NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 13050 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..5b5f4bd
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #68321 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68321)
diff --git a/old/68321-0.txt b/old/68321-0.txt
deleted file mode 100644
index e38b071..0000000
--- a/old/68321-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,6131 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Az emberiség képviselői, by Ralph
-Waldo Emerson
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Az emberiség képviselői
-
-Author: Ralph Waldo Emerson
-
-Translator: Ödön Wildner
-
-Release Date: June 15, 2022 [eBook #68321]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Library of the Hungarian Academy of Sciences
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ EMBERISÉG
-KÉPVISELŐI ***
-
-
-KULTURA ÉS TUDOMÁNY
-
-AZ EMBERISÉG KÉPVISELŐI
-
-(REPRESENTATIVE MEN)
-
-IRTA RALPH WALDO EMERSON
-
-FORDITOTTA Dr WILDNER ÖDÖN
-
-BUDAPEST, 1923
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-KIADÁSA
-
-AZ EMBERISÉG KÉPVISELŐI
-
-(REPRESENTATIVE MEN)
-
-IRTA
-
-RALPH WALDO EMERSON
-
-FORDITOTTA
-
-Dr WILDNER ÖDÖN
-
-BUDAPEST, 1923
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-KIADÁSA
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
-
-
-
-
-ELŐSZÓ.
-
-Az amerikai filozófus-költőnek második fordításkötetét veszi itt az
-olvasó kezemtől ugyanebben a vállalatban. Az 1850-ben megjelent:
-«Representative Men» első magyar átültetője: a nagyérdemű Szász Károly
-volt s munkája «Az Emberi Szellem Képviselői» cím alatt az Akadémia
-könyvkiadóvállalatában 1894-ben jelent meg. Ez a kiadás azóta teljesen
-elfogyott, a magyar közönség pedig, amely – közben megtett örvendetes
-fejlődésről tanuskodva, – szép érdeklődést mutat az efajta népszerűbb,
-bár nem könnyű bölcseleti olvasmányok iránt, keresve-keresi a munkát
-magyarul, holott Akadémiánk, úgy tudom egy régi, s ma már különös
-alapszabályi rendelkezés következtében, nem adja ki újra. (A közkeletű
-német [Reclam-] fordítás nem ér valami sokat, mert igen «mellébeszél»,
-anélkül, hogy a megértést elősegítené.) Ez indította a «Kultúra és
-Tudomány» vállalatot, hogy hazai olvasóinknak ismét hozzáférhetővé tegye
-ezt a standard-művet, s engem bízott meg a fordítással. Örömmel
-vállaltam, mert éppen Emerson egyéb essay-be is beledolgoztam magam,
-minek gyümölcse két más fordításkötetem.[1]
-
-Emersonról, stílusáról, fordításának óriás nehézségeiről, ezzel szemben
-saját fordítói álláspontomról voltam bátor már az előbbi, ugyanitt
-megjelent Emerson-tanulmányok élén nyilatkozni. Most is csak azt
-ismétlem: bár tudtam, hogy Emersont kell adnom s nem magamat, néhol
-inkább feláldoztam a filológiai hűséget, hogy csak közelebb hozzam a
-megértéshez. Elvégre az idegen jó, szép és igaz is csak úgy hathat
-reánk, csak akkor válik bármi kis részt nemzeti kultúránk tényezőjévé,
-ha – hamisítás nélkül – kapcsolható hazai, adott előzményekhez,
-fejlettségi fokhoz és hozzásímul gondolkozásunk, érzésünk és
-kifejezésünk sajátos módjaihoz, egyébként az átvétel csak az álkultúra
-szenvelgése, múló divat, sallang.
-
-Fordításom semmiképen nem akar idétlen és kegyeletsértő vetélkedés lenni
-boldog emlékű elődömmel, akinek úttörő nagy érdemeit magam ismerem el
-legjobban, aki a magam munkája közben az ő munkáját is szem előtt
-tartottam, bár ez nem gátolt, hogy saját felelősségemre s jóhiszeműleg
-helyenkint mást ne olvassak ki az eredetiből, mint ő. Emerson, sajnos,
-gyakran olyan homályos, hogy bizony ez megtörténhetik, – sokszor három,
-négy fordítás is mást mond, – anélkül, hogy az illető helyre nézve ne
-lehetne továbbra is azt mondani: «sub judice lis est». Emerson osztozik
-ebben congeniális barátjával, Carlylelel, akivel a nagy egyének
-csodálatában is osztozik, bár ő kissé hűvösebben tiszteli a hősöket,
-mint a lángszavú Hero-worship írója.
-
-_W. Ö._
-
-
-
-
-I.  A NAGY EMBEREK HASZNA.
-
-A nagy emberbe vetett hit természetes dolog. Ha gyermekkori társaink
-történetesen hősökként jelentkeznének, királyi életkörülményekkel: ez
-nem lepne meg bennünket. Minden mithologia küszöbén félisteneket
-találunk magasztos és költői környezetben, lángeszük fölényénél fogva.
-Gautama[2] legendáiban az első emberek földet ettek és azt pompásan
-édesnek ízlelték.
-
-A természetnek az a színe, mintha csak a kiválók kedvéért volna. A világ
-fentartója a jó emberek igaz volta: ők teszik a földet egészségessé.
-Akik velük élnek, vidámnak és táplálónak érzik az életet. Az élet csakis
-egy ilyen társadalomban való hitünk révén válik édessé és elviselhetővé
-s gyakorlatban vagy legalább elméletben, mindig arra törekszünk, hogy
-fölöttünk álló emberekkel éljünk. Róluk nevezzük el gyermekeinket és
-földeinket. Neveik belevésődnek nyelvünkbe; műveik, képeik ott vannak
-házunkban s a nap minden körülménye valamely róluk szóló esetet idéz
-eszünkbe.
-
-A nagy emberek keresése az ifjúság délibábja, s a férfikor legkomolyabb
-foglalkozása. Idegen vidékekre utazunk, hogy meglássuk műveiket s – ha
-lehet, – egy percre őket magukat is. De helyettük csak külső javak
-jutnak osztályrészünkül. Fölállítjátok a tételt: az angol nép
-gyakorlatias, a német vendégszerető; Valenciában szelid az éghajlat, s a
-Sacramento halmain aranyat lehet ásni. Elhiszem. De én nem azért utazom
-oda, hogy kényelemben, gazdagságban élő, vendégbarát népeket, derűs
-eget, vagy igen nagy árú aranyrudakat találjak. Ha ellenben volna olyan
-mágnes a világon, amelynek hegye megmutatná a tájékokat és házakat, ahol
-valóban dús és hatalmas lelkü emberek laknak: mindenemen túladnék, hogy
-az árán megvegyem ezt a mágnest és útmutatása szerint még ma
-fölkerekedném az útra.
-
-Az egész fajt az ő hitelük fémjelzi nekünk. Ha tudjuk, hogy ebben vagy
-abban a városban él az az ember, aki a vasutat föltalálta, ez szemünkben
-a város minden más polgárát magasabbra emeli. De a rengeteg néptömeg, ha
-nem egyéb, mint csupa koldus, utálatos, mint a pondrós sajt, nyüzsgő
-hangyaboly vagy bolhasereg: mentől több van belőle, annál rosszabb.
-
-Vallásunk e védőszentjeink iránt táplált szeretetből és hódolatból áll.
-A hitrege istenei a nagy emberek ragyogó perceinek emlékei. Minden
-edényünket egy mintában öntjük. A judaizmus, christianizmus, buddhizmus,
-mahometizmus, összes hatalmas hitrendszereink mind az emberi szellem
-szervezeti, szükségszerű működésének alkotásai. A történelem búvára
-hasonlít az emberhez, aki az árúházba szövetet vagy szőnyeget megy
-vásárolni. Azt képzeli, új dolgot szerez; pedig ha elmegy a gyárba, azt
-találja, hogy ez az új szövet is csak azokat a kacskaringós és rózsás
-mintákat ismétli, mik a thébai pyramisok belső falába vannak írva.
-Theizmusunk az emberi szellem tisztulása. Az ember nem tud mást festeni,
-alkotni, elgondolni, mint csak embert. Azt hiszi, hogy a természet nagy
-anyagi elemei is az ő gondolatából eredtek, s bölcsészetünk csak
-egyetlen lényeget ismer összegyülemlett vagy szétosztódott állapotban.
-
-Ha már most annak a kutatásába fogunk, minémű haszon háramlik ránk
-másoktól, szolgáljon intőjelül némely modern tudomány veszedelme s
-kezdjük szépen alulról! Ne tusakodjunk a szeretet ellen; ne vitassuk el,
-hogy mások létezése is lényeges. Vannak erőink, amelyek csakis a társas
-együttlétből fakadnak. Másokhoz való szeretetünk olyan előnyt teremt,
-amelyet semmi egyéb nem tud pótolni. Mások révén meg bírom tenni, amit
-egyedül nem tudok megtenni. Kimondhatom neked, amit előbb nem mondhattam
-ki enmagamnak. Embertársaink olyan üveglencsék, amelyeken át saját
-lelkünkben olvasunk. Minden ember a magáétól különböző tulajdonságokat
-keresi, de a maguk nemében jókat, azaz különbözőket, sőt a legjobban
-különbözőket keresi. Mentől erősebb valakinek a természete, annál
-erősebb visszahatást gyakorol. Nyúljunk a tisztaságában jelentkező
-tulajdonság után. A csekély tehetségre ne hederítsünk.
-
-A főkülönbséget az teszi az emberek közt, hogy saját ügyükben járnak-e
-el, vagy sem. Az ember olyan nemes növény, amely – mint a pálma –
-belülről nő kifelé. Ő a maga dolgát, bár az mások számára lehetetlen
-volna, gyorsan, szinte játszva fejti ki, s végezi el. Könnyű a cukornak
-édesnek lenni, s könnyű a salétromnak sósnak lenni.
-
-Sokat bajoskodunk azzal, hogy olyasmit hajhászunk, ami magától hull az
-ölünkbe. Azt sorolom a nagy emberek közé, aki a gondolat olyan magasabb
-körében él, ahová más ember csak nagy üggyel-bajjal bír felküzködni. Ő
-neki csak a szemét kell kinyitnia, hogy a dolgokat igazi világításukban
-s széleskörű viszonylataikban lássa, holott amazoknak kínos igazításokat
-kell tenniök s éber szemmel kell őrizkedniök a tévedés fölös forrásától.
-Hasonló a nagy emberek haszna számunkra. Egy szép személynek nem kerül
-fáradságába, hogy képét szemünkbe fesse, s mégis, milyen fejedelmi
-ajándékot ad vele. Épp ilyen kevés áldozatába kerül a bölcs léleknek,
-hogy a maga kiválóságát másokkal közölje. Mindenki javadolgát a
-legsímábban végzi: «Kevés eszközzel nagy hatást!» Az a valóban nagy, aki
-természeténél fogva az, s aki sohasem emlékeztet bennünket másokra.
-
-Mindazonáltal kell, hogy rokonunk legyen és életünk igéretet nyerjen
-tőle, hogy azt föl fogja világosítani. Ha például én meg sem tudom
-mondani, mit is szeretnék tudni, viszont találkoztam emberekkel, akik
-jellemükkel és cselekedetükkel felelnek olyan kérdésekre, miket én föl
-sem tudnék tenni. Előfordul, hogy bizonyos egyén olyan kérdésre
-válaszol, amelyet egyik kortársa sem tett föl és ezzel elszigetelve
-marad. Elmúlt és elmúlóban lévő hitek és filozófiák megint egyéb
-kérdésekre válaszolnak. Bizonyos emberek ismét azt a benyomást keltik,
-hogy gazdag lehetőséget rejtenek ugyan magukban, azonban még magukkal
-sem tudnak mit elkezdeni s nincsenek hasznára kortársaiknak, – mintha
-merőben valamely a levegőben keringő ösztön szeszélyes játéka lennének,
-– úgy hogy nem elégítik ki szükségleteinket. Ellenben a nagy emberek
-közel élnek hozzánk; első látásra megismerjük. Kielégítik a
-várakozásunkat és kellő időben teremnek őket megillető helyükre. Ami
-valóban jó, az termékeny is; maga csinál helyet, maga szerez táplálékot,
-szövetségeseket magának. Az egészséges alma magot terem; a vackor nem.
-Ha az ember a maga helyén van, akkor alkotó, termékeny, mágneses, egész
-seregeket betölt céljával, hogy azt végrehajtsák. A folyó maga ássa meg
-medrét s minden helyes eszme maga módolja ki csatornáit és befogadó
-kikötőjét, aratását, kifejező intézményeit, harci jelvényeit, terjesztő,
-magyarázó tanítványait. Az igazi művész piedestálja az egész
-földkerekség, holott a szerencselovag évtizedes küzdelem után is csupán
-azt a talpalatnyi földet mondhatja a magáénak, amelyre éppen talpát
-ráteszi.
-
-Közbeszédünk a nagy ember kétféle hasznát különbözteti meg. A «közvetlen
-adomány» kedvenc hite az embernek korai fejlődési fokain; ilyenek pl. az
-anyagi vagy szellemi segítség, egészség, örök ifjúság, finom érzékek, a
-gyógyító- vagy varázserő, a jóstehetség ajándékai. A kis fiú azt hiszi,
-hogy a tanító pénzért tölcsérrel csöpögtetheti belé a bölcseségét. Az
-egyházak is hisznek átháramló érdemekben. Ámde, ha szigorúbban
-vizsgáljuk a dolgot, nem sok esetét látjuk a közvetlen szolgálatnak,
-haszonnak. Az ember endogén, belülről fejlődő és a nevelés csupán arra
-jó, hogy kibontakoztassa a lényét. Mások segítsége csak gépies
-jelentőségű, ha szembeállítjuk benső természetünk önnön fölfedezéseivel.
-Amit így tanulunk, az megtevés által gyönyörűséggé és maradandó hatásúvá
-válik. A helyes erkölcs középponti dolog s a lélekből sugárzik kifelé.
-Az ajándék, ingyen adomány tulajdonkép ellenkezik a világegyetem
-törvényével. Ha másokat szolgálunk, magunkat szolgáljuk. Csak magam
-adhatok magamnak fölmentést. «Intézd el a dolgod magaddal, te bolond» –
-mondja a lélek – «csak nem fogsz az egekkel vagy más emberekkel
-törődni?» Így hát csak a közvetett szolgálat, vagy haszon jön számba. Az
-embereknek festői vagy képviselő tulajdonságuk van s ők értelmünknek
-vannak hasznára. Böhme és Swedenborg[3] fölismerték a dolgok jelképi
-mivoltát. Tehát az emberek reprezentativok; elsősorban a dolgok
-képviselői, másodsorban eszméké.
-
-Ahogyan a növények az ásványokat az állatok táplálékává alakítják át,
-úgy minden ember a természet valamelyes nyersanyagát emberi használatra
-alakítja át. A tűz, villamosság, mágnesség, vas, ólom, üveg, vászon,
-selyem, gyapot, a szerszámok, a tizedes mérték föltalálója, a földmérő,
-a gépészmérnök, a muzsikus valamennyien megkönnyítik embertársaik útját
-ismeretlen és úttalan rengetegeken át. Minden embert titokzatos
-hasonlóság révén rokonság fűz a Természet valamely negyedéhez, amelynek
-ő a működtető tényezője és magyarázója: így pl. Linné a növényeké, Huber
-a méheké, Fries a gombáké, Van Mons a körtéké, Dalton az atomformáké,
-Euklides a vonalaké, s Newton a differenciális- és integrálisoké.
-
-Az igazi férfiú a Természet középpontja, akitől a viszonylatok szálai
-minden dolog felé szövődnek akár folyékony vagy szilárd, akár testi vagy
-lelki is az. A földgömb forog; minden röge, köve elérkezik a délkörhöz:
-éppígy minden szervnek, működésnek, savnak, kristálynak, porszemnek
-megvan a maga viszonya az agyhoz. Minden növénynek megvan a maga
-élősdije s minden teremtménynek a szerelmese és poétája. Jogaihoz jutott
-már a gőz, a vas, a fa, a szén, a mágneskő, a jód, a gabona, a gyapot,
-de mégis mily kevés anyagot használtak még ki mesterségeink. A
-teremtmények és tulajdonságaik túlnyomó tömege még lappang és
-fölfedezésre, fölhasználásra vár, mintha a mesebeli elvarázsolt
-hercegkisasszony volna, aki sorskijelölte fölszabadítóját várná.
-Mindegyik varázslatát meg kell törni, hogy ember képében jusson
-napvilágra. A találmányok történetében a lappangó, de érett igazság
-nyilván maga teremti meg fölfogó agyvelejét. A mágnesnek emberré kell
-válnia, egy Gilbert-té, Swedenborg-gá, Oersted-dé, s csak így férkőzhet
-az általános értelem az ő erőihez.
-
-Az első előnyökre korlátozva szemünket: íme mily tiszta báj fűződik az
-ásvány- és növényországhoz, amely legmagasabb mozzanataiban mint a
-természeti szép jelentkezik: a földpát csillámlása, a vegyrokonság
-biztossága, a szögek pontossága. Világosság és sötétség, meleg és hideg,
-éhség és táplálék, édes és savanyú, szilárd, cseppfolyó és légnemű –
-mindez a gyönyörűségek füzérjével övez bennünket s kellemetes
-versengésével megkönnyíti mindennapi életünket. Szemünk nap-nap mellett
-ismétli a dolgok első dicshimnuszát: «S látá, hogy mindenek jól vannak.»
-Tudjuk, hol találjuk meg őket, s ezek a művészek annál jobban megnyerik
-tetszésünket, mentől jobban behatolunk a versengő fajok ismeretébe.
-
-De még magasabb előnyökre is van jogunk. A tudomány mindig hiányos,
-valamíg meg nem emberiesedett. Más dolog a logarithmustábla, s megint
-más eleven játéka a növénytanban, a hang- és fénytanban, az
-építészetben. Valóságos, bár eleinte kissé sanda tekintettel nézett
-haladást jelent a számok, az anatómia, az építészet, a csillagászat
-körében, ha az emberi értelem és akarat révén beszállnak a reális életbe
-s újra megjelennek beszélgetésben, a jellemekben, a politikában.
-
-De ez későbbi dolog. Most csak arról szólunk, mint ismerkedünk meg velük
-a saját körükben, s mint vonzzák magukhoz és bilincselik le a geniuszt,
-aki egész életén át egy dologgal foglalkozik. A tolmácsolás, magyarázás
-lehetőségét a megfigyelő egyénnek és a megfigyelt dolognak azonossága
-adja meg. Minden anyagnak megvan a maga égi oldala, megvan az emberiség
-által történő átvitele a szellemi és törvényszerű szférába, ahol épp oly
-leronthatatlan szerepet játszik, mint bármi más. S efelé, mint végső
-célja felé törekszik minden. A gázok fölszállnak s a szilárd mennyezeten
-gyülekeznek. A vegyi tömeg eléri a növényt s nőtteti azt; eléri a
-négylábú állatot és vele együtt jár; eléri az embert és benne
-gondolkozik. De az alkatelemek meghatározzák a képviselőjük viselkedését
-is. Nemcsak képviseltek, hanem részesek is. Hasonlót csak hasonló
-ismerhet meg. Annak az oka, hogy valaki behatol az ismeretükbe, az, hogy
-ő is közülük való, hasonló természeti anyagból eredt, annak része ő is.
-A lelkes chlor ismeri a chlort, a megtestesült horgany ismeri a
-horganyt. Az ő sajátságuknál fogva futja meg ő a pályáját és ő
-különféleképpen nyilváníthatja ki erőiket, mert hisz ő belőlük tevődik
-össze. A világ porából lett ember nem feledheti eredetét, s mindaz, a mi
-ma még lelketlen és halott: egy szép nap beszélni fog és értelmes lénnyé
-válik. A még nem közölt Természet minden titkát el fogja mondatni. A
-kvarchegyek számtalan Werner-ré, Buch-há, Beaumont-ná porladoznak s a
-légkör laboratóriuma nem tudom hány Berzelius és Davy oldatát foglalja
-magában.
-
-A tűzhely körül ülünk és a föld sarkait fogjuk át. Ez a mintegy
-mindenütt-jelenvalóság istápolja körülményeink gyöngeségét. Az isteni
-napok egyikén, amidőn meny és föld találkozik és egymást ékesíti, mily
-szegénységnek látszik, hogy csak egyszer élvezhetjük ezt a napot: azt
-kívánnók, vajha volna ezer fejünk, ezer testünk, hogy végtelen szépségét
-sok, sok helyen, sok, sok módon ünnepelhetnők. Avagy délibáb ez? Lám,
-csakugyan megsokszorozódunk helyettesítőink révén. Mily könnyen
-sajátítjuk el művüket. Minden hajó, amely Amerikába jön, Columbustól
-nyerte a kiváltságlevelét. Minden regény Homeros adósa. Minden ács, aki
-minta szerint gyalul, kölcsönt vesz valamely elfeledett föltalálótól. Az
-életet a tudományok öve veszi körül, s a tudományok olyan emberek
-adományaiból tevődnek össze, akik tönkrementek, csakhogy egy kis
-fénylőponttal szaporíthassák az egünk fényét. Mérnök, bankár, jogász,
-orvos, moralista, hittudós s bárki emberfia, amennyiben van egy kis
-tudománya, emberi életünk szélességi és hosszúsági fokainak
-meghatározója és térképrajzolója. Ezek az útkészítők gazdagítanak
-mindkét kezükkel. Ki kell terjesztenünk életünk határait és meg kell
-szaporítanunk viszonylatainkat. Éppannyit nyerünk, ha új sajátságokat
-fedezünk föl az öreg földünkön, mintha új bolygót szereznénk meg.
-
-Mi nagyon passziv módon fogadjuk be ezeket az anyagi vagy félig-meddig
-anyagi segítségeket. Nem kell éppen egyszerű zsákoknak vagy gyomroknak
-lennünk. Ha rokonszenvünk segít, könnyebben hágunk egy lépcsőfokkal
-feljebb. A közös munkálkodás ragadós. Ha odanézünk, ahová mások néznek
-és ha ugyanazokkal a dolgokkal társalkodunk, átárad reánk is a bűbáj,
-amely őket rabul ejtette. Napoleon mondta: «Ne hadakozz túlgyakran
-ugyanazzal az ellenséggel, mert különben minden haditudományodra
-megtanítod őt». Ha erőteljes szellemű emberrel sokat érintkezünk, nagyon
-hamar elsajátítjuk a dolgoknak ugyanolyan szemszögből való szemléletét s
-minduntalan előre kitaláljuk a gondolatait.
-
-Az emberek egymást értelmükkel és érzéseikkel segítik. Minden más
-segítség csalóka tünemény. Ha nagyra vagy vele, hogy kenyeret és tüzet
-adsz nekem, én viszont tudom, hogy teljes árát megadom s végezetre nem
-tesz se jobbá, se rosszabbá. Ellenben minden értelmi és erkölcsi erő
-pozitív jószág, érték. Kiárad belőled, akár akarod, akár nem, s ott is
-hasznomra van, ahol sohasem gyanítottad volna. Sőt nem is hallhatok
-semmiféle személyes derekasságról, nagy alakító erőről, anélkül, hogy az
-friss elhatározást ne ébresztene bennem. Vetélkedők vagyunk mindabban,
-amit ember csak megtehet. Cecil mondása Sir Walter Raleighról: «Tudom,
-szörnyen sokat tud dolgozni» – villamszikraként hat reám. Ilyenek
-Clarendon arcképei is. Pl. Hampdenről: «Olyan iparkodás és éberség volt
-benne, hogy semmi sem fáraszthatta ki; olyan éleslátás, hogy a
-legcsalafintábbak sem szedhették rá; olyan személyes bátorság, amely
-méltó volt többi legjobb tehetségéhez.» Vagy Falkland-ról: «Olyan
-szigorú imádója volt az igazságnak, hogy könnyebben lehetett volna
-lopásra csábítani, mint a képmutatásra». Plutarchost nem olvashatjuk
-anélkül, hogy ne hozná forrongásba a vérünket, s aláírom a khinai
-Mencius mondását: «A bölcs száz nemzedék tanítója. Ha Loo erkölcsi
-oktatásait hallja, a bárgyú értelmes lénnyé, a habozó erős
-elhatározásúvá válik tőlük.»[4]
-
-Ilyen az életrajz erkölcsi hatása. Pedig az elköltözött emberek
-bajosabban hatnak reánk élőkre, mint saját kortársaink, holott az ő
-nevük nem lesz olyan hosszúéletű. Ki az nekem, akire sohasem gondolok,
-míg minden magánosságunkban is hozzánk szegődnek azok, akik géniuszunkat
-segítik és csodás módon ösztökélnek. Nagy a szeretet hatalma, amellyel
-jobban megsejti más sorsát, mint ez a más tudná és hősi buzdításokkal
-feladatához hűvé teszi. Van-e nagyobb jele a barátságnak, mint az a
-magasztos vonzás, amelyet minden bennünk meglévő erény iránt érez? Nem
-fogunk többé alacsonyan gondolkozni magunkról vagy az életről, mert
-valamely feladatra vagyunk tüzelve, s a vasúttöltés kubikosainak
-szorgalma nem fog többé szégyenbe hozni.
-
-Ebbe a fejezetbe tartozik az a szerintem nagyon jogos hódolat, amellyel
-minden rangú és rendű ember adózik a nap hőseinek Coriolanustól és
-Gracchustól Pitt-, Lafayette-, Wellington-, Webster-, Lamartine-ig.
-Halljátok az üdvrivalgást az utcán! A nép nem bír betelni képükkel.
-Gyönyörködik az igazi férfiban. Ez aztán a fej, a törzs! Micsoda homlok;
-micsoda szem! Atlas vállai! Egész tartása hősies, s mily méltó belső erő
-hajtja a nagy gépet! S gyönyörünk azon, hogy ami a magunk tapasztalata
-szerint rendesen csak csökevényesen és elfojtva nyilvánul, itt teljes
-kifejezést talál, még magasabb formákat is ölt s nyitja annak a
-titoknak, miért találunk élvezetet az irodalmi genie-ben. Semmi sincs
-benne fékezve. Annyi tűz van itt, hogy meg tudna olvasztani akár
-érchegyeket is. Shakespeare főfőérdeméül azt szokták tekinteni, hogy ő
-minden ember között legjobban értett az angol nyelvhez és mindent ki
-tudott fejezni, amit csak akart. Ámde a kifejezésnek ezek az el nem
-dugult csatornái és zsilipei csupán egészség és szerencsés alkat dolga
-és Shakespeare neve még egyéb, merőben szellemi adományokat is jelent.
-
-Szenátusok, fejedelmek érmeikkel, díszkardjaikkal, címerpajzsaikkal nem
-osztogathatnak olyan megtiszteltetést, mint aminő az, ha bizonyos
-magasságból, megértést föltételezve, gondolatok intéztetnek egy más
-emberi lényhez. Ezt a tisztességet, amely a személyes érintkezésben
-ritkán esik meg kétszer az életben, a géniuszok örökösen osztogatják s
-meg vannak elégedve, ha olykor-olykor, egy-egy században el is fogadják
-az ajándékukat. Az anyag értékmérői holmi szakács vagy cukrász rangjára
-sülyednek, ha megjelennek az eszmei értékek mérői. A géniusz az
-érzékfölötti régiók természettudósa vagy térképírója s miközben a
-cselekvőség új mezőit ismerteti meg velünk, lehűti a régi iránt táplált
-érzéseinket. Azokat legott realitásnak fogadjuk el, amelyhez képest az a
-világ, amelyben eleddig forgolódtunk, merő délibáb.
-
-Tornacsarnokba és uszodába azért megyünk, hogy lássuk a test erejét és
-szépségét. Ugyanilyen, sőt magasabb a gyönyörűségünk mindennemű értelmi
-ügyesség láttára, mint pl. az emlékezet vagy mathematikai kombináció
-gimnasztikája, az elvonás nagy képessége, az átalakító képzelet, a
-szellemi mozgékonyság vagy összpontosítás műveletei láttára. Mert
-mindezek megláttatják a szellem láthatatlan szerveit, tagjait, amelyek
-rendre megfelelnek a test részeinek, tagjainak. Új tornapályára lépünk
-itt s megtanuljuk az emberek legigazibb ismertető jeleit, megtanuljuk
-Plato szerint: «megismerni azokat, akik a szem vagy más szerv segítsége
-nélkül tudnak előhatolni az igazságra és életre». E működések előterében
-állnak a képzelőtehetség bukfencei, varázsigéi és felszökellései. Ha ez
-eleven, az ember mintha megtízszerezné, nem, megezerszerezné az erőit.
-Fölkelti a határtalannak gyönyörét és az értelem vak merészségét. Olyan
-ruganyosak vagyunk, mint a puskapor gáza s egy-egy mondás valamely
-könyvben, egy-egy beszéd közben elejtett szó fölszabadítja a
-képzeletünket s fejünk tüstént a tejútban fürdik és lábunk az alvilág
-folyósóit tapodja. S ez a jótétemény valódi, mert képzeletünk e
-határkibővítéseire jogunk van s ha egyszer leráztuk bilincseinket,
-sohasem válhatunk többé ismét olyan nyomorult pedáns fráterekké, aminők
-azelőtt voltunk.
-
-A lélek magas funkciói oly szorosan összefüggnek, hogy bizonyos
-képzelőerő rendesen minden kiváló szellemben megnyílvánul, még az
-elsőrangú mathematikusokban is, de különösen az intuitiv gondolkozású
-szemlélődő emberekben. Ez az osztály azzal tesz nekünk szolgálatot, hogy
-élénk érzéke van az azonosság és visszahatás iránt. Plato, Shakespeare,
-Swedenborg, Goethe szeme sohasem zárkózott el ezekkel a törvényekkel
-szemben. Ezek észrevevése mintegy fokmérője az értelem erejének. A kis
-lelkek azért kicsik, mert nem tudják meglátni.
-
-Ámde még ez a gyönyörűségünk is túlzásba vihető. Az ész csodálata:
-hirnöke bálványozásává fajul. Kivált akkor találkozunk az elnyomás
-tanubizonyságaival, ha egy hatalmas rendszerű léleknek tanítványai
-támadnak. Aristoteles, a Ptolemæus-i csillagászat, Luther, Bacon, Locke
-hitele, a vallás, a hierarchiák, szentek és az alapítóik nevét fölvett
-felekezetek története: megannyi példával szolgálnak erre. Óh jaj, minden
-ember áldozatául esik ennek! Az ember gyöngesége mindenkor kihívja a
-hatalom szemérmetlen túlkapását. A közönséges tehetség szokása, hogy
-elkápráztatja a nézőt; ellenben az igazi lángész inkább arra törekszik,
-hogy távoltartson, óva-intsen magától. Az igazi lángész nem szegényíteni
-akar, hanem fölszabadítani, új érzékekkel gazdagítani. Ha történetesen
-bölcs ember telepedik falunkba, azokban, akik vele közlekednek, a
-gazdagság új tudatát ébreszti föl, amidőn eddig figyelembe nem vett
-előnyök, javak iránt nyitja meg szemeiket; rendíthetetlen egyenlőség
-érzékét gyökerezteti belénk, s megnyugtat azzal a biztosítással, hogy
-nem fogunk csalódni, mivelhogy mindenki megláthatná a maga helyzete
-utalványait és zálogleveleit. A gazdag észrevenné ballépéséit és
-tulajdonképi szegénységét, s a szegény mentő eszközeit és segítő
-forrásait.
-
-Mindezt kellő időben meghozza a Természet. A forgandóság az ő
-gyógyszere. A lélek ráun mestereire és mohón kap a változáson. A
-háziasszonyok azt szokták mondani derék szolgálójukról: «Eleget élt már
-velem.» Valahányan csak irányzatok, jobban mondva jelenségek vagyunk s
-egyikünk sem teljes egész. Jövünk, megyünk és sok élet habját
-iszogatjuk. Forgandóság a Természet törvénye. Mihelyt eltávolít egy nagy
-embert, a tömeg nyomban kémleli a látóhatárt, föltűnik-e azon az utódja.
-De csak senki sem jön, mivelhogy az ő rendje kihalt vele. A legközelebbi
-nagy ember valamely egészen más mezőn fog föltűnni; nem Jefferson, nem
-Franklin lesz az, hanem valamely nagystílű kereskedő, azután útépítő,
-azután a halak természettudósa, majd egy bivalyvadász felfedező vagy egy
-félvad hadvezér Amerika nyugati részein. Így fejtünk ki ellentállást
-durvább mestereinkkel szemben, de a legjobbakkal szemben is van
-orvosszerünk, persze finomabb annál. A hatalom ugyanis, amelyet velünk
-közölnek, nem az övék. S ha föllelkesítenek eszméikkel, ezt nem Plato
-javára írjuk, hanem az eszme javára, amelytől Plato maga is kölcsönzött.
-
-Észben kell tartanom, hogy az emberek egy bizonyos fajtájának különösen
-le vagyunk kötelezve. Az Élet lépcsőfokokból áll. Nagy embereink rangja
-közt tágas közök tátonganak. Az emberiség minden időkben csak kevésszámú
-egyéniséghez ragaszkodott, akiket a bennük testet öltött eszme értéke
-vagy széleskörű gondolkozásuk tett hivatottakká a vezéri és törvényhozói
-tisztre. Ezek nyitják meg szemünket az őstermészet tulajdonságainak, –
-hozzáeresztenek a dolgok ősalkatához. Egyébként napról-napra a
-káprázatok folyamán úszunk s embertársainkkal együtt csalóka
-délibábokban gyönyörködünk. Ámde az Élet őszinteség s világos
-perceinkben így szólunk: «Adjatok számunkra rést, amelyen behatolhassunk
-a valóságba; eleget hordoztuk a bolond csörgősapkáját.» Meg akarjuk
-ismerni közgazdaságunk és politikánk céljait. Adjátok meg a titkos írás
-kulcsát, s ha emberek és dolgok az isteni zene partiturái, hadd olvassuk
-le melódiáit! Elkápráztattak eleddig, pedig azalatt is voltak egészséges
-emberek, akik gazdag és rendezett létet élveztek. Amit ők tudnak, a mi
-számunkra tudják. Minden új értelmen a Természetnek új titka, lehellete
-szivárog át s az Írást nem lehet lezárni, valamíg meg nem született az
-utolsó nagy ember. Ezek a nagy férfiak hozzák rendbe az állatias lelkek
-őrjöngéseit, gondolkodó lényekké tesznek s új célokra, új erőfeszítésre
-köteleznek. S az emberiség tisztelete a legmagasabb, külön helyre
-állítja őket. Tanubizonyságai ennek a sok, sok szobor, festmény,
-életrajz, amely újra meg újra fölidézi a lángelméjüket minden városban,
-faluban, házban, hajón: «Szüntelenül elénk áll jelenésük; ők
-magasztosabb testvéreink, de egy húsból-vérből valók velünk; ágyunknál,
-asztalunknál uralkodnak rajtunk, szépséges tekintetükkel, jóságos
-szavukkal».[5]
-
-Mint világosítsam meg az eszmék megkülönböztetett jótéteményét, azt a
-szolgálatot, amelyet azoknak köszönhetünk, akik erkölcsi igazságokat
-plántálnak a köztudatba? Világéletemben csak értéktáblák
-megállapításával bajoskodom. Ha kertemben dolgozom s almafámat
-nyesegetem, ezzel kellemesen elszórakozom s vég nélkül el tudnék vele
-szórakozni. De eszembe jut, hogy megint elmúlt egy nap ezzel a kedves
-semmitevéssel. Bemegyek Bostonba, vagy New-Yorkba és lótok-futok a
-dolgaim után: sürgősen elvégzem, de ezzel a napnak is vége, s bosszant,
-ha fölgondolom, milyen árt fizettem holmi semmi előnyért. Eszembe jut a
-«Szamárbőr» meséje: ha ki ráült, teljesedett kívánsága, de minden
-kívánságával elfogyott a bőr egy-egy darabja. Meglátogatom az
-Emberbarátok valamely gyűlését; sehogysem tudom szemem az óráról
-levenni. Ám ha egyszerre csak betoppanna oda a társaságba valami nemes
-lélek, aki vajmi keveset tudna pártokról, Carolináról, vagy Cubáról, de
-kihirdetne egy olyan törvényt, amely mindezeket a részleteket
-elrendezné, s biztosítana olyan igazságról, amely minden hamisjátékost
-sak-mattá, minden önző kapzsit vagyonbukottá tesz s megadná
-függetlenségemet az ország, korom s emberi testem minden körülménye
-közt: ez az ember felszabadítana s bizony akkor elfelejteném az órát
-nézni. Levetém magamról az emberekhez való viszonylataim kínzó békóit.
-Kigyógyultam sebeimből. Halhatatlanná lettem azzal, hogy most
-nem-romlandó javaim birtokában tudom magam. Nagy itt a szegény és gazdag
-versengése. Piac az életünk, ahol csak ennyi, meg ennyi gabona, gyapjú
-vagy föld áll rendelkezésre; s ha nekem ennyim van belőle, minden
-másnak, kell, hogy ennyivel legyen kevesebbje. Úgy rémlik nekem, mintha
-nem lehetne semmi birtokom az Erkölcs[6] megsértése nélkül. Senki sem
-örül az embertársa örömének s társadalmi rendszerünk hadi állapot és
-igazságtalan uralkodás rendszere. Az angolszász faj minden gyermekét
-abban a vágyban nevelik, hogy ő legyen az első. Ez a mi nevelési
-rendszerünk. S a férfi az ő nagyságát vetélytársai bánatán, irigykedésén
-és gyűlöletén méri. Ám ezeken az új mezőkön tág tér nyílik minden
-emberfia számára: de itt nincs helye sem a maga-túlbecslésének, sem
-kizárólagosságának.
-
-Én csodálója vagyok mindenfajta nagy embernek: a Tett képviselőinek
-éppúgy, mint a gondolaténak; szeretem az érdeset és símát, az Isten
-ostorait éppúgy, mint az emberiség kedvenceit. Kedvelem Julius Cæsart,
-V. Károlyt, a spanyol királyt és XII. Károlyt, a svédet; Plantagenet
-Richardot és Napoleont. Tapsolok minden embernek, aki megfelel a maga
-helyén; kapitánynak, miniszternek, szenátornak. Szeretem a mestert, aki
-szilárdan, érclábon áll, aki jószületésű, gazdag, szép, ékesszavú,
-tehetséges s aki embertársait lebűvöli és hatalma adófizetőivé és
-támaszaivá teszi.[7] Kard és jogar, vagy kardszerű és jogarszerű
-tehetségek viszik előbbre a világot. Ám még nagyobbnak tartom, ha
-önmagát és az összes hősöket meg tudja semmisíteni, aki a
-gondolkozásunkba be tudja vinni a személytelenség elemét, azt a
-finomult, ellenállhatatlan felsőbb erőt, amely az egyéniséget is
-lerombolja. Oly nagy az erőhatalom, hogy a hatalmas semmi! Ilyen a
-fejedelem, aki népének alkotmányt ad; ilyen a főpap, aki a lelkek
-egyenlőségét hirdeti s fölmenti híveit a barbár bálványimádás alól;
-ilyen a császár, aki le tud mondani császárságáról.
-
-Ámde az volt a szándékom, hogy kissé jobban részletezzem a nagyok
-hasznának két vagy három nemét. A Természet sohasem tagadja meg az
-ópiumot vagy egyéb kábítószert szülötteitől, valahányszor valami
-elnyomorodással vagy testi-lelki hibával sujtja, hanem bőven rakja
-csillapító irját a sebre, s íme a teremtésben vesztes vidáman éli végig
-életét, nem ismerve, sehogysem látva baját, bár minden emberfia nap-nap
-mellett ujjal mutogat rá. A társadalom leghitványabb és legkárosabb
-tagjai, akiknek puszta léte is társadalmi pestist jelent, mindig azt
-tartják magukról, hogy ők azok, akikkel az élet legigazságtalanabbul
-bánt el és semmiképpen sem ocsudnak föl a kortársaik hálátlanságán és
-önzésén érzett ámulatokból. Azonban földgömbünk nemcsak hősökben és
-arkangyalokban, hanem a pletykanénikékben és dajkákban is kinyilvánítja
-titkos erényeit. Avagy nem csodálatos leleményesség-e a Természettől,
-hogy kellő tehetetlenségi erőt tett minden teremtménybe, konzerváló,
-ellenálló erőt, amely irtózik minden fölserkentéstől s változástól?
-Teljesen függetlenül az értelem erejétől mindenkiben megvan a saját
-véleményére való büszkeség, annak a biztosságnak érzete, hogy igazunk
-van. Nincs olyan gyönge öreg anyóka, nincs az a csak egy kicsit
-megmoccani bíró hülye, aki észtehetségének utolsó szikráját ne arra
-használná föl, hogy összes többi embertársai véleményének abszurditásán
-kacagjon és diadalmaskodjék. Mások nézetének képtelenségét azzal mérjük,
-mennyiben tér el az a nézet a mienktől és senkit nem száll meg a kétség,
-hátha éppen _neki_ nincs igaza. Vajjon nem volt-e fényes gondolat: a
-dolgokat ezzel a szurokkal, a cementek legerősebbjével összeforrasztani.
-Ámde az önhitt vigyorgók tömegén áthalad valaki, akit még Thersites is
-szeretne, csodálna. Mert ő az, aki hivatva van bennünket utainkon
-vezérelni. Segítségének se vége, se hossza. Plato nélkül kétségbe
-kellene vonnunk van-e egyáltalában okos könyv a világon. Úgylátszik
-mintha csak egy hősre volna szükségünk, de erre az egyre csakugyan
-szükségünk van. Szivesen szegődünk hősi egyéniségekhez, mivelhogy
-befogadóképességünk határtalan s nagy emberrel közlekedvén, a mi
-gondolataink és viselkedésünk is könnyen naggyá válik. Képesség
-tekintetében mindnyájan bölcsek vagyunk, de a kivitel erélyére nézve
-csak kevesen azok. Társíts egyetlen igazi bölcset a többiekhez, s íme,
-az egész társaság bölccsé válik, olyan gyorsan ragadós a bölcsesége.
-
-A nagy ember ekképen mintegy önzésünk szemvize, amely megnyítja
-látásunkat embertársaink és műveik iránt. Vannak azonban bűnök és
-őrületek, amelyek egész nemzeteket és korokat megszállnak. Az emberek
-még jobban hasonlítanak kortársaikhoz, semmint nemző elődeikhez.
-Gyakorta megfigyelhetjük, hogy öreg házaspárok, vagy egyéb személyek,
-akik évek hosszú során át éltek együtt, hasonlóvá válnak egymáshoz, s ha
-elég hosszú időn át élnének tovább együtt, végezetre meg sem lehetne
-különböztetni az egyiket a másiktól. A Természet azonban irtózik ettől
-az összeilleszkedéstől, amely azzal fenyegeti a világot, hogy egy
-tömeggé gyúródik; sietve megrontja tehát az ilyen érzelgős
-egyberagadást. S hasonló áthasonulás megy végbe ugyanannak a városnak
-lakosai közt, ugyanazon felekezet, politikai párt tagjai közt. A kor
-eszméi a levegőben szállonganak s megfertőznek mindenkit, aki csak
-belélegzi. Magasabb szempontból nézve ez a New-York, s odaát az a
-London, az egész nyugati civilizáció a betegségek és őrültségek egyetlen
-szövedéke. Egymást ösztökéljük és versengésünk által végsőig fokozzuk
-korunk őrjöngését. Lelkiismeretünk tövise ellen az általános
-cselekvőség, vagyis kortársaink hasonló gyakorlata a paizsunk. Pedig
-vajmi könnyű oly bölcsnek, jónak lennünk, mint kortársaink. Elsajátítjuk
-tőlük, mit ők tudnak s többnyire bőrünk pórusain át; mert már a puszta
-rokonszenv révén megragadjuk azt, amint a feleség is ezen a réven jut
-föl férje értelmi és erkölcsi színvonalára. Ámde egyszerre csak
-megállunk, ahol ők is megakadnak, s csak nagy keservesen tudunk más
-nyomon indulni. A nagy emberek, akik a Természettel tartanak és áthágják
-a szokásokat, a divatot, akik hűek az egyetemes eszmékhez, a mi
-megváltóink, megszabadítanak ezektől a szövetségi hibáktól és
-megvédelmeznek bennünket kortársainktól. Ők a nekünk oly szükséges
-kivételek az alól, ahol minden egyforma. Az idegen nagyság a
-kabbalában[8] való megrögzöttség ellenszere.
-
-Így táplál bennünket a genie és üdít föl a kortársainkkal való túlságos
-közlekedés unalmától, amikor ujjongva merülünk a Természet mélységébe,
-ahová a nagy ember vezet bennünket. Mily kárpótlás csak egyetlen nagy
-ember is a pygmeusok egész hadáért! Minden anya azt kívánja, bárcsak
-akadna fiai közt _egy_ lángelme, a többi azután lehetne közepes,
-átlagember.
-
-Ámde a nagy emberek túlságos befolyása új veszedelemmel fenyeget.
-Vonzóerejük kimozdít, lelök helyünkről. Alárendelt alakokká és
-intellektuális öngyilkosokká tesz bennünket. Ám! Ott a látóhatár túlsó
-részén föltünik a segítségünk: egy másik nagy ember, új nagy
-tulajdonságokkal, aki amannak ellensúlyozója s fékezője. Mert végezetre
-minden egyes külön nagyságtól megcsömörlünk. Utoljára minden hős
-terhünkre esik már. Voltaire talán nem volt gonosz szívű ember, s mégis
-azt mondta a jóságos Jézusról: «Kérlek, ne említsétek többé előttem a
-nevét.» A nyomorult jakobinus nem tudja Washington Györgyöt egyéb
-beszéddel cáfolni, mint ezzel a fölkiáltással: «A pokolba Washington
-Györggyel!» S mégis ez az emberi természet mulhatlan védőeszköze. A
-centripetális erő növeli a centrifugálist is. Mi az egyik embert
-ellentétével ellensúlyozzuk és az Állam egészsége ettől a
-hinta-balintától függ.
-
-Mindamellett elég hamar elérjük a nagy emberek reánk nézve hasznos
-hatásának végét. Minden géniuszt egész sereg tulajdonság kerít be s véd
-a túlságos közeledéstől. Ime, nagyon vonzóknak s bizonyos távolságból
-egészen a mieinknek látszanak, s mégis itt is, ott is akadályba
-ütközünk, ha hozzájuk akarunk férkőzni. Mentől jobban vonzanak, annál
-jobban taszítanak. Van abban valami irreális, amit mások tesznek értünk.
-A fölfedezésnek a fölfedezőre van a legnagyobb haszna, társa csak akkor
-részesülhet valóban benne, ha ő is egészen elsajátította. Mintha az
-istenség minden lelket határozott, mással nem közölhető, erényekkel,
-erőkkel természeti adományokkal küldene erre a világra és amidőn
-beilleszti a többi élő lény körforgásába, mintha lelkük köntösére ezt
-írná: «Át nem ruházható» vagy «Csak erre az útra érvényes.» Így hát némi
-csalás játszik közre a szellemi érintkezésben. A határmesgyék
-láthatatlanok, de sohasem kereszteződnek. Annyi jóakarat az adakozó
-részéről s annyi jóakarat az elfogadó részéről, hogy szinte az a
-veszedelem fenyegeti őket, hogy az egyik a másikká változik; ámde az
-Egyéniség törvénye összeszedi titkos erőit és ennek eredményekép: Te Te
-vagy és Én Én vagyok – s így is maradunk.
-
-Mert a Természet azt akarja, hogy minden lény maradjon ő maga, de
-miközben minden egyén azért küzd, hogy egyre nagyra nőjjön és másokat
-egyre jobban kizárjon, a végletekig, s a tulajdon lénye törvényének
-igáját tegye rá minden egyéb teremtésre: a Természet erős kézzel védi az
-egyik lényt a másik ellen. Mindenkit a saját egyénisége véd. Mindennél
-jobban szembetünik az az erő, amellyel az egyének az egyéneket őrzik
-ebben a világban, ahol minden jótévő oly hamar gonosztévővé válik
-egyszerűen azáltal, hogy tevékenységét nem a maga helyén folytatja; ahol
-a gyermekek annyira ki vannak szolgáltatva botor szülők
-kényének-kedvének s ahol a legtöbb ember túlságosan szociális és
-túlontúl sokat törődik embertársa ügyeivel. Méltán beszélünk a gyermekek
-őrangyalairól. Mennyivel fölényesebb a gyermekek biztonsága aljas
-emberek befolyásával, közönséges és konvencionális gondolkozásukkal
-szemben! Mindenre, amire csak pillantásukat vetik, rásugározzák
-tulajdon, túláradó szépségüket. Ennélfogva nincsenek olyan hitvány
-nevelőknek kiszolgáltatva, mint mi nagyok. Ha mi kiszidjuk és korholjuk
-őket, csakhamar lerázzák a szidást, és visszanyerik önbizalmukat, ha
-pedig eltűrjük csintalanságaikat, máshonnan tanulják meg azok korlátait.
-
-De nem kell félni a túlságos befolyásoltatástól. Van nemesebb
-biztosítékunk. Szolgáld a nagyot; ne hőkölj vissza semmiféle
-megalázástól; ne tagadj meg semmiféle tisztet, amit megtehetsz. Légy az
-ő testük tagja; ajkuk lehellete. Tégy le önzésedről. Ki törődik azzal,
-ha így valami többet és nemesebbet nyersz el? Ne bántson, ha
-boswellismussal[9] gúnyolnak; könnyen meglehet, hogy az alázatos odaadás
-nagyobb dolog, mint az a hitvány gőg, amellyel valaki a tekintélyét
-őrzi. Légy mássá: ne légy többé csak magad; szegődj Plato táborába; ne
-légy csak lélek, hanem Krisztus híve; ne légy csak természetbúvár, hanem
-légy Descartes követője, ne csak költő, hanem Shakespeare tanítványa.
-Hasztalan minden; a haladás irányának kerekei nem állnak meg s a
-tehetetlenség, félelem vagy szeretet összes erői nem bírnak tégedet
-helyben tartani. Rajta s csak előre! A mikroszkóppal az ázalagok közt a
-vízben úszkálva észre lehet venni egy monaszt vagy kerék-férgecskét. S
-egyszerre csak pontocska jelen meg a kis állaton, amely hasadékká tágul,
-s íme, két tökéletes állatka keletkezik. De ez a folyton előrehaladó
-«oszlás» éppúgy jelentkezik a gondolat és a társadalom világában. A
-gyermekek azt hiszik, nem élhetnek szüleik nélkül; pedig már jóval
-előbb, semhogy észrevették volna megjelent az a bizonyos fekete
-pontocska és megkezdődött az ő különválásuk, s a legközelebbi véletlen
-eset beálltával lehull a lepel függetlenségükről.
-
-De «nagy emberek»? – ez a kifejezés bántó. Kasztjuk vagy végzetük
-megjelölése-e ez? Mi lesz az erényre igért jutalommal? A gondolkozó
-ifjúság panaszkodik a Természet túlereje ellen. «Nemes és szép a ti
-hősötök» – mondja: «Azonban nézd a szegény Paddy-t[10], egész nemzetét.»
-Hogy lehet az, hogy a nagy tömegek a történelem kezdetétől fogva máig
-csak a mészárlás áldozatai, ágyútöltelékek? Az eszme csak kevésszámú
-vezért avat föl, s eltölti őket érzéssel, önálló véleménnyel,
-szeretettel, önfeláldozással, s ők szentelik föl a háborút és halált is
-– de ki törődik a szegényekkel, akiket zsoldjukba fogadnak és
-mészárszékre visznek? Az emberélet olcsósága a mindennap tragédiája. S
-az, hogy másoknak alacsonyrendűeknek kell lenniök, éppoly reális
-veszteségünk, mintha magunk lennénk alacsonyrendűek, mert társas életre
-vagyunk utalva.
-
-Vajjon illő válasz-e ezekre a sejtelmekre, azt mondani, hogy a
-társadalom afféle Pestalozzi-rendszerű iskola: mindenki éppúgy tanító,
-mint tanuló. Éppoly szolgálatunkra van az, amit kapunk, mint az, amit
-adunk. Két egyforma tudású ember nem soká maradhat jó barát. De ha
-mindegyikükhöz másfajtájú tapasztalokkal rendelkező, értelmes társat
-adsz, ez olyan lesz, mintha a tavat alacsonyabb medencébe csapolnád le.
-Merőben mechanikai előnynek látszik, pedig valóságos nagy jótétemény ez
-mindegyiküknek, mert most kibeszélheti, önmagának kifejtheti a
-gondolatát. Egyéni hangulataink szerint hamar csapunk át a méltóságból a
-függőségbe. És ha úgy is látszik, mintha némelyek sohasem jutnának el a
-székig, hanem örökösen csak állonganának és szolgálnának: ez azért van,
-mert nem kísérhetjük a társadalmat szemünkkel elég sok ideig, hogy
-észrevehetnők, mely része mikor kerekedik felül. Így hát, amit mi
-«tömeg»-nek és «közönséges emberek»-nek hívunk, azok sem «tömeg» és
-«közönséges emberek». Alapjában véve minden ember egyfajta s
-életművészet csak azon a meggyőződésen épülhet föl, hogy minden tehetség
-eléri valahol és valamikor a megdicsőülést. _Fair play!_[11] Szabad
-teret mindenkinek és friss babért minden győztesnek! Az Ég egyenlő
-pályát mér ki minden teremtésnek, s mindegyik elégületlen, valamíg az ő
-külön sugárzásával be nem ragyogta a földgömbünket s tehetségét nem
-látta végső nemességében és lendületében.
-
-A nap hősei csak viszonylag nagyok: gyorsabb növésüek, vagy olyanok,
-akikben a siker pillanatában ért meg az éppen akkor szükséges
-tulajdonság. Lehet, hogy más idők más értékeket fognak követelni. Némely
-sugár rejtve maradt a köznapi szemlélő előtt, mert kifinomult, hozzá
-alkalmazkodó szervet követel meg. Kérdezd meg a nagy embert, nincs-e
-nagyobb ember nálánál? Bizony neki is megvannak a társai, s nem kevésbé
-nagyok, sőt nagyobbak azok, akiket a társadalom nem tud meglátni. A
-Természet sohasem küld nagy embert a földkerekségre anélkül, hogy ne
-közölné a titkát egy másik lélekkel.
-
-Ezekből a vizsgálódásokból azt az egy örvendetes tényt vonhatjuk le,
-hogy szeretetünkben valóban van igazi emelkedés. A XIX. század
-hírességeit egy szép nap a barbárság bizonyságául fogják idézni. Az
-emberiesség szelleme az egyetlen méltó tárgya történetírásunknak s
-évkönyveinknek. S még ebbe is sokat kell beletoldanunk és sok hézagát
-kell kitöltenünk. A mindenség története tüneti jelentőségű, és az élet
-olyan, mintha csak emlékeztető volna. Nincs ember a híres emberek
-körmenetében, aki maga volna az ész, a világosság, vagy az a lényeg,
-amelyet várunk; hanem csak: valamely törtszám, új lehetőségek
-mutatványszáma.
-
-Óh, bárcsak valaha egyetlen roppant csillagképpé teljesednék, ami ma
-csak csupa egyes röpködő fényes pontocska. Sok, sok egyén tanulmányozása
-olyan elemi régiókba vezet, ahol az egyéni vonások elmosódnak, vagy ahol
-csúcspontjaik mind találkoznak. Az itt megnyílvánuló gondolatot és
-érzést nem lehet semmiféle korlát közé rekeszteni. A legnagyobb emberek
-hatalmának ez a titka: szellemük magától szerteárad. Újminőségű lélek
-kering éjjel-nappal kiindulópontjától közös középpontú körökben s eddig
-nem ismert utakon-módokon közli magát tovább: a lelkek egysége bensőnek
-jelentkezik: ami bebocsáttatást nyer az egyikbe, azt nem lehet elzárni a
-másiktól sem; a legcsekélyebb részlet-vívmány az igazságban vagy
-energiában a lelkek egyetemének vagyonát szaporítja. Ha a tehetség és a
-helyzet különbözőségei elenyésznek, s az egyének egész pályáját végig
-követheti a szemünk, akkor a látszólagos igazságtalanság még gyorsabban
-eltünik s fölemelkedünk minden egyén központi egységének és
-azonosságának fölfogására s annak megismerésére, hogy valamennyien abból
-a szubstanciából valók, amely rendelkezik és hatva cselekszik.
-
-A humanizmus szelleme a történelem igazi szempontja. A minőségek,
-értékek maradandók, ám az emberek, akikben majd több, majd kevesebb
-nyilvánul meg belőlük, íme, mulandók, s az értékek: új homlokon
-ragyognak. Nincs ennél mindennapibb tapasztalat. Egykor az ember
-főnixeket látott; ezeknek már bealkonyodott, de azért a világ még nincs
-feloldva a bűbáj alól. Az edények, mikről szent jelvényeket olvassz le,
-közönséges gölöncsérmunkává lesznek, de a festmény értelme megszentelt
-dolog s a világ falaira átvitten újra olvashatod. Egy ideig tanítóink
-személyes szolgálatot tesznek nekünk, mint a haladás mérői és
-mérföldkövei. Egykoron a tudás angyalai voltak nekünk és alakjuk az égig
-ért. De utóbb közelebb férkőztünk hozzájuk, megláttuk eszközeiket,
-műveltségüket és korlátaikat s helyöket más geniek foglalták el. Jó
-szerencse, ha legalább egy pár név oly magasságban marad, hogy nem
-olvashatjuk őket közelebbről és az idő és az összehasonlítás sem
-rabolhatta el egyetlen fénysugarukat sem. Végezetre azonban ne is
-keressük többé emberben a teljes tökéletességet és elégedjünk meg a
-társas és rájuk ruházott tulajdonságaikkal. Mindaz, mi az egyénre
-vonatkozik, csak időleges és a jövőbe kilátást nyújtó, mint maga az
-egyén is, aki kilép korlátaiból az egyetemes létbe. Mindaddig nem
-férkőzünk a géniusz igazi és java-jótéteményéhez, valamíg eredeti erőnek
-tartjuk. Abban a percben azonban, amikor már nem lehet segítségünkre
-mint «ok», annál jobban kezd segítségünkre lenni, mint okozat. Akkor egy
-hatalmasabb szellem és képesség képviselőjeként fog előttünk megjelenni.
-A homályos Én átlátszóvá válik a Végső oknak fényforrásától.
-
-Mindamellett az emberi nevelés és cselekvőség korlátai közt is
-elmondhatjuk: nagy emberek azért vannak, hogy legyenek még nagyobbak. A
-szervezett Természet rendeltetése a tökélesbülés s ki mondhatja meg, hol
-van ennek határa? Az ember dolga, hogy úrrá legyen a khaoszon; az ő
-dolga, valamíg él, mindenfelé elvetni a tudás és dal magvait, hogy
-éghajlat, gabona, állatok, emberek egyre szelidebbekké váljanak, s a
-szeretet és üdvös hatás csirái szaporodjanak ezen a földön.
-
-
-
-
-II.  PLATO; VAGY: A FILOZÓFUS.
-
-A könyvek között egyedül Platót illeti meg Omar fanatikus hódolata a
-Korán iránt, amellyel ezt mondta: «Égessétek el a könyvtárakat, mert
-minden értékük benne van ebben a könyvben.» Az ő mondásai tartalmazzák a
-nemzetek kultúráját; sarokkövei a bölcsészeti iskoláknak; kútfejei az
-irodalmaknak. Tárházai azok a logika, mathematika, esztétika, költészet,
-nyelv, ontológia, erkölcs és gyakorlati életbölcsesség tanulmányának. Az
-elvont bölcselkedés nem volt még sohasem ilyen magas színvonalon.
-Platotól ered minden, amit az eszmék emberei valaha írtak és vitattak.
-Nagy pusztítást végez ő a mi úgynevezett eredeti gondolkozóink között.
-Följutottunk a hegy csúcsára, amelyről mindezek a görgeteg-kövek
-leváltak. Ő a tudósok bibliája huszonkét évszázad óta; minden lelkes
-fiatal ember, aki a következő korokban fennkölt eszméket hirdet a
-vonakodó nemzedékeknek, – Boethius, Rabelais, Erasmus, Bruno, Locke,
-Rousseau, Alfieri, Coleridge – bizonyos mértékben mind Plato olvasója, s
-az ő jó gondolatait plántálja át elmésen a hazai talajba. Még a
-nagyobbszabású emberek is kénytelenek elszenvedni, hogy érdemeikből
-levonjunk azon szerencsétlenségnél fogva – ha ugyan szabad
-szerencsétlenségnek neveznem – hogy e mindent kimerítő általánosító
-genie _után_ jöttek a világra. Szt. Ágoston, Copernicus, Newton, Böhme,
-Swedenborg, Goethe valamennyien az ő adósai és kénytelenek utána mondani
-a dolgokat. Mert dicsőség kölcsön venni azokat a legszélesebbkörű
-általánosítótól, minden részlettel együtt, amik tételeiből levonhatók.
-
-Plato: a filozófia és a filozófia: Plato; az emberiségnek egyben
-dícsősége és szégyene, mivelhogy sem angolszász, sem latinfajú ember nem
-bírta azóta egyetlen eszmével sem megtoldani az ő kategóriáit. Nem volt
-se felesége, se gyermeke, s minden polgárosult nemzet gondolkozói mégis
-az ő ivadékai, s az ő szellemétől színezettek. Mennyi nagy embert küld
-föl a Természet szüntelenül éjsötét méhéből, azzal, hogy az _ő embere_
-legyen! íme: a platonikusok, az alexandriai lángelmék egész
-csillagképei, s nem kevésbbé az Erzsébet-korabeliek: sir Thomas More,
-Henry More, John Hales, John Smith, Lord Bacon, Jeremy Taylor, Ralph
-Cudworth, Sydenham, Thomas Taylor; Marsilius Ficinus és Pico da
-Mirandola. A kalvinizmus benn van «Phædon»-jában s benne van a
-kereszténység is. Az iszlám egész filozófiáját – erkölcsi kézikönyvében,
-az Akhlak-y-Jalaly-ban,[12] tőle vezeti le. A miszticizmus minden
-szövegét megtalálja Platóban. Ez a görög városi polgár nem tapad sem egy
-község, sem egy haza rögéhez. Angol ember olvassa s így szól: «milyen
-angolos!»; – a német: «milyen igazi német!» – az olasz: «milyen római s
-milyen görög!» Amint az argosi Helenáról mondják, hogy egyetemes
-szépségénél fogva mindenki az ő rokonának érezte magát, akképpen Plato
-is új-angliai[13] olvasója szemében: amerikai lángelmének látszik. Az ő
-széles humanizmusa túlszárnyal minden nemzeti s felekezeti válaszfalat.
-
-Platónak ez a magas rangja kioktat arról, mit gondoljunk afelől a sokat
-hánytorgatott kérdés felől, hogy munkái közül mi eredeti, mi utánzat.
-Különös dolog, hogy valahányszor támad egy ember, aki egész fejjel
-nagyobb minden kortársánál, bizonyosan kétség támad afelől, melyek az
-igazi művei. Így van ez pl. Homeros, Plato, Raffael, Shakespeare
-eseteiben. Mert ezek a férfiak mágneses erővel bűvölik le kortársaikat,
-úgyhogy az ő révükön meg birnak tenni olyanokat is, amiket egyedül
-sohasem tudtak volna megtenni. Ekképpen a nagy emberek sok testben élnek
-és sok kézzel írnak, festenek, cselekszenek; s egy idő mulva már bajos
-megmondani, melyik a mester hiteles műve s mi csak az ő iskolájáé.
-
-Imigyen Plato is, mint minden nagy ember, fölemésztette a maga korát. Mi
-más a nagy ember, mint a nagy vegyrokonságok egyike, amely táplálékául
-fölszívott minden művészetet, tudományt, minden megismerhetőt. Nem hagy
-meg semmit; minden az ő rendelkezésére áll. Ami nem jó, erényes
-cselekedet, az jó a megismerés számára. Innen van, hogy kortársai
-plágiumokkal vádolják. Ámde csak az igazi föltaláló tudja, honnan kell
-kölcsönözni; s a társadalom hamar elfelejti a számtalan sok munkást, aki
-az építészt kiszolgálta, s minden elismerést ennek az egy embernek tart
-fenn.
-
-Ha Plato-t magasztaljuk, mintha csak Solon, Sophron és Philolaos
-idézeteit magasztalnók. Ám legyen úgy! Hisz minden könyv idézet; minden
-ház idézet-gyűjtemény az erdőkből, bányákból, kőfejtőkből; s minden
-ember minden elődének idézetgyűjteménye. S ez a nagy markú föltaláló
-minden nemzetet adófizetőjévé teszi.
-
-Plato fölszívta korának minden tudományát – Philolaost, Timaiost,
-Heraklitost, Parmenidest s még többeket; azután mesterét, Sokratest, s
-még szélesebbkörű szintézisre érezvén magában erőt – amire sem
-akkoriban, sem azóta nincs példa – elutazott Itáliába, hogy elsajátítsa
-mindazt, amit Pythagoras neki nyújtani tudott; utóbb Egyiptomba s talán
-még tovább keletre, hogy az európai lelkekbe importálja azt a másik
-elemet, amelyre Európának szüksége volt. Ez az átfogó ereje följogosítja
-őt arra, hogy a filozófia képviselőjének tekintsük. «Respublika»-jában
-azt mondja: «Az olyan lángelme, aminőnek a filozófusban lakoznia kell,
-egészében, minden részével csak ritkán találkozik egy emberben;
-különböző részei rendesen különböző személyekben jelentkeznek.» Minden
-ember, aki bármit is jól akar elvégezni, kell, hogy magasabb szintről
-fogjon hozzá. A filozófusnak többnek kell lenni, mint csak filozófusnak.
-Plato meg van áldva a költő tehetségével is, sőt a költők közt a
-legmagasabb helyet foglalja el, – jóllehet kétségbevonom, meg volt-e
-benne a lírai kifejezés döntő jelentőségű adománya – s mégis elsősorban
-nem poéta, mert úgy tetszett neki, hogy költői tehetségét magasabb
-célnak szentelje.
-
-A nagy géniuszoknak van a legrövidebb életrajzuk. Írásaikban élték ki
-magukat, s így házi és nyilvános életük mindennapi és közhelyekkel
-teljes. Ha gondolkozása módját, ízlését és érzületét akarod megismerni,
-vedd szemügyre azt az olvasóját, aki legjobban csodálja őt, mert ez
-hasonlít legjobban reá. Platónak különösen nincs külső élettörténete.
-Hogy kedvese, felesége, gyermeke lett volna, minderről semmit sem
-hallunk. Mindet beletemette színeibe, festményeibe. Valamint a jó kályha
-megemészti minden füstjét, a filozófus is minden vagyonát átváltja
-szellemi termékeire.
-
-Kr. e. 430-ban született, Perikles halála idejében, athenæi patriciusi
-családból. Azt mondják, korán katonai hajlamai voltak, de húsz éves
-korában, hogy Sokrates-szel megismerkedett, ez mihamar lebeszélte
-szándékáról. Erre tíz éven át Sokrates tanítványa maradt, egészen a
-mester haláláig. Azután Megarába ment, elfogadta Dion és Dionysios
-meghívását siciliai udvarukba, s három ízben is visszatért oda, jóllehet
-ott szeszélyesen bántak vele. Beutazta Itáliát, azután Egyiptomot, ahol
-hosszan időzött, némelyek szerint három, mások szerint tizenhárom évig.
-Állítólag még tovább, Babyloniába is eljutott, de ez nem bizonyos.
-Athenæbe visszatérve, az Akadémiában tanított, azok körében, akiket híre
-odavonzott s a hagyomány szerint írás közben érte a halál, nyolcvanegy
-éves korában.
-
-Ámde Platónak sokkal inkább belső az életrajza. Be kell számolnunk, mint
-emelkedett ez a férfiú a legfelsőbb polcra fajunk szellemi történetében,
-mint esett meg, hogy az emberi műveltség gyarapodásával mindenki az ő
-tanítványává válik; hogy amint a Biblia átplántálódott az európai és
-amerikai nemzetek mindennapos beszélgetéseibe s házi életébe: úgy Plato
-teljesen befolyásolt minden tudományos iskolát, minden gondolkodni
-szerető embert, minden egyházat, minden költőt, – ami bizonyos
-színvonalon lehetetlenné teszi, hogy az ő kikerülésével gondolkozzék az
-ember. Ő ott áll az igazság és minden ember szelleme között s az ő neve
-és bélyege van rajta az eszmék nyelvén és alapformáin. Olvasása közben
-elképeszt engem, mennyire modern a stílusa és szelleme. Itt van
-csirájában Európa, amelyet olyan jól ismerünk; művészeteinek és
-háborúinak hosszú története. Plato szellemében már minden lényeges
-vonását meg lehet különböztetni, ám előtte még senkiében sem. Azóta száz
-meg száz történetbe szóródott szét, de egyik sem adott hozzá újabb
-elemet. Ez az örök modernség minden műalkotás értékmérője, mert
-szerzőjét nem vezette félre semmi rövidéletű vagy pusztán helyi
-jelentőségű elem, hanem csakis igazi, állandó, mindenütt érvényes
-vonások. S hogy miképpen lett Plato ilyen jelentőségű Európa és a
-filozófia, de kívált az irodalom számára, ez a megoldandó problémánk.
-
-Ez nem történhetett meg egy ép, őszinte egyetemes ember nélkül, aki
-egyaránt tiszteletben tudta tartani az eszményt, vagyis a Szellem
-törvényeit és a végzet, vagyis a Természet rendjét. A nemzet életének
-első korszaka, csakúgy mint az egyéné, a tudattalan erő korszaka. A
-gyermekek kiabálnak, rikácsolnak, dühödten toporzékolnak, amíg nem
-bírják kifejezni kívánságaikat. Mihelyt beszélni tudnak, s ki tudják
-fejezni, mire vágyódnak és okát is meg tudják adni: mindjárt
-megszelidülnek. Fölserdülve, amíg fölfogásuk tompa, minden emberfia
-hevesen, túlzó fokban, meggondolatlanul beszél, civódik, kétségbeesetten
-kapkod, esküszik, káromkodik. Ám ha a műveltségük kissé fölvilágosította
-őket a dolgok felől, már nem látják azokat rongyokban, vagy egy tömegbe
-zagyváltan, hanem meglátják pontos, szabatos elosztásukat: ekkor
-letesznek gyöngeségre valló heveskedésükről s részletesen ki tudják
-fejteni véleményüket. Ha a nyelv nem képződött volna ki az artikuláció
-alkalmas eszközévé, az ember ma is erdei vadállat volna. De ugyanez a
-gyöngeség és hiányosság jelentkezik, magasabb szinten, nap-nap mellett,
-hővérű ifjak és leányzók nevelése közben. «Ah, Ön nem ért engem; s még
-sohasem találkoztam olyasvalakivel, aki megértett volna» – és
-sóhajtoznak, zokognak, verseket irogatnak, egyedül járnak-kelnek, –
-egyszerűen azért, mert nincs meg az erejük, hogy pontosan ki tudják
-fejezni nézeteiket. De egy-két hónap mulva, jó géniuszuk kegyelméből,
-találkoznak valakivel, akit beavathatnak vulkáni lelkiállapotukba. S
-most, hogy a jó érintkezés ezzel meg van alapítva, ezentúl a
-társadalomnak is jó tagjaivá válnak.
-
-Ez örök törvény. A haladás a vak erőtől a szabatosság, a tudás, igazság
-felé tart.
-
-Minden nemzet történetében vannak pillanatok, amikor nyers ifjúságukból
-kibontakozva, megérik a fölfogó erejük, de még nem válik
-mikroszkópikussá, úgyhogy az ember ilyenkor a megismerés egész skálájára
-törekszik s bár lábával még az Éj roppant erőire támaszkodik, agyával és
-szemeivel már a Nap- és Csillagrendszerek alkotásaival társalog. Ez a
-serdült egészség, az erő teljességének a kora.
-
-Ilyen Európa története minden részében, s ilyen a filozófia története
-is. Legrégibb emlékei, – amelyek nagy része tönkrement és elkallódott –
-Ázsiából bevándorló emberekről szólnak, akik magukkal hozták barbár
-álmaikat. Durva erkölcsi és természettudományi ismeretek zagyva halmazát
-hozták magukkal, amelyekben egyes mesterek rész-belátása segíti őket
-fokról-fokra.
-
-Perikles előtt jött a hét bölcs, s megkapjuk a mértan, metafizika,
-erkölcstan alapelemeit; majd jönnek a partialisták, az elem-bölcselők,
-akik a dolgok végokát a víz áradatában, vagy a levegőben, vagy a tűzben,
-vagy a szellemben keresik. De megannyian mythologiai képekkel keverik
-ezeket az okokat. Végre jön Plato, a szétosztó, akinek nincs szüksége
-sem barbár festékre, sem tetoválásra, sem csatakiáltásra; mert ő már tud
-meghatározni. Ázsiával együtt elhagyja a végtelent s a túlzó méreteket
-is; ő a szabatosság és az értelem beköszöntése. «Istenként becsülöm –
-mondja – azt, aki helyesen tud felosztani és meghatározni.»
-
-S ez a meghatározás már a filozófia maga. Mert mi más a filozófia, mint
-beszámoló, melyet az emberi szellem magának ad a világ alkatáról. Két
-sarkalatos tény az örök alapja: az Egy és a Kettő. 1. Egység vagy
-Azonosság; 2. Különbözőség. Mi egyesítünk minden dolgot, miután
-fölfogtuk az őket átható törvényt s fölfogtuk felszínes és látszólagos
-különbségeiket, de mégis lényeges megegyezésüket. Viszont az értelemnek
-minden művelete – ennek az egységnek, vagy azonosságnak fölfogása
-mellett – fölismeri a dolgok különbözését. Egység és Különbözőség, «egy
-és más». Lehetetlen anélkül gondolkodni, beszélni, hogy mindkettőt föl
-ne öleljük.
-
-A lelket hajtja a vágy, hogy egy okát keresse a sokféle okozatnak,
-azután ennek az oknak a szülő okát, és ezt az újonnan talált okot is
-tovább mélyítse, abban a meggyőződésben, hogy végre el kell jutni egy
-föltétlen s kielégítő végső okhoz, az Egyhez, amely Minden. «A Nap
-közepében vagyon a Fény, a Fény közepében vagyon az Igazság, s az
-Igazság közepében vagyon az elpusztíthatatlan, örök Lény» – mondják a
-Védák. Minden filozófiának, – úgy a keletieknek, mint a nyugatiaknak –
-ugyanilyen centripetális a törekvése. Viszont azonban a lelket ellenkező
-szükségesség is hajtja: hogy egyik dologról a másikra térüljön, arra,
-ami nem egy, hanem más és sok; az okról az okozatra, s ez igazolja a
-változatosság létezésének szükségességét, mindkettő önállóságát, mert
-egyik a másikba van olvadva. A pontosan egybeillesztett elemeket
-szétválasztani s összeegyeztetni: a filozófia feladata. Létük
-kölcsönösen ellentmondó, s egymást kízáró, s mégis az egyik olyan hamar
-siklik a másikba, hogy sohasem tudjuk megmondani, mi az egy és mi nem
-az. Proteus épp olyan fürge a magasságok és mélységek közt, – ha az
-Egyet, az Igazat, a Jót szemléljük, mint az anyag felületein és
-kerületein.
-
-Minden nemzet közt akadnak szellemek, akik arra hajlanak, hogy az
-alapegység eszméjéhez ragaszkodjanak. A könyörgés és odaáldozás
-elragadtatásai mindent beleolvasztanak az Egyetlen Lénybe. Ennek az
-irányzatnak legmagasabb kifejezései a Kelet vallásos írásai, s különösen
-az indus Vedák, a Bhagavat Gita és a Visnu-Purana. Ezek az írások alig
-tartalmaznak egyebet, mint ezt az eszmét és tiszta, magasztos
-melódiákban ünneplik azt.
-
-Az Ugyanaz, az Ugyanaz: hívő és hit ugyanabból az anyagból valók: a
-szántóvető, az eke, a barázda egyazon anyag; s az anyag annyira egy,
-hogy az alak változásai lényegtelenek. «Ime, fölfoghatod» – mondja a
-legfőbb Krishna egy bölcsnek – «hogy te nem különbözöl tőlem; mert ami
-én vagyok, az te is vagy, s a világ is, javaival, hőseivel, az egész
-emberiséggel. Az emberek azért látnak különbségeket, mert tudatlansággal
-vakok». – «Ezek a szavak: «én» és «enyém» a tudatlanság szülöttei. Hogy
-mi mindennek a nagy vége és kútfeje, azt tanuld meg most tőlem. A Lélek
-az – egy: minden testben, amely egyformán, tökéletesen, a természet
-fölött uralkodva áthat mindent; amely nem születik, nem nő, nem hal meg;
-s mindenütt jelenlévő; igazi tudásból álló, független s nincs
-összekeverve valótlan dolgokkal, nevekkel, fajokkal sem a multban, sem a
-jelenben, sem a jövőben. Annak a megismerése, hogy ez a szellem, amely
-lényegében egy, benne van mibennünk és minden más testben: ez az olyan
-Egynek a bölcsesége, aki tudja a dolgok egységét. Mint a szétáradó
-levegő a fuvola likain átmenve, a skála különböző hangjainak hallik,
-pedig egy: úgy a Nagy Szellem természete is egy, ámbár formái
-változatosak a különböző cselekedetek hatásai miatt. De ha a külső
-megjelenés formáinak különbözősége, mint istené, vagy a többié – le van
-rontva, nem is marad semmi különbség.» – «Az egész világ csak Visnu
-nyílvánulása, aki azonos minden dologgal, s a bölcs szemében nem is
-különbözik tőlük, hanem egy velük. Nem jövök, nem megyek, nincs is egy
-helyen a szállásom; s Te nem vagy Te; s a mások nem mások és Én nem
-vagyok Én.» Mintha csak ezt mondaná: «Minden a lélekért van, s a lélek
-Vishnu; állatok, csillagok csak átmeneti festmények; a fény csak
-meszelő; a tartósság csak délibáb; a forma börtön s még az ég is
-káprázat.» A lélek csak arra törekszik, hogy feloszoljon a létbe, – túl
-formán, poklon, mennyen, – hogy megszabaduljon a természettől.
-
-Ha az elvont gondolkodás ilyen elrémítő egységre törekszik, amibe minden
-dolog felszívódik, a cselekvés éppen ellenkezőleg visszafelé irányul a
-sokféleség felé. Az előbbiben az Ész nehézkedési ereje, az utóbbiban a
-Természet ereje nyilvánul. A Természet a sokszerű. Az egység elnyel,
-felolvaszt, vagy összevon. A Természet ellenben kiterjeszt és szaporít.
-Ez a két alapelv jelen meg újra, meg újra és áthat minden dolgot és
-gondolatot: az Egy – a sok. Az egyik a lét, a másik az értelem; az egyik
-szükségszerűség, a másik szabadság; az egyik nyugalom, a másik mozgás;
-az egyik hatalom, a másik szétosztás; az egyik erő, a másik élvezet; az
-egyik öntudat, a másik meghatározás; az egyik géniusz, a másik tehetség;
-az egyik komoly elmélyedés, a másik ismeret; az egyik vagyon, a másik
-kereskedelem; az egyik kaszt, a másik kultúra; az egyik király, a másik
-demokrácia. És ha szabad ezeket az általánosításokat egy fokkal
-magasabban folytatni, és mindkét alapelv végső irányzatát megjelölni,
-azt mondhatnók, hogy az egyik végcélja: menekülés a konkrétba
-szerveződés elől: azaz tiszta, elvont tudomány; a másiké pedig
-legmagasabb fokú instrumentáció, azaz az eszközök fölhasználása, vagy
-végrehajtó istenség.
-
-Minden gondolkozó, vérmérsék vagy szokás alapján, a léleknek majd ehhez,
-majd ahhoz az istenségéhez szegődik. A vallás révén egységre törekszik;
-az értelem és érzékek révén a sokféleségre. Túlgyors egységesítés és
-túlzott alkalmazkodás a részlegeshez: a spekulativ gondolkodást ez a
-kettős veszedelem fenyegeti.
-
-Ennek a megoszlásnak megfelel a nemzetek történelme. Az egység, a
-mozdulatlan intézmények birodalma, az elvont gondolkodásban gyönyörködő
-bölcselet székhelye, olyan emberek hazája, akik elméletben, gyakorlatban
-a vak, irgalmatlan, roppant Végzetben hisznek: Ázsia, amely ezt a hitet
-a kasztok társadalmi intézményében valósította meg. A másik oldalon ott
-van Európa; az ő géniusza cselekvő és alkotó; a kasztokat műveltséggel
-ellensúlyozza; filozófiája szaktudomány; a művészetek, találmányok,
-szabadság hazája. Ha a Kelet a végtelenséget szereti, a Nyugat a
-határokat.
-
-Az európai polgárosultság a tehetség diadala; a rendszer kiterjesztése;
-az értelem kiélesedése; öntudatos, alkalmazó formaélvezet; a
-megnyilvánulás, a kézzelfogható eredmények gyönyöre. Perikles, Athén,
-Görögország munkálkodott ebben az elemben az olyan géniusz gyönyörével,
-amelyet még nem fagyasztott meg a túlzás kárának semmiféle aggodalma,
-előrelátása. Nem láttak maguk előtt semmiféle baljóslatú
-nemzetgazdaságtant, semmiféle károgó Malthust[14]; nem Párist, nem
-Londont; nem könyörtelen osztály-választó falakat, – nem: a tűcsinálók,
-a takácsok, szabók, harisnyakötők, a gyapjútisztítók, szövők-fonók,
-kőszénbányászok sorsát; nem Irországot; nem az indiai kasztokat, amiket
-Európa erőszakoskodásai még csak jobban túlhajtanak. Az értelem
-egészségében és első frissességében virágzott. A művészet ragyogó
-újdonság volt. A pentelikosi márványt úgy tudták faragni, mintha hó
-lenne, s tökéletes építészeti és szobrászati műveik mintha csak
-mindennapi dolgok lettek volna, amelyek nem okoztak nagyobb nehézséget,
-mint egy-egy új hajó építése Medfordban, vagy új malmoké Lowell-ben.
-Ezek rendes dolgok és biztosra vehető a sikerülésük. A római légió, a
-byzanci törvényhozás, az angol kereskedelem, a versailles-i
-fogadótermek, a párisi kávéházak, a gőzmalom, a gőzhajó, a gőzvasút
-mind, mind láthatók már perspektivában, valamint a városi gyűlések, a
-szavazó urna, az újság és olcsó sajtó is.
-
-Közben Plato Egyiptomban és keleti zarándokútjain beszívta magába az
-«egy Isten» eszméjét, amelybe minden dolog beleolvad. Ázsia egysége és
-Európa részletessége, az ázsiai lélek végtelensége és az elhatároló,
-eredmény-szerető, gép-csináló, felszint-kereső, opera-látogató Európa:
-íme, Plato mindezt összekötötte és az érintkezésbe hozás által mindenik
-erejét fokozta. Agyában egyesül úgy Európa, mint Ázsia kitünősége.
-Metafizika és természetfilozófia fejezték ki Európa géniuszát, de
-alapépítményük Ázsia vallása.
-
-Röviden sommázva a dolgot: megszületett egy egyensúlyozott lélek, amely
-mind a két elem iránt fogékony volt. Éppoly könnyű nagynak lenni, mint
-kicsinynek. Hogy miért nem hiszünk egyszerre a csoda-szellemekben, ez
-onnan van, hogy nem esnek rendes tapasztalatunk körébe. A mindennapi
-életben olyan ritkák, hogy szinte hihetetlenek; de alapjában véve,
-nemcsak nem fogadják ellenző elfogultsággal, sőt a legerősebb
-rokonszenvvel várják feltüntöket. De: akár hallatszottak születésekor
-égi hangok, akár nem; akár álmodták a szülei, hogy a csecsemőfiok
-Apollo-gyermeke, akár nem; akár telepedett méhraj az ajkaira, akár nem:
-megszületett a férfiú, aki meg tudta látni a dolgok mindkét oldalát. A
-Természetben megszokott oly csodás összetételek: Jupiter érmének felső-
-és alsófele; a lehetetlenségek összetétele, amely minden tárgyban újra,
-meg újra fölbukkan; reális és ideális hatalma: – íme most már mindez az
-ember tudatosságának körébe került.
-
-Eljött az egyensúlyozott lélek. Ha szerette az elvont igazságot: a maga
-mentségére a mérleg másik serpenyőjébe állította a legnépszerűbb
-alapelvet, a föltétlen Jó igazságát, amely uralkodik az uralkodókon is
-és bíráskodik a bírákon is. Ha ő transcendentális megkülönböztetéseket
-tett, azzal erősítette magát, hogy megvilágosító példáit olyan köznapi
-forrásokból merítette, amelyeket megvetettek a bölcselő és politikai
-szónokok: vénasszonyoktól és sihederektől; vízhordóktól és
-levesárúsoktól; lacikonyhásoktól és utcai kikiáltóktól; a fazekasok,
-gyógykovácsok, mészárosok és halárusok boltjaiban. Nem engedett meg
-magának pártosságot, hanem arra törekedett, hogy a gondolat mindkét
-sarkát föltüntesse a tételében. Érvelése és ítélete egyensúlyozott és
-szférikus. A két sark kitünik, sőt két kézzé válik, hogy megragadja és
-elsajátítsa a magáét.
-
-Minden nagy művész ilyen volt a szintézis révén. Erőnk átmeneti,
-váltakozó, vagy, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni: két part közti
-fonal. A tengerpart: tenger, a part felől nézve s: part, a tenger felől
-nézve; két érintkező fém íze; barátunk közeledtére vagy távoztára
-fölajzott erőink; a költői alkotás élménye, amit nem tapasztalunk sem
-otthon ülve, sem utazva, hanem csak az egyik állapotból a másikba való
-átmenetelnél, – amelyet tehát oly ügyesen kell igazgatni, hogy mentől
-több átmeneti felület adódjék: – e két elemen való uralom magyarázhatja
-csak Plato erejét és bűbáját. A művészet az egyet, vagy hasonlót fejezi
-ki a különböző által. A gondolkodás az egységet az egységben iparkodik
-megismerni; a költészet a változatosság által akarja megmutatni, azaz
-mindig tárgy vagy jelkép által. Plato két edényt tart kezében, az
-egyikben æther van, a másikban pigment s mind a kettőt szüntelenül
-használja. Dolgok dolgokhoz adva mint statisztika, polgári történet:
-egyszerű leltárt, lajstromot adnak.
-
-Ellenben, ha a dolgokat beszéltetjük, azok kimeríthetetlenül érdekesek
-és vonzók. S Plato is folytonosan forgatja Zeus érmét, hol az egyik, hol
-a másik felére.
-
-Vegyünk egy példát: A természetfilozófusok mindegyike megrajzolta a maga
-vázlatos képét a világ elméletéről. Itt van az atomok, a tűz, a víz, a
-szellem elmélete; a mechanikai vagy khemiai természetű elmélet. Plato, a
-mathematika mestere, aki minden természeti törvényt és okot
-tanulmányozott, úgy látja, hogy ezek csak másodrendű okok, s nem
-elméletei a világnak, hanem csak leltárai és lajstromai. Ennélfogva ő a
-Természet tanulmánya elé ezt a tételt tűzi: «Fedjük föl az okot, amely a
-Legfőbb Rendezőt a világegyetem megteremtésében és összealkotásában
-vezette. Ő jó volt, s aki jó abban nincs irigység. Minthogy mentes volt
-az irigységtől, azt kívánta, hogy minden dolog lehetőleg olyan legyen,
-mint ő maga. Ennélfogva mindenki, aki bölcs emberek tanításából ezt
-fogadja el a világ eredete és megalapozása végső okául, az igaz úton
-jár.» – Minden a Jó érdekében van, s az minden Szépnek is az oka. Ez a
-hitelv élteti és teszi személyessé bölcseletét.
-
-Ez a szintézis, amely lelke főjellemvonása, minden tehetségében
-jelentkezik. Ahol egy emberben az ész nagy tömege van meg, rendesen
-olyan kitünőségeket találunk benne, amelyek könnyen kombinálhatók az
-eleven emberben, de leírva összeférhetetleneknek látszanak. Plato
-szellemét nem lehet khinai pedánsságú katalogusban bemutatni, hanem azt
-csak eredeti elme, eredeti erejének gyakorlása által, foghatja föl.
-Benne a legszabadabb csapongás egyesül egy mértantudós szabatosságával.
-Merész képzelete a tények legreálisabb megragadására is képesíti,
-ahogyan a legmagasabb röptű madaraknak is a legerősebbek a
-szárnycsontjaik. Patriciusi pallérozottsága, veleszületett, belső
-elegánciája maró és megsemmisítő finomságú iróniával ékesítve, a
-legerősebb egészséggel és a forma erejével párosul benne. Igazolja az
-aggszót: «Ha Zeus a földre szállna, ő is a Plato stílusában beszélne.»
-
-Ez a fenséges stílus, némely művének közvetlen irányát s viszont azt a
-tenort tekintve, amely az összes többin keresztülhangzik, olyan
-komolysággal tölti el munkáit, amely a «Respublika»-ban s a «Phædon»-ban
-egyenesen a vallásos áhitatig emelkedik.
-
-Azzal vádolták Platót, hogy Sokrates halálakor betegnek tettette magát.
-De korbeli adatok, éppen ellenkezőleg, azt tanusítják, hogy mestere
-érdekében férfiasan közbenjárt a népnél. Reánk maradt annak a vad
-szidalmazásnak hagyománya is, amellyel Platót illették. S Plato
-fölháborodása a népkormányzat ellen, amely több munkájában jelentkezik,
-egyenesen személyes keserűséget fejez ki. Olyan becsületesség, az
-igazság és tisztesség olyan veleszületett tisztelete, s olyan
-emberiesség volt benne, amely kényessé tette az elfogódott tömeggel
-szemben. Vegyük ehhez azt a hitét, hogy a költészet, a látnoki tehetség
-és a legmagasabb belátás olyan bölcseség adományai, amelynek nem mi
-vagyunk a mesterei; hogy az istenek sohasem okoskodnak, hanem ezek a
-csodák mennyei őrület által mennek végbe. Képzelete szárnyas paripáján
-beröpüli a sötét régiókat, ellátogat olyan világokba, mikbe a test nem
-tud behatolni. Látta a gyötrődő lelkeket, hallja az Ítélet harsonáját,
-tanuja a lélek büntetésből való vándorlásának, látja a Végzet párkáit
-rokkájukkal, ollójukkal s hallja orsójuk kábító surrogását.
-
-De körültekintő higgadtsága azért sohasem hagyta el. Mintha olvasta
-volna Busyrane kapuinak feliratait: «Légy merész!»; s a második kapun:
-«Légy merész, légy merész, légy egyre merészebb», – de bölcsen megállt a
-harmadik kapu előtt, amelyen írva vagyon: «Ne légy túlságosan merész.» –
-Olyan erővel lendül ki, mint a röpülő bolygó, de csak oly hamar vissza
-is tér megszabott és tökéletes görbéjéhez. Olyan kíváló mértékben van
-meg benne a határok görög szeretete és a korlátok ismerete! Ha
-logarithmust olvasunk, akkor sem érezzük magunkat nagyobb biztonságban,
-mintha Plato szárnyalását követjük nyomon. Nincs hidegebb valami, mint
-az ő fénye éppen abban a percben, amidőn képzelete villámai
-végigcikáznak gondolata egén. Ő már befejezte a gondolkodás munkáját,
-amikor az olvasó elé hozza. Bővelkedik az eszközökben, mikkel, – mint az
-írás mestere, – meg tud lepni. Olyan dús, hogy minden pillanatban
-rendelkezik a kellő fegyverrel. Mint a tehetős ember nem hord egyszerre
-több ruhát, nem hajt több lovat, nem ül több szobában, mint a
-vagyontalan, – de megvan mindig az a ruhája, az a fogata, az a bútora,
-amely éppen ahhoz az alkalomhoz illik, úgy Plato sem jön sohasem
-zavarba, mert mindig megvan a kellő kifejezése. Valóban nincs fegyver,
-amely ne lett volna meg fegyvertárában s amellyel alkalmilag ne élt
-volna. Elbeszélés, elemzés, ihletett elragadtatás, muzsika, szatira,
-gúny – egészen le a banális udvariaskodásig. Világosító példái költői
-képek s tréfái világosító példák.
-
-A sokratesi nyilatkozat, hogy a bölcselkedés hasonlatos a bába
-mesterségéhez, kitűnő filozófia, s hogy a szónoklatot «kotyvasztás»-nak
-és a «hízelgés mestersége»-nek nevezte el a «Gorgias»-ban, ez még ma is
-jelentős szolgálatot tesz nekünk. Valóban nincs szónok, aki olyan találó
-gúnyneveket tudna kitalálni, mint ő.
-
-Milyen mérséklet, fékezés, micsoda tompítása a mennydörgésnek minden
-kitörése közepette!
-
-Teljes jóindulattal maga szerelte föl az udvari embert és a nyárspolgárt
-mindazzal a fegyverrel, amellyel a filozófiai iskolákat támadni lehet.
-«A filozófia elegáns dolog, ha módjával élünk vele, de aki, kelleténél
-jobban belemélyed, azt megrontja.» Könnyen lehetett ilyen nagylelkű, ő,
-akit a naprendszerre emlékeztető központisága és látomásainak
-szárnyalása felhőtlen hittel áldott meg. S amilyen a gondolkozása, olyan
-a beszéde. Csak úgy játszik a kételyekkel, s kihozza belőlük a lehetőt,
-majd fest, szójátékokat gyárt, de íme egyszerre olyan mondás következik,
-amely megrengeti a tengert és a szárazföldet egyaránt. Csodálatos
-komolysága nemcsak hellyel-közzel, párbeszédei tökéletes «igen»-t és
-«nem»-et mondásaiban jelentkezik, hanem egész villámözönben. «Ez a
-meggondolás, Kallikles, meggyőzött, s most azon gondolkozom, mint
-mutathatom be lelkemet egészséges állapotban bírám előtt. Ennélfogva
-megvetem a külső díszt, miket a legtöbb ember nagyra tart és csak az
-igazságot nézve olyan erényesen iparkodom életemet élni, amennyire csak
-bírom. S ha meghalok, szintígy akarok meghalni. És erre buzdítom minden
-embertársamat, amennyire csak hatalmamban van, s téged is fölhívlak erre
-a versenyre, amely különb minden egyéb versenynél.»
-
-Középarányos, nagy ember volt ő, olyan, aki a java-gondolkozáson kívűl
-tehetségei arányosságával és egyensúlyával is kitünik, úgyhogy az
-emberek benne saját álmaikat, csúcsaikat és elismertetésüket látják.
-Nagy józanész az ő biztosítéka s ez minősíti őt arra, hogy a világ
-tolmácsa legyen. Megvan benne az értelem, amely más filozófusokban és
-költőkben is megvan, de ezenfelül dicsekedhetik olyasmivel is, amivel
-azok nem dicsekedhetnek, t. i. az erős feloldó érzékkel, amelynél fogva
-kiegyezteti költészetét a világ jelenségeivel s a reális városoktól
-hidat ver az Atlantisra.[15] Sohasem mulasztja el ezt a fokozatosságot,
-s bármilyen festői is a magaslat az egyik oldalon, a másik oldalon
-enyhén lejtteti a síkság felé. Sohasem ír önkívületben s minket sem
-ragad teljes költői eszeveszettségbe.
-
-Plato a sarkalatos tényeket ölelte föl. Leborulhatott a földre s
-elfödhette szemét, miközben azt imádta, amit nem lehet megszámlálni,
-megmérni, megismerni, megnevezni, azt, amit minden részében lehet
-állítani és tagadni, ami «entitás» és «nem-entitás». Ő ezt
-superessentialisnak nevezte. Kész volt bebizonyítani, – mint
-«Parmides»-ben látjuk, – hogy ez a Lény túlhaladja az emberi értelem
-határait. Soha ember nem ismerte meg teljesebben a Kimondhatatlant. De
-miután bemutatta hódolatát, mintegy az emberi faj nevében, a
-Mérhetetlennek, kiegyenesedett és az emberi faj nevében kijelentette,
-hogy a dolgok mégis megismerhetők. Vagyis elsőbben benső tisztelője volt
-Ázsiának, a szeretet és hatalom oceánjának, mely fölötte van formának,
-akaratnak, megismerésnek: mert az az Ugyanaz, a Jó; az Egy, s miután ez
-a tisztelet és hódolat felfrissítette és megerősítette, visszatért benne
-Európa ösztöne, kultúrája s fölkiáltott: «S a dolgok mégis
-megismerhetők!» Megismerhetők, mert egyből eredve, egymásnak megfelelők.
-Lajtorja van a dolgok közt, s az ég és föld, az anyag és értelem, a rész
-és egész közt: s ez a fokozat a mi vezetőnk. Amint megvan a csillagoknak
-a tudománya: az asztronómia, a mennyiségeké: a mathematika, a
-minőségeké: a kémia, éppígy megvan a tudományoknak a tudománya is: a
-dialektika, amely nem egyéb, mint az igazat és hamisat szétkülönböztető
-értelem. Az azonosság és különbözőség megfigyelésén alapszik, mert hogy
-ítélhessünk, a tárggyal egyesítenünk kell a reávonatkozó ismeretet is. A
-tudományok – még a legmagasabbak is, mint a mathematika és astronómia –
-olyanok, mint a vadász, aki minden kínálkozó zsákmányt megragad, még ha
-nem is tud vele mit csinálni. A dialektikának pedig épp arra kell
-megtanítani, mire használjuk az összes többi tudományt. «Olyan rangú,
-hogy az értelmes ember egyetlen tudományba sem fog bele, önmagáért,
-hanem csakis azzal a kilátással, hogy annak a révén előrehalad ebben a
-tudományban is, mely valamennyit felöleli.»
-
-«Az ember sajátsága és lényege, hogy az «egész»-et fogja föl, vagy azt,
-amit az érzékletek eltérése mellett is észszerű egységben lehet
-fölfogni.» «A lélek, amely nem fogta föl soha az igazságot, nem tud
-emberi formába átmenni.» – Hirdetem az embernek az Értelmet. Hirdetem
-annak a létnek jóságát, amely át van hatva a Lélektől, amely a
-Természetet alkotta, azt az adományt, hogy meg tudja érteni a
-Természetet, amelyet ő teremtett és teremt ma is. A Természet jó, de az
-Ész még jobb, miképen a törvényhozó is fölötte áll a törvény
-követőjének. Megörvendeztetlek titeket ember fiai: hogy az igazság
-egészség is, hogy van reménységünk, hogy kikutathatjuk, mi is mindennek
-az igazi valósága. Az ember nyomorúsága az, hogy el van előtte takarva a
-lényeg látása, s hogy tele van hozzávetésekkel, de a legfőbb Jó valóság,
-a legfőbb Szépség valóság és minden erény és boldogság a valóságnak
-ettől a megismerésétől függ. Mert a bátorság sem egyéb, mint ismeret; s
-a legszebb sors, amely osztályrészéül juthat az embernek, az, hogy
-dæmona arra vezérelje, ami valóban az övé. S ez az igazság lényege, ha
-megadjuk mindenkinek a magáét. S az erénynek ismeretére is csak úgy
-lehet eljutni, ha közvetlenül szemléljük az isteni lényeget. Bátorság
-tehát! Mert «az a meggyőződés, hogy keresnünk kell, amit nem tudunk,
-hasonlíthatatlanul jobbakká, bátrabbakká, igyekvőbbekké tesz bennünket,
-mintha lehetelennek tartjuk annak a fölfedezését, amit nem tudunk s
-hiábavalónak is tartjuk keresését.» A valóság iránti szenvedélye
-csorbíthatatlanul független helyzetet biztosít neki, midőn a filozófiát
-csak annyiban értékeli, amennyiben az a való léttel való közlekedés
-gyönyöréhez juttat.
-
-Európa szellemével így eltelve mondta ki ezt a szót: «Kultúra.» Látta
-Sparta intézményeit s páratlanul zseniális szemmel fölismerte a
-neveléshez fűződő reménységet. Gyönyörét találta minden
-tökéletesülésben, minden szép, hasznos és igaz átalakulásban, de
-mindenekfölött a géniusz fényében és az értelmi tökéletességben. «Óh
-Sokrates – mondja Glaukon – az élet teljességét, a bölccsel szólva, az
-adja meg, hogy mentől több ilyen beszélgetést hallhassunk.» Mily nagyra
-becsüli a tehetség tetteit, Perikles, Isokrates, Parmenides hatalmas
-cselekedeteit! Mily nagyra, mindennél nagyobbra, becsüli magukat a
-tehetségeket! Az egyes képességeket, kedves személyesítéssel, isteneknek
-nevezte. Mily nagyra tartja a nevelésben a testnevelést; a geometriát, a
-muzsikát, a csillagászatot, amelynek megnyugtató és gyógyító hatalmát
-magasztalja. A «Timaios»-ban megmutatja a szemek legmagasabb
-fölhasználását: «Állítjuk, hogy az Isten a látásképességét azért találta
-ki és adta meg nekünk, hogy szemügyre vévén az értelem égi köreit, azok
-szerint helyesen alkalmazzuk a magunk értelmét, amely a többiekhez, az
-egyformákhoz mérten zavaros ugyan, mégis kapcsolatban van azok
-körforgásával, s ha így – azonfelül, hogy természettől fogva megvan a
-képességünk a helyes okoskodásra, – még jobban megtanultuk, utánozva az
-istenség egyforma kifejléseit, kiigazíthatjuk tévelygéseinket és
-hibáinkat». S a «Respublika»-ban: «E tudományok mindegyike révén egy
-bizonyos lelki szervünk tisztul meg és kél új életre, amely egyébfajta
-tanulmány révén eltompult és betemettetett; egy olyan szervünk, amely
-jobban megérdemli, hogy megóvjuk, mint akár tízezer szem, mert csakis
-ezzel az eggyel láthatjuk meg az igazságot.»
-
-Azt mondta: «Kultúra», de ő volt az első, aki megalapozta, még pedig
-úgy, hogy a legeslegelső helyet a Természet fölényének adta. Patriciusi
-ízlésénél fogva nagyra tartotta a születésbeli különbségeket. A szervi
-jelleg és adottság elméletén alapul a kaszt eredete. «Azoknak, akik
-kormányzásra termettek, az alkotó istenség aranyat vegyített az
-alkatukba: a katonáskodásra hívatottaknak ezüstöt; a gazdáknak és
-kézműveseknek vasat és rezet.» A Kelet, minden korban, megmaradt ennél a
-hiténél. A Korán kifejezetten ezt a kaszt-álláspontot vallja. «Az
-emberekben megvan a maguk érce, akár csak az arany vagy ezüst. Azok,
-akik a tudatlanság állapotában méltók voltak, méltók lesznek a hit
-állapotában is, mihelyt azt befogadják.» Plato sem fejezi ki ezt
-gyöngébben: «A dolgok öt rendjéből csak négyre lehet az emberek
-egyetemességét megtanítani.» – A «Respubliká»-ban legfőképen az
-ifjúságnak temperamentumaival foglalkozik.
-
-A Természet nagy értékelésének szerencsésebb példája az a párbeszéd,
-melyet nála Sokrates a fiatal Theagessel folytat, aki a mestertől
-leckéket óhajt venni. Sokrates kijelenti, hogy bár némelyek bölcsekké
-váltak annak a révén, hogy ő hozzá szegődtek, ő ezért nem érdemel
-köszönetet, mert ők nem tőle, hanem egyszerűen azáltal öregbedtek
-bölcseségben, hogy vele voltak, s azt állította, hogy ő nem is ismeri
-ennek az útját és módját. «Sokaknak éppen nem kedvező s nem válhatik
-javukra a velem való érintkezés, t. i. azoknak, akiknek a dæmonom
-ellenáll; úgyhogy én nem is tudok velük élni. Sokakkal viszont nem
-tiltja meg nekem a közlekedést, pedig ezek sem nyernek azzal, hogy
-hozzám szegődtek. Lásd, óh Theages, ilyen a velem való társulás;
-ennélfogva, ha az istenségnek tetszik, úgy lehet, nagy és gyors
-előmenetelt fogsz tanusítani; de nem részesülsz ebben, ha neki nem
-tetszik. Ítéld meg tehát magad, vajjon nem biztosabb-e számodra, ha
-olyas valaki oktat, akinek hatalmában áll az emberekkel való jótevés,
-mint ha én oktatlak, aki hol lehetek valaki üdvére, hol nem.» Mintha ezt
-mondaná: «Nekem nincs rendszerem. Nem felelhetek érted. Az leszesz,
-aminek lenned kell. Ha van köztünk szeretet, érintkezésünk végtelen
-gyönyörűség és haszon lesz, de ha nincs, csak az időt fecsérled, engem
-meg untatsz. Te engem bárgyúnak fogsz találni és híremet-bitorlónak. S
-ez a titkos vonzás vagy taszítás egészen fölül van mindkettőnk akaratán.
-Minden jó tulajdonom mágneses és én nem leckékkel nevelek, hanem azzal,
-hogy a magam dolgát végzem.»
-
-Azt mondta: «Kultúra», azt mondta: «Természet», s nem mulasztotta el
-hozzátenni: «S ez az isteni is.» Mihelyt a lélekben gondolat ébred,
-azonnal arra igyekszik, hogy erővé váljék s az eszközök egész seregét
-szervezze magának. Plato, a határok kedvelője, szerette a határtalant
-is, jól látta, mily kiterjedést és nemességet ad maga az igazság, maga a
-jóság és iparkodott mintegy az emberi értelem nevében méltó hódolatát
-bemutatni iránta, olyan hódolatát, amely egyaránt számol az azt elfogadó
-végtelen lélekkel s az azt bemutató emberi értelemmel. Ezért ezt mondja:
-«Tehetségeink a végtelen felé rohannak s onnan visszatérnek hozzánk.
-Ennek a pályának csak kis részét tudjuk megjelölni, de itt olyan tény
-jelentkezik, melyet nem lehet átugorni, s amely előtt szemet húnyni
-öngyilkosság. Minden dolog közt fokozat van és bárhol kezdjük, fölfelé,
-egyre fölfelé haladunk. Minden dolog jelképies; s amit eredménynek
-nevezünk, az tulajdonképen kezdődés.»
-
-Plato módszerének és teljességének kulcsa az ő kétszer metszett vonala.
-Miután megvilágította a föltétlen jó és igaz viszonyát és az
-intelligibilis világ formáit, így szól: «Vegyünk föl egy vonalat, amely
-két egyenlőtlen részre van metszve. Messük megint ketté mind a két
-részt, – amelyek egyike a látható, a másika az értelmileg fölfogható
-világot képviselje, – s ez a két újabb metszet pedig egyrészt ennek a
-világnak világos, másrészt sötét részét, – akkor a látható világ egyik
-metszetében képeket kapunk, azaz árnyékokat és visszaverődéseket, a
-másik metszetében ezeknek a képeknek tárgyait kapjuk, azaz a növényeket,
-állatokat, a művészet és természet műveit. Azután osszuk meg az
-értelmileg fölfogható világot hasonló módon, akkor az egyik metszetben
-találjuk a véleményeket és föltevéseket, a másikban az igazságokat.»
-Ennek a négy metszetnek felel meg a lélek négy művelete, – a föltevés, a
-hit, az értelem, az ész. Amint minden tócsa visszatükrözi a nap képét,
-úgy minden gondolat és tárgy a Felséges Isten képét és teremtményét
-tükrözi vissza. A világegyetemet millió csatorna szeli át az ő működése
-számára. Minden dolog folyton följebb emelkedik.
-
-Minden gondolatát ez az emelkedés jellemzi. «Phaidros»-ában azt tanítja,
-hogy a szépség minden dolog közt a legkedvesebb, mert vidámságot
-ébreszt, s a vágy és bizalom magvát szórja világszerte, ahol csak
-megjelen, pedig bizonyos fokban minden dologban megjelen: ámde van a
-világon még valami más is, ami annyival szebb még a szépségnél is,
-amennyivel szebb a szépség a kaosznál, t. i. a bölcseség, amelyet ugyan
-még a mi oly csodás látószervünk sem tud elérni, amely azonban, ha
-láthatnók, elragadtatásba ejtene tökéletes valódiságával.» Ugyanilyen
-szempontból tárgyalja azt, mint a műalkotások kíválóságának forrását:
-«Ha egy művész valamely műve alkotásánál, mindig csak azt tartja szem
-előtt, ami örökké fennáll és az azonossal egyezik meg, és ilyen mintát
-használva föl eszméjét és erejét ebben a műben fejezi ki, ebből
-szükségszerűen következik, hogy alkotásának szépnek kell lennie. Ha
-azonban csak azt nézi, ami született és meghal, azaz véges, az távol
-marad a széptől.»
-
-Így van ez többi műveivel is. A «Lakoma» ugyanebben a szellemben
-tanítja, – amely most a világ minden költészetében s szónoklatában
-otthonos, – hogy a szemek szerelme csak kezdő folyamat, mert bizonyos
-távlatból nézve – csak jelképe a lélek szenvedélyes vágyódásának,
-amellyel a szépség végtelen és még csak ezentúl fölfedezendő tengerét
-keresi. Az istenségbe vetett ez a hit sohasem hagyja el a lelket, s
-minden dogmájának korlátja. A test nem taníthat bölcsességre – csak az
-Isten taníthat. Ugyanily szellemben hirdeti állandóan, hogy az erényt
-nem lehet tanítani, mert az nem tudomány, hanem ihlet; hogy a legnagyobb
-és legjobb dolgokat «mánia» hozza létre és isteni adomány juttatja
-hozzánk.
-
-Ez elvezet engem ahhoz a középponti alakhoz, akit Akadémiájában
-szócsövéül használt minden megfontolandó gondolatának, s akinek
-életrajzát úgy kidolgozta, hogy a történelem adatai egészen elmosódnak
-Plato szelleme fényénél. Sokrates és Plato kettős csillag, akit még a
-legerősebb lencséjű teleszkóp sem bírna szétválasztani. Sokrates
-viszont, az ő rajza és géniusza szerint a legjobb példája a Plato
-rendkívüli hatalmát kitevő szintézisnek.
-
-Sokrates közönséges, de azért tisztes származású volt; élettörténete a
-legmindennapibb. Olyan igénytelen volt a külseje, hogy állandóan tréfák
-céltáblája volt, annyival inkább, mert jó kedélyű volt és kitűnően
-értette a tréfát, úgyhogy szinte kihívta a csipkedő élceket, miket
-bizonyára ő is busásan visszafizetett. A színészek kifigurázták a
-színpadon; a gölöncsérek rápingálták csúf arcát a fazekaikra.
-
-Hidegfejű legény volt; humora tökéletes vérmérséklettel párosult.
-Bárkivel is állt szóba, úgy ismerte a maga emberét, hogy a vele
-vitatkozót föltétlenül falnak állította és legyőzte. S ő szertelenül
-szerette a vitatkozást. Az ifjúság nagyon kedvelte és sokszor meghívta
-lakomára; s ő szívesen el is ment a beszélgetés kedvéért. De azután inni
-is tudott, még pedig derekasan, mert a legerősebb koponya volt Athénben;
-s miután asztal alá itta az egész kompániát, ment a maga útjára, –
-mintha semmi sem történt volna, – hogy újra párbeszédbe kezdjen
-valakivel, aki még józan. Szóval olyasvalaki volt, akit falusi
-atyánkfiai «régi jó fajta» névvel illettek volna.
-
-Egy csomó kispolgári hajlandóságot is látunk benne. Borzasztóan szerette
-Athént; gyűlölte a fákat; önszántából sohasem akart a sáncokon túl
-menni. Ismerte a város minden régi alakját; nagyra tartotta még a
-fecsegőket és filisztereket is, s meg volt győződve arról, hogy Athénben
-minden jobb egy kicsit, mintsem egyebütt. Olyan egyszerű volt
-beszédjében és szokásaiban, mint egy quaker. Szerette az alantas
-kifejezéseket; példálózott kakasokról s női jómadarakról, leveses tálról
-és jávor-fakanálról, szolgákról és patkoló kovácsokról és kimondhatatlan
-mesterségű emberekről, – különösen, ha finnyás személlyel beszélgetett.
-Életbölcsesége a Franklinéra emlékeztet. Így annak, aki visszahőkölt
-attól, hogy gyalogszerrel induljon Olympiába, bebizonyította, hogy az
-nincs is messzebb, mint ha séta-útjait, miket naponta megtesz a város
-kapuin belől, összeadja.
-
-Derék öreg bácsi volt ő, nagy füleivel, roppant bőbeszédűségével. De
-híre jár annak is, hogy a böotiai háborúban egy-két alkalommal olyan
-elszántságot tanusított, hogy ezzel fedezte a csapatja visszavonulását.
-Azt is mesélik, hogy egyszer, amikor történetesen beült a városi
-tanácsba, a bolondosság leple alatt olyan bátran szállt szembe a nép
-szavával, hogy majdnem rajtavesztett. Nagyon szegény volt, de olyan
-edzett, mint egy katona. Meg tudott élni egy marék olajbogyóból s
-rendesen a szó szoros értelmében kenyéren és vízen tengődött, ha csak
-barátai nem hívták vendégségbe. Mindennapi szükségleteire rendkívül
-kevés kellett neki, s bizony senkifia nem tudna úgy élni, amint ő élt.
-Alsóruhát nem hordott; felső ruhája ugyanaz volt télen-nyáron; mezítláb
-járt. Azt mesélik még róla, hogy, mivel nagy gyönyörűsége telt a
-legelőkelőbb és legműveltebb ifjakkal való társalgásban, olykor
-visszatért régi mesterségéhez és szobrokat faragott, – jókat, rosszakat
-– s azokat árulta.
-
-Akármit mondjanak, bizonyos, hogy fő-főszenvedélye ez a vitatkozás volt,
-s színlelt semmit-nem-tudása alatt Athén legravaszabb szónokait és
-filozófusait is – lettek légyen bennszülöttek, vagy Kis-Ázsiából vagy a
-szigetekről bevándorlottak, – megtámadja és legyűri. Senki sem állhat
-annak ellent, hogy szóba ne álljon vele, olyan becsületes és igazán
-érdekes ember. Szívesen engedte, hogy megcáfolják, ha nem volt igaza, de
-éppoly szívesen cáfolt meg másokat, akik téves dolgokat állítottak.
-Mindkét esetben megőrizte jókedvét, mert úgy tartotta, hogy nem érheti
-az embert nagyobb baj, mintha valaki hamis fogalmakat alkot magának a
-helyesről és helytelenről. Irgalmatlan vitatkozó, aki azt állítja, hogy
-semmit sem tud, holott hódító értelme határait senki sem érte el soha.
-Kedélyét lehetetlen volt megzavarni; rettenetes logikájában is mindig
-kényelmes és játszi maradt; olyan «gondatlan» és «tudatlan», hogy a
-legvigyázóbbat is lefegyverezte, és a legmulatságosabb módon rántotta
-bele borzasztó kétségbe, kaoszba. Ő ellenben mindig tudja a kivezető
-utat; tudja, de nem akarja elárulni. Nincs menekvés! Dilemmáival rémes
-választások közé hajtotta őket és a nagy tekintélyű Hippiasokat és
-Gorgiasokat úgy dobálja ide-oda, akárcsak a fiúcska a labdáját. Zsarnoki
-realista volt! Meno életében már legalább ezerszer értekezett számos
-közönség előtt az erényről, s úgy érezte, hogy nagyon jól. Ámde ebben a
-pillanatban mégsem tudja megmondani, mi is az – úgy megbénította
-Sokrates, ez a rezgő-hal az ő villanyosságával.
-
-Erről a keményfejű humoristáról, akinek különös ötletei, furcsaságai és
-bonhomiája mulattatta a fiatal patriciusokat, mialatt jó mondásai és
-szójátékai mindennap szájról-szájra jártak, utóbb az derült ki, hogy
-becsületessége éppoly legyőzhetetlen, mint logikája és hogy ő vagy
-mániákus, vagy legalább is, ilyennek álarca alatt, rajongó a vallásos
-nézeteiben. Amidőn azzal vádolták a törvény előtt, hogy fölforgatta a
-nép hitét, ő a lélek halhatatlanságát, s a jövendőbeli jutalmat és
-büntetést erősítgeti s minthogy megtagadta tanai visszavonását, fogságba
-vetették és halálra ítélték. Sokrates bevonult a börtönbe, s mindjárt
-megszüntette a hely minden szégyenletességét, mert nem lehetett börtön
-az, amíg ő benne volt. Kriton megvesztegette a porkolábot, de Sokrates
-nem akart árulás útján kiszabadulni. «Bármily kellemetlenségek
-származnak is belőle, semmit se tartsunk nagyobbra, mint az igazságot.
-Én ennek a hangját mint síp és dob szavát hallom, s ettől siketté válok
-mindazzal szemben, amit mondasz.» Fogságának és ott folytatott
-beszélgetéseinek, s a bürök-pohár kiürítésének története a világhistória
-legbecsesebb lapjai.
-
-Az a ritka összetalálkozás, mely szerint egy ilyen csúf testben egyesült
-a bohóc a vértanuval, a merész utcai és piaci vitatkozó a történelem
-eleddig ismert legédesebb szentjével, nagy erővel ragadta meg Platónak
-az ellentétek iránt oly fogékony lelkét és Sokrates alakja szükségkép a
-szín homlokterébe került, mert ő volt a legalkalmasabb szócsöve
-mindazoknak a szellemi kincseknek, miket Plato közölni akart. Ritka
-szerencse volt, hogy ennek a népből való Aesopusnak, s az ünnepélyes
-tudású tudósnak össze kellett találkozniok, s hogy kölcsönös tehetségeik
-révén egymást halhatatlanokká tették. Sokrates jellemének rendkívüli
-szintézise fölülmulta Plato értelmi szintézisét. Ilyen eszközökkel Plato
-közvetlenül és irigység nélkül föl tudta használni Sokrates
-szellemességét és súlyát, s ezért kétségtelenül sokkal tartozik neki,
-viszont azonban Sokrates e tulajdonságai is sokat nyertek Plato
-tökéletes művészi beállításában.
-
-Meg kell még jegyeznem, hogy Plato gyöngéi is ebből a tulajdonságából
-erednek. Célja az volt, hogy az értelemre hasson, ezért kifejezésmódja
-irodalmi. Amikor egekbe emelkedik, a mélységbe száll, az állam
-törvényeit, a szerelem szenvedélyét, a bűn okozta lelkifurdalást, az
-elszálló lélek reménységét fejtegeti: mindenkor irodalmi. Érdemét
-egyedül az kisebbítheti, hogy írásai – kétségkívül annak következtében,
-hogy bennük az értelem az uralkodó vonás – nem hatnak azzal az eleven
-erővel, mint a próféták kiáltásai és az írástudatlan arab és zsidó
-szónokok beszédei.
-
-Lehet, hogy ez a bírálat ellentmondást kelt, de annyi bizonyos, hogy
-ezzel a dolgok természetében rejlő tényt érintettük: a tölgyfa nem
-narancsfa. A cukor tulajdonságát csak a cukor őrzi meg, a sóét a só.
-
-Másodszor: Platónak nincs rendszere. Legbensőbb hívei és tanítványai is
-hiába védik ez ellen a kifogás ellen. Ő a világegyetem elméletére
-törekedett, de elmélete se nem teljes, se nem magátólértetődő. Egyik
-ember azt hiszi, ezzel vagy azzal ezt meg azt értette, de a másik mást
-ért alatta. Az egyik helyen állít valamit, de a másikon éppen az
-ellenkezőjét. Terheli őt az a mulasztás, hogy nem csinálta meg az
-átmenetet az eszmékből a testre. Íme a világ: egészséges, mint egy dió,
-tökéletes, a kaosznak legkisebb teret sem enged, nincs benne sehol
-szakadék, vég, nincs sehol jele az elhamarkodásnak, toldás-foldásnak,
-vagy gondolat-megmásolásnak; pedig a világ elmélete csupa rongy és
-toldás-foldás.
-
-Azonban még a leghosszabb hullám is hamarosan belevész a tengerbe. Plato
-szerette volna megteremteni a platonizmust, a világnak megismerésen
-alapuló szabatos kifejezését. Ez nem kevesebbet jelentett volna, mint a
-Plato lelkén átment világot. Minden atomjának platói jelleget kellett
-kapnia, minden azelőtt ismert atomot, kapcsolatot, tulajdonságot itt
-újra kell megismernünk; újra rájok találunk, de rendezve. Azonban ez nem
-Természet, hanem Művészet. S éreztetni akarja velünk: bár Nagy Sándor
-katonáival és lovaival végigszáguldotta ennek a földkerekségnek sok
-országát, ámde ezek az országok és azok a dolgok, mikből az országok
-alkotvák: alkotó elemeik, maga a bolygónk és az ember törvényei átmentek
-ebbe az emberbe, mint a táplálék átmegy a testen, s már nem is táplálék,
-hanem testté vált, úgyhogy ez a mammuth-falat Plato lett. Az egész
-világra rásütötte a tulajdonjoga védőjegyét. Ez az individualizmus
-nagyravágyása. De a falat mégis túlságosnak bizonyult. A «boa
-constrictor»-ban hiába van meg a jóakarat, hogy megfalja, mert
-vállalkozása dugába dől. Kísérlete közben elbukik, s harapás közben
-megfullad; a világ, amelybe beleharapott, a harapót önnönfogain ragadja
-meg szorosan. Ő ebbe belepusztul, míg a meg nem hódított Természet
-tovább él és elfelejti őt. Ez vár mindenkire, s Plato is így járt. Az
-örök Természettel szembehelyezve Plato is merő filozófiai
-kísérletezésnek tűnik föl. Egyik lapon ezt állítja, a másikon azt. A
-legélesebb eszű germán bölcselő, Plato legkedvesebb tanítványa, sem
-tudja soha megmondani, mi is hát a platonizmus. Valóban csodálatos
-szövegeket idézhetünk minden nagy problémája mellett és ellen egyaránt.
-
-Kénytelenek vagyunk ezeket a dolgokat kimondani, ha fontolóra vesszük
-Plato vagy bármely más filozófus abbeli kísérletét, hogy rendelkezzék a
-Természettel, holott az nem akarja, hogy vele rendelkezzenek. Eleddig
-nem volt még olyan erős lángelme, amelynek csak valamelyes részt
-sikerült volna a Létet megmagyarázni. A titok mindig megfejtetlenül
-marad. De talán méltánytalan, ha ezt az ambiciót Platónak felrójuk.
-Távol legyen tőlem, mintha az ő tiszteletreméltó nevét elhamarkodott
-ítélettel akarnám sérteni. Az emberek, értelmük arányában, elismerték
-transzcendens igényeit. Az ő megismerésére az vezet, ha
-összehasonlítjuk, de nem a Természettel, hanem más emberekkel. Hány
-század tünt tova és ő még mindig megközelíthetetlen marad. Hogy az
-emberi ész olyan hatalmas alkotásait megismerjük, aminő a karnak-i
-templom vagy a középkor székesegyházai vagy az etrusk maradványok, –
-ehhez az emberi tehetség teljes terjedelme szükséges. Azt hiszem, akkor
-látunk a legigazabban, ha a tisztelet szemüvegén nézzük. Ha elmélyedünk
-a tanulmányába: műve, értelme elmélyül, érdeme fokozódik. Ha azt
-mondjuk, milyen szép mesegyűjtemény van itt; ha stílusát vagy józan
-eszét, arithmetikáját magasztaljuk, úgy beszélünk, mint az iskolásfiúk,
-s félek, hogy a dialektikán gyakorolt türelmetlen kritikánkat is ez a
-vád érheti. A bírálat türelmetlensége hasonlít annak az embernek a
-türelmetlenségéhez, akinek sietős a dolga és még mérföldeket hall
-emlegetni; s mégis legjobb, hogy a mérföldben hétszázhatvan yardnak kell
-meglenni. A nagyszemű Plato a fényt és árnyat életünk géniuszához
-arányosította.
-
-
-
-
-III.  PLATO: ÚJABB ADALÉKOK.[16]
-
-A modern tudomány nagyfokú általánosításaival megtanította a
-pszichológust arra, hogy az egyének hibáiért kárpótlást találjon a
-fajban, amelynek növekedését és emelkedését rajzolja, s azzal az
-egyszerű eszközzel, hogy megvilágítja a hatalmas hátteret, az öröm és
-reménység érzetét ébreszti föl.
-
-Az emberi lét háttere az óriásgyík és a növény. Művészete, tudománya,
-agyának könnyű alkotása: dícsőnek látszik az ökör, krokodilus és hal
-agyának távlatából szemlélve. A Természet a hátamögött lévő geológiai
-éjszaka láttára, mikor öt vagy hat ezredév alatt öt-hat olyan embert
-termelt, mint Homerost, Phidiast, Menut, Colombust, nyílván meg van
-elégedve ezzel az eredménnyel. Ezek a példányok bizonyítják a fa erejét.
-Szemmellátható fejlődés volt ez a trilobitától és saurustól s jó alapja
-a további haladásnak. A Természetnek, ennek a művésznek, olcsó az Idő és
-Tér s érzéketlenül hallgatja panaszainkat, hogy olyan hosszadalmas
-előkészületeket tesz. Nyugodtan várta a paleontológiai korszakok
-lefolyását, míg ütött az ember eljövetelének órája. Azután még sok
-korszaknak kell elmúlnia, míg megsejtik a föld mozgását; további sok
-időnek, míg az ösztönök és művelhető tehetségek térképét is meg lehet
-rajzolni. De úgy a fajok, mint az egyes ember egymásra következése
-végzetszerű és szép és Plato oly szerencsés volt, hogy az emberiség
-történetében korszakot jelöl.
-
-Plato dicsőségét nem egy szillogizmus teszi ki, vagy a sokratesi
-okoskodás valamely mesterműve vagy valamely tétel, például a lélek
-halhatatlansága. Ő sokkal több, mint szaktudós, vagy nevelő, vagy
-mathematikus, vagy valamely külön küldetés prófétája. Ő az ész
-kíváltságát képviseli, nevezetesen azt az erőt, hogy minden tényt rendre
-egymásra következő álláspontról vizsgál s így minden tényből a fejlődés
-és terjeszkedés csíráját fejti ki. Ez a terjeszkedés a gondolkozás
-lényeges eleme. Természettudós sohasem segítene hozzá, bármily
-fölfedezést tesz is a világegyetemben; szegény szürke ember ő, ha
-lajstromba veszi az Orion különválasztott ködfoltjait, vagy ha egy
-acre-föld szögeit méri föl. De a Plato Respublikája az ilyen
-terjeszkedések révén szinte követeli, s így megelőzi Laplace
-csillagászatát. A terjeszkedések szervesek. Az értelem nem teremti azt,
-amit fölfog, ahogy a szem nem teremti a rózsát. Amikor Plato érdeméül
-tudjuk be, hogy előre hirdette, ezzel csak azt mondjuk, hogy ő
-tökéletesebb ember volt, aki az érzékek, az ész és értelem egész
-skáláját tudta a Természetre alkalmazni. Ez a terjeszkedés abban áll,
-hogy a lelki látás továbbmegy és folytatódik a természetes
-látóhatárunkon túl is és ez a második látás fölfedezi a Törvény
-mindenfelé kiszökő hosszú irányvonalait. Ő mindenütt olyan ösvényen áll,
-amelynek nincs vége, hanem továbbvezet a világegyetem körül. Ennélfogva
-minden szava a Természet kifejezője lesz. Bármit vizsgál, abból második,
-harmadik s további értelmet fejt ki. Ennek példái: az a fölfogása, hogy
-a dolgok az ellentétükből állnak elő: a halál az életből, az élet a
-halálból; az a törvény, hogy a természetben a bomlás megújhodás s a
-rothadás és a kolera csak új termelés jelzői; az, ahogyan meglátja a
-nagyban a kicsinyt s a kicsinyben a nagyot; az, ahogyan tanulmányozza az
-államot a polgárban s a polgárt az államban; az, hogy kétségben hagyott
-afelől, vajjon a Respublika-ja az egyéni lélek nevelésének
-allegóriája-e; gyönyörű meghatározásai az eszmékről, az időről, az
-alakról, a vonalról, s amelyeket néha föltételesen formuláz meg, mint az
-erény, bátorság, igazság, mértékletesség definicióit; előszeretete a
-példálózó mese iránt, s maguk ezek a mesék: Trophonios barlangja, Gyges
-gyűrűje, a taligás és a két lova; az arany-, ezüst-, réz- és
-vas-temperamentum; Theut és Thamus; a Hades és a Fátum istennőinek
-látomása, – mindezek a mesék, amelyek úgy belevésődtek az emberi
-emlékezetbe, mint az állatkörök jegyei; az ő naphoz hasonlatos neve és
-jóságos lelke; az asszimilációról, az emlékezésről, ráeszmélésről szóló
-elmélete; az, hogy világosan látta a visszatérés, illetve visszahatás
-törvényeit, amelyek biztosítják a példát szolgáltató igazságot mindenütt
-a világegyetemben, aminek bizonysága minden sora, de különösen az a
-tétele, hogy «amit Istentől kaptunk, az visszatér tőlünk az Istenhez» és
-Sokratesnek az a hite, hogy törvényeink itt lent testvérei a felettünk
-lévő törvényeknek.
-
-Még megragadóbb példái ennek: erkölcsi következtetései. Plato
-hangsúlyozza a tudomány és erény egybeesését, mert a bűn sohasem
-ismerheti meg önmagát és az erényt, ellenben az erény ismeri úgy
-önmagát, mint a bűnt. A szem azt tanusította, hogy az igazságosság a
-legjobb addig, amíg előnyös. Plato azonban azt hangoztatja, hogy az
-egyáltalában, feltétlenül, előnyös; hogy ez az előny csakugyan benne
-rejlik az igazságban, ha az igaz el is rejti az ő igazát istenek és
-emberek előtt; hogy jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni;
-hogy a bűnösnek magának kellene követelnie a büntetést; hogy a hazugság
-kártékonyabb az emberölésnél; hogy a tudatlanság vagy önkéntelen
-hazugság ártalmasabb következésekkel jár, mint a vétlen emberölés; hogy
-a lélek akarata ellenére fosztódik meg a helyes véleményektől és hogy
-senkisem vétkezik szántszándékkal; hogy a Természet rendje: a lélekről a
-test felé haladni és hogy – ámbár az egészséges test nem tudja
-egészségessé tenni a beteg lelket, – az egészséges és jóságos lélek
-ereje a lehető legjobb hatással lehet a testre. A magasabb értelműnek
-jogai vannak a tudatlan fölött, különösen abban az irányban, hogy
-tanítsa. Annak, aki elvesztette másokkal való összhangját, az a
-legigazibb büntetése, ha ebbe az összhangba játszatjuk; a jó, aki
-visszavonul a kormányzástól, fizessen azzal bírságot, hogy nálánál
-rosszabbak vigyék fölötte a kormányt; hogy hívei ne törődjenek arannyal,
-ezüsttel, hanem tanulják meg, hogy lelkükben van arany és ezüst,
-amelyért az emberek szívesen adnak meg mindent, amire szükségük van. Ez
-a «második látása» a nyitja annak is, miért fektetett olyan súlyt a
-geométriára is. Látta, hogy a földgömb nem törvényszerűbb és
-szabatosabb, mint az érzékfölötti világ; hogy ott égi geométria
-uralkodik, amint itt lent a vonalak és szögek logikája; hogy a világot
-áthatja a mathematika; hogy az oxygén, a nitrogén és a mész vegyi
-arányai állandóak; ugyanannyi a víz, a pala, a magnézia; s ugyanilyen
-állandók az erkölcsi elemek.
-
-Ez a legrégibb Goethe, aki gyűlölte a firnájszt és hamisságot, nagy
-gyönyört talált abban, hogy a reális lényeget leleplezze az esetleges
-jelenségek fenekén; hogy kapcsolatot, folytonosságot, képletességet
-találjon mindenütt; gyűlölte az elszigeteltséget és mint a gazdagság
-istene jelent meg a kóbor, szegény ördögök kunyhóinál, s erő és tehetség
-fakadt a keze nyomában, bármihez nyúlt. Az ethikai tudomány még új és
-üres volt, amidőn Plato ezt írhatta: «Mindazok közt a fejtegetések közt,
-amelyek korunkra maradtak, nem találkozik egyetlen sem, amely az
-igazságtalanságot egyéb tekintetből kárhoztatta volna, s az igazságot
-más szempontból magasztalta volna, mint a cselekvésből eredő hírnév,
-dicsőség és előnyök szempontjából, ellenben abból a szempontból, hogy mi
-ezeknek a tulajdonságoknak önmagukban való jelentőségük, milyen erőt
-képviselnek birtokosuk lelkében, – akár isten, ember elől el is
-rejtetten – ezt még senki elég mélyen nem nyomozta, sem költészetben,
-sem tudományos iratban; s különösen nem járt a végére annak, hogy az
-igazságtalanság a lélek legnagyobb baja s ez az igazságosság a legfőbb
-java.»
-
-Meghatározásai az eszmékről, pl., hogy mi az egyszerű, az állandó,
-egyforma, önmagában létező, – örökre megkülönböztetvén őket az értelmi
-fogalmaktól, – korszakot alkotók. Arra született, hogy a lélek önmagából
-kifejlődő hatalmát vizsgálja, amely új célok végnélkül való nemzője;
-olyan erő, amely egyaránt kulcsa a dolgok középpontiságának és
-szétesésének, elenyészésének. Plato annyira koncentrált lélek, hogy el
-lehet minden dogmája nélkül is. A tudás és eszmék ténye a halhatatlanság
-tényét födi föl neki, s a ráemlékezés tanát, mint a legvalószínűbb
-részletes magyarázatát mutatja be. Nevezzük ezt regényesnek, nem tesz
-semmit: a kapcsolat tudásunk és a lét mélye közt reális marad és Plato
-magyarázata mit sem veszít nagyszerűségéből.
-
-A spekulatív bölcsészet minden jelentős pontját meghatározta. Megírta
-magának az észnek egész skáláját, úgy hogy tábláján mindenek arányosak.
-Fáradság nélkül rárótta a múltat s oly bátran belebocsátkozott a
-részletekbe, amilyen bátorságot tapasztalt a Természetben. Azt
-mondhatnók: elődei megrajzolták egy majorság, egy kerület, sziget
-térképét az értelem földrajzában, de Plato volt az első, aki az egész
-földkerekséget megrajzolta. Ő megtelepíti és megszelidíti a lelket a
-Természetben: az ember a mikrokozmus. A látható ég körei az értelmes
-léleknek ugyanannyi körét jelentik. Nincs részecske, amely ne lenne
-törvényszerű s nincs semmi esetleges az emberi ész működésében. Még a
-dolgok nevei is végzetesek, a dolgok természetéből következők. A
-Pantheon minden istene a nevével mély értelmet jelent. Az istenek az
-eszmék. Pan a beszéd, vagy nyilvánulás, Saturnus a szemlélődés, Zeus az
-uralkodó lélek, Mars a szenvedély, Vénus az arányosság, Kalliope a világ
-lelke, Aglája az értelmi felvilágosodás.
-
-Ezek a gondolatok ugyan gyakorta meg-megvillantak kegyes és költői
-lelkekben, de ez a burokban született s mindent tudó görög föld-mérő
-parancsszóval áll elő, sorakoztatja őket rangfokozatuk szerint, – mint a
-szentség Euklidese – s összeházasítja a Természet két felét. Jobban
-látta mint bárki más az erkölcsi érzés értelmi értékeit. A maga
-eszményképét vázolja, ha a Timaiosban olyan isten képét festi, aki a
-rendetlenségből a rendbe vezérli a dolgokat. Oly pontosan a középpontban
-gerjesztett tüzet, hogy az egész gömböt megvilágítva látjuk, s meg
-tudjuk különböztetni a sarkokat, az egyenlítőt, a szélességi köröket,
-minden ívet és csomópontot: s olyan átlagosított és összehangolt
-elméletet alakított ki, hogy azt mondhatnók: a Korok fuvalma járta át
-ezt a rithmikus alkotást, s hogy az egész nem lehet csupán egy rövid
-életű írónak rövid s rögtönzött irka-firkája. Innen van, hogy bizonyos
-jellegzetes csoportja a gondolkozóknak, t. i. azok, akik szeretnek
-minden igazságnak szellemi, azaz értelmi- és erkölcsi kifejezést adni,
-megmutatván túlsóbb, felsőbb, de azért jogos céljukat: azt a nevet
-viselik, hogy «platonisták». Így például platonista: Michelangelo is, a
-szonettjeiben. Shakespeare is platonista, ha azt írja: «A Természetet
-semmiféle eszközzel nem lehet megjavítani, de a Természet maga teremti
-ennek az eszközeit» vagy:
-
-  «… Ki elbukott urát
-  Követni tudja hű ragaszkodással,
-  Meggyőzte azt, aki urát legyőzte,
-  És nevet vív ki a történelemben.[17]
-
-Hamlet tiszta platonista és Shakespearet csupán tulajdon géniusza óvja
-meg attól, hogy ne soroztassék be Plato iskolájába, mint ennek
-legkitünőbb tanítványa.
-
-Swedenborg is, a házas szerelemről írt prózai költeményében,
-elejétől-végig platonista.
-
-Finomsága szerettette meg őt a gondolkozó emberekkel. Morálja, erkölcsi
-céljai tették annyira népszerűvé. Ő azt mondta: «Az Értelem a Menny és
-Föld Királya»; azonban ő nála az értelem mindig erkölcsös. Írásai a
-költészet örökifjúságával is ékeskednek. Okfejtéseit, legalább is igen
-nagy részben, szonettekbe is lehetett volna foglalni; és soha költészet
-nem szárnyalt magasabbra, mint az ő «Timaios»-a és «Phaidros»-a. Mint a
-poéta, ő is csak szemlélődő ember. Nem tett úgy mint Pythagoras; nem
-törte magát rendszerrel. «Respublika»-ja minden festményét mythikusan
-kell értékelni, amelynek csak az a célja, hogy – néha rikító színekkel –
-kihozza az eszméit. Rendszert, intézményt nem lehet a szemfényvesztés
-veszélye nélkül alapítani.
-
-Magas terve volt, hogy nagyságuk jutalmául a legkiválóbbakat föltétlen
-kiváltságban kívánta részesíteni, amelyet különösen azzal tett
-nyomatékossá, hogy a nőközösséget hirdette. Kettős mentesség legyen a
-köztörvények alól; először is azok, akik érdemetlenekké tették magukat a
-védelemre: legyenek törvényen kívül állók és másodszor, akik
-természettől és érdemeiknél fogva fölülemelkedtek a jutalmazáson:
-legyenek mentesek az állami kötelmektől s legyenek törvényen fölül
-állók. Önmagukra bízzuk őket s hadd tegyenek velünk, amit akarnak.
-Senkinek se jusson eszébe Michel Angelo és Sokrates szabálytalanságait
-holmi falusi mértékkel latolgatni.
-
-A «Respublika» nyolcadik könyvében egy kis mathematikai port hint
-szemünkbe. Kedvetlenül tapasztalom, hogy annyi nemes fensőbbség után a
-kormányzóknak megengedi a hazugságot. Plato az alacsonyabb rendűekkel
-szemben egy kicsit olyaténkép játssza a gondviselést, ahogy ezt az
-emberek kutyájukkal, macskájukkal szemben szokták maguknak megengedni.
-
-
-
-
-IV.  SWEDENBORG; VAGY: A MISZTIKUS.
-
-Azok a kiváló férfiak, akik egyszermind a legkedvesebbek embertársaik
-előtt, nem abból az osztályból kerülnek ki, akiket a közgazdaságtan
-termelőknek nevez: semmi sincs a kezükben, nem foglalkoztak
-gabonatermeléssel, nem sütöttek kenyeret, nem gyarmatosítottak, nem
-találtak föl szövőszéket. Ez a városépítő, piacjáró emberi faj magánál
-magasabbra tartja és jobban szereti a poéták osztályát, akik értelmi
-királyságuk révén az ő gondolataikat és képzeletüket olyan eszmékkel és
-festményekkel táplálják, amelyek kiemelik az embert a búza és pénz
-világából s kárpótolják a napi megrövidülésekért, a munka és
-kereskedelem silányságáért. Azután megvan a maga értéke a filozófusnak
-is, aki azzal hízeleg a dolgozó ember értelmének, hogy azt finomságokra
-irányozza, amelyek új tehetségekre tanítják. Mások ám építsenek
-városokat; az ő hivatása az, hogy megértse őket s áhitatos tisztelettel
-töltse el őket. Van azonban még egy osztály, amely ismét más regiókba
-vezet, az erkölcs vagy akarat világába. A szellem e területének
-sajátsága az az igény, amellyel föllép. Ahová csak behatol a jogérzet,
-minden egyéb dolgon uralkodóvá válik. Más dolgokat én alakítok át
-költészetté, de az erkölcsi érzés engem alakít át azzá.
-
-Nem egyszer gondoltam el, hogy igen nagy szolgálatot tenne az
-irodalomtörténet-írásunknak, aki megvonná a rokoni párhuzamot
-Shakespeare és Swedenborg között. Az emberi szellem örökös zavarban
-leledzik, amidőn értelmet s egyben szentséget követel, s egyaránt
-türelmetlen, ha az egyiket a másik nélkül kell látnia. Az összeegyeztető
-eleddig még nem jelent meg. Ha belefáradtunk a szentekbe, Shakespeare a
-menedék-városunk. De ösztöneink mindjárt arra tanítanak, hogy a Lényeg
-problémájának kell minden mást megelőznie, – annak a kérdése: «honnan»,
-«miért», «mi» és «hová». S ezek megoldását adja az élet, ne a könyv. A
-dráma, vagy egyéb költemény megközelítő vagy közvetett válasz; de Mózes,
-Menu, Jézus egyenesen nekivágtak a problémának. Az erkölcsi érzés
-légköre a nagyságnak olyan régiója, amely minden anyagi nagyságot
-játékká fokoz le, ellenben minden, eszes szegény ördögnek is megnyitja a
-világegyetem kapuit. De különösen mohó sietséggel terjeszti ki uralmát
-az emberre. A Korán így szól: «Az Isten úgymond: Azt hiszed, hogy az
-eget és földet és mindent, ami közöttük van, tréfából teremtettük, s
-hogy nektek nem kell visszatérnetek mi hozzánk?» Az akarat birodalma ez
-és minthogy a személyiség magvát, az akaratot befolyásolja, mintha az
-egész világegyetemet egy személlyé változtatná:
-
-  «Lények világa szót neked fogad,
-  Nemcsak tied mind, mind Te vagy magad».[18]
-
-A Szent minden embernek parancsol. A Korán megkülönbözteti azokat, akik
-természettől fogva jók, s akiknek jósága befolyással van másokra, s azt
-mondja, hogy ez az osztály a Teremtés célja: a többiek csak annyiban
-bocsáttatnak be a Lét ünnepségére, amennyiben azok nyomdokait követik. S
-a perzsa költő így ujjong egy ilyen lélek felé: «Járulj bátran a Lét
-lakomájához; Te hivatalos vagy, a többieket csak Veled bocsátják be.[19]
-
-Ennek a kasztnak kiváltsága, hogy hozzáfér a Természet titkaihoz és
-alkatához, még pedig a tapasztalatot fölülmúló, magasabb módon.
-Közszólásmód szerint: amit egyik ember tapasztalásból tanul meg, azt a
-rendkívül éleselméjű ember tapasztalat híján is megsejti, kitalálja. Az
-arabok szerint egyszer Abul Khain, a misztikus és Abu Ali Seena, a
-filozófus tanácskoztak egymással, s amikor elváltak, a filozófus így
-szólt: «Mindazt, amit ő lát, én tudom»; a misztikus pedig ezt mondta:
-«Amit ő tud, én látom.» Ha ennek az intuiciának okát kérdjük, a választ
-abban a sajátságban találjuk meg, amelyet Plato «visszaemlékezés»-nek
-nevez és mely benne van a brahmánok lélekvándorlási tanában. Minthogy a
-lélek gyakran született újra, vagyis, mint a hinduk mondják: «ezer
-születés által járta be a Lét ösvényeit», s látta úgy az itt levő, mint
-az égben és föld alatt dolgokat, mindenből meríti ismereteit; nem csoda
-tehát, ha bármely dologra vissza tud emlékezni, amit felőle azelőtt
-tudott. «Minthogy a Természetben minden összefügg és rokon, s a lélek
-már előbbről ismert mindent, nincs akadálya annak, hogy bárki, aki
-emlékezetébe csak egy dolgot idézett föl, vagy közszólás szerint egy
-dolgot tanult meg, magától föl ne fedezze minden egykori tudását és rá
-ne jöjjön minden egyébre, csak ha elég bátor és bele nem fárad a
-kutatásaiba. Mert a vizsgálódás és tanulás mind csak visszaemlékezés.»
-Hát még ha a kutató szent és isteni lélek! Minthogy az ember lelke az
-őseredeti lélekkel rokon, amely által minden dolog létezik, könnyen
-folyik bele minden dologba és minden dolog ő belé folyik, s egyesülnek s
-ő rokonérzéssel hozzáfér alkatukhoz és törvényeikhez.
-
-Ez az ösvény nehéz, titokzatos és teli van rémekkel. A régiek
-extázisnak, vagy önkívületnek nevezték, amikor az ember szinte kiszáll a
-testéből, hogy gondolkozzék. Minden vallástörténetben megtaláljuk a
-szentek elragadtatásának nyomait; – boldogság ez, de az öröm egyetlen
-jele nélkül; komoly, magános, sőt szomorú boldogság. Plotinus így hívta:
-«a magánosnak a magánoshoz való menekülése». Μυεσις, szem-behúnyás, s
-innen ered a «mysztikus» szó. Önkénytelenül eszünkbe jut Sokrates,
-Plotinus, Porphyrus, Böhme, Bunyan, Fox, Pascal, Guion, Swedenborg
-trance-sze. De éppoly önkénytelenül emlékszünk arra is, hogy ez betegség
-társaságában lép föl. Ez a boldogság félelem képében köszönt be s
-megrázza az illető lelkét. «Túlfeszíti agyaglakát», s őrjöngővé teszi az
-embert, vagy félszegségekre vezet, mik megrontják az ítéletét. A
-vallásos ihlet legfőbb példáiba belevegyült valami beteges, bár az elme
-ereje kétségtelenül öregbedett. Vajjon a legfőbb jó szükségképpen együtt
-jár-e olyan tulajdonságokkal, amelyek ellensúlyozzák és elveszik a
-hitelét?
-
-  «Valóban elveszi,
-  Ha legmagasb pontjára hág, erőnk,
-  S tökélyeink javát és jellegét.»[20]
-
-Azt mondjuk-e, hogy a takarékos szülőanya pontosan kilatolja és kiméri a
-földet és tüzet, amely az ember alkotására szükséges, de nem akar egy
-unciát sem ráadni, jóllehet egész nemzetek mennének is tönkre vezér
-hiányában? Azért az isten választott embereinek is őrültségekkel és
-kínjukkal kell megfizetniök tudományukért. Ha tiszta szenet,
-kurbunkulust vagy gyémántot kívánsz, hogy az agyad átlátszó legyen,
-törzsednek és szerveidnek annál vaskosabbaknak kell lenniök; porcellán
-helyett csak fazekas agyagja, sara.
-
-Az újkorban az ilyen befelé fordított léleknek legfeltünőbb példája
-Swedenborg Emánuel, aki 1688-ban, Stockholmban született. Ez az ember,
-akit kortársai holdsugár-balzsammal telt látnoknak tartottak,
-kétségkívül csak olyan reális életet élt, mint bármely más emberfia, s
-most, amidőn az a sok királyi és hercegi Fridrik, Krisztierna és
-Braunschweig már mind feledségbe merült, ő ezrek és ezrek lelkében kezd
-gyökeret verni. Amint ez a nagy emberekkel megesni szokott, ő is,
-sokféle képességei összegével mintha több ember összetétele volna, –
-mint ama bizonyos gyümölcsök, mik a kertben négy vagy öt egyes virág
-egyesüléséből érlelődnek. Kerete nagyobbszabású s ezért a nagyobb méret
-előnyeit élvezi. Amint könnyebb a nagy szféra visszaverődését nagyobb
-gömbön meglátni – bár bizonyos repedések vagy foltok zavarják is –
-semmint egy vízcsöppön, úgy a nagyobb kaliberű emberek, mint Pascal vagy
-Newton, bár némi vegyületével a különösségnek, vagy eszelősségnek, több
-segítségünkre vannak, mint a jól egyensúlyozott, de középszerű elmék.
-
-Ifjúsága és nevelése nem lehetett rendkívüliségek híjával. Az ilyen
-gyermek nem fütyürészhet, nem táncolgathat, hanem bányákban, hegyekben
-bujkál, elmélyed vegytanba, optikába, élettanba, mathematikába,
-csillagászatba, hogy sokféle tehetségű agyának megfelelő képeket
-találjon. Tudós volt már gyermekkorában. Upsalában tanult. Huszonnyolc
-éves korában XII. Károly a bányafőhatóság ülnökévé tette. 1716-ban négy
-évre elhagyta hazáját s egyetemeket járt Angliában, Hollandiában,
-Francia- és Németországban. 1718-ban, Fredericshall ostrománál nevezetes
-mérnöki tettet vitt véghez, amidőn két gályát, öt kisebb hajót és egy
-naszádot mintegy tizennégy angol mérföldre vontatott szárazföldön a
-király szolgálatára. 1721-ben beutazta Európát, hogy bánya- és
-kohóműveket tanulmányozzon. 1716-ban kiadta «Dædalus Hyperboreus»-át, s
-ettől kezdve harminc éven át tudományos munkák írásával és kiadásával
-foglalkozott. Ugyanilyen erővel mélyedt el a theológiába. 1743-ban,
-negyvennégy éves korában kezdődött el ú. n. illuminációja. Minden
-metallurgiája és hajóvontatása belemerült ebbe az elragadtatásba. Már
-nem adott ki több tudományos könyvet, visszavonult gyakorlati
-tevékenységétől is s életét ezentúl vaskos theológiai könyvek írására
-szentelte, amelyeket vagy a maga, vagy a braunschweigi vagy más hercegek
-költségére Drezdában, Lipcsében, Londonban, Amsterdamban adott ki. Utóbb
-ülnöki tisztéről is lemondott, de a fizetését élete végéig meghagyták
-neki. Hivatala benső ismeretségbe hozta XII. Károly királlyal, aki nagy
-tiszteletben tartotta és sokszor kikérte a tanácsait. A király utódja
-éppúgy megbecsülte. Az 1751-iki országgyűlésen – mondja Hopken gróf – a
-legalaposabb pénzügyi tervezet az ő tollából eredt. Svédországban
-nyilván megkülönböztetett becsülésben részesült. Ritka tudománya és
-gyakorlati ügyessége, s az a híre, hogy «második látása» van, rendkívüli
-vallásos ismeretei és képességei királynékat, nemeseket, papokat,
-hajótulajdonosokat, nagy tömegeket vonzottak a kikötőkbe, miket számos
-utazása közben érintenie kellett. A papság ugyan némi akadályokat is
-gördített vallásos művei behozatala és terjesztése ellen, azonban –
-úgylátszik – a hatalmasok az ő pártjára keltek. Sohasem házasodott meg.
-Viselkedése nagyon szerény és előkelő volt. Szokásai egyszerűek;
-kenyéren, tejen, növényi koszton élt; nagy kert közepén álló házikóban
-lakott. Többször látogatott el Angliába, bár ott a tudósok és kiváló
-emberek nyilván nem sokat törődtek vele. Londonban, 1772-ben, március
-29-én nyolcvanötödik évében halt meg, agyszélhűdés következtében.
-Londoni időzése alatt csöndes, papos embernek írják le, aki szerette a
-theát, kávét és gyermekeket. Ha bársony díszruháját öltötte föl, kardját
-is felkötötte, s ha kisétált, aranygombos botot hordott. Közkeletű
-arcképe régi módi hosszú kabátban, parókával ábrázolja; tekintete
-azonban tétova, vagy a levegőégbe révedező.
-
-A géniusz, – amelynek az lesz a hivatása, hogy kora tudományát egy
-fokkal finomabb tudománnyal itassa át, hogy keresztülhatoljon a Tér és
-Idő korlátain, hogy benyomuljon a homályos szellemvilágba és új vallás
-alapítását kisérelje meg – tudományos működését kőfejtőkben, kohókban,
-olvasztó-kemencék és tégelyek mellett, hajóépítő műhelyekben s boncoló
-termekben kezdte el. Talán nincs ember, aki alkalmas bírálója lehetne
-ilyen sokfajta munkái érdemének. Úgy látszik, a XIX. század nem egy
-tudományát megelőzte. A csillagászatban megelőzte a hetedik bolygó
-fölfedezését, – sajnos, nem egyszersmind a nyolcadikét is, – megelőzte a
-modern csillagászoknak azt a fölfogását, hogy a Föld a Napból ered; a
-magnetizmusban későbbi tudósok néhány fontos kísérletét és
-következtetését; a vegytanban az atomelméletet; az anatómiában
-Schlichting, Monro és Wilson fölfedezéseit; ő fejtette ki először a tüdő
-szerepét. Kitünő angol kiadója nagylelkűen elmellőzi Swedenborg
-felfedezéseinek hangsúlyozását, mert ő sokkal nagyobb volt, semhogy
-sokat gondolt volna az eredetiségével.
-
-Olyan roppant szellem, hogy messze túlhaladja korát (amely nem is érti
-meg), s távolra kell tőle állnunk, hogy jól szemügyre vehessük. Meggyőző
-példája, – amint az Aristoteles, Bacon, Selden, Humboldt is, – hogy az
-emberi lélek a Természet mily hatalmas tudására, illetve szinte
-mindenütt-jellemvalóságra tehet szert. Pompás bölcselkedése a
-Természetről, tudományról, amelyet mintegy magas toronyból végez, –
-anélkül, hogy valaha szem elől tévesztené a dolgok sorát és szövedékét,
-– javarészt megvalósítja «Principia» c. művében foglalt tulajdon
-festményét az ember eredeti, ép teljességéről. Különleges felfedezései
-érdemét messze túlhaladja fő-főérdeme: az ő magával való egyenlősége. A
-vízcsöppben is megvan a tenger sajátossága, de azért a vízcsöpp nem
-mutathat be vihart. Meg van a hangversenynek, meg az egyes fuvolának a
-szépsége, s megvan egy hadseregnek, s meg egy hősnek a maga ereje. És
-Swedenborgban a modern könyvek ismerői leginkább a hatalmas tömeg
-érdemét fogják csodálni. Egyike az irodalom csodaóriásainak,
-mastodonainak, s nem mérhető össze közönséges tudósok egész
-testületeivel sem. Hatalmas megjelenése ugyancsak zavarba hozná az
-egyetem taláros professzorait.
-
-Mai könyveink hamisak: töredékességüknél fogva. Tételeik csak _bon
-mot_-k, s nem természetes fejtegetés részei; gyerekes kifejezései a
-Természetben való gyönyörködésnek; bizonyos furcsaságok és érdekességek
-gyűjteményei, amelyek nincsenek összhangban a Természettel, hanem
-készakarva úgy tesznek, ahogy az ezermesterek: elrejtik bűvészetük
-eszközeit. Ellenben Swedenborg rendszeres tudós, s minden mondatában a
-Természetre van tekintettel. Minden eszközét, módszerét elénk tárja.
-Képességei csillagászati pontossággal működnek s csodálatos írásai
-mentesek minden hivalkodástól és önteltségtől.
-
-Swedenborg nagy eszmék légkörébe született bele. Bajos megmondani, mi
-volt a sajátja; azonban életét a világegyetem legnemesebb festményei
-tették méltóságosabbá. Az az erővel teljes aristotelesi módszer, az ő
-kiterjedésével és szabatosságával, – amelynek geniális sugárzása
-szégyenbe hozza a mi meddő, egyvonalú logikánkat; amely egész
-sorozatokkal, fokozatokkal, okokkal és okozatokkal dolgozik s megtanít
-arra, mint kell megkülönböztetni erőt és anyagot, lényeget és
-esetlegest, s amely műszavaival és meghatározásaival a Természet magasba
-vezető útjait nyitotta meg: – nagyra nevelte az athléta-filozófusok
-faját. Harwey kimutatta a vér keringését, Gilbert azt, hogy a Föld
-mágnes, Descartes – a Gilbert mágnese alapján – az ő örvényével,
-csigavonalával és sarkításával egész Európát betöltötte az örvénylő
-mozgás, mint a Természet titka vezéreszméjével. Newton éppen abban az
-évben, amikor Swedenborg született, tette közzé «Principia» c. művét, s
-állította föl a nehézkedés egyetemes törvényét. Malpighi – Hippokrates,
-Leukippos és Lucretius magas elméletei alapján – hangsúlyozta azt a
-tantételt, hogy a Természet parányokban működik – _tota in minimis
-existit natura_. Vetélytárs nélkül álló boncolók, mint Swammerdam,
-Leuvenhoek, Winslow, Eustachius, Heister, Vesalius, Boerhave az emberi
-nagy összehasonlító anatómiában már mi fölfedezni valót sem hagytak meg
-a boncoló kés vagy mikroskóp számára; Linné, – kortársa, – kedves
-tudományában azt erősítgeti, hogy a «Természet mindig egyforma»; s
-utoljára Leibnitz és Wolf Keresztély a módszer nemességét, az alapelvek
-legszélesebbkörű alkalmazását mutatták ki a kozmológiában, míg Locke és
-Grotius levonták belőle az erkölcsi következtetéseket. Maradt-e még
-valami egyéb a legnagyobb kaliberű lángelme számára, mint hogy átmenve
-ezeken a területeken, igazoljon, egyesítsen? Könnyű ezekben a
-szellemekben Swedenborg tanulmányai és problémái ihlető forrásait
-megtalálni. Ő képes volt szolgálatába hajtani és megeleveníteni a
-gondolatok e hatalmas tömegeit. De éppen ezeknek a lángelméknek közeli
-rokonsága, akiknek egyikétől-másikától vezéreszméit származtatta,
-Swedenborgban újabb példáját szolgáltatja annak, hogy mily bajos még a
-legtermékenyebb géniusznak is eredetiséget, elsőszülöttséget tanusítani
-a Természet törvényeinek kikutatásában és hirdetésében.
-
-Kedvenc szempontjait a Formák, a Sorok és Fokok, a Befolyás és
-Vonatkozás tanának nevezte el. Érdemes a saját könyveiben tanulmányozni,
-mint állította föl tételeit. Nem mindenki tudja őket olvasni, de aki
-tudja, az busás jutalmat nyer. Ezt mutatják például theológiai munkái.
-Iratai elégséges könyvtára lehetnének egy remete- s athlétaszellemű
-tudósnak. Az Állatország Gazdasága emelkedett szelleménél fogva
-valóságos hódolat az emberi nemnek. Nem hiába tanulmányozta a köveket és
-fémeket. Sokoldalú és szolid tudása stílusát ragyogóvá teszi; csak úgy
-fénylenek benne a gondolat nyílhegyei s hasonlít azokra a téli
-reggelekre, amikor a levegő kristályoktól ragyog. Tárgyai nagysága adja
-meg a nagyságot stílusának is. Alkalmas volt a kozmológiára, mert
-veleszületett az «azonosság» fölfogása, amely a puszta nagyságot nem
-tekinti döntőnek. A mágnesvas atomjában is meglátta azt a tulajdonságot,
-amely a Nap és a bolygók spirális mozgását létrehozza.
-
-Eszméi, amik közt élt ezek: a természettörvények egyetemes érvénye;
-Plato tana a fokokról; minden dolog egymásba változása vagy
-visszaváltozása, s minden résznek összeillősége, egymásnak
-megfelelősége; az az elmés titok, hogy a kicsi magyarázza a nagyot, s a
-nagy a kicsit; az ember középpontisága a Természetben s minden dolgok
-kapcsolata; az a meglátás, hogy az emberi test szorosan egyetemes,
-vagyis olyan eszköz, amelynek révén a lélek táplálja az összes anyagot,
-s viszont ő is onnan veszi táplálékát. Ennélfogva, szöges ellentétben a
-szkeptikusokkal, úgy tartotta, hogy «mentől bölcsebb az ember, annál
-inkább imádója lesz az istenségnek». Szóval: az identitás bölcsészetének
-volt a híve, de azt nem vallotta olyan tétlen meddőségben, mint a
-berlini vagy bostoni álmodozók,[21] hanem évek hosszú során próbálta ki
-a legkeményebb wiking bátorságával, akit csak zord svéd hazája valaha
-csatába küldött.
-
-Ez az elmélet a legrégibb bölcselőktől ered, de talán épp a
-legújabbaktól származtatja legkitünőbb magyarázatát. Ez pedig a
-következő: a Természet folytonosan megismétli eljárásait, de mindig
-egymásra következő, újabb szinteken. A régi mondás szerint «a Természet
-mindig hasonló önmagához». A növényben a szem, vagy rügy levéllé nyílik,
-majd egy másik levéllé, azzal a képességgel, hogy gyökérré, szárrá,
-szirommá, fedőlevéllé, kehellyé, maggá válhasson. A növény egész
-művészete abban áll, hogy végnélkül ismétli a levelet, s a hőség, fény,
-nedvesség, táplálék kisebb-nagyobb foka határozza meg, milyen alakot fog
-ölteni. Az állatvilágban a Természet alkot egy gerincet, vagy egy
-gerinccsigolyát és még továbbra is csigolyát használ föl, bizonyos
-korlátolt átváltozó képességgel, – tehát csigolyát a világ végeig. Egy
-költői lelkű anatomus napjainkban azt tanítja, hogy a kígyó, amely
-vízszintes vonal és az ember, aki függőleges vonal, derékszöget
-alkotnak, s hogy ebben a misztikus quadransban minden élőlény
-elhelyezhető; s azt veszi föl, hogy a hajszál-féreg, az araszoló-féreg
-vagy a kígyó a gerinc előképe vagy típusa. Az oszlop tetejére a
-Természet egy másik gerincet állít, amely ott megkettőzi vagy gömbbé
-görbíti magát, mint a féreg és a koponyát képezi, majd meg végtagokat
-bocsát ki: a kezek most a felső állkapocs, a lábak az alsó állkapocs, a
-kéz- és lábujjak a felső- és alsófogsor. Ez az új gerinc magas célokra
-van hivatva. Íme, új ember emelkedett az előbbi vállain. Majdnem
-eldobhatná a törzsét, s egyedül élhetne, mint a platói eszme a
-«Timaios»-ban. Benne, magasabb szinten ismétlődik mind az, ami a
-törzsben megvolt. A Természet újra fölmondja a leckéjét, de magasabb
-színvonalon. A lélek finomabb test s a táplálkozás, emésztés, fölszívás,
-kiválasztás, nemzés funkcióit új és légies elemben végzi. Itt, az
-agyvelőben a táplálkozás minden folyamata ismétlődik a tapasztalat
-megszerzése, áthasonítása, megemésztése által. Ugyanitt folyton megújul
-a nemzés misztériuma. Az agyban is vannak hím- és nőstény tehetségek:
-itt is van házasság, amelyből gyümölcs terem. S ennek a fölfelé
-fokozódásnak nincs határa; sorozat sorozatra következik. Ha valami a
-rendeltetés végére ér, belekapcsolódik, átmegy a következőbe és minden
-sorban szabatosan ismétlődik az előző szerv és folyamat. Megvan a
-képességünk, hogy a végtelen felé emelkedjünk. Egyáltalában nem
-szeretjük a véges dolgokat, s a Természetben nincs is vég, mert minden
-ami végére ért a rendeltetésének, fölemelkedik a következőbe s a dolgok
-lajtorjája dæmoni és égi természetekbe csúcsosodik. A teremtő erő, mint
-valami zeneköltő, fáradhatatlanul egyszerű melódiát vagy tételt ismétel,
-most magas, most mély hangon, majd magánszólamban, majd kórusban,
-tízezerszer visszhangozva, míg eget és földet betölt az ének.
-
-A nehézkedés törvénye, amint azt Newton kifejtette, derék dolog, de még
-nagyobb dolog, ha fölfedezzük, hogy a kémia csak a tömegek törvényének a
-parányokra való kiterjesztése s hogy az atom-elmélet a vegyi
-működésekről is kimutatja, hogy azok is mechanikaiak. A metafizika is a
-nehézkedés egy faját mutatja, amely t. i. a lelki jelenségekben működik,
-s a francia statisztikusok rémes táblázatai még a látszólag teljesen
-szeszélyes és önkényes dolgokat is pontos számbeli viszonylatokra
-vezetik vissza. Ha húsz, vagy harmincezer közül akad egy ember, aki
-cipőt rág vagy elveszi az öreganyját, akkor minden újabb húsz- vagy
-harmincezer ember közt fog egy-egy ember találkozni, aki cipőt rág vagy
-elveszi az öreganyját. Amit mi nehézkedésnek nevezünk és határtörvénynek
-képzelünk, az csak egy ága egy még hatalmasabb folyamnak, amelyre még
-nincs nevünk. A csillagászat is nagy dolog, de bele kell hatolnia az
-életbe, hogy egészen érvényre jusson; nem szabad csupán az égitestek és
-égiterek közt maradnia. A vérsejt éppúgy kering saját tengelye körül az
-ember ereiben, mint a bolygó az égen s az értelem körei rokonok és
-kapcsolatosak az égi körökkel. Minden természettörvény ugyanilyen
-egyetemes; a táplálkozás, alvás, téli álom, forgás, nemzés, átalakulás,
-örvénylő mozgás éppúgy tapasztalható a tojásban, mint a bolygókban. A
-Természetnek e nagy ritmusai és visszatérései – ezek a kedves, jóismerős
-okok, amelyek minduntalan meghökkentenek, olyan váratlan álarc alól
-előtünve, hogy idegeneknek tartottuk vagy isteni alak hasonlatosságát
-öltve föl – gyönyörködtették Swedenborg látnoki szemét. S vezérnek kell
-őt elismernünk abban a forradalomban, amely vezéreszmét vitt a
-tudományba; a kísérletek céltalan fölhalmozódásának irányt, alakot és
-lüktető szívet adott.
-
-Nem kis sajnálattal közlöm, hogy nyomtatott művei több mint ötven vastag
-nyolcadrét kötetet tesznek ki, ennek több mint fele tudományos munka; s
-úgylátszik a stockholmi királyi könyvtárban még egy sereg kiadatlan
-írása hever. Tudományos munkáit kitünő angol kiadásban most tették
-közzé.
-
-Swedenborg tudós műveit az 1734 és 1744 közti évtizedben nyomatta ki.
-Kora elhanyagolta őket, s most, hogy letelt a száz évük, méltó
-tanítványra találtak Londonban Wilkinson, bölcsészeti íróban, akinek
-megértő és elképzelő erejét csakis a lord Bacon-éhoz lehet hasonlítani.
-Ő napvilágra hozta mestere eltemetett műveit, s rendkívüli előnyükre az
-elfeledett latin nyelvről átültette angolra, hogy világhódító és
-világbejáró nyelvünkön világkörüli útjukra bocsássa őket. És
-Swedenborgnak ez a megdöbbentő visszatérése száz év múlva tanítványa
-képében: az ő történetének nem kevéssé jelentős ténye. A munkát, mint
-mondják anyagilag és irodalmi munkásságával is Clissold úr támogatta.
-Így hát beteljesedett a költői igazságszolgáltatás. A csodálatos
-bevezető értekezések, amelyekkel Wilkinson úr a köteteket gazdagította,
-messze kiemelkednek a korbeli angol filozófiából s oly átfogóak, hogy
-számomra igazán nem marad mondanivaló.
-
-«Az Állatok Birodalma» rendkívül érdemes munka. A legmagasabb célt tűzte
-ki maga elé, hogy t. i. újból összehozza a tudományt és a lelket, amely
-soká szét volt válva. Egy anatómus beszámolója az emberi testről, a
-költészet legfenköltebb stílusában tartva. Páratlanul fényesen dolgozza
-föl ezt a rendesen olyan száraz, sőt elijesztő tárgyat. Ő a Természetet
-végtelen csigavonal körül forgónak látta, «soha ki nem száradó
-kerekekkel és soha nem csikorgó tengelyekkel» s néha megkísértette, hogy
-«fölfedezze azokat a titkos zugokat, ahol a Természet műhelye mélyében a
-tűz mellett ül», míg festménye tetszetőssé válik azzal a hűséges
-hasonlatossággal, amelyet gyakorlati anatómiai alapja ad meg neki.
-Nevezetes, hogy ez a magasztos géniusz határozottan az elemző módszert
-fogadja el, szemben az összetévővel, s olyan könyvben, amelynek lelke
-magasan szárnyaló költői szintézis, arra igyekszik, hogy a rideg
-tapasztalat adataira szorítkozzék.
-
-Ha valaki, úgy ő ismeri a Természet folyását és tudta, mily bölcs volt
-Amasis egykori válasza, amikor azt mondták neki, igya ki a tengert:
-«Szívesen, ha megállítod a folyók beletorkolását». Kevesen tudtak olyan
-sokat a Természetről és finom módszereiről s kevesen fejezték ki olyan
-finoman eljárásait. Úgy tartotta, hogy a Természet ugyanolyan igényt
-támaszt hiszékenységükkel szemben, akár a csodák. «Megjegyezte, hogy a
-Természet úgy jár el első alapelveitől annak sok, sok folyományáig, hogy
-nincs egyetlen stádium, melyen át ne haladt volna, mintha útja
-végigvezetne mindeneken át». «S gyakorta, ha a látható jelenségen
-felülemelkedik, vagyis önmagába húzódik vissza, hirtelen eltűnik; senki
-sem tudja, hová lett: úgyhogy a tudományt kell vezérünkül szólítanunk,
-hogy nyomdokait követhessük».
-
-A végső ok és cél világánál folytatott kutatás csodásan megeleveníti,
-szinte megszemélyesíti az egész írást. Ez a könyv kedvenc tételeit
-hirdeti; íme pl. a Hippokrates régi tana, hogy az agyvelő mirigy, a
-Leukipposé, hogy az atomot a tömeg révén lehet megismerni, vagy – Plato
-szerint – a makrokozmust a mikrokozmus által, vagy amit Lucretius verse
-fejez ki:
-
-  … a csont apró, pici csontból,
-  Úgy a húsos belrész is több apró, pici húsból
-  Származik; aztán szinte hasonló módon a vér is
-  Több egymásba folyó vércseppből vészi eredtét;
-  Így lehet állni elő az arany morzsákból aranynak,
-  És sok porszemnek kész földdé nőni magát ki,
-  Szikrából tűznek, cseppekből víznek eredni.»[22]
-
-– és amit Malpighi ebben a mondásban fejezett ki: «A Természet egészen
-benne van a legkisebbekben.» – «A szerves testeknek állandó törvénye,
-hogy a nagy, összetett és látható formák kisebb, egyszerűbb és
-végeredményben láthatatlan formákból erednek és azok révén léteznek,
-amelyek hasonlóan működnek, mint a nagyobbak, csak tökéletesebben és
-egyetemesebben, s a legkisebbek már olyan tökéletesen és egyetemesen,
-hogy az egész mindenségöket képviselő eszmét is magukban foglalják.»
-Minden szerv egysége megannyi kis szerv, amely egynemű összetételével; a
-nyelv egységét apró nyelvek teszik; a gyomorét apró gyomrok; a szívét
-apró szívek. Ez a termékeny eszme megadja minden titok kulcsát. Ami igen
-kicsi volt a szemnek, úgy hogy nem tudta fölfedni, azt összetételéből
-betűzték ki; viszont, ami túlnagy volt, azt részeiből olvasták ki. Ezt a
-gondolatot a végtelenségig lehet alkalmazni. «Az éhség nagyon sok apró
-éhség összetétele, vagy vérveszteség az egész test erecskéiből.» Ez
-kulcsa theológiájának is. «Az ember valami igen kicsi ég, aki megfelel a
-szellemvilágnak és az égnek. Minden egyes eszméje, érzelme, sőt
-érzelmének minden legkisebb része is az ő képmása. A lelket egyetlen
-gondolatából meg lehet ismerni. Az isten pedig a nagy ember.»
-
-Természettudományi kutatásainak ez a merészsége és átfogósága a formák
-elméletét is megkövetelte. «A formák a legalacsonyabbról rendre
-emelkednek a legmagasabbig. A legalacsonyabb forma szögletes, azaz földi
-és testi. A következő magasabb forma a kör, amelyet végtelen szögnek is
-hívnak, mert a kör kerülete végtelen szög. A feljebb következő forma a
-csavarvonal, a köralakok forrása és mértéke: átmérői nem egyenes
-vonalak, hanem különféle görbék, melyek középpontja gömbfelület. Ezért
-is nevezik végtelen köralaknak. Fölötte következik a végtelenül forgó
-vagy égi forma, s legfelül a végtelen égi vagy szellemi.»
-
-Csoda-e, hogy az ilyen bátor lángelme megteszi az utolsó lépést is, azaz
-megkísérli, nem bírja-e elérni a tudományok tudományát s megfejteni a
-világ értelmét? Az Állatok Birodalma egy nevezetes jegyzetében érinti
-ezt a témát:
-
-«A reprezentációról és a korrespondenciáról szóló elméletünkben
-tárgyalni fogjuk úgy a jelképies, mint a tipikus hasonlóságot és azokat
-a csudálatos dolgokat, amelyek nemcsak az élő testben fordulnak elő,
-hanem az egész természetben és amelyek annyira megfelelnek a legfelső és
-szellemi dolgoknak, hogy az ember hajlandó volna megesküdni, hogy a
-fizikai világ merőben jelképe a szellemi világnak, olyannyira, hogy
-mikor valamely természeti igazságot fizikai és szabatos szavakkal
-akarunk kifejezni, s ezeket a szavakat egyszerűen csak a megfelelő
-szellemi kifejezésekre fordítjuk át, már ezen a réven is szellemi
-igazságot, vagy theológiai dogmát fejezünk ki, a fizikai igazság vagy
-törvény helyett, jóllehet senki sem jövendölhette meg, hogy ilyesmi
-létrejöhet egyszerű betűszerinti áttétel révén, mert az egyik törvény
-különvéve a másiktól, úgylátszik, mintha semmi vonatkozásban nem volna a
-másikkal. Utóbb szolgálni fogok az ilyen megfelelőség és kapcsolat egy
-csomó példájával, s szójegyzéket is adok, amely a szellemi dolgok
-kifejezéseit tartalmazza, nemkülönben azoknak a fizikai dolgoknak
-kifejezéseit is, amelyek helyettesítőiül használjuk őket. Az élő test
-ezzel a szimbolizmussal van tele, tetőtől-talpig.»
-
-Az ily határozottan felállított tény benne van minden költészetben,
-mesében, a jelképek használatában, a nyelv alkatában. Plato is tudott
-róla; ezt nyilvánvalóvá teszi az ő kétszer metszett vonala, a Respublika
-hatodik könyvében. Lord Bacon úgy találta, hogy az Igazság és a
-Természet csak úgy különböznek egymástól, mint a pecsétnyomó és
-lenyomata, s például fel is hozott egy pár fizikai tételt, erkölcsi vagy
-politikai áttételével együtt. Ez a törvény megvan Böhme és minden egyéb
-misztikus sötét, talányos írásaiban. A költők, amennyiben költők,
-fölhasználják, de csak úgy ismerik, mint ahogyan a mágnest évszázadokig
-ismerték, t. i. mint játékot. Swedenborg volt az első, aki azt a tényt
-külön s tudományosan megállapította, mert folyton előtte lebegett. Benne
-rejlett – mint már fentebb kifejtettük – az azonosság és ismétlődés
-tanában, mert a szellemi sorok pontosan megegyeznek a fizikai jelenségek
-soraival. Mély belátás kell ahhoz, hogy a dolgokat rendekbe s
-sorozatokba sorolja, vagyis inkább az a helyes álláspont, hogy a szem
-sarkai szükségképpen, kell, hogy összeessenek a világ tengelyével. A
-Föld öt vagy hat évezreden át táplálta már az emberiséget, amelynek volt
-tudománya, vallása, filozófiája; s még sem látta meg, mily kölcsönös
-megfelelőség és kapcsolat van minden rész jelentésében. S mindezétig
-nincs irodalmi mű, amelyben a dolgok jelképessége tudományosan volna
-kifejtve. Az ember azt hitte volna, hogy mihelyt az embereknek első
-sejtelmük támadt afelől, hogy minden érzékelhető tárgy – állat, szikla,
-folyó, levegő, sőt Idő és Tér is, – nem önmagukért, végeredményében nem
-anyagi cél kedvéért van, hanem csak festő-nyelvként, hogy más történetet
-ecseteljen a lényekről és kötelességekről: mindjárt félreteszik vala
-minden egyéb tudományukat, mivelhogy az ilyen sokat igérő tudomány
-szükségkép fölszí minden képességet. Azt hitte volna, hogy minden ember
-megkérdez minden tárgyat: mi az értelmük? Miért tart engem fogva a
-látóhatár örömömmel, bánatommal, ebben a középpontban? Miért hallom
-számtalan különböző hangból ugyanazt az értelmet s olvasom a soha
-teljesen ki nem fejezett tényt végtelen képes beszédben? S bár lehet,
-hogy ezeket a dolgokat nem lehet az értelemmel fölérni, vagy hogy sok
-évszázadnak kell azon dolgozni, amíg ilyen ritka dús szellem előáll,
-afelől még sincs kétség, hogy nincs üstökös, szirtréteg, fosszilis lény,
-hal, négylábú, pók vagy gomba, amely ne érdekelne több tudóst és
-osztályozót, mint a dolgok formájának végcélja és jelentősége.
-
-Swedenborg azonban nem elégedett meg a közönséges világi élettel.
-Ötvennégy éves korában megszállták ezek az eszmék és mély lelkén erőt
-vett az a veszedelmes vélemény, – amely nagyon is gyakori a vallások
-történetében, – hogy ő abnormális ember, akinek megadatott az
-angyalokkal és szellemekkel való közlekedés kíváltsága és ez az
-elragadtatás egyenesen hozzákapcsolódott ehhez a hivatásához, amellyel
-az érzékelhető világ erkölcsi jelentőségét akarta megvilágítani. A
-természeti rendnek helyes és épp oly átfogó, mint aprólékos fölfogásához
-párosította az erkölcsi világ törvényeinek fölfogását a legtágabb
-társadalmi szempontokból, azonban bármit látott, azt a természetében
-rejlő kissé túlzó alakító hajlamánál fogva nem elvontan látta, hanem
-képekben, hallotta párbeszédekben, beleformálta eseményekbe. Mikor a
-törvényt a legegészségesebben akarta kifejezni, akkor is kénytelen volt
-parabolába öltöztetni.
-
-A modern pszichologiában nincs párja ennek a megzavart egyensúlynak. A
-lélek főerői továbbra is egészségesen működnek, s az olyan olvasó, aki
-kellőleg tud számolni az író sajátosságaival, tanulságot meríthet
-írásaiból, sőt sokkal megragadóbb bizonyságát találja ott a Swedenborg
-hirdette magasztos törvényeknek, mint aminőt bármely egyensúlyozott
-együgyűség létre tudna hozni. Megpróbálja, hogy némileg számot adjon új
-állapotának természetéről, s azt állítja, hogy «az ő jelenlétét a
-szellemi világban bizonyos lelki elkülönülés kíséri, de csak, ami az
-értelmét illeti, mert ez nem vonatkozik akaratára». Azt állítja továbbá,
-hogy: «ő belső látással sokkal világosabban látja a másvilág dolgait,
-mintsem ennek a világnak a dolgait».
-
-Miután megérlelődött benne a hit, hogy az Ó- és Új-Testámentom bizonyos
-könyvei merő pontos allegóriák és angyali s ihletett nyelven íródtak,
-hátralevő éveit arra szentelte, hogy a betűszerinti értelmükből kifejtse
-egyetemes értelmüket. Kölcsönvette Platótól azt az elmés mesét, hogy
-volt «egy ősrégi nép, és emberiség, amely sokkal jobb volt nálunknál és
-közelebb lakott az istenekhez», és hozzátette, hogy ez az emberiség
-jelképes jelleget tulajdonított a Földnek, mert ha földi tárgyakat
-látott, egyáltalában nem gondolt velök, hanem csak azon gondolkozott,
-hogy mit jelentenek. Ezentúl csak a dolgok és gondolatok
-korrespondenciájával, egymásnak megfelelőségével foglalkozott. «Maga a
-szervi alak a beléírt célnak hasonlata.» Az ember, – általában úgy mint
-részleteiben, – szerveződött igazságosság, vagy igazságtalanság, önzés
-vagy hálásság. S ennek az összhangnak okáról «Arcana» c. művében ezt
-mondja: «Annak az oka, hogy minden égi és földi dolog, egészében és
-részleteiben mindig jelképes, nem egyéb, minthogy az Isten égi befolyása
-révén létezik.» Ha ennek a megfelelőségnek tervét arányosan végigvezeti,
-a világ hőskölteményét írta volna meg, amelyben a történelem s minden
-tudomány lényeges szerepet játszott volna, de ezt a tervet megszűkítette
-és meghiusította vizsgálódásának kizárólagos theológiai iránya.
-Természetfölfogása nem emberi és egyetemes, hanem misztikus és héber
-fölfogás. Minden természeti tárgyat theológiai ismerethez kapcsol: a ló
-neki hússá vált értelem, a fa a felfogóképesség, a hold a hit; a macska
-ezt, a struccmadár azt, az articsóka amazt jelenti, s minden jelképet
-nagyon erőltetetten hozzáfűz valami egyházi értelemhez. A csíkszerű
-Proteust nem lehet egykönnyen megfogni. A természetben minden egyéni
-jelkép számtalan szerepet játszik, amint viszont az anyag minden egyes
-részecskéje minden rendszerben kering. A dolgok középponti azonossága
-minden jelképet alkalmassá tesz arra, hogy rendre kifejezze a reális
-dolgok minden tulajdonságát és árnyalatát. Az égi vizek transmissiójában
-minden tömlő alkalmas vízömlesztő. A Természet mihamar bosszút áll a
-rideg pedanteriáért, amellyel hullámait fékezni akarják. Ő bizony nem
-betűrágó. Minden dolgát geniálisan kell fölfogni és ugyancsak össze kell
-szednünk minden lelki erőnket, hogy rájöjjünk a helyes értelmére.
-
-Theológiai hajlama tehát végzetesen leszállította természetmagyarázata
-színvonalát s a jelképek szótárát még csak ezentúl fogják megírni. De ez
-a magyarázó, akire az emberiségnek még várnia kell, nem talál majd hozzá
-hasonló előzőt, aki annyira megközelítette volna az igazi problémát.
-
-Swedenborg a könyvei címlapján így szokta magát titulálni: «Az Úr Jézus
-Krisztus szolgája». S valóban szellemi erejénél fogva ő az utolsó
-egyházatya, s nem igen akadhat követője. Nem csoda, hogy ethikai
-bölcseségének mélysége befolyásos tanítóvá tette. A száraz
-kathekizmusokba hervadt hagyományos egyházakba ismét a Természet üde
-levegőjét bocsátotta be, s a hivő, aki szavak és szövegek pitvarábál lép
-ki, ámulattal látja, hogy ő vallása teljességének részese. Az ő hite
-gondolkozik helyette és egyetemesen alkalmazható mindenre. Bármerre
-forgatja, alkalmas az élet minden részére, megmagyaráz és fölmagasztosít
-minden körülményt. Olyan vallás helyett, amely őt világéletében csak
-háromszor, négyszer keresi föl – hivatalból, – t. i., amikor születik,
-megházasodik, megbetegszik, meghal, egyébbként pedig nem törődik vele, –
-íme egy olyan tanítás, amely minden napjának, napja minden órájának hű
-kísérője, még álmában is. Kísérője gondolkozásának, s megmutatja, neki,
-mily messzire nyúl a múltba eszméinek törzsfája; kísérője a
-társadalomban, föltárván neki, mily vegyrokonság vonzza hasonló
-embertársaihoz s taszítja ellenfeleitől; s kísérője a Természet
-világában, amidőn megismerteti dolgainak eredetével, értelmével hasznos
-és kártékony természetével. Végül megnyitja előtte a jövendő világot,
-amidőn jelzi neki, hogy ott is ugyanezek a törvények folytatódnak.
-Tanítványai csakugyan azt állítják, hogy értelmük megizmosodott a
-Swedenborg tanulmánya révén.
-
-Theológiai írásai ugyancsak kemény diók a kritikának. Érdemüket el kell
-ismerni, de viszont súlyos levonásokkal. Roppant és sívár
-szétszóródottsága olyan, mint a puszta sivatag s ellentmondásai mintha
-merő önkívület félrebeszéléséből erednének. Sokszor fölösen terjengősen
-magyarázgat. Túlozza az emberi tudatlanság érzetét. Az emberek igen
-hamar hajlanak az ilyenfajta igazságok befogadására. Mindazonáltal
-bővelkedik pozitív tételekben is: olyan dolgok bő erét fedezte föl,
-amelyeket tudnunk mindennél fontosabb. Eszméinek házai lényeges
-hasonlóságok, amint a ház viszont hasonlít az építőjére. Ő a dolgokat
-törvényeikben, működésük hasonlóságában látta s nem az alkatukban. Az ő
-igazságának kiderítésében mindig ugyanazt a módszert és rendet követte,
-t. i., hogy szellemével mindig belülről hatol kifelé. Micsoda komoly
-súlyosság! Szeme nem kalandoz szerteszét, a hiúság nem szédíti, ügyet
-sem vet önmagára, a szokásos irodalmi hiúságra! Elméleti, spekulatív
-ember, de akit a világ leggyakorlatibb emberének sincs joga lenéznie.
-Plato taláros ember; öltözete, bár bíborból való és égi szövésű, azért
-mégis csak hosszú, tanári köntös, amely hatalmas redőivel gátolja a
-szabad mozgást. De ez a misztikus Cæsart is megfélemlítené s Lykurgus
-meghajolna előtte.
-
-Swedenborg erkölcsi belátása: az, hogy helyreigazított igen népszerű
-tévedéseket; hogy erkölcsi törvényeket hirdetett, – mindez fölülemeli őt
-minden modern íróval való összehasonlításon, s jogcímet adott neki az
-évszázadok óta üres helyre az emberiség törvényhozói között. A lassú, de
-annál mélyebb befolyás, amelyre szert tett, éppúgy, mint a többi
-vallásos lángelméé, szükségkép túláradó és egy ideig dagadnia, apadnia
-kell, mielőtt állandó lesz a szintje. Valóban, aki igazi és egyetemes
-érték, az nem korlátozódhatik a geniusával rokonszervezők szűk körére,
-hanem annak hozzá kell járulnia a bölcs és helyes gondolkozás közös
-kincséhez. A világnak biztos vegyészete van, amely kivonja gyermekeiből
-mindazt, ami kitűnő és elhullatja a legnagyobb elmékből is mindazt, ami
-bennök gyöngeség és korlátoltság.
-
-A lélekvándorlás, amely benne van a görög hitregében, amelyet Ovidius
-egybefoglalt, s amely az indus tanokban objektiv, vagyis valóban
-végbemegy a testekben, idegen akarat által, – Swedenborgnál bölcsészibb
-jelleget ölt. Nála szubjektiv, vagyis egészen az illető személy
-gondolkozásától függ. A világegyetem tárgyai mind újból rendeződnek
-minden egyén körül az ő uralkodó hajlama szerint. Az ember olyan,
-aminővé gondolkozása és érzése iránya teszi. Az ember ember
-akaraterejénél fogva s nem ismereteinél és értelménél fogva. S amilyen
-ő, akként látja a dolgokat. A világ által kötött házasságok fölbomlanak,
-de a szellemi világban minden bensőn egyesül. Bármire esik az angyalok
-pillantása, mindazt mennyeinek látják. Minden sátán embernek látja
-magát; azoknak, akik hozzá hasonló gonoszak, derék ember; ellenben a
-tisztáknak merő szemétdomb. Semmi sem állhat ellent az erőknek, minden
-követi a nehézkedés törvényét. A hasonló a hasonlóhoz törekszik; a
-költői igazságszolgáltatás menten érvényesül. Olyan világra jöttünk,
-amely eleven költemény. Minden olyan, aminő én vagyok. Madár és állat
-nem madár és állat, hanem a most élő emberek elméjének és akaratának
-folyományai. Mindenki maga építi a házát és kovácsolja körülményeit. A
-lelkeket a halál félelme háborgatja; elfelejtik, hogy már meghaltak.
-Akik bűnben és hamisságban leledzenek, borzadnak minden más embertől.
-Akik elzárkóztak a Kegyesség elől, kóbor, menekülő vándorok s a
-társaság, amelyhez közelítenek, fölismeri és elkergeti őket. A zsugorik
-úgy érzik, mintha pincékben kuksolnának, ahová pénzüket rejtették, s ezt
-egerek rágdossák. Azok, akik jócselekedeteikre helyezik a súlyt, úgy
-érzik, mintha fát vágnának: «Azt kérdeztem az ilyenektől, vajjon nem
-fáradtak-e el? Azt felelték: még nem dolgoztak eleget, hogy érdemesek
-lennének az egekre.»
-
-Arany-mondásai vannak, mik páratlanul szépen fejezik ki az erkölcsi
-törvényeket. Így például, ez a híres mondása: «Az angyalok az Égben
-folyton ifjúságuk tavasza felé közelednek, úgyhogy a legöregebb angyal a
-legfiatalabbnak látszik.» – «Mennél több az angyal, annál több a hely
-számukra.» – «Az ember tökéletessége az, ha szeret használni másoknak.»
-– «Az ember legtökéletesebb formájában az Ég.» – «Ami Tőle van, az az
-Övé.» – «A végső cél folyton emelkedik, amint a Természet alábbszáll.»
-Valóban költői a leírása az égi titkos írásjegyekről, amelyek, minthogy
-az ég alakjához igazodnak és símulnak, olvashatók anélkül, hogy
-olvasásukat tanítani kellene. Azt az igényt, amelyet a természetfölötti
-látomás képességére emel, majdnem teljesen igazolja szemének az emberi
-test és lélek alkatába való ritka behatolásával. «Az égben senkinek sem
-szabad másvalaki mögé állnia és annak feje hátsó részét néznie, mert ez
-megzavarná az Úrtól átáramló befolyást.» Az angyalok az ember hangja
-zöngéjéből ismerik meg szerelmét, a hangja tagolásából a bölcsességét, s
-szavai értelméből a tudományát.
-
-A «Házastársi Szerelem»-ben kifejtette a házasság tudományát. Azt lehet
-mondani, hogy ez a könyv, a benne foglalt magasságok ellenére is,
-sikertelen maradt. Pedig majdnem olyan himnusa a szerelemnek, mint
-amelyet Plato a «Lakoma»-ban megkísérelt; annak a szerelemnek, amelyet
-Dante szerint Casella énekelt az angyalok közt a Paradicsomban; annak a
-szerelemnek, amely – mint joggal magasztalják, – eredetében, élvezetében
-és hatásában elragadtatásba ejtené a lelkeket, amint fölfedné minden
-intézmény, szokás és erkölcs eredetét is. Könyve valóban nagy lett
-volna, ha elhagyta volna belőle a héber és góth (középkorias) vonásokat,
-s a törvényt egyszerűen mint erkölcsit állította volna föl s teret
-engedett volna a dolgok követelte természetszerű feljebbfejlődésnek.
-Finomelméjű, platói modorú kifejtése ez a házasság tudományának. Azt
-tanítja, hogy a nem valami egyetemes és független a helytől; hogy a hím
-férfiassága minden szerven, cselekedeten és gondolaton jellemző s
-ugyanúgy van ez a nőiességgel a nőstényben. Ennélfogva a házas
-egybekelés úgy az érzéki mint a szellemi világban nem pillanatnyi dolog,
-hanem szüntelen és teljes; hogy a szűziesség sem helyhez kötött, hanem
-egyetemes erény; hogy a szűziesség hiánya nemcsak a nemzésnél árulódik
-el, hanem a kereskedelemben, a növényültetésnél, a beszélgetés,
-bölcselkedés alkalmával is; hogy, bár szépek voltak a szűzek is, akiket
-az égben látott, az asszonyok sokkal, de sokkal szebbek voltak és egyre
-szépültek.
-
-Swedenborg azonban, híven módszeréhez, időleges formákhoz kötötte
-elméletét. Túlozza a házasság esélyeit és bár a földön sok balul
-sikerült házasságot lát, azt képzeli, hogy az égben bölcsebb választás
-hozza össze a frigyet. Ám fölfejlődő lelkek számára minden szerelem és
-barátság csak időleges. «Szeretsz-e engem?» – ez azt jelenti: «Ugyanazt
-az igazságot látod-e, amelyet én látok?» Ha csakugyan látod, egyazon
-boldogságban egyesülünk: de íme, egyikünk már új igazság fölfogására
-emelkedett, s ez szétválaszt bennünket és semmiféle természeti erő nem
-tud többé összetartani. Én tudom, mily gyönyörűséges a szerelemnek ez a
-kelyhe: «én érted élek, te értem élsz». De ez csak a gyermek
-ragaszkodása a játékszeréhez; annak megkísérlése, hogy örökkévalóvá
-tegyük a tűzhelyünket és a nászágyasházunkat; hogy megőrizzük a képes
-ábécénket, amelynek segítségével olyan könnyűekké váltak első leckéink.
-Az Úristen édenkertje nagy és magános; hasonlatosan a tájékhoz odakünn,
-amelyre este a kandallónál gondolunk, hidegnek és pusztaságosnak
-látszik, valamíg a parázsnál üldögélsz, de ha egyszer megint künn vagy,
-csak szánalommal tekintsz le azokra, akik gyertyavilág és kártyajáték
-kedvéért feledni tudják a Természet nagyszerűségét. A Házastársi
-Szerelem-nek igazi tárgya talán a Közlekedés vagy Társalgás, amelynek
-törvényeit mélyrehatóan fejti ki. De helytelen betűszerint a házasságra
-alkalmazni. Mert a lélek arája vagy vőlegénye Isten. A menny nem két
-egyén párosodása, hanem minden lélek egyesülése. Egyazon eszme
-templomában találkozunk s tanyázunk egy percre, s azután szétválunk,
-mintha nem is válnánk szét, hogy más eszméhez, más gyönyörűség
-osztályosaihoz szegődjünk. A «Szeretsz-e?» abban az alacsony és
-birtoklást jelentő értelmében annyira nem isteni, hogy csak akkor
-kerülök hozzád közelebb és vagyok igazán melletted, ha elhagysz és
-elvesztesz engem és olyan érzelemnek, eszmének szenteled magad, amely
-mindkettőnknél magasabbrendű. De ha – ehelyett – rámszegezed a
-tekinteted és szerelmemet esdekled: csak eltaszítsz magadtól. A szellemi
-világban minden pillanatban változtatjuk a nevünket. Te szereted ezt meg
-azt az értéket bennem: akkor én férjed vagyok, de nem én, hanem az az
-érték rögzíti meg a szerelmet s az az érték csak egy csöppje az értékek
-oceánjának amelyek kívülem hullámzanak. Olykor én másvalaki nagyobb
-értékét imádom, s ezzel annak a hitvese leszek. Viszont ő másvalaki még
-magasabb értékére vágyódik s ezzel az ő felesége s befolyásának
-befogadója lesz.
-
-Akár önvizsgáló, önkínzó szokása folytán, akár azért, mert félt azoktól
-a bűnöktől, amelyekbe a gondolat emberei bele szoktak esni, az erkölcsi
-kórság e különleges formájának boncolásában és föltárásában olyan
-éleselméjűségre tett szert, amely elől semmiféle lelkiismeret nem bír
-elzárkózni. Utalok arra, hogy megérezte, mennyire megszentségteleníti a
-gondolkozást, az amire tudósok használják. «Okoskodni a hiten annyi,
-mint kételkedni és tagadni». Kínos elevenséggel érezte a megismerés és
-cselekvés közötti különbséget és ez az érzékenysége szüntelenül meg is
-nyílvánul. Neki a filozófusok: viperák, baziliskusok, áspiskígyók,
-aranyerek, röpülő sárkányok; a tudósok összeesküvők és nagyhangú
-szemfényvesztők.
-
-De ez arra a sötét utógondolatra vezet, hogy itt fészkel a tulajdon
-gyötrelme is. Lehetséges, hogy Swedenborg ezzel fizette meg a bírságot
-befelé fordított látóképességeért. A diadalmas géniusz sikere, –
-úgylátszik – a szív és ész szerencsés összetételén alapszik; az erkölcsi
-és észbeli erők kellő – nehezen eltalálható – arányától függ, amely
-talán a vegyi viszonylatok törvényét követi, mint ahogyan a gáz vegyül
-bizonyos, meghatározott arányban, de nem minden arányban. Színig telt
-csészét nehéz vinni s íme, ez az ember, akit a Természet fölösen
-megajándékozott az ész és szív tehetségeivel, korán veszedelmesen
-meghasonlik önnönmagával. «Állatok Birodalma» c. művében meglep azzal a
-kijelentésével, hogy az analizist szereti, nem a szintézist s most,
-ötvenedik évének betöltése után, féltékenykedik saját eszére s ámbár jól
-tudja, hogy az Igazság nem magános dolog s a Jóság sem magános dolog,
-hanem mindkettőnek vegyülni kell, össze kell házasodnia: mégis hadba
-száll eszével, vele szemben védelmébe veszi a lelkiismeret szavát s
-minden alkalommal csepüli, becsmérli. Ám az erőszakot nyomban követi a
-megtorlás. A Szépség elveszti báját, a Szeretet szeretetreméltóságát, ha
-az Igaz, – a Menny fele – megtagadtatott, éppúgy, mint a amikor a
-tehetséges embert a keserűsége gúnyolódásra viszi és lerontja józan
-ítéletét. Bölcs, de maga ellen fordítja a bölcsességét. Határtalan bánat
-árnya borul erre a sötét Mindenségre; jajongás hangja tölti el
-végtől-végig. Vampír ül a próféta székében és komor mohósággal fordul a
-kínzó képekhez. Valóban, madár nem szövi gyorsabban a fészkét, vakond
-nem túr nagyobb készséggel a föld mélyébe, mint ahogyan a lelkeknek ez a
-látnoka folyton újabb és feneketlenebb poklokat váj és épít minden újabb
-bűnös csoport körül. Oly oszlopon ereszkedett alá, amely ércbőlvalónak
-látszott, azonban angyali lelkekből volt formálva, hogy azon sértetlenül
-szállhasson le a boldogtalanok közé és tanuja legyen a lelkek
-pusztulásának. És hosszú ideig hallgatta sirámaikat; látta gyötrőiket,
-akik kínzásukat határtalanul növelik, feszítik. Látta a szemfényvesztők
-poklát, a gyilkosok poklát, a kicsapongók poklát, a rablók poklát, a
-csalafinták pokoli hordóját; a bűzös sarok emésztő gödreit; a
-bosszúállók poklát, a kiknek orcái széles kerek kalácshoz hasonlítanak s
-karjuk kerékként forgott. Rabelais-t és Swift-et kivéve talán még nem
-volt ember, aki a szenny és romlottság ekkora tudója lett volna.
-
-Ezeket a könyveket óvatosan kell olvasni. A gondolat e hamar elfakuló
-képeit veszedelmes domborművé alakítani. Mint átmeneti tűnő jelenségek
-igazak, de ha meg akarjuk rögzíteni, mindjárt hazugsággá válnak. Hogy
-valaki helyesen foghassa föl őket, annak legalább is olyanrangú
-lángelmének kellene lennie, aminő ő volt. Ha ellenben ezek a látomások
-egy nagy tömeg, mindenféle korú és képességű ember állandó nyelvévé
-válnak, menten elkorcsosulnak. A bölcs görögség bevett szokása volt,
-hogy a legtehetségesebb és legerényesebb ifjakat, mintegy nevelésük
-kiegészítéséül, átvezették az eleusisi misztériumokon, ahol sok pompával
-s fokozással az ősi bölcseség és ismeret legmagasabb eszméit tanították.
-A lelkes és szemlélődő ifjú ám hadd olvassa el egyszer – tízennyolc-húsz
-éves korában – Swedenborg könyveit, a szeretet és lelkiismeret e
-misztériumait, de azután tegye őket örökre félre. A géniuszt örökre
-üldözik hasonló álmok, ha menny és pokol nyílt meg előtte. Ám ezeket a
-festményeket nem szabad egyébnek fölfogni, mint misztikus képeknek, azaz
-az Igazság egészen önkényes és esetleges képeinek, de semmiképpen sem
-szabad az Igazság igazi képeinek tekinteni. Ha szem előtt tartjuk, hogy
-bármely más jelkép éppoly jó volna, akkor ezt is bátran lehet nézni.
-
-Swedenborg világnézeti rendszere híjával van a középponti
-öntevékenységnek. Csak dinamikus, de nem életteljes; az élet nemzőereje
-nélkül szűkölködik. Nincs benne egyéni. A világegyetem egy óriás
-kristály, amelynek minden atomja és lemezkéje szakadatlan rendben és
-egységben sorakozik, de az egész hideg és néma. Ami egyéniségnek,
-akaratnak látszik, – nem az. Végtelen láncolata ez a közvetítő
-átmeneteknek, amelyek a középponttól a kerületre vezetnek, s minden
-cselekvőséget megfoszt minden szabadságától és sajátosságától. Az ő
-költött Mindensége mágneses álomba dermedt, s csupán a magnetizáló
-szellemét tükrözi. Minden gondolat a környező szellemek társaságának
-befolyása révén plántálódik a lélekbe, s ebbe a társaságba viszont egy
-magasabb szellemű társaság révén és így tovább. Minden típusa ugyanazt a
-kevés dolgot jelenti. Minden alakja egy nyelvet beszél. Minden
-személyének ajka swedenborgizál. Erre lyukad ki valahány. Ez a Charon
-szállítja át mindet a csónakján, akár király, tanácsos, nemes úr, tudós
-az illető; akár Newton Izsák, Sloane, II. György király, Mahomet vagy
-más a neve; mind, mind ugyanazt a komor színt és hangot kapja. Csupán
-akkor, amidőn Cicero kerül a színre, nemes látnokunk csupán akkor hőköl
-vissza egy kissé, s megmondván, hogy most Ciceroval beszélt, emberi
-elérzékenyüléssel jegyzi meg: «ő olyas valaki volt, akiben megadatott
-vala hinnem!» Ámde, amidőn az állítólagos római kinyítja a száját, Róma
-és ékesszólása menten elapadt s megint csak a merő theológus Swedenborg
-áll előttünk. Ege, pokla egyaránt szürke mert egyéniség nélkül
-szűkölködik. Nincs meg sehol az emberek ezer meg ezer viszonylata. Az
-érdek és érdeklődés, amely a Természetben minden egyes emberhez fűződik,
-– mert igazság van igaztalanságában s igaztalan az ő igazságában is;
-mert meghazudtol minden dogmatizálást és osztályozást, annyi
-korlátozást, kivételt, eshetőséget kell mindeniknél számbavenni; aki
-erős hibáinál fogva s gyakorta bénult erényeinél fogva – nála egészen
-elsikkad az ő «társasága» iránt érzett rokonszenve közepette. Ez a nagy
-hiányosság visszahat rendszere magjára.
-
-Bár az «Úr» tevékenységét lépten-nyomon emlegeti, az sohasem lép
-elevenen előtérbe. Nincs fény és melegség ebben a szemben, amely a
-középpontból kimered, s amelynek meg kellene eleveníteni a teremtmények
-roppant láncolatát.
-
-Swedenborg szellemének főhibája: theológiai korlátozottsága. Nála
-sohasem csap meg az egyetemes bölcseség szabadelvűségének friss
-szellője; mindig templomfalai nyomnak. Az a héber Múzsa, amely az
-embereket a Jó és Gonosz tudására tanította, őrá is olyan végzetesen
-túlságos hatást gyakorolt, mint a nemzetekre. Formája, éppúgy mint a
-magja, megszentelt. Palesztina örökké a legértékesebb fejezete lesz a
-világtörténelemnek, de egyszersmind a legkevésbé hozzáférhető eleme a
-nevelésnek. Swedenborg géniusza, – amely a gondolkozás birodalmának
-modern képviselői közt talán a legszélesebb körű, – azzal a kísérlettel
-emésztette föl magát, hogy új életre keltse és életben tartsa azt, ami
-már természetes végéig kiélte magát és ami századának nagy gondviselése
-folytán már visszavonulóban volt a gondolat és kifejezés nyugati
-formáival és eljárásaival szemben. Swedenborg és Böhme: mindketten
-hibáztak, amidőn a keresztény jelképekhez ragaszkodtak, ahelyett, hogy
-az erkölcsi érzéshez kapcsolódtak volna, amely a kereszténység,
-emberiség és istenség számtalan faját hordozza méhében.
-
-Ennek a befolyásnak túlsága az idegenszerű szólamoknak aránytalan
-használatában nyílvánul. «Mi közöm nekem» – kérdi a türelmetlenné vált
-olvasó – «a jászpiszhoz, a szardonyxhoz, beryllhez, khalcedonhoz; mi
-közöm a bárkákhoz és passah-okhoz, az epha-khoz és ephod-okhoz[23]; mi a
-bélpoklosokhoz és aranyeresekhez; a fölajánló áldozatokhoz és
-kovásztalan kenyerekhez; tüzeskocsikhoz, koronás és szarvas
-sárkányokhoz, behemótokhoz és egyszarvúakhoz? Lehet, hogy ezek a dolgok
-kellenek a keleti embernek, de nekem nem. Mentől több tudomány kell a
-magyarázatokhoz, annál jobban kitünik, hogy kár volt alkalmazni őket.
-Mennél összefüggőbb és kidolgozottabb a rendszer, annál kevésbé
-szeretem. Azt mondom a spártaival: «Mit hozakodsz elő fűvel-fával, ami
-nem tartozik a dologra?» Az a tudományom, amit Isten adott velem
-születésemkor, amit cselekvéssel elsajátítottam, s amit szemem élvezett
-és tanult, s nem a más ember szeme. Az abszurdumok abszurduma, ha egy
-idegen azt követeli tőlem, tegyem félre az én szólásmódomat, s
-helyettesítsem az övével; mulassak gólyákkal és pelikánokkal, rigó és
-vörösbegy helyett; idegen pálma- és cédrusfákkal a honi babér- és diófa
-helyett.
-
-Locke mondja: «Az Isten nem semmisíti meg az embert, ha prófétát csinál
-belőle.» Ezt bizonyítja Swedenborg története is. A svéd hitviták a
-Luther és Melanchthon hívei között a «csak a hit» és «csak a cselekedet»
-tétele felől, Swedenborgnál benyomulnak a világegyetem és az égitestek
-gazdaságos berendezéséről való elmélkedésekbe is. A lutheránus püspök
-fia, akinek megnyiltak az egek, úgyhogy tulajdon szemeivel látja, még
-pedig a leggazdagabb jelképies formákban, a dolgok csodás valóságát és
-azután könyveiben, mintegy égi parancsra, fejti ki az erkölcsi természet
-megdönthetetlen titkait – minden nagysága mellett is a lutheránus püspök
-fia marad; ítéletei egy svéd polemistáé s roppant kiszélesített
-szempontjait nyomon követik vaskorlátok. A hitvitákra való emlékezését
-magával viszi lelki elemzéseibe is. Olyan, mint Michelangelo, aki
-freskóin a bíborost, aki megsértette őt, ott süttetti a pokol tüzén az
-ördögök hegyén; vagy mint Dante, aki boszúló melódiákban fizetett meg
-minden, személyét ért sérelemért, vagy talán még inkább, mint Montaigne
-falusi papja, aki, ha jégeső vonul át fölöttük, azt hiszi, hogy az
-utolsó ítélet harsonája szól. Swedenborg éppígy megzavarja a lelkünket
-Melanchthon, Luther és Wolfius kínjaival, mint tulajdon könyveivel,
-melyeket pedig angyalok körében hirdet.
-
-Ugyanilyen theológiai gúzsba van kötve sok dogmája. Erkölcsi alaptétele,
-hogy a rosszat kerülni kell, mint a bűnt. Kétségtelen, hogy ezzel a
-személyes istenség fogalmát akarta belevinni. De nem fűz hozzá semmi
-többet. Valaki fél az orbánctól: mutasd meg neki, hogy félelme rossz
-dolog, vagy valaki fél a pokoltól, mutasd meg neki, hogy félelme rossz
-dolog. Aki szereti a jóságot, angyalokat fogad lakába, tiszteli a
-tiszteletadást és Istennel él együtt. Mentől kevesebb dolgunk van
-bűneinkkel, annál jobb. Senki sem vesztegetheti szívesen idejét
-maga-sanyargatásával. «Az a tevékeny kötelesség» – mondják a hinduk –
-«ami nem ver bilincsbe; az a tudás, ami fölszabadít; minden más
-kötelesség csak kifáraszt».
-
-Másik dogmája, amely vészes theológiai korlátozásából ered, az ő pokla.
-Swedenborgnak megvannak a maga ördögei. A Régiség filozófusai szerint a
-rossz eredete jó. Hogy lehet tiszta gonoszság is, ez a hitetlenség
-legtúlzóbb tétele, végső atheista profanáció. Euripides szerint: «A
-jóság és isteni lét egy és ugyanaz; aki rosszat tulajdonít az
-isteneknek, megsemmisíti őket».
-
-Mily gyötrelmes végekre jutott az északi theológia azzal, hogy
-Swedenborg nem ismerte el, hogy a gonosz lelkek meg is térhetnek. De az
-isteni erőfeszítés sohasem ernyed el; a napon heverő dög fűvé, virággá
-fog átalakulni s az ember akár bordélyházban, börtönben vagy akasztófán
-van is, mégis úton van a jó és igaz felé. Burns, – mikor a szegény öreg
-Nickie Ben-nek vad humorával azt kiáltja oda: «Gondold fel és javulj
-meg» – legyőzi a bosszúálló theológiát. Minden dolog felszínes és tönkre
-is megy, csak a szeretet és igazság nem. A legszélesebbre ható érzelem
-egyszersmind a legigazabb is és nemesebbnek érezzük az indiai Vishnu
-szellemét: «Én ugyanaz vagyok minden ember számára. Nincs senki, aki
-szeretetemre vagy gyűlöletemre méltó volna. Akik imádással szolgálnak, –
-azokban bennök vagyok és ők bennem vannak. Ha kinek útjai rosszak, de
-egyedül engem szolgál, éppúgy tekintetbe veszem, mint az igaz embert;
-mindenkép jól foglalkozik, csakhamar erényes lélek lesz és elnyeri az
-örök boldogságot».
-
-Ami Swedenborgnak azt az elképesztő állítását illeti, hogy jelenései
-vannak a másvilágról, – ezt csakis azért lehet komoly vizsgálatra
-méltatni, mert lénye becsületes és zseniális. De jelenései hitelét mégis
-megrontja a részletekbe-veszés. Ha valaki azt állítja, hogy a szentlélek
-neki az utolsó ítélet idejét 1757-re tette; vagy, hogy a hollandus és
-anglius a másvilágon külön-külön mennyben fog élni: erre csak azt
-felelem, hogy az igazi Szentlélek hallgatag, tartózkodó s csupán
-törvényekben nyílvánítja magát. Csakis a kísértetek és manók fecsegnek
-és mondanak jövendőt; a Szentlélek tanításai szűkszavúak és megtagadják
-a részleteket. Sokrates dæmona vagy géniusza nem adott neki tanácsot,
-hogy ezt meg azt tegye, mondja, hanem, csak akkor figyelmeztette, ha
-valami károsat akart elkövetni. «Hogy mi az isten» – szokta volt mondani
-– «azt nem tudom; de azt tudom, hogy mi nem az isten». Az indiánok a
-Legfőbb Lényt «belső fék»-nek mondják. S az ihletett quaker-ek szerint
-is az ő Fény-ük nem olyasmi, ami a tettre vezérel, hanem csak gátolja a
-helytelen cselekedetet. A legjobb példák azonban a személyes
-tapasztalatok s ezek mind megegyeznek efelől. Közelebbről meghatározva:
-Swedenborg látomásai a látósíkok összezavarásából erednek: öreg hiba egy
-ilyen tudós kategóriacsinálóban. Ő a felület törvényét átviszi a
-szubstancia terére, az egyéni jelenségeket és bolondságokat az általános
-és lényeges birodalmába, ami rendetlenségre és zagyvaságra vezet.
-
-Az ég titka évszázadról évszázadra meg van őrizve. Soha még vigyázatlan,
-közlékeny angyal egy szótagját sem ejtette le a feleletnek a
-szentéletűek vágyódásaira s a halandók szorongó kérdéseire. Térdenállva
-hallgatnók annak a kiválasztottnak szavát, aki szorosan engedelmeskedő
-gondolatait párhuzamba hozná a mennyei történéssel s jelezni tudná
-emberi füleknek az imént eltávozott lélek új színterét és körülményeit.
-De annyi bizonyos, hogy a túlvilágnak egyeznie kell természetünk java
-lényegével. Nem lehet az alacsonyabbrendű, mint a Mesternek már ismert
-művei, aki az égboltozat gömbjeit megteremtette és az erkölcsi törvényt
-megalkotta. Üdébbnek kell lennie a szivárványnál, állandóbbnak a
-hegyeknél; s harmóniában kell lennie a virágokkal, folyamokkal, s az
-őszi csillagok keltével, nyugtával. A legdallamosabb költők hangját
-utcai rekedt gajdolásnak hallanók, mihelyt fölhangzanék a Természet
-átható alapakkordja és szelleme, – a föld dobbanása, a tenger dobbanása,
-a szív dobbanása, amely megadja a hangnemet, amely szerint a nap, a
-vértestecske és a fák nedve kering.
-
-Ilyen hangulatban halljuk a hírt, hogy megjött a látnok és elmondja
-jelentését. Ámde ebben nincs sem szépség, sem angyaloknak való Ég. Az ő
-komor múzsája csak az éjt és halált és poklot szereti. Az ő «inferno»-ja
-mesmeri. Az ő szellemvilága ugyanúgy viszonylik a valóság nemes és vidám
-jelenségeihez, mint rossz álmaink az eszményi életünkhöz. Valóban erősen
-hasonlít komor festményeivel az álom jelenségeire, amelyek éjjente a
-derék, jó, de gyenge gyomrú férfiút is aljas fickóvá teszik, aki úgy
-kullog és somfordál a teremtés külső udvarain és csatornái előtt. S ha
-föl is hág az égbe, nem hallom annak a nyelvét. Ne mondja el senki, hogy
-az angyalok közt járt; sokkal jobb bizonysága ennek, ha ékesszava
-belőlem angyalt csinál. Vajjon az arkangyalok kevésbé fenségesek és
-édesek, mint a földön járó alakok? De a Swedenborg festette angyalok nem
-valami magas ideát adnak műveltségükről: valahányan falusi lelkészek ők;
-az ő egük afféle _fête champêtre_, evangelikus picnic vagy holmi francia
-arató-díj kiosztás. Különös, scholastikus, oktató, szenvedély nélkül
-való, vértelen férfi ez, aki úgy osztályozza a lelkeket, mint a
-botanikus a füveket, s a szomorú poklokat úgy látogatja, mintha csak a
-mész- vagy csillámpala-rétegződést vizsgálná. Nincs benne rokonérzés.
-Úgy jár-kél az emberek világában, mint egy modern Rhadamanthus
-aranygombos bottal, parókában, s egy bíró hideg képével osztályozza a
-lelkeket. A meleg, sok viszontagságú, szenvedélyes embervilág neki csak
-hieroglyph-gyűjtemény vagy jelképies szabadkőműves-menet. Mily más Jakob
-Böhme! Ő reszket a felindulástól, s áhítattal s legnemesebb
-emberiességgel eltelve figyeli a Mester szavát. S ha azt állítja, hogy
-bizonyos tekintetben a szeretet nagyobb az istennél, – ettől szíve olyan
-nagyot dobban, hogy dobbanását bőrköténye alól meghallani századokon s
-századokon át. Nagy különbség ez. Böhme egészséges s kellemes bölcs
-ember, bármily misztikus korlátoltságban és közölhetetlenségben leledzik
-is. Swedenborg ellenben kellemetlenül bölcs s bármily képességeket
-halmozott is föl magában, csak megbénít és visszarettent.
-
-A nagy lélek legjobb jele az, hogy előteret nyit meg számunkra s a
-reggeli táj üde lehelletéhez hasonlóan szólít föl bennünket, hogy
-lépjünk csak be, előre. Swedenborg ellenben hátratekintő ember s bajos
-elképzelnünk sírásó-szerszám és halotti lepel nélkül. Olyik lélek örökre
-ki van zárva a Természetbe való leszállásból, olyiknak pedig az sem
-adatott meg, hogy fölszálljon belőle. Bár sok ember ereje szorult
-beléje, Swedenborg mégsem bírta elszakítani a köldökzsinórt, amely őt a
-Természethez nyügözte s nem tudott fölemelkedni a tiszta géniusz
-magaslatára.
-
-Nevezetes, hogy ez az ember, aki jelképies fölfogásával látta a dolgok
-költői szerkezetét, s a lélek és anyag ősi viszonylatát, teljesen
-kerülte a költői kifejezés egész apparátusát, amelyet ez a fölfogás
-teremt. Ő ismerte a Természet anyanyelvének elemeit, – hogy nem tudott
-belőle egyetlen sor zenét sem kiolvasni? Úgy járt talán, mint Saadi, aki
-látomásában meg akarta tölteni ölét égi virágokkal, ajándékul
-barátainak; ámde a rózsák illata úgy elbódította őt, hogy a köntöse
-széle kisíklott a kezéből? Vagy talán az égi szokások megszegése volna,
-onnan le is hozni valamit? Vagy azért van ez, hogy látomása merőben
-intellektuális volt s innen ered az a mohó törekvés az értelmiségre,
-amely át meg áthatja könyveit. Bármint áll is a dolog, annyi bizonyos,
-hogy könyveiben nincs melódia, lendület, humor, felülemelkedés a holt és
-száraz prózai színvonalon. Bőszavú és pontos képeiben nincs gyönyörűség,
-mert nincs bennök szépség. Fénytelen tájékon tévelygünk. Soha madár nem
-dalolt még a halál e kertjeiben. A költészet teljes hiánya egy ilyen
-transcendens lélekben szinte betegségi tünet, s mint egy szép személy
-rekedt hangja, mintegy intőjel. Olykor úgy gondolom, hogy már nem fogják
-olvasni.[24] Neve egyszerű szentenciává válik; könyvei emlékekké
-lesznek. Borostyánjába annyi ciprus vegyül, a templomi tömjénbe annyi
-halottszag, hogy azt a helyet ifjak, leányok mindig kerülni fogják.
-
-Mindazonáltal a géniusz és hírnév feláldozása a lelkiismeret oltárán
-minden dícséretet fölülmuló érdem. Egy célnak szentelte életét: leadott
-egy igazmondást. A jóságot választotta a vezérfonalául, amelybe a
-léleknek fogóznia kell a természet minden útvesztőjében, bármily eltérők
-a nézetek afelől, hogy mi az igazi középpont. Hajótöréskor némelyek
-kötelekbe, mások hordókba, ismét mások gerendákba, vagy árbocba
-kapaszkodnak; a kormányos tudása szerint választja ki a helyét: ide
-plántálom magam; ez utoljára merűl el, «szárazföldet ér, aki velem
-tart». Ne bízd magad sem égi kegyre, sem az emberi botorsággal érzett
-szánalomra, sem az okosságra, józanészre, régi szokásra s jószerencsére:
-semmi sem tart meg, sem végzet, sem egészség, sem mesés értelem, hanem
-egyes-egyedül csak az egyenesség, a minden körülmény között megőrzött
-egyenesség. S tanulmányaiban, kitalálásaiban, álmaiban
-tántoríthatatlanul, szívósan ragaszkodott ehhez a választásához.
-Olyannak látom, mint valamely fogadalmat tévő hindu zarándokot, aki így
-szól: «Legyek bár kutya, sakál, vagy hangya, a Természet legalsó fokán,
-a vadság bármily mezében, ragaszkodom az igazhoz, ahhoz a biztos
-lajtorjához, amely engem emberhez s Istenhez fölvezet».
-
-Swedenborg kettős szolgálatot tett az emberiségnek, amelyet csak most
-kezdenek fölismerni. A kísérlet és gyakorlat tudományán kezdte:
-megfigyelte s közzétette a Természet törvényeit és fokról-fokra
-emelkedvén az eseményekről okaikra, kegyesség tüzelte, hogy a
-harmóniájukat megérezze, s átengedje magát ennek a gyönyörnek.
-
-Ez volt az első szolgálata. Mikor azután a glória túlságosan ragyogó
-volt, semhogy szeme elbírta volna; amidőn megtántorodott a gyönyör
-önkivületétől, annál nagyszerűbb volt a látomása, annál dícsőbbek a lét
-realitásai, amelyek belőle kisugárzanak, kifuvalnak, s amelyeket a
-prófétai gyarlóságok sem homályosíthattak el. S ezzel második, passzív
-szolgálatot tesz az emberiségnek, nem kisebb értékűt az előbbinél, s
-talán a lét nagy körforgása s a szellemi természet visszatérítései
-révén, nem kevésbé dícsőségeset és szépet önmaga számára.
-
-
-
-
-V.  MONTAIGNE; VAGY: A SZKEPTIKUS.
-
-Minden tény egyrészt az érzékekkel, másrészt az erkölcsi világgal van
-viszonyban. A gondolkodás azzal mulat, hogy, ha a két oldal egyike
-nyilvánvaló, megkeresse a másikat; ha adva van a felső, megtalálja az
-alsót. Nincs olyan vékony dolog a világon, amelynek ne volna két arca, s
-ha a megfigyelő látta a színét, megfordítja a dolgot, hogy meglássa a
-visszáját. Az élet is egy pénzdarab feldobása: fej-e vagy írás? Sohasem
-fáradunk bele ebbe a játékba, mert mindig megrázkódunk egy kicsit a
-csodálkozástól, ha a másik arc mutatkozik, s ha a két oldal ellentétét
-látjuk. Az ember, akinek fölösen szolgált a szerencse, gondolkozóba
-esik, mit is jelenthet ez a jószerencse. Kereskedik az utcán, de olykor
-megesik, hogy őt is veszik, adják, akár az árúját. Látja az emberi arc
-szépségét és fürkészi ennek a szépségnek az okát, amelynek még szebbnek
-kell lennie. Megalapozza, sokasítja vagyonát, megtartja a törvényeket,
-szeretettel gondozza gyermekeit, de azt kérdi magától: miért, mi végre?
-Ezt a fejet és írást a filozófia nyelvén végtelen- és véges-nek,
-relatív- és abszolut-nak, látszónak és való-nak hívják és egyéb szép
-névvel is illetik.
-
-Minden ember a természet egyik vagy másik oldala iránt való hajlammal
-születik. Az egyik csoport a különbségeket veszi észre, s a tények és
-felületek, városok és személyek s az események létrehozása iránt
-érdeklődik: ezek a tehetség és tett emberei. Viszont a másik csoport az
-azonosságot veszi észre: ezek a hit és filozófia emberei, a lángelmék.
-
-Mind a két lovassal elszalad a lova. Plotinus csak a filozófusokban
-hisz, Fenelon csak a szentekben, Pindaros és Byron csak a költőkben.
-Olvassuk csak azokat a fölényes szólamokat, mikkel Plato és a
-platonisták mindazokat letárgyalják, akik nem hódolnak be fényes
-abstractióiknak: ezek a többiek csak holmi egerek, patkányok. Az írók
-osztálya rendesen gőgös és szeret másokat kizárni. Pope és Swift
-levelezésében a többi ember mind szörnyeteg s bizony, a mi korunkban, a
-Goethe és Schiller levélváltása sem kedvez sokkal többet
-embertársaiknak. Könnyű látni, honnan ered ez az igényesség. A genie
-genie az első pillantásnál fogva, amelyet valamely dologra vet. Vajjon
-teremtő-e a szeme? Ha nem marad meg a dolgok szögleteinél, színeinél,
-hanem mélyükbe, céljukba tekint, mindjárt hajlandó lesz az illető
-tárgyat lebecsülni. Elméje, hatalmas perceiben, a művészet és természet
-alkotásait szétbontotta okaikra, úgyhogy magok az alkotások otrombáknak
-és hibásaknak tűnnek föl előtte. Olyan képe él benne a szépségnek,
-amelyet semmiféle szobrász nem tud kidomborítani. Festmény, szobor,
-templom, vasút, gőzgép: ez mind először egy művész lánglelkében volt
-meg, repedés, hiba, folt, redő nélkül, nem úgy, mint a végrehajtott mű.
-Ugyanígy vagyunk az egyházzal, állammal, iskolával, udvarral, társadalmi
-körökkel és minden intézménnyel. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy ezek az
-emberek, emlékezvén arra, mit láttak ők eszmeileg, s mit reméltek
-eszméiktől, a realitásokról megvetőleg nyilatkoznak s az eszmék fölényét
-vitatják. Olykor azt látjuk, hogy az istenáldott lélek minden művészetet
-hatalmába ejt, ezért azt mondják, minek kínozzuk magunkat fölösleges
-megvalósításokkal s mint az álmodó koldusok úgy beszélnek és
-cselekszenek, mintha azok az eszmei értékek már testet öltöttek volna.
-
-Másrészt a munka, kereskedés és fényűzés emberei, az állati világ –
-beleértve a filozófusban és költőben is bennlévő állatiságot, – s a
-gyakorlati világ, – beleértve a sok kínlódást, amelytől a filozófus és a
-költő éppoly kevéssé van megkímélve, mint egyéb emberfia – súlyosan
-lebillentik a mérleg másik serpenyőjét. Az utcai árús nem hisz
-metafizikai okokban, mit sem tart arról az erőről, amely szükségkép
-létrehozta a kereskedőket és a kereskedő Földet: csupán a gyapothoz,
-cukorhoz, gyapjúhoz, sóhoz tapad a gondolkozása. A gyűléseket,
-választások napján, nem bántja a kétség a szavazás értéke felől. Az
-eleven élet egyetlen irányba hömpölyög. S az e világról való embernek,
-az állati erőnek és szellemnek, a gyakorlati, az életbe merült tevékeny
-embernek: az eszmék emberei eszteleneknek látszanak. Ész csak ő bennük
-lakozik!
-
-Minden dologgal velejár a tulajdon filozófiája, azaz okossága. Senki sem
-szerezhet vagyont, hogy azzal együtt ne szerezzen egy kis számvetési
-tudományt is. Angliában, a világ leggazdagabb országában, a vagyont, a
-személyes ügyességhez mérve, mindennél többre tartják. Jó ebéd után az
-ember kevesebbet hisz, többet tagad: az igazságok elvesztették vonzó
-erejüket. Jó ebéd után a számolás az egyedüli tudomány: az eszmék a
-fiatalság zavaró, gyújtogató őrültségei, amiket visszautasít a
-társadalom megállapodottan gondolkozó derékrésze, s az embert csak
-athletikai és állati tulajdonságai szerint értékelik. Spence írja, hogy
-Pope együtt volt Sir Godfrey Kneller-rel, amidőn belépett hozzájuk ennek
-unokaöccse, egy guineai kereskedő. «Öcsém», – szólítá meg Kneller[25] –
-a világ két legnagyobb emberéhez van szerencséd!» – «Nem tudom» –
-viszonzá ez – «mily nagy emberek vagytok, csak nem sokat nézek ki
-belőletek. Tíz guineáért már sokszor vettem nálatoknál sokkal különb,
-csupa csont- és izom-embert». Így boszúlja meg magát az érzéki ember az
-eszmék professzorain. Szeget-szeggel! Azok olyan következtetésekre
-ugrottak, amelyek még nem értek meg s többet mondanak a valónál; ezek
-meg kifigurázzák a filozófust és fonttal mérik az embert. Hiszik: hogy a
-mustár csípi a nyelvet, hogy a bors éget, a gyufa gyújt, a revolvert
-kerülni kell, a nadrágtartó tartja a nadrágot, hogy egy láda thea
-izgalmat ébreszthet, s az, akivel jó bort itatsz, ékesszavúvá válik. Ha
-érzékeny és aggodalmas vagy – egyél több húspástétomot. Azt tartják,
-hogy Lutherben sok tej gyűlemlett meg, amikor ezt mondta: «Aki nem
-szereti a bort, nőt, éneket, világéletében bolond marad»,[26] s amikor a
-prædestináció és szabad akarat kérdéseibe belezavarodott diáknak azt
-tanácsolta, igya le jól magát. Cabanis szerint: az idegek teszik az
-embert. Szomszédom, egy vidám gazdaember, azt tartja az ivóban, hogy a
-pénz arra való, hogy gyorsan és biztosan a nyakára hágjunk; ő a maga
-részéről – úgymond – fölönti a garatra s így látja hasznát.
-
-Az efféle gondolkodásmódnak az a hibája, hogy közömbösségre s utóbb
-csömörre vezet. Az élet fölfal bennünket, s mindjárt mesealakokká
-válunk. Ne izgulj: száz év múlva minden mindegy! Az élet megjárja, de
-mindnyájunknak örülnünk kellene, ha kijutunk belőle. Minek gyötrődjünk.
-Életünk csak olyan ízű lesz holnap, aminő tegnap volt és végtére
-megelégeljük. «Óh, mondá egy unott úr Oxfordban – «semmi új vagy igaz
-sincs a nap alatt – de hát mindegy!»
-
-Egy kicsit több keserűséggel véli a cinikus: életünk olyan, mint a
-szamár, amely előtt egy kötés szénát visznek s azzal csalogatják a
-vásárra: nem lát az egyebet, csak a szénakötést. «Oly sok bajjal jövünk
-a világra» – mondja lord Bolingbroke – «s még sokkalta több
-nyomorúsággal távozunk belőle, hogy bizony alig érdemes egyáltalában
-létezni.» Ismertem egy ilyen furcsa filozófust, aki az emberi
-természetről szerzett tapasztalatát röviden így sommázta: «Az emberiség
-csupa átkozott gazfickó» – amiből szükségkép következik:
-
-«Az egész világ szemfényvesztésből él; úgy fogok én is élni!»
-
-Míg az elvont filozófus és a materiálista ekképpen bánnak el egymással,
-– s a gúny a legalacsonyabb materializmust fejezi ki: – egy harmadik
-párt: a szkeptikus-párt középutat foglal el. Mindkettőt helytelennek,
-mert túlzónak találja. Azon igyekszik, hogy úgy vesse meg a lábát, hogy
-helyrebillentse a mérleget. Nem lépi túl a határait. Látja az utca
-emberének egyoldaluságát; nem akar merő csúfolódó lenni; az értelmi
-tehetségekért száll síkra, a hideg fejért, s mindazért, ami a fejet
-hidegen tartja, nem szereti sem a hebehurgya iparkodást, sem a jutalmat
-nem találó önfeláldozást, sem az agynak munkába ölését. Vajjon igás
-barom vagy szekér vagyok-e? mert ti ez is, az is vagytok, ha túloztok.
-Vaskos önámítás tőletek, ha mindent szilárdnak, ólmosnak akartok a
-világon, s ha azt vélitek: gyémántkőkemény alapon álltok; mert bizony,
-ha tudásunk végső tényeit fölfedjük, csak olyanok vagytok, mint a
-folyóvíz buborékjai, azt sem tudjátok honnan? és hová? s csupa
-csalódásba vagytok ágyazva, burkolva.
-
-A szkeptikus éppoly kevéssé hagyja, hogy elámítsa egy könyv, vagy tudós
-talár. A tudósok önmaguk áldozatai; ösztövérek és sáppadtak; lábuk
-hideg, fejük meleg, éjjel nem tudnak aludni, nappal folyton félnek a
-háborgattatástól – csupa vértelenség, szenny, éhség és önzés. Ha
-közelről nézed mulatságaikat, azt látod: elvonó elmék és éjjel-nappal
-egyaránt álmodoznak, s a társadalom hódolatát várják valamely igazságra
-épített értékes rendszerükért, amelyet azonban arány nélkül ad elő,
-szabatosság híjával alkalmaz, s valójában nem tud testté alakítani,
-eleveníteni akaraterő nélkül szűkölködő rendszerezője.
-
-Ám világosan látom – úgymond a szkeptikus, – hogy nem tudok látni.
-Tudom, hogy az ember ereje nem a túlzásban van, hanem éppen a túlzás
-elkerülésében. Én legalább el akarom kerülni azt a gyöngeséget, hogy
-túlmenjek a bölcselkedésben a határaimon. Mihaszna törekszünk olyan
-erőre, amely nincs meg bennünk? Minek túlozzuk az erény hatalmát? Miért
-akarnánk idő előtt angyalok lenni. Ha túlfeszítjük a húrt, elpattan. Ha
-csak kívánjuk a halhatatlanságot, de az nem nyilvánvaló, miért ne
-mondanók meg ezt kereken? Ha a nyilvánvalóságok harcban állnak, miért ne
-állapítanók meg ezt? Ha a tisztafejű gondolkozó nem lát elég alapot az ő
-«igen»-ére és «nem»-ére, – miért ne függesztené föl az ítéletét. Torkig
-vagyok ezekkel a dogmatizálókkal, de éppúgy unom ezeket a
-szőrszálhasogatókat, akik a dogmákat tagadják. Nem állítok, nem tagadok.
-Azért vagyok itt, hogy megvizsgáljam az esetet, hogy szemügyre vegyem,
-azaz σκεπτειν. Megpróbálom egyensúlyra billenteni a mérleg rúdját.
-Mihaszna, ha pulpitusra állok s ledarálom a társadalomról, vallásról,
-természetről szóló elméletemet, ha tudom, hogy áthághatatlan akadályok
-állják útjokat? Miért vesztegessek annyi szót nyilvános gyülekezetben,
-ha minden szomszédom falnak szegezhet olyan érvekkel, miket nem tudok
-megcáfolni? Minek tüntetnők föl az életet egyszerű játéknak, ha tudjuk
-mily bonyolúlt és alakoskodó, csalfa Proteus? Miért vonnánk minden
-dolgot egy szűk kalap alá, holott tudjuk, hogy nem egy vagy két dolog
-van a világon, hanem tíz, húsz, ezer és megannyi más és más? Minek
-képzelnéd, hogy minden igazság a te kezedben van? Hisz annak annyi ezer
-oldala van.
-
-Ki tilthatná el a bölcs szkepticizmust, ha látja, hogy nincs gyakorlati
-kérdés, amelynek ne volna több megközelítő megoldása? Vajjon nem nyílt
-kérdés ma is a házasság, ha világ kezdete óta olyan intézménynek
-mondják, amelyből kivágyódik az aki benne van, s amelybe belevágyódik
-az, aki nincs benne? S nem maradt-e mindmáig észszerű a Sokrates válasza
-annak a kérdésére, hogy megházasodjék-e vagy sem: «Akár megházasodik,
-akár nem: így is, úgy is megfogja bánni!» Nem kérdéses-e az állam? E
-részt minden társadalomban megoszlanak a vélemények. Senki sem szeret
-igazán; sokan nagyon nem szeretik, lelkiismeretfurdalásokat éreznek
-követése miatt s egyedül azért kelnek védelmére, mert félnek, hogy még
-rosszabbat cselekszenek, ha szervezetét megbontják. Nincs-e ugyanígy az
-egyházakkal? Vagy vegyünk egy közelebbről érdeklő kérdést: törekedjék-e
-a fiatalember vezető szerepre a törvényhozás, politika, közgazdaság
-terén? Nem lehet állítani, mintha az itt elért siker egészen összeesnék
-a lelke bensőséges színe-javával. Avagy elvágván a horgonyköteleket,
-amelyek a társadalmi rendhez fűzték, nyílt tengerre szálljon, holott
-nincs más vezére, mint géniusza? Mellette is sok szól, ellene is. Vagy
-jusson eszünkbe a mai nyílt kérdés, vajjon «szabad verseny» legyen-e,
-vagy «szervezett, társas munka?» A fenkölt lelkek lelkesednek a munka
-iránt, melyből mindenki kiveszi a részét; ez az egyedüli becsületes és
-biztos mód. Egyedül a szegény ember kunyhójában születik az erő és
-erény; pedig, másrészt azt állítják, hogy a munka elnyomorítja a testet,
-lelket egyaránt s a munkások egyhangúlag jajonganak: «Nekünk nincsenek
-gondolataink!» – Kultúra? Mily nélkülözhetetlen kincs. Nem bocsáthatom
-meg a tökéletesedés vágyának hiányát. Pedig a kultúra azonnal letörli az
-önkénytelenség üde hamvát. A kultúra kitünő a vad embernek; ámde ha csak
-egyetlenegyszer olvasott könyvet, többé sohasem tud úgy gondolkozni,
-hogy ne gondoljon Plutarchos hőseire. Szóval: minthogy az értelem igazi
-ereje abban áll, hogy «ne engedjük azt, amit tudunk, megzavartatni
-azzal, amit nem tudunk», biztosítanunk kell ezt az előnyünket, s nem
-szabad kockáztatni elérhetetlen légvárakkal. Félre a délibábbal! Menjünk
-a világba, vegyüljünk a mindennapi dolgokba; tanuljunk, szerezzünk, s
-hágjunk fölfelé. «Az ember a mozgó növény egy fajtája, s mint a fa,
-tápláléka javarészét a levegőből kapja. Ha túlsokat van otthon,
-elsorvad». Éljünk erőteljes, férfias életet; tudjuk azt, amit tudunk,
-biztosan; amit birtokba veszünk, legyen szilárd, észszerű, s csakugyan a
-miénk. Többet ér _egy_ kézzelfogható világ, mint kettő a levegőben.
-Legyen dolgunk igazi férfiakkal, nőkkel, ne pedig imbolygó
-kísértetekkel.
-
-Ez a szkeptikus gondolkozás igazi alapja: a meggondoltság,
-önmegtartóztatás szelleme; de egyáltalában nem a hitetlenség szelleme,
-egyáltalában nem az egyetemes tagadásé, vagy egyetemes kételkedésé s
-legkevésbé a minden szilárdat és jót kigúnyoló kárhozatos legyalázás
-szelleme. Ez éppoly kevéssé lehet a szkeptikus eljárása, mint nem az a
-vallásé vagy filozófiáé. Ő a megfontoló, az okos, aki bevonja a
-vitorlát, megszámolja a tőkéjét, takarékoskodik eszközeivel, s azt a
-meggyőződést táplálja, hogy az embernek túlsok ellensége van, semhogy
-még a maga ellensége is legyen; hogy nem adhatunk magunk túlságosan sok
-előnyt ebben az egyenlőtlen harcban, amelyben az egyik csatasorban oly
-nagy és lebírhatatlan hatalom áll, a másikon pedig az a kicsiny, öntelt
-sebezhető lövőházi figura, akinek ember a neve aki egyik veszélyből a
-másikba bukdácsol. Ez a filozófia a jobb védekezhetés érdekében
-elfoglalt biztosabb állás, s olyan, amelyet meg is lehet tartani; amely
-széles alapon nyugszik, alkalmatos, mint mikor házat építünk s arra
-vigyázunk hogy ne legyen se túlmagas, se túlalacsony, ne járja
-túlságosan a szél, de kiemelkedjék a föld sarából.
-
-A bölcsészet, amelyre szükségünk van, legyen mozgékony, hullámzó. A
-spártai és sztoikus rendszerek a mi céljainknak túl vaskosak és ridegek,
-merevek. Másrészt a Szt. János és az ellen-nem-állás elmélete
-túlfinomnak és légiesnek látszik. Valami rugalmas acélból szőtt ruhára
-van szükségünk, amely erős, mint az első és hajlékony, mint a második.
-Hajóra van szükségünk a hullámokon, miken lakunk. A szögletes, dogmás
-ház forgáccsá, szilánkká törne a sok elem viharában Nem, szilárdnak, de
-az ember formájához alkalmazkodónak kell lennie hajlékunknak, mintahogy
-a kagyló a tengerre épült ház mintáját szolgáltatja. Az emberi léleknek
-kell rendszerünk típusát megadnia, ahogy az emberi test az a típus,
-amelyre a házépítést szabják. Az emberi természet alapsajátsága az
-alkalmazkodás. Arany-középszer vagyunk, röpködő állandóság,
-kiegyenlítődő vagy szakaszosan visszatérő hibák, tengerre épült ház. A
-bölcs szkeptikus közelebbről akarja látni a játékot és a főjátékosokat,
-azt, hogy mi a java a földgolyónak; a művészetet, s természetet, a
-helyeket és eseményeket, de különösen az embereket. Mindazt, ami kíváló
-az emberiségben – a bájos alakot, az acélos kart, a rábeszélő ajkakat, a
-leleményes agyvelőt, a játékban ügyeset s győzőt – mindezt szemügyre
-akarja venni s ítélete alá akarja vonni.
-
-A színjátékba bebocsáttatás föltételei: legyen szilárd és értelmes, a
-magunkéra támaszkodó életpályánk; annyink, hogy életszükségleteinket
-kielégíthessük; annak a bizonysága, hogy megvan bennünk a vérmérséklet,
-erő és kíválóság, amely honfitársai s kortársai közt hitelt bíró
-követőket ad nekünk. Mert az élet titkainak csak a hasonló és
-rokonszenvező leli meg a nyitját. Az emberek nem bízzák magukat
-tacskókra, pojácákra, pedánsokra, hanem csakis magukhoz hasonlókra.
-Bizonyos kölcsönös korlátozás, a két véglet közti helytfoglalás,
-pozitivítás révén erős és rátermett ember, aki sem nem csíp, mint a só,
-se nem túlédes, mint a cukor, hanem eléggé rokon a világgal, hogy
-igazságot szolgáltasson Londonnak vagy Párisnak, egyúttal erős és
-eredeti gondolkozó, akit nem képesztenek el a városok, hanem aki tud
-velök élni: íme, ilyen ember alkalmas a gondolkozás e területének
-elfoglalására.
-
-Ezek a tulajdonságok találkoznak Montaigne jellemében. Minthogy azonban
-én talán túlságos személyes vonzalmat érzek Montaigne iránt, azért az
-önzők e fejedelmének védőpajzsa alatt legyen szabad egy két szóval
-védekeznem, miért választottam éppen őt a szkepticizmus képviselőjének,
-s legyen szabad röviden kifejtenem, mint fakadt s mint növekedett
-szeretetem e csodálatos pajtás iránt.
-
-Apám könyvtárában megvolt Montaigne essayinek egyetlen kötete Cotton
-fordításában. Soká por lepte, míg egy szép nap, amidőn a kollégiumból
-kikerülvén, elolvastam, s megszereztem a többi kötetét is. Ma is
-emlékszem, mily gyönyörrel és ámulattal töltött el. Úgy éreztem, mintha
-én magam írtam volna valamely előbbi életemben, olyan bensőséggel
-fejezte ki tulajdon gondolatomat és tapasztalatomat. Párisban létem
-alatt azután, 1833-ban, a Père la Chaise temetőben történetesen
-odakerültem az 1830-ban, 68 éves korában elhúnyt Auguste Collignon sírja
-elé, aki sírfelirata szerint: «az igaz életnek szentelte magát és
-erényét Montaigne essay-n formálta». Néhány évvel utóbb megismerkedtem a
-kitűnő John Sterling költővel s leveleiből értesültem, hogy ő, Montaigne
-kedvéért elzarándokolt périgordi kastélyába, amely még ma is áll
-Castellune közelében és 250 év múltán lemásolta a mondásokat, miket maga
-Montaigne írt könyvtára falára. Majd örömmel hallottam, hogy William
-Shakespeare egyik újonnan fölfedezett kezeírását Montaigne-nek Floriótól
-készült másolatában találták meg. Ez az egyetlen könyv, amelyről
-biztosan tudjuk, hogy megvolt a költő könyvtárában. S különös, hogy
-Florio másodpéldányáról, amelyet a British Museum a
-Shakespeare-autogramm kímélése céljából vásárolt meg, kiderítették, hogy
-előlapján Ben Jonson[27] neve írása van. Leigh Hunt jelenti Lord
-Byron-ről, hogy Montaigne volt az egyetlen régi író, akit bevallott
-kielégüléssel olvasott. Egyéb oly összetalálkozások, miknek fölemlítését
-nem tartom szükségesnek, szintén hozzájárultak, hogy az öreg gascogne-i
-mindig új és halhatatlan legyen szememben.
-
-1571-ben, atyja halála után, Montaigne, aki akkor 38 éves volt,
-visszavonult a bordeaux-i törvényszék gyakorlatától és birtokán
-telepedett meg. Ámbár szerette a mulatságot és időnkint az udvarnál is
-megfordult, tudós hajlamai most egyre nőttek, s megszerette a falusi
-nemes szabályos korlátok közt lefolyó és független életét. Komolyan
-belemerült a gazdálkodásba, s földjeinek hozadékát nagyra emelte.
-Egyenes és tisztességes ember létére, aki egyaránt írtózott attól, hogy
-csaljon, mint hogy megcsalassék, környékén nagy becsületre tett szert. A
-liga polgárháborúi közepette, amelyek minden házat várrá alakítottak át,
-Montaigne tárva tartotta kapuit és házát védelem nélkül hagyta. Szabadon
-járt be hozzá minden pártbeli, mert bátorságát és tisztességét egyaránt
-becsülték. A szomszéd főurak és köznemesek hozzáadták ékszereiket és
-értékes írásaikat megőrzés végett. Gibbon szerint ezekben a vakbuzgó
-időkben csak két szabadabban gondolkozó ember akadt Franciaországban:
-IV. Henrik és Montaigne.
-
-Montaigne a legőszintébb és legbecsületesebb író. Gall szabadsága olykor
-bizony vaskos, de minden kifogást eleve lefegyverez saját nyílt
-bevallásaival. Az ő korában a könyveket csupán a férfi nem számára írták
-és többnyire latinul, úgyhogy ez a humoristát följogosította bizonyos
-szabadszájúságra, amelyet a mi, egyaránt mind a két nemhez forduló
-irodalmunk nem enged meg. Mindazonáltal lehet, hogy bibliai nyíltsága
-igen merész rakoncátlansággal párosulva lapjait elzárja sok
-érzékenylelkű olvasó előtt; de ezek megbotránkozása csak felszínes. Ő
-fitogtatja hibáit, nagyra van velök; senki sem gondolhat ő róla több
-rosszat, mint ő maga teszi. Ő majd minden bűnt magára ró s ha
-történetesen van benne valami erény az – úgymond – bizonyosan csak úgy
-belélopta magát. Nézete szerint nincs ember, aki meg nem érdemelné, hogy
-ötször-hatszor fölakasztották légyen, s ő magára nézve sem igényel
-kivételt. «Öt vagy hat épp oly nevetséges történetkét lehet én rólam is
-elbeszélni, akárcsak bármely más élő emberről.» De mindezen, valóban
-fölösleges őszintesége mellett is minden olvasójában a tántoríthatatlan
-becsületesség benyomását kelti.
-
-«Ha a legszigorúbban és bensőségesen gyóntatom meg magam, úgy találom,
-hogy legjobb erényemben is van egy csöppje a bűnnek, s attól tartok,
-hogy Plato legtisztább erényében is – én az ilyen erénynek éppoly
-őszinte híve vagyok, mint bárki más – ha egészen rátartotta volna a
-fülét, kihallotta volna a belevegyült emberi elemnek vásott hangját, de
-olyan bágyadtan és távol, hogy egyedül csak ő vehette volna észre.»
-
-Ingerültség és utálkozás jelentkezik benne mindennemű szenvelgés és
-nyegleség ellen. Oly soká élt udvari életet, hogy alaposan megcsömörlött
-a külszíntől s inkább megenged magának egy kis káromkodást és
-esküdözést. Szívesen beszél hajósokkal és cigányokkal, fölhasználja a
-tolvajnyelv és utcai rigmusok kifejezéseit. Oly soká volt szobákban,
-hogy belebetegedett: kivágyódik a szabad levegőre és ha golyóbisok esnek
-is az égből. Túlsok taláros férfiút látott: most inkább lát emberevő
-vadembert s a mesterkélt élet olyan idegessé tette, hogy úgy tartja:
-mentől barbárabb az ember, annál jobb. Szeret nyeregben ülni, s másra
-bízza, hogy másutt theológiát, nyelvtudományt vagy metafizikát olvasson.
-Bármit tála elénk, annak földes íze s eleven élete van; édes, csípő vagy
-szúró. Nem habozik olvasóit betegsége stációival mulattatni;
-olaszországi naplója tele van ezzel. Az egyensúly álláspontjára
-helyezkedett. Neve fölé mérleget rajzolt ezzel az aláírással: «Que
-sçai-je?» Ha a címlap melletti képét nézem, mintha hallanám: «Ám játszd
-az öreg abszolutot; ha úgy tetszik, gúnyolódhatsz és túlozhatsz, – én az
-igazság embere vagyok s Európa minden állama, egyháza, jövedelme és
-személyes hírneve kedvéért sem megyek túl a száraz ténynél, ahogy én
-látom; inkább dadogok, fecsegek arról, amit biztosan tudok: házamról s
-pajtáimról, apámról, feleségemről s árendásaimról; öreg kopasz fejemről;
-késemről s villámról; arról, hogy mit eszem s mit szeretek inni s száz
-más éppolyan nevetséges semmiségről, – azután pedig finom varjúpennával
-finom mesét írok. Szeretem a szürke napokat, az őszt és téliidőt. Szürke
-és őszies vagyok magam is s legjobbnak tartom a pongyolát és kitaposott
-cipőket, amik nem nyomják a lábamat, az öreg barátokat, akik nem
-feszélyeznek, s az egyszerű tárgyakat, amelyek nem erőltetik meg és nem
-szivattyúzzák ki az agyamvelejét. Földi életünk úgyis elég kockázatos és
-esendő. Egyetlen órában sem lehetünk biztosak életünk s vagyonunk felől,
-s vajjon nem ránt-e balsorsunk valami szánalmas vagy nevetséges
-helyzetbe. Minek fujjam föl magam s játsszam a filozófust, ahelyett,
-hogy minden erőmmel egyensúlyba hozzam ezt a táncoló léggömböt? Így
-legalább biztos korlátok közt élek, megőrzöm cselekvőképességemet, s
-becsülettel juthatok révbe. S ha az efajta életben van valami bohókás,
-az nem az én hibám, hanem a Végzeté és Természeté.»
-
-Essay-i ennélfogva mulatságos magánbeszéd mindenféle véletlen tárgyról,
-ami éppen eszébe ötlik, s mindent ceremónia nélkül, azonban férfiasan
-tárgyal. Lehet, voltak mélyebben szántó elmék; de azt bízvást el lehet
-mondani, hogy nem volt még ember, aki gondolatokban ennyire gazdag lett
-volna. Ő sohasem lapos, sohasem alakoskodó, s meg van benne az a nagy
-tehetség, hogy leköti figyelmünket mindaz iránt, ami őt leköti.
-
-A férfi őszintesége és velős ereje átmegy mondásaiba is. Nem ismerek
-könyvet, amelyen ily kevéssé érzik az irodalom. Ez a beszélgetés nyelve,
-könyvbe plántálva. Mesd meg ezeket a szavakat s vérezni fognak: mert
-eleven véredényekből állnak. Ugyanazt a gyönyört érezzük nála, mint
-mikor munkások beszélgetését hallgatjuk s valamely rendkívüli körülmény
-pillanatnyi fontosságot ad párbeszédjüknek. Kovácsok és fuvarosok nem
-sokat illegetik a nyelvüket: golyózáporként hull a szavuk. A Cambridge-i
-tudós ember szokta magát folyton javítgatni, minden félmondat után
-újrakezdegeti a mondókáját, a szókkal játszadozik, azokat túlontúl
-csiszolgatja, miközben elugrik a tárgytól. Montaigne világosan beszél,
-ismeri a világot, a könyveket, önmagát és az alapfokot használja;
-sohasem rikácsol, tiltakozik, könyörög; nincs benne semmi gyöngeség,
-görcsös rángatózás, túlzófok; nem akar kiugrani a bőréből; nem akar
-bohócot játszani, helyet, időt semmivé tenni. Ő erős és szilárd; élvezi
-a nap minden pillanatát; szereti a bajt is, mert az érezteti vele énjét
-és igazolja a dolgok létét, mintahogy megcsípjük magunkat, hogy
-meggyőződjünk arról, ébren vagyunk-e. Síkságon halad, ritkán hág
-magasra, vagy bocsátkozik mélységbe; szereti lába alatt a szilárd talajt
-és köveket. Írásaiban nem lobog lelkesedés, sem nagyravágyás: ő mindig
-elégedett, magáttisztelő, a középszer barátja. Egyetlen kivétel:
-Sokrates iránti szeretete. Ha ő róla beszél: arca kipirúl és stílusa
-szenvedélyessé válik.
-
-Montaigne torokbajban halt meg. 1592-ben, 60 éves korában; halála előtt
-szobájában misét mondatott. 33 éves korában nősült. «De» – mondja – «ha
-a magam akaratát követem, nem vettem volna el magát a Bölcseséget sem,
-még ha ő akart volna is hozzám jönni. De nagyon bajos a házasodást
-elkerülni, s a közszokás és élet megköveteli. Legtöbb cselekedetünket a
-példa vezérli, nem saját választásunk.» Halála óráján ugyancsak a
-közszokásnak áldozott. «Que sçais-je?» (Mit tudom én?)
-
-Montaigne könyvét az egész világ elismerte azzal, hogy minden nyelvre
-lefordították. Európában 75 kiadásban terjedt el s ugyancsak válogatott
-körökben: udvari emberek, katonák, fejedelmek, világfiak, elmés és
-fenkölt gondolkozók közt.
-
-Mondhatjuk-e, hogy Montaigne bölcsen beszélt, helyesen s tartós
-érvénnyel fejezte ki az életben való viselkedésről szóló emberi nézetet?
-
-Mi természettől fogva hívők vagyunk. Csak az igazság, vagyis az ok és
-okozat közötti összefüggés érdekel. Meg vagyunk győződve, hogy fonál fűz
-össze minden dolgot; az egész világ rá van fűzve, mint kaláris szeme s
-ember, esemény, élet csupán e fonal segítségével jut el hozzánk;
-jönnek-mennek egymásután, csupán azért, hogy ennek a vonalnak irányát és
-folytonosságát megismerjük. Az olyan könyv, vagy állítás, amely azt
-akarná kimutatni, hogy itt nincs irányvonal, hanem csak vakeset és
-khaosz van, véletlen szerencsétlenség, ok és következés nélküli
-szerencse, bolondból lett hős, hősből lett bolond: bizony leverne; mert
-akár látjuk, akár nem: hiszünk a kötelék létében. A tehetség
-hamisíthatja ezeket a kapcsokat, de a lángész megtalálja az igaziakat.
-Figyelünk a tudós szavára, mert előre sejtjük a tőle fölfedett
-természeti jelenségek következéseit. Szeretjük mindazt, ami állít,
-erősít, összeköt, fenntart, s nem szeretjük, ami szétszór és lerombol.
-Megjelenik valaki, aki mindenki szemében konzervatív és konstruktív: az
-ő jelenléte jól berendezett társadalmat, földmívelést, ipart és
-kereskedelmet, széleskörű intézményeket és kormányt föltételez. S ha
-ezek még nem voltak meg, életrekelnek az ő erőfeszítése által.
-Ennélfogva fölvidítja és megvigasztalja az embereket, akik mindezt hamar
-kiérzik belőle. A tiltakozók és lázadozók kígyót-békát kiáltanak a
-fennálló álladalomra, de nem tárják elénk a maguk ház- vagy államtervét.
-Ennélfogva bármily szerény és kevéssé virágzó is a város, az állam, az
-élet, amelyet ama tanácsadónk vizsgál, az emberek mégis ahhoz a
-konzervatívhoz ragaszkodnak és elfordulnak az újítótól valamíg csak
-fejszével és feszítővassal jő.
-
-Ámbár így természettől fogva konzervatívok és az okság hívei vagyunk s
-elvetjük a keserű, komor hitetlenséget, a Montaigne-képviselte
-szkeptikusoknak is igazuk van s élete bizonyos korában minden ember
-közéjük tartozik. Minden felsőbbrendű lélek átmegy az egyensúlyozás e
-területén, jobbanmondva, akarja tudni, mint használja föl a Természet
-fékeit és súlyait, mint természetes ellenszereket a vakon hívők és
-bakfejűek túlzásai és alakiságai ellen.
-
-A szkepticizmus annak a magatartása, aki vizsgálat tárgyává teszi
-azoknak a sajátságoknak viszonyát, amelyeket a társadalom imád, de
-amelyeket ő csak irányzatuknál és szellemüknél fogva tisztel. Ő a
-templom tornácában áll. A társadalom nem szereti, ha a fennálló rendet a
-kétségnek csak fuvalma is éri. Ám a szokások megvizsgálása, minden
-magasabbrendű lélek kikerülhetetlen fejlődésfoka s egyszersmind annak a
-bizonysága, hogy fölismeri az erőt, amely minden változás, hullámzás
-ellenére megmarad.
-
-A felsőbbrendű lélek éppoly idegenül áll szemben a társadalom bajaival,
-mint ezek javasolt ellenszereivel. A bölcs kételkedő rossz polgár; nem
-konzervatív: látja a vagyon önzését és az intézmények álmosságát. De
-semmiféle demokratikus párttal való együttműködésre sem alkalmas, mert a
-pártok mindenkitől teljes odaadást kívánnak és ő átlát a közkeletű
-demokrata-hazafiságon. Az ő politikája olyan, mint a Sir Walter Raleighé
-a Lélek Izenete-ben vagy a Krishnáé a Bhagavatban: «Nincs senki, aki
-méltó volna szeretetemre, gyűlöletemre», mialatt ítélete alá von
-törvényt, természetet, vallást, kereskedelmet, szokást. Bár reformista:
-azért nem jobb tagja az emberbaráti egyesületeknek. Kiderül, hogy ő nem
-előharcosa sem a dolgozó osztályoknak, sem a szegényeknek, sem a
-raboknak, sem a rabszolgáknak. Meg van győződve, hogy életünket ezen a
-földön nem lehet olyan egyszerűen magyarázni, mint az iskolás könyvek
-teszik. Nem akar ezekkel a jóakaratú dolgokkal szemben az ördög
-prókátorának pártjára állni, hogy kikürtöljön minden kétséget és gúnyt,
-amely elsötétíti előtte a napot; ámde így szól: mégis csak vannak
-kétségek.
-
-Élek az alkalommal s Montaigne-ünk nevenapját, a Szent Mihály-napot
-megülöm azzal, hogy előszámlálom és leírom ezeket a kételyeket és
-tagadásokat. Ki akarom őket rángatni oduikból a nap világosságára. Úgy
-kell velük tennünk, ahogy a rendőrség tesz megrögzött csirkefogókkal:
-nyilvánosan kiállítjuk őket. Mindjárt nem lesznek már olyan
-félelmetesek, mihelyt azonosítják és lajstromba foglalják őket. De azért
-igazságosan akarok velük bánni. Nem veszek elő afféle szónoki
-ellenvetéseket, amelyeket csak azért állítanak föl, hogy cáfolattal
-azonnal leronthassák. A legerősebbeket keresem ki, akár bírok velök,
-akár ők bírnak le engem.
-
-Nem foglalkozom a materialisták szkepticizmusával. Tudom, hogy a
-négylábúak filozófiája nem fog érvényesülni. Igazán nem fontos, hogy
-denevérek és ökrök mit gondolnak. Ellenben az első veszedelmes tünet,
-amelyre rámutatok, az értelem könnyelműsége, mintha az igazi
-komolyságnak ártalmára volna a sok tudás. Tudni annyit tesz, mint azt
-tudni, hogy nem tudhatunk. A jámbor imádkozik; a lángész gúnyolódik.
-Mily tiszteletreméltó a komolyság minden neme, de az értelem megöli. Még
-az én finomlelkű s csodálatos barátom, San Carlo, egyike a legáthatóbb
-elméjű embereknek, is úgy találja, hogy minden egyenes emelkedés, még ha
-szárnyaló jámborságról van is szó, erre az ijesztő belátásra vezet, s
-híveit árván küldi vissza. Az én bámulatos San Carlom úgy hitte, hogy a
-törvényhozók és szentek meg vannak mérgezve. Üresnek találták a bárkát;
-látták, de nem akarták megmondani, hanem közeledő követőiket ezzel
-próbálták elriasztani: «Kedves társaink ott van számotokra a
-cselekedet!» Ámbár ez a felfedezésem San Carlóban úgy hatott rám, mint a
-júliusi fagy vagy menyasszonyomtól kapott arculütés, ért még egy
-rosszabb, t. i.: a szentek csömöre. Látomásuk alatt még mielőtt
-térdükről fölkeltek, így szóltak: «Úgy látjuk, hogy a mi hódolatunk és
-boldogságunk részleges és csonka: a gyanusított és lesajnált
-intellektushoz, az értelemhez, a Mephistopheleshez, a tehetség
-gimnasztikájához kell fordulnunk!»
-
-Ez azonban elsősorban mumus; s bár sok elegiának szolgáltatott tárgyat a
-XIX. században, Byrontól, Goethetől s kevésbé híres költőktől kezdve s
-nem is említve sok jeles magános megfigyelőt, – megvallom, nem nagyon
-hat a képzeletemre; mert úgylátszik csak bábuházak és fazekasboltok
-szétzúzására vonatkozik. A különböző egyházak hullámzásai távolról sem
-érintik a hit egyetlen alapelvét sem. Úgy tartom, hogy az értelem és az
-erkölcsi érzés harmóniában van és hogy, ámbár a filozófia kipusztítja a
-mumusokat, egyszersmind a bűn gátjait is szolgáltatja s a lélek
-sarkítását eszközli. Úgy tartom, mentől bölcsebb valaki, annál
-bámulatosabbnak találja a Természet és Erkölcs gazdaságos berendezését
-és sokkal teljesebb bizalomra emelkedik.
-
-Ime, a szeszély hatalma, amely semmibe sem veszi, amit nem ő szőtt össze
-tényekből és hiedelmekből. Ime, a temperamentum hatalma, amely nyilván
-módosítja a hajlamokat és érzéseket. A hitek és hitetlenségek nyilván
-strukturális eredetűek és mihelyt ki-ki eléri azt az egyensúlyt és kezdő
-sebességet, amely megengedi, hogy az egész gépezet működni kezdjen, nem
-lesz szüksége szélső példákra, hanem rohamosan megváltoztatja majd
-minden életnézetét. Életünk márciusi idő, zord és derült ugyanabban az
-órában. Keményen, elszántan, a Végzet vasláncában hivén indulunk neki, s
-még ha életünk megmentéséről volna is szó, meg nem fordulnánk: de, íme,
-egy könyv, egy mellszobor, vagy akár egy név hangja cikázik át
-idegeinken, s mi egyszerre csak hiszünk a szabadakaratban: gyűrűm Bölcs
-Salamon pecsétje legyen; a Végzet csak félkegyelműeknek való: az elszánt
-lelkeknek minden lehetséges! Új élmény új fordulatot ad gondolatainknak;
-a józanész zsarnoksága ismét érvényesül s azt mondjuk: «Nos, a hadsereg
-végre is a hírnév, jó modor és költészet kapuja s lám, egészben véve az
-önzés vet legjobban, nyeseget legjobban, ő csinálja az emberből a
-legjobb kereskedőt, s a legjobb polgárt.» Hát az embernek nézetei a
-jóról és rosszról, a végzetről s az okságról csak megszakadt éjjeli
-nyugalom vagy emésztési zavar következménye? Hite Istenben és a
-Kötelességben nem mélyebb, mint a gyomor tanusága? S mi biztosítja
-nézetei állandóságát? Nem szeretem a francia gyorsaságot: minden héten
-új egyház és új állam. – Ez a második tagadás; ám érjen, ami ér.
-Amennyiben a lelkiállapotok forgását bizonyítja, úgy hiszem, tulajdon
-ellenszerét is maga találja meg, különösen hosszabb korszakokat véve. Mi
-az államok értelme? Vajjon a korok általános hangja tanuskodik-e
-valamely közös alapelv mellett, avagy nem lehet érzelmi közösséget
-fölfedezni távoleső idők és helyek közt? S ha az emberek önérdekének
-hatalmát mutatja, azt is elfogadom, mint az isteni törvény részét s
-kénytelen vagyok összeegyeztetni a vágyaimmal, amennyire csak tudom.
-
-Ezek a szavak: «Végzet», «Sors» az emberiség értelmét jelentik minden
-korban, – azt, hogy a világ törvényei nem mindig kedveznek nekünk, hanem
-sokszor sebeznek és széttörnek bennünket. A Végzet, mint természet és
-hajlam fölénk nő, mint a fű. Az Időt kaszával festjük, a Szerelmet és
-Szerencsét vaknak, a Végzetet süketnek. Túlkevés bennünk az ellenálló
-erő e minket megemésztő vadsággal szemben. Hogy tudnánk szembeszállni a
-kikerülhetetlen, diadalmas, gonosz hatalmakkal? Mit tehetek a faj
-behatása ellen tulajdon történetemben? Mit az átöröklés, a szervezetem
-hajlama, a skrofulás, lymphatikus szervezet, a nemi tehetetlenség ellen?
-A zord éghajlat ellen? A földieim barbársága ellen? Mindent
-lecáfolhatok, tagadhatok, csak ezt az örök Hasat nem; annak táplálék
-kell és sehogysem tehetem tiszteletreméltóvá.
-
-Az igenlő ösztön főakadálya azonban egy – amely a többit mind
-magábazárja: az illuzionisták tana. Kínos nézet van forgalomban, amely
-szerint az élet minden főbb alakulata áltat bennünket s a szabad
-cselekvőség csak üres szó. Megétettek s elkábítottak bennünket
-levegővel, eledellel, asszonnyal, gyermekekkel, tudománnyal,
-eseményekkel, s ezek éppúgy hagynak minket, ha eltávoznak, mint aminőkül
-jöttükkor találtak. Ezt panaszolják a mathematikáról; így tesz minden
-más tudomány, eset és cselekedet. Látok egy embert, aki már minden
-tudományon átrágta magát s ugyanolyan fajankó, mint volt s minden tudós,
-polgári, társadalmi hivatalából kiütközi a gyermek. Mindazonáltal
-kénytelenek vagyunk életünket nekik szentelni. Valóban kisértésbe jutunk
-nevelési rendszerünk alapszabályául és elméletéül elfogadni, hogy Isten:
-substancia és a módszere: illuzió. A keleti bölcsek hittek Yoganidra
-istenségben, Visnu nagy, kápráztató energiájában, aki legfőbb
-tudatlansággal az egész világot elámítja.
-
-Vagy így állítsam föl a tételt? Az élet nagy döbbenete, hogy még
-látszata sincs meg az életben az elmélet és gyakorlat kiegyezésének. Az
-Értelmet ezt a fennen magasztalt realitást, a Törvényt megragadjuk
-olykor-olykor, derűs és mély percekben, a gondok, bajlódások zajos
-zűrzavarában, – miknek nincs közvetlen közük hozzájuk; – megragadjuk,
-elveszítjük hónapokra, évekre, megint megtaláljuk, s bizonyos időközben
-megint elveszítjük. Ha jól összeszámláljuk, ötven év alatt van egy
-féltucat okos óránk. S mire jó ez a sok gond és bajlódás? Módszert sem
-látunk a világon, csak a nagynak és kicsinek párhuzamosságát, amelyek
-sohasem hatnak egymásra s a legkisebb jelét sem mutatják, hogy egymás
-felé hajolnának. Tapasztalat, vagyon, kormányzat, olvasmány, írás mit
-sem használnak; mintha egy ember a szobába lép, nem látszik meg rajta,
-vajjon yam-gyökérrel vagy bivalyhússal táplálkozott-e; csak arra
-törekedett, hogy annyi csontot és izmot szerezzen, amennyire csak
-szüksége volt, akár rizsből, akár habból. Olyan nagy az aránytalanság a
-törvény égboltja s a véghezvitel hangyája közt, hogy akár értékes ember
-valaki, akár ostoba, nem olyan nagy dolog, ahogy mondani szoktuk.
-Hozzátegyem-e még, mint ennek a varázslatnak szemfényvesztését, az
-elkülönülésnek megdöbbentő törvényét, mely az együttműködést
-lehetetlenné teszi? Az ifjú lélek mohón vágyódik társaság után. Ámde a
-kultúra és nagyság útja magános elzárkozásra vezet. Gyakorta csalódott.
-Nem várhatta, hogy eszméit rokonszenvesen fogadja a falusi nép, ámde ő
-választékos és értelmes emberek közé vitte, de egyáltalában nem talált
-barátságos arcokra, hanem csak félreértésre, visszatetszésre és
-gúnyolódásra. A nagy emberek csodamód korszerűtlenek és helyüket
-tévesztettek, a legnagyobb kíválóságuk lángra gyúlt individualizmus,
-amely még jobban elszigeteli őket.
-
-Ilyen és többféle betegsége van a gondolatnak, amiket rendes tanítóink
-meg se kísérlenek távoztatni. Minthogy a jó természet az erény felé
-hajlik, azt mondjuk-e: «Nincsenek kétségek!» – s kitartunk a helyes
-úton! Vajjon az életet vitézül avagy gyáván kell-e élnünk? S vajjon a
-kétségek megszüntetése nem lényeges kelléke-e minden férfiasságnak?
-Miért oly hihetetlen, hogy egy jól megtermett, komoly ember kevés
-élvezetet talál teában, értekezésekben, katekizmusokban, s vaskosabb
-tanítás, emberek, munka, kereskedelem, gazdaság, háború, éhség, bőség,
-szerelem, gyűlölet, kétkedés, ijedtség kell neki, hogy a dolgok
-megvilágosodjanak előtte? S vajjon nincs-e igaza, hogy azt követeli: ám
-győzzék meg őt a maga útján? S ha meggyőzték, meg is érte a bajlódást.
-
-A hit abban áll, hogy a lélek állításait elfogadjuk; a hitetlenség: hogy
-tagadjuk azokat. Némely elme képtelen a szkepticizmusra. Ha
-olykor-olykor kétkedést nyilvánítanak, ez inkább udvariasság vagy
-alkalmazkodás a társadalmak rendes társalgásához. Elkalandozhatnak a
-spekulatív bölcselkedés magasságaiba, mélységeibe, mert bizton haza
-tudnak onnan térni. Ha egyszer bebocsáttatást nyertek a Gondolat egeibe,
-nem bukhatnak többé vissza az éjszakába, hanem végtelenül hivogatja őket
-a túlsó part. Mindenütt mennyek, egek sokaságát látják s istenségek
-sokaságát maguk körül. De vannak mások, akiknek szemében az ég ércből
-való redőnek látszik, amely elzárja maga elől az alant levő földet. Ez a
-temperamentumnak vagy a természetbe mélyebben, vagy kevésbé mélyen való
-elmerülésnek kérdése. A legalsóbb néposztályoknak a hit valamely
-visszfénye, vagy valami élősdi hit kell; nem a valóságok látománya,
-hanem ösztönszerű bizakodásuk a valóságok látnokaiban és hívőiben. A
-nagy hívők viselkedése, gondolatai megdöbbentik őket s meggyőzik őket
-arról, hogy ezek láttak valamit, ami ő előlük el van rejtve. Ám az ő
-érzékies gondolkozásuk szeretné a hívőt utolsó álláspontjához szegezni,
-holott az múlhatlanul tovább halad, egyre halad s most a hitetlen, a
-hithez való buzgóságában, máglyára viszi a hívőt.
-
-A nagy hívőket mindig hitetleneknek tartják s megférhetetlen, fantaszta,
-atheista s számba nem jövő embereknek. A spiritualista érzi a
-kénytelenséget, hogy hitét a kétségeknek egész sorával fejezze ki.
-Kegyes lelkek eléjejárulnak terveikkel és kérik közreműködését. Hogy
-habozhat? Merő illem- és udvariassági szabály, hogy egyezzünk bele,
-amibe csak lehet és nyilatkozzunk biztatóan s ne dermesztően és komoran.
-De ő kénytelen így beszélni: «Óh, ezek a dolgok majd úgy következnek be,
-ahogyan be kell következniök. Mit tehettek ez ellen? Ezek a részleges
-bajok és bűnök csak hajtásai s gyümölcse annak a fának, amely szemünk
-láttára nő. Hiába panaszkodunk a levélre vagy gyümölcsszemre; vágd le s
-a fa megint éppoly rosszat fog teremni. Mélyebben kell az orvoslást
-kezdened.» A köznapi jótékonykodás olyan tárgy, amelyről ő nem tud
-tárgyalni. A nép kérdései nem az övéi; útjaik, módjaik nem az övéi, s
-bármit sugall neki jó természete, kénytelen azt mondani, hogy ő nem
-talál gyönyörűséget bennök.
-
-Még azokat a tanokat, amelyek drágák az ember reménységének, így pl.
-amelyek az isteni gondviselésről s a lélek halhatatlanságáról szólnak,
-még ezeket sem tudják embertársai úgy fölállítani, hogy ő igent
-mondhasson reájuk. Ám ő merőben azért tagad, mert többet hisz, s nem
-azért, mert kevesebbet. Tisztességből tagad. Inkább veszi magára a
-tehetetlen szkepticizmus vádját, semmint a hazugságét. Azt mondja: én
-hiszek a világegyetem erkölcsi tervében, amely a lelkek üdvösségére van;
-ámde dogmáitokat torzoknak látom, hogyan szerezhetnék nekik hitelt? Azt
-mondja erre valaki: ez fagyos és hitetlen beszéd? A bölcs és nemeslelkű
-nem mondja, sőt örülni fog messzelátó jóakaratának, amely ellenfelének
-engedheti át a hagyomány és közös hit egész területét, anélkül, hogy
-szemernyit veszítene erejéből. Ő minden átmenet végét nézi. Fox György
-látta, hogy «a sötétség és halál óceánja van előtte; mindazonáltal a
-fény és szeretet végtelen óceánja hullámzott e sötétség fölött».
-
-A végső megoldás, amelybe belevész a szkepticizmus, az erkölcsi érzés,
-amely sohasem veszíti el felsőbbségét. Próbáljanak ki bízvást minden
-útat és módot és mérlegeljék minden ellenvetés súlyát: az erkölcsi érzés
-valamennyit egészen könnyen lebillenti. Ez az a csöpp, mely egész
-tengert ellensúlyoz. Játszhatom a tarka-barka tényekkel, s szemügyre
-vehetem azzal a felületességgel, amelyet szkepticizmusnak nevezünk, de
-jól tudom, hogy mindjárt abban a rendben fog előttem megjelenni, amely
-lehetetlenné teszi a szkepticizmust. A gondolkozó embernek éreznie kell
-a gondolatot, mely a világegyetem szülője: hogy a Természet tömegei
-folynak és hullámzanak.
-
-Ez a hit elősegíti az élet és tárgyai egész születését. A világ telítve
-van az Istenséggel és a Törvénnyel. Megtűri épp úgy az igazat, mint a
-nem igazat, az ostobákat és bolondokat, az őrültség és csalás diadalát.
-Nyugodtan szemléli a szakadékot, amely az ember nagyravágyása és
-megvalósító ereje, a hatalom kereslete és kínálata közt tátong, s amely
-minden lélek tragédiája.
-
-Charles Fourier azt hirdette, hogy «az ember vonzóereje sorsához
-viszonylik», vagyis, hogy minden vágy megjövendöli tulajdon
-kielégülését. Ámde minden tapasztalat ennek épp az ellenkezőjét mutatja:
-az erő elégtelenségéről panaszkodik minden ifjú és tüzes lélek, s az
-isteni gondviselést bizonyos szűkmarkúsággal vádolja. Megmutatta az eget
-s a földet minden gyermekének s beleoltotta a vágyat az «egész», az
-«egyetemes» iránt; s ez a vágy dühödt és határtalan, olyan éhesség, mint
-a Téré, amely mohón vágyódik, hogy égi testek töltsék be; olyan éhesség,
-aminővel az ördögök ordítoznak prédájuk, a lelkek után. S kielégítéséül
-– minden ember számára napi adagul rendeltetett egy csöpp, az életerő
-egy harmatcsöppje; a Serleg olyan nagy, mint a Tér és tartalma: az élet
-vizének egyetlen csöppje! Minden ember olyan étvággyal ébred reggelente,
-hogy föl tudná falni az egész naprendszert, mint egy kalácsot; féktelen
-tettvágy és szenvedély tölti el; kezét szeretné rátenni a
-hajnalcsillagra, hogy kísérletet tegyen a nehézkedéséről vagy vegyi
-összetételéről. Ám az első mozdulatra, amellyel erejét ki akarná
-próbálni, – keze, lába, érzékei fölmondanák a szolgálatot. Ime, a
-státusaitól elhagyott császár, aki magánosan dudorászik, vagy csupa
-ilyen szerencsétlen flótás-császárok tömegében: s a szirének még egyre
-ezt zengik: «az ember vonzóereje sorsához viszonylik». Ez a hasadék ott
-tátong minden házban, minden szűzi szívben, ifjúéban, leányéban, a szent
-repeső lelkében: a szakadék az eszményi hatalom legnagyobb igérete és a
-nyomorú tapasztalás, realitás között.
-
-De segítségünkre jön az igazság terjedékeny, ruganyos, korlátok közé nem
-szorítható természete. Az ember egyre szélesebb általánosságok révén
-segít magán. Az élet tanításának gyakorlati alkalmazása az
-általánosítás; hinni abban, amit az évek és századok az órákkal szemben
-mondanak; ellenállni a részletek és különlegességek bitorló hatalmának;
-beléhatolni egyetemes értelmükbe. A dolgok látszólag _ezt_ mondják,
-pedig éppen az ellenkezőjét, _azt_ mondják. A jelenség lehet
-erkölcstelen, s az eredmény mégis erkölcsös. A dolgok látszólag lefelé
-irányulnak, hogy igazolják a kishitűséget, előmozdítsák az aljasokat és
-leverjék az igazak lelkét, s íme úgy a gazok, mint a vértanúk révén az
-igaz ügy mozdíttatott elő. Bár minden politikai küzdelemben a hitványak
-győznek, bár a társadalom, a látszat szerint arra van kárhoztatva, hogy
-a bűnösök egyik csapata kezéből a bűnösök egy másik csapata kezébe
-kerüljön, mihelyest a kormány változik, s a civilizáció haladása
-főbenjáró bűnök láncolata: mégis mindez valahogyan a végső céloknak is
-eleget tesz. Látunk erőszakos eseményeket, amelyek a külszín szerint
-egész korszakok polgárosultságát hátráltatják vagy visszavetik. Ám a
-világszellem kitűnő úszó, s dacol a viharokkal, hullámokkal. Fügét mutat
-a törvényeknek, s a történelem egész folyamán azt látjuk, hogy az Ég
-mintha szeretne alacsony és szegényes eszközökkel élni. S éveken és
-évszázakon át, gonosz tényezőkön, semmiségeken és atomokon át
-ellenállhatatlanúl áramlik egy hatalmas és jótékony alapirányzat.
-
-Hadd tanúlja meg az ember az állandót a változóban és hullámzóban;
-tanúlja meg, hogy viselje el ama dolgok letüntét, miket tisztelni
-megszokott volt, úgy, hogy ne veszítse el a tiszteletét; tanulja meg,
-hogy nem azért van ezen a földön, hogy ő formáljon, hanem, hogy ő
-formáltassék, s bár feneketlen mélység alatt újabb feneketlen mélység
-tátong és vélemény félreszorít véleményt, végezetre valamennyi benne
-foglaltatik az Örök Végső Okban:
-
-«Bár süllyed a hajóm, csak más tengerre sülyed.»
-
-
-
-
-VI.  SHAKESPEARE; VAGY: A KÖLTŐ.
-
-A nagy embereket inkább szellemük kiterjedése tünteti ki, semmint
-eredetiségük. Ha fürkésszük az eredetiséget, amely abban áll, hogy
-valaki a pók módjára beleiből szövi ki a hálóját; vagy hogy maga talál
-agyagot s csinál téglát belőle a házépítésre: ebben az értelemben egyik
-nagy ember sem eredeti. S az értékes eredetiség nem is más emberektől
-való különbözésben áll. A hőst a lovagok és események sűrű tömege nyomja
-s meglátván, mire szorul az emberiség s osztozva vágyában, éles szemét
-és karja erejét adja oda, hogy a kívánt pontra segítse. A legnagyobb
-lángelme a legnagyobb adósa másoknak. A költő nem gyöngefejű ember, aki
-átabotába beszél s minthogy össze-vissza beszél mindent, végül mégis
-csak mond valami jót is, hanem korával és hazájával szorosan egyesült
-szív. Alkotásában nincs semmi bogaras és fantasztikus, hanem szelíd és
-szomorú komolyság, súlyos meggyőződéssel terhes s abba az irányba
-kicsúcsosodott, amely ismeretes kora bármely embere vagy osztálya előtt.
-
-Életünk géniusza féltékeny az egyéniségekre s nem akar semmiféle egyéni
-nagyot, hacsak nem az általános, a köz útján. Így a lángelmének nincs
-szabad választása. A nagy ember nem ébred egy szép reggel ezzel: «Csak
-úgy buzog bennem az élet; tengerre szállok hát s fölfedezem a délsarki
-szárazföldet; ma megtalálom a kör négyszögesítését; fölkavarom a
-botanikát és új táplálékot fedezek föl az emberiségnek; új építőművészet
-motoszkál a fejemben; új mozgató erőt látok» stb. – nem, hanem eszmék és
-események folyamában találja s belülről hajtatva érzi magát kortársai
-eszméitől és szükségleteitől. Oda áll az útra, ahová minden ember szeme
-néz s minden ujj mutatja az irányt, amelyben mennie kell. Az Egyház
-szertartások és pompa közepette nevelte föl őt s ő muzsikájának
-sugallatát követve fölépíti a székesegyházat, amelyre az Egyháznak
-himnuszai és körmenetei számára szüksége van. Amaz a háború dühöngése
-közt él: az neveli föl trombitaszóval, barakkokban s íme: ő reformálja a
-hadviselés szabályait. Ismét egy másik két vidéket lát, amelyek afelől
-tapogatóznak, hogy a szenet, a lisztet, a halat a termelés helyéről mint
-vigyék a fogyasztás helyére s íme, rájön a vasút eszméjére. Minden
-mester összegyűjtve találja az anyagát s hatalmát az a rokonszenv és
-szeretet adja, amellyel népe és a megmunkálandó anyag iránt viseltetik.
-Mily gazdaságosság ez az erő fölhasználásában s mily kárpótlás az élet
-rövidségéért. Mindent kezébe kap; a világ vitte őt ennyire előre az
-útján. Az emberi faj járt el előtte, lehordta a halmokat, betöltötte a
-szakadékokat s áthidalta a folyóvizeket. Emberek, nemzetek, költők,
-mívesek, nők: mind érette dolgoztak s ő belelép munkáik folyamába.
-Ellenben ha olyan teret választ, amely a fejlődés irányvonalán kívül
-esik, kívül esik a nemzeti érzés és történelem körén, mindent önmagának
-kell megtennie: s erőit kimeríti az első előkészületekben. Az ember
-hajlandó volna azt állítani: a nagy lángész hatalma egyáltalában nem az
-eredetiségben áll, hanem a befogadóképességben, abban, hogy hagyja, hogy
-a világ mindent megtegyen érette s az idő szelleme gát nélkül hassa át a
-lelkét.
-
-Shakespeare fiatalsága olyan korszakba esett, amidőn az angol nép mohón
-kívánta a színjáték mulatságát. Az udvar hamar zokonvette a politikai
-célzásokat s megpróbálta elnyomni. A puritánok növekvő és erélyes pártja
-és az anglikán egyház vakbuzgó hívei is el akarták nyomni. Ám a nép
-kívánta. Korcsmai udvarok, tetőtlen házak, rögtönzött bekerített helyek
-a falusi vásárokon kész játszóhelyekül szolgáltak a vándorszínészeknek.
-A nép megízlelte ezt az új élvezetet s valamint mi manapság hiába
-próbálnók elnyomni az ujságokat – s még a legerősebb párt is hiába
-próbálná – éppoly kevéssé tudta akkor király, főpap, puritán, egyenkint
-és egyesülve elnyomni azt a szervet, amely egyben volt ballada,
-elbeszélés, hírlap, választógyűlés, olvasmány, Paprika Jancsi és
-könyvtár. Sőt valószínű, hogy király, főpap, puritán mind megtalálták
-benne a magukét. Minden ok arra vezetett, hogy nemzeti érdekű ügy lett
-belőle, amely ugyan nem volt oly tekintélyes, mintha valamely nagy
-tudósnak eszébe jutott volna, hogy az angol történelemben helyet
-szenteljen neki, de amely mindazonáltal nem vesztett jelentőségéből
-azzal, hogy olcsó és igénytelen volt, akárcsak egy pék boltja.
-Életerejének legjobb bizonysága az a sereg író, aki ezen a téren
-gombamódra ütötte föl a fejét: Kyd, Marlowe, Greene, Ben Jonson,
-Chapman, Dekker, Webster, Heywood, Middleton, Peele, Ford, Massinger,
-Beaumont és Fletcher.
-
-A színpadnak dolgozó költőre főfontosságú, hogy a színpad révén
-megnyerje a közönséget. Nem vesztegeti idejét henye kísérletezéssel. A
-közönség szeme, füle, várakozása elő van készítve. Shakespeare esetében
-még többről is van szó. Amidőn ő Stratfordból Londonba jött, egész sereg
-régi és új szerzőktől való színdarab volt meg kéziratban s került sorra
-színre. Itt van Trója története, amelyet a hallgatóság szívesen hallgat
-meg valamely részében akár minden héten; Julius Cæsar halálát és
-Plutarchos más történetét sohasem unja meg, egy polcra való angol
-história a Brut- és Arthur-krónikáktól kezdve a Henrik királyokig,
-amelyre mohón fülel, egy sor szomorújáték, vidám olasz mesék, spanyol
-kalandok, miket minden londoni inas ismer. Ezt az egész tömeget több,
-kevesebb ügyességgel dolgozták föl a színdarabok s a súgó tartja kezében
-a szennyes, elrongyolt kéziratokat. Ma már meg nem lehet mondani, ki
-volt az eredeti szerzőjük. Oly hosszú ideig voltak már a színház
-birtokában s oly sok felbukkanó lángész bővítette és módosította azokat,
-amidőn hol beletett egy beszédet, egy egész jelenetet, egy dalt, hogy
-senki sem emelhetett írói tulajdonjogot ezzel a sokszerzőjű művel
-szemben. Szerencsére ezt senki nem is akarta. Ilyen irányban nem voltak
-még vágyaik. Akkoriban kevés volt az olvasó, ellenben sok volt a néző és
-hallgató. Ennélfogva jó helyen feküdtek ott azok a darabok, ahol éppen
-voltak. – Shakespeare, csakúgy mint társai a sok régi darabot olyan
-tőkeként becsülte, amivel szabadon lehet kísérletezni. Ha már akkor is
-körülvette volna a drámát a «prestige» kerítése, amely a mai tragédiát
-körülveszi, semmit sem vittek volna véghez. Az eleven Anglia durva meleg
-vére keringett a színdarabokban is, mint az utcai balladákban s megadta
-a szükséges testet a légzés és fenséges képzelet számára. A költőnek
-szüksége van a népies hagyomány anyagára s amely egyben kellőkép
-korlátozza is művészetét. A néphez fűzi, alapot ad épületének s amidőn
-annyi kész dolgot ad a kezébe, szabadságot, időt ad neki, hogy teljes
-erejével működtethesse képzelete merész játékát. Röviden kifejezve: a
-poéta a hagyomány legendájának annyit köszönhet, amennyit a szobrászat
-köszönhet a templomnak. Az egyptomi és görög képfaragás az építészet
-alárendeltségéből fejlődött nagyra. A templom falának szolgált díszéül:
-eleinte csak nyers relief a lába zatba vésve, azután a dombormű
-merészebb lett s egy-egy fej vagy kar emelkedett ki a falból, azonban a
-csoportok még egyszer beilleszkedtek az épületbe, amely egyúttal az
-alakokat tartó keretül is szolgált; s ha végül el is érték a stílus és
-kidolgozás legnagyobb szabadságát, az építészet uralkodó géniusza mégis
-bizonyos nyugalmat és tartózkodást követelt meg a szobortól. Mihelyt
-azonban a szobor kezdett egészen különválni a templomtól és palotától, a
-szobrászművészet hanyatlásnak indult: szeszély, különködés és fitogtatás
-szorította ki a régi mérsékletet. Ugyanolyan ellensúlyozót, aminőt a
-szobrász az építészetben talált, talált a költő veszedelmesen izgékony
-tehetsége a fölhalmozott, régi drámai anyagban, amelyhez a nép már hozzá
-volt szokva s amelynek megvolt olyan kitünősége, hogy egyes lángelme –
-lett légyen az bármily rendkívüli – sehogysem alkothatta volna meg.
-
-Shakespeare nyilván igen sokkal tartozik ide is, oda is s kész volt
-mindent fölhasználni, ami kezeügyébe akadt. Eredetiségének mértékeül
-szolgálhat Malone fáradságos kutatása «VI. Henrik» I., II. és III.
-részére vonatkozólag. Eszerint 6043 sorból 1771-et valamely Shakespeare
-előtti író írt, 2373-at Shakespeare írt, de elődei előmunkálatai alapján
-s csak 1899 sor egészen az ő műve. S a Malone kutatása alig hagy meg
-egyetlen drámát is föltétlen eredeti Shakespeare-műnek. S «VIII.
-Henrik»-ben magam is előtörni látom az eredeti törzset, amelyre a
-Shakespeare finomabb invenciója rétegeződött. Az első darabot valamely
-kiválóbb gondolkozó elme írta, de ennek a szerzőnek rossz füle volt a
-ritmus iránt. Megismerem a kezevonását és kadenciáját. Ime: Wolsey
-monológja s a következő jelenete Cromwell-lel; itt a Shakespeare métruma
-helyét – amelynek az a titka, hogy a gondolat teremti meg magának a
-ritmust, úgy hogy, ha értelmesen olvassuk a szöveget, akkor legjobban
-eltaláljuk ritmusát is – olyan sorok foglalják el, amelyek adott
-ritmusra vannak megírva, úgy hogy a versek szószéki szónoklatra
-emlékeztetnek. Ám a darab minden hosszadalmassága ellenére is tartalmaz
-olyan vonásokat, amelyek kétségtelenül Shakespeare kezétől erednek és
-némely helye, mint pl. a koronázás elbeszélése olyan, mintha valóságos
-autogramm volna. Ami különös, az Erzsébet királynőhöz szóló hódolat
-rossz ritmusban van tartva.
-
-Shakespeare jól tudta, hogy a hagyomány jobb mesét szolgáltat, mint a
-kitalálás. Ha ezzel veszt is írói hírneve, viszont így nagyban
-szaporította művészete forrásait s az ő napjaiban még nem keresték úgy
-az eredetiséget, mint manapság. A milliókhoz szóló irodalomnak még nem
-volt se híre, se hamva. Az általános olvasás, az olcsó sajtó ismeretlen
-fogalmak voltak. A kezdetleges irodalmi közönség korszakában föllépő
-nagy költő a saját fénykörébe szív föl minden, bárhonnan sugárzó
-fényességet. Magasztos hivatása, hogy az értelem minden drágakövét az
-érzés minden virágát a nép közé vigye s eközben emlékezetét éppoly
-értékesnek tekinti, mint kitaláló tehetségét. Ennélfogva vajmi keveset
-törődik azzal, honnan származnak a gondolatai, vajjon valamely fordított
-műből, hagyományból, távoli országokban való utazások leírásaiból avagy
-ihletéből; mert bármily forrásból fakadtak, egyformán kedvesek a
-kritikátlan hallgatóságnak.
-
-Sőt egészen közel, otthon is vesz föl kölcsönt Más ember is mond éppoly
-bölcs dolgokat, mint ő; csakhogy az közben egy csomó bolond dolgot is
-mond s nem is tudja, mikor is mondott bölcset. Ellenben a költő ismeri a
-valódi drágakő tüzét és bárhol találja, magas helyére emeli. Ez – talán
-– a Homeros szerencsés helyzete; ez a Chaucer-é és Szádi-é. Ők érezték,
-hogy minden elmésség az ő elmésségük s ők éppúgy könyvtárosok és
-historiográfusok, mint költők. Minden igényes poéta örököse s egyúttal
-szétárasztója volt a világ száz elbeszélésének.
-
-Chaucer befolyása szembetünő egész régebbi irodalmunkban s újabban is
-nemcsak Pope és Dryden, hanem egész sereg angol író be nem vallott
-tartozását könnyen lehet megállapítani a Chaucer javára.
-
-Az ember ámul azon a gazdagságon, amely annyi kosztost tud táplálni. Már
-pedig maga Chaucer is egy nagy, nagy kölcsönző! Úgy látszik folytonosan
-fölvett kölcsönöket Lydgate és Caxton útján, Guido di Colonnától, akinek
-latin költeménye a trójai háborúról viszont Dares Phrygius, Ovidius,
-Statius kompilációja. Azután Chaucer jótevői még: Petrarca, Boccaccio s
-a provencei költők: a «Romaunt of the Rose» («A rózsaregény») csak jó
-ítélettel végzett fordítása Guillaume de Lorris és Jean de Meung
-művének; «Troilus and Creseide»-jét az urbinói Lollius után, a «The Cock
-und the Fox» («A kakas és a róka») Marie de France egy «lais»-a után; a
-«The House of Fame» (A hír háza) franciából vagy olaszból készült s a
-szegény Gowert úgy kihasználja, mintha csupán téglavető vagy kőfejtő
-hely volna, ahonnan építőanyagát veszi. Elcsenéseit azzal védi, hogy az,
-amit elvett, ott, ahol találta, mit sem ért, ellenben ahová ő tette és
-hátrahagyta, a legértékesebb lett. Mintegy gyakorlati szabály lett az
-irodalomban, hogy ha valaki csak egyszer is bebizonyította, hogy tud
-eredetit írni, akkor már jogosult tetszése szerint mások írásaiból
-csenegetni; a tulajdon azé, aki fenn tudja tartani és azé, aki a kellő
-elhelyezést tudja biztosítani számára. A kikölcsönzött gondolatokon
-rajta van ugyan némi félszegség bélyege, mihelyt azonban megtanultuk,
-mit csináljunk velük, máris a sajátunkká válnak.
-
-És ugyanígy minden egyéb eredetiség is csak viszonylagos. Minden
-gondolkozó retrospektív (a mult örökségéből vagy a mások tapasztalatából
-táplálkozik). Westminster vagy Washington tanult törvényhozója a
-néptömegek ezrei nevében beszél és szavaz. Fedd föl mily útakon és
-módokon, mily láthatatlan csatornákon tudja meg ez a szenátor a népnek
-kívánságait, mennyi gyakorlati és tapasztalt ember táplálja őt szóban,
-írásban, tényekkel, adatokkal, értékítéletekkel s ez mindjárt jócskán
-elvesz az ő erős egyéniségének és magatartásának hatásából. Ahogyan Sir
-Robert Peel és Webster ezrekért szavaztak, Locke és Rousseau éppúgy
-gondolkoztak ezrekért s így környékezték Homerost, Menut, Szádit,
-Miltont források és kutak, mikből ők merítgettek: rég elfeledett
-barátok, szerelmesek, könyvek, hagyományok, közmondások, amelyek, ha
-mind látnók őket – kisebbé tennék a költészetük csodáját. Tekintélyes
-magabízással szólott-e a költő? Avagy érezte, hogy legyőzte valamely
-versenytársa? Ez a szózat csupán az író enlelkiismeretéhez szól. Az ő
-keblében van a Delphi, amelyből eszméire, dolgaira nézve igazolást,
-igen-t, nem-et kell kérnie s amelynek feleletére kell magát bíznia. De
-mindaz az adósság, amellyel az ilyen kölcsönvevő mások elméjének
-tartozik, sohasem fogja megzavarni azt az érzését, hogy ő eredeti ember,
-mert a könyvek és mások eszének segítsége csak egyetlen
-pipafüst-szippantás ahhoz a legtitkosabb valósághoz képest, amellyel
-érintkezik s amelyből merít.
-
-Könnyű látni, hogy a géniusz java, írásai és tettei nem egy ember műve,
-hanem tágkörű szociális munka terméke, amikor ugyanattól ösztökélve
-ezrek dolgoztak együtt. Angol bibliánk az angol nyelv erejének és
-muzsikájának csodás példája. Csakhogy nem egy ember vagy egy kor
-teremtette meg, hanem századok és sok egyház tökéletesítette. Nem volt
-idő, amikor nem létezett volna valamelyes fordítása. A lithurgia,
-amelynek erélyes pathoszát csodáljuk, a különböző korok és nemzetek
-kegyességének anthologiája, a katholikus egyház imáinak és formuláinak
-fordítása, miket hosszú idő alatt gyűjtöttek egybe az egész világ
-szentíróinak imáiból és elmélkedéseiből. Grotius a «Miatyánk»-ról
-megjegyzi, hogy egyes mondatai, amelyből összetevődik, már használatba
-voltak Krisztus idejében a rabbinisztikus formulákban s ő onnan
-szemelgette föl az aranymagvakat. A Common Law izmos nyelve,
-törvényszékeink hatásos tételei, törvénybeli megkülönböztetéseink
-szabatos és velős igazsága megannyi adaléka a sok-sok éleslátású,
-erősfejű embernek, akik e törvények uralma alatt lévő vidékeken éltek.
-Plutarchos fordítása azért lett olyan kitünő, mert fordítás fordításra
-következett. Nem volt idő, amikor nem volt volna valamelyes fordítása.
-Valami hasonló mehetett végbe réges-régen ezeknek a könyveknek
-eredetijével. A világ szabadjára bánt el a világkönyvekkel. A Védák,
-Aesopos, Pilpay,[28] az Ezeregy Éjszaka, a Cid, az Ilias, a Robin Hood,
-a Scottish Minstrelsy nem egyes emberek művei. Az efféle művek
-összealkotásában részt vesz gondolataival az idő, a piac, a kőműves, az
-ács, az árús, a gazda, a bohóc. Minden könyv szolgáltat korának egy-egy
-jó szót; minden városi szabályzat, minden ipar és kereskedelem, minden
-napi bolondság ugyanezt teszi s a faji, általános géniusz, amely nem
-átallja bevallani, hogy eredetiségét a mindenkivel közös eredetiségnek
-köszönheti, a következő kor szemében mint a saját kora megtestesítője s
-kifejezője jelentkezik.
-
-Az irodalombúvároknak s a Shakespeare Society-nek köszönhetjük az angol
-dráma fejlődésfokainak történetét a templomi misztériumoktól s a világi
-daraboknak kiválásától, a «Ferrex és Porrex» és «Gurton nagyanyó
-tűjé»-től azokig a darabokig, mik a színpadot rendre meghódították és
-miket Shakespeare megmásított, átformált és végül a magáévá tett. Ezek a
-búvárok a sikeren fölbuzdulva s az egyre érdekesebbé váló problémától
-sarkalva, nem hagytak egyetlen könyvespolcot átkutatlanul, egyetlen
-ládát a padláson fölbontatlanul, egyetlen elsárgult számadás- vagy
-aktacsomót a por és férgek prédájául, olyan heves volt a vágyuk, hogy
-fölfedezzék, vajjon csakugyan vadorzó volt-e a siheder-Shakespeare vagy
-sem, vajjon csakugyan tartotta-e a lovakat a színház kapuja előtt,
-járt-e iskolát s miért hagyta végrendeletében csak «második legjobb
-ágyát» Ann Hathaway-nek, a feleségének.
-
-Van valami megható abban az őrületben, mellyel a kor olyan rosszul
-választotta meg azt a tárgyat, amelyre minden gyertya veti a fényét.
-amely felé fordul minden szem; az a gond, amellyel leltároz minden
-semmiséget, ami Erzsébet királynéra, Jakab királyra, az Essexek,
-Leicesterek, Burleigh-k és Buckingham-ek dolgaira vonatkozik, s egyetlen
-értékes följegyzés nélkül hagyja egy másik dinasztia megalapítóját,
-akinek egyedül köszönhető, hogy a Tudor-dinasztiát egyáltalában
-emlegetni fogják, azt az embert, aki az egész angolszász fajt kifejezi
-az őt tápláló ihlet tüze által s akinek eszméi táplálják most és
-századokon át a világ első nemzetét, aki határozott irányba kényszeríti
-a lelkeket. A népszerű színészben senki sem gyanította az emberiség
-költőjét s a titok titok maradt a költők, tudósok, udvari emberek s a
-léha tömeg előtt egyaránt. Bacon, aki leltárba foglalta kora egész
-értelmiségét, soha még csak nevét sem említi. Ben Jonsonnak – bár azt a
-pár szót, mellyel Shakespearet magasztalta, iparkodtunk minden ízében
-megvizsgálni – sejtelme sem volt annak a hírnek ruganyos
-tovaterjedéséről, melynek első rezgését ő indította meg. Kétségtelen,
-hogy nagylelkűnek tartotta magát azért a dicséretért, amelyet
-Shakespeare számára engedélyezett s egészen bizonyos, hogy kettőjük
-közül önmagát tartotta nagyobb költőnek.
-
-Pedig, ha igazat mond a közmondás, hogy az ész fölismerésére ész kell, a
-Shakespeare korának alkalmasnak kellett volna lennie az ő felismerésére.
-Sir Henry volton négy évvel Shakespeare után született és 23 évvel utóbb
-halt meg s ismerősei s a vele levelezők között találom a következő
-neveket: Theodore Beza, Isaac Casaubon, Sir Philip Sidney, Earl of
-Essex, Lord Bacon, Sir Walter Raleigh, John Milton, Sir Henry Vane Isaac
-Walton, dr. Donne, Abraham Cowley, Bellarmin, Charles Cotton, John Pym,
-John Hales, Kepler, Vieta, Albericus Gentilis, Paolo Sarpi, Arminius;
-mindazokkal együtt, akikről van bizonyságunk, hogy érintkeztek vele,
-anélkül, hogy sok mást előszámlálnánk, akikkel kétségkívül találkozott s
-akik közt voltak: Shakespeare, Spenser, Jonson, Beaumont, Massinger, a
-két Herbert. Marlowe, Chapman stb. A nagy emberek ama összetalálkozása
-óta, amelyet Görögország elénk tár Perikles korában, sohasem volt még
-ilyen kiváló társadalom s íme, mégis híjával volt a géniusznak, amellyel
-fölismerte volna a mindenség legjobbfejű emberét. Költőnk álarcán nem
-hatolt át szem. A hegyet nem láthatod közvetlen közelből. Egy évszázig
-tartott, míg sejteni kezdték, hogy ki is ő s két évszáznak kellett
-elmúlnia halála után, míg olyan kritika kezdett jelentkezni, amelyet már
-hozzá méltónak gondolunk. Egész mostanáig nem volt lehetséges
-Shakespeare történetét megírni. Ő volt a német irodalom atyja:
-ismeretének bevezetése Lessing által, műveinek lefordítása Wieland és
-Schlegel által a legszorosabb összefüggésben van a német irodalom
-rohamos kivirágzásával. Csak a XIX. században – ebben a században, amely
-spekulativ bölcselkedő lelkével mintegy eleven Hamlet – találhatott
-Hamlet tragédiája ilyen rajongó olvasókra. Most már irodalom, filozófia,
-gondolkodás mind átshakepearesedett. Az ő értelme az a látóhatár,
-amelyen túl ma sem látunk. Fülünket az ő ritmusa nevelte muzsikára.
-Coleridge és Goethe az egyedüli kritikusok, akik meggyőződéseinket kellő
-hűséggel tudták kifejezni: ámde minden művelt lélekben él az ő legfelső
-hatalmának és szépségének néma nagyrabecsülése, amely éppúgy jellemzője
-a kornak, mint a kereszténység.
-
-A Shakespeare Society kutatást indított minden irányban, kihirdette,
-mily adatok hiányoznak, jutalmakat tűzött ki minden, bizonysággal
-támogatott fölvilágosításra s mi lett az eredmény? Néhány fontos adaton
-kívül, amely az angol színpad említettem fejlődését megvilágította,
-nagynehezen összegyűlt egy pár részlet a költő vagyonáról. Úgy látszik,
-hogy évről-évre szaporodott a része a Blackfriars Theatre-ben; hogy a
-ruhatár és egyéb színpadi kellékek az övéi voltak; hogy írói és
-színházrészvényesi jövedelmeiből birtokot vett szülővárosában; hogy
-Stratford legjobb házában lakott; hogy földijei megbizatásokkal,
-pénzüzletekkel stb. látták el Londonban; hogy gazdálkodott stb. Abban az
-időben, hogy Macbethet írja, pörli Philip Rogerst a stratfordi
-törvényszéknél 35 shillingért és 10 pennyért, a részére különböző
-időkben szállított gabona vételára címén. Kifogástalan családapának
-látjuk, mert nem hallunk róla semmi kicsapongást. Összeférő természetű
-ember volt mint színész és részvényes, nem ütközik ki kellemetlenül a
-többi színész és színházigazgató közül.
-
-Én elismerem mindennek a fölvilágosításnak a fontosságát; megérdemelte
-az adatok beszerzésének fáradságát. Ámde mindez nem vethet világosságot
-végtelen föltalálóképességére, amely fő-fővonzó mágnesünk. Bizony
-nehézkes történetírók vagyunk. Elmondjuk rendre a rokonság, a születés,
-szülőhely, az iskola, iskolatársak, kereset, házasság, könyvkiadás,
-híresség, halál krónikáját, de ha e fecsegés végére értünk, ez egyetlen
-szállal sem fűződik az istenszülte géniuszhoz s ha történetesen valamely
-más életet kaptunk volna ki találomra az Új Plutarchosból, az éppúgy
-illett volna a költeményekhez, mint ez, azaz éppoly kevéssé. A költészet
-lényeges sajátsága, hogy a Csoda szivárványleányához hasonlatosan a
-láthatatlanból szökjék elő, hogy elmossa a multat és megtagadjon minden
-történelmet. Malone, Warburton, Dyce, Collier: hiába vesztegettek rá
-fáradságot. A híres színházak, a Covent Garden, Drury Lane, Park és
-Tremont hiába segítettek. Betterton, Garrick, Kemble, Kean, Macready
-életüket szentelték ennek a lángelmének, őt koronázzák, világosítják,
-neki engedelmeskednek, őt fejezik ki. S íme, a géniusz nem ismeri őket.
-Kezdődik a szavalat; egy aranyos, halhatatlan szó szökken ki mindebből a
-festett pedanteriából s édes viharzást kelt a lelkünkben, amelyet hozzá
-férhetetlen otthona fölkeresésére csalogat. Emlékszem, egyszer láttam
-egy híres színész, a londoni színpad egyik büszkesége Hamlet-alakítása s
-íme a summa, amit akkor hallottam s amire ma emlékszem, olyasmi volt,
-amiben a nagy tragikusnak semmi része; egyszerűen Hamlet kérdése a
-szellemhez: «Szólj, mit jelent ez, hogy te, holt tetem, egész acélban
-így feljársz, a hold fakó fényére, borzasztván az éjt?» Az a képzelő
-tehetség, amely egész világgá szélesíti az író kamráját s minden rendű
-és rangú cselekvő személyekkel népesíti be, a vaskos valóságot éppoly
-hamar finomítja holdsugárrá. Varázsvesszeje csúffá teszi a színház
-minden illuzióját. Van-e életrajz, amely bevilágíthatna a helyekre,
-amelyekbe a «Szentivánéji Álom» bebocsát bennünket? Vajjon Shakespeare
-beavathatott-e valamely jegyzőt, egyházkerületi titkárt, sekrestyést
-vagy vikáriust Stratfordban e finom alkotásának létrejövetelébe? Ime: az
-Ardenne-i erdő, Scone Castle szellője, Portia lakának holdfénye, Othello
-fogságának «sivár barlangjai és elhagyatott sivatagai» – vajjon, hol az
-a harmadunokaöcs vagy más vérrokon, a kancellár aktacsomója vagy
-magánlevele, amely csak egyetlen szót is megőrzött volna ezekről az
-érzékfeletti titkokról? Szóval, ebben a drámában, mint minden nagy
-műalkotásban, Egyptom és India kyklops-építkezésében, Phidias
-szobrászatában, a góth székesegyházakban, Italia festészetében, a
-spanyol és skót balladákban: a géniusz fölhúzza maga után a létrát,
-amidőn az alkotó korszak fölszállt az égbe s új időnek ad helyet, amely
-látja ugyan a műveit, de hiába tudakolja történetüket.
-
-Shakespearenek egyetlen életrajzírója van: Shakespeare s még ő sem tud
-nekünk semmit sem mondani, hacsak nem a bennünk levő Shakespearenek
-legfogékonyabb és legrokonszenvezőbb óránkban. Nem állhat föl háromlábú
-jós-székéről, hogy ihletéről adalékokat szolgáltasson nekünk. Olvasd a
-régi okmányokat, miket a buzgó Dyce és Collier kivonatoltak, elemeztek,
-összehasonlítottak s olvasd viszont egyik-másik mennyei mondását,
-ærolithek ezek, amelyek mintha az égből hulltak volna le s amelyeket nem
-tapasztalatunk, de a keblünkben lévő ember szinte a Végzet igéiként
-fogad be – vajjon versenyt tartanak-e azok az adatok s ezek a mondások;
-vajjon az előbbiek egyáltalában számba jönnek-e ez utóbbiakkal szemben;
-s vajjon melyikük ad több történelmi betekintést ebbe a nagy emberbe?
-
-És így, bármily sovány is külső történetünk, ha biográfusául – Aubrey és
-Rowe helyett – őt magát használjuk, valódi felvilágosítást kapunk
-jelleme és sokszor lényege felől s amit az esetre, ha találkoznánk s
-dolgunk volna vele, tudnunk fontos volna. Megkapjuk hiteles nézeteit,
-meggyőződéseit oly kérdésekről, amelyek feleletért döngetik mindenki
-szívét: az élet, halál, a szerelem, a vagyon és a szegénység, az élet
-értékei s megszerzésük útjai, módjai felől; az emberek jelleméről s
-ennek sorsukra gyakorolt nyilt vagy titkos hatásairól s azokról a
-misztikus és démoni hatalmakról, amelyek megcsúfolják tudományunkat s
-mégis beleszövik jó és rossz adományaikat legragyogóbb óráinkba.
-Olvasta-e valaki a szonetteket anélkül, hogy ne látta volna mint fedi
-föl itt a poéta – olyan álarc alatt amely az értelmes olvasónak nem
-álarc – a barátság és szerelem titkát, az érzelmek küzdelmét a
-legérzékenyebb s egyben legértelmesebb emberben? Mely titkos gondolatát
-nem leplezte le a drámáiban? A nemes urakról s királyokról írt nagy
-festményein megkülönböztethetjük, mily alakokat és embereket szeretett;
-látjuk, mint gyönyörködik a barátokban, a szíves vendéglátásban, a
-szeretettel teljes adakozásban. Hadd beszéljen nagy szívéről Timon,
-Warwick s Antonio, a kereskedő. Bármily keveset tudunk Shakespeareről,
-mégis ő a modern történelem egyetlen személye, akit jól ismerünk. Az
-erkölcs, a szokások, a gazdaság, a filozófia, a vallás, az ízlés, az
-életművészet mely pontját nem érintette? Mely misztériumról nem jelezte
-tudását? Mely hivatást, tevékenységet, emberi munkateret nem említett?
-Mely királyt nem tanított méltóságra, mint Talma Napoleont? Mely szűz
-nem találta őt finomabbnak tulajdon szemérménél is? Melyik szerelmesen
-nem tett ő túl szerelemben? Mely bölcs szemén nem látott túl? Mely nemes
-urat nem nevelt ki helyesebb magatartásra?
-
-Némely kiváló kritikus abban a véleményben van, hogy csak az a
-Shakespeare-kritika ér valamit, amely tisztán drámai érdemeinek
-méltatására szorítkozik, mert mint költőt és filozófust hamisan ítélték
-meg. Én is éppoly nagyra tartom drámai érdemeit s mégis csak
-másodrendűeknek tartom. Olyan ember volt, akinek tele van a feje, agya s
-szíve, aki tehát szeret beszélni. Agya eszméket, képeket lehelt ki, s
-miközben kijáratot kerestek, a legközelebbi eszközre, a drámára
-bukkantak. Ha kevesebb lett volna, vizsgálgathatnók, mint töltötte be a
-helyét, mily jó drámaíró volt – s bizony a világ legjobb drámaírója
-volt. De az, amit mondott, oly súllyal jelentkezik, hogy eltéríti
-figyelmünket kifejezése eszközéről; olyan ő, mint valamely szent, akinek
-története átment minden nyelvbe, versbe, prózába, dalokba, festményekbe,
-aggszavakba, úgyhogy az alkalom, amely a szent véleményének majd a
-beszélgetés, majd az ima, majd a törvénykönyv alakját adta, mellékessé
-vált a vélemény alkalmazásának egyetemességéhez viszonyítva. Így vagyunk
-a bölcs Shakespeare-rel és életkönyvével is. Ő írta meg modern zenénk
-minden melódiáját, modern életünk szövegkönyvét, szokásaink kódexét. Ő
-rajzolta meg Anglia és Európa férfiait s az amerikai férfiú apját; ő
-rajzolta meg az embert és írta le a napot és azt, ami benne történik. Ő
-olvasott a férfiak és nők szívében, kiolvasta tisztes és rejtett csalfa
-gondolataikat; az ártatlanság hamiskodásait és az átmenetet, amelynek
-révén erény és bűn az ellentétébe siklik át. Szét tudta választani az
-anya részét az apai örökségtől a gyermek orcáján. Megvonta a finom
-határvonalat a Szabadság és Végzet közt. Ismerte a megtorlás törvényeit,
-amelyek a természet rendjének őrsége. S az emberi sors minden édessége s
-minden borzalma oly éles, de egyszersmind oly enyhe körvonalakkal
-jelentkezett lelki szeme előtt, mint valamely tájkép körvonalai. S
-életbölcsessége kitörli tudatunkból a formájukat, azt, hogy drámában,
-epikában nyilvánul-e? Mert eziránt éppannyi joggal érdeklődhetnénk, mint
-az iránt, hogy a király üzenete micsodás papiron vagyon megírva.
-
-Shakespeare épp annyira kiválik a kitünő írók kategóriájából, amennyire
-a tömegből kiválik. Ő megfoghatatlanul bölcs; azok megfoghatóan bölcsek.
-Az elmélyedő olvasó bizonyos mértékben befészkelheti magát Plato agyába
-s onnan kifelé gondolkozhat; Shakespearevel ezt nem teheti. Bizony kívül
-maradna mindig. Végrehajtó tehetség, teremtő erő tekintetében
-Shakespeare páratlanul áll. Nincs ember, ki különbet tudna elképzelni.
-Finomságban, lelki megérzésben elérte a végső határt, amellyel az
-egyéniség még összefér s elérte az írásművészet lehetőségének határait.
-Életbölcseségével egyenrangú képzelete és lírai ereje. Meséi
-teremtményeit olyan mezbe és érzelmekbe öltöztette, hogy azt a hitet
-kelti: ezek az emberek egy fedél alatt éltek vele s kevés, valóban élt
-ember hagyott bennünk olyan es nyomot, mint ezek a képzeleti alakok. S
-nyelvük éppoly édes, mint találó. Ám Shakespearet képességei sohasem
-csábították el fitogtatásokra, vagy arra, hogy mindig csak egy húrt
-pengessen. Mindenütt jelenlévő emberiessége harmóniába rendezi minden
-tehetségét. Mondass el valakivel bármely történetkét: legott kiderül a
-pártossága, mert neki megvannak a maga megfigyelései, véleményei,
-közhelyei, amelyek alkalomszerűleg érvényesítik súlyukat s ő hajlandó
-lesz mindezeket napvilágra hozni. Kiemeli ezt a részt, elnyomja amazt s
-nem az elbeszélendő tárgy alkalmasságára, hanem csakis a saját
-alkalmasságának s erejének fitogtatására van gondja. Ellenben
-Shakespearenek irásaiban nincsenek modorosságai, kellemetlenkedő
-szólásmódjai, mindent kellő helyen, kellőképpen ad elő. Nincsenek
-szeszélyei, különködései: nem tehénfestő, nem madarak bolondja, nem
-modoros specialista ő; nem süthetni rá önzést és önkényt. A nagyot
-nagynak, a jelentéktelenebbet alárendeltnek festi. Bölcs anélkül, hogy
-szavalna, vagy makacsul bizonykodnék. Erős, aminő a Természet, amely
-erőfeszítés nélkül emeli a földet hegyekké, ugyanazon törvény szerint,
-amely szerint buborékot fú a levegőben; s egyiket éppoly szívesen teszi,
-mint a másikat. Ezért oly egyenletesen hatalmas a bohózatban, a
-tragédiában, az elbeszélésben, a szerelmi dalban. Ez adja meg neki azt a
-szüntelen értéket, amelynél fogva minden olvasója azt véli, hogy másik
-olvasó nem is értheti meg.
-
-A kifejezésnek ez a tehetsége, amellyel a dolgok benső valóságát zenébe
-és versbe tudja áttenni, Shakespearet a poéta típusává avatja s új
-problémát szolgáltat a metafizikának. Ez teszi őt a természettudomány
-tárgyává is, mint a Föld hatalmas teremtményét, aki új korszakokat, új
-tökéletesüléseket jelez. Költészete a dolgokat veszteség és túlzás
-nélkül tükrözi: a finom dolgokat éppoly szabatossággal tudta festeni,
-mint a nagyokat egész terjedelmükben; a tragikusat, komikusat
-pártatlanul torzítás és kedvezés nélkül. Hatalmas tervét a
-legaprólékosabb részletekig hajszálpontossággal hajtotta végre: egy-egy
-szempillát, vagy ajkgödröcskét éppoly biztos kézzel rajzol meg, mint egy
-hegyet s mindez, mint Természet műve, kiállja a napmikroszkóp
-vizsgálatát.
-
-Fő-főpéldája annak, hogy mily közömbös dolog a több vagy kevesebb
-termelés, több vagy kevesebb festmény. Elég az, hogy neki megvan az
-ereje egy festményt alkotni. Daguerre rájött a módjára, mint edzze be
-egy szál virág a képét az ő jódos-lemezére s azután már kénye-kedve
-szerint ezerszámra fényképezhette a tárgyakat. Tárgyak mindenkor
-léteztek, de hiányzott a művészi visszaadásuk. De végre eléretett a
-teljes visszaadásuk s most hadd üljenek a világ alakjai az arcukat
-leképező művésznek. Nincs arra recipe, hogy kell valakiből Shakespearet
-csinálni, ámde annak a lehetősége, hogy a dolgokat át lehet vinni
-versbe, dalba, az ő révén teljes bebizonyítást nyert.
-
-Lírájának hatalma az egész darab szellemében rejlik. Szonettjei, bár
-kitünőségüket elhomályosítja a drámák ragyogása, éppoly
-utánozhatatlanok, mint ezek s érdemüket nem egyes sorok adják meg, hanem
-az egészük. Mint valamely páratlan egyéniség hangjának zöngéje, olyan
-ezeknek a költői lényeknek a beszéde s egyetlen mondatuk éppoly
-utánozhatatlan, mint az egész költemény.
-
-Bár a darabok beszédei s egyes sorai olykor meghökkentenek
-cikornyájukkal (euphuismus), mindazonáltal az illető mondás annyi
-értelemmel van ellátva s úgy össze van kapcsolva elődeivel és utódaival,
-hogy a logikus is kielégítve érzi magát. Eszközei éppoly csodálatosak,
-mint céljai s még alárendeltebb kitalálásai is, aminőkkel pl. akkor
-segít magán, amidőn látszólag kibékíthetetlen ellentéteket kell
-összeházasítania, merő költemények. Ő sohasem kénytelen leszállni és
-gyalogszerrel menni az okból, hogy lova elfutott vele bizonyos távoli
-irányba: ő mindig a nyeregben marad.
-
-A leglégiesebb költészet is először élmény volt: ám a gondolat
-átalakulást szenvedett, amióta élmény volt. Művelt emberek gyakran
-nagyfokú ügyességre tesznek szert a versírásban; ámde verssoraikon át
-könnyű kiolvasni személyes történetüket; aki a feleket ismeri, meg is
-tud nevezni minden alakot: ez itt András, az ott Rákhel. S így az
-egésznek értelme prózai marad. Csak szárnyas hernyó, de nem pillangó.
-Ellenben az igazi költő lelkében az esemény, az adottság egészen
-átalakult új eszmévé és lehámlott róla a régi bőre. Ez a nemesedés
-Shakespeare főjelessége. Festményei, igazsága és tökéletessége láttára
-azt kell mondanunk: ez aztán tudja könyv nélkül a leckéjét! Pedig
-képeiben nyoma sincs a maga személye előtérbe tolásának.
-
-Egy még királyibb vonás tünteti ki a költőt. Nyájasságát értem, amely
-nélkül nincs költő, – mert szépség a célja. Szereti az erényt, nem
-kötelességből, hanem mert bájos; gyönyörködik a világban, férfiben,
-nőben azért a kedves fényért, amely belőlük kisugárzik. A szépséget, az
-öröm és derű szellemét árasztja a mindenségre. Epikuros mondja, hogy a
-költészet olyan csábító, hogy a szerelmes kész elhagyni érte a kedvesét.
-Az igazi lantosokat mindenha szelid és kedves temperamentumuk tüntette
-ki. Homerost verőfényben látjuk; Chaucer vidám és emelt fejű; Szádi
-pedig ezt mondja: «Bűnbánó híremet költötték; de hát mi közöm nekem a
-bűnbánathoz?» Nem kevésbé felséges és vidám, sőt még sokkal felségesebb
-és vidámabb a Shakespeare hangja. Már puszta neve is örömet és
-fölszabadulást sugall az emberszívnek. Ha történetesen bárhol
-megjelenne, az emberi lelkek társaságában, vajjon ki ne szegődnék
-zászlaja alá? Amit csak megérint, annak egészséget és hosszú életet
-kölcsönöz verőfényes stílusával.
-
-De íme, hogy áll ennek a lantosnak és jótévőnek emberi számadása, ha
-magánosságunkban, elzárva fülünket az ő hírének hullámverésétől,
-megpróbáljuk megállapítani mérlegének egyenlegét? A magánosság rideg
-leckékkel szolgál; megtanít ellennünk hősök és költők nélkül; latra
-teszi Shakespearet is és azt találja, hogy bizony ő is osztozik az
-emberi nem felemás voltában és tökéletlenségében.
-
-Shakespeare, Homeros, Dante, Chaucer mind látták a fényességet, amely
-sugaraival beragyogja a látható világot; tudták, hogy a fa másra is
-való, mint hogy almát teremjen, a búza másra is való, mint hogy eledelül
-szolgáljon, a föld másra is, minthogy fölszántsák és utakkal lássák el:
-mert mindezek a dolgok második és szebb aratást érlelnek a lélekben,
-amidőn eszméi jelképeiül és természetrajzunkban néma kommentárul
-szolgálnak az emberi életnek. Shakespeare színekül használta föl őket
-festményei számára. Megmaradt szépségük mellett és sohasem tette meg a
-lépést, amely pedig elkerülhetetlennek látszott ekkora géniusz számára,
-hogy t. i. kikutassa s kifejezze mily igazi jelentőség rejlik ezekben a
-jelképekben s árasztja hatalmát; mit is mondanak tulajdonképpen? Ő az
-elemeket, mik csak parancsszavát lesték, mulatsággá változtatta. Ő az
-emberiség spektákulumainak főrendezője.[29] Nem olyannak látjuk-e,
-akinek a tudás fenséges hatalma a kezébe adta a csillagokat, a bolygókat
-és holdjaikat s leszedi őket pályájukról, hogy valamely ünnepnapon
-városi tűzijátékot rendezzen velük s városszerte hirdetik: «Ma este
-láthatók a pyrotechnika valóságos csodái!» Avagy a Természet ható erői s
-az őket felfogó értelem nem érnének meg többet, mint egy utcai
-fáklyászenét vagy egy szivar füstjét? Eszünkbe idézi a Korán
-harsona-szövegét: «Az egek és a föld s mindaz, ami közöttük vagyon – azt
-hiszitek, hogy tréfából teremtettük?»
-
-Tehetségre, az ész hatalmára az embervilág nem tud vele összemérhetőt
-fölmutatni. Ám ha az élet, az anyaga és segédforrásai kerülnek szóba,
-mit használ ő nékünk? Mit jelent az élet? Csak: Vízkeresztet, Szent
-Ivánéji Álmot, Téli Regét? S egyéb képei jelentenek-e többet? Eszünkbe
-jut a Shakespeare Society egyptusi ítélete: hogy ő jókedvű színész és
-színigazgató volt. De ezt a tényt nem tudom összepárosítani a
-költészetével. Más, csodás emberek életünkbe valahogy belevitték
-eszméiket, de ez a nagy ember szöges ellentétet árul el élete és eszméi
-közt. Lett légyen bár kevesebb, ne érte volna el csupán a nagy írók
-középmértékét, mint Bacon, Milton, Tasso, Cervantes, bízvást
-otthagyhatnók ezt a tényt az emberi sors kétes félhomályában; de hogy ez
-az emberebb ember, aki az emberi tudásnak sohasem ismert új és
-kitágított látóhatárt nyitott, aki az emberiség lobogóját mérföldekkel
-plántálta előbbre a Chaosba – hogy ne rejtse bölcseségét tulajdon vékája
-alá – hogy a világ legkitünőbb költője az ismeretlenség szürkeségébe
-rejtőző, világias és köznapi életet élt, aki lángelméjét nyilvános
-szórakoztató eszközül használta: ezt a szomorú tényt a
-világtörténelemnek is le kell szegeznie!
-
-De hát viszont más emberek, papok és próféták – izraeliták, germánok és
-svédek – ugyanezeket a dolgokat tették szemlélődésük tárgyává, sőt
-keresztül is láttak rajtuk és tudták, mi a hatalmuk. S mivégre? A
-szépségük nyomban tovatűnt szemünk elől; parancsokat, hegysúlyosságú
-föltétlen kötelességeket olvastak ki belőlük, hegyek oszlopain emelkedő
-s rájuk szakadó komor kötelességeket. És az élet rémítő, örömtelen
-valami lett révükön: «zarándokút»,[30] próbatét, miket köröskörül
-ostromolnak gyászos históriák Ádám és Éva elestéről s a róluk ránk
-szakadó átokról; mik utolsó ítéletet, tisztító tüzeket s a bűnhödés
-lángjait tűzik elénk s a látnok szíve és a hallgató szíve elmerült e
-szomorú viziókban.
-
-El kell ismerni, hogy ezek félemberek félszemmel látásai. A világ még
-várja a költő-papot, a kibékítőt, aki nem tréfál a
-színész-Shakespeare-rel, sem nem vájkál a sírokban a gyászoló
-Swedenborggal; hanem a ki majdan egyaránt lelkesen lát, beszél és
-cselekszik. Mert a tudás ragyogóbbá teszi majd a verőfényt: az igazság
-szebb, mint az egyéni vonzalom és a szeretet összefér a mindeneket
-átfogó bölcseséggel.
-
-
-
-
-VII.  NAPOLEON; VAGY: A VILÁG EMBERE.
-
-A XIX. század kimagasló egyéniségei közt nincs senki, aki annyira ismert
-és hatalmas volna, mint Bonaparte. Ezt a fölényét annak köszönheti, hogy
-a leghívebben fejezi ki a tevékeny és kiművelt emberek tömegének
-eszméit, hitét, törekvéseit. Swedenborg tanította, hogy minden szerv
-homogén részecskékből tevődik össze, vagy – mint néha így mondja –
-minden egész hasonló részekből; így a tüdők végtelen sok apró
-tüdőcskéből; a máj végtelen sok apró májacskából, a vese végtelen sok
-apró vesécskéből stb. Eszerint az analógia szerint tehát, ha fölbukkan a
-férfiú, aki magával tudja ragadni a nagy tömegek erejét és vonzalmát, ha
-Napoleon: Franciaország, ha Napoleon: Európa, – ez azért van, mert a
-népek, kiket kormányoz, mind apróka Napoleonok!
-
-A mi társadalmunkban állandó az ellentét a konzervativ és demokrata
-osztályok közt; azok között, akik már megvagyonosodtak és a fiatalok és
-szegények között, akiknek még ezentúl kell megcsinálni a szerencséjüket;
-azaz oly kezek munkája közt, amelyek már régóta el vannak temetve, s
-amelyek munkája be van temetve henye tőkések tulajdonába, pénzbe,
-részvényekbe, földbe, épületekbe és az élő munka érdekei közt, amely
-azon iparkodik, hogy ő maga kerüljön a föld, az épületek, a pénztőkék
-birtokába. Az előbbi osztály félénk, önző, illiberális, nem szereti az
-újításokat és állandóan veszíti tagjait halálozás következtében. A másik
-osztály is önző, de azonkívül követelőző, merész, magabíró, számban
-mindig fölülmúlja a másikat s a szapora születések révén minden órában
-új tagokkal egészül ki. Azt kívánja, hogy minden jövedelem nyitva álljon
-az összesség versenyének és hogy a jövedelemszerzési lehetőségek
-szaporíttassanak. Az a dolgos emberek osztálya Amerikában, Angliában,
-Franciaországban, egész Európában: az iparkodók és hozzáértők osztálya.
-Napoleon a képviselőjük. A tevékeny, bátor, ügyes embereknek – minden
-nemzet középosztályának – ösztöne csúcsosította ki Napoleont, mint a
-megtestesült demokratát. Ő osztozik erényeikben, bűneikben s
-mindenekfölött: osztozik szellemükben, törekvéseikben. Ez az irányzat
-anyagi, érzékelhető diadalra célzó s a leggazdagabb és legváltozatosabb
-eszközökkel él, hogy célt érjen. Egyaránt használ föl mechanikai erőket,
-mint igen magas értelmiséget, széleskörű, pontos tudományt,
-képességeket, de minden értelmi és lelki erőt is alárendel az anyagi
-siker eszközeinek. A gazdagság: a főcél.
-
-A Korán mondja: «Az Isten minden népnek megadta az ő nyelvén beszélő
-prófétáját.» Tehát kell, hogy Páris, London, New-York, a kereskedelem, a
-tőke, az anyagi hatalom lelke is megkapta légyen a maga prófétáját: s
-íme Bonaparte nyert erre képesítést és küldetést.
-
-A Napoleonról szóló életrajzok, memoárok, adomák millió olvasóinak
-mindegyike gyönyörködik ezeken a lapokon: hiszen a tulajdon történetét
-tanulmányozza. Napoleon ízig-vérig modern s szerencséje tetőpontján
-ugyanaz a szellem tölti el, mint a mai hírlapokat. Ő nem szent, – hogy
-saját szavaival éljünk: «nem kapucinus» – de a szót magas értelmében
-véve: nem is hős. Az utca embere megtalálja benne az utca többi
-emberének képességeit és erőit. Úgy találja, hogy Napoleon is – csakúgy,
-mint ő – születésénél fogva városi ember, aki nagyon észrevehető
-érdemeknél fogva olyan parancsoló állásba jutott, hogy megengedhetné
-magának a közönséges ember ízlését is, de mégis úgy érzi, kénytelen azt
-rejtegetni és megtagadni. S íme ez a hatalmas ember megszerezte mindazt,
-ami a XIX. század minden embere szívének kedves: jó társaság, jó könyv,
-gyors utazás, jó ruha, lakomák, számtalan szolgahad; személyes súly,
-eszméinek megvalósítása; a jótévő szerepe környezete minden tagjával
-szemben; a képek, szobrok, zene, paloták, konvencionális tiszteletadás
-kifinomult gyönyöre: mindez az övé volt.
-
-Ám az olyan ember, aki, – miként Napoleon – annyira alkalmazkodik a
-tömegek lelkéhez, akik közt él: már nem is képviselője, hanem egyenesen
-monopolizálója s bitorlója a többi lelkeknek. Így plagizált Mirabeau
-minden jó eszmét, minden jó szót, amit valaha elejtettek
-Franciaországban. Dumont beszéli, hogy a Convent karzatáról hallotta
-szónokolni Mirabeaut s neki az az ötlete támadt, hogy befejezést készít
-a beszédhez; ezt ceruzával rögtön meg is írta s megmutatta a mellette
-ülő Lord Elginnek. Tetszett a lordnak s Dumont este megmutatta
-Mirabeaunak. Ez elolvasta, bámulatosnak találta s kijelentette, hogy
-bekebelezi másnapi beszédébe a nemzetgyűlésen. «Csakhogy ez nem lehet, –
-viszonzá Dumont – mert, sajnos, már megmutattam lord Elginnek.» «S ha
-meg is mutatta lord Elginnek s kívüle akár ötven másnak is, mégis
-elmondom holnap», – felelte Mirabeau s a másnapi ülésen csakugyan
-elmondta, még pedig nagy hatással. Mert Mirabeau az ő mindenkit lebiró
-nagy egyéniségével megérezte, hogy ezek a dolgok, miket ő sugallt a
-jelenlétével, éppúgy az övéi, mintha ő mondotta volna s hogy
-tulajdonképpeni súlyukat azzal kapják meg, hogy ő tette magáévá. De még
-föltétlenebb és központosítóbb volt az, aki örökölte Mirabeau
-népszerűségét és még sokkal többet ért el, mint Franciaországban
-gyakorolt fölényét. Valóban, a Napoleon-veretű embernek többnyire nincs
-is már magánvéleménye és egyéni beszéde. Annyira befogadó képességű s
-olyan helyzetű, hogy a kor és föld értelmiségének, szellemességének,
-hatalmának valóságos központi hivatalává válik. Ő nyeri meg a csatát, ő
-csinálja a Code-ot, ő állítja föl a súly- és mértékrendszert, ő tünteti
-el az Alpok akadályait; ő építi az utakat. Minden kiváló mérnök, tudós,
-államférfiú neki tesz jelentést; ugyanezt cselekszi mindenfajta jó fő: s
-ő elsajátítja a legjobb rendszabályokat s a maga bélyegzőjét süti rájuk,
-de nemcsak ezekre, hanem minden szerencsés és emlékezetreméltó
-kifejezésre is. Imigyen minden napoleoni mondás és minden sor napoleoni
-írás tulajdonképpen Franciaországé.
-
-Bonaparte a tömeg bálványa volt, mert benne transcendens fokban vannak
-meg a tömeg-ember tulajdonságai és erői. Bizonyos elégtételt érzünk, ha
-leszállhatunk a politika mélyére, mert ezzel megszabadulunk a
-képmutatástól. Bonaparte a nagy osztállyal közösen, amelynek képviselője
-volt, törekedett hatalomra és gazdagságra, de Bonaparte különösen nem
-válogatott az eszközökben. Elnyomott minden érzést, amely az embereket e
-törekvésükben akadályozni szokta. Fontanes 1804-ben Napoleon tulajdon
-szellemében szólt, amikor a szenátus tárgyában e szavakat intézte hozzá:
-«Sire! A tökéletesülés vágya a legnagyobb kórság, amely az emberi
-értelmet valaha megszállta.» A szabadság, haladás szószólói
-«ideológusok», ami megvető értelemben gyakran megfordul a száján:
-«Necker ideológus», «Lafayette ideológus!»
-
-Egy jól ismert olasz közmondás szerint: «Ha sikert akarsz aratni, nem
-szabad túljónak lenned!» Bizonyos határok közt előnyös lemondani a
-kegyelet, hála, nemeslelkűség uralmáról, mert ezentúl az, ami eleddig
-áthághatlan korlátunk volt s mások számára még mindig korlát, alkalmas
-fegyverré lesz céljaink számára, éppúgy, amint a folyót, mely félelmetes
-akadály volt, a tél a legsímább úttá változtatja.
-
-Napoleon egyszersmindenkorra letett a gyöngéd érzésekről és szeretetről
-s csak kezével s fejével akart boldogulni. Benne nincs semmi csoda,
-semmi bűvészet. Ő egyszerűen: munkás; munkás ércben, vasban, fában,
-földben, utakban, épületekben, pénzben, csapatokban; még pedig nagyon
-szívós és okos mester-munkás. Ő sohasem gyönge és elméleti ember, hanem
-a természeti ható erők pontosságával és szabatosságával cselekszik. Nem
-vesztette el veleszületett eredeti érzékét és rokonságát a dolgok iránt.
-Az emberek az ilyen egyénnek éppúgy kitérnek, mint a természeti
-eseményeknek. Igaz, hogy találkozunk sok emberrel, aki elmélyedt a
-dolgokba mint mezőgazda, kovács, hajós és általában mint technikus s
-tudjuk, mily reálisaknak és határozottaknak mutatkoznak tudósok és
-szórágók gyülekezetében: ámde ezek az emberek rendesen híjával vannak az
-elrendezés tehetségének; olyanok, mint a kezek fej nélkül. Ám Bonaparte
-ez ásványi és állati erőkön felül a magasabb belátás és általánosítás
-képességeivel is meg volt áldva, úgyhogy azok az emberek társulva látták
-benne a természeti és szellemi erőket, mintha a tenger és föld testet
-öltött volna s elkezdett volna számítani. Ennélfogva a föld és tenger
-mintha föltételeznék őt. A sajátjába jött ő és tenger és föld úgy is
-fogadták őt. Ez a számító-cselekvő nagyon jól tudja, mit tegyen velük s
-mi lesz az eredmény. Ismeri az arany és vas, a kerekek és hajók, a
-seregek és diplomaták sajátságait s megkövetelte, hogy mindegyik a maga
-neme szerint cselekedjék.
-
-Arithmetikáját a hadviselés művészetében fejtette ki. Ez, szerinte,
-abban áll, hogy, háborúskodván, legyen mindig több erőnk, mint az
-ellenségnek, azon a ponton, ahol az ellenséget támadjuk, vagy ahol ő
-támad. S egész tehetsége arra irányzódik, hogy végnélküli mozdulatok,
-átcsoportosítások révén mindig szögben menjen neki az ellenségnek és
-hogy részletekben morzsolja föl erőit. Nyilvánvaló, hogy még igen kis
-erő is, amely ügyesen és gyorsan mesterkedik és mozog, úgyhogy a támadás
-helyén mindig két embert tud harcba dobni egy ellen, lebír egy sokkal
-nagyobb ellenséges túlerőt is.
-
-Az idők, szervezete, előélete mind társultak, hogy kifejlesszék ezt a
-minta-demokratát. Megvannak benne osztálya erényei és hatásos
-érvényesülésük föltételei. Ez a józanész, amely nem vesz semmibe
-valamely célt, mielőtt nem látja az eszközöket, amikkel végre is lehet
-hajtani; az eszközök fölhasználásának gyönyöre; az eszközök
-kiválogatása, egyszerűsítése, csoportosítása; munkájának határozottsága
-és alapossága; az okosság, amellyel mindent lát és az eleven erő,
-amellyel mindent megtesz: mindez természetes szervévé és fejévé tette őt
-annak, amit szeretnék a szó legtágabb értelmében vett _modern_ pártnak
-nevezni.
-
-Minden sikerben az oroszlánrész szükségszerűleg a Természetet illeti
-meg; így az ő esetében is. Ilyen emberre volt szükség, tehát ilyen ember
-született. Kőből, vasból való ember, aki nyeregben tudott ülni tizenhat,
-tizenhét órahosszat, sok napig tudott menetelni pihenés és élelem nélkül
-– legfeljebb egy harapást befalva – s mégis a bősz tigris
-rugalmasságával és hevével verekedni; akit nem zavart meg soha semmiféle
-aggodalmaskodás; szívós, önző, okos s oly fölfogású, hogy nem hagyta
-meggyőződését befolyásolni vagy félrevezetni sem mások véleményétől, sem
-babonáitól, sem tulajdon elhamarkodásától és hevétől. «Az én vaskezem –
-mondá – nem a karom végén volt, hanem a fejemmel állott közvetlen
-összeköttetésben.» Tekintetbe vette a Természet és Szerencse hatalmát és
-ezeknek tulajdonította fölényét, ahelyett, hogy alacsonyabbrendűek
-módjára önfejűségében bizakodva harcra kelt volna a Természettel.
-Legkedvesebb szavajárása a «csillagára» való célzás s tetszelgett azzal,
-magának s a népnek is, hogy a «Sors gyermeké»-nek hívta magát. «Nagy
-bűntettek elkövetésével vádolnak – mondja – pedig az olyan vezető
-emberek, aminő én vagyok, nem követnek el bűntetteket. Mi sincs
-egyszerűbb az én emelkedésemnél: hiú törekvés azt cselszövésnek,
-gaztetteknek tulajdonítani: egyszerűen az idők sajátságának s annak a
-híremnek kell betudni, hogy sikerrel verekedtem hazám ellenségeivel. Én
-mindig a nagy tömegek véleményével s az eseményekkel tartottam lépést.
-Mi hasznomra lettek volna tehát nékem gaztettek?» Majd ismét, fiáról
-szólván, ezt mondja: «Fiam nem helyettesíthet engem; magam sem tudom
-magam helyettesíteni. Engem a körülmények teremtettek.»
-
-A cselekvés egyenesvonalúsága eladdig még sohasem párosult ekkora
-fölfogóképességgel. Ő realista, réme minden fecsegőnek és az igazságot
-elhomályosító zavarosfejűeknek. Ő meglátja minden dolog sarkpontját,
-pontosan az ellentállás pontjára veti magát és félredob minden egyéb
-megfontolást. Erős akaratú, de helyes értelemben, tudniillik:
-erősakaratú belátással együtt. Ő sohasem hibázott rá egy-egy győzelemre,
-hanem fejben megnyerte a csatát, mielőtt a harctéren megnyerte volna.
-Főfő-mesterfogásai benne rejlenek. Senki mástól nem kér tanácsot.
-1796-ban ezt írja a Direktoriumnak: «Magam vezettem a hadjáratot,
-anélkül, hogy valaki tanácsával éltem volna. Semmi jót nem végeztem
-volna, ha kénytelen lettem volna más valaki véleményéhez alkalmazkodni.
-Előnyökre tettem szert túlerőkkel szemben olyankor is, amikor minden
-nélkül állottam csak azért, mert abban a meggyőződésben, hogy Önök
-bíznak bennem, cselekedeteim éppoly gyorsak voltak, mint gondolataim.»
-
-A történelem tele van, a legrégibb időktől napjainkig, a királyok és
-kormányzók gyengeségével. Olyan személyek ők, akiket szánni kell mert
-nem tudják, mit kell tenniök. A takácsok kenyérért sztrájkolnak, s a
-királyok és minisztereik – nem tudván, mihez fogjanak – szuronyokat
-szegeztetnek rájuk. Ám Napoleon értett a maga mesterségét. Ime egy
-ember, aki minden percben és alkalommal tudta, mit kell tennie a
-következőben. Roppant megnyugtató és üdítő látvány nemcsak királyoknak,
-hanem polgároknak is. Kevés ember ismeri a másnapját; terv nélkül
-tengődnek máról-holnapra s mindig végére érnek tudományuknak s minden
-tettük után kívülről várják az indítékot új cselekvésükre. Napoleon a
-világ első embere lett volna, ha célja történetesen merőben közcélok.
-Azonban így is amilyen volt, bizalmat gerjeszt cselekvésének rendkívüli
-egysége által. Szilárd, biztos, önmegtagadó, önmagát hátratevő, mindent
-céljának áldozó; föláldoz pénzt, csapatokat, tábornokokat föláldozza
-saját biztonságát céljainak s ami közönséges kalandorokat el szokott
-szédíteni, őt nem vezeti félre saját eszközeinek ragyogása. «Esélyeknek
-nem szabad a politikát vezetniök, ellenben a politikának kell az
-esélyeket vezetniök.» – «Ha valakit minden esemény elragad, az annak a
-jele, hogy egyáltalában nincs politikai rendszere.» Győzelmei megannyi
-kapu volt s egy percre sem tévesztette szem elől a még megteendő utat, a
-jelen körülményeinek vakító csillámlásában vagy süketítő lármájában.
-Tudta, mit kell tennie s meg sem állott, míg végére nem járt. Még az
-egyenes vonalat is szerette volna megrövidíteni, hogy gyorsabban jusson
-céljához. Kétségkívül lehet borzalmas adatokat összegyűjteni
-történetéből, mily áron vásárolta meg győzelmeit; de azért nem kell
-kegyetlennek ócsárolni, csak olyannak kell tekinteni, aki nem ismert
-akadályt akarata útjában; nem volt vérszomjas, nem volt kegyetlen, de
-jaj annak a dolognak vagy embernek, aki útjában állott! Nem szomjúhozta
-a vért, de nem kímélte a vért – s nem ismert könyörületet. Csak a célt
-látta s az akadálynak pusztulnia kellett. «Sire! Clarke tábornok nem tud
-Junot tábornokkal egyesülni az osztrák tüzérség borzasztó tüzelése
-miatt.» – «Foglalja el rohammal azokat az ütegeket!» – «De Sire! Minden
-ezred, amely közeledik a tüzelő üteghez, veszve van; mit parancsol,
-Sire?» – «Előre! Előre!» – Serusier tüzérezredes Hadi emlékirataiban
-következőleg vázolja az austerlitzi csatát: «Abban a percben, hogy az
-orosz sereg megkezdte visszavonulását, nagy üggyel-bajjal, de jó
-rendben, a tó jegén, Napoleon császár teljes vágtában száguldott a
-tüzérséghez. Mit vesztegetitek az időt? – rikoltá. – Tüzeljetek rögtön
-kellős közepükbe, el kell őket sülyeszteni; tüzeljetek a jégre!»
-Parancsa tíz percig teljesíthetetlen maradt. Hiába álltam magam is
-néhány tiszttársammal egy halomra, hogy onnan vezessem a kívánt
-műveletet; golyóink és bombáink elsiklottak a jégen, anélkül, hogy
-feltörték volna. Ennek láttára egyszerű módszert használtam, hogy a
-könnyű haubitzokkal felfelé tüzeltettem. A súlyos lövedékeknek majdnem
-függőleges lecsapása végre meghozta a kívánt hatást. Módszeremet mentem
-követték a szomszédos ütegek s szinte abban a pillanatban a tó vizébe
-temettünk néhány ezer oroszt és osztrákot.
-
-Segédforrásai gazdagsága látszólag elenyésztetett minden akadályt. «Ne
-legyenek itt Alpok» – mondá és tökéletes utakat építtetett, amelyek
-fokozatos szerpentinekben vezettek át a legmeredekebb magaslatokon át,
-úgyhogy Itália úgy megnyílt Párisnak, mint Franciaország bármely városa.
-S koronájáért kockára tette életét is. Ha egyszer elhatározta, mit kell
-tenni, azt tűzzel-vassal hajtotta végre s érdekében megfeszítette minden
-erejét. Mindent merészelt, semmit se kímélt, se hadiszert, se pénzt, se
-csapatot, se tábornokokat s még önmagát sem.
-
-Gyönyört okoz nekünk mindannak a látványa, ami a rendeltetését
-teljesíti, akár tejet adó tehén az, akár csörgőkígyó. S minthogy, az
-emberek nagy többségének véleménye szerint, a nemzetek közti
-viszálkodások elintézésének leghelyesebb módja a háború, Bonaparte
-bizonyára helyesen cselekedte, ha gyökeresen hadakozott. «A háború nagy
-alapelve – mondá – az, hogy a sereg éjjel-nappal minden órában legyen
-kész a lehető legnagyobb ellentállást kifejteni.» Sohasem takarékoskodott
-hadiszerével, hanem az érc, a golyók, gránátok, kartácsok valóságos
-árját zúdította az ellenséges állásokra, hogy megsemmisítsen minden
-védekezést. Az ellentállás minden pontján összpontosította lovasságát,
-egyik századot a másik után vetette rá, túlerővel, az ellenségre, míg el
-nem söpörte egészen. Lobensteinnél, két nappal a Jena-i csata előtt ezt
-mondta egy lovas vadászezredének: «Fiaim, ne féljetek a haláltól; ha
-vitézül szembeszálltok vele, belekergetitek az ellenség soraiba.» A
-roham viharában önmagát sem kímélte. A végsőig feszítette erőit.
-Bizonyos, hogy Itáliában megtette a tőle telhetőt: megtett mindent, ami
-tőle telt. Olykor egy hajszál választotta el a végromlástól s személye
-már-már veszve látszott. Arcolenél a mocsarakba nyomták. Az osztrákok a
-kavarodásban elválasztották csapatától s csak kétségbeesett
-erőfeszítéssel tudták kimenteni. Lonatonál és egyebütt is már-már
-elfogták. Hatvan ütközetben vett részt s mégsem telt be vele sohasem.
-Minden diadalból új fegyvert kovácsolt. «Hatalmam összeroppanna, ha nem
-támasztanám alá új teljesítményekkel. Hódítás tett azzá, ami vagyok, így
-hát hódításnak kell fenn is tartani engem.» Ő megnézte, mint minden
-bölcs ember, hogy éppannyi élet kell a megtartásra, mint az alkotásra.
-Folyton-folyvást bajban, veszedelemben vagyunk, az összeomlás szélén, s
-csupán leleményesség és bátorság menthet meg.
-
-Tüzét azonban mérsékelte a leghidegebb eszélyesség és pontosság. Bármily
-vakmerő volt is a támadásban, sebezhetetlen volt, azzal, hogy
-körülsáncolta magát. Igazi támadása sohasem a bátorság ihletéből folyt,
-hanem számítás eredménye volt. Szerinte az a legjobb védekezés, ha
-mindig mi támadunk. «Nagyravágyásom – mondja – csakugyan erős volt,
-azonban hűvös természetű.» Las Casas-szal való beszélgetéseiben
-megjegyezte: «Ami az erkölcsi bátorságot illeti, ritkán találkoztam
-olyannal, amit «hajnali kétórai bátorság»-nak nevezek, t. i. az elő nem
-készített bátorsággal, amelyre váratlan alkalmakkor van szükség s amely
-a legmeglepőbb eseményekkel szemben is teljesen szabad ítéletet és
-határozást biztosít az embernek.» Nem habozott kijelenteni, hogy benne
-kiválóan nagy mértékben van meg ez a «hajnali kétórai bátorság» s hogy
-vajmi kevés emberrel találkozott, aki erészt fölvehette vele a versenyt.
-
-Minden a számításai pontosságától függött s a csillagok sem lehettek
-pontosabbak, mint az ő arithmetikája. Személyes figyelme kiterjedt még a
-legapróbb részletekre is. «Montebellónál meghagytam Kellermannak, hogy
-támadjon nyolcszáz lovassal s ő ezekkel az osztrák lovasság szemeláttára
-elvágott hatezer magyar gránátost. Ez a lovasság mintegy fél
-league-re[31] volt s negyedórára volt szüksége, hogy a veszélyeztetett
-pontra érkezzék; az volt a tapasztalatom, hogy mindig ezek a negyedórák
-döntik el a csata sorsát.» – «Bonaparte, mielőtt megütközött, igen
-keveset törődött azzal, mit kell tennie diadal esetén, ellenben sokat
-gondolkozott azon, mi a teendője, ha balszerencse találja érni.» Ugyanez
-a bölcseség és jó érzék jellemzi minden magatartását. Az utasítás,
-melyet titkárjának a Tuileriákban adott, megérdemli a fölemlítést:
-«Éjjente lehetőleg ritkán lépjen be szobámba. Föl ne keltsen, ha jó
-közlenivalója volna, mert az nem sürgős. Ellenben, ha rossz hírekkel
-jön, rögtön ébresszen föl, mert akkor egyetlen pillanatot sem szabad
-veszíteni.» Hasonló túlzásig menő gazdaságosság vezette az itáliai
-hadjáratban mint tábornokot terhes levelezése tekintetében.
-Megparancsolta Bourrienne-nek, hagyjon kibontatlanul minden levelet
-három hétig s azután megelégedéssel látta, mily nagy részük elintéződött
-önmagától s nem igényelt már választ. Munkateljesítménye rengeteg volt s
-túlszárnyal minden ismert emberi munkabírást. Volt elég dolgos király a
-világon Odysseustól Oraniai Vilmosig, de egyikük sem végezte tizedrészét
-sem annak, amit ez az ember földolgozott.
-
-Napoleon e természeti adományokon fölül rendelkezett még azzal az
-előnnyel is, hogy szegénysorsú családból származott. Későbbi napjaiban
-ugyan elég gyönge volt, hogy koronáihoz és rendjeleihez szerette volna
-még a főrangú származást is: mindazonáltal tudta, mivel tartozik szigorú
-neveltetésének és nem titkolta megvetését a született királyok és az
-«örökletes szamarak» iránt, ahogy a Bourbonokat durván titulálta. Ő
-mondta róluk, hogy «számkivetésük alatt nem tanultak semmit; nem
-felejtettek el semmit.» Bonaparte átment a katonai szolgálat minden
-lépcsőfokán, de polgár is volt, mielőtt császár lett és így volt kulcsa
-a polgársághoz is. Megjegyzései és értékelései a középosztálybeli
-jólértesültségére és helyes mértéktartására vallanak. Akiknek csak
-dolguk akadt vele, úgy találták, hogy nem lehetett elámítani, mert
-éppoly jól tudott számolni, mint akárki. Ez kitünik szentilonai
-emlékiratai minden részéből. Ha a császárné háztartása, palotái kiadásai
-következtében jókora adósság gyülemlett össze, Napoleon személyesen
-vizsgálta át a számlákat, rájött a dupla krétára s a tévedésekre s
-tekintélyes összegekkel szállította le a követeléseket.
-
-Legnagyobb fegyverét, különösen a tőle vezetett milliók szemében,
-reprezentativ jellegének köszönhette. Annak, hogy Franciaországot és
-Európát képviseli s ilyen minőségében érdekel minket. Mint vezér és
-király a forradalommal, vagy a dolgos néptömegek érdekével áll és bukik,
-amelyek szervükre és vezérükre találtak benne. Fölismerte a társadalmi
-érdekeket, a munka értelmét és értékét és természetszerűleg szegődött a
-pártjához. Tetszik nekem az az eset, amelyet egyik szentilonai
-életrajzírója említ föl. «Midőn egyszer Balcombené asszonnyal sétált,
-egy pár szolga súlyos ládákat cipelve ment arra s Balcombené asszony
-meglehetős ingerülten követelte tőlük, térjenek ki. De Napoleon
-közbevetette magát: «Asszonyom, vegye tekintetbe terhüket!» A császárság
-idején nagy gondot fordított a főváros piacainak javítására és
-szépítésére. «A piac – úgymond – a köznép Louvreja.» A mesterművek közt,
-amelyek túlélték őt, ott vannak nagyszerű utai. Csapatait eltöltötte
-tulajdon szellemével s köztük és közte a szabadság és bajtársi
-együttérzés egy neme fejlődött ki, amelyet udvarának ceremóniája nem
-engedett meg közte és tisztjei között. Seregei azután olyan dolgokat
-vittek végbe, minőkre mások képtelenek voltak volna. Csapataihoz való
-viszonyának legjobb bizonysága napiparancsa az austerlitzi csata
-reggelén, amelyben megigérte nekik, hogy a tűzvonalon kívül fog
-tartózkodni. Ez a kijelentés, amely épp a visszája annak, amelyet a
-tábornokok a katonáiknak a csata előtt rendesen tenni szoktak, jól
-megvilágítja a serege odaadó ragaszkodását vezére iránt.
-
-Ámbár tehát részletekben is megvan az azonosság Napoleon és a néptömegek
-közt, igazi ereje a tömegek abban a meggyőződésében rejlik, hogy
-Napoleon az ő géniuszuk és céljaik, törekvéseik képviselője volt,
-nemcsak akkor, ha nekik udvarolt, hanem akkor is, ha ellenőrizte, sőt
-még ha meg is tizedelte őket toborzásai révén. Csak oly jól tudott ő is
-filozofálni a szabadságról és egyenlőségről, akár bármely francia
-jakobinus s ha célozgattak az évszázados kékvérre, amely Enghien herceg
-kivégzésével ontatott, így vélekedett: «Az én vérem sem pocsolyavíz!» A
-nép érezte, hogy a trónt már nem foglalja el többé s a földet nem szívja
-ki a «legitim» osztály kis csoportja, amely teljesen elzárkózott a föld
-gyermekeivel való bármely közösségtől s csak a társadalom egy rég
-elfedett állapota eszméit és babonáit iparkodik fenntartani. Az uralkodó
-osztály egy ilyen embere helyett az ő lelküktől lelkezett, velük közös
-tudású és gondolkozású férfiú székelt a Tuileriákban, s igazában
-megnyitotta nékik és gyermekeiknek a hatalom és bizalom minden áldását.
-Az álmos, önző politikának, amely egyre csak lefokozta, megszorította az
-ifjúság lehetőségeit, véglegesen befellegzett s a terjeszkedés és
-vágynak napjai virradtak meg. Megnyílt a pálya minden emberi tehetségnek
-és tettnek; s megannyi ragyogó pályabér csillogott az ifjú és tehetséges
-ifjúság szeme előtt. A megvénhedt, vasbékóba szorított, feudális
-Franciaország egy ifjú Ohiová vagy New-Yorkká változott s még azok is,
-akik közvetlenül szenvedtek az új uralkodó szigorúságtól, megbocsátottak
-neki, tekintettel a katonai rendszer szükségszerű keménységére, amelynek
-hála elűzhették az elnyomóikat. S még akkor is, midőn a nép többsége
-elkezdte kérdeni, vajjon igazában mit is nyertek azzal szemben, hogy új
-uruk a végsőkig kimerítő ember- és pénzáldozatokat követelte meg tőlük –
-az ország minden rangú, rendű tehetséges emberei valahányszor az ő
-pártjára keltek és mint természetes pátronusokat vették védelmükbe.
-1814-ben, amidőn tanácsolták neki, hogy keressen támaszt a főrangú
-osztályokban, Napoleon így szólt a környezetéhez: «Uraim, az én
-helyzetemben az én egyedüli nemességem a külvárosok közönséges népe!»
-
-Napoleon felötlése találkozott ezzel a természetes várakozással.
-Helyzetének szüksége azt követelte, hogy szívesen lásson minden
-tehetséget és helyezze el bizalmi állásokban s érzése is egybeesett
-ezzel a politikával. Mint minden magasabbrendű, ő is vágyakozott igazi
-férfiak és társak s az után, hogy erejét összemérje más mesterekével s
-türelmetlenül bánt el a hóbortosokkal s gyengeelméjűekkel. Itáliában is
-embert keresett s nem talált. «Szent Isten!» – mondá – «milyen ritka az
-igazi ember! Ime, Itáliát 18 millió lakja s én csak nagy üggyel-bajjal
-találtam kettőt: – Dandolot és Melzit.» Későbbi éveinek tapasztalata
-korántsem öregbítette az emberfajta iránt való tiszteletét. Egy keserű
-percében ezt mondta egyik legrégibb barátjának: «Az emberek megérdemlik
-a megvetést, amellyel eltöltenek. Derék republikánusaim ruhájára elég
-valami arany paszomántot varratnom s mindjárt azzá vedlenek, amiknek
-akarom.» A könnyű fajsúlynak ezzel a megvetésével azonban közvetve
-azoknak adózott tisztelettel, akik derekasságukkal kiérdemelték
-méltánylását, nemcsak ha barátai és segítőtársai közé tartoztak, hanem
-amikor ellent is álltak akaratának. Nem tehette egy sorba Foxot, Pittet,
-Carnot-t, Lafayette-et, Bernadotte-ot udvara ingó nádszálaival s a
-becsmérlés ellenére, melyet rendszeres önzése sugallt nagy hadvezérei
-ellen, akik vele s neki aratták diadalaikat, bőséges elismerésben
-részesítette Lannes-t, Duroc-ot, Kleber-t, Dessaix-t, Masséna-t,
-Murat-t, Ney-t és Augerau-t. S bár pátronusuknak s szerencséjük
-megalapozójának érezte is magát, ha azt mondta is: «Én iszapból gyártom
-a tábornokaimat!» – még sem titkolhatta megelégedését azon, hogy
-vállalatai nagyságához mért, méltó segítőtársakra talált. Az
-oroszországi hadjáratban oly nagy hatást tett reá Ney tábornagy
-bátorsága és ereje, hogy erre a kijelentésre ragadta: «Kétszáz millióm
-van ládáimban, de szívesen odaadnám Ney-ért.» Több marsalljáról írt
-jellemrajzai nagyon pontosak s ha nem is elégítették ki a francia
-tisztek olthatatlan hiúságát, kétségtelenül igazak lényegükben. S
-valóban, uralkodása alatt mindenfajta érdem méltánylásra talált. «Én
-ismerem» – mondá – «valamennyi tábornokom mélyjáratát.» Minden
-természetes tehetség biztos lehetett, hogy kedvező fogadtatásra talál
-udvarában. Korában tizenkét ember emelkedett föl közkatonai sorból
-királyi, tábornagyi, hercegi, vagy tábornoki méltóságra s az általa
-alapított Becsületrendet nem családi összeköttetések révén, hanem csakis
-személyes érdemért adományozta. «Ha a katonák már megkapták a
-tűzkeresztséget a harcmezőn, szememben mind egyenrangúak.»
-
-Ha az, aki természettől fogva király, elnyeri a királyi címet és
-méltóságot is, ez mindenkinek tetszik. A forradalom a St. Antoine
-külváros izmos népességét és az összes lovászgyerekeket és hajósinasokat
-följogosította arra, hogy Napoleont úgy tekintsék, mint húsából való
-húst s az _ő_ pártjuk kreaturáját: ám e nagy tehetség sikerében van
-valami, ami általános rokonszenvet is biztosít neki. Mert minden eszes
-ember érdekében áll, hogy az értelem és szellem győzelmet arasson a
-butaságon és bitorláson s mint értelmes lények úgy érezzük, mintha
-villamos áram tisztítaná meg a levegőt, ha értelmi erők túltesznek
-anyagi erőkön. Mihelyt lehámozzuk a helyi és esetleges járulékokat, úgy
-érezzük, hogy Napoleon érettünk küzd s arat derekas diadalt; ez az erős
-gőzgép a mi javunkra dolgozik. Mindaz, ami feltüzeli képzeletünket,
-amidőn áthágja az emberi ügyesség s képességek rendes határait, csodamód
-fölemel és fölszabadít. Mily hatalmas koponya, amely fejedelmi
-fensőséggel fontolja meg és dönti el az ügyek egész sorát s oly tömegét
-hozza működésbe a ható erőknek! Mily szem, amely áthatol egész Európán!
-Mily gyors feltaláló képesség! Mily kiapadhatatlan erőforrás! Mily
-események! Mily romantikus festmények! Meglepő helyzetek! amikor az
-Alpokat kémleli, midőn a nap leszáll a sziciliai tengerbe; amidőn a
-csapatait csatasorba állítja a piramisok alatt s így buzdítja: «Ezeknek
-a piramisoknak csúcsáról negyven évszázad tekint lé reátok!» – amidőn
-átgázol a Vörös-tengeren s a Suezi öblön. Ptolemais partvidékén gigászi
-tervek izgatják: «Ha Acre elesett volna, megmásoltam volna az egész
-világ ábrázatát.» Hadserege az austerlitzi csata előestéjén, mely
-császárrá avatásának évfordulója volt, negyven zsákmányul ejtett zászló
-bokrétájával ajándékozta meg. Egy kicsit talán gyermekes örömet lelt
-abban, hogy éles világításban hozza össze az ellentéteket; mint midőn
-kedvét találta abban, hogy Tilsitben, Párisban vagy Erfurtban az
-előszobájában várakoztasson meg királyokat.
-
-Az emberek egyetemes gyengeelméjűsége, határozatlan és tunya
-nembánomsága mellett nem érezhetjük s mondhatjuk magunkat eléggé
-szerencséseknek, hogy ezt az erős és tettrekész hőst a magunkénak
-vallhattuk, aki megmutatta nékünk, mily sokat lehet véghezvinni merőben
-olyan erőkkel és erényekkel, mikkel kisebb fokban, minden ember
-rendelkezik, mint pl. pontossággal, személyes figyeléssel, bátorsággal,
-gyökeres elhatározással s tettel. «Az osztrákok – úgymond – nem ismerik
-az idő értékét.» Korábbi éveiben az eszélyesség példaképének látom.
-Hatalmát nem valami vad, vagy különc erő adja meg, nem vad ihlet, mint a
-Mahomedét; nem a meggyőzés ereje, hanem az, hogy a józan észt
-érvényesítette minden alkalommal, ahelyett hogy szabályokhoz és
-szokásokhoz ragaszkodott volna. Az ő példája ugyan arra tanít, amire az
-erély mindig tanít, hogy t. i. mindenütt nyílik számára tér. A gyáva
-kétségek mily tömegére követel az ember élete választ. Amidőn ő
-fölbukkant, minden katona-főember azt a hitet táplálta, hogy a háborúban
-már nem akad új dolog, amint manapság meg azt hiszik, hogy már semmi
-újra nem lehet vállalkozni sem a politikában, sem az egyházban, sem a
-tudományokban, sem iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban vagy
-társadalmi szokásainkban s erkölcseinkben s amint minden kor társadalma
-azt hitte, hogy a világ kimerült már az élet által. Ám Bonaparte jobban
-tudta a dolgot, semmint a társadalom, sőt mi több, ő tudta azt is, hogy
-jobban tudja. Úgy tartom, minden ember jobban tudja, mint cselekszi.
-Tudja, hogy az intézmények, mikkel olyan nagyra vagyunk, csak járni
-tanító gyerekkocsik és játékszerek. De ha nem bíznak sejtelmeikben!
-Bonaparte azonban rábízta magát tulajdon érzékére s csöppet sem törődött
-a másokéval. A világ az ő újításaival szemben úgy viselkedett, már amint
-minden újítással szokott viselkedni, t. i. végtelen ellenvetéseket tett,
-tornyosította az akadályokat: ám Napoleon elfricskázta az ő
-ellenvetéseiket. «Ami a szárazföldi sereg vezérének útjában igazán nagy
-akadályt idéz elő: az az a szükség, hogy annyi embert és állatot kell
-élelmezni. Ha rábízza ezt a biztosaira, meg se tud mozdulni, s minden
-vállalkozása dugába dől» – mondja. Józan esze jó példája az is, amit az
-Alpok télen való áthágásáról mond, szemben azok bizonykodásával, akik
-szerint ez az átkelés télen lehetetlen: «A tél nem a legkedvezőtlenebb
-évszak magas hegyek áthágására. A hó ilyenkor kemény, az idő
-megállapodott s mitsem kell tartani a lavinától, ami az egyedüli
-számbaveendő veszély az Alpokban. Itt a magaslatokon sokszor igen szép
-napok vannak decemberben; kemény hideg, a lég végtelen nyugalmával.»
-Olvassuk hozzá még arról adott beszámolóját, mint nyerte meg csatáit:
-«Minden ütközetben beáll egy időpont, amikor a legvitézebb csapatok is,
-a legnagyobb erőfeszítés után, hajlanak a megfutamodásra. Ezt a pánikot
-a saját bátorságukba vetett hit megingása okozza s elég egy kis alkalom,
-ürügy, hogy önbizalmunkat helyreállítsuk. A művészet már most abban áll,
-hogy fölkeltsük ezt az alkalmat; kieszeljük ezt az ürügyet. Arcolénál
-huszonöt lovassal nyertem meg a csatát. Megragadtam ezt az ernyedt
-pillanatot, minden emberem kezébe trombitát nyomtam és ezzel a maroknyi
-haddal vívtam ki a diadalmas napot. A két sereg két szembekerülő test,
-amely egymást megfélemlíteni iparkodik: percnyi pánik áll be s ezt a
-percet kell előnyünkre fordítani. Ha valaki már sok ütközetben vett
-részt, hamarosan felismeri ezt a pillanatot: olyan könnyű ez, mint a
-számtanban az összeadás.»
-
-A XIX. századnak ez a követe adományai felől még az általános témákról
-való spekulativ gondolkodás képességével is dicsekedett. Szeretett
-ide-oda csapongani a gyakorlati, irodalmi és elvont kérdések seregén.
-Véleménye mindig eredeti és célszerű, találó. Egyiptomi expedicióján az
-volt a szokása, hogy ebéd után három vagy négy emberrel fölállíttatott
-egy tételt s ugyanannyi embert állított szembe, hogy azt ellenezzék. Ő
-adta meg a tárgyat s a vita vallási, kormányzati és hadművészeti
-kérdések körül forgott. Egy nap azt vitatta meg, vajjon a többi bolygó
-lakott-e? Másszor a világ fennállásának korát tűzte ki. Majd azt a
-tételt állította föl, vajjon mi a föld elpusztulásának valószínű módja,
-vajjon víz vagy tűz fogja-e végromlását okozni. Ismét máskor a sejtelmek
-beválásáról vagy hamisságáról s az álmok magyarázatáról rendezett vitát.
-Nagyon szeretett a vallásról beszélgetni. Így pl. 1806-ban Fournier-vel,
-Montpellier püspökével. Két pontban nem tudtak megegyezni, t. i. a pokol
-és az egyház ölén kívül való üdvözülhetés kérdésében. A császár
-elmesélte Josephinenek, hogy e két pont körül úgy hadakozott, mint maga
-a sátán, mert a püspök is kérlelhetetlen volt. A filozófusoknak szívesen
-sorolta föl mindazt, amit a vallás, mint emberek és korok alkotása
-ellen, föl szoktak hozni, ám azért a materializmusról hallani sem akart.
-Egy szép éjszaka a hajó fedélzetén, a materialista szóharc
-fegyvercsörgetése közben rámutatott a csillagokra, mondván: «Urak,
-beszélhetnek, ameddig kedvük tartja, de kérem, ki teremtette
-mindezeket?» Gyönyört talált a tudósokkal való beszélgetésben, különösen
-ha az a tudós Monge és Berthollet volt, ám az írókat lebecsülte,
-mivelhogy «ők frázisgyártók». Kedvelte az orvosi tárgyakat is s kezelő
-orvosait nagyra becsülte, így pl. Corvisart-t Párisban és Antonomarchi-t
-Szt. Ilonán. «Higyje meg nekem – mondá ehhez – jobban tennők, ha
-elhagynók mindezeket az orvosszereket. Az élet olyan vár, amelyet
-igazában sem én, sem Ön nem ismerünk. Miért tornyosítsunk akadályt a
-védelme útjába? Az ő Saját eszközei többet érnek, mint az Ön
-laboratoriumának minden készüléke. Corvisart nyiltan megegyezett velem
-abban, hogy az Önök mindenféle kotyvalékai fabatkát sem érnek. Az
-orvostudomány bizonytalan előírások gyűjteménye, amelyek, végső
-eredményükben az emberiségre inkább végzetesek, semmint üdvösek. Víz,
-levegő, tisztaság, ezek az én gyógyszertáram főcikkei.»
-
-Emlékiratai, miket Szt. Ilona-szigetén gróf Montholonnak és Gourgaud
-tábornoknak mondott tollba, nagyértékűek, ha le is vonjuk belőle azt,
-amit őszintesége hiányának rovására kell írni. Megvan benne az
-egészséges erő s a tudatos fölény. Csodálom azt az egyszerűséget és
-világosságot, amellyel csatáit előadja – jó elbeszélő, aminő Cæsar.
-Csodálom jóindulatú és eléggé tiszteletadó véleményét Wurmser
-tábornagyról s egyéb ellenfeleiről s változatos tárgyaihoz egyenlő
-ügyesen alkalmazkodó stilusát. A legkellemesebb részletnek az egyptomi
-hadjárat raját tartom.
-
-Voltak órái, miket a gondolkodásnak és bölcselkedésnek szentelt. A
-pihenés köreiben, úgy a táborban, mint a palotában, Napoleon lángelméjű
-embernek mutatkozik, akit az igazságnak veleszületett szomjúsága vezet
-elvont kérdésekre s aki eközben ugyanolyan heves beszéddel él, aminőt a
-háborúban szokott meg. Tudta élvezni a fantázia minden leleményét, a
-regényt, a _bon mot_-t éppúgy, mint a hadjárat strategemáját. Szerette
-Josephine-t és udvarhölgyeit egy elsötétített teremben megborzongatni
-valami kitalált rémhistóriával, amelynek hatását hangja és drámai ereje
-fokozta.
-
-Én Napoleont a modern társadalom középosztálya ügyvivőjének vagy
-szószólójának nevezem; azon tömeg szószólójának, amely betölti a
-piacokat, boltokat, bankokat, gyárakat, hajókat, azt a modern világot,
-amelynek életcélja a gazdagság. Ő volt az agitátor, a megkötő
-rendszabályok lerombolója, a gyökeres javítás, a liberális, a radikális,
-az eszközök föltalálója, ajtók és piacok megnyitója, a monopóliumok és
-visszaélések felforgatója. Természetes, hogy a gazdagok és arisztokraták
-nem szerették őt. Szembehelyezkedett vele: Anglia, a tőke középpontja s
-Róma és Ausztria, a hagyományok és ősi nemzetségek középpontja. Egyrészt
-a tunya és konzervativ osztályok megdöbbenése, a római conclave véneinek
-s vénasszonyainak őrült rémülete, – akik kétségbeesésükben akár izzó
-vasba is belefogóztak volna, az államférfiúk hiú iparkodása, hogy
-elszórják és elámítsák, Ausztria császárának hasztalan vesztegetési
-kísérlete, másrészt pedig mindenhol, a fiatal, lelkes, tetterős férfiak
-természetes ösztöne, amellyel a középosztályból mint óriást kiemelték:
-történetét ragyogóvá és lebűvölővé teszik. Megvoltak benne választóinak
-tömegerényei, de megvoltak bűnei is. Szomorúan látom a fényes festmény
-visszáját. De hisz az a végzetes tulajdonság, amelyet a vagyonra
-törekvés közben fölfedezünk, az, hogy ez a vagyonhajsza csalékony s
-azért az érzés elfojtásával vagy legalább gyöngülésével kell megfizetni.
-S így elkerülhetetlen, hogy ne találjuk meg ugyanezt a mi történetünk
-hősében is, aki egyszerűen egy fényes pályát tűzött ki magának élete
-céljául, anélkül, hogy az eszközök megválasztása tekintetében előre
-kötelezettséget vállalna vagy aggályoskodnék.
-
-Bonaparte feltünően híjával volt a nemes érzelmeknek. A világ
-legműveltebb korának és népének legmagasabb helyre helyezett
-egyéniségében, íme, a legköznapibb igazság- és tisztességérzet érdeme
-sem volt meg. Igazságtalan a tábornokaival szemben: önző, kisajátítja
-dicsőségüket, eltulajdonítja Kellermann, Bernadotte nagy tetteinek
-érdemét; addig intrikál, míg a benne bízó Junot-t reménytelen csődbe
-kergeti, csakhogy távoltartsa Páristól, mert bizalmaskodó modora sérti
-trónjának újsütetű büszkeségét. Módfelett hazudik. Hivatalos lapja, a
-_Moniteur_ s minden harctéri jelentése közmondásossá vált arról, hogy
-csak azt mondja, amit Napoleon el akart hitetni az emberekkel s ami még
-rosszabb: korai vénségében, ott gubbasztva magános szigetén, egész
-hidegvérrel hamisította meg a tényeket, adatokat, jellemzéseket s a
-világtörténelmet színpadi hatásra állította be, mert ezt szerette, mint
-minden földije. Minden cselekedetet, amely nemeslelkűséget lehelne,
-megmérgezi az ő számító volta. Szerencsecsillaga, a dicsőségszomja, a
-lélek halhatatlanságáról szóló elmélete mind, mind olyan franciás!
-«Kell, hogy kápráztassak és bámulatot ébresszek. Ha megadnám a teljes
-sajtószabadságot, hatalmam három napig sem tartana.» A nagy dobot ütni:
-ez a legkedvesebb célja. «A nagy hír annyi, mint: nagy lárma, mentől
-nagyobbat ütünk, annál messzebbre hallik. Törvények, intézmények,
-emlékek, nemzetek: mind esendők; ám a nagy hír tart és még századok
-multán is visszhangzik.» A halhatatlanság, az ő elmélete szerint, merő
-hír. A befolyásról szóló tana sem valami hízelgő: «Az emberi tetteknek
-csak két rugója van: az érdek és a félelem. A szeretet együgyű
-képzelődés, higgyék meg nekem. A barátság puszta név. Én senkit sem
-szeretek. Még testvéreimet szeretem: talán, merő szokásból s mert
-bátyám, szeretem egy kicsit Józsefet s szeretem Duroc-ot; de miért? Mert
-jelleme kedvemrevaló: merev és határozott s úgy hiszem, ez a fickó
-sohasem ejtett életében egy könnyet sem. Tudom nagyon jól, hogy
-nincsenek barátaim. Amíg az vagyok, ami ma vagyok, annyi az úgynevezett
-barátom, amennyit csak akarok. Hagyjuk az érzékenységet az asszonyokra:
-a férfinek ellenben erős szívűnek és vasakaratúnak kell lennie;
-máskülönben nem való se a háborúra, sem a kormányzásra.» Egyáltalában
-nem ismert aggályt. Hajlandó lett volna lopni, rágalmazni, gyilkolni,
-fojtogatni, mérgezni, ha az érdeke úgy kívánta. Nem volt benne
-nemeslelkűség, hanem csupa közönséges gyűlölet; végtelenül önző, álnok
-volt. A kártyában csalt; határtalanul szószátyár; az idegen leveleket
-fölbontogatta s gyönyörködött gyalázatos rendőrsége praktikáiban s
-megelégedéssel dörzsölte kezeit, ha el tudott csípni valami bármily
-csekély titkot a környezete férfiairól vagy asszonyairól, ilyenkor azzal
-hencegve, hogy ő «mindent tud». Beleártotta magát a nők ruhájának
-szabásába s inkognitóban leste az utca éljeneit s magasztalását. Modora
-parlagi volt. Az asszonyokkal alrendű bizalmaskodással bánt. Szokása
-volt a fülük cimpáját és orcájukat megcsipkedni, ha jó kedvében volt s
-utolsó napjáig szerette jól meghúzni a férfiak fülét és pofaszakállát,
-oldalba bökni őket s durva tréfát űzni belőlük. Azt persze nem lehet
-rábizonyítani, hogy a kulcslyukon hallgatózott volna, vagy ha tette,
-óvatosan tette. Szóval: ha fenekére hatoltál mindennek a hatalmi és
-fénykörnek: nem találsz ott gentlemant, hanem szemfényvesztőt és
-gazfickót, aki tökéletesen megérdemli a _Jupiter Scapin_, vagyis
-mondjuk, a Csirkefogó Jupiter díszítő jelzőt.[32]
-
-Amidőn az imént leírtam a két pártot, amelyre a mai társadalom oszlik:
-t. i. a demokrata és konzervativ pártot, azt mondtam, hogy Bonaparte a
-demokratákat képviseli, vagyis a gazdasági tevékenységet folytatók
-pártját, szemben a konzervativ párttal. De még nem mondtam meg, pedig az
-lényeges, hogy ez a két párt csak úgy különbözik egymástól, mint a
-fiatal az öregtől. A demokrata fiatal konzervativ; a konzervativ öreg
-demokrata. Az arisztokrata a megérett és meghiggadt demokrata, mert
-mindketten a magántulajdon legmagasabbra értékesítésének alapján
-állanak; csakhogy az egyik azt megszerezni, a másik pedig megtartani
-iparkodik. Bonapartéről el lehet mondani, hogy pártjának egész
-történetét képviseli, – ifjúságát s hajlott korát s annak végzete, a
-költői igazságszolgáltatással együtt az ő tulajdon végzete. Az
-ellenforradalom, az ellenpárt még várja szervét és képviselőjét, akiben
-meg lesz a szeretet és valóban közérdekű átfogó célok kitűzése.
-
-Itt ellenben egy kísérlettel van dolgunk, amelyet a Természet a lehető
-legkedvezőbb körülmények közt arra nézve tett, mire képes az értelem
-ereje, lelkiismeret nélkül. Még sohasem lépett elő vezér ily
-tehetségekkel, ilyen fegyverzetben s még nem volt vezér, akinek ilyen
-segítőtársai és követői voltak volna. S mi volt az eredménye ennek a
-roppant nagy tehetségnek és hatalomnak, ezeknek a tengernyi
-hadseregeknek, fölperzselt városoknak, fölprédált kincseknek, a
-föláldozott embermillióknak, egész Európa elzüllesztésének? Semmi jó nem
-fakadt belőle. Minden eltűnt nyomtalanul, elpárolgott, mint az ágyúnak
-füstje. Csonkábban, szegényebben, gyengébben hagyta hátra
-Franciaországot, mint aminőnek találta s a szabadságért folytatott
-harcot újra kellett kezdeni. Vállalkozása, alapelve szerint, öngyilkos
-volt. Franciaország igájába szegődött, szolgálta életével, vérével,
-minden vagyonával mindaddig, valamíg azonosítani tudta őt az érdekeivel,
-ám midőn az emberek azt látták, hogy a győzelemre új háború, a seregek
-szétrombolására új toborzás következik s akik olyan elkeseredetten
-harcoltak, sohasem érnek közelebb a jutalmukhoz, mert hisz sohasem
-élvezhették, amit kerestek, nem nyugodhattak ágyban, párnák között, nem
-páváskodhattak kastélyaikban: akkor ezek az emberek elhagyták őt.
-Rájöttek, hogy mindent elnyelő önzése halálos minden más emberre. A
-villamos rájához hasonlított, amely a rázkódások egész sorát okozza
-annak a testében, aki megfogja s ez görcsbe húzza kezét, hogy nem birja
-kinyitni s az állat folyton újabb s erősebb áramot bocsát belé, míg csak
-végkép meg nem bénítja s meg nem öli az áldozatát. Ugyanígy szűkítette,
-szegényítette, szítta ki ez a szertelenül önző ember mindazok erejét és
-életét, akik szolgálták és Franciaország és Európa általános kiáltása ez
-volt 1814-ben: elég volt belőle: «_assez de Bonaparte!_»
-
-Nem ő volt ennek az oka. Ő csak azt élte ki és hajtotta keresztül
-erkölcsi principiumok nélkül, ami benne volt. Ám a dolgok természete, az
-emberiség és világ örök törvénye keresztezte az utait és okozta
-bomlását; s akár millió hasonló kísérletet tesz a Természet, mindig ez
-lesz a végső eredmény. Akár tömegek, akár egyének kísérlik meg a merőben
-anyagias és önző célokat, megbuknak a kísérletükkel. A békés Fourier
-éppúgy hajótörést szenved, mint a romboló Napoleon. Civilizációnk,
-valamíg lényegében a tulajdon, a korlátok, a kizárólagosságok alapján
-áll, mindig ki lesz téve újabb káprázatnak, tévedésnek. Gazdagjaink
-továbbra is betegen hagynak; nevetésünkbe keserűség üröme vegyül s
-borunk égeti a torkunkat. Csak az a Jó válik üdvünkre, amelyet nyitott
-ajtóknál élvezhetünk s amely mindenkinek egyaránt hasznos.
-
-
-
-
-VIII.  GOETHE; VAGY: AZ ÍRÓ.
-
-Úgy látom, a világ szervezetében különleges hely és szerep
-biztosíttatott az író, vagy titkár számára, akinek az a dolga, hogy
-beszámoljon a mindenségben lüktető és munkálkodó élet csodálatos
-szellemének tevékenységéről. Az ő tiszte e tények észbevevése s a
-legkiválóbb és legjellemzőbb tapasztalatok kiválasztása.
-
-A Természet megkívánja, hogy tudósítást írjanak róla. Sőt minden dolga
-köteles a tulajdon történetét megírni. A bolygót, a kavicsot árnyéka
-kíséri. A sziklagörgeteg barázdát, repedést hagy hátra a hegy testén; a
-folyó ágyat mos a földbe; az állat otthagyja csontjait a földrétegben; a
-páfrány és levél otthagyja szerény sírfeliratát a szénben. A hulló
-vízcsöpp domborművet váj a homokba vagy kőbe. Nem lehet egypárat sem
-lépni a hóban, vagy a mesgyén át, hogy a léptek térképe ne rajzolódjék
-ki többé-kevésbbé maradandó nyomokban. Az ember minden tette önmaga írja
-bele magát az embertársak emlékezetébe, tulajdon módjával és
-ábrázatával. A levegő tele van visszhangokkal, az ég jegyekkel, a talaj
-emlékjelekkel és följegyzésekkel s minden tárgy beszédes intelmekkel az
-értelmes ember számára.
-
-A Természetben szakadatlanul folyik ez az önlajstromozás, bélyegének
-rásütése a dolgokra. Beszámolója pontosan visszaadja a történteket, nem
-told hozzá s nem vesz el belőle. De a Természet magasabbra is törekszik
-s az emberben olyasvalakit alkot, akinek tudósítása már több az egyszerű
-bélyeglenyomatnál: az eredetinek új és finomabb megformálása. Életeleven
-a tudósítás, amint az, amiről tudósított. Az emberi emlékezet mintegy
-tükör, amely, miután befogadta a környezet tárgyainak képeit, élettől
-elevenedik meg s új rendbe helyezi el őket. A magába vett tények nem
-hevernek benne tétlenül, hanem egyesek elfakulnak, mások viszont
-fölragyognak, úgyhogy csakhamar új festmény tárul elénk, amelynek
-kompoziciója a legerősebb élmények elemeiből tevődik össze. Az ember
-együttmunkálkodásra termett. Szereti magát közleni s ami mondókája van,
-ólomként nehezedik a szívére, valamíg csak el nem mondja. Ám a beszéd és
-közlés egyetemes örömén kívül sok ember szertelen képességekkel terem rá
-erre az újjáalkotásra. Vannak emberek, akik egyenesen az írásra
-születnek. A kertész megóv minden dugványt, rügyet, barackmagot: az ő
-hivatása a palánták plántálása. Ugyanígy látja el a maga dolgát az író.
-Bármit lát, tapasztal, az modelnek ül festménye számára. Esztelenségnek
-tartja azt a balhitet, mintha volnának «leírhatatlan» dolgok is. S meg
-van róla győződve, hogy amit el lehet gondolni, azt előbb-utóbb meg is
-lehet írni s kész volna jelentést írni a Szentlélekről is, vagy legalább
-megpróbálná. Nincs olyan széles, olyan finom, olyan drága, ami
-alkalmasan kerül a tolla hegyére, hogy azt ne akarná megírni. Az ő
-szemében az ember annyi, mint reporter és a mindenség az a lehetőség,
-amelyről reportot lehet írni. Beszélgetés, szerencsétlenség mind új
-anyagot szolgáltat neki, amint a szóbanlévő német költő mondá: _Ein Gott
-gab mir zu sagen, was ich leide_. Lefölözi még a dühöt és szenvedést is.
-Hebehurgya cselekedetek árán megvásárolja a bölcs beszéd képességét.
-Kínzások, a szenvedélyek viharai mind csak duzzasztják vitorláját, ahogy
-a jámbor Luther írja: «Ha nyomnak a gondok, jól tudok imádkozni és
-prédikálni.» S ha meg akarjuk ismerni egynémely kitünő költői fordulat
-eredetét, jusson eszünkbe Amurát szultán előzékenysége, aki leüttette
-egy pár pasának a fejét, hogy orvosa, Vesalius tanulmányozhassa a
-nyakizmok vonaglását. Az író botlásai is csak előkészítői győzelmeinek.
-Egy-egy új gondolat, lelki válság megtanítja, hogy mindaz, amit a
-külvilág dolgaiból eleddig megtanult és megírt – nem maga a valóság,
-csak annak visszaütő hangja, híre. Mitévő legyen már most? Eldobja a
-tollát? Nem; ellenben elkezd írni a reásugárzó új fényben, hátha
-valahogyan mégis csak meg tud menteni az enyészettől egy pár igaz szót.
-A természet összeesküszik vele erre a célra. Mindazt, amit el lehet
-gondolni, ki is lehet mondani s az kifejezését sürgeti, bármily durva és
-dadogó nyelv révén. Ha pedig nem tud alkalmat találni, akkor vár és
-tovább dolgozik, míg végre tökéletes akaratához idomítja s artikulált
-beszédhez juttatja.
-
-A Természetnek ez a mindenütt tapasztalható törekvése az utánzó
-kifejezésre: jellemző vonása s mégsem több a gyorsírásnál. Vannak
-magasabb fokok is és a Természet fényesebb képességekkel látja el
-azokat, akiket e felsőbb tisztre választott: előáll a tudósok vagy írók
-osztálya; azoké, akik összefüggést látnak ott, ahol a tömeg csak
-töredékeket lát s akik elrendezni törekszenek az egyes adatokat s
-megszerkeszteni a tengelyt, amely körül a dolgok külső kerete forog. A
-Természet nagyon szívén viseli a gondolkozó ember vagy tudós
-létrejöttét. Ezt sohasem téveszti szem elől s előkészíti a dolgok
-eredeti alakításával. A tudós és író a természetnek nem valami eltűrt
-vagy esetleges jelensége, hanem szerves tényezője, birodalmának egyik
-rendje, osztálya, amelyet ősidők óta s örökre tervébe vesz és előkészít
-a dolgok bogozásával és szövésével. Sejtelmek, ingerek, ösztönök
-kiáltják, hogy «éljen!» A kebelben bizonyos tűz, melegség kíséri az
-eredeti igazság fölfogását, amely szellemi napként ragyog be a bánya
-aknáinak legmélyére. Minden gondolat, amely a lélekben földereng,
-ébredése percében hírül adja tulajdon rangját – vajjon merő szeszély,
-bogár-e vagy hatalom?
-
-Ha eképpen ennek a képességnek megvannak az életre keltő okai, másrészt
-kellő szükséglet is várja, hívja. A társadalomnak mindenha kell valaki,
-az az egészséges ember, aki a kifejezés teljesen megfelelő mértékével
-tudja a monomániával fenyegető eszméket kellő vonatkozásba hozni
-viszonylataikkal. A nagyravágyó s bérenc előáll legújabb
-hókusz-pókuszával – legyen az vámtarifa, Texas-i kérdés, vasút, a római
-egyház kérdése, Mesmer tana, California s amidőn kiszakítja a
-vonatkozásaiból, könnyen eléri, hogy elkápráztassa s megbolondítsa vele
-a tömeget s nem igazíthatja őket helyre, nem gyógyíthatja meg egy velük
-szembehelyezkedő másik tömeg sem, mert azt valamely hasonló fokú más
-szintén különleges őrültség tartja megszállva. Ha azonban valakinek
-megvan az átfogó szeme, hogy ezt az elszigetelt csodát vagy szörnyet
-visszatudja helyezni az ő igazi helyére, környezetébe, jelentőségére, –
-elfoszlik a délibáb s a közület visszatérő józan esze hálával adózik a
-megintőjének. A tudós nincs kötve korhoz, azonban mégis kivánnia kell,
-hogy csakúgy, mint más ember, ő is jól legyen kortársaival. Pedig a
-felületes emberek bizonyos nevetséges színben látják a tudóst és írót;
-ám ez nem baj, ha ez maga nem vet ügyet rá. Hazánkban a közbeszéd és
-közvélemény csak a gyakorlatias embert magasztalja s a társadalom e
-szolid osztályait jellemző respektussal emlegetik mindenhol. A mi népünk
-egyetért Bonapartenak az ideológusokról nyilvánított véleményével. Az
-ideák – szerintük – a társadalmi rend és kényelme felforgatására
-vezetnek s végezetül megőrjítik a birtokosukat. Közhit, hogy a
-New-Yorkból Smyrnába menő hajórakomány, az öt vagy tízezer gyári orsó
-beszerzésére szükséges részvényjegyzések után való futkosás, vagy a
-választók fölhajszolása, a vidékiek elfogultságának és
-tájékozatlanságának kihasználása a novemberi voksok megszerzése
-érdekében: mindezek gyakorlati s tanácsos dolgok! Mégis, ha sokkal
-magasabb törekvésű tevékeny életet hasonlítok is össze a kontemplatív
-élettel nem nagyon merném határozottan az előbbit ajánlani. Az
-emberiségnek olyan nagy érdeke fűződik a belső megvilágosodáshoz, hogy
-sokat lehet felhozni a remete vagy szerzetes mellett, az ő gondolkodó és
-imádkozó életének védelmére. Minden cselekvőség adót fizet: a pártosság,
-hevesség, megzavart lelki egyensúly adóját. Cselekedj kényed-kedved
-szerint, de a magad kárára és veszélyére teszed. Az emberekre
-túlsúlyosan nehezedik a tettük. Hol az az ember, aki cselekedett s aki
-ne volna cselekedetének áldozata és rabja. Amit tett, az kötelezi és
-kényszeríti, hogy újra tegye. Az első tett csak kísérlet volt, de szent
-és sérthetetlen szabály válik belőle. A lánglelkű újító valamely
-ritusban vagy szövetségben testesíti meg lelkes vágyát, eszméjét s íme ő
-és barátai hovatovább a formákhoz tapadnak és elvesztik a lelkes vágyat,
-az eszmét. A quaker-ek megalapították a quaker-felekezetet, a shaker-ek
-az ő monostorukat és rezgő táncukat s bár mind a Szellemről locsog,
-nincs ebben semmi szellem, hanem csak ismétlés, darálás, amely egészen
-fonákja a szellemnek. S napjaink sem mutatnak újat. A lelkesedés
-dolgában határozott a visszaesés, de még az alsóbbrendű tevékenységek
-tekintetében is, amelyeknek csupán az a céljuk, hogy egyre
-kényelmesebbekké és gyávábbakká legyenek, a csalafintaság, a tolvaj és
-hazug cselekedetek, a gondolkodó és cselekvő képességet szétválasztó, az
-észt és érzést meggyalázó cselekedetek tekintetében is csak aljasodás
-tapasztalható. Az indiai szent könyvek mondják: «Csak gyermekek és
-tanulatlanok beszélnek külön-külön gondolkodó és cselekvő tehetségről.
-Pedig ez a kettő egy, mert mindkettő egyazon célt követi s azt a helyet,
-amelyet elnyernek az egyik követői, elnyerik a másikéi is. Csak az lát,
-aki látja, hogy a gondolkodó és a cselekvő tanítása egy és ugyanaz.»
-Mert minden nagy cselekedet kell hogy vonatkozásban legyen a szellemi
-világgal. A tett mértéke az az érzés, amelyből származik. A legnagyobb
-cselekedet is könnyen eredhet a legegyénibb körülményből.
-
-De ez az ócsárlás nem a vezérek, hanem csak alacsonyabbrendűek szájából
-szól. Az az izmos férfiú, aki a gyakorlati osztályok élén áll,
-osztályosa kora eszméinek és melegen rokonszenvezik a gondolkodók
-osztályával. A kitünő emberekre nézve mindig a Talleyrand s vele a józan
-ész kérdése a helyénvaló; nem az a kérdés, hogy gazdag-e, van-e
-protekciója, jó érzületű-e, megvan-e a képessége erre vagy arra, részt
-vesz-e a mozgalomban, tagja-e a gyülekezetnek? – hanem csak az:
-_valaki-e_ ő, képvisel-e valamit? Legyen jó a maga módján. Légy igaz és
-csodálatos, nem aszerint, amint ezt mi értjük, hanem, amint ezt te
-érted. A rátermett emberek nem kérdik, hogy valaki mire termett rá,
-hanem, hogy egyáltalában rátermett ember-e? A mester szereti a mestert s
-ezt nem köti ahhoz a feltételhez, vajjon szónok, művész, kézműves vagy
-király-e az illető.
-
-A társadalomnak igazán nincs fontosabb érdeke, mint az írók osztályának
-boldogulása. S tagadhatatlan, hogy az emberek szívesen elismerik és
-üdvözlik is az értelmi tökéletességet. Mindamellett az írú nnm játszik
-köztük vezérlő szerepet. Ennek, úgy hiszem, ő maga az oka. A fontot
-fontszámba veszik. Volt idő, amkor ő szent személy volt: Bibliát írt,
-első hymnuszokat, vallási törvénykönyveket, eposzokat, tragikus
-énekeket, Szibylla-verseket, khaldeai jósigéket, lakonikus velős
-mondásokat, miket templomfalakra róttak. Minden szava színigazság volt s
-új életre sarkalta a nemzeteket. Könnyelműség és finnyáskodás nélkül
-írt. Minden szava úgy állt előtte, mintha bele volna vésve égbe, földbe
-s a napot és csillagokat is csak ilyen jeleknek látta, egyéb s fontosabb
-szükségüket nem látta. Azonban ma, hogy részesülhetne az író kellő
-tiszteletben, ha maga sem tiszteli önmagát kellőleg, ha belevész a
-tömegbe? Ha már nem törvényhozó, hanem sykophanta, besúgó, aki mindjárt
-fejet hajt s behódol a léha közvélemény imbolygásainak? Ha orcátlan
-prókátorfogásokkal kell védelmeznie a hitvány kormányt; vagy kénytelen
-évszámra csaholni az ellenzékkel; vagy kénytelen közhelyes kritikákat,
-gyalázatos szennynovellákat firkálni; vagy, minden esetben, éjjel-nappal
-egy okos gondolat híján kell robotolnia anélkül, hogy az ihlet
-forrásából meríthetne?
-
-Ezekre a kérdésekre némi választ kapunk, ha egy pillantást vetünk korunk
-irodalmi géniuszainak lajstromára. Ezek közt egy sem szolgál több
-tanulsággal, mint Goethe, a tudós és író erőinek és kötelmeinek
-képviselője.
-
-Bonapartét, mint a XIX. századbeli nép külső életének és törekvéseinek
-képviselőjét írtam le. Kiegészítő másik fele, a kor költője, Goethe, aki
-teljesen otthonos ebben a században, szívja a levegőjét, élvezi
-gyümölcseit, aki lehetetlen korábbi időkben, aki hatalmas képességeivel
-kimenti ezt a századot a gyöngeség vádja alól, amely, ő nélküle, bizony
-sujtaná ennek a korszaknak szellemi termékeit. Olyan időben tűnik föl,
-mikor az általános műveltség szerte terjedt s lesimított minden éles
-egyéni vonást; amidőn a hősi jellemek helyébe a szociális jólét és a
-munka egyesítése lépett. Nincs nagy költő, hanem csak költői írók
-tömege; nincs Colombus, hanem csak száz meg száz másodkapitány,
-útitávcsővel, barométerrel, leveskockával és sajtolt húskonzervvel
-fölszerelve. Nincs Demosthenes, Chatham, hanem csak egy sereg ügyes
-parlamenti és törvényszéki szónok. Nincs próféta, sem szent, hanem csak
-theológiai szemináriumok. Nincs tudós, hanem csak tudós társaságok,
-olcsó sajtó, számtalan olvasóterem, könyvkölcsönző. Sohasem láttunk
-ilyen tarka-barkaságot. A világ úgy terjeszkedik, mint Amerika
-kereskedelme. A görög vagy római életet s a középkori életet mint
-egyszerű és fölfogható ügyet látjuk, ám a modern életben oly sokaságát
-kell tekintetre vennünk a dolgoknak, hogy bizony belézavarodunk.
-
-Goethe ennek a sokszerűségnek filozófusa volt. Százkezű, Argus-szemű,
-aki oly ügyes és szerencsés volt, hogy megtudta ragadni az események,
-adatok és tudományok e kavargó forgatagát s hála mozgékonyságának,
-könnyen tudott rajtuk uralkodni. Férfias szellem, akit nem nyügözött az
-életünket kéregként elborító konvenció sokfajta leple, aki finom kezével
-megerőltetés nélkül széttépi azt s erejét a Természet forrásából meríti,
-amellyel benső közösségben élt. S ami emellett a legkülönösebb: kis
-városban, törpe államban, levert államban élt s olyan korban, amidőn
-Németország éppenséggel nem vitt olyan vezető szerepet a világban, hogy
-akár egy metropolis büszkeségével dagaszthatta volna fiai kebelét, mint
-ami a francia vagy angol – vagy egykoron a római és attikai – ember
-géniuszát tüzelhette. S íme: múzsájában nyoma sincs a provinciális
-korlátoltságnak. Ő nem helyzetének köszönhette, ami volt, hanem szabad
-és ellenőrző lángszellemmel jött a világra.
-
-Helena, vagyis _Faust_ II. része az irodalomnak költészetbe áttett
-bölcselete; olyasvalakinek a műve, aki a világtörténelem, a mythologiák,
-filozófiák, tudományok és nemzeti irodalmak mestere, a mai tudás
-encyklopédikus modorában, nemzetközi összeköttetésben az egész Föld
-népességével. Aki kutatja az indiai, etruszk s minden egyéb
-kyklopsz-művészetet, a geológiát, vegytant, csillagászatot s mindezekből
-a birodalmakból bizonyos légies és költői jelleget merít, a dolgok
-sokaságánál fogva. A királyra tisztelettel néz föl az ember, azonban, ha
-résztvehetne a királyok kongresszusán, bizony a szem megengedné magának,
-hogy ne vegye föl olyan szabatosan mindegyikük sajátságait. Ezek már nem
-vad, csodás énekek, hanem kimunkált formák, amelyekbe a költő nyolcvan
-év megfigyeléseinek eredményét öntötte. Ez a szemlélődő s kritikai
-bölcseség a költeményt korának még igazibb virágjává avatja. Önmaga
-keltezi magát. S az agg Goethe mégis költő, büszkébb babérú költő, mint
-bármely kortársa s bármennyire szenved a mikroszkópiában – mert bőrének
-mintha minden pórusa látna! – mégis egy hős erejével és bájával pengeti
-hárfáját.
-
-A könyvet fölényes intelligenciája teszi oly csodálatossá. Ennek a
-férfiúnak elméjében, mint olvasztó kemencében, őstípusokká és eszmékké
-oldódik föl a múlt, a jelen, vallása, politikája, gondolkozásmódja. Mily
-új mythologiákat hajóz be agya! A görögök szerint Nagy Sándor elment
-egészen a chaosig; Goethe is eljutott odáig, – csak más korban – sőt még
-azon túl is mert egy lépést tenni s épen érkezett vissza.
-
-Bölcselkedésében szívet vidító szabadság van. A roppant látóhatár, amely
-velünk kering, fenségét ráárasztja apró, konvencionális és kényszerű
-dolgokra is éppúgy, mint az ünnepélyes és díszes dolgokra. Ő százada
-lelke volt. Bármily tudós is volt ez a század s bár népesedése, tömör
-szervezettsége, s pártjai fegyelmezése következtében tulajdonkép
-egyetlen felfedező expedicióvá vált s bár a tények és vívmányok oly dús
-tömegét halmozta föl, amelyet eleddig még nem birt semmiféle tudós
-osztályozni: ennek a lángelmének voltak tágas kamarái, hogy mindezt
-eloszthassa, elraktározza. Megvolt benne az erő, hogy viszont egyesítse
-a szétvált atomokat tulajdon törvényeik szerint. Mai életünket a
-költészet mezébe öltöztette. Csupa apróság és részlet közepette
-fölfedezte az élet géniuszát, a régi csalafinta Proteust, aki
-tőszomszédságunkban fészkel s megmutatta, hogy a nehézkesség és próza,
-amelyet korunknak rovunk föl, csak egyik álarca: «Futása is csak álorcás
-jelen»; – hogy bohó ruháját fölcserélte munkászubbonnyal és éppoly
-eleven vagy gazdag Liverpoolban s Hágában, mint egykor az volt Rómában
-és Antiochiában. Fölkereste köztereken és főutakon, fasorokban és
-szállókban s megmutatta, hogy még a gondolkozás és gyakorlat
-legszolidabb birodalmaiban is ott ólálkodik ez a démoni hatalom; hogy
-minden közönséges, szokott dolog át meg átszövődik mythológiával és
-mesével; megszerkesztette minden szokás és gyakorlat, minden intézmény,
-eszköz családfáját, amely az emberi szervezetben gyökerezik. Végtelenül
-utált minden hozzávetést és üres szónoki frázist. «Gyanítgatást éppen
-eleget végezhetek én is; de ha valaki könyvet is ír, ne írjon egyebet,
-mint amit tud.» A legvilágosabban s leggazdaságosabban ír, inkább
-elhagy, semmint egy szó fölöslegeset írjon s mindig dolgot ad szavak
-helyett. Kifejtette a különbséget az antik és modern szellem és művészet
-között. Meghatározta a művészet célját és törvényeit. A legjobb
-fölvilágosítást adta eleddig a Természet dolgairól. Úgy tárgyalja, mint
-a Régiség hét bölcs mestere tette s ha mit elhagy a francia módszerű
-tabellázás és széttagolás szempontjából, ezért kárpótol költészetével és
-humanitásával, amiket bizonyos erős tudományosság jellemez. Valamely
-egésznek megragadására jobb a szem, mint a teleszkópok és mikroszkópok.
-Kulcsot szolgáltatott a Természet sok országába szellemének ritka
-egysége és egyszerűsége révén. Ez a Goethe vetette föl a modern
-növénytan vezető eszméjét, hogy a levél, vagy a levélrügy a botanikai
-egység, hogy a növény minden része csupán új feltételekhez alkalmazkodó
-átalakult levél s hogy ha a feltételeket megváltoztatják, a levél más
-szervvé és a más szerv ismét levéllé alakulhat. Hasonlómód a
-csont-tanban fölvette, hogy az egész csontváz egysége a gerincoszlop egy
-csigolyája s a fej csupán a legfelső csigolya átalakulása. A növény
-rügyről-rügyre fejlődik s végül virággá és maggá. Éppígy fejlődik a
-pántlikagiliszta, a hernyó ízről-ízre, míg a fejben végződik. «Az ember
-és a felsőbbrendű állatok a csigolyák rendszerére épültek s az erők
-központja a fej.» Az optikában elvetette a hét szín mesterséges
-elméletét s azt vitatta, hogy minden szín a világosság és sötétség
-különböző arányokban való vegyülése. Majdnem mindegy, mily tárgyról ír.
-Minden pórusával lát és szinte nehézkedési erő vonja az igazság felé. Ő
-meg is akarja valósítani, amit te csak mondasz. Gyűlöli a
-kicsinyeskedést s azt, hogy megismételje azokat a dajkameséket, mik ezer
-év óta tartják megszállva az emberek hitét. Pontosan szemügyre akarja
-venni, vajjon igazak-e. Megrostálja, mintha mondaná: azért vagyok itt,
-hogy e dolgok mértéke és bírája legyek. Miért adjak nekik vaktában
-hitelt? Ennélfogva, amit vallásról, házasságról, szokásokról,
-tulajdonról, papirpénzről, a hit korszakairól, a jelekről, szerencséről,
-sorsról s bármi egyébről mond, az mind feledhetetlenül elménkbe vésődik.
-
-Vegyük a legfeltünőbb példáját annak az irányzatának, hogy igazoljon
-minden közhasználatú kifejezést. Az ördög minden kor mythológiájában
-nevezetes szerepet játszott. De Goethének nem kellett volna olyan szó,
-amely nem fedne dolgot. Ugyanezt a módszert jelzi ez is: «Sohasem
-hallottam bűntényről, amelyet ne lettem volna képes elkövetni.» Így
-ragadja torkon ezt a démont is. Való alaknak s modernnek kell lennie,
-európainak; előkelő úr módjára kell öltöznie, alkalmazkodnia kell a kor
-szokásaihoz, sétálnia az utcákon s otthonosnak kell lennie Bécs és
-Heidelberg 1820 körüli életében, különben nem is kell létrejönnie. Ehhez
-képest ki is vetkőztette mythológiai mezéből, megfosztotta szarvától,
-lólábától, szigonyos farkától, kénköves s kéktüzű lehelletétől. S
-ahelyett, hogy könyvekben és képeken tanulmányozta volna, saját lelkében
-kereste a típusát, a hidegség, önzés, hitetlenség minden árnyalatában,
-amely az emberforgatagban vagy a magánosságban ráborul az emberi lélekre
-s úgy találta, hogy ez arckép valóságát és ijesztő voltát növeli
-mindennel, amit hozzáadott s viszont mindennel, amit elvett belőle. Úgy
-találta, hogy ennek a kísértetnek, amely árnyékként ott lebeg az ember
-fölött, mióta ember van a földön, lényege tiszta ész, amely mindenkori
-irányzata szerint az érzékek szolgálatába szegődik. S ezzel bevitte az
-irodalomba Mephistophelesét, az első szervesen megalkotott alakot,
-amellyel ez az irodalom századok óta először gyarapodott ismét s amely
-eleven marad oly sokáig, mint Prometheus.
-
-Nem szándékom Goethe számos művének elemzésébe belemenni. Ezek:
-fordítások, bírálatok, drámák, lírai s leíró versek, irodalmi naplók s
-jeles emberek arcképei. Ám el nem mulaszthatom, hogy a _Wilhelm
-Meister_-t kissé ne fejtegessem.
-
-_Wilhelm Meister_ regény a szó szoros értelmében, az első a maga
-nemében; csodálói a mai társadalom egyetlen rajzának nevezik, mintha
-egyéb regények, mint pl. a Scott-é, csak történelmi kosztümöket és külső
-körülményeket tárgyalnának, ez ellenben az élet lényegét, lelkét. Olyan
-könyv, melyet ma is fátyol borít. Nagyon intelligens emberek csodálattal
-és gyönyörködve olvassák, sőt sokan elébe teszik Hamletnek is, mint egy
-igazi lángelme művét. Szerintem csakugyan nincs a századnak könyve,
-amelyet hozzá lehetne mérni finom édességre, ujdonságra,
-eszmegerjesztésre s arra nézve, mennyi és mily hatalmas igazságokkal
-jutalmaz, mennyi helyes és mély betekintéssel az életbe, szokásokba,
-jellemekbe; mennyi jó útmutatást ad az élet helyes vitelére, mennyi
-váratlan kilátást nyújt magasabb szférákba s amellett nyoma sincs benne
-üres rhetorikának vagy nehézkességnek. Rendkívül fölkelti a fiatal
-emberek kíváncsiságát, de bizony sokrészt kielégíttetlenül hagyja azt. A
-könnyű olvasmányok kedvelői is csalódnak, akik azt hiszik, hogy az
-átlag-regények szokásos szórakozását fogják benne is találni. Másrészt
-azok is, akik azzal a magasabb reménnyel fognak olvasásába, hogy
-olvashatják benne a lángelme méltó történetét s azt, mint nyeri el
-verejtékes munkájáért és önmegtagadásáért a babért, ugyancsak joggal
-panaszkodhatnak. Nemrég egy angol regény került a kezembe, amely azt
-hirdette, hogy egy újkor s az ifjú Anglia pártjának politikai
-reménységét öleli föl s íme benne az erény és derekasság egyetlen
-jutalma: egy hely a parlamentben és a peer-i méltóság.[33] A Goethe
-regényének vége is sántít és erkölcstelen. George Sand a «Consuelo»-ban
-és folytatásában igazabb és méltóságosabb festményt adott. A történet
-folyamán a hős és hősnő jellemei túllépik az arisztokrácia
-konvencionális erkölcsei porcellán sakk-táblájának kereteit; elhagyják a
-társaságot és rendük szokásait; elvesztik vagyonukat; nagy eszmék s a
-legnemesebb szociális célok szolgálatába szegődnek s utoljára: a hős,
-aki középpontja és éltető kútforrása az emberi nem javára alakult
-legnemesebb társaságnak, már nem is felel tulajdon nemesi címére: az
-idegenül s rég elfeledtként hangzik a fülébe. «Csak ember vagyok –
-mondja – emberekért lélekzem s dolgozom!», még pedig szegényen és végső
-áldozatokat hozva. Ellenben a Goethe hősében oly sok a gyöngeség és
-tisztátalanság s oly rossz társaságba keveredik, hogy a higgadt angol
-közönségnek a mű sehogysem tetszett, midőn fordításban eléje került.
-Pedig szinte zsúfolásig tele van bölcseséggel, világismerettel, az élet
-törvényeivel; alakja rajza oly élethű finom és könnyed, stílusában egy
-szó túlzás nincs, hogy a könyv örökre új és kimeríttetlen marad, s
-várnunk kell, hadd tegye meg a maga útját; addig vegyünk ki belőle annyi
-jót, amennyit csak tudunk s legyünk meggyőződve, hogy még csak éppen
-hogy megkezdte hivatásának gyakorlását s még millió és millió olvasónak
-kell üdvös szolgálatot tennie.
-
-Tárgya egy demokratának átmenete az arisztokráciába, ezt a szót a
-legjobb értelmében véve. S ez a bevonulás nem alacsony, csúszó-mászó
-hátsóutakon történik, hanem a csarnok főkapuján. Természet és jellem
-segítik hozzá s a nemesi rangot a nemesek fenkölt gondolkozása és
-derekassága teszi reális értékké. Nincs fenkölt gondolkozású ifjú, akit
-el ne bűvölne a könyv realitása, úgyhogy rendkívül ösztönzője úgy az
-értelemnek, mint a bátorságnak.
-
-A lánglelkű és szent Novalis így jellemezte a könyvet: «ízig-vérig
-modern és prózai; a romantika teljesen el van benne laposítva, éppúgy a
-Természet poézisa és a csodálatos elem is. Csupán hétköznapi emberi
-dolgokról szól: költői mezbe burkolt polgári és családi történet. A
-csodálatost kifejezetten csak képzelődésnek és rajongó álmodozásnak
-tünteti föl…» S mégis nem jellemző-e, hogy Novalis mihamar visszatért
-ehhez a könyvhöz, amely kedvenc olvasmánya is maradt élete végeig.
-
-Ami Goethét a francia és angol olvasó előtt kitünteti, az egy olyan
-tulajdonság, amelyben osztozik nemzetével, t. i. az, hogy állandóan
-vonatkozásban áll a belső igazsággal. Angliában és Amerikában nagy a
-tisztelet a tehetség iránt s a közönség már azzal is beéri, ha azt a
-tehetséget valamely megállapodott vagy legalább is felfogható érdek,
-vagy párt alapján vagy azzal ellenzékben, gyakorolják. Franciaországban
-magát a szellem ragyogását élvezik. Ezekben az országokban a tehetséges
-emberek tehetségük szerint írnak. Elég, ha az értelmet foglalkoztatják,
-az ízlést gyönyörködtetik – ahány oszlopa a betűknek: annyi kedvesen és
-hasznosan eltöltött óra. A német intellektus híjával van a francia
-elevenségnek, az angol kiművelt gyakorlati érzéknek, az amerikai
-kalandosságnak; de van benne bizonyos becsületesség, amely sohasem
-nyugszik meg a felszínes előadással, hanem egyre ezt kérdi: «mi a
-célja?» A német közönség megköveteli az ellenőrző őszinteséget. Ime itt
-csakugyan eszme működik, de minémű? Mit akar vele az író? Honnan
-erednek, hová vezetnek mindezek az eszmék?
-
-Nem csupán a tehetség teszi az írót. Embernek, igazi embernek is kell
-lenni a könyv mögött, személyiségnek, aki születésével és
-rátermettségével kezeskedik a tanításokért, miket terjeszt s aki azért
-él, hogy a dolgokat így és ne másképpen lássa és állapítsa meg; aki
-ragaszkodik a tényekhez, mert tények. Ha nem is tudja őket helyesen
-kifejezni ma, a dolgok megmaradnak s holnap majd megnyilatkoznak neki.
-Ime lelkét terheli az a kinyilatkoztatandó igazság, amelyet
-többé-kevésbbé megértett; az ő feladata és élethivatása, hogy átlássa
-ezeket a tényeket s megismertesse. Baj is az, ha csetlik-botlik és
-hebeg; hogy hangja érdes vagy süvítő, hogy módszerei, képei nem egészen
-kifejezők? Küldetése majd megtalálja a maga módszerét és képeit, a kellő
-szavakat és melódiát. S ha nem, – ha ebben az emberben nincs meg Isten
-szava – akkor meg mit törődnünk azzal, mily ügyes, folyékony stílusú,
-ragyogó?
-
-Minden ítélet és mondás hatóereje tekintetében nagy különbség az, vajjon
-van-e mögötte ember? A tudós folyóiratban, a befolyásos ujságban nem
-tudok határozott személyiséget megkülönböztetni, hanem csak valamely
-felelőtlen árnyékot, még gyakrabban valamely pénzes testületet, vagy
-valamely senkit, aki azt reméli, hogy álneve vagy betűje álarcában és
-meze alatt valakinek fogják tartani. Ám az igazi könyv minden részében,
-mondatában egy határozott személyiséget látok: ereje s kényszere
-átözönlik minden szavába: még vesszői s gondolatjelei is élnek; úgyhogy
-az írás maga is izmos és gyors: messze elérhet és sokáig élhet.
-
-Angliában és Amerikában lehet valaki a görög vagy latin költők
-tanítványa, anélkül, hogy csak szikrája is volna benne a költői tűznek,
-ízlésnek. Ha valaki évekig foglalkozott Plato-val és Proclus-szal, azért
-még nem biztos, hogy heroikus meggyőződéseket táplál s lebecsüli városa
-elfogadott divatját, szokásait. Ám a németek a legnevetségesebb
-jóhiszeműséget táplálják ezekben a dolgokban. A diák, ha már távozott is
-az előadó teremből, még mindig tovább forgatja elméjében az előadást s a
-tanár maga sem tudja levetni azt a hitét, hogy a filozófiai igazságok
-hasznára vannak Berlinnek és Münchennek. Komolyságuk képesíti őket arra,
-hogy náluknál tehetségesebb embereket is megértsenek. Ezért van az, hogy
-minden értékes megkülönböztetés, amely a magasabb társalgási nyelvben
-járja, hozzánk Németországból eredt.
-
-Míg Angliában és Franciaországban az eszes és tanult emberek bizonyos
-könnyedséggel választják meg tanulmányukat s foglalják el álláspontjukat
-s jellemükkel nem gyökereznek valami mélyen a választott tárgyukban vagy
-pártjukban; Goethe, a német nemzet feje és megtestesülése nem azért
-beszél, mert tehetséges, hanem mert az igazság ragyogja be a lelkét:
-nagyon bölcs, jóllehet tehetsége nem egyszer fátyolba vonja bölcseségét.
-Bármily kitünő is, amit mond, mindig valami jobbat tart a szeme előtt.
-Fölkelti kíváncsiságomat. Megvan benne az igazságnak köszönhető félelmes
-függetlenség. Akár hallgattok rá, akár nem: az általa megállapított
-dolog fennmarad. S az író iránt való érdeklődéstek nem korlátozódik a
-történetére, melyet előad s nem esik ki emlékezetünkből, ha feladatát
-híven teljesítette, mint ahogy elfeledjük a péket, ha leadta a kész
-kenyereit. Az ő művei a legkisebb része egyéniségének. Az Örök Genius,
-aki a világot fölépítette, többet bízott erre az emberre, mint bárki
-másra. Nem merem azt mondani, hogy Goethe fölhágott a legmagasabb
-csúcsokra, ahonnan lángelme valaha szólott. Nem imádta a legmagasabb
-egységet; nem bírta lényét teljesen átengedni az erkölcsi érzéseknek.
-Vannak a költészetnek nemesebb húrjai is, mint amelyeket ő
-megszólaltatott. Vannak nálánál szegényebb tehetségűek, akiknek a hangja
-mégis tisztább s jobban szól a szívhez: Goethe sohasem nőhet az embernek
-szívéhez. Még a merő igazságnak sem hódol be, ő csupán a kultúrát
-szolgáló igazságnak híve. Nem kevesebbre tör, minthogy saját maga
-számára hódítsa meg az igazságot. Olyan ember, akit nem lehet
-megvásárolni, sem megcsalni, sem megfélemlíteni; stoikus módjára
-parancsol magának s tagadja meg vágyait s minden embertársát egy
-szemszögből néz, t. i. ebből: «Mire taníthatsz engem?» Minden
-birtoklást, vagyont is csak ebből a szempontból értékel: rangot,
-kiváltságokat, egészséget, időt s magát az életet is.
-
-Ő a Kultúra típusa, minden művészet, tudomány, esemény kedvelője.
-Művészi ember, de nem művész; szellemes, de nem szellemi ember.
-Mindennek tudására jogot emel: nincs fegyver a mindenség szellemi
-fegyvertárában, amelyet ne vett volna kezébe, de azzal az eltökélt
-szándékkal, hogy eszközei egy percre sem fogják elfogulttá tenni. Minden
-tény, önmaga s legdrágább tulajdona közé fénysugarat lövel. Előtte semmi
-sem maradt rejtve, semmi sem volt idegen. Modellt ült neki a sötétben
-ólálkodó démon éppúgy, mint a szent, aki látta a démont. A metafizikai
-elemek alakot öltöttek nála. «A kegyesség nem öncél, hanem csupán
-eszköz, amelynek révén elérjük a legtisztább belső békét s a legmagasabb
-kultúrát.» S az, hogy behatolt a képzőművészetek minden titkába, még
-szoborszerűbbé teszi Goethét. Hajlamai, mint a Cicero felbérelte nők,
-hozzásegítik, hogy kifürkésszék az összeesküvők titkát. Senkivel sincs
-ellenségeskedése. Ám lehetsz ellensége, ha megtanítod arra, amire a
-barátja jóakarata nem taníthatja meg s ha ez nem is több, mint az a
-tapasztalat, amelyet összeomlásodból merít. Szívesen lát, mint
-ellenséget, de magas áron. Ő a maga részéről senkit sem gyűlöl, mert
-ehhez túlságosan drága az ideje. A vérmérséklet okozta ellenlábasságot
-elviselhetőnek tartja, de ilyenkor is olyan méltóságosan harcol, mint a
-császárok, akik királyságokkal kerülnek szembe.
-
-Önéletrajza, a _Dichtung und Wahrheit_[34] egy oly eszmének a
-kifejezése, amely most minden germán fajnak ismeretes, de a munka
-megjelenése idején még ujság volt az ó és új Angliának, – azé az eszméé,
-hogy az ember a kultúra végett van a világon; nem azért, amit ő tud
-beteljesíteni, hanem azért, ami ő benne teljesedhetik be. Az élet
-egyedül számbavehető eredménye: a dolgoknak az emberre való hatása. Az
-értelmes ember önmagát harmadik személynek tekintheti; ennélfogva hibái
-és csalódásai éppúgy érdeklik őt, mint sikerei. Bár azt óhajtja, hogy
-boldoguljon a dolgaival, még inkább óhajtja, hogy megismerje az ember
-történetét és rendeltetését, míg a körülötte nyüzsgő önző tömeget csupán
-az alacsony egyéni sikerek érdeklik.
-
-Ez a mű uralkodó eszméje s ez szabja meg az események kiválasztását s
-korántsem azok külső fontossága, sem a személyek rangja, vagy a
-jövedelmek magassága. A könyv bizony csak sovány anyagot szolgáltat
-olyasmihez, amit méltán elismerhetnénk a «Goethe életé»-nek; igen kevés
-adatot, semmi levelezést, semmi részletet hivataláról, megbízatásairól;
-nem vet világot házasságára s az élete legtevékenyebb tíz éve, amelyet
-Weimarban való megtelepedése után töltött, némaságba merül. Másrészt a
-legfurcsább fontosságot tulajdonítja bizonyos szerelmi ügyeknek,
-amelyek, mint a nép mondja, semmi jóra sem vezetnek. Eláraszt
-részletekkel: bizonyos bogarak, kozmogóniák, saját kitalálású vallások s
-kivált az ő viszonya nevezetes szellemekhez s a gondolkodás kritikai
-korszakaihoz: íme, ezeket dolgozza ki különösen. Az ő naplói _(Annalen,
-Tag- und Jahreshefte)_, _Itáliai utazás_-a, a _Franciaországi táborozás
-(Campagne in Frankreich)_ s a _Színelmélet (Farbenlehre)_ történelmi
-része hasonló érdekű. Ez utóbbiban röviden jellemzi Keplert, Bacont,
-Galileit, Newtont, Voltairet stb.; s e rész legbájosabb vonása annak a
-viszonynak egyszerű megállapítása, amely az európai tudománytörténet e
-nagyjait s őt magát egybefűzi s épp ennek az összekötő vonalnak
-megvonása korára s személyére nézve egy félelmetes probléma megoldását
-jelenti, amelyben gyönyörködik, ha nem gyönyörködik _Iphigeniá_-ban és
-_Faust_-ban, anélkül, hogy a feltalálás annyi áldozatba kerülne.
-
-A művészeteknek ez a törvényhozója nem művész. Talán azért, mert
-túlsokat tudott, hogy látása mikroszkópikus volt s emiatt elvesztette a
-helyes perspektivát, az egésznek az áttekintését? Ő töredékes író;
-alkalmi költemények és a velős mondatok valóságos tárházának írója. Ha
-leül drámát, elbeszélést írni, száz oldalról is gyűjti és rendezgeti
-megfigyeléseit s a legalkalmasabban iparkodik beleilleszteni az egésznek
-testébe. Ám sok rész ellenszegül ennek a szerves beillesztésnek; ezeket
-azután csakúgy lazán adja, a személyek levelei, saját naplójegyzetei
-stb. formájában. Még így is igen sok marad, amelynek sehogy sem talál
-helyet. Az ilyesminek azután csak a könyvkötő tud összefüggést adni s
-innen van, hogy bár művei közt is nem egy laza, egész köteteink vannak
-tőle, amelyek megannyi külön-külön szakaszból, aforizmusból, xeniákból
-stb. állnak.
-
-Regényeinek, elbeszéléseinek világias hangja – úgy hiszem – az önművelés
-számításainak tudandó be. Egy bámulatos tudós gyöngesége, aki hálából
-szerette a világot. Aki tudta, hol lehet hozzáférni könyvtárakhoz,
-galériákhoz, szép épületekhez, laboratóriumokhoz, tudósokhoz,
-szabadidőhöz, s aki nem nagyon bizakodott a szegénység és rongyosság
-kárpótlásaiban. Sokrates szerette Athént, Montaigne Párist s Staelné
-asszony azt mondta, hogy csupán Páris a sebezhető pontja. Ennek megvan
-az előnye. A legtöbb lángelme rendesen oly rosszul ellátott és beteges,
-hogy az ember mindig máshol szeretné őket látni. Ritkán látunk köztük
-olyant, akit ne bántana, ne borzongatna az élet. E jó és törekvő emberek
-orcáján halvány szégyenpír ég és bizonyos torzvonás látható. Ám Goethe
-egészen otthonosnak és boldognak érezte magát századában és világában.
-Mindenkinél alkalmasabb volt az életre és jobban örült a játékának. A
-műveinek kultúrtörekvésük adja meg az erőt. A föltétlen, örök igazság
-eszméje anélkül, hogy a magam lelke kibővítésével hoznám vonatkozásba:
-magasabbrendű. Magunkat a költői ihlet áradatának átengednünk:
-magasabbrendű. Ám, ha az ő írásainak indítékát összehasonlítjuk azokkal,
-amelyek Angliában és Amerikában a könyvírás rugói, az ő igazsága is
-igazi s tud is hatni mint igazság. Így adott ő vissza a könyvnek
-legalább valamit hajdani hatalmából és méltóságából.
-
-Goethe, túlművelt országban s korban született, amidőn a tehetséget
-agyonnyomták a könyvek és mechanikai segédeszközök s az igények
-szétszóró változatossága. S íme, ő megtanította az embereket, hogyan
-kell rendezniök ezt a hegynyi vegyességet s hogyan kell szolgálatukba
-hajtaniok.
-
-Napoleonhoz teszem abban, hogy mindketten képviselői annak a
-türelmetlenségnek és visszahatásnak, amelyet a Természet a konvenciók
-hullaháza ellen gyakorol. Mindketten kemény realisták, akik,
-tanítványaikkal együtt külön-külön az ő korukban s minden jövendő korra
-nézve rátették a fejszéjüket a képmutatás fájának gyökerére. Ez a lelkes
-munkás, nem hajtva népszerűségtől vagy egyéb külső indítéktól,
-enkebléből merítette munkássága indítékait és tervét, egy óriás terhét
-vállalta s ernyedetlenül s pihenés nélkül – legfeljebb azzal a
-pihenéssel, amellyel céljainak váltogatása jár – még nyolcvan éves
-korában is első buzgalma kitartásával dolgozott.
-
-A modern tudomány végső tanítása az, hogy a legmagasabbfokú
-egyszerűséget nem néhány elem, hanem a legmagasabbfokú bonyolultság,
-összetétel hozza létre. Az ember a legösszetettebb lény; a túlsó végén
-áll az orsóféreg, a «volvox-globator.» Tanuljuk meg, mint kell járadékot
-és jövedelmet húzni a régi és újabb korok roppant örökségéből. Goethe
-megtanít az élet bátorságára s arra, hogy minden kor egyenlő, hogy az
-egyik-másik korszak hátrányai csak a nyúlszívűek számára azok. A géniusz
-az ő verőfényével és mennyei zenéjével ott lebeg a legvakabb és
-legsüketebb korszakok fölött is. Sem bírság, sem megbecstelenítés nem
-tartóztathatja föl útjukban a nagy embereket és nagy időket. A világ
-fiatal: a valaha élt nagy emberek szeretettel hivogatnak. Nekünk is
-Bibliát kell írnunk, hogy megint egybekössük az Eget a Földdel. A
-lángész titka, hogy ne tűrjön bennünk hazugságot; hogy megvalósítsa
-minden tudásunkat; hogy a mai élet magasrendű kifinomulásától, a
-tudományoktól, könyvektől, emberektől hitet, igazságot, célt követeljen
-s elsősorban s végül, leginkább, végtelenül: hogy becsüljön meg minden
-igazságot azáltal, hogy mindig követi, gyakorolja.
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: «Szerelem, Barátság, A költő». (Rózsavölgyi és Társa 1920.)
-– «Természet, Ember, Társadalom.» (Franklin, «Kultúra és Tudomány»
-1921.)]
-
-[Footnote 2: Gautama = Buddha.]
-
-[Footnote 3: Böhme Jakab, a misztikus rajongó csizmadia, 21 teozófus
-irat szerzője (1575–1624). – Swedenborg Emánuel svéd természettudós és
-teozófus (1688–1772); l. az utóbbi, róla szóló tanulmányt.]
-
-[Footnote 4: Mencius, khinaiasan Meng-tse 350 K. e. körül Konfu-tse
-vallásrendszerének nagytekintélyű tanítója. Loo fejedelemségben (a mai
-Shantungban) született Konfu-tse.]
-
-  «Ever their phantoms rise before us,
-  Our loftier brothers, but one in blood;
-  At bed and table they lord it o’er us,
-  With looks of beauty, and words of good.»
-[Footnote 5:
-
-  («Előnkbe áll szünetlen árny-alakjuk,
-  Nemesbek ők, bár vérünkből valók,
-  Ágyunknál látjuk, asztalnál hallgatjuk,
-  Nézésök oly szép, szavaik mi jók.»)
-
-  _Szász_ Károly fordítása.]
-
-[Footnote 6: Emersonnál: «without breach of _good manner_»,
-(szóról-szóra: a «jó modor», «illendőség» megsértése nélkül). L. a «Jó
-modor» _(Manners)_ c. tanulmányt is Emerson Természet, Ember, Társadalom
-c. kötetében, a hol a gentleman-erkölcs lényegét fejtegeti.]
-
-[Footnote 7: Teljesen emlékeztet Nietzsche-Zarathustra szavaira. (W.
-Ö.)]
-
-[Footnote 8: «Kabbala» a héberek hagyományos titkos tanainak
-foglalatja.]
-
-[Footnote 9: Boswell James (1740–1795) oly rendkívül dicsőítő modorban
-írta meg dr. Johnson Samuel tudós lexikographus és író (1709–1784)
-életrajzát, hogy szolgai bámulata szinte közmondásossá vált.
-«Bosvellismus» a Boswell-féle stílus.
-
-_(Ford.)_]
-
-[Footnote 10: Patrick; az írországiak gúnyneve.
-
-_(Ford.)_]
-
-[Footnote 11: «Becsületes, szabályos játék», de meghagytuk az angol,
-kifejezőbb és már nálunk is gyökeret vert jelszót.
-
-_(Ford.)_]
-
-[Footnote 12: Iszlamita erkölcstan.]
-
-[Footnote 13: Északamerikai.]
-
-[Footnote 14: Robert Malthus (1766–1834) angol közgazda, akinek
-népesedéstana szerint a népesség szaporodása gyorsabban történnék, mint
-az eltartására szükséges élelmiszereké, s egyéb javaké, úgy hogy ennek
-éhenhalás lehetne a következménye, ha háborúk, ragályok, nemi
-önmegtartóztatás nem lassítanák a szaporodást. Ebből a
-neo-malthusianusok a fogamzás meggátlásának stb. szükségét vonták le.
-
-_(Ford.)_]
-
-[Footnote 15: Plato több művében előforduló meseország a tengerben.]
-
-[Footnote 16: Az, hogy Bohn «Serial Library» gyűjteményében megjelent
-Plato kitünő fordítása, amelyet az olcsó sajtó egyik legnagyobb
-jótéteményeként becsülök, alkalmat ad még néhány futólagos megjegyzésre
-erről az állócsillagról.]
-
-[Footnote 17: Szász Károly fordítása. Az eredetiben:
-
-  «… He, that can endure
-  To follow with allegiance a fallen lord,
-  Does conquer him that did his master conquer
-  And care s a place in the story»]
-
-[Footnote 18: Szász Károly fordítása. Az eredetiben:
-
-  «The realms of being to no other bow,
-  Not only all are thine, but all are Thou!»]
-
-  «Go boldly forth, and feast on being’s banquet;
-  Thou art the called, – the rest admitted with thee.»]
-[Footnote 19:
-
-[Footnote 20: Szász Károly ford. Az eredetiben:
-
-  «… Indeed, it takes
-  From us achievements, when performed at height,
-  The pith and marrow of our attribute.»]
-
-[Footnote 21: Schelling és követői.]
-
-[Footnote 22: Szász Károly fordítása. Az eredeti («De rerum natura»
-Liber I. 835 stb.) így szól:
-
-  «Ossa videlicet e pauxillis atque minutis
-  Ossibus sic et de pauxillis atque minutis
-  Visceribus viscus gigni, sanguemque creari
-  Sanguinis inter se multis coeuntibus guttis;
-  Ex aurique putat micis consistere posse
-  Aurum, et de terris terram concrescere parvis;
-  Ignibus ex igneis, humorem humoribus esse».]
-
-[Footnote 23: Héber theologiai kifejezések a husvéti áldozat, mérték és
-papi öltöny megjelölésére.]
-
-[Footnote 24: Érdekes, hogy annyi évtizeddel azután, hogy ezt az
-ítéletét írta, a német könyvkereskedelem központi, napi közlönyében
-sűrűn olvasom a «Desiderata» közt a Swedenborg műveit.
-
-_(Ford.)_]
-
-[Footnote 25: Angol udvari festő.]
-
-[Footnote 26: «Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang, Der bleibt ein
-Narr sein Leben lang.»]
-
-[Footnote 27: Shakespeare kortársa, drámai költő.]
-
-[Footnote 28: Egy VI. századbeli indus mesegyűjtemény az Ötös Könyv
-(Pancsatantra) állítólagos szerzője.]
-
-[Footnote 29: «Master of revels» = udvarmester, aki a vigasságok
-vezetője a királyi udvarban.]
-
-[Footnote 30: «Pilgrim’s Progress», John Bunnyan (1628–1688), híres
-puritán költő komor költeménye.]
-
-[Footnote 31: 1 «league» = 3 British mile = kb 4·83 km. Tehát ez esetben
-a távolság kb 2·5 km volt.]
-
-[Footnote 32: Célzás Molière darabjára.]
-
-[Footnote 33: Célzás D’Israeli (Lord Beaconsfield későbbi
-miniszterelnök) «Coningsby, vagy az új nemzedék» c. regényére. (1844.)]
-
-[Footnote 34: Emerson először így idézi, még pedig helyesen, mert a
-Goethe-irodalom szerint ez volt az eredeti cím, s nem a _Wahrheit und
-Dichtung_, amelyet némely későbbi kiadás jobb hangzat végett fölvett.
-
-_(Ford.)_]
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  Előszó  5
-  I.  A nagy emberek haszna  7
-  II.  Plato; vagy: a Filozófus  37
-  III.  Plato: újabb adalékok  72
-  IV.  Swedenborg; vagy: a Misztikus  81
-  V.  Montaigne; vagy: a Szkeptikus  125
-  VI.  Shakespeare; vagy: a Költő  156
-  VII.  Napoleon; vagy: a Világ embere  182
-  VIII.  Goethe; vagy: az Író  212
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ EMBERISÉG
-KÉPVISELŐI ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/68321-0.zip b/old/68321-0.zip
deleted file mode 100644
index 653a8ed..0000000
--- a/old/68321-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/68321-h.zip b/old/68321-h.zip
deleted file mode 100644
index 93abc72..0000000
--- a/old/68321-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/68321-h/68321-h.htm b/old/68321-h/68321-h.htm
deleted file mode 100644
index d46f349..0000000
--- a/old/68321-h/68321-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,6919 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Az emberiség képviselői by
-Ralph Waldo Emerson</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-p.i0 {
- text-indent: 0;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.u {text-decoration: underline;}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.caption-75 {font-weight: bold; font-size: 75%;}
-
-.caption-50 {font-weight: bold; font-size: 50%;}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem p {
- margin: 1em auto 1em auto;
-}
-
-.poem p.i7 {
- font-size: 0.9em;
- text-indent: 0em;
- text-align: right;
-}
- 
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-.TOC .roman {
- width: 4em;
- display: inline-block;
- text-align: right;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Az emberiség képviselői</span>, by Ralph Waldo Emerson</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Az emberiség képviselői</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Ralph Waldo Emerson</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Ödön Wildner</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: June 15, 2022 [eBook #68321]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>AZ EMBERISÉG KÉPVISELŐI</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_237">237</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class=
-"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">AZ EMBERISÉG
-KÉPVISELŐI</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">(REPRESENTATIVE
-MEN)</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">IRTA RALPH WALDO
-EMERSON</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA Dr WILDNER
-ÖDÖN</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1923</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
-<hr class="chap" />
-<h1>AZ EMBERISÉG KÉPVISELŐI</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">(REPRESENTATIVE
-MEN)</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">RALPH WALDO
-EMERSON</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">Dr WILDNER
-ÖDÖN</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1923</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
-NYOMDÁJA.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
-"Page_5">-5-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>ELŐSZÓ.</h2>
-</div>
-<p>Az amerikai filozófus-költőnek második fordításkötetét veszi itt
-az olvasó kezemtől ugyanebben a vállalatban. Az 1850-ben megjelent:
-«Representative Men» első magyar átültetője: a nagyérdemű Szász
-Károly volt s munkája «Az Emberi Szellem Képviselői» cím alatt az
-Akadémia könyvkiadóvállalatában 1894-ben jelent meg. Ez a kiadás
-azóta teljesen elfogyott, a magyar közönség pedig, amely – közben
-megtett örvendetes fejlődésről tanuskodva, – szép érdeklődést mutat
-az efajta népszerűbb, bár nem könnyű bölcseleti olvasmányok iránt,
-keresve-keresi a munkát magyarul, holott Akadémiánk, úgy tudom egy
-régi, s ma már különös alapszabályi rendelkezés következtében, nem
-adja ki újra. (A közkeletű német [Reclam-] fordítás nem ér valami
-sokat, mert igen «mellébeszél», anélkül, hogy a megértést
-elősegítené.) Ez indította a «Kultúra és Tudomány» vállalatot, hogy
-hazai olvasóinknak ismét hozzáférhetővé tegye ezt a standard-művet,
-s engem bízott meg a fordítással. Örömmel vállaltam, mert éppen
-Emerson egyéb essay-be is beledolgoztam magam, minek gyümölcse két
-más fordításkötetem.<a name="FNanchor_1" id=
-"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a>
-<span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span></p>
-<p>Emersonról, stílusáról, fordításának óriás nehézségeiről, ezzel
-szemben saját fordítói álláspontomról voltam bátor már az előbbi,
-ugyanitt megjelent Emerson-tanulmányok élén nyilatkozni. Most is
-csak azt ismétlem: bár tudtam, hogy Emersont kell adnom s nem
-magamat, néhol inkább feláldoztam a filológiai hűséget, hogy csak
-közelebb hozzam a megértéshez. Elvégre az idegen jó, szép és igaz
-is csak úgy hathat reánk, csak akkor válik bármi kis részt nemzeti
-kultúránk tényezőjévé, ha – hamisítás nélkül – kapcsolható hazai,
-adott előzményekhez, fejlettségi fokhoz és hozzásímul
-gondolkozásunk, érzésünk és kifejezésünk sajátos módjaihoz,
-egyébként az átvétel csak az álkultúra szenvelgése, múló divat,
-sallang.</p>
-<p>Fordításom semmiképen nem akar idétlen és kegyeletsértő
-vetélkedés lenni boldog emlékű elődömmel, akinek úttörő nagy
-érdemeit magam ismerem el legjobban, aki a magam munkája közben az
-ő munkáját is szem előtt tartottam, bár ez nem gátolt, hogy saját
-felelősségemre s jóhiszeműleg helyenkint mást ne olvassak ki az
-eredetiből, mint ő. Emerson, sajnos, gyakran olyan homályos, hogy
-bizony ez megtörténhetik, – sokszor három, négy fordítás is mást
-mond, – anélkül, hogy az illető helyre nézve ne lehetne továbbra is
-azt mondani: «sub judice lis est». Emerson osztozik ebben
-congeniális barátjával, Carlylelel, akivel a nagy egyének
-csodálatában is osztozik, bár ő kissé hűvösebben tiszteli a
-hősöket, mint a lángszavú Hero-worship írója.</p>
-<p class="right"><i>W. Ö.</i> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>I.<br />
-A NAGY EMBEREK HASZNA.</h2>
-</div>
-<p>A nagy emberbe vetett hit természetes dolog. Ha gyermekkori
-társaink történetesen hősökként jelentkeznének, királyi
-életkörülményekkel: ez nem lepne meg bennünket. Minden mithologia
-küszöbén félisteneket találunk magasztos és költői környezetben,
-lángeszük fölényénél fogva. Gautama<a name="FNanchor_2" id=
-"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a>
-legendáiban az első emberek földet ettek és azt pompásan édesnek
-ízlelték.</p>
-<p>A természetnek az a színe, mintha csak a kiválók kedvéért volna.
-A világ fentartója a jó emberek igaz volta: ők teszik a földet
-egészségessé. Akik velük élnek, vidámnak és táplálónak érzik az
-életet. Az élet csakis egy ilyen társadalomban való hitünk révén
-válik édessé és elviselhetővé s gyakorlatban vagy legalább
-elméletben, mindig arra törekszünk, hogy fölöttünk álló emberekkel
-éljünk. Róluk nevezzük el gyermekeinket és földeinket. Neveik
-belevésődnek nyelvünkbe; műveik, képeik ott vannak házunkban s a
-nap minden körülménye valamely róluk szóló esetet idéz eszünkbe.
-<span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span></p>
-<p>A nagy emberek keresése az ifjúság délibábja, s a férfikor
-legkomolyabb foglalkozása. Idegen vidékekre utazunk, hogy meglássuk
-műveiket s – ha lehet, – egy percre őket magukat is. De helyettük
-csak külső javak jutnak osztályrészünkül. Fölállítjátok a tételt:
-az angol nép gyakorlatias, a német vendégszerető; Valenciában
-szelid az éghajlat, s a Sacramento halmain aranyat lehet ásni.
-Elhiszem. De én nem azért utazom oda, hogy kényelemben,
-gazdagságban élő, vendégbarát népeket, derűs eget, vagy igen nagy
-árú aranyrudakat találjak. Ha ellenben volna olyan mágnes a
-világon, amelynek hegye megmutatná a tájékokat és házakat, ahol
-valóban dús és hatalmas lelkü emberek laknak: mindenemen túladnék,
-hogy az árán megvegyem ezt a mágnest és útmutatása szerint még ma
-fölkerekedném az útra.</p>
-<p>Az egész fajt az ő hitelük fémjelzi nekünk. Ha tudjuk, hogy
-ebben vagy abban a városban él az az ember, aki a vasutat
-föltalálta, ez szemünkben a város minden más polgárát magasabbra
-emeli. De a rengeteg néptömeg, ha nem egyéb, mint csupa koldus,
-utálatos, mint a pondrós sajt, nyüzsgő hangyaboly vagy bolhasereg:
-mentől több van belőle, annál rosszabb.</p>
-<p>Vallásunk e védőszentjeink iránt táplált szeretetből és
-hódolatból áll. A hitrege istenei a nagy emberek ragyogó perceinek
-emlékei. Minden edényünket egy mintában öntjük. A judaizmus,
-christianizmus, buddhizmus, mahometizmus, összes hatalmas
-hitrendszereink mind az emberi szellem szervezeti, szükségszerű
-működésének alkotásai. A történelem búvára hasonlít az emberhez,
-aki az árúházba szövetet vagy szőnyeget <span class=
-"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> megy
-vásárolni. Azt képzeli, új dolgot szerez; pedig ha elmegy a gyárba,
-azt találja, hogy ez az új szövet is csak azokat a kacskaringós és
-rózsás mintákat ismétli, mik a thébai pyramisok belső falába vannak
-írva. Theizmusunk az emberi szellem tisztulása. Az ember nem tud
-mást festeni, alkotni, elgondolni, mint csak embert. Azt hiszi,
-hogy a természet nagy anyagi elemei is az ő gondolatából eredtek, s
-bölcsészetünk csak egyetlen lényeget ismer összegyülemlett vagy
-szétosztódott állapotban.</p>
-<p>Ha már most annak a kutatásába fogunk, minémű haszon háramlik
-ránk másoktól, szolgáljon intőjelül némely modern tudomány
-veszedelme s kezdjük szépen alulról! Ne tusakodjunk a szeretet
-ellen; ne vitassuk el, hogy mások létezése is lényeges. Vannak
-erőink, amelyek csakis a társas együttlétből fakadnak. Másokhoz
-való szeretetünk olyan előnyt teremt, amelyet semmi egyéb nem tud
-pótolni. Mások révén meg bírom tenni, amit egyedül nem tudok
-megtenni. Kimondhatom neked, amit előbb nem mondhattam ki
-enmagamnak. Embertársaink olyan üveglencsék, amelyeken át saját
-lelkünkben olvasunk. Minden ember a magáétól különböző
-tulajdonságokat keresi, de a maguk nemében jókat, azaz
-különbözőket, sőt a legjobban különbözőket keresi. Mentől erősebb
-valakinek a természete, annál erősebb visszahatást gyakorol.
-Nyúljunk a tisztaságában jelentkező tulajdonság után. A csekély
-tehetségre ne hederítsünk.</p>
-<p>A főkülönbséget az teszi az emberek közt, hogy saját ügyükben
-járnak-e el, vagy sem. Az ember olyan nemes növény, amely – mint a
-pálma – <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span> belülről nő kifelé. Ő a maga dolgát, bár
-az mások számára lehetetlen volna, gyorsan, szinte játszva fejti
-ki, s végezi el. Könnyű a cukornak édesnek lenni, s könnyű a
-salétromnak sósnak lenni.</p>
-<p>Sokat bajoskodunk azzal, hogy olyasmit hajhászunk, ami magától
-hull az ölünkbe. Azt sorolom a nagy emberek közé, aki a gondolat
-olyan magasabb körében él, ahová más ember csak nagy üggyel-bajjal
-bír felküzködni. Ő neki csak a szemét kell kinyitnia, hogy a
-dolgokat igazi világításukban s széleskörű viszonylataikban lássa,
-holott amazoknak kínos igazításokat kell tenniök s éber szemmel
-kell őrizkedniök a tévedés fölös forrásától. Hasonló a nagy emberek
-haszna számunkra. Egy szép személynek nem kerül fáradságába, hogy
-képét szemünkbe fesse, s mégis, milyen fejedelmi ajándékot ad vele.
-Épp ilyen kevés áldozatába kerül a bölcs léleknek, hogy a maga
-kiválóságát másokkal közölje. Mindenki javadolgát a legsímábban
-végzi: «Kevés eszközzel nagy hatást!» Az a valóban nagy, aki
-természeténél fogva az, s aki sohasem emlékeztet bennünket
-másokra.</p>
-<p>Mindazonáltal kell, hogy rokonunk legyen és életünk igéretet
-nyerjen tőle, hogy azt föl fogja világosítani. Ha például én meg
-sem tudom mondani, mit is szeretnék tudni, viszont találkoztam
-emberekkel, akik jellemükkel és cselekedetükkel felelnek olyan
-kérdésekre, miket én föl sem tudnék tenni. Előfordul, hogy bizonyos
-egyén olyan kérdésre válaszol, amelyet egyik kortársa sem tett föl
-és ezzel elszigetelve marad. Elmúlt és elmúlóban lévő hitek és
-filozófiák megint egyéb kérdésekre válaszolnak. Bizonyos emberek
-ismét azt a benyomást keltik, hogy gazdag lehetőséget rejtenek
-<span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span> ugyan magukban, azonban még magukkal sem
-tudnak mit elkezdeni s nincsenek hasznára kortársaiknak, – mintha
-merőben valamely a levegőben keringő ösztön szeszélyes játéka
-lennének, – úgy hogy nem elégítik ki szükségleteinket. Ellenben a
-nagy emberek közel élnek hozzánk; első látásra megismerjük.
-Kielégítik a várakozásunkat és kellő időben teremnek őket megillető
-helyükre. Ami valóban jó, az termékeny is; maga csinál helyet, maga
-szerez táplálékot, szövetségeseket magának. Az egészséges alma
-magot terem; a vackor nem. Ha az ember a maga helyén van, akkor
-alkotó, termékeny, mágneses, egész seregeket betölt céljával, hogy
-azt végrehajtsák. A folyó maga ássa meg medrét s minden helyes
-eszme maga módolja ki csatornáit és befogadó kikötőjét, aratását,
-kifejező intézményeit, harci jelvényeit, terjesztő, magyarázó
-tanítványait. Az igazi művész piedestálja az egész földkerekség,
-holott a szerencselovag évtizedes küzdelem után is csupán azt a
-talpalatnyi földet mondhatja a magáénak, amelyre éppen talpát
-ráteszi.</p>
-<p>Közbeszédünk a nagy ember kétféle hasznát különbözteti meg. A
-«közvetlen adomány» kedvenc hite az embernek korai fejlődési
-fokain; ilyenek pl. az anyagi vagy szellemi segítség, egészség,
-örök ifjúság, finom érzékek, a gyógyító- vagy varázserő, a
-jóstehetség ajándékai. A kis fiú azt hiszi, hogy a tanító pénzért
-tölcsérrel csöpögtetheti belé a bölcseségét. Az egyházak is hisznek
-átháramló érdemekben. Ámde, ha szigorúbban vizsgáljuk a dolgot, nem
-sok esetét látjuk a közvetlen szolgálatnak, haszonnak. Az ember
-endogén, belülről fejlődő és a nevelés csupán arra jó, hogy
-kibontakoztassa <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> a lényét. Mások segítsége csak gépies
-jelentőségű, ha szembeállítjuk benső természetünk önnön
-fölfedezéseivel. Amit így tanulunk, az megtevés által gyönyörűséggé
-és maradandó hatásúvá válik. A helyes erkölcs középponti dolog s a
-lélekből sugárzik kifelé. Az ajándék, ingyen adomány tulajdonkép
-ellenkezik a világegyetem törvényével. Ha másokat szolgálunk,
-magunkat szolgáljuk. Csak magam adhatok magamnak fölmentést.
-«Intézd el a dolgod magaddal, te bolond» – mondja a lélek – «csak
-nem fogsz az egekkel vagy más emberekkel törődni?» Így hát csak a
-közvetett szolgálat, vagy haszon jön számba. Az embereknek festői
-vagy képviselő tulajdonságuk van s ők értelmünknek vannak hasznára.
-Böhme és Swedenborg<a name="FNanchor_3" id=
-"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a>
-fölismerték a dolgok jelképi mivoltát. Tehát az emberek
-reprezentativok; elsősorban a dolgok képviselői, másodsorban
-eszméké.</p>
-<p>Ahogyan a növények az ásványokat az állatok táplálékává
-alakítják át, úgy minden ember a természet valamelyes nyersanyagát
-emberi használatra alakítja át. A tűz, villamosság, mágnesség, vas,
-ólom, üveg, vászon, selyem, gyapot, a szerszámok, a tizedes mérték
-föltalálója, a földmérő, a gépészmérnök, a muzsikus valamennyien
-megkönnyítik embertársaik útját ismeretlen és úttalan rengetegeken
-át. Minden embert titokzatos hasonlóság révén rokonság fűz a
-Természet valamely <span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
-"Page_13">-13-</a></span> negyedéhez, amelynek ő a működtető
-tényezője és magyarázója: így pl. Linné a növényeké, Huber a
-méheké, Fries a gombáké, Van Mons a körtéké, Dalton az atomformáké,
-Euklides a vonalaké, s Newton a differenciális- és
-integrálisoké.</p>
-<p>Az igazi férfiú a Természet középpontja, akitől a viszonylatok
-szálai minden dolog felé szövődnek akár folyékony vagy szilárd,
-akár testi vagy lelki is az. A földgömb forog; minden röge, köve
-elérkezik a délkörhöz: éppígy minden szervnek, működésnek, savnak,
-kristálynak, porszemnek megvan a maga viszonya az agyhoz. Minden
-növénynek megvan a maga élősdije s minden teremtménynek a
-szerelmese és poétája. Jogaihoz jutott már a gőz, a vas, a fa, a
-szén, a mágneskő, a jód, a gabona, a gyapot, de mégis mily kevés
-anyagot használtak még ki mesterségeink. A teremtmények és
-tulajdonságaik túlnyomó tömege még lappang és fölfedezésre,
-fölhasználásra vár, mintha a mesebeli elvarázsolt hercegkisasszony
-volna, aki sorskijelölte fölszabadítóját várná. Mindegyik
-varázslatát meg kell törni, hogy ember képében jusson napvilágra. A
-találmányok történetében a lappangó, de érett igazság nyilván maga
-teremti meg fölfogó agyvelejét. A mágnesnek emberré kell válnia,
-egy Gilbert-té, Swedenborg-gá, Oersted-dé, s csak így férkőzhet az
-általános értelem az ő erőihez.</p>
-<p>Az első előnyökre korlátozva szemünket: íme mily tiszta báj
-fűződik az ásvány- és növényországhoz, amely legmagasabb
-mozzanataiban mint a természeti szép jelentkezik: a földpát
-csillámlása, a vegyrokonság biztossága, a szögek pontossága.
-Világosság és sötétség, meleg és hideg, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> éhség és
-táplálék, édes és savanyú, szilárd, cseppfolyó és légnemű – mindez
-a gyönyörűségek füzérjével övez bennünket s kellemetes
-versengésével megkönnyíti mindennapi életünket. Szemünk nap-nap
-mellett ismétli a dolgok első dicshimnuszát: «S látá, hogy mindenek
-jól vannak.» Tudjuk, hol találjuk meg őket, s ezek a művészek annál
-jobban megnyerik tetszésünket, mentől jobban behatolunk a versengő
-fajok ismeretébe.</p>
-<p>De még magasabb előnyökre is van jogunk. A tudomány mindig
-hiányos, valamíg meg nem emberiesedett. Más dolog a
-logarithmustábla, s megint más eleven játéka a növénytanban, a
-hang- és fénytanban, az építészetben. Valóságos, bár eleinte kissé
-sanda tekintettel nézett haladást jelent a számok, az anatómia, az
-építészet, a csillagászat körében, ha az emberi értelem és akarat
-révén beszállnak a reális életbe s újra megjelennek beszélgetésben,
-a jellemekben, a politikában.</p>
-<p>De ez későbbi dolog. Most csak arról szólunk, mint ismerkedünk
-meg velük a saját körükben, s mint vonzzák magukhoz és bilincselik
-le a geniuszt, aki egész életén át egy dologgal foglalkozik. A
-tolmácsolás, magyarázás lehetőségét a megfigyelő egyénnek és a
-megfigyelt dolognak azonossága adja meg. Minden anyagnak megvan a
-maga égi oldala, megvan az emberiség által történő átvitele a
-szellemi és törvényszerű szférába, ahol épp oly leronthatatlan
-szerepet játszik, mint bármi más. S efelé, mint végső célja felé
-törekszik minden. A gázok fölszállnak s a szilárd mennyezeten
-gyülekeznek. A vegyi tömeg eléri a növényt s nőtteti azt; eléri a
-négylábú állatot és vele együtt jár; eléri az embert és benne
-gondolkozik. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span> De az alkatelemek meghatározzák a
-képviselőjük viselkedését is. Nemcsak képviseltek, hanem részesek
-is. Hasonlót csak hasonló ismerhet meg. Annak az oka, hogy valaki
-behatol az ismeretükbe, az, hogy ő is közülük való, hasonló
-természeti anyagból eredt, annak része ő is. A lelkes chlor ismeri
-a chlort, a megtestesült horgany ismeri a horganyt. Az ő
-sajátságuknál fogva futja meg ő a pályáját és ő különféleképpen
-nyilváníthatja ki erőiket, mert hisz ő belőlük tevődik össze. A
-világ porából lett ember nem feledheti eredetét, s mindaz, a mi ma
-még lelketlen és halott: egy szép nap beszélni fog és értelmes
-lénnyé válik. A még nem közölt Természet minden titkát el fogja
-mondatni. A kvarchegyek számtalan Werner-ré, Buch-há, Beaumont-ná
-porladoznak s a légkör laboratóriuma nem tudom hány Berzelius és
-Davy oldatát foglalja magában.</p>
-<p>A tűzhely körül ülünk és a föld sarkait fogjuk át. Ez a mintegy
-mindenütt-jelenvalóság istápolja körülményeink gyöngeségét. Az
-isteni napok egyikén, amidőn meny és föld találkozik és egymást
-ékesíti, mily szegénységnek látszik, hogy csak egyszer élvezhetjük
-ezt a napot: azt kívánnók, vajha volna ezer fejünk, ezer testünk,
-hogy végtelen szépségét sok, sok helyen, sok, sok módon
-ünnepelhetnők. Avagy délibáb ez? Lám, csakugyan megsokszorozódunk
-helyettesítőink révén. Mily könnyen sajátítjuk el művüket. Minden
-hajó, amely Amerikába jön, Columbustól nyerte a kiváltságlevelét.
-Minden regény Homeros adósa. Minden ács, aki minta szerint gyalul,
-kölcsönt vesz valamely elfeledett föltalálótól. Az életet a
-tudományok öve veszi körül, s a tudományok <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> olyan
-emberek adományaiból tevődnek össze, akik tönkrementek, csakhogy
-egy kis fénylőponttal szaporíthassák az egünk fényét. Mérnök,
-bankár, jogász, orvos, moralista, hittudós s bárki emberfia,
-amennyiben van egy kis tudománya, emberi életünk szélességi és
-hosszúsági fokainak meghatározója és térképrajzolója. Ezek az
-útkészítők gazdagítanak mindkét kezükkel. Ki kell terjesztenünk
-életünk határait és meg kell szaporítanunk viszonylatainkat.
-Éppannyit nyerünk, ha új sajátságokat fedezünk föl az öreg
-földünkön, mintha új bolygót szereznénk meg.</p>
-<p>Mi nagyon passziv módon fogadjuk be ezeket az anyagi vagy
-félig-meddig anyagi segítségeket. Nem kell éppen egyszerű zsákoknak
-vagy gyomroknak lennünk. Ha rokonszenvünk segít, könnyebben hágunk
-egy lépcsőfokkal feljebb. A közös munkálkodás ragadós. Ha
-odanézünk, ahová mások néznek és ha ugyanazokkal a dolgokkal
-társalkodunk, átárad reánk is a bűbáj, amely őket rabul ejtette.
-Napoleon mondta: «Ne hadakozz túlgyakran ugyanazzal az ellenséggel,
-mert különben minden haditudományodra megtanítod őt». Ha erőteljes
-szellemű emberrel sokat érintkezünk, nagyon hamar elsajátítjuk a
-dolgoknak ugyanolyan szemszögből való szemléletét s minduntalan
-előre kitaláljuk a gondolatait.</p>
-<p>Az emberek egymást értelmükkel és érzéseikkel segítik. Minden
-más segítség csalóka tünemény. Ha nagyra vagy vele, hogy kenyeret
-és tüzet adsz nekem, én viszont tudom, hogy teljes árát megadom s
-végezetre nem tesz se jobbá, se rosszabbá. Ellenben minden értelmi
-és erkölcsi erő pozitív jószág, érték. Kiárad belőled, akár akarod,
-akár <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
-"Page_17">-17-</a></span> nem, s ott is hasznomra van, ahol sohasem
-gyanítottad volna. Sőt nem is hallhatok semmiféle személyes
-derekasságról, nagy alakító erőről, anélkül, hogy az friss
-elhatározást ne ébresztene bennem. Vetélkedők vagyunk mindabban,
-amit ember csak megtehet. Cecil mondása Sir Walter Raleighról:
-«Tudom, szörnyen sokat tud dolgozni» – villamszikraként hat reám.
-Ilyenek Clarendon arcképei is. Pl. Hampdenről: «Olyan iparkodás és
-éberség volt benne, hogy semmi sem fáraszthatta ki; olyan
-éleslátás, hogy a legcsalafintábbak sem szedhették rá; olyan
-személyes bátorság, amely méltó volt többi legjobb tehetségéhez.»
-Vagy Falkland-ról: «Olyan szigorú imádója volt az igazságnak, hogy
-könnyebben lehetett volna lopásra csábítani, mint a képmutatásra».
-Plutarchost nem olvashatjuk anélkül, hogy ne hozná forrongásba a
-vérünket, s aláírom a khinai Mencius mondását: «A bölcs száz
-nemzedék tanítója. Ha Loo erkölcsi oktatásait hallja, a bárgyú
-értelmes lénnyé, a habozó erős elhatározásúvá válik tőlük.»<a name=
-"FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class=
-"fnanchor">4)</a></p>
-<p>Ilyen az életrajz erkölcsi hatása. Pedig az elköltözött emberek
-bajosabban hatnak reánk élőkre, mint saját kortársaink, holott az ő
-nevük nem lesz olyan hosszúéletű. Ki az nekem, akire sohasem
-gondolok, míg minden magánosságunkban is hozzánk szegődnek azok,
-akik géniuszunkat segítik és csodás módon ösztökélnek. Nagy a
-szeretet hatalma, amellyel jobban megsejti más sorsát, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> mint ez a
-más tudná és hősi buzdításokkal feladatához hűvé teszi. Van-e
-nagyobb jele a barátságnak, mint az a magasztos vonzás, amelyet
-minden bennünk meglévő erény iránt érez? Nem fogunk többé
-alacsonyan gondolkozni magunkról vagy az életről, mert valamely
-feladatra vagyunk tüzelve, s a vasúttöltés kubikosainak szorgalma
-nem fog többé szégyenbe hozni.</p>
-<p>Ebbe a fejezetbe tartozik az a szerintem nagyon jogos hódolat,
-amellyel minden rangú és rendű ember adózik a nap hőseinek
-Coriolanustól és Gracchustól Pitt-, Lafayette-, Wellington-,
-Webster-, Lamartine-ig. Halljátok az üdvrivalgást az utcán! A nép
-nem bír betelni képükkel. Gyönyörködik az igazi férfiban. Ez aztán
-a fej, a törzs! Micsoda homlok; micsoda szem! Atlas vállai! Egész
-tartása hősies, s mily méltó belső erő hajtja a nagy gépet! S
-gyönyörünk azon, hogy ami a magunk tapasztalata szerint rendesen
-csak csökevényesen és elfojtva nyilvánul, itt teljes kifejezést
-talál, még magasabb formákat is ölt s nyitja annak a titoknak,
-miért találunk élvezetet az irodalmi genie-ben. Semmi sincs benne
-fékezve. Annyi tűz van itt, hogy meg tudna olvasztani akár
-érchegyeket is. Shakespeare főfőérdeméül azt szokták tekinteni,
-hogy ő minden ember között legjobban értett az angol nyelvhez és
-mindent ki tudott fejezni, amit csak akart. Ámde a kifejezésnek
-ezek az el nem dugult csatornái és zsilipei csupán egészség és
-szerencsés alkat dolga és Shakespeare neve még egyéb, merőben
-szellemi adományokat is jelent.</p>
-<p>Szenátusok, fejedelmek érmeikkel, díszkardjaikkal,
-címerpajzsaikkal nem osztogathatnak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> olyan megtiszteltetést, mint
-aminő az, ha bizonyos magasságból, megértést föltételezve,
-gondolatok intéztetnek egy más emberi lényhez. Ezt a tisztességet,
-amely a személyes érintkezésben ritkán esik meg kétszer az életben,
-a géniuszok örökösen osztogatják s meg vannak elégedve, ha
-olykor-olykor, egy-egy században el is fogadják az ajándékukat. Az
-anyag értékmérői holmi szakács vagy cukrász rangjára sülyednek, ha
-megjelennek az eszmei értékek mérői. A géniusz az érzékfölötti
-régiók természettudósa vagy térképírója s miközben a cselekvőség új
-mezőit ismerteti meg velünk, lehűti a régi iránt táplált
-érzéseinket. Azokat legott realitásnak fogadjuk el, amelyhez képest
-az a világ, amelyben eleddig forgolódtunk, merő délibáb.</p>
-<p>Tornacsarnokba és uszodába azért megyünk, hogy lássuk a test
-erejét és szépségét. Ugyanilyen, sőt magasabb a gyönyörűségünk
-mindennemű értelmi ügyesség láttára, mint pl. az emlékezet vagy
-mathematikai kombináció gimnasztikája, az elvonás nagy képessége,
-az átalakító képzelet, a szellemi mozgékonyság vagy összpontosítás
-műveletei láttára. Mert mindezek megláttatják a szellem láthatatlan
-szerveit, tagjait, amelyek rendre megfelelnek a test részeinek,
-tagjainak. Új tornapályára lépünk itt s megtanuljuk az emberek
-legigazibb ismertető jeleit, megtanuljuk Plato szerint: «megismerni
-azokat, akik a szem vagy más szerv segítsége nélkül tudnak
-előhatolni az igazságra és életre». E működések előterében állnak a
-képzelőtehetség bukfencei, varázsigéi és felszökellései. Ha ez
-eleven, az ember mintha megtízszerezné, nem, megezerszerezné az
-erőit. Fölkelti <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
-"Page_20">-20-</a></span> a határtalannak gyönyörét és az értelem
-vak merészségét. Olyan ruganyosak vagyunk, mint a puskapor gáza s
-egy-egy mondás valamely könyvben, egy-egy beszéd közben elejtett
-szó fölszabadítja a képzeletünket s fejünk tüstént a tejútban
-fürdik és lábunk az alvilág folyósóit tapodja. S ez a jótétemény
-valódi, mert képzeletünk e határkibővítéseire jogunk van s ha
-egyszer leráztuk bilincseinket, sohasem válhatunk többé ismét olyan
-nyomorult pedáns fráterekké, aminők azelőtt voltunk.</p>
-<p>A lélek magas funkciói oly szorosan összefüggnek, hogy bizonyos
-képzelőerő rendesen minden kiváló szellemben megnyílvánul, még az
-elsőrangú mathematikusokban is, de különösen az intuitiv
-gondolkozású szemlélődő emberekben. Ez az osztály azzal tesz nekünk
-szolgálatot, hogy élénk érzéke van az azonosság és visszahatás
-iránt. Plato, Shakespeare, Swedenborg, Goethe szeme sohasem
-zárkózott el ezekkel a törvényekkel szemben. Ezek észrevevése
-mintegy fokmérője az értelem erejének. A kis lelkek azért kicsik,
-mert nem tudják meglátni.</p>
-<p>Ámde még ez a gyönyörűségünk is túlzásba vihető. Az ész
-csodálata: hirnöke bálványozásává fajul. Kivált akkor találkozunk
-az elnyomás tanubizonyságaival, ha egy hatalmas rendszerű léleknek
-tanítványai támadnak. Aristoteles, a Ptolemæus-i csillagászat,
-Luther, Bacon, Locke hitele, a vallás, a hierarchiák, szentek és az
-alapítóik nevét fölvett felekezetek története: megannyi példával
-szolgálnak erre. Óh jaj, minden ember áldozatául esik ennek! Az
-ember gyöngesége mindenkor kihívja a hatalom szemérmetlen
-túlkapását. A közönséges <span class="pagenum"><a name="Page_21"
-id="Page_21">-21-</a></span> tehetség szokása, hogy elkápráztatja a
-nézőt; ellenben az igazi lángész inkább arra törekszik, hogy
-távoltartson, óva-intsen magától. Az igazi lángész nem szegényíteni
-akar, hanem fölszabadítani, új érzékekkel gazdagítani. Ha
-történetesen bölcs ember telepedik falunkba, azokban, akik vele
-közlekednek, a gazdagság új tudatát ébreszti föl, amidőn eddig
-figyelembe nem vett előnyök, javak iránt nyitja meg szemeiket;
-rendíthetetlen egyenlőség érzékét gyökerezteti belénk, s megnyugtat
-azzal a biztosítással, hogy nem fogunk csalódni, mivelhogy mindenki
-megláthatná a maga helyzete utalványait és zálogleveleit. A gazdag
-észrevenné ballépéséit és tulajdonképi szegénységét, s a szegény
-mentő eszközeit és segítő forrásait.</p>
-<p>Mindezt kellő időben meghozza a Természet. A forgandóság az ő
-gyógyszere. A lélek ráun mestereire és mohón kap a változáson. A
-háziasszonyok azt szokták mondani derék szolgálójukról: «Eleget élt
-már velem.» Valahányan csak irányzatok, jobban mondva jelenségek
-vagyunk s egyikünk sem teljes egész. Jövünk, megyünk és sok élet
-habját iszogatjuk. Forgandóság a Természet törvénye. Mihelyt
-eltávolít egy nagy embert, a tömeg nyomban kémleli a látóhatárt,
-föltűnik-e azon az utódja. De csak senki sem jön, mivelhogy az ő
-rendje kihalt vele. A legközelebbi nagy ember valamely egészen más
-mezőn fog föltűnni; nem Jefferson, nem Franklin lesz az, hanem
-valamely nagystílű kereskedő, azután útépítő, azután a halak
-természettudósa, majd egy bivalyvadász felfedező vagy egy félvad
-hadvezér Amerika nyugati részein. Így fejtünk ki ellentállást
-<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> durvább mestereinkkel szemben, de a
-legjobbakkal szemben is van orvosszerünk, persze finomabb annál. A
-hatalom ugyanis, amelyet velünk közölnek, nem az övék. S ha
-föllelkesítenek eszméikkel, ezt nem Plato javára írjuk, hanem az
-eszme javára, amelytől Plato maga is kölcsönzött.</p>
-<p>Észben kell tartanom, hogy az emberek egy bizonyos fajtájának
-különösen le vagyunk kötelezve. Az Élet lépcsőfokokból áll. Nagy
-embereink rangja közt tágas közök tátonganak. Az emberiség minden
-időkben csak kevésszámú egyéniséghez ragaszkodott, akiket a bennük
-testet öltött eszme értéke vagy széleskörű gondolkozásuk tett
-hivatottakká a vezéri és törvényhozói tisztre. Ezek nyitják meg
-szemünket az őstermészet tulajdonságainak, – hozzáeresztenek a
-dolgok ősalkatához. Egyébként napról-napra a káprázatok folyamán
-úszunk s embertársainkkal együtt csalóka délibábokban
-gyönyörködünk. Ámde az Élet őszinteség s világos perceinkben így
-szólunk: «Adjatok számunkra rést, amelyen behatolhassunk a
-valóságba; eleget hordoztuk a bolond csörgősapkáját.» Meg akarjuk
-ismerni közgazdaságunk és politikánk céljait. Adjátok meg a titkos
-írás kulcsát, s ha emberek és dolgok az isteni zene partiturái,
-hadd olvassuk le melódiáit! Elkápráztattak eleddig, pedig azalatt
-is voltak egészséges emberek, akik gazdag és rendezett létet
-élveztek. Amit ők tudnak, a mi számunkra tudják. Minden új értelmen
-a Természetnek új titka, lehellete szivárog át s az Írást nem lehet
-lezárni, valamíg meg nem született az utolsó nagy ember. Ezek a
-nagy férfiak hozzák rendbe az állatias lelkek őrjöngéseit,
-gondolkodó lényekké tesznek s új <span class="pagenum"><a name=
-"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> célokra, új erőfeszítésre
-köteleznek. S az emberiség tisztelete a legmagasabb, külön helyre
-állítja őket. Tanubizonyságai ennek a sok, sok szobor, festmény,
-életrajz, amely újra meg újra fölidézi a lángelméjüket minden
-városban, faluban, házban, hajón: «Szüntelenül elénk áll jelenésük;
-ők magasztosabb testvéreink, de egy húsból-vérből valók velünk;
-ágyunknál, asztalunknál uralkodnak rajtunk, szépséges
-tekintetükkel, jóságos szavukkal».<a name="FNanchor_5" id=
-"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p>
-<p>Mint világosítsam meg az eszmék megkülönböztetett jótéteményét,
-azt a szolgálatot, amelyet azoknak köszönhetünk, akik erkölcsi
-igazságokat plántálnak a köztudatba? Világéletemben csak
-értéktáblák megállapításával bajoskodom. Ha kertemben dolgozom s
-almafámat nyesegetem, ezzel kellemesen elszórakozom s vég nélkül el
-tudnék vele szórakozni. De eszembe jut, hogy megint elmúlt egy nap
-ezzel a kedves semmitevéssel. Bemegyek Bostonba, vagy New-Yorkba és
-lótok-futok a dolgaim után: sürgősen elvégzem, de ezzel a napnak is
-vége, s bosszant, ha fölgondolom, milyen árt fizettem holmi semmi
-előnyért. Eszembe jut a «Szamárbőr» meséje: ha ki ráült,
-<span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span> teljesedett kívánsága, de minden
-kívánságával elfogyott a bőr egy-egy darabja. Meglátogatom az
-Emberbarátok valamely gyűlését; sehogysem tudom szemem az óráról
-levenni. Ám ha egyszerre csak betoppanna oda a társaságba valami
-nemes lélek, aki vajmi keveset tudna pártokról, Carolináról, vagy
-Cubáról, de kihirdetne egy olyan törvényt, amely mindezeket a
-részleteket elrendezné, s biztosítana olyan igazságról, amely
-minden hamisjátékost sak-mattá, minden önző kapzsit vagyonbukottá
-tesz s megadná függetlenségemet az ország, korom s emberi testem
-minden körülménye közt: ez az ember felszabadítana s bizony akkor
-elfelejteném az órát nézni. Levetém magamról az emberekhez való
-viszonylataim kínzó békóit. Kigyógyultam sebeimből. Halhatatlanná
-lettem azzal, hogy most nem-romlandó javaim birtokában tudom magam.
-Nagy itt a szegény és gazdag versengése. Piac az életünk, ahol csak
-ennyi, meg ennyi gabona, gyapjú vagy föld áll rendelkezésre; s ha
-nekem ennyim van belőle, minden másnak, kell, hogy ennyivel legyen
-kevesebbje. Úgy rémlik nekem, mintha nem lehetne semmi birtokom az
-Erkölcs<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href=
-"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> megsértése nélkül. Senki sem
-örül az embertársa örömének s társadalmi rendszerünk hadi állapot
-és igazságtalan uralkodás rendszere. Az angolszász faj minden
-gyermekét abban a vágyban nevelik, hogy ő legyen az első. Ez a mi
-nevelési rendszerünk. S a <span class="pagenum"><a name="Page_25"
-id="Page_25">-25-</a></span> férfi az ő nagyságát vetélytársai
-bánatán, irigykedésén és gyűlöletén méri. Ám ezeken az új mezőkön
-tág tér nyílik minden emberfia számára: de itt nincs helye sem a
-maga-túlbecslésének, sem kizárólagosságának.</p>
-<p>Én csodálója vagyok mindenfajta nagy embernek: a Tett
-képviselőinek éppúgy, mint a gondolaténak; szeretem az érdeset és
-símát, az Isten ostorait éppúgy, mint az emberiség kedvenceit.
-Kedvelem Julius Cæsart, V. Károlyt, a spanyol királyt és XII.
-Károlyt, a svédet; Plantagenet Richardot és Napoleont. Tapsolok
-minden embernek, aki megfelel a maga helyén; kapitánynak,
-miniszternek, szenátornak. Szeretem a mestert, aki szilárdan,
-érclábon áll, aki jószületésű, gazdag, szép, ékesszavú, tehetséges
-s aki embertársait lebűvöli és hatalma adófizetőivé és támaszaivá
-teszi.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href=
-"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> Kard és jogar, vagy kardszerű
-és jogarszerű tehetségek viszik előbbre a világot. Ám még
-nagyobbnak tartom, ha önmagát és az összes hősöket meg tudja
-semmisíteni, aki a gondolkozásunkba be tudja vinni a
-személytelenség elemét, azt a finomult, ellenállhatatlan felsőbb
-erőt, amely az egyéniséget is lerombolja. Oly nagy az erőhatalom,
-hogy a hatalmas semmi! Ilyen a fejedelem, aki népének alkotmányt
-ad; ilyen a főpap, aki a lelkek egyenlőségét hirdeti s fölmenti
-híveit a barbár bálványimádás alól; ilyen a császár, aki le tud
-mondani császárságáról.</p>
-<p>Ámde az volt a szándékom, hogy kissé jobban részletezzem a
-nagyok hasznának két vagy három <span class="pagenum"><a name=
-"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> nemét. A Természet sohasem
-tagadja meg az ópiumot vagy egyéb kábítószert szülötteitől,
-valahányszor valami elnyomorodással vagy testi-lelki hibával
-sujtja, hanem bőven rakja csillapító irját a sebre, s íme a
-teremtésben vesztes vidáman éli végig életét, nem ismerve,
-sehogysem látva baját, bár minden emberfia nap-nap mellett ujjal
-mutogat rá. A társadalom leghitványabb és legkárosabb tagjai,
-akiknek puszta léte is társadalmi pestist jelent, mindig azt
-tartják magukról, hogy ők azok, akikkel az élet
-legigazságtalanabbul bánt el és semmiképpen sem ocsudnak föl a
-kortársaik hálátlanságán és önzésén érzett ámulatokból. Azonban
-földgömbünk nemcsak hősökben és arkangyalokban, hanem a
-pletykanénikékben és dajkákban is kinyilvánítja titkos erényeit.
-Avagy nem csodálatos leleményesség-e a Természettől, hogy kellő
-tehetetlenségi erőt tett minden teremtménybe, konzerváló, ellenálló
-erőt, amely irtózik minden fölserkentéstől s változástól? Teljesen
-függetlenül az értelem erejétől mindenkiben megvan a saját
-véleményére való büszkeség, annak a biztosságnak érzete, hogy
-igazunk van. Nincs olyan gyönge öreg anyóka, nincs az a csak egy
-kicsit megmoccani bíró hülye, aki észtehetségének utolsó szikráját
-ne arra használná föl, hogy összes többi embertársai véleményének
-abszurditásán kacagjon és diadalmaskodjék. Mások nézetének
-képtelenségét azzal mérjük, mennyiben tér el az a nézet a mienktől
-és senkit nem száll meg a kétség, hátha éppen <i>neki</i> nincs
-igaza. Vajjon nem volt-e fényes gondolat: a dolgokat ezzel a
-szurokkal, a cementek legerősebbjével összeforrasztani. Ámde az
-önhitt vigyorgók tömegén áthalad valaki, akit még <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> Thersites
-is szeretne, csodálna. Mert ő az, aki hivatva van bennünket
-utainkon vezérelni. Segítségének se vége, se hossza. Plato nélkül
-kétségbe kellene vonnunk van-e egyáltalában okos könyv a világon.
-Úgylátszik mintha csak egy hősre volna szükségünk, de erre az egyre
-csakugyan szükségünk van. Szivesen szegődünk hősi egyéniségekhez,
-mivelhogy befogadóképességünk határtalan s nagy emberrel
-közlekedvén, a mi gondolataink és viselkedésünk is könnyen naggyá
-válik. Képesség tekintetében mindnyájan bölcsek vagyunk, de a
-kivitel erélyére nézve csak kevesen azok. Társíts egyetlen igazi
-bölcset a többiekhez, s íme, az egész társaság bölccsé válik, olyan
-gyorsan ragadós a bölcsesége.</p>
-<p>A nagy ember ekképen mintegy önzésünk szemvize, amely megnyítja
-látásunkat embertársaink és műveik iránt. Vannak azonban bűnök és
-őrületek, amelyek egész nemzeteket és korokat megszállnak. Az
-emberek még jobban hasonlítanak kortársaikhoz, semmint nemző
-elődeikhez. Gyakorta megfigyelhetjük, hogy öreg házaspárok, vagy
-egyéb személyek, akik évek hosszú során át éltek együtt, hasonlóvá
-válnak egymáshoz, s ha elég hosszú időn át élnének tovább együtt,
-végezetre meg sem lehetne különböztetni az egyiket a másiktól. A
-Természet azonban irtózik ettől az összeilleszkedéstől, amely azzal
-fenyegeti a világot, hogy egy tömeggé gyúródik; sietve megrontja
-tehát az ilyen érzelgős egyberagadást. S hasonló áthasonulás megy
-végbe ugyanannak a városnak lakosai közt, ugyanazon felekezet,
-politikai párt tagjai közt. A kor eszméi a levegőben szállonganak s
-megfertőznek mindenkit, aki csak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> belélegzi. Magasabb
-szempontból nézve ez a New-York, s odaát az a London, az egész
-nyugati civilizáció a betegségek és őrültségek egyetlen szövedéke.
-Egymást ösztökéljük és versengésünk által végsőig fokozzuk korunk
-őrjöngését. Lelkiismeretünk tövise ellen az általános cselekvőség,
-vagyis kortársaink hasonló gyakorlata a paizsunk. Pedig vajmi
-könnyű oly bölcsnek, jónak lennünk, mint kortársaink. Elsajátítjuk
-tőlük, mit ők tudnak s többnyire bőrünk pórusain át; mert már a
-puszta rokonszenv révén megragadjuk azt, amint a feleség is ezen a
-réven jut föl férje értelmi és erkölcsi színvonalára. Ámde
-egyszerre csak megállunk, ahol ők is megakadnak, s csak nagy
-keservesen tudunk más nyomon indulni. A nagy emberek, akik a
-Természettel tartanak és áthágják a szokásokat, a divatot, akik
-hűek az egyetemes eszmékhez, a mi megváltóink, megszabadítanak
-ezektől a szövetségi hibáktól és megvédelmeznek bennünket
-kortársainktól. Ők a nekünk oly szükséges kivételek az alól, ahol
-minden egyforma. Az idegen nagyság a kabbalában<a name="FNanchor_8"
-id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a>
-való megrögzöttség ellenszere.</p>
-<p>Így táplál bennünket a genie és üdít föl a kortársainkkal való
-túlságos közlekedés unalmától, amikor ujjongva merülünk a Természet
-mélységébe, ahová a nagy ember vezet bennünket. Mily kárpótlás csak
-egyetlen nagy ember is a pygmeusok egész hadáért! Minden anya azt
-kívánja, bárcsak akadna fiai közt <i>egy</i> lángelme, a többi
-azután lehetne közepes, átlagember. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
-<p>Ámde a nagy emberek túlságos befolyása új veszedelemmel
-fenyeget. Vonzóerejük kimozdít, lelök helyünkről. Alárendelt
-alakokká és intellektuális öngyilkosokká tesz bennünket. Ám! Ott a
-látóhatár túlsó részén föltünik a segítségünk: egy másik nagy
-ember, új nagy tulajdonságokkal, aki amannak ellensúlyozója s
-fékezője. Mert végezetre minden egyes külön nagyságtól
-megcsömörlünk. Utoljára minden hős terhünkre esik már. Voltaire
-talán nem volt gonosz szívű ember, s mégis azt mondta a jóságos
-Jézusról: «Kérlek, ne említsétek többé előttem a nevét.» A
-nyomorult jakobinus nem tudja Washington Györgyöt egyéb beszéddel
-cáfolni, mint ezzel a fölkiáltással: «A pokolba Washington
-Györggyel!» S mégis ez az emberi természet mulhatlan védőeszköze. A
-centripetális erő növeli a centrifugálist is. Mi az egyik embert
-ellentétével ellensúlyozzuk és az Állam egészsége ettől a
-hinta-balintától függ.</p>
-<p>Mindamellett elég hamar elérjük a nagy emberek reánk nézve
-hasznos hatásának végét. Minden géniuszt egész sereg tulajdonság
-kerít be s véd a túlságos közeledéstől. Ime, nagyon vonzóknak s
-bizonyos távolságból egészen a mieinknek látszanak, s mégis itt is,
-ott is akadályba ütközünk, ha hozzájuk akarunk férkőzni. Mentől
-jobban vonzanak, annál jobban taszítanak. Van abban valami
-irreális, amit mások tesznek értünk. A fölfedezésnek a fölfedezőre
-van a legnagyobb haszna, társa csak akkor részesülhet valóban
-benne, ha ő is egészen elsajátította. Mintha az istenség minden
-lelket határozott, mással nem közölhető, erényekkel, erőkkel
-természeti adományokkal küldene erre a világra és amidőn beilleszti
-a többi élő <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span> lény körforgásába, mintha lelkük
-köntösére ezt írná: «Át nem ruházható» vagy «Csak erre az útra
-érvényes.» Így hát némi csalás játszik közre a szellemi
-érintkezésben. A határmesgyék láthatatlanok, de sohasem
-kereszteződnek. Annyi jóakarat az adakozó részéről s annyi jóakarat
-az elfogadó részéről, hogy szinte az a veszedelem fenyegeti őket,
-hogy az egyik a másikká változik; ámde az Egyéniség törvénye
-összeszedi titkos erőit és ennek eredményekép: Te Te vagy és Én Én
-vagyok – s így is maradunk.</p>
-<p>Mert a Természet azt akarja, hogy minden lény maradjon ő maga,
-de miközben minden egyén azért küzd, hogy egyre nagyra nőjjön és
-másokat egyre jobban kizárjon, a végletekig, s a tulajdon lénye
-törvényének igáját tegye rá minden egyéb teremtésre: a Természet
-erős kézzel védi az egyik lényt a másik ellen. Mindenkit a saját
-egyénisége véd. Mindennél jobban szembetünik az az erő, amellyel az
-egyének az egyéneket őrzik ebben a világban, ahol minden jótévő oly
-hamar gonosztévővé válik egyszerűen azáltal, hogy tevékenységét nem
-a maga helyén folytatja; ahol a gyermekek annyira ki vannak
-szolgáltatva botor szülők kényének-kedvének s ahol a legtöbb ember
-túlságosan szociális és túlontúl sokat törődik embertársa ügyeivel.
-Méltán beszélünk a gyermekek őrangyalairól. Mennyivel fölényesebb a
-gyermekek biztonsága aljas emberek befolyásával, közönséges és
-konvencionális gondolkozásukkal szemben! Mindenre, amire csak
-pillantásukat vetik, rásugározzák tulajdon, túláradó szépségüket.
-Ennélfogva nincsenek olyan hitvány nevelőknek kiszolgáltatva, mint
-mi nagyok. Ha mi kiszidjuk és korholjuk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> őket,
-csakhamar lerázzák a szidást, és visszanyerik önbizalmukat, ha
-pedig eltűrjük csintalanságaikat, máshonnan tanulják meg azok
-korlátait.</p>
-<p>De nem kell félni a túlságos befolyásoltatástól. Van nemesebb
-biztosítékunk. Szolgáld a nagyot; ne hőkölj vissza semmiféle
-megalázástól; ne tagadj meg semmiféle tisztet, amit megtehetsz.
-Légy az ő testük tagja; ajkuk lehellete. Tégy le önzésedről. Ki
-törődik azzal, ha így valami többet és nemesebbet nyersz el? Ne
-bántson, ha boswellismussal<a name="FNanchor_9" id=
-"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a>
-gúnyolnak; könnyen meglehet, hogy az alázatos odaadás nagyobb
-dolog, mint az a hitvány gőg, amellyel valaki a tekintélyét őrzi.
-Légy mássá: ne légy többé csak magad; szegődj Plato táborába; ne
-légy csak lélek, hanem Krisztus híve; ne légy csak természetbúvár,
-hanem légy Descartes követője, ne csak költő, hanem Shakespeare
-tanítványa. Hasztalan minden; a haladás irányának kerekei nem
-állnak meg s a tehetetlenség, félelem vagy szeretet összes erői nem
-bírnak tégedet helyben tartani. Rajta s csak előre! A mikroszkóppal
-az ázalagok közt a vízben úszkálva észre lehet venni egy monaszt
-vagy kerék-férgecskét. S egyszerre csak pontocska jelen meg a kis
-állaton, amely hasadékká tágul, s íme, két tökéletes állatka
-keletkezik. De ez a folyton előrehaladó «oszlás» éppúgy jelentkezik
-a gondolat és a társadalom világában. A gyermekek azt hiszik, nem
-<span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
-"Page_32">-32-</a></span> élhetnek szüleik nélkül; pedig már jóval
-előbb, semhogy észrevették volna megjelent az a bizonyos fekete
-pontocska és megkezdődött az ő különválásuk, s a legközelebbi
-véletlen eset beálltával lehull a lepel függetlenségükről.</p>
-<p>De «nagy emberek»? – ez a kifejezés bántó. Kasztjuk vagy
-végzetük megjelölése-e ez? Mi lesz az erényre igért jutalommal? A
-gondolkozó ifjúság panaszkodik a Természet túlereje ellen. «Nemes
-és szép a ti hősötök» – mondja: «Azonban nézd a szegény
-Paddy-t<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href=
-"#Footnote_10" class="fnanchor">10)</a>, egész nemzetét.» Hogy
-lehet az, hogy a nagy tömegek a történelem kezdetétől fogva máig
-csak a mészárlás áldozatai, ágyútöltelékek? Az eszme csak
-kevésszámú vezért avat föl, s eltölti őket érzéssel, önálló
-véleménnyel, szeretettel, önfeláldozással, s ők szentelik föl a
-háborút és halált is – de ki törődik a szegényekkel, akiket
-zsoldjukba fogadnak és mészárszékre visznek? Az emberélet olcsósága
-a mindennap tragédiája. S az, hogy másoknak alacsonyrendűeknek kell
-lenniök, éppoly reális veszteségünk, mintha magunk lennénk
-alacsonyrendűek, mert társas életre vagyunk utalva.</p>
-<p>Vajjon illő válasz-e ezekre a sejtelmekre, azt mondani, hogy a
-társadalom afféle Pestalozzi-rendszerű iskola: mindenki éppúgy
-tanító, mint tanuló. Éppoly szolgálatunkra van az, amit kapunk,
-mint az, amit adunk. Két egyforma tudású ember nem soká maradhat jó
-barát. De ha mindegyikükhöz másfajtájú tapasztalokkal rendelkező,
-értelmes társat adsz, ez olyan lesz, mintha a tavat alacsonyabb
-medencébe csapolnád <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span> le. Merőben mechanikai előnynek látszik,
-pedig valóságos nagy jótétemény ez mindegyiküknek, mert most
-kibeszélheti, önmagának kifejtheti a gondolatát. Egyéni
-hangulataink szerint hamar csapunk át a méltóságból a függőségbe.
-És ha úgy is látszik, mintha némelyek sohasem jutnának el a székig,
-hanem örökösen csak állonganának és szolgálnának: ez azért van,
-mert nem kísérhetjük a társadalmat szemünkkel elég sok ideig, hogy
-észrevehetnők, mely része mikor kerekedik felül. Így hát, amit mi
-«tömeg»-nek és «közönséges emberek»-nek hívunk, azok sem «tömeg» és
-«közönséges emberek». Alapjában véve minden ember egyfajta s
-életművészet csak azon a meggyőződésen épülhet föl, hogy minden
-tehetség eléri valahol és valamikor a megdicsőülést. <i>Fair
-play!</i><a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href=
-"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> Szabad teret mindenkinek és
-friss babért minden győztesnek! Az Ég egyenlő pályát mér ki minden
-teremtésnek, s mindegyik elégületlen, valamíg az ő külön
-sugárzásával be nem ragyogta a földgömbünket s tehetségét nem látta
-végső nemességében és lendületében.</p>
-<p>A nap hősei csak viszonylag nagyok: gyorsabb növésüek, vagy
-olyanok, akikben a siker pillanatában ért meg az éppen akkor
-szükséges tulajdonság. Lehet, hogy más idők más értékeket fognak
-követelni. Némely sugár rejtve maradt a köznapi szemlélő előtt,
-mert kifinomult, hozzá alkalmazkodó szervet követel meg. Kérdezd
-meg a nagy embert, nincs-e nagyobb ember nálánál? Bizony
-<span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span> neki is megvannak a társai, s nem kevésbé
-nagyok, sőt nagyobbak azok, akiket a társadalom nem tud meglátni. A
-Természet sohasem küld nagy embert a földkerekségre anélkül, hogy
-ne közölné a titkát egy másik lélekkel.</p>
-<p>Ezekből a vizsgálódásokból azt az egy örvendetes tényt vonhatjuk
-le, hogy szeretetünkben valóban van igazi emelkedés. A XIX. század
-hírességeit egy szép nap a barbárság bizonyságául fogják idézni. Az
-emberiesség szelleme az egyetlen méltó tárgya történetírásunknak s
-évkönyveinknek. S még ebbe is sokat kell beletoldanunk és sok
-hézagát kell kitöltenünk. A mindenség története tüneti jelentőségű,
-és az élet olyan, mintha csak emlékeztető volna. Nincs ember a
-híres emberek körmenetében, aki maga volna az ész, a világosság,
-vagy az a lényeg, amelyet várunk; hanem csak: valamely törtszám, új
-lehetőségek mutatványszáma.</p>
-<p>Óh, bárcsak valaha egyetlen roppant csillagképpé teljesednék,
-ami ma csak csupa egyes röpködő fényes pontocska. Sok, sok egyén
-tanulmányozása olyan elemi régiókba vezet, ahol az egyéni vonások
-elmosódnak, vagy ahol csúcspontjaik mind találkoznak. Az itt
-megnyílvánuló gondolatot és érzést nem lehet semmiféle korlát közé
-rekeszteni. A legnagyobb emberek hatalmának ez a titka: szellemük
-magától szerteárad. Újminőségű lélek kering éjjel-nappal
-kiindulópontjától közös középpontú körökben s eddig nem ismert
-utakon-módokon közli magát tovább: a lelkek egysége bensőnek
-jelentkezik: ami bebocsáttatást nyer az egyikbe, azt nem lehet
-elzárni a másiktól sem; a legcsekélyebb részlet-vívmány
-<span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span> az igazságban vagy energiában a lelkek
-egyetemének vagyonát szaporítja. Ha a tehetség és a helyzet
-különbözőségei elenyésznek, s az egyének egész pályáját végig
-követheti a szemünk, akkor a látszólagos igazságtalanság még
-gyorsabban eltünik s fölemelkedünk minden egyén központi egységének
-és azonosságának fölfogására s annak megismerésére, hogy
-valamennyien abból a szubstanciából valók, amely rendelkezik és
-hatva cselekszik.</p>
-<p>A humanizmus szelleme a történelem igazi szempontja. A
-minőségek, értékek maradandók, ám az emberek, akikben majd több,
-majd kevesebb nyilvánul meg belőlük, íme, mulandók, s az értékek:
-új homlokon ragyognak. Nincs ennél mindennapibb tapasztalat. Egykor
-az ember főnixeket látott; ezeknek már bealkonyodott, de azért a
-világ még nincs feloldva a bűbáj alól. Az edények, mikről szent
-jelvényeket olvassz le, közönséges gölöncsérmunkává lesznek, de a
-festmény értelme megszentelt dolog s a világ falaira átvitten újra
-olvashatod. Egy ideig tanítóink személyes szolgálatot tesznek
-nekünk, mint a haladás mérői és mérföldkövei. Egykoron a tudás
-angyalai voltak nekünk és alakjuk az égig ért. De utóbb közelebb
-férkőztünk hozzájuk, megláttuk eszközeiket, műveltségüket és
-korlátaikat s helyöket más geniek foglalták el. Jó szerencse, ha
-legalább egy pár név oly magasságban marad, hogy nem olvashatjuk
-őket közelebbről és az idő és az összehasonlítás sem rabolhatta el
-egyetlen fénysugarukat sem. Végezetre azonban ne is keressük többé
-emberben a teljes tökéletességet és elégedjünk meg a társas és
-rájuk ruházott tulajdonságaikkal. Mindaz, mi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> az egyénre
-vonatkozik, csak időleges és a jövőbe kilátást nyújtó, mint maga az
-egyén is, aki kilép korlátaiból az egyetemes létbe. Mindaddig nem
-férkőzünk a géniusz igazi és java-jótéteményéhez, valamíg eredeti
-erőnek tartjuk. Abban a percben azonban, amikor már nem lehet
-segítségünkre mint «ok», annál jobban kezd segítségünkre lenni,
-mint okozat. Akkor egy hatalmasabb szellem és képesség
-képviselőjeként fog előttünk megjelenni. A homályos Én átlátszóvá
-válik a Végső oknak fényforrásától.</p>
-<p>Mindamellett az emberi nevelés és cselekvőség korlátai közt is
-elmondhatjuk: nagy emberek azért vannak, hogy legyenek még
-nagyobbak. A szervezett Természet rendeltetése a tökélesbülés s ki
-mondhatja meg, hol van ennek határa? Az ember dolga, hogy úrrá
-legyen a khaoszon; az ő dolga, valamíg él, mindenfelé elvetni a
-tudás és dal magvait, hogy éghajlat, gabona, állatok, emberek egyre
-szelidebbekké váljanak, s a szeretet és üdvös hatás csirái
-szaporodjanak ezen a földön. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>II.<br />
-PLATO; VAGY: A FILOZÓFUS.</h2>
-</div>
-<p>A könyvek között egyedül Platót illeti meg Omar fanatikus
-hódolata a Korán iránt, amellyel ezt mondta: «Égessétek el a
-könyvtárakat, mert minden értékük benne van ebben a könyvben.» Az ő
-mondásai tartalmazzák a nemzetek kultúráját; sarokkövei a
-bölcsészeti iskoláknak; kútfejei az irodalmaknak. Tárházai azok a
-logika, mathematika, esztétika, költészet, nyelv, ontológia,
-erkölcs és gyakorlati életbölcsesség tanulmányának. Az elvont
-bölcselkedés nem volt még sohasem ilyen magas színvonalon. Platotól
-ered minden, amit az eszmék emberei valaha írtak és vitattak. Nagy
-pusztítást végez ő a mi úgynevezett eredeti gondolkozóink között.
-Följutottunk a hegy csúcsára, amelyről mindezek a görgeteg-kövek
-leváltak. Ő a tudósok bibliája huszonkét évszázad óta; minden
-lelkes fiatal ember, aki a következő korokban fennkölt eszméket
-hirdet a vonakodó nemzedékeknek, – Boethius, Rabelais, Erasmus,
-Bruno, Locke, Rousseau, Alfieri, Coleridge – bizonyos mértékben
-mind Plato olvasója, s az ő jó gondolatait plántálja át elmésen a
-hazai talajba. Még a nagyobbszabású emberek is kénytelenek
-elszenvedni, <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span> hogy érdemeikből levonjunk azon
-szerencsétlenségnél fogva – ha ugyan szabad szerencsétlenségnek
-neveznem – hogy e mindent kimerítő általánosító genie <i>után</i>
-jöttek a világra. Szt. Ágoston, Copernicus, Newton, Böhme,
-Swedenborg, Goethe valamennyien az ő adósai és kénytelenek utána
-mondani a dolgokat. Mert dicsőség kölcsön venni azokat a
-legszélesebbkörű általánosítótól, minden részlettel együtt, amik
-tételeiből levonhatók.</p>
-<p>Plato: a filozófia és a filozófia: Plato; az emberiségnek egyben
-dícsősége és szégyene, mivelhogy sem angolszász, sem latinfajú
-ember nem bírta azóta egyetlen eszmével sem megtoldani az ő
-kategóriáit. Nem volt se felesége, se gyermeke, s minden
-polgárosult nemzet gondolkozói mégis az ő ivadékai, s az ő
-szellemétől színezettek. Mennyi nagy embert küld föl a Természet
-szüntelenül éjsötét méhéből, azzal, hogy az <i>ő embere</i> legyen!
-íme: a platonikusok, az alexandriai lángelmék egész csillagképei, s
-nem kevésbbé az Erzsébet-korabeliek: sir Thomas More, Henry More,
-John Hales, John Smith, Lord Bacon, Jeremy Taylor, Ralph Cudworth,
-Sydenham, Thomas Taylor; Marsilius Ficinus és Pico da Mirandola. A
-kalvinizmus benn van «Phædon»-jában s benne van a kereszténység is.
-Az iszlám egész filozófiáját – erkölcsi kézikönyvében, az
-Akhlak-y-Jalaly-ban,<a name="FNanchor_12" id=
-"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a>
-tőle vezeti le. A miszticizmus minden szövegét megtalálja Platóban.
-Ez a görög városi polgár nem tapad sem egy község, sem egy haza
-rögéhez. Angol ember olvassa s így szól: «milyen angolos!»;
-<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> – a német: «milyen igazi német!» – az
-olasz: «milyen római s milyen görög!» Amint az argosi Helenáról
-mondják, hogy egyetemes szépségénél fogva mindenki az ő rokonának
-érezte magát, akképpen Plato is új-angliai<a name="FNanchor_13" id=
-"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a>
-olvasója szemében: amerikai lángelmének látszik. Az ő széles
-humanizmusa túlszárnyal minden nemzeti s felekezeti
-válaszfalat.</p>
-<p>Platónak ez a magas rangja kioktat arról, mit gondoljunk afelől
-a sokat hánytorgatott kérdés felől, hogy munkái közül mi eredeti,
-mi utánzat. Különös dolog, hogy valahányszor támad egy ember, aki
-egész fejjel nagyobb minden kortársánál, bizonyosan kétség támad
-afelől, melyek az igazi művei. Így van ez pl. Homeros, Plato,
-Raffael, Shakespeare eseteiben. Mert ezek a férfiak mágneses erővel
-bűvölik le kortársaikat, úgyhogy az ő révükön meg birnak tenni
-olyanokat is, amiket egyedül sohasem tudtak volna megtenni.
-Ekképpen a nagy emberek sok testben élnek és sok kézzel írnak,
-festenek, cselekszenek; s egy idő mulva már bajos megmondani,
-melyik a mester hiteles műve s mi csak az ő iskolájáé.</p>
-<p>Imigyen Plato is, mint minden nagy ember, fölemésztette a maga
-korát. Mi más a nagy ember, mint a nagy vegyrokonságok egyike,
-amely táplálékául fölszívott minden művészetet, tudományt, minden
-megismerhetőt. Nem hagy meg semmit; minden az ő rendelkezésére áll.
-Ami nem jó, erényes cselekedet, az jó a megismerés számára. Innen
-van, hogy kortársai plágiumokkal vádolják. Ámde csak az igazi
-föltaláló tudja, honnan kell <span class="pagenum"><a name=
-"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> kölcsönözni; s a társadalom
-hamar elfelejti a számtalan sok munkást, aki az építészt
-kiszolgálta, s minden elismerést ennek az egy embernek tart
-fenn.</p>
-<p>Ha Plato-t magasztaljuk, mintha csak Solon, Sophron és Philolaos
-idézeteit magasztalnók. Ám legyen úgy! Hisz minden könyv idézet;
-minden ház idézet-gyűjtemény az erdőkből, bányákból, kőfejtőkből; s
-minden ember minden elődének idézetgyűjteménye. S ez a nagy markú
-föltaláló minden nemzetet adófizetőjévé teszi.</p>
-<p>Plato fölszívta korának minden tudományát – Philolaost,
-Timaiost, Heraklitost, Parmenidest s még többeket; azután mesterét,
-Sokratest, s még szélesebbkörű szintézisre érezvén magában erőt –
-amire sem akkoriban, sem azóta nincs példa – elutazott Itáliába,
-hogy elsajátítsa mindazt, amit Pythagoras neki nyújtani tudott;
-utóbb Egyiptomba s talán még tovább keletre, hogy az európai
-lelkekbe importálja azt a másik elemet, amelyre Európának szüksége
-volt. Ez az átfogó ereje följogosítja őt arra, hogy a filozófia
-képviselőjének tekintsük. «Respublika»-jában azt mondja: «Az olyan
-lángelme, aminőnek a filozófusban lakoznia kell, egészében, minden
-részével csak ritkán találkozik egy emberben; különböző részei
-rendesen különböző személyekben jelentkeznek.» Minden ember, aki
-bármit is jól akar elvégezni, kell, hogy magasabb szintről fogjon
-hozzá. A filozófusnak többnek kell lenni, mint csak filozófusnak.
-Plato meg van áldva a költő tehetségével is, sőt a költők közt a
-legmagasabb helyet foglalja el, – jóllehet kétségbevonom, meg
-volt-e benne a lírai kifejezés döntő jelentőségű adománya – s mégis
-elsősorban <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span> nem poéta, mert úgy tetszett neki, hogy
-költői tehetségét magasabb célnak szentelje.</p>
-<p>A nagy géniuszoknak van a legrövidebb életrajzuk. Írásaikban
-élték ki magukat, s így házi és nyilvános életük mindennapi és
-közhelyekkel teljes. Ha gondolkozása módját, ízlését és érzületét
-akarod megismerni, vedd szemügyre azt az olvasóját, aki legjobban
-csodálja őt, mert ez hasonlít legjobban reá. Platónak különösen
-nincs külső élettörténete. Hogy kedvese, felesége, gyermeke lett
-volna, minderről semmit sem hallunk. Mindet beletemette színeibe,
-festményeibe. Valamint a jó kályha megemészti minden füstjét, a
-filozófus is minden vagyonát átváltja szellemi termékeire.</p>
-<p>Kr. e. 430-ban született, Perikles halála idejében, athenæi
-patriciusi családból. Azt mondják, korán katonai hajlamai voltak,
-de húsz éves korában, hogy Sokrates-szel megismerkedett, ez mihamar
-lebeszélte szándékáról. Erre tíz éven át Sokrates tanítványa
-maradt, egészen a mester haláláig. Azután Megarába ment, elfogadta
-Dion és Dionysios meghívását siciliai udvarukba, s három ízben is
-visszatért oda, jóllehet ott szeszélyesen bántak vele. Beutazta
-Itáliát, azután Egyiptomot, ahol hosszan időzött, némelyek szerint
-három, mások szerint tizenhárom évig. Állítólag még tovább,
-Babyloniába is eljutott, de ez nem bizonyos. Athenæbe visszatérve,
-az Akadémiában tanított, azok körében, akiket híre odavonzott s a
-hagyomány szerint írás közben érte a halál, nyolcvanegy éves
-korában.</p>
-<p>Ámde Platónak sokkal inkább belső az életrajza. Be kell
-számolnunk, mint emelkedett ez a férfiú a legfelsőbb polcra fajunk
-szellemi történetében, <span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span> mint esett meg, hogy az emberi műveltség
-gyarapodásával mindenki az ő tanítványává válik; hogy amint a
-Biblia átplántálódott az európai és amerikai nemzetek mindennapos
-beszélgetéseibe s házi életébe: úgy Plato teljesen befolyásolt
-minden tudományos iskolát, minden gondolkodni szerető embert,
-minden egyházat, minden költőt, – ami bizonyos színvonalon
-lehetetlenné teszi, hogy az ő kikerülésével gondolkozzék az ember.
-Ő ott áll az igazság és minden ember szelleme között s az ő neve és
-bélyege van rajta az eszmék nyelvén és alapformáin. Olvasása közben
-elképeszt engem, mennyire modern a stílusa és szelleme. Itt van
-csirájában Európa, amelyet olyan jól ismerünk; művészeteinek és
-háborúinak hosszú története. Plato szellemében már minden lényeges
-vonását meg lehet különböztetni, ám előtte még senkiében sem. Azóta
-száz meg száz történetbe szóródott szét, de egyik sem adott hozzá
-újabb elemet. Ez az örök modernség minden műalkotás értékmérője,
-mert szerzőjét nem vezette félre semmi rövidéletű vagy pusztán
-helyi jelentőségű elem, hanem csakis igazi, állandó, mindenütt
-érvényes vonások. S hogy miképpen lett Plato ilyen jelentőségű
-Európa és a filozófia, de kívált az irodalom számára, ez a
-megoldandó problémánk.</p>
-<p>Ez nem történhetett meg egy ép, őszinte egyetemes ember nélkül,
-aki egyaránt tiszteletben tudta tartani az eszményt, vagyis a
-Szellem törvényeit és a végzet, vagyis a Természet rendjét. A
-nemzet életének első korszaka, csakúgy mint az egyéné, a tudattalan
-erő korszaka. A gyermekek kiabálnak, rikácsolnak, dühödten
-toporzékolnak, <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span> amíg nem bírják kifejezni kívánságaikat.
-Mihelyt beszélni tudnak, s ki tudják fejezni, mire vágyódnak és
-okát is meg tudják adni: mindjárt megszelidülnek. Fölserdülve, amíg
-fölfogásuk tompa, minden emberfia hevesen, túlzó fokban,
-meggondolatlanul beszél, civódik, kétségbeesetten kapkod, esküszik,
-káromkodik. Ám ha a műveltségük kissé fölvilágosította őket a
-dolgok felől, már nem látják azokat rongyokban, vagy egy tömegbe
-zagyváltan, hanem meglátják pontos, szabatos elosztásukat: ekkor
-letesznek gyöngeségre valló heveskedésükről s részletesen ki tudják
-fejteni véleményüket. Ha a nyelv nem képződött volna ki az
-artikuláció alkalmas eszközévé, az ember ma is erdei vadállat
-volna. De ugyanez a gyöngeség és hiányosság jelentkezik, magasabb
-szinten, nap-nap mellett, hővérű ifjak és leányzók nevelése közben.
-«Ah, Ön nem ért engem; s még sohasem találkoztam olyasvalakivel,
-aki megértett volna» – és sóhajtoznak, zokognak, verseket
-irogatnak, egyedül járnak-kelnek, – egyszerűen azért, mert nincs
-meg az erejük, hogy pontosan ki tudják fejezni nézeteiket. De
-egy-két hónap mulva, jó géniuszuk kegyelméből, találkoznak
-valakivel, akit beavathatnak vulkáni lelkiállapotukba. S most, hogy
-a jó érintkezés ezzel meg van alapítva, ezentúl a társadalomnak is
-jó tagjaivá válnak.</p>
-<p>Ez örök törvény. A haladás a vak erőtől a szabatosság, a tudás,
-igazság felé tart.</p>
-<p>Minden nemzet történetében vannak pillanatok, amikor nyers
-ifjúságukból kibontakozva, megérik a fölfogó erejük, de még nem
-válik mikroszkópikussá, úgyhogy az ember ilyenkor a megismerés
-egész skálájára törekszik s bár lábával még <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> az Éj
-roppant erőire támaszkodik, agyával és szemeivel már a Nap- és
-Csillagrendszerek alkotásaival társalog. Ez a serdült egészség, az
-erő teljességének a kora.</p>
-<p>Ilyen Európa története minden részében, s ilyen a filozófia
-története is. Legrégibb emlékei, – amelyek nagy része tönkrement és
-elkallódott – Ázsiából bevándorló emberekről szólnak, akik magukkal
-hozták barbár álmaikat. Durva erkölcsi és természettudományi
-ismeretek zagyva halmazát hozták magukkal, amelyekben egyes
-mesterek rész-belátása segíti őket fokról-fokra.</p>
-<p>Perikles előtt jött a hét bölcs, s megkapjuk a mértan,
-metafizika, erkölcstan alapelemeit; majd jönnek a partialisták, az
-elem-bölcselők, akik a dolgok végokát a víz áradatában, vagy a
-levegőben, vagy a tűzben, vagy a szellemben keresik. De megannyian
-mythologiai képekkel keverik ezeket az okokat. Végre jön Plato, a
-szétosztó, akinek nincs szüksége sem barbár festékre, sem
-tetoválásra, sem csatakiáltásra; mert ő már tud meghatározni.
-Ázsiával együtt elhagyja a végtelent s a túlzó méreteket is; ő a
-szabatosság és az értelem beköszöntése. «Istenként becsülöm –
-mondja – azt, aki helyesen tud felosztani és meghatározni.»</p>
-<p>S ez a meghatározás már a filozófia maga. Mert mi más a
-filozófia, mint beszámoló, melyet az emberi szellem magának ad a
-világ alkatáról. Két sarkalatos tény az örök alapja: az Egy és a
-Kettő. 1. Egység vagy Azonosság; 2. Különbözőség. Mi egyesítünk
-minden dolgot, miután fölfogtuk az őket átható törvényt s fölfogtuk
-felszínes és látszólagos különbségeiket, de mégis lényeges
-megegyezésüket. Viszont az értelemnek minden művelete <span class=
-"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> – ennek az
-egységnek, vagy azonosságnak fölfogása mellett – fölismeri a dolgok
-különbözését. Egység és Különbözőség, «egy és más». Lehetetlen
-anélkül gondolkodni, beszélni, hogy mindkettőt föl ne öleljük.</p>
-<p>A lelket hajtja a vágy, hogy egy okát keresse a sokféle
-okozatnak, azután ennek az oknak a szülő okát, és ezt az újonnan
-talált okot is tovább mélyítse, abban a meggyőződésben, hogy végre
-el kell jutni egy föltétlen s kielégítő végső okhoz, az Egyhez,
-amely Minden. «A Nap közepében vagyon a Fény, a Fény közepében
-vagyon az Igazság, s az Igazság közepében vagyon az
-elpusztíthatatlan, örök Lény» – mondják a Védák. Minden
-filozófiának, – úgy a keletieknek, mint a nyugatiaknak – ugyanilyen
-centripetális a törekvése. Viszont azonban a lelket ellenkező
-szükségesség is hajtja: hogy egyik dologról a másikra térüljön,
-arra, ami nem egy, hanem más és sok; az okról az okozatra, s ez
-igazolja a változatosság létezésének szükségességét, mindkettő
-önállóságát, mert egyik a másikba van olvadva. A pontosan
-egybeillesztett elemeket szétválasztani s összeegyeztetni: a
-filozófia feladata. Létük kölcsönösen ellentmondó, s egymást
-kízáró, s mégis az egyik olyan hamar siklik a másikba, hogy sohasem
-tudjuk megmondani, mi az egy és mi nem az. Proteus épp olyan fürge
-a magasságok és mélységek közt, – ha az Egyet, az Igazat, a Jót
-szemléljük, mint az anyag felületein és kerületein.</p>
-<p>Minden nemzet közt akadnak szellemek, akik arra hajlanak, hogy
-az alapegység eszméjéhez ragaszkodjanak. A könyörgés és odaáldozás
-elragadtatásai mindent beleolvasztanak az Egyetlen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> Lénybe.
-Ennek az irányzatnak legmagasabb kifejezései a Kelet vallásos
-írásai, s különösen az indus Vedák, a Bhagavat Gita és a
-Visnu-Purana. Ezek az írások alig tartalmaznak egyebet, mint ezt az
-eszmét és tiszta, magasztos melódiákban ünneplik azt.</p>
-<p>Az Ugyanaz, az Ugyanaz: hívő és hit ugyanabból az anyagból
-valók: a szántóvető, az eke, a barázda egyazon anyag; s az anyag
-annyira egy, hogy az alak változásai lényegtelenek. «Ime,
-fölfoghatod» – mondja a legfőbb Krishna egy bölcsnek – «hogy te nem
-különbözöl tőlem; mert ami én vagyok, az te is vagy, s a világ is,
-javaival, hőseivel, az egész emberiséggel. Az emberek azért látnak
-különbségeket, mert tudatlansággal vakok». – «Ezek a szavak: «én»
-és «enyém» a tudatlanság szülöttei. Hogy mi mindennek a nagy vége
-és kútfeje, azt tanuld meg most tőlem. A Lélek az – egy: minden
-testben, amely egyformán, tökéletesen, a természet fölött uralkodva
-áthat mindent; amely nem születik, nem nő, nem hal meg; s mindenütt
-jelenlévő; igazi tudásból álló, független s nincs összekeverve
-valótlan dolgokkal, nevekkel, fajokkal sem a multban, sem a
-jelenben, sem a jövőben. Annak a megismerése, hogy ez a szellem,
-amely lényegében egy, benne van mibennünk és minden más testben: ez
-az olyan Egynek a bölcsesége, aki tudja a dolgok egységét. Mint a
-szétáradó levegő a fuvola likain átmenve, a skála különböző
-hangjainak hallik, pedig egy: úgy a Nagy Szellem természete is egy,
-ámbár formái változatosak a különböző cselekedetek hatásai miatt.
-De ha a külső megjelenés formáinak különbözősége, mint istené, vagy
-a többié – le van rontva, <span class="pagenum"><a name="Page_47"
-id="Page_47">-47-</a></span> nem is marad semmi különbség.» – «Az
-egész világ csak Visnu nyílvánulása, aki azonos minden dologgal, s
-a bölcs szemében nem is különbözik tőlük, hanem egy velük. Nem
-jövök, nem megyek, nincs is egy helyen a szállásom; s Te nem vagy
-Te; s a mások nem mások és Én nem vagyok Én.» Mintha csak ezt
-mondaná: «Minden a lélekért van, s a lélek Vishnu; állatok,
-csillagok csak átmeneti festmények; a fény csak meszelő; a
-tartósság csak délibáb; a forma börtön s még az ég is káprázat.» A
-lélek csak arra törekszik, hogy feloszoljon a létbe, – túl formán,
-poklon, mennyen, – hogy megszabaduljon a természettől.</p>
-<p>Ha az elvont gondolkodás ilyen elrémítő egységre törekszik,
-amibe minden dolog felszívódik, a cselekvés éppen ellenkezőleg
-visszafelé irányul a sokféleség felé. Az előbbiben az Ész
-nehézkedési ereje, az utóbbiban a Természet ereje nyilvánul. A
-Természet a sokszerű. Az egység elnyel, felolvaszt, vagy összevon.
-A Természet ellenben kiterjeszt és szaporít. Ez a két alapelv jelen
-meg újra, meg újra és áthat minden dolgot és gondolatot: az Egy – a
-sok. Az egyik a lét, a másik az értelem; az egyik szükségszerűség,
-a másik szabadság; az egyik nyugalom, a másik mozgás; az egyik
-hatalom, a másik szétosztás; az egyik erő, a másik élvezet; az
-egyik öntudat, a másik meghatározás; az egyik géniusz, a másik
-tehetség; az egyik komoly elmélyedés, a másik ismeret; az egyik
-vagyon, a másik kereskedelem; az egyik kaszt, a másik kultúra; az
-egyik király, a másik demokrácia. És ha szabad ezeket az
-általánosításokat egy fokkal magasabban folytatni, és mindkét
-alapelv végső irányzatát megjelölni, azt mondhatnók, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> hogy az
-egyik végcélja: menekülés a konkrétba szerveződés elől: azaz
-tiszta, elvont tudomány; a másiké pedig legmagasabb fokú
-instrumentáció, azaz az eszközök fölhasználása, vagy végrehajtó
-istenség.</p>
-<p>Minden gondolkozó, vérmérsék vagy szokás alapján, a léleknek
-majd ehhez, majd ahhoz az istenségéhez szegődik. A vallás révén
-egységre törekszik; az értelem és érzékek révén a sokféleségre.
-Túlgyors egységesítés és túlzott alkalmazkodás a részlegeshez: a
-spekulativ gondolkodást ez a kettős veszedelem fenyegeti.</p>
-<p>Ennek a megoszlásnak megfelel a nemzetek történelme. Az egység,
-a mozdulatlan intézmények birodalma, az elvont gondolkodásban
-gyönyörködő bölcselet székhelye, olyan emberek hazája, akik
-elméletben, gyakorlatban a vak, irgalmatlan, roppant Végzetben
-hisznek: Ázsia, amely ezt a hitet a kasztok társadalmi
-intézményében valósította meg. A másik oldalon ott van Európa; az ő
-géniusza cselekvő és alkotó; a kasztokat műveltséggel
-ellensúlyozza; filozófiája szaktudomány; a művészetek, találmányok,
-szabadság hazája. Ha a Kelet a végtelenséget szereti, a Nyugat a
-határokat.</p>
-<p>Az európai polgárosultság a tehetség diadala; a rendszer
-kiterjesztése; az értelem kiélesedése; öntudatos, alkalmazó
-formaélvezet; a megnyilvánulás, a kézzelfogható eredmények
-gyönyöre. Perikles, Athén, Görögország munkálkodott ebben az
-elemben az olyan géniusz gyönyörével, amelyet még nem fagyasztott
-meg a túlzás kárának semmiféle aggodalma, előrelátása. Nem láttak
-maguk előtt semmiféle baljóslatú nemzetgazdaságtant, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> semmiféle
-károgó Malthust<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href=
-"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a>; nem Párist, nem Londont;
-nem könyörtelen osztály-választó falakat, – nem: a tűcsinálók, a
-takácsok, szabók, harisnyakötők, a gyapjútisztítók, szövők-fonók,
-kőszénbányászok sorsát; nem Irországot; nem az indiai kasztokat,
-amiket Európa erőszakoskodásai még csak jobban túlhajtanak. Az
-értelem egészségében és első frissességében virágzott. A művészet
-ragyogó újdonság volt. A pentelikosi márványt úgy tudták faragni,
-mintha hó lenne, s tökéletes építészeti és szobrászati műveik
-mintha csak mindennapi dolgok lettek volna, amelyek nem okoztak
-nagyobb nehézséget, mint egy-egy új hajó építése Medfordban, vagy
-új malmoké Lowell-ben. Ezek rendes dolgok és biztosra vehető a
-sikerülésük. A római légió, a byzanci törvényhozás, az angol
-kereskedelem, a versailles-i fogadótermek, a párisi kávéházak, a
-gőzmalom, a gőzhajó, a gőzvasút mind, mind láthatók már
-perspektivában, valamint a városi gyűlések, a szavazó urna, az
-újság és olcsó sajtó is.</p>
-<p>Közben Plato Egyiptomban és keleti zarándokútjain beszívta
-magába az «egy Isten» eszméjét, amelybe minden dolog beleolvad.
-Ázsia egysége és Európa részletessége, az ázsiai lélek végtelensége
-és az elhatároló, eredmény-szerető, gép-csináló, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span>
-felszint-kereső, opera-látogató Európa: íme, Plato mindezt
-összekötötte és az érintkezésbe hozás által mindenik erejét
-fokozta. Agyában egyesül úgy Európa, mint Ázsia kitünősége.
-Metafizika és természetfilozófia fejezték ki Európa géniuszát, de
-alapépítményük Ázsia vallása.</p>
-<p>Röviden sommázva a dolgot: megszületett egy egyensúlyozott
-lélek, amely mind a két elem iránt fogékony volt. Éppoly könnyű
-nagynak lenni, mint kicsinynek. Hogy miért nem hiszünk egyszerre a
-csoda-szellemekben, ez onnan van, hogy nem esnek rendes
-tapasztalatunk körébe. A mindennapi életben olyan ritkák, hogy
-szinte hihetetlenek; de alapjában véve, nemcsak nem fogadják
-ellenző elfogultsággal, sőt a legerősebb rokonszenvvel várják
-feltüntöket. De: akár hallatszottak születésekor égi hangok, akár
-nem; akár álmodták a szülei, hogy a csecsemőfiok Apollo-gyermeke,
-akár nem; akár telepedett méhraj az ajkaira, akár nem: megszületett
-a férfiú, aki meg tudta látni a dolgok mindkét oldalát. A
-Természetben megszokott oly csodás összetételek: Jupiter érmének
-felső- és alsófele; a lehetetlenségek összetétele, amely minden
-tárgyban újra, meg újra fölbukkan; reális és ideális hatalma: – íme
-most már mindez az ember tudatosságának körébe került.</p>
-<p>Eljött az egyensúlyozott lélek. Ha szerette az elvont igazságot:
-a maga mentségére a mérleg másik serpenyőjébe állította a
-legnépszerűbb alapelvet, a föltétlen Jó igazságát, amely uralkodik
-az uralkodókon is és bíráskodik a bírákon is. Ha ő transcendentális
-megkülönböztetéseket tett, azzal erősítette magát, hogy
-megvilágosító példáit olyan köznapi forrásokból merítette,
-amelyeket megvetettek <span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
-"Page_51">-51-</a></span> a bölcselő és politikai szónokok:
-vénasszonyoktól és sihederektől; vízhordóktól és levesárúsoktól;
-lacikonyhásoktól és utcai kikiáltóktól; a fazekasok, gyógykovácsok,
-mészárosok és halárusok boltjaiban. Nem engedett meg magának
-pártosságot, hanem arra törekedett, hogy a gondolat mindkét sarkát
-föltüntesse a tételében. Érvelése és ítélete egyensúlyozott és
-szférikus. A két sark kitünik, sőt két kézzé válik, hogy megragadja
-és elsajátítsa a magáét.</p>
-<p>Minden nagy művész ilyen volt a szintézis révén. Erőnk átmeneti,
-váltakozó, vagy, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni: két part
-közti fonal. A tengerpart: tenger, a part felől nézve s: part, a
-tenger felől nézve; két érintkező fém íze; barátunk közeledtére
-vagy távoztára fölajzott erőink; a költői alkotás élménye, amit nem
-tapasztalunk sem otthon ülve, sem utazva, hanem csak az egyik
-állapotból a másikba való átmenetelnél, – amelyet tehát oly ügyesen
-kell igazgatni, hogy mentől több átmeneti felület adódjék: – e két
-elemen való uralom magyarázhatja csak Plato erejét és bűbáját. A
-művészet az egyet, vagy hasonlót fejezi ki a különböző által. A
-gondolkodás az egységet az egységben iparkodik megismerni; a
-költészet a változatosság által akarja megmutatni, azaz mindig
-tárgy vagy jelkép által. Plato két edényt tart kezében, az egyikben
-æther van, a másikban pigment s mind a kettőt szüntelenül
-használja. Dolgok dolgokhoz adva mint statisztika, polgári
-történet: egyszerű leltárt, lajstromot adnak.</p>
-<p>Ellenben, ha a dolgokat beszéltetjük, azok kimeríthetetlenül
-érdekesek és vonzók. S Plato is <span class="pagenum"><a name=
-"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> folytonosan forgatja Zeus
-érmét, hol az egyik, hol a másik felére.</p>
-<p>Vegyünk egy példát: A természetfilozófusok mindegyike
-megrajzolta a maga vázlatos képét a világ elméletéről. Itt van az
-atomok, a tűz, a víz, a szellem elmélete; a mechanikai vagy khemiai
-természetű elmélet. Plato, a mathematika mestere, aki minden
-természeti törvényt és okot tanulmányozott, úgy látja, hogy ezek
-csak másodrendű okok, s nem elméletei a világnak, hanem csak
-leltárai és lajstromai. Ennélfogva ő a Természet tanulmánya elé ezt
-a tételt tűzi: «Fedjük föl az okot, amely a Legfőbb Rendezőt a
-világegyetem megteremtésében és összealkotásában vezette. Ő jó
-volt, s aki jó abban nincs irigység. Minthogy mentes volt az
-irigységtől, azt kívánta, hogy minden dolog lehetőleg olyan legyen,
-mint ő maga. Ennélfogva mindenki, aki bölcs emberek tanításából ezt
-fogadja el a világ eredete és megalapozása végső okául, az igaz
-úton jár.» – Minden a Jó érdekében van, s az minden Szépnek is az
-oka. Ez a hitelv élteti és teszi személyessé bölcseletét.</p>
-<p>Ez a szintézis, amely lelke főjellemvonása, minden tehetségében
-jelentkezik. Ahol egy emberben az ész nagy tömege van meg, rendesen
-olyan kitünőségeket találunk benne, amelyek könnyen kombinálhatók
-az eleven emberben, de leírva összeférhetetleneknek látszanak.
-Plato szellemét nem lehet khinai pedánsságú katalogusban bemutatni,
-hanem azt csak eredeti elme, eredeti erejének gyakorlása által,
-foghatja föl. Benne a legszabadabb csapongás egyesül egy
-mértantudós szabatosságával. Merész képzelete a tények legreálisabb
-megragadására is képesíti, ahogyan a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> legmagasabb röptű madaraknak
-is a legerősebbek a szárnycsontjaik. Patriciusi pallérozottsága,
-veleszületett, belső elegánciája maró és megsemmisítő finomságú
-iróniával ékesítve, a legerősebb egészséggel és a forma erejével
-párosul benne. Igazolja az aggszót: «Ha Zeus a földre szállna, ő is
-a Plato stílusában beszélne.»</p>
-<p>Ez a fenséges stílus, némely művének közvetlen irányát s viszont
-azt a tenort tekintve, amely az összes többin keresztülhangzik,
-olyan komolysággal tölti el munkáit, amely a «Respublika»-ban s a
-«Phædon»-ban egyenesen a vallásos áhitatig emelkedik.</p>
-<p>Azzal vádolták Platót, hogy Sokrates halálakor betegnek tettette
-magát. De korbeli adatok, éppen ellenkezőleg, azt tanusítják, hogy
-mestere érdekében férfiasan közbenjárt a népnél. Reánk maradt annak
-a vad szidalmazásnak hagyománya is, amellyel Platót illették. S
-Plato fölháborodása a népkormányzat ellen, amely több munkájában
-jelentkezik, egyenesen személyes keserűséget fejez ki. Olyan
-becsületesség, az igazság és tisztesség olyan veleszületett
-tisztelete, s olyan emberiesség volt benne, amely kényessé tette az
-elfogódott tömeggel szemben. Vegyük ehhez azt a hitét, hogy a
-költészet, a látnoki tehetség és a legmagasabb belátás olyan
-bölcseség adományai, amelynek nem mi vagyunk a mesterei; hogy az
-istenek sohasem okoskodnak, hanem ezek a csodák mennyei őrület
-által mennek végbe. Képzelete szárnyas paripáján beröpüli a sötét
-régiókat, ellátogat olyan világokba, mikbe a test nem tud
-behatolni. Látta a gyötrődő lelkeket, hallja az Ítélet harsonáját,
-tanuja a lélek büntetésből való vándorlásának, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> látja a
-Végzet párkáit rokkájukkal, ollójukkal s hallja orsójuk kábító
-surrogását.</p>
-<p>De körültekintő higgadtsága azért sohasem hagyta el. Mintha
-olvasta volna Busyrane kapuinak feliratait: «Légy merész!»; s a
-második kapun: «Légy merész, légy merész, légy egyre merészebb», –
-de bölcsen megállt a harmadik kapu előtt, amelyen írva vagyon: «Ne
-légy túlságosan merész.» – Olyan erővel lendül ki, mint a röpülő
-bolygó, de csak oly hamar vissza is tér megszabott és tökéletes
-görbéjéhez. Olyan kíváló mértékben van meg benne a határok görög
-szeretete és a korlátok ismerete! Ha logarithmust olvasunk, akkor
-sem érezzük magunkat nagyobb biztonságban, mintha Plato
-szárnyalását követjük nyomon. Nincs hidegebb valami, mint az ő
-fénye éppen abban a percben, amidőn képzelete villámai
-végigcikáznak gondolata egén. Ő már befejezte a gondolkodás
-munkáját, amikor az olvasó elé hozza. Bővelkedik az eszközökben,
-mikkel, – mint az írás mestere, – meg tud lepni. Olyan dús, hogy
-minden pillanatban rendelkezik a kellő fegyverrel. Mint a tehetős
-ember nem hord egyszerre több ruhát, nem hajt több lovat, nem ül
-több szobában, mint a vagyontalan, – de megvan mindig az a ruhája,
-az a fogata, az a bútora, amely éppen ahhoz az alkalomhoz illik,
-úgy Plato sem jön sohasem zavarba, mert mindig megvan a kellő
-kifejezése. Valóban nincs fegyver, amely ne lett volna meg
-fegyvertárában s amellyel alkalmilag ne élt volna. Elbeszélés,
-elemzés, ihletett elragadtatás, muzsika, szatira, gúny – egészen le
-a banális udvariaskodásig. Világosító példái költői képek s tréfái
-világosító példák. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span></p>
-<p>A sokratesi nyilatkozat, hogy a bölcselkedés hasonlatos a bába
-mesterségéhez, kitűnő filozófia, s hogy a szónoklatot
-«kotyvasztás»-nak és a «hízelgés mestersége»-nek nevezte el a
-«Gorgias»-ban, ez még ma is jelentős szolgálatot tesz nekünk.
-Valóban nincs szónok, aki olyan találó gúnyneveket tudna kitalálni,
-mint ő.</p>
-<p>Milyen mérséklet, fékezés, micsoda tompítása a mennydörgésnek
-minden kitörése közepette!</p>
-<p>Teljes jóindulattal maga szerelte föl az udvari embert és a
-nyárspolgárt mindazzal a fegyverrel, amellyel a filozófiai
-iskolákat támadni lehet. «A filozófia elegáns dolog, ha módjával
-élünk vele, de aki, kelleténél jobban belemélyed, azt megrontja.»
-Könnyen lehetett ilyen nagylelkű, ő, akit a naprendszerre
-emlékeztető központisága és látomásainak szárnyalása felhőtlen
-hittel áldott meg. S amilyen a gondolkozása, olyan a beszéde. Csak
-úgy játszik a kételyekkel, s kihozza belőlük a lehetőt, majd fest,
-szójátékokat gyárt, de íme egyszerre olyan mondás következik, amely
-megrengeti a tengert és a szárazföldet egyaránt. Csodálatos
-komolysága nemcsak hellyel-közzel, párbeszédei tökéletes «igen»-t
-és «nem»-et mondásaiban jelentkezik, hanem egész villámözönben. «Ez
-a meggondolás, Kallikles, meggyőzött, s most azon gondolkozom, mint
-mutathatom be lelkemet egészséges állapotban bírám előtt.
-Ennélfogva megvetem a külső díszt, miket a legtöbb ember nagyra
-tart és csak az igazságot nézve olyan erényesen iparkodom életemet
-élni, amennyire csak bírom. S ha meghalok, szintígy akarok
-meghalni. És erre buzdítom minden embertársamat, amennyire csak
-hatalmamban van, s téged is fölhívlak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> erre a
-versenyre, amely különb minden egyéb versenynél.»</p>
-<p>Középarányos, nagy ember volt ő, olyan, aki a java-gondolkozáson
-kívűl tehetségei arányosságával és egyensúlyával is kitünik,
-úgyhogy az emberek benne saját álmaikat, csúcsaikat és
-elismertetésüket látják. Nagy józanész az ő biztosítéka s ez
-minősíti őt arra, hogy a világ tolmácsa legyen. Megvan benne az
-értelem, amely más filozófusokban és költőkben is megvan, de
-ezenfelül dicsekedhetik olyasmivel is, amivel azok nem
-dicsekedhetnek, t. i. az erős feloldó érzékkel, amelynél fogva
-kiegyezteti költészetét a világ jelenségeivel s a reális városoktól
-hidat ver az Atlantisra.<a name="FNanchor_15" id=
-"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a>
-Sohasem mulasztja el ezt a fokozatosságot, s bármilyen festői is a
-magaslat az egyik oldalon, a másik oldalon enyhén lejtteti a síkság
-felé. Sohasem ír önkívületben s minket sem ragad teljes költői
-eszeveszettségbe.</p>
-<p>Plato a sarkalatos tényeket ölelte föl. Leborulhatott a földre s
-elfödhette szemét, miközben azt imádta, amit nem lehet
-megszámlálni, megmérni, megismerni, megnevezni, azt, amit minden
-részében lehet állítani és tagadni, ami «entitás» és «nem-entitás».
-Ő ezt superessentialisnak nevezte. Kész volt bebizonyítani, – mint
-«Parmides»-ben látjuk, – hogy ez a Lény túlhaladja az emberi
-értelem határait. Soha ember nem ismerte meg teljesebben a
-Kimondhatatlant. De miután bemutatta hódolatát, mintegy az emberi
-faj nevében, a Mérhetetlennek, kiegyenesedett <span class=
-"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> és az
-emberi faj nevében kijelentette, hogy a dolgok mégis megismerhetők.
-Vagyis elsőbben benső tisztelője volt Ázsiának, a szeretet és
-hatalom oceánjának, mely fölötte van formának, akaratnak,
-megismerésnek: mert az az Ugyanaz, a Jó; az Egy, s miután ez a
-tisztelet és hódolat felfrissítette és megerősítette, visszatért
-benne Európa ösztöne, kultúrája s fölkiáltott: «S a dolgok mégis
-megismerhetők!» Megismerhetők, mert egyből eredve, egymásnak
-megfelelők. Lajtorja van a dolgok közt, s az ég és föld, az anyag
-és értelem, a rész és egész közt: s ez a fokozat a mi vezetőnk.
-Amint megvan a csillagoknak a tudománya: az asztronómia, a
-mennyiségeké: a mathematika, a minőségeké: a kémia, éppígy megvan a
-tudományoknak a tudománya is: a dialektika, amely nem egyéb, mint
-az igazat és hamisat szétkülönböztető értelem. Az azonosság és
-különbözőség megfigyelésén alapszik, mert hogy ítélhessünk, a
-tárggyal egyesítenünk kell a reávonatkozó ismeretet is. A
-tudományok – még a legmagasabbak is, mint a mathematika és
-astronómia – olyanok, mint a vadász, aki minden kínálkozó zsákmányt
-megragad, még ha nem is tud vele mit csinálni. A dialektikának
-pedig épp arra kell megtanítani, mire használjuk az összes többi
-tudományt. «Olyan rangú, hogy az értelmes ember egyetlen tudományba
-sem fog bele, önmagáért, hanem csakis azzal a kilátással, hogy
-annak a révén előrehalad ebben a tudományban is, mely valamennyit
-felöleli.»</p>
-<p>«Az ember sajátsága és lényege, hogy az «egész»-et fogja föl,
-vagy azt, amit az érzékletek eltérése mellett is észszerű egységben
-lehet fölfogni.» «A lélek, <span class="pagenum"><a name="Page_58"
-id="Page_58">-58-</a></span> amely nem fogta föl soha az igazságot,
-nem tud emberi formába átmenni.» – Hirdetem az embernek az
-Értelmet. Hirdetem annak a létnek jóságát, amely át van hatva a
-Lélektől, amely a Természetet alkotta, azt az adományt, hogy meg
-tudja érteni a Természetet, amelyet ő teremtett és teremt ma is. A
-Természet jó, de az Ész még jobb, miképen a törvényhozó is fölötte
-áll a törvény követőjének. Megörvendeztetlek titeket ember fiai:
-hogy az igazság egészség is, hogy van reménységünk, hogy
-kikutathatjuk, mi is mindennek az igazi valósága. Az ember
-nyomorúsága az, hogy el van előtte takarva a lényeg látása, s hogy
-tele van hozzávetésekkel, de a legfőbb Jó valóság, a legfőbb
-Szépség valóság és minden erény és boldogság a valóságnak ettől a
-megismerésétől függ. Mert a bátorság sem egyéb, mint ismeret; s a
-legszebb sors, amely osztályrészéül juthat az embernek, az, hogy
-dæmona arra vezérelje, ami valóban az övé. S ez az igazság lényege,
-ha megadjuk mindenkinek a magáét. S az erénynek ismeretére is csak
-úgy lehet eljutni, ha közvetlenül szemléljük az isteni lényeget.
-Bátorság tehát! Mert «az a meggyőződés, hogy keresnünk kell, amit
-nem tudunk, hasonlíthatatlanul jobbakká, bátrabbakká, igyekvőbbekké
-tesz bennünket, mintha lehetelennek tartjuk annak a fölfedezését,
-amit nem tudunk s hiábavalónak is tartjuk keresését.» A valóság
-iránti szenvedélye csorbíthatatlanul független helyzetet biztosít
-neki, midőn a filozófiát csak annyiban értékeli, amennyiben az a
-való léttel való közlekedés gyönyöréhez juttat.</p>
-<p>Európa szellemével így eltelve mondta ki ezt a szót: «Kultúra.»
-Látta Sparta intézményeit s páratlanul <span class=
-"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> zseniális
-szemmel fölismerte a neveléshez fűződő reménységet. Gyönyörét
-találta minden tökéletesülésben, minden szép, hasznos és igaz
-átalakulásban, de mindenekfölött a géniusz fényében és az értelmi
-tökéletességben. «Óh Sokrates – mondja Glaukon – az élet
-teljességét, a bölccsel szólva, az adja meg, hogy mentől több ilyen
-beszélgetést hallhassunk.» Mily nagyra becsüli a tehetség tetteit,
-Perikles, Isokrates, Parmenides hatalmas cselekedeteit! Mily
-nagyra, mindennél nagyobbra, becsüli magukat a tehetségeket! Az
-egyes képességeket, kedves személyesítéssel, isteneknek nevezte.
-Mily nagyra tartja a nevelésben a testnevelést; a geometriát, a
-muzsikát, a csillagászatot, amelynek megnyugtató és gyógyító
-hatalmát magasztalja. A «Timaios»-ban megmutatja a szemek
-legmagasabb fölhasználását: «Állítjuk, hogy az Isten a
-látásképességét azért találta ki és adta meg nekünk, hogy szemügyre
-vévén az értelem égi köreit, azok szerint helyesen alkalmazzuk a
-magunk értelmét, amely a többiekhez, az egyformákhoz mérten zavaros
-ugyan, mégis kapcsolatban van azok körforgásával, s ha így –
-azonfelül, hogy természettől fogva megvan a képességünk a helyes
-okoskodásra, – még jobban megtanultuk, utánozva az istenség
-egyforma kifejléseit, kiigazíthatjuk tévelygéseinket és hibáinkat».
-S a «Respublika»-ban: «E tudományok mindegyike révén egy bizonyos
-lelki szervünk tisztul meg és kél új életre, amely egyébfajta
-tanulmány révén eltompult és betemettetett; egy olyan szervünk,
-amely jobban megérdemli, hogy megóvjuk, mint akár tízezer szem,
-mert csakis ezzel az eggyel láthatjuk meg az igazságot.»
-<span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span></p>
-<p>Azt mondta: «Kultúra», de ő volt az első, aki megalapozta, még
-pedig úgy, hogy a legeslegelső helyet a Természet fölényének adta.
-Patriciusi ízlésénél fogva nagyra tartotta a születésbeli
-különbségeket. A szervi jelleg és adottság elméletén alapul a kaszt
-eredete. «Azoknak, akik kormányzásra termettek, az alkotó istenség
-aranyat vegyített az alkatukba: a katonáskodásra hívatottaknak
-ezüstöt; a gazdáknak és kézműveseknek vasat és rezet.» A Kelet,
-minden korban, megmaradt ennél a hiténél. A Korán kifejezetten ezt
-a kaszt-álláspontot vallja. «Az emberekben megvan a maguk érce,
-akár csak az arany vagy ezüst. Azok, akik a tudatlanság állapotában
-méltók voltak, méltók lesznek a hit állapotában is, mihelyt azt
-befogadják.» Plato sem fejezi ki ezt gyöngébben: «A dolgok öt
-rendjéből csak négyre lehet az emberek egyetemességét megtanítani.»
-– A «Respubliká»-ban legfőképen az ifjúságnak temperamentumaival
-foglalkozik.</p>
-<p>A Természet nagy értékelésének szerencsésebb példája az a
-párbeszéd, melyet nála Sokrates a fiatal Theagessel folytat, aki a
-mestertől leckéket óhajt venni. Sokrates kijelenti, hogy bár
-némelyek bölcsekké váltak annak a révén, hogy ő hozzá szegődtek, ő
-ezért nem érdemel köszönetet, mert ők nem tőle, hanem egyszerűen
-azáltal öregbedtek bölcseségben, hogy vele voltak, s azt állította,
-hogy ő nem is ismeri ennek az útját és módját. «Sokaknak éppen nem
-kedvező s nem válhatik javukra a velem való érintkezés, t. i.
-azoknak, akiknek a dæmonom ellenáll; úgyhogy én nem is tudok velük
-élni. Sokakkal viszont nem tiltja meg nekem a közlekedést, pedig
-ezek sem nyernek <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span> azzal, hogy hozzám szegődtek. Lásd, óh
-Theages, ilyen a velem való társulás; ennélfogva, ha az istenségnek
-tetszik, úgy lehet, nagy és gyors előmenetelt fogsz tanusítani; de
-nem részesülsz ebben, ha neki nem tetszik. Ítéld meg tehát magad,
-vajjon nem biztosabb-e számodra, ha olyas valaki oktat, akinek
-hatalmában áll az emberekkel való jótevés, mint ha én oktatlak, aki
-hol lehetek valaki üdvére, hol nem.» Mintha ezt mondaná: «Nekem
-nincs rendszerem. Nem felelhetek érted. Az leszesz, aminek lenned
-kell. Ha van köztünk szeretet, érintkezésünk végtelen gyönyörűség
-és haszon lesz, de ha nincs, csak az időt fecsérled, engem meg
-untatsz. Te engem bárgyúnak fogsz találni és híremet-bitorlónak. S
-ez a titkos vonzás vagy taszítás egészen fölül van mindkettőnk
-akaratán. Minden jó tulajdonom mágneses és én nem leckékkel
-nevelek, hanem azzal, hogy a magam dolgát végzem.»</p>
-<p>Azt mondta: «Kultúra», azt mondta: «Természet», s nem
-mulasztotta el hozzátenni: «S ez az isteni is.» Mihelyt a lélekben
-gondolat ébred, azonnal arra igyekszik, hogy erővé váljék s az
-eszközök egész seregét szervezze magának. Plato, a határok
-kedvelője, szerette a határtalant is, jól látta, mily kiterjedést
-és nemességet ad maga az igazság, maga a jóság és iparkodott
-mintegy az emberi értelem nevében méltó hódolatát bemutatni iránta,
-olyan hódolatát, amely egyaránt számol az azt elfogadó végtelen
-lélekkel s az azt bemutató emberi értelemmel. Ezért ezt mondja:
-«Tehetségeink a végtelen felé rohannak s onnan visszatérnek
-hozzánk. Ennek a pályának csak kis részét tudjuk megjelölni, de itt
-olyan tény jelentkezik, melyet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> nem lehet átugorni, s amely
-előtt szemet húnyni öngyilkosság. Minden dolog közt fokozat van és
-bárhol kezdjük, fölfelé, egyre fölfelé haladunk. Minden dolog
-jelképies; s amit eredménynek nevezünk, az tulajdonképen
-kezdődés.»</p>
-<p>Plato módszerének és teljességének kulcsa az ő kétszer metszett
-vonala. Miután megvilágította a föltétlen jó és igaz viszonyát és
-az intelligibilis világ formáit, így szól: «Vegyünk föl egy
-vonalat, amely két egyenlőtlen részre van metszve. Messük megint
-ketté mind a két részt, – amelyek egyike a látható, a másika az
-értelmileg fölfogható világot képviselje, – s ez a két újabb
-metszet pedig egyrészt ennek a világnak világos, másrészt sötét
-részét, – akkor a látható világ egyik metszetében képeket kapunk,
-azaz árnyékokat és visszaverődéseket, a másik metszetében ezeknek a
-képeknek tárgyait kapjuk, azaz a növényeket, állatokat, a művészet
-és természet műveit. Azután osszuk meg az értelmileg fölfogható
-világot hasonló módon, akkor az egyik metszetben találjuk a
-véleményeket és föltevéseket, a másikban az igazságokat.» Ennek a
-négy metszetnek felel meg a lélek négy művelete, – a föltevés, a
-hit, az értelem, az ész. Amint minden tócsa visszatükrözi a nap
-képét, úgy minden gondolat és tárgy a Felséges Isten képét és
-teremtményét tükrözi vissza. A világegyetemet millió csatorna szeli
-át az ő működése számára. Minden dolog folyton följebb
-emelkedik.</p>
-<p>Minden gondolatát ez az emelkedés jellemzi. «Phaidros»-ában azt
-tanítja, hogy a szépség minden dolog közt a legkedvesebb, mert
-vidámságot ébreszt, s a vágy és bizalom magvát szórja világszerte,
-<span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
-"Page_63">-63-</a></span> ahol csak megjelen, pedig bizonyos fokban
-minden dologban megjelen: ámde van a világon még valami más is, ami
-annyival szebb még a szépségnél is, amennyivel szebb a szépség a
-kaosznál, t. i. a bölcseség, amelyet ugyan még a mi oly csodás
-látószervünk sem tud elérni, amely azonban, ha láthatnók,
-elragadtatásba ejtene tökéletes valódiságával.» Ugyanilyen
-szempontból tárgyalja azt, mint a műalkotások kíválóságának
-forrását: «Ha egy művész valamely műve alkotásánál, mindig csak azt
-tartja szem előtt, ami örökké fennáll és az azonossal egyezik meg,
-és ilyen mintát használva föl eszméjét és erejét ebben a műben
-fejezi ki, ebből szükségszerűen következik, hogy alkotásának
-szépnek kell lennie. Ha azonban csak azt nézi, ami született és
-meghal, azaz véges, az távol marad a széptől.»</p>
-<p>Így van ez többi műveivel is. A «Lakoma» ugyanebben a szellemben
-tanítja, – amely most a világ minden költészetében s szónoklatában
-otthonos, – hogy a szemek szerelme csak kezdő folyamat, mert
-bizonyos távlatból nézve – csak jelképe a lélek szenvedélyes
-vágyódásának, amellyel a szépség végtelen és még csak ezentúl
-fölfedezendő tengerét keresi. Az istenségbe vetett ez a hit sohasem
-hagyja el a lelket, s minden dogmájának korlátja. A test nem
-taníthat bölcsességre – csak az Isten taníthat. Ugyanily szellemben
-hirdeti állandóan, hogy az erényt nem lehet tanítani, mert az nem
-tudomány, hanem ihlet; hogy a legnagyobb és legjobb dolgokat
-«mánia» hozza létre és isteni adomány juttatja hozzánk.</p>
-<p>Ez elvezet engem ahhoz a középponti alakhoz, akit Akadémiájában
-szócsövéül használt minden <span class="pagenum"><a name="Page_64"
-id="Page_64">-64-</a></span> megfontolandó gondolatának, s akinek
-életrajzát úgy kidolgozta, hogy a történelem adatai egészen
-elmosódnak Plato szelleme fényénél. Sokrates és Plato kettős
-csillag, akit még a legerősebb lencséjű teleszkóp sem bírna
-szétválasztani. Sokrates viszont, az ő rajza és géniusza szerint a
-legjobb példája a Plato rendkívüli hatalmát kitevő
-szintézisnek.</p>
-<p>Sokrates közönséges, de azért tisztes származású volt;
-élettörténete a legmindennapibb. Olyan igénytelen volt a külseje,
-hogy állandóan tréfák céltáblája volt, annyival inkább, mert jó
-kedélyű volt és kitűnően értette a tréfát, úgyhogy szinte kihívta a
-csipkedő élceket, miket bizonyára ő is busásan visszafizetett. A
-színészek kifigurázták a színpadon; a gölöncsérek rápingálták csúf
-arcát a fazekaikra.</p>
-<p>Hidegfejű legény volt; humora tökéletes vérmérséklettel
-párosult. Bárkivel is állt szóba, úgy ismerte a maga emberét, hogy
-a vele vitatkozót föltétlenül falnak állította és legyőzte. S ő
-szertelenül szerette a vitatkozást. Az ifjúság nagyon kedvelte és
-sokszor meghívta lakomára; s ő szívesen el is ment a beszélgetés
-kedvéért. De azután inni is tudott, még pedig derekasan, mert a
-legerősebb koponya volt Athénben; s miután asztal alá itta az egész
-kompániát, ment a maga útjára, – mintha semmi sem történt volna, –
-hogy újra párbeszédbe kezdjen valakivel, aki még józan. Szóval
-olyasvalaki volt, akit falusi atyánkfiai «régi jó fajta» névvel
-illettek volna.</p>
-<p>Egy csomó kispolgári hajlandóságot is látunk benne. Borzasztóan
-szerette Athént; gyűlölte a fákat; önszántából sohasem akart a
-sáncokon túl <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span> menni. Ismerte a város minden régi
-alakját; nagyra tartotta még a fecsegőket és filisztereket is, s
-meg volt győződve arról, hogy Athénben minden jobb egy kicsit,
-mintsem egyebütt. Olyan egyszerű volt beszédjében és szokásaiban,
-mint egy quaker. Szerette az alantas kifejezéseket; példálózott
-kakasokról s női jómadarakról, leveses tálról és jávor-fakanálról,
-szolgákról és patkoló kovácsokról és kimondhatatlan mesterségű
-emberekről, – különösen, ha finnyás személlyel beszélgetett.
-Életbölcsesége a Franklinéra emlékeztet. Így annak, aki
-visszahőkölt attól, hogy gyalogszerrel induljon Olympiába,
-bebizonyította, hogy az nincs is messzebb, mint ha séta-útjait,
-miket naponta megtesz a város kapuin belől, összeadja.</p>
-<p>Derék öreg bácsi volt ő, nagy füleivel, roppant
-bőbeszédűségével. De híre jár annak is, hogy a böotiai háborúban
-egy-két alkalommal olyan elszántságot tanusított, hogy ezzel
-fedezte a csapatja visszavonulását. Azt is mesélik, hogy egyszer,
-amikor történetesen beült a városi tanácsba, a bolondosság leple
-alatt olyan bátran szállt szembe a nép szavával, hogy majdnem
-rajtavesztett. Nagyon szegény volt, de olyan edzett, mint egy
-katona. Meg tudott élni egy marék olajbogyóból s rendesen a szó
-szoros értelmében kenyéren és vízen tengődött, ha csak barátai nem
-hívták vendégségbe. Mindennapi szükségleteire rendkívül kevés
-kellett neki, s bizony senkifia nem tudna úgy élni, amint ő élt.
-Alsóruhát nem hordott; felső ruhája ugyanaz volt télen-nyáron;
-mezítláb járt. Azt mesélik még róla, hogy, mivel nagy gyönyörűsége
-telt a legelőkelőbb és legműveltebb ifjakkal való társalgásban,
-olykor visszatért régi mesterségéhez <span class="pagenum"><a name=
-"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> és szobrokat faragott, –
-jókat, rosszakat – s azokat árulta.</p>
-<p>Akármit mondjanak, bizonyos, hogy fő-főszenvedélye ez a
-vitatkozás volt, s színlelt semmit-nem-tudása alatt Athén
-legravaszabb szónokait és filozófusait is – lettek légyen
-bennszülöttek, vagy Kis-Ázsiából vagy a szigetekről bevándorlottak,
-– megtámadja és legyűri. Senki sem állhat annak ellent, hogy szóba
-ne álljon vele, olyan becsületes és igazán érdekes ember. Szívesen
-engedte, hogy megcáfolják, ha nem volt igaza, de éppoly szívesen
-cáfolt meg másokat, akik téves dolgokat állítottak. Mindkét esetben
-megőrizte jókedvét, mert úgy tartotta, hogy nem érheti az embert
-nagyobb baj, mintha valaki hamis fogalmakat alkot magának a
-helyesről és helytelenről. Irgalmatlan vitatkozó, aki azt állítja,
-hogy semmit sem tud, holott hódító értelme határait senki sem érte
-el soha. Kedélyét lehetetlen volt megzavarni; rettenetes
-logikájában is mindig kényelmes és játszi maradt; olyan «gondatlan»
-és «tudatlan», hogy a legvigyázóbbat is lefegyverezte, és a
-legmulatságosabb módon rántotta bele borzasztó kétségbe, kaoszba. Ő
-ellenben mindig tudja a kivezető utat; tudja, de nem akarja
-elárulni. Nincs menekvés! Dilemmáival rémes választások közé
-hajtotta őket és a nagy tekintélyű Hippiasokat és Gorgiasokat úgy
-dobálja ide-oda, akárcsak a fiúcska a labdáját. Zsarnoki realista
-volt! Meno életében már legalább ezerszer értekezett számos
-közönség előtt az erényről, s úgy érezte, hogy nagyon jól. Ámde
-ebben a pillanatban mégsem tudja megmondani, mi is az – úgy
-megbénította Sokrates, ez a rezgő-hal az ő villanyosságával.
-<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span></p>
-<p>Erről a keményfejű humoristáról, akinek különös ötletei,
-furcsaságai és bonhomiája mulattatta a fiatal patriciusokat,
-mialatt jó mondásai és szójátékai mindennap szájról-szájra jártak,
-utóbb az derült ki, hogy becsületessége éppoly legyőzhetetlen, mint
-logikája és hogy ő vagy mániákus, vagy legalább is, ilyennek álarca
-alatt, rajongó a vallásos nézeteiben. Amidőn azzal vádolták a
-törvény előtt, hogy fölforgatta a nép hitét, ő a lélek
-halhatatlanságát, s a jövendőbeli jutalmat és büntetést erősítgeti
-s minthogy megtagadta tanai visszavonását, fogságba vetették és
-halálra ítélték. Sokrates bevonult a börtönbe, s mindjárt
-megszüntette a hely minden szégyenletességét, mert nem lehetett
-börtön az, amíg ő benne volt. Kriton megvesztegette a porkolábot,
-de Sokrates nem akart árulás útján kiszabadulni. «Bármily
-kellemetlenségek származnak is belőle, semmit se tartsunk
-nagyobbra, mint az igazságot. Én ennek a hangját mint síp és dob
-szavát hallom, s ettől siketté válok mindazzal szemben, amit
-mondasz.» Fogságának és ott folytatott beszélgetéseinek, s a
-bürök-pohár kiürítésének története a világhistória legbecsesebb
-lapjai.</p>
-<p>Az a ritka összetalálkozás, mely szerint egy ilyen csúf testben
-egyesült a bohóc a vértanuval, a merész utcai és piaci vitatkozó a
-történelem eleddig ismert legédesebb szentjével, nagy erővel
-ragadta meg Platónak az ellentétek iránt oly fogékony lelkét és
-Sokrates alakja szükségkép a szín homlokterébe került, mert ő volt
-a legalkalmasabb szócsöve mindazoknak a szellemi kincseknek, miket
-Plato közölni akart. Ritka szerencse volt, hogy ennek a népből való
-Aesopusnak, s az ünnepélyes <span class="pagenum"><a name="Page_68"
-id="Page_68">-68-</a></span> tudású tudósnak össze kellett
-találkozniok, s hogy kölcsönös tehetségeik révén egymást
-halhatatlanokká tették. Sokrates jellemének rendkívüli szintézise
-fölülmulta Plato értelmi szintézisét. Ilyen eszközökkel Plato
-közvetlenül és irigység nélkül föl tudta használni Sokrates
-szellemességét és súlyát, s ezért kétségtelenül sokkal tartozik
-neki, viszont azonban Sokrates e tulajdonságai is sokat nyertek
-Plato tökéletes művészi beállításában.</p>
-<p>Meg kell még jegyeznem, hogy Plato gyöngéi is ebből a
-tulajdonságából erednek. Célja az volt, hogy az értelemre hasson,
-ezért kifejezésmódja irodalmi. Amikor egekbe emelkedik, a mélységbe
-száll, az állam törvényeit, a szerelem szenvedélyét, a bűn okozta
-lelkifurdalást, az elszálló lélek reménységét fejtegeti: mindenkor
-irodalmi. Érdemét egyedül az kisebbítheti, hogy írásai –
-kétségkívül annak következtében, hogy bennük az értelem az uralkodó
-vonás – nem hatnak azzal az eleven erővel, mint a próféták
-kiáltásai és az írástudatlan arab és zsidó szónokok beszédei.</p>
-<p>Lehet, hogy ez a bírálat ellentmondást kelt, de annyi bizonyos,
-hogy ezzel a dolgok természetében rejlő tényt érintettük: a tölgyfa
-nem narancsfa. A cukor tulajdonságát csak a cukor őrzi meg, a sóét
-a só.</p>
-<p>Másodszor: Platónak nincs rendszere. Legbensőbb hívei és
-tanítványai is hiába védik ez ellen a kifogás ellen. Ő a
-világegyetem elméletére törekedett, de elmélete se nem teljes, se
-nem magátólértetődő. Egyik ember azt hiszi, ezzel vagy azzal ezt
-meg azt értette, de a másik mást ért alatta. Az egyik helyen állít
-valamit, de a másikon éppen <span class="pagenum"><a name="Page_69"
-id="Page_69">-69-</a></span> az ellenkezőjét. Terheli őt az a
-mulasztás, hogy nem csinálta meg az átmenetet az eszmékből a
-testre. Íme a világ: egészséges, mint egy dió, tökéletes, a
-kaosznak legkisebb teret sem enged, nincs benne sehol szakadék,
-vég, nincs sehol jele az elhamarkodásnak, toldás-foldásnak, vagy
-gondolat-megmásolásnak; pedig a világ elmélete csupa rongy és
-toldás-foldás.</p>
-<p>Azonban még a leghosszabb hullám is hamarosan belevész a
-tengerbe. Plato szerette volna megteremteni a platonizmust, a
-világnak megismerésen alapuló szabatos kifejezését. Ez nem
-kevesebbet jelentett volna, mint a Plato lelkén átment világot.
-Minden atomjának platói jelleget kellett kapnia, minden azelőtt
-ismert atomot, kapcsolatot, tulajdonságot itt újra kell
-megismernünk; újra rájok találunk, de rendezve. Azonban ez nem
-Természet, hanem Művészet. S éreztetni akarja velünk: bár Nagy
-Sándor katonáival és lovaival végigszáguldotta ennek a
-földkerekségnek sok országát, ámde ezek az országok és azok a
-dolgok, mikből az országok alkotvák: alkotó elemeik, maga a
-bolygónk és az ember törvényei átmentek ebbe az emberbe, mint a
-táplálék átmegy a testen, s már nem is táplálék, hanem testté vált,
-úgyhogy ez a mammuth-falat Plato lett. Az egész világra rásütötte a
-tulajdonjoga védőjegyét. Ez az individualizmus nagyravágyása. De a
-falat mégis túlságosnak bizonyult. A «boa constrictor»-ban hiába
-van meg a jóakarat, hogy megfalja, mert vállalkozása dugába dől.
-Kísérlete közben elbukik, s harapás közben megfullad; a világ,
-amelybe beleharapott, a harapót önnönfogain ragadja meg szorosan. Ő
-ebbe belepusztul, <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> míg a meg nem hódított Természet tovább
-él és elfelejti őt. Ez vár mindenkire, s Plato is így járt. Az örök
-Természettel szembehelyezve Plato is merő filozófiai
-kísérletezésnek tűnik föl. Egyik lapon ezt állítja, a másikon azt.
-A legélesebb eszű germán bölcselő, Plato legkedvesebb tanítványa,
-sem tudja soha megmondani, mi is hát a platonizmus. Valóban
-csodálatos szövegeket idézhetünk minden nagy problémája mellett és
-ellen egyaránt.</p>
-<p>Kénytelenek vagyunk ezeket a dolgokat kimondani, ha fontolóra
-vesszük Plato vagy bármely más filozófus abbeli kísérletét, hogy
-rendelkezzék a Természettel, holott az nem akarja, hogy vele
-rendelkezzenek. Eleddig nem volt még olyan erős lángelme, amelynek
-csak valamelyes részt sikerült volna a Létet megmagyarázni. A titok
-mindig megfejtetlenül marad. De talán méltánytalan, ha ezt az
-ambiciót Platónak felrójuk. Távol legyen tőlem, mintha az ő
-tiszteletreméltó nevét elhamarkodott ítélettel akarnám sérteni. Az
-emberek, értelmük arányában, elismerték transzcendens igényeit. Az
-ő megismerésére az vezet, ha összehasonlítjuk, de nem a
-Természettel, hanem más emberekkel. Hány század tünt tova és ő még
-mindig megközelíthetetlen marad. Hogy az emberi ész olyan hatalmas
-alkotásait megismerjük, aminő a karnak-i templom vagy a középkor
-székesegyházai vagy az etrusk maradványok, – ehhez az emberi
-tehetség teljes terjedelme szükséges. Azt hiszem, akkor látunk a
-legigazabban, ha a tisztelet szemüvegén nézzük. Ha elmélyedünk a
-tanulmányába: műve, értelme elmélyül, érdeme fokozódik. Ha azt
-mondjuk, milyen szép <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span> mesegyűjtemény van itt; ha stílusát vagy
-józan eszét, arithmetikáját magasztaljuk, úgy beszélünk, mint az
-iskolásfiúk, s félek, hogy a dialektikán gyakorolt türelmetlen
-kritikánkat is ez a vád érheti. A bírálat türelmetlensége hasonlít
-annak az embernek a türelmetlenségéhez, akinek sietős a dolga és
-még mérföldeket hall emlegetni; s mégis legjobb, hogy a mérföldben
-hétszázhatvan yardnak kell meglenni. A nagyszemű Plato a fényt és
-árnyat életünk géniuszához arányosította. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>III.<br />
-PLATO: ÚJABB ADALÉKOK.<a name="FNanchor_16" id=
-"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class=
-"fnanchor">16)</a></h2>
-</div>
-<p>A modern tudomány nagyfokú általánosításaival megtanította a
-pszichológust arra, hogy az egyének hibáiért kárpótlást találjon a
-fajban, amelynek növekedését és emelkedését rajzolja, s azzal az
-egyszerű eszközzel, hogy megvilágítja a hatalmas hátteret, az öröm
-és reménység érzetét ébreszti föl.</p>
-<p>Az emberi lét háttere az óriásgyík és a növény. Művészete,
-tudománya, agyának könnyű alkotása: dícsőnek látszik az ökör,
-krokodilus és hal agyának távlatából szemlélve. A Természet a
-hátamögött lévő geológiai éjszaka láttára, mikor öt vagy hat
-ezredév alatt öt-hat olyan embert termelt, mint Homerost, Phidiast,
-Menut, Colombust, nyílván meg van elégedve ezzel az eredménnyel.
-Ezek a példányok bizonyítják a fa erejét. Szemmellátható fejlődés
-volt ez a trilobitától és saurustól s jó alapja a további
-haladásnak. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span> A Természetnek, ennek a művésznek, olcsó
-az Idő és Tér s érzéketlenül hallgatja panaszainkat, hogy olyan
-hosszadalmas előkészületeket tesz. Nyugodtan várta a paleontológiai
-korszakok lefolyását, míg ütött az ember eljövetelének órája.
-Azután még sok korszaknak kell elmúlnia, míg megsejtik a föld
-mozgását; további sok időnek, míg az ösztönök és művelhető
-tehetségek térképét is meg lehet rajzolni. De úgy a fajok, mint az
-egyes ember egymásra következése végzetszerű és szép és Plato oly
-szerencsés volt, hogy az emberiség történetében korszakot
-jelöl.</p>
-<p>Plato dicsőségét nem egy szillogizmus teszi ki, vagy a sokratesi
-okoskodás valamely mesterműve vagy valamely tétel, például a lélek
-halhatatlansága. Ő sokkal több, mint szaktudós, vagy nevelő, vagy
-mathematikus, vagy valamely külön küldetés prófétája. Ő az ész
-kíváltságát képviseli, nevezetesen azt az erőt, hogy minden tényt
-rendre egymásra következő álláspontról vizsgál s így minden tényből
-a fejlődés és terjeszkedés csíráját fejti ki. Ez a terjeszkedés a
-gondolkozás lényeges eleme. Természettudós sohasem segítene hozzá,
-bármily fölfedezést tesz is a világegyetemben; szegény szürke ember
-ő, ha lajstromba veszi az Orion különválasztott ködfoltjait, vagy
-ha egy acre-föld szögeit méri föl. De a Plato Respublikája az ilyen
-terjeszkedések révén szinte követeli, s így megelőzi Laplace
-csillagászatát. A terjeszkedések szervesek. Az értelem nem teremti
-azt, amit fölfog, ahogy a szem nem teremti a rózsát. Amikor Plato
-érdeméül tudjuk be, hogy előre hirdette, ezzel csak azt mondjuk,
-hogy ő tökéletesebb ember volt, aki az érzékek, az ész és értelem
-<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span> egész skáláját tudta a Természetre
-alkalmazni. Ez a terjeszkedés abban áll, hogy a lelki látás
-továbbmegy és folytatódik a természetes látóhatárunkon túl is és ez
-a második látás fölfedezi a Törvény mindenfelé kiszökő hosszú
-irányvonalait. Ő mindenütt olyan ösvényen áll, amelynek nincs vége,
-hanem továbbvezet a világegyetem körül. Ennélfogva minden szava a
-Természet kifejezője lesz. Bármit vizsgál, abból második, harmadik
-s további értelmet fejt ki. Ennek példái: az a fölfogása, hogy a
-dolgok az ellentétükből állnak elő: a halál az életből, az élet a
-halálból; az a törvény, hogy a természetben a bomlás megújhodás s a
-rothadás és a kolera csak új termelés jelzői; az, ahogyan meglátja
-a nagyban a kicsinyt s a kicsinyben a nagyot; az, ahogyan
-tanulmányozza az államot a polgárban s a polgárt az államban; az,
-hogy kétségben hagyott afelől, vajjon a Respublika-ja az egyéni
-lélek nevelésének allegóriája-e; gyönyörű meghatározásai az
-eszmékről, az időről, az alakról, a vonalról, s amelyeket néha
-föltételesen formuláz meg, mint az erény, bátorság, igazság,
-mértékletesség definicióit; előszeretete a példálózó mese iránt, s
-maguk ezek a mesék: Trophonios barlangja, Gyges gyűrűje, a taligás
-és a két lova; az arany-, ezüst-, réz- és vas-temperamentum; Theut
-és Thamus; a Hades és a Fátum istennőinek látomása, – mindezek a
-mesék, amelyek úgy belevésődtek az emberi emlékezetbe, mint az
-állatkörök jegyei; az ő naphoz hasonlatos neve és jóságos lelke; az
-asszimilációról, az emlékezésről, ráeszmélésről szóló elmélete; az,
-hogy világosan látta a visszatérés, illetve visszahatás törvényeit,
-amelyek biztosítják <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span> a példát szolgáltató igazságot mindenütt
-a világegyetemben, aminek bizonysága minden sora, de különösen az a
-tétele, hogy «amit Istentől kaptunk, az visszatér tőlünk az
-Istenhez» és Sokratesnek az a hite, hogy törvényeink itt lent
-testvérei a felettünk lévő törvényeknek.</p>
-<p>Még megragadóbb példái ennek: erkölcsi következtetései. Plato
-hangsúlyozza a tudomány és erény egybeesését, mert a bűn sohasem
-ismerheti meg önmagát és az erényt, ellenben az erény ismeri úgy
-önmagát, mint a bűnt. A szem azt tanusította, hogy az igazságosság
-a legjobb addig, amíg előnyös. Plato azonban azt hangoztatja, hogy
-az egyáltalában, feltétlenül, előnyös; hogy ez az előny csakugyan
-benne rejlik az igazságban, ha az igaz el is rejti az ő igazát
-istenek és emberek előtt; hogy jobb igazságtalanságot elszenvedni,
-mint elkövetni; hogy a bűnösnek magának kellene követelnie a
-büntetést; hogy a hazugság kártékonyabb az emberölésnél; hogy a
-tudatlanság vagy önkéntelen hazugság ártalmasabb következésekkel
-jár, mint a vétlen emberölés; hogy a lélek akarata ellenére
-fosztódik meg a helyes véleményektől és hogy senkisem vétkezik
-szántszándékkal; hogy a Természet rendje: a lélekről a test felé
-haladni és hogy – ámbár az egészséges test nem tudja egészségessé
-tenni a beteg lelket, – az egészséges és jóságos lélek ereje a
-lehető legjobb hatással lehet a testre. A magasabb értelműnek jogai
-vannak a tudatlan fölött, különösen abban az irányban, hogy
-tanítsa. Annak, aki elvesztette másokkal való összhangját, az a
-legigazibb büntetése, ha ebbe az összhangba játszatjuk; a jó, aki
-visszavonul a kormányzástól, fizessen azzal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> bírságot,
-hogy nálánál rosszabbak vigyék fölötte a kormányt; hogy hívei ne
-törődjenek arannyal, ezüsttel, hanem tanulják meg, hogy lelkükben
-van arany és ezüst, amelyért az emberek szívesen adnak meg mindent,
-amire szükségük van. Ez a «második látása» a nyitja annak is, miért
-fektetett olyan súlyt a geométriára is. Látta, hogy a földgömb nem
-törvényszerűbb és szabatosabb, mint az érzékfölötti világ; hogy ott
-égi geométria uralkodik, amint itt lent a vonalak és szögek
-logikája; hogy a világot áthatja a mathematika; hogy az oxygén, a
-nitrogén és a mész vegyi arányai állandóak; ugyanannyi a víz, a
-pala, a magnézia; s ugyanilyen állandók az erkölcsi elemek.</p>
-<p>Ez a legrégibb Goethe, aki gyűlölte a firnájszt és hamisságot,
-nagy gyönyört talált abban, hogy a reális lényeget leleplezze az
-esetleges jelenségek fenekén; hogy kapcsolatot, folytonosságot,
-képletességet találjon mindenütt; gyűlölte az elszigeteltséget és
-mint a gazdagság istene jelent meg a kóbor, szegény ördögök
-kunyhóinál, s erő és tehetség fakadt a keze nyomában, bármihez
-nyúlt. Az ethikai tudomány még új és üres volt, amidőn Plato ezt
-írhatta: «Mindazok közt a fejtegetések közt, amelyek korunkra
-maradtak, nem találkozik egyetlen sem, amely az igazságtalanságot
-egyéb tekintetből kárhoztatta volna, s az igazságot más szempontból
-magasztalta volna, mint a cselekvésből eredő hírnév, dicsőség és
-előnyök szempontjából, ellenben abból a szempontból, hogy mi
-ezeknek a tulajdonságoknak önmagukban való jelentőségük, milyen
-erőt képviselnek birtokosuk lelkében, – akár isten, ember elől el
-is rejtetten – ezt még senki elég mélyen nem nyomozta, sem
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span> költészetben, sem tudományos iratban; s
-különösen nem járt a végére annak, hogy az igazságtalanság a lélek
-legnagyobb baja s ez az igazságosság a legfőbb java.»</p>
-<p>Meghatározásai az eszmékről, pl., hogy mi az egyszerű, az
-állandó, egyforma, önmagában létező, – örökre megkülönböztetvén
-őket az értelmi fogalmaktól, – korszakot alkotók. Arra született,
-hogy a lélek önmagából kifejlődő hatalmát vizsgálja, amely új célok
-végnélkül való nemzője; olyan erő, amely egyaránt kulcsa a dolgok
-középpontiságának és szétesésének, elenyészésének. Plato annyira
-koncentrált lélek, hogy el lehet minden dogmája nélkül is. A tudás
-és eszmék ténye a halhatatlanság tényét födi föl neki, s a
-ráemlékezés tanát, mint a legvalószínűbb részletes magyarázatát
-mutatja be. Nevezzük ezt regényesnek, nem tesz semmit: a kapcsolat
-tudásunk és a lét mélye közt reális marad és Plato magyarázata mit
-sem veszít nagyszerűségéből.</p>
-<p>A spekulatív bölcsészet minden jelentős pontját meghatározta.
-Megírta magának az észnek egész skáláját, úgy hogy tábláján
-mindenek arányosak. Fáradság nélkül rárótta a múltat s oly bátran
-belebocsátkozott a részletekbe, amilyen bátorságot tapasztalt a
-Természetben. Azt mondhatnók: elődei megrajzolták egy majorság, egy
-kerület, sziget térképét az értelem földrajzában, de Plato volt az
-első, aki az egész földkerekséget megrajzolta. Ő megtelepíti és
-megszelidíti a lelket a Természetben: az ember a mikrokozmus. A
-látható ég körei az értelmes léleknek ugyanannyi körét jelentik.
-Nincs részecske, amely ne lenne törvényszerű s nincs semmi
-esetleges az emberi ész működésében. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> Még a dolgok nevei is
-végzetesek, a dolgok természetéből következők. A Pantheon minden
-istene a nevével mély értelmet jelent. Az istenek az eszmék. Pan a
-beszéd, vagy nyilvánulás, Saturnus a szemlélődés, Zeus az uralkodó
-lélek, Mars a szenvedély, Vénus az arányosság, Kalliope a világ
-lelke, Aglája az értelmi felvilágosodás.</p>
-<p>Ezek a gondolatok ugyan gyakorta meg-megvillantak kegyes és
-költői lelkekben, de ez a burokban született s mindent tudó görög
-föld-mérő parancsszóval áll elő, sorakoztatja őket rangfokozatuk
-szerint, – mint a szentség Euklidese – s összeházasítja a Természet
-két felét. Jobban látta mint bárki más az erkölcsi érzés értelmi
-értékeit. A maga eszményképét vázolja, ha a Timaiosban olyan isten
-képét festi, aki a rendetlenségből a rendbe vezérli a dolgokat. Oly
-pontosan a középpontban gerjesztett tüzet, hogy az egész gömböt
-megvilágítva látjuk, s meg tudjuk különböztetni a sarkokat, az
-egyenlítőt, a szélességi köröket, minden ívet és csomópontot: s
-olyan átlagosított és összehangolt elméletet alakított ki, hogy azt
-mondhatnók: a Korok fuvalma járta át ezt a rithmikus alkotást, s
-hogy az egész nem lehet csupán egy rövid életű írónak rövid s
-rögtönzött irka-firkája. Innen van, hogy bizonyos jellegzetes
-csoportja a gondolkozóknak, t. i. azok, akik szeretnek minden
-igazságnak szellemi, azaz értelmi- és erkölcsi kifejezést adni,
-megmutatván túlsóbb, felsőbb, de azért jogos céljukat: azt a nevet
-viselik, hogy «platonisták». Így például platonista: Michelangelo
-is, a szonettjeiben. Shakespeare is platonista, ha azt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> írja: «A
-Természetet semmiféle eszközzel nem lehet megjavítani, de a
-Természet maga teremti ennek az eszközeit» vagy:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«… Ki elbukott
-urát<br /></span> <span class="i0">Követni tudja hű
-ragaszkodással,<br /></span> <span class="i0">Meggyőzte azt, aki
-urát legyőzte,<br /></span> <span class="i0">És nevet vív ki a
-történelemben.<a name="FNanchor_17" id="FNanchor_17"></a><a href=
-"#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>Hamlet tiszta platonista és Shakespearet csupán tulajdon
-géniusza óvja meg attól, hogy ne soroztassék be Plato iskolájába,
-mint ennek legkitünőbb tanítványa.</p>
-<p>Swedenborg is, a házas szerelemről írt prózai költeményében,
-elejétől-végig platonista.</p>
-<p>Finomsága szerettette meg őt a gondolkozó emberekkel. Morálja,
-erkölcsi céljai tették annyira népszerűvé. Ő azt mondta: «Az
-Értelem a Menny és Föld Királya»; azonban ő nála az értelem mindig
-erkölcsös. Írásai a költészet örökifjúságával is ékeskednek.
-Okfejtéseit, legalább is igen nagy részben, szonettekbe is lehetett
-volna foglalni; és soha költészet nem szárnyalt magasabbra, mint az
-ő «Timaios»-a és «Phaidros»-a. Mint a poéta, ő is csak szemlélődő
-ember. Nem tett úgy mint Pythagoras; nem törte magát rendszerrel.
-«Respublika»-ja minden festményét mythikusan kell értékelni,
-amelynek csak az a célja, hogy – néha rikító színekkel – kihozza az
-eszméit. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> Rendszert, intézményt nem lehet a
-szemfényvesztés veszélye nélkül alapítani.</p>
-<p>Magas terve volt, hogy nagyságuk jutalmául a legkiválóbbakat
-föltétlen kiváltságban kívánta részesíteni, amelyet különösen azzal
-tett nyomatékossá, hogy a nőközösséget hirdette. Kettős mentesség
-legyen a köztörvények alól; először is azok, akik érdemetlenekké
-tették magukat a védelemre: legyenek törvényen kívül állók és
-másodszor, akik természettől és érdemeiknél fogva fölülemelkedtek a
-jutalmazáson: legyenek mentesek az állami kötelmektől s legyenek
-törvényen fölül állók. Önmagukra bízzuk őket s hadd tegyenek
-velünk, amit akarnak. Senkinek se jusson eszébe Michel Angelo és
-Sokrates szabálytalanságait holmi falusi mértékkel latolgatni.</p>
-<p>A «Respublika» nyolcadik könyvében egy kis mathematikai port
-hint szemünkbe. Kedvetlenül tapasztalom, hogy annyi nemes
-fensőbbség után a kormányzóknak megengedi a hazugságot. Plato az
-alacsonyabb rendűekkel szemben egy kicsit olyaténkép játssza a
-gondviselést, ahogy ezt az emberek kutyájukkal, macskájukkal
-szemben szokták maguknak megengedni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>IV.<br />
-SWEDENBORG; VAGY: A MISZTIKUS.</h2>
-</div>
-<p>Azok a kiváló férfiak, akik egyszermind a legkedvesebbek
-embertársaik előtt, nem abból az osztályból kerülnek ki, akiket a
-közgazdaságtan termelőknek nevez: semmi sincs a kezükben, nem
-foglalkoztak gabonatermeléssel, nem sütöttek kenyeret, nem
-gyarmatosítottak, nem találtak föl szövőszéket. Ez a városépítő,
-piacjáró emberi faj magánál magasabbra tartja és jobban szereti a
-poéták osztályát, akik értelmi királyságuk révén az ő gondolataikat
-és képzeletüket olyan eszmékkel és festményekkel táplálják, amelyek
-kiemelik az embert a búza és pénz világából s kárpótolják a napi
-megrövidülésekért, a munka és kereskedelem silányságáért. Azután
-megvan a maga értéke a filozófusnak is, aki azzal hízeleg a dolgozó
-ember értelmének, hogy azt finomságokra irányozza, amelyek új
-tehetségekre tanítják. Mások ám építsenek városokat; az ő hivatása
-az, hogy megértse őket s áhitatos tisztelettel töltse el őket. Van
-azonban még egy osztály, amely ismét más regiókba vezet, az erkölcs
-vagy akarat világába. A szellem e területének sajátsága az az
-igény, amellyel föllép. Ahová csak behatol a jogérzet, minden
-<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span> egyéb dolgon uralkodóvá válik. Más
-dolgokat én alakítok át költészetté, de az erkölcsi érzés engem
-alakít át azzá.</p>
-<p>Nem egyszer gondoltam el, hogy igen nagy szolgálatot tenne az
-irodalomtörténet-írásunknak, aki megvonná a rokoni párhuzamot
-Shakespeare és Swedenborg között. Az emberi szellem örökös zavarban
-leledzik, amidőn értelmet s egyben szentséget követel, s egyaránt
-türelmetlen, ha az egyiket a másik nélkül kell látnia. Az
-összeegyeztető eleddig még nem jelent meg. Ha belefáradtunk a
-szentekbe, Shakespeare a menedék-városunk. De ösztöneink mindjárt
-arra tanítanak, hogy a Lényeg problémájának kell minden mást
-megelőznie, – annak a kérdése: «honnan», «miért», «mi» és «hová». S
-ezek megoldását adja az élet, ne a könyv. A dráma, vagy egyéb
-költemény megközelítő vagy közvetett válasz; de Mózes, Menu, Jézus
-egyenesen nekivágtak a problémának. Az erkölcsi érzés légköre a
-nagyságnak olyan régiója, amely minden anyagi nagyságot játékká
-fokoz le, ellenben minden, eszes szegény ördögnek is megnyitja a
-világegyetem kapuit. De különösen mohó sietséggel terjeszti ki
-uralmát az emberre. A Korán így szól: «Az Isten úgymond: Azt
-hiszed, hogy az eget és földet és mindent, ami közöttük van,
-tréfából teremtettük, s hogy nektek nem kell visszatérnetek mi
-hozzánk?» Az akarat birodalma ez és minthogy a személyiség magvát,
-az akaratot befolyásolja, mintha az egész világegyetemet egy
-személlyé változtatná: <span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Lények világa szót neked
-fogad,<br /></span> <span class="i0">Nemcsak tied mind, mind Te
-vagy magad».<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href=
-"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>A Szent minden embernek parancsol. A Korán megkülönbözteti
-azokat, akik természettől fogva jók, s akiknek jósága befolyással
-van másokra, s azt mondja, hogy ez az osztály a Teremtés célja: a
-többiek csak annyiban bocsáttatnak be a Lét ünnepségére, amennyiben
-azok nyomdokait követik. S a perzsa költő így ujjong egy ilyen
-lélek felé: «Járulj bátran a Lét lakomájához; Te hivatalos vagy, a
-többieket csak Veled bocsátják be.<a name="FNanchor_19" id=
-"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class=
-"fnanchor">19)</a></p>
-<p>Ennek a kasztnak kiváltsága, hogy hozzáfér a Természet titkaihoz
-és alkatához, még pedig a tapasztalatot fölülmúló, magasabb módon.
-Közszólásmód szerint: amit egyik ember tapasztalásból tanul meg,
-azt a rendkívül éleselméjű ember tapasztalat híján is megsejti,
-kitalálja. Az arabok szerint egyszer Abul Khain, a misztikus és Abu
-Ali Seena, a filozófus tanácskoztak egymással, s amikor elváltak, a
-filozófus így szólt: «Mindazt, amit ő lát, én tudom»; a misztikus
-pedig ezt mondta: «Amit ő tud, én látom.» Ha ennek az intuiciának
-okát kérdjük, a választ abban a sajátságban találjuk meg, amelyet
-Plato «visszaemlékezés»-nek nevez és mely benne van a brahmánok
-lélekvándorlási tanában. Minthogy a lélek gyakran született újra,
-vagyis, mint a hinduk <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span> mondják: «ezer születés által járta be a
-Lét ösvényeit», s látta úgy az itt levő, mint az égben és föld
-alatt dolgokat, mindenből meríti ismereteit; nem csoda tehát, ha
-bármely dologra vissza tud emlékezni, amit felőle azelőtt tudott.
-«Minthogy a Természetben minden összefügg és rokon, s a lélek már
-előbbről ismert mindent, nincs akadálya annak, hogy bárki, aki
-emlékezetébe csak egy dolgot idézett föl, vagy közszólás szerint
-egy dolgot tanult meg, magától föl ne fedezze minden egykori
-tudását és rá ne jöjjön minden egyébre, csak ha elég bátor és bele
-nem fárad a kutatásaiba. Mert a vizsgálódás és tanulás mind csak
-visszaemlékezés.» Hát még ha a kutató szent és isteni lélek!
-Minthogy az ember lelke az őseredeti lélekkel rokon, amely által
-minden dolog létezik, könnyen folyik bele minden dologba és minden
-dolog ő belé folyik, s egyesülnek s ő rokonérzéssel hozzáfér
-alkatukhoz és törvényeikhez.</p>
-<p>Ez az ösvény nehéz, titokzatos és teli van rémekkel. A régiek
-extázisnak, vagy önkívületnek nevezték, amikor az ember szinte
-kiszáll a testéből, hogy gondolkozzék. Minden vallástörténetben
-megtaláljuk a szentek elragadtatásának nyomait; – boldogság ez, de
-az öröm egyetlen jele nélkül; komoly, magános, sőt szomorú
-boldogság. Plotinus így hívta: «a magánosnak a magánoshoz való
-menekülése». Μυεσις, szem-behúnyás, s innen ered a «mysztikus» szó.
-Önkénytelenül eszünkbe jut Sokrates, Plotinus, Porphyrus, Böhme,
-Bunyan, Fox, Pascal, Guion, Swedenborg trance-sze. De éppoly
-önkénytelenül emlékszünk arra is, hogy ez betegség társaságában lép
-föl. Ez a boldogság félelem képében köszönt be s megrázza
-<span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span> az illető lelkét. «Túlfeszíti
-agyaglakát», s őrjöngővé teszi az embert, vagy félszegségekre
-vezet, mik megrontják az ítéletét. A vallásos ihlet legfőbb
-példáiba belevegyült valami beteges, bár az elme ereje
-kétségtelenül öregbedett. Vajjon a legfőbb jó szükségképpen együtt
-jár-e olyan tulajdonságokkal, amelyek ellensúlyozzák és elveszik a
-hitelét?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Valóban elveszi,<br /></span>
-<span class="i0">Ha legmagasb pontjára hág, erőnk,<br /></span>
-<span class="i0">S tökélyeink javát és jellegét.»<a name=
-"FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class=
-"fnanchor">20)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>Azt mondjuk-e, hogy a takarékos szülőanya pontosan kilatolja és
-kiméri a földet és tüzet, amely az ember alkotására szükséges, de
-nem akar egy unciát sem ráadni, jóllehet egész nemzetek mennének is
-tönkre vezér hiányában? Azért az isten választott embereinek is
-őrültségekkel és kínjukkal kell megfizetniök tudományukért. Ha
-tiszta szenet, kurbunkulust vagy gyémántot kívánsz, hogy az agyad
-átlátszó legyen, törzsednek és szerveidnek annál vaskosabbaknak
-kell lenniök; porcellán helyett csak fazekas agyagja, sara.</p>
-<p>Az újkorban az ilyen befelé fordított léleknek legfeltünőbb
-példája Swedenborg Emánuel, aki 1688-ban, Stockholmban született.
-Ez az ember, akit kortársai holdsugár-balzsammal telt látnoknak
-tartottak, kétségkívül csak olyan reális életet élt, mint bármely
-más emberfia, s most, amidőn <span class="pagenum"><a name=
-"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> az a sok királyi és hercegi
-Fridrik, Krisztierna és Braunschweig már mind feledségbe merült, ő
-ezrek és ezrek lelkében kezd gyökeret verni. Amint ez a nagy
-emberekkel megesni szokott, ő is, sokféle képességei összegével
-mintha több ember összetétele volna, – mint ama bizonyos
-gyümölcsök, mik a kertben négy vagy öt egyes virág egyesüléséből
-érlelődnek. Kerete nagyobbszabású s ezért a nagyobb méret előnyeit
-élvezi. Amint könnyebb a nagy szféra visszaverődését nagyobb gömbön
-meglátni – bár bizonyos repedések vagy foltok zavarják is – semmint
-egy vízcsöppön, úgy a nagyobb kaliberű emberek, mint Pascal vagy
-Newton, bár némi vegyületével a különösségnek, vagy eszelősségnek,
-több segítségünkre vannak, mint a jól egyensúlyozott, de középszerű
-elmék.</p>
-<p>Ifjúsága és nevelése nem lehetett rendkívüliségek híjával. Az
-ilyen gyermek nem fütyürészhet, nem táncolgathat, hanem bányákban,
-hegyekben bujkál, elmélyed vegytanba, optikába, élettanba,
-mathematikába, csillagászatba, hogy sokféle tehetségű agyának
-megfelelő képeket találjon. Tudós volt már gyermekkorában.
-Upsalában tanult. Huszonnyolc éves korában XII. Károly a
-bányafőhatóság ülnökévé tette. 1716-ban négy évre elhagyta hazáját
-s egyetemeket járt Angliában, Hollandiában, Francia- és
-Németországban. 1718-ban, Fredericshall ostrománál nevezetes
-mérnöki tettet vitt véghez, amidőn két gályát, öt kisebb hajót és
-egy naszádot mintegy tizennégy angol mérföldre vontatott
-szárazföldön a király szolgálatára. 1721-ben beutazta Európát, hogy
-bánya- és kohóműveket tanulmányozzon. 1716-ban kiadta «Dædalus
-Hyperboreus»-át, s ettől <span class="pagenum"><a name="Page_87"
-id="Page_87">-87-</a></span> kezdve harminc éven át tudományos
-munkák írásával és kiadásával foglalkozott. Ugyanilyen erővel
-mélyedt el a theológiába. 1743-ban, negyvennégy éves korában
-kezdődött el ú. n. illuminációja. Minden metallurgiája és
-hajóvontatása belemerült ebbe az elragadtatásba. Már nem adott ki
-több tudományos könyvet, visszavonult gyakorlati tevékenységétől is
-s életét ezentúl vaskos theológiai könyvek írására szentelte,
-amelyeket vagy a maga, vagy a braunschweigi vagy más hercegek
-költségére Drezdában, Lipcsében, Londonban, Amsterdamban adott ki.
-Utóbb ülnöki tisztéről is lemondott, de a fizetését élete végéig
-meghagyták neki. Hivatala benső ismeretségbe hozta XII. Károly
-királlyal, aki nagy tiszteletben tartotta és sokszor kikérte a
-tanácsait. A király utódja éppúgy megbecsülte. Az 1751-iki
-országgyűlésen – mondja Hopken gróf – a legalaposabb pénzügyi
-tervezet az ő tollából eredt. Svédországban nyilván
-megkülönböztetett becsülésben részesült. Ritka tudománya és
-gyakorlati ügyessége, s az a híre, hogy «második látása» van,
-rendkívüli vallásos ismeretei és képességei királynékat, nemeseket,
-papokat, hajótulajdonosokat, nagy tömegeket vonzottak a kikötőkbe,
-miket számos utazása közben érintenie kellett. A papság ugyan némi
-akadályokat is gördített vallásos művei behozatala és terjesztése
-ellen, azonban – úgylátszik – a hatalmasok az ő pártjára keltek.
-Sohasem házasodott meg. Viselkedése nagyon szerény és előkelő volt.
-Szokásai egyszerűek; kenyéren, tejen, növényi koszton élt; nagy
-kert közepén álló házikóban lakott. Többször látogatott el
-Angliába, bár ott a tudósok és kiváló emberek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> nyilván
-nem sokat törődtek vele. Londonban, 1772-ben, március 29-én
-nyolcvanötödik évében halt meg, agyszélhűdés következtében. Londoni
-időzése alatt csöndes, papos embernek írják le, aki szerette a
-theát, kávét és gyermekeket. Ha bársony díszruháját öltötte föl,
-kardját is felkötötte, s ha kisétált, aranygombos botot hordott.
-Közkeletű arcképe régi módi hosszú kabátban, parókával ábrázolja;
-tekintete azonban tétova, vagy a levegőégbe révedező.</p>
-<p>A géniusz, – amelynek az lesz a hivatása, hogy kora tudományát
-egy fokkal finomabb tudománnyal itassa át, hogy keresztülhatoljon a
-Tér és Idő korlátain, hogy benyomuljon a homályos szellemvilágba és
-új vallás alapítását kisérelje meg – tudományos működését
-kőfejtőkben, kohókban, olvasztó-kemencék és tégelyek mellett,
-hajóépítő műhelyekben s boncoló termekben kezdte el. Talán nincs
-ember, aki alkalmas bírálója lehetne ilyen sokfajta munkái
-érdemének. Úgy látszik, a XIX. század nem egy tudományát megelőzte.
-A csillagászatban megelőzte a hetedik bolygó fölfedezését, –
-sajnos, nem egyszersmind a nyolcadikét is, – megelőzte a modern
-csillagászoknak azt a fölfogását, hogy a Föld a Napból ered; a
-magnetizmusban későbbi tudósok néhány fontos kísérletét és
-következtetését; a vegytanban az atomelméletet; az anatómiában
-Schlichting, Monro és Wilson fölfedezéseit; ő fejtette ki először a
-tüdő szerepét. Kitünő angol kiadója nagylelkűen elmellőzi
-Swedenborg felfedezéseinek hangsúlyozását, mert ő sokkal nagyobb
-volt, semhogy sokat gondolt volna az eredetiségével.</p>
-<p>Olyan roppant szellem, hogy messze túlhaladja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> korát
-(amely nem is érti meg), s távolra kell tőle állnunk, hogy jól
-szemügyre vehessük. Meggyőző példája, – amint az Aristoteles,
-Bacon, Selden, Humboldt is, – hogy az emberi lélek a Természet mily
-hatalmas tudására, illetve szinte mindenütt-jellemvalóságra tehet
-szert. Pompás bölcselkedése a Természetről, tudományról, amelyet
-mintegy magas toronyból végez, – anélkül, hogy valaha szem elől
-tévesztené a dolgok sorát és szövedékét, – javarészt megvalósítja
-«Principia» c. művében foglalt tulajdon festményét az ember
-eredeti, ép teljességéről. Különleges felfedezései érdemét messze
-túlhaladja fő-főérdeme: az ő magával való egyenlősége. A
-vízcsöppben is megvan a tenger sajátossága, de azért a vízcsöpp nem
-mutathat be vihart. Meg van a hangversenynek, meg az egyes
-fuvolának a szépsége, s megvan egy hadseregnek, s meg egy hősnek a
-maga ereje. És Swedenborgban a modern könyvek ismerői leginkább a
-hatalmas tömeg érdemét fogják csodálni. Egyike az irodalom
-csodaóriásainak, mastodonainak, s nem mérhető össze közönséges
-tudósok egész testületeivel sem. Hatalmas megjelenése ugyancsak
-zavarba hozná az egyetem taláros professzorait.</p>
-<p>Mai könyveink hamisak: töredékességüknél fogva. Tételeik csak
-<i>bon mot</i>-k, s nem természetes fejtegetés részei; gyerekes
-kifejezései a Természetben való gyönyörködésnek; bizonyos
-furcsaságok és érdekességek gyűjteményei, amelyek nincsenek
-összhangban a Természettel, hanem készakarva úgy tesznek, ahogy az
-ezermesterek: elrejtik bűvészetük eszközeit. Ellenben Swedenborg
-rendszeres tudós, s minden mondatában a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span>
-Természetre van tekintettel. Minden eszközét, módszerét elénk
-tárja. Képességei csillagászati pontossággal működnek s csodálatos
-írásai mentesek minden hivalkodástól és önteltségtől.</p>
-<p>Swedenborg nagy eszmék légkörébe született bele. Bajos
-megmondani, mi volt a sajátja; azonban életét a világegyetem
-legnemesebb festményei tették méltóságosabbá. Az az erővel teljes
-aristotelesi módszer, az ő kiterjedésével és szabatosságával, –
-amelynek geniális sugárzása szégyenbe hozza a mi meddő, egyvonalú
-logikánkat; amely egész sorozatokkal, fokozatokkal, okokkal és
-okozatokkal dolgozik s megtanít arra, mint kell megkülönböztetni
-erőt és anyagot, lényeget és esetlegest, s amely műszavaival és
-meghatározásaival a Természet magasba vezető útjait nyitotta meg: –
-nagyra nevelte az athléta-filozófusok faját. Harwey kimutatta a vér
-keringését, Gilbert azt, hogy a Föld mágnes, Descartes – a Gilbert
-mágnese alapján – az ő örvényével, csigavonalával és sarkításával
-egész Európát betöltötte az örvénylő mozgás, mint a Természet titka
-vezéreszméjével. Newton éppen abban az évben, amikor Swedenborg
-született, tette közzé «Principia» c. művét, s állította föl a
-nehézkedés egyetemes törvényét. Malpighi – Hippokrates, Leukippos
-és Lucretius magas elméletei alapján – hangsúlyozta azt a
-tantételt, hogy a Természet parányokban működik – <i>tota in
-minimis existit natura</i>. Vetélytárs nélkül álló boncolók, mint
-Swammerdam, Leuvenhoek, Winslow, Eustachius, Heister, Vesalius,
-Boerhave az emberi nagy összehasonlító anatómiában már mi
-fölfedezni valót sem hagytak meg a boncoló kés vagy mikroskóp
-<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span> számára; Linné, – kortársa, – kedves
-tudományában azt erősítgeti, hogy a «Természet mindig egyforma»; s
-utoljára Leibnitz és Wolf Keresztély a módszer nemességét, az
-alapelvek legszélesebbkörű alkalmazását mutatták ki a
-kozmológiában, míg Locke és Grotius levonták belőle az erkölcsi
-következtetéseket. Maradt-e még valami egyéb a legnagyobb kaliberű
-lángelme számára, mint hogy átmenve ezeken a területeken,
-igazoljon, egyesítsen? Könnyű ezekben a szellemekben Swedenborg
-tanulmányai és problémái ihlető forrásait megtalálni. Ő képes volt
-szolgálatába hajtani és megeleveníteni a gondolatok e hatalmas
-tömegeit. De éppen ezeknek a lángelméknek közeli rokonsága, akiknek
-egyikétől-másikától vezéreszméit származtatta, Swedenborgban újabb
-példáját szolgáltatja annak, hogy mily bajos még a legtermékenyebb
-géniusznak is eredetiséget, elsőszülöttséget tanusítani a Természet
-törvényeinek kikutatásában és hirdetésében.</p>
-<p>Kedvenc szempontjait a Formák, a Sorok és Fokok, a Befolyás és
-Vonatkozás tanának nevezte el. Érdemes a saját könyveiben
-tanulmányozni, mint állította föl tételeit. Nem mindenki tudja őket
-olvasni, de aki tudja, az busás jutalmat nyer. Ezt mutatják például
-theológiai munkái. Iratai elégséges könyvtára lehetnének egy
-remete- s athlétaszellemű tudósnak. Az Állatország Gazdasága
-emelkedett szelleménél fogva valóságos hódolat az emberi nemnek.
-Nem hiába tanulmányozta a köveket és fémeket. Sokoldalú és szolid
-tudása stílusát ragyogóvá teszi; csak úgy fénylenek benne a
-gondolat nyílhegyei s hasonlít azokra a téli reggelekre, amikor a
-levegő kristályoktól ragyog. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> Tárgyai nagysága adja meg a
-nagyságot stílusának is. Alkalmas volt a kozmológiára, mert
-veleszületett az «azonosság» fölfogása, amely a puszta nagyságot
-nem tekinti döntőnek. A mágnesvas atomjában is meglátta azt a
-tulajdonságot, amely a Nap és a bolygók spirális mozgását
-létrehozza.</p>
-<p>Eszméi, amik közt élt ezek: a természettörvények egyetemes
-érvénye; Plato tana a fokokról; minden dolog egymásba változása
-vagy visszaváltozása, s minden résznek összeillősége, egymásnak
-megfelelősége; az az elmés titok, hogy a kicsi magyarázza a nagyot,
-s a nagy a kicsit; az ember középpontisága a Természetben s minden
-dolgok kapcsolata; az a meglátás, hogy az emberi test szorosan
-egyetemes, vagyis olyan eszköz, amelynek révén a lélek táplálja az
-összes anyagot, s viszont ő is onnan veszi táplálékát. Ennélfogva,
-szöges ellentétben a szkeptikusokkal, úgy tartotta, hogy «mentől
-bölcsebb az ember, annál inkább imádója lesz az istenségnek».
-Szóval: az identitás bölcsészetének volt a híve, de azt nem
-vallotta olyan tétlen meddőségben, mint a berlini vagy bostoni
-álmodozók,<a name="FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href=
-"#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> hanem évek hosszú során
-próbálta ki a legkeményebb wiking bátorságával, akit csak zord svéd
-hazája valaha csatába küldött.</p>
-<p>Ez az elmélet a legrégibb bölcselőktől ered, de talán épp a
-legújabbaktól származtatja legkitünőbb magyarázatát. Ez pedig a
-következő: a Természet folytonosan megismétli eljárásait, de mindig
-egymásra következő, újabb szinteken. A régi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> mondás
-szerint «a Természet mindig hasonló önmagához». A növényben a szem,
-vagy rügy levéllé nyílik, majd egy másik levéllé, azzal a
-képességgel, hogy gyökérré, szárrá, szirommá, fedőlevéllé,
-kehellyé, maggá válhasson. A növény egész művészete abban áll, hogy
-végnélkül ismétli a levelet, s a hőség, fény, nedvesség, táplálék
-kisebb-nagyobb foka határozza meg, milyen alakot fog ölteni. Az
-állatvilágban a Természet alkot egy gerincet, vagy egy
-gerinccsigolyát és még továbbra is csigolyát használ föl, bizonyos
-korlátolt átváltozó képességgel, – tehát csigolyát a világ végeig.
-Egy költői lelkű anatomus napjainkban azt tanítja, hogy a kígyó,
-amely vízszintes vonal és az ember, aki függőleges vonal,
-derékszöget alkotnak, s hogy ebben a misztikus quadransban minden
-élőlény elhelyezhető; s azt veszi föl, hogy a hajszál-féreg, az
-araszoló-féreg vagy a kígyó a gerinc előképe vagy típusa. Az oszlop
-tetejére a Természet egy másik gerincet állít, amely ott megkettőzi
-vagy gömbbé görbíti magát, mint a féreg és a koponyát képezi, majd
-meg végtagokat bocsát ki: a kezek most a felső állkapocs, a lábak
-az alsó állkapocs, a kéz- és lábujjak a felső- és alsófogsor. Ez az
-új gerinc magas célokra van hivatva. Íme, új ember emelkedett az
-előbbi vállain. Majdnem eldobhatná a törzsét, s egyedül élhetne,
-mint a platói eszme a «Timaios»-ban. Benne, magasabb szinten
-ismétlődik mind az, ami a törzsben megvolt. A Természet újra
-fölmondja a leckéjét, de magasabb színvonalon. A lélek finomabb
-test s a táplálkozás, emésztés, fölszívás, kiválasztás, nemzés
-funkcióit új és légies elemben végzi. Itt, az agyvelőben a
-táplálkozás minden folyamata ismétlődik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> a
-tapasztalat megszerzése, áthasonítása, megemésztése által. Ugyanitt
-folyton megújul a nemzés misztériuma. Az agyban is vannak hím- és
-nőstény tehetségek: itt is van házasság, amelyből gyümölcs terem. S
-ennek a fölfelé fokozódásnak nincs határa; sorozat sorozatra
-következik. Ha valami a rendeltetés végére ér, belekapcsolódik,
-átmegy a következőbe és minden sorban szabatosan ismétlődik az
-előző szerv és folyamat. Megvan a képességünk, hogy a végtelen felé
-emelkedjünk. Egyáltalában nem szeretjük a véges dolgokat, s a
-Természetben nincs is vég, mert minden ami végére ért a
-rendeltetésének, fölemelkedik a következőbe s a dolgok lajtorjája
-dæmoni és égi természetekbe csúcsosodik. A teremtő erő, mint valami
-zeneköltő, fáradhatatlanul egyszerű melódiát vagy tételt ismétel,
-most magas, most mély hangon, majd magánszólamban, majd kórusban,
-tízezerszer visszhangozva, míg eget és földet betölt az ének.</p>
-<p>A nehézkedés törvénye, amint azt Newton kifejtette, derék dolog,
-de még nagyobb dolog, ha fölfedezzük, hogy a kémia csak a tömegek
-törvényének a parányokra való kiterjesztése s hogy az atom-elmélet
-a vegyi működésekről is kimutatja, hogy azok is mechanikaiak. A
-metafizika is a nehézkedés egy faját mutatja, amely t. i. a lelki
-jelenségekben működik, s a francia statisztikusok rémes táblázatai
-még a látszólag teljesen szeszélyes és önkényes dolgokat is pontos
-számbeli viszonylatokra vezetik vissza. Ha húsz, vagy harmincezer
-közül akad egy ember, aki cipőt rág vagy elveszi az öreganyját,
-akkor minden újabb húsz- vagy harmincezer ember közt fog egy-egy
-ember <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> találkozni, aki cipőt rág vagy elveszi az
-öreganyját. Amit mi nehézkedésnek nevezünk és határtörvénynek
-képzelünk, az csak egy ága egy még hatalmasabb folyamnak, amelyre
-még nincs nevünk. A csillagászat is nagy dolog, de bele kell
-hatolnia az életbe, hogy egészen érvényre jusson; nem szabad csupán
-az égitestek és égiterek közt maradnia. A vérsejt éppúgy kering
-saját tengelye körül az ember ereiben, mint a bolygó az égen s az
-értelem körei rokonok és kapcsolatosak az égi körökkel. Minden
-természettörvény ugyanilyen egyetemes; a táplálkozás, alvás, téli
-álom, forgás, nemzés, átalakulás, örvénylő mozgás éppúgy
-tapasztalható a tojásban, mint a bolygókban. A Természetnek e nagy
-ritmusai és visszatérései – ezek a kedves, jóismerős okok, amelyek
-minduntalan meghökkentenek, olyan váratlan álarc alól előtünve,
-hogy idegeneknek tartottuk vagy isteni alak hasonlatosságát öltve
-föl – gyönyörködtették Swedenborg látnoki szemét. S vezérnek kell
-őt elismernünk abban a forradalomban, amely vezéreszmét vitt a
-tudományba; a kísérletek céltalan fölhalmozódásának irányt, alakot
-és lüktető szívet adott.</p>
-<p>Nem kis sajnálattal közlöm, hogy nyomtatott művei több mint
-ötven vastag nyolcadrét kötetet tesznek ki, ennek több mint fele
-tudományos munka; s úgylátszik a stockholmi királyi könyvtárban még
-egy sereg kiadatlan írása hever. Tudományos munkáit kitünő angol
-kiadásban most tették közzé.</p>
-<p>Swedenborg tudós műveit az 1734 és 1744 közti évtizedben
-nyomatta ki. Kora elhanyagolta őket, s most, hogy letelt a száz
-évük, méltó tanítványra <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span> találtak Londonban Wilkinson, bölcsészeti
-íróban, akinek megértő és elképzelő erejét csakis a lord Bacon-éhoz
-lehet hasonlítani. Ő napvilágra hozta mestere eltemetett műveit, s
-rendkívüli előnyükre az elfeledett latin nyelvről átültette
-angolra, hogy világhódító és világbejáró nyelvünkön világkörüli
-útjukra bocsássa őket. És Swedenborgnak ez a megdöbbentő
-visszatérése száz év múlva tanítványa képében: az ő történetének
-nem kevéssé jelentős ténye. A munkát, mint mondják anyagilag és
-irodalmi munkásságával is Clissold úr támogatta. Így hát
-beteljesedett a költői igazságszolgáltatás. A csodálatos bevezető
-értekezések, amelyekkel Wilkinson úr a köteteket gazdagította,
-messze kiemelkednek a korbeli angol filozófiából s oly átfogóak,
-hogy számomra igazán nem marad mondanivaló.</p>
-<p>«Az Állatok Birodalma» rendkívül érdemes munka. A legmagasabb
-célt tűzte ki maga elé, hogy t. i. újból összehozza a tudományt és
-a lelket, amely soká szét volt válva. Egy anatómus beszámolója az
-emberi testről, a költészet legfenköltebb stílusában tartva.
-Páratlanul fényesen dolgozza föl ezt a rendesen olyan száraz, sőt
-elijesztő tárgyat. Ő a Természetet végtelen csigavonal körül
-forgónak látta, «soha ki nem száradó kerekekkel és soha nem
-csikorgó tengelyekkel» s néha megkísértette, hogy «fölfedezze
-azokat a titkos zugokat, ahol a Természet műhelye mélyében a tűz
-mellett ül», míg festménye tetszetőssé válik azzal a hűséges
-hasonlatossággal, amelyet gyakorlati anatómiai alapja ad meg neki.
-Nevezetes, hogy ez a magasztos géniusz határozottan az elemző
-módszert fogadja el, szemben az összetévővel, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> s olyan
-könyvben, amelynek lelke magasan szárnyaló költői szintézis, arra
-igyekszik, hogy a rideg tapasztalat adataira szorítkozzék.</p>
-<p>Ha valaki, úgy ő ismeri a Természet folyását és tudta, mily
-bölcs volt Amasis egykori válasza, amikor azt mondták neki, igya ki
-a tengert: «Szívesen, ha megállítod a folyók beletorkolását».
-Kevesen tudtak olyan sokat a Természetről és finom módszereiről s
-kevesen fejezték ki olyan finoman eljárásait. Úgy tartotta, hogy a
-Természet ugyanolyan igényt támaszt hiszékenységükkel szemben, akár
-a csodák. «Megjegyezte, hogy a Természet úgy jár el első
-alapelveitől annak sok, sok folyományáig, hogy nincs egyetlen
-stádium, melyen át ne haladt volna, mintha útja végigvezetne
-mindeneken át». «S gyakorta, ha a látható jelenségen
-felülemelkedik, vagyis önmagába húzódik vissza, hirtelen eltűnik;
-senki sem tudja, hová lett: úgyhogy a tudományt kell vezérünkül
-szólítanunk, hogy nyomdokait követhessük».</p>
-<p>A végső ok és cél világánál folytatott kutatás csodásan
-megeleveníti, szinte megszemélyesíti az egész írást. Ez a könyv
-kedvenc tételeit hirdeti; íme pl. a Hippokrates régi tana, hogy az
-agyvelő mirigy, a Leukipposé, hogy az atomot a tömeg révén lehet
-megismerni, vagy – Plato szerint – a makrokozmust a mikrokozmus
-által, vagy amit Lucretius verse fejez ki:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">… a csont apró, pici
-csontból,<br /></span> <span class="i0">Úgy a húsos belrész is több
-apró, pici húsból<br /></span> <span class="i0">Származik; aztán
-szinte hasonló módon a vér is<br /></span> <span class="i0">Több
-egymásba folyó vércseppből vészi eredtét;<br /></span> <span class=
-"i0">Így lehet állni elő az arany morzsákból aranynak,<br /></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> <span class="i0">És sok porszemnek kész
-földdé nőni magát ki,<br /></span> <span class="i0">Szikrából
-tűznek, cseppekből víznek eredni.»<a name="FNanchor_22" id=
-"FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class=
-"fnanchor">22)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p class="i0">– és amit Malpighi ebben a mondásban fejezett ki: «A
-Természet egészen benne van a legkisebbekben.» – «A szerves
-testeknek állandó törvénye, hogy a nagy, összetett és látható
-formák kisebb, egyszerűbb és végeredményben láthatatlan formákból
-erednek és azok révén léteznek, amelyek hasonlóan működnek, mint a
-nagyobbak, csak tökéletesebben és egyetemesebben, s a legkisebbek
-már olyan tökéletesen és egyetemesen, hogy az egész mindenségöket
-képviselő eszmét is magukban foglalják.» Minden szerv egysége
-megannyi kis szerv, amely egynemű összetételével; a nyelv egységét
-apró nyelvek teszik; a gyomorét apró gyomrok; a szívét apró szívek.
-Ez a termékeny eszme megadja minden titok kulcsát. Ami igen kicsi
-volt a szemnek, úgy hogy nem tudta fölfedni, azt összetételéből
-betűzték ki; viszont, ami túlnagy volt, azt részeiből olvasták ki.
-Ezt a gondolatot a végtelenségig lehet alkalmazni. «Az éhség nagyon
-sok apró éhség összetétele, vagy vérveszteség az egész test
-erecskéiből.» Ez kulcsa theológiájának is. «Az ember valami igen
-kicsi ég, aki megfelel a szellemvilágnak és az égnek. Minden
-<span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span> egyes eszméje, érzelme, sőt érzelmének
-minden legkisebb része is az ő képmása. A lelket egyetlen
-gondolatából meg lehet ismerni. Az isten pedig a nagy ember.»</p>
-<p>Természettudományi kutatásainak ez a merészsége és átfogósága a
-formák elméletét is megkövetelte. «A formák a legalacsonyabbról
-rendre emelkednek a legmagasabbig. A legalacsonyabb forma
-szögletes, azaz földi és testi. A következő magasabb forma a kör,
-amelyet végtelen szögnek is hívnak, mert a kör kerülete végtelen
-szög. A feljebb következő forma a csavarvonal, a köralakok forrása
-és mértéke: átmérői nem egyenes vonalak, hanem különféle görbék,
-melyek középpontja gömbfelület. Ezért is nevezik végtelen
-köralaknak. Fölötte következik a végtelenül forgó vagy égi forma, s
-legfelül a végtelen égi vagy szellemi.»</p>
-<p>Csoda-e, hogy az ilyen bátor lángelme megteszi az utolsó lépést
-is, azaz megkísérli, nem bírja-e elérni a tudományok tudományát s
-megfejteni a világ értelmét? Az Állatok Birodalma egy nevezetes
-jegyzetében érinti ezt a témát:</p>
-<p>«A reprezentációról és a korrespondenciáról szóló elméletünkben
-tárgyalni fogjuk úgy a jelképies, mint a tipikus hasonlóságot és
-azokat a csudálatos dolgokat, amelyek nemcsak az élő testben
-fordulnak elő, hanem az egész természetben és amelyek annyira
-megfelelnek a legfelső és szellemi dolgoknak, hogy az ember
-hajlandó volna megesküdni, hogy a fizikai világ merőben jelképe a
-szellemi világnak, olyannyira, hogy mikor valamely természeti
-igazságot fizikai és szabatos szavakkal akarunk kifejezni, s ezeket
-a szavakat egyszerűen <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
-"Page_100">-100-</a></span> csak a megfelelő szellemi kifejezésekre
-fordítjuk át, már ezen a réven is szellemi igazságot, vagy
-theológiai dogmát fejezünk ki, a fizikai igazság vagy törvény
-helyett, jóllehet senki sem jövendölhette meg, hogy ilyesmi
-létrejöhet egyszerű betűszerinti áttétel révén, mert az egyik
-törvény különvéve a másiktól, úgylátszik, mintha semmi
-vonatkozásban nem volna a másikkal. Utóbb szolgálni fogok az ilyen
-megfelelőség és kapcsolat egy csomó példájával, s szójegyzéket is
-adok, amely a szellemi dolgok kifejezéseit tartalmazza, nemkülönben
-azoknak a fizikai dolgoknak kifejezéseit is, amelyek
-helyettesítőiül használjuk őket. Az élő test ezzel a
-szimbolizmussal van tele, tetőtől-talpig.»</p>
-<p>Az ily határozottan felállított tény benne van minden
-költészetben, mesében, a jelképek használatában, a nyelv alkatában.
-Plato is tudott róla; ezt nyilvánvalóvá teszi az ő kétszer metszett
-vonala, a Respublika hatodik könyvében. Lord Bacon úgy találta,
-hogy az Igazság és a Természet csak úgy különböznek egymástól, mint
-a pecsétnyomó és lenyomata, s például fel is hozott egy pár fizikai
-tételt, erkölcsi vagy politikai áttételével együtt. Ez a törvény
-megvan Böhme és minden egyéb misztikus sötét, talányos írásaiban. A
-költők, amennyiben költők, fölhasználják, de csak úgy ismerik, mint
-ahogyan a mágnest évszázadokig ismerték, t. i. mint játékot.
-Swedenborg volt az első, aki azt a tényt külön s tudományosan
-megállapította, mert folyton előtte lebegett. Benne rejlett – mint
-már fentebb kifejtettük – az azonosság és ismétlődés tanában, mert
-a szellemi sorok pontosan megegyeznek a fizikai <span class=
-"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span>
-jelenségek soraival. Mély belátás kell ahhoz, hogy a dolgokat
-rendekbe s sorozatokba sorolja, vagyis inkább az a helyes
-álláspont, hogy a szem sarkai szükségképpen, kell, hogy
-összeessenek a világ tengelyével. A Föld öt vagy hat évezreden át
-táplálta már az emberiséget, amelynek volt tudománya, vallása,
-filozófiája; s még sem látta meg, mily kölcsönös megfelelőség és
-kapcsolat van minden rész jelentésében. S mindezétig nincs irodalmi
-mű, amelyben a dolgok jelképessége tudományosan volna kifejtve. Az
-ember azt hitte volna, hogy mihelyt az embereknek első sejtelmük
-támadt afelől, hogy minden érzékelhető tárgy – állat, szikla,
-folyó, levegő, sőt Idő és Tér is, – nem önmagukért, végeredményében
-nem anyagi cél kedvéért van, hanem csak festő-nyelvként, hogy más
-történetet ecseteljen a lényekről és kötelességekről: mindjárt
-félreteszik vala minden egyéb tudományukat, mivelhogy az ilyen
-sokat igérő tudomány szükségkép fölszí minden képességet. Azt hitte
-volna, hogy minden ember megkérdez minden tárgyat: mi az értelmük?
-Miért tart engem fogva a látóhatár örömömmel, bánatommal, ebben a
-középpontban? Miért hallom számtalan különböző hangból ugyanazt az
-értelmet s olvasom a soha teljesen ki nem fejezett tényt végtelen
-képes beszédben? S bár lehet, hogy ezeket a dolgokat nem lehet az
-értelemmel fölérni, vagy hogy sok évszázadnak kell azon dolgozni,
-amíg ilyen ritka dús szellem előáll, afelől még sincs kétség, hogy
-nincs üstökös, szirtréteg, fosszilis lény, hal, négylábú, pók vagy
-gomba, amely ne érdekelne több tudóst és osztályozót, mint a dolgok
-formájának végcélja és jelentősége. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p>
-<p>Swedenborg azonban nem elégedett meg a közönséges világi
-élettel. Ötvennégy éves korában megszállták ezek az eszmék és mély
-lelkén erőt vett az a veszedelmes vélemény, – amely nagyon is
-gyakori a vallások történetében, – hogy ő abnormális ember, akinek
-megadatott az angyalokkal és szellemekkel való közlekedés
-kíváltsága és ez az elragadtatás egyenesen hozzákapcsolódott ehhez
-a hivatásához, amellyel az érzékelhető világ erkölcsi jelentőségét
-akarta megvilágítani. A természeti rendnek helyes és épp oly
-átfogó, mint aprólékos fölfogásához párosította az erkölcsi világ
-törvényeinek fölfogását a legtágabb társadalmi szempontokból,
-azonban bármit látott, azt a természetében rejlő kissé túlzó
-alakító hajlamánál fogva nem elvontan látta, hanem képekben,
-hallotta párbeszédekben, beleformálta eseményekbe. Mikor a törvényt
-a legegészségesebben akarta kifejezni, akkor is kénytelen volt
-parabolába öltöztetni.</p>
-<p>A modern pszichologiában nincs párja ennek a megzavart
-egyensúlynak. A lélek főerői továbbra is egészségesen működnek, s
-az olyan olvasó, aki kellőleg tud számolni az író sajátosságaival,
-tanulságot meríthet írásaiból, sőt sokkal megragadóbb bizonyságát
-találja ott a Swedenborg hirdette magasztos törvényeknek, mint
-aminőt bármely egyensúlyozott együgyűség létre tudna hozni.
-Megpróbálja, hogy némileg számot adjon új állapotának
-természetéről, s azt állítja, hogy «az ő jelenlétét a szellemi
-világban bizonyos lelki elkülönülés kíséri, de csak, ami az
-értelmét illeti, mert ez nem vonatkozik akaratára». Azt állítja
-továbbá, hogy: «ő belső látással sokkal világosabban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> látja a
-másvilág dolgait, mintsem ennek a világnak a dolgait».</p>
-<p>Miután megérlelődött benne a hit, hogy az Ó- és Új-Testámentom
-bizonyos könyvei merő pontos allegóriák és angyali s ihletett
-nyelven íródtak, hátralevő éveit arra szentelte, hogy a
-betűszerinti értelmükből kifejtse egyetemes értelmüket.
-Kölcsönvette Platótól azt az elmés mesét, hogy volt «egy ősrégi
-nép, és emberiség, amely sokkal jobb volt nálunknál és közelebb
-lakott az istenekhez», és hozzátette, hogy ez az emberiség jelképes
-jelleget tulajdonított a Földnek, mert ha földi tárgyakat látott,
-egyáltalában nem gondolt velök, hanem csak azon gondolkozott, hogy
-mit jelentenek. Ezentúl csak a dolgok és gondolatok
-korrespondenciájával, egymásnak megfelelőségével foglalkozott.
-«Maga a szervi alak a beléírt célnak hasonlata.» Az ember, –
-általában úgy mint részleteiben, – szerveződött igazságosság, vagy
-igazságtalanság, önzés vagy hálásság. S ennek az összhangnak okáról
-«Arcana» c. művében ezt mondja: «Annak az oka, hogy minden égi és
-földi dolog, egészében és részleteiben mindig jelképes, nem egyéb,
-minthogy az Isten égi befolyása révén létezik.» Ha ennek a
-megfelelőségnek tervét arányosan végigvezeti, a világ
-hőskölteményét írta volna meg, amelyben a történelem s minden
-tudomány lényeges szerepet játszott volna, de ezt a tervet
-megszűkítette és meghiusította vizsgálódásának kizárólagos
-theológiai iránya. Természetfölfogása nem emberi és egyetemes,
-hanem misztikus és héber fölfogás. Minden természeti tárgyat
-theológiai ismerethez kapcsol: a ló neki hússá vált értelem, a fa a
-felfogóképesség, <span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
-"Page_104">-104-</a></span> a hold a hit; a macska ezt, a
-struccmadár azt, az articsóka amazt jelenti, s minden jelképet
-nagyon erőltetetten hozzáfűz valami egyházi értelemhez. A csíkszerű
-Proteust nem lehet egykönnyen megfogni. A természetben minden
-egyéni jelkép számtalan szerepet játszik, amint viszont az anyag
-minden egyes részecskéje minden rendszerben kering. A dolgok
-középponti azonossága minden jelképet alkalmassá tesz arra, hogy
-rendre kifejezze a reális dolgok minden tulajdonságát és
-árnyalatát. Az égi vizek transmissiójában minden tömlő alkalmas
-vízömlesztő. A Természet mihamar bosszút áll a rideg pedanteriáért,
-amellyel hullámait fékezni akarják. Ő bizony nem betűrágó. Minden
-dolgát geniálisan kell fölfogni és ugyancsak össze kell szednünk
-minden lelki erőnket, hogy rájöjjünk a helyes értelmére.</p>
-<p>Theológiai hajlama tehát végzetesen leszállította
-természetmagyarázata színvonalát s a jelképek szótárát még csak
-ezentúl fogják megírni. De ez a magyarázó, akire az emberiségnek
-még várnia kell, nem talál majd hozzá hasonló előzőt, aki annyira
-megközelítette volna az igazi problémát.</p>
-<p>Swedenborg a könyvei címlapján így szokta magát titulálni: «Az
-Úr Jézus Krisztus szolgája». S valóban szellemi erejénél fogva ő az
-utolsó egyházatya, s nem igen akadhat követője. Nem csoda, hogy
-ethikai bölcseségének mélysége befolyásos tanítóvá tette. A száraz
-kathekizmusokba hervadt hagyományos egyházakba ismét a Természet
-üde levegőjét bocsátotta be, s a hivő, aki szavak és szövegek
-pitvarábál lép ki, ámulattal látja, hogy ő vallása teljességének
-részese. Az ő <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span> hite gondolkozik helyette és
-egyetemesen alkalmazható mindenre. Bármerre forgatja, alkalmas az
-élet minden részére, megmagyaráz és fölmagasztosít minden
-körülményt. Olyan vallás helyett, amely őt világéletében csak
-háromszor, négyszer keresi föl – hivatalból, – t. i., amikor
-születik, megházasodik, megbetegszik, meghal, egyébbként pedig nem
-törődik vele, – íme egy olyan tanítás, amely minden napjának, napja
-minden órájának hű kísérője, még álmában is. Kísérője
-gondolkozásának, s megmutatja, neki, mily messzire nyúl a múltba
-eszméinek törzsfája; kísérője a társadalomban, föltárván neki, mily
-vegyrokonság vonzza hasonló embertársaihoz s taszítja
-ellenfeleitől; s kísérője a Természet világában, amidőn
-megismerteti dolgainak eredetével, értelmével hasznos és kártékony
-természetével. Végül megnyitja előtte a jövendő világot, amidőn
-jelzi neki, hogy ott is ugyanezek a törvények folytatódnak.
-Tanítványai csakugyan azt állítják, hogy értelmük megizmosodott a
-Swedenborg tanulmánya révén.</p>
-<p>Theológiai írásai ugyancsak kemény diók a kritikának. Érdemüket
-el kell ismerni, de viszont súlyos levonásokkal. Roppant és sívár
-szétszóródottsága olyan, mint a puszta sivatag s ellentmondásai
-mintha merő önkívület félrebeszéléséből erednének. Sokszor fölösen
-terjengősen magyarázgat. Túlozza az emberi tudatlanság érzetét. Az
-emberek igen hamar hajlanak az ilyenfajta igazságok befogadására.
-Mindazonáltal bővelkedik pozitív tételekben is: olyan dolgok bő
-erét fedezte föl, amelyeket tudnunk mindennél fontosabb. Eszméinek
-házai lényeges hasonlóságok, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> amint a ház viszont
-hasonlít az építőjére. Ő a dolgokat törvényeikben, működésük
-hasonlóságában látta s nem az alkatukban. Az ő igazságának
-kiderítésében mindig ugyanazt a módszert és rendet követte, t. i.,
-hogy szellemével mindig belülről hatol kifelé. Micsoda komoly
-súlyosság! Szeme nem kalandoz szerteszét, a hiúság nem szédíti,
-ügyet sem vet önmagára, a szokásos irodalmi hiúságra! Elméleti,
-spekulatív ember, de akit a világ leggyakorlatibb emberének sincs
-joga lenéznie. Plato taláros ember; öltözete, bár bíborból való és
-égi szövésű, azért mégis csak hosszú, tanári köntös, amely hatalmas
-redőivel gátolja a szabad mozgást. De ez a misztikus Cæsart is
-megfélemlítené s Lykurgus meghajolna előtte.</p>
-<p>Swedenborg erkölcsi belátása: az, hogy helyreigazított igen
-népszerű tévedéseket; hogy erkölcsi törvényeket hirdetett, – mindez
-fölülemeli őt minden modern íróval való összehasonlításon, s
-jogcímet adott neki az évszázadok óta üres helyre az emberiség
-törvényhozói között. A lassú, de annál mélyebb befolyás, amelyre
-szert tett, éppúgy, mint a többi vallásos lángelméé, szükségkép
-túláradó és egy ideig dagadnia, apadnia kell, mielőtt állandó lesz
-a szintje. Valóban, aki igazi és egyetemes érték, az nem
-korlátozódhatik a geniusával rokonszervezők szűk körére, hanem
-annak hozzá kell járulnia a bölcs és helyes gondolkozás közös
-kincséhez. A világnak biztos vegyészete van, amely kivonja
-gyermekeiből mindazt, ami kitűnő és elhullatja a legnagyobb
-elmékből is mindazt, ami bennök gyöngeség és korlátoltság.</p>
-<p>A lélekvándorlás, amely benne van a görög hitregében, amelyet
-Ovidius egybefoglalt, s amely <span class="pagenum"><a name=
-"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> az indus tanokban
-objektiv, vagyis valóban végbemegy a testekben, idegen akarat
-által, – Swedenborgnál bölcsészibb jelleget ölt. Nála szubjektiv,
-vagyis egészen az illető személy gondolkozásától függ. A
-világegyetem tárgyai mind újból rendeződnek minden egyén körül az ő
-uralkodó hajlama szerint. Az ember olyan, aminővé gondolkozása és
-érzése iránya teszi. Az ember ember akaraterejénél fogva s nem
-ismereteinél és értelménél fogva. S amilyen ő, akként látja a
-dolgokat. A világ által kötött házasságok fölbomlanak, de a
-szellemi világban minden bensőn egyesül. Bármire esik az angyalok
-pillantása, mindazt mennyeinek látják. Minden sátán embernek látja
-magát; azoknak, akik hozzá hasonló gonoszak, derék ember; ellenben
-a tisztáknak merő szemétdomb. Semmi sem állhat ellent az erőknek,
-minden követi a nehézkedés törvényét. A hasonló a hasonlóhoz
-törekszik; a költői igazságszolgáltatás menten érvényesül. Olyan
-világra jöttünk, amely eleven költemény. Minden olyan, aminő én
-vagyok. Madár és állat nem madár és állat, hanem a most élő emberek
-elméjének és akaratának folyományai. Mindenki maga építi a házát és
-kovácsolja körülményeit. A lelkeket a halál félelme háborgatja;
-elfelejtik, hogy már meghaltak. Akik bűnben és hamisságban
-leledzenek, borzadnak minden más embertől. Akik elzárkóztak a
-Kegyesség elől, kóbor, menekülő vándorok s a társaság, amelyhez
-közelítenek, fölismeri és elkergeti őket. A zsugorik úgy érzik,
-mintha pincékben kuksolnának, ahová pénzüket rejtették, s ezt
-egerek rágdossák. Azok, akik jócselekedeteikre helyezik a súlyt,
-úgy érzik, mintha fát vágnának: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> «Azt kérdeztem az
-ilyenektől, vajjon nem fáradtak-e el? Azt felelték: még nem
-dolgoztak eleget, hogy érdemesek lennének az egekre.»</p>
-<p>Arany-mondásai vannak, mik páratlanul szépen fejezik ki az
-erkölcsi törvényeket. Így például, ez a híres mondása: «Az angyalok
-az Égben folyton ifjúságuk tavasza felé közelednek, úgyhogy a
-legöregebb angyal a legfiatalabbnak látszik.» – «Mennél több az
-angyal, annál több a hely számukra.» – «Az ember tökéletessége az,
-ha szeret használni másoknak.» – «Az ember legtökéletesebb
-formájában az Ég.» – «Ami Tőle van, az az Övé.» – «A végső cél
-folyton emelkedik, amint a Természet alábbszáll.» Valóban költői a
-leírása az égi titkos írásjegyekről, amelyek, minthogy az ég
-alakjához igazodnak és símulnak, olvashatók anélkül, hogy
-olvasásukat tanítani kellene. Azt az igényt, amelyet a
-természetfölötti látomás képességére emel, majdnem teljesen
-igazolja szemének az emberi test és lélek alkatába való ritka
-behatolásával. «Az égben senkinek sem szabad másvalaki mögé állnia
-és annak feje hátsó részét néznie, mert ez megzavarná az Úrtól
-átáramló befolyást.» Az angyalok az ember hangja zöngéjéből ismerik
-meg szerelmét, a hangja tagolásából a bölcsességét, s szavai
-értelméből a tudományát.</p>
-<p>A «Házastársi Szerelem»-ben kifejtette a házasság tudományát.
-Azt lehet mondani, hogy ez a könyv, a benne foglalt magasságok
-ellenére is, sikertelen maradt. Pedig majdnem olyan himnusa a
-szerelemnek, mint amelyet Plato a «Lakoma»-ban megkísérelt; annak a
-szerelemnek, amelyet Dante szerint Casella énekelt az angyalok közt
-a Paradicsomban; annak a szerelemnek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> amely –
-mint joggal magasztalják, – eredetében, élvezetében és hatásában
-elragadtatásba ejtené a lelkeket, amint fölfedné minden intézmény,
-szokás és erkölcs eredetét is. Könyve valóban nagy lett volna, ha
-elhagyta volna belőle a héber és góth (középkorias) vonásokat, s a
-törvényt egyszerűen mint erkölcsit állította volna föl s teret
-engedett volna a dolgok követelte természetszerű
-feljebbfejlődésnek. Finomelméjű, platói modorú kifejtése ez a
-házasság tudományának. Azt tanítja, hogy a nem valami egyetemes és
-független a helytől; hogy a hím férfiassága minden szerven,
-cselekedeten és gondolaton jellemző s ugyanúgy van ez a nőiességgel
-a nőstényben. Ennélfogva a házas egybekelés úgy az érzéki mint a
-szellemi világban nem pillanatnyi dolog, hanem szüntelen és teljes;
-hogy a szűziesség sem helyhez kötött, hanem egyetemes erény; hogy a
-szűziesség hiánya nemcsak a nemzésnél árulódik el, hanem a
-kereskedelemben, a növényültetésnél, a beszélgetés, bölcselkedés
-alkalmával is; hogy, bár szépek voltak a szűzek is, akiket az égben
-látott, az asszonyok sokkal, de sokkal szebbek voltak és egyre
-szépültek.</p>
-<p>Swedenborg azonban, híven módszeréhez, időleges formákhoz
-kötötte elméletét. Túlozza a házasság esélyeit és bár a földön sok
-balul sikerült házasságot lát, azt képzeli, hogy az égben bölcsebb
-választás hozza össze a frigyet. Ám fölfejlődő lelkek számára
-minden szerelem és barátság csak időleges. «Szeretsz-e engem?» – ez
-azt jelenti: «Ugyanazt az igazságot látod-e, amelyet én látok?» Ha
-csakugyan látod, egyazon boldogságban egyesülünk: de íme, egyikünk
-már új <span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span> igazság fölfogására emelkedett, s ez
-szétválaszt bennünket és semmiféle természeti erő nem tud többé
-összetartani. Én tudom, mily gyönyörűséges a szerelemnek ez a
-kelyhe: «én érted élek, te értem élsz». De ez csak a gyermek
-ragaszkodása a játékszeréhez; annak megkísérlése, hogy örökkévalóvá
-tegyük a tűzhelyünket és a nászágyasházunkat; hogy megőrizzük a
-képes ábécénket, amelynek segítségével olyan könnyűekké váltak első
-leckéink. Az Úristen édenkertje nagy és magános; hasonlatosan a
-tájékhoz odakünn, amelyre este a kandallónál gondolunk, hidegnek és
-pusztaságosnak látszik, valamíg a parázsnál üldögélsz, de ha
-egyszer megint künn vagy, csak szánalommal tekintsz le azokra, akik
-gyertyavilág és kártyajáték kedvéért feledni tudják a Természet
-nagyszerűségét. A Házastársi Szerelem-nek igazi tárgya talán a
-Közlekedés vagy Társalgás, amelynek törvényeit mélyrehatóan fejti
-ki. De helytelen betűszerint a házasságra alkalmazni. Mert a lélek
-arája vagy vőlegénye Isten. A menny nem két egyén párosodása, hanem
-minden lélek egyesülése. Egyazon eszme templomában találkozunk s
-tanyázunk egy percre, s azután szétválunk, mintha nem is válnánk
-szét, hogy más eszméhez, más gyönyörűség osztályosaihoz szegődjünk.
-A «Szeretsz-e?» abban az alacsony és birtoklást jelentő értelmében
-annyira nem isteni, hogy csak akkor kerülök hozzád közelebb és
-vagyok igazán melletted, ha elhagysz és elvesztesz engem és olyan
-érzelemnek, eszmének szenteled magad, amely mindkettőnknél
-magasabbrendű. De ha – ehelyett – rámszegezed a tekinteted és
-szerelmemet esdekled: csak eltaszítsz magadtól. A <span class=
-"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span>
-szellemi világban minden pillanatban változtatjuk a nevünket. Te
-szereted ezt meg azt az értéket bennem: akkor én férjed vagyok, de
-nem én, hanem az az érték rögzíti meg a szerelmet s az az érték
-csak egy csöppje az értékek oceánjának amelyek kívülem hullámzanak.
-Olykor én másvalaki nagyobb értékét imádom, s ezzel annak a hitvese
-leszek. Viszont ő másvalaki még magasabb értékére vágyódik s ezzel
-az ő felesége s befolyásának befogadója lesz.</p>
-<p>Akár önvizsgáló, önkínzó szokása folytán, akár azért, mert félt
-azoktól a bűnöktől, amelyekbe a gondolat emberei bele szoktak esni,
-az erkölcsi kórság e különleges formájának boncolásában és
-föltárásában olyan éleselméjűségre tett szert, amely elől semmiféle
-lelkiismeret nem bír elzárkózni. Utalok arra, hogy megérezte,
-mennyire megszentségteleníti a gondolkozást, az amire tudósok
-használják. «Okoskodni a hiten annyi, mint kételkedni és tagadni».
-Kínos elevenséggel érezte a megismerés és cselekvés közötti
-különbséget és ez az érzékenysége szüntelenül meg is nyílvánul.
-Neki a filozófusok: viperák, baziliskusok, áspiskígyók, aranyerek,
-röpülő sárkányok; a tudósok összeesküvők és nagyhangú
-szemfényvesztők.</p>
-<p>De ez arra a sötét utógondolatra vezet, hogy itt fészkel a
-tulajdon gyötrelme is. Lehetséges, hogy Swedenborg ezzel fizette
-meg a bírságot befelé fordított látóképességeért. A diadalmas
-géniusz sikere, – úgylátszik – a szív és ész szerencsés
-összetételén alapszik; az erkölcsi és észbeli erők kellő – nehezen
-eltalálható – arányától függ, amely talán a vegyi viszonylatok
-törvényét követi, mint ahogyan a gáz vegyül bizonyos, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span>
-meghatározott arányban, de nem minden arányban. Színig telt csészét
-nehéz vinni s íme, ez az ember, akit a Természet fölösen
-megajándékozott az ész és szív tehetségeivel, korán veszedelmesen
-meghasonlik önnönmagával. «Állatok Birodalma» c. művében meglep
-azzal a kijelentésével, hogy az analizist szereti, nem a szintézist
-s most, ötvenedik évének betöltése után, féltékenykedik saját
-eszére s ámbár jól tudja, hogy az Igazság nem magános dolog s a
-Jóság sem magános dolog, hanem mindkettőnek vegyülni kell, össze
-kell házasodnia: mégis hadba száll eszével, vele szemben védelmébe
-veszi a lelkiismeret szavát s minden alkalommal csepüli, becsmérli.
-Ám az erőszakot nyomban követi a megtorlás. A Szépség elveszti
-báját, a Szeretet szeretetreméltóságát, ha az Igaz, – a Menny fele
-– megtagadtatott, éppúgy, mint a amikor a tehetséges embert a
-keserűsége gúnyolódásra viszi és lerontja józan ítéletét. Bölcs, de
-maga ellen fordítja a bölcsességét. Határtalan bánat árnya borul
-erre a sötét Mindenségre; jajongás hangja tölti el végtől-végig.
-Vampír ül a próféta székében és komor mohósággal fordul a kínzó
-képekhez. Valóban, madár nem szövi gyorsabban a fészkét, vakond nem
-túr nagyobb készséggel a föld mélyébe, mint ahogyan a lelkeknek ez
-a látnoka folyton újabb és feneketlenebb poklokat váj és épít
-minden újabb bűnös csoport körül. Oly oszlopon ereszkedett alá,
-amely ércbőlvalónak látszott, azonban angyali lelkekből volt
-formálva, hogy azon sértetlenül szállhasson le a boldogtalanok közé
-és tanuja legyen a lelkek pusztulásának. És hosszú ideig hallgatta
-sirámaikat; látta gyötrőiket, akik kínzásukat határtalanul
-<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span> növelik, feszítik. Látta a
-szemfényvesztők poklát, a gyilkosok poklát, a kicsapongók poklát, a
-rablók poklát, a csalafinták pokoli hordóját; a bűzös sarok emésztő
-gödreit; a bosszúállók poklát, a kiknek orcái széles kerek
-kalácshoz hasonlítanak s karjuk kerékként forgott. Rabelais-t és
-Swift-et kivéve talán még nem volt ember, aki a szenny és
-romlottság ekkora tudója lett volna.</p>
-<p>Ezeket a könyveket óvatosan kell olvasni. A gondolat e hamar
-elfakuló képeit veszedelmes domborművé alakítani. Mint átmeneti
-tűnő jelenségek igazak, de ha meg akarjuk rögzíteni, mindjárt
-hazugsággá válnak. Hogy valaki helyesen foghassa föl őket, annak
-legalább is olyanrangú lángelmének kellene lennie, aminő ő volt. Ha
-ellenben ezek a látomások egy nagy tömeg, mindenféle korú és
-képességű ember állandó nyelvévé válnak, menten elkorcsosulnak. A
-bölcs görögség bevett szokása volt, hogy a legtehetségesebb és
-legerényesebb ifjakat, mintegy nevelésük kiegészítéséül, átvezették
-az eleusisi misztériumokon, ahol sok pompával s fokozással az ősi
-bölcseség és ismeret legmagasabb eszméit tanították. A lelkes és
-szemlélődő ifjú ám hadd olvassa el egyszer – tízennyolc-húsz éves
-korában – Swedenborg könyveit, a szeretet és lelkiismeret e
-misztériumait, de azután tegye őket örökre félre. A géniuszt örökre
-üldözik hasonló álmok, ha menny és pokol nyílt meg előtte. Ám
-ezeket a festményeket nem szabad egyébnek fölfogni, mint misztikus
-képeknek, azaz az Igazság egészen önkényes és esetleges képeinek,
-de semmiképpen sem szabad az Igazság igazi képeinek tekinteni. Ha
-szem előtt tartjuk, <span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
-"Page_114">-114-</a></span> hogy bármely más jelkép éppoly jó
-volna, akkor ezt is bátran lehet nézni.</p>
-<p>Swedenborg világnézeti rendszere híjával van a középponti
-öntevékenységnek. Csak dinamikus, de nem életteljes; az élet
-nemzőereje nélkül szűkölködik. Nincs benne egyéni. A világegyetem
-egy óriás kristály, amelynek minden atomja és lemezkéje szakadatlan
-rendben és egységben sorakozik, de az egész hideg és néma. Ami
-egyéniségnek, akaratnak látszik, – nem az. Végtelen láncolata ez a
-közvetítő átmeneteknek, amelyek a középponttól a kerületre
-vezetnek, s minden cselekvőséget megfoszt minden szabadságától és
-sajátosságától. Az ő költött Mindensége mágneses álomba dermedt, s
-csupán a magnetizáló szellemét tükrözi. Minden gondolat a környező
-szellemek társaságának befolyása révén plántálódik a lélekbe, s
-ebbe a társaságba viszont egy magasabb szellemű társaság révén és
-így tovább. Minden típusa ugyanazt a kevés dolgot jelenti. Minden
-alakja egy nyelvet beszél. Minden személyének ajka swedenborgizál.
-Erre lyukad ki valahány. Ez a Charon szállítja át mindet a
-csónakján, akár király, tanácsos, nemes úr, tudós az illető; akár
-Newton Izsák, Sloane, II. György király, Mahomet vagy más a neve;
-mind, mind ugyanazt a komor színt és hangot kapja. Csupán akkor,
-amidőn Cicero kerül a színre, nemes látnokunk csupán akkor hőköl
-vissza egy kissé, s megmondván, hogy most Ciceroval beszélt, emberi
-elérzékenyüléssel jegyzi meg: «ő olyas valaki volt, akiben
-megadatott vala hinnem!» Ámde, amidőn az állítólagos római kinyítja
-a száját, Róma és ékesszólása menten elapadt s megint csak a merő
-theológus <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
-"Page_115">-115-</a></span> Swedenborg áll előttünk. Ege, pokla
-egyaránt szürke mert egyéniség nélkül szűkölködik. Nincs meg sehol
-az emberek ezer meg ezer viszonylata. Az érdek és érdeklődés, amely
-a Természetben minden egyes emberhez fűződik, – mert igazság van
-igaztalanságában s igaztalan az ő igazságában is; mert meghazudtol
-minden dogmatizálást és osztályozást, annyi korlátozást, kivételt,
-eshetőséget kell mindeniknél számbavenni; aki erős hibáinál fogva s
-gyakorta bénult erényeinél fogva – nála egészen elsikkad az ő
-«társasága» iránt érzett rokonszenve közepette. Ez a nagy
-hiányosság visszahat rendszere magjára.</p>
-<p>Bár az «Úr» tevékenységét lépten-nyomon emlegeti, az sohasem lép
-elevenen előtérbe. Nincs fény és melegség ebben a szemben, amely a
-középpontból kimered, s amelynek meg kellene eleveníteni a
-teremtmények roppant láncolatát.</p>
-<p>Swedenborg szellemének főhibája: theológiai korlátozottsága.
-Nála sohasem csap meg az egyetemes bölcseség szabadelvűségének
-friss szellője; mindig templomfalai nyomnak. Az a héber Múzsa,
-amely az embereket a Jó és Gonosz tudására tanította, őrá is olyan
-végzetesen túlságos hatást gyakorolt, mint a nemzetekre. Formája,
-éppúgy mint a magja, megszentelt. Palesztina örökké a legértékesebb
-fejezete lesz a világtörténelemnek, de egyszersmind a legkevésbé
-hozzáférhető eleme a nevelésnek. Swedenborg géniusza, – amely a
-gondolkozás birodalmának modern képviselői közt talán a
-legszélesebb körű, – azzal a kísérlettel emésztette föl magát, hogy
-új életre keltse és életben tartsa azt, ami már természetes végéig
-kiélte magát és ami századának nagy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> gondviselése folytán már
-visszavonulóban volt a gondolat és kifejezés nyugati formáival és
-eljárásaival szemben. Swedenborg és Böhme: mindketten hibáztak,
-amidőn a keresztény jelképekhez ragaszkodtak, ahelyett, hogy az
-erkölcsi érzéshez kapcsolódtak volna, amely a kereszténység,
-emberiség és istenség számtalan faját hordozza méhében.</p>
-<p>Ennek a befolyásnak túlsága az idegenszerű szólamoknak
-aránytalan használatában nyílvánul. «Mi közöm nekem» – kérdi a
-türelmetlenné vált olvasó – «a jászpiszhoz, a szardonyxhoz,
-beryllhez, khalcedonhoz; mi közöm a bárkákhoz és passah-okhoz, az
-epha-khoz és ephod-okhoz<a name="FNanchor_23" id=
-"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a>;
-mi a bélpoklosokhoz és aranyeresekhez; a fölajánló áldozatokhoz és
-kovásztalan kenyerekhez; tüzeskocsikhoz, koronás és szarvas
-sárkányokhoz, behemótokhoz és egyszarvúakhoz? Lehet, hogy ezek a
-dolgok kellenek a keleti embernek, de nekem nem. Mentől több
-tudomány kell a magyarázatokhoz, annál jobban kitünik, hogy kár
-volt alkalmazni őket. Mennél összefüggőbb és kidolgozottabb a
-rendszer, annál kevésbé szeretem. Azt mondom a spártaival: «Mit
-hozakodsz elő fűvel-fával, ami nem tartozik a dologra?» Az a
-tudományom, amit Isten adott velem születésemkor, amit cselekvéssel
-elsajátítottam, s amit szemem élvezett és tanult, s nem a más ember
-szeme. Az abszurdumok abszurduma, ha egy idegen azt követeli tőlem,
-tegyem félre az én szólásmódomat, s helyettesítsem az övével;
-mulassak gólyákkal <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
-"Page_117">-117-</a></span> és pelikánokkal, rigó és vörösbegy
-helyett; idegen pálma- és cédrusfákkal a honi babér- és diófa
-helyett.</p>
-<p>Locke mondja: «Az Isten nem semmisíti meg az embert, ha prófétát
-csinál belőle.» Ezt bizonyítja Swedenborg története is. A svéd
-hitviták a Luther és Melanchthon hívei között a «csak a hit» és
-«csak a cselekedet» tétele felől, Swedenborgnál benyomulnak a
-világegyetem és az égitestek gazdaságos berendezéséről való
-elmélkedésekbe is. A lutheránus püspök fia, akinek megnyiltak az
-egek, úgyhogy tulajdon szemeivel látja, még pedig a leggazdagabb
-jelképies formákban, a dolgok csodás valóságát és azután
-könyveiben, mintegy égi parancsra, fejti ki az erkölcsi természet
-megdönthetetlen titkait – minden nagysága mellett is a lutheránus
-püspök fia marad; ítéletei egy svéd polemistáé s roppant
-kiszélesített szempontjait nyomon követik vaskorlátok. A hitvitákra
-való emlékezését magával viszi lelki elemzéseibe is. Olyan, mint
-Michelangelo, aki freskóin a bíborost, aki megsértette őt, ott
-süttetti a pokol tüzén az ördögök hegyén; vagy mint Dante, aki
-boszúló melódiákban fizetett meg minden, személyét ért sérelemért,
-vagy talán még inkább, mint Montaigne falusi papja, aki, ha jégeső
-vonul át fölöttük, azt hiszi, hogy az utolsó ítélet harsonája szól.
-Swedenborg éppígy megzavarja a lelkünket Melanchthon, Luther és
-Wolfius kínjaival, mint tulajdon könyveivel, melyeket pedig
-angyalok körében hirdet.</p>
-<p>Ugyanilyen theológiai gúzsba van kötve sok dogmája. Erkölcsi
-alaptétele, hogy a rosszat kerülni kell, mint a bűnt. Kétségtelen,
-hogy ezzel a <span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> személyes istenség fogalmát akarta
-belevinni. De nem fűz hozzá semmi többet. Valaki fél az orbánctól:
-mutasd meg neki, hogy félelme rossz dolog, vagy valaki fél a
-pokoltól, mutasd meg neki, hogy félelme rossz dolog. Aki szereti a
-jóságot, angyalokat fogad lakába, tiszteli a tiszteletadást és
-Istennel él együtt. Mentől kevesebb dolgunk van bűneinkkel, annál
-jobb. Senki sem vesztegetheti szívesen idejét maga-sanyargatásával.
-«Az a tevékeny kötelesség» – mondják a hinduk – «ami nem ver
-bilincsbe; az a tudás, ami fölszabadít; minden más kötelesség csak
-kifáraszt».</p>
-<p>Másik dogmája, amely vészes theológiai korlátozásából ered, az ő
-pokla. Swedenborgnak megvannak a maga ördögei. A Régiség
-filozófusai szerint a rossz eredete jó. Hogy lehet tiszta gonoszság
-is, ez a hitetlenség legtúlzóbb tétele, végső atheista profanáció.
-Euripides szerint: «A jóság és isteni lét egy és ugyanaz; aki
-rosszat tulajdonít az isteneknek, megsemmisíti őket».</p>
-<p>Mily gyötrelmes végekre jutott az északi theológia azzal, hogy
-Swedenborg nem ismerte el, hogy a gonosz lelkek meg is térhetnek.
-De az isteni erőfeszítés sohasem ernyed el; a napon heverő dög
-fűvé, virággá fog átalakulni s az ember akár bordélyházban,
-börtönben vagy akasztófán van is, mégis úton van a jó és igaz felé.
-Burns, – mikor a szegény öreg Nickie Ben-nek vad humorával azt
-kiáltja oda: «Gondold fel és javulj meg» – legyőzi a bosszúálló
-theológiát. Minden dolog felszínes és tönkre is megy, csak a
-szeretet és igazság nem. A legszélesebbre ható érzelem egyszersmind
-a legigazabb is és nemesebbnek érezzük az indiai Vishnu
-<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span> szellemét: «Én ugyanaz vagyok minden
-ember számára. Nincs senki, aki szeretetemre vagy gyűlöletemre
-méltó volna. Akik imádással szolgálnak, – azokban bennök vagyok és
-ők bennem vannak. Ha kinek útjai rosszak, de egyedül engem szolgál,
-éppúgy tekintetbe veszem, mint az igaz embert; mindenkép jól
-foglalkozik, csakhamar erényes lélek lesz és elnyeri az örök
-boldogságot».</p>
-<p>Ami Swedenborgnak azt az elképesztő állítását illeti, hogy
-jelenései vannak a másvilágról, – ezt csakis azért lehet komoly
-vizsgálatra méltatni, mert lénye becsületes és zseniális. De
-jelenései hitelét mégis megrontja a részletekbe-veszés. Ha valaki
-azt állítja, hogy a szentlélek neki az utolsó ítélet idejét 1757-re
-tette; vagy, hogy a hollandus és anglius a másvilágon külön-külön
-mennyben fog élni: erre csak azt felelem, hogy az igazi Szentlélek
-hallgatag, tartózkodó s csupán törvényekben nyílvánítja magát.
-Csakis a kísértetek és manók fecsegnek és mondanak jövendőt; a
-Szentlélek tanításai szűkszavúak és megtagadják a részleteket.
-Sokrates dæmona vagy géniusza nem adott neki tanácsot, hogy ezt meg
-azt tegye, mondja, hanem, csak akkor figyelmeztette, ha valami
-károsat akart elkövetni. «Hogy mi az isten» – szokta volt mondani –
-«azt nem tudom; de azt tudom, hogy mi nem az isten». Az indiánok a
-Legfőbb Lényt «belső fék»-nek mondják. S az ihletett quaker-ek
-szerint is az ő Fény-ük nem olyasmi, ami a tettre vezérel, hanem
-csak gátolja a helytelen cselekedetet. A legjobb példák azonban a
-személyes tapasztalatok s ezek mind megegyeznek efelől. Közelebbről
-meghatározva: Swedenborg <span class="pagenum"><a name="Page_120"
-id="Page_120">-120-</a></span> látomásai a látósíkok
-összezavarásából erednek: öreg hiba egy ilyen tudós
-kategóriacsinálóban. Ő a felület törvényét átviszi a szubstancia
-terére, az egyéni jelenségeket és bolondságokat az általános és
-lényeges birodalmába, ami rendetlenségre és zagyvaságra vezet.</p>
-<p>Az ég titka évszázadról évszázadra meg van őrizve. Soha még
-vigyázatlan, közlékeny angyal egy szótagját sem ejtette le a
-feleletnek a szentéletűek vágyódásaira s a halandók szorongó
-kérdéseire. Térdenállva hallgatnók annak a kiválasztottnak szavát,
-aki szorosan engedelmeskedő gondolatait párhuzamba hozná a mennyei
-történéssel s jelezni tudná emberi füleknek az imént eltávozott
-lélek új színterét és körülményeit. De annyi bizonyos, hogy a
-túlvilágnak egyeznie kell természetünk java lényegével. Nem lehet
-az alacsonyabbrendű, mint a Mesternek már ismert művei, aki az
-égboltozat gömbjeit megteremtette és az erkölcsi törvényt
-megalkotta. Üdébbnek kell lennie a szivárványnál, állandóbbnak a
-hegyeknél; s harmóniában kell lennie a virágokkal, folyamokkal, s
-az őszi csillagok keltével, nyugtával. A legdallamosabb költők
-hangját utcai rekedt gajdolásnak hallanók, mihelyt fölhangzanék a
-Természet átható alapakkordja és szelleme, – a föld dobbanása, a
-tenger dobbanása, a szív dobbanása, amely megadja a hangnemet,
-amely szerint a nap, a vértestecske és a fák nedve kering.</p>
-<p>Ilyen hangulatban halljuk a hírt, hogy megjött a látnok és
-elmondja jelentését. Ámde ebben nincs sem szépség, sem angyaloknak
-való Ég. Az ő komor múzsája csak az éjt és halált és poklot
-<span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> szereti. Az ő «inferno»-ja mesmeri. Az
-ő szellemvilága ugyanúgy viszonylik a valóság nemes és vidám
-jelenségeihez, mint rossz álmaink az eszményi életünkhöz. Valóban
-erősen hasonlít komor festményeivel az álom jelenségeire, amelyek
-éjjente a derék, jó, de gyenge gyomrú férfiút is aljas fickóvá
-teszik, aki úgy kullog és somfordál a teremtés külső udvarain és
-csatornái előtt. S ha föl is hág az égbe, nem hallom annak a
-nyelvét. Ne mondja el senki, hogy az angyalok közt járt; sokkal
-jobb bizonysága ennek, ha ékesszava belőlem angyalt csinál. Vajjon
-az arkangyalok kevésbé fenségesek és édesek, mint a földön járó
-alakok? De a Swedenborg festette angyalok nem valami magas ideát
-adnak műveltségükről: valahányan falusi lelkészek ők; az ő egük
-afféle <i>fête champêtre</i>, evangelikus picnic vagy holmi francia
-arató-díj kiosztás. Különös, scholastikus, oktató, szenvedély
-nélkül való, vértelen férfi ez, aki úgy osztályozza a lelkeket,
-mint a botanikus a füveket, s a szomorú poklokat úgy látogatja,
-mintha csak a mész- vagy csillámpala-rétegződést vizsgálná. Nincs
-benne rokonérzés. Úgy jár-kél az emberek világában, mint egy modern
-Rhadamanthus aranygombos bottal, parókában, s egy bíró hideg
-képével osztályozza a lelkeket. A meleg, sok viszontagságú,
-szenvedélyes embervilág neki csak hieroglyph-gyűjtemény vagy
-jelképies szabadkőműves-menet. Mily más Jakob Böhme! Ő reszket a
-felindulástól, s áhítattal s legnemesebb emberiességgel eltelve
-figyeli a Mester szavát. S ha azt állítja, hogy bizonyos
-tekintetben a szeretet nagyobb az istennél, – ettől szíve olyan
-nagyot dobban, hogy dobbanását bőrköténye alól meghallani
-<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
-"Page_122">-122-</a></span> századokon s századokon át. Nagy
-különbség ez. Böhme egészséges s kellemes bölcs ember, bármily
-misztikus korlátoltságban és közölhetetlenségben leledzik is.
-Swedenborg ellenben kellemetlenül bölcs s bármily képességeket
-halmozott is föl magában, csak megbénít és visszarettent.</p>
-<p>A nagy lélek legjobb jele az, hogy előteret nyit meg számunkra s
-a reggeli táj üde lehelletéhez hasonlóan szólít föl bennünket, hogy
-lépjünk csak be, előre. Swedenborg ellenben hátratekintő ember s
-bajos elképzelnünk sírásó-szerszám és halotti lepel nélkül. Olyik
-lélek örökre ki van zárva a Természetbe való leszállásból, olyiknak
-pedig az sem adatott meg, hogy fölszálljon belőle. Bár sok ember
-ereje szorult beléje, Swedenborg mégsem bírta elszakítani a
-köldökzsinórt, amely őt a Természethez nyügözte s nem tudott
-fölemelkedni a tiszta géniusz magaslatára.</p>
-<p>Nevezetes, hogy ez az ember, aki jelképies fölfogásával látta a
-dolgok költői szerkezetét, s a lélek és anyag ősi viszonylatát,
-teljesen kerülte a költői kifejezés egész apparátusát, amelyet ez a
-fölfogás teremt. Ő ismerte a Természet anyanyelvének elemeit, –
-hogy nem tudott belőle egyetlen sor zenét sem kiolvasni? Úgy járt
-talán, mint Saadi, aki látomásában meg akarta tölteni ölét égi
-virágokkal, ajándékul barátainak; ámde a rózsák illata úgy
-elbódította őt, hogy a köntöse széle kisíklott a kezéből? Vagy
-talán az égi szokások megszegése volna, onnan le is hozni valamit?
-Vagy azért van ez, hogy látomása merőben intellektuális volt s
-innen ered az a mohó törekvés az értelmiségre, amely át meg áthatja
-könyveit. Bármint áll is a dolog, annyi bizonyos, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span>
-könyveiben nincs melódia, lendület, humor, felülemelkedés a holt és
-száraz prózai színvonalon. Bőszavú és pontos képeiben nincs
-gyönyörűség, mert nincs bennök szépség. Fénytelen tájékon
-tévelygünk. Soha madár nem dalolt még a halál e kertjeiben. A
-költészet teljes hiánya egy ilyen transcendens lélekben szinte
-betegségi tünet, s mint egy szép személy rekedt hangja, mintegy
-intőjel. Olykor úgy gondolom, hogy már nem fogják olvasni.<a name=
-"FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class=
-"fnanchor">24)</a> Neve egyszerű szentenciává válik; könyvei
-emlékekké lesznek. Borostyánjába annyi ciprus vegyül, a templomi
-tömjénbe annyi halottszag, hogy azt a helyet ifjak, leányok mindig
-kerülni fogják.</p>
-<p>Mindazonáltal a géniusz és hírnév feláldozása a lelkiismeret
-oltárán minden dícséretet fölülmuló érdem. Egy célnak szentelte
-életét: leadott egy igazmondást. A jóságot választotta a
-vezérfonalául, amelybe a léleknek fogóznia kell a természet minden
-útvesztőjében, bármily eltérők a nézetek afelől, hogy mi az igazi
-középpont. Hajótöréskor némelyek kötelekbe, mások hordókba, ismét
-mások gerendákba, vagy árbocba kapaszkodnak; a kormányos tudása
-szerint választja ki a helyét: ide plántálom magam; ez utoljára
-merűl el, «szárazföldet ér, aki velem tart». Ne bízd magad sem égi
-kegyre, sem az emberi botorsággal érzett szánalomra, sem az
-okosságra, józanészre, régi szokásra s jószerencsére: semmi
-<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span> sem tart meg, sem végzet, sem egészség,
-sem mesés értelem, hanem egyes-egyedül csak az egyenesség, a minden
-körülmény között megőrzött egyenesség. S tanulmányaiban,
-kitalálásaiban, álmaiban tántoríthatatlanul, szívósan ragaszkodott
-ehhez a választásához. Olyannak látom, mint valamely fogadalmat
-tévő hindu zarándokot, aki így szól: «Legyek bár kutya, sakál, vagy
-hangya, a Természet legalsó fokán, a vadság bármily mezében,
-ragaszkodom az igazhoz, ahhoz a biztos lajtorjához, amely engem
-emberhez s Istenhez fölvezet».</p>
-<p>Swedenborg kettős szolgálatot tett az emberiségnek, amelyet csak
-most kezdenek fölismerni. A kísérlet és gyakorlat tudományán
-kezdte: megfigyelte s közzétette a Természet törvényeit és
-fokról-fokra emelkedvén az eseményekről okaikra, kegyesség tüzelte,
-hogy a harmóniájukat megérezze, s átengedje magát ennek a
-gyönyörnek.</p>
-<p>Ez volt az első szolgálata. Mikor azután a glória túlságosan
-ragyogó volt, semhogy szeme elbírta volna; amidőn megtántorodott a
-gyönyör önkivületétől, annál nagyszerűbb volt a látomása, annál
-dícsőbbek a lét realitásai, amelyek belőle kisugárzanak,
-kifuvalnak, s amelyeket a prófétai gyarlóságok sem homályosíthattak
-el. S ezzel második, passzív szolgálatot tesz az emberiségnek, nem
-kisebb értékűt az előbbinél, s talán a lét nagy körforgása s a
-szellemi természet visszatérítései révén, nem kevésbé dícsőségeset
-és szépet önmaga számára. <span class="pagenum"><a name="Page_125"
-id="Page_125">-125-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>V.<br />
-MONTAIGNE; VAGY: A SZKEPTIKUS.</h2>
-</div>
-<p>Minden tény egyrészt az érzékekkel, másrészt az erkölcsi
-világgal van viszonyban. A gondolkodás azzal mulat, hogy, ha a két
-oldal egyike nyilvánvaló, megkeresse a másikat; ha adva van a
-felső, megtalálja az alsót. Nincs olyan vékony dolog a világon,
-amelynek ne volna két arca, s ha a megfigyelő látta a színét,
-megfordítja a dolgot, hogy meglássa a visszáját. Az élet is egy
-pénzdarab feldobása: fej-e vagy írás? Sohasem fáradunk bele ebbe a
-játékba, mert mindig megrázkódunk egy kicsit a csodálkozástól, ha a
-másik arc mutatkozik, s ha a két oldal ellentétét látjuk. Az ember,
-akinek fölösen szolgált a szerencse, gondolkozóba esik, mit is
-jelenthet ez a jószerencse. Kereskedik az utcán, de olykor megesik,
-hogy őt is veszik, adják, akár az árúját. Látja az emberi arc
-szépségét és fürkészi ennek a szépségnek az okát, amelynek még
-szebbnek kell lennie. Megalapozza, sokasítja vagyonát, megtartja a
-törvényeket, szeretettel gondozza gyermekeit, de azt kérdi magától:
-miért, mi végre? Ezt a fejet és írást a filozófia nyelvén végtelen-
-és véges-nek, relatív- és abszolut-nak, látszónak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> és
-való-nak hívják és egyéb szép névvel is illetik.</p>
-<p>Minden ember a természet egyik vagy másik oldala iránt való
-hajlammal születik. Az egyik csoport a különbségeket veszi észre, s
-a tények és felületek, városok és személyek s az események
-létrehozása iránt érdeklődik: ezek a tehetség és tett emberei.
-Viszont a másik csoport az azonosságot veszi észre: ezek a hit és
-filozófia emberei, a lángelmék.</p>
-<p>Mind a két lovassal elszalad a lova. Plotinus csak a
-filozófusokban hisz, Fenelon csak a szentekben, Pindaros és Byron
-csak a költőkben. Olvassuk csak azokat a fölényes szólamokat,
-mikkel Plato és a platonisták mindazokat letárgyalják, akik nem
-hódolnak be fényes abstractióiknak: ezek a többiek csak holmi
-egerek, patkányok. Az írók osztálya rendesen gőgös és szeret
-másokat kizárni. Pope és Swift levelezésében a többi ember mind
-szörnyeteg s bizony, a mi korunkban, a Goethe és Schiller
-levélváltása sem kedvez sokkal többet embertársaiknak. Könnyű
-látni, honnan ered ez az igényesség. A genie genie az első
-pillantásnál fogva, amelyet valamely dologra vet. Vajjon teremtő-e
-a szeme? Ha nem marad meg a dolgok szögleteinél, színeinél, hanem
-mélyükbe, céljukba tekint, mindjárt hajlandó lesz az illető tárgyat
-lebecsülni. Elméje, hatalmas perceiben, a művészet és természet
-alkotásait szétbontotta okaikra, úgyhogy magok az alkotások
-otrombáknak és hibásaknak tűnnek föl előtte. Olyan képe él benne a
-szépségnek, amelyet semmiféle szobrász nem tud kidomborítani.
-Festmény, szobor, templom, vasút, gőzgép: ez mind először egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span> művész lánglelkében volt meg, repedés,
-hiba, folt, redő nélkül, nem úgy, mint a végrehajtott mű. Ugyanígy
-vagyunk az egyházzal, állammal, iskolával, udvarral, társadalmi
-körökkel és minden intézménnyel. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy
-ezek az emberek, emlékezvén arra, mit láttak ők eszmeileg, s mit
-reméltek eszméiktől, a realitásokról megvetőleg nyilatkoznak s az
-eszmék fölényét vitatják. Olykor azt látjuk, hogy az istenáldott
-lélek minden művészetet hatalmába ejt, ezért azt mondják, minek
-kínozzuk magunkat fölösleges megvalósításokkal s mint az álmodó
-koldusok úgy beszélnek és cselekszenek, mintha azok az eszmei
-értékek már testet öltöttek volna.</p>
-<p>Másrészt a munka, kereskedés és fényűzés emberei, az állati
-világ – beleértve a filozófusban és költőben is bennlévő
-állatiságot, – s a gyakorlati világ, – beleértve a sok kínlódást,
-amelytől a filozófus és a költő éppoly kevéssé van megkímélve, mint
-egyéb emberfia – súlyosan lebillentik a mérleg másik serpenyőjét.
-Az utcai árús nem hisz metafizikai okokban, mit sem tart arról az
-erőről, amely szükségkép létrehozta a kereskedőket és a kereskedő
-Földet: csupán a gyapothoz, cukorhoz, gyapjúhoz, sóhoz tapad a
-gondolkozása. A gyűléseket, választások napján, nem bántja a kétség
-a szavazás értéke felől. Az eleven élet egyetlen irányba hömpölyög.
-S az e világról való embernek, az állati erőnek és szellemnek, a
-gyakorlati, az életbe merült tevékeny embernek: az eszmék emberei
-eszteleneknek látszanak. Ész csak ő bennük lakozik!</p>
-<p>Minden dologgal velejár a tulajdon filozófiája, azaz okossága.
-Senki sem szerezhet vagyont, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> azzal együtt ne szerezzen
-egy kis számvetési tudományt is. Angliában, a világ leggazdagabb
-országában, a vagyont, a személyes ügyességhez mérve, mindennél
-többre tartják. Jó ebéd után az ember kevesebbet hisz, többet
-tagad: az igazságok elvesztették vonzó erejüket. Jó ebéd után a
-számolás az egyedüli tudomány: az eszmék a fiatalság zavaró,
-gyújtogató őrültségei, amiket visszautasít a társadalom
-megállapodottan gondolkozó derékrésze, s az embert csak athletikai
-és állati tulajdonságai szerint értékelik. Spence írja, hogy Pope
-együtt volt Sir Godfrey Kneller-rel, amidőn belépett hozzájuk ennek
-unokaöccse, egy guineai kereskedő. «Öcsém», – szólítá meg
-Kneller<a name="FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href=
-"#Footnote_25" class="fnanchor">25)</a> – a világ két legnagyobb
-emberéhez van szerencséd!» – «Nem tudom» – viszonzá ez – «mily nagy
-emberek vagytok, csak nem sokat nézek ki belőletek. Tíz guineáért
-már sokszor vettem nálatoknál sokkal különb, csupa csont- és
-izom-embert». Így boszúlja meg magát az érzéki ember az eszmék
-professzorain. Szeget-szeggel! Azok olyan következtetésekre
-ugrottak, amelyek még nem értek meg s többet mondanak a valónál;
-ezek meg kifigurázzák a filozófust és fonttal mérik az embert.
-Hiszik: hogy a mustár csípi a nyelvet, hogy a bors éget, a gyufa
-gyújt, a revolvert kerülni kell, a nadrágtartó tartja a nadrágot,
-hogy egy láda thea izgalmat ébreszthet, s az, akivel jó bort
-itatsz, ékesszavúvá válik. Ha érzékeny és aggodalmas vagy – egyél
-több húspástétomot. Azt tartják, hogy Lutherben sok tej gyűlemlett
-meg, amikor ezt mondta: «Aki nem szereti a bort, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> nőt,
-éneket, világéletében bolond marad»,<a name="FNanchor_26" id=
-"FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> s
-amikor a prædestináció és szabad akarat kérdéseibe belezavarodott
-diáknak azt tanácsolta, igya le jól magát. Cabanis szerint: az
-idegek teszik az embert. Szomszédom, egy vidám gazdaember, azt
-tartja az ivóban, hogy a pénz arra való, hogy gyorsan és biztosan a
-nyakára hágjunk; ő a maga részéről – úgymond – fölönti a garatra s
-így látja hasznát.</p>
-<p>Az efféle gondolkodásmódnak az a hibája, hogy közömbösségre s
-utóbb csömörre vezet. Az élet fölfal bennünket, s mindjárt
-mesealakokká válunk. Ne izgulj: száz év múlva minden mindegy! Az
-élet megjárja, de mindnyájunknak örülnünk kellene, ha kijutunk
-belőle. Minek gyötrődjünk. Életünk csak olyan ízű lesz holnap,
-aminő tegnap volt és végtére megelégeljük. «Óh, mondá egy unott úr
-Oxfordban – «semmi új vagy igaz sincs a nap alatt – de hát
-mindegy!»</p>
-<p>Egy kicsit több keserűséggel véli a cinikus: életünk olyan, mint
-a szamár, amely előtt egy kötés szénát visznek s azzal csalogatják
-a vásárra: nem lát az egyebet, csak a szénakötést. «Oly sok bajjal
-jövünk a világra» – mondja lord Bolingbroke – «s még sokkalta több
-nyomorúsággal távozunk belőle, hogy bizony alig érdemes
-egyáltalában létezni.» Ismertem egy ilyen furcsa filozófust, aki az
-emberi természetről szerzett tapasztalatát röviden így sommázta:
-«Az emberiség csupa átkozott gazfickó» – amiből szükségkép
-következik: <span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span></p>
-<p>«Az egész világ szemfényvesztésből él; úgy fogok én is
-élni!»</p>
-<p>Míg az elvont filozófus és a materiálista ekképpen bánnak el
-egymással, – s a gúny a legalacsonyabb materializmust fejezi ki: –
-egy harmadik párt: a szkeptikus-párt középutat foglal el.
-Mindkettőt helytelennek, mert túlzónak találja. Azon igyekszik,
-hogy úgy vesse meg a lábát, hogy helyrebillentse a mérleget. Nem
-lépi túl a határait. Látja az utca emberének egyoldaluságát; nem
-akar merő csúfolódó lenni; az értelmi tehetségekért száll síkra, a
-hideg fejért, s mindazért, ami a fejet hidegen tartja, nem szereti
-sem a hebehurgya iparkodást, sem a jutalmat nem találó
-önfeláldozást, sem az agynak munkába ölését. Vajjon igás barom vagy
-szekér vagyok-e? mert ti ez is, az is vagytok, ha túloztok. Vaskos
-önámítás tőletek, ha mindent szilárdnak, ólmosnak akartok a
-világon, s ha azt vélitek: gyémántkőkemény alapon álltok; mert
-bizony, ha tudásunk végső tényeit fölfedjük, csak olyanok vagytok,
-mint a folyóvíz buborékjai, azt sem tudjátok honnan? és hová? s
-csupa csalódásba vagytok ágyazva, burkolva.</p>
-<p>A szkeptikus éppoly kevéssé hagyja, hogy elámítsa egy könyv,
-vagy tudós talár. A tudósok önmaguk áldozatai; ösztövérek és
-sáppadtak; lábuk hideg, fejük meleg, éjjel nem tudnak aludni,
-nappal folyton félnek a háborgattatástól – csupa vértelenség,
-szenny, éhség és önzés. Ha közelről nézed mulatságaikat, azt látod:
-elvonó elmék és éjjel-nappal egyaránt álmodoznak, s a társadalom
-hódolatát várják valamely igazságra épített értékes rendszerükért,
-amelyet azonban arány nélkül <span class="pagenum"><a name=
-"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> ad elő, szabatosság
-híjával alkalmaz, s valójában nem tud testté alakítani, eleveníteni
-akaraterő nélkül szűkölködő rendszerezője.</p>
-<p>Ám világosan látom – úgymond a szkeptikus, – hogy nem tudok
-látni. Tudom, hogy az ember ereje nem a túlzásban van, hanem éppen
-a túlzás elkerülésében. Én legalább el akarom kerülni azt a
-gyöngeséget, hogy túlmenjek a bölcselkedésben a határaimon.
-Mihaszna törekszünk olyan erőre, amely nincs meg bennünk? Minek
-túlozzuk az erény hatalmát? Miért akarnánk idő előtt angyalok
-lenni. Ha túlfeszítjük a húrt, elpattan. Ha csak kívánjuk a
-halhatatlanságot, de az nem nyilvánvaló, miért ne mondanók meg ezt
-kereken? Ha a nyilvánvalóságok harcban állnak, miért ne állapítanók
-meg ezt? Ha a tisztafejű gondolkozó nem lát elég alapot az ő
-«igen»-ére és «nem»-ére, – miért ne függesztené föl az ítéletét.
-Torkig vagyok ezekkel a dogmatizálókkal, de éppúgy unom ezeket a
-szőrszálhasogatókat, akik a dogmákat tagadják. Nem állítok, nem
-tagadok. Azért vagyok itt, hogy megvizsgáljam az esetet, hogy
-szemügyre vegyem, azaz σκεπτειν. Megpróbálom egyensúlyra billenteni
-a mérleg rúdját. Mihaszna, ha pulpitusra állok s ledarálom a
-társadalomról, vallásról, természetről szóló elméletemet, ha tudom,
-hogy áthághatatlan akadályok állják útjokat? Miért vesztegessek
-annyi szót nyilvános gyülekezetben, ha minden szomszédom falnak
-szegezhet olyan érvekkel, miket nem tudok megcáfolni? Minek
-tüntetnők föl az életet egyszerű játéknak, ha tudjuk mily bonyolúlt
-és alakoskodó, csalfa Proteus? Miért vonnánk minden dolgot egy szűk
-kalap alá, holott tudjuk, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> nem egy vagy két dolog
-van a világon, hanem tíz, húsz, ezer és megannyi más és más? Minek
-képzelnéd, hogy minden igazság a te kezedben van? Hisz annak annyi
-ezer oldala van.</p>
-<p>Ki tilthatná el a bölcs szkepticizmust, ha látja, hogy nincs
-gyakorlati kérdés, amelynek ne volna több megközelítő megoldása?
-Vajjon nem nyílt kérdés ma is a házasság, ha világ kezdete óta
-olyan intézménynek mondják, amelyből kivágyódik az aki benne van, s
-amelybe belevágyódik az, aki nincs benne? S nem maradt-e mindmáig
-észszerű a Sokrates válasza annak a kérdésére, hogy megházasodjék-e
-vagy sem: «Akár megházasodik, akár nem: így is, úgy is megfogja
-bánni!» Nem kérdéses-e az állam? E részt minden társadalomban
-megoszlanak a vélemények. Senki sem szeret igazán; sokan nagyon nem
-szeretik, lelkiismeretfurdalásokat éreznek követése miatt s egyedül
-azért kelnek védelmére, mert félnek, hogy még rosszabbat
-cselekszenek, ha szervezetét megbontják. Nincs-e ugyanígy az
-egyházakkal? Vagy vegyünk egy közelebbről érdeklő kérdést:
-törekedjék-e a fiatalember vezető szerepre a törvényhozás,
-politika, közgazdaság terén? Nem lehet állítani, mintha az itt
-elért siker egészen összeesnék a lelke bensőséges színe-javával.
-Avagy elvágván a horgonyköteleket, amelyek a társadalmi rendhez
-fűzték, nyílt tengerre szálljon, holott nincs más vezére, mint
-géniusza? Mellette is sok szól, ellene is. Vagy jusson eszünkbe a
-mai nyílt kérdés, vajjon «szabad verseny» legyen-e, vagy
-«szervezett, társas munka?» A fenkölt lelkek lelkesednek a munka
-iránt, melyből mindenki kiveszi a részét; ez az egyedüli becsületes
-és biztos mód. <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> Egyedül a szegény ember kunyhójában
-születik az erő és erény; pedig, másrészt azt állítják, hogy a
-munka elnyomorítja a testet, lelket egyaránt s a munkások
-egyhangúlag jajonganak: «Nekünk nincsenek gondolataink!» – Kultúra?
-Mily nélkülözhetetlen kincs. Nem bocsáthatom meg a tökéletesedés
-vágyának hiányát. Pedig a kultúra azonnal letörli az önkénytelenség
-üde hamvát. A kultúra kitünő a vad embernek; ámde ha csak
-egyetlenegyszer olvasott könyvet, többé sohasem tud úgy
-gondolkozni, hogy ne gondoljon Plutarchos hőseire. Szóval: minthogy
-az értelem igazi ereje abban áll, hogy «ne engedjük azt, amit
-tudunk, megzavartatni azzal, amit nem tudunk», biztosítanunk kell
-ezt az előnyünket, s nem szabad kockáztatni elérhetetlen
-légvárakkal. Félre a délibábbal! Menjünk a világba, vegyüljünk a
-mindennapi dolgokba; tanuljunk, szerezzünk, s hágjunk fölfelé. «Az
-ember a mozgó növény egy fajtája, s mint a fa, tápláléka javarészét
-a levegőből kapja. Ha túlsokat van otthon, elsorvad». Éljünk
-erőteljes, férfias életet; tudjuk azt, amit tudunk, biztosan; amit
-birtokba veszünk, legyen szilárd, észszerű, s csakugyan a miénk.
-Többet ér <i>egy</i> kézzelfogható világ, mint kettő a levegőben.
-Legyen dolgunk igazi férfiakkal, nőkkel, ne pedig imbolygó
-kísértetekkel.</p>
-<p>Ez a szkeptikus gondolkozás igazi alapja: a meggondoltság,
-önmegtartóztatás szelleme; de egyáltalában nem a hitetlenség
-szelleme, egyáltalában nem az egyetemes tagadásé, vagy egyetemes
-kételkedésé s legkevésbé a minden szilárdat és jót kigúnyoló
-kárhozatos legyalázás szelleme. Ez éppoly kevéssé lehet a
-szkeptikus eljárása, mint <span class="pagenum"><a name="Page_134"
-id="Page_134">-134-</a></span> nem az a vallásé vagy filozófiáé. Ő
-a megfontoló, az okos, aki bevonja a vitorlát, megszámolja a
-tőkéjét, takarékoskodik eszközeivel, s azt a meggyőződést táplálja,
-hogy az embernek túlsok ellensége van, semhogy még a maga ellensége
-is legyen; hogy nem adhatunk magunk túlságosan sok előnyt ebben az
-egyenlőtlen harcban, amelyben az egyik csatasorban oly nagy és
-lebírhatatlan hatalom áll, a másikon pedig az a kicsiny, öntelt
-sebezhető lövőházi figura, akinek ember a neve aki egyik veszélyből
-a másikba bukdácsol. Ez a filozófia a jobb védekezhetés érdekében
-elfoglalt biztosabb állás, s olyan, amelyet meg is lehet tartani;
-amely széles alapon nyugszik, alkalmatos, mint mikor házat építünk
-s arra vigyázunk hogy ne legyen se túlmagas, se túlalacsony, ne
-járja túlságosan a szél, de kiemelkedjék a föld sarából.</p>
-<p>A bölcsészet, amelyre szükségünk van, legyen mozgékony,
-hullámzó. A spártai és sztoikus rendszerek a mi céljainknak túl
-vaskosak és ridegek, merevek. Másrészt a Szt. János és az
-ellen-nem-állás elmélete túlfinomnak és légiesnek látszik. Valami
-rugalmas acélból szőtt ruhára van szükségünk, amely erős, mint az
-első és hajlékony, mint a második. Hajóra van szükségünk a
-hullámokon, miken lakunk. A szögletes, dogmás ház forgáccsá,
-szilánkká törne a sok elem viharában Nem, szilárdnak, de az ember
-formájához alkalmazkodónak kell lennie hajlékunknak, mintahogy a
-kagyló a tengerre épült ház mintáját szolgáltatja. Az emberi
-léleknek kell rendszerünk típusát megadnia, ahogy az emberi test az
-a típus, amelyre a házépítést szabják. Az emberi természet
-alapsajátsága <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> az alkalmazkodás. Arany-középszer
-vagyunk, röpködő állandóság, kiegyenlítődő vagy szakaszosan
-visszatérő hibák, tengerre épült ház. A bölcs szkeptikus
-közelebbről akarja látni a játékot és a főjátékosokat, azt, hogy mi
-a java a földgolyónak; a művészetet, s természetet, a helyeket és
-eseményeket, de különösen az embereket. Mindazt, ami kíváló az
-emberiségben – a bájos alakot, az acélos kart, a rábeszélő ajkakat,
-a leleményes agyvelőt, a játékban ügyeset s győzőt – mindezt
-szemügyre akarja venni s ítélete alá akarja vonni.</p>
-<p>A színjátékba bebocsáttatás föltételei: legyen szilárd és
-értelmes, a magunkéra támaszkodó életpályánk; annyink, hogy
-életszükségleteinket kielégíthessük; annak a bizonysága, hogy
-megvan bennünk a vérmérséklet, erő és kíválóság, amely honfitársai
-s kortársai közt hitelt bíró követőket ad nekünk. Mert az élet
-titkainak csak a hasonló és rokonszenvező leli meg a nyitját. Az
-emberek nem bízzák magukat tacskókra, pojácákra, pedánsokra, hanem
-csakis magukhoz hasonlókra. Bizonyos kölcsönös korlátozás, a két
-véglet közti helytfoglalás, pozitivítás révén erős és rátermett
-ember, aki sem nem csíp, mint a só, se nem túlédes, mint a cukor,
-hanem eléggé rokon a világgal, hogy igazságot szolgáltasson
-Londonnak vagy Párisnak, egyúttal erős és eredeti gondolkozó, akit
-nem képesztenek el a városok, hanem aki tud velök élni: íme, ilyen
-ember alkalmas a gondolkozás e területének elfoglalására.</p>
-<p>Ezek a tulajdonságok találkoznak Montaigne jellemében. Minthogy
-azonban én talán túlságos személyes vonzalmat érzek Montaigne
-iránt, azért <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> az önzők e fejedelmének védőpajzsa
-alatt legyen szabad egy két szóval védekeznem, miért választottam
-éppen őt a szkepticizmus képviselőjének, s legyen szabad röviden
-kifejtenem, mint fakadt s mint növekedett szeretetem e csodálatos
-pajtás iránt.</p>
-<p>Apám könyvtárában megvolt Montaigne essayinek egyetlen kötete
-Cotton fordításában. Soká por lepte, míg egy szép nap, amidőn a
-kollégiumból kikerülvén, elolvastam, s megszereztem a többi kötetét
-is. Ma is emlékszem, mily gyönyörrel és ámulattal töltött el. Úgy
-éreztem, mintha én magam írtam volna valamely előbbi életemben,
-olyan bensőséggel fejezte ki tulajdon gondolatomat és
-tapasztalatomat. Párisban létem alatt azután, 1833-ban, a Père la
-Chaise temetőben történetesen odakerültem az 1830-ban, 68 éves
-korában elhúnyt Auguste Collignon sírja elé, aki sírfelirata
-szerint: «az igaz életnek szentelte magát és erényét Montaigne
-essay-n formálta». Néhány évvel utóbb megismerkedtem a kitűnő John
-Sterling költővel s leveleiből értesültem, hogy ő, Montaigne
-kedvéért elzarándokolt périgordi kastélyába, amely még ma is áll
-Castellune közelében és 250 év múltán lemásolta a mondásokat, miket
-maga Montaigne írt könyvtára falára. Majd örömmel hallottam, hogy
-William Shakespeare egyik újonnan fölfedezett kezeírását
-Montaigne-nek Floriótól készült másolatában találták meg. Ez az
-egyetlen könyv, amelyről biztosan tudjuk, hogy megvolt a költő
-könyvtárában. S különös, hogy Florio másodpéldányáról, amelyet a
-British Museum a Shakespeare-autogramm kímélése céljából vásárolt
-meg, kiderítették, hogy előlapján <span class="pagenum"><a name=
-"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> Ben Jonson<a name=
-"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class=
-"fnanchor">27)</a> neve írása van. Leigh Hunt jelenti Lord
-Byron-ről, hogy Montaigne volt az egyetlen régi író, akit bevallott
-kielégüléssel olvasott. Egyéb oly összetalálkozások, miknek
-fölemlítését nem tartom szükségesnek, szintén hozzájárultak, hogy
-az öreg gascogne-i mindig új és halhatatlan legyen szememben.</p>
-<p>1571-ben, atyja halála után, Montaigne, aki akkor 38 éves volt,
-visszavonult a bordeaux-i törvényszék gyakorlatától és birtokán
-telepedett meg. Ámbár szerette a mulatságot és időnkint az udvarnál
-is megfordult, tudós hajlamai most egyre nőttek, s megszerette a
-falusi nemes szabályos korlátok közt lefolyó és független életét.
-Komolyan belemerült a gazdálkodásba, s földjeinek hozadékát nagyra
-emelte. Egyenes és tisztességes ember létére, aki egyaránt írtózott
-attól, hogy csaljon, mint hogy megcsalassék, környékén nagy
-becsületre tett szert. A liga polgárháborúi közepette, amelyek
-minden házat várrá alakítottak át, Montaigne tárva tartotta kapuit
-és házát védelem nélkül hagyta. Szabadon járt be hozzá minden
-pártbeli, mert bátorságát és tisztességét egyaránt becsülték. A
-szomszéd főurak és köznemesek hozzáadták ékszereiket és értékes
-írásaikat megőrzés végett. Gibbon szerint ezekben a vakbuzgó
-időkben csak két szabadabban gondolkozó ember akadt
-Franciaországban: IV. Henrik és Montaigne.</p>
-<p>Montaigne a legőszintébb és legbecsületesebb író. Gall
-szabadsága olykor bizony vaskos, de minden kifogást eleve
-lefegyverez saját nyílt bevallásaival. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> Az ő
-korában a könyveket csupán a férfi nem számára írták és többnyire
-latinul, úgyhogy ez a humoristát följogosította bizonyos
-szabadszájúságra, amelyet a mi, egyaránt mind a két nemhez forduló
-irodalmunk nem enged meg. Mindazonáltal lehet, hogy bibliai
-nyíltsága igen merész rakoncátlansággal párosulva lapjait elzárja
-sok érzékenylelkű olvasó előtt; de ezek megbotránkozása csak
-felszínes. Ő fitogtatja hibáit, nagyra van velök; senki sem
-gondolhat ő róla több rosszat, mint ő maga teszi. Ő majd minden
-bűnt magára ró s ha történetesen van benne valami erény az –
-úgymond – bizonyosan csak úgy belélopta magát. Nézete szerint nincs
-ember, aki meg nem érdemelné, hogy ötször-hatszor fölakasztották
-légyen, s ő magára nézve sem igényel kivételt. «Öt vagy hat épp oly
-nevetséges történetkét lehet én rólam is elbeszélni, akárcsak
-bármely más élő emberről.» De mindezen, valóban fölösleges
-őszintesége mellett is minden olvasójában a tántoríthatatlan
-becsületesség benyomását kelti.</p>
-<p>«Ha a legszigorúbban és bensőségesen gyóntatom meg magam, úgy
-találom, hogy legjobb erényemben is van egy csöppje a bűnnek, s
-attól tartok, hogy Plato legtisztább erényében is – én az ilyen
-erénynek éppoly őszinte híve vagyok, mint bárki más – ha egészen
-rátartotta volna a fülét, kihallotta volna a belevegyült emberi
-elemnek vásott hangját, de olyan bágyadtan és távol, hogy egyedül
-csak ő vehette volna észre.»</p>
-<p>Ingerültség és utálkozás jelentkezik benne mindennemű szenvelgés
-és nyegleség ellen. Oly soká élt udvari életet, hogy alaposan
-megcsömörlött a külszíntől s inkább megenged magának egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
-"Page_139">-139-</a></span> kis káromkodást és esküdözést. Szívesen
-beszél hajósokkal és cigányokkal, fölhasználja a tolvajnyelv és
-utcai rigmusok kifejezéseit. Oly soká volt szobákban, hogy
-belebetegedett: kivágyódik a szabad levegőre és ha golyóbisok esnek
-is az égből. Túlsok taláros férfiút látott: most inkább lát
-emberevő vadembert s a mesterkélt élet olyan idegessé tette, hogy
-úgy tartja: mentől barbárabb az ember, annál jobb. Szeret nyeregben
-ülni, s másra bízza, hogy másutt theológiát, nyelvtudományt vagy
-metafizikát olvasson. Bármit tála elénk, annak földes íze s eleven
-élete van; édes, csípő vagy szúró. Nem habozik olvasóit betegsége
-stációival mulattatni; olaszországi naplója tele van ezzel. Az
-egyensúly álláspontjára helyezkedett. Neve fölé mérleget rajzolt
-ezzel az aláírással: «Que sçai-je?» Ha a címlap melletti képét
-nézem, mintha hallanám: «Ám játszd az öreg abszolutot; ha úgy
-tetszik, gúnyolódhatsz és túlozhatsz, – én az igazság embere vagyok
-s Európa minden állama, egyháza, jövedelme és személyes hírneve
-kedvéért sem megyek túl a száraz ténynél, ahogy én látom; inkább
-dadogok, fecsegek arról, amit biztosan tudok: házamról s
-pajtáimról, apámról, feleségemről s árendásaimról; öreg kopasz
-fejemről; késemről s villámról; arról, hogy mit eszem s mit
-szeretek inni s száz más éppolyan nevetséges semmiségről, – azután
-pedig finom varjúpennával finom mesét írok. Szeretem a szürke
-napokat, az őszt és téliidőt. Szürke és őszies vagyok magam is s
-legjobbnak tartom a pongyolát és kitaposott cipőket, amik nem
-nyomják a lábamat, az öreg barátokat, akik nem feszélyeznek, s az
-egyszerű tárgyakat, amelyek <span class="pagenum"><a name=
-"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> nem erőltetik meg és nem
-szivattyúzzák ki az agyamvelejét. Földi életünk úgyis elég
-kockázatos és esendő. Egyetlen órában sem lehetünk biztosak életünk
-s vagyonunk felől, s vajjon nem ránt-e balsorsunk valami szánalmas
-vagy nevetséges helyzetbe. Minek fujjam föl magam s játsszam a
-filozófust, ahelyett, hogy minden erőmmel egyensúlyba hozzam ezt a
-táncoló léggömböt? Így legalább biztos korlátok közt élek, megőrzöm
-cselekvőképességemet, s becsülettel juthatok révbe. S ha az efajta
-életben van valami bohókás, az nem az én hibám, hanem a Végzeté és
-Természeté.»</p>
-<p>Essay-i ennélfogva mulatságos magánbeszéd mindenféle véletlen
-tárgyról, ami éppen eszébe ötlik, s mindent ceremónia nélkül,
-azonban férfiasan tárgyal. Lehet, voltak mélyebben szántó elmék; de
-azt bízvást el lehet mondani, hogy nem volt még ember, aki
-gondolatokban ennyire gazdag lett volna. Ő sohasem lapos, sohasem
-alakoskodó, s meg van benne az a nagy tehetség, hogy leköti
-figyelmünket mindaz iránt, ami őt leköti.</p>
-<p>A férfi őszintesége és velős ereje átmegy mondásaiba is. Nem
-ismerek könyvet, amelyen ily kevéssé érzik az irodalom. Ez a
-beszélgetés nyelve, könyvbe plántálva. Mesd meg ezeket a szavakat s
-vérezni fognak: mert eleven véredényekből állnak. Ugyanazt a
-gyönyört érezzük nála, mint mikor munkások beszélgetését hallgatjuk
-s valamely rendkívüli körülmény pillanatnyi fontosságot ad
-párbeszédjüknek. Kovácsok és fuvarosok nem sokat illegetik a
-nyelvüket: golyózáporként hull a szavuk. A Cambridge-i tudós ember
-szokta magát folyton javítgatni, minden félmondat után <span class=
-"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span>
-újrakezdegeti a mondókáját, a szókkal játszadozik, azokat túlontúl
-csiszolgatja, miközben elugrik a tárgytól. Montaigne világosan
-beszél, ismeri a világot, a könyveket, önmagát és az alapfokot
-használja; sohasem rikácsol, tiltakozik, könyörög; nincs benne
-semmi gyöngeség, görcsös rángatózás, túlzófok; nem akar kiugrani a
-bőréből; nem akar bohócot játszani, helyet, időt semmivé tenni. Ő
-erős és szilárd; élvezi a nap minden pillanatát; szereti a bajt is,
-mert az érezteti vele énjét és igazolja a dolgok létét, mintahogy
-megcsípjük magunkat, hogy meggyőződjünk arról, ébren vagyunk-e.
-Síkságon halad, ritkán hág magasra, vagy bocsátkozik mélységbe;
-szereti lába alatt a szilárd talajt és köveket. Írásaiban nem lobog
-lelkesedés, sem nagyravágyás: ő mindig elégedett, magáttisztelő, a
-középszer barátja. Egyetlen kivétel: Sokrates iránti szeretete. Ha
-ő róla beszél: arca kipirúl és stílusa szenvedélyessé válik.</p>
-<p>Montaigne torokbajban halt meg. 1592-ben, 60 éves korában;
-halála előtt szobájában misét mondatott. 33 éves korában nősült.
-«De» – mondja – «ha a magam akaratát követem, nem vettem volna el
-magát a Bölcseséget sem, még ha ő akart volna is hozzám jönni. De
-nagyon bajos a házasodást elkerülni, s a közszokás és élet
-megköveteli. Legtöbb cselekedetünket a példa vezérli, nem saját
-választásunk.» Halála óráján ugyancsak a közszokásnak áldozott.
-«Que sçais-je?» (Mit tudom én?)</p>
-<p>Montaigne könyvét az egész világ elismerte azzal, hogy minden
-nyelvre lefordították. Európában 75 kiadásban terjedt el s
-ugyancsak válogatott <span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span> körökben: udvari emberek, katonák,
-fejedelmek, világfiak, elmés és fenkölt gondolkozók közt.</p>
-<p>Mondhatjuk-e, hogy Montaigne bölcsen beszélt, helyesen s tartós
-érvénnyel fejezte ki az életben való viselkedésről szóló emberi
-nézetet?</p>
-<p>Mi természettől fogva hívők vagyunk. Csak az igazság, vagyis az
-ok és okozat közötti összefüggés érdekel. Meg vagyunk győződve,
-hogy fonál fűz össze minden dolgot; az egész világ rá van fűzve,
-mint kaláris szeme s ember, esemény, élet csupán e fonal
-segítségével jut el hozzánk; jönnek-mennek egymásután, csupán
-azért, hogy ennek a vonalnak irányát és folytonosságát megismerjük.
-Az olyan könyv, vagy állítás, amely azt akarná kimutatni, hogy itt
-nincs irányvonal, hanem csak vakeset és khaosz van, véletlen
-szerencsétlenség, ok és következés nélküli szerencse, bolondból
-lett hős, hősből lett bolond: bizony leverne; mert akár látjuk,
-akár nem: hiszünk a kötelék létében. A tehetség hamisíthatja ezeket
-a kapcsokat, de a lángész megtalálja az igaziakat. Figyelünk a
-tudós szavára, mert előre sejtjük a tőle fölfedett természeti
-jelenségek következéseit. Szeretjük mindazt, ami állít, erősít,
-összeköt, fenntart, s nem szeretjük, ami szétszór és lerombol.
-Megjelenik valaki, aki mindenki szemében konzervatív és
-konstruktív: az ő jelenléte jól berendezett társadalmat,
-földmívelést, ipart és kereskedelmet, széleskörű intézményeket és
-kormányt föltételez. S ha ezek még nem voltak meg, életrekelnek az
-ő erőfeszítése által. Ennélfogva fölvidítja és megvigasztalja az
-embereket, akik mindezt hamar kiérzik belőle. A tiltakozók és
-lázadozók kígyót-békát kiáltanak a fennálló álladalomra, de nem
-<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> tárják elénk a maguk ház- vagy
-államtervét. Ennélfogva bármily szerény és kevéssé virágzó is a
-város, az állam, az élet, amelyet ama tanácsadónk vizsgál, az
-emberek mégis ahhoz a konzervatívhoz ragaszkodnak és elfordulnak az
-újítótól valamíg csak fejszével és feszítővassal jő.</p>
-<p>Ámbár így természettől fogva konzervatívok és az okság hívei
-vagyunk s elvetjük a keserű, komor hitetlenséget, a
-Montaigne-képviselte szkeptikusoknak is igazuk van s élete bizonyos
-korában minden ember közéjük tartozik. Minden felsőbbrendű lélek
-átmegy az egyensúlyozás e területén, jobbanmondva, akarja tudni,
-mint használja föl a Természet fékeit és súlyait, mint természetes
-ellenszereket a vakon hívők és bakfejűek túlzásai és alakiságai
-ellen.</p>
-<p>A szkepticizmus annak a magatartása, aki vizsgálat tárgyává
-teszi azoknak a sajátságoknak viszonyát, amelyeket a társadalom
-imád, de amelyeket ő csak irányzatuknál és szellemüknél fogva
-tisztel. Ő a templom tornácában áll. A társadalom nem szereti, ha a
-fennálló rendet a kétségnek csak fuvalma is éri. Ám a szokások
-megvizsgálása, minden magasabbrendű lélek kikerülhetetlen
-fejlődésfoka s egyszersmind annak a bizonysága, hogy fölismeri az
-erőt, amely minden változás, hullámzás ellenére megmarad.</p>
-<p>A felsőbbrendű lélek éppoly idegenül áll szemben a társadalom
-bajaival, mint ezek javasolt ellenszereivel. A bölcs kételkedő
-rossz polgár; nem konzervatív: látja a vagyon önzését és az
-intézmények álmosságát. De semmiféle demokratikus párttal való
-együttműködésre sem alkalmas, mert a pártok mindenkitől teljes
-odaadást kívánnak <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span> és ő átlát a közkeletű
-demokrata-hazafiságon. Az ő politikája olyan, mint a Sir Walter
-Raleighé a Lélek Izenete-ben vagy a Krishnáé a Bhagavatban: «Nincs
-senki, aki méltó volna szeretetemre, gyűlöletemre», mialatt ítélete
-alá von törvényt, természetet, vallást, kereskedelmet, szokást. Bár
-reformista: azért nem jobb tagja az emberbaráti egyesületeknek.
-Kiderül, hogy ő nem előharcosa sem a dolgozó osztályoknak, sem a
-szegényeknek, sem a raboknak, sem a rabszolgáknak. Meg van
-győződve, hogy életünket ezen a földön nem lehet olyan egyszerűen
-magyarázni, mint az iskolás könyvek teszik. Nem akar ezekkel a
-jóakaratú dolgokkal szemben az ördög prókátorának pártjára állni,
-hogy kikürtöljön minden kétséget és gúnyt, amely elsötétíti előtte
-a napot; ámde így szól: mégis csak vannak kétségek.</p>
-<p>Élek az alkalommal s Montaigne-ünk nevenapját, a Szent
-Mihály-napot megülöm azzal, hogy előszámlálom és leírom ezeket a
-kételyeket és tagadásokat. Ki akarom őket rángatni oduikból a nap
-világosságára. Úgy kell velük tennünk, ahogy a rendőrség tesz
-megrögzött csirkefogókkal: nyilvánosan kiállítjuk őket. Mindjárt
-nem lesznek már olyan félelmetesek, mihelyt azonosítják és
-lajstromba foglalják őket. De azért igazságosan akarok velük bánni.
-Nem veszek elő afféle szónoki ellenvetéseket, amelyeket csak azért
-állítanak föl, hogy cáfolattal azonnal leronthassák. A
-legerősebbeket keresem ki, akár bírok velök, akár ők bírnak le
-engem.</p>
-<p>Nem foglalkozom a materialisták szkepticizmusával. Tudom, hogy a
-négylábúak filozófiája nem fog érvényesülni. Igazán nem fontos,
-hogy denevérek <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span> és ökrök mit gondolnak. Ellenben az
-első veszedelmes tünet, amelyre rámutatok, az értelem
-könnyelműsége, mintha az igazi komolyságnak ártalmára volna a sok
-tudás. Tudni annyit tesz, mint azt tudni, hogy nem tudhatunk. A
-jámbor imádkozik; a lángész gúnyolódik. Mily tiszteletreméltó a
-komolyság minden neme, de az értelem megöli. Még az én finomlelkű s
-csodálatos barátom, San Carlo, egyike a legáthatóbb elméjű
-embereknek, is úgy találja, hogy minden egyenes emelkedés, még ha
-szárnyaló jámborságról van is szó, erre az ijesztő belátásra vezet,
-s híveit árván küldi vissza. Az én bámulatos San Carlom úgy hitte,
-hogy a törvényhozók és szentek meg vannak mérgezve. Üresnek
-találták a bárkát; látták, de nem akarták megmondani, hanem
-közeledő követőiket ezzel próbálták elriasztani: «Kedves társaink
-ott van számotokra a cselekedet!» Ámbár ez a felfedezésem San
-Carlóban úgy hatott rám, mint a júliusi fagy vagy menyasszonyomtól
-kapott arculütés, ért még egy rosszabb, t. i.: a szentek csömöre.
-Látomásuk alatt még mielőtt térdükről fölkeltek, így szóltak: «Úgy
-látjuk, hogy a mi hódolatunk és boldogságunk részleges és csonka: a
-gyanusított és lesajnált intellektushoz, az értelemhez, a
-Mephistopheleshez, a tehetség gimnasztikájához kell
-fordulnunk!»</p>
-<p>Ez azonban elsősorban mumus; s bár sok elegiának szolgáltatott
-tárgyat a XIX. században, Byrontól, Goethetől s kevésbé híres
-költőktől kezdve s nem is említve sok jeles magános megfigyelőt, –
-megvallom, nem nagyon hat a képzeletemre; mert úgylátszik csak
-bábuházak és fazekasboltok szétzúzására vonatkozik. A különböző
-<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> egyházak hullámzásai távolról sem
-érintik a hit egyetlen alapelvét sem. Úgy tartom, hogy az értelem
-és az erkölcsi érzés harmóniában van és hogy, ámbár a filozófia
-kipusztítja a mumusokat, egyszersmind a bűn gátjait is szolgáltatja
-s a lélek sarkítását eszközli. Úgy tartom, mentől bölcsebb valaki,
-annál bámulatosabbnak találja a Természet és Erkölcs gazdaságos
-berendezését és sokkal teljesebb bizalomra emelkedik.</p>
-<p>Ime, a szeszély hatalma, amely semmibe sem veszi, amit nem ő
-szőtt össze tényekből és hiedelmekből. Ime, a temperamentum
-hatalma, amely nyilván módosítja a hajlamokat és érzéseket. A hitek
-és hitetlenségek nyilván strukturális eredetűek és mihelyt ki-ki
-eléri azt az egyensúlyt és kezdő sebességet, amely megengedi, hogy
-az egész gépezet működni kezdjen, nem lesz szüksége szélső
-példákra, hanem rohamosan megváltoztatja majd minden életnézetét.
-Életünk márciusi idő, zord és derült ugyanabban az órában.
-Keményen, elszántan, a Végzet vasláncában hivén indulunk neki, s
-még ha életünk megmentéséről volna is szó, meg nem fordulnánk: de,
-íme, egy könyv, egy mellszobor, vagy akár egy név hangja cikázik át
-idegeinken, s mi egyszerre csak hiszünk a szabadakaratban: gyűrűm
-Bölcs Salamon pecsétje legyen; a Végzet csak félkegyelműeknek való:
-az elszánt lelkeknek minden lehetséges! Új élmény új fordulatot ad
-gondolatainknak; a józanész zsarnoksága ismét érvényesül s azt
-mondjuk: «Nos, a hadsereg végre is a hírnév, jó modor és költészet
-kapuja s lám, egészben véve az önzés vet legjobban, nyeseget
-legjobban, ő csinálja az emberből a legjobb kereskedőt, s a legjobb
-polgárt.» Hát <span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span> az embernek nézetei a jóról és
-rosszról, a végzetről s az okságról csak megszakadt éjjeli nyugalom
-vagy emésztési zavar következménye? Hite Istenben és a
-Kötelességben nem mélyebb, mint a gyomor tanusága? S mi biztosítja
-nézetei állandóságát? Nem szeretem a francia gyorsaságot: minden
-héten új egyház és új állam. – Ez a második tagadás; ám érjen, ami
-ér. Amennyiben a lelkiállapotok forgását bizonyítja, úgy hiszem,
-tulajdon ellenszerét is maga találja meg, különösen hosszabb
-korszakokat véve. Mi az államok értelme? Vajjon a korok általános
-hangja tanuskodik-e valamely közös alapelv mellett, avagy nem lehet
-érzelmi közösséget fölfedezni távoleső idők és helyek közt? S ha az
-emberek önérdekének hatalmát mutatja, azt is elfogadom, mint az
-isteni törvény részét s kénytelen vagyok összeegyeztetni a
-vágyaimmal, amennyire csak tudom.</p>
-<p>Ezek a szavak: «Végzet», «Sors» az emberiség értelmét jelentik
-minden korban, – azt, hogy a világ törvényei nem mindig kedveznek
-nekünk, hanem sokszor sebeznek és széttörnek bennünket. A Végzet,
-mint természet és hajlam fölénk nő, mint a fű. Az Időt kaszával
-festjük, a Szerelmet és Szerencsét vaknak, a Végzetet süketnek.
-Túlkevés bennünk az ellenálló erő e minket megemésztő vadsággal
-szemben. Hogy tudnánk szembeszállni a kikerülhetetlen, diadalmas,
-gonosz hatalmakkal? Mit tehetek a faj behatása ellen tulajdon
-történetemben? Mit az átöröklés, a szervezetem hajlama, a
-skrofulás, lymphatikus szervezet, a nemi tehetetlenség ellen? A
-zord éghajlat ellen? A földieim barbársága ellen? Mindent
-lecáfolhatok, tagadhatok, csak ezt az örök Hasat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nem;
-annak táplálék kell és sehogysem tehetem tiszteletreméltóvá.</p>
-<p>Az igenlő ösztön főakadálya azonban egy – amely a többit mind
-magábazárja: az illuzionisták tana. Kínos nézet van forgalomban,
-amely szerint az élet minden főbb alakulata áltat bennünket s a
-szabad cselekvőség csak üres szó. Megétettek s elkábítottak
-bennünket levegővel, eledellel, asszonnyal, gyermekekkel,
-tudománnyal, eseményekkel, s ezek éppúgy hagynak minket, ha
-eltávoznak, mint aminőkül jöttükkor találtak. Ezt panaszolják a
-mathematikáról; így tesz minden más tudomány, eset és cselekedet.
-Látok egy embert, aki már minden tudományon átrágta magát s
-ugyanolyan fajankó, mint volt s minden tudós, polgári, társadalmi
-hivatalából kiütközi a gyermek. Mindazonáltal kénytelenek vagyunk
-életünket nekik szentelni. Valóban kisértésbe jutunk nevelési
-rendszerünk alapszabályául és elméletéül elfogadni, hogy Isten:
-substancia és a módszere: illuzió. A keleti bölcsek hittek
-Yoganidra istenségben, Visnu nagy, kápráztató energiájában, aki
-legfőbb tudatlansággal az egész világot elámítja.</p>
-<p>Vagy így állítsam föl a tételt? Az élet nagy döbbenete, hogy még
-látszata sincs meg az életben az elmélet és gyakorlat
-kiegyezésének. Az Értelmet ezt a fennen magasztalt realitást, a
-Törvényt megragadjuk olykor-olykor, derűs és mély percekben, a
-gondok, bajlódások zajos zűrzavarában, – miknek nincs közvetlen
-közük hozzájuk; – megragadjuk, elveszítjük hónapokra, évekre,
-megint megtaláljuk, s bizonyos időközben megint elveszítjük. Ha jól
-összeszámláljuk, ötven <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> év alatt van egy féltucat okos óránk. S
-mire jó ez a sok gond és bajlódás? Módszert sem látunk a világon,
-csak a nagynak és kicsinek párhuzamosságát, amelyek sohasem hatnak
-egymásra s a legkisebb jelét sem mutatják, hogy egymás felé
-hajolnának. Tapasztalat, vagyon, kormányzat, olvasmány, írás mit
-sem használnak; mintha egy ember a szobába lép, nem látszik meg
-rajta, vajjon yam-gyökérrel vagy bivalyhússal táplálkozott-e; csak
-arra törekedett, hogy annyi csontot és izmot szerezzen, amennyire
-csak szüksége volt, akár rizsből, akár habból. Olyan nagy az
-aránytalanság a törvény égboltja s a véghezvitel hangyája közt,
-hogy akár értékes ember valaki, akár ostoba, nem olyan nagy dolog,
-ahogy mondani szoktuk. Hozzátegyem-e még, mint ennek a varázslatnak
-szemfényvesztését, az elkülönülésnek megdöbbentő törvényét, mely az
-együttműködést lehetetlenné teszi? Az ifjú lélek mohón vágyódik
-társaság után. Ámde a kultúra és nagyság útja magános elzárkozásra
-vezet. Gyakorta csalódott. Nem várhatta, hogy eszméit
-rokonszenvesen fogadja a falusi nép, ámde ő választékos és értelmes
-emberek közé vitte, de egyáltalában nem talált barátságos arcokra,
-hanem csak félreértésre, visszatetszésre és gúnyolódásra. A nagy
-emberek csodamód korszerűtlenek és helyüket tévesztettek, a
-legnagyobb kíválóságuk lángra gyúlt individualizmus, amely még
-jobban elszigeteli őket.</p>
-<p>Ilyen és többféle betegsége van a gondolatnak, amiket rendes
-tanítóink meg se kísérlenek távoztatni. Minthogy a jó természet az
-erény felé hajlik, azt mondjuk-e: «Nincsenek kétségek!» – s
-kitartunk a helyes úton! Vajjon az életet vitézül <span class=
-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> avagy
-gyáván kell-e élnünk? S vajjon a kétségek megszüntetése nem
-lényeges kelléke-e minden férfiasságnak? Miért oly hihetetlen, hogy
-egy jól megtermett, komoly ember kevés élvezetet talál teában,
-értekezésekben, katekizmusokban, s vaskosabb tanítás, emberek,
-munka, kereskedelem, gazdaság, háború, éhség, bőség, szerelem,
-gyűlölet, kétkedés, ijedtség kell neki, hogy a dolgok
-megvilágosodjanak előtte? S vajjon nincs-e igaza, hogy azt
-követeli: ám győzzék meg őt a maga útján? S ha meggyőzték, meg is
-érte a bajlódást.</p>
-<p>A hit abban áll, hogy a lélek állításait elfogadjuk; a
-hitetlenség: hogy tagadjuk azokat. Némely elme képtelen a
-szkepticizmusra. Ha olykor-olykor kétkedést nyilvánítanak, ez
-inkább udvariasság vagy alkalmazkodás a társadalmak rendes
-társalgásához. Elkalandozhatnak a spekulatív bölcselkedés
-magasságaiba, mélységeibe, mert bizton haza tudnak onnan térni. Ha
-egyszer bebocsáttatást nyertek a Gondolat egeibe, nem bukhatnak
-többé vissza az éjszakába, hanem végtelenül hivogatja őket a túlsó
-part. Mindenütt mennyek, egek sokaságát látják s istenségek
-sokaságát maguk körül. De vannak mások, akiknek szemében az ég
-ércből való redőnek látszik, amely elzárja maga elől az alant levő
-földet. Ez a temperamentumnak vagy a természetbe mélyebben, vagy
-kevésbé mélyen való elmerülésnek kérdése. A legalsóbb
-néposztályoknak a hit valamely visszfénye, vagy valami élősdi hit
-kell; nem a valóságok látománya, hanem ösztönszerű bizakodásuk a
-valóságok látnokaiban és hívőiben. A nagy hívők viselkedése,
-gondolatai megdöbbentik őket s meggyőzik őket arról, hogy ezek
-láttak <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
-"Page_151">-151-</a></span> valamit, ami ő előlük el van rejtve. Ám
-az ő érzékies gondolkozásuk szeretné a hívőt utolsó álláspontjához
-szegezni, holott az múlhatlanul tovább halad, egyre halad s most a
-hitetlen, a hithez való buzgóságában, máglyára viszi a hívőt.</p>
-<p>A nagy hívőket mindig hitetleneknek tartják s megférhetetlen,
-fantaszta, atheista s számba nem jövő embereknek. A spiritualista
-érzi a kénytelenséget, hogy hitét a kétségeknek egész sorával
-fejezze ki. Kegyes lelkek eléjejárulnak terveikkel és kérik
-közreműködését. Hogy habozhat? Merő illem- és udvariassági szabály,
-hogy egyezzünk bele, amibe csak lehet és nyilatkozzunk biztatóan s
-ne dermesztően és komoran. De ő kénytelen így beszélni: «Óh, ezek a
-dolgok majd úgy következnek be, ahogyan be kell következniök. Mit
-tehettek ez ellen? Ezek a részleges bajok és bűnök csak hajtásai s
-gyümölcse annak a fának, amely szemünk láttára nő. Hiába
-panaszkodunk a levélre vagy gyümölcsszemre; vágd le s a fa megint
-éppoly rosszat fog teremni. Mélyebben kell az orvoslást kezdened.»
-A köznapi jótékonykodás olyan tárgy, amelyről ő nem tud tárgyalni.
-A nép kérdései nem az övéi; útjaik, módjaik nem az övéi, s bármit
-sugall neki jó természete, kénytelen azt mondani, hogy ő nem talál
-gyönyörűséget bennök.</p>
-<p>Még azokat a tanokat, amelyek drágák az ember reménységének, így
-pl. amelyek az isteni gondviselésről s a lélek halhatatlanságáról
-szólnak, még ezeket sem tudják embertársai úgy fölállítani, hogy ő
-igent mondhasson reájuk. Ám ő merőben azért tagad, mert többet
-hisz, s nem azért, mert kevesebbet. Tisztességből tagad. Inkább
-veszi magára a tehetetlen szkepticizmus vádját, semmint a
-<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> hazugságét. Azt mondja: én hiszek a
-világegyetem erkölcsi tervében, amely a lelkek üdvösségére van;
-ámde dogmáitokat torzoknak látom, hogyan szerezhetnék nekik hitelt?
-Azt mondja erre valaki: ez fagyos és hitetlen beszéd? A bölcs és
-nemeslelkű nem mondja, sőt örülni fog messzelátó jóakaratának,
-amely ellenfelének engedheti át a hagyomány és közös hit egész
-területét, anélkül, hogy szemernyit veszítene erejéből. Ő minden
-átmenet végét nézi. Fox György látta, hogy «a sötétség és halál
-óceánja van előtte; mindazonáltal a fény és szeretet végtelen
-óceánja hullámzott e sötétség fölött».</p>
-<p>A végső megoldás, amelybe belevész a szkepticizmus, az erkölcsi
-érzés, amely sohasem veszíti el felsőbbségét. Próbáljanak ki
-bízvást minden útat és módot és mérlegeljék minden ellenvetés
-súlyát: az erkölcsi érzés valamennyit egészen könnyen lebillenti.
-Ez az a csöpp, mely egész tengert ellensúlyoz. Játszhatom a
-tarka-barka tényekkel, s szemügyre vehetem azzal a felületességgel,
-amelyet szkepticizmusnak nevezünk, de jól tudom, hogy mindjárt
-abban a rendben fog előttem megjelenni, amely lehetetlenné teszi a
-szkepticizmust. A gondolkozó embernek éreznie kell a gondolatot,
-mely a világegyetem szülője: hogy a Természet tömegei folynak és
-hullámzanak.</p>
-<p>Ez a hit elősegíti az élet és tárgyai egész születését. A világ
-telítve van az Istenséggel és a Törvénnyel. Megtűri épp úgy az
-igazat, mint a nem igazat, az ostobákat és bolondokat, az őrültség
-és csalás diadalát. Nyugodtan szemléli a szakadékot, amely az ember
-nagyravágyása és megvalósító <span class="pagenum"><a name=
-"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> ereje, a hatalom
-kereslete és kínálata közt tátong, s amely minden lélek
-tragédiája.</p>
-<p>Charles Fourier azt hirdette, hogy «az ember vonzóereje sorsához
-viszonylik», vagyis, hogy minden vágy megjövendöli tulajdon
-kielégülését. Ámde minden tapasztalat ennek épp az ellenkezőjét
-mutatja: az erő elégtelenségéről panaszkodik minden ifjú és tüzes
-lélek, s az isteni gondviselést bizonyos szűkmarkúsággal vádolja.
-Megmutatta az eget s a földet minden gyermekének s beleoltotta a
-vágyat az «egész», az «egyetemes» iránt; s ez a vágy dühödt és
-határtalan, olyan éhesség, mint a Téré, amely mohón vágyódik, hogy
-égi testek töltsék be; olyan éhesség, aminővel az ördögök
-ordítoznak prédájuk, a lelkek után. S kielégítéséül – minden ember
-számára napi adagul rendeltetett egy csöpp, az életerő egy
-harmatcsöppje; a Serleg olyan nagy, mint a Tér és tartalma: az élet
-vizének egyetlen csöppje! Minden ember olyan étvággyal ébred
-reggelente, hogy föl tudná falni az egész naprendszert, mint egy
-kalácsot; féktelen tettvágy és szenvedély tölti el; kezét szeretné
-rátenni a hajnalcsillagra, hogy kísérletet tegyen a nehézkedéséről
-vagy vegyi összetételéről. Ám az első mozdulatra, amellyel erejét
-ki akarná próbálni, – keze, lába, érzékei fölmondanák a
-szolgálatot. Ime, a státusaitól elhagyott császár, aki magánosan
-dudorászik, vagy csupa ilyen szerencsétlen flótás-császárok
-tömegében: s a szirének még egyre ezt zengik: «az ember vonzóereje
-sorsához viszonylik». Ez a hasadék ott tátong minden házban, minden
-szűzi szívben, ifjúéban, leányéban, a szent repeső lelkében: a
-szakadék az eszményi hatalom legnagyobb <span class=
-"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> igérete
-és a nyomorú tapasztalás, realitás között.</p>
-<p>De segítségünkre jön az igazság terjedékeny, ruganyos, korlátok
-közé nem szorítható természete. Az ember egyre szélesebb
-általánosságok révén segít magán. Az élet tanításának gyakorlati
-alkalmazása az általánosítás; hinni abban, amit az évek és századok
-az órákkal szemben mondanak; ellenállni a részletek és
-különlegességek bitorló hatalmának; beléhatolni egyetemes
-értelmükbe. A dolgok látszólag <i>ezt</i> mondják, pedig éppen az
-ellenkezőjét, <i>azt</i> mondják. A jelenség lehet erkölcstelen, s
-az eredmény mégis erkölcsös. A dolgok látszólag lefelé irányulnak,
-hogy igazolják a kishitűséget, előmozdítsák az aljasokat és
-leverjék az igazak lelkét, s íme úgy a gazok, mint a vértanúk révén
-az igaz ügy mozdíttatott elő. Bár minden politikai küzdelemben a
-hitványak győznek, bár a társadalom, a látszat szerint arra van
-kárhoztatva, hogy a bűnösök egyik csapata kezéből a bűnösök egy
-másik csapata kezébe kerüljön, mihelyest a kormány változik, s a
-civilizáció haladása főbenjáró bűnök láncolata: mégis mindez
-valahogyan a végső céloknak is eleget tesz. Látunk erőszakos
-eseményeket, amelyek a külszín szerint egész korszakok
-polgárosultságát hátráltatják vagy visszavetik. Ám a világszellem
-kitűnő úszó, s dacol a viharokkal, hullámokkal. Fügét mutat a
-törvényeknek, s a történelem egész folyamán azt látjuk, hogy az Ég
-mintha szeretne alacsony és szegényes eszközökkel élni. S éveken és
-évszázakon át, gonosz tényezőkön, semmiségeken és atomokon át
-ellenállhatatlanúl áramlik egy hatalmas és jótékony alapirányzat.
-<span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
-"Page_155">-155-</a></span></p>
-<p>Hadd tanúlja meg az ember az állandót a változóban és
-hullámzóban; tanúlja meg, hogy viselje el ama dolgok letüntét,
-miket tisztelni megszokott volt, úgy, hogy ne veszítse el a
-tiszteletét; tanulja meg, hogy nem azért van ezen a földön, hogy ő
-formáljon, hanem, hogy ő formáltassék, s bár feneketlen mélység
-alatt újabb feneketlen mélység tátong és vélemény félreszorít
-véleményt, végezetre valamennyi benne foglaltatik az Örök Végső
-Okban:</p>
-<p>«Bár süllyed a hajóm, csak más tengerre sülyed.» <span class=
-"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VI.<br />
-SHAKESPEARE; VAGY: A KÖLTŐ.</h2>
-</div>
-<p>A nagy embereket inkább szellemük kiterjedése tünteti ki,
-semmint eredetiségük. Ha fürkésszük az eredetiséget, amely abban
-áll, hogy valaki a pók módjára beleiből szövi ki a hálóját; vagy
-hogy maga talál agyagot s csinál téglát belőle a házépítésre: ebben
-az értelemben egyik nagy ember sem eredeti. S az értékes eredetiség
-nem is más emberektől való különbözésben áll. A hőst a lovagok és
-események sűrű tömege nyomja s meglátván, mire szorul az emberiség
-s osztozva vágyában, éles szemét és karja erejét adja oda, hogy a
-kívánt pontra segítse. A legnagyobb lángelme a legnagyobb adósa
-másoknak. A költő nem gyöngefejű ember, aki átabotába beszél s
-minthogy össze-vissza beszél mindent, végül mégis csak mond valami
-jót is, hanem korával és hazájával szorosan egyesült szív.
-Alkotásában nincs semmi bogaras és fantasztikus, hanem szelíd és
-szomorú komolyság, súlyos meggyőződéssel terhes s abba az irányba
-kicsúcsosodott, amely ismeretes kora bármely embere vagy osztálya
-előtt.</p>
-<p>Életünk géniusza féltékeny az egyéniségekre s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> nem
-akar semmiféle egyéni nagyot, hacsak nem az általános, a köz útján.
-Így a lángelmének nincs szabad választása. A nagy ember nem ébred
-egy szép reggel ezzel: «Csak úgy buzog bennem az élet; tengerre
-szállok hát s fölfedezem a délsarki szárazföldet; ma megtalálom a
-kör négyszögesítését; fölkavarom a botanikát és új táplálékot
-fedezek föl az emberiségnek; új építőművészet motoszkál a fejemben;
-új mozgató erőt látok» stb. – nem, hanem eszmék és események
-folyamában találja s belülről hajtatva érzi magát kortársai
-eszméitől és szükségleteitől. Oda áll az útra, ahová minden ember
-szeme néz s minden ujj mutatja az irányt, amelyben mennie kell. Az
-Egyház szertartások és pompa közepette nevelte föl őt s ő
-muzsikájának sugallatát követve fölépíti a székesegyházat, amelyre
-az Egyháznak himnuszai és körmenetei számára szüksége van. Amaz a
-háború dühöngése közt él: az neveli föl trombitaszóval, barakkokban
-s íme: ő reformálja a hadviselés szabályait. Ismét egy másik két
-vidéket lát, amelyek afelől tapogatóznak, hogy a szenet, a lisztet,
-a halat a termelés helyéről mint vigyék a fogyasztás helyére s íme,
-rájön a vasút eszméjére. Minden mester összegyűjtve találja az
-anyagát s hatalmát az a rokonszenv és szeretet adja, amellyel népe
-és a megmunkálandó anyag iránt viseltetik. Mily gazdaságosság ez az
-erő fölhasználásában s mily kárpótlás az élet rövidségéért. Mindent
-kezébe kap; a világ vitte őt ennyire előre az útján. Az emberi faj
-járt el előtte, lehordta a halmokat, betöltötte a szakadékokat s
-áthidalta a folyóvizeket. Emberek, nemzetek, költők, mívesek, nők:
-mind érette <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
-"Page_158">-158-</a></span> dolgoztak s ő belelép munkáik
-folyamába. Ellenben ha olyan teret választ, amely a fejlődés
-irányvonalán kívül esik, kívül esik a nemzeti érzés és történelem
-körén, mindent önmagának kell megtennie: s erőit kimeríti az első
-előkészületekben. Az ember hajlandó volna azt állítani: a nagy
-lángész hatalma egyáltalában nem az eredetiségben áll, hanem a
-befogadóképességben, abban, hogy hagyja, hogy a világ mindent
-megtegyen érette s az idő szelleme gát nélkül hassa át a
-lelkét.</p>
-<p>Shakespeare fiatalsága olyan korszakba esett, amidőn az angol
-nép mohón kívánta a színjáték mulatságát. Az udvar hamar zokonvette
-a politikai célzásokat s megpróbálta elnyomni. A puritánok növekvő
-és erélyes pártja és az anglikán egyház vakbuzgó hívei is el
-akarták nyomni. Ám a nép kívánta. Korcsmai udvarok, tetőtlen házak,
-rögtönzött bekerített helyek a falusi vásárokon kész játszóhelyekül
-szolgáltak a vándorszínészeknek. A nép megízlelte ezt az új
-élvezetet s valamint mi manapság hiába próbálnók elnyomni az
-ujságokat – s még a legerősebb párt is hiába próbálná – éppoly
-kevéssé tudta akkor király, főpap, puritán, egyenkint és egyesülve
-elnyomni azt a szervet, amely egyben volt ballada, elbeszélés,
-hírlap, választógyűlés, olvasmány, Paprika Jancsi és könyvtár. Sőt
-valószínű, hogy király, főpap, puritán mind megtalálták benne a
-magukét. Minden ok arra vezetett, hogy nemzeti érdekű ügy lett
-belőle, amely ugyan nem volt oly tekintélyes, mintha valamely nagy
-tudósnak eszébe jutott volna, hogy az angol történelemben helyet
-szenteljen neki, de amely mindazonáltal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> nem
-vesztett jelentőségéből azzal, hogy olcsó és igénytelen volt,
-akárcsak egy pék boltja. Életerejének legjobb bizonysága az a sereg
-író, aki ezen a téren gombamódra ütötte föl a fejét: Kyd, Marlowe,
-Greene, Ben Jonson, Chapman, Dekker, Webster, Heywood, Middleton,
-Peele, Ford, Massinger, Beaumont és Fletcher.</p>
-<p>A színpadnak dolgozó költőre főfontosságú, hogy a színpad révén
-megnyerje a közönséget. Nem vesztegeti idejét henye
-kísérletezéssel. A közönség szeme, füle, várakozása elő van
-készítve. Shakespeare esetében még többről is van szó. Amidőn ő
-Stratfordból Londonba jött, egész sereg régi és új szerzőktől való
-színdarab volt meg kéziratban s került sorra színre. Itt van Trója
-története, amelyet a hallgatóság szívesen hallgat meg valamely
-részében akár minden héten; Julius Cæsar halálát és Plutarchos más
-történetét sohasem unja meg, egy polcra való angol história a Brut-
-és Arthur-krónikáktól kezdve a Henrik királyokig, amelyre mohón
-fülel, egy sor szomorújáték, vidám olasz mesék, spanyol kalandok,
-miket minden londoni inas ismer. Ezt az egész tömeget több,
-kevesebb ügyességgel dolgozták föl a színdarabok s a súgó tartja
-kezében a szennyes, elrongyolt kéziratokat. Ma már meg nem lehet
-mondani, ki volt az eredeti szerzőjük. Oly hosszú ideig voltak már
-a színház birtokában s oly sok felbukkanó lángész bővítette és
-módosította azokat, amidőn hol beletett egy beszédet, egy egész
-jelenetet, egy dalt, hogy senki sem emelhetett írói tulajdonjogot
-ezzel a sokszerzőjű művel szemben. Szerencsére ezt senki nem is
-akarta. Ilyen irányban nem voltak még vágyaik. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span>
-Akkoriban kevés volt az olvasó, ellenben sok volt a néző és
-hallgató. Ennélfogva jó helyen feküdtek ott azok a darabok, ahol
-éppen voltak. – Shakespeare, csakúgy mint társai a sok régi darabot
-olyan tőkeként becsülte, amivel szabadon lehet kísérletezni. Ha már
-akkor is körülvette volna a drámát a «prestige» kerítése, amely a
-mai tragédiát körülveszi, semmit sem vittek volna véghez. Az eleven
-Anglia durva meleg vére keringett a színdarabokban is, mint az
-utcai balladákban s megadta a szükséges testet a légzés és fenséges
-képzelet számára. A költőnek szüksége van a népies hagyomány
-anyagára s amely egyben kellőkép korlátozza is művészetét. A néphez
-fűzi, alapot ad épületének s amidőn annyi kész dolgot ad a kezébe,
-szabadságot, időt ad neki, hogy teljes erejével működtethesse
-képzelete merész játékát. Röviden kifejezve: a poéta a hagyomány
-legendájának annyit köszönhet, amennyit a szobrászat köszönhet a
-templomnak. Az egyptomi és görög képfaragás az építészet
-alárendeltségéből fejlődött nagyra. A templom falának szolgált
-díszéül: eleinte csak nyers relief a lába zatba vésve, azután a
-dombormű merészebb lett s egy-egy fej vagy kar emelkedett ki a
-falból, azonban a csoportok még egyszer beilleszkedtek az épületbe,
-amely egyúttal az alakokat tartó keretül is szolgált; s ha végül el
-is érték a stílus és kidolgozás legnagyobb szabadságát, az
-építészet uralkodó géniusza mégis bizonyos nyugalmat és
-tartózkodást követelt meg a szobortól. Mihelyt azonban a szobor
-kezdett egészen különválni a templomtól és palotától, a
-szobrászművészet hanyatlásnak indult: szeszély, különködés
-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> és fitogtatás szorította ki a régi
-mérsékletet. Ugyanolyan ellensúlyozót, aminőt a szobrász az
-építészetben talált, talált a költő veszedelmesen izgékony
-tehetsége a fölhalmozott, régi drámai anyagban, amelyhez a nép már
-hozzá volt szokva s amelynek megvolt olyan kitünősége, hogy egyes
-lángelme – lett légyen az bármily rendkívüli – sehogysem alkothatta
-volna meg.</p>
-<p>Shakespeare nyilván igen sokkal tartozik ide is, oda is s kész
-volt mindent fölhasználni, ami kezeügyébe akadt. Eredetiségének
-mértékeül szolgálhat Malone fáradságos kutatása «VI. Henrik» I.,
-II. és III. részére vonatkozólag. Eszerint 6043 sorból 1771-et
-valamely Shakespeare előtti író írt, 2373-at Shakespeare írt, de
-elődei előmunkálatai alapján s csak 1899 sor egészen az ő műve. S a
-Malone kutatása alig hagy meg egyetlen drámát is föltétlen eredeti
-Shakespeare-műnek. S «VIII. Henrik»-ben magam is előtörni látom az
-eredeti törzset, amelyre a Shakespeare finomabb invenciója
-rétegeződött. Az első darabot valamely kiválóbb gondolkozó elme
-írta, de ennek a szerzőnek rossz füle volt a ritmus iránt.
-Megismerem a kezevonását és kadenciáját. Ime: Wolsey monológja s a
-következő jelenete Cromwell-lel; itt a Shakespeare métruma helyét –
-amelynek az a titka, hogy a gondolat teremti meg magának a ritmust,
-úgy hogy, ha értelmesen olvassuk a szöveget, akkor legjobban
-eltaláljuk ritmusát is – olyan sorok foglalják el, amelyek adott
-ritmusra vannak megírva, úgy hogy a versek szószéki szónoklatra
-emlékeztetnek. Ám a darab minden hosszadalmassága ellenére is
-tartalmaz olyan vonásokat, amelyek kétségtelenül <span class=
-"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span>
-Shakespeare kezétől erednek és némely helye, mint pl. a koronázás
-elbeszélése olyan, mintha valóságos autogramm volna. Ami különös,
-az Erzsébet királynőhöz szóló hódolat rossz ritmusban van
-tartva.</p>
-<p>Shakespeare jól tudta, hogy a hagyomány jobb mesét szolgáltat,
-mint a kitalálás. Ha ezzel veszt is írói hírneve, viszont így
-nagyban szaporította művészete forrásait s az ő napjaiban még nem
-keresték úgy az eredetiséget, mint manapság. A milliókhoz szóló
-irodalomnak még nem volt se híre, se hamva. Az általános olvasás,
-az olcsó sajtó ismeretlen fogalmak voltak. A kezdetleges irodalmi
-közönség korszakában föllépő nagy költő a saját fénykörébe szív föl
-minden, bárhonnan sugárzó fényességet. Magasztos hivatása, hogy az
-értelem minden drágakövét az érzés minden virágát a nép közé vigye
-s eközben emlékezetét éppoly értékesnek tekinti, mint kitaláló
-tehetségét. Ennélfogva vajmi keveset törődik azzal, honnan
-származnak a gondolatai, vajjon valamely fordított műből,
-hagyományból, távoli országokban való utazások leírásaiból avagy
-ihletéből; mert bármily forrásból fakadtak, egyformán kedvesek a
-kritikátlan hallgatóságnak.</p>
-<p>Sőt egészen közel, otthon is vesz föl kölcsönt Más ember is mond
-éppoly bölcs dolgokat, mint ő; csakhogy az közben egy csomó bolond
-dolgot is mond s nem is tudja, mikor is mondott bölcset. Ellenben a
-költő ismeri a valódi drágakő tüzét és bárhol találja, magas
-helyére emeli. Ez – talán – a Homeros szerencsés helyzete; ez a
-Chaucer-é és Szádi-é. Ők érezték, hogy minden elmésség az ő
-elmésségük s ők éppúgy könyvtárosok <span class="pagenum"><a name=
-"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> és historiográfusok, mint
-költők. Minden igényes poéta örököse s egyúttal szétárasztója volt
-a világ száz elbeszélésének.</p>
-<p>Chaucer befolyása szembetünő egész régebbi irodalmunkban s
-újabban is nemcsak Pope és Dryden, hanem egész sereg angol író be
-nem vallott tartozását könnyen lehet megállapítani a Chaucer
-javára.</p>
-<p>Az ember ámul azon a gazdagságon, amely annyi kosztost tud
-táplálni. Már pedig maga Chaucer is egy nagy, nagy kölcsönző! Úgy
-látszik folytonosan fölvett kölcsönöket Lydgate és Caxton útján,
-Guido di Colonnától, akinek latin költeménye a trójai háborúról
-viszont Dares Phrygius, Ovidius, Statius kompilációja. Azután
-Chaucer jótevői még: Petrarca, Boccaccio s a provencei költők: a
-«Romaunt of the Rose» («A rózsaregény») csak jó ítélettel végzett
-fordítása Guillaume de Lorris és Jean de Meung művének; «Troilus
-and Creseide»-jét az urbinói Lollius után, a «The Cock und the Fox»
-(«A kakas és a róka») Marie de France egy «lais»-a után; a «The
-House of Fame» (A hír háza) franciából vagy olaszból készült s a
-szegény Gowert úgy kihasználja, mintha csupán téglavető vagy
-kőfejtő hely volna, ahonnan építőanyagát veszi. Elcsenéseit azzal
-védi, hogy az, amit elvett, ott, ahol találta, mit sem ért,
-ellenben ahová ő tette és hátrahagyta, a legértékesebb lett.
-Mintegy gyakorlati szabály lett az irodalomban, hogy ha valaki csak
-egyszer is bebizonyította, hogy tud eredetit írni, akkor már
-jogosult tetszése szerint mások írásaiból csenegetni; a tulajdon
-azé, aki fenn tudja tartani és azé, aki a kellő elhelyezést tudja
-biztosítani <span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span> számára. A kikölcsönzött gondolatokon
-rajta van ugyan némi félszegség bélyege, mihelyt azonban
-megtanultuk, mit csináljunk velük, máris a sajátunkká válnak.</p>
-<p>És ugyanígy minden egyéb eredetiség is csak viszonylagos. Minden
-gondolkozó retrospektív (a mult örökségéből vagy a mások
-tapasztalatából táplálkozik). Westminster vagy Washington tanult
-törvényhozója a néptömegek ezrei nevében beszél és szavaz. Fedd föl
-mily útakon és módokon, mily láthatatlan csatornákon tudja meg ez a
-szenátor a népnek kívánságait, mennyi gyakorlati és tapasztalt
-ember táplálja őt szóban, írásban, tényekkel, adatokkal,
-értékítéletekkel s ez mindjárt jócskán elvesz az ő erős
-egyéniségének és magatartásának hatásából. Ahogyan Sir Robert Peel
-és Webster ezrekért szavaztak, Locke és Rousseau éppúgy
-gondolkoztak ezrekért s így környékezték Homerost, Menut, Szádit,
-Miltont források és kutak, mikből ők merítgettek: rég elfeledett
-barátok, szerelmesek, könyvek, hagyományok, közmondások, amelyek,
-ha mind látnók őket – kisebbé tennék a költészetük csodáját.
-Tekintélyes magabízással szólott-e a költő? Avagy érezte, hogy
-legyőzte valamely versenytársa? Ez a szózat csupán az író
-enlelkiismeretéhez szól. Az ő keblében van a Delphi, amelyből
-eszméire, dolgaira nézve igazolást, igen-t, nem-et kell kérnie s
-amelynek feleletére kell magát bíznia. De mindaz az adósság,
-amellyel az ilyen kölcsönvevő mások elméjének tartozik, sohasem
-fogja megzavarni azt az érzését, hogy ő eredeti ember, mert a
-könyvek és mások eszének segítsége csak egyetlen
-pipafüst-szippantás ahhoz a legtitkosabb <span class=
-"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span>
-valósághoz képest, amellyel érintkezik s amelyből merít.</p>
-<p>Könnyű látni, hogy a géniusz java, írásai és tettei nem egy
-ember műve, hanem tágkörű szociális munka terméke, amikor
-ugyanattól ösztökélve ezrek dolgoztak együtt. Angol bibliánk az
-angol nyelv erejének és muzsikájának csodás példája. Csakhogy nem
-egy ember vagy egy kor teremtette meg, hanem századok és sok egyház
-tökéletesítette. Nem volt idő, amikor nem létezett volna valamelyes
-fordítása. A lithurgia, amelynek erélyes pathoszát csodáljuk, a
-különböző korok és nemzetek kegyességének anthologiája, a
-katholikus egyház imáinak és formuláinak fordítása, miket hosszú
-idő alatt gyűjtöttek egybe az egész világ szentíróinak imáiból és
-elmélkedéseiből. Grotius a «Miatyánk»-ról megjegyzi, hogy egyes
-mondatai, amelyből összetevődik, már használatba voltak Krisztus
-idejében a rabbinisztikus formulákban s ő onnan szemelgette föl az
-aranymagvakat. A Common Law izmos nyelve, törvényszékeink hatásos
-tételei, törvénybeli megkülönböztetéseink szabatos és velős
-igazsága megannyi adaléka a sok-sok éleslátású, erősfejű embernek,
-akik e törvények uralma alatt lévő vidékeken éltek. Plutarchos
-fordítása azért lett olyan kitünő, mert fordítás fordításra
-következett. Nem volt idő, amikor nem volt volna valamelyes
-fordítása. Valami hasonló mehetett végbe réges-régen ezeknek a
-könyveknek eredetijével. A világ szabadjára bánt el a
-világkönyvekkel. A Védák, Aesopos, Pilpay,<a name="FNanchor_28" id=
-"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a>
-az Ezeregy Éjszaka, <span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span> a Cid, az Ilias, a Robin Hood, a
-Scottish Minstrelsy nem egyes emberek művei. Az efféle művek
-összealkotásában részt vesz gondolataival az idő, a piac, a
-kőműves, az ács, az árús, a gazda, a bohóc. Minden könyv szolgáltat
-korának egy-egy jó szót; minden városi szabályzat, minden ipar és
-kereskedelem, minden napi bolondság ugyanezt teszi s a faji,
-általános géniusz, amely nem átallja bevallani, hogy eredetiségét a
-mindenkivel közös eredetiségnek köszönheti, a következő kor
-szemében mint a saját kora megtestesítője s kifejezője
-jelentkezik.</p>
-<p>Az irodalombúvároknak s a Shakespeare Society-nek köszönhetjük
-az angol dráma fejlődésfokainak történetét a templomi
-misztériumoktól s a világi daraboknak kiválásától, a «Ferrex és
-Porrex» és «Gurton nagyanyó tűjé»-től azokig a darabokig, mik a
-színpadot rendre meghódították és miket Shakespeare megmásított,
-átformált és végül a magáévá tett. Ezek a búvárok a sikeren
-fölbuzdulva s az egyre érdekesebbé váló problémától sarkalva, nem
-hagytak egyetlen könyvespolcot átkutatlanul, egyetlen ládát a
-padláson fölbontatlanul, egyetlen elsárgult számadás- vagy
-aktacsomót a por és férgek prédájául, olyan heves volt a vágyuk,
-hogy fölfedezzék, vajjon csakugyan vadorzó volt-e a
-siheder-Shakespeare vagy sem, vajjon csakugyan tartotta-e a lovakat
-a színház kapuja előtt, járt-e iskolát s miért hagyta
-végrendeletében csak «második legjobb ágyát» Ann Hathaway-nek, a
-feleségének.</p>
-<p>Van valami megható abban az őrületben, mellyel a kor olyan
-rosszul választotta meg azt a tárgyat, amelyre minden gyertya veti
-a fényét. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
-"Page_167">-167-</a></span> amely felé fordul minden szem; az a
-gond, amellyel leltároz minden semmiséget, ami Erzsébet királynéra,
-Jakab királyra, az Essexek, Leicesterek, Burleigh-k és
-Buckingham-ek dolgaira vonatkozik, s egyetlen értékes följegyzés
-nélkül hagyja egy másik dinasztia megalapítóját, akinek egyedül
-köszönhető, hogy a Tudor-dinasztiát egyáltalában emlegetni fogják,
-azt az embert, aki az egész angolszász fajt kifejezi az őt tápláló
-ihlet tüze által s akinek eszméi táplálják most és századokon át a
-világ első nemzetét, aki határozott irányba kényszeríti a lelkeket.
-A népszerű színészben senki sem gyanította az emberiség költőjét s
-a titok titok maradt a költők, tudósok, udvari emberek s a léha
-tömeg előtt egyaránt. Bacon, aki leltárba foglalta kora egész
-értelmiségét, soha még csak nevét sem említi. Ben Jonsonnak – bár
-azt a pár szót, mellyel Shakespearet magasztalta, iparkodtunk
-minden ízében megvizsgálni – sejtelme sem volt annak a hírnek
-ruganyos tovaterjedéséről, melynek első rezgését ő indította meg.
-Kétségtelen, hogy nagylelkűnek tartotta magát azért a dicséretért,
-amelyet Shakespeare számára engedélyezett s egészen bizonyos, hogy
-kettőjük közül önmagát tartotta nagyobb költőnek.</p>
-<p>Pedig, ha igazat mond a közmondás, hogy az ész fölismerésére ész
-kell, a Shakespeare korának alkalmasnak kellett volna lennie az ő
-felismerésére. Sir Henry volton négy évvel Shakespeare után
-született és 23 évvel utóbb halt meg s ismerősei s a vele levelezők
-között találom a következő neveket: Theodore Beza, Isaac Casaubon,
-Sir Philip Sidney, Earl of Essex, Lord Bacon, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> Sir
-Walter Raleigh, John Milton, Sir Henry Vane Isaac Walton, dr.
-Donne, Abraham Cowley, Bellarmin, Charles Cotton, John Pym, John
-Hales, Kepler, Vieta, Albericus Gentilis, Paolo Sarpi, Arminius;
-mindazokkal együtt, akikről van bizonyságunk, hogy érintkeztek
-vele, anélkül, hogy sok mást előszámlálnánk, akikkel kétségkívül
-találkozott s akik közt voltak: Shakespeare, Spenser, Jonson,
-Beaumont, Massinger, a két Herbert. Marlowe, Chapman stb. A nagy
-emberek ama összetalálkozása óta, amelyet Görögország elénk tár
-Perikles korában, sohasem volt még ilyen kiváló társadalom s íme,
-mégis híjával volt a géniusznak, amellyel fölismerte volna a
-mindenség legjobbfejű emberét. Költőnk álarcán nem hatolt át szem.
-A hegyet nem láthatod közvetlen közelből. Egy évszázig tartott, míg
-sejteni kezdték, hogy ki is ő s két évszáznak kellett elmúlnia
-halála után, míg olyan kritika kezdett jelentkezni, amelyet már
-hozzá méltónak gondolunk. Egész mostanáig nem volt lehetséges
-Shakespeare történetét megírni. Ő volt a német irodalom atyja:
-ismeretének bevezetése Lessing által, műveinek lefordítása Wieland
-és Schlegel által a legszorosabb összefüggésben van a német
-irodalom rohamos kivirágzásával. Csak a XIX. században – ebben a
-században, amely spekulativ bölcselkedő lelkével mintegy eleven
-Hamlet – találhatott Hamlet tragédiája ilyen rajongó olvasókra.
-Most már irodalom, filozófia, gondolkodás mind átshakepearesedett.
-Az ő értelme az a látóhatár, amelyen túl ma sem látunk. Fülünket az
-ő ritmusa nevelte muzsikára. Coleridge és Goethe az egyedüli
-kritikusok, akik meggyőződéseinket kellő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span>
-hűséggel tudták kifejezni: ámde minden művelt lélekben él az ő
-legfelső hatalmának és szépségének néma nagyrabecsülése, amely
-éppúgy jellemzője a kornak, mint a kereszténység.</p>
-<p>A Shakespeare Society kutatást indított minden irányban,
-kihirdette, mily adatok hiányoznak, jutalmakat tűzött ki minden,
-bizonysággal támogatott fölvilágosításra s mi lett az eredmény?
-Néhány fontos adaton kívül, amely az angol színpad említettem
-fejlődését megvilágította, nagynehezen összegyűlt egy pár részlet a
-költő vagyonáról. Úgy látszik, hogy évről-évre szaporodott a része
-a Blackfriars Theatre-ben; hogy a ruhatár és egyéb színpadi
-kellékek az övéi voltak; hogy írói és színházrészvényesi
-jövedelmeiből birtokot vett szülővárosában; hogy Stratford legjobb
-házában lakott; hogy földijei megbizatásokkal, pénzüzletekkel stb.
-látták el Londonban; hogy gazdálkodott stb. Abban az időben, hogy
-Macbethet írja, pörli Philip Rogerst a stratfordi törvényszéknél 35
-shillingért és 10 pennyért, a részére különböző időkben szállított
-gabona vételára címén. Kifogástalan családapának látjuk, mert nem
-hallunk róla semmi kicsapongást. Összeférő természetű ember volt
-mint színész és részvényes, nem ütközik ki kellemetlenül a többi
-színész és színházigazgató közül.</p>
-<p>Én elismerem mindennek a fölvilágosításnak a fontosságát;
-megérdemelte az adatok beszerzésének fáradságát. Ámde mindez nem
-vethet világosságot végtelen föltalálóképességére, amely fő-fővonzó
-mágnesünk. Bizony nehézkes történetírók vagyunk. Elmondjuk rendre a
-rokonság, a születés, szülőhely, az iskola, iskolatársak, kereset,
-<span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
-"Page_170">-170-</a></span> házasság, könyvkiadás, híresség, halál
-krónikáját, de ha e fecsegés végére értünk, ez egyetlen szállal sem
-fűződik az istenszülte géniuszhoz s ha történetesen valamely más
-életet kaptunk volna ki találomra az Új Plutarchosból, az éppúgy
-illett volna a költeményekhez, mint ez, azaz éppoly kevéssé. A
-költészet lényeges sajátsága, hogy a Csoda szivárványleányához
-hasonlatosan a láthatatlanból szökjék elő, hogy elmossa a multat és
-megtagadjon minden történelmet. Malone, Warburton, Dyce, Collier:
-hiába vesztegettek rá fáradságot. A híres színházak, a Covent
-Garden, Drury Lane, Park és Tremont hiába segítettek. Betterton,
-Garrick, Kemble, Kean, Macready életüket szentelték ennek a
-lángelmének, őt koronázzák, világosítják, neki engedelmeskednek, őt
-fejezik ki. S íme, a géniusz nem ismeri őket. Kezdődik a szavalat;
-egy aranyos, halhatatlan szó szökken ki mindebből a festett
-pedanteriából s édes viharzást kelt a lelkünkben, amelyet hozzá
-férhetetlen otthona fölkeresésére csalogat. Emlékszem, egyszer
-láttam egy híres színész, a londoni színpad egyik büszkesége
-Hamlet-alakítása s íme a summa, amit akkor hallottam s amire ma
-emlékszem, olyasmi volt, amiben a nagy tragikusnak semmi része;
-egyszerűen Hamlet kérdése a szellemhez: «Szólj, mit jelent ez, hogy
-te, holt tetem, egész acélban így feljársz, a hold fakó fényére,
-borzasztván az éjt?» Az a képzelő tehetség, amely egész világgá
-szélesíti az író kamráját s minden rendű és rangú cselekvő
-személyekkel népesíti be, a vaskos valóságot éppoly hamar finomítja
-holdsugárrá. Varázsvesszeje csúffá teszi a színház minden
-illuzióját. Van-e <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span> életrajz, amely bevilágíthatna a
-helyekre, amelyekbe a «Szentivánéji Álom» bebocsát bennünket?
-Vajjon Shakespeare beavathatott-e valamely jegyzőt, egyházkerületi
-titkárt, sekrestyést vagy vikáriust Stratfordban e finom
-alkotásának létrejövetelébe? Ime: az Ardenne-i erdő, Scone Castle
-szellője, Portia lakának holdfénye, Othello fogságának «sivár
-barlangjai és elhagyatott sivatagai» – vajjon, hol az a
-harmadunokaöcs vagy más vérrokon, a kancellár aktacsomója vagy
-magánlevele, amely csak egyetlen szót is megőrzött volna ezekről az
-érzékfeletti titkokról? Szóval, ebben a drámában, mint minden nagy
-műalkotásban, Egyptom és India kyklops-építkezésében, Phidias
-szobrászatában, a góth székesegyházakban, Italia festészetében, a
-spanyol és skót balladákban: a géniusz fölhúzza maga után a létrát,
-amidőn az alkotó korszak fölszállt az égbe s új időnek ad helyet,
-amely látja ugyan a műveit, de hiába tudakolja történetüket.</p>
-<p>Shakespearenek egyetlen életrajzírója van: Shakespeare s még ő
-sem tud nekünk semmit sem mondani, hacsak nem a bennünk levő
-Shakespearenek legfogékonyabb és legrokonszenvezőbb óránkban. Nem
-állhat föl háromlábú jós-székéről, hogy ihletéről adalékokat
-szolgáltasson nekünk. Olvasd a régi okmányokat, miket a buzgó Dyce
-és Collier kivonatoltak, elemeztek, összehasonlítottak s olvasd
-viszont egyik-másik mennyei mondását, ærolithek ezek, amelyek
-mintha az égből hulltak volna le s amelyeket nem tapasztalatunk, de
-a keblünkben lévő ember szinte a Végzet igéiként fogad be – vajjon
-versenyt tartanak-e azok az adatok s ezek a mondások; vajjon az
-előbbiek <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span> egyáltalában számba jönnek-e ez
-utóbbiakkal szemben; s vajjon melyikük ad több történelmi
-betekintést ebbe a nagy emberbe?</p>
-<p>És így, bármily sovány is külső történetünk, ha biográfusául –
-Aubrey és Rowe helyett – őt magát használjuk, valódi
-felvilágosítást kapunk jelleme és sokszor lényege felől s amit az
-esetre, ha találkoznánk s dolgunk volna vele, tudnunk fontos volna.
-Megkapjuk hiteles nézeteit, meggyőződéseit oly kérdésekről, amelyek
-feleletért döngetik mindenki szívét: az élet, halál, a szerelem, a
-vagyon és a szegénység, az élet értékei s megszerzésük útjai,
-módjai felől; az emberek jelleméről s ennek sorsukra gyakorolt
-nyilt vagy titkos hatásairól s azokról a misztikus és démoni
-hatalmakról, amelyek megcsúfolják tudományunkat s mégis beleszövik
-jó és rossz adományaikat legragyogóbb óráinkba. Olvasta-e valaki a
-szonetteket anélkül, hogy ne látta volna mint fedi föl itt a poéta
-– olyan álarc alatt amely az értelmes olvasónak nem álarc – a
-barátság és szerelem titkát, az érzelmek küzdelmét a legérzékenyebb
-s egyben legértelmesebb emberben? Mely titkos gondolatát nem
-leplezte le a drámáiban? A nemes urakról s királyokról írt nagy
-festményein megkülönböztethetjük, mily alakokat és embereket
-szeretett; látjuk, mint gyönyörködik a barátokban, a szíves
-vendéglátásban, a szeretettel teljes adakozásban. Hadd beszéljen
-nagy szívéről Timon, Warwick s Antonio, a kereskedő. Bármily
-keveset tudunk Shakespeareről, mégis ő a modern történelem egyetlen
-személye, akit jól ismerünk. Az erkölcs, a szokások, a gazdaság, a
-filozófia, a vallás, az ízlés, az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> életművészet mely pontját
-nem érintette? Mely misztériumról nem jelezte tudását? Mely
-hivatást, tevékenységet, emberi munkateret nem említett? Mely
-királyt nem tanított méltóságra, mint Talma Napoleont? Mely szűz
-nem találta őt finomabbnak tulajdon szemérménél is? Melyik
-szerelmesen nem tett ő túl szerelemben? Mely bölcs szemén nem
-látott túl? Mely nemes urat nem nevelt ki helyesebb
-magatartásra?</p>
-<p>Némely kiváló kritikus abban a véleményben van, hogy csak az a
-Shakespeare-kritika ér valamit, amely tisztán drámai érdemeinek
-méltatására szorítkozik, mert mint költőt és filozófust hamisan
-ítélték meg. Én is éppoly nagyra tartom drámai érdemeit s mégis
-csak másodrendűeknek tartom. Olyan ember volt, akinek tele van a
-feje, agya s szíve, aki tehát szeret beszélni. Agya eszméket,
-képeket lehelt ki, s miközben kijáratot kerestek, a legközelebbi
-eszközre, a drámára bukkantak. Ha kevesebb lett volna,
-vizsgálgathatnók, mint töltötte be a helyét, mily jó drámaíró volt
-– s bizony a világ legjobb drámaírója volt. De az, amit mondott,
-oly súllyal jelentkezik, hogy eltéríti figyelmünket kifejezése
-eszközéről; olyan ő, mint valamely szent, akinek története átment
-minden nyelvbe, versbe, prózába, dalokba, festményekbe,
-aggszavakba, úgyhogy az alkalom, amely a szent véleményének majd a
-beszélgetés, majd az ima, majd a törvénykönyv alakját adta,
-mellékessé vált a vélemény alkalmazásának egyetemességéhez
-viszonyítva. Így vagyunk a bölcs Shakespeare-rel és életkönyvével
-is. Ő írta meg modern zenénk minden melódiáját, modern életünk
-szövegkönyvét, szokásaink kódexét. Ő rajzolta <span class=
-"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> meg
-Anglia és Európa férfiait s az amerikai férfiú apját; ő rajzolta
-meg az embert és írta le a napot és azt, ami benne történik. Ő
-olvasott a férfiak és nők szívében, kiolvasta tisztes és rejtett
-csalfa gondolataikat; az ártatlanság hamiskodásait és az átmenetet,
-amelynek révén erény és bűn az ellentétébe siklik át. Szét tudta
-választani az anya részét az apai örökségtől a gyermek orcáján.
-Megvonta a finom határvonalat a Szabadság és Végzet közt. Ismerte a
-megtorlás törvényeit, amelyek a természet rendjének őrsége. S az
-emberi sors minden édessége s minden borzalma oly éles, de
-egyszersmind oly enyhe körvonalakkal jelentkezett lelki szeme
-előtt, mint valamely tájkép körvonalai. S életbölcsessége kitörli
-tudatunkból a formájukat, azt, hogy drámában, epikában nyilvánul-e?
-Mert eziránt éppannyi joggal érdeklődhetnénk, mint az iránt, hogy a
-király üzenete micsodás papiron vagyon megírva.</p>
-<p>Shakespeare épp annyira kiválik a kitünő írók kategóriájából,
-amennyire a tömegből kiválik. Ő megfoghatatlanul bölcs; azok
-megfoghatóan bölcsek. Az elmélyedő olvasó bizonyos mértékben
-befészkelheti magát Plato agyába s onnan kifelé gondolkozhat;
-Shakespearevel ezt nem teheti. Bizony kívül maradna mindig.
-Végrehajtó tehetség, teremtő erő tekintetében Shakespeare
-páratlanul áll. Nincs ember, ki különbet tudna elképzelni.
-Finomságban, lelki megérzésben elérte a végső határt, amellyel az
-egyéniség még összefér s elérte az írásművészet lehetőségének
-határait. Életbölcseségével egyenrangú képzelete és lírai ereje.
-Meséi teremtményeit olyan mezbe <span class="pagenum"><a name=
-"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> és érzelmekbe öltöztette,
-hogy azt a hitet kelti: ezek az emberek egy fedél alatt éltek vele
-s kevés, valóban élt ember hagyott bennünk olyan es nyomot, mint
-ezek a képzeleti alakok. S nyelvük éppoly édes, mint találó. Ám
-Shakespearet képességei sohasem csábították el fitogtatásokra, vagy
-arra, hogy mindig csak egy húrt pengessen. Mindenütt jelenlévő
-emberiessége harmóniába rendezi minden tehetségét. Mondass el
-valakivel bármely történetkét: legott kiderül a pártossága, mert
-neki megvannak a maga megfigyelései, véleményei, közhelyei, amelyek
-alkalomszerűleg érvényesítik súlyukat s ő hajlandó lesz mindezeket
-napvilágra hozni. Kiemeli ezt a részt, elnyomja amazt s nem az
-elbeszélendő tárgy alkalmasságára, hanem csakis a saját
-alkalmasságának s erejének fitogtatására van gondja. Ellenben
-Shakespearenek irásaiban nincsenek modorosságai, kellemetlenkedő
-szólásmódjai, mindent kellő helyen, kellőképpen ad elő. Nincsenek
-szeszélyei, különködései: nem tehénfestő, nem madarak bolondja, nem
-modoros specialista ő; nem süthetni rá önzést és önkényt. A nagyot
-nagynak, a jelentéktelenebbet alárendeltnek festi. Bölcs anélkül,
-hogy szavalna, vagy makacsul bizonykodnék. Erős, aminő a Természet,
-amely erőfeszítés nélkül emeli a földet hegyekké, ugyanazon törvény
-szerint, amely szerint buborékot fú a levegőben; s egyiket éppoly
-szívesen teszi, mint a másikat. Ezért oly egyenletesen hatalmas a
-bohózatban, a tragédiában, az elbeszélésben, a szerelmi dalban. Ez
-adja meg neki azt a szüntelen értéket, amelynél fogva minden
-olvasója azt véli, hogy másik olvasó nem is értheti meg.
-<span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span></p>
-<p>A kifejezésnek ez a tehetsége, amellyel a dolgok benső valóságát
-zenébe és versbe tudja áttenni, Shakespearet a poéta típusává
-avatja s új problémát szolgáltat a metafizikának. Ez teszi őt a
-természettudomány tárgyává is, mint a Föld hatalmas teremtményét,
-aki új korszakokat, új tökéletesüléseket jelez. Költészete a
-dolgokat veszteség és túlzás nélkül tükrözi: a finom dolgokat
-éppoly szabatossággal tudta festeni, mint a nagyokat egész
-terjedelmükben; a tragikusat, komikusat pártatlanul torzítás és
-kedvezés nélkül. Hatalmas tervét a legaprólékosabb részletekig
-hajszálpontossággal hajtotta végre: egy-egy szempillát, vagy
-ajkgödröcskét éppoly biztos kézzel rajzol meg, mint egy hegyet s
-mindez, mint Természet műve, kiállja a napmikroszkóp
-vizsgálatát.</p>
-<p>Fő-főpéldája annak, hogy mily közömbös dolog a több vagy
-kevesebb termelés, több vagy kevesebb festmény. Elég az, hogy neki
-megvan az ereje egy festményt alkotni. Daguerre rájött a módjára,
-mint edzze be egy szál virág a képét az ő jódos-lemezére s azután
-már kénye-kedve szerint ezerszámra fényképezhette a tárgyakat.
-Tárgyak mindenkor léteztek, de hiányzott a művészi visszaadásuk. De
-végre eléretett a teljes visszaadásuk s most hadd üljenek a világ
-alakjai az arcukat leképező művésznek. Nincs arra recipe, hogy kell
-valakiből Shakespearet csinálni, ámde annak a lehetősége, hogy a
-dolgokat át lehet vinni versbe, dalba, az ő révén teljes
-bebizonyítást nyert.</p>
-<p>Lírájának hatalma az egész darab szellemében rejlik. Szonettjei,
-bár kitünőségüket elhomályosítja <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> a drámák ragyogása,
-éppoly utánozhatatlanok, mint ezek s érdemüket nem egyes sorok
-adják meg, hanem az egészük. Mint valamely páratlan egyéniség
-hangjának zöngéje, olyan ezeknek a költői lényeknek a beszéde s
-egyetlen mondatuk éppoly utánozhatatlan, mint az egész
-költemény.</p>
-<p>Bár a darabok beszédei s egyes sorai olykor meghökkentenek
-cikornyájukkal (euphuismus), mindazonáltal az illető mondás annyi
-értelemmel van ellátva s úgy össze van kapcsolva elődeivel és
-utódaival, hogy a logikus is kielégítve érzi magát. Eszközei éppoly
-csodálatosak, mint céljai s még alárendeltebb kitalálásai is,
-aminőkkel pl. akkor segít magán, amidőn látszólag kibékíthetetlen
-ellentéteket kell összeházasítania, merő költemények. Ő sohasem
-kénytelen leszállni és gyalogszerrel menni az okból, hogy lova
-elfutott vele bizonyos távoli irányba: ő mindig a nyeregben
-marad.</p>
-<p>A leglégiesebb költészet is először élmény volt: ám a gondolat
-átalakulást szenvedett, amióta élmény volt. Művelt emberek gyakran
-nagyfokú ügyességre tesznek szert a versírásban; ámde verssoraikon
-át könnyű kiolvasni személyes történetüket; aki a feleket ismeri,
-meg is tud nevezni minden alakot: ez itt András, az ott Rákhel. S
-így az egésznek értelme prózai marad. Csak szárnyas hernyó, de nem
-pillangó. Ellenben az igazi költő lelkében az esemény, az adottság
-egészen átalakult új eszmévé és lehámlott róla a régi bőre. Ez a
-nemesedés Shakespeare főjelessége. Festményei, igazsága és
-tökéletessége láttára azt kell mondanunk: ez aztán tudja könyv
-nélkül a <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
-"Page_178">-178-</a></span> leckéjét! Pedig képeiben nyoma sincs a
-maga személye előtérbe tolásának.</p>
-<p>Egy még királyibb vonás tünteti ki a költőt. Nyájasságát értem,
-amely nélkül nincs költő, – mert szépség a célja. Szereti az
-erényt, nem kötelességből, hanem mert bájos; gyönyörködik a
-világban, férfiben, nőben azért a kedves fényért, amely belőlük
-kisugárzik. A szépséget, az öröm és derű szellemét árasztja a
-mindenségre. Epikuros mondja, hogy a költészet olyan csábító, hogy
-a szerelmes kész elhagyni érte a kedvesét. Az igazi lantosokat
-mindenha szelid és kedves temperamentumuk tüntette ki. Homerost
-verőfényben látjuk; Chaucer vidám és emelt fejű; Szádi pedig ezt
-mondja: «Bűnbánó híremet költötték; de hát mi közöm nekem a
-bűnbánathoz?» Nem kevésbé felséges és vidám, sőt még sokkal
-felségesebb és vidámabb a Shakespeare hangja. Már puszta neve is
-örömet és fölszabadulást sugall az emberszívnek. Ha történetesen
-bárhol megjelenne, az emberi lelkek társaságában, vajjon ki ne
-szegődnék zászlaja alá? Amit csak megérint, annak egészséget és
-hosszú életet kölcsönöz verőfényes stílusával.</p>
-<p>De íme, hogy áll ennek a lantosnak és jótévőnek emberi
-számadása, ha magánosságunkban, elzárva fülünket az ő hírének
-hullámverésétől, megpróbáljuk megállapítani mérlegének egyenlegét?
-A magánosság rideg leckékkel szolgál; megtanít ellennünk hősök és
-költők nélkül; latra teszi Shakespearet is és azt találja, hogy
-bizony ő is osztozik az emberi nem felemás voltában és
-tökéletlenségében.</p>
-<p>Shakespeare, Homeros, Dante, Chaucer mind <span class=
-"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> látták
-a fényességet, amely sugaraival beragyogja a látható világot;
-tudták, hogy a fa másra is való, mint hogy almát teremjen, a búza
-másra is való, mint hogy eledelül szolgáljon, a föld másra is,
-minthogy fölszántsák és utakkal lássák el: mert mindezek a dolgok
-második és szebb aratást érlelnek a lélekben, amidőn eszméi
-jelképeiül és természetrajzunkban néma kommentárul szolgálnak az
-emberi életnek. Shakespeare színekül használta föl őket festményei
-számára. Megmaradt szépségük mellett és sohasem tette meg a lépést,
-amely pedig elkerülhetetlennek látszott ekkora géniusz számára,
-hogy t. i. kikutassa s kifejezze mily igazi jelentőség rejlik
-ezekben a jelképekben s árasztja hatalmát; mit is mondanak
-tulajdonképpen? Ő az elemeket, mik csak parancsszavát lesték,
-mulatsággá változtatta. Ő az emberiség spektákulumainak
-főrendezője.<a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href=
-"#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> Nem olyannak látjuk-e,
-akinek a tudás fenséges hatalma a kezébe adta a csillagokat, a
-bolygókat és holdjaikat s leszedi őket pályájukról, hogy valamely
-ünnepnapon városi tűzijátékot rendezzen velük s városszerte
-hirdetik: «Ma este láthatók a pyrotechnika valóságos csodái!» Avagy
-a Természet ható erői s az őket felfogó értelem nem érnének meg
-többet, mint egy utcai fáklyászenét vagy egy szivar füstjét?
-Eszünkbe idézi a Korán harsona-szövegét: «Az egek és a föld s
-mindaz, ami közöttük vagyon – azt hiszitek, hogy tréfából
-teremtettük?»</p>
-<p>Tehetségre, az ész hatalmára az embervilág <span class=
-"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> nem tud
-vele összemérhetőt fölmutatni. Ám ha az élet, az anyaga és
-segédforrásai kerülnek szóba, mit használ ő nékünk? Mit jelent az
-élet? Csak: Vízkeresztet, Szent Ivánéji Álmot, Téli Regét? S egyéb
-képei jelentenek-e többet? Eszünkbe jut a Shakespeare Society
-egyptusi ítélete: hogy ő jókedvű színész és színigazgató volt. De
-ezt a tényt nem tudom összepárosítani a költészetével. Más, csodás
-emberek életünkbe valahogy belevitték eszméiket, de ez a nagy ember
-szöges ellentétet árul el élete és eszméi közt. Lett légyen bár
-kevesebb, ne érte volna el csupán a nagy írók középmértékét, mint
-Bacon, Milton, Tasso, Cervantes, bízvást otthagyhatnók ezt a tényt
-az emberi sors kétes félhomályában; de hogy ez az emberebb ember,
-aki az emberi tudásnak sohasem ismert új és kitágított látóhatárt
-nyitott, aki az emberiség lobogóját mérföldekkel plántálta előbbre
-a Chaosba – hogy ne rejtse bölcseségét tulajdon vékája alá – hogy a
-világ legkitünőbb költője az ismeretlenség szürkeségébe rejtőző,
-világias és köznapi életet élt, aki lángelméjét nyilvános
-szórakoztató eszközül használta: ezt a szomorú tényt a
-világtörténelemnek is le kell szegeznie!</p>
-<p>De hát viszont más emberek, papok és próféták – izraeliták,
-germánok és svédek – ugyanezeket a dolgokat tették szemlélődésük
-tárgyává, sőt keresztül is láttak rajtuk és tudták, mi a hatalmuk.
-S mivégre? A szépségük nyomban tovatűnt szemünk elől; parancsokat,
-hegysúlyosságú föltétlen kötelességeket olvastak ki belőlük, hegyek
-oszlopain emelkedő s rájuk szakadó komor kötelességeket. És az élet
-rémítő, örömtelen <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
-"Page_181">-181-</a></span> valami lett révükön:
-«zarándokút»,<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href=
-"#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> próbatét, miket köröskörül
-ostromolnak gyászos históriák Ádám és Éva elestéről s a róluk ránk
-szakadó átokról; mik utolsó ítéletet, tisztító tüzeket s a bűnhödés
-lángjait tűzik elénk s a látnok szíve és a hallgató szíve elmerült
-e szomorú viziókban.</p>
-<p>El kell ismerni, hogy ezek félemberek félszemmel látásai. A
-világ még várja a költő-papot, a kibékítőt, aki nem tréfál a
-színész-Shakespeare-rel, sem nem vájkál a sírokban a gyászoló
-Swedenborggal; hanem a ki majdan egyaránt lelkesen lát, beszél és
-cselekszik. Mert a tudás ragyogóbbá teszi majd a verőfényt: az
-igazság szebb, mint az egyéni vonzalom és a szeretet összefér a
-mindeneket átfogó bölcseséggel. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VII.<br />
-NAPOLEON; VAGY: A VILÁG EMBERE.</h2>
-</div>
-<p>A XIX. század kimagasló egyéniségei közt nincs senki, aki
-annyira ismert és hatalmas volna, mint Bonaparte. Ezt a fölényét
-annak köszönheti, hogy a leghívebben fejezi ki a tevékeny és
-kiművelt emberek tömegének eszméit, hitét, törekvéseit. Swedenborg
-tanította, hogy minden szerv homogén részecskékből tevődik össze,
-vagy – mint néha így mondja – minden egész hasonló részekből; így a
-tüdők végtelen sok apró tüdőcskéből; a máj végtelen sok apró
-májacskából, a vese végtelen sok apró vesécskéből stb. Eszerint az
-analógia szerint tehát, ha fölbukkan a férfiú, aki magával tudja
-ragadni a nagy tömegek erejét és vonzalmát, ha Napoleon:
-Franciaország, ha Napoleon: Európa, – ez azért van, mert a népek,
-kiket kormányoz, mind apróka Napoleonok!</p>
-<p>A mi társadalmunkban állandó az ellentét a konzervativ és
-demokrata osztályok közt; azok között, akik már megvagyonosodtak és
-a fiatalok és szegények között, akiknek még ezentúl kell
-megcsinálni a szerencséjüket; azaz oly kezek munkája közt, amelyek
-már régóta el vannak <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span> temetve, s amelyek munkája be van
-temetve henye tőkések tulajdonába, pénzbe, részvényekbe, földbe,
-épületekbe és az élő munka érdekei közt, amely azon iparkodik, hogy
-ő maga kerüljön a föld, az épületek, a pénztőkék birtokába. Az
-előbbi osztály félénk, önző, illiberális, nem szereti az újításokat
-és állandóan veszíti tagjait halálozás következtében. A másik
-osztály is önző, de azonkívül követelőző, merész, magabíró, számban
-mindig fölülmúlja a másikat s a szapora születések révén minden
-órában új tagokkal egészül ki. Azt kívánja, hogy minden jövedelem
-nyitva álljon az összesség versenyének és hogy a jövedelemszerzési
-lehetőségek szaporíttassanak. Az a dolgos emberek osztálya
-Amerikában, Angliában, Franciaországban, egész Európában: az
-iparkodók és hozzáértők osztálya. Napoleon a képviselőjük. A
-tevékeny, bátor, ügyes embereknek – minden nemzet középosztályának
-– ösztöne csúcsosította ki Napoleont, mint a megtestesült
-demokratát. Ő osztozik erényeikben, bűneikben s mindenekfölött:
-osztozik szellemükben, törekvéseikben. Ez az irányzat anyagi,
-érzékelhető diadalra célzó s a leggazdagabb és legváltozatosabb
-eszközökkel él, hogy célt érjen. Egyaránt használ föl mechanikai
-erőket, mint igen magas értelmiséget, széleskörű, pontos tudományt,
-képességeket, de minden értelmi és lelki erőt is alárendel az
-anyagi siker eszközeinek. A gazdagság: a főcél.</p>
-<p>A Korán mondja: «Az Isten minden népnek megadta az ő nyelvén
-beszélő prófétáját.» Tehát kell, hogy Páris, London, New-York, a
-kereskedelem, a tőke, az anyagi hatalom lelke is <span class=
-"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span>
-megkapta légyen a maga prófétáját: s íme Bonaparte nyert erre
-képesítést és küldetést.</p>
-<p>A Napoleonról szóló életrajzok, memoárok, adomák millió
-olvasóinak mindegyike gyönyörködik ezeken a lapokon: hiszen a
-tulajdon történetét tanulmányozza. Napoleon ízig-vérig modern s
-szerencséje tetőpontján ugyanaz a szellem tölti el, mint a mai
-hírlapokat. Ő nem szent, – hogy saját szavaival éljünk: «nem
-kapucinus» – de a szót magas értelmében véve: nem is hős. Az utca
-embere megtalálja benne az utca többi emberének képességeit és
-erőit. Úgy találja, hogy Napoleon is – csakúgy, mint ő –
-születésénél fogva városi ember, aki nagyon észrevehető érdemeknél
-fogva olyan parancsoló állásba jutott, hogy megengedhetné magának a
-közönséges ember ízlését is, de mégis úgy érzi, kénytelen azt
-rejtegetni és megtagadni. S íme ez a hatalmas ember megszerezte
-mindazt, ami a XIX. század minden embere szívének kedves: jó
-társaság, jó könyv, gyors utazás, jó ruha, lakomák, számtalan
-szolgahad; személyes súly, eszméinek megvalósítása; a jótévő
-szerepe környezete minden tagjával szemben; a képek, szobrok, zene,
-paloták, konvencionális tiszteletadás kifinomult gyönyöre: mindez
-az övé volt.</p>
-<p>Ám az olyan ember, aki, – miként Napoleon – annyira
-alkalmazkodik a tömegek lelkéhez, akik közt él: már nem is
-képviselője, hanem egyenesen monopolizálója s bitorlója a többi
-lelkeknek. Így plagizált Mirabeau minden jó eszmét, minden jó szót,
-amit valaha elejtettek Franciaországban. Dumont beszéli, hogy a
-Convent karzatáról hallotta szónokolni Mirabeaut s neki az az
-ötlete <span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span> támadt, hogy befejezést készít a
-beszédhez; ezt ceruzával rögtön meg is írta s megmutatta a mellette
-ülő Lord Elginnek. Tetszett a lordnak s Dumont este megmutatta
-Mirabeaunak. Ez elolvasta, bámulatosnak találta s kijelentette,
-hogy bekebelezi másnapi beszédébe a nemzetgyűlésen. «Csakhogy ez
-nem lehet, – viszonzá Dumont – mert, sajnos, már megmutattam lord
-Elginnek.» «S ha meg is mutatta lord Elginnek s kívüle akár ötven
-másnak is, mégis elmondom holnap», – felelte Mirabeau s a másnapi
-ülésen csakugyan elmondta, még pedig nagy hatással. Mert Mirabeau
-az ő mindenkit lebiró nagy egyéniségével megérezte, hogy ezek a
-dolgok, miket ő sugallt a jelenlétével, éppúgy az övéi, mintha ő
-mondotta volna s hogy tulajdonképpeni súlyukat azzal kapják meg,
-hogy ő tette magáévá. De még föltétlenebb és központosítóbb volt
-az, aki örökölte Mirabeau népszerűségét és még sokkal többet ért
-el, mint Franciaországban gyakorolt fölényét. Valóban, a
-Napoleon-veretű embernek többnyire nincs is már magánvéleménye és
-egyéni beszéde. Annyira befogadó képességű s olyan helyzetű, hogy a
-kor és föld értelmiségének, szellemességének, hatalmának valóságos
-központi hivatalává válik. Ő nyeri meg a csatát, ő csinálja a
-Code-ot, ő állítja föl a súly- és mértékrendszert, ő tünteti el az
-Alpok akadályait; ő építi az utakat. Minden kiváló mérnök, tudós,
-államférfiú neki tesz jelentést; ugyanezt cselekszi mindenfajta jó
-fő: s ő elsajátítja a legjobb rendszabályokat s a maga bélyegzőjét
-süti rájuk, de nemcsak ezekre, hanem minden szerencsés és
-emlékezetreméltó kifejezésre is. Imigyen minden napoleoni mondás és
-<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
-"Page_186">-186-</a></span> minden sor napoleoni írás
-tulajdonképpen Franciaországé.</p>
-<p>Bonaparte a tömeg bálványa volt, mert benne transcendens fokban
-vannak meg a tömeg-ember tulajdonságai és erői. Bizonyos elégtételt
-érzünk, ha leszállhatunk a politika mélyére, mert ezzel
-megszabadulunk a képmutatástól. Bonaparte a nagy osztállyal
-közösen, amelynek képviselője volt, törekedett hatalomra és
-gazdagságra, de Bonaparte különösen nem válogatott az eszközökben.
-Elnyomott minden érzést, amely az embereket e törekvésükben
-akadályozni szokta. Fontanes 1804-ben Napoleon tulajdon szellemében
-szólt, amikor a szenátus tárgyában e szavakat intézte hozzá: «Sire!
-A tökéletesülés vágya a legnagyobb kórság, amely az emberi értelmet
-valaha megszállta.» A szabadság, haladás szószólói «ideológusok»,
-ami megvető értelemben gyakran megfordul a száján: «Necker
-ideológus», «Lafayette ideológus!»</p>
-<p>Egy jól ismert olasz közmondás szerint: «Ha sikert akarsz
-aratni, nem szabad túljónak lenned!» Bizonyos határok közt előnyös
-lemondani a kegyelet, hála, nemeslelkűség uralmáról, mert ezentúl
-az, ami eleddig áthághatlan korlátunk volt s mások számára még
-mindig korlát, alkalmas fegyverré lesz céljaink számára, éppúgy,
-amint a folyót, mely félelmetes akadály volt, a tél a legsímább
-úttá változtatja.</p>
-<p>Napoleon egyszersmindenkorra letett a gyöngéd érzésekről és
-szeretetről s csak kezével s fejével akart boldogulni. Benne nincs
-semmi csoda, semmi bűvészet. Ő egyszerűen: munkás; munkás ércben,
-vasban, fában, földben, utakban, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> épületekben, pénzben,
-csapatokban; még pedig nagyon szívós és okos mester-munkás. Ő
-sohasem gyönge és elméleti ember, hanem a természeti ható erők
-pontosságával és szabatosságával cselekszik. Nem vesztette el
-veleszületett eredeti érzékét és rokonságát a dolgok iránt. Az
-emberek az ilyen egyénnek éppúgy kitérnek, mint a természeti
-eseményeknek. Igaz, hogy találkozunk sok emberrel, aki elmélyedt a
-dolgokba mint mezőgazda, kovács, hajós és általában mint technikus
-s tudjuk, mily reálisaknak és határozottaknak mutatkoznak tudósok
-és szórágók gyülekezetében: ámde ezek az emberek rendesen híjával
-vannak az elrendezés tehetségének; olyanok, mint a kezek fej
-nélkül. Ám Bonaparte ez ásványi és állati erőkön felül a magasabb
-belátás és általánosítás képességeivel is meg volt áldva, úgyhogy
-azok az emberek társulva látták benne a természeti és szellemi
-erőket, mintha a tenger és föld testet öltött volna s elkezdett
-volna számítani. Ennélfogva a föld és tenger mintha föltételeznék
-őt. A sajátjába jött ő és tenger és föld úgy is fogadták őt. Ez a
-számító-cselekvő nagyon jól tudja, mit tegyen velük s mi lesz az
-eredmény. Ismeri az arany és vas, a kerekek és hajók, a seregek és
-diplomaták sajátságait s megkövetelte, hogy mindegyik a maga neme
-szerint cselekedjék.</p>
-<p>Arithmetikáját a hadviselés művészetében fejtette ki. Ez,
-szerinte, abban áll, hogy, háborúskodván, legyen mindig több erőnk,
-mint az ellenségnek, azon a ponton, ahol az ellenséget támadjuk,
-vagy ahol ő támad. S egész tehetsége arra irányzódik, hogy
-végnélküli mozdulatok, átcsoportosítások révén mindig szögben
-menjen neki az ellenségnek <span class="pagenum"><a name="Page_188"
-id="Page_188">-188-</a></span> és hogy részletekben morzsolja föl
-erőit. Nyilvánvaló, hogy még igen kis erő is, amely ügyesen és
-gyorsan mesterkedik és mozog, úgyhogy a támadás helyén mindig két
-embert tud harcba dobni egy ellen, lebír egy sokkal nagyobb
-ellenséges túlerőt is.</p>
-<p>Az idők, szervezete, előélete mind társultak, hogy kifejlesszék
-ezt a minta-demokratát. Megvannak benne osztálya erényei és hatásos
-érvényesülésük föltételei. Ez a józanész, amely nem vesz semmibe
-valamely célt, mielőtt nem látja az eszközöket, amikkel végre is
-lehet hajtani; az eszközök fölhasználásának gyönyöre; az eszközök
-kiválogatása, egyszerűsítése, csoportosítása; munkájának
-határozottsága és alapossága; az okosság, amellyel mindent lát és
-az eleven erő, amellyel mindent megtesz: mindez természetes
-szervévé és fejévé tette őt annak, amit szeretnék a szó legtágabb
-értelmében vett <i>modern</i> pártnak nevezni.</p>
-<p>Minden sikerben az oroszlánrész szükségszerűleg a Természetet
-illeti meg; így az ő esetében is. Ilyen emberre volt szükség, tehát
-ilyen ember született. Kőből, vasból való ember, aki nyeregben
-tudott ülni tizenhat, tizenhét órahosszat, sok napig tudott
-menetelni pihenés és élelem nélkül – legfeljebb egy harapást
-befalva – s mégis a bősz tigris rugalmasságával és hevével
-verekedni; akit nem zavart meg soha semmiféle aggodalmaskodás;
-szívós, önző, okos s oly fölfogású, hogy nem hagyta meggyőződését
-befolyásolni vagy félrevezetni sem mások véleményétől, sem
-babonáitól, sem tulajdon elhamarkodásától és hevétől. «Az én
-vaskezem – mondá – <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span> nem a karom végén volt, hanem a
-fejemmel állott közvetlen összeköttetésben.» Tekintetbe vette a
-Természet és Szerencse hatalmát és ezeknek tulajdonította fölényét,
-ahelyett, hogy alacsonyabbrendűek módjára önfejűségében bizakodva
-harcra kelt volna a Természettel. Legkedvesebb szavajárása a
-«csillagára» való célzás s tetszelgett azzal, magának s a népnek
-is, hogy a «Sors gyermeké»-nek hívta magát. «Nagy bűntettek
-elkövetésével vádolnak – mondja – pedig az olyan vezető emberek,
-aminő én vagyok, nem követnek el bűntetteket. Mi sincs egyszerűbb
-az én emelkedésemnél: hiú törekvés azt cselszövésnek, gaztetteknek
-tulajdonítani: egyszerűen az idők sajátságának s annak a híremnek
-kell betudni, hogy sikerrel verekedtem hazám ellenségeivel. Én
-mindig a nagy tömegek véleményével s az eseményekkel tartottam
-lépést. Mi hasznomra lettek volna tehát nékem gaztettek?» Majd
-ismét, fiáról szólván, ezt mondja: «Fiam nem helyettesíthet engem;
-magam sem tudom magam helyettesíteni. Engem a körülmények
-teremtettek.»</p>
-<p>A cselekvés egyenesvonalúsága eladdig még sohasem párosult
-ekkora fölfogóképességgel. Ő realista, réme minden fecsegőnek és az
-igazságot elhomályosító zavarosfejűeknek. Ő meglátja minden dolog
-sarkpontját, pontosan az ellentállás pontjára veti magát és
-félredob minden egyéb megfontolást. Erős akaratú, de helyes
-értelemben, tudniillik: erősakaratú belátással együtt. Ő sohasem
-hibázott rá egy-egy győzelemre, hanem fejben megnyerte a csatát,
-mielőtt a harctéren megnyerte volna. Főfő-mesterfogásai benne
-rejlenek. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span> Senki mástól nem kér tanácsot. 1796-ban
-ezt írja a Direktoriumnak: «Magam vezettem a hadjáratot, anélkül,
-hogy valaki tanácsával éltem volna. Semmi jót nem végeztem volna,
-ha kénytelen lettem volna más valaki véleményéhez alkalmazkodni.
-Előnyökre tettem szert túlerőkkel szemben olyankor is, amikor
-minden nélkül állottam csak azért, mert abban a meggyőződésben,
-hogy Önök bíznak bennem, cselekedeteim éppoly gyorsak voltak, mint
-gondolataim.»</p>
-<p>A történelem tele van, a legrégibb időktől napjainkig, a
-királyok és kormányzók gyengeségével. Olyan személyek ők, akiket
-szánni kell mert nem tudják, mit kell tenniök. A takácsok kenyérért
-sztrájkolnak, s a királyok és minisztereik – nem tudván, mihez
-fogjanak – szuronyokat szegeztetnek rájuk. Ám Napoleon értett a
-maga mesterségét. Ime egy ember, aki minden percben és alkalommal
-tudta, mit kell tennie a következőben. Roppant megnyugtató és üdítő
-látvány nemcsak királyoknak, hanem polgároknak is. Kevés ember
-ismeri a másnapját; terv nélkül tengődnek máról-holnapra s mindig
-végére érnek tudományuknak s minden tettük után kívülről várják az
-indítékot új cselekvésükre. Napoleon a világ első embere lett
-volna, ha célja történetesen merőben közcélok. Azonban így is
-amilyen volt, bizalmat gerjeszt cselekvésének rendkívüli egysége
-által. Szilárd, biztos, önmegtagadó, önmagát hátratevő, mindent
-céljának áldozó; föláldoz pénzt, csapatokat, tábornokokat
-föláldozza saját biztonságát céljainak s ami közönséges
-kalandorokat el szokott szédíteni, őt nem vezeti félre saját
-eszközeinek ragyogása. <span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span> «Esélyeknek nem szabad a politikát
-vezetniök, ellenben a politikának kell az esélyeket vezetniök.» –
-«Ha valakit minden esemény elragad, az annak a jele, hogy
-egyáltalában nincs politikai rendszere.» Győzelmei megannyi kapu
-volt s egy percre sem tévesztette szem elől a még megteendő utat, a
-jelen körülményeinek vakító csillámlásában vagy süketítő
-lármájában. Tudta, mit kell tennie s meg sem állott, míg végére nem
-járt. Még az egyenes vonalat is szerette volna megrövidíteni, hogy
-gyorsabban jusson céljához. Kétségkívül lehet borzalmas adatokat
-összegyűjteni történetéből, mily áron vásárolta meg győzelmeit; de
-azért nem kell kegyetlennek ócsárolni, csak olyannak kell
-tekinteni, aki nem ismert akadályt akarata útjában; nem volt
-vérszomjas, nem volt kegyetlen, de jaj annak a dolognak vagy
-embernek, aki útjában állott! Nem szomjúhozta a vért, de nem
-kímélte a vért – s nem ismert könyörületet. Csak a célt látta s az
-akadálynak pusztulnia kellett. «Sire! Clarke tábornok nem tud Junot
-tábornokkal egyesülni az osztrák tüzérség borzasztó tüzelése
-miatt.» – «Foglalja el rohammal azokat az ütegeket!» – «De Sire!
-Minden ezred, amely közeledik a tüzelő üteghez, veszve van; mit
-parancsol, Sire?» – «Előre! Előre!» – Serusier tüzérezredes Hadi
-emlékirataiban következőleg vázolja az austerlitzi csatát: «Abban a
-percben, hogy az orosz sereg megkezdte visszavonulását, nagy
-üggyel-bajjal, de jó rendben, a tó jegén, Napoleon császár teljes
-vágtában száguldott a tüzérséghez. Mit vesztegetitek az időt? –
-rikoltá. – Tüzeljetek rögtön kellős közepükbe, el kell őket
-<span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span> sülyeszteni; tüzeljetek a jégre!»
-Parancsa tíz percig teljesíthetetlen maradt. Hiába álltam magam is
-néhány tiszttársammal egy halomra, hogy onnan vezessem a kívánt
-műveletet; golyóink és bombáink elsiklottak a jégen, anélkül, hogy
-feltörték volna. Ennek láttára egyszerű módszert használtam, hogy a
-könnyű haubitzokkal felfelé tüzeltettem. A súlyos lövedékeknek
-majdnem függőleges lecsapása végre meghozta a kívánt hatást.
-Módszeremet mentem követték a szomszédos ütegek s szinte abban a
-pillanatban a tó vizébe temettünk néhány ezer oroszt és
-osztrákot.</p>
-<p>Segédforrásai gazdagsága látszólag elenyésztetett minden
-akadályt. «Ne legyenek itt Alpok» – mondá és tökéletes utakat
-építtetett, amelyek fokozatos szerpentinekben vezettek át a
-legmeredekebb magaslatokon át, úgyhogy Itália úgy megnyílt
-Párisnak, mint Franciaország bármely városa. S koronájáért kockára
-tette életét is. Ha egyszer elhatározta, mit kell tenni, azt
-tűzzel-vassal hajtotta végre s érdekében megfeszítette minden
-erejét. Mindent merészelt, semmit se kímélt, se hadiszert, se
-pénzt, se csapatot, se tábornokokat s még önmagát sem.</p>
-<p>Gyönyört okoz nekünk mindannak a látványa, ami a rendeltetését
-teljesíti, akár tejet adó tehén az, akár csörgőkígyó. S minthogy,
-az emberek nagy többségének véleménye szerint, a nemzetek közti
-viszálkodások elintézésének leghelyesebb módja a háború, Bonaparte
-bizonyára helyesen cselekedte, ha gyökeresen hadakozott. «A háború
-nagy alapelve – mondá – az, hogy a sereg éjjel-nappal minden órában
-legyen kész a lehető legnagyobb ellentállást kifejteni.» Sohasem
-takarékoskodott <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span> hadiszerével, hanem az érc, a golyók,
-gránátok, kartácsok valóságos árját zúdította az ellenséges
-állásokra, hogy megsemmisítsen minden védekezést. Az ellentállás
-minden pontján összpontosította lovasságát, egyik századot a másik
-után vetette rá, túlerővel, az ellenségre, míg el nem söpörte
-egészen. Lobensteinnél, két nappal a Jena-i csata előtt ezt mondta
-egy lovas vadászezredének: «Fiaim, ne féljetek a haláltól; ha
-vitézül szembeszálltok vele, belekergetitek az ellenség soraiba.» A
-roham viharában önmagát sem kímélte. A végsőig feszítette erőit.
-Bizonyos, hogy Itáliában megtette a tőle telhetőt: megtett mindent,
-ami tőle telt. Olykor egy hajszál választotta el a végromlástól s
-személye már-már veszve látszott. Arcolenél a mocsarakba nyomták.
-Az osztrákok a kavarodásban elválasztották csapatától s csak
-kétségbeesett erőfeszítéssel tudták kimenteni. Lonatonál és
-egyebütt is már-már elfogták. Hatvan ütközetben vett részt s mégsem
-telt be vele sohasem. Minden diadalból új fegyvert kovácsolt.
-«Hatalmam összeroppanna, ha nem támasztanám alá új
-teljesítményekkel. Hódítás tett azzá, ami vagyok, így hát
-hódításnak kell fenn is tartani engem.» Ő megnézte, mint minden
-bölcs ember, hogy éppannyi élet kell a megtartásra, mint az
-alkotásra. Folyton-folyvást bajban, veszedelemben vagyunk, az
-összeomlás szélén, s csupán leleményesség és bátorság menthet
-meg.</p>
-<p>Tüzét azonban mérsékelte a leghidegebb eszélyesség és pontosság.
-Bármily vakmerő volt is a támadásban, sebezhetetlen volt, azzal,
-hogy körülsáncolta magát. Igazi támadása sohasem a bátorság
-<span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
-"Page_194">-194-</a></span> ihletéből folyt, hanem számítás
-eredménye volt. Szerinte az a legjobb védekezés, ha mindig mi
-támadunk. «Nagyravágyásom – mondja – csakugyan erős volt, azonban
-hűvös természetű.» Las Casas-szal való beszélgetéseiben
-megjegyezte: «Ami az erkölcsi bátorságot illeti, ritkán találkoztam
-olyannal, amit «hajnali kétórai bátorság»-nak nevezek, t. i. az elő
-nem készített bátorsággal, amelyre váratlan alkalmakkor van szükség
-s amely a legmeglepőbb eseményekkel szemben is teljesen szabad
-ítéletet és határozást biztosít az embernek.» Nem habozott
-kijelenteni, hogy benne kiválóan nagy mértékben van meg ez a
-«hajnali kétórai bátorság» s hogy vajmi kevés emberrel találkozott,
-aki erészt fölvehette vele a versenyt.</p>
-<p>Minden a számításai pontosságától függött s a csillagok sem
-lehettek pontosabbak, mint az ő arithmetikája. Személyes figyelme
-kiterjedt még a legapróbb részletekre is. «Montebellónál meghagytam
-Kellermannak, hogy támadjon nyolcszáz lovassal s ő ezekkel az
-osztrák lovasság szemeláttára elvágott hatezer magyar gránátost. Ez
-a lovasság mintegy fél league-re<a name="FNanchor_31" id=
-"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a>
-volt s negyedórára volt szüksége, hogy a veszélyeztetett pontra
-érkezzék; az volt a tapasztalatom, hogy mindig ezek a negyedórák
-döntik el a csata sorsát.» – «Bonaparte, mielőtt megütközött, igen
-keveset törődött azzal, mit kell tennie diadal esetén, ellenben
-sokat gondolkozott azon, mi a teendője, ha balszerencse találja
-érni.» Ugyanez a bölcseség és jó érzék jellemzi minden
-magatartását. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
-"Page_195">-195-</a></span> Az utasítás, melyet titkárjának a
-Tuileriákban adott, megérdemli a fölemlítést: «Éjjente lehetőleg
-ritkán lépjen be szobámba. Föl ne keltsen, ha jó közlenivalója
-volna, mert az nem sürgős. Ellenben, ha rossz hírekkel jön, rögtön
-ébresszen föl, mert akkor egyetlen pillanatot sem szabad
-veszíteni.» Hasonló túlzásig menő gazdaságosság vezette az itáliai
-hadjáratban mint tábornokot terhes levelezése tekintetében.
-Megparancsolta Bourrienne-nek, hagyjon kibontatlanul minden levelet
-három hétig s azután megelégedéssel látta, mily nagy részük
-elintéződött önmagától s nem igényelt már választ.
-Munkateljesítménye rengeteg volt s túlszárnyal minden ismert emberi
-munkabírást. Volt elég dolgos király a világon Odysseustól Oraniai
-Vilmosig, de egyikük sem végezte tizedrészét sem annak, amit ez az
-ember földolgozott.</p>
-<p>Napoleon e természeti adományokon fölül rendelkezett még azzal
-az előnnyel is, hogy szegénysorsú családból származott. Későbbi
-napjaiban ugyan elég gyönge volt, hogy koronáihoz és rendjeleihez
-szerette volna még a főrangú származást is: mindazonáltal tudta,
-mivel tartozik szigorú neveltetésének és nem titkolta megvetését a
-született királyok és az «örökletes szamarak» iránt, ahogy a
-Bourbonokat durván titulálta. Ő mondta róluk, hogy «számkivetésük
-alatt nem tanultak semmit; nem felejtettek el semmit.» Bonaparte
-átment a katonai szolgálat minden lépcsőfokán, de polgár is volt,
-mielőtt császár lett és így volt kulcsa a polgársághoz is.
-Megjegyzései és értékelései a középosztálybeli jólértesültségére és
-helyes mértéktartására vallanak. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> Akiknek csak dolguk akadt
-vele, úgy találták, hogy nem lehetett elámítani, mert éppoly jól
-tudott számolni, mint akárki. Ez kitünik szentilonai emlékiratai
-minden részéből. Ha a császárné háztartása, palotái kiadásai
-következtében jókora adósság gyülemlett össze, Napoleon személyesen
-vizsgálta át a számlákat, rájött a dupla krétára s a tévedésekre s
-tekintélyes összegekkel szállította le a követeléseket.</p>
-<p>Legnagyobb fegyverét, különösen a tőle vezetett milliók
-szemében, reprezentativ jellegének köszönhette. Annak, hogy
-Franciaországot és Európát képviseli s ilyen minőségében érdekel
-minket. Mint vezér és király a forradalommal, vagy a dolgos
-néptömegek érdekével áll és bukik, amelyek szervükre és vezérükre
-találtak benne. Fölismerte a társadalmi érdekeket, a munka értelmét
-és értékét és természetszerűleg szegődött a pártjához. Tetszik
-nekem az az eset, amelyet egyik szentilonai életrajzírója említ
-föl. «Midőn egyszer Balcombené asszonnyal sétált, egy pár szolga
-súlyos ládákat cipelve ment arra s Balcombené asszony meglehetős
-ingerülten követelte tőlük, térjenek ki. De Napoleon közbevetette
-magát: «Asszonyom, vegye tekintetbe terhüket!» A császárság idején
-nagy gondot fordított a főváros piacainak javítására és
-szépítésére. «A piac – úgymond – a köznép Louvreja.» A mesterművek
-közt, amelyek túlélték őt, ott vannak nagyszerű utai. Csapatait
-eltöltötte tulajdon szellemével s köztük és közte a szabadság és
-bajtársi együttérzés egy neme fejlődött ki, amelyet udvarának
-ceremóniája nem engedett meg közte és tisztjei között. Seregei
-azután olyan dolgokat <span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
-"Page_197">-197-</a></span> vittek végbe, minőkre mások képtelenek
-voltak volna. Csapataihoz való viszonyának legjobb bizonysága
-napiparancsa az austerlitzi csata reggelén, amelyben megigérte
-nekik, hogy a tűzvonalon kívül fog tartózkodni. Ez a kijelentés,
-amely épp a visszája annak, amelyet a tábornokok a katonáiknak a
-csata előtt rendesen tenni szoktak, jól megvilágítja a serege
-odaadó ragaszkodását vezére iránt.</p>
-<p>Ámbár tehát részletekben is megvan az azonosság Napoleon és a
-néptömegek közt, igazi ereje a tömegek abban a meggyőződésében
-rejlik, hogy Napoleon az ő géniuszuk és céljaik, törekvéseik
-képviselője volt, nemcsak akkor, ha nekik udvarolt, hanem akkor is,
-ha ellenőrizte, sőt még ha meg is tizedelte őket toborzásai révén.
-Csak oly jól tudott ő is filozofálni a szabadságról és
-egyenlőségről, akár bármely francia jakobinus s ha célozgattak az
-évszázados kékvérre, amely Enghien herceg kivégzésével ontatott,
-így vélekedett: «Az én vérem sem pocsolyavíz!» A nép érezte, hogy a
-trónt már nem foglalja el többé s a földet nem szívja ki a
-«legitim» osztály kis csoportja, amely teljesen elzárkózott a föld
-gyermekeivel való bármely közösségtől s csak a társadalom egy rég
-elfedett állapota eszméit és babonáit iparkodik fenntartani. Az
-uralkodó osztály egy ilyen embere helyett az ő lelküktől lelkezett,
-velük közös tudású és gondolkozású férfiú székelt a Tuileriákban, s
-igazában megnyitotta nékik és gyermekeiknek a hatalom és bizalom
-minden áldását. Az álmos, önző politikának, amely egyre csak
-lefokozta, megszorította az ifjúság lehetőségeit, véglegesen
-befellegzett s a <span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
-"Page_198">-198-</a></span> terjeszkedés és vágynak napjai
-virradtak meg. Megnyílt a pálya minden emberi tehetségnek és
-tettnek; s megannyi ragyogó pályabér csillogott az ifjú és
-tehetséges ifjúság szeme előtt. A megvénhedt, vasbékóba szorított,
-feudális Franciaország egy ifjú Ohiová vagy New-Yorkká változott s
-még azok is, akik közvetlenül szenvedtek az új uralkodó
-szigorúságtól, megbocsátottak neki, tekintettel a katonai rendszer
-szükségszerű keménységére, amelynek hála elűzhették az elnyomóikat.
-S még akkor is, midőn a nép többsége elkezdte kérdeni, vajjon
-igazában mit is nyertek azzal szemben, hogy új uruk a végsőkig
-kimerítő ember- és pénzáldozatokat követelte meg tőlük – az ország
-minden rangú, rendű tehetséges emberei valahányszor az ő pártjára
-keltek és mint természetes pátronusokat vették védelmükbe.
-1814-ben, amidőn tanácsolták neki, hogy keressen támaszt a főrangú
-osztályokban, Napoleon így szólt a környezetéhez: «Uraim, az én
-helyzetemben az én egyedüli nemességem a külvárosok közönséges
-népe!»</p>
-<p>Napoleon felötlése találkozott ezzel a természetes várakozással.
-Helyzetének szüksége azt követelte, hogy szívesen lásson minden
-tehetséget és helyezze el bizalmi állásokban s érzése is egybeesett
-ezzel a politikával. Mint minden magasabbrendű, ő is vágyakozott
-igazi férfiak és társak s az után, hogy erejét összemérje más
-mesterekével s türelmetlenül bánt el a hóbortosokkal s
-gyengeelméjűekkel. Itáliában is embert keresett s nem talált.
-«Szent Isten!» – mondá – «milyen ritka az igazi ember! Ime, Itáliát
-18 millió lakja s én csak nagy üggyel-bajjal találtam kettőt: –
-<span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span> Dandolot és Melzit.» Későbbi éveinek
-tapasztalata korántsem öregbítette az emberfajta iránt való
-tiszteletét. Egy keserű percében ezt mondta egyik legrégibb
-barátjának: «Az emberek megérdemlik a megvetést, amellyel
-eltöltenek. Derék republikánusaim ruhájára elég valami arany
-paszomántot varratnom s mindjárt azzá vedlenek, amiknek akarom.» A
-könnyű fajsúlynak ezzel a megvetésével azonban közvetve azoknak
-adózott tisztelettel, akik derekasságukkal kiérdemelték
-méltánylását, nemcsak ha barátai és segítőtársai közé tartoztak,
-hanem amikor ellent is álltak akaratának. Nem tehette egy sorba
-Foxot, Pittet, Carnot-t, Lafayette-et, Bernadotte-ot udvara ingó
-nádszálaival s a becsmérlés ellenére, melyet rendszeres önzése
-sugallt nagy hadvezérei ellen, akik vele s neki aratták
-diadalaikat, bőséges elismerésben részesítette Lannes-t, Duroc-ot,
-Kleber-t, Dessaix-t, Masséna-t, Murat-t, Ney-t és Augerau-t. S bár
-pátronusuknak s szerencséjük megalapozójának érezte is magát, ha
-azt mondta is: «Én iszapból gyártom a tábornokaimat!» – még sem
-titkolhatta megelégedését azon, hogy vállalatai nagyságához mért,
-méltó segítőtársakra talált. Az oroszországi hadjáratban oly nagy
-hatást tett reá Ney tábornagy bátorsága és ereje, hogy erre a
-kijelentésre ragadta: «Kétszáz millióm van ládáimban, de szívesen
-odaadnám Ney-ért.» Több marsalljáról írt jellemrajzai nagyon
-pontosak s ha nem is elégítették ki a francia tisztek olthatatlan
-hiúságát, kétségtelenül igazak lényegükben. S valóban, uralkodása
-alatt mindenfajta érdem méltánylásra talált. «Én ismerem» – mondá –
-«valamennyi tábornokom mélyjáratát.» Minden <span class=
-"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span>
-természetes tehetség biztos lehetett, hogy kedvező fogadtatásra
-talál udvarában. Korában tizenkét ember emelkedett föl közkatonai
-sorból királyi, tábornagyi, hercegi, vagy tábornoki méltóságra s az
-általa alapított Becsületrendet nem családi összeköttetések révén,
-hanem csakis személyes érdemért adományozta. «Ha a katonák már
-megkapták a tűzkeresztséget a harcmezőn, szememben mind
-egyenrangúak.»</p>
-<p>Ha az, aki természettől fogva király, elnyeri a királyi címet és
-méltóságot is, ez mindenkinek tetszik. A forradalom a St. Antoine
-külváros izmos népességét és az összes lovászgyerekeket és
-hajósinasokat följogosította arra, hogy Napoleont úgy tekintsék,
-mint húsából való húst s az <i>ő</i> pártjuk kreaturáját: ám e nagy
-tehetség sikerében van valami, ami általános rokonszenvet is
-biztosít neki. Mert minden eszes ember érdekében áll, hogy az
-értelem és szellem győzelmet arasson a butaságon és bitorláson s
-mint értelmes lények úgy érezzük, mintha villamos áram tisztítaná
-meg a levegőt, ha értelmi erők túltesznek anyagi erőkön. Mihelyt
-lehámozzuk a helyi és esetleges járulékokat, úgy érezzük, hogy
-Napoleon érettünk küzd s arat derekas diadalt; ez az erős gőzgép a
-mi javunkra dolgozik. Mindaz, ami feltüzeli képzeletünket, amidőn
-áthágja az emberi ügyesség s képességek rendes határait, csodamód
-fölemel és fölszabadít. Mily hatalmas koponya, amely fejedelmi
-fensőséggel fontolja meg és dönti el az ügyek egész sorát s oly
-tömegét hozza működésbe a ható erőknek! Mily szem, amely áthatol
-egész Európán! Mily gyors feltaláló képesség! Mily kiapadhatatlan
-erőforrás! Mily események! <span class="pagenum"><a name="Page_201"
-id="Page_201">-201-</a></span> Mily romantikus festmények! Meglepő
-helyzetek! amikor az Alpokat kémleli, midőn a nap leszáll a
-sziciliai tengerbe; amidőn a csapatait csatasorba állítja a
-piramisok alatt s így buzdítja: «Ezeknek a piramisoknak csúcsáról
-negyven évszázad tekint lé reátok!» – amidőn átgázol a
-Vörös-tengeren s a Suezi öblön. Ptolemais partvidékén gigászi
-tervek izgatják: «Ha Acre elesett volna, megmásoltam volna az egész
-világ ábrázatát.» Hadserege az austerlitzi csata előestéjén, mely
-császárrá avatásának évfordulója volt, negyven zsákmányul ejtett
-zászló bokrétájával ajándékozta meg. Egy kicsit talán gyermekes
-örömet lelt abban, hogy éles világításban hozza össze az
-ellentéteket; mint midőn kedvét találta abban, hogy Tilsitben,
-Párisban vagy Erfurtban az előszobájában várakoztasson meg
-királyokat.</p>
-<p>Az emberek egyetemes gyengeelméjűsége, határozatlan és tunya
-nembánomsága mellett nem érezhetjük s mondhatjuk magunkat eléggé
-szerencséseknek, hogy ezt az erős és tettrekész hőst a magunkénak
-vallhattuk, aki megmutatta nékünk, mily sokat lehet véghezvinni
-merőben olyan erőkkel és erényekkel, mikkel kisebb fokban, minden
-ember rendelkezik, mint pl. pontossággal, személyes figyeléssel,
-bátorsággal, gyökeres elhatározással s tettel. «Az osztrákok –
-úgymond – nem ismerik az idő értékét.» Korábbi éveiben az
-eszélyesség példaképének látom. Hatalmát nem valami vad, vagy
-különc erő adja meg, nem vad ihlet, mint a Mahomedét; nem a
-meggyőzés ereje, hanem az, hogy a józan észt érvényesítette minden
-alkalommal, ahelyett hogy szabályokhoz és szokásokhoz ragaszkodott
-volna. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id=
-"Page_202">-202-</a></span> Az ő példája ugyan arra tanít, amire az
-erély mindig tanít, hogy t. i. mindenütt nyílik számára tér. A
-gyáva kétségek mily tömegére követel az ember élete választ. Amidőn
-ő fölbukkant, minden katona-főember azt a hitet táplálta, hogy a
-háborúban már nem akad új dolog, amint manapság meg azt hiszik,
-hogy már semmi újra nem lehet vállalkozni sem a politikában, sem az
-egyházban, sem a tudományokban, sem iparban, kereskedelemben,
-mezőgazdaságban vagy társadalmi szokásainkban s erkölcseinkben s
-amint minden kor társadalma azt hitte, hogy a világ kimerült már az
-élet által. Ám Bonaparte jobban tudta a dolgot, semmint a
-társadalom, sőt mi több, ő tudta azt is, hogy jobban tudja. Úgy
-tartom, minden ember jobban tudja, mint cselekszi. Tudja, hogy az
-intézmények, mikkel olyan nagyra vagyunk, csak járni tanító
-gyerekkocsik és játékszerek. De ha nem bíznak sejtelmeikben!
-Bonaparte azonban rábízta magát tulajdon érzékére s csöppet sem
-törődött a másokéval. A világ az ő újításaival szemben úgy
-viselkedett, már amint minden újítással szokott viselkedni, t. i.
-végtelen ellenvetéseket tett, tornyosította az akadályokat: ám
-Napoleon elfricskázta az ő ellenvetéseiket. «Ami a szárazföldi
-sereg vezérének útjában igazán nagy akadályt idéz elő: az az a
-szükség, hogy annyi embert és állatot kell élelmezni. Ha rábízza
-ezt a biztosaira, meg se tud mozdulni, s minden vállalkozása dugába
-dől» – mondja. Józan esze jó példája az is, amit az Alpok télen
-való áthágásáról mond, szemben azok bizonykodásával, akik szerint
-ez az átkelés télen lehetetlen: «A tél nem a legkedvezőtlenebb
-<span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
-"Page_203">-203-</a></span> évszak magas hegyek áthágására. A hó
-ilyenkor kemény, az idő megállapodott s mitsem kell tartani a
-lavinától, ami az egyedüli számbaveendő veszély az Alpokban. Itt a
-magaslatokon sokszor igen szép napok vannak decemberben; kemény
-hideg, a lég végtelen nyugalmával.» Olvassuk hozzá még arról adott
-beszámolóját, mint nyerte meg csatáit: «Minden ütközetben beáll egy
-időpont, amikor a legvitézebb csapatok is, a legnagyobb erőfeszítés
-után, hajlanak a megfutamodásra. Ezt a pánikot a saját bátorságukba
-vetett hit megingása okozza s elég egy kis alkalom, ürügy, hogy
-önbizalmunkat helyreállítsuk. A művészet már most abban áll, hogy
-fölkeltsük ezt az alkalmat; kieszeljük ezt az ürügyet. Arcolénál
-huszonöt lovassal nyertem meg a csatát. Megragadtam ezt az ernyedt
-pillanatot, minden emberem kezébe trombitát nyomtam és ezzel a
-maroknyi haddal vívtam ki a diadalmas napot. A két sereg két
-szembekerülő test, amely egymást megfélemlíteni iparkodik: percnyi
-pánik áll be s ezt a percet kell előnyünkre fordítani. Ha valaki
-már sok ütközetben vett részt, hamarosan felismeri ezt a
-pillanatot: olyan könnyű ez, mint a számtanban az összeadás.»</p>
-<p>A XIX. századnak ez a követe adományai felől még az általános
-témákról való spekulativ gondolkodás képességével is dicsekedett.
-Szeretett ide-oda csapongani a gyakorlati, irodalmi és elvont
-kérdések seregén. Véleménye mindig eredeti és célszerű, találó.
-Egyiptomi expedicióján az volt a szokása, hogy ebéd után három vagy
-négy emberrel fölállíttatott egy tételt s ugyanannyi embert
-állított szembe, hogy azt ellenezzék. Ő adta meg a tárgyat s a vita
-vallási, kormányzati <span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
-"Page_204">-204-</a></span> és hadművészeti kérdések körül forgott.
-Egy nap azt vitatta meg, vajjon a többi bolygó lakott-e? Másszor a
-világ fennállásának korát tűzte ki. Majd azt a tételt állította
-föl, vajjon mi a föld elpusztulásának valószínű módja, vajjon víz
-vagy tűz fogja-e végromlását okozni. Ismét máskor a sejtelmek
-beválásáról vagy hamisságáról s az álmok magyarázatáról rendezett
-vitát. Nagyon szeretett a vallásról beszélgetni. Így pl. 1806-ban
-Fournier-vel, Montpellier püspökével. Két pontban nem tudtak
-megegyezni, t. i. a pokol és az egyház ölén kívül való üdvözülhetés
-kérdésében. A császár elmesélte Josephinenek, hogy e két pont körül
-úgy hadakozott, mint maga a sátán, mert a püspök is kérlelhetetlen
-volt. A filozófusoknak szívesen sorolta föl mindazt, amit a vallás,
-mint emberek és korok alkotása ellen, föl szoktak hozni, ám azért a
-materializmusról hallani sem akart. Egy szép éjszaka a hajó
-fedélzetén, a materialista szóharc fegyvercsörgetése közben
-rámutatott a csillagokra, mondván: «Urak, beszélhetnek, ameddig
-kedvük tartja, de kérem, ki teremtette mindezeket?» Gyönyört talált
-a tudósokkal való beszélgetésben, különösen ha az a tudós Monge és
-Berthollet volt, ám az írókat lebecsülte, mivelhogy «ők
-frázisgyártók». Kedvelte az orvosi tárgyakat is s kezelő orvosait
-nagyra becsülte, így pl. Corvisart-t Párisban és Antonomarchi-t
-Szt. Ilonán. «Higyje meg nekem – mondá ehhez – jobban tennők, ha
-elhagynók mindezeket az orvosszereket. Az élet olyan vár, amelyet
-igazában sem én, sem Ön nem ismerünk. Miért tornyosítsunk akadályt
-a védelme útjába? Az ő <span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
-"Page_205">-205-</a></span> Saját eszközei többet érnek, mint az Ön
-laboratoriumának minden készüléke. Corvisart nyiltan megegyezett
-velem abban, hogy az Önök mindenféle kotyvalékai fabatkát sem
-érnek. Az orvostudomány bizonytalan előírások gyűjteménye, amelyek,
-végső eredményükben az emberiségre inkább végzetesek, semmint
-üdvösek. Víz, levegő, tisztaság, ezek az én gyógyszertáram
-főcikkei.»</p>
-<p>Emlékiratai, miket Szt. Ilona-szigetén gróf Montholonnak és
-Gourgaud tábornoknak mondott tollba, nagyértékűek, ha le is vonjuk
-belőle azt, amit őszintesége hiányának rovására kell írni. Megvan
-benne az egészséges erő s a tudatos fölény. Csodálom azt az
-egyszerűséget és világosságot, amellyel csatáit előadja – jó
-elbeszélő, aminő Cæsar. Csodálom jóindulatú és eléggé tiszteletadó
-véleményét Wurmser tábornagyról s egyéb ellenfeleiről s változatos
-tárgyaihoz egyenlő ügyesen alkalmazkodó stilusát. A legkellemesebb
-részletnek az egyptomi hadjárat raját tartom.</p>
-<p>Voltak órái, miket a gondolkodásnak és bölcselkedésnek szentelt.
-A pihenés köreiben, úgy a táborban, mint a palotában, Napoleon
-lángelméjű embernek mutatkozik, akit az igazságnak veleszületett
-szomjúsága vezet elvont kérdésekre s aki eközben ugyanolyan heves
-beszéddel él, aminőt a háborúban szokott meg. Tudta élvezni a
-fantázia minden leleményét, a regényt, a <i>bon mot</i>-t éppúgy,
-mint a hadjárat strategemáját. Szerette Josephine-t és
-udvarhölgyeit egy elsötétített teremben megborzongatni valami
-kitalált rémhistóriával, amelynek hatását hangja és drámai ereje
-fokozta. <span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span></p>
-<p>Én Napoleont a modern társadalom középosztálya ügyvivőjének vagy
-szószólójának nevezem; azon tömeg szószólójának, amely betölti a
-piacokat, boltokat, bankokat, gyárakat, hajókat, azt a modern
-világot, amelynek életcélja a gazdagság. Ő volt az agitátor, a
-megkötő rendszabályok lerombolója, a gyökeres javítás, a liberális,
-a radikális, az eszközök föltalálója, ajtók és piacok megnyitója, a
-monopóliumok és visszaélések felforgatója. Természetes, hogy a
-gazdagok és arisztokraták nem szerették őt. Szembehelyezkedett
-vele: Anglia, a tőke középpontja s Róma és Ausztria, a hagyományok
-és ősi nemzetségek középpontja. Egyrészt a tunya és konzervativ
-osztályok megdöbbenése, a római conclave véneinek s vénasszonyainak
-őrült rémülete, – akik kétségbeesésükben akár izzó vasba is
-belefogóztak volna, az államférfiúk hiú iparkodása, hogy elszórják
-és elámítsák, Ausztria császárának hasztalan vesztegetési
-kísérlete, másrészt pedig mindenhol, a fiatal, lelkes, tetterős
-férfiak természetes ösztöne, amellyel a középosztályból mint óriást
-kiemelték: történetét ragyogóvá és lebűvölővé teszik. Megvoltak
-benne választóinak tömegerényei, de megvoltak bűnei is. Szomorúan
-látom a fényes festmény visszáját. De hisz az a végzetes
-tulajdonság, amelyet a vagyonra törekvés közben fölfedezünk, az,
-hogy ez a vagyonhajsza csalékony s azért az érzés elfojtásával vagy
-legalább gyöngülésével kell megfizetni. S így elkerülhetetlen, hogy
-ne találjuk meg ugyanezt a mi történetünk hősében is, aki
-egyszerűen egy fényes pályát tűzött ki magának élete céljául,
-anélkül, hogy az eszközök megválasztása tekintetében <span class=
-"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> előre
-kötelezettséget vállalna vagy aggályoskodnék.</p>
-<p>Bonaparte feltünően híjával volt a nemes érzelmeknek. A világ
-legműveltebb korának és népének legmagasabb helyre helyezett
-egyéniségében, íme, a legköznapibb igazság- és tisztességérzet
-érdeme sem volt meg. Igazságtalan a tábornokaival szemben: önző,
-kisajátítja dicsőségüket, eltulajdonítja Kellermann, Bernadotte
-nagy tetteinek érdemét; addig intrikál, míg a benne bízó Junot-t
-reménytelen csődbe kergeti, csakhogy távoltartsa Páristól, mert
-bizalmaskodó modora sérti trónjának újsütetű büszkeségét. Módfelett
-hazudik. Hivatalos lapja, a <i>Moniteur</i> s minden harctéri
-jelentése közmondásossá vált arról, hogy csak azt mondja, amit
-Napoleon el akart hitetni az emberekkel s ami még rosszabb: korai
-vénségében, ott gubbasztva magános szigetén, egész hidegvérrel
-hamisította meg a tényeket, adatokat, jellemzéseket s a
-világtörténelmet színpadi hatásra állította be, mert ezt szerette,
-mint minden földije. Minden cselekedetet, amely nemeslelkűséget
-lehelne, megmérgezi az ő számító volta. Szerencsecsillaga, a
-dicsőségszomja, a lélek halhatatlanságáról szóló elmélete mind,
-mind olyan franciás! «Kell, hogy kápráztassak és bámulatot
-ébresszek. Ha megadnám a teljes sajtószabadságot, hatalmam három
-napig sem tartana.» A nagy dobot ütni: ez a legkedvesebb célja. «A
-nagy hír annyi, mint: nagy lárma, mentől nagyobbat ütünk, annál
-messzebbre hallik. Törvények, intézmények, emlékek, nemzetek: mind
-esendők; ám a nagy hír tart és még századok multán is
-visszhangzik.» A halhatatlanság, az ő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span>
-elmélete szerint, merő hír. A befolyásról szóló tana sem valami
-hízelgő: «Az emberi tetteknek csak két rugója van: az érdek és a
-félelem. A szeretet együgyű képzelődés, higgyék meg nekem. A
-barátság puszta név. Én senkit sem szeretek. Még testvéreimet
-szeretem: talán, merő szokásból s mert bátyám, szeretem egy kicsit
-Józsefet s szeretem Duroc-ot; de miért? Mert jelleme kedvemrevaló:
-merev és határozott s úgy hiszem, ez a fickó sohasem ejtett
-életében egy könnyet sem. Tudom nagyon jól, hogy nincsenek
-barátaim. Amíg az vagyok, ami ma vagyok, annyi az úgynevezett
-barátom, amennyit csak akarok. Hagyjuk az érzékenységet az
-asszonyokra: a férfinek ellenben erős szívűnek és vasakaratúnak
-kell lennie; máskülönben nem való se a háborúra, sem a
-kormányzásra.» Egyáltalában nem ismert aggályt. Hajlandó lett volna
-lopni, rágalmazni, gyilkolni, fojtogatni, mérgezni, ha az érdeke
-úgy kívánta. Nem volt benne nemeslelkűség, hanem csupa közönséges
-gyűlölet; végtelenül önző, álnok volt. A kártyában csalt;
-határtalanul szószátyár; az idegen leveleket fölbontogatta s
-gyönyörködött gyalázatos rendőrsége praktikáiban s megelégedéssel
-dörzsölte kezeit, ha el tudott csípni valami bármily csekély titkot
-a környezete férfiairól vagy asszonyairól, ilyenkor azzal hencegve,
-hogy ő «mindent tud». Beleártotta magát a nők ruhájának szabásába s
-inkognitóban leste az utca éljeneit s magasztalását. Modora parlagi
-volt. Az asszonyokkal alrendű bizalmaskodással bánt. Szokása volt a
-fülük cimpáját és orcájukat megcsipkedni, ha jó kedvében volt s
-utolsó napjáig szerette jól meghúzni a férfiak fülét és
-pofaszakállát, <span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
-"Page_209">-209-</a></span> oldalba bökni őket s durva tréfát űzni
-belőlük. Azt persze nem lehet rábizonyítani, hogy a kulcslyukon
-hallgatózott volna, vagy ha tette, óvatosan tette. Szóval: ha
-fenekére hatoltál mindennek a hatalmi és fénykörnek: nem találsz
-ott gentlemant, hanem szemfényvesztőt és gazfickót, aki tökéletesen
-megérdemli a <i>Jupiter Scapin</i>, vagyis mondjuk, a Csirkefogó
-Jupiter díszítő jelzőt.<a name="FNanchor_32" id=
-"FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class=
-"fnanchor">32)</a></p>
-<p>Amidőn az imént leírtam a két pártot, amelyre a mai társadalom
-oszlik: t. i. a demokrata és konzervativ pártot, azt mondtam, hogy
-Bonaparte a demokratákat képviseli, vagyis a gazdasági
-tevékenységet folytatók pártját, szemben a konzervativ párttal. De
-még nem mondtam meg, pedig az lényeges, hogy ez a két párt csak úgy
-különbözik egymástól, mint a fiatal az öregtől. A demokrata fiatal
-konzervativ; a konzervativ öreg demokrata. Az arisztokrata a
-megérett és meghiggadt demokrata, mert mindketten a magántulajdon
-legmagasabbra értékesítésének alapján állanak; csakhogy az egyik
-azt megszerezni, a másik pedig megtartani iparkodik. Bonapartéről
-el lehet mondani, hogy pártjának egész történetét képviseli, –
-ifjúságát s hajlott korát s annak végzete, a költői
-igazságszolgáltatással együtt az ő tulajdon végzete. Az
-ellenforradalom, az ellenpárt még várja szervét és képviselőjét,
-akiben meg lesz a szeretet és valóban közérdekű átfogó célok
-kitűzése.</p>
-<p>Itt ellenben egy kísérlettel van dolgunk, amelyet a Természet a
-lehető legkedvezőbb körülmények <span class="pagenum"><a name=
-"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> közt arra nézve tett,
-mire képes az értelem ereje, lelkiismeret nélkül. Még sohasem
-lépett elő vezér ily tehetségekkel, ilyen fegyverzetben s még nem
-volt vezér, akinek ilyen segítőtársai és követői voltak volna. S mi
-volt az eredménye ennek a roppant nagy tehetségnek és hatalomnak,
-ezeknek a tengernyi hadseregeknek, fölperzselt városoknak,
-fölprédált kincseknek, a föláldozott embermillióknak, egész Európa
-elzüllesztésének? Semmi jó nem fakadt belőle. Minden eltűnt
-nyomtalanul, elpárolgott, mint az ágyúnak füstje. Csonkábban,
-szegényebben, gyengébben hagyta hátra Franciaországot, mint
-aminőnek találta s a szabadságért folytatott harcot újra kellett
-kezdeni. Vállalkozása, alapelve szerint, öngyilkos volt.
-Franciaország igájába szegődött, szolgálta életével, vérével,
-minden vagyonával mindaddig, valamíg azonosítani tudta őt az
-érdekeivel, ám midőn az emberek azt látták, hogy a győzelemre új
-háború, a seregek szétrombolására új toborzás következik s akik
-olyan elkeseredetten harcoltak, sohasem érnek közelebb a
-jutalmukhoz, mert hisz sohasem élvezhették, amit kerestek, nem
-nyugodhattak ágyban, párnák között, nem páváskodhattak
-kastélyaikban: akkor ezek az emberek elhagyták őt. Rájöttek, hogy
-mindent elnyelő önzése halálos minden más emberre. A villamos
-rájához hasonlított, amely a rázkódások egész sorát okozza annak a
-testében, aki megfogja s ez görcsbe húzza kezét, hogy nem birja
-kinyitni s az állat folyton újabb s erősebb áramot bocsát belé, míg
-csak végkép meg nem bénítja s meg nem öli az áldozatát. Ugyanígy
-szűkítette, szegényítette, szítta ki ez a szertelenül <span class=
-"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> önző
-ember mindazok erejét és életét, akik szolgálták és Franciaország
-és Európa általános kiáltása ez volt 1814-ben: elég volt belőle:
-«<i>assez de Bonaparte!</i>»</p>
-<p>Nem ő volt ennek az oka. Ő csak azt élte ki és hajtotta
-keresztül erkölcsi principiumok nélkül, ami benne volt. Ám a dolgok
-természete, az emberiség és világ örök törvénye keresztezte az
-utait és okozta bomlását; s akár millió hasonló kísérletet tesz a
-Természet, mindig ez lesz a végső eredmény. Akár tömegek, akár
-egyének kísérlik meg a merőben anyagias és önző célokat, megbuknak
-a kísérletükkel. A békés Fourier éppúgy hajótörést szenved, mint a
-romboló Napoleon. Civilizációnk, valamíg lényegében a tulajdon, a
-korlátok, a kizárólagosságok alapján áll, mindig ki lesz téve újabb
-káprázatnak, tévedésnek. Gazdagjaink továbbra is betegen hagynak;
-nevetésünkbe keserűség üröme vegyül s borunk égeti a torkunkat.
-Csak az a Jó válik üdvünkre, amelyet nyitott ajtóknál élvezhetünk s
-amely mindenkinek egyaránt hasznos. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VIII.<br />
-GOETHE; VAGY: AZ ÍRÓ.</h2>
-</div>
-<p>Úgy látom, a világ szervezetében különleges hely és szerep
-biztosíttatott az író, vagy titkár számára, akinek az a dolga, hogy
-beszámoljon a mindenségben lüktető és munkálkodó élet csodálatos
-szellemének tevékenységéről. Az ő tiszte e tények észbevevése s a
-legkiválóbb és legjellemzőbb tapasztalatok kiválasztása.</p>
-<p>A Természet megkívánja, hogy tudósítást írjanak róla. Sőt minden
-dolga köteles a tulajdon történetét megírni. A bolygót, a kavicsot
-árnyéka kíséri. A sziklagörgeteg barázdát, repedést hagy hátra a
-hegy testén; a folyó ágyat mos a földbe; az állat otthagyja
-csontjait a földrétegben; a páfrány és levél otthagyja szerény
-sírfeliratát a szénben. A hulló vízcsöpp domborművet váj a homokba
-vagy kőbe. Nem lehet egypárat sem lépni a hóban, vagy a mesgyén át,
-hogy a léptek térképe ne rajzolódjék ki többé-kevésbbé maradandó
-nyomokban. Az ember minden tette önmaga írja bele magát az
-embertársak emlékezetébe, tulajdon módjával és ábrázatával. A
-levegő tele van visszhangokkal, az ég jegyekkel, a talaj
-emlékjelekkel és följegyzésekkel s minden tárgy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span>
-beszédes intelmekkel az értelmes ember számára.</p>
-<p>A Természetben szakadatlanul folyik ez az önlajstromozás,
-bélyegének rásütése a dolgokra. Beszámolója pontosan visszaadja a
-történteket, nem told hozzá s nem vesz el belőle. De a Természet
-magasabbra is törekszik s az emberben olyasvalakit alkot, akinek
-tudósítása már több az egyszerű bélyeglenyomatnál: az eredetinek új
-és finomabb megformálása. Életeleven a tudósítás, amint az, amiről
-tudósított. Az emberi emlékezet mintegy tükör, amely, miután
-befogadta a környezet tárgyainak képeit, élettől elevenedik meg s
-új rendbe helyezi el őket. A magába vett tények nem hevernek benne
-tétlenül, hanem egyesek elfakulnak, mások viszont fölragyognak,
-úgyhogy csakhamar új festmény tárul elénk, amelynek kompoziciója a
-legerősebb élmények elemeiből tevődik össze. Az ember
-együttmunkálkodásra termett. Szereti magát közleni s ami mondókája
-van, ólomként nehezedik a szívére, valamíg csak el nem mondja. Ám a
-beszéd és közlés egyetemes örömén kívül sok ember szertelen
-képességekkel terem rá erre az újjáalkotásra. Vannak emberek, akik
-egyenesen az írásra születnek. A kertész megóv minden dugványt,
-rügyet, barackmagot: az ő hivatása a palánták plántálása. Ugyanígy
-látja el a maga dolgát az író. Bármit lát, tapasztal, az modelnek
-ül festménye számára. Esztelenségnek tartja azt a balhitet, mintha
-volnának «leírhatatlan» dolgok is. S meg van róla győződve, hogy
-amit el lehet gondolni, azt előbb-utóbb meg is lehet írni s kész
-volna jelentést írni a Szentlélekről is, vagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span>
-legalább megpróbálná. Nincs olyan széles, olyan finom, olyan drága,
-ami alkalmasan kerül a tolla hegyére, hogy azt ne akarná megírni.
-Az ő szemében az ember annyi, mint reporter és a mindenség az a
-lehetőség, amelyről reportot lehet írni. Beszélgetés,
-szerencsétlenség mind új anyagot szolgáltat neki, amint a
-szóbanlévő német költő mondá: <i>Ein Gott gab mir zu sagen, was ich
-leide</i>. Lefölözi még a dühöt és szenvedést is. Hebehurgya
-cselekedetek árán megvásárolja a bölcs beszéd képességét. Kínzások,
-a szenvedélyek viharai mind csak duzzasztják vitorláját, ahogy a
-jámbor Luther írja: «Ha nyomnak a gondok, jól tudok imádkozni és
-prédikálni.» S ha meg akarjuk ismerni egynémely kitünő költői
-fordulat eredetét, jusson eszünkbe Amurát szultán előzékenysége,
-aki leüttette egy pár pasának a fejét, hogy orvosa, Vesalius
-tanulmányozhassa a nyakizmok vonaglását. Az író botlásai is csak
-előkészítői győzelmeinek. Egy-egy új gondolat, lelki válság
-megtanítja, hogy mindaz, amit a külvilág dolgaiból eleddig
-megtanult és megírt – nem maga a valóság, csak annak visszaütő
-hangja, híre. Mitévő legyen már most? Eldobja a tollát? Nem;
-ellenben elkezd írni a reásugárzó új fényben, hátha valahogyan
-mégis csak meg tud menteni az enyészettől egy pár igaz szót. A
-természet összeesküszik vele erre a célra. Mindazt, amit el lehet
-gondolni, ki is lehet mondani s az kifejezését sürgeti, bármily
-durva és dadogó nyelv révén. Ha pedig nem tud alkalmat találni,
-akkor vár és tovább dolgozik, míg végre tökéletes akaratához
-idomítja s artikulált beszédhez juttatja.</p>
-<p>A Természetnek ez a mindenütt tapasztalható <span class=
-"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span>
-törekvése az utánzó kifejezésre: jellemző vonása s mégsem több a
-gyorsírásnál. Vannak magasabb fokok is és a Természet fényesebb
-képességekkel látja el azokat, akiket e felsőbb tisztre választott:
-előáll a tudósok vagy írók osztálya; azoké, akik összefüggést
-látnak ott, ahol a tömeg csak töredékeket lát s akik elrendezni
-törekszenek az egyes adatokat s megszerkeszteni a tengelyt, amely
-körül a dolgok külső kerete forog. A Természet nagyon szívén viseli
-a gondolkozó ember vagy tudós létrejöttét. Ezt sohasem téveszti
-szem elől s előkészíti a dolgok eredeti alakításával. A tudós és
-író a természetnek nem valami eltűrt vagy esetleges jelensége,
-hanem szerves tényezője, birodalmának egyik rendje, osztálya,
-amelyet ősidők óta s örökre tervébe vesz és előkészít a dolgok
-bogozásával és szövésével. Sejtelmek, ingerek, ösztönök kiáltják,
-hogy «éljen!» A kebelben bizonyos tűz, melegség kíséri az eredeti
-igazság fölfogását, amely szellemi napként ragyog be a bánya
-aknáinak legmélyére. Minden gondolat, amely a lélekben földereng,
-ébredése percében hírül adja tulajdon rangját – vajjon merő
-szeszély, bogár-e vagy hatalom?</p>
-<p>Ha eképpen ennek a képességnek megvannak az életre keltő okai,
-másrészt kellő szükséglet is várja, hívja. A társadalomnak mindenha
-kell valaki, az az egészséges ember, aki a kifejezés teljesen
-megfelelő mértékével tudja a monomániával fenyegető eszméket kellő
-vonatkozásba hozni viszonylataikkal. A nagyravágyó s bérenc előáll
-legújabb hókusz-pókuszával – legyen az vámtarifa, Texas-i kérdés,
-vasút, a római egyház kérdése, Mesmer tana, California s amidőn
-<span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
-"Page_216">-216-</a></span> kiszakítja a vonatkozásaiból, könnyen
-eléri, hogy elkápráztassa s megbolondítsa vele a tömeget s nem
-igazíthatja őket helyre, nem gyógyíthatja meg egy velük
-szembehelyezkedő másik tömeg sem, mert azt valamely hasonló fokú
-más szintén különleges őrültség tartja megszállva. Ha azonban
-valakinek megvan az átfogó szeme, hogy ezt az elszigetelt csodát
-vagy szörnyet visszatudja helyezni az ő igazi helyére,
-környezetébe, jelentőségére, – elfoszlik a délibáb s a közület
-visszatérő józan esze hálával adózik a megintőjének. A tudós nincs
-kötve korhoz, azonban mégis kivánnia kell, hogy csakúgy, mint más
-ember, ő is jól legyen kortársaival. Pedig a felületes emberek
-bizonyos nevetséges színben látják a tudóst és írót; ám ez nem baj,
-ha ez maga nem vet ügyet rá. Hazánkban a közbeszéd és közvélemény
-csak a gyakorlatias embert magasztalja s a társadalom e szolid
-osztályait jellemző respektussal emlegetik mindenhol. A mi népünk
-egyetért Bonapartenak az ideológusokról nyilvánított véleményével.
-Az ideák – szerintük – a társadalmi rend és kényelme felforgatására
-vezetnek s végezetül megőrjítik a birtokosukat. Közhit, hogy a
-New-Yorkból Smyrnába menő hajórakomány, az öt vagy tízezer gyári
-orsó beszerzésére szükséges részvényjegyzések után való futkosás,
-vagy a választók fölhajszolása, a vidékiek elfogultságának és
-tájékozatlanságának kihasználása a novemberi voksok megszerzése
-érdekében: mindezek gyakorlati s tanácsos dolgok! Mégis, ha sokkal
-magasabb törekvésű tevékeny életet hasonlítok is össze a
-kontemplatív élettel <span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
-"Page_217">-217-</a></span> nem nagyon merném határozottan az
-előbbit ajánlani. Az emberiségnek olyan nagy érdeke fűződik a belső
-megvilágosodáshoz, hogy sokat lehet felhozni a remete vagy
-szerzetes mellett, az ő gondolkodó és imádkozó életének védelmére.
-Minden cselekvőség adót fizet: a pártosság, hevesség, megzavart
-lelki egyensúly adóját. Cselekedj kényed-kedved szerint, de a magad
-kárára és veszélyére teszed. Az emberekre túlsúlyosan nehezedik a
-tettük. Hol az az ember, aki cselekedett s aki ne volna
-cselekedetének áldozata és rabja. Amit tett, az kötelezi és
-kényszeríti, hogy újra tegye. Az első tett csak kísérlet volt, de
-szent és sérthetetlen szabály válik belőle. A lánglelkű újító
-valamely ritusban vagy szövetségben testesíti meg lelkes vágyát,
-eszméjét s íme ő és barátai hovatovább a formákhoz tapadnak és
-elvesztik a lelkes vágyat, az eszmét. A quaker-ek megalapították a
-quaker-felekezetet, a shaker-ek az ő monostorukat és rezgő táncukat
-s bár mind a Szellemről locsog, nincs ebben semmi szellem, hanem
-csak ismétlés, darálás, amely egészen fonákja a szellemnek. S
-napjaink sem mutatnak újat. A lelkesedés dolgában határozott a
-visszaesés, de még az alsóbbrendű tevékenységek tekintetében is,
-amelyeknek csupán az a céljuk, hogy egyre kényelmesebbekké és
-gyávábbakká legyenek, a csalafintaság, a tolvaj és hazug
-cselekedetek, a gondolkodó és cselekvő képességet szétválasztó, az
-észt és érzést meggyalázó cselekedetek tekintetében is csak
-aljasodás tapasztalható. Az indiai szent könyvek mondják: «Csak
-gyermekek és tanulatlanok beszélnek külön-külön gondolkodó és
-cselekvő tehetségről. Pedig ez a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> kettő egy, mert mindkettő
-egyazon célt követi s azt a helyet, amelyet elnyernek az egyik
-követői, elnyerik a másikéi is. Csak az lát, aki látja, hogy a
-gondolkodó és a cselekvő tanítása egy és ugyanaz.» Mert minden nagy
-cselekedet kell hogy vonatkozásban legyen a szellemi világgal. A
-tett mértéke az az érzés, amelyből származik. A legnagyobb
-cselekedet is könnyen eredhet a legegyénibb körülményből.</p>
-<p>De ez az ócsárlás nem a vezérek, hanem csak alacsonyabbrendűek
-szájából szól. Az az izmos férfiú, aki a gyakorlati osztályok élén
-áll, osztályosa kora eszméinek és melegen rokonszenvezik a
-gondolkodók osztályával. A kitünő emberekre nézve mindig a
-Talleyrand s vele a józan ész kérdése a helyénvaló; nem az a
-kérdés, hogy gazdag-e, van-e protekciója, jó érzületű-e, megvan-e a
-képessége erre vagy arra, részt vesz-e a mozgalomban, tagja-e a
-gyülekezetnek? – hanem csak az: <i>valaki-e</i> ő, képvisel-e
-valamit? Legyen jó a maga módján. Légy igaz és csodálatos, nem
-aszerint, amint ezt mi értjük, hanem, amint ezt te érted. A
-rátermett emberek nem kérdik, hogy valaki mire termett rá, hanem,
-hogy egyáltalában rátermett ember-e? A mester szereti a mestert s
-ezt nem köti ahhoz a feltételhez, vajjon szónok, művész, kézműves
-vagy király-e az illető.</p>
-<p>A társadalomnak igazán nincs fontosabb érdeke, mint az írók
-osztályának boldogulása. S tagadhatatlan, hogy az emberek szívesen
-elismerik és üdvözlik is az értelmi tökéletességet. Mindamellett az
-írú nnm játszik köztük vezérlő szerepet. Ennek, úgy hiszem, ő maga
-az oka. A fontot fontszámba veszik. Volt idő, amkor ő szent
-<span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
-"Page_219">-219-</a></span> személy volt: Bibliát írt, első
-hymnuszokat, vallási törvénykönyveket, eposzokat, tragikus
-énekeket, Szibylla-verseket, khaldeai jósigéket, lakonikus velős
-mondásokat, miket templomfalakra róttak. Minden szava színigazság
-volt s új életre sarkalta a nemzeteket. Könnyelműség és
-finnyáskodás nélkül írt. Minden szava úgy állt előtte, mintha bele
-volna vésve égbe, földbe s a napot és csillagokat is csak ilyen
-jeleknek látta, egyéb s fontosabb szükségüket nem látta. Azonban
-ma, hogy részesülhetne az író kellő tiszteletben, ha maga sem
-tiszteli önmagát kellőleg, ha belevész a tömegbe? Ha már nem
-törvényhozó, hanem sykophanta, besúgó, aki mindjárt fejet hajt s
-behódol a léha közvélemény imbolygásainak? Ha orcátlan
-prókátorfogásokkal kell védelmeznie a hitvány kormányt; vagy
-kénytelen évszámra csaholni az ellenzékkel; vagy kénytelen
-közhelyes kritikákat, gyalázatos szennynovellákat firkálni; vagy,
-minden esetben, éjjel-nappal egy okos gondolat híján kell
-robotolnia anélkül, hogy az ihlet forrásából meríthetne?</p>
-<p>Ezekre a kérdésekre némi választ kapunk, ha egy pillantást
-vetünk korunk irodalmi géniuszainak lajstromára. Ezek közt egy sem
-szolgál több tanulsággal, mint Goethe, a tudós és író erőinek és
-kötelmeinek képviselője.</p>
-<p>Bonapartét, mint a XIX. századbeli nép külső életének és
-törekvéseinek képviselőjét írtam le. Kiegészítő másik fele, a kor
-költője, Goethe, aki teljesen otthonos ebben a században, szívja a
-levegőjét, élvezi gyümölcseit, aki lehetetlen korábbi időkben, aki
-hatalmas képességeivel kimenti ezt a századot a gyöngeség vádja
-alól, <span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span> amely, ő nélküle, bizony sujtaná ennek
-a korszaknak szellemi termékeit. Olyan időben tűnik föl, mikor az
-általános műveltség szerte terjedt s lesimított minden éles egyéni
-vonást; amidőn a hősi jellemek helyébe a szociális jólét és a munka
-egyesítése lépett. Nincs nagy költő, hanem csak költői írók tömege;
-nincs Colombus, hanem csak száz meg száz másodkapitány,
-útitávcsővel, barométerrel, leveskockával és sajtolt húskonzervvel
-fölszerelve. Nincs Demosthenes, Chatham, hanem csak egy sereg ügyes
-parlamenti és törvényszéki szónok. Nincs próféta, sem szent, hanem
-csak theológiai szemináriumok. Nincs tudós, hanem csak tudós
-társaságok, olcsó sajtó, számtalan olvasóterem, könyvkölcsönző.
-Sohasem láttunk ilyen tarka-barkaságot. A világ úgy terjeszkedik,
-mint Amerika kereskedelme. A görög vagy római életet s a középkori
-életet mint egyszerű és fölfogható ügyet látjuk, ám a modern
-életben oly sokaságát kell tekintetre vennünk a dolgoknak, hogy
-bizony belézavarodunk.</p>
-<p>Goethe ennek a sokszerűségnek filozófusa volt. Százkezű,
-Argus-szemű, aki oly ügyes és szerencsés volt, hogy megtudta
-ragadni az események, adatok és tudományok e kavargó forgatagát s
-hála mozgékonyságának, könnyen tudott rajtuk uralkodni. Férfias
-szellem, akit nem nyügözött az életünket kéregként elborító
-konvenció sokfajta leple, aki finom kezével megerőltetés nélkül
-széttépi azt s erejét a Természet forrásából meríti, amellyel benső
-közösségben élt. S ami emellett a legkülönösebb: kis városban,
-törpe államban, levert államban élt s olyan korban, amidőn
-Németország éppenséggel nem vitt olyan vezető <span class=
-"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span>
-szerepet a világban, hogy akár egy metropolis büszkeségével
-dagaszthatta volna fiai kebelét, mint ami a francia vagy angol –
-vagy egykoron a római és attikai – ember géniuszát tüzelhette. S
-íme: múzsájában nyoma sincs a provinciális korlátoltságnak. Ő nem
-helyzetének köszönhette, ami volt, hanem szabad és ellenőrző
-lángszellemmel jött a világra.</p>
-<p>Helena, vagyis <i>Faust</i> II. része az irodalomnak költészetbe
-áttett bölcselete; olyasvalakinek a műve, aki a világtörténelem, a
-mythologiák, filozófiák, tudományok és nemzeti irodalmak mestere, a
-mai tudás encyklopédikus modorában, nemzetközi összeköttetésben az
-egész Föld népességével. Aki kutatja az indiai, etruszk s minden
-egyéb kyklopsz-művészetet, a geológiát, vegytant, csillagászatot s
-mindezekből a birodalmakból bizonyos légies és költői jelleget
-merít, a dolgok sokaságánál fogva. A királyra tisztelettel néz föl
-az ember, azonban, ha résztvehetne a királyok kongresszusán, bizony
-a szem megengedné magának, hogy ne vegye föl olyan szabatosan
-mindegyikük sajátságait. Ezek már nem vad, csodás énekek, hanem
-kimunkált formák, amelyekbe a költő nyolcvan év megfigyeléseinek
-eredményét öntötte. Ez a szemlélődő s kritikai bölcseség a
-költeményt korának még igazibb virágjává avatja. Önmaga keltezi
-magát. S az agg Goethe mégis költő, büszkébb babérú költő, mint
-bármely kortársa s bármennyire szenved a mikroszkópiában – mert
-bőrének mintha minden pórusa látna! – mégis egy hős erejével és
-bájával pengeti hárfáját.</p>
-<p>A könyvet fölényes intelligenciája teszi oly <span class=
-"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span>
-csodálatossá. Ennek a férfiúnak elméjében, mint olvasztó
-kemencében, őstípusokká és eszmékké oldódik föl a múlt, a jelen,
-vallása, politikája, gondolkozásmódja. Mily új mythologiákat hajóz
-be agya! A görögök szerint Nagy Sándor elment egészen a chaosig;
-Goethe is eljutott odáig, – csak más korban – sőt még azon túl is
-mert egy lépést tenni s épen érkezett vissza.</p>
-<p>Bölcselkedésében szívet vidító szabadság van. A roppant
-látóhatár, amely velünk kering, fenségét ráárasztja apró,
-konvencionális és kényszerű dolgokra is éppúgy, mint az ünnepélyes
-és díszes dolgokra. Ő százada lelke volt. Bármily tudós is volt ez
-a század s bár népesedése, tömör szervezettsége, s pártjai
-fegyelmezése következtében tulajdonkép egyetlen felfedező
-expedicióvá vált s bár a tények és vívmányok oly dús tömegét
-halmozta föl, amelyet eleddig még nem birt semmiféle tudós
-osztályozni: ennek a lángelmének voltak tágas kamarái, hogy mindezt
-eloszthassa, elraktározza. Megvolt benne az erő, hogy viszont
-egyesítse a szétvált atomokat tulajdon törvényeik szerint. Mai
-életünket a költészet mezébe öltöztette. Csupa apróság és részlet
-közepette fölfedezte az élet géniuszát, a régi csalafinta Proteust,
-aki tőszomszédságunkban fészkel s megmutatta, hogy a nehézkesség és
-próza, amelyet korunknak rovunk föl, csak egyik álarca: «Futása is
-csak álorcás jelen»; – hogy bohó ruháját fölcserélte
-munkászubbonnyal és éppoly eleven vagy gazdag Liverpoolban s
-Hágában, mint egykor az volt Rómában és Antiochiában. Fölkereste
-köztereken és főutakon, fasorokban és szállókban s megmutatta, hogy
-még a <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
-"Page_223">-223-</a></span> gondolkozás és gyakorlat legszolidabb
-birodalmaiban is ott ólálkodik ez a démoni hatalom; hogy minden
-közönséges, szokott dolog át meg átszövődik mythológiával és
-mesével; megszerkesztette minden szokás és gyakorlat, minden
-intézmény, eszköz családfáját, amely az emberi szervezetben
-gyökerezik. Végtelenül utált minden hozzávetést és üres szónoki
-frázist. «Gyanítgatást éppen eleget végezhetek én is; de ha valaki
-könyvet is ír, ne írjon egyebet, mint amit tud.» A legvilágosabban
-s leggazdaságosabban ír, inkább elhagy, semmint egy szó
-fölöslegeset írjon s mindig dolgot ad szavak helyett. Kifejtette a
-különbséget az antik és modern szellem és művészet között.
-Meghatározta a művészet célját és törvényeit. A legjobb
-fölvilágosítást adta eleddig a Természet dolgairól. Úgy tárgyalja,
-mint a Régiség hét bölcs mestere tette s ha mit elhagy a francia
-módszerű tabellázás és széttagolás szempontjából, ezért kárpótol
-költészetével és humanitásával, amiket bizonyos erős tudományosság
-jellemez. Valamely egésznek megragadására jobb a szem, mint a
-teleszkópok és mikroszkópok. Kulcsot szolgáltatott a Természet sok
-országába szellemének ritka egysége és egyszerűsége révén. Ez a
-Goethe vetette föl a modern növénytan vezető eszméjét, hogy a
-levél, vagy a levélrügy a botanikai egység, hogy a növény minden
-része csupán új feltételekhez alkalmazkodó átalakult levél s hogy
-ha a feltételeket megváltoztatják, a levél más szervvé és a más
-szerv ismét levéllé alakulhat. Hasonlómód a csont-tanban fölvette,
-hogy az egész csontváz egysége a gerincoszlop egy csigolyája s a
-fej csupán a legfelső csigolya átalakulása. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> A
-növény rügyről-rügyre fejlődik s végül virággá és maggá. Éppígy
-fejlődik a pántlikagiliszta, a hernyó ízről-ízre, míg a fejben
-végződik. «Az ember és a felsőbbrendű állatok a csigolyák
-rendszerére épültek s az erők központja a fej.» Az optikában
-elvetette a hét szín mesterséges elméletét s azt vitatta, hogy
-minden szín a világosság és sötétség különböző arányokban való
-vegyülése. Majdnem mindegy, mily tárgyról ír. Minden pórusával lát
-és szinte nehézkedési erő vonja az igazság felé. Ő meg is akarja
-valósítani, amit te csak mondasz. Gyűlöli a kicsinyeskedést s azt,
-hogy megismételje azokat a dajkameséket, mik ezer év óta tartják
-megszállva az emberek hitét. Pontosan szemügyre akarja venni,
-vajjon igazak-e. Megrostálja, mintha mondaná: azért vagyok itt,
-hogy e dolgok mértéke és bírája legyek. Miért adjak nekik vaktában
-hitelt? Ennélfogva, amit vallásról, házasságról, szokásokról,
-tulajdonról, papirpénzről, a hit korszakairól, a jelekről,
-szerencséről, sorsról s bármi egyébről mond, az mind
-feledhetetlenül elménkbe vésődik.</p>
-<p>Vegyük a legfeltünőbb példáját annak az irányzatának, hogy
-igazoljon minden közhasználatú kifejezést. Az ördög minden kor
-mythológiájában nevezetes szerepet játszott. De Goethének nem
-kellett volna olyan szó, amely nem fedne dolgot. Ugyanezt a
-módszert jelzi ez is: «Sohasem hallottam bűntényről, amelyet ne
-lettem volna képes elkövetni.» Így ragadja torkon ezt a démont is.
-Való alaknak s modernnek kell lennie, európainak; előkelő úr
-módjára kell öltöznie, alkalmazkodnia kell a kor szokásaihoz,
-sétálnia az utcákon s otthonosnak kell lennie Bécs és Heidelberg
-<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
-"Page_225">-225-</a></span> 1820 körüli életében, különben nem is
-kell létrejönnie. Ehhez képest ki is vetkőztette mythológiai
-mezéből, megfosztotta szarvától, lólábától, szigonyos farkától,
-kénköves s kéktüzű lehelletétől. S ahelyett, hogy könyvekben és
-képeken tanulmányozta volna, saját lelkében kereste a típusát, a
-hidegség, önzés, hitetlenség minden árnyalatában, amely az
-emberforgatagban vagy a magánosságban ráborul az emberi lélekre s
-úgy találta, hogy ez arckép valóságát és ijesztő voltát növeli
-mindennel, amit hozzáadott s viszont mindennel, amit elvett belőle.
-Úgy találta, hogy ennek a kísértetnek, amely árnyékként ott lebeg
-az ember fölött, mióta ember van a földön, lényege tiszta ész,
-amely mindenkori irányzata szerint az érzékek szolgálatába
-szegődik. S ezzel bevitte az irodalomba Mephistophelesét, az első
-szervesen megalkotott alakot, amellyel ez az irodalom századok óta
-először gyarapodott ismét s amely eleven marad oly sokáig, mint
-Prometheus.</p>
-<p>Nem szándékom Goethe számos művének elemzésébe belemenni. Ezek:
-fordítások, bírálatok, drámák, lírai s leíró versek, irodalmi
-naplók s jeles emberek arcképei. Ám el nem mulaszthatom, hogy a
-<i>Wilhelm Meister</i>-t kissé ne fejtegessem.</p>
-<p><i>Wilhelm Meister</i> regény a szó szoros értelmében, az első a
-maga nemében; csodálói a mai társadalom egyetlen rajzának nevezik,
-mintha egyéb regények, mint pl. a Scott-é, csak történelmi
-kosztümöket és külső körülményeket tárgyalnának, ez ellenben az
-élet lényegét, lelkét. Olyan könyv, melyet ma is fátyol borít.
-Nagyon intelligens emberek csodálattal és gyönyörködve olvassák,
-sőt sokan elébe teszik Hamletnek is, mint <span class=
-"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> egy
-igazi lángelme művét. Szerintem csakugyan nincs a századnak könyve,
-amelyet hozzá lehetne mérni finom édességre, ujdonságra,
-eszmegerjesztésre s arra nézve, mennyi és mily hatalmas
-igazságokkal jutalmaz, mennyi helyes és mély betekintéssel az
-életbe, szokásokba, jellemekbe; mennyi jó útmutatást ad az élet
-helyes vitelére, mennyi váratlan kilátást nyújt magasabb szférákba
-s amellett nyoma sincs benne üres rhetorikának vagy nehézkességnek.
-Rendkívül fölkelti a fiatal emberek kíváncsiságát, de bizony
-sokrészt kielégíttetlenül hagyja azt. A könnyű olvasmányok kedvelői
-is csalódnak, akik azt hiszik, hogy az átlag-regények szokásos
-szórakozását fogják benne is találni. Másrészt azok is, akik azzal
-a magasabb reménnyel fognak olvasásába, hogy olvashatják benne a
-lángelme méltó történetét s azt, mint nyeri el verejtékes
-munkájáért és önmegtagadásáért a babért, ugyancsak joggal
-panaszkodhatnak. Nemrég egy angol regény került a kezembe, amely
-azt hirdette, hogy egy újkor s az ifjú Anglia pártjának politikai
-reménységét öleli föl s íme benne az erény és derekasság egyetlen
-jutalma: egy hely a parlamentben és a peer-i méltóság.<a name=
-"FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class=
-"fnanchor">33)</a> A Goethe regényének vége is sántít és
-erkölcstelen. George Sand a «Consuelo»-ban és folytatásában igazabb
-és méltóságosabb festményt adott. A történet folyamán a hős és
-hősnő jellemei túllépik az arisztokrácia konvencionális erkölcsei
-porcellán sakk-táblájának kereteit; <span class="pagenum"><a name=
-"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> elhagyják a társaságot és
-rendük szokásait; elvesztik vagyonukat; nagy eszmék s a legnemesebb
-szociális célok szolgálatába szegődnek s utoljára: a hős, aki
-középpontja és éltető kútforrása az emberi nem javára alakult
-legnemesebb társaságnak, már nem is felel tulajdon nemesi címére:
-az idegenül s rég elfeledtként hangzik a fülébe. «Csak ember vagyok
-– mondja – emberekért lélekzem s dolgozom!», még pedig szegényen és
-végső áldozatokat hozva. Ellenben a Goethe hősében oly sok a
-gyöngeség és tisztátalanság s oly rossz társaságba keveredik, hogy
-a higgadt angol közönségnek a mű sehogysem tetszett, midőn
-fordításban eléje került. Pedig szinte zsúfolásig tele van
-bölcseséggel, világismerettel, az élet törvényeivel; alakja rajza
-oly élethű finom és könnyed, stílusában egy szó túlzás nincs, hogy
-a könyv örökre új és kimeríttetlen marad, s várnunk kell, hadd
-tegye meg a maga útját; addig vegyünk ki belőle annyi jót, amennyit
-csak tudunk s legyünk meggyőződve, hogy még csak éppen hogy
-megkezdte hivatásának gyakorlását s még millió és millió olvasónak
-kell üdvös szolgálatot tennie.</p>
-<p>Tárgya egy demokratának átmenete az arisztokráciába, ezt a szót
-a legjobb értelmében véve. S ez a bevonulás nem alacsony,
-csúszó-mászó hátsóutakon történik, hanem a csarnok főkapuján.
-Természet és jellem segítik hozzá s a nemesi rangot a nemesek
-fenkölt gondolkozása és derekassága teszi reális értékké. Nincs
-fenkölt gondolkozású ifjú, akit el ne bűvölne a könyv realitása,
-úgyhogy rendkívül ösztönzője úgy az értelemnek, mint a bátorságnak.
-<span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
-"Page_228">-228-</a></span></p>
-<p>A lánglelkű és szent Novalis így jellemezte a könyvet:
-«ízig-vérig modern és prózai; a romantika teljesen el van benne
-laposítva, éppúgy a Természet poézisa és a csodálatos elem is.
-Csupán hétköznapi emberi dolgokról szól: költői mezbe burkolt
-polgári és családi történet. A csodálatost kifejezetten csak
-képzelődésnek és rajongó álmodozásnak tünteti föl…» S mégis nem
-jellemző-e, hogy Novalis mihamar visszatért ehhez a könyvhöz, amely
-kedvenc olvasmánya is maradt élete végeig.</p>
-<p>Ami Goethét a francia és angol olvasó előtt kitünteti, az egy
-olyan tulajdonság, amelyben osztozik nemzetével, t. i. az, hogy
-állandóan vonatkozásban áll a belső igazsággal. Angliában és
-Amerikában nagy a tisztelet a tehetség iránt s a közönség már azzal
-is beéri, ha azt a tehetséget valamely megállapodott vagy legalább
-is felfogható érdek, vagy párt alapján vagy azzal ellenzékben,
-gyakorolják. Franciaországban magát a szellem ragyogását élvezik.
-Ezekben az országokban a tehetséges emberek tehetségük szerint
-írnak. Elég, ha az értelmet foglalkoztatják, az ízlést
-gyönyörködtetik – ahány oszlopa a betűknek: annyi kedvesen és
-hasznosan eltöltött óra. A német intellektus híjával van a francia
-elevenségnek, az angol kiművelt gyakorlati érzéknek, az amerikai
-kalandosságnak; de van benne bizonyos becsületesség, amely sohasem
-nyugszik meg a felszínes előadással, hanem egyre ezt kérdi: «mi a
-célja?» A német közönség megköveteli az ellenőrző őszinteséget. Ime
-itt csakugyan eszme működik, de minémű? Mit akar vele az író?
-Honnan erednek, hová vezetnek mindezek az eszmék? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p>
-<p>Nem csupán a tehetség teszi az írót. Embernek, igazi embernek is
-kell lenni a könyv mögött, személyiségnek, aki születésével és
-rátermettségével kezeskedik a tanításokért, miket terjeszt s aki
-azért él, hogy a dolgokat így és ne másképpen lássa és állapítsa
-meg; aki ragaszkodik a tényekhez, mert tények. Ha nem is tudja őket
-helyesen kifejezni ma, a dolgok megmaradnak s holnap majd
-megnyilatkoznak neki. Ime lelkét terheli az a kinyilatkoztatandó
-igazság, amelyet többé-kevésbbé megértett; az ő feladata és
-élethivatása, hogy átlássa ezeket a tényeket s megismertesse. Baj
-is az, ha csetlik-botlik és hebeg; hogy hangja érdes vagy süvítő,
-hogy módszerei, képei nem egészen kifejezők? Küldetése majd
-megtalálja a maga módszerét és képeit, a kellő szavakat és
-melódiát. S ha nem, – ha ebben az emberben nincs meg Isten szava –
-akkor meg mit törődnünk azzal, mily ügyes, folyékony stílusú,
-ragyogó?</p>
-<p>Minden ítélet és mondás hatóereje tekintetében nagy különbség
-az, vajjon van-e mögötte ember? A tudós folyóiratban, a befolyásos
-ujságban nem tudok határozott személyiséget megkülönböztetni, hanem
-csak valamely felelőtlen árnyékot, még gyakrabban valamely pénzes
-testületet, vagy valamely senkit, aki azt reméli, hogy álneve vagy
-betűje álarcában és meze alatt valakinek fogják tartani. Ám az
-igazi könyv minden részében, mondatában egy határozott
-személyiséget látok: ereje s kényszere átözönlik minden szavába:
-még vesszői s gondolatjelei is élnek; úgyhogy az írás maga is izmos
-és gyors: messze elérhet és sokáig élhet. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p>
-<p>Angliában és Amerikában lehet valaki a görög vagy latin költők
-tanítványa, anélkül, hogy csak szikrája is volna benne a költői
-tűznek, ízlésnek. Ha valaki évekig foglalkozott Plato-val és
-Proclus-szal, azért még nem biztos, hogy heroikus meggyőződéseket
-táplál s lebecsüli városa elfogadott divatját, szokásait. Ám a
-németek a legnevetségesebb jóhiszeműséget táplálják ezekben a
-dolgokban. A diák, ha már távozott is az előadó teremből, még
-mindig tovább forgatja elméjében az előadást s a tanár maga sem
-tudja levetni azt a hitét, hogy a filozófiai igazságok hasznára
-vannak Berlinnek és Münchennek. Komolyságuk képesíti őket arra,
-hogy náluknál tehetségesebb embereket is megértsenek. Ezért van az,
-hogy minden értékes megkülönböztetés, amely a magasabb társalgási
-nyelvben járja, hozzánk Németországból eredt.</p>
-<p>Míg Angliában és Franciaországban az eszes és tanult emberek
-bizonyos könnyedséggel választják meg tanulmányukat s foglalják el
-álláspontjukat s jellemükkel nem gyökereznek valami mélyen a
-választott tárgyukban vagy pártjukban; Goethe, a német nemzet feje
-és megtestesülése nem azért beszél, mert tehetséges, hanem mert az
-igazság ragyogja be a lelkét: nagyon bölcs, jóllehet tehetsége nem
-egyszer fátyolba vonja bölcseségét. Bármily kitünő is, amit mond,
-mindig valami jobbat tart a szeme előtt. Fölkelti kíváncsiságomat.
-Megvan benne az igazságnak köszönhető félelmes függetlenség. Akár
-hallgattok rá, akár nem: az általa megállapított dolog fennmarad. S
-az író iránt való érdeklődéstek nem korlátozódik a történetére,
-melyet előad s nem <span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
-"Page_231">-231-</a></span> esik ki emlékezetünkből, ha feladatát
-híven teljesítette, mint ahogy elfeledjük a péket, ha leadta a kész
-kenyereit. Az ő művei a legkisebb része egyéniségének. Az Örök
-Genius, aki a világot fölépítette, többet bízott erre az emberre,
-mint bárki másra. Nem merem azt mondani, hogy Goethe fölhágott a
-legmagasabb csúcsokra, ahonnan lángelme valaha szólott. Nem imádta
-a legmagasabb egységet; nem bírta lényét teljesen átengedni az
-erkölcsi érzéseknek. Vannak a költészetnek nemesebb húrjai is, mint
-amelyeket ő megszólaltatott. Vannak nálánál szegényebb tehetségűek,
-akiknek a hangja mégis tisztább s jobban szól a szívhez: Goethe
-sohasem nőhet az embernek szívéhez. Még a merő igazságnak sem hódol
-be, ő csupán a kultúrát szolgáló igazságnak híve. Nem kevesebbre
-tör, minthogy saját maga számára hódítsa meg az igazságot. Olyan
-ember, akit nem lehet megvásárolni, sem megcsalni, sem
-megfélemlíteni; stoikus módjára parancsol magának s tagadja meg
-vágyait s minden embertársát egy szemszögből néz, t. i. ebből:
-«Mire taníthatsz engem?» Minden birtoklást, vagyont is csak ebből a
-szempontból értékel: rangot, kiváltságokat, egészséget, időt s
-magát az életet is.</p>
-<p>Ő a Kultúra típusa, minden művészet, tudomány, esemény
-kedvelője. Művészi ember, de nem művész; szellemes, de nem szellemi
-ember. Mindennek tudására jogot emel: nincs fegyver a mindenség
-szellemi fegyvertárában, amelyet ne vett volna kezébe, de azzal az
-eltökélt szándékkal, hogy eszközei egy percre sem fogják elfogulttá
-tenni. Minden tény, önmaga s legdrágább tulajdona <span class=
-"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> közé
-fénysugarat lövel. Előtte semmi sem maradt rejtve, semmi sem volt
-idegen. Modellt ült neki a sötétben ólálkodó démon éppúgy, mint a
-szent, aki látta a démont. A metafizikai elemek alakot öltöttek
-nála. «A kegyesség nem öncél, hanem csupán eszköz, amelynek révén
-elérjük a legtisztább belső békét s a legmagasabb kultúrát.» S az,
-hogy behatolt a képzőművészetek minden titkába, még szoborszerűbbé
-teszi Goethét. Hajlamai, mint a Cicero felbérelte nők,
-hozzásegítik, hogy kifürkésszék az összeesküvők titkát. Senkivel
-sincs ellenségeskedése. Ám lehetsz ellensége, ha megtanítod arra,
-amire a barátja jóakarata nem taníthatja meg s ha ez nem is több,
-mint az a tapasztalat, amelyet összeomlásodból merít. Szívesen lát,
-mint ellenséget, de magas áron. Ő a maga részéről senkit sem
-gyűlöl, mert ehhez túlságosan drága az ideje. A vérmérséklet okozta
-ellenlábasságot elviselhetőnek tartja, de ilyenkor is olyan
-méltóságosan harcol, mint a császárok, akik királyságokkal kerülnek
-szembe.</p>
-<p>Önéletrajza, a <i>Dichtung und Wahrheit</i><a name="FNanchor_34"
-id="FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class=
-"fnanchor">34)</a> egy oly eszmének a kifejezése, amely most minden
-germán fajnak ismeretes, de a munka megjelenése idején még ujság
-volt az ó és új Angliának, – azé az eszméé, hogy az ember a kultúra
-végett van a világon; nem azért, amit ő tud beteljesíteni, hanem
-azért, ami ő benne teljesedhetik be. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> Az élet egyedül
-számbavehető eredménye: a dolgoknak az emberre való hatása. Az
-értelmes ember önmagát harmadik személynek tekintheti; ennélfogva
-hibái és csalódásai éppúgy érdeklik őt, mint sikerei. Bár azt
-óhajtja, hogy boldoguljon a dolgaival, még inkább óhajtja, hogy
-megismerje az ember történetét és rendeltetését, míg a körülötte
-nyüzsgő önző tömeget csupán az alacsony egyéni sikerek
-érdeklik.</p>
-<p>Ez a mű uralkodó eszméje s ez szabja meg az események
-kiválasztását s korántsem azok külső fontossága, sem a személyek
-rangja, vagy a jövedelmek magassága. A könyv bizony csak sovány
-anyagot szolgáltat olyasmihez, amit méltán elismerhetnénk a «Goethe
-életé»-nek; igen kevés adatot, semmi levelezést, semmi részletet
-hivataláról, megbízatásairól; nem vet világot házasságára s az
-élete legtevékenyebb tíz éve, amelyet Weimarban való megtelepedése
-után töltött, némaságba merül. Másrészt a legfurcsább fontosságot
-tulajdonítja bizonyos szerelmi ügyeknek, amelyek, mint a nép
-mondja, semmi jóra sem vezetnek. Eláraszt részletekkel: bizonyos
-bogarak, kozmogóniák, saját kitalálású vallások s kivált az ő
-viszonya nevezetes szellemekhez s a gondolkodás kritikai
-korszakaihoz: íme, ezeket dolgozza ki különösen. Az ő naplói
-<i>(Annalen, Tag- und Jahreshefte)</i>, <i>Itáliai utazás</i>-a, a
-<i>Franciaországi táborozás (Campagne in Frankreich)</i> s a
-<i>Színelmélet (Farbenlehre)</i> történelmi része hasonló érdekű.
-Ez utóbbiban röviden jellemzi Keplert, Bacont, Galileit, Newtont,
-Voltairet stb.; s e rész legbájosabb vonása annak a viszonynak
-egyszerű megállapítása, amely az európai tudománytörténet
-<span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
-"Page_234">-234-</a></span> e nagyjait s őt magát egybefűzi s épp
-ennek az összekötő vonalnak megvonása korára s személyére nézve egy
-félelmetes probléma megoldását jelenti, amelyben gyönyörködik, ha
-nem gyönyörködik <i>Iphigeniá</i>-ban és <i>Faust</i>-ban, anélkül,
-hogy a feltalálás annyi áldozatba kerülne.</p>
-<p>A művészeteknek ez a törvényhozója nem művész. Talán azért, mert
-túlsokat tudott, hogy látása mikroszkópikus volt s emiatt
-elvesztette a helyes perspektivát, az egésznek az áttekintését? Ő
-töredékes író; alkalmi költemények és a velős mondatok valóságos
-tárházának írója. Ha leül drámát, elbeszélést írni, száz oldalról
-is gyűjti és rendezgeti megfigyeléseit s a legalkalmasabban
-iparkodik beleilleszteni az egésznek testébe. Ám sok rész
-ellenszegül ennek a szerves beillesztésnek; ezeket azután csakúgy
-lazán adja, a személyek levelei, saját naplójegyzetei stb.
-formájában. Még így is igen sok marad, amelynek sehogy sem talál
-helyet. Az ilyesminek azután csak a könyvkötő tud összefüggést adni
-s innen van, hogy bár művei közt is nem egy laza, egész köteteink
-vannak tőle, amelyek megannyi külön-külön szakaszból, aforizmusból,
-xeniákból stb. állnak.</p>
-<p>Regényeinek, elbeszéléseinek világias hangja – úgy hiszem – az
-önművelés számításainak tudandó be. Egy bámulatos tudós gyöngesége,
-aki hálából szerette a világot. Aki tudta, hol lehet hozzáférni
-könyvtárakhoz, galériákhoz, szép épületekhez, laboratóriumokhoz,
-tudósokhoz, szabadidőhöz, s aki nem nagyon bizakodott a szegénység
-és rongyosság kárpótlásaiban. Sokrates szerette Athént, Montaigne
-Párist s Staelné asszony azt mondta, hogy csupán Páris a sebezhető
-<span class="pagenum"><a name="Page_235" id=
-"Page_235">-235-</a></span> pontja. Ennek megvan az előnye. A
-legtöbb lángelme rendesen oly rosszul ellátott és beteges, hogy az
-ember mindig máshol szeretné őket látni. Ritkán látunk köztük
-olyant, akit ne bántana, ne borzongatna az élet. E jó és törekvő
-emberek orcáján halvány szégyenpír ég és bizonyos torzvonás
-látható. Ám Goethe egészen otthonosnak és boldognak érezte magát
-századában és világában. Mindenkinél alkalmasabb volt az életre és
-jobban örült a játékának. A műveinek kultúrtörekvésük adja meg az
-erőt. A föltétlen, örök igazság eszméje anélkül, hogy a magam lelke
-kibővítésével hoznám vonatkozásba: magasabbrendű. Magunkat a költői
-ihlet áradatának átengednünk: magasabbrendű. Ám, ha az ő írásainak
-indítékát összehasonlítjuk azokkal, amelyek Angliában és Amerikában
-a könyvírás rugói, az ő igazsága is igazi s tud is hatni mint
-igazság. Így adott ő vissza a könyvnek legalább valamit hajdani
-hatalmából és méltóságából.</p>
-<p>Goethe, túlművelt országban s korban született, amidőn a
-tehetséget agyonnyomták a könyvek és mechanikai segédeszközök s az
-igények szétszóró változatossága. S íme, ő megtanította az
-embereket, hogyan kell rendezniök ezt a hegynyi vegyességet s
-hogyan kell szolgálatukba hajtaniok.</p>
-<p>Napoleonhoz teszem abban, hogy mindketten képviselői annak a
-türelmetlenségnek és visszahatásnak, amelyet a Természet a
-konvenciók hullaháza ellen gyakorol. Mindketten kemény realisták,
-akik, tanítványaikkal együtt külön-külön az ő korukban s minden
-jövendő korra nézve rátették a fejszéjüket a képmutatás fájának
-<span class="pagenum"><a name="Page_236" id=
-"Page_236">-236-</a></span> gyökerére. Ez a lelkes munkás, nem
-hajtva népszerűségtől vagy egyéb külső indítéktól, enkebléből
-merítette munkássága indítékait és tervét, egy óriás terhét
-vállalta s ernyedetlenül s pihenés nélkül – legfeljebb azzal a
-pihenéssel, amellyel céljainak váltogatása jár – még nyolcvan éves
-korában is első buzgalma kitartásával dolgozott.</p>
-<p>A modern tudomány végső tanítása az, hogy a legmagasabbfokú
-egyszerűséget nem néhány elem, hanem a legmagasabbfokú
-bonyolultság, összetétel hozza létre. Az ember a legösszetettebb
-lény; a túlsó végén áll az orsóféreg, a «volvox-globator.» Tanuljuk
-meg, mint kell járadékot és jövedelmet húzni a régi és újabb korok
-roppant örökségéből. Goethe megtanít az élet bátorságára s arra,
-hogy minden kor egyenlő, hogy az egyik-másik korszak hátrányai csak
-a nyúlszívűek számára azok. A géniusz az ő verőfényével és mennyei
-zenéjével ott lebeg a legvakabb és legsüketebb korszakok fölött is.
-Sem bírság, sem megbecstelenítés nem tartóztathatja föl útjukban a
-nagy embereket és nagy időket. A világ fiatal: a valaha élt nagy
-emberek szeretettel hivogatnak. Nekünk is Bibliát kell írnunk, hogy
-megint egybekössük az Eget a Földdel. A lángész titka, hogy ne
-tűrjön bennünk hazugságot; hogy megvalósítsa minden tudásunkat;
-hogy a mai élet magasrendű kifinomulásától, a tudományoktól,
-könyvektől, emberektől hitet, igazságot, célt követeljen s
-elsősorban s végül, leginkább, végtelenül: hogy becsüljön meg
-minden igazságot azáltal, hogy mindig követi, gyakorolja.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> «Szerelem,
-Barátság, A költő». (Rózsavölgyi és Társa 1920.) – «Természet,
-Ember, Társadalom.» (Franklin, «Kultúra és Tudomány» 1921.)</p>
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Gautama =
-Buddha.</p>
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Böhme Jakab, a
-misztikus rajongó csizmadia, 21 teozófus irat szerzője (1575–1624).
-– Swedenborg Emánuel svéd természettudós és teozófus (1688–1772);
-l. az utóbbi, róla szóló tanulmányt.</p>
-<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
-"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Mencius, khinaiasan
-Meng-tse 350 K. e. körül Konfu-tse vallásrendszerének
-nagytekintélyű tanítója. Loo fejedelemségben (a mai Shantungban)
-született Konfu-tse.</p>
-<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
-"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Ever their phantoms rise
-before us,<br /></span> <span class="i0">Our loftier brothers, but
-one in blood;<br /></span> <span class="i0">At bed and table they
-lord it o’er us,<br /></span> <span class="i0">With looks of
-beauty, and words of good.»<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">(«Előnkbe áll szünetlen
-árny-alakjuk,<br /></span> <span class="i0">Nemesbek ők, bár
-vérünkből valók,<br /></span> <span class="i0">Ágyunknál látjuk,
-asztalnál hallgatjuk,<br /></span> <span class="i0">Nézésök oly
-szép, szavaik mi jók.»)<br /></span></div>
-<p class="i7"><i>Szász</i> Károly fordítása.</p>
-</div>
-<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
-"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Emersonnál:
-«without breach of <i>good manner</i>», (szóról-szóra: a «jó
-modor», «illendőség» megsértése nélkül). L. a «Jó modor»
-<i>(Manners)</i> c. tanulmányt is Emerson Természet, Ember,
-Társadalom c. kötetében, a hol a gentleman-erkölcs lényegét
-fejtegeti.</p>
-<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href=
-"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Teljesen emlékeztet
-Nietzsche-Zarathustra szavaira. (W. Ö.)</p>
-<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href=
-"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> «Kabbala» a héberek
-hagyományos titkos tanainak foglalatja.</p>
-<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href=
-"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Boswell James
-(1740–1795) oly rendkívül dicsőítő modorban írta meg dr. Johnson
-Samuel tudós lexikographus és író (1709–1784) életrajzát, hogy
-szolgai bámulata szinte közmondásossá vált. «Bosvellismus» a
-Boswell-féle stílus.</p>
-<p class="right"><i>(Ford.)</i></p>
-<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href=
-"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Patrick; az
-írországiak gúnyneve.</p>
-<p class="right"><i>(Ford.)</i></p>
-<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href=
-"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> «Becsületes,
-szabályos játék», de meghagytuk az angol, kifejezőbb és már nálunk
-is gyökeret vert jelszót.</p>
-<p class="right"><i>(Ford.)</i></p>
-<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href=
-"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Iszlamita
-erkölcstan.</p>
-<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href=
-"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a>
-Északamerikai.</p>
-<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href=
-"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Robert Malthus
-(1766–1834) angol közgazda, akinek népesedéstana szerint a népesség
-szaporodása gyorsabban történnék, mint az eltartására szükséges
-élelmiszereké, s egyéb javaké, úgy hogy ennek éhenhalás lehetne a
-következménye, ha háborúk, ragályok, nemi önmegtartóztatás nem
-lassítanák a szaporodást. Ebből a neo-malthusianusok a fogamzás
-meggátlásának stb. szükségét vonták le.</p>
-<p class="right"><i>(Ford.)</i></p>
-<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href=
-"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Plato több
-művében előforduló meseország a tengerben.</p>
-<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href=
-"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Az, hogy Bohn
-«Serial Library» gyűjteményében megjelent Plato kitünő fordítása,
-amelyet az olcsó sajtó egyik legnagyobb jótéteményeként becsülök,
-alkalmat ad még néhány futólagos megjegyzésre erről az
-állócsillagról.</p>
-<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href=
-"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Szász Károly
-fordítása. Az eredetiben:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«… He, that can
-endure<br /></span> <span class="i0">To follow with allegiance a
-fallen lord,<br /></span> <span class="i0">Does conquer him that
-did his master conquer<br /></span> <span class="i0">And care s a
-place in the story»<br /></span></div>
-</div>
-<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href=
-"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Szász Károly
-fordítása. Az eredetiben:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«The realms of being to no
-other bow,<br /></span> <span class="i0">Not only all are thine,
-but all are Thou!»<br /></span></div>
-</div>
-<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href=
-"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Go boldly forth, and feast on
-being’s banquet;<br /></span> <span class="i0">Thou art the called,
-– the rest admitted with thee.»<br /></span></div>
-</div>
-<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href=
-"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Szász Károly
-ford. Az eredetiben:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«… Indeed, it
-takes<br /></span> <span class="i0">From us achievements, when
-performed at height,<br /></span> <span class="i0">The pith and
-marrow of our attribute.»<br /></span></div>
-</div>
-<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href=
-"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Schelling és
-követői.</p>
-<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href=
-"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Szász Károly
-fordítása. Az eredeti («De rerum natura» Liber I. 835 stb.) így
-szól:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Ossa videlicet e pauxillis
-atque minutis<br /></span> <span class="i0">Ossibus sic et de
-pauxillis atque minutis<br /></span> <span class="i0">Visceribus
-viscus gigni, sanguemque creari<br /></span> <span class=
-"i0">Sanguinis inter se multis coeuntibus guttis;<br /></span>
-<span class="i0">Ex aurique putat micis consistere
-posse<br /></span> <span class="i0">Aurum, et de terris terram
-concrescere parvis;<br /></span> <span class="i0">Ignibus ex
-igneis, humorem humoribus esse».<br /></span></div>
-</div>
-<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href=
-"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Héber theologiai
-kifejezések a husvéti áldozat, mérték és papi öltöny
-megjelölésére.</p>
-<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href=
-"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Érdekes, hogy
-annyi évtizeddel azután, hogy ezt az ítéletét írta, a német
-könyvkereskedelem központi, napi közlönyében sűrűn olvasom a
-«Desiderata» közt a Swedenborg műveit.</p>
-<p class="right"><i>(Ford.)</i></p>
-<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href=
-"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Angol udvari
-festő.</p>
-<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href=
-"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> «Wer nicht liebt
-Wein, Weib und Gesang, Der bleibt ein Narr sein Leben lang.»</p>
-<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href=
-"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Shakespeare
-kortársa, drámai költő.</p>
-<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href=
-"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Egy VI.
-századbeli indus mesegyűjtemény az Ötös Könyv (Pancsatantra)
-állítólagos szerzője.</p>
-<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href=
-"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> «Master of
-revels» = udvarmester, aki a vigasságok vezetője a királyi
-udvarban.</p>
-<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href=
-"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> «Pilgrim’s
-Progress», John Bunnyan (1628–1688), híres puritán költő komor
-költeménye.</p>
-<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href=
-"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> 1 «league» = 3
-British mile = kb 4·83 km. Tehát ez esetben a távolság kb 2·5 km
-volt.</p>
-<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href=
-"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Célzás Molière
-darabjára.</p>
-<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href=
-"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Célzás D’Israeli
-(Lord Beaconsfield későbbi miniszterelnök) «Coningsby, vagy az új
-nemzedék» c. regényére. (1844.)</p>
-<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href=
-"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Emerson először
-így idézi, még pedig helyesen, mert a Goethe-irodalom szerint ez
-volt az eredeti cím, s nem a <i>Wahrheit und Dichtung</i>, amelyet
-némely későbbi kiadás jobb hangzat végett fölvett.</p>
-<p class="right"><i>(Ford.)</i></p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
-"Page_237">-237-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TARTALOM.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li>
-<li><span class="roman">I.</span> A nagy emberek haszna
-<span class="ralign"><a href="#Page_7">7</a></span></li>
-<li><span class="roman">II.</span> Plato; vagy: a Filozófus
-<span class="ralign"><a href="#Page_37">37</a></span></li>
-<li><span class="roman">III.</span> Plato: újabb adalékok
-<span class="ralign"><a href="#Page_72">72</a></span></li>
-<li><span class="roman">IV.</span> Swedenborg; vagy: a Misztikus
-<span class="ralign"><a href="#Page_81">81</a></span></li>
-<li><span class="roman">V.</span> Montaigne; vagy: a Szkeptikus
-<span class="ralign"><a href="#Page_125">125</a></span></li>
-<li><span class="roman">VI.</span> Shakespeare; vagy: a Költő
-<span class="ralign"><a href="#Page_156">156</a></span></li>
-<li><span class="roman">VII.</span> Napoleon; vagy: a Világ embere
-<span class="ralign"><a href="#Page_182">182</a></span></li>
-<li><span class="roman">VIII.</span> Goethe; vagy: az Író
-<span class="ralign"><a href="#Page_212">212</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>AZ EMBERISÉG KÉPVISELŐI</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>