkor sok bánattól megkiméltem volna a grófnét. - -– Ne sajnáld, hisz imént épen arra akartalak kérni, hogy tudd meg az -ügyvédtől, mi történt Kálmán dolgában. - -– Talán megsegít még az Isten! - -– Nem is marad más menhelyem, mint bízni a földöntúli hatalom jóságában. -Mely borzasztó állapot ez az enyim! Miért nem vagyok még lányka, mikor -te mulattattál s kedvemben jártál, mily jó dolgom volt akkor! - -– Nem is hittük volna soha, hogy szerencsétlen lehessen Ágnes bárónő, -csak édes anyja ne tudja meg mindezeket, mert nagyon elszomorodnék. - -– Igazad van, titkoljuk, mennyire lehet ez aggasztó körülményeket, úgyis -eleget bánkódott már miattam. - -Rövid idő mulva Sára távozott s Ágnes maga maradt bújával, közel a -kétségbeesés végtelen örvényéhez. - -Annyi kínok által gyötörve, legalább a mennyire lehet, meg kivánta -gátolni a még netalán bekövetkezendőket. - -Jánost hivatá s ezt kérdé: - -– Tudod, hol lakik a gróf? - -– Tudom, most voltam ott, vadászával volt csekély dolgom. - -– Otthon van-e? - -E kérdésre János zavarttá lőn, nem tudott tüstént felelni, elsápadt. - -– Mi bajod, – kérdi Ágnes, – rosszul vagy? - -– Nem asszonyom, – de nem merem mondani, mit tudok. - -– Mi történt, Istenem! – talán elkéstem volna? – férjem párbajt vívott, -nemde? - -– Úgy van. - -– Megsebesült-e, vagy nem? kérlek, felelj. - -– Bal vállába ment a golyó, eszmélet nélkül hozták haza azelőtt egy -órával. - -– S Örkényi úr? - -– Halva maradt a lőrinczi erdőben. - -– Borzasztó, s mindennek én vagyok oka! minden léptemet szerencsétlenség -bélyegzi. Fogass, János, tüstént a grófhoz menendünk. - -* - -Néhány percz mulva Ágnes Gyulánál volt, – épen üdülni kezde s láza első -jelei mutatkoztak. - -Ágnes feledett mindent, miután megtudta, hogy az, kit egykor szeretett, -veszélyben van. Elment, hogy ápolja azt, ki kérlelhetlenül megsemmisíté -boldogságát, – szerencsétlenné tette szívtelensége által. - -Gyulára nagyon jól hatott nejének e szép, e fenséges tette, mintha a -pillanattól fogva könnyebbült volna állapota, mintha remélhette volna, -Ágnes megbocsátandja vétkeit. - -Ágnes több napot töltött a beteg ágya körül, kinek állapota eleinte -veszedelmen kivülinek látszott ugyan, de később ellenkezőre változván, -nem egyszer közel volt a halálhoz. - -Mi rendkivüli erőltetésébe került Ágnesnek, hogy mind e külbehatások -ellen viaskodva, még össze nem roskadt, – azt megitélni az képes -egyedül, ki az élet viszonyait látta s érezte azon szinezetben, mely -testünket s lelkünket, szívünket és kedélyünket egyaránt megszállva, nem -enged pillanatnyi pihenést s emészt minden még meglevő parányi erőt. - - - - -XXXVII. (A sír.) - -Nyolcz nap óta, hogy a lőrinczi erdőben történtek tetemesen -megváltoztatták történetünk folyamát, ismerőseink egyike nem létezett -már többé. - -Elkomorodott kedélye, rossz indulatai áldozatául esett s hamar -végigfutotta pályáját, mely alatt mások ellenében elkövetett vétkeit -megbosszulandó, önmagát dönté sirba. - -Ha a váczi út melletti pesti temető legárnyékosabb részén -keresztülhaladunk s átlépjük e szent és búskomor hely határit, szabad -térre érünk. Ennek láthatárát néhány szelid lejtésű akáczfákkal -beültetett domb jelöli. - -E dombok tetejének egyikén, fákkal környezetten látunk friss sírhantot, -melynek egyszerű köve Örkényi Béla nyughelyét tudatja az arra járókkal. - -Alkonyodni kezd, – a munka megszünt, a világ minden élő lénye pihen, -nyugalom és csend uralkodik. - -Csak azok, kik szívökben bút s bánatot táplálnak, nem bírják követni -társaik példáját; csak azok nem pihennek még; csak azok keblét nem -szállta még meg a nyugalom jótékony angyala, kiket lelkiismeretök ébren -tart, hogy minden egyes percze életöknek ugyanannyi átok gyanánt -korbácsolja föl lelkök lehető csendes habzását. - -Béla sírján nő térdelt. - -Testét gyászruha födé, nagy sötétkék szemei búskomor tekintettel -csüngtek a halmon, tömött, göndör, szőke hajának gazdag hullámai mintha -elrejteni igyekeztek volna mindent az arra járók elől, mit úrnőjük -gondol, mi lebilincselte e rideg földön. - -Szép ajkai imát rebegtek, imát, mely jová akarja talán tenni azt, mi -ellen e csalékony ajkak nemrég vétkeztek, – szemei könyeket -hullasztának, felelevenítendők, kit e szemek világa vitt tévútra s -hervasztott e pazsintos domb hideg mélyében. - -Ki e nő? mi okból siratja azt, kit fölelevenítni nincs többé hatalmában, -kinek gyászos vége példa gyanánt szolgálhat mindazoknak, kik elég -gyengék vétkesekké lenni mások bűnei miatt? - -Hogy mind e kérdésekre felelhessünk, legyen szabad kissé megállapodnunk, -el kell mondanunk olyanokat, melyek történetünk folyamában eddigelé -említésre nem voltak méltók, melyeket elhallgathattunk volna, ha ismét -ama hatalmas biróval, ama örökkévaló hatalommal, a lelkiismeret -furdalásival nem találkozunk. - -Béla ezelőtt öt évvel Olaszországba utazott. - -Egy kirándulása alkalmával Milanóból Comóba, esetleg megismerkedett -R…-rel, ki szüleivel, kik közönségesen Bécsben laktak, szinte e szép s -fenséges tájban tölté a kellemes tavaszi hónapokat. - -Részint a sors, részint Béla, úgy akarták, hogy egy ideig e család -körében tette kirándulásait, későbben hosszasabban mulatván velök -egyszerre Florenczben. - -Béla akkor fiatal s rendkívül víg kedvű ember volt, – bizalmatlanságot -még nem ismert s könnyen engedett minden szebb vagy kellemes behatásnak. -Nem csuda tehát, hogy kevés idő mulva, kivált midőn tapasztalta, hogy R… -szívesen mulat vele, megszerette. - -E szerelem a Florenczben töltött hetek alatt viszonozva lőn s nemsokára -a két fiatal annyira ment egyetértésében, hogy csak a szülők -tartóztatták Bélának R…-el való házasságát. - -R…-nek szülei, miután lányuk kezét kérte Béla, azt kereken megtagadták -tőle s látván, hogy lányukra e tagadó válasz szomorú befolyást gyakorol, -részint kérve, részint parancs által eltávolíták az alkalmatlan udvarlót -házok köréből. - -Béla ez időben sokat szenvedett s mégis boldog volt, mert tudta, hogy R… -szereti őt. Ez öntudat-teremtette remény nem engedé, hogy csüggedjen, -hogy szerelme hüljön, sőt a legfőbb fokra csigázta azt. - -R…-nek költői fellengőségű és mindenható szerelme – akkor legalább úgy -látszott – nem maradt a szülői által megszabott korlátok közt. Ennek -Bélára nézve azon mindennel fölérő következménye volt, hogy szerelmi -viszonyuk R… által táplálva, szülői akaratának ellenére is tovább -fonódott titokban. R… még egyszer kisérletet tőn megingatni szülői -akaratát s midőn ujra tagadó választ kapott, elhatározta a két fiatal, -szökés által menekülni e zsarnokság alól. - -Meg volt határozva a nap, az óra s a hely, melyen összejőve, menekülni -fognak. Béla nagy ügyességgel s vigyázattal rendezett el mindent; nemde, -e lépéstől függött egész jövője, boldogsága, mindene? - -A találkozás helyén szívdobogva várta Béla R…-t s minthogy ez késett egy -ideig, közel volt a kétségbeeséshez. - -S R… nem is jött el, hanem a helyett megüzente azt néhány sor irással; s -már Béla azt hivé, hogy meg van csalva, hogy rútul visszaéltek -legszentebb érezményeivel, midőn felbontva a félelmetes levelet, -határtalan boldogság nyilt meg előtte. - -R… röviden megvallá Bélának, hogy gyötörve félelem s lelkiismeret -furdalásai által, nem titkolhatá tovább szülei előtt azt, mit megtenni -el volt határozva. Anyja lábaihoz borulva, megvallotta vétkes szándékát. -Ez elhatározó s jóság-sugalta tettét siker koronázta, mert most már -átlátván szülei, hogy nem lehet megváltoztatni lányuk kedélyének -állapotját, beleegyeztek a házasságba, egy föltétel alatt, – ezt -megtudandó, kéri Bélát, keresse fel ujra szülei házát. - -Béla szerelme annyira teljhatalmú volt, hogy mindenre képesnek érezte -magát, örömmel, mintegy elérve legfőbb vágyai tetőpontját, sietett -R…-hez s ennek szüleihez. - -A feltétel nehezen volt megoldható, ha tekintjük ez emberiséget, mint -nem ritkán mutatkozik e változékony élet folyama alatt: könnyű s örömmel -volt teljesíthető, ha valónak hiszszük mindazt, mit e szó, szerelem, -magában foglal. - -R…-nek szülei azt kivánták, hogy Béla távozzék s másfél évig ne lássa -lányukat; ha e hosszas időköz után még mindig egymásért lángol -szerelmök, akkor áldásuk felbonthatlanná teendi az érzelmek frigyét. - -Béla megölelte R…-t, vőlegény s mátkává lőnek, és boldog volt, mint még -talán soha s mégis szomorú. - -Válnia kellett, e pillanatban, e végső perczben, fájdalmas érzés -rezgette át keble hurjait. Nem mintha kételkedett volna saját szíve -állandóságában, nem mintha csak hihette volna is, hogy mulékony szeszély -az, mit ő szenvedélynek tart, de okulva az emberek annyiszor tapasztalt -gyöngeségén, e gondolat hatotta meg szívét: hátha R… elfeledve őt, -hűtlenné lesz, hátha csak szeszélye az a fiatal lánykának, mit ő -szerelemnek vall és hisz. - -Mátkája kék szemeinek egy tekintete megnyugtatta Bélát. - -Egy csók biborajkairól s Béla meg volt győződve, hogy ez ajkak igazat -mondhatnak csak s feledve mindent, a szerelem örökkévalóságát -legszentebb meggyőződésének tartotta. - -Féléve, hogy Béla Erdélyországban volt. Leveleznie nem volt szabad R…-el -s híven teljesítve azt, mitől egész boldogsága függött, alig tudta, mi -történik azóta mátkájával, hol van, és szereti-e még őt? - -Nem egyszer már közel volt a végelgyengüléshez, nem egyszer akart -indulni, hogy felkeresse R…-t, kérje meg szüleit, szüntetnék meg -kínjainak mindinkább növekvő árját s mindannyiszor igérete szentsége nem -engedé, hogy eltörpüljön szenvedélyének hatalma alatt. - -E kínteljes napok egyikén levele érkezett R… apjától. - -Meghallgatta a sors szenvedéseim fohászit, ezt gondolá Béla, mikor -kezébe véve a levelet, megismerte R… apjának irását. Mátkám ugyanazt -szenvedi s érzi, mit én, szülei meghatva rövidítik a hosszas határidőt, -hogy egy egész évvel hosszabbra nyujtsák két ember boldogságát. - -S mégis késett a levél felbontásával, – hisz a legkellemesebb -bizonytalanság, nemde mindig csak bizonytalanság marad mindaddig, míg -végre tisztán meg nem győződünk arról, mi reánk vár. - -E kétes érzelemtől reszkető kezekkel fogott a sorok olvasásához. - -Alig végzé el s felkiáltva lerogyott és sírni kezdett, mint oly ember, -ki búcsuzik minden széptől, minden reménytől, szóval mindentől, mi -életünket azzá varázsolhatja, mivé azt tenni vágyaink leghőbbike volt. - -Egy ideig zokogva, meredt szemekkel ujra fölvevé az elhullasztott -sorokat s mégegyszer elolvasá, mintha mindazt, mit tartalmaznak, nem -tarthatná valónak, mintha rosszul értette vagy csalódott volna, s ujra -eldobván a levelet, könyekkel teltek meg szemei, s e pillanattól fogva -lőn Béla olyanná, milyennek ismertük történetünk folyama alatt. - -R… apja röviden tudatá Bélával, hogy lánya ezelőtt két héttel ment -férjhez önválasztása s akarata következtében. Nem csalódott, mikor azt -vélte, hogy csak fiatalkori álmokra fektetett ábránd vala mind amaz -érzés, melyet szerelemnek tartottak. Sajnálja Bélát, de másrészről -megbocsátja mindazt a nyugtalanságot s bajt, mely által egy időre -megzavarta volt házi békéjét s reméli, hogy Béla is e pillanatban talán -hidegebben megfontolta a dolgot, nem fog bánkódni, sőt talán örvendeni, -hogy lánya nyiltszivűsége egy könnyelmű igéret szomorú következményétől -megmenté őt. - -Béla e pillanattól fogva nem hitt senkinek, minden embert rossznak -tartott, tagadta a szerelem lehetőségét, szóval pusztává s rideggé lőn -kedélye. - -Ha nem volt volna könnyen izgató természetű jelleme, fájdalminak -csillapulta után, talán jóra változott volna ismét legalább részben, e -csalódások-előidézte beteges állapot, – talán kiveszett volna kebléből -az elkeseredés-okozta rossz indulat, mely többé nem találkozott szívében -semmi széppel s jóval, mert nem hitte annak lehetőségét s mint csalékony -bálványt, le kivánta dönteni a hamis istenségeket. - -Bélánál ez utolsó győzött; hová vitte mindez e nem rég még oly -nyiltszivű s vígkedélyű embert, azt láttuk; hogy ő maga érzette ezt, azt -olvastuk naplójában. - -Ama hosszú levél, melyet párbaja előtti napon R…-nek irt, tartalmazta -azon befolyásnak következményeit, melyet reája mátkája hűtlensége -gyakorolt. Mielőtt megválna az élettől, úgy gondolkodott, legalább meg -akarja még egyszer mondani R…-nek, mit cselekedett s mivé lőn ő maga e -tette következtében. Meg akarta mondani R…-nek, hogy hű volt hozzá még -rossz tetteiben is. – Hiszen Ágnes iránt fellobbanó szerelme nem egyéb, -mint kifolyása ama keserűségnek, mely elárada minden tettein s -gondolatján. Ha Béla örül mindannak, mit Gerőfalván látott, nem -igyekezett volna alattomosan aláásni két ember boldogságát, még kevésbbé -megingatni az úgyis gyenge alapra épített lakot. S ha azt nem teszi, -lehetetlen, hogy megszeresse azt, kiben tiszteli más iránti szerelmét, -kinek férjét legjobb barátjának tartja. Vannak érzelmek, melyek soha nem -szállhatják meg keblünket, bármi erővel nehezkednek is reánk, míg -becsületes, tiszta érzelműek vagyunk. - -Béla levele megtette hatását Bécsben. - -R… boldogtalan volt házassága alatt, szomorú s lehangolt özvegysége óta, -mert férje néhány hónap előtt halt meg. Alig van annyira elvetemedett -kebel, mely nem volna fogékony többé a lelkiismeret fölébredésére. – -R…-t házi köre első szerencsétlen pillanatától fogva ezen érzés lepte -meg s gyötörte nem ritkán kétségbeesésig. – Elolvasván Béla sorait, még -elevenebb szinekben ragyogott előtte a vétkei által feltüntetett -rossznak műve s kerülte őt a nyugalom mindaddig, míg el nem határozta -Pestre sietni, ott, ha nem késő még, jóvá tenni azt, mit évekkel ezelőtt -roncsolt meg szentségtelen kezekkel. - -Későn jött; Béla nem volt többé, de R…-nek kinjai megmaradtak, hogy a -bosszú angyala gyanánt, annak sírjához lánczolják le, kit ő ölt meg. - -* - -Mialatt R… Béla sírján imádkozva akarja csillapítani lelkiismerete -felszólalását, Ágnes szállásán egészen más jellemű, de nem kevésbbé -szomorú jelenettel találkozik szemünk. - -Ágnes nappali termében három orvos tanácskozik, – komor, meggondolástól -áthatott arczvonásaikon aggály látszik székelni, mintha a tudomány nem -bírná többé megváltoztatni azt, mit a sors és körülmények vas keze -határozott. - -Hálótermében még szomorúbb s levertebb képpel találkozunk. - -Ágnes eszmélet nélkül, hervadt arczczal, hálódzott szemekkel fekszik -ágyában, – néha-néha mintha beszélni akarna, úgy mozognak ajkai, -kezeivel valamit keresve kapkod maga elé. Első tekintetre -megtébolyodottnak látszik, olynemű arczának kifejezése. - -Ágya mellett anyja és G… grófné foglalnak helyet, könyes szemekkel lesik -a beteg minden egyes mozdulatját s várják a jövő vészteljes perczeit. - -Ágnes nem győzte meg mindazt a fájdalmat s váratlan bút, mely az utóbbi -néhány hónap alatt reája nehezkedett, – összeroskadván a férje ágya -mellett töltött éjek gyengítő hatalma alatt, visszasülyedt nemrég -kiállott veszélyes betegsége, most már kétszeresen aggasztó eszmélet -nélküli állapotába. - -G… grófné megtudván barátnője veszedelmét, hozzá sietett s édes anyjával -együtt ápolta. - -Képzelhető, hogy minden, mit tudomány, figyelem, szeretet előidézni -képes, az fel lőn használva Ágnes megmentésére. A most együtt levő -orvosok tanácskozmányának szüleménye ama véleményben pontosult egybe, -hogy egyedül a természet hatalma bírná még megmenteni a beteg életét, a -tudomány csak halasztani, de többé meggátolni nem képes a halált hirdető -pillanatot. - -Az orvosoknak e végitélete következtében Dévay báróné és G… grófné -kénytelenek voltak rövid időre elhagyni a beteg ágyát, nehogy bánatuk -kitörése megzavarja Ágnes kissé helyreállott nyugalmát. - -Sára asszony a mellékszobában ült zokogva, ő leginkább tanuja volt Ágnes -utolsó fájdalminak, érezte, mennyire meghatották úrnője jellemét s -inkább, mint bárki, félt azok pusztító következményétől. - -* - -Gyula állapota kissé javult az utolsó napok alatt, de veszedelmen -kívülinek mondani még nem lehetett. - -Ágnes ujabbi veszélyes betegsége reája is aggasztólag hatott, mert -inkább, mint bármikor, bánta most mindazt, mit cselekedett, kivált midőn -tapasztalta, hogy mindazok daczára is Ágnes még mindig szíve jóságának -engedve, kész volt feláldozni magát s feledve mindent, nem hagyá el -ágyát e veszélyes néhány nap alatt. - -Láza ennek következtében nagyobb erővel újult meg s nem akart szünni, -pedig életereje nagyon csökkent a seb-okozta vérzés s lázas állapota -következtében. - -* - -Kálmán ügyvéde elindult ura fölkeresésére; czélt ért-e, vagy nem, erre -nem bírunk felelni. - -Míg Ágnes haldoklik, addig talán már rég elnyelte a tenger vize Kálmán -testét, vagy annak árjain libegve búcsuzik a világrésztől, mely – -szerinte – reája nézve puszta s rideg lehet egyedül, mert szerelmét nem -bírta megszerezni annak, kiben összpontosul lehető boldogsága, nyugalma. - -Ha Kálmán tudta volna mindazt, mi Gerőfalván és Pesten történt, mi sok -bú s bánattól menthette volna önmagát s azokat, kiket szeret! - - - - -XXXVIII. (Az alföldi vadászok tanyája.) - -Az 1853-dik évi november hó első napjaiban s így tehát öt hónappal azok -után, melyekről az utolsó fejezetben szólottunk, élénk jelenet tárul fel -szemeink előtt az alföldi térségen. - -Zöld gyeptenger terül el előttünk; jobbra a messze homályban ültetvény -látszik, mögötte az alföldi vadászok tanyája mellék-épületeivel, balra -megmérhetlen lapály néhány majorral s nagyobb tanyával. - -A gyep szelid dombok-alkotta völgyében, égnek emelkedő két kútágas -közelében, áll a zöld kabátos arany hajtókás vadászmester, kezében -ostort tartva; lábai mellett nevet a meredt nyul, körülötte harmincz -tarka kopó nyujtódzik, liheg s marakodik a fárasztó futás után, lesve -zsarnokuk ama nehezen várt szavait, melyek kimondása után prédául -odadobatik az agyonhajtott vad. - -Huszonnégy lovas tágas kört képez a falka körül. Részint gyalog járkálva -és szivarra gyujtva jártatják lovaikat, vagy lovon ülve, de eleresztve -paripáik kantárszárait, beszélgetnek s vitatják a megtett hajtás szebb -jeleneteit, érdemeit. - -A párolgó lovak sebes lélekzete, leeresztett fejjel pihenve nézvén a -körülöttük történőket, – élő bizonysága a nap nagyszerű fáradalmainak; -lovászaik e nemes állatokat simogatva, mondottak köszönetet bátor s -fáradhatlan viseletökért. - -Az időjárás ködös homálya e képet valóságos, eredeti, páratlan szépségű -vadászábrázolattá egészíté ki, milyenekkel csak Anglia ködlepte szigetén -találkozhatunk. - -Alkonyodott, midőn oszlani kezde a társaság, – egyes kisebb csoportok -képződtek s vagy ügetve, vagy lépést tartottak a tanya felé. - -Kettő a vadászok közül gyalog maradt s lovaikat vezetve, indultak -társaik után. - -E vadászok ismerőseink, mert nem mások, mint gróf Marosi Gyulának a -lőrinczi erdőben látott két tanuja. - -– Nagyon szeretem, – mondá a fiatalabbik s piros arczú, – hogy végre itt -vagyok; alig vártam, hogy ismét közöttetek lehessek. - -– Én is ugyanezt tartom, mert magam is csak tegnap este értem ide, s mi -szerencse, váratlan a mostani szárazságban, hogy ily nagyszerű s -tökéletesen keresztülvitt hajtással nyithattuk meg idei vadászatainkat. - -– Mily jól esik az embernek – ennyi pajtás között lehetni, miután -hónapokig idegen arczoknál egyebet nem láthatánk. - -– Te külföldön járván, természetes, hogy ritkán, vagy soha nem lehettél -ismerősökkel; de hidd el, én, ki nyáron által fontos dolgaim miatt M… -megye hegyei között voltam kénytelen tartózkodni, mintha a Kaukázust -jártam volna be, annyira elszigetelt volt helyzetem, annyira keveset -tudok mindarról, mi a nagy világon történt. - -– Mikor utoljára kaptam hírt felőlük, akkor Ágnes már jobban levőnek s -veszedelmen kivülinek mondatott az orvosok által. Gyula pedig fönnjárt s -üdülni kezdett, de karját még nem mozdíthatta. - -– Hát Kálmánról mit hallottál? - -– Mióta együtt voltunk Pesten, s ügyvédével szólottunk dolgairól, szót -sem. - -– Rendkivül hátra vagy, e szerint én, ki azóta nem voltam honn, nagyon -sok ujságot mondhatok neked, meg fog lepni híreim váratlan sokasága. De -jobb lesz, ha lóra ülünk, mert nagyon elkésünk. - -– Nem bánom, hanem adj előbb egy szivart. - -Midőn a két vadász lovon volt s lépést haladott egymás mellett, a -fiatalabbik így kezde regélni: - -Ezelőtt három héttel utaztam keresztül Drezdán; bizonyos körülmény, mely -e tárgyra nem tartozik, tartóztata s nekem három hosszú napot kelle -mulatnom a szászok fővárosában. Hosszú napot, mondom, mert az csinos, de -nagyon unalmas város; – alig tudtam mihez fogni, miután többször utazván -már arra, nevezetességeit mind megnéztem vala már. - -Egy délután nagyon szelid őszi meleg nap volt, s minthogy Drezda -környéke bővölködik szép tájképekben, magam is elindultam gyalog az uj -városon keresztül Losvicz felé. E kis falu az Elbe dombos partján -fekszik, – melynek szomszédságában vannak ama kellemes fekvésű -szőlőhegyek, a drezdaiak nyári lakaival. - -Felséges kilátás nyílik e dombokról az alattuk folyó Elbére, a fővárosra -s a szász Svájcz nem távol mutatkozó hegylánczára; szinte jó kedvem -kerekedett magányomban s elhagyván a falut, a szőlőhegyek közé folytatám -sétámat. - -Örömmel néztem az egyes igen csinosan épült s rendesen tartott falusi -lakokat, melyeknek erkélyén víg körben ültek együtt azok lakosai, -élvezendők a meleg őszi nap kellemeit. Két, egymás közelében fekvő olasz -izlés szerint épült villa előtt elhaladván, – feltünt előttem, miszerint -e két épület egészen egyenlő, modorra, nagyságra, fekvésre nézve, -összehasonlítva mindkettőt, megvallom, ezt gondolám: e két lak két -szerelmes számára építve, mily kellemes volna, ha az egyikben én s a -másikban szeretőm lakhatnék. - -– Nincs rossz izlésed, vága közbe pajtásom, s látszik, hogy bárhol jársz -is, mindig a régi maradsz, örökké szerelem és szeretőd az, mi -foglalkoztat; nemde, azon fontos ügy, mely miatt több napokat Drezdában -kelle várakoznod, szinte ily jellemű volt? - -– Csalatkozol, nagyon prozaikus dolgaim voltak, de ne zavard -elbeszélésem fonalát megjegyzéseiddel. – Alig mentem el a kis házak -egyike előtt, s nekem úgy tetszett, mintha valaki nevemet hangoztatná. -Eleinte azt hivém, hogy csalatkozom, talán csak fülem cseng, de miután -kétszer-háromszor ismételve ugyanazt hallottam, a házak egyike felé -fordulék s képzeld, mit láték? A szobákból az erkélyre vezető ajtóban -áll Kálmán és Ágnes karöltve, s felém intve kendővel, szólítának -nevemen. – Mintha álom volna mindaz, mit látok, annyira meg voltam -zavarodva, s hogy meggyőződjem e látvány valóságáról, siettem a tündéri -jelenet felé. Odaérvén, csakugyan láttam, hogy valóság Kálmán és Ágnes -együtt- s ittléte. - -– Csudálkozol, nemde, hogy itt látsz, – mondá Kálmán felém sietve s -jobbját nyujtva. - -– Megvallom, pajtás, első pillanatban nem hittem szemeimnek, alig vagyok -képes kifejezni, mennyire örvendek, hogy itt talállak egyesítve Ágnes -grófnéval. - -– Örülni fog Ágnes, hogy láthat. - -S karom ragadva Marosiné felé vezetett, ki betegsége óta talán még -szebb, mint azelőtt; arczának bizonyos földöntúli búskomor s mégis -örömtől sugárzó kifejezése van; halvány arcza még inkább kiemeli szemei -villanyosságát s fekete haja tömör sűrűségét. - -– Rendkívül örvendek, – mondá, mikor az erkélyre értem – hogy -találkozunk, nem is képzeli, mióta nem láttam, mily boldoggá lettem. - -– Higgye meg a grófné, – felelém, e kedves őszintesége által meghatott -hangon – alig találkozik egy ismerősei s barátai között, kit inkább -boldogít e vallomása, mint engem, mert két barátomat egyszerre látom -szerencsésnek annyi bú után. - -– Hogy tetszenek egyenlő kis lakaink, – kérdé Ágnes; – esetleg -mindkettőt kibérelhettük, ebben én, a másikban Kálmán lakik, de nem -sokáig fogunk már itt maradni, mondá, mosolygó arczkifejezéssel tekintve -Kálmánra. - -Imént mondám, hogy mintegy előérzetem sugalta, hogy két szerelmes lény -tanyázik e csinos villában s az egész estét eltöltöttem e két ember -társaságában, megtudván, mint kerültek össze s mint egyenlítette ki a -sors hatalma mindazt, mi örökre elveszettnek látszott. - -Kálmán csakugyan, a mint hirlelék, elindult volt Hamburgból. A hajó, -melyre szállott volt, első nap nagy szélvészszel küzdött s gépezete -szétzúzatott; csak nagy bajjal érhetett kikötőbe, hogy ott néhány nap -alatt helyreállítva a történt kárt, tovább vitorlázzon. – Kálmán -elmondá, mi nehezen vált meg hazájától s világrészünktől; sokszor már -vissza akart térni s mindannyiszor eszébe juta Ágnes s akkor úgy -látszott, mintha nem szeretve általa, mitsem vesztene, – az ő szívén -kivül alig volt valami, minek viszontlátása vagy ujabbi bírhatása -megörvendeztethetné. – Gyermeki elgyengülésnek tartván kedélye ez igen -természetes állapotját, felcsigázta férfiasabb érzelmeit s Hamburgban -maradt, míg hajóra nem szállhatott. - -A kikötőben mulatván néhány nap – épen búcsuleveleket irt pajtásihoz, -midőn ügyvéde belép, ki Hamburgban megtudván, hogy azon hajó, melyen -valószinüleg elindult Kálmán, nem sülyedt el, hanem N. kikötőbe -menekedett, – sietett fölkeresni szeretett Kálmánját. - -Kimondhatlan nagy volt Kálmán öröme, mert érezte, hogy rendkivülieknek -kelle történnie. - -Ügyvéde rövid szavakban elmondá, mi különös s valóban érdekes módon -jutott ama pénz birtokába, mely által jószágait megmentette. Elmondá -Kálmánnak, hogy most tőle függ, vajjon vissza szándékozik-e hazájába, -vagy nem. Kérte: ne engedjen szerelmi búskomorságának annyira s gondolja -meg, hogy már csak köszönet jeléül azok iránt, kik szivesek voltak rajta -segíteni, legalább egy időre keresse fel ujra hazáját; később utazhatik -és szórakozást szerezve elérheti mindazt, mi után most sóvárog. - -Kálmán azon kérdésére: ki volna az, ki titkon segíti, az ügyvéd nem -tudott felelni, mert eddigelé maga sem tudta. - -Néhány órai tanácskozásnak az lőn eredménye, hogy Kálmán megigérte, -miszerint Drezdába menend, mert tovább úgy sem juthatott volna hamis -útlevele miatt. Míg ő a szászok fővárosában mulat, addig ügyvéde dolgait -rendbeszedve, reméli, hogy rövid idő alatt kiszerzendi számára az -engedélyt, melynél fogva büntetlenül térhet vissza hazájába. - -Néhány nap mulva Kálmán Drezdában s ügyvéde ismét Pesten volt. Egyik fő -főczélja vala megtudni, ki az, kit annyira érdekel Kálmán sorsa. Kémei -által megtudván azt, egyszersmind arról is értesült, mi Pesten Ágnessel -és Ágnes körül történt, mióta távozott Kálmán. Ezidő tájban Ágnes – -férjének párviadala után – épen nagyon rosszul volt, s az ügyvéd -tekintetbe véve azt, szót sem irt urának. Ágnes mintegy csuda által -megmenekült; – alig, hogy megtudta azt az ügyvéd, azonnal megirta -Kálmánnak, ki segítette őt s mik történtek; meg még különösen azt is, -hogy tudja, miszerint Ágnes elhatározta, elválni gróf Marositól. - -Az ügyvéd nem tudta bizonyossággal, csak gyanította, mennyire boldoggá -teendik e sorok Zendyt. Tudta, hogy szerelmes, tudta, hogy e -szerencsétlen szerelem oka minden bajának, hogy kit szeret, azt csak -most kezdé gyanítani, s átlátta azt is, hogy csak az volt oka Kálmán -eddigi bújának, mikép Ágnesnek kötelessége volt kerülni mindent, mi -világos magyarázatot vonhatott volna maga után. - -Most már nem késett Kálmán s irt Ágnesnek, megvallva szerelmét, megkérte -kezét. - -E levél olvasása óta Ágnes észrevehetőleg üdülni kezde; nem is tartott -sokáig s igenlő sorait ő maga követte s azóta Drezdában mulat a -szerencsés mátkapár. Épen az nap, mikor nálok mulattam, kapta meg Kálmán -engedélyét, melynél fogva visszatérhet hazájába. Ágnes pedig minden -perczben várja pere végitéletét. Ezután össze fognak kelni, mi azóta -talán meg is történt már, – s a jövő telet külföldön töltendik, még -emlékeit is megsemmisítendők a bú- s bánatteljes multnak. – Mióta élek, -barátom, még nem láttam két ily boldog embert; hidd el, oly jól éreztem -magamat, szinte nehezemre esett, mikor este bucsuzva magam ballagtam a -város felé. - -– Hát Marosi hol van? – kérdé a második vadász. - -– Marosi felgyógyulása után minden áron kibékülni kivánt nejével, mi -természetesen azok után, mik történtek, lehetetlen volt. A válóper -kezdete óta Gerőfalván van, mondják, nagy hatással volt lelkére az egész -történet, alig lehet reáismerni, annyira megvénült. - -– E szépen kezdett házasság felbomlásának egyedül a férj volt oka, mint -ez többnyire lenni szokott. Nem csudáltam volna, ha már régen megunja -vala Ágnes Gyulát, miután tapasztalta, mennyire elhanyagolja őt. E nőnél -győzött ama erkölcsi alapra fektetett kötelességérzet és szíve -határtalan jósága; ha kissé elsikamlik, a világ rossz, könnyelmű -asszonynak tartja s mi jogtalan lett volna itélete, azt mi tudhatjuk -csak, kik ismerjük egykori viszonyait is! Mi sok lelki erő s mi temérdek -áldozat s megadásra volt szüksége, hogy megmaradhasson az egyedül igaz -úton. - -Míg a két vadász beszélgetve haladott, nem ügyelvén arra, vajjon az igaz -úton járnak-e, a köd mindinkább sűrűbb lőn, míg végre alig lehete még -néhány lépés távolságra látni s kivenni a legközelebb fekvő tárgyakat. - -– Nem is vettük észre beszélgetésbe merülten, – mondá a fiatalabbik – -hogy a köd mennyivel sűrűbb, mint azelőtt. Nem tudom, nem tévedtünk-e -el, egy éve, hogy nem jártam e vidéken, alig tudom, hol vagyok. - -A két lovas megállapodván, mennyire lehetséges volt, tanyájok irányát -keresték; alig okoskodtak néhány perczig, s távolból a köd mögül -harangszó hallatszott. - -– Hallod-e, – folytatá az idősebbik – már észrevették, hogy elkésvén, -könnyen eltévedhetünk s meghuzták a vészharangot. A mint látom azonban s -itélve a harangszó után, legjobb lesz, ha kissé balra tartva kezdünk -ügetni, úgy is fázom. - -Nem tartott sokáig, s a két lovas megtalálván az igaz utat, elérte az -alföldi vadászok tanyáját. - -Leszállva fáradt lovaikról s azokat lovászaiknak átadva, felsiettek a -nappali terembe. - -Alig látták meg pajtásaik s mind feléjök jőve, részint kaczagva, részint -pedig korholva a két könnyelműt, mert ütött már az ebéd órája. - -A vészharang helyett megkondult tehát az ebédre hivó harang s negyedóra -mulva együtt volt a víg s fesztelen társaság. - -Egy éve, hogy szinte ezen a vidéken s e tanyán ismerkedett meg Kálmán -Ágnessel; ki hitte volna akkor, hogy valaha még egymáséi lesznek. - -Mi sok történt azóta; hány aggasztó, szomorú pillanatok özönével nem -kelle megváltaniok jelen boldogságukat! - -Az alföldi vadászok megtudván ebéd fölött társuk most már boldog sorsát, -rendkivül megörültek. Első felköszöntés volt a hiányzó pajtás s mátkája -– most talán már neje – egészségére, azon reményben, mondá a szónok, -hogy Ágnes szerelme Kálmánt nemcsak a hazának, hanem e tanyának is -vissza fogja adni, ha most nem is, legalább jövőben. - -[Illustration: – Hallod-e… meghúzták a vészharangot.] - - - - -TARTALOM. - - B. PODMANICZKY FRIGYES. Irta _Mikszáth Kálmán_ V - AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA 1 - Ajánlás gróf Bethlen Józsefnek 3 - I. A kolozsvári nagypiaczon 5 - II. Szerelem és házasság 12 - III. Mézes hetek 18 - IV. Folytatás 24 - V. Egy év 30 - VI. S még néhány hónap 34 - VII. Házasság és boldogság 39 - VIII. Két szív 45 - IX. Holdvilágos esték 49 - X. Szerelmed elásott kincs 54 - XI. Vallomások 63 - XII. Találkozás 70 - XIII. Az alföldi vadászok tanyája 79 - XIV. Fogadtatás 84 - XV. Lázas állapot 92 - XVI. Az alföldi térségen 98 - XVII. Mily szépek álmaink 106 - XVIII. Elválás 111 - XIX. Egy kolostor romjai 116 - XX. Beteg szív 124 - XXI. A vetés kikelt 133 - XXII. Elkéstem 143 - XXIII. A szekrény rejtelme 149 - XXIV. A kúnok 157 - XXV. Virrad – nemde? 165 - XXVI. Néhány hét Kálmán életéből 175 - XXVII. Néhány lap Ágnes naplójából 182 - XXVIII. Folytatás 190 - XXIX. A vadászlak 195 - XXX. Isten veled 204 - XXXI. Gerőfalván 212 - XXXII. A vasút közelében 222 - XXXIII. Kalifornia 232 - XXXIV. Az ügyvéd 240 - XXXV. Váratlan vallomás 253 - XXXVI. A lőrinczi erdő 262 - XXXVII. A sír 275 - XXXVIII. Az alföldi vadászok tanyája 286 - - - - -KÉPJEGYZÉK. - - 1. B. Podmaniczky Frigyes arczképe II - 2. Végre kiszállott a menyasszony is 9 - 3. – Mostani boldogságod nem elégít ki? 31 - 4. Már késő este volt… 51 - 5. Nem tekíntve sem árkot, sem bokrot… 72 - 6. Alig tudták elhagyni szemei Ágnes bájoló alakját 88 - 7. – Hogy érzi magát a grófnő a magyar alföldön? 103 - 8. Kezében franczia dolgozatú pisztoly volt 128 - 9. Bőrrel bevont csinos szekrény volt az 148 - 10. – Tehát szereti a zenét 177 - 11. Nem bír a helyéből mozdulni 201 - 12. – Borzasztó! Mindent tud! 214 - 13. – Csakugyan valaki – kiálta 229 - 14. – Itt van a 60.000 forint, ügyvéd úr 242 - 15. Kijelenté, hogy csakugyan meghalt 268 - 16. – Hallod-e… meghúzták a vészharangot 295 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -19 |lahangolt |lehangolt - -21 |ellenekzése |ellenkezése - -22 |mindnséggel |mindenséggel - -26 |egy szer |egyszer - -40 |indulatosabbban |indulatosabban - -42 |legnagyobbb |legnagyobb - -43 |vílághirű |világhírű - -53 |férj iránybáan |férj irányában - -57 |ellnetét |ellentét - -61 |e csakugyan |te csakugyan - -72 |nett terjed |nem terjed - -89 |Németországl |Németország! - -104 |delisegét |deliségét - -105 |tulajonkép |tulajdonkép - -107 |bí előidézni |bír előidézni - -133 |elnyomatolt |elnyomatott - -164 |kezdődvőn |kezdődvén - -169 |hatás-van |hatással van - -171 |felhevülésnck |felhevülésnek - -172 |tudta fogta fogni |tudta fogni - -176 |tanczolni |tánczolni - -217 |is is csalhatlan |is csalhatlan - -225 |rógóta |régóta - -228 |Nem is |– Nem is - -230 |boldogág |boldogság - -250 |Dévay bárőné |Dévay báróné - -259 |zugallá |sugallá - -263 |uján járva |után járva - -276 |kínek |kinek - -280 |mindinkákb |mindinkább - -290 |boldogá |boldoggá] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ALFÖLDI VADÁSZOK -TANYÁJA *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |