diff options
Diffstat (limited to 'old/68321-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/68321-0.txt | 6131 |
1 files changed, 0 insertions, 6131 deletions
diff --git a/old/68321-0.txt b/old/68321-0.txt deleted file mode 100644 index e38b071..0000000 --- a/old/68321-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6131 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Az emberiség képviselői, by Ralph -Waldo Emerson - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Az emberiség képviselői - -Author: Ralph Waldo Emerson - -Translator: Ödön Wildner - -Release Date: June 15, 2022 [eBook #68321] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ EMBERISÉG -KÉPVISELŐI *** - - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -AZ EMBERISÉG KÉPVISELŐI - -(REPRESENTATIVE MEN) - -IRTA RALPH WALDO EMERSON - -FORDITOTTA Dr WILDNER ÖDÖN - -BUDAPEST, 1923 - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -AZ EMBERISÉG KÉPVISELŐI - -(REPRESENTATIVE MEN) - -IRTA - -RALPH WALDO EMERSON - -FORDITOTTA - -Dr WILDNER ÖDÖN - -BUDAPEST, 1923 - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -ELŐSZÓ. - -Az amerikai filozófus-költőnek második fordításkötetét veszi itt az -olvasó kezemtől ugyanebben a vállalatban. Az 1850-ben megjelent: -«Representative Men» első magyar átültetője: a nagyérdemű Szász Károly -volt s munkája «Az Emberi Szellem Képviselői» cím alatt az Akadémia -könyvkiadóvállalatában 1894-ben jelent meg. Ez a kiadás azóta teljesen -elfogyott, a magyar közönség pedig, amely – közben megtett örvendetes -fejlődésről tanuskodva, – szép érdeklődést mutat az efajta népszerűbb, -bár nem könnyű bölcseleti olvasmányok iránt, keresve-keresi a munkát -magyarul, holott Akadémiánk, úgy tudom egy régi, s ma már különös -alapszabályi rendelkezés következtében, nem adja ki újra. (A közkeletű -német [Reclam-] fordítás nem ér valami sokat, mert igen «mellébeszél», -anélkül, hogy a megértést elősegítené.) Ez indította a «Kultúra és -Tudomány» vállalatot, hogy hazai olvasóinknak ismét hozzáférhetővé tegye -ezt a standard-művet, s engem bízott meg a fordítással. Örömmel -vállaltam, mert éppen Emerson egyéb essay-be is beledolgoztam magam, -minek gyümölcse két más fordításkötetem.[1] - -Emersonról, stílusáról, fordításának óriás nehézségeiről, ezzel szemben -saját fordítói álláspontomról voltam bátor már az előbbi, ugyanitt -megjelent Emerson-tanulmányok élén nyilatkozni. Most is csak azt -ismétlem: bár tudtam, hogy Emersont kell adnom s nem magamat, néhol -inkább feláldoztam a filológiai hűséget, hogy csak közelebb hozzam a -megértéshez. Elvégre az idegen jó, szép és igaz is csak úgy hathat -reánk, csak akkor válik bármi kis részt nemzeti kultúránk tényezőjévé, -ha – hamisítás nélkül – kapcsolható hazai, adott előzményekhez, -fejlettségi fokhoz és hozzásímul gondolkozásunk, érzésünk és -kifejezésünk sajátos módjaihoz, egyébként az átvétel csak az álkultúra -szenvelgése, múló divat, sallang. - -Fordításom semmiképen nem akar idétlen és kegyeletsértő vetélkedés lenni -boldog emlékű elődömmel, akinek úttörő nagy érdemeit magam ismerem el -legjobban, aki a magam munkája közben az ő munkáját is szem előtt -tartottam, bár ez nem gátolt, hogy saját felelősségemre s jóhiszeműleg -helyenkint mást ne olvassak ki az eredetiből, mint ő. Emerson, sajnos, -gyakran olyan homályos, hogy bizony ez megtörténhetik, – sokszor három, -négy fordítás is mást mond, – anélkül, hogy az illető helyre nézve ne -lehetne továbbra is azt mondani: «sub judice lis est». Emerson osztozik -ebben congeniális barátjával, Carlylelel, akivel a nagy egyének -csodálatában is osztozik, bár ő kissé hűvösebben tiszteli a hősöket, -mint a lángszavú Hero-worship írója. - -_W. Ö._ - - - - -I. A NAGY EMBEREK HASZNA. - -A nagy emberbe vetett hit természetes dolog. Ha gyermekkori társaink -történetesen hősökként jelentkeznének, királyi életkörülményekkel: ez -nem lepne meg bennünket. Minden mithologia küszöbén félisteneket -találunk magasztos és költői környezetben, lángeszük fölényénél fogva. -Gautama[2] legendáiban az első emberek földet ettek és azt pompásan -édesnek ízlelték. - -A természetnek az a színe, mintha csak a kiválók kedvéért volna. A világ -fentartója a jó emberek igaz volta: ők teszik a földet egészségessé. -Akik velük élnek, vidámnak és táplálónak érzik az életet. Az élet csakis -egy ilyen társadalomban való hitünk révén válik édessé és elviselhetővé -s gyakorlatban vagy legalább elméletben, mindig arra törekszünk, hogy -fölöttünk álló emberekkel éljünk. Róluk nevezzük el gyermekeinket és -földeinket. Neveik belevésődnek nyelvünkbe; műveik, képeik ott vannak -házunkban s a nap minden körülménye valamely róluk szóló esetet idéz -eszünkbe. - -A nagy emberek keresése az ifjúság délibábja, s a férfikor legkomolyabb -foglalkozása. Idegen vidékekre utazunk, hogy meglássuk műveiket s – ha -lehet, – egy percre őket magukat is. De helyettük csak külső javak -jutnak osztályrészünkül. Fölállítjátok a tételt: az angol nép -gyakorlatias, a német vendégszerető; Valenciában szelid az éghajlat, s a -Sacramento halmain aranyat lehet ásni. Elhiszem. De én nem azért utazom -oda, hogy kényelemben, gazdagságban élő, vendégbarát népeket, derűs -eget, vagy igen nagy árú aranyrudakat találjak. Ha ellenben volna olyan -mágnes a világon, amelynek hegye megmutatná a tájékokat és házakat, ahol -valóban dús és hatalmas lelkü emberek laknak: mindenemen túladnék, hogy -az árán megvegyem ezt a mágnest és útmutatása szerint még ma -fölkerekedném az útra. - -Az egész fajt az ő hitelük fémjelzi nekünk. Ha tudjuk, hogy ebben vagy -abban a városban él az az ember, aki a vasutat föltalálta, ez szemünkben -a város minden más polgárát magasabbra emeli. De a rengeteg néptömeg, ha -nem egyéb, mint csupa koldus, utálatos, mint a pondrós sajt, nyüzsgő -hangyaboly vagy bolhasereg: mentől több van belőle, annál rosszabb. - -Vallásunk e védőszentjeink iránt táplált szeretetből és hódolatból áll. -A hitrege istenei a nagy emberek ragyogó perceinek emlékei. Minden -edényünket egy mintában öntjük. A judaizmus, christianizmus, buddhizmus, -mahometizmus, összes hatalmas hitrendszereink mind az emberi szellem -szervezeti, szükségszerű működésének alkotásai. A történelem búvára -hasonlít az emberhez, aki az árúházba szövetet vagy szőnyeget megy -vásárolni. Azt képzeli, új dolgot szerez; pedig ha elmegy a gyárba, azt -találja, hogy ez az új szövet is csak azokat a kacskaringós és rózsás -mintákat ismétli, mik a thébai pyramisok belső falába vannak írva. -Theizmusunk az emberi szellem tisztulása. Az ember nem tud mást festeni, -alkotni, elgondolni, mint csak embert. Azt hiszi, hogy a természet nagy -anyagi elemei is az ő gondolatából eredtek, s bölcsészetünk csak -egyetlen lényeget ismer összegyülemlett vagy szétosztódott állapotban. - -Ha már most annak a kutatásába fogunk, minémű haszon háramlik ránk -másoktól, szolgáljon intőjelül némely modern tudomány veszedelme s -kezdjük szépen alulról! Ne tusakodjunk a szeretet ellen; ne vitassuk el, -hogy mások létezése is lényeges. Vannak erőink, amelyek csakis a társas -együttlétből fakadnak. Másokhoz való szeretetünk olyan előnyt teremt, -amelyet semmi egyéb nem tud pótolni. Mások révén meg bírom tenni, amit -egyedül nem tudok megtenni. Kimondhatom neked, amit előbb nem mondhattam -ki enmagamnak. Embertársaink olyan üveglencsék, amelyeken át saját -lelkünkben olvasunk. Minden ember a magáétól különböző tulajdonságokat -keresi, de a maguk nemében jókat, azaz különbözőket, sőt a legjobban -különbözőket keresi. Mentől erősebb valakinek a természete, annál -erősebb visszahatást gyakorol. Nyúljunk a tisztaságában jelentkező -tulajdonság után. A csekély tehetségre ne hederítsünk. - -A főkülönbséget az teszi az emberek közt, hogy saját ügyükben járnak-e -el, vagy sem. Az ember olyan nemes növény, amely – mint a pálma – -belülről nő kifelé. Ő a maga dolgát, bár az mások számára lehetetlen -volna, gyorsan, szinte játszva fejti ki, s végezi el. Könnyű a cukornak -édesnek lenni, s könnyű a salétromnak sósnak lenni. - -Sokat bajoskodunk azzal, hogy olyasmit hajhászunk, ami magától hull az -ölünkbe. Azt sorolom a nagy emberek közé, aki a gondolat olyan magasabb -körében él, ahová más ember csak nagy üggyel-bajjal bír felküzködni. Ő -neki csak a szemét kell kinyitnia, hogy a dolgokat igazi világításukban -s széleskörű viszonylataikban lássa, holott amazoknak kínos igazításokat -kell tenniök s éber szemmel kell őrizkedniök a tévedés fölös forrásától. -Hasonló a nagy emberek haszna számunkra. Egy szép személynek nem kerül -fáradságába, hogy képét szemünkbe fesse, s mégis, milyen fejedelmi -ajándékot ad vele. Épp ilyen kevés áldozatába kerül a bölcs léleknek, -hogy a maga kiválóságát másokkal közölje. Mindenki javadolgát a -legsímábban végzi: «Kevés eszközzel nagy hatást!» Az a valóban nagy, aki -természeténél fogva az, s aki sohasem emlékeztet bennünket másokra. - -Mindazonáltal kell, hogy rokonunk legyen és életünk igéretet nyerjen -tőle, hogy azt föl fogja világosítani. Ha például én meg sem tudom -mondani, mit is szeretnék tudni, viszont találkoztam emberekkel, akik -jellemükkel és cselekedetükkel felelnek olyan kérdésekre, miket én föl -sem tudnék tenni. Előfordul, hogy bizonyos egyén olyan kérdésre -válaszol, amelyet egyik kortársa sem tett föl és ezzel elszigetelve -marad. Elmúlt és elmúlóban lévő hitek és filozófiák megint egyéb -kérdésekre válaszolnak. Bizonyos emberek ismét azt a benyomást keltik, -hogy gazdag lehetőséget rejtenek ugyan magukban, azonban még magukkal -sem tudnak mit elkezdeni s nincsenek hasznára kortársaiknak, – mintha -merőben valamely a levegőben keringő ösztön szeszélyes játéka lennének, -– úgy hogy nem elégítik ki szükségleteinket. Ellenben a nagy emberek -közel élnek hozzánk; első látásra megismerjük. Kielégítik a -várakozásunkat és kellő időben teremnek őket megillető helyükre. Ami -valóban jó, az termékeny is; maga csinál helyet, maga szerez táplálékot, -szövetségeseket magának. Az egészséges alma magot terem; a vackor nem. -Ha az ember a maga helyén van, akkor alkotó, termékeny, mágneses, egész -seregeket betölt céljával, hogy azt végrehajtsák. A folyó maga ássa meg -medrét s minden helyes eszme maga módolja ki csatornáit és befogadó -kikötőjét, aratását, kifejező intézményeit, harci jelvényeit, terjesztő, -magyarázó tanítványait. Az igazi művész piedestálja az egész -földkerekség, holott a szerencselovag évtizedes küzdelem után is csupán -azt a talpalatnyi földet mondhatja a magáénak, amelyre éppen talpát -ráteszi. - -Közbeszédünk a nagy ember kétféle hasznát különbözteti meg. A «közvetlen -adomány» kedvenc hite az embernek korai fejlődési fokain; ilyenek pl. az -anyagi vagy szellemi segítség, egészség, örök ifjúság, finom érzékek, a -gyógyító- vagy varázserő, a jóstehetség ajándékai. A kis fiú azt hiszi, -hogy a tanító pénzért tölcsérrel csöpögtetheti belé a bölcseségét. Az -egyházak is hisznek átháramló érdemekben. Ámde, ha szigorúbban -vizsgáljuk a dolgot, nem sok esetét látjuk a közvetlen szolgálatnak, -haszonnak. Az ember endogén, belülről fejlődő és a nevelés csupán arra -jó, hogy kibontakoztassa a lényét. Mások segítsége csak gépies -jelentőségű, ha szembeállítjuk benső természetünk önnön fölfedezéseivel. -Amit így tanulunk, az megtevés által gyönyörűséggé és maradandó hatásúvá -válik. A helyes erkölcs középponti dolog s a lélekből sugárzik kifelé. -Az ajándék, ingyen adomány tulajdonkép ellenkezik a világegyetem -törvényével. Ha másokat szolgálunk, magunkat szolgáljuk. Csak magam -adhatok magamnak fölmentést. «Intézd el a dolgod magaddal, te bolond» – -mondja a lélek – «csak nem fogsz az egekkel vagy más emberekkel -törődni?» Így hát csak a közvetett szolgálat, vagy haszon jön számba. Az -embereknek festői vagy képviselő tulajdonságuk van s ők értelmünknek -vannak hasznára. Böhme és Swedenborg[3] fölismerték a dolgok jelképi -mivoltát. Tehát az emberek reprezentativok; elsősorban a dolgok -képviselői, másodsorban eszméké. - -Ahogyan a növények az ásványokat az állatok táplálékává alakítják át, -úgy minden ember a természet valamelyes nyersanyagát emberi használatra -alakítja át. A tűz, villamosság, mágnesség, vas, ólom, üveg, vászon, -selyem, gyapot, a szerszámok, a tizedes mérték föltalálója, a földmérő, -a gépészmérnök, a muzsikus valamennyien megkönnyítik embertársaik útját -ismeretlen és úttalan rengetegeken át. Minden embert titokzatos -hasonlóság révén rokonság fűz a Természet valamely negyedéhez, amelynek -ő a működtető tényezője és magyarázója: így pl. Linné a növényeké, Huber -a méheké, Fries a gombáké, Van Mons a körtéké, Dalton az atomformáké, -Euklides a vonalaké, s Newton a differenciális- és integrálisoké. - -Az igazi férfiú a Természet középpontja, akitől a viszonylatok szálai -minden dolog felé szövődnek akár folyékony vagy szilárd, akár testi vagy -lelki is az. A földgömb forog; minden röge, köve elérkezik a délkörhöz: -éppígy minden szervnek, működésnek, savnak, kristálynak, porszemnek -megvan a maga viszonya az agyhoz. Minden növénynek megvan a maga -élősdije s minden teremtménynek a szerelmese és poétája. Jogaihoz jutott -már a gőz, a vas, a fa, a szén, a mágneskő, a jód, a gabona, a gyapot, -de mégis mily kevés anyagot használtak még ki mesterségeink. A -teremtmények és tulajdonságaik túlnyomó tömege még lappang és -fölfedezésre, fölhasználásra vár, mintha a mesebeli elvarázsolt -hercegkisasszony volna, aki sorskijelölte fölszabadítóját várná. -Mindegyik varázslatát meg kell törni, hogy ember képében jusson -napvilágra. A találmányok történetében a lappangó, de érett igazság -nyilván maga teremti meg fölfogó agyvelejét. A mágnesnek emberré kell -válnia, egy Gilbert-té, Swedenborg-gá, Oersted-dé, s csak így férkőzhet -az általános értelem az ő erőihez. - -Az első előnyökre korlátozva szemünket: íme mily tiszta báj fűződik az -ásvány- és növényországhoz, amely legmagasabb mozzanataiban mint a -természeti szép jelentkezik: a földpát csillámlása, a vegyrokonság -biztossága, a szögek pontossága. Világosság és sötétség, meleg és hideg, -éhség és táplálék, édes és savanyú, szilárd, cseppfolyó és légnemű – -mindez a gyönyörűségek füzérjével övez bennünket s kellemetes -versengésével megkönnyíti mindennapi életünket. Szemünk nap-nap mellett -ismétli a dolgok első dicshimnuszát: «S látá, hogy mindenek jól vannak.» -Tudjuk, hol találjuk meg őket, s ezek a művészek annál jobban megnyerik -tetszésünket, mentől jobban behatolunk a versengő fajok ismeretébe. - -De még magasabb előnyökre is van jogunk. A tudomány mindig hiányos, -valamíg meg nem emberiesedett. Más dolog a logarithmustábla, s megint -más eleven játéka a növénytanban, a hang- és fénytanban, az -építészetben. Valóságos, bár eleinte kissé sanda tekintettel nézett -haladást jelent a számok, az anatómia, az építészet, a csillagászat -körében, ha az emberi értelem és akarat révén beszállnak a reális életbe -s újra megjelennek beszélgetésben, a jellemekben, a politikában. - -De ez későbbi dolog. Most csak arról szólunk, mint ismerkedünk meg velük -a saját körükben, s mint vonzzák magukhoz és bilincselik le a geniuszt, -aki egész életén át egy dologgal foglalkozik. A tolmácsolás, magyarázás -lehetőségét a megfigyelő egyénnek és a megfigyelt dolognak azonossága -adja meg. Minden anyagnak megvan a maga égi oldala, megvan az emberiség -által történő átvitele a szellemi és törvényszerű szférába, ahol épp oly -leronthatatlan szerepet játszik, mint bármi más. S efelé, mint végső -célja felé törekszik minden. A gázok fölszállnak s a szilárd mennyezeten -gyülekeznek. A vegyi tömeg eléri a növényt s nőtteti azt; eléri a -négylábú állatot és vele együtt jár; eléri az embert és benne -gondolkozik. De az alkatelemek meghatározzák a képviselőjük viselkedését -is. Nemcsak képviseltek, hanem részesek is. Hasonlót csak hasonló -ismerhet meg. Annak az oka, hogy valaki behatol az ismeretükbe, az, hogy -ő is közülük való, hasonló természeti anyagból eredt, annak része ő is. -A lelkes chlor ismeri a chlort, a megtestesült horgany ismeri a -horganyt. Az ő sajátságuknál fogva futja meg ő a pályáját és ő -különféleképpen nyilváníthatja ki erőiket, mert hisz ő belőlük tevődik -össze. A világ porából lett ember nem feledheti eredetét, s mindaz, a mi -ma még lelketlen és halott: egy szép nap beszélni fog és értelmes lénnyé -válik. A még nem közölt Természet minden titkát el fogja mondatni. A -kvarchegyek számtalan Werner-ré, Buch-há, Beaumont-ná porladoznak s a -légkör laboratóriuma nem tudom hány Berzelius és Davy oldatát foglalja -magában. - -A tűzhely körül ülünk és a föld sarkait fogjuk át. Ez a mintegy -mindenütt-jelenvalóság istápolja körülményeink gyöngeségét. Az isteni -napok egyikén, amidőn meny és föld találkozik és egymást ékesíti, mily -szegénységnek látszik, hogy csak egyszer élvezhetjük ezt a napot: azt -kívánnók, vajha volna ezer fejünk, ezer testünk, hogy végtelen szépségét -sok, sok helyen, sok, sok módon ünnepelhetnők. Avagy délibáb ez? Lám, -csakugyan megsokszorozódunk helyettesítőink révén. Mily könnyen -sajátítjuk el művüket. Minden hajó, amely Amerikába jön, Columbustól -nyerte a kiváltságlevelét. Minden regény Homeros adósa. Minden ács, aki -minta szerint gyalul, kölcsönt vesz valamely elfeledett föltalálótól. Az -életet a tudományok öve veszi körül, s a tudományok olyan emberek -adományaiból tevődnek össze, akik tönkrementek, csakhogy egy kis -fénylőponttal szaporíthassák az egünk fényét. Mérnök, bankár, jogász, -orvos, moralista, hittudós s bárki emberfia, amennyiben van egy kis -tudománya, emberi életünk szélességi és hosszúsági fokainak -meghatározója és térképrajzolója. Ezek az útkészítők gazdagítanak -mindkét kezükkel. Ki kell terjesztenünk életünk határait és meg kell -szaporítanunk viszonylatainkat. Éppannyit nyerünk, ha új sajátságokat -fedezünk föl az öreg földünkön, mintha új bolygót szereznénk meg. - -Mi nagyon passziv módon fogadjuk be ezeket az anyagi vagy félig-meddig -anyagi segítségeket. Nem kell éppen egyszerű zsákoknak vagy gyomroknak -lennünk. Ha rokonszenvünk segít, könnyebben hágunk egy lépcsőfokkal -feljebb. A közös munkálkodás ragadós. Ha odanézünk, ahová mások néznek -és ha ugyanazokkal a dolgokkal társalkodunk, átárad reánk is a bűbáj, -amely őket rabul ejtette. Napoleon mondta: «Ne hadakozz túlgyakran -ugyanazzal az ellenséggel, mert különben minden haditudományodra -megtanítod őt». Ha erőteljes szellemű emberrel sokat érintkezünk, nagyon -hamar elsajátítjuk a dolgoknak ugyanolyan szemszögből való szemléletét s -minduntalan előre kitaláljuk a gondolatait. - -Az emberek egymást értelmükkel és érzéseikkel segítik. Minden más -segítség csalóka tünemény. Ha nagyra vagy vele, hogy kenyeret és tüzet -adsz nekem, én viszont tudom, hogy teljes árát megadom s végezetre nem -tesz se jobbá, se rosszabbá. Ellenben minden értelmi és erkölcsi erő -pozitív jószág, érték. Kiárad belőled, akár akarod, akár nem, s ott is -hasznomra van, ahol sohasem gyanítottad volna. Sőt nem is hallhatok -semmiféle személyes derekasságról, nagy alakító erőről, anélkül, hogy az -friss elhatározást ne ébresztene bennem. Vetélkedők vagyunk mindabban, -amit ember csak megtehet. Cecil mondása Sir Walter Raleighról: «Tudom, -szörnyen sokat tud dolgozni» – villamszikraként hat reám. Ilyenek -Clarendon arcképei is. Pl. Hampdenről: «Olyan iparkodás és éberség volt -benne, hogy semmi sem fáraszthatta ki; olyan éleslátás, hogy a -legcsalafintábbak sem szedhették rá; olyan személyes bátorság, amely -méltó volt többi legjobb tehetségéhez.» Vagy Falkland-ról: «Olyan -szigorú imádója volt az igazságnak, hogy könnyebben lehetett volna -lopásra csábítani, mint a képmutatásra». Plutarchost nem olvashatjuk -anélkül, hogy ne hozná forrongásba a vérünket, s aláírom a khinai -Mencius mondását: «A bölcs száz nemzedék tanítója. Ha Loo erkölcsi -oktatásait hallja, a bárgyú értelmes lénnyé, a habozó erős -elhatározásúvá válik tőlük.»[4] - -Ilyen az életrajz erkölcsi hatása. Pedig az elköltözött emberek -bajosabban hatnak reánk élőkre, mint saját kortársaink, holott az ő -nevük nem lesz olyan hosszúéletű. Ki az nekem, akire sohasem gondolok, -míg minden magánosságunkban is hozzánk szegődnek azok, akik géniuszunkat -segítik és csodás módon ösztökélnek. Nagy a szeretet hatalma, amellyel -jobban megsejti más sorsát, mint ez a más tudná és hősi buzdításokkal -feladatához hűvé teszi. Van-e nagyobb jele a barátságnak, mint az a -magasztos vonzás, amelyet minden bennünk meglévő erény iránt érez? Nem -fogunk többé alacsonyan gondolkozni magunkról vagy az életről, mert -valamely feladatra vagyunk tüzelve, s a vasúttöltés kubikosainak -szorgalma nem fog többé szégyenbe hozni. - -Ebbe a fejezetbe tartozik az a szerintem nagyon jogos hódolat, amellyel -minden rangú és rendű ember adózik a nap hőseinek Coriolanustól és -Gracchustól Pitt-, Lafayette-, Wellington-, Webster-, Lamartine-ig. -Halljátok az üdvrivalgást az utcán! A nép nem bír betelni képükkel. -Gyönyörködik az igazi férfiban. Ez aztán a fej, a törzs! Micsoda homlok; -micsoda szem! Atlas vállai! Egész tartása hősies, s mily méltó belső erő -hajtja a nagy gépet! S gyönyörünk azon, hogy ami a magunk tapasztalata -szerint rendesen csak csökevényesen és elfojtva nyilvánul, itt teljes -kifejezést talál, még magasabb formákat is ölt s nyitja annak a -titoknak, miért találunk élvezetet az irodalmi genie-ben. Semmi sincs -benne fékezve. Annyi tűz van itt, hogy meg tudna olvasztani akár -érchegyeket is. Shakespeare főfőérdeméül azt szokták tekinteni, hogy ő -minden ember között legjobban értett az angol nyelvhez és mindent ki -tudott fejezni, amit csak akart. Ámde a kifejezésnek ezek az el nem -dugult csatornái és zsilipei csupán egészség és szerencsés alkat dolga -és Shakespeare neve még egyéb, merőben szellemi adományokat is jelent. - -Szenátusok, fejedelmek érmeikkel, díszkardjaikkal, címerpajzsaikkal nem -osztogathatnak olyan megtiszteltetést, mint aminő az, ha bizonyos -magasságból, megértést föltételezve, gondolatok intéztetnek egy más -emberi lényhez. Ezt a tisztességet, amely a személyes érintkezésben -ritkán esik meg kétszer az életben, a géniuszok örökösen osztogatják s -meg vannak elégedve, ha olykor-olykor, egy-egy században el is fogadják -az ajándékukat. Az anyag értékmérői holmi szakács vagy cukrász rangjára -sülyednek, ha megjelennek az eszmei értékek mérői. A géniusz az -érzékfölötti régiók természettudósa vagy térképírója s miközben a -cselekvőség új mezőit ismerteti meg velünk, lehűti a régi iránt táplált -érzéseinket. Azokat legott realitásnak fogadjuk el, amelyhez képest az a -világ, amelyben eleddig forgolódtunk, merő délibáb. - -Tornacsarnokba és uszodába azért megyünk, hogy lássuk a test erejét és -szépségét. Ugyanilyen, sőt magasabb a gyönyörűségünk mindennemű értelmi -ügyesség láttára, mint pl. az emlékezet vagy mathematikai kombináció -gimnasztikája, az elvonás nagy képessége, az átalakító képzelet, a -szellemi mozgékonyság vagy összpontosítás műveletei láttára. Mert -mindezek megláttatják a szellem láthatatlan szerveit, tagjait, amelyek -rendre megfelelnek a test részeinek, tagjainak. Új tornapályára lépünk -itt s megtanuljuk az emberek legigazibb ismertető jeleit, megtanuljuk -Plato szerint: «megismerni azokat, akik a szem vagy más szerv segítsége -nélkül tudnak előhatolni az igazságra és életre». E működések előterében -állnak a képzelőtehetség bukfencei, varázsigéi és felszökellései. Ha ez -eleven, az ember mintha megtízszerezné, nem, megezerszerezné az erőit. -Fölkelti a határtalannak gyönyörét és az értelem vak merészségét. Olyan -ruganyosak vagyunk, mint a puskapor gáza s egy-egy mondás valamely -könyvben, egy-egy beszéd közben elejtett szó fölszabadítja a -képzeletünket s fejünk tüstént a tejútban fürdik és lábunk az alvilág -folyósóit tapodja. S ez a jótétemény valódi, mert képzeletünk e -határkibővítéseire jogunk van s ha egyszer leráztuk bilincseinket, -sohasem válhatunk többé ismét olyan nyomorult pedáns fráterekké, aminők -azelőtt voltunk. - -A lélek magas funkciói oly szorosan összefüggnek, hogy bizonyos -képzelőerő rendesen minden kiváló szellemben megnyílvánul, még az -elsőrangú mathematikusokban is, de különösen az intuitiv gondolkozású -szemlélődő emberekben. Ez az osztály azzal tesz nekünk szolgálatot, hogy -élénk érzéke van az azonosság és visszahatás iránt. Plato, Shakespeare, -Swedenborg, Goethe szeme sohasem zárkózott el ezekkel a törvényekkel -szemben. Ezek észrevevése mintegy fokmérője az értelem erejének. A kis -lelkek azért kicsik, mert nem tudják meglátni. - -Ámde még ez a gyönyörűségünk is túlzásba vihető. Az ész csodálata: -hirnöke bálványozásává fajul. Kivált akkor találkozunk az elnyomás -tanubizonyságaival, ha egy hatalmas rendszerű léleknek tanítványai -támadnak. Aristoteles, a Ptolemæus-i csillagászat, Luther, Bacon, Locke -hitele, a vallás, a hierarchiák, szentek és az alapítóik nevét fölvett -felekezetek története: megannyi példával szolgálnak erre. Óh jaj, minden -ember áldozatául esik ennek! Az ember gyöngesége mindenkor kihívja a -hatalom szemérmetlen túlkapását. A közönséges tehetség szokása, hogy -elkápráztatja a nézőt; ellenben az igazi lángész inkább arra törekszik, -hogy távoltartson, óva-intsen magától. Az igazi lángész nem szegényíteni -akar, hanem fölszabadítani, új érzékekkel gazdagítani. Ha történetesen -bölcs ember telepedik falunkba, azokban, akik vele közlekednek, a -gazdagság új tudatát ébreszti föl, amidőn eddig figyelembe nem vett -előnyök, javak iránt nyitja meg szemeiket; rendíthetetlen egyenlőség -érzékét gyökerezteti belénk, s megnyugtat azzal a biztosítással, hogy -nem fogunk csalódni, mivelhogy mindenki megláthatná a maga helyzete -utalványait és zálogleveleit. A gazdag észrevenné ballépéséit és -tulajdonképi szegénységét, s a szegény mentő eszközeit és segítő -forrásait. - -Mindezt kellő időben meghozza a Természet. A forgandóság az ő -gyógyszere. A lélek ráun mestereire és mohón kap a változáson. A -háziasszonyok azt szokták mondani derék szolgálójukról: «Eleget élt már -velem.» Valahányan csak irányzatok, jobban mondva jelenségek vagyunk s -egyikünk sem teljes egész. Jövünk, megyünk és sok élet habját -iszogatjuk. Forgandóság a Természet törvénye. Mihelyt eltávolít egy nagy -embert, a tömeg nyomban kémleli a látóhatárt, föltűnik-e azon az utódja. -De csak senki sem jön, mivelhogy az ő rendje kihalt vele. A legközelebbi -nagy ember valamely egészen más mezőn fog föltűnni; nem Jefferson, nem -Franklin lesz az, hanem valamely nagystílű kereskedő, azután útépítő, -azután a halak természettudósa, majd egy bivalyvadász felfedező vagy egy -félvad hadvezér Amerika nyugati részein. Így fejtünk ki ellentállást -durvább mestereinkkel szemben, de a legjobbakkal szemben is van -orvosszerünk, persze finomabb annál. A hatalom ugyanis, amelyet velünk -közölnek, nem az övék. S ha föllelkesítenek eszméikkel, ezt nem Plato -javára írjuk, hanem az eszme javára, amelytől Plato maga is kölcsönzött. - -Észben kell tartanom, hogy az emberek egy bizonyos fajtájának különösen -le vagyunk kötelezve. Az Élet lépcsőfokokból áll. Nagy embereink rangja -közt tágas közök tátonganak. Az emberiség minden időkben csak kevésszámú -egyéniséghez ragaszkodott, akiket a bennük testet öltött eszme értéke -vagy széleskörű gondolkozásuk tett hivatottakká a vezéri és törvényhozói -tisztre. Ezek nyitják meg szemünket az őstermészet tulajdonságainak, – -hozzáeresztenek a dolgok ősalkatához. Egyébként napról-napra a -káprázatok folyamán úszunk s embertársainkkal együtt csalóka -délibábokban gyönyörködünk. Ámde az Élet őszinteség s világos -perceinkben így szólunk: «Adjatok számunkra rést, amelyen behatolhassunk -a valóságba; eleget hordoztuk a bolond csörgősapkáját.» Meg akarjuk -ismerni közgazdaságunk és politikánk céljait. Adjátok meg a titkos írás -kulcsát, s ha emberek és dolgok az isteni zene partiturái, hadd olvassuk -le melódiáit! Elkápráztattak eleddig, pedig azalatt is voltak egészséges -emberek, akik gazdag és rendezett létet élveztek. Amit ők tudnak, a mi -számunkra tudják. Minden új értelmen a Természetnek új titka, lehellete -szivárog át s az Írást nem lehet lezárni, valamíg meg nem született az -utolsó nagy ember. Ezek a nagy férfiak hozzák rendbe az állatias lelkek -őrjöngéseit, gondolkodó lényekké tesznek s új célokra, új erőfeszítésre -köteleznek. S az emberiség tisztelete a legmagasabb, külön helyre -állítja őket. Tanubizonyságai ennek a sok, sok szobor, festmény, -életrajz, amely újra meg újra fölidézi a lángelméjüket minden városban, -faluban, házban, hajón: «Szüntelenül elénk áll jelenésük; ők -magasztosabb testvéreink, de egy húsból-vérből valók velünk; ágyunknál, -asztalunknál uralkodnak rajtunk, szépséges tekintetükkel, jóságos -szavukkal».[5] - -Mint világosítsam meg az eszmék megkülönböztetett jótéteményét, azt a -szolgálatot, amelyet azoknak köszönhetünk, akik erkölcsi igazságokat -plántálnak a köztudatba? Világéletemben csak értéktáblák -megállapításával bajoskodom. Ha kertemben dolgozom s almafámat -nyesegetem, ezzel kellemesen elszórakozom s vég nélkül el tudnék vele -szórakozni. De eszembe jut, hogy megint elmúlt egy nap ezzel a kedves -semmitevéssel. Bemegyek Bostonba, vagy New-Yorkba és lótok-futok a -dolgaim után: sürgősen elvégzem, de ezzel a napnak is vége, s bosszant, -ha fölgondolom, milyen árt fizettem holmi semmi előnyért. Eszembe jut a -«Szamárbőr» meséje: ha ki ráült, teljesedett kívánsága, de minden -kívánságával elfogyott a bőr egy-egy darabja. Meglátogatom az -Emberbarátok valamely gyűlését; sehogysem tudom szemem az óráról -levenni. Ám ha egyszerre csak betoppanna oda a társaságba valami nemes -lélek, aki vajmi keveset tudna pártokról, Carolináról, vagy Cubáról, de -kihirdetne egy olyan törvényt, amely mindezeket a részleteket -elrendezné, s biztosítana olyan igazságról, amely minden hamisjátékost -sak-mattá, minden önző kapzsit vagyonbukottá tesz s megadná -függetlenségemet az ország, korom s emberi testem minden körülménye -közt: ez az ember felszabadítana s bizony akkor elfelejteném az órát -nézni. Levetém magamról az emberekhez való viszonylataim kínzó békóit. -Kigyógyultam sebeimből. Halhatatlanná lettem azzal, hogy most -nem-romlandó javaim birtokában tudom magam. Nagy itt a szegény és gazdag -versengése. Piac az életünk, ahol csak ennyi, meg ennyi gabona, gyapjú -vagy föld áll rendelkezésre; s ha nekem ennyim van belőle, minden -másnak, kell, hogy ennyivel legyen kevesebbje. Úgy rémlik nekem, mintha -nem lehetne semmi birtokom az Erkölcs[6] megsértése nélkül. Senki sem -örül az embertársa örömének s társadalmi rendszerünk hadi állapot és -igazságtalan uralkodás rendszere. Az angolszász faj minden gyermekét -abban a vágyban nevelik, hogy ő legyen az első. Ez a mi nevelési -rendszerünk. S a férfi az ő nagyságát vetélytársai bánatán, irigykedésén -és gyűlöletén méri. Ám ezeken az új mezőkön tág tér nyílik minden -emberfia számára: de itt nincs helye sem a maga-túlbecslésének, sem -kizárólagosságának. - -Én csodálója vagyok mindenfajta nagy embernek: a Tett képviselőinek -éppúgy, mint a gondolaténak; szeretem az érdeset és símát, az Isten -ostorait éppúgy, mint az emberiség kedvenceit. Kedvelem Julius Cæsart, -V. Károlyt, a spanyol királyt és XII. Károlyt, a svédet; Plantagenet -Richardot és Napoleont. Tapsolok minden embernek, aki megfelel a maga -helyén; kapitánynak, miniszternek, szenátornak. Szeretem a mestert, aki -szilárdan, érclábon áll, aki jószületésű, gazdag, szép, ékesszavú, -tehetséges s aki embertársait lebűvöli és hatalma adófizetőivé és -támaszaivá teszi.[7] Kard és jogar, vagy kardszerű és jogarszerű -tehetségek viszik előbbre a világot. Ám még nagyobbnak tartom, ha -önmagát és az összes hősöket meg tudja semmisíteni, aki a -gondolkozásunkba be tudja vinni a személytelenség elemét, azt a -finomult, ellenállhatatlan felsőbb erőt, amely az egyéniséget is -lerombolja. Oly nagy az erőhatalom, hogy a hatalmas semmi! Ilyen a -fejedelem, aki népének alkotmányt ad; ilyen a főpap, aki a lelkek -egyenlőségét hirdeti s fölmenti híveit a barbár bálványimádás alól; -ilyen a császár, aki le tud mondani császárságáról. - -Ámde az volt a szándékom, hogy kissé jobban részletezzem a nagyok -hasznának két vagy három nemét. A Természet sohasem tagadja meg az -ópiumot vagy egyéb kábítószert szülötteitől, valahányszor valami -elnyomorodással vagy testi-lelki hibával sujtja, hanem bőven rakja -csillapító irját a sebre, s íme a teremtésben vesztes vidáman éli végig -életét, nem ismerve, sehogysem látva baját, bár minden emberfia nap-nap -mellett ujjal mutogat rá. A társadalom leghitványabb és legkárosabb -tagjai, akiknek puszta léte is társadalmi pestist jelent, mindig azt -tartják magukról, hogy ők azok, akikkel az élet legigazságtalanabbul -bánt el és semmiképpen sem ocsudnak föl a kortársaik hálátlanságán és -önzésén érzett ámulatokból. Azonban földgömbünk nemcsak hősökben és -arkangyalokban, hanem a pletykanénikékben és dajkákban is kinyilvánítja -titkos erényeit. Avagy nem csodálatos leleményesség-e a Természettől, -hogy kellő tehetetlenségi erőt tett minden teremtménybe, konzerváló, -ellenálló erőt, amely irtózik minden fölserkentéstől s változástól? -Teljesen függetlenül az értelem erejétől mindenkiben megvan a saját -véleményére való büszkeség, annak a biztosságnak érzete, hogy igazunk -van. Nincs olyan gyönge öreg anyóka, nincs az a csak egy kicsit -megmoccani bíró hülye, aki észtehetségének utolsó szikráját ne arra -használná föl, hogy összes többi embertársai véleményének abszurditásán -kacagjon és diadalmaskodjék. Mások nézetének képtelenségét azzal mérjük, -mennyiben tér el az a nézet a mienktől és senkit nem száll meg a kétség, -hátha éppen _neki_ nincs igaza. Vajjon nem volt-e fényes gondolat: a -dolgokat ezzel a szurokkal, a cementek legerősebbjével összeforrasztani. -Ámde az önhitt vigyorgók tömegén áthalad valaki, akit még Thersites is -szeretne, csodálna. Mert ő az, aki hivatva van bennünket utainkon -vezérelni. Segítségének se vége, se hossza. Plato nélkül kétségbe -kellene vonnunk van-e egyáltalában okos könyv a világon. Úgylátszik -mintha csak egy hősre volna szükségünk, de erre az egyre csakugyan -szükségünk van. Szivesen szegődünk hősi egyéniségekhez, mivelhogy -befogadóképességünk határtalan s nagy emberrel közlekedvén, a mi -gondolataink és viselkedésünk is könnyen naggyá válik. Képesség -tekintetében mindnyájan bölcsek vagyunk, de a kivitel erélyére nézve -csak kevesen azok. Társíts egyetlen igazi bölcset a többiekhez, s íme, -az egész társaság bölccsé válik, olyan gyorsan ragadós a bölcsesége. - -A nagy ember ekképen mintegy önzésünk szemvize, amely megnyítja -látásunkat embertársaink és műveik iránt. Vannak azonban bűnök és -őrületek, amelyek egész nemzeteket és korokat megszállnak. Az emberek -még jobban hasonlítanak kortársaikhoz, semmint nemző elődeikhez. -Gyakorta megfigyelhetjük, hogy öreg házaspárok, vagy egyéb személyek, -akik évek hosszú során át éltek együtt, hasonlóvá válnak egymáshoz, s ha -elég hosszú időn át élnének tovább együtt, végezetre meg sem lehetne -különböztetni az egyiket a másiktól. A Természet azonban irtózik ettől -az összeilleszkedéstől, amely azzal fenyegeti a világot, hogy egy -tömeggé gyúródik; sietve megrontja tehát az ilyen érzelgős -egyberagadást. S hasonló áthasonulás megy végbe ugyanannak a városnak -lakosai közt, ugyanazon felekezet, politikai párt tagjai közt. A kor -eszméi a levegőben szállonganak s megfertőznek mindenkit, aki csak -belélegzi. Magasabb szempontból nézve ez a New-York, s odaát az a -London, az egész nyugati civilizáció a betegségek és őrültségek egyetlen -szövedéke. Egymást ösztökéljük és versengésünk által végsőig fokozzuk -korunk őrjöngését. Lelkiismeretünk tövise ellen az általános -cselekvőség, vagyis kortársaink hasonló gyakorlata a paizsunk. Pedig -vajmi könnyű oly bölcsnek, jónak lennünk, mint kortársaink. Elsajátítjuk -tőlük, mit ők tudnak s többnyire bőrünk pórusain át; mert már a puszta -rokonszenv révén megragadjuk azt, amint a feleség is ezen a réven jut -föl férje értelmi és erkölcsi színvonalára. Ámde egyszerre csak -megállunk, ahol ők is megakadnak, s csak nagy keservesen tudunk más -nyomon indulni. A nagy emberek, akik a Természettel tartanak és áthágják -a szokásokat, a divatot, akik hűek az egyetemes eszmékhez, a mi -megváltóink, megszabadítanak ezektől a szövetségi hibáktól és -megvédelmeznek bennünket kortársainktól. Ők a nekünk oly szükséges -kivételek az alól, ahol minden egyforma. Az idegen nagyság a -kabbalában[8] való megrögzöttség ellenszere. - -Így táplál bennünket a genie és üdít föl a kortársainkkal való túlságos -közlekedés unalmától, amikor ujjongva merülünk a Természet mélységébe, -ahová a nagy ember vezet bennünket. Mily kárpótlás csak egyetlen nagy -ember is a pygmeusok egész hadáért! Minden anya azt kívánja, bárcsak -akadna fiai közt _egy_ lángelme, a többi azután lehetne közepes, -átlagember. - -Ámde a nagy emberek túlságos befolyása új veszedelemmel fenyeget. -Vonzóerejük kimozdít, lelök helyünkről. Alárendelt alakokká és -intellektuális öngyilkosokká tesz bennünket. Ám! Ott a látóhatár túlsó -részén föltünik a segítségünk: egy másik nagy ember, új nagy -tulajdonságokkal, aki amannak ellensúlyozója s fékezője. Mert végezetre -minden egyes külön nagyságtól megcsömörlünk. Utoljára minden hős -terhünkre esik már. Voltaire talán nem volt gonosz szívű ember, s mégis -azt mondta a jóságos Jézusról: «Kérlek, ne említsétek többé előttem a -nevét.» A nyomorult jakobinus nem tudja Washington Györgyöt egyéb -beszéddel cáfolni, mint ezzel a fölkiáltással: «A pokolba Washington -Györggyel!» S mégis ez az emberi természet mulhatlan védőeszköze. A -centripetális erő növeli a centrifugálist is. Mi az egyik embert -ellentétével ellensúlyozzuk és az Állam egészsége ettől a -hinta-balintától függ. - -Mindamellett elég hamar elérjük a nagy emberek reánk nézve hasznos -hatásának végét. Minden géniuszt egész sereg tulajdonság kerít be s véd -a túlságos közeledéstől. Ime, nagyon vonzóknak s bizonyos távolságból -egészen a mieinknek látszanak, s mégis itt is, ott is akadályba -ütközünk, ha hozzájuk akarunk férkőzni. Mentől jobban vonzanak, annál -jobban taszítanak. Van abban valami irreális, amit mások tesznek értünk. -A fölfedezésnek a fölfedezőre van a legnagyobb haszna, társa csak akkor -részesülhet valóban benne, ha ő is egészen elsajátította. Mintha az -istenség minden lelket határozott, mással nem közölhető, erényekkel, -erőkkel természeti adományokkal küldene erre a világra és amidőn -beilleszti a többi élő lény körforgásába, mintha lelkük köntösére ezt -írná: «Át nem ruházható» vagy «Csak erre az útra érvényes.» Így hát némi -csalás játszik közre a szellemi érintkezésben. A határmesgyék -láthatatlanok, de sohasem kereszteződnek. Annyi jóakarat az adakozó -részéről s annyi jóakarat az elfogadó részéről, hogy szinte az a -veszedelem fenyegeti őket, hogy az egyik a másikká változik; ámde az -Egyéniség törvénye összeszedi titkos erőit és ennek eredményekép: Te Te -vagy és Én Én vagyok – s így is maradunk. - -Mert a Természet azt akarja, hogy minden lény maradjon ő maga, de -miközben minden egyén azért küzd, hogy egyre nagyra nőjjön és másokat -egyre jobban kizárjon, a végletekig, s a tulajdon lénye törvényének -igáját tegye rá minden egyéb teremtésre: a Természet erős kézzel védi az -egyik lényt a másik ellen. Mindenkit a saját egyénisége véd. Mindennél -jobban szembetünik az az erő, amellyel az egyének az egyéneket őrzik -ebben a világban, ahol minden jótévő oly hamar gonosztévővé válik -egyszerűen azáltal, hogy tevékenységét nem a maga helyén folytatja; ahol -a gyermekek annyira ki vannak szolgáltatva botor szülők -kényének-kedvének s ahol a legtöbb ember túlságosan szociális és -túlontúl sokat törődik embertársa ügyeivel. Méltán beszélünk a gyermekek -őrangyalairól. Mennyivel fölényesebb a gyermekek biztonsága aljas -emberek befolyásával, közönséges és konvencionális gondolkozásukkal -szemben! Mindenre, amire csak pillantásukat vetik, rásugározzák -tulajdon, túláradó szépségüket. Ennélfogva nincsenek olyan hitvány -nevelőknek kiszolgáltatva, mint mi nagyok. Ha mi kiszidjuk és korholjuk -őket, csakhamar lerázzák a szidást, és visszanyerik önbizalmukat, ha -pedig eltűrjük csintalanságaikat, máshonnan tanulják meg azok korlátait. - -De nem kell félni a túlságos befolyásoltatástól. Van nemesebb -biztosítékunk. Szolgáld a nagyot; ne hőkölj vissza semmiféle -megalázástól; ne tagadj meg semmiféle tisztet, amit megtehetsz. Légy az -ő testük tagja; ajkuk lehellete. Tégy le önzésedről. Ki törődik azzal, -ha így valami többet és nemesebbet nyersz el? Ne bántson, ha -boswellismussal[9] gúnyolnak; könnyen meglehet, hogy az alázatos odaadás -nagyobb dolog, mint az a hitvány gőg, amellyel valaki a tekintélyét -őrzi. Légy mássá: ne légy többé csak magad; szegődj Plato táborába; ne -légy csak lélek, hanem Krisztus híve; ne légy csak természetbúvár, hanem -légy Descartes követője, ne csak költő, hanem Shakespeare tanítványa. -Hasztalan minden; a haladás irányának kerekei nem állnak meg s a -tehetetlenség, félelem vagy szeretet összes erői nem bírnak tégedet -helyben tartani. Rajta s csak előre! A mikroszkóppal az ázalagok közt a -vízben úszkálva észre lehet venni egy monaszt vagy kerék-férgecskét. S -egyszerre csak pontocska jelen meg a kis állaton, amely hasadékká tágul, -s íme, két tökéletes állatka keletkezik. De ez a folyton előrehaladó -«oszlás» éppúgy jelentkezik a gondolat és a társadalom világában. A -gyermekek azt hiszik, nem élhetnek szüleik nélkül; pedig már jóval -előbb, semhogy észrevették volna megjelent az a bizonyos fekete -pontocska és megkezdődött az ő különválásuk, s a legközelebbi véletlen -eset beálltával lehull a lepel függetlenségükről. - -De «nagy emberek»? – ez a kifejezés bántó. Kasztjuk vagy végzetük -megjelölése-e ez? Mi lesz az erényre igért jutalommal? A gondolkozó -ifjúság panaszkodik a Természet túlereje ellen. «Nemes és szép a ti -hősötök» – mondja: «Azonban nézd a szegény Paddy-t[10], egész nemzetét.» -Hogy lehet az, hogy a nagy tömegek a történelem kezdetétől fogva máig -csak a mészárlás áldozatai, ágyútöltelékek? Az eszme csak kevésszámú -vezért avat föl, s eltölti őket érzéssel, önálló véleménnyel, -szeretettel, önfeláldozással, s ők szentelik föl a háborút és halált is -– de ki törődik a szegényekkel, akiket zsoldjukba fogadnak és -mészárszékre visznek? Az emberélet olcsósága a mindennap tragédiája. S -az, hogy másoknak alacsonyrendűeknek kell lenniök, éppoly reális -veszteségünk, mintha magunk lennénk alacsonyrendűek, mert társas életre -vagyunk utalva. - -Vajjon illő válasz-e ezekre a sejtelmekre, azt mondani, hogy a -társadalom afféle Pestalozzi-rendszerű iskola: mindenki éppúgy tanító, -mint tanuló. Éppoly szolgálatunkra van az, amit kapunk, mint az, amit -adunk. Két egyforma tudású ember nem soká maradhat jó barát. De ha -mindegyikükhöz másfajtájú tapasztalokkal rendelkező, értelmes társat -adsz, ez olyan lesz, mintha a tavat alacsonyabb medencébe csapolnád le. -Merőben mechanikai előnynek látszik, pedig valóságos nagy jótétemény ez -mindegyiküknek, mert most kibeszélheti, önmagának kifejtheti a -gondolatát. Egyéni hangulataink szerint hamar csapunk át a méltóságból a -függőségbe. És ha úgy is látszik, mintha némelyek sohasem jutnának el a -székig, hanem örökösen csak állonganának és szolgálnának: ez azért van, -mert nem kísérhetjük a társadalmat szemünkkel elég sok ideig, hogy -észrevehetnők, mely része mikor kerekedik felül. Így hát, amit mi -«tömeg»-nek és «közönséges emberek»-nek hívunk, azok sem «tömeg» és -«közönséges emberek». Alapjában véve minden ember egyfajta s -életművészet csak azon a meggyőződésen épülhet föl, hogy minden tehetség -eléri valahol és valamikor a megdicsőülést. _Fair play!_[11] Szabad -teret mindenkinek és friss babért minden győztesnek! Az Ég egyenlő -pályát mér ki minden teremtésnek, s mindegyik elégületlen, valamíg az ő -külön sugárzásával be nem ragyogta a földgömbünket s tehetségét nem -látta végső nemességében és lendületében. - -A nap hősei csak viszonylag nagyok: gyorsabb növésüek, vagy olyanok, -akikben a siker pillanatában ért meg az éppen akkor szükséges -tulajdonság. Lehet, hogy más idők más értékeket fognak követelni. Némely -sugár rejtve maradt a köznapi szemlélő előtt, mert kifinomult, hozzá -alkalmazkodó szervet követel meg. Kérdezd meg a nagy embert, nincs-e -nagyobb ember nálánál? Bizony neki is megvannak a társai, s nem kevésbé -nagyok, sőt nagyobbak azok, akiket a társadalom nem tud meglátni. A -Természet sohasem küld nagy embert a földkerekségre anélkül, hogy ne -közölné a titkát egy másik lélekkel. - -Ezekből a vizsgálódásokból azt az egy örvendetes tényt vonhatjuk le, -hogy szeretetünkben valóban van igazi emelkedés. A XIX. század -hírességeit egy szép nap a barbárság bizonyságául fogják idézni. Az -emberiesség szelleme az egyetlen méltó tárgya történetírásunknak s -évkönyveinknek. S még ebbe is sokat kell beletoldanunk és sok hézagát -kell kitöltenünk. A mindenség története tüneti jelentőségű, és az élet -olyan, mintha csak emlékeztető volna. Nincs ember a híres emberek -körmenetében, aki maga volna az ész, a világosság, vagy az a lényeg, -amelyet várunk; hanem csak: valamely törtszám, új lehetőségek -mutatványszáma. - -Óh, bárcsak valaha egyetlen roppant csillagképpé teljesednék, ami ma -csak csupa egyes röpködő fényes pontocska. Sok, sok egyén tanulmányozása -olyan elemi régiókba vezet, ahol az egyéni vonások elmosódnak, vagy ahol -csúcspontjaik mind találkoznak. Az itt megnyílvánuló gondolatot és -érzést nem lehet semmiféle korlát közé rekeszteni. A legnagyobb emberek -hatalmának ez a titka: szellemük magától szerteárad. Újminőségű lélek -kering éjjel-nappal kiindulópontjától közös középpontú körökben s eddig -nem ismert utakon-módokon közli magát tovább: a lelkek egysége bensőnek -jelentkezik: ami bebocsáttatást nyer az egyikbe, azt nem lehet elzárni a -másiktól sem; a legcsekélyebb részlet-vívmány az igazságban vagy -energiában a lelkek egyetemének vagyonát szaporítja. Ha a tehetség és a -helyzet különbözőségei elenyésznek, s az egyének egész pályáját végig -követheti a szemünk, akkor a látszólagos igazságtalanság még gyorsabban -eltünik s fölemelkedünk minden egyén központi egységének és -azonosságának fölfogására s annak megismerésére, hogy valamennyien abból -a szubstanciából valók, amely rendelkezik és hatva cselekszik. - -A humanizmus szelleme a történelem igazi szempontja. A minőségek, -értékek maradandók, ám az emberek, akikben majd több, majd kevesebb -nyilvánul meg belőlük, íme, mulandók, s az értékek: új homlokon -ragyognak. Nincs ennél mindennapibb tapasztalat. Egykor az ember -főnixeket látott; ezeknek már bealkonyodott, de azért a világ még nincs -feloldva a bűbáj alól. Az edények, mikről szent jelvényeket olvassz le, -közönséges gölöncsérmunkává lesznek, de a festmény értelme megszentelt -dolog s a világ falaira átvitten újra olvashatod. Egy ideig tanítóink -személyes szolgálatot tesznek nekünk, mint a haladás mérői és -mérföldkövei. Egykoron a tudás angyalai voltak nekünk és alakjuk az égig -ért. De utóbb közelebb férkőztünk hozzájuk, megláttuk eszközeiket, -műveltségüket és korlátaikat s helyöket más geniek foglalták el. Jó -szerencse, ha legalább egy pár név oly magasságban marad, hogy nem -olvashatjuk őket közelebbről és az idő és az összehasonlítás sem -rabolhatta el egyetlen fénysugarukat sem. Végezetre azonban ne is -keressük többé emberben a teljes tökéletességet és elégedjünk meg a -társas és rájuk ruházott tulajdonságaikkal. Mindaz, mi az egyénre -vonatkozik, csak időleges és a jövőbe kilátást nyújtó, mint maga az -egyén is, aki kilép korlátaiból az egyetemes létbe. Mindaddig nem -férkőzünk a géniusz igazi és java-jótéteményéhez, valamíg eredeti erőnek -tartjuk. Abban a percben azonban, amikor már nem lehet segítségünkre -mint «ok», annál jobban kezd segítségünkre lenni, mint okozat. Akkor egy -hatalmasabb szellem és képesség képviselőjeként fog előttünk megjelenni. -A homályos Én átlátszóvá válik a Végső oknak fényforrásától. - -Mindamellett az emberi nevelés és cselekvőség korlátai közt is -elmondhatjuk: nagy emberek azért vannak, hogy legyenek még nagyobbak. A -szervezett Természet rendeltetése a tökélesbülés s ki mondhatja meg, hol -van ennek határa? Az ember dolga, hogy úrrá legyen a khaoszon; az ő -dolga, valamíg él, mindenfelé elvetni a tudás és dal magvait, hogy -éghajlat, gabona, állatok, emberek egyre szelidebbekké váljanak, s a -szeretet és üdvös hatás csirái szaporodjanak ezen a földön. - - - - -II. PLATO; VAGY: A FILOZÓFUS. - -A könyvek között egyedül Platót illeti meg Omar fanatikus hódolata a -Korán iránt, amellyel ezt mondta: «Égessétek el a könyvtárakat, mert -minden értékük benne van ebben a könyvben.» Az ő mondásai tartalmazzák a -nemzetek kultúráját; sarokkövei a bölcsészeti iskoláknak; kútfejei az -irodalmaknak. Tárházai azok a logika, mathematika, esztétika, költészet, -nyelv, ontológia, erkölcs és gyakorlati életbölcsesség tanulmányának. Az -elvont bölcselkedés nem volt még sohasem ilyen magas színvonalon. -Platotól ered minden, amit az eszmék emberei valaha írtak és vitattak. -Nagy pusztítást végez ő a mi úgynevezett eredeti gondolkozóink között. -Följutottunk a hegy csúcsára, amelyről mindezek a görgeteg-kövek -leváltak. Ő a tudósok bibliája huszonkét évszázad óta; minden lelkes -fiatal ember, aki a következő korokban fennkölt eszméket hirdet a -vonakodó nemzedékeknek, – Boethius, Rabelais, Erasmus, Bruno, Locke, -Rousseau, Alfieri, Coleridge – bizonyos mértékben mind Plato olvasója, s -az ő jó gondolatait plántálja át elmésen a hazai talajba. Még a -nagyobbszabású emberek is kénytelenek elszenvedni, hogy érdemeikből -levonjunk azon szerencsétlenségnél fogva – ha ugyan szabad -szerencsétlenségnek neveznem – hogy e mindent kimerítő általánosító -genie _után_ jöttek a világra. Szt. Ágoston, Copernicus, Newton, Böhme, -Swedenborg, Goethe valamennyien az ő adósai és kénytelenek utána mondani -a dolgokat. Mert dicsőség kölcsön venni azokat a legszélesebbkörű -általánosítótól, minden részlettel együtt, amik tételeiből levonhatók. - -Plato: a filozófia és a filozófia: Plato; az emberiségnek egyben -dícsősége és szégyene, mivelhogy sem angolszász, sem latinfajú ember nem -bírta azóta egyetlen eszmével sem megtoldani az ő kategóriáit. Nem volt -se felesége, se gyermeke, s minden polgárosult nemzet gondolkozói mégis -az ő ivadékai, s az ő szellemétől színezettek. Mennyi nagy embert küld -föl a Természet szüntelenül éjsötét méhéből, azzal, hogy az _ő embere_ -legyen! íme: a platonikusok, az alexandriai lángelmék egész -csillagképei, s nem kevésbbé az Erzsébet-korabeliek: sir Thomas More, -Henry More, John Hales, John Smith, Lord Bacon, Jeremy Taylor, Ralph -Cudworth, Sydenham, Thomas Taylor; Marsilius Ficinus és Pico da -Mirandola. A kalvinizmus benn van «Phædon»-jában s benne van a -kereszténység is. Az iszlám egész filozófiáját – erkölcsi kézikönyvében, -az Akhlak-y-Jalaly-ban,[12] tőle vezeti le. A miszticizmus minden -szövegét megtalálja Platóban. Ez a görög városi polgár nem tapad sem egy -község, sem egy haza rögéhez. Angol ember olvassa s így szól: «milyen -angolos!»; – a német: «milyen igazi német!» – az olasz: «milyen római s -milyen görög!» Amint az argosi Helenáról mondják, hogy egyetemes -szépségénél fogva mindenki az ő rokonának érezte magát, akképpen Plato -is új-angliai[13] olvasója szemében: amerikai lángelmének látszik. Az ő -széles humanizmusa túlszárnyal minden nemzeti s felekezeti válaszfalat. - -Platónak ez a magas rangja kioktat arról, mit gondoljunk afelől a sokat -hánytorgatott kérdés felől, hogy munkái közül mi eredeti, mi utánzat. -Különös dolog, hogy valahányszor támad egy ember, aki egész fejjel -nagyobb minden kortársánál, bizonyosan kétség támad afelől, melyek az -igazi művei. Így van ez pl. Homeros, Plato, Raffael, Shakespeare -eseteiben. Mert ezek a férfiak mágneses erővel bűvölik le kortársaikat, -úgyhogy az ő révükön meg birnak tenni olyanokat is, amiket egyedül -sohasem tudtak volna megtenni. Ekképpen a nagy emberek sok testben élnek -és sok kézzel írnak, festenek, cselekszenek; s egy idő mulva már bajos -megmondani, melyik a mester hiteles műve s mi csak az ő iskolájáé. - -Imigyen Plato is, mint minden nagy ember, fölemésztette a maga korát. Mi -más a nagy ember, mint a nagy vegyrokonságok egyike, amely táplálékául -fölszívott minden művészetet, tudományt, minden megismerhetőt. Nem hagy -meg semmit; minden az ő rendelkezésére áll. Ami nem jó, erényes -cselekedet, az jó a megismerés számára. Innen van, hogy kortársai -plágiumokkal vádolják. Ámde csak az igazi föltaláló tudja, honnan kell -kölcsönözni; s a társadalom hamar elfelejti a számtalan sok munkást, aki -az építészt kiszolgálta, s minden elismerést ennek az egy embernek tart -fenn. - -Ha Plato-t magasztaljuk, mintha csak Solon, Sophron és Philolaos -idézeteit magasztalnók. Ám legyen úgy! Hisz minden könyv idézet; minden -ház idézet-gyűjtemény az erdőkből, bányákból, kőfejtőkből; s minden -ember minden elődének idézetgyűjteménye. S ez a nagy markú föltaláló -minden nemzetet adófizetőjévé teszi. - -Plato fölszívta korának minden tudományát – Philolaost, Timaiost, -Heraklitost, Parmenidest s még többeket; azután mesterét, Sokratest, s -még szélesebbkörű szintézisre érezvén magában erőt – amire sem -akkoriban, sem azóta nincs példa – elutazott Itáliába, hogy elsajátítsa -mindazt, amit Pythagoras neki nyújtani tudott; utóbb Egyiptomba s talán -még tovább keletre, hogy az európai lelkekbe importálja azt a másik -elemet, amelyre Európának szüksége volt. Ez az átfogó ereje följogosítja -őt arra, hogy a filozófia képviselőjének tekintsük. «Respublika»-jában -azt mondja: «Az olyan lángelme, aminőnek a filozófusban lakoznia kell, -egészében, minden részével csak ritkán találkozik egy emberben; -különböző részei rendesen különböző személyekben jelentkeznek.» Minden -ember, aki bármit is jól akar elvégezni, kell, hogy magasabb szintről -fogjon hozzá. A filozófusnak többnek kell lenni, mint csak filozófusnak. -Plato meg van áldva a költő tehetségével is, sőt a költők közt a -legmagasabb helyet foglalja el, – jóllehet kétségbevonom, meg volt-e -benne a lírai kifejezés döntő jelentőségű adománya – s mégis elsősorban -nem poéta, mert úgy tetszett neki, hogy költői tehetségét magasabb -célnak szentelje. - -A nagy géniuszoknak van a legrövidebb életrajzuk. Írásaikban élték ki -magukat, s így házi és nyilvános életük mindennapi és közhelyekkel -teljes. Ha gondolkozása módját, ízlését és érzületét akarod megismerni, -vedd szemügyre azt az olvasóját, aki legjobban csodálja őt, mert ez -hasonlít legjobban reá. Platónak különösen nincs külső élettörténete. -Hogy kedvese, felesége, gyermeke lett volna, minderről semmit sem -hallunk. Mindet beletemette színeibe, festményeibe. Valamint a jó kályha -megemészti minden füstjét, a filozófus is minden vagyonát átváltja -szellemi termékeire. - -Kr. e. 430-ban született, Perikles halála idejében, athenæi patriciusi -családból. Azt mondják, korán katonai hajlamai voltak, de húsz éves -korában, hogy Sokrates-szel megismerkedett, ez mihamar lebeszélte -szándékáról. Erre tíz éven át Sokrates tanítványa maradt, egészen a -mester haláláig. Azután Megarába ment, elfogadta Dion és Dionysios -meghívását siciliai udvarukba, s három ízben is visszatért oda, jóllehet -ott szeszélyesen bántak vele. Beutazta Itáliát, azután Egyiptomot, ahol -hosszan időzött, némelyek szerint három, mások szerint tizenhárom évig. -Állítólag még tovább, Babyloniába is eljutott, de ez nem bizonyos. -Athenæbe visszatérve, az Akadémiában tanított, azok körében, akiket híre -odavonzott s a hagyomány szerint írás közben érte a halál, nyolcvanegy -éves korában. - -Ámde Platónak sokkal inkább belső az életrajza. Be kell számolnunk, mint -emelkedett ez a férfiú a legfelsőbb polcra fajunk szellemi történetében, -mint esett meg, hogy az emberi műveltség gyarapodásával mindenki az ő -tanítványává válik; hogy amint a Biblia átplántálódott az európai és -amerikai nemzetek mindennapos beszélgetéseibe s házi életébe: úgy Plato -teljesen befolyásolt minden tudományos iskolát, minden gondolkodni -szerető embert, minden egyházat, minden költőt, – ami bizonyos -színvonalon lehetetlenné teszi, hogy az ő kikerülésével gondolkozzék az -ember. Ő ott áll az igazság és minden ember szelleme között s az ő neve -és bélyege van rajta az eszmék nyelvén és alapformáin. Olvasása közben -elképeszt engem, mennyire modern a stílusa és szelleme. Itt van -csirájában Európa, amelyet olyan jól ismerünk; művészeteinek és -háborúinak hosszú története. Plato szellemében már minden lényeges -vonását meg lehet különböztetni, ám előtte még senkiében sem. Azóta száz -meg száz történetbe szóródott szét, de egyik sem adott hozzá újabb -elemet. Ez az örök modernség minden műalkotás értékmérője, mert -szerzőjét nem vezette félre semmi rövidéletű vagy pusztán helyi -jelentőségű elem, hanem csakis igazi, állandó, mindenütt érvényes -vonások. S hogy miképpen lett Plato ilyen jelentőségű Európa és a -filozófia, de kívált az irodalom számára, ez a megoldandó problémánk. - -Ez nem történhetett meg egy ép, őszinte egyetemes ember nélkül, aki -egyaránt tiszteletben tudta tartani az eszményt, vagyis a Szellem -törvényeit és a végzet, vagyis a Természet rendjét. A nemzet életének -első korszaka, csakúgy mint az egyéné, a tudattalan erő korszaka. A -gyermekek kiabálnak, rikácsolnak, dühödten toporzékolnak, amíg nem -bírják kifejezni kívánságaikat. Mihelyt beszélni tudnak, s ki tudják -fejezni, mire vágyódnak és okát is meg tudják adni: mindjárt -megszelidülnek. Fölserdülve, amíg fölfogásuk tompa, minden emberfia -hevesen, túlzó fokban, meggondolatlanul beszél, civódik, kétségbeesetten -kapkod, esküszik, káromkodik. Ám ha a műveltségük kissé fölvilágosította -őket a dolgok felől, már nem látják azokat rongyokban, vagy egy tömegbe -zagyváltan, hanem meglátják pontos, szabatos elosztásukat: ekkor -letesznek gyöngeségre valló heveskedésükről s részletesen ki tudják -fejteni véleményüket. Ha a nyelv nem képződött volna ki az artikuláció -alkalmas eszközévé, az ember ma is erdei vadállat volna. De ugyanez a -gyöngeség és hiányosság jelentkezik, magasabb szinten, nap-nap mellett, -hővérű ifjak és leányzók nevelése közben. «Ah, Ön nem ért engem; s még -sohasem találkoztam olyasvalakivel, aki megértett volna» – és -sóhajtoznak, zokognak, verseket irogatnak, egyedül járnak-kelnek, – -egyszerűen azért, mert nincs meg az erejük, hogy pontosan ki tudják -fejezni nézeteiket. De egy-két hónap mulva, jó géniuszuk kegyelméből, -találkoznak valakivel, akit beavathatnak vulkáni lelkiállapotukba. S -most, hogy a jó érintkezés ezzel meg van alapítva, ezentúl a -társadalomnak is jó tagjaivá válnak. - -Ez örök törvény. A haladás a vak erőtől a szabatosság, a tudás, igazság -felé tart. - -Minden nemzet történetében vannak pillanatok, amikor nyers ifjúságukból -kibontakozva, megérik a fölfogó erejük, de még nem válik -mikroszkópikussá, úgyhogy az ember ilyenkor a megismerés egész skálájára -törekszik s bár lábával még az Éj roppant erőire támaszkodik, agyával és -szemeivel már a Nap- és Csillagrendszerek alkotásaival társalog. Ez a -serdült egészség, az erő teljességének a kora. - -Ilyen Európa története minden részében, s ilyen a filozófia története -is. Legrégibb emlékei, – amelyek nagy része tönkrement és elkallódott – -Ázsiából bevándorló emberekről szólnak, akik magukkal hozták barbár -álmaikat. Durva erkölcsi és természettudományi ismeretek zagyva halmazát -hozták magukkal, amelyekben egyes mesterek rész-belátása segíti őket -fokról-fokra. - -Perikles előtt jött a hét bölcs, s megkapjuk a mértan, metafizika, -erkölcstan alapelemeit; majd jönnek a partialisták, az elem-bölcselők, -akik a dolgok végokát a víz áradatában, vagy a levegőben, vagy a tűzben, -vagy a szellemben keresik. De megannyian mythologiai képekkel keverik -ezeket az okokat. Végre jön Plato, a szétosztó, akinek nincs szüksége -sem barbár festékre, sem tetoválásra, sem csatakiáltásra; mert ő már tud -meghatározni. Ázsiával együtt elhagyja a végtelent s a túlzó méreteket -is; ő a szabatosság és az értelem beköszöntése. «Istenként becsülöm – -mondja – azt, aki helyesen tud felosztani és meghatározni.» - -S ez a meghatározás már a filozófia maga. Mert mi más a filozófia, mint -beszámoló, melyet az emberi szellem magának ad a világ alkatáról. Két -sarkalatos tény az örök alapja: az Egy és a Kettő. 1. Egység vagy -Azonosság; 2. Különbözőség. Mi egyesítünk minden dolgot, miután -fölfogtuk az őket átható törvényt s fölfogtuk felszínes és látszólagos -különbségeiket, de mégis lényeges megegyezésüket. Viszont az értelemnek -minden művelete – ennek az egységnek, vagy azonosságnak fölfogása -mellett – fölismeri a dolgok különbözését. Egység és Különbözőség, «egy -és más». Lehetetlen anélkül gondolkodni, beszélni, hogy mindkettőt föl -ne öleljük. - -A lelket hajtja a vágy, hogy egy okát keresse a sokféle okozatnak, -azután ennek az oknak a szülő okát, és ezt az újonnan talált okot is -tovább mélyítse, abban a meggyőződésben, hogy végre el kell jutni egy -föltétlen s kielégítő végső okhoz, az Egyhez, amely Minden. «A Nap -közepében vagyon a Fény, a Fény közepében vagyon az Igazság, s az -Igazság közepében vagyon az elpusztíthatatlan, örök Lény» – mondják a -Védák. Minden filozófiának, – úgy a keletieknek, mint a nyugatiaknak – -ugyanilyen centripetális a törekvése. Viszont azonban a lelket ellenkező -szükségesség is hajtja: hogy egyik dologról a másikra térüljön, arra, -ami nem egy, hanem más és sok; az okról az okozatra, s ez igazolja a -változatosság létezésének szükségességét, mindkettő önállóságát, mert -egyik a másikba van olvadva. A pontosan egybeillesztett elemeket -szétválasztani s összeegyeztetni: a filozófia feladata. Létük -kölcsönösen ellentmondó, s egymást kízáró, s mégis az egyik olyan hamar -siklik a másikba, hogy sohasem tudjuk megmondani, mi az egy és mi nem -az. Proteus épp olyan fürge a magasságok és mélységek közt, – ha az -Egyet, az Igazat, a Jót szemléljük, mint az anyag felületein és -kerületein. - -Minden nemzet közt akadnak szellemek, akik arra hajlanak, hogy az -alapegység eszméjéhez ragaszkodjanak. A könyörgés és odaáldozás -elragadtatásai mindent beleolvasztanak az Egyetlen Lénybe. Ennek az -irányzatnak legmagasabb kifejezései a Kelet vallásos írásai, s különösen -az indus Vedák, a Bhagavat Gita és a Visnu-Purana. Ezek az írások alig -tartalmaznak egyebet, mint ezt az eszmét és tiszta, magasztos -melódiákban ünneplik azt. - -Az Ugyanaz, az Ugyanaz: hívő és hit ugyanabból az anyagból valók: a -szántóvető, az eke, a barázda egyazon anyag; s az anyag annyira egy, -hogy az alak változásai lényegtelenek. «Ime, fölfoghatod» – mondja a -legfőbb Krishna egy bölcsnek – «hogy te nem különbözöl tőlem; mert ami -én vagyok, az te is vagy, s a világ is, javaival, hőseivel, az egész -emberiséggel. Az emberek azért látnak különbségeket, mert tudatlansággal -vakok». – «Ezek a szavak: «én» és «enyém» a tudatlanság szülöttei. Hogy -mi mindennek a nagy vége és kútfeje, azt tanuld meg most tőlem. A Lélek -az – egy: minden testben, amely egyformán, tökéletesen, a természet -fölött uralkodva áthat mindent; amely nem születik, nem nő, nem hal meg; -s mindenütt jelenlévő; igazi tudásból álló, független s nincs -összekeverve valótlan dolgokkal, nevekkel, fajokkal sem a multban, sem a -jelenben, sem a jövőben. Annak a megismerése, hogy ez a szellem, amely -lényegében egy, benne van mibennünk és minden más testben: ez az olyan -Egynek a bölcsesége, aki tudja a dolgok egységét. Mint a szétáradó -levegő a fuvola likain átmenve, a skála különböző hangjainak hallik, -pedig egy: úgy a Nagy Szellem természete is egy, ámbár formái -változatosak a különböző cselekedetek hatásai miatt. De ha a külső -megjelenés formáinak különbözősége, mint istené, vagy a többié – le van -rontva, nem is marad semmi különbség.» – «Az egész világ csak Visnu -nyílvánulása, aki azonos minden dologgal, s a bölcs szemében nem is -különbözik tőlük, hanem egy velük. Nem jövök, nem megyek, nincs is egy -helyen a szállásom; s Te nem vagy Te; s a mások nem mások és Én nem -vagyok Én.» Mintha csak ezt mondaná: «Minden a lélekért van, s a lélek -Vishnu; állatok, csillagok csak átmeneti festmények; a fény csak -meszelő; a tartósság csak délibáb; a forma börtön s még az ég is -káprázat.» A lélek csak arra törekszik, hogy feloszoljon a létbe, – túl -formán, poklon, mennyen, – hogy megszabaduljon a természettől. - -Ha az elvont gondolkodás ilyen elrémítő egységre törekszik, amibe minden -dolog felszívódik, a cselekvés éppen ellenkezőleg visszafelé irányul a -sokféleség felé. Az előbbiben az Ész nehézkedési ereje, az utóbbiban a -Természet ereje nyilvánul. A Természet a sokszerű. Az egység elnyel, -felolvaszt, vagy összevon. A Természet ellenben kiterjeszt és szaporít. -Ez a két alapelv jelen meg újra, meg újra és áthat minden dolgot és -gondolatot: az Egy – a sok. Az egyik a lét, a másik az értelem; az egyik -szükségszerűség, a másik szabadság; az egyik nyugalom, a másik mozgás; -az egyik hatalom, a másik szétosztás; az egyik erő, a másik élvezet; az -egyik öntudat, a másik meghatározás; az egyik géniusz, a másik tehetség; -az egyik komoly elmélyedés, a másik ismeret; az egyik vagyon, a másik -kereskedelem; az egyik kaszt, a másik kultúra; az egyik király, a másik -demokrácia. És ha szabad ezeket az általánosításokat egy fokkal -magasabban folytatni, és mindkét alapelv végső irányzatát megjelölni, -azt mondhatnók, hogy az egyik végcélja: menekülés a konkrétba -szerveződés elől: azaz tiszta, elvont tudomány; a másiké pedig -legmagasabb fokú instrumentáció, azaz az eszközök fölhasználása, vagy -végrehajtó istenség. - -Minden gondolkozó, vérmérsék vagy szokás alapján, a léleknek majd ehhez, -majd ahhoz az istenségéhez szegődik. A vallás révén egységre törekszik; -az értelem és érzékek révén a sokféleségre. Túlgyors egységesítés és -túlzott alkalmazkodás a részlegeshez: a spekulativ gondolkodást ez a -kettős veszedelem fenyegeti. - -Ennek a megoszlásnak megfelel a nemzetek történelme. Az egység, a -mozdulatlan intézmények birodalma, az elvont gondolkodásban gyönyörködő -bölcselet székhelye, olyan emberek hazája, akik elméletben, gyakorlatban -a vak, irgalmatlan, roppant Végzetben hisznek: Ázsia, amely ezt a hitet -a kasztok társadalmi intézményében valósította meg. A másik oldalon ott -van Európa; az ő géniusza cselekvő és alkotó; a kasztokat műveltséggel -ellensúlyozza; filozófiája szaktudomány; a művészetek, találmányok, -szabadság hazája. Ha a Kelet a végtelenséget szereti, a Nyugat a -határokat. - -Az európai polgárosultság a tehetség diadala; a rendszer kiterjesztése; -az értelem kiélesedése; öntudatos, alkalmazó formaélvezet; a -megnyilvánulás, a kézzelfogható eredmények gyönyöre. Perikles, Athén, -Görögország munkálkodott ebben az elemben az olyan géniusz gyönyörével, -amelyet még nem fagyasztott meg a túlzás kárának semmiféle aggodalma, -előrelátása. Nem láttak maguk előtt semmiféle baljóslatú -nemzetgazdaságtant, semmiféle károgó Malthust[14]; nem Párist, nem -Londont; nem könyörtelen osztály-választó falakat, – nem: a tűcsinálók, -a takácsok, szabók, harisnyakötők, a gyapjútisztítók, szövők-fonók, -kőszénbányászok sorsát; nem Irországot; nem az indiai kasztokat, amiket -Európa erőszakoskodásai még csak jobban túlhajtanak. Az értelem -egészségében és első frissességében virágzott. A művészet ragyogó -újdonság volt. A pentelikosi márványt úgy tudták faragni, mintha hó -lenne, s tökéletes építészeti és szobrászati műveik mintha csak -mindennapi dolgok lettek volna, amelyek nem okoztak nagyobb nehézséget, -mint egy-egy új hajó építése Medfordban, vagy új malmoké Lowell-ben. -Ezek rendes dolgok és biztosra vehető a sikerülésük. A római légió, a -byzanci törvényhozás, az angol kereskedelem, a versailles-i -fogadótermek, a párisi kávéházak, a gőzmalom, a gőzhajó, a gőzvasút -mind, mind láthatók már perspektivában, valamint a városi gyűlések, a -szavazó urna, az újság és olcsó sajtó is. - -Közben Plato Egyiptomban és keleti zarándokútjain beszívta magába az -«egy Isten» eszméjét, amelybe minden dolog beleolvad. Ázsia egysége és -Európa részletessége, az ázsiai lélek végtelensége és az elhatároló, -eredmény-szerető, gép-csináló, felszint-kereső, opera-látogató Európa: -íme, Plato mindezt összekötötte és az érintkezésbe hozás által mindenik -erejét fokozta. Agyában egyesül úgy Európa, mint Ázsia kitünősége. -Metafizika és természetfilozófia fejezték ki Európa géniuszát, de -alapépítményük Ázsia vallása. - -Röviden sommázva a dolgot: megszületett egy egyensúlyozott lélek, amely -mind a két elem iránt fogékony volt. Éppoly könnyű nagynak lenni, mint -kicsinynek. Hogy miért nem hiszünk egyszerre a csoda-szellemekben, ez -onnan van, hogy nem esnek rendes tapasztalatunk körébe. A mindennapi -életben olyan ritkák, hogy szinte hihetetlenek; de alapjában véve, -nemcsak nem fogadják ellenző elfogultsággal, sőt a legerősebb -rokonszenvvel várják feltüntöket. De: akár hallatszottak születésekor -égi hangok, akár nem; akár álmodták a szülei, hogy a csecsemőfiok -Apollo-gyermeke, akár nem; akár telepedett méhraj az ajkaira, akár nem: -megszületett a férfiú, aki meg tudta látni a dolgok mindkét oldalát. A -Természetben megszokott oly csodás összetételek: Jupiter érmének felső- -és alsófele; a lehetetlenségek összetétele, amely minden tárgyban újra, -meg újra fölbukkan; reális és ideális hatalma: – íme most már mindez az -ember tudatosságának körébe került. - -Eljött az egyensúlyozott lélek. Ha szerette az elvont igazságot: a maga -mentségére a mérleg másik serpenyőjébe állította a legnépszerűbb -alapelvet, a föltétlen Jó igazságát, amely uralkodik az uralkodókon is -és bíráskodik a bírákon is. Ha ő transcendentális megkülönböztetéseket -tett, azzal erősítette magát, hogy megvilágosító példáit olyan köznapi -forrásokból merítette, amelyeket megvetettek a bölcselő és politikai -szónokok: vénasszonyoktól és sihederektől; vízhordóktól és -levesárúsoktól; lacikonyhásoktól és utcai kikiáltóktól; a fazekasok, -gyógykovácsok, mészárosok és halárusok boltjaiban. Nem engedett meg -magának pártosságot, hanem arra törekedett, hogy a gondolat mindkét -sarkát föltüntesse a tételében. Érvelése és ítélete egyensúlyozott és -szférikus. A két sark kitünik, sőt két kézzé válik, hogy megragadja és -elsajátítsa a magáét. - -Minden nagy művész ilyen volt a szintézis révén. Erőnk átmeneti, -váltakozó, vagy, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni: két part közti -fonal. A tengerpart: tenger, a part felől nézve s: part, a tenger felől -nézve; két érintkező fém íze; barátunk közeledtére vagy távoztára -fölajzott erőink; a költői alkotás élménye, amit nem tapasztalunk sem -otthon ülve, sem utazva, hanem csak az egyik állapotból a másikba való -átmenetelnél, – amelyet tehát oly ügyesen kell igazgatni, hogy mentől -több átmeneti felület adódjék: – e két elemen való uralom magyarázhatja -csak Plato erejét és bűbáját. A művészet az egyet, vagy hasonlót fejezi -ki a különböző által. A gondolkodás az egységet az egységben iparkodik -megismerni; a költészet a változatosság által akarja megmutatni, azaz -mindig tárgy vagy jelkép által. Plato két edényt tart kezében, az -egyikben æther van, a másikban pigment s mind a kettőt szüntelenül -használja. Dolgok dolgokhoz adva mint statisztika, polgári történet: -egyszerű leltárt, lajstromot adnak. - -Ellenben, ha a dolgokat beszéltetjük, azok kimeríthetetlenül érdekesek -és vonzók. S Plato is folytonosan forgatja Zeus érmét, hol az egyik, hol -a másik felére. - -Vegyünk egy példát: A természetfilozófusok mindegyike megrajzolta a maga -vázlatos képét a világ elméletéről. Itt van az atomok, a tűz, a víz, a -szellem elmélete; a mechanikai vagy khemiai természetű elmélet. Plato, a -mathematika mestere, aki minden természeti törvényt és okot -tanulmányozott, úgy látja, hogy ezek csak másodrendű okok, s nem -elméletei a világnak, hanem csak leltárai és lajstromai. Ennélfogva ő a -Természet tanulmánya elé ezt a tételt tűzi: «Fedjük föl az okot, amely a -Legfőbb Rendezőt a világegyetem megteremtésében és összealkotásában -vezette. Ő jó volt, s aki jó abban nincs irigység. Minthogy mentes volt -az irigységtől, azt kívánta, hogy minden dolog lehetőleg olyan legyen, -mint ő maga. Ennélfogva mindenki, aki bölcs emberek tanításából ezt -fogadja el a világ eredete és megalapozása végső okául, az igaz úton -jár.» – Minden a Jó érdekében van, s az minden Szépnek is az oka. Ez a -hitelv élteti és teszi személyessé bölcseletét. - -Ez a szintézis, amely lelke főjellemvonása, minden tehetségében -jelentkezik. Ahol egy emberben az ész nagy tömege van meg, rendesen -olyan kitünőségeket találunk benne, amelyek könnyen kombinálhatók az -eleven emberben, de leírva összeférhetetleneknek látszanak. Plato -szellemét nem lehet khinai pedánsságú katalogusban bemutatni, hanem azt -csak eredeti elme, eredeti erejének gyakorlása által, foghatja föl. -Benne a legszabadabb csapongás egyesül egy mértantudós szabatosságával. -Merész képzelete a tények legreálisabb megragadására is képesíti, -ahogyan a legmagasabb röptű madaraknak is a legerősebbek a -szárnycsontjaik. Patriciusi pallérozottsága, veleszületett, belső -elegánciája maró és megsemmisítő finomságú iróniával ékesítve, a -legerősebb egészséggel és a forma erejével párosul benne. Igazolja az -aggszót: «Ha Zeus a földre szállna, ő is a Plato stílusában beszélne.» - -Ez a fenséges stílus, némely művének közvetlen irányát s viszont azt a -tenort tekintve, amely az összes többin keresztülhangzik, olyan -komolysággal tölti el munkáit, amely a «Respublika»-ban s a «Phædon»-ban -egyenesen a vallásos áhitatig emelkedik. - -Azzal vádolták Platót, hogy Sokrates halálakor betegnek tettette magát. -De korbeli adatok, éppen ellenkezőleg, azt tanusítják, hogy mestere -érdekében férfiasan közbenjárt a népnél. Reánk maradt annak a vad -szidalmazásnak hagyománya is, amellyel Platót illették. S Plato -fölháborodása a népkormányzat ellen, amely több munkájában jelentkezik, -egyenesen személyes keserűséget fejez ki. Olyan becsületesség, az -igazság és tisztesség olyan veleszületett tisztelete, s olyan -emberiesség volt benne, amely kényessé tette az elfogódott tömeggel -szemben. Vegyük ehhez azt a hitét, hogy a költészet, a látnoki tehetség -és a legmagasabb belátás olyan bölcseség adományai, amelynek nem mi -vagyunk a mesterei; hogy az istenek sohasem okoskodnak, hanem ezek a -csodák mennyei őrület által mennek végbe. Képzelete szárnyas paripáján -beröpüli a sötét régiókat, ellátogat olyan világokba, mikbe a test nem -tud behatolni. Látta a gyötrődő lelkeket, hallja az Ítélet harsonáját, -tanuja a lélek büntetésből való vándorlásának, látja a Végzet párkáit -rokkájukkal, ollójukkal s hallja orsójuk kábító surrogását. - -De körültekintő higgadtsága azért sohasem hagyta el. Mintha olvasta -volna Busyrane kapuinak feliratait: «Légy merész!»; s a második kapun: -«Légy merész, légy merész, légy egyre merészebb», – de bölcsen megállt a -harmadik kapu előtt, amelyen írva vagyon: «Ne légy túlságosan merész.» – -Olyan erővel lendül ki, mint a röpülő bolygó, de csak oly hamar vissza -is tér megszabott és tökéletes görbéjéhez. Olyan kíváló mértékben van -meg benne a határok görög szeretete és a korlátok ismerete! Ha -logarithmust olvasunk, akkor sem érezzük magunkat nagyobb biztonságban, -mintha Plato szárnyalását követjük nyomon. Nincs hidegebb valami, mint -az ő fénye éppen abban a percben, amidőn képzelete villámai -végigcikáznak gondolata egén. Ő már befejezte a gondolkodás munkáját, -amikor az olvasó elé hozza. Bővelkedik az eszközökben, mikkel, – mint az -írás mestere, – meg tud lepni. Olyan dús, hogy minden pillanatban -rendelkezik a kellő fegyverrel. Mint a tehetős ember nem hord egyszerre -több ruhát, nem hajt több lovat, nem ül több szobában, mint a -vagyontalan, – de megvan mindig az a ruhája, az a fogata, az a bútora, -amely éppen ahhoz az alkalomhoz illik, úgy Plato sem jön sohasem -zavarba, mert mindig megvan a kellő kifejezése. Valóban nincs fegyver, -amely ne lett volna meg fegyvertárában s amellyel alkalmilag ne élt -volna. Elbeszélés, elemzés, ihletett elragadtatás, muzsika, szatira, -gúny – egészen le a banális udvariaskodásig. Világosító példái költői -képek s tréfái világosító példák. - -A sokratesi nyilatkozat, hogy a bölcselkedés hasonlatos a bába -mesterségéhez, kitűnő filozófia, s hogy a szónoklatot «kotyvasztás»-nak -és a «hízelgés mestersége»-nek nevezte el a «Gorgias»-ban, ez még ma is -jelentős szolgálatot tesz nekünk. Valóban nincs szónok, aki olyan találó -gúnyneveket tudna kitalálni, mint ő. - -Milyen mérséklet, fékezés, micsoda tompítása a mennydörgésnek minden -kitörése közepette! - -Teljes jóindulattal maga szerelte föl az udvari embert és a nyárspolgárt -mindazzal a fegyverrel, amellyel a filozófiai iskolákat támadni lehet. -«A filozófia elegáns dolog, ha módjával élünk vele, de aki, kelleténél -jobban belemélyed, azt megrontja.» Könnyen lehetett ilyen nagylelkű, ő, -akit a naprendszerre emlékeztető központisága és látomásainak -szárnyalása felhőtlen hittel áldott meg. S amilyen a gondolkozása, olyan -a beszéde. Csak úgy játszik a kételyekkel, s kihozza belőlük a lehetőt, -majd fest, szójátékokat gyárt, de íme egyszerre olyan mondás következik, -amely megrengeti a tengert és a szárazföldet egyaránt. Csodálatos -komolysága nemcsak hellyel-közzel, párbeszédei tökéletes «igen»-t és -«nem»-et mondásaiban jelentkezik, hanem egész villámözönben. «Ez a -meggondolás, Kallikles, meggyőzött, s most azon gondolkozom, mint -mutathatom be lelkemet egészséges állapotban bírám előtt. Ennélfogva -megvetem a külső díszt, miket a legtöbb ember nagyra tart és csak az -igazságot nézve olyan erényesen iparkodom életemet élni, amennyire csak -bírom. S ha meghalok, szintígy akarok meghalni. És erre buzdítom minden -embertársamat, amennyire csak hatalmamban van, s téged is fölhívlak erre -a versenyre, amely különb minden egyéb versenynél.» - -Középarányos, nagy ember volt ő, olyan, aki a java-gondolkozáson kívűl -tehetségei arányosságával és egyensúlyával is kitünik, úgyhogy az -emberek benne saját álmaikat, csúcsaikat és elismertetésüket látják. -Nagy józanész az ő biztosítéka s ez minősíti őt arra, hogy a világ -tolmácsa legyen. Megvan benne az értelem, amely más filozófusokban és -költőkben is megvan, de ezenfelül dicsekedhetik olyasmivel is, amivel -azok nem dicsekedhetnek, t. i. az erős feloldó érzékkel, amelynél fogva -kiegyezteti költészetét a világ jelenségeivel s a reális városoktól -hidat ver az Atlantisra.[15] Sohasem mulasztja el ezt a fokozatosságot, -s bármilyen festői is a magaslat az egyik oldalon, a másik oldalon -enyhén lejtteti a síkság felé. Sohasem ír önkívületben s minket sem -ragad teljes költői eszeveszettségbe. - -Plato a sarkalatos tényeket ölelte föl. Leborulhatott a földre s -elfödhette szemét, miközben azt imádta, amit nem lehet megszámlálni, -megmérni, megismerni, megnevezni, azt, amit minden részében lehet -állítani és tagadni, ami «entitás» és «nem-entitás». Ő ezt -superessentialisnak nevezte. Kész volt bebizonyítani, – mint -«Parmides»-ben látjuk, – hogy ez a Lény túlhaladja az emberi értelem -határait. Soha ember nem ismerte meg teljesebben a Kimondhatatlant. De -miután bemutatta hódolatát, mintegy az emberi faj nevében, a -Mérhetetlennek, kiegyenesedett és az emberi faj nevében kijelentette, -hogy a dolgok mégis megismerhetők. Vagyis elsőbben benső tisztelője volt -Ázsiának, a szeretet és hatalom oceánjának, mely fölötte van formának, -akaratnak, megismerésnek: mert az az Ugyanaz, a Jó; az Egy, s miután ez -a tisztelet és hódolat felfrissítette és megerősítette, visszatért benne -Európa ösztöne, kultúrája s fölkiáltott: «S a dolgok mégis -megismerhetők!» Megismerhetők, mert egyből eredve, egymásnak megfelelők. -Lajtorja van a dolgok közt, s az ég és föld, az anyag és értelem, a rész -és egész közt: s ez a fokozat a mi vezetőnk. Amint megvan a csillagoknak -a tudománya: az asztronómia, a mennyiségeké: a mathematika, a -minőségeké: a kémia, éppígy megvan a tudományoknak a tudománya is: a -dialektika, amely nem egyéb, mint az igazat és hamisat szétkülönböztető -értelem. Az azonosság és különbözőség megfigyelésén alapszik, mert hogy -ítélhessünk, a tárggyal egyesítenünk kell a reávonatkozó ismeretet is. A -tudományok – még a legmagasabbak is, mint a mathematika és astronómia – -olyanok, mint a vadász, aki minden kínálkozó zsákmányt megragad, még ha -nem is tud vele mit csinálni. A dialektikának pedig épp arra kell -megtanítani, mire használjuk az összes többi tudományt. «Olyan rangú, -hogy az értelmes ember egyetlen tudományba sem fog bele, önmagáért, -hanem csakis azzal a kilátással, hogy annak a révén előrehalad ebben a -tudományban is, mely valamennyit felöleli.» - -«Az ember sajátsága és lényege, hogy az «egész»-et fogja föl, vagy azt, -amit az érzékletek eltérése mellett is észszerű egységben lehet -fölfogni.» «A lélek, amely nem fogta föl soha az igazságot, nem tud -emberi formába átmenni.» – Hirdetem az embernek az Értelmet. Hirdetem -annak a létnek jóságát, amely át van hatva a Lélektől, amely a -Természetet alkotta, azt az adományt, hogy meg tudja érteni a -Természetet, amelyet ő teremtett és teremt ma is. A Természet jó, de az -Ész még jobb, miképen a törvényhozó is fölötte áll a törvény -követőjének. Megörvendeztetlek titeket ember fiai: hogy az igazság -egészség is, hogy van reménységünk, hogy kikutathatjuk, mi is mindennek -az igazi valósága. Az ember nyomorúsága az, hogy el van előtte takarva a -lényeg látása, s hogy tele van hozzávetésekkel, de a legfőbb Jó valóság, -a legfőbb Szépség valóság és minden erény és boldogság a valóságnak -ettől a megismerésétől függ. Mert a bátorság sem egyéb, mint ismeret; s -a legszebb sors, amely osztályrészéül juthat az embernek, az, hogy -dæmona arra vezérelje, ami valóban az övé. S ez az igazság lényege, ha -megadjuk mindenkinek a magáét. S az erénynek ismeretére is csak úgy -lehet eljutni, ha közvetlenül szemléljük az isteni lényeget. Bátorság -tehát! Mert «az a meggyőződés, hogy keresnünk kell, amit nem tudunk, -hasonlíthatatlanul jobbakká, bátrabbakká, igyekvőbbekké tesz bennünket, -mintha lehetelennek tartjuk annak a fölfedezését, amit nem tudunk s -hiábavalónak is tartjuk keresését.» A valóság iránti szenvedélye -csorbíthatatlanul független helyzetet biztosít neki, midőn a filozófiát -csak annyiban értékeli, amennyiben az a való léttel való közlekedés -gyönyöréhez juttat. - -Európa szellemével így eltelve mondta ki ezt a szót: «Kultúra.» Látta -Sparta intézményeit s páratlanul zseniális szemmel fölismerte a -neveléshez fűződő reménységet. Gyönyörét találta minden -tökéletesülésben, minden szép, hasznos és igaz átalakulásban, de -mindenekfölött a géniusz fényében és az értelmi tökéletességben. «Óh -Sokrates – mondja Glaukon – az élet teljességét, a bölccsel szólva, az -adja meg, hogy mentől több ilyen beszélgetést hallhassunk.» Mily nagyra -becsüli a tehetség tetteit, Perikles, Isokrates, Parmenides hatalmas -cselekedeteit! Mily nagyra, mindennél nagyobbra, becsüli magukat a -tehetségeket! Az egyes képességeket, kedves személyesítéssel, isteneknek -nevezte. Mily nagyra tartja a nevelésben a testnevelést; a geometriát, a -muzsikát, a csillagászatot, amelynek megnyugtató és gyógyító hatalmát -magasztalja. A «Timaios»-ban megmutatja a szemek legmagasabb -fölhasználását: «Állítjuk, hogy az Isten a látásképességét azért találta -ki és adta meg nekünk, hogy szemügyre vévén az értelem égi köreit, azok -szerint helyesen alkalmazzuk a magunk értelmét, amely a többiekhez, az -egyformákhoz mérten zavaros ugyan, mégis kapcsolatban van azok -körforgásával, s ha így – azonfelül, hogy természettől fogva megvan a -képességünk a helyes okoskodásra, – még jobban megtanultuk, utánozva az -istenség egyforma kifejléseit, kiigazíthatjuk tévelygéseinket és -hibáinkat». S a «Respublika»-ban: «E tudományok mindegyike révén egy -bizonyos lelki szervünk tisztul meg és kél új életre, amely egyébfajta -tanulmány révén eltompult és betemettetett; egy olyan szervünk, amely -jobban megérdemli, hogy megóvjuk, mint akár tízezer szem, mert csakis -ezzel az eggyel láthatjuk meg az igazságot.» - -Azt mondta: «Kultúra», de ő volt az első, aki megalapozta, még pedig -úgy, hogy a legeslegelső helyet a Természet fölényének adta. Patriciusi -ízlésénél fogva nagyra tartotta a születésbeli különbségeket. A szervi -jelleg és adottság elméletén alapul a kaszt eredete. «Azoknak, akik -kormányzásra termettek, az alkotó istenség aranyat vegyített az -alkatukba: a katonáskodásra hívatottaknak ezüstöt; a gazdáknak és -kézműveseknek vasat és rezet.» A Kelet, minden korban, megmaradt ennél a -hiténél. A Korán kifejezetten ezt a kaszt-álláspontot vallja. «Az -emberekben megvan a maguk érce, akár csak az arany vagy ezüst. Azok, -akik a tudatlanság állapotában méltók voltak, méltók lesznek a hit -állapotában is, mihelyt azt befogadják.» Plato sem fejezi ki ezt -gyöngébben: «A dolgok öt rendjéből csak négyre lehet az emberek -egyetemességét megtanítani.» – A «Respubliká»-ban legfőképen az -ifjúságnak temperamentumaival foglalkozik. - -A Természet nagy értékelésének szerencsésebb példája az a párbeszéd, -melyet nála Sokrates a fiatal Theagessel folytat, aki a mestertől -leckéket óhajt venni. Sokrates kijelenti, hogy bár némelyek bölcsekké -váltak annak a révén, hogy ő hozzá szegődtek, ő ezért nem érdemel -köszönetet, mert ők nem tőle, hanem egyszerűen azáltal öregbedtek -bölcseségben, hogy vele voltak, s azt állította, hogy ő nem is ismeri -ennek az útját és módját. «Sokaknak éppen nem kedvező s nem válhatik -javukra a velem való érintkezés, t. i. azoknak, akiknek a dæmonom -ellenáll; úgyhogy én nem is tudok velük élni. Sokakkal viszont nem -tiltja meg nekem a közlekedést, pedig ezek sem nyernek azzal, hogy -hozzám szegődtek. Lásd, óh Theages, ilyen a velem való társulás; -ennélfogva, ha az istenségnek tetszik, úgy lehet, nagy és gyors -előmenetelt fogsz tanusítani; de nem részesülsz ebben, ha neki nem -tetszik. Ítéld meg tehát magad, vajjon nem biztosabb-e számodra, ha -olyas valaki oktat, akinek hatalmában áll az emberekkel való jótevés, -mint ha én oktatlak, aki hol lehetek valaki üdvére, hol nem.» Mintha ezt -mondaná: «Nekem nincs rendszerem. Nem felelhetek érted. Az leszesz, -aminek lenned kell. Ha van köztünk szeretet, érintkezésünk végtelen -gyönyörűség és haszon lesz, de ha nincs, csak az időt fecsérled, engem -meg untatsz. Te engem bárgyúnak fogsz találni és híremet-bitorlónak. S -ez a titkos vonzás vagy taszítás egészen fölül van mindkettőnk akaratán. -Minden jó tulajdonom mágneses és én nem leckékkel nevelek, hanem azzal, -hogy a magam dolgát végzem.» - -Azt mondta: «Kultúra», azt mondta: «Természet», s nem mulasztotta el -hozzátenni: «S ez az isteni is.» Mihelyt a lélekben gondolat ébred, -azonnal arra igyekszik, hogy erővé váljék s az eszközök egész seregét -szervezze magának. Plato, a határok kedvelője, szerette a határtalant -is, jól látta, mily kiterjedést és nemességet ad maga az igazság, maga a -jóság és iparkodott mintegy az emberi értelem nevében méltó hódolatát -bemutatni iránta, olyan hódolatát, amely egyaránt számol az azt elfogadó -végtelen lélekkel s az azt bemutató emberi értelemmel. Ezért ezt mondja: -«Tehetségeink a végtelen felé rohannak s onnan visszatérnek hozzánk. -Ennek a pályának csak kis részét tudjuk megjelölni, de itt olyan tény -jelentkezik, melyet nem lehet átugorni, s amely előtt szemet húnyni -öngyilkosság. Minden dolog közt fokozat van és bárhol kezdjük, fölfelé, -egyre fölfelé haladunk. Minden dolog jelképies; s amit eredménynek -nevezünk, az tulajdonképen kezdődés.» - -Plato módszerének és teljességének kulcsa az ő kétszer metszett vonala. -Miután megvilágította a föltétlen jó és igaz viszonyát és az -intelligibilis világ formáit, így szól: «Vegyünk föl egy vonalat, amely -két egyenlőtlen részre van metszve. Messük megint ketté mind a két -részt, – amelyek egyike a látható, a másika az értelmileg fölfogható -világot képviselje, – s ez a két újabb metszet pedig egyrészt ennek a -világnak világos, másrészt sötét részét, – akkor a látható világ egyik -metszetében képeket kapunk, azaz árnyékokat és visszaverődéseket, a -másik metszetében ezeknek a képeknek tárgyait kapjuk, azaz a növényeket, -állatokat, a művészet és természet műveit. Azután osszuk meg az -értelmileg fölfogható világot hasonló módon, akkor az egyik metszetben -találjuk a véleményeket és föltevéseket, a másikban az igazságokat.» -Ennek a négy metszetnek felel meg a lélek négy művelete, – a föltevés, a -hit, az értelem, az ész. Amint minden tócsa visszatükrözi a nap képét, -úgy minden gondolat és tárgy a Felséges Isten képét és teremtményét -tükrözi vissza. A világegyetemet millió csatorna szeli át az ő működése -számára. Minden dolog folyton följebb emelkedik. - -Minden gondolatát ez az emelkedés jellemzi. «Phaidros»-ában azt tanítja, -hogy a szépség minden dolog közt a legkedvesebb, mert vidámságot -ébreszt, s a vágy és bizalom magvát szórja világszerte, ahol csak -megjelen, pedig bizonyos fokban minden dologban megjelen: ámde van a -világon még valami más is, ami annyival szebb még a szépségnél is, -amennyivel szebb a szépség a kaosznál, t. i. a bölcseség, amelyet ugyan -még a mi oly csodás látószervünk sem tud elérni, amely azonban, ha -láthatnók, elragadtatásba ejtene tökéletes valódiságával.» Ugyanilyen -szempontból tárgyalja azt, mint a műalkotások kíválóságának forrását: -«Ha egy művész valamely műve alkotásánál, mindig csak azt tartja szem -előtt, ami örökké fennáll és az azonossal egyezik meg, és ilyen mintát -használva föl eszméjét és erejét ebben a műben fejezi ki, ebből -szükségszerűen következik, hogy alkotásának szépnek kell lennie. Ha -azonban csak azt nézi, ami született és meghal, azaz véges, az távol -marad a széptől.» - -Így van ez többi műveivel is. A «Lakoma» ugyanebben a szellemben -tanítja, – amely most a világ minden költészetében s szónoklatában -otthonos, – hogy a szemek szerelme csak kezdő folyamat, mert bizonyos -távlatból nézve – csak jelképe a lélek szenvedélyes vágyódásának, -amellyel a szépség végtelen és még csak ezentúl fölfedezendő tengerét -keresi. Az istenségbe vetett ez a hit sohasem hagyja el a lelket, s -minden dogmájának korlátja. A test nem taníthat bölcsességre – csak az -Isten taníthat. Ugyanily szellemben hirdeti állandóan, hogy az erényt -nem lehet tanítani, mert az nem tudomány, hanem ihlet; hogy a legnagyobb -és legjobb dolgokat «mánia» hozza létre és isteni adomány juttatja -hozzánk. - -Ez elvezet engem ahhoz a középponti alakhoz, akit Akadémiájában -szócsövéül használt minden megfontolandó gondolatának, s akinek -életrajzát úgy kidolgozta, hogy a történelem adatai egészen elmosódnak -Plato szelleme fényénél. Sokrates és Plato kettős csillag, akit még a -legerősebb lencséjű teleszkóp sem bírna szétválasztani. Sokrates -viszont, az ő rajza és géniusza szerint a legjobb példája a Plato -rendkívüli hatalmát kitevő szintézisnek. - -Sokrates közönséges, de azért tisztes származású volt; élettörténete a -legmindennapibb. Olyan igénytelen volt a külseje, hogy állandóan tréfák -céltáblája volt, annyival inkább, mert jó kedélyű volt és kitűnően -értette a tréfát, úgyhogy szinte kihívta a csipkedő élceket, miket -bizonyára ő is busásan visszafizetett. A színészek kifigurázták a -színpadon; a gölöncsérek rápingálták csúf arcát a fazekaikra. - -Hidegfejű legény volt; humora tökéletes vérmérséklettel párosult. -Bárkivel is állt szóba, úgy ismerte a maga emberét, hogy a vele -vitatkozót föltétlenül falnak állította és legyőzte. S ő szertelenül -szerette a vitatkozást. Az ifjúság nagyon kedvelte és sokszor meghívta -lakomára; s ő szívesen el is ment a beszélgetés kedvéért. De azután inni -is tudott, még pedig derekasan, mert a legerősebb koponya volt Athénben; -s miután asztal alá itta az egész kompániát, ment a maga útjára, – -mintha semmi sem történt volna, – hogy újra párbeszédbe kezdjen -valakivel, aki még józan. Szóval olyasvalaki volt, akit falusi -atyánkfiai «régi jó fajta» névvel illettek volna. - -Egy csomó kispolgári hajlandóságot is látunk benne. Borzasztóan szerette -Athént; gyűlölte a fákat; önszántából sohasem akart a sáncokon túl -menni. Ismerte a város minden régi alakját; nagyra tartotta még a -fecsegőket és filisztereket is, s meg volt győződve arról, hogy Athénben -minden jobb egy kicsit, mintsem egyebütt. Olyan egyszerű volt -beszédjében és szokásaiban, mint egy quaker. Szerette az alantas -kifejezéseket; példálózott kakasokról s női jómadarakról, leveses tálról -és jávor-fakanálról, szolgákról és patkoló kovácsokról és kimondhatatlan -mesterségű emberekről, – különösen, ha finnyás személlyel beszélgetett. -Életbölcsesége a Franklinéra emlékeztet. Így annak, aki visszahőkölt -attól, hogy gyalogszerrel induljon Olympiába, bebizonyította, hogy az -nincs is messzebb, mint ha séta-útjait, miket naponta megtesz a város -kapuin belől, összeadja. - -Derék öreg bácsi volt ő, nagy füleivel, roppant bőbeszédűségével. De -híre jár annak is, hogy a böotiai háborúban egy-két alkalommal olyan -elszántságot tanusított, hogy ezzel fedezte a csapatja visszavonulását. -Azt is mesélik, hogy egyszer, amikor történetesen beült a városi -tanácsba, a bolondosság leple alatt olyan bátran szállt szembe a nép -szavával, hogy majdnem rajtavesztett. Nagyon szegény volt, de olyan -edzett, mint egy katona. Meg tudott élni egy marék olajbogyóból s -rendesen a szó szoros értelmében kenyéren és vízen tengődött, ha csak -barátai nem hívták vendégségbe. Mindennapi szükségleteire rendkívül -kevés kellett neki, s bizony senkifia nem tudna úgy élni, amint ő élt. -Alsóruhát nem hordott; felső ruhája ugyanaz volt télen-nyáron; mezítláb -járt. Azt mesélik még róla, hogy, mivel nagy gyönyörűsége telt a -legelőkelőbb és legműveltebb ifjakkal való társalgásban, olykor -visszatért régi mesterségéhez és szobrokat faragott, – jókat, rosszakat -– s azokat árulta. - -Akármit mondjanak, bizonyos, hogy fő-főszenvedélye ez a vitatkozás volt, -s színlelt semmit-nem-tudása alatt Athén legravaszabb szónokait és -filozófusait is – lettek légyen bennszülöttek, vagy Kis-Ázsiából vagy a -szigetekről bevándorlottak, – megtámadja és legyűri. Senki sem állhat -annak ellent, hogy szóba ne álljon vele, olyan becsületes és igazán -érdekes ember. Szívesen engedte, hogy megcáfolják, ha nem volt igaza, de -éppoly szívesen cáfolt meg másokat, akik téves dolgokat állítottak. -Mindkét esetben megőrizte jókedvét, mert úgy tartotta, hogy nem érheti -az embert nagyobb baj, mintha valaki hamis fogalmakat alkot magának a -helyesről és helytelenről. Irgalmatlan vitatkozó, aki azt állítja, hogy -semmit sem tud, holott hódító értelme határait senki sem érte el soha. -Kedélyét lehetetlen volt megzavarni; rettenetes logikájában is mindig -kényelmes és játszi maradt; olyan «gondatlan» és «tudatlan», hogy a -legvigyázóbbat is lefegyverezte, és a legmulatságosabb módon rántotta -bele borzasztó kétségbe, kaoszba. Ő ellenben mindig tudja a kivezető -utat; tudja, de nem akarja elárulni. Nincs menekvés! Dilemmáival rémes -választások közé hajtotta őket és a nagy tekintélyű Hippiasokat és -Gorgiasokat úgy dobálja ide-oda, akárcsak a fiúcska a labdáját. Zsarnoki -realista volt! Meno életében már legalább ezerszer értekezett számos -közönség előtt az erényről, s úgy érezte, hogy nagyon jól. Ámde ebben a -pillanatban mégsem tudja megmondani, mi is az – úgy megbénította -Sokrates, ez a rezgő-hal az ő villanyosságával. - -Erről a keményfejű humoristáról, akinek különös ötletei, furcsaságai és -bonhomiája mulattatta a fiatal patriciusokat, mialatt jó mondásai és -szójátékai mindennap szájról-szájra jártak, utóbb az derült ki, hogy -becsületessége éppoly legyőzhetetlen, mint logikája és hogy ő vagy -mániákus, vagy legalább is, ilyennek álarca alatt, rajongó a vallásos -nézeteiben. Amidőn azzal vádolták a törvény előtt, hogy fölforgatta a -nép hitét, ő a lélek halhatatlanságát, s a jövendőbeli jutalmat és -büntetést erősítgeti s minthogy megtagadta tanai visszavonását, fogságba -vetették és halálra ítélték. Sokrates bevonult a börtönbe, s mindjárt -megszüntette a hely minden szégyenletességét, mert nem lehetett börtön -az, amíg ő benne volt. Kriton megvesztegette a porkolábot, de Sokrates -nem akart árulás útján kiszabadulni. «Bármily kellemetlenségek -származnak is belőle, semmit se tartsunk nagyobbra, mint az igazságot. -Én ennek a hangját mint síp és dob szavát hallom, s ettől siketté válok -mindazzal szemben, amit mondasz.» Fogságának és ott folytatott -beszélgetéseinek, s a bürök-pohár kiürítésének története a világhistória -legbecsesebb lapjai. - -Az a ritka összetalálkozás, mely szerint egy ilyen csúf testben egyesült -a bohóc a vértanuval, a merész utcai és piaci vitatkozó a történelem -eleddig ismert legédesebb szentjével, nagy erővel ragadta meg Platónak -az ellentétek iránt oly fogékony lelkét és Sokrates alakja szükségkép a -szín homlokterébe került, mert ő volt a legalkalmasabb szócsöve -mindazoknak a szellemi kincseknek, miket Plato közölni akart. Ritka -szerencse volt, hogy ennek a népből való Aesopusnak, s az ünnepélyes -tudású tudósnak össze kellett találkozniok, s hogy kölcsönös tehetségeik -révén egymást halhatatlanokká tették. Sokrates jellemének rendkívüli -szintézise fölülmulta Plato értelmi szintézisét. Ilyen eszközökkel Plato -közvetlenül és irigység nélkül föl tudta használni Sokrates -szellemességét és súlyát, s ezért kétségtelenül sokkal tartozik neki, -viszont azonban Sokrates e tulajdonságai is sokat nyertek Plato -tökéletes művészi beállításában. - -Meg kell még jegyeznem, hogy Plato gyöngéi is ebből a tulajdonságából -erednek. Célja az volt, hogy az értelemre hasson, ezért kifejezésmódja -irodalmi. Amikor egekbe emelkedik, a mélységbe száll, az állam -törvényeit, a szerelem szenvedélyét, a bűn okozta lelkifurdalást, az -elszálló lélek reménységét fejtegeti: mindenkor irodalmi. Érdemét -egyedül az kisebbítheti, hogy írásai – kétségkívül annak következtében, -hogy bennük az értelem az uralkodó vonás – nem hatnak azzal az eleven -erővel, mint a próféták kiáltásai és az írástudatlan arab és zsidó -szónokok beszédei. - -Lehet, hogy ez a bírálat ellentmondást kelt, de annyi bizonyos, hogy -ezzel a dolgok természetében rejlő tényt érintettük: a tölgyfa nem -narancsfa. A cukor tulajdonságát csak a cukor őrzi meg, a sóét a só. - -Másodszor: Platónak nincs rendszere. Legbensőbb hívei és tanítványai is -hiába védik ez ellen a kifogás ellen. Ő a világegyetem elméletére -törekedett, de elmélete se nem teljes, se nem magátólértetődő. Egyik -ember azt hiszi, ezzel vagy azzal ezt meg azt értette, de a másik mást -ért alatta. Az egyik helyen állít valamit, de a másikon éppen az -ellenkezőjét. Terheli őt az a mulasztás, hogy nem csinálta meg az -átmenetet az eszmékből a testre. Íme a világ: egészséges, mint egy dió, -tökéletes, a kaosznak legkisebb teret sem enged, nincs benne sehol -szakadék, vég, nincs sehol jele az elhamarkodásnak, toldás-foldásnak, -vagy gondolat-megmásolásnak; pedig a világ elmélete csupa rongy és -toldás-foldás. - -Azonban még a leghosszabb hullám is hamarosan belevész a tengerbe. Plato -szerette volna megteremteni a platonizmust, a világnak megismerésen -alapuló szabatos kifejezését. Ez nem kevesebbet jelentett volna, mint a -Plato lelkén átment világot. Minden atomjának platói jelleget kellett -kapnia, minden azelőtt ismert atomot, kapcsolatot, tulajdonságot itt -újra kell megismernünk; újra rájok találunk, de rendezve. Azonban ez nem -Természet, hanem Művészet. S éreztetni akarja velünk: bár Nagy Sándor -katonáival és lovaival végigszáguldotta ennek a földkerekségnek sok -országát, ámde ezek az országok és azok a dolgok, mikből az országok -alkotvák: alkotó elemeik, maga a bolygónk és az ember törvényei átmentek -ebbe az emberbe, mint a táplálék átmegy a testen, s már nem is táplálék, -hanem testté vált, úgyhogy ez a mammuth-falat Plato lett. Az egész -világra rásütötte a tulajdonjoga védőjegyét. Ez az individualizmus -nagyravágyása. De a falat mégis túlságosnak bizonyult. A «boa -constrictor»-ban hiába van meg a jóakarat, hogy megfalja, mert -vállalkozása dugába dől. Kísérlete közben elbukik, s harapás közben -megfullad; a világ, amelybe beleharapott, a harapót önnönfogain ragadja -meg szorosan. Ő ebbe belepusztul, míg a meg nem hódított Természet -tovább él és elfelejti őt. Ez vár mindenkire, s Plato is így járt. Az -örök Természettel szembehelyezve Plato is merő filozófiai -kísérletezésnek tűnik föl. Egyik lapon ezt állítja, a másikon azt. A -legélesebb eszű germán bölcselő, Plato legkedvesebb tanítványa, sem -tudja soha megmondani, mi is hát a platonizmus. Valóban csodálatos -szövegeket idézhetünk minden nagy problémája mellett és ellen egyaránt. - -Kénytelenek vagyunk ezeket a dolgokat kimondani, ha fontolóra vesszük -Plato vagy bármely más filozófus abbeli kísérletét, hogy rendelkezzék a -Természettel, holott az nem akarja, hogy vele rendelkezzenek. Eleddig -nem volt még olyan erős lángelme, amelynek csak valamelyes részt -sikerült volna a Létet megmagyarázni. A titok mindig megfejtetlenül -marad. De talán méltánytalan, ha ezt az ambiciót Platónak felrójuk. -Távol legyen tőlem, mintha az ő tiszteletreméltó nevét elhamarkodott -ítélettel akarnám sérteni. Az emberek, értelmük arányában, elismerték -transzcendens igényeit. Az ő megismerésére az vezet, ha -összehasonlítjuk, de nem a Természettel, hanem más emberekkel. Hány -század tünt tova és ő még mindig megközelíthetetlen marad. Hogy az -emberi ész olyan hatalmas alkotásait megismerjük, aminő a karnak-i -templom vagy a középkor székesegyházai vagy az etrusk maradványok, – -ehhez az emberi tehetség teljes terjedelme szükséges. Azt hiszem, akkor -látunk a legigazabban, ha a tisztelet szemüvegén nézzük. Ha elmélyedünk -a tanulmányába: műve, értelme elmélyül, érdeme fokozódik. Ha azt -mondjuk, milyen szép mesegyűjtemény van itt; ha stílusát vagy józan -eszét, arithmetikáját magasztaljuk, úgy beszélünk, mint az iskolásfiúk, -s félek, hogy a dialektikán gyakorolt türelmetlen kritikánkat is ez a -vád érheti. A bírálat türelmetlensége hasonlít annak az embernek a -türelmetlenségéhez, akinek sietős a dolga és még mérföldeket hall -emlegetni; s mégis legjobb, hogy a mérföldben hétszázhatvan yardnak kell -meglenni. A nagyszemű Plato a fényt és árnyat életünk géniuszához -arányosította. - - - - -III. PLATO: ÚJABB ADALÉKOK.[16] - -A modern tudomány nagyfokú általánosításaival megtanította a -pszichológust arra, hogy az egyének hibáiért kárpótlást találjon a -fajban, amelynek növekedését és emelkedését rajzolja, s azzal az -egyszerű eszközzel, hogy megvilágítja a hatalmas hátteret, az öröm és -reménység érzetét ébreszti föl. - -Az emberi lét háttere az óriásgyík és a növény. Művészete, tudománya, -agyának könnyű alkotása: dícsőnek látszik az ökör, krokodilus és hal -agyának távlatából szemlélve. A Természet a hátamögött lévő geológiai -éjszaka láttára, mikor öt vagy hat ezredév alatt öt-hat olyan embert -termelt, mint Homerost, Phidiast, Menut, Colombust, nyílván meg van -elégedve ezzel az eredménnyel. Ezek a példányok bizonyítják a fa erejét. -Szemmellátható fejlődés volt ez a trilobitától és saurustól s jó alapja -a további haladásnak. A Természetnek, ennek a művésznek, olcsó az Idő és -Tér s érzéketlenül hallgatja panaszainkat, hogy olyan hosszadalmas -előkészületeket tesz. Nyugodtan várta a paleontológiai korszakok -lefolyását, míg ütött az ember eljövetelének órája. Azután még sok -korszaknak kell elmúlnia, míg megsejtik a föld mozgását; további sok -időnek, míg az ösztönök és művelhető tehetségek térképét is meg lehet -rajzolni. De úgy a fajok, mint az egyes ember egymásra következése -végzetszerű és szép és Plato oly szerencsés volt, hogy az emberiség -történetében korszakot jelöl. - -Plato dicsőségét nem egy szillogizmus teszi ki, vagy a sokratesi -okoskodás valamely mesterműve vagy valamely tétel, például a lélek -halhatatlansága. Ő sokkal több, mint szaktudós, vagy nevelő, vagy -mathematikus, vagy valamely külön küldetés prófétája. Ő az ész -kíváltságát képviseli, nevezetesen azt az erőt, hogy minden tényt rendre -egymásra következő álláspontról vizsgál s így minden tényből a fejlődés -és terjeszkedés csíráját fejti ki. Ez a terjeszkedés a gondolkozás -lényeges eleme. Természettudós sohasem segítene hozzá, bármily -fölfedezést tesz is a világegyetemben; szegény szürke ember ő, ha -lajstromba veszi az Orion különválasztott ködfoltjait, vagy ha egy -acre-föld szögeit méri föl. De a Plato Respublikája az ilyen -terjeszkedések révén szinte követeli, s így megelőzi Laplace -csillagászatát. A terjeszkedések szervesek. Az értelem nem teremti azt, -amit fölfog, ahogy a szem nem teremti a rózsát. Amikor Plato érdeméül -tudjuk be, hogy előre hirdette, ezzel csak azt mondjuk, hogy ő -tökéletesebb ember volt, aki az érzékek, az ész és értelem egész -skáláját tudta a Természetre alkalmazni. Ez a terjeszkedés abban áll, -hogy a lelki látás továbbmegy és folytatódik a természetes -látóhatárunkon túl is és ez a második látás fölfedezi a Törvény -mindenfelé kiszökő hosszú irányvonalait. Ő mindenütt olyan ösvényen áll, -amelynek nincs vége, hanem továbbvezet a világegyetem körül. Ennélfogva -minden szava a Természet kifejezője lesz. Bármit vizsgál, abból második, -harmadik s további értelmet fejt ki. Ennek példái: az a fölfogása, hogy -a dolgok az ellentétükből állnak elő: a halál az életből, az élet a -halálból; az a törvény, hogy a természetben a bomlás megújhodás s a -rothadás és a kolera csak új termelés jelzői; az, ahogyan meglátja a -nagyban a kicsinyt s a kicsinyben a nagyot; az, ahogyan tanulmányozza az -államot a polgárban s a polgárt az államban; az, hogy kétségben hagyott -afelől, vajjon a Respublika-ja az egyéni lélek nevelésének -allegóriája-e; gyönyörű meghatározásai az eszmékről, az időről, az -alakról, a vonalról, s amelyeket néha föltételesen formuláz meg, mint az -erény, bátorság, igazság, mértékletesség definicióit; előszeretete a -példálózó mese iránt, s maguk ezek a mesék: Trophonios barlangja, Gyges -gyűrűje, a taligás és a két lova; az arany-, ezüst-, réz- és -vas-temperamentum; Theut és Thamus; a Hades és a Fátum istennőinek -látomása, – mindezek a mesék, amelyek úgy belevésődtek az emberi -emlékezetbe, mint az állatkörök jegyei; az ő naphoz hasonlatos neve és -jóságos lelke; az asszimilációról, az emlékezésről, ráeszmélésről szóló -elmélete; az, hogy világosan látta a visszatérés, illetve visszahatás -törvényeit, amelyek biztosítják a példát szolgáltató igazságot mindenütt -a világegyetemben, aminek bizonysága minden sora, de különösen az a -tétele, hogy «amit Istentől kaptunk, az visszatér tőlünk az Istenhez» és -Sokratesnek az a hite, hogy törvényeink itt lent testvérei a felettünk -lévő törvényeknek. - -Még megragadóbb példái ennek: erkölcsi következtetései. Plato -hangsúlyozza a tudomány és erény egybeesését, mert a bűn sohasem -ismerheti meg önmagát és az erényt, ellenben az erény ismeri úgy -önmagát, mint a bűnt. A szem azt tanusította, hogy az igazságosság a -legjobb addig, amíg előnyös. Plato azonban azt hangoztatja, hogy az -egyáltalában, feltétlenül, előnyös; hogy ez az előny csakugyan benne -rejlik az igazságban, ha az igaz el is rejti az ő igazát istenek és -emberek előtt; hogy jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni; -hogy a bűnösnek magának kellene követelnie a büntetést; hogy a hazugság -kártékonyabb az emberölésnél; hogy a tudatlanság vagy önkéntelen -hazugság ártalmasabb következésekkel jár, mint a vétlen emberölés; hogy -a lélek akarata ellenére fosztódik meg a helyes véleményektől és hogy -senkisem vétkezik szántszándékkal; hogy a Természet rendje: a lélekről a -test felé haladni és hogy – ámbár az egészséges test nem tudja -egészségessé tenni a beteg lelket, – az egészséges és jóságos lélek -ereje a lehető legjobb hatással lehet a testre. A magasabb értelműnek -jogai vannak a tudatlan fölött, különösen abban az irányban, hogy -tanítsa. Annak, aki elvesztette másokkal való összhangját, az a -legigazibb büntetése, ha ebbe az összhangba játszatjuk; a jó, aki -visszavonul a kormányzástól, fizessen azzal bírságot, hogy nálánál -rosszabbak vigyék fölötte a kormányt; hogy hívei ne törődjenek arannyal, -ezüsttel, hanem tanulják meg, hogy lelkükben van arany és ezüst, -amelyért az emberek szívesen adnak meg mindent, amire szükségük van. Ez -a «második látása» a nyitja annak is, miért fektetett olyan súlyt a -geométriára is. Látta, hogy a földgömb nem törvényszerűbb és -szabatosabb, mint az érzékfölötti világ; hogy ott égi geométria -uralkodik, amint itt lent a vonalak és szögek logikája; hogy a világot -áthatja a mathematika; hogy az oxygén, a nitrogén és a mész vegyi -arányai állandóak; ugyanannyi a víz, a pala, a magnézia; s ugyanilyen -állandók az erkölcsi elemek. - -Ez a legrégibb Goethe, aki gyűlölte a firnájszt és hamisságot, nagy -gyönyört talált abban, hogy a reális lényeget leleplezze az esetleges -jelenségek fenekén; hogy kapcsolatot, folytonosságot, képletességet -találjon mindenütt; gyűlölte az elszigeteltséget és mint a gazdagság -istene jelent meg a kóbor, szegény ördögök kunyhóinál, s erő és tehetség -fakadt a keze nyomában, bármihez nyúlt. Az ethikai tudomány még új és -üres volt, amidőn Plato ezt írhatta: «Mindazok közt a fejtegetések közt, -amelyek korunkra maradtak, nem találkozik egyetlen sem, amely az -igazságtalanságot egyéb tekintetből kárhoztatta volna, s az igazságot -más szempontból magasztalta volna, mint a cselekvésből eredő hírnév, -dicsőség és előnyök szempontjából, ellenben abból a szempontból, hogy mi -ezeknek a tulajdonságoknak önmagukban való jelentőségük, milyen erőt -képviselnek birtokosuk lelkében, – akár isten, ember elől el is -rejtetten – ezt még senki elég mélyen nem nyomozta, sem költészetben, -sem tudományos iratban; s különösen nem járt a végére annak, hogy az -igazságtalanság a lélek legnagyobb baja s ez az igazságosság a legfőbb -java.» - -Meghatározásai az eszmékről, pl., hogy mi az egyszerű, az állandó, -egyforma, önmagában létező, – örökre megkülönböztetvén őket az értelmi -fogalmaktól, – korszakot alkotók. Arra született, hogy a lélek önmagából -kifejlődő hatalmát vizsgálja, amely új célok végnélkül való nemzője; -olyan erő, amely egyaránt kulcsa a dolgok középpontiságának és -szétesésének, elenyészésének. Plato annyira koncentrált lélek, hogy el -lehet minden dogmája nélkül is. A tudás és eszmék ténye a halhatatlanság -tényét födi föl neki, s a ráemlékezés tanát, mint a legvalószínűbb -részletes magyarázatát mutatja be. Nevezzük ezt regényesnek, nem tesz -semmit: a kapcsolat tudásunk és a lét mélye közt reális marad és Plato -magyarázata mit sem veszít nagyszerűségéből. - -A spekulatív bölcsészet minden jelentős pontját meghatározta. Megírta -magának az észnek egész skáláját, úgy hogy tábláján mindenek arányosak. -Fáradság nélkül rárótta a múltat s oly bátran belebocsátkozott a -részletekbe, amilyen bátorságot tapasztalt a Természetben. Azt -mondhatnók: elődei megrajzolták egy majorság, egy kerület, sziget -térképét az értelem földrajzában, de Plato volt az első, aki az egész -földkerekséget megrajzolta. Ő megtelepíti és megszelidíti a lelket a -Természetben: az ember a mikrokozmus. A látható ég körei az értelmes -léleknek ugyanannyi körét jelentik. Nincs részecske, amely ne lenne -törvényszerű s nincs semmi esetleges az emberi ész működésében. Még a -dolgok nevei is végzetesek, a dolgok természetéből következők. A -Pantheon minden istene a nevével mély értelmet jelent. Az istenek az -eszmék. Pan a beszéd, vagy nyilvánulás, Saturnus a szemlélődés, Zeus az -uralkodó lélek, Mars a szenvedély, Vénus az arányosság, Kalliope a világ -lelke, Aglája az értelmi felvilágosodás. - -Ezek a gondolatok ugyan gyakorta meg-megvillantak kegyes és költői -lelkekben, de ez a burokban született s mindent tudó görög föld-mérő -parancsszóval áll elő, sorakoztatja őket rangfokozatuk szerint, – mint a -szentség Euklidese – s összeházasítja a Természet két felét. Jobban -látta mint bárki más az erkölcsi érzés értelmi értékeit. A maga -eszményképét vázolja, ha a Timaiosban olyan isten képét festi, aki a -rendetlenségből a rendbe vezérli a dolgokat. Oly pontosan a középpontban -gerjesztett tüzet, hogy az egész gömböt megvilágítva látjuk, s meg -tudjuk különböztetni a sarkokat, az egyenlítőt, a szélességi köröket, -minden ívet és csomópontot: s olyan átlagosított és összehangolt -elméletet alakított ki, hogy azt mondhatnók: a Korok fuvalma járta át -ezt a rithmikus alkotást, s hogy az egész nem lehet csupán egy rövid -életű írónak rövid s rögtönzött irka-firkája. Innen van, hogy bizonyos -jellegzetes csoportja a gondolkozóknak, t. i. azok, akik szeretnek -minden igazságnak szellemi, azaz értelmi- és erkölcsi kifejezést adni, -megmutatván túlsóbb, felsőbb, de azért jogos céljukat: azt a nevet -viselik, hogy «platonisták». Így például platonista: Michelangelo is, a -szonettjeiben. Shakespeare is platonista, ha azt írja: «A Természetet -semmiféle eszközzel nem lehet megjavítani, de a Természet maga teremti -ennek az eszközeit» vagy: - - «… Ki elbukott urát - Követni tudja hű ragaszkodással, - Meggyőzte azt, aki urát legyőzte, - És nevet vív ki a történelemben.[17] - -Hamlet tiszta platonista és Shakespearet csupán tulajdon géniusza óvja -meg attól, hogy ne soroztassék be Plato iskolájába, mint ennek -legkitünőbb tanítványa. - -Swedenborg is, a házas szerelemről írt prózai költeményében, -elejétől-végig platonista. - -Finomsága szerettette meg őt a gondolkozó emberekkel. Morálja, erkölcsi -céljai tették annyira népszerűvé. Ő azt mondta: «Az Értelem a Menny és -Föld Királya»; azonban ő nála az értelem mindig erkölcsös. Írásai a -költészet örökifjúságával is ékeskednek. Okfejtéseit, legalább is igen -nagy részben, szonettekbe is lehetett volna foglalni; és soha költészet -nem szárnyalt magasabbra, mint az ő «Timaios»-a és «Phaidros»-a. Mint a -poéta, ő is csak szemlélődő ember. Nem tett úgy mint Pythagoras; nem -törte magát rendszerrel. «Respublika»-ja minden festményét mythikusan -kell értékelni, amelynek csak az a célja, hogy – néha rikító színekkel – -kihozza az eszméit. Rendszert, intézményt nem lehet a szemfényvesztés -veszélye nélkül alapítani. - -Magas terve volt, hogy nagyságuk jutalmául a legkiválóbbakat föltétlen -kiváltságban kívánta részesíteni, amelyet különösen azzal tett -nyomatékossá, hogy a nőközösséget hirdette. Kettős mentesség legyen a -köztörvények alól; először is azok, akik érdemetlenekké tették magukat a -védelemre: legyenek törvényen kívül állók és másodszor, akik -természettől és érdemeiknél fogva fölülemelkedtek a jutalmazáson: -legyenek mentesek az állami kötelmektől s legyenek törvényen fölül -állók. Önmagukra bízzuk őket s hadd tegyenek velünk, amit akarnak. -Senkinek se jusson eszébe Michel Angelo és Sokrates szabálytalanságait -holmi falusi mértékkel latolgatni. - -A «Respublika» nyolcadik könyvében egy kis mathematikai port hint -szemünkbe. Kedvetlenül tapasztalom, hogy annyi nemes fensőbbség után a -kormányzóknak megengedi a hazugságot. Plato az alacsonyabb rendűekkel -szemben egy kicsit olyaténkép játssza a gondviselést, ahogy ezt az -emberek kutyájukkal, macskájukkal szemben szokták maguknak megengedni. - - - - -IV. SWEDENBORG; VAGY: A MISZTIKUS. - -Azok a kiváló férfiak, akik egyszermind a legkedvesebbek embertársaik -előtt, nem abból az osztályból kerülnek ki, akiket a közgazdaságtan -termelőknek nevez: semmi sincs a kezükben, nem foglalkoztak -gabonatermeléssel, nem sütöttek kenyeret, nem gyarmatosítottak, nem -találtak föl szövőszéket. Ez a városépítő, piacjáró emberi faj magánál -magasabbra tartja és jobban szereti a poéták osztályát, akik értelmi -királyságuk révén az ő gondolataikat és képzeletüket olyan eszmékkel és -festményekkel táplálják, amelyek kiemelik az embert a búza és pénz -világából s kárpótolják a napi megrövidülésekért, a munka és -kereskedelem silányságáért. Azután megvan a maga értéke a filozófusnak -is, aki azzal hízeleg a dolgozó ember értelmének, hogy azt finomságokra -irányozza, amelyek új tehetségekre tanítják. Mások ám építsenek -városokat; az ő hivatása az, hogy megértse őket s áhitatos tisztelettel -töltse el őket. Van azonban még egy osztály, amely ismét más regiókba -vezet, az erkölcs vagy akarat világába. A szellem e területének -sajátsága az az igény, amellyel föllép. Ahová csak behatol a jogérzet, -minden egyéb dolgon uralkodóvá válik. Más dolgokat én alakítok át -költészetté, de az erkölcsi érzés engem alakít át azzá. - -Nem egyszer gondoltam el, hogy igen nagy szolgálatot tenne az -irodalomtörténet-írásunknak, aki megvonná a rokoni párhuzamot -Shakespeare és Swedenborg között. Az emberi szellem örökös zavarban -leledzik, amidőn értelmet s egyben szentséget követel, s egyaránt -türelmetlen, ha az egyiket a másik nélkül kell látnia. Az összeegyeztető -eleddig még nem jelent meg. Ha belefáradtunk a szentekbe, Shakespeare a -menedék-városunk. De ösztöneink mindjárt arra tanítanak, hogy a Lényeg -problémájának kell minden mást megelőznie, – annak a kérdése: «honnan», -«miért», «mi» és «hová». S ezek megoldását adja az élet, ne a könyv. A -dráma, vagy egyéb költemény megközelítő vagy közvetett válasz; de Mózes, -Menu, Jézus egyenesen nekivágtak a problémának. Az erkölcsi érzés -légköre a nagyságnak olyan régiója, amely minden anyagi nagyságot -játékká fokoz le, ellenben minden, eszes szegény ördögnek is megnyitja a -világegyetem kapuit. De különösen mohó sietséggel terjeszti ki uralmát -az emberre. A Korán így szól: «Az Isten úgymond: Azt hiszed, hogy az -eget és földet és mindent, ami közöttük van, tréfából teremtettük, s -hogy nektek nem kell visszatérnetek mi hozzánk?» Az akarat birodalma ez -és minthogy a személyiség magvát, az akaratot befolyásolja, mintha az -egész világegyetemet egy személlyé változtatná: - - «Lények világa szót neked fogad, - Nemcsak tied mind, mind Te vagy magad».[18] - -A Szent minden embernek parancsol. A Korán megkülönbözteti azokat, akik -természettől fogva jók, s akiknek jósága befolyással van másokra, s azt -mondja, hogy ez az osztály a Teremtés célja: a többiek csak annyiban -bocsáttatnak be a Lét ünnepségére, amennyiben azok nyomdokait követik. S -a perzsa költő így ujjong egy ilyen lélek felé: «Járulj bátran a Lét -lakomájához; Te hivatalos vagy, a többieket csak Veled bocsátják be.[19] - -Ennek a kasztnak kiváltsága, hogy hozzáfér a Természet titkaihoz és -alkatához, még pedig a tapasztalatot fölülmúló, magasabb módon. -Közszólásmód szerint: amit egyik ember tapasztalásból tanul meg, azt a -rendkívül éleselméjű ember tapasztalat híján is megsejti, kitalálja. Az -arabok szerint egyszer Abul Khain, a misztikus és Abu Ali Seena, a -filozófus tanácskoztak egymással, s amikor elváltak, a filozófus így -szólt: «Mindazt, amit ő lát, én tudom»; a misztikus pedig ezt mondta: -«Amit ő tud, én látom.» Ha ennek az intuiciának okát kérdjük, a választ -abban a sajátságban találjuk meg, amelyet Plato «visszaemlékezés»-nek -nevez és mely benne van a brahmánok lélekvándorlási tanában. Minthogy a -lélek gyakran született újra, vagyis, mint a hinduk mondják: «ezer -születés által járta be a Lét ösvényeit», s látta úgy az itt levő, mint -az égben és föld alatt dolgokat, mindenből meríti ismereteit; nem csoda -tehát, ha bármely dologra vissza tud emlékezni, amit felőle azelőtt -tudott. «Minthogy a Természetben minden összefügg és rokon, s a lélek -már előbbről ismert mindent, nincs akadálya annak, hogy bárki, aki -emlékezetébe csak egy dolgot idézett föl, vagy közszólás szerint egy -dolgot tanult meg, magától föl ne fedezze minden egykori tudását és rá -ne jöjjön minden egyébre, csak ha elég bátor és bele nem fárad a -kutatásaiba. Mert a vizsgálódás és tanulás mind csak visszaemlékezés.» -Hát még ha a kutató szent és isteni lélek! Minthogy az ember lelke az -őseredeti lélekkel rokon, amely által minden dolog létezik, könnyen -folyik bele minden dologba és minden dolog ő belé folyik, s egyesülnek s -ő rokonérzéssel hozzáfér alkatukhoz és törvényeikhez. - -Ez az ösvény nehéz, titokzatos és teli van rémekkel. A régiek -extázisnak, vagy önkívületnek nevezték, amikor az ember szinte kiszáll a -testéből, hogy gondolkozzék. Minden vallástörténetben megtaláljuk a -szentek elragadtatásának nyomait; – boldogság ez, de az öröm egyetlen -jele nélkül; komoly, magános, sőt szomorú boldogság. Plotinus így hívta: -«a magánosnak a magánoshoz való menekülése». Μυεσις, szem-behúnyás, s -innen ered a «mysztikus» szó. Önkénytelenül eszünkbe jut Sokrates, -Plotinus, Porphyrus, Böhme, Bunyan, Fox, Pascal, Guion, Swedenborg -trance-sze. De éppoly önkénytelenül emlékszünk arra is, hogy ez betegség -társaságában lép föl. Ez a boldogság félelem képében köszönt be s -megrázza az illető lelkét. «Túlfeszíti agyaglakát», s őrjöngővé teszi az -embert, vagy félszegségekre vezet, mik megrontják az ítéletét. A -vallásos ihlet legfőbb példáiba belevegyült valami beteges, bár az elme -ereje kétségtelenül öregbedett. Vajjon a legfőbb jó szükségképpen együtt -jár-e olyan tulajdonságokkal, amelyek ellensúlyozzák és elveszik a -hitelét? - - «Valóban elveszi, - Ha legmagasb pontjára hág, erőnk, - S tökélyeink javát és jellegét.»[20] - -Azt mondjuk-e, hogy a takarékos szülőanya pontosan kilatolja és kiméri a -földet és tüzet, amely az ember alkotására szükséges, de nem akar egy -unciát sem ráadni, jóllehet egész nemzetek mennének is tönkre vezér -hiányában? Azért az isten választott embereinek is őrültségekkel és -kínjukkal kell megfizetniök tudományukért. Ha tiszta szenet, -kurbunkulust vagy gyémántot kívánsz, hogy az agyad átlátszó legyen, -törzsednek és szerveidnek annál vaskosabbaknak kell lenniök; porcellán -helyett csak fazekas agyagja, sara. - -Az újkorban az ilyen befelé fordított léleknek legfeltünőbb példája -Swedenborg Emánuel, aki 1688-ban, Stockholmban született. Ez az ember, -akit kortársai holdsugár-balzsammal telt látnoknak tartottak, -kétségkívül csak olyan reális életet élt, mint bármely más emberfia, s -most, amidőn az a sok királyi és hercegi Fridrik, Krisztierna és -Braunschweig már mind feledségbe merült, ő ezrek és ezrek lelkében kezd -gyökeret verni. Amint ez a nagy emberekkel megesni szokott, ő is, -sokféle képességei összegével mintha több ember összetétele volna, – -mint ama bizonyos gyümölcsök, mik a kertben négy vagy öt egyes virág -egyesüléséből érlelődnek. Kerete nagyobbszabású s ezért a nagyobb méret -előnyeit élvezi. Amint könnyebb a nagy szféra visszaverődését nagyobb -gömbön meglátni – bár bizonyos repedések vagy foltok zavarják is – -semmint egy vízcsöppön, úgy a nagyobb kaliberű emberek, mint Pascal vagy -Newton, bár némi vegyületével a különösségnek, vagy eszelősségnek, több -segítségünkre vannak, mint a jól egyensúlyozott, de középszerű elmék. - -Ifjúsága és nevelése nem lehetett rendkívüliségek híjával. Az ilyen -gyermek nem fütyürészhet, nem táncolgathat, hanem bányákban, hegyekben -bujkál, elmélyed vegytanba, optikába, élettanba, mathematikába, -csillagászatba, hogy sokféle tehetségű agyának megfelelő képeket -találjon. Tudós volt már gyermekkorában. Upsalában tanult. Huszonnyolc -éves korában XII. Károly a bányafőhatóság ülnökévé tette. 1716-ban négy -évre elhagyta hazáját s egyetemeket járt Angliában, Hollandiában, -Francia- és Németországban. 1718-ban, Fredericshall ostrománál nevezetes -mérnöki tettet vitt véghez, amidőn két gályát, öt kisebb hajót és egy -naszádot mintegy tizennégy angol mérföldre vontatott szárazföldön a -király szolgálatára. 1721-ben beutazta Európát, hogy bánya- és -kohóműveket tanulmányozzon. 1716-ban kiadta «Dædalus Hyperboreus»-át, s -ettől kezdve harminc éven át tudományos munkák írásával és kiadásával -foglalkozott. Ugyanilyen erővel mélyedt el a theológiába. 1743-ban, -negyvennégy éves korában kezdődött el ú. n. illuminációja. Minden -metallurgiája és hajóvontatása belemerült ebbe az elragadtatásba. Már -nem adott ki több tudományos könyvet, visszavonult gyakorlati -tevékenységétől is s életét ezentúl vaskos theológiai könyvek írására -szentelte, amelyeket vagy a maga, vagy a braunschweigi vagy más hercegek -költségére Drezdában, Lipcsében, Londonban, Amsterdamban adott ki. Utóbb -ülnöki tisztéről is lemondott, de a fizetését élete végéig meghagyták -neki. Hivatala benső ismeretségbe hozta XII. Károly királlyal, aki nagy -tiszteletben tartotta és sokszor kikérte a tanácsait. A király utódja -éppúgy megbecsülte. Az 1751-iki országgyűlésen – mondja Hopken gróf – a -legalaposabb pénzügyi tervezet az ő tollából eredt. Svédországban -nyilván megkülönböztetett becsülésben részesült. Ritka tudománya és -gyakorlati ügyessége, s az a híre, hogy «második látása» van, rendkívüli -vallásos ismeretei és képességei királynékat, nemeseket, papokat, -hajótulajdonosokat, nagy tömegeket vonzottak a kikötőkbe, miket számos -utazása közben érintenie kellett. A papság ugyan némi akadályokat is -gördített vallásos művei behozatala és terjesztése ellen, azonban – -úgylátszik – a hatalmasok az ő pártjára keltek. Sohasem házasodott meg. -Viselkedése nagyon szerény és előkelő volt. Szokásai egyszerűek; -kenyéren, tejen, növényi koszton élt; nagy kert közepén álló házikóban -lakott. Többször látogatott el Angliába, bár ott a tudósok és kiváló -emberek nyilván nem sokat törődtek vele. Londonban, 1772-ben, március -29-én nyolcvanötödik évében halt meg, agyszélhűdés következtében. -Londoni időzése alatt csöndes, papos embernek írják le, aki szerette a -theát, kávét és gyermekeket. Ha bársony díszruháját öltötte föl, kardját -is felkötötte, s ha kisétált, aranygombos botot hordott. Közkeletű -arcképe régi módi hosszú kabátban, parókával ábrázolja; tekintete -azonban tétova, vagy a levegőégbe révedező. - -A géniusz, – amelynek az lesz a hivatása, hogy kora tudományát egy -fokkal finomabb tudománnyal itassa át, hogy keresztülhatoljon a Tér és -Idő korlátain, hogy benyomuljon a homályos szellemvilágba és új vallás -alapítását kisérelje meg – tudományos működését kőfejtőkben, kohókban, -olvasztó-kemencék és tégelyek mellett, hajóépítő műhelyekben s boncoló -termekben kezdte el. Talán nincs ember, aki alkalmas bírálója lehetne -ilyen sokfajta munkái érdemének. Úgy látszik, a XIX. század nem egy -tudományát megelőzte. A csillagászatban megelőzte a hetedik bolygó -fölfedezését, – sajnos, nem egyszersmind a nyolcadikét is, – megelőzte a -modern csillagászoknak azt a fölfogását, hogy a Föld a Napból ered; a -magnetizmusban későbbi tudósok néhány fontos kísérletét és -következtetését; a vegytanban az atomelméletet; az anatómiában -Schlichting, Monro és Wilson fölfedezéseit; ő fejtette ki először a tüdő -szerepét. Kitünő angol kiadója nagylelkűen elmellőzi Swedenborg -felfedezéseinek hangsúlyozását, mert ő sokkal nagyobb volt, semhogy -sokat gondolt volna az eredetiségével. - -Olyan roppant szellem, hogy messze túlhaladja korát (amely nem is érti -meg), s távolra kell tőle állnunk, hogy jól szemügyre vehessük. Meggyőző -példája, – amint az Aristoteles, Bacon, Selden, Humboldt is, – hogy az -emberi lélek a Természet mily hatalmas tudására, illetve szinte -mindenütt-jellemvalóságra tehet szert. Pompás bölcselkedése a -Természetről, tudományról, amelyet mintegy magas toronyból végez, – -anélkül, hogy valaha szem elől tévesztené a dolgok sorát és szövedékét, -– javarészt megvalósítja «Principia» c. művében foglalt tulajdon -festményét az ember eredeti, ép teljességéről. Különleges felfedezései -érdemét messze túlhaladja fő-főérdeme: az ő magával való egyenlősége. A -vízcsöppben is megvan a tenger sajátossága, de azért a vízcsöpp nem -mutathat be vihart. Meg van a hangversenynek, meg az egyes fuvolának a -szépsége, s megvan egy hadseregnek, s meg egy hősnek a maga ereje. És -Swedenborgban a modern könyvek ismerői leginkább a hatalmas tömeg -érdemét fogják csodálni. Egyike az irodalom csodaóriásainak, -mastodonainak, s nem mérhető össze közönséges tudósok egész -testületeivel sem. Hatalmas megjelenése ugyancsak zavarba hozná az -egyetem taláros professzorait. - -Mai könyveink hamisak: töredékességüknél fogva. Tételeik csak _bon -mot_-k, s nem természetes fejtegetés részei; gyerekes kifejezései a -Természetben való gyönyörködésnek; bizonyos furcsaságok és érdekességek -gyűjteményei, amelyek nincsenek összhangban a Természettel, hanem -készakarva úgy tesznek, ahogy az ezermesterek: elrejtik bűvészetük -eszközeit. Ellenben Swedenborg rendszeres tudós, s minden mondatában a -Természetre van tekintettel. Minden eszközét, módszerét elénk tárja. -Képességei csillagászati pontossággal működnek s csodálatos írásai -mentesek minden hivalkodástól és önteltségtől. - -Swedenborg nagy eszmék légkörébe született bele. Bajos megmondani, mi -volt a sajátja; azonban életét a világegyetem legnemesebb festményei -tették méltóságosabbá. Az az erővel teljes aristotelesi módszer, az ő -kiterjedésével és szabatosságával, – amelynek geniális sugárzása -szégyenbe hozza a mi meddő, egyvonalú logikánkat; amely egész -sorozatokkal, fokozatokkal, okokkal és okozatokkal dolgozik s megtanít -arra, mint kell megkülönböztetni erőt és anyagot, lényeget és -esetlegest, s amely műszavaival és meghatározásaival a Természet magasba -vezető útjait nyitotta meg: – nagyra nevelte az athléta-filozófusok -faját. Harwey kimutatta a vér keringését, Gilbert azt, hogy a Föld -mágnes, Descartes – a Gilbert mágnese alapján – az ő örvényével, -csigavonalával és sarkításával egész Európát betöltötte az örvénylő -mozgás, mint a Természet titka vezéreszméjével. Newton éppen abban az -évben, amikor Swedenborg született, tette közzé «Principia» c. művét, s -állította föl a nehézkedés egyetemes törvényét. Malpighi – Hippokrates, -Leukippos és Lucretius magas elméletei alapján – hangsúlyozta azt a -tantételt, hogy a Természet parányokban működik – _tota in minimis -existit natura_. Vetélytárs nélkül álló boncolók, mint Swammerdam, -Leuvenhoek, Winslow, Eustachius, Heister, Vesalius, Boerhave az emberi -nagy összehasonlító anatómiában már mi fölfedezni valót sem hagytak meg -a boncoló kés vagy mikroskóp számára; Linné, – kortársa, – kedves -tudományában azt erősítgeti, hogy a «Természet mindig egyforma»; s -utoljára Leibnitz és Wolf Keresztély a módszer nemességét, az alapelvek -legszélesebbkörű alkalmazását mutatták ki a kozmológiában, míg Locke és -Grotius levonták belőle az erkölcsi következtetéseket. Maradt-e még -valami egyéb a legnagyobb kaliberű lángelme számára, mint hogy átmenve -ezeken a területeken, igazoljon, egyesítsen? Könnyű ezekben a -szellemekben Swedenborg tanulmányai és problémái ihlető forrásait -megtalálni. Ő képes volt szolgálatába hajtani és megeleveníteni a -gondolatok e hatalmas tömegeit. De éppen ezeknek a lángelméknek közeli -rokonsága, akiknek egyikétől-másikától vezéreszméit származtatta, -Swedenborgban újabb példáját szolgáltatja annak, hogy mily bajos még a -legtermékenyebb géniusznak is eredetiséget, elsőszülöttséget tanusítani -a Természet törvényeinek kikutatásában és hirdetésében. - -Kedvenc szempontjait a Formák, a Sorok és Fokok, a Befolyás és -Vonatkozás tanának nevezte el. Érdemes a saját könyveiben tanulmányozni, -mint állította föl tételeit. Nem mindenki tudja őket olvasni, de aki -tudja, az busás jutalmat nyer. Ezt mutatják például theológiai munkái. -Iratai elégséges könyvtára lehetnének egy remete- s athlétaszellemű -tudósnak. Az Állatország Gazdasága emelkedett szelleménél fogva -valóságos hódolat az emberi nemnek. Nem hiába tanulmányozta a köveket és -fémeket. Sokoldalú és szolid tudása stílusát ragyogóvá teszi; csak úgy -fénylenek benne a gondolat nyílhegyei s hasonlít azokra a téli -reggelekre, amikor a levegő kristályoktól ragyog. Tárgyai nagysága adja -meg a nagyságot stílusának is. Alkalmas volt a kozmológiára, mert -veleszületett az «azonosság» fölfogása, amely a puszta nagyságot nem -tekinti döntőnek. A mágnesvas atomjában is meglátta azt a tulajdonságot, -amely a Nap és a bolygók spirális mozgását létrehozza. - -Eszméi, amik közt élt ezek: a természettörvények egyetemes érvénye; -Plato tana a fokokról; minden dolog egymásba változása vagy -visszaváltozása, s minden résznek összeillősége, egymásnak -megfelelősége; az az elmés titok, hogy a kicsi magyarázza a nagyot, s a -nagy a kicsit; az ember középpontisága a Természetben s minden dolgok -kapcsolata; az a meglátás, hogy az emberi test szorosan egyetemes, -vagyis olyan eszköz, amelynek révén a lélek táplálja az összes anyagot, -s viszont ő is onnan veszi táplálékát. Ennélfogva, szöges ellentétben a -szkeptikusokkal, úgy tartotta, hogy «mentől bölcsebb az ember, annál -inkább imádója lesz az istenségnek». Szóval: az identitás bölcsészetének -volt a híve, de azt nem vallotta olyan tétlen meddőségben, mint a -berlini vagy bostoni álmodozók,[21] hanem évek hosszú során próbálta ki -a legkeményebb wiking bátorságával, akit csak zord svéd hazája valaha -csatába küldött. - -Ez az elmélet a legrégibb bölcselőktől ered, de talán épp a -legújabbaktól származtatja legkitünőbb magyarázatát. Ez pedig a -következő: a Természet folytonosan megismétli eljárásait, de mindig -egymásra következő, újabb szinteken. A régi mondás szerint «a Természet -mindig hasonló önmagához». A növényben a szem, vagy rügy levéllé nyílik, -majd egy másik levéllé, azzal a képességgel, hogy gyökérré, szárrá, -szirommá, fedőlevéllé, kehellyé, maggá válhasson. A növény egész -művészete abban áll, hogy végnélkül ismétli a levelet, s a hőség, fény, -nedvesség, táplálék kisebb-nagyobb foka határozza meg, milyen alakot fog -ölteni. Az állatvilágban a Természet alkot egy gerincet, vagy egy -gerinccsigolyát és még továbbra is csigolyát használ föl, bizonyos -korlátolt átváltozó képességgel, – tehát csigolyát a világ végeig. Egy -költői lelkű anatomus napjainkban azt tanítja, hogy a kígyó, amely -vízszintes vonal és az ember, aki függőleges vonal, derékszöget -alkotnak, s hogy ebben a misztikus quadransban minden élőlény -elhelyezhető; s azt veszi föl, hogy a hajszál-féreg, az araszoló-féreg -vagy a kígyó a gerinc előképe vagy típusa. Az oszlop tetejére a -Természet egy másik gerincet állít, amely ott megkettőzi vagy gömbbé -görbíti magát, mint a féreg és a koponyát képezi, majd meg végtagokat -bocsát ki: a kezek most a felső állkapocs, a lábak az alsó állkapocs, a -kéz- és lábujjak a felső- és alsófogsor. Ez az új gerinc magas célokra -van hivatva. Íme, új ember emelkedett az előbbi vállain. Majdnem -eldobhatná a törzsét, s egyedül élhetne, mint a platói eszme a -«Timaios»-ban. Benne, magasabb szinten ismétlődik mind az, ami a -törzsben megvolt. A Természet újra fölmondja a leckéjét, de magasabb -színvonalon. A lélek finomabb test s a táplálkozás, emésztés, fölszívás, -kiválasztás, nemzés funkcióit új és légies elemben végzi. Itt, az -agyvelőben a táplálkozás minden folyamata ismétlődik a tapasztalat -megszerzése, áthasonítása, megemésztése által. Ugyanitt folyton megújul -a nemzés misztériuma. Az agyban is vannak hím- és nőstény tehetségek: -itt is van házasság, amelyből gyümölcs terem. S ennek a fölfelé -fokozódásnak nincs határa; sorozat sorozatra következik. Ha valami a -rendeltetés végére ér, belekapcsolódik, átmegy a következőbe és minden -sorban szabatosan ismétlődik az előző szerv és folyamat. Megvan a -képességünk, hogy a végtelen felé emelkedjünk. Egyáltalában nem -szeretjük a véges dolgokat, s a Természetben nincs is vég, mert minden -ami végére ért a rendeltetésének, fölemelkedik a következőbe s a dolgok -lajtorjája dæmoni és égi természetekbe csúcsosodik. A teremtő erő, mint -valami zeneköltő, fáradhatatlanul egyszerű melódiát vagy tételt ismétel, -most magas, most mély hangon, majd magánszólamban, majd kórusban, -tízezerszer visszhangozva, míg eget és földet betölt az ének. - -A nehézkedés törvénye, amint azt Newton kifejtette, derék dolog, de még -nagyobb dolog, ha fölfedezzük, hogy a kémia csak a tömegek törvényének a -parányokra való kiterjesztése s hogy az atom-elmélet a vegyi -működésekről is kimutatja, hogy azok is mechanikaiak. A metafizika is a -nehézkedés egy faját mutatja, amely t. i. a lelki jelenségekben működik, -s a francia statisztikusok rémes táblázatai még a látszólag teljesen -szeszélyes és önkényes dolgokat is pontos számbeli viszonylatokra -vezetik vissza. Ha húsz, vagy harmincezer közül akad egy ember, aki -cipőt rág vagy elveszi az öreganyját, akkor minden újabb húsz- vagy -harmincezer ember közt fog egy-egy ember találkozni, aki cipőt rág vagy -elveszi az öreganyját. Amit mi nehézkedésnek nevezünk és határtörvénynek -képzelünk, az csak egy ága egy még hatalmasabb folyamnak, amelyre még -nincs nevünk. A csillagászat is nagy dolog, de bele kell hatolnia az -életbe, hogy egészen érvényre jusson; nem szabad csupán az égitestek és -égiterek közt maradnia. A vérsejt éppúgy kering saját tengelye körül az -ember ereiben, mint a bolygó az égen s az értelem körei rokonok és -kapcsolatosak az égi körökkel. Minden természettörvény ugyanilyen -egyetemes; a táplálkozás, alvás, téli álom, forgás, nemzés, átalakulás, -örvénylő mozgás éppúgy tapasztalható a tojásban, mint a bolygókban. A -Természetnek e nagy ritmusai és visszatérései – ezek a kedves, jóismerős -okok, amelyek minduntalan meghökkentenek, olyan váratlan álarc alól -előtünve, hogy idegeneknek tartottuk vagy isteni alak hasonlatosságát -öltve föl – gyönyörködtették Swedenborg látnoki szemét. S vezérnek kell -őt elismernünk abban a forradalomban, amely vezéreszmét vitt a -tudományba; a kísérletek céltalan fölhalmozódásának irányt, alakot és -lüktető szívet adott. - -Nem kis sajnálattal közlöm, hogy nyomtatott művei több mint ötven vastag -nyolcadrét kötetet tesznek ki, ennek több mint fele tudományos munka; s -úgylátszik a stockholmi királyi könyvtárban még egy sereg kiadatlan -írása hever. Tudományos munkáit kitünő angol kiadásban most tették -közzé. - -Swedenborg tudós műveit az 1734 és 1744 közti évtizedben nyomatta ki. -Kora elhanyagolta őket, s most, hogy letelt a száz évük, méltó -tanítványra találtak Londonban Wilkinson, bölcsészeti íróban, akinek -megértő és elképzelő erejét csakis a lord Bacon-éhoz lehet hasonlítani. -Ő napvilágra hozta mestere eltemetett műveit, s rendkívüli előnyükre az -elfeledett latin nyelvről átültette angolra, hogy világhódító és -világbejáró nyelvünkön világkörüli útjukra bocsássa őket. És -Swedenborgnak ez a megdöbbentő visszatérése száz év múlva tanítványa -képében: az ő történetének nem kevéssé jelentős ténye. A munkát, mint -mondják anyagilag és irodalmi munkásságával is Clissold úr támogatta. -Így hát beteljesedett a költői igazságszolgáltatás. A csodálatos -bevezető értekezések, amelyekkel Wilkinson úr a köteteket gazdagította, -messze kiemelkednek a korbeli angol filozófiából s oly átfogóak, hogy -számomra igazán nem marad mondanivaló. - -«Az Állatok Birodalma» rendkívül érdemes munka. A legmagasabb célt tűzte -ki maga elé, hogy t. i. újból összehozza a tudományt és a lelket, amely -soká szét volt válva. Egy anatómus beszámolója az emberi testről, a -költészet legfenköltebb stílusában tartva. Páratlanul fényesen dolgozza -föl ezt a rendesen olyan száraz, sőt elijesztő tárgyat. Ő a Természetet -végtelen csigavonal körül forgónak látta, «soha ki nem száradó -kerekekkel és soha nem csikorgó tengelyekkel» s néha megkísértette, hogy -«fölfedezze azokat a titkos zugokat, ahol a Természet műhelye mélyében a -tűz mellett ül», míg festménye tetszetőssé válik azzal a hűséges -hasonlatossággal, amelyet gyakorlati anatómiai alapja ad meg neki. -Nevezetes, hogy ez a magasztos géniusz határozottan az elemző módszert -fogadja el, szemben az összetévővel, s olyan könyvben, amelynek lelke -magasan szárnyaló költői szintézis, arra igyekszik, hogy a rideg -tapasztalat adataira szorítkozzék. - -Ha valaki, úgy ő ismeri a Természet folyását és tudta, mily bölcs volt -Amasis egykori válasza, amikor azt mondták neki, igya ki a tengert: -«Szívesen, ha megállítod a folyók beletorkolását». Kevesen tudtak olyan -sokat a Természetről és finom módszereiről s kevesen fejezték ki olyan -finoman eljárásait. Úgy tartotta, hogy a Természet ugyanolyan igényt -támaszt hiszékenységükkel szemben, akár a csodák. «Megjegyezte, hogy a -Természet úgy jár el első alapelveitől annak sok, sok folyományáig, hogy -nincs egyetlen stádium, melyen át ne haladt volna, mintha útja -végigvezetne mindeneken át». «S gyakorta, ha a látható jelenségen -felülemelkedik, vagyis önmagába húzódik vissza, hirtelen eltűnik; senki -sem tudja, hová lett: úgyhogy a tudományt kell vezérünkül szólítanunk, -hogy nyomdokait követhessük». - -A végső ok és cél világánál folytatott kutatás csodásan megeleveníti, -szinte megszemélyesíti az egész írást. Ez a könyv kedvenc tételeit -hirdeti; íme pl. a Hippokrates régi tana, hogy az agyvelő mirigy, a -Leukipposé, hogy az atomot a tömeg révén lehet megismerni, vagy – Plato -szerint – a makrokozmust a mikrokozmus által, vagy amit Lucretius verse -fejez ki: - - … a csont apró, pici csontból, - Úgy a húsos belrész is több apró, pici húsból - Származik; aztán szinte hasonló módon a vér is - Több egymásba folyó vércseppből vészi eredtét; - Így lehet állni elő az arany morzsákból aranynak, - És sok porszemnek kész földdé nőni magát ki, - Szikrából tűznek, cseppekből víznek eredni.»[22] - -– és amit Malpighi ebben a mondásban fejezett ki: «A Természet egészen -benne van a legkisebbekben.» – «A szerves testeknek állandó törvénye, -hogy a nagy, összetett és látható formák kisebb, egyszerűbb és -végeredményben láthatatlan formákból erednek és azok révén léteznek, -amelyek hasonlóan működnek, mint a nagyobbak, csak tökéletesebben és -egyetemesebben, s a legkisebbek már olyan tökéletesen és egyetemesen, -hogy az egész mindenségöket képviselő eszmét is magukban foglalják.» -Minden szerv egysége megannyi kis szerv, amely egynemű összetételével; a -nyelv egységét apró nyelvek teszik; a gyomorét apró gyomrok; a szívét -apró szívek. Ez a termékeny eszme megadja minden titok kulcsát. Ami igen -kicsi volt a szemnek, úgy hogy nem tudta fölfedni, azt összetételéből -betűzték ki; viszont, ami túlnagy volt, azt részeiből olvasták ki. Ezt a -gondolatot a végtelenségig lehet alkalmazni. «Az éhség nagyon sok apró -éhség összetétele, vagy vérveszteség az egész test erecskéiből.» Ez -kulcsa theológiájának is. «Az ember valami igen kicsi ég, aki megfelel a -szellemvilágnak és az égnek. Minden egyes eszméje, érzelme, sőt -érzelmének minden legkisebb része is az ő képmása. A lelket egyetlen -gondolatából meg lehet ismerni. Az isten pedig a nagy ember.» - -Természettudományi kutatásainak ez a merészsége és átfogósága a formák -elméletét is megkövetelte. «A formák a legalacsonyabbról rendre -emelkednek a legmagasabbig. A legalacsonyabb forma szögletes, azaz földi -és testi. A következő magasabb forma a kör, amelyet végtelen szögnek is -hívnak, mert a kör kerülete végtelen szög. A feljebb következő forma a -csavarvonal, a köralakok forrása és mértéke: átmérői nem egyenes -vonalak, hanem különféle görbék, melyek középpontja gömbfelület. Ezért -is nevezik végtelen köralaknak. Fölötte következik a végtelenül forgó -vagy égi forma, s legfelül a végtelen égi vagy szellemi.» - -Csoda-e, hogy az ilyen bátor lángelme megteszi az utolsó lépést is, azaz -megkísérli, nem bírja-e elérni a tudományok tudományát s megfejteni a -világ értelmét? Az Állatok Birodalma egy nevezetes jegyzetében érinti -ezt a témát: - -«A reprezentációról és a korrespondenciáról szóló elméletünkben -tárgyalni fogjuk úgy a jelképies, mint a tipikus hasonlóságot és azokat -a csudálatos dolgokat, amelyek nemcsak az élő testben fordulnak elő, -hanem az egész természetben és amelyek annyira megfelelnek a legfelső és -szellemi dolgoknak, hogy az ember hajlandó volna megesküdni, hogy a -fizikai világ merőben jelképe a szellemi világnak, olyannyira, hogy -mikor valamely természeti igazságot fizikai és szabatos szavakkal -akarunk kifejezni, s ezeket a szavakat egyszerűen csak a megfelelő -szellemi kifejezésekre fordítjuk át, már ezen a réven is szellemi -igazságot, vagy theológiai dogmát fejezünk ki, a fizikai igazság vagy -törvény helyett, jóllehet senki sem jövendölhette meg, hogy ilyesmi -létrejöhet egyszerű betűszerinti áttétel révén, mert az egyik törvény -különvéve a másiktól, úgylátszik, mintha semmi vonatkozásban nem volna a -másikkal. Utóbb szolgálni fogok az ilyen megfelelőség és kapcsolat egy -csomó példájával, s szójegyzéket is adok, amely a szellemi dolgok -kifejezéseit tartalmazza, nemkülönben azoknak a fizikai dolgoknak -kifejezéseit is, amelyek helyettesítőiül használjuk őket. Az élő test -ezzel a szimbolizmussal van tele, tetőtől-talpig.» - -Az ily határozottan felállított tény benne van minden költészetben, -mesében, a jelképek használatában, a nyelv alkatában. Plato is tudott -róla; ezt nyilvánvalóvá teszi az ő kétszer metszett vonala, a Respublika -hatodik könyvében. Lord Bacon úgy találta, hogy az Igazság és a -Természet csak úgy különböznek egymástól, mint a pecsétnyomó és -lenyomata, s például fel is hozott egy pár fizikai tételt, erkölcsi vagy -politikai áttételével együtt. Ez a törvény megvan Böhme és minden egyéb -misztikus sötét, talányos írásaiban. A költők, amennyiben költők, -fölhasználják, de csak úgy ismerik, mint ahogyan a mágnest évszázadokig -ismerték, t. i. mint játékot. Swedenborg volt az első, aki azt a tényt -külön s tudományosan megállapította, mert folyton előtte lebegett. Benne -rejlett – mint már fentebb kifejtettük – az azonosság és ismétlődés -tanában, mert a szellemi sorok pontosan megegyeznek a fizikai jelenségek -soraival. Mély belátás kell ahhoz, hogy a dolgokat rendekbe s -sorozatokba sorolja, vagyis inkább az a helyes álláspont, hogy a szem -sarkai szükségképpen, kell, hogy összeessenek a világ tengelyével. A -Föld öt vagy hat évezreden át táplálta már az emberiséget, amelynek volt -tudománya, vallása, filozófiája; s még sem látta meg, mily kölcsönös -megfelelőség és kapcsolat van minden rész jelentésében. S mindezétig -nincs irodalmi mű, amelyben a dolgok jelképessége tudományosan volna -kifejtve. Az ember azt hitte volna, hogy mihelyt az embereknek első -sejtelmük támadt afelől, hogy minden érzékelhető tárgy – állat, szikla, -folyó, levegő, sőt Idő és Tér is, – nem önmagukért, végeredményében nem -anyagi cél kedvéért van, hanem csak festő-nyelvként, hogy más történetet -ecseteljen a lényekről és kötelességekről: mindjárt félreteszik vala -minden egyéb tudományukat, mivelhogy az ilyen sokat igérő tudomány -szükségkép fölszí minden képességet. Azt hitte volna, hogy minden ember -megkérdez minden tárgyat: mi az értelmük? Miért tart engem fogva a -látóhatár örömömmel, bánatommal, ebben a középpontban? Miért hallom -számtalan különböző hangból ugyanazt az értelmet s olvasom a soha -teljesen ki nem fejezett tényt végtelen képes beszédben? S bár lehet, -hogy ezeket a dolgokat nem lehet az értelemmel fölérni, vagy hogy sok -évszázadnak kell azon dolgozni, amíg ilyen ritka dús szellem előáll, -afelől még sincs kétség, hogy nincs üstökös, szirtréteg, fosszilis lény, -hal, négylábú, pók vagy gomba, amely ne érdekelne több tudóst és -osztályozót, mint a dolgok formájának végcélja és jelentősége. - -Swedenborg azonban nem elégedett meg a közönséges világi élettel. -Ötvennégy éves korában megszállták ezek az eszmék és mély lelkén erőt -vett az a veszedelmes vélemény, – amely nagyon is gyakori a vallások -történetében, – hogy ő abnormális ember, akinek megadatott az -angyalokkal és szellemekkel való közlekedés kíváltsága és ez az -elragadtatás egyenesen hozzákapcsolódott ehhez a hivatásához, amellyel -az érzékelhető világ erkölcsi jelentőségét akarta megvilágítani. A -természeti rendnek helyes és épp oly átfogó, mint aprólékos fölfogásához -párosította az erkölcsi világ törvényeinek fölfogását a legtágabb -társadalmi szempontokból, azonban bármit látott, azt a természetében -rejlő kissé túlzó alakító hajlamánál fogva nem elvontan látta, hanem -képekben, hallotta párbeszédekben, beleformálta eseményekbe. Mikor a -törvényt a legegészségesebben akarta kifejezni, akkor is kénytelen volt -parabolába öltöztetni. - -A modern pszichologiában nincs párja ennek a megzavart egyensúlynak. A -lélek főerői továbbra is egészségesen működnek, s az olyan olvasó, aki -kellőleg tud számolni az író sajátosságaival, tanulságot meríthet -írásaiból, sőt sokkal megragadóbb bizonyságát találja ott a Swedenborg -hirdette magasztos törvényeknek, mint aminőt bármely egyensúlyozott -együgyűség létre tudna hozni. Megpróbálja, hogy némileg számot adjon új -állapotának természetéről, s azt állítja, hogy «az ő jelenlétét a -szellemi világban bizonyos lelki elkülönülés kíséri, de csak, ami az -értelmét illeti, mert ez nem vonatkozik akaratára». Azt állítja továbbá, -hogy: «ő belső látással sokkal világosabban látja a másvilág dolgait, -mintsem ennek a világnak a dolgait». - -Miután megérlelődött benne a hit, hogy az Ó- és Új-Testámentom bizonyos -könyvei merő pontos allegóriák és angyali s ihletett nyelven íródtak, -hátralevő éveit arra szentelte, hogy a betűszerinti értelmükből kifejtse -egyetemes értelmüket. Kölcsönvette Platótól azt az elmés mesét, hogy -volt «egy ősrégi nép, és emberiség, amely sokkal jobb volt nálunknál és -közelebb lakott az istenekhez», és hozzátette, hogy ez az emberiség -jelképes jelleget tulajdonított a Földnek, mert ha földi tárgyakat -látott, egyáltalában nem gondolt velök, hanem csak azon gondolkozott, -hogy mit jelentenek. Ezentúl csak a dolgok és gondolatok -korrespondenciájával, egymásnak megfelelőségével foglalkozott. «Maga a -szervi alak a beléírt célnak hasonlata.» Az ember, – általában úgy mint -részleteiben, – szerveződött igazságosság, vagy igazságtalanság, önzés -vagy hálásság. S ennek az összhangnak okáról «Arcana» c. művében ezt -mondja: «Annak az oka, hogy minden égi és földi dolog, egészében és -részleteiben mindig jelképes, nem egyéb, minthogy az Isten égi befolyása -révén létezik.» Ha ennek a megfelelőségnek tervét arányosan végigvezeti, -a világ hőskölteményét írta volna meg, amelyben a történelem s minden -tudomány lényeges szerepet játszott volna, de ezt a tervet megszűkítette -és meghiusította vizsgálódásának kizárólagos theológiai iránya. -Természetfölfogása nem emberi és egyetemes, hanem misztikus és héber -fölfogás. Minden természeti tárgyat theológiai ismerethez kapcsol: a ló -neki hússá vált értelem, a fa a felfogóképesség, a hold a hit; a macska -ezt, a struccmadár azt, az articsóka amazt jelenti, s minden jelképet -nagyon erőltetetten hozzáfűz valami egyházi értelemhez. A csíkszerű -Proteust nem lehet egykönnyen megfogni. A természetben minden egyéni -jelkép számtalan szerepet játszik, amint viszont az anyag minden egyes -részecskéje minden rendszerben kering. A dolgok középponti azonossága -minden jelképet alkalmassá tesz arra, hogy rendre kifejezze a reális -dolgok minden tulajdonságát és árnyalatát. Az égi vizek transmissiójában -minden tömlő alkalmas vízömlesztő. A Természet mihamar bosszút áll a -rideg pedanteriáért, amellyel hullámait fékezni akarják. Ő bizony nem -betűrágó. Minden dolgát geniálisan kell fölfogni és ugyancsak össze kell -szednünk minden lelki erőnket, hogy rájöjjünk a helyes értelmére. - -Theológiai hajlama tehát végzetesen leszállította természetmagyarázata -színvonalát s a jelképek szótárát még csak ezentúl fogják megírni. De ez -a magyarázó, akire az emberiségnek még várnia kell, nem talál majd hozzá -hasonló előzőt, aki annyira megközelítette volna az igazi problémát. - -Swedenborg a könyvei címlapján így szokta magát titulálni: «Az Úr Jézus -Krisztus szolgája». S valóban szellemi erejénél fogva ő az utolsó -egyházatya, s nem igen akadhat követője. Nem csoda, hogy ethikai -bölcseségének mélysége befolyásos tanítóvá tette. A száraz -kathekizmusokba hervadt hagyományos egyházakba ismét a Természet üde -levegőjét bocsátotta be, s a hivő, aki szavak és szövegek pitvarábál lép -ki, ámulattal látja, hogy ő vallása teljességének részese. Az ő hite -gondolkozik helyette és egyetemesen alkalmazható mindenre. Bármerre -forgatja, alkalmas az élet minden részére, megmagyaráz és fölmagasztosít -minden körülményt. Olyan vallás helyett, amely őt világéletében csak -háromszor, négyszer keresi föl – hivatalból, – t. i., amikor születik, -megházasodik, megbetegszik, meghal, egyébbként pedig nem törődik vele, – -íme egy olyan tanítás, amely minden napjának, napja minden órájának hű -kísérője, még álmában is. Kísérője gondolkozásának, s megmutatja, neki, -mily messzire nyúl a múltba eszméinek törzsfája; kísérője a -társadalomban, föltárván neki, mily vegyrokonság vonzza hasonló -embertársaihoz s taszítja ellenfeleitől; s kísérője a Természet -világában, amidőn megismerteti dolgainak eredetével, értelmével hasznos -és kártékony természetével. Végül megnyitja előtte a jövendő világot, -amidőn jelzi neki, hogy ott is ugyanezek a törvények folytatódnak. -Tanítványai csakugyan azt állítják, hogy értelmük megizmosodott a -Swedenborg tanulmánya révén. - -Theológiai írásai ugyancsak kemény diók a kritikának. Érdemüket el kell -ismerni, de viszont súlyos levonásokkal. Roppant és sívár -szétszóródottsága olyan, mint a puszta sivatag s ellentmondásai mintha -merő önkívület félrebeszéléséből erednének. Sokszor fölösen terjengősen -magyarázgat. Túlozza az emberi tudatlanság érzetét. Az emberek igen -hamar hajlanak az ilyenfajta igazságok befogadására. Mindazonáltal -bővelkedik pozitív tételekben is: olyan dolgok bő erét fedezte föl, -amelyeket tudnunk mindennél fontosabb. Eszméinek házai lényeges -hasonlóságok, amint a ház viszont hasonlít az építőjére. Ő a dolgokat -törvényeikben, működésük hasonlóságában látta s nem az alkatukban. Az ő -igazságának kiderítésében mindig ugyanazt a módszert és rendet követte, -t. i., hogy szellemével mindig belülről hatol kifelé. Micsoda komoly -súlyosság! Szeme nem kalandoz szerteszét, a hiúság nem szédíti, ügyet -sem vet önmagára, a szokásos irodalmi hiúságra! Elméleti, spekulatív -ember, de akit a világ leggyakorlatibb emberének sincs joga lenéznie. -Plato taláros ember; öltözete, bár bíborból való és égi szövésű, azért -mégis csak hosszú, tanári köntös, amely hatalmas redőivel gátolja a -szabad mozgást. De ez a misztikus Cæsart is megfélemlítené s Lykurgus -meghajolna előtte. - -Swedenborg erkölcsi belátása: az, hogy helyreigazított igen népszerű -tévedéseket; hogy erkölcsi törvényeket hirdetett, – mindez fölülemeli őt -minden modern íróval való összehasonlításon, s jogcímet adott neki az -évszázadok óta üres helyre az emberiség törvényhozói között. A lassú, de -annál mélyebb befolyás, amelyre szert tett, éppúgy, mint a többi -vallásos lángelméé, szükségkép túláradó és egy ideig dagadnia, apadnia -kell, mielőtt állandó lesz a szintje. Valóban, aki igazi és egyetemes -érték, az nem korlátozódhatik a geniusával rokonszervezők szűk körére, -hanem annak hozzá kell járulnia a bölcs és helyes gondolkozás közös -kincséhez. A világnak biztos vegyészete van, amely kivonja gyermekeiből -mindazt, ami kitűnő és elhullatja a legnagyobb elmékből is mindazt, ami -bennök gyöngeség és korlátoltság. - -A lélekvándorlás, amely benne van a görög hitregében, amelyet Ovidius -egybefoglalt, s amely az indus tanokban objektiv, vagyis valóban -végbemegy a testekben, idegen akarat által, – Swedenborgnál bölcsészibb -jelleget ölt. Nála szubjektiv, vagyis egészen az illető személy -gondolkozásától függ. A világegyetem tárgyai mind újból rendeződnek -minden egyén körül az ő uralkodó hajlama szerint. Az ember olyan, -aminővé gondolkozása és érzése iránya teszi. Az ember ember -akaraterejénél fogva s nem ismereteinél és értelménél fogva. S amilyen -ő, akként látja a dolgokat. A világ által kötött házasságok fölbomlanak, -de a szellemi világban minden bensőn egyesül. Bármire esik az angyalok -pillantása, mindazt mennyeinek látják. Minden sátán embernek látja -magát; azoknak, akik hozzá hasonló gonoszak, derék ember; ellenben a -tisztáknak merő szemétdomb. Semmi sem állhat ellent az erőknek, minden -követi a nehézkedés törvényét. A hasonló a hasonlóhoz törekszik; a -költői igazságszolgáltatás menten érvényesül. Olyan világra jöttünk, -amely eleven költemény. Minden olyan, aminő én vagyok. Madár és állat -nem madár és állat, hanem a most élő emberek elméjének és akaratának -folyományai. Mindenki maga építi a házát és kovácsolja körülményeit. A -lelkeket a halál félelme háborgatja; elfelejtik, hogy már meghaltak. -Akik bűnben és hamisságban leledzenek, borzadnak minden más embertől. -Akik elzárkóztak a Kegyesség elől, kóbor, menekülő vándorok s a -társaság, amelyhez közelítenek, fölismeri és elkergeti őket. A zsugorik -úgy érzik, mintha pincékben kuksolnának, ahová pénzüket rejtették, s ezt -egerek rágdossák. Azok, akik jócselekedeteikre helyezik a súlyt, úgy -érzik, mintha fát vágnának: «Azt kérdeztem az ilyenektől, vajjon nem -fáradtak-e el? Azt felelték: még nem dolgoztak eleget, hogy érdemesek -lennének az egekre.» - -Arany-mondásai vannak, mik páratlanul szépen fejezik ki az erkölcsi -törvényeket. Így például, ez a híres mondása: «Az angyalok az Égben -folyton ifjúságuk tavasza felé közelednek, úgyhogy a legöregebb angyal a -legfiatalabbnak látszik.» – «Mennél több az angyal, annál több a hely -számukra.» – «Az ember tökéletessége az, ha szeret használni másoknak.» -– «Az ember legtökéletesebb formájában az Ég.» – «Ami Tőle van, az az -Övé.» – «A végső cél folyton emelkedik, amint a Természet alábbszáll.» -Valóban költői a leírása az égi titkos írásjegyekről, amelyek, minthogy -az ég alakjához igazodnak és símulnak, olvashatók anélkül, hogy -olvasásukat tanítani kellene. Azt az igényt, amelyet a természetfölötti -látomás képességére emel, majdnem teljesen igazolja szemének az emberi -test és lélek alkatába való ritka behatolásával. «Az égben senkinek sem -szabad másvalaki mögé állnia és annak feje hátsó részét néznie, mert ez -megzavarná az Úrtól átáramló befolyást.» Az angyalok az ember hangja -zöngéjéből ismerik meg szerelmét, a hangja tagolásából a bölcsességét, s -szavai értelméből a tudományát. - -A «Házastársi Szerelem»-ben kifejtette a házasság tudományát. Azt lehet -mondani, hogy ez a könyv, a benne foglalt magasságok ellenére is, -sikertelen maradt. Pedig majdnem olyan himnusa a szerelemnek, mint -amelyet Plato a «Lakoma»-ban megkísérelt; annak a szerelemnek, amelyet -Dante szerint Casella énekelt az angyalok közt a Paradicsomban; annak a -szerelemnek, amely – mint joggal magasztalják, – eredetében, élvezetében -és hatásában elragadtatásba ejtené a lelkeket, amint fölfedné minden -intézmény, szokás és erkölcs eredetét is. Könyve valóban nagy lett -volna, ha elhagyta volna belőle a héber és góth (középkorias) vonásokat, -s a törvényt egyszerűen mint erkölcsit állította volna föl s teret -engedett volna a dolgok követelte természetszerű feljebbfejlődésnek. -Finomelméjű, platói modorú kifejtése ez a házasság tudományának. Azt -tanítja, hogy a nem valami egyetemes és független a helytől; hogy a hím -férfiassága minden szerven, cselekedeten és gondolaton jellemző s -ugyanúgy van ez a nőiességgel a nőstényben. Ennélfogva a házas -egybekelés úgy az érzéki mint a szellemi világban nem pillanatnyi dolog, -hanem szüntelen és teljes; hogy a szűziesség sem helyhez kötött, hanem -egyetemes erény; hogy a szűziesség hiánya nemcsak a nemzésnél árulódik -el, hanem a kereskedelemben, a növényültetésnél, a beszélgetés, -bölcselkedés alkalmával is; hogy, bár szépek voltak a szűzek is, akiket -az égben látott, az asszonyok sokkal, de sokkal szebbek voltak és egyre -szépültek. - -Swedenborg azonban, híven módszeréhez, időleges formákhoz kötötte -elméletét. Túlozza a házasság esélyeit és bár a földön sok balul -sikerült házasságot lát, azt képzeli, hogy az égben bölcsebb választás -hozza össze a frigyet. Ám fölfejlődő lelkek számára minden szerelem és -barátság csak időleges. «Szeretsz-e engem?» – ez azt jelenti: «Ugyanazt -az igazságot látod-e, amelyet én látok?» Ha csakugyan látod, egyazon -boldogságban egyesülünk: de íme, egyikünk már új igazság fölfogására -emelkedett, s ez szétválaszt bennünket és semmiféle természeti erő nem -tud többé összetartani. Én tudom, mily gyönyörűséges a szerelemnek ez a -kelyhe: «én érted élek, te értem élsz». De ez csak a gyermek -ragaszkodása a játékszeréhez; annak megkísérlése, hogy örökkévalóvá -tegyük a tűzhelyünket és a nászágyasházunkat; hogy megőrizzük a képes -ábécénket, amelynek segítségével olyan könnyűekké váltak első leckéink. -Az Úristen édenkertje nagy és magános; hasonlatosan a tájékhoz odakünn, -amelyre este a kandallónál gondolunk, hidegnek és pusztaságosnak -látszik, valamíg a parázsnál üldögélsz, de ha egyszer megint künn vagy, -csak szánalommal tekintsz le azokra, akik gyertyavilág és kártyajáték -kedvéért feledni tudják a Természet nagyszerűségét. A Házastársi -Szerelem-nek igazi tárgya talán a Közlekedés vagy Társalgás, amelynek -törvényeit mélyrehatóan fejti ki. De helytelen betűszerint a házasságra -alkalmazni. Mert a lélek arája vagy vőlegénye Isten. A menny nem két -egyén párosodása, hanem minden lélek egyesülése. Egyazon eszme -templomában találkozunk s tanyázunk egy percre, s azután szétválunk, -mintha nem is válnánk szét, hogy más eszméhez, más gyönyörűség -osztályosaihoz szegődjünk. A «Szeretsz-e?» abban az alacsony és -birtoklást jelentő értelmében annyira nem isteni, hogy csak akkor -kerülök hozzád közelebb és vagyok igazán melletted, ha elhagysz és -elvesztesz engem és olyan érzelemnek, eszmének szenteled magad, amely -mindkettőnknél magasabbrendű. De ha – ehelyett – rámszegezed a -tekinteted és szerelmemet esdekled: csak eltaszítsz magadtól. A szellemi -világban minden pillanatban változtatjuk a nevünket. Te szereted ezt meg -azt az értéket bennem: akkor én férjed vagyok, de nem én, hanem az az -érték rögzíti meg a szerelmet s az az érték csak egy csöppje az értékek -oceánjának amelyek kívülem hullámzanak. Olykor én másvalaki nagyobb -értékét imádom, s ezzel annak a hitvese leszek. Viszont ő másvalaki még -magasabb értékére vágyódik s ezzel az ő felesége s befolyásának -befogadója lesz. - -Akár önvizsgáló, önkínzó szokása folytán, akár azért, mert félt azoktól -a bűnöktől, amelyekbe a gondolat emberei bele szoktak esni, az erkölcsi -kórság e különleges formájának boncolásában és föltárásában olyan -éleselméjűségre tett szert, amely elől semmiféle lelkiismeret nem bír -elzárkózni. Utalok arra, hogy megérezte, mennyire megszentségteleníti a -gondolkozást, az amire tudósok használják. «Okoskodni a hiten annyi, -mint kételkedni és tagadni». Kínos elevenséggel érezte a megismerés és -cselekvés közötti különbséget és ez az érzékenysége szüntelenül meg is -nyílvánul. Neki a filozófusok: viperák, baziliskusok, áspiskígyók, -aranyerek, röpülő sárkányok; a tudósok összeesküvők és nagyhangú -szemfényvesztők. - -De ez arra a sötét utógondolatra vezet, hogy itt fészkel a tulajdon -gyötrelme is. Lehetséges, hogy Swedenborg ezzel fizette meg a bírságot -befelé fordított látóképességeért. A diadalmas géniusz sikere, – -úgylátszik – a szív és ész szerencsés összetételén alapszik; az erkölcsi -és észbeli erők kellő – nehezen eltalálható – arányától függ, amely -talán a vegyi viszonylatok törvényét követi, mint ahogyan a gáz vegyül -bizonyos, meghatározott arányban, de nem minden arányban. Színig telt -csészét nehéz vinni s íme, ez az ember, akit a Természet fölösen -megajándékozott az ész és szív tehetségeivel, korán veszedelmesen -meghasonlik önnönmagával. «Állatok Birodalma» c. művében meglep azzal a -kijelentésével, hogy az analizist szereti, nem a szintézist s most, -ötvenedik évének betöltése után, féltékenykedik saját eszére s ámbár jól -tudja, hogy az Igazság nem magános dolog s a Jóság sem magános dolog, -hanem mindkettőnek vegyülni kell, össze kell házasodnia: mégis hadba -száll eszével, vele szemben védelmébe veszi a lelkiismeret szavát s -minden alkalommal csepüli, becsmérli. Ám az erőszakot nyomban követi a -megtorlás. A Szépség elveszti báját, a Szeretet szeretetreméltóságát, ha -az Igaz, – a Menny fele – megtagadtatott, éppúgy, mint a amikor a -tehetséges embert a keserűsége gúnyolódásra viszi és lerontja józan -ítéletét. Bölcs, de maga ellen fordítja a bölcsességét. Határtalan bánat -árnya borul erre a sötét Mindenségre; jajongás hangja tölti el -végtől-végig. Vampír ül a próféta székében és komor mohósággal fordul a -kínzó képekhez. Valóban, madár nem szövi gyorsabban a fészkét, vakond -nem túr nagyobb készséggel a föld mélyébe, mint ahogyan a lelkeknek ez a -látnoka folyton újabb és feneketlenebb poklokat váj és épít minden újabb -bűnös csoport körül. Oly oszlopon ereszkedett alá, amely ércbőlvalónak -látszott, azonban angyali lelkekből volt formálva, hogy azon sértetlenül -szállhasson le a boldogtalanok közé és tanuja legyen a lelkek -pusztulásának. És hosszú ideig hallgatta sirámaikat; látta gyötrőiket, -akik kínzásukat határtalanul növelik, feszítik. Látta a szemfényvesztők -poklát, a gyilkosok poklát, a kicsapongók poklát, a rablók poklát, a -csalafinták pokoli hordóját; a bűzös sarok emésztő gödreit; a -bosszúállók poklát, a kiknek orcái széles kerek kalácshoz hasonlítanak s -karjuk kerékként forgott. Rabelais-t és Swift-et kivéve talán még nem -volt ember, aki a szenny és romlottság ekkora tudója lett volna. - -Ezeket a könyveket óvatosan kell olvasni. A gondolat e hamar elfakuló -képeit veszedelmes domborművé alakítani. Mint átmeneti tűnő jelenségek -igazak, de ha meg akarjuk rögzíteni, mindjárt hazugsággá válnak. Hogy -valaki helyesen foghassa föl őket, annak legalább is olyanrangú -lángelmének kellene lennie, aminő ő volt. Ha ellenben ezek a látomások -egy nagy tömeg, mindenféle korú és képességű ember állandó nyelvévé -válnak, menten elkorcsosulnak. A bölcs görögség bevett szokása volt, -hogy a legtehetségesebb és legerényesebb ifjakat, mintegy nevelésük -kiegészítéséül, átvezették az eleusisi misztériumokon, ahol sok pompával -s fokozással az ősi bölcseség és ismeret legmagasabb eszméit tanították. -A lelkes és szemlélődő ifjú ám hadd olvassa el egyszer – tízennyolc-húsz -éves korában – Swedenborg könyveit, a szeretet és lelkiismeret e -misztériumait, de azután tegye őket örökre félre. A géniuszt örökre -üldözik hasonló álmok, ha menny és pokol nyílt meg előtte. Ám ezeket a -festményeket nem szabad egyébnek fölfogni, mint misztikus képeknek, azaz -az Igazság egészen önkényes és esetleges képeinek, de semmiképpen sem -szabad az Igazság igazi képeinek tekinteni. Ha szem előtt tartjuk, hogy -bármely más jelkép éppoly jó volna, akkor ezt is bátran lehet nézni. - -Swedenborg világnézeti rendszere híjával van a középponti -öntevékenységnek. Csak dinamikus, de nem életteljes; az élet nemzőereje -nélkül szűkölködik. Nincs benne egyéni. A világegyetem egy óriás -kristály, amelynek minden atomja és lemezkéje szakadatlan rendben és -egységben sorakozik, de az egész hideg és néma. Ami egyéniségnek, -akaratnak látszik, – nem az. Végtelen láncolata ez a közvetítő -átmeneteknek, amelyek a középponttól a kerületre vezetnek, s minden -cselekvőséget megfoszt minden szabadságától és sajátosságától. Az ő -költött Mindensége mágneses álomba dermedt, s csupán a magnetizáló -szellemét tükrözi. Minden gondolat a környező szellemek társaságának -befolyása révén plántálódik a lélekbe, s ebbe a társaságba viszont egy -magasabb szellemű társaság révén és így tovább. Minden típusa ugyanazt a -kevés dolgot jelenti. Minden alakja egy nyelvet beszél. Minden -személyének ajka swedenborgizál. Erre lyukad ki valahány. Ez a Charon -szállítja át mindet a csónakján, akár király, tanácsos, nemes úr, tudós -az illető; akár Newton Izsák, Sloane, II. György király, Mahomet vagy -más a neve; mind, mind ugyanazt a komor színt és hangot kapja. Csupán -akkor, amidőn Cicero kerül a színre, nemes látnokunk csupán akkor hőköl -vissza egy kissé, s megmondván, hogy most Ciceroval beszélt, emberi -elérzékenyüléssel jegyzi meg: «ő olyas valaki volt, akiben megadatott -vala hinnem!» Ámde, amidőn az állítólagos római kinyítja a száját, Róma -és ékesszólása menten elapadt s megint csak a merő theológus Swedenborg -áll előttünk. Ege, pokla egyaránt szürke mert egyéniség nélkül -szűkölködik. Nincs meg sehol az emberek ezer meg ezer viszonylata. Az -érdek és érdeklődés, amely a Természetben minden egyes emberhez fűződik, -– mert igazság van igaztalanságában s igaztalan az ő igazságában is; -mert meghazudtol minden dogmatizálást és osztályozást, annyi -korlátozást, kivételt, eshetőséget kell mindeniknél számbavenni; aki -erős hibáinál fogva s gyakorta bénult erényeinél fogva – nála egészen -elsikkad az ő «társasága» iránt érzett rokonszenve közepette. Ez a nagy -hiányosság visszahat rendszere magjára. - -Bár az «Úr» tevékenységét lépten-nyomon emlegeti, az sohasem lép -elevenen előtérbe. Nincs fény és melegség ebben a szemben, amely a -középpontból kimered, s amelynek meg kellene eleveníteni a teremtmények -roppant láncolatát. - -Swedenborg szellemének főhibája: theológiai korlátozottsága. Nála -sohasem csap meg az egyetemes bölcseség szabadelvűségének friss -szellője; mindig templomfalai nyomnak. Az a héber Múzsa, amely az -embereket a Jó és Gonosz tudására tanította, őrá is olyan végzetesen -túlságos hatást gyakorolt, mint a nemzetekre. Formája, éppúgy mint a -magja, megszentelt. Palesztina örökké a legértékesebb fejezete lesz a -világtörténelemnek, de egyszersmind a legkevésbé hozzáférhető eleme a -nevelésnek. Swedenborg géniusza, – amely a gondolkozás birodalmának -modern képviselői közt talán a legszélesebb körű, – azzal a kísérlettel -emésztette föl magát, hogy új életre keltse és életben tartsa azt, ami -már természetes végéig kiélte magát és ami századának nagy gondviselése -folytán már visszavonulóban volt a gondolat és kifejezés nyugati -formáival és eljárásaival szemben. Swedenborg és Böhme: mindketten -hibáztak, amidőn a keresztény jelképekhez ragaszkodtak, ahelyett, hogy -az erkölcsi érzéshez kapcsolódtak volna, amely a kereszténység, -emberiség és istenség számtalan faját hordozza méhében. - -Ennek a befolyásnak túlsága az idegenszerű szólamoknak aránytalan -használatában nyílvánul. «Mi közöm nekem» – kérdi a türelmetlenné vált -olvasó – «a jászpiszhoz, a szardonyxhoz, beryllhez, khalcedonhoz; mi -közöm a bárkákhoz és passah-okhoz, az epha-khoz és ephod-okhoz[23]; mi a -bélpoklosokhoz és aranyeresekhez; a fölajánló áldozatokhoz és -kovásztalan kenyerekhez; tüzeskocsikhoz, koronás és szarvas -sárkányokhoz, behemótokhoz és egyszarvúakhoz? Lehet, hogy ezek a dolgok -kellenek a keleti embernek, de nekem nem. Mentől több tudomány kell a -magyarázatokhoz, annál jobban kitünik, hogy kár volt alkalmazni őket. -Mennél összefüggőbb és kidolgozottabb a rendszer, annál kevésbé -szeretem. Azt mondom a spártaival: «Mit hozakodsz elő fűvel-fával, ami -nem tartozik a dologra?» Az a tudományom, amit Isten adott velem -születésemkor, amit cselekvéssel elsajátítottam, s amit szemem élvezett -és tanult, s nem a más ember szeme. Az abszurdumok abszurduma, ha egy -idegen azt követeli tőlem, tegyem félre az én szólásmódomat, s -helyettesítsem az övével; mulassak gólyákkal és pelikánokkal, rigó és -vörösbegy helyett; idegen pálma- és cédrusfákkal a honi babér- és diófa -helyett. - -Locke mondja: «Az Isten nem semmisíti meg az embert, ha prófétát csinál -belőle.» Ezt bizonyítja Swedenborg története is. A svéd hitviták a -Luther és Melanchthon hívei között a «csak a hit» és «csak a cselekedet» -tétele felől, Swedenborgnál benyomulnak a világegyetem és az égitestek -gazdaságos berendezéséről való elmélkedésekbe is. A lutheránus püspök -fia, akinek megnyiltak az egek, úgyhogy tulajdon szemeivel látja, még -pedig a leggazdagabb jelképies formákban, a dolgok csodás valóságát és -azután könyveiben, mintegy égi parancsra, fejti ki az erkölcsi természet -megdönthetetlen titkait – minden nagysága mellett is a lutheránus püspök -fia marad; ítéletei egy svéd polemistáé s roppant kiszélesített -szempontjait nyomon követik vaskorlátok. A hitvitákra való emlékezését -magával viszi lelki elemzéseibe is. Olyan, mint Michelangelo, aki -freskóin a bíborost, aki megsértette őt, ott süttetti a pokol tüzén az -ördögök hegyén; vagy mint Dante, aki boszúló melódiákban fizetett meg -minden, személyét ért sérelemért, vagy talán még inkább, mint Montaigne -falusi papja, aki, ha jégeső vonul át fölöttük, azt hiszi, hogy az -utolsó ítélet harsonája szól. Swedenborg éppígy megzavarja a lelkünket -Melanchthon, Luther és Wolfius kínjaival, mint tulajdon könyveivel, -melyeket pedig angyalok körében hirdet. - -Ugyanilyen theológiai gúzsba van kötve sok dogmája. Erkölcsi alaptétele, -hogy a rosszat kerülni kell, mint a bűnt. Kétségtelen, hogy ezzel a -személyes istenség fogalmát akarta belevinni. De nem fűz hozzá semmi -többet. Valaki fél az orbánctól: mutasd meg neki, hogy félelme rossz -dolog, vagy valaki fél a pokoltól, mutasd meg neki, hogy félelme rossz -dolog. Aki szereti a jóságot, angyalokat fogad lakába, tiszteli a -tiszteletadást és Istennel él együtt. Mentől kevesebb dolgunk van -bűneinkkel, annál jobb. Senki sem vesztegetheti szívesen idejét -maga-sanyargatásával. «Az a tevékeny kötelesség» – mondják a hinduk – -«ami nem ver bilincsbe; az a tudás, ami fölszabadít; minden más -kötelesség csak kifáraszt». - -Másik dogmája, amely vészes theológiai korlátozásából ered, az ő pokla. -Swedenborgnak megvannak a maga ördögei. A Régiség filozófusai szerint a -rossz eredete jó. Hogy lehet tiszta gonoszság is, ez a hitetlenség -legtúlzóbb tétele, végső atheista profanáció. Euripides szerint: «A -jóság és isteni lét egy és ugyanaz; aki rosszat tulajdonít az -isteneknek, megsemmisíti őket». - -Mily gyötrelmes végekre jutott az északi theológia azzal, hogy -Swedenborg nem ismerte el, hogy a gonosz lelkek meg is térhetnek. De az -isteni erőfeszítés sohasem ernyed el; a napon heverő dög fűvé, virággá -fog átalakulni s az ember akár bordélyházban, börtönben vagy akasztófán -van is, mégis úton van a jó és igaz felé. Burns, – mikor a szegény öreg -Nickie Ben-nek vad humorával azt kiáltja oda: «Gondold fel és javulj -meg» – legyőzi a bosszúálló theológiát. Minden dolog felszínes és tönkre -is megy, csak a szeretet és igazság nem. A legszélesebbre ható érzelem -egyszersmind a legigazabb is és nemesebbnek érezzük az indiai Vishnu -szellemét: «Én ugyanaz vagyok minden ember számára. Nincs senki, aki -szeretetemre vagy gyűlöletemre méltó volna. Akik imádással szolgálnak, – -azokban bennök vagyok és ők bennem vannak. Ha kinek útjai rosszak, de -egyedül engem szolgál, éppúgy tekintetbe veszem, mint az igaz embert; -mindenkép jól foglalkozik, csakhamar erényes lélek lesz és elnyeri az -örök boldogságot». - -Ami Swedenborgnak azt az elképesztő állítását illeti, hogy jelenései -vannak a másvilágról, – ezt csakis azért lehet komoly vizsgálatra -méltatni, mert lénye becsületes és zseniális. De jelenései hitelét mégis -megrontja a részletekbe-veszés. Ha valaki azt állítja, hogy a szentlélek -neki az utolsó ítélet idejét 1757-re tette; vagy, hogy a hollandus és -anglius a másvilágon külön-külön mennyben fog élni: erre csak azt -felelem, hogy az igazi Szentlélek hallgatag, tartózkodó s csupán -törvényekben nyílvánítja magát. Csakis a kísértetek és manók fecsegnek -és mondanak jövendőt; a Szentlélek tanításai szűkszavúak és megtagadják -a részleteket. Sokrates dæmona vagy géniusza nem adott neki tanácsot, -hogy ezt meg azt tegye, mondja, hanem, csak akkor figyelmeztette, ha -valami károsat akart elkövetni. «Hogy mi az isten» – szokta volt mondani -– «azt nem tudom; de azt tudom, hogy mi nem az isten». Az indiánok a -Legfőbb Lényt «belső fék»-nek mondják. S az ihletett quaker-ek szerint -is az ő Fény-ük nem olyasmi, ami a tettre vezérel, hanem csak gátolja a -helytelen cselekedetet. A legjobb példák azonban a személyes -tapasztalatok s ezek mind megegyeznek efelől. Közelebbről meghatározva: -Swedenborg látomásai a látósíkok összezavarásából erednek: öreg hiba egy -ilyen tudós kategóriacsinálóban. Ő a felület törvényét átviszi a -szubstancia terére, az egyéni jelenségeket és bolondságokat az általános -és lényeges birodalmába, ami rendetlenségre és zagyvaságra vezet. - -Az ég titka évszázadról évszázadra meg van őrizve. Soha még vigyázatlan, -közlékeny angyal egy szótagját sem ejtette le a feleletnek a -szentéletűek vágyódásaira s a halandók szorongó kérdéseire. Térdenállva -hallgatnók annak a kiválasztottnak szavát, aki szorosan engedelmeskedő -gondolatait párhuzamba hozná a mennyei történéssel s jelezni tudná -emberi füleknek az imént eltávozott lélek új színterét és körülményeit. -De annyi bizonyos, hogy a túlvilágnak egyeznie kell természetünk java -lényegével. Nem lehet az alacsonyabbrendű, mint a Mesternek már ismert -művei, aki az égboltozat gömbjeit megteremtette és az erkölcsi törvényt -megalkotta. Üdébbnek kell lennie a szivárványnál, állandóbbnak a -hegyeknél; s harmóniában kell lennie a virágokkal, folyamokkal, s az -őszi csillagok keltével, nyugtával. A legdallamosabb költők hangját -utcai rekedt gajdolásnak hallanók, mihelyt fölhangzanék a Természet -átható alapakkordja és szelleme, – a föld dobbanása, a tenger dobbanása, -a szív dobbanása, amely megadja a hangnemet, amely szerint a nap, a -vértestecske és a fák nedve kering. - -Ilyen hangulatban halljuk a hírt, hogy megjött a látnok és elmondja -jelentését. Ámde ebben nincs sem szépség, sem angyaloknak való Ég. Az ő -komor múzsája csak az éjt és halált és poklot szereti. Az ő «inferno»-ja -mesmeri. Az ő szellemvilága ugyanúgy viszonylik a valóság nemes és vidám -jelenségeihez, mint rossz álmaink az eszményi életünkhöz. Valóban erősen -hasonlít komor festményeivel az álom jelenségeire, amelyek éjjente a -derék, jó, de gyenge gyomrú férfiút is aljas fickóvá teszik, aki úgy -kullog és somfordál a teremtés külső udvarain és csatornái előtt. S ha -föl is hág az égbe, nem hallom annak a nyelvét. Ne mondja el senki, hogy -az angyalok közt járt; sokkal jobb bizonysága ennek, ha ékesszava -belőlem angyalt csinál. Vajjon az arkangyalok kevésbé fenségesek és -édesek, mint a földön járó alakok? De a Swedenborg festette angyalok nem -valami magas ideát adnak műveltségükről: valahányan falusi lelkészek ők; -az ő egük afféle _fête champêtre_, evangelikus picnic vagy holmi francia -arató-díj kiosztás. Különös, scholastikus, oktató, szenvedély nélkül -való, vértelen férfi ez, aki úgy osztályozza a lelkeket, mint a -botanikus a füveket, s a szomorú poklokat úgy látogatja, mintha csak a -mész- vagy csillámpala-rétegződést vizsgálná. Nincs benne rokonérzés. -Úgy jár-kél az emberek világában, mint egy modern Rhadamanthus -aranygombos bottal, parókában, s egy bíró hideg képével osztályozza a -lelkeket. A meleg, sok viszontagságú, szenvedélyes embervilág neki csak -hieroglyph-gyűjtemény vagy jelképies szabadkőműves-menet. Mily más Jakob -Böhme! Ő reszket a felindulástól, s áhítattal s legnemesebb -emberiességgel eltelve figyeli a Mester szavát. S ha azt állítja, hogy -bizonyos tekintetben a szeretet nagyobb az istennél, – ettől szíve olyan -nagyot dobban, hogy dobbanását bőrköténye alól meghallani századokon s -századokon át. Nagy különbség ez. Böhme egészséges s kellemes bölcs -ember, bármily misztikus korlátoltságban és közölhetetlenségben leledzik -is. Swedenborg ellenben kellemetlenül bölcs s bármily képességeket -halmozott is föl magában, csak megbénít és visszarettent. - -A nagy lélek legjobb jele az, hogy előteret nyit meg számunkra s a -reggeli táj üde lehelletéhez hasonlóan szólít föl bennünket, hogy -lépjünk csak be, előre. Swedenborg ellenben hátratekintő ember s bajos -elképzelnünk sírásó-szerszám és halotti lepel nélkül. Olyik lélek örökre -ki van zárva a Természetbe való leszállásból, olyiknak pedig az sem -adatott meg, hogy fölszálljon belőle. Bár sok ember ereje szorult -beléje, Swedenborg mégsem bírta elszakítani a köldökzsinórt, amely őt a -Természethez nyügözte s nem tudott fölemelkedni a tiszta géniusz -magaslatára. - -Nevezetes, hogy ez az ember, aki jelképies fölfogásával látta a dolgok -költői szerkezetét, s a lélek és anyag ősi viszonylatát, teljesen -kerülte a költői kifejezés egész apparátusát, amelyet ez a fölfogás -teremt. Ő ismerte a Természet anyanyelvének elemeit, – hogy nem tudott -belőle egyetlen sor zenét sem kiolvasni? Úgy járt talán, mint Saadi, aki -látomásában meg akarta tölteni ölét égi virágokkal, ajándékul -barátainak; ámde a rózsák illata úgy elbódította őt, hogy a köntöse -széle kisíklott a kezéből? Vagy talán az égi szokások megszegése volna, -onnan le is hozni valamit? Vagy azért van ez, hogy látomása merőben -intellektuális volt s innen ered az a mohó törekvés az értelmiségre, -amely át meg áthatja könyveit. Bármint áll is a dolog, annyi bizonyos, -hogy könyveiben nincs melódia, lendület, humor, felülemelkedés a holt és -száraz prózai színvonalon. Bőszavú és pontos képeiben nincs gyönyörűség, -mert nincs bennök szépség. Fénytelen tájékon tévelygünk. Soha madár nem -dalolt még a halál e kertjeiben. A költészet teljes hiánya egy ilyen -transcendens lélekben szinte betegségi tünet, s mint egy szép személy -rekedt hangja, mintegy intőjel. Olykor úgy gondolom, hogy már nem fogják -olvasni.[24] Neve egyszerű szentenciává válik; könyvei emlékekké -lesznek. Borostyánjába annyi ciprus vegyül, a templomi tömjénbe annyi -halottszag, hogy azt a helyet ifjak, leányok mindig kerülni fogják. - -Mindazonáltal a géniusz és hírnév feláldozása a lelkiismeret oltárán -minden dícséretet fölülmuló érdem. Egy célnak szentelte életét: leadott -egy igazmondást. A jóságot választotta a vezérfonalául, amelybe a -léleknek fogóznia kell a természet minden útvesztőjében, bármily eltérők -a nézetek afelől, hogy mi az igazi középpont. Hajótöréskor némelyek -kötelekbe, mások hordókba, ismét mások gerendákba, vagy árbocba -kapaszkodnak; a kormányos tudása szerint választja ki a helyét: ide -plántálom magam; ez utoljára merűl el, «szárazföldet ér, aki velem -tart». Ne bízd magad sem égi kegyre, sem az emberi botorsággal érzett -szánalomra, sem az okosságra, józanészre, régi szokásra s jószerencsére: -semmi sem tart meg, sem végzet, sem egészség, sem mesés értelem, hanem -egyes-egyedül csak az egyenesség, a minden körülmény között megőrzött -egyenesség. S tanulmányaiban, kitalálásaiban, álmaiban -tántoríthatatlanul, szívósan ragaszkodott ehhez a választásához. -Olyannak látom, mint valamely fogadalmat tévő hindu zarándokot, aki így -szól: «Legyek bár kutya, sakál, vagy hangya, a Természet legalsó fokán, -a vadság bármily mezében, ragaszkodom az igazhoz, ahhoz a biztos -lajtorjához, amely engem emberhez s Istenhez fölvezet». - -Swedenborg kettős szolgálatot tett az emberiségnek, amelyet csak most -kezdenek fölismerni. A kísérlet és gyakorlat tudományán kezdte: -megfigyelte s közzétette a Természet törvényeit és fokról-fokra -emelkedvén az eseményekről okaikra, kegyesség tüzelte, hogy a -harmóniájukat megérezze, s átengedje magát ennek a gyönyörnek. - -Ez volt az első szolgálata. Mikor azután a glória túlságosan ragyogó -volt, semhogy szeme elbírta volna; amidőn megtántorodott a gyönyör -önkivületétől, annál nagyszerűbb volt a látomása, annál dícsőbbek a lét -realitásai, amelyek belőle kisugárzanak, kifuvalnak, s amelyeket a -prófétai gyarlóságok sem homályosíthattak el. S ezzel második, passzív -szolgálatot tesz az emberiségnek, nem kisebb értékűt az előbbinél, s -talán a lét nagy körforgása s a szellemi természet visszatérítései -révén, nem kevésbé dícsőségeset és szépet önmaga számára. - - - - -V. MONTAIGNE; VAGY: A SZKEPTIKUS. - -Minden tény egyrészt az érzékekkel, másrészt az erkölcsi világgal van -viszonyban. A gondolkodás azzal mulat, hogy, ha a két oldal egyike -nyilvánvaló, megkeresse a másikat; ha adva van a felső, megtalálja az -alsót. Nincs olyan vékony dolog a világon, amelynek ne volna két arca, s -ha a megfigyelő látta a színét, megfordítja a dolgot, hogy meglássa a -visszáját. Az élet is egy pénzdarab feldobása: fej-e vagy írás? Sohasem -fáradunk bele ebbe a játékba, mert mindig megrázkódunk egy kicsit a -csodálkozástól, ha a másik arc mutatkozik, s ha a két oldal ellentétét -látjuk. Az ember, akinek fölösen szolgált a szerencse, gondolkozóba -esik, mit is jelenthet ez a jószerencse. Kereskedik az utcán, de olykor -megesik, hogy őt is veszik, adják, akár az árúját. Látja az emberi arc -szépségét és fürkészi ennek a szépségnek az okát, amelynek még szebbnek -kell lennie. Megalapozza, sokasítja vagyonát, megtartja a törvényeket, -szeretettel gondozza gyermekeit, de azt kérdi magától: miért, mi végre? -Ezt a fejet és írást a filozófia nyelvén végtelen- és véges-nek, -relatív- és abszolut-nak, látszónak és való-nak hívják és egyéb szép -névvel is illetik. - -Minden ember a természet egyik vagy másik oldala iránt való hajlammal -születik. Az egyik csoport a különbségeket veszi észre, s a tények és -felületek, városok és személyek s az események létrehozása iránt -érdeklődik: ezek a tehetség és tett emberei. Viszont a másik csoport az -azonosságot veszi észre: ezek a hit és filozófia emberei, a lángelmék. - -Mind a két lovassal elszalad a lova. Plotinus csak a filozófusokban -hisz, Fenelon csak a szentekben, Pindaros és Byron csak a költőkben. -Olvassuk csak azokat a fölényes szólamokat, mikkel Plato és a -platonisták mindazokat letárgyalják, akik nem hódolnak be fényes -abstractióiknak: ezek a többiek csak holmi egerek, patkányok. Az írók -osztálya rendesen gőgös és szeret másokat kizárni. Pope és Swift -levelezésében a többi ember mind szörnyeteg s bizony, a mi korunkban, a -Goethe és Schiller levélváltása sem kedvez sokkal többet -embertársaiknak. Könnyű látni, honnan ered ez az igényesség. A genie -genie az első pillantásnál fogva, amelyet valamely dologra vet. Vajjon -teremtő-e a szeme? Ha nem marad meg a dolgok szögleteinél, színeinél, -hanem mélyükbe, céljukba tekint, mindjárt hajlandó lesz az illető -tárgyat lebecsülni. Elméje, hatalmas perceiben, a művészet és természet -alkotásait szétbontotta okaikra, úgyhogy magok az alkotások otrombáknak -és hibásaknak tűnnek föl előtte. Olyan képe él benne a szépségnek, -amelyet semmiféle szobrász nem tud kidomborítani. Festmény, szobor, -templom, vasút, gőzgép: ez mind először egy művész lánglelkében volt -meg, repedés, hiba, folt, redő nélkül, nem úgy, mint a végrehajtott mű. -Ugyanígy vagyunk az egyházzal, állammal, iskolával, udvarral, társadalmi -körökkel és minden intézménnyel. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy ezek az -emberek, emlékezvén arra, mit láttak ők eszmeileg, s mit reméltek -eszméiktől, a realitásokról megvetőleg nyilatkoznak s az eszmék fölényét -vitatják. Olykor azt látjuk, hogy az istenáldott lélek minden művészetet -hatalmába ejt, ezért azt mondják, minek kínozzuk magunkat fölösleges -megvalósításokkal s mint az álmodó koldusok úgy beszélnek és -cselekszenek, mintha azok az eszmei értékek már testet öltöttek volna. - -Másrészt a munka, kereskedés és fényűzés emberei, az állati világ – -beleértve a filozófusban és költőben is bennlévő állatiságot, – s a -gyakorlati világ, – beleértve a sok kínlódást, amelytől a filozófus és a -költő éppoly kevéssé van megkímélve, mint egyéb emberfia – súlyosan -lebillentik a mérleg másik serpenyőjét. Az utcai árús nem hisz -metafizikai okokban, mit sem tart arról az erőről, amely szükségkép -létrehozta a kereskedőket és a kereskedő Földet: csupán a gyapothoz, -cukorhoz, gyapjúhoz, sóhoz tapad a gondolkozása. A gyűléseket, -választások napján, nem bántja a kétség a szavazás értéke felől. Az -eleven élet egyetlen irányba hömpölyög. S az e világról való embernek, -az állati erőnek és szellemnek, a gyakorlati, az életbe merült tevékeny -embernek: az eszmék emberei eszteleneknek látszanak. Ész csak ő bennük -lakozik! - -Minden dologgal velejár a tulajdon filozófiája, azaz okossága. Senki sem -szerezhet vagyont, hogy azzal együtt ne szerezzen egy kis számvetési -tudományt is. Angliában, a világ leggazdagabb országában, a vagyont, a -személyes ügyességhez mérve, mindennél többre tartják. Jó ebéd után az -ember kevesebbet hisz, többet tagad: az igazságok elvesztették vonzó -erejüket. Jó ebéd után a számolás az egyedüli tudomány: az eszmék a -fiatalság zavaró, gyújtogató őrültségei, amiket visszautasít a -társadalom megállapodottan gondolkozó derékrésze, s az embert csak -athletikai és állati tulajdonságai szerint értékelik. Spence írja, hogy -Pope együtt volt Sir Godfrey Kneller-rel, amidőn belépett hozzájuk ennek -unokaöccse, egy guineai kereskedő. «Öcsém», – szólítá meg Kneller[25] – -a világ két legnagyobb emberéhez van szerencséd!» – «Nem tudom» – -viszonzá ez – «mily nagy emberek vagytok, csak nem sokat nézek ki -belőletek. Tíz guineáért már sokszor vettem nálatoknál sokkal különb, -csupa csont- és izom-embert». Így boszúlja meg magát az érzéki ember az -eszmék professzorain. Szeget-szeggel! Azok olyan következtetésekre -ugrottak, amelyek még nem értek meg s többet mondanak a valónál; ezek -meg kifigurázzák a filozófust és fonttal mérik az embert. Hiszik: hogy a -mustár csípi a nyelvet, hogy a bors éget, a gyufa gyújt, a revolvert -kerülni kell, a nadrágtartó tartja a nadrágot, hogy egy láda thea -izgalmat ébreszthet, s az, akivel jó bort itatsz, ékesszavúvá válik. Ha -érzékeny és aggodalmas vagy – egyél több húspástétomot. Azt tartják, -hogy Lutherben sok tej gyűlemlett meg, amikor ezt mondta: «Aki nem -szereti a bort, nőt, éneket, világéletében bolond marad»,[26] s amikor a -prædestináció és szabad akarat kérdéseibe belezavarodott diáknak azt -tanácsolta, igya le jól magát. Cabanis szerint: az idegek teszik az -embert. Szomszédom, egy vidám gazdaember, azt tartja az ivóban, hogy a -pénz arra való, hogy gyorsan és biztosan a nyakára hágjunk; ő a maga -részéről – úgymond – fölönti a garatra s így látja hasznát. - -Az efféle gondolkodásmódnak az a hibája, hogy közömbösségre s utóbb -csömörre vezet. Az élet fölfal bennünket, s mindjárt mesealakokká -válunk. Ne izgulj: száz év múlva minden mindegy! Az élet megjárja, de -mindnyájunknak örülnünk kellene, ha kijutunk belőle. Minek gyötrődjünk. -Életünk csak olyan ízű lesz holnap, aminő tegnap volt és végtére -megelégeljük. «Óh, mondá egy unott úr Oxfordban – «semmi új vagy igaz -sincs a nap alatt – de hát mindegy!» - -Egy kicsit több keserűséggel véli a cinikus: életünk olyan, mint a -szamár, amely előtt egy kötés szénát visznek s azzal csalogatják a -vásárra: nem lát az egyebet, csak a szénakötést. «Oly sok bajjal jövünk -a világra» – mondja lord Bolingbroke – «s még sokkalta több -nyomorúsággal távozunk belőle, hogy bizony alig érdemes egyáltalában -létezni.» Ismertem egy ilyen furcsa filozófust, aki az emberi -természetről szerzett tapasztalatát röviden így sommázta: «Az emberiség -csupa átkozott gazfickó» – amiből szükségkép következik: - -«Az egész világ szemfényvesztésből él; úgy fogok én is élni!» - -Míg az elvont filozófus és a materiálista ekképpen bánnak el egymással, -– s a gúny a legalacsonyabb materializmust fejezi ki: – egy harmadik -párt: a szkeptikus-párt középutat foglal el. Mindkettőt helytelennek, -mert túlzónak találja. Azon igyekszik, hogy úgy vesse meg a lábát, hogy -helyrebillentse a mérleget. Nem lépi túl a határait. Látja az utca -emberének egyoldaluságát; nem akar merő csúfolódó lenni; az értelmi -tehetségekért száll síkra, a hideg fejért, s mindazért, ami a fejet -hidegen tartja, nem szereti sem a hebehurgya iparkodást, sem a jutalmat -nem találó önfeláldozást, sem az agynak munkába ölését. Vajjon igás -barom vagy szekér vagyok-e? mert ti ez is, az is vagytok, ha túloztok. -Vaskos önámítás tőletek, ha mindent szilárdnak, ólmosnak akartok a -világon, s ha azt vélitek: gyémántkőkemény alapon álltok; mert bizony, -ha tudásunk végső tényeit fölfedjük, csak olyanok vagytok, mint a -folyóvíz buborékjai, azt sem tudjátok honnan? és hová? s csupa -csalódásba vagytok ágyazva, burkolva. - -A szkeptikus éppoly kevéssé hagyja, hogy elámítsa egy könyv, vagy tudós -talár. A tudósok önmaguk áldozatai; ösztövérek és sáppadtak; lábuk -hideg, fejük meleg, éjjel nem tudnak aludni, nappal folyton félnek a -háborgattatástól – csupa vértelenség, szenny, éhség és önzés. Ha -közelről nézed mulatságaikat, azt látod: elvonó elmék és éjjel-nappal -egyaránt álmodoznak, s a társadalom hódolatát várják valamely igazságra -épített értékes rendszerükért, amelyet azonban arány nélkül ad elő, -szabatosság híjával alkalmaz, s valójában nem tud testté alakítani, -eleveníteni akaraterő nélkül szűkölködő rendszerezője. - -Ám világosan látom – úgymond a szkeptikus, – hogy nem tudok látni. -Tudom, hogy az ember ereje nem a túlzásban van, hanem éppen a túlzás -elkerülésében. Én legalább el akarom kerülni azt a gyöngeséget, hogy -túlmenjek a bölcselkedésben a határaimon. Mihaszna törekszünk olyan -erőre, amely nincs meg bennünk? Minek túlozzuk az erény hatalmát? Miért -akarnánk idő előtt angyalok lenni. Ha túlfeszítjük a húrt, elpattan. Ha -csak kívánjuk a halhatatlanságot, de az nem nyilvánvaló, miért ne -mondanók meg ezt kereken? Ha a nyilvánvalóságok harcban állnak, miért ne -állapítanók meg ezt? Ha a tisztafejű gondolkozó nem lát elég alapot az ő -«igen»-ére és «nem»-ére, – miért ne függesztené föl az ítéletét. Torkig -vagyok ezekkel a dogmatizálókkal, de éppúgy unom ezeket a -szőrszálhasogatókat, akik a dogmákat tagadják. Nem állítok, nem tagadok. -Azért vagyok itt, hogy megvizsgáljam az esetet, hogy szemügyre vegyem, -azaz σκεπτειν. Megpróbálom egyensúlyra billenteni a mérleg rúdját. -Mihaszna, ha pulpitusra állok s ledarálom a társadalomról, vallásról, -természetről szóló elméletemet, ha tudom, hogy áthághatatlan akadályok -állják útjokat? Miért vesztegessek annyi szót nyilvános gyülekezetben, -ha minden szomszédom falnak szegezhet olyan érvekkel, miket nem tudok -megcáfolni? Minek tüntetnők föl az életet egyszerű játéknak, ha tudjuk -mily bonyolúlt és alakoskodó, csalfa Proteus? Miért vonnánk minden -dolgot egy szűk kalap alá, holott tudjuk, hogy nem egy vagy két dolog -van a világon, hanem tíz, húsz, ezer és megannyi más és más? Minek -képzelnéd, hogy minden igazság a te kezedben van? Hisz annak annyi ezer -oldala van. - -Ki tilthatná el a bölcs szkepticizmust, ha látja, hogy nincs gyakorlati -kérdés, amelynek ne volna több megközelítő megoldása? Vajjon nem nyílt -kérdés ma is a házasság, ha világ kezdete óta olyan intézménynek -mondják, amelyből kivágyódik az aki benne van, s amelybe belevágyódik -az, aki nincs benne? S nem maradt-e mindmáig észszerű a Sokrates válasza -annak a kérdésére, hogy megházasodjék-e vagy sem: «Akár megházasodik, -akár nem: így is, úgy is megfogja bánni!» Nem kérdéses-e az állam? E -részt minden társadalomban megoszlanak a vélemények. Senki sem szeret -igazán; sokan nagyon nem szeretik, lelkiismeretfurdalásokat éreznek -követése miatt s egyedül azért kelnek védelmére, mert félnek, hogy még -rosszabbat cselekszenek, ha szervezetét megbontják. Nincs-e ugyanígy az -egyházakkal? Vagy vegyünk egy közelebbről érdeklő kérdést: törekedjék-e -a fiatalember vezető szerepre a törvényhozás, politika, közgazdaság -terén? Nem lehet állítani, mintha az itt elért siker egészen összeesnék -a lelke bensőséges színe-javával. Avagy elvágván a horgonyköteleket, -amelyek a társadalmi rendhez fűzték, nyílt tengerre szálljon, holott -nincs más vezére, mint géniusza? Mellette is sok szól, ellene is. Vagy -jusson eszünkbe a mai nyílt kérdés, vajjon «szabad verseny» legyen-e, -vagy «szervezett, társas munka?» A fenkölt lelkek lelkesednek a munka -iránt, melyből mindenki kiveszi a részét; ez az egyedüli becsületes és -biztos mód. Egyedül a szegény ember kunyhójában születik az erő és -erény; pedig, másrészt azt állítják, hogy a munka elnyomorítja a testet, -lelket egyaránt s a munkások egyhangúlag jajonganak: «Nekünk nincsenek -gondolataink!» – Kultúra? Mily nélkülözhetetlen kincs. Nem bocsáthatom -meg a tökéletesedés vágyának hiányát. Pedig a kultúra azonnal letörli az -önkénytelenség üde hamvát. A kultúra kitünő a vad embernek; ámde ha csak -egyetlenegyszer olvasott könyvet, többé sohasem tud úgy gondolkozni, -hogy ne gondoljon Plutarchos hőseire. Szóval: minthogy az értelem igazi -ereje abban áll, hogy «ne engedjük azt, amit tudunk, megzavartatni -azzal, amit nem tudunk», biztosítanunk kell ezt az előnyünket, s nem -szabad kockáztatni elérhetetlen légvárakkal. Félre a délibábbal! Menjünk -a világba, vegyüljünk a mindennapi dolgokba; tanuljunk, szerezzünk, s -hágjunk fölfelé. «Az ember a mozgó növény egy fajtája, s mint a fa, -tápláléka javarészét a levegőből kapja. Ha túlsokat van otthon, -elsorvad». Éljünk erőteljes, férfias életet; tudjuk azt, amit tudunk, -biztosan; amit birtokba veszünk, legyen szilárd, észszerű, s csakugyan a -miénk. Többet ér _egy_ kézzelfogható világ, mint kettő a levegőben. -Legyen dolgunk igazi férfiakkal, nőkkel, ne pedig imbolygó -kísértetekkel. - -Ez a szkeptikus gondolkozás igazi alapja: a meggondoltság, -önmegtartóztatás szelleme; de egyáltalában nem a hitetlenség szelleme, -egyáltalában nem az egyetemes tagadásé, vagy egyetemes kételkedésé s -legkevésbé a minden szilárdat és jót kigúnyoló kárhozatos legyalázás -szelleme. Ez éppoly kevéssé lehet a szkeptikus eljárása, mint nem az a -vallásé vagy filozófiáé. Ő a megfontoló, az okos, aki bevonja a -vitorlát, megszámolja a tőkéjét, takarékoskodik eszközeivel, s azt a -meggyőződést táplálja, hogy az embernek túlsok ellensége van, semhogy -még a maga ellensége is legyen; hogy nem adhatunk magunk túlságosan sok -előnyt ebben az egyenlőtlen harcban, amelyben az egyik csatasorban oly -nagy és lebírhatatlan hatalom áll, a másikon pedig az a kicsiny, öntelt -sebezhető lövőházi figura, akinek ember a neve aki egyik veszélyből a -másikba bukdácsol. Ez a filozófia a jobb védekezhetés érdekében -elfoglalt biztosabb állás, s olyan, amelyet meg is lehet tartani; amely -széles alapon nyugszik, alkalmatos, mint mikor házat építünk s arra -vigyázunk hogy ne legyen se túlmagas, se túlalacsony, ne járja -túlságosan a szél, de kiemelkedjék a föld sarából. - -A bölcsészet, amelyre szükségünk van, legyen mozgékony, hullámzó. A -spártai és sztoikus rendszerek a mi céljainknak túl vaskosak és ridegek, -merevek. Másrészt a Szt. János és az ellen-nem-állás elmélete -túlfinomnak és légiesnek látszik. Valami rugalmas acélból szőtt ruhára -van szükségünk, amely erős, mint az első és hajlékony, mint a második. -Hajóra van szükségünk a hullámokon, miken lakunk. A szögletes, dogmás -ház forgáccsá, szilánkká törne a sok elem viharában Nem, szilárdnak, de -az ember formájához alkalmazkodónak kell lennie hajlékunknak, mintahogy -a kagyló a tengerre épült ház mintáját szolgáltatja. Az emberi léleknek -kell rendszerünk típusát megadnia, ahogy az emberi test az a típus, -amelyre a házépítést szabják. Az emberi természet alapsajátsága az -alkalmazkodás. Arany-középszer vagyunk, röpködő állandóság, -kiegyenlítődő vagy szakaszosan visszatérő hibák, tengerre épült ház. A -bölcs szkeptikus közelebbről akarja látni a játékot és a főjátékosokat, -azt, hogy mi a java a földgolyónak; a művészetet, s természetet, a -helyeket és eseményeket, de különösen az embereket. Mindazt, ami kíváló -az emberiségben – a bájos alakot, az acélos kart, a rábeszélő ajkakat, a -leleményes agyvelőt, a játékban ügyeset s győzőt – mindezt szemügyre -akarja venni s ítélete alá akarja vonni. - -A színjátékba bebocsáttatás föltételei: legyen szilárd és értelmes, a -magunkéra támaszkodó életpályánk; annyink, hogy életszükségleteinket -kielégíthessük; annak a bizonysága, hogy megvan bennünk a vérmérséklet, -erő és kíválóság, amely honfitársai s kortársai közt hitelt bíró -követőket ad nekünk. Mert az élet titkainak csak a hasonló és -rokonszenvező leli meg a nyitját. Az emberek nem bízzák magukat -tacskókra, pojácákra, pedánsokra, hanem csakis magukhoz hasonlókra. -Bizonyos kölcsönös korlátozás, a két véglet közti helytfoglalás, -pozitivítás révén erős és rátermett ember, aki sem nem csíp, mint a só, -se nem túlédes, mint a cukor, hanem eléggé rokon a világgal, hogy -igazságot szolgáltasson Londonnak vagy Párisnak, egyúttal erős és -eredeti gondolkozó, akit nem képesztenek el a városok, hanem aki tud -velök élni: íme, ilyen ember alkalmas a gondolkozás e területének -elfoglalására. - -Ezek a tulajdonságok találkoznak Montaigne jellemében. Minthogy azonban -én talán túlságos személyes vonzalmat érzek Montaigne iránt, azért az -önzők e fejedelmének védőpajzsa alatt legyen szabad egy két szóval -védekeznem, miért választottam éppen őt a szkepticizmus képviselőjének, -s legyen szabad röviden kifejtenem, mint fakadt s mint növekedett -szeretetem e csodálatos pajtás iránt. - -Apám könyvtárában megvolt Montaigne essayinek egyetlen kötete Cotton -fordításában. Soká por lepte, míg egy szép nap, amidőn a kollégiumból -kikerülvén, elolvastam, s megszereztem a többi kötetét is. Ma is -emlékszem, mily gyönyörrel és ámulattal töltött el. Úgy éreztem, mintha -én magam írtam volna valamely előbbi életemben, olyan bensőséggel -fejezte ki tulajdon gondolatomat és tapasztalatomat. Párisban létem -alatt azután, 1833-ban, a Père la Chaise temetőben történetesen -odakerültem az 1830-ban, 68 éves korában elhúnyt Auguste Collignon sírja -elé, aki sírfelirata szerint: «az igaz életnek szentelte magát és -erényét Montaigne essay-n formálta». Néhány évvel utóbb megismerkedtem a -kitűnő John Sterling költővel s leveleiből értesültem, hogy ő, Montaigne -kedvéért elzarándokolt périgordi kastélyába, amely még ma is áll -Castellune közelében és 250 év múltán lemásolta a mondásokat, miket maga -Montaigne írt könyvtára falára. Majd örömmel hallottam, hogy William -Shakespeare egyik újonnan fölfedezett kezeírását Montaigne-nek Floriótól -készült másolatában találták meg. Ez az egyetlen könyv, amelyről -biztosan tudjuk, hogy megvolt a költő könyvtárában. S különös, hogy -Florio másodpéldányáról, amelyet a British Museum a -Shakespeare-autogramm kímélése céljából vásárolt meg, kiderítették, hogy -előlapján Ben Jonson[27] neve írása van. Leigh Hunt jelenti Lord -Byron-ről, hogy Montaigne volt az egyetlen régi író, akit bevallott -kielégüléssel olvasott. Egyéb oly összetalálkozások, miknek fölemlítését -nem tartom szükségesnek, szintén hozzájárultak, hogy az öreg gascogne-i -mindig új és halhatatlan legyen szememben. - -1571-ben, atyja halála után, Montaigne, aki akkor 38 éves volt, -visszavonult a bordeaux-i törvényszék gyakorlatától és birtokán -telepedett meg. Ámbár szerette a mulatságot és időnkint az udvarnál is -megfordult, tudós hajlamai most egyre nőttek, s megszerette a falusi -nemes szabályos korlátok közt lefolyó és független életét. Komolyan -belemerült a gazdálkodásba, s földjeinek hozadékát nagyra emelte. -Egyenes és tisztességes ember létére, aki egyaránt írtózott attól, hogy -csaljon, mint hogy megcsalassék, környékén nagy becsületre tett szert. A -liga polgárháborúi közepette, amelyek minden házat várrá alakítottak át, -Montaigne tárva tartotta kapuit és házát védelem nélkül hagyta. Szabadon -járt be hozzá minden pártbeli, mert bátorságát és tisztességét egyaránt -becsülték. A szomszéd főurak és köznemesek hozzáadták ékszereiket és -értékes írásaikat megőrzés végett. Gibbon szerint ezekben a vakbuzgó -időkben csak két szabadabban gondolkozó ember akadt Franciaországban: -IV. Henrik és Montaigne. - -Montaigne a legőszintébb és legbecsületesebb író. Gall szabadsága olykor -bizony vaskos, de minden kifogást eleve lefegyverez saját nyílt -bevallásaival. Az ő korában a könyveket csupán a férfi nem számára írták -és többnyire latinul, úgyhogy ez a humoristát följogosította bizonyos -szabadszájúságra, amelyet a mi, egyaránt mind a két nemhez forduló -irodalmunk nem enged meg. Mindazonáltal lehet, hogy bibliai nyíltsága -igen merész rakoncátlansággal párosulva lapjait elzárja sok -érzékenylelkű olvasó előtt; de ezek megbotránkozása csak felszínes. Ő -fitogtatja hibáit, nagyra van velök; senki sem gondolhat ő róla több -rosszat, mint ő maga teszi. Ő majd minden bűnt magára ró s ha -történetesen van benne valami erény az – úgymond – bizonyosan csak úgy -belélopta magát. Nézete szerint nincs ember, aki meg nem érdemelné, hogy -ötször-hatszor fölakasztották légyen, s ő magára nézve sem igényel -kivételt. «Öt vagy hat épp oly nevetséges történetkét lehet én rólam is -elbeszélni, akárcsak bármely más élő emberről.» De mindezen, valóban -fölösleges őszintesége mellett is minden olvasójában a tántoríthatatlan -becsületesség benyomását kelti. - -«Ha a legszigorúbban és bensőségesen gyóntatom meg magam, úgy találom, -hogy legjobb erényemben is van egy csöppje a bűnnek, s attól tartok, -hogy Plato legtisztább erényében is – én az ilyen erénynek éppoly -őszinte híve vagyok, mint bárki más – ha egészen rátartotta volna a -fülét, kihallotta volna a belevegyült emberi elemnek vásott hangját, de -olyan bágyadtan és távol, hogy egyedül csak ő vehette volna észre.» - -Ingerültség és utálkozás jelentkezik benne mindennemű szenvelgés és -nyegleség ellen. Oly soká élt udvari életet, hogy alaposan megcsömörlött -a külszíntől s inkább megenged magának egy kis káromkodást és -esküdözést. Szívesen beszél hajósokkal és cigányokkal, fölhasználja a -tolvajnyelv és utcai rigmusok kifejezéseit. Oly soká volt szobákban, -hogy belebetegedett: kivágyódik a szabad levegőre és ha golyóbisok esnek -is az égből. Túlsok taláros férfiút látott: most inkább lát emberevő -vadembert s a mesterkélt élet olyan idegessé tette, hogy úgy tartja: -mentől barbárabb az ember, annál jobb. Szeret nyeregben ülni, s másra -bízza, hogy másutt theológiát, nyelvtudományt vagy metafizikát olvasson. -Bármit tála elénk, annak földes íze s eleven élete van; édes, csípő vagy -szúró. Nem habozik olvasóit betegsége stációival mulattatni; -olaszországi naplója tele van ezzel. Az egyensúly álláspontjára -helyezkedett. Neve fölé mérleget rajzolt ezzel az aláírással: «Que -sçai-je?» Ha a címlap melletti képét nézem, mintha hallanám: «Ám játszd -az öreg abszolutot; ha úgy tetszik, gúnyolódhatsz és túlozhatsz, – én az -igazság embere vagyok s Európa minden állama, egyháza, jövedelme és -személyes hírneve kedvéért sem megyek túl a száraz ténynél, ahogy én -látom; inkább dadogok, fecsegek arról, amit biztosan tudok: házamról s -pajtáimról, apámról, feleségemről s árendásaimról; öreg kopasz fejemről; -késemről s villámról; arról, hogy mit eszem s mit szeretek inni s száz -más éppolyan nevetséges semmiségről, – azután pedig finom varjúpennával -finom mesét írok. Szeretem a szürke napokat, az őszt és téliidőt. Szürke -és őszies vagyok magam is s legjobbnak tartom a pongyolát és kitaposott -cipőket, amik nem nyomják a lábamat, az öreg barátokat, akik nem -feszélyeznek, s az egyszerű tárgyakat, amelyek nem erőltetik meg és nem -szivattyúzzák ki az agyamvelejét. Földi életünk úgyis elég kockázatos és -esendő. Egyetlen órában sem lehetünk biztosak életünk s vagyonunk felől, -s vajjon nem ránt-e balsorsunk valami szánalmas vagy nevetséges -helyzetbe. Minek fujjam föl magam s játsszam a filozófust, ahelyett, -hogy minden erőmmel egyensúlyba hozzam ezt a táncoló léggömböt? Így -legalább biztos korlátok közt élek, megőrzöm cselekvőképességemet, s -becsülettel juthatok révbe. S ha az efajta életben van valami bohókás, -az nem az én hibám, hanem a Végzeté és Természeté.» - -Essay-i ennélfogva mulatságos magánbeszéd mindenféle véletlen tárgyról, -ami éppen eszébe ötlik, s mindent ceremónia nélkül, azonban férfiasan -tárgyal. Lehet, voltak mélyebben szántó elmék; de azt bízvást el lehet -mondani, hogy nem volt még ember, aki gondolatokban ennyire gazdag lett -volna. Ő sohasem lapos, sohasem alakoskodó, s meg van benne az a nagy -tehetség, hogy leköti figyelmünket mindaz iránt, ami őt leköti. - -A férfi őszintesége és velős ereje átmegy mondásaiba is. Nem ismerek -könyvet, amelyen ily kevéssé érzik az irodalom. Ez a beszélgetés nyelve, -könyvbe plántálva. Mesd meg ezeket a szavakat s vérezni fognak: mert -eleven véredényekből állnak. Ugyanazt a gyönyört érezzük nála, mint -mikor munkások beszélgetését hallgatjuk s valamely rendkívüli körülmény -pillanatnyi fontosságot ad párbeszédjüknek. Kovácsok és fuvarosok nem -sokat illegetik a nyelvüket: golyózáporként hull a szavuk. A Cambridge-i -tudós ember szokta magát folyton javítgatni, minden félmondat után -újrakezdegeti a mondókáját, a szókkal játszadozik, azokat túlontúl -csiszolgatja, miközben elugrik a tárgytól. Montaigne világosan beszél, -ismeri a világot, a könyveket, önmagát és az alapfokot használja; -sohasem rikácsol, tiltakozik, könyörög; nincs benne semmi gyöngeség, -görcsös rángatózás, túlzófok; nem akar kiugrani a bőréből; nem akar -bohócot játszani, helyet, időt semmivé tenni. Ő erős és szilárd; élvezi -a nap minden pillanatát; szereti a bajt is, mert az érezteti vele énjét -és igazolja a dolgok létét, mintahogy megcsípjük magunkat, hogy -meggyőződjünk arról, ébren vagyunk-e. Síkságon halad, ritkán hág -magasra, vagy bocsátkozik mélységbe; szereti lába alatt a szilárd talajt -és köveket. Írásaiban nem lobog lelkesedés, sem nagyravágyás: ő mindig -elégedett, magáttisztelő, a középszer barátja. Egyetlen kivétel: -Sokrates iránti szeretete. Ha ő róla beszél: arca kipirúl és stílusa -szenvedélyessé válik. - -Montaigne torokbajban halt meg. 1592-ben, 60 éves korában; halála előtt -szobájában misét mondatott. 33 éves korában nősült. «De» – mondja – «ha -a magam akaratát követem, nem vettem volna el magát a Bölcseséget sem, -még ha ő akart volna is hozzám jönni. De nagyon bajos a házasodást -elkerülni, s a közszokás és élet megköveteli. Legtöbb cselekedetünket a -példa vezérli, nem saját választásunk.» Halála óráján ugyancsak a -közszokásnak áldozott. «Que sçais-je?» (Mit tudom én?) - -Montaigne könyvét az egész világ elismerte azzal, hogy minden nyelvre -lefordították. Európában 75 kiadásban terjedt el s ugyancsak válogatott -körökben: udvari emberek, katonák, fejedelmek, világfiak, elmés és -fenkölt gondolkozók közt. - -Mondhatjuk-e, hogy Montaigne bölcsen beszélt, helyesen s tartós -érvénnyel fejezte ki az életben való viselkedésről szóló emberi nézetet? - -Mi természettől fogva hívők vagyunk. Csak az igazság, vagyis az ok és -okozat közötti összefüggés érdekel. Meg vagyunk győződve, hogy fonál fűz -össze minden dolgot; az egész világ rá van fűzve, mint kaláris szeme s -ember, esemény, élet csupán e fonal segítségével jut el hozzánk; -jönnek-mennek egymásután, csupán azért, hogy ennek a vonalnak irányát és -folytonosságát megismerjük. Az olyan könyv, vagy állítás, amely azt -akarná kimutatni, hogy itt nincs irányvonal, hanem csak vakeset és -khaosz van, véletlen szerencsétlenség, ok és következés nélküli -szerencse, bolondból lett hős, hősből lett bolond: bizony leverne; mert -akár látjuk, akár nem: hiszünk a kötelék létében. A tehetség -hamisíthatja ezeket a kapcsokat, de a lángész megtalálja az igaziakat. -Figyelünk a tudós szavára, mert előre sejtjük a tőle fölfedett -természeti jelenségek következéseit. Szeretjük mindazt, ami állít, -erősít, összeköt, fenntart, s nem szeretjük, ami szétszór és lerombol. -Megjelenik valaki, aki mindenki szemében konzervatív és konstruktív: az -ő jelenléte jól berendezett társadalmat, földmívelést, ipart és -kereskedelmet, széleskörű intézményeket és kormányt föltételez. S ha -ezek még nem voltak meg, életrekelnek az ő erőfeszítése által. -Ennélfogva fölvidítja és megvigasztalja az embereket, akik mindezt hamar -kiérzik belőle. A tiltakozók és lázadozók kígyót-békát kiáltanak a -fennálló álladalomra, de nem tárják elénk a maguk ház- vagy államtervét. -Ennélfogva bármily szerény és kevéssé virágzó is a város, az állam, az -élet, amelyet ama tanácsadónk vizsgál, az emberek mégis ahhoz a -konzervatívhoz ragaszkodnak és elfordulnak az újítótól valamíg csak -fejszével és feszítővassal jő. - -Ámbár így természettől fogva konzervatívok és az okság hívei vagyunk s -elvetjük a keserű, komor hitetlenséget, a Montaigne-képviselte -szkeptikusoknak is igazuk van s élete bizonyos korában minden ember -közéjük tartozik. Minden felsőbbrendű lélek átmegy az egyensúlyozás e -területén, jobbanmondva, akarja tudni, mint használja föl a Természet -fékeit és súlyait, mint természetes ellenszereket a vakon hívők és -bakfejűek túlzásai és alakiságai ellen. - -A szkepticizmus annak a magatartása, aki vizsgálat tárgyává teszi -azoknak a sajátságoknak viszonyát, amelyeket a társadalom imád, de -amelyeket ő csak irányzatuknál és szellemüknél fogva tisztel. Ő a -templom tornácában áll. A társadalom nem szereti, ha a fennálló rendet a -kétségnek csak fuvalma is éri. Ám a szokások megvizsgálása, minden -magasabbrendű lélek kikerülhetetlen fejlődésfoka s egyszersmind annak a -bizonysága, hogy fölismeri az erőt, amely minden változás, hullámzás -ellenére megmarad. - -A felsőbbrendű lélek éppoly idegenül áll szemben a társadalom bajaival, -mint ezek javasolt ellenszereivel. A bölcs kételkedő rossz polgár; nem -konzervatív: látja a vagyon önzését és az intézmények álmosságát. De -semmiféle demokratikus párttal való együttműködésre sem alkalmas, mert a -pártok mindenkitől teljes odaadást kívánnak és ő átlát a közkeletű -demokrata-hazafiságon. Az ő politikája olyan, mint a Sir Walter Raleighé -a Lélek Izenete-ben vagy a Krishnáé a Bhagavatban: «Nincs senki, aki -méltó volna szeretetemre, gyűlöletemre», mialatt ítélete alá von -törvényt, természetet, vallást, kereskedelmet, szokást. Bár reformista: -azért nem jobb tagja az emberbaráti egyesületeknek. Kiderül, hogy ő nem -előharcosa sem a dolgozó osztályoknak, sem a szegényeknek, sem a -raboknak, sem a rabszolgáknak. Meg van győződve, hogy életünket ezen a -földön nem lehet olyan egyszerűen magyarázni, mint az iskolás könyvek -teszik. Nem akar ezekkel a jóakaratú dolgokkal szemben az ördög -prókátorának pártjára állni, hogy kikürtöljön minden kétséget és gúnyt, -amely elsötétíti előtte a napot; ámde így szól: mégis csak vannak -kétségek. - -Élek az alkalommal s Montaigne-ünk nevenapját, a Szent Mihály-napot -megülöm azzal, hogy előszámlálom és leírom ezeket a kételyeket és -tagadásokat. Ki akarom őket rángatni oduikból a nap világosságára. Úgy -kell velük tennünk, ahogy a rendőrség tesz megrögzött csirkefogókkal: -nyilvánosan kiállítjuk őket. Mindjárt nem lesznek már olyan -félelmetesek, mihelyt azonosítják és lajstromba foglalják őket. De azért -igazságosan akarok velük bánni. Nem veszek elő afféle szónoki -ellenvetéseket, amelyeket csak azért állítanak föl, hogy cáfolattal -azonnal leronthassák. A legerősebbeket keresem ki, akár bírok velök, -akár ők bírnak le engem. - -Nem foglalkozom a materialisták szkepticizmusával. Tudom, hogy a -négylábúak filozófiája nem fog érvényesülni. Igazán nem fontos, hogy -denevérek és ökrök mit gondolnak. Ellenben az első veszedelmes tünet, -amelyre rámutatok, az értelem könnyelműsége, mintha az igazi -komolyságnak ártalmára volna a sok tudás. Tudni annyit tesz, mint azt -tudni, hogy nem tudhatunk. A jámbor imádkozik; a lángész gúnyolódik. -Mily tiszteletreméltó a komolyság minden neme, de az értelem megöli. Még -az én finomlelkű s csodálatos barátom, San Carlo, egyike a legáthatóbb -elméjű embereknek, is úgy találja, hogy minden egyenes emelkedés, még ha -szárnyaló jámborságról van is szó, erre az ijesztő belátásra vezet, s -híveit árván küldi vissza. Az én bámulatos San Carlom úgy hitte, hogy a -törvényhozók és szentek meg vannak mérgezve. Üresnek találták a bárkát; -látták, de nem akarták megmondani, hanem közeledő követőiket ezzel -próbálták elriasztani: «Kedves társaink ott van számotokra a -cselekedet!» Ámbár ez a felfedezésem San Carlóban úgy hatott rám, mint a -júliusi fagy vagy menyasszonyomtól kapott arculütés, ért még egy -rosszabb, t. i.: a szentek csömöre. Látomásuk alatt még mielőtt -térdükről fölkeltek, így szóltak: «Úgy látjuk, hogy a mi hódolatunk és -boldogságunk részleges és csonka: a gyanusított és lesajnált -intellektushoz, az értelemhez, a Mephistopheleshez, a tehetség -gimnasztikájához kell fordulnunk!» - -Ez azonban elsősorban mumus; s bár sok elegiának szolgáltatott tárgyat a -XIX. században, Byrontól, Goethetől s kevésbé híres költőktől kezdve s -nem is említve sok jeles magános megfigyelőt, – megvallom, nem nagyon -hat a képzeletemre; mert úgylátszik csak bábuházak és fazekasboltok -szétzúzására vonatkozik. A különböző egyházak hullámzásai távolról sem -érintik a hit egyetlen alapelvét sem. Úgy tartom, hogy az értelem és az -erkölcsi érzés harmóniában van és hogy, ámbár a filozófia kipusztítja a -mumusokat, egyszersmind a bűn gátjait is szolgáltatja s a lélek -sarkítását eszközli. Úgy tartom, mentől bölcsebb valaki, annál -bámulatosabbnak találja a Természet és Erkölcs gazdaságos berendezését -és sokkal teljesebb bizalomra emelkedik. - -Ime, a szeszély hatalma, amely semmibe sem veszi, amit nem ő szőtt össze -tényekből és hiedelmekből. Ime, a temperamentum hatalma, amely nyilván -módosítja a hajlamokat és érzéseket. A hitek és hitetlenségek nyilván -strukturális eredetűek és mihelyt ki-ki eléri azt az egyensúlyt és kezdő -sebességet, amely megengedi, hogy az egész gépezet működni kezdjen, nem -lesz szüksége szélső példákra, hanem rohamosan megváltoztatja majd -minden életnézetét. Életünk márciusi idő, zord és derült ugyanabban az -órában. Keményen, elszántan, a Végzet vasláncában hivén indulunk neki, s -még ha életünk megmentéséről volna is szó, meg nem fordulnánk: de, íme, -egy könyv, egy mellszobor, vagy akár egy név hangja cikázik át -idegeinken, s mi egyszerre csak hiszünk a szabadakaratban: gyűrűm Bölcs -Salamon pecsétje legyen; a Végzet csak félkegyelműeknek való: az elszánt -lelkeknek minden lehetséges! Új élmény új fordulatot ad gondolatainknak; -a józanész zsarnoksága ismét érvényesül s azt mondjuk: «Nos, a hadsereg -végre is a hírnév, jó modor és költészet kapuja s lám, egészben véve az -önzés vet legjobban, nyeseget legjobban, ő csinálja az emberből a -legjobb kereskedőt, s a legjobb polgárt.» Hát az embernek nézetei a -jóról és rosszról, a végzetről s az okságról csak megszakadt éjjeli -nyugalom vagy emésztési zavar következménye? Hite Istenben és a -Kötelességben nem mélyebb, mint a gyomor tanusága? S mi biztosítja -nézetei állandóságát? Nem szeretem a francia gyorsaságot: minden héten -új egyház és új állam. – Ez a második tagadás; ám érjen, ami ér. -Amennyiben a lelkiállapotok forgását bizonyítja, úgy hiszem, tulajdon -ellenszerét is maga találja meg, különösen hosszabb korszakokat véve. Mi -az államok értelme? Vajjon a korok általános hangja tanuskodik-e -valamely közös alapelv mellett, avagy nem lehet érzelmi közösséget -fölfedezni távoleső idők és helyek közt? S ha az emberek önérdekének -hatalmát mutatja, azt is elfogadom, mint az isteni törvény részét s -kénytelen vagyok összeegyeztetni a vágyaimmal, amennyire csak tudom. - -Ezek a szavak: «Végzet», «Sors» az emberiség értelmét jelentik minden -korban, – azt, hogy a világ törvényei nem mindig kedveznek nekünk, hanem -sokszor sebeznek és széttörnek bennünket. A Végzet, mint természet és -hajlam fölénk nő, mint a fű. Az Időt kaszával festjük, a Szerelmet és -Szerencsét vaknak, a Végzetet süketnek. Túlkevés bennünk az ellenálló -erő e minket megemésztő vadsággal szemben. Hogy tudnánk szembeszállni a -kikerülhetetlen, diadalmas, gonosz hatalmakkal? Mit tehetek a faj -behatása ellen tulajdon történetemben? Mit az átöröklés, a szervezetem -hajlama, a skrofulás, lymphatikus szervezet, a nemi tehetetlenség ellen? -A zord éghajlat ellen? A földieim barbársága ellen? Mindent -lecáfolhatok, tagadhatok, csak ezt az örök Hasat nem; annak táplálék -kell és sehogysem tehetem tiszteletreméltóvá. - -Az igenlő ösztön főakadálya azonban egy – amely a többit mind -magábazárja: az illuzionisták tana. Kínos nézet van forgalomban, amely -szerint az élet minden főbb alakulata áltat bennünket s a szabad -cselekvőség csak üres szó. Megétettek s elkábítottak bennünket -levegővel, eledellel, asszonnyal, gyermekekkel, tudománnyal, -eseményekkel, s ezek éppúgy hagynak minket, ha eltávoznak, mint aminőkül -jöttükkor találtak. Ezt panaszolják a mathematikáról; így tesz minden -más tudomány, eset és cselekedet. Látok egy embert, aki már minden -tudományon átrágta magát s ugyanolyan fajankó, mint volt s minden tudós, -polgári, társadalmi hivatalából kiütközi a gyermek. Mindazonáltal -kénytelenek vagyunk életünket nekik szentelni. Valóban kisértésbe jutunk -nevelési rendszerünk alapszabályául és elméletéül elfogadni, hogy Isten: -substancia és a módszere: illuzió. A keleti bölcsek hittek Yoganidra -istenségben, Visnu nagy, kápráztató energiájában, aki legfőbb -tudatlansággal az egész világot elámítja. - -Vagy így állítsam föl a tételt? Az élet nagy döbbenete, hogy még -látszata sincs meg az életben az elmélet és gyakorlat kiegyezésének. Az -Értelmet ezt a fennen magasztalt realitást, a Törvényt megragadjuk -olykor-olykor, derűs és mély percekben, a gondok, bajlódások zajos -zűrzavarában, – miknek nincs közvetlen közük hozzájuk; – megragadjuk, -elveszítjük hónapokra, évekre, megint megtaláljuk, s bizonyos időközben -megint elveszítjük. Ha jól összeszámláljuk, ötven év alatt van egy -féltucat okos óránk. S mire jó ez a sok gond és bajlódás? Módszert sem -látunk a világon, csak a nagynak és kicsinek párhuzamosságát, amelyek -sohasem hatnak egymásra s a legkisebb jelét sem mutatják, hogy egymás -felé hajolnának. Tapasztalat, vagyon, kormányzat, olvasmány, írás mit -sem használnak; mintha egy ember a szobába lép, nem látszik meg rajta, -vajjon yam-gyökérrel vagy bivalyhússal táplálkozott-e; csak arra -törekedett, hogy annyi csontot és izmot szerezzen, amennyire csak -szüksége volt, akár rizsből, akár habból. Olyan nagy az aránytalanság a -törvény égboltja s a véghezvitel hangyája közt, hogy akár értékes ember -valaki, akár ostoba, nem olyan nagy dolog, ahogy mondani szoktuk. -Hozzátegyem-e még, mint ennek a varázslatnak szemfényvesztését, az -elkülönülésnek megdöbbentő törvényét, mely az együttműködést -lehetetlenné teszi? Az ifjú lélek mohón vágyódik társaság után. Ámde a -kultúra és nagyság útja magános elzárkozásra vezet. Gyakorta csalódott. -Nem várhatta, hogy eszméit rokonszenvesen fogadja a falusi nép, ámde ő -választékos és értelmes emberek közé vitte, de egyáltalában nem talált -barátságos arcokra, hanem csak félreértésre, visszatetszésre és -gúnyolódásra. A nagy emberek csodamód korszerűtlenek és helyüket -tévesztettek, a legnagyobb kíválóságuk lángra gyúlt individualizmus, -amely még jobban elszigeteli őket. - -Ilyen és többféle betegsége van a gondolatnak, amiket rendes tanítóink -meg se kísérlenek távoztatni. Minthogy a jó természet az erény felé -hajlik, azt mondjuk-e: «Nincsenek kétségek!» – s kitartunk a helyes -úton! Vajjon az életet vitézül avagy gyáván kell-e élnünk? S vajjon a -kétségek megszüntetése nem lényeges kelléke-e minden férfiasságnak? -Miért oly hihetetlen, hogy egy jól megtermett, komoly ember kevés -élvezetet talál teában, értekezésekben, katekizmusokban, s vaskosabb -tanítás, emberek, munka, kereskedelem, gazdaság, háború, éhség, bőség, -szerelem, gyűlölet, kétkedés, ijedtség kell neki, hogy a dolgok -megvilágosodjanak előtte? S vajjon nincs-e igaza, hogy azt követeli: ám -győzzék meg őt a maga útján? S ha meggyőzték, meg is érte a bajlódást. - -A hit abban áll, hogy a lélek állításait elfogadjuk; a hitetlenség: hogy -tagadjuk azokat. Némely elme képtelen a szkepticizmusra. Ha -olykor-olykor kétkedést nyilvánítanak, ez inkább udvariasság vagy -alkalmazkodás a társadalmak rendes társalgásához. Elkalandozhatnak a -spekulatív bölcselkedés magasságaiba, mélységeibe, mert bizton haza -tudnak onnan térni. Ha egyszer bebocsáttatást nyertek a Gondolat egeibe, -nem bukhatnak többé vissza az éjszakába, hanem végtelenül hivogatja őket -a túlsó part. Mindenütt mennyek, egek sokaságát látják s istenségek -sokaságát maguk körül. De vannak mások, akiknek szemében az ég ércből -való redőnek látszik, amely elzárja maga elől az alant levő földet. Ez a -temperamentumnak vagy a természetbe mélyebben, vagy kevésbé mélyen való -elmerülésnek kérdése. A legalsóbb néposztályoknak a hit valamely -visszfénye, vagy valami élősdi hit kell; nem a valóságok látománya, -hanem ösztönszerű bizakodásuk a valóságok látnokaiban és hívőiben. A -nagy hívők viselkedése, gondolatai megdöbbentik őket s meggyőzik őket -arról, hogy ezek láttak valamit, ami ő előlük el van rejtve. Ám az ő -érzékies gondolkozásuk szeretné a hívőt utolsó álláspontjához szegezni, -holott az múlhatlanul tovább halad, egyre halad s most a hitetlen, a -hithez való buzgóságában, máglyára viszi a hívőt. - -A nagy hívőket mindig hitetleneknek tartják s megférhetetlen, fantaszta, -atheista s számba nem jövő embereknek. A spiritualista érzi a -kénytelenséget, hogy hitét a kétségeknek egész sorával fejezze ki. -Kegyes lelkek eléjejárulnak terveikkel és kérik közreműködését. Hogy -habozhat? Merő illem- és udvariassági szabály, hogy egyezzünk bele, -amibe csak lehet és nyilatkozzunk biztatóan s ne dermesztően és komoran. -De ő kénytelen így beszélni: «Óh, ezek a dolgok majd úgy következnek be, -ahogyan be kell következniök. Mit tehettek ez ellen? Ezek a részleges -bajok és bűnök csak hajtásai s gyümölcse annak a fának, amely szemünk -láttára nő. Hiába panaszkodunk a levélre vagy gyümölcsszemre; vágd le s -a fa megint éppoly rosszat fog teremni. Mélyebben kell az orvoslást -kezdened.» A köznapi jótékonykodás olyan tárgy, amelyről ő nem tud -tárgyalni. A nép kérdései nem az övéi; útjaik, módjaik nem az övéi, s -bármit sugall neki jó természete, kénytelen azt mondani, hogy ő nem -talál gyönyörűséget bennök. - -Még azokat a tanokat, amelyek drágák az ember reménységének, így pl. -amelyek az isteni gondviselésről s a lélek halhatatlanságáról szólnak, -még ezeket sem tudják embertársai úgy fölállítani, hogy ő igent -mondhasson reájuk. Ám ő merőben azért tagad, mert többet hisz, s nem -azért, mert kevesebbet. Tisztességből tagad. Inkább veszi magára a -tehetetlen szkepticizmus vádját, semmint a hazugságét. Azt mondja: én -hiszek a világegyetem erkölcsi tervében, amely a lelkek üdvösségére van; -ámde dogmáitokat torzoknak látom, hogyan szerezhetnék nekik hitelt? Azt -mondja erre valaki: ez fagyos és hitetlen beszéd? A bölcs és nemeslelkű -nem mondja, sőt örülni fog messzelátó jóakaratának, amely ellenfelének -engedheti át a hagyomány és közös hit egész területét, anélkül, hogy -szemernyit veszítene erejéből. Ő minden átmenet végét nézi. Fox György -látta, hogy «a sötétség és halál óceánja van előtte; mindazonáltal a -fény és szeretet végtelen óceánja hullámzott e sötétség fölött». - -A végső megoldás, amelybe belevész a szkepticizmus, az erkölcsi érzés, -amely sohasem veszíti el felsőbbségét. Próbáljanak ki bízvást minden -útat és módot és mérlegeljék minden ellenvetés súlyát: az erkölcsi érzés -valamennyit egészen könnyen lebillenti. Ez az a csöpp, mely egész -tengert ellensúlyoz. Játszhatom a tarka-barka tényekkel, s szemügyre -vehetem azzal a felületességgel, amelyet szkepticizmusnak nevezünk, de -jól tudom, hogy mindjárt abban a rendben fog előttem megjelenni, amely -lehetetlenné teszi a szkepticizmust. A gondolkozó embernek éreznie kell -a gondolatot, mely a világegyetem szülője: hogy a Természet tömegei -folynak és hullámzanak. - -Ez a hit elősegíti az élet és tárgyai egész születését. A világ telítve -van az Istenséggel és a Törvénnyel. Megtűri épp úgy az igazat, mint a -nem igazat, az ostobákat és bolondokat, az őrültség és csalás diadalát. -Nyugodtan szemléli a szakadékot, amely az ember nagyravágyása és -megvalósító ereje, a hatalom kereslete és kínálata közt tátong, s amely -minden lélek tragédiája. - -Charles Fourier azt hirdette, hogy «az ember vonzóereje sorsához -viszonylik», vagyis, hogy minden vágy megjövendöli tulajdon -kielégülését. Ámde minden tapasztalat ennek épp az ellenkezőjét mutatja: -az erő elégtelenségéről panaszkodik minden ifjú és tüzes lélek, s az -isteni gondviselést bizonyos szűkmarkúsággal vádolja. Megmutatta az eget -s a földet minden gyermekének s beleoltotta a vágyat az «egész», az -«egyetemes» iránt; s ez a vágy dühödt és határtalan, olyan éhesség, mint -a Téré, amely mohón vágyódik, hogy égi testek töltsék be; olyan éhesség, -aminővel az ördögök ordítoznak prédájuk, a lelkek után. S kielégítéséül -– minden ember számára napi adagul rendeltetett egy csöpp, az életerő -egy harmatcsöppje; a Serleg olyan nagy, mint a Tér és tartalma: az élet -vizének egyetlen csöppje! Minden ember olyan étvággyal ébred reggelente, -hogy föl tudná falni az egész naprendszert, mint egy kalácsot; féktelen -tettvágy és szenvedély tölti el; kezét szeretné rátenni a -hajnalcsillagra, hogy kísérletet tegyen a nehézkedéséről vagy vegyi -összetételéről. Ám az első mozdulatra, amellyel erejét ki akarná -próbálni, – keze, lába, érzékei fölmondanák a szolgálatot. Ime, a -státusaitól elhagyott császár, aki magánosan dudorászik, vagy csupa -ilyen szerencsétlen flótás-császárok tömegében: s a szirének még egyre -ezt zengik: «az ember vonzóereje sorsához viszonylik». Ez a hasadék ott -tátong minden házban, minden szűzi szívben, ifjúéban, leányéban, a szent -repeső lelkében: a szakadék az eszményi hatalom legnagyobb igérete és a -nyomorú tapasztalás, realitás között. - -De segítségünkre jön az igazság terjedékeny, ruganyos, korlátok közé nem -szorítható természete. Az ember egyre szélesebb általánosságok révén -segít magán. Az élet tanításának gyakorlati alkalmazása az -általánosítás; hinni abban, amit az évek és századok az órákkal szemben -mondanak; ellenállni a részletek és különlegességek bitorló hatalmának; -beléhatolni egyetemes értelmükbe. A dolgok látszólag _ezt_ mondják, -pedig éppen az ellenkezőjét, _azt_ mondják. A jelenség lehet -erkölcstelen, s az eredmény mégis erkölcsös. A dolgok látszólag lefelé -irányulnak, hogy igazolják a kishitűséget, előmozdítsák az aljasokat és -leverjék az igazak lelkét, s íme úgy a gazok, mint a vértanúk révén az -igaz ügy mozdíttatott elő. Bár minden politikai küzdelemben a hitványak -győznek, bár a társadalom, a látszat szerint arra van kárhoztatva, hogy -a bűnösök egyik csapata kezéből a bűnösök egy másik csapata kezébe -kerüljön, mihelyest a kormány változik, s a civilizáció haladása -főbenjáró bűnök láncolata: mégis mindez valahogyan a végső céloknak is -eleget tesz. Látunk erőszakos eseményeket, amelyek a külszín szerint -egész korszakok polgárosultságát hátráltatják vagy visszavetik. Ám a -világszellem kitűnő úszó, s dacol a viharokkal, hullámokkal. Fügét mutat -a törvényeknek, s a történelem egész folyamán azt látjuk, hogy az Ég -mintha szeretne alacsony és szegényes eszközökkel élni. S éveken és -évszázakon át, gonosz tényezőkön, semmiségeken és atomokon át -ellenállhatatlanúl áramlik egy hatalmas és jótékony alapirányzat. - -Hadd tanúlja meg az ember az állandót a változóban és hullámzóban; -tanúlja meg, hogy viselje el ama dolgok letüntét, miket tisztelni -megszokott volt, úgy, hogy ne veszítse el a tiszteletét; tanulja meg, -hogy nem azért van ezen a földön, hogy ő formáljon, hanem, hogy ő -formáltassék, s bár feneketlen mélység alatt újabb feneketlen mélység -tátong és vélemény félreszorít véleményt, végezetre valamennyi benne -foglaltatik az Örök Végső Okban: - -«Bár süllyed a hajóm, csak más tengerre sülyed.» - - - - -VI. SHAKESPEARE; VAGY: A KÖLTŐ. - -A nagy embereket inkább szellemük kiterjedése tünteti ki, semmint -eredetiségük. Ha fürkésszük az eredetiséget, amely abban áll, hogy -valaki a pók módjára beleiből szövi ki a hálóját; vagy hogy maga talál -agyagot s csinál téglát belőle a házépítésre: ebben az értelemben egyik -nagy ember sem eredeti. S az értékes eredetiség nem is más emberektől -való különbözésben áll. A hőst a lovagok és események sűrű tömege nyomja -s meglátván, mire szorul az emberiség s osztozva vágyában, éles szemét -és karja erejét adja oda, hogy a kívánt pontra segítse. A legnagyobb -lángelme a legnagyobb adósa másoknak. A költő nem gyöngefejű ember, aki -átabotába beszél s minthogy össze-vissza beszél mindent, végül mégis -csak mond valami jót is, hanem korával és hazájával szorosan egyesült -szív. Alkotásában nincs semmi bogaras és fantasztikus, hanem szelíd és -szomorú komolyság, súlyos meggyőződéssel terhes s abba az irányba -kicsúcsosodott, amely ismeretes kora bármely embere vagy osztálya előtt. - -Életünk géniusza féltékeny az egyéniségekre s nem akar semmiféle egyéni -nagyot, hacsak nem az általános, a köz útján. Így a lángelmének nincs -szabad választása. A nagy ember nem ébred egy szép reggel ezzel: «Csak -úgy buzog bennem az élet; tengerre szállok hát s fölfedezem a délsarki -szárazföldet; ma megtalálom a kör négyszögesítését; fölkavarom a -botanikát és új táplálékot fedezek föl az emberiségnek; új építőművészet -motoszkál a fejemben; új mozgató erőt látok» stb. – nem, hanem eszmék és -események folyamában találja s belülről hajtatva érzi magát kortársai -eszméitől és szükségleteitől. Oda áll az útra, ahová minden ember szeme -néz s minden ujj mutatja az irányt, amelyben mennie kell. Az Egyház -szertartások és pompa közepette nevelte föl őt s ő muzsikájának -sugallatát követve fölépíti a székesegyházat, amelyre az Egyháznak -himnuszai és körmenetei számára szüksége van. Amaz a háború dühöngése -közt él: az neveli föl trombitaszóval, barakkokban s íme: ő reformálja a -hadviselés szabályait. Ismét egy másik két vidéket lát, amelyek afelől -tapogatóznak, hogy a szenet, a lisztet, a halat a termelés helyéről mint -vigyék a fogyasztás helyére s íme, rájön a vasút eszméjére. Minden -mester összegyűjtve találja az anyagát s hatalmát az a rokonszenv és -szeretet adja, amellyel népe és a megmunkálandó anyag iránt viseltetik. -Mily gazdaságosság ez az erő fölhasználásában s mily kárpótlás az élet -rövidségéért. Mindent kezébe kap; a világ vitte őt ennyire előre az -útján. Az emberi faj járt el előtte, lehordta a halmokat, betöltötte a -szakadékokat s áthidalta a folyóvizeket. Emberek, nemzetek, költők, -mívesek, nők: mind érette dolgoztak s ő belelép munkáik folyamába. -Ellenben ha olyan teret választ, amely a fejlődés irányvonalán kívül -esik, kívül esik a nemzeti érzés és történelem körén, mindent önmagának -kell megtennie: s erőit kimeríti az első előkészületekben. Az ember -hajlandó volna azt állítani: a nagy lángész hatalma egyáltalában nem az -eredetiségben áll, hanem a befogadóképességben, abban, hogy hagyja, hogy -a világ mindent megtegyen érette s az idő szelleme gát nélkül hassa át a -lelkét. - -Shakespeare fiatalsága olyan korszakba esett, amidőn az angol nép mohón -kívánta a színjáték mulatságát. Az udvar hamar zokonvette a politikai -célzásokat s megpróbálta elnyomni. A puritánok növekvő és erélyes pártja -és az anglikán egyház vakbuzgó hívei is el akarták nyomni. Ám a nép -kívánta. Korcsmai udvarok, tetőtlen házak, rögtönzött bekerített helyek -a falusi vásárokon kész játszóhelyekül szolgáltak a vándorszínészeknek. -A nép megízlelte ezt az új élvezetet s valamint mi manapság hiába -próbálnók elnyomni az ujságokat – s még a legerősebb párt is hiába -próbálná – éppoly kevéssé tudta akkor király, főpap, puritán, egyenkint -és egyesülve elnyomni azt a szervet, amely egyben volt ballada, -elbeszélés, hírlap, választógyűlés, olvasmány, Paprika Jancsi és -könyvtár. Sőt valószínű, hogy király, főpap, puritán mind megtalálták -benne a magukét. Minden ok arra vezetett, hogy nemzeti érdekű ügy lett -belőle, amely ugyan nem volt oly tekintélyes, mintha valamely nagy -tudósnak eszébe jutott volna, hogy az angol történelemben helyet -szenteljen neki, de amely mindazonáltal nem vesztett jelentőségéből -azzal, hogy olcsó és igénytelen volt, akárcsak egy pék boltja. -Életerejének legjobb bizonysága az a sereg író, aki ezen a téren -gombamódra ütötte föl a fejét: Kyd, Marlowe, Greene, Ben Jonson, -Chapman, Dekker, Webster, Heywood, Middleton, Peele, Ford, Massinger, -Beaumont és Fletcher. - -A színpadnak dolgozó költőre főfontosságú, hogy a színpad révén -megnyerje a közönséget. Nem vesztegeti idejét henye kísérletezéssel. A -közönség szeme, füle, várakozása elő van készítve. Shakespeare esetében -még többről is van szó. Amidőn ő Stratfordból Londonba jött, egész sereg -régi és új szerzőktől való színdarab volt meg kéziratban s került sorra -színre. Itt van Trója története, amelyet a hallgatóság szívesen hallgat -meg valamely részében akár minden héten; Julius Cæsar halálát és -Plutarchos más történetét sohasem unja meg, egy polcra való angol -história a Brut- és Arthur-krónikáktól kezdve a Henrik királyokig, -amelyre mohón fülel, egy sor szomorújáték, vidám olasz mesék, spanyol -kalandok, miket minden londoni inas ismer. Ezt az egész tömeget több, -kevesebb ügyességgel dolgozták föl a színdarabok s a súgó tartja kezében -a szennyes, elrongyolt kéziratokat. Ma már meg nem lehet mondani, ki -volt az eredeti szerzőjük. Oly hosszú ideig voltak már a színház -birtokában s oly sok felbukkanó lángész bővítette és módosította azokat, -amidőn hol beletett egy beszédet, egy egész jelenetet, egy dalt, hogy -senki sem emelhetett írói tulajdonjogot ezzel a sokszerzőjű művel -szemben. Szerencsére ezt senki nem is akarta. Ilyen irányban nem voltak -még vágyaik. Akkoriban kevés volt az olvasó, ellenben sok volt a néző és -hallgató. Ennélfogva jó helyen feküdtek ott azok a darabok, ahol éppen -voltak. – Shakespeare, csakúgy mint társai a sok régi darabot olyan -tőkeként becsülte, amivel szabadon lehet kísérletezni. Ha már akkor is -körülvette volna a drámát a «prestige» kerítése, amely a mai tragédiát -körülveszi, semmit sem vittek volna véghez. Az eleven Anglia durva meleg -vére keringett a színdarabokban is, mint az utcai balladákban s megadta -a szükséges testet a légzés és fenséges képzelet számára. A költőnek -szüksége van a népies hagyomány anyagára s amely egyben kellőkép -korlátozza is művészetét. A néphez fűzi, alapot ad épületének s amidőn -annyi kész dolgot ad a kezébe, szabadságot, időt ad neki, hogy teljes -erejével működtethesse képzelete merész játékát. Röviden kifejezve: a -poéta a hagyomány legendájának annyit köszönhet, amennyit a szobrászat -köszönhet a templomnak. Az egyptomi és görög képfaragás az építészet -alárendeltségéből fejlődött nagyra. A templom falának szolgált díszéül: -eleinte csak nyers relief a lába zatba vésve, azután a dombormű -merészebb lett s egy-egy fej vagy kar emelkedett ki a falból, azonban a -csoportok még egyszer beilleszkedtek az épületbe, amely egyúttal az -alakokat tartó keretül is szolgált; s ha végül el is érték a stílus és -kidolgozás legnagyobb szabadságát, az építészet uralkodó géniusza mégis -bizonyos nyugalmat és tartózkodást követelt meg a szobortól. Mihelyt -azonban a szobor kezdett egészen különválni a templomtól és palotától, a -szobrászművészet hanyatlásnak indult: szeszély, különködés és fitogtatás -szorította ki a régi mérsékletet. Ugyanolyan ellensúlyozót, aminőt a -szobrász az építészetben talált, talált a költő veszedelmesen izgékony -tehetsége a fölhalmozott, régi drámai anyagban, amelyhez a nép már hozzá -volt szokva s amelynek megvolt olyan kitünősége, hogy egyes lángelme – -lett légyen az bármily rendkívüli – sehogysem alkothatta volna meg. - -Shakespeare nyilván igen sokkal tartozik ide is, oda is s kész volt -mindent fölhasználni, ami kezeügyébe akadt. Eredetiségének mértékeül -szolgálhat Malone fáradságos kutatása «VI. Henrik» I., II. és III. -részére vonatkozólag. Eszerint 6043 sorból 1771-et valamely Shakespeare -előtti író írt, 2373-at Shakespeare írt, de elődei előmunkálatai alapján -s csak 1899 sor egészen az ő műve. S a Malone kutatása alig hagy meg -egyetlen drámát is föltétlen eredeti Shakespeare-műnek. S «VIII. -Henrik»-ben magam is előtörni látom az eredeti törzset, amelyre a -Shakespeare finomabb invenciója rétegeződött. Az első darabot valamely -kiválóbb gondolkozó elme írta, de ennek a szerzőnek rossz füle volt a -ritmus iránt. Megismerem a kezevonását és kadenciáját. Ime: Wolsey -monológja s a következő jelenete Cromwell-lel; itt a Shakespeare métruma -helyét – amelynek az a titka, hogy a gondolat teremti meg magának a -ritmust, úgy hogy, ha értelmesen olvassuk a szöveget, akkor legjobban -eltaláljuk ritmusát is – olyan sorok foglalják el, amelyek adott -ritmusra vannak megírva, úgy hogy a versek szószéki szónoklatra -emlékeztetnek. Ám a darab minden hosszadalmassága ellenére is tartalmaz -olyan vonásokat, amelyek kétségtelenül Shakespeare kezétől erednek és -némely helye, mint pl. a koronázás elbeszélése olyan, mintha valóságos -autogramm volna. Ami különös, az Erzsébet királynőhöz szóló hódolat -rossz ritmusban van tartva. - -Shakespeare jól tudta, hogy a hagyomány jobb mesét szolgáltat, mint a -kitalálás. Ha ezzel veszt is írói hírneve, viszont így nagyban -szaporította művészete forrásait s az ő napjaiban még nem keresték úgy -az eredetiséget, mint manapság. A milliókhoz szóló irodalomnak még nem -volt se híre, se hamva. Az általános olvasás, az olcsó sajtó ismeretlen -fogalmak voltak. A kezdetleges irodalmi közönség korszakában föllépő -nagy költő a saját fénykörébe szív föl minden, bárhonnan sugárzó -fényességet. Magasztos hivatása, hogy az értelem minden drágakövét az -érzés minden virágát a nép közé vigye s eközben emlékezetét éppoly -értékesnek tekinti, mint kitaláló tehetségét. Ennélfogva vajmi keveset -törődik azzal, honnan származnak a gondolatai, vajjon valamely fordított -műből, hagyományból, távoli országokban való utazások leírásaiból avagy -ihletéből; mert bármily forrásból fakadtak, egyformán kedvesek a -kritikátlan hallgatóságnak. - -Sőt egészen közel, otthon is vesz föl kölcsönt Más ember is mond éppoly -bölcs dolgokat, mint ő; csakhogy az közben egy csomó bolond dolgot is -mond s nem is tudja, mikor is mondott bölcset. Ellenben a költő ismeri a -valódi drágakő tüzét és bárhol találja, magas helyére emeli. Ez – talán -– a Homeros szerencsés helyzete; ez a Chaucer-é és Szádi-é. Ők érezték, -hogy minden elmésség az ő elmésségük s ők éppúgy könyvtárosok és -historiográfusok, mint költők. Minden igényes poéta örököse s egyúttal -szétárasztója volt a világ száz elbeszélésének. - -Chaucer befolyása szembetünő egész régebbi irodalmunkban s újabban is -nemcsak Pope és Dryden, hanem egész sereg angol író be nem vallott -tartozását könnyen lehet megállapítani a Chaucer javára. - -Az ember ámul azon a gazdagságon, amely annyi kosztost tud táplálni. Már -pedig maga Chaucer is egy nagy, nagy kölcsönző! Úgy látszik folytonosan -fölvett kölcsönöket Lydgate és Caxton útján, Guido di Colonnától, akinek -latin költeménye a trójai háborúról viszont Dares Phrygius, Ovidius, -Statius kompilációja. Azután Chaucer jótevői még: Petrarca, Boccaccio s -a provencei költők: a «Romaunt of the Rose» («A rózsaregény») csak jó -ítélettel végzett fordítása Guillaume de Lorris és Jean de Meung -művének; «Troilus and Creseide»-jét az urbinói Lollius után, a «The Cock -und the Fox» («A kakas és a róka») Marie de France egy «lais»-a után; a -«The House of Fame» (A hír háza) franciából vagy olaszból készült s a -szegény Gowert úgy kihasználja, mintha csupán téglavető vagy kőfejtő -hely volna, ahonnan építőanyagát veszi. Elcsenéseit azzal védi, hogy az, -amit elvett, ott, ahol találta, mit sem ért, ellenben ahová ő tette és -hátrahagyta, a legértékesebb lett. Mintegy gyakorlati szabály lett az -irodalomban, hogy ha valaki csak egyszer is bebizonyította, hogy tud -eredetit írni, akkor már jogosult tetszése szerint mások írásaiból -csenegetni; a tulajdon azé, aki fenn tudja tartani és azé, aki a kellő -elhelyezést tudja biztosítani számára. A kikölcsönzött gondolatokon -rajta van ugyan némi félszegség bélyege, mihelyt azonban megtanultuk, -mit csináljunk velük, máris a sajátunkká válnak. - -És ugyanígy minden egyéb eredetiség is csak viszonylagos. Minden -gondolkozó retrospektív (a mult örökségéből vagy a mások tapasztalatából -táplálkozik). Westminster vagy Washington tanult törvényhozója a -néptömegek ezrei nevében beszél és szavaz. Fedd föl mily útakon és -módokon, mily láthatatlan csatornákon tudja meg ez a szenátor a népnek -kívánságait, mennyi gyakorlati és tapasztalt ember táplálja őt szóban, -írásban, tényekkel, adatokkal, értékítéletekkel s ez mindjárt jócskán -elvesz az ő erős egyéniségének és magatartásának hatásából. Ahogyan Sir -Robert Peel és Webster ezrekért szavaztak, Locke és Rousseau éppúgy -gondolkoztak ezrekért s így környékezték Homerost, Menut, Szádit, -Miltont források és kutak, mikből ők merítgettek: rég elfeledett -barátok, szerelmesek, könyvek, hagyományok, közmondások, amelyek, ha -mind látnók őket – kisebbé tennék a költészetük csodáját. Tekintélyes -magabízással szólott-e a költő? Avagy érezte, hogy legyőzte valamely -versenytársa? Ez a szózat csupán az író enlelkiismeretéhez szól. Az ő -keblében van a Delphi, amelyből eszméire, dolgaira nézve igazolást, -igen-t, nem-et kell kérnie s amelynek feleletére kell magát bíznia. De -mindaz az adósság, amellyel az ilyen kölcsönvevő mások elméjének -tartozik, sohasem fogja megzavarni azt az érzését, hogy ő eredeti ember, -mert a könyvek és mások eszének segítsége csak egyetlen -pipafüst-szippantás ahhoz a legtitkosabb valósághoz képest, amellyel -érintkezik s amelyből merít. - -Könnyű látni, hogy a géniusz java, írásai és tettei nem egy ember műve, -hanem tágkörű szociális munka terméke, amikor ugyanattól ösztökélve -ezrek dolgoztak együtt. Angol bibliánk az angol nyelv erejének és -muzsikájának csodás példája. Csakhogy nem egy ember vagy egy kor -teremtette meg, hanem századok és sok egyház tökéletesítette. Nem volt -idő, amikor nem létezett volna valamelyes fordítása. A lithurgia, -amelynek erélyes pathoszát csodáljuk, a különböző korok és nemzetek -kegyességének anthologiája, a katholikus egyház imáinak és formuláinak -fordítása, miket hosszú idő alatt gyűjtöttek egybe az egész világ -szentíróinak imáiból és elmélkedéseiből. Grotius a «Miatyánk»-ról -megjegyzi, hogy egyes mondatai, amelyből összetevődik, már használatba -voltak Krisztus idejében a rabbinisztikus formulákban s ő onnan -szemelgette föl az aranymagvakat. A Common Law izmos nyelve, -törvényszékeink hatásos tételei, törvénybeli megkülönböztetéseink -szabatos és velős igazsága megannyi adaléka a sok-sok éleslátású, -erősfejű embernek, akik e törvények uralma alatt lévő vidékeken éltek. -Plutarchos fordítása azért lett olyan kitünő, mert fordítás fordításra -következett. Nem volt idő, amikor nem volt volna valamelyes fordítása. -Valami hasonló mehetett végbe réges-régen ezeknek a könyveknek -eredetijével. A világ szabadjára bánt el a világkönyvekkel. A Védák, -Aesopos, Pilpay,[28] az Ezeregy Éjszaka, a Cid, az Ilias, a Robin Hood, -a Scottish Minstrelsy nem egyes emberek művei. Az efféle művek -összealkotásában részt vesz gondolataival az idő, a piac, a kőműves, az -ács, az árús, a gazda, a bohóc. Minden könyv szolgáltat korának egy-egy -jó szót; minden városi szabályzat, minden ipar és kereskedelem, minden -napi bolondság ugyanezt teszi s a faji, általános géniusz, amely nem -átallja bevallani, hogy eredetiségét a mindenkivel közös eredetiségnek -köszönheti, a következő kor szemében mint a saját kora megtestesítője s -kifejezője jelentkezik. - -Az irodalombúvároknak s a Shakespeare Society-nek köszönhetjük az angol -dráma fejlődésfokainak történetét a templomi misztériumoktól s a világi -daraboknak kiválásától, a «Ferrex és Porrex» és «Gurton nagyanyó -tűjé»-től azokig a darabokig, mik a színpadot rendre meghódították és -miket Shakespeare megmásított, átformált és végül a magáévá tett. Ezek a -búvárok a sikeren fölbuzdulva s az egyre érdekesebbé váló problémától -sarkalva, nem hagytak egyetlen könyvespolcot átkutatlanul, egyetlen -ládát a padláson fölbontatlanul, egyetlen elsárgult számadás- vagy -aktacsomót a por és férgek prédájául, olyan heves volt a vágyuk, hogy -fölfedezzék, vajjon csakugyan vadorzó volt-e a siheder-Shakespeare vagy -sem, vajjon csakugyan tartotta-e a lovakat a színház kapuja előtt, -járt-e iskolát s miért hagyta végrendeletében csak «második legjobb -ágyát» Ann Hathaway-nek, a feleségének. - -Van valami megható abban az őrületben, mellyel a kor olyan rosszul -választotta meg azt a tárgyat, amelyre minden gyertya veti a fényét. -amely felé fordul minden szem; az a gond, amellyel leltároz minden -semmiséget, ami Erzsébet királynéra, Jakab királyra, az Essexek, -Leicesterek, Burleigh-k és Buckingham-ek dolgaira vonatkozik, s egyetlen -értékes följegyzés nélkül hagyja egy másik dinasztia megalapítóját, -akinek egyedül köszönhető, hogy a Tudor-dinasztiát egyáltalában -emlegetni fogják, azt az embert, aki az egész angolszász fajt kifejezi -az őt tápláló ihlet tüze által s akinek eszméi táplálják most és -századokon át a világ első nemzetét, aki határozott irányba kényszeríti -a lelkeket. A népszerű színészben senki sem gyanította az emberiség -költőjét s a titok titok maradt a költők, tudósok, udvari emberek s a -léha tömeg előtt egyaránt. Bacon, aki leltárba foglalta kora egész -értelmiségét, soha még csak nevét sem említi. Ben Jonsonnak – bár azt a -pár szót, mellyel Shakespearet magasztalta, iparkodtunk minden ízében -megvizsgálni – sejtelme sem volt annak a hírnek ruganyos -tovaterjedéséről, melynek első rezgését ő indította meg. Kétségtelen, -hogy nagylelkűnek tartotta magát azért a dicséretért, amelyet -Shakespeare számára engedélyezett s egészen bizonyos, hogy kettőjük -közül önmagát tartotta nagyobb költőnek. - -Pedig, ha igazat mond a közmondás, hogy az ész fölismerésére ész kell, a -Shakespeare korának alkalmasnak kellett volna lennie az ő felismerésére. -Sir Henry volton négy évvel Shakespeare után született és 23 évvel utóbb -halt meg s ismerősei s a vele levelezők között találom a következő -neveket: Theodore Beza, Isaac Casaubon, Sir Philip Sidney, Earl of -Essex, Lord Bacon, Sir Walter Raleigh, John Milton, Sir Henry Vane Isaac -Walton, dr. Donne, Abraham Cowley, Bellarmin, Charles Cotton, John Pym, -John Hales, Kepler, Vieta, Albericus Gentilis, Paolo Sarpi, Arminius; -mindazokkal együtt, akikről van bizonyságunk, hogy érintkeztek vele, -anélkül, hogy sok mást előszámlálnánk, akikkel kétségkívül találkozott s -akik közt voltak: Shakespeare, Spenser, Jonson, Beaumont, Massinger, a -két Herbert. Marlowe, Chapman stb. A nagy emberek ama összetalálkozása -óta, amelyet Görögország elénk tár Perikles korában, sohasem volt még -ilyen kiváló társadalom s íme, mégis híjával volt a géniusznak, amellyel -fölismerte volna a mindenség legjobbfejű emberét. Költőnk álarcán nem -hatolt át szem. A hegyet nem láthatod közvetlen közelből. Egy évszázig -tartott, míg sejteni kezdték, hogy ki is ő s két évszáznak kellett -elmúlnia halála után, míg olyan kritika kezdett jelentkezni, amelyet már -hozzá méltónak gondolunk. Egész mostanáig nem volt lehetséges -Shakespeare történetét megírni. Ő volt a német irodalom atyja: -ismeretének bevezetése Lessing által, műveinek lefordítása Wieland és -Schlegel által a legszorosabb összefüggésben van a német irodalom -rohamos kivirágzásával. Csak a XIX. században – ebben a században, amely -spekulativ bölcselkedő lelkével mintegy eleven Hamlet – találhatott -Hamlet tragédiája ilyen rajongó olvasókra. Most már irodalom, filozófia, -gondolkodás mind átshakepearesedett. Az ő értelme az a látóhatár, -amelyen túl ma sem látunk. Fülünket az ő ritmusa nevelte muzsikára. -Coleridge és Goethe az egyedüli kritikusok, akik meggyőződéseinket kellő -hűséggel tudták kifejezni: ámde minden művelt lélekben él az ő legfelső -hatalmának és szépségének néma nagyrabecsülése, amely éppúgy jellemzője -a kornak, mint a kereszténység. - -A Shakespeare Society kutatást indított minden irányban, kihirdette, -mily adatok hiányoznak, jutalmakat tűzött ki minden, bizonysággal -támogatott fölvilágosításra s mi lett az eredmény? Néhány fontos adaton -kívül, amely az angol színpad említettem fejlődését megvilágította, -nagynehezen összegyűlt egy pár részlet a költő vagyonáról. Úgy látszik, -hogy évről-évre szaporodott a része a Blackfriars Theatre-ben; hogy a -ruhatár és egyéb színpadi kellékek az övéi voltak; hogy írói és -színházrészvényesi jövedelmeiből birtokot vett szülővárosában; hogy -Stratford legjobb házában lakott; hogy földijei megbizatásokkal, -pénzüzletekkel stb. látták el Londonban; hogy gazdálkodott stb. Abban az -időben, hogy Macbethet írja, pörli Philip Rogerst a stratfordi -törvényszéknél 35 shillingért és 10 pennyért, a részére különböző -időkben szállított gabona vételára címén. Kifogástalan családapának -látjuk, mert nem hallunk róla semmi kicsapongást. Összeférő természetű -ember volt mint színész és részvényes, nem ütközik ki kellemetlenül a -többi színész és színházigazgató közül. - -Én elismerem mindennek a fölvilágosításnak a fontosságát; megérdemelte -az adatok beszerzésének fáradságát. Ámde mindez nem vethet világosságot -végtelen föltalálóképességére, amely fő-fővonzó mágnesünk. Bizony -nehézkes történetírók vagyunk. Elmondjuk rendre a rokonság, a születés, -szülőhely, az iskola, iskolatársak, kereset, házasság, könyvkiadás, -híresség, halál krónikáját, de ha e fecsegés végére értünk, ez egyetlen -szállal sem fűződik az istenszülte géniuszhoz s ha történetesen valamely -más életet kaptunk volna ki találomra az Új Plutarchosból, az éppúgy -illett volna a költeményekhez, mint ez, azaz éppoly kevéssé. A költészet -lényeges sajátsága, hogy a Csoda szivárványleányához hasonlatosan a -láthatatlanból szökjék elő, hogy elmossa a multat és megtagadjon minden -történelmet. Malone, Warburton, Dyce, Collier: hiába vesztegettek rá -fáradságot. A híres színházak, a Covent Garden, Drury Lane, Park és -Tremont hiába segítettek. Betterton, Garrick, Kemble, Kean, Macready -életüket szentelték ennek a lángelmének, őt koronázzák, világosítják, -neki engedelmeskednek, őt fejezik ki. S íme, a géniusz nem ismeri őket. -Kezdődik a szavalat; egy aranyos, halhatatlan szó szökken ki mindebből a -festett pedanteriából s édes viharzást kelt a lelkünkben, amelyet hozzá -férhetetlen otthona fölkeresésére csalogat. Emlékszem, egyszer láttam -egy híres színész, a londoni színpad egyik büszkesége Hamlet-alakítása s -íme a summa, amit akkor hallottam s amire ma emlékszem, olyasmi volt, -amiben a nagy tragikusnak semmi része; egyszerűen Hamlet kérdése a -szellemhez: «Szólj, mit jelent ez, hogy te, holt tetem, egész acélban -így feljársz, a hold fakó fényére, borzasztván az éjt?» Az a képzelő -tehetség, amely egész világgá szélesíti az író kamráját s minden rendű -és rangú cselekvő személyekkel népesíti be, a vaskos valóságot éppoly -hamar finomítja holdsugárrá. Varázsvesszeje csúffá teszi a színház -minden illuzióját. Van-e életrajz, amely bevilágíthatna a helyekre, -amelyekbe a «Szentivánéji Álom» bebocsát bennünket? Vajjon Shakespeare -beavathatott-e valamely jegyzőt, egyházkerületi titkárt, sekrestyést -vagy vikáriust Stratfordban e finom alkotásának létrejövetelébe? Ime: az -Ardenne-i erdő, Scone Castle szellője, Portia lakának holdfénye, Othello -fogságának «sivár barlangjai és elhagyatott sivatagai» – vajjon, hol az -a harmadunokaöcs vagy más vérrokon, a kancellár aktacsomója vagy -magánlevele, amely csak egyetlen szót is megőrzött volna ezekről az -érzékfeletti titkokról? Szóval, ebben a drámában, mint minden nagy -műalkotásban, Egyptom és India kyklops-építkezésében, Phidias -szobrászatában, a góth székesegyházakban, Italia festészetében, a -spanyol és skót balladákban: a géniusz fölhúzza maga után a létrát, -amidőn az alkotó korszak fölszállt az égbe s új időnek ad helyet, amely -látja ugyan a műveit, de hiába tudakolja történetüket. - -Shakespearenek egyetlen életrajzírója van: Shakespeare s még ő sem tud -nekünk semmit sem mondani, hacsak nem a bennünk levő Shakespearenek -legfogékonyabb és legrokonszenvezőbb óránkban. Nem állhat föl háromlábú -jós-székéről, hogy ihletéről adalékokat szolgáltasson nekünk. Olvasd a -régi okmányokat, miket a buzgó Dyce és Collier kivonatoltak, elemeztek, -összehasonlítottak s olvasd viszont egyik-másik mennyei mondását, -ærolithek ezek, amelyek mintha az égből hulltak volna le s amelyeket nem -tapasztalatunk, de a keblünkben lévő ember szinte a Végzet igéiként -fogad be – vajjon versenyt tartanak-e azok az adatok s ezek a mondások; -vajjon az előbbiek egyáltalában számba jönnek-e ez utóbbiakkal szemben; -s vajjon melyikük ad több történelmi betekintést ebbe a nagy emberbe? - -És így, bármily sovány is külső történetünk, ha biográfusául – Aubrey és -Rowe helyett – őt magát használjuk, valódi felvilágosítást kapunk -jelleme és sokszor lényege felől s amit az esetre, ha találkoznánk s -dolgunk volna vele, tudnunk fontos volna. Megkapjuk hiteles nézeteit, -meggyőződéseit oly kérdésekről, amelyek feleletért döngetik mindenki -szívét: az élet, halál, a szerelem, a vagyon és a szegénység, az élet -értékei s megszerzésük útjai, módjai felől; az emberek jelleméről s -ennek sorsukra gyakorolt nyilt vagy titkos hatásairól s azokról a -misztikus és démoni hatalmakról, amelyek megcsúfolják tudományunkat s -mégis beleszövik jó és rossz adományaikat legragyogóbb óráinkba. -Olvasta-e valaki a szonetteket anélkül, hogy ne látta volna mint fedi -föl itt a poéta – olyan álarc alatt amely az értelmes olvasónak nem -álarc – a barátság és szerelem titkát, az érzelmek küzdelmét a -legérzékenyebb s egyben legértelmesebb emberben? Mely titkos gondolatát -nem leplezte le a drámáiban? A nemes urakról s királyokról írt nagy -festményein megkülönböztethetjük, mily alakokat és embereket szeretett; -látjuk, mint gyönyörködik a barátokban, a szíves vendéglátásban, a -szeretettel teljes adakozásban. Hadd beszéljen nagy szívéről Timon, -Warwick s Antonio, a kereskedő. Bármily keveset tudunk Shakespeareről, -mégis ő a modern történelem egyetlen személye, akit jól ismerünk. Az -erkölcs, a szokások, a gazdaság, a filozófia, a vallás, az ízlés, az -életművészet mely pontját nem érintette? Mely misztériumról nem jelezte -tudását? Mely hivatást, tevékenységet, emberi munkateret nem említett? -Mely királyt nem tanított méltóságra, mint Talma Napoleont? Mely szűz -nem találta őt finomabbnak tulajdon szemérménél is? Melyik szerelmesen -nem tett ő túl szerelemben? Mely bölcs szemén nem látott túl? Mely nemes -urat nem nevelt ki helyesebb magatartásra? - -Némely kiváló kritikus abban a véleményben van, hogy csak az a -Shakespeare-kritika ér valamit, amely tisztán drámai érdemeinek -méltatására szorítkozik, mert mint költőt és filozófust hamisan ítélték -meg. Én is éppoly nagyra tartom drámai érdemeit s mégis csak -másodrendűeknek tartom. Olyan ember volt, akinek tele van a feje, agya s -szíve, aki tehát szeret beszélni. Agya eszméket, képeket lehelt ki, s -miközben kijáratot kerestek, a legközelebbi eszközre, a drámára -bukkantak. Ha kevesebb lett volna, vizsgálgathatnók, mint töltötte be a -helyét, mily jó drámaíró volt – s bizony a világ legjobb drámaírója -volt. De az, amit mondott, oly súllyal jelentkezik, hogy eltéríti -figyelmünket kifejezése eszközéről; olyan ő, mint valamely szent, akinek -története átment minden nyelvbe, versbe, prózába, dalokba, festményekbe, -aggszavakba, úgyhogy az alkalom, amely a szent véleményének majd a -beszélgetés, majd az ima, majd a törvénykönyv alakját adta, mellékessé -vált a vélemény alkalmazásának egyetemességéhez viszonyítva. Így vagyunk -a bölcs Shakespeare-rel és életkönyvével is. Ő írta meg modern zenénk -minden melódiáját, modern életünk szövegkönyvét, szokásaink kódexét. Ő -rajzolta meg Anglia és Európa férfiait s az amerikai férfiú apját; ő -rajzolta meg az embert és írta le a napot és azt, ami benne történik. Ő -olvasott a férfiak és nők szívében, kiolvasta tisztes és rejtett csalfa -gondolataikat; az ártatlanság hamiskodásait és az átmenetet, amelynek -révén erény és bűn az ellentétébe siklik át. Szét tudta választani az -anya részét az apai örökségtől a gyermek orcáján. Megvonta a finom -határvonalat a Szabadság és Végzet közt. Ismerte a megtorlás törvényeit, -amelyek a természet rendjének őrsége. S az emberi sors minden édessége s -minden borzalma oly éles, de egyszersmind oly enyhe körvonalakkal -jelentkezett lelki szeme előtt, mint valamely tájkép körvonalai. S -életbölcsessége kitörli tudatunkból a formájukat, azt, hogy drámában, -epikában nyilvánul-e? Mert eziránt éppannyi joggal érdeklődhetnénk, mint -az iránt, hogy a király üzenete micsodás papiron vagyon megírva. - -Shakespeare épp annyira kiválik a kitünő írók kategóriájából, amennyire -a tömegből kiválik. Ő megfoghatatlanul bölcs; azok megfoghatóan bölcsek. -Az elmélyedő olvasó bizonyos mértékben befészkelheti magát Plato agyába -s onnan kifelé gondolkozhat; Shakespearevel ezt nem teheti. Bizony kívül -maradna mindig. Végrehajtó tehetség, teremtő erő tekintetében -Shakespeare páratlanul áll. Nincs ember, ki különbet tudna elképzelni. -Finomságban, lelki megérzésben elérte a végső határt, amellyel az -egyéniség még összefér s elérte az írásművészet lehetőségének határait. -Életbölcseségével egyenrangú képzelete és lírai ereje. Meséi -teremtményeit olyan mezbe és érzelmekbe öltöztette, hogy azt a hitet -kelti: ezek az emberek egy fedél alatt éltek vele s kevés, valóban élt -ember hagyott bennünk olyan es nyomot, mint ezek a képzeleti alakok. S -nyelvük éppoly édes, mint találó. Ám Shakespearet képességei sohasem -csábították el fitogtatásokra, vagy arra, hogy mindig csak egy húrt -pengessen. Mindenütt jelenlévő emberiessége harmóniába rendezi minden -tehetségét. Mondass el valakivel bármely történetkét: legott kiderül a -pártossága, mert neki megvannak a maga megfigyelései, véleményei, -közhelyei, amelyek alkalomszerűleg érvényesítik súlyukat s ő hajlandó -lesz mindezeket napvilágra hozni. Kiemeli ezt a részt, elnyomja amazt s -nem az elbeszélendő tárgy alkalmasságára, hanem csakis a saját -alkalmasságának s erejének fitogtatására van gondja. Ellenben -Shakespearenek irásaiban nincsenek modorosságai, kellemetlenkedő -szólásmódjai, mindent kellő helyen, kellőképpen ad elő. Nincsenek -szeszélyei, különködései: nem tehénfestő, nem madarak bolondja, nem -modoros specialista ő; nem süthetni rá önzést és önkényt. A nagyot -nagynak, a jelentéktelenebbet alárendeltnek festi. Bölcs anélkül, hogy -szavalna, vagy makacsul bizonykodnék. Erős, aminő a Természet, amely -erőfeszítés nélkül emeli a földet hegyekké, ugyanazon törvény szerint, -amely szerint buborékot fú a levegőben; s egyiket éppoly szívesen teszi, -mint a másikat. Ezért oly egyenletesen hatalmas a bohózatban, a -tragédiában, az elbeszélésben, a szerelmi dalban. Ez adja meg neki azt a -szüntelen értéket, amelynél fogva minden olvasója azt véli, hogy másik -olvasó nem is értheti meg. - -A kifejezésnek ez a tehetsége, amellyel a dolgok benső valóságát zenébe -és versbe tudja áttenni, Shakespearet a poéta típusává avatja s új -problémát szolgáltat a metafizikának. Ez teszi őt a természettudomány -tárgyává is, mint a Föld hatalmas teremtményét, aki új korszakokat, új -tökéletesüléseket jelez. Költészete a dolgokat veszteség és túlzás -nélkül tükrözi: a finom dolgokat éppoly szabatossággal tudta festeni, -mint a nagyokat egész terjedelmükben; a tragikusat, komikusat -pártatlanul torzítás és kedvezés nélkül. Hatalmas tervét a -legaprólékosabb részletekig hajszálpontossággal hajtotta végre: egy-egy -szempillát, vagy ajkgödröcskét éppoly biztos kézzel rajzol meg, mint egy -hegyet s mindez, mint Természet műve, kiállja a napmikroszkóp -vizsgálatát. - -Fő-főpéldája annak, hogy mily közömbös dolog a több vagy kevesebb -termelés, több vagy kevesebb festmény. Elég az, hogy neki megvan az -ereje egy festményt alkotni. Daguerre rájött a módjára, mint edzze be -egy szál virág a képét az ő jódos-lemezére s azután már kénye-kedve -szerint ezerszámra fényképezhette a tárgyakat. Tárgyak mindenkor -léteztek, de hiányzott a művészi visszaadásuk. De végre eléretett a -teljes visszaadásuk s most hadd üljenek a világ alakjai az arcukat -leképező művésznek. Nincs arra recipe, hogy kell valakiből Shakespearet -csinálni, ámde annak a lehetősége, hogy a dolgokat át lehet vinni -versbe, dalba, az ő révén teljes bebizonyítást nyert. - -Lírájának hatalma az egész darab szellemében rejlik. Szonettjei, bár -kitünőségüket elhomályosítja a drámák ragyogása, éppoly -utánozhatatlanok, mint ezek s érdemüket nem egyes sorok adják meg, hanem -az egészük. Mint valamely páratlan egyéniség hangjának zöngéje, olyan -ezeknek a költői lényeknek a beszéde s egyetlen mondatuk éppoly -utánozhatatlan, mint az egész költemény. - -Bár a darabok beszédei s egyes sorai olykor meghökkentenek -cikornyájukkal (euphuismus), mindazonáltal az illető mondás annyi -értelemmel van ellátva s úgy össze van kapcsolva elődeivel és utódaival, -hogy a logikus is kielégítve érzi magát. Eszközei éppoly csodálatosak, -mint céljai s még alárendeltebb kitalálásai is, aminőkkel pl. akkor -segít magán, amidőn látszólag kibékíthetetlen ellentéteket kell -összeházasítania, merő költemények. Ő sohasem kénytelen leszállni és -gyalogszerrel menni az okból, hogy lova elfutott vele bizonyos távoli -irányba: ő mindig a nyeregben marad. - -A leglégiesebb költészet is először élmény volt: ám a gondolat -átalakulást szenvedett, amióta élmény volt. Művelt emberek gyakran -nagyfokú ügyességre tesznek szert a versírásban; ámde verssoraikon át -könnyű kiolvasni személyes történetüket; aki a feleket ismeri, meg is -tud nevezni minden alakot: ez itt András, az ott Rákhel. S így az -egésznek értelme prózai marad. Csak szárnyas hernyó, de nem pillangó. -Ellenben az igazi költő lelkében az esemény, az adottság egészen -átalakult új eszmévé és lehámlott róla a régi bőre. Ez a nemesedés -Shakespeare főjelessége. Festményei, igazsága és tökéletessége láttára -azt kell mondanunk: ez aztán tudja könyv nélkül a leckéjét! Pedig -képeiben nyoma sincs a maga személye előtérbe tolásának. - -Egy még királyibb vonás tünteti ki a költőt. Nyájasságát értem, amely -nélkül nincs költő, – mert szépség a célja. Szereti az erényt, nem -kötelességből, hanem mert bájos; gyönyörködik a világban, férfiben, -nőben azért a kedves fényért, amely belőlük kisugárzik. A szépséget, az -öröm és derű szellemét árasztja a mindenségre. Epikuros mondja, hogy a -költészet olyan csábító, hogy a szerelmes kész elhagyni érte a kedvesét. -Az igazi lantosokat mindenha szelid és kedves temperamentumuk tüntette -ki. Homerost verőfényben látjuk; Chaucer vidám és emelt fejű; Szádi -pedig ezt mondja: «Bűnbánó híremet költötték; de hát mi közöm nekem a -bűnbánathoz?» Nem kevésbé felséges és vidám, sőt még sokkal felségesebb -és vidámabb a Shakespeare hangja. Már puszta neve is örömet és -fölszabadulást sugall az emberszívnek. Ha történetesen bárhol -megjelenne, az emberi lelkek társaságában, vajjon ki ne szegődnék -zászlaja alá? Amit csak megérint, annak egészséget és hosszú életet -kölcsönöz verőfényes stílusával. - -De íme, hogy áll ennek a lantosnak és jótévőnek emberi számadása, ha -magánosságunkban, elzárva fülünket az ő hírének hullámverésétől, -megpróbáljuk megállapítani mérlegének egyenlegét? A magánosság rideg -leckékkel szolgál; megtanít ellennünk hősök és költők nélkül; latra -teszi Shakespearet is és azt találja, hogy bizony ő is osztozik az -emberi nem felemás voltában és tökéletlenségében. - -Shakespeare, Homeros, Dante, Chaucer mind látták a fényességet, amely -sugaraival beragyogja a látható világot; tudták, hogy a fa másra is -való, mint hogy almát teremjen, a búza másra is való, mint hogy eledelül -szolgáljon, a föld másra is, minthogy fölszántsák és utakkal lássák el: -mert mindezek a dolgok második és szebb aratást érlelnek a lélekben, -amidőn eszméi jelképeiül és természetrajzunkban néma kommentárul -szolgálnak az emberi életnek. Shakespeare színekül használta föl őket -festményei számára. Megmaradt szépségük mellett és sohasem tette meg a -lépést, amely pedig elkerülhetetlennek látszott ekkora géniusz számára, -hogy t. i. kikutassa s kifejezze mily igazi jelentőség rejlik ezekben a -jelképekben s árasztja hatalmát; mit is mondanak tulajdonképpen? Ő az -elemeket, mik csak parancsszavát lesték, mulatsággá változtatta. Ő az -emberiség spektákulumainak főrendezője.[29] Nem olyannak látjuk-e, -akinek a tudás fenséges hatalma a kezébe adta a csillagokat, a bolygókat -és holdjaikat s leszedi őket pályájukról, hogy valamely ünnepnapon -városi tűzijátékot rendezzen velük s városszerte hirdetik: «Ma este -láthatók a pyrotechnika valóságos csodái!» Avagy a Természet ható erői s -az őket felfogó értelem nem érnének meg többet, mint egy utcai -fáklyászenét vagy egy szivar füstjét? Eszünkbe idézi a Korán -harsona-szövegét: «Az egek és a föld s mindaz, ami közöttük vagyon – azt -hiszitek, hogy tréfából teremtettük?» - -Tehetségre, az ész hatalmára az embervilág nem tud vele összemérhetőt -fölmutatni. Ám ha az élet, az anyaga és segédforrásai kerülnek szóba, -mit használ ő nékünk? Mit jelent az élet? Csak: Vízkeresztet, Szent -Ivánéji Álmot, Téli Regét? S egyéb képei jelentenek-e többet? Eszünkbe -jut a Shakespeare Society egyptusi ítélete: hogy ő jókedvű színész és -színigazgató volt. De ezt a tényt nem tudom összepárosítani a -költészetével. Más, csodás emberek életünkbe valahogy belevitték -eszméiket, de ez a nagy ember szöges ellentétet árul el élete és eszméi -közt. Lett légyen bár kevesebb, ne érte volna el csupán a nagy írók -középmértékét, mint Bacon, Milton, Tasso, Cervantes, bízvást -otthagyhatnók ezt a tényt az emberi sors kétes félhomályában; de hogy ez -az emberebb ember, aki az emberi tudásnak sohasem ismert új és -kitágított látóhatárt nyitott, aki az emberiség lobogóját mérföldekkel -plántálta előbbre a Chaosba – hogy ne rejtse bölcseségét tulajdon vékája -alá – hogy a világ legkitünőbb költője az ismeretlenség szürkeségébe -rejtőző, világias és köznapi életet élt, aki lángelméjét nyilvános -szórakoztató eszközül használta: ezt a szomorú tényt a -világtörténelemnek is le kell szegeznie! - -De hát viszont más emberek, papok és próféták – izraeliták, germánok és -svédek – ugyanezeket a dolgokat tették szemlélődésük tárgyává, sőt -keresztül is láttak rajtuk és tudták, mi a hatalmuk. S mivégre? A -szépségük nyomban tovatűnt szemünk elől; parancsokat, hegysúlyosságú -föltétlen kötelességeket olvastak ki belőlük, hegyek oszlopain emelkedő -s rájuk szakadó komor kötelességeket. És az élet rémítő, örömtelen -valami lett révükön: «zarándokút»,[30] próbatét, miket köröskörül -ostromolnak gyászos históriák Ádám és Éva elestéről s a róluk ránk -szakadó átokról; mik utolsó ítéletet, tisztító tüzeket s a bűnhödés -lángjait tűzik elénk s a látnok szíve és a hallgató szíve elmerült e -szomorú viziókban. - -El kell ismerni, hogy ezek félemberek félszemmel látásai. A világ még -várja a költő-papot, a kibékítőt, aki nem tréfál a -színész-Shakespeare-rel, sem nem vájkál a sírokban a gyászoló -Swedenborggal; hanem a ki majdan egyaránt lelkesen lát, beszél és -cselekszik. Mert a tudás ragyogóbbá teszi majd a verőfényt: az igazság -szebb, mint az egyéni vonzalom és a szeretet összefér a mindeneket -átfogó bölcseséggel. - - - - -VII. NAPOLEON; VAGY: A VILÁG EMBERE. - -A XIX. század kimagasló egyéniségei közt nincs senki, aki annyira ismert -és hatalmas volna, mint Bonaparte. Ezt a fölényét annak köszönheti, hogy -a leghívebben fejezi ki a tevékeny és kiművelt emberek tömegének -eszméit, hitét, törekvéseit. Swedenborg tanította, hogy minden szerv -homogén részecskékből tevődik össze, vagy – mint néha így mondja – -minden egész hasonló részekből; így a tüdők végtelen sok apró -tüdőcskéből; a máj végtelen sok apró májacskából, a vese végtelen sok -apró vesécskéből stb. Eszerint az analógia szerint tehát, ha fölbukkan a -férfiú, aki magával tudja ragadni a nagy tömegek erejét és vonzalmát, ha -Napoleon: Franciaország, ha Napoleon: Európa, – ez azért van, mert a -népek, kiket kormányoz, mind apróka Napoleonok! - -A mi társadalmunkban állandó az ellentét a konzervativ és demokrata -osztályok közt; azok között, akik már megvagyonosodtak és a fiatalok és -szegények között, akiknek még ezentúl kell megcsinálni a szerencséjüket; -azaz oly kezek munkája közt, amelyek már régóta el vannak temetve, s -amelyek munkája be van temetve henye tőkések tulajdonába, pénzbe, -részvényekbe, földbe, épületekbe és az élő munka érdekei közt, amely -azon iparkodik, hogy ő maga kerüljön a föld, az épületek, a pénztőkék -birtokába. Az előbbi osztály félénk, önző, illiberális, nem szereti az -újításokat és állandóan veszíti tagjait halálozás következtében. A másik -osztály is önző, de azonkívül követelőző, merész, magabíró, számban -mindig fölülmúlja a másikat s a szapora születések révén minden órában -új tagokkal egészül ki. Azt kívánja, hogy minden jövedelem nyitva álljon -az összesség versenyének és hogy a jövedelemszerzési lehetőségek -szaporíttassanak. Az a dolgos emberek osztálya Amerikában, Angliában, -Franciaországban, egész Európában: az iparkodók és hozzáértők osztálya. -Napoleon a képviselőjük. A tevékeny, bátor, ügyes embereknek – minden -nemzet középosztályának – ösztöne csúcsosította ki Napoleont, mint a -megtestesült demokratát. Ő osztozik erényeikben, bűneikben s -mindenekfölött: osztozik szellemükben, törekvéseikben. Ez az irányzat -anyagi, érzékelhető diadalra célzó s a leggazdagabb és legváltozatosabb -eszközökkel él, hogy célt érjen. Egyaránt használ föl mechanikai erőket, -mint igen magas értelmiséget, széleskörű, pontos tudományt, -képességeket, de minden értelmi és lelki erőt is alárendel az anyagi -siker eszközeinek. A gazdagság: a főcél. - -A Korán mondja: «Az Isten minden népnek megadta az ő nyelvén beszélő -prófétáját.» Tehát kell, hogy Páris, London, New-York, a kereskedelem, a -tőke, az anyagi hatalom lelke is megkapta légyen a maga prófétáját: s -íme Bonaparte nyert erre képesítést és küldetést. - -A Napoleonról szóló életrajzok, memoárok, adomák millió olvasóinak -mindegyike gyönyörködik ezeken a lapokon: hiszen a tulajdon történetét -tanulmányozza. Napoleon ízig-vérig modern s szerencséje tetőpontján -ugyanaz a szellem tölti el, mint a mai hírlapokat. Ő nem szent, – hogy -saját szavaival éljünk: «nem kapucinus» – de a szót magas értelmében -véve: nem is hős. Az utca embere megtalálja benne az utca többi -emberének képességeit és erőit. Úgy találja, hogy Napoleon is – csakúgy, -mint ő – születésénél fogva városi ember, aki nagyon észrevehető -érdemeknél fogva olyan parancsoló állásba jutott, hogy megengedhetné -magának a közönséges ember ízlését is, de mégis úgy érzi, kénytelen azt -rejtegetni és megtagadni. S íme ez a hatalmas ember megszerezte mindazt, -ami a XIX. század minden embere szívének kedves: jó társaság, jó könyv, -gyors utazás, jó ruha, lakomák, számtalan szolgahad; személyes súly, -eszméinek megvalósítása; a jótévő szerepe környezete minden tagjával -szemben; a képek, szobrok, zene, paloták, konvencionális tiszteletadás -kifinomult gyönyöre: mindez az övé volt. - -Ám az olyan ember, aki, – miként Napoleon – annyira alkalmazkodik a -tömegek lelkéhez, akik közt él: már nem is képviselője, hanem egyenesen -monopolizálója s bitorlója a többi lelkeknek. Így plagizált Mirabeau -minden jó eszmét, minden jó szót, amit valaha elejtettek -Franciaországban. Dumont beszéli, hogy a Convent karzatáról hallotta -szónokolni Mirabeaut s neki az az ötlete támadt, hogy befejezést készít -a beszédhez; ezt ceruzával rögtön meg is írta s megmutatta a mellette -ülő Lord Elginnek. Tetszett a lordnak s Dumont este megmutatta -Mirabeaunak. Ez elolvasta, bámulatosnak találta s kijelentette, hogy -bekebelezi másnapi beszédébe a nemzetgyűlésen. «Csakhogy ez nem lehet, – -viszonzá Dumont – mert, sajnos, már megmutattam lord Elginnek.» «S ha -meg is mutatta lord Elginnek s kívüle akár ötven másnak is, mégis -elmondom holnap», – felelte Mirabeau s a másnapi ülésen csakugyan -elmondta, még pedig nagy hatással. Mert Mirabeau az ő mindenkit lebiró -nagy egyéniségével megérezte, hogy ezek a dolgok, miket ő sugallt a -jelenlétével, éppúgy az övéi, mintha ő mondotta volna s hogy -tulajdonképpeni súlyukat azzal kapják meg, hogy ő tette magáévá. De még -föltétlenebb és központosítóbb volt az, aki örökölte Mirabeau -népszerűségét és még sokkal többet ért el, mint Franciaországban -gyakorolt fölényét. Valóban, a Napoleon-veretű embernek többnyire nincs -is már magánvéleménye és egyéni beszéde. Annyira befogadó képességű s -olyan helyzetű, hogy a kor és föld értelmiségének, szellemességének, -hatalmának valóságos központi hivatalává válik. Ő nyeri meg a csatát, ő -csinálja a Code-ot, ő állítja föl a súly- és mértékrendszert, ő tünteti -el az Alpok akadályait; ő építi az utakat. Minden kiváló mérnök, tudós, -államférfiú neki tesz jelentést; ugyanezt cselekszi mindenfajta jó fő: s -ő elsajátítja a legjobb rendszabályokat s a maga bélyegzőjét süti rájuk, -de nemcsak ezekre, hanem minden szerencsés és emlékezetreméltó -kifejezésre is. Imigyen minden napoleoni mondás és minden sor napoleoni -írás tulajdonképpen Franciaországé. - -Bonaparte a tömeg bálványa volt, mert benne transcendens fokban vannak -meg a tömeg-ember tulajdonságai és erői. Bizonyos elégtételt érzünk, ha -leszállhatunk a politika mélyére, mert ezzel megszabadulunk a -képmutatástól. Bonaparte a nagy osztállyal közösen, amelynek képviselője -volt, törekedett hatalomra és gazdagságra, de Bonaparte különösen nem -válogatott az eszközökben. Elnyomott minden érzést, amely az embereket e -törekvésükben akadályozni szokta. Fontanes 1804-ben Napoleon tulajdon -szellemében szólt, amikor a szenátus tárgyában e szavakat intézte hozzá: -«Sire! A tökéletesülés vágya a legnagyobb kórság, amely az emberi -értelmet valaha megszállta.» A szabadság, haladás szószólói -«ideológusok», ami megvető értelemben gyakran megfordul a száján: -«Necker ideológus», «Lafayette ideológus!» - -Egy jól ismert olasz közmondás szerint: «Ha sikert akarsz aratni, nem -szabad túljónak lenned!» Bizonyos határok közt előnyös lemondani a -kegyelet, hála, nemeslelkűség uralmáról, mert ezentúl az, ami eleddig -áthághatlan korlátunk volt s mások számára még mindig korlát, alkalmas -fegyverré lesz céljaink számára, éppúgy, amint a folyót, mely félelmetes -akadály volt, a tél a legsímább úttá változtatja. - -Napoleon egyszersmindenkorra letett a gyöngéd érzésekről és szeretetről -s csak kezével s fejével akart boldogulni. Benne nincs semmi csoda, -semmi bűvészet. Ő egyszerűen: munkás; munkás ércben, vasban, fában, -földben, utakban, épületekben, pénzben, csapatokban; még pedig nagyon -szívós és okos mester-munkás. Ő sohasem gyönge és elméleti ember, hanem -a természeti ható erők pontosságával és szabatosságával cselekszik. Nem -vesztette el veleszületett eredeti érzékét és rokonságát a dolgok iránt. -Az emberek az ilyen egyénnek éppúgy kitérnek, mint a természeti -eseményeknek. Igaz, hogy találkozunk sok emberrel, aki elmélyedt a -dolgokba mint mezőgazda, kovács, hajós és általában mint technikus s -tudjuk, mily reálisaknak és határozottaknak mutatkoznak tudósok és -szórágók gyülekezetében: ámde ezek az emberek rendesen híjával vannak az -elrendezés tehetségének; olyanok, mint a kezek fej nélkül. Ám Bonaparte -ez ásványi és állati erőkön felül a magasabb belátás és általánosítás -képességeivel is meg volt áldva, úgyhogy azok az emberek társulva látták -benne a természeti és szellemi erőket, mintha a tenger és föld testet -öltött volna s elkezdett volna számítani. Ennélfogva a föld és tenger -mintha föltételeznék őt. A sajátjába jött ő és tenger és föld úgy is -fogadták őt. Ez a számító-cselekvő nagyon jól tudja, mit tegyen velük s -mi lesz az eredmény. Ismeri az arany és vas, a kerekek és hajók, a -seregek és diplomaták sajátságait s megkövetelte, hogy mindegyik a maga -neme szerint cselekedjék. - -Arithmetikáját a hadviselés művészetében fejtette ki. Ez, szerinte, -abban áll, hogy, háborúskodván, legyen mindig több erőnk, mint az -ellenségnek, azon a ponton, ahol az ellenséget támadjuk, vagy ahol ő -támad. S egész tehetsége arra irányzódik, hogy végnélküli mozdulatok, -átcsoportosítások révén mindig szögben menjen neki az ellenségnek és -hogy részletekben morzsolja föl erőit. Nyilvánvaló, hogy még igen kis -erő is, amely ügyesen és gyorsan mesterkedik és mozog, úgyhogy a támadás -helyén mindig két embert tud harcba dobni egy ellen, lebír egy sokkal -nagyobb ellenséges túlerőt is. - -Az idők, szervezete, előélete mind társultak, hogy kifejlesszék ezt a -minta-demokratát. Megvannak benne osztálya erényei és hatásos -érvényesülésük föltételei. Ez a józanész, amely nem vesz semmibe -valamely célt, mielőtt nem látja az eszközöket, amikkel végre is lehet -hajtani; az eszközök fölhasználásának gyönyöre; az eszközök -kiválogatása, egyszerűsítése, csoportosítása; munkájának határozottsága -és alapossága; az okosság, amellyel mindent lát és az eleven erő, -amellyel mindent megtesz: mindez természetes szervévé és fejévé tette őt -annak, amit szeretnék a szó legtágabb értelmében vett _modern_ pártnak -nevezni. - -Minden sikerben az oroszlánrész szükségszerűleg a Természetet illeti -meg; így az ő esetében is. Ilyen emberre volt szükség, tehát ilyen ember -született. Kőből, vasból való ember, aki nyeregben tudott ülni tizenhat, -tizenhét órahosszat, sok napig tudott menetelni pihenés és élelem nélkül -– legfeljebb egy harapást befalva – s mégis a bősz tigris -rugalmasságával és hevével verekedni; akit nem zavart meg soha semmiféle -aggodalmaskodás; szívós, önző, okos s oly fölfogású, hogy nem hagyta -meggyőződését befolyásolni vagy félrevezetni sem mások véleményétől, sem -babonáitól, sem tulajdon elhamarkodásától és hevétől. «Az én vaskezem – -mondá – nem a karom végén volt, hanem a fejemmel állott közvetlen -összeköttetésben.» Tekintetbe vette a Természet és Szerencse hatalmát és -ezeknek tulajdonította fölényét, ahelyett, hogy alacsonyabbrendűek -módjára önfejűségében bizakodva harcra kelt volna a Természettel. -Legkedvesebb szavajárása a «csillagára» való célzás s tetszelgett azzal, -magának s a népnek is, hogy a «Sors gyermeké»-nek hívta magát. «Nagy -bűntettek elkövetésével vádolnak – mondja – pedig az olyan vezető -emberek, aminő én vagyok, nem követnek el bűntetteket. Mi sincs -egyszerűbb az én emelkedésemnél: hiú törekvés azt cselszövésnek, -gaztetteknek tulajdonítani: egyszerűen az idők sajátságának s annak a -híremnek kell betudni, hogy sikerrel verekedtem hazám ellenségeivel. Én -mindig a nagy tömegek véleményével s az eseményekkel tartottam lépést. -Mi hasznomra lettek volna tehát nékem gaztettek?» Majd ismét, fiáról -szólván, ezt mondja: «Fiam nem helyettesíthet engem; magam sem tudom -magam helyettesíteni. Engem a körülmények teremtettek.» - -A cselekvés egyenesvonalúsága eladdig még sohasem párosult ekkora -fölfogóképességgel. Ő realista, réme minden fecsegőnek és az igazságot -elhomályosító zavarosfejűeknek. Ő meglátja minden dolog sarkpontját, -pontosan az ellentállás pontjára veti magát és félredob minden egyéb -megfontolást. Erős akaratú, de helyes értelemben, tudniillik: -erősakaratú belátással együtt. Ő sohasem hibázott rá egy-egy győzelemre, -hanem fejben megnyerte a csatát, mielőtt a harctéren megnyerte volna. -Főfő-mesterfogásai benne rejlenek. Senki mástól nem kér tanácsot. -1796-ban ezt írja a Direktoriumnak: «Magam vezettem a hadjáratot, -anélkül, hogy valaki tanácsával éltem volna. Semmi jót nem végeztem -volna, ha kénytelen lettem volna más valaki véleményéhez alkalmazkodni. -Előnyökre tettem szert túlerőkkel szemben olyankor is, amikor minden -nélkül állottam csak azért, mert abban a meggyőződésben, hogy Önök -bíznak bennem, cselekedeteim éppoly gyorsak voltak, mint gondolataim.» - -A történelem tele van, a legrégibb időktől napjainkig, a királyok és -kormányzók gyengeségével. Olyan személyek ők, akiket szánni kell mert -nem tudják, mit kell tenniök. A takácsok kenyérért sztrájkolnak, s a -királyok és minisztereik – nem tudván, mihez fogjanak – szuronyokat -szegeztetnek rájuk. Ám Napoleon értett a maga mesterségét. Ime egy -ember, aki minden percben és alkalommal tudta, mit kell tennie a -következőben. Roppant megnyugtató és üdítő látvány nemcsak királyoknak, -hanem polgároknak is. Kevés ember ismeri a másnapját; terv nélkül -tengődnek máról-holnapra s mindig végére érnek tudományuknak s minden -tettük után kívülről várják az indítékot új cselekvésükre. Napoleon a -világ első embere lett volna, ha célja történetesen merőben közcélok. -Azonban így is amilyen volt, bizalmat gerjeszt cselekvésének rendkívüli -egysége által. Szilárd, biztos, önmegtagadó, önmagát hátratevő, mindent -céljának áldozó; föláldoz pénzt, csapatokat, tábornokokat föláldozza -saját biztonságát céljainak s ami közönséges kalandorokat el szokott -szédíteni, őt nem vezeti félre saját eszközeinek ragyogása. «Esélyeknek -nem szabad a politikát vezetniök, ellenben a politikának kell az -esélyeket vezetniök.» – «Ha valakit minden esemény elragad, az annak a -jele, hogy egyáltalában nincs politikai rendszere.» Győzelmei megannyi -kapu volt s egy percre sem tévesztette szem elől a még megteendő utat, a -jelen körülményeinek vakító csillámlásában vagy süketítő lármájában. -Tudta, mit kell tennie s meg sem állott, míg végére nem járt. Még az -egyenes vonalat is szerette volna megrövidíteni, hogy gyorsabban jusson -céljához. Kétségkívül lehet borzalmas adatokat összegyűjteni -történetéből, mily áron vásárolta meg győzelmeit; de azért nem kell -kegyetlennek ócsárolni, csak olyannak kell tekinteni, aki nem ismert -akadályt akarata útjában; nem volt vérszomjas, nem volt kegyetlen, de -jaj annak a dolognak vagy embernek, aki útjában állott! Nem szomjúhozta -a vért, de nem kímélte a vért – s nem ismert könyörületet. Csak a célt -látta s az akadálynak pusztulnia kellett. «Sire! Clarke tábornok nem tud -Junot tábornokkal egyesülni az osztrák tüzérség borzasztó tüzelése -miatt.» – «Foglalja el rohammal azokat az ütegeket!» – «De Sire! Minden -ezred, amely közeledik a tüzelő üteghez, veszve van; mit parancsol, -Sire?» – «Előre! Előre!» – Serusier tüzérezredes Hadi emlékirataiban -következőleg vázolja az austerlitzi csatát: «Abban a percben, hogy az -orosz sereg megkezdte visszavonulását, nagy üggyel-bajjal, de jó -rendben, a tó jegén, Napoleon császár teljes vágtában száguldott a -tüzérséghez. Mit vesztegetitek az időt? – rikoltá. – Tüzeljetek rögtön -kellős közepükbe, el kell őket sülyeszteni; tüzeljetek a jégre!» -Parancsa tíz percig teljesíthetetlen maradt. Hiába álltam magam is -néhány tiszttársammal egy halomra, hogy onnan vezessem a kívánt -műveletet; golyóink és bombáink elsiklottak a jégen, anélkül, hogy -feltörték volna. Ennek láttára egyszerű módszert használtam, hogy a -könnyű haubitzokkal felfelé tüzeltettem. A súlyos lövedékeknek majdnem -függőleges lecsapása végre meghozta a kívánt hatást. Módszeremet mentem -követték a szomszédos ütegek s szinte abban a pillanatban a tó vizébe -temettünk néhány ezer oroszt és osztrákot. - -Segédforrásai gazdagsága látszólag elenyésztetett minden akadályt. «Ne -legyenek itt Alpok» – mondá és tökéletes utakat építtetett, amelyek -fokozatos szerpentinekben vezettek át a legmeredekebb magaslatokon át, -úgyhogy Itália úgy megnyílt Párisnak, mint Franciaország bármely városa. -S koronájáért kockára tette életét is. Ha egyszer elhatározta, mit kell -tenni, azt tűzzel-vassal hajtotta végre s érdekében megfeszítette minden -erejét. Mindent merészelt, semmit se kímélt, se hadiszert, se pénzt, se -csapatot, se tábornokokat s még önmagát sem. - -Gyönyört okoz nekünk mindannak a látványa, ami a rendeltetését -teljesíti, akár tejet adó tehén az, akár csörgőkígyó. S minthogy, az -emberek nagy többségének véleménye szerint, a nemzetek közti -viszálkodások elintézésének leghelyesebb módja a háború, Bonaparte -bizonyára helyesen cselekedte, ha gyökeresen hadakozott. «A háború nagy -alapelve – mondá – az, hogy a sereg éjjel-nappal minden órában legyen -kész a lehető legnagyobb ellentállást kifejteni.» Sohasem takarékoskodott -hadiszerével, hanem az érc, a golyók, gránátok, kartácsok valóságos -árját zúdította az ellenséges állásokra, hogy megsemmisítsen minden -védekezést. Az ellentállás minden pontján összpontosította lovasságát, -egyik századot a másik után vetette rá, túlerővel, az ellenségre, míg el -nem söpörte egészen. Lobensteinnél, két nappal a Jena-i csata előtt ezt -mondta egy lovas vadászezredének: «Fiaim, ne féljetek a haláltól; ha -vitézül szembeszálltok vele, belekergetitek az ellenség soraiba.» A -roham viharában önmagát sem kímélte. A végsőig feszítette erőit. -Bizonyos, hogy Itáliában megtette a tőle telhetőt: megtett mindent, ami -tőle telt. Olykor egy hajszál választotta el a végromlástól s személye -már-már veszve látszott. Arcolenél a mocsarakba nyomták. Az osztrákok a -kavarodásban elválasztották csapatától s csak kétségbeesett -erőfeszítéssel tudták kimenteni. Lonatonál és egyebütt is már-már -elfogták. Hatvan ütközetben vett részt s mégsem telt be vele sohasem. -Minden diadalból új fegyvert kovácsolt. «Hatalmam összeroppanna, ha nem -támasztanám alá új teljesítményekkel. Hódítás tett azzá, ami vagyok, így -hát hódításnak kell fenn is tartani engem.» Ő megnézte, mint minden -bölcs ember, hogy éppannyi élet kell a megtartásra, mint az alkotásra. -Folyton-folyvást bajban, veszedelemben vagyunk, az összeomlás szélén, s -csupán leleményesség és bátorság menthet meg. - -Tüzét azonban mérsékelte a leghidegebb eszélyesség és pontosság. Bármily -vakmerő volt is a támadásban, sebezhetetlen volt, azzal, hogy -körülsáncolta magát. Igazi támadása sohasem a bátorság ihletéből folyt, -hanem számítás eredménye volt. Szerinte az a legjobb védekezés, ha -mindig mi támadunk. «Nagyravágyásom – mondja – csakugyan erős volt, -azonban hűvös természetű.» Las Casas-szal való beszélgetéseiben -megjegyezte: «Ami az erkölcsi bátorságot illeti, ritkán találkoztam -olyannal, amit «hajnali kétórai bátorság»-nak nevezek, t. i. az elő nem -készített bátorsággal, amelyre váratlan alkalmakkor van szükség s amely -a legmeglepőbb eseményekkel szemben is teljesen szabad ítéletet és -határozást biztosít az embernek.» Nem habozott kijelenteni, hogy benne -kiválóan nagy mértékben van meg ez a «hajnali kétórai bátorság» s hogy -vajmi kevés emberrel találkozott, aki erészt fölvehette vele a versenyt. - -Minden a számításai pontosságától függött s a csillagok sem lehettek -pontosabbak, mint az ő arithmetikája. Személyes figyelme kiterjedt még a -legapróbb részletekre is. «Montebellónál meghagytam Kellermannak, hogy -támadjon nyolcszáz lovassal s ő ezekkel az osztrák lovasság szemeláttára -elvágott hatezer magyar gránátost. Ez a lovasság mintegy fél -league-re[31] volt s negyedórára volt szüksége, hogy a veszélyeztetett -pontra érkezzék; az volt a tapasztalatom, hogy mindig ezek a negyedórák -döntik el a csata sorsát.» – «Bonaparte, mielőtt megütközött, igen -keveset törődött azzal, mit kell tennie diadal esetén, ellenben sokat -gondolkozott azon, mi a teendője, ha balszerencse találja érni.» Ugyanez -a bölcseség és jó érzék jellemzi minden magatartását. Az utasítás, -melyet titkárjának a Tuileriákban adott, megérdemli a fölemlítést: -«Éjjente lehetőleg ritkán lépjen be szobámba. Föl ne keltsen, ha jó -közlenivalója volna, mert az nem sürgős. Ellenben, ha rossz hírekkel -jön, rögtön ébresszen föl, mert akkor egyetlen pillanatot sem szabad -veszíteni.» Hasonló túlzásig menő gazdaságosság vezette az itáliai -hadjáratban mint tábornokot terhes levelezése tekintetében. -Megparancsolta Bourrienne-nek, hagyjon kibontatlanul minden levelet -három hétig s azután megelégedéssel látta, mily nagy részük elintéződött -önmagától s nem igényelt már választ. Munkateljesítménye rengeteg volt s -túlszárnyal minden ismert emberi munkabírást. Volt elég dolgos király a -világon Odysseustól Oraniai Vilmosig, de egyikük sem végezte tizedrészét -sem annak, amit ez az ember földolgozott. - -Napoleon e természeti adományokon fölül rendelkezett még azzal az -előnnyel is, hogy szegénysorsú családból származott. Későbbi napjaiban -ugyan elég gyönge volt, hogy koronáihoz és rendjeleihez szerette volna -még a főrangú származást is: mindazonáltal tudta, mivel tartozik szigorú -neveltetésének és nem titkolta megvetését a született királyok és az -«örökletes szamarak» iránt, ahogy a Bourbonokat durván titulálta. Ő -mondta róluk, hogy «számkivetésük alatt nem tanultak semmit; nem -felejtettek el semmit.» Bonaparte átment a katonai szolgálat minden -lépcsőfokán, de polgár is volt, mielőtt császár lett és így volt kulcsa -a polgársághoz is. Megjegyzései és értékelései a középosztálybeli -jólértesültségére és helyes mértéktartására vallanak. Akiknek csak -dolguk akadt vele, úgy találták, hogy nem lehetett elámítani, mert -éppoly jól tudott számolni, mint akárki. Ez kitünik szentilonai -emlékiratai minden részéből. Ha a császárné háztartása, palotái kiadásai -következtében jókora adósság gyülemlett össze, Napoleon személyesen -vizsgálta át a számlákat, rájött a dupla krétára s a tévedésekre s -tekintélyes összegekkel szállította le a követeléseket. - -Legnagyobb fegyverét, különösen a tőle vezetett milliók szemében, -reprezentativ jellegének köszönhette. Annak, hogy Franciaországot és -Európát képviseli s ilyen minőségében érdekel minket. Mint vezér és -király a forradalommal, vagy a dolgos néptömegek érdekével áll és bukik, -amelyek szervükre és vezérükre találtak benne. Fölismerte a társadalmi -érdekeket, a munka értelmét és értékét és természetszerűleg szegődött a -pártjához. Tetszik nekem az az eset, amelyet egyik szentilonai -életrajzírója említ föl. «Midőn egyszer Balcombené asszonnyal sétált, -egy pár szolga súlyos ládákat cipelve ment arra s Balcombené asszony -meglehetős ingerülten követelte tőlük, térjenek ki. De Napoleon -közbevetette magát: «Asszonyom, vegye tekintetbe terhüket!» A császárság -idején nagy gondot fordított a főváros piacainak javítására és -szépítésére. «A piac – úgymond – a köznép Louvreja.» A mesterművek közt, -amelyek túlélték őt, ott vannak nagyszerű utai. Csapatait eltöltötte -tulajdon szellemével s köztük és közte a szabadság és bajtársi -együttérzés egy neme fejlődött ki, amelyet udvarának ceremóniája nem -engedett meg közte és tisztjei között. Seregei azután olyan dolgokat -vittek végbe, minőkre mások képtelenek voltak volna. Csapataihoz való -viszonyának legjobb bizonysága napiparancsa az austerlitzi csata -reggelén, amelyben megigérte nekik, hogy a tűzvonalon kívül fog -tartózkodni. Ez a kijelentés, amely épp a visszája annak, amelyet a -tábornokok a katonáiknak a csata előtt rendesen tenni szoktak, jól -megvilágítja a serege odaadó ragaszkodását vezére iránt. - -Ámbár tehát részletekben is megvan az azonosság Napoleon és a néptömegek -közt, igazi ereje a tömegek abban a meggyőződésében rejlik, hogy -Napoleon az ő géniuszuk és céljaik, törekvéseik képviselője volt, -nemcsak akkor, ha nekik udvarolt, hanem akkor is, ha ellenőrizte, sőt -még ha meg is tizedelte őket toborzásai révén. Csak oly jól tudott ő is -filozofálni a szabadságról és egyenlőségről, akár bármely francia -jakobinus s ha célozgattak az évszázados kékvérre, amely Enghien herceg -kivégzésével ontatott, így vélekedett: «Az én vérem sem pocsolyavíz!» A -nép érezte, hogy a trónt már nem foglalja el többé s a földet nem szívja -ki a «legitim» osztály kis csoportja, amely teljesen elzárkózott a föld -gyermekeivel való bármely közösségtől s csak a társadalom egy rég -elfedett állapota eszméit és babonáit iparkodik fenntartani. Az uralkodó -osztály egy ilyen embere helyett az ő lelküktől lelkezett, velük közös -tudású és gondolkozású férfiú székelt a Tuileriákban, s igazában -megnyitotta nékik és gyermekeiknek a hatalom és bizalom minden áldását. -Az álmos, önző politikának, amely egyre csak lefokozta, megszorította az -ifjúság lehetőségeit, véglegesen befellegzett s a terjeszkedés és -vágynak napjai virradtak meg. Megnyílt a pálya minden emberi tehetségnek -és tettnek; s megannyi ragyogó pályabér csillogott az ifjú és tehetséges -ifjúság szeme előtt. A megvénhedt, vasbékóba szorított, feudális -Franciaország egy ifjú Ohiová vagy New-Yorkká változott s még azok is, -akik közvetlenül szenvedtek az új uralkodó szigorúságtól, megbocsátottak -neki, tekintettel a katonai rendszer szükségszerű keménységére, amelynek -hála elűzhették az elnyomóikat. S még akkor is, midőn a nép többsége -elkezdte kérdeni, vajjon igazában mit is nyertek azzal szemben, hogy új -uruk a végsőkig kimerítő ember- és pénzáldozatokat követelte meg tőlük – -az ország minden rangú, rendű tehetséges emberei valahányszor az ő -pártjára keltek és mint természetes pátronusokat vették védelmükbe. -1814-ben, amidőn tanácsolták neki, hogy keressen támaszt a főrangú -osztályokban, Napoleon így szólt a környezetéhez: «Uraim, az én -helyzetemben az én egyedüli nemességem a külvárosok közönséges népe!» - -Napoleon felötlése találkozott ezzel a természetes várakozással. -Helyzetének szüksége azt követelte, hogy szívesen lásson minden -tehetséget és helyezze el bizalmi állásokban s érzése is egybeesett -ezzel a politikával. Mint minden magasabbrendű, ő is vágyakozott igazi -férfiak és társak s az után, hogy erejét összemérje más mesterekével s -türelmetlenül bánt el a hóbortosokkal s gyengeelméjűekkel. Itáliában is -embert keresett s nem talált. «Szent Isten!» – mondá – «milyen ritka az -igazi ember! Ime, Itáliát 18 millió lakja s én csak nagy üggyel-bajjal -találtam kettőt: – Dandolot és Melzit.» Későbbi éveinek tapasztalata -korántsem öregbítette az emberfajta iránt való tiszteletét. Egy keserű -percében ezt mondta egyik legrégibb barátjának: «Az emberek megérdemlik -a megvetést, amellyel eltöltenek. Derék republikánusaim ruhájára elég -valami arany paszomántot varratnom s mindjárt azzá vedlenek, amiknek -akarom.» A könnyű fajsúlynak ezzel a megvetésével azonban közvetve -azoknak adózott tisztelettel, akik derekasságukkal kiérdemelték -méltánylását, nemcsak ha barátai és segítőtársai közé tartoztak, hanem -amikor ellent is álltak akaratának. Nem tehette egy sorba Foxot, Pittet, -Carnot-t, Lafayette-et, Bernadotte-ot udvara ingó nádszálaival s a -becsmérlés ellenére, melyet rendszeres önzése sugallt nagy hadvezérei -ellen, akik vele s neki aratták diadalaikat, bőséges elismerésben -részesítette Lannes-t, Duroc-ot, Kleber-t, Dessaix-t, Masséna-t, -Murat-t, Ney-t és Augerau-t. S bár pátronusuknak s szerencséjük -megalapozójának érezte is magát, ha azt mondta is: «Én iszapból gyártom -a tábornokaimat!» – még sem titkolhatta megelégedését azon, hogy -vállalatai nagyságához mért, méltó segítőtársakra talált. Az -oroszországi hadjáratban oly nagy hatást tett reá Ney tábornagy -bátorsága és ereje, hogy erre a kijelentésre ragadta: «Kétszáz millióm -van ládáimban, de szívesen odaadnám Ney-ért.» Több marsalljáról írt -jellemrajzai nagyon pontosak s ha nem is elégítették ki a francia -tisztek olthatatlan hiúságát, kétségtelenül igazak lényegükben. S -valóban, uralkodása alatt mindenfajta érdem méltánylásra talált. «Én -ismerem» – mondá – «valamennyi tábornokom mélyjáratát.» Minden -természetes tehetség biztos lehetett, hogy kedvező fogadtatásra talál -udvarában. Korában tizenkét ember emelkedett föl közkatonai sorból -királyi, tábornagyi, hercegi, vagy tábornoki méltóságra s az általa -alapított Becsületrendet nem családi összeköttetések révén, hanem csakis -személyes érdemért adományozta. «Ha a katonák már megkapták a -tűzkeresztséget a harcmezőn, szememben mind egyenrangúak.» - -Ha az, aki természettől fogva király, elnyeri a királyi címet és -méltóságot is, ez mindenkinek tetszik. A forradalom a St. Antoine -külváros izmos népességét és az összes lovászgyerekeket és hajósinasokat -följogosította arra, hogy Napoleont úgy tekintsék, mint húsából való -húst s az _ő_ pártjuk kreaturáját: ám e nagy tehetség sikerében van -valami, ami általános rokonszenvet is biztosít neki. Mert minden eszes -ember érdekében áll, hogy az értelem és szellem győzelmet arasson a -butaságon és bitorláson s mint értelmes lények úgy érezzük, mintha -villamos áram tisztítaná meg a levegőt, ha értelmi erők túltesznek -anyagi erőkön. Mihelyt lehámozzuk a helyi és esetleges járulékokat, úgy -érezzük, hogy Napoleon érettünk küzd s arat derekas diadalt; ez az erős -gőzgép a mi javunkra dolgozik. Mindaz, ami feltüzeli képzeletünket, -amidőn áthágja az emberi ügyesség s képességek rendes határait, csodamód -fölemel és fölszabadít. Mily hatalmas koponya, amely fejedelmi -fensőséggel fontolja meg és dönti el az ügyek egész sorát s oly tömegét -hozza működésbe a ható erőknek! Mily szem, amely áthatol egész Európán! -Mily gyors feltaláló képesség! Mily kiapadhatatlan erőforrás! Mily -események! Mily romantikus festmények! Meglepő helyzetek! amikor az -Alpokat kémleli, midőn a nap leszáll a sziciliai tengerbe; amidőn a -csapatait csatasorba állítja a piramisok alatt s így buzdítja: «Ezeknek -a piramisoknak csúcsáról negyven évszázad tekint lé reátok!» – amidőn -átgázol a Vörös-tengeren s a Suezi öblön. Ptolemais partvidékén gigászi -tervek izgatják: «Ha Acre elesett volna, megmásoltam volna az egész -világ ábrázatát.» Hadserege az austerlitzi csata előestéjén, mely -császárrá avatásának évfordulója volt, negyven zsákmányul ejtett zászló -bokrétájával ajándékozta meg. Egy kicsit talán gyermekes örömet lelt -abban, hogy éles világításban hozza össze az ellentéteket; mint midőn -kedvét találta abban, hogy Tilsitben, Párisban vagy Erfurtban az -előszobájában várakoztasson meg királyokat. - -Az emberek egyetemes gyengeelméjűsége, határozatlan és tunya -nembánomsága mellett nem érezhetjük s mondhatjuk magunkat eléggé -szerencséseknek, hogy ezt az erős és tettrekész hőst a magunkénak -vallhattuk, aki megmutatta nékünk, mily sokat lehet véghezvinni merőben -olyan erőkkel és erényekkel, mikkel kisebb fokban, minden ember -rendelkezik, mint pl. pontossággal, személyes figyeléssel, bátorsággal, -gyökeres elhatározással s tettel. «Az osztrákok – úgymond – nem ismerik -az idő értékét.» Korábbi éveiben az eszélyesség példaképének látom. -Hatalmát nem valami vad, vagy különc erő adja meg, nem vad ihlet, mint a -Mahomedét; nem a meggyőzés ereje, hanem az, hogy a józan észt -érvényesítette minden alkalommal, ahelyett hogy szabályokhoz és -szokásokhoz ragaszkodott volna. Az ő példája ugyan arra tanít, amire az -erély mindig tanít, hogy t. i. mindenütt nyílik számára tér. A gyáva -kétségek mily tömegére követel az ember élete választ. Amidőn ő -fölbukkant, minden katona-főember azt a hitet táplálta, hogy a háborúban -már nem akad új dolog, amint manapság meg azt hiszik, hogy már semmi -újra nem lehet vállalkozni sem a politikában, sem az egyházban, sem a -tudományokban, sem iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban vagy -társadalmi szokásainkban s erkölcseinkben s amint minden kor társadalma -azt hitte, hogy a világ kimerült már az élet által. Ám Bonaparte jobban -tudta a dolgot, semmint a társadalom, sőt mi több, ő tudta azt is, hogy -jobban tudja. Úgy tartom, minden ember jobban tudja, mint cselekszi. -Tudja, hogy az intézmények, mikkel olyan nagyra vagyunk, csak járni -tanító gyerekkocsik és játékszerek. De ha nem bíznak sejtelmeikben! -Bonaparte azonban rábízta magát tulajdon érzékére s csöppet sem törődött -a másokéval. A világ az ő újításaival szemben úgy viselkedett, már amint -minden újítással szokott viselkedni, t. i. végtelen ellenvetéseket tett, -tornyosította az akadályokat: ám Napoleon elfricskázta az ő -ellenvetéseiket. «Ami a szárazföldi sereg vezérének útjában igazán nagy -akadályt idéz elő: az az a szükség, hogy annyi embert és állatot kell -élelmezni. Ha rábízza ezt a biztosaira, meg se tud mozdulni, s minden -vállalkozása dugába dől» – mondja. Józan esze jó példája az is, amit az -Alpok télen való áthágásáról mond, szemben azok bizonykodásával, akik -szerint ez az átkelés télen lehetetlen: «A tél nem a legkedvezőtlenebb -évszak magas hegyek áthágására. A hó ilyenkor kemény, az idő -megállapodott s mitsem kell tartani a lavinától, ami az egyedüli -számbaveendő veszély az Alpokban. Itt a magaslatokon sokszor igen szép -napok vannak decemberben; kemény hideg, a lég végtelen nyugalmával.» -Olvassuk hozzá még arról adott beszámolóját, mint nyerte meg csatáit: -«Minden ütközetben beáll egy időpont, amikor a legvitézebb csapatok is, -a legnagyobb erőfeszítés után, hajlanak a megfutamodásra. Ezt a pánikot -a saját bátorságukba vetett hit megingása okozza s elég egy kis alkalom, -ürügy, hogy önbizalmunkat helyreállítsuk. A művészet már most abban áll, -hogy fölkeltsük ezt az alkalmat; kieszeljük ezt az ürügyet. Arcolénál -huszonöt lovassal nyertem meg a csatát. Megragadtam ezt az ernyedt -pillanatot, minden emberem kezébe trombitát nyomtam és ezzel a maroknyi -haddal vívtam ki a diadalmas napot. A két sereg két szembekerülő test, -amely egymást megfélemlíteni iparkodik: percnyi pánik áll be s ezt a -percet kell előnyünkre fordítani. Ha valaki már sok ütközetben vett -részt, hamarosan felismeri ezt a pillanatot: olyan könnyű ez, mint a -számtanban az összeadás.» - -A XIX. századnak ez a követe adományai felől még az általános témákról -való spekulativ gondolkodás képességével is dicsekedett. Szeretett -ide-oda csapongani a gyakorlati, irodalmi és elvont kérdések seregén. -Véleménye mindig eredeti és célszerű, találó. Egyiptomi expedicióján az -volt a szokása, hogy ebéd után három vagy négy emberrel fölállíttatott -egy tételt s ugyanannyi embert állított szembe, hogy azt ellenezzék. Ő -adta meg a tárgyat s a vita vallási, kormányzati és hadművészeti -kérdések körül forgott. Egy nap azt vitatta meg, vajjon a többi bolygó -lakott-e? Másszor a világ fennállásának korát tűzte ki. Majd azt a -tételt állította föl, vajjon mi a föld elpusztulásának valószínű módja, -vajjon víz vagy tűz fogja-e végromlását okozni. Ismét máskor a sejtelmek -beválásáról vagy hamisságáról s az álmok magyarázatáról rendezett vitát. -Nagyon szeretett a vallásról beszélgetni. Így pl. 1806-ban Fournier-vel, -Montpellier püspökével. Két pontban nem tudtak megegyezni, t. i. a pokol -és az egyház ölén kívül való üdvözülhetés kérdésében. A császár -elmesélte Josephinenek, hogy e két pont körül úgy hadakozott, mint maga -a sátán, mert a püspök is kérlelhetetlen volt. A filozófusoknak szívesen -sorolta föl mindazt, amit a vallás, mint emberek és korok alkotása -ellen, föl szoktak hozni, ám azért a materializmusról hallani sem akart. -Egy szép éjszaka a hajó fedélzetén, a materialista szóharc -fegyvercsörgetése közben rámutatott a csillagokra, mondván: «Urak, -beszélhetnek, ameddig kedvük tartja, de kérem, ki teremtette -mindezeket?» Gyönyört talált a tudósokkal való beszélgetésben, különösen -ha az a tudós Monge és Berthollet volt, ám az írókat lebecsülte, -mivelhogy «ők frázisgyártók». Kedvelte az orvosi tárgyakat is s kezelő -orvosait nagyra becsülte, így pl. Corvisart-t Párisban és Antonomarchi-t -Szt. Ilonán. «Higyje meg nekem – mondá ehhez – jobban tennők, ha -elhagynók mindezeket az orvosszereket. Az élet olyan vár, amelyet -igazában sem én, sem Ön nem ismerünk. Miért tornyosítsunk akadályt a -védelme útjába? Az ő Saját eszközei többet érnek, mint az Ön -laboratoriumának minden készüléke. Corvisart nyiltan megegyezett velem -abban, hogy az Önök mindenféle kotyvalékai fabatkát sem érnek. Az -orvostudomány bizonytalan előírások gyűjteménye, amelyek, végső -eredményükben az emberiségre inkább végzetesek, semmint üdvösek. Víz, -levegő, tisztaság, ezek az én gyógyszertáram főcikkei.» - -Emlékiratai, miket Szt. Ilona-szigetén gróf Montholonnak és Gourgaud -tábornoknak mondott tollba, nagyértékűek, ha le is vonjuk belőle azt, -amit őszintesége hiányának rovására kell írni. Megvan benne az -egészséges erő s a tudatos fölény. Csodálom azt az egyszerűséget és -világosságot, amellyel csatáit előadja – jó elbeszélő, aminő Cæsar. -Csodálom jóindulatú és eléggé tiszteletadó véleményét Wurmser -tábornagyról s egyéb ellenfeleiről s változatos tárgyaihoz egyenlő -ügyesen alkalmazkodó stilusát. A legkellemesebb részletnek az egyptomi -hadjárat raját tartom. - -Voltak órái, miket a gondolkodásnak és bölcselkedésnek szentelt. A -pihenés köreiben, úgy a táborban, mint a palotában, Napoleon lángelméjű -embernek mutatkozik, akit az igazságnak veleszületett szomjúsága vezet -elvont kérdésekre s aki eközben ugyanolyan heves beszéddel él, aminőt a -háborúban szokott meg. Tudta élvezni a fantázia minden leleményét, a -regényt, a _bon mot_-t éppúgy, mint a hadjárat strategemáját. Szerette -Josephine-t és udvarhölgyeit egy elsötétített teremben megborzongatni -valami kitalált rémhistóriával, amelynek hatását hangja és drámai ereje -fokozta. - -Én Napoleont a modern társadalom középosztálya ügyvivőjének vagy -szószólójának nevezem; azon tömeg szószólójának, amely betölti a -piacokat, boltokat, bankokat, gyárakat, hajókat, azt a modern világot, -amelynek életcélja a gazdagság. Ő volt az agitátor, a megkötő -rendszabályok lerombolója, a gyökeres javítás, a liberális, a radikális, -az eszközök föltalálója, ajtók és piacok megnyitója, a monopóliumok és -visszaélések felforgatója. Természetes, hogy a gazdagok és arisztokraták -nem szerették őt. Szembehelyezkedett vele: Anglia, a tőke középpontja s -Róma és Ausztria, a hagyományok és ősi nemzetségek középpontja. Egyrészt -a tunya és konzervativ osztályok megdöbbenése, a római conclave véneinek -s vénasszonyainak őrült rémülete, – akik kétségbeesésükben akár izzó -vasba is belefogóztak volna, az államférfiúk hiú iparkodása, hogy -elszórják és elámítsák, Ausztria császárának hasztalan vesztegetési -kísérlete, másrészt pedig mindenhol, a fiatal, lelkes, tetterős férfiak -természetes ösztöne, amellyel a középosztályból mint óriást kiemelték: -történetét ragyogóvá és lebűvölővé teszik. Megvoltak benne választóinak -tömegerényei, de megvoltak bűnei is. Szomorúan látom a fényes festmény -visszáját. De hisz az a végzetes tulajdonság, amelyet a vagyonra -törekvés közben fölfedezünk, az, hogy ez a vagyonhajsza csalékony s -azért az érzés elfojtásával vagy legalább gyöngülésével kell megfizetni. -S így elkerülhetetlen, hogy ne találjuk meg ugyanezt a mi történetünk -hősében is, aki egyszerűen egy fényes pályát tűzött ki magának élete -céljául, anélkül, hogy az eszközök megválasztása tekintetében előre -kötelezettséget vállalna vagy aggályoskodnék. - -Bonaparte feltünően híjával volt a nemes érzelmeknek. A világ -legműveltebb korának és népének legmagasabb helyre helyezett -egyéniségében, íme, a legköznapibb igazság- és tisztességérzet érdeme -sem volt meg. Igazságtalan a tábornokaival szemben: önző, kisajátítja -dicsőségüket, eltulajdonítja Kellermann, Bernadotte nagy tetteinek -érdemét; addig intrikál, míg a benne bízó Junot-t reménytelen csődbe -kergeti, csakhogy távoltartsa Páristól, mert bizalmaskodó modora sérti -trónjának újsütetű büszkeségét. Módfelett hazudik. Hivatalos lapja, a -_Moniteur_ s minden harctéri jelentése közmondásossá vált arról, hogy -csak azt mondja, amit Napoleon el akart hitetni az emberekkel s ami még -rosszabb: korai vénségében, ott gubbasztva magános szigetén, egész -hidegvérrel hamisította meg a tényeket, adatokat, jellemzéseket s a -világtörténelmet színpadi hatásra állította be, mert ezt szerette, mint -minden földije. Minden cselekedetet, amely nemeslelkűséget lehelne, -megmérgezi az ő számító volta. Szerencsecsillaga, a dicsőségszomja, a -lélek halhatatlanságáról szóló elmélete mind, mind olyan franciás! -«Kell, hogy kápráztassak és bámulatot ébresszek. Ha megadnám a teljes -sajtószabadságot, hatalmam három napig sem tartana.» A nagy dobot ütni: -ez a legkedvesebb célja. «A nagy hír annyi, mint: nagy lárma, mentől -nagyobbat ütünk, annál messzebbre hallik. Törvények, intézmények, -emlékek, nemzetek: mind esendők; ám a nagy hír tart és még századok -multán is visszhangzik.» A halhatatlanság, az ő elmélete szerint, merő -hír. A befolyásról szóló tana sem valami hízelgő: «Az emberi tetteknek -csak két rugója van: az érdek és a félelem. A szeretet együgyű -képzelődés, higgyék meg nekem. A barátság puszta név. Én senkit sem -szeretek. Még testvéreimet szeretem: talán, merő szokásból s mert -bátyám, szeretem egy kicsit Józsefet s szeretem Duroc-ot; de miért? Mert -jelleme kedvemrevaló: merev és határozott s úgy hiszem, ez a fickó -sohasem ejtett életében egy könnyet sem. Tudom nagyon jól, hogy -nincsenek barátaim. Amíg az vagyok, ami ma vagyok, annyi az úgynevezett -barátom, amennyit csak akarok. Hagyjuk az érzékenységet az asszonyokra: -a férfinek ellenben erős szívűnek és vasakaratúnak kell lennie; -máskülönben nem való se a háborúra, sem a kormányzásra.» Egyáltalában -nem ismert aggályt. Hajlandó lett volna lopni, rágalmazni, gyilkolni, -fojtogatni, mérgezni, ha az érdeke úgy kívánta. Nem volt benne -nemeslelkűség, hanem csupa közönséges gyűlölet; végtelenül önző, álnok -volt. A kártyában csalt; határtalanul szószátyár; az idegen leveleket -fölbontogatta s gyönyörködött gyalázatos rendőrsége praktikáiban s -megelégedéssel dörzsölte kezeit, ha el tudott csípni valami bármily -csekély titkot a környezete férfiairól vagy asszonyairól, ilyenkor azzal -hencegve, hogy ő «mindent tud». Beleártotta magát a nők ruhájának -szabásába s inkognitóban leste az utca éljeneit s magasztalását. Modora -parlagi volt. Az asszonyokkal alrendű bizalmaskodással bánt. Szokása -volt a fülük cimpáját és orcájukat megcsipkedni, ha jó kedvében volt s -utolsó napjáig szerette jól meghúzni a férfiak fülét és pofaszakállát, -oldalba bökni őket s durva tréfát űzni belőlük. Azt persze nem lehet -rábizonyítani, hogy a kulcslyukon hallgatózott volna, vagy ha tette, -óvatosan tette. Szóval: ha fenekére hatoltál mindennek a hatalmi és -fénykörnek: nem találsz ott gentlemant, hanem szemfényvesztőt és -gazfickót, aki tökéletesen megérdemli a _Jupiter Scapin_, vagyis -mondjuk, a Csirkefogó Jupiter díszítő jelzőt.[32] - -Amidőn az imént leírtam a két pártot, amelyre a mai társadalom oszlik: -t. i. a demokrata és konzervativ pártot, azt mondtam, hogy Bonaparte a -demokratákat képviseli, vagyis a gazdasági tevékenységet folytatók -pártját, szemben a konzervativ párttal. De még nem mondtam meg, pedig az -lényeges, hogy ez a két párt csak úgy különbözik egymástól, mint a -fiatal az öregtől. A demokrata fiatal konzervativ; a konzervativ öreg -demokrata. Az arisztokrata a megérett és meghiggadt demokrata, mert -mindketten a magántulajdon legmagasabbra értékesítésének alapján -állanak; csakhogy az egyik azt megszerezni, a másik pedig megtartani -iparkodik. Bonapartéről el lehet mondani, hogy pártjának egész -történetét képviseli, – ifjúságát s hajlott korát s annak végzete, a -költői igazságszolgáltatással együtt az ő tulajdon végzete. Az -ellenforradalom, az ellenpárt még várja szervét és képviselőjét, akiben -meg lesz a szeretet és valóban közérdekű átfogó célok kitűzése. - -Itt ellenben egy kísérlettel van dolgunk, amelyet a Természet a lehető -legkedvezőbb körülmények közt arra nézve tett, mire képes az értelem -ereje, lelkiismeret nélkül. Még sohasem lépett elő vezér ily -tehetségekkel, ilyen fegyverzetben s még nem volt vezér, akinek ilyen -segítőtársai és követői voltak volna. S mi volt az eredménye ennek a -roppant nagy tehetségnek és hatalomnak, ezeknek a tengernyi -hadseregeknek, fölperzselt városoknak, fölprédált kincseknek, a -föláldozott embermillióknak, egész Európa elzüllesztésének? Semmi jó nem -fakadt belőle. Minden eltűnt nyomtalanul, elpárolgott, mint az ágyúnak -füstje. Csonkábban, szegényebben, gyengébben hagyta hátra -Franciaországot, mint aminőnek találta s a szabadságért folytatott -harcot újra kellett kezdeni. Vállalkozása, alapelve szerint, öngyilkos -volt. Franciaország igájába szegődött, szolgálta életével, vérével, -minden vagyonával mindaddig, valamíg azonosítani tudta őt az érdekeivel, -ám midőn az emberek azt látták, hogy a győzelemre új háború, a seregek -szétrombolására új toborzás következik s akik olyan elkeseredetten -harcoltak, sohasem érnek közelebb a jutalmukhoz, mert hisz sohasem -élvezhették, amit kerestek, nem nyugodhattak ágyban, párnák között, nem -páváskodhattak kastélyaikban: akkor ezek az emberek elhagyták őt. -Rájöttek, hogy mindent elnyelő önzése halálos minden más emberre. A -villamos rájához hasonlított, amely a rázkódások egész sorát okozza -annak a testében, aki megfogja s ez görcsbe húzza kezét, hogy nem birja -kinyitni s az állat folyton újabb s erősebb áramot bocsát belé, míg csak -végkép meg nem bénítja s meg nem öli az áldozatát. Ugyanígy szűkítette, -szegényítette, szítta ki ez a szertelenül önző ember mindazok erejét és -életét, akik szolgálták és Franciaország és Európa általános kiáltása ez -volt 1814-ben: elég volt belőle: «_assez de Bonaparte!_» - -Nem ő volt ennek az oka. Ő csak azt élte ki és hajtotta keresztül -erkölcsi principiumok nélkül, ami benne volt. Ám a dolgok természete, az -emberiség és világ örök törvénye keresztezte az utait és okozta -bomlását; s akár millió hasonló kísérletet tesz a Természet, mindig ez -lesz a végső eredmény. Akár tömegek, akár egyének kísérlik meg a merőben -anyagias és önző célokat, megbuknak a kísérletükkel. A békés Fourier -éppúgy hajótörést szenved, mint a romboló Napoleon. Civilizációnk, -valamíg lényegében a tulajdon, a korlátok, a kizárólagosságok alapján -áll, mindig ki lesz téve újabb káprázatnak, tévedésnek. Gazdagjaink -továbbra is betegen hagynak; nevetésünkbe keserűség üröme vegyül s -borunk égeti a torkunkat. Csak az a Jó válik üdvünkre, amelyet nyitott -ajtóknál élvezhetünk s amely mindenkinek egyaránt hasznos. - - - - -VIII. GOETHE; VAGY: AZ ÍRÓ. - -Úgy látom, a világ szervezetében különleges hely és szerep -biztosíttatott az író, vagy titkár számára, akinek az a dolga, hogy -beszámoljon a mindenségben lüktető és munkálkodó élet csodálatos -szellemének tevékenységéről. Az ő tiszte e tények észbevevése s a -legkiválóbb és legjellemzőbb tapasztalatok kiválasztása. - -A Természet megkívánja, hogy tudósítást írjanak róla. Sőt minden dolga -köteles a tulajdon történetét megírni. A bolygót, a kavicsot árnyéka -kíséri. A sziklagörgeteg barázdát, repedést hagy hátra a hegy testén; a -folyó ágyat mos a földbe; az állat otthagyja csontjait a földrétegben; a -páfrány és levél otthagyja szerény sírfeliratát a szénben. A hulló -vízcsöpp domborművet váj a homokba vagy kőbe. Nem lehet egypárat sem -lépni a hóban, vagy a mesgyén át, hogy a léptek térképe ne rajzolódjék -ki többé-kevésbbé maradandó nyomokban. Az ember minden tette önmaga írja -bele magát az embertársak emlékezetébe, tulajdon módjával és -ábrázatával. A levegő tele van visszhangokkal, az ég jegyekkel, a talaj -emlékjelekkel és följegyzésekkel s minden tárgy beszédes intelmekkel az -értelmes ember számára. - -A Természetben szakadatlanul folyik ez az önlajstromozás, bélyegének -rásütése a dolgokra. Beszámolója pontosan visszaadja a történteket, nem -told hozzá s nem vesz el belőle. De a Természet magasabbra is törekszik -s az emberben olyasvalakit alkot, akinek tudósítása már több az egyszerű -bélyeglenyomatnál: az eredetinek új és finomabb megformálása. Életeleven -a tudósítás, amint az, amiről tudósított. Az emberi emlékezet mintegy -tükör, amely, miután befogadta a környezet tárgyainak képeit, élettől -elevenedik meg s új rendbe helyezi el őket. A magába vett tények nem -hevernek benne tétlenül, hanem egyesek elfakulnak, mások viszont -fölragyognak, úgyhogy csakhamar új festmény tárul elénk, amelynek -kompoziciója a legerősebb élmények elemeiből tevődik össze. Az ember -együttmunkálkodásra termett. Szereti magát közleni s ami mondókája van, -ólomként nehezedik a szívére, valamíg csak el nem mondja. Ám a beszéd és -közlés egyetemes örömén kívül sok ember szertelen képességekkel terem rá -erre az újjáalkotásra. Vannak emberek, akik egyenesen az írásra -születnek. A kertész megóv minden dugványt, rügyet, barackmagot: az ő -hivatása a palánták plántálása. Ugyanígy látja el a maga dolgát az író. -Bármit lát, tapasztal, az modelnek ül festménye számára. Esztelenségnek -tartja azt a balhitet, mintha volnának «leírhatatlan» dolgok is. S meg -van róla győződve, hogy amit el lehet gondolni, azt előbb-utóbb meg is -lehet írni s kész volna jelentést írni a Szentlélekről is, vagy legalább -megpróbálná. Nincs olyan széles, olyan finom, olyan drága, ami -alkalmasan kerül a tolla hegyére, hogy azt ne akarná megírni. Az ő -szemében az ember annyi, mint reporter és a mindenség az a lehetőség, -amelyről reportot lehet írni. Beszélgetés, szerencsétlenség mind új -anyagot szolgáltat neki, amint a szóbanlévő német költő mondá: _Ein Gott -gab mir zu sagen, was ich leide_. Lefölözi még a dühöt és szenvedést is. -Hebehurgya cselekedetek árán megvásárolja a bölcs beszéd képességét. -Kínzások, a szenvedélyek viharai mind csak duzzasztják vitorláját, ahogy -a jámbor Luther írja: «Ha nyomnak a gondok, jól tudok imádkozni és -prédikálni.» S ha meg akarjuk ismerni egynémely kitünő költői fordulat -eredetét, jusson eszünkbe Amurát szultán előzékenysége, aki leüttette -egy pár pasának a fejét, hogy orvosa, Vesalius tanulmányozhassa a -nyakizmok vonaglását. Az író botlásai is csak előkészítői győzelmeinek. -Egy-egy új gondolat, lelki válság megtanítja, hogy mindaz, amit a -külvilág dolgaiból eleddig megtanult és megírt – nem maga a valóság, -csak annak visszaütő hangja, híre. Mitévő legyen már most? Eldobja a -tollát? Nem; ellenben elkezd írni a reásugárzó új fényben, hátha -valahogyan mégis csak meg tud menteni az enyészettől egy pár igaz szót. -A természet összeesküszik vele erre a célra. Mindazt, amit el lehet -gondolni, ki is lehet mondani s az kifejezését sürgeti, bármily durva és -dadogó nyelv révén. Ha pedig nem tud alkalmat találni, akkor vár és -tovább dolgozik, míg végre tökéletes akaratához idomítja s artikulált -beszédhez juttatja. - -A Természetnek ez a mindenütt tapasztalható törekvése az utánzó -kifejezésre: jellemző vonása s mégsem több a gyorsírásnál. Vannak -magasabb fokok is és a Természet fényesebb képességekkel látja el -azokat, akiket e felsőbb tisztre választott: előáll a tudósok vagy írók -osztálya; azoké, akik összefüggést látnak ott, ahol a tömeg csak -töredékeket lát s akik elrendezni törekszenek az egyes adatokat s -megszerkeszteni a tengelyt, amely körül a dolgok külső kerete forog. A -Természet nagyon szívén viseli a gondolkozó ember vagy tudós -létrejöttét. Ezt sohasem téveszti szem elől s előkészíti a dolgok -eredeti alakításával. A tudós és író a természetnek nem valami eltűrt -vagy esetleges jelensége, hanem szerves tényezője, birodalmának egyik -rendje, osztálya, amelyet ősidők óta s örökre tervébe vesz és előkészít -a dolgok bogozásával és szövésével. Sejtelmek, ingerek, ösztönök -kiáltják, hogy «éljen!» A kebelben bizonyos tűz, melegség kíséri az -eredeti igazság fölfogását, amely szellemi napként ragyog be a bánya -aknáinak legmélyére. Minden gondolat, amely a lélekben földereng, -ébredése percében hírül adja tulajdon rangját – vajjon merő szeszély, -bogár-e vagy hatalom? - -Ha eképpen ennek a képességnek megvannak az életre keltő okai, másrészt -kellő szükséglet is várja, hívja. A társadalomnak mindenha kell valaki, -az az egészséges ember, aki a kifejezés teljesen megfelelő mértékével -tudja a monomániával fenyegető eszméket kellő vonatkozásba hozni -viszonylataikkal. A nagyravágyó s bérenc előáll legújabb -hókusz-pókuszával – legyen az vámtarifa, Texas-i kérdés, vasút, a római -egyház kérdése, Mesmer tana, California s amidőn kiszakítja a -vonatkozásaiból, könnyen eléri, hogy elkápráztassa s megbolondítsa vele -a tömeget s nem igazíthatja őket helyre, nem gyógyíthatja meg egy velük -szembehelyezkedő másik tömeg sem, mert azt valamely hasonló fokú más -szintén különleges őrültség tartja megszállva. Ha azonban valakinek -megvan az átfogó szeme, hogy ezt az elszigetelt csodát vagy szörnyet -visszatudja helyezni az ő igazi helyére, környezetébe, jelentőségére, – -elfoszlik a délibáb s a közület visszatérő józan esze hálával adózik a -megintőjének. A tudós nincs kötve korhoz, azonban mégis kivánnia kell, -hogy csakúgy, mint más ember, ő is jól legyen kortársaival. Pedig a -felületes emberek bizonyos nevetséges színben látják a tudóst és írót; -ám ez nem baj, ha ez maga nem vet ügyet rá. Hazánkban a közbeszéd és -közvélemény csak a gyakorlatias embert magasztalja s a társadalom e -szolid osztályait jellemző respektussal emlegetik mindenhol. A mi népünk -egyetért Bonapartenak az ideológusokról nyilvánított véleményével. Az -ideák – szerintük – a társadalmi rend és kényelme felforgatására -vezetnek s végezetül megőrjítik a birtokosukat. Közhit, hogy a -New-Yorkból Smyrnába menő hajórakomány, az öt vagy tízezer gyári orsó -beszerzésére szükséges részvényjegyzések után való futkosás, vagy a -választók fölhajszolása, a vidékiek elfogultságának és -tájékozatlanságának kihasználása a novemberi voksok megszerzése -érdekében: mindezek gyakorlati s tanácsos dolgok! Mégis, ha sokkal -magasabb törekvésű tevékeny életet hasonlítok is össze a kontemplatív -élettel nem nagyon merném határozottan az előbbit ajánlani. Az -emberiségnek olyan nagy érdeke fűződik a belső megvilágosodáshoz, hogy -sokat lehet felhozni a remete vagy szerzetes mellett, az ő gondolkodó és -imádkozó életének védelmére. Minden cselekvőség adót fizet: a pártosság, -hevesség, megzavart lelki egyensúly adóját. Cselekedj kényed-kedved -szerint, de a magad kárára és veszélyére teszed. Az emberekre -túlsúlyosan nehezedik a tettük. Hol az az ember, aki cselekedett s aki -ne volna cselekedetének áldozata és rabja. Amit tett, az kötelezi és -kényszeríti, hogy újra tegye. Az első tett csak kísérlet volt, de szent -és sérthetetlen szabály válik belőle. A lánglelkű újító valamely -ritusban vagy szövetségben testesíti meg lelkes vágyát, eszméjét s íme ő -és barátai hovatovább a formákhoz tapadnak és elvesztik a lelkes vágyat, -az eszmét. A quaker-ek megalapították a quaker-felekezetet, a shaker-ek -az ő monostorukat és rezgő táncukat s bár mind a Szellemről locsog, -nincs ebben semmi szellem, hanem csak ismétlés, darálás, amely egészen -fonákja a szellemnek. S napjaink sem mutatnak újat. A lelkesedés -dolgában határozott a visszaesés, de még az alsóbbrendű tevékenységek -tekintetében is, amelyeknek csupán az a céljuk, hogy egyre -kényelmesebbekké és gyávábbakká legyenek, a csalafintaság, a tolvaj és -hazug cselekedetek, a gondolkodó és cselekvő képességet szétválasztó, az -észt és érzést meggyalázó cselekedetek tekintetében is csak aljasodás -tapasztalható. Az indiai szent könyvek mondják: «Csak gyermekek és -tanulatlanok beszélnek külön-külön gondolkodó és cselekvő tehetségről. -Pedig ez a kettő egy, mert mindkettő egyazon célt követi s azt a helyet, -amelyet elnyernek az egyik követői, elnyerik a másikéi is. Csak az lát, -aki látja, hogy a gondolkodó és a cselekvő tanítása egy és ugyanaz.» -Mert minden nagy cselekedet kell hogy vonatkozásban legyen a szellemi -világgal. A tett mértéke az az érzés, amelyből származik. A legnagyobb -cselekedet is könnyen eredhet a legegyénibb körülményből. - -De ez az ócsárlás nem a vezérek, hanem csak alacsonyabbrendűek szájából -szól. Az az izmos férfiú, aki a gyakorlati osztályok élén áll, -osztályosa kora eszméinek és melegen rokonszenvezik a gondolkodók -osztályával. A kitünő emberekre nézve mindig a Talleyrand s vele a józan -ész kérdése a helyénvaló; nem az a kérdés, hogy gazdag-e, van-e -protekciója, jó érzületű-e, megvan-e a képessége erre vagy arra, részt -vesz-e a mozgalomban, tagja-e a gyülekezetnek? – hanem csak az: -_valaki-e_ ő, képvisel-e valamit? Legyen jó a maga módján. Légy igaz és -csodálatos, nem aszerint, amint ezt mi értjük, hanem, amint ezt te -érted. A rátermett emberek nem kérdik, hogy valaki mire termett rá, -hanem, hogy egyáltalában rátermett ember-e? A mester szereti a mestert s -ezt nem köti ahhoz a feltételhez, vajjon szónok, művész, kézműves vagy -király-e az illető. - -A társadalomnak igazán nincs fontosabb érdeke, mint az írók osztályának -boldogulása. S tagadhatatlan, hogy az emberek szívesen elismerik és -üdvözlik is az értelmi tökéletességet. Mindamellett az írú nnm játszik -köztük vezérlő szerepet. Ennek, úgy hiszem, ő maga az oka. A fontot -fontszámba veszik. Volt idő, amkor ő szent személy volt: Bibliát írt, -első hymnuszokat, vallási törvénykönyveket, eposzokat, tragikus -énekeket, Szibylla-verseket, khaldeai jósigéket, lakonikus velős -mondásokat, miket templomfalakra róttak. Minden szava színigazság volt s -új életre sarkalta a nemzeteket. Könnyelműség és finnyáskodás nélkül -írt. Minden szava úgy állt előtte, mintha bele volna vésve égbe, földbe -s a napot és csillagokat is csak ilyen jeleknek látta, egyéb s fontosabb -szükségüket nem látta. Azonban ma, hogy részesülhetne az író kellő -tiszteletben, ha maga sem tiszteli önmagát kellőleg, ha belevész a -tömegbe? Ha már nem törvényhozó, hanem sykophanta, besúgó, aki mindjárt -fejet hajt s behódol a léha közvélemény imbolygásainak? Ha orcátlan -prókátorfogásokkal kell védelmeznie a hitvány kormányt; vagy kénytelen -évszámra csaholni az ellenzékkel; vagy kénytelen közhelyes kritikákat, -gyalázatos szennynovellákat firkálni; vagy, minden esetben, éjjel-nappal -egy okos gondolat híján kell robotolnia anélkül, hogy az ihlet -forrásából meríthetne? - -Ezekre a kérdésekre némi választ kapunk, ha egy pillantást vetünk korunk -irodalmi géniuszainak lajstromára. Ezek közt egy sem szolgál több -tanulsággal, mint Goethe, a tudós és író erőinek és kötelmeinek -képviselője. - -Bonapartét, mint a XIX. századbeli nép külső életének és törekvéseinek -képviselőjét írtam le. Kiegészítő másik fele, a kor költője, Goethe, aki -teljesen otthonos ebben a században, szívja a levegőjét, élvezi -gyümölcseit, aki lehetetlen korábbi időkben, aki hatalmas képességeivel -kimenti ezt a századot a gyöngeség vádja alól, amely, ő nélküle, bizony -sujtaná ennek a korszaknak szellemi termékeit. Olyan időben tűnik föl, -mikor az általános műveltség szerte terjedt s lesimított minden éles -egyéni vonást; amidőn a hősi jellemek helyébe a szociális jólét és a -munka egyesítése lépett. Nincs nagy költő, hanem csak költői írók -tömege; nincs Colombus, hanem csak száz meg száz másodkapitány, -útitávcsővel, barométerrel, leveskockával és sajtolt húskonzervvel -fölszerelve. Nincs Demosthenes, Chatham, hanem csak egy sereg ügyes -parlamenti és törvényszéki szónok. Nincs próféta, sem szent, hanem csak -theológiai szemináriumok. Nincs tudós, hanem csak tudós társaságok, -olcsó sajtó, számtalan olvasóterem, könyvkölcsönző. Sohasem láttunk -ilyen tarka-barkaságot. A világ úgy terjeszkedik, mint Amerika -kereskedelme. A görög vagy római életet s a középkori életet mint -egyszerű és fölfogható ügyet látjuk, ám a modern életben oly sokaságát -kell tekintetre vennünk a dolgoknak, hogy bizony belézavarodunk. - -Goethe ennek a sokszerűségnek filozófusa volt. Százkezű, Argus-szemű, -aki oly ügyes és szerencsés volt, hogy megtudta ragadni az események, -adatok és tudományok e kavargó forgatagát s hála mozgékonyságának, -könnyen tudott rajtuk uralkodni. Férfias szellem, akit nem nyügözött az -életünket kéregként elborító konvenció sokfajta leple, aki finom kezével -megerőltetés nélkül széttépi azt s erejét a Természet forrásából meríti, -amellyel benső közösségben élt. S ami emellett a legkülönösebb: kis -városban, törpe államban, levert államban élt s olyan korban, amidőn -Németország éppenséggel nem vitt olyan vezető szerepet a világban, hogy -akár egy metropolis büszkeségével dagaszthatta volna fiai kebelét, mint -ami a francia vagy angol – vagy egykoron a római és attikai – ember -géniuszát tüzelhette. S íme: múzsájában nyoma sincs a provinciális -korlátoltságnak. Ő nem helyzetének köszönhette, ami volt, hanem szabad -és ellenőrző lángszellemmel jött a világra. - -Helena, vagyis _Faust_ II. része az irodalomnak költészetbe áttett -bölcselete; olyasvalakinek a műve, aki a világtörténelem, a mythologiák, -filozófiák, tudományok és nemzeti irodalmak mestere, a mai tudás -encyklopédikus modorában, nemzetközi összeköttetésben az egész Föld -népességével. Aki kutatja az indiai, etruszk s minden egyéb -kyklopsz-művészetet, a geológiát, vegytant, csillagászatot s mindezekből -a birodalmakból bizonyos légies és költői jelleget merít, a dolgok -sokaságánál fogva. A királyra tisztelettel néz föl az ember, azonban, ha -résztvehetne a királyok kongresszusán, bizony a szem megengedné magának, -hogy ne vegye föl olyan szabatosan mindegyikük sajátságait. Ezek már nem -vad, csodás énekek, hanem kimunkált formák, amelyekbe a költő nyolcvan -év megfigyeléseinek eredményét öntötte. Ez a szemlélődő s kritikai -bölcseség a költeményt korának még igazibb virágjává avatja. Önmaga -keltezi magát. S az agg Goethe mégis költő, büszkébb babérú költő, mint -bármely kortársa s bármennyire szenved a mikroszkópiában – mert bőrének -mintha minden pórusa látna! – mégis egy hős erejével és bájával pengeti -hárfáját. - -A könyvet fölényes intelligenciája teszi oly csodálatossá. Ennek a -férfiúnak elméjében, mint olvasztó kemencében, őstípusokká és eszmékké -oldódik föl a múlt, a jelen, vallása, politikája, gondolkozásmódja. Mily -új mythologiákat hajóz be agya! A görögök szerint Nagy Sándor elment -egészen a chaosig; Goethe is eljutott odáig, – csak más korban – sőt még -azon túl is mert egy lépést tenni s épen érkezett vissza. - -Bölcselkedésében szívet vidító szabadság van. A roppant látóhatár, amely -velünk kering, fenségét ráárasztja apró, konvencionális és kényszerű -dolgokra is éppúgy, mint az ünnepélyes és díszes dolgokra. Ő százada -lelke volt. Bármily tudós is volt ez a század s bár népesedése, tömör -szervezettsége, s pártjai fegyelmezése következtében tulajdonkép -egyetlen felfedező expedicióvá vált s bár a tények és vívmányok oly dús -tömegét halmozta föl, amelyet eleddig még nem birt semmiféle tudós -osztályozni: ennek a lángelmének voltak tágas kamarái, hogy mindezt -eloszthassa, elraktározza. Megvolt benne az erő, hogy viszont egyesítse -a szétvált atomokat tulajdon törvényeik szerint. Mai életünket a -költészet mezébe öltöztette. Csupa apróság és részlet közepette -fölfedezte az élet géniuszát, a régi csalafinta Proteust, aki -tőszomszédságunkban fészkel s megmutatta, hogy a nehézkesség és próza, -amelyet korunknak rovunk föl, csak egyik álarca: «Futása is csak álorcás -jelen»; – hogy bohó ruháját fölcserélte munkászubbonnyal és éppoly -eleven vagy gazdag Liverpoolban s Hágában, mint egykor az volt Rómában -és Antiochiában. Fölkereste köztereken és főutakon, fasorokban és -szállókban s megmutatta, hogy még a gondolkozás és gyakorlat -legszolidabb birodalmaiban is ott ólálkodik ez a démoni hatalom; hogy -minden közönséges, szokott dolog át meg átszövődik mythológiával és -mesével; megszerkesztette minden szokás és gyakorlat, minden intézmény, -eszköz családfáját, amely az emberi szervezetben gyökerezik. Végtelenül -utált minden hozzávetést és üres szónoki frázist. «Gyanítgatást éppen -eleget végezhetek én is; de ha valaki könyvet is ír, ne írjon egyebet, -mint amit tud.» A legvilágosabban s leggazdaságosabban ír, inkább -elhagy, semmint egy szó fölöslegeset írjon s mindig dolgot ad szavak -helyett. Kifejtette a különbséget az antik és modern szellem és művészet -között. Meghatározta a művészet célját és törvényeit. A legjobb -fölvilágosítást adta eleddig a Természet dolgairól. Úgy tárgyalja, mint -a Régiség hét bölcs mestere tette s ha mit elhagy a francia módszerű -tabellázás és széttagolás szempontjából, ezért kárpótol költészetével és -humanitásával, amiket bizonyos erős tudományosság jellemez. Valamely -egésznek megragadására jobb a szem, mint a teleszkópok és mikroszkópok. -Kulcsot szolgáltatott a Természet sok országába szellemének ritka -egysége és egyszerűsége révén. Ez a Goethe vetette föl a modern -növénytan vezető eszméjét, hogy a levél, vagy a levélrügy a botanikai -egység, hogy a növény minden része csupán új feltételekhez alkalmazkodó -átalakult levél s hogy ha a feltételeket megváltoztatják, a levél más -szervvé és a más szerv ismét levéllé alakulhat. Hasonlómód a -csont-tanban fölvette, hogy az egész csontváz egysége a gerincoszlop egy -csigolyája s a fej csupán a legfelső csigolya átalakulása. A növény -rügyről-rügyre fejlődik s végül virággá és maggá. Éppígy fejlődik a -pántlikagiliszta, a hernyó ízről-ízre, míg a fejben végződik. «Az ember -és a felsőbbrendű állatok a csigolyák rendszerére épültek s az erők -központja a fej.» Az optikában elvetette a hét szín mesterséges -elméletét s azt vitatta, hogy minden szín a világosság és sötétség -különböző arányokban való vegyülése. Majdnem mindegy, mily tárgyról ír. -Minden pórusával lát és szinte nehézkedési erő vonja az igazság felé. Ő -meg is akarja valósítani, amit te csak mondasz. Gyűlöli a -kicsinyeskedést s azt, hogy megismételje azokat a dajkameséket, mik ezer -év óta tartják megszállva az emberek hitét. Pontosan szemügyre akarja -venni, vajjon igazak-e. Megrostálja, mintha mondaná: azért vagyok itt, -hogy e dolgok mértéke és bírája legyek. Miért adjak nekik vaktában -hitelt? Ennélfogva, amit vallásról, házasságról, szokásokról, -tulajdonról, papirpénzről, a hit korszakairól, a jelekről, szerencséről, -sorsról s bármi egyébről mond, az mind feledhetetlenül elménkbe vésődik. - -Vegyük a legfeltünőbb példáját annak az irányzatának, hogy igazoljon -minden közhasználatú kifejezést. Az ördög minden kor mythológiájában -nevezetes szerepet játszott. De Goethének nem kellett volna olyan szó, -amely nem fedne dolgot. Ugyanezt a módszert jelzi ez is: «Sohasem -hallottam bűntényről, amelyet ne lettem volna képes elkövetni.» Így -ragadja torkon ezt a démont is. Való alaknak s modernnek kell lennie, -európainak; előkelő úr módjára kell öltöznie, alkalmazkodnia kell a kor -szokásaihoz, sétálnia az utcákon s otthonosnak kell lennie Bécs és -Heidelberg 1820 körüli életében, különben nem is kell létrejönnie. Ehhez -képest ki is vetkőztette mythológiai mezéből, megfosztotta szarvától, -lólábától, szigonyos farkától, kénköves s kéktüzű lehelletétől. S -ahelyett, hogy könyvekben és képeken tanulmányozta volna, saját lelkében -kereste a típusát, a hidegség, önzés, hitetlenség minden árnyalatában, -amely az emberforgatagban vagy a magánosságban ráborul az emberi lélekre -s úgy találta, hogy ez arckép valóságát és ijesztő voltát növeli -mindennel, amit hozzáadott s viszont mindennel, amit elvett belőle. Úgy -találta, hogy ennek a kísértetnek, amely árnyékként ott lebeg az ember -fölött, mióta ember van a földön, lényege tiszta ész, amely mindenkori -irányzata szerint az érzékek szolgálatába szegődik. S ezzel bevitte az -irodalomba Mephistophelesét, az első szervesen megalkotott alakot, -amellyel ez az irodalom századok óta először gyarapodott ismét s amely -eleven marad oly sokáig, mint Prometheus. - -Nem szándékom Goethe számos művének elemzésébe belemenni. Ezek: -fordítások, bírálatok, drámák, lírai s leíró versek, irodalmi naplók s -jeles emberek arcképei. Ám el nem mulaszthatom, hogy a _Wilhelm -Meister_-t kissé ne fejtegessem. - -_Wilhelm Meister_ regény a szó szoros értelmében, az első a maga -nemében; csodálói a mai társadalom egyetlen rajzának nevezik, mintha -egyéb regények, mint pl. a Scott-é, csak történelmi kosztümöket és külső -körülményeket tárgyalnának, ez ellenben az élet lényegét, lelkét. Olyan -könyv, melyet ma is fátyol borít. Nagyon intelligens emberek csodálattal -és gyönyörködve olvassák, sőt sokan elébe teszik Hamletnek is, mint egy -igazi lángelme művét. Szerintem csakugyan nincs a századnak könyve, -amelyet hozzá lehetne mérni finom édességre, ujdonságra, -eszmegerjesztésre s arra nézve, mennyi és mily hatalmas igazságokkal -jutalmaz, mennyi helyes és mély betekintéssel az életbe, szokásokba, -jellemekbe; mennyi jó útmutatást ad az élet helyes vitelére, mennyi -váratlan kilátást nyújt magasabb szférákba s amellett nyoma sincs benne -üres rhetorikának vagy nehézkességnek. Rendkívül fölkelti a fiatal -emberek kíváncsiságát, de bizony sokrészt kielégíttetlenül hagyja azt. A -könnyű olvasmányok kedvelői is csalódnak, akik azt hiszik, hogy az -átlag-regények szokásos szórakozását fogják benne is találni. Másrészt -azok is, akik azzal a magasabb reménnyel fognak olvasásába, hogy -olvashatják benne a lángelme méltó történetét s azt, mint nyeri el -verejtékes munkájáért és önmegtagadásáért a babért, ugyancsak joggal -panaszkodhatnak. Nemrég egy angol regény került a kezembe, amely azt -hirdette, hogy egy újkor s az ifjú Anglia pártjának politikai -reménységét öleli föl s íme benne az erény és derekasság egyetlen -jutalma: egy hely a parlamentben és a peer-i méltóság.[33] A Goethe -regényének vége is sántít és erkölcstelen. George Sand a «Consuelo»-ban -és folytatásában igazabb és méltóságosabb festményt adott. A történet -folyamán a hős és hősnő jellemei túllépik az arisztokrácia -konvencionális erkölcsei porcellán sakk-táblájának kereteit; elhagyják a -társaságot és rendük szokásait; elvesztik vagyonukat; nagy eszmék s a -legnemesebb szociális célok szolgálatába szegődnek s utoljára: a hős, -aki középpontja és éltető kútforrása az emberi nem javára alakult -legnemesebb társaságnak, már nem is felel tulajdon nemesi címére: az -idegenül s rég elfeledtként hangzik a fülébe. «Csak ember vagyok – -mondja – emberekért lélekzem s dolgozom!», még pedig szegényen és végső -áldozatokat hozva. Ellenben a Goethe hősében oly sok a gyöngeség és -tisztátalanság s oly rossz társaságba keveredik, hogy a higgadt angol -közönségnek a mű sehogysem tetszett, midőn fordításban eléje került. -Pedig szinte zsúfolásig tele van bölcseséggel, világismerettel, az élet -törvényeivel; alakja rajza oly élethű finom és könnyed, stílusában egy -szó túlzás nincs, hogy a könyv örökre új és kimeríttetlen marad, s -várnunk kell, hadd tegye meg a maga útját; addig vegyünk ki belőle annyi -jót, amennyit csak tudunk s legyünk meggyőződve, hogy még csak éppen -hogy megkezdte hivatásának gyakorlását s még millió és millió olvasónak -kell üdvös szolgálatot tennie. - -Tárgya egy demokratának átmenete az arisztokráciába, ezt a szót a -legjobb értelmében véve. S ez a bevonulás nem alacsony, csúszó-mászó -hátsóutakon történik, hanem a csarnok főkapuján. Természet és jellem -segítik hozzá s a nemesi rangot a nemesek fenkölt gondolkozása és -derekassága teszi reális értékké. Nincs fenkölt gondolkozású ifjú, akit -el ne bűvölne a könyv realitása, úgyhogy rendkívül ösztönzője úgy az -értelemnek, mint a bátorságnak. - -A lánglelkű és szent Novalis így jellemezte a könyvet: «ízig-vérig -modern és prózai; a romantika teljesen el van benne laposítva, éppúgy a -Természet poézisa és a csodálatos elem is. Csupán hétköznapi emberi -dolgokról szól: költői mezbe burkolt polgári és családi történet. A -csodálatost kifejezetten csak képzelődésnek és rajongó álmodozásnak -tünteti föl…» S mégis nem jellemző-e, hogy Novalis mihamar visszatért -ehhez a könyvhöz, amely kedvenc olvasmánya is maradt élete végeig. - -Ami Goethét a francia és angol olvasó előtt kitünteti, az egy olyan -tulajdonság, amelyben osztozik nemzetével, t. i. az, hogy állandóan -vonatkozásban áll a belső igazsággal. Angliában és Amerikában nagy a -tisztelet a tehetség iránt s a közönség már azzal is beéri, ha azt a -tehetséget valamely megállapodott vagy legalább is felfogható érdek, -vagy párt alapján vagy azzal ellenzékben, gyakorolják. Franciaországban -magát a szellem ragyogását élvezik. Ezekben az országokban a tehetséges -emberek tehetségük szerint írnak. Elég, ha az értelmet foglalkoztatják, -az ízlést gyönyörködtetik – ahány oszlopa a betűknek: annyi kedvesen és -hasznosan eltöltött óra. A német intellektus híjával van a francia -elevenségnek, az angol kiművelt gyakorlati érzéknek, az amerikai -kalandosságnak; de van benne bizonyos becsületesség, amely sohasem -nyugszik meg a felszínes előadással, hanem egyre ezt kérdi: «mi a -célja?» A német közönség megköveteli az ellenőrző őszinteséget. Ime itt -csakugyan eszme működik, de minémű? Mit akar vele az író? Honnan -erednek, hová vezetnek mindezek az eszmék? - -Nem csupán a tehetség teszi az írót. Embernek, igazi embernek is kell -lenni a könyv mögött, személyiségnek, aki születésével és -rátermettségével kezeskedik a tanításokért, miket terjeszt s aki azért -él, hogy a dolgokat így és ne másképpen lássa és állapítsa meg; aki -ragaszkodik a tényekhez, mert tények. Ha nem is tudja őket helyesen -kifejezni ma, a dolgok megmaradnak s holnap majd megnyilatkoznak neki. -Ime lelkét terheli az a kinyilatkoztatandó igazság, amelyet -többé-kevésbbé megértett; az ő feladata és élethivatása, hogy átlássa -ezeket a tényeket s megismertesse. Baj is az, ha csetlik-botlik és -hebeg; hogy hangja érdes vagy süvítő, hogy módszerei, képei nem egészen -kifejezők? Küldetése majd megtalálja a maga módszerét és képeit, a kellő -szavakat és melódiát. S ha nem, – ha ebben az emberben nincs meg Isten -szava – akkor meg mit törődnünk azzal, mily ügyes, folyékony stílusú, -ragyogó? - -Minden ítélet és mondás hatóereje tekintetében nagy különbség az, vajjon -van-e mögötte ember? A tudós folyóiratban, a befolyásos ujságban nem -tudok határozott személyiséget megkülönböztetni, hanem csak valamely -felelőtlen árnyékot, még gyakrabban valamely pénzes testületet, vagy -valamely senkit, aki azt reméli, hogy álneve vagy betűje álarcában és -meze alatt valakinek fogják tartani. Ám az igazi könyv minden részében, -mondatában egy határozott személyiséget látok: ereje s kényszere -átözönlik minden szavába: még vesszői s gondolatjelei is élnek; úgyhogy -az írás maga is izmos és gyors: messze elérhet és sokáig élhet. - -Angliában és Amerikában lehet valaki a görög vagy latin költők -tanítványa, anélkül, hogy csak szikrája is volna benne a költői tűznek, -ízlésnek. Ha valaki évekig foglalkozott Plato-val és Proclus-szal, azért -még nem biztos, hogy heroikus meggyőződéseket táplál s lebecsüli városa -elfogadott divatját, szokásait. Ám a németek a legnevetségesebb -jóhiszeműséget táplálják ezekben a dolgokban. A diák, ha már távozott is -az előadó teremből, még mindig tovább forgatja elméjében az előadást s a -tanár maga sem tudja levetni azt a hitét, hogy a filozófiai igazságok -hasznára vannak Berlinnek és Münchennek. Komolyságuk képesíti őket arra, -hogy náluknál tehetségesebb embereket is megértsenek. Ezért van az, hogy -minden értékes megkülönböztetés, amely a magasabb társalgási nyelvben -járja, hozzánk Németországból eredt. - -Míg Angliában és Franciaországban az eszes és tanult emberek bizonyos -könnyedséggel választják meg tanulmányukat s foglalják el álláspontjukat -s jellemükkel nem gyökereznek valami mélyen a választott tárgyukban vagy -pártjukban; Goethe, a német nemzet feje és megtestesülése nem azért -beszél, mert tehetséges, hanem mert az igazság ragyogja be a lelkét: -nagyon bölcs, jóllehet tehetsége nem egyszer fátyolba vonja bölcseségét. -Bármily kitünő is, amit mond, mindig valami jobbat tart a szeme előtt. -Fölkelti kíváncsiságomat. Megvan benne az igazságnak köszönhető félelmes -függetlenség. Akár hallgattok rá, akár nem: az általa megállapított -dolog fennmarad. S az író iránt való érdeklődéstek nem korlátozódik a -történetére, melyet előad s nem esik ki emlékezetünkből, ha feladatát -híven teljesítette, mint ahogy elfeledjük a péket, ha leadta a kész -kenyereit. Az ő művei a legkisebb része egyéniségének. Az Örök Genius, -aki a világot fölépítette, többet bízott erre az emberre, mint bárki -másra. Nem merem azt mondani, hogy Goethe fölhágott a legmagasabb -csúcsokra, ahonnan lángelme valaha szólott. Nem imádta a legmagasabb -egységet; nem bírta lényét teljesen átengedni az erkölcsi érzéseknek. -Vannak a költészetnek nemesebb húrjai is, mint amelyeket ő -megszólaltatott. Vannak nálánál szegényebb tehetségűek, akiknek a hangja -mégis tisztább s jobban szól a szívhez: Goethe sohasem nőhet az embernek -szívéhez. Még a merő igazságnak sem hódol be, ő csupán a kultúrát -szolgáló igazságnak híve. Nem kevesebbre tör, minthogy saját maga -számára hódítsa meg az igazságot. Olyan ember, akit nem lehet -megvásárolni, sem megcsalni, sem megfélemlíteni; stoikus módjára -parancsol magának s tagadja meg vágyait s minden embertársát egy -szemszögből néz, t. i. ebből: «Mire taníthatsz engem?» Minden -birtoklást, vagyont is csak ebből a szempontból értékel: rangot, -kiváltságokat, egészséget, időt s magát az életet is. - -Ő a Kultúra típusa, minden művészet, tudomány, esemény kedvelője. -Művészi ember, de nem művész; szellemes, de nem szellemi ember. -Mindennek tudására jogot emel: nincs fegyver a mindenség szellemi -fegyvertárában, amelyet ne vett volna kezébe, de azzal az eltökélt -szándékkal, hogy eszközei egy percre sem fogják elfogulttá tenni. Minden -tény, önmaga s legdrágább tulajdona közé fénysugarat lövel. Előtte semmi -sem maradt rejtve, semmi sem volt idegen. Modellt ült neki a sötétben -ólálkodó démon éppúgy, mint a szent, aki látta a démont. A metafizikai -elemek alakot öltöttek nála. «A kegyesség nem öncél, hanem csupán -eszköz, amelynek révén elérjük a legtisztább belső békét s a legmagasabb -kultúrát.» S az, hogy behatolt a képzőművészetek minden titkába, még -szoborszerűbbé teszi Goethét. Hajlamai, mint a Cicero felbérelte nők, -hozzásegítik, hogy kifürkésszék az összeesküvők titkát. Senkivel sincs -ellenségeskedése. Ám lehetsz ellensége, ha megtanítod arra, amire a -barátja jóakarata nem taníthatja meg s ha ez nem is több, mint az a -tapasztalat, amelyet összeomlásodból merít. Szívesen lát, mint -ellenséget, de magas áron. Ő a maga részéről senkit sem gyűlöl, mert -ehhez túlságosan drága az ideje. A vérmérséklet okozta ellenlábasságot -elviselhetőnek tartja, de ilyenkor is olyan méltóságosan harcol, mint a -császárok, akik királyságokkal kerülnek szembe. - -Önéletrajza, a _Dichtung und Wahrheit_[34] egy oly eszmének a -kifejezése, amely most minden germán fajnak ismeretes, de a munka -megjelenése idején még ujság volt az ó és új Angliának, – azé az eszméé, -hogy az ember a kultúra végett van a világon; nem azért, amit ő tud -beteljesíteni, hanem azért, ami ő benne teljesedhetik be. Az élet -egyedül számbavehető eredménye: a dolgoknak az emberre való hatása. Az -értelmes ember önmagát harmadik személynek tekintheti; ennélfogva hibái -és csalódásai éppúgy érdeklik őt, mint sikerei. Bár azt óhajtja, hogy -boldoguljon a dolgaival, még inkább óhajtja, hogy megismerje az ember -történetét és rendeltetését, míg a körülötte nyüzsgő önző tömeget csupán -az alacsony egyéni sikerek érdeklik. - -Ez a mű uralkodó eszméje s ez szabja meg az események kiválasztását s -korántsem azok külső fontossága, sem a személyek rangja, vagy a -jövedelmek magassága. A könyv bizony csak sovány anyagot szolgáltat -olyasmihez, amit méltán elismerhetnénk a «Goethe életé»-nek; igen kevés -adatot, semmi levelezést, semmi részletet hivataláról, megbízatásairól; -nem vet világot házasságára s az élete legtevékenyebb tíz éve, amelyet -Weimarban való megtelepedése után töltött, némaságba merül. Másrészt a -legfurcsább fontosságot tulajdonítja bizonyos szerelmi ügyeknek, -amelyek, mint a nép mondja, semmi jóra sem vezetnek. Eláraszt -részletekkel: bizonyos bogarak, kozmogóniák, saját kitalálású vallások s -kivált az ő viszonya nevezetes szellemekhez s a gondolkodás kritikai -korszakaihoz: íme, ezeket dolgozza ki különösen. Az ő naplói _(Annalen, -Tag- und Jahreshefte)_, _Itáliai utazás_-a, a _Franciaországi táborozás -(Campagne in Frankreich)_ s a _Színelmélet (Farbenlehre)_ történelmi -része hasonló érdekű. Ez utóbbiban röviden jellemzi Keplert, Bacont, -Galileit, Newtont, Voltairet stb.; s e rész legbájosabb vonása annak a -viszonynak egyszerű megállapítása, amely az európai tudománytörténet e -nagyjait s őt magát egybefűzi s épp ennek az összekötő vonalnak -megvonása korára s személyére nézve egy félelmetes probléma megoldását -jelenti, amelyben gyönyörködik, ha nem gyönyörködik _Iphigeniá_-ban és -_Faust_-ban, anélkül, hogy a feltalálás annyi áldozatba kerülne. - -A művészeteknek ez a törvényhozója nem művész. Talán azért, mert -túlsokat tudott, hogy látása mikroszkópikus volt s emiatt elvesztette a -helyes perspektivát, az egésznek az áttekintését? Ő töredékes író; -alkalmi költemények és a velős mondatok valóságos tárházának írója. Ha -leül drámát, elbeszélést írni, száz oldalról is gyűjti és rendezgeti -megfigyeléseit s a legalkalmasabban iparkodik beleilleszteni az egésznek -testébe. Ám sok rész ellenszegül ennek a szerves beillesztésnek; ezeket -azután csakúgy lazán adja, a személyek levelei, saját naplójegyzetei -stb. formájában. Még így is igen sok marad, amelynek sehogy sem talál -helyet. Az ilyesminek azután csak a könyvkötő tud összefüggést adni s -innen van, hogy bár művei közt is nem egy laza, egész köteteink vannak -tőle, amelyek megannyi külön-külön szakaszból, aforizmusból, xeniákból -stb. állnak. - -Regényeinek, elbeszéléseinek világias hangja – úgy hiszem – az önművelés -számításainak tudandó be. Egy bámulatos tudós gyöngesége, aki hálából -szerette a világot. Aki tudta, hol lehet hozzáférni könyvtárakhoz, -galériákhoz, szép épületekhez, laboratóriumokhoz, tudósokhoz, -szabadidőhöz, s aki nem nagyon bizakodott a szegénység és rongyosság -kárpótlásaiban. Sokrates szerette Athént, Montaigne Párist s Staelné -asszony azt mondta, hogy csupán Páris a sebezhető pontja. Ennek megvan -az előnye. A legtöbb lángelme rendesen oly rosszul ellátott és beteges, -hogy az ember mindig máshol szeretné őket látni. Ritkán látunk köztük -olyant, akit ne bántana, ne borzongatna az élet. E jó és törekvő emberek -orcáján halvány szégyenpír ég és bizonyos torzvonás látható. Ám Goethe -egészen otthonosnak és boldognak érezte magát századában és világában. -Mindenkinél alkalmasabb volt az életre és jobban örült a játékának. A -műveinek kultúrtörekvésük adja meg az erőt. A föltétlen, örök igazság -eszméje anélkül, hogy a magam lelke kibővítésével hoznám vonatkozásba: -magasabbrendű. Magunkat a költői ihlet áradatának átengednünk: -magasabbrendű. Ám, ha az ő írásainak indítékát összehasonlítjuk azokkal, -amelyek Angliában és Amerikában a könyvírás rugói, az ő igazsága is -igazi s tud is hatni mint igazság. Így adott ő vissza a könyvnek -legalább valamit hajdani hatalmából és méltóságából. - -Goethe, túlművelt országban s korban született, amidőn a tehetséget -agyonnyomták a könyvek és mechanikai segédeszközök s az igények -szétszóró változatossága. S íme, ő megtanította az embereket, hogyan -kell rendezniök ezt a hegynyi vegyességet s hogyan kell szolgálatukba -hajtaniok. - -Napoleonhoz teszem abban, hogy mindketten képviselői annak a -türelmetlenségnek és visszahatásnak, amelyet a Természet a konvenciók -hullaháza ellen gyakorol. Mindketten kemény realisták, akik, -tanítványaikkal együtt külön-külön az ő korukban s minden jövendő korra -nézve rátették a fejszéjüket a képmutatás fájának gyökerére. Ez a lelkes -munkás, nem hajtva népszerűségtől vagy egyéb külső indítéktól, -enkebléből merítette munkássága indítékait és tervét, egy óriás terhét -vállalta s ernyedetlenül s pihenés nélkül – legfeljebb azzal a -pihenéssel, amellyel céljainak váltogatása jár – még nyolcvan éves -korában is első buzgalma kitartásával dolgozott. - -A modern tudomány végső tanítása az, hogy a legmagasabbfokú -egyszerűséget nem néhány elem, hanem a legmagasabbfokú bonyolultság, -összetétel hozza létre. Az ember a legösszetettebb lény; a túlsó végén -áll az orsóféreg, a «volvox-globator.» Tanuljuk meg, mint kell járadékot -és jövedelmet húzni a régi és újabb korok roppant örökségéből. Goethe -megtanít az élet bátorságára s arra, hogy minden kor egyenlő, hogy az -egyik-másik korszak hátrányai csak a nyúlszívűek számára azok. A géniusz -az ő verőfényével és mennyei zenéjével ott lebeg a legvakabb és -legsüketebb korszakok fölött is. Sem bírság, sem megbecstelenítés nem -tartóztathatja föl útjukban a nagy embereket és nagy időket. A világ -fiatal: a valaha élt nagy emberek szeretettel hivogatnak. Nekünk is -Bibliát kell írnunk, hogy megint egybekössük az Eget a Földdel. A -lángész titka, hogy ne tűrjön bennünk hazugságot; hogy megvalósítsa -minden tudásunkat; hogy a mai élet magasrendű kifinomulásától, a -tudományoktól, könyvektől, emberektől hitet, igazságot, célt követeljen -s elsősorban s végül, leginkább, végtelenül: hogy becsüljön meg minden -igazságot azáltal, hogy mindig követi, gyakorolja. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: «Szerelem, Barátság, A költő». (Rózsavölgyi és Társa 1920.) -– «Természet, Ember, Társadalom.» (Franklin, «Kultúra és Tudomány» -1921.)] - -[Footnote 2: Gautama = Buddha.] - -[Footnote 3: Böhme Jakab, a misztikus rajongó csizmadia, 21 teozófus -irat szerzője (1575–1624). – Swedenborg Emánuel svéd természettudós és -teozófus (1688–1772); l. az utóbbi, róla szóló tanulmányt.] - -[Footnote 4: Mencius, khinaiasan Meng-tse 350 K. e. körül Konfu-tse -vallásrendszerének nagytekintélyű tanítója. Loo fejedelemségben (a mai -Shantungban) született Konfu-tse.] - - «Ever their phantoms rise before us, - Our loftier brothers, but one in blood; - At bed and table they lord it o’er us, - With looks of beauty, and words of good.» -[Footnote 5: - - («Előnkbe áll szünetlen árny-alakjuk, - Nemesbek ők, bár vérünkből valók, - Ágyunknál látjuk, asztalnál hallgatjuk, - Nézésök oly szép, szavaik mi jók.») - - _Szász_ Károly fordítása.] - -[Footnote 6: Emersonnál: «without breach of _good manner_», -(szóról-szóra: a «jó modor», «illendőség» megsértése nélkül). L. a «Jó -modor» _(Manners)_ c. tanulmányt is Emerson Természet, Ember, Társadalom -c. kötetében, a hol a gentleman-erkölcs lényegét fejtegeti.] - -[Footnote 7: Teljesen emlékeztet Nietzsche-Zarathustra szavaira. (W. -Ö.)] - -[Footnote 8: «Kabbala» a héberek hagyományos titkos tanainak -foglalatja.] - -[Footnote 9: Boswell James (1740–1795) oly rendkívül dicsőítő modorban -írta meg dr. Johnson Samuel tudós lexikographus és író (1709–1784) -életrajzát, hogy szolgai bámulata szinte közmondásossá vált. -«Bosvellismus» a Boswell-féle stílus. - -_(Ford.)_] - -[Footnote 10: Patrick; az írországiak gúnyneve. - -_(Ford.)_] - -[Footnote 11: «Becsületes, szabályos játék», de meghagytuk az angol, -kifejezőbb és már nálunk is gyökeret vert jelszót. - -_(Ford.)_] - -[Footnote 12: Iszlamita erkölcstan.] - -[Footnote 13: Északamerikai.] - -[Footnote 14: Robert Malthus (1766–1834) angol közgazda, akinek -népesedéstana szerint a népesség szaporodása gyorsabban történnék, mint -az eltartására szükséges élelmiszereké, s egyéb javaké, úgy hogy ennek -éhenhalás lehetne a következménye, ha háborúk, ragályok, nemi -önmegtartóztatás nem lassítanák a szaporodást. Ebből a -neo-malthusianusok a fogamzás meggátlásának stb. szükségét vonták le. - -_(Ford.)_] - -[Footnote 15: Plato több művében előforduló meseország a tengerben.] - -[Footnote 16: Az, hogy Bohn «Serial Library» gyűjteményében megjelent -Plato kitünő fordítása, amelyet az olcsó sajtó egyik legnagyobb -jótéteményeként becsülök, alkalmat ad még néhány futólagos megjegyzésre -erről az állócsillagról.] - -[Footnote 17: Szász Károly fordítása. Az eredetiben: - - «… He, that can endure - To follow with allegiance a fallen lord, - Does conquer him that did his master conquer - And care s a place in the story»] - -[Footnote 18: Szász Károly fordítása. Az eredetiben: - - «The realms of being to no other bow, - Not only all are thine, but all are Thou!»] - - «Go boldly forth, and feast on being’s banquet; - Thou art the called, – the rest admitted with thee.»] -[Footnote 19: - -[Footnote 20: Szász Károly ford. Az eredetiben: - - «… Indeed, it takes - From us achievements, when performed at height, - The pith and marrow of our attribute.»] - -[Footnote 21: Schelling és követői.] - -[Footnote 22: Szász Károly fordítása. Az eredeti («De rerum natura» -Liber I. 835 stb.) így szól: - - «Ossa videlicet e pauxillis atque minutis - Ossibus sic et de pauxillis atque minutis - Visceribus viscus gigni, sanguemque creari - Sanguinis inter se multis coeuntibus guttis; - Ex aurique putat micis consistere posse - Aurum, et de terris terram concrescere parvis; - Ignibus ex igneis, humorem humoribus esse».] - -[Footnote 23: Héber theologiai kifejezések a husvéti áldozat, mérték és -papi öltöny megjelölésére.] - -[Footnote 24: Érdekes, hogy annyi évtizeddel azután, hogy ezt az -ítéletét írta, a német könyvkereskedelem központi, napi közlönyében -sűrűn olvasom a «Desiderata» közt a Swedenborg műveit. - -_(Ford.)_] - -[Footnote 25: Angol udvari festő.] - -[Footnote 26: «Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang, Der bleibt ein -Narr sein Leben lang.»] - -[Footnote 27: Shakespeare kortársa, drámai költő.] - -[Footnote 28: Egy VI. századbeli indus mesegyűjtemény az Ötös Könyv -(Pancsatantra) állítólagos szerzője.] - -[Footnote 29: «Master of revels» = udvarmester, aki a vigasságok -vezetője a királyi udvarban.] - -[Footnote 30: «Pilgrim’s Progress», John Bunnyan (1628–1688), híres -puritán költő komor költeménye.] - -[Footnote 31: 1 «league» = 3 British mile = kb 4·83 km. Tehát ez esetben -a távolság kb 2·5 km volt.] - -[Footnote 32: Célzás Molière darabjára.] - -[Footnote 33: Célzás D’Israeli (Lord Beaconsfield későbbi -miniszterelnök) «Coningsby, vagy az új nemzedék» c. regényére. (1844.)] - -[Footnote 34: Emerson először így idézi, még pedig helyesen, mert a -Goethe-irodalom szerint ez volt az eredeti cím, s nem a _Wahrheit und -Dichtung_, amelyet némely későbbi kiadás jobb hangzat végett fölvett. - -_(Ford.)_] - - - - -TARTALOM. - - Előszó 5 - I. A nagy emberek haszna 7 - II. Plato; vagy: a Filozófus 37 - III. Plato: újabb adalékok 72 - IV. Swedenborg; vagy: a Misztikus 81 - V. Montaigne; vagy: a Szkeptikus 125 - VI. Shakespeare; vagy: a Költő 156 - VII. Napoleon; vagy: a Világ embere 182 - VIII. Goethe; vagy: az Író 212 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ EMBERISÉG -KÉPVISELŐI *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |