diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68475-0.txt | 12414 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68475-0.zip | bin | 248254 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h.zip | bin | 2864910 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/68475-h.htm | 11382 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch01.png | bin | 20671 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch02.png | bin | 16698 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch03.png | bin | 18703 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch04.png | bin | 18128 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch05.png | bin | 17518 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch06.png | bin | 16354 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch07.png | bin | 21432 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch08.png | bin | 19902 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch09.png | bin | 20934 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch10.png | bin | 20602 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/ch11.png | bin | 20989 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/cover.jpg | bin | 177685 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i001.jpg | bin | 20341 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i001hq.jpg | bin | 64053 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i002.jpg | bin | 12742 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i002hq.jpg | bin | 33849 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i003.jpg | bin | 33244 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i003hq.jpg | bin | 99267 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i004.jpg | bin | 28876 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i004hq.jpg | bin | 86367 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i005.jpg | bin | 31547 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i005hq.jpg | bin | 93896 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i006.jpg | bin | 32664 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i006hq.jpg | bin | 98481 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i007.jpg | bin | 27551 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i007hq.jpg | bin | 84512 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i008.jpg | bin | 29427 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i008hq.jpg | bin | 88857 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i009.jpg | bin | 38915 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i009hq.jpg | bin | 120137 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i010.jpg | bin | 33588 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i010hq.jpg | bin | 103672 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i011.jpg | bin | 39306 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i011hq.jpg | bin | 124269 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i012.jpg | bin | 25486 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i012hq.jpg | bin | 78818 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i013.jpg | bin | 42184 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i013hq.jpg | bin | 123711 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i014.jpg | bin | 46935 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i014hq.jpg | bin | 142697 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i015.jpg | bin | 26885 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i015hq.jpg | bin | 75035 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i016.jpg | bin | 38554 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i016hq.jpg | bin | 112717 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i017.jpg | bin | 17622 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i017hq.jpg | bin | 49059 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i018.jpg | bin | 27469 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68475-h/images/i018hq.jpg | bin | 78033 -> 0 bytes |
55 files changed, 17 insertions, 23796 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..8c35d5d --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #68475 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68475) diff --git a/old/68475-0.txt b/old/68475-0.txt deleted file mode 100644 index 72b5ba0..0000000 --- a/old/68475-0.txt +++ /dev/null @@ -1,12414 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Esztike kisasszony professzora, by -Albert Pálffy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Esztike kisasszony professzora - Regény - -Author: Albert Pálffy - -Illustrator: Lajos Márk - -Contributor: Kálmán Mikszáth - -Release Date: July 8, 2022 [eBook #68475] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ESZTIKE KISASSZONY -PROFESSZORA *** - - -MAGYAR REGÉNYIRÓK - -KÉPES KIADÁSA - -Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja - -MIKSZÁTH KÁLMÁN - -35. KÖTET - -ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA - -Irta - -PÁLFFY ALBERT - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1904 - -[Illustration] - -ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA - -REGÉNY - -IRTA - -PÁLFFY ALBERT - -MÁRK LAJOS RAJZAIVAL - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1904 - -_Minden jog fentartva._ - -Franklin-Társulat nyomdája. - - - - -PÁLFFY ALBERT. - -1820–1897. - -A ki a kilenczvenes évek elején pénzt ment betenni vagy kivenni az «Első -hazai takarékpénztár»-ba, a könyvecske aláírásakor láthatott egy hosszú -csontos kezet kinyúlni érte. Ez volt a Pálffy Albert keze. Magas, -hórihorgas, sovány ember ült a rács mögött, hosszúszárú pipából eregetve -a füstöt, mintha az eresz alatt ülne valahol falun. Hosszúkás arczán -szelidség honolt és üde pirosság, a ránczok közt meg állán csak egy pár -gyér szőrszál jelezte a szakállt. Pálffy Albert volt az egyetlen a -magyar írók közt, a ki élete alkonyán egy nagy rakás pénz közt élt – -mint napibiztos. - -A negyvenes évek közepén egy fiatal ember ült fel a Pest felé induló -postakocsira Nagyváradon, a mely városban már akkor ott lapdázik Tisza -Kálmán a Dőry fiúkkal, be nem véve még fiúsorba a kicsike Szilágyi -Dezsőt. - -Egy napon ezek is meg fognak érkezni, de még előbb sok mindennek kell -ott történnie, a mihez a postakocsin induló ifjúnak némi köze lesz, a ki -pályát törni megy Pestre, ládájában egy csomag kéziratot tartogatva, -melynek czímlapjára fel van írva a «_Magyar millionér_». Regény. Írta -Pálffy Albert. - -Ő maga ugyan nem millionér, bár meglehetős szellemi tőkével indul. A -millionér Jókai Mór, a kivel versenyre kell majd szállnia, már ott van a -maga helyén és növekszik. A «_Magyar millionér_», utána csakhamar a -«_Fekete könyv_» megjelenik, érdekeltséget kelt az írói körökben és a -közönségben. - -– Új talentum jött – szállong az örömhír a Csigánál, a Fillingerben, a -Komlóban és a Pilvax kávéházban. Az írók sietnek őt maguk közé venni. -Még nem oly hidegek, minők egy félszázad mulva lesznek. Petőfi -barátságot köt vele, Vörösmarty biztatja. Pedig épenséggel nem a szükség -embere. Egész sor kiváló regényíró dolgozik. Jósika Abaffyja már -megjelent, Eötvös «_Falu jegyző_»-jét pietással forgatják, mint a -Bibliát. Jókai viruló talentuma egyre jobban kibontakozik, Kemény -Zsigmondnak regényei valóságos vérévé válnak a közönségnek, kiirogatják -a Stammbuch-okba. - -Ily környezetben nem érhette el Pálffy azt a sikert, a melyet óhajtott, -abba is hagyta a regényirást s a szabadságharcz alatt mint a «_Martius -tizenötödiké_»-nek szerkesztője gyorsan elérte a nagy népszerűséget. -Eleven, szines, sőt néhol a humor aranyával behullatott politikai -czikkei behatnak a legszélesebb rétegekbe, nevének szárnya támad. - -Az önkényuralom alatt ő is ki volt csukva az országból, Budweisba -internálva. Ez volt akkor a jelesek kitüntetése. Budweis pro literis -artibus. Midőn visszabocsájtották, a kiegyezés egyik legerősebb -védelmezője lett megizmosodott tollával az «Esti Lapokban». Bár a -lapirás már ekkor nagy lendületet vett, mégis ő volt a legügyesebb -hirlapiró, persze nem a mai értelemben. Hiszen kora tavaszkor a barka is -virágszámba megy. - -Az eszme azonban, melyet szolgált, népszerűtlen volt, nagy népszerűségét -tehát lassanként elköltötte a jó ügy védelmében, de a mennyire -elhidegedett tőle a közönség, ép annyira elhidegedett ő is a politikától -s élete utolsó szakában hetvenedik éve felé visszatér régi szerelméhez, -a regényiráshoz, mint mikor a fa tél elején virágzik ki másodszor. -Vélned, hogy ebből nem lesz már izes gyümölcs. Pálffy csodálatos módon -ráczáfolt erre a tapasztalatra és szinte hihetetlen termékenységgel irta -meg regényeinek egy egész sorozatát, részint a történelemből, részint a -forradalom előtti társadalomból, nyujtva csupa kedves, vonzó -olvasmányokat, melyeket az anyák bátran adhattak serdülő leányaik -kezébe. Ezek közül választottuk ki «_Esztike kisasszony professzorá_»-t, -mely a jelenkorból vett meséjével az iró összes kellemes tulajdonságait -feltünteti. - -Gyulai Pálnak kedvencz irója volt, Beöthy Zsolt pedig következőképen -jellemzi: «leleményes, de nem képzelgő meséit jó helyzetekkel s -érdekesen szövi; az élet apró jelenségeinek megfigyelésére kitünő szeme -van, mely azonban már a lélek mélyébe nem igen hat, olykor igen -tartózkodó módon a humora is felcsillámlik. Némi távolságból beszél -közönségével a világ egy okos, nyugodt szemlélőjének fensőségével.» - -Csöndes igénytelen öreg úr volt, ki alig mutatkozott másutt, mint az -irodalmi társaságok ülésein és lakomáin. De ott is alig lehetett szavát -venni, ritkán melegedett meg, hallgatagságát csak az ajkai körül elömlő -kissé gunyoros mosoly enyhítette. - -Egyszerü typusa volt a magyar régi nemes embernek, a ki nem tudott se -bohéme lenni, se stréber. Minden hühó és hivalkodás nélkül futotta meg -hasznos pályáját. A milyen zaj nélkül hozta be pályája szinhelyére -Nagyváradról 1844-ben egy postakocsi épen olyan csendesen, minden -nagyobb feltünés nélkül vitte ki a szinhelyről 1897-ben egy halottas -kocsi. - -_Mikszáth Kálmán._ - - - - - - -ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA - -_Első kiadása megjelent 1884-ben._ - - - - -ELSŐ RÉSZ. - - -I. - -(A család eredete, viszontagsága és felvirágzása.) - -Pestmegyében sok nagy község van. Nem mondom melyik? mert a mai kutató -és történetbuvár világban még felforgathatná valaki a helybeli levéltárt -s ki tudja, minő bonyodalmas pört indíthatna azok ellen, kik jelenben -rég feledve a multakat, dúsgazdagon aratják gyümölcsét annak, a mit az -elődök nagy fáradsággal s tán nem mindig tiszta maggal vetettek. - -A török világ végén Dorozsmay Tóbiás uram, mint biró, kormányozta a -várost, míg egyszer elkésvén az adófizetéssel, a temesvári basa karóba -huzatta s kínos halállal múlt ki a világból a hazáért. - -A Rákóczi mozgalmak alatt Dorozsmay Bálint a fölkelt ráczok ellen vezeté -a község fegyvereseit, küzdött vitézül s ott hagyta fehérlő csontjait a -mezőn, hol ma Szabadka külső tanyái virágoznak. - -1760-ban Dorozsmay Lukács urat a község szenátorrá választotta. Ezen -díszes hivatalában mindjárt az első évben haszonbérbe vett a várostól -egy 3600 holdas pusztát s miután a haszonbért a hivatallal járó -kiváltság folytán soha sem fizette, 40 év multán történt halálával soha -senki sem kételkedett, hogy ama birtok a Dorozsmay-család ősi tulajdona -s abban az utódokat háborgatni nem szabad. - -Következett Dorozsmay László. Ez mindig künn lakott a tanyán és soha -senki hírét sem hallotta, míg 1809-ben történt halálakor tiszteletes -uram két teljes óráig tartó bucsuztatóban annyi épületes dolgot beszélt -a megholtnak jámbor, istenfélő és vallásos életéről, bő tudományáról, -pazar adakozásairól s a város és a haza iránt tanusított hűségéről, hogy -a hallgatók csak ekkor, igen későn, tudták meg, mily jeles és nevezetes -férfiut temettek el benne! - -[Illustration: Dorozsmay Tóbiás kínos halállal mult ki.] - -Annál többet beszéltek örököséről, Dorozsmay Sándorról, a ki Pestre -tette át lakását s úgy költött, mintha annyi jövedelme volna, mennyit -birtoka megért. Nem tarthatott sokáig e víg élet s ő volt egyike a -legelsőknek, kik az ujonnan behozott csődtörvény kérlelhetlen -kelepczéjébe estek s mindenét elvesztvén, épen a legalkalmasabb időben -meghalt. - -Azonban volt fia, Kálmán (mert mindinkább divatosabb keresztnevek jöttek -a családba). De már ezen Dorozsmay-ivadék csak 300 hold földet s derék -földszinti házat menthetett meg az özönvízből s csakis anyai jus czímén. - -Ez épen elég volt arra, hogy Kálmán úr valamibe kezdhessen. Ő pedig a jó -üzletek közül a legjövedelmezőbbet választotta. Elvett feleségül egy -özvegy asszonyt, a kinek első férje remekül értette a házi takarékos -életet s mellé még a pogány uzsorát, s halálakor mindenét hű nejére -hagyta. - -Kálmán úr, mondták, boldogul élt feleségével, a ki igazán hű és jó -asszony volt, de miután az Úristen is főleg a jókat szereti, hát idő -előtt magához szólította. - -A bús özvegy 55 éves volt és sok hiábavaló erőködés után abban talált -vigasztalást, hogy újra házasodott, megnyervén szívét egy hajadonnak, a -ki nála épen 35 évvel fiatalabb volt. - -Időközben behozták a mostani pogány adókat, Kálmán úr azon előlátással -bírt, hogy vevőt keresett első nejétől öröklött birtokára, s találván, -földjét eladta. - -Épen Pesten volt, hogy a birtok árát fölvegye, a midőn levelet kap -hazulról azon örvendetes hírrel, hogy neje egy kis gyönge lánykával -ajándékozta meg. - -Ő ugyan fiút várt, de hiszen az oly házaspár, a ki ily sikerrel kezdi -pályáját, bizton számíthat, hogy folytatása következik. - -Felsöpörte tehát az eladott jószág árát, mintegy 80,000 forintot és -sietett haza megtartani a keresztelési lakomát. - -Ámde kétségbeejtő szomorúságra érkezék. A fiatal anya a legaggasztóbb -kórjelek mellett már eszméletét is elveszté. Többé meg sem ismeré -hazaérkezett férjét s virradat előtt meghalt. - -Tudjuk, hogy a szerencsétlenség soha sem jár egyedül. A temetést követő -éjjel álarczos, vagy legalább feketére mázolt képű rablók törtek be a -házba s miután a cselédeket megkötötték, megkínozták, az öreg urat -agyonverték, mindent a mi a háznál pénz vagy pénzérték volt, elhordtak. -A vármegye mai napig kurrentáltatja a gonosztevőket. - -Tehát a Dorozsmay-család idősb ága egy kis lánykára olvadt le; ez pedig -szegényecske volt, mert az eladott birtok árából zsiványok töltözgettek -s nem maradt más, mint a ház és a 300 hold föld, melyről fönnebb -beszéltünk. - -Mondtuk, a család idősb ága, mert ismertek a városban egy Dorozsmay -Tihamér nevű diákocskát is, a ki vérszerinti rokonságot tartott a gazdag -családdal s ezen jogon eljárt a házhoz és sokat játszott a kis árva -lánynyal, Verona hugával. - -Ez pedig szépen nevekedett. A városi tanács szerzett mellé egy jó -erkölcsű komámasszonyt; a háznak szebb részét bérbe adták, a 300 hold -szántóföld megtermé a kenyeret, a tehenecske adott tejet, vajat s még -téli vagy nyári ruhára, sőt iskolapénzre is maradt valami. - -Mikor aztán Verona kisasszony huszadik évét elérte, a diákocskából pedig -szemes és agyafurt ügyvéd lett, kettecskén azon eredeti gondolatra -jöttek, hogy ők bizony összeházasodnak. - -1861-et írtak azon esztendőben. Akadály nem levén, illő szertartással -ment végbe az esküvő, s arra tisztességes időben a keresztelő is -bekövetkezett. - -Ekkor azonban rendkívüli eset, csodálatos véletlen adta elé magát, mely -a különben is boldog házaspár számára új és dicsőséges láthatárt nyitott -fel. - -Ápril havának közepe volt; épen vége szakadt a húsvéti ünnepeknek, a -midőn egy délután Tihamér ügyvéd olvasni valót keresgélt a megholt öreg -úrnak porlepte könyvszekrényében; a már fellábadozott menyecske pedig -édes anyai örömök közt fürösztgeté a kis Esztikét. - -Az öreg úrnak (a kit a rablók vertek agyon) szokása volt minden régi -könyvet, elhasznált kalendáriumot, a házalóktól árult röpiratokat -rakásra gyűjteni. Az ügyvéd is gyarapította az irodalom eféle kincseit -és csomagostól őrizte az 1848 és 1849.-iki politikai elmefuttatásokat. -Ezekhez járultak az 1861.-iki kis revoluczió sajtóterményei, mint -halvány folytatása a régi nagy időknek. - -Ezen régibb nyomtatvány-csomók között keresgélt olvasni valót (miután -replikáit bevégezte), s egyiket a másik után félre vetve, egyszerre egy -– alig nehány lapból álló nyomtatvány kerül kezébe. A könyvecske mai -napon már alig ismert goromba, félig itatós papirra volt nyomtatva. Még -borítékba sem volt fűzve, csak a sarkán megerősítve vörös -papir-szalaggal. - -Oda veté szemét igen közönyösen, de a mint a czímlapot megpillantá, majd -jéggé vált szíve a szörnyű meglepetés miatt. - -A czím magyarul s utána mindjárt németül így hangzott: - -«Betéti könyvecske a Pestmegye pártfogása alatt alakult első hazai -takarékpénztártól.» - -Fordít és mit lát? - -Legelőször nyomtatva «a betevő neve», azonban semmi név sem következett, -hanem mint gyakran előfordul, név helyett valamely betű vagy általános -kifejezés. Ezen könyvön ez állott: - -«Leányom hozománya.» - -Következett a kelet napja: 1841 február 13.-ika. - -Végre az összeg: - -«Betett: betűkkel kiírva: Nyolczvan ezer forint; számokkal: 80,000 frt.» - -Mintha lőporral vetették volna fel, úgy ugrott elé székéről s oda tartá -felesége szeme elé a csodálatos módon feltalált kincset. Verona asszony -egy darabig bámulva néz, nem érti, mit kell látnia? míg végre megszúrja -szemét az óriási összegnek rőfhosszú alakja s arra félájultan rogyik -férjének kitárt karjaiba. - -Szerencsére csak perczekig tartott e lázas állapot, különben a kis -Esztike, kiről a meglepetés első perczében megfeledkeztek, aligha be nem -ful a fürdővízbe, s vele együtt ezen történetnek egész hosszasága. - -– Igazságos egek! – kiálta a nő, – ez azon pénz, melyet édes atyám az -eladott birtokért kapott: betette a takarékpénztárba, s mi mindnyájan -azt hittük, hogy a tolvajok elrabolták! - -– Úgy kell lenni, – felelé a férj. – Első örömében, hogy leánya -született, «leányom hozománya» czímen iratta be. Szerencsésen haza is -hozta a könyvecskét, de a zsiványok, kik pénzt kutattak, félrevetették -az értéktelennek látszó nyomtatványt, vagy nagyon jól tudták, hogy azt -pénzzé tenni annyi, mint magukat gyanúba keverni, s nyakukat a hóhér -bárdja alá nyujtani. Később kipusztulván az egész család, a cselédek oda -dobták a könyvek közé s húsz esztendeje mult, hogy senki észre nem -vette! - -– És most mi kivehetjük az egész 80,000 forintot! - -– Micsoda? 80,000 forintot! Hát a husz évi kamat? - -– Igazad van; az is tehet nehány ezer forintot. - -– Nehány ezer forintot? Jer csak ide, mindjárt kiszámítom neked s -bámulni fogsz, mily roppant tőkét tartok kezemben. Ennél könnyebb, -egyszerűbb s mégis biztosabb számvetés nincs a világon. Lásd a könyv -tábláján a kamatszámítást, évről-évre. Most pedig figyelj: 100 forint -húsz év mulva kamattal és kamatkamatjával felszaporodik 265 forint 71 -krajczárra. De beszéljünk csak forintokról. Tehát ezen arányban 1000 -forint értéke húsz esztendő mulva 2650 forintra rúg. Minthogy pedig itt -80,000 forintról van szó, sokszorozzuk, vagy mint most tanítják az -iskolában, szorozzuk a 2650 forintot 80-nal s kijő belőle nem több, nem -kevesebb, mint 215,000 forint! - -– Ez lehetlen. - -– Kedvesem ez oly bizonyos, mint kétszer kettő négy. Nem én, hanem maga -a nekünk adós intézet mondja, hirdeti és előre kiszámítja. - -– És ezen irtóztató összeget egyszerre kiadják? - -– Boldognak, boldogtalannak, a ki e könyvet elémutatja. - -– Ki fogjuk venni? - -– Holnap hajnalban vasutra ülünk, nyolcz óra előtt Pestre érkezünk. -Kilenczkor belépünk az intézetnek kivételi pénztárába s ott, ha sokan is -lesznek, egy óra alatt ránk kerül a sor, kifizetik szó nélkül az egész -összeget s még azt sem várják, hogy a húsz évi pontos és lelkiismeretes -kezelésért köszönetet mondjunk. - -– És mit csinálunk annyi pénzzel? - -– Jaj, kedvesem, ez már más, nehezebb kérdés. Egyelőre azt mondom; -tulajdonkép csak tanácslom: vegyük fel a 215,000 forintot; tartsunk meg -belőle 15,000 forintot, a 200,000 forintot pedig tegyük vissza a te -nevedre, mert e vagyon a tied. - -– A mienk, édes barátom. - -– Mondtam: a tied. Majd kezdünk valamit, és én igérem neked, hogy oly -vállalatok után nézek, mikben veszteség nem érhet, nyereségre pedig -biztos kilátásunk lehet. - -– Ezt egészen rád bizom. Pénz dolgában eddig is te határoztál; úgy lesz -ezután is, mert föltétlenül bizom eszedben és ügyességedben. Holnap -utazunk? - -– Holnap és többé e sárfészekbe vissza sem jövünk. - -– A fővárosban fogunk lakni? - -– Hol másutt lehetne ily pompás tőkét kezelni és gyarapítani? Készülj -még ma útra. Esztikét jól ellásd mindennel, mert az idő változó ápril -havában. Ha pedig megtelepedtünk, akkor látod meg, mi lakik a te falusi -prókátorodnak agyvelejében! - -– Oh Tihamér, én egészen rád bizom életemet és vagyonomat. De fogsz-e -engem ezután is szeretni, ha egyszerre ily gazdagok lettünk? - -– Asszonyi dőre beszéd, Veronám. Meglátod, hogy vén korunkban, a midőn -gyermekeink is felnőttek és szárnyra bocsátjuk őket, azt fogod mondani: -az én Tihamérom a legjobb férj a világon, én pedig a legboldogabb -asszony vagyok. - -És valóban igen csekély s a pesti férjeknél szokásban levő kivételecskék -be nem számításával, igéretét szentül megtartotta. - -Eleinte szerény lakást fogadtak a külvárosban, csinos kis kerttel, hol -Esztike kedve szerint játszhatott. Innen indította meg Tihamér -vállalatait, nem tűzzel, nyugtalansággal vagy elhamarkodva; hanem várt, -míg kedvező alkalmak mutatkoztak. Sas szemmel nézett a jövőbe s néha oly -vásárlásokat tett, mikre a szomszédok vállukat vonogatták. De midőn -beütött az 1869.-iki arany korszak, már akkor lázas ingerültséggel -vagyonát tízszeresen meghaladó szédelgési üzletekbe bocsátkozott. - -Hanem a természet finom szaglású orral, ösztönnel, sejtelemmel és -elővigyázattal áldotta meg. Azért, a hol kész nyereséget látott, nem -vágyott többre, a bizonytalanra, hanem igyekezett jókor kimenekedni -bonyodalmaiból. - -Így történt, hogy az 1873.-iki iszonyú romlás esztendejében az ő kövér -báránykája már szép száraz gyepen legelhetett. Tudjuk, hogy azok, a kik -nem hittek az ezer egy éjbe való idők tartósságában, hanem jó korán -visszavonultak, dúsgazdag emberré váltak, a kiknél pedig a képtelenül -magas áron vett papirok, mint utolsó kézen maradtak, kivétel nélkül -koldusbotra jutottak. - -Ebből következett, hogy ezen általános romlás perczében azok, kik nagy -pénzösszeggel rendelkezhettek, kényük szerint válogathattak a szebb -jövőt igérő vállalatokban, s a legbiztosabb értéket nevetséges olcsó -áron összevásárolhatták. Tehát egy csapással két bő szüret egymásután! - -Mindez oly szerencsével, vagy engedjük meg, kitünő számítással ment -végbe, hogy 1874 közepén, a mint Tihamér fölkelt könyve mellől, büszke -önérzettel mondhatta: «Uram! öt talentumot adtál nekem, ime, még egyszer -annyit nyertem hozzá». Csakhogy ez pusztán ártatlan evangeliumi idézet; -mert a valóságban az eredeti tőkének tízszeres, néha húszszoros -megforgatása után oly érték feküdt a Dorozsmay házban, hogy bátran -lehetett volna négy teljes millióról beszélnie. - -Most már itt volt az idő, megpihenni a szerzett financziális koszorúkon. -A kis Esztike már 13 éves volt s dúsgazdag. Tihamér egy este igen jó -kedvben levén, tréfából azt mondta nejének: «No, ha úgy rendelte volna a -sors, hogy hamarjában elhaljak, legalább azon öntudattal szállok sírba, -hogy nem haltok meg éhen». - -Csakhogy soha sem okos beszéd az, a halállal tréfálni; mert a négyszer -milliomos férfi mindjárt másnap erős lázzal és bódító fejfájással ébredt -fel. - -Aggódó neje azonnal három doktort hivatott tanácskozmányra. Mind a három -házbirtokos s tán egyetemi tanár, kik megtapintván a beteg üterét, -megkopogtatván mellét, hévmérőt tettek hóna alá. - -Az első megcsóválá fejét. - -A második azt mondá: hm, hm. - -A harmadik, többi kollegáinak nevében is, gondolá: ha ez meggyógyúl, -szép honorarium üti markunkat, ha meghal, nem tehetünk róla: de akkor is -csepeg, ha nem csorog is, valami. - -Írtak cseppeket és porokat, mire a beteg jobban lett. Ebédre fel akart -kelni, de visszahanyatlott ágyába, honnan többé föl sem kelt. Nyolcz nap -mulva terítőn, tíz nap mulva Harasztoson, legújabban szerzett birtokán -hallgatott egy óriási gránitkő alatt. - -Ekkor már a család a Nádor-utcza felső végén épült saját házban lakott. -Az özvegy viselte híven a gyászt, gyermeke nevelésére sok gondot -fordított, semmi költséget nem kimélt. De legtöbbet használt a természet -ajándéka, mert Esztike kisasszony minden jót és szépet, a mit hallott, -megtanult s a mit látott, emlékezetébe véste. - -S miután a Dorozsmay-család soha sem volt czégszerű üzlet s míg az apa -élt, elébb ügyvéd, később mint ház- és földbirtokos, végre mint gazdag -tőkepénzes szerepelt, az özvegy lassanként azt vette észre, hogy -leányával együtt a fővárosnak igen előkelő osztályához tartozik. - -Még a pesti mágnás fiúk körében is megpendítették az eszmét, hogy -valóságos gyávaság volna ezt a négy millióval felszerelt örökösnőt -valami lateiner gavallér zsákmányára bocsátani. - -Alkalmasint ezen korszakból származik, hogy a Dorozsmay-család érdekes -genealogiája a magasabb körökben is ismeretes lőn. Mert nagyon sok -hetyke báró van ma, kinek ősapja még pohánkát evett Liptóban, a midőn -egy Dorozsmayt 225 évvel ezelőtt már karóba húzatott a török! - -Voltak, kik idősb emberektől hallották, mily elegáns ember volt -Dorozsmay Sándor, milyen pompás ebédeket adott, mennyit vesztett -hidegvérrel a kártyán s ha végre tönkre jutott, az nem vétek, csak -szerencsétlenség, a mi már grófon is megesett, nem egyszer. - -Ki csodálhatja tehát, hogy nem volt a városban jótékony bazár, tombola, -jelmezes caroussel, a hol Dorozsmayné ő nagysága hiányzott volna. - -Esztike még csak 14 éves volt, de az így ünnepelt özvegy néha remélé, -néha félt tőle, hogy leánykájából ma-holnap grófné lesz! - - -II. - -(A kastély és vendégei.) - -Harasztoson vagyunk, Dorozsmayné birtokán, mely Pestmegye északkeleti -részén fekszik. - -Épen reggelire terítettek s az özvegy szokása szerint körülnézett, hogy -minden rendén legyen. Itt nem tartottak fényes házat, bár a kastély elég -nagy és ízléssel emelt épület. Vendégek mindig voltak, mindenki úgy -mulatott, mint neki tetszett. - -Egyszerre az udvar felől könnyű léptek közelednek és Esztike kisasszony -kezén fogva vezet egy idegen fiatal embert, a kit a háznál eddig senki -sem látott. A gouvernante, névszerint madame Escabrotte, kétségbeesett -arczot mutatott, a mi jelenté, hogy az önfejű kis leány megint nem -hallgatott intésére s alkalmasint oly valamit cselekedett, a miért ő a -felelősséget magára nem vállalja. - -– Drága mamám, kegyes engedelmeddel vendéget hoztam. Még pedig olyat, a -ki két fontos oknál fogva joggal bir vendégszeretetünket igénybe venni. - -– Örülök, – felelt az özvegy elég udvariasan, de mégis mintha azt -értette volna alatta: mért nem mondod mindjárt a nevét is? - -– Ezen úr, mamám, a most épülő hatvan-szolnoki vasut főmérnöke -vidékünkön. Ő tőle függ, kapunk-e állomást Harasztoson? Ha pedig -megharagítjuk, egyenesen a mama virágos kertjének hozza a vonalat s -akkor a mozdony füttyétől nem lesz sem éjünk, sem nappalunk. - -Az özvegy nevette leánya beszédét. Még csak csacska kis gyermek volt, -kinek sok szabad, s a kinek még minden jól illik. - -– Kérem Esztike, – szólt az idegen a nélkül, hogy a kisasszony czímet -használná, – mutasson be komolyabban. - -– Mamám, a vidéken azt mondják, mindenfelé imádják ezen urat, tenyerükön -hordják, tejbe-vajba fürösztik. A mi a másik okot illeti. Nagyapámnak -volt egy unokaöcscse. Van szerencsém drága jó mamámnak Dorozsmay Róbert -urat, itt a mezőn feltalált igazi rokonunkat bemutatni. - -– Ah? ez már más. Dorozsmay Róbert? de ha nem csalódom, ily nevű fiúról -nem ma hallok valamit először. Isten hozott öcsém, jer öleld meg -nénédet, s tekintsd e házat mindenkor biztos otthonodnak. - -– Köszönöm, mamám, – felelt Esztike, a kitől ma bajos volt szóhoz jutni -s gyönyörködve nézé, mint fog kezet édes anyja az új rokonnal, s mint -csókolja meg homlokát atyafiságos bizalommal. - -Alig kezdődött meg az ismeretség, vagy inkább a vérszerinti rokonság -elfogadása, im más oldalról is előlép egy férfi, kinek külsőjéből a -született nagy úr húsz mérföldnyi távolból is kilátszik. - -Gróf Bendeffy Arthur, a kastélynak ez időszerinti vendége. - -Ő méltósága közel járt a harmincz éves korhoz, rövid nyakú, kövérségre -hajlandó s nem kellemetlen arczú. Szemüveget viselt, szakálát középen, -angolosan kiborotválta, szélről pedig két lefüggő szárnyra bocsátotta, -egész valóján a büszkeség félreismerhetlen jelei rajzolódtak ki. A -büszkeség még megjárta volna, de e szenvedély nála régóta sértő gőggé, -mindenkit megvető dölyfösséggé fajult. - -– Asszonyom, – szólt szertartásos meghajlással, – azt hiszem vendégek -közelednek. Szobám ablakából láttam, hogy dél felől uri fogat közeledik. -Ez nem lehet más, mint Bogfalváról a herczegnő, a ki az új szomszédság -jogán látogatni jő nagyságodat. - -– Herczegnő! – felelé az özvegy. – Lakik itt a mi vidékünkön herczegnő? - -– Oh, én ismerem a herczegnő életének regényét. Évekkel ezelőtt -Hohenmark herczeg, mint huszárkapitány, nőül vette Bogfalvy Dénes -táblabiró leányát, Matild kisasszonyt. Vagy ha nem is a kisasszonyt, -bizonyára azon 1500 hold földet, mely az örökösnőre nézett. Azóta a -kapitányból tábornok, altábornagy lett, végre mint táborszernagy -nyugalomba lépett. Ekkor pedig, a rendes szokás ellenére, nemsokára -meghalt Bécsben, vagy Gráczban, az özvegy pedig visszakerült az apai -kuriába s valószinűleg jő kedves ismeretséget szerezni. - -És csakugyan így történt. Nehány percz mulva a kastély főbejárata elé -egy igen csinos, de tán nem eléggé herczegies fogat érkezik, melyről egy -idősb s egy fiatal nő lépett le s bemutatta magát mint szomszéd -birtokosnét s leányát, Louise-t. - -Dorozsmayné már régen túl volt azon, hogy bármely hangzatos czímtől -megijedjen, kifogástalan szivességgel fogadá a látogatókat s mindnyájan -a balra nyiló szalonba léptek. - -Itt helyet foglalván, bemutatá a ház asszonya saját leányát, még két más -vendégét, nem feledkezvén meg Dorozsmay Róbert mérnökről sem, mint a ház -közel rokonáról. - -Arthur grófról nem szólott, mert könnyű volt észrevenni, hogy régen -ismerősök. - -A herczegnők lekötelező kegyességgel mosolyogtak s annyira értették a -rangjokhoz illő szíves leereszkedés mesterségét, hogy még a mérnök -jelenlétét is tudomásul vették. - -Ellenben Arthur gróf tulajdonkép csak most pillantá meg, hogy «pogányok -jöttenek a te öröködbe», s midőn meghallotta az idegennek fenyegetőleg -hangzó nevét, összes művészetébe került, hogy megvető mosolyát -elpalástolja. - -A látogatás csak a bevett szokás szerinti perczekig tartott. Hogy mi fog -ebből kifejlődni? attól függött, minő kedvvel és előzékenységgel siet a -ház asszonya a látogatást viszonozni? - -[Illustration: A fogatból egy idősb s egy fiatal nő lépett le.] - -Mert a herczegnő leánya, Louise, régen szemébe tűnt már a harmincz éves -házasulónak. Igazi pompás leány volt; feje, válla, melle, dereka, karjai -szakadatlan rendszere volt a gömbölyűségeknek; egész valója érzékszédítő -s gyönyörre ingerlő női báj, kellem és teltség. Lehetett már közel -huszonegy éves, de igazi, valódi, kétségtelen herczegnő, kinek messze -terjedő rokonságai voltak Ausztriában, Németországban, s mint ilyen -családoknál gyakran előfordul, okmányilag bebizonyítható vérbeli -összeköttetés még uralkodó-házakkal is. - -Igaz, hogy a herczegi dicsőséget a vékony nyugdíjon kívül csak a -bogfalvi 1500 hold támogatta. De hiszen a világon semmi sem tökéletes. A -bogfalvi család jó nemesi család volt ugyan, de tagjai közül senki még -alispánságig sem vitte a megyében. De hiába, ezt a keserűséget el -kellett nyelni a herczegi czím édességei között. - -Ezekből könnyű megérteni, ki volt és mit keresett Arthur gróf a -Dorozsmay háznál? - -Telve adóssággal, fölséges nyerőszám leendett bezsebelni a Dorozsmay -örökösnő négy millióját; de el kellett nyelni hozzá a közép nemesi -származást. És még ha minden rögtönében megtörténhetnék! Ámde Esztike -három teljes év előtt még férjhez mehető leány sem lesz; míg Louise -herczegnő bájai készen várják az élvsóvárt, hoz a házhoz herczegi -koronát, de csak a bogfalvi csekély jelentékkel biró -komposszesszorátust. - -Egy hét sem telt bele s a legzajosabb élet indult meg Harasztoson. Az -özvegy visszaadta a látogatást Bogfalván; arra közvetlenül következett a -meghivás s ebből az ünnepélyeknek egész sora. - -Mindenki boldog, elégedett volt, sehol legcsekélyebb felhő sem -mutatkozott. Arthur gróf fülig fürdött a herczegi ismeretség kábító -illattengerében s Louise herczegnő az iránta mutatott hódolatot úgy -fogadta, mint természetes és magától érthető kötelességet. - -Dorozsmay Róbert, alig virradt, már dolgai után látott. Nénje gyorslábú -paripát rendelt szolgálatára, reggelijét külön kocsival küldte ki, csak -azt követelte, hogy este hat órakor, az ebéd szokott idején mindenki -jelen legyen. Látszott ebből, hogy az özvegy úgy tekinti őt, mint a -házhoz tartozót, s vigyázott nehogy közte s a társaság más tagjai között -a cselédek különbséget tegyenek. - -Arthur grófot e körülmény nyugtalanítani kezdé. Mert megszokta már azon -gondolatot, hogy Louise herczegnőnek udvarol, a négy millióval biró -Esztikét pedig három év mulva nőül veszi. Most pedig egy alkalmatlanul -tolakodó unokaöcs ront közbe, épen mint a regényekben. Ez is felhő volt -ő méltósága láthatárán, mely esetleg viharral is fenyegetőzhetett. - -E nyugtalanság fokonként gyűlöletté változott, azonban a háziasszony -akarata és tekintélye ellen fellázadni a képtelenségek sorába tartozott. - -Tehát el kellett nyomni a haragot s jó képet mutatni a gonosz játékhoz. -Csak néha ragadta el a heve s akkor nem igen kiméletes megjegyzéseket -tett a mérnök foglalkozására. Máskor csodálkozását fejezte ki, miként -mulattathat valakit az itteni társaság, mely izlés, szokás és nézetek -tárgyában «másoké»-tól különbözik. Sokan félni kezdtek, hogy ezen -gyakori czélzások veszélyes összeütközésekké fajulnak s akkor a ház -csende, a vendégek jó kedve rögtön elszáll. - -Szerencsére a mérnök bölcs és gyakorlati ficzkó volt. Maga legjobban -nevetett Arthur gróf élczein s a sűrűn rárakott kétértelműségeket -egyáltalában nem akarta magára venni. - -Tulajdonkép pedig a büszke Arthur gróf nem volt itt a maga helyén s ezt -nem is tagadhatta. De vagyonilag megromolva, csak pénzes házasságban -találhatott menedéket. - -És már jó három éve, hogy keresi a hozzá méltó menyasszonyt az ország -minden zúgában. Még egyszer sem jutott elhatározáshoz, mert gőgös lelke -föl nem találhatá azon női tökéletességet, mely megérdemlené, hogy -Bendeffy grófnévá emeltessék föl. A kisérletek e tekintetben nem -hiányzottak, de a követelés mindig túlcsigázott volt. Fényes ősi név, -nagy befolyással biró család, ragyogó szépség és ifjúság mellé még -tetemes és biztosított vagyon. - -Szerencsétlenségére, a hol eddig a mellőzhetlen kellékeket feltalálni -vélte, a kiszemelt leányok semmi különös vágyat vagy épen lelkesültséget -nem tanusítottak a kinálkozó szerencse iránt. - -Szegény leányt pedig Arthur gróf semmi áron sem akart elvenni. Először -mert csak sok pénz mentheti meg az örvényből. Másodszor büszkeségből és -saját értékének módfölötti túlbecsüléséből. - -– Mit mondana a világ, ha én, Bendeffy Arthur gróf, koldusnőt vezetnék -oltárhoz! Magamra mondanám ki a lesújtó itéletet, hogy személyem -értéktelen, hogy fényes állásomra méltatlan vagyok. Azt hinnék, -házról-házra kopogtattam s mégsem találtam meg a nőt, a milyen engem -megillet, a milyen engem kielégíthet! - -Egy napon a reggeli végén így szólott az özvegy kis leányához: - -– Esztikém, kellemes ujságot mondhatok neked. Régi barátnémtól, -Berenczeynétől kaptam levelet; örömmel fogadták meghivásomat és ma -estére ide érkeznek. Már megmondtam a szakácsnénak, hogy egy órával -később ebédelünk, hogy legyen idejük a nőknek az átöltözésre. - -– Ki az a Berenczeyné, édes mama? - -– Nem emlékezel a kis Rózára? - -– Ah, tudom már; de hiszen Róza már nagy leány. - -– Igen, nagy, 16 esztendős; teljes két évvel idősb nálad. Te és madame -Escabrotte elibök mentek a vasuti állomásig. - -– Drága néni, – szólt közbe Róbert, mert épen vasárnap lévén, szünetelt -a munka, – ha nem volna ellenére, szerencsémnek tartanám, ha hugomat -elkisérhetném. - -– Nagyon derék volna, de a kocsiban csak négy hely van. - -– Természetes, hogy a kocsis mellé ülök, de megigérem, hogy nem nyúlok a -gyeplőhöz, mert látom, hogy Esztike előre elsápad. - -Nevette a társaság ezen őszinte vallomást, csak Arthur gróf vonogatá -vállát, mintha mondaná: ez az ember urak közé tolakodik, s még lovat sem -tud hajtani! - -A reggeli után a mérnök egyenesen a kertbe, annak is legelhagyatottabb -sűrűibe bujdoklott. E név, Berenczeyné és leánya, Róza, nagyon érdekes -emléket költött fel szívében. Járta le és fel a kanyargó utakat, kezét -hátra vetette, görcsösen összekulcsolta, fejét lehorgasztotta, s oly -ábrándozólag nézett majd a földre, majd a fák galyaira, mint csak -huszonöt éves fiataltól kitelik, a ki vagy nem talál legszebb -gondolatára rímet, vagy keresi, melyik ágra akaszsza fel magát. Tagadni -sem merjük, hogy ez nem vasuti mérnökhöz illő viselet. - -– Berenczeyné? – töprenkedék Arthur gróf, – ha nem csalódom aféle régi -helytartósági tanácsos özvegye. No hiszen szép népet gyűjtenek ide az én -herczegnőim mulattatására! - -Még madame Escabrotte-nek sem tetszett a küldetés s gondolá: - -– Kedves kis expediczióm lesz ez, mintha bizony a sok utazó közül -tartoznánk megismerni, melyik az a Berenczeyné? az a kéksárga volant-os, -vagy az az olcsó «végeladás»-ból felszalagozott divatbáb? - -Megérkezve az állomásra, nézik, vizsgálgatják az érkezőket, a midőn nagy -csodálkozásukra látják, hogy Dorozsmay Róbert már hajlong és ajánlgatja -szolgálatát két uri nő előtt, kik közül az egyik idősebb, a másik pedig -az iskolából megszökött leánykának látszik; e mellett vidám, mindenre -nevet s megengedi, hogy a mérnök átvegye könnyű nyári shawlját és -összerakosgassa a kalap-skatulyákat. - -Most már madame és Esztike kisasszony is előléptek s lőn öröm, szíves -fogadtatás és ezer csók a rég nem látott ismerősök között. - -Majdnem egy óra kellett, míg az állomástól Harasztosra lehetett érkezni. - -Itt azonban Dorozsmayné a kapu előtt várta őket. Arthur gróf, csak -azért, hogy megmutassa ki ő? spanyol grandhoz illő méltósággal sietett a -leszálló hölgyek segítségére, s futó pillantásra méltatá a fővárosból -hozott leánykát. Úgy látszott, hogy a szemle kedvezőleg ütött ki, mert -Róza kisasszony csupa tűz, lélek, kedély, vidámság és fiatalság. -Fájdalom, mind oly tulajdonság, mely szép lehet a maga nemében, de a -pénzes házasságra törekvő gróf baján nem segíthet. - -Az érkezett hölgyek 15 percznyi időt kértek az átöltözésre, melynek -leteltével lejöttek az emeletről s rögtön arra meg is szólalt az ebédre -hivó csengetyű, a szokott háromszoros megszakítással. - -A dolog természete hozza magával, hogy ily ebédek alatt a társalgás csak -oly tárgyakról folyhat, melyet hivott és hivatlan egyiránt hallhat. - -Régen bevett szokás szerint, mindjárt a leves felkanalozása után, az -udvarias vendégek végig nézik a falakon függő ősök arczképeit s -kérdezősködnek mindenről: elkezdve a buzogányos ősapától s a bajusztalan -s hajporos államférfiaktól a legújabb korbeli díszmagyarruhás -exczellencziáig. Ki mit mívelt életében? minő fényes családból hozott -feleséget? minő magas érdemjelt kapott hazafias érdemeinek jutalmául? - -Fájdalom! (Arthur grófnak szörnyű bújára) a harasztosi kastély pompái -között ily megbecsülhetetlen kincs egy példányban sem volt feltalálható. -A falakon jelenkori művészek által festett tájképek lógtak, miket -Tihamér a pesti és bécsi műkiállításokból vásárolt össze. A birtok -korábbi urának ősei kótyavetyére kerültek és zsidó uraság mutogatja -azokat vendégeinek, szerényen megvallva, hogy ezek nem saját ősei, hanem -birtokának elődjei. - -Egy tudós vendég azonban, a ki távolról ismerte a Berenczey-családot, -megjegyzé, hogy Mária Terézia koronázását követő törvényczikkek végén -egy Berenczey Barnabás, mint tárnokmester szerepel. - -Dorozsmay Róbert nem sokat gondolt a koronázási diplomákkal, sem a mult -század krónikásaival, hanem odafordulva szép szomszédnéjához, csendes -hangon mondá: - -– Szépséges Róza kisasszony! Nem tudom, emlékezik-e még, hogy ezelőtt -négy esztendővel, midőn kegyed tizenkét éves volt, én pedig a műegyetem -hallgatója voltam, Pesten a Lipót-utczában az apáczák bált adtak. Azon -este mi sokat tánczoltunk együtt s midőn a cottillonban megpihentünk, -így szóltam: nincs szebb leány a teremben, a városban, az országban és -Európában, mint Róza kisasszony. Mihelyt végeztem iskoláimat és jó -hivatalt kaptam, eljövök s megkérem a kezét a mamájától. - -A kis leány azt gondolta, lefordul a székről ezen váratlanul érkezett -interpelláczióra és szótlanul nézett majd tányérára, majd a beszélőre, a -ki a legkomolyabban határozott feleletre várakozott. Róbert ezen -hallgatást felbátorító «igen»-kép magyarázván, folytatá: - -– Ime, az idő, melyről beszéltem, szerencsésen megérkezett. Igaz, hogy -nem sokszor találkoztunk azóta; de ha láttam azt, a kit szívem szeret, a -korzón, a színházban, a városligetben, mindig kalapot emeltem s azt -gondoltam: itt van ő, a kinek csak egy szavába kerül, hogy már e földön -idvezüljek. Megengedi, hogy beszéljek a mamával és megkérjem kezét? - -Róza kisasszony azt hitte minden perczben, hogy föl kell sikoltania. Még -nem régen bábukat öltöztetett, most is gyakran inti anyja, mérsékelje -gyermekes pajzánkodásait, s most egyszerre egy bajuszos férfi, borzasztó -és félelmes, mély hangon azt mondja neki: szeretem önt, legyen az én -kedves kis feleségem. - -Szerencsére vége volt az ebédnek s az urak a hölgyeket a kertre nyiló -verandára vezették. - -Hanem Esztike, a ki szemközt ült, észrevette, hogy titkos beszéd folyt -rokona és barátnéja között. - -– Mit sugdosott neked Róbert bátyám? – kérdé a legelső alkalommal, midőn -a kertben magukra maradtak. - -– Azt én nem merem megmondani, – felelt ártatlanul a leány. - -– Barátném vagy és titkaid vannak előttem? - -– Ne kényszeríts, mert elfutok az erdőbe és soha vissza nem jövök! - - -III. - -(Ingadozás a sok pénzt igérő jövő s a jelenben kinálkozó rang között. -Három remek lövés, mely azonban nem nyeri meg a hölgyek tetszését.) - -Másnap a reggeli után Arthur gróf karjára vette a két herczegnőt s a -kert lugosaiban fel s alá vezette őket. - -Nem ma társalgott ugyan először herczegnőkkel, de a kikkel e fajból -eddig találkozott, magasan álltak fölötte és áthidalhatlan ür választá -el tőlük. Ha pedig közeledhetett, nem volt kedve vállalkozni, mert a -czím és talán a vagyon mellett is nem volt szép a nő. Hiszen a -legmagasabb rangú családokban is akad leány, a kinek sorsa, hogy szülői -vagy gyámjai olcsón adhassanak túl rajta. - -Ezek itt nem gazdagok, de a leány kellemes, sőt elbájoló. Rangjok -kétségbevonhatlan s az elhunyt férjnek táborszernagyi czíme magában -elég, hogy e nők még az udvari körökben is tündököljenek. - -Arthur gróf mindig csak a ragyogó világról beszélt s ha szerénytelen -kiváncsiság nélkül tehette, a családnak még külföldön is elterjedt -rokonságairól kérdezősködött. Még ha a nők, őket közelebbről érdeklő -tárgyra is tértek, ő mindig kedvencz eszméi mellett maradt. - -A herczegnő igen világos eszű, értelmes és gyakorlati felfogással biró -hölgy volt. És ha egykor férje oldalán kellő szabatossággal is tudta -magas szerepét viselni, otthon saját házi körében, különösen pedig -leánya nevelésében mindig maradt benne valami, a mi az egykori Bogfalvy -Matildra emlékeztetett. - -Ilyennek óhajtott ő itt Harasztoson is tekintetni. Ezen természetes és -mesterkéletlen modor kedvelteté meg őket a ház asszonyával. De maguk sem -tehettek róla, ha Arthur grófnak nagyszabású udvarlási modora újra -visszaragadá őket azon idegen világba, melytől a férj halála után végkép -különváltak. - -Louise herczegnő szellemileg egészen anyja képmása volt. Tökéletesen -ismerte saját és családjának helyzetét és soha sem ábrándozott arról, -hogy pusztán magas rangjának vonzóereje által oly férjhez mehet, a ki -czím tekintetében egyenlő lesz vele. - -A herczegnő tehát csak mosolygott, ha Arthur gróf egészen átadta lelkét -a szédítőleg fényes rang bámulatára. Egyszer szóhoz jutván, így -nyilatkozott: - -– A milyen igazi és valódi a mi herczegi czímünk, épen oly nevetséges -volna, ha igényeinket a jövőre nézve ezen helyzethez kötnők. Az egész -vidék tudja, kik vagyunk? és kik nem lehetünk? Kétkednünk sem lehet, -hogy legjobb ismerőink minket maguk között a szegény herczegnőknek -neveznek. Ez okból e hangzatos czím inkább teher és alkalmatlanság -rajtunk, mint előny és a sorsnak kedvezménye. Nem élhetünk mint -herczegnők, mégsem tekinthetjük magunkat egyszerűen bogfalvi -közbirtokosoknak. Akaratunk ellen sok olyan dolgot kell tennünk, a mit -szívesen mellőznénk s nem tehetjük azt, a mire kedvünk volna. Mindig -félünk, hogy valami nevetségest követünk el; mert ha rangunkhoz méltólag -beszélünk, azt mondják, megfeledkezünk bogfalvi parányi uraságunkról; ha -pedig mint ilyenek lépünk fel, kérdik, hova rejtettük herczegi -koronánkat? - -Arthur gróf az ilyen bölcs beszédre jóformán nem is hallgatott, -képtelenségnek tartván, hogy valaki a földi dicsőségnek legfensőbb -fokát, melyet magános ember elérhet, így csekélybe vehesse, majdnem -elvesse magától. Inkább arról gondolkodott, hogy esetleg tán épen ő van -a sorstól kiszemelve, hogy e bajokon és hiányokon, ha nem is gyökeresen -és óhajtása szerint, de legalább főrészben segíthessen és Louise -herczegnőt ismét visszahelyezze azon kiváltságos körbe, melyben -születési jogánál fogva otthon van. - -A leány pedig elvitázhatlanul szép volt, talán épen olyan, minőt az első -ifjúságon túl levő férfi leghamarabb megszeret. Daczára hizékony -természetének s többé már nem gyermeki életkorának, a fiatal leányi báj, -frisseség, kellem és ártatlan kaczérság nem hiányzott nála. A gömbölyű -arcz és termet, melyet az üde egészség himpora védelmezett, csábító -erővel hatott s a kéjvágyó férfinak szenvedélyét ellenállhatlan erővel -ingerlé. - -Arthur gróf hamar észrevette, hogy udvarlását szívesen fogadják. Volt -Louise herczegnő természetes nyájasságában valami igazi és meg nem -hamisított érzék, mely nagyon különbözött sok más nőnek dísztelen -örömétől, mely kiüti magát az arczban és a szemek ragyogásában, a -hányszor remény mutatkozik előnyös házasságra. Arthur gróf tehát boldog -volt s nagyon örült, hogy a ház asszonya félremagyarázhatlan figyelemmel -igyekszik a herczegnőket mentül tovább itt marasztania. - -Igaz, hogy a leány szegény volt, ő pedig busásan megrakva adósságokkal; -igaz, hogy ő több izben kijelenté, tetemes vagyon nélkül asszonyt nem -visz haza. De soha eszébe sem juthatott, hogy a szegény leány esetleg -még herczegnő is lehet! Oly tulajdon, mely minden eddigi föltevését -halomra hányá s mint új és kivételes körülmény jelenék meg, mely a -korábbi számítások körén végkép kívül esett. - -Aztán jobban megvizsgálva, csakugyan szegény leány volt az ő szíve -választottja? E szó: szegény, határozatlan fogalom és ezer értelmezést -eltűr. Előtte pedig a bogfalvi 1500 holdas örökség csekélységét a -herczegi palást hermelinje túlbőven eltakarta. - -És csak most, midőn szeretni kezdett, vette észre, mily nevetségesnek -tünhetett fel ő eddig a Dorozsmay házban? Van-e abban józan ész, férfias -okosság, ha 30 éves ember tréfál, enyeleg a 14 éves gyermekkel, azon -utógondolat mellett, hogy három év mulva még kezét is kérheti! - -Elhatározta tehát, hogy ha a herczegnők búcsút vettek, ő is visszatér a -fővárosba s eléterjeszti édes anyja előtt házassági szándékát, azután -pedig feleségül veszi a nőt, a ki díszt hoz a házhoz, a férjnek pedig a -török paradicsom minden kigondolható élvezetét. - -Mielőtt azonban e boldog ábrándok beteljesülnének, az irigy sors ő -méltóságának uri türelmét nehéz megpróbáltatások alá vetette. - -A kertben Róbert, Róza és Esztike sétálgattak. A két utóbbi között -komoly fachée uralkodott: mert a ház kisasszonya lelke mélyében sértve -érezé magát azon bizalmatlanság miatt, hogy gyermekkori barátnéja nem -akarta megmondani, mit beszélgetett oly titkosan a tegnapi ebéd alatt az -ő unokaöcscse, kit ő vezetett be a házhoz? - -A mérnök azonban észre sem vette a szörnyű változást, mindig kettőjökhez -intézé megjegyzéseit s most, midőn oly helyre jutottak, a hol a kert -kerítését valamely gazdasági épület fala képezé, mondá: - -– Ah, ez pompás hely. Kiváncsi volnék megtudni, mennyit veszt -gyakorlottságából az olyan ember, a ki három hónap óta nem lőtte ki -pisztolyait. - -Ezt mondva, gyors léptekkel tért vissza a kastélyba s nehány percz mulva -hóna alatt igen gyanús külsejű szekrénykével érkezett a leányok -társaságába. - -A mérnök megtölté fegyvereit, azután előkeresé tárczáját, melybe -jegyzeteit szokta bevezetni, kitépett onnan egy lapot, s miután arra egy -széndarabkával valamit rajzolt, a mi semmihez sem hasonlított, a papirt -gombostűvel a falra tűzé, s lőtt egymásután kettőt. Ekkor egyik -pisztolyát újra tölté, s rögtön arra eldördült a harmadik lövés is. - -A fegyverropogásra a kastély többi vendégei is közeledtek s Louise -herczegnő vezérlete alatt még a távolból kiáltozának, hogy mindent -helyén kell hagyni, mert ők maguk akarnak birálókul föllépni, hogy a -lövészt, ha érdemli, megkoszorúzzák. - -Uri háznál soha nem tapasztalt zavar támadt s csak egy meggondolatlanul -kiejtett szótól függött, hogy vész és botrány keletkezzék. A hölgyek víg -nevetés között értek ugyan a falkerítés alá, melyen a czéllap most is -ott fehérlett, de csak egy oldalpillantás kellett s mindnyájan -egymásután elhallgattak, elhalaványodtak. - -Mit láttak? A szénnel rajzolt ábra ismert arczképet rajzolt eléjük. A -három golyó közül kettő a szemet, egy az ajk közepén oly jellemzetes -szájat rögtönzött oda, hogy lehetetlen volt Arthur gróf karrikaturájára -nem ismerni. A szénnel rajzolt vonalak határozatlanságát az átfuródó -golyók nyomai oly csodálatos ügyességgel egészítik ki. Mindenki ráismert -az eredetire, de mindenki birt oly gyöngédséggel s elővigyázattal, hogy -gondolatát elnyomja és semmit el ne áruljon. - -Sőt legelőször is Louise herczegnő adá jelét páratlan lélekjelenlétének, -a midőn a czéltáblául szolgált papirlapot széttépte és így kiáltott fel: - -– Ezúttal elmarad a koszorú, mert a golyók hibáztak; az egyik nagyon -balra, másik jobbra, a harmadik igen alant talált. Mindhárom lövés -kerülgette a czentrumot, de egyik sem talált bele. Máskor jobb -szerencsét kivánunk a lövésznek. - -Arthur gróf büszkébb volt, mintsem hálás köszönetet inthetne herczegi -védelmezője felé. Csak azt érzette, hogy iszonyúan meg van alázva, s -hogy azon ember, a kit ő gúnyaival üldözött, félelmes is lehet. -Egyszerre lezuhanni érzé magát azon magasságból, honnan ez ideig oly -megvetőleg nézett alá. Szemével láthatta, hogy ezen mérnökkel szemben -hiába folyamodik a nagy urak mentségéhez, mert ha ezen embert megsérti -valaki, nem tekint hivatalos állomására, nem kellemes helyzetére e -házban, hanem megállja helyét s ha közé vág, aczélszilárd kézzel vívja -ki férfias bátorságának elismertetését. - -Mit tehetett ő ily elszánt ficzkóval? másodszor: a főúr a munkája után -élő honoratiorral? - -Elhatározta tehát, hogy tűr, hallgat és semmit észre nem vesz, míg a -véletlen alkalmat nem nyújt. - -Ezalatt a hölgyek minden áron jó kedvet igyekeztek mutatni, mert csak ez -adott reményt a fenyegető vész elhárítására. A jámbor lelkű herczegnő -(született Bogfalvy) még vigasztalá is Róbert urat, hogy majd máskor -szerencsésebben lőhet. - -Ily feszült helyzetben a ház asszonya valami társasjátékot -indítványozott, mely falusi szokás szerint sok szaladgálás, nevetés és -elfogdosás közt megy végbe s a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a -történteket kiverjék fejükből; már tudniillik azok, kik örültek, ha -feledhettek és más óhajtásuk sem volt, mint feledni. - -Ebéd után, a midőn a társaság a verandán hűs levegőt szítt, a ház -asszonya házi gondok czíme alatt a földszinten fekvő könyvtárba, mely -egyszersmind földesuri legfensőbb kabinet is volt, karszékbe veté magát -s egy előcsengetett szolga által Róbert urat hivatá. - -A szigorúságot hirdető hely, az ünnepélyes meghivás, jobban mondva -megidézés, előre tudtul adá az ifjúnak, hogy e találkozás az «ad -audiendum verbum» komolyságával bír. Tudta, hogy most jól megmossák -fejét. - -Nem is csalódott. Dorozsmayné redőzött homlokkal hosszú nagybőjti -prédikácziót tartott. Nem helyeselte Arthur gróf ingerkedéseit, de -határozottan rosszalta az erre adott nagyjelentőségű választ. - -A mérnök alázattal hallgatta végig a dorgálást; egy szóval sem menté -magát s végül mondá: - -– Legyen megnyugodva, drága nénikém, úgyis e mai nappal minden -surlódásnak örökre vége van. Épen most kaptam az államvasuti -igazgatóságtól sürgős rendeletet, hogy itteni munkámat adjam át -segédemnek s haladék nélkül menjek három tervezett állomással tovább s -így holnap virradat előtt már útra kelek. - -Dorozsmayné kétkedni látszott ezen állítás igaz voltán, de midőn a -mérnök, saját igazolására, kabátja zsebébe nyúlt s a hivatalos -rendeletet eredetiben akarta előmutatni, szólott: - -– Elég. Nem szeretem családom körében az «okmányokkal támogatott -bizonyítékokat». Ha nem hiszek a szónak, még kevésbbé hajlok meg a nagy -pecsétes levelek előtt. Mehetsz, mikor akarsz, de ne feledd, hogy míg -élek, mindig itthon vagy e háznál és halálom esetére sem feledkezem el -unokaöcsémről. - -– Kérem, nénikém, ne beszéljünk ily dolgokról. - -– Van pénzed? - -– Engem a kormány tisztességesen fizet, s ezen vendégszerető vidéken -alig van kiadásom. Most is különös bizalom és kettős díj mellett utazom -újabb rendeltetésem helyére, a hol ezelőtt két alámrendelt működött. Az -egyik a vasutat posványon keresztül pilotákra épített gránit-viaducton -akarta keresztülvinni; a másik elkerülte a posványt, de neki vitte a -vasutat egyenesen a falunak s ott nemcsak a bárónak kastélyát, de még a -pápista papnak gót templomát is leromboltatni javasolta. Nekem egy -harmadik irányt kell feltalálnom, hogy csatlakozási pontot keresve, -kényelmesen beroboghassunk a hatvani indóházba. - -Ezzel vége volt az audiencziának. - - -IV. - -(Van ebben egy párocskának igen vad-érzékeny eljegyzése; egy másiknak -pedig rögtönzött és igen prózai egybekelése.) - -Másnap, bizonyos okok folytán, Dorozsmay Róbert mérnök helyénvalónak -találta utazását ebéd utánig elhalasztani. - -Láttuk már, hogy a reggeli s az ebéd közötti órákban volt azon időpont, -melyben Harasztoson hivatalos intézkedések mentek végbe. Ekkor adá -tudtul a ház asszonya akaratát, döntő itéletét «urbi et orbi». - -Ott ült tehát a könyvtárban, férjének zöld bőrrel borított karszékében s -becsörgeté a «táblaterítőt», mint leghivatalosabb egyéniséget, s ez -által kéreté Berenczeyné barátnéját és leányát, Róza kisasszonyt, hogyha -nekik is úgy tetszenék, igen szívesen látná őket egy rövid szóra. - -Egy másik közönséges szolgával Róbert mérnököt hivatá, a ki valószinűleg -nem nagyon távol rejtőzködhetett, mert nehány másodpercz elteltével már -hódolt a megidéztetési parancsnak. A néni csak kezével intett neki, hogy -üljön le valahová, a hol széket talál. - -Csakhamar azután jött Berenczeyné is leányával, s miután ezeket pompás -selyemkarszékekbe ülteté, haladék nélkül így szólt: - -– Van itt a háznál két engedetlen gyermek, kiknek rossz hirét hallottam. -Kémeim azt súgják fülembe, hogy Róbert öcsém hirtelen férfi akar lenni s -a kastélyba mulató egyik kisasszonykának olyan dolgokat mondogat, miket -a verseskönyvekben szerelemnek szoktak nevezni. - -Ezen bekezdés hallatára Róza kisasszony felugrott székéről s nem -gondolva meg, hogy így legegyenesebben magára vall, követte természete -hajlamát, melyet Isten emberbe és állatba öntött, hogy a hol veszedelem -üt ki, a legelső védelem a megfutamodás. - -Mint az ívről lepattant nyílvessző lövődék az ajtó felé, de anyja sem -rest, utána iramodik, útját állja, feltartóztatja s karjaiba ragadja. - -– Hova szaladsz a nagy világba, a hol utól nem érnélek? Ne félj, ülj -mellém, mert anyád mellett nem lehet bántódásod. - -– Róbert öcsém, – folytatá Dorozsmayné, – igaz-e, hogy te itten -jelenlevő Berenczeynének leánykáját, Róza kisasszonyt szereted, s ha -hozzád megy, elveszed feleségül s boldogul élsz vele holtodiglan, -holtaiglan? - -– Igen! – felelé a szögletből Róbert mérnök oly hangon, mely a leányka -fülében úgy hangzott, mintha kisértet szólalna meg a kályha mögül, – -szeretem, s ha hozzám jő, életemnek nem lesz más czélja, mint őt -boldoggá tenni. - -– Hallotta ezt Róza kisasszony? - -Hallani ugyan nagyon is jól hallotta, de felelet helyett úgy elbujdosott -édes anyja fodrainak és csipkéinek felhőjébe, hogy a két asszonynak mind -a húsz körmére volt szükség, míg onnan napfényre hozhaták. - -– Felelj! – mondá most a néni bizalmasabb hangon. - -– Csak azt mondd, – folytatá az anyja, – a mit gondolsz, a mit érzesz. - -De a szegény kis leány azt hitte, mindjárt rászakad a terem boltozata. -Úgy pihegett, mint a csapó-kalitkában megfogott madár. Hiába biztatta, -ölelte, csókolta anyja; mindent eltűrt, mint az oltáron álló szent -szobor, csak hangot nem adott. - -– Gyermek, – szólt Berenczeyné, – e pillanatban egész élted -boldogságáról kell határozni. Nézd Róbert urat, mily esdekelve tekint -rád s várja nyilatkozatodat. Mi téged semmire sem kényszerítünk. Szabad -vagy s akármit felelsz, azontúl is legkedvesebb leánykám maradsz. De ha -föl vagy szólítva, az udvariasság követeli, hogy igen-t, vagy nem-et -felelj. - -Még ezen anyai oktatás sem fogott rajta. Szerencsére Róbert szólott -közbe: - -– Kedves, drága Róza kisasszony; egyetlen angyalom, reményem és -boldogságom! - -Ezen «rövid, de velős» szónoklat végre hatást látszott igérni; mert -lassan és félénken fölemelé fejét a leány s valamit súgott az anyja -fülébe. - -– Mit mondott? mit mondott? – kérdék a többiek. - -– Azt mondta, – felelé Berenczeyné, – a mint a mama parancsolja. - -– Nagyon helyes, – bátorítá Dorozsmayné, – de nekünk fönhangon kimondott -szóra van szükségünk. Oly nehéz az, ha szeretünk, azt mondani, igen, ha -nem szeretünk, csak megrázzuk a fejünket? - -Erre a kis leány nagyon világosan megrázá a fejét. - -– Hogyan! – kiáltának mindnyájan. – Nem szereti? - -A leányka ismét megrázta fejét és anyja fülébe súgott. - -– Ah, ez már más; csak arra felelt tagadólag, hogy nem oly nehéz igent -vagy nemet válaszolni. - -– Helyes, derék, – kiáltá Dorozsmayné, – tehát ha nem nehéz, halljuk azt -a piczi kis szócskát. - -Erre aztán elszállott mégis a leányka ajkáról egy alig érthető hang, -mely igen, de nem is lehetett. De miután fejét most nem rázta, hanem -csendesen lehajtotta, az egész társaság egyhangulag úgy fogadta, mint -beleegyezést. - -Róbert előrohant, hogy hálát rebegjen s meg akará csókolni imádottjának -kezét. Ezen igyekezet alatt nyílást talált a leányka s kifutott a -teremből. Vissza sem nézett az ajtóból, különben észreveheti, hogy -ezúttal nem veszik üldözőbe. - -– Most azonban – szólt határtalan úrnői hangon Dorozsmayné – az -eljegyzés megtörtént, s ha Isten éltet, meg is tartjuk itt nálam a -lakodalmat mához két esztendőre. - -– Hogyan! két esztendőre? - -– Én hármat mondtam volna, – veté közbe az anya. - -– Kettő elég. A 18 éves kor előtti házasság nem hoz szerencsét. A -leánynak van ideje várni. Róbertnek pedig sok a dolga, s ki kell magát -tüntetnie pályáján hivatalbeli főnökei előtt. Házassági ajándékul készen -fekszik számatokra nálam 50,000 forint. Egy szót se! Egyetlen élő -rokonom vagy s minden hálálkodás sértené fülemet. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ezen érzékeny, helyesebben mondva kissé diákos színezetű eljegyzés után -Arthur gróf is visszatért a fővárosba s ott édes anyja, özvegy Bendeffy -Károlyné előtt mindent elmondott, a mi vele Harasztoson, a Dorozsmay -háznál történt s kijelenté, hogy Hohenmark Louise herczegnőt nőül venni -szándékozik, de édes anyja beleegyezése nélkül eddig még kötelező -igéretet nem adott. - -Arthur gróf azonnal tapasztalá, hogy édes anyja a házassági terv -hallatára épen nem lelkesedik föl. Uri szokás szerint a legfőbb kifogás -a vállalat pénzügyi oldala ellen emelkedett. A czím szép, a leány derék, -de a hozomány megdöbbentőleg vékony. A fiatal gróf birtokai pedig már -eddig is több mint fele értékig adóssággal terhelve lévén, úgy -mutatkozott, hogy anyjának aligha igaza nincs. - -Másnap már örvendett, hogy a kimenthető folytonos udvarláson kívül egy -határozott szót sem hagyott zálogban. Még fel-feltünt olykor kéjvágyó -szeme előtt a teljesen kifejlődött és gyönyörre ingerlő női alak; de mit -használ ez ott, a hol főleg sok pénzre van szükség? A kielégített -szerelem hamar elröpül s mi marad azután? unalom, bánat, örökös -pénzzavar egy pillanatnyi eltántorodás miatt. - -Harmadnapra már útban volt. Bécsben csak meghált, onnan pedig egyenesen -Párisba, a szomorodott szívek vigasztaló Mekkájába robogott azon -elhatározással, hogy fölkeresve régi pajtásait, a világváros -örömtengerébe fulasztja lelkének keserűségét. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -És Louise herczegnő! - -Rajta is beteljesedett, hogy várt leány várat talál. - -Ezen évben október havában Budapesten időzött az udvar és itt tartá -üléseit az osztrák delegatio. - -Egy udvari tánczvigalom alkalmával megpillantá a 68 éves dúsgazdag -Burghammer herczeg a vigasztalást kereső szép leányt; nagyokat -pillantgatott rá, megreszketett egész testében, azután pedig bemutatván -magát, udvarolt, szépeket mondott, vallomásokat tett s még advent első -vasárnapja előtt nőül vette. - -Ennyiből áll rövid leirása azon prózai egybekelésnek, melyről jelen -fejezetünk tartalomjegyzékében előre szólottunk. - - -V. - -(Egy pár képviselő megy az országgyűlésre.) - -Három teljes év után történt. - -Szép őszi éj volt, a midőn a magyar államvaspálya gyorsvonata keletről -Kolozsvárra érkezett. - -Csinos fiatal ember ült egy második osztályú waggonban, s míg fénylett a -nap, kedvteléssel gyönyörködött Erdély kies vidékein, de a sötétség -beálltával örömest elszundikál, ha keblét erőszakosan nem feszíti a -gondolat, hogy ő most bevégezte tanulmányait, kiszabadult atyjának -szárnyai alól, új életpályára lép s bejut a nagy világba. Már tudniillik -azon szűkkörű foglalkozási térbe, melyet Magyarország az ő hű fiainak -nyújthat. - -Ezt a fiatal embert báró Gencsy Pálnak hitták s eddig Kolozsvár volt a -legszebb város, a mit látott. Otthon meglehetősen szűk körülmények -között nevekedett. Volt három leánytestvére, hanem élt a házban atyjának -testvére, Zsuzsi néni, a kinek épen annyi birtoka volt, mint atyjának, -idősb Gencsy Pál bárónak, s a ki mindig azt mondta, mindenét, a mit e -földön bír, egykor Pál öcscsére, kit rendesen fiának is nevezett, -hagyja, de csak úgy, ha jól viseli magát. - -Szerencsére e kifejezés alatt Zsuzsi néni nem nagyon sokat értett. Nem -bánta, ha Pál öcscse bizonyos határon belül korhely diák is volt; nem -sokat gondolt vele, ha az iskolai év végén csak azt hozta haza, a mi -rajta volt, mellé egy vagy kétszáz forint adósságot. - -Az első harag és komoly kitagadási fenyegetés akkor tört ki, a midőn -híre futamodott Gencsen, hogy Pál úrfi fényes nappal, délelőtt tiz -órakor, karonfogvást kisért föl egy színésznőt a próbára. E szörnyű -romlottságot valami irigy lélek megírta Gencsre és Zsuzsi néni innentúl -folyvást rettegett, hogy a család egyedüli és utolsó reménye azt a -«személyt» feleségül veszi. Mert a néni gyermekségétől fogva úgy tudta, -hogy férfi csak oly nővel mehet végig az utczán karöltve, a kivel az -egyházban mint jegyeseket kihirdették s nehány hét mulva az esküvő is -bekövetkezik. - -Bámult tehát Zsuzsi néni, a midőn öcscse befejezve az egyetemi tanfolyam -utolsó évét, szokott módon igen kopottan, podgyász nélkül érkezék az -apai házba, de egyedül! Szemének sem akart hinni, hogy nem lát leszállni -a kocsiról egy kifestett dámát; nincs a saroglyában nagy koffer s -legalább kilencz tarkánál tarkább kalapskatulya. - -Különben pedig a hozott iskolai bizonyítvány nem volt sem jobb, sem -rosszabb a szokottnál, az adósság sem két akkora a tavalyinál, tehát -bútlan örömnap derülhetett fel a gencsi udvarházban. - -De azért Zsuzsi néni alig várta, hogy kemény nagybőjti prédikáczióval -lássa el a rossz fiút. Nyomtatásra érdemes beszédet tartott a városi -gonosz és szívtelen asszonyokról, kik a romlatlan ifjúságot elcsábítják -és a veszedelem örvényébe zuhintják. Sűrűn hulltak ezalatt könnyei, míg -végre maga vigasztalá Pál fiát azon álnok és hűtlen szépség miatt, ki őt -bizonyosan egy gazdagabb udvarlóért hűtlenül elhagyta s neki annyi bút, -bánatot és szívbeli gyötrelmet okozott. - -Az ifjú csak hagyta beszélni a nénit, mert ez volt a legjobb methodus -vele a békét újra megkötni. Tudta, hogy a ki őt figyelemmel végig -hallgatja, az nemcsak bocsánatot nyer, hanem még meg is dicsérik, mily -okos és szófogadó ember lett belőle. - -Arról a karöltve történt sétálásról pedig úgy elfeledkezett már, mint a -tavalyi kalendáriumról, vagy a multkori szent beszédről, melyet a -templomban szundikálva hallgatott végig. - -A kemény leczke után a néni két vég finom gyolcsot adott ajándékba -fehérneműre, s egy 100 forintos bankót zsebpénzül az utolsó vakáczióra. - -Ezt a Pál bárócskát látjuk mi ma a kolozsvári pályaudvarba megérkezni, -dúsan ellátva mindennel, a mi a gencsi házból, Zsuzsi néni -huzófiókjaiból s a nem nagyon messzi Marosvásárhely boltjaiból -kikerülhetett. A podgyászos kocsiban két hatalmas börönd volt megrakva a -szükségesekkel. Zsuzsi néni ősi szokás szerint egész tepsi pogácsát, -hideg pecsenyét és szebeni turót rakott az utitáskába, hogy meg ne -éhezzék drága öcscse a hosszú úton. A ruhaneműek közé diót, aszalt -szilvát is rejtett, hogy kellemes meglepetésben részesüljön, ha holmiját -kiszedi. Még az urat megillető szolgáról sem feledkeztek meg. Ott -pöczkösködött hátrább valahol hű lófejű székely Varjas Andoriás uram, a -kire rá volt bizva, hogy úgy vigyázzon a méltóságos úrra, mint a szeme -fényére. - -Esti 10 óra után tovább indult a vonat Kolozsvárról, de akkor már Pál úr -nem egyedül ült a kocsiban. - -Kérem, ne tessék gyanakodni s azt gondolni, hogy fekete bársonyruhás és -regényszerűleg elfátyolozott gyönyörű nő ült melléje, mert Pál úr ily -szomszédságra annyira nem vágyakodott, hogy azon tíz percz alatt, míg a -vonat állott, úgy fújta csibukjából a török dohány füstjét, hogy a -szépnemnek bármely fajtájú példánya sem merészkedett volna közelében -megtelepedni. - -Hanem a ki mégis belépett, magyar ruhás, karakán bajuszú, mintegy 50 -éves hazafi volt, a ki azonban szeliden és nyájasan üdvözlé utitársát, -kényelmesen elhelyezkedék s bemutatá magát. - -– Bogárdy Zoltán, országgyűlési képviselő. - -– Örülök. Én is képviselő vagyok. Gencsy Pál Csikszékből. - -– Báró Gencsy? - -– Úgy neveznek. - -– Csak azért kérdeztem, mert a báró Gencsyék jófélék, míg a közönséges -Gencsy ember zsebbevalójának átkozott bécsi szaga van. Ördög bujjék, a -mennyi pecsovics van a világon. Most pedig szervusz pajtás, Isten -hozott, mégysz Pestre? - -– Úgy van. Holnap megnyílik az országgyűlés s nem akarnék az ünnepélyről -elmaradni. - -– Hm, talán csak nem vagy ily fiatal létedre Tisza-párti? - -– Engem mérsékelt ellenzéki programm mellett választottak. - -– Fából vaskarika; se hideg, se meleg, az ember nem tudja, húst eszik -vagy halat? Mondhatom, nem a jóféle Gencsyeknek való szerep. Ezek közül -egyet Martinovics apát idejében kicsiben mult, hogy le nem nyakaztak. -Sokba került a választásod? - -– Mindössze 20 hordó pálinkát verettünk csapra. - -– Sok, nagyon sok. Én olcsóbban jutottam hozzá. Azt mondtam a hű magyar -népnek, hogy mindennek ellene szavazok, a minek adószaga van. Ezzel az -enyém volt a többség, az ellenfél pedig összesen 90 szavazatot kapott, -pedig államtitkár volt a jámbor és szép csomó pénzt osztott ki a -máséból. Mérsékelt ellenzék! Mi az ördög ez? Vagy úgy opponáljon az -ember, hogy vérét, veséjét kibicskázza az ellenfélnek, vagy üljön otthon -és számítsa, mennyire van az adóval hátralékban? Ha a magyar Robespierre -volna a miniszterelnök, vagy a respublika elnöke, annak is opponálnék. -Mert kormánynak lenni s a hazát elárulni, az az egész világon -egyértelmű. - -– Hiszen meglátom, mi tevő legyek. Meghallgatok mindenkit s a mellett -szavazok, a ki meggyőzött az ész fegyverével. - -– Hej, öcsém, de meglátszik rajtad, hogy az ujságból ismered a -képviselőházat; mert a ki minden párt szónokát meghallgatná, hat hét -alatt az őrültek házába kerülne. Van már Pesten szállásod? - -– Lesz, ha keresek és találok. Egyelőre vendéglőbe szállok. - -– Ajánlom a Sas-t vagy a Vadászkürt-öt; a többi fölfelé nem is -Magyarország többé, hanem Európa. - -– Alig várom, hogy lássam a fővárost. Sokat olvastam felőle, de még nem -láttam. - -– Majd jól lakol vele. Különben Budapest meglehetős fészek, nem hal meg -az ember benne éhen, ha pénze van. Folyvást építik, javítják, -czifrázzák. Csakhogy a midőn elkészül valami új, akkor veszik észre, -hogy másutt már tíz év előtt megunták az efélét bámulni. - -– Engem a társadalmi élet érdekel főképen. Mindketten erdélyiek lévén, -kérni foglak, vezess be nehány jó helyre. - -– Attól függ, ki mit nevez jó helynek. Részemről olyan helyre, a hol az -én finánczolatlan dohányom füstjét nem fujhatom a háziasszony szemébe, -be sem tenném a lábamat. Neked pedig olyan hely kell, a hol theát isznak -s az egyik kilencz rőf hosszú szonátát a másik után hallgatják végig. -Inkább strázsát állok 20 fok hidegben éjjel, a sóház kapuja előtt! - -Mindjárt most előre meg kell jegyeznünk, hogy Bogárdy Zoltán műveltség -tekintetében egészen más ember volt, mint beszélt, hanem nagyon -mulattatta őt, ha ismeretlen emberrel egy kis pajkos tréfát űzhet. - -Így tartott a beszélgetés Nagyváradig, míg kifogyván a tárgyból, -elszenderültek. A fiatal ember édesdeden szundikált, Bogárdy Zoltán -pedig olyan mérgesen hortyogott, mintha valamelyik miniszter simogatná -az állát. - -Nap feljöttével átsiklottak a szolnoki hídon. Czegléden pedig egy vörös -öves főtisztelendő úr ült melléjük. - -– Patvarba vele – súgá Bogárdy Zoltán oly hangon, hogy a kocsi ablaka -mellett átjárdaló conductor is meghallhatta volna. – Reggel pappal -találkozni, bizonyos szerencsétlenség. Most már kedvünk szerint sem -diskurálhatunk, mert beszélhetsz te ezen urak előtt akár a -kukoriczahántás elméletéről, mindjárt élczet és szándékos czélzást -találnak abban a pápa csalhatatlansága ellen. - -– Ad vocem pápa! – folytatá jól kiabálva. – Öcsém, képviselő-társam! -Mihelyt alakulva lesz a ház, indítványt teszek és számítok szavazatodra. -Magyarország a pápától kapta a koronát és királyi czímet. Nagylelkű -nemzet lévén, a háladatosság regulája követeli, hogy most, midőn ő -szentségétől a Garibaldi-király elvette birtokait, mi «regnum marianum» -szerezzük vissza neki. Indítványom, hogy határozatilag szólítsa fel a -ház a püspököket és káptalanokat: adják a pápának kárpótlásul összes -jószágaikat. - -A mi szegény Pál bárócskánk mintha tüzes vaslóczára lánczolták volna, -oly kínos pillantásokat vetett a papra. Talán megemlékezett Zsuzsi néni -számtalan oktatásai közül azon intésre is: «jól jegyezd meg a napot, -melyben megbántottad a papot». Mert a mit most hallott, az már -vallásháború volt, ha nem is az országban, legalább a vasuti coupé-ban. - -Annál nagyobb volt csodálkozása, hogy a pap csak nevetett s nagyot -tubákolt. Úgy látszott ismeri is Bogárdy Zoltán úrnak becses személyét, -s tudta, minő sors szokta érni indítványait. Mert hiába, ha nagy is az -ingerültség az olasz király, ezen «Julianus Apostata» ellen, a harag -mégsem terjed annyira, hogy a szent, vagy bűnbánó királyainktól nyert -latifundiumokat oda adnák annak, a kiről folyvást hirdetik, hogy földi -királyság nélkül ezen «nem e világból való» hatalom magasztos hivatását -nem gyakorolhatja. - -Ezalatt rohant a vonat előre. Már magaslani kezdtek nyugaton a budai -hegyek kéklő gerinczei. Szent-Lőrinczen túl megpillantották a napfénytől -világított királyi palota homlokzatát, s midőn beérkeztek a -pályaudvarba, a képviselő urak a legközelebbi viszontlátásig búcsút -mondtak egymásnak. - -Bogárdy Zoltán, mint demokrata, a lóvonatú vasúton csörgött be, a míg -Gencsy Pál báró, mert sok podgyásza volt, kétlovas bérkocsiban tartotta -ünnepélyes bevonulását. - -Természetes, hogy Varjas Andoriás uram is előkerült, még pedig igen -felizgatva, s alig kapaszkodott fel a bakra, azon hitben, hogy itt a -«székely nyelvet» senki sem érti, mondá: - -– Báró úr, felséges jó hírt hallottam az úton. Azok beszélték, kikkel -együtt ültem. Hetedhét országban, még a tengeren túl is, nincs oly -gyönyörűséges szép és gazdag leány, mint most Pesten, a Nádor-utczában -Dorozsmay Esztike kisasszony. - -– Mi gondunk nekünk arra? - -– Kérem alásan azt gondoltam, ha az a kisasszony legszebb és -leggazdagabb Pesten, az én méltóságos uram pedig a legelső gavallér -Csikszékben, milyen jó volna, ha ilyen szép feleséget vihetnénk haza, -Gencsre! - -– Bolond kend Varjas Andoriás uram. - -– Az már igaz. Eljöttünk ide messze földről, de csak Isten a -megmondhatója, hogy találunk haza? - -– Vigasztalja magát. Eddig sem a kend kezére bizták a tüzet okádó -vasparipa gyeplőjét; a ki ide hozott, majd haza is talál. - - -VI. - -(Megnézik a fővárost, meghallgatják a jövő zenéjét és látnak valakit a -páholyban.) - -Másnap szokott szertartással végbe ment az országgyűlés megnyitása; -fájdalom, Gencsy Pál bárónak magas jelenléte nélkül. Mert az a szép -violaszín magyar nadrág, melyet Marosvásárhelyt a legdivatosabb szabó -remekelt, a nagy sietségben otthon maradt. Azóta bizonyosan megtalálta -Zsuzsi néni s bánatában anyai könnyeket hullat rája. - -Búsan és elégedetlenül sétálgatott tehát a fiatal báró a város utczáin s -követve a járdát tipró közönséget, kijutott a Dunapartra. - -Tetszett neki, a mit látott, de legfőkép érdekelte, hogy itt senkit sem -ismert, őt sem ismeré senki. Ezen gondolathoz eddig nem volt szokva, -mert Kolozsvárott a leguriasabb körökben mindenki öcsém, bátyám, húgom, -néném volt vele. Ha pedig megyéjében megjelent, mindenütt suttogták, -ahol megy a fiatal Gencsy báró, vajjon merre jár? kit keres? mi dolga, -miféle mulatsága akadt? - -Összehasonlítva magát az utczákon özönlő sokasággal, volt annyi -önbizalma, hogy személyét a szerencsésebb halandók közé sorozhatá. De -azért őt senki meg nem nézte, senki iránta érdeket vagy csak -kiváncsiságot sem tanusított. - -– Ha én most a Dunába ugrom, holnap megemlítik a lapok, hogy egy jól -öltözött ismeretlen a habokban kereste és találta megszabadulását ez -árnyék világtól. - -Sok utczákat járt végig és el kellett ismernie, hogy szebb házakat lát, -mint Kolozsvárott, a boltkirakatok is gazdagabbak. Az emeletekben az -ablaksorok mind lakott szállásra vallottak, tehát sok jómódú embernek -kell itt élni, a ki ennyi házat betölt, s fizetni képes a lakásbért. - -Egyszerre, a mint befordul egy saroknál, kibe botlik? Ő volt: mult éji -utitársa, Bogárdy Zoltán. - -De minő változás! Az egész tegnapi emberből csak a karakán bajusz volt a -régi. Öltözete divatos őszi kabát, nyakkendője elegáns csokorra kötve, -kezén szürke keztyű, uri módon játszik aranygombos pálczájával; csak a -magas hengerkalap hiányzik, hogy ne valami párisi uracsot lássunk -szemünk előtt. - -– Ah, te vagy Pál? örülök, hogy látlak. Nézed a várost? Mondtam, türhető -fészek, de szépnek csak azok tarthatják, a kik 1848 előtt is ismerték. -Akkor a mi ma látnivaló, mind hiányzott és mégis nagy híre volt az -országban. Jurátus koromban a hajón ingadozó fahidat bámultuk; ma három -kő és vashíd áll, mindenik más szerkezettel, s mindenik külön remeke az -építészetnek. A folyam partja olyan volt, minőnek Árpád apánk találta. -Most a nagy utczákon lóvonatú vasut, aszfaltjárda, mesterileg ültetett -fasorok. A főterek megannyi tündéri kertek; egész éjjel ragyog a gáz -tiszta fehér lángja. - -– Tehát haladtunk. - -– Képzelhetsz oly időt, melyben az akadémiának saját palotája sem volt? -A posta megfért valami ronda bérházban; a távirdának nevét sem -hallottuk. A József- és Erzsébet-tér vásáros bódékkal, talán -laczikonyhákkal ékeskedett. Az orvosi egyetemet kórházastól együtt -beszorították a Hatvani-utczai fészerbe. A vegytan előadására elég volt -egy sötét lyuk. - -– Örülök, hogy mindez ma másként van. - -– Fiatal emberek, ha tudnátok, mi volt hajdan a pesti egyetem! A tanári -kar (csekély kivétellel) tudatlan, gyakran félbolond, a kivel mi tanulók -gúnyt űztünk. Az osztrák kormány szedte ide össze a legnevetségesebb -figurákat, úgy hogy a professzorok kollégiuma válogatott -majomarczgyűjtemény volt. Buta servilismus és a trienti zsinat -hitvallási ágazatai uralkodtak még a természeti tudományok fölött is. Én -tudom, a ki itt jártam iskolába. - -– Hogy lett belőled mégis ilyen tudós politikus? - -– Ha tanítlak, akkor hallgass. Lássuk az építészetet. Nézd e házakat s -mindenikéről megmondod, melyik évtizedben épült? S ha minden régibb -épületet megnéztél, elismered, hogy harmincz év előtt Pesten az -architekturáról azt sem tudták, minő fán terem? Építőmester, ács, -kőműves akkor is volt; ezek rakták ide téglából, kőtöredékből és -vakolatból e szörnyű falakat. Jámbor lelkű Hild építőmester merészkedett -itt először a házak közepére, vagy két szélére, nehány lapos pillért -odabiggyeszteni. Mindjárt ki is kiáltották lángésznek, megbizták a -lipótvárosi bazilika tervezésével, s mi lett belőle? az égbe nyúló kúp, -melyre már a vasfedelet is felhúzták, összeomlott, a templom külső -falait pedig egészen át kell alakítani. - -– Hol lesz az országháza? - -– Arra nem vezetlek, mert ott ma még csak por, pocsolya, árok és -szemétdomb van. Félek, megszürkül a bajuszod, míg az új házban -perorálhatsz. Azonban kettőt ütött az óra, menjünk ebédelni. - -– Pártolom az indítványt. Hova megyünk? - -– Majd jó helyre viszlek. De ne félj, nem véres szájú politikusok közé, -mert az nagyon unalmas; mindegyik felül akarja haladni a másikat a -«Csákány Laczi» stylusban, aztán csak otrombaság származik a -vetélkedésből. Nem szenvedhetem kés, villa, pohárcsörgés között a -pártvitákat, de még a czigányzenét sem, ha ebédelek. - -– Még a czigányzenét sem? Hah! tetten kaptalak: hazaáruló! - -– Elmégysz este a színházba? - -– Megbiztam legényemet, szerezzen jó zártszéket a földszinten. - -– Legényedet? azt a székely góbét? No az ugyan nem kap, de majd segítek -a bajodon. Én már korán reggel két zártszéket hozattam. Az egyiket egy -szép asszony számára, a ki a mult ülésszak alatt szívesen ült mellettem, -most azonban «általam bővebben nem vizsgált okokból» rám sem akar -ismerni. - -– Köszönettel fogadom a jegyet; de szabad lesz megfizetni az árát? - -– A mint tetszik. - -Ebéd után elváltak s mindketten hazamentek pihenni az álmatlanul töltött -éj után. - -Midőn pedig a fiatal báró a színházba lépett s helyét elfoglalá, már ott -találá bőbeszédű képviselőtársát. - -Időközben már gondolkodott a fiatal ember: tulajdonkép miféle ember -lehet ez a Bogárdy Zoltán? Mindenesetre derék gyerek, csakhogy a -beszédét nem kellett betűértelemben venni. - -És mintha csak ő rá vártak volna a színházban, rögtön rá kezdték a -nyitányt. - -Működött Wagner Rikhard csodálatos múzsája. A hangszerek zúgtak, -csörömpöltek, sípoltak és sivítottak; majd alábbhagyott a falakat -repesztő harsogás s arra hegedűk, fuvolyák permeteztek, végre oly vékony -selyemszál lett a dologból, mint a méh dongása, a szúnyog sziszegése, de -midőn azt várta volna a hallgató, hogy mindjárt «elfogyott a nóta», -egyszerre olyan bumm-ot ütöttek a nagy dobra, hogy az egész színház -megijedt és keresztet vetett magára. Az is, a ki el volt merülve a -zeneélvezet bájaiban, az is, a ki illedelmesen elszundikált. - -Így ment ez jelenetről jelenetre és a hallgató soha sem tudta, minő -kikeresett meglepetés vár rá a legközelebbi ütenyben. Pedig a zenében, -mint a versben, rímet és kötött formákat keresünk, itt pedig semmi más, -mint végtelen czikornya, viharos bömbölés, vagy a lágy zefirnek elszálló -sóhaja, mely úgy van összetákolva, hogy sehol sem kezdődik, sehol nem -végződik, csak mikor a szerző is kifogy mesterkéltségeiből. - -– Tetszik neked ez a muzsika? – kérdé az ifjabb hallgató idősb -pártfogójától. - -– Egyebet nem mondhatok, mint hogy bámulom az embert. Hogy szerezhetett -annyi zenei tudományt, ha lelkében nincs gondolat, fönség és poezis? -Engem ingerel, fáraszt, rászed, megcsal, de magával el nem ragad. Pál! -ez a czinczogás nem egyéb, mint gúnydal Beethovenre. - -– Te ismered, szereted Beethovent? - -– Mért ne? nem volt-e titokban olyan republikánus, mint én? - -– De akkor mit beszéltél te nekem a mult éjjel kilencz rőf hosszú -szonátákról, miket soha meg nem hallgatsz, inkább 20 fok hidegben -strázsát állasz a sóház kapuja előtt? - -– Pokolba az ilyen fifikus észrevételekkel. Hallgass, nem vagy többé -kolozsvári diák. - -Ez felelet volt, ha mindjárt nem is oly könnyen érthető. Nagyon közelről -kellett Zoltán urat ismerni, hogy eligazodhassunk szójárásaiból. - -Az is feltünt, hogy e különös ember nemcsak a zártszéki, de még a -páholyi közönséget is jól ismerni látszott. Fiatal társa, ha valamely -feltünő egyéniségéről tudakozódott, mindig kielégítő választ nyerhetett. - -Valósággal két külön ember lakott benne. Józan, értelmes, méltányos és -igazságszerető, ha itélt, de ha jó kedvéből, vagy mint mondani szokták, -azért beszélt, hogy saját szavát hallja, és recsegő hangját szabadon -eresztheté, csak arra figyelt, hogy frázisai pattogjanak. - -– Lásd, öcsém, itt a páholysorokban, ez azon fényes koszorú, melyről a -hirlapok úgy szólnak, mint a születés, vagyon és értelmiség -arisztokracziájáról. Nézz szemükbe, s megtalálod bennük, a mit kerestél? -Látsz itt egy arczot, melyről vélhetnéd, Árpád vezéreinek valamelyikétől -származik? Nézd ott balra azt a három páholyt; ott magyar zsidók ülnek, -ámde rájuk is lehet ismerni. Igaz, hogy Ábrahám patriarkának -fotografiája nem maradt ránk, de miután e faj az egész világon hasonlít -egymáshoz, föltehetjük, hogy épen ily arczok művelék hajdan Israel -országát. Lásd, még az örmény nagy urakra is ráismersz. A finom öltözék, -urias modor, udvarias mosoly nem vetkőzteti ki őket eredetükből. -Láthattál ezekhez hasonlókat Erdélyben eleget, csakhogy ott Szarukám -vagy Dajbukát nevet viselnek. - -Hallotta, nem is hallotta Pál báró ezen hiábavaló elmefuttatást, mert -fürkésző szeme a földszinti páholyok egyikén akadt meg. - -A két első helyet nők foglalták el. Szemközt a színpaddal sötét, majdnem -gyászfekete öltözéket viselő hölgy. Még szép, még nem idős, de már nem -menyecske. Mindenesetre azon szegedi vagy kecskeméti fajból, mely ha -megszorítanák, ma is meg tudná főzni a paprikást s készítene hozzá -aranysárga tarhonyát saját szép kezével. - -Szemben vele szelid, nyájas, barátságos és rokonszenves leányka, alig 17 -éves és figyel az előadásra, mert épen most emelkedik fel a függöny a -harmadik felvonásra. - -A leányka háta mögött feltünőleg elegáns dandy állott, de termetét és -arczvonásait illetőleg nem föltétlenül ajánlatos külsővel. Hanem a nagy -uraknak mindenfajú arczél jól illik. A milyenek ők, olyannak kell lenni -az eszményi szépnek is. Középtermetű, kövér, húsos alak, s még elég -fiatal, de az élvhajhászat fáradalmai s a kimerültség jelei -eltörölhetlen betűkkel vannak homlokára írva. Mintha már kopaszodni -kezdene; szeme alatt gyanús kékség, ajkán a világ megvetése. Úgy viseli -magát, mint a ki nincs itt tulajdonképeni helyén. Csak a vak sors -szeszélye csapta ide; épen mint midőn valami ritka és igen divatos déli -virágszál az urodalmi kertész szívességéből tiszttartóné asszonyom ő -nagysága virágedény-csoportozatába téved. - -– Kik ezek? - -– Kik? – felelé hazafias redőkbe vonva homlokát a szélsőbaloldali -képviselő. – Páholyba járó közönség, mint a többi. Mert mint jó barátod, -kollegád és erdélyi patriotád, óhajtottam volna, hogy az egész -szinházban épen csak ezeket észre ne vedd. - -– Patvarba, olyan veszedelmesek volnának? - -– Járatlan vagy Israelben, drágalátos gyermekem, különben tudnád, hogy -azon helyütt semmi kereseted, ha csak készen nem vagy arra, hogy három -hét mulva golyót röpíts agyvelődbe. Mert az a páholy a fiatalság -halálverme; a kik oda bejutnak és czélt nem érnek, mind a vész és -kétségbeesés martalékai. Most épen Bendeffy Arthur grófon van a sor. -Ennek is e páholy utolsó reménye és menedéke s ha e kikötőben hajója -horgonyt nem vethet, irtóztató pusztulás s az ország valamennyi -liczitaczionális dobjának megperdülése veszi körül. Utána másik, ki -tudja hányadik? jő s az eredmény hasonló. Mint a mesében a mágneshegy, -úgy vonzódik oda az előkelő világ ifjúsága. Ez Pesten most az, a mi -Angliában a derby-nap első díja. A ki azt, s a vele járó fogadások díját -megnyerte, herczegi vagyont kapott markába. Azért oda se nézz erdélyi -kis bárócskám, mert testestől-lelkestől az ördögé vagy. Egy mosoly onnan -s vakon szavazol Tisza Kálmánnal, ha mindjárt azt kivánná is, hogy -podgyászostul együtt menjünk a bécsi Reichsrathba. - -– Átkozottul kiváncsivá teszesz barátom. Én azonban nem látok ott -egyebet, mint derék mamát, angyali szép leányát és háta mögött azon -boldogot, kit Bendeffy Arthur grófnak czímeztél. - -– Természetesen, hogy nem láthatsz többet itt a szinházban. Mert ha a -leány szép, megengedem, nagyon szép is, s körül van övezve a mennynek -minden gyönyöreivel: mégis otthon hagytak valamit; a mit különben mások -sem szoktak ide, a szinházba czipelni. - -– Mi lehet ez? - -– Magában véve semmi. Csekély házibútor; legföljebb 250 forintot ér, s -mint a lapok hirdetései közt olvashatod, fűnek-fának ajánlják olcsó -áron. - -– Miről beszélsz? - -– Neve e házibútornak: tűz és betörés ellen biztosított pénzszekrény, -Wertheim és Wiese gyárából. Hanem a mit így kinálgatnak, az szép és új, -de üres; míg az, a mit e hölgyek otthon hagytak, régibb, kopottabb, -hanem ezelőtt három esztendővel négy ménkű nehéz millió hallgatott -benne. - -– Ah, négy millió? most pedig megcsappant az összeg? - -– Nem; megszaporodott. Most már a szekrény tartalma testvérek közt -megérhet öt milliót. - -– Ezer ördög, van ennyi pénz együtt a világon? - -– Akad néha. Majd megszavazol te ennél tízszer is többet egyszerre. -Akkor a pénzügyminiszter ő excellencziája azon szerencsében részesül, -hogy 24 óráig néz az 50 millióra; másnap bottal ütheti nyomát; elvitte a -bécsi, berlini, frankfurti zsidó. - -– És hogy hívják ezt az öt millió forintos hozományt? - -– Szerencsétlen, még nevét is tudni akarod! Mi gondod rá? nem erdélyi -embernek szánták a kövér prédát. Egyébiránt megmondhatom nevét, már csak -azon okból, hogy ismerd meg a veszedelmet és kerüld mint a mérges -kigyót. Nem grófi, nem is bárói csemete. Egyszerű nemes embernek -örököse: Dorozsmay Esztike. - -– Dorozsmay Esztike? mintha nem most hallanám először e nevet. - -– Oh, nem kétlem. Ezerszer olvashattad a hirlapokban. Mert a hol -megjelenik, azt úgy hirdetik, mint a nap legnevezetesebb eseményét. - -Pál báró ezután ismét az előadás folyamára látszék figyelmezni, de csak -arra gondolt, kitől és hol hallotta ő már egyszer e nevet említeni? - -Sok fejtörés után, majdnem kétségbe esett, a mint egyszerre -visszaemlékezik mai reggeli megérkezésére, s hogy Varjas Andoriás uram -beszélt ilyesmit s kapott is érte szigorú rendreutasítást. - - -VII. - -(Odaviszik a fiatal embert, a hova nem várta. Hogy mi következik ily -odavetett kérdésből: ön erdélyi? az csak a könyv végén derül ki.) - -Az ülésszak szokott lassúsággal megkezdődött. Még alakulva sem volt a -ház s Bogárdy Zoltán urat harmadszor rendreutasítá a korelnök. Annyiba -sem vette, mintha a czinege fütyült volna a szomszéd múzeumkertben. - -Gencsy Pál báró ezalatt lelkiismeretesen beleszokott mérsékelt ellenzéki -szerepébe. Kényelmes helyzet ez, melyben az ember a rosszért másra -hárítja a felelősséget, a jó eredmény hasznában és dicsőségében pedig -tele marokkal osztozik. Mint pártjának jelöltjét, beválasztották a «jogi -bizottmány»-ba, mely állásra a kolozsvári egyetem itélete szerint épen -«elégséges» képessége volt. - -Október hava is elékerült a naptárból s miután ezen évben a delegácziók -Pesten üléseztek, semmi sem akadályozá a munka folyamát. Már mit a -képviselőházban szoktak munkának nevezni. - -Egy hétfőn épen végére járt az ülés s a fiatal báró összeszedte a -kiosztott nyomtatványokat s tudja Isten miről gondolkodva, lehajtá fejét -s várá az elnök megszabadító szavát. - -Egyszerre érzi, hogy valaki a háta mögé kerül, vállára teszi kezét s -Bogárdy Zoltán fintorított bajuszát pillantja meg. - -– Te vagy öreg? - -– Öreg? No már az ilyen megszólítást szeretem; látszik, hogy -megérdemlett tiszteletben tartod barátodat. - -– Parancsolsz velem? - -– Valamire felszólítlak, ha kedved lesz rá. Jer velem ebédelni. Onnan -haza viszlek; öltözz fel s bizonyos helyen bemutatlak. - -– Bizonyos helyen? - -– Tanuld meg, hogy a bizonyos hely alatt néha igen correct jó helyet -szoktam érteni. - -– Ah eltalálom; meglátogatjuk a zártszéki szomszédnőt. - -– De már oda ilyen sárgaszájú bibiczfiókot nem viszek. Igaz, kibékültem -vele s most ismét «általam bővebben nem vizsgált okokból» rám emlékezik. - -– Vedd szerencsekivánatomat. Hova megyünk? - -– Oda, a hol az eszed is járt, a midőn megszólítottalak. Nem hallottad, -hogy nagy toilette-t kell csinálnod? Bemutatlak Dorozsmayné ő -nagyságának, a kinek férje jó barátom volt s most is elvetődöm néha az -özvegy házához. - -– Zoltán! - -– Nos? - -– Ki mondta nekem, hogy be nem lépnél oly házba, a hol pipád füstjét az -asszony szemébe nem fujhatod? - -– Szokásom a tapasztalatlan fiatal emberből bolondot csinálni. - -– Gonoszság kovácsa, az ifjúság megrontója: ki mondta nekem, úgy -kerüljem e házat, mint a mérges kigyó fészkét? - -– Ezt igen bölcsen mondtam. Szerencsétlenségedre, nem fogadod atyai -intéseimet. Erővel a verembe akarsz veszni, tehát veszsz. Különben pedig -ismerőseim nem szokták minden szavamat mérlegre vetni; mert én csak itt -a képviselőházban beszélek egész komolyan s mégis rendesen kinevetnek. - -Úgy lett, mint tervezték. Elébb tisztességesen megebédeltek; onnan -átmentek a báró szállására s Bogárdy Zoltán két virginia-szivarnak is -felét-felét kiszívá, míg barátja tetőtől-talpig «a quatre épingles» újra -öltözött. - -Ezalatt Varjas Andoriás a lehető legcsinosabb bérkocsit állítá a kapu -elé s midőn az urak felültek, ő is a kocsis mellé kapaszkodék. - -– Mit akar kend ott? - -– Semmit, csak ismerem kötelességemet; kár hogy nem kaptam olyan kocsit, -hogy hátul állhatnék rajta. - -Az urak nevettek. Szép látvány lett volna estélybe menni bérkocsin, -hátul kipödrött bajuszú vén huszárral. - -– Leszáll kend onnan? - -– Igen is, ha úgy tetszik parancsolni. De meg ne tudja Zsuzsi néni ő -méltósága, hogy az én uram nagy parádéba csapta magát és huszár nélkül -indult el, mint valami éhes vándorló szabólegény. - -Öt percz mulva a kocsi megállott a Nádor-utczának egyik legpompásabb -három emeletes háza előtt, mely különben nem volt palota, miután -földszinten boltok nyiltak, a felső emeletekben szállásbérlők laktak, az -első emeletet azonban kizárólag a gazdag özvegy háztartása vette -igénybe. - -Bogárdy Zoltán kifizette a bérkocsit, a mi jelenté, hogy vagy sokáig -maradnak itt, vagy gyalog térnek vissza. Az ifjú bátorkodék megjegyezni, -hogy ez első látogatás levén, csak perczekig időzhetnek, idősb társa -azonban vállát vonogatá s mindketten felmentek a lépcsőn. - -Mintegy esti hat óra lehetett. Tehát e családnál már ebéd után. A -szobasorokban gázlámpák égtek, a sötétszürke bérruhába öltöztetett -cselédség ajtót nyitott s az érkezők bejelentés nélkül léptek a belső -szobák szentélyébe. Minden arra mutatott, hogy gazdag urak a -Dorozsmayak, de még mindig ragaszkodnak a középosztály életmódjához. - -A hova jutottak, nem volt terem, csak három ablakos nagy szoba az épület -közepén. Innen minden irányban kettős szárnyú ajtók vezettek a szomszéd -szobákba. Minden ajtó tárva-nyitva, mindenütt fény, gazdagság, izlés és -kényelem. - -A háziasszony pamlagok és magas hátú karszékek tömkelegében nehány igen -feszes magatartású nővel társalkodott. A szemközti ajtón túl -zongoráztak; nehány kisasszony s több úr képezé a társaságot. - -Jól esett a fiatal bárónak, hogy megérkezésük semmi feltünést sem -okozott. Látszott, hogy olyan ház ez, a hol az elfogadási napon -jőnek-mennek a látogatók, és ott keresnek társaságot, a hol kedvük -tartja. - -Bogárdy Zoltán még csak most bocsátotta szabadra eddig karöltve vezetett -barátját. Avval se törődött, hogy ő egyedül van itt fekete -sétaöltönyben, aztán közelebb lépve a háziasszonyhoz, megtörtént a -bemutatás igen polgári módon. - -– Kedves húgom, kegyes engedelmeddel bemutatom neked képviselőtársamat, -Gencsy Pál bárót. - -Dorozsmayné ő nagysága könnyedén meghajtá fejét, mondá, hogy örül az -ismeretségnek, s ezzel vége lett a szertartásnak. - -Zoltán úr azonban nem elégedett meg azzal, hogy pártfogoltja csak egy -legyen az itten bejárók közül, hanem igyekezett őt az előtérbe vonni. - -– Pál barátom, – mondá, – nem tartozik az én pártom soraiba, de mégis -ellenzéki. Hatan esküdtünk össze, hogy megtérítjük, de mindeddig -sikertelenül. Ha pedig ide jött, a hol a kormánypárt hívei vernek -fészket, soha többé vele nem boldogulhatunk. - -– Akkor annál becsesebb rám nézve Zoltán bátyámnak ezen feláldozó -önzéstelensége, – felelé a ház asszonya. – De mi jut eszembe? Tán épen -báró úr azon utitárs, kivel ketten rohamra indultak az egyház ellen? Ott -tarokkozik kanonok bácsi a harmadik szobában, és elpanaszolta nekem, -mily eretnek játékot űztek vele. Részemről megadom az amnesztiát, csak -tanácslom, ne nagyon törekedjenek házi papom szeme elé kerülni. - -Ezzel Pál báró felé fordult. - -– Remélem uram, legalább három remek beszédet tartott már a -képviselőházban? - -– Bocsánat asszonyom, de bizony én még eddig egy kedvem szerinti -«éljen»-t sem kiáltottam. - -– Még akkor sem, a midőn Zoltán bácsi beszélt és rendre utasították? - -– Akkor pártállásom tiltotta a helyeslést, de várva várom az alkalmat, -hogy valamely hazafias kifakadása fölött tapsolhassak. - -Magától érthető, hogy az ily beszédek csak arra valók, hogy mondjon az -ember valamit. A jelenlevők hamar visszatértek félbenhagyott társalgási -tárgyukra s egy grófné (nevezzük meg, özvegy Bendeffy Károlyné), a kinek -fia a leányok körében mulatott, kegyesen elismeré, hogy mai napon a nem -czímes nemesség között gyakrabban találkoznak oly családok, melyek a -nemzeti királyok alatt is virágoztak, míg a főrendűek csak az ausztriai -ház kegyének köszönhetik rangjukat. Oly vallomás, melyet a grófné saját -köreiben semmi áron ki nem bocsát ajkáról. - -Pál báró mély tisztelettel látszék a grófné tudós megjegyzésére -hallgatni, de ezalatt másutt járt az esze. Miféle ember ez a Bogárdy -Zoltán? hogy ijesztgette őt e házzal s kiderül, hogy itthon van e -termekben, a háziasszonyt húgának nevezi és tegezi! Hát az a kanonok -bácsi mit keres e protestáns háznál? Ismerték egymást, s még jó reggelt -sem mondtak a találkozáskor! - -Oly helyen ült, hogy akadály nélkül beláthatott a szomszéd szobába. A -ház kisasszonyát már látta a színházban. Akkor, messziről, nagyon szép -leánynak találta: most közelről az égből leszállt angyalnak. - -És a mint így nézegeti, nehány sikertelen kisérlet után szemük -összetalálkozott; az ifjú tiszteletteljes fejhajtással fejezé ki -hódolatát, a leányka észrevette a figyelmet s lekötelező mosolylyal -viszonzást intett, de aztán megint a körötte álló urak beszédére -hallgatott. - -Pál úr csakhamar észrevette, hogy itt az asszonyok között nem a maga -helyén foglalt széket s készült átmenni a leányok társalgási szobájába. - -De nem könnyű feladat ez ott, a hol sok ismerős között egyedül idegen az -ember. Jól tudta, hogy ha ő oda lép, az urak egyszerre elhallgatnak, s -aztán kárörvendve mosolyognak, ha az új arcz zavarba jő és beszédében -akadozik. - -Különösen pedig Bendeffy Arthur gróf szeméből látszott ki a rosszakarat -és ellenséges indulat. Ő méltósága kényelmesen helyezkedett el egy -karszéken, épen szemközt a házi kisasszonynyal és igen érdekes -történetkét beszélt el a város legmagasabb köreiből. Fesztelen -viseletével főleg azt kivánta a jelenlevőkkel elhitetni, hogy ő e házban -jobban érzi magát, mint más jelenlevő, sőt esetleg több is eléadhatja -magát. Az urak mind tegezték egymást, a leánykák pedig nagyobbrészt gróf -vagy báró czímen szólíták őket. - -De mi történik? - -Esztike kisasszony egyszerre fölkel helyéből, társnői mint adott jelre -követik példáját s mindnyájan a nagy szobába gyülekeznek, a hol a -háziasszony elnökösködött. Ezen hadi mozdulatra a férfisereg is -«front»-ot változtat, a körben álló székek háta mögé sorakozik, s -mindenkinek azon leánykával kellett megelégednie, a hova épen sorsa -juttatta. - -A gróf urak nem tudták elhatározni, mit jelentett e saloni forradalom? -De tény maradt, hogy az eddig elszigetelt új arcz nyert legtöbb előnyt; -mert a házi kisasszony oly helyet választott, hogy Pál báró épen a háta -mögé esett. - -E pillanatban Bogárdy Zoltán bácsi, a ki ezalatt minden szobát bejárt, -büszke mosolylyal közelített a ház asszonya felé s mondá: - -– Szépséges húgomasszony, jó hírrel jövök; megtaláltam kanonok bácsit s -békét kötöttem az egyedül idvezítő szent eklezsiával. Nagy munkámba -került, mert épen most fogták el a pagátját s ezt úgy tekintette, mint -jogtalan erőszakot az egyházi tulajdon ellen. Megigértem neki, hogy én -fogom indítványozni a polgári házasság behozatalát, s minthogy ezen -esetben előre meg van bukva a kezdemény, tehát megbocsátotta a vasuton -szenvedett inzultácziót. - -A gróf urak és grófné mamák igen «közönséges»-nek találák az ilyen, -klubba és kávéházba való tréfákat; de Zoltán bácsi dicsőségének -tartotta, ha mint «enfant terrible» szerepel, s aztán visszavonulva, -Esztike mellé állott és csendes hangon mondá: - -– Végig hallgattuk a multkor a jövő zenéjét, s tökéletesen -egyetértettünk Pál barátommal, hogy ki volt a páholy hölgyei között a -legszebb? - -Ezzel tovább állt s barátját és a ház kisasszonyát magukra hagyá. - -Pál báró folytatni akará a felvetett s igen háladatos társalgási -tárgyat, a midőn Esztike kisasszony egészen közönyösen, de mint a -következmény bebizonyította, valósággal végzetszerű véletlenből, kérdé: - -– Báró úr, erdélyi? - -Pál báró ezen szó, Erdély, hallatára egyszerre tizenhat kötetre terjedő -regénytárgyat fedezett fel; csodálatos ékesszólással beszélt a szelid -domb alján fekvő Gencsről, az ódon, de esetlen alakú szöglettornyokkal -erősített udvarházról, a megholt anyának művészietlenül faragott -sírkövéről, a szigorú apának gazdasági gondjairól, három -leánytestvéreiről, végre ama köszörűletlen gyémántról, Zsuzsi néniről, -ennek ártatlan előitéleteiről, forró szeretetéről, jóságáról, önzéstelen -feláldozásáról, s maga is csodálta, hogy Esztike kisasszony mindezt -érdekkel hallgatta, sőt néha fölvilágosítás okáért még kérdéseket is -tett! - -Képzelhetlen gyorsasággal telt ezalatt az idő, az öreg grófnék fiatal -kisérőikkel már eltávoztak; a harmadik szobában tarokkozók bevégezték -napi munkájukat, a vendég kisasszonykák után is kocsit küldtek hazulról, -úgy hogy végül csak Arthur gróf, Zoltán bácsi s a fiatal báró maradtak -és készültek búcsut venni. - -Hogy valakinek eszébe juthatott volna, tüntetést keresni abban, ki marad -itt legutóljára? szó sem lehetett. Ily rossz izlés ezen társaságban -lehetetlen volt. - -[Illustration: Esztike kisasszony mindezt érdekkel hallgatta.] - -Tehát egyszerre indultak. A kapu előtt a grófot pompás fogat várta s -midőn felült kocsijára, nem tagadhatá meg ő méltósága önmagától azon -elégtételt, hogy lenéző tekintetet ne vessen azokra, kik gyalog indultak -hazafelé. - -– Zoltán! te rejtély vagy előttem. - -– És miért? ha szabad kérdenem? - -– Minő mérgesen beszéltél a Dorozsmay-ház ellen s azalatt kiderül, hogy -egyike vagy a legszívesebben látott vendégeknek. Félreérthetlen -tekintélylyel lépsz fel a családban; tegezed, kedves húgomnak nevezed a -ház asszonyát, neked több szabad ott, mint másnak. Vigyázz, mert ez az -özvegy még nagyon szép; bele találsz szeretni s akkor vége lesz -államférfiúi szilárd hírednek. - -– Öcsém, barátocskám, tanulj udvariasabb lenni az idősbek iránt. Hátha -magam is a leányért járnék oda? - -– A leányért! – felelt a báró elképedve, habár tudta, hogy Zoltán -bácsinak soha sem szabad szavait betűértelemben venni. - -– Nem lehetetlen! Azt hiszed, tied már a leány? Meghódítottad első -látásra? s most szeretnéd elkommendálni nyakadról az alkalmatlan anyóst! - -– Ugyan beszélj már életedben legalább egyszer komolyan. Különben pedig -fogadd forró köszönetemet szívességedért, hogy e dicső házhoz -bevezettél. - -– Várjuk meg a regény végét; mert félek, hogy e napot velem együtt -elátkozod. Vetted észre, hogy Arthur gróf nagy kegyben áll a hölgyek -előtt? - -– Úgy látszott, követelőleg lép fel ott. - -– Követelőleg és nem remény nélkül. Az özvegynek tetszik a nagynevű -grófság. Egyéb nem kell hozzá, mint jól kiszámított roham a leány ellen -s kész az eljegyzés. - -– Valószinű. - -– Részemről nem pártolom e tervet; de mit tehetek én? Van ugyan -fegyverem a gróf ellenében s tán használni is fogom. Csak annyit mondok -előre, hogy kézfogó is történhetik a háznál: de a házasság csak akkor -bizonyos, a midőn a párocska az esküvő után visszajő a templomból. - -Hallgatva folytatták útjokat. - -Később Pál báró megjegyzé: - -– Csak annyira óhajtanálak megismerni, hogy eltaláljam, mikor beszélsz -komolyan? mikor űzesz bolondot belőlem? - -– Nincs ennél könnyebb. Soha se hallgasd, mit beszélek, hanem nézd, mit -teszek? Ha parlamenti férfiú akarsz lenni, mindig azt kutasd, mit nem -mondott az ellenség? Azonban az ily makrapipás Demosthenes, mint én -vagyok, csak akkor tudja meg, mit beszélt, a midőn szavát a gyorsírók -feljegyzették. Most pedig megérkeztünk szállásod elé, adjon az Isten -neked csendes és nyugodalmas jó éjszakát. - -Belépvén szállására a fiatal báró, a külső szobában találá Varjas -Andoriás uramat, a ki épen azon nehéz mesterséget gyakorlá, miként -csípheti le magát az ember, ha egyedül, társ nélkül iszik. - -A jó kedv már megvolt s ha korábban, mint várta, nem háborgatják, a -többi is okvetlenül bekövetkezik. De karbunkulus módjára csillámlott a -szeme, a midőn urának őszi felső kabátját leölteni segíté. - -– Mi lelte kendet? - -– Engem? semmi. Hanem mikor szégyenszemre leszállítottak a bakról, utána -iramodtam a rozsdás fiákerlónak s láttam, hogy az én méltóságos uram a -Nádor-utcza végén száll le egy gyönyörűséges nagy ház kapuja előtt. - -– Hogyan? huszár és kémkedik! - -– Az ilyen ispionságért nem akasztják fel az embert. Akkor, örömömben -bort hoztam a korcsmából s arra ittam: adja Isten, hogy farsangra -idehagyjuk ezt a nagy bolond várost s mutassuk meg Csikszéknek, milyen -friss menyecskét szereztünk az országgyűlés alatt! - -A kivánat nem volt rossz, de ha a góbénak több is volt szabad, mint más -cselédnek, a bárót ezen hivatlan bizalmaskodás mégis boszantotta. - -– Bolond kend Varjas Andoriás és az is marad. Igya meg, a mi -palaczkjában még van és menjen feküdni. - - -VIII. - -(Aláirás egy tánczvigalomra, mely létre sem jő; a nagy világ hiú -szédelgéseibe merült uracsot megemlékeztetik a csendes, egyszerű s -boldog otthonra.) - -Három vagy négy hét mulva, hétfőn, Dorozsmayné rendes nagyobb elfogadási -napján, az urak szivarozó szobájában ketten üldögéltek. Arthur gróf s -egy másik, kit már láthattunk itt, de csak most nevezzük meg először: -Porczogh Viktor báró. - -– Valóban hiszed, hogy ez az erdélyi mokány fiú veszedelmes? - -– Úgy mutatkozik. Keresztapja, a ki itt bemutatta, erősen pártfogolja. -Az özvegy részeden van, de a leány könnyen ingadozhatik. Meg kell -buktatnunk e hivatlan tolakodót. - -– Megbuktatni! – felelé Arthur gróf. – De hogy? mert én uri emberhez -méltólag csak két eszközt ismerek: pénz és párbaj. - -– A párbajt vessük ki számításunkból. Mi nem verekszünk, hogy pedig egy -vívómestert béreljünk fel, a ki belekössön, ez rút, piszkos dolog. - -– Marad a pénz. - -– Igen a pénz. Századunkban legkényelmesebb mód, pénz dolgában tönkre -tenni ellenségünket. Jelen esetben még sokat sem kell koczkáztatnunk, -mert a báró nevetségesen szegény. Kérdezősködtem erdélyi ismerőseimtől, -minő faj ez a Gencsy báróság? Azt felelték: idősb Gencsy Pál télen -báránybőr ködmönben jár vadászni, de csak pecsenyére valót lő. Nyáron -leveti kabátját és ingujjban ebédel. Állítják, három fiú, kilencz leány -van a háznál. Végre ráadásul bizonyos Zsuzsi néni, a kinek kezében a -kormány rúdja fekszik. - -– Pompás család. És valóban bárók? - -– E tekintetben nincs kétség. - -– Tehát pénzügyileg buktatjuk meg, – nevetett Arthur gróf. – Parbleu! -nem messze kell mennünk, ha példát akarunk keresni. - -– Tervem van. Tisztességes és rangunkhoz méltó. Bele másztatjuk, s egy -pár hónap mulva biróilag lefoglalják képviselői napidíját. Az ilyen -ember aztán végkép lehetetlen minden lányos háznál. - -– Hogy viszed bele? - -– Mindjárt meglátod. Menj a leánykák szobájába; szólítsd meg a bárót s -hívd ide egy bizalmas szóra. - -E küldetés semmi nehézséggel sem járt s nehány percz mulva Arthur gróf -karöltve vezeti be a fiatal bárót. - -– Ülj le, – mondá neki. – Ez itt Porczogh Viktor báró, legjobb barátom, -s beszédünk lesz veled. - -Porczogh báró papirlapot nyitott ki, mely hasonlított azon aláirási -ívekhez, mikkel a pesti embert úton-útszélen üldözik. - -Pál báró zavartan és bizalmatlanul nézett. Eddig Arthur gróf nem tegezte -őt. Ha találkozott vele a lefolyt héten a Nádor-utczai háznál vagy nem -szólott hozzá, vagy úgy beszélt, hogy az «ön» vagy «te» megszólítást -kikerülte. Tud így a magyar ember beszélni, ha akar. - -– Ime, – kezdé Porczogh báró. – Aláirási ív olyan válogatott és «comme -il faut» tánczvigalomra, a milyen még nem volt. Húszan vagyunk és 200 -meghívójegynél többet ki nem adunk. Megmutatjuk Pestnek, kik vagyunk? és -hányan vagyunk? A ki ide bejut, az szemen szedett crème, a ki kimarad, -örökre a második osztályba sülyed. Természetes, hogy Dorozsmayné ő -nagyságát ki nem hagyhatjuk. Benne lesz a főrendiház színe, holmi -főispánság vagy miniszterség ide nem elég ajánlólevél. Lásd 19-en már -aláírtuk, a 20-dik hely számodra van hagyva. - -– Értem, 19 egy hián 20. - -– Vigyen el az ördög közmondásoddal. Lásd, mi ragad rád, ha azzal a -csizmadia-czéhmesterrel, Bogárdy Zoltánnal kompanistáskodol. Itt a -helyed, írd alá. - -– Igen szívesen s köszönöm, hogy ki nem feledtetek. Természetesen -ismernem kell azon összeget, a mire kötelezem magamat. - -– Az összeg itt nem határoz. Párisból hozatunk szakácsot, Nápolyból -czukrászt, Londonból cselédséget. Minden költség pontosan előre -kiszámítva; egy részvény ára pedig potomság 1200 forint. - -– Hogyan? 1200 forint? Sajnálom barátom, ez változtat a dolgon. Ez oly -összeg nekem, minőt én eddig egy lélegzetre soha ki nem mondtam. - -– Csak nem utasítod vissza e kitüntetést? Ki akarnád magadat zárni a -legfelsőbb osztályból? - -– Oh a mi a megtiszteltetést illeti, nem vagyok érzéketlen iránta, de -ezen összeg fölülmulja erőmet. - -– Soha ilyet, – kiálta föl Arthur gróf. – Van-e ára annak, hogy az -ország első gentleman-jei közé számíttassunk? Azt hiszed, nem kapunk -Pesten tízszer ennyi embert, a ki ha csak pénzről volna szó, 10,000 -forintot is fizetne, csak velünk tánczolhasson? - -– Legkevésbbé sem kétkedem. Én azonban képviselői díjamból élek s csak -rendkívüli kiadásaimra kaptam otthon 500 forintot. - -– Ha csak ez a baj, szerzünk mi neked embert, a ki annyit ad kölcsön, -mennyit parancsolsz. - -– Becsületemre fogadtam fel, hogy adósságot nem csinálok. - -– Oh özönvíz előtti ember, – nevetett Porczogh báró. – Ez még nem tudja, -hogy három dologban nincs becsületszó: primo: hogy többé nem kártyázunk; -secundo: bizonyos szoknya után nem futkosunk; tertio: soha váltót alá -nem irunk. Benne van ez minden kifogástalan dandy codex-ében. Hanc -veniam damus petimusque vicissim. - -– Ne kisértsetek; nincs pénzem. - -– Ez nem mentség, – felelt Arthur gróf. – Holnap hozzád küldöm udvari -zsidómat, Kohn Fülöp urat, a kinek azon gyengéje van, hogy mentől többet -parancsolsz, annál készebb és alázatosabb. - -– Nem kétkedem Kohn Fülöp úr előzékenységében; de majd másként beszélne, -ha a lejárati napon nem fizethetnék. - -– Micsoda? más hangon? Látom, sejtelmed sincs róla, ki ez a Kohn Fülöp? -Olyan sajátszerű ficzkó, hogyha a lejárati napon fizetni is akarnál, -térden csúszva kér, hogy könyörülj rajta és prolongálj. - -– Elhiszem, jó kamat fejében. - -– Kamat? Barátom, ez oly aljas szó, melyet született úr soha ajkára sem -vesz. Jól gondold meg, mit teszesz: mert nem tudom, minő figurát -játszhatol aztán itt, a Dorozsmayné házánál, ha elmondják rólad, hogy -fösvénységből kizártad magad ez előkelők társaságából. Ez a borzasztóan -millionaire kisasszony nem értené, hogy jár valaki a házhoz, s -pénzkérdés miatt lemond azon élvezetről, hogy tánczoljon vele. - -Pál báró el volt határozva, hogy az ívet semmi áron alá nem írja s csak -arról gondolkodott, hogy illendő módot találjon a menekvésre. - -Ekkor azonban megtoppan a háta mögött egy pár recsegős csizma s Bogárdy -Zoltánt látja közeledni, a ki téntába mártott tollat hoz és mondja: - -– Patvarba az ilyen félénk gyerkőczczel; itt a toll, írd alá. - -– Hogyan? te is kisértesz? - -– Ird alá; a többit pedig bizd rám. - -De mily csodálatos változás? Arthur gróf és barátja, egyszerre mintha -kicserélték volna őket, oly természetesnek találták, hogy a kinek nincs -pénze, nem kötelezheti magát. De Bogárdy Zoltán annál kevésbbé tágított. -Karon ragadta fiatal barátját, az asztalhoz vezeté s az ívet aláiratá -vele. - -Szegény Pál báró most már egészen elveszté szeme fényét; csak azt tudta: -asztal mellett ül, perczeg valami a kezében s végre ott feketéllett a -fehéren: b. Gencsy Pál s. k. - -– Amazok átvették az ívet; hideg köszönetet mormogtak, s minden jó -kedvüket elvesztve, visszatértek a társalkodási szobákba. - -Ekkor felkelt székéről az ifjú s megragadva barátja kezét, mondá: - -– Zoltán! el vagyok veszve! - -– Ezerkétszáz forintért? - -– Nagy összeg ez nekem. - -– Igen, ha Kohn Fülöp adná. Holnap eljönne hozzád. Már tudná, hogy -aláírtad az ívet s diktálná a föltételeket. 1200 forintért 2000 forint -egy hónapi határidőre! A második hónap végén 4000 forint, s biróilag -lefoglaltatná képviselői napidíjadat. De ne gondolj ezzel. Nem láttad, -mily hosszú orral kotródtak el innen? Mihelyt nem sikerült téged Kohn -Fülöp körmei közé játszani, nem gondolnak többé tánczvigalmukkal sem. -Száz ürügyet találnak a visszavonulásra. Azt mondják, jókor van még s -nincs együtt a társaság. Egymásután kitörlik a neveket s a lapot -széttépik. - -– És ha nem tépnék? - -– Akkor fizetsz; de nem Kohn Fülöp, hanem én leszek bankárod. - -– Zsuzsi néni exkommunikál. - -– Gyerek! azt mondom neked, ne félj, míg engem látsz. Azonban eltelt az -idő, oszolnak a vendégek, menjünk szép csendesen mi is haza. - -Otthon az ifjú bárót kellemes meglepetés érte. Levél érkezett hazulról s -a vastag lúdtollal, jól ismert vonásokkal irott czímről látta, hogy -Zsuzsi néninek akadtak fontos közleni valói. Élénk kiváncsisággal törte -fel tehát a pecsétet és olvasni kezdett. - -«Gencs, nov. 20. - -Kedves fiam, Pál! Még nem kaptam leveledet s az csúnya volna tőled, ha -nem tudnám, mennyi dolgod van az országgyűlésen? Mi pedig reggelinél, -ebédnél, uzsoránál, vacsoránál mindig rólad beszélünk, miként tüntetted -ki magad az ülésekben s miként veszed hasznát a sok iskolának, a mit -kitanultál s a mi annyi költségünkbe került. - -A lányok egésségesek. Klárit a küküllői alispán megkérte. Özvegy ember, -nem nagyon sok gyermeke van s az idén erdejében annyi makk termett, hogy -1500 forintot kapott a brassói hentesektől. Képzelheted, hogy a fényes -ajánlatot örömmel fogadtuk. - -A dió s aszalt szilva, a mit holmid közé dugtam, úgy-e jól esett? Csak -ropogtasd Zsuzsi nénéd ajándékát, legalább van otthon vacsorád s nem -kényszerülsz a drága és utálatos vendéglőkbe menni. Ha fehérruhád -kilyukad, vagy elrongyolódik, küld haza, kifoltozzuk. Lelkére kötöttem -Varjas Andoriásnak, hogy ingeden mindig gomb legyen. Van czérnája fehér -és fekete. A fejős tehenek most rosszul tejelnek, de szép agarad a Rabló -visszakerült kóborlásaiból s a lányok olyan jól tartják, mintha magad -volnál. Jolán húgod gyapot paplant köt számodra, de Pál napra nem lesz -kész. Még csak 16 koczka van, pedig 178 kell. - -Most a szebeni kék virágos tányérokról eszünk; kiméljük az új service-t, -mert a cselédek nagyon törik. A len olyan vastag az idén, hogy csak -törölközőket szőhet belőle a takács, de a kertben annyi a hernyótojás az -almafán, hogy nem győzzük pusztítani. - -Tegnap itt voltak Marialakyék. Keresztlányom Zsuzsika megnőtt mint a -lödéczi lajtorja. Már nem jár sem rövid ruhában, sem fodros nadrágban, -de rossz kedve volt, mert szorította az új czipője. Igazán szép leány s -miután egyetlen gyermek és szép puszta néz rá, soha se feledd, hogy őt -néztem ki neked feleségül. - -Apád szüretkor meghűtötte magát s nagyon köhögött. De főztem neki -árvacsalán, utilapú és cziczkafarkból czukros bonbonokat, azóta jobban -van. Csak ne színá mindig azt a borzasztó erős bethlen-szentmiklósi -dohányt! - -Úgy-e nehéz munka a haza javára gyűléseket tartani? De ne szavazz valami -új adóra, mert a régiekben is fülig úszunk. Azt azonban nem bánnám, ha -vasutat indítványoznál Csikszeredától Gencsig, mert igen nehéz innen -külön kocsit küldeni, ha só, riskása, sáfrány kell a házhoz. Küldök jó -reczeptet, melylyel szennyes kesztyűidet kimoshatod, de mielőtt -hordanád, akaszd ki kötélre a folyosón, mert eleinte förtelmes büdös -szaga van. - -A majorosné hat cziczája, mihelyt megnő, muffot csináltatunk bőréből a -két kis leánynak; de a szolgabiró, a kit tavaly választottak, gyönyörű -szép zongorát vett a feleségének. Bele is került neki a hozatallal -együtt 37 forintjába! - -Hordatjuk a «Marosvásárhelyi közlöny»-t. Félre rakom a számokat, hogy ha -nyáron haza jösz, olvashasd. Borzasztó benne, mint vágták le a tolvajok -a gelenczei zsidónak a fülét, de mikor erre járt a miniszter, a mi -tiszteletesünk olyan szép köszöntő verset írt hozzá, hogy az itteni -iskolás gyerekeknek könyv nélkül meg kellett tanulni. - -Édes Pál fiam! ne nagyon nézegesd te azokat a pesti selyem ruhás -fehérnépeket. Lám innen egy fiatal Mikes addig sétálgatott a promenádon -egy selyem ruhás fekete fátyolos uri nővel, kiről azt gondolta grófné, -pedig a theatromban játszik amolyan nyelves szobalányokat. Jobb lesz -tehát, ha gyűlés után haza mégysz, hozatsz Varjas Andoriással ebédet, -este pedig fél kilenczkor imádkozol és lefekszel, mert a hiábavaló -csavargás minden gonosznak kútforrása. Mihelyt fagy, küldök sonkát meg -füstös kolbászt. Most pedig bezárom soraimat és az én Istenem oltalmába -ajánlja Palikáját az őt kimondhatlanul szerető - -_Zsuzsi nénije._ - -U. I. Fel kell bontanom levelemet, mert elfeledtem megírni, el ne -hanyagold a flótázást, mert a mai világban követelik a fiatal embertől, -hogy muzsikális legyen. Aztán oly szép az, ha valaki az udvarra szóló -ablakban flótázik, oda lenn pedig könyhullatások között hallgatják. -Aztán meg ha francziául tudsz is, nem árt, ha néha a német gramatikába -bepillantasz. - -_Zs. n._» - -Pál báró feszült figyelemmel olvasta ezen hosszú s az idegenre nézve -érdektelen levelet. Olyan világosan meg volt írva benne: ki ő otthon? és -hozzá gondolta, mi lett itten? Közepette a főváros zajának, midőn -már-már be volt sodorva a nagy világ veszedelmeinek örvényébe, oly -megnyugtatólag hatott rá a falusi csend, boldogság és egyszerűség. - -Tán unalmat és boszankodást érezve, félreveté a levelet? Tán nevetett az -elfogultság és korlátoltság ily kézzelfogható bizonyítéka fölött? Nem. -Még egyszer átolvasá, s miután minden semmiség érdekelte őt, szemébe -igaz könyek lopóztak. Bajos volt ugyan a sorokban érzékeny s könyet -facsaró ömlengéseket fölfedezni. Ő azonban minden betűből csak azt -olvasta, hogy a kiket otthon hagyott, végtelenül szeretik őt, s -meggyőződve vannak, hogy a mit hazulról hall, hittel és szent érdekkel -fogja olvasni, elkezdve a majorosné hat cziczájától a szolgabiróné remek -zongorájáig. - -A naiv hit, ezen minden kétkedést kizáró bizalom és ártatlan föltevés -gyüleszté szemébe a könyeket. Egy egészen más csalárd világból tekintett -vissza az elhagyott atyai házra, az ott fölmerült köznapiságokra, s -mégis tapasztalnia kellett, hogy egyedül ama távol otthon azon szent -hajlék, melyhez tartozik, s a hova ezer csalódások után is mindenkor -mint biztos révbe vissza is térhet. - -Eszébe sem jutott, hogy még ma nem is vacsorált, s hogy erejét felülmuló -pénzbeli kötelezettséget vállalt, hanem lefeküdt és aludt világos -virradtig. - - -IX. - -(Szokatlan ünnepélyes szertartással végbement leánykérés; a roham sikert -igér, de még semmi sem bizonyos.) - -Nincs Budapesten szebb, uriasabb, tisztább, vidámabb és barátságosabb -lakás, mint a József-tér. A Dunapart csak téli szállás, mert nyáron a -nyugatra hajló nap forró katlanná fűti a szobákat, még a fal s a bútor -is megmelegszik. Itt pedig üde levegő ömlik be a térről s az ablakról -letekinteni, annyi, mint a művészileg gondozott virág- és -bokorültetvények színét, zamatját és frisseségét folytonosan élvezni. - -Ily házban tartá uri residentiáját özvegy Bendeffy Károly grófné, kit -már láttunk a Dorozsmay-háznál. Ő volt azon leereszkedő, a ki helyet -foglalt a pamlagon, olyan házban, a hol a látogatókat be sem jelentik. - -Mert hiába! vagyoni tekintetben erősen kezdtek a grófi koronának ágai -bomladozni s Bogárdy Zoltán ez egyszer nem túlzott, a midőn az általános -árverés közeledtére példálózgatott. Tehát a Nádor-utczai házban őrzött -négy millió igen alkalmas eszköz lett volna kimenekülni azon nyomasztó -adósságból, miket Arthur grófnak korábbi s az utóbbi három év alatt újra -megkettőzött pazarlásai, a kamat-kamatjainak felhalmazódása, fenyegető -arányban felszaporítottak. - -Reggel féltizenkét órára járt az idő, tehát Arthur gróf remélheté, hogy -anyja, legalább fia számára, már látható állapotban lesz. - -Leküldé tehát komornyikját az első emeletre. Ez kérdést tett a -szobaleánynál, ez felkeresé a komornát, a ki aztán a grófné legbensőbb -szentélyéből meghozá a szót, hogy a méltóságos grófné az ifjú grófot -szívesen látja. - -Ezen vett engedély alapján csakhamar belépett Arthur gróf a grófné -kisebb elfogadó-szobájába, s anyját reggeli pongyolában találta, -kedvencz karszékében, a midőn épen új czigarettre gyújtott. - -– Mamám, – kezdé az ifjú gróf közvetlenül a tiszteletteljes kézcsók -után. – A mit Porczogh báró érdekemben kitalált, nem sikerült. Az a vad -báró nem akart beugrani a verembe; később közbejött a mi örökös -guignon-unk, kit te monsieur Pockharti-nak nevezesz, ennek jött kedve -pénzt kölcsönözni barátjának, s így tervünk füstbe ment. Kohn Fülöp -megmenekedett a legrosszabb üzlettől, mihez életében fogott, mi pedig az -aláirási ívet közös megegyezéssel széttéptük. - -– És most? - -– Én állok elé új tervvel. Sikerül, vagy végkép megbuktam. - -– Nekem is lesz szerepem benne? - -– Ha oly szíves volnál és elvállalnád, saját elnökséged és anyai -auctoritásod zászlója alatt. - -– Semmit sem igérek, míg nem tudom, miről van szó? Azt akarod, nagy -pompával, mint boldog anya menjek a Nádor-utczába, rohanjam meg a kis -kövér ténsasszonyt, s megkérjem számodra a négy milliót? - -– Mamám, te szívemben olvastál. De, hogy még nagyobb szelet csináljunk, -menj oda fényes assistentiával. Szólíts föl valakit barátnéid közül: -mentül menydörgőbben aristokratikus lesz neve, annál többet igér. Talán -jó volna meghívni nagysaárfeöldi Saárfeöldi Lukréczia grófnét, tán -megteszi e szívességet. - -– Valószinűleg. Sőt fölteszem róla, hogy gúnyból és megvetésből az -alsóbb osztályok iránt, azon tréfát követi el, hogy családi brillantjait -is magára rakja. És a másik? - -– Louise. - -– Melyik Louise? Burghammer herczegnő? - -– Igen, és miért ne? - -– Ha gondolod, hogy szívesen jő, akkor meglesz a teljes háromság. Itt -van most a herczegnő Pesten? - -– Ha az udvar Budán, vagy Gödöllőn időz, az osztrák delegatió pedig az -akadémia palotájában ülésez, Burghammer herczeg és neje nem -hiányozhatnak. - -– Szép, hogy az én fiam így érti a politika követelményeit. Más -közvetlenebb forrásból nem tudod, hogy a herczegnő csakugyan itt van? - -– Mamám, te benned a szent inquisitio legfogasabb procuratora veszett -el! Nem elég, ha igérem, hogy eljő, szívesen jő és segítségünkre lesz? - -– Csak azért szóltam, mert mi asszonyok bizonyos dolgokban másként -vélekedünk, mint a férfiak. Ezelőtt három évvel nagyon udvaroltál a -herczegnőnek s kevésbe múlt, hogy bele nem házasodtál Bogfalvába. Azt is -tudom, hogy Louise csak szerelmi csalódásból ment férjhez a 68 éves -herczeghez s megütötte fülemet, hogy régi imádottadat itt és Bécsben is -meg-meglátogattad. - -– Mamám… - -– Ne félj, nem teszek indiskret kérdést. De nem találod merész -föltevésnek, hogy az egykor hűtlenül elhagyott Louise mai napon mellém -mint statista szegődjék azért, hogy egykori udvarlóját pénzházasságra -segítse? - -– Mamám… - -– Asszonyi észnek mindig veszedelmes járása van. Hátha azt várja tőled, -hogy tűrj békével addig, míg ő herczegségét a «vértolulás az agy felé» -másuva szólítja, s az özvegy azon helyzetbe jő, hogy némely elfeledett -dolgokat feleleveníthet? - -– Kérlek, mamám, hidd el nekem, Louise bölcs asszony; igen jól ismeri a -nagy világ folyását s nem lázad fel, ha adósságtisztázási szempontból -házasodni akarok. - -– Legyen. Megegyeztünk. - -– Nem tehetek egyebet. Várni a herczeg halálára, annyi, mint remélni, -hogy hitelezőnk életunottságból agyonlövi magát. A herczeg öreg s ha -télen beteges is, nyáron visszafürdi magát Gasteinban. Aztán ki tudja, -mi lesz végrendeletében? s ezen kételyem elhatározó. - -– Értelek; egy kicsit szerelmes is vagy abba a félpolgár leányba? - -– Először úgy fogtam fel a vállalatot, mint üzletet, mint előnyös -pénzügyi operatiot. Később megdöbbenve vettem észre, hogy tervemből -«caprice» lett, most már forma szerint szerelmes vagyok az aranyos -pipiskébe. - -– Persze, hogy szép is a gyermek. Ez néha a legsiralmasabb mesalliancet -is kimenti. - -– Ne nevess ki mamám, mert oly szép e leány, minő csak te lehettél a -magad idejében. - -– Oh engem az ily köznapi bókokkal el nem tántorítasz. Mert ha te engem -csak pénzügyi agentiával bízasz meg, anyai kötelességem segítségedre -lenni. Ha megbukom, oly szerencsétlenség, mely már államokon és -császárságokon is megesett. De már az minden bevett szokást felforgató -reform, ha az anyának kell a szerelembe esett fiú dolgát támogatni. -Othello és Romeo a dolog ezen részét magánúton hozták tisztába. - -– Imádott szellemdús mamám, te csak szójátékkal küzdesz ellenem. Mint -családanya csak a pénzkérdésre tekintesz, az ügy regényes oldalát pedig -kizárólag rám hárítod. - -– Félek, hogy szerelmi pörödben nem jó rendet tartasz. Még nem nyerted -meg ügyedet az első forumon, a leány előtt s már is appellálsz a -legfelsőbb törvényszékre, a szülőkre. - -– Milyen jól ismeri az én mamám a pörrendtartás szabályait. - -– A gyakorlat, fiam, – felelt sóhajjal a grófné. – Ismerek valakit, a -kinek ügyeit néha tanulmányoznom kellett. A legfőbb akadály, véleményem -szerint, az a bizonyos Bogárdy. - -– Mondd anyám, Pockharti, oly jól áll neked, ha a zsíros magyar nevet -uri hölgyhöz méltókép ejted ki. - -[Illustration: – Először úgy fogtam fel a vállalatot.] - -– Azt mondják, ezen embernek elhatározó befolyása van. Még azt is -suttogják, hogy az özvegy kezére áhítozik. - -– Ezt eddig nem hallottam s nem is hiszem. - -– A hír meggondolást követel, mert ez esetben a négy milliónak fele -veszendőbe megy. - -– Mindez a házassági szerződés kötésének pillanatára marad. Ügyvédünk -szemes ember, s tőlem is kap utasítást. Tehát számítok rád. Ma este? - -– Ily sietve? - -– Annál hamarabb esünk át rajta. Írj nagysaárfeöldy Saárfeöldy Lukréczia -grófnénak, én pedig megyek Louise herczegnő lakására. Burghammer úr ezen -órában az osztrák delegatióban szavazza a közös budgetet s neje -bátrabban adhat audientiát. Kérlek, tartsd meg pontosan a hat órát. -Ilyenkor a leányok a szomszéd szobában szimfoniáznak. Jöjjetek -egyszerre, külön kocsikon, galonnirozott cselédséggel s ha Dorozsmayné -asszonyom ő nagysága ennyi fény és dicsőség láttára lábaidhoz nem rogy, -akkor egy paránya sincs benne az emberi gyengeségnek. - -És csakugyan minden így történt. - -Mert tény, hogy az előkelő osztálynak bizonyos része tökéletesen meg van -győződve, csak egész nagyságában kell magát mutatnia s a középsorsúak -föltétlenül meghódolnak. - -Tehát este pontban hat órakor szokatlan mozgalom támad a Dorozsmay-ház -udvarában s a kapu alatt. Grófnék látogatása ugyan szokott tünemény volt -itt, de minden feltünés nélkül jöttek-mentek. Most azonban díszhintó, -paszománttal rakott cselédség, uszályos ruha, teljes toilette, mintha az -udvarhoz mennének estélyre. - -Bogárdy Zoltán, a ki a háziasszonynyal még egyedül volt, az ablakból -nézte a szörnyű maskarádát. Esztike és barátnéi szokott szobájukban -mulatoztak. Arthur gróf itt volt korábban, de ekkor már eltávozott. - -Beléptek s Bendeffy grófné szertartásos meghajlással közeledett a -háziasszonyhoz, s bemutatá kisérőit. - -– Barátném Saárfeöldi Lukréczia grófné. - -Azután a másikat. - -– Barátném Louise, Burghammer herczegnő, a kit ön asszonyom, mint -Hohenmark herczegkisasszonyt, korábbi időkből ismert. - -Nem tagadjuk, hogy az egykori kisvárosi menyecske, később vagyonos, mai -napon dúsgazdag özvegy, a legnagyobb zavarba jött. Alig tudott nehány -régen betanult szólásformához jutni, rettegvén, hogyha nem is ügyetlen, -de ily ünnepélyes alkalommal a nagy világ köreiben meg nem szokott -nyilatkozatot tehet. - -Jól tudta ezt Bendeffy grófné s azért mentől kevésbbé engedé a ház -asszonyát szóhoz jutni. Mindig ő beszélt, barátnéit közbeszólásra -ösztönözé s úgy tette föl a kérdéseket, hogy könnyű volt azokra -egyenesen igen-nel, vagy nem-mel felelni. - -Mindez nehány perczig tartott, s akkor özvegy Bendeffy Károlyné a -legünnepélyesebb s legméltóságosabb hangon így szólott: - -– Asszonyom, kedves barátném! Ezúttal mint családanya tiszteletteljes -kéréssel jövök. Kedvelt és egyetlen fiam, Arthur gróf nem járhatott e -nemes és barátságos házhoz oly gyakran a nélkül, hogy szívében a -legmelegebb rokonszenv ne ébredjen, önnek erényben és szépségben -tündöklő leánya, Esztike kisasszony iránt. Azon esetre tehát, ha -ajánlatunk hasonló rokonszenves viszonzásra találna, bátorkodom fiam, -Arthur gróf számára Esztike kisasszony kezét tisztelettel, szeretettel -és anyai érzelmeimmel, ünnepélyesen megkérni. - -Dorozsmayné nem tagadta, később is önként megvallotta, hogy ezen ajánlat -hallatára örvendetes meglepetést érzett anyai keblében. - -Felelni akart, de hang sem szállhatott ajkára, érzette, hogy szemébe -könyek gyülekeznek. - -Nem kellett egyéb a grófnénak. Úgy tekintette ezt, mint boldog igent, -hévvel ragadá karjaiba a leendő örömanyát és saját művészileg himzett és -fölcsipkézett kendőjével törlötte le a sós nedvet, melynek nehány -csöppje épen annyi millió forintot ér. - -Louise herczegnőnek erőltetésébe került, hogy ne nevessen. Szerencsére -mosolyognia kellett és ajkainak ezen vonásai alá a gúnyt is elrejtheté. -Soha nem látott komédia volt ez, hogy egy anya, két más fölpiperézett és -fölbrillantozott úrnővel leánykérőbe jőjjön. - -E pillanatban vették észre, hogy a szoba másik oldalán, a kandalló -előtt, tanúja is volt valaki a jelenetnek. - -Ezen tanú most előlépett. Ő volt vitézlő Bogárdy Zoltán s a grófné -megrettenve nézett a közeledőre, vélvén, hogy most minden ismét -összedől, a mit a meglepetés hatalma által fölépíteni sikerült. - -De egészen más váratlan esemény következett. Bogárdy Zoltán oly -tiszteletteljesen hajtá meg magát, mint soha azelőtt és mondá: - -– Engedd meg kedves húgom, hogy én, mint boldogult férjednek legrégibb -barátja, legelső legyek, a ki neked e nagy megtiszteltetés folytán, -őszinte szívből szerencsét kivánok. Adja Isten, hogy a mit e földön -emberek határoztak, ott fönn a magasban is megkötve és megáldva legyen. - -A grófnék bámulva, de kellemesen meglepetve néztek az emberre. -Bendeffyné szemében a teljes győzelem szikrája ragyogott fel, mint a ki -legfélelmesebb ellenségén vett diadalt. Saárfeöldy Lukréczia grófné -azonban, a ki nem ismerte Bogárdy Zoltán befolyását a háznál, csak -vállat vont s gondolá, hogy ily felköszöntő inkább paraszt, vagy a mi -ezzel egyértelmű, köznemes lakodalomban járná meg legjobban. - -Ezzel egyszersmind az idejövetel czélja teljesen elérve lévén, a két -grófné és herczegnő a ház asszonyát szeretetteljesen megcsókolván, igen -kimért urias hajlongások között eltávozának. - -Künn a lépcsőn Bendeffy grófné szétnézett a kisérő cselédségen s azután -franczia nyelvre fordítván beszédét, most már szabad lélegzettel mondá: - -– Kedvesim, ez pompás jelenet volt a «Bourgeois-Gentilhomme» -vígjátékból. Szegény Dorozsmayné egészen oda volt. Még azt a vérengző -tigrist, Pockharti uramat is agyonbűvöltük. Remélem, nem marad el -jutalma. Azt mondják képviselő? tehát olyan fa, a miből mindent lehet -faragni, még egyszerre miniszter is lehet belőle. De igérem, ha van még -befolyásom ezen országban, hogy fiam lakodalma után két hét mulva -kinevezik valahová főispánnak. - -– Meg is érdemli, – felelé a herczegnő. – Három vagy négyezer forint -fizetés, nagy méltóság, ülés és szavazatjog a főrendek házában és semmi -dolog hozzá. - -Azok pedig, kik visszamaradtak, mindaddig, míg a kocsik a kapu alól ki -nem robogtak, szótlanul néztek egymásra. - -Dorozsmayné csak most eszmélt fel, mit követett el? s felszólalt -mellében lelkiismerete, hogy leánya boldogságáról netán elhamarkodva -határozott. Azonban leírhatlan könnyebbülésére szolgált, hogy a kinek -itéletétől leginkább félt, férjének igaz barátja, Bogárdy Zoltán, tettét -helyeselni látszott. - -– Nos, – mondá ez, – ezután csak két dolog van hátra. Először értesíted, -kedves húgom, leányodat, mily szerencse vár rá. Másodszor, hogy bölcs -házassági szerződést kössünk, a mi alkalmasint csak az én dolgom lesz. -Mindjárt holnap meglátogatom Arthur grófot, a te jövendőbeli fiaduradat -s eléje terjesztem a szerződés pontozatait, úgy mint nekem férjed, az én -elfeledhetlen barátom élőszóval utasításba adta. Természetes, hogy ez az -élőszóval adott utasítás a törvény előtt semmi, és egyedül tőled függ -mindent helyeselni, vagy félrevetni. - -– Oh bátyám, nem fél, hogy Esztike ellenkezni fog? - -– Mért tenné? A vőlegény személye megjárja. Gondolom lesz 33 éves, tehát -elég szép kor a házasságra. Ilyenkor a mai fiatal ember már kitombolta -magát, míg a 25 éves új házas csak esküvője után három évvel kezd -megbomlani. A Bendeffy-család kitünő, ezen réven kis leánykánk a főváros -első köreiben, sőt még az udvari estélyeken is otthon leend. Hogy a -vőlegény nyakig el van adósódva, csak azt bizonyítja, hogy semmi sem -tökéletes e gyarló világban. - -– Gondolja Zoltán bácsi, hogy elhamarkodva adtam igéretet? - -– Mi az az igéret? semmi. - -– Hogyan? semmi? - -– Minden anya csak azt igérheti, a mit adhat. Tudniillik: beleegyezését. -Ez pedig két föltételhez van kötve. Először, hogy a leány is tiszta -szívéből, minden kényszerítés nélkül igent mondjon. Másodszor, hogy a -vőlegény elfogadja azt a házassági szerződést, melyet eléje fogunk -terjeszteni. Mert tudnunk kell: a leányt szereti-e, vagy a velejáró -milliókat, miket Esztike húgom egykor örökleni fog. - -– Tehát ez még nem utolsó szavam volt? - -– Megtörténhetik. - - -X. - -(A díszruhás ünnepélyességet hasonló értékű aprópénzzel fizetik vissza; -a házassági szerződés pontozatai pedig gondolkodóba ejtik ő méltóságát.) - -Másnap dél felé Bogárdy Zoltán úr tükör előtt állott, pödré bajuszát és -hangosan nevetett. - -Mert a tükör tetőtől-talpig díszmagyar ruhába öltözött hőst mutatott, a -kinek fején kalpag kócsagtollal, vállán panyóka, oldalán kard hirdeté a -ritka ünnepélyt, mely következni fog. - -Így indult ki szobájából. Arany ugyan kevés volt rajta, egy csatt, mely -mentéjét összetartá s vékony zsinór, mely csizmaszárainak felső körét -ékíté. De ez elég volt arra, hogy a házbeliek összefussanak. El is -terjedt híre, hogy a képviselő úr «vizit»-be megy Budára a királyhoz. - -A kapu előtt bérkocsi várta s midőn felült, a József-tér bizonyos számát -kiáltá. - -De még a Bendeffy grófok lakásán is zajt és bámulatot gerjesztett ily -«vitézlő rend»-nek megjelenése. Egyik azt mondta, a főispán jött a gróf -megyéjéből tisztelegni, a másik a miniszterelnök személyét gyanítá -benne. És ha a bérkocsi kételyeket nem ébreszt, kész számára az -exczellencziás titulus. - -A rejtélyes idegen az előszobába érkezve, az ifjú gróf után -tudakozódott, s arra illő kisérettel felvezették őt a második emeletbe. - -Arthur gróf értesülvén, minő szertartásos látogatás fenyegeti, először -maga is megütődött. Már-már le akará vetni hálóköntösét, s a legközelebb -fekvő kabát után nézett, de aztán vállat vont, s mormogá: itthon vagyok; -találjon úgy, mint talál, még szivaromat sem hagyom félbe. - -Ekkor belépett komornyikja, az idegennek látogatójegyével. - -«Bogárdy Zoltán orsz. gyűl. képviselő.» - -Hangosan felkaczagott erre, de miután udvarias ember volt ő méltósága, -elébe ment az érkezőnek a szoba ajtajáig, nagy szívességgel fogadta s -egy kicsit meg is bámulta a feltünő ünnepélyes öltözéket. - -– Ah Bogárdy úr? mily kellemes meglepetés. Kérem, parancsoljon széket. -Nem oda, az kényelmetlen. Ide szemközt velem. Szolgálhatok szivarral? -Itt a kés, tessék levágni a végét. Mondhatom, nem a legrosszabb faj. -Ezennel szolgálok tűzzel is. - -– Gróf úr, – felelé a képviselő, miután leült és szivarát meggyújtá. – -Én Dorozsmayné ő nagysága megbizásából teszem tiszteletemet. Hogy minő -czímen bátorkodom alkalmatlankodni, mindjárt megmondom. Először, mint -Dorozsmay Tihamér barátja s holta után az özvegy vagyonának -végrendeletileg kinevezett gondnoka és kezelője. - -– Örülök, igen örvendek. - -– Másodszor úgy állok itt, mint az özvegy bizalmi küldöttje, vagy ha úgy -tetszik, házi fiskálisa, a ki azért jött, hogy méltóságoddal a házassági -szerződés pontozataira nézve egyezkedjen. - -– Nagyon derék, egészen szolgálatára állok. Mindenekelőtt megenged nekem -egy kérdést? - -– Méltóztassék parancsolni. - -– Kissé kényes a kérdés, ha fölteszem, hogy ma reggel egyedül csak azért -indult ki lakásából, hogy engem fölkeressen? - -– Egyenesen csak méltóságodhoz jöttem. - -– Ha így van, beszéljünk szabadon, jó kedvvel és nem czeremoniázva. Mert -férfiak vagyunk s részemről mindig kapkodok az alkalmon, ha valami -fölött jót nevethetek. Tisztelt Bogárdy úr, mi a mennydörgős ménkü -jutott önnek eszébe, hogy a midőn hozzám jő, a ki csak olyan korhely -fráter vagyok, mint a többi, így neki öltözik, kardot köt, kalpagban és -panyókában toppan be hozzám? - -– Gróf úr, – felelé a képviselő nem nagyon őszinte szerénységgel. – Én a -régi táblabiró világban középnemes, hét szilvafás birtokos voltam, most -pedig egyszerű polgár, a ki soha sem ismerkedhettem meg a főrendűek -bevett szokásaival. De miután tegnap láttam, hogy méltóságos grófnék s -nagyméltóságú herczegnék, ünnepélyes czélból látogatni jövén, teljes -úrnői ornatusban jelentek meg: mellőzhetlen kötelességemnek tekintettem -követni az adott példát, s ezer bocsánatot kérek, ha hibát követtem el. - -– Ah, ez nagyon derék, – kiáltá Arthur gróf s hévvel rázogatá meg -látogatójának mindkét kezét. – Becsületemre, ez jó ötlet volt. - -– Hogyan? ötlet? - -– Oh kérem, ne csináljon ily ártatlan képet. Ön tökéletes kópé, Bogárdy -uram, s a legpompásabban visszatréfál bennünket. Mi vagyunk a vétkesek s -csak köszönettel tartozunk, ha súlyosabb büntetéstől megmenekedhetünk. -Ön lovagias ember, mert nem anyámon, nem kilenczágú koronás barátnéin -vesz bosszút, hanem egyszerűen engem fizet ki hasonló értékű aprópénzzel -a tegnapi komédiákért! No lám, már ön is nevet. Mert nincs is annál -kellemesebb jelenet, mint mikor két jó madár egymásra ismer s mindkettő -elérti a tréfát. - -– Gróf úr… - -– Hagyjuk ezt a pokolba. De most már csak leveti azt a panyókát e -pogányul befűtött szobában? Ide a karddal, hadd csapjam félre valamelyik -szögletbe s aztán kezdjünk dolgainkhoz. - -– Ha úgy tetszik, engedelmeskedem. - -Ezzel megszabadult fölösleges öltözékétől és zsebéből egy összehajtott -papirlapot keresett elé. - -– Kissé félek, – jegyzé meg a gróf. – Legalább nem merem remélni, hogy -ön a szerződés föltételeinek fogalmazásában nagyon részrehajló lett -volna irányomban. - -– Úgy van, gróf úr; nekem mint megbizottnak főleg a menyasszony érdekeit -kellett szem előtt tartanom. - -– Parbleu! mint vőlegény csak nem lehetek ellenfele menyasszonyomnak! - -– A menyasszonynak, a jövendőbeli nőnek semmi esetre sem. Ámde ezenkívül -még két tényező szerepel. Először az özvegy. Másodszor az elhunyt atya -végrendeletének, azonkívül a beteg halálos ágyán kijelentett -óhajtásainak végrehajtója. - -– És ez ön? - -– Szolgálatára. - -– Én mindig úgy hallottam, hogy Dorozsmay Tihamér rövid, de igen -szabatos végrendeletet írt, melyben egyszerűen és kizárólag minden ingó -és ingatlan vagyonát, mint tökéletesen szabad tulajdont, szeretett -nejére hagyta. - -– Így van, szóról-szóra. De ezenkívül a betegágyban, éltének utolsó -napjaiban, már a halál közeledtével bizonyos óhajtásokat fejezett ki. -Részint csak neje előtt, részint midőn én s egy másik barátja, egy pap, -a ki most kanonok, jelen voltunk. Nekünk pedig ezen óhajtásokat nem -szabad figyelmünkön kívül hagyni. - -– Drága Bogárdy úr, ön mint ügyvéd s mint törvényhozó, jól tudja, hogy -az ily óhajtások, ha minden törvényes kellékekkel ellátott írott -végrendelet létezik, semmi kötelező erővel sem birnak. - -– Kivéve egy esetet. - -– S az volna? - -– Ha az özvegy, a vagyon szabad és független tulajdonosa, férje puszta -óhajtásait is szentül megtartani elhatározta. - -– Ah, így? igaza van, ez egészen más. Mindenekelőtt egy kérdést. Nem -önérdekből beszélek, inkább csak kiváncsiságból. Igaz-e, hogy -Dorozsmayné asszony ő nagyságának vagyona körülbelül négy millióra -rúghat? - -– Gróf úr, ebben semmi titkolni való sincs. A férj halálakor négy miliót -tett az érték. Azóta a józan háztartás, a jó papiroknak a börzén -eszközlött eladása, s bizonyos birtoknak megvásárlása által mai napon e -vagyon tökéletesen megüti az öt milliót. - -– Ah? öt milliót? nagy pénz ez a mai szűk világban. - -– Igen, úgy mondják, a mai szűk világban, holott mióta történetet írnak, -annyi tőke, kincs és gazdagság soha össze nem volt gyűjtve a világon, -mint napjainkban. - -– Már tudniillik a kik egybegyűjték, – nevetett Arthur gróf. – Kérem, -tessék folytatni. - -– Tehát az özvegy annyit költhet jövedelméből, mennyi neki tetszik, sőt -a tőkét is megtámadhatja. Ezért vagyunk mi itt, hogy őrködjünk, én és a -kanonok bácsi. - -– Gondolja ön, hogy e felügyelet nélkül az özvegy a tőkéhez is nyúlna? - -– Ezt soha meg sem kisérlette. Díszes háztartása van ugyan, de még eddig -mindig maradt a jövedelemből fölöslegünk, a mit tőkésítenünk lehetett. - -– És a leány? Esztike kisasszony? - -– Az földhözragadt szegény, annak egyetlenegy krajczárja sincs; kivévén, -a mit az anyja ád neki. - -– Ah, ez érdekes, ez nevezetes. - -– Azonban, mint természetes és önként érthető, annak idejében anyjának -egyedüli örököse lesz. - -– És ha férjhez megy? - -– Akkor a haldokló atyjának élőszóval kifejezett óhajtása szerint, kap -hozományul, évenként 20,000 forintot. - -– Tetszett mondani 20,000 forintot? - -– Épen ennyit. Évnegyedenként, előre 5000 forintjával. - -– És a jövedelem többi része? mert hír szerint 220,000 forintról van -szó. - -– Egyre-másra, jó és rossz esztendőt számítva, 260,000 forint. - -– És mit csinál az özvegy e roppant jövedelemmel, ha leánya férjhez -megy? - -– Az az özvegy dolga. Abba mi, szóbelileg rendelt végrendeleti -végrehajtók és vagyonkezelők, egyáltalában nem avatkozhatunk. - -– Ah, értem. Tehát szabadságában állhat az özvegynek, annyit engedni át -jövedelméből a leánynak, a mennyi neki tetszik? - -– Teheti, ha akarja s ha férjének élőszóval kijelentett óhajtását -félreveti. - -– Nevezetes! - -– Mint szabad és független tulajdonos mindent tehet. Ha kedve van, -elpazarolhatja a tőkét, elajándékozhatja fekvő birtokait, felgyújthatja -házát, s a legelső szép reggelen, melyben úgy hozná szeszélye magával, -engem és kanonok bácsit elkergethet a pokolba. - -– Ah, a pokolba? ez eredeti, – szólt a gróf s hozzá gondolá, ez volna a -legbölcsebb, a mit ezen asszonynak legelőször is tennie kellene. – Aztán -fönhangon kérdé: - -– E szerint ön és kanonok bácsi, a ki mindig ott tarokkozik a háznál, -nem törvényesen elismert végrendeleti végrehajtók és vagyonkezelők? - -– E tekintetben sem jogot, sem czímet nem követelhetünk. Tihamér -barátunk halálos ágyán puszta szóval bizott meg bennünket s míg az -özvegy mást nem határoz, változás nem történhetik. - -– És ha az özvegy elébb-utóbb mégis mást határozna? - -– Akkor, mint mondtam, búcsút vehetünk a kapufélfától, s arra az út, -merre a kerékvágás. - -Arthur gróf szivarra gyújtott s azután élvezve nézegetvén annak kéklő -füstjét, kérdé: - -– Ha jól értettem Bogárdy úr beszédét, az következhetik belőle, hogyha -férjhez ment Esztike egy napon azt írná mamájának: kérlek küldj 10,000 -forintot, mert szükségem van rá; az anyja, a ki oly forrón szereti -gyermekét, megtagadná tőle e pénzt, csak azért, mert Tihamér úrnak -szóbeli óhajtásai a hozomány összegét előre 20,000 forintra szoríták, s -ha ez kijárt, nincs többé segítség. - -– Tökéletesen így van. Gróf úr világosan felfogta az óhajtások szellemét -és betűértelmét, s mindent szabatosan ki is fejezett. - -– És ha, például, a felhozott esetben, az özvegy mégis teljesítené -leánya kérelmét, mit mondanának hozzá ön és tisztelt társa, a kanonok? - -– Mit? semmit. Egy szavunk sincs hozzá. Részemről még arra sem -figyelmeztetném az özvegyet, hogy ez a meghalt férj végső kivánataival -ellenkezik. - -– Egy szóval, – itélé Arthur gróf, – a jövendőbeli férj pénz -tekintetében tisztán és kizárólag az özvegy szeszélyétől s attól függ, -mennyire van ennek hajlama a férj halottas ágyán kijelentett óhajtásokat -követni, vagy nem követni. - -– Mint szabad és független tulajdonos mindig tetszése szerint -cselekedhetik. Kivéve mégis a 20.000 forint évi járandóságot, melyet úgy -férje óhajtása, mint a saját nevében aláírt házassági szerződés alapján -fizetni tartozik. - -– Nagyon kivánatos volna egész lajstromát ismerni azon óhajtásoknak, -miket a beteg férj haldokló ágyán elésorolt. - -– A mi engem és társamat illeti, mindent elmondtam. Hogy ezenkívül nem -hagyott-e hátra a férj bizonyos utasításokat még külön neje számára is? -arról nem felelhetek. - -– Ah még ez is megtörténhetett? - -– Nem tudom, de nem lehetetlen. - -– Mondhatom, szép kilátás. Az ember elvesz egy gazdag leányt s ha a -háztartás szükségei alamit követelnek, az anyós ájtatosan felfohászkodik -s azt feleli: nem lehet; ezt haldokló férjem végparancsai határozottan -eltiltják. - -– Megeshetik. Azonban megengedi gróf úr, hogy nyiltan beszélhessek? - -– Kérem, csak tessék. - -– Engedelmet kérek, ha bizonyos kényes természetű tárgyhoz nyúlok. Gróf -úr, a mit a világon mindenki hivatalosan tud, az a Dorozsmay-háznál -titok nem maradhatott. - -– Természetesen. - -– Engedelmet… A pestmegyei telekkönyvek szerint… - -– Ah, erre szót se vesztegessünk. Az utolsó piszkos zsidó tudja, hogy -birtokaim a teljes értékig betáblázott adósságokkal vannak terhelve s -hogy más vagyonom nincs, mint azon 30,000 forint jövedelem, mely anyám -halála után néz rám. - -– Épen erről akartam beszélni. Igen világos, hogy ily helyzetben egy -Bendeffy gróf nem gondolhat arra, hogy neje hozományából rangjához méltó -háztartást folytasson. Tehát csak egy kisegítő eszköz marad hátra. - -– S az volna? - -– Egyszerűen, tessék beleházasodni a Dorozsmay-családba. Azaz átköltözik -az esküvő után szeretett nejéhez; a boldog anyós örömmel fogadja s -mindnyájan oly fényes háztartást rendeznek be, a mi a 260,000 forintos -évi jövedelemnek megfelel. - -Egyéb sem kellett a büszke grófnak, mint hogy föltegyék róla: oda -menekszik a kurta nemes házba élősködni! Mert a hol ő úr nem lehetett, -oda a földi lét semmi élvezése be nem csalhatá. Világos elutasítással -így felelt: - -– Nagyon kecsegtető kilátás ez, uram. Határtalanul tisztelem a nőnemet, -hanem a legkegyesebb anyós – is csak anyós marad. Roppant adósságaim -daczára még nem mondtam le azon igényemről, hogy saját házamnál a -legelső személy maradjak. Meg fogom vizsgálni az elém terjesztett -házassági szerződés javaslatát. Ügyvédemet is utasítom, mit kellene -rajta változtatni. Most pedig, miután igen örültem Bogárdy Zoltán urat, -itt, szerény lakásomon tisztelhetni, engedje meg, kérem, hogy szerencsés -jó napot kivánjak. - -[Illustration: – A legkegyesebb anyós is csak anyós marad.] - -Bogárdy Zoltán mosolygott s gondolá magában: ennyiből áll bosszúja; -elbocsát nagyúri módon, mint alázatos könyörgőt a háztól. És észre sem -akarta venni, hogy az udvarias gróf ismét elkiséré őt a szoba ajtajáig. - -A cselédség pedig ezalatt kitudakolta, hogy a vélt exczellenczia, -valahol az «Újvilág»-utczán bérelt szálláson lakik; többé rá sem nézett, -hanem engedé távozni, oda a hova tetszik. - -Mindamellett Arthur gróf nem adta vissza a házassági szerződésnek elébe -terjesztett javaslatát. Úgy látszott tehát, hogy mégsem akar mindenről -lemondani. - -Bogárdy Zoltán pedig dörmögé magában: - -– Ez az első porczió, a mit kaptál édes grófom, ha nem elég, következik -a többi. Remélem nem lövi főbe magát ez éjjel. Inkább megvárja, míg -hazamegy Bécsbe az osztrák delegatió. Hátha Nagymarosnál kisiklik a -gyorsvonat a vágányból s neki megy Burghammer herczegestől együtt a -szőke hullámú Dunának? - - -XI. - -(Azon fejezet, melyben az «első leczke» bölcseségeivel ismerkedünk meg.) - -Gencsy Pál báró jámbor, ájtatos és igazhitű lélekkel járt a -képviselőházba s a hányszor végig hallgatott egy beszédet vagy pártjával -szavazott, meggyőződve volt, hogy a haza javát nagy mértékben -elémozdította. Minden második vagy harmadik estén sietett a -Dorozsmay-házba, a hol úgy látszott, Arthur grófnak komoly föllépését -egyelőre még eltitkolni szándékoztak. Legalább addig, míg ő méltósága az -eléje terjesztett házassági pontozatok fölött nézeteit és kivánatait elé -nem adta. - -Időközben Pál báró és Esztike kisasszony között igen kellemes és -bizalmas viszony fejlődött ki. Pál bárónak természetesen kezdettől fogva -tetszett a szép leány, de a másik részről a kezdődő bizalmasság nem volt -egyéb gyermeki játéknál és hiú időtöltésnél. - -Lassankint azonban a vendégek változásokat kezdtek észrevenni. A kisebb -tekintélyű grófnék még néha megjelentek, de az igazi «nagy grófnék», a -kik némely kilátások végett jártak a házhoz, elmaradoztak. Hihetőleg -irigységből, hogy a kövér martalékot a Bendeffy-család rakta zsebre. - -Arthur gróf a szokott órákban nem mulasztá el látogatásait és Esztike -kisasszony a szóban forgó házasság eszméjével csak játszott, mint tűzzel -a gyermek. Mindig szíves, bizalmas volt a gróffal, de néha mégis -meglátszott rajta, hogy a saját értékét ismerő hajadon is elé kezd -tünedezni. - -Az özvegy és Bogárdy változatlanul maradtak. Kanonok bácsi és tarokkozó -kompánistái rendíthetlenül megállták helyüket; de Pál báró észrevette, -hogy daczára a múltkori kibékülésnek, Bogárdy s a főtisztelendő úr -megint nem ismerik egymást. - -Annyira feltűnt e körülmény az ifjú báró előtt, hogy egyszer kérdé: - -– Zoltán! azt hiszem, megint háborúba vagy a fekete ruhásokkal. - -– Semmit sem tudok. - -– Mért vagy hát kanonok bácsival úgy, mint Pilatus és Herodes? - -– Oh már az egészen más. Én minden héten háromszor összeveszek vele s -aztán hat hétig nem szólunk egymáshoz. Ilyenkor úgy néz rám, mintha a -szent inquisitio kínzó kamaráiba kivánna küldeni, hogy felpróbáltassa -velem a spanyol sarút. - -– És miért? - -– Titok, de neked mint képviselőtársamnak megsúgom. Halld és bámulj. -Arra akart bírni, hogy a képviselőházban indítványozzam a nőtlenség -eltörlését. - -– Nos akkor jól választotta ki emberét, a kivel sikert nyerhet. És mért -nem indítványoztad? - -– Mért? s te kérdheted ezt tőlem háladatlan gyerek? Még most sem -tapasztaltad eléggé, hogy vagy hallgatok a házban, vagy olyat -indítványozok, a mit egyhangúlag elfogadnak a képviselők, a főrendek -lelkesülve járulnak hozzá, a király siet a szentesítéssel s még a -vatikán, vagy az európai nagyhatalmak kongresszusa is tapsol rajta! - -Pál báró nagyot nevetett s meghajtván magát, felelé: - -– Öreg, ezt jól adtad. - -Természetesen, hogy nem mondhatta hatalmas pártfogójának azt, a mit ily -esetben, otthon, székely góbéjának felelt volna: bolond kend Varjas -Andoriás uram, és az is marad. - -Hogy miért veszett össze kanonok bácsi hű kollegájával? azt ne is kérdje -az olvasó. Rettenetes aprehensiós természete volt a vörösöves úrnak. -Később meglátjuk, mily ártatlan enyelgés is elég volt arra, hogy fachéet -tartson és ne ismerje barátját, épen úgy, mint midőn a legelső -alkalommal a vasuti waggonban találkoztunk vele. - -Épen ismét hétfő este volt, tehát a Dorozsmay-háznál a nagyobb elfogadó -nap. - -Ilyenkor néha tánczra is került a dolog s a leánykák közül, kik -elfáradtak az ugrálásban, folytatták pihenéskép, a zongorán, a talpalá -való nótát. - -Volt itt ilyen napon egy szoba, melynek ablakai az udvarra nyiltak, a -hol thea, gyümölcs, hideg pecsenye s a czukrászat remekei nehezedtek a -terített asztalra. Egy-egy vendég el is vetődött ide, néha párosával is, -kimondhatlan örömére a ház asszonyának, a ki törzsökös magyar levén, -mindig élvezetet talált abban, ha vendégei az ő válogatott csemegéit -megízlelték. - -Ezen este Pál báró tiszta véletlenségből be talált tévedni ezen szobába -s csodálkozva látja, hogy Esztike kisasszony egyedül áll az asztal előtt -és egy jól felszalonnázott pulykamellből oly étvágygyal szeletezik, hogy -a kőrösi vagy kecskeméti soirée-kben sem történhetnék különben. - -A leányka még mindig éretlenebb gyermek volt, mintsem elpirult volna -azért, hogy ily prózai foglalatosságban tetten kapják. Daczára a -czikornyás életmódnak, mely a háznál divatozott, nem romlott el kedélye, -s az étkezést álszégyenből félbe nem hagyta. - -– Épen jókor jő, Pál báró. Talán szolgálhatok valamivel? - -Ezt mondva, képtelen nagy darab sültet metszett le, tányérra tette, -kést, villát adott mellé s az érkezőt megkinálta. - -Magától érthető, hogy az ifjú báró egyszerre farkasnak való étvágyat -érzett, s hogy jobban essék a falatozás, két széket rántott elé s mai -napig sincsen bebizonyítva, melyik foglalt elébb helyet? Csak annyi -kétségtelen, hogy kettecskén vacsoráltak, míg a harmadik szobában -pengett a zongora s tiporkáztak a magas sarkú czipők. - -Észrevette tán az olvasó, hogy tulajdonképen most van legelső alkalmunk -Esztike kisasszonynyal közelebbről megismerkedni. Utoljára három évvel -ezelőtt hallottuk szavát, a midőn még csacska gyermek volt, s a mezőn -Dorozsmay Róbert mérnököt felfedezte. - -Halljuk végre most, mit beszél? mint gondolkodik? mit érez szívében? s -mennyi valóságos benső értékkel bír? mert eddig csak azt tudjuk róla, -hogy gyönyörű szép, és öt millió forint örökség néz rája. - -– Hallotta a nagy ujságot, báró úr? Arthur gróf megkérte a kezemet s a -mamám oda is igért. Még titok egy kicsit, de önnek megmondom. - -– Örülök szerencséjének, ha boldog lesz vele. - -– Mért ne lennék boldog? Azt mondják, igazi nagy grófné lesz belőlem. -Elvisznek a Károlyi, Andrássy, Festetich grófok estélyére. Ott leszek -férjem karján, Budán, a királyi palota vigalmaiban. Drága selyem ruha s -fényes ékszerek lesznek rajtam s az egész világ susogja: ez Bendeffy -Arthur grófné! Én majd örömömben és büszkeségemben nyájasan mosolygok -mindenfelé. Tőlem mást sem kivánnak, ez elég mindenkinek, nekem pedig -nem nagy fáradság. - -– És ez azon boldogság, a mire a város ünnepelt királynéja, Dorozsmay -Esztike kisasszony vágyik? - -– Van még más is? kivánhat egy nő egyebet? - -– Esztike kisasszony, én félni kezdek, hogy ön még soha sem gondolkodott -arról, mi az igazi boldogság? Hiszen vannak boldogok az egyszerű polgári -házakban, a földmivesek tanyáján, a pásztorok kunyhóiban. Mindenütt, a -hol tűz lobog, hol védve vagyunk a szelektől, a hol azok laknak, kik -megelégedettek és szeretik egymást. - -– Önnek igaza lehet, mert ha csak azok volnának boldogok, kik ragyognak -az előkelő világ termeiben, az egész országban néhány száz ember lehetne -boldog. De az én gouvernante-om, madame Escabrotte, a ki Párisban tanult -és ismeri az angol lordok kastélyait, azt mondja: mi a fővárosban -lakunk, mi a kiváltságos osztályhoz tartozunk; a csodaszép toilletteket -számunkra készítik, s ha nem vagyunk grófnék, nem társalkodunk a -herczegnőkkel, nem irigyli sorsunkat minden férfi: akkor nem ismertük -fel rendeltetésünket s tán méltók sem vagyunk szerencsénkre. - -Küzdött a fiatal báró magában, míg felbátorodék és kérdé: - -– Megmondjam önnek Esztike kisasszony, ki a boldog? - -– Szeretném hallani s remélem, hogy magamat is azok között találhatom. - -– Ha még nem tudja, ha még csendes elmélázásaiban nem fedezé fel ezen -régi igazságot, annak csak egy oka lehet: az, hogy ön még a világot nem -ismerő gyermek. Ne nézzen rám oly haragosan. Tudom, hogy ön 17 éves, sok -szépet, jót, hasznost és kellemest tanult; de az igazi boldogság -tudományát nem a gouvernante-tól, s nem a gyermekszobában szerzik. Még -kevésbbé ismerkedünk meg vele a tánczterem siklós padlóján a salon -csillára alatt. Pedig az igazi boldogság tudománya egyetlenegy -szabályból áll, könnyű megérteni, könnyű megtanulni, de annál nehezebb a -szerint élni és a szerint választani hű társat az egész életre. - -– Egészen kiváncsivá tesz. Halljam tehát az új és nagy igazságot, melyre -engem eddig senki sem tanított. - -– Ám hallja: boldog lenni annyit tesz, mint annak közelében élni, a kit -szeretünk és a kiről meg vagyunk győződve, hogy minket viszont szeret. - -– Ilyet én már olvastam a verses könyvekben. Elkésett báró úr a tudós -professzorsággal. - -– Majd megválik. Lássunk legelébb egy kis számvetést. Adjuk össze, hány -óra, hány nap jut egy esztendőben a csillogó boldogságra? Számítsa föl, -s kijő, hogy ily boldogság órái mind összevéve nem tesznek ki többet -ötször huszonnégy óránál. Erre aztán kérdem: mit fog ön a többi 360 nap -alatt csinálni? - -– Báró, ön sokat követel. Azt akarná, hogy 360 napig bálozzunk, öt napig -pedig pihenjünk? - -– Ez már imádandó kedves kis leányi felelet volt. De ha beállottunk -filosofusnak, tudós érvekkel tartozunk vitatkozni. A nő csak akkor lehet -boldog, ha férjét határt nem ismerő szenvedélylyel szereti, vonzódik -hozzá, s minden szomorúságában vigasztalást talál kebelén. A hol e -kölcsönös érzelem hiányzik, oda csakhamar beköltözik a -legszenvedhetlenebb látogató, az unalom. - -– Arthur gróf ettől nem fél. Neki tömérdek dolga van, csak győzzön -odamenni, hova hívják. Hányszor kell kimennie jószágaira, hogy -szétnézzen a gazdaságban? Hányszor Gödöllőre, vadászgatni, vörös -frakkban, az udvarral? Aztán felrándul Bécsbe, Párisba, Londonba s -megigérte, hogy mindig rám gondol, s minden nap táviratilag értesít -hogylétéről. - -E pillanatban leányi zaj és kiáltozás keletkezik a nagy teremben. Egyik -vendég kisasszony ide is benézett. - -– Esztike hol vagy? Jőjj hamar, mert franczia négyest tánczolunk és egy -pár hiányzik. - -Ekkorra a beszélgetők már fölugrottak székükről s átmenvén a terembe, -elfoglalák a számukra föntartott helyet. - -Táncz közben, ha Pál báró magára maradt, elmormogá foga között: -Tulajdonkép én itt az evangeliumi ellenséges ember szerepét játszom, a -ki konkolyt hint a tiszta búzavetésbe. Remélem, lesz még alkalmam, s -lerombolom szívében azon téveszméket, miket a korlátolt eszű párisi -gouvernante oltott bele. - -De midőn az igéző szép leány mellette állott, vagy karján lejtett, -fölforrott az ifjúban a harag, hogy ily mennyei ártatlanságot egy vásott -lelkű s kiélt férfinak földi hiúságból feláldoznak. - -– Esztike kisasszony; menjünk az elméletről a gyakorlatra. Kérem, nézzen -előre, arra, a kivel szemközt tánczol. - -– Porczogh báróra? - -– Mondja meg titokban, ha ezen ember táncz közben karját nyújtja, nem -érez valami hideg borzongatást, mintha kigyó tekerőznék karjára? - -Esztike, a ki ily beszélgetésre csak fokról-fokra volt szoktatva, -eleinte nevette a báró leczkéit. Más leány is így tett volna. Később -mégis lopva oda tekintett Porczogh báróra, a ki minden művészetét -elészedte, hogy játszhassa a kellemes férfit, az ellenállhatlanul hódító -arszlánt. Végre pedig, a midőn a táncz rendje szerint szemközt lépett -Porczogh báróval s kezét kezébe tevé, egyszerre megborzadott s azon -visszariasztó hidegséget érzé karján végig futni, melyről Pál báró -beszélt. - -Reszketett, majd elpirult, mert látta, hogy Pál báró fürkésző szemmel és -élénk kiváncsisággal leste minden mozdulatát. - -– Lássa, kisasszony, – mondá, a midőn tánczosnéja mellé visszakerült, – -ezt a titkos borzalmat a természet oltotta minden leányka szívébe. A ki -ily visszataszító érzést kelt benne, ahhoz ne menjen férjhez soha. - -– Igen, de Arthur gróf közelegtére nem érzek ily borzadályt. - -– A borzadály már a legvilágosabb intés az óvakodásra. De ennek hiánya -még nem elég biztosíték a szerelemre. Arra szükséges, hogy a leány -ellenállhatlan vonzalmat érezzen a férfi iránt s az egész világon csak ő -benne szeresse boldogságát. - -Ennyire haladt már köztük a titokban megkezdett bizalmaskodás. Maga -Esztike is elszörnyedt a gondolatra, hogy egy úrral, a vendégek közül, -oly tárgyról beszélget, a miről ő soha sem gondolkodott, a szerelemről. - - -XII. - -(Egy részről biztató szavak hangzanak, más részről akadályok merülnek -elé. Még egy kis leczke.) - -Ismét Arthur gróf fényes uri lakásán vagyunk. Ketten ülnek a kandaló -tüze mellett kényelmes karszékek párnáin, szívják a becsempészett -havannai szivar illatos füstjét. Porczogh báró szakértő figyelemmel -hallgatja barátja fejtegetéseit, mert tudja, hogy ő van hivatva arany -tanácsot adni. - -– Szóval, – mondá Arthur gróf, – úgy állok ma, hogy 130,000 forint -jövedelmem tökéletesen felmegy a betáblázott adósságok kamatainak és a -kötelezett törlesztési részleteknek fizetésére! Még élek, de csak úgy, -ha váltóra pénzt kaphatok, mert az utóbbi három év, Párisban, egészen -tönkre tett. - -– És anyád? - -– Mamám nem segíthet; mert ha van is 30,000 forint jövedelme, ez épen -elég neki háztartásra s még megköszönöm, ha adósságot nem csinál. - -– Mennyire haladtál házassági szerződéseddel a Dorozsmay-háznál? - -– Beszéltem már neked, hogy minden vagyon kizárólag az asszonyé és -Esztike évenként csak 20,000 forintot kap. - -– Ez bolondság, barátom. Az a gulyáshússzagú Bogárdy ijesztget vele. Az -anyja imádja leányát, tehát képtelenség elhinni, hogy óriási vagyona -mellett titeket pénzzavarban szenvedni engedjen. Menj, siess és vedd el -a leányt. A házassági szerződés csak egy bepiszkolt papirdarab, az anyai -szeretet pedig oly hypotheka, melyre minden körülmény között építhetsz. - -– Mit gondolsz, van-e valami igaz azon mendemondában, a mi anyám fülét -is megütötte, hogy Bogárdynak czéljai volnának az özvegygyel? - -– Nem lehetetlen, de én nem hiszem. Jól vigyázok minden szóra, minden -összepillantásra, de eddig semmi gyanús jelre nem akadtam. Dorozsmayné -minden lehet, csak szinésznő nem. A mi pedig a haldokló férj végső -óhajtásait illeti, az vagy koholt mese, vagy ha igaz, arra való, hogy -annak idejében elfeledjék. Mert meg van írva, hogy szükség törvényt -ront. - -– De gondold meg, barátom, mire ösztönöznek? Menjek hozzájok lakni! -Összevegyüljek egy úgyszólván polgári, vagy a mi rosszabb, egy -szerencsés spekuláns családjával! Nem a mesalliance háborgat, mert ezen -ostoba előitéletből adósságaim régen kigyógyítottak. De elviselhetlen a -gondolat, hogy mint úr, mint férj, ne én legyek az első! A pap meg a -kóczos táblabiró folyvást malmot játszhatnak fölöttem, még pedig -dupla-malmot; kinyitom, bezárom, s mindig rajtam ütnek egyet. Utoljára -kiderül, hogy én nem egy szép leányt, hanem egy haldoklónak őrült -óhajtásait vettem feleségül. - -– De van-e más menedéked? Anyádat, kivánjuk, éltesse Isten számos -esztendeig. Burghammer herczeg pedig feltette magában, hogy ő lesz a -XIX. század Mathusalemje. Végre pedig még szereted is a lánykát. - -– Ezt már nem tagadtam soha. Oly szép, hogy a mi társaságunkban egyik -sem közelítheti meg. Különösen pedig tetszik nekem ártatlansága és -tudatlansága. Mint a lágy viasz kerül kezembe, s azt formálhatom belőle, -a mi ízlésemnek és érdekemnek leginkább megfelel. - -– Vigyázz, hogy valaki meg ne előzzön a tanító szerepével, mert az -erdélyi vad bárócska egy idő óta sokat cseveg vele. - -– Féltékenynyé akarsz tenni? - -– Jóakaró figyelmeztetés, semmi más. - -– E tekintetben nyugodt vagyok. Elbeszélte mamám, mily örömkönyek között -fogadták ajánlatomat. Azóta Esztikével is beszéltem, s láttam, hogy -kijelentett menyasszonyomnak tartja magát. Láttad volna, mily boldog -volt, amint elmondám neki, ha Párisba, Londonba megyek kóborolni, -mindennap küldök táviratot. Van nekem ilyen obligát távirati tudósításom -egész készletben. A mult évben, midőn mademoiselle Virgine-t Nizzába -küldöttem, komornyikom mindennap komponált egyet. - -– Örülök, hogy így beszélsz. Írd alá, akár olvasatlanul a házassági -szerződést, s ha nem akarsz a Nádor-utczába költözni, van mamádnak -Biharban egy régi vadászkastélya. Vonulj oda s legrosszabb esetben élj -Esztikének 20,000 forintnyi jövedelméből. Miért ne élhetnél? Nekem csak -fele van, s mégis úr tudok lenni. - -– Még egy dolog sérti büszkeségemet. Akárhogy erőködöm és játszom a nagy -urat, nem palástolhatom el, hogy egy batkát sem hozok a házhoz. - -– Barátom, ez csak optikai csalódás. Ha semmit sem kapsz, mint a 20,000 -forint jövedelmet, 24 év mulva tisztán áll birtokod. Ehhez járulhat -akkorára mamádról maradó 30,000 forint jövedelem. Czímedről, rangodról, -nagybefolyású rokonságaidról szólni sem akarok. Tehát menj, tarts -menyegzőt, éld át a mézes hetek bájait, s aztán igyekezz olyan urrá -lenni új otthonodban, mint voltál ott, a hová születtél. - -– Ha nem más valaki tartaná kezében a Wertheim kulcsait! - -– Úgy hallom, veri a hét órát. Hétfő van, menjünk a Nádor-utczába. -Befogatsz, vagy gyalog megyünk? - -– Menjünk gyalog, még pedig kilenczvenkilencz okból, mikből az első az, -hogy tegnap adtam oda kocsimat, lovamat egy gazembernek, a ki a -váltótörvényszék pártfogása alatt, ma, ide akart jőni árverést tartani. - -– Meghajlok ezen egy ok előtt. Tehát menjünk gyalog. - -Ekkor már a Dorozsmay-háznál szép társaság gyült egybe. - -Híre menvén Arthur gróf kézfogójának, még a «nagy grófnék» osztályából -is megjelent egy pár «díszpéldány». - -Azon szobában, hol a kisasszonykák s az urak mulatoztak, a zongora -húrjainak elszakadásaig csapkodá le egy műkedvelő úr Liszt Ferencznek -legújabb szerzeményét. Persze, hogy szép is lett volna az, ha az -utolérhetlen mæstro maga játsza a saját ujjaira szerzett rapsodiát. De -azért így is felhangzott az élénk helyeslés, mert igen sok hallgató nem -a szépet, hanem a nehezet szokta megbámulni. - -Gencsy Pál báró az ablak bemélyedése között ült s jó kedvvel -beszélgetett a ház kisasszonyával, a mint Arthur gróf és kebelbarátja, -Porczogh báró a szomszéd szobába léptek. - -Esztike kisasszony a tárt ajtón keresztül megpillantá a közelgőt és -mosolygott. Tanító mestere pedig addig, míg Arthur gróf üdvözlé a ház -asszonyát és szokott szójárással tudakozódott hogyléte felől, oda -hajlott szomszédnéja felé és halkan kérdé: - -– Nos figyelmes tanítványom, mit érez? mert ez elhatározó kérdés. Nem -veszi észre, hogy szíve szorul? a vér a bal oldalába torlódik? szárnyai -kelnek? és ellenállhatlan erővel vágyik a büszke vőlegény felé röpülni? - -– Báró, – felelé haragosan a kis leány, – ön túlmegy professzori -szerepén, ha jól tudja, hogy nem mozdulnék helyemből ezer olyan -férfiért, mint ő, vagy ön. - -– Oh kérem, én egyáltalában nem is arról beszéltem, hogy valósággal -karjaiba röpüljön, mert ez társadalmi lehetetlenség. Csak azt kérdtem, -vonszolja-e valami láthatlan erő a másik szoba felé? Mert ha ilyet nem -érez, akkor még messze távol jár az igaz szerelemtől! - -– Elég, báró úr! Soha többé önre nem hallgatok. Utoljára még arra -használ fel, hogy velem lélektani kisérleteket tegyen! - -Igyekezett mentől haragosabb képet mutatni; de midőn látta, hogy komoly -rendreutasítása nem használ, bosszankodása foganat nélkül marad, kis -leányok módjára teljes szívéből nevetni kezdett. - -E pillanatban Arthur gróf könnyű, lebegő lépésekkel feléjük tart, de -mielőtt a tárt ajtó küszöbét átlépné, szerencsétlen véletlenből -belebotlik kanonok bácsinak selyem reverendájába. - -Mindketten ezer bocsánatot kértek. Egyik, másik is önmagát nevezé -vigyáztalannak és ügyetlennek. Minthogy azonban egyszer már így -összekerültek, megragadá az alkalmat a főtisztelendő úr és ő -méltóságának mint boldog vőlegénynek szerencsét kivánt. - -– Nagyon örvendettem, – mondá, – a midőn e végtelenül kellemes ujsággal -megleptek. Végre esküvő a háznál s nem _lehetetlen_, hogy egyúttal egy -helyett kettő! - -– Nem értem főtisztelendő urat. Egy helyett kettő? - -– Kérem, ne méltóztassék félreérteni; meg az is jó lesz, ha halkabban -beszélünk, mert a ház asszonya nem örömest hallaná, ha kívülünk más -hivatlanok is idő előtt értesülnének. - -– Csak nem azt akarja mondani, hogy Dorozsmayné ő nagysága másodszor is -férjhez menni szándékoznék? - -– Bocsánat, ezt nem mondtam. Csak kicsúszott valahogy szájamon, hogy nem -«lehetetlen». Kérem, ne tessék félreérteni. - -– Ah? s tán épen Bogárdy Zoltán úr a szerencsés? - -– Csendesebben, kérem. Van szerencsém magamat ajánlani. Egyáltalában nem -vagyok fölhatalmazva többet mondani. Ajánlom magamat. - -Arthur gróf oly bosszúsan fordult el, hogy majdnem faképnél hagyta a -papot; de még elég jókor feleszmélt, megemlékezett az uri viselet -kötelességeiről és udvarias hajlongások között vőn búcsút s ment oda, -hova szándékozott. - -De belseje föl volt háborgatva; kést döftek mellébe, meg is forgatták -benne. Épen arról értesült eléggé hivatalosan, a mitől legjobban félt. -Mert az özvegygyel, mint vele lakó anyóssal, még tán megfér, de -sógorság, apósság ezzel a bőrcserző vargalegénynyel (mindig más -gúnynéven említé Bogárdyt), mint elviselhetlen inzultus tűnt föl előtte. -Micsoda? Ő ily emberrel együtt ebédeljen? ugyanazon pénzből költekezzék, -s ha találkozik főrangú ismerőseivel, bemutassa, mint tisztelt apósát? - -Inkább golyót az agyba. - -De mégis nem. Hiszen volt még kisegítő eszköz. Ott állott mamája -birtokán a régi vadászkastély; 20,000 forint jövedelem Esztike kezével, -s mellé járadékul, gyönyörű szép feleség. Csakhogy az özvegynek férjhez -menésével az öt milliónak fele, még a jövendőre is elveszettnek -mutatkozott. - -Hiába erőködött. Akaratja ellen mérges, bosszús és veszekedő képet -csinált, hogy agyonijesztette vele aráját, a ki alig tudott felelni, a -midőn vőlegénye vonaglós mosolylyal közeledett s elmondta, mennyire -örvend, hogy látja, mily jó színben van, mennyi új szépséget szerzett -tegnap óta. Végre pedig arról kezdett beszélni, hogy az idén szeliden -kezdődik a tél, még havat sem láttak, hogy esős, ködös napok állnak be s -a városi tanács elhanyagolja az utczák tisztogatását. - -Azután elfordult, hasonló szellemdús megjegyzésekkel mulattatta a többi -hölgyeket. Meghallgatta, mit játszanak a zongorán? aztán vitatta, hogy -mai napon kifejlettebb technikával játszanak a művészek, mint régebben. -De akkor a zeneművek voltak szépek, míg a mai compositio jobbára -elcsépelt férczmű. És ebben legalább igaza volt. - -Az ifjú báró nem érthette, mi okozta e rendkívüli változást? De még -Esztike sem. Más, idősebb és kitanultabb nő valószinűleg migraine-t kap -e fogadtatásra. Ő azonban helyén maradt és bosszúját szomszédján tölté. -Összeveszett hű tanító mesterével s mint lázadó tanítvány felmondta neki -az engedelmességet. - - -XIII. - -(Két öreg úr pohár között összevesz. Az eddig vett leczke magva oly -termékeny földbe esik, hogy a mama is megbámulja leánya tudományát.) - -A mióta a fővárosban időzünk, a Dorozsmay-házat folyvást gazdag -öltözetben, ragyogó vendégek sokasága között találtuk. Végre módunkban -van látni őket családi körben, egyedül a legközelebb hozzátartozókkal, -fesztelenül ebédelni. - -Mindössze öten ülnek az asztalnál. A háziasszony elnökölt, jobbra -Esztike, balra a gouvernante. Utánuk jobbról kanonok bácsi, balról -Bogárdy Zoltán. - -A midőn a sor a dessertre került s a felszolgáló cselédség kitakarodott, -szóba jött Arthur grófnak tegnapi megfoghatlan viselete. Dorozsmayné -elmondta, hogy a gróf udvariasan tudakozódott tőle hogylétéről, -boldognak, elégedettnek látszott, s mégis a midőn a leányok szobájában -megjelent, hirtelen megváltozott s haraggal és bosszankodással távozott. - -Esztike mentegetőzék. Ő semminek sem oka. Ő szokott szívességgel s -barátsággal fogadta a grófot és eleinte a vett igen lekötelező bókokat -nyájas mosolylyal köszönte meg. De később a gróf a sáros időről, meg a -városi tanács hanyagságáról beszélt, s arra ő semmit sem tudott felelni. - -Kanonok bácsi pirult ezalatt s mint bűnös a tányérára szegezé szemét. -Bogárdy Zoltán kedélyesen pödré bajuszát és elégedetten mosolygott. - -Ebéd után Esztike és madame Escabrotte saját szobájukba tértek. Az urak -az üveggel elzárt folyosóra, mely rakva volt melegházi növényekkel s -midőn felhozták a fekete kávét, Dorozsmayné maga nyitott fel egy -ládácska kitünő szivart. - -Az urak rágyújtottak s akkor Zoltán bácsi jól megczukrozván fekete -kávéját, mondá: - -– Kedves húgom, megkérték a leányt, te odaigérted. Esztike azt felelte, -a mint a mama parancsolja, tehát menyasszony van a háznál. - -– Én odaigértem, mert Arthur gróf valódi lovagias jellem és oly -helyzetben van, hogy nejét a város és az ország legmagasabb köreibe -vezeti. Oly természetes vágy ez, mely senkit, a ki asszonynak született, -érzéketlenül nem hagy. - -– Helyes, tökéletesen értem. Minden rendben is volna, csak azt nem -tudjuk bizonyosan: szereti-e a menyasszony vőlegényét? Az én fiatal -koromban mindig ezt tartották legelső kérdésnek. Mit szólsz rá, papom? - -– Pártolom az előttem szólónak véleményét. - -– Én tehát azt mondom, – folytatá Zoltán bácsi, – hogy legjobb az -egyenes út. Menj fel, édes húgom, egyenesen leányod szobájába és beszélj -vele. Kérdezd ki, vizsgáld meg szívét. Nevezd ki még ma nagy leánynak s -beszélj vele nyiltan a szerelemről. Ismertesd meg őt e szenvedély -hatalmával, s mondd el, hogy nem szabad könnyelmű, elhamarkodott és -meggondolatlan lépést tennie, mert egész életének boldogsága függ e -határozattól. - -– Megteszem, a mi kötelességem. De nem könnyű ily kis leánynyal ezen -kényes természetű kérdésben vitatkozásba bocsátkozni. Mint fog -csodálkozni, hogy az ő mamája még ilyesmikhez is ért egy kicsit! - -– Csak menj hozzá. Vess félre minden bevezetést; kezdj rögtön és -közvetlenül kérdést tenni hozzá. Meglásd, hogy a kinek tiszta a szándéka -és jó az akarata, az alkalmas szavak és találó kifejezések hiányában nem -fog szenvedni. - -Dorozsmayné úgy érzett, mint az iskolás leány, a ki készületlenül indul -a vizsgára. Azonban átlátta, hogy mennie kell, mert legszentebb anyai -kötelessége parancsolta. - -A két férfi együtt maradt. A képviselő büszkén nézett társára, mintha -kérdené: mit mondasz ékesszólásomra? Úgy-e jól kezdem keverni a kártyát? -Azután felkelt és csengetett. - -– Papom! volna-e kifogásod, ha kihozatnék az ebédlőből egy palaczk -megmaradt neszmélyit? - -– Pártolom a korszerű indítványt azon módosítással, hogy a szövegbe egy -«egy» helyett «kettő» tétessék. - -– Elfogadtatik. - -Mikor pedig elhozták a bort, kiderült, hogy az inas rosszul értette a -parancsot, mert kettő helyett négyet hozott. - -Az első palaczk tartalmának fogytáig nem beszéltek, de a másodiknak első -pohara után megnyiladozék az egyház emberének «ephetá»-ja és mondá: - -– Komám! nekem búfeledésből is innom kell. Szörnyen nyomja -lelkiismeretemet az a botrányos hazugság, a mit a te sátáni -incselkedésedre szájamon kibocsátottam. - -– Mit nevezesz te hazugságnak? Már tegnap megmagyaráztam neked, hogy a -legtisztább igazságot mondod a grófnak. Mondtál egyebet, minthogy «nem -lehetetlen» a két esküvő? Ez pedig igaz, mert nem lehetetlen az, a minek -beteljesedését akadályok nem gátolják. Dorozsmayné özvegy, szabad és 37 -éves. Én pedig 50 esztendős agglegény vagyok. Van-e köztünk, ha pápisták -volnánk is, oly akadály, mely a szent zsinatok határozatainak értelmében -ezen házasságot eltiltaná? Nincs. Tehát nem hazudtál. Quod erat -demonstrandum. - -– Ne taníts te engem a theologia moralisra. Megengedem, hogy nyilt -szóval nem hazudtam; de igaz marad, hogy beszédem által más -embertársamat tévútra vezettem. Sőt még midőn láttam, hogy hiszi az -özvegy férjhez menéséről vett hírt, nem világosítottam fel a valóról. Ez -egyértelmű a hazugsággal és így is tanultam kispap koromban a -seminariumban. Kényes história ez, hogyha megtudja Dorozsmayné, -mindkettőnket kitilt a házból. - -– Kitilt: három napra. Aztán ő nevet rajta; sőt megköszöni, ha ezáltal -Arthur gróf lelkébe pillanthatott. Mondhatom, kitünőleg operált ő -méltóságában a bevett dósis. Mindjárt más ember lett belőle s egészen -elárulta bensejét. Te pedig nyugtasd meg túlérzékeny lelkiismeretedet, -mert vagy nem hazudtál, vagy ha hazudtál, jó és a legszentebb czélból -tetted. - -– Hah! jezsuita! - -– Még pedig kálvinista kiadásban, mely faj a legveszedelmesebb. Különben -pedig ne háborúskodjál a jezsuitákkal, mert épen e hibádnak számíthatod -be, hogy még nem neveztek ki püspöknek. - -– Elhallgatsz, istentelen, eretnek. - -– Ne is kételkedjél. A jezsuiták támogatása nélkül mai napon nem terem -sem infula, sem nagy dominium. És az alkotmányos korszakban még -kevésbbé, mint Metternich idejében. Szegény Trefort éles szemmel -kutatja, válogatja jelölteit a hazafias papok között; de a mire -felküldte felterjesztését a koronához, s megérkezik Rómából a bizalmas -kérdésre az igenlő válasz, ezen egy pár hónap alatt úgy behálózzák a -jezsuiták a kandidátust és úgy elhitetik vele, hogy a jezsuiták közé -felcsapás nélkül még az utolsó perczben is elmarad a kinevezés, hogy a -megtántorodott ember podgyászostúl együtt rohan az új táborba, s -felesküszik a pontozatokra, miket eléje terjesztenek. - -– Mesebeszéd. - -– Mesebeszéd! mikor tenmagadról vehetsz példát. Mért vagy még most 60 -éves korodban csak kanonok, az is csak honorarius? Pedig volnának -érdemeid. - -– Az meglehet. - -– Nem voltunk egyszer ketten Rómában három hétig? Ki lakott velem, via -Frattina, a Hotel-Americanó-ban és vallásos érzelemből mást sem ittunk, -mint «lacryma Christi»-t? - -– Istentagadó! - -– Ki volt velem Péter templomában s megállottunk a gyóntatószék előtt, -melyre fel van írva: «Pro lingua hungarica». A pap azt mondta: ingyen -húzza fizetését ő szentségétől, mert öt esztendeje van itt s még magyar -ember nem gyónt neki. Te nagyot sóhajtottál, én pedig ájtatosan kezet -csókoltam a miskolczi minoritának. - -– Farizeus! - -– Hát mikor nagypénteken a jezsuiták templomában hallgattuk Jeremiás -lamentáczióit? Én lerajzolgattam a páterek arczképét az «Üstökös» -számára, te pedig nagyokat fohászkodtál a breviariumból. - -– Judás Iskariotes! - -– Ennyi érdem, és maig csak canonicus honorarius! Talán nincs elég -pártfogásod? Hát hol vagyok én, a legbefolyásosabb ember a -képviselőházban! Ha a jezsuiták nem incselkednének ellened, egy szavamba -kerül s tied a legelső vacantia! - -– Vén bolond. Mi az enyém? a legelső vacantia? No azt nem kétlem, -megszerezhetnéd, hanem csak tartsd magadnak. - -Ezt mondva, kirúgta székét maga alól s miután az utolsó palaczk is -kiürült, elhagyta az üveges folyosót s haza ment. - -Ily semmiségek, ily ártatlan tréfák miatt rendesen hozzá sem szólt -barátjához legalább két hétig. Épen ily állapotban találta őket egykor -Pál báró a vasuton, s megesküdött volna, hogy e két uri ember akkor -látja egymást először. Bogárdy Zoltán pedig engedte, hadd dulja-fulja ki -magát öreg barátja, mert soha sem tehetett vele bátrabban tréfákat, mint -mikor fachée-ban volt vele. - -Most pedig menjünk át Esztike kisasszony szobájába, a hol az anya és -leánya között végbe kellett mennie azon kényes tárgyú beszélgetésnek -azon kérdés fölött: érez-e szerelmet a gróf iránt? - -Szegény Dorozsmayné soha sem volt ily zavarban, ily kényes helyzetben. -Visszagondolt ugyan azon időkre, a midőn Tihamérja udvarolt neki s -bevallák kölcsönös szerelmüket. De csak az jutott eszébe, a mit a -tüzesvérű ifjú mondott, saját feleletei elenyésztek emlékezetéből. -Valószinűleg keveset beszélt ő akkor is s csak érzett szívében ki nem -mondható vágyakat. - -Az asszonyok, ha meg is igérik, nem szokták a tapasztalt férfiak bölcs -utasításait követni. Most is hosszú bevezetés, különféle példálózkodások -és előrebocsátások után kezdett anyai oktatásaihoz. Ha gyorsíró jegyzi -fel szavait, ő maga legkevesebbet ért belőlük. Csak a midőn látta, hogy -nem boldogul, tért oda vissza, hol kezdenie kellett volna, s rögtönzött -elhatározással, mondhatni koczkáztatással, kérdé: - -– Leányom, mondd meg: szereted Arthur grófot? - -Szörnyű bámulatára a leány rögtön kész volt feleletével. - -– Én nem haragszom rá. - -– Nem haragszol. Ez nem elég. - -– Én nem gyűlölöm, nem félek tőle, ha felém közeledik, kezét nyújtja s -nem érzem, mintha hideg kigyó tekerőznék karomra. - -– Jóságos egek, mit beszél e leány! - -– Oh én jól tudom, mit beszélek. Mert valósággal érzem és hallom a kigyó -sziszegését, ha táncz közben Porczogh báró vesz karjára. - -– Ne beszélj velem Porczogh báróról. Azt kérdem tőled, mit érzesz -szívedben, ha Arthur gróf közeledik feléd és beszélni akar veled? - -– Ah, mamám, most már értelek, mit akarsz tudni. Úgy-e azt, hogy -vonzódom hozzá? a vér bal oldalomba tolul? szárnyaim kelnek, mert -ellenállhatlan erő ösztönöz, hogy karjaiba röpüljek? - -Az anya nézett, ámult és saját fülének sem akart hinni. Megütődve fogá -meg gyermeke kezét, távolról sem lehetett ily világos és részletes -válaszra elkészülve. Csodálkozva mondá: - -– Nagyon örülök, hogy ily okos kis leányom van, a ki bámulatos -ékesszólással szavakba öltözteti azt, a mit mások csak homályosan -éreznek. Tehát kérdem, így érzesz, ha Arthur grófot közeledni látod? - -Esztike oly mozdulatot tett, melynek értelme, hogy nem tudja. - -– Jóságos egek! – riadt fel az anya. – Honnan szedted tehát össze -mindazt, a mit elmondtál? Mert hogy érzesz valamit, a természet öntötte -beléd. De hogy minden titkodat, épen a legérthetőbb szavakban tárd elém, -az túlmegy értelmemen. Tehát még nem tudod, érzesz-e vágyat a karjaiba -röpülni, ha Arthur gróf közeledik? - -– Oh mamám, ne haragudjál rám, mert ezen érzés még soha el nem fogott, -pedig azt hittem, mint menyasszony kötelességem hozza magával. - -– Tehát honnan tudod, hogy így éreznek azok, kik szeretnek? - -– Azt én nem tudom, csak az bizonyos, hogy a kiért így éreznék, az még -nem jelent meg előttem s tán soha látni sem fogom. Arthur grófról csak -azt gondolom, hogy vele fényesrangú grófné leszek, s az neked mamám nagy -örömödre szolgál. Nagyon szép dolognak kell ennek lenni, mert minden -leány szerencsét kiván nekem, azért, ha Isten úgy rendelte, övé leszek. - -– Egyéb nem vonz felé? Kérdlek: boldogtalan volnál, ha Arthur gróf többé -hozzánk se jőne? - -– Az nagyon fájna nekem, mert tudom, hogy búslakodnál miatta. Tegnap már -meg is ijedtem, hogy megharagudott ránk, s többé nem jön ide. - -– És e gondolatra szomorú lettél? szívedben csillapíthatlan fájdalmat -érzettél? - -– Csak kinevettem magamat, hogy dőre és hiú voltam. - -– Még mindig nem feleltél kérdésemre. Azt már hallottam, hogy kedved van -grófnévá lenni; de nem hallom, hogy a grófot úgy szereted, mint azon -ismeretlent, a kit nem láttál, s még eddig hozzánk se jött? - -[Illustration: Esztike oly mozdulatot tett, melynek értelme, hogy nem -tudja.] - -– Kedves mamám, nekem csak arra van gondom, hogy hű, szerető és -engedelmes leányod legyek, soha meg ne búsítsalak, teljesítsem -parancsolatodat; mert tudom, hogy szeretsz, és nem kivánsz olyat, a -miből boldogtalanságom következnék. - -– Elég, gyermekem. Tökéletesen megfeleltél kérdésemre. Jer, csókolj meg -s mától fogva, míg én fel nem szólítlak, ne beszélj előttem a grófról. - - -XIV. - -(Pál báró hazulról kétségbeejtő levelet, utána mindjárt nem kedves -vendégeket kap, kik hitelét épen ott rontják le, a hol építkezni -szándékozott.) - -Karácsony közelegtével nem tartott a képviselőház üléseket s Gencsy Pál -báró unatkozni kezdett. Szerencséjére rendelkezésére állottak a -fővárosban található könyvtárak s ha nem ment a Nádor-utczába, este is -olvasással töltötte az időt. - -Csak otthon volt kedvetlen, rideg garçon-lakásán, mely két szobából -állott, de egyikét Varjas Andoriás nyerte uri residentiául. Más dolga -nem levén, annyiszor porozta, kefélte ura ruháit, hogy többet koptatott -rajta, mint a rendes viselés. Amolyan igazi képviselői szállás volt ez a -Károly-körúton. A szállásbérlő kivesz három szobát, valahogy -bebutorozza, egyben lakik, kettőt kiad, s az üzlet vége, hogy az albérlő -kétszer annyit fizet fél évre, mint a főbérlő egész esztendőre. - -Egy estén Pál báró legcsekélyebb balsejtelmektől sem nyugtalanítva -érkezik szállására és iróasztalán levelet talál, mely még a reggeli -postán érkezett. - -Ismert boríték, hatalmas czímeres pecsét, postajegy Gencs, vastagon -metszett lúdtollal irott betűk, előre hirdetik Zsuzsi néni küldeményét. - -Ah de a tartalom szomorú, elrettentő és iszonyatos. Ám halljuk: - -«Gencs, decz. 21. - -Elveszett fiam, Pál. Oh hogy meg kellett érnem e kimondhatlan fájdalmat, -hogy az én legkedvesebb fiam, utolsó reményem és vigasztalásom, az -erkölcsi romlás, elfajulás és elvetemedés kárhozatos örvényébe sülyedt! -Mikor régi barátnémtól, özvegy Ritkóczy bárónétól levelet kaptam s -megírta, mit mívelsz, egy nap alatt háromszor estem halálos szívgörcsbe. -Éreztem, hogy méltatlan vagy anyai szeretetemre, s végrendeletemben ki -foglak tagadni. - -De megvárom leveledet, ne mondd, hogy meghallgatás nélkül elitéltelek. -Csak az ég legyen irgalmas kegyelmes neked, ha képmutató hazugsággal -próbálnád vén nénédet, második anyádat, elámítani. Inkább valld meg -bűneidet töredelmesen; így könnyebben megbocsáthatok, miként -megbocsátottam, mikor Kolozsvár piaczán karonfogvást mentél végig egy -színésznővel. - -Ne erőködjél hazudni, mert Ritkóczy báróné úgy is mindent megír. Oh ily -barátné Isten áldása e földön. Reggel templomba jár, délután ájtatos -könyvet olvas, este jó erkölcsű és szent életű papokkal vacsorál. - -A bárónétól tudom, hogy majd mindennap egy kimondhatlanul dúsgazdag -özvegy asszony házába jársz, a hol Beliál papjai áldoznak, a hol -lakmározol, torkoskodol és az italnak adod magadat. - -Minő förtelmes társaság! a város kikiáltott korhelyei gyülnek össze. Ott -van Bogárdy Zoltán atheista, kit Erdélyben is ismerünk, a ki a párisi, -berlini socialisták feje, sőt még a muszka nihilistákkal is pajtáskodik. -Ott van egy mocskos életű kanonok, a ki összeveszett püspökével s most -úgy viseli magát, mint korhely abbé XV. Lajos udvarában. - -Még csak egy reményem van, hogy visszatéríthetlek az igaz útra. Rábirtam -szeretett rokonunkat Marialaky Domokos bátyádat, hogy leányával -Zsuzsikával, az én keresztleányommal Pesten töltse a farsangot. El ne -feledd, hogy ezt néztem ki számodra hű feleségül. Parancsolom neked, -hogy szorgalmatosan látogasd őket, s a bálokban mindig vele tánczolj. Oh -ha megtéríthetne gyászos elkorcsosodásodból, hogy megszabadulhass Akhab -és Jezabel megérdemlett büntetésétől. - -Most pedig bár igen sok nevezetes ujság van a háznál, nem irom meg -annak, a kit a gonosz világ csalfaságai elámítottak. Maradok -keserűséggel és nyomorúsággal teljes: - -_Zsuzsi nénéd._ - -U. I. Marialakyék holnap utaznak a gyorsvonaton és Ritkóczy bárónénál -lesznek szállva. Oktogon-tér 31. sz. 3-ik emelet 21. ajtó. - -_Zs. n._» - -– Ki az ördög ez a Ritkóczyné? mi baja velem? minő érdeke van ostoba -pletykákat írni?… Dorozsmayné háza a lakmározók és torkoskodók tanyája, -Bogárdy muszka nihilista, a kanonok XV. Lajos korabeli feslett erkölcsű -abbé, valóságos franczia roué! Szépen vagyok, ha Domokos bátyám rám -csörtet. Hát az a Zsuzsika húgom mit keres itt? Bizonyosan valami -vörös-szeplős és kenderhajú mezei virág, a kinek nagy szája sem lesz -elég Budapestet megbámulni. - -Másnap reggel, a deczemberi nap feljötte után, behozá Varjas Andoriás -uram a reggelire való kávét, s nyomon utána vörös sipkás hordár lépett -be. - -– Itt lakik Gencsy Pál báró ő méltósága? - -– Ha levelet hozott, adja ide. - -– Tessék. De megparancsolták, hogy válasz nélkül vissza ne térjek. - -– Az is meglesz, ha szükségesnek látom. - -Az érkezett levél így hangzott: - -«Jó reggelt, kedves öcsém Pál. A vasut megtartotta szavát. Tegnap déltől -estig elhozott Kolozsvárra. Éhesek voltunk, ennivalót is kaptunk, csak -időnk nem volt hozzá. Csengettek s megint hordtak bennünket, -hegyen-völgyön keresztül, míg virradóra leraktak ide Budapestre. Két -hétig ki nem enyészik fülemből a fütyülés, nyargalózás, dübörgés egy -huzomban 18 óráig. Az is bolond volt, a ki feltalálta. De Zsuzsika -vitézül kiállotta s most az ablak előtt áll és nézi Pestet. Te pedig -jőjj hozzánk és vezess mindenfelé, mert én 1848 óta nem voltam itt. -Akkor recsegős hangommal elémozdítottam a revoluczió ügyét, de ma már -annyira ismeretlen vagyok, hogy ha agyon ütsz, sem tudom, hol vagyok. - -_Marialaky Domokos._» - -A levél olvasása után következett a kivánt válasz, ez pedig -legkönnyebben megesett egy látogatójegy hátán: - -«Isten hozta urambátyámat és Zsuzsika húgomat. Pontban 10 órakor -szolgálatukra leszek. - -_G. P._» - -A mondott időben útra is kelt és mormogá: - -– Falusi ember a pokolban is falusi ember marad. Ha nem írná Zsuzsi -néni, hova szállnak, s a hordárt az utczáról küldik, kereshetném őket a -jégolvadásig. Épen mintha Pesten is úgy kellene tudni, hol keressük -Gencsy bárót, Marialaky Domokost? mint otthon, Gencsen, vagy Marialakon. - -Kérdésére megmutatták Ritkóczy báróné lakásának számát. Felment a -lépcsőkön s a midőn bérruhás szolga ajtót nyitott előtte, úgy látta, -hogy ez elég tisztességes lakás a harmadik emeleten. - -Marialakyék már sétára készen várták. Ott állott Ritkóczy báróné is, de -nem igen szívesen látta a fiatal embert. - -– Kedves húgom, – szólt Domokos bácsi a bárónéhoz, kit jogosabban -nevezhetett volna nénjének. – Nagyon köszönjük vendégszeretetét, de ha -az ember messzeföldről Pestre jő, első kivánsága a szabad mozgás, s hogy -mentül többet lásson. Holnap vagy holnapután magunk jövünk könyörögni -egy kis jó ebédért. - -– Tetszése szerint, Domokos bátyám. (Tehát elfogadta a húgom czímet.) - -A báróné kezet fogott a bácsival, megcsókolta Zsuzsikát, és ajkának -vonagló mozdulatával értésül adta, hogy Pál bárónak jelenlétét és -távozását is tudomásul vette. - -Kiindultak a lakásból. Domokos bácsi pogányul kopogott a folyosók és -lépcsők márványán. Olyan hatalmas csizmát húzott fel, mintha térdig érő -sár ellen menne ütközetbe. - -És Zsuzsika kisasszony? - -Valósággal úgy volt öltözve, mint más városi nő, ha gyalog megy az -utczára. Semmi fölösleg vagy időszerűtlen rajta. Barna posztóból készült -szoknyája sem rövid, sem hosszú. Téli felöltője fekete lemez, kalapja -sötétszürke, ibolyaszín virággal. - -De hol a vörös szeplő? Hol a kenderpöszke haj? A legszebb lányka, minőt -valaha a székelyföld termett, pedig ezzel sok van mondva. - -Nem lehet czélunk a társaságot utczáról utczára követni. Domokos bácsit -főleg a jó vendéglők, a hol állítólag hamisítlan bort tesznek az -asztalra, érdekelték. Zsuzsika pedig az ő 18-ik évében (mert csak Zsuzsi -néni tartotta őt még gyermeknek) csupa tűz, kiváncsiság és hazafiság -volt. Délután három óráig hordta őket a báró s a leánynak minden -rendkívül tetszett, mindent csodált, mindenben gyönyörűségét lelé, minőt -még álmában sem tudott volna képzelni. - -Valóságos szívtelenség lett volna ily ártatlan hivő lelket azzal -elszomorítani, hogy Európa más fővárosaiban ezeknél százszor szebb, -pompásabb és gazdagabb látni valók léteznek. - -Ebéd után arra fordult a kérdés, hol töltsék az estét? Természetesen -mindnyájan a színházra szavaztak. Mindjárt a vendéglőből, a Hungaria -díszteremből, küldtek hordárt, hogy hozzon páholy- vagy három -zártszék-jegyet. A küldött fél óra mulva visszaérkezik azon hírrel, hogy -a mai előadásra már semmiféle jegy sem kapható. Ezt Pál báró előre -tudta, de hasznosnak itélte a vidékieknek leczkét adni, hogy máskor, ha -színházba készülnek, egy nappal elébb gondoskodjanak. - -Most tehát azzal állott elé, hogy vendégeit bemutatja Dorozsmayéknál. -Nem ő maga; mert férfi, nővel jövő látogatót nem vezethet be. De itt -volt Dorozsmay Róbert, a ki már egy éve házas, s jelenleg a közlekedési -miniszteriumban foglalkozik. - -Domokos bácsi azonban ezt nem akará, ürügyül hozván fel, hogy -Zsuzsikának nincs ily urias estélyre való öltözéke, a mi valószinűnek is -mutatkozott, mert a ki négy hétre Pestre jő bálozni, nem Csikszeredáról -hozza fel toilette-jét. - -Utoljára abban állapodtak meg, hogy Zsuzsikát haza viszik a báróné -oltalmába, a két férfi pedig majd meggondolja, mit csináljon a hosszú -téli estével. - -Már elmult az esti öt óra, a midőn a Zsuzsikát szerencsésen haza -szállították s miután az urak búcsút vettek Ritkóczy bárónétól, mint -kivánták, magukra maradtak. - -Ekkor azonban, mintha kicserélték volna Domokos bácsit, hirtelen bármely -kalandra vállalkozni igérkezett. - -– Tudom, öcsém, a mi leánynak nem való, a férfinak még meg nem árt. -Köztünk legyen mondva, égek a vágytól megismerkedni a Dorozsmay-házzal. - -– Dicső gondolat! de az öltözék? - -– Én el vagyok látva; itt van tavalyi frakkom, Kolozsvárról, megjárja -ily vén gavallér hátán. - -Pál báró örült az alkalomnak. Vette ugyan észre, hogy Domokos bácsi -egészen más valamit képzelt a Dorozsmay-házról. De jó lesz, ha mindent -saját szemével lát, s mint tanú, elbeszéli otthon Zsuzsi néni előtt. - -Ezzel bérkocsiba ült, haza hajtatott, felöltözött, visszajött s -ugyanazon kocsin a Nádor-utczába siettek. - -Dorozsmayné szokott szívességgel fogadá az új vendéget, a ki csakhamar -otthon érezvén magát, nem győzött eléggé csodálkozni az itt uralkodó -választékos hangulat, a művelt társalgási modor, s a hallott nevek urias -hangzása fölött. Csak később vallotta meg, hogy hite szerint, a pesti -quartier Breda valamelyik aranyozott fészkében remélt szerephez jutni. - -Azonban a ki legtöbbet várt az este élveiből, az csalatkozott meg -legkeserűbben. Pál báró szokása szerint a ház kisasszonyát kereste fel, -de azonnal látá, hogy fenyegető időváltozás következett be, a szél -északról fú, a hévmérő a fagyponton is alább szállt. - -Kétszer-háromszor is megkérdé: mit vétett? mivel sértette meg kedves -tanítványát, de csak rövid, kitérő, sőt elutasító választ nyerhetett. - -Így tartott ez egész estén át, míg ritkulni kezdvén a vendégek, még egy -utolsó kisérletet tőn és szíve mélyéből származó bús hangon kérdé, mi -történhetett, hogy Esztike kisasszonynak kegyét és bizalmát, mely -életénél kedvesebb előtte, így elvesztheté? - -Szerencsére a kis leányi természet nem olyan, hogy sokáig rejtegetni -tudja azt, a mi szívét terheli, s felkelve helyéről, a mi azt -jelentette, hogy röviden akar végezni, mondá: - -– Nem remélhettük, hogy még mai napon is szerencsénk legyen báró úrhoz. - -– Kisasszony? annyit tesz ez, hogy el akar engem küldeni? - -– Ki tudja? tán épen óhajtását előzném meg ezzel. Itt mindenki azt -beszéli, hogy báró úr boldog, mert várva-várt menyasszonya megérkezett. - -– Az én menyasszonyom! - -– Ah, sokan látták, s azt mondják, rendkivüli szépség. - -Ezt mondva, elhagyá a szobát s azon perczek alatt, míg a legkésőbb -távozó vendégek is búcsút vettek, a ház nyilt teremeiben többé őt senki -sem látta. És Pál báró? - -Haza kiséré Domokos bácsit, a ki egészen oda volt a Dorozsmay-ház -bájaitól s mindig arról beszélt, hogy gyakrabban fog ide elnézni. - -Mikor pedig otthon volt az ifjú, vigasztalást kezdett szívében érezni. - -– Hogyan? a lányka, kinek vőlegénye van, kedvetlenné lesz, ha azt -mesélik előtte, hogy menyasszony érkezett számomra Erdélyből? Ah fel -kell őt világosítanom a valóról! - - -XV. - -(Szerencsétlen szemköztülés a szinházban, a mi azonban egy más férfinak -reménytelen győzelmet szerez.) - -Másnap este a nemzeti szinházban találkozunk ismerőinkkel. Domokos bácsi -elég korán küldött jegyekért s hoztak számára három egymás melletti -zártszéket. Ezt inkább szerette, mint a páholyt, mert a hamis nagy -uraskodás soha sem volt gyöngéje. Otthon ugyan 6000 forint jövedelmével -igen előkelő uraság volt, de nem akart hiú lenni, hogy a fővárosban is -versenyre keljen a leggazdagabb osztályokkal. - -Ott ültek tehát a hetedik vagy nyolczadik sorban s a vak szerencse -elköveté Pál báróval azon gonosz játékot, hogy helyükről kényelmesen -beláthattak a Dorozsmayné páholyába, a hol az egész előadás alatt -jöttek, mentek a tisztelgők. - -Esztike kisasszony hallgatagon ült szokott helyén, szemközt a nézőkkel. -Pál báró lopva pillantgatott feléje és észrevette, hogy a leányka élénk -kiváncsisággal vizsgálja Zsuzsikának arczvonásait. - -Ez okból a pokol mélységes fenekére kivánta a mai alkalmatlan mulatságot -és összes férfiúi erejébe került, hogy úgy ne üljön ott, mint a -törvényszék előtt a vádlott, kit éltefogytáig tartó börtönre fognak -itélni. - -Zsuzsika közbül ült s minden pillanatban volt valami kérdeni valója. -Tehát Pál báróhoz fordult, a hol, mint oraculumtól a legkielégítőbb -felvilágosítást várhatta. Az eléadásban, a nők öltözékében, a -díszletekben és szemfényvesztő világításban a földi paradicsom bájait -fedezé fel. Még a mi nemzeti szinházunknak ódon, kopott és divatból -régen kiment nézőtere is bámulatba ejtette s azalatt oly leírhatlan -boldogság ragyogott arczán, mint vidéki fiatal leánytól kitelik, a ki -annyi vágyódás után végre megláthatja mindazt, a miről olvasott, a miről -álmadozott. - -Esztike kisasszony mindent látott s nem kétkedhetett többé, hogy a -boldog és biztos viszonszerelem eszményi képét látja maga előtt. Mert -Zsuzsika csakugyan oda volt a látott gyönyörök szemlélődésében. A -szinésznők gazdag és ízlésteljes öltözéke, a varázshatású diszítmények -folytonos változatossága lelkét megszakítás nélkül felmagasztalt -hangulatban tartá. Mert ő nem Bécsből, nem Párisból, hanem Csikszék -fenyveseiből hozott szemet, ez pedig mindent bájosnak, gazdagnak és -utolérhetlennek mutatott, mintha e hely volna a mennyországnak -középpontja. - -Mentül lelkesültebb és boldogabb volt Zsuzsika, annál inkább -elsötétültek Esztike kisasszony arczvonásai. A legkeserűbb csalódás -kifejezése rajzolódik ki ajkán és tekintetén. A színpadon folyó játék, -az érdekes bonyodalom, a művészi előadás hidegen hagyta. Ha a közönség -fellelkesedett, tapsol, a művésznek vagy a szerzőnek, ő csak arra -figyelt, mily boldog lehet az a leányka a zártszéken! És mily irtóztató -áruló lélek lakhatik oly férfiban, a ki ezen leány, mint saját -menyasszonya mellett ül, s megfeledkezik, mily édes bizalmasság -fejlődött ki közöttük csak kevéssel is ezelőtt! - -Még soha ily véget érni nem akaró művet nem adtak a szinpadon. Zsuzsika -pedig minden jelenet után attól rettegett, hogy vége a felvonásnak és -lebocsátják a függönyt. Ezer örömmel ott maradt volna 80 éves koráig. - -Domokos bácsi is elismerte, hogy a pestiek jobban játszanak, mint azok, -kiket ő legutóbbi alkalommal Gyergyó-Szentmiklóson vásárkor látott. De -mégis jobban ingerelte a vacsora, mely ma Estére a Vadászkürt -étteremében volt tervezve. - -Tetézte a szerencsétlenséget, hogy Dorozsmayné ő nagyságát épen ma -különösen érdekelni látszott a darab menete. Oly annyira, hogy máskor -mindig lesben álló és fáradhatlanul őrködő anyai szeme figyelembe sem -vette, hogy édes kedves kis leánykája unatkozik s alig várja, hogy innen -szabaduljon. - -Pál báró csak az ötödik felvonás folyamában merészkedett a Dorozsmayné -páholyába felpillantani. Ez csak bűnös voltát erősíté meg Esztike előtt. -Büntetésül lenéző és megvető tekintetet kapott. - -Végre valahára ötödször gördült le a függöny. Az általános tapsra ugyan -újra megjelentek a szinészek, mély hódolattal fogadták a közönség -tetszésnyilatkozatait s a mindig készletben tartott koszorúkat vallásos -kegyelettel szedegették fel s így az eléadásnak csakugyan igazán, -valóban és visszavonhatlanul vége lett. - -Még csak egy reménye volt Pál bárónak. Hátha visszapillant kedves -tanítványa, mielőtt távozik? Ámde szó sincs erről. Segít mamájának szép -fehér shawlját felölteni, a magáét is nyakára veti, eltünik az ajtón s a -páholy üres marad. - -Következett erre a megállapított programmszerinti vacsora a Vadászkürt -teremében. Zsuzsika a czigányzenét nemzeti felhevüléssel hallgatta s meg -volt győződve, hogy ily mély dallamosságról és szabatos előadási -művészetről a hires Mozartnak és Beethovennek fogalma sem lehetett. - -Domokos bácsi a felhozott bort kétes minőségűnek itélte, de ez -tökéletesen megfelelt azon várakozásnak, a mit okos ember a legjobb -vendéglőtől is igényelhet. Midőn pedig kongott az éjfél órája, haza -kiséré a fiatal báró erdélyi rokonait, aztán szállására sietett, -lefeküdt, de csak a reggel közelegtére élvezheté az álom jótéteményét. - -Ah, de másnapra még szörnyebb megpróbáltatások vártak rá. - -Délután négy óra mult, a midőn a gyöngéd figyelemmel teljes Porczogh -báró saját kocsijával érkezett a József-térre és Arthur grófot -meglátogatá. - -– Barátom, – szólt még le sem ülve, – itt az idő, tovább lehetlen a -habozás és ingadozás. Öltözz fel gyorsan, menj a Nádor-utczába, hajtsd -végre a kellemetlen üzletet, mert egyenes forrásból tudom, hogy új -hadizenet készül ellened a váltótörvényszék részéről és élve-halva -menekülésre kell gondolnod. - -– És fia-ura legyek Bogárdynak, ennek a csikóbőrös kulacsból borozgató -betyárnak? - -– Arthur, ezen már túl vagyunk. Én ugyan tökéletesen hiszem, hogy -kanonok bácsi kiszámított komédiát űzött veled, mert ily házassági -tervnek a háznál sem nyoma, sem látszatja. Különben is papnak soha sem -hiszek. A pap, mikor három napos csecsemő voltam, már megcsalt, -kelepczébe kerített azáltal, hogy pápistának keresztelt. Innen származik -életem nyomorúsága, mert elköltvén pénzét a gazdag özvegynek, kit -feleségül vettem, nem válhattam el tőle, míglen egy alkalmas inláz -megszabadított tőle. - -– Mért beszélt hát velem az özvegy férjhez meneteléről? Ha nem igaz a -hír, hamar kiderül a való. - -– Úgy van, kiderül; csakhogy akkor elkövettél már valamely többé jóvá -nem tehető elhamarkodást. Ezt meg is kezdted, mert úgy viseléd magad, -mint szerelemféltő regényhős s megijesztetted az egész társaságot. - -– Számítsd be sértett büszkeségemnek. - -– Nem érthetem, mért késedelmezel? Egyfelől: gyönyörű falat, igéző -menyecske s ha több nem, 20,000 forint jövedelem, a mi bőven elég lesz a -mamád vadászkastélyában. Ha több pénz kell, az anya, a ki egyetlen -gyermekét imádja, bálványozza, egy szavára küld neki, a mit csak kiván. - -– Másfelől? - -– Ezt épen oly jól tudod, mint én, mi vár rád. Betáblázott adósságaid -nem nyugtalanítnak ugyan, mert tiszttartód pontosan fizeti -kötelezettségeidet. Azonban váltóid lejárandóban vannak s ekkor -rettenetes válság üt ki. Csődöt kérnek ellened s akkor tönkre vagy téve -mint gróf a főrendek házában, mint gentleman a kaszinóban, a -jokey-clubban, s mint kérő a Dorozsmay-háznál! - -– Azt hiszed, hogy újra prolongálhatom váltóimat? - -– Bizd csak rám. Mihelyt hivatalosan tudva lesz, hogy a Dorozsmay -örökösnőt feleségül veszed, a legirtóztatóbb vérszopók megszelidülnek. -Rosenfeld, Goldhügl és Kohn Fülöp nem tökfilkók, kik meg ne értenék az -okos szót. - -– Máskor, mint akadályról, az erdélyi vad báróról is beszéltél. - -– Ennek végkép bevágtuk az utját. Megbukott és kegyevesztett mind örökön -örökké, amen. Nem hallottad, mi történt? Valami bozontos sörényű székely -medve érkezett ide, mondhatom, igen csinos leányával. Ritkóczyné -nénémtől tudom, hogy az a gencsi véndoromb, Zsuzsi néni ezt a falusi -bájt szánta a bárócska feleségeül, különbeni kitagadás fenyegetése -alatt. Pál báró tegnap és tegnapelőtt hazafias cicerone módjára hordta -szét vendégeit a városban, a Dorozsmay-házban pedig széltiben beszélték, -hogy Pál báró számára menyasszonyt küldtek Erdélyből. Eltalálhatod, -kitől eredhetett e hír forgalomba hozása. E mellé a szerencsétlen báró -még azon bolondságot is elkövette, hogy jövendőbeli apósát, mint -Marialaky Domokos rokonát, a Nádor-utczai házba bevezette. Most már -minden kétség megszűnt, mert a corpus delicti jelen volt és ott sétált a -terem fényes padlózatán. - -– És Esztike? - -– Eleinte rá sem nézett a báróra, végre sok unszolás után olyan pompás -kibigyedt ajkkal oda veté: «nem is reméltük, hogy ma még szerencsénk -legyen báró úrhoz, mert hallottuk, hogy szép menyaszonya megérkezett». - -– Porczogh! ez a dolog szeget üt fejembe. - -– Mért? mi ujság van benne? - -– Ha Esztikének nem tetszett a menyasszony megjelenése, akkor nem lehet -közönyös a báró iránt. - -– Ez régi dolog, barátom. De ebből csak az következik, hogy a pillanat, -melyben mindent merhetsz, melyben határozottan fölléphetsz, jelen van, -és biztos sikert igér. Hol a házassági szerződés javaslata? - -– Itt van szekrényemben. - -– Ki vele onnan. Írd alá egy jobbnak hiányában s egy szebb jövőnek -reményében. Ime, beszélgetésünk alatt felöltöztél, kocsim a kapu előtt -áll és rendelkezésedre vár. Menj, végezz, s ha készen vagy, hajtass a -kaszinóba, a hol addig nyugtalanul várlak. - -A Dorozsmay-háznál ma még kisebb és bizalmasabb elfogadó nap sem volt, -de a grófot, mint elfogadott kérőt tekintették a háznál s a kapus, inas, -szobalány, végre a komorna forumain keresztül hatolva, belépett egy -szobába, a hol a ház asszonyát egyedül találta. - -– Tisztelt nagyságod! – kezdé minden társalgási bevezetés nélkül. – A -házassági szerződést, melyet nagyságod rendeletéből megbizottja, Bogárdy -Zoltán úr elém terjesztett, gondosan átolvastam s bővebb átvizsgálás -végett családi ügyvédünkkel is közlöttem. Miután pedig ezen okmánynak -minden pontját helyeseltem és hálás köszönettel fogadtam, azért jövök, -hogy a mely órában nagyságod parancsolja, Esztike kisasszony édes -anyjának és törvényes jogtanácsosának jelenlétében aláírjam és az édes -anya áldását e szent frigyre, fiúi bizodalommal kikérjem. - -Dorozsmayné az első pillanatban zavarba jött e váratlanul érkezett -nyilatkozat hallatára. Mert valóban a család legbensőbb körében -megszokták már hinni, hogy e házassági terv lassanként önmagától -elalszik és elenyészik. - -Mert a mily igaz, hogy kezdetben az összeköttetés a Bendeffy grófokkal -módfölött kedvére volt az özvegynek, épen oly változás következett be, a -midőn kiderült, hogy leánya szívében a szerelem érzete teljesen -hiányzik. - -És most felelnie kellett. - -– Gróf úr, – mondá, – jól tudja, minő örömmel fogadtuk megtisztelő -ajánlatát és leányom is az első kellemes meglepetés perczében őszinte -hálával fejezte ki beleegyezését. Ezóta hosszabb idő telt el s én félni -kezdek, hogy leányom, mint gyermek, élni akar az asszonyi nem azon -jogával, hogy változékony lehessen. Ha tehát leányom most már másként -gondolkodnék, magam is kényszerülve volnék korábbi szavamat és -igéretemet visszakérni. - -– Hogyan! adott szavát visszavenni? de hiszen ily rémítő csalódás -elviselhetlen bánatot okozna nekem és szétzúzná szívemet. Érzem, hogy -életembe kerülne e szakítás, ha azon leírhatlan boldogságot, melyet már -bizonyosnak tarték, egyszerre ismét elröpülni és elenyészni látnám. - -Dorozsmayné csengetett s a belépő komornának parancsolá, hogy Esztike -kisasszonyt hívja ide. - -Az özvegy teljesen nyugton érzé magát, mert ha Esztike kimondja, hogy -elhamarkodott igéretét feledésbe menni kivánja, vagy a mi valószinűbb, -ha a gyermek szörnyű zavarában habozni, ingadozni kezd és anyjára hagyja -a válasz megadását, akkor Arthur gróf pöre a legrövidebb úton be van -fejezve, s többé e kérdésről halandó ember nem beszél. - -Ezalatt Esztike bejött, nyájasan és barátságosan mosolygott s midőn -Arthur gróf elébe ment, kezét tiszteletteljesen megcsókolá, oly -rokonszenves melegséggel hajtotta meg fejét, mint csak valaha szerelmes -leány szíve választottja előtt tehette. - -Arthur gróf azonnal észrevette a kedvező szél keletkezését és semmi sem -tartóztatá többé vissza, hogy átvegye az anyát illető szólásjogot, jól -érezvén, hogy itt rohammal és meglepetéssel kell a csatát megnyerni. - -– Esztike kisasszony, – mondá a legmélyebb tisztelet hangján, melyet a -szenvedélyesen szerető kérőnek esdeklése támogatott. – Azért jöttem, -hogy a mi eddig a hideg szertartások színét viselte, most mint férfi, a -legszebb leány előtt, kit valaha emberi szem látott, meghozzam -hódolatomat és kérjem, hogy a házassági szerződés aláírásával, az egész -világ előtt nyiltan és büszkén hirdethessem szerencsémet és azon napon, -melyet édes anyja kijelölni fog, mint a föld legboldogabb halandója, -imádott arámat Isten oltára elé vezethessem. - -De most már Dorozsmayné mellében is megerősödék az anyai szív bátorsága -s leányát nagy hévvel karjaiba zárva, hangos szóval mondá: - -– Esztikém, egyetlenegy szeretett leánykám! tőled függ a határozat. Én -soha sem erőtettelek, még egyszerű rábeszéléssel sem akartam anyai -hatalmamat éreztetni. Csak azt gondold meg újra, mielőtt szólnál, hogy -igen vagy nem feleleted egész élted boldogságát vagy boldogtalanságát -fogja eldönteni, visszavonhatlanul. - -– Kedves drága édes anyám, – szólt a leányka megindulva, reszketve és -szeméből könyeket hullatva. – Tudod, hogy szeretlek, s tudom, hogy az én -boldogtalanságom mindkettőnknek életébe kerülhet. Azért hálás szívvel -köszönöm neked, hogy teljes választási szabadságot engedtél. És én anyai -engedelmeddel élve, őszinte szívből származó köszönettel fogadom Arthur -grófnak engem megtisztelő ajánlatát és örök szövetségünk jeléül jobb -kezemet nyújtom. - -Az anya kezeivel takará be szemét e végzetteljes nyilatkozat hallatára. -Arthur gróf pedig visszanyerte önuralmát s ezen percztől vele született -illemmel és méltósággal tudta játszani, úgy a hódító nagy urat, mint a -szenvedélyes szerelmest. - -Ezen váratlan fordulat egyiránt meglepte a kérőt és anyát. Ily minden -utógondolatot kizáró határozottságot senki sem várt. A midőn Esztike -beszélni kezdett, egyik sem tudta, mi lesz utolsó szavának értelme? -Talán épen e körülmény figyelmezteté az anyát, hogy mindez nem lehet -természetes, s hogy ily váratlan fordulat előidézésére titkos rugók is -közreműködhettek. - -Mert Esztike egyszerű jó kis leány volt. Soha sem mutatott hajlamot -szenvelgésekre. Holmi színpadi jelenetek utánzása pedig homlokegyenest -ellenkezett egész valójával. És most mégis szokása ellen oly idegenszerű -ünnepélyességet vett fel. Mondhatni, szavalt. - -Oh ha mégis nem szívéből, nem lelkének tiszta meggyőződéséből származott -mai elhatározása! - - -XVI. - -(A lovagias és nagyuri vőlegény, a ki semmitől sem irtózik inkább, mint -nyomorú pénzről beszélni menyasszonyával.) - -Még azon estén híre futamodott a városban, hogy a fényes nevű Bendeffy -Arthur gróf gyűrűt váltott a gazdag Dorozsmay örökösnővel. - -Porczogh báró minden szinházba ellátogatott s közlötte a legfrissebb -ujságot a legismeretesebb hírhordókkal. Onnan elment a -szerkesztőségekbe, hogy a lapok másnap «hiteles és egyenes értesülés -alapján» kürtölhessék a világrendítő eseményt, hogy főuri fényes -lakodalom készül s némely kevésbbé lelkiismeretes közlöny még az esküvő -határnapját is meghatározhatni vélte. - -A hatás mindenfelé rendkívüli. A kávéházak hősei és orakulumai büszkén -hirdeték, hogy előre megmondták: ily roppant demokrata vagyon csak a -születési aristokraczia markába kerülhet e megromlott korszakban. - -Reggel 10 órakor három igen elegáns gentleman fut lélekszakadva a -tekintetes váltótörvényszék palotájába s ott Bendeffy Arthur gróf ellen -beadott keresetüket visszaveszik. Rosenfeld, Goldhügl és Kohn Fülöp -urakról van szó, és az ő nagy bánatukról, hogy oly magasrangú tökéletes -gavallért, mint Bendeffy gróf, tán még meg is sérthettek. - -Ez okból a három helybeli nagy hatalmasság, ha nem is _collectiv_, de -mindenesetre _identique_ jegyzéket intéz a József-téri szállásba, és -ezen iratuk értelmében «sajnos félreértések»-ből keletkezett lépéseikért -ezer bocsánatot kérnek; további alázatos szolgálataikat pedig azon -hathatós kifejezéssel ajánlják, hogy összes vagyonuk ő méltóságának -kegyes rendelkezésére, minden pillanatban, éjjel vagy nappal készen áll. - -Megeshetik, hogy elébb mint vélik, szavukon is foghatják őket. - -Gencsy Pál báró végkép megsemmisülve szobájába zárkózik. Varjas -Andoriás, a ki nem szokott hírlapokat olvasni, megdermedve csodálkozik -urának remete élete fölött. Domokos bácsi és Zsuzsika kisasszony végre -betelnek a bámulni való dolgok látásával, s néha pihenésre szánták a -napot. - -Hol jár Bogárdy Zoltán? Ő bizony használja a szünidőt s lerándult -Erdélybe diós kalácsot enni. Még kanonok bácsi sem mutatkozott. Ez pedig -megyéjébe utazott szent karácsonyt tartani, mintha nélküle meg sem -eshetnék az éjféli mise. - -Arthur gróf mindennapos a Nádor-utczában, Dorozsmayné pedig és leánya -szorgalmatosan látogatják özvegy Bendeffy Károlynénak csekély körre -szorított, de annál válogatottabb esteli társaságát. A szép Louise a -delegatiók befejezésével Bécsben boldogítja öreg herczegét, nagy -megnyugtatására Bendeffy grófnénak, a ki jól ismerve a világ folyását, -sajátszerű fogalmakkal birt az emberekről, kedves fiacskájáról és a -dolgok állapotáról. - -Közeledett az új év és Arthur grófnak folyvást ajkán forgott a kérdés, -mikor lesz az esküvő? de maga sem érté miért? nem talált kedvező -pillanatot ezt megpendíteni. - -Ellenben ha Esztikével a kandalló szobában ült és édesdeden csevegett a -jövendő szép napokról, rengeteg sokat tudott rakásra hordani azon -leírhatlan boldogságról, mely kettőjüket várja. Esztike többnyire -lelkesülten hallgatá ezen regényes szép jövőnek boldogságait s költői -részleteit, de néha mégis elgondolkodva nézte a kandalló pattogó tüzét, -vagy elmélázkodott a hamvban elenyésző zsarátnok fölött. - -[Illustration: Varjas Andoriás… megdermedve csodálkozik.] - -– Egész világom csak ön lesz, imádott Esztikém! Elvonulunk a zajos -városból és elrejtőzünk mamám egyik csendes vadászkastélyába, az erdő -szélén. Ott én 20 teljes esztendőt szentelek szerelmemnek s azon -gondolatnak, hogy enyém lett e föld legdrágább kincse, s hogy az én nőm -egész életem minden óhajtását betölti, minden vágyamat kielégíti. - -– Oh, – felelt Esztike, – 20 esztendő sok. Azt én tudom, a ki ennyi évet -még nem éltem, mégis végtelenül régi idő óta vagyok e földön. Azt hiszem -a 20 évből elengedhetek önnek körülbelül 19 esztendőt. - -– Nem, egy napot sem fogadok el. Mert, hogy őszinte legyek, mint voltam -gyermekkorom óta, tudtára kell adnom, hogy engem sok szerencsétlenség -ért. Nagy és pompás urodalmaim meglehetősen adósság alá vannak merülve, -ha tehát eleinte csendesen és boldogan visszavonulva élünk, annál -hamarabb foglalhatjuk el a nagy világban azon helyet, mely számunkra -rendelve van. - -– És csak a pénz hiánya okozza, hogy e szép időket később érhetjük el? - -– Egyedül csak ez. Fájdalom ezen egy ok is elég erre. - -– Ha csak ez az akadály, – felelé őszinte szívvel a menyasszony, – akkor -ne aggódjunk; mert a mi a pénzt illeti: van a mamának annyi, hogy azt se -tudja, mit csináljon vele? Hiszen mindig csak azzal gyötör, mit vegyen -nekem. - -– Ah ez eredeti, ez nevezetes! A mamának oly sok pénze van? (Oly hangon -mondá ezt, mintha most hallott volna először a mamának nagy vagyonáról -beszélni.) De kedvesem, a mi a mamáé, az nem a mienk. Ön még gyermek, -édes Esztikém, még nem ismeri a világnak undokul prózai ügyeit. - -– Én csak azt tudom, hogy mamám soha sem tudta egész évi jövedelmét -elkölteni. Hogy mit csinál a maradékkal? nem tudom, csak sokszor láttam, -hogy a Wertheim-szekrényben rakásostul állnak a bankjegycsomók, de én -elfutottam onnan, mert a csomóba rakott papirpénznek irtóztató -kiállhatlan bűze van. - -– Ah, irtóztató bűze! Ez eredeti, ez nevezetes. - -Arthur gróf egészen oda volt, oly édesdeden nevetett, úgy a sok pénz -hallatára, mint azon naiv észrevételre, hogy a csomósan egyberakott -bankónak kiállhatlan büdös szaga van. Jól tudta ő, hogy csakugyan -tömegesen fekszik a pénz a Dorozsmay-ház szekrényeiben, de mégis -kellemesen hangzott előtte, ha ily hiteles szemtanútól nyert közelebbi -értesülést. - -– Imádott Esztikém! – mondá – képzelhetlen erőtetésembe kerül önnel, e -földi lét legaljasabb tárgyáról, a pénzről beszélgetni, a midőn a drága -időt, a mit itt tölthetek, kizárólag arra kivánom fordítani: mily szép -ön, mily végtelenül szeretem. De meg kellett mondanom, hova megyünk -lakni? akkor, ha önt végkép enyémnek mondhatom. - -– Nem lakhatunk itt, a hol annyi szoba van? vagy… - -Itt elpirult és egy életért meg nem mondja, mit gondolt. - -– Ah, az én mennyből alászállott arám elpirult! De tudja meg kedvesem, -hogy az én József-téri lakásom csak bérelt szállás, s hogy finom érzésű -férfi, a kinek birtoka is van, csak saját hajlékába vezetheti nejét. Én -már elküldtem egy csapat kárpitost azon kastélykámba, hogy ott mindent -szépen, csinosan, kényelmesen és a szemnek tetsző izléssel -elkészítsenek. Utánuk majd a butorszállítók következnek. - -– A butorszállítok? de hiszen a mama is rendelt már új butorokat. Azt -mondta, ő nem tudja, minő szokás divatozik a gróf uraknál, de mint -magyar nemes asszony fönn akarja jogát tartatni. Nálunk pedig a -háztartáshoz szükséges butorok beszerzése a nő részét illetik. - -– Ah, ez eredeti! A butorbeszerzés kötelessége a nő hozományához -tartozik! Ez nevezetes! Megvallom, soha sem tudtam. Mert eddig eszembe -sem jutott, hogy egykor olyan feleséget is kaphatok, a ki butort hoz a -házhoz! Valóban, míg élünk, mindennap tanulunk valami újat! Szavamra -mondom, ez imádandó tréfa. Az én angyali Esztikém fog a házhoz butorokat -hozni! Megengedi, hogy egy ártatlan élczet kiszalaszszak? Utoljára -megtörténhetik rajtunk azon gyöngéd figyelem, hogy tulipános ládát -raknak fel kocsink saroglyájára. - -– Mért ne? ha tudná az ember, hogy a tarka tulipánt festő művészből -egykor második Munkácsi válik! - -– Köszönöm. Ez jó felelet volt. Én csak ártatlan tréfát engedtem meg -magamnak, szívem dicső királynéja pedig hazafias ötlettel riposztirozik. - -S miután ő méltósága görcsöket kapott, ha pénzről kellett beszélnie, -csak úgy mellékesen oda vetve mondá: - -– Minden okos új házas kicsiben kezdi; mert csak a takarékos jó gazda -remélheti, hogy később kedve és rangja szerinti fényt űzhet. Ez okból, -ha Dorozsmayné ő nagysága az esküvő után leányának valami csekély -ajándékot adna, az szent vagyon legyen közöttünk, melyhez könnyelműleg -nyúlni mindenha tiltva lesz. - -– Igen, de a mama azért adja, hogy elköltsük, hogy a szükségesek mellé -még a kellemest is megszerezhessük. - -– Azért adja, hogy elköltsük? Soha ilyet életemben nem hallottam! - -– Mindjárt kezdetben szép összeget igért, s megparancsolta, hogy ha kell -megint, rögtön írjak. - -– Ah! megparancsolta? Ez nevezetes. Ugyan hol volna azon háládatlan -leány, a ki anyja parancsait elmulasztaná teljesíteni? De már arról -kezeskedem, hogy nem az én Esztikém lesz, a ki gyermeki kötelességéről -megfeledkezhetnék. Csak azt nem értem, hogy a midőn boldog jövőnkről -akartunk álmodozni, lassanként leestünk a köznapiság posványába. -Szavamra! még csak az hiányzott, hogy megkérdjem, mennyire rúghat az -igért szép összeg? - -– Mamám 100,000 forintról beszélt. - -– Ah, százezer forintról? Ez már a legnevezetesebb. Azonban itt van -ideje, hogy kellemesebb tárgyakról beszéljünk. - -– Úgy-e nem haragszik? - -– Hogyan! Én, és haragudni! - -– Mert nem én vagyok oka. Hiába mondtam mamámnak, ne adjon nekem egy -krajczárt sem, mert Arthur gróf nemes érzelmű férfi, csak szívének -okozunk fájdalmat, ha gyöngédsége ellen erőszakot követünk el. Ne -sértsük meg tehát azt, a ki szerető nőt keres, azzal, hogy pénzt vigyünk -házához. - -– Ah! hogy pénzt vigyenek a házhoz! Ki hallott ilyet? És mit felelt erre -a kedves mama? - -– Azt, hogy gyermek vagyok, s nem értek a világ folyásához. - -– Nagyon szellemdús megjegyzés. Hogy gyermek, ez igaz; de hogy nem -értene a világ folyásához, ez oly beszéd, mely csak a mamának van -megengedve. - -– Tehát nem lesz megsértve, ha elhozom a 100,000 forintot? - -Arthur gróf egy kicsit szögletbe lett szorítva, de annyi kitérő válasz -állott rendelkezésére, hogy kénye-kedve szerint válogathatott köztük. És -felelé: - -– Szeretett szép leánykám. A férfias méltóság érzete parancsolja nekem, -hogy ne avassam magamat oly ügyekbe, melyek arám és mamája között -felmerülnek Ha ilyesmi történik kettőjük között, legjobb, ha előttem -titok marad. Én menyasszonyom szemében keresem földi üdvömet, a többit a -szülők bölcseségére bízom. - -Ezen közbejött kérdés tehát el volt intézve. De volt még valami, a mi ő -méltóságának veséjét éjjel-nappal furdalta s miután így szándékán és -akaratán kívül nyakig úszott a kérdezősködésekben, s mindenre kivánt -feleletet kapott, elhatározá, hogy míg tüzes a vas, verni fogja. - -Nem ajtóstul rohant be, hanem messzebbről kezdve mondá: - -– Mentől tovább nézem önt, annál inkább veszem észre, mennyire hasonlít -édes mamájához. - -– Oh nem nagyon. Mamának kék szeme és fekete haja van. - -– A haj és a szem színe semmit sem határoz. Néha még a vonások sem. -Annál többet az arczkifejezés, a nézés, a mosoly s azon vonások -hasonlósága, melyek az örömöt vagy a szomorúságot az arczra kirajzolják. - -– Mamám fiatal korában sokkal szebb volt, mint most én. - -– Hogyan? fiatal korában? Az ég minden szenteire, csak nem nézi édes -anyját oly nőnek, a ki többé nem fiatal? Szavamra! Dorozsmayné ő -nagysága egyike a legkellemetesebb asszonyoknak, kiket életemben valaha -ismertem. - -– Csendesen, gróf úr. Mamám egyáltalában nem szereti, ha szépnek -mondják. Még tőlem sem tűri, s ha szórakozásból így szólítom, kedves -szép mamám, néha kiküld a szobából. - -– A szépség ellen pedig hiába tiltakozik mindaddig, míg a férfi sereg -vakon nem születik. Végtelenül csodálom, hogy ennyi kellemmel felruházva -s még legjobb korában, nem gondol arra, hogy másodszor is férjhez -menjen. - -– Az ég irgalmazzon azon embernek, a ki tréfából vagy csak izetlen -udvariasságból ezt szemébe merné mondani. Emlékezem, egyszer még kis -leány koromban egy úr volt nálunk, a ki sokat beszélt a mamával s aztán -kanonok vagy Zoltán bácsi valamire példálózni kezdtek, a mit én akkor -nem értettem, úgy megharagudott a mama, hogy mind a kettőt kikergette. - -– Kikergette? a házból? - -– Nem; csak a szobából. Három napig nem szólott hozzájuk, míg végre mint -töredelmes bűnösök megigérték, hogy többé e tárgyról ez életben nem -beszélnek, aztán bocsánatot nyertek. - -– Valóban keményebb büntetést érdemlettek volna. Remélem használt a -leczke s azóta vigyázatosabbak. - -Erre nemsokára belépett a ház asszonya s figyelmezteté leányát, hogy -közeledik a szinház ideje. - -Arthur gróf telve reményekkel s mintegy ujjá születve a hallott tömérdek -sok jó ujság után, búcsút vőn, azon kérelemmel, hogy az előadás -folyamában, egyik felvonás alatt, tiszteletét tehesse. - - -XVII. - -(Új dráma a szinpadon, de a nézőtéren mégis érdekesebb némajáték foly, -melynek tárgyát csak ketten értették meg.) - -Esztike nemcsak jó leányka volt, hanem családi körben, különösen édes -anyja ellenében, igen közlékeny természettel bírt, bűnnek tartván -bármily csekélységet eltitkolni. Hogy pedig emlékező tehetsége erős -kifejlődésre jutott, olvasóink tapasztalhatták akkor, a midőn mindent, a -mit régi tanító mesterétől tanult, anyja előtt szóról-szóra ismételni -képes lehetett. Dorozsmayné nem győzött eléggé bámulni, honnan veszi -Esztike az eszméket, honnan a hozzájuk való alkalmas kifejezéseket? -Távolról sem sejtvén, hogy a házi paradicsom-kertbe kigyó lopózott és -leczkéket ad a jó és gonosz tudások fájáról. - -Épen most dicsértük, mily közlékeny és titkot tartani nem tudó leányka -ez az Esztike, s már rajtunk a világos czáfolat! Mért hogy épen ezen egy -titkáról soha sem beszélt? - -Valószinűleg szokásban van más gondos anyánál is, hogy ártatlan -kiváncsiság vagy anyai jó akarat és tanácsadás czímén kikérdezik a kis -leányt, mit beszélt neki a vőlegény, tanúk jelen nem létében? - -Ez néha igen tanulságos időtöltés s ha a leányka őszintén vall, az -értelmes anya tökéletesen megismerkedhetik a vőlegény jellemével. - -Dorozsmayné nem hiú kiváncsiságból kérdezősködött. Mert a minő örömmel -és lelkesedéssel adta beleegyezését az első alkalommal ezen házassági -ajánlatra: úgy most a frigynek megpecsételése után kételyek szállták meg -lelkét s rettegni kezdett leánya rögtönzött elhatározásának -következményeitől. - -A legelső, a mit az anya ezen kérdezősködések folytán megtudott, az -volt, hogy Arthur gróf visszaél a leányka hiszékenységével s úgy -forgatja a beszéd folyamát, hogy különösen pénz és hozomány tekintetében -mindent előre kipuhatol. - -Esztike pedig szent kötelességének tartotta vőlegényét hősileg védeni. -Szerencsétlenségére még azt is elmondta, mily szép asszonynak tartja -Arthur gróf az ő kedves mamáját, s nem győz eléggé csodálkozni, hogy -eddig nem gondolt másodszor férjhez menni. - -Már magában a férjhez menés megemlítése kettészakítá az özvegy türelmét; -most pedig hozzájárult ezen sértéshez (mert minden ilynemű czélzást -annak vett) azon fölfedezés, hogy Arthur gróf a vagyonnak két részre -oszlásától retteg. - -– Szerencsétlen elfogult, – kiáltá az anya, – még annyi belátásod sincs, -hogy ezen alattomos kémkedés értelmét felfogd? - -– Mamám, Arthur gróf csak azért kérdezte ezt, mert szeret téged s ha ő -boldog, neked is hasonlót kiván. Semmi kétségem, hogy engem minden -mellékérdek nélkül szeret. - -– Szeret! Hiszen azt én sem kétlem. Anyai, tehát megbocsátható hiúságom -sugalja, hogy Istennek hála, van is rajtad mit szeretni. De itt az -ideje, hogy világosan beszéljek. Csakugyan hiszed, hogy ez a férfi -sereg, mely minden pillantásodat lesi, mely kész előtted a -rabszolgaságig lesülyedni, akkor is körülzsibongna minket, ha atyád e -nagy vagyont számunkra egybe nem gyűjti? - -– Mamám, adj engem Arthur grófnak minden hozomány nélkül s meglátod, -boldog lesz velem. - -– Gyermek! Arthur gróf jól tudja, hogy egyentel leányom s annak idejében -örökösöm vagy. Azt hiszed tán, hogy a valóságos életben is oly erős -próbákhoz folyamodhatunk, minőket a szinpadon elénk rajzolnak? Ott -mindenféle szerencsétlenségeket kigondolnak; hírbe hozzák a családot, -hogy tönkre ment s akkor az imádók csoportja eltisztul a háztól, mintha -kisöpörték volna. A gazdag leányt megkapja az, a ki híven maradt. És ki -tudja? talán csak azért maradt hű, mert az ártatlan csalás titkát jó -előre fölfedezte! - -Esztikének hite és meggyőződése ily vádak, vagy inkább csak gyanusítások -hallatára sem ingadozott. Inkább szilárdan elhatározta, hogy mindent -kerül, a mi a bizalmatlanság színét viselné. Ha egykor ő lépett elé, a -legválságosabb perczben, s kimondá a visszavonhatlannak látszó igent, -minden körülmény közt úrnője kivánt szavának maradni. A kis leányok -pedig, ha fejükbe vertek valamit, büszkék arra, hogy állhatatosak -legyenek. - -A sors szeszélye is úgy hozta magával, hogy Arthur gróf a következő -napokban igen óvatos volt és semmi oly fürkésző kérdést nem -koczkáztatott, mely őszinteségét kétes színbe burkolta volna. Úgy is -tudott már mindent, a mi kiváncsiságát kielégítette, a mi érdekeit -biztosította. Ha tehát Esztikével beszélt, egész ékesszólását szerelme -forróságának rajzolására fordította s ha példálózgatott, mikor lehet -teljesen boldog? mikor lesz megengedve a házasságot megelőző -intézkedéseket megindítani? ez csak javára lett magyarázva, ez -jellemének nem árthatott, ezzel csak természetes türelmetlenségének -jelét adta, melynek minden más vőlegény is alá van vetve. - -A mit azonban a leányka hite megerősített, az anyának kétkedése meg nem -rendíthetett, azt egy különös, de nem rendkívüli vagy regényesen -véletlen fölfödözés hirtelen és váratlanul egészen új kerékvágásba -terelte. - -Egy estén az özvegy és leánya a szinházba mentek. - -Ugyanazon estén a földszinti zártszéken négy egyén foglalt helyet, kik -közül hármat ismerünk, a negyediket ma látjuk először. - -Pál báró, Domokos bácsi, Zsuzsika kisasszony és egy negyedik, a kinek -honvédtiszti egyenruhája s gallérán két csillagja eléggé elárulá -kilétét. - -Domokos bácsi jobb oldalán Pál báró, balfelől leánya s az ismeretlen -honvédtiszt telepedtek le s várták, a mi a szinpadon következni fog. - -Mindjárt első pillanatra világos volt, hogy a Domokos bácsi bal oldalán -ülő két személy a szó teljes értelmében szerelmes párocska. Kettecskén, -mintha rengeteg pusztán találkoztak volna, egyedül ültek a sokaság -között. Semmi gondjuk, mi történik a színpadon? Legfölebb azt vették -észre, hogy nem énekelnek, nem harsog a zenekar összesége, tehát nem -operát adnak. Talán megpillantották a szinészeknek modern öltözékét is, -s ha haza mentek, elmondhattak a darab tartalmából annyit, hogy nem -vitézi szomorú játékot adtak. A többivel nem törődtek. - -De honnan a föld gyomrából kerül ide ez a honvéd főhadnagy? Hogy együtt -jöttek ide Domokos bácsival, az kétséget nem szenvedett, mert az -ismeretség régisége csakhamar feltünt. Domokos bácsi hagyta őket kedvük -szerint éldelegni, tehát az ismeretség elismerve, helybehagyva, sőt -feljogosítva lehetett. Ő maga rájuk sem nézett; megvetette hátát a -zártszék támláján úgy, hogy az a szerencsétlen, a ki háta mögé jutott, -azt hitte, tán a szinház kályháját állították elébe. - -Domokos bácsi jobbján Gencsy Pál báró foglalt helyet és igen megelégedve -látszott lenni, hogy nincs többé a marialaki szépségnek szolgálatában. - -A honvédtiszt tegnap érkezett Pestre, azon hírre, mely a -Dorozsmay-háznál keletkezett s addig terjedt, míg valamelyik barátja -megírta neki, hogy jőjjön fel, mert nagy a veszedelem, mert egy -országgyűlési képviselő, ifjabb Gencsy Pál báró, úgy tünik fel, mint -Zsuzsika kisasszony vőlegénye. - -Ezen kétségbeejtő levél olvasására egy heti szabadságot kért a főhadnagy -s felrobogott a fővárosba, azon eltökélett szándékkal, hogy a csábítónak -nyakát szegi. - -Annál édesebb lehetett öröme, a midőn ajtóstul együtt berontván, a -tántoríthatlanul hű Zsuzsika, nemcsak elméletileg, mint Esztikét -tanították, hanem gyakorlatilag is egyenesen imádójának karjaiba röpült. -Erre mindjárt az első kérdés és felelet elhangzásával napfényre jött, -hogy a hír puszta koholmány, izetlen rágalom, mert Pál báró mint rokon s -hazulról felhívott ártatlan cicerone szolgált s köztük valamely -gyöngédebb viszonynak még árnyéka sem keletkezett. - -Eddig tehát minden rendén volt, de a túlvilágilag szerelmes pár, csak -most vevé először észre, mint áll ott a szoba közepén az apa, Domokos -úr, egészen megkövülve a meglepő látvány fölött s kérdeni látszik: -miként merészkedett az ő Zsuzsikája, atyai felhatalmazás nélkül, -szívéről és kezéről rendelkezni? - -Minthogy azonban a főhadnagy úr neve és családja ismeretes volt, s a -szent frigy ellen komoly kifogást tenni nem lehetett, s másként is -Domokos bácsi Pestre érkezte óta igen vidám és engedékeny volt: végre is -azon kisegítő eszközhöz folyamodott, hogy az «utólagos jóváhagyás -reményében» kötött eljegyzést szülői tekintélyével is megerősítette. - -Így került e párocska egymás mellé a szinházban és Zsuzsika kisasszony -az egész előadás alatt mindig csak azt hallgatta, a mit szomszédja -halkan elsusogott. - -Különben pedig Zsuzsika kisasszony és érdemes főhadnagyának dolgaival -senki sem törődött egyetlenegy nézőnek kivételével. Ezen egyetlenegy -néző pedig kissé messzebb, kissé magasabban ült egy földszinti -páholyban, szokott helyén szemközt anyjával és a nézőtérrel. - -Esztike kisasszony különös érdekeltséggel nézett le páholyából a -zártszéken ülő párocskára. Mint maga is «boldog menyasszony», hamar -észrevette hányat ütött az óra? s hogy időközben alkalmasint egészen új -constellatio támadt az égen. - -Még látcsövét is felemelé; puszta formalitásból körüljáratva szemét a -páholysorokon, és tisztán mutató üvegét ama párocskán feledé. - -Gencsy Pál báró, már vagy unalmában, vagy különös érdekeltségből, oly -figyelmesen nézte a darabot, mintha a maga pénzéből fizeti vala a -zártszék árát. Fél szemével ugyan észrevette, hogy bizonyos páholyban -tudomásul vették jelenlétét, de semmi áron nem akart oda feltekinteni, -nem feledvén azon megvető s lenéző pillantást, mely a legutóbbi -találkozáskor majdnem épen e helyen szívét jéggé fagyasztotta. - -Kezdődik a második felvonás. Érdekes bonyodalom igérkezik a szinpadon, a -tisztes nő erénye ingadozik, a botrányt leső közönség kárörömmel várja a -bekövetkező bukást: de itt a négy zártszéken, Domokos bácsi oltalma -alatt, minden az előbbi kerékvágásban marad. A párocskának még mindig -ezer mondanivalója támad. A bácsi hízott a kétes értékű élvezet hatása -alatt. Pál báró, mintha székére szegezték volna, oly ártatlanul ült -helyén, hogy csak liliomág kellett volna kezébe, hogy bevegyék szent -Aloysius szobrának. - -Esztike kisasszony pedig kényelmes observatoriumából mindent látott, a -mi a négy zártszéken történik, és úgy vélekedett, hogy az a szép leány -vagy soha sem volt a bárónak menyasszonya, vagy ha volt, szörnyű, -példátlan és minden szemérmet félrevető hűtlenséggel elpártolt tőle, s -hozzá oly kegyetlen, hogy korábbi imádójának jelenlétében új diadalával -büszkélkedik. - -Ez szívtelenség, sőt több, valóságos illetlenség, gondolá. Azután -rápillantott a báróra, látcsővel is megnézegette arczkifejezését, -kereste a leverettség s a kétségbeesés vonásait, de ismételt fürkészései -daczára semmi ilyest fel nem találhatott. - -A harmadik felvonás kezdetével Arthur gróf lépett be Dorozsmayné -páholyába. Pál báró, a nélkül, hogy fejét mozdítaná, felpillantott s -látta, hogy Esztike kisasszony udvariasan, de minden melegség vagy -örömjel nélkül fogadja. - -De lehetett-e ezen hidegségnek komolyabb jelentősége? Hiszen különben is -rossz izlésre mutatna, közhelyen, a hol a dúsgazdag arának minden -mozdulatát figyelemmel kisérik, így elárulni a szívnek egész bensőjét! -Még más ok is lehetett. A kis leány épen most mondott kárhoztató -itéletet a szívtelen leányra, a ki az új hódolónak bizalmaskodásait a -réginek szemeláttára viszonozta. - -Pál báró ily messze nem kalandozhatott ábrándjaiban. Pusztán csak az -arcz kifejezéséből a leányka legtitkosabb gondolatait ki nem olvashatta. -Másként is az ő udvarlása soha sem ment túl a barátság szigorú korlátain -s a bizalmasság, mely köztük szövődék, csak a mester s a tanítvány -közötti viszony jellegét tartá fönn. Nem lehetett ő egyszerre oly -képzelgő, hogy Esztike kisasszony tartózkodó viseletét csak azért, mert -nem mosolyog boldogan Arthur gróf szemébe, úgy magyarázza, hogy ez -miatta történik, tisztán kiméletből vagy épen túlgyöngédségből. - -De azért, a mit látott, ha meg nem vigasztalhatta is, legalább új -gyötrelmet nem hozott. Mert valósággal Esztike kisasszony legalább egy -kis árnyalattal mégis több melegséget tanusíthatott volna elismert -vőlegénye irányában. Most pedig némely pillanatban félreérthetlenül -unatkozottnak mutatkozott. Épen ezen látogatás ideje alatt folyvást a -szinpad felé nézett s csak fejének könnyű mozdulataival adott igenlő -vagy tagadó választ a mellette ülő grófnak. - -Pál báró végre is azt hitte, valami mulékony összekoczczanás az egész, -miként ez a szerelmesek között gyakran előforduló mindennapi állapot. - -A negyedik felvonás végével Arthur gróf eltávozott. Esztike kisasszony -udvariasan viszonzá búcsúját, de épen nem feltünő megkülönböztetéssel. - -Ezen pillanattól kezdve Esztike kisasszony megint a földszinti közönség -tarka sokaságára veté szemét, de rövid kalandozás után újra a négy -zártszék vette figyelmét igénybe. Pál bárónak minden vére arczába ömlék, -a midőn érzette, hogy szívének titkos imádottja hosszasan függeszti rá -szemét s egész jelenetek tartamáig ott is feledi. - -Vajjon merhet-e kisérletet tenni? Oh ha bátorsága volna feltekinteni, s -keresvén ama tündér szemek sugarát, találkozhatnék vele! - -Érzette, hogy ez merész koczka s válságos perczet idézhet elé. Hátha -vakmerőségét ismét oly büszke lenéző tekintet bűntetné meg, mint az -utóbbi alkalommal? Erre aztán minden csalódásaiból végkép kiábrándul s -visszaesik az elhagyatottság sötét éjszakájába. - -De mily kellemes meglepetés, mily édes vigasztalás! Pál báró óvatosan, -mintegy a véletlent játszva, feltekintett s látta, hogy Esztike is rá -néz s a szemek találkozása után sem fordítja félre fejét! Bizonyos -gyermekies őszinteség, félre nem magyarázható részvét és barátság -tükrözék tekintetében. Miután pedig helyzetüknél fogva legkisebb -feltűnés nélkül tehették, az egész felvonás alatt folytatták ama csendes -és méla szembeszédet, melyet csak azok értenek, kik egymás szívében -titkot rejleni vélnek. - -A felvonás után Dorozsmayné, leányának szótlanságából következtetvén, -hogy unatkozik, késznek nyilatkozott a szinházat elhagyni. Úgy látszott, -hogy Esztike maradásra szavaz s miután az új dráma végkifejlődése az -özvegyet különben is érdeklé, ismét visszaült helyére. - -A függöny felgördültével ismét folyt a háromrendbeli játék. A szinpadon -hangos élőszóval, a zártszéki párocska között halk susogással, egy -zártszéki s páholyülés között szemmel és barátságos tekintettel. Esztike -oly kérdő arczkifejezést mutatott, mintha mondaná: mért haragszik ön? -mért hagyta el régi engedelmes és mindig hivő tanítványát? - -Ezalatt ha puszta megszokásból egy eltévedt tekintetet vetett is a -szinpadra, vagy a páholysorok felé, eme beszédes szép szemek csakhamar -visszatértek oda, honnan a czél nélküli elkalandozás előtt kiindultak s -a leányka arczkifejezésén ismét kirajzolódtak szívének gondolatai, a -jóakarat, hű barátság, s hogy semmi ok köztük többé a neheztelésre, sőt -a vétkes fél még bocsánatkérésre is készen van. - -Tán még többet is gondolt hozzá: hogy a mester soha sem volt -szükségesebb a háznál, mint midőn a tanítványt a veszedelem nyilt -örvénye fenyegeti. - -A függöny lebocsátása jelenté a darab végét, a közönség tapsa pedig az -általános tetszést. Következtek a kihivások, mialatt a ház gyorsan -ürülni kezd. - -Esztike, édes anyja szolgálatára kelt fel és leányi gondoskodásával adá -fel anyjának azon téli öltözéket, melyet a páholyba is felhozni szoktak. -Aztán kivételes lassusággal veté vállaira shawlját s több izben -visszatekintett, azon ürügy alatt, mintha ő is még egyszer akarná látni -a tetszés viharával koszorúzott és ismételve kihívott szinészeket. - -Most már Domokos bácsi is visszavonulásra inté a rábizott hadsereget. A -párocska a zártszéksor végén, egymás karjára fűzve, az előcsapatot -képezé; a két férfi hátrább maradt, mint nehéz gárda, vagy hadi -podgyász. A zártszéksorokból kitóduló közönség a kifelé törekvőket kissé -visszanyomá s így történt, hogy Pál báró közvetlenül a Dorozsmayné -páholya alá került. - -Ekkor következett, a mit az ifjú, álmainak legmerészebb röpkedéseiben -sem mert volna reményleni. Esztike rá nézett, s világosan mutatta, hogy -várja a báró köszöntését! Ezen többé félre nem magyarázható jelre Pál -bárónak arcza felragyogott az örömtől, kalapot emelt, s mély -tisztelettel meghajlék. Esztike kisasszony, oly vidáman, mint csak a -kibékülés pillanatában tehette, a legbarátságosabb modorban viszonzá a -köszöntést s aztán sietett anyja után. - -Még a páholy ajtajából is visszapillantott, sőt kezével intett búcsút és -istenhozzádot, a legközelebbi találkozásig. Így folyt, így végződék e -némajáték, melyet csak ők ketten érthettek, és mások figyelmének körét -teljesen elkerülék. - -Az erdélyi vendégeknek, a honvéd főhadnagy megérkezése után, semmi -szükségük sem volt Pál báró szolgálatára. Megengedték tehát neki, hogy -jó mulatságot és csendes éjet kivánván, szállására mehessen. - -Otthon leült és elmélkedék. - -Azt látta, hogy a kegyvesztés korszaka véget ért. Valószinűleg, mert a -boldog menyasszony senkivel sem akar haragban maradni akkor, ha szíve -választottjával Isten oltára elé készül lépni. Mert hogy csak könnyelmű -tetszelgés volna mai viselete, az teljesen ellenkezett őszinte, egyenes, -sőt naiv gondolkozásmódjával, daczára a jövendőbeli grófi rokonságnak. - -Ekkor török pipára gyújtott s mindjárt az első füstgomoly felszállására -azt hivé, hogy világosabban lát, s a tapasztalt jelenetet helyesebben -megmagyarázhatja. - -– Mért és mikor űzött el közvetlen közeléből? Épen azon estén, a midőn -Domokos bácsi és Zsuzsika megérkezésük után, elterjedt a társaságban -azon hír, hogy menyasszonyt hoztak számomra! Miért és mikor nyújtja -ismét felém kibékülő jobbját? Akkor, a midőn látta, a midőn -kétségtelenül meggyőződhetett, hogy azon leány másé, és oly boldog azon -más férfinak közelében, hogy az egész előadás alatt csak vele volt -elfoglalva, a szinmű nem érdekelte, az én jelenlétemet számba sem vette! - -Oly világosnak mutatkozott a következtetés… de Pál báró egy időelőtti -reménynek még gondolatát is kiverte elméjéből. - - -XVIII. - -(A miről a doktor nem szokott «orvosi bizonyítvány»-t adni, de a szép -honorárium csodákat művel.) - -Ezen szinházi jelenet pénteken történt, tehát hétfőig, a Dorozsmay-ház -nagyobb elfogadási napjáig, várni kellett, hogy Pál báró újra -megjelenhessék. - -Ekkor aztán kedve szerint szidta Varjas Andoriást, hogy nem jól porozta -frakkját, a midőn ajtaja előtt megdobban egy pár kettős talpú csizma s -valaki nyitogatja a kilincset. - -A fiatal ember ijedtében legelőször is azt hiszi, Domokos bácsinak akadt -új eszméje a hosszú téli estének agyonölésére, a midőn egészen más -ismeretes hang üdvözli. - -– Jó estét, makranczos ficzkóm. Itt vagyok, megérkeztem Erdélyből, s -azért jöttem, hogy adj számot minden ostobaságodért, a mit távollétem -alatt elkövettél. - -Ő volt: Bogárdy Zoltán, egészen megifjodva a friss hegyi levegőtől. - -– Isten hozott, barátom. Végre szerencsésen megülted szent karácsony -ünnepét. Űlj le, gyújts szivarra. Tíz percz mulva kész vagyok s ha vinni -akarsz valahova, rendelkezésedre állok. - -– És hová vinnélek? Hova nem mehetnél az én pártfogásom nélkül is? Mert -hogy ugyancsak kicsíped magad, ebből a sok szappanból, olajból és -parfümeriából bőven tapasztalom. Talán csak nem megint a Nádor-utcza -felé készültél? - -– Megeshetik. - -– Úgy hallottam, hogy egy idő óta feléjük sem jársz. - -– Tudod, pajtás, féltem, ha sokszor látnak, könnyen rám únhatnak. - -– Lehet. Nekem azonban azt beszélte kanonok bácsi, hogy megaprehendáltál -valamiért, pedig mondtam már neked: ne félj, míg engem látsz. - -– Barátom, te sokfélét mondtál már, de ezt az egyet véletlenül -kifeledted. - -– No ha nem mondtam, akkor gondoltam magamban, a mi egyre megy. -Mindenesetre pedig mondom most, én, a ki soha sem szoktam bolondot -beszélni, kivévén a képviselőházban. - -– És mért épen ott? - -– Mért? mert hazafias kötelességem. Mert hű akarok maradni választási -programmomhoz. Meg sem választanának többé, ha egy beszédem alatt az -elnök legalább háromszor rendre nem utasítana. De tudod-e, mi a nagy -ujság? - -– Erdélyben? - -– Ott nincs más, mint másfél öles hó. Bocsánat, tartsuk meg a törvényt; -három métert akartam mondani. Rá szavaztam az új mértékre, épen úgy, -mint mikor havonként a ház költségvetését terjesztik elé, és ellene még -eddig soha oppositio nem mutatkozott. - -– Tehát itt történt valami? - -– Itt; és pedig épen a Nádor-utczában, a hol nagy családi gyűlés volt -vasárnap reggel. Dorozsmayné húgom összehítta az «ötös bizottmány»-t. - -– Az ötös bizottmányt? - -– Így szoktuk nevezni. Össze is gyűltünk mindnyájan, kik e gyűlés tagjai -vagyunk. Az özvegy, leánya, én és kanonok bácsi. - -– Ez mindössze csak négy. - -– Négy, sem több, sem kevesebb. De tudnod kell, hogy ezen gyűlésben -Esztikének három szavazata van. - -– Akkor meg hatan voltatok. - -– Patvarba veled, hogy mindenbe bele fecsegsz, a mihez nem értesz. A pap -votumát nem szoktuk számítani. Nálunk még áll az ősi alkotmányos elv, -hogy vota non numerantur, sed ponderantur. Ha kiment fejedből a diák -szó, megmondom magyarul: a szavazatok nem számíttatnak, hanem -megfontoltatnak. - -– Köszönöm a szíves leczkét, igen le vagyok kötelezve. - -– Egybegyűlvén a teljhatalmú ötös bizottmány, Dorozsmayné, leánya -kivánatára, indítványozta, hogy az esküvő Arthur gróffal elhalasztassék -azon időre, míg Esztike életének tizennyoczadik évét betöltötte. - -– Hogy az esküvőt elhalaszszák? Az égre kérlek, ne tréfálj. - -– Tekintve az indítványozót, tekintve, kitől származott a kivánság: -azonnal láttuk, hogyha én és kanonok bácsi ellenkeznénk is, borzasztó -kisebbségben vagyunk. - -– És mikor lesz Esztike kisasszony teljesen 18 éves? - -– Ah, ah, te már a nők éveiről kérdezősködöl! Ez oly lovagiatlan -merénylet, melyhez csak távollétemben szokhattál. Különben pedig Esztike -húgom épen augusztus hó 20.-dikán, István királyunk napján született. - -– Tehát nyolcz hónapra történt az elhalasztás! - -– Nyolcz hónapra. Épen elég arra, hogy addig sok víz lefolyhasson a -Dunán. - -– És mit fog erre Arthur gróf mondani? - -– Mit fog mondani? De már ez kizárólag az ő dolga. A bizottmány is -egészen ráhagyta, hogy azt felelje, a mi neki tetszeni fog. De nehogy az -elhalasztás puszta ürügynek látszassék, elhatároztuk, hogy doktort -hivunk, s csak ennek hivatalos attestatuma alapján mondjuk ki az -elhalasztásnak szükséges voltát. - -– Eredj a pokolba az ilyen oktalan fecsegéssel. - -– Igazad van. A dolog csiklandósnak mutatkozott. Elhivattuk a doktort, -még pedig a legelsőt, a leghiresebbet a városban, tehát az országban. -Nem mondom, melyikét, mert a többi megorrolhatná classificatiomat. Elég -az hozzá, hogy meghivásunkra eljött és megvizsgálta a leányt. - -– Zoltán! megfojtalak… - -– Eleinte Esztike húgom sem akart vállalkozni, mert csak az ég tudja, -mit gondolt olyan doktori operatióról, a midőn az forog kérdésben, -férjhez mehet-e a leány, vagy nem? - -– Hah vén gonosztevő! most készülj, mert kidoblak az ablakon. - -– Mi a mennykő lelt, hogy így dühösködöl? Nem a te húgod Esztike, hanem -az enyém; az is csak tiszteletből az öregek iránt. Denique, minden -szerencsésen ment végbe. Semmi kopogtatás, semmi hallgatózás a mellkas -bensejében. Még hévmérőt, vagy salicilsavat sem használt. Csak -megtapintotta üterét, megfogta mindkét kezét és tíz másodperczig a -szemébe nézett. Ekkor fönhangon kiáltá: világos, tökéletesen világos, ez -a kisasszony nem mehet férjhez, éltének teljes 18 éves koráig! Én -tentát, pennát, papirt hoztam; a doktor megírta az orvosi bizonyítványt, -kanonok bácsi ráragasztotta az egy forintos bélyeget, Dorozsmayné húgom -pedig markába nyomta az 500 forintos honoráriumot. Ennyiből állott az -egész. - -– És aztán elküldték a grófnak? - -– Stante sessione. Kanonok bácsi hordárt akart hivatni, de mi jobban -tudván, mit parancsol az illendőség ily nagy urakkal szemben, -Dorozsmaynénak komornáját ültettük kocsira és elküldtük Bendeffy Károly -grófnő szállására, a József-térre, úgy a családi gyűlés határozatát, -mint az azt támogató orvosi csalhatlan bizonyítványt. - -Pál báró hitte, nem is hitte, hogy mindez megtörtént, s hogy épen így -történt; mert Bogárdy Zoltán uram, egy kis ártatlan tréfáért, nagyon -könnyen elbánt a históriai igazsággal. - -Száraz idő, kemény fagy az utczán, tehát gyalog indultak. Pál bárónak -lábán ugyan fázott egy kicsit a könnyű fénymázos topánka, de a gondolat, -hogy hova megy, fölmelegíté egész valóját. - -Utközben még beszélgethettek. - -– Gonoszul fog esni Arthur grófnak ez a rögtönzött elhalasztás – -vélekedék az ifjú. – Oly közel volt czéljához s most megint csak a -jövővel biztatják. - -– Qui habet tempus, habet vitam. Megmagyarázom tudós idézetemet: a kinek -ideje, annak élete is van. Mert az elébb oly példás alázatossággal -köszönted meg. - -– Szerelmes vőlegénynek január elejétől augusztus végeig várni! Megöli -addig az unalom. - -– Inkább attól félek, nagyon is sok mulatsága akad. A hirre, hogy ő -méltósága nehány kerek milliót feleségül vesz, a hitelezők undok fajzata -módfölött megjuhászodott. Nagyon félek, hogy ezt az elhalasztást balul -magyarázhatják s akkor lesz dolga Porczogh bárónak, míg egy csapat -zsidót kapaczitálhat. - -– Ad vocem, Porczogh báró: miféle ember ez? - -– Hát báró. Igazi korhely, de okos ficzkó, a milyen belőled is válhatik, -ha bölcs apai oktatásomra hallgatsz. - -– Rossz ember? - -– Nem követ el nyilvános aljasságot. Még kevésbbé fog összeütközésbe -jőni a büntető törvényszék valamely paragrafusával; de e két határon -belül mindenre képes. - -– Minő érdeke van, hogy Arthur gróf szekerét mindkét kezével tolja -előre? Mert ha tudom, hogy Ritkóczynével rokonságban van, eltalálom, ki -rágalmazta Zsuzsi néni előtt a Dorozsmay-házat? És nem is más hozta -forgalomba a mendemondát, hogy menyasszonyt küldtek rám hazulról. - -– A mit bizonyosan nem tudok, arról nem beszélek. Különben nem -követelhetném, hogy a világ minden szavamat szentnek tartsa. (Pál báró -szerényen köhintett.) Porczogh báróról pedig azt hiszem, hű pajtása -Arthur grófnak, soha meg nem lopta, de szépen segítette a -tönkrejutásban. Most nagyon óhajtaná, ha barátja, felesége pénzén, újra -nagy házat tarthatna, hogy eljárjon oda és esetleg előnyös házasságot is -szerezhessen. Mondják, nem gazdag, de megél jövedelméből, különösen ha -lovagias szolgálataiért a költségi számlát mások fizetik. Azonban -megérkeztünk. Menjünk fel, mert magam is kiváncsi vagyok megtudni, mit -feleltek a József-téren az esküvés elhalasztására. - -Ott fönn a ragyogón világított termekben minden régi alakjában -tündöklött. Csakhogy a nagy grófnék közül mentől kevesebbet látunk. Mert -csodálatos távirdai összeköttetésben élhet e faj, ha mindig úgy -cselekszik, mintha összebeszélt volna. Arthur gróf pártja duzzogott, de -mások új reményre ébredtek. - -Pál báró mélyen meghajolva a ház asszonya előtt, később Esztike -kisasszonyt keresé fel, a ki, bármint érzett, gyermeksége óta szoktatva -volt arra, hogy egy látogatónak elmaradását és ismét megjelenését -tudomásul se vegye. Így kivánja ezt a saloni élet, a bevett szokás és e -törvény alól igazán érző szív sem mentheti fel magát. - -Mintegy fél óráig járt-kelt az ifjú a társaság számára nyitott -szobákban. Dorozsmayné az idősb asszonyokkal beszélgetett; kanonok bácsi -kártyázó kollégáival viaskodott; Bogárdy Zoltán a bel- és külföldi képes -lapok fametszeteit bámulgatá; a leányok szokás szerint zongoráztak s -fogadták az uraktól a megérdemlett vagy meg nem érdemlett -tetszésnyilatkozatokat. - -Esztike kisasszony, azon czím vagy ürügy alatt, hogy mindenütt -kötelessége jelen lenni s felvigyázni, átment azon szobába, a hol -rendesen a buffet-asztal volt elhelyezve. - -Pál báró magasra érzé keblét feldagadni, de épen azért, hogy szíve -titkát elrejtse, feltünő érdekeltséget tanusított az épen folyamatban -levő zenemű iránt. Egy kisasszony épen most jutott a sok élvet igérő -allegro-finale első ütemeihez s valósággal el volt bájolva, látván, mily -műértő hallgató vonult háta mögé. - -A műértő báró azonban lépésről-lépésre hátrált, mindig helyet adott más -műértőknek, egyik csoportot a másik után bocsátá előre, míg végre áruló -módra kiosont a szobából s arra tartott, a hol irigylendő professzori -hivatalát legelőször megkezdhette. - -[Illustration: Egy kisasszony épen most jutott a sok élvet igérő -allegro-finale első ütemeihez.] - -– Ah, Pál báró, – szólt Esztike kisasszony, – mily szép öntől, hogy ide -is téved, a hol a madár se jár, – kivéve sülve; szolgálhatok egy -szeletkével ebből a fáczánból? - -Tehát hosszú szünet után ismét együtt ültek; a báró régi szokás szerint -két széket rántott elé; mindketten nehány papirvékony szeletet raktak -tányérukra és szokás szerint egy falatot sem ettek, pedig eleget -zörögtek a késsel és villával. - -– Hallotta, professzor úr, hogy egy pedans, kék szemüvegű doktor -rendeletére kénytelenek voltunk esküvőmet Arthur gróffal elhalasztani? - -– Beszélte Zoltán bácsi, de úgy mondta, nem egyenesen az orvostól -származott a kezdeményezés. - -– Valóban, megtörténhetett, hogy tőlem eredt a gondolat, és mamám nagy -hévvel pártolta indítványomat. Valami azt súgta fülembe, hogy a -boldogság, mely rám vár, semmit sem veszthet értékéből, ha egy kissé -később teszi is nálam látogatását. - -– Elkésni semmi esetre sem fog. Föltéve, hogy a szerelem betegségének -kórjelei mutatkozni kezdenek. - -– Oh, a kórjeleket tudom könyv nélkül. Hajlam, vágy, vonzódás, szárnyra -kelés és repülés az ő karjaiba! Kérem, mondja csak nekem, miként nevezik -az irodalomban, ha valaki egy jeles szerzőnek legszebb eszméit ellopja, -s mint saját gondolatát árulja? - -– Plagium! - -– Ah, plagium! Pompás szó. Ilyes valamit követtem el én is, a midőn az -ön filozofiájának legbecsesebb kincseivel parádét űztem, úgy hogy édes -mamám nem győzött eléggé csodálkozni, milyen tudós leánya van! - -– A mit az ember a professzortól tanul, azt ha használja is, nem -plagium. A professzort azért fizetik, hogyha tud valamit, közölje -tanítványával. - -– Igen, de önt nem fizetik. - -– Vagy igen; mint mi erdélyiekül az igenlést kifejezni szoktuk. Az én -fizetésem a legfényesebb honorárium a föld kerekségén s abból áll, hogy -Esztike kisasszony megtisztel bizalmával. - -– Ah már hizelegni is tud? De én az udvarias bókot szeretem s -háladatosan meg is köszönöm. Arthur gróf is derék ember. Roppant -tudománynyal bír arról, a mit bevett szokásnak neveznek. Ezen egyen -kívül mást nem tanultam tőle s ha együtt voltunk, inkább ő -kérdezősködött. - -– Vitatkoztak egymással? - -– Soha. Mindig annyira helyeselte szavamat és nézetemet, hogy végre -elbizakodtam, mily sokat tanultam madame Escabrottetól. - -– Valamit kérdek, – szólt professzori módra összeredőzvén homlokát a -báró. – Félt tőle? - -– Hogyan? Féltem tőle? - -– Úgy van. Mert félni, igazán félni a férfitól, a második, már magasabb -fokú kórjele az igazi szerelemnek. Nem férfi az, a ki nem tud -parancsolni s csak azon nő boldog, a ki szíve meggyőződéséből -engedelmeskedni kiván. Gyakran e kórjel még előbb mutatkozik, mint a -többi, miről beszéltünk. Sok leány úgy kezd szeretni, hogy meglátván egy -férfit, megdöbben szívében s azt mondja: jaj istenem, ez a férfi nekem -parancsolni tudna, s én nem tehetném, hogy ne engedelmeskedjem! Még egy -kérdést. Most sem ellenkezett, a midőn az esküvő elhalasztásának hírét -vette? - -– Azt írta vissza: mamám és az én óhajtásom mindig törvény előtte. - -– Ez igen udvariasan hangzott. Én azonban, az ő boldog helyzetében, -mindent elkövetek a határozat visszavételére. Mert igaz, hogy a -szeszélyes parancsolgatót, a korlátlan urat, önkénykedő zsarnokot a nő -nem tűrheti. De ebből nem következik, hogy a férfinak akarata se legyen. -Követelnie kell, hogy belátását, helyes tanácsát elismerjék, minden -kétes esetben tőle várjanak végső itéletet. Hanem aztán olyan is legyen -e végső itélet, mely megnyugvást szerez, s melyet az eredmény igazol. -Érzi, hogy megnyughatnék Arthur gróf itéletében? - -– A gróf soha sem mond olyat, a mi egyenesen tőle származik. Beszél, és -érv helyett arra hivatkozik, hogy ez az ő társaságának, az ő világának -nézete, véleménye és bevett szokása. Ez a gróf törvénykönyve, s a mi -abban nincs megírva, az rá nézve nem is létezik. Megigéri, uram, hogy -most és később, ha igazi jó barátra lesz szükségem, mindig híven fog -velem tartani? - -– Mindig és föltétlenül. - -– Köszönöm. Most azonban térjünk vissza a leányok szobájába, mert ott -mindjárt észreveszik, ha valaki sokáig hiányzik. - - -XIX. - -(Rövid fejezet, mely mesés igérettel végződik.) - -Február elején elment a Duna jege s ilyenkor a pestiek azt hiszik, hogy -beköszöntött a tavasz, bármit mondjon tovább a naptár és a hévmérő. - -Erdélyből rossz hírek érkeztek. Marialakyék, miután Zsuzsika férjet -talált, lemondtak a fővárosi farsang élveiről, hazamentek, készültek a -lakodalomra, és hire is ment e nevezetes ujságnak Csikszék egyik ormától -a másikig. - -Zsuzsi néni legkevésbbé sem kétkedvén, hogy csak Pál fia hanyagsága és -engedetlensége okozta e képtelen szerencsétlenséget, s hogy az ő -keresztleánya csak búfeledésből nyújtott kezet a katonának, annyira -fellázadt, hogy nem törődve többé rohamos szívgörcseivel, régi -végrendeletét széttépte, ujat írt, tanúkkal megerősíttette s Pált végkép -kitagadván, minden vagyonát a három Gencsy kisasszonyra hagyta. - -Pál bárónak végtelenül fájt, hogy Zsuzsi néninek anyai szeretetét -elvesztette, de az örökséggel nem sokat törődött. Nem mintha érzelgős -regényhősök módjára a földi javakat megvetné, vagy nehány ezer forint -jövedelem iránt közönyös lehetne, hanem mert jól tudta, hogy nénjének -legújabb rendelkezése, a jövő tekintetében, rá nézve változást elé nem -idézhet. - -Tudta, hogy Zsuzsi néninek épen annyi vagyona van, mint az ő atyjának, -idősb Gencsy Pál bárónak. A patriarchalis gencsi házban azonban minden -családtag bizonyos házi dogmában nevekedett fel. El volt köztük -határozva, hogyha Pál örökölni fogja Zsuzsi néni vagyonát, akkor lemond -az apai jusról s mindent a leányok számára enged. Ha pedig bármely oknál -fogva a leányok örökölnének Zsuzsi néni után, akkor az atyának birtoka -tisztán a férfiágra, s ennek egyetlen képviselőjére, Pálra marad, ő -levén a család reménye, szemefénye és régi dicsőségének föntartója. - -Pál báró tehát elfogadá új helyzetét, és Zsuzsi nénihez intézett -levelében csak azért mentegeté eddigi tetteit, hogy megbecsülhetlen -anyai szeretetét visszanyerje, az örökségre nézve pedig hugainak -szerencsét kivánt. - -Annál fenyegetőbbé változtak a viszonyok a Bendeffy-háznál, mert az -esküvőnek elhalasztása folytán Arthur gróf a vagyoni bukás örvénye felé -sodortatott. - -Porczogh báró nem szünt meg ugyan Rosenfeld, Goldhügl és Kohn Fülöp -urakkal alkudozni; de vajmi nehezen ment ez oly emberekkel, kik jól -tudták, hogy ők a helyzet urai s csak tőlük függ a béke föltételeit -diktálni. - -Mert a betáblázott adósságok a fekvő birtok értékét kimerítvén, csak a -három uzsorás akaratától (vagy inkább érdekétől) függött, hogy a -törvényszék Arthur gróf ellen a csődöt kimondja s akkor a nagy név -ivadéka polgári halott, lehetetlen a társaságban, s minden reményéről -lemondani kényszerül. - -Ha a három uzsorás mégis késett a legutolsó fegyver használásával, csak -azért történt, mert Arthur grófnak még maradtak forrásai. - -Először: édes anyja halála után várt egyetlen fiára 30,000 forint tiszta -jövedelem, mely nincs adóssággal terhelve. Jegyezzük meg, hogy Arthur, -bármily dölyfös, önző és vásott korhely volt, anyja halálára nem -óhajtozott. E tekintetben háladatlan, elfajult gyermek nem volt. - -Egy másik bekövetkezhető haláleset irányában már nem volt ily -lelkiismeretes. Valósággal, ha a délutáni postával megérkeztek a bécsi -reggeli lapok, egy cseppet sem búsúl, ha a napi hirek rovatában -Burghammer haláláról értesül. Föltéve mégis, hogy a herczeg megtartotta -igéretét, és özvegyének tetemes független vagyont hagyott -végrendeletében. - -A leggyökeresebb változást házassága idézte volna elé Esztikével. -Porczogh báró ezen esetre már kész tervvel foglalkozott, hogy a -Dorozsmay vagyonból fizessék ki a Bendeffy birtokokat terhelő -adósságokat, s mint az igazság megkivánja, a követelést írják át akár az -özvegy, akár az ő fiatal neje nevére. Egyik új adósság épen olyan «soha -meg nem fizetem» értelmű volt, mint a másik. - -Azonban e váratlanul és végzetszerűleg közbejött elhalasztás, mely -esetleg végső szakítást is vonhatott maga után, minden tervelést -fenekestül felforgatott. - -Az sem kerülé el a két jó pajtás figyelmét, hogy Gencsy Pál báró újra -feltűnt a Nádor-utczai házban és Esztike kisasszony különös pártfogása -alatt áll. Arthur gróf ugyan férfiúi hiúságában nem akará elismerni az -innen fenyegető veszedelmet és épen nem tartott ezen izetlen, fonák és -jelentéktelen gyerkőcz vetélkedésétől. - -Egy reggel, már tudniillik mikor a nagy urak reggele van, úgy déli 12 -óra felé ismét együtt találjuk Arthur grófot titkos tanácsosával, -Porczogh báróval. - -– Barátom, – kezdé a báró, – én soha sem mondtam, hogy Gencsy Pál -elhalászhatja előled dúsgazdag menyasszonyodat, de míg e ficzkó a házhoz -jár, a leánykával sugdosódik, Bogárdyval nyiltan konspirál, addig mindig -készen lehetünk új meglepetésekre. - -– Mit tegyek? Tisztességes módon el nem űzhetem a háztól. A többi -ingyenélő is ellenem van. Még azt a vén nullát, a kanonokot is rá -bírták, hogy fülembe hazudjon. Azt hitték: azon hirre, hogy Bogárdy -Zoltán, ez a paraszt, a ki valószinűleg halzsíros szíjjal köti nadrágát, -az özvegyet elveszi, dühbe jövök, s végkép lemondok. Most látom, hogy -otrombán szőtt kelepczébe akartak megfogni és örülök, hogy semmi -elhamarkodást el nem követtem. Báró! ha láttad volna Esztikét, mint -állott mellém, a midőn az anyja már ingadozott, magad sem kétkednél -benne. Áll tehát határozatom, hogy Esztikémmel élek, vagy Esztike nélkül -megbukom, – akkor pedig jó éjszakát világ. - -– Esztikém, Esztikém! Micsoda beszéd ez! Mintha én azért tanácskoznám -veled, hogy pusztán szép feleséget szerezzek házadba. Olyan üzlet, -melyet mindenki maga szokott véghez vinni. Ha te a szerelem hatalmában -bízol, akkor semmi szükséged rám. Porczogh báró ismert «mauvais sujet», -de több gyöngédséggel bír, mintsem a szív ügyében beavatkozásával -feltolakodnék. Szerencsétlenségedre itt másról van szó. - -– És miről? - -– Hogy augusztus végeig, mint úr, megélj, és pénz tekintetében meg ne -essék rajtad oly valami, a mit magasrangú férfi élve nem tűrhet. - -– A csődről beszélsz? - -– Arról. De ha bizalmad van hozzám, igérem, hogy e válságtól, legalább a -jelen évre, megmentelek. Még nem fogytam ki a jó eszmékből. - -– Terved van? - -– Igen, tervem, s midőn tervről beszélek, ez mindig pénzt jelent. - -– Ki az a bolond, a ki a tönkrement Bendeffy Arthurnak még csak egy -krajczárt hitelezzen? - -– Ha magamra vállaltam, akkor az én gondom. - -– Porczogh! - -– Semmit se félj. Inkább, hogy téged és magamat gyalázatba keverjelek, -még ma azt mondanám: Arthur, a pillanat megérkezett; nézz pisztolyaid -után. - -– Te még pénzt tudnál szerezni? - -– Megkisérlem, de ha sikere lesz, bizonyos dolgot meg kell igérned. - -– S az volna? - -– Gazdálkodnod kell. - -– Oh, a mi ezt illeti, már hat hét óta gyakorlom. Mamámnál ebédelek s -boldoggá teszem vele. - -– Akkor minden rendén lesz. Mert arról van szó, hogy szebb idők -bekövetkeztéig büszke Bendeffy gróf maradj, az uzsorások fenyegetéseitől -pedig megszabadulj. - -– Porczogh! még egy szót. Inkább még ez órában golyó az agyamba, mint -anyám után várandó örökségemre uzsorás adósságot csinálni. - -– Semmit se félj. Nem vagy angol pazarló, hogy «post obitum» -kötelezvényt állíts ki. - -– De akkor? - -– Légy megnyugtatva. Nemesi szavamat hagyom zálogba, hogy becsületed, -vagy fiúi szent kötelességed szeplőtlenül megőrizve marad. Most pedig -Isten áldjon; ha végeztem, újra látjuk egymást. Emeld fel fejed, Arthur, -még van igazi barátod! - - -XX. - -(Honnan kerül a segítség a végső szükségben? de ideje is volt, hogy az -ezeregyéji mesék újra fölelevenüljenek.) - -Másnap Porczogh báró hatalmas farkasbundába és muszkának való csizmába -bujva, ült fel a reggeli gyorsvonatra s délután fél háromra megérkezett -Bécsbe. - -Itt rangjához méltólag a Hôtel imperial-ban vett szállást, nagy gonddal -újra öltözött, bérkocsiba veté magát és elhajtatott a Schotten-Ring -felé, Burghammer herczeg palotájába. - -A bécsi nagyuri cselédség művészileg tudja fintorítani az orrát, ha -bérkocsin érkezik látogató. Különösen, ha a látogatójegyen csak báró -áll, mely Bécsben oly megvetendő csekélység, hogy rá sem néznek. -Mindamellett fölvezették az idegent valami terembe, mely nagyon -hasonlított olyan előszobához, a hol a kérelmezőket szokták nehány órára -megvárakoztatni. - -De midőn a báró átadta jegyét s a herczegnőtől kért kihallgatást, a -herczegnő pedig saját boudoir-jába parancsolá az idegen látogatót -bevezetni, minden megváltozott és a világosszürke frakkos embereknek -eszébe jutott, hogy otthon saját kocsija is lehet az olyan úrnak, a ki -rövid időre, valamely fontos ügyben, Bécsbe rándul. - -A herczegnő ezenfelül még nem is várakoztatá a bárót, hanem egy sárga -bársony draperiával bevont ajtón keresztül, haladék nélkül láthatóvá -lőn. - -– Ah báró, – mondá – mily váratlan meglepetés. Ön itt, Bécsben? - -– Igen, herczegnő. Ma jöttem, s ha szerencsével járok, még az éjjel -visszatérek. Szabad herczegséged hogylétéről tudakozódnom? - -– A szokott migraine-nen kívül egészséges vagyok. - -– És a herczeg? - -– Az pedig, mióta Pestről megjöttünk, vidám, jó kedvű, piros, -egészséges, ifjodik és hízik. - -– Különös örömömre szolgál egyszerre annyi jó hirt hallanom. - -Tudjuk, hogy Louise herczegnő anyja részéről magyar eredetű, tehát a -társalgás felváltva magyar, német és franczia nyelven folyt. - -– Fájdalom, – folytatá a báró, – nálunk minden a válság végső fokára -jutott. - -– Kérem, ne is mondja. Pesti barátnéim mindent megírnak, különösen ha -vélik, hogy gyötörnek vele. Tehát csakugyan igaz, hogy Arthur barátunk -esküvője bizonytalan időre el van halasztva? - -– Úgy van, bizonytalan időre. Hivatalosan azonban csak augusztus végét -tűzték ki. - -– És ezalatt? - -– Ezalatt csak arról van szó, hogy szeretett barátunkat ezen határidőig -a víz fölszinén föntarthassuk. - -– Kérem, mondja ki világosan, hogy szegény Arthur a banqueroutte szélére -jutott. - -– Úgy van; ezen irtóztató szó fejezi ki állapotát. Fekvő birtokai teljes -értékig adóssággal terhelve, utóbbi időkben egészen az uzsorások kezébe -esett, úgy, hogy ezen vérszopók tetszésétől függ élete és becsülete, -mert minden órán várhatja a csőd kimondását, ezt pedig nem élheti túl. - -– Báró, ennek nem szabad megtörténnie. És rám nézve igen hizelgő, hogy -régi barátomnak bizalma van hozzám, és e nagy szorúltságában először is -rám gondolt. - -– Herczegnő! ki kell jelentenem, hogy Arthur grófnak legtávolabb -sejtelme sincs arról, hogy én itt vagyok. És ha valaha megtudná, nem -párbajra hína ki, hanem ajtót mutatna. - -– Ha így van, akkor nekünk szent kötelességünk tudtán és akaratán kivül, -rajta segíteni. Önre, az ön gyöngédségére bizom, találjon ki valami -elhihető mesét, hogy ne is sejtse, honnan jött a segítség. - -– Herczegnő, ön szabadító angyal. Egészen magamra vállalom a -felelősséget. - -– Sok kell? mert az én tűpénzemet rendesen elköltöm; a herczegtől pedig -pénzt soha sem kértem. Szerencsémre Burghammer úrnak sajátszerű -szenvedélye volt engem folyvást brillantokkal elárasztani és így kész a -segítség. - -– Herczegnő, ily áldozat… - -– Ha áldozat, akkor ne beszéljünk róla. Arthur az egyedüli férfi, a ki -engem szeretett, és hogy annak idejében kezemet nem kérte, rossz néven -sem vettem, mert teljes lehetetlenség volt. Beszéljünk üzletünkről, ez -nem oly fájdalmas tárgy. Tehát nagyon sok kell? - -– Az összeg, mely alatt Arthur neve áll, mindenesetre jelentékeny; de -mint égbekiáltó uzsora, ha kész pénzzel működhetem, bizonyos határon -belől az alkú sem lehetlen. Azt hiszem, hogy harminczhárom ezer -forinttal barátunk sorsán augusztus végeig segíthetünk. - -– Harminczhárom ezer forint. Ez nem kevés, de nem is túlságosan sok. -Kérem, legyen türelemmel. Azonnal kiválasztok ékszereim közől oly -darabokat, mikről a herczeg rég elfeledkezett, s kár sem volna értük, ha -veszendőbe mennének. Mindjárt elküldöm komornámat egy titoktartó bankba, -s félóra múlva kezünkben a mentség. - -– Nem fog feltünni? - -– Feltünni? itt, Bécsben? Jóságos egek, az efféle üzletek itt napirenden -vannak. Az urak papirokra, a nők fénykövekre vesznek kölcsönt. - -– Nem hallgathatom el, herczegnő: épen nem bizonyos, hogy Arthur -barátunk augusztus végére oly helyzetben lesz, hogy kötelezettségeinek -eleget tehessen. Pedig nagyon természetes, hogy barátunk e segítséget -csak úgy fogadhatja el, ha e pénzt, mint legutolsó kétségbeesett -kölcsönt adhatom kezébe. - -– Ez oly kérdés, melynek megvitatása augusztus végére esik. Pontos -visszafizetésre nem is számítok. Gondolja, báró, hogy mi, -bécsiherczegnők, nem tanultuk meg, mi a prolongatió? - -A herczegnő felkelt pamlagáról és a sárga bársonyos ajtón át eltünt. Öt -percz sem telt bele, már megint helyén ült, azon hírrel, hogy komornája -már útban van a bank felé. - -– Most már nyugodtabban beszélhetünk barátunk sorsáról, ha tudjuk, hogy -segíthetünk rajta. Még mindig remélheti Arthur, hogy czélt ér a -Dorozsmay örökösnével? - -– Folyvást mint elfogadott vőlegény jár a házhoz. Az özvegy kezdetben -jobban pártfogolá, most azonban a leányka hűségében és álhatatosságában -veti bizalmát. Ingatag és fuvallatszerű biztosíték ugyan, de úgy -látszik, a kis leány hiú arra, hogy a világ erős és határozott jellemnek -tartsa. - -– Igaz, hogy nagyon szép? Mikor Harasztoson láttam, még gyermek volt. A -híres leánykérés alkalmával pedig meg sem mutatták. Azaz, örömünkben, -hogy sikert arattunk, sietve hagytuk el a házat. Tehát szép? - -– Egész lelkesedéssel beszélnék a leányka szépségéről, ha nem Burghammer -herczegnő királynői alakja ülne előttem. - -– Hagyjuk ezt; de azért a bókot köszönettel fogadtam. Szereti Arthur? -Vagy, a mint felteszem róla, csak pénzházasságnak tekinti? - -Porczogh báró ravasz róka volt, s jól tudta, hogy legbölcsebb politika -lesz e kérdésre csak kétkedő arczczal, vállvonogatással felelni. Pedig -világosan látta, hogy a herczegné élénk vágygyal tudakozódott. - -– Irják nekem, – folytatá a herczegnő, – hogy valami erdélyi bárócska is -mindennapos a háznál, s tán még reménykedik is. - -Erről csak annyit tudok, hogy az a bárócska afféle tejes szájú félénk -teremtés. - -– Ah, tejes szájú? Gondolom annyit tesz, mint nálunk a Gelbschnabel? -Milyen szépen kiművelik a magyar nyelvet távollétemben. Tehát nem -félelmes vetélytárs? - -– Még a szemét sem meri ily magasra, értem, az öt millióra, emelni. -Annál veszedelmesebb a leány szeszélye, mert én a hánytorgatott -állhatatosságokban soha sem biztam. - -– Igaza van; a ki érez, az nem dicsekszik vele, – felelé a herczegnő -elnyomott sóhajjal. - -– Megemlítendő különösség, hogy az özvegy tökéletes választási -szabadságot enged gyermekének. - -– Boldog egyszerűség! Tán épen ez azon megbecsűlhetlen jog, a mit a -középosztályoktól irigyelhetünk. De nem felelt az elébb kérdésemre. -Utoljára mégis szereti Arthur gróf a leányt? - -– Azt mondta, hogy szépnek tartja. De mennyire neveli előtte e szépséget -az öt milliónak csillogása? ezt, herczegnő, csak mi, rút, önző férfiak -értjük. - -– Most nem köszönöm meg a bókot, mert ön jól tudja, hogy előttem sem -volt titok, hány nagy uradalma van Burghammer úrnak Morvában és -Csehországban?… Ah, de hínak. Mindjárt visszajövök. - -A herczegnő a sárga bársonyos ajtón át ismét eltünt, nagy bámulatára -Porczogh bárónak, a kinek éles szeme és kitünő hallérzéke van, s még sem -látott, sem hallott legkisebb jeladást sem. Körültekintett, hogy a női -szoba ily nevezetes titkának nyitjára leljen, midőn a herczegnő, kezében -egy nagy boritékú, de lepecsételetlen levéllel, ismét visszaérkezett. - -– Itt van, elhoztam, mindent a legjobb rendben találtam. A zálogról -szóló elismervényt szekrényembe zártam, a pénzt pedig átadhatom. Rá van -írva az összeg a borítékra is: 37,879 forint. Krajczár is van, de ezt -escompte fejében megtartom. - -– Leborúlva mondok köszönetet, herczegnő: mert meggyőződésem tartja, -hogy egy életet mentünk meg vele. Louise herczegnő a legbájosabb és -legszellemdúsabb hitelező e föld kerekségén. A krajczárok levonása, -előre fizetendő kamat czímén, oly imádandó tréfa, hogy ha üzletünk nem -volna titok, epochát csinálna társaságunkban. Azonban itt több van, mint -mennyit kértem. - -– Vigye mind. Ki tudja, mint sikerül alkuja? Aztán itt azt tartják: a -pénz soha sem sok és mindig apropos érkezik. Azonban négy órát régen -elütötte s ön elkésett a délutáni gyorsvonatról. - -– Éjjel megyek a személyvonattal. Viradat előtt megérkezem. Kilencz -órakor rendez-vous-t tartok a zsidókkal s délben, remélem, kedves -vendége lehetek Arthur barátomnak. - -– Éjjel utazik? Nem fél, hogy ennyi pénzzel a zsebében, a waggonban -megölik és kirabolják? - -– Herczegnő! az én pugyillárisom halandó testemnek legérzékenyebb része, -mint az angolok tartják. Vesémet, tüdőmet, májamat ellophatják, de ha -tárczámhoz nyulnak, felébredek még a koporsóból is. - -– Igaz, ha éjjel megy, akkor elég ideje van, és este hat órakor nálam -ebédelhet. Hah! bocsánat; ünnepélyesen visszavonom meghivásomat, mert -önnek, mint látom, semmi rendjele sincs. - -– Valóban nincs. Sőt jó lelkiismerettel mondhatom, hogy érdemet sem -tettem rá, a miért adtak volna. - -– Annál rosszabb; de a meghivás visszavonva marad. Tudja-e ön, hogy a -herczeg félne öntől? - -– Hogyan? félne? - -– Minden idegenről, a kivel beszél, ha nincs rendjele, azt teszi fel, -hogy a legközelebbi éjjel egész Bécset dynamittal levegőbe röpíteni -szándékozik. - -– Részemről igen rosszúl választanám épen a mai éjet, a midőn gazdagabb -vagyok, mint régóta. Engedje meg herczegnő, hogy még egyszer kifejezzem -hálámat s örök hódolattal telve eltávozhassam. - -– Isten vezérelje, báró. Óhajtom, hogy fáradozásainak oly biztos sikere -legyen, a minő tiszta szívből tettük azt, a mit legjobb barátom iránti -kötelességből cselekedtünk. - -Ezzel Porczogh báró elhagyá a palotát, visszaült kocsijába, szállására -hajtatott, utazó ruhát öltött, megebédelt s a kirendelt órában jó -kedvvel robogott keletre, hazafelé Budapestre. - -Útközben művészileg begombolkozott. Még azon áldozatot is meghozta, hogy -«nem dohányzók» számára rendelt coupé-ba ült, úri nők, gyermekek és -dajkák közé, hogy a rábizott kincset teljesen biztonságban hozhassa -haza. - -Reggel hat óra után szállásán volt s nehány órát alvásra szentelt. Tíz -óra felé fölkeresé Rosenfeld, Goldhügl és Kohn Fülöp urakat, a kik a -napnak ezen táján a börzén üzérkedtek. - -Porczogh bárónak nem volt szokása dobbal menni nyúlvadászatra. Nem -rohant be ajtóstul s elébb csak példálózgatott, hogy ha tisztességes -alkut köthetne, elvihetné a hitelezőket olyan helyre, a hol Arthur gróf -jövendőbeli reményeit még szivesen meghonorálják. - -Az uzsorások gúnyosan nevettek a készpénzzel való fizetés igéretére, de -a midőn egyik is, másik is megmondá, mit tart a kezénél levő váltó -legutolsó árának? a báró is rögtön szavukon fogta őket és gyönyörű szép, -ujdonatuj ezresekkel fizette ki a bámulókat, kik szinte megbánták, hogy -oly olcsó áron alkudtak meg. Ezután visszakapván az eredeti váltókat, -szives jó reggelt kivánt nekik. - -Úgy ütött ki a vásár, hogy úti költségének levonása után, Arthur számára -még 4000 forintot meggazdálkodott. - -Ezalatt közeledett a déli 12 óra s Porczogh báró páva-büszkeséggel -lépdelt a József-tér felé, a hol a második emeleten meg is találá -barátját, a ki reggelizett s csak turkált egy pár mesterileg sütött -fogolynak mellehusában. - -A bárót itt valami meglepte. A szobában minden rendetlenűl szét volt -hányva; a földön két középnagyságú utazóbőrönd állott nyitott födéllel, -hogy még mindenfélét rakosgathassanak bele. - -– Arthur, mi ez? te útra készülsz? - -– Barátom, végem van. Nincs többé menekvés; a válság órája ütött. Mamám -2000 forintot adott s ma délután megyek Bécsbe, onnan megállapodás -nélkül Párisba, s aztán tovább. Örülök, hogy jöttél, legalább -elbúcsúzunk, és itt hagyok egy jó barátot, a ki megbélyegzett nevemet -néha védni s mentegetni fogja. - -– Arthur, ez meggondolatlanság, ez elhamarkodás volt. Ezer szerencse, -hogy még itthon talállak, mert most jövök a börzéről s találkoztam -uzsorásaiddal. - -– Engem nem tiszteltek meg személyes jelenlétükkel, csak ügyvédet -küldtek hozzám azon kijelentéssel, hogyha ma déli 12 óráig rendbe nem -hozom váltóimat, haladék nélkül folyamodnak a törvényszékre, s a csőd -kimondása el nem maradhat. - -– És te hittél e nyomorú fenyegetésnek? Barátom! az uzsorás zsidó nem -bosszúálló, hogy puszta szenvedélyből megrontson valakit. Azaz: saját -maga előtt elégesse a hidat. Mit nyernének a csőddel? Jól tudják, hogy -fekvő birtokod teljes értékig terhelve van, nekik semmi sem marad; míg a -várakozással legalább remélhetnek. Még lehet jövőd, még van a világon -véletlen esemény, de a csőd kimondása olyan, mint a halál, mely -mindennek véget vet. Most azonban légy megnyugtatva, emeld fel fejedet, -mert igéretemet beváltottam s még mindig Bendeffy Arthur lehetsz. Ime -itt vannak váltóid. Nézd meg egyenkint, győződj meg eredetiségükről s ha -mindent rendben találtál, dobd a tűzbe! - -– Nem értelek. - -– Ne csodálkozzál, hanem mondd: rá ismersz-e saját aláirásodra? - -– Az aláirás valódisága ellen nincs kifogásom, de… - -– Akkor bátran a kandallóba vetheted. Vagy ha inkább tetszik, huzz -keresztet rájuk tentával és vastag tollal, töröld ki nevedet s tedd oda, -a hol becses emlékeidet tartani szoktad. - -– Porczogh! Mi ez? - -– Szólítsd legényedet: mondd, hogy mást gondoltál és nem utazol. - -– De miként kerülnek a váltók a te kezedbe? - -– Nevezetes, eredeti! mint te szoktad mondani. Életemben csak három -módját ismertem, miként kaphatja vissza az ember a maga váltóját. -Először, a mi legtöbbször történik, ha a régiek helyébe más, nagyobb -összegről szólókat ír alá. Másodszor, ha dühbe jön az ember, nyakát -szegi a zsidónak, s visszaveszi váltóját. - -– De miután én e két módhoz nem folyamodtam, mi a harmadik? - -– Parbleu! ha az ember kifizeti. - -– Porczogh! ez a három mód közül a leglehetetlenebb. - -– De csak látod, hogy váltóid kezedben vannak? - -– Csak nem akarod elhitetni velem, hogy 43,000 forintot kifizettél? - -– Azt nem, mert tisztességes alku útján leszálltunk 33,000 forintra. -Ebből következik, hogy miután nekem több mint 37,000 forint állott -rendelkezésemre, 4000 forintot letehetek ide asztalodra, hogy bele -számítva édes anyádtól vett 2000 forintodat, valahogy megélj augusztus -végéig, s csak akkor gondolj rá, el kell-e utaznod? vagy rövidebb -processus lesz, ha főbe lövöd magad? - -– Hogyan? még 4000 forint fölösleg? - -– Kezedben van; tehát elvitázhatlan valóság. - -– De honnan került e pénz? Te nem vagy oly gazdag, hogy saját -megrontásod nélkül ily összeget eléteremts? - -– Akadt, a ki adott, a ki jövődet még nem tartja elveszettnek. A -tisztelt hitelező urak pedig, vagyis Israel választott népe, ennyire -taksálta hiteledet. - -– Porczogh! addig e házat el nem hagyod, míg meg nem hallom, honnan -fizettél? - -– Arthur ne kényszeríts, mert olyan nagyot hazudom, hogy hanyatt esel. - -– Mondj akármit, csak magyarázd meg e rejtélyt. - -– Ha kényszerítsz, hát halljad. Barátom, ez szent pénz. - -– Szent pénz? - -– Igen, szent pénz. Még több annál, mert egyenesen a jezsuita atyák -kasszájából kerül. - -– Porczogh! te megbolondulhattál, de a jezsuita atyák jól szokták tudni, -hova helyezzék el tőkéiket. - -– És hátha épen nálad találták volna a legelőnyösebb hypothékát? Oh a -szent atyák okos emberek, különösen pénz dolgában. Adnak neked 33,000 -forintot adósságfizetésre, e mellé 40000 forintot zsebpénzül, hogy -tovább is uri módra élj. És miért? - -– Igen és miért? ez a kérdések kérdése. - -– Igen és miért? Nem találod el? Lásd, a jezsuiták az Ég érdekében a -legjobb üzletet csinálják. Mert csak így remélhetik, csak így adhatnak -neked módot arra, hogy Dorozsmaynénak öt milliónyi eretnek és kálvinista -forintját a te kezedbe játszszák, a ki minden kifogás fölött igazhitű -pápista vagy! - -Ezen a kolosszális sületlenségen aztán mindketten nagyot nevettek. - -Porczogh báró ezután nemesi szavát, becsületét adta zálogul, hogy annak -idején mindenről megnyugtató és kielégítő felvilágosítást fog adni. Erre -Arthur gróf tollat ragadott, s nem is kötelezvényt, hanem egyszerű -elismervényt írt alá, hogy Porczogh bárótól ennyi és ennyi ezer -forintot, váltóinak kifizetése fejében, felvett. - -– Barátom – szólt Arthur gróf – ma reggel, különösen a midőn az a -macskaképű fiskális itt sopánkodott előttem, nem hittem volna, hogy e -borzasztó nap még ily jól végződhetik. Porczogh, te az ezeregyéj -meséiből kerültél hozzám! - - - - -MÁSODIK RÉSZ. - - -I. - -(Zsuzsi néni kibékülése, melyre újabb leczke következik. Bizonyos -emberek elutaznak Pestről Fiuméig, s onnan még az egyenlítő vonaláig is -elhatolnak.) - -Pál báró csakugyan félénk, vagy legalább túlóvatos fiatal ember volt és -nem igaz ok nélkül fogták rá vetélytársai, hogy szemét az öt millió -örökösnéjére fel sem merné emelni. - -Pedig kézzelfogható tények küzdöttek mellette. Látta, hogy Esztike -kisasszony elfordul tőle, ha hírét veszi, hogy kedvelt professzora más -leányra nézett, s mindannyiszor visszatér hozzá, ha ellenkező szelek -fuvallanak. - -Ha ez nem világos féltékenység, akkor nem létezik az emberi szívben -ilynemű szenvedély! Mert a féltékenység oly biztos jele a szerelemnek, -mint hogy a füst a kitörő, vagy lappangó tüzet elárulja. - -Ehhez járult Zoltán bácsinak folytonos tréfája és ingerkedése, mely -nagyon hasonlított a felbátorításhoz. Azt ugyan nem tette, hogy -tényleges beavatkozással mozdítsa elé pártfogoltja ügyét, de a hányszor -veszedelem mutatkozott, mindig kitűnt jó akarata, mintha mondaná: ne -félj, míg engem látsz! - -Valószinű, hogy gazdag fegyvertárába, még sok nyil, pisztoly, puska, -ágyú volt felhalmozva, miket a szükség követelései szerint csak -egyenként és egymásután akart használatba venni. - -Erdélyből szintén jó hirek érkeztek. Ritkóczyné azon ostobaságot követte -el, hogy Pál bárót úgy írta le, mint a ki mindent elkövetett Zsuzsika -kisasszony szívének meghódítására, de ezzel csak Zsuzsi néni szeméről -szakasztá le a hályogot. Szegény öreg soha sem volt boldogabb, mint -midőn hihette, hogy legkedvesebb fia, Pál, tökéletesen ártatlan, s hogy -nem ő, hanem az a kaczér és hűtlen leány semmisítette meg régi kedvencz -tervét. - -Azonnal újra széttépte legutóbbi végrendeletét, mást írt, megint Pált -nevezte általános örökösévé. Levelet is küldött Pestre, hogy nagy -busulásban élő öcscsét megvigasztalja. «Ritkóczy báróné vádja – írá – a -te dicséretedet foglalja magában és azt bizonyítja, hogy engedelmes fiam -vagy, a ki minden bölcs dologban öreg nénjének tanácsait háladatos -szívvel követi.» Következtek vigasztalások, hogy van még Csikszékben -szebb és gazdagabb leány is; vagy ha nincs most, majd megnőnek akkorra, -mikor ifjabb Gencsy Pálnak hű feleségre lesz szüksége. - -Pál báró mindig lelki gyönyörrel olvasá e hosszú leveleket, mikben az -első betűtől az utolsóig csak az igazán szerető második anyának -elolthatlan buzgósága tükrözék vissza. Ő nem nevette a falusi egyszerű -gondolkodásmódját, ezen áldott hitet, jámbor föltevést és ártatlan -tévedést. Sőt végtelenül érdeklődék azon éles ellentét által, mely az ő -nagyvilági élete s az otthoni felfogás között ezen levelekből eléje -rajzolódott. Tudta, hogy él ő itt? a városban s most olvashatta azt is, -mit képzelnek felőle, otthon ama jámbor, de igen hátramaradt családi -körben. - -Emelte örömét a gondolat, hogy megint van valami, a mit Esztikének -felolvashat s ezzel egymásnak szellemes perczeket szerezhetnek. Mert a -titkos bizalmaskodás a professzor és a tanítvány között napról-napra -növekedett. A fiatal bárónak már volt bátorsága a néninek minden levelét -felolvasni s a jó fogadtatás, melyben azok részesültek, újabb ingert -adott a további közlékenységre. - -És ha közbe is jött, a mi e szerencsés összhangzást pillanatra -megzavará, a bekövetkezett kibékülés mindannyiszor közelebb hozta őket. - -Így látták ők egymást minden másod, minden harmad napon s ez alatt Pál -báró oly szerelmes lett, hogy teljes férfiúi erejébe került kitöréssel -fenyegető érzelmeit a hideg meggondolás határai között visszatartani. - -Mert Arthur gróf még mindig elismert vőlegény volt a háznál, és ily -tekintély előtt mindenkinek le kellett vitorláit eresztenie. - -Ez okból Pál báró saját érzelmeiről soha sem beszélt. Annál többet -magáról a szerelemről, mint kedvencz tanulmányi tárgyról. A leczke a -professzor és a tanítvány között mindig e tudós thema fölött folyt s -mindketten el akarák magukkal hitetni, hogy csak lélektani -fejtegetésekbe bocsátkoztak. Hogy elébb-utóbb őket is megperzselheti a -láng, arról nem adtak számot egy a másnak. - -Elfogadási nap lévén a nádor-uczai háznál, Pál báró épen öltözékével -volt elfoglalva, a midőn vén huszárja büszkén lép elé s levelet tesz az -asztalra. - -Megint Zsuzsi nénitől! Egy hét lefolyása alatt már második. - -Remegve törte fel a pecsétet, mert valami szerencsétlen eset hírét vélte -abban rejleni: de mindjárt az első sorok olvasása után felderűlt arcza s -most már karszékébe helyezkedvén, teljes kényelemmel olvashatá végig -Csikszék legfrissebb s legfontosabb ujdonságait. - -Tulajdonkép ezen levél is csak vigasztalás akart lenni, de már egészen -más modorban. Most már a néni haragja egészen Marialakyék ellen fordult -és soraiból gúny is kezdett előtünedezni. Kedvteléssel írta, miként lesz -megbüntetve az álnokság és hűtlenség; s mint kapta ki a magáét a -szaváról megfeledkezett apa is. - -Im a levél: - -[Illustration: Karosszékébe helyezkedvén, teljes kényelemmel olvashatá.] - -«Gencs, febr. 10. - -Kedves fiam, Pál! - -Most már megint itthon van a Marialakyék háládatlan kakuk faja. Semmi -gondjuk többé a pesti farsangra, a hova pedig, bolond eszemmel, én -küldtem őket, hogy legyen ott őrző angyalod, a ki visszatart téged a -nagy város veszedelmeitől. - -Alig készült el a legelső tarka-barka szoknya, mindjárt haza indultak. -Bizonyosan ebben a szemérmetlenül kivágott báli ruhában tartják meg az -esküvőt, s lesz az én egykori kedvelt Zsuzsikámból czifrálkodó katonáné -asszonyom. A főhadnagy pedig járkál hozzájok és markába nevet, ha látja, -mily szép kövér földjei vannak apósának, és hogy fog ő egykor azoknak -jövedelmében duskálódni. - -A kik látták Zsuzsikát, erősítik, hogy szörnyen megviselte a pesti -levegő, szeplőt kapott és orra is vöröslik egy kicsit. Egy okkal több -arra, hogy megvigasztald bús szívedet. - -Klári hugod vőlegénye égre-földre erősködött, hogy még a farsangon végbe -menjen esküvője. Azt mondta, neki nincs vesztegetni való ideje s ha -boldog akar lenni, ne lopjunk el tőle fél esztendőt. Mi nem akartunk -engedni, mert óhajtottuk, hogy te is jelen lehess. De mikor -meghallottuk, hogy Marialakán márcz. 1-re kitűzték a lakodalmat, úgy -megharagudtunk, hogy a Klárikáét febr. 28-ra határoztuk. Majd bizony túl -tegyenek rajtunk! - -Nagy kiváncsisággal olvassuk a «Marosvásárhelyi Közlöny»-t. Sokan -csodálkoznak, hogy az országgyűlési remek szónokok között a te beszéded -még elé nem fordul. Én azonban, ha olvasom a közbekiáltásokat «éljen, -helyes, elfogadjuk, mormogás a baloldalon», majd megreped a szívem, -gondolván, hogy a te édes hangod is belevegyült a kiabálásokba. - -De az idén megint felemelték az adót Gencsen. Kérlek, szólj a -pénzügyminiszterrel, hogy olyan hivatalnokot tarson itt, a ki több -becsületet tud. Ha nem hallgat rád, szavazz ellene, buktasd meg, azért -vagyunk szabad alkotmányos nemzet. - -Hát csak jársz még a Dorozsmay házhoz? Vigyázz, fiam, hogy a világi -hiuságok miatt ne koczkáztasd lelked üdvösségét. Különben örülök, hogy -ott a házi kisasszony férjhez megy egy gazdag grófhoz s így a te eszedet -nem zavarhatja többé. - -Ez nagy megnyugtatásomra szolgál, mert mindig féltem a sok pénzű -leánytól. Nem mondtam, hogy egy pár száz hold földecskéje se legyen, -mert ez nem árt, de mit ér százezer forint is, ha a lány olyan szeplős -mint a gyöngytyuk, orra pisze, hangja mint a papagájnak? - -Még nem telt el egészen hat hónap, de már nem várhatok, küldöm a másik -félévre való 500 forintot, mert nem tűrhetem, hogy Pesten ne úgy élj, -mint a Gencsy bárók rangja követeli. - -Marialakán pedig végkép megbolondultak. Domokos bácsi, mióta Pesten -járt, nem tud hova lenni a divattól, meg a nagy uraskodástól. Azt -mondja, jövendőbeli veje legkésőbb 40 esztendő mulva generális lesz, -tehát nem tarthat szegény házat. Az inast olyanszínű liberiába -öltöztette, mint a gróf Károlyinál. És nem szabad neki a lovakat -abrakoltatni, mert istálló-szagot hoz a szobába. Zsuzsika francziául -tanul, s reggel a csordás leánynak így köszön: bonjour mademoiselle. - -Domokos bácsi mindegyre gyűléskedik az oláh biróval és előljárókkal; rá -akarja venni a falut, hogy a helységházától kifelé egész a libalegelőig -sugárutat vágjanak. Valami részeges kőműves legényt már fel is fogadtak, -hogy készítse el a terveket az építkezésekre. - -Csikszeredán az urak és boltoslegények dalárdát alapítottak. Domokos -bácsi beállott első baritonnak, én pedig beírattalak téged soló -flotásnak, hogy Gencs is becsületet valljon. - -Nagyobb baj az, hogy az idén rettenetes sok varjusereg pusztítja az őszi -vetést. Nézz utána, tán kaphatsz ellenök irtószert. De a tiszteletesné -fogfájása ellen olyan tinkturát küldtek, hogy még a zápfoga is -kihullott. Tehát te se kenegesd a bajuszodat olyan anglus és amerikai -pomádékkal, miket az ujságban hirdetnek. Ezek után az ég oltalmába -ajánlak téged, kedves Pál fiam, adjon a mindenható vigasztalást -megcsatlakozott szívednek és ne feledkezz el téged holtig híven szerető - -Zsuzsi nénédről.» - -A néni levelének megérkezése mindig örömünnep volt Pál báró és Esztike -kisasszony bizalmas beszélgetésének idejére. A városi leányka -kenetteljes áhitattal hallgatá végig az ismeretlen öreg nőnek -legszörnyebb köznapiságait. A vigasztalást, a mit Pál báró kapott, -szeretetreméltó ártatlansággal magára is értette. Mosolygott a falusi -mende-mondákon, de nem nevetett azon helyeken, a hol más hivatlan -dísztelen kaczajra fakadott volna. Oly bájos hivő lélekkel hallgatta, ha -Pál báró valamit felvilágosított, vagy az érintett egyéniségekről bővebb -magyarázatot adott. Minden úgy tünt fel, hogy Esztike részt vesz a -Gencsy család örömében, bánatában, s ez az ifjú bárót leírhatlanul -boldoggá tette. - -Ha látogató és családban élő leányka bizalmas társalgásáról beszélünk, -erre mellőzhetlen föltétel a kedvező idő s az alkalmas hely. - -Szerencsére a Dorozsmay ház estélyein fesztelen szabadság uralkodott. -Hétfőn, a nagyobb elfogadásí napon, öt vagy hat szoba állott a látogatók -rendelkezésére. Minden ajtó tárvanyitva s mindenütt kisebb-nagyobb -csoportok alakultak. Az idősb asszonyok nem óhajtották, hogy bizalmas -csevegéseiket fiatal leányok és urak hallgassák; a leánykák -főhadiszállása pedig mindig a zongora közelébe esett. - -Fönmaradt tehát a buffet, a hova legritkábban vetődött valaki. A nagyobb -uri faj azért, mert épen ebéd után jött ide, a kisebbek, mert az uri -szokásokat utánozták. - -Ezen szobában óriási kerek asztal állott, megrakva Isten áldásával és a -szakács- és czukrászművészet remekeivel. A theát és fagylaltot a -cselédség nagy ezüst tálczákon mindenfelé elhordozgatá. - -Ezen hely volt a titkos értekezletek számára kirendelve. A tárt ajtón -ugyan mindenki beláthatott ide, de a jó társaságban nincs szokásban a -bizalmasan beszélgetőket háborgatni. Végre is, ha tetten kapná valaki -őket, nem tartozik a halálos vétkek közé, ha megéhezik az ember és -leszeldel egy darabkát a ludmájpástétomból. - -És nem is kizárólag e helyet használták a leczke tartására. Olykor a -legélénkebb általános társalgás között is találtak két üres széket, a -hol bizalmas szót válthattak, úgy hogy a buffetben megszokott -találkozást maguk között tréfásan «nagy leczkének» nevezték. - -Itt ült ma is a párocska és a ház kisasszonya nagy érdekeltséggel -olvassa végig Zsuzsi néni ódon zamatú epistoláját. Szemközt vele -tiszteletteljes távolságban ült a báró és leste a leányka arczvonásait. -Mindig tudta, meddig haladt az összekuszált sorokban és az egybefüggés -nélküli ujdonságok elsorolásában. - -Jól esett tapasztalnia, hogy Esztike legtávolabb sem veszi magára a -milliós lányokról szóló rajzolatot. - -Telvén az idő, Pál báró alkalmasnak találá a perczet, hogy mint -professzor a szerelem tudományában egy fejezettel ismét tovább haladjon -tanítványával. - -– Kisasszony, – mondá, – kérdek valamit. Egy hónap letelt az esküvő -elhalasztásának idejéből. Hogy rohanunk előre az érzelmek dolgában? - -– Nagy gyorsasággal. Még nem kivánom ugyan augusztus végének közelségét, -de már nem félek tőle. - -– Ah, már nem fél tőle. Bravo, ez már határozott lépés előre, de az -ismert kórjelek még mindig késnek? - -– Majd megérkeznek, ha kell. - -– Pompás. De ha majd megérkeznek, mit gondol, mennyire lesz még akkor is -az igazi szerelemtől, a mely okvetlenül szükséges, hogy bizalommal -lépjen Isten oltára elé? - -– Remélem, nagyon közel. - -– Mondja meg, kisasszony, hova utazott életében legtávolabbra? - -– Mult nyáron elvitt mamám Fiuméba, hogy lássam a tengert. - -– Messze volt az ut innen odáig? - -– Nincs ennek az utnak sem hossza, sem vége. Zágrábban megháltunk, hogy -ne kelljen éjjel utazni, mikor semmit sem látunk. Másnap alkonyatig -hurczolt bennünket a vonat, míg végre mepillantottuk a tengernek sötét -ibolyaszinét. - -– Tehát figyeljen, mert a szerelem utja még hosszabb. Most ott vagyunk, -hogy nem fél augusztus végétől. Mit gondol, melyik állomást érte el -ezáltal Pesttől Fiuméig? - -– Azt hiszem, nem leszünk nagyon messze tőle. - -– Nem így van, ezer bocsánatot kérek. Mert a hol most van Esztike -kisasszony, az csak annyi, mint mikor itthon felültek a kocsira, -áthajtottak a lánczhidon, a budai alaguton s a Krisztinaváros végén -megpillantották a déli vaspálya indóházát. - -– De hiszen ekkor még mindig csak itthon vagyunk. - -– Ugy van, és ha Fiuméig is hatoltunk, még mind csekély haladás. Még -csak itt kezdődik a vágy röpülni az ő karjaiba! Ekkor kezdődik aztán az -igazi utazás. Fiuméban azt fogják mondani, a szerelem utja még -képzelhetlen messzeségre terjed; tessék itt áthajózni az adriai tenger -hosszán, onnan keletre fordulva ki kell kötni Egyiptomban. Onnan hajón a -suezi csatornán és a vörös tengeren át az indiai oczeán sivatagaiba; meg -kell látni Ceylon szigetét, s ha majd az egyenlítő vonalán is túl -haladtak, akkor tessék ott tudakozódni, meddig kell még kereskedni, míg -az igazi szerelem kincsét feltalálták. - -– De már ilyen messze utra nem megyek. - -– Akkor meg se találja, a mit keresett. Kaphat ugyan hamis követ, minőt -a színpadi herczegnők viselnek, hanem romolhatlan igaz gyémántot, -közelebb, sehol sem. - -– De ön csak szellemi utazást ért? - -– Természetesen, csak erről lehet szó, különben vajmi kevés leánykának -volna módjában ily költséges és fáradságos utat meghaladni. De a szív -végetlen oczeánján mindenkinek végig kell hajózni, vagy igazi szerelem -helyett elégedjék meg silány pót áruval. - -– Gondolja báró úr, hogy Arthur gróf elvezet engem ily messzeségekbe? - -– Az én hitem szerint Arthur grófnak elébb kerekedhetik kedve ezen -utazást a valóságban végbe vinni, mint szellemi fáradsággal felkeresni -ama rejtett kincset. Kissé unalmas volna ily nagy úrnak közelről -tanulmányozni azon kincsnek értékét, melyet már a sorsnak szeszélye is -karjai közé vetett. - -– Professzor, ez szerződésünk ellen van. Ön nekem tisztán elméleti -leczkéket igért, most pedig élő példákkal akar bizonyítani. - -– Bocsánat, nem én említettem először nevet. De ha kérdezik a tanárt, -felelnie kell, különben azt hiszik róla, maga sem tudja s a tanítvány -fogas kérdésével megakasztotta. - -– Igaza van, én mondtam ki először egy nevet és elvállalom a hibát. -Tehát mindent összevonva, ez a mai leczke eredménye. Ha nem félek -augusztus végétől, ez csak annyi, hogy látjuk már a budai indóházat. Ha -röpülni vágyom karjaiba, akkor megérkeztem Fiuméba. De még végtelen sok -állomás van az egyenlítőig. Kérdem: minden állomásnál egy-egy újabb -érzelemmel, vagy mint ön mondja a szerelem kórjeleinek valamely magasabb -fokával kell megismerkednem? - -– Tökéletesen így van. De hogy tovább utazhassunk, nem szabad a kijelölt -állomások közül egyet is elkerülni, különben megtörténik, hogy a -rendszeres tanulmány hiányában a fensőbb fokokat nem fogja helyesen -értelmezni. - -– És ön, báró, e tömérdek állomás titkait már mind érti? - -– A jó mester együtt tanul tanítványával. Elég lesz rám nézve, ha egy -pár állomással mindig elébb leszek, s tapasztalataimat közölhetem. - -Mindketten nagyot nevettek e tréfán, mely esetleg jelenthetett is -valamit. - -– Még egy kérdést. Mi történik akkor, ha a leány már a legelső -állomáson, teszem azt, Fiuméban felakad, s nem találja, a mit keresett? - -– Kisasszony, ha ez megtörténnék, akkor ezen eset csalhatlanul -bebizonyította, hogy a leányka sem helyes uton indult és ezen irányban -soha czélt nem érhet. Nem marad tehát egyéb hátra, mint elszántan -visszatérni, más czélt tűzni ki, _talán más utitársat választani_ s -akkor egy új pályán próbálni szerencsét. - -Esztike kisasszonyt módfelett megnevetteté az ifjú bárónak ezen -oktatása, mert hiszen e leczkének nevezett bizalmaskodás úgy sem volt -egyéb társalgási mulatságnál, de ezuttal mégis komolyabban felelé: - -– Professzor, ön hamis ember! De elismerem, hogy jól tud magyarázni, -mert még oly gyarló tanítvány is, mint én, tökéletesen megértette. Most -azonban eltelt a leczke órája, ha úgy tetszik, menjünk vissza a leányok -szobájába s ha valaki keringőt verne a zongorán, öné az első forduló. - -Ezzel barátságos mosolylyal kezét nyújtá a bárónak, a ki, mindig -tisztelettel, de ezuttal, először és kivételkép, három gyorsan -egymásután következő kézcsókkal köszönte meg a tanítvány kegyét. - - -II. - -(Az ezeregyéji meséknek olyan folytatása következik, hogy még Porczogh -bárónak is megáll az esze.) - -Arthur gróf megint nagy úr, de már nem pazarol. Két ezer forint édes -anyjától, négy ezer forint ama rejtélyes forrásból elég volt neki, hogy -bizonytalan határideig folytathassa megszokott életmódját. Azonban alig -elmult és el nem feledett szorultsága megtanította őt gazdálkodni. -Költött, de nem szórá pénzét, mint azelőtt. - -Bendeffy Károlyné nem hitt a tündéri mesékben, de a szeme elé tett -váltók, fiának gömbölyű pénztárczája hangos ékesszólással beszéltek. -Ezen napon édes anyjánál ebédelt és elbeszélte neki, hogy Porczogh báró -előnyös kölcsönt szerzett számára, hogy nagy kamatról szó sincs, sőt még -a tőke visszafizetésének határideje sincs kikötve. - -– Ezt csak olyan hitelező tette, – vélekedék a grófné, – a ki bizonyosan -tudja, hogy esküvőd Esztikével, annak idejében, el nem maradhat. - -– Én sem gondolhatok egyebet. - -Ebéd után felment a második emeletbe. Oda hozatta fekete kávéját, -szivarra gyújtott s várta Porczogh báró látogatását. - -A báró pedig mindig pontos volt, s a szokott órában bekopogtatott. - -– Arthur, – mondá, miután kényelmesen elhelyezkedett. – A józan ész -tanácsolja, hogy akkor tegyünk valamit, a midőn lelkünk nyugodt, midőn -hitelezőnk nem háborgat, s egy kis pénz birtokában szabadon -rendelkezhetünk időnkkel. Gondold meg, minő állapotban voltál nehány -nappal ezelőtt, a mikor Párisba készültél menekülni? - -– Párisba? Oh azt csak egyik állomásnak tekintettem, mert meg sem állok -Amerikáig. Beállok ott munkásnak, hordom targonczával a földet a frissen -hányt vasuti töltésre. - -– Jeles elhatározás, melyet előtted mások is megkisérlettek. De midőn a -földet a harmadik targonczával borították a töltésre, tele volt -hólyaggal a tenyerük. Akkor aztán azt gondolták, ha nem lehet valaki -gróf Európában, legokosabban teszi, ha a Missisippi habjai között keresi -fel a dolgok végét. - -– Nagyon valószinű, hogy épen így járok. - -– Miután pedig okos ember ezen eshetőséget legutoljára hagyja, -tanácskozzunk kissé állapotodról. A legelső kérdés, minő melegséggel -fogadja menyasszonyod udvarlásodat? - -– Még mindig az elismert, a kétségbe nem vont vőlegény vagyok előtte és -érdeklődéssel hallja, ha jövendőbeli háztartásunkról beszélek. Néha -megjegyzem, mennyit mulasztunk el az esküvő elhalasztása által, mert -épen a téli időben van együtt a társaság és ez volna a legkedvezőbb -alkalom őt mindenütt bemutatni, úgy hogyha nyárra falura megyünk, akkor -már ismeretséget kötött az egész magyar arisztokracziával. - -– És tetszik neki e fényes kilátás? - -– Mondhatom, ebben fekszik legfőbb erőm; e nélkül tán értékem se volna -előtte. - -– Túlságos szerénység, barátom. De mért nem beszélsz vele arról, a mit -minden leány legörömestebb hall, a szerelemről? - -– E tekintetben régen készülök elhatározó rohamra, s mint e téren -gyakorlott mester, sikert is reménylek. - -– Egyelőre azonban grófi czímeddel és benső összeköttetéseiddel az első -családokkal akarsz szívébe lopózni. Tehát verd a vasat szorgalmatosan, -míg tüzes. Megbecsülhetlen érték ez oly család előtt, mely hiú és -dicsvágyó s minden áron otthon akar lenni főuraink teremeiben. Attól -félek azonban, hogy Dorozsmayné asszonyom ő nagyságát e ragyogó csábok -nem fölöttébb ingerlik. Környezete, a vén pap, meg a szélbali képviselő, -bizonyára csak rosszat beszélnek előtte társaságunkról. Hallom, hogy az -erdélyi vad báró megint ott ténfereg, mint a macska a forró kása körül. - -– Csak nem hiszed, hogy Esztike szerelmes lehetne belé? - -– Erre nem felelhetek, csak azt látom, hogy menyasszonyod bizonyos idő -óta szellemileg is nagyon fejlődik. Ma már a társaság közt mindennek -okát kérdi s az átalános szójárásokkal meg nem elégszik. Képzeld, már -gúnyosan is tud mosolyogni! s néha legközönyösebb válaszaiban is fullánk -mutatkozik. - -– Ez csak a rendes átmenet, a midőn a gyermekből (nálunk «Backfisch»-nek -nevezik) egyszerre nagy leány lesz. Egy pár hónap alatt többet tanul, -mint a mennyit gouvernante-ja éveken át fejébe vert. - -– Én pedig nem kétkedem, hogy az erdélyi rongybáró tanítja a lázadásra. -A napokban 20 teljes perczig nevetköztek a buffetben s azt hiszem, te, -mint deklarált vőlegény, tiltakozhatnál e helyén kívüli bizalmaskodás -ellen. - -– Mit nyerhetnék vele? Az özvegy, a ki különben sem pártfogóm, azt -felelné: négy-öt szoba áll látogatóink kényelmére berendezve. Minden -ajtó tárvanyitva, mindenki ott keres társaságot, a hol találja s a mi -mindenkinek szabadságában áll, azt saját leányának el nem tilthatja. - -– Arthur, – mondá itt a báró igen boszús hangon. – Ez a hely, ez a -megszokott szoba okozza, hogy hasznavehető eszme egyikünk agyába sem -ötlik. Jer, menjünk egyet csavarogni. - -Fölkerekedtek tehát, s mint mondani szokás, nyakukba vették a várost. - -Épen az Erzsébet-tér lombtalan sétányain haladtak át, a midőn a -boulevard felől pöczkös léptekkel jön szemközt velök Bogárdy Zoltán. - -– Ah, – mondá – gróf úr tán épen a nádor-utcza felé sétál? Oh az nagy -öröm lesz ott, mert Esztike húgom két nap óta igen nyugtalan. Az ily kis -bohó, ha nem látja minden nap barátait, mindjárt valami szerencsétlen -esettől fél. - -Ezzel ajánlá magát s a szemközti járdán folytatta útját. Valóban nem is -tartozott azok közé, kik éltük legnagyobb boldogságának tartják, ha egy -gróffal végig mehetnek az utczán. - -– Hogy tetszik? – szólt Arthur gróf. – Megházasodom, s lesz ilyen ember -a városban, a kinek joga van feleségemről így beszélni: az én húgom, ez -a kis bohó! - -Ellenben Porczogh báró kétkedőleg rázá fejét és dühös pillantást vetett -a távozó után. - -– Sehogy sem tetszik nekem ez a vén cselszövő, mert épen akkor -legveszedelmesebb, mikor bizalmas, jó akaratot mutat, engedi, hogy az -ellenség reméljen, mely ilyenkor megásta már lőporos aknáját, s készen -van a lobbantásra. - -Mentek tovább. - -Épen a térnek északi oldalára értek, a hol a csinos, kényelmes, de -módfölött romlékony faburkolat kezdődik, a midőn egy kövér, jól táplált, -piros-pozsgás, de kurta lőcslábú emberkét hoz a sors elibök. Arthur gróf -jól ismerte. Urodalmának főigazgatója volt. - -– Ah, Posztóczky, ön Pesten? - -– Itt vagyok, méltóságos úr. Rögtön kellett ide jönnöm, bizonyos ügy -miatt, melyről egyátalában nem találhatom el, mit gondoljak? - -– Magától értetik, hogy megint valami gonosz újság. - -– Holnap akartam alázatos tiszteletemet tenni, ha elébb mindennek utána -jártam, mert a dolog eddig rejtély és érthetetlen. - -– Nagyon kiváncsivá tesz. Engem illet, vagy a birtokot? - -– Méltóságod bölcsen tudja, hogy legrégibb és legerősebb hitelezőnk -Kaula és társa, frankfurti bankárház. - -– Oh tökéletesen ismerem az ügyet. 600,000 forint kölcsön, hat -százalékos kamat, semmi törlesztési föltétel, de hat hónapi határidő a -felmondásra. - -– Így van. Néhány nappal ezelőtt azonban a frankfurti czégtől levelet -kapok, melyben értesítenek, hogy Kaula et comp. ezen követelést bizonyos -Spuller Jeannette úrhölgynek eladta, s ennek következtében, ha kamatot -fizetek, keressem fel az új hitelezőt, a ki lakik Pesten a -bástya-utczában 17. szám alatt, földszint 4.-ik ajtó. - -– Hallottál ilyet, báró? – kérdé Arthur gróf barátjától. – Pesten a -bástya-utcza egyik rongyfészkének földszinti odújában lakik olyan hölgy, -a ki 600,000 forintos kötelezvényeket szokott vásárolni. Parbleu! ha -ilyen helyre veszi magát a pénz, nem csodálom, ha mi a József-téren -mentől kevesebbet látunk belőle. - -– Tegnap – folytatá a jószágigazgató – künn voltam a megyén s -megtekintettem a telekkönyvet, mert az egész história előttem mesének -látszott. Azt gondoltam, izetlen tréfa, melylyel tetszik valakinek engem -misztifikálni. - -– És mit mondott a telekkönyv? - -– Semmit. Elékérem a jól ismert kötetet, felnyitom a tudva levő -lapszámot és szemem homályosodni kezd, mert Kaula és társa változatlanul -helyén áll és semmi új nincs beírva. Alkalmasint fölösleges utat tevék, -mert ha Spuller Jeannette meg is vette a követelést, volt esze, hogy a -telekkönyvet meg ne változtassa. Nagyon pompás állapot az, ott a legelső -helyen állani, ha az eredeti kötelezvény cessióval ellátva zsebében van. -Nem vagyok oly jártas a törvényben, hogy megitélhetném, lehet-e az -eredeti betáblázást úgy kitörölni, hogy az új hitelező az előbbinek -helyét megtarthassa. - -Miután pedig a törvény-tudománynak ezen szakaszában Arthur gróf és -Porczogh báró sem tudtak felvilágosítást adni, méltóztattak mindketten -bölcsen hallgatni. - -– Visszajövet rohantam a távirdai hivatalba és kérdést intéztem -Frankfurtba. Két óra mulva itt volt az igenlő válasz, azon hozzáadással, -hogy a kötelezvény eladása után a czég és az urodalmi pénztár között -minden további levelezés fölöslegessé vált. - -– És aztán? - -– Zsebembe tettem a már lejárt félévi kamatot, 18,000 forintot s mentem -a bástya-utczába. Ott csak azt mondták, valósággal felvett itt egy -Spuller Jeannette nevű uri nő két udvari szobát, hozatott oda igen -csekély értékű bútort, ott hált egy éjjel, de ismét elutazott, a nélkül, -hogy megmondaná, hova és merre? - -A midőn a két jó barát ismét együtt volt, visszafordultak kitűzött -útjokból és újra a sétány kanyargós utai felé közelegtek. - -– Báró, van-e ideád, mi az ördög rejlik e bolond komédia alatt? Oda -idézik Posztóczkyt a bástya-utczába; viszi a 18,000 forintot és a -hitelező megszökik előle! - -– Ne félj, majd elékerül. Különben én pénz dolgában pessimista vagyok, s -mindig a legrosszabb esélyre gondolok. Azt gyanítom, hogy ez a Spuller -Jeanette csak azért vette meg Kaula és társa követelését, hogy jó olcsó -áron megvásárolhassa összes birtokaidat. - -– Azt hiszed? - -– Meglásd, igen rövid idő mulva felmondja neked a 600,000 forintos -kölcsönt. Hat hónap mulva, úgy mint ma, nem fizethetsz s következik a -kikötött sommás pör, elmarasztalás és árverés. A többit tudod. A legelső -helyen álló hitelező kényelmesen liczitál, az utolsók pedig rettegnek, -vagy engednek és elvesztik követelésüket, vagy olyan árat kénytelenek -igérni, a mi erejöket felülmúlja. Kaula és társa meg volt elégedve a -biztosított tőkével és hat százalékos kamattal, de Spuller Jeannette, ez -a nagyszabású finánczrabló, végső romlásodra törekszik. - -– Bocsáss meg barátom, én meg, ezúttal legalább és kivételkép optimista -vagyok. Ez a Spuller Jeannette álnév, vagy ha törvényszéki ügyről van -szó, elérántott egyéniség, a mit a német Strohmannak nevez. Mert a -600,000 forintos dámák nem a bástya-utcza udvari szobáiban teremnek. Én -mást gyanítok. Ily roppant pénzű halandó, a ki e mellett még rám is -gondol, csak egy van a világon s ez Dorozsmayné. - -– Dorozsmayné? - -– Vedd csak fontolóra. A nádor-utczában mindig tudták, hogy birtokaimnak -csak czímét viselem, a jövedelem pedig a hitelezőké. Dorozsmayné tehát -kiválasztotta a betáblázott kölcsönök közül az elsőt, megvásárolta, csak -azért, hogy esküvőm után e kötelezvényt mint nőm hozományát kezembe -adja! Tudod-e, hogy ez annyit ér, mint évenként 36,000 forint biztos -jövedelem! Tegyük mellé a 20,000 forintot, a mi a házassági szerződés -értelmében Esztike évi jövedelme s kész számomra az 56,000 forint! A -többi azután következik s a Bendeffyek ősi birtoka tisztán fog szállni -az utódokra. Lásd, ennyit ér a mai demokrata világban, ha a gazdag -köznemes leánya fényes nevű grófnévá lehet! - -Porczogh báró vállat vont, keserűen mosolygott, de nem vitatkozott. - -– Jer, sétáljunk el a bástya-utczára, kérdezősködjünk Spuller Jeannette -asszonyom után, talán a személyes leírásból kitalálhatjuk, minő fajtája -az emberiségnek? - -Erre felugrottak a legelsőbben talált bérkocsiba és elhajtattak a tudva -levő ház kapuja elé. - -A házbirtokos csak azt ismétlé, a mit Posztóczkynak mondott. Annyit tett -hozzá, hogy Spuller Jeannette asszony az érsekújvári pályaudvar -postajegyével ellátott levelet írt, melyben az egy napig bírt szállást -felmondja, s miután többé ide visszatérni nem szándékozik, az itt -hagyott bútort a házmesterné leányának ajándékozza. - -– De a házbért megfizette? – kérdé Porczogh báró. - -– Szokás szerint, évnegyedre és előre. Nekünk semmi követelésünk ellene. -Sajnáljuk hogy elment, mert igen csendes, jó lakónak igérkezett. Ismerik -önök? - -– Azaz: – szólt közbe ismét a báró – ismerünk egy ily nevű hölgyet; de -nem vagyunk bizonyosak benne, vajjon az igazira találtunk-e benne? - -– A ki itt volt a 4. számú lakásban, lehet jól túl 40 éven, magas, -száraz, nem szép, kezd őszbevegyülni. Öltözéke finom kelméből készült s -feltünő tiszta volt rajta minden. - -– Magyar? - -– Velünk mindig németül beszélt! - -– Olyan külföldies németül? - -– Úgy beszélt, mint más. - -– Nagyon gazdagnak látszott? - -– Legalább is igen jómódú lehet. Nem gondolt valaminek árával; egész -napon bérkocsi állott rendelkezésére; jött, ment, de itt senki sem -látogatta meg. Még az ebédjét is ide hozatta. - -Többet nem tudhattak meg. Megköszönték tehát a házbirtokosnak szíves -felvilágosításait és visszaültek kocsijokba. - -– Mit mondasz hozzá? - -– Csak azt – felelé Arthur gróf – ez a dolog sokáig bizonytalanságban -nem maradhat. Ha idegen, ha üzleti szempontból vásárlotta a követelést, -akkor a lejárt kamatot, a 18,000 forintot, nem hagyja itt heverni. - -– Nekem pedig az érsekújvári levél nem tetszik, a pályaudvar -postajegyével. Ezt útközben vetette a postaszekrénybe, a midőn ment -kifelé nagy Németországba. - -– Engem pedig ezen körülmény erősít meg véleményemben. - -– Mit keresne akkor Dorozsmayné megbizottja Érsekújvárott? - -– Azért küldték oda, hogy szembekötősdit játszanak velem. Ha Spuller -Jeannette külföldi nő volna, szóval is felmondhatja a kifizetett -szállást. Könnyű feltenni, hogy a levelet már Pesten megírta, és csak -Érsekujvárott tette póstára. Minden arra mutat, hogy e nő készakarva fel -nem találhatóvá teszi magát, hogy a Kaula-féle félévi kamat az én -zsebemben maradjon. - -– Ha rövid időn senki sem kéri; a kölcsön felmondása pedig nem -következik, akkor… tán igazad is lehet. - -– Ah, tehát végre fordul sorsom. Született a világra egy hitelező, a -kinek a félévi 18,000 forint kamat nem kell! Pedig a követelés -eladásakor a Kaula czég jól tudta, hogy lejárt a kamatfizetés ideje s -ezen összeget a vételárba be is számította. Hány napig várjak, míg -földesúri ukázt küldhetek Posztóczkynak, hogy ezután egyenesen nekem -fizesse a Kaula vagy madame Jeannette de Spullert illető 18,000 -forintot? - -– Egy, vagy két hét mindenesetre elég idő a rejtély felderítésére. -Szándékod bölcs és igazságos, mert legrosszabb esetben kezedben marad – -a veszett fejszének nyele. Ha aztán később követelnék a lejárt kamatot, -vagy felmondanák a kölcsönt, tudni fogod, hogy Spuller Jeannette hadat -izent. Ellenkező esetben bevonom vitorlámat, elismerem hibámat és -dicsőíteni fogom Dorozsmayné ő nagyságát, a ki e fukar és számító -korszakban ily nagyszerű meglepetést készített számodra. - -– Még nem mondtál el mindent. Mert ha Dorozsmayné keze játszik velem, ez -egyszersmind jelenti, hogy Esztikém megmásíthatlanul enyém és sokkal -elébb nőm lesz, mint augusztus havának utolsó hete betelik. - -Porczogh báró meghajlott, kénytelen volt igazat adni barátjának, de -érzette magában, hogy a szörnyű csodálkozásban _megállott az esze!_ - -Boldog éjt kivántak egymásnak és úgy töltötték az est hátralevő részét, -mint az ily született nagy urak máskor is szokták. - -[Illustration: Porczogh báró meghajlott.] - - -III. - -(A professzor leczkéjéből a tanítvány megint plágiumot csinál, s ezzel -elismert vőlegényét szörnyűkép elkedvetleníti.) - -Teltek a napok, Arthur gróf leírhatlan örömére s a hányszor későn éjfél -után ágyába vetődék, hálásan üdvözlé sorsát, hogy Spuller Jeannette -asszonyról semmi ujság. Még nem volt bizonyos a legjobbról, de a -legrosszabb esély félelme mindinkább veszített erejéből. - -Két hét elteltével egészen neki bátorodék s megküldé legfelsőbb -földesúri parancsát a tiszttartónak, hogy a gazdátlanul heverő 18,000 -forintot haladék nélkül egyenesen neki küldje. Posztóczky uram erre -minden felelősség alól felmentve készséggel engedelmeskedett, de -gondolta magában: bizonyára végső vesztét érzi grófja, a ki eddig -önkéntesen megrendelt sequestrumát megtörve, most már hanyatthomlok -rohan veszedelmébe s nem búsul a végső elpusztulás miatt. - -Arthur grófnak most már kétsége sem volt, hogy Dorozsmayné személyében -keresse a szabadító angyalt. Hogy tény volt a 600,000 forint adósság -elenyészése, a kezébe vett kamat bizonyította. Spuller Jeannette -mythoszi alak, semmi életjelt sem ad, s valószinűleg visszatért állandó -lakásába, az újuló holdba. - -Boldog tehát a jelen, a jövőben pedig a legbájosabb remények -kecsegteték. Régóta nem állott ennyi pénz szabad rendelkezésére s e -gondolat annyira fellelkesíté, hogy tudtán és szándékán kívül -gazdálkodni kezdett. Ebédre édes anyjához járt, este pedig a kaszinóban -egy adag fáczán vagy fogoly, mellé a megszokott üveg champagnei, -összesen 10 forint kiadás, oly semmiség, melyet feldomborodott tárczája -meg sem érzett. - -Lóra, kocsira semmi kiadása; a kártya elveszíté előtte ingerét. Ha -unalmában szinházba tévedett, egy páholy helyett tíz állott -rendelkezésére s mindenütt szívesen fogadták. Nem győzött eléggé -bámulni, mily csekély költséggel élhet meg az ember Pesten, ha pénzét -nem szórja ki az ablakon. - -Hogy miként jutott Arthur gróf a bukás örvényébe? azt jó lesz mentül -kiméletesebben részletezni. Ő is, mint sok más, kimeríthetlen forrásnak -képzelé vagyonát, de midőn meg lőn ingatva, rohamosan sülyedt a -veszedelembe. Bécs hiúságai, Anglia drága lóversenyei, különösen pedig -Páris vakító csábjai legtöbbet beszélhetnének. - -Most ismét minden jobbra fordulni látszott. Egészsége virulóbb, mint -valaha; a kiélt férfinak halványsága, a szem aljának vádaskodó kékje -mint varázsszóra elszállott. Mentve a napi gondoktól, nem háborgatva az -uzsorások üldözéseitől újra hízni és ifjodni kezdett. Visszanyerte -önbizalmát saját külseje tekintetében is és vidám lélekkel töltött -minden nap egy pár órát szépséges menyasszonyának társaságában. - -Csak Dorozsmayné maradt előtte rejtély. Tudta ugyan, hogy minden asszony -otthon jó vagy rossz szinésznő s ha titkolni akar valamit, még -kétértelmű czélzást sem bocsát ki ajkán. Mert a ki példálózgatni kezd, -az már nem bírja tovább titkának terhét s alig várja, hogy az -érdeklettek mindent fölfedezhessenek. - -De semmi sem árulta el benne, hogy bizonyos dologban, mely Arthur grófot -annyira érdeklé, többet tudna, mint más. A grófot változatlan -udvariassággal fogadta, de szavaiban még mindig nem tűnt fel azon -melegség, előzékenység, melyet méltán megvárhatott volna azon férfi, -kinek kezére egyetlen leányának sorsát és boldogságát bizza. - -Egy este Arthur gróf derült arczczal, majdnem elbizakodva élvezett -szerencséjében, látogatást tőn a Dorozsmayné páholyában. - -Az özvegy mellett a kanonok bácsi foglalt helyet, s vitatkozott a ház -asszonyával a mai napság divatos franczia házasságtörő drámák erkölcsi -értéke fölött. Az egyház embere kárhoztatá e szörnyűkép leplezetlen -rajzokat, de mindig végig nézé, a mit elébe tálaltak. Az özvegy csak azt -felelte, jó az ilyet is látni, hadd vegyenek példát rajta az emberek. - -Arthur gróf kényelmesen telepedett le Esztike kisasszony közvetlen -közelében, s kezdé magát azon gondolathoz szoktatni, hogy ő már itthon -van a kellemes szomszédságban. - -Épen e napon határozta el, hogy beszélni fog menyasszonyával oly -tárgyról, mely eddig köztük, legalább tüzetesen érintve, elé nem -fordult, tudniillik a szerelemről. - -Jövendőbeli háztartásukról, a vadász-kastély kies fekvéséről, a pompás -toilettekben teendő látogatásokról, Európa fővárosainak -megszemléléséről, a fürdői idényekről számtalanszor cserélék ki -gondolataikat, de hogy szeretik-e egymást? ezt tán föltették, de nem -kérdezősködtek felőle. - -A vőlegény megelégedett, ha kifejezé határtalan hódolatát a tökéletes -szépség előtt, értésül adván, hogy a természet ily remekét teljes -lehetlen egyszersmind nem szeretni. - -Most azonban kedvező alkalom kínálkozott egy lépéssel elébb hatolni. A -szinpadon egész felvonás alatt két egymásért égő szívnek csendes és -háborítlan boldogsága gyönyörködteté a nézők szemét s a csábító példa -annyira elragadá a grófot, hogy a mennyire a szigorú illem s a hely -nyilvánossága nem tiltá, odahajolt menyasszonyához és félig sugdosva -mondá: - -– Imádott Esztikém, megengedi, hogy egy kérdést tegyek? Láttam, mily -éldelegve feledé szemét az előttünk lefolyt idylli jelenetre. Oh mondja, -gondolt-e ezalatt arra is, hogy él önnek közelében egy férfi, a ki -mindent, a mit a színmű költője a legélénkebb színekkel elénk rajzolt, a -valóságban is érzi? Elhatározta már, hogy ha egykor teljesen -meggyőződött szerelmem mélységéről, azt viszonozni fogja? Ön már régen -tudja, hogy végtelenűl szeretem, de hogy szeret-e engem egy kicsit az én -tündöklő királyném is, azt még élő szóval soha nem hallottam. - -Esztike a meglepetés első perczében ijedve nézett a grófra. Nem mintha e -kérdésre el nem lett volna készülve, de ösztöne súgta, hogy feleletében -óvatosnak kell lennie és semmit könnyelműleg ki nem bocsátania ajkán, a -mi az utat a visszatérésre örökre elzárhatná. - -Mert az anyjának így szólni: ime leányom, önnek adom: ez semmi; mert az -utolsó perczben is visszavonható. A leányka beleegyezése, hogy valakihez -férjhez megy, szintén nem több mint hivatalos nyilatkozat, mely esetleg -változást is szenvedhet. - -De ezen mindent magában foglaló szó: szeretem önt! _a női becsület -váltóját képezi_, melyet minden körülmények között megtartani akarnak. -Még a kaczér, sőt a szerelemből vásárt űző nő sem vonja vissza szerelmi -igéretét, ha egyszer tiszta szívéből beszélt. Inkább ürügyet keres s -addig fondorkodik, míg rá foghatja a férfira, hogy ez bontá fel köztük a -szövetséget. - -De mi jut eszébe a kis lánynak? - -Az igazat megvallva, Esztike kisasszony soha sem tudott teljesen komoly -lenni grófi vőlegénye iránt. A mosoly, udvariasság és a szórt bókok -elfogadása mind járta, de a szerelem nagy kérdése még mindig -megoldatlanúl állott közöttük. - -Ezért korábban is minden erre vonatkozó czélzást tréfára vett. Most -pedig hirtelen megemlékezett, hogy tegnap este megint elcsevegett nehány -perczet professzorával, vagy mint kedélyesen nevezték, «leczkeórát» vett -tőle. - -– Ah, – gondolá a leány, – hát ha megint plagiumot követnék el -buffetbeli filosofusom ellen? Mért ne venném tanulmányaimnak gyakorlati -hasznát is? - -A kis leány tehát, észrevevén, hogy grófi udvarlója Romeót akar -játszani, elhatározá, hogy ezen szerelmi interpellatiót, asszonyi -politikával, vígjátékba való jelenettel üti el s kétértelműleg -mosolyogva viszont kérdé: - -– Ön szeret engem? - -– Én? – felelé Arthur gróf e kétkedő hangon elcsodálkozva. – Én? a ki -kezére vágyom, a ki saját nevemet, rangomat megosztani szándékozom, a ki -egész életemet önnek boldogítására szentelem? Én ne szeretném önt? A -mióta társadalom van, a szerelemnek legfőbb bizonyítéka volt, ha a férfi -lemond szabadságáról s nőt választ egész életére. - -– És honnan tudja, hogy engem szeret? - -– Honnan tudom? Onnan, hogy ön szép, a legszebb, kit életemben széles e -világon láttam, kit álmom vagy képzeletem elém rajzolt. Ön az én örömöm -és büszkeségem és előre számítok azon kéjre, hogy minden férfi irigyelni -fogja szerencsémet. Mily gyönyör lesz megjelenni az előkelők -társaságában s azt mondani: lássátok, ez a fényes nap, mely körül a -hódolók serge tömjénez, sajátom és egyedűli boldogságom! - -Szépen kezdte, de végül mindent elrontott azzal, hogy a nő hiúságának -akart hizelegni. - -– Gróf úr, én más szerelemről beszéltem. Azt akartam kérdeni, ha szeret -engem, elég volnék-e magam egyedűl megszerezni élte boldogságát? Kész -volna érettem mindenről lemondani, a mit e világ ad? Eljőne velem egy -laktalan déli szigetre, a hol ketten éljünk és kezünk munkájával -keressük meg élelmünket? Megveti értem a gazdagok kényelmeit, a -kiváltságos osztály előnyeit? Érzi-e, hogy ön ezentúl minden más nőt úgy -fog tekinteni, mintha hideg márványból volnának kifaragva? - -E szavak hallatára Arthur gróf csakugyan elismerni kényszerült, hogy -nincs készen feleletre. Igaz ugyan, hogy ő méltósága, ha a szépek előtt -udvarolt, nem sokat adott az őszinteségre, de viharos multjának daczára, -még mindig maradt benne annyi jellem, hogy arczátlanúl hazudni nem -tudott. - -– Úgy látom, – mondá – hogy bájos Esztikém ábrándozni kezd. De én nem -értem, mért kellene nekem oly kérdésre felelnem, mely napirenden nincs -és remélem, sohasem lesz. Mért vándoroljunk ki mi puszta szigetekre, ha -itthon polgárosodott országnak oly gyermekei vagyunk, a kik a milliók -között is a legelső helyet foglaljuk el. Szabad választásból, de még -szerelme bebizonyításából sem keresi az ember keze munkájával kenyerét, -ha az élet kényelmeit és örömeit egész a túlzott mérvig bírhatja. Az én -meggyőződésem az, hogy szerencsés helyzetünk csak növelheti -boldogságunkat. - -– De tegyük fel, hogy szeszélyes és a bohóságig regényes leányka volnék, -s minden áron követelném, hogy a ki engem szeret, vessen meg mindent, a -mit kívülem a világ ad? Tegyük fel, azt mondanám önnek: hagyjuk itt -szülőinket, rokonainkat, barátainkat: ön pedig váljon meg czímétől, -rangjától és vigyen engem az oczeán sivatagjai közé. És hogy a ki engem -így nem szeret, ne szeressen sehogy. - -Arthur gróf nevetve felelé: - -– Engedje meg, Esztike kisasszony, hogy ezen kérdésére akkor, azon nap -adjak választ, a midőn ön azt mondja: készen vagyok, ruháim -becsomagolva, induljunk s meg se álljunk, míg Pomare királynő -birodalmának szomszédságába nem érkeztünk. - -– És ha ezt mindjárt az esküvő után mondanám? - -– Imádott ábrándozóm, semmi sem volna könnyebb, mint most azt felelni -erre: jól van, elfogadom. - -– És még sem mondja, mert azt gondolja magában, hogy az esküvő után majd -másként beszélhet velem. Kinyitja a törvénykönyvet s felolvassa ezen -czikket: a nő férjét követni tartozik. Tehát elvinne engem a laktalan -déli sziget helyett a mamájának vadászkastélyába, oda a bihari hegyek -közé. - -– Ha tetszik Esztikémnek velem tréfálni, akkor hát lépjünk e térre. Jól -van, mihelyt megesketett a pap, csak annyi pénzt teszünk a zsebünkbe, -hogy új hazánkba elszállítsanak. Mert gyalog menni a tengerpartig kissé -fáradságos, a hajón pedig nem viszik ingyen az embert. De félek, hogy e -regényes terv ellen a mi két mamánknak is lehetne némely észrevétele. A -mi engem illet, nem tagadom, hogy szívesebben olvasom Robinson -történetét, mint magam átélni óhajtom. Nem szeretem a forró égövi -meleget, én, a ki a budapesti nyarat sem tűrhetem, hanem futok az erdők -és hegyek árnyékába. Hát a moszkitókról megfeledkezik? A levegőnek -tizedrésze mind ezen átkozottan csípős szúnyogfajból áll. Szép a -pálmafák sátora alatt sétálni, és vadon termő ananászt vacsorálni, de -minden bokor mellől vérengző tigris rohanhat ránk és felfalhat bennünket -szerelmünkkel együtt. Mit szól a mérges kígyókra? Az ember pihen a -gyepen, kinyujtja kezét egy szép virág felé s a leskődő csörgő-kígyó -megharapja. Elkékűl, elfeketűl az én szépem s aztán vége az álmodott -regénynek. - -– Nincs vége. - -– Hogyan? mi volna hátra? Legfölebb, hogy megsiratnám szerelmemet, -szívemben örök gyászt viselnék s nézném, merről mutatkozik vitorla, hogy -hazatérjek Európába. - -– Egyebet nem tenne? Gróf úr, a kit én szeretnék, és megharapná a mérges -kígyó, megragadnám sebzett kezét, kiszívnám a mérget s vagy -meggyógyulna, vagy együtt halnék meg vele. - -– Oh, meggyógyulnék bizonyosan, – nevetett ő méltósága. – Ily édes ajkak -szívását érezve, a halálból is feltámadnék. De erre aztán még is -okulhatnánk a példán s ketten nézegetnénk a tenger felé, merről leng -felénk a vitorla, vagy a mi jobb, merről tornyosodik az ég felé a -gőzhajó füstfellege. Szerencsére a Robinsonokat ingyen szokták -szállítani. - -– Egyátalában hallani sem akarok hajóról. Ha férjem a vitorlát lesné, -elfutnék tőle az erdőbe, magam keresném fel a tigris oduját vagy a kígyó -fészkét. - -– És ha épen akkor nem találna rájok? Ezen urakkal a rendez-vous sohasem -bizonyos. - -– Akkor ott volna a tenger; beleugranám a legmagasabb kőszikláról. - -– Ez már más. Ez ellen csak egy mentség lehet. Szívemből kívánom, hogy -épen akkor kóboroljon ott Jónás próféta czethala, nyelje el Esztikémet, -s adja vissza nekem a southamptoni vagy liverpooli kikötőben, hogy hű -férje haza vezethesse. Úgy látszik, szeretett menyasszonykám e napokban -egy szép tengeri regényt olvasott. - -– Még eddig egy regényt sem olvastam. - -– Akkor saját fejecskéjében termett a költői gondolat, épen mint a patak -partján a vadrózsa, melyet senki sem ültetett. - -– Szóval: gróf úr, ön határozottan nem akar a déli szigetekre jönni? - -– Dehogy nem! Megyek. Szavamra mondom, megyek: mihelyt be lesz -bizonyítva, hogy délsziget, tigris és mérges kígyó nélkül nem lehet -igazán szeretni! - -– Azt gondolja, gróf úr, nem tudom én, hogy szoktak a nagy urak örökre, -híven szeretni? Elveszik a leányt s ha szép, büszkén mutogatják a -világnak, épen mint a paripát, mely az első díjat megnyerte. Aztán egy -ideig tetszik nekik, hogy a férfiak irigylik szerencséjét, mindennap más -színű selyemruhába öltöztetik a rabnőt, később visszamegy a férj a -világba, a nő pedig otthon unatkozik. - -– Esztikém! végtelen örömömre szolgál, hogy e szomorú rajzban nem -ismerhetek magamra. - -E pillanatban a negyedik felvonásra adtak jelt. A kanonok bácsi részint -csendes hangon, részint kenetteljes integetéssel tudtul adá az -özvegynek, hogy a mi a színműben következik, az nem is leánykának való. -Ő maga ugyan végig ott maradt, de a család elhagyta a szinházat. - -Arthur gróf úgy mutatta, mintha igen jól mulatott volna menyasszonyának -elmefuttatásán, s derült arczczal kíséré a hölgyeket kocsijokig. - -Azután sietett a kaszinóba s ott mindent, a mit hallott, barátjának, -Porczogh bárónak elbeszélt. - -– Ha nem olvasott regényt, akkor ezen fantasztikus hiábavalóságoknak -csak egy forrása lehet. Az erdélyi vad báró mulattatja effélékkel. - -– Becsületemre, valóságos bécsi «Posse»-t játszott velem. Felséges -vőlegényi figurát játszhattam, a kinek egy pensionaire leczkét ad a -szerelem elméletéből! - -– Közös sorsa mindnyájunknak, a kik szép és gazdag lányt akarunk haza -vinni. A mi pedig a bárócskát illeti: censeo Carthaginem delendam esse. -Magyarúl: pusztítsd el a bárót, ha lehet tisztességes módon. - -– Csak nem hiszed, hogy titkos értekezleteket tartanak egymás között? - -– Titkon nem. De még is úgy, hogy mások ne hallják. Ha nagy társaság van -jelen s külön coteriák alakulnak, Gencsy Pál báró mindig a házi -kisasszony közelébe telepedik, s beszélhetnek, a mi nekik tetszik. -Különben néha a buffetben is találkoznak, ott külön conventiculumot -tartanak, sőt forma szerint kettecskén vacsorálnak. - -– Ezer ördög, hiszen ezt tulajdonkép tűrni sem tartoznám. - -– Bizonyára nem. Nálunk, a mi embereink között semmi esetre sem. -Dorozsmayné azonban, mint magad mondád, erősen ragaszkodik ahhoz, hogy -háza a középnemesség osztályához tartozik. A ki az ő «bevett szokásai» -ellen tiltakozni bátorkodik, azt mondja neki: élünk szabadságunkkal s a -kinek ez nem tetszik, kereshet másutt mulatságot. - -– Meglásd, nem ők, de én mondok le rólok először. - -– Teheted. De mit mond erre a 36,000 forint jövedelem, feltéve, hogy -Dorozsmayné szívességéből jutottál hozzá? - -– Igazad van. Ezzel rövid pórázon tartanak. Mert nincs is a pénznél -gyalázatosabb hatalom. Nekik semmibe sem kerül, én pedig rabszolga -vagyok. A 600,000 forint első helyen van birtokomra betáblázva, tehát -olyan biztos, mintha az angol bankban volna letéve; engem pedig oda -rángatnak vele, hova szeszélyük hordja. Meglásd, augusztus végén újra -elhalasztják esküvőmet. - -– Még annál rosszabb is történhetik, mert az ilyen alsóbb osztályoknál -hiányzik az érzék a gyöngédségre. Hátha épen esküvőd reggelén azt irják -vagy izenik, hogy Esztike kisasszony hirtelen mást gondolt, nem -szándékozik oltár elé lépni s megkérnek, hogy félreértések elkerülése -végett jól tennéd, ha a nádor-utczai házat innen túl ritkábban -szerencséltetnéd jelenléteddel. - -– Elébb megtörténhetik, mint nem. Másnapra pedig rám küldik Spuller -Jeannette-t, megkérik a félévi kamatot és felmondják a kölcsöntőkét. -Porczogh! a Missisippi messze van, de ezen szolgálatot a Duna is -megtehetné, ha díszesebb nem volna egy golyó az agyamba! - - -IV. - -(Szól egy öreg nagy urról, a ki nejének szép igéreteket tesz; de kérdés, -megtartja-e végrendeletében?) - -Bécsben vagyunk, a Burghammer palota legbensőbb szobáiban. - -Este volt, két teljes órával az ebéd után, a midőn egyszerre minden -fenekestől felfordult. Három kocsis fogta be a lovakat s vágtatott a -városban a leghíresebb doktorok után. Herczegi házhoz csak rendjeles, -udvari tanácsosi ranggal felruházott egyetemi tanár járhat s a késő -órában nagy feladat volt őket feltalálni. - -Ő herczegsége e napon különös jó étvágygyal ebédelt, a fekete kávé után -bement a herczegnő szobáiba, hogy újra elmondja, mily boldog napjai -vannak élte alkonyán, a mint egyszerre épen a leglelkesültebb -pillanatban szédülni kezd, kezével halántékait összeszorítja s kimondja -e rettenetes szót: vér tódul az agyam felé! - -E szörnyű csapásra fordult fel a palota fenekestől. A legelső segítség, -kit hatalmas Bécs városa küldhetett, a Schotten-Ring egyik -mellékutczájában üzlettel biró borbély, a ki behozatván a beteg -szobájába, semmit sem akart saját felelősségére kezdeni. De miután a -herczeg karját tartá és világos szóval parancsolta, hogy haladék nélkül -eret vágjon, előkeresé műszereit. - -A bőven kiömlő vér csodálatos könnyebbséget szerzett a szenvedőnek, úgy -hogy fél óra mulva, a midőn egyik nagy doktor a másik után fuladozó -lélegzettel megérkezett, mindnyájan úgy találták, hogy itt ugyan többé -sürgetős teendőjük nincs, hanem írtak valami keserű haszontalanságot a -patikából; az érvágást pedig, miután ezt a herczeg maga parancsolta, -mint «bevégzett tényt» a tudomány tekintélyével egyhangúlag befödözék. A -borbély a szolgálatért kapott egy piszkos 10 forintost, a nagy doktorok -egyenként 100 aranyat. Mert azon bevett szokás uralkodott a palotában, -hogy rendes orvost csak a cselédek számára tartottak, az uraság pedig -esetről-esetre hivatta azon orvos urakat, kiknek beavatkozása nélkül -ranggal bíró embernek meghalni illetlen volna. - -Louise herczegnő elvitázhatlanúl nemes lelkű nő vala. Igaz, hogy nem a -szív, hanem a higgadt józan ész tanácsa vezette őt Burghammer úr száraz -karjai közé, de aztán, hogy egyszer ott volt, híven tölté be esküvőjével -elvállalt kötelezettségét. Legalább senki sem volt, a ki látta volna őt -az ellen véteni. - -A herczeg mindig azt mondta otthon és a bizalmas körökben, hogy -mondhatlanúl boldog. Hogy ezt bebizonyítsa, elárasztotta nejét, mint már -hallottuk, drága ékszerekkel, és gyönyörködni látszott kettős -hivatásában, hogy atyja és férje lehetett a szép asszonynak. - -A herczeg a roham legyőzése után oly könnyebbült volt, hogy ágyba sem -akart menni. Saját hálószobájába neje karján vándorolt, s itt egyik -pamlagon vetettek számára pihenőt, s lefekvén egy darabig gyönyörködve -legelteté szemét a herczegnő bájain. A házaspár vigasztalta egymást. A -nő erősítette, hogy minden jobban lesz a tavasz langyos fuvalmainál, a -herczeg, hogy szépen gondolkodott imádott Louise-ja jövőjéről legutóbbi -végrendeletében. - -Ő nagyméltósága rangjához illő egykedvüséggel fogadta a véletlenül -beköszöntött rohamot. Kissé félrevonult a felső ajka, szemével -gyanakodólag pillantgatott, de ha beszélt, az csupa méz, áldás és -ájtatosság volt. A lélekrázó látvány mindenkit ünnepélyes hangulatban -tartott. De ha közönséges ember a herczeg, olyan mint a többi, azt -suttogják körülötte: ravasz a vén róka, még halálos ágyán is. - -– Kedvesem, – szólt a herczeg, miután nején kívül mindenkit dolgára -küldött – ez nagyon is érthető «adóintés» volt a mennybeli -financz-minisztertől. Ezúttal ugyan kaptunk egy kis respirót, de itt az -idő, hogy gondoskodjunk a jövőről, mert meg van írva: nem tudod, melyik -órában kérik a te lelkedet. - -– Herczegem… - -– Kérem, ne szakítson félbe. Mindig tudtam, mit parancsol kötelességem -és sohasem feledtem, minő áldozat az, ha 21 éves nagyon nagyon szép -leány 68 éves öreghez megy nőül. - -– Uram; áldozatról nincs tudomásom, mindig boldog és elégedett voltam. - -– El vagyok ragadtatva, hogy így érez; de tudnia kell, hogy közvetlenűl -esküvőnk után, midőn oly bizalommal nyujtá felém kezét, megírtam -végrendeletemet. - -– De uram, önt e tárgy felizgatja. - -– Egészen ellenkezőleg, inkább megnyugtat. Épen e pillanatban -könnyebbülten vagyok, s telve jó reménységgel. De ebből nem következik, -hogy elfeledjük a jövőt, mely el nem maradhat s kegyetlenség, sőt -hálátlanság volna tőlem, ha az én szép özvegyem – - -– Ah e szó, uram… - -– Mondám: ha az én szép özvegy herczegném csak a végrendelet hideg -betüiből értesülne legelőször, mint igyekeztem jövőjét biztosítani. - -– Semmi kétségem ez iránt s a mit az én herczegem tett, az mind jól van -megtéve. - -– Ön tudja, asszonyom, hogy rangomhoz és czímemhez kötött uradalmaim -fölött nem rendelkezhetem. Ez unokaöcsémet, az ezredest illeti, a ki -Prágában lakik és szorgalmatosan csinálja az adósságokat sokáig nem -késhető halálom számlájára. Nem veszem tőle rossz néven, magam sem -cselekedtem különben fiatal koromban, pedig én közvetlenűl atyám után -örököltem. Meg vagyok győződve, hogy ha vállaira vetheti herczegi -palástomat, ő is csak oly tisztességes, rendtartó, sőt fösvény gazdag úr -lesz, mint én vagyok. - -– Ah, ön fösvény? ezt ma hallja a világ először. Én mindig az -ellenkezőjét tapasztaltam. - -– Beszéljünk unokaöcsémről. - -– Unokaöcscse mindig szerette önt. - -– Oh nem kétlem; de még jobban szerette czímemet s a hozzá kötött -uradalmakat Morvában és Csehországban. De én végrendeletemről akartam -szólani, tehát hallja. Minden a mi szabad vagyonom, tisztán és kizárólag -az öné. Remélem, hogy ezen hagyományból mint özvegy díszesen -föntarthatja rangját s a gyász elmultával egészen saját ízlése szerint -választhatja második férjét. - -– Herczeg, ez iszonyú beszéd. Csak az elvetemedett nő gondolhat a férj -életében második házasságra. - -– Megengedem, a nő részéről; de józan okosság és hideg bölcseség a -férjnek előrelátó elméjében. Nem érdemlette meg a sorstól, hogy egy -életben két áldozatot hozzon. Mit esküdött nekem? hogy halálomig hívem -marad. Soha sem panaszkodtam, mint ha igéretét meg nem tartotta volna, -ha pedig behunyom szememet, megszűnik minden kötelezettség. Egyedül a jó -emlék az, a mit igénylek. Azonban üzleti dolgokról beszéltünk, tehát -folytassuk szárazon és hidegen. - -– Elég erős ön ily hosszú beszédre? - -– Mondtam, semmi bajom. Ezuttal kijátszottam minden veszedelmet s kaptam -a természettől bizonytalan határidőre szóló moratoriumot. Tehát -használjuk fel ügyeink rendezésére. Ezen palotát jövedelmeimnek -megtakarított maradványaiból építettem és elláttam mindennel, a mit a -fővárosi élet követel. Van benne dísz, fény, kényelem, kincs és -gazdagság. Még művészet is illő arányban. E palota s minden a mi benne -van, halálom után öné. Nem szükség ennek pénzbeli értékét is kijelölnöm, -majd kiszámítja a pénzügyi hatóság, ha az átiratási illetéket az érték -arányában kiveti. Ez végrendeletemnek egyik pontja, mely önt illeti. - -– És ez magában több, mint igényelhetek. - -– A második pontot, codicil alakjában kitöröltem. Kevéssel ezelőtt -kivánta ön tőlem, hogy azon 750,000 forintot, melyet névszerinti -értékben számítva állampapirokban, házassági szerződésünk szerint az ön -számára kikötöttem, adjam át az ön kezébe. - -– Igen, herczeg. - -– És át is adtam. Ketten saját kezünkkel hordtuk át a csomagokat az én -kabinetemből az ön szobáiba, hogy még a kiváncsi s mindig leskődő -cselédség se vegye észre. Ön ezen papircsomagokat jól elzárta saját -pénzszekrényébe. - -– Igen, herczeg, ezen érték nálam van – felelt a herczegnő, nem ok -nélkül használva a papircsomag helyett az átalánosabb «érték» -kifejezést. - -– A harmadik pont: azon 5000 hold birtok, melyet Magyarországban -Somogymegyében vásároltam, melynek jövedelmét tűpénz czímen eddig is -élvezte. Végrendeletemben megvan az intézkedés, hogy e birtok az ön -nevére átírattassék. - -– Önnek nagylelkűsége határtalan, uram, herczegem. - -– Ne dicsérjen, mert körülbelül a végére jutottunk. Ezen kívül nem talál -ön egyéb értéket e palotában mint legfölebb fél milliónyi bank- és -vasuti részvényt. Hogy mennyi lesz a készpénz, az az időtől és -körülményektől függ. Az uradalmak jövedelmeit évnegyedenkint szokták -beküldeni, tehát az összeg az évnegyed elején rendesen tetemesebb, mint -a végén. - -– Herczeg, maga az ékszer, mit nekem különböző alkalmakkor ajándékozott, -vagyont képvisel. - -– A mit ajándékba adtam, az nem fordul elé végrendeletemben. Tartoztam -vele, hogy herczegném az udvarnál és a társaságokban rangjához illőleg -jelenhessék meg. Most pedig tudtára adom, hogy a családi gyémánt, -műkincs, arany és ezüst asztalkészlet mind csehországi kastélyomban van -lerakva és leltározva. E tekintetben önnek czímem örökösével semmi -számadása sem lesz. Ezt így vettem át atyám halála után, így kell hátra -hagynom, mert ez a Burghammer nemzetség kincstárát képezi. De a mi itt, -e palotában van, az mind saját szerzeményem, mind szabad tulajdonom. Öné -lesz, csak a ragadozó cselédség körmétől kell megőrizni. - -– Cselédeink régiek és megbízhatók. - -– Lehet; de én a jó erős Wertheimban még is többet bízom, mint bármely -hánytorgatott hűségben. Még saját komornyikomról sem teszek fel többet, -mint hogy nem nagyobb tolvaj, mint uri házaknál szokás. Bízik ön -komornájában? - -– Minden parancsomat hűséggel teljesítette s én teljesen meg vagyok vele -elégedve. - -– Ez szép, de nem mindig elég. Kell a hűséghez és engedelmességhez néha -még ügyesség, buzgóság, fáradhatlanság, sőt még a hallgatni tudás is. - -– Semmi panaszom ellene. - -– Tehát hű és hallgató nő. Urnője parancsából tette, hogy február -elején, a midőn itt volt Porczogh báró, 37,800 forintot hozott egy -bankból s e pénzt az én herczegnőm kikölcsönözte. - -– Ön ezt tudja, herczegem? - -– Tudom, de ne gyanusítsa komornáját. Nem ő fecsegte ki a titkot, hanem -a bank, a hova ön holmi divatból kiment ékszereket küldött. A bankár, a -ki kollegám a Reichsrathban, fájdalmasan panaszkodott, hogy a Burghammer -ház, ha pillanatilag pénzre van szüksége, még ékszert küld oda zálogba, -holott teljes pénztára mindig rendelkezésünkre állott. Én erre hozzá -mentem, kifizettem a kölcsönt, s ha ön a zálogról szóló elismervényt a -bankba küldi, az ékszert akadály nélkül haza hozathatja. - -– Herczeg, meg fogom mondani, mért kellett nekem e pénz. Porczogh báró -azt mondta, bizonyos rokonom… - -– Az ég szerelmére, herczegnőm, szót sem többé! Még azt gondolná, hogy -számot kérek tetteiről! Ha rokonát mentette meg pénzzavarából, ez mindig -teljesen elég ok arra, hogy néhány haszontalan fénykövet, melyhez az -embert különös emlék nem köti, ideig-óráig nélkülözzünk. - -Ezen czélzatos szó, «melyhez különös emlék nem köti» megdöbbenté a -herczegnőt. Jel volt ez arra, hogy óvakodjék, mert a herczegnek nyájas -bizalmaskodása a legélesebb gúnyt is rejtheti magában. - -Hallgatott tehát, de a herczeg folytatá: - -– Az én herczegnőm azt teheti sajátjával, a mi neki tetszik. Én akarok a -legutolsó lenni, a ki valaha számadás alá akarná venni. Mindig -helyeseltem, ha az asszony is ért valamit üzleti dolgokhoz s vagyona -kezelésében önállóságra tud emelkedni. Jól teszi, ha üzletekbe is -bocsátkozik, a hányszor ezt fényes rangjának belevegyítése nélkül -megteheti. - -– Remélem, herczeg, nem teszi fel rólam, hogy a börzén játszom? - -– Ilyesmi eszembe sem juthat. De előadhatná magát oly alkalom, mely -által az én herczegnőm a kezéhez vett 750,000 forint tőkének jobb -hasznát vehetné. Értem kamat tekintetében. Mert valóban nem megvetendő -csekélység, ha az ember az eddig élvezett öt százalék helyett, hasonló -biztonság mellett, hatot kaphat. - -– Herczeg! czélzás akar ez lenni? - -– Nem. Csak figyelmeztetés, még pedig a legőszintébb, legbarátságosabb -és legbizalmasabb értelemben. Az én herczegnőm cselekvési szabadságát -soha sem korlátoztam, mert tudtam, mily jól ismeri felvállalt szent -kötelességét. Ez lesz vezérelvem, azon napokra is, míg élek. Az -elzálogosított ékszer dolgában pedig ne vegye rossz néven a bankár -indiscretióját, mert pusztán kereskedelmi usance volt ez, mint másutt -is, ha jelentékeny összeg forog kérdésben. - -– És ha tudják, – tevé hozzá a herczegnő keserű mosolylyal, – hogy -minden vagyon a férjé, a nő pedig hozomány nélkül jött a házhoz. – És -mellé gondolta – egy kevés értéktelen fiatalságon kívül. - -A herczeg megtörölte homlokát; talán nem is hallotta a megjegyzésnek -fönhangon elmondott részét s aztán beteges hangon folytatá: - -– Még más fontosabb pénzügyi operatióról is hallottam valamit, s -mondhatom, rendkívül örvendettem. Ha a magyar urak és asszonyságok mind -így tudnának a pénzzel bánni, nem jutna a fél ország zsidó kézre. Most -azonban érzem, hogy erőm kimerült. Igen lekötelezne herczegnőm, ha -kinyújtaná karját s megrántaná a csengettyű szalagját, mert ily roham és -ily boldog házaspári értekezés után legjobb, ha a vén ember ágyba megy. - -A herczegnő csengetett s arra a termek távolából a komornyik és a -szolgák serege sietett elé. - -– Kedves Louise. Engedje meg, hogy csendes éjet kivánjak. Álmodjék azon -tiszta, szent boldogságról, mely eltölti a szívet, ha valamelyik igazi -jó barátját örökre lekötelezte. Burghammer herczegnek úgy sincs már -egyéb teendője e világon, mint eltelve háladatos szívének sugalmával, -megírni végrendeletét, mely szép herczegnőjének legédesebb álmait -valósítani fogja. - -A herczegnő elhalaványodék. Nem a szavakban rejlő fenyegetés miatt, -hanem hogy Burghammer herczeg, a ki mindig tökéletesen tudta, mit és hol -tesz valamit? ily leggyöngédebb természetű tárgyról nem tartózkodott még -a cselédség jelenlétében is beszélni. - -A komornyik és segédlete a herczeget ágyába vivé, a herczegnő pedig csak -úgy volt itt jelen, mint egy a többi közül s midőn a beteg ágya mellett -mint ápoló, mint virasztó helyet foglalt, a herczeg máskor soha sem -tanusított édeskés hangon szólt hozzá. - -– Oh, kedves Louise, csak nem akar itt álmatlan éjt tölteni, mellettem, -ily jelentéktelen szélhűdés miatt? Higyje meg, nem volt több, mintha a -galamb szárnya megsimítja homlokomat. Ennél az is komolyabb, ha az ember -véletlenül a butor szögletébe vágja a könyökét s ott bizonyos ér -elzsibbad. - -A herczegnő azonban mindent jól értett, még azt is, a mit férje -elhallgatott. - -És nem is jelentett ez az egész hosszú társalgás egyebet, mint igazi -nagy uri hideg boszut. A herczeg elmondá, minő lett volna végrendelete -más körülmény között s minő lesz most, egy vagy más ok miatt. - - -V. - -(Utazási terv, mely egy részről reményt ébreszt, más felől szörnyű -boszúságot okoz. A grófi korona sem oly kulcs többé, mely minden -lányszivet és minden pénzszekrényt megnyit.) - -Elmult a husvét ünnepe, gyönyörűen kitavaszodék az idő és Arthur gróf -még mindig a Dorozsmay-házban vélte feltalálni őrangyalát, titkos -szabadítóját. - -Néhányszor élesen vizsga szemet vetve, példálózgatott az özvegy előtt -valamely láthatlan kéz működéséről, de a nádor-utczai ház asszonya soha -sem látszott megérteni a czélzást, vagy a mi még rosszabbul ütött ki, -félre értette a gróf homályos szavait. - -Spuller Jeanette-ról semmi hír, semmi legcsekélyebb életjel. A 18,000 -forint még illetetlenül hever a József-téri lakás második emeletének -valamelyik szekrényében, mert Arthur gróf még mindig nem kapott új -kedvet pazarlásra, de még bővebb költekezésre sem. Lóról, kocsiról, -operai tánczosnőkről lemondott, jól ízlett neki az ebéd a mamánál s -gondtalan életmódjában annyira hízott, hogy a háznál már a «kövér gróf» -czímén emlegették. - -– Báró! most már nem tagadod többé, hogy Spuller Jeanette nevű nő nem él -e világon. Egyszer egy napra szállott le a Sirius csillagból s ott -töltött egy éjet a bástya-utcza sötét vermei között, hogy új évi -ajándékul hozzon nekem 36,000 forint jövedelmet. - -– Úgy látszik, – felelt Porczogh báró. – De hiszen ez is csak oly -véletlen szerencse, mint a többi. Tetszett a sors szeszélyének, hogy -Bendeffy grófnak szülessél, nagy örökséget nyertél hozzá, el is -pazaroltad illendő prosopopeiával. Azonban újra feltámad -szerencse-csillagod, mely már fegyverzettel megjelenő leggonoszabb -hiteleződet elriasztja. Barátom, már bölcsőd fölött kerubinok -mosolyogtak, mert semmi sem bizonyosabb, mint hogy Spuller Jeannette-et -a vasuton megfojtották a tolvajok, elvették pénzét, iratait pedig -megsemmisítették. Ime így menekedhetik meg az ember a mai világban -600,000 forint adósságtól. - -Arthur gróf jó kedvét azonban Esztike kisasszony közönyössége nagy -mértékben lelohasztotta. Nagyon feltünőleg kerülé a tanuk nélküli -pillanatokat vele. Ha jókor jött a házhoz, a kisasszony még -toilette-szobájában volt elfoglalva, ha később, akkor menyasszonyát már -a leányok társaságába vegyülve találá s nem nyerhetett tőle több nyájas -szót, mint bármelyik más férfilátogató. - -A társaság tagjai közül többen, kik a jövőbe láthatni véltek, kevésbbé -kezdék őt elismert vőlegénynek tartani s azt suttogták, hogy a mint -elaludt már egyszer e dolog, úgy elenyészik minden újra s még a füstje -sem marad meg. Mindenki észrevette a menyasszony hidegségét, hogy soha -sem fogadja grófját örömmel, nem ragyognak fel szeme sugarai közeledtére -s ha távozott, egyszerűen tudomásul vette s néha azután még jobban -mulatott, mint azelőtt. - -Hivatalosan azonban minden a régiben maradt, csak belől a gróf mellében -forrott a boszuság és a türhetlenné vált helyzetnek mindenkép véget -akart vetni. Érzette, hogy a csomót ketté kell vágnia, dőljön a kérdés -akár jobbra, akár balra. - -És miután már kétszer, rohammal nyerte meg a csatát, harmadszor is -riadóra készült. - -Megragadta tehát a legelső alkalmat, melyben a ház asszonyához -közeledhetett és mondá: - -– Drága nagyságod. Leírhatlan az én szenvedésem, forró szerelmem pedig -sürgetőleg ösztönöz, hogy nyilt szívvel kérjem: ha tán lehető volna a -kitűzött augusztusi határidőből, mely rám nézve egyértelmű az -örökkévalósággal, legalább két vagy három hónapot elengedni. Ime mily -friss és viruló egészségnek örvend menyasszonyom! Testileg-lelkileg a -legtökéletesebben kifejlődött ifjúság. Mért tehát ezen fölemésztő -időpazarlás, melynek minden elvesztett percze éveket rabol el -boldogságunkból? - -– Gróf úr, – felelé anyai komolysággal Dorozsmayné. – Igaza van, hogy az -orvos véleményét bízvást félretehetjük. De ha leányomra bíztam, hogy -tetszése szerint választhassa azt, a kinek e földön a sírig élettársa -lesz, még kevésbbé foszthatom meg azon szabadságától, hogy akkor lépjen -oltár elé, mikor neki tetszik. Gondolja meg gróf úr, hogy a leányok -életének legszebb tavasza azon rövid korszak, a midőn kiléptek a -gyermek-szobából s helyt foglaltak a társaságban a felnőttek között. Ha -tehát tetszik leányomnak ezen boldog időszakot legalább addig élvezni, -míg 18.-ik évét betölté, nincs annyi hatalmam, hogy határozatát -megváltoztassam. - -Ebből állott a sok kétkedés után megindított erélyes föllépésnek sivár -eredménye. Maradt minden a régiben, de legalább semmi jel sem mutatott a -visszalépés felé. Szóval: Arthur gróf még mindig vőlegény s a ki 33 -augusztus hónapot már megért, megvárhatja a 34.-diket is. - -Mindamellett ő méltósága oly prózailag savanyú képet csinált, hogy -közönséges polgári vérből származó ember sem tehette különben. - -Soha életében keserűbben nem érzette vagyona elvesztésének -következményeit, mint e pillanatban. Valósággal mint könyörgő, mint -esedező fél állott a középnemesi ház küszöbe előtt. - -És még sem mondhatott le reményeiről, mert lehetlen volt kiverni fejéből -a gondolatot, hogy csak az özvegytől telhetett ki az eszme, hogy Kaula -és társa követelését megvásárolja. Más akárki teszi, már régen -jelentkezik a lejárt kamatokat követelni. De nem volt-e borzasztó -gondolni, hogy egy Bendeffy gróf, az által, hogy a kamatot fizetnie nem -kell, a szó teljes értelmében _ajándékot fogad el!_ A rossz világ nyelve -még lealázóbb szót is használt volna! - -Igaz, ismert még e földön egy szívet, a ki még nagyobb áldozatra is -kész. Hiszen Louise herczegnő volt az, a ki segített neki, hogy előnyös -házasságot köthessen. Oly áldozat, melyet csak az eszményiségig szerető -nő tehet. De jelen esetben szó sem lehetett róla, mert ily összeggel e -nő nem rendelkezhetett; legalább férje életében semmi esetre sem. - -Valami azt sugta a gróf fülébe, hogy a válság perczei közelegnek. Egyéb -nem kellett a kitörésre, mint hogy Spuller Jeanette megjelenjék s még -azon éjjel a József-téri lakás szomszédait pisztolylövés durranása veri -fel nyugalmából. - -Az özvegytől a leányok szobájába lépett és azonnal megpillantá, hogy -Esztike vidáman és nevetgélve ül Gencsy Pál báró mellett, a ki valami -igen mulatságos közbejött eseményt beszélt el a képviselőház mai -üléséből. - -Haragra gerjedve elhatározá, hogy a báró elé lép, udvariasan ugyan, de -büszke önérzettel arra szólítja fel, hogy: «keljen fel és adjon helyet -menyasszonya mellett». - -Jól tudta, mi lehet ezen föllépésének következménye s azért magasra -emelé fejét, homlokát redőkbe voná s megindult, a midőn épen az -elhatározó perczben valaki karon ragadja és igen vidám hangon jó estét -kiván neki. - -Porczogh báró volt. - -– Arthur – szólt halkan, – a szemedből láttam, hogy meggondolatlanságot -készülsz elkövetni. - -– Bocsáss, kérlek, mert türelmem végső szála is elszakadt. - -– Párbajt akarsz erőszakolni? - -– Egyenesen ez a czélom. - -– Bolondság. Csak egy szavadba kerül és czélt értél. Én azonban azt -mondom, hogy e párbaj lehetetlen, mert haszontalan. Mi lenne eredménye? -Nem arról beszélek, ki esik el? ki kap sebet? ki lesz egész életére -tehetetlen nyomorék? Mert mindez az ostoba golyónak vakjátékától függ. -Csak azt kérdem, mi a haszon belőle? Mindketten bebizonyítjátok, hogy -bátor, derék és lovagias ficzkók vagytok. De kell-e azt bebizonyítani, a -mi fölött senki sem kétkedik? Az én véleményem tehát, hogy űzd el innen -a bárót, ha lehet, tisztességes módon, de a párbajt hagyd utoljára, ha -nem marad számodra más vigasztalás, mint a véres boszú. - -Átmentek a nagy terembe, a hol a két jó barátnak halk társalgása az itt -mindig uralgó élénk mulatozás zaja közé vegyült. És a mint így le- és -feljártak, észrevevé Arthur gróf, hogy Pál báró most is előbbi helyén ül -ugyan, de Esztike kisasszony hagyá el székét s most egyedül áll egy -ablak bemélyedésében a zongorázók háta mögött. - -– Ah, – gondolá Arthur gróf, – tehát még is eszébe jutott, hogy -kimélettel tartozik irántam, s hogy jövendőbeli urával és -parancsolójával űzött merész játékot. - -Ezzel azonban elenyészett a kedvező alkalom is összetűzni az erdélyi -báróval; oda lépett tehát menyasszonya elé, a ki őt nyájasabb és -bizalmasabb mosolylyal fogadta, mint régóta. - -– Gróf úr, – mondá kisleányos örömmel. – Hallotta a kedves ujságot? -Mihelyt teljesen kizöldül, megyünk Harasztosra, de csak egy hétig -maradunk ott. Az alatt teljes tavasz köszönt be, szép lesz mindenfelé a -vidék, s visz a mama engem hosszú útra. - -– Ah, hosszú útra? tán épen ama távol déli szigetre? - -– Kérem, nem tréfa. Megyünk, megnézzük a Kárpátokat Rutkától Eperjesig. -Két napig leszünk Koritnyiczán, háromig Tátra-Füreden. Kassáról -leszállunk Miskolczra, Tokajba, Debreczenbe és Nagyváradra. Onnan ismét -tovább Kolozsvárra s beutazzuk Erdélyt az alsó-fehérmegyei, a fogarasi -és a székely havasokig. - -[Illustration: Egyedül áll egy ablak bemélyedésében.] - -– Nagyszerű! és milyen kitünőleg ismeri Esztike kisasszony a hazai -geografiát. Nem volna szerénytelen kiváncsiság, megkérdeni, kik lesznek -az uti társak? - -– Mama, én, Zoltán és kanonok bácsi. - -– Több senki? - -– Ki volna más? egy komorna velünk, egy inas a bácsikkal. Ki van mondva, -hogy csak arra megyünk, merre vasut vezet, mert kanonok bácsi nem -szereti a kocsirázást. Ebből azonban nem következik, hogy nagyobb -kirándulásokat ne tegyünk és én megigértem Zoltán bácsinak, hogy -felmegyek vele a Retyezátnak legalább felemagasságára, hogy onnan -büszkén tekinthessek le e nyomorú világra. - -– Ah, e nyomorú világra? Az ember azt hinné, hogy tündöklő királyném már -sokat látott a világ nyomorúságaiból. Hogy kerülnek a Retyezát alá a -székely havasokról? Tudtomra székelyföldön csak híréből ismerik a -vasutakat. - -– Van vasut Marosvásárhelytől Kocsárdig, onnan Gyulafehérváron és Piskin -át Petrozsényig. - -– Szavamra mondom, ez eredeti, ez nevezetes! Az én bájos Esztikémben egy -igen jeles közlekedésügyi miniszter veszett el! Honnan ismeri így a -magyar vasuti hálózatot? - -– Zoltán bácsi nagyszerű ajándékkal lepett meg. Pompás hasznavehető -könyv; czíme: «A magyar közlekedési vállalatoknak hivatalos -menetrendje». Ebből szedtem ki összes tudományomat. - -Arthur grófnak annyira nem tetszett ez a székelyföldi kéjutazás, hogy -megfeledkezve a gavallérság szigorú szabályairól, megjegyzé: - -– Olyan kalandos utazás ez, hogy nem csodálnám, ha utoljára, úgy -távolról, még világhírű Gencsnek kastélyát is megpillantanák. - -– Valóban oly híres? - -– Nem láttam; de azt hiszem róla, hogy építészet tekintetében lehet oly -műemlék, mint Angliában a Holland- vagy a Wollaton-house. - -– Akkor valóban kár volna elkerülni – jegyzé meg ártatlan hívő lélekkel -a kis leány. – Azonban fölöttünk a «Menet-rend» kérlelhetlen -törvénykönyve uralkodik. Ettől függ Gencs sorsa. Ha közel esik a -vonalhoz, látjuk, ha távol, akkor le kell mondanunk az élvezetről. - -– És mit mondana Dorozsmayné ő nagysága, ha uti kalandjai között a -véletlen úgy hozná magával, hogy velem találkoznának valahol? - -– Oh, mamám mindenütt és mindenkor szívesen látja gróf urat. - -Bendeffy Arthur gróf minden körülmény között magától érthető dolognak -tartá, hogy társalgás közben czímén nevezzék. Egyedüli kivétel -menyasszonya leendett, s azért ha tőle hallá a gróf úr megszólítást, -mindig vészjósló hideglelés borzongatását érzé hátán végig futni. - -– És Esztike kisasszony? - -– Én? - -Nem szólt tovább, hanem igen sokat igérőleg mosolygott s azután oly -szertartásosan hajlott meg, mint madame Escabrotte-tól tanulta. - -Mit jelentett e sokat igérő mosoly? Udvariasság volt, vagy remény? -Arthur gróf elkésett a magyarázattal, mert Esztike kisasszony -megpillantott egy leánykát és úgy látszott, valami nagyon fontos és -érdekes mondani valója akadt hozzá. - -Forgott a társaság s minduntalan új csoportozatok alakultak. Arthur gróf -félre vonult, de alig lépett kettőt, már sarkában volt Porczogh báró, a -ki ezalatt egyenesen az özvegytől hallá a tervben levő utazás -részleteit. - -– Mit mondasz ezen újabb sakk-húzásra? - -– Mit? – felelt Arthur gróf, és olyat káromkodott foga közt, mint csak -magas főuri stylusa megengedte. – Csak azt, a mit te. Hogy a -Dorozsmay-családtól minden kitelik, a mi nálunk, saját köreinkben -lehetetlen volna. Meg vagyok győződve, hogy Bogár Imre (Zoltán bácsi új -neve, különben híres betyár, a kit Pesten felakasztottak) az özvegyet és -leányát egyenesen Gencsre akarja becsempészni. Így jár, a ki saját -társaságát elhagyja. Oly fészekbe keveredik, a hol még megjárja azon -botrány, hogy a lyányt bevigyék családi fészkébe az oly udvarlónak, a -kinek ily kitüntetésre sem joga, sem czíme. - -– De majd találnak ürügyet. A Dorozsmay-ház, sok pénzénél fogva, uri -szokásokat vett fel és igyekezni fog a külső illem szabályait -megtartani. Tervüket részletesen nem ismerem, de körülbelül képzelni -tudom. A vén paraszt összebeszél a vad báróval s az utazókat valami -mondvacsinált «véletlen» által összehozzák a gencsiekkel. Pál báró -dicsekedni fog családja előtt az ismeretséggel, s hogy hány kellemes -estét köszönhet a ház vendégszeretetének. Következik erre egy közös -kirándulás egy úgynevezett szép vidék megtekintésére, s ha ezalatt -bővebben megismerkednek, eléállítják a ház mumiáját, Zsuzsi nénit, a ki -a pesti hölgyeket formaszerint meghívja Gencsre. Ha itt aztán -Dorozsmayné megizlelte az örökös paprikás csirkét s a leányok szép fehér -kalácsot sütöttek, nem győzik a pesti kisasszony bájait eléggé bámulni, -másnapra egyhangúlag kimondják, hogy ezt a párocskát az Úristen is -egymásnak teremtette. Így fog történni; vagy ha máskép is, az eredmény -tekintetében egyre megy. - -– Báró, te prófétának születtél. - -– Ismerem az emberi rút fajzatot, ez az egész. - -– Báró, te tíz évvel ezelőtt megjövendölted, hogy tönkre jutok s ma -nincs egyebem, mint a mi még mamám után rám vár. Az volt hibám, hogy -rangomat, czímemet többre becsültem, mint a mennyit ér. A világ azonban -haladt, s mai napon a köznép úgy beszél rólunk nyiltan, mint mi otthon -magunk között titkon szoktunk; azaz: hogy a magas születés, ha nincs -pénz hozzá, otrombául nevetséges. - -– Úgy van, a középrend tolakodása erőt vett rajtunk s ha küzdünk is, -fegyvereink nem egyenlők. Minket rangunk kötelez, mi telve vagyunk -gyöngédséggel és galanteriával. Ők pedig szabadon és tartózkodás nélkül -csak a kézzelfogható előnyöket vadászszák. - -– Mit tegyünk? Vegyünk bucsut a kapufélfától s többé be sem lépjünk e -házba? - -– Nem, ezt nem mondtam. A bölcs politika kivánja, hogy ne mi szakítsunk -elébb. Különben is, részemről nincs minden estém elfoglalva, s ha jobb -helyre nem mehetek, itt is agyonüthetem az időt. Persze jobb lett volna -a szép lányt meg az öt milliót bezsebelni, most pedig elárulva levén -gyenge oldalunk, fogadom, hogy bukott mágnás közöttük a nevünk. Mihelyt -pedig úgy van feltéve a kérdés, hogy mit ér a rang és czím megfelelő -vagyon nélkül, akkor ezen társaság előtt elvesztettük pörünket. Hiába -ijesztgetjük a koporsóból feljáró lelkekkel azokat, a kik nem hisznek a -kisértetekben. Ha átlátták semmiségünket, nem emelnek többé kalapot a -kilenczágú grófi korona előtt, mely csak kutyabőrre van pingálva. Végre -pedig ha Dorozsmaynénak rang kell, megkapja ezt az erdélyi báróval is. - -– De a báró szintén vagyontalan? Mi maradhat rá atyjáról? Én pedig anyám -után legalább ötször gazdagabb leszek. - -– Nem is ez a fő akadály. Ha te szegényül született Bendeffy vagy, azt -mondják: van a leánynak kettőjök számára is elég. Hanem, higyj az én -szememnek, a leány szerelmes a báróba, s ez oly végső itélet, melytől -nincs fölebbezés. - -– És még se szakítsak velök? - -– Addig, míg Spuller Jeannette titka ki nem derül, semmi esetre sem. - -– Mi lesz a másik titokból? azon rejtélyes pénzforrásból, melylyel -váltóimat fizettük? - -– Ez nem sürgetős. Ez az én titkom, de nem szólhatok róla, mert -becsületszavam fekszik rajta. - -– Hátha mindkettőnek ugyanazon forrása és eredete van? - -– Nem valószinű. Én legalább nem hiszem és nem is kívánom, hogy így -legyen. Érdekeidnek legjobban megfelel, ha Dorozsmayné keze rejlik -alatta; ez reményednek azon utolsó szála, mely még nincs megingatva. -Szereted a kicsikét? - -– Különös kérdés, épen tőled. Hogy ne szeretné a 33 éves quasi agglegény -a szép, vidor, élénk, fürge és tűzszemű gyermeket? De azért nem tagadom, -hogy Esztike _a mi társaságunkban soha sem lesz az, a minek az én nőmnek -lennie kellene_. Ezen helyet egy másik sokkal jobban töltené ki! - -– Értelek. Gondolsz még rá? - -– Sokszor, és pedig bánkódással. Ha ezelőtt három évvel elveszem -Louisét, vagyonomnak fele még ma is megvan. - -– Hagyjuk ezt barátom, soha se beszéljünk olyan dolgokról, melyek -nincsenek napirenden. - - -VI. - -(Erdély fejedelme oly levelet küld Gencsre, hogy a báró kastélyának -lakói rögtön fellázadnak.) - -Megjött a junius. Vége az országgyűlés ülésszakának, szétmentek a -képviselők; biztosan érzik magukat a miniszterek. - -Dorozsmayné, leánya és a két bácsi elhagyták a fővárost. Zoltán mint -utazási intendáns működik, kanonok bácsit gardedámnak nevezgetik. A -társaság megnézte Koritnyiczát, Tátrafüredet, Bártfát, a hol még mindig -fűtött szobákkal fogadták őket. Lejöttek a kies Eperjesre, a régi hírére -érdemes Kassára, csizmadiákban bővelkedő Miskolczra, tanyákon nyaraló -Debreczenbe s megpihentek a sok tornyú Nagyváradon. - -Pál báró Gencs üde levegőjét szítta s hevert Pesten szerzett -hervadhatlan koszorúin. A szomszédok napijáró földről özönlöttek -látogatóba, megbámulni a fiatal embert, a ki teljes kilencz hónapig -lakott a fővárosban és még sem változott meg úgy, hogy az apja se -ismerje meg. - -Zsuzsi néni anyai örömmel, megelégedéssel és diadallal legelteté szemét -az érkezőn, a ki tapasztalatainak kimeríthetlen kincstárából pazarul -osztogatta a tudományt és a bölcseséget. - -– És ezen embert én neveltem – beszélé fűnek-fának. – Az én oktatásaim -gyümölcse érett meg benne. Már nem korhely diák többé, minden ruháját -haza hozta, fehérneműiből egy fél harisnya sem hiányzik, minden gomb a -maga helyén, a városi rossz levegő nem rontá meg friss piros színét. És -a mi fődolog, egy krajczár adósságot sem csinált. Soha, mióta Csikszék -áll, ily tökéletesség nem termett Gencsen! - -Élvezet volt képviselő urat hallani, a midőn honatyai munkálatairól -számot adott. Mily dicsőség Gencsnek, hogy ember van ott, a ki mint jó -ismerőseiről beszél a híres államférfiakról. Zsuzsi néni olvadozott, ha -Pál fia úgy említé a miniszterelnököt, mint a járásban a szolgabírót. -Leírhatlan volt a gyönyör, ha Pál báró félvállról említé: mondtam a -pénzügyminiszternek, hogy nem ismeri Erdély népét, s midőn az ellenkezőt -erősítette, felelém: Gyula, ezt nem bölcsen cselekedted, a helybeli -viszonyok más intézkedést igényelnek, a józan politika más rendszabályt -követel! Olyan szépen volt ez mondva, mintha csak Sennyei bárótól -tanulta volna. Kéjérzet árasztotta el a gencsi udvarház lakóit, hogy egy -helybeli ember szebben szól, mint a «Marosvásárhelyi Közlöny»-nek -legutóbbi vezérczikke. - -Természetes, hogy ennyi érdemet méltókép kellett megjutalmazni. És -honnan szerezhetnének édesebb díjt, mint megházasítani Erdély -arisztokracziájának ezen elsőrendű csillagát? - -Szerencsétlenségre a tervezett kiházasításra épen a legszükségesebb -föltétel hiányzott. Tudniillik oly hajadon, a ki ennyi érdemnek méltó -jutalma legyen. Zsuzsi néni végkép meg volt akadva, mert a mióta -keresztleánya, Zsuzsika, «elment a regement után», közelben, távolban -nem ismert leányt, a ki ily kitüntetést igényelhet. Volt ugyan egy jól -nevelt árva, a kinek 500 hold szántóföldje, 1500 hold erdeje volt, de -kellemetlenül pisze volt az orra. Egy másik leány a szépség tökélyének -volt kikiáltva, de annyi birtoka sem volt, a mennyi a talpa alatt elfér. -Mind megannyi lehetetlenség, mely szóba sem jöhet. - -Zsuzsi néni tanácsot kért a helybeli tiszteletestől is, a ki a multkor a -miniszter látogatása alkalmával azon szép köszöntő verset írta, melyet -az iskolás gyermekek maig is könybelábadt szemmel szavalnak a félévi -vizsgán. Nagy tekintély lett ezáltal a jeles egyházi férfiúból, de a -jelen alkalommal ő is csak azt felelheté: - -– Valósággal, méltóságos báróné, ha körültekintek Csikszékben, nagy -fölösleg van itt a férjhez adható uri leányok hiányában. - -Tagadhatlan, hogy ez valódi államférfiúi magas stylusban volt elmondva, -de a kérdés lényegét még sem fejtette meg. - -Két hete mult, hogy szünet nélkül ünneplik Gencsen az ifjú bárónak -szerencsés hazaérkezését, a midőn egy szép reggel levelet hoz a posta -Nagyváradról. - -Pál báró megismeri az írást, megreszket egész teste a kéjérzettől és -olvassa, mint következik: - -«Nos Zoltánus Bogárdy, Dei gratia Princeps Transilvaniæ, siculorum -comes, partium regni Hungariæ dominus. - -Kedvelt hívünk. - -A minőnémüképen fejedelmi tanácsunkban elhatároztuk, azonképen magas -uralkodói tisztünkhöz képest illőnek találván, hogy adott szavunknak -néha híven is megfeleljünk, adjuk tudtára kegyelmednek, hogy mi, die 21 -junii egész udvarunkkal együtt szabad kir. Kolozsvár városunkban -megjelenni és ott fejedelmi székünket elfoglalni szándékozunk. - -Minthogy pedig kegyelmed országunknak ezen vidékén jártas, az utakat jól -ismeri, ezennel rendeljük és parancsoljuk, hogy félretevén minden -késedelmet, egész familiástól együtt, semmiképen otthon nem hagyván -kedvelt hivünk Gencsy Zsuzsánna nénémasszonyunkat, nevezett hű -városunkban megjelenni, ott tartózkodni és további kegyelmes -parancsolatunkra várakozni, legszentebb alattvalói kötelességének -tartsa. Másként nem cselekedvén. - -Quibus in reliquo stb. Datum ut supra. - -_Zoltanus_ m. p.» - -Míg Pál báró ezen fejedelmi leiratot olvasta, a jelenlevők, mintha -érzették volna, hogy nagy dolgok vannak keletkezőben, szent kegyelettel -vizsgálták a fiatal embernek arczvonásait. Legalább azt hitték, ő -excellentiája a belügyminiszter írt e szörnyűséges nagy boríték alatt s -tanácsot kér valamely fontos országos ügyben, a midőn a ház fiatal -örököse nagyot nevetett és az asztalra veté a levelet; a mi azt jelenté, -bátran olvashatja e titkot, a kinek kedve lesz hozzá. - -Az első, a kinek bátorsága lőn, Zsuzsi néni volt, de megpillantván az -első sorokat s látva, hogy a levél latinul van írva, átadá öreg -rokonának, idősb Gencsy Pál bárónak. - -Az öreg báró valóságos tőről szakadt falusi nemes volt, de távol sem -együgyü fráter, a ki a tréfát nem értené, hanem az e levélben használt -czím mégis égbe mereszté hajszálait. - -– Mi az ördög lehet ez? Csak nem összeesküvés az országban? Külön akar -Erdély szakadni s újra nemzeti fejedelmet akartok választani? Szeretem a -jó tréfát, de megkövesse magát Bogárdy uram ő kegyelme, hogy a míg -Bethlen, Kemény él az országban, addig más fajnak hátrább az agarakkal. - -Zsuzsi néni mint kisértet elhalaványodott e szörnyű szavak hallatára. -Egyik férfiról a másikra tekintett, s nézte, melyik készül legelébb -magyarázatot adni. - -– Kedves jó apám – szólt az ifjú. – Ez a Bogárdy Zoltán a legbölcsebb és -legkomolyabb ember, ha tesz valamit, de már ha beszél, elragadja -fantasiája, ha pedig ír, nincs határa bolondságainak. - -– De minő helytelen játék az ily czímet felvenni. Voltak idők, a midőn -az ilyen farsangi komédiáért lenyakazták az embert a kolozsvári piaczon. - -– Ne féltsük mi az én drága barátomat, mert sérthetlen képviselő, s a -ház engedelme nélkül kriminalitásba nem szabad fogni. Ha pedig akadna -itt államügyész, a kinek még be nem nőtt a fejelágya s ezen okmány -alapján nota alá akarná fogni Bogárdyt, leszakadna a Sándor-utczai -épületnek teteje a hahotától. - -– Jól van, hagyjuk el a dolog bolond oldalát, de minő elbizakodott -ficzkó az, a ki engem egész családommal együtt egyszerűen Kolozsvárra -beczitáltat? - -– Kedves apám. Ez a levél csak azért van írva, hogy tudassa velem, -melyik napon érkeznek Kolozsvárra azok, kiket én oda szívszakadva várok. -A többi, hogy kérjelek titeket és én mondjam el, mennyire életem -boldogsága függ ezen úttól, az egészen rám van bizva. - -Most már Zsuzsi néni lépett elé, mint korlátlan hatalom a háznál, s -hallván valamit az «élet boldogságáról» beszélgetni, fenyegető hangon -kérdé: - -– Pál! micsoda gonosz asszonyi praktika forog itt kérdésben? - -– Drága néném, az asszonyok ártatlanok, egyedül én és Bogárdy barátom -kovácsoljuk az összeesküvést. Szándékunk van hölgyeinknek kellemes -meglepetést szerezni. - -– Pál! rosszat gyanítok. Te megcsalod öreg nénédet s vakmerő voltál -engedelmem nélkül egy tarka selyemruhás pesti czifraságnak házasságot -igérni! - -– Azt még nem tettem, de óhajtanám, hogy nénikém kegyes engedelmével -mentől elébb megtehessem. - -– Jóságos egek, rám ne szakadjatok! Ez a boldogtalan fiú megint -találkozott avval a veszett személylyel, a kit egyszer már Kolozsvár -piaczán karon fogvást vezetett végig. - -– Angyalom nénikém, az a bizonyos nő mai napon jól meglehet 40 éves -szépség; az enyém pedig 18 sincs egészen. - -– Pesti? - -– Ott lakik anyjánál, de nem ott született. - -– Jó házból? - -– Régi törzsökös nemes. - -– Szegény? - -– Az a baj, hogy nagyon is gazdag. - -– A nevét akarom hallani. - -– Dorozsmay Esztike. - -– Oda vagyok! mindjárt tudtam, hogy kedves fiamat a kitanult pesti -kaczérság vagy a sok pénz elszédíti. Ritkóczyné azt írta nekem róla: vár -rá vagy 260,000 forint örökség. - -– Az ezrek számát nem tudom, kedves nénikém. De ha Ritkóczy báróné azt -írta volna, hogy ugyanennyit tehet évi jövedelme, bizonyosan sokkal -közelebb jár az igazsághoz. - -– Oh, oh – szólalt itt közbe idősb Gencsy Pál és jámbor becsületes szeme -széles karikára nyilott. – Hogy mondtad? 260,000 forint jövedelem? - -Pál báró csak fejével intett igent, míg Zsuzsi néni megvető mosolylyal -fogadá a képtelen mesét. - -– Kedveseim, – mondá az apa, – a világ az eladó lányok hozományát mindig -megkétszerezi, de ha a jelen esetben csak tizedrésze is igaz lesz a -hírnek, megérdemli a lány, hogy elnézzünk érte Kolozsvárra. - -– Végünk van, – siránkozék Zsuzsi néni, – minden férfi megbolondult a -háznál. Szerencsétlenek! Ha ilyen gazdag volna a leány, rég elkapkodja -valamelyik gróf vagy herczeg! - -– Oh, oh, – veté közbe a kastély ura, – és mért ne volna elég neki egy -báró is? mert országunk törvénye szerint a herczeg, gróf és báró mind -egyforma mágnás. – Ezt mondva, büszkén emelé fel fejét, s folytatá – -Gencs birtokosai már Zápolya idejében szolgálták a hazát és szabadságot, -míg a három magyar herczegnek diplomája tegnapelőttről, Mária Terézia -koráról szól. - -– Vakok vagytok mindketten, – felelt boszúsan Zsuzsi néni. – Hiszen ha -oly gazdagok volnának, nem sajnálnák az uti költséget, hanem magok -jönnének Gencsre. - -– Ez egyelőre lehetlen, nénikém. Hogy jöhetne hozzánk Dorozsmayné, a -midőn itt csak engem, fiatal nőtlen legényt ismer? Esztike kisasszony -még nem menyasszonyom, hogy ősi szokás szerint ide hozhatnák háztüzet -nézni. - -– Nagyon természetes. Pál fiamnak igaza van – szólt ismét az apa, kinek -szemét a tömérdek pénz mindinkább megvesztegeté. – Nem jöhetnek ide, míg -meg nem kértük a lányt. - -– Vagy Zsuzsi néni ismeretséget nem kötött vele, – tevé hozzá -kiigazítólag az ifju. - -– Tehát nekünk illik oda utazni. - -– Úgy van, – felelt a fiu, örömmel ugorva apja nyakába. – Elmegyünk és -szentül igérem, hogy mindaddig, mig Zsuzsi néném is azt nem mondja: Pál, -te szerencsés kópé vagy, vedd a lányt, mert ez a legszebb és legjobb az -országban, Isten is csak neked teremtette… semmire sem kötelezem -magamat. - -– Mered ezt megigérni? - -– Akár megesküdjem rá. - -– De hát ha azt mondanám, nekem e fényes, czikornyás teremtés nem kell? - -– Ettől nem félek, mert teljes lehetetlenség. Erről csak akkor -beszéljünk, ha látta Zsuzsi néném imádottamat. - -– Megkérjük a kezét még Kolozsvárott? - -– Jobb lesz itt Gencsen, hadd lássa az özvegy, minő ősi ház becsületére -bizza gyermekét. - -– Itt van ni, – kaczagott Zsuzsi néni. – Értse, a ki tudja, a férfiakat. -Épen most mondtad, nem jöhetnek ide, s még is itt akarod kezét kérni. - -– Nem jöhetnek ide, az igaz. De ha Zsuzsi néni Kolozsvárott ismeretséget -köt velök, bátran meghivhatják nehány napra. Esztikém már ismeri a ház -lakóit. Atyámnak és testvéreimnek fényképeit már látta, Zsuzsi nénit -pedig úgy megszerette, mint második anyját. - -– Engem, megszeretett? hogy jutok én e különös megtiszteltetéshez? - -– Együtt örvendettünk és együtt olvastuk fel Zsuzsi néni leveleit. Oh ha -látta, ha hallotta volna, mily rokonszenvvel és érdekeltséggel fogadta a -gencsi ujságokat. - -– No ez megint szép dolog. Megmutatni az én leveleimet egy idegennek! -Végre is attól félek, hogy ez az elkényesített városi fehérnép majd -fitymálva nézi le szegénységünket. - -– Egészen ellenkezőleg. Boldogok lesznek egyszerű házi körünkben, mert -azt az örökös soiré-t csakugyan megunhatták. - -– Úgy van, – erősíté idősb Gencsy Pál, – fiamnak igaza van. Én is enyedi -diák koromban, egy csizmadia fiával, mindig kicseréltem az én fehér -kenyeremet feketéért. - -– Még mindig nem vagyok tisztába, – kétkedék Zsuzsi néni, – Pál úgy -beszél, mintha minden bizonyos volna. Legalább csak mondtad neki, hogy -szereted? - -– Én? soha egy szóval sem. - -– No lám. És mégis oda akar minket bolondítani, Kolozsvárra. - -– Kedves nénikém, nem kell azt szóval kimondani, a mit ketten együtt -éreznek. Az első látástól kezdve csodálatos bizalma volt hozzám. Én -tanítottam őt sok szépre, jóra és igazra s ezért engem, tréfából, mindig -kedves professzorának nevezett. Addig míg tőlem nem hallotta, azt sem -tudta, mi az igazi szerelem? de hála Istennek én megtanítottam rá. - -– Mondhatom, gyönyörű tudomány! melyre a 25 éves fiatal ember a serdülő -leánykát tanítja. Hallod-e? az én időmben az ilyen szépséges mákvirág -tanítót söprővel kergették el a háztól. - -– Lehet. Hanem engem még is megtűrtek; vagy legalább a leány nem tett -panaszt ellenem… Pedig a leánynak volt már akkor és van ma is elismert -vőlegénye. - -Mikor e rettenetes szót az apa és Zsuzsi néni meghallották, egyszerre -kétségbeestek, s a mit eddig netán reméltek is, szélnek eresztették. - -– Hah! – sikoltott Zsuzsi néni. – Már látom, mi lesz a dologból! -Leányrablás! Épen mint jó minapában, a mikor a Mikesek erőszakosan -elhurczolták Tarnóczy Sárát! - -– Hogy értsem ezt? – kérdé homlokát elredőzve az apa, a ki az álmodott -sok pénzt egyszerre markából ujra elröpülni látta. - -– Apám. Épen is csak azért kell nekünk Dorozsmaynét és leányát ide -meghivnunk, hogy megszabadítsam őt ama másiktól. Pesten sok szóbeszéd -kerülhetne ki a dologból, de ha Gencs «bevégzett tényt» mutathat fel, -akkor Bendeffy Arthur gróf mentől kevesebbet beszél a dologról, annál -bölcsebben teszi. - -– Hogyan? Egy Bendeffy gróf is el akarja venni? Fiam, élve, halva, vedd -el e leányt; most már bizonyos, hogy dicső régi családból származik. -Mert a Bendeffy grófok nem szoktak pusztán csak pénzért házasodni! - -– Történetileg be van bizonyítva, hogy egy Dorozsmayt 1650-ben a -temesvári basa karóba húzata. - -– Ah, karóba húzatta? ez már jeles tény, ily magasztos történetet nem -minden nemes család mutathat fel. Utoljára kiderül, hogy róla maradt -fönn a közmondás: forog mint a varga a nyársban. Nem, nem jól beszélek, -a varga ritkán nemes ember. - -– Ki tudja? a kiről szó van, az biró volt Nagy-Kőrösön, vagy -Kecskeméten, s mint városi előljáró lehet, hogy korábban varga -mesterséget űzött. - -– Valóban meglehet, hanem a karó, a hazáért, okvetlenűl megnemesítette. - -Most már oly lelkesedésbe jött a család, hogy ezentúl csak arról -tanácskoztak, hogy és miként induljanak Kolozsvárra? - -Pál megmondá: - -– Holnap reggel 5 órakor, két kocsival megindulunk. Délre megérkezünk -Marosvásárhelyre. Onnan vasuton este 10 órára Kolozsvárra vergődünk. - -– Megyek, – fejezé be a tanácskozást idősb Gencsy Pál, – s mindjárt -megparancsolom a kocsisnak, hogy hajnalban készen álljon. Az asszonyok -hintón, mi férfiak vadász-csézában, igás lovakkal. - - -VII. - -(Igen szerencsés nap, melyben egymás után két különös véletlen követi -egymást.) - -Erősen és szenvedélyesen foly Nagyváradon a vita, hogy melyik vonaton -induljon a társaság Kolozsvárra? A személyvonat lassan halad, minden -érdektelen állomáson legalább egy perczet időzhet, az indulás, -megérkezés tömérdek időt felemészt s végre épen beköszönt az éj, a midőn -a Kihályhágó alatt a Sebes-Körös völgyének szépségei előtűnnek. A -gyorsvonat ellenben eszeveszetten robog, oda sem néz az apróbb -állomásokra, mindössze három és fél óra kell a távolság legyőzésére s -most junius végén, a leghosszabb napok időszakában, fényes napvilágban -fekszik előttünk a táj, csak az a baj, hogy hajnal hasadtakor már az -indóházban kell lenni s várni a Budapestről érkező vonatot. - -Kanonok bácsi minden erejéből tiltakozott a koránkelés ellen, de uti -társai Irgalmatlanul leszavazták. - -A társaság szokás szerint egészen külön coupé-t bérelt s a magyar -állam-vaspálya vaggonjai között, hat személyre számítva, oly kényelmes -osztályok állnak a költekezni képes utazók számára, hogy azokban, még -sétálni is lehet. Kanonok bácsi egy pamlagon megtámaszkodva édesdeden -hortyogott, s ha Kolozsvárott fel nem keltik, Bukarestig fel sem ébred. - -Bogárdy Zoltán egész Csucsáig megelégedett szerény helyzetével, mint -utazási intendans, de mihelyt Erdély földjét érzette a kocsi kereke -alatt, egyszerre azt mondta: most már itthon vagyok! követelte, hogy ő a -házi úr, a kinek szerencséje lesz drága vendégeit saját örökségében -tisztelhetni. Mindent megmutatott, megmagyarázott s a faluk nevét -megnevezé. Nem maradt el egy oláh kunyhó, melynek homlokzatán az -architektura sajátságait ki ne emelné. - -Igy érkeztek meg a királyhágontúli kerület fővárosába. Már az indóházban -sokan gyűltek elfogadásukra, részint olyanok, kik a nádor-utczai házba -bejáratosak voltak, részint ismeretlenek, kik az érkező vendégeket -színről-színre látni óhajtották. - -Mert már a megelőző napon minden helybeli lap «egyenes értesülés -alapján» ily közleményt hozott: «Holnap reggel városunkat azon kitünő -szerencse éri, hogy a nagy műveltségű, dúsgazdag és jótékonyságáról -ismert Dorozsmayné ő nagysága ígéző szép leányával ősi falaink közé -érkezik. Biztos értesülés szerint a budapesti magas körök ezen elsőrendű -csillagai több napot szándékoznak Kolozsvár nevezetességének -megszemlélésére fordítani és innen indulnak tovább Borszékre, a hol a -fürdői idényt lelkes honleányok módjára Erdély bérczeinek üde levegője -alatt egész augusztus végeig élvezni elhatározták.» - -Igy vonultak be jun. 21.-kén Erdély fővárosába, győzelmi pompával -haladván végig a városban, s beszálltak a Hungaria vendéglő -szobasoraiba, a hol drága üvegházi növények illatoztak, a pokróczokat és -szőnyegeket pedig előre jól kiporolták. - -Ízletes reggeli, rövid pihenés s egy kis átöltözés után kiléptek a -vendéglőből. Itt a kapu előtt kellemes meglepetés érte őket. Egy gróf, a -ki a nádor-utczai házban bejáratos volt, ide rendelte gyönyörű fogatát, -azon kérelemmel, hogy hódolatának ezen csekély bizonyítékát elfogadni és -használni méltóztatnának. - -Bogárdy Zoltán nagyszerű cicerone akart lenni, otthon. Legelső volt az -erdélyi muzeum megtekintése, a hol Esztike kisasszony ártatlan hívő -lélekkel megbámulta nemcsak a híres emberek kardját, puskáját, -buzogányát, de még az ásványgyűjtemény szeszélyes alakzatú példányait -is. Az osztályok custosai, vagy a kik mint ilyenek ajánlkoztak, maguk -vezeték végig a ritka vendégeket a teremeken. - -Innen tovább haladva megszemlélték a nagy templomot, a szép tornyot, a -remek építészettel rakott külső falakat. A templom belsejébe nem mentek, -Bogárdy úr nagyon szégyenlette, hogy a közelmult barbárjai a falakat -bemeszelték. Azt is sajnálta, hogy alkalom hiányában a nagy harangot meg -nem huzathatta, pedig ennek mélabús hangja messzetávol elbájolja a völgy -lakóit. - -Ebéd után fél hatra még forrón sütött a nap, de Zoltán bácsi mindenkép -azon volt, hogy napfény mellett látogassák meg a kolozsvári híres -sétányt. Kanonok bácsi azt mondta, egész éjjel nem aludt, tehát nappal -kell kipótolnia a mulasztást és otthon maradt. - -A rendelkezésükre bocsátott fogat nehány percz alatt a sétány -bejárójához röpíté őket s innen kezdve gyalog lépdeltek végig a -terebélyes fáktól árnyazott egyenes úton. - -Nagy élvezettel haladtak a lombok hűs sátora alatt. Elismerték, hogy ha -költség és művészet tekintetében e hely nem versenyezhet is a pesti -városligettel, az itteni buja tenyészet messze túlhaladja a pesti -homokos talaj rövid életű növényzetét. - -Ezen órában még gyéren láttak sétálókat, mert az urak legnagyobb része -falura költözött, a polgároknak pedig még jókor volt mulatságra -gondolni. - -Egyszerre azonban az út egyik megtörésénél egész család közeledtét -pillanták meg. - -Legelől két kisasszony lépdelt. Utánuk másod sorban három egymástól -különböző alak. Az első potrohos öreg, roppant hófehér szakállal s -marokra fogható kajla bajuszszal. Karján szigorú tekintetű nőt vezetett, -kinek kissé fonák külseje, bátortalan lépése, bizonytalan ízlésű -öltözéke messziről elárulta a tisztességben megőszült aggszűzet. - -De ki az, a ki őket kiséri? - -[Illustration: Legelől két kisasszony lépdelt.] - -Dorozsmayné szemének sem akart eleinte hinni. Esztike kisasszony -hamarabb nyer bizonyosságot, mert a szemközt jövők között ott magaslik -ki ifjabb Gencsy Pál báró, az ő régen nélkülözött professzora. - -Nekünk pedig csak futólagos pillantást kell vetnünk a két csoportozatra -s azonnal eligazodhatunk, kik ezen véletlen találkozásban az -összeesküvők, a kaján árulók, kik pedig ártatlanok, rászedettek és -megcsalattak? - -Mert épen a legravaszabb cselszövők igyekeztek mentől nagyobb -meglepetést színlelni. A kik mindent előre kiczirkalmoztak, a napot, az -órát és a helyet, azok csapkodták össze leghevesebben kezüket a szörnyű -bámulásban. Ugy hogy végre Dorozsmayné csendesíté őket azon -megjegyzéssel, hogy minő nagy csoda lehet abban, Erdélyben erdélyiekkel -találkozni! - -Pál báró is úgy nézett, mintha nem tudná, ébren van-e, vagy álmodik? A -conspiratiónak két külső, vagy legalább csak félig beavatott tagja, -idősb Gencsy Pál folyvást köhintgetett, míg Zsuzsi néni áspiskígyó -szemet vetett a közelgő pesti leánynak alakjára. - -Esztike hallgatott, lehet, hogy gyanított is egy kis hamisságot, de -arcza csak azt mutatta, a mi bensejében uralkodott, hogy jókedve van és -megelégedett. - -Néhány másodpercz mulva a két csoport egészen közelbe érkezett. Ekkor -ifjabb Pál báró előre lépett, kalapot emelt, mély tisztelettel üdvözlé a -hölgyeket, s miután határtalan örömét fejezte ki e szerencsés véletlen -fölött, engedelmet kért, hogy családja tagjait bemutathassa. - -Ezen mellőzhetlen szertartásra pedig azon formát választotta, mely -legrövidebb s mégis minden szükségest magában foglalt. - -– Kedves atyám és drága Zsuzsi néném itt van szerencsénk ő nagyságát -özvegy Dorozsmay Tihamérné asszonyt és leányát Esztike kisasszonyt -körünkben tisztelhetni. Ő nagysága oly kegyes volt irántam, hogy -vendégszerető házát előttem is megnyitá és azon órákat, miket ott -töltöttem, életem legszebb perczeinek nevezhetem. Testvéreim, Ilka és -Jolán. - -Bogárdy Zoltánt nem kellett külön bemutatni, mert ismerték őt Erdélyben -mindenfelé, mint a rossz pénzt. - -Zsuzsi néni gyanúval és bizalmatlansággal telve érkezett az álnokul -kiszámított komédiára. Pirult a gondolatra, hogy ide csábították, és -egész életében ma tehet magának oly szemrehányást, hogy nincs őszinteség -lelkének mélyében. De mentől inkább vizsgálta a pesti kisasszony arczát, -nemes magatartását, kis leányi vidámságát, finom kelméből készült, de a -legegyszerűbb ízléssel szabott sétaöltözetét, annál gyorsabban derült -fel homloka s a száraz, rideg, gyanakodó aggleányból ismét szelíd, -rokonszenves, mindig jót akaró második anya lett. - -De azért még lopva sem tekintett volna Pál fiára, bár ez élénken -vizsgálta nénjét, mily hatást tesz rá a pesti kisasszonynak első -meglátása? Kereste, hogy szemök összetalálkozzék, biztos levén a siker -iránt, mert Esztikének csendes, szelíd és mennyei jósággal teljes -vonásai minden figyelőt megbűvöltek. - -Hogy a társaság együtt maradhasson, az erdélyiek visszafordultak s -ezalatt Zoltán bácsi, támogatva titkos czimborája által úgy -manœvrirozott, hogy idősb Gencsy Pál báró az özvegy, Zsuzsi néni pedig a -három leány társaságába került. - -Esztike leányi bevett szokás szerint a harmadik szó után holtig tartó -barátságot kötött a Gencsy kisasszonyokkal s más tárgy hiányában -elbeszélé napi élményeit, hogy mennyi mindenféle szépet és -gyönyörűségest látott Kolozsvárott, úgy, hogy végre az erdélyiek maguk -csodálkoztak legjobban, mily roppant műkincsek vannak itt egybehalmozva -az ő tudtukon kívül! - -Ezalatt Zsuzsi néni gondolá: Szépnek, szép, tán szebb, minőt valaha -látott. Kis ujja többet ér, mint a másik, az a «katonáné» egészen. -Azonban eddig csak a külsőt látta, a mi hamis álarcz is lehet. Majd lesz -alkalma megexaminálni a szívét, lelkét, veséjét, mert Pál öcscsének csak -olyan nőt szabad elvenni, a ki nemének gyöngye, a ki a legmagasabb -tökéletesség, s a kinek mosolyában betanult mesterkéltséget felfedezni -teljes lehetetlenség. - -Visszajövet újra másként alakult a társaság. Az asszonyi nemnek összes -képviselőit előre bocsátották, hogy jól megismerkedhessenek. Az özvegy -az erdélyi két leánykával beszélt. Esztikét Zsuzsi néni ragadta -saskörmei közé s folytonosan kémlelé szavát, mosolyát, szemefényét és -lelkének elrejtett titkait. De hiába maradt minden fáradsága, mert nem -talált e leányban semmi kivetőt, semmi hamisat vagy kétértelmű modort. -Egészen ellenkezője volt annak, a mit várt. Épen nem kétkedett, hogy -kitanult kaczérságra fog találni, mely a vakonszületett férfiserget -hálójába csábítja, megöli, megrontja, kipusztítja s aztán kárörömmel -kaczag áldozatának kínjai fölött. Ilyet várt ő a selyemruhás pesti -kisasszonyban is; bámulva kellett elismernie, hogy végtelenül csalódott -s mindenben a homlokegyenest ellenkező eszményképet találta benne. - -Az urak, ősi szokás szerint, magas politikába keveredtek. Bogárdy Zoltán -dühösen kikelt Tisza Kálmán hazaárulása ellen. Ifjabb Gencsy Pál mindent -európai szempontból ítélt meg és a bajok forrását Bismark herczeg -absolutistikus hajlamaiban kereste. Idősb Gencsy Pál Gambettát és a vele -egy húron pendülő adókivető bizottmányt szidalmazta, mely Csikszeredán -ütötte fel tanyáját s ott szövi átkos működésének nemzetgyilkoló -hálózatát. - -A társaság most ismét a sétány főbejárásához érkezett s ekkor Bogárdy -Zoltán figyelmeztetésére, hogy közeleg a 7 óra, a színház ideje, -mindnyájan kocsira ültek. Dorozsmayné (magához kérve Zsuzsi nénit és egy -Gencsy kisasszonyt) az udvarias gróftól rendelkezésükre bocsátott -fogaton, a többiek bérkocsin, melyen jöttek, hajtattak vissza a városba. - -Megérkezvén a farkas-utczába, kiderült, hogy a sorsnak mai kedvező -szeszélyei még távolról sem voltak kimerítve, mert felmenvén az első -emeleti folyosóra, meglepetve látták, hogy a két külön rendelt páholy a -közvetlen szomszédságban feküdt! Zsuzsi néni megcsóválta fejét, látta, -hogy itt titkos kezek működtek, észrevette, hogy az összeesküvés szálait -mások vezetik, mert ennyi csodálatos véletlen kissé vastagon sok volt -egy napra. - -Tény maradt azonban, hogy két egymás melletti páholy állott -rendelkezésükre, tehát úgy oszthatták meg a társaságot, miként tetszett. - -Dorozsmayné az egyik, Zsuzsi néni a másik páholyban foglalta el e -díszhelyet s ezzel az elnökséget és parancsnokságot. - -Az özvegy páholyába jutott szemközt vele az egyik Gencsy kisasszony -hátrább idősb Gencsy Pál és Zoltán bácsi. Zsuzsi néni hadsergét Esztike -kisasszony, a másik Gencsy leány s ifjabb Pál báró képezte. A darab már -folyt a midőn a két páholy vendégei elhelyezkedtek s a néző téren élénk -susogás keletkezett s mellé meg vita is, mert a nagy közönség nem tudta, -melyik az öt millió örököse? az, a ki az idegen nő, vagy a ki Gencsy -Zsuzsi kisasszonynyal ül szemközt? - -Az eléadott vígjáték jeles mű lehetett s egy pár színész tán ki is akart -tenni magáért a pesti vendégek előtt, de a mi két páholyunkban főleg -csak a Gencsy kisasszonyok figyeltek az előadásra. Az özvegynő, mint -rendesen, megtartá úrias egykedvűségét, a többieket azonban közvetlenebb -érdek kötötte le. - -Esztike kisasszony szemközt a nézőkkel épen Zsuzsi néninek adá át remek -készítményű látcsövét, a midőn észreveszi, hogy Pál báró, a ki mellette -a páholy bensejében ült, hallgatott s nem akarva szomszédnéjának -élvezetét háborgatni, egészen elmélázkodva tekint le a földszinre. - -Esztike rá néz, elmosolyodik, tán sohaj is lebben le ajkáról s hozzá -fordulva bizalmas hangon mondja: - -– Báró, megmondjam, mi jutott eszembe? - -– Esztike kisasszony, önnek valami eszébe jutott? - -– Professzor! önre néztem, láttam, hogy oly bűnbánó, békülékeny és -engedelmet kérő képet csinált, épen mint egykor, régen, hajdanában, a -dajkamesék szerint, egy durczás leány, a ki lenézett a földszintre, -látta ott igazi barátját és így szólt hozzá, nem élőszóval, hanem szíve -mélyében: itt vagyok; ne haragudjék rám; minden ok a félreértésre -megszűnt; csak én vagyok a hibás. Bocsásson meg, mert nem akarok többé -más lenni, mint voltam és a milyennek mindig ismert. - -– Esztike kisasszony – felelé a báró és a nélkül, hogy tudná mit -cselekszik, a leánykának lehajló kezét megfogja és érzi, hogy e kéz nem -igyekszik kiszabadulni – tudja-e, hogy e szavaiban szívemnek legmélyebb -titkát érinté s tán felhatalmaz engem a legmerészebb reményekre? - -Felelet helyett lassan és észrevetlenül voná ki kezét az ifjú kezéből és -a színpad felé fordítá fejét. - -Ebből állott e boldog nap legédesebb eredménye. Pál báró mennyei bájak -tengerébe érzé lelkét merülni. Mert most történt először, hogy Esztike -nyilt szóval vallá meg, mit érzett, mit gondolt és mit akart mondani -azon feledhetetlen estén, a midőn meggyőződött, hogy ama leány közönyös -az ő professzora iránt, csak titkos ellensége hozta őt hírbe, s akkor -rátekintett, visszahívta, és vissza is jött a meghívásra! - -Erre pedig közvetlenül megtörtént az esküvőnek elhalasztása a lehető -leghosszabb időre. - -A harmadik felvonás végén mindnyájan felkeltek helyükből és hazamenni -szándékoztak. - -És miután szép volt az est, a hold közel volt a teljességhez, a várakozó -kocsikat elküldték s gyalog mentek vissza a vendéglőbe a Gencsy-család -kiséretében. - -Ezalatt Zsuzsi néninek lelke mélyét csak egy alak foglalá el: elismerte, -hogy nincs e világon oly lány, mint Esztike s Pál fia a föld -legboldogabb teremtése. - -– Asszonyom, – szólt az özvegyhez, – úgy hallom, hogy innen Borszékre -szándékoznak? - -– Borszékre, Előpatakra, s a székely havasok aljára. - -– Nagy út, – veté közbe idősb Pál báró, – Marosvásárhelytől Borszékig -előre rendelt lovakkal is megtart egész álló napig. - -– Ez Zoltán bátyám gondja. - -– Bocsánat, – szólt közbe ismét Zsuzsi néni, – az út egy végtiben hosszú -és fáradságos; de ha szíves kérésemet meghallgatni méltóztatnának, volna -mód, egy kis könnyebbülést szerezni. Bátorkodom önt, asszonyom, leányát -és úti társait egy vagy több napi pihenőre szegény házunkba meghívni. - -– Báróné… - -– Oh ez arany gondolat, – szólt idősb Gencsy Pál, – a mi birtokunk épen -a fele útba esik s teljes meggyőződésből mondhatom, hogy a ki a -kényelmet szereti, a hosszú útat örömest kétfelé szakítja. Engedje meg -nagyságod, hogy szerény falusi házamat legalább néhány napra pihenőkép -felajánlhassam. - -Az özvegy meglepetésében nem tudta, mit feleljen. Leányára, Zoltán -bácsira nézett, kiknek arczát épen most a legközelebbi gázlámpának fénye -megvilágosítá. Mindketten örvendeni látszottak a meghívás hallására. -Zoltán bácsi erősen hajtogatva fejét, helyeslést intett; Esztike egyik -leánykának nyakáról a másikra borult és úgy csókolgatá őket, mintha -testvérek volnának. - -Az özvegy tehát megcsókolá Zsuzsi néni arczát és a szép napnak gyönyörű -estéje azon igérettel végződött, hogy a Dorozsmay-család másnap ugyan -még Kolozsváron marad, de harmadnapon a vasuton Marosvásárhelyre megy, -ott meghál s a következő napon Gencsre érkezik. - -Búcsuzáskor Zoltán bácsi odasúgá pártfogoltjának: - -– Nem mondtam: ne félj, míg engem látsz? - -Annál inkább elrémült e hosszú út hallására kanonok bácsi s valami -ismert papos diák esküt szalasztott ki, hogy ő bizony öreg csontját nem -zúzatja darabra a kősziklákba vágott utakon, inkább elmegy -Gyulafehérvárra, segíti ott a káptalanbeli urakat, délig a breviarium -recitálásában, ebédkor pedig a jó rózsamáli borocska kóstolgatásában, -miután eddig ezen nevezetes csemegebornak úgyis csak hírét hallotta. - -Így végződött e nap, mely két szerencsés _véletlent_ hozott létre s azon -igérettel végződött, hogy Dorozsmayné, leányával együtt, ellátogat -Gencsre! - -Vajjon hol volt, mit gondolt, mit mívelt e pillanatban Arthur gróf és -elválhatlan barátja, Porczogh báró? - - -VIII. - -(Két hűséges jó barátnak bizalmas levelezését foglalja magában.) - -Porczogh bárónak legunalmasabb napjai köszöntöttek be. Barátai és az uri -házak, a hol forgolódni szokott, elhagyták a fővárosnak naptól -tüzesített kövezetét, és szerteszét hűsölnek a hazában s azon kívül. -Özvegy Bendeffy grófné szokás szerint egyik rokonánál nyaralt az osztrák -határszélen. A kaszinóban a lateiner faj uralkodik s így a takarékos -báró elhagyatva él a Valeria-utcza egyik épületének negyedik emeletében, -a hol kényelmes, de kissé magas garçon szállást tart. - -Arthur gróf, Dorozsmayék elutazása után, a bihari hegyek közé, a mama -birtokához tartozó vadászkastélyba menekült, oly szándékkal, hogy -mihelyt menyasszonyának családja Erdélybe érkezett, ő is fölkerekedik s -meg sem áll, míg fel nem találja valahol. - -Úgy látszott, vitézül tudja tűrni a felvállalt remeteséget. Talált nem -nagy messzeségben egy pár úri lakot, a hova néha elvetődött, de legfőbb -mulatsága volt önmagát bámulni a szigorú gazdálkodásban. A ház, melyet -vadászkastélynak neveztek, kényelmes volt, de nem nagy; a szobákat a -kárpitosok kijavították, de nem annyira, hogy egy gazdag feleséget oda -lehetne vinni a mézes hetek idejére. Valami azt súgta a gróf fülébe, -hogy esküvője után az özvegy Harasztost engedi át az új házaspárnak. Ott -aztán inkább úr lehet az ember, míg itt a régi bútorok éjjelenkint úgy -pattogtak, hogy kisértetek kóválygásától félhetett az igaz hívő ember. - -Egy reggel kedvteléssel szívta Porczogh báró a fönséges latakia dohányt, -a midőn legénye belép és levelet tesz asztalára. - -– Ah, Arthurtól; valahára hallok róla újságot. - -Im a levél tartalma. - -«Rétfalva, junius 21; Rév vasuti állomás. - -Kedves pajtás. - -Irok neked, hogy csodálkozzál. Ma nyúlok először az első darab ezereshez -a 18,000 forintból, mely Spuller Jeanette kegyéből kezemben maradt. -Természetes, hogy a nagy bankót Váradra kell küldenem, mert itt ugyan -még a százast sem tudják felváltani. - -Ne félj, nem telik be rajtam a közmondás, hogyha megkezdik a szalonnát, -rá járnak; mert mikor e pénzhez nyúltam, úgy gondoltam a dolgot, mint -Julius Cæsar, midőn a Rubicon patakját átlépte; de azért megtette, tehát -követem példáját. - -Majd elbeszélem egykor, mily jól éltem itt és hihetetlen olcsón, mert -olyan világ ez itt, hogy a 10 forintos bankót is pénznek nevezik. -Lakásom szűk, de kényelmes, kertem elvadult, de hűvös; kár, hogy nem -tudok oláhul, mert még a paraszt menyecskékkel is szóba állhatnék. Régen -nem volt ily jó étvágyam, de van is pompás ebédem hozzá. Sokáig bámultam -vén szakácsném művészetét, míg egyszer meghallottam, hogy 16 esztendeig -főzött egy nagyváradi kanonoknak; ezzel meg volt fejtve a rejtély. - -Képzeld, a mire soha sem vágytam, soha arra érdemet nem szereztem, -megesett rajtam. Roppant népszerű hazafi vagyok! A hány falusi kaszinó, -olvasó-egylet van, tagja vagyok, néhutt már elnöknek is választottak. -Hírem jár, hogy családom számkivetés gyanánt küldött ide, mert nem -akartam Bismarck herczegnek unokahugát feleségül venni 19 és fél -millióval! Az egyik márkot, a másik forintot ért alatta. És mért nem -akartam elvenni? Ez a legregényesebb história, a mi valaha halandó -férfival megtörtént. Mert híven és állhatatosan szerettem és szeretem -most is egy szegény özvegy asszonynak ártatlan leányát! Inkább lemondok -a milliókról, összeveszek családommal, anyám átkát vonom fejemre, -ezerszer meghalok, de hű szerelmem tárgyát el nem hagyom! Az asszonyok -sírnak és áldást mondanak az igazi szerelem martyrjára. Ezt éri meg az -ember, ha két hónapra falura költözik. Ilyen regényhős lett belőlem, ha -el is pusztultam, de gróf maradtam. A vidéki leányok Kotzebue érzékeny -színműveit tanulmányozzák, hogy azokban az enyémhez hasonló jellemeket -találhassanak. - -De mindez csak arra való, hogy tudd meg, hol vagyok, hol élek? hova -küldd leveledet, ha baj mutatkozik. - -A baj alatt pedig csak Spuller Jeannette rögtöni megjelenését értem, -mert ily eset felforgatná minden számításomat és a gazdag menyasszony -helyett egy jól megtöltött pisztolyt adna kezembe. - -Majdnem kivánnám, hogy Spuller Jeannette mentől hamarabb bekopogtasson, -mert ma még 17 darab ezerest találna nálam, a tizennyolczadikat -Posztóczky uram valahogy kiszorítaná az urodalmi pénztárból s így úri -becsülettel mehetnék a más világra. Maradván síromig hű barátod - -_Bendeffy Arthur_». - -Mint látjuk, gonosz sejtelmek hatása alatt írhatta ő méltósága ezen -víggal elegyes szomorú levelet, mert azalatt, hogy irata megfutotta a -hosszú, de gyors utat Rév vasúti állomástól Budapestig, Porczogh bárónak -is fontos közölni valója akadt. - -Arthur gróf e napon saját czíme alatt egy előbbi napról kelt kolozsvári -lapot kapott a póstán. - -Boszúsan veté félre a küldeményt, bölcsen hivén, hogy az nem lehet -egyéb, mint a kiadóhivatalnak leplezett előfizetési felhívása. - -Azonban szemébe tűnik, hogy a napi hírek rovatában nehány sor kék -rajzónnal igen vastagon alá van húzva. Figyelmessé lesz és olvassa a -közleményt, melyben Dorozsmayné és leányának másnapra várt megérkezése a -közönség tudtára adatik. - -Ez már változtatott a dolgok állapotján. Ki küldte ezt neki? Jó akarója, -ellensége vagy irigye? Még egyszer rá pillant a lap czímszalagjára, -melyen a Bendeffy Arthur név csak tollal volt felírva s megütközéssel -látja, hogy e lap nem egyenesen Kolozsvárról, hanem közvetve csak Rév -állomásról küldetett. Még nem is az ismert hirlapi, hanem közönséges -levélre való póstajegy van rajta. - -– Ah értem. Rév állomáson a pénztárnok vagy állomásfőnök, a ki a lapot -járatja, kedveskedni akart nekem. Hiszen ez az egy mégis tudhatja, hogy -jegyben járok Dorozsmay Esztikével, tehát figyelemből irántam, megküldte -valaki nekem azon lapot, mely engem oly közelről érdekelt. - -Ebéd előtt levén az idő, szokása szerint megnyergelteté paripáját s -miután czélja pusztán csak lovaglás volt, egyik irány annyit ért, mint a -másik. - -Tehát akár véletlenből, akár szándékból a félórányi távolságra fekvő Rév -felé ügetett. - -Megérkezve az egyszerű falusi állomásra, leszállt lováról és végig -sétált az indóház járdáján s a midőn az állomásfőnök lakásához ér, -látja, hogy a ház tornáczán nádkarszékben egy igen csinos, de feltünőleg -fiatal úri nő ül, mellette pedig a falóczán dajka, még pólyában fekvő -csecsemővel. - -Arthur gróf, falusi szokás szerint az ismeretlen nőt is üdvözölte, úgy -átmenőben, a nélkül, hogy megállna. A nő azonban igen barátságosan -viszonozta e figyelmet s mintha várta volna, hogy a gróf megáll egy -szóra. - -– Ki lehet ez? – gondolkodék, a midőn már tova haladott. – Mintha valami -régi emlék merülne fel elmémben? De minő fajú emlék a százféle közül? -Végre is annyi bizonyos, hogy ezt az arczot már láttam valahol. - -Ezzel ismét lovára ült s miután a pályaudvarban senki mással nem -találkozott, csendesen léptetett a vasút töltése mellett a legközelebbi -pályaőr házikójáig. Itt megkérdé, ki azon úri nő, a kit az állomásfőnök -lakása előtt látott. - -– Méltóságos uram, – felelt katonás bókkal az egyszeri bakakáplár, mert -ő és mindenki a vidéken ismerte már a grófot, – az a szép asszony a -főmérnök úr felesége. - -– Lakik itt főmérnök? - -– Oh nem; még almérnök sem. Hanem ezt Pestről küldték ide, hogy -vizsgálja meg a pályát, különösen pedig az alagutakat innen Kolozsvárig. - -– Nem tudja a nevét? - -– De igen is, kérem alásan; hivatalosan parancsolták, hogy a főmérnök -úrnak mindenben szolgálatára legyünk. Ő nagysága osztálytanácsos -Dorozsmay Róbert úr. - -A gróf ajkába harapott, de azért megajándékozta a pályaőrt s vágtatva -ért haza habzó paripájával. - -– Dorozsmay Róbert, a kit én régente Harasztoson láttam, a ki engem meg -is akart sérteni, ha nem állnék fölötte olyan magasan, a hova ily -nyomorult kéz fel sem ér. Most jut eszembe, hoztak akkor oda Pestről egy -apró kis leánykát, ha jól emlékszem, Berenczy Rózának hívták s azt -mondták róla, hogy két év mulva a mérnökhöz adják feleségül. Két év -mulva! sok idő ez a szerelmeseknek, de a fiatal párocska bátran -várhatott… míg én… - -Ekkor íróasztalára tekint s megpillant ott egy heverő levelet. - -– Ah, Porczogh bárótól. Halljuk, mi ujság Pesten távollétünkben. - -«Budapest, jun. 21. - -Arthur, nagy dolgok készülnek. - -Épen most azelőtt néhány perczczel, délután négy órakor belépett -legényem és mondja, hogy egy úri nő kiván velem beszélni s bevezette a -szalonba. - -Nem oly órája volt ez a napnak, hogy női látogatást várhattam volna, de -azért hirtelenében igazítok valamit öltözékemen s átmegyek az elfogadó -szobába, a hol egy meglehetősen előkelő hölgy állott, könnyedén a -karszék hátára támaszkodott és úgy várt rám, a nélkül, hogy mint a -«többi» szokta, leülne. - -Rá nézek, nem ismerem. Soha életemben még a színét sem láttam. Közelebb -lépek, meghajlok s ekkor leírhatlan boszúságomra megpillantom, hogy e nő -sem szép, sem fiatal. Nem mondom, hogy rút, vagy vén asszony, hanem -valami ilyen közép faj a kettő között. - -Képzelheted haragomat ezen impertinentia fölött, hogy ily qualitású -hölgy engem még meglátogatni vakmerősködik! Mióta özvegy Porczogh báró -vagyok, ily sértés nem esett rajtam. - -Meglehetős nyers és visszautasító hangon mondom neki: - -– Asszonyom, ön bizonyosan a ház számát, az emeletet, vagy legalább a -lakást tévesztette el, mert… - -Németül felelt, – bocsánatot kérve, hogy mindeddig nem volt alkalma a -szép magyar nyelvet megtanulnia. - -Mért szép neki a magyar nyelv? s mért akarja tán még ezután megtanulni? -Ismételtem előtte németül, a mit elébb mondtam, de magam sem tudom -miért, sokkal udvariasabb hangnyomattal. - -– Báró úr – felelé – jó helyütt járok. Én Porczogh bárót keresem s oly -kéréssel jövök, melynek teljesítése nehány másodpercznél több időt nem -igényel. - -Ezen meghatározott igen rövid idő kibékített és megnyugtatott, mert -valóban azt hittem, olyan nővel állok szemközt, kinek legalább tíz év -előtt valami ostobaságot igértem s most jő becsületbeli váltómat -incassálni. - -– Miben lehetek szolgálatára? - -– Báró úr valószinűleg még soha nevemet sem hallotta, de én önnek hű -barátjáról, Bendeffy Arthur grófról kivánnék bizonyos ügyben szólani, -tehát arra kérem, mondja meg, hol találkozhatom vele? mert a gróf édes -anyjának lakásán minden zárva van és az ifjú gróf hollétét a házban -lakók nem tudják. - -Természetes, hogy tartózkodásod helye nem titok. És ha kellemetlenség -fordul elé, mindig legokosabb politika szembe nézni vele. Csak így -lehető a kiegyenlítés, míg a megfutamodás fegyvert ad az ellenség -kezébe. Mindazáltal megkérdém: - -– Szabad madame nevét tudnom? - -– Oh az én nevem nem határoz; engem Spuller Jeannette-nek hínak. - -Azt hittem, e név hallására rám szakad a ház teteje; nem, az ég -boltozata. Vége minden ábrándnak, képzelgésnek, önhitegetésnek; átkozott -pessimismusom ismét igazat mondott. Spuller Jeannette él, testből, -vérből, húsból és csontból való emberi creatura, s jő, hogy téged -irgalmatlanul felfaljon… - -Erre megmondtam lakásodat, az utolsó postát, mely vasuti állomás, hova, -ha tetszik, levelét küldheti. De ha már itt volt, fel kellett használnom -az alkalmat, hogy kikérdezzem, minő szándéka van, s tudjad előre, mihez -tartsd magadat. - -– Madame, – mondám, – azon ügy, mely önt Arthur gróf barátommal -viszonyba hozza, tökéletesen ismeretes előttem. Ön bizonyosan csak -jelenteni jött, hová küldjék ezután a lejárt félévi kamatot? Ön -megvásárolta a Kaula és társa követelését s mint jogutód élvezni akarja -tőkéjének gyümölcsét. - -Spuller Jeannette igen egykedvűleg rázta fejét, mint a ki mondani -akarja, ennél legkisebb gondom is nagyobb, s felelé: - -– A dolog pénzügyi oldala épen nem sürgetős, mondhatnám másodrendű -kérdés, mely ezúttal még napirenden sincs, sőt ha óhajtásom teljesül, -többé szó sem lesz róla. - -(Nem homályosodik el szemed? Nem dugul be füled dobja? Nem törlöd meg -szemüvegedet? Nem nézesz mikroskopium után, hogy jobban lásd betűimet, -mert a mit leírtam, csak őrültnek tollából eredhetett.) - -– Hogyan? – kérdém, mint mikor a nagy úr sértve érzi magát, de még sem -haragudhatik. – Nem sürgetős? A kamat, a mi lejárt? Valóban, madame, -önnek semmi szüksége egyenesen Arthur grófot levéllel megkeresni, mert -ezen ügy már elintézve, végkép rendbe van hozva. Tessék csak ő -méltóságának jószágigazgatójához fordulni, s ha nem tudná Posztóczky -úrnak czímét, szerencsém lesz vele szolgálni. - -– Köszönöm, – felelé, – nekem sokkal közvetlenebb elintézendő ügyem van -Arthur gróffal, mely a leggyöngédebb viszonyokra vonatkozik. Nagyon le -vagyok kötelezve báró úrnak szívessége folytán s most újra köszönetet -mondván, engedje meg, hogy ajánljam magamat. - -– Igen örültem, hogy szerencsém volt. Egyet azonban meg kell jegyeznem. -Bizonyos ugyan, hogy Arthur gróf barátom tegnap hajnalig még Rétfalun -volt, de csak egy távirati tudósítást várt, hogy azonnal Erdélybe -induljon. - -– Tudom. Dorozsmaynét és leányát épen ma várták Kolozsvárra, s ma reggel -hét órakor bizonyosan meg is érkezett oda. - -– Ezt is tudja, madame? - -– Oh én mindenben au courant vagyok. Van szerencsém magamat ajánlani. - -Ezzel elment. Én a lépcsőkig kísértem, de többet nem szólott. - -Most pedig kérdelek, mit mondasz e látogatásra? Van-e ebben logika, -van-e természetes emberi észjárás? - -Kérded, ki ezen Spuller Jeannette? Nem kétlem, valami külföldi borzasztó -millionaire. Özvegy, vagy vén lány, azt nem tudom, de a kinek 36,000 -forint évi kamat felszedése vagy otthagyása csak annyi, mint nálunk egy -pár piszkos 100 forintossal több vagy kevesebb pénztárczánkban. - -Értettél-e mindent? Ha nem, akkor kezd elölről az olvasást, mert én -mindent híven megírtam, úgy, hogy kétértelmüségnek még helye sem -lehessen. - -Még egyszer: Ő sajnálja, hogy «eddig» nem volt alkalma magyarul -megtanulni. Mi az: még eddig? Nem annyi, mint hogy ezután szándékozik -megtenni? - -Mit jelent, hogy a lejárt kamatfizetés nem sürgetős, napirenden sincs, s -ha ohajtása teljesül, soha szó sem lehet róla? - -Parbleu! az én Porczogh bárói finum orrom itt igen ismeretes szagot -érez. Eltaláltad, mit gondolok? - -Soha, soha! Mert te nem láttad a sápító madamenak olvadozó -szemhunyorgatásait. Te nem voltál a jury tagja, a ki a terhelő vagy -fölmentő tanu arczának vonaglásait vizsgálta. Te csak e hideg betűkből, -e száraz értesítésből tudhatsz itélni. De én mindent láttam, hallottam, -bámultam és megvizsgáltam. Előttem állott a külső; éles szemem behatolt -a lélek titkába és ezen szörnyű rejtélynek egyetlenegy megoldását -találhattam. - -S mi az? kérded. Ne legyen bennem többé ezen órától fogva egy porczikája -sem a Porczogh báróknak, ha el nem lestem, honnan fú a szél? Spuller -Jeannette tudja, hogy tökéletesen tönkre jutottál: erre, mint varju a -dögre, elészáll, bemarkol undok nagy terjedelmű pénzszekrényébe s kidob -onnan 600,000 forintot s a mi még ezenfelül kellett hozzá, csak azért… -még sem találtad el? mert _grófné akar lenni!_ - -Értettél? grófné akar lenni. Tehát grófot keres, még pedig nem olyat, -minőt 600 forint évi járulékért csomószámra talál otthon, hanem igazi, -valódi, régi származású grófot, telivér mágnást, széles rokonságot és -fényes nevet. Lásd, mégis van értéke a czímnek és rangnak. Mily könnyen -megadják érte a 600,000 forintot s mégsem hiszem, hogy megejtsd a -vásárt. - -De legalább az alkut mindenesetre megkísértsd. Menekedni ne próbálj, -mert Spuller Jeannette felhajhász téged, még ha az éjszaki sarkpont -sivatagába is futamodol, mert feltette magában, hogy Bendeffy grófné -lesz, vagy belehaltok mindketten. - -Ebből nem következik, mintha beléd bolondult volna. Neki mindegy, zöld -vagy kék a színed; nem bánja 28, vagy megfordítva 82 éves vagy. Azzal -sem gondol, ha az esküvő után a férj a keleti, a feleség a nyugati -vasútra lép és soha többé egymást nem látjátok. Nagyon örömest fölment -téged a férj összes gyöngéd kötelességeiől, megadja szabadságodat és -annyi pénzt, a mennyit kicsikarhatsz tőle. - -Que faire? Ha a bankból félmilliót kilopsz, a nyomodban induló rendőrt -kijátszhatod… de Spuller Jeannette-t soha. Inkább várd be megjelenését, -tartsd oda hátadat, hadd üssön rajta vagy kettőt, s hallgasd meg, mit -ajánl? ezt írja neked, vén praktikus barátod - -_báró Porczogh Viktor_.» - -Mikor Arthur gróf e levelet végig olvasta, harsogva kaczagott fel: - -– Az ördög engem vigyen el, ha ez a hóbortos Porczogh nem azt tanácsolja -nekem, hogy vegyem el Spuller Jeannette-t 600,000 forint díjért. - -Elrejté a levelet tárczájába s egy ideig gondolkodva járt le s fel a -szobában. - -– És miért ne? Ha egyéb sem kell neki, mint a grófnéság. Van még néhány -Bendeffy az országban s nem tőlem várják, hogy föntartsam a család -dicsőségét. A 600,000 forint honorárium azonban átkozottul kevés. Ha -annyit ad, hogy összes adósságomat kifizethetem s birtokom minden -tehertől megszabadul, akkor… majd jobban meggondolom a dolgot. - -Egyelőre elhatározta, hogy Dorozsmayéknál utolsó kisérletet tesz s -megparancsolá, hogy másnap hajnalban kocsi álljon készen, mert reggel 6 -óra előtt már Rév állomáson akar várakozni a Pest felől jövő -gyorsvonatra. - - -IX. - -(A midőn az ember ismeretlennel utazik, vagy legalább csak az egyik -ismeri a másikat.) - -A kijelölt időben pontosan megérkezett a gyorsvonat, mely itt csak egy -perczet időz, de ez elég volt arra, hogy Arthur gróf felugorjék egy első -osztályú kocsira, míg legénye két utazó börönddel hátrább keresett -ülést. - -A vonat megindult s a gróf csak most látta, hogy nem egyedül van, mert a -túlsó sarokban jól öltözött, de nem szép, nem is fiatal nő ül és -nézegeti a vidéket. - -– Elhibáztam, – gondolá Arthur gróf, – nem néztem meg, hogy e coupé nem -dohányzók számára való s most böjtölhetek a legközelebbi állomásig, míg -más okosabb helyet találhatok. - -Ekkor azonban megpillantja a kocsi ajtajára szegezett érczszelenczét, -mely a szivar hamujának leverésére van odakészítve s félig kérdő szemet -vet az idegen nőre. - -Ez mindjárt elérti, mi baja utitársának, és szól hozzá német nyelven. - -– Ön szivarozni akar, uram? Kérem, tessék. Épen nem félek a -dohányfüsttől s rendesen ilyen helyen szoktam helyet foglalni. - -– Valóban, madame, komolyan megengedné? - -– Sőt kérem. - -Ez már oly világos engedély volt, hogy parancsnak is beillett s Arthur -gróf lenyaktilózott egy havannait és ismételt bocsánatkérés mellett -rágyujtott. - -Miután pedig már szóltak egymáshoz s köztük az idegenség jege megtört, -Arthur gróf a középső ülésben foglalt helyet és társalogni kezdett. - -Az idegen nő készséggel, sőt előzékenységgel fogadá a felajánlott -időtöltést s csakhamar túl voltak a köznapiságokon, hogy szép idő van, -kellemes nyugati szél lengedez s már kiderült, hogy az ismeretlen nő -igen közlékeny és beszédes természettel birt s bármely tárgy került elé, -mindenre helyes, értelmes, sőt műveltséget eláruló választ tudott adni. - -Mindinkább közeledvén, Arthur gróf már a szemközti ülésbe telepedett, -azt mondta, tisztán mulatságból utazik, míg a nő bizonyos családi ügyek -elintézését emlegette. - -Fél óra mulva tudva volt, hogy a nő messzeútról jő, Budapesten csak egy -napot töltött s most Erdély több városában lesz dolga. - -Lassankint nevek kezdtek előfordulni. Az idegen nő ismerte a bécsi -szinházak összes művészeit, azután jöttek a bárónék, a grófnék, végre a -herczegnék. E nő mindenkit ismert, de egy szavával sem igyekezett -olyasmit állítani, mintha az említett úrnők személyes barátságával -dicsekedhetnék. - -– Madame, – szólt egyszer Arthur gróf, – bámulom önnek kiterjedt -ismeretségi körét, de egyet még sem látott soha. - -– S az volna? - -– Burghammer herczegnő. - -– Oh, a herczegnőt tán még többször látom, mint a többit. Nemde szép, -szőke, kellemes gömbölyű alak? Atyja Hohenmark herczeg táborszernagy -volt, anyja magyarországi középbirtokos, született Bogfalvy. - -Ez már sok volt. Ezen pontos részletesség bőven bizonyította, hogy a -többi életadat s nehány érdekes adoma is, melyet most hallhatott, csak a -legjobban értesült körökből származhatott. - -– Asszonyom, – kérdé erre Arthur gróf, – ön tán Burghammer herczegnőnek -leánykorát is ismeri? - -– Csak azt tudom róla, a mit az egész Bécs. Louise herczegnő -ismeretséget kötött egy Bendeffy Arthur nevü magyar gróffal. Úgy -látszott, szerették egymást. A grófról nem szólhatok, de a -herczegkisasszony lelke mélyéből és szíve teljéből engedé át magát -érzelmeinek. Mind e mellett e házasság állítólag vagyoni tekintetek -miatt, lehetlenségnek mutatkozott, Louise herczegnő tehát az öreg -Burghammer herczegnek nyujtá jobbját. Ő herczegsége az osztrák -delegátióval Pesten időzött s Hohenmark kisasszonyt az udvari ünnepélyek -alkalmával látta először. Mondják, hogy a herczegnő mai napig sem -feledkezett el első szerelméről. - -Arthur gróf nem tudta, hova legyen bámulatában s aztán kérdé: - -– Utoljára ön még Bendeffy Arthur grófot is ismeri? - -– Láttam nehányszor, Bécsben, és másutt is. - -– Ah, Bécsben és másutt is, és minő alkalommal? - -– Ott, a hol ő engem véletlenűl nem látott, vagy nem figyelt rám. - -– A hol ő önt nem látta! ez nevezetes. A hol ő önre nem figyelt! Ez -eredeti. Ráismerne ma is? - -– Akárhol, ha találnám. - -Most már Arthur gróf zavara a legmagasabb fokra hágott. Szemébe nézett -az idegen nőnek, de ez teljes nyugodtsággal állotta ki a kémlő -pillantásokat. Ismerte őt e nő? vagy legalább ezen egy esetben csak -kérkedni akart mindentudóságával? Végre is Arthur gróf legjobb -politikának tartotta, ha incognitójáról legalább nyiltan le nem mond, -mert ily helyzetében sokkal szabadabban folytathatja érdekes -beszélgetését. - -E pillanatban fütyölt a mozdony s a vonat Csucsa állomásra érkezett. - -Itt zaj keletkezék, a konductorok végig futkostak a kocsisorokon, -mindenütt kiáltva: «távirati sürgöny! távirat: Werner Karolinának!» - -– Ah, – szólt az idegen nő, – mint ha az én nevemet hallanám. - -– Azt kiáltják, – felelé a gróf, – hogy távirati sürgöny várja itt -Werner Karolinát. - -– Én vagyok. - -Ezzel kihajlott az ablakon, intett azon egyénnek, a ki a sürgönyt -magasra emelve mutogatá, s aztán rajzónnal a vevényt aláírván, ajándékot -adott a hivatalszolgának, a sürgöny pecsétét pedig feltöré. - -Arthur gróf felkelt, hogy egy üléssel távolabb essék, nehogy -szerénytelenűl közel legyen az olvasóhoz. - -– Oh kérem önt, – szólt az ismeretlen utitársnő, a kinek azonban már -nevét hallottuk, – maradjon uram, vagy legalább ezen okból ne hagyja el -helyét. Nincs ebben semmi titok. Bátyám, a ki egyszersmind ügyvédem, ír. -Csupa hivatalos szárazság, akár felolvasom. - -Arthur gróf elhárító jelt adott kezével, de társnője nem gondolt azzal, -hanem hangosan olvasá: - -«Bécs, jun. 23. regg. 4 óra. - -A pör állása nem változott, de végéhez közeleg. A végeldöntés előtt az -alperessel nem kell alkuba bocsátkozni. - -_Werner Károly_.» - -Olvasás után a papirt ketté szakította s a már rohanásnak indult -kocsinak ablakán kivetette. - -Nehány perczig szótlanúl ültek szemközt egymással. A gróf a Werner néven -mélázkodott el, mely polgáriasan hangzik, de van köztük még báró is, -akármennyi. Mert hogy e nő a legjobb körök modorát és sajátszerű -szójárásait ismerte, arról bőven meggyőződhetett. - -Ezalatt az utitársnő keresgélt valamit kezén tartott könnyű -bőrtáskájában. Arthur gróf elpirult, mert akarata ellen bepillantott a -táska belsejébe s látta, hogy ott igen vaskos csomó 50 forintos bankó -hencsereg. Régente azt mondták, a madarat tolláról, az embert szaváról -ismerik meg. Mai napon nincs biztosabb ajánlólevél, mint a kinek -csomóstul áll a pénz rendelkezésére. - -– Uram, – szólt a nő, – ön nekem szorultságomban nagy szívességet -tehetne. - -[Illustration: – Azt kiáltják, – felelé a gróf.] - -– Egészen szolgálatára állok. - -– Nagyot hibáztam, hogy a távirati sürgönyt kidobtam az ablakon, mert a -papir hátára ráirhattam volna a választ. - -– Asszonyom, ha Kolozsvárra érünk, talál ott papirt és mindent. - -– Igen, de én Bánffy-Hunyadról kivánnék visszatáviratozni. Nincs önnek -tárczájában egy darabka nélkülözhető papirka? - -– Mindjárt megnézem. - -Ezzel megnyitá tárczáját, melynek egyik oldalán a 17 darab ezres -bankjegy, a másik oldalán kisebb bankjegyek, szivarok, s végre a tegnap -vett levélnek lapjai fehérlettek ki. - -Késedelem nélkül leszakított a levélből oly darabkát, melynek háta -tisztán maradt s odanyujtá utitársnőjének. - -– Köszönöm, nagyon lekötelez ön. De már ha ennyi jósággal van irántam, -még megtetézhetné szivességét. Az asszonyok kézírása sokszor -olvashatlan, nem volna oly kegyes, leírni, a mit diktálok? - -– Ezer örömmel; semmi sem könnyebb ennél. - -– Tehát diktálom, a czím: «Werner Károly ügyvédnek. Bécs. Bankgasse 9.» - -– Megvan. - -– Most a sürgöny tartalma: «Bánffy-Hunyad jun. 23 reggel 6 óra.» - -– Még nincs ennyi. - -– Lesz, ha az állomásra érünk. - -– Helyes, igaza van; kérem tovább. - -– «Az alperest már megtaláltam, és többé el nem bocsátom szemem elől. - -W. K.» - -A nő a legudvariasabb modorban köszöné meg utitársának szivességét, -átvette a beírt papirlapot, de midőn azt kezében forgatná, megpillantja -a másik oldalt elfoglaló írást és felkiált. - -– Ah, ez Porczogh báró irása. - -– Hogyan? – felelt Arthur gróf, a ki e mindentudóságot -természetellenesnek kezdte tartani, – ön ismeri Porczogh báró -kézvonásait? - -– Azaz: a kézirást nem. Legalább én még a bárónak magyar levelét sohasem -láttam. Annál inkább ismerem a levélpapirt, melyet használni szokott, -mert minden lapra a P. V. monogramm be van nyomva. - -– Ah ez nevezetes! Ön Porczogh bárónak levélpapirját ismeri! Nekem a -báró jó barátom, de sohasem dicsekedett vele, hogy szerencséje van -Werner Karolinát ismernie. - -– Oh nem is hozzám intézte leveleit. Én csak a második kézből jutottam -hozzá. Most azonban kérnem kell önt, nézze meg jól, nincs-e ezen -papirnak a hátán oly valami, a mi nem való más embernek, mert a papir -ott marad a távirda hivatalban, s kiváncsi szemek elé kerülhet. - -Arthur gróf valóban megijedve vette kezébe Porczogh báró levelének -darabkáját, mely azonban úgy volt ketté szakítva, hogy a soroknak csak a -fele maradt meg, s miután épen e helyen sem név, sem más érthető mondat -elő nem fordult, meggyőződhetett, hogy e papir minden kár vagy -kellemetlenség nélkül vetődhetik akárhova. - -Megérkezvén az állomásra, az idegen nő magához intett valakit a pálya -szolgai személyzetéből s miután kérdezte, ért-e németül, s az igenlőleg -felelt, mondá neki: - -– Legyen ön oly szives, vigye el ezt a sürgönyt, de rögtön, a távirdai -hivatalba. Itt van 10 forint; fizesse ki ebből az 50 krajczárra szabott -díjt, a többit pedig fáradsága jutalmául költse el egészséggel. - -A jó ember csak eltátotta a száját a herczegi borravalóra s mély -meghajlással kifejezvén háláját, a parancs végrehajtását megigérte. -Ezalatt a vonat ismét mozgásba jött, aztán hovatovább gyorsabban rohant, -míg végre a kirendelt időben a kolozsvári indóházba berobogott. - -– Asszonyom, elértem utazási czélomat. Igen örültem szerencsémnek, s ha -ön is Kolozsvárra szándékozott, itt áll legényem, a ki segíteni fog a -podgyászt a kocsira szállítani. - -– Köszönöm uram; nem egyedül utazom. - -És valóban ekkor már ott állott egy jó kihízott inas, de nem bérruhában. -Ha bajuszt, szakált visel, beillik még szolgabirónak is. Ez teljes -készséggel jött úrnője szolgálatára s a kik Rév állomástól kezdve oly -érdekeltséggel elcsevegték az időt, végső búcsút mondtak egymásnak. - -A gyorsvonat Kolozsvárott csak 10 perczig időz s Arthur gróf leszállván -a waggonról, szétnézett, hol látná meg az ezen perczben -kötelességszerűleg jelen lenni tartozó állomásfőnököt? - -E helyett sokkal biztosabb forrásra talált, a honnan hírt hallhatott. -Egyik ismerőse, valamelyik erdélyi gróf ácsorgott itt a pályaszín -járdáján. Hihetőleg várt valakire, a ki el nem jött. - -Arthur gróf hangos szóval üdvözlé barátját s mindjárt Dorozsmayék felől -kérdezősködött. - -– Barátom, elkéstél. Dorozsmayné és leánya, tündérszép menyasszonyod, -nagyon féltek a déli nap hevétől s még az éjjeli személyvonattal -Marosvásárhely felé indultak. - -– Bizonyosan tudod? - -– Senki sem tudhatja biztosabban, mint én. Oly szerencsés voltam, hogy -fogatomat egész ittmulatási idejökre rendelkezésükre bocsátottam, s az -özvegy e figyelmemet kegyesen fogadta. Az éjjel elutaztak, s magam -hajtottam lovaimat a vendéglőtől az indóházig. - -– Ha így van, semmi keresetem Kolozsvárott, megyek tovább rögtön. - -– Áldjon Isten. - -Arthur gróf maga ment a pénztár elé, mert legényének a podgyászt kellett -visszaczepelni. Egy első s egy második osztályra szóló jegy hamar volt -váltva s a gróf, legényével együtt, reggelizés nélkül foglalt ujra -helyet, s csakhamar azután mozgásba jött a vonat s nyílsebességgel -hatoltak Erdély kies völgyei közé. - -Jól elmult már a dél, a midőn Arthur gróf a csendes vidéki városkába, -Marosvásárhelyre érkezett. Itt az indóházban megebédeltek; a legény -ugyan jóizűen, de a gróf ma is emlegeti a marosvásárhelyi beefsteaket. - -Van már a hazában annyi élelmessége a lakóknak, hogy a hol vasút van, -különösen pedig ha ez nem megy tovább, hanem mint zsákutczába -irgalmatlanúl leteszi az utazókat, mindenféle rendű és rangú kocsik -állnak készen a továbbmenni szándékozók rendelkezésére. Arthur gróf még -ebéd előtt kiszemelt egy könnyű csézát, mely elé három tüzes csikó volt -fogva s a tulajdonossal nehány szóval megalkudott. Természetesen -négyszeres árat fizetett, mert a székely fuvaros nem azt nézi, meddig -megy? hanem, kit visz? Arthur grófnak arczán pedig eltörölhetlen -vonásokkal volt a született nagy úr jellege kifejezve. - -Megindultak. - -A tulajdonos maga hajtotta a lovakat s a gróf néha-néha kérdezett tőle -valamit. - -– Messze van az a Borszék? - -– Nincs annyira uram, mint Moszkva, vagy Peking, de ha bajunk nem lesz -és a napot a holdvilágos éj felével kitoldjuk, oda érünk tán holnap este -5 órára. - -– Átkozott expeditio, – mormogá a gróf s gondolatában hozzá tevé, hogy -mindez még hiába is történhetik. - -A csikók ellen semmi kifogás sem lehetett; két postaállomást haladtak -egy végtiben s meglehetősen ügetve. Azután ha egy órát pihentek s jól -megabrakoltak, ujra friss erőben voltak. - -Annál több szemrehányás érhette a kocsit, melynek hátulsó ülése ugyan -rugókon lógálózott, de a köves és döczögős úton szétrázta utazónknak még -az agyvelejét is. - -Arthur gróf egyik szivart a másik után hamvasztotta el, és épen ujra -akart rágyujtani, a midőn lába alatt erőszakos recsegés hallatszik s az -egyik hátulsó kerék ezer darabra törve hull szét az országúton. - -A gróf egy kicsit ki is lett dobva a kocsiból, de rögtön talpon termett, -míg legénye, kinek semmi baja sem esett, jajveszéklő óbégatással tölté -be a székely levegőt. - -És a kocsis? Ezen fajnak is megvan a maga «bevett szokás»-a, mely soha -el nem marad, és sohasem használ. Tudniillik: egetrázkódtató módon -káromkodott. - -Arthur gróf egy ideig uri egykedvűséggel nézte a romlást, hallgatta a -körmönfont káromkodást, végre kérdé: - -– Nos, mi lesz most belőlünk? - -– Azt csak a haragos ménkű tudja, méltóságos uram. Utoljára nem tehetek -egyebet, mint szőrére ülök a kesej csikónak s belovaglok Parajdra. - -– Soká tart? - -– Egy óra oda, egy vissza: hanem, hogy mikor és hol kapok más kocsit, -azt csak szent Péter apostol tudja. - -– Szép kilátás, legalább három óráig itt vesztegelni. - -A fuvaros, a mint mondta, meg is tette; kijelentette, hogy előre is csak -annyit igért, ha baj nem történik, s aztán felpattanva egyik lovára, a -kigyózó uton eltűnt. - -Csak legalább vadászni lehetne itt, gondolá a gróf, s elővevén kétcsövü -remek fegyverét, lövöldözni kezdé a nyugalomra térő varjukat, nagy -boszúságára legényének, a kinek kötelessége volt ezalatt az ijedős -lovakat féken tartani. - -Már közel volt az este, a juniusi leghosszabb nap lehanyatlott, a midőn -alig fél óra multával egyszerre hátuk mögött, a merről maguk is jöttek, -csengetyű hangja hallatszik; nemsokára kerék zöreje is közeledék, míg -végre az út fordulójánál egy régen a divatból kiment hintónak kisértetes -formája bukkan elő. - -Nem lehetett uri utazó, a ki a borszéki fürdőidényre készült volna. A -hintó födele hátra volt eresztve, s hárman ültek benne. A kocsis, -mellette kövér, bajusztalan patronus, veleszületett flegmával és -engedelmes szolgálati készséggel; végre a hátulsó ülésben egy nő -magánosan, élénk kiváncsisággal nézdelve minden fát, bokrot és fűszálat. - -És ki volt? - -Ah nagy ég csodája, senki más, mint tisztelt Werner Karolina úrnő, -elkényeztetett bécsi dáma, kit a sors ötlete itt hordoz a székely -vadonban. És megismerve reggeli utitársát, elrémülve szemlélé a -kocsikerék szörnyű katasztrófáját. - -Arthur gróf, uri egykedvüséggel, mintha otthon volna, három szóval -elmondá helyzetét s aztán csodálkozva kérdé: - -– Hogy találom önt itt megint? - -– Nagyon egyszerűen. Kolozsvárott már várt valaki rám az indóháznál s -oly hírt vettem, melynek következtében tovább kellett indulnom. Mon -Dieu! együtt utaztunk a vonaton s nem láttuk egymást. - -– Ez gyakran megtörténik. A vesztes mindenesetre én vagyok; mily -kellemesen elbeszélgethettünk volna a hosszú uton. - -– Ön igen udvarias uram, de ha úgy tetszik, szolgálhatok kárpótlással. -Legyen szerencsém; üljön fel kocsimra, elviszem legalább a legközelebbi -állomásig. - -– Ez imádandó eszme, madame. - -Ezzel felült, legényének pedig megparancsolá, hogy ne mozduljon helyéből -s várja meg a fuvarost. - -Mikor ismét ketten ültek, a hölgy megjegyzé: - -– Soha sem hittem volna, hogy ily magas hegyek között is annyi szúnyog -teremhessen. Ha meggyujtaná szivarját, a füst elűzné e mérges -teremtményeket. - -– Önből az angyalok beszélnek asszonyom. Ez a legelegánsabb modor -engedélyt adni a dohányzásra. - -Aztán, mintha félbe sem szakadt volna, folytatták reggeli -társalkodásukat. - -– Madame, ön az egész világot ismeri; a mennyi báróné, grófné, herczegné -van, mind látta, mindegyikről tudja, mily szép, mennyi pénze, mennyi -adóssága, s tán mennyi kedvese is van. - -– Kérem, ez utóbbi «artikelt» meg sem érintettem. - -– Akkor bocsánatot kérek. De most azt kérdem, ismeretes-e a bankár- és a -börze-bárók osztályában? - -– Egy kevéssé. - -– Kérdem: ismer-e ezen körökben egy Spuller Jeannette nevü millionaire -hölgyet? - -– Spuller Jeannette asszonyt, – felelé az utitársnő minden meghatottság -nélkül, – igen jól ismerem, de most hallom róla először, hogy milliókkal -bírna. - -– Akkor más lesz. Az én Spuller Jeannette-om képtelen gazdag, nem -fiatal, nem szép… - -– Akkor ne is folytassa személyleírását, mert az én Spuller Jeannette-om -legalább szépnek tartja magát, még akkor is, ha az egész világ ellene -tanúskodik. A férfiaknak tudni kellene, hogy a szépségről soha még nő le -nem mondott; legalább a benső értékről semmi esetre sem. - -– Nagy köszönettel fogadom a kegyes leczkét, mert tán büntetést is -érdemlettem volna. Mindemellett meg vagyok győződve, hogy két különböző -Spuller Jeannette-ról beszéltünk. Az enyémnek pénze van. - -– Pénz hiányában az enyém sem szenved. Van 6000 forintos könyve a bécsi -takarékpénztártól. - -– Az enyém fél kézzel vásárol meg egy 600,000 forintos kötelezvényt, s a -mellett oly szórakozott, hogy öt hónap óta azt sem tudatja adósával, -hogy hova küldje a régen lejárt félévi kamatot? - -– Akkor önnek igaza lehet. Két Spuller Jeannette boldogítja az emberi -faj férfiosztályát. Az öné gondatlan könnyelmü, az enyém kikiáltott -madame Harpagon. - -– Az enyémről azt beszéli a rossz világ, hogy nagyravágyó, s egy pár -rongyos milliót szívesen kidobna az ablakon, ha grófné lehetne. - -– Nem ismerem, soha hirét nem hallottam. Az enyémnek férje s nagy diák -fia van. Külön él ugyan a házaspár, mert mindenik más foglalkozást űz, -de azért családi érdekek tekintetében szorosan összetartanak. - -Arthur gróf keserűen csalódva érzé magát s gondolatában panaszkodott a -sors ellen, hogy ily mindentudó nő épen azon személyről, a ki őt -leginkább érdeklette, felvilágosítást nem adhatott. - -Már közel voltak Parajd nevü állomáshoz, a midőn találkoztak a -visszatérő fuvarossal, a ki gyalog jött az uton, egyik kezével lovát -tartotta féken, a másikkal kocsikereket görgetett előre. - -– Nos hát nincs kocsi Parajdon? - -– Megköszönöm azt is, hogy ezt a vasalatlan kereket kaphattam, mert a mi -jó ló és kocsi volt Parajdon, ma délben elvitték. - -– Elvitték! hova? - -– Hát kérem alássan, valami rettenetes gazdag asszonyság, azt mondták, -Dorozsmay herczegnő, utazik erre. Gencsről, a báró kastélyából három -kocsit küldtek elébe, de a Csomboja meg a Csudálatos hegyről irtóztató -felhőszakadás jött s úgy elrontotta az utakat, hogy ökrökkel kellett a -báró kocsiját vontatni. Most aztán összeszedtek Parajdon minden lovat, -minden kocsit, s nyolcz lovat fogva minden kocsi elé, így mehettek a -fényes uraságok Gencsre. - -– Hogyan, Gencsre? úgy látom a térképen, hogy Gencs nem fekszik az -országuton. - -– Nem; de letértek, most ott vannak s tán vissza sem jőnek, míg hetedhét -országra szóló lakodalmat nem csaptak, a herczegkisasszony és a fiatal -báró között. - -Hogy mi rejlik az emberi szív mélyében? azt az Úr, a vesék vizsgálója -tudja, az emberek csak azt látták, hogy mindkét utazónak egyszerre -elment a kedve Borszéktől, s nem bánták, igya a hires savanyú vizet, a -ki akarja. - -Szerencsére itt volt a legpompásabb ürügy, a felhőszakadás, mely -Parajdon túl Gyergyó-Szent-Miklósig úgy elmosta az országutat, hogy csak -a darabos kőszikla maradt fenekén. - -Legelébb Arthur gróf eredt földtani vitatkozásba, és sejtetni engedé, -hogy lemond utja folytatásáról; oly közbejött esemény, melyre az egész -fuvarbér kifizetése mellett a székely kocsis elismerése méltó hajlamot -bizonyított. - -Werner Karolina asszonyság sem nézett többé előre. Inkább hátra s azt -erősítette, hogy a minő dolga neki Gyergyó-Szent-Miklóson vagy Borszéken -lett volna, azt elvégezheti akkor is, ha az országutat ismét kijavítják. -Úgy is csak azért szándékozott oda, mert épen most nem volt más dolga, -de a mi halad, az el nem marad. - -Tehát közös megegyezéssel visszafordultak. Arthur gróf csak addig -használta szives utitársnéjának kocsiját, míg saját fogadott -alkalmatosságáig ért. Ez alatt is keveset beszélt, elmult kedve a -kérdezősködéstől, szivarja sem izlett, a szúnyogok csipését pedig észre -sem vette. - -Mert a gencsi látogatás meggyőző ékesszólás, a legvilágosabb revelatio -volt előtte. Elhatározta, hogy visszamegy mamája csendes kastélyába s -majd ott határozza meg, mit tegyen jövendőben? Azaz: mikorra tűzi ki a -napot, melyben főbelövi magát. - - -X. - -(Bepillantunk a távirdai hivatal titkaiba.) - -Arthur gróf otthon van, a mama vadászkastélyában. Az üde lég, az izletes -ebéd, melyet a nagyváradi kanonok útmutatásai szerint művészkedő -szakácsné főzött, új életszikrát lehelt ő méltósága becses valójába, s -ha gondolkodott is néha a pisztolyról, a golyóról, mindez elméleti, vagy -orvosrendőri szempontból történt. - -Úgy találta, hogy a már fölfedezett számtalan öngyilkolási módokból -egyik sem való született nagy úrnak, ősi családból származó hatalmas -grófnak. - -A méreg? ez utálat és otrombaság. Az ember tíz, tizenhat óra alatt -testileg, lelkileg többet szenved, mint a mennyit a sors egész hátralevő -életének idejére rá kimérhetett. - -Széngőz? a párisi grisettek találták fel kizárólagos használatukra. -Vízbe fulás? A szakácsné teszi, kihez hűtelen lett katonája. - -Ellenben golyó az agyba, ha jól van czélozva, férfias és rögtöni halál. -De itt marad borzadályul a holttest, mint a rendőri orvosnak szabad -zsákmánya. Jőnek a halottvizsgálók, jő a bonczoló irtóztató késével és -fénylő fürészével. Jőnek az öngyilkosság indokainak fürkészői s minden -hirlap tele van az esemény legrészletesebb leírásával. Megírják, hogy a -főrangú öngyilkos vagyonát elpazarlotta, előnyös házassági terve füstbe -ment, hogy uradalma pénztárából kivett oly összeget, mely adóssága -kamatának fedezésére volt kirendelve. Az orvosi látlelet sem kimél -agyat, tüdőt, májat, benne lesz, mi volt a testben kék, vörös, fekete, -vagy szederjes, rendes vagy rendetlen állapotban. Szóval: az ember -meghal, de itt hagyja testét, hirét, becsületét, s mindenki kedve -szerint marczangolhat benne. - -Majd azt gondolta, bezárkózik legbensőbb szobájába, összehordja a -butorokat rakásra, leönti ágyát szeszszel s midőn érzi a lángok -mardosását, agyonlövi magát; tehát míg négy-öt ajtót betörnek, addig a -csontja is hamuvá válik. De ezzel is csak holttestét mentette meg az -emberek szeme elől; a hir, a közbeszéd, a lapok kürtölései fönmaradnak. - -Utoljára abban állapodott meg, hogy ha utolsó ezer forintosát felváltja, -elutazik Amerikába, ott is a legtávolabb nyugati vidékre. Utközben nevet -változtat, régi öltönyeit elveti, minden nyomot elenyésztet, s akkor a -vadon közepén, ha az éhség kínjai körülfogják, nyul fegyveréhez. De -ezzel is csak elhalasztja az itthon keletkezendő zajt, s még ráfogja -valaki, hogy mint hivatali szolga élősködik valamely uzsorás bank -irodájában. - -Tehát teljes lehetlen e világból kiszabadulni nyom nélkül? Annyi joga -sincs az embernek, hogy lemondhasson egyéni létezéséről, ha ez terhére -van? - -És miért akar meghalni? mert nem tud élni mint gazdag, irigyelt és -kiváltságos Bendeffy gróf! Egy czipész, vagy szabó késsel metszi fel -torkát, mert nem képes 100 forintos váltóját kifizetni; az útszéli -betyár agyonveri a rongyszedő zsidót, és megelégszik, ha 20 forintot -talál nála. A katona sokszor nem a hazáért, hanem egy nem szeretett s az -országra nézve káros dynastiáért neki megy a tüzet okádó ágyútelepnek, -nem tudom, hány rézkrajczár napibérért! - -És Arthur gróf mégis öngyilkosságra gondolhatott. Nem élhet kényelmesen -és gond nélkül édes anyja körében? Menjen oda s mindene van; maradjon -itt, és semmi szükséget nem szenved. Tehát egyedül azt nem tudná -eltürni, hogy régi hatalmától elesett, hogy husz cseléd helyett kettő -vagy három lesi parancsolatát? vagy hogy nem kapott olyan feleséget, a -ki öt millió forintot hozott volna a házhoz? - -Igaz, hogy Spuller Jeannette-nek 18,000 forintja meg volt kezdve. Mi -lesz, ha elfogy? Semmi. Legfölebb félévi kamat-hátralék az uradalmi -pénztárban. Felmondják a kölcsönt? Árverésre kerül a birtok? Azt veszti -el vele, a mi úgy is régen nem az övé volt. - -Ezalatt pedig étvágya dicsőségesen nevekedett, pompásul hizott, egy pár -pohár tiszta, természetes bor többet ért a drága külföldi -gyártmányoknál. Olykor tréfából még meg is csipkedte arczát egy -helyrevaló oláh menyecskének. - -Ilyen kedélyében rendesen megnyergelteté lovát s bekalandozá a vidéket, -s tapasztalnia kellett, hogy végre is 20 négyszög mérföldnyi területben -nem talál nagyobb urat magánál. - -Egy ízben mégint Rév állomás indóházáig vetődött s újra megpillantotta -az egykori kis Róza kisasszonyt, a mint nádból font karszéken ült, s -varrogatott az állomásfőnök lakása előtt. - -Tán a szokottnál jobb kedve volt, mert midőn messziről meglátá a nőt, -köszöntötte. A barátságos viszonzásra leszállott a gróf lováról, s -néhány szóra megállott. - -– Még mindig itt lakik nagyságod? - -– Még mindig, gróf úr, s betelik hat hét, míg férjem kész lesz -feladatával. - -– S hol a szép kis gyermek? (Ő ugyan soha sem látta, szép vagy nem, de -így szokás az anyákkal beszélni.) - -– Elküldtem a ház másik oldalára a kertbe, mert vonat közeledése van -jelezve s a füst, fütyülés, dübörgés nyugtalanítja angyalkámat. - -– Ez az anyai szeretet és gondosság az egyedüli idyll, a mi még -megmaradt prózai korunkban. - -– Megmaradt, mert kötelesség és egyszersmind mennyei gyönyör. Tetszik -helyet foglalni? - -Arthur gróf leült a festett padra, s alig helyezkedék el, érkezik egy -vegyesvonat Várad felől és egyik waggonból leugrik Dorozsmay Róbert az ő -osztálytanácsosi rangjában és kiküldött főmérnöki hatalmával. - -– Rózám, mai napon hamarabb kész vagyok munkámmal és egész napra szabad -vagyok. Ah… - -Most látta először, hogy idegen van jelen, de megismervén a grófot, -mélyen meghajolt: - -– Méltóságos úr, fogadja határtalan tiszteletemet. - -Tudjuk, hogy e két férfi között ellenkedés, sőt szándékos sértés fordult -elé, melyet azonban Arthur gróf méltósága alattinak tartott észrevenni -és megérteni. Most, több mint három évvel később, a mérnöknek -tiszteletteljes, de férfias üdvözletére némileg lefegyverezve érzé magát -s ha már elkövette a hibát, hogy beszélt a nővel, sőt le is ült, -udvariasan viszonzá a férj köszöntését, de nem nyujtott kezet feléje. - -– Gróf úr, – szólt ekkor némi tartózkodással a mérnök, – bizonyos -rejtélyes ügy miatt még ma délután szándékoztam méltóságod uri házánál -tiszteletemet tenni. - -– Ah? örültem volna; mindenesetre le vagyok kötelezve. Minő rejtélyes -ügyről szólott? - -– Mintegy két héttel ezelőtt Csucsa állomáson foglalkoztam, a midőn a -gyorsvonat megérkezésével láttam a gróf urat szemközt egy nővel, a kire -ott helyben távirati sürgöny várakozott. - -– Emlékezem. - -– Ezen nő most Werner Karolina név alatt a legközelebbi állomáson, -Élesden lakik, miután itt Réven hiába keresett lakható szállást. - -– Hogyan, ez a bécsi nő nem talált másutt helyet a világon, mint épen e -kis fészekben? - -– Itt lakik e csekély mezővárosban, urasági inas szolgálja, s külön -főzést tart. Nincs nap, melyben levelet ne küldjön a postára s néha -kettőt is kap. E mellett a távirati sodronyt is igénybe veszi, mert két -hét óta legalább húsz telegrammot kapott és küldött. Egész Élesd töri a -fejét, mit keres itt ezen előkelő nő? - -– A kis városi közönség mindig igen kiváncsi. - -– A távirdai hivatalnok, a kivel itt megismerkedtem, azt sugta fülembe, -hogy ez a rejtélyes nő egyenesen méltóságod ellen cselszövénykedik, sőt -sötét bűntény kovácsolásával vádolja az idegen nőt. - -– Ellenem cselszövénykedik? ez képtelenség. Nem lehet ennek értelme. - -– A távirász oly nyugtalan volt s annyira félt a felelősségtől, hogy -titokban közölte a szolgabiróval a leginkább compromittáló sürgönyök -tartalmát. - -– A szolgabiróval? - -– Vele. Mert a szolgabiró itt, míg felebbvalója nincs jelen, a -rendőrfőnök, a belügyminiszter, talán maga a király. - -– Patvarba; nagy úr lehet. - -– A szolgabiró tehát hivatalos kötelességének tartotta a küldött és vett -telegrammokat a távirdai hivatalból másolatban kivenni, s miután -kétségtelen, hogy itt méltóságod ellen valami rejtélyes üzelem van -keletkezésben, arra szólított fel engem a szolgabiró, hogy ezen -lepecsételt iratot méltóságodnak átnyujtsam. - -– És én határozottan visszautasítom. A szolgabiró tehet, a mit akar, -csak arra kérem, hagyjon ki engem a játékból. - -– Akkor bocsánatot kérek, szolgáljon mentségemül, hogy én a gyakorlati -világ embere vagyok, ezen téren pedig az önvédelem szabálya tanácsolja, -hogy ha lehet, ellenségeink fondorlatairól tudomást szerezzünk. - -– Nekem nincs ellenségem; azon nővel pedig véletlenül találkoztam, épen -itt, Rév állomáson, a mint azon coupé-ba léptem, melyben ő már helyet -foglalt. Többet nem tudok róla; nem ismerem és semmi ügyem vele. - -– Ezen nőt nem Werner Karolinának hivják. Ez álnév. Egy telegramm -nyiltan mondja: menjen az alpöröshez személyesen, mint Sp. J. - -– Mint Sp. J.? - -– Igen; ezen kezdő betük állnak a sürgönyben. - -Arthur gróf megdöbbent és gondolkozni kezdett. Sp. J.? E két vagy három -betű ellenállhatlan erővel emlékezteté őt Spuller Jeannette-re. - -Tulajdonkép pedig csak most, ezen figyelmeztetésre kezdé először a nővel -átélt kalandjait mérlegelni, és a feltünt körülményeket kapcsolatba -hozni. Az első találkozás kétségtelenül véletlen volt, de a nő azért -utazhatott Erdélybe, mert mint látszik, tudnia kellett, hogy ő is oda -szándékozik. Menetjegye Kolozsvárig szólott, s mégis tovább utazott -ugyanazon vonaton Maros-Vásárhelyig; de rejtőzött s nem mutatta magát -még az indóházban sem. Tán épen a III. osztályú vendéglőben ebédelt, -csakhogy el ne árulja magát. De még Borszék felé is üldözte őt, s így -találkozott vele a kocsikerék eltörése után. A midőn pedig a gróf -elhatározta, hogy visszafordul, neki is elment kedve a tovább -hatolástól. Mot itt a szomszéd városkában lakik, sőt Réven is keresett -szállást. Mind ez nem lehet véletlenség. Ez titkot rejt, melyet hasznos -volna fölfedezni, mert az «Sp. J.» betük csak gyanuját erősítheték meg. - -– Dorozsmay úr, – szólt, – jobban meggondoltam e dolgot. Nagy -köszönettel fogadom önnek irántam tanusított figyelmét és barátságos -részvétét. Átveszem a másolatokat, megvizsgálom, mert végre is érdekelve -lehetek. - -– Im itt a lepecsételt levél. Kivánom, hogy mentől hamarabb felderüljön -a rejtély. Inkább nevesse ki méltóságod később a mi hiába való falusi -fontoskodásunkat. - -Ezzel Arthur gróf bucsut vőn; néhány lépéssel a ház bejárata felé -indult, mert a mérnök neje a komoly irányú beszélgetés kezdetével -magukra hagyta az urakat. - -Azután kezet fogott elébb a nővel, azután a férjjel s lovára pattanván -elébb léptetve, később ügetve, végre vágtatva a kastélyába érkezett. - -Mit fog olvasni? minő rejtélyt felderíteni? Semmit. Ez volt örökös -felelete saját kérdéseire, ha lelkében tusakodott. A legrosszabbat, hogy -birtoka, a kölcsön felmondása után, árverés alá kerül, régen tudta; -abban semmi ujság. De mért késnek? mért e titokszerűség? - -Felbontotta a lepecsételt iratot, s talált abban fél ív papirt, mely a -kelet rendje szerint az érkezett, vagy küldött sürgönyök másolatát -foglalta magában. - -– Lássuk. - -«Werner Károly ügyvédnek, Bécs, Bankgasse 9. - -Élesd, jun. 25. - -Megjártam Erdélyt. Jó hir. A D. család mint vendég G-re ment látogatni a -báró kastélyába. Alpörös boszankodik, de férfiasan tűri. Két ízben, mint -W. K. sokáig beszéltem vele. Udvarias volt. Bánffy-Hunyadról kelt -sürgönyöm szövegét ő maga írta diktálásom után. Semmit sem gyanít. -Sorban kérdezte tőlem bécsi ismerősit. Csak Sp. J-ről nem kapott -felvilágosítást. Azt hiszi róla, dúsgazdag özvegy, a ki grófné szeretne -lenni. Úgy látszik neveti és megveti. - -_Werner Karolina._» - -– Ah, – szólt Arthur gróf, – ez egész regény, melyben én az «alpörös» -játszom a komikai szerepet. Mért jó hir neki, hogy Dorozsmayék Gencsre -mentek látogatóba? Ha Spuller Jeannette nem gazdag özvegy, minő jó hír -neki, hogy Esztikém kezét elütik tőlem, Gencsen? Nézzük csak. Nem adott -felvilágosítást Sp. J.-ről? Azt teszi ez, hogy adhatott volna? Semmi -kétségem többé, hogy e nő maga volt Spuller Jeannette. Mi baja velem -titokban, ha nyilt követelése lehet? Menjünk tovább. - -«Bécs, jun. 26. A pör mozdulatlanúl nyugszik, az ügyvéd nem képes többé -azt elhalasztani. Az eldöntés előtt egy lépést sem tenni. - -_Werner Károly_.» - -– Ezt nem értem. Ez engem nem érdekelhet, nekem nincs, nem is lehet -pöröm Bécsben. És mégis alpörösnek neveznek! Tovább: - -«Élesd, jun. 28. Alpörös egészséges, jókedvű, nem búsul, hízik, szeret -élni. Közvetlen veszély nem fenyeget. - -_Werner Karolina_.» - -– Hát ez mi az ördög? Az is érdekes a bécsi pörben, hogy én itt jól -ebédelek és hasat eresztek? Patvarba, mintha félnének, hogy főbe lövöm -magamat. Lám, lám! Régi eszme, hogy a szomszédok legjobban ismerik az -ember állapotát. Íme, mások már az én helyzetemben indokoltnak tartják -az öngyilkosságot. Még meglepetést sem okoznék a világnak. Azt mondanák: -jól tette; egyebet sem tehetett; ilyen életnek csak ilyen vége lehet. -Lássuk, mi van még itt? - -«Élesd, jun. 29. - -Semmi ujság; alpörös még nem váltott uj ezerest, tehát nem pazarol mint -a kétségbeesett. - -_W. K._» - -– Mindig érthetlenebb. Hiszen, ha félnek, hogy elköltöm pénzüket, mentől -elébb jelentkeznek, annál többet találnak nálam. A hitelező nem azon -faj, mely adósának még becsületét is lerombolni szándékoznék. Ilyen -ellenségem nekem nincs. Van-e még valami? - -«Élesd, jun. 30. - -Szokott módon lovagol délig. Van már, a ki vigyáz a benső szobákra. -Unatkozik, de mivel egy csomag uj könyvet rendelt ide, nem készül -máshova utazni. - -_W. K._» - -– Micsoda? kém, az én házamban. Majd rá jövök, melyik, összesen három -cselédem közül, kik szobámba is bejárhatnak. Különben pedig, ha csak -annyit tudnak rólam, hogy könyveket hozattam, nem érdemlették meg a -pénzt, a mivel megvesztegették. - -«Bécs, jul. 1. - -Ha veszély fenyegetne, okvetlenűl mint Sp. J. kell őt meglátogatni és -megnyugtatni, de a pör kimeneteleig a legszigorúbb óvatosság -megtartandó. - -_W. Károly._» - -– Ah tehát Spuller Jeannette ólálkodik hátam mögött, kisértet jelmezben? -Olvasva a telegrammokat, azt hinné az ember, hogy egy egész zászlóalj -őrzőangyal correspondeál jólétem és fönmaradásom fölött. Mit beszél a -szolgabíró, sötét üzelmek kovácsolásával fejem fölött? Hiszen ezek mind -tőrőlszakadt jóakaróim, legfölebb tréfát csapnak velem. Lássuk az -utolsót. - -«Élesd, jul. 3. A pör eldöntése előtt nincs bátorságom, mint Sp. J. -megjelenni. Nagyon sokat kifacsarhatna belőlem, és épen nem -indokolhatnám, mért viseltem korábban más nevet? - -_W. K._» - -– No, ha ő nem indokolhatja, akkor én még kevésbbé. Majdnem hiszem, hogy -szándékosan akarták e sürgönyöket kezembe játszani. De hogy mit akarnak -velem? arról sejtelmem sem lehet. Mit? Semmit. Legalább nem olyat, mitől -ily határozott korhely ficzkó, mint én vagyok, megijedhetne. - -Asztalára vetette a papírlapot; nagyot nevetett, mert tagadhatlanul jól -mulatott ezen asszonyi semmiségeken. De mégsem tagadhatta, hogy itt -valami érthetlennek, megfoghatlannak kell keletkezőben lennie. - -– Csak legalább Porczogh bárót hoznák a manók ide látogatásomra. Ez az -ember nekem mindig okos tanácsot adott. Miért is nincs az életben úgy -mint a regényekben, hogy a kit hínak, megkopogtatja az ajtót s betoppan -hozzánk. - -E pillanatban zörgött a kilincs, s megnyílt az ajtó… - -– Hah! Porczogh? - -Nem. A gróf legénye lépett be, és illő szertartással jelenté, hogy -találva van. - - -XI. - -(A szorgalmas professzor még Gencsen sem hanyagolja el leczke-óráit.) - -Tán két héttel is korábban történt, de vissza kell rá térnünk. - -Volt öröm, vígság és zajos győzelmi kiáltozás, a midőn a Dorozsmay -család megérkezett a gencsi kastélyba s a ház hivatalos úrnője és -képviselője Zsuzsi néni a rövid elfogadási szertartás után a vendégeket -a kirendelt, frissen felsurolt és jól kiszellőztetett szobákba kiséré, -elhelyezé és a szükségesekkel ellátá. - -A nők átalános szokás szerint öltözködéssel kezdék a mulatságot. Ez már -vagy természetükben fekszik, vagy így tanulták az anyáktól. Tény, hogy a -nőkre nézve, elkezdve az iskolai vizsgától az első házi mulatságig, -onnan a nyilvános tánczvigalomig, később a menyasszony esküvőnapjáig, -végre közbejövő gyász-szertartásokig a dolognak legalább felét azon -kérdés képezi, miként öltözzenek? hogy fésüljék magokat? s minő ékszert -rakjanak fel? Ne beszéljünk többet e tárgyról, melyen sem könyvirás, sem -kenetteljes egyházi prédikáczió többé nem változtathat. Igy volt mindig, -így vették át az anyáktól, így adják át az utánok következő nemzedékre. - -A férfiak ellenben az út fáradalmait azzal pihenik ki, hogy rágyujtanak. -Idősb Gencsy Pál báró saját dúsan berendezett pipatoriuma elé vezette -fiát és Zoltán bácsit. Állott ott hármas félkörben vagy hetven darab -hosszúszárú cseréppipa, mind kitisztítva, s mind jó szelelős állapotban. -Közel ide, kis kerek asztalon feküdt a dohányos bödön, mely bozontos -medve-alakot képezett, s melynek csak a fejét kellett leemelni s -kiillatozott belőle a finom hosszú laskára vágott bethlenszentmiklósi -dohány, melynél az öreg bárónak bizonysága szerint, nem terem zamatosabb -fűszer sem Ázsiában, sem Amerikában. - -– Csakhogy nem dicsekszünk vele idegenek előtt, mert a kapzsi külföld -mind kihordaná, – jegyzé meg az öreg báró. - -A mi természetesen pótolhatlan veszteség volna a gazdag Erdélyre, mely -nem szorult a külföldiek pénzére. - -Tehát rágyujtottak, megdicsérték a füstöt s nem akarták észrevenni, mint -sistereg benne a zsír, s mint lobbadoz fel a szálakban a salétrom. - -Aztán falusi szokás szerint körül néztek a házban, az udvaron és a -kertben. - -A ház, helybeli nevén kastély, földszinti esetlen épület volt, csupa -nagy szobákkal, mikben kényelmesen lakni sem lehetett. Minden lépten -valami építészeti érthetetlenség, ellenmondás és indokolatlanság. A -világos nyári szobában, mely a kert felé a verandára vezetett, képtelen -nagy zöld kályha foglalá el a díszhelyet. Senki sem tudta megmondani, -mért kellett némely szoba talaját magasabbra vagy alacsonyabbra hagyni, -úgy, hogy küszöb helyett vagy két-három lépcsön lehetett csak oda -bejutni. Az ebédlőterem főfalának hosszában egy részen két magas ablak -világított, a másik rész sötétben maradt. A szobasorokat szűk folyosók, -majd sötét kamarák és a ház lomtárai szakíták ketté. - -Azonban így építettek Apaffy Mihály idejében, tehát így lakott Gencsen -az időközben bárói rangra emelt ősrégi család. - -Óriási udvar terüll a háznak belső homlokzata előtt. A kertajtó mellett -vörös födéllel védett s vödörre járó kút éktelenkedett, gonosz illatú -vízzel, de négy lépésnyire tőle kődarabkák közé szorított patak -folydogált, mely a kertben fakadó három gyönyörű szép forrásból vette -eredetét s folyt keresztül az udvaron egyenesen az országutat kísérő -sáros árokba. - -Az udvar közepén borzasztóan büzhödt mocsár zöldellett a víz szinét -elborító békalencsétől. Nevezetes, hogy e sárfészek tőszomszédságában -jókora domb emelkedett, mely a hagyomány szerint valami régi istállónak -vályogból vert düledékéből keletkezett és kétszáz esztendő óta egyik -birtokos sem jutott azon szellemdús ötletre, hogy a felesleges dombnak -anyagát a káros tócsának betöltésére lehetne használni. - -Szemközt a kúttal állott sárgára festett gerendákból emelve a báró -vadászkutyáinak óla, melynek ajtaja fölött ritka szép szarvasagancs -pompázott. Az idő s még inkább a rákent vitriol, mely a rágódó szú -pusztítása ellen használt, koromfeketére festette e gyönyörű példányt. -Családi hagyomány szerint a szarvast Bethlen Gábor lőtte. A helybeli -tiszteletes (ismerjük már mint koszorús költőt) Tuhutum vezérig viszi -fel a származást. Míg az alispán, a ki tavasz kezdetén, Klárit, a ház -legidősb kisasszonyát feleségül vette, s a ki egy ízben Abrudbányán a -praehistorikusokkal együtt ebédelt, tudományosan bebizonyította, hogy -ezen óriási szarv csak Hadrianus, Cæsar vagy Decebal király idejében -fejlődhetett ki ily remekké. - -Annál több dicséret érhette a kastély kiterjedt kertjét, mely bőven -adakozá Istennek minden áldását. A kerti vetemények nehány holdat -foglaltak el; az épen érni kezdő szamócza pirosra festette a messzire -nyúló ágyakat. A gyümölcsös megóva a hernyóktól, termést igért, mely -elég leendett egy kis városka számára ízletes csemegének. A szőlőnek itt -csak levelét és venyigéjét ismerik, a melegágyból kiültetett sárgadinnye -pedig most kisérlé meg a virágzást. El is fagy szeptember közepén zöld -gyümölcse. A források bőven hoztak vizet az öntözésre, de többet -használt erre a gyakori eső, melyet a székely havasok sötét fellegei -hordtak erre. - -Házi szokás szerint délután két órakor volt az ebéd, de tekintettel a -pesti vendégek iránt, a tálalás egy órával későbbre lett halasztva. - -Az öltöző szobából legelőször Dorozsmayné ő nagysága került ki. A ház -cselédei bámulva látták, mily egyszerű ruhát viselt ezen gazdag s még -mindig kellemes arczú nő. Ékszere sem volt különb, mint bármely más -ténsasszonynak a vidéken. Valóban azt várták tőle, hogy fülbevalójában -olyan gyémántot visel mint a galambtojás. - -Zsuzsi néni karján vezette elé a vendégnőt s átadta a kertben sétáló -urak védelmébe, mert neki magának tömérdek a dolga mindenfelé. Az ő -kötelessége megőrizni a ház jó hirét, ezért mindent látni, megbírálni, -sőt ha lehetett megizlelni is akart, mielőtt felteszik az asztalra. - -És Esztike kisasszony? - -Oda vitték a lányok, a hova leginkább vágyott, a konyhába! Még szép -tiszta fehér kötényt is kötöttek elébe, úgy hogy a szakácsné, a midőn -megpillantotta a sok segítő kezet, előre tiltakozott s fölmentetni kéré -magát minden felelősség alól. - -Senki sem hallgatott rá. Jolán kisasszony diós bélest és mandolás rétest -készített, mig Ilka kisasszony meg akarta mutatni a pestieknek, mi az a -kürtös fánk, melyet az ország nyugati vidékein már ma hiréből is alig -ismernek. Esztike kisasszony nem győzött eleget csodálkozni e -művészeten. Mint sodrott a tésztából rőfhosszú kigyókat a kis lány, mint -gombolyította fel a fahengerre, mint hinté be apróra tört s -megczukrozott mogyoróval, s aztán mint forgatja a tésztát nyilt tűz -mellett, mint hajdan a pecsenyét egy székely leány; végre mikor megsült, -lehuzták a fáról, hosszukás porczellán tálra tették, olyan volt mint -aranyból vert ágyu, melyen keresztül lehetett kukucsálni. Esztike oda -volt a boldogságtól; valóban azt hitte, ily bájos süteményt csak -gőzgéppel lehetne eléállítani. - -[Illustration: Oda vitték, a hová leginkább vágyott, a konyhába.] - -Egyik lányt a másik után csókolgatá. Eddig ő csak oly hölgyeket látott, -kik selyemruhába bujtatva a legfényesebb termekben is csak úgy járnak, -mintha koromtól vagy pókhálótól kellene félniök. A gencsi kisasszonyok -azonban mindenhez bátran és szabad kézzel nyultak, s ha ragadt valami -kezökre, egy kis friss víz, meg a törölköző ujra mindent rendbe hozott. - -Sohajtva, majdnem irigykedve nézte ezen vidám gazdasszonykodást és -utánozva Nagy Sándor híres mondatát, gondolá: ha Esztike nem volnék, -szakácsné szeretnék lenni. - -Ezalatt az urak és Dorozsmayné a kert minden zúgát összejárták, s -megbámulták még a fiatal sárgarépát, még a hónapos retket is. - -Egy ízben Bogárdy Zoltán s képviselőtársa Pál báró, séta közben kissé -hátrább maradván, a ház örököse így szólott: - -– Meg nem foghatom, hol marad Esztike? - -– No, arra sokáig várhatsz, mert hugaid elvitték a konyhába. - -– A konyhába! ez képtelenség. - -– Pedig úgy van. Alkalmasint meg akarják tanítani, mint kell főzni a -szoktató kását. - -– Megint bolondot beszélsz? - -– Mintha nem tudnád, mi a szoktató kása? Hát kása. Jól leöntik forró -zsírral, hogy csúszszék a vendégnek, aztán azt higyje, minden nap ilyet -kap s azért sokáig itt marad. - -– Zoltán! én itthon vagyok, mehetek, a hová tetszik. Benézek a konyhába. - -– Próbáld meg, de Zsuzsi néni kikerget. - -– Pipára akarok gyujtani. - -– Azt mondják rá: fel van már találva a gyufa, tessék másutt kereskedni. - -– De ha beszédem van az egyik szakácsnéval? - -– Akkor meg plane a főző kanállal vernek ki. - -– De én hát ebédig még ne is beszélhessek vele? - -– Ejnye de követelő vagy. Inkább köszönd meg, hogy ide hozhattam őket. - -– Zoltán! ez már más papírra tartozik és én örök hálára vagyok irántad -kötelezve. Azért, ha valaha miniszterelnök lesz belőled, mindig veled -szavazok s nálam hívebb mamelukra nem találhatsz. - -– Nem mondtam kezdet óta: ne félj, míg engem látsz. - -– Mondtad és megtartottad szavadat; azért hiszek neked föltétlenül. - -– Ezt követelem is, mert ne véld, hogy már túlestél volna minden -megpróbáltatáson. A többi között Dorozsmayné hugom ma reggel is azt -mondta, hogy míg Arthur gróf forma szerint le nem mond, addig Esztikének -nem szabad másfelé pillantgatni. - -– Ne ijesztgess! Arthur gróf önszántából soha nem mond le. - -– Ki tudja? Sokat értem már, a mi kezdetben lehetetlennek látszott. Még -akadhat fegyvertáramban egy tartalék-löveg, mely ő méltóságát kiveti a -nyeregből. - -– Kihivjam párbajra? - -– Nincs szükség rá. Maholnap izenek valamit neki: az egész nem lesz -több, mint _puszta szó, üres hang_, mely az emberi nyelvben még -értelemmel sem bir. - -– Boszorkányság? hókuszpókusz? - -– Körülbelül. - -Ezzel megfordult és sebesen lépdelve felkeresé a társaságot, mely épen -most a kert almafáinak túlgazdag termésében gyönyörködött. Idősb Pál -báró már mutogatá a készületet, miként kell a galyakat támogatni, nehogy -a teher letörje. - -Pál báró gondolatokba merülve követé társát, de a mint folyvást -visszanézeget és várja, hogy a kertajtó felől világos szinű nyári ruhák -közeledjenek, egyszerre a legközelebbi ribiszke-bokor mögött elköhinti -magát valaki. - -– Kend az Varjas Andoriás uram? Hol van a pesti kisasszony? - -– A konyhába s ki sem mozdul onnan míg be nem tálalják a levest. - -– És más ruhát nem vesz fel; mert tán nem fog konyhaszaggal az ebédlőbe -jönni. - -– Konyhaszaggal? de hiszen, méltóságos uram, nincs annál finomabb illat -az egész világon. Hanem annyit mégis láttam, hogy ebből a kisasszonyból -nem neveltek jó gazdasszonyt. - -– És miért nem? - -– Nem ért az asszonyok mesterségéhez annyit sem, mint én a versiráshoz. -Úgy megbámulta a kolbásztöltőt, mint én a vasutat meg a gőzkocsit. Alig -tudták neki megmagyarázni, mint kell avval bánni. - -– De aztán mégis megértette. - -– Meg valahogy; de még sem kivánnék abból a kolbászból enni, a mit -disznóöléskor ez a kisasszony csinálna. Hej pedig mindent elkövettem az -uton, hogy jó hirét csináljam a leány előtt az én méltóságos uramnak. - -– Nagyon lekötelez Varjas Andoriás uram, de máskor ne avatkozzék az én -dolgomba. - -– Nem avatkoztam, báró ur; de mivel én az asszonyságok kocsiján a bakon -ültem: a hol csak szép tanyát, gazdag földet és kövér legelőt láttam, -mindenre azt mondtam, ez is a gencsi uraságé. - -– Hogy mert hazudni? - -– Igy szokták ezt, uram, különben az ily gazdag kisasszonyt soha el nem -szédítjük. - -– És aztán hitték? - -– Mindig nevettek; tehát tetszett nekik. A Szultán bácsi pedig még -tódította. Mikor Parajdon túl a nagy kapaszkodó tetejére értünk s -megláttuk napkelet felől a Tar csucsát, felkiáltott az öreg úr: addig a -kopasz hegyig tart a gencsi urodalom! a szikla tetején pedig fekszik a -báró urnak vára márványkőből, a honnan ha kinéz valaki az ablakból, -meglátja egész Havasalföldet s azon túl a Fekete-tengert mindent -hajójával, a mi rajta jár. - -Pál báró nevetett és szokott mondókáját ismétlé: - -– Bolond kend Varjas Andoriás uram, de mégis jobb lesz, ha máskor a -hazudozás helyett a maga dolgához lát. - -Nézzünk másfelé. - -Kiderült, hogy a konyhaszag illatának megbirálásában Varjas Andoriás -uram és a kastély hölgyei között, mint a magasb irmodorú vezérczikkben -mondják, «lényeges eltérések valának észlelhetők». Mert félórával az -ebédre hivó csengetyű megszólalása előtt Zsuzsi néni a műkedvelő -szakácsné hadat, ujabb öltözködés végett, saját szobáiba küldte. - -Természetesen, hogy a főparancsnoknő volt leghamarabb készen s aztán -átjött Esztike szobájába, leült a pamlagra, onnan gyönyörködve nézte, -mily fürgén működik a Pestről hozott komorna, a ki mint varázsütésre -egészen ujra alakította át úrnője külsejét. - -Zsuzsi néni szótlanul éldelgett a lányka bájain s nem tagadhatta többé, -hogy ez szíve szerinti gyermek, a kiben régi eszményképét találja fel. -Azon lányt, a kit ő érdemesnek tartott azon kitüntetésre, hogy Pál fiát -egész életére boldogíthassa. - -Tudjuk azonban, hogy az asszonyi faj, ide értve Zsuzsi nénit, soha sem -szeret meg valakit másként, mint egy harmadiknak rovására. Mentől -mélyebben ad helyet szívében egy új arcznak, annál inkább gyűlöli, vagy -legalább közönyös lesz az iránt, a ki helyet adni kényszerült utódának. -A mily mértékben vonzódék Zsuzsi néni Esztikéhez s egymásután fedezte -fel benne a tökéletességeket, épen így kereste s fel is találta nemcsak -a testi fogyatkozásokat, de még a lelki rútságot is korábbi -kedvenczében, Marialaky Zsuzsikában, a ki azonban e perczben boldog volt -és képtelennek tartotta, hogy a gencsi kastélyban rosszul vélekedjenek -felőle. - -Hiába az asszonyi kebelben csak egy kegyelt fér el. A férfi örvendhet, -ha e kitüntetés őt illeti, de senki sem tehet róla, ha néha érdemetlenül -és ártatlanul egy nőnek kell megfizetni a más nő által elfoglalt -szállásnak bérét. - -Még 15 percz volt hátra ebédig s ekkor Zsuzsi néni karon fogta a szép -leányt s bevitte oda, hova kevés halandónak volt megengedve a belépés, -saját szobájának szentélyébe. - -Ez pedig a rideg aggszűzi jellemnek mintaszerű tanyája volt. Sehol semmi -kényelem, mindenütt aggodalmat keltő rend, és a végletekig vitt -tisztaság. - -Női szoba pamlag nélkül! ki hallott, ki látott ilyen csodát napjainkban! -Két tölgyfakarszék állott az asztal előtt, melyen közönséges ivópohárban -frissen szedett virágcsokor tarkállott, mellette fekete bőrbe kötött -ezüst csattos biblia, mint egyedüli olvasmány, időtöltés és vallásos -magábaszállás. - -Itt ültette maga mellé vendégét azon titkos czélból, hogy miután az -igézőn szép arczot ismeré, bepillanthasson a lélek mélyébe is. Mindjárt -látni fogjuk, mily egyszerűen és természetesen ment végbe ezen nagy -előkészületek után megkisérlett lélektani műtét. - -Zsuzsi néni ezen elhatározó pillanatban, melyre régen várt és elméjében -egészen késznek tartotta magát, késett s kereste a bevezetést, miként -fogjon feladata megoldásához. Esztike azonban csak természeti hajlamának -engedett, a midőn szó nélkül egyszerre a néni keblére borúlt és ezer -csókkal halmozá el őt, kezdve öltözékén, később a nyakán, homlokán, -végre az ajkakon. - -– Oh kedves Zsuzsi néni, mint vágytam e pillanatra, hogy karjai közé -vessem magamat, mert mamámon kívül nincs nő, kit úgy tiszteljek és -szeressek, mint önt. - -– Ön szeret engem, kedves gyermekem? - -– Végtelenűl. Nem ma először, hogy látom, de azóta, hogy leveleiből -ismerem. És épen ilyennek találom, mint képzeltem, mint a kit mindig -szerettem és szeretni fogok. Angyali lélek lakik abban, a ki így tudott -írni. Pál báró minden sorát felolvasta, édesdeden elmerengett anyai -beszéde fölött, nekem pedig könyek hulltak szememből. - -– Leányom! mit mondasz? leveleim egy falusi vén néninek mende-mondái -voltak. - -– Igen, de az elolthatlan szeretet gyöngyei csillámlottak ki a betűkből. -Úgy-e szeretni fog engem is, ha jobban megismer? mert én nem vagyok -rossz vagy hiú leány, a kit a város fénye, a nagy világ pompája -elcsábított. Én csak ott akarok élni, a hol engem mindenki szeret és én -mindenkit szerethetek. - -– Leányom! – felelt Zsuzsi néni és könyei patak módjára folytak. – Te -szeretsz minket? Te boldog és megelégedett szívvel jöttél ezen egyszerű -falusi tanyára? Hiszen ha szeretsz minket s mi mindnyájan szeretünk -téged, akkor minden elmondva van és boldogságunkhoz semmi sem -hiányozhatik. - -Ezzel megakadt a társalgás fonala. Ha ki volt mondva a mindent magában -foglaló szó, a mi utána következett, feleslegessé vált. Bármely későbbi -magyarázat vagy bővítés csak ronthatott, csak lealkudhatott valamit az -eredeti kijelentésből. Zsuzsi néni tehát karjai közé zárá a teljes -odaengedéssel keblére hullott leánykát és hiába erőlködött szavakat -keresni, mert folyvást csak édes leányának, legkedvesebb Esztikéjének -nevezte a könyeiben úszó gyermeket. - -E pillanatban szólt az ebédre hívó csengettyű éles hangja s a néni -karjára fűzve a leánykát, megindúlt az ebédlő felé, a nélkül, hogy -egyikejöknek is eszébe jutna az arczukon csillámló könyek áruló nyomait -letörölni. - -Nem lehet szándékunkban egy erdélyi nemes embernek hosszú ebédjét -részletesen leírni, főkép ha idősb Pál bárót és Bogárdy Zoltánt kivéve, -a többi csak szemmel evett. A legnagyobb gonddal készült étkeket jobbára -illetetlenül hordták vissza s a két házi kisasszonynak meg kellett -elégedni azon vigasztalással, hogy ozsonna alkalmával, mely egyszersmind -vacsora leendett, majd bővebben látnak Isten áldásához. - -Este hat órát is elverte, míg a férfiak a fekete kávéval, az egymásután -töltött pipákkal és a politikával készen lettek. - -A három leány ezalatt a kertben sétálgatott, a mi futkosásnak is -beillett, különösen miután Pál báró is közbe vegyült, vége-hossza se -látszott a szaladgálásoknak. Zsuzsi néni és Dorozsmayné a veranda kétes -hűséből nézték a játékot, a mennyiben a gyermekek szemök előtt maradtak, -mert a játék hevében sokszor messze elkalandoztak a gyümölcsfák sátora -alá, különösen pedig igen szivesen pihentek meg a nagy diófák alatt, a -hol nehány fehérre festett pad és élénk zöld pázsit enyhelyül szolgált. - -Még később a két házi kisasszonyt a készülő vacsora fölötti felvigyázat -gondjai szólíták el és ekkor Pál báró Esztike kisasszonynyal az idősbek -társaságát keresé fel; azonban nem oly könnyen találák fel azokat, kik -szintén a hűvös árnyék alá menekültek, s igy Pál és Esztike gyakrabban -válthattak nehány szót tanúk jelen nem létében. - -Egy ily kedvező «véletlen» pillanatában Pál báró karjával kinálá a szép -leányt és így sétálgattak a gyümölcskert pázsitján. Ez volt első eset (a -tánczbavivés vagy más hivatalos s azért minden jelentőség nélküli -szertartásokon kívül), hogy e két rokonszenves teremtés karonfogvást -lejtett. - -– Kisasszony, – szólt Pál báró, – tudja-e, melyik szavából származott -azon boldogságom, hogy engem bizalmára érdemesített? - -– Mindenre jól emlékezem. Önt bemutatták nálunk. Ön lovagias modorban -társalogni kezdett velem, én pedig csacska kis leányok szokása szerint -félbeszakítottam s azt kérdtem: ön erdélyi? Erre aztán nagy -érdekeltséggel hallgattam, míg elbeszélte családi viszonyait, s mindig -Zsuzsi néni volt a főszemély, a kire visszatért. - -– És ime, még nem múlt el esztendeje, s a mit legmerészebb álmomban sem -remélhettem, csodálatosan beteljesült. Esztike kisasszony és édes anyja -itt vannak, mint legkedvesebb vendégek Gencsen! - -– Az idő rövid volt, de sok történt alatta. A világot nem ismerő gyermek -vezetőt, tanácsadót, professzort nyert, a ki nélkül most én volnék az -emberi nem legboldogtalanabb teremtménye. - -Arthur grófhoz kötött viszonyát értette, de Pál báró gyöngédebb volt, -mintsem ezen úton vigye tovább a beszéd folyamát. De azért jól -megjegyezte, mily édes felbátorítás rejlett az észrevételben, s aztán -rögtön, kettőjök régi szokása szerint, derültebb tárgyat ragadott elé. -Különböző út volt ez ugyan s más pontból indúlt ki, de a végczél, mely -felé törekedtek, változatlanul maradt. - -És kérdé, igen tréfás hangon: - -– Egyszer már elindultunk az egyenlítő vonala felé, Fiumében tartván a -legelső állomást. A gondos, elővigyázatos és mindig szolgálatra kész -professzor úgy vélekedett, hogy azon irány nincs helyesen választva. -Tehát dél helyett keletnek fordultunk s meg is érkeztünk szerencsésen -Gencsre! Menjünk tovább. Azokon a sötéten kéklő kopár sziklákon túl -fekszik új Románia, azután Oroszországnak egy kis ide tévedt szalagján -áthatolva, jövünk a Fekete-tengerre. Azt is áthajózzuk és vasuton át -érünk a Kaspi-tenger partjára. Innen már csak a képzelet szárnyain -röpülhetünk át Középázsia barbár pusztáin, míg China vagy Japán -virányait megpillanthatjuk. Tegyük fel, hogy most épen Nangasaki híres -kikötőjében ülünk; előttünk a Csendes-oczeán végtelen sivataga s már -füstöl a gőzhajó, mely Borneo szigetére készül, a hol megtaláljuk az -egyenlítőt, s ott nem messze valahol az igéret földét. - -– Professzor, ez nagyon fáradságos út volt egyszerre. És én a nagy -meleget, mely Borneo szigetén uralkodik, csakugyan érzem. Régebben -azonban azzal hitegetett engem az én mesterem, hogy minden közbeneső -főállomásnak megvan a maga saját titka, és én úgy mint eddig, tudományos -rendszer szerint kivánnék haladni, s mindennel, a mi tudni való, -részletesen megismerkedni. - -Míg ezt mondta, összes leányi erejét összeszedte, hogy komoly képet -csináljon hozzá. De mihelyt akarata ellen is mosoly lopódzék el ajkáról, -mindketten víg nevetésre fakadtak. - -– Kisasszony, – felelé a tanár, – igaza van. Ez volt eredetileg a -professzornak is «tanterve,» mint a cultusministeriumban nevezik. -Időközben azonban napvilágra jött, hogy a tanítvány elsőrendű ragyogó -talentummal bir és képes egy év alatt három iskolai osztályt is -sikeresen bevégezni, még pedig «kitünő» érdemsorozattal. A professzor -tehát nem pazarolhatja tovább a drága időt az alsóbb iskolákba való -elemi oktatásokra, melyeken növendéke már régen túl van, hanem megy vele -egyenesen a «fensőbb mathesis» titkaira, azon biztos öntudattal, hogy -rendkívüli tehetséggel megáldott tanítványa ezen legelvontabb -tudományban is egyetlenegy leczke után otthon lesz. - -– Meglátjuk, mert csalódhatik felfogási képességemben. Tehát állapodjunk -meg itt Nangasaki néplepte kikötőjében. Ime a kastély teteje fölött -látok valamit füstölögni, ez tán az előttünk horgonyozó gőzhajó kéménye, -s van is az elindulásig egy óránk, melyben kész vagyok ismét leczkét -venni. - -– Úgy van, kisasszony, épen egy óránk van az elindulásig, a midőn -pontban kilencz órakor elhivat bennünket Zsuzsi néni vacsorára. Miután -pedig nem vagyunk _peripatetikus filosofusok_, a kik sétálva hallgatták -a nagy mestert, ott látok a legnagyobb diófa alatt egy szépen fehérre -festett támláspadot, melyen nagyobb kényelem hiányában helyet -foglalhatunk. - -Ezzel a legárnyasabb lombok hűse alá vitte a kis leányt, a ki sokkal -inkább mutatni akarta, mennyire érti a tréfát, mintsem ellenkezett vagy -huzakodott volna. - -Midőn aztán leültek, Pál gróf utánozva a leghíresebb egyetemi tanárt, -úgy játszott kezével, mintha szemüvegét törlené, azután szivartárczáját -vette elő, nagyot pattantott rá, mintha burnótos szelenczéjéből akarna -szippantani, még köhécselt is, míg végre szenvelgett, hamis pedagóg -hangon kezdé: - -– Esztike kisasszony, a szerelem végtelen utjában oly pontra jutottunk, -hogy a kellő megértés végett kénytelen vagyok tantételeimet (mi tudósok -doctrinának nevezzük) tapasztalati kisérlettel is támogatni, különben -bizonyítékaim hiányosaknak mutatkozhatnak. - -– Halljuk. (Hozzá mondhatta volna: lássuk.) - -Ezen édes beleegyezés után folytatá: - -– Diximus, egy korábbi alkalommal, hogy ha hosszas kétely után széket -foglal a kebelben az elméleti vágy, az «ő karjaiba röpülni», ez már -reményt igérő kórjel a szerelem felébredésére, s azután a tudomány -hátralevő adományait képesítve lettünk befogadni. Most tehát figyeljen. -A ki szeret, annak első szabálya, hogy szeretettjének kezét megfogja. -Például: így. Most a második kérdés, valjon a szeretet tárgya nyugodtan, -békével és ellenkedés nélkül engedi végbemenni ezen mellőzhetlen -műtétet? Mert ha bizalmatlanul, vagy épen borzadályt érezve -visszarántja, akkor rögtön mindennek vége szakad. - -– Láthatja, hogy bizom önben és nyugodt vagyok. - -– Százezer köszönet érte. Ezentúl azonban úgy képzelje, hogy nem a -fanyar professzor, nem a szenvedhetlen rideg tudós, hanem azon -végtelenül boldog halandó beszél belőlem, a kinek nincs megtiltva, hogy -önt szeresse. Tehát megfogom e kezet, gyönyörködöm hófehérségében és -soha eddig nem érzett varázslat fog el e puhaság illetésével. Ekkor még -mindig rettegve a legelső visszautasítás mozdulatától, csendesen és -óvakodva felemelem e kezet szomjazó ajkamig, s ekkor először egy, aztán -rögtön rá a csókoknak megszámlálhatlan ezerét hintem. Kérdés: kegygyel -és örömmel fogadja a leányka e hódolatot, ezen elragadtatást? Mit érez -ezalatt ő maga is? Kedvteléssel és megelégedéssel látja, hogy csak egyik -kezével is ily leírhatlan boldogságot képes ajándékozni? - -– Báró, ön ma nagyon élénk előadást tart. - -– Ez azon első kisérlet, melynek sikere tudományos búvárlatainkban -minket tovább vezethet. A férfi úgy tartja meg a szép kezet, mintha -sajátja volna, mintha többé soha elbocsátani sem szándékoznék. Egyszerre -csak a birtokba ragadott kéz, mintha saját súlyára volna hagyva, alább -hull, de mégis mindig gyöngéden vezettetve, a férfi ajkáról oda esik, a -hol az imádónak szíve dobog. Valjon megolvassa a leányka, hányat ver a -felzaklatott szív másodpercz alatt? Talán az övé sem lüktet észrevehető -lassúbbsággal ugyanennyi idő alatt? Lesüti hát szemét s fel nem nézne a -fél világért, nehogy a szemébe lopózott örömköny elárulja bensejét. A -férfinak azonban, mint tudjuk, két keze van. Eddig imádottjának balját -tartotta rabságban, most hirtelen bal kezébe játsza át szerzett -birtokát, a mi által jobbja felszabadul, vagy mint az iskola nyelvén -beszélnek, «teljesen szabad rendelkezése alá esik». Igen természetes, -hogy a kéz, mely a boldogság első gyönyöreit élvezé, többé háladatlan -tétlenségben nem maradhat, tehát meghajlik, szeliden simuló félívet -képez, átkarolja a reszkető leánykát s ha tudná is, hogy a következő -pillanatban meg kell halnia, szerelme tárgyát saját kebléhez szorítja. -Tüzes ajkai most akadály nélkül csókolhatják a hajba fűzött rózsabimbót, -majd a selyempuha fürtöket, aztán a felhőtlen homlokot, végre egymás -után a boldogság tengerében fürdő két szemet. - -Úgy látszik, hogy Pál báró mindazt, a mit mondott, azon sorrendben meg -is cselekedte a nélkül, hogy elháríthatlan akadályra találna. - -De ezzel egyszersmind vége volt a tanári ékesszólásnak s beszédének -fonala ketté szakadt. Innen túl csak rebegé: kedves szép kisasszony, -drága édes Esztikém, a mi nagyon szívrehatólag hangzott, de már sok -hozzá hasonló szerelmes férfitól is kitelt. - -Szerencséjére értelmes, rokonszenves és olvadozó tanítványra talált, a -ki a hiányos és töredékes vallomásnak értelmét felfogni és szívében -átérezni képes volt. S míg Pál báró a hajat, homlokot és a két szemet -csókolá, az ő virágzó szép arcza lángba borulva nyugodott a férfi keblén -és csak azt érzette, hogy az egész világon ez azon egyedüli hely, a hol -pihenni és otthon lenni óhajt. - -Mikor pedig megszólalt a ház csengetyüje, mindketten mintegy -varázsálomból felveretve, rémülve ugrottak fel a padról, sehogy sem -értvén, miként mulhalhatik el ily hallatlan gyorsasággal egy teljes -egész óra. - -A kert középső utjára érkezve, Zsuzsi néni s a két házi kisasszony a -vendégek elé jöttek, hogy a társaság együtt menjen a kastély éttermébe. -Esztike kisasszony alig tudta, mit cselekszik? Boldog volt, de hogy soha -nem tapasztalt felindultságát leplezze, Zsuzsi néni nyakába borult, s -aztán oly hévvel csókolá összevissza a két leányt, mintha testvérei -volnának, kiket régen nem látott valamely szörnyű veszedelemből való -menekülés után. Pál báró is hiába igyekezett egykedvűséget színlelni; -pödörgethette bajuszát gépies egyformasággal, de azért minden jelenlevő -eltalálta, hogy a párocska között a legmelegebb nyilatkozatok mentek -végbe. - -Az özvegy, mint mindig, a hányszor leányára pillantott, anyai érzéstől -ellágyulva mosolygott, s ha legtöbbet sejtett is, ő igyekezett legjobban -azt mutatni, mintha semmit sem venne észre. Bogárdy Zoltán sem kerülheté -ki a megzavarodást, mert azon égbekiáltó vádat, melyet épen most szórt a -Tisza-kabinet szemébe, egyátalában nem tudta kellőleg bebizonyítani. - -A vacsora azonban vígan folyt le, sőt épen a kik bűnösöknek érzék -magukat, úgy mutatták, mintha fönséges étvágyuk volna. - -Úgy volt elhatározva, hogy a Dorozsmay család másnap reggel továbbutazik -a borszéki fürdőbe. Épen a csemegét hordták fel, a midőn Esztike -kisasszonynak eszébe jutott valami és kérdé a kastély lakóitól: - -– Hány ló kell, hogy elbírja a mi kocsinkat? - -– Hány? – felelé idősb Gencsy Pál báró. – Kettő szépen elég; de -parádéból négyet fogunk be. - -– Igen, de a borzasztó felhőszakadás egész a kőszikla alapokig elhordta -az országutat. - -A gencsiek bámulva néztek a kis leánykára, mert valóban legalább négy -hete mult, hogy egy csepp eső sem hullott az égből. A papok mindennap az -ég csatornáinak megnyílásáért imádkoztak. - -– Én nem hallottam semmi felhőszakadásról, – mondá Zsuzsi néni -ártatlanul. - -– Édes néni, – felelt Esztike, – mielőtt ide értünk, valamelyik -állomáson egy ember kocsit keresett, mert az övének eltört a kereke. -Zoltán bácsi mondta neki: minő pusztulás van az országuton, s tizenkét -ökörrel kell a szekereket vontatni. - -Bogárdy elpirult, de aztán az öreg báróhoz fordulva mondá: - -– Bocsánat, ez egy kis tréfa volt a régi jó világból, a midőn Jósa -Gyuri, meg Keglevich Miklós gróf uralkodtak Hevesmegyében. Hallottam, -hogy valami pesti zsidó gavallér utazik Borszék felé, s én valóban nem -hittem, hogy a fuvaros komolyan veheti mesémet. - -– És mért ne mehetne a gazdag zsidó Borszékre? – kérdé idősb Pál báró, a -ki a szomszéd fürdőhelynek divatba jövését nagyon óhajtotta. - -– Báró úr, – felelt a szélső baloldali képviselő, – miattam mehet oda -akár az egész Jeruzsálem, hanem erre az egyre nagyon megharagudtam, mert -útközben mindenütt _grófnak_ adta ki magát. - -– Az már teljesen más, – felelt a kastély ura egészen kibékülve. - -Dorozsmayné azonban nagyon gyanus pillantásokat vetett Zoltán bácsira, a -kiről tudta, hogy eljár ugyan a szája bizalmas körökben, de azért valami -izléstelen tréfára soha sem vetemedhetik. Inkább valószinűnek -mutatkozott, hogy azon utazó valósággal bizonyos ismert gróf volt s nem -csak annak adta ki magát. - -Másnap a korán felhozott reggeli után sok sírás és nyakbaborulás -kiséretében útra keltek a pesti vendégek. - -Az utolsó pillanatban, a midőn ifjabb Pál báró kezet csókolt az -özvegynek és leányának, Dorozsmayné igen kegyesen mosolygott és mondá: - -– Báró úr, én augusztus és szeptember havát Harasztoson szándékozom -tölteni. Ha kedve lesz hozzá és meglátogat bennünket, igen szívesen -fogadom. - -Ezen szertartásos és igen világos meghívással pedig ismét egy új lépés -lett megnyerve a legédesebb remény felé vezető ösvényen! - - -XII. - -(Egy üres hang, mely az emberi nyelvben értelemmel sem bir.) - -Forró júliusi nap, melyben por, aszály és eltikkadtság uralkodik, de a -sárgult kalász ettől érik s lehajtja fejét. - -Rév állomáson az Erdélyből jövő gyorsvonaton, éjnek idején, szürke -szakállas, bozontos bajuszú s a középéletkort meghaladó utas száll le, -bemegy az indóház várótermébe, lefekszik egy padra, jóízűt alszik -világos virradtig, s azután békés türelemmel unatkozik, sőt koplal egész -délig. - -Ekkor azonban, ugyanazon irány felől a személyvonat is berobog az -állomásra, s egy bajusztalan öreg úr lép le, könnyű nyári porköpenybe -burkolva, csekély utipodgyászszal. - -Mindjárt kitünt, hogy e két idegen találkozót adott itt egymásnak, mert -barátságos üdvözlet után kezet fogtak, s legkevésbbé sem mutattak -meglepetést. Mindketten visszamentek a váróterembe, asztal mellé ültek -és háborítlanul ugyan, de száraz torokkal kezdtek titkos beszélgetésbe. - -Így találkoztak össze levélbeli meghívás folytán Bogárdy Zoltán és -kanonok bácsi. Már leirtuk e két nevet, a midőn jó keresztyéni -lelkiismeretünk szemünkre veti, hogy első helyen mindenesetre az egyház -érdemes tagját kell vala megemlítenünk. - -– Drága papom, nagy szükségünk van rád; bocsáss meg, ha ide hivtalak. - -[Illustration: – Drága papom.] - -– Mi baj? Mondhatom nem szivesen jöttem e pogány forróságban, s -közbevetőleg legyen mondva, a gyulafehérvári káptalan sem rosszul -ebédel, a rózsamáli bor pedig megérdemli régi jó hirét. Mit akarsz? Mi -dolgom itt az oláhság között, kiket még szent Pál is odahagyott? - -– Semmi. Azaz: oly csekélység, hogy első grammatista korodban is -elvégezhetted volna. - -– Dorozsmaynét illeti? - -– Természetesen, hogy őt. Honnan lett volna bátorságom, más akármely ügy -miatt, téged oly messziről ide czitálni? - -– Mindenre kész vagyok, a miben e nemeslelkű özvegy nő szolgálatára -lehetek. Kivévén… - -– Hogyan? kivévén… - -– Igen, kivévén, ha megint valami hazugság elmondására akarsz -felhasználni. Ezt kereken megtagadom, mert a multkori most is nyomja -lelkiismeretemet. Sőt még álmomat is háborgatja, étvágyamat elrontja. -Mindenek előtt kérdem, mért kellett nekünk épen ezen Istentől elfeledett -zúgban találkoznunk, a hol vagy éhen hal az ember, vagy olyan ételt kap, -a mit az én elgyengült gyomrom nem emészthet. - -– E miatt ne búsulj. Legfelebb másfél óra mulva olyan terített asztal -mellé ülsz, hogy káptalanod nagy prépostja is megirigyelheti sorsodat. - -– Itt e rongyfészekben? - -– Nem épen itt, de félórányi távolra innen. Már szereztem számodra -kocsit; itt vár rád a pályaudvar külső oldalán. Ha beszéltünk, ha -végeztünk, felülsz, elhajtasz és épen ebéd idejére érkezel a gróf -kastélyába. - -– A gróf kastélyába? - -– Bendeffy Arthur gróf kastélyába. Mihelyt kiérsz az országútra, -meglátod a falunak hegyes fatornyát, s onnan balra, az erdő szélén a -gróf vadászkastélyát. - -– S mi dolgom lesz ott? - -– Ne félj, Arthur gróf úgy fogad, mint legszívesebben látott vendégét. -Te lészsz üdvözítője, szabadítója, és minden szívbeli gyötrelmeinek -orvosa és enyhítője. - -– Kérlek, igérj kissé kevesebbet, mert soha sincs lelked inkább telve -gonoszsággal, mint midőn ájtatos képet mutatsz hozzá. - -– Ezúttal tiszta őszinteség beszél belőlem. Halld tehát: Dorozsmayné rád -bízza, hogy látogasd meg a grófot, beszélj vele, add tudomására, hogy ha -nincs különös kifogása, az esküvő augusztus 21.-én végbe mehet. - -– Ah, ez már más. Így aztán nem sajnálom a fáradságot. Megyek, rohanok. -Hol a kocsim? Jó lovakat kaptál? mert röpülni volna kedvem. - -– Lassan járj, tovább érsz. - -– Zoltán! Egészen boldoggá tetted bús atyai szívemet. Tehát végre is -Arthur gróf viszi haza Esztike hugunkat? Végtelenül örvendek. Bendeffy -gróf! ex tam bona catholica familia! Megvallom, a mikor tegnap délben -kaptam leveledet, nem hittem, hogy ily jó napom lesz. Mintha ujjá -születném, elenyészett vén csontomból minden fáradság. - -– Vedd köszönetemet e buzgóságodért, Dorozsmayné hugom nevében. Különben -pedig tartoztál vele, kedves barátom. Te, mint tiszteletbeli kanonok -semmi jövedelemmel sem birsz. Püspököd azon czím alatt bocsátott el a -megyéből, hogy velem együtt gondnoka légy az árvának, és kezelője az -özvegy vagyonának. Meg van igérve, hogy Esztike esküvője után is -megtartod fizetésedet egész életedre. Pompás sine cura ez, barátom, -többet ér némely valóságos kanonokságnál is, s a mellett oly teljes -szabadságot élvezesz, mint a fekete rigó az erdő közepén. Menj tehát a -grófhoz és hozz ott rendbe minden részletet, minden aprólékos felvételt, -a mi hátra maradt. - -– Nem értem. Úgy tudom, hogy a házassági szerződés régen készen van. - -– Igen, de ezen okmány csak a pénzügyi kérdésekre vonatkozik. - -– Mi lehet még függőben? - -– Semmi; még annál is kevesebb. Emlékezel azon utolsó éjre, melyet -Tihamér barátunk halálos ágya mellett töltöttünk? - -– Mindenre igen jól emlékezem. - -– Félek, hogy nem; mert akkor előre tudnád, a mit mondani akarok. Sokat -beszélt a szegény beteg, de te minduntalan elaludtál karszékeden. - -– Ezt már kereken tagadom. - -– Mindig tagadja az, a ki mások jelenlétében elszundikál. Ha -felébresztik, azt hiszi, csak nehány másodperczig bólintgatott; pedig -órahosszat szuszogott legédesdedebben. - -– Mi történt hát akkor? - -– Semmi fontos, különben felráztunk volna álmodból, hogy szükség esetén -tanu lehess. Haldokló barátunk akkor végső óhajtásait mondta el, s az -özvegy mindent szigorúan megtartani fog. - -– Soha sem hallottam valamit ily végső óhajtásokról. A végrendelet régen -készen volt, s mi ketten mindent hűségesen teljesítettünk. - -– Ha egyebet nem tudsz, akkor csakugyan kiderül, hogy úgy aludtál, mint -a hörcsök. - -– Nem aludtam! de meglehet, hogy valamit még is elfeledtem. - -– Elfeledted, mert a dolognak fontosságot nem tulajdonítottál. Én sem -tulajdonítottam. Mert nemde mindegy az: ha valaki az én vizslámat ebnek, -vagy kutyának nevezi? - -– Már micsoda pokróczos hasonlítás ez? - -– Csak olyan, mint a többi; kissé sántikál, a mi minden hasonlításnak -természetében fekszik. Most épen valami semmiségről van szó, melyre -példám vonatkozott. Lásd, barátom, az egész nem _több mint üres emberi -hang, melynek a nyelvben semmi értelme sincs_. Például: tudjuk, ki a -püspök, ki a káplán? Kérdem, volna abban különbség, ha véletlenül a -püspököt neveznők káplánnak, és megfordítva, ha másként ugyanazt értenők -mindkét név alatt, a mit ma? - -– A példát jól megértettem. Máskor azonban beszélj inkább a viczispánról -meg az esküdtről, a szent hivataloknak pedig hagyj békét. - -– Fő dolog, ha megértettél. - -– Zoltán! én neked nem hiszek. Mindig ravasz róka voltál. Ha bal kezed -bársony keztyűvel símogat valakit, jobbodban a köpeny alatt fejszét -rejtegetsz, hogy azzal vágj embertársad fejéhez. - -– Bolondság. Ismersz, s hallod, hogy komolyan beszélek. - -– Előre látom, hogy darázs-fészekbe küldesz; mert máskor is mindig akkor -rántottál elé, ha parázsból kellett a gesztenyét kikaparni. - -– Szereped könnyű, egyszerű és ártatlan lesz. - -– Mért nem mégysz hát magad? - -– Azért, mert ily szertartásos ügyhöz tisztes ősz haj, szép fekete -reverenda és vörös öv kell. Ha én mennék, annyi volna, mintha hordárt -küldenének. - -– Hiszen a mi a czerimoniát illeti, azt elvállalom, csak hogy meg is -legyen augusztus végére az esküvő. - -– Ahhoz kétség sem fér. Legyen csak kezünkben a két keresztlevél meg a -püspöki dispensatio, Pest és az egyetemi templom még olyan fényes -lakodalmát soha sem látott. - -– Nem ér ez a fecsegés semmit; lássuk a medvét. Hallani akarom végre, mi -az az üres hang, mely az emberi nyelvben értelemmel sem bir. Míg ezt nem -értem, addig rettegnem kell, hogy most szövöd a legundokabb galibát. - -– Jer, vezetlek kocsidhoz, s tíz másodpercz alatt míg odaérünk, mindent -megmagyaráztam. Magad legjobban neveted majd, hogy ily semmiségnek oly -széles feneket kerítettél. - -A tíz másodperczből tisztességes félóra lett, míg kanonok bácsi csak -féligmeddig nyugton érezheté magát s akkor régi hű barátjának ezer -szerencsekivánatával elhalmozva útnak indulhatott. Meg volt győződve, -hogy küldetését óhajtott sikerrel végezheti, mert a mit még feltételkép -követelnie kellett a gróftól, a jólelkű pap előtt valósággal oly -csekélységnek látszott, mely szóra is alig lehetett érdemes. - -De már az equipage, melyen a főtisztelendő úr helyet foglalt, sehogy sem -felelt meg a várakozásnak. Ily díszes követséghez bizonyára más szebb -fogat alkalmasabb leendett. Közönséges oláh fakó szekér volt ez, melyre -szénából raktak ülést. Azonban a két kis mokány ló gyorsan szedegette -fel patkolatlan lábát s a mondott időre a kastély kapuja elé szállítá a -nagytekintélyű vendéget. - -Kanonok bácsi a porköpenyt levetve vállairól, fekete szinben, egész -méltósággal lépett a kastély külső csarnokába, s maga a szakácsné, a ki -legelőször pillantá meg az érkezőt, vezeté őt az étterembe, a hol Arthur -gróf ebédelni szokott. - -Előre is jó «omen» mutatkozott. A gróf ugyan már asztalnál ült, de még a -pirossárga ráklevest sem kanalazá fel, a midőn a belépőben a régi -ismerős arczot megismerte. - -– Ah, drága főtisztelendő úr, minő végtelenül kellemes meglepetés! -Legmerészebb álmomban sem remélhetém, hogy még ma ily szerencsére -virradjak. Kérem, tessék leülni s ne vesse meg az én szerény falusi -ebédemet. - -Az inas ezalatt második terítéket rakott az asztalra, szemközt a gróffal -s mindjárt megindult a zajos társalgás, melyben mindenki elmondá, hol s -merre járt azóta, hogy utoljára látták egymást. - -Kanonok bácsi, természetesen, az ebéd végére hagyá követsége -eléterjesztését. Addig mint két elismert műértő a felhozott ételek -birálgatására szorítkoztak. Azonban a friss erdei szamócza és cseresznye -után a felszolgáló legény eltávozván, a «rendkívüli nagy követ» így -kezdé meg beszédét: - -– Gróf úr, én egyenesen Dorozsmayné ő nagysága nevében jövök. - -– Ah? nagy megtiszteltetés. - -Igy felelt meglehetősen szárazon a gróf, a ki az özvegynek Gencsen tett -látogatása és Spuller Jeannette megjelenése óta kezdett a vőlegényi -eszmékről mindinkább leszokni. - -– Méltóztatik tudni, gróf úr, hogy Esztike kisasszony épen Szent István -királyunk napján lesz 18 éves s Dorozsmayné ő nagysága azon izenettel -küld engem ide, hogy ha gróf úrnak is úgy tetszenék, s a határnap iránt -ellenvetése sem volna, az esküvőt mindjárt másnap, augusztus 21.-én -megtarthatjuk. - -Arthur gróf majd elejtette a kezében tartott pohárkát e csodálatos -módon, váratlanul érkezett nyilatkozat hallatára. Mindamellett -bizalmatlanul, sőt mérgesen és gyanakvólag nézett a pap szemébe: eszébe -jutván, hogy egy ízben épen ezen semmi befolyással sem biró egyéniség -által akarták vele elhitetni a mesét, hogy Bogárdy Zoltán és az özvegy -nő között is egybekelési terv forog kérdésben. - -– Úgy van, gróf úr, – folytatá a kanonok bácsi igaz hivő lélekkel és -tökéletes benső meggyőződésből. – Augusztus 21.-ke lehet azon szerencsés -nap, mely mindnyájunknak legszentebb óhajtását teljesedésbe hozhatja. -Részünkről többé kétkedés, nehézség, akadály vagy halogatás nem foroghat -szóban. Minden tökéletesen rendben van, vőlegény és menyasszony csak a -boldog óra bekövetkezésére vágynak. Dorozsmayné és családja útban vannak -Pest felé; tegnap mondtak végbúcsut a hires savanyúviznek. Esztike hugom -szebb, frissebb és egészségesebb, mint valaha. Az esküvő után pedig, ha -gróf urnak más jobb terve nincs; ha a forró nyár európai nagy útra -alkalmatlan időszak, a jövendőbeli anyós nagyon megtisztelve érezné -magát, ha az új házaspár, addig, mig tetszeni fog, a harasztosi -kastélyban vesz szállást. - -Arthur gróf mintha mély, fagyos dermedtségből ráznák fel, oly bámulva -nézett a papra. Mintha minden, a mi a tél óta történt, gonosz álom -volna, s most ébredne fel a legboldogabb valóságra. - -Úgy szerette volna lelkét a feléje mosolygó örömöknek átengedni, mert -mint Esztike férje egy rá nézve elvesztettnek vélt világ dicsőségei újra -felnyiltak. Azonban sokkal váratlanabban érkezett e változás, mint sem -lelkében a hit, e leggyöngédebb növény, rögtön megfogamozhatott volna és -elűzheti onnan azon sötét képeket, melyek ott nehány hónap óta állandó -tanyát vertek. - -– Gróf úr, – folytatá papos oktatásait oly hangon, melyből a pápai -csalhatatlanság bizonyos árnyalatának öntudata nem hiányozhatott. – -Minden nagy dolog e világon nehézséggel jár. Ne csodáljuk tehát, ha a -leányok utolsó perczig ragaszkodnak rövid ideig tartó szabadságukhoz. A -természet által beléjök öntött önállósági vágyból történhetett az -esküvőnek elhalasztása. A nőnem függetlenségének eszméje a természettel -ellenkezik s maguk az asszonyok nevetik azon különczködőket, kik a női -emancipatióról éretlen és unalmas szónoklatokat tartanak. A leány -anyjának korlátlan hatalma alatt áll, ha férjhez megy, urat változtat. A -bölcs férfi mindezt tudva, tűri a menyasszony szeszélyeit, mint úgyis -nem sokáig tartó viczkándozást. Olvassuk az evangeliumot, vagy az -apostolok fejedelmeinek iratait, s láthatjuk, hogy a nő mindig -engedelmességre volt utasítva. Szent Pál mondja: a nő férjének akar -tetszeni, a férj Istennek. Azért adott a természet a férfinak erős, a -nőnek gyenge testalkatot, hogy ha két különböző akarat áll szemközt, -válság esetében a férj még erőszakkal is érvényesíthesse fensőbbségét. A -nők ellenkezése csak boszantás és aprólékos fondorlatokból áll, mely -addig tart, mig a férfi érczes mély hangjával a «quos ego»-t ki nem -mondta. - -– Főtisztelendő úr! ez felséges prédikáczió volt. Nagy kár, hogy a kiket -leginkább érdekelt volna a leczke, épen most senki közülök jelen nem -lehetett. Szabad kérdeznem, mi lesz ebből, rám, érdemetlen férfira a -tanulság? - -– Mindjárt szolgálok vele. Nézetem szerint a házasulandó mindig bölcsen -cselekszik, ha az esküvő előtt az engedékenynek szerepét játszsza. -Szüksége lehet gróf úrnak ezen elhatározásra most, midőn minden tisztába -van hozva, egyetlenegy feltételen kívül. - -– Ah, tehát mégis van feltétel. - -– Oly semmiség, mely e nevet meg sem érdemli. Puszta szó, üres hang, -mely az emberi nyelvben értelemmel sem bir. Szegény Tihamér barátom -végső vonaglása között bizonyos jámbor óhajtást szalasztott ki ajkairól. -Én ugyan nem hallottam, de Bogárdy Zoltán és a gyászos özvegy erősítik. -Kettőjök ellen, magam, hiába küzdök, főkép ha az özvegy akarata -mindenesetre döntő határozatot foglal magában. - -– Beszéljen nyiltan és minden további bevezetés nélkül. - -– Gróf úr, nem vizsgálom, jogos vagy helyeselhető volt-e haldokló -barátomnak ily különös kivánata. Valószínűleg távolról sem juthatott -volna eszébe, hogy egyetlen leánya valaha még azon szerencsében -részesülhet, hogy az ország elsőrangú családaihoz tartozó kérőt talál. A -kimondott óhajtás kétségtelenül csak a leányka sorsához illő vőlegényre -vonatkozhatott; azonban a meggondolatlan szó kiröpült s az özvegy e -tekintetben egy hajszálnyit sem akar engedni. Megmondjam, miről van szó? - -– Rajta, bátran, ki vele. - -– Gróf úr, az utolsó, de mellőzhetlen föltétel, a meghalt atyának azon -óhajtása, mondhatnám szóbeli végrendelete, hogy a ki leányát nejül -nyeri, _családja nevéhez a Dorozsmay nevet is hozzá csatolja_. - -Arthur gróf, a dölyfös aristokrata, dühösen ugrott fel székéről, mintha -az ablakon akarná a papot kilökni. - -Azonban a következő perczben már visszanyerte szokott egykedvűségét és -hidegvérűségét. Érzette, hogy oly kelepczébe került, melyből ki nem -szabadulhat, ha csak mindent szét nem tör. - -Ő! a ki gyermekkorától fogva nevének, rangjának és czímének imádásában -nevekedett fel! - -Ő, a magyar mágnás, a született törvényhozó, a főrendek házának üléssel -és szavazattal biró tagja, a ki élni sem akart volna, ha kevesebbnek -kellene lennie, mint valami régi spanyol grand! - -És mégis, vagy inkább épen ezért e szörnyű kisértés pillanatában a -legnyugodtabb tudott maradni. Első fölhevülése, a meglepetés perczében, -elszállott, megmaradt a veleszületett nagyúri közöny és elhatározottság. -Vállat vont, egykedvűleg mosolygott s mintha az élet valamely -legprózaibb köznapisága forogna szőnyegen, felelé: - -– Sajnálom, drága főtisztelendő úr, hogy engem megtisztelő követsége -óhajtott sikert nem nyerhet, s tán egészen haszontalanul fáradott ide, e -vad vidékre. Mert Dorozsmayné ő nagysága követelése felülmulja erőmet, -és kivánságát nem teljesíthetem. Az országra nézve ugyan közönyös, -egygyel több vagy kevesebb Bendeffy gróf él-e a hazában? de nincs -szándékomban, semmi áron egy Bendeffy-Dorozsmay nevű új családot -alapítani! - -Ezt mondta, de hozzá gondolta, hogy e követelés egyenesen csak Bogárdy -Zoltán arsenáljának legvaskosabb fegyverét képezheti. Azt sem -tagadhatta, hogy ezen utolsó eszköz a legpompásabban «_ad hominem_» volt -kiválasztva. Azt akarják, gondolá magában, hogy husz mérföldnyi -távolságra megérezzen rajtam a káposzta és fokhagyma szag! - -– Gróf úr… - -– Bocsásson meg uram és szakítsuk félbe e meddő vitát. Életemmel -játszhatom, vagyonomat eltékozolhatom, a mit meg is tettem, de azon -elfajult Bendeffy, a ki kiválnék családjából és szép asszonyért, öt -millióért eladná ősi nevét, még nem született e világra. - -– Gróf úr, – folytatá a kanonok arczpirulással, mert érzette, hogy -felhatalmazása korlátain túl szándékozik csapni. – Nem kell a falra -festett ördögtől megijedni. Én és méltóságod is ismeri a törvényt és a -szokásokat, hogy nemes, különösen pedig a főrangú családoknál egy új név -felvételére a király beleegyezése elkerülhetlenül szükséges. Szivemből -óhajtanám, hogy méltóságod nem venné komolyan e feltételt, hagyná -beszélni az asszonyokat, a mi nekik tetszik, végre pedig az egész terv a -legfelsőbb beleegyezés hiányában feledésbe megy. - -– Értem önt uram és köszönöm jóakaró tanácsát. Azonban e kisegítő eszköz -nekem nem használ. Ha folyamodom a Bendeffy-Dorozsmay név viselhetésére -és indokul felhozom, hogy vagyoni állapotom helyrehozatalát egyedül a -fiuörökössel nem biró Dorozsmay nőágnak köszönhetem, a király -beleegyezése el nem maradhat. Ő felsége örömmel fogja tudomásul venni, -hogy egyik híve neje vagyona által újra emelkedik. Vagy azt tehetné fel -rólam valaki, hogy egyfelől folyamodom, másfelől pedig járok a -miniszterek nyakára s mindent elkövetek, hogy legfelsőbb helyen -kérelmemtől elmozdítsanak? - -– Gróf úr, ez borzasztó megátalkodás. Puszta szóért, üres hangért, egy -névért, mely magában véve semmi jelentőséggel nem bir: lehet-e, szabad-e -ennyi szerencsét, ennyi boldogságot megvetni és veszendőbe hagyni? - -– Vége, örökre vége. Többé e földön ily ügy nem létezik. Elmult, -túlhaladott álláspont, melyre ez életben vissza nem akarok térni. Ennél -most már az is fontosabb, hogy kedves drága vendégemnek a szivarja végig -égett. Én is eldobom a magamét; kérem gyujtsunk egy újra. - -– Ily komoly ügygyel ily könnyelműleg bánni. Még vén szivem is megreped -belé. - -– Beszéljünk másról. Szolgálhatok tűzzel? itt a pompás fidibusz. - -– Ily szép leány, ennyi tömérdek vagyon s most minden menthetlenül -kálvinista kézbe kerül! - -– Szerencsét kivánok hozzá mindkettőjöknek. - -– Még püspököm is szívemre kötötte, hogy katholikus férfit szerezzünk a -gazdag örökösnőnek. - -Még sokáig beszélt kanonok bácsi a nélkül, hogy a gróf hallgatott volna -rá s minduntalan másra fordítá a társalgás folyamát. A nagy meleg, az -alkalmatlan legyek, a szúnyogok zizegése, egy lángra lobbanni nem akaró -gyufa, mind érdekesebb tárgy volt előtte. - -Midőn aztán alkonyra fordult az idő, a gróf, mint nagy hatalmasságok -szokták, saját kocsijával küldte a rendkívüli nagy követet Rév -állomásra. - -– Kiváncsi volnék tudni, – töprenkedék a gróf, a midőn magára maradt, – -mit mond majd erre Porczogh báró? Mit? Semmit. Legfelebb: hogy mint -Porczogh, a kinek bárói diplomája tegnapelőttről szól, megdorozsmayzta -volna ugyan magát, de mint Bendeffy, ő sem tesz különben. - -Azután asztalhoz ült, levelet irt N.-Váradra, valamelyik pénzintézethez, -azon udvarias kérelemmel, hogy a mellékelt ezer forintost sziveskednének -apróbb jegyekre felváltani. - -Lóra ült s maga vivé levelét az állomás melletti postára, hogy még az -éji vonaton elvigyék. - -Tehát a harmadik ezeres járta. - -– Nem is sok – gondolá – ha annyit össze-vissza utaztam. Majd jobban -gazdálkodom, ott… ama bizonyos csendes és sötét helyen. - - -XIII. - -(Melyben Spuller Jeannette saját személyében lép fel és rangjához méltó -állásába visszavonul.) - -Arthur gróf szép álmaitól, fényes reményeitől fosztatott meg s mégis -nyugodt, sőt jókedvű maradt. A sok pénz, mely elszédíté, elröpült ugyan, -de helyébe megszabadult azon megaláztatástól, hogy rangján alul -házasodjék. Igaz, hogy e kellemetlenséget a leányka szépsége lényegesen -enyhítette, de végre is, kimondá már egyszer ő méltósága e szot: -Esztikém a mi társaságunkban soha sem lesz az, a minek az én nőmnek -lennie kell. - -Csodálatos! épen a nagy veszteség pillanatában bizonyos megelégedés -szállott mellébe: mert az eddigi küzdelem a remény és kétségbeesés -között egyszerre egy csapással elenyészett. Nem neki mondtak fel, ő -mondott le igényeiről, félrevetvén oly feltételt, mely büszkeségét -sértette. - -De azért Arthur gróf jól tudta, hogy e feltétel vagy hamis, vagy csak -hajánál fogva volt elérántva. A győzelmes fél aranyhidat mutatott a -visszavonuló ellenségnek. Mert az elhatározó ütközet nem ma, hanem a -gencsi látogatás napján ment végbe. - -– Föl sem tettem volna róluk, hogy ily gyöngédek is tudjanak lenni. A -szó teljes értelmében megbukott, elűzött vőlegény vagyok s most oly -czímet nyújtanak a szakításra, mely a világ előtt csak becsületemre -válhatik. - -Ámde most mit tegyen? - -Költötte, habár nem pazarolta is, azon pénzt, mely másnak tulajdona. -Miként nevezik e gazdálkodást a nagy világban? Egyszerűen, hogy az ember -adósságcsinálásból él. Oly állapot, mely nem ellenkezik a «bevett -szokások» törvényével. Csak az volna gyalázat, ha soha módjában sem -volna a fizetés. Ezen eset azonban itt elő nem fordult, legfölebb -késedelemről lehetett szó, a legközelebbi félév bekövetkezéséig. Vagyis -egyszerű «hátrálékban maradás», a mi már más grófon, sőt herczegen is -megesett. - -Tehát élt gondtalanul, ebédelt kedve szerint, lovagolt félnapig, -olvasott estig s nem sokára a vadászat gyönyöre is kecsegtetheté. Mi -lesz belőle télen? Ott van hű és szerető anyja, a kinél mindig otthon -van, s mindent kénye szerint tehet, az egy pazarláson kívül. - -És a rejtélyes hitelező, a kitől Porczogh báró hozott pénzt a lejárt -váltók fizetésére? Nem nyugtalanította ő méltóságát e körülmény, mert -Porczogh báró, a hányszor e dologról beszélt vele, csak vállát vonogatá -s azt mondta: ez legyen legkisebb gondod, ha más baj nem aggaszt, e -miatt ugyan jóízüt alhatol. - -Egy napon a gróf könyvei között duskált s nem tudta elhatározni, angol -vagy franczia regény olvasásához kezdjen, vagy újra és újra lapozza -végig Casanova hirhedt kalandjainak számtalan köteteit, a midőn legénye -behozta és asztalára tette a vasuti állomással összekötött postáról -érkezett hirlapokat és leveleket. - -Ezúttal csak egy levél érkezett. - -– Ismeretlen kéz, s nem az én társaságomból került boríték – dörmögé – -én pedig három hét óta várok új hírt Porczogh barátomtól. Lássuk, kinek -van megint baja velem? Bizonyosan valamelyik falusi kaszinó bált rendez -tiszteletemre. - -Ím a levél. - -«Révállomás, jul. 25. - -Gróf úr! Miután az itteni hatóság kigyógyíthatlanul fejébe verte, hogy -méltóságod ellen sötét bűntervek kovácsoltatnak, van szerencsém az -itteni szolgabirónak titkos és bizalmas meghagyása folytán az ide -mellékelt távirati sürgöny másolatát, tisztán óvatossági szempontból -méltóságoddal ezennel közleni. Legmélyebb tisztelettel maradván - -_Dorozsmay Róbert_». - -A mellékelt telegramm pedig így hangzott: - -«Bécs, jul. 25., reggel 4 óra. - -A régtől fogva húzódó pör, ma reggel 3 óra 10 perczkor végkép eldőlt. Ön -fel van hatalmazva, hogy ezután mindenben, az ezen esetre vett szóbeli -utasítása szerint, cselekedjék. - -_Werner Károly._» - -– Megint ez az Isten verte, értelem nélküli pör, melyben hírem- és -tudtomon kívül mint alpörös szerepelek. A mennydörgős ménkű hallotta -valaha, hogy hatalmas Bécs városában a törvényszék éjjel tartson ülést -és hajnalban három órakor hozzon itéletet! - -Fél óra sem telt bele s a gróf legénye ismét a szobába lépett azon -jelentéssel, hogy egy idegen nő érkezett a kastélyba, s bizonyos fontos -ügyben kihallgatást kér. - -– Idegen nő? - -– Már látta méltóságod, a midőn tetszett Erdélyben utazni. - -Arthur gróf elhalaványodott, habár előre sejtette, ki lehet ezen -rejtélyes látogató. De azért épen most, e válsággal fenyegető -pillanatban, tán életében először szólt legényéhez igen frivol hangon: - -– Szép? - -A legény, a kinek soha legcsekélyebb bizalmaskodás sem volt megengedve, -felelet helyett alázattal és kötelességszerűleg hajlott meg, a mi annyit -jelenthetett, hogy nem az ő dolga ily kényes természetű kérdésben saját -véleményét fejezni ki. - -A gróf haladék nélkül megnyitá a szomszéd szobába vezető ajtót, s ott -állott előtte az erdélyi utitársnő, az álnevet viselő Werner Karolina, s -most már, mint a vele közlött sürgönyökből értesült, az igazi s -rettegett Spuller Jeannette. - -– Madame – szólt Arthur gróf német nyelven – mennyire örülök, hogy -kellemes utitársnőmet saját hajlékomban üdvözölhetem. Kérem, -méltóztassék helyet foglalni. - -– Köszönöm gróf úr, – felelt a nő tiszta magyar szóval és hibátlan -ékezettel, – engedje meg, hogy állva maradjak s nehány szóval elvégezzem -a rám bizott küldetést. - -– Ah, önnek küldetése van hozzám? De hiszen ön tökéletesen beszél -magyarul. - -– Jászberényben születtem, gróf úr; csak a sors játéka vetett később a -német tartományokba. - -– Kérem, tessék leülni. A vasuton együtt utaztunk. Ez ugyan nem elég jog -az ismeretség folytatására, de én önnek az egész úton lovagja voltam. -Később, Erdélyben, már saját kocsijára is ültem. Egy szót sem szólok -többé, míg itt e pamlagon helyet nem foglal. - -– Ha parancsolja, gróf úr, akkor engedelmeskednem kell. De ha -megmondtam, ki vagyok, ott fogok állni, a hol méltóságoddal szemben -helyem lesz. - -Ezzel leült, nem ugyan a pamlagra, hanem egy karszékre. - -– Asszonyom, – szólt ekkor Arthur gróf és érzé, hogy szeme kiég a -szégyentől, mert e nő pénzéből két darab ezeres már elköltve volt, a -harmadikat pedig felváltás végett elküldte. – Jól ismerem azon ügyet, -mely önt hozzám vezérli s mondhatom, igen fájlalom, hogy ily későn lett -alkalmam kötelezettségemnek eleget tenni. Ha ön Werner Karolina helyett -mindjárt saját nevén lép elém, ezóta régen rendbe hozzuk dolgunkat. - -– Megbizóim parancsából viseltem e nevet. - -– Ezer bocsánat; legtávolabbról sincs jogom kérdéseket tenni. És ha -mégis tudom, hogy e pillanatban Spuller Jeannette asszonyhoz van -szerencsém, nem én fürkésztem ki a titkot, hanem úgynevezett jóakaróim, -a kik irántam mutatott részvétből, mondhatnám falusi sületlen -fontoskodásból, magánügyeimbe avatkoztak. - -– Tudom, gróf úr, az itteni hatóság nem tudom, mily sötét cselszövényt -gyanított s kötelességének tartotta az én vett és küldött távirataimat -önnel közleni. - -– Ön ezt tudja? - -– Oly kis városkában, mint Élesd, semmi sem marad sokáig titok. - -– Szavamra mondom, asszonyom, hogy tudtom- és akaratomon kívül történt; -mert nincs gyűlöletesebb előttem, mint rejtélyeket puhatolni. De ön -Porczogh báró barátom előtt saját nevén mutatá be magát. - -– Nem tehettem mást, mert féltem, hogy a báró, a ki engem többször -láthatott, rám ismer. Különben pedig volt szerencsém már a gróf úrral is -néha szót váltani, de mindig észrevettem, hogy nem figyelmez rám. - -– Ah! ilyen udvariatlan is tudnék lenni? Borzasztóan szórakozott -lehettem azon pillanatban! Újra bocsánatot kérek, elismerem hibámat. -Most azonban semmi ok többé a tiltakozásra. Én már Pestem kerestem önt, -asszonyom, azon házban, mely mint kamatfizetési hely ki volt jelölve. - -– Csak egy napig időztem ott. - -– Asszonyom, beszéljünk üzleti ügyeinkről komolyan és szárazan. Ön Kaula -és társa czégtől megvásárolt egy kötelezvényt, mely a bankárházat -cselekvőleg, engem pedig szenvedőleg illet. - -– Igen, gróf úr. Megvásároltam, a kötvény birtokomba jutott, s ott is -maradt egy nap s egy éjen át, míg Frankfurtból Bécsbe visszaérkeztem. -Akkor azonban a kötvényt újra eladtam, helyesebben mondva, -átengedélyeztem azon egyénnek, a ki az első vásárlásra fordított pénzt -is kezembe adta. - -– Ah, ön újra eladta. - -– Az én vásárlásom puszta formaság volt; a kötvény jelenleg az igazi -tulajdonos szekrényében fekszik. - -– Értem; valami pénzügyi nagyhatalom, a ki holmi 600,000 forintos -aprólékos üzletre nevét sem akarja odaadni. Remélem azonban, hogy új -hitelezőm nem marad előttem sokáig ismeretlen. - -– Gróf úr, a valóságos vásárló csak addig volt kénytelen ön előtt -eltitkolni nevét, míg bizonyos eset be nem következik. - -– Kezdem érteni. Most jövünk a titok kulcsára. Valami csodálatos pörről -van szó, mely az ügyvédek mesterkélt halogatási kisérlete miatt, csak ma -éjfél után három órakor dőlt el. - -– A nagy pör, mely a távirati sürgönyökben folyvást szerepel, csak -olyan, mint az evangeliumban a példabeszéd; mindig mást kell alatta -érteni. - -– Mindig világosabban látok. Mert megvallom, nagyot nevettem azon -állításon, hogy a bécsi törvényszék éjfél után három órakor tartja -üléseit. Oly időben, a midőn az angol alsóház tagjai is aludni mentek. -Tehát ezen úgynevezett pör eldöntésétől függött, hogy ismeretlen -hitelezőm jelentse magát, s megparancsolja, hova küldjük a lejárt -kamatok fizetésére szolgáló összeget? - -– Gróf úr, ezen fizetési ügyekre nézve nekem semmi megbizatásom sincs. -Ezt a nő, a ki a kötvényt megvásárolta, maga fogja méltóságoddal -elintézni. - -– Ah! tehát hitelezőné? ez már érdekes bonyodalom a mai prózai világban. - -Arthur grófnak Porczogh báró nevezetes levele jutott eszébe. S valóban, -a mint ezen értekezlet kezdődött és kifejlődésnek indult, csak -megerősítheté, hogy ily terv lehet készülőben. Tény volt, hogy egy -ismeretlen nő a tönkre jutott nagy földbirtokosnak első helyen -bejegyzett adóslevelét megvásárolta. Ez pedig csak két czélból -történhetett: vagy olcsó áron az összes birtok megszerzésére számít, -vagy mint Porczogh báró vélte, a pénzhatalom rangra vágyik s grófné akar -lenni. Csak az volt új a dologban, hogy nem Spuller Jeannette-ről van -szó. E nő nem szép, nem fiatal. A másik szebb, fiatalabb is lehet, de -épen ily valószinűséggel még vénebb, még rútabb is! - -Ez épen elég volt arra, hogy Arthur gróf visszanyerje nyugalmát és -cselekvési szabadságát. Ezzel pedig együtt járt, hogy természeti -hajlama, a büszkeség, a dölyfösség, melyet csak a nagy úrias -könnyelműség enyhíthetett kevéssé, rögtön érvényre emelkedjék s aztán -gúnyos mosolylyal megjegyzé: - -– Asszonyom, leírhatlan kéj az, ha egy tönkrejutott gróf még azzal -dicsekedhetik, hogy legutolsó hitelezőjéül egy nő jelenik meg. Ha nem -volnék az agglegények osztályában mint reményteljes kezdő, még hiú -képzelgő is válhatnék belőlem. Azt hiszem, hogy az én hitelezőném csinos -kis menyecske lehet? - -– Gróf úr, – felelé alázattal a látogató, – mint nő, nem lehetek -illetékes biró; de a közvélemény itélete szerint ezen nő dísze nemének. -Fiatal, szép, bájos s kedélyében a földre szállott angyal. - -– Ez már sokat igérő személyes leírás. S miután a híres pör ma hajnal -előtt eldőlt, szabad lesz-e ezen égből leszállott angyalnak hogylétéről -tudakozódnom? - -– Gróf úr, a nagy pör nem egyéb, mint a mi minden halandóra ki van -mérve. Küldőm akarta, hogy e kérdést ily alakban említsem és így értsem, -ha vett sürgönyeimben találom. Az ügyvéd az orvos, a ki a természetnek e -kérlelhetlen adóvégrehajtóját egy ideig visszatartja. De azért az -erősebb mindig győz, s ma hajnalban bekövetkezett a kimaradhatlan tény, -mely ellen nincs felebbezés. - -– Valami haláleset? - -– Úgy van, gróf úr. - -– Az égre kérem, szóljon világosabban – kiáltott a gróf, a kinek lelke -hirtelen egészen más irány felé ragadtaték. - -– Gróf úr, Burghammer herczeg e nap első óráiban megszünt élni. - -– Mit hallok! a herczeg meghalt? - -– Az orvosok hat hét óta csak óráról-órára igérték a herczeg életének -meghosszabbítását. Most mindennek vége van. Van szerencsém jelenteni, -hogy engem a herczegnő küldött ide, azon megbizatással, hogy a herczeg -halála hírének vettével, átadjam méltóságodnak ezen levelet, mely -mindent megmagyaráz. - -– Mely mindent megmagyaráz, – ismétlé a gróf gépileg és egész testében -reszketve. – És Louise? a herczegnő, özvegy? - -– Gróf úr, ez a herczeg halálának természetes következménye. - -– És ki ön, a ki hetek óta közelemben él, és oly érdekeltséget mutatott -irányomban? - -– Én, gróf úr? Én épen senki sem vagyok e világon. Spuller Jeannette, -kegyes herczegnőm legalázatosabb komornája. - -– A herczegnő komornája? - -– Senki más. Most pedig engedje gróf úr, hogy elhagyjam e széket, mely -engem nem illet, és állva hallgassam további parancsát. - -– Semmi esetre sem. Ön komorna? nem változtat a dolgon. Ön engem büszke, -dölyfös úrnak tart? Az vagyok, de büszkeségem nem abban áll, hogy -erőtlenek s azok ellenében, kik jóakaratot tanusítanak irántam, magas -rangomba kapaszkodjam. Ön Bécsben hagyta a komornaságot; hozzám csak a -jászberényi derék és művelt lelkű nő jött küldetésbe; ön az én -utitársnőm, a kinek kellemesen eltöltött órákat köszönhetek. Én önnek -némely csekély lovagias szolgálatot is tettem, ez pedig annyi, mint -férfiak között a pohárkoczintás. Kérem, maradjon helyén, ha pedig eljön -ideje, saját kocsimon küldöm Élesdre, hogy éji nyugalmat találjon és -friss erővel indulhasson hosszú útjára. - -– Csak addig távozom e szobából, míg gróf úr e levelet átolvassa. - -– Nem engedhetem. Magam megyek a könyvtárba; átolvasom a herczegnő -levelét s ha kell, a választ is megirom. - -Ezzel megnyitá a legközelebbi ajtót s bement azon szobába, melyet a -három könyvszekrény s iróasztal miatt a háznál könyvtárnak neveztek. - -Ím a levél: - -«Bécs (kelet nélkül). - -Kedves barátom! - -Rettenetes napokat élek. Egyrészről a herczegnek vészszel fenyegető -betegsége aggaszt, másfelől kinzó kétség gyötör, hogy férjem tudja, mint -szerettem egykor önt, s tán most sem tudok a multról megfeledkezni. - -Ehhez járul az aggodalom önnek válságos sorsa fölött. Ismerem helyzetét, -ön elbeszélte nekem, mások is írtak róla. Az esküvő elhalasztása után -nem kétkedtem, hogy a millionaire családban fondorkodnak ön ellen s ha a -szép Esztike hajlandó volna is szavát megtartani, környezete mindent -elkövet e házassági terv elejtésére. - -Komornám levélben értesített, hogy szerencsés véletlen folytán önnel -együtt utazott Erdélybe. Tőle hallottam a botrányos hírt, hogy az -ellenség a másnak igért menyasszonyt Gencsre, a vetélytárs szülőinek -kastélyába vitte látogatóba. Ez oly tény, oly elhatározó tüntetés, mely -minden kétséget elenyésztett. - -Vigasztaljam önt? Miért, ha csak sok pénzt s mellé szép asszonyt veszt -el ezzel? mert valamely regényes és gyógyíthatlan szerelemről, tudom, -soha szó sem volt. - -De önnek megelégedetten és boldogan kell élnie, Arthur, sőt bizonyos -határon belül még rangját és büszkeségét is föntartania szükséges. - -Bárha birnék erővel annyit tenni önért, mint kivánnám. De egy -elfeledhetlen múltnak édes emléke feljogosít engem arra, hogy a legelső -sorban álljak azok között, kik sietnek legőszintébb barátságukat -felajánlani. - -Kérem, Arthur, ne értsen félre. Mindeddig semmit sem követtem el, a mi -önnek férfiúi büszkeségét sérthetné. A herczeg, kivánatomra, átadta -nekem azon összeget, mely házassági szerződésünkben ki volt kötve. -Teljes szabadságomban állott e tőkét úgy helyezni el, mint legjobbnak -itéltem. Én tehát megvásároltam az ön birtokaira bejegyzett követelések -közül a legelsőt. Ez teljes biztonság rám nézve és nem vethetem -szememre, mintha legtisztább baráti érzelmemet pénzkérdéssel tettem -volna kétértelművé. Hiszen annak idejében a kamatokra nézve is könnyen -megegyezhetünk. - -Ha ön levelemet elolvassa, akkor a herczeg megszűnt élni. Mert ha -meggyógyul, soha e sorok az ön szeme elé nem kerűlhetnek. - -És mégis erőt kellett szereznem ahhoz, hogy férjem életében is az ön -helyzetével foglalkozzam, mert rettenetes világban élünk, melyben a -legjobb emberek sem becsülik az élet értékét úgy, mint kötelességük -volna. Mindnyájan reszketve nyúlunk a hirlapokhoz, félvén, hogy -halálhírét olvassuk legjobb barátunknak, a ki egy szörnyű megkisértés -perczének ellen nem állhatott és saját maga ellen emelé fel kezét. Én -pedig akarom, követelem, hogy ön éljen, sőt büszkén nézzen le a magasból -s vesse meg az oly szerencsétlenségeket, melyek csak a köznapi lelkeket -sújthatják le. - -Ha e czélt elértem, ha megemlékezésem által önnek nyugalmat, s tán -vígaszt szereztem, akkor azon kellemes öntudattal élek tovább, viselem -sorsomat, teljesítem kötelességeimet, hogy az igazi, hű és változhatlan -barátság követeléseinek erőmhöz képest megfelelni igyekeztem. - -_Louise_.» - -Nagy figyelemmel olvasá végig e levelet Arthur gróf s legelső -gerjedelmében tollat ragadott, hogy a választ megírja. Lelke tele volt -gondolatokkal, szíve érzelmekkel s azt hitte íveket fog tele írni, míg -mindent, a mi elméjében felmerült, elmondhat. - -Azonban megütközve vette észre, hogy mindjárt az első sorokban megakad -tolla s bármiként erőködik, mondatai nem hogy bensejének érzelmeit -kifejeznék, de még a helyzet egyszerű s világos követelményeinek sem -felelnek meg. - -Sehogy sem tudott oly hangot találni, mely e választ jellemezhetné. Mert -épen oly lehetetlen volt a herczegnő lépéseit a vagyon tekintetében -elfogadni, mint visszautasítani. Közönséges hálaömlengésekre pedig még a -tentát sem akarta fogyasztani. - -Hosszas erőködés után csak arról győződött meg, hogy ily levélre más -válasz nem lehet, mint megkérni a herczegnő kezét. - -Ámde ezt a jelen pillanat a legerőszakosabb hatalommal tiltotta. Most, a -midőn a férj a halottas ágyban feküdt, tán még ki sem hült. Önmaga iránt -érezne undort, iszonyatot és borzadályt, ha e szót kibocsátaná ajkán. - -Tehát semmi irásbeli válasz: ez volt a legidőszerűbb eljárás, ezt -követelé a helyzet, a pillanat gyászos ünnepélyessége. - -Visszajött az elfogadó szobába s a karszék mellett állva várakozó -komornának mondá: - -– Asszonyom, a herczegnő oly levelet írt, melyre válaszolnom e -pillanatban lelki erőm hiányzik. Kérem, mondja meg neki, hogy hozzám -mutatott barátságát soha ez életben el nem feledem s mihelyt az illem -megengedi, felmegyek Bécsbe és személyesen óhajtok vele beszélni. - -– Gróf úr, az én herczegnőm ezen válaszszal bizonyosan teljesen ki lesz -elégítve. Csak azt kell megjegyeznem, hogy a herczegnő a temetés s -némely netán mulaszthatlan teendőinek bevégzése után elhagyja Bécset és -édesanyjánál, a herczegnőnél szándékozik állandó lakást venni. - -– Akkor Bogfalván találkozunk. - -– Ezzel elvégeztem küldetésemet, kérem méltóságodat, engedje meg, hogy -távozhassam. - -– Isten önnel; mikor utazik? - -– Még az éjjeli gyorsvonattal, hogy holnap délután fél háromra Bécsben -lehessek. - -– Kocsim a kapu előtt várja. Szükség esetében hova intézzem levelemet? - -– A herczegnő ügyvéde, Werner Károly. - -– Ah? Werner Károly? Bankgasse 9? - -– Ha méltóságod ezen czím alatt ír, levele bizonyosan megtalálja a -herczegnőt, akárhol lesz. - -– Köszönöm. Ez az ember nevezett el engem «alpörös»-nek? - -– Ügyvédi észjárás, fiskálishoz illő romantika, méltóságos uram. Van -szerencsém magamat gróf úr kegyeibe ajánlani. - -– Isten vezérelje, Jeannette. - -[Illustration: – Isten vezérelje, Jeannette.] - - -XIV. - -(Az illem még ma tiltja a szív hangján megszólalni, de megengedi, hogy -üzleti ügyeket tisztába hozzunk.) - -István-nap után, midőn a «kéjvonatokon» ide hurczolt vidékiek már -elhagyták a fővárost, Arthur gróf és Porczogh báró, vasuti vonatra ültek -és utaztak azon állomásra, mely legközelebb esik Bogfalvához, de -egyszersmind Harasztoshoz is. Miután pedig csak ketten ültek egy első -osztályú coupéban, bátran és háborítlanúl beszélgethettek. - -– Mily szerencse, hogy Hohenmark herczegnő még él, – kezdé Porczogh -báró, a ki önző lelke sugalata szerint, minden dolgot csak hasznossági -szempontból szokott felfogni. – Különben az illem megsértése nélkül -Burghammer herczegnőhöz közelednünk sem lehetne. Így pedig tisztelgünk -az idősb herczegnőnél, s ha gyászba öltözött leányát nála találjuk, az -nem ellenkezik a bevett szokásokkal. - -– Mégis tán jobb lett volna, ha nem irunk, hanem mint egyszerű -condolensek jelenünk meg néhány perczre. - -– Nincs nagyobb udvariatlanság, mint az égből alá pottyanva, véletlenül -betoppanni valamely háznál. Mert kitehetjük magunkat azon elviselhetlen -kellemetlenségnek, hogy csak erőtetett vendégszeretetet találunk, míg -így kipuhatoltuk az utat, s minden készen áll fogadtatásunkra. E mellett -még más prózaiabb részlete is van az ily megrohanásnak, ha falun -történik. - -– Ugyan mi? kérlek. - -– Csodálom, hogy el nem találod. Azonban te sohasem szoktál terveid -végrehajtásában az elmaradhatlan gyakorlati részletekre is gondolni. -Képzeld, mily nyomoruságos állapot várna ránk, ha megérkezvén az -állomásra, paraszt kocsit, szénából felhányt üléssel, kellene fogadni, s -így menne két herczegnő látogatására, Bendeffy gróf és saját -csekélységem, uri elegantiával. - -– Báró, neked mindig igazad van. Még gazdag koromból maradt rajtam a -szokás, hogy ily mellékes dologról mindig valamelyik fizetett -alárendeltem gondoskodjék. - -– Elégedjél meg tehát, ha ma e szolgálatot igazi hű barátod teljesíti. - -Kezet fogtak és Arthur gróf elismeré, hogy barátja mindig jó tanácsot -tudott adni. - -– Még jó félóránk van az állomásig, – folytatá a báró, – tehát -felhasználom az időt s mondok egyet-mást. Barátom, nemes emberi szavamra -mondom, hogy a Kaula és társa czéggel végbement üzlet annyira tudtomon -kívül történt, hogy Spuller Jeannette kalandos megjelenése épen úgy -bolonddá tett engem, mint hajdanában, az álarczos bálban akármely -rózsaszínü dominónak incselkedése. De már a mi lejárt váltóid -kifizetésének történetét illeti, nem tagadom, hogy részes vagyok az -összeesküvésben, s most már felhatalmazást nyertem nyiltan szólani. - -– Beszélj barátom. - -– Nézz ide, – s ezzel tárczájából kivett egy negyedívnyi lapot. – Itt -van irkád; itt van saját kéziratod; bele van irva az összeg, a kelet és -legalul neved. Ha most én e papirkából nem csinálok fidibuszt, csak -azért teszem, mert nem szokásom oly adomát utánozni, melyet a -mesefaragók Rothschildre és egy császárra költöttek. E helyett ezer -darabra tépem kötvényedet, kidobom az ablakon, atomjait a szél -szárnyaira bocsátom, ám szedje össze, a kinek ideje lesz hiábavaló -fáradságra vállalkozni. - -– Porczogh! ne mondd tovább. Egyszerre vastag hályog esik le szememről, -s nekem már régen tudnom kellett volna, hogy e világon csak egy lény -lélegzik, a ki még velem gondol. Oh Istenem, ki hitte volna, hogy -romlott századunkban még szív is létezhetik! - -– Úgy van. Ő volt őrangyalod és senki más. Mert a kik legjobban mutatták -sajnálkozásukat, majd kipukkantak a káröröm kéjében. Ő azonban először -kiragadott az örvény széléről, másodszor képessé tett, hogy föntarthasd -magad, menekülj a fölötted összecsapó habok közől és kösd meg a rád -nézve oly előnyös pénzházasságot. - -– Louise, Louise! - -– És mondhatom, drágán fizette meg önzéstelen regényességét. De miután -csak több vagy kevesebb pénzről van szó, nem sokat gondol vele. - -– Tudom, a herczeg végrendeletéről akarsz beszélni. - -– Eddig csak azt tudom, hogy Burghammer úr más végrendeletet igért -élőszóval, és mást hagyott hátra írva, megpecsételve és tanuk -bizonyságával ellátva. Azt hiszem, hogy az özvegy herczegnő talál majd -időt és alkalmat e tárgyról bővebb felvilágosítást adni. - -– Porczogh! ezt csak szerető szív tehette. Én lábai elé borulok. - -– Megérdemli. Hanem mindent a maga idejében kell tennünk. Most pedig ne -láss egyebet rajta, mint a fekete gyászruhát, mely minden időszerűtlen -nyilatkozatot szigorúan eltilt. Ha te nem élsz a világon, Burghammer -herczeg özvegye rövid időn Bécs legünnepeltebb hölgye. Szépsége -elsőrendű csillag, rangja egyenlő a Schwarzenbergekkel, s mint -dúsgazdag, tetszése szerint választhat második férjet. De ő szeretett -téged leány korában és most is csak érted él. Önzéstelenűl szeretett, -mert a mit érted tett, nem vár jutalmat. Légy iránta háladatos s akkor -meglátod, hogy életbölcseségi szabályaimnak gyakorlati haszna van. Mert -a teljes meggyőződés, hogy a nő szeret, erősebb kötelék az érzéki -szerelemnél, melyet a szépség ébreszt fel, a birtok és a megszokás hamar -elenyésztet. - -Megérkezvén az állomásra, ujra kitünt Porczogh báró észjárásának -csalhatlansága. Két fakó szekér és két részeg kocsis leskődött a tovább -utazni szándékozókra. Ellenben ott kevélykedett a bogfalvi fogat is, -mely ily környezetben igazi herczegi fényűzést képviselt. - -De még egy másik uri kocsi is feltünt a háttérben s a két jó barát a -sötétszürke bérruháról azonnal ráismert a Dorozsmay-ház cselédségére. - -A következő pillanatban Gencsy Pál báró is előkerült valamelyik -vaggonból s átadá könnyű podgyászát az elébe siető inasnak. - -– Porczogh! – suttogá Arthur gróf, – látom az erdélyi vad bárót s minden -bölcs oktatásodból üres szószaporítás lett. Valami láthatlan hatalom -parancsolja, hogy megrohanjam, megsértsem és párbajra kényszerítsem. - -– És miért? - -– Hiába minden színlés; ez a gyerkőcz győzelmet aratott rajtam s földig -vagyok lealázva. - -– Arthur! egyszer már karodon ragadva tartóztattalak vissza ily -meggondolatlanságtól s most megint vak szenvedélyed szavára hallgatsz. -Tudd meg: soha sincs a férfi bizonyosabban megalázva, mint mikor e miatt -kell valakit megvernie, vagy ezért verik meg. S minő megalázásról -beszélsz? Egy suhanczkodó diák versenyezett veled. Nincs eltiltva. Egy -kis iskolás leány választást tett saját korlátolt izlése szerint, de -szabadságában állott. Olyan legfelsőbb itélet ez, melytől csak a -pisztolylövéshez van felebbezés? Arthur, ma is az vagy, a ki tegnap -voltál. Emeld fel fejedet s ha eltékozlott vagyonodból valamit vissza -akarsz szerezni, hidd meg, a legrosszabb eszköz erre az, hogy ő vagy te -a gyepen hörögd ki a lelkedet. - -– Egy győzelmi tekintet tőle és én szelidíthetlen vadállat vagyok! - -– Jer, közeledjünk hozzá, közönynyel, egykedvüséggel, de méltósággal, s -meglásd, utánozni fogja példánkat. - -Előre léptek tehát s mintha most pillantanák meg az ifju bárót először, -maga Arthur gróf mondá: - -– Jó reggelt, Pál. Úgy látom, Harasztosra mégysz? - -– Igen; egy vagy két napra. - -– Mi pedig Bogfalvára szándékozunk, de még ma estére visszatérünk. Jó -mulatságot. - -– Köszönöm. Isten veletek. - -Ebből állott az egész találkozás. Pál báró látta ugyan Pesten, a -Dorozsmay-házban a fiatalabb herczegnőt, de nem volt annyira ismerős -vele, hogy igényelhette volna a szerencsét, üdvözletet izenni. Arthur -gróf pedig, kanonok bácsi által szóval kifejezett válasza után, a gazdag -családdal minden további összeköttetést végkép ketté szakítottnak -tekintett. - -Midőn a két jó barát felült a bogfalvi kocsira, Porczogh báró, hogy a -mindig fülelő cselédség ne értse, franczia nyelven mondá: - -– Lásd barátom, ilyen a valódi élet, ilyen a correct modor a világban. A -mit te akartál elkövetni, az a mult századokba való, a mikor az emberek -mindenki fölött uralkodni akartak, csak magukon nem. Megengedem, hogy -ily helyzetben, mint te vagy a báróval szemben, ha regényt irna valaki -rólatok, az olvasó kérlelhetlenűl követelné, hogy törj ki, dúlj-fúlj, -hordj rakásra borzasztó gorombaságokat, másnap pedig egyikőtöket -saroglyán vigyék, obductio végett, a kórházba. Szerencsédre, melletted -őrködhetik néha egy flegmatikus filozofus, a ki füledbe súgja: mindig a -hideg okosság szavára hallgass s ne tartsd dicsőségednek, ha a -botrányokra leskődő közönség kiváncsiságát, saját károdon elégíted ki. - -Bogfalván Hohenmark herczegnő fogadta az érkezőket s különösen Arthur -grófot oly barátságosan látta, mint nehány évvel ezelőtt, a midőn -Harasztoson megismerkedett vele. - -Louise herczegnő csak a rövid ebéd ideje alatt volt látható. Ekkor is -gyász öltözete uralkodott minden szaván, s a ki nem ismerte a szívében -égő lángot, ezen tartózkodása miatt méltán hidegséggel vádolhatta volna. - -Fekete kávé után, az idősb herczegnő azon czím alatt, hogy megmutatja -szegényes, de tisztán tartott kertjét, sétálni hivá vendégeit. Hárman -indultak, de Porczogh báró jól tudta, mennyire fölösleges itt az ő -jelenléte. Addig keresett a kertben oly növényt, mely őt igen érdekelni -látszott, míg végre egészen hátra maradt. - -Ekkor aztán beszélni kezdett az anya arról, a mit gyászt viselő -leányának szőnyegre hozni lehetetlen volt. - -– Gróf úr, engem Hohenmark herczeg, mint egyszerű lovas-kapitány, ezért -a kis bogfalvi birtokért vett nőül, de azért nem volt boldogtalan velem. -Leányom, Louise, első csalódása után Burghammer herczeg mesés -gazdagságának oltalma alá menekült, a hova női kötelességet, -kifogástalan hűséget vitt, de tán szívet mégsem. Ez lehet oka, hogy a -herczeg nem tartá meg szóval sokszor hánytorgatott igéretét az irott -végrendeletben. - -– Hallottam, hogy a herczeg szószegő és háladatlan volt. - -– Mindössze ennyi áll, leányomról, végrendeletében: «nőm jövőjéről már -életemben gondoskodtam.» - -– Semmi több, még egy udvarias szójárás sem? - -– Ez az egész; de a leányom így van legjobban megelégedve s boldog, hogy -oly hagyománynyal, mely úgysem szívből származott volna, nincs -megszégyenítve. A herczeg igéré, hogy azon 5000 hold földet, melyet -Somogymegyében vásárolt, s melynek jövedelmét, tűpénz czímén, leányom -eddig élvezte, mint szabad tulajdont ráruházza. Igérte, hogy bécsi -palotáját, mely a benne rejlő kincsekkel és értékpapirokkal két és fél -millióra volt becsülve, szintén neki hagyja; de a végrendeletben mégis a -mellékág zsákmányára bocsátotta. Mi maradt tehát a sok szóból? - -– A legértékesebb kincs, Louise herczegnő, mindenesetre megmaradt. - -– Pénzről beszéltünk, gróf úr, – felelé a herczegnő, nem nagyon -lelkesedve a hallott költői közbekiáltás fölött. – Mi maradt végre? A -750,000 forint, mely a házassági szerződésben ki volt kötve. Ebből -640,000 forint ment a Kaula és társa czég követelés megvételére, 110,000 -forint pedig állampapirokban. Ehhez járul a 300,000 forint ékszer, -melylyel a herczeg nejét különböző alkalmakkor meglepte. Leányom e -haszontalan fényköveket még Bécsben eladta, s a fönnebb említett -összeget hozzáadván, annyi értékpapirt vásárlott össze, hogy az így -nyert kamat évenkinti 22,000 forintot képvisel. - -– Óriási gazdagság, herczegnő. Én mondom ezt, a korábbi lelkiismeretlen -pazarló, a ki ezóta megtanult gazdálkodni. - -– Tehát számítsunk. Ha beteljesedik, a mit ön levelében ajánlott, és én, -ismerve leányom érzelmét, szívesen jóváhagyok, akkor az új háztartás -szükségeinek fedezésére készen áll először: a 36,000 forint kamat, első -helyen betáblázva a Bendeffy-birtokra; másodszor: 22,000 forint leányom -értékpapirjainak szelvényeiből; harmadszor: az én halálom után, a mi -szegény kis Bogfalvánk, mely jó és rossz évet számítva, mégis kiizzad -évenként 8000 forintot. Összesen 66,000 forint jövedelem. - -– Kimeríthetlen aranybánya. - -– Menjünk most át az ön vagyonára. - -– Herczegnő! ezzel hamar készen leszünk, mert a mivel most birok, -kevesebb a semminél. - -– Meglátjuk. Ha leányom hozományába beszámítottam Bogfalvát, nem -hagyhatjuk ki az önéből azon 30,000 forintot, mely szintén csak édes -anyja után, vár önre. - -– Adja Isten, mentől később. - -– Magam is ezért imádkozom, mert Bogfalvával is épen ezen eset fordul -elé. Ezenkívül… - -– Ah, ezenkívül! herczegnő, én ezenkívül semmitsem tudok, a mit -sajátomnak nevezhetnék. - -– Keressük csak, s mindjárt megtaláljuk. Az ügyvéd, a ki a Kaula és -társa czég követelésének megvásárlásában közbenjárt, kötelessége szerint -betekintett a telekkönyvbe. - -– Nagyon tragikus könyv ez rám nézve, herczegnő. - -– És úgy találta… - -– Hogy a fizetési kötelezettség az egész jövedelmet felemészti. - -– Felemészti ma, de nem holnap. Mert a kötelezettségek között évenkinti -40,000 forint törlesztés van. Tehát 10 év mulva 400,000 forinttal -kevesebb az adósság és 20,000 forinttal több a jövedelem. - -– Tíz év mulva! - -– Ne nevessen a tíz éven, mert ezzel csak minket vénasszonyokat gúnyol. -Inkább higyje el nekem, hogy tíz év mulva is élni akar az ember s tán -még örököst is adhat az Isten. Szóval, ki van számítva, hogy 22 év mulva -tisztán állhat a Bendeffy-birtok. - -– Eddig a számtudósok 32 évről beszéltek. - -– Úgy van, de a legelső s legnagyobb követelés, mint hozomány, -visszakerül a házhoz. - -– Ez már valóban más. Herczegnő, önben a legjelesebb pénzügyminiszter -veszett el. - -– Csak jó magyar gazdasszony akarok maradni, daczára fönhéjázó német -czímemnek. Most pedig mindent tisztába hozván, keressük fel Porczogh -bárót. - -– Herczegnő, ez a gyász év előttem több mint az örökkévalóság. - -– Már csak mindössze 10 hónap. - -– Szabad lesz néha itt megjelennem? - -– Jövő juliusig mentől ritkábban. Nem óhajtom, hogy a szomszédok -beszéljék: ime mutatkozik már a régi udvarló s alig várják Bogfalván, -hogy ujra menyekzőt üljenek. - -Búcsuzáskor Louise herczegnő csak ablaka függönye mellől intett -üdvözletet; hanem a rokonszenves tekintet, mely régi barátjára esett, -értékesebb volt minden ékesszólásnál. - -A két jó barát kocsira ült s az első félórában mindketten mély -gondolatokba merülve hallgattak. - -– Porczogh! – töré meg a csendet Arthur gróf, – egész óra alatt -kizárólag pénzről és üzleti dolgokról beszéltem a herczegnővel. - -– A legbölcsebb s leggyakorlatibb tárgy minden világlátott vőlegény -előtt. - -– Mindig a herczegnő vitte a szót, nekem csak a képmutató hallgatás -szerepe jutott. És akárhogy erőlködtem, lehetetlen volt a 36,000 forint -kamatfizetési kérdést megpendítenem. Mit tegyek? Épen oly borzasztó ezt -elfogadni, mint a minő képtelenség visszautasítani. - -– Barátom, ily sajátszerű esetekre nézve régen ki van találva az -útbaigazító szabály. - -– S az volna? - -– A két rossz közül a kisebbiket kell választani! Tartsd meg s abból -csinálj dicsőségi tőkét, hogy a lehetőségig jól gazdálkodjál. - -– Ki hitte volna, hogy a történtek után még szerencsés sors is -kecsegtessen! - -– Gondold hozzá, hogy meg is érdemlettél valamit. Nem voltál teljes -életedben tökéletes gentleman? Megcsaltál-e valakit? Nem becsülted ősi -nevedet többre öt milliónál? Tehát a mit a szerencse nyújt, fogadd -érdemeid jutalmául. Megengedem, hogy kellemetlen előleg ez a pénz, -jövendőbeli nődtől: de mindketten tudjátok, hogy csak az elkerülhetlen -vas szükség szavának hódoltok. Végre is ez maradt vagyonod elvesztésének -fanyar utóízéül. Minden veszedelmet túléltél, szolgáljon tehát -vigasztalásodul, hogy életedben ez az utolsó boszankodás. Hogy éneklik a -«Bourgeois Gentilhomme» entreactejában, keleti frank nyelven: non tener -honta, questa star l’ultima affronta? – - -Arthur gróf hallgatott, elkomorult és elégedetlen volt. Barátjának -hidegen gyakorlati, sőt vastagon cynikus okoskodásai nem verhették ki -fejéből azon lealázó gondolatot, hogy most majdnem egy egész évig oly -szerepet fog viselni, mely a férfi büszkeséggel ellenkezik, a grófi -dölyfösségnek pedig nyilt hadat izen. - -– Báró! nem az boszant, hogy az uj háztartáshoz semmit sem viszek; máson -is megtörtént, s ha Esztikét nyerem meg, akkor sem állok különben. De -hogy már mint vőlegény jövendőbelimnek pénzéből élősködjem, e szégyent -el nem viselhetem. Addig, míg azt hittem, nyerészkedőkkel és -uzsorásokkal van dolgom, legalább volt czíme könnyelmüségemnek. Azt -mondtam, élek tovább is adósságcsinálásból, de most minden ürügy -lerombolva fekszik lábam előtt. - -– De mit tehetsz? - -– Még van egy utolsó segédforrásom. Anyám visszaérkezett; a mit -elköltöttem e pénzből, kipótolja s aztán jövő juliusig úgy meghuzódva -lakom nála, mint kis iskolás fiu koromban. - -– A mint tetszik. - -– És valóban még azon nap estéjén kihallgatást kért édesanyjától s aztán -mindent őszintén, leplezetlenül és teljes részletességben elbeszélt. - -– Arthur, – felelé az öreg grófné, – neked igazad van, ez így nem -maradhat s nekem anyai kötelességem határozottan közbelépni. -Intézkedjél, hogy holnapután Bogfalvára mehessek és igérem neked, hogy -mindent rendbe hozok. - -– Mindent rendbe hozasz anyám? De hiszen épen abban fekszik helyzetem -elviselhetlensége, hogy minden a legjobb rendben van! Louise boldog, -hogy tehet értem valamit s én már ma költhetem azon 36,000 forint -jövedelmet, mely jövendőbeli nőm hozományát képezi. - -– Mindent kiegyenlítek. - -– A világ ugyan nem tudja, de nekem elég erkölcsi megsemmisülésemre a -gondolat, hogy Louise, tényleg, megvásárolt engem. - -– Arthur! minő illetlen, minő háladatlan szó ez. - -– Nem mondom, hogy tette, sőt páratlan önzéstelenségében eleinte csak -arra törekedett, hogy engem előnyös pénzházasság kötésére segítsen. A -herczeg halála s azon leánynak elpártolása után azonban változott a -helyzet; ellenem fordult a látszat is, s most a tisztességes kölcsönből -nagylelkű adomány, sőt kimondjam a legirtóztatóbb szót? egy -ügyefogyottnak nyujtott _kitartás_ lett! - -– Arthur, nem jól értetted anyádat. Úgy hozom rendbe ügyedet Bogfalván, -hogy lelked teljes megnyugvást találjon. Azt mondtad, hogy Louise minden -ékszerét eladta s a pénzből gyümölcsöző tőkét szerzett? Igen jól van, -helyesen cselekedte. De most már én jövök közbe. Itt vannak nálam -családunk gyémántjai, miket mindig egy Bendeffy grófné viselt. Úgy -tudom, ékszerészi becsű szerint megérnek 83,000 forintot. Elviszem -Bogfalvára s miután, mi asszonyok, mindig szabadabban beszélünk egymás -között, átadom a herczegnőnek, mint szokásban levő menyasszonyi -ajándékot. - -– Mamám! - -– Meg vagy elégedve? - -– Mamám! az ajándék maga herczegi; de a gondolat, hogy fiad férfiui -büszkeségének megmentésére hozod ezen áldozatot, a mennyekbe emel. -Engedd meg, hogy ezer csókkal fejezzem ki hálámat és fiui szeretetemet. - -Arthur gróf könnyelmű korhely volt egész életében, de szive nem romlott -meg teljesen soha. Kivánjuk neki, hogy azt a szivet, melyet megnyert, -díszes élete által, meg is érdemelje. - - -XV. - -(Rövid leczke után a hosszú történet véget ér.) - -Láttuk, hogy Gencsy Pál báró a harasztosi kastély úrnőjének igen -szertartásos meghívására, augusztus hó végén leszállt a vasútról s -találkozott Arthur gróffal és barátjával, épen a midőn arról -gondolkodott, hol találna hamarjában oly szekeret, mely őt a kastélyba -szállítaná? - -Még alig telt el két hónap, mióta utóljára látta tanítványát, Gencsen; -de hosszabb idő volt ez a bárónak, mint a mennyi a geologusok szerint -szükséges arra, hogy az őserdőből, a földnek nem tudom hányadik -kérgében, kőszén alakuljon. Valóban még attól is félt, hogy e rettentő -korszak alatt Esztike kisasszony mást gondolt s a kastély lakói is úgy -néznek majd rá, mintha kétkednének, látták-e már ezen arczot valaha, -vagy sem? - -Hogy még hazulról megírta, melyik napon teszi tiszteletét? annak ő semmi -fontosságot sem tulajdonított. Annál kellemesebben volt meglepetve, a -midőn jól ismert sötét szürke posztóruhás inas kapkodá ki kezéből -podgyászát s elvezeté őt a harasztosi fogat elé, oly buzgalommal és -előzékenységgel, mint mikor haza visznek valakit, a ki otthon lesz és a -családhoz tartozik. - -A lovak gyorsan ügetve verték fel az út porát s fél óra mulva a föld -egyik hajlásán túl feltűnt a kastély is, melynek szöglet-tornyából -óriási zászló lobogott a nyári szellőben. - -Szemközt vele az útfélen magányos gyalogló közeledett. Bizonyosan éhes -vándorló legény, a ki nem talált munkát s megy máshova szerencsét -keresni. - -Közelebb érkezve, a bús idegenből tüskés szakállu, pöczkös bajuszu víg -czimbora fejlődék ki. Lehetett-e más, mint épen Bogárdy Zoltán, a ki -recsegős hangján távolról kiáltá: - -– Hozott Isten friss egészségben, tisztelt kollegám; ejnye de -megvárakoztattál! - -– Nem én vagyok oka, barátom. Szörnyű rendetlenség ez a magyar -államvaspályán! Teljes hét perczet késtünk! No de meg is interpelláljuk -érte a közlekedésügyi minisztert! Szép tőled, hogy elémbe jöttél. - -– Kötelességem volt, barátom, mert szükség, hogy elékészítselek azon -fogadtatásra, mely itt rád vár. - -– Az égre kérlek, ne ijesztgess. - -– Majd meglátom, mily vitézül állod ki a roppant strapácziót, mert ez -alul ugyan ki nem búvol. Van pénzed? - -– Van, a mennyi az útra kell. - -– Az kevés, mert az egész vidék herczegi borravalót vár. A falu nagy -harangja reggel óta szól. Az iskolás fiúk kirukkoltak és éneklik: «erős -várunk nekünk az Isten»; az ártatlan szűzek, fehérbe öltözve, rozmarint -tűztek hajukba és rózsalevelet hintenek útadba. A biró kilencz mozsarat -és 80 kilogramm lőport hozatott Hatvanból. A jegyző és az iskolamester -ablaka csupa transparent G. P. és D. E. betűkkel. Este pedig olyan -illumináczió és rakétázás lesz, hogy még a szomszéd földesurak is -assecuráltatták tegnap a gabonás asztagokat. - -Varjas Andoriás uram, a ki hivatalos helyén, a bakon ült, ájtatos hivő -lélekkel nézegetett vissza s minden új részlet hallására komoly -helyeslést intett fejével, mint a ki mindezt, magától érthető -legtermészetesebb dolognak találta. - -De midőn a kastély elé érkeztek, a hol hatalmas diadalkapunak kellett -volna az érkezőt fogadni, kiderült, hogy itt rendkívüli készületnek még -nyoma sem mutatkozik, sőt a kastély tornyán lengő zászlót is a mult évi -képviselőválasztáskor tűzték fel s azóta ott tűri a napot, éjet, esőt, -havat, fagyot, meleget. - -Az első, a ki a vendéget észrevette, kanonok bácsi volt. Tehát mindjárt -gonosz omen: ebéd előtt pappal találkozni, ez bizony semmi jót sem -igérhetett. E mellé még főtisztelendő úr nagy bámulva kérdé: - -– Hogyan! ön az báró úr? Hol és merre kalandozik, hogy még Harasztost is -utjába ejthette? - -Tessék most erre azt felelni, hogy egyenesen is csak ide igyekezett! - -Azonban mégis jött egy szobaleány, a ki a megzavarodott ifjut fölvezette -az első emeletbe, a hol az átöltözésre már minden kellék elkészítve -volt. - -Gyönyörű szép, urias, feltünően kedves és elegans szoba volt ez s valaki -úgy letörölgette a butorokat, hogy mikroskopiummal sem lehetett volna -itt egy porszemet felfedezni. A sötét violaszín pamlag előtt álló -asztalkán pedig porczellán vázában olyan óriási virágcsokor pompázott, -hogy Pesten egy egész nyaralónak kertjéből sem telik ki. Pál bárónak -röpdesett a szíve az örömtől, hogy e gyöngéd figyelem tán épen a ház -kisasszonyától származhatott. - -Levetkezve poros uti ruháját, felölté szép szürke nyári sétaöltözékét és -izenetet küldött a kastély úrnőihez: mikor tehetné tiszteletét? A várt -válasz azonnal, postafordultával, megérkezék, hogy _rögtön_. - -Ment le tehát a földszintre, a nyári elfogadó terembe, mely a kertre -nyiló verandára vezetett. De míg ideért, sok kettősszárnyú ajtón kelle -áthatolnia. - -Egyszerre balról megmozdul egy zöld posztóval bevont, fényes szegekkel -kivert mellékajtó. Elébb világos színü kelme hullámzik, aztán egy élő -szobornak alabastrom-fehér keze mutatkozik, végre egy ismert friss, -vidám, mosolygó arcz és szem, mely ragyog az örömtől és boldogságtól! - -Élénk gyorsasággal, mint mikor vágyat érez «az ő karjai közé röpülni», -állja utját az áthaladó vendégnek és kiáltja: - -– Professzor! - -Az így megszólított ifju megragadja a feléje nyujtott kezet, hévvel -megszorítja, eszébe sem jut, hogy ez fájhat is egy kicsit s aztán -mondani akar valamit, a mit a szerelmes ember hosszú távollét után -legelőször érez szívéből felfakadni. De elrémülve tapasztalja, hogy a -magyar tudós akadémia nagy szótárából egy betűt sem tud hangoztatni. - -A birtokba vett kezet azonban el nem ereszti többé, úgy bánik azzal, -mint a rabló zsákmányával s bámulja a színműírókat, a kik ily -alkalmakból a legköltőibb eszmevirágokat adják a szereplők ajkára! -Kérdés: ha maguk is szerelmesek, szintén ily mesterei az ékesszólásnak? - -Az elfogadó terembe lépve, a ház asszonya helyett a pózna-hosszú -«táblaterítő»-t találják, a ki elrettentő szigorral és fanyarsággal -hajlik meg, de megvesztegethetlen merevséggel csak azt jelenti, hogy ő -nagysága a báró urat a könyvtárban kivánja elfogadni. - -A könyvtárban! a házi pirongatorium leghivatalosabb helyén! A harasztosi -szent inquisitio kínzó kamarájában, a hova csak azokat idézik, kik ellen -panasz van, kik gyalázatosan rossz fát tettek a tűzre. - -Ámde nem volt szabadulás; Esztikének ki kellett menni a verandára, friss -szellőt színi, a bárónak pedig, mint vádlottnak, be a törvényszék színe -elé, ad audiendum verbum! - -Ő nagysága udvariasan köszönté a belépőt. Helyet mutatott neki, de nem -az övéhez hasonló karszéket, hanem csak egy oda vetődött tabouret-tet; -elég jó volt ez a vallatás alá vont bűnösnek. - -– Báró úr, örvendek, hogy látom. Szabad lesz nehány kérdést tennem? - -– Méltóztassék parancsolni. - -– Báró úr, igaz-e, a mit hallottam, hogy ön tanárságra készül? - -– Én, asszonyom? - -– Leányom mondja, hogy önt legközelebb egyetemi professzorságra hivják -meg, s a tapasztalati lélektant fogja eléadni. - -– Asszonyom, – felelt Pál báró elnyomott mosolylyal. – Tetszhetett tán -Esztike kisasszonynak ily tréfát kigondolni, de én a nevezett -tudományban nem hogy szakember, de csak gyarló műkedvelő is alig vagyok. - -– Ezt nagy sajnálattal hallom, mert az egyetemi tanárság diszes állás, s -a professzorok nagy kitüntetésben részesülnek. De ha nem lesz tanár, -akkor minő életpályát választ? - -– Én, asszonyom? Én amolyan falusi báró vagyok, a kit az emberek, minden -három évben, tíz hordó pálinkáért képviselőjöknek választanak. Mint -ilyen eljárok a házba, hallgatom a bölcsebbek szónoklatát, szavazok -pártom érdeke szerint a haza javára, s majd ha több bátorságom s -tudományom lesz, magam is részt veszek a tanácskozásokban. - -– Ezek nagyon távol időkre biztató kilátások. De legalább remélheti, -hogy a három évi ülésszak letelte után, kinevezik önt főispánnak vagy -államtitkárnak? - -– Sajnálattal kell megvallanom, hogy ily fényes kitüntetésekre -egyáltalában nem számíthatok. - -– És miért nem? - -– Mert a főispánsághoz több tekintély és érettebb életkor szükséges; -államtitkár pedig csak a legkiválóbb szakértelemmel felruházott egyén -lehet. - -– És nem szerezheti meg ezen kellékeket? - -– Idővel tán igen, de most oly izgatott s folytonosan ábrándozó -lelkiállapotban élek, mely minden hideg tanulmány megkezdésére -képtelenné tesz. Asszonyom! én ma 26 éves koromban végtelen s minden más -érdeket megsemmisítő szenvedély hatalma alá kerültem; szeretek egy -leányt. Szeretem önnek leányát, s ha kezét el nem nyerhetem, többé e -világon semmi más nem érdekel. - -– Szereti leányomat? De hiszen ön tudhatja, báró úr, hogy midőn -Esztikémmel Gencsre jöttem, már ezzel eléggé világos jelét adtam, hogy -szerelme ellen nincs komoly kifogásom. Azonban… - -– Hah! azonban! oh mint rettegek ezen legirtóztatóbb szótól. - -– Fiatal ember, sajnálom önt, de én attól félek, hogy leányom csak azért -hallgatott az ön igéreteire, mert hitte, hogy önre fényes jövő vár: -egyetemi tanár, főispán, vagy államtitkár lesz. Most pedig kiderül, hogy -mindez csalódás és álomkép. Bocsásson meg báró úr, de ily változott -körülmények között többé semmit sem igérhetek. Azonban… - -– Hah! egy másik: azonban! Most látom, hogy nincs ennél felségesebb szó -a magyar nyelvben. - -– Azonban, – folytatá a ház asszonya erőtetett komolysággal, – ha -részemről, ily helyzetben, kénytelen is vagyok határozottan tagadó -választ adni, azért, ha tetszik önnek, még _felebbezheti_ ügyét, -leányomra. - -– Fölebbezem! - -– Ime most épen két óra. Ebédig lesz még egy egész órája s ha elviszi -leányomat a kertbe sétálni s ha sikerül önnek vele úgy megalkudni, hogy -csekélyebb kilátások mellett is elfogadja ajánlatát, akkor…? Akkor majd -én is jobban meggondolom a dolgot. - -A nyájas olvasó bizonyára kezdet óta jól értette e jelenetet, s nagyon -tudta, mit kell ebből szószerint magyarázni, mit nem? - -Nem volt ez épen egészen tréfa, színjáték vagy rögtönzött mulatság a -Bogárdy Zoltán iskolájának modorában; de rideg, száraz komolyság annál -kevesbbé. A báróra nézve a ledkedvezőtlenebb magyarázat szerint sem -jelenthetett ez többet, mint hogy a család jogosan igényli, hogy a kérő, -ha férj lesz, nem fog tétlenségbe merülni, hanem rangjához és vagyoni -állapotához képest igyekezni fog a világban is oly állást elfoglalni, -mely rá díszt, a hazára hasznot hozand. - -De midőn meghallotta Pál báró, hogy hova kell ügyét felebbeznie? s hogy -a harasztosi legfelsőbb biróságot karjára ragadhatja, viheti sétálni a -kertbe s ott egész óráig informálhatja, capacitálhatja: többé nem -tartóztathatá magát, hanem rohant a ház asszonyához, fél térdre hullott -s úgy megölelé és össze-vissza csókolá, mint csak egy háladatos fiú -teheti anyjával. - -Szegény Dorozsmayné alig tudott kiszabadulni. Eléggé engedé át ugyan -magát e heves szorítgatásoknak, de asszonyi szokás szerint, mégis csak -fenyegetett öltözékének védelméről beszélt, mintha ez volna a -legfontosabb. - -– Ah, ön tönkre teszi ruhámat… már fodraim is szakadoznak… szeleburdi -báró, ön miatt bizony még egyszer újra öltözködnöm kell. - -Még egy csók az arczra s ezúttal befejezéskép oly csattanós, hogy a -verandára is kihallatszott s azután Pál báró megértvén az idő becsét, -értékét, kitántorgott az ajtón, bebotlott az elfogadó terembe, onnan ki -a verandára, sietvén itt elvesztett ügyét appellálni. - -A helybeli septemvirátus és cassatiószék ezalatt szelid türelemmel várta -az alsóbb törvényszéknek végerővel biró itéletét s midőn Pál báró az -idvezültek mosolyával kijött, karját ajánlta, sétára hivta őt a kertbe, -mindketten három ugrással termettek lenn a kilenczfokú lépcsőn és -indultak a felsőség engedelméből kijelölt sétára. - -Magától érthető, hogy augusztusban, délután két órakor a nap perzselő -sugarai miatt, nem a nyilt virágágyak, hanem a legmagasabb fák árnyai -felé törekedtek. - -Nem tudom, ki volt a vezető ezen utjokban? de tény, hogy keresve a hűvös -tanyát, itt is mint Gencsen, láttak egy hatalmas diófát, melynek -levéllel sűrűn benőtt galyai alatt még sokkal szebben faragott és -fehérebbre festett padot találtak, a törvényszéki ülés és appelláta -megkezdésére. - -A fiatal báró azonban nem tartotta meg szavát, s annyira megfeledkezett -helyzetéről és igéretéről, hogy mint vércse keze között tartván a pihegő -galambot, mindjárt levetette az alázatosan könyörgő álarczot, s mintha -semmi sem történt volna, újra csak tekintélyt követelő professzor -kezdett lenni, szemben hű, engedelmes és tanulékony tanítványával. - -Mindjárt is, szép csinosan elhelyezkedve a padon, hozzá kezdett -leczkéjéhez: - -– Diximus… - -– Ah, diximus, – szakítá félbe a tudnivágyó leányka, – Gencsen hallottam -e szép hangzású szót először, de nem tudom, mit jelent? - -– Csak annyit: mint mondtuk. Így szokták a legtudósabb tanárok, hajdan, -leczkéiket kezdeni, hogy jelen előadásukat szoros kapcsolatba hozzák a -korábban eléterjesztett alapelvekkel. - -– Értem. - -– Tehát ott hagytuk el lélektani buvárlatainkat, hogy a férfi a szive -mélyéből szeretett leánykát keblére szorította s aztán elkezdte -csókolni: elébb a hajába füzött rózsabimbót, aztán a leomló hajfürtöt, a -felhőtlen homlokot, végre a két szemet s azalatt a leányka hallgatott és -tűrni tanult. - -– Vagy boldog volt. - -– Vagy boldog volt. Ezer köszönet érte, mert e kijavítás a végtelenségig -szellemdús ötlet! Ámde most magasabb és fellengzőbb tanok következnek, -mert elérkezett ama legédesebb percz, hogy az ajkak is érintkezzenek. - -Esztike nem felelt, kissé tán vissza is húzódott. - -A professzor pedig folytatá. - -– A mi az első csókot illeti, egyenesen és közvetlenül a két ajkon, -annak sajátszerű természete van. Úgyis kimondhatlanul sokat ér, ha a -férfi rabló módjára, kérés és engedelem nélkül, jut hozzá; hanem hogy -már e földön érezhesse a menny minden gyönyörét, elkerülhetlenűl -szükséges, hogy a lányka hasonló ellenállhatlan vágyat érezzen, ő maga -is szomjazza az ajkak találkozását s aztán boldogságukban feledkezzenek -el az egész világról. - -[Illustration: – Diximus…] - -Pál báró vas karjai közt tartá a sebzett galambot, de most egyik kezével -az égő arcz melegéhez nyúlt s úgy vonszolá maga felé az ellenkedőt, hogy -lassú és észrevétlen közeledés után, egyszerre csak összetalálkozott a -két forró ajk s aztán meg nem számlált perczekig összeforradva maradt. - -Nem lehetetlen, hogy az ily fellengző lélektani elmélet- és kisérletnek -kellő felfogására, az ismétlés is szükségesnek mutatkozott. Tény -azonban, hogy a midőn a boldog pár még csak perczeket vélt átélni, -elmult az óra, s a kastélynak sivító hangon ebédre hívó csengetyűje -felrázá őket álmaikból. - -A veranda lépcsőin Dorozsmayné, Zoltán és kanonok bácsi fogadták az -elésietőket. - -– Nos, báró úr, – kérdé az anya vidám hangon, de szemében örömkönnyekkel -telve, – megnyerte pörét? - -– Asszonyom, – felelé, – a föld legszerencsésebb embere vagyok, most már -semmi sem hiányzik boldogságomból. - -– És hogy szól a végső itélet? - -– Esztike kisasszony a jövőt feltétlenül rám és férfiúi becsületemre -bízza; jelenben pedig szerényen megelégszik azzal, hogy képviselő s az -én drága jó Zsuzsi nénémnek engedelmes fia vagyok. - -– Akkor Isten áldása rajtatok, gyermekeim. - -Az alatt pedig, hogy az anya karjai közé zárá gyermekét, Zoltán bácsi a -főtisztelendő úr mellé lépett s mondá: - -– Papom, hallottad a szép imádságot s mégsem mondtad rá: amen. - -Kanonok bácsinak forgó karikákra nyilt a két szeme. Még csak most kezdé -észrevenni, mi történik a házban és körülette? A jámbor lélek ezen -utolsó pillanatig csakugyan hitte, hogy Pál báró egyszerűen átutazóban -van Harasztoson s az özvegy őt, mint annyi más járó-kelő vendéget, -ebédre marasztotta. - -– Gyermekek, – szólt most teljes anyai és háziasszonyi tekintélylyel a -kastély úrnője. – Halljátok megmásíthatlan határozatomat. E naptól fogva -minden héten egyszer, szombaton, ide jöhet Pál báró s maradhat hétfőig. -Mához hat hétre pedig, ha Isten is úgy rendelte, mint mi óhajtjuk, -lakodalom lesz Harasztoson! - - - - -TARTALOM. - -PÁLFFY ALBERT. Irta. _Mikszáth Kálmán_ V - -ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA 1 - -ELSŐ RÉSZ. - -I. A család eredete, viszontagsága és felvirágzása 3 - -II. A kastély és vendégei 12 - -III. Ingadozás a sok pénzt igérő jövő s a jelenben kinálkozó rang -között. Három remek lövés, mely azonban nem nyeri meg a hölgyek -tetszését 22 - -IV. Van ebben egy párocskának igen vad-érzékeny eljegyzése; egy másiknak -pedig rögtönzött és igen prózai egybekelése 29 - -V. Egy pár képviselő megy az országgyűlésre 34 - -VI. Megnézik a fővárost, meghallgatják a jövő zenéjét és látnak valakit -a páholyban 41 - -VII. Odaviszik a fiatal embert, a hova nem várta. Hogy mi következik ily -odavetett kérdésből: ön erdélyi? az csak a könyv végén derül ki 49 - -VIII. Aláirás egy tánczvigalomra, mely létre sem jő; a nagy világ hiú -szédelgéseibe merült uracsot megemlékeztetik a csendes, egyszerű s -boldog otthonra 59 - -IX. Szokatlan ünnepélyes szertartással végbement leánykérés; a roham -sikert igér, de még semmi sem bizonyos 67 - -X. A díszruhás ünnepélyességet hasonló értékű aprópénzzel fizetik -vissza; a házassági szerződés pontozatai pedig gondolkodóba ejtik ő -méltóságát 76 - -XI. Azon fejezet, melyben az «első leczke» bölcseségeivel ismerkedünk -meg 85 - -XII. Egy részről biztató szavak hangzanak, más részről akadályok -merülnek elé. Még egy kis leczke 92 - -XIII. Két öreg úr pohár között összevesz. Az eddig vett leczke magva oly -termékeny földbe esik, hogy a mama is megbámulja leánya tudományát 98 - -XIV. Pál báró hazulról kétségbeejtő levelet, utána mindjárt nem kedves -vendégeket kap, kik hitelét épen ott rontják le, a hol építkezni -szándékozott 106 - -XV. Szerencsétlen szemköztülés a szinházban, a mi azonban egy más -férfinak reménytelen győzelmet szerez 113 - -XVI. A lovagias és nagyuri vőlegény, a ki semmitől sem irtózik inkább, -mint nyomorú pénzről beszélni menyasszonyával 122 - -XVII. Új dráma a szinpadon, de a nézőtéren mégis érdekesebb némajáték -foly, melynek tárgyát csak ketten értették meg 130 - -XVIII. A miről a doktor nem szokott «orvosi bizonyítvány»-t adni, de a -szép honorárium csodákat művel 140 - -XIX. Rövid fejezet, mely mesés igérettel végződik 149 - -XX. Honnan kerül a segítség a végső szükségben? de ideje is volt, hogy -az ezeregyéji mesék újra fölelevenüljenek 154 - -MÁSODIK RÉSZ. - -I. Zsuzsi néni kibékülése, melyre újabb leczke következik. Bizonyos -emberek elutaznak Pestről Fiuméig, s onnan még az egyenlítő vonaláig is -elhatolnak 165 - -II. Az ezeregyéji meséknek olyan folytatása következik, hogy még -Porczogh bárónak is megáll az esze 175 - -III. A professzor leczkéjéből a tanítvány megint plágiumot csinál, s -ezzel elismert vőlegényét szörnyűkép elkedvetleníti 184 - -IV. Szól egy öreg nagy úrról, a ki nejének szép igéreteket tesz; de -kérdés, megtartja-e végrendeletében? 194 - -V. Utazási terv, mely egy részről reményt ébreszt, más felől szörnyű -boszúságot okoz. A grófi korona sem oly kulcs többé, mely minden -lányszívet és minden pénzszekrényt megnyit 203 - -VI. Erdély fejedelme oly levelet küld Gencsre, hogy a báró kastélyának -lakói rögtön fellázadnak 213 - -VII. Igen szerencsés nap, melyben egymás után két különös véletlen -követi egymást 223 - -VIII. Két hűséges jó barátnak bizalmas levelezését foglalja magában 233 - -IX. A midőn az ember ismeretlennel utazik, vagy legalább csak az egyik -ismeri a másikat 244 - -X. Bepillantunk a távirdai hivatal titkaiba 257 - -XI. A szorgalmas professzor még Gencsen sem hanyagolja el leczke-óráit -266 - -XII. Egy üres hang, mely az emberi nyelvben értelemmel sem bir 284 - -XIII. Melyben Spuller Jeannette saját személyében lép fel és rangjához -méltó állásába visszavonul 296 - -XIV. Az illem még ma tiltja a szív hangján megszólalni, de megengedi, -hogy üzleti ügyeket tisztába hozzunk 308 - -XV. Rövid leczke után a hosszú történet véget ér 319 - - - - -KÉPJEGYZÉK. - - 1. Pálffy Albert arczképe II - 2. Dorozsmay Tóbiás kínos halállal mult ki 3 - 3. A fogatból egy idősb s egy fiatal nő lépett le 14 - 4. Esztike kisasszony mindezt érdekkel hallgatta 55 - 5. – Először úgy fogtam fel a vállalatot 70 - 6. – A legkegyesb anyós is csak anyós marad 83 - 7. Esztike oly mozdulatot tett, melynek értelme, hogy nem tudja 104 - 8. Varjas Andoriás… megdermedve csodálkozik 123 - 9. Egy kisasszony épen most jutott a sok élvet igérő allegro-finale - első ütemeihez 145 - 10. Karszékébe helyezkedvén, teljes kényelemmel olvashatá 167 - 11. Porczogh báró meghajlott 183 - 12. Egyedül áll egy ablak bemélyedésében 207 - 13. Legelől két kisasszony lépdelt 225 - 14. – Azt kiáltják, – felelé a gróf 247 - 15. Oda vitték, a hová leginkább vágyott, a konyhába 269 - 16. – Drága papom 284 - 17. – Isten vezérelje, Jeannette 307 - 18. – Diximus… 326 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -15 |ynelni |nyelni - -27 |szaladgalás |szaladgálás - -57 |eltalátjam |eltaláljam - -82 |e ésorolt |elésorolt - -127 |vern fogja |verni fogja - -146 |legbeesesebb |legbecsesebb - -165 |kiasszony |kisasszony - -212 |polgokról |dolgokról - -214 |írta, melyíe |írta, melyet - -257 |hatralevő |hátralevő - -280 |kisassozny |kisasszony - -310 |rövin időn |rövid időn - -322 |mogszorítja |megszorítja - -322 |«táblaterítő«-t |«táblaterítő»-t] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ESZTIKE KISASSZONY -PROFESSZORA *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/68475-0.zip b/old/68475-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index e76985d..0000000 --- a/old/68475-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h.zip b/old/68475-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 5953158..0000000 --- a/old/68475-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/68475-h.htm b/old/68475-h/68475-h.htm deleted file mode 100644 index 7275399..0000000 --- a/old/68475-h/68475-h.htm +++ /dev/null @@ -1,11382 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Esztike kisasszony -professzora by Albert Pálffy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: justify; - text-align-last: center; - text-indent: 0; - margin: auto; - font-size: 90%; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; - font-style: italic; -} - -h2 img, h3 img { - margin: auto; - margin-bottom: 2em; - display: block; - max-width: 100%; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Esztike kisasszony professzora</span>, by Albert Pálffy</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Esztike kisasszony professzora</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Regény</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Albert Pálffy</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Lajos Márk</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Contributor: Kálmán Mikszáth</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: July 8, 2022 [eBook #68475]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_329">329</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id= -"Page_I">I.</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id="Page_II"><br /> -II.</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR -REGÉNYIRÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES -KIADÁSA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Szerkeszti és -bevezetésekkel ellátja</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">35. KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ESZTIKE KISASSZONY -PROFESSZORA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">PÁLFFY -ALBERT</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter" style="width: 373px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt="Pálffy Albert" -title="Pálffy Albert" /></a></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id= -"Page_III">III.</a></span></p> -<h1>ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA</h1> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">PÁLFFY -ALBERT</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">MÁRK LAJOS -RAJZAIVAL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id= -"Page_IV">IV.</a></span></p> -<p class="center"><i>Minden jog fentartva.</i></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id= -"Page_V">V.</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/ch01.png" alt="" title="" />PÁLFFY -ALBERT.</h2> -</div> -<p class="center">1820–1897.</p> -<p>A ki a kilenczvenes évek elején pénzt ment betenni vagy kivenni -az «Első hazai takarékpénztár»-ba, a könyvecske aláírásakor -láthatott egy hosszú csontos kezet kinyúlni érte. Ez volt a Pálffy -Albert keze. Magas, hórihorgas, sovány ember ült a rács mögött, -hosszúszárú pipából eregetve a füstöt, mintha az eresz alatt ülne -valahol falun. Hosszúkás arczán szelidség honolt és üde pirosság, a -ránczok közt meg állán csak egy pár gyér szőrszál jelezte a -szakállt. Pálffy Albert volt az egyetlen a magyar írók közt, a ki -élete alkonyán egy nagy rakás pénz közt élt – mint napibiztos.</p> -<p>A negyvenes évek közepén egy fiatal ember ült fel a Pest felé -induló postakocsira Nagyváradon, a mely városban már akkor ott -lapdázik Tisza Kálmán a Dőry fiúkkal, be nem véve még fiúsorba a -kicsike Szilágyi Dezsőt.</p> -<p>Egy napon ezek is meg fognak érkezni, de még előbb sok mindennek -kell ott történnie, a mihez a postakocsin induló ifjúnak némi köze -lesz, a ki pályát <span class="pagenum"><a name="Page_VI" id= -"Page_VI">VI.</a></span> törni megy Pestre, ládájában egy csomag -kéziratot tartogatva, melynek czímlapjára fel van írva a «<i>Magyar -millionér</i>». Regény. Írta Pálffy Albert.</p> -<p>Ő maga ugyan nem millionér, bár meglehetős szellemi tőkével -indul. A millionér Jókai Mór, a kivel versenyre kell majd szállnia, -már ott van a maga helyén és növekszik. A «<i>Magyar -millionér</i>», utána csakhamar a «<i>Fekete könyv</i>» megjelenik, -érdekeltséget kelt az írói körökben és a közönségben.</p> -<p>– Új talentum jött – szállong az örömhír a Csigánál, a -Fillingerben, a Komlóban és a Pilvax kávéházban. Az írók sietnek őt -maguk közé venni. Még nem oly hidegek, minők egy félszázad mulva -lesznek. Petőfi barátságot köt vele, Vörösmarty biztatja. Pedig -épenséggel nem a szükség embere. Egész sor kiváló regényíró -dolgozik. Jósika Abaffyja már megjelent, Eötvös «<i>Falu -jegyző</i>»-jét pietással forgatják, mint a Bibliát. Jókai viruló -talentuma egyre jobban kibontakozik, Kemény Zsigmondnak regényei -valóságos vérévé válnak a közönségnek, kiirogatják a -Stammbuch-okba.</p> -<p>Ily környezetben nem érhette el Pálffy azt a sikert, a melyet -óhajtott, abba is hagyta a regényirást s a szabadságharcz alatt -mint a «<i>Martius tizenötödiké</i>»-nek szerkesztője gyorsan -elérte a nagy népszerűséget. Eleven, szines, sőt néhol a humor -aranyával behullatott politikai czikkei behatnak a legszélesebb -rétegekbe, nevének szárnya támad.</p> -<p>Az önkényuralom alatt ő is ki volt csukva az országból, -<span class="pagenum"><a name="Page_VII" id= -"Page_VII">VII.</a></span> Budweisba internálva. Ez volt akkor a -jelesek kitüntetése. Budweis pro literis artibus. Midőn -visszabocsájtották, a kiegyezés egyik legerősebb védelmezője lett -megizmosodott tollával az «Esti Lapokban». Bár a lapirás már ekkor -nagy lendületet vett, mégis ő volt a legügyesebb hirlapiró, persze -nem a mai értelemben. Hiszen kora tavaszkor a barka is virágszámba -megy.</p> -<p>Az eszme azonban, melyet szolgált, népszerűtlen volt, nagy -népszerűségét tehát lassanként elköltötte a jó ügy védelmében, de a -mennyire elhidegedett tőle a közönség, ép annyira elhidegedett ő is -a politikától s élete utolsó szakában hetvenedik éve felé visszatér -régi szerelméhez, a regényiráshoz, mint mikor a fa tél elején -virágzik ki másodszor. Vélned, hogy ebből nem lesz már izes -gyümölcs. Pálffy csodálatos módon ráczáfolt erre a tapasztalatra és -szinte hihetetlen termékenységgel irta meg regényeinek egy egész -sorozatát, részint a történelemből, részint a forradalom előtti -társadalomból, nyujtva csupa kedves, vonzó olvasmányokat, melyeket -az anyák bátran adhattak serdülő leányaik kezébe. Ezek közül -választottuk ki «<i>Esztike kisasszony professzorá</i>»-t, mely a -jelenkorból vett meséjével az iró összes kellemes tulajdonságait -feltünteti.</p> -<p>Gyulai Pálnak kedvencz irója volt, Beöthy Zsolt pedig -következőképen jellemzi: «leleményes, de nem képzelgő meséit jó -helyzetekkel s érdekesen szövi; az élet apró jelenségeinek -megfigyelésére <span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id= -"Page_VIII">VIII.</a></span> kitünő szeme van, mely azonban már a -lélek mélyébe nem igen hat, olykor igen tartózkodó módon a humora -is felcsillámlik. Némi távolságból beszél közönségével a világ egy -okos, nyugodt szemlélőjének fensőségével.»</p> -<p>Csöndes igénytelen öreg úr volt, ki alig mutatkozott másutt, -mint az irodalmi társaságok ülésein és lakomáin. De ott is alig -lehetett szavát venni, ritkán melegedett meg, hallgatagságát csak -az ajkai körül elömlő kissé gunyoros mosoly enyhítette.</p> -<p>Egyszerü typusa volt a magyar régi nemes embernek, a ki nem -tudott se bohéme lenni, se stréber. Minden hühó és hivalkodás -nélkül futotta meg hasznos pályáját. A milyen zaj nélkül hozta be -pályája szinhelyére Nagyváradról 1844-ben egy postakocsi épen olyan -csendesen, minden nagyobb feltünés nélkül vitte ki a szinhelyről -1897-ben egy halottas kocsi.</p> -<p class="right"><i>Mikszáth Kálmán.</i></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">ESZTIKE KISASSZONY -PROFESSZORA</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p class="center"><i>Első kiadása megjelent 1884-ben.</i></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/ch02.png" alt="" title="" />ELSŐ RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(A család eredete, viszontagsága és -felvirágzása.)</p> -<p>Pestmegyében sok nagy község van. Nem mondom melyik? mert a mai -kutató és történetbuvár világban még felforgathatná valaki a -helybeli levéltárt s ki tudja, minő bonyodalmas pört indíthatna -azok ellen, kik jelenben rég feledve a multakat, dúsgazdagon -aratják gyümölcsét annak, a mit az elődök nagy fáradsággal s tán -nem mindig tiszta maggal vetettek.</p> -<p>A török világ végén Dorozsmay Tóbiás uram, mint biró, -kormányozta a várost, míg egyszer elkésvén az adófizetéssel, a -temesvári basa karóba huzatta s kínos halállal múlt ki a világból a -hazáért.</p> -<p>A Rákóczi mozgalmak alatt Dorozsmay Bálint a fölkelt ráczok -ellen vezeté a község fegyvereseit, küzdött vitézül s ott hagyta -fehérlő csontjait a mezőn, hol ma Szabadka külső tanyái -virágoznak.</p> -<p>1760-ban Dorozsmay Lukács urat a község szenátorrá választotta. -Ezen díszes hivatalában mindjárt az első évben haszonbérbe vett a -várostól egy 3600 holdas pusztát s miután a haszonbért a hivatallal -járó kiváltság folytán soha sem fizette, 40 év multán történt -halálával soha senki sem kételkedett, hogy ama birtok a -Dorozsmay-család ősi tulajdona s abban az utódokat háborgatni nem -szabad.</p> -<p>Következett Dorozsmay László. Ez mindig künn lakott a tanyán és -soha senki hírét sem hallotta, míg 1809-ben történt halálakor -tiszteletes uram két teljes óráig tartó <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> bucsuztatóban -annyi épületes dolgot beszélt a megholtnak jámbor, istenfélő és -vallásos életéről, bő tudományáról, pazar adakozásairól s a város -és a haza iránt tanusított hűségéről, hogy a hallgatók csak ekkor, -igen későn, tudták meg, mily jeles és nevezetes férfiut temettek el -benne!</p> -<div class="figcenter" style="width: 303px;"><a href= -"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= -"Dorozsmay Tóbiás kínos halállal mult ki." title= -"Dorozsmay Tóbiás kínos halállal mult ki." /></a> -<p class="caption">Dorozsmay Tóbiás kínos halállal mult ki.</p> -</div> -<p>Annál többet beszéltek örököséről, Dorozsmay Sándorról, a ki -Pestre tette át lakását s úgy költött, mintha annyi jövedelme -volna, mennyit birtoka megért. Nem tarthatott sokáig e víg élet s ő -volt egyike a legelsőknek, kik az ujonnan behozott csődtörvény -kérlelhetlen kelepczéjébe estek s mindenét elvesztvén, épen a -legalkalmasabb időben meghalt.</p> -<p>Azonban volt fia, Kálmán (mert mindinkább divatosabb -keresztnevek jöttek a családba). De már ezen Dorozsmay-ivadék csak -300 hold földet s derék földszinti házat menthetett meg az -özönvízből s csakis anyai jus czímén.</p> -<p>Ez épen elég volt arra, hogy Kálmán úr valamibe kezdhessen. Ő -pedig a jó üzletek közül a legjövedelmezőbbet választotta. Elvett -feleségül egy özvegy asszonyt, a kinek első férje remekül értette a -házi takarékos életet s mellé még a pogány uzsorát, s halálakor -mindenét hű nejére hagyta.</p> -<p>Kálmán úr, mondták, boldogul élt feleségével, a ki igazán hű és -jó asszony volt, de miután az Úristen is főleg a jókat szereti, hát -idő előtt magához szólította.</p> -<p>A bús özvegy 55 éves volt és sok hiábavaló erőködés után abban -talált vigasztalást, hogy újra házasodott, megnyervén szívét egy -hajadonnak, a ki nála épen 35 évvel fiatalabb volt.</p> -<p>Időközben behozták a mostani pogány adókat, Kálmán úr azon -előlátással bírt, hogy vevőt keresett első nejétől öröklött -birtokára, s találván, földjét eladta.</p> -<p>Épen Pesten volt, hogy a birtok árát fölvegye, a midőn levelet -kap hazulról azon örvendetes hírrel, hogy neje egy kis gyönge -lánykával ajándékozta meg.</p> -<p>Ő ugyan fiút várt, de hiszen az oly házaspár, a ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> ily sikerrel -kezdi pályáját, bizton számíthat, hogy folytatása következik.</p> -<p>Felsöpörte tehát az eladott jószág árát, mintegy 80,000 forintot -és sietett haza megtartani a keresztelési lakomát.</p> -<p>Ámde kétségbeejtő szomorúságra érkezék. A fiatal anya a -legaggasztóbb kórjelek mellett már eszméletét is elveszté. Többé -meg sem ismeré hazaérkezett férjét s virradat előtt meghalt.</p> -<p>Tudjuk, hogy a szerencsétlenség soha sem jár egyedül. A temetést -követő éjjel álarczos, vagy legalább feketére mázolt képű rablók -törtek be a házba s miután a cselédeket megkötötték, megkínozták, -az öreg urat agyonverték, mindent a mi a háznál pénz vagy pénzérték -volt, elhordtak. A vármegye mai napig kurrentáltatja a -gonosztevőket.</p> -<p>Tehát a Dorozsmay-család idősb ága egy kis lánykára olvadt le; -ez pedig szegényecske volt, mert az eladott birtok árából zsiványok -töltözgettek s nem maradt más, mint a ház és a 300 hold föld, -melyről fönnebb beszéltünk.</p> -<p>Mondtuk, a család idősb ága, mert ismertek a városban egy -Dorozsmay Tihamér nevű diákocskát is, a ki vérszerinti rokonságot -tartott a gazdag családdal s ezen jogon eljárt a házhoz és sokat -játszott a kis árva lánynyal, Verona hugával.</p> -<p>Ez pedig szépen nevekedett. A városi tanács szerzett mellé egy -jó erkölcsű komámasszonyt; a háznak szebb részét bérbe adták, a 300 -hold szántóföld megtermé a kenyeret, a tehenecske adott tejet, -vajat s még téli vagy nyári ruhára, sőt iskolapénzre is maradt -valami.</p> -<p>Mikor aztán Verona kisasszony huszadik évét elérte, a -diákocskából pedig szemes és agyafurt ügyvéd lett, kettecskén azon -eredeti gondolatra jöttek, hogy ők bizony összeházasodnak.</p> -<p>1861-et írtak azon esztendőben. Akadály nem levén, illő -szertartással ment végbe az esküvő, s arra tisztességes időben a -keresztelő is bekövetkezett. <span class="pagenum"><a name="Page_6" -id="Page_6">-6-</a></span></p> -<p>Ekkor azonban rendkívüli eset, csodálatos véletlen adta elé -magát, mely a különben is boldog házaspár számára új és dicsőséges -láthatárt nyitott fel.</p> -<p>Ápril havának közepe volt; épen vége szakadt a húsvéti -ünnepeknek, a midőn egy délután Tihamér ügyvéd olvasni valót -keresgélt a megholt öreg úrnak porlepte könyvszekrényében; a már -fellábadozott menyecske pedig édes anyai örömök közt fürösztgeté a -kis Esztikét.</p> -<p>Az öreg úrnak (a kit a rablók vertek agyon) szokása volt minden -régi könyvet, elhasznált kalendáriumot, a házalóktól árult -röpiratokat rakásra gyűjteni. Az ügyvéd is gyarapította az irodalom -eféle kincseit és csomagostól őrizte az 1848 és 1849.-iki politikai -elmefuttatásokat. Ezekhez járultak az 1861.-iki kis revoluczió -sajtóterményei, mint halvány folytatása a régi nagy időknek.</p> -<p>Ezen régibb nyomtatvány-csomók között keresgélt olvasni valót -(miután replikáit bevégezte), s egyiket a másik után félre vetve, -egyszerre egy – alig nehány lapból álló nyomtatvány kerül kezébe. A -könyvecske mai napon már alig ismert goromba, félig itatós papirra -volt nyomtatva. Még borítékba sem volt fűzve, csak a sarkán -megerősítve vörös papir-szalaggal.</p> -<p>Oda veté szemét igen közönyösen, de a mint a czímlapot -megpillantá, majd jéggé vált szíve a szörnyű meglepetés miatt.</p> -<p>A czím magyarul s utána mindjárt németül így hangzott:</p> -<p>«Betéti könyvecske a Pestmegye pártfogása alatt alakult első -hazai takarékpénztártól.»</p> -<p>Fordít és mit lát?</p> -<p>Legelőször nyomtatva «a betevő neve», azonban semmi név sem -következett, hanem mint gyakran előfordul, név helyett valamely -betű vagy általános kifejezés. Ezen könyvön ez állott:</p> -<p>«Leányom hozománya.»</p> -<p>Következett a kelet napja: 1841 február 13.-ika. <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Végre az összeg:</p> -<p>«Betett: betűkkel kiírva: Nyolczvan ezer forint; számokkal: -80,000 frt.»</p> -<p>Mintha lőporral vetették volna fel, úgy ugrott elé székéről s -oda tartá felesége szeme elé a csodálatos módon feltalált kincset. -Verona asszony egy darabig bámulva néz, nem érti, mit kell látnia? -míg végre megszúrja szemét az óriási összegnek rőfhosszú alakja s -arra félájultan rogyik férjének kitárt karjaiba.</p> -<p>Szerencsére csak perczekig tartott e lázas állapot, különben a -kis Esztike, kiről a meglepetés első perczében megfeledkeztek, -aligha be nem ful a fürdővízbe, s vele együtt ezen történetnek -egész hosszasága.</p> -<p>– Igazságos egek! – kiálta a nő, – ez azon pénz, melyet édes -atyám az eladott birtokért kapott: betette a takarékpénztárba, s mi -mindnyájan azt hittük, hogy a tolvajok elrabolták!</p> -<p>– Úgy kell lenni, – felelé a férj. – Első örömében, hogy leánya -született, «leányom hozománya» czímen iratta be. Szerencsésen haza -is hozta a könyvecskét, de a zsiványok, kik pénzt kutattak, -félrevetették az értéktelennek látszó nyomtatványt, vagy nagyon jól -tudták, hogy azt pénzzé tenni annyi, mint magukat gyanúba keverni, -s nyakukat a hóhér bárdja alá nyujtani. Később kipusztulván az -egész család, a cselédek oda dobták a könyvek közé s húsz -esztendeje mult, hogy senki észre nem vette!</p> -<p>– És most mi kivehetjük az egész 80,000 forintot!</p> -<p>– Micsoda? 80,000 forintot! Hát a husz évi kamat?</p> -<p>– Igazad van; az is tehet nehány ezer forintot.</p> -<p>– Nehány ezer forintot? Jer csak ide, mindjárt kiszámítom neked -s bámulni fogsz, mily roppant tőkét tartok kezemben. Ennél -könnyebb, egyszerűbb s mégis biztosabb számvetés nincs a világon. -Lásd a könyv tábláján a kamatszámítást, évről-évre. Most pedig -figyelj: 100 forint húsz év mulva kamattal és kamatkamatjával -felszaporodik 265 forint 71 krajczárra. De beszéljünk csak -forintokról. Tehát ezen arányban 1000 forint értéke <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> húsz esztendő -mulva 2650 forintra rúg. Minthogy pedig itt 80,000 forintról van -szó, sokszorozzuk, vagy mint most tanítják az iskolában, szorozzuk -a 2650 forintot 80-nal s kijő belőle nem több, nem kevesebb, mint -215,000 forint!</p> -<p>– Ez lehetlen.</p> -<p>– Kedvesem ez oly bizonyos, mint kétszer kettő négy. Nem én, -hanem maga a nekünk adós intézet mondja, hirdeti és előre -kiszámítja.</p> -<p>– És ezen irtóztató összeget egyszerre kiadják?</p> -<p>– Boldognak, boldogtalannak, a ki e könyvet elémutatja.</p> -<p>– Ki fogjuk venni?</p> -<p>– Holnap hajnalban vasutra ülünk, nyolcz óra előtt Pestre -érkezünk. Kilenczkor belépünk az intézetnek kivételi pénztárába s -ott, ha sokan is lesznek, egy óra alatt ránk kerül a sor, kifizetik -szó nélkül az egész összeget s még azt sem várják, hogy a húsz évi -pontos és lelkiismeretes kezelésért köszönetet mondjunk.</p> -<p>– És mit csinálunk annyi pénzzel?</p> -<p>– Jaj, kedvesem, ez már más, nehezebb kérdés. Egyelőre azt -mondom; tulajdonkép csak tanácslom: vegyük fel a 215,000 forintot; -tartsunk meg belőle 15,000 forintot, a 200,000 forintot pedig -tegyük vissza a te nevedre, mert e vagyon a tied.</p> -<p>– A mienk, édes barátom.</p> -<p>– Mondtam: a tied. Majd kezdünk valamit, és én igérem neked, -hogy oly vállalatok után nézek, mikben veszteség nem érhet, -nyereségre pedig biztos kilátásunk lehet.</p> -<p>– Ezt egészen rád bizom. Pénz dolgában eddig is te határoztál; -úgy lesz ezután is, mert föltétlenül bizom eszedben és -ügyességedben. Holnap utazunk?</p> -<p>– Holnap és többé e sárfészekbe vissza sem jövünk.</p> -<p>– A fővárosban fogunk lakni?</p> -<p>– Hol másutt lehetne ily pompás tőkét kezelni és gyarapítani? -Készülj még ma útra. Esztikét jól ellásd mindennel, mert az idő -változó ápril havában. Ha pedig <span class="pagenum"><a name= -"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> megtelepedtünk, akkor látod -meg, mi lakik a te falusi prókátorodnak agyvelejében!</p> -<p>– Oh Tihamér, én egészen rád bizom életemet és vagyonomat. De -fogsz-e engem ezután is szeretni, ha egyszerre ily gazdagok -lettünk?</p> -<p>– Asszonyi dőre beszéd, Veronám. Meglátod, hogy vén korunkban, a -midőn gyermekeink is felnőttek és szárnyra bocsátjuk őket, azt -fogod mondani: az én Tihamérom a legjobb férj a világon, én pedig a -legboldogabb asszony vagyok.</p> -<p>És valóban igen csekély s a pesti férjeknél szokásban levő -kivételecskék be nem számításával, igéretét szentül -megtartotta.</p> -<p>Eleinte szerény lakást fogadtak a külvárosban, csinos kis -kerttel, hol Esztike kedve szerint játszhatott. Innen indította meg -Tihamér vállalatait, nem tűzzel, nyugtalansággal vagy elhamarkodva; -hanem várt, míg kedvező alkalmak mutatkoztak. Sas szemmel nézett a -jövőbe s néha oly vásárlásokat tett, mikre a szomszédok vállukat -vonogatták. De midőn beütött az 1869.-iki arany korszak, már akkor -lázas ingerültséggel vagyonát tízszeresen meghaladó szédelgési -üzletekbe bocsátkozott.</p> -<p>Hanem a természet finom szaglású orral, ösztönnel, sejtelemmel -és elővigyázattal áldotta meg. Azért, a hol kész nyereséget látott, -nem vágyott többre, a bizonytalanra, hanem igyekezett jókor -kimenekedni bonyodalmaiból.</p> -<p>Így történt, hogy az 1873.-iki iszonyú romlás esztendejében az ő -kövér báránykája már szép száraz gyepen legelhetett. Tudjuk, hogy -azok, a kik nem hittek az ezer egy éjbe való idők tartósságában, -hanem jó korán visszavonultak, dúsgazdag emberré váltak, a kiknél -pedig a képtelenül magas áron vett papirok, mint utolsó kézen -maradtak, kivétel nélkül koldusbotra jutottak.</p> -<p>Ebből következett, hogy ezen általános romlás perczében azok, -kik nagy pénzösszeggel rendelkezhettek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> kényük -szerint válogathattak a szebb jövőt igérő vállalatokban, s a -legbiztosabb értéket nevetséges olcsó áron összevásárolhatták. -Tehát egy csapással két bő szüret egymásután!</p> -<p>Mindez oly szerencsével, vagy engedjük meg, kitünő számítással -ment végbe, hogy 1874 közepén, a mint Tihamér fölkelt könyve -mellől, büszke önérzettel mondhatta: «Uram! öt talentumot adtál -nekem, ime, még egyszer annyit nyertem hozzá». Csakhogy ez pusztán -ártatlan evangeliumi idézet; mert a valóságban az eredeti tőkének -tízszeres, néha húszszoros megforgatása után oly érték feküdt a -Dorozsmay házban, hogy bátran lehetett volna négy teljes millióról -beszélnie.</p> -<p>Most már itt volt az idő, megpihenni a szerzett financziális -koszorúkon. A kis Esztike már 13 éves volt s dúsgazdag. Tihamér egy -este igen jó kedvben levén, tréfából azt mondta nejének: «No, ha -úgy rendelte volna a sors, hogy hamarjában elhaljak, legalább azon -öntudattal szállok sírba, hogy nem haltok meg éhen».</p> -<p>Csakhogy soha sem okos beszéd az, a halállal tréfálni; mert a -négyszer milliomos férfi mindjárt másnap erős lázzal és bódító -fejfájással ébredt fel.</p> -<p>Aggódó neje azonnal három doktort hivatott tanácskozmányra. Mind -a három házbirtokos s tán egyetemi tanár, kik megtapintván a beteg -üterét, megkopogtatván mellét, hévmérőt tettek hóna alá.</p> -<p>Az első megcsóválá fejét.</p> -<p>A második azt mondá: hm, hm.</p> -<p>A harmadik, többi kollegáinak nevében is, gondolá: ha ez -meggyógyúl, szép honorarium üti markunkat, ha meghal, nem tehetünk -róla: de akkor is csepeg, ha nem csorog is, valami.</p> -<p>Írtak cseppeket és porokat, mire a beteg jobban lett. Ebédre fel -akart kelni, de visszahanyatlott ágyába, honnan többé föl sem kelt. -Nyolcz nap mulva terítőn, tíz nap mulva Harasztoson, legújabban -szerzett birtokán hallgatott egy óriási gránitkő alatt.</p> -<p>Ekkor már a család a Nádor-utcza felső végén épült <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> saját -házban lakott. Az özvegy viselte híven a gyászt, gyermeke -nevelésére sok gondot fordított, semmi költséget nem kimélt. De -legtöbbet használt a természet ajándéka, mert Esztike kisasszony -minden jót és szépet, a mit hallott, megtanult s a mit látott, -emlékezetébe véste.</p> -<p>S miután a Dorozsmay-család soha sem volt czégszerű üzlet s míg -az apa élt, elébb ügyvéd, később mint ház- és földbirtokos, végre -mint gazdag tőkepénzes szerepelt, az özvegy lassanként azt vette -észre, hogy leányával együtt a fővárosnak igen előkelő osztályához -tartozik.</p> -<p>Még a pesti mágnás fiúk körében is megpendítették az eszmét, -hogy valóságos gyávaság volna ezt a négy millióval felszerelt -örökösnőt valami lateiner gavallér zsákmányára bocsátani.</p> -<p>Alkalmasint ezen korszakból származik, hogy a Dorozsmay-család -érdekes genealogiája a magasabb körökben is ismeretes lőn. Mert -nagyon sok hetyke báró van ma, kinek ősapja még pohánkát evett -Liptóban, a midőn egy Dorozsmayt 225 évvel ezelőtt már karóba -húzatott a török!</p> -<p>Voltak, kik idősb emberektől hallották, mily elegáns ember volt -Dorozsmay Sándor, milyen pompás ebédeket adott, mennyit vesztett -hidegvérrel a kártyán s ha végre tönkre jutott, az nem vétek, csak -szerencsétlenség, a mi már grófon is megesett, nem egyszer.</p> -<p>Ki csodálhatja tehát, hogy nem volt a városban jótékony bazár, -tombola, jelmezes caroussel, a hol Dorozsmayné ő nagysága hiányzott -volna.</p> -<p>Esztike még csak 14 éves volt, de az így ünnepelt özvegy néha -remélé, néha félt tőle, hogy leánykájából ma-holnap grófné lesz! -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch03.png" alt="" title="" />II.</h3> -</div> -<p class="summary">(A kastély és vendégei.)</p> -<p>Harasztoson vagyunk, Dorozsmayné birtokán, mely Pestmegye -északkeleti részén fekszik.</p> -<p>Épen reggelire terítettek s az özvegy szokása szerint -körülnézett, hogy minden rendén legyen. Itt nem tartottak fényes -házat, bár a kastély elég nagy és ízléssel emelt épület. Vendégek -mindig voltak, mindenki úgy mulatott, mint neki tetszett.</p> -<p>Egyszerre az udvar felől könnyű léptek közelednek és Esztike -kisasszony kezén fogva vezet egy idegen fiatal embert, a kit a -háznál eddig senki sem látott. A gouvernante, névszerint madame -Escabrotte, kétségbeesett arczot mutatott, a mi jelenté, hogy az -önfejű kis leány megint nem hallgatott intésére s alkalmasint oly -valamit cselekedett, a miért ő a felelősséget magára nem -vállalja.</p> -<p>– Drága mamám, kegyes engedelmeddel vendéget hoztam. Még pedig -olyat, a ki két fontos oknál fogva joggal bir vendégszeretetünket -igénybe venni.</p> -<p>– Örülök, – felelt az özvegy elég udvariasan, de mégis mintha -azt értette volna alatta: mért nem mondod mindjárt a nevét is?</p> -<p>– Ezen úr, mamám, a most épülő hatvan-szolnoki vasut főmérnöke -vidékünkön. Ő tőle függ, kapunk-e állomást Harasztoson? Ha pedig -megharagítjuk, egyenesen a mama virágos kertjének hozza a vonalat s -akkor a mozdony füttyétől nem lesz sem éjünk, sem nappalunk. -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Az özvegy nevette leánya beszédét. Még csak csacska kis gyermek -volt, kinek sok szabad, s a kinek még minden jól illik.</p> -<p>– Kérem Esztike, – szólt az idegen a nélkül, hogy a kisasszony -czímet használná, – mutasson be komolyabban.</p> -<p>– Mamám, a vidéken azt mondják, mindenfelé imádják ezen urat, -tenyerükön hordják, tejbe-vajba fürösztik. A mi a másik okot -illeti. Nagyapámnak volt egy unokaöcscse. Van szerencsém drága jó -mamámnak Dorozsmay Róbert urat, itt a mezőn feltalált igazi -rokonunkat bemutatni.</p> -<p>– Ah? ez már más. Dorozsmay Róbert? de ha nem csalódom, ily nevű -fiúról nem ma hallok valamit először. Isten hozott öcsém, jer öleld -meg nénédet, s tekintsd e házat mindenkor biztos otthonodnak.</p> -<p>– Köszönöm, mamám, – felelt Esztike, a kitől ma bajos volt -szóhoz jutni s gyönyörködve nézé, mint fog kezet édes anyja az új -rokonnal, s mint csókolja meg homlokát atyafiságos bizalommal.</p> -<p>Alig kezdődött meg az ismeretség, vagy inkább a vérszerinti -rokonság elfogadása, im más oldalról is előlép egy férfi, kinek -külsőjéből a született nagy úr húsz mérföldnyi távolból is -kilátszik.</p> -<p>Gróf Bendeffy Arthur, a kastélynak ez időszerinti vendége.</p> -<p>Ő méltósága közel járt a harmincz éves korhoz, rövid nyakú, -kövérségre hajlandó s nem kellemetlen arczú. Szemüveget viselt, -szakálát középen, angolosan kiborotválta, szélről pedig két lefüggő -szárnyra bocsátotta, egész valóján a büszkeség félreismerhetlen -jelei rajzolódtak ki. A büszkeség még megjárta volna, de e -szenvedély nála régóta sértő gőggé, mindenkit megvető dölyfösséggé -fajult.</p> -<p>– Asszonyom, – szólt szertartásos meghajlással, – azt hiszem -vendégek közelednek. Szobám ablakából láttam, hogy dél felől uri -fogat közeledik. Ez nem lehet más, mint Bogfalváról a herczegnő, a -ki az új szomszédság jogán látogatni jő nagyságodat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>– Herczegnő! – felelé az özvegy. – Lakik itt a mi vidékünkön -herczegnő?</p> -<p>– Oh, én ismerem a herczegnő életének regényét. Évekkel ezelőtt -Hohenmark herczeg, mint huszárkapitány, nőül vette Bogfalvy Dénes -táblabiró leányát, Matild kisasszonyt. Vagy ha nem is a -kisasszonyt, bizonyára azon 1500 hold földet, mely az örökösnőre -nézett. Azóta a kapitányból tábornok, altábornagy lett, végre mint -táborszernagy nyugalomba lépett. Ekkor pedig, a rendes szokás -ellenére, nemsokára meghalt Bécsben, vagy Gráczban, az özvegy pedig -visszakerült az apai kuriába s valószinűleg jő kedves ismeretséget -szerezni.</p> -<p>És csakugyan így történt. Nehány percz mulva a kastély -főbejárata elé egy igen csinos, de tán nem eléggé herczegies fogat -érkezik, melyről egy idősb s egy fiatal nő lépett le s bemutatta -magát mint szomszéd birtokosnét s leányát, Louise-t.</p> -<p>Dorozsmayné már régen túl volt azon, hogy bármely hangzatos -czímtől megijedjen, kifogástalan szivességgel fogadá a látogatókat -s mindnyájan a balra nyiló szalonba léptek.</p> -<p>Itt helyet foglalván, bemutatá a ház asszonya saját leányát, még -két más vendégét, nem feledkezvén meg Dorozsmay Róbert mérnökről -sem, mint a ház közel rokonáról.</p> -<p>Arthur grófról nem szólott, mert könnyű volt észrevenni, hogy -régen ismerősök.</p> -<p>A herczegnők lekötelező kegyességgel mosolyogtak s annyira -értették a rangjokhoz illő szíves leereszkedés mesterségét, hogy -még a mérnök jelenlétét is tudomásul vették.</p> -<p>Ellenben Arthur gróf tulajdonkép csak most pillantá meg, hogy -«pogányok jöttenek a te öröködbe», s midőn meghallotta az idegennek -fenyegetőleg hangzó nevét, összes művészetébe került, hogy megvető -mosolyát elpalástolja.</p> -<p>A látogatás csak a bevett szokás szerinti perczekig <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> tartott. -Hogy mi fog ebből kifejlődni? attól függött, minő kedvvel és -előzékenységgel siet a ház asszonya a látogatást viszonozni?</p> -<div class="figcenter" style="width: 348px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"A fogatból egy idősb s egy fiatal nő lépett le." title= -"A fogatból egy idősb s egy fiatal nő lépett le." /></a> -<p class="caption">A fogatból egy idősb s egy fiatal nő lépett -le.</p> -</div> -<p>Mert a herczegnő leánya, Louise, régen szemébe tűnt már a -harmincz éves házasulónak. Igazi pompás leány volt; feje, válla, -melle, dereka, karjai szakadatlan rendszere volt a -gömbölyűségeknek; egész valója érzékszédítő s gyönyörre ingerlő női -báj, kellem és teltség. Lehetett már közel huszonegy éves, de -igazi, valódi, kétségtelen herczegnő, kinek messze terjedő -rokonságai voltak Ausztriában, Németországban, s mint ilyen -családoknál gyakran előfordul, okmányilag bebizonyítható vérbeli -összeköttetés még uralkodó-házakkal is.</p> -<p>Igaz, hogy a herczegi dicsőséget a vékony nyugdíjon kívül csak a -bogfalvi 1500 hold támogatta. De hiszen a világon semmi sem -tökéletes. A bogfalvi család jó nemesi család volt ugyan, de tagjai -közül senki még alispánságig sem vitte a megyében. De hiába, ezt a -keserűséget el kellett nyelni a herczegi czím édességei között.</p> -<p>Ezekből könnyű megérteni, ki volt és mit keresett Arthur gróf a -Dorozsmay háznál?</p> -<p>Telve adóssággal, fölséges nyerőszám leendett bezsebelni a -Dorozsmay örökösnő négy millióját; de el kellett nyelni hozzá a -közép nemesi származást. És még ha minden rögtönében -megtörténhetnék! Ámde Esztike három teljes év előtt még férjhez -mehető leány sem lesz; míg Louise herczegnő bájai készen várják az -élvsóvárt, hoz a házhoz herczegi koronát, de csak a bogfalvi -csekély jelentékkel biró komposszesszorátust.</p> -<p>Egy hét sem telt bele s a legzajosabb élet indult meg -Harasztoson. Az özvegy visszaadta a látogatást Bogfalván; arra -közvetlenül következett a meghivás s ebből az ünnepélyeknek egész -sora.</p> -<p>Mindenki boldog, elégedett volt, sehol legcsekélyebb felhő sem -mutatkozott. Arthur gróf fülig fürdött a herczegi ismeretség kábító -illattengerében s Louise herczegnő <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> az iránta mutatott hódolatot -úgy fogadta, mint természetes és magától érthető kötelességet.</p> -<p>Dorozsmay Róbert, alig virradt, már dolgai után látott. Nénje -gyorslábú paripát rendelt szolgálatára, reggelijét külön kocsival -küldte ki, csak azt követelte, hogy este hat órakor, az ebéd -szokott idején mindenki jelen legyen. Látszott ebből, hogy az -özvegy úgy tekinti őt, mint a házhoz tartozót, s vigyázott nehogy -közte s a társaság más tagjai között a cselédek különbséget -tegyenek.</p> -<p>Arthur grófot e körülmény nyugtalanítani kezdé. Mert megszokta -már azon gondolatot, hogy Louise herczegnőnek udvarol, a négy -millióval biró Esztikét pedig három év mulva nőül veszi. Most pedig -egy alkalmatlanul tolakodó unokaöcs ront közbe, épen mint a -regényekben. Ez is felhő volt ő méltósága láthatárán, mely esetleg -viharral is fenyegetőzhetett.</p> -<p>E nyugtalanság fokonként gyűlöletté változott, azonban a -háziasszony akarata és tekintélye ellen fellázadni a képtelenségek -sorába tartozott.</p> -<p>Tehát el kellett nyomni a haragot s jó képet mutatni a gonosz -játékhoz. Csak néha ragadta el a heve s akkor nem igen kiméletes -megjegyzéseket tett a mérnök foglalkozására. Máskor csodálkozását -fejezte ki, miként mulattathat valakit az itteni társaság, mely -izlés, szokás és nézetek tárgyában «másoké»-tól különbözik. Sokan -félni kezdtek, hogy ezen gyakori czélzások veszélyes -összeütközésekké fajulnak s akkor a ház csende, a vendégek jó kedve -rögtön elszáll.</p> -<p>Szerencsére a mérnök bölcs és gyakorlati ficzkó volt. Maga -legjobban nevetett Arthur gróf élczein s a sűrűn rárakott -kétértelműségeket egyáltalában nem akarta magára venni.</p> -<p>Tulajdonkép pedig a büszke Arthur gróf nem volt itt a maga -helyén s ezt nem is tagadhatta. De vagyonilag megromolva, csak -pénzes házasságban találhatott menedéket.</p> -<p>És már jó három éve, hogy keresi a hozzá méltó <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> -menyasszonyt az ország minden zúgában. Még egyszer sem jutott -elhatározáshoz, mert gőgös lelke föl nem találhatá azon női -tökéletességet, mely megérdemlené, hogy Bendeffy grófnévá -emeltessék föl. A kisérletek e tekintetben nem hiányzottak, de a -követelés mindig túlcsigázott volt. Fényes ősi név, nagy -befolyással biró család, ragyogó szépség és ifjúság mellé még -tetemes és biztosított vagyon.</p> -<p>Szerencsétlenségére, a hol eddig a mellőzhetlen kellékeket -feltalálni vélte, a kiszemelt leányok semmi különös vágyat vagy -épen lelkesültséget nem tanusítottak a kinálkozó szerencse -iránt.</p> -<p>Szegény leányt pedig Arthur gróf semmi áron sem akart elvenni. -Először mert csak sok pénz mentheti meg az örvényből. Másodszor -büszkeségből és saját értékének módfölötti túlbecsüléséből.</p> -<p>– Mit mondana a világ, ha én, Bendeffy Arthur gróf, koldusnőt -vezetnék oltárhoz! Magamra mondanám ki a lesújtó itéletet, hogy -személyem értéktelen, hogy fényes állásomra méltatlan vagyok. Azt -hinnék, házról-házra kopogtattam s mégsem találtam meg a nőt, a -milyen engem megillet, a milyen engem kielégíthet!</p> -<p>Egy napon a reggeli végén így szólott az özvegy kis -leányához:</p> -<p>– Esztikém, kellemes ujságot mondhatok neked. Régi barátnémtól, -Berenczeynétől kaptam levelet; örömmel fogadták meghivásomat és ma -estére ide érkeznek. Már megmondtam a szakácsnénak, hogy egy órával -később ebédelünk, hogy legyen idejük a nőknek az átöltözésre.</p> -<p>– Ki az a Berenczeyné, édes mama?</p> -<p>– Nem emlékezel a kis Rózára?</p> -<p>– Ah, tudom már; de hiszen Róza már nagy leány.</p> -<p>– Igen, nagy, 16 esztendős; teljes két évvel idősb nálad. Te és -madame Escabrotte elibök mentek a vasuti állomásig.</p> -<p>– Drága néni, – szólt közbe Róbert, mert épen <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> vasárnap -lévén, szünetelt a munka, – ha nem volna ellenére, szerencsémnek -tartanám, ha hugomat elkisérhetném.</p> -<p>– Nagyon derék volna, de a kocsiban csak négy hely van.</p> -<p>– Természetes, hogy a kocsis mellé ülök, de megigérem, hogy nem -nyúlok a gyeplőhöz, mert látom, hogy Esztike előre elsápad.</p> -<p>Nevette a társaság ezen őszinte vallomást, csak Arthur gróf -vonogatá vállát, mintha mondaná: ez az ember urak közé tolakodik, s -még lovat sem tud hajtani!</p> -<p>A reggeli után a mérnök egyenesen a kertbe, annak is -legelhagyatottabb sűrűibe bujdoklott. E név, Berenczeyné és leánya, -Róza, nagyon érdekes emléket költött fel szívében. Járta le és fel -a kanyargó utakat, kezét hátra vetette, görcsösen összekulcsolta, -fejét lehorgasztotta, s oly ábrándozólag nézett majd a földre, majd -a fák galyaira, mint csak huszonöt éves fiataltól kitelik, a ki -vagy nem talál legszebb gondolatára rímet, vagy keresi, melyik ágra -akaszsza fel magát. Tagadni sem merjük, hogy ez nem vasuti -mérnökhöz illő viselet.</p> -<p>– Berenczeyné? – töprenkedék Arthur gróf, – ha nem csalódom -aféle régi helytartósági tanácsos özvegye. No hiszen szép népet -gyűjtenek ide az én herczegnőim mulattatására!</p> -<p>Még madame Escabrotte-nek sem tetszett a küldetés s gondolá:</p> -<p>– Kedves kis expediczióm lesz ez, mintha bizony a sok utazó -közül tartoznánk megismerni, melyik az a Berenczeyné? az a kéksárga -volant-os, vagy az az olcsó «végeladás»-ból felszalagozott -divatbáb?</p> -<p>Megérkezve az állomásra, nézik, vizsgálgatják az érkezőket, a -midőn nagy csodálkozásukra látják, hogy Dorozsmay Róbert már -hajlong és ajánlgatja szolgálatát két uri nő előtt, kik közül az -egyik idősebb, a másik pedig az iskolából megszökött leánykának -látszik; e mellett vidám, mindenre nevet s megengedi, <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> hogy a -mérnök átvegye könnyű nyári shawlját és összerakosgassa a -kalap-skatulyákat.</p> -<p>Most már madame és Esztike kisasszony is előléptek s lőn öröm, -szíves fogadtatás és ezer csók a rég nem látott ismerősök -között.</p> -<p>Majdnem egy óra kellett, míg az állomástól Harasztosra lehetett -érkezni.</p> -<p>Itt azonban Dorozsmayné a kapu előtt várta őket. Arthur gróf, -csak azért, hogy megmutassa ki ő? spanyol grandhoz illő méltósággal -sietett a leszálló hölgyek segítségére, s futó pillantásra méltatá -a fővárosból hozott leánykát. Úgy látszott, hogy a szemle -kedvezőleg ütött ki, mert Róza kisasszony csupa tűz, lélek, kedély, -vidámság és fiatalság. Fájdalom, mind oly tulajdonság, mely szép -lehet a maga nemében, de a pénzes házasságra törekvő gróf baján nem -segíthet.</p> -<p>Az érkezett hölgyek 15 percznyi időt kértek az átöltözésre, -melynek leteltével lejöttek az emeletről s rögtön arra meg is -szólalt az ebédre hivó csengetyű, a szokott háromszoros -megszakítással.</p> -<p>A dolog természete hozza magával, hogy ily ebédek alatt a -társalgás csak oly tárgyakról folyhat, melyet hivott és hivatlan -egyiránt hallhat.</p> -<p>Régen bevett szokás szerint, mindjárt a leves felkanalozása -után, az udvarias vendégek végig nézik a falakon függő ősök -arczképeit s kérdezősködnek mindenről: elkezdve a buzogányos -ősapától s a bajusztalan s hajporos államférfiaktól a legújabb -korbeli díszmagyarruhás exczellencziáig. Ki mit mívelt életében? -minő fényes családból hozott feleséget? minő magas érdemjelt kapott -hazafias érdemeinek jutalmául?</p> -<p>Fájdalom! (Arthur grófnak szörnyű bújára) a harasztosi kastély -pompái között ily megbecsülhetetlen kincs egy példányban sem volt -feltalálható. A falakon jelenkori művészek által festett tájképek -lógtak, miket Tihamér a pesti és bécsi műkiállításokból vásárolt -össze. A birtok korábbi urának ősei kótyavetyére kerültek és zsidó -uraság mutogatja azokat vendégeinek, szerényen <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> megvallva, -hogy ezek nem saját ősei, hanem birtokának elődjei.</p> -<p>Egy tudós vendég azonban, a ki távolról ismerte a -Berenczey-családot, megjegyzé, hogy Mária Terézia koronázását -követő törvényczikkek végén egy Berenczey Barnabás, mint -tárnokmester szerepel.</p> -<p>Dorozsmay Róbert nem sokat gondolt a koronázási diplomákkal, sem -a mult század krónikásaival, hanem odafordulva szép -szomszédnéjához, csendes hangon mondá:</p> -<p>– Szépséges Róza kisasszony! Nem tudom, emlékezik-e még, hogy -ezelőtt négy esztendővel, midőn kegyed tizenkét éves volt, én pedig -a műegyetem hallgatója voltam, Pesten a Lipót-utczában az apáczák -bált adtak. Azon este mi sokat tánczoltunk együtt s midőn a -cottillonban megpihentünk, így szóltam: nincs szebb leány a -teremben, a városban, az országban és Európában, mint Róza -kisasszony. Mihelyt végeztem iskoláimat és jó hivatalt kaptam, -eljövök s megkérem a kezét a mamájától.</p> -<p>A kis leány azt gondolta, lefordul a székről ezen váratlanul -érkezett interpelláczióra és szótlanul nézett majd tányérára, majd -a beszélőre, a ki a legkomolyabban határozott feleletre várakozott. -Róbert ezen hallgatást felbátorító «igen»-kép magyarázván, -folytatá:</p> -<p>– Ime, az idő, melyről beszéltem, szerencsésen megérkezett. -Igaz, hogy nem sokszor találkoztunk azóta; de ha láttam azt, a kit -szívem szeret, a korzón, a színházban, a városligetben, mindig -kalapot emeltem s azt gondoltam: itt van ő, a kinek csak egy -szavába kerül, hogy már e földön idvezüljek. Megengedi, hogy -beszéljek a mamával és megkérjem kezét?</p> -<p>Róza kisasszony azt hitte minden perczben, hogy föl kell -sikoltania. Még nem régen bábukat öltöztetett, most is gyakran inti -anyja, mérsékelje gyermekes pajzánkodásait, s most egyszerre egy -bajuszos férfi, borzasztó és félelmes, mély hangon azt mondja neki: -szeretem önt, legyen az én kedves kis feleségem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Szerencsére vége volt az ebédnek s az urak a hölgyeket a kertre -nyiló verandára vezették.</p> -<p>Hanem Esztike, a ki szemközt ült, észrevette, hogy titkos beszéd -folyt rokona és barátnéja között.</p> -<p>– Mit sugdosott neked Róbert bátyám? – kérdé a legelső -alkalommal, midőn a kertben magukra maradtak.</p> -<p>– Azt én nem merem megmondani, – felelt ártatlanul a leány.</p> -<p>– Barátném vagy és titkaid vannak előttem?</p> -<p>– Ne kényszeríts, mert elfutok az erdőbe és soha vissza nem -jövök! <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch04.png" alt="" title="" />III.</h3> -</div> -<p class="summary">(Ingadozás a sok pénzt igérő jövő s a jelenben -kinálkozó rang között. Három remek lövés, mely azonban nem nyeri -meg a hölgyek tetszését.)</p> -<p>Másnap a reggeli után Arthur gróf karjára vette a két herczegnőt -s a kert lugosaiban fel s alá vezette őket.</p> -<p>Nem ma társalgott ugyan először herczegnőkkel, de a kikkel e -fajból eddig találkozott, magasan álltak fölötte és áthidalhatlan -ür választá el tőlük. Ha pedig közeledhetett, nem volt kedve -vállalkozni, mert a czím és talán a vagyon mellett is nem volt szép -a nő. Hiszen a legmagasabb rangú családokban is akad leány, a kinek -sorsa, hogy szülői vagy gyámjai olcsón adhassanak túl rajta.</p> -<p>Ezek itt nem gazdagok, de a leány kellemes, sőt elbájoló. -Rangjok kétségbevonhatlan s az elhunyt férjnek táborszernagyi czíme -magában elég, hogy e nők még az udvari körökben is -tündököljenek.</p> -<p>Arthur gróf mindig csak a ragyogó világról beszélt s ha -szerénytelen kiváncsiság nélkül tehette, a családnak még külföldön -is elterjedt rokonságairól kérdezősködött. Még ha a nők, őket -közelebbről érdeklő tárgyra is tértek, ő mindig kedvencz eszméi -mellett maradt.</p> -<p>A herczegnő igen világos eszű, értelmes és gyakorlati -felfogással biró hölgy volt. És ha egykor férje oldalán kellő -szabatossággal is tudta magas szerepét viselni, otthon saját házi -körében, különösen pedig leánya nevelésében mindig maradt benne -valami, a mi az egykori Bogfalvy Matildra emlékeztetett. -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Ilyennek óhajtott ő itt Harasztoson is tekintetni. Ezen -természetes és mesterkéletlen modor kedvelteté meg őket a ház -asszonyával. De maguk sem tehettek róla, ha Arthur grófnak -nagyszabású udvarlási modora újra visszaragadá őket azon idegen -világba, melytől a férj halála után végkép különváltak.</p> -<p>Louise herczegnő szellemileg egészen anyja képmása volt. -Tökéletesen ismerte saját és családjának helyzetét és soha sem -ábrándozott arról, hogy pusztán magas rangjának vonzóereje által -oly férjhez mehet, a ki czím tekintetében egyenlő lesz vele.</p> -<p>A herczegnő tehát csak mosolygott, ha Arthur gróf egészen átadta -lelkét a szédítőleg fényes rang bámulatára. Egyszer szóhoz jutván, -így nyilatkozott:</p> -<p>– A milyen igazi és valódi a mi herczegi czímünk, épen oly -nevetséges volna, ha igényeinket a jövőre nézve ezen helyzethez -kötnők. Az egész vidék tudja, kik vagyunk? és kik nem lehetünk? -Kétkednünk sem lehet, hogy legjobb ismerőink minket maguk között a -szegény herczegnőknek neveznek. Ez okból e hangzatos czím inkább -teher és alkalmatlanság rajtunk, mint előny és a sorsnak -kedvezménye. Nem élhetünk mint herczegnők, mégsem tekinthetjük -magunkat egyszerűen bogfalvi közbirtokosoknak. Akaratunk ellen sok -olyan dolgot kell tennünk, a mit szívesen mellőznénk s nem tehetjük -azt, a mire kedvünk volna. Mindig félünk, hogy valami nevetségest -követünk el; mert ha rangunkhoz méltólag beszélünk, azt mondják, -megfeledkezünk bogfalvi parányi uraságunkról; ha pedig mint ilyenek -lépünk fel, kérdik, hova rejtettük herczegi koronánkat?</p> -<p>Arthur gróf az ilyen bölcs beszédre jóformán nem is hallgatott, -képtelenségnek tartván, hogy valaki a földi dicsőségnek legfensőbb -fokát, melyet magános ember elérhet, így csekélybe vehesse, majdnem -elvesse magától. Inkább arról gondolkodott, hogy esetleg tán épen ő -van a sorstól kiszemelve, hogy e bajokon és hiányokon, ha nem is -gyökeresen és óhajtása szerint, de legalább <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> főrészben -segíthessen és Louise herczegnőt ismét visszahelyezze azon -kiváltságos körbe, melyben születési jogánál fogva otthon van.</p> -<p>A leány pedig elvitázhatlanul szép volt, talán épen olyan, minőt -az első ifjúságon túl levő férfi leghamarabb megszeret. Daczára -hizékony természetének s többé már nem gyermeki életkorának, a -fiatal leányi báj, frisseség, kellem és ártatlan kaczérság nem -hiányzott nála. A gömbölyű arcz és termet, melyet az üde egészség -himpora védelmezett, csábító erővel hatott s a kéjvágyó férfinak -szenvedélyét ellenállhatlan erővel ingerlé.</p> -<p>Arthur gróf hamar észrevette, hogy udvarlását szívesen fogadják. -Volt Louise herczegnő természetes nyájasságában valami igazi és meg -nem hamisított érzék, mely nagyon különbözött sok más nőnek -dísztelen örömétől, mely kiüti magát az arczban és a szemek -ragyogásában, a hányszor remény mutatkozik előnyös házasságra. -Arthur gróf tehát boldog volt s nagyon örült, hogy a ház asszonya -félremagyarázhatlan figyelemmel igyekszik a herczegnőket mentül -tovább itt marasztania.</p> -<p>Igaz, hogy a leány szegény volt, ő pedig busásan megrakva -adósságokkal; igaz, hogy ő több izben kijelenté, tetemes vagyon -nélkül asszonyt nem visz haza. De soha eszébe sem juthatott, hogy a -szegény leány esetleg még herczegnő is lehet! Oly tulajdon, mely -minden eddigi föltevését halomra hányá s mint új és kivételes -körülmény jelenék meg, mely a korábbi számítások körén végkép kívül -esett.</p> -<p>Aztán jobban megvizsgálva, csakugyan szegény leány volt az ő -szíve választottja? E szó: szegény, határozatlan fogalom és ezer -értelmezést eltűr. Előtte pedig a bogfalvi 1500 holdas örökség -csekélységét a herczegi palást hermelinje túlbőven eltakarta.</p> -<p>És csak most, midőn szeretni kezdett, vette észre, mily -nevetségesnek tünhetett fel ő eddig a Dorozsmay házban? Van-e abban -józan ész, férfias okosság, ha 30 éves ember tréfál, enyeleg a 14 -éves gyermekkel, <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> azon utógondolat mellett, hogy három év -mulva még kezét is kérheti!</p> -<p>Elhatározta tehát, hogy ha a herczegnők búcsút vettek, ő is -visszatér a fővárosba s eléterjeszti édes anyja előtt házassági -szándékát, azután pedig feleségül veszi a nőt, a ki díszt hoz a -házhoz, a férjnek pedig a török paradicsom minden kigondolható -élvezetét.</p> -<p>Mielőtt azonban e boldog ábrándok beteljesülnének, az irigy sors -ő méltóságának uri türelmét nehéz megpróbáltatások alá vetette.</p> -<p>A kertben Róbert, Róza és Esztike sétálgattak. A két utóbbi -között komoly fachée uralkodott: mert a ház kisasszonya lelke -mélyében sértve érezé magát azon bizalmatlanság miatt, hogy -gyermekkori barátnéja nem akarta megmondani, mit beszélgetett oly -titkosan a tegnapi ebéd alatt az ő unokaöcscse, kit ő vezetett be a -házhoz?</p> -<p>A mérnök azonban észre sem vette a szörnyű változást, mindig -kettőjökhez intézé megjegyzéseit s most, midőn oly helyre jutottak, -a hol a kert kerítését valamely gazdasági épület fala képezé, -mondá:</p> -<p>– Ah, ez pompás hely. Kiváncsi volnék megtudni, mennyit veszt -gyakorlottságából az olyan ember, a ki három hónap óta nem lőtte ki -pisztolyait.</p> -<p>Ezt mondva, gyors léptekkel tért vissza a kastélyba s nehány -percz mulva hóna alatt igen gyanús külsejű szekrénykével érkezett a -leányok társaságába.</p> -<p>A mérnök megtölté fegyvereit, azután előkeresé tárczáját, melybe -jegyzeteit szokta bevezetni, kitépett onnan egy lapot, s miután -arra egy széndarabkával valamit rajzolt, a mi semmihez sem -hasonlított, a papirt gombostűvel a falra tűzé, s lőtt egymásután -kettőt. Ekkor egyik pisztolyát újra tölté, s rögtön arra eldördült -a harmadik lövés is.</p> -<p>A fegyverropogásra a kastély többi vendégei is közeledtek s -Louise herczegnő vezérlete alatt még a távolból kiáltozának, hogy -mindent helyén kell hagyni, mert <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> ők maguk akarnak birálókul -föllépni, hogy a lövészt, ha érdemli, megkoszorúzzák.</p> -<p>Uri háznál soha nem tapasztalt zavar támadt s csak egy -meggondolatlanul kiejtett szótól függött, hogy vész és botrány -keletkezzék. A hölgyek víg nevetés között értek ugyan a falkerítés -alá, melyen a czéllap most is ott fehérlett, de csak egy -oldalpillantás kellett s mindnyájan egymásután elhallgattak, -elhalaványodtak.</p> -<p>Mit láttak? A szénnel rajzolt ábra ismert arczképet rajzolt -eléjük. A három golyó közül kettő a szemet, egy az ajk közepén oly -jellemzetes szájat rögtönzött oda, hogy lehetetlen volt Arthur gróf -karrikaturájára nem ismerni. A szénnel rajzolt vonalak -határozatlanságát az átfuródó golyók nyomai oly csodálatos -ügyességgel egészítik ki. Mindenki ráismert az eredetire, de -mindenki birt oly gyöngédséggel s elővigyázattal, hogy gondolatát -elnyomja és semmit el ne áruljon.</p> -<p>Sőt legelőször is Louise herczegnő adá jelét páratlan -lélekjelenlétének, a midőn a czéltáblául szolgált papirlapot -széttépte és így kiáltott fel:</p> -<p>– Ezúttal elmarad a koszorú, mert a golyók hibáztak; az egyik -nagyon balra, másik jobbra, a harmadik igen alant talált. Mindhárom -lövés kerülgette a czentrumot, de egyik sem talált bele. Máskor -jobb szerencsét kivánunk a lövésznek.</p> -<p>Arthur gróf büszkébb volt, mintsem hálás köszönetet inthetne -herczegi védelmezője felé. Csak azt érzette, hogy iszonyúan meg van -alázva, s hogy azon ember, a kit ő gúnyaival üldözött, félelmes is -lehet. Egyszerre lezuhanni érzé magát azon magasságból, honnan ez -ideig oly megvetőleg nézett alá. Szemével láthatta, hogy ezen -mérnökkel szemben hiába folyamodik a nagy urak mentségéhez, mert ha -ezen embert megsérti valaki, nem tekint hivatalos állomására, nem -kellemes helyzetére e házban, hanem megállja helyét s ha közé vág, -aczélszilárd kézzel vívja ki férfias bátorságának elismertetését. -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Mit tehetett ő ily elszánt ficzkóval? másodszor: a főúr a -munkája után élő honoratiorral?</p> -<p>Elhatározta tehát, hogy tűr, hallgat és semmit észre nem vesz, -míg a véletlen alkalmat nem nyújt.</p> -<p>Ezalatt a hölgyek minden áron jó kedvet igyekeztek mutatni, mert -csak ez adott reményt a fenyegető vész elhárítására. A jámbor lelkű -herczegnő (született Bogfalvy) még vigasztalá is Róbert urat, hogy -majd máskor szerencsésebben lőhet.</p> -<p>Ily feszült helyzetben a ház asszonya valami társasjátékot -indítványozott, mely falusi szokás szerint sok szaladgálás, nevetés -és elfogdosás közt megy végbe s a legalkalmasabb eszköz arra, hogy -a történteket kiverjék fejükből; már tudniillik azok, kik örültek, -ha feledhettek és más óhajtásuk sem volt, mint feledni.</p> -<p>Ebéd után, a midőn a társaság a verandán hűs levegőt szítt, a -ház asszonya házi gondok czíme alatt a földszinten fekvő -könyvtárba, mely egyszersmind földesuri legfensőbb kabinet is volt, -karszékbe veté magát s egy előcsengetett szolga által Róbert urat -hivatá.</p> -<p>A szigorúságot hirdető hely, az ünnepélyes meghivás, jobban -mondva megidézés, előre tudtul adá az ifjúnak, hogy e találkozás az -«ad audiendum verbum» komolyságával bír. Tudta, hogy most jól -megmossák fejét.</p> -<p>Nem is csalódott. Dorozsmayné redőzött homlokkal hosszú -nagybőjti prédikácziót tartott. Nem helyeselte Arthur gróf -ingerkedéseit, de határozottan rosszalta az erre adott -nagyjelentőségű választ.</p> -<p>A mérnök alázattal hallgatta végig a dorgálást; egy szóval sem -menté magát s végül mondá:</p> -<p>– Legyen megnyugodva, drága nénikém, úgyis e mai nappal minden -surlódásnak örökre vége van. Épen most kaptam az államvasuti -igazgatóságtól sürgős rendeletet, hogy itteni munkámat adjam át -segédemnek s haladék nélkül menjek három tervezett állomással -tovább s így holnap virradat előtt már útra kelek.</p> -<p>Dorozsmayné kétkedni látszott ezen állítás igaz voltán, -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> de midőn a mérnök, saját igazolására, -kabátja zsebébe nyúlt s a hivatalos rendeletet eredetiben akarta -előmutatni, szólott:</p> -<p>– Elég. Nem szeretem családom körében az «okmányokkal támogatott -bizonyítékokat». Ha nem hiszek a szónak, még kevésbbé hajlok meg a -nagy pecsétes levelek előtt. Mehetsz, mikor akarsz, de ne feledd, -hogy míg élek, mindig itthon vagy e háznál és halálom esetére sem -feledkezem el unokaöcsémről.</p> -<p>– Kérem, nénikém, ne beszéljünk ily dolgokról.</p> -<p>– Van pénzed?</p> -<p>– Engem a kormány tisztességesen fizet, s ezen vendégszerető -vidéken alig van kiadásom. Most is különös bizalom és kettős díj -mellett utazom újabb rendeltetésem helyére, a hol ezelőtt két -alámrendelt működött. Az egyik a vasutat posványon keresztül -pilotákra épített gránit-viaducton akarta keresztülvinni; a másik -elkerülte a posványt, de neki vitte a vasutat egyenesen a falunak s -ott nemcsak a bárónak kastélyát, de még a pápista papnak gót -templomát is leromboltatni javasolta. Nekem egy harmadik irányt -kell feltalálnom, hogy csatlakozási pontot keresve, kényelmesen -beroboghassunk a hatvani indóházba.</p> -<p>Ezzel vége volt az audiencziának. <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch05.png" alt="" title="" />IV.</h3> -</div> -<p class="summary">(Van ebben egy párocskának igen vad-érzékeny -eljegyzése; egy másiknak pedig rögtönzött és igen prózai -egybekelése.)</p> -<p>Másnap, bizonyos okok folytán, Dorozsmay Róbert mérnök -helyénvalónak találta utazását ebéd utánig elhalasztani.</p> -<p>Láttuk már, hogy a reggeli s az ebéd közötti órákban volt azon -időpont, melyben Harasztoson hivatalos intézkedések mentek végbe. -Ekkor adá tudtul a ház asszonya akaratát, döntő itéletét «urbi et -orbi».</p> -<p>Ott ült tehát a könyvtárban, férjének zöld bőrrel borított -karszékében s becsörgeté a «táblaterítőt», mint leghivatalosabb -egyéniséget, s ez által kéreté Berenczeyné barátnéját és leányát, -Róza kisasszonyt, hogyha nekik is úgy tetszenék, igen szívesen -látná őket egy rövid szóra.</p> -<p>Egy másik közönséges szolgával Róbert mérnököt hivatá, a ki -valószinűleg nem nagyon távol rejtőzködhetett, mert nehány -másodpercz elteltével már hódolt a megidéztetési parancsnak. A néni -csak kezével intett neki, hogy üljön le valahová, a hol széket -talál.</p> -<p>Csakhamar azután jött Berenczeyné is leányával, s miután ezeket -pompás selyemkarszékekbe ülteté, haladék nélkül így szólt:</p> -<p>– Van itt a háznál két engedetlen gyermek, kiknek rossz hirét -hallottam. Kémeim azt súgják fülembe, hogy Róbert öcsém hirtelen -férfi akar lenni s a kastélyba mulató egyik kisasszonykának olyan -dolgokat mondogat, <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> miket a verseskönyvekben szerelemnek -szoktak nevezni.</p> -<p>Ezen bekezdés hallatára Róza kisasszony felugrott székéről s nem -gondolva meg, hogy így legegyenesebben magára vall, követte -természete hajlamát, melyet Isten emberbe és állatba öntött, hogy a -hol veszedelem üt ki, a legelső védelem a megfutamodás.</p> -<p>Mint az ívről lepattant nyílvessző lövődék az ajtó felé, de -anyja sem rest, utána iramodik, útját állja, feltartóztatja s -karjaiba ragadja.</p> -<p>– Hova szaladsz a nagy világba, a hol utól nem érnélek? Ne félj, -ülj mellém, mert anyád mellett nem lehet bántódásod.</p> -<p>– Róbert öcsém, – folytatá Dorozsmayné, – igaz-e, hogy te itten -jelenlevő Berenczeynének leánykáját, Róza kisasszonyt szereted, s -ha hozzád megy, elveszed feleségül s boldogul élsz vele -holtodiglan, holtaiglan?</p> -<p>– Igen! – felelé a szögletből Róbert mérnök oly hangon, mely a -leányka fülében úgy hangzott, mintha kisértet szólalna meg a kályha -mögül, – szeretem, s ha hozzám jő, életemnek nem lesz más czélja, -mint őt boldoggá tenni.</p> -<p>– Hallotta ezt Róza kisasszony?</p> -<p>Hallani ugyan nagyon is jól hallotta, de felelet helyett úgy -elbujdosott édes anyja fodrainak és csipkéinek felhőjébe, hogy a -két asszonynak mind a húsz körmére volt szükség, míg onnan -napfényre hozhaták.</p> -<p>– Felelj! – mondá most a néni bizalmasabb hangon.</p> -<p>– Csak azt mondd, – folytatá az anyja, – a mit gondolsz, a mit -érzesz.</p> -<p>De a szegény kis leány azt hitte, mindjárt rászakad a terem -boltozata. Úgy pihegett, mint a csapó-kalitkában megfogott madár. -Hiába biztatta, ölelte, csókolta anyja; mindent eltűrt, mint az -oltáron álló szent szobor, csak hangot nem adott.</p> -<p>– Gyermek, – szólt Berenczeyné, – e pillanatban egész élted -boldogságáról kell határozni. Nézd Róbert urat, mily esdekelve -tekint rád s várja nyilatkozatodat. <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> Mi téged semmire sem -kényszerítünk. Szabad vagy s akármit felelsz, azontúl is -legkedvesebb leánykám maradsz. De ha föl vagy szólítva, az -udvariasság követeli, hogy igen-t, vagy nem-et felelj.</p> -<p>Még ezen anyai oktatás sem fogott rajta. Szerencsére Róbert -szólott közbe:</p> -<p>– Kedves, drága Róza kisasszony; egyetlen angyalom, reményem és -boldogságom!</p> -<p>Ezen «rövid, de velős» szónoklat végre hatást látszott igérni; -mert lassan és félénken fölemelé fejét a leány s valamit súgott az -anyja fülébe.</p> -<p>– Mit mondott? mit mondott? – kérdék a többiek.</p> -<p>– Azt mondta, – felelé Berenczeyné, – a mint a mama -parancsolja.</p> -<p>– Nagyon helyes, – bátorítá Dorozsmayné, – de nekünk fönhangon -kimondott szóra van szükségünk. Oly nehéz az, ha szeretünk, azt -mondani, igen, ha nem szeretünk, csak megrázzuk a fejünket?</p> -<p>Erre a kis leány nagyon világosan megrázá a fejét.</p> -<p>– Hogyan! – kiáltának mindnyájan. – Nem szereti?</p> -<p>A leányka ismét megrázta fejét és anyja fülébe súgott.</p> -<p>– Ah, ez már más; csak arra felelt tagadólag, hogy nem oly nehéz -igent vagy nemet válaszolni.</p> -<p>– Helyes, derék, – kiáltá Dorozsmayné, – tehát ha nem nehéz, -halljuk azt a piczi kis szócskát.</p> -<p>Erre aztán elszállott mégis a leányka ajkáról egy alig érthető -hang, mely igen, de nem is lehetett. De miután fejét most nem -rázta, hanem csendesen lehajtotta, az egész társaság egyhangulag -úgy fogadta, mint beleegyezést.</p> -<p>Róbert előrohant, hogy hálát rebegjen s meg akará csókolni -imádottjának kezét. Ezen igyekezet alatt nyílást talált a leányka s -kifutott a teremből. Vissza sem nézett az ajtóból, különben -észreveheti, hogy ezúttal nem veszik üldözőbe.</p> -<p>– Most azonban – szólt határtalan úrnői hangon Dorozsmayné – az -eljegyzés megtörtént, s ha Isten <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> éltet, meg is tartjuk itt -nálam a lakodalmat mához két esztendőre.</p> -<p>– Hogyan! két esztendőre?</p> -<p>– Én hármat mondtam volna, – veté közbe az anya.</p> -<p>– Kettő elég. A 18 éves kor előtti házasság nem hoz szerencsét. -A leánynak van ideje várni. Róbertnek pedig sok a dolga, s ki kell -magát tüntetnie pályáján hivatalbeli főnökei előtt. Házassági -ajándékul készen fekszik számatokra nálam 50,000 forint. Egy szót -se! Egyetlen élő rokonom vagy s minden hálálkodás sértené -fülemet.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ezen érzékeny, helyesebben mondva kissé diákos színezetű -eljegyzés után Arthur gróf is visszatért a fővárosba s ott édes -anyja, özvegy Bendeffy Károlyné előtt mindent elmondott, a mi vele -Harasztoson, a Dorozsmay háznál történt s kijelenté, hogy Hohenmark -Louise herczegnőt nőül venni szándékozik, de édes anyja -beleegyezése nélkül eddig még kötelező igéretet nem adott.</p> -<p>Arthur gróf azonnal tapasztalá, hogy édes anyja a házassági terv -hallatára épen nem lelkesedik föl. Uri szokás szerint a legfőbb -kifogás a vállalat pénzügyi oldala ellen emelkedett. A czím szép, a -leány derék, de a hozomány megdöbbentőleg vékony. A fiatal gróf -birtokai pedig már eddig is több mint fele értékig adóssággal -terhelve lévén, úgy mutatkozott, hogy anyjának aligha igaza -nincs.</p> -<p>Másnap már örvendett, hogy a kimenthető folytonos udvarláson -kívül egy határozott szót sem hagyott zálogban. Még fel-feltünt -olykor kéjvágyó szeme előtt a teljesen kifejlődött és gyönyörre -ingerlő női alak; de mit használ ez ott, a hol főleg sok pénzre van -szükség? A kielégített szerelem hamar elröpül s mi marad azután? -unalom, bánat, örökös pénzzavar egy pillanatnyi eltántorodás -miatt.</p> -<p>Harmadnapra már útban volt. Bécsben csak meghált, onnan pedig -egyenesen Párisba, a szomorodott <span class="pagenum"><a name= -"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> szívek vigasztaló Mekkájába -robogott azon elhatározással, hogy fölkeresve régi pajtásait, a -világváros örömtengerébe fulasztja lelkének keserűségét.</p> -<hr class="tb" /> -<p>És Louise herczegnő!</p> -<p>Rajta is beteljesedett, hogy várt leány várat talál.</p> -<p>Ezen évben október havában Budapesten időzött az udvar és itt -tartá üléseit az osztrák delegatio.</p> -<p>Egy udvari tánczvigalom alkalmával megpillantá a 68 éves -dúsgazdag Burghammer herczeg a vigasztalást kereső szép leányt; -nagyokat pillantgatott rá, megreszketett egész testében, azután -pedig bemutatván magát, udvarolt, szépeket mondott, vallomásokat -tett s még advent első vasárnapja előtt nőül vette.</p> -<p>Ennyiből áll rövid leirása azon prózai egybekelésnek, melyről -jelen fejezetünk tartalomjegyzékében előre szólottunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch06.png" alt="" title="" />V.</h3> -</div> -<p class="summary">(Egy pár képviselő megy az országgyűlésre.)</p> -<p>Három teljes év után történt.</p> -<p>Szép őszi éj volt, a midőn a magyar államvaspálya gyorsvonata -keletről Kolozsvárra érkezett.</p> -<p>Csinos fiatal ember ült egy második osztályú waggonban, s míg -fénylett a nap, kedvteléssel gyönyörködött Erdély kies vidékein, de -a sötétség beálltával örömest elszundikál, ha keblét erőszakosan -nem feszíti a gondolat, hogy ő most bevégezte tanulmányait, -kiszabadult atyjának szárnyai alól, új életpályára lép s bejut a -nagy világba. Már tudniillik azon szűkkörű foglalkozási térbe, -melyet Magyarország az ő hű fiainak nyújthat.</p> -<p>Ezt a fiatal embert báró Gencsy Pálnak hitták s eddig Kolozsvár -volt a legszebb város, a mit látott. Otthon meglehetősen szűk -körülmények között nevekedett. Volt három leánytestvére, hanem élt -a házban atyjának testvére, Zsuzsi néni, a kinek épen annyi birtoka -volt, mint atyjának, idősb Gencsy Pál bárónak, s a ki mindig azt -mondta, mindenét, a mit e földön bír, egykor Pál öcscsére, kit -rendesen fiának is nevezett, hagyja, de csak úgy, ha jól viseli -magát.</p> -<p>Szerencsére e kifejezés alatt Zsuzsi néni nem nagyon sokat -értett. Nem bánta, ha Pál öcscse bizonyos határon belül korhely -diák is volt; nem sokat gondolt vele, ha az iskolai év végén csak -azt hozta haza, a mi rajta volt, mellé egy vagy kétszáz forint -adósságot. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Az első harag és komoly kitagadási fenyegetés akkor tört ki, a -midőn híre futamodott Gencsen, hogy Pál úrfi fényes nappal, -délelőtt tiz órakor, karonfogvást kisért föl egy színésznőt a -próbára. E szörnyű romlottságot valami irigy lélek megírta Gencsre -és Zsuzsi néni innentúl folyvást rettegett, hogy a család egyedüli -és utolsó reménye azt a «személyt» feleségül veszi. Mert a néni -gyermekségétől fogva úgy tudta, hogy férfi csak oly nővel mehet -végig az utczán karöltve, a kivel az egyházban mint jegyeseket -kihirdették s nehány hét mulva az esküvő is bekövetkezik.</p> -<p>Bámult tehát Zsuzsi néni, a midőn öcscse befejezve az egyetemi -tanfolyam utolsó évét, szokott módon igen kopottan, podgyász nélkül -érkezék az apai házba, de egyedül! Szemének sem akart hinni, hogy -nem lát leszállni a kocsiról egy kifestett dámát; nincs a -saroglyában nagy koffer s legalább kilencz tarkánál tarkább -kalapskatulya.</p> -<p>Különben pedig a hozott iskolai bizonyítvány nem volt sem jobb, -sem rosszabb a szokottnál, az adósság sem két akkora a tavalyinál, -tehát bútlan örömnap derülhetett fel a gencsi udvarházban.</p> -<p>De azért Zsuzsi néni alig várta, hogy kemény nagybőjti -prédikáczióval lássa el a rossz fiút. Nyomtatásra érdemes beszédet -tartott a városi gonosz és szívtelen asszonyokról, kik a romlatlan -ifjúságot elcsábítják és a veszedelem örvényébe zuhintják. Sűrűn -hulltak ezalatt könnyei, míg végre maga vigasztalá Pál fiát azon -álnok és hűtlen szépség miatt, ki őt bizonyosan egy gazdagabb -udvarlóért hűtlenül elhagyta s neki annyi bút, bánatot és szívbeli -gyötrelmet okozott.</p> -<p>Az ifjú csak hagyta beszélni a nénit, mert ez volt a legjobb -methodus vele a békét újra megkötni. Tudta, hogy a ki őt -figyelemmel végig hallgatja, az nemcsak bocsánatot nyer, hanem még -meg is dicsérik, mily okos és szófogadó ember lett belőle.</p> -<p>Arról a karöltve történt sétálásról pedig úgy elfeledkezett már, -mint a tavalyi kalendáriumról, vagy a multkori <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> szent -beszédről, melyet a templomban szundikálva hallgatott végig.</p> -<p>A kemény leczke után a néni két vég finom gyolcsot adott -ajándékba fehérneműre, s egy 100 forintos bankót zsebpénzül az -utolsó vakáczióra.</p> -<p>Ezt a Pál bárócskát látjuk mi ma a kolozsvári pályaudvarba -megérkezni, dúsan ellátva mindennel, a mi a gencsi házból, Zsuzsi -néni huzófiókjaiból s a nem nagyon messzi Marosvásárhely boltjaiból -kikerülhetett. A podgyászos kocsiban két hatalmas börönd volt -megrakva a szükségesekkel. Zsuzsi néni ősi szokás szerint egész -tepsi pogácsát, hideg pecsenyét és szebeni turót rakott az -utitáskába, hogy meg ne éhezzék drága öcscse a hosszú úton. A -ruhaneműek közé diót, aszalt szilvát is rejtett, hogy kellemes -meglepetésben részesüljön, ha holmiját kiszedi. Még az urat -megillető szolgáról sem feledkeztek meg. Ott pöczkösködött hátrább -valahol hű lófejű székely Varjas Andoriás uram, a kire rá volt -bizva, hogy úgy vigyázzon a méltóságos úrra, mint a szeme -fényére.</p> -<p>Esti 10 óra után tovább indult a vonat Kolozsvárról, de akkor -már Pál úr nem egyedül ült a kocsiban.</p> -<p>Kérem, ne tessék gyanakodni s azt gondolni, hogy fekete -bársonyruhás és regényszerűleg elfátyolozott gyönyörű nő ült -melléje, mert Pál úr ily szomszédságra annyira nem vágyakodott, -hogy azon tíz percz alatt, míg a vonat állott, úgy fújta -csibukjából a török dohány füstjét, hogy a szépnemnek bármely -fajtájú példánya sem merészkedett volna közelében megtelepedni.</p> -<p>Hanem a ki mégis belépett, magyar ruhás, karakán bajuszú, -mintegy 50 éves hazafi volt, a ki azonban szeliden és nyájasan -üdvözlé utitársát, kényelmesen elhelyezkedék s bemutatá magát.</p> -<p>– Bogárdy Zoltán, országgyűlési képviselő.</p> -<p>– Örülök. Én is képviselő vagyok. Gencsy Pál Csikszékből.</p> -<p>– Báró Gencsy?</p> -<p>– Úgy neveznek. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>– Csak azért kérdeztem, mert a báró Gencsyék jófélék, míg a -közönséges Gencsy ember zsebbevalójának átkozott bécsi szaga van. -Ördög bujjék, a mennyi pecsovics van a világon. Most pedig szervusz -pajtás, Isten hozott, mégysz Pestre?</p> -<p>– Úgy van. Holnap megnyílik az országgyűlés s nem akarnék az -ünnepélyről elmaradni.</p> -<p>– Hm, talán csak nem vagy ily fiatal létedre Tisza-párti?</p> -<p>– Engem mérsékelt ellenzéki programm mellett választottak.</p> -<p>– Fából vaskarika; se hideg, se meleg, az ember nem tudja, húst -eszik vagy halat? Mondhatom, nem a jóféle Gencsyeknek való szerep. -Ezek közül egyet Martinovics apát idejében kicsiben mult, hogy le -nem nyakaztak. Sokba került a választásod?</p> -<p>– Mindössze 20 hordó pálinkát verettünk csapra.</p> -<p>– Sok, nagyon sok. Én olcsóbban jutottam hozzá. Azt mondtam a hű -magyar népnek, hogy mindennek ellene szavazok, a minek adószaga -van. Ezzel az enyém volt a többség, az ellenfél pedig összesen 90 -szavazatot kapott, pedig államtitkár volt a jámbor és szép csomó -pénzt osztott ki a máséból. Mérsékelt ellenzék! Mi az ördög ez? -Vagy úgy opponáljon az ember, hogy vérét, veséjét kibicskázza az -ellenfélnek, vagy üljön otthon és számítsa, mennyire van az adóval -hátralékban? Ha a magyar Robespierre volna a miniszterelnök, vagy a -respublika elnöke, annak is opponálnék. Mert kormánynak lenni s a -hazát elárulni, az az egész világon egyértelmű.</p> -<p>– Hiszen meglátom, mi tevő legyek. Meghallgatok mindenkit s a -mellett szavazok, a ki meggyőzött az ész fegyverével.</p> -<p>– Hej, öcsém, de meglátszik rajtad, hogy az ujságból ismered a -képviselőházat; mert a ki minden párt szónokát meghallgatná, hat -hét alatt az őrültek házába kerülne. Van már Pesten szállásod? -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Lesz, ha keresek és találok. Egyelőre vendéglőbe szállok.</p> -<p>– Ajánlom a Sas-t vagy a Vadászkürt-öt; a többi fölfelé nem is -Magyarország többé, hanem Európa.</p> -<p>– Alig várom, hogy lássam a fővárost. Sokat olvastam felőle, de -még nem láttam.</p> -<p>– Majd jól lakol vele. Különben Budapest meglehetős fészek, nem -hal meg az ember benne éhen, ha pénze van. Folyvást építik, -javítják, czifrázzák. Csakhogy a midőn elkészül valami új, akkor -veszik észre, hogy másutt már tíz év előtt megunták az efélét -bámulni.</p> -<p>– Engem a társadalmi élet érdekel főképen. Mindketten erdélyiek -lévén, kérni foglak, vezess be nehány jó helyre.</p> -<p>– Attól függ, ki mit nevez jó helynek. Részemről olyan helyre, a -hol az én finánczolatlan dohányom füstjét nem fujhatom a -háziasszony szemébe, be sem tenném a lábamat. Neked pedig olyan -hely kell, a hol theát isznak s az egyik kilencz rőf hosszú -szonátát a másik után hallgatják végig. Inkább strázsát állok 20 -fok hidegben éjjel, a sóház kapuja előtt!</p> -<p>Mindjárt most előre meg kell jegyeznünk, hogy Bogárdy Zoltán -műveltség tekintetében egészen más ember volt, mint beszélt, hanem -nagyon mulattatta őt, ha ismeretlen emberrel egy kis pajkos tréfát -űzhet.</p> -<p>Így tartott a beszélgetés Nagyváradig, míg kifogyván a tárgyból, -elszenderültek. A fiatal ember édesdeden szundikált, Bogárdy Zoltán -pedig olyan mérgesen hortyogott, mintha valamelyik miniszter -simogatná az állát.</p> -<p>Nap feljöttével átsiklottak a szolnoki hídon. Czegléden pedig -egy vörös öves főtisztelendő úr ült melléjük.</p> -<p>– Patvarba vele – súgá Bogárdy Zoltán oly hangon, hogy a kocsi -ablaka mellett átjárdaló conductor is meghallhatta volna. – Reggel -pappal találkozni, bizonyos szerencsétlenség. Most már kedvünk -szerint sem diskurálhatunk, mert beszélhetsz te ezen urak előtt -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> akár a kukoriczahántás elméletéről, -mindjárt élczet és szándékos czélzást találnak abban a pápa -csalhatatlansága ellen.</p> -<p>– Ad vocem pápa! – folytatá jól kiabálva. – Öcsém, -képviselő-társam! Mihelyt alakulva lesz a ház, indítványt teszek és -számítok szavazatodra. Magyarország a pápától kapta a koronát és -királyi czímet. Nagylelkű nemzet lévén, a háladatosság regulája -követeli, hogy most, midőn ő szentségétől a Garibaldi-király -elvette birtokait, mi «regnum marianum» szerezzük vissza neki. -Indítványom, hogy határozatilag szólítsa fel a ház a püspököket és -káptalanokat: adják a pápának kárpótlásul összes jószágaikat.</p> -<p>A mi szegény Pál bárócskánk mintha tüzes vaslóczára lánczolták -volna, oly kínos pillantásokat vetett a papra. Talán megemlékezett -Zsuzsi néni számtalan oktatásai közül azon intésre is: «jól jegyezd -meg a napot, melyben megbántottad a papot». Mert a mit most -hallott, az már vallásháború volt, ha nem is az országban, legalább -a vasuti coupé-ban.</p> -<p>Annál nagyobb volt csodálkozása, hogy a pap csak nevetett s -nagyot tubákolt. Úgy látszott ismeri is Bogárdy Zoltán úrnak becses -személyét, s tudta, minő sors szokta érni indítványait. Mert hiába, -ha nagy is az ingerültség az olasz király, ezen «Julianus Apostata» -ellen, a harag mégsem terjed annyira, hogy a szent, vagy bűnbánó -királyainktól nyert latifundiumokat oda adnák annak, a kiről -folyvást hirdetik, hogy földi királyság nélkül ezen «nem e világból -való» hatalom magasztos hivatását nem gyakorolhatja.</p> -<p>Ezalatt rohant a vonat előre. Már magaslani kezdtek nyugaton a -budai hegyek kéklő gerinczei. Szent-Lőrinczen túl megpillantották a -napfénytől világított királyi palota homlokzatát, s midőn -beérkeztek a pályaudvarba, a képviselő urak a legközelebbi -viszontlátásig búcsút mondtak egymásnak.</p> -<p>Bogárdy Zoltán, mint demokrata, a lóvonatú vasúton csörgött be, -a míg Gencsy Pál báró, mert sok podgyásza <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> volt, -kétlovas bérkocsiban tartotta ünnepélyes bevonulását.</p> -<p>Természetes, hogy Varjas Andoriás uram is előkerült, még pedig -igen felizgatva, s alig kapaszkodott fel a bakra, azon hitben, hogy -itt a «székely nyelvet» senki sem érti, mondá:</p> -<p>– Báró úr, felséges jó hírt hallottam az úton. Azok beszélték, -kikkel együtt ültem. Hetedhét országban, még a tengeren túl is, -nincs oly gyönyörűséges szép és gazdag leány, mint most Pesten, a -Nádor-utczában Dorozsmay Esztike kisasszony.</p> -<p>– Mi gondunk nekünk arra?</p> -<p>– Kérem alásan azt gondoltam, ha az a kisasszony legszebb és -leggazdagabb Pesten, az én méltóságos uram pedig a legelső gavallér -Csikszékben, milyen jó volna, ha ilyen szép feleséget vihetnénk -haza, Gencsre!</p> -<p>– Bolond kend Varjas Andoriás uram.</p> -<p>– Az már igaz. Eljöttünk ide messze földről, de csak Isten a -megmondhatója, hogy találunk haza?</p> -<p>– Vigasztalja magát. Eddig sem a kend kezére bizták a tüzet -okádó vasparipa gyeplőjét; a ki ide hozott, majd haza is talál. -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch07.png" alt="" title="" />VI.</h3> -</div> -<p class="summary">(Megnézik a fővárost, meghallgatják a jövő -zenéjét és látnak valakit a páholyban.)</p> -<p>Másnap szokott szertartással végbe ment az országgyűlés -megnyitása; fájdalom, Gencsy Pál bárónak magas jelenléte nélkül. -Mert az a szép violaszín magyar nadrág, melyet Marosvásárhelyt a -legdivatosabb szabó remekelt, a nagy sietségben otthon maradt. -Azóta bizonyosan megtalálta Zsuzsi néni s bánatában anyai könnyeket -hullat rája.</p> -<p>Búsan és elégedetlenül sétálgatott tehát a fiatal báró a város -utczáin s követve a járdát tipró közönséget, kijutott a -Dunapartra.</p> -<p>Tetszett neki, a mit látott, de legfőkép érdekelte, hogy itt -senkit sem ismert, őt sem ismeré senki. Ezen gondolathoz eddig nem -volt szokva, mert Kolozsvárott a leguriasabb körökben mindenki -öcsém, bátyám, húgom, néném volt vele. Ha pedig megyéjében -megjelent, mindenütt suttogták, ahol megy a fiatal Gencsy báró, -vajjon merre jár? kit keres? mi dolga, miféle mulatsága akadt?</p> -<p>Összehasonlítva magát az utczákon özönlő sokasággal, volt annyi -önbizalma, hogy személyét a szerencsésebb halandók közé sorozhatá. -De azért őt senki meg nem nézte, senki iránta érdeket vagy csak -kiváncsiságot sem tanusított.</p> -<p>– Ha én most a Dunába ugrom, holnap megemlítik a lapok, hogy egy -jól öltözött ismeretlen a habokban kereste és találta -megszabadulását ez árnyék világtól. <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Sok utczákat járt végig és el kellett ismernie, hogy szebb -házakat lát, mint Kolozsvárott, a boltkirakatok is gazdagabbak. Az -emeletekben az ablaksorok mind lakott szállásra vallottak, tehát -sok jómódú embernek kell itt élni, a ki ennyi házat betölt, s -fizetni képes a lakásbért.</p> -<p>Egyszerre, a mint befordul egy saroknál, kibe botlik? Ő volt: -mult éji utitársa, Bogárdy Zoltán.</p> -<p>De minő változás! Az egész tegnapi emberből csak a karakán -bajusz volt a régi. Öltözete divatos őszi kabát, nyakkendője -elegáns csokorra kötve, kezén szürke keztyű, uri módon játszik -aranygombos pálczájával; csak a magas hengerkalap hiányzik, hogy ne -valami párisi uracsot lássunk szemünk előtt.</p> -<p>– Ah, te vagy Pál? örülök, hogy látlak. Nézed a várost? Mondtam, -türhető fészek, de szépnek csak azok tarthatják, a kik 1848 előtt -is ismerték. Akkor a mi ma látnivaló, mind hiányzott és mégis nagy -híre volt az országban. Jurátus koromban a hajón ingadozó fahidat -bámultuk; ma három kő és vashíd áll, mindenik más szerkezettel, s -mindenik külön remeke az építészetnek. A folyam partja olyan volt, -minőnek Árpád apánk találta. Most a nagy utczákon lóvonatú vasut, -aszfaltjárda, mesterileg ültetett fasorok. A főterek megannyi -tündéri kertek; egész éjjel ragyog a gáz tiszta fehér lángja.</p> -<p>– Tehát haladtunk.</p> -<p>– Képzelhetsz oly időt, melyben az akadémiának saját palotája -sem volt? A posta megfért valami ronda bérházban; a távirdának -nevét sem hallottuk. A József- és Erzsébet-tér vásáros bódékkal, -talán laczikonyhákkal ékeskedett. Az orvosi egyetemet kórházastól -együtt beszorították a Hatvani-utczai fészerbe. A vegytan -előadására elég volt egy sötét lyuk.</p> -<p>– Örülök, hogy mindez ma másként van.</p> -<p>– Fiatal emberek, ha tudnátok, mi volt hajdan a pesti egyetem! A -tanári kar (csekély kivétellel) tudatlan, gyakran félbolond, a -kivel mi tanulók gúnyt űztünk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> Az osztrák kormány szedte -ide össze a legnevetségesebb figurákat, úgy hogy a professzorok -kollégiuma válogatott majomarczgyűjtemény volt. Buta servilismus és -a trienti zsinat hitvallási ágazatai uralkodtak még a természeti -tudományok fölött is. Én tudom, a ki itt jártam iskolába.</p> -<p>– Hogy lett belőled mégis ilyen tudós politikus?</p> -<p>– Ha tanítlak, akkor hallgass. Lássuk az építészetet. Nézd e -házakat s mindenikéről megmondod, melyik évtizedben épült? S ha -minden régibb épületet megnéztél, elismered, hogy harmincz év előtt -Pesten az architekturáról azt sem tudták, minő fán terem? -Építőmester, ács, kőműves akkor is volt; ezek rakták ide téglából, -kőtöredékből és vakolatból e szörnyű falakat. Jámbor lelkű Hild -építőmester merészkedett itt először a házak közepére, vagy két -szélére, nehány lapos pillért odabiggyeszteni. Mindjárt ki is -kiáltották lángésznek, megbizták a lipótvárosi bazilika -tervezésével, s mi lett belőle? az égbe nyúló kúp, melyre már a -vasfedelet is felhúzták, összeomlott, a templom külső falait pedig -egészen át kell alakítani.</p> -<p>– Hol lesz az országháza?</p> -<p>– Arra nem vezetlek, mert ott ma még csak por, pocsolya, árok és -szemétdomb van. Félek, megszürkül a bajuszod, míg az új házban -perorálhatsz. Azonban kettőt ütött az óra, menjünk ebédelni.</p> -<p>– Pártolom az indítványt. Hova megyünk?</p> -<p>– Majd jó helyre viszlek. De ne félj, nem véres szájú -politikusok közé, mert az nagyon unalmas; mindegyik felül akarja -haladni a másikat a «Csákány Laczi» stylusban, aztán csak -otrombaság származik a vetélkedésből. Nem szenvedhetem kés, villa, -pohárcsörgés között a pártvitákat, de még a czigányzenét sem, ha -ebédelek.</p> -<p>– Még a czigányzenét sem? Hah! tetten kaptalak: hazaáruló!</p> -<p>– Elmégysz este a színházba? <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<p>– Megbiztam legényemet, szerezzen jó zártszéket a -földszinten.</p> -<p>– Legényedet? azt a székely góbét? No az ugyan nem kap, de majd -segítek a bajodon. Én már korán reggel két zártszéket hozattam. Az -egyiket egy szép asszony számára, a ki a mult ülésszak alatt -szívesen ült mellettem, most azonban «általam bővebben nem vizsgált -okokból» rám sem akar ismerni.</p> -<p>– Köszönettel fogadom a jegyet; de szabad lesz megfizetni az -árát?</p> -<p>– A mint tetszik.</p> -<p>Ebéd után elváltak s mindketten hazamentek pihenni az álmatlanul -töltött éj után.</p> -<p>Midőn pedig a fiatal báró a színházba lépett s helyét elfoglalá, -már ott találá bőbeszédű képviselőtársát.</p> -<p>Időközben már gondolkodott a fiatal ember: tulajdonkép miféle -ember lehet ez a Bogárdy Zoltán? Mindenesetre derék gyerek, -csakhogy a beszédét nem kellett betűértelemben venni.</p> -<p>És mintha csak ő rá vártak volna a színházban, rögtön rá kezdték -a nyitányt.</p> -<p>Működött Wagner Rikhard csodálatos múzsája. A hangszerek zúgtak, -csörömpöltek, sípoltak és sivítottak; majd alábbhagyott a falakat -repesztő harsogás s arra hegedűk, fuvolyák permeteztek, végre oly -vékony selyemszál lett a dologból, mint a méh dongása, a szúnyog -sziszegése, de midőn azt várta volna a hallgató, hogy mindjárt -«elfogyott a nóta», egyszerre olyan bumm-ot ütöttek a nagy dobra, -hogy az egész színház megijedt és keresztet vetett magára. Az is, a -ki el volt merülve a zeneélvezet bájaiban, az is, a ki illedelmesen -elszundikált.</p> -<p>Így ment ez jelenetről jelenetre és a hallgató soha sem tudta, -minő kikeresett meglepetés vár rá a legközelebbi ütenyben. Pedig a -zenében, mint a versben, rímet és kötött formákat keresünk, itt -pedig semmi más, mint végtelen czikornya, viharos bömbölés, vagy a -lágy zefirnek elszálló sóhaja, mely úgy van összetákolva, -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> hogy sehol sem kezdődik, sehol nem -végződik, csak mikor a szerző is kifogy mesterkéltségeiből.</p> -<p>– Tetszik neked ez a muzsika? – kérdé az ifjabb hallgató idősb -pártfogójától.</p> -<p>– Egyebet nem mondhatok, mint hogy bámulom az embert. Hogy -szerezhetett annyi zenei tudományt, ha lelkében nincs gondolat, -fönség és poezis? Engem ingerel, fáraszt, rászed, megcsal, de -magával el nem ragad. Pál! ez a czinczogás nem egyéb, mint gúnydal -Beethovenre.</p> -<p>– Te ismered, szereted Beethovent?</p> -<p>– Mért ne? nem volt-e titokban olyan republikánus, mint én?</p> -<p>– De akkor mit beszéltél te nekem a mult éjjel kilencz rőf -hosszú szonátákról, miket soha meg nem hallgatsz, inkább 20 fok -hidegben strázsát állasz a sóház kapuja előtt?</p> -<p>– Pokolba az ilyen fifikus észrevételekkel. Hallgass, nem vagy -többé kolozsvári diák.</p> -<p>Ez felelet volt, ha mindjárt nem is oly könnyen érthető. Nagyon -közelről kellett Zoltán urat ismerni, hogy eligazodhassunk -szójárásaiból.</p> -<p>Az is feltünt, hogy e különös ember nemcsak a zártszéki, de még -a páholyi közönséget is jól ismerni látszott. Fiatal társa, ha -valamely feltünő egyéniségéről tudakozódott, mindig kielégítő -választ nyerhetett.</p> -<p>Valósággal két külön ember lakott benne. Józan, értelmes, -méltányos és igazságszerető, ha itélt, de ha jó kedvéből, vagy mint -mondani szokták, azért beszélt, hogy saját szavát hallja, és -recsegő hangját szabadon eresztheté, csak arra figyelt, hogy -frázisai pattogjanak.</p> -<p>– Lásd, öcsém, itt a páholysorokban, ez azon fényes koszorú, -melyről a hirlapok úgy szólnak, mint a születés, vagyon és -értelmiség arisztokracziájáról. Nézz szemükbe, s megtalálod bennük, -a mit kerestél? Látsz itt egy arczot, melyről vélhetnéd, Árpád -vezéreinek valamelyikétől származik? Nézd ott balra azt a három -páholyt; ott magyar zsidók ülnek, ámde rájuk is lehet <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> ismerni. -Igaz, hogy Ábrahám patriarkának fotografiája nem maradt ránk, de -miután e faj az egész világon hasonlít egymáshoz, föltehetjük, hogy -épen ily arczok művelék hajdan Israel országát. Lásd, még az örmény -nagy urakra is ráismersz. A finom öltözék, urias modor, udvarias -mosoly nem vetkőzteti ki őket eredetükből. Láthattál ezekhez -hasonlókat Erdélyben eleget, csakhogy ott Szarukám vagy Dajbukát -nevet viselnek.</p> -<p>Hallotta, nem is hallotta Pál báró ezen hiábavaló elmefuttatást, -mert fürkésző szeme a földszinti páholyok egyikén akadt meg.</p> -<p>A két első helyet nők foglalták el. Szemközt a színpaddal sötét, -majdnem gyászfekete öltözéket viselő hölgy. Még szép, még nem idős, -de már nem menyecske. Mindenesetre azon szegedi vagy kecskeméti -fajból, mely ha megszorítanák, ma is meg tudná főzni a paprikást s -készítene hozzá aranysárga tarhonyát saját szép kezével.</p> -<p>Szemben vele szelid, nyájas, barátságos és rokonszenves leányka, -alig 17 éves és figyel az előadásra, mert épen most emelkedik fel a -függöny a harmadik felvonásra.</p> -<p>A leányka háta mögött feltünőleg elegáns dandy állott, de -termetét és arczvonásait illetőleg nem föltétlenül ajánlatos -külsővel. Hanem a nagy uraknak mindenfajú arczél jól illik. A -milyenek ők, olyannak kell lenni az eszményi szépnek is. -Középtermetű, kövér, húsos alak, s még elég fiatal, de az -élvhajhászat fáradalmai s a kimerültség jelei eltörölhetlen -betűkkel vannak homlokára írva. Mintha már kopaszodni kezdene; -szeme alatt gyanús kékség, ajkán a világ megvetése. Úgy viseli -magát, mint a ki nincs itt tulajdonképeni helyén. Csak a vak sors -szeszélye csapta ide; épen mint midőn valami ritka és igen divatos -déli virágszál az urodalmi kertész szívességéből tiszttartóné -asszonyom ő nagysága virágedény-csoportozatába téved.</p> -<p>– Kik ezek?</p> -<p>– Kik? – felelé hazafias redőkbe vonva homlokát <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> a -szélsőbaloldali képviselő. – Páholyba járó közönség, mint a többi. -Mert mint jó barátod, kollegád és erdélyi patriotád, óhajtottam -volna, hogy az egész szinházban épen csak ezeket észre ne vedd.</p> -<p>– Patvarba, olyan veszedelmesek volnának?</p> -<p>– Járatlan vagy Israelben, drágalátos gyermekem, különben -tudnád, hogy azon helyütt semmi kereseted, ha csak készen nem vagy -arra, hogy három hét mulva golyót röpíts agyvelődbe. Mert az a -páholy a fiatalság halálverme; a kik oda bejutnak és czélt nem -érnek, mind a vész és kétségbeesés martalékai. Most épen Bendeffy -Arthur grófon van a sor. Ennek is e páholy utolsó reménye és -menedéke s ha e kikötőben hajója horgonyt nem vethet, irtóztató -pusztulás s az ország valamennyi liczitaczionális dobjának -megperdülése veszi körül. Utána másik, ki tudja hányadik? jő s az -eredmény hasonló. Mint a mesében a mágneshegy, úgy vonzódik oda az -előkelő világ ifjúsága. Ez Pesten most az, a mi Angliában a -derby-nap első díja. A ki azt, s a vele járó fogadások díját -megnyerte, herczegi vagyont kapott markába. Azért oda se nézz -erdélyi kis bárócskám, mert testestől-lelkestől az ördögé vagy. Egy -mosoly onnan s vakon szavazol Tisza Kálmánnal, ha mindjárt azt -kivánná is, hogy podgyászostul együtt menjünk a bécsi -Reichsrathba.</p> -<p>– Átkozottul kiváncsivá teszesz barátom. Én azonban nem látok -ott egyebet, mint derék mamát, angyali szép leányát és háta mögött -azon boldogot, kit Bendeffy Arthur grófnak czímeztél.</p> -<p>– Természetesen, hogy nem láthatsz többet itt a szinházban. Mert -ha a leány szép, megengedem, nagyon szép is, s körül van övezve a -mennynek minden gyönyöreivel: mégis otthon hagytak valamit; a mit -különben mások sem szoktak ide, a szinházba czipelni.</p> -<p>– Mi lehet ez?</p> -<p>– Magában véve semmi. Csekély házibútor; legföljebb 250 forintot -ér, s mint a lapok hirdetései közt olvashatod, fűnek-fának ajánlják -olcsó áron. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– Miről beszélsz?</p> -<p>– Neve e házibútornak: tűz és betörés ellen biztosított -pénzszekrény, Wertheim és Wiese gyárából. Hanem a mit így -kinálgatnak, az szép és új, de üres; míg az, a mit e hölgyek otthon -hagytak, régibb, kopottabb, hanem ezelőtt három esztendővel négy -ménkű nehéz millió hallgatott benne.</p> -<p>– Ah, négy millió? most pedig megcsappant az összeg?</p> -<p>– Nem; megszaporodott. Most már a szekrény tartalma testvérek -közt megérhet öt milliót.</p> -<p>– Ezer ördög, van ennyi pénz együtt a világon?</p> -<p>– Akad néha. Majd megszavazol te ennél tízszer is többet -egyszerre. Akkor a pénzügyminiszter ő excellencziája azon -szerencsében részesül, hogy 24 óráig néz az 50 millióra; másnap -bottal ütheti nyomát; elvitte a bécsi, berlini, frankfurti -zsidó.</p> -<p>– És hogy hívják ezt az öt millió forintos hozományt?</p> -<p>– Szerencsétlen, még nevét is tudni akarod! Mi gondod rá? nem -erdélyi embernek szánták a kövér prédát. Egyébiránt megmondhatom -nevét, már csak azon okból, hogy ismerd meg a veszedelmet és kerüld -mint a mérges kigyót. Nem grófi, nem is bárói csemete. Egyszerű -nemes embernek örököse: Dorozsmay Esztike.</p> -<p>– Dorozsmay Esztike? mintha nem most hallanám először e -nevet.</p> -<p>– Oh, nem kétlem. Ezerszer olvashattad a hirlapokban. Mert a hol -megjelenik, azt úgy hirdetik, mint a nap legnevezetesebb -eseményét.</p> -<p>Pál báró ezután ismét az előadás folyamára látszék figyelmezni, -de csak arra gondolt, kitől és hol hallotta ő már egyszer e nevet -említeni?</p> -<p>Sok fejtörés után, majdnem kétségbe esett, a mint egyszerre -visszaemlékezik mai reggeli megérkezésére, s hogy Varjas Andoriás -uram beszélt ilyesmit s kapott is érte szigorú rendreutasítást. -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch08.png" alt="" title="" />VII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Odaviszik a fiatal embert, a hova nem várta. -Hogy mi következik ily odavetett kérdésből: ön erdélyi? az csak a -könyv végén derül ki.)</p> -<p>Az ülésszak szokott lassúsággal megkezdődött. Még alakulva sem -volt a ház s Bogárdy Zoltán urat harmadszor rendreutasítá a -korelnök. Annyiba sem vette, mintha a czinege fütyült volna a -szomszéd múzeumkertben.</p> -<p>Gencsy Pál báró ezalatt lelkiismeretesen beleszokott mérsékelt -ellenzéki szerepébe. Kényelmes helyzet ez, melyben az ember a -rosszért másra hárítja a felelősséget, a jó eredmény hasznában és -dicsőségében pedig tele marokkal osztozik. Mint pártjának -jelöltjét, beválasztották a «jogi bizottmány»-ba, mely állásra a -kolozsvári egyetem itélete szerint épen «elégséges» képessége -volt.</p> -<p>Október hava is elékerült a naptárból s miután ezen évben a -delegácziók Pesten üléseztek, semmi sem akadályozá a munka -folyamát. Már mit a képviselőházban szoktak munkának nevezni.</p> -<p>Egy hétfőn épen végére járt az ülés s a fiatal báró összeszedte -a kiosztott nyomtatványokat s tudja Isten miről gondolkodva, -lehajtá fejét s várá az elnök megszabadító szavát.</p> -<p>Egyszerre érzi, hogy valaki a háta mögé kerül, vállára teszi -kezét s Bogárdy Zoltán fintorított bajuszát pillantja meg.</p> -<p>– Te vagy öreg? <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<p>– Öreg? No már az ilyen megszólítást szeretem; látszik, hogy -megérdemlett tiszteletben tartod barátodat.</p> -<p>– Parancsolsz velem?</p> -<p>– Valamire felszólítlak, ha kedved lesz rá. Jer velem ebédelni. -Onnan haza viszlek; öltözz fel s bizonyos helyen bemutatlak.</p> -<p>– Bizonyos helyen?</p> -<p>– Tanuld meg, hogy a bizonyos hely alatt néha igen correct jó -helyet szoktam érteni.</p> -<p>– Ah eltalálom; meglátogatjuk a zártszéki szomszédnőt.</p> -<p>– De már oda ilyen sárgaszájú bibiczfiókot nem viszek. Igaz, -kibékültem vele s most ismét «általam bővebben nem vizsgált -okokból» rám emlékezik.</p> -<p>– Vedd szerencsekivánatomat. Hova megyünk?</p> -<p>– Oda, a hol az eszed is járt, a midőn megszólítottalak. Nem -hallottad, hogy nagy toilette-t kell csinálnod? Bemutatlak -Dorozsmayné ő nagyságának, a kinek férje jó barátom volt s most is -elvetődöm néha az özvegy házához.</p> -<p>– Zoltán!</p> -<p>– Nos?</p> -<p>– Ki mondta nekem, hogy be nem lépnél oly házba, a hol pipád -füstjét az asszony szemébe nem fujhatod?</p> -<p>– Szokásom a tapasztalatlan fiatal emberből bolondot -csinálni.</p> -<p>– Gonoszság kovácsa, az ifjúság megrontója: ki mondta nekem, úgy -kerüljem e házat, mint a mérges kigyó fészkét?</p> -<p>– Ezt igen bölcsen mondtam. Szerencsétlenségedre, nem fogadod -atyai intéseimet. Erővel a verembe akarsz veszni, tehát veszsz. -Különben pedig ismerőseim nem szokták minden szavamat mérlegre -vetni; mert én csak itt a képviselőházban beszélek egész komolyan s -mégis rendesen kinevetnek.</p> -<p>Úgy lett, mint tervezték. Elébb tisztességesen megebédeltek; -onnan átmentek a báró szállására s Bogárdy <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> Zoltán két -virginia-szivarnak is felét-felét kiszívá, míg barátja -tetőtől-talpig «a quatre épingles» újra öltözött.</p> -<p>Ezalatt Varjas Andoriás a lehető legcsinosabb bérkocsit állítá a -kapu elé s midőn az urak felültek, ő is a kocsis mellé -kapaszkodék.</p> -<p>– Mit akar kend ott?</p> -<p>– Semmit, csak ismerem kötelességemet; kár hogy nem kaptam olyan -kocsit, hogy hátul állhatnék rajta.</p> -<p>Az urak nevettek. Szép látvány lett volna estélybe menni -bérkocsin, hátul kipödrött bajuszú vén huszárral.</p> -<p>– Leszáll kend onnan?</p> -<p>– Igen is, ha úgy tetszik parancsolni. De meg ne tudja Zsuzsi -néni ő méltósága, hogy az én uram nagy parádéba csapta magát és -huszár nélkül indult el, mint valami éhes vándorló szabólegény.</p> -<p>Öt percz mulva a kocsi megállott a Nádor-utczának egyik -legpompásabb három emeletes háza előtt, mely különben nem volt -palota, miután földszinten boltok nyiltak, a felső emeletekben -szállásbérlők laktak, az első emeletet azonban kizárólag a gazdag -özvegy háztartása vette igénybe.</p> -<p>Bogárdy Zoltán kifizette a bérkocsit, a mi jelenté, hogy vagy -sokáig maradnak itt, vagy gyalog térnek vissza. Az ifjú bátorkodék -megjegyezni, hogy ez első látogatás levén, csak perczekig -időzhetnek, idősb társa azonban vállát vonogatá s mindketten -felmentek a lépcsőn.</p> -<p>Mintegy esti hat óra lehetett. Tehát e családnál már ebéd után. -A szobasorokban gázlámpák égtek, a sötétszürke bérruhába -öltöztetett cselédség ajtót nyitott s az érkezők bejelentés nélkül -léptek a belső szobák szentélyébe. Minden arra mutatott, hogy -gazdag urak a Dorozsmayak, de még mindig ragaszkodnak a -középosztály életmódjához.</p> -<p>A hova jutottak, nem volt terem, csak három ablakos nagy szoba -az épület közepén. Innen minden irányban kettős szárnyú ajtók -vezettek a szomszéd szobákba. <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Minden ajtó tárva-nyitva, -mindenütt fény, gazdagság, izlés és kényelem.</p> -<p>A háziasszony pamlagok és magas hátú karszékek tömkelegében -nehány igen feszes magatartású nővel társalkodott. A szemközti -ajtón túl zongoráztak; nehány kisasszony s több úr képezé a -társaságot.</p> -<p>Jól esett a fiatal bárónak, hogy megérkezésük semmi feltünést -sem okozott. Látszott, hogy olyan ház ez, a hol az elfogadási napon -jőnek-mennek a látogatók, és ott keresnek társaságot, a hol kedvük -tartja.</p> -<p>Bogárdy Zoltán még csak most bocsátotta szabadra eddig karöltve -vezetett barátját. Avval se törődött, hogy ő egyedül van itt fekete -sétaöltönyben, aztán közelebb lépve a háziasszonyhoz, megtörtént a -bemutatás igen polgári módon.</p> -<p>– Kedves húgom, kegyes engedelmeddel bemutatom neked -képviselőtársamat, Gencsy Pál bárót.</p> -<p>Dorozsmayné ő nagysága könnyedén meghajtá fejét, mondá, hogy -örül az ismeretségnek, s ezzel vége lett a szertartásnak.</p> -<p>Zoltán úr azonban nem elégedett meg azzal, hogy pártfogoltja -csak egy legyen az itten bejárók közül, hanem igyekezett őt az -előtérbe vonni.</p> -<p>– Pál barátom, – mondá, – nem tartozik az én pártom soraiba, de -mégis ellenzéki. Hatan esküdtünk össze, hogy megtérítjük, de -mindeddig sikertelenül. Ha pedig ide jött, a hol a kormánypárt -hívei vernek fészket, soha többé vele nem boldogulhatunk.</p> -<p>– Akkor annál becsesebb rám nézve Zoltán bátyámnak ezen -feláldozó önzéstelensége, – felelé a ház asszonya. – De mi jut -eszembe? Tán épen báró úr azon utitárs, kivel ketten rohamra -indultak az egyház ellen? Ott tarokkozik kanonok bácsi a harmadik -szobában, és elpanaszolta nekem, mily eretnek játékot űztek vele. -Részemről megadom az amnesztiát, csak tanácslom, ne nagyon -törekedjenek házi papom szeme elé kerülni.</p> -<p>Ezzel Pál báró felé fordult. <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– Remélem uram, legalább három remek beszédet tartott már a -képviselőházban?</p> -<p>– Bocsánat asszonyom, de bizony én még eddig egy kedvem szerinti -«éljen»-t sem kiáltottam.</p> -<p>– Még akkor sem, a midőn Zoltán bácsi beszélt és rendre -utasították?</p> -<p>– Akkor pártállásom tiltotta a helyeslést, de várva várom az -alkalmat, hogy valamely hazafias kifakadása fölött -tapsolhassak.</p> -<p>Magától érthető, hogy az ily beszédek csak arra valók, hogy -mondjon az ember valamit. A jelenlevők hamar visszatértek -félbenhagyott társalgási tárgyukra s egy grófné (nevezzük meg, -özvegy Bendeffy Károlyné), a kinek fia a leányok körében mulatott, -kegyesen elismeré, hogy mai napon a nem czímes nemesség között -gyakrabban találkoznak oly családok, melyek a nemzeti királyok -alatt is virágoztak, míg a főrendűek csak az ausztriai ház kegyének -köszönhetik rangjukat. Oly vallomás, melyet a grófné saját köreiben -semmi áron ki nem bocsát ajkáról.</p> -<p>Pál báró mély tisztelettel látszék a grófné tudós megjegyzésére -hallgatni, de ezalatt másutt járt az esze. Miféle ember ez a -Bogárdy Zoltán? hogy ijesztgette őt e házzal s kiderül, hogy itthon -van e termekben, a háziasszonyt húgának nevezi és tegezi! Hát az a -kanonok bácsi mit keres e protestáns háznál? Ismerték egymást, s -még jó reggelt sem mondtak a találkozáskor!</p> -<p>Oly helyen ült, hogy akadály nélkül beláthatott a szomszéd -szobába. A ház kisasszonyát már látta a színházban. Akkor, -messziről, nagyon szép leánynak találta: most közelről az égből -leszállt angyalnak.</p> -<p>És a mint így nézegeti, nehány sikertelen kisérlet után szemük -összetalálkozott; az ifjú tiszteletteljes fejhajtással fejezé ki -hódolatát, a leányka észrevette a figyelmet s lekötelező mosolylyal -viszonzást intett, de aztán megint a körötte álló urak beszédére -hallgatott.</p> -<p>Pál úr csakhamar észrevette, hogy itt az asszonyok <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> között nem -a maga helyén foglalt széket s készült átmenni a leányok társalgási -szobájába.</p> -<p>De nem könnyű feladat ez ott, a hol sok ismerős között egyedül -idegen az ember. Jól tudta, hogy ha ő oda lép, az urak egyszerre -elhallgatnak, s aztán kárörvendve mosolyognak, ha az új arcz -zavarba jő és beszédében akadozik.</p> -<p>Különösen pedig Bendeffy Arthur gróf szeméből látszott ki a -rosszakarat és ellenséges indulat. Ő méltósága kényelmesen -helyezkedett el egy karszéken, épen szemközt a házi kisasszonynyal -és igen érdekes történetkét beszélt el a város legmagasabb -köreiből. Fesztelen viseletével főleg azt kivánta a jelenlevőkkel -elhitetni, hogy ő e házban jobban érzi magát, mint más jelenlevő, -sőt esetleg több is eléadhatja magát. Az urak mind tegezték -egymást, a leánykák pedig nagyobbrészt gróf vagy báró czímen -szólíták őket.</p> -<p>De mi történik?</p> -<p>Esztike kisasszony egyszerre fölkel helyéből, társnői mint adott -jelre követik példáját s mindnyájan a nagy szobába gyülekeznek, a -hol a háziasszony elnökösködött. Ezen hadi mozdulatra a férfisereg -is «front»-ot változtat, a körben álló székek háta mögé sorakozik, -s mindenkinek azon leánykával kellett megelégednie, a hova épen -sorsa juttatta.</p> -<p>A gróf urak nem tudták elhatározni, mit jelentett e saloni -forradalom? De tény maradt, hogy az eddig elszigetelt új arcz nyert -legtöbb előnyt; mert a házi kisasszony oly helyet választott, hogy -Pál báró épen a háta mögé esett.</p> -<p>E pillanatban Bogárdy Zoltán bácsi, a ki ezalatt minden szobát -bejárt, büszke mosolylyal közelített a ház asszonya felé s -mondá:</p> -<p>– Szépséges húgomasszony, jó hírrel jövök; megtaláltam kanonok -bácsit s békét kötöttem az egyedül idvezítő szent eklezsiával. Nagy -munkámba került, mert épen most fogták el a pagátját s ezt úgy -tekintette, mint jogtalan erőszakot az egyházi tulajdon ellen. -Megigértem <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> neki, hogy én fogom indítványozni a -polgári házasság behozatalát, s minthogy ezen esetben előre meg van -bukva a kezdemény, tehát megbocsátotta a vasuton szenvedett -inzultácziót.</p> -<p>A gróf urak és grófné mamák igen «közönséges»-nek találák az -ilyen, klubba és kávéházba való tréfákat; de Zoltán bácsi -dicsőségének tartotta, ha mint «enfant terrible» szerepel, s aztán -visszavonulva, Esztike mellé állott és csendes hangon mondá:</p> -<p>– Végig hallgattuk a multkor a jövő zenéjét, s tökéletesen -egyetértettünk Pál barátommal, hogy ki volt a páholy hölgyei között -a legszebb?</p> -<p>Ezzel tovább állt s barátját és a ház kisasszonyát magukra -hagyá.</p> -<p>Pál báró folytatni akará a felvetett s igen háladatos társalgási -tárgyat, a midőn Esztike kisasszony egészen közönyösen, de mint a -következmény bebizonyította, valósággal végzetszerű véletlenből, -kérdé:</p> -<p>– Báró úr, erdélyi?</p> -<p>Pál báró ezen szó, Erdély, hallatára egyszerre tizenhat kötetre -terjedő regénytárgyat fedezett fel; csodálatos ékesszólással -beszélt a szelid domb alján fekvő Gencsről, az ódon, de esetlen -alakú szöglettornyokkal erősített udvarházról, a megholt anyának -művészietlenül faragott sírkövéről, a szigorú apának gazdasági -gondjairól, három leánytestvéreiről, végre ama köszörűletlen -gyémántról, Zsuzsi néniről, ennek ártatlan előitéleteiről, forró -szeretetéről, jóságáról, önzéstelen feláldozásáról, s maga is -csodálta, hogy Esztike kisasszony mindezt érdekkel hallgatta, sőt -néha fölvilágosítás okáért még kérdéseket is tett!</p> -<p>Képzelhetlen gyorsasággal telt ezalatt az idő, az öreg grófnék -fiatal kisérőikkel már eltávoztak; a harmadik szobában tarokkozók -bevégezték napi munkájukat, a vendég kisasszonykák után is kocsit -küldtek hazulról, úgy hogy végül csak Arthur gróf, Zoltán bácsi s a -fiatal báró maradtak és készültek búcsut venni.</p> -<p>Hogy valakinek eszébe juthatott volna, tüntetést keresni -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> abban, ki marad itt legutóljára? szó sem -lehetett. Ily rossz izlés ezen társaságban lehetetlen volt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 343px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"Esztike kisasszony mindezt érdekkel hallgatta." title= -"Esztike kisasszony mindezt érdekkel hallgatta." /></a> -<p class="caption">Esztike kisasszony mindezt érdekkel -hallgatta.</p> -</div> -<p>Tehát egyszerre indultak. A kapu előtt a grófot pompás fogat -várta s midőn felült kocsijára, nem tagadhatá meg ő méltósága -önmagától azon elégtételt, hogy lenéző tekintetet ne vessen azokra, -kik gyalog indultak hazafelé.</p> -<p>– Zoltán! te rejtély vagy előttem.</p> -<p>– És miért? ha szabad kérdenem?</p> -<p>– Minő mérgesen beszéltél a Dorozsmay-ház ellen s azalatt -kiderül, hogy egyike vagy a legszívesebben látott vendégeknek. -Félreérthetlen tekintélylyel lépsz fel a családban; tegezed, kedves -húgomnak nevezed a ház asszonyát, neked több szabad ott, mint -másnak. Vigyázz, mert ez az özvegy még nagyon szép; bele találsz -szeretni s akkor vége lesz államférfiúi szilárd hírednek.</p> -<p>– Öcsém, barátocskám, tanulj udvariasabb lenni az idősbek iránt. -Hátha magam is a leányért járnék oda?</p> -<p>– A leányért! – felelt a báró elképedve, habár tudta, hogy -Zoltán bácsinak soha sem szabad szavait betűértelemben venni.</p> -<p>– Nem lehetetlen! Azt hiszed, tied már a leány? Meghódítottad -első látásra? s most szeretnéd elkommendálni nyakadról az -alkalmatlan anyóst!</p> -<p>– Ugyan beszélj már életedben legalább egyszer komolyan. -Különben pedig fogadd forró köszönetemet szívességedért, hogy e -dicső házhoz bevezettél.</p> -<p>– Várjuk meg a regény végét; mert félek, hogy e napot velem -együtt elátkozod. Vetted észre, hogy Arthur gróf nagy kegyben áll a -hölgyek előtt?</p> -<p>– Úgy látszott, követelőleg lép fel ott.</p> -<p>– Követelőleg és nem remény nélkül. Az özvegynek tetszik a -nagynevű grófság. Egyéb nem kell hozzá, mint jól kiszámított roham -a leány ellen s kész az eljegyzés.</p> -<p>– Valószinű.</p> -<p>– Részemről nem pártolom e tervet; de mit tehetek <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> én? Van -ugyan fegyverem a gróf ellenében s tán használni is fogom. Csak -annyit mondok előre, hogy kézfogó is történhetik a háznál: de a -házasság csak akkor bizonyos, a midőn a párocska az esküvő után -visszajő a templomból.</p> -<p>Hallgatva folytatták útjokat.</p> -<p>Később Pál báró megjegyzé:</p> -<p>– Csak annyira óhajtanálak megismerni, hogy eltaláljam, mikor -beszélsz komolyan? mikor űzesz bolondot belőlem?</p> -<p>– Nincs ennél könnyebb. Soha se hallgasd, mit beszélek, hanem -nézd, mit teszek? Ha parlamenti férfiú akarsz lenni, mindig azt -kutasd, mit nem mondott az ellenség? Azonban az ily makrapipás -Demosthenes, mint én vagyok, csak akkor tudja meg, mit beszélt, a -midőn szavát a gyorsírók feljegyzették. Most pedig megérkeztünk -szállásod elé, adjon az Isten neked csendes és nyugodalmas jó -éjszakát.</p> -<p>Belépvén szállására a fiatal báró, a külső szobában találá -Varjas Andoriás uramat, a ki épen azon nehéz mesterséget gyakorlá, -miként csípheti le magát az ember, ha egyedül, társ nélkül -iszik.</p> -<p>A jó kedv már megvolt s ha korábban, mint várta, nem -háborgatják, a többi is okvetlenül bekövetkezik. De karbunkulus -módjára csillámlott a szeme, a midőn urának őszi felső kabátját -leölteni segíté.</p> -<p>– Mi lelte kendet?</p> -<p>– Engem? semmi. Hanem mikor szégyenszemre leszállítottak a -bakról, utána iramodtam a rozsdás fiákerlónak s láttam, hogy az én -méltóságos uram a Nádor-utcza végén száll le egy gyönyörűséges nagy -ház kapuja előtt.</p> -<p>– Hogyan? huszár és kémkedik!</p> -<p>– Az ilyen ispionságért nem akasztják fel az embert. Akkor, -örömömben bort hoztam a korcsmából s arra ittam: adja Isten, hogy -farsangra idehagyjuk ezt a nagy bolond várost s mutassuk meg -Csikszéknek, milyen friss menyecskét szereztünk az országgyűlés -alatt! <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>A kivánat nem volt rossz, de ha a góbénak több is volt szabad, -mint más cselédnek, a bárót ezen hivatlan bizalmaskodás mégis -boszantotta.</p> -<p>– Bolond kend Varjas Andoriás és az is marad. Igya meg, a mi -palaczkjában még van és menjen feküdni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch09.png" alt="" title="" />VIII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Aláirás egy tánczvigalomra, mely létre sem jő; -a nagy világ hiú szédelgéseibe merült uracsot megemlékeztetik a -csendes, egyszerű s boldog otthonra.)</p> -<p>Három vagy négy hét mulva, hétfőn, Dorozsmayné rendes nagyobb -elfogadási napján, az urak szivarozó szobájában ketten üldögéltek. -Arthur gróf s egy másik, kit már láthattunk itt, de csak most -nevezzük meg először: Porczogh Viktor báró.</p> -<p>– Valóban hiszed, hogy ez az erdélyi mokány fiú veszedelmes?</p> -<p>– Úgy mutatkozik. Keresztapja, a ki itt bemutatta, erősen -pártfogolja. Az özvegy részeden van, de a leány könnyen -ingadozhatik. Meg kell buktatnunk e hivatlan tolakodót.</p> -<p>– Megbuktatni! – felelé Arthur gróf. – De hogy? mert én uri -emberhez méltólag csak két eszközt ismerek: pénz és párbaj.</p> -<p>– A párbajt vessük ki számításunkból. Mi nem verekszünk, hogy -pedig egy vívómestert béreljünk fel, a ki belekössön, ez rút, -piszkos dolog.</p> -<p>– Marad a pénz.</p> -<p>– Igen a pénz. Századunkban legkényelmesebb mód, pénz dolgában -tönkre tenni ellenségünket. Jelen esetben még sokat sem kell -koczkáztatnunk, mert a báró nevetségesen szegény. Kérdezősködtem -erdélyi ismerőseimtől, minő faj ez a Gencsy báróság? Azt felelték: -idősb Gencsy Pál télen báránybőr ködmönben jár vadászni, de csak -pecsenyére valót lő. Nyáron leveti kabátját és ingujjban ebédel. -Állítják, három fiú, kilencz <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> leány van a háznál. Végre -ráadásul bizonyos Zsuzsi néni, a kinek kezében a kormány rúdja -fekszik.</p> -<p>– Pompás család. És valóban bárók?</p> -<p>– E tekintetben nincs kétség.</p> -<p>– Tehát pénzügyileg buktatjuk meg, – nevetett Arthur gróf. – -Parbleu! nem messze kell mennünk, ha példát akarunk keresni.</p> -<p>– Tervem van. Tisztességes és rangunkhoz méltó. Bele másztatjuk, -s egy pár hónap mulva biróilag lefoglalják képviselői napidíját. Az -ilyen ember aztán végkép lehetetlen minden lányos háznál.</p> -<p>– Hogy viszed bele?</p> -<p>– Mindjárt meglátod. Menj a leánykák szobájába; szólítsd meg a -bárót s hívd ide egy bizalmas szóra.</p> -<p>E küldetés semmi nehézséggel sem járt s nehány percz mulva -Arthur gróf karöltve vezeti be a fiatal bárót.</p> -<p>– Ülj le, – mondá neki. – Ez itt Porczogh Viktor báró, legjobb -barátom, s beszédünk lesz veled.</p> -<p>Porczogh báró papirlapot nyitott ki, mely hasonlított azon -aláirási ívekhez, mikkel a pesti embert úton-útszélen üldözik.</p> -<p>Pál báró zavartan és bizalmatlanul nézett. Eddig Arthur gróf nem -tegezte őt. Ha találkozott vele a lefolyt héten a Nádor-utczai -háznál vagy nem szólott hozzá, vagy úgy beszélt, hogy az «ön» vagy -«te» megszólítást kikerülte. Tud így a magyar ember beszélni, ha -akar.</p> -<p>– Ime, – kezdé Porczogh báró. – Aláirási ív olyan válogatott és -«comme il faut» tánczvigalomra, a milyen még nem volt. Húszan -vagyunk és 200 meghívójegynél többet ki nem adunk. Megmutatjuk -Pestnek, kik vagyunk? és hányan vagyunk? A ki ide bejut, az szemen -szedett crème, a ki kimarad, örökre a második osztályba sülyed. -Természetes, hogy Dorozsmayné ő nagyságát ki nem hagyhatjuk. Benne -lesz a főrendiház színe, holmi főispánság vagy miniszterség ide nem -elég ajánlólevél. Lásd 19-en már aláírtuk, a 20-dik hely számodra -van hagyva. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Értem, 19 egy hián 20.</p> -<p>– Vigyen el az ördög közmondásoddal. Lásd, mi ragad rád, ha -azzal a csizmadia-czéhmesterrel, Bogárdy Zoltánnal -kompanistáskodol. Itt a helyed, írd alá.</p> -<p>– Igen szívesen s köszönöm, hogy ki nem feledtetek. -Természetesen ismernem kell azon összeget, a mire kötelezem -magamat.</p> -<p>– Az összeg itt nem határoz. Párisból hozatunk szakácsot, -Nápolyból czukrászt, Londonból cselédséget. Minden költség pontosan -előre kiszámítva; egy részvény ára pedig potomság 1200 forint.</p> -<p>– Hogyan? 1200 forint? Sajnálom barátom, ez változtat a dolgon. -Ez oly összeg nekem, minőt én eddig egy lélegzetre soha ki nem -mondtam.</p> -<p>– Csak nem utasítod vissza e kitüntetést? Ki akarnád magadat -zárni a legfelsőbb osztályból?</p> -<p>– Oh a mi a megtiszteltetést illeti, nem vagyok érzéketlen -iránta, de ezen összeg fölülmulja erőmet.</p> -<p>– Soha ilyet, – kiálta föl Arthur gróf. – Van-e ára annak, hogy -az ország első gentleman-jei közé számíttassunk? Azt hiszed, nem -kapunk Pesten tízszer ennyi embert, a ki ha csak pénzről volna szó, -10,000 forintot is fizetne, csak velünk tánczolhasson?</p> -<p>– Legkevésbbé sem kétkedem. Én azonban képviselői díjamból élek -s csak rendkívüli kiadásaimra kaptam otthon 500 forintot.</p> -<p>– Ha csak ez a baj, szerzünk mi neked embert, a ki annyit ad -kölcsön, mennyit parancsolsz.</p> -<p>– Becsületemre fogadtam fel, hogy adósságot nem csinálok.</p> -<p>– Oh özönvíz előtti ember, – nevetett Porczogh báró. – Ez még -nem tudja, hogy három dologban nincs becsületszó: primo: hogy többé -nem kártyázunk; secundo: bizonyos szoknya után nem futkosunk; -tertio: soha váltót alá nem irunk. Benne van ez minden kifogástalan -dandy codex-ében. Hanc veniam damus petimusque vicissim.</p> -<p>– Ne kisértsetek; nincs pénzem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Ez nem mentség, – felelt Arthur gróf. – Holnap hozzád küldöm -udvari zsidómat, Kohn Fülöp urat, a kinek azon gyengéje van, hogy -mentől többet parancsolsz, annál készebb és alázatosabb.</p> -<p>– Nem kétkedem Kohn Fülöp úr előzékenységében; de majd másként -beszélne, ha a lejárati napon nem fizethetnék.</p> -<p>– Micsoda? más hangon? Látom, sejtelmed sincs róla, ki ez a Kohn -Fülöp? Olyan sajátszerű ficzkó, hogyha a lejárati napon fizetni is -akarnál, térden csúszva kér, hogy könyörülj rajta és -prolongálj.</p> -<p>– Elhiszem, jó kamat fejében.</p> -<p>– Kamat? Barátom, ez oly aljas szó, melyet született úr soha -ajkára sem vesz. Jól gondold meg, mit teszesz: mert nem tudom, minő -figurát játszhatol aztán itt, a Dorozsmayné házánál, ha elmondják -rólad, hogy fösvénységből kizártad magad ez előkelők társaságából. -Ez a borzasztóan millionaire kisasszony nem értené, hogy jár valaki -a házhoz, s pénzkérdés miatt lemond azon élvezetről, hogy -tánczoljon vele.</p> -<p>Pál báró el volt határozva, hogy az ívet semmi áron alá nem írja -s csak arról gondolkodott, hogy illendő módot találjon a -menekvésre.</p> -<p>Ekkor azonban megtoppan a háta mögött egy pár recsegős csizma s -Bogárdy Zoltánt látja közeledni, a ki téntába mártott tollat hoz és -mondja:</p> -<p>– Patvarba az ilyen félénk gyerkőczczel; itt a toll, írd -alá.</p> -<p>– Hogyan? te is kisértesz?</p> -<p>– Ird alá; a többit pedig bizd rám.</p> -<p>De mily csodálatos változás? Arthur gróf és barátja, egyszerre -mintha kicserélték volna őket, oly természetesnek találták, hogy a -kinek nincs pénze, nem kötelezheti magát. De Bogárdy Zoltán annál -kevésbbé tágított. Karon ragadta fiatal barátját, az asztalhoz -vezeté s az ívet aláiratá vele.</p> -<p>Szegény Pál báró most már egészen elveszté szeme fényét; csak -azt tudta: asztal mellett ül, perczeg valami <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> a kezében -s végre ott feketéllett a fehéren: b. Gencsy Pál s. k.</p> -<p>– Amazok átvették az ívet; hideg köszönetet mormogtak, s minden -jó kedvüket elvesztve, visszatértek a társalkodási szobákba.</p> -<p>Ekkor felkelt székéről az ifjú s megragadva barátja kezét, -mondá:</p> -<p>– Zoltán! el vagyok veszve!</p> -<p>– Ezerkétszáz forintért?</p> -<p>– Nagy összeg ez nekem.</p> -<p>– Igen, ha Kohn Fülöp adná. Holnap eljönne hozzád. Már tudná, -hogy aláírtad az ívet s diktálná a föltételeket. 1200 forintért -2000 forint egy hónapi határidőre! A második hónap végén 4000 -forint, s biróilag lefoglaltatná képviselői napidíjadat. De ne -gondolj ezzel. Nem láttad, mily hosszú orral kotródtak el innen? -Mihelyt nem sikerült téged Kohn Fülöp körmei közé játszani, nem -gondolnak többé tánczvigalmukkal sem. Száz ürügyet találnak a -visszavonulásra. Azt mondják, jókor van még s nincs együtt a -társaság. Egymásután kitörlik a neveket s a lapot széttépik.</p> -<p>– És ha nem tépnék?</p> -<p>– Akkor fizetsz; de nem Kohn Fülöp, hanem én leszek -bankárod.</p> -<p>– Zsuzsi néni exkommunikál.</p> -<p>– Gyerek! azt mondom neked, ne félj, míg engem látsz. Azonban -eltelt az idő, oszolnak a vendégek, menjünk szép csendesen mi is -haza.</p> -<p>Otthon az ifjú bárót kellemes meglepetés érte. Levél érkezett -hazulról s a vastag lúdtollal, jól ismert vonásokkal irott czímről -látta, hogy Zsuzsi néninek akadtak fontos közleni valói. Élénk -kiváncsisággal törte fel tehát a pecsétet és olvasni kezdett.</p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Gencs, nov. 20.</p> -<p>Kedves fiam, Pál! Még nem kaptam leveledet s az csúnya volna -tőled, ha nem tudnám, mennyi dolgod van az országgyűlésen? Mi pedig -reggelinél, ebédnél, uzsoránál, vacsoránál mindig rólad beszélünk, -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> miként tüntetted ki magad az ülésekben s -miként veszed hasznát a sok iskolának, a mit kitanultál s a mi -annyi költségünkbe került.</p> -<p>A lányok egésségesek. Klárit a küküllői alispán megkérte. Özvegy -ember, nem nagyon sok gyermeke van s az idén erdejében annyi makk -termett, hogy 1500 forintot kapott a brassói hentesektől. -Képzelheted, hogy a fényes ajánlatot örömmel fogadtuk.</p> -<p>A dió s aszalt szilva, a mit holmid közé dugtam, úgy-e jól -esett? Csak ropogtasd Zsuzsi nénéd ajándékát, legalább van otthon -vacsorád s nem kényszerülsz a drága és utálatos vendéglőkbe menni. -Ha fehérruhád kilyukad, vagy elrongyolódik, küld haza, kifoltozzuk. -Lelkére kötöttem Varjas Andoriásnak, hogy ingeden mindig gomb -legyen. Van czérnája fehér és fekete. A fejős tehenek most rosszul -tejelnek, de szép agarad a Rabló visszakerült kóborlásaiból s a -lányok olyan jól tartják, mintha magad volnál. Jolán húgod gyapot -paplant köt számodra, de Pál napra nem lesz kész. Még csak 16 -koczka van, pedig 178 kell.</p> -<p>Most a szebeni kék virágos tányérokról eszünk; kiméljük az új -service-t, mert a cselédek nagyon törik. A len olyan vastag az -idén, hogy csak törölközőket szőhet belőle a takács, de a kertben -annyi a hernyótojás az almafán, hogy nem győzzük pusztítani.</p> -<p>Tegnap itt voltak Marialakyék. Keresztlányom Zsuzsika megnőtt -mint a lödéczi lajtorja. Már nem jár sem rövid ruhában, sem fodros -nadrágban, de rossz kedve volt, mert szorította az új czipője. -Igazán szép leány s miután egyetlen gyermek és szép puszta néz rá, -soha se feledd, hogy őt néztem ki neked feleségül.</p> -<p>Apád szüretkor meghűtötte magát s nagyon köhögött. De főztem -neki árvacsalán, utilapú és cziczkafarkból czukros bonbonokat, -azóta jobban van. Csak ne színá mindig azt a borzasztó erős -bethlen-szentmiklósi dohányt! <span class="pagenum"><a name= -"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Úgy-e nehéz munka a haza javára gyűléseket tartani? De ne -szavazz valami új adóra, mert a régiekben is fülig úszunk. Azt -azonban nem bánnám, ha vasutat indítványoznál Csikszeredától -Gencsig, mert igen nehéz innen külön kocsit küldeni, ha só, -riskása, sáfrány kell a házhoz. Küldök jó reczeptet, melylyel -szennyes kesztyűidet kimoshatod, de mielőtt hordanád, akaszd ki -kötélre a folyosón, mert eleinte förtelmes büdös szaga van.</p> -<p>A majorosné hat cziczája, mihelyt megnő, muffot csináltatunk -bőréből a két kis leánynak; de a szolgabiró, a kit tavaly -választottak, gyönyörű szép zongorát vett a feleségének. Bele is -került neki a hozatallal együtt 37 forintjába!</p> -<p>Hordatjuk a «Marosvásárhelyi közlöny»-t. Félre rakom a számokat, -hogy ha nyáron haza jösz, olvashasd. Borzasztó benne, mint vágták -le a tolvajok a gelenczei zsidónak a fülét, de mikor erre járt a -miniszter, a mi tiszteletesünk olyan szép köszöntő verset írt -hozzá, hogy az itteni iskolás gyerekeknek könyv nélkül meg kellett -tanulni.</p> -<p>Édes Pál fiam! ne nagyon nézegesd te azokat a pesti selyem ruhás -fehérnépeket. Lám innen egy fiatal Mikes addig sétálgatott a -promenádon egy selyem ruhás fekete fátyolos uri nővel, kiről azt -gondolta grófné, pedig a theatromban játszik amolyan nyelves -szobalányokat. Jobb lesz tehát, ha gyűlés után haza mégysz, hozatsz -Varjas Andoriással ebédet, este pedig fél kilenczkor imádkozol és -lefekszel, mert a hiábavaló csavargás minden gonosznak kútforrása. -Mihelyt fagy, küldök sonkát meg füstös kolbászt. Most pedig bezárom -soraimat és az én Istenem oltalmába ajánlja Palikáját az őt -kimondhatlanul szerető</p> -<p class="right"><i>Zsuzsi nénije.</i></p> -<p>U. I. Fel kell bontanom levelemet, mert elfeledtem megírni, el -ne hanyagold a flótázást, mert a mai világban követelik a fiatal -embertől, hogy muzsikális <span class="pagenum"><a name="Page_66" -id="Page_66">-66-</a></span> legyen. Aztán oly szép az, ha valaki -az udvarra szóló ablakban flótázik, oda lenn pedig könyhullatások -között hallgatják. Aztán meg ha francziául tudsz is, nem árt, ha -néha a német gramatikába bepillantasz.</p> -<p class="right"><i>Zs. n.</i>»</p> -</div> -<p>Pál báró feszült figyelemmel olvasta ezen hosszú s az idegenre -nézve érdektelen levelet. Olyan világosan meg volt írva benne: ki ő -otthon? és hozzá gondolta, mi lett itten? Közepette a főváros -zajának, midőn már-már be volt sodorva a nagy világ veszedelmeinek -örvényébe, oly megnyugtatólag hatott rá a falusi csend, boldogság -és egyszerűség.</p> -<p>Tán unalmat és boszankodást érezve, félreveté a levelet? Tán -nevetett az elfogultság és korlátoltság ily kézzelfogható -bizonyítéka fölött? Nem. Még egyszer átolvasá, s miután minden -semmiség érdekelte őt, szemébe igaz könyek lopóztak. Bajos volt -ugyan a sorokban érzékeny s könyet facsaró ömlengéseket fölfedezni. -Ő azonban minden betűből csak azt olvasta, hogy a kiket otthon -hagyott, végtelenül szeretik őt, s meggyőződve vannak, hogy a mit -hazulról hall, hittel és szent érdekkel fogja olvasni, elkezdve a -majorosné hat cziczájától a szolgabiróné remek zongorájáig.</p> -<p>A naiv hit, ezen minden kétkedést kizáró bizalom és ártatlan -föltevés gyüleszté szemébe a könyeket. Egy egészen más csalárd -világból tekintett vissza az elhagyott atyai házra, az ott -fölmerült köznapiságokra, s mégis tapasztalnia kellett, hogy -egyedül ama távol otthon azon szent hajlék, melyhez tartozik, s a -hova ezer csalódások után is mindenkor mint biztos révbe vissza is -térhet.</p> -<p>Eszébe sem jutott, hogy még ma nem is vacsorált, s hogy erejét -felülmuló pénzbeli kötelezettséget vállalt, hanem lefeküdt és aludt -világos virradtig. <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch10.png" alt="" title="" />IX.</h3> -</div> -<p class="summary">(Szokatlan ünnepélyes szertartással végbement -leánykérés; a roham sikert igér, de még semmi sem bizonyos.)</p> -<p>Nincs Budapesten szebb, uriasabb, tisztább, vidámabb és -barátságosabb lakás, mint a József-tér. A Dunapart csak téli -szállás, mert nyáron a nyugatra hajló nap forró katlanná fűti a -szobákat, még a fal s a bútor is megmelegszik. Itt pedig üde levegő -ömlik be a térről s az ablakról letekinteni, annyi, mint a -művészileg gondozott virág- és bokorültetvények színét, zamatját és -frisseségét folytonosan élvezni.</p> -<p>Ily házban tartá uri residentiáját özvegy Bendeffy Károly -grófné, kit már láttunk a Dorozsmay-háznál. Ő volt azon -leereszkedő, a ki helyet foglalt a pamlagon, olyan házban, a hol a -látogatókat be sem jelentik.</p> -<p>Mert hiába! vagyoni tekintetben erősen kezdtek a grófi koronának -ágai bomladozni s Bogárdy Zoltán ez egyszer nem túlzott, a midőn az -általános árverés közeledtére példálózgatott. Tehát a Nádor-utczai -házban őrzött négy millió igen alkalmas eszköz lett volna -kimenekülni azon nyomasztó adósságból, miket Arthur grófnak korábbi -s az utóbbi három év alatt újra megkettőzött pazarlásai, a -kamat-kamatjainak felhalmazódása, fenyegető arányban -felszaporítottak.</p> -<p>Reggel féltizenkét órára járt az idő, tehát Arthur gróf -remélheté, hogy anyja, legalább fia számára, már látható állapotban -lesz.</p> -<p>Leküldé tehát komornyikját az első emeletre. Ez kérdést tett a -szobaleánynál, ez felkeresé a komornát, <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> a ki aztán -a grófné legbensőbb szentélyéből meghozá a szót, hogy a méltóságos -grófné az ifjú grófot szívesen látja.</p> -<p>Ezen vett engedély alapján csakhamar belépett Arthur gróf a -grófné kisebb elfogadó-szobájába, s anyját reggeli pongyolában -találta, kedvencz karszékében, a midőn épen új czigarettre -gyújtott.</p> -<p>– Mamám, – kezdé az ifjú gróf közvetlenül a tiszteletteljes -kézcsók után. – A mit Porczogh báró érdekemben kitalált, nem -sikerült. Az a vad báró nem akart beugrani a verembe; később -közbejött a mi örökös guignon-unk, kit te monsieur Pockharti-nak -nevezesz, ennek jött kedve pénzt kölcsönözni barátjának, s így -tervünk füstbe ment. Kohn Fülöp megmenekedett a legrosszabb -üzlettől, mihez életében fogott, mi pedig az aláirási ívet közös -megegyezéssel széttéptük.</p> -<p>– És most?</p> -<p>– Én állok elé új tervvel. Sikerül, vagy végkép megbuktam.</p> -<p>– Nekem is lesz szerepem benne?</p> -<p>– Ha oly szíves volnál és elvállalnád, saját elnökséged és anyai -auctoritásod zászlója alatt.</p> -<p>– Semmit sem igérek, míg nem tudom, miről van szó? Azt akarod, -nagy pompával, mint boldog anya menjek a Nádor-utczába, rohanjam -meg a kis kövér ténsasszonyt, s megkérjem számodra a négy -milliót?</p> -<p>– Mamám, te szívemben olvastál. De, hogy még nagyobb szelet -csináljunk, menj oda fényes assistentiával. Szólíts föl valakit -barátnéid közül: mentül menydörgőbben aristokratikus lesz neve, -annál többet igér. Talán jó volna meghívni nagysaárfeöldi -Saárfeöldi Lukréczia grófnét, tán megteszi e szívességet.</p> -<p>– Valószinűleg. Sőt fölteszem róla, hogy gúnyból és megvetésből -az alsóbb osztályok iránt, azon tréfát követi el, hogy családi -brillantjait is magára rakja. És a másik?</p> -<p>– Louise.</p> -<p>– Melyik Louise? Burghammer herczegnő? <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>– Igen, és miért ne?</p> -<p>– Ha gondolod, hogy szívesen jő, akkor meglesz a teljes -háromság. Itt van most a herczegnő Pesten?</p> -<p>– Ha az udvar Budán, vagy Gödöllőn időz, az osztrák delegatió -pedig az akadémia palotájában ülésez, Burghammer herczeg és neje -nem hiányozhatnak.</p> -<p>– Szép, hogy az én fiam így érti a politika követelményeit. Más -közvetlenebb forrásból nem tudod, hogy a herczegnő csakugyan itt -van?</p> -<p>– Mamám, te benned a szent inquisitio legfogasabb procuratora -veszett el! Nem elég, ha igérem, hogy eljő, szívesen jő és -segítségünkre lesz?</p> -<p>– Csak azért szóltam, mert mi asszonyok bizonyos dolgokban -másként vélekedünk, mint a férfiak. Ezelőtt három évvel nagyon -udvaroltál a herczegnőnek s kevésbe múlt, hogy bele nem házasodtál -Bogfalvába. Azt is tudom, hogy Louise csak szerelmi csalódásból -ment férjhez a 68 éves herczeghez s megütötte fülemet, hogy régi -imádottadat itt és Bécsben is meg-meglátogattad.</p> -<p>– Mamám…</p> -<p>– Ne félj, nem teszek indiskret kérdést. De nem találod merész -föltevésnek, hogy az egykor hűtlenül elhagyott Louise mai napon -mellém mint statista szegődjék azért, hogy egykori udvarlóját -pénzházasságra segítse?</p> -<p>– Mamám…</p> -<p>– Asszonyi észnek mindig veszedelmes járása van. Hátha azt várja -tőled, hogy tűrj békével addig, míg ő herczegségét a «vértolulás az -agy felé» másuva szólítja, s az özvegy azon helyzetbe jő, hogy -némely elfeledett dolgokat feleleveníthet?</p> -<p>– Kérlek, mamám, hidd el nekem, Louise bölcs asszony; igen jól -ismeri a nagy világ folyását s nem lázad fel, ha adósságtisztázási -szempontból házasodni akarok.</p> -<p>– Legyen. Megegyeztünk.</p> -<p>– Nem tehetek egyebet. Várni a herczeg halálára, <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> annyi, -mint remélni, hogy hitelezőnk életunottságból agyonlövi magát. A -herczeg öreg s ha télen beteges is, nyáron visszafürdi magát -Gasteinban. Aztán ki tudja, mi lesz végrendeletében? s ezen -kételyem elhatározó.</p> -<p>– Értelek; egy kicsit szerelmes is vagy abba a félpolgár -leányba?</p> -<p>– Először úgy fogtam fel a vállalatot, mint üzletet, mint -előnyös pénzügyi operatiot. Később megdöbbenve vettem észre, hogy -tervemből «caprice» lett, most már forma szerint szerelmes vagyok -az aranyos pipiskébe.</p> -<p>– Persze, hogy szép is a gyermek. Ez néha a legsiralmasabb -mesalliancet is kimenti.</p> -<p>– Ne nevess ki mamám, mert oly szép e leány, minő csak te -lehettél a magad idejében.</p> -<p>– Oh engem az ily köznapi bókokkal el nem tántorítasz. Mert ha -te engem csak pénzügyi agentiával bízasz meg, anyai kötelességem -segítségedre lenni. Ha megbukom, oly szerencsétlenség, mely már -államokon és császárságokon is megesett. De már az minden bevett -szokást felforgató reform, ha az anyának kell a szerelembe esett -fiú dolgát támogatni. Othello és Romeo a dolog ezen részét -magánúton hozták tisztába.</p> -<p>– Imádott szellemdús mamám, te csak szójátékkal küzdesz ellenem. -Mint családanya csak a pénzkérdésre tekintesz, az ügy regényes -oldalát pedig kizárólag rám hárítod.</p> -<p>– Félek, hogy szerelmi pörödben nem jó rendet tartasz. Még nem -nyerted meg ügyedet az első forumon, a leány előtt s már is -appellálsz a legfelsőbb törvényszékre, a szülőkre.</p> -<p>– Milyen jól ismeri az én mamám a pörrendtartás szabályait.</p> -<p>– A gyakorlat, fiam, – felelt sóhajjal a grófné. – Ismerek -valakit, a kinek ügyeit néha tanulmányoznom kellett. A legfőbb -akadály, véleményem szerint, az a bizonyos Bogárdy.</p> -<p>– Mondd anyám, Pockharti, oly jól áll neked, ha a zsíros magyar -nevet uri hölgyhöz méltókép ejted ki.</p> -<div class="figcenter" style="width: 342px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= -"– Először úgy fogtam fel a vállalatot." title= -"– Először úgy fogtam fel a vállalatot." /></a> -<p class="caption">– Először úgy fogtam fel a vállalatot.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>– Azt mondják, ezen embernek elhatározó befolyása van. Még azt -is suttogják, hogy az özvegy kezére áhítozik.</p> -<p>– Ezt eddig nem hallottam s nem is hiszem.</p> -<p>– A hír meggondolást követel, mert ez esetben a négy milliónak -fele veszendőbe megy.</p> -<p>– Mindez a házassági szerződés kötésének pillanatára marad. -Ügyvédünk szemes ember, s tőlem is kap utasítást. Tehát számítok -rád. Ma este?</p> -<p>– Ily sietve?</p> -<p>– Annál hamarabb esünk át rajta. Írj nagysaárfeöldy Saárfeöldy -Lukréczia grófnénak, én pedig megyek Louise herczegnő lakására. -Burghammer úr ezen órában az osztrák delegatióban szavazza a közös -budgetet s neje bátrabban adhat audientiát. Kérlek, tartsd meg -pontosan a hat órát. Ilyenkor a leányok a szomszéd szobában -szimfoniáznak. Jöjjetek egyszerre, külön kocsikon, galonnirozott -cselédséggel s ha Dorozsmayné asszonyom ő nagysága ennyi fény és -dicsőség láttára lábaidhoz nem rogy, akkor egy paránya sincs benne -az emberi gyengeségnek.</p> -<p>És csakugyan minden így történt.</p> -<p>Mert tény, hogy az előkelő osztálynak bizonyos része tökéletesen -meg van győződve, csak egész nagyságában kell magát mutatnia s a -középsorsúak föltétlenül meghódolnak.</p> -<p>Tehát este pontban hat órakor szokatlan mozgalom támad a -Dorozsmay-ház udvarában s a kapu alatt. Grófnék látogatása ugyan -szokott tünemény volt itt, de minden feltünés nélkül jöttek-mentek. -Most azonban díszhintó, paszománttal rakott cselédség, uszályos -ruha, teljes toilette, mintha az udvarhoz mennének estélyre.</p> -<p>Bogárdy Zoltán, a ki a háziasszonynyal még egyedül volt, az -ablakból nézte a szörnyű maskarádát. Esztike és barátnéi szokott -szobájukban mulatoztak. Arthur gróf itt volt korábban, de ekkor már -eltávozott.</p> -<p>Beléptek s Bendeffy grófné szertartásos meghajlással közeledett -a háziasszonyhoz, s bemutatá kisérőit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>– Barátném Saárfeöldi Lukréczia grófné.</p> -<p>Azután a másikat.</p> -<p>– Barátném Louise, Burghammer herczegnő, a kit ön asszonyom, -mint Hohenmark herczegkisasszonyt, korábbi időkből ismert.</p> -<p>Nem tagadjuk, hogy az egykori kisvárosi menyecske, később -vagyonos, mai napon dúsgazdag özvegy, a legnagyobb zavarba jött. -Alig tudott nehány régen betanult szólásformához jutni, rettegvén, -hogyha nem is ügyetlen, de ily ünnepélyes alkalommal a nagy világ -köreiben meg nem szokott nyilatkozatot tehet.</p> -<p>Jól tudta ezt Bendeffy grófné s azért mentől kevésbbé engedé a -ház asszonyát szóhoz jutni. Mindig ő beszélt, barátnéit -közbeszólásra ösztönözé s úgy tette föl a kérdéseket, hogy könnyű -volt azokra egyenesen igen-nel, vagy nem-mel felelni.</p> -<p>Mindez nehány perczig tartott, s akkor özvegy Bendeffy Károlyné -a legünnepélyesebb s legméltóságosabb hangon így szólott:</p> -<p>– Asszonyom, kedves barátném! Ezúttal mint családanya -tiszteletteljes kéréssel jövök. Kedvelt és egyetlen fiam, Arthur -gróf nem járhatott e nemes és barátságos házhoz oly gyakran a -nélkül, hogy szívében a legmelegebb rokonszenv ne ébredjen, önnek -erényben és szépségben tündöklő leánya, Esztike kisasszony iránt. -Azon esetre tehát, ha ajánlatunk hasonló rokonszenves viszonzásra -találna, bátorkodom fiam, Arthur gróf számára Esztike kisasszony -kezét tisztelettel, szeretettel és anyai érzelmeimmel, ünnepélyesen -megkérni.</p> -<p>Dorozsmayné nem tagadta, később is önként megvallotta, hogy ezen -ajánlat hallatára örvendetes meglepetést érzett anyai keblében.</p> -<p>Felelni akart, de hang sem szállhatott ajkára, érzette, hogy -szemébe könyek gyülekeznek.</p> -<p>Nem kellett egyéb a grófnénak. Úgy tekintette ezt, mint boldog -igent, hévvel ragadá karjaiba a leendő örömanyát és saját -művészileg himzett és fölcsipkézett <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> kendőjével törlötte le a sós -nedvet, melynek nehány csöppje épen annyi millió forintot ér.</p> -<p>Louise herczegnőnek erőltetésébe került, hogy ne nevessen. -Szerencsére mosolyognia kellett és ajkainak ezen vonásai alá a -gúnyt is elrejtheté. Soha nem látott komédia volt ez, hogy egy -anya, két más fölpiperézett és fölbrillantozott úrnővel leánykérőbe -jőjjön.</p> -<p>E pillanatban vették észre, hogy a szoba másik oldalán, a -kandalló előtt, tanúja is volt valaki a jelenetnek.</p> -<p>Ezen tanú most előlépett. Ő volt vitézlő Bogárdy Zoltán s a -grófné megrettenve nézett a közeledőre, vélvén, hogy most minden -ismét összedől, a mit a meglepetés hatalma által fölépíteni -sikerült.</p> -<p>De egészen más váratlan esemény következett. Bogárdy Zoltán oly -tiszteletteljesen hajtá meg magát, mint soha azelőtt és mondá:</p> -<p>– Engedd meg kedves húgom, hogy én, mint boldogult férjednek -legrégibb barátja, legelső legyek, a ki neked e nagy -megtiszteltetés folytán, őszinte szívből szerencsét kivánok. Adja -Isten, hogy a mit e földön emberek határoztak, ott fönn a magasban -is megkötve és megáldva legyen.</p> -<p>A grófnék bámulva, de kellemesen meglepetve néztek az emberre. -Bendeffyné szemében a teljes győzelem szikrája ragyogott fel, mint -a ki legfélelmesebb ellenségén vett diadalt. Saárfeöldy Lukréczia -grófné azonban, a ki nem ismerte Bogárdy Zoltán befolyását a -háznál, csak vállat vont s gondolá, hogy ily felköszöntő inkább -paraszt, vagy a mi ezzel egyértelmű, köznemes lakodalomban járná -meg legjobban.</p> -<p>Ezzel egyszersmind az idejövetel czélja teljesen elérve lévén, a -két grófné és herczegnő a ház asszonyát szeretetteljesen -megcsókolván, igen kimért urias hajlongások között eltávozának.</p> -<p>Künn a lépcsőn Bendeffy grófné szétnézett a kisérő cselédségen s -azután franczia nyelvre fordítván beszédét, most már szabad -lélegzettel mondá:</p> -<p>– Kedvesim, ez pompás jelenet volt a «Bourgeois-Gentilhomme» -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> vígjátékból. Szegény Dorozsmayné egészen -oda volt. Még azt a vérengző tigrist, Pockharti uramat is -agyonbűvöltük. Remélem, nem marad el jutalma. Azt mondják -képviselő? tehát olyan fa, a miből mindent lehet faragni, még -egyszerre miniszter is lehet belőle. De igérem, ha van még -befolyásom ezen országban, hogy fiam lakodalma után két hét mulva -kinevezik valahová főispánnak.</p> -<p>– Meg is érdemli, – felelé a herczegnő. – Három vagy négyezer -forint fizetés, nagy méltóság, ülés és szavazatjog a főrendek -házában és semmi dolog hozzá.</p> -<p>Azok pedig, kik visszamaradtak, mindaddig, míg a kocsik a kapu -alól ki nem robogtak, szótlanul néztek egymásra.</p> -<p>Dorozsmayné csak most eszmélt fel, mit követett el? s felszólalt -mellében lelkiismerete, hogy leánya boldogságáról netán -elhamarkodva határozott. Azonban leírhatlan könnyebbülésére -szolgált, hogy a kinek itéletétől leginkább félt, férjének igaz -barátja, Bogárdy Zoltán, tettét helyeselni látszott.</p> -<p>– Nos, – mondá ez, – ezután csak két dolog van hátra. Először -értesíted, kedves húgom, leányodat, mily szerencse vár rá. -Másodszor, hogy bölcs házassági szerződést kössünk, a mi -alkalmasint csak az én dolgom lesz. Mindjárt holnap meglátogatom -Arthur grófot, a te jövendőbeli fiaduradat s eléje terjesztem a -szerződés pontozatait, úgy mint nekem férjed, az én elfeledhetlen -barátom élőszóval utasításba adta. Természetes, hogy ez az -élőszóval adott utasítás a törvény előtt semmi, és egyedül tőled -függ mindent helyeselni, vagy félrevetni.</p> -<p>– Oh bátyám, nem fél, hogy Esztike ellenkezni fog?</p> -<p>– Mért tenné? A vőlegény személye megjárja. Gondolom lesz 33 -éves, tehát elég szép kor a házasságra. Ilyenkor a mai fiatal ember -már kitombolta magát, míg a 25 éves új házas csak esküvője után -három évvel kezd megbomlani. A Bendeffy-család kitünő, ezen réven -kis leánykánk a főváros első köreiben, sőt még az udvari -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> estélyeken is otthon leend. Hogy a -vőlegény nyakig el van adósódva, csak azt bizonyítja, hogy semmi -sem tökéletes e gyarló világban.</p> -<p>– Gondolja Zoltán bácsi, hogy elhamarkodva adtam igéretet?</p> -<p>– Mi az az igéret? semmi.</p> -<p>– Hogyan? semmi?</p> -<p>– Minden anya csak azt igérheti, a mit adhat. Tudniillik: -beleegyezését. Ez pedig két föltételhez van kötve. Először, hogy a -leány is tiszta szívéből, minden kényszerítés nélkül igent mondjon. -Másodszor, hogy a vőlegény elfogadja azt a házassági szerződést, -melyet eléje fogunk terjeszteni. Mert tudnunk kell: a leányt -szereti-e, vagy a velejáró milliókat, miket Esztike húgom egykor -örökleni fog.</p> -<p>– Tehát ez még nem utolsó szavam volt?</p> -<p>– Megtörténhetik. <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch02.png" alt="" title="" />X.</h3> -</div> -<p class="summary">(A díszruhás ünnepélyességet hasonló értékű -aprópénzzel fizetik vissza; a házassági szerződés pontozatai pedig -gondolkodóba ejtik ő méltóságát.)</p> -<p>Másnap dél felé Bogárdy Zoltán úr tükör előtt állott, pödré -bajuszát és hangosan nevetett.</p> -<p>Mert a tükör tetőtől-talpig díszmagyar ruhába öltözött hőst -mutatott, a kinek fején kalpag kócsagtollal, vállán panyóka, -oldalán kard hirdeté a ritka ünnepélyt, mely következni fog.</p> -<p>Így indult ki szobájából. Arany ugyan kevés volt rajta, egy -csatt, mely mentéjét összetartá s vékony zsinór, mely -csizmaszárainak felső körét ékíté. De ez elég volt arra, hogy a -házbeliek összefussanak. El is terjedt híre, hogy a képviselő úr -«vizit»-be megy Budára a királyhoz.</p> -<p>A kapu előtt bérkocsi várta s midőn felült, a József-tér -bizonyos számát kiáltá.</p> -<p>De még a Bendeffy grófok lakásán is zajt és bámulatot -gerjesztett ily «vitézlő rend»-nek megjelenése. Egyik azt mondta, a -főispán jött a gróf megyéjéből tisztelegni, a másik a -miniszterelnök személyét gyanítá benne. És ha a bérkocsi kételyeket -nem ébreszt, kész számára az exczellencziás titulus.</p> -<p>A rejtélyes idegen az előszobába érkezve, az ifjú gróf után -tudakozódott, s arra illő kisérettel felvezették őt a második -emeletbe.</p> -<p>Arthur gróf értesülvén, minő szertartásos látogatás fenyegeti, -először maga is megütődött. Már-már le <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> akará -vetni hálóköntösét, s a legközelebb fekvő kabát után nézett, de -aztán vállat vont, s mormogá: itthon vagyok; találjon úgy, mint -talál, még szivaromat sem hagyom félbe.</p> -<p>Ekkor belépett komornyikja, az idegennek látogatójegyével.</p> -<p>«Bogárdy Zoltán orsz. gyűl. képviselő.»</p> -<p>Hangosan felkaczagott erre, de miután udvarias ember volt ő -méltósága, elébe ment az érkezőnek a szoba ajtajáig, nagy -szívességgel fogadta s egy kicsit meg is bámulta a feltünő -ünnepélyes öltözéket.</p> -<p>– Ah Bogárdy úr? mily kellemes meglepetés. Kérem, parancsoljon -széket. Nem oda, az kényelmetlen. Ide szemközt velem. Szolgálhatok -szivarral? Itt a kés, tessék levágni a végét. Mondhatom, nem a -legrosszabb faj. Ezennel szolgálok tűzzel is.</p> -<p>– Gróf úr, – felelé a képviselő, miután leült és szivarát -meggyújtá. – Én Dorozsmayné ő nagysága megbizásából teszem -tiszteletemet. Hogy minő czímen bátorkodom alkalmatlankodni, -mindjárt megmondom. Először, mint Dorozsmay Tihamér barátja s holta -után az özvegy vagyonának végrendeletileg kinevezett gondnoka és -kezelője.</p> -<p>– Örülök, igen örvendek.</p> -<p>– Másodszor úgy állok itt, mint az özvegy bizalmi küldöttje, -vagy ha úgy tetszik, házi fiskálisa, a ki azért jött, hogy -méltóságoddal a házassági szerződés pontozataira nézve -egyezkedjen.</p> -<p>– Nagyon derék, egészen szolgálatára állok. Mindenekelőtt -megenged nekem egy kérdést?</p> -<p>– Méltóztassék parancsolni.</p> -<p>– Kissé kényes a kérdés, ha fölteszem, hogy ma reggel egyedül -csak azért indult ki lakásából, hogy engem fölkeressen?</p> -<p>– Egyenesen csak méltóságodhoz jöttem.</p> -<p>– Ha így van, beszéljünk szabadon, jó kedvvel és nem -czeremoniázva. Mert férfiak vagyunk s részemről mindig kapkodok az -alkalmon, ha valami fölött jót <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> nevethetek. Tisztelt Bogárdy -úr, mi a mennydörgős ménkü jutott önnek eszébe, hogy a midőn hozzám -jő, a ki csak olyan korhely fráter vagyok, mint a többi, így neki -öltözik, kardot köt, kalpagban és panyókában toppan be hozzám?</p> -<p>– Gróf úr, – felelé a képviselő nem nagyon őszinte -szerénységgel. – Én a régi táblabiró világban középnemes, hét -szilvafás birtokos voltam, most pedig egyszerű polgár, a ki soha -sem ismerkedhettem meg a főrendűek bevett szokásaival. De miután -tegnap láttam, hogy méltóságos grófnék s nagyméltóságú herczegnék, -ünnepélyes czélból látogatni jövén, teljes úrnői ornatusban -jelentek meg: mellőzhetlen kötelességemnek tekintettem követni az -adott példát, s ezer bocsánatot kérek, ha hibát követtem el.</p> -<p>– Ah, ez nagyon derék, – kiáltá Arthur gróf s hévvel rázogatá -meg látogatójának mindkét kezét. – Becsületemre, ez jó ötlet -volt.</p> -<p>– Hogyan? ötlet?</p> -<p>– Oh kérem, ne csináljon ily ártatlan képet. Ön tökéletes kópé, -Bogárdy uram, s a legpompásabban visszatréfál bennünket. Mi vagyunk -a vétkesek s csak köszönettel tartozunk, ha súlyosabb büntetéstől -megmenekedhetünk. Ön lovagias ember, mert nem anyámon, nem -kilenczágú koronás barátnéin vesz bosszút, hanem egyszerűen engem -fizet ki hasonló értékű aprópénzzel a tegnapi komédiákért! No lám, -már ön is nevet. Mert nincs is annál kellemesebb jelenet, mint -mikor két jó madár egymásra ismer s mindkettő elérti a tréfát.</p> -<p>– Gróf úr…</p> -<p>– Hagyjuk ezt a pokolba. De most már csak leveti azt a panyókát -e pogányul befűtött szobában? Ide a karddal, hadd csapjam félre -valamelyik szögletbe s aztán kezdjünk dolgainkhoz.</p> -<p>– Ha úgy tetszik, engedelmeskedem.</p> -<p>Ezzel megszabadult fölösleges öltözékétől és zsebéből egy -összehajtott papirlapot keresett elé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Kissé félek, – jegyzé meg a gróf. – Legalább nem merem -remélni, hogy ön a szerződés föltételeinek fogalmazásában nagyon -részrehajló lett volna irányomban.</p> -<p>– Úgy van, gróf úr; nekem mint megbizottnak főleg a menyasszony -érdekeit kellett szem előtt tartanom.</p> -<p>– Parbleu! mint vőlegény csak nem lehetek ellenfele -menyasszonyomnak!</p> -<p>– A menyasszonynak, a jövendőbeli nőnek semmi esetre sem. Ámde -ezenkívül még két tényező szerepel. Először az özvegy. Másodszor az -elhunyt atya végrendeletének, azonkívül a beteg halálos ágyán -kijelentett óhajtásainak végrehajtója.</p> -<p>– És ez ön?</p> -<p>– Szolgálatára.</p> -<p>– Én mindig úgy hallottam, hogy Dorozsmay Tihamér rövid, de igen -szabatos végrendeletet írt, melyben egyszerűen és kizárólag minden -ingó és ingatlan vagyonát, mint tökéletesen szabad tulajdont, -szeretett nejére hagyta.</p> -<p>– Így van, szóról-szóra. De ezenkívül a betegágyban, éltének -utolsó napjaiban, már a halál közeledtével bizonyos óhajtásokat -fejezett ki. Részint csak neje előtt, részint midőn én s egy másik -barátja, egy pap, a ki most kanonok, jelen voltunk. Nekünk pedig -ezen óhajtásokat nem szabad figyelmünkön kívül hagyni.</p> -<p>– Drága Bogárdy úr, ön mint ügyvéd s mint törvényhozó, jól -tudja, hogy az ily óhajtások, ha minden törvényes kellékekkel -ellátott írott végrendelet létezik, semmi kötelező erővel sem -birnak.</p> -<p>– Kivéve egy esetet.</p> -<p>– S az volna?</p> -<p>– Ha az özvegy, a vagyon szabad és független tulajdonosa, férje -puszta óhajtásait is szentül megtartani elhatározta.</p> -<p>– Ah, így? igaza van, ez egészen más. Mindenekelőtt egy kérdést. -Nem önérdekből beszélek, inkább csak kiváncsiságból. Igaz-e, hogy -Dorozsmayné asszony <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> ő nagyságának vagyona körülbelül négy -millióra rúghat?</p> -<p>– Gróf úr, ebben semmi titkolni való sincs. A férj halálakor -négy miliót tett az érték. Azóta a józan háztartás, a jó papiroknak -a börzén eszközlött eladása, s bizonyos birtoknak megvásárlása -által mai napon e vagyon tökéletesen megüti az öt milliót.</p> -<p>– Ah? öt milliót? nagy pénz ez a mai szűk világban.</p> -<p>– Igen, úgy mondják, a mai szűk világban, holott mióta -történetet írnak, annyi tőke, kincs és gazdagság soha össze nem -volt gyűjtve a világon, mint napjainkban.</p> -<p>– Már tudniillik a kik egybegyűjték, – nevetett Arthur gróf. – -Kérem, tessék folytatni.</p> -<p>– Tehát az özvegy annyit költhet jövedelméből, mennyi neki -tetszik, sőt a tőkét is megtámadhatja. Ezért vagyunk mi itt, hogy -őrködjünk, én és a kanonok bácsi.</p> -<p>– Gondolja ön, hogy e felügyelet nélkül az özvegy a tőkéhez is -nyúlna?</p> -<p>– Ezt soha meg sem kisérlette. Díszes háztartása van ugyan, de -még eddig mindig maradt a jövedelemből fölöslegünk, a mit -tőkésítenünk lehetett.</p> -<p>– És a leány? Esztike kisasszony?</p> -<p>– Az földhözragadt szegény, annak egyetlenegy krajczárja sincs; -kivévén, a mit az anyja ád neki.</p> -<p>– Ah, ez érdekes, ez nevezetes.</p> -<p>– Azonban, mint természetes és önként érthető, annak idejében -anyjának egyedüli örököse lesz.</p> -<p>– És ha férjhez megy?</p> -<p>– Akkor a haldokló atyjának élőszóval kifejezett óhajtása -szerint, kap hozományul, évenként 20,000 forintot.</p> -<p>– Tetszett mondani 20,000 forintot?</p> -<p>– Épen ennyit. Évnegyedenként, előre 5000 forintjával.</p> -<p>– És a jövedelem többi része? mert hír szerint 220,000 forintról -van szó. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>– Egyre-másra, jó és rossz esztendőt számítva, 260,000 -forint.</p> -<p>– És mit csinál az özvegy e roppant jövedelemmel, ha leánya -férjhez megy?</p> -<p>– Az az özvegy dolga. Abba mi, szóbelileg rendelt végrendeleti -végrehajtók és vagyonkezelők, egyáltalában nem avatkozhatunk.</p> -<p>– Ah, értem. Tehát szabadságában állhat az özvegynek, annyit -engedni át jövedelméből a leánynak, a mennyi neki tetszik?</p> -<p>– Teheti, ha akarja s ha férjének élőszóval kijelentett -óhajtását félreveti.</p> -<p>– Nevezetes!</p> -<p>– Mint szabad és független tulajdonos mindent tehet. Ha kedve -van, elpazarolhatja a tőkét, elajándékozhatja fekvő birtokait, -felgyújthatja házát, s a legelső szép reggelen, melyben úgy hozná -szeszélye magával, engem és kanonok bácsit elkergethet a -pokolba.</p> -<p>– Ah, a pokolba? ez eredeti, – szólt a gróf s hozzá gondolá, ez -volna a legbölcsebb, a mit ezen asszonynak legelőször is tennie -kellene. – Aztán fönhangon kérdé:</p> -<p>– E szerint ön és kanonok bácsi, a ki mindig ott tarokkozik a -háznál, nem törvényesen elismert végrendeleti végrehajtók és -vagyonkezelők?</p> -<p>– E tekintetben sem jogot, sem czímet nem követelhetünk. Tihamér -barátunk halálos ágyán puszta szóval bizott meg bennünket s míg az -özvegy mást nem határoz, változás nem történhetik.</p> -<p>– És ha az özvegy elébb-utóbb mégis mást határozna?</p> -<p>– Akkor, mint mondtam, búcsút vehetünk a kapufélfától, s arra az -út, merre a kerékvágás.</p> -<p>Arthur gróf szivarra gyújtott s azután élvezve nézegetvén annak -kéklő füstjét, kérdé:</p> -<p>– Ha jól értettem Bogárdy úr beszédét, az következhetik belőle, -hogyha férjhez ment Esztike egy napon azt írná mamájának: kérlek -küldj 10,000 forintot, mert <span class="pagenum"><a name="Page_82" -id="Page_82">-82-</a></span> szükségem van rá; az anyja, a ki oly -forrón szereti gyermekét, megtagadná tőle e pénzt, csak azért, mert -Tihamér úrnak szóbeli óhajtásai a hozomány összegét előre 20,000 -forintra szoríták, s ha ez kijárt, nincs többé segítség.</p> -<p>– Tökéletesen így van. Gróf úr világosan felfogta az óhajtások -szellemét és betűértelmét, s mindent szabatosan ki is fejezett.</p> -<p>– És ha, például, a felhozott esetben, az özvegy mégis -teljesítené leánya kérelmét, mit mondanának hozzá ön és tisztelt -társa, a kanonok?</p> -<p>– Mit? semmit. Egy szavunk sincs hozzá. Részemről még arra sem -figyelmeztetném az özvegyet, hogy ez a meghalt férj végső -kivánataival ellenkezik.</p> -<p>– Egy szóval, – itélé Arthur gróf, – a jövendőbeli férj pénz -tekintetében tisztán és kizárólag az özvegy szeszélyétől s attól -függ, mennyire van ennek hajlama a férj halottas ágyán kijelentett -óhajtásokat követni, vagy nem követni.</p> -<p>– Mint szabad és független tulajdonos mindig tetszése szerint -cselekedhetik. Kivéve mégis a 20.000 forint évi járandóságot, -melyet úgy férje óhajtása, mint a saját nevében aláírt házassági -szerződés alapján fizetni tartozik.</p> -<p>– Nagyon kivánatos volna egész lajstromát ismerni azon -óhajtásoknak, miket a beteg férj haldokló ágyán elésorolt.</p> -<p>– A mi engem és társamat illeti, mindent elmondtam. Hogy -ezenkívül nem hagyott-e hátra a férj bizonyos utasításokat még -külön neje számára is? arról nem felelhetek.</p> -<p>– Ah még ez is megtörténhetett?</p> -<p>– Nem tudom, de nem lehetetlen.</p> -<p>– Mondhatom, szép kilátás. Az ember elvesz egy gazdag leányt s -ha a háztartás szükségei alamit követelnek, az anyós ájtatosan -felfohászkodik s azt feleli: nem lehet; ezt haldokló férjem -végparancsai határozottan eltiltják. <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– Megeshetik. Azonban megengedi gróf úr, hogy nyiltan -beszélhessek?</p> -<p>– Kérem, csak tessék.</p> -<p>– Engedelmet kérek, ha bizonyos kényes természetű tárgyhoz -nyúlok. Gróf úr, a mit a világon mindenki hivatalosan tud, az a -Dorozsmay-háznál titok nem maradhatott.</p> -<p>– Természetesen.</p> -<p>– Engedelmet… A pestmegyei telekkönyvek szerint…</p> -<p>– Ah, erre szót se vesztegessünk. Az utolsó piszkos zsidó tudja, -hogy birtokaim a teljes értékig betáblázott adósságokkal vannak -terhelve s hogy más vagyonom nincs, mint azon 30,000 forint -jövedelem, mely anyám halála után néz rám.</p> -<p>– Épen erről akartam beszélni. Igen világos, hogy ily helyzetben -egy Bendeffy gróf nem gondolhat arra, hogy neje hozományából -rangjához méltó háztartást folytasson. Tehát csak egy kisegítő -eszköz marad hátra.</p> -<p>– S az volna?</p> -<p>– Egyszerűen, tessék beleházasodni a Dorozsmay-családba. Azaz -átköltözik az esküvő után szeretett nejéhez; a boldog anyós örömmel -fogadja s mindnyájan oly fényes háztartást rendeznek be, a mi a -260,000 forintos évi jövedelemnek megfelel.</p> -<p>Egyéb sem kellett a büszke grófnak, mint hogy föltegyék róla: -oda menekszik a kurta nemes házba élősködni! Mert a hol ő úr nem -lehetett, oda a földi lét semmi élvezése be nem csalhatá. Világos -elutasítással így felelt:</p> -<p>– Nagyon kecsegtető kilátás ez, uram. Határtalanul tisztelem a -nőnemet, hanem a legkegyesebb anyós – is csak anyós marad. Roppant -adósságaim daczára még nem mondtam le azon igényemről, hogy saját -házamnál a legelső személy maradjak. Meg fogom vizsgálni az elém -terjesztett házassági szerződés javaslatát. Ügyvédemet is utasítom, -mit kellene rajta változtatni. Most pedig, miután igen örültem -Bogárdy Zoltán urat, itt, <span class="pagenum"><a name="Page_84" -id="Page_84">-84-</a></span> szerény lakásomon tisztelhetni, -engedje meg, kérem, hogy szerencsés jó napot kivánjak.</p> -<div class="figcenter" style="width: 363px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"– A legkegyesebb anyós is csak anyós marad." title= -"– A legkegyesebb anyós is csak anyós marad." /></a> -<p class="caption">– A legkegyesebb anyós is csak anyós marad.</p> -</div> -<p>Bogárdy Zoltán mosolygott s gondolá magában: ennyiből áll -bosszúja; elbocsát nagyúri módon, mint alázatos könyörgőt a háztól. -És észre sem akarta venni, hogy az udvarias gróf ismét elkiséré őt -a szoba ajtajáig.</p> -<p>A cselédség pedig ezalatt kitudakolta, hogy a vélt -exczellenczia, valahol az «Újvilág»-utczán bérelt szálláson lakik; -többé rá sem nézett, hanem engedé távozni, oda a hova tetszik.</p> -<p>Mindamellett Arthur gróf nem adta vissza a házassági -szerződésnek elébe terjesztett javaslatát. Úgy látszott tehát, hogy -mégsem akar mindenről lemondani.</p> -<p>Bogárdy Zoltán pedig dörmögé magában:</p> -<p>– Ez az első porczió, a mit kaptál édes grófom, ha nem elég, -következik a többi. Remélem nem lövi főbe magát ez éjjel. Inkább -megvárja, míg hazamegy Bécsbe az osztrák delegatió. Hátha -Nagymarosnál kisiklik a gyorsvonat a vágányból s neki megy -Burghammer herczegestől együtt a szőke hullámú Dunának? -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch03.png" alt="" title="" />XI.</h3> -</div> -<p class="summary">(Azon fejezet, melyben az «első leczke» -bölcseségeivel ismerkedünk meg.)</p> -<p>Gencsy Pál báró jámbor, ájtatos és igazhitű lélekkel járt a -képviselőházba s a hányszor végig hallgatott egy beszédet vagy -pártjával szavazott, meggyőződve volt, hogy a haza javát nagy -mértékben elémozdította. Minden második vagy harmadik estén sietett -a Dorozsmay-házba, a hol úgy látszott, Arthur grófnak komoly -föllépését egyelőre még eltitkolni szándékoztak. Legalább addig, -míg ő méltósága az eléje terjesztett házassági pontozatok fölött -nézeteit és kivánatait elé nem adta.</p> -<p>Időközben Pál báró és Esztike kisasszony között igen kellemes és -bizalmas viszony fejlődött ki. Pál bárónak természetesen kezdettől -fogva tetszett a szép leány, de a másik részről a kezdődő -bizalmasság nem volt egyéb gyermeki játéknál és hiú -időtöltésnél.</p> -<p>Lassankint azonban a vendégek változásokat kezdtek észrevenni. A -kisebb tekintélyű grófnék még néha megjelentek, de az igazi «nagy -grófnék», a kik némely kilátások végett jártak a házhoz, -elmaradoztak. Hihetőleg irigységből, hogy a kövér martalékot a -Bendeffy-család rakta zsebre.</p> -<p>Arthur gróf a szokott órákban nem mulasztá el látogatásait és -Esztike kisasszony a szóban forgó házasság eszméjével csak -játszott, mint tűzzel a gyermek. Mindig szíves, bizalmas volt a -gróffal, de néha mégis meglátszott rajta, hogy a saját értékét -ismerő hajadon is elé kezd tünedezni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>Az özvegy és Bogárdy változatlanul maradtak. Kanonok bácsi és -tarokkozó kompánistái rendíthetlenül megállták helyüket; de Pál -báró észrevette, hogy daczára a múltkori kibékülésnek, Bogárdy s a -főtisztelendő úr megint nem ismerik egymást.</p> -<p>Annyira feltűnt e körülmény az ifjú báró előtt, hogy egyszer -kérdé:</p> -<p>– Zoltán! azt hiszem, megint háborúba vagy a fekete -ruhásokkal.</p> -<p>– Semmit sem tudok.</p> -<p>– Mért vagy hát kanonok bácsival úgy, mint Pilatus és -Herodes?</p> -<p>– Oh már az egészen más. Én minden héten háromszor összeveszek -vele s aztán hat hétig nem szólunk egymáshoz. Ilyenkor úgy néz rám, -mintha a szent inquisitio kínzó kamaráiba kivánna küldeni, hogy -felpróbáltassa velem a spanyol sarút.</p> -<p>– És miért?</p> -<p>– Titok, de neked mint képviselőtársamnak megsúgom. Halld és -bámulj. Arra akart bírni, hogy a képviselőházban indítványozzam a -nőtlenség eltörlését.</p> -<p>– Nos akkor jól választotta ki emberét, a kivel sikert nyerhet. -És mért nem indítványoztad?</p> -<p>– Mért? s te kérdheted ezt tőlem háladatlan gyerek? Még most sem -tapasztaltad eléggé, hogy vagy hallgatok a házban, vagy olyat -indítványozok, a mit egyhangúlag elfogadnak a képviselők, a -főrendek lelkesülve járulnak hozzá, a király siet a szentesítéssel -s még a vatikán, vagy az európai nagyhatalmak kongresszusa is -tapsol rajta!</p> -<p>Pál báró nagyot nevetett s meghajtván magát, felelé:</p> -<p>– Öreg, ezt jól adtad.</p> -<p>Természetesen, hogy nem mondhatta hatalmas pártfogójának azt, a -mit ily esetben, otthon, székely góbéjának felelt volna: bolond -kend Varjas Andoriás uram, és az is marad.</p> -<p>Hogy miért veszett össze kanonok bácsi hű kollegájával? azt ne -is kérdje az olvasó. Rettenetes aprehensiós <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> természete -volt a vörösöves úrnak. Később meglátjuk, mily ártatlan enyelgés is -elég volt arra, hogy fachéet tartson és ne ismerje barátját, épen -úgy, mint midőn a legelső alkalommal a vasuti waggonban -találkoztunk vele.</p> -<p>Épen ismét hétfő este volt, tehát a Dorozsmay-háznál a nagyobb -elfogadó nap.</p> -<p>Ilyenkor néha tánczra is került a dolog s a leánykák közül, kik -elfáradtak az ugrálásban, folytatták pihenéskép, a zongorán, a -talpalá való nótát.</p> -<p>Volt itt ilyen napon egy szoba, melynek ablakai az udvarra -nyiltak, a hol thea, gyümölcs, hideg pecsenye s a czukrászat -remekei nehezedtek a terített asztalra. Egy-egy vendég el is -vetődött ide, néha párosával is, kimondhatlan örömére a ház -asszonyának, a ki törzsökös magyar levén, mindig élvezetet talált -abban, ha vendégei az ő válogatott csemegéit megízlelték.</p> -<p>Ezen este Pál báró tiszta véletlenségből be talált tévedni ezen -szobába s csodálkozva látja, hogy Esztike kisasszony egyedül áll az -asztal előtt és egy jól felszalonnázott pulykamellből oly -étvágygyal szeletezik, hogy a kőrösi vagy kecskeméti soirée-kben -sem történhetnék különben.</p> -<p>A leányka még mindig éretlenebb gyermek volt, mintsem elpirult -volna azért, hogy ily prózai foglalatosságban tetten kapják. -Daczára a czikornyás életmódnak, mely a háznál divatozott, nem -romlott el kedélye, s az étkezést álszégyenből félbe nem -hagyta.</p> -<p>– Épen jókor jő, Pál báró. Talán szolgálhatok valamivel?</p> -<p>Ezt mondva, képtelen nagy darab sültet metszett le, tányérra -tette, kést, villát adott mellé s az érkezőt megkinálta.</p> -<p>Magától érthető, hogy az ifjú báró egyszerre farkasnak való -étvágyat érzett, s hogy jobban essék a falatozás, két széket -rántott elé s mai napig sincsen bebizonyítva, melyik foglalt elébb -helyet? Csak annyi kétségtelen, hogy kettecskén vacsoráltak, míg a -harmadik <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> szobában pengett a zongora s tiporkáztak -a magas sarkú czipők.</p> -<p>Észrevette tán az olvasó, hogy tulajdonképen most van legelső -alkalmunk Esztike kisasszonynyal közelebbről megismerkedni. -Utoljára három évvel ezelőtt hallottuk szavát, a midőn még csacska -gyermek volt, s a mezőn Dorozsmay Róbert mérnököt felfedezte.</p> -<p>Halljuk végre most, mit beszél? mint gondolkodik? mit érez -szívében? s mennyi valóságos benső értékkel bír? mert eddig csak -azt tudjuk róla, hogy gyönyörű szép, és öt millió forint örökség -néz rája.</p> -<p>– Hallotta a nagy ujságot, báró úr? Arthur gróf megkérte a -kezemet s a mamám oda is igért. Még titok egy kicsit, de önnek -megmondom.</p> -<p>– Örülök szerencséjének, ha boldog lesz vele.</p> -<p>– Mért ne lennék boldog? Azt mondják, igazi nagy grófné lesz -belőlem. Elvisznek a Károlyi, Andrássy, Festetich grófok estélyére. -Ott leszek férjem karján, Budán, a királyi palota vigalmaiban. -Drága selyem ruha s fényes ékszerek lesznek rajtam s az egész világ -susogja: ez Bendeffy Arthur grófné! Én majd örömömben és -büszkeségemben nyájasan mosolygok mindenfelé. Tőlem mást sem -kivánnak, ez elég mindenkinek, nekem pedig nem nagy fáradság.</p> -<p>– És ez azon boldogság, a mire a város ünnepelt királynéja, -Dorozsmay Esztike kisasszony vágyik?</p> -<p>– Van még más is? kivánhat egy nő egyebet?</p> -<p>– Esztike kisasszony, én félni kezdek, hogy ön még soha sem -gondolkodott arról, mi az igazi boldogság? Hiszen vannak boldogok -az egyszerű polgári házakban, a földmivesek tanyáján, a pásztorok -kunyhóiban. Mindenütt, a hol tűz lobog, hol védve vagyunk a -szelektől, a hol azok laknak, kik megelégedettek és szeretik -egymást.</p> -<p>– Önnek igaza lehet, mert ha csak azok volnának boldogok, kik -ragyognak az előkelő világ termeiben, az egész országban néhány -száz ember lehetne boldog. De az én gouvernante-om, madame -Escabrotte, <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> a ki Párisban tanult és ismeri az angol -lordok kastélyait, azt mondja: mi a fővárosban lakunk, mi a -kiváltságos osztályhoz tartozunk; a csodaszép toilletteket -számunkra készítik, s ha nem vagyunk grófnék, nem társalkodunk a -herczegnőkkel, nem irigyli sorsunkat minden férfi: akkor nem -ismertük fel rendeltetésünket s tán méltók sem vagyunk -szerencsénkre.</p> -<p>Küzdött a fiatal báró magában, míg felbátorodék és kérdé:</p> -<p>– Megmondjam önnek Esztike kisasszony, ki a boldog?</p> -<p>– Szeretném hallani s remélem, hogy magamat is azok között -találhatom.</p> -<p>– Ha még nem tudja, ha még csendes elmélázásaiban nem fedezé fel -ezen régi igazságot, annak csak egy oka lehet: az, hogy ön még a -világot nem ismerő gyermek. Ne nézzen rám oly haragosan. Tudom, -hogy ön 17 éves, sok szépet, jót, hasznost és kellemest tanult; de -az igazi boldogság tudományát nem a gouvernante-tól, s nem a -gyermekszobában szerzik. Még kevésbbé ismerkedünk meg vele a -tánczterem siklós padlóján a salon csillára alatt. Pedig az igazi -boldogság tudománya egyetlenegy szabályból áll, könnyű megérteni, -könnyű megtanulni, de annál nehezebb a szerint élni és a szerint -választani hű társat az egész életre.</p> -<p>– Egészen kiváncsivá tesz. Halljam tehát az új és nagy -igazságot, melyre engem eddig senki sem tanított.</p> -<p>– Ám hallja: boldog lenni annyit tesz, mint annak közelében -élni, a kit szeretünk és a kiről meg vagyunk győződve, hogy minket -viszont szeret.</p> -<p>– Ilyet én már olvastam a verses könyvekben. Elkésett báró úr a -tudós professzorsággal.</p> -<p>– Majd megválik. Lássunk legelébb egy kis számvetést. Adjuk -össze, hány óra, hány nap jut egy esztendőben a csillogó -boldogságra? Számítsa föl, s kijő, hogy ily boldogság órái mind -összevéve nem tesznek <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> ki többet ötször huszonnégy óránál. Erre -aztán kérdem: mit fog ön a többi 360 nap alatt csinálni?</p> -<p>– Báró, ön sokat követel. Azt akarná, hogy 360 napig bálozzunk, -öt napig pedig pihenjünk?</p> -<p>– Ez már imádandó kedves kis leányi felelet volt. De ha -beállottunk filosofusnak, tudós érvekkel tartozunk vitatkozni. A nő -csak akkor lehet boldog, ha férjét határt nem ismerő szenvedélylyel -szereti, vonzódik hozzá, s minden szomorúságában vigasztalást talál -kebelén. A hol e kölcsönös érzelem hiányzik, oda csakhamar -beköltözik a legszenvedhetlenebb látogató, az unalom.</p> -<p>– Arthur gróf ettől nem fél. Neki tömérdek dolga van, csak -győzzön odamenni, hova hívják. Hányszor kell kimennie jószágaira, -hogy szétnézzen a gazdaságban? Hányszor Gödöllőre, vadászgatni, -vörös frakkban, az udvarral? Aztán felrándul Bécsbe, Párisba, -Londonba s megigérte, hogy mindig rám gondol, s minden nap -táviratilag értesít hogylétéről.</p> -<p>E pillanatban leányi zaj és kiáltozás keletkezik a nagy -teremben. Egyik vendég kisasszony ide is benézett.</p> -<p>– Esztike hol vagy? Jőjj hamar, mert franczia négyest tánczolunk -és egy pár hiányzik.</p> -<p>Ekkorra a beszélgetők már fölugrottak székükről s átmenvén a -terembe, elfoglalák a számukra föntartott helyet.</p> -<p>Táncz közben, ha Pál báró magára maradt, elmormogá foga között: -Tulajdonkép én itt az evangeliumi ellenséges ember szerepét -játszom, a ki konkolyt hint a tiszta búzavetésbe. Remélem, lesz még -alkalmam, s lerombolom szívében azon téveszméket, miket a korlátolt -eszű párisi gouvernante oltott bele.</p> -<p>De midőn az igéző szép leány mellette állott, vagy karján -lejtett, fölforrott az ifjúban a harag, hogy ily mennyei -ártatlanságot egy vásott lelkű s kiélt férfinak földi hiúságból -feláldoznak.</p> -<p>– Esztike kisasszony; menjünk az elméletről a gyakorlatra. -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> Kérem, nézzen előre, arra, a kivel -szemközt tánczol.</p> -<p>– Porczogh báróra?</p> -<p>– Mondja meg titokban, ha ezen ember táncz közben karját -nyújtja, nem érez valami hideg borzongatást, mintha kigyó -tekerőznék karjára?</p> -<p>Esztike, a ki ily beszélgetésre csak fokról-fokra volt -szoktatva, eleinte nevette a báró leczkéit. Más leány is így tett -volna. Később mégis lopva oda tekintett Porczogh báróra, a ki -minden művészetét elészedte, hogy játszhassa a kellemes férfit, az -ellenállhatlanul hódító arszlánt. Végre pedig, a midőn a táncz -rendje szerint szemközt lépett Porczogh báróval s kezét kezébe -tevé, egyszerre megborzadott s azon visszariasztó hidegséget érzé -karján végig futni, melyről Pál báró beszélt.</p> -<p>Reszketett, majd elpirult, mert látta, hogy Pál báró fürkésző -szemmel és élénk kiváncsisággal leste minden mozdulatát.</p> -<p>– Lássa, kisasszony, – mondá, a midőn tánczosnéja mellé -visszakerült, – ezt a titkos borzalmat a természet oltotta minden -leányka szívébe. A ki ily visszataszító érzést kelt benne, ahhoz ne -menjen férjhez soha.</p> -<p>– Igen, de Arthur gróf közelegtére nem érzek ily borzadályt.</p> -<p>– A borzadály már a legvilágosabb intés az óvakodásra. De ennek -hiánya még nem elég biztosíték a szerelemre. Arra szükséges, hogy a -leány ellenállhatlan vonzalmat érezzen a férfi iránt s az egész -világon csak ő benne szeresse boldogságát.</p> -<p>Ennyire haladt már köztük a titokban megkezdett bizalmaskodás. -Maga Esztike is elszörnyedt a gondolatra, hogy egy úrral, a -vendégek közül, oly tárgyról beszélget, a miről ő soha sem -gondolkodott, a szerelemről. <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch04.png" alt="" title="" />XII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Egy részről biztató szavak hangzanak, más -részről akadályok merülnek elé. Még egy kis leczke.)</p> -<p>Ismét Arthur gróf fényes uri lakásán vagyunk. Ketten ülnek a -kandaló tüze mellett kényelmes karszékek párnáin, szívják a -becsempészett havannai szivar illatos füstjét. Porczogh báró -szakértő figyelemmel hallgatja barátja fejtegetéseit, mert tudja, -hogy ő van hivatva arany tanácsot adni.</p> -<p>– Szóval, – mondá Arthur gróf, – úgy állok ma, hogy 130,000 -forint jövedelmem tökéletesen felmegy a betáblázott adósságok -kamatainak és a kötelezett törlesztési részleteknek fizetésére! Még -élek, de csak úgy, ha váltóra pénzt kaphatok, mert az utóbbi három -év, Párisban, egészen tönkre tett.</p> -<p>– És anyád?</p> -<p>– Mamám nem segíthet; mert ha van is 30,000 forint jövedelme, ez -épen elég neki háztartásra s még megköszönöm, ha adósságot nem -csinál.</p> -<p>– Mennyire haladtál házassági szerződéseddel a -Dorozsmay-háznál?</p> -<p>– Beszéltem már neked, hogy minden vagyon kizárólag az asszonyé -és Esztike évenként csak 20,000 forintot kap.</p> -<p>– Ez bolondság, barátom. Az a gulyáshússzagú Bogárdy ijesztget -vele. Az anyja imádja leányát, tehát képtelenség elhinni, hogy -óriási vagyona mellett titeket pénzzavarban szenvedni engedjen. -Menj, siess és vedd <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> el a leányt. A házassági szerződés csak -egy bepiszkolt papirdarab, az anyai szeretet pedig oly hypotheka, -melyre minden körülmény között építhetsz.</p> -<p>– Mit gondolsz, van-e valami igaz azon mendemondában, a mi anyám -fülét is megütötte, hogy Bogárdynak czéljai volnának az -özvegygyel?</p> -<p>– Nem lehetetlen, de én nem hiszem. Jól vigyázok minden szóra, -minden összepillantásra, de eddig semmi gyanús jelre nem akadtam. -Dorozsmayné minden lehet, csak szinésznő nem. A mi pedig a haldokló -férj végső óhajtásait illeti, az vagy koholt mese, vagy ha igaz, -arra való, hogy annak idejében elfeledjék. Mert meg van írva, hogy -szükség törvényt ront.</p> -<p>– De gondold meg, barátom, mire ösztönöznek? Menjek hozzájok -lakni! Összevegyüljek egy úgyszólván polgári, vagy a mi rosszabb, -egy szerencsés spekuláns családjával! Nem a mesalliance háborgat, -mert ezen ostoba előitéletből adósságaim régen kigyógyítottak. De -elviselhetlen a gondolat, hogy mint úr, mint férj, ne én legyek az -első! A pap meg a kóczos táblabiró folyvást malmot játszhatnak -fölöttem, még pedig dupla-malmot; kinyitom, bezárom, s mindig -rajtam ütnek egyet. Utoljára kiderül, hogy én nem egy szép leányt, -hanem egy haldoklónak őrült óhajtásait vettem feleségül.</p> -<p>– De van-e más menedéked? Anyádat, kivánjuk, éltesse Isten -számos esztendeig. Burghammer herczeg pedig feltette magában, hogy -ő lesz a XIX. század Mathusalemje. Végre pedig még szereted is a -lánykát.</p> -<p>– Ezt már nem tagadtam soha. Oly szép, hogy a mi társaságunkban -egyik sem közelítheti meg. Különösen pedig tetszik nekem -ártatlansága és tudatlansága. Mint a lágy viasz kerül kezembe, s -azt formálhatom belőle, a mi ízlésemnek és érdekemnek leginkább -megfelel.</p> -<p>– Vigyázz, hogy valaki meg ne előzzön a tanító szerepével, mert -az erdélyi vad bárócska egy idő óta sokat cseveg vele. <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– Féltékenynyé akarsz tenni?</p> -<p>– Jóakaró figyelmeztetés, semmi más.</p> -<p>– E tekintetben nyugodt vagyok. Elbeszélte mamám, mily -örömkönyek között fogadták ajánlatomat. Azóta Esztikével is -beszéltem, s láttam, hogy kijelentett menyasszonyomnak tartja -magát. Láttad volna, mily boldog volt, amint elmondám neki, ha -Párisba, Londonba megyek kóborolni, mindennap küldök táviratot. Van -nekem ilyen obligát távirati tudósításom egész készletben. A mult -évben, midőn mademoiselle Virgine-t Nizzába küldöttem, komornyikom -mindennap komponált egyet.</p> -<p>– Örülök, hogy így beszélsz. Írd alá, akár olvasatlanul a -házassági szerződést, s ha nem akarsz a Nádor-utczába költözni, van -mamádnak Biharban egy régi vadászkastélya. Vonulj oda s legrosszabb -esetben élj Esztikének 20,000 forintnyi jövedelméből. Miért ne -élhetnél? Nekem csak fele van, s mégis úr tudok lenni.</p> -<p>– Még egy dolog sérti büszkeségemet. Akárhogy erőködöm és -játszom a nagy urat, nem palástolhatom el, hogy egy batkát sem -hozok a házhoz.</p> -<p>– Barátom, ez csak optikai csalódás. Ha semmit sem kapsz, mint a -20,000 forint jövedelmet, 24 év mulva tisztán áll birtokod. Ehhez -járulhat akkorára mamádról maradó 30,000 forint jövedelem. -Czímedről, rangodról, nagybefolyású rokonságaidról szólni sem -akarok. Tehát menj, tarts menyegzőt, éld át a mézes hetek bájait, s -aztán igyekezz olyan urrá lenni új otthonodban, mint voltál ott, a -hová születtél.</p> -<p>– Ha nem más valaki tartaná kezében a Wertheim kulcsait!</p> -<p>– Úgy hallom, veri a hét órát. Hétfő van, menjünk a -Nádor-utczába. Befogatsz, vagy gyalog megyünk?</p> -<p>– Menjünk gyalog, még pedig kilenczvenkilencz okból, mikből az -első az, hogy tegnap adtam oda kocsimat, lovamat egy gazembernek, a -ki a váltótörvényszék pártfogása alatt, ma, ide akart jőni árverést -tartani. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p>– Meghajlok ezen egy ok előtt. Tehát menjünk gyalog.</p> -<p>Ekkor már a Dorozsmay-háznál szép társaság gyült egybe.</p> -<p>Híre menvén Arthur gróf kézfogójának, még a «nagy grófnék» -osztályából is megjelent egy pár «díszpéldány».</p> -<p>Azon szobában, hol a kisasszonykák s az urak mulatoztak, a -zongora húrjainak elszakadásaig csapkodá le egy műkedvelő úr Liszt -Ferencznek legújabb szerzeményét. Persze, hogy szép is lett volna -az, ha az utolérhetlen mæstro maga játsza a saját ujjaira szerzett -rapsodiát. De azért így is felhangzott az élénk helyeslés, mert -igen sok hallgató nem a szépet, hanem a nehezet szokta -megbámulni.</p> -<p>Gencsy Pál báró az ablak bemélyedése között ült s jó kedvvel -beszélgetett a ház kisasszonyával, a mint Arthur gróf és -kebelbarátja, Porczogh báró a szomszéd szobába léptek.</p> -<p>Esztike kisasszony a tárt ajtón keresztül megpillantá a közelgőt -és mosolygott. Tanító mestere pedig addig, míg Arthur gróf üdvözlé -a ház asszonyát és szokott szójárással tudakozódott hogyléte felől, -oda hajlott szomszédnéja felé és halkan kérdé:</p> -<p>– Nos figyelmes tanítványom, mit érez? mert ez elhatározó -kérdés. Nem veszi észre, hogy szíve szorul? a vér a bal oldalába -torlódik? szárnyai kelnek? és ellenállhatlan erővel vágyik a büszke -vőlegény felé röpülni?</p> -<p>– Báró, – felelé haragosan a kis leány, – ön túlmegy professzori -szerepén, ha jól tudja, hogy nem mozdulnék helyemből ezer olyan -férfiért, mint ő, vagy ön.</p> -<p>– Oh kérem, én egyáltalában nem is arról beszéltem, hogy -valósággal karjaiba röpüljön, mert ez társadalmi lehetetlenség. -Csak azt kérdtem, vonszolja-e valami láthatlan erő a másik szoba -felé? Mert ha ilyet nem érez, akkor még messze távol jár az igaz -szerelemtől!</p> -<p>– Elég, báró úr! Soha többé önre nem hallgatok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> Utoljára -még arra használ fel, hogy velem lélektani kisérleteket tegyen!</p> -<p>Igyekezett mentől haragosabb képet mutatni; de midőn látta, hogy -komoly rendreutasítása nem használ, bosszankodása foganat nélkül -marad, kis leányok módjára teljes szívéből nevetni kezdett.</p> -<p>E pillanatban Arthur gróf könnyű, lebegő lépésekkel feléjük -tart, de mielőtt a tárt ajtó küszöbét átlépné, szerencsétlen -véletlenből belebotlik kanonok bácsinak selyem reverendájába.</p> -<p>Mindketten ezer bocsánatot kértek. Egyik, másik is önmagát -nevezé vigyáztalannak és ügyetlennek. Minthogy azonban egyszer már -így összekerültek, megragadá az alkalmat a főtisztelendő úr és ő -méltóságának mint boldog vőlegénynek szerencsét kivánt.</p> -<p>– Nagyon örvendettem, – mondá, – a midőn e végtelenül kellemes -ujsággal megleptek. Végre esküvő a háznál s nem <i>lehetetlen</i>, -hogy egyúttal egy helyett kettő!</p> -<p>– Nem értem főtisztelendő urat. Egy helyett kettő?</p> -<p>– Kérem, ne méltóztassék félreérteni; meg az is jó lesz, ha -halkabban beszélünk, mert a ház asszonya nem örömest hallaná, ha -kívülünk más hivatlanok is idő előtt értesülnének.</p> -<p>– Csak nem azt akarja mondani, hogy Dorozsmayné ő nagysága -másodszor is férjhez menni szándékoznék?</p> -<p>– Bocsánat, ezt nem mondtam. Csak kicsúszott valahogy szájamon, -hogy nem «lehetetlen». Kérem, ne tessék félreérteni.</p> -<p>– Ah? s tán épen Bogárdy Zoltán úr a szerencsés?</p> -<p>– Csendesebben, kérem. Van szerencsém magamat ajánlani. -Egyáltalában nem vagyok fölhatalmazva többet mondani. Ajánlom -magamat.</p> -<p>Arthur gróf oly bosszúsan fordult el, hogy majdnem faképnél -hagyta a papot; de még elég jókor feleszmélt, megemlékezett az uri -viselet kötelességeiről és udvarias hajlongások között vőn búcsút s -ment oda, hova szándékozott.</p> -<p>De belseje föl volt háborgatva; kést döftek mellébe, -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> meg is forgatták benne. Épen arról -értesült eléggé hivatalosan, a mitől legjobban félt. Mert az -özvegygyel, mint vele lakó anyóssal, még tán megfér, de sógorság, -apósság ezzel a bőrcserző vargalegénynyel (mindig más gúnynéven -említé Bogárdyt), mint elviselhetlen inzultus tűnt föl előtte. -Micsoda? Ő ily emberrel együtt ebédeljen? ugyanazon pénzből -költekezzék, s ha találkozik főrangú ismerőseivel, bemutassa, mint -tisztelt apósát?</p> -<p>Inkább golyót az agyba.</p> -<p>De mégis nem. Hiszen volt még kisegítő eszköz. Ott állott mamája -birtokán a régi vadászkastély; 20,000 forint jövedelem Esztike -kezével, s mellé járadékul, gyönyörű szép feleség. Csakhogy az -özvegynek férjhez menésével az öt milliónak fele, még a jövendőre -is elveszettnek mutatkozott.</p> -<p>Hiába erőködött. Akaratja ellen mérges, bosszús és veszekedő -képet csinált, hogy agyonijesztette vele aráját, a ki alig tudott -felelni, a midőn vőlegénye vonaglós mosolylyal közeledett s -elmondta, mennyire örvend, hogy látja, mily jó színben van, mennyi -új szépséget szerzett tegnap óta. Végre pedig arról kezdett -beszélni, hogy az idén szeliden kezdődik a tél, még havat sem -láttak, hogy esős, ködös napok állnak be s a városi tanács -elhanyagolja az utczák tisztogatását.</p> -<p>Azután elfordult, hasonló szellemdús megjegyzésekkel mulattatta -a többi hölgyeket. Meghallgatta, mit játszanak a zongorán? aztán -vitatta, hogy mai napon kifejlettebb technikával játszanak a -művészek, mint régebben. De akkor a zeneművek voltak szépek, míg a -mai compositio jobbára elcsépelt férczmű. És ebben legalább igaza -volt.</p> -<p>Az ifjú báró nem érthette, mi okozta e rendkívüli változást? De -még Esztike sem. Más, idősebb és kitanultabb nő valószinűleg -migraine-t kap e fogadtatásra. Ő azonban helyén maradt és bosszúját -szomszédján tölté. Összeveszett hű tanító mesterével s mint lázadó -tanítvány felmondta neki az engedelmességet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch05.png" alt="" title="" />XIII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Két öreg úr pohár között összevesz. Az eddig -vett leczke magva oly termékeny földbe esik, hogy a mama is -megbámulja leánya tudományát.)</p> -<p>A mióta a fővárosban időzünk, a Dorozsmay-házat folyvást gazdag -öltözetben, ragyogó vendégek sokasága között találtuk. Végre -módunkban van látni őket családi körben, egyedül a legközelebb -hozzátartozókkal, fesztelenül ebédelni.</p> -<p>Mindössze öten ülnek az asztalnál. A háziasszony elnökölt, -jobbra Esztike, balra a gouvernante. Utánuk jobbról kanonok bácsi, -balról Bogárdy Zoltán.</p> -<p>A midőn a sor a dessertre került s a felszolgáló cselédség -kitakarodott, szóba jött Arthur grófnak tegnapi megfoghatlan -viselete. Dorozsmayné elmondta, hogy a gróf udvariasan tudakozódott -tőle hogylétéről, boldognak, elégedettnek látszott, s mégis a midőn -a leányok szobájában megjelent, hirtelen megváltozott s haraggal és -bosszankodással távozott.</p> -<p>Esztike mentegetőzék. Ő semminek sem oka. Ő szokott szívességgel -s barátsággal fogadta a grófot és eleinte a vett igen lekötelező -bókokat nyájas mosolylyal köszönte meg. De később a gróf a sáros -időről, meg a városi tanács hanyagságáról beszélt, s arra ő semmit -sem tudott felelni.</p> -<p>Kanonok bácsi pirult ezalatt s mint bűnös a tányérára szegezé -szemét. Bogárdy Zoltán kedélyesen pödré bajuszát és elégedetten -mosolygott.</p> -<p>Ebéd után Esztike és madame Escabrotte saját szobájukba tértek. -Az urak az üveggel elzárt folyosóra, <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> mely rakva volt melegházi -növényekkel s midőn felhozták a fekete kávét, Dorozsmayné maga -nyitott fel egy ládácska kitünő szivart.</p> -<p>Az urak rágyújtottak s akkor Zoltán bácsi jól megczukrozván -fekete kávéját, mondá:</p> -<p>– Kedves húgom, megkérték a leányt, te odaigérted. Esztike azt -felelte, a mint a mama parancsolja, tehát menyasszony van a -háznál.</p> -<p>– Én odaigértem, mert Arthur gróf valódi lovagias jellem és oly -helyzetben van, hogy nejét a város és az ország legmagasabb köreibe -vezeti. Oly természetes vágy ez, mely senkit, a ki asszonynak -született, érzéketlenül nem hagy.</p> -<p>– Helyes, tökéletesen értem. Minden rendben is volna, csak azt -nem tudjuk bizonyosan: szereti-e a menyasszony vőlegényét? Az én -fiatal koromban mindig ezt tartották legelső kérdésnek. Mit szólsz -rá, papom?</p> -<p>– Pártolom az előttem szólónak véleményét.</p> -<p>– Én tehát azt mondom, – folytatá Zoltán bácsi, – hogy legjobb -az egyenes út. Menj fel, édes húgom, egyenesen leányod szobájába és -beszélj vele. Kérdezd ki, vizsgáld meg szívét. Nevezd ki még ma -nagy leánynak s beszélj vele nyiltan a szerelemről. Ismertesd meg -őt e szenvedély hatalmával, s mondd el, hogy nem szabad könnyelmű, -elhamarkodott és meggondolatlan lépést tennie, mert egész életének -boldogsága függ e határozattól.</p> -<p>– Megteszem, a mi kötelességem. De nem könnyű ily kis leánynyal -ezen kényes természetű kérdésben vitatkozásba bocsátkozni. Mint fog -csodálkozni, hogy az ő mamája még ilyesmikhez is ért egy -kicsit!</p> -<p>– Csak menj hozzá. Vess félre minden bevezetést; kezdj rögtön és -közvetlenül kérdést tenni hozzá. Meglásd, hogy a kinek tiszta a -szándéka és jó az akarata, az alkalmas szavak és találó kifejezések -hiányában nem fog szenvedni.</p> -<p>Dorozsmayné úgy érzett, mint az iskolás leány, a ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -készületlenül indul a vizsgára. Azonban átlátta, hogy mennie kell, -mert legszentebb anyai kötelessége parancsolta.</p> -<p>A két férfi együtt maradt. A képviselő büszkén nézett társára, -mintha kérdené: mit mondasz ékesszólásomra? Úgy-e jól kezdem -keverni a kártyát? Azután felkelt és csengetett.</p> -<p>– Papom! volna-e kifogásod, ha kihozatnék az ebédlőből egy -palaczk megmaradt neszmélyit?</p> -<p>– Pártolom a korszerű indítványt azon módosítással, hogy a -szövegbe egy «egy» helyett «kettő» tétessék.</p> -<p>– Elfogadtatik.</p> -<p>Mikor pedig elhozták a bort, kiderült, hogy az inas rosszul -értette a parancsot, mert kettő helyett négyet hozott.</p> -<p>Az első palaczk tartalmának fogytáig nem beszéltek, de a -másodiknak első pohara után megnyiladozék az egyház emberének -«ephetá»-ja és mondá:</p> -<p>– Komám! nekem búfeledésből is innom kell. Szörnyen nyomja -lelkiismeretemet az a botrányos hazugság, a mit a te sátáni -incselkedésedre szájamon kibocsátottam.</p> -<p>– Mit nevezesz te hazugságnak? Már tegnap megmagyaráztam neked, -hogy a legtisztább igazságot mondod a grófnak. Mondtál egyebet, -minthogy «nem lehetetlen» a két esküvő? Ez pedig igaz, mert nem -lehetetlen az, a minek beteljesedését akadályok nem gátolják. -Dorozsmayné özvegy, szabad és 37 éves. Én pedig 50 esztendős -agglegény vagyok. Van-e köztünk, ha pápisták volnánk is, oly -akadály, mely a szent zsinatok határozatainak értelmében ezen -házasságot eltiltaná? Nincs. Tehát nem hazudtál. Quod erat -demonstrandum.</p> -<p>– Ne taníts te engem a theologia moralisra. Megengedem, hogy -nyilt szóval nem hazudtam; de igaz marad, hogy beszédem által más -embertársamat tévútra vezettem. Sőt még midőn láttam, hogy hiszi az -özvegy férjhez menéséről vett hírt, nem világosítottam <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> fel a -valóról. Ez egyértelmű a hazugsággal és így is tanultam kispap -koromban a seminariumban. Kényes história ez, hogyha megtudja -Dorozsmayné, mindkettőnket kitilt a házból.</p> -<p>– Kitilt: három napra. Aztán ő nevet rajta; sőt megköszöni, ha -ezáltal Arthur gróf lelkébe pillanthatott. Mondhatom, kitünőleg -operált ő méltóságában a bevett dósis. Mindjárt más ember lett -belőle s egészen elárulta bensejét. Te pedig nyugtasd meg -túlérzékeny lelkiismeretedet, mert vagy nem hazudtál, vagy ha -hazudtál, jó és a legszentebb czélból tetted.</p> -<p>– Hah! jezsuita!</p> -<p>– Még pedig kálvinista kiadásban, mely faj a legveszedelmesebb. -Különben pedig ne háborúskodjál a jezsuitákkal, mert épen e -hibádnak számíthatod be, hogy még nem neveztek ki püspöknek.</p> -<p>– Elhallgatsz, istentelen, eretnek.</p> -<p>– Ne is kételkedjél. A jezsuiták támogatása nélkül mai napon nem -terem sem infula, sem nagy dominium. És az alkotmányos korszakban -még kevésbbé, mint Metternich idejében. Szegény Trefort éles -szemmel kutatja, válogatja jelölteit a hazafias papok között; de a -mire felküldte felterjesztését a koronához, s megérkezik Rómából a -bizalmas kérdésre az igenlő válasz, ezen egy pár hónap alatt úgy -behálózzák a jezsuiták a kandidátust és úgy elhitetik vele, hogy a -jezsuiták közé felcsapás nélkül még az utolsó perczben is elmarad a -kinevezés, hogy a megtántorodott ember podgyászostúl együtt rohan -az új táborba, s felesküszik a pontozatokra, miket eléje -terjesztenek.</p> -<p>– Mesebeszéd.</p> -<p>– Mesebeszéd! mikor tenmagadról vehetsz példát. Mért vagy még -most 60 éves korodban csak kanonok, az is csak honorarius? Pedig -volnának érdemeid.</p> -<p>– Az meglehet.</p> -<p>– Nem voltunk egyszer ketten Rómában három hétig? Ki lakott -velem, via Frattina, a Hotel-Americanó-ban <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> és -vallásos érzelemből mást sem ittunk, mint «lacryma Christi»-t?</p> -<p>– Istentagadó!</p> -<p>– Ki volt velem Péter templomában s megállottunk a gyóntatószék -előtt, melyre fel van írva: «Pro lingua hungarica». A pap azt -mondta: ingyen húzza fizetését ő szentségétől, mert öt esztendeje -van itt s még magyar ember nem gyónt neki. Te nagyot sóhajtottál, -én pedig ájtatosan kezet csókoltam a miskolczi minoritának.</p> -<p>– Farizeus!</p> -<p>– Hát mikor nagypénteken a jezsuiták templomában hallgattuk -Jeremiás lamentáczióit? Én lerajzolgattam a páterek arczképét az -«Üstökös» számára, te pedig nagyokat fohászkodtál a -breviariumból.</p> -<p>– Judás Iskariotes!</p> -<p>– Ennyi érdem, és maig csak canonicus honorarius! Talán nincs -elég pártfogásod? Hát hol vagyok én, a legbefolyásosabb ember a -képviselőházban! Ha a jezsuiták nem incselkednének ellened, egy -szavamba kerül s tied a legelső vacantia!</p> -<p>– Vén bolond. Mi az enyém? a legelső vacantia? No azt nem -kétlem, megszerezhetnéd, hanem csak tartsd magadnak.</p> -<p>Ezt mondva, kirúgta székét maga alól s miután az utolsó palaczk -is kiürült, elhagyta az üveges folyosót s haza ment.</p> -<p>Ily semmiségek, ily ártatlan tréfák miatt rendesen hozzá sem -szólt barátjához legalább két hétig. Épen ily állapotban találta -őket egykor Pál báró a vasuton, s megesküdött volna, hogy e két uri -ember akkor látja egymást először. Bogárdy Zoltán pedig engedte, -hadd dulja-fulja ki magát öreg barátja, mert soha sem tehetett vele -bátrabban tréfákat, mint mikor fachée-ban volt vele.</p> -<p>Most pedig menjünk át Esztike kisasszony szobájába, a hol az -anya és leánya között végbe kellett <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> mennie azon kényes tárgyú -beszélgetésnek azon kérdés fölött: érez-e szerelmet a gróf -iránt?</p> -<p>Szegény Dorozsmayné soha sem volt ily zavarban, ily kényes -helyzetben. Visszagondolt ugyan azon időkre, a midőn Tihamérja -udvarolt neki s bevallák kölcsönös szerelmüket. De csak az jutott -eszébe, a mit a tüzesvérű ifjú mondott, saját feleletei elenyésztek -emlékezetéből. Valószinűleg keveset beszélt ő akkor is s csak -érzett szívében ki nem mondható vágyakat.</p> -<p>Az asszonyok, ha meg is igérik, nem szokták a tapasztalt férfiak -bölcs utasításait követni. Most is hosszú bevezetés, különféle -példálózkodások és előrebocsátások után kezdett anyai oktatásaihoz. -Ha gyorsíró jegyzi fel szavait, ő maga legkevesebbet ért belőlük. -Csak a midőn látta, hogy nem boldogul, tért oda vissza, hol -kezdenie kellett volna, s rögtönzött elhatározással, mondhatni -koczkáztatással, kérdé:</p> -<p>– Leányom, mondd meg: szereted Arthur grófot?</p> -<p>Szörnyű bámulatára a leány rögtön kész volt feleletével.</p> -<p>– Én nem haragszom rá.</p> -<p>– Nem haragszol. Ez nem elég.</p> -<p>– Én nem gyűlölöm, nem félek tőle, ha felém közeledik, kezét -nyújtja s nem érzem, mintha hideg kigyó tekerőznék karomra.</p> -<p>– Jóságos egek, mit beszél e leány!</p> -<p>– Oh én jól tudom, mit beszélek. Mert valósággal érzem és hallom -a kigyó sziszegését, ha táncz közben Porczogh báró vesz -karjára.</p> -<p>– Ne beszélj velem Porczogh báróról. Azt kérdem tőled, mit -érzesz szívedben, ha Arthur gróf közeledik feléd és beszélni akar -veled?</p> -<p>– Ah, mamám, most már értelek, mit akarsz tudni. Úgy-e azt, hogy -vonzódom hozzá? a vér bal oldalomba tolul? szárnyaim kelnek, mert -ellenállhatlan erő ösztönöz, hogy karjaiba röpüljek?</p> -<p>Az anya nézett, ámult és saját fülének sem akart hinni. -Megütődve fogá meg gyermeke kezét, távolról <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> sem -lehetett ily világos és részletes válaszra elkészülve. Csodálkozva -mondá:</p> -<p>– Nagyon örülök, hogy ily okos kis leányom van, a ki bámulatos -ékesszólással szavakba öltözteti azt, a mit mások csak homályosan -éreznek. Tehát kérdem, így érzesz, ha Arthur grófot közeledni -látod?</p> -<p>Esztike oly mozdulatot tett, melynek értelme, hogy nem -tudja.</p> -<p>– Jóságos egek! – riadt fel az anya. – Honnan szedted tehát -össze mindazt, a mit elmondtál? Mert hogy érzesz valamit, a -természet öntötte beléd. De hogy minden titkodat, épen a -legérthetőbb szavakban tárd elém, az túlmegy értelmemen. Tehát még -nem tudod, érzesz-e vágyat a karjaiba röpülni, ha Arthur gróf -közeledik?</p> -<p>– Oh mamám, ne haragudjál rám, mert ezen érzés még soha el nem -fogott, pedig azt hittem, mint menyasszony kötelességem hozza -magával.</p> -<p>– Tehát honnan tudod, hogy így éreznek azok, kik szeretnek?</p> -<p>– Azt én nem tudom, csak az bizonyos, hogy a kiért így éreznék, -az még nem jelent meg előttem s tán soha látni sem fogom. Arthur -grófról csak azt gondolom, hogy vele fényesrangú grófné leszek, s -az neked mamám nagy örömödre szolgál. Nagyon szép dolognak kell -ennek lenni, mert minden leány szerencsét kiván nekem, azért, ha -Isten úgy rendelte, övé leszek.</p> -<p>– Egyéb nem vonz felé? Kérdlek: boldogtalan volnál, ha Arthur -gróf többé hozzánk se jőne?</p> -<p>– Az nagyon fájna nekem, mert tudom, hogy búslakodnál miatta. -Tegnap már meg is ijedtem, hogy megharagudott ránk, s többé nem jön -ide.</p> -<p>– És e gondolatra szomorú lettél? szívedben csillapíthatlan -fájdalmat érzettél?</p> -<p>– Csak kinevettem magamat, hogy dőre és hiú voltam.</p> -<p>– Még mindig nem feleltél kérdésemre. Azt már <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -hallottam, hogy kedved van grófnévá lenni; de nem hallom, hogy a -grófot úgy szereted, mint azon ismeretlent, a kit nem láttál, s még -eddig hozzánk se jött?</p> -<div class="figcenter" style="width: 243px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"Esztike oly mozdulatot tett, melynek értelme, hogy nem tudja." -title= -"Esztike oly mozdulatot tett, melynek értelme, hogy nem tudja." /></a> -<p class="caption">Esztike oly mozdulatot tett, melynek értelme, -hogy nem tudja.</p> -</div> -<p>– Kedves mamám, nekem csak arra van gondom, hogy hű, szerető és -engedelmes leányod legyek, soha meg ne búsítsalak, teljesítsem -parancsolatodat; mert tudom, hogy szeretsz, és nem kivánsz olyat, a -miből boldogtalanságom következnék.</p> -<p>– Elég, gyermekem. Tökéletesen megfeleltél kérdésemre. Jer, -csókolj meg s mától fogva, míg én fel nem szólítlak, ne beszélj -előttem a grófról. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch06.png" alt="" title="" />XIV.</h3> -</div> -<p class="summary">(Pál báró hazulról kétségbeejtő levelet, utána -mindjárt nem kedves vendégeket kap, kik hitelét épen ott rontják -le, a hol építkezni szándékozott.)</p> -<p>Karácsony közelegtével nem tartott a képviselőház üléseket s -Gencsy Pál báró unatkozni kezdett. Szerencséjére rendelkezésére -állottak a fővárosban található könyvtárak s ha nem ment a -Nádor-utczába, este is olvasással töltötte az időt.</p> -<p>Csak otthon volt kedvetlen, rideg garçon-lakásán, mely két -szobából állott, de egyikét Varjas Andoriás nyerte uri -residentiául. Más dolga nem levén, annyiszor porozta, kefélte ura -ruháit, hogy többet koptatott rajta, mint a rendes viselés. Amolyan -igazi képviselői szállás volt ez a Károly-körúton. A szállásbérlő -kivesz három szobát, valahogy bebutorozza, egyben lakik, kettőt -kiad, s az üzlet vége, hogy az albérlő kétszer annyit fizet fél -évre, mint a főbérlő egész esztendőre.</p> -<p>Egy estén Pál báró legcsekélyebb balsejtelmektől sem -nyugtalanítva érkezik szállására és iróasztalán levelet talál, mely -még a reggeli postán érkezett.</p> -<p>Ismert boríték, hatalmas czímeres pecsét, postajegy Gencs, -vastagon metszett lúdtollal irott betűk, előre hirdetik Zsuzsi néni -küldeményét.</p> -<p>Ah de a tartalom szomorú, elrettentő és iszonyatos. Ám -halljuk:</p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Gencs, decz. 21.</p> -<p>Elveszett fiam, Pál. Oh hogy meg kellett érnem e kimondhatlan -fájdalmat, hogy az én legkedvesebb <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> fiam, utolsó reményem és -vigasztalásom, az erkölcsi romlás, elfajulás és elvetemedés -kárhozatos örvényébe sülyedt! Mikor régi barátnémtól, özvegy -Ritkóczy bárónétól levelet kaptam s megírta, mit mívelsz, egy nap -alatt háromszor estem halálos szívgörcsbe. Éreztem, hogy méltatlan -vagy anyai szeretetemre, s végrendeletemben ki foglak tagadni.</p> -<p>De megvárom leveledet, ne mondd, hogy meghallgatás nélkül -elitéltelek. Csak az ég legyen irgalmas kegyelmes neked, ha -képmutató hazugsággal próbálnád vén nénédet, második anyádat, -elámítani. Inkább valld meg bűneidet töredelmesen; így könnyebben -megbocsáthatok, miként megbocsátottam, mikor Kolozsvár piaczán -karonfogvást mentél végig egy színésznővel.</p> -<p>Ne erőködjél hazudni, mert Ritkóczy báróné úgy is mindent megír. -Oh ily barátné Isten áldása e földön. Reggel templomba jár, délután -ájtatos könyvet olvas, este jó erkölcsű és szent életű papokkal -vacsorál.</p> -<p>A bárónétól tudom, hogy majd mindennap egy kimondhatlanul -dúsgazdag özvegy asszony házába jársz, a hol Beliál papjai -áldoznak, a hol lakmározol, torkoskodol és az italnak adod -magadat.</p> -<p>Minő förtelmes társaság! a város kikiáltott korhelyei gyülnek -össze. Ott van Bogárdy Zoltán atheista, kit Erdélyben is ismerünk, -a ki a párisi, berlini socialisták feje, sőt még a muszka -nihilistákkal is pajtáskodik. Ott van egy mocskos életű kanonok, a -ki összeveszett püspökével s most úgy viseli magát, mint korhely -abbé XV. Lajos udvarában.</p> -<p>Még csak egy reményem van, hogy visszatéríthetlek az igaz útra. -Rábirtam szeretett rokonunkat Marialaky Domokos bátyádat, hogy -leányával Zsuzsikával, az én keresztleányommal Pesten töltse a -farsangot. El ne feledd, hogy ezt néztem ki számodra hű feleségül. -Parancsolom neked, hogy szorgalmatosan látogasd őket, s a bálokban -mindig vele <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> tánczolj. Oh ha megtéríthetne gyászos -elkorcsosodásodból, hogy megszabadulhass Akhab és Jezabel -megérdemlett büntetésétől.</p> -<p>Most pedig bár igen sok nevezetes ujság van a háznál, nem irom -meg annak, a kit a gonosz világ csalfaságai elámítottak. Maradok -keserűséggel és nyomorúsággal teljes:</p> -<p class="right"><i>Zsuzsi nénéd.</i></p> -<p>U. I. Marialakyék holnap utaznak a gyorsvonaton és Ritkóczy -bárónénál lesznek szállva. Oktogon-tér 31. sz. 3-ik emelet 21. -ajtó.</p> -<p class="right"><i>Zs. n.</i>»</p> -</div> -<p>– Ki az ördög ez a Ritkóczyné? mi baja velem? minő érdeke van -ostoba pletykákat írni?… Dorozsmayné háza a lakmározók és -torkoskodók tanyája, Bogárdy muszka nihilista, a kanonok XV. Lajos -korabeli feslett erkölcsű abbé, valóságos franczia roué! Szépen -vagyok, ha Domokos bátyám rám csörtet. Hát az a Zsuzsika húgom mit -keres itt? Bizonyosan valami vörös-szeplős és kenderhajú mezei -virág, a kinek nagy szája sem lesz elég Budapestet megbámulni.</p> -<p>Másnap reggel, a deczemberi nap feljötte után, behozá Varjas -Andoriás uram a reggelire való kávét, s nyomon utána vörös sipkás -hordár lépett be.</p> -<p>– Itt lakik Gencsy Pál báró ő méltósága?</p> -<p>– Ha levelet hozott, adja ide.</p> -<p>– Tessék. De megparancsolták, hogy válasz nélkül vissza ne -térjek.</p> -<p>– Az is meglesz, ha szükségesnek látom.</p> -<p>Az érkezett levél így hangzott:</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Jó reggelt, kedves öcsém Pál. A vasut megtartotta szavát. -Tegnap déltől estig elhozott Kolozsvárra. Éhesek voltunk, ennivalót -is kaptunk, csak időnk nem volt hozzá. Csengettek s megint hordtak -bennünket, hegyen-völgyön keresztül, míg virradóra leraktak ide -Budapestre. Két hétig ki nem enyészik fülemből a fütyülés, -nyargalózás, dübörgés egy huzomban 18 óráig. Az is bolond volt, a -ki feltalálta. <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> De Zsuzsika vitézül kiállotta s most az -ablak előtt áll és nézi Pestet. Te pedig jőjj hozzánk és vezess -mindenfelé, mert én 1848 óta nem voltam itt. Akkor recsegős -hangommal elémozdítottam a revoluczió ügyét, de ma már annyira -ismeretlen vagyok, hogy ha agyon ütsz, sem tudom, hol vagyok.</p> -<p class="right"><i>Marialaky Domokos.</i>»</p> -</div> -<p>A levél olvasása után következett a kivánt válasz, ez pedig -legkönnyebben megesett egy látogatójegy hátán:</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Isten hozta urambátyámat és Zsuzsika húgomat. Pontban 10 órakor -szolgálatukra leszek.</p> -<p class="right"><i>G. P.</i>»</p> -</div> -<p>A mondott időben útra is kelt és mormogá:</p> -<p>– Falusi ember a pokolban is falusi ember marad. Ha nem írná -Zsuzsi néni, hova szállnak, s a hordárt az utczáról küldik, -kereshetném őket a jégolvadásig. Épen mintha Pesten is úgy kellene -tudni, hol keressük Gencsy bárót, Marialaky Domokost? mint otthon, -Gencsen, vagy Marialakon.</p> -<p>Kérdésére megmutatták Ritkóczy báróné lakásának számát. Felment -a lépcsőkön s a midőn bérruhás szolga ajtót nyitott előtte, úgy -látta, hogy ez elég tisztességes lakás a harmadik emeleten.</p> -<p>Marialakyék már sétára készen várták. Ott állott Ritkóczy báróné -is, de nem igen szívesen látta a fiatal embert.</p> -<p>– Kedves húgom, – szólt Domokos bácsi a bárónéhoz, kit -jogosabban nevezhetett volna nénjének. – Nagyon köszönjük -vendégszeretetét, de ha az ember messzeföldről Pestre jő, első -kivánsága a szabad mozgás, s hogy mentül többet lásson. Holnap vagy -holnapután magunk jövünk könyörögni egy kis jó ebédért.</p> -<p>– Tetszése szerint, Domokos bátyám. (Tehát elfogadta a húgom -czímet.)</p> -<p>A báróné kezet fogott a bácsival, megcsókolta Zsuzsikát, és -ajkának vonagló mozdulatával értésül adta, hogy Pál bárónak -jelenlétét és távozását is tudomásul vette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Kiindultak a lakásból. Domokos bácsi pogányul kopogott a -folyosók és lépcsők márványán. Olyan hatalmas csizmát húzott fel, -mintha térdig érő sár ellen menne ütközetbe.</p> -<p>És Zsuzsika kisasszony?</p> -<p>Valósággal úgy volt öltözve, mint más városi nő, ha gyalog megy -az utczára. Semmi fölösleg vagy időszerűtlen rajta. Barna posztóból -készült szoknyája sem rövid, sem hosszú. Téli felöltője fekete -lemez, kalapja sötétszürke, ibolyaszín virággal.</p> -<p>De hol a vörös szeplő? Hol a kenderpöszke haj? A legszebb -lányka, minőt valaha a székelyföld termett, pedig ezzel sok van -mondva.</p> -<p>Nem lehet czélunk a társaságot utczáról utczára követni. Domokos -bácsit főleg a jó vendéglők, a hol állítólag hamisítlan bort -tesznek az asztalra, érdekelték. Zsuzsika pedig az ő 18-ik évében -(mert csak Zsuzsi néni tartotta őt még gyermeknek) csupa tűz, -kiváncsiság és hazafiság volt. Délután három óráig hordta őket a -báró s a leánynak minden rendkívül tetszett, mindent csodált, -mindenben gyönyörűségét lelé, minőt még álmában sem tudott volna -képzelni.</p> -<p>Valóságos szívtelenség lett volna ily ártatlan hivő lelket azzal -elszomorítani, hogy Európa más fővárosaiban ezeknél százszor szebb, -pompásabb és gazdagabb látni valók léteznek.</p> -<p>Ebéd után arra fordult a kérdés, hol töltsék az estét? -Természetesen mindnyájan a színházra szavaztak. Mindjárt a -vendéglőből, a Hungaria díszteremből, küldtek hordárt, hogy hozzon -páholy- vagy három zártszék-jegyet. A küldött fél óra mulva -visszaérkezik azon hírrel, hogy a mai előadásra már semmiféle jegy -sem kapható. Ezt Pál báró előre tudta, de hasznosnak itélte a -vidékieknek leczkét adni, hogy máskor, ha színházba készülnek, egy -nappal elébb gondoskodjanak.</p> -<p>Most tehát azzal állott elé, hogy vendégeit bemutatja -Dorozsmayéknál. Nem ő maga; mert férfi, nővel <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> jövő -látogatót nem vezethet be. De itt volt Dorozsmay Róbert, a ki már -egy éve házas, s jelenleg a közlekedési miniszteriumban -foglalkozik.</p> -<p>Domokos bácsi azonban ezt nem akará, ürügyül hozván fel, hogy -Zsuzsikának nincs ily urias estélyre való öltözéke, a mi -valószinűnek is mutatkozott, mert a ki négy hétre Pestre jő -bálozni, nem Csikszeredáról hozza fel toilette-jét.</p> -<p>Utoljára abban állapodtak meg, hogy Zsuzsikát haza viszik a -báróné oltalmába, a két férfi pedig majd meggondolja, mit csináljon -a hosszú téli estével.</p> -<p>Már elmult az esti öt óra, a midőn a Zsuzsikát szerencsésen haza -szállították s miután az urak búcsút vettek Ritkóczy bárónétól, -mint kivánták, magukra maradtak.</p> -<p>Ekkor azonban, mintha kicserélték volna Domokos bácsit, hirtelen -bármely kalandra vállalkozni igérkezett.</p> -<p>– Tudom, öcsém, a mi leánynak nem való, a férfinak még meg nem -árt. Köztünk legyen mondva, égek a vágytól megismerkedni a -Dorozsmay-házzal.</p> -<p>– Dicső gondolat! de az öltözék?</p> -<p>– Én el vagyok látva; itt van tavalyi frakkom, Kolozsvárról, -megjárja ily vén gavallér hátán.</p> -<p>Pál báró örült az alkalomnak. Vette ugyan észre, hogy Domokos -bácsi egészen más valamit képzelt a Dorozsmay-házról. De jó lesz, -ha mindent saját szemével lát, s mint tanú, elbeszéli otthon Zsuzsi -néni előtt.</p> -<p>Ezzel bérkocsiba ült, haza hajtatott, felöltözött, visszajött s -ugyanazon kocsin a Nádor-utczába siettek.</p> -<p>Dorozsmayné szokott szívességgel fogadá az új vendéget, a ki -csakhamar otthon érezvén magát, nem győzött eléggé csodálkozni az -itt uralkodó választékos hangulat, a művelt társalgási modor, s a -hallott nevek urias hangzása fölött. Csak később vallotta meg, hogy -hite szerint, a pesti quartier Breda valamelyik aranyozott -fészkében remélt szerephez jutni.</p> -<p>Azonban a ki legtöbbet várt az este élveiből, az csalatkozott -meg legkeserűbben. Pál báró szokása szerint <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> a ház -kisasszonyát kereste fel, de azonnal látá, hogy fenyegető -időváltozás következett be, a szél északról fú, a hévmérő a -fagyponton is alább szállt.</p> -<p>Kétszer-háromszor is megkérdé: mit vétett? mivel sértette meg -kedves tanítványát, de csak rövid, kitérő, sőt elutasító választ -nyerhetett.</p> -<p>Így tartott ez egész estén át, míg ritkulni kezdvén a vendégek, -még egy utolsó kisérletet tőn és szíve mélyéből származó bús hangon -kérdé, mi történhetett, hogy Esztike kisasszonynak kegyét és -bizalmát, mely életénél kedvesebb előtte, így elvesztheté?</p> -<p>Szerencsére a kis leányi természet nem olyan, hogy sokáig -rejtegetni tudja azt, a mi szívét terheli, s felkelve helyéről, a -mi azt jelentette, hogy röviden akar végezni, mondá:</p> -<p>– Nem remélhettük, hogy még mai napon is szerencsénk legyen báró -úrhoz.</p> -<p>– Kisasszony? annyit tesz ez, hogy el akar engem küldeni?</p> -<p>– Ki tudja? tán épen óhajtását előzném meg ezzel. Itt mindenki -azt beszéli, hogy báró úr boldog, mert várva-várt menyasszonya -megérkezett.</p> -<p>– Az én menyasszonyom!</p> -<p>– Ah, sokan látták, s azt mondják, rendkivüli szépség.</p> -<p>Ezt mondva, elhagyá a szobát s azon perczek alatt, míg a -legkésőbb távozó vendégek is búcsút vettek, a ház nyilt teremeiben -többé őt senki sem látta. És Pál báró?</p> -<p>Haza kiséré Domokos bácsit, a ki egészen oda volt a -Dorozsmay-ház bájaitól s mindig arról beszélt, hogy gyakrabban fog -ide elnézni.</p> -<p>Mikor pedig otthon volt az ifjú, vigasztalást kezdett szívében -érezni.</p> -<p>– Hogyan? a lányka, kinek vőlegénye van, kedvetlenné lesz, ha -azt mesélik előtte, hogy menyasszony érkezett számomra Erdélyből? -Ah fel kell őt világosítanom a valóról! <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch07.png" alt="" title="" />XV.</h3> -</div> -<p class="summary">(Szerencsétlen szemköztülés a szinházban, a mi -azonban egy más férfinak reménytelen győzelmet szerez.)</p> -<p>Másnap este a nemzeti szinházban találkozunk ismerőinkkel. -Domokos bácsi elég korán küldött jegyekért s hoztak számára három -egymás melletti zártszéket. Ezt inkább szerette, mint a páholyt, -mert a hamis nagy uraskodás soha sem volt gyöngéje. Otthon ugyan -6000 forint jövedelmével igen előkelő uraság volt, de nem akart hiú -lenni, hogy a fővárosban is versenyre keljen a leggazdagabb -osztályokkal.</p> -<p>Ott ültek tehát a hetedik vagy nyolczadik sorban s a vak -szerencse elköveté Pál báróval azon gonosz játékot, hogy helyükről -kényelmesen beláthattak a Dorozsmayné páholyába, a hol az egész -előadás alatt jöttek, mentek a tisztelgők.</p> -<p>Esztike kisasszony hallgatagon ült szokott helyén, szemközt a -nézőkkel. Pál báró lopva pillantgatott feléje és észrevette, hogy a -leányka élénk kiváncsisággal vizsgálja Zsuzsikának -arczvonásait.</p> -<p>Ez okból a pokol mélységes fenekére kivánta a mai alkalmatlan -mulatságot és összes férfiúi erejébe került, hogy úgy ne üljön ott, -mint a törvényszék előtt a vádlott, kit éltefogytáig tartó börtönre -fognak itélni.</p> -<p>Zsuzsika közbül ült s minden pillanatban volt valami kérdeni -valója. Tehát Pál báróhoz fordult, a hol, mint oraculumtól a -legkielégítőbb felvilágosítást várhatta. Az eléadásban, a nők -öltözékében, a díszletekben és szemfényvesztő világításban a földi -paradicsom bájait fedezé <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span> fel. Még a mi nemzeti szinházunknak -ódon, kopott és divatból régen kiment nézőtere is bámulatba ejtette -s azalatt oly leírhatlan boldogság ragyogott arczán, mint vidéki -fiatal leánytól kitelik, a ki annyi vágyódás után végre megláthatja -mindazt, a miről olvasott, a miről álmadozott.</p> -<p>Esztike kisasszony mindent látott s nem kétkedhetett többé, hogy -a boldog és biztos viszonszerelem eszményi képét látja maga előtt. -Mert Zsuzsika csakugyan oda volt a látott gyönyörök -szemlélődésében. A szinésznők gazdag és ízlésteljes öltözéke, a -varázshatású diszítmények folytonos változatossága lelkét -megszakítás nélkül felmagasztalt hangulatban tartá. Mert ő nem -Bécsből, nem Párisból, hanem Csikszék fenyveseiből hozott szemet, -ez pedig mindent bájosnak, gazdagnak és utolérhetlennek mutatott, -mintha e hely volna a mennyországnak középpontja.</p> -<p>Mentül lelkesültebb és boldogabb volt Zsuzsika, annál inkább -elsötétültek Esztike kisasszony arczvonásai. A legkeserűbb csalódás -kifejezése rajzolódik ki ajkán és tekintetén. A színpadon folyó -játék, az érdekes bonyodalom, a művészi előadás hidegen hagyta. Ha -a közönség fellelkesedett, tapsol, a művésznek vagy a szerzőnek, ő -csak arra figyelt, mily boldog lehet az a leányka a zártszéken! És -mily irtóztató áruló lélek lakhatik oly férfiban, a ki ezen leány, -mint saját menyasszonya mellett ül, s megfeledkezik, mily édes -bizalmasság fejlődött ki közöttük csak kevéssel is ezelőtt!</p> -<p>Még soha ily véget érni nem akaró művet nem adtak a szinpadon. -Zsuzsika pedig minden jelenet után attól rettegett, hogy vége a -felvonásnak és lebocsátják a függönyt. Ezer örömmel ott maradt -volna 80 éves koráig.</p> -<p>Domokos bácsi is elismerte, hogy a pestiek jobban játszanak, -mint azok, kiket ő legutóbbi alkalommal Gyergyó-Szentmiklóson -vásárkor látott. De mégis jobban ingerelte a vacsora, mely ma -Estére a Vadászkürt étteremében volt tervezve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Tetézte a szerencsétlenséget, hogy Dorozsmayné ő nagyságát épen -ma különösen érdekelni látszott a darab menete. Oly annyira, hogy -máskor mindig lesben álló és fáradhatlanul őrködő anyai szeme -figyelembe sem vette, hogy édes kedves kis leánykája unatkozik s -alig várja, hogy innen szabaduljon.</p> -<p>Pál báró csak az ötödik felvonás folyamában merészkedett a -Dorozsmayné páholyába felpillantani. Ez csak bűnös voltát erősíté -meg Esztike előtt. Büntetésül lenéző és megvető tekintetet -kapott.</p> -<p>Végre valahára ötödször gördült le a függöny. Az általános -tapsra ugyan újra megjelentek a szinészek, mély hódolattal fogadták -a közönség tetszésnyilatkozatait s a mindig készletben tartott -koszorúkat vallásos kegyelettel szedegették fel s így az eléadásnak -csakugyan igazán, valóban és visszavonhatlanul vége lett.</p> -<p>Még csak egy reménye volt Pál bárónak. Hátha visszapillant -kedves tanítványa, mielőtt távozik? Ámde szó sincs erről. Segít -mamájának szép fehér shawlját felölteni, a magáét is nyakára veti, -eltünik az ajtón s a páholy üres marad.</p> -<p>Következett erre a megállapított programmszerinti vacsora a -Vadászkürt teremében. Zsuzsika a czigányzenét nemzeti felhevüléssel -hallgatta s meg volt győződve, hogy ily mély dallamosságról és -szabatos előadási művészetről a hires Mozartnak és Beethovennek -fogalma sem lehetett.</p> -<p>Domokos bácsi a felhozott bort kétes minőségűnek itélte, de ez -tökéletesen megfelelt azon várakozásnak, a mit okos ember a legjobb -vendéglőtől is igényelhet. Midőn pedig kongott az éjfél órája, haza -kiséré a fiatal báró erdélyi rokonait, aztán szállására sietett, -lefeküdt, de csak a reggel közelegtére élvezheté az álom -jótéteményét.</p> -<p>Ah, de másnapra még szörnyebb megpróbáltatások vártak rá.</p> -<p>Délután négy óra mult, a midőn a gyöngéd figyelemmel -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> teljes Porczogh báró saját kocsijával -érkezett a József-térre és Arthur grófot meglátogatá.</p> -<p>– Barátom, – szólt még le sem ülve, – itt az idő, tovább -lehetlen a habozás és ingadozás. Öltözz fel gyorsan, menj a -Nádor-utczába, hajtsd végre a kellemetlen üzletet, mert egyenes -forrásból tudom, hogy új hadizenet készül ellened a -váltótörvényszék részéről és élve-halva menekülésre kell -gondolnod.</p> -<p>– És fia-ura legyek Bogárdynak, ennek a csikóbőrös kulacsból -borozgató betyárnak?</p> -<p>– Arthur, ezen már túl vagyunk. Én ugyan tökéletesen hiszem, -hogy kanonok bácsi kiszámított komédiát űzött veled, mert ily -házassági tervnek a háznál sem nyoma, sem látszatja. Különben is -papnak soha sem hiszek. A pap, mikor három napos csecsemő voltam, -már megcsalt, kelepczébe kerített azáltal, hogy pápistának -keresztelt. Innen származik életem nyomorúsága, mert elköltvén -pénzét a gazdag özvegynek, kit feleségül vettem, nem válhattam el -tőle, míglen egy alkalmas inláz megszabadított tőle.</p> -<p>– Mért beszélt hát velem az özvegy férjhez meneteléről? Ha nem -igaz a hír, hamar kiderül a való.</p> -<p>– Úgy van, kiderül; csakhogy akkor elkövettél már valamely többé -jóvá nem tehető elhamarkodást. Ezt meg is kezdted, mert úgy viseléd -magad, mint szerelemféltő regényhős s megijesztetted az egész -társaságot.</p> -<p>– Számítsd be sértett büszkeségemnek.</p> -<p>– Nem érthetem, mért késedelmezel? Egyfelől: gyönyörű falat, -igéző menyecske s ha több nem, 20,000 forint jövedelem, a mi bőven -elég lesz a mamád vadászkastélyában. Ha több pénz kell, az anya, a -ki egyetlen gyermekét imádja, bálványozza, egy szavára küld neki, a -mit csak kiván.</p> -<p>– Másfelől?</p> -<p>– Ezt épen oly jól tudod, mint én, mi vár rád. Betáblázott -adósságaid nem nyugtalanítnak ugyan, mert tiszttartód pontosan -fizeti kötelezettségeidet. Azonban váltóid lejárandóban vannak s -ekkor rettenetes válság <span class="pagenum"><a name="Page_117" -id="Page_117">-117-</a></span> üt ki. Csődöt kérnek ellened s akkor -tönkre vagy téve mint gróf a főrendek házában, mint gentleman a -kaszinóban, a jokey-clubban, s mint kérő a Dorozsmay-háznál!</p> -<p>– Azt hiszed, hogy újra prolongálhatom váltóimat?</p> -<p>– Bizd csak rám. Mihelyt hivatalosan tudva lesz, hogy a -Dorozsmay örökösnőt feleségül veszed, a legirtóztatóbb vérszopók -megszelidülnek. Rosenfeld, Goldhügl és Kohn Fülöp nem tökfilkók, -kik meg ne értenék az okos szót.</p> -<p>– Máskor, mint akadályról, az erdélyi vad báróról is -beszéltél.</p> -<p>– Ennek végkép bevágtuk az utját. Megbukott és kegyevesztett -mind örökön örökké, amen. Nem hallottad, mi történt? Valami -bozontos sörényű székely medve érkezett ide, mondhatom, igen csinos -leányával. Ritkóczyné nénémtől tudom, hogy az a gencsi véndoromb, -Zsuzsi néni ezt a falusi bájt szánta a bárócska feleségeül, -különbeni kitagadás fenyegetése alatt. Pál báró tegnap és -tegnapelőtt hazafias cicerone módjára hordta szét vendégeit a -városban, a Dorozsmay-házban pedig széltiben beszélték, hogy Pál -báró számára menyasszonyt küldtek Erdélyből. Eltalálhatod, kitől -eredhetett e hír forgalomba hozása. E mellé a szerencsétlen báró -még azon bolondságot is elkövette, hogy jövendőbeli apósát, mint -Marialaky Domokos rokonát, a Nádor-utczai házba bevezette. Most már -minden kétség megszűnt, mert a corpus delicti jelen volt és ott -sétált a terem fényes padlózatán.</p> -<p>– És Esztike?</p> -<p>– Eleinte rá sem nézett a báróra, végre sok unszolás után olyan -pompás kibigyedt ajkkal oda veté: «nem is reméltük, hogy ma még -szerencsénk legyen báró úrhoz, mert hallottuk, hogy szép -menyaszonya megérkezett».</p> -<p>– Porczogh! ez a dolog szeget üt fejembe.</p> -<p>– Mért? mi ujság van benne? <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>– Ha Esztikének nem tetszett a menyasszony megjelenése, akkor -nem lehet közönyös a báró iránt.</p> -<p>– Ez régi dolog, barátom. De ebből csak az következik, hogy a -pillanat, melyben mindent merhetsz, melyben határozottan -fölléphetsz, jelen van, és biztos sikert igér. Hol a házassági -szerződés javaslata?</p> -<p>– Itt van szekrényemben.</p> -<p>– Ki vele onnan. Írd alá egy jobbnak hiányában s egy szebb -jövőnek reményében. Ime, beszélgetésünk alatt felöltöztél, kocsim a -kapu előtt áll és rendelkezésedre vár. Menj, végezz, s ha készen -vagy, hajtass a kaszinóba, a hol addig nyugtalanul várlak.</p> -<p>A Dorozsmay-háznál ma még kisebb és bizalmasabb elfogadó nap sem -volt, de a grófot, mint elfogadott kérőt tekintették a háznál s a -kapus, inas, szobalány, végre a komorna forumain keresztül hatolva, -belépett egy szobába, a hol a ház asszonyát egyedül találta.</p> -<p>– Tisztelt nagyságod! – kezdé minden társalgási bevezetés -nélkül. – A házassági szerződést, melyet nagyságod rendeletéből -megbizottja, Bogárdy Zoltán úr elém terjesztett, gondosan -átolvastam s bővebb átvizsgálás végett családi ügyvédünkkel is -közlöttem. Miután pedig ezen okmánynak minden pontját helyeseltem -és hálás köszönettel fogadtam, azért jövök, hogy a mely órában -nagyságod parancsolja, Esztike kisasszony édes anyjának és -törvényes jogtanácsosának jelenlétében aláírjam és az édes anya -áldását e szent frigyre, fiúi bizodalommal kikérjem.</p> -<p>Dorozsmayné az első pillanatban zavarba jött e váratlanul -érkezett nyilatkozat hallatára. Mert valóban a család legbensőbb -körében megszokták már hinni, hogy e házassági terv lassanként -önmagától elalszik és elenyészik.</p> -<p>Mert a mily igaz, hogy kezdetben az összeköttetés a Bendeffy -grófokkal módfölött kedvére volt az özvegynek, épen oly változás -következett be, a midőn kiderült, hogy leánya szívében a szerelem -érzete teljesen hiányzik. <span class="pagenum"><a name="Page_119" -id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p>És most felelnie kellett.</p> -<p>– Gróf úr, – mondá, – jól tudja, minő örömmel fogadtuk -megtisztelő ajánlatát és leányom is az első kellemes meglepetés -perczében őszinte hálával fejezte ki beleegyezését. Ezóta hosszabb -idő telt el s én félni kezdek, hogy leányom, mint gyermek, élni -akar az asszonyi nem azon jogával, hogy változékony lehessen. Ha -tehát leányom most már másként gondolkodnék, magam is kényszerülve -volnék korábbi szavamat és igéretemet visszakérni.</p> -<p>– Hogyan! adott szavát visszavenni? de hiszen ily rémítő -csalódás elviselhetlen bánatot okozna nekem és szétzúzná szívemet. -Érzem, hogy életembe kerülne e szakítás, ha azon leírhatlan -boldogságot, melyet már bizonyosnak tarték, egyszerre ismét -elröpülni és elenyészni látnám.</p> -<p>Dorozsmayné csengetett s a belépő komornának parancsolá, hogy -Esztike kisasszonyt hívja ide.</p> -<p>Az özvegy teljesen nyugton érzé magát, mert ha Esztike kimondja, -hogy elhamarkodott igéretét feledésbe menni kivánja, vagy a mi -valószinűbb, ha a gyermek szörnyű zavarában habozni, ingadozni kezd -és anyjára hagyja a válasz megadását, akkor Arthur gróf pöre a -legrövidebb úton be van fejezve, s többé e kérdésről halandó ember -nem beszél.</p> -<p>Ezalatt Esztike bejött, nyájasan és barátságosan mosolygott s -midőn Arthur gróf elébe ment, kezét tiszteletteljesen megcsókolá, -oly rokonszenves melegséggel hajtotta meg fejét, mint csak valaha -szerelmes leány szíve választottja előtt tehette.</p> -<p>Arthur gróf azonnal észrevette a kedvező szél keletkezését és -semmi sem tartóztatá többé vissza, hogy átvegye az anyát illető -szólásjogot, jól érezvén, hogy itt rohammal és meglepetéssel kell a -csatát megnyerni.</p> -<p>– Esztike kisasszony, – mondá a legmélyebb tisztelet hangján, -melyet a szenvedélyesen szerető kérőnek esdeklése támogatott. – -Azért jöttem, hogy a mi eddig a hideg szertartások színét viselte, -most mint <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> férfi, a legszebb leány előtt, kit -valaha emberi szem látott, meghozzam hódolatomat és kérjem, hogy a -házassági szerződés aláírásával, az egész világ előtt nyiltan és -büszkén hirdethessem szerencsémet és azon napon, melyet édes anyja -kijelölni fog, mint a föld legboldogabb halandója, imádott arámat -Isten oltára elé vezethessem.</p> -<p>De most már Dorozsmayné mellében is megerősödék az anyai szív -bátorsága s leányát nagy hévvel karjaiba zárva, hangos szóval -mondá:</p> -<p>– Esztikém, egyetlenegy szeretett leánykám! tőled függ a -határozat. Én soha sem erőtettelek, még egyszerű rábeszéléssel sem -akartam anyai hatalmamat éreztetni. Csak azt gondold meg újra, -mielőtt szólnál, hogy igen vagy nem feleleted egész élted -boldogságát vagy boldogtalanságát fogja eldönteni, -visszavonhatlanul.</p> -<p>– Kedves drága édes anyám, – szólt a leányka megindulva, -reszketve és szeméből könyeket hullatva. – Tudod, hogy szeretlek, s -tudom, hogy az én boldogtalanságom mindkettőnknek életébe kerülhet. -Azért hálás szívvel köszönöm neked, hogy teljes választási -szabadságot engedtél. És én anyai engedelmeddel élve, őszinte -szívből származó köszönettel fogadom Arthur grófnak engem -megtisztelő ajánlatát és örök szövetségünk jeléül jobb kezemet -nyújtom.</p> -<p>Az anya kezeivel takará be szemét e végzetteljes nyilatkozat -hallatára. Arthur gróf pedig visszanyerte önuralmát s ezen percztől -vele született illemmel és méltósággal tudta játszani, úgy a hódító -nagy urat, mint a szenvedélyes szerelmest.</p> -<p>Ezen váratlan fordulat egyiránt meglepte a kérőt és anyát. Ily -minden utógondolatot kizáró határozottságot senki sem várt. A midőn -Esztike beszélni kezdett, egyik sem tudta, mi lesz utolsó szavának -értelme? Talán épen e körülmény figyelmezteté az anyát, hogy mindez -nem lehet természetes, s hogy ily váratlan fordulat előidézésére -titkos rugók is közreműködhettek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Mert Esztike egyszerű jó kis leány volt. Soha sem mutatott -hajlamot szenvelgésekre. Holmi színpadi jelenetek utánzása pedig -homlokegyenest ellenkezett egész valójával. És most mégis szokása -ellen oly idegenszerű ünnepélyességet vett fel. Mondhatni, -szavalt.</p> -<p>Oh ha mégis nem szívéből, nem lelkének tiszta meggyőződéséből -származott mai elhatározása! <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch08.png" alt="" title="" />XVI.</h3> -</div> -<p class="summary">(A lovagias és nagyuri vőlegény, a ki semmitől -sem irtózik inkább, mint nyomorú pénzről beszélni -menyasszonyával.)</p> -<p>Még azon estén híre futamodott a városban, hogy a fényes nevű -Bendeffy Arthur gróf gyűrűt váltott a gazdag Dorozsmay -örökösnővel.</p> -<p>Porczogh báró minden szinházba ellátogatott s közlötte a -legfrissebb ujságot a legismeretesebb hírhordókkal. Onnan elment a -szerkesztőségekbe, hogy a lapok másnap «hiteles és egyenes -értesülés alapján» kürtölhessék a világrendítő eseményt, hogy főuri -fényes lakodalom készül s némely kevésbbé lelkiismeretes közlöny -még az esküvő határnapját is meghatározhatni vélte.</p> -<p>A hatás mindenfelé rendkívüli. A kávéházak hősei és orakulumai -büszkén hirdeték, hogy előre megmondták: ily roppant demokrata -vagyon csak a születési aristokraczia markába kerülhet e megromlott -korszakban.</p> -<p>Reggel 10 órakor három igen elegáns gentleman fut lélekszakadva -a tekintetes váltótörvényszék palotájába s ott Bendeffy Arthur gróf -ellen beadott keresetüket visszaveszik. Rosenfeld, Goldhügl és Kohn -Fülöp urakról van szó, és az ő nagy bánatukról, hogy oly magasrangú -tökéletes gavallért, mint Bendeffy gróf, tán még meg is -sérthettek.</p> -<p>Ez okból a három helybeli nagy hatalmasság, ha nem is -<i>collectiv</i>, de mindenesetre <i>identique</i> jegyzéket intéz -a József-téri szállásba, és ezen iratuk értelmében «sajnos -félreértések»-ből keletkezett lépéseikért ezer <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> -bocsánatot kérnek; további alázatos szolgálataikat pedig azon -hathatós kifejezéssel ajánlják, hogy összes vagyonuk ő méltóságának -kegyes rendelkezésére, minden pillanatban, éjjel vagy nappal készen -áll.</p> -<p>Megeshetik, hogy elébb mint vélik, szavukon is foghatják -őket.</p> -<p>Gencsy Pál báró végkép megsemmisülve szobájába zárkózik. Varjas -Andoriás, a ki nem szokott hírlapokat olvasni, megdermedve -csodálkozik urának remete élete fölött. Domokos bácsi és Zsuzsika -kisasszony végre betelnek a bámulni való dolgok látásával, s néha -pihenésre szánták a napot.</p> -<p>Hol jár Bogárdy Zoltán? Ő bizony használja a szünidőt s -lerándult Erdélybe diós kalácsot enni. Még kanonok bácsi sem -mutatkozott. Ez pedig megyéjébe utazott szent karácsonyt tartani, -mintha nélküle meg sem eshetnék az éjféli mise.</p> -<p>Arthur gróf mindennapos a Nádor-utczában, Dorozsmayné pedig és -leánya szorgalmatosan látogatják özvegy Bendeffy Károlynénak -csekély körre szorított, de annál válogatottabb esteli társaságát. -A szép Louise a delegatiók befejezésével Bécsben boldogítja öreg -herczegét, nagy megnyugtatására Bendeffy grófnénak, a ki jól -ismerve a világ folyását, sajátszerű fogalmakkal birt az -emberekről, kedves fiacskájáról és a dolgok állapotáról.</p> -<p>Közeledett az új év és Arthur grófnak folyvást ajkán forgott a -kérdés, mikor lesz az esküvő? de maga sem érté miért? nem talált -kedvező pillanatot ezt megpendíteni.</p> -<p>Ellenben ha Esztikével a kandalló szobában ült és édesdeden -csevegett a jövendő szép napokról, rengeteg sokat tudott rakásra -hordani azon leírhatlan boldogságról, mely kettőjüket várja. -Esztike többnyire lelkesülten hallgatá ezen regényes szép jövőnek -boldogságait s költői részleteit, de néha mégis elgondolkodva nézte -a kandalló pattogó tüzét, vagy elmélázkodott a hamvban elenyésző -zsarátnok fölött.</p> -<div class="figcenter" style="width: 342px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt= -"Varjas Andoriás… megdermedve csodálkozik." title= -"Varjas Andoriás… megdermedve csodálkozik." /></a> -<p class="caption">Varjas Andoriás… megdermedve csodálkozik.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p>– Egész világom csak ön lesz, imádott Esztikém! Elvonulunk a -zajos városból és elrejtőzünk mamám egyik csendes vadászkastélyába, -az erdő szélén. Ott én 20 teljes esztendőt szentelek szerelmemnek s -azon gondolatnak, hogy enyém lett e föld legdrágább kincse, s hogy -az én nőm egész életem minden óhajtását betölti, minden vágyamat -kielégíti.</p> -<p>– Oh, – felelt Esztike, – 20 esztendő sok. Azt én tudom, a ki -ennyi évet még nem éltem, mégis végtelenül régi idő óta vagyok e -földön. Azt hiszem a 20 évből elengedhetek önnek körülbelül 19 -esztendőt.</p> -<p>– Nem, egy napot sem fogadok el. Mert, hogy őszinte legyek, mint -voltam gyermekkorom óta, tudtára kell adnom, hogy engem sok -szerencsétlenség ért. Nagy és pompás urodalmaim meglehetősen -adósság alá vannak merülve, ha tehát eleinte csendesen és boldogan -visszavonulva élünk, annál hamarabb foglalhatjuk el a nagy világban -azon helyet, mely számunkra rendelve van.</p> -<p>– És csak a pénz hiánya okozza, hogy e szép időket később -érhetjük el?</p> -<p>– Egyedül csak ez. Fájdalom ezen egy ok is elég erre.</p> -<p>– Ha csak ez az akadály, – felelé őszinte szívvel a menyasszony, -– akkor ne aggódjunk; mert a mi a pénzt illeti: van a mamának -annyi, hogy azt se tudja, mit csináljon vele? Hiszen mindig csak -azzal gyötör, mit vegyen nekem.</p> -<p>– Ah ez eredeti, ez nevezetes! A mamának oly sok pénze van? (Oly -hangon mondá ezt, mintha most hallott volna először a mamának nagy -vagyonáról beszélni.) De kedvesem, a mi a mamáé, az nem a mienk. Ön -még gyermek, édes Esztikém, még nem ismeri a világnak undokul -prózai ügyeit.</p> -<p>– Én csak azt tudom, hogy mamám soha sem tudta egész évi -jövedelmét elkölteni. Hogy mit csinál a maradékkal? nem tudom, csak -sokszor láttam, hogy a Wertheim-szekrényben rakásostul állnak a -bankjegycsomók, <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> de én elfutottam onnan, mert a csomóba -rakott papirpénznek irtóztató kiállhatlan bűze van.</p> -<p>– Ah, irtóztató bűze! Ez eredeti, ez nevezetes.</p> -<p>Arthur gróf egészen oda volt, oly édesdeden nevetett, úgy a sok -pénz hallatára, mint azon naiv észrevételre, hogy a csomósan -egyberakott bankónak kiállhatlan büdös szaga van. Jól tudta ő, hogy -csakugyan tömegesen fekszik a pénz a Dorozsmay-ház szekrényeiben, -de mégis kellemesen hangzott előtte, ha ily hiteles szemtanútól -nyert közelebbi értesülést.</p> -<p>– Imádott Esztikém! – mondá – képzelhetlen erőtetésembe kerül -önnel, e földi lét legaljasabb tárgyáról, a pénzről beszélgetni, a -midőn a drága időt, a mit itt tölthetek, kizárólag arra kivánom -fordítani: mily szép ön, mily végtelenül szeretem. De meg kellett -mondanom, hova megyünk lakni? akkor, ha önt végkép enyémnek -mondhatom.</p> -<p>– Nem lakhatunk itt, a hol annyi szoba van? vagy…</p> -<p>Itt elpirult és egy életért meg nem mondja, mit gondolt.</p> -<p>– Ah, az én mennyből alászállott arám elpirult! De tudja meg -kedvesem, hogy az én József-téri lakásom csak bérelt szállás, s -hogy finom érzésű férfi, a kinek birtoka is van, csak saját -hajlékába vezetheti nejét. Én már elküldtem egy csapat kárpitost -azon kastélykámba, hogy ott mindent szépen, csinosan, kényelmesen -és a szemnek tetsző izléssel elkészítsenek. Utánuk majd a -butorszállítók következnek.</p> -<p>– A butorszállítok? de hiszen a mama is rendelt már új -butorokat. Azt mondta, ő nem tudja, minő szokás divatozik a gróf -uraknál, de mint magyar nemes asszony fönn akarja jogát tartatni. -Nálunk pedig a háztartáshoz szükséges butorok beszerzése a nő -részét illetik.</p> -<p>– Ah, ez eredeti! A butorbeszerzés kötelessége a nő hozományához -tartozik! Ez nevezetes! Megvallom, soha sem tudtam. Mert eddig -eszembe sem jutott, hogy egykor olyan feleséget is kaphatok, a ki -butort hoz a <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> házhoz! Valóban, míg élünk, mindennap -tanulunk valami újat! Szavamra mondom, ez imádandó tréfa. Az én -angyali Esztikém fog a házhoz butorokat hozni! Megengedi, hogy egy -ártatlan élczet kiszalaszszak? Utoljára megtörténhetik rajtunk azon -gyöngéd figyelem, hogy tulipános ládát raknak fel kocsink -saroglyájára.</p> -<p>– Mért ne? ha tudná az ember, hogy a tarka tulipánt festő -művészből egykor második Munkácsi válik!</p> -<p>– Köszönöm. Ez jó felelet volt. Én csak ártatlan tréfát engedtem -meg magamnak, szívem dicső királynéja pedig hazafias ötlettel -riposztirozik.</p> -<p>S miután ő méltósága görcsöket kapott, ha pénzről kellett -beszélnie, csak úgy mellékesen oda vetve mondá:</p> -<p>– Minden okos új házas kicsiben kezdi; mert csak a takarékos jó -gazda remélheti, hogy később kedve és rangja szerinti fényt űzhet. -Ez okból, ha Dorozsmayné ő nagysága az esküvő után leányának valami -csekély ajándékot adna, az szent vagyon legyen közöttünk, melyhez -könnyelműleg nyúlni mindenha tiltva lesz.</p> -<p>– Igen, de a mama azért adja, hogy elköltsük, hogy a szükségesek -mellé még a kellemest is megszerezhessük.</p> -<p>– Azért adja, hogy elköltsük? Soha ilyet életemben nem -hallottam!</p> -<p>– Mindjárt kezdetben szép összeget igért, s megparancsolta, hogy -ha kell megint, rögtön írjak.</p> -<p>– Ah! megparancsolta? Ez nevezetes. Ugyan hol volna azon -háládatlan leány, a ki anyja parancsait elmulasztaná teljesíteni? -De már arról kezeskedem, hogy nem az én Esztikém lesz, a ki -gyermeki kötelességéről megfeledkezhetnék. Csak azt nem értem, hogy -a midőn boldog jövőnkről akartunk álmodozni, lassanként leestünk a -köznapiság posványába. Szavamra! még csak az hiányzott, hogy -megkérdjem, mennyire rúghat az igért szép összeg?</p> -<p>– Mamám 100,000 forintról beszélt.</p> -<p>– Ah, százezer forintról? Ez már a legnevezetesebb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> Azonban -itt van ideje, hogy kellemesebb tárgyakról beszéljünk.</p> -<p>– Úgy-e nem haragszik?</p> -<p>– Hogyan! Én, és haragudni!</p> -<p>– Mert nem én vagyok oka. Hiába mondtam mamámnak, ne adjon nekem -egy krajczárt sem, mert Arthur gróf nemes érzelmű férfi, csak -szívének okozunk fájdalmat, ha gyöngédsége ellen erőszakot követünk -el. Ne sértsük meg tehát azt, a ki szerető nőt keres, azzal, hogy -pénzt vigyünk házához.</p> -<p>– Ah! hogy pénzt vigyenek a házhoz! Ki hallott ilyet? És mit -felelt erre a kedves mama?</p> -<p>– Azt, hogy gyermek vagyok, s nem értek a világ folyásához.</p> -<p>– Nagyon szellemdús megjegyzés. Hogy gyermek, ez igaz; de hogy -nem értene a világ folyásához, ez oly beszéd, mely csak a mamának -van megengedve.</p> -<p>– Tehát nem lesz megsértve, ha elhozom a 100,000 forintot?</p> -<p>Arthur gróf egy kicsit szögletbe lett szorítva, de annyi kitérő -válasz állott rendelkezésére, hogy kénye-kedve szerint -válogathatott köztük. És felelé:</p> -<p>– Szeretett szép leánykám. A férfias méltóság érzete parancsolja -nekem, hogy ne avassam magamat oly ügyekbe, melyek arám és mamája -között felmerülnek Ha ilyesmi történik kettőjük között, legjobb, ha -előttem titok marad. Én menyasszonyom szemében keresem földi -üdvömet, a többit a szülők bölcseségére bízom.</p> -<p>Ezen közbejött kérdés tehát el volt intézve. De volt még valami, -a mi ő méltóságának veséjét éjjel-nappal furdalta s miután így -szándékán és akaratán kívül nyakig úszott a kérdezősködésekben, s -mindenre kivánt feleletet kapott, elhatározá, hogy míg tüzes a vas, -verni fogja.</p> -<p>Nem ajtóstul rohant be, hanem messzebbről kezdve mondá: -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– Mentől tovább nézem önt, annál inkább veszem észre, mennyire -hasonlít édes mamájához.</p> -<p>– Oh nem nagyon. Mamának kék szeme és fekete haja van.</p> -<p>– A haj és a szem színe semmit sem határoz. Néha még a vonások -sem. Annál többet az arczkifejezés, a nézés, a mosoly s azon -vonások hasonlósága, melyek az örömöt vagy a szomorúságot az arczra -kirajzolják.</p> -<p>– Mamám fiatal korában sokkal szebb volt, mint most én.</p> -<p>– Hogyan? fiatal korában? Az ég minden szenteire, csak nem nézi -édes anyját oly nőnek, a ki többé nem fiatal? Szavamra! Dorozsmayné -ő nagysága egyike a legkellemetesebb asszonyoknak, kiket életemben -valaha ismertem.</p> -<p>– Csendesen, gróf úr. Mamám egyáltalában nem szereti, ha szépnek -mondják. Még tőlem sem tűri, s ha szórakozásból így szólítom, -kedves szép mamám, néha kiküld a szobából.</p> -<p>– A szépség ellen pedig hiába tiltakozik mindaddig, míg a férfi -sereg vakon nem születik. Végtelenül csodálom, hogy ennyi kellemmel -felruházva s még legjobb korában, nem gondol arra, hogy másodszor -is férjhez menjen.</p> -<p>– Az ég irgalmazzon azon embernek, a ki tréfából vagy csak -izetlen udvariasságból ezt szemébe merné mondani. Emlékezem, -egyszer még kis leány koromban egy úr volt nálunk, a ki sokat -beszélt a mamával s aztán kanonok vagy Zoltán bácsi valamire -példálózni kezdtek, a mit én akkor nem értettem, úgy megharagudott -a mama, hogy mind a kettőt kikergette.</p> -<p>– Kikergette? a házból?</p> -<p>– Nem; csak a szobából. Három napig nem szólott hozzájuk, míg -végre mint töredelmes bűnösök megigérték, hogy többé e tárgyról ez -életben nem beszélnek, aztán bocsánatot nyertek.</p> -<p>– Valóban keményebb büntetést érdemlettek volna. Remélem -használt a leczke s azóta vigyázatosabbak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Erre nemsokára belépett a ház asszonya s figyelmezteté leányát, -hogy közeledik a szinház ideje.</p> -<p>Arthur gróf telve reményekkel s mintegy ujjá születve a hallott -tömérdek sok jó ujság után, búcsút vőn, azon kérelemmel, hogy az -előadás folyamában, egyik felvonás alatt, tiszteletét tehesse. -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch09.png" alt="" title="" />XVII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Új dráma a szinpadon, de a nézőtéren mégis -érdekesebb némajáték foly, melynek tárgyát csak ketten értették -meg.)</p> -<p>Esztike nemcsak jó leányka volt, hanem családi körben, különösen -édes anyja ellenében, igen közlékeny természettel bírt, bűnnek -tartván bármily csekélységet eltitkolni. Hogy pedig emlékező -tehetsége erős kifejlődésre jutott, olvasóink tapasztalhatták -akkor, a midőn mindent, a mit régi tanító mesterétől tanult, anyja -előtt szóról-szóra ismételni képes lehetett. Dorozsmayné nem -győzött eléggé bámulni, honnan veszi Esztike az eszméket, honnan a -hozzájuk való alkalmas kifejezéseket? Távolról sem sejtvén, hogy a -házi paradicsom-kertbe kigyó lopózott és leczkéket ad a jó és -gonosz tudások fájáról.</p> -<p>Épen most dicsértük, mily közlékeny és titkot tartani nem tudó -leányka ez az Esztike, s már rajtunk a világos czáfolat! Mért hogy -épen ezen egy titkáról soha sem beszélt?</p> -<p>Valószinűleg szokásban van más gondos anyánál is, hogy ártatlan -kiváncsiság vagy anyai jó akarat és tanácsadás czímén kikérdezik a -kis leányt, mit beszélt neki a vőlegény, tanúk jelen nem -létében?</p> -<p>Ez néha igen tanulságos időtöltés s ha a leányka őszintén vall, -az értelmes anya tökéletesen megismerkedhetik a vőlegény -jellemével.</p> -<p>Dorozsmayné nem hiú kiváncsiságból kérdezősködött. Mert a minő -örömmel és lelkesedéssel adta beleegyezését az első alkalommal ezen -házassági ajánlatra: <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> úgy most a frigynek megpecsételése után -kételyek szállták meg lelkét s rettegni kezdett leánya rögtönzött -elhatározásának következményeitől.</p> -<p>A legelső, a mit az anya ezen kérdezősködések folytán megtudott, -az volt, hogy Arthur gróf visszaél a leányka hiszékenységével s úgy -forgatja a beszéd folyamát, hogy különösen pénz és hozomány -tekintetében mindent előre kipuhatol.</p> -<p>Esztike pedig szent kötelességének tartotta vőlegényét hősileg -védeni. Szerencsétlenségére még azt is elmondta, mily szép -asszonynak tartja Arthur gróf az ő kedves mamáját, s nem győz -eléggé csodálkozni, hogy eddig nem gondolt másodszor férjhez -menni.</p> -<p>Már magában a férjhez menés megemlítése kettészakítá az özvegy -türelmét; most pedig hozzájárult ezen sértéshez (mert minden -ilynemű czélzást annak vett) azon fölfedezés, hogy Arthur gróf a -vagyonnak két részre oszlásától retteg.</p> -<p>– Szerencsétlen elfogult, – kiáltá az anya, – még annyi -belátásod sincs, hogy ezen alattomos kémkedés értelmét felfogd?</p> -<p>– Mamám, Arthur gróf csak azért kérdezte ezt, mert szeret téged -s ha ő boldog, neked is hasonlót kiván. Semmi kétségem, hogy engem -minden mellékérdek nélkül szeret.</p> -<p>– Szeret! Hiszen azt én sem kétlem. Anyai, tehát megbocsátható -hiúságom sugalja, hogy Istennek hála, van is rajtad mit szeretni. -De itt az ideje, hogy világosan beszéljek. Csakugyan hiszed, hogy -ez a férfi sereg, mely minden pillantásodat lesi, mely kész előtted -a rabszolgaságig lesülyedni, akkor is körülzsibongna minket, ha -atyád e nagy vagyont számunkra egybe nem gyűjti?</p> -<p>– Mamám, adj engem Arthur grófnak minden hozomány nélkül s -meglátod, boldog lesz velem.</p> -<p>– Gyermek! Arthur gróf jól tudja, hogy egyentel leányom s annak -idejében örökösöm vagy. Azt hiszed tán, hogy a valóságos életben is -oly erős próbákhoz <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> folyamodhatunk, minőket a szinpadon -elénk rajzolnak? Ott mindenféle szerencsétlenségeket kigondolnak; -hírbe hozzák a családot, hogy tönkre ment s akkor az imádók -csoportja eltisztul a háztól, mintha kisöpörték volna. A gazdag -leányt megkapja az, a ki híven maradt. És ki tudja? talán csak -azért maradt hű, mert az ártatlan csalás titkát jó előre -fölfedezte!</p> -<p>Esztikének hite és meggyőződése ily vádak, vagy inkább csak -gyanusítások hallatára sem ingadozott. Inkább szilárdan -elhatározta, hogy mindent kerül, a mi a bizalmatlanság színét -viselné. Ha egykor ő lépett elé, a legválságosabb perczben, s -kimondá a visszavonhatlannak látszó igent, minden körülmény közt -úrnője kivánt szavának maradni. A kis leányok pedig, ha fejükbe -vertek valamit, büszkék arra, hogy állhatatosak legyenek.</p> -<p>A sors szeszélye is úgy hozta magával, hogy Arthur gróf a -következő napokban igen óvatos volt és semmi oly fürkésző kérdést -nem koczkáztatott, mely őszinteségét kétes színbe burkolta volna. -Úgy is tudott már mindent, a mi kiváncsiságát kielégítette, a mi -érdekeit biztosította. Ha tehát Esztikével beszélt, egész -ékesszólását szerelme forróságának rajzolására fordította s ha -példálózgatott, mikor lehet teljesen boldog? mikor lesz megengedve -a házasságot megelőző intézkedéseket megindítani? ez csak javára -lett magyarázva, ez jellemének nem árthatott, ezzel csak -természetes türelmetlenségének jelét adta, melynek minden más -vőlegény is alá van vetve.</p> -<p>A mit azonban a leányka hite megerősített, az anyának kétkedése -meg nem rendíthetett, azt egy különös, de nem rendkívüli vagy -regényesen véletlen fölfödözés hirtelen és váratlanul egészen új -kerékvágásba terelte.</p> -<p>Egy estén az özvegy és leánya a szinházba mentek.</p> -<p>Ugyanazon estén a földszinti zártszéken négy egyén foglalt -helyet, kik közül hármat ismerünk, a negyediket ma látjuk először. -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<p>Pál báró, Domokos bácsi, Zsuzsika kisasszony és egy negyedik, a -kinek honvédtiszti egyenruhája s gallérán két csillagja eléggé -elárulá kilétét.</p> -<p>Domokos bácsi jobb oldalán Pál báró, balfelől leánya s az -ismeretlen honvédtiszt telepedtek le s várták, a mi a szinpadon -következni fog.</p> -<p>Mindjárt első pillanatra világos volt, hogy a Domokos bácsi bal -oldalán ülő két személy a szó teljes értelmében szerelmes párocska. -Kettecskén, mintha rengeteg pusztán találkoztak volna, egyedül -ültek a sokaság között. Semmi gondjuk, mi történik a színpadon? -Legfölebb azt vették észre, hogy nem énekelnek, nem harsog a -zenekar összesége, tehát nem operát adnak. Talán megpillantották a -szinészeknek modern öltözékét is, s ha haza mentek, elmondhattak a -darab tartalmából annyit, hogy nem vitézi szomorú játékot adtak. A -többivel nem törődtek.</p> -<p>De honnan a föld gyomrából kerül ide ez a honvéd főhadnagy? Hogy -együtt jöttek ide Domokos bácsival, az kétséget nem szenvedett, -mert az ismeretség régisége csakhamar feltünt. Domokos bácsi hagyta -őket kedvük szerint éldelegni, tehát az ismeretség elismerve, -helybehagyva, sőt feljogosítva lehetett. Ő maga rájuk sem nézett; -megvetette hátát a zártszék támláján úgy, hogy az a szerencsétlen, -a ki háta mögé jutott, azt hitte, tán a szinház kályháját -állították elébe.</p> -<p>Domokos bácsi jobbján Gencsy Pál báró foglalt helyet és igen -megelégedve látszott lenni, hogy nincs többé a marialaki szépségnek -szolgálatában.</p> -<p>A honvédtiszt tegnap érkezett Pestre, azon hírre, mely a -Dorozsmay-háznál keletkezett s addig terjedt, míg valamelyik -barátja megírta neki, hogy jőjjön fel, mert nagy a veszedelem, mert -egy országgyűlési képviselő, ifjabb Gencsy Pál báró, úgy tünik fel, -mint Zsuzsika kisasszony vőlegénye.</p> -<p>Ezen kétségbeejtő levél olvasására egy heti szabadságot kért a -főhadnagy s felrobogott a fővárosba, azon eltökélett szándékkal, -hogy a csábítónak nyakát szegi. <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Annál édesebb lehetett öröme, a midőn ajtóstul együtt berontván, -a tántoríthatlanul hű Zsuzsika, nemcsak elméletileg, mint Esztikét -tanították, hanem gyakorlatilag is egyenesen imádójának karjaiba -röpült. Erre mindjárt az első kérdés és felelet elhangzásával -napfényre jött, hogy a hír puszta koholmány, izetlen rágalom, mert -Pál báró mint rokon s hazulról felhívott ártatlan cicerone szolgált -s köztük valamely gyöngédebb viszonynak még árnyéka sem -keletkezett.</p> -<p>Eddig tehát minden rendén volt, de a túlvilágilag szerelmes pár, -csak most vevé először észre, mint áll ott a szoba közepén az apa, -Domokos úr, egészen megkövülve a meglepő látvány fölött s kérdeni -látszik: miként merészkedett az ő Zsuzsikája, atyai felhatalmazás -nélkül, szívéről és kezéről rendelkezni?</p> -<p>Minthogy azonban a főhadnagy úr neve és családja ismeretes volt, -s a szent frigy ellen komoly kifogást tenni nem lehetett, s másként -is Domokos bácsi Pestre érkezte óta igen vidám és engedékeny volt: -végre is azon kisegítő eszközhöz folyamodott, hogy az «utólagos -jóváhagyás reményében» kötött eljegyzést szülői tekintélyével is -megerősítette.</p> -<p>Így került e párocska egymás mellé a szinházban és Zsuzsika -kisasszony az egész előadás alatt mindig csak azt hallgatta, a mit -szomszédja halkan elsusogott.</p> -<p>Különben pedig Zsuzsika kisasszony és érdemes főhadnagyának -dolgaival senki sem törődött egyetlenegy nézőnek kivételével. Ezen -egyetlenegy néző pedig kissé messzebb, kissé magasabban ült egy -földszinti páholyban, szokott helyén szemközt anyjával és a -nézőtérrel.</p> -<p>Esztike kisasszony különös érdekeltséggel nézett le páholyából a -zártszéken ülő párocskára. Mint maga is «boldog menyasszony», hamar -észrevette hányat ütött az óra? s hogy időközben alkalmasint -egészen új constellatio támadt az égen.</p> -<p>Még látcsövét is felemelé; puszta formalitásból körüljáratva -szemét a páholysorokon, és tisztán mutató üvegét ama párocskán -feledé. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Gencsy Pál báró, már vagy unalmában, vagy különös -érdekeltségből, oly figyelmesen nézte a darabot, mintha a maga -pénzéből fizeti vala a zártszék árát. Fél szemével ugyan -észrevette, hogy bizonyos páholyban tudomásul vették jelenlétét, de -semmi áron nem akart oda feltekinteni, nem feledvén azon megvető s -lenéző pillantást, mely a legutóbbi találkozáskor majdnem épen e -helyen szívét jéggé fagyasztotta.</p> -<p>Kezdődik a második felvonás. Érdekes bonyodalom igérkezik a -szinpadon, a tisztes nő erénye ingadozik, a botrányt leső közönség -kárörömmel várja a bekövetkező bukást: de itt a négy zártszéken, -Domokos bácsi oltalma alatt, minden az előbbi kerékvágásban marad. -A párocskának még mindig ezer mondanivalója támad. A bácsi hízott a -kétes értékű élvezet hatása alatt. Pál báró, mintha székére -szegezték volna, oly ártatlanul ült helyén, hogy csak liliomág -kellett volna kezébe, hogy bevegyék szent Aloysius szobrának.</p> -<p>Esztike kisasszony pedig kényelmes observatoriumából mindent -látott, a mi a négy zártszéken történik, és úgy vélekedett, hogy az -a szép leány vagy soha sem volt a bárónak menyasszonya, vagy ha -volt, szörnyű, példátlan és minden szemérmet félrevető hűtlenséggel -elpártolt tőle, s hozzá oly kegyetlen, hogy korábbi imádójának -jelenlétében új diadalával büszkélkedik.</p> -<p>Ez szívtelenség, sőt több, valóságos illetlenség, gondolá. -Azután rápillantott a báróra, látcsővel is megnézegette -arczkifejezését, kereste a leverettség s a kétségbeesés vonásait, -de ismételt fürkészései daczára semmi ilyest fel nem -találhatott.</p> -<p>A harmadik felvonás kezdetével Arthur gróf lépett be Dorozsmayné -páholyába. Pál báró, a nélkül, hogy fejét mozdítaná, felpillantott -s látta, hogy Esztike kisasszony udvariasan, de minden melegség -vagy örömjel nélkül fogadja.</p> -<p>De lehetett-e ezen hidegségnek komolyabb jelentősége? Hiszen -különben is rossz izlésre mutatna, közhelyen, a hol a dúsgazdag -arának minden mozdulatát <span class="pagenum"><a name="Page_136" -id="Page_136">-136-</a></span> figyelemmel kisérik, így elárulni a -szívnek egész bensőjét! Még más ok is lehetett. A kis leány épen -most mondott kárhoztató itéletet a szívtelen leányra, a ki az új -hódolónak bizalmaskodásait a réginek szemeláttára viszonozta.</p> -<p>Pál báró ily messze nem kalandozhatott ábrándjaiban. Pusztán -csak az arcz kifejezéséből a leányka legtitkosabb gondolatait ki -nem olvashatta. Másként is az ő udvarlása soha sem ment túl a -barátság szigorú korlátain s a bizalmasság, mely köztük szövődék, -csak a mester s a tanítvány közötti viszony jellegét tartá fönn. -Nem lehetett ő egyszerre oly képzelgő, hogy Esztike kisasszony -tartózkodó viseletét csak azért, mert nem mosolyog boldogan Arthur -gróf szemébe, úgy magyarázza, hogy ez miatta történik, tisztán -kiméletből vagy épen túlgyöngédségből.</p> -<p>De azért, a mit látott, ha meg nem vigasztalhatta is, legalább -új gyötrelmet nem hozott. Mert valósággal Esztike kisasszony -legalább egy kis árnyalattal mégis több melegséget tanusíthatott -volna elismert vőlegénye irányában. Most pedig némely pillanatban -félreérthetlenül unatkozottnak mutatkozott. Épen ezen látogatás -ideje alatt folyvást a szinpad felé nézett s csak fejének könnyű -mozdulataival adott igenlő vagy tagadó választ a mellette ülő -grófnak.</p> -<p>Pál báró végre is azt hitte, valami mulékony összekoczczanás az -egész, miként ez a szerelmesek között gyakran előforduló mindennapi -állapot.</p> -<p>A negyedik felvonás végével Arthur gróf eltávozott. Esztike -kisasszony udvariasan viszonzá búcsúját, de épen nem feltünő -megkülönböztetéssel.</p> -<p>Ezen pillanattól kezdve Esztike kisasszony megint a földszinti -közönség tarka sokaságára veté szemét, de rövid kalandozás után -újra a négy zártszék vette figyelmét igénybe. Pál bárónak minden -vére arczába ömlék, a midőn érzette, hogy szívének titkos imádottja -hosszasan függeszti rá szemét s egész jelenetek tartamáig ott is -feledi. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>Vajjon merhet-e kisérletet tenni? Oh ha bátorsága volna -feltekinteni, s keresvén ama tündér szemek sugarát, találkozhatnék -vele!</p> -<p>Érzette, hogy ez merész koczka s válságos perczet idézhet elé. -Hátha vakmerőségét ismét oly büszke lenéző tekintet bűntetné meg, -mint az utóbbi alkalommal? Erre aztán minden csalódásaiból végkép -kiábrándul s visszaesik az elhagyatottság sötét éjszakájába.</p> -<p>De mily kellemes meglepetés, mily édes vigasztalás! Pál báró -óvatosan, mintegy a véletlent játszva, feltekintett s látta, hogy -Esztike is rá néz s a szemek találkozása után sem fordítja félre -fejét! Bizonyos gyermekies őszinteség, félre nem magyarázható -részvét és barátság tükrözék tekintetében. Miután pedig -helyzetüknél fogva legkisebb feltűnés nélkül tehették, az egész -felvonás alatt folytatták ama csendes és méla szembeszédet, melyet -csak azok értenek, kik egymás szívében titkot rejleni vélnek.</p> -<p>A felvonás után Dorozsmayné, leányának szótlanságából -következtetvén, hogy unatkozik, késznek nyilatkozott a szinházat -elhagyni. Úgy látszott, hogy Esztike maradásra szavaz s miután az -új dráma végkifejlődése az özvegyet különben is érdeklé, ismét -visszaült helyére.</p> -<p>A függöny felgördültével ismét folyt a háromrendbeli játék. A -szinpadon hangos élőszóval, a zártszéki párocska között halk -susogással, egy zártszéki s páholyülés között szemmel és barátságos -tekintettel. Esztike oly kérdő arczkifejezést mutatott, mintha -mondaná: mért haragszik ön? mért hagyta el régi engedelmes és -mindig hivő tanítványát?</p> -<p>Ezalatt ha puszta megszokásból egy eltévedt tekintetet vetett is -a szinpadra, vagy a páholysorok felé, eme beszédes szép szemek -csakhamar visszatértek oda, honnan a czél nélküli elkalandozás -előtt kiindultak s a leányka arczkifejezésén ismét kirajzolódtak -szívének gondolatai, a jóakarat, hű barátság, s hogy semmi ok -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> köztük többé a neheztelésre, sőt a -vétkes fél még bocsánatkérésre is készen van.</p> -<p>Tán még többet is gondolt hozzá: hogy a mester soha sem volt -szükségesebb a háznál, mint midőn a tanítványt a veszedelem nyilt -örvénye fenyegeti.</p> -<p>A függöny lebocsátása jelenté a darab végét, a közönség tapsa -pedig az általános tetszést. Következtek a kihivások, mialatt a ház -gyorsan ürülni kezd.</p> -<p>Esztike, édes anyja szolgálatára kelt fel és leányi -gondoskodásával adá fel anyjának azon téli öltözéket, melyet a -páholyba is felhozni szoktak. Aztán kivételes lassusággal veté -vállaira shawlját s több izben visszatekintett, azon ürügy alatt, -mintha ő is még egyszer akarná látni a tetszés viharával -koszorúzott és ismételve kihívott szinészeket.</p> -<p>Most már Domokos bácsi is visszavonulásra inté a rábizott -hadsereget. A párocska a zártszéksor végén, egymás karjára fűzve, -az előcsapatot képezé; a két férfi hátrább maradt, mint nehéz -gárda, vagy hadi podgyász. A zártszéksorokból kitóduló közönség a -kifelé törekvőket kissé visszanyomá s így történt, hogy Pál báró -közvetlenül a Dorozsmayné páholya alá került.</p> -<p>Ekkor következett, a mit az ifjú, álmainak legmerészebb -röpkedéseiben sem mert volna reményleni. Esztike rá nézett, s -világosan mutatta, hogy várja a báró köszöntését! Ezen többé félre -nem magyarázható jelre Pál bárónak arcza felragyogott az örömtől, -kalapot emelt, s mély tisztelettel meghajlék. Esztike kisasszony, -oly vidáman, mint csak a kibékülés pillanatában tehette, a -legbarátságosabb modorban viszonzá a köszöntést s aztán sietett -anyja után.</p> -<p>Még a páholy ajtajából is visszapillantott, sőt kezével intett -búcsút és istenhozzádot, a legközelebbi találkozásig. Így folyt, -így végződék e némajáték, melyet csak ők ketten érthettek, és mások -figyelmének körét teljesen elkerülék.</p> -<p>Az erdélyi vendégeknek, a honvéd főhadnagy megérkezése után, -semmi szükségük sem volt Pál báró szolgálatára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> -Megengedték tehát neki, hogy jó mulatságot és csendes éjet -kivánván, szállására mehessen.</p> -<p>Otthon leült és elmélkedék.</p> -<p>Azt látta, hogy a kegyvesztés korszaka véget ért. Valószinűleg, -mert a boldog menyasszony senkivel sem akar haragban maradni akkor, -ha szíve választottjával Isten oltára elé készül lépni. Mert hogy -csak könnyelmű tetszelgés volna mai viselete, az teljesen -ellenkezett őszinte, egyenes, sőt naiv gondolkozásmódjával, daczára -a jövendőbeli grófi rokonságnak.</p> -<p>Ekkor török pipára gyújtott s mindjárt az első füstgomoly -felszállására azt hivé, hogy világosabban lát, s a tapasztalt -jelenetet helyesebben megmagyarázhatja.</p> -<p>– Mért és mikor űzött el közvetlen közeléből? Épen azon estén, a -midőn Domokos bácsi és Zsuzsika megérkezésük után, elterjedt a -társaságban azon hír, hogy menyasszonyt hoztak számomra! Miért és -mikor nyújtja ismét felém kibékülő jobbját? Akkor, a midőn látta, a -midőn kétségtelenül meggyőződhetett, hogy azon leány másé, és oly -boldog azon más férfinak közelében, hogy az egész előadás alatt -csak vele volt elfoglalva, a szinmű nem érdekelte, az én -jelenlétemet számba sem vette!</p> -<p>Oly világosnak mutatkozott a következtetés… de Pál báró egy -időelőtti reménynek még gondolatát is kiverte elméjéből. -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch10.png" alt="" title="" />XVIII.</h3> -</div> -<p class="summary">(A miről a doktor nem szokott «orvosi -bizonyítvány»-t adni, de a szép honorárium csodákat művel.)</p> -<p>Ezen szinházi jelenet pénteken történt, tehát hétfőig, a -Dorozsmay-ház nagyobb elfogadási napjáig, várni kellett, hogy Pál -báró újra megjelenhessék.</p> -<p>Ekkor aztán kedve szerint szidta Varjas Andoriást, hogy nem jól -porozta frakkját, a midőn ajtaja előtt megdobban egy pár kettős -talpú csizma s valaki nyitogatja a kilincset.</p> -<p>A fiatal ember ijedtében legelőször is azt hiszi, Domokos -bácsinak akadt új eszméje a hosszú téli estének agyonölésére, a -midőn egészen más ismeretes hang üdvözli.</p> -<p>– Jó estét, makranczos ficzkóm. Itt vagyok, megérkeztem -Erdélyből, s azért jöttem, hogy adj számot minden ostobaságodért, a -mit távollétem alatt elkövettél.</p> -<p>Ő volt: Bogárdy Zoltán, egészen megifjodva a friss hegyi -levegőtől.</p> -<p>– Isten hozott, barátom. Végre szerencsésen megülted szent -karácsony ünnepét. Űlj le, gyújts szivarra. Tíz percz mulva kész -vagyok s ha vinni akarsz valahova, rendelkezésedre állok.</p> -<p>– És hová vinnélek? Hova nem mehetnél az én pártfogásom nélkül -is? Mert hogy ugyancsak kicsíped magad, ebből a sok szappanból, -olajból és parfümeriából bőven tapasztalom. Talán csak nem megint a -Nádor-utcza felé készültél? <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> -<p>– Megeshetik.</p> -<p>– Úgy hallottam, hogy egy idő óta feléjük sem jársz.</p> -<p>– Tudod, pajtás, féltem, ha sokszor látnak, könnyen rám -únhatnak.</p> -<p>– Lehet. Nekem azonban azt beszélte kanonok bácsi, hogy -megaprehendáltál valamiért, pedig mondtam már neked: ne félj, míg -engem látsz.</p> -<p>– Barátom, te sokfélét mondtál már, de ezt az egyet véletlenül -kifeledted.</p> -<p>– No ha nem mondtam, akkor gondoltam magamban, a mi egyre megy. -Mindenesetre pedig mondom most, én, a ki soha sem szoktam bolondot -beszélni, kivévén a képviselőházban.</p> -<p>– És mért épen ott?</p> -<p>– Mért? mert hazafias kötelességem. Mert hű akarok maradni -választási programmomhoz. Meg sem választanának többé, ha egy -beszédem alatt az elnök legalább háromszor rendre nem utasítana. De -tudod-e, mi a nagy ujság?</p> -<p>– Erdélyben?</p> -<p>– Ott nincs más, mint másfél öles hó. Bocsánat, tartsuk meg a -törvényt; három métert akartam mondani. Rá szavaztam az új -mértékre, épen úgy, mint mikor havonként a ház költségvetését -terjesztik elé, és ellene még eddig soha oppositio nem -mutatkozott.</p> -<p>– Tehát itt történt valami?</p> -<p>– Itt; és pedig épen a Nádor-utczában, a hol nagy családi gyűlés -volt vasárnap reggel. Dorozsmayné húgom összehítta az «ötös -bizottmány»-t.</p> -<p>– Az ötös bizottmányt?</p> -<p>– Így szoktuk nevezni. Össze is gyűltünk mindnyájan, kik e -gyűlés tagjai vagyunk. Az özvegy, leánya, én és kanonok bácsi.</p> -<p>– Ez mindössze csak négy.</p> -<p>– Négy, sem több, sem kevesebb. De tudnod kell, hogy ezen -gyűlésben Esztikének három szavazata van.</p> -<p>– Akkor meg hatan voltatok.</p> -<p>– Patvarba veled, hogy mindenbe bele fecsegsz, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> mihez -nem értesz. A pap votumát nem szoktuk számítani. Nálunk még áll az -ősi alkotmányos elv, hogy vota non numerantur, sed ponderantur. Ha -kiment fejedből a diák szó, megmondom magyarul: a szavazatok nem -számíttatnak, hanem megfontoltatnak.</p> -<p>– Köszönöm a szíves leczkét, igen le vagyok kötelezve.</p> -<p>– Egybegyűlvén a teljhatalmú ötös bizottmány, Dorozsmayné, -leánya kivánatára, indítványozta, hogy az esküvő Arthur gróffal -elhalasztassék azon időre, míg Esztike életének tizennyoczadik évét -betöltötte.</p> -<p>– Hogy az esküvőt elhalaszszák? Az égre kérlek, ne tréfálj.</p> -<p>– Tekintve az indítványozót, tekintve, kitől származott a -kivánság: azonnal láttuk, hogyha én és kanonok bácsi ellenkeznénk -is, borzasztó kisebbségben vagyunk.</p> -<p>– És mikor lesz Esztike kisasszony teljesen 18 éves?</p> -<p>– Ah, ah, te már a nők éveiről kérdezősködöl! Ez oly lovagiatlan -merénylet, melyhez csak távollétemben szokhattál. Különben pedig -Esztike húgom épen augusztus hó 20.-dikán, István királyunk napján -született.</p> -<p>– Tehát nyolcz hónapra történt az elhalasztás!</p> -<p>– Nyolcz hónapra. Épen elég arra, hogy addig sok víz -lefolyhasson a Dunán.</p> -<p>– És mit fog erre Arthur gróf mondani?</p> -<p>– Mit fog mondani? De már ez kizárólag az ő dolga. A bizottmány -is egészen ráhagyta, hogy azt felelje, a mi neki tetszeni fog. De -nehogy az elhalasztás puszta ürügynek látszassék, elhatároztuk, -hogy doktort hivunk, s csak ennek hivatalos attestatuma alapján -mondjuk ki az elhalasztásnak szükséges voltát.</p> -<p>– Eredj a pokolba az ilyen oktalan fecsegéssel.</p> -<p>– Igazad van. A dolog csiklandósnak mutatkozott. Elhivattuk a -doktort, még pedig a legelsőt, a leghiresebbet a városban, tehát az -országban. Nem mondom, melyikét, mert a többi megorrolhatná -classificatiomat. Elég az hozzá, hogy meghivásunkra eljött és -megvizsgálta a leányt. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>– Zoltán! megfojtalak…</p> -<p>– Eleinte Esztike húgom sem akart vállalkozni, mert csak az ég -tudja, mit gondolt olyan doktori operatióról, a midőn az forog -kérdésben, férjhez mehet-e a leány, vagy nem?</p> -<p>– Hah vén gonosztevő! most készülj, mert kidoblak az -ablakon.</p> -<p>– Mi a mennykő lelt, hogy így dühösködöl? Nem a te húgod -Esztike, hanem az enyém; az is csak tiszteletből az öregek iránt. -Denique, minden szerencsésen ment végbe. Semmi kopogtatás, semmi -hallgatózás a mellkas bensejében. Még hévmérőt, vagy salicilsavat -sem használt. Csak megtapintotta üterét, megfogta mindkét kezét és -tíz másodperczig a szemébe nézett. Ekkor fönhangon kiáltá: világos, -tökéletesen világos, ez a kisasszony nem mehet férjhez, éltének -teljes 18 éves koráig! Én tentát, pennát, papirt hoztam; a doktor -megírta az orvosi bizonyítványt, kanonok bácsi ráragasztotta az egy -forintos bélyeget, Dorozsmayné húgom pedig markába nyomta az 500 -forintos honoráriumot. Ennyiből állott az egész.</p> -<p>– És aztán elküldték a grófnak?</p> -<p>– Stante sessione. Kanonok bácsi hordárt akart hivatni, de mi -jobban tudván, mit parancsol az illendőség ily nagy urakkal -szemben, Dorozsmaynénak komornáját ültettük kocsira és elküldtük -Bendeffy Károly grófnő szállására, a József-térre, úgy a családi -gyűlés határozatát, mint az azt támogató orvosi csalhatlan -bizonyítványt.</p> -<p>Pál báró hitte, nem is hitte, hogy mindez megtörtént, s hogy -épen így történt; mert Bogárdy Zoltán uram, egy kis ártatlan -tréfáért, nagyon könnyen elbánt a históriai igazsággal.</p> -<p>Száraz idő, kemény fagy az utczán, tehát gyalog indultak. Pál -bárónak lábán ugyan fázott egy kicsit a könnyű fénymázos topánka, -de a gondolat, hogy hova megy, fölmelegíté egész valóját.</p> -<p>Utközben még beszélgethettek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>– Gonoszul fog esni Arthur grófnak ez a rögtönzött elhalasztás – -vélekedék az ifjú. – Oly közel volt czéljához s most megint csak a -jövővel biztatják.</p> -<p>– Qui habet tempus, habet vitam. Megmagyarázom tudós idézetemet: -a kinek ideje, annak élete is van. Mert az elébb oly példás -alázatossággal köszönted meg.</p> -<p>– Szerelmes vőlegénynek január elejétől augusztus végeig várni! -Megöli addig az unalom.</p> -<p>– Inkább attól félek, nagyon is sok mulatsága akad. A hirre, -hogy ő méltósága nehány kerek milliót feleségül vesz, a hitelezők -undok fajzata módfölött megjuhászodott. Nagyon félek, hogy ezt az -elhalasztást balul magyarázhatják s akkor lesz dolga Porczogh -bárónak, míg egy csapat zsidót kapaczitálhat.</p> -<p>– Ad vocem, Porczogh báró: miféle ember ez?</p> -<p>– Hát báró. Igazi korhely, de okos ficzkó, a milyen belőled is -válhatik, ha bölcs apai oktatásomra hallgatsz.</p> -<p>– Rossz ember?</p> -<p>– Nem követ el nyilvános aljasságot. Még kevésbbé fog -összeütközésbe jőni a büntető törvényszék valamely paragrafusával; -de e két határon belül mindenre képes.</p> -<p>– Minő érdeke van, hogy Arthur gróf szekerét mindkét kezével -tolja előre? Mert ha tudom, hogy Ritkóczynével rokonságban van, -eltalálom, ki rágalmazta Zsuzsi néni előtt a Dorozsmay-házat? És -nem is más hozta forgalomba a mendemondát, hogy menyasszonyt -küldtek rám hazulról.</p> -<p>– A mit bizonyosan nem tudok, arról nem beszélek. Különben nem -követelhetném, hogy a világ minden szavamat szentnek tartsa. (Pál -báró szerényen köhintett.) Porczogh báróról pedig azt hiszem, hű -pajtása Arthur grófnak, soha meg nem lopta, de szépen segítette a -tönkrejutásban. Most nagyon óhajtaná, ha barátja, felesége pénzén, -újra nagy házat tarthatna, hogy eljárjon oda és esetleg előnyös -házasságot is szerezhessen. Mondják, nem gazdag, de megél -jövedelméből, különösen ha lovagias szolgálataiért a költségi -számlát <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> mások fizetik. Azonban megérkeztünk. -Menjünk fel, mert magam is kiváncsi vagyok megtudni, mit feleltek a -József-téren az esküvés elhalasztására.</p> -<p>Ott fönn a ragyogón világított termekben minden régi alakjában -tündöklött. Csakhogy a nagy grófnék közül mentől kevesebbet látunk. -Mert csodálatos távirdai összeköttetésben élhet e faj, ha mindig -úgy cselekszik, mintha összebeszélt volna. Arthur gróf pártja -duzzogott, de mások új reményre ébredtek.</p> -<p>Pál báró mélyen meghajolva a ház asszonya előtt, később Esztike -kisasszonyt keresé fel, a ki, bármint érzett, gyermeksége óta -szoktatva volt arra, hogy egy látogatónak elmaradását és ismét -megjelenését tudomásul se vegye. Így kivánja ezt a saloni élet, a -bevett szokás és e törvény alól igazán érző szív sem mentheti fel -magát.</p> -<p>Mintegy fél óráig járt-kelt az ifjú a társaság számára nyitott -szobákban. Dorozsmayné az idősb asszonyokkal beszélgetett; kanonok -bácsi kártyázó kollégáival viaskodott; Bogárdy Zoltán a bel- és -külföldi képes lapok fametszeteit bámulgatá; a leányok szokás -szerint zongoráztak s fogadták az uraktól a megérdemlett vagy meg -nem érdemlett tetszésnyilatkozatokat.</p> -<p>Esztike kisasszony, azon czím vagy ürügy alatt, hogy mindenütt -kötelessége jelen lenni s felvigyázni, átment azon szobába, a hol -rendesen a buffet-asztal volt elhelyezve.</p> -<p>Pál báró magasra érzé keblét feldagadni, de épen azért, hogy -szíve titkát elrejtse, feltünő érdekeltséget tanusított az épen -folyamatban levő zenemű iránt. Egy kisasszony épen most jutott a -sok élvet igérő allegro-finale első ütemeihez s valósággal el volt -bájolva, látván, mily műértő hallgató vonult háta mögé.</p> -<p>A műértő báró azonban lépésről-lépésre hátrált, mindig helyet -adott más műértőknek, egyik csoportot a másik után bocsátá előre, -míg végre áruló módra kiosont a szobából s arra tartott, a hol -irigylendő professzori hivatalát legelőször megkezdhette.</p> -<div class="figcenter" style="width: 370px;"><a href= -"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt= -"Egy kisasszony épen most jutott a sok élvet igérő allegro-finale első ütemeihez." -title= -"Egy kisasszony épen most jutott a sok élvet igérő allegro-finale első ütemeihez." /></a> -<p class="caption">Egy kisasszony épen most jutott a sok élvet -igérő allegro-finale első ütemeihez.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p>– Ah, Pál báró, – szólt Esztike kisasszony, – mily szép öntől, -hogy ide is téved, a hol a madár se jár, – kivéve sülve; -szolgálhatok egy szeletkével ebből a fáczánból?</p> -<p>Tehát hosszú szünet után ismét együtt ültek; a báró régi szokás -szerint két széket rántott elé; mindketten nehány papirvékony -szeletet raktak tányérukra és szokás szerint egy falatot sem ettek, -pedig eleget zörögtek a késsel és villával.</p> -<p>– Hallotta, professzor úr, hogy egy pedans, kék szemüvegű doktor -rendeletére kénytelenek voltunk esküvőmet Arthur gróffal -elhalasztani?</p> -<p>– Beszélte Zoltán bácsi, de úgy mondta, nem egyenesen az -orvostól származott a kezdeményezés.</p> -<p>– Valóban, megtörténhetett, hogy tőlem eredt a gondolat, és -mamám nagy hévvel pártolta indítványomat. Valami azt súgta fülembe, -hogy a boldogság, mely rám vár, semmit sem veszthet értékéből, ha -egy kissé később teszi is nálam látogatását.</p> -<p>– Elkésni semmi esetre sem fog. Föltéve, hogy a szerelem -betegségének kórjelei mutatkozni kezdenek.</p> -<p>– Oh, a kórjeleket tudom könyv nélkül. Hajlam, vágy, vonzódás, -szárnyra kelés és repülés az ő karjaiba! Kérem, mondja csak nekem, -miként nevezik az irodalomban, ha valaki egy jeles szerzőnek -legszebb eszméit ellopja, s mint saját gondolatát árulja?</p> -<p>– Plagium!</p> -<p>– Ah, plagium! Pompás szó. Ilyes valamit követtem el én is, a -midőn az ön filozofiájának legbecsesebb kincseivel parádét űztem, -úgy hogy édes mamám nem győzött eléggé csodálkozni, milyen tudós -leánya van!</p> -<p>– A mit az ember a professzortól tanul, azt ha használja is, nem -plagium. A professzort azért fizetik, hogyha tud valamit, közölje -tanítványával.</p> -<p>– Igen, de önt nem fizetik.</p> -<p>– Vagy igen; mint mi erdélyiekül az igenlést kifejezni -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> szoktuk. Az én fizetésem a legfényesebb -honorárium a föld kerekségén s abból áll, hogy Esztike kisasszony -megtisztel bizalmával.</p> -<p>– Ah már hizelegni is tud? De én az udvarias bókot szeretem s -háladatosan meg is köszönöm. Arthur gróf is derék ember. Roppant -tudománynyal bír arról, a mit bevett szokásnak neveznek. Ezen egyen -kívül mást nem tanultam tőle s ha együtt voltunk, inkább ő -kérdezősködött.</p> -<p>– Vitatkoztak egymással?</p> -<p>– Soha. Mindig annyira helyeselte szavamat és nézetemet, hogy -végre elbizakodtam, mily sokat tanultam madame Escabrottetól.</p> -<p>– Valamit kérdek, – szólt professzori módra összeredőzvén -homlokát a báró. – Félt tőle?</p> -<p>– Hogyan? Féltem tőle?</p> -<p>– Úgy van. Mert félni, igazán félni a férfitól, a második, már -magasabb fokú kórjele az igazi szerelemnek. Nem férfi az, a ki nem -tud parancsolni s csak azon nő boldog, a ki szíve meggyőződéséből -engedelmeskedni kiván. Gyakran e kórjel még előbb mutatkozik, mint -a többi, miről beszéltünk. Sok leány úgy kezd szeretni, hogy -meglátván egy férfit, megdöbben szívében s azt mondja: jaj istenem, -ez a férfi nekem parancsolni tudna, s én nem tehetném, hogy ne -engedelmeskedjem! Még egy kérdést. Most sem ellenkezett, a midőn az -esküvő elhalasztásának hírét vette?</p> -<p>– Azt írta vissza: mamám és az én óhajtásom mindig törvény -előtte.</p> -<p>– Ez igen udvariasan hangzott. Én azonban, az ő boldog -helyzetében, mindent elkövetek a határozat visszavételére. Mert -igaz, hogy a szeszélyes parancsolgatót, a korlátlan urat, -önkénykedő zsarnokot a nő nem tűrheti. De ebből nem következik, -hogy a férfinak akarata se legyen. Követelnie kell, hogy belátását, -helyes tanácsát elismerjék, minden kétes esetben tőle várjanak -végső itéletet. Hanem aztán olyan is legyen e végső itélet, mely -megnyugvást szerez, s melyet az <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> eredmény igazol. Érzi, -hogy megnyughatnék Arthur gróf itéletében?</p> -<p>– A gróf soha sem mond olyat, a mi egyenesen tőle származik. -Beszél, és érv helyett arra hivatkozik, hogy ez az ő társaságának, -az ő világának nézete, véleménye és bevett szokása. Ez a gróf -törvénykönyve, s a mi abban nincs megírva, az rá nézve nem is -létezik. Megigéri, uram, hogy most és később, ha igazi jó barátra -lesz szükségem, mindig híven fog velem tartani?</p> -<p>– Mindig és föltétlenül.</p> -<p>– Köszönöm. Most azonban térjünk vissza a leányok szobájába, -mert ott mindjárt észreveszik, ha valaki sokáig hiányzik. -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch02.png" alt="" title="" />XIX.</h3> -</div> -<p class="summary">(Rövid fejezet, mely mesés igérettel -végződik.)</p> -<p>Február elején elment a Duna jege s ilyenkor a pestiek azt -hiszik, hogy beköszöntött a tavasz, bármit mondjon tovább a naptár -és a hévmérő.</p> -<p>Erdélyből rossz hírek érkeztek. Marialakyék, miután Zsuzsika -férjet talált, lemondtak a fővárosi farsang élveiről, hazamentek, -készültek a lakodalomra, és hire is ment e nevezetes ujságnak -Csikszék egyik ormától a másikig.</p> -<p>Zsuzsi néni legkevésbbé sem kétkedvén, hogy csak Pál fia -hanyagsága és engedetlensége okozta e képtelen szerencsétlenséget, -s hogy az ő keresztleánya csak búfeledésből nyújtott kezet a -katonának, annyira fellázadt, hogy nem törődve többé rohamos -szívgörcseivel, régi végrendeletét széttépte, ujat írt, tanúkkal -megerősíttette s Pált végkép kitagadván, minden vagyonát a három -Gencsy kisasszonyra hagyta.</p> -<p>Pál bárónak végtelenül fájt, hogy Zsuzsi néninek anyai -szeretetét elvesztette, de az örökséggel nem sokat törődött. Nem -mintha érzelgős regényhősök módjára a földi javakat megvetné, vagy -nehány ezer forint jövedelem iránt közönyös lehetne, hanem mert jól -tudta, hogy nénjének legújabb rendelkezése, a jövő tekintetében, rá -nézve változást elé nem idézhet.</p> -<p>Tudta, hogy Zsuzsi néninek épen annyi vagyona van, mint az ő -atyjának, idősb Gencsy Pál bárónak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> A patriarchalis gencsi -házban azonban minden családtag bizonyos házi dogmában nevekedett -fel. El volt köztük határozva, hogyha Pál örökölni fogja Zsuzsi -néni vagyonát, akkor lemond az apai jusról s mindent a leányok -számára enged. Ha pedig bármely oknál fogva a leányok örökölnének -Zsuzsi néni után, akkor az atyának birtoka tisztán a férfiágra, s -ennek egyetlen képviselőjére, Pálra marad, ő levén a család -reménye, szemefénye és régi dicsőségének föntartója.</p> -<p>Pál báró tehát elfogadá új helyzetét, és Zsuzsi nénihez intézett -levelében csak azért mentegeté eddigi tetteit, hogy megbecsülhetlen -anyai szeretetét visszanyerje, az örökségre nézve pedig hugainak -szerencsét kivánt.</p> -<p>Annál fenyegetőbbé változtak a viszonyok a Bendeffy-háznál, mert -az esküvőnek elhalasztása folytán Arthur gróf a vagyoni bukás -örvénye felé sodortatott.</p> -<p>Porczogh báró nem szünt meg ugyan Rosenfeld, Goldhügl és Kohn -Fülöp urakkal alkudozni; de vajmi nehezen ment ez oly emberekkel, -kik jól tudták, hogy ők a helyzet urai s csak tőlük függ a béke -föltételeit diktálni.</p> -<p>Mert a betáblázott adósságok a fekvő birtok értékét kimerítvén, -csak a három uzsorás akaratától (vagy inkább érdekétől) függött, -hogy a törvényszék Arthur gróf ellen a csődöt kimondja s akkor a -nagy név ivadéka polgári halott, lehetetlen a társaságban, s minden -reményéről lemondani kényszerül.</p> -<p>Ha a három uzsorás mégis késett a legutolsó fegyver -használásával, csak azért történt, mert Arthur grófnak még maradtak -forrásai.</p> -<p>Először: édes anyja halála után várt egyetlen fiára 30,000 -forint tiszta jövedelem, mely nincs adóssággal terhelve. Jegyezzük -meg, hogy Arthur, bármily dölyfös, önző és vásott korhely volt, -anyja halálára nem óhajtozott. E tekintetben háladatlan, elfajult -gyermek nem volt.</p> -<p>Egy másik bekövetkezhető haláleset irányában már <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> nem -volt ily lelkiismeretes. Valósággal, ha a délutáni postával -megérkeztek a bécsi reggeli lapok, egy cseppet sem búsúl, ha a napi -hirek rovatában Burghammer haláláról értesül. Föltéve mégis, hogy a -herczeg megtartotta igéretét, és özvegyének tetemes független -vagyont hagyott végrendeletében.</p> -<p>A leggyökeresebb változást házassága idézte volna elé -Esztikével. Porczogh báró ezen esetre már kész tervvel -foglalkozott, hogy a Dorozsmay vagyonból fizessék ki a Bendeffy -birtokokat terhelő adósságokat, s mint az igazság megkivánja, a -követelést írják át akár az özvegy, akár az ő fiatal neje nevére. -Egyik új adósság épen olyan «soha meg nem fizetem» értelmű volt, -mint a másik.</p> -<p>Azonban e váratlanul és végzetszerűleg közbejött elhalasztás, -mely esetleg végső szakítást is vonhatott maga után, minden -tervelést fenekestül felforgatott.</p> -<p>Az sem kerülé el a két jó pajtás figyelmét, hogy Gencsy Pál báró -újra feltűnt a Nádor-utczai házban és Esztike kisasszony különös -pártfogása alatt áll. Arthur gróf ugyan férfiúi hiúságában nem -akará elismerni az innen fenyegető veszedelmet és épen nem tartott -ezen izetlen, fonák és jelentéktelen gyerkőcz vetélkedésétől.</p> -<p>Egy reggel, már tudniillik mikor a nagy urak reggele van, úgy -déli 12 óra felé ismét együtt találjuk Arthur grófot titkos -tanácsosával, Porczogh báróval.</p> -<p>– Barátom, – kezdé a báró, – én soha sem mondtam, hogy Gencsy -Pál elhalászhatja előled dúsgazdag menyasszonyodat, de míg e ficzkó -a házhoz jár, a leánykával sugdosódik, Bogárdyval nyiltan -konspirál, addig mindig készen lehetünk új meglepetésekre.</p> -<p>– Mit tegyek? Tisztességes módon el nem űzhetem a háztól. A -többi ingyenélő is ellenem van. Még azt a vén nullát, a kanonokot -is rá bírták, hogy fülembe hazudjon. Azt hitték: azon hirre, hogy -Bogárdy Zoltán, ez a paraszt, a ki valószinűleg halzsíros szíjjal -köti nadrágát, az özvegyet elveszi, dühbe jövök, s végkép lemondok. -Most látom, hogy otrombán szőtt kelepczébe <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> akartak -megfogni és örülök, hogy semmi elhamarkodást el nem követtem. Báró! -ha láttad volna Esztikét, mint állott mellém, a midőn az anyja már -ingadozott, magad sem kétkednél benne. Áll tehát határozatom, hogy -Esztikémmel élek, vagy Esztike nélkül megbukom, – akkor pedig jó -éjszakát világ.</p> -<p>– Esztikém, Esztikém! Micsoda beszéd ez! Mintha én azért -tanácskoznám veled, hogy pusztán szép feleséget szerezzek házadba. -Olyan üzlet, melyet mindenki maga szokott véghez vinni. Ha te a -szerelem hatalmában bízol, akkor semmi szükséged rám. Porczogh báró -ismert «mauvais sujet», de több gyöngédséggel bír, mintsem a szív -ügyében beavatkozásával feltolakodnék. Szerencsétlenségedre itt -másról van szó.</p> -<p>– És miről?</p> -<p>– Hogy augusztus végeig, mint úr, megélj, és pénz tekintetében -meg ne essék rajtad oly valami, a mit magasrangú férfi élve nem -tűrhet.</p> -<p>– A csődről beszélsz?</p> -<p>– Arról. De ha bizalmad van hozzám, igérem, hogy e válságtól, -legalább a jelen évre, megmentelek. Még nem fogytam ki a jó -eszmékből.</p> -<p>– Terved van?</p> -<p>– Igen, tervem, s midőn tervről beszélek, ez mindig pénzt -jelent.</p> -<p>– Ki az a bolond, a ki a tönkrement Bendeffy Arthurnak még csak -egy krajczárt hitelezzen?</p> -<p>– Ha magamra vállaltam, akkor az én gondom.</p> -<p>– Porczogh!</p> -<p>– Semmit se félj. Inkább, hogy téged és magamat gyalázatba -keverjelek, még ma azt mondanám: Arthur, a pillanat megérkezett; -nézz pisztolyaid után.</p> -<p>– Te még pénzt tudnál szerezni?</p> -<p>– Megkisérlem, de ha sikere lesz, bizonyos dolgot meg kell -igérned.</p> -<p>– S az volna?</p> -<p>– Gazdálkodnod kell. <span class="pagenum"><a name="Page_153" -id="Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Oh, a mi ezt illeti, már hat hét óta gyakorlom. Mamámnál -ebédelek s boldoggá teszem vele.</p> -<p>– Akkor minden rendén lesz. Mert arról van szó, hogy szebb idők -bekövetkeztéig büszke Bendeffy gróf maradj, az uzsorások -fenyegetéseitől pedig megszabadulj.</p> -<p>– Porczogh! még egy szót. Inkább még ez órában golyó az agyamba, -mint anyám után várandó örökségemre uzsorás adósságot csinálni.</p> -<p>– Semmit se félj. Nem vagy angol pazarló, hogy «post obitum» -kötelezvényt állíts ki.</p> -<p>– De akkor?</p> -<p>– Légy megnyugtatva. Nemesi szavamat hagyom zálogba, hogy -becsületed, vagy fiúi szent kötelességed szeplőtlenül megőrizve -marad. Most pedig Isten áldjon; ha végeztem, újra látjuk egymást. -Emeld fel fejed, Arthur, még van igazi barátod! <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch03.png" alt="" title="" />XX.</h3> -</div> -<p class="summary">(Honnan kerül a segítség a végső szükségben? de -ideje is volt, hogy az ezeregyéji mesék újra fölelevenüljenek.)</p> -<p>Másnap Porczogh báró hatalmas farkasbundába és muszkának való -csizmába bujva, ült fel a reggeli gyorsvonatra s délután fél -háromra megérkezett Bécsbe.</p> -<p>Itt rangjához méltólag a Hôtel imperial-ban vett szállást, nagy -gonddal újra öltözött, bérkocsiba veté magát és elhajtatott a -Schotten-Ring felé, Burghammer herczeg palotájába.</p> -<p>A bécsi nagyuri cselédség művészileg tudja fintorítani az orrát, -ha bérkocsin érkezik látogató. Különösen, ha a látogatójegyen csak -báró áll, mely Bécsben oly megvetendő csekélység, hogy rá sem -néznek. Mindamellett fölvezették az idegent valami terembe, mely -nagyon hasonlított olyan előszobához, a hol a kérelmezőket szokták -nehány órára megvárakoztatni.</p> -<p>De midőn a báró átadta jegyét s a herczegnőtől kért -kihallgatást, a herczegnő pedig saját boudoir-jába parancsolá az -idegen látogatót bevezetni, minden megváltozott és a világosszürke -frakkos embereknek eszébe jutott, hogy otthon saját kocsija is -lehet az olyan úrnak, a ki rövid időre, valamely fontos ügyben, -Bécsbe rándul.</p> -<p>A herczegnő ezenfelül még nem is várakoztatá a bárót, hanem egy -sárga bársony draperiával bevont ajtón keresztül, haladék nélkül -láthatóvá lőn.</p> -<p>– Ah báró, – mondá – mily váratlan meglepetés. Ön itt, Bécsben? -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<p>– Igen, herczegnő. Ma jöttem, s ha szerencsével járok, még az -éjjel visszatérek. Szabad herczegséged hogylétéről -tudakozódnom?</p> -<p>– A szokott migraine-nen kívül egészséges vagyok.</p> -<p>– És a herczeg?</p> -<p>– Az pedig, mióta Pestről megjöttünk, vidám, jó kedvű, piros, -egészséges, ifjodik és hízik.</p> -<p>– Különös örömömre szolgál egyszerre annyi jó hirt hallanom.</p> -<p>Tudjuk, hogy Louise herczegnő anyja részéről magyar eredetű, -tehát a társalgás felváltva magyar, német és franczia nyelven -folyt.</p> -<p>– Fájdalom, – folytatá a báró, – nálunk minden a válság végső -fokára jutott.</p> -<p>– Kérem, ne is mondja. Pesti barátnéim mindent megírnak, -különösen ha vélik, hogy gyötörnek vele. Tehát csakugyan igaz, hogy -Arthur barátunk esküvője bizonytalan időre el van halasztva?</p> -<p>– Úgy van, bizonytalan időre. Hivatalosan azonban csak augusztus -végét tűzték ki.</p> -<p>– És ezalatt?</p> -<p>– Ezalatt csak arról van szó, hogy szeretett barátunkat ezen -határidőig a víz fölszinén föntarthassuk.</p> -<p>– Kérem, mondja ki világosan, hogy szegény Arthur a banqueroutte -szélére jutott.</p> -<p>– Úgy van; ezen irtóztató szó fejezi ki állapotát. Fekvő -birtokai teljes értékig adóssággal terhelve, utóbbi időkben egészen -az uzsorások kezébe esett, úgy, hogy ezen vérszopók tetszésétől -függ élete és becsülete, mert minden órán várhatja a csőd -kimondását, ezt pedig nem élheti túl.</p> -<p>– Báró, ennek nem szabad megtörténnie. És rám nézve igen -hizelgő, hogy régi barátomnak bizalma van hozzám, és e nagy -szorúltságában először is rám gondolt.</p> -<p>– Herczegnő! ki kell jelentenem, hogy Arthur grófnak legtávolabb -sejtelme sincs arról, hogy én itt vagyok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> És ha -valaha megtudná, nem párbajra hína ki, hanem ajtót mutatna.</p> -<p>– Ha így van, akkor nekünk szent kötelességünk tudtán és -akaratán kivül, rajta segíteni. Önre, az ön gyöngédségére bizom, -találjon ki valami elhihető mesét, hogy ne is sejtse, honnan jött a -segítség.</p> -<p>– Herczegnő, ön szabadító angyal. Egészen magamra vállalom a -felelősséget.</p> -<p>– Sok kell? mert az én tűpénzemet rendesen elköltöm; a -herczegtől pedig pénzt soha sem kértem. Szerencsémre Burghammer -úrnak sajátszerű szenvedélye volt engem folyvást brillantokkal -elárasztani és így kész a segítség.</p> -<p>– Herczegnő, ily áldozat…</p> -<p>– Ha áldozat, akkor ne beszéljünk róla. Arthur az egyedüli -férfi, a ki engem szeretett, és hogy annak idejében kezemet nem -kérte, rossz néven sem vettem, mert teljes lehetetlenség volt. -Beszéljünk üzletünkről, ez nem oly fájdalmas tárgy. Tehát nagyon -sok kell?</p> -<p>– Az összeg, mely alatt Arthur neve áll, mindenesetre -jelentékeny; de mint égbekiáltó uzsora, ha kész pénzzel működhetem, -bizonyos határon belől az alkú sem lehetlen. Azt hiszem, hogy -harminczhárom ezer forinttal barátunk sorsán augusztus végeig -segíthetünk.</p> -<p>– Harminczhárom ezer forint. Ez nem kevés, de nem is túlságosan -sok. Kérem, legyen türelemmel. Azonnal kiválasztok ékszereim közől -oly darabokat, mikről a herczeg rég elfeledkezett, s kár sem volna -értük, ha veszendőbe mennének. Mindjárt elküldöm komornámat egy -titoktartó bankba, s félóra múlva kezünkben a mentség.</p> -<p>– Nem fog feltünni?</p> -<p>– Feltünni? itt, Bécsben? Jóságos egek, az efféle üzletek itt -napirenden vannak. Az urak papirokra, a nők fénykövekre vesznek -kölcsönt.</p> -<p>– Nem hallgathatom el, herczegnő: épen nem bizonyos, -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> hogy Arthur barátunk augusztus végére -oly helyzetben lesz, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen. Pedig -nagyon természetes, hogy barátunk e segítséget csak úgy fogadhatja -el, ha e pénzt, mint legutolsó kétségbeesett kölcsönt adhatom -kezébe.</p> -<p>– Ez oly kérdés, melynek megvitatása augusztus végére esik. -Pontos visszafizetésre nem is számítok. Gondolja, báró, hogy mi, -bécsiherczegnők, nem tanultuk meg, mi a prolongatió?</p> -<p>A herczegnő felkelt pamlagáról és a sárga bársonyos ajtón át -eltünt. Öt percz sem telt bele, már megint helyén ült, azon hírrel, -hogy komornája már útban van a bank felé.</p> -<p>– Most már nyugodtabban beszélhetünk barátunk sorsáról, ha -tudjuk, hogy segíthetünk rajta. Még mindig remélheti Arthur, hogy -czélt ér a Dorozsmay örökösnével?</p> -<p>– Folyvást mint elfogadott vőlegény jár a házhoz. Az özvegy -kezdetben jobban pártfogolá, most azonban a leányka hűségében és -álhatatosságában veti bizalmát. Ingatag és fuvallatszerű biztosíték -ugyan, de úgy látszik, a kis leány hiú arra, hogy a világ erős és -határozott jellemnek tartsa.</p> -<p>– Igaz, hogy nagyon szép? Mikor Harasztoson láttam, még gyermek -volt. A híres leánykérés alkalmával pedig meg sem mutatták. Azaz, -örömünkben, hogy sikert arattunk, sietve hagytuk el a házat. Tehát -szép?</p> -<p>– Egész lelkesedéssel beszélnék a leányka szépségéről, ha nem -Burghammer herczegnő királynői alakja ülne előttem.</p> -<p>– Hagyjuk ezt; de azért a bókot köszönettel fogadtam. Szereti -Arthur? Vagy, a mint felteszem róla, csak pénzházasságnak -tekinti?</p> -<p>Porczogh báró ravasz róka volt, s jól tudta, hogy legbölcsebb -politika lesz e kérdésre csak kétkedő arczczal, vállvonogatással -felelni. Pedig világosan látta, hogy a herczegné élénk vágygyal -tudakozódott. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>– Irják nekem, – folytatá a herczegnő, – hogy valami erdélyi -bárócska is mindennapos a háznál, s tán még reménykedik is.</p> -<p>Erről csak annyit tudok, hogy az a bárócska afféle tejes szájú -félénk teremtés.</p> -<p>– Ah, tejes szájú? Gondolom annyit tesz, mint nálunk a -Gelbschnabel? Milyen szépen kiművelik a magyar nyelvet -távollétemben. Tehát nem félelmes vetélytárs?</p> -<p>– Még a szemét sem meri ily magasra, értem, az öt millióra, -emelni. Annál veszedelmesebb a leány szeszélye, mert én a -hánytorgatott állhatatosságokban soha sem biztam.</p> -<p>– Igaza van; a ki érez, az nem dicsekszik vele, – felelé a -herczegnő elnyomott sóhajjal.</p> -<p>– Megemlítendő különösség, hogy az özvegy tökéletes választási -szabadságot enged gyermekének.</p> -<p>– Boldog egyszerűség! Tán épen ez azon megbecsűlhetlen jog, a -mit a középosztályoktól irigyelhetünk. De nem felelt az elébb -kérdésemre. Utoljára mégis szereti Arthur gróf a leányt?</p> -<p>– Azt mondta, hogy szépnek tartja. De mennyire neveli előtte e -szépséget az öt milliónak csillogása? ezt, herczegnő, csak mi, rút, -önző férfiak értjük.</p> -<p>– Most nem köszönöm meg a bókot, mert ön jól tudja, hogy előttem -sem volt titok, hány nagy uradalma van Burghammer úrnak Morvában és -Csehországban?… Ah, de hínak. Mindjárt visszajövök.</p> -<p>A herczegnő a sárga bársonyos ajtón át ismét eltünt, nagy -bámulatára Porczogh bárónak, a kinek éles szeme és kitünő -hallérzéke van, s még sem látott, sem hallott legkisebb jeladást -sem. Körültekintett, hogy a női szoba ily nevezetes titkának -nyitjára leljen, midőn a herczegnő, kezében egy nagy boritékú, de -lepecsételetlen levéllel, ismét visszaérkezett.</p> -<p>– Itt van, elhoztam, mindent a legjobb rendben találtam. A -zálogról szóló elismervényt szekrényembe zártam, a pénzt pedig -átadhatom. Rá van írva az összeg <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> a borítékra is: 37,879 -forint. Krajczár is van, de ezt escompte fejében megtartom.</p> -<p>– Leborúlva mondok köszönetet, herczegnő: mert meggyőződésem -tartja, hogy egy életet mentünk meg vele. Louise herczegnő a -legbájosabb és legszellemdúsabb hitelező e föld kerekségén. A -krajczárok levonása, előre fizetendő kamat czímén, oly imádandó -tréfa, hogy ha üzletünk nem volna titok, epochát csinálna -társaságunkban. Azonban itt több van, mint mennyit kértem.</p> -<p>– Vigye mind. Ki tudja, mint sikerül alkuja? Aztán itt azt -tartják: a pénz soha sem sok és mindig apropos érkezik. Azonban -négy órát régen elütötte s ön elkésett a délutáni -gyorsvonatról.</p> -<p>– Éjjel megyek a személyvonattal. Viradat előtt megérkezem. -Kilencz órakor rendez-vous-t tartok a zsidókkal s délben, remélem, -kedves vendége lehetek Arthur barátomnak.</p> -<p>– Éjjel utazik? Nem fél, hogy ennyi pénzzel a zsebében, a -waggonban megölik és kirabolják?</p> -<p>– Herczegnő! az én pugyillárisom halandó testemnek -legérzékenyebb része, mint az angolok tartják. Vesémet, tüdőmet, -májamat ellophatják, de ha tárczámhoz nyulnak, felébredek még a -koporsóból is.</p> -<p>– Igaz, ha éjjel megy, akkor elég ideje van, és este hat órakor -nálam ebédelhet. Hah! bocsánat; ünnepélyesen visszavonom -meghivásomat, mert önnek, mint látom, semmi rendjele sincs.</p> -<p>– Valóban nincs. Sőt jó lelkiismerettel mondhatom, hogy érdemet -sem tettem rá, a miért adtak volna.</p> -<p>– Annál rosszabb; de a meghivás visszavonva marad. Tudja-e ön, -hogy a herczeg félne öntől?</p> -<p>– Hogyan? félne?</p> -<p>– Minden idegenről, a kivel beszél, ha nincs rendjele, azt teszi -fel, hogy a legközelebbi éjjel egész Bécset dynamittal levegőbe -röpíteni szándékozik.</p> -<p>– Részemről igen rosszúl választanám épen a mai <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> éjet, a -midőn gazdagabb vagyok, mint régóta. Engedje meg herczegnő, hogy -még egyszer kifejezzem hálámat s örök hódolattal telve -eltávozhassam.</p> -<p>– Isten vezérelje, báró. Óhajtom, hogy fáradozásainak oly biztos -sikere legyen, a minő tiszta szívből tettük azt, a mit legjobb -barátom iránti kötelességből cselekedtünk.</p> -<p>Ezzel Porczogh báró elhagyá a palotát, visszaült kocsijába, -szállására hajtatott, utazó ruhát öltött, megebédelt s a kirendelt -órában jó kedvvel robogott keletre, hazafelé Budapestre.</p> -<p>Útközben művészileg begombolkozott. Még azon áldozatot is -meghozta, hogy «nem dohányzók» számára rendelt coupé-ba ült, úri -nők, gyermekek és dajkák közé, hogy a rábizott kincset teljesen -biztonságban hozhassa haza.</p> -<p>Reggel hat óra után szállásán volt s nehány órát alvásra -szentelt. Tíz óra felé fölkeresé Rosenfeld, Goldhügl és Kohn Fülöp -urakat, a kik a napnak ezen táján a börzén üzérkedtek.</p> -<p>Porczogh bárónak nem volt szokása dobbal menni nyúlvadászatra. -Nem rohant be ajtóstul s elébb csak példálózgatott, hogy ha -tisztességes alkut köthetne, elvihetné a hitelezőket olyan helyre, -a hol Arthur gróf jövendőbeli reményeit még szivesen -meghonorálják.</p> -<p>Az uzsorások gúnyosan nevettek a készpénzzel való fizetés -igéretére, de a midőn egyik is, másik is megmondá, mit tart a -kezénél levő váltó legutolsó árának? a báró is rögtön szavukon -fogta őket és gyönyörű szép, ujdonatuj ezresekkel fizette ki a -bámulókat, kik szinte megbánták, hogy oly olcsó áron alkudtak meg. -Ezután visszakapván az eredeti váltókat, szives jó reggelt kivánt -nekik.</p> -<p>Úgy ütött ki a vásár, hogy úti költségének levonása után, Arthur -számára még 4000 forintot meggazdálkodott.</p> -<p>Ezalatt közeledett a déli 12 óra s Porczogh báró <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> -páva-büszkeséggel lépdelt a József-tér felé, a hol a második -emeleten meg is találá barátját, a ki reggelizett s csak turkált -egy pár mesterileg sütött fogolynak mellehusában.</p> -<p>A bárót itt valami meglepte. A szobában minden rendetlenűl szét -volt hányva; a földön két középnagyságú utazóbőrönd állott nyitott -födéllel, hogy még mindenfélét rakosgathassanak bele.</p> -<p>– Arthur, mi ez? te útra készülsz?</p> -<p>– Barátom, végem van. Nincs többé menekvés; a válság órája -ütött. Mamám 2000 forintot adott s ma délután megyek Bécsbe, onnan -megállapodás nélkül Párisba, s aztán tovább. Örülök, hogy jöttél, -legalább elbúcsúzunk, és itt hagyok egy jó barátot, a ki -megbélyegzett nevemet néha védni s mentegetni fogja.</p> -<p>– Arthur, ez meggondolatlanság, ez elhamarkodás volt. Ezer -szerencse, hogy még itthon talállak, mert most jövök a börzéről s -találkoztam uzsorásaiddal.</p> -<p>– Engem nem tiszteltek meg személyes jelenlétükkel, csak -ügyvédet küldtek hozzám azon kijelentéssel, hogyha ma déli 12 óráig -rendbe nem hozom váltóimat, haladék nélkül folyamodnak a -törvényszékre, s a csőd kimondása el nem maradhat.</p> -<p>– És te hittél e nyomorú fenyegetésnek? Barátom! az uzsorás -zsidó nem bosszúálló, hogy puszta szenvedélyből megrontson valakit. -Azaz: saját maga előtt elégesse a hidat. Mit nyernének a csőddel? -Jól tudják, hogy fekvő birtokod teljes értékig terhelve van, nekik -semmi sem marad; míg a várakozással legalább remélhetnek. Még lehet -jövőd, még van a világon véletlen esemény, de a csőd kimondása -olyan, mint a halál, mely mindennek véget vet. Most azonban légy -megnyugtatva, emeld fel fejedet, mert igéretemet beváltottam s még -mindig Bendeffy Arthur lehetsz. Ime itt vannak váltóid. Nézd meg -egyenkint, győződj meg eredetiségükről s ha mindent rendben -találtál, dobd a tűzbe! <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>– Nem értelek.</p> -<p>– Ne csodálkozzál, hanem mondd: rá ismersz-e saját -aláirásodra?</p> -<p>– Az aláirás valódisága ellen nincs kifogásom, de…</p> -<p>– Akkor bátran a kandallóba vetheted. Vagy ha inkább tetszik, -huzz keresztet rájuk tentával és vastag tollal, töröld ki nevedet s -tedd oda, a hol becses emlékeidet tartani szoktad.</p> -<p>– Porczogh! Mi ez?</p> -<p>– Szólítsd legényedet: mondd, hogy mást gondoltál és nem -utazol.</p> -<p>– De miként kerülnek a váltók a te kezedbe?</p> -<p>– Nevezetes, eredeti! mint te szoktad mondani. Életemben csak -három módját ismertem, miként kaphatja vissza az ember a maga -váltóját. Először, a mi legtöbbször történik, ha a régiek helyébe -más, nagyobb összegről szólókat ír alá. Másodszor, ha dühbe jön az -ember, nyakát szegi a zsidónak, s visszaveszi váltóját.</p> -<p>– De miután én e két módhoz nem folyamodtam, mi a harmadik?</p> -<p>– Parbleu! ha az ember kifizeti.</p> -<p>– Porczogh! ez a három mód közül a leglehetetlenebb.</p> -<p>– De csak látod, hogy váltóid kezedben vannak?</p> -<p>– Csak nem akarod elhitetni velem, hogy 43,000 forintot -kifizettél?</p> -<p>– Azt nem, mert tisztességes alku útján leszálltunk 33,000 -forintra. Ebből következik, hogy miután nekem több mint 37,000 -forint állott rendelkezésemre, 4000 forintot letehetek ide -asztalodra, hogy bele számítva édes anyádtól vett 2000 forintodat, -valahogy megélj augusztus végéig, s csak akkor gondolj rá, el -kell-e utaznod? vagy rövidebb processus lesz, ha főbe lövöd -magad?</p> -<p>– Hogyan? még 4000 forint fölösleg?</p> -<p>– Kezedben van; tehát elvitázhatlan valóság. <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– De honnan került e pénz? Te nem vagy oly gazdag, hogy saját -megrontásod nélkül ily összeget eléteremts?</p> -<p>– Akadt, a ki adott, a ki jövődet még nem tartja elveszettnek. A -tisztelt hitelező urak pedig, vagyis Israel választott népe, -ennyire taksálta hiteledet.</p> -<p>– Porczogh! addig e házat el nem hagyod, míg meg nem hallom, -honnan fizettél?</p> -<p>– Arthur ne kényszeríts, mert olyan nagyot hazudom, hogy hanyatt -esel.</p> -<p>– Mondj akármit, csak magyarázd meg e rejtélyt.</p> -<p>– Ha kényszerítsz, hát halljad. Barátom, ez szent pénz.</p> -<p>– Szent pénz?</p> -<p>– Igen, szent pénz. Még több annál, mert egyenesen a jezsuita -atyák kasszájából kerül.</p> -<p>– Porczogh! te megbolondulhattál, de a jezsuita atyák jól -szokták tudni, hova helyezzék el tőkéiket.</p> -<p>– És hátha épen nálad találták volna a legelőnyösebb hypothékát? -Oh a szent atyák okos emberek, különösen pénz dolgában. Adnak neked -33,000 forintot adósságfizetésre, e mellé 40000 forintot -zsebpénzül, hogy tovább is uri módra élj. És miért?</p> -<p>– Igen és miért? ez a kérdések kérdése.</p> -<p>– Igen és miért? Nem találod el? Lásd, a jezsuiták az Ég -érdekében a legjobb üzletet csinálják. Mert csak így remélhetik, -csak így adhatnak neked módot arra, hogy Dorozsmaynénak öt -milliónyi eretnek és kálvinista forintját a te kezedbe játszszák, a -ki minden kifogás fölött igazhitű pápista vagy!</p> -<p>Ezen a kolosszális sületlenségen aztán mindketten nagyot -nevettek.</p> -<p>Porczogh báró ezután nemesi szavát, becsületét adta zálogul, -hogy annak idején mindenről megnyugtató és kielégítő -felvilágosítást fog adni. Erre Arthur gróf tollat ragadott, s nem -is kötelezvényt, hanem egyszerű elismervényt írt alá, hogy Porczogh -bárótól ennyi és ennyi ezer forintot, váltóinak kifizetése fejében, -felvett. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Barátom – szólt Arthur gróf – ma reggel, különösen a midőn az -a macskaképű fiskális itt sopánkodott előttem, nem hittem volna, -hogy e borzasztó nap még ily jól végződhetik. Porczogh, te az -ezeregyéj meséiből kerültél hozzám! <span class="pagenum"><a name= -"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/ch04.png" alt="" title="" />MÁSODIK RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Zsuzsi néni kibékülése, melyre újabb leczke -következik. Bizonyos emberek elutaznak Pestről Fiuméig, s onnan még -az egyenlítő vonaláig is elhatolnak.)</p> -<p>Pál báró csakugyan félénk, vagy legalább túlóvatos fiatal ember -volt és nem igaz ok nélkül fogták rá vetélytársai, hogy szemét az -öt millió örökösnéjére fel sem merné emelni.</p> -<p>Pedig kézzelfogható tények küzdöttek mellette. Látta, hogy -Esztike kisasszony elfordul tőle, ha hírét veszi, hogy kedvelt -professzora más leányra nézett, s mindannyiszor visszatér hozzá, ha -ellenkező szelek fuvallanak.</p> -<p>Ha ez nem világos féltékenység, akkor nem létezik az emberi -szívben ilynemű szenvedély! Mert a féltékenység oly biztos jele a -szerelemnek, mint hogy a füst a kitörő, vagy lappangó tüzet -elárulja.</p> -<p>Ehhez járult Zoltán bácsinak folytonos tréfája és ingerkedése, -mely nagyon hasonlított a felbátorításhoz. Azt ugyan nem tette, -hogy tényleges beavatkozással mozdítsa elé pártfogoltja ügyét, de a -hányszor veszedelem mutatkozott, mindig kitűnt jó akarata, mintha -mondaná: ne félj, míg engem látsz!</p> -<p>Valószinű, hogy gazdag fegyvertárába, még sok nyil, pisztoly, -puska, ágyú volt felhalmozva, miket a szükség követelései szerint -csak egyenként és egymásután akart használatba venni.</p> -<p>Erdélyből szintén jó hirek érkeztek. Ritkóczyné azon -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> ostobaságot követte el, hogy Pál bárót -úgy írta le, mint a ki mindent elkövetett Zsuzsika kisasszony -szívének meghódítására, de ezzel csak Zsuzsi néni szeméről -szakasztá le a hályogot. Szegény öreg soha sem volt boldogabb, mint -midőn hihette, hogy legkedvesebb fia, Pál, tökéletesen ártatlan, s -hogy nem ő, hanem az a kaczér és hűtlen leány semmisítette meg régi -kedvencz tervét.</p> -<p>Azonnal újra széttépte legutóbbi végrendeletét, mást írt, megint -Pált nevezte általános örökösévé. Levelet is küldött Pestre, hogy -nagy busulásban élő öcscsét megvigasztalja. «Ritkóczy báróné vádja -– írá – a te dicséretedet foglalja magában és azt bizonyítja, hogy -engedelmes fiam vagy, a ki minden bölcs dologban öreg nénjének -tanácsait háladatos szívvel követi.» Következtek vigasztalások, -hogy van még Csikszékben szebb és gazdagabb leány is; vagy ha nincs -most, majd megnőnek akkorra, mikor ifjabb Gencsy Pálnak hű -feleségre lesz szüksége.</p> -<p>Pál báró mindig lelki gyönyörrel olvasá e hosszú leveleket, -mikben az első betűtől az utolsóig csak az igazán szerető második -anyának elolthatlan buzgósága tükrözék vissza. Ő nem nevette a -falusi egyszerű gondolkodásmódját, ezen áldott hitet, jámbor -föltevést és ártatlan tévedést. Sőt végtelenül érdeklődék azon éles -ellentét által, mely az ő nagyvilági élete s az otthoni felfogás -között ezen levelekből eléje rajzolódott. Tudta, hogy él ő itt? a -városban s most olvashatta azt is, mit képzelnek felőle, otthon ama -jámbor, de igen hátramaradt családi körben.</p> -<p>Emelte örömét a gondolat, hogy megint van valami, a mit -Esztikének felolvashat s ezzel egymásnak szellemes perczeket -szerezhetnek. Mert a titkos bizalmaskodás a professzor és a -tanítvány között napról-napra növekedett. A fiatal bárónak már volt -bátorsága a néninek minden levelét felolvasni s a jó fogadtatás, -melyben azok részesültek, újabb ingert adott a további -közlékenységre. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>És ha közbe is jött, a mi e szerencsés összhangzást pillanatra -megzavará, a bekövetkezett kibékülés mindannyiszor közelebb hozta -őket.</p> -<p>Így látták ők egymást minden másod, minden harmad napon s ez -alatt Pál báró oly szerelmes lett, hogy teljes férfiúi erejébe -került kitöréssel fenyegető érzelmeit a hideg meggondolás határai -között visszatartani.</p> -<p>Mert Arthur gróf még mindig elismert vőlegény volt a háznál, és -ily tekintély előtt mindenkinek le kellett vitorláit -eresztenie.</p> -<p>Ez okból Pál báró saját érzelmeiről soha sem beszélt. Annál -többet magáról a szerelemről, mint kedvencz tanulmányi tárgyról. A -leczke a professzor és a tanítvány között mindig e tudós thema -fölött folyt s mindketten el akarák magukkal hitetni, hogy csak -lélektani fejtegetésekbe bocsátkoztak. Hogy elébb-utóbb őket is -megperzselheti a láng, arról nem adtak számot egy a másnak.</p> -<p>Elfogadási nap lévén a nádor-uczai háznál, Pál báró épen -öltözékével volt elfoglalva, a midőn vén huszárja büszkén lép elé s -levelet tesz az asztalra.</p> -<p>Megint Zsuzsi nénitől! Egy hét lefolyása alatt már második.</p> -<p>Remegve törte fel a pecsétet, mert valami szerencsétlen eset -hírét vélte abban rejleni: de mindjárt az első sorok olvasása után -felderűlt arcza s most már karszékébe helyezkedvén, teljes -kényelemmel olvashatá végig Csikszék legfrissebb s legfontosabb -ujdonságait.</p> -<p>Tulajdonkép ezen levél is csak vigasztalás akart lenni, de már -egészen más modorban. Most már a néni haragja egészen Marialakyék -ellen fordult és soraiból gúny is kezdett előtünedezni. -Kedvteléssel írta, miként lesz megbüntetve az álnokság és -hűtlenség; s mint kapta ki a magáét a szaváról megfeledkezett apa -is.</p> -<p>Im a levél:</p> -<div class="figcenter" style="width: 338px;"><a href= -"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt= -"Karosszékébe helyezkedvén, teljes kényelemmel olvashatá." title= -"Karosszékébe helyezkedvén, teljes kényelemmel olvashatá." /></a> -<p class="caption">Karosszékébe helyezkedvén, teljes kényelemmel -olvashatá.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Gencs, febr. 10.</p> -<p>Kedves fiam, Pál!</p> -<p>Most már megint itthon van a Marialakyék háládatlan kakuk faja. -Semmi gondjuk többé a pesti farsangra, a hova pedig, bolond -eszemmel, én küldtem őket, hogy legyen ott őrző angyalod, a ki -visszatart téged a nagy város veszedelmeitől.</p> -<p>Alig készült el a legelső tarka-barka szoknya, mindjárt haza -indultak. Bizonyosan ebben a szemérmetlenül kivágott báli ruhában -tartják meg az esküvőt, s lesz az én egykori kedvelt Zsuzsikámból -czifrálkodó katonáné asszonyom. A főhadnagy pedig járkál hozzájok -és markába nevet, ha látja, mily szép kövér földjei vannak -apósának, és hogy fog ő egykor azoknak jövedelmében duskálódni.</p> -<p>A kik látták Zsuzsikát, erősítik, hogy szörnyen megviselte a -pesti levegő, szeplőt kapott és orra is vöröslik egy kicsit. Egy -okkal több arra, hogy megvigasztald bús szívedet.</p> -<p>Klári hugod vőlegénye égre-földre erősködött, hogy még a -farsangon végbe menjen esküvője. Azt mondta, neki nincs vesztegetni -való ideje s ha boldog akar lenni, ne lopjunk el tőle fél -esztendőt. Mi nem akartunk engedni, mert óhajtottuk, hogy te is -jelen lehess. De mikor meghallottuk, hogy Marialakán márcz. 1-re -kitűzték a lakodalmat, úgy megharagudtunk, hogy a Klárikáét febr. -28-ra határoztuk. Majd bizony túl tegyenek rajtunk!</p> -<p>Nagy kiváncsisággal olvassuk a «Marosvásárhelyi Közlöny»-t. -Sokan csodálkoznak, hogy az országgyűlési remek szónokok között a -te beszéded még elé nem fordul. Én azonban, ha olvasom a -közbekiáltásokat «éljen, helyes, elfogadjuk, mormogás a -baloldalon», majd megreped a szívem, gondolván, hogy a te édes -hangod is belevegyült a kiabálásokba.</p> -<p>De az idén megint felemelték az adót Gencsen. Kérlek, szólj a -pénzügyminiszterrel, hogy olyan hivatalnokot <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> tarson -itt, a ki több becsületet tud. Ha nem hallgat rád, szavazz ellene, -buktasd meg, azért vagyunk szabad alkotmányos nemzet.</p> -<p>Hát csak jársz még a Dorozsmay házhoz? Vigyázz, fiam, hogy a -világi hiuságok miatt ne koczkáztasd lelked üdvösségét. Különben -örülök, hogy ott a házi kisasszony férjhez megy egy gazdag grófhoz -s így a te eszedet nem zavarhatja többé.</p> -<p>Ez nagy megnyugtatásomra szolgál, mert mindig féltem a sok pénzű -leánytól. Nem mondtam, hogy egy pár száz hold földecskéje se -legyen, mert ez nem árt, de mit ér százezer forint is, ha a lány -olyan szeplős mint a gyöngytyuk, orra pisze, hangja mint a -papagájnak?</p> -<p>Még nem telt el egészen hat hónap, de már nem várhatok, küldöm a -másik félévre való 500 forintot, mert nem tűrhetem, hogy Pesten ne -úgy élj, mint a Gencsy bárók rangja követeli.</p> -<p>Marialakán pedig végkép megbolondultak. Domokos bácsi, mióta -Pesten járt, nem tud hova lenni a divattól, meg a nagy -uraskodástól. Azt mondja, jövendőbeli veje legkésőbb 40 esztendő -mulva generális lesz, tehát nem tarthat szegény házat. Az inast -olyanszínű liberiába öltöztette, mint a gróf Károlyinál. És nem -szabad neki a lovakat abrakoltatni, mert istálló-szagot hoz a -szobába. Zsuzsika francziául tanul, s reggel a csordás leánynak így -köszön: bonjour mademoiselle.</p> -<p>Domokos bácsi mindegyre gyűléskedik az oláh biróval és -előljárókkal; rá akarja venni a falut, hogy a helységházától kifelé -egész a libalegelőig sugárutat vágjanak. Valami részeges kőműves -legényt már fel is fogadtak, hogy készítse el a terveket az -építkezésekre.</p> -<p>Csikszeredán az urak és boltoslegények dalárdát alapítottak. -Domokos bácsi beállott első baritonnak, én pedig beírattalak téged -soló flotásnak, hogy Gencs is becsületet valljon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p> -<p>Nagyobb baj az, hogy az idén rettenetes sok varjusereg pusztítja -az őszi vetést. Nézz utána, tán kaphatsz ellenök irtószert. De a -tiszteletesné fogfájása ellen olyan tinkturát küldtek, hogy még a -zápfoga is kihullott. Tehát te se kenegesd a bajuszodat olyan -anglus és amerikai pomádékkal, miket az ujságban hirdetnek. Ezek -után az ég oltalmába ajánlak téged, kedves Pál fiam, adjon a -mindenható vigasztalást megcsatlakozott szívednek és ne feledkezz -el téged holtig híven szerető</p> -<p class="right">Zsuzsi nénédről.»</p> -</div> -<p>A néni levelének megérkezése mindig örömünnep volt Pál báró és -Esztike kisasszony bizalmas beszélgetésének idejére. A városi -leányka kenetteljes áhitattal hallgatá végig az ismeretlen öreg -nőnek legszörnyebb köznapiságait. A vigasztalást, a mit Pál báró -kapott, szeretetreméltó ártatlansággal magára is értette. -Mosolygott a falusi mende-mondákon, de nem nevetett azon helyeken, -a hol más hivatlan dísztelen kaczajra fakadott volna. Oly bájos -hivő lélekkel hallgatta, ha Pál báró valamit felvilágosított, vagy -az érintett egyéniségekről bővebb magyarázatot adott. Minden úgy -tünt fel, hogy Esztike részt vesz a Gencsy család örömében, -bánatában, s ez az ifjú bárót leírhatlanul boldoggá tette.</p> -<p>Ha látogató és családban élő leányka bizalmas társalgásáról -beszélünk, erre mellőzhetlen föltétel a kedvező idő s az alkalmas -hely.</p> -<p>Szerencsére a Dorozsmay ház estélyein fesztelen szabadság -uralkodott. Hétfőn, a nagyobb elfogadásí napon, öt vagy hat szoba -állott a látogatók rendelkezésére. Minden ajtó tárvanyitva s -mindenütt kisebb-nagyobb csoportok alakultak. Az idősb asszonyok -nem óhajtották, hogy bizalmas csevegéseiket fiatal leányok és urak -hallgassák; a leánykák főhadiszállása pedig mindig a zongora -közelébe esett.</p> -<p>Fönmaradt tehát a buffet, a hova legritkábban vetődött -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> valaki. A nagyobb uri faj azért, mert -épen ebéd után jött ide, a kisebbek, mert az uri szokásokat -utánozták.</p> -<p>Ezen szobában óriási kerek asztal állott, megrakva Isten -áldásával és a szakács- és czukrászművészet remekeivel. A theát és -fagylaltot a cselédség nagy ezüst tálczákon mindenfelé -elhordozgatá.</p> -<p>Ezen hely volt a titkos értekezletek számára kirendelve. A tárt -ajtón ugyan mindenki beláthatott ide, de a jó társaságban nincs -szokásban a bizalmasan beszélgetőket háborgatni. Végre is, ha -tetten kapná valaki őket, nem tartozik a halálos vétkek közé, ha -megéhezik az ember és leszeldel egy darabkát a -ludmájpástétomból.</p> -<p>És nem is kizárólag e helyet használták a leczke tartására. -Olykor a legélénkebb általános társalgás között is találtak két -üres széket, a hol bizalmas szót válthattak, úgy hogy a buffetben -megszokott találkozást maguk között tréfásan «nagy leczkének» -nevezték.</p> -<p>Itt ült ma is a párocska és a ház kisasszonya nagy -érdekeltséggel olvassa végig Zsuzsi néni ódon zamatú epistoláját. -Szemközt vele tiszteletteljes távolságban ült a báró és leste a -leányka arczvonásait. Mindig tudta, meddig haladt az összekuszált -sorokban és az egybefüggés nélküli ujdonságok elsorolásában.</p> -<p>Jól esett tapasztalnia, hogy Esztike legtávolabb sem veszi -magára a milliós lányokról szóló rajzolatot.</p> -<p>Telvén az idő, Pál báró alkalmasnak találá a perczet, hogy mint -professzor a szerelem tudományában egy fejezettel ismét tovább -haladjon tanítványával.</p> -<p>– Kisasszony, – mondá, – kérdek valamit. Egy hónap letelt az -esküvő elhalasztásának idejéből. Hogy rohanunk előre az érzelmek -dolgában?</p> -<p>– Nagy gyorsasággal. Még nem kivánom ugyan augusztus végének -közelségét, de már nem félek tőle.</p> -<p>– Ah, már nem fél tőle. Bravo, ez már határozott lépés előre, de -az ismert kórjelek még mindig késnek?</p> -<p>– Majd megérkeznek, ha kell. <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p>– Pompás. De ha majd megérkeznek, mit gondol, mennyire lesz még -akkor is az igazi szerelemtől, a mely okvetlenül szükséges, hogy -bizalommal lépjen Isten oltára elé?</p> -<p>– Remélem, nagyon közel.</p> -<p>– Mondja meg, kisasszony, hova utazott életében -legtávolabbra?</p> -<p>– Mult nyáron elvitt mamám Fiuméba, hogy lássam a tengert.</p> -<p>– Messze volt az ut innen odáig?</p> -<p>– Nincs ennek az utnak sem hossza, sem vége. Zágrábban -megháltunk, hogy ne kelljen éjjel utazni, mikor semmit sem látunk. -Másnap alkonyatig hurczolt bennünket a vonat, míg végre -mepillantottuk a tengernek sötét ibolyaszinét.</p> -<p>– Tehát figyeljen, mert a szerelem utja még hosszabb. Most ott -vagyunk, hogy nem fél augusztus végétől. Mit gondol, melyik -állomást érte el ezáltal Pesttől Fiuméig?</p> -<p>– Azt hiszem, nem leszünk nagyon messze tőle.</p> -<p>– Nem így van, ezer bocsánatot kérek. Mert a hol most van -Esztike kisasszony, az csak annyi, mint mikor itthon felültek a -kocsira, áthajtottak a lánczhidon, a budai alaguton s a -Krisztinaváros végén megpillantották a déli vaspálya indóházát.</p> -<p>– De hiszen ekkor még mindig csak itthon vagyunk.</p> -<p>– Ugy van, és ha Fiuméig is hatoltunk, még mind csekély haladás. -Még csak itt kezdődik a vágy röpülni az ő karjaiba! Ekkor kezdődik -aztán az igazi utazás. Fiuméban azt fogják mondani, a szerelem utja -még képzelhetlen messzeségre terjed; tessék itt áthajózni az adriai -tenger hosszán, onnan keletre fordulva ki kell kötni Egyiptomban. -Onnan hajón a suezi csatornán és a vörös tengeren át az indiai -oczeán sivatagaiba; meg kell látni Ceylon szigetét, s ha majd az -egyenlítő vonalán is túl haladtak, akkor tessék ott tudakozódni, -meddig kell még kereskedni, míg az igazi szerelem kincsét -feltalálták. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>– De már ilyen messze utra nem megyek.</p> -<p>– Akkor meg se találja, a mit keresett. Kaphat ugyan hamis -követ, minőt a színpadi herczegnők viselnek, hanem romolhatlan igaz -gyémántot, közelebb, sehol sem.</p> -<p>– De ön csak szellemi utazást ért?</p> -<p>– Természetesen, csak erről lehet szó, különben vajmi kevés -leánykának volna módjában ily költséges és fáradságos utat -meghaladni. De a szív végetlen oczeánján mindenkinek végig kell -hajózni, vagy igazi szerelem helyett elégedjék meg silány pót -áruval.</p> -<p>– Gondolja báró úr, hogy Arthur gróf elvezet engem ily -messzeségekbe?</p> -<p>– Az én hitem szerint Arthur grófnak elébb kerekedhetik kedve -ezen utazást a valóságban végbe vinni, mint szellemi fáradsággal -felkeresni ama rejtett kincset. Kissé unalmas volna ily nagy úrnak -közelről tanulmányozni azon kincsnek értékét, melyet már a sorsnak -szeszélye is karjai közé vetett.</p> -<p>– Professzor, ez szerződésünk ellen van. Ön nekem tisztán -elméleti leczkéket igért, most pedig élő példákkal akar -bizonyítani.</p> -<p>– Bocsánat, nem én említettem először nevet. De ha kérdezik a -tanárt, felelnie kell, különben azt hiszik róla, maga sem tudja s a -tanítvány fogas kérdésével megakasztotta.</p> -<p>– Igaza van, én mondtam ki először egy nevet és elvállalom a -hibát. Tehát mindent összevonva, ez a mai leczke eredménye. Ha nem -félek augusztus végétől, ez csak annyi, hogy látjuk már a budai -indóházat. Ha röpülni vágyom karjaiba, akkor megérkeztem Fiuméba. -De még végtelen sok állomás van az egyenlítőig. Kérdem: minden -állomásnál egy-egy újabb érzelemmel, vagy mint ön mondja a szerelem -kórjeleinek valamely magasabb fokával kell megismerkednem?</p> -<p>– Tökéletesen így van. De hogy tovább utazhassunk, nem szabad a -kijelölt állomások közül egyet is elkerülni, különben megtörténik, -hogy a rendszeres <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> tanulmány hiányában a fensőbb fokokat -nem fogja helyesen értelmezni.</p> -<p>– És ön, báró, e tömérdek állomás titkait már mind érti?</p> -<p>– A jó mester együtt tanul tanítványával. Elég lesz rám nézve, -ha egy pár állomással mindig elébb leszek, s tapasztalataimat -közölhetem.</p> -<p>Mindketten nagyot nevettek e tréfán, mely esetleg jelenthetett -is valamit.</p> -<p>– Még egy kérdést. Mi történik akkor, ha a leány már a legelső -állomáson, teszem azt, Fiuméban felakad, s nem találja, a mit -keresett?</p> -<p>– Kisasszony, ha ez megtörténnék, akkor ezen eset csalhatlanul -bebizonyította, hogy a leányka sem helyes uton indult és ezen -irányban soha czélt nem érhet. Nem marad tehát egyéb hátra, mint -elszántan visszatérni, más czélt tűzni ki, <i>talán más utitársat -választani</i> s akkor egy új pályán próbálni szerencsét.</p> -<p>Esztike kisasszonyt módfelett megnevetteté az ifjú bárónak ezen -oktatása, mert hiszen e leczkének nevezett bizalmaskodás úgy sem -volt egyéb társalgási mulatságnál, de ezuttal mégis komolyabban -felelé:</p> -<p>– Professzor, ön hamis ember! De elismerem, hogy jól tud -magyarázni, mert még oly gyarló tanítvány is, mint én, tökéletesen -megértette. Most azonban eltelt a leczke órája, ha úgy tetszik, -menjünk vissza a leányok szobájába s ha valaki keringőt verne a -zongorán, öné az első forduló.</p> -<p>Ezzel barátságos mosolylyal kezét nyújtá a bárónak, a ki, mindig -tisztelettel, de ezuttal, először és kivételkép, három gyorsan -egymásután következő kézcsókkal köszönte meg a tanítvány kegyét. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch05.png" alt="" title="" />II.</h3> -</div> -<p class="summary">(Az ezeregyéji meséknek olyan folytatása -következik, hogy még Porczogh bárónak is megáll az esze.)</p> -<p>Arthur gróf megint nagy úr, de már nem pazarol. Két ezer forint -édes anyjától, négy ezer forint ama rejtélyes forrásból elég volt -neki, hogy bizonytalan határideig folytathassa megszokott -életmódját. Azonban alig elmult és el nem feledett szorultsága -megtanította őt gazdálkodni. Költött, de nem szórá pénzét, mint -azelőtt.</p> -<p>Bendeffy Károlyné nem hitt a tündéri mesékben, de a szeme elé -tett váltók, fiának gömbölyű pénztárczája hangos ékesszólással -beszéltek. Ezen napon édes anyjánál ebédelt és elbeszélte neki, -hogy Porczogh báró előnyös kölcsönt szerzett számára, hogy nagy -kamatról szó sincs, sőt még a tőke visszafizetésének határideje -sincs kikötve.</p> -<p>– Ezt csak olyan hitelező tette, – vélekedék a grófné, – a ki -bizonyosan tudja, hogy esküvőd Esztikével, annak idejében, el nem -maradhat.</p> -<p>– Én sem gondolhatok egyebet.</p> -<p>Ebéd után felment a második emeletbe. Oda hozatta fekete -kávéját, szivarra gyújtott s várta Porczogh báró látogatását.</p> -<p>A báró pedig mindig pontos volt, s a szokott órában -bekopogtatott.</p> -<p>– Arthur, – mondá, miután kényelmesen elhelyezkedett. – A józan -ész tanácsolja, hogy akkor tegyünk <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> valamit, a midőn lelkünk -nyugodt, midőn hitelezőnk nem háborgat, s egy kis pénz birtokában -szabadon rendelkezhetünk időnkkel. Gondold meg, minő állapotban -voltál nehány nappal ezelőtt, a mikor Párisba készültél -menekülni?</p> -<p>– Párisba? Oh azt csak egyik állomásnak tekintettem, mert meg -sem állok Amerikáig. Beállok ott munkásnak, hordom targonczával a -földet a frissen hányt vasuti töltésre.</p> -<p>– Jeles elhatározás, melyet előtted mások is megkisérlettek. De -midőn a földet a harmadik targonczával borították a töltésre, tele -volt hólyaggal a tenyerük. Akkor aztán azt gondolták, ha nem lehet -valaki gróf Európában, legokosabban teszi, ha a Missisippi habjai -között keresi fel a dolgok végét.</p> -<p>– Nagyon valószinű, hogy épen így járok.</p> -<p>– Miután pedig okos ember ezen eshetőséget legutoljára hagyja, -tanácskozzunk kissé állapotodról. A legelső kérdés, minő -melegséggel fogadja menyasszonyod udvarlásodat?</p> -<p>– Még mindig az elismert, a kétségbe nem vont vőlegény vagyok -előtte és érdeklődéssel hallja, ha jövendőbeli háztartásunkról -beszélek. Néha megjegyzem, mennyit mulasztunk el az esküvő -elhalasztása által, mert épen a téli időben van együtt a társaság -és ez volna a legkedvezőbb alkalom őt mindenütt bemutatni, úgy -hogyha nyárra falura megyünk, akkor már ismeretséget kötött az -egész magyar arisztokracziával.</p> -<p>– És tetszik neki e fényes kilátás?</p> -<p>– Mondhatom, ebben fekszik legfőbb erőm; e nélkül tán értékem se -volna előtte.</p> -<p>– Túlságos szerénység, barátom. De mért nem beszélsz vele arról, -a mit minden leány legörömestebb hall, a szerelemről?</p> -<p>– E tekintetben régen készülök elhatározó rohamra, s mint e -téren gyakorlott mester, sikert is reménylek.</p> -<p>– Egyelőre azonban grófi czímeddel és benső összeköttetéseiddel -az első családokkal akarsz szívébe lopózni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> Tehát -verd a vasat szorgalmatosan, míg tüzes. Megbecsülhetlen érték ez -oly család előtt, mely hiú és dicsvágyó s minden áron otthon akar -lenni főuraink teremeiben. Attól félek azonban, hogy Dorozsmayné -asszonyom ő nagyságát e ragyogó csábok nem fölöttébb ingerlik. -Környezete, a vén pap, meg a szélbali képviselő, bizonyára csak -rosszat beszélnek előtte társaságunkról. Hallom, hogy az erdélyi -vad báró megint ott ténfereg, mint a macska a forró kása körül.</p> -<p>– Csak nem hiszed, hogy Esztike szerelmes lehetne belé?</p> -<p>– Erre nem felelhetek, csak azt látom, hogy menyasszonyod -bizonyos idő óta szellemileg is nagyon fejlődik. Ma már a társaság -közt mindennek okát kérdi s az átalános szójárásokkal meg nem -elégszik. Képzeld, már gúnyosan is tud mosolyogni! s néha -legközönyösebb válaszaiban is fullánk mutatkozik.</p> -<p>– Ez csak a rendes átmenet, a midőn a gyermekből (nálunk -«Backfisch»-nek nevezik) egyszerre nagy leány lesz. Egy pár hónap -alatt többet tanul, mint a mennyit gouvernante-ja éveken át fejébe -vert.</p> -<p>– Én pedig nem kétkedem, hogy az erdélyi rongybáró tanítja a -lázadásra. A napokban 20 teljes perczig nevetköztek a buffetben s -azt hiszem, te, mint deklarált vőlegény, tiltakozhatnál e helyén -kívüli bizalmaskodás ellen.</p> -<p>– Mit nyerhetnék vele? Az özvegy, a ki különben sem pártfogóm, -azt felelné: négy-öt szoba áll látogatóink kényelmére berendezve. -Minden ajtó tárvanyitva, mindenki ott keres társaságot, a hol -találja s a mi mindenkinek szabadságában áll, azt saját leányának -el nem tilthatja.</p> -<p>– Arthur, – mondá itt a báró igen boszús hangon. – Ez a hely, ez -a megszokott szoba okozza, hogy hasznavehető eszme egyikünk agyába -sem ötlik. Jer, menjünk egyet csavarogni.</p> -<p>Fölkerekedtek tehát, s mint mondani szokás, nyakukba vették a -várost. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Épen az Erzsébet-tér lombtalan sétányain haladtak át, a midőn a -boulevard felől pöczkös léptekkel jön szemközt velök Bogárdy -Zoltán.</p> -<p>– Ah, – mondá – gróf úr tán épen a nádor-utcza felé sétál? Oh az -nagy öröm lesz ott, mert Esztike húgom két nap óta igen nyugtalan. -Az ily kis bohó, ha nem látja minden nap barátait, mindjárt valami -szerencsétlen esettől fél.</p> -<p>Ezzel ajánlá magát s a szemközti járdán folytatta útját. Valóban -nem is tartozott azok közé, kik éltük legnagyobb boldogságának -tartják, ha egy gróffal végig mehetnek az utczán.</p> -<p>– Hogy tetszik? – szólt Arthur gróf. – Megházasodom, s lesz -ilyen ember a városban, a kinek joga van feleségemről így beszélni: -az én húgom, ez a kis bohó!</p> -<p>Ellenben Porczogh báró kétkedőleg rázá fejét és dühös pillantást -vetett a távozó után.</p> -<p>– Sehogy sem tetszik nekem ez a vén cselszövő, mert épen akkor -legveszedelmesebb, mikor bizalmas, jó akaratot mutat, engedi, hogy -az ellenség reméljen, mely ilyenkor megásta már lőporos aknáját, s -készen van a lobbantásra.</p> -<p>Mentek tovább.</p> -<p>Épen a térnek északi oldalára értek, a hol a csinos, kényelmes, -de módfölött romlékony faburkolat kezdődik, a midőn egy kövér, jól -táplált, piros-pozsgás, de kurta lőcslábú emberkét hoz a sors -elibök. Arthur gróf jól ismerte. Urodalmának főigazgatója volt.</p> -<p>– Ah, Posztóczky, ön Pesten?</p> -<p>– Itt vagyok, méltóságos úr. Rögtön kellett ide jönnöm, bizonyos -ügy miatt, melyről egyátalában nem találhatom el, mit -gondoljak?</p> -<p>– Magától értetik, hogy megint valami gonosz újság.</p> -<p>– Holnap akartam alázatos tiszteletemet tenni, ha elébb -mindennek utána jártam, mert a dolog eddig rejtély és érthetetlen. -<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Nagyon kiváncsivá tesz. Engem illet, vagy a birtokot?</p> -<p>– Méltóságod bölcsen tudja, hogy legrégibb és legerősebb -hitelezőnk Kaula és társa, frankfurti bankárház.</p> -<p>– Oh tökéletesen ismerem az ügyet. 600,000 forint kölcsön, hat -százalékos kamat, semmi törlesztési föltétel, de hat hónapi -határidő a felmondásra.</p> -<p>– Így van. Néhány nappal ezelőtt azonban a frankfurti czégtől -levelet kapok, melyben értesítenek, hogy Kaula et comp. ezen -követelést bizonyos Spuller Jeannette úrhölgynek eladta, s ennek -következtében, ha kamatot fizetek, keressem fel az új hitelezőt, a -ki lakik Pesten a bástya-utczában 17. szám alatt, földszint 4.-ik -ajtó.</p> -<p>– Hallottál ilyet, báró? – kérdé Arthur gróf barátjától. – -Pesten a bástya-utcza egyik rongyfészkének földszinti odújában -lakik olyan hölgy, a ki 600,000 forintos kötelezvényeket szokott -vásárolni. Parbleu! ha ilyen helyre veszi magát a pénz, nem -csodálom, ha mi a József-téren mentől kevesebbet látunk belőle.</p> -<p>– Tegnap – folytatá a jószágigazgató – künn voltam a megyén s -megtekintettem a telekkönyvet, mert az egész história előttem -mesének látszott. Azt gondoltam, izetlen tréfa, melylyel tetszik -valakinek engem misztifikálni.</p> -<p>– És mit mondott a telekkönyv?</p> -<p>– Semmit. Elékérem a jól ismert kötetet, felnyitom a tudva levő -lapszámot és szemem homályosodni kezd, mert Kaula és társa -változatlanul helyén áll és semmi új nincs beírva. Alkalmasint -fölösleges utat tevék, mert ha Spuller Jeannette meg is vette a -követelést, volt esze, hogy a telekkönyvet meg ne változtassa. -Nagyon pompás állapot az, ott a legelső helyen állani, ha az -eredeti kötelezvény cessióval ellátva zsebében van. Nem vagyok oly -jártas a törvényben, hogy megitélhetném, lehet-e az eredeti -betáblázást úgy kitörölni, hogy az új hitelező az előbbinek helyét -megtarthassa.</p> -<p>Miután pedig a törvény-tudománynak ezen szakaszában <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> Arthur -gróf és Porczogh báró sem tudtak felvilágosítást adni, méltóztattak -mindketten bölcsen hallgatni.</p> -<p>– Visszajövet rohantam a távirdai hivatalba és kérdést intéztem -Frankfurtba. Két óra mulva itt volt az igenlő válasz, azon -hozzáadással, hogy a kötelezvény eladása után a czég és az urodalmi -pénztár között minden további levelezés fölöslegessé vált.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– Zsebembe tettem a már lejárt félévi kamatot, 18,000 forintot s -mentem a bástya-utczába. Ott csak azt mondták, valósággal felvett -itt egy Spuller Jeannette nevű uri nő két udvari szobát, hozatott -oda igen csekély értékű bútort, ott hált egy éjjel, de ismét -elutazott, a nélkül, hogy megmondaná, hova és merre?</p> -<p>A midőn a két jó barát ismét együtt volt, visszafordultak -kitűzött útjokból és újra a sétány kanyargós utai felé -közelegtek.</p> -<p>– Báró, van-e ideád, mi az ördög rejlik e bolond komédia alatt? -Oda idézik Posztóczkyt a bástya-utczába; viszi a 18,000 forintot és -a hitelező megszökik előle!</p> -<p>– Ne félj, majd elékerül. Különben én pénz dolgában pessimista -vagyok, s mindig a legrosszabb esélyre gondolok. Azt gyanítom, hogy -ez a Spuller Jeanette csak azért vette meg Kaula és társa -követelését, hogy jó olcsó áron megvásárolhassa összes -birtokaidat.</p> -<p>– Azt hiszed?</p> -<p>– Meglásd, igen rövid idő mulva felmondja neked a 600,000 -forintos kölcsönt. Hat hónap mulva, úgy mint ma, nem fizethetsz s -következik a kikötött sommás pör, elmarasztalás és árverés. A -többit tudod. A legelső helyen álló hitelező kényelmesen liczitál, -az utolsók pedig rettegnek, vagy engednek és elvesztik -követelésüket, vagy olyan árat kénytelenek igérni, a mi erejöket -felülmúlja. Kaula és társa meg volt elégedve a biztosított tőkével -és hat százalékos kamattal, de Spuller Jeannette, ez a nagyszabású -finánczrabló, végső romlásodra törekszik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>– Bocsáss meg barátom, én meg, ezúttal legalább és kivételkép -optimista vagyok. Ez a Spuller Jeannette álnév, vagy ha -törvényszéki ügyről van szó, elérántott egyéniség, a mit a német -Strohmannak nevez. Mert a 600,000 forintos dámák nem a bástya-utcza -udvari szobáiban teremnek. Én mást gyanítok. Ily roppant pénzű -halandó, a ki e mellett még rám is gondol, csak egy van a világon s -ez Dorozsmayné.</p> -<p>– Dorozsmayné?</p> -<p>– Vedd csak fontolóra. A nádor-utczában mindig tudták, hogy -birtokaimnak csak czímét viselem, a jövedelem pedig a hitelezőké. -Dorozsmayné tehát kiválasztotta a betáblázott kölcsönök közül az -elsőt, megvásárolta, csak azért, hogy esküvőm után e kötelezvényt -mint nőm hozományát kezembe adja! Tudod-e, hogy ez annyit ér, mint -évenként 36,000 forint biztos jövedelem! Tegyük mellé a 20,000 -forintot, a mi a házassági szerződés értelmében Esztike évi -jövedelme s kész számomra az 56,000 forint! A többi azután -következik s a Bendeffyek ősi birtoka tisztán fog szállni az -utódokra. Lásd, ennyit ér a mai demokrata világban, ha a gazdag -köznemes leánya fényes nevű grófnévá lehet!</p> -<p>Porczogh báró vállat vont, keserűen mosolygott, de nem -vitatkozott.</p> -<p>– Jer, sétáljunk el a bástya-utczára, kérdezősködjünk Spuller -Jeannette asszonyom után, talán a személyes leírásból -kitalálhatjuk, minő fajtája az emberiségnek?</p> -<p>Erre felugrottak a legelsőbben talált bérkocsiba és elhajtattak -a tudva levő ház kapuja elé.</p> -<p>A házbirtokos csak azt ismétlé, a mit Posztóczkynak mondott. -Annyit tett hozzá, hogy Spuller Jeannette asszony az érsekújvári -pályaudvar postajegyével ellátott levelet írt, melyben az egy napig -bírt szállást felmondja, s miután többé ide visszatérni nem -szándékozik, az itt hagyott bútort a házmesterné leányának -ajándékozza.</p> -<p>– De a házbért megfizette? – kérdé Porczogh báró. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– Szokás szerint, évnegyedre és előre. Nekünk semmi követelésünk -ellene. Sajnáljuk hogy elment, mert igen csendes, jó lakónak -igérkezett. Ismerik önök?</p> -<p>– Azaz: – szólt közbe ismét a báró – ismerünk egy ily nevű -hölgyet; de nem vagyunk bizonyosak benne, vajjon az igazira -találtunk-e benne?</p> -<p>– A ki itt volt a 4. számú lakásban, lehet jól túl 40 éven, -magas, száraz, nem szép, kezd őszbevegyülni. Öltözéke finom -kelméből készült s feltünő tiszta volt rajta minden.</p> -<p>– Magyar?</p> -<p>– Velünk mindig németül beszélt!</p> -<p>– Olyan külföldies németül?</p> -<p>– Úgy beszélt, mint más.</p> -<p>– Nagyon gazdagnak látszott?</p> -<p>– Legalább is igen jómódú lehet. Nem gondolt valaminek árával; -egész napon bérkocsi állott rendelkezésére; jött, ment, de itt -senki sem látogatta meg. Még az ebédjét is ide hozatta.</p> -<p>Többet nem tudhattak meg. Megköszönték tehát a házbirtokosnak -szíves felvilágosításait és visszaültek kocsijokba.</p> -<p>– Mit mondasz hozzá?</p> -<p>– Csak azt – felelé Arthur gróf – ez a dolog sokáig -bizonytalanságban nem maradhat. Ha idegen, ha üzleti szempontból -vásárlotta a követelést, akkor a lejárt kamatot, a 18,000 forintot, -nem hagyja itt heverni.</p> -<p>– Nekem pedig az érsekújvári levél nem tetszik, a pályaudvar -postajegyével. Ezt útközben vetette a postaszekrénybe, a midőn ment -kifelé nagy Németországba.</p> -<p>– Engem pedig ezen körülmény erősít meg véleményemben.</p> -<p>– Mit keresne akkor Dorozsmayné megbizottja Érsekújvárott?</p> -<p>– Azért küldték oda, hogy szembekötősdit játszanak velem. Ha -Spuller Jeannette külföldi nő volna, szóval is felmondhatja a -kifizetett szállást. Könnyű feltenni, hogy a levelet már Pesten -megírta, és csak <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> Érsekujvárott tette póstára. Minden -arra mutat, hogy e nő készakarva fel nem találhatóvá teszi magát, -hogy a Kaula-féle félévi kamat az én zsebemben maradjon.</p> -<p>– Ha rövid időn senki sem kéri; a kölcsön felmondása pedig nem -következik, akkor… tán igazad is lehet.</p> -<p>– Ah, tehát végre fordul sorsom. Született a világra egy -hitelező, a kinek a félévi 18,000 forint kamat nem kell! Pedig a -követelés eladásakor a Kaula czég jól tudta, hogy lejárt a -kamatfizetés ideje s ezen összeget a vételárba be is számította. -Hány napig várjak, míg földesúri ukázt küldhetek Posztóczkynak, -hogy ezután egyenesen nekem fizesse a Kaula vagy madame Jeannette -de Spullert illető 18,000 forintot?</p> -<p>– Egy, vagy két hét mindenesetre elég idő a rejtély -felderítésére. Szándékod bölcs és igazságos, mert legrosszabb -esetben kezedben marad – a veszett fejszének nyele. Ha aztán később -követelnék a lejárt kamatot, vagy felmondanák a kölcsönt, tudni -fogod, hogy Spuller Jeannette hadat izent. Ellenkező esetben -bevonom vitorlámat, elismerem hibámat és dicsőíteni fogom -Dorozsmayné ő nagyságát, a ki e fukar és számító korszakban ily -nagyszerű meglepetést készített számodra.</p> -<p>– Még nem mondtál el mindent. Mert ha Dorozsmayné keze játszik -velem, ez egyszersmind jelenti, hogy Esztikém megmásíthatlanul -enyém és sokkal elébb nőm lesz, mint augusztus havának utolsó hete -betelik.</p> -<p>Porczogh báró meghajlott, kénytelen volt igazat adni barátjának, -de érzette magában, hogy a szörnyű csodálkozásban <i>megállott az -esze!</i></p> -<p>Boldog éjt kivántak egymásnak és úgy töltötték az est hátralevő -részét, mint az ily született nagy urak máskor is szokták.</p> -<div class="figcenter" style="width: 329px;"><a href= -"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt= -"Porczogh báró meghajlott." title= -"Porczogh báró meghajlott." /></a> -<p class="caption">Porczogh báró meghajlott.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch06.png" alt="" title="" />III.</h3> -</div> -<p class="summary">(A professzor leczkéjéből a tanítvány megint -plágiumot csinál, s ezzel elismert vőlegényét szörnyűkép -elkedvetleníti.)</p> -<p>Teltek a napok, Arthur gróf leírhatlan örömére s a hányszor -későn éjfél után ágyába vetődék, hálásan üdvözlé sorsát, hogy -Spuller Jeannette asszonyról semmi ujság. Még nem volt bizonyos a -legjobbról, de a legrosszabb esély félelme mindinkább veszített -erejéből.</p> -<p>Két hét elteltével egészen neki bátorodék s megküldé legfelsőbb -földesúri parancsát a tiszttartónak, hogy a gazdátlanul heverő -18,000 forintot haladék nélkül egyenesen neki küldje. Posztóczky -uram erre minden felelősség alól felmentve készséggel -engedelmeskedett, de gondolta magában: bizonyára végső vesztét érzi -grófja, a ki eddig önkéntesen megrendelt sequestrumát megtörve, -most már hanyatthomlok rohan veszedelmébe s nem búsul a végső -elpusztulás miatt.</p> -<p>Arthur grófnak most már kétsége sem volt, hogy Dorozsmayné -személyében keresse a szabadító angyalt. Hogy tény volt a 600,000 -forint adósság elenyészése, a kezébe vett kamat bizonyította. -Spuller Jeannette mythoszi alak, semmi életjelt sem ad, s -valószinűleg visszatért állandó lakásába, az újuló holdba.</p> -<p>Boldog tehát a jelen, a jövőben pedig a legbájosabb remények -kecsegteték. Régóta nem állott ennyi pénz szabad rendelkezésére s e -gondolat annyira fellelkesíté, hogy tudtán és szándékán kívül -gazdálkodni kezdett. <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> Ebédre édes anyjához járt, este pedig a -kaszinóban egy adag fáczán vagy fogoly, mellé a megszokott üveg -champagnei, összesen 10 forint kiadás, oly semmiség, melyet -feldomborodott tárczája meg sem érzett.</p> -<p>Lóra, kocsira semmi kiadása; a kártya elveszíté előtte ingerét. -Ha unalmában szinházba tévedett, egy páholy helyett tíz állott -rendelkezésére s mindenütt szívesen fogadták. Nem győzött eléggé -bámulni, mily csekély költséggel élhet meg az ember Pesten, ha -pénzét nem szórja ki az ablakon.</p> -<p>Hogy miként jutott Arthur gróf a bukás örvényébe? azt jó lesz -mentül kiméletesebben részletezni. Ő is, mint sok más, -kimeríthetlen forrásnak képzelé vagyonát, de midőn meg lőn ingatva, -rohamosan sülyedt a veszedelembe. Bécs hiúságai, Anglia drága -lóversenyei, különösen pedig Páris vakító csábjai legtöbbet -beszélhetnének.</p> -<p>Most ismét minden jobbra fordulni látszott. Egészsége virulóbb, -mint valaha; a kiélt férfinak halványsága, a szem aljának vádaskodó -kékje mint varázsszóra elszállott. Mentve a napi gondoktól, nem -háborgatva az uzsorások üldözéseitől újra hízni és ifjodni kezdett. -Visszanyerte önbizalmát saját külseje tekintetében is és vidám -lélekkel töltött minden nap egy pár órát szépséges menyasszonyának -társaságában.</p> -<p>Csak Dorozsmayné maradt előtte rejtély. Tudta ugyan, hogy minden -asszony otthon jó vagy rossz szinésznő s ha titkolni akar valamit, -még kétértelmű czélzást sem bocsát ki ajkán. Mert a ki -példálózgatni kezd, az már nem bírja tovább titkának terhét s alig -várja, hogy az érdeklettek mindent fölfedezhessenek.</p> -<p>De semmi sem árulta el benne, hogy bizonyos dologban, mely -Arthur grófot annyira érdeklé, többet tudna, mint más. A grófot -változatlan udvariassággal fogadta, de szavaiban még mindig nem -tűnt fel azon melegség, előzékenység, melyet méltán megvárhatott -volna azon férfi, kinek kezére egyetlen leányának sorsát és -boldogságát bizza. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Egy este Arthur gróf derült arczczal, majdnem elbizakodva -élvezett szerencséjében, látogatást tőn a Dorozsmayné -páholyában.</p> -<p>Az özvegy mellett a kanonok bácsi foglalt helyet, s vitatkozott -a ház asszonyával a mai napság divatos franczia házasságtörő drámák -erkölcsi értéke fölött. Az egyház embere kárhoztatá e szörnyűkép -leplezetlen rajzokat, de mindig végig nézé, a mit elébe tálaltak. -Az özvegy csak azt felelte, jó az ilyet is látni, hadd vegyenek -példát rajta az emberek.</p> -<p>Arthur gróf kényelmesen telepedett le Esztike kisasszony -közvetlen közelében, s kezdé magát azon gondolathoz szoktatni, hogy -ő már itthon van a kellemes szomszédságban.</p> -<p>Épen e napon határozta el, hogy beszélni fog menyasszonyával oly -tárgyról, mely eddig köztük, legalább tüzetesen érintve, elé nem -fordult, tudniillik a szerelemről.</p> -<p>Jövendőbeli háztartásukról, a vadász-kastély kies fekvéséről, a -pompás toilettekben teendő látogatásokról, Európa fővárosainak -megszemléléséről, a fürdői idényekről számtalanszor cserélék ki -gondolataikat, de hogy szeretik-e egymást? ezt tán föltették, de -nem kérdezősködtek felőle.</p> -<p>A vőlegény megelégedett, ha kifejezé határtalan hódolatát a -tökéletes szépség előtt, értésül adván, hogy a természet ily -remekét teljes lehetlen egyszersmind nem szeretni.</p> -<p>Most azonban kedvező alkalom kínálkozott egy lépéssel elébb -hatolni. A szinpadon egész felvonás alatt két egymásért égő szívnek -csendes és háborítlan boldogsága gyönyörködteté a nézők szemét s a -csábító példa annyira elragadá a grófot, hogy a mennyire a szigorú -illem s a hely nyilvánossága nem tiltá, odahajolt menyasszonyához -és félig sugdosva mondá:</p> -<p>– Imádott Esztikém, megengedi, hogy egy kérdést tegyek? Láttam, -mily éldelegve feledé szemét az előttünk lefolyt idylli jelenetre. -Oh mondja, gondolt-e ezalatt <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> arra is, hogy él önnek -közelében egy férfi, a ki mindent, a mit a színmű költője a -legélénkebb színekkel elénk rajzolt, a valóságban is érzi? -Elhatározta már, hogy ha egykor teljesen meggyőződött szerelmem -mélységéről, azt viszonozni fogja? Ön már régen tudja, hogy -végtelenűl szeretem, de hogy szeret-e engem egy kicsit az én -tündöklő királyném is, azt még élő szóval soha nem hallottam.</p> -<p>Esztike a meglepetés első perczében ijedve nézett a grófra. Nem -mintha e kérdésre el nem lett volna készülve, de ösztöne súgta, -hogy feleletében óvatosnak kell lennie és semmit könnyelműleg ki -nem bocsátania ajkán, a mi az utat a visszatérésre örökre -elzárhatná.</p> -<p>Mert az anyjának így szólni: ime leányom, önnek adom: ez semmi; -mert az utolsó perczben is visszavonható. A leányka beleegyezése, -hogy valakihez férjhez megy, szintén nem több mint hivatalos -nyilatkozat, mely esetleg változást is szenvedhet.</p> -<p>De ezen mindent magában foglaló szó: szeretem önt! <i>a női -becsület váltóját képezi</i>, melyet minden körülmények között -megtartani akarnak. Még a kaczér, sőt a szerelemből vásárt űző nő -sem vonja vissza szerelmi igéretét, ha egyszer tiszta szívéből -beszélt. Inkább ürügyet keres s addig fondorkodik, míg rá foghatja -a férfira, hogy ez bontá fel köztük a szövetséget.</p> -<p>De mi jut eszébe a kis lánynak?</p> -<p>Az igazat megvallva, Esztike kisasszony soha sem tudott teljesen -komoly lenni grófi vőlegénye iránt. A mosoly, udvariasság és a -szórt bókok elfogadása mind járta, de a szerelem nagy kérdése még -mindig megoldatlanúl állott közöttük.</p> -<p>Ezért korábban is minden erre vonatkozó czélzást tréfára vett. -Most pedig hirtelen megemlékezett, hogy tegnap este megint -elcsevegett nehány perczet professzorával, vagy mint kedélyesen -nevezték, «leczkeórát» vett tőle.</p> -<p>– Ah, – gondolá a leány, – hát ha megint plagiumot <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -követnék el buffetbeli filosofusom ellen? Mért ne venném -tanulmányaimnak gyakorlati hasznát is?</p> -<p>A kis leány tehát, észrevevén, hogy grófi udvarlója Romeót akar -játszani, elhatározá, hogy ezen szerelmi interpellatiót, asszonyi -politikával, vígjátékba való jelenettel üti el s kétértelműleg -mosolyogva viszont kérdé:</p> -<p>– Ön szeret engem?</p> -<p>– Én? – felelé Arthur gróf e kétkedő hangon elcsodálkozva. – Én? -a ki kezére vágyom, a ki saját nevemet, rangomat megosztani -szándékozom, a ki egész életemet önnek boldogítására szentelem? Én -ne szeretném önt? A mióta társadalom van, a szerelemnek legfőbb -bizonyítéka volt, ha a férfi lemond szabadságáról s nőt választ -egész életére.</p> -<p>– És honnan tudja, hogy engem szeret?</p> -<p>– Honnan tudom? Onnan, hogy ön szép, a legszebb, kit életemben -széles e világon láttam, kit álmom vagy képzeletem elém rajzolt. Ön -az én örömöm és büszkeségem és előre számítok azon kéjre, hogy -minden férfi irigyelni fogja szerencsémet. Mily gyönyör lesz -megjelenni az előkelők társaságában s azt mondani: lássátok, ez a -fényes nap, mely körül a hódolók serge tömjénez, sajátom és -egyedűli boldogságom!</p> -<p>Szépen kezdte, de végül mindent elrontott azzal, hogy a nő -hiúságának akart hizelegni.</p> -<p>– Gróf úr, én más szerelemről beszéltem. Azt akartam kérdeni, ha -szeret engem, elég volnék-e magam egyedűl megszerezni élte -boldogságát? Kész volna érettem mindenről lemondani, a mit e világ -ad? Eljőne velem egy laktalan déli szigetre, a hol ketten éljünk és -kezünk munkájával keressük meg élelmünket? Megveti értem a gazdagok -kényelmeit, a kiváltságos osztály előnyeit? Érzi-e, hogy ön ezentúl -minden más nőt úgy fog tekinteni, mintha hideg márványból volnának -kifaragva?</p> -<p>E szavak hallatára Arthur gróf csakugyan elismerni kényszerült, -hogy nincs készen feleletre. Igaz ugyan, hogy ő méltósága, ha a -szépek előtt udvarolt, nem sokat <span class="pagenum"><a name= -"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> adott az őszinteségre, de -viharos multjának daczára, még mindig maradt benne annyi jellem, -hogy arczátlanúl hazudni nem tudott.</p> -<p>– Úgy látom, – mondá – hogy bájos Esztikém ábrándozni kezd. De -én nem értem, mért kellene nekem oly kérdésre felelnem, mely -napirenden nincs és remélem, sohasem lesz. Mért vándoroljunk ki mi -puszta szigetekre, ha itthon polgárosodott országnak oly gyermekei -vagyunk, a kik a milliók között is a legelső helyet foglaljuk el. -Szabad választásból, de még szerelme bebizonyításából sem keresi az -ember keze munkájával kenyerét, ha az élet kényelmeit és örömeit -egész a túlzott mérvig bírhatja. Az én meggyőződésem az, hogy -szerencsés helyzetünk csak növelheti boldogságunkat.</p> -<p>– De tegyük fel, hogy szeszélyes és a bohóságig regényes leányka -volnék, s minden áron követelném, hogy a ki engem szeret, vessen -meg mindent, a mit kívülem a világ ad? Tegyük fel, azt mondanám -önnek: hagyjuk itt szülőinket, rokonainkat, barátainkat: ön pedig -váljon meg czímétől, rangjától és vigyen engem az oczeán sivatagjai -közé. És hogy a ki engem így nem szeret, ne szeressen sehogy.</p> -<p>Arthur gróf nevetve felelé:</p> -<p>– Engedje meg, Esztike kisasszony, hogy ezen kérdésére akkor, -azon nap adjak választ, a midőn ön azt mondja: készen vagyok, -ruháim becsomagolva, induljunk s meg se álljunk, míg Pomare -királynő birodalmának szomszédságába nem érkeztünk.</p> -<p>– És ha ezt mindjárt az esküvő után mondanám?</p> -<p>– Imádott ábrándozóm, semmi sem volna könnyebb, mint most azt -felelni erre: jól van, elfogadom.</p> -<p>– És még sem mondja, mert azt gondolja magában, hogy az esküvő -után majd másként beszélhet velem. Kinyitja a törvénykönyvet s -felolvassa ezen czikket: a nő férjét követni tartozik. Tehát -elvinne engem a laktalan déli sziget helyett a mamájának -vadászkastélyába, oda a bihari hegyek közé.</p> -<p>– Ha tetszik Esztikémnek velem tréfálni, akkor hát <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> lépjünk -e térre. Jól van, mihelyt megesketett a pap, csak annyi pénzt -teszünk a zsebünkbe, hogy új hazánkba elszállítsanak. Mert gyalog -menni a tengerpartig kissé fáradságos, a hajón pedig nem viszik -ingyen az embert. De félek, hogy e regényes terv ellen a mi két -mamánknak is lehetne némely észrevétele. A mi engem illet, nem -tagadom, hogy szívesebben olvasom Robinson történetét, mint magam -átélni óhajtom. Nem szeretem a forró égövi meleget, én, a ki a -budapesti nyarat sem tűrhetem, hanem futok az erdők és hegyek -árnyékába. Hát a moszkitókról megfeledkezik? A levegőnek tizedrésze -mind ezen átkozottan csípős szúnyogfajból áll. Szép a pálmafák -sátora alatt sétálni, és vadon termő ananászt vacsorálni, de minden -bokor mellől vérengző tigris rohanhat ránk és felfalhat bennünket -szerelmünkkel együtt. Mit szól a mérges kígyókra? Az ember pihen a -gyepen, kinyujtja kezét egy szép virág felé s a leskődő -csörgő-kígyó megharapja. Elkékűl, elfeketűl az én szépem s aztán -vége az álmodott regénynek.</p> -<p>– Nincs vége.</p> -<p>– Hogyan? mi volna hátra? Legfölebb, hogy megsiratnám -szerelmemet, szívemben örök gyászt viselnék s nézném, merről -mutatkozik vitorla, hogy hazatérjek Európába.</p> -<p>– Egyebet nem tenne? Gróf úr, a kit én szeretnék, és megharapná -a mérges kígyó, megragadnám sebzett kezét, kiszívnám a mérget s -vagy meggyógyulna, vagy együtt halnék meg vele.</p> -<p>– Oh, meggyógyulnék bizonyosan, – nevetett ő méltósága. – Ily -édes ajkak szívását érezve, a halálból is feltámadnék. De erre -aztán még is okulhatnánk a példán s ketten nézegetnénk a tenger -felé, merről leng felénk a vitorla, vagy a mi jobb, merről -tornyosodik az ég felé a gőzhajó füstfellege. Szerencsére a -Robinsonokat ingyen szokták szállítani.</p> -<p>– Egyátalában hallani sem akarok hajóról. Ha férjem a vitorlát -lesné, elfutnék tőle az erdőbe, magam keresném fel a tigris oduját -vagy a kígyó fészkét. <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>– És ha épen akkor nem találna rájok? Ezen urakkal a rendez-vous -sohasem bizonyos.</p> -<p>– Akkor ott volna a tenger; beleugranám a legmagasabb -kőszikláról.</p> -<p>– Ez már más. Ez ellen csak egy mentség lehet. Szívemből -kívánom, hogy épen akkor kóboroljon ott Jónás próféta czethala, -nyelje el Esztikémet, s adja vissza nekem a southamptoni vagy -liverpooli kikötőben, hogy hű férje haza vezethesse. Úgy látszik, -szeretett menyasszonykám e napokban egy szép tengeri regényt -olvasott.</p> -<p>– Még eddig egy regényt sem olvastam.</p> -<p>– Akkor saját fejecskéjében termett a költői gondolat, épen mint -a patak partján a vadrózsa, melyet senki sem ültetett.</p> -<p>– Szóval: gróf úr, ön határozottan nem akar a déli szigetekre -jönni?</p> -<p>– Dehogy nem! Megyek. Szavamra mondom, megyek: mihelyt be lesz -bizonyítva, hogy délsziget, tigris és mérges kígyó nélkül nem lehet -igazán szeretni!</p> -<p>– Azt gondolja, gróf úr, nem tudom én, hogy szoktak a nagy urak -örökre, híven szeretni? Elveszik a leányt s ha szép, büszkén -mutogatják a világnak, épen mint a paripát, mely az első díjat -megnyerte. Aztán egy ideig tetszik nekik, hogy a férfiak irigylik -szerencséjét, mindennap más színű selyemruhába öltöztetik a rabnőt, -később visszamegy a férj a világba, a nő pedig otthon -unatkozik.</p> -<p>– Esztikém! végtelen örömömre szolgál, hogy e szomorú rajzban -nem ismerhetek magamra.</p> -<p>E pillanatban a negyedik felvonásra adtak jelt. A kanonok bácsi -részint csendes hangon, részint kenetteljes integetéssel tudtul adá -az özvegynek, hogy a mi a színműben következik, az nem is -leánykának való. Ő maga ugyan végig ott maradt, de a család -elhagyta a szinházat.</p> -<p>Arthur gróf úgy mutatta, mintha igen jól mulatott <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> volna -menyasszonyának elmefuttatásán, s derült arczczal kíséré a -hölgyeket kocsijokig.</p> -<p>Azután sietett a kaszinóba s ott mindent, a mit hallott, -barátjának, Porczogh bárónak elbeszélt.</p> -<p>– Ha nem olvasott regényt, akkor ezen fantasztikus -hiábavalóságoknak csak egy forrása lehet. Az erdélyi vad báró -mulattatja effélékkel.</p> -<p>– Becsületemre, valóságos bécsi «Posse»-t játszott velem. -Felséges vőlegényi figurát játszhattam, a kinek egy pensionaire -leczkét ad a szerelem elméletéből!</p> -<p>– Közös sorsa mindnyájunknak, a kik szép és gazdag lányt akarunk -haza vinni. A mi pedig a bárócskát illeti: censeo Carthaginem -delendam esse. Magyarúl: pusztítsd el a bárót, ha lehet -tisztességes módon.</p> -<p>– Csak nem hiszed, hogy titkos értekezleteket tartanak egymás -között?</p> -<p>– Titkon nem. De még is úgy, hogy mások ne hallják. Ha nagy -társaság van jelen s külön coteriák alakulnak, Gencsy Pál báró -mindig a házi kisasszony közelébe telepedik, s beszélhetnek, a mi -nekik tetszik. Különben néha a buffetben is találkoznak, ott külön -conventiculumot tartanak, sőt forma szerint kettecskén -vacsorálnak.</p> -<p>– Ezer ördög, hiszen ezt tulajdonkép tűrni sem tartoznám.</p> -<p>– Bizonyára nem. Nálunk, a mi embereink között semmi esetre sem. -Dorozsmayné azonban, mint magad mondád, erősen ragaszkodik ahhoz, -hogy háza a középnemesség osztályához tartozik. A ki az ő «bevett -szokásai» ellen tiltakozni bátorkodik, azt mondja neki: élünk -szabadságunkkal s a kinek ez nem tetszik, kereshet másutt -mulatságot.</p> -<p>– Meglásd, nem ők, de én mondok le rólok először.</p> -<p>– Teheted. De mit mond erre a 36,000 forint jövedelem, feltéve, -hogy Dorozsmayné szívességéből jutottál hozzá?</p> -<p>– Igazad van. Ezzel rövid pórázon tartanak. Mert nincs is a -pénznél gyalázatosabb hatalom. Nekik semmibe <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> sem -kerül, én pedig rabszolga vagyok. A 600,000 forint első helyen van -birtokomra betáblázva, tehát olyan biztos, mintha az angol bankban -volna letéve; engem pedig oda rángatnak vele, hova szeszélyük -hordja. Meglásd, augusztus végén újra elhalasztják esküvőmet.</p> -<p>– Még annál rosszabb is történhetik, mert az ilyen alsóbb -osztályoknál hiányzik az érzék a gyöngédségre. Hátha épen esküvőd -reggelén azt irják vagy izenik, hogy Esztike kisasszony hirtelen -mást gondolt, nem szándékozik oltár elé lépni s megkérnek, hogy -félreértések elkerülése végett jól tennéd, ha a nádor-utczai házat -innen túl ritkábban szerencséltetnéd jelenléteddel.</p> -<p>– Elébb megtörténhetik, mint nem. Másnapra pedig rám küldik -Spuller Jeannette-t, megkérik a félévi kamatot és felmondják a -kölcsöntőkét. Porczogh! a Missisippi messze van, de ezen -szolgálatot a Duna is megtehetné, ha díszesebb nem volna egy golyó -az agyamba! <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch07.png" alt="" title="" />IV.</h3> -</div> -<p class="summary">(Szól egy öreg nagy urról, a ki nejének szép -igéreteket tesz; de kérdés, megtartja-e végrendeletében?)</p> -<p>Bécsben vagyunk, a Burghammer palota legbensőbb szobáiban.</p> -<p>Este volt, két teljes órával az ebéd után, a midőn egyszerre -minden fenekestől felfordult. Három kocsis fogta be a lovakat s -vágtatott a városban a leghíresebb doktorok után. Herczegi házhoz -csak rendjeles, udvari tanácsosi ranggal felruházott egyetemi tanár -járhat s a késő órában nagy feladat volt őket feltalálni.</p> -<p>Ő herczegsége e napon különös jó étvágygyal ebédelt, a fekete -kávé után bement a herczegnő szobáiba, hogy újra elmondja, mily -boldog napjai vannak élte alkonyán, a mint egyszerre épen a -leglelkesültebb pillanatban szédülni kezd, kezével halántékait -összeszorítja s kimondja e rettenetes szót: vér tódul az agyam -felé!</p> -<p>E szörnyű csapásra fordult fel a palota fenekestől. A legelső -segítség, kit hatalmas Bécs városa küldhetett, a Schotten-Ring -egyik mellékutczájában üzlettel biró borbély, a ki behozatván a -beteg szobájába, semmit sem akart saját felelősségére kezdeni. De -miután a herczeg karját tartá és világos szóval parancsolta, hogy -haladék nélkül eret vágjon, előkeresé műszereit.</p> -<p>A bőven kiömlő vér csodálatos könnyebbséget szerzett a -szenvedőnek, úgy hogy fél óra mulva, a midőn egyik nagy doktor a -másik után fuladozó lélegzettel megérkezett, mindnyájan úgy -találták, hogy itt ugyan <span class="pagenum"><a name="Page_195" -id="Page_195">-195-</a></span> többé sürgetős teendőjük nincs, -hanem írtak valami keserű haszontalanságot a patikából; az érvágást -pedig, miután ezt a herczeg maga parancsolta, mint «bevégzett -tényt» a tudomány tekintélyével egyhangúlag befödözék. A borbély a -szolgálatért kapott egy piszkos 10 forintost, a nagy doktorok -egyenként 100 aranyat. Mert azon bevett szokás uralkodott a -palotában, hogy rendes orvost csak a cselédek számára tartottak, az -uraság pedig esetről-esetre hivatta azon orvos urakat, kiknek -beavatkozása nélkül ranggal bíró embernek meghalni illetlen -volna.</p> -<p>Louise herczegnő elvitázhatlanúl nemes lelkű nő vala. Igaz, hogy -nem a szív, hanem a higgadt józan ész tanácsa vezette őt Burghammer -úr száraz karjai közé, de aztán, hogy egyszer ott volt, híven tölté -be esküvőjével elvállalt kötelezettségét. Legalább senki sem volt, -a ki látta volna őt az ellen véteni.</p> -<p>A herczeg mindig azt mondta otthon és a bizalmas körökben, hogy -mondhatlanúl boldog. Hogy ezt bebizonyítsa, elárasztotta nejét, -mint már hallottuk, drága ékszerekkel, és gyönyörködni látszott -kettős hivatásában, hogy atyja és férje lehetett a szép -asszonynak.</p> -<p>A herczeg a roham legyőzése után oly könnyebbült volt, hogy -ágyba sem akart menni. Saját hálószobájába neje karján vándorolt, s -itt egyik pamlagon vetettek számára pihenőt, s lefekvén egy darabig -gyönyörködve legelteté szemét a herczegnő bájain. A házaspár -vigasztalta egymást. A nő erősítette, hogy minden jobban lesz a -tavasz langyos fuvalmainál, a herczeg, hogy szépen gondolkodott -imádott Louise-ja jövőjéről legutóbbi végrendeletében.</p> -<p>Ő nagyméltósága rangjához illő egykedvüséggel fogadta a -véletlenül beköszöntött rohamot. Kissé félrevonult a felső ajka, -szemével gyanakodólag pillantgatott, de ha beszélt, az csupa méz, -áldás és ájtatosság volt. A lélekrázó látvány mindenkit ünnepélyes -hangulatban tartott. De ha közönséges ember a herczeg, olyan mint -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> a többi, azt suttogják körülötte: -ravasz a vén róka, még halálos ágyán is.</p> -<p>– Kedvesem, – szólt a herczeg, miután nején kívül mindenkit -dolgára küldött – ez nagyon is érthető «adóintés» volt a mennybeli -financz-minisztertől. Ezúttal ugyan kaptunk egy kis respirót, de -itt az idő, hogy gondoskodjunk a jövőről, mert meg van írva: nem -tudod, melyik órában kérik a te lelkedet.</p> -<p>– Herczegem…</p> -<p>– Kérem, ne szakítson félbe. Mindig tudtam, mit parancsol -kötelességem és sohasem feledtem, minő áldozat az, ha 21 éves -nagyon nagyon szép leány 68 éves öreghez megy nőül.</p> -<p>– Uram; áldozatról nincs tudomásom, mindig boldog és elégedett -voltam.</p> -<p>– El vagyok ragadtatva, hogy így érez; de tudnia kell, hogy -közvetlenűl esküvőnk után, midőn oly bizalommal nyujtá felém kezét, -megírtam végrendeletemet.</p> -<p>– De uram, önt e tárgy felizgatja.</p> -<p>– Egészen ellenkezőleg, inkább megnyugtat. Épen e pillanatban -könnyebbülten vagyok, s telve jó reménységgel. De ebből nem -következik, hogy elfeledjük a jövőt, mely el nem maradhat s -kegyetlenség, sőt hálátlanság volna tőlem, ha az én szép özvegyem -–</p> -<p>– Ah e szó, uram…</p> -<p>– Mondám: ha az én szép özvegy herczegném csak a végrendelet -hideg betüiből értesülne legelőször, mint igyekeztem jövőjét -biztosítani.</p> -<p>– Semmi kétségem ez iránt s a mit az én herczegem tett, az mind -jól van megtéve.</p> -<p>– Ön tudja, asszonyom, hogy rangomhoz és czímemhez kötött -uradalmaim fölött nem rendelkezhetem. Ez unokaöcsémet, az ezredest -illeti, a ki Prágában lakik és szorgalmatosan csinálja az -adósságokat sokáig nem késhető halálom számlájára. Nem veszem tőle -rossz néven, magam sem cselekedtem különben fiatal koromban, pedig -én közvetlenűl atyám után örököltem. Meg vagyok győződve, hogy ha -vállaira vetheti <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> herczegi palástomat, ő is csak oly -tisztességes, rendtartó, sőt fösvény gazdag úr lesz, mint én -vagyok.</p> -<p>– Ah, ön fösvény? ezt ma hallja a világ először. Én mindig az -ellenkezőjét tapasztaltam.</p> -<p>– Beszéljünk unokaöcsémről.</p> -<p>– Unokaöcscse mindig szerette önt.</p> -<p>– Oh nem kétlem; de még jobban szerette czímemet s a hozzá -kötött uradalmakat Morvában és Csehországban. De én -végrendeletemről akartam szólani, tehát hallja. Minden a mi szabad -vagyonom, tisztán és kizárólag az öné. Remélem, hogy ezen -hagyományból mint özvegy díszesen föntarthatja rangját s a gyász -elmultával egészen saját ízlése szerint választhatja második -férjét.</p> -<p>– Herczeg, ez iszonyú beszéd. Csak az elvetemedett nő gondolhat -a férj életében második házasságra.</p> -<p>– Megengedem, a nő részéről; de józan okosság és hideg bölcseség -a férjnek előrelátó elméjében. Nem érdemlette meg a sorstól, hogy -egy életben két áldozatot hozzon. Mit esküdött nekem? hogy -halálomig hívem marad. Soha sem panaszkodtam, mint ha igéretét meg -nem tartotta volna, ha pedig behunyom szememet, megszűnik minden -kötelezettség. Egyedül a jó emlék az, a mit igénylek. Azonban -üzleti dolgokról beszéltünk, tehát folytassuk szárazon és -hidegen.</p> -<p>– Elég erős ön ily hosszú beszédre?</p> -<p>– Mondtam, semmi bajom. Ezuttal kijátszottam minden veszedelmet -s kaptam a természettől bizonytalan határidőre szóló moratoriumot. -Tehát használjuk fel ügyeink rendezésére. Ezen palotát -jövedelmeimnek megtakarított maradványaiból építettem és elláttam -mindennel, a mit a fővárosi élet követel. Van benne dísz, fény, -kényelem, kincs és gazdagság. Még művészet is illő arányban. E -palota s minden a mi benne van, halálom után öné. Nem szükség ennek -pénzbeli értékét is kijelölnöm, majd kiszámítja a pénzügyi hatóság, -ha az átiratási illetéket az érték arányában kiveti. Ez -végrendeletemnek egyik pontja, mely önt illeti. <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>– És ez magában több, mint igényelhetek.</p> -<p>– A második pontot, codicil alakjában kitöröltem. Kevéssel -ezelőtt kivánta ön tőlem, hogy azon 750,000 forintot, melyet -névszerinti értékben számítva állampapirokban, házassági -szerződésünk szerint az ön számára kikötöttem, adjam át az ön -kezébe.</p> -<p>– Igen, herczeg.</p> -<p>– És át is adtam. Ketten saját kezünkkel hordtuk át a csomagokat -az én kabinetemből az ön szobáiba, hogy még a kiváncsi s mindig -leskődő cselédség se vegye észre. Ön ezen papircsomagokat jól -elzárta saját pénzszekrényébe.</p> -<p>– Igen, herczeg, ezen érték nálam van – felelt a herczegnő, nem -ok nélkül használva a papircsomag helyett az átalánosabb «érték» -kifejezést.</p> -<p>– A harmadik pont: azon 5000 hold birtok, melyet Magyarországban -Somogymegyében vásároltam, melynek jövedelmét tűpénz czímen eddig -is élvezte. Végrendeletemben megvan az intézkedés, hogy e birtok az -ön nevére átírattassék.</p> -<p>– Önnek nagylelkűsége határtalan, uram, herczegem.</p> -<p>– Ne dicsérjen, mert körülbelül a végére jutottunk. Ezen kívül -nem talál ön egyéb értéket e palotában mint legfölebb fél milliónyi -bank- és vasuti részvényt. Hogy mennyi lesz a készpénz, az az -időtől és körülményektől függ. Az uradalmak jövedelmeit -évnegyedenkint szokták beküldeni, tehát az összeg az évnegyed -elején rendesen tetemesebb, mint a végén.</p> -<p>– Herczeg, maga az ékszer, mit nekem különböző alkalmakkor -ajándékozott, vagyont képvisel.</p> -<p>– A mit ajándékba adtam, az nem fordul elé végrendeletemben. -Tartoztam vele, hogy herczegném az udvarnál és a társaságokban -rangjához illőleg jelenhessék meg. Most pedig tudtára adom, hogy a -családi gyémánt, műkincs, arany és ezüst asztalkészlet mind -csehországi kastélyomban van lerakva és leltározva. E tekintetben -önnek czímem örökösével semmi számadása <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> sem -lesz. Ezt így vettem át atyám halála után, így kell hátra hagynom, -mert ez a Burghammer nemzetség kincstárát képezi. De a mi itt, e -palotában van, az mind saját szerzeményem, mind szabad tulajdonom. -Öné lesz, csak a ragadozó cselédség körmétől kell megőrizni.</p> -<p>– Cselédeink régiek és megbízhatók.</p> -<p>– Lehet; de én a jó erős Wertheimban még is többet bízom, mint -bármely hánytorgatott hűségben. Még saját komornyikomról sem teszek -fel többet, mint hogy nem nagyobb tolvaj, mint uri házaknál szokás. -Bízik ön komornájában?</p> -<p>– Minden parancsomat hűséggel teljesítette s én teljesen meg -vagyok vele elégedve.</p> -<p>– Ez szép, de nem mindig elég. Kell a hűséghez és -engedelmességhez néha még ügyesség, buzgóság, fáradhatlanság, sőt -még a hallgatni tudás is.</p> -<p>– Semmi panaszom ellene.</p> -<p>– Tehát hű és hallgató nő. Urnője parancsából tette, hogy -február elején, a midőn itt volt Porczogh báró, 37,800 forintot -hozott egy bankból s e pénzt az én herczegnőm kikölcsönözte.</p> -<p>– Ön ezt tudja, herczegem?</p> -<p>– Tudom, de ne gyanusítsa komornáját. Nem ő fecsegte ki a -titkot, hanem a bank, a hova ön holmi divatból kiment ékszereket -küldött. A bankár, a ki kollegám a Reichsrathban, fájdalmasan -panaszkodott, hogy a Burghammer ház, ha pillanatilag pénzre van -szüksége, még ékszert küld oda zálogba, holott teljes pénztára -mindig rendelkezésünkre állott. Én erre hozzá mentem, kifizettem a -kölcsönt, s ha ön a zálogról szóló elismervényt a bankba küldi, az -ékszert akadály nélkül haza hozathatja.</p> -<p>– Herczeg, meg fogom mondani, mért kellett nekem e pénz. -Porczogh báró azt mondta, bizonyos rokonom…</p> -<p>– Az ég szerelmére, herczegnőm, szót sem többé! Még azt -gondolná, hogy számot kérek tetteiről! Ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> rokonát -mentette meg pénzzavarából, ez mindig teljesen elég ok arra, hogy -néhány haszontalan fénykövet, melyhez az embert különös emlék nem -köti, ideig-óráig nélkülözzünk.</p> -<p>Ezen czélzatos szó, «melyhez különös emlék nem köti» megdöbbenté -a herczegnőt. Jel volt ez arra, hogy óvakodjék, mert a herczegnek -nyájas bizalmaskodása a legélesebb gúnyt is rejtheti magában.</p> -<p>Hallgatott tehát, de a herczeg folytatá:</p> -<p>– Az én herczegnőm azt teheti sajátjával, a mi neki tetszik. Én -akarok a legutolsó lenni, a ki valaha számadás alá akarná venni. -Mindig helyeseltem, ha az asszony is ért valamit üzleti dolgokhoz s -vagyona kezelésében önállóságra tud emelkedni. Jól teszi, ha -üzletekbe is bocsátkozik, a hányszor ezt fényes rangjának -belevegyítése nélkül megteheti.</p> -<p>– Remélem, herczeg, nem teszi fel rólam, hogy a börzén -játszom?</p> -<p>– Ilyesmi eszembe sem juthat. De előadhatná magát oly alkalom, -mely által az én herczegnőm a kezéhez vett 750,000 forint tőkének -jobb hasznát vehetné. Értem kamat tekintetében. Mert valóban nem -megvetendő csekélység, ha az ember az eddig élvezett öt százalék -helyett, hasonló biztonság mellett, hatot kaphat.</p> -<p>– Herczeg! czélzás akar ez lenni?</p> -<p>– Nem. Csak figyelmeztetés, még pedig a legőszintébb, -legbarátságosabb és legbizalmasabb értelemben. Az én herczegnőm -cselekvési szabadságát soha sem korlátoztam, mert tudtam, mily jól -ismeri felvállalt szent kötelességét. Ez lesz vezérelvem, azon -napokra is, míg élek. Az elzálogosított ékszer dolgában pedig ne -vegye rossz néven a bankár indiscretióját, mert pusztán -kereskedelmi usance volt ez, mint másutt is, ha jelentékeny összeg -forog kérdésben.</p> -<p>– És ha tudják, – tevé hozzá a herczegnő keserű mosolylyal, – -hogy minden vagyon a férjé, a nő pedig hozomány nélkül jött a -házhoz. – És mellé gondolta – egy kevés értéktelen fiatalságon -kívül. <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>A herczeg megtörölte homlokát; talán nem is hallotta a -megjegyzésnek fönhangon elmondott részét s aztán beteges hangon -folytatá:</p> -<p>– Még más fontosabb pénzügyi operatióról is hallottam valamit, s -mondhatom, rendkívül örvendettem. Ha a magyar urak és asszonyságok -mind így tudnának a pénzzel bánni, nem jutna a fél ország zsidó -kézre. Most azonban érzem, hogy erőm kimerült. Igen lekötelezne -herczegnőm, ha kinyújtaná karját s megrántaná a csengettyű -szalagját, mert ily roham és ily boldog házaspári értekezés után -legjobb, ha a vén ember ágyba megy.</p> -<p>A herczegnő csengetett s arra a termek távolából a komornyik és -a szolgák serege sietett elé.</p> -<p>– Kedves Louise. Engedje meg, hogy csendes éjet kivánjak. -Álmodjék azon tiszta, szent boldogságról, mely eltölti a szívet, ha -valamelyik igazi jó barátját örökre lekötelezte. Burghammer -herczegnek úgy sincs már egyéb teendője e világon, mint eltelve -háladatos szívének sugalmával, megírni végrendeletét, mely szép -herczegnőjének legédesebb álmait valósítani fogja.</p> -<p>A herczegnő elhalaványodék. Nem a szavakban rejlő fenyegetés -miatt, hanem hogy Burghammer herczeg, a ki mindig tökéletesen -tudta, mit és hol tesz valamit? ily leggyöngédebb természetű -tárgyról nem tartózkodott még a cselédség jelenlétében is -beszélni.</p> -<p>A komornyik és segédlete a herczeget ágyába vivé, a herczegnő -pedig csak úgy volt itt jelen, mint egy a többi közül s midőn a -beteg ágya mellett mint ápoló, mint virasztó helyet foglalt, a -herczeg máskor soha sem tanusított édeskés hangon szólt hozzá.</p> -<p>– Oh, kedves Louise, csak nem akar itt álmatlan éjt tölteni, -mellettem, ily jelentéktelen szélhűdés miatt? Higyje meg, nem volt -több, mintha a galamb szárnya megsimítja homlokomat. Ennél az is -komolyabb, ha az ember véletlenül a butor szögletébe vágja a -könyökét s ott bizonyos ér elzsibbad. <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>A herczegnő azonban mindent jól értett, még azt is, a mit férje -elhallgatott.</p> -<p>És nem is jelentett ez az egész hosszú társalgás egyebet, mint -igazi nagy uri hideg boszut. A herczeg elmondá, minő lett volna -végrendelete más körülmény között s minő lesz most, egy vagy más ok -miatt. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch08.png" alt="" title="" />V.</h3> -</div> -<p class="summary">(Utazási terv, mely egy részről reményt ébreszt, -más felől szörnyű boszúságot okoz. A grófi korona sem oly kulcs -többé, mely minden lányszivet és minden pénzszekrényt megnyit.)</p> -<p>Elmult a husvét ünnepe, gyönyörűen kitavaszodék az idő és Arthur -gróf még mindig a Dorozsmay-házban vélte feltalálni őrangyalát, -titkos szabadítóját.</p> -<p>Néhányszor élesen vizsga szemet vetve, példálózgatott az özvegy -előtt valamely láthatlan kéz működéséről, de a nádor-utczai ház -asszonya soha sem látszott megérteni a czélzást, vagy a mi még -rosszabbul ütött ki, félre értette a gróf homályos szavait.</p> -<p>Spuller Jeanette-ról semmi hír, semmi legcsekélyebb életjel. A -18,000 forint még illetetlenül hever a József-téri lakás második -emeletének valamelyik szekrényében, mert Arthur gróf még mindig nem -kapott új kedvet pazarlásra, de még bővebb költekezésre sem. Lóról, -kocsiról, operai tánczosnőkről lemondott, jól ízlett neki az ebéd a -mamánál s gondtalan életmódjában annyira hízott, hogy a háznál már -a «kövér gróf» czímén emlegették.</p> -<p>– Báró! most már nem tagadod többé, hogy Spuller Jeanette nevű -nő nem él e világon. Egyszer egy napra szállott le a Sirius -csillagból s ott töltött egy éjet a bástya-utcza sötét vermei -között, hogy új évi ajándékul hozzon nekem 36,000 forint -jövedelmet.</p> -<p>– Úgy látszik, – felelt Porczogh báró. – De hiszen ez is csak -oly véletlen szerencse, mint a többi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> -Tetszett a sors szeszélyének, hogy Bendeffy grófnak szülessél, nagy -örökséget nyertél hozzá, el is pazaroltad illendő prosopopeiával. -Azonban újra feltámad szerencse-csillagod, mely már fegyverzettel -megjelenő leggonoszabb hiteleződet elriasztja. Barátom, már bölcsőd -fölött kerubinok mosolyogtak, mert semmi sem bizonyosabb, mint hogy -Spuller Jeannette-et a vasuton megfojtották a tolvajok, elvették -pénzét, iratait pedig megsemmisítették. Ime így menekedhetik meg az -ember a mai világban 600,000 forint adósságtól.</p> -<p>Arthur gróf jó kedvét azonban Esztike kisasszony közönyössége -nagy mértékben lelohasztotta. Nagyon feltünőleg kerülé a tanuk -nélküli pillanatokat vele. Ha jókor jött a házhoz, a kisasszony még -toilette-szobájában volt elfoglalva, ha később, akkor menyasszonyát -már a leányok társaságába vegyülve találá s nem nyerhetett tőle -több nyájas szót, mint bármelyik más férfilátogató.</p> -<p>A társaság tagjai közül többen, kik a jövőbe láthatni véltek, -kevésbbé kezdék őt elismert vőlegénynek tartani s azt suttogták, -hogy a mint elaludt már egyszer e dolog, úgy elenyészik minden újra -s még a füstje sem marad meg. Mindenki észrevette a menyasszony -hidegségét, hogy soha sem fogadja grófját örömmel, nem ragyognak -fel szeme sugarai közeledtére s ha távozott, egyszerűen tudomásul -vette s néha azután még jobban mulatott, mint azelőtt.</p> -<p>Hivatalosan azonban minden a régiben maradt, csak belől a gróf -mellében forrott a boszuság és a türhetlenné vált helyzetnek -mindenkép véget akart vetni. Érzette, hogy a csomót ketté kell -vágnia, dőljön a kérdés akár jobbra, akár balra.</p> -<p>És miután már kétszer, rohammal nyerte meg a csatát, harmadszor -is riadóra készült.</p> -<p>Megragadta tehát a legelső alkalmat, melyben a ház asszonyához -közeledhetett és mondá:</p> -<p>– Drága nagyságod. Leírhatlan az én szenvedésem, forró szerelmem -pedig sürgetőleg ösztönöz, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> nyilt szívvel kérjem: ha -tán lehető volna a kitűzött augusztusi határidőből, mely rám nézve -egyértelmű az örökkévalósággal, legalább két vagy három hónapot -elengedni. Ime mily friss és viruló egészségnek örvend -menyasszonyom! Testileg-lelkileg a legtökéletesebben kifejlődött -ifjúság. Mért tehát ezen fölemésztő időpazarlás, melynek minden -elvesztett percze éveket rabol el boldogságunkból?</p> -<p>– Gróf úr, – felelé anyai komolysággal Dorozsmayné. – Igaza van, -hogy az orvos véleményét bízvást félretehetjük. De ha leányomra -bíztam, hogy tetszése szerint választhassa azt, a kinek e földön a -sírig élettársa lesz, még kevésbbé foszthatom meg azon -szabadságától, hogy akkor lépjen oltár elé, mikor neki tetszik. -Gondolja meg gróf úr, hogy a leányok életének legszebb tavasza azon -rövid korszak, a midőn kiléptek a gyermek-szobából s helyt -foglaltak a társaságban a felnőttek között. Ha tehát tetszik -leányomnak ezen boldog időszakot legalább addig élvezni, míg 18.-ik -évét betölté, nincs annyi hatalmam, hogy határozatát -megváltoztassam.</p> -<p>Ebből állott a sok kétkedés után megindított erélyes föllépésnek -sivár eredménye. Maradt minden a régiben, de legalább semmi jel sem -mutatott a visszalépés felé. Szóval: Arthur gróf még mindig -vőlegény s a ki 33 augusztus hónapot már megért, megvárhatja a -34.-diket is.</p> -<p>Mindamellett ő méltósága oly prózailag savanyú képet csinált, -hogy közönséges polgári vérből származó ember sem tehette -különben.</p> -<p>Soha életében keserűbben nem érzette vagyona elvesztésének -következményeit, mint e pillanatban. Valósággal mint könyörgő, mint -esedező fél állott a középnemesi ház küszöbe előtt.</p> -<p>És még sem mondhatott le reményeiről, mert lehetlen volt kiverni -fejéből a gondolatot, hogy csak az özvegytől telhetett ki az eszme, -hogy Kaula és társa követelését megvásárolja. Más akárki teszi, már -régen <span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> jelentkezik a lejárt kamatokat -követelni. De nem volt-e borzasztó gondolni, hogy egy Bendeffy -gróf, az által, hogy a kamatot fizetnie nem kell, a szó teljes -értelmében <i>ajándékot fogad el!</i> A rossz világ nyelve még -lealázóbb szót is használt volna!</p> -<p>Igaz, ismert még e földön egy szívet, a ki még nagyobb áldozatra -is kész. Hiszen Louise herczegnő volt az, a ki segített neki, hogy -előnyös házasságot köthessen. Oly áldozat, melyet csak az -eszményiségig szerető nő tehet. De jelen esetben szó sem lehetett -róla, mert ily összeggel e nő nem rendelkezhetett; legalább férje -életében semmi esetre sem.</p> -<p>Valami azt sugta a gróf fülébe, hogy a válság perczei -közelegnek. Egyéb nem kellett a kitörésre, mint hogy Spuller -Jeanette megjelenjék s még azon éjjel a József-téri lakás -szomszédait pisztolylövés durranása veri fel nyugalmából.</p> -<p>Az özvegytől a leányok szobájába lépett és azonnal megpillantá, -hogy Esztike vidáman és nevetgélve ül Gencsy Pál báró mellett, a ki -valami igen mulatságos közbejött eseményt beszélt el a képviselőház -mai üléséből.</p> -<p>Haragra gerjedve elhatározá, hogy a báró elé lép, udvariasan -ugyan, de büszke önérzettel arra szólítja fel, hogy: «keljen fel és -adjon helyet menyasszonya mellett».</p> -<p>Jól tudta, mi lehet ezen föllépésének következménye s azért -magasra emelé fejét, homlokát redőkbe voná s megindult, a midőn -épen az elhatározó perczben valaki karon ragadja és igen vidám -hangon jó estét kiván neki.</p> -<p>Porczogh báró volt.</p> -<p>– Arthur – szólt halkan, – a szemedből láttam, hogy -meggondolatlanságot készülsz elkövetni.</p> -<p>– Bocsáss, kérlek, mert türelmem végső szála is elszakadt.</p> -<p>– Párbajt akarsz erőszakolni?</p> -<p>– Egyenesen ez a czélom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<p>– Bolondság. Csak egy szavadba kerül és czélt értél. Én azonban -azt mondom, hogy e párbaj lehetetlen, mert haszontalan. Mi lenne -eredménye? Nem arról beszélek, ki esik el? ki kap sebet? ki lesz -egész életére tehetetlen nyomorék? Mert mindez az ostoba golyónak -vakjátékától függ. Csak azt kérdem, mi a haszon belőle? Mindketten -bebizonyítjátok, hogy bátor, derék és lovagias ficzkók vagytok. De -kell-e azt bebizonyítani, a mi fölött senki sem kétkedik? Az én -véleményem tehát, hogy űzd el innen a bárót, ha lehet, tisztességes -módon, de a párbajt hagyd utoljára, ha nem marad számodra más -vigasztalás, mint a véres boszú.</p> -<p>Átmentek a nagy terembe, a hol a két jó barátnak halk társalgása -az itt mindig uralgó élénk mulatozás zaja közé vegyült. És a mint -így le- és feljártak, észrevevé Arthur gróf, hogy Pál báró most is -előbbi helyén ül ugyan, de Esztike kisasszony hagyá el székét s -most egyedül áll egy ablak bemélyedésében a zongorázók háta -mögött.</p> -<p>– Ah, – gondolá Arthur gróf, – tehát még is eszébe jutott, hogy -kimélettel tartozik irántam, s hogy jövendőbeli urával és -parancsolójával űzött merész játékot.</p> -<p>Ezzel azonban elenyészett a kedvező alkalom is összetűzni az -erdélyi báróval; oda lépett tehát menyasszonya elé, a ki őt -nyájasabb és bizalmasabb mosolylyal fogadta, mint régóta.</p> -<p>– Gróf úr, – mondá kisleányos örömmel. – Hallotta a kedves -ujságot? Mihelyt teljesen kizöldül, megyünk Harasztosra, de csak -egy hétig maradunk ott. Az alatt teljes tavasz köszönt be, szép -lesz mindenfelé a vidék, s visz a mama engem hosszú útra.</p> -<p>– Ah, hosszú útra? tán épen ama távol déli szigetre?</p> -<p>– Kérem, nem tréfa. Megyünk, megnézzük a Kárpátokat Rutkától -Eperjesig. Két napig leszünk Koritnyiczán, háromig Tátra-Füreden. -Kassáról leszállunk <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> Miskolczra, Tokajba, Debreczenbe és -Nagyváradra. Onnan ismét tovább Kolozsvárra s beutazzuk Erdélyt az -alsó-fehérmegyei, a fogarasi és a székely havasokig.</p> -<div class="figcenter" style="width: 293px;"><a href= -"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt= -"Egyedül áll egy ablak bemélyedésében." title= -"Egyedül áll egy ablak bemélyedésében." /></a> -<p class="caption">Egyedül áll egy ablak bemélyedésében.</p> -</div> -<p>– Nagyszerű! és milyen kitünőleg ismeri Esztike kisasszony a -hazai geografiát. Nem volna szerénytelen kiváncsiság, megkérdeni, -kik lesznek az uti társak?</p> -<p>– Mama, én, Zoltán és kanonok bácsi.</p> -<p>– Több senki?</p> -<p>– Ki volna más? egy komorna velünk, egy inas a bácsikkal. Ki van -mondva, hogy csak arra megyünk, merre vasut vezet, mert kanonok -bácsi nem szereti a kocsirázást. Ebből azonban nem következik, hogy -nagyobb kirándulásokat ne tegyünk és én megigértem Zoltán bácsinak, -hogy felmegyek vele a Retyezátnak legalább felemagasságára, hogy -onnan büszkén tekinthessek le e nyomorú világra.</p> -<p>– Ah, e nyomorú világra? Az ember azt hinné, hogy tündöklő -királyném már sokat látott a világ nyomorúságaiból. Hogy kerülnek a -Retyezát alá a székely havasokról? Tudtomra székelyföldön csak -híréből ismerik a vasutakat.</p> -<p>– Van vasut Marosvásárhelytől Kocsárdig, onnan Gyulafehérváron -és Piskin át Petrozsényig.</p> -<p>– Szavamra mondom, ez eredeti, ez nevezetes! Az én bájos -Esztikémben egy igen jeles közlekedésügyi miniszter veszett el! -Honnan ismeri így a magyar vasuti hálózatot?</p> -<p>– Zoltán bácsi nagyszerű ajándékkal lepett meg. Pompás -hasznavehető könyv; czíme: «A magyar közlekedési vállalatoknak -hivatalos menetrendje». Ebből szedtem ki összes tudományomat.</p> -<p>Arthur grófnak annyira nem tetszett ez a székelyföldi kéjutazás, -hogy megfeledkezve a gavallérság szigorú szabályairól, -megjegyzé:</p> -<p>– Olyan kalandos utazás ez, hogy nem csodálnám, ha utoljára, úgy -távolról, még világhírű Gencsnek kastélyát is megpillantanák.</p> -<p>– Valóban oly híres? <span class="pagenum"><a name="Page_209" -id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>– Nem láttam; de azt hiszem róla, hogy építészet tekintetében -lehet oly műemlék, mint Angliában a Holland- vagy a -Wollaton-house.</p> -<p>– Akkor valóban kár volna elkerülni – jegyzé meg ártatlan hívő -lélekkel a kis leány. – Azonban fölöttünk a «Menet-rend» -kérlelhetlen törvénykönyve uralkodik. Ettől függ Gencs sorsa. Ha -közel esik a vonalhoz, látjuk, ha távol, akkor le kell mondanunk az -élvezetről.</p> -<p>– És mit mondana Dorozsmayné ő nagysága, ha uti kalandjai között -a véletlen úgy hozná magával, hogy velem találkoznának valahol?</p> -<p>– Oh, mamám mindenütt és mindenkor szívesen látja gróf urat.</p> -<p>Bendeffy Arthur gróf minden körülmény között magától érthető -dolognak tartá, hogy társalgás közben czímén nevezzék. Egyedüli -kivétel menyasszonya leendett, s azért ha tőle hallá a gróf úr -megszólítást, mindig vészjósló hideglelés borzongatását érzé hátán -végig futni.</p> -<p>– És Esztike kisasszony?</p> -<p>– Én?</p> -<p>Nem szólt tovább, hanem igen sokat igérőleg mosolygott s azután -oly szertartásosan hajlott meg, mint madame Escabrotte-tól -tanulta.</p> -<p>Mit jelentett e sokat igérő mosoly? Udvariasság volt, vagy -remény? Arthur gróf elkésett a magyarázattal, mert Esztike -kisasszony megpillantott egy leánykát és úgy látszott, valami -nagyon fontos és érdekes mondani valója akadt hozzá.</p> -<p>Forgott a társaság s minduntalan új csoportozatok alakultak. -Arthur gróf félre vonult, de alig lépett kettőt, már sarkában volt -Porczogh báró, a ki ezalatt egyenesen az özvegytől hallá a tervben -levő utazás részleteit.</p> -<p>– Mit mondasz ezen újabb sakk-húzásra?</p> -<p>– Mit? – felelt Arthur gróf, és olyat káromkodott foga közt, -mint csak magas főuri stylusa megengedte. – Csak azt, a mit te. -Hogy a Dorozsmay-családtól minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> kitelik, a mi nálunk, -saját köreinkben lehetetlen volna. Meg vagyok győződve, hogy Bogár -Imre (Zoltán bácsi új neve, különben híres betyár, a kit Pesten -felakasztottak) az özvegyet és leányát egyenesen Gencsre akarja -becsempészni. Így jár, a ki saját társaságát elhagyja. Oly fészekbe -keveredik, a hol még megjárja azon botrány, hogy a lyányt bevigyék -családi fészkébe az oly udvarlónak, a kinek ily kitüntetésre sem -joga, sem czíme.</p> -<p>– De majd találnak ürügyet. A Dorozsmay-ház, sok pénzénél fogva, -uri szokásokat vett fel és igyekezni fog a külső illem szabályait -megtartani. Tervüket részletesen nem ismerem, de körülbelül -képzelni tudom. A vén paraszt összebeszél a vad báróval s az -utazókat valami mondvacsinált «véletlen» által összehozzák a -gencsiekkel. Pál báró dicsekedni fog családja előtt az -ismeretséggel, s hogy hány kellemes estét köszönhet a ház -vendégszeretetének. Következik erre egy közös kirándulás egy -úgynevezett szép vidék megtekintésére, s ha ezalatt bővebben -megismerkednek, eléállítják a ház mumiáját, Zsuzsi nénit, a ki a -pesti hölgyeket formaszerint meghívja Gencsre. Ha itt aztán -Dorozsmayné megizlelte az örökös paprikás csirkét s a leányok szép -fehér kalácsot sütöttek, nem győzik a pesti kisasszony bájait -eléggé bámulni, másnapra egyhangúlag kimondják, hogy ezt a -párocskát az Úristen is egymásnak teremtette. Így fog történni; -vagy ha máskép is, az eredmény tekintetében egyre megy.</p> -<p>– Báró, te prófétának születtél.</p> -<p>– Ismerem az emberi rút fajzatot, ez az egész.</p> -<p>– Báró, te tíz évvel ezelőtt megjövendölted, hogy tönkre jutok s -ma nincs egyebem, mint a mi még mamám után rám vár. Az volt hibám, -hogy rangomat, czímemet többre becsültem, mint a mennyit ér. A -világ azonban haladt, s mai napon a köznép úgy beszél rólunk -nyiltan, mint mi otthon magunk között titkon szoktunk; azaz: hogy a -magas születés, ha nincs pénz hozzá, otrombául nevetséges. -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>– Úgy van, a középrend tolakodása erőt vett rajtunk s ha küzdünk -is, fegyvereink nem egyenlők. Minket rangunk kötelez, mi telve -vagyunk gyöngédséggel és galanteriával. Ők pedig szabadon és -tartózkodás nélkül csak a kézzelfogható előnyöket vadászszák.</p> -<p>– Mit tegyünk? Vegyünk bucsut a kapufélfától s többé be sem -lépjünk e házba?</p> -<p>– Nem, ezt nem mondtam. A bölcs politika kivánja, hogy ne mi -szakítsunk elébb. Különben is, részemről nincs minden estém -elfoglalva, s ha jobb helyre nem mehetek, itt is agyonüthetem az -időt. Persze jobb lett volna a szép lányt meg az öt milliót -bezsebelni, most pedig elárulva levén gyenge oldalunk, fogadom, -hogy bukott mágnás közöttük a nevünk. Mihelyt pedig úgy van feltéve -a kérdés, hogy mit ér a rang és czím megfelelő vagyon nélkül, akkor -ezen társaság előtt elvesztettük pörünket. Hiába ijesztgetjük a -koporsóból feljáró lelkekkel azokat, a kik nem hisznek a -kisértetekben. Ha átlátták semmiségünket, nem emelnek többé kalapot -a kilenczágú grófi korona előtt, mely csak kutyabőrre van pingálva. -Végre pedig ha Dorozsmaynénak rang kell, megkapja ezt az erdélyi -báróval is.</p> -<p>– De a báró szintén vagyontalan? Mi maradhat rá atyjáról? Én -pedig anyám után legalább ötször gazdagabb leszek.</p> -<p>– Nem is ez a fő akadály. Ha te szegényül született Bendeffy -vagy, azt mondják: van a leánynak kettőjök számára is elég. Hanem, -higyj az én szememnek, a leány szerelmes a báróba, s ez oly végső -itélet, melytől nincs fölebbezés.</p> -<p>– És még se szakítsak velök?</p> -<p>– Addig, míg Spuller Jeannette titka ki nem derül, semmi esetre -sem.</p> -<p>– Mi lesz a másik titokból? azon rejtélyes pénzforrásból, -melylyel váltóimat fizettük?</p> -<p>– Ez nem sürgetős. Ez az én titkom, de nem szólhatok róla, mert -becsületszavam fekszik rajta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>– Hátha mindkettőnek ugyanazon forrása és eredete van?</p> -<p>– Nem valószinű. Én legalább nem hiszem és nem is kívánom, hogy -így legyen. Érdekeidnek legjobban megfelel, ha Dorozsmayné keze -rejlik alatta; ez reményednek azon utolsó szála, mely még nincs -megingatva. Szereted a kicsikét?</p> -<p>– Különös kérdés, épen tőled. Hogy ne szeretné a 33 éves quasi -agglegény a szép, vidor, élénk, fürge és tűzszemű gyermeket? De -azért nem tagadom, hogy Esztike <i>a mi társaságunkban soha sem -lesz az, a minek az én nőmnek lennie kellene</i>. Ezen helyet egy -másik sokkal jobban töltené ki!</p> -<p>– Értelek. Gondolsz még rá?</p> -<p>– Sokszor, és pedig bánkódással. Ha ezelőtt három évvel elveszem -Louisét, vagyonomnak fele még ma is megvan.</p> -<p>– Hagyjuk ezt barátom, soha se beszéljünk olyan dolgokról, -melyek nincsenek napirenden. <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch09.png" alt="" title="" />VI.</h3> -</div> -<p class="summary">(Erdély fejedelme oly levelet küld Gencsre, hogy -a báró kastélyának lakói rögtön fellázadnak.)</p> -<p>Megjött a junius. Vége az országgyűlés ülésszakának, szétmentek -a képviselők; biztosan érzik magukat a miniszterek.</p> -<p>Dorozsmayné, leánya és a két bácsi elhagyták a fővárost. Zoltán -mint utazási intendáns működik, kanonok bácsit gardedámnak -nevezgetik. A társaság megnézte Koritnyiczát, Tátrafüredet, -Bártfát, a hol még mindig fűtött szobákkal fogadták őket. Lejöttek -a kies Eperjesre, a régi hírére érdemes Kassára, csizmadiákban -bővelkedő Miskolczra, tanyákon nyaraló Debreczenbe s megpihentek a -sok tornyú Nagyváradon.</p> -<p>Pál báró Gencs üde levegőjét szítta s hevert Pesten szerzett -hervadhatlan koszorúin. A szomszédok napijáró földről özönlöttek -látogatóba, megbámulni a fiatal embert, a ki teljes kilencz hónapig -lakott a fővárosban és még sem változott meg úgy, hogy az apja se -ismerje meg.</p> -<p>Zsuzsi néni anyai örömmel, megelégedéssel és diadallal legelteté -szemét az érkezőn, a ki tapasztalatainak kimeríthetlen kincstárából -pazarul osztogatta a tudományt és a bölcseséget.</p> -<p>– És ezen embert én neveltem – beszélé fűnek-fának. – Az én -oktatásaim gyümölcse érett meg benne. Már nem korhely diák többé, -minden ruháját haza hozta, fehérneműiből egy fél harisnya sem -hiányzik, <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> minden gomb a maga helyén, a városi -rossz levegő nem rontá meg friss piros színét. És a mi fődolog, egy -krajczár adósságot sem csinált. Soha, mióta Csikszék áll, ily -tökéletesség nem termett Gencsen!</p> -<p>Élvezet volt képviselő urat hallani, a midőn honatyai -munkálatairól számot adott. Mily dicsőség Gencsnek, hogy ember van -ott, a ki mint jó ismerőseiről beszél a híres államférfiakról. -Zsuzsi néni olvadozott, ha Pál fia úgy említé a miniszterelnököt, -mint a járásban a szolgabírót. Leírhatlan volt a gyönyör, ha Pál -báró félvállról említé: mondtam a pénzügyminiszternek, hogy nem -ismeri Erdély népét, s midőn az ellenkezőt erősítette, felelém: -Gyula, ezt nem bölcsen cselekedted, a helybeli viszonyok más -intézkedést igényelnek, a józan politika más rendszabályt követel! -Olyan szépen volt ez mondva, mintha csak Sennyei bárótól tanulta -volna. Kéjérzet árasztotta el a gencsi udvarház lakóit, hogy egy -helybeli ember szebben szól, mint a «Marosvásárhelyi Közlöny»-nek -legutóbbi vezérczikke.</p> -<p>Természetes, hogy ennyi érdemet méltókép kellett megjutalmazni. -És honnan szerezhetnének édesebb díjt, mint megházasítani Erdély -arisztokracziájának ezen elsőrendű csillagát?</p> -<p>Szerencsétlenségre a tervezett kiházasításra épen a -legszükségesebb föltétel hiányzott. Tudniillik oly hajadon, a ki -ennyi érdemnek méltó jutalma legyen. Zsuzsi néni végkép meg volt -akadva, mert a mióta keresztleánya, Zsuzsika, «elment a regement -után», közelben, távolban nem ismert leányt, a ki ily kitüntetést -igényelhet. Volt ugyan egy jól nevelt árva, a kinek 500 hold -szántóföldje, 1500 hold erdeje volt, de kellemetlenül pisze volt az -orra. Egy másik leány a szépség tökélyének volt kikiáltva, de annyi -birtoka sem volt, a mennyi a talpa alatt elfér. Mind megannyi -lehetetlenség, mely szóba sem jöhet.</p> -<p>Zsuzsi néni tanácsot kért a helybeli tiszteletestől is, a ki a -multkor a miniszter látogatása alkalmával azon szép köszöntő verset -írta, melyet az iskolás gyermekek <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> maig is könybelábadt -szemmel szavalnak a félévi vizsgán. Nagy tekintély lett ezáltal a -jeles egyházi férfiúból, de a jelen alkalommal ő is csak azt -felelheté:</p> -<p>– Valósággal, méltóságos báróné, ha körültekintek Csikszékben, -nagy fölösleg van itt a férjhez adható uri leányok hiányában.</p> -<p>Tagadhatlan, hogy ez valódi államférfiúi magas stylusban volt -elmondva, de a kérdés lényegét még sem fejtette meg.</p> -<p>Két hete mult, hogy szünet nélkül ünneplik Gencsen az ifjú -bárónak szerencsés hazaérkezését, a midőn egy szép reggel levelet -hoz a posta Nagyváradról.</p> -<p>Pál báró megismeri az írást, megreszket egész teste a -kéjérzettől és olvassa, mint következik:</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Nos Zoltánus Bogárdy, Dei gratia Princeps Transilvaniæ, -siculorum comes, partium regni Hungariæ dominus.</p> -<p class="i2">Kedvelt hívünk.</p> -<p>A minőnémüképen fejedelmi tanácsunkban elhatároztuk, azonképen -magas uralkodói tisztünkhöz képest illőnek találván, hogy adott -szavunknak néha híven is megfeleljünk, adjuk tudtára kegyelmednek, -hogy mi, die 21 junii egész udvarunkkal együtt szabad kir. -Kolozsvár városunkban megjelenni és ott fejedelmi székünket -elfoglalni szándékozunk.</p> -<p>Minthogy pedig kegyelmed országunknak ezen vidékén jártas, az -utakat jól ismeri, ezennel rendeljük és parancsoljuk, hogy -félretevén minden késedelmet, egész familiástól együtt, semmiképen -otthon nem hagyván kedvelt hivünk Gencsy Zsuzsánna -nénémasszonyunkat, nevezett hű városunkban megjelenni, ott -tartózkodni és további kegyelmes parancsolatunkra várakozni, -legszentebb alattvalói kötelességének tartsa. Másként nem -cselekedvén.</p> -<p>Quibus in reliquo stb. Datum ut supra.</p> -<p class="right"><i>Zoltanus</i> m. p.»</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>Míg Pál báró ezen fejedelmi leiratot olvasta, a jelenlevők, -mintha érzették volna, hogy nagy dolgok vannak keletkezőben, szent -kegyelettel vizsgálták a fiatal embernek arczvonásait. Legalább azt -hitték, ő excellentiája a belügyminiszter írt e szörnyűséges nagy -boríték alatt s tanácsot kér valamely fontos országos ügyben, a -midőn a ház fiatal örököse nagyot nevetett és az asztalra veté a -levelet; a mi azt jelenté, bátran olvashatja e titkot, a kinek -kedve lesz hozzá.</p> -<p>Az első, a kinek bátorsága lőn, Zsuzsi néni volt, de -megpillantván az első sorokat s látva, hogy a levél latinul van -írva, átadá öreg rokonának, idősb Gencsy Pál bárónak.</p> -<p>Az öreg báró valóságos tőről szakadt falusi nemes volt, de távol -sem együgyü fráter, a ki a tréfát nem értené, hanem az e levélben -használt czím mégis égbe mereszté hajszálait.</p> -<p>– Mi az ördög lehet ez? Csak nem összeesküvés az országban? -Külön akar Erdély szakadni s újra nemzeti fejedelmet akartok -választani? Szeretem a jó tréfát, de megkövesse magát Bogárdy uram -ő kegyelme, hogy a míg Bethlen, Kemény él az országban, addig más -fajnak hátrább az agarakkal.</p> -<p>Zsuzsi néni mint kisértet elhalaványodott e szörnyű szavak -hallatára. Egyik férfiról a másikra tekintett, s nézte, melyik -készül legelébb magyarázatot adni.</p> -<p>– Kedves jó apám – szólt az ifjú. – Ez a Bogárdy Zoltán a -legbölcsebb és legkomolyabb ember, ha tesz valamit, de már ha -beszél, elragadja fantasiája, ha pedig ír, nincs határa -bolondságainak.</p> -<p>– De minő helytelen játék az ily czímet felvenni. Voltak idők, a -midőn az ilyen farsangi komédiáért lenyakazták az embert a -kolozsvári piaczon.</p> -<p>– Ne féltsük mi az én drága barátomat, mert sérthetlen -képviselő, s a ház engedelme nélkül kriminalitásba nem szabad -fogni. Ha pedig akadna itt államügyész, a kinek még be nem nőtt a -fejelágya s ezen okmány alapján nota alá akarná fogni Bogárdyt, -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> leszakadna a Sándor-utczai épületnek -teteje a hahotától.</p> -<p>– Jól van, hagyjuk el a dolog bolond oldalát, de minő -elbizakodott ficzkó az, a ki engem egész családommal együtt -egyszerűen Kolozsvárra beczitáltat?</p> -<p>– Kedves apám. Ez a levél csak azért van írva, hogy tudassa -velem, melyik napon érkeznek Kolozsvárra azok, kiket én oda -szívszakadva várok. A többi, hogy kérjelek titeket és én mondjam -el, mennyire életem boldogsága függ ezen úttól, az egészen rám van -bizva.</p> -<p>Most már Zsuzsi néni lépett elé, mint korlátlan hatalom a -háznál, s hallván valamit az «élet boldogságáról» beszélgetni, -fenyegető hangon kérdé:</p> -<p>– Pál! micsoda gonosz asszonyi praktika forog itt kérdésben?</p> -<p>– Drága néném, az asszonyok ártatlanok, egyedül én és Bogárdy -barátom kovácsoljuk az összeesküvést. Szándékunk van hölgyeinknek -kellemes meglepetést szerezni.</p> -<p>– Pál! rosszat gyanítok. Te megcsalod öreg nénédet s vakmerő -voltál engedelmem nélkül egy tarka selyemruhás pesti czifraságnak -házasságot igérni!</p> -<p>– Azt még nem tettem, de óhajtanám, hogy nénikém kegyes -engedelmével mentől elébb megtehessem.</p> -<p>– Jóságos egek, rám ne szakadjatok! Ez a boldogtalan fiú megint -találkozott avval a veszett személylyel, a kit egyszer már -Kolozsvár piaczán karon fogvást vezetett végig.</p> -<p>– Angyalom nénikém, az a bizonyos nő mai napon jól meglehet 40 -éves szépség; az enyém pedig 18 sincs egészen.</p> -<p>– Pesti?</p> -<p>– Ott lakik anyjánál, de nem ott született.</p> -<p>– Jó házból?</p> -<p>– Régi törzsökös nemes. <span class="pagenum"><a name="Page_218" -id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>– Szegény?</p> -<p>– Az a baj, hogy nagyon is gazdag.</p> -<p>– A nevét akarom hallani.</p> -<p>– Dorozsmay Esztike.</p> -<p>– Oda vagyok! mindjárt tudtam, hogy kedves fiamat a kitanult -pesti kaczérság vagy a sok pénz elszédíti. Ritkóczyné azt írta -nekem róla: vár rá vagy 260,000 forint örökség.</p> -<p>– Az ezrek számát nem tudom, kedves nénikém. De ha Ritkóczy -báróné azt írta volna, hogy ugyanennyit tehet évi jövedelme, -bizonyosan sokkal közelebb jár az igazsághoz.</p> -<p>– Oh, oh – szólalt itt közbe idősb Gencsy Pál és jámbor -becsületes szeme széles karikára nyilott. – Hogy mondtad? 260,000 -forint jövedelem?</p> -<p>Pál báró csak fejével intett igent, míg Zsuzsi néni megvető -mosolylyal fogadá a képtelen mesét.</p> -<p>– Kedveseim, – mondá az apa, – a világ az eladó lányok -hozományát mindig megkétszerezi, de ha a jelen esetben csak -tizedrésze is igaz lesz a hírnek, megérdemli a lány, hogy elnézzünk -érte Kolozsvárra.</p> -<p>– Végünk van, – siránkozék Zsuzsi néni, – minden férfi -megbolondult a háznál. Szerencsétlenek! Ha ilyen gazdag volna a -leány, rég elkapkodja valamelyik gróf vagy herczeg!</p> -<p>– Oh, oh, – veté közbe a kastély ura, – és mért ne volna elég -neki egy báró is? mert országunk törvénye szerint a herczeg, gróf -és báró mind egyforma mágnás. – Ezt mondva, büszkén emelé fel -fejét, s folytatá – Gencs birtokosai már Zápolya idejében -szolgálták a hazát és szabadságot, míg a három magyar herczegnek -diplomája tegnapelőttről, Mária Terézia koráról szól.</p> -<p>– Vakok vagytok mindketten, – felelt boszúsan Zsuzsi néni. – -Hiszen ha oly gazdagok volnának, nem sajnálnák az uti költséget, -hanem magok jönnének Gencsre.</p> -<p>– Ez egyelőre lehetlen, nénikém. Hogy jöhetne <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> hozzánk -Dorozsmayné, a midőn itt csak engem, fiatal nőtlen legényt ismer? -Esztike kisasszony még nem menyasszonyom, hogy ősi szokás szerint -ide hozhatnák háztüzet nézni.</p> -<p>– Nagyon természetes. Pál fiamnak igaza van – szólt ismét az -apa, kinek szemét a tömérdek pénz mindinkább megvesztegeté. – Nem -jöhetnek ide, míg meg nem kértük a lányt.</p> -<p>– Vagy Zsuzsi néni ismeretséget nem kötött vele, – tevé hozzá -kiigazítólag az ifju.</p> -<p>– Tehát nekünk illik oda utazni.</p> -<p>– Úgy van, – felelt a fiu, örömmel ugorva apja nyakába. – -Elmegyünk és szentül igérem, hogy mindaddig, mig Zsuzsi néném is -azt nem mondja: Pál, te szerencsés kópé vagy, vedd a lányt, mert ez -a legszebb és legjobb az országban, Isten is csak neked teremtette… -semmire sem kötelezem magamat.</p> -<p>– Mered ezt megigérni?</p> -<p>– Akár megesküdjem rá.</p> -<p>– De hát ha azt mondanám, nekem e fényes, czikornyás teremtés -nem kell?</p> -<p>– Ettől nem félek, mert teljes lehetetlenség. Erről csak akkor -beszéljünk, ha látta Zsuzsi néném imádottamat.</p> -<p>– Megkérjük a kezét még Kolozsvárott?</p> -<p>– Jobb lesz itt Gencsen, hadd lássa az özvegy, minő ősi ház -becsületére bizza gyermekét.</p> -<p>– Itt van ni, – kaczagott Zsuzsi néni. – Értse, a ki tudja, a -férfiakat. Épen most mondtad, nem jöhetnek ide, s még is itt akarod -kezét kérni.</p> -<p>– Nem jöhetnek ide, az igaz. De ha Zsuzsi néni Kolozsvárott -ismeretséget köt velök, bátran meghivhatják nehány napra. Esztikém -már ismeri a ház lakóit. Atyámnak és testvéreimnek fényképeit már -látta, Zsuzsi nénit pedig úgy megszerette, mint második anyját.</p> -<p>– Engem, megszeretett? hogy jutok én e különös -megtiszteltetéshez? <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>– Együtt örvendettünk és együtt olvastuk fel Zsuzsi néni -leveleit. Oh ha látta, ha hallotta volna, mily rokonszenvvel és -érdekeltséggel fogadta a gencsi ujságokat.</p> -<p>– No ez megint szép dolog. Megmutatni az én leveleimet egy -idegennek! Végre is attól félek, hogy ez az elkényesített városi -fehérnép majd fitymálva nézi le szegénységünket.</p> -<p>– Egészen ellenkezőleg. Boldogok lesznek egyszerű házi -körünkben, mert azt az örökös soiré-t csakugyan megunhatták.</p> -<p>– Úgy van, – erősíté idősb Gencsy Pál, – fiamnak igaza van. Én -is enyedi diák koromban, egy csizmadia fiával, mindig kicseréltem -az én fehér kenyeremet feketéért.</p> -<p>– Még mindig nem vagyok tisztába, – kétkedék Zsuzsi néni, – Pál -úgy beszél, mintha minden bizonyos volna. Legalább csak mondtad -neki, hogy szereted?</p> -<p>– Én? soha egy szóval sem.</p> -<p>– No lám. És mégis oda akar minket bolondítani, Kolozsvárra.</p> -<p>– Kedves nénikém, nem kell azt szóval kimondani, a mit ketten -együtt éreznek. Az első látástól kezdve csodálatos bizalma volt -hozzám. Én tanítottam őt sok szépre, jóra és igazra s ezért engem, -tréfából, mindig kedves professzorának nevezett. Addig míg tőlem -nem hallotta, azt sem tudta, mi az igazi szerelem? de hála Istennek -én megtanítottam rá.</p> -<p>– Mondhatom, gyönyörű tudomány! melyre a 25 éves fiatal ember a -serdülő leánykát tanítja. Hallod-e? az én időmben az ilyen -szépséges mákvirág tanítót söprővel kergették el a háztól.</p> -<p>– Lehet. Hanem engem még is megtűrtek; vagy legalább a leány nem -tett panaszt ellenem… Pedig a leánynak volt már akkor és van ma is -elismert vőlegénye.</p> -<p>Mikor e rettenetes szót az apa és Zsuzsi néni meghallották, -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> egyszerre kétségbeestek, s a mit eddig -netán reméltek is, szélnek eresztették.</p> -<p>– Hah! – sikoltott Zsuzsi néni. – Már látom, mi lesz a dologból! -Leányrablás! Épen mint jó minapában, a mikor a Mikesek erőszakosan -elhurczolták Tarnóczy Sárát!</p> -<p>– Hogy értsem ezt? – kérdé homlokát elredőzve az apa, a ki az -álmodott sok pénzt egyszerre markából ujra elröpülni látta.</p> -<p>– Apám. Épen is csak azért kell nekünk Dorozsmaynét és leányát -ide meghivnunk, hogy megszabadítsam őt ama másiktól. Pesten sok -szóbeszéd kerülhetne ki a dologból, de ha Gencs «bevégzett tényt» -mutathat fel, akkor Bendeffy Arthur gróf mentől kevesebbet beszél a -dologról, annál bölcsebben teszi.</p> -<p>– Hogyan? Egy Bendeffy gróf is el akarja venni? Fiam, élve, -halva, vedd el e leányt; most már bizonyos, hogy dicső régi -családból származik. Mert a Bendeffy grófok nem szoktak pusztán -csak pénzért házasodni!</p> -<p>– Történetileg be van bizonyítva, hogy egy Dorozsmayt 1650-ben a -temesvári basa karóba húzata.</p> -<p>– Ah, karóba húzatta? ez már jeles tény, ily magasztos -történetet nem minden nemes család mutathat fel. Utoljára kiderül, -hogy róla maradt fönn a közmondás: forog mint a varga a nyársban. -Nem, nem jól beszélek, a varga ritkán nemes ember.</p> -<p>– Ki tudja? a kiről szó van, az biró volt Nagy-Kőrösön, vagy -Kecskeméten, s mint városi előljáró lehet, hogy korábban varga -mesterséget űzött.</p> -<p>– Valóban meglehet, hanem a karó, a hazáért, okvetlenűl -megnemesítette.</p> -<p>Most már oly lelkesedésbe jött a család, hogy ezentúl csak arról -tanácskoztak, hogy és miként induljanak Kolozsvárra?</p> -<p>Pál megmondá:</p> -<p>– Holnap reggel 5 órakor, két kocsival megindulunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> Délre -megérkezünk Marosvásárhelyre. Onnan vasuton este 10 órára -Kolozsvárra vergődünk.</p> -<p>– Megyek, – fejezé be a tanácskozást idősb Gencsy Pál, – s -mindjárt megparancsolom a kocsisnak, hogy hajnalban készen álljon. -Az asszonyok hintón, mi férfiak vadász-csézában, igás lovakkal. -<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch10.png" alt="" title="" />VII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Igen szerencsés nap, melyben egymás után két -különös véletlen követi egymást.)</p> -<p>Erősen és szenvedélyesen foly Nagyváradon a vita, hogy melyik -vonaton induljon a társaság Kolozsvárra? A személyvonat lassan -halad, minden érdektelen állomáson legalább egy perczet időzhet, az -indulás, megérkezés tömérdek időt felemészt s végre épen beköszönt -az éj, a midőn a Kihályhágó alatt a Sebes-Körös völgyének szépségei -előtűnnek. A gyorsvonat ellenben eszeveszetten robog, oda sem néz -az apróbb állomásokra, mindössze három és fél óra kell a távolság -legyőzésére s most junius végén, a leghosszabb napok időszakában, -fényes napvilágban fekszik előttünk a táj, csak az a baj, hogy -hajnal hasadtakor már az indóházban kell lenni s várni a -Budapestről érkező vonatot.</p> -<p>Kanonok bácsi minden erejéből tiltakozott a koránkelés ellen, de -uti társai Irgalmatlanul leszavazták.</p> -<p>A társaság szokás szerint egészen külön coupé-t bérelt s a -magyar állam-vaspálya vaggonjai között, hat személyre számítva, oly -kényelmes osztályok állnak a költekezni képes utazók számára, hogy -azokban, még sétálni is lehet. Kanonok bácsi egy pamlagon -megtámaszkodva édesdeden hortyogott, s ha Kolozsvárott fel nem -keltik, Bukarestig fel sem ébred.</p> -<p>Bogárdy Zoltán egész Csucsáig megelégedett szerény helyzetével, -mint utazási intendans, de mihelyt Erdély földjét érzette a kocsi -kereke alatt, egyszerre <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> azt mondta: most már itthon vagyok! -követelte, hogy ő a házi úr, a kinek szerencséje lesz drága -vendégeit saját örökségében tisztelhetni. Mindent megmutatott, -megmagyarázott s a faluk nevét megnevezé. Nem maradt el egy oláh -kunyhó, melynek homlokzatán az architektura sajátságait ki ne -emelné.</p> -<p>Igy érkeztek meg a királyhágontúli kerület fővárosába. Már az -indóházban sokan gyűltek elfogadásukra, részint olyanok, kik a -nádor-utczai házba bejáratosak voltak, részint ismeretlenek, kik az -érkező vendégeket színről-színre látni óhajtották.</p> -<p>Mert már a megelőző napon minden helybeli lap «egyenes értesülés -alapján» ily közleményt hozott: «Holnap reggel városunkat azon -kitünő szerencse éri, hogy a nagy műveltségű, dúsgazdag és -jótékonyságáról ismert Dorozsmayné ő nagysága ígéző szép leányával -ősi falaink közé érkezik. Biztos értesülés szerint a budapesti -magas körök ezen elsőrendű csillagai több napot szándékoznak -Kolozsvár nevezetességének megszemlélésére fordítani és innen -indulnak tovább Borszékre, a hol a fürdői idényt lelkes honleányok -módjára Erdély bérczeinek üde levegője alatt egész augusztus végeig -élvezni elhatározták.»</p> -<p>Igy vonultak be jun. 21.-kén Erdély fővárosába, győzelmi -pompával haladván végig a városban, s beszálltak a Hungaria -vendéglő szobasoraiba, a hol drága üvegházi növények illatoztak, a -pokróczokat és szőnyegeket pedig előre jól kiporolták.</p> -<p>Ízletes reggeli, rövid pihenés s egy kis átöltözés után kiléptek -a vendéglőből. Itt a kapu előtt kellemes meglepetés érte őket. Egy -gróf, a ki a nádor-utczai házban bejáratos volt, ide rendelte -gyönyörű fogatát, azon kérelemmel, hogy hódolatának ezen csekély -bizonyítékát elfogadni és használni méltóztatnának.</p> -<p>Bogárdy Zoltán nagyszerű cicerone akart lenni, otthon. Legelső -volt az erdélyi muzeum megtekintése, a hol Esztike kisasszony -ártatlan hívő lélekkel megbámulta nemcsak a híres emberek kardját, -puskáját, buzogányát, <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> de még az ásványgyűjtemény szeszélyes -alakzatú példányait is. Az osztályok custosai, vagy a kik mint -ilyenek ajánlkoztak, maguk vezeték végig a ritka vendégeket a -teremeken.</p> -<p>Innen tovább haladva megszemlélték a nagy templomot, a szép -tornyot, a remek építészettel rakott külső falakat. A templom -belsejébe nem mentek, Bogárdy úr nagyon szégyenlette, hogy a -közelmult barbárjai a falakat bemeszelték. Azt is sajnálta, hogy -alkalom hiányában a nagy harangot meg nem huzathatta, pedig ennek -mélabús hangja messzetávol elbájolja a völgy lakóit.</p> -<p>Ebéd után fél hatra még forrón sütött a nap, de Zoltán bácsi -mindenkép azon volt, hogy napfény mellett látogassák meg a -kolozsvári híres sétányt. Kanonok bácsi azt mondta, egész éjjel nem -aludt, tehát nappal kell kipótolnia a mulasztást és otthon -maradt.</p> -<p>A rendelkezésükre bocsátott fogat nehány percz alatt a sétány -bejárójához röpíté őket s innen kezdve gyalog lépdeltek végig a -terebélyes fáktól árnyazott egyenes úton.</p> -<p>Nagy élvezettel haladtak a lombok hűs sátora alatt. Elismerték, -hogy ha költség és művészet tekintetében e hely nem versenyezhet is -a pesti városligettel, az itteni buja tenyészet messze túlhaladja a -pesti homokos talaj rövid életű növényzetét.</p> -<p>Ezen órában még gyéren láttak sétálókat, mert az urak legnagyobb -része falura költözött, a polgároknak pedig még jókor volt -mulatságra gondolni.</p> -<p>Egyszerre azonban az út egyik megtörésénél egész család -közeledtét pillanták meg.</p> -<p>Legelől két kisasszony lépdelt. Utánuk másod sorban három -egymástól különböző alak. Az első potrohos öreg, roppant hófehér -szakállal s marokra fogható kajla bajuszszal. Karján szigorú -tekintetű nőt vezetett, kinek kissé fonák külseje, bátortalan -lépése, bizonytalan ízlésű öltözéke messziről elárulta a -tisztességben megőszült aggszűzet.</p> -<p>De ki az, a ki őket kiséri?</p> -<div class="figcenter" style="width: 360px;"><a href= -"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt= -"Legelől két kisasszony lépdelt." title= -"Legelől két kisasszony lépdelt." /></a> -<p class="caption">Legelől két kisasszony lépdelt.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Dorozsmayné szemének sem akart eleinte hinni. Esztike kisasszony -hamarabb nyer bizonyosságot, mert a szemközt jövők között ott -magaslik ki ifjabb Gencsy Pál báró, az ő régen nélkülözött -professzora.</p> -<p>Nekünk pedig csak futólagos pillantást kell vetnünk a két -csoportozatra s azonnal eligazodhatunk, kik ezen véletlen -találkozásban az összeesküvők, a kaján árulók, kik pedig -ártatlanok, rászedettek és megcsalattak?</p> -<p>Mert épen a legravaszabb cselszövők igyekeztek mentől nagyobb -meglepetést színlelni. A kik mindent előre kiczirkalmoztak, a -napot, az órát és a helyet, azok csapkodták össze leghevesebben -kezüket a szörnyű bámulásban. Ugy hogy végre Dorozsmayné csendesíté -őket azon megjegyzéssel, hogy minő nagy csoda lehet abban, -Erdélyben erdélyiekkel találkozni!</p> -<p>Pál báró is úgy nézett, mintha nem tudná, ébren van-e, vagy -álmodik? A conspiratiónak két külső, vagy legalább csak félig -beavatott tagja, idősb Gencsy Pál folyvást köhintgetett, míg Zsuzsi -néni áspiskígyó szemet vetett a közelgő pesti leánynak -alakjára.</p> -<p>Esztike hallgatott, lehet, hogy gyanított is egy kis hamisságot, -de arcza csak azt mutatta, a mi bensejében uralkodott, hogy jókedve -van és megelégedett.</p> -<p>Néhány másodpercz mulva a két csoport egészen közelbe érkezett. -Ekkor ifjabb Pál báró előre lépett, kalapot emelt, mély -tisztelettel üdvözlé a hölgyeket, s miután határtalan örömét -fejezte ki e szerencsés véletlen fölött, engedelmet kért, hogy -családja tagjait bemutathassa.</p> -<p>Ezen mellőzhetlen szertartásra pedig azon formát választotta, -mely legrövidebb s mégis minden szükségest magában foglalt.</p> -<p>– Kedves atyám és drága Zsuzsi néném itt van szerencsénk ő -nagyságát özvegy Dorozsmay Tihamérné asszonyt és leányát Esztike -kisasszonyt körünkben tisztelhetni. Ő nagysága oly kegyes volt -irántam, hogy vendégszerető házát előttem is megnyitá és azon -órákat, <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> miket ott töltöttem, életem legszebb -perczeinek nevezhetem. Testvéreim, Ilka és Jolán.</p> -<p>Bogárdy Zoltánt nem kellett külön bemutatni, mert ismerték őt -Erdélyben mindenfelé, mint a rossz pénzt.</p> -<p>Zsuzsi néni gyanúval és bizalmatlansággal telve érkezett az -álnokul kiszámított komédiára. Pirult a gondolatra, hogy ide -csábították, és egész életében ma tehet magának oly szemrehányást, -hogy nincs őszinteség lelkének mélyében. De mentől inkább vizsgálta -a pesti kisasszony arczát, nemes magatartását, kis leányi -vidámságát, finom kelméből készült, de a legegyszerűbb ízléssel -szabott sétaöltözetét, annál gyorsabban derült fel homloka s a -száraz, rideg, gyanakodó aggleányból ismét szelíd, rokonszenves, -mindig jót akaró második anya lett.</p> -<p>De azért még lopva sem tekintett volna Pál fiára, bár ez élénken -vizsgálta nénjét, mily hatást tesz rá a pesti kisasszonynak első -meglátása? Kereste, hogy szemök összetalálkozzék, biztos levén a -siker iránt, mert Esztikének csendes, szelíd és mennyei jósággal -teljes vonásai minden figyelőt megbűvöltek.</p> -<p>Hogy a társaság együtt maradhasson, az erdélyiek visszafordultak -s ezalatt Zoltán bácsi, támogatva titkos czimborája által úgy -manœvrirozott, hogy idősb Gencsy Pál báró az özvegy, Zsuzsi néni -pedig a három leány társaságába került.</p> -<p>Esztike leányi bevett szokás szerint a harmadik szó után holtig -tartó barátságot kötött a Gencsy kisasszonyokkal s más tárgy -hiányában elbeszélé napi élményeit, hogy mennyi mindenféle szépet -és gyönyörűségest látott Kolozsvárott, úgy, hogy végre az erdélyiek -maguk csodálkoztak legjobban, mily roppant műkincsek vannak itt -egybehalmozva az ő tudtukon kívül!</p> -<p>Ezalatt Zsuzsi néni gondolá: Szépnek, szép, tán szebb, minőt -valaha látott. Kis ujja többet ér, mint a másik, az a «katonáné» -egészen. Azonban eddig csak a külsőt látta, a mi hamis álarcz is -lehet. Majd lesz alkalma megexaminálni a szívét, lelkét, veséjét, -mert <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> Pál öcscsének csak olyan nőt szabad -elvenni, a ki nemének gyöngye, a ki a legmagasabb tökéletesség, s a -kinek mosolyában betanult mesterkéltséget felfedezni teljes -lehetetlenség.</p> -<p>Visszajövet újra másként alakult a társaság. Az asszonyi nemnek -összes képviselőit előre bocsátották, hogy jól megismerkedhessenek. -Az özvegy az erdélyi két leánykával beszélt. Esztikét Zsuzsi néni -ragadta saskörmei közé s folytonosan kémlelé szavát, mosolyát, -szemefényét és lelkének elrejtett titkait. De hiába maradt minden -fáradsága, mert nem talált e leányban semmi kivetőt, semmi hamisat -vagy kétértelmű modort. Egészen ellenkezője volt annak, a mit várt. -Épen nem kétkedett, hogy kitanult kaczérságra fog találni, mely a -vakonszületett férfiserget hálójába csábítja, megöli, megrontja, -kipusztítja s aztán kárörömmel kaczag áldozatának kínjai fölött. -Ilyet várt ő a selyemruhás pesti kisasszonyban is; bámulva kellett -elismernie, hogy végtelenül csalódott s mindenben a homlokegyenest -ellenkező eszményképet találta benne.</p> -<p>Az urak, ősi szokás szerint, magas politikába keveredtek. -Bogárdy Zoltán dühösen kikelt Tisza Kálmán hazaárulása ellen. -Ifjabb Gencsy Pál mindent európai szempontból ítélt meg és a bajok -forrását Bismark herczeg absolutistikus hajlamaiban kereste. Idősb -Gencsy Pál Gambettát és a vele egy húron pendülő adókivető -bizottmányt szidalmazta, mely Csikszeredán ütötte fel tanyáját s -ott szövi átkos működésének nemzetgyilkoló hálózatát.</p> -<p>A társaság most ismét a sétány főbejárásához érkezett s ekkor -Bogárdy Zoltán figyelmeztetésére, hogy közeleg a 7 óra, a színház -ideje, mindnyájan kocsira ültek. Dorozsmayné (magához kérve Zsuzsi -nénit és egy Gencsy kisasszonyt) az udvarias gróftól -rendelkezésükre bocsátott fogaton, a többiek bérkocsin, melyen -jöttek, hajtattak vissza a városba.</p> -<p>Megérkezvén a farkas-utczába, kiderült, hogy a sorsnak mai -kedvező szeszélyei még távolról sem voltak <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> -kimerítve, mert felmenvén az első emeleti folyosóra, meglepetve -látták, hogy a két külön rendelt páholy a közvetlen szomszédságban -feküdt! Zsuzsi néni megcsóválta fejét, látta, hogy itt titkos kezek -működtek, észrevette, hogy az összeesküvés szálait mások vezetik, -mert ennyi csodálatos véletlen kissé vastagon sok volt egy -napra.</p> -<p>Tény maradt azonban, hogy két egymás melletti páholy állott -rendelkezésükre, tehát úgy oszthatták meg a társaságot, miként -tetszett.</p> -<p>Dorozsmayné az egyik, Zsuzsi néni a másik páholyban foglalta el -e díszhelyet s ezzel az elnökséget és parancsnokságot.</p> -<p>Az özvegy páholyába jutott szemközt vele az egyik Gencsy -kisasszony hátrább idősb Gencsy Pál és Zoltán bácsi. Zsuzsi néni -hadsergét Esztike kisasszony, a másik Gencsy leány s ifjabb Pál -báró képezte. A darab már folyt a midőn a két páholy vendégei -elhelyezkedtek s a néző téren élénk susogás keletkezett s mellé meg -vita is, mert a nagy közönség nem tudta, melyik az öt millió -örököse? az, a ki az idegen nő, vagy a ki Gencsy Zsuzsi -kisasszonynyal ül szemközt?</p> -<p>Az eléadott vígjáték jeles mű lehetett s egy pár színész tán ki -is akart tenni magáért a pesti vendégek előtt, de a mi két -páholyunkban főleg csak a Gencsy kisasszonyok figyeltek az -előadásra. Az özvegynő, mint rendesen, megtartá úrias -egykedvűségét, a többieket azonban közvetlenebb érdek kötötte -le.</p> -<p>Esztike kisasszony szemközt a nézőkkel épen Zsuzsi néninek adá -át remek készítményű látcsövét, a midőn észreveszi, hogy Pál báró, -a ki mellette a páholy bensejében ült, hallgatott s nem akarva -szomszédnéjának élvezetét háborgatni, egészen elmélázkodva tekint -le a földszinre.</p> -<p>Esztike rá néz, elmosolyodik, tán sohaj is lebben le ajkáról s -hozzá fordulva bizalmas hangon mondja:</p> -<p>– Báró, megmondjam, mi jutott eszembe?</p> -<p>– Esztike kisasszony, önnek valami eszébe jutott? <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p>– Professzor! önre néztem, láttam, hogy oly bűnbánó, békülékeny -és engedelmet kérő képet csinált, épen mint egykor, régen, -hajdanában, a dajkamesék szerint, egy durczás leány, a ki lenézett -a földszintre, látta ott igazi barátját és így szólt hozzá, nem -élőszóval, hanem szíve mélyében: itt vagyok; ne haragudjék rám; -minden ok a félreértésre megszűnt; csak én vagyok a hibás. -Bocsásson meg, mert nem akarok többé más lenni, mint voltam és a -milyennek mindig ismert.</p> -<p>– Esztike kisasszony – felelé a báró és a nélkül, hogy tudná mit -cselekszik, a leánykának lehajló kezét megfogja és érzi, hogy e kéz -nem igyekszik kiszabadulni – tudja-e, hogy e szavaiban szívemnek -legmélyebb titkát érinté s tán felhatalmaz engem a legmerészebb -reményekre?</p> -<p>Felelet helyett lassan és észrevetlenül voná ki kezét az ifjú -kezéből és a színpad felé fordítá fejét.</p> -<p>Ebből állott e boldog nap legédesebb eredménye. Pál báró mennyei -bájak tengerébe érzé lelkét merülni. Mert most történt először, -hogy Esztike nyilt szóval vallá meg, mit érzett, mit gondolt és mit -akart mondani azon feledhetetlen estén, a midőn meggyőződött, hogy -ama leány közönyös az ő professzora iránt, csak titkos ellensége -hozta őt hírbe, s akkor rátekintett, visszahívta, és vissza is jött -a meghívásra!</p> -<p>Erre pedig közvetlenül megtörtént az esküvőnek elhalasztása a -lehető leghosszabb időre.</p> -<p>A harmadik felvonás végén mindnyájan felkeltek helyükből és -hazamenni szándékoztak.</p> -<p>És miután szép volt az est, a hold közel volt a teljességhez, a -várakozó kocsikat elküldték s gyalog mentek vissza a vendéglőbe a -Gencsy-család kiséretében.</p> -<p>Ezalatt Zsuzsi néninek lelke mélyét csak egy alak foglalá el: -elismerte, hogy nincs e világon oly lány, mint Esztike s Pál fia a -föld legboldogabb teremtése.</p> -<p>– Asszonyom, – szólt az özvegyhez, – úgy hallom, hogy innen -Borszékre szándékoznak?</p> -<p>– Borszékre, Előpatakra, s a székely havasok aljára. -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>– Nagy út, – veté közbe idősb Pál báró, – Marosvásárhelytől -Borszékig előre rendelt lovakkal is megtart egész álló napig.</p> -<p>– Ez Zoltán bátyám gondja.</p> -<p>– Bocsánat, – szólt közbe ismét Zsuzsi néni, – az út egy -végtiben hosszú és fáradságos; de ha szíves kérésemet meghallgatni -méltóztatnának, volna mód, egy kis könnyebbülést szerezni. -Bátorkodom önt, asszonyom, leányát és úti társait egy vagy több -napi pihenőre szegény házunkba meghívni.</p> -<p>– Báróné…</p> -<p>– Oh ez arany gondolat, – szólt idősb Gencsy Pál, – a mi -birtokunk épen a fele útba esik s teljes meggyőződésből mondhatom, -hogy a ki a kényelmet szereti, a hosszú útat örömest kétfelé -szakítja. Engedje meg nagyságod, hogy szerény falusi házamat -legalább néhány napra pihenőkép felajánlhassam.</p> -<p>Az özvegy meglepetésében nem tudta, mit feleljen. Leányára, -Zoltán bácsira nézett, kiknek arczát épen most a legközelebbi -gázlámpának fénye megvilágosítá. Mindketten örvendeni látszottak a -meghívás hallására. Zoltán bácsi erősen hajtogatva fejét, -helyeslést intett; Esztike egyik leánykának nyakáról a másikra -borult és úgy csókolgatá őket, mintha testvérek volnának.</p> -<p>Az özvegy tehát megcsókolá Zsuzsi néni arczát és a szép napnak -gyönyörű estéje azon igérettel végződött, hogy a Dorozsmay-család -másnap ugyan még Kolozsváron marad, de harmadnapon a vasuton -Marosvásárhelyre megy, ott meghál s a következő napon Gencsre -érkezik.</p> -<p>Búcsuzáskor Zoltán bácsi odasúgá pártfogoltjának:</p> -<p>– Nem mondtam: ne félj, míg engem látsz?</p> -<p>Annál inkább elrémült e hosszú út hallására kanonok bácsi s -valami ismert papos diák esküt szalasztott ki, hogy ő bizony öreg -csontját nem zúzatja darabra a kősziklákba vágott utakon, inkább -elmegy Gyulafehérvárra, segíti ott a káptalanbeli urakat, délig a -breviarium recitálásában, ebédkor pedig a jó rózsamáli <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> -borocska kóstolgatásában, miután eddig ezen nevezetes csemegebornak -úgyis csak hírét hallotta.</p> -<p>Így végződött e nap, mely két szerencsés <i>véletlent</i> hozott -létre s azon igérettel végződött, hogy Dorozsmayné, leányával -együtt, ellátogat Gencsre!</p> -<p>Vajjon hol volt, mit gondolt, mit mívelt e pillanatban Arthur -gróf és elválhatlan barátja, Porczogh báró? <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch02.png" alt="" title="" />VIII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Két hűséges jó barátnak bizalmas levelezését -foglalja magában.)</p> -<p>Porczogh bárónak legunalmasabb napjai köszöntöttek be. Barátai -és az uri házak, a hol forgolódni szokott, elhagyták a fővárosnak -naptól tüzesített kövezetét, és szerteszét hűsölnek a hazában s -azon kívül. Özvegy Bendeffy grófné szokás szerint egyik rokonánál -nyaralt az osztrák határszélen. A kaszinóban a lateiner faj -uralkodik s így a takarékos báró elhagyatva él a Valeria-utcza -egyik épületének negyedik emeletében, a hol kényelmes, de kissé -magas garçon szállást tart.</p> -<p>Arthur gróf, Dorozsmayék elutazása után, a bihari hegyek közé, a -mama birtokához tartozó vadászkastélyba menekült, oly szándékkal, -hogy mihelyt menyasszonyának családja Erdélybe érkezett, ő is -fölkerekedik s meg sem áll, míg fel nem találja valahol.</p> -<p>Úgy látszott, vitézül tudja tűrni a felvállalt remeteséget. -Talált nem nagy messzeségben egy pár úri lakot, a hova néha -elvetődött, de legfőbb mulatsága volt önmagát bámulni a szigorú -gazdálkodásban. A ház, melyet vadászkastélynak neveztek, kényelmes -volt, de nem nagy; a szobákat a kárpitosok kijavították, de nem -annyira, hogy egy gazdag feleséget oda lehetne vinni a mézes hetek -idejére. Valami azt súgta a gróf fülébe, hogy esküvője után az -özvegy Harasztost engedi át az új házaspárnak. Ott aztán inkább úr -lehet az ember, <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> míg itt a régi bútorok éjjelenkint úgy -pattogtak, hogy kisértetek kóválygásától félhetett az igaz hívő -ember.</p> -<p>Egy reggel kedvteléssel szívta Porczogh báró a fönséges latakia -dohányt, a midőn legénye belép és levelet tesz asztalára.</p> -<p>– Ah, Arthurtól; valahára hallok róla újságot.</p> -<p>Im a levél tartalma.</p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Rétfalva, junius 21; Rév vasuti állomás.</p> -<p class="i2">Kedves pajtás.</p> -<p>Irok neked, hogy csodálkozzál. Ma nyúlok először az első darab -ezereshez a 18,000 forintból, mely Spuller Jeanette kegyéből -kezemben maradt. Természetes, hogy a nagy bankót Váradra kell -küldenem, mert itt ugyan még a százast sem tudják felváltani.</p> -<p>Ne félj, nem telik be rajtam a közmondás, hogyha megkezdik a -szalonnát, rá járnak; mert mikor e pénzhez nyúltam, úgy gondoltam a -dolgot, mint Julius Cæsar, midőn a Rubicon patakját átlépte; de -azért megtette, tehát követem példáját.</p> -<p>Majd elbeszélem egykor, mily jól éltem itt és hihetetlen olcsón, -mert olyan világ ez itt, hogy a 10 forintos bankót is pénznek -nevezik. Lakásom szűk, de kényelmes, kertem elvadult, de hűvös; -kár, hogy nem tudok oláhul, mert még a paraszt menyecskékkel is -szóba állhatnék. Régen nem volt ily jó étvágyam, de van is pompás -ebédem hozzá. Sokáig bámultam vén szakácsném művészetét, míg -egyszer meghallottam, hogy 16 esztendeig főzött egy nagyváradi -kanonoknak; ezzel meg volt fejtve a rejtély.</p> -<p>Képzeld, a mire soha sem vágytam, soha arra érdemet nem -szereztem, megesett rajtam. Roppant népszerű hazafi vagyok! A hány -falusi kaszinó, olvasó-egylet van, tagja vagyok, néhutt már -elnöknek is választottak. Hírem jár, hogy családom számkivetés -gyanánt küldött ide, mert nem akartam Bismarck herczegnek -unokahugát feleségül venni 19 és <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> fél millióval! Az egyik -márkot, a másik forintot ért alatta. És mért nem akartam elvenni? -Ez a legregényesebb história, a mi valaha halandó férfival -megtörtént. Mert híven és állhatatosan szerettem és szeretem most -is egy szegény özvegy asszonynak ártatlan leányát! Inkább lemondok -a milliókról, összeveszek családommal, anyám átkát vonom fejemre, -ezerszer meghalok, de hű szerelmem tárgyát el nem hagyom! Az -asszonyok sírnak és áldást mondanak az igazi szerelem martyrjára. -Ezt éri meg az ember, ha két hónapra falura költözik. Ilyen -regényhős lett belőlem, ha el is pusztultam, de gróf maradtam. A -vidéki leányok Kotzebue érzékeny színműveit tanulmányozzák, hogy -azokban az enyémhez hasonló jellemeket találhassanak.</p> -<p>De mindez csak arra való, hogy tudd meg, hol vagyok, hol élek? -hova küldd leveledet, ha baj mutatkozik.</p> -<p>A baj alatt pedig csak Spuller Jeannette rögtöni megjelenését -értem, mert ily eset felforgatná minden számításomat és a gazdag -menyasszony helyett egy jól megtöltött pisztolyt adna kezembe.</p> -<p>Majdnem kivánnám, hogy Spuller Jeannette mentől hamarabb -bekopogtasson, mert ma még 17 darab ezerest találna nálam, a -tizennyolczadikat Posztóczky uram valahogy kiszorítaná az urodalmi -pénztárból s így úri becsülettel mehetnék a más világra. Maradván -síromig hű barátod</p> -<p class="right"><i>Bendeffy Arthur</i>».</p> -</div> -<p>Mint látjuk, gonosz sejtelmek hatása alatt írhatta ő méltósága -ezen víggal elegyes szomorú levelet, mert azalatt, hogy irata -megfutotta a hosszú, de gyors utat Rév vasúti állomástól -Budapestig, Porczogh bárónak is fontos közölni valója akadt.</p> -<p>Arthur gróf e napon saját czíme alatt egy előbbi napról kelt -kolozsvári lapot kapott a póstán.</p> -<p>Boszúsan veté félre a küldeményt, bölcsen hivén, <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> hogy az -nem lehet egyéb, mint a kiadóhivatalnak leplezett előfizetési -felhívása.</p> -<p>Azonban szemébe tűnik, hogy a napi hírek rovatában nehány sor -kék rajzónnal igen vastagon alá van húzva. Figyelmessé lesz és -olvassa a közleményt, melyben Dorozsmayné és leányának másnapra -várt megérkezése a közönség tudtára adatik.</p> -<p>Ez már változtatott a dolgok állapotján. Ki küldte ezt neki? Jó -akarója, ellensége vagy irigye? Még egyszer rá pillant a lap -czímszalagjára, melyen a Bendeffy Arthur név csak tollal volt -felírva s megütközéssel látja, hogy e lap nem egyenesen -Kolozsvárról, hanem közvetve csak Rév állomásról küldetett. Még nem -is az ismert hirlapi, hanem közönséges levélre való póstajegy van -rajta.</p> -<p>– Ah értem. Rév állomáson a pénztárnok vagy állomásfőnök, a ki a -lapot járatja, kedveskedni akart nekem. Hiszen ez az egy mégis -tudhatja, hogy jegyben járok Dorozsmay Esztikével, tehát -figyelemből irántam, megküldte valaki nekem azon lapot, mely engem -oly közelről érdekelt.</p> -<p>Ebéd előtt levén az idő, szokása szerint megnyergelteté -paripáját s miután czélja pusztán csak lovaglás volt, egyik irány -annyit ért, mint a másik.</p> -<p>Tehát akár véletlenből, akár szándékból a félórányi távolságra -fekvő Rév felé ügetett.</p> -<p>Megérkezve az egyszerű falusi állomásra, leszállt lováról és -végig sétált az indóház járdáján s a midőn az állomásfőnök -lakásához ér, látja, hogy a ház tornáczán nádkarszékben egy igen -csinos, de feltünőleg fiatal úri nő ül, mellette pedig a falóczán -dajka, még pólyában fekvő csecsemővel.</p> -<p>Arthur gróf, falusi szokás szerint az ismeretlen nőt is -üdvözölte, úgy átmenőben, a nélkül, hogy megállna. A nő azonban -igen barátságosan viszonozta e figyelmet s mintha várta volna, hogy -a gróf megáll egy szóra.</p> -<p>– Ki lehet ez? – gondolkodék, a midőn már tova haladott. – -Mintha valami régi emlék merülne fel <span class="pagenum"><a name= -"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> elmémben? De minő fajú -emlék a százféle közül? Végre is annyi bizonyos, hogy ezt az arczot -már láttam valahol.</p> -<p>Ezzel ismét lovára ült s miután a pályaudvarban senki mással nem -találkozott, csendesen léptetett a vasút töltése mellett a -legközelebbi pályaőr házikójáig. Itt megkérdé, ki azon úri nő, a -kit az állomásfőnök lakása előtt látott.</p> -<p>– Méltóságos uram, – felelt katonás bókkal az egyszeri -bakakáplár, mert ő és mindenki a vidéken ismerte már a grófot, – az -a szép asszony a főmérnök úr felesége.</p> -<p>– Lakik itt főmérnök?</p> -<p>– Oh nem; még almérnök sem. Hanem ezt Pestről küldték ide, hogy -vizsgálja meg a pályát, különösen pedig az alagutakat innen -Kolozsvárig.</p> -<p>– Nem tudja a nevét?</p> -<p>– De igen is, kérem alásan; hivatalosan parancsolták, hogy a -főmérnök úrnak mindenben szolgálatára legyünk. Ő nagysága -osztálytanácsos Dorozsmay Róbert úr.</p> -<p>A gróf ajkába harapott, de azért megajándékozta a pályaőrt s -vágtatva ért haza habzó paripájával.</p> -<p>– Dorozsmay Róbert, a kit én régente Harasztoson láttam, a ki -engem meg is akart sérteni, ha nem állnék fölötte olyan magasan, a -hova ily nyomorult kéz fel sem ér. Most jut eszembe, hoztak akkor -oda Pestről egy apró kis leánykát, ha jól emlékszem, Berenczy -Rózának hívták s azt mondták róla, hogy két év mulva a mérnökhöz -adják feleségül. Két év mulva! sok idő ez a szerelmeseknek, de a -fiatal párocska bátran várhatott… míg én…</p> -<p>Ekkor íróasztalára tekint s megpillant ott egy heverő -levelet.</p> -<p>– Ah, Porczogh bárótól. Halljuk, mi ujság Pesten távollétünkben. -<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Budapest, jun. 21.</p> -<p class="i2">Arthur, nagy dolgok készülnek.</p> -<p>Épen most azelőtt néhány perczczel, délután négy órakor belépett -legényem és mondja, hogy egy úri nő kiván velem beszélni s -bevezette a szalonba.</p> -<p>Nem oly órája volt ez a napnak, hogy női látogatást várhattam -volna, de azért hirtelenében igazítok valamit öltözékemen s -átmegyek az elfogadó szobába, a hol egy meglehetősen előkelő hölgy -állott, könnyedén a karszék hátára támaszkodott és úgy várt rám, a -nélkül, hogy mint a «többi» szokta, leülne.</p> -<p>Rá nézek, nem ismerem. Soha életemben még a színét sem láttam. -Közelebb lépek, meghajlok s ekkor leírhatlan boszúságomra -megpillantom, hogy e nő sem szép, sem fiatal. Nem mondom, hogy rút, -vagy vén asszony, hanem valami ilyen közép faj a kettő között.</p> -<p>Képzelheted haragomat ezen impertinentia fölött, hogy ily -qualitású hölgy engem még meglátogatni vakmerősködik! Mióta özvegy -Porczogh báró vagyok, ily sértés nem esett rajtam.</p> -<p>Meglehetős nyers és visszautasító hangon mondom neki:</p> -<p>– Asszonyom, ön bizonyosan a ház számát, az emeletet, vagy -legalább a lakást tévesztette el, mert…</p> -<p>Németül felelt, – bocsánatot kérve, hogy mindeddig nem volt -alkalma a szép magyar nyelvet megtanulnia.</p> -<p>Mért szép neki a magyar nyelv? s mért akarja tán még ezután -megtanulni? Ismételtem előtte németül, a mit elébb mondtam, de -magam sem tudom miért, sokkal udvariasabb hangnyomattal.</p> -<p>– Báró úr – felelé – jó helyütt járok. Én Porczogh bárót keresem -s oly kéréssel jövök, melynek teljesítése nehány másodpercznél több -időt nem igényel.</p> -<p>Ezen meghatározott igen rövid idő kibékített és <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> -megnyugtatott, mert valóban azt hittem, olyan nővel állok szemközt, -kinek legalább tíz év előtt valami ostobaságot igértem s most jő -becsületbeli váltómat incassálni.</p> -<p>– Miben lehetek szolgálatára?</p> -<p>– Báró úr valószinűleg még soha nevemet sem hallotta, de én -önnek hű barátjáról, Bendeffy Arthur grófról kivánnék bizonyos -ügyben szólani, tehát arra kérem, mondja meg, hol találkozhatom -vele? mert a gróf édes anyjának lakásán minden zárva van és az ifjú -gróf hollétét a házban lakók nem tudják.</p> -<p>Természetes, hogy tartózkodásod helye nem titok. És ha -kellemetlenség fordul elé, mindig legokosabb politika szembe nézni -vele. Csak így lehető a kiegyenlítés, míg a megfutamodás fegyvert -ad az ellenség kezébe. Mindazáltal megkérdém:</p> -<p>– Szabad madame nevét tudnom?</p> -<p>– Oh az én nevem nem határoz; engem Spuller Jeannette-nek -hínak.</p> -<p>Azt hittem, e név hallására rám szakad a ház teteje; nem, az ég -boltozata. Vége minden ábrándnak, képzelgésnek, önhitegetésnek; -átkozott pessimismusom ismét igazat mondott. Spuller Jeannette él, -testből, vérből, húsból és csontból való emberi creatura, s jő, -hogy téged irgalmatlanul felfaljon…</p> -<p>Erre megmondtam lakásodat, az utolsó postát, mely vasuti -állomás, hova, ha tetszik, levelét küldheti. De ha már itt volt, -fel kellett használnom az alkalmat, hogy kikérdezzem, minő szándéka -van, s tudjad előre, mihez tartsd magadat.</p> -<p>– Madame, – mondám, – azon ügy, mely önt Arthur gróf barátommal -viszonyba hozza, tökéletesen ismeretes előttem. Ön bizonyosan csak -jelenteni jött, hová küldjék ezután a lejárt félévi kamatot? Ön -megvásárolta a Kaula és társa követelését s mint jogutód élvezni -akarja tőkéjének gyümölcsét.</p> -<p>Spuller Jeannette igen egykedvűleg rázta fejét, <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> mint a -ki mondani akarja, ennél legkisebb gondom is nagyobb, s felelé:</p> -<p>– A dolog pénzügyi oldala épen nem sürgetős, mondhatnám -másodrendű kérdés, mely ezúttal még napirenden sincs, sőt ha -óhajtásom teljesül, többé szó sem lesz róla.</p> -<p>(Nem homályosodik el szemed? Nem dugul be füled dobja? Nem -törlöd meg szemüvegedet? Nem nézesz mikroskopium után, hogy jobban -lásd betűimet, mert a mit leírtam, csak őrültnek tollából -eredhetett.)</p> -<p>– Hogyan? – kérdém, mint mikor a nagy úr sértve érzi magát, de -még sem haragudhatik. – Nem sürgetős? A kamat, a mi lejárt? -Valóban, madame, önnek semmi szüksége egyenesen Arthur grófot -levéllel megkeresni, mert ezen ügy már elintézve, végkép rendbe van -hozva. Tessék csak ő méltóságának jószágigazgatójához fordulni, s -ha nem tudná Posztóczky úrnak czímét, szerencsém lesz vele -szolgálni.</p> -<p>– Köszönöm, – felelé, – nekem sokkal közvetlenebb elintézendő -ügyem van Arthur gróffal, mely a leggyöngédebb viszonyokra -vonatkozik. Nagyon le vagyok kötelezve báró úrnak szívessége -folytán s most újra köszönetet mondván, engedje meg, hogy ajánljam -magamat.</p> -<p>– Igen örültem, hogy szerencsém volt. Egyet azonban meg kell -jegyeznem. Bizonyos ugyan, hogy Arthur gróf barátom tegnap hajnalig -még Rétfalun volt, de csak egy távirati tudósítást várt, hogy -azonnal Erdélybe induljon.</p> -<p>– Tudom. Dorozsmaynét és leányát épen ma várták Kolozsvárra, s -ma reggel hét órakor bizonyosan meg is érkezett oda.</p> -<p>– Ezt is tudja, madame?</p> -<p>– Oh én mindenben au courant vagyok. Van szerencsém magamat -ajánlani.</p> -<p>Ezzel elment. Én a lépcsőkig kísértem, de többet nem szólott. -<span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<p>Most pedig kérdelek, mit mondasz e látogatásra? Van-e ebben -logika, van-e természetes emberi észjárás?</p> -<p>Kérded, ki ezen Spuller Jeannette? Nem kétlem, valami külföldi -borzasztó millionaire. Özvegy, vagy vén lány, azt nem tudom, de a -kinek 36,000 forint évi kamat felszedése vagy otthagyása csak -annyi, mint nálunk egy pár piszkos 100 forintossal több vagy -kevesebb pénztárczánkban.</p> -<p>Értettél-e mindent? Ha nem, akkor kezd elölről az olvasást, mert -én mindent híven megírtam, úgy, hogy kétértelmüségnek még helye sem -lehessen.</p> -<p>Még egyszer: Ő sajnálja, hogy «eddig» nem volt alkalma magyarul -megtanulni. Mi az: még eddig? Nem annyi, mint hogy ezután -szándékozik megtenni?</p> -<p>Mit jelent, hogy a lejárt kamatfizetés nem sürgetős, napirenden -sincs, s ha ohajtása teljesül, soha szó sem lehet róla?</p> -<p>Parbleu! az én Porczogh bárói finum orrom itt igen ismeretes -szagot érez. Eltaláltad, mit gondolok?</p> -<p>Soha, soha! Mert te nem láttad a sápító madamenak olvadozó -szemhunyorgatásait. Te nem voltál a jury tagja, a ki a terhelő vagy -fölmentő tanu arczának vonaglásait vizsgálta. Te csak e hideg -betűkből, e száraz értesítésből tudhatsz itélni. De én mindent -láttam, hallottam, bámultam és megvizsgáltam. Előttem állott a -külső; éles szemem behatolt a lélek titkába és ezen szörnyű -rejtélynek egyetlenegy megoldását találhattam.</p> -<p>S mi az? kérded. Ne legyen bennem többé ezen órától fogva egy -porczikája sem a Porczogh báróknak, ha el nem lestem, honnan fú a -szél? Spuller Jeannette tudja, hogy tökéletesen tönkre jutottál: -erre, mint varju a dögre, elészáll, bemarkol undok nagy terjedelmű -pénzszekrényébe s kidob onnan 600,000 forintot s a mi még ezenfelül -kellett hozzá, csak azért… még sem találtad el? mert <i>grófné akar -lenni!</i> <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span></p> -<p>Értettél? grófné akar lenni. Tehát grófot keres, még pedig nem -olyat, minőt 600 forint évi járulékért csomószámra talál otthon, -hanem igazi, valódi, régi származású grófot, telivér mágnást, -széles rokonságot és fényes nevet. Lásd, mégis van értéke a czímnek -és rangnak. Mily könnyen megadják érte a 600,000 forintot s mégsem -hiszem, hogy megejtsd a vásárt.</p> -<p>De legalább az alkut mindenesetre megkísértsd. Menekedni ne -próbálj, mert Spuller Jeannette felhajhász téged, még ha az éjszaki -sarkpont sivatagába is futamodol, mert feltette magában, hogy -Bendeffy grófné lesz, vagy belehaltok mindketten.</p> -<p>Ebből nem következik, mintha beléd bolondult volna. Neki -mindegy, zöld vagy kék a színed; nem bánja 28, vagy megfordítva 82 -éves vagy. Azzal sem gondol, ha az esküvő után a férj a keleti, a -feleség a nyugati vasútra lép és soha többé egymást nem látjátok. -Nagyon örömest fölment téged a férj összes gyöngéd kötelességeiől, -megadja szabadságodat és annyi pénzt, a mennyit kicsikarhatsz -tőle.</p> -<p>Que faire? Ha a bankból félmilliót kilopsz, a nyomodban induló -rendőrt kijátszhatod… de Spuller Jeannette-t soha. Inkább várd be -megjelenését, tartsd oda hátadat, hadd üssön rajta vagy kettőt, s -hallgasd meg, mit ajánl? ezt írja neked, vén praktikus barátod</p> -<p class="right"><i>báró Porczogh Viktor</i>.»</p> -</div> -<p>Mikor Arthur gróf e levelet végig olvasta, harsogva kaczagott -fel:</p> -<p>– Az ördög engem vigyen el, ha ez a hóbortos Porczogh nem azt -tanácsolja nekem, hogy vegyem el Spuller Jeannette-t 600,000 forint -díjért.</p> -<p>Elrejté a levelet tárczájába s egy ideig gondolkodva járt le s -fel a szobában.</p> -<p>– És miért ne? Ha egyéb sem kell neki, mint a grófnéság. Van még -néhány Bendeffy az országban s nem tőlem várják, hogy föntartsam a -család dicsőségét. <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> A 600,000 forint honorárium azonban -átkozottul kevés. Ha annyit ad, hogy összes adósságomat -kifizethetem s birtokom minden tehertől megszabadul, akkor… majd -jobban meggondolom a dolgot.</p> -<p>Egyelőre elhatározta, hogy Dorozsmayéknál utolsó kisérletet tesz -s megparancsolá, hogy másnap hajnalban kocsi álljon készen, mert -reggel 6 óra előtt már Rév állomáson akar várakozni a Pest felől -jövő gyorsvonatra. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch04.png" alt="" title="" />IX.</h3> -</div> -<p class="summary">(A midőn az ember ismeretlennel utazik, vagy -legalább csak az egyik ismeri a másikat.)</p> -<p>A kijelölt időben pontosan megérkezett a gyorsvonat, mely itt -csak egy perczet időz, de ez elég volt arra, hogy Arthur gróf -felugorjék egy első osztályú kocsira, míg legénye két utazó -börönddel hátrább keresett ülést.</p> -<p>A vonat megindult s a gróf csak most látta, hogy nem egyedül -van, mert a túlsó sarokban jól öltözött, de nem szép, nem is fiatal -nő ül és nézegeti a vidéket.</p> -<p>– Elhibáztam, – gondolá Arthur gróf, – nem néztem meg, hogy e -coupé nem dohányzók számára való s most böjtölhetek a legközelebbi -állomásig, míg más okosabb helyet találhatok.</p> -<p>Ekkor azonban megpillantja a kocsi ajtajára szegezett -érczszelenczét, mely a szivar hamujának leverésére van odakészítve -s félig kérdő szemet vet az idegen nőre.</p> -<p>Ez mindjárt elérti, mi baja utitársának, és szól hozzá német -nyelven.</p> -<p>– Ön szivarozni akar, uram? Kérem, tessék. Épen nem félek a -dohányfüsttől s rendesen ilyen helyen szoktam helyet foglalni.</p> -<p>– Valóban, madame, komolyan megengedné?</p> -<p>– Sőt kérem.</p> -<p>Ez már oly világos engedély volt, hogy parancsnak is beillett s -Arthur gróf lenyaktilózott egy havannait és ismételt bocsánatkérés -mellett rágyujtott. <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span></p> -<p>Miután pedig már szóltak egymáshoz s köztük az idegenség jege -megtört, Arthur gróf a középső ülésben foglalt helyet és társalogni -kezdett.</p> -<p>Az idegen nő készséggel, sőt előzékenységgel fogadá a -felajánlott időtöltést s csakhamar túl voltak a köznapiságokon, -hogy szép idő van, kellemes nyugati szél lengedez s már kiderült, -hogy az ismeretlen nő igen közlékeny és beszédes természettel birt -s bármely tárgy került elé, mindenre helyes, értelmes, sőt -műveltséget eláruló választ tudott adni.</p> -<p>Mindinkább közeledvén, Arthur gróf már a szemközti ülésbe -telepedett, azt mondta, tisztán mulatságból utazik, míg a nő -bizonyos családi ügyek elintézését emlegette.</p> -<p>Fél óra mulva tudva volt, hogy a nő messzeútról jő, Budapesten -csak egy napot töltött s most Erdély több városában lesz dolga.</p> -<p>Lassankint nevek kezdtek előfordulni. Az idegen nő ismerte a -bécsi szinházak összes művészeit, azután jöttek a bárónék, a -grófnék, végre a herczegnék. E nő mindenkit ismert, de egy szavával -sem igyekezett olyasmit állítani, mintha az említett úrnők -személyes barátságával dicsekedhetnék.</p> -<p>– Madame, – szólt egyszer Arthur gróf, – bámulom önnek kiterjedt -ismeretségi körét, de egyet még sem látott soha.</p> -<p>– S az volna?</p> -<p>– Burghammer herczegnő.</p> -<p>– Oh, a herczegnőt tán még többször látom, mint a többit. Nemde -szép, szőke, kellemes gömbölyű alak? Atyja Hohenmark herczeg -táborszernagy volt, anyja magyarországi középbirtokos, született -Bogfalvy.</p> -<p>Ez már sok volt. Ezen pontos részletesség bőven bizonyította, -hogy a többi életadat s nehány érdekes adoma is, melyet most -hallhatott, csak a legjobban értesült körökből származhatott.</p> -<p>– Asszonyom, – kérdé erre Arthur gróf, – ön tán Burghammer -herczegnőnek leánykorát is ismeri? <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>– Csak azt tudom róla, a mit az egész Bécs. Louise herczegnő -ismeretséget kötött egy Bendeffy Arthur nevü magyar gróffal. Úgy -látszott, szerették egymást. A grófról nem szólhatok, de a -herczegkisasszony lelke mélyéből és szíve teljéből engedé át magát -érzelmeinek. Mind e mellett e házasság állítólag vagyoni tekintetek -miatt, lehetlenségnek mutatkozott, Louise herczegnő tehát az öreg -Burghammer herczegnek nyujtá jobbját. Ő herczegsége az osztrák -delegátióval Pesten időzött s Hohenmark kisasszonyt az udvari -ünnepélyek alkalmával látta először. Mondják, hogy a herczegnő mai -napig sem feledkezett el első szerelméről.</p> -<p>Arthur gróf nem tudta, hova legyen bámulatában s aztán -kérdé:</p> -<p>– Utoljára ön még Bendeffy Arthur grófot is ismeri?</p> -<p>– Láttam nehányszor, Bécsben, és másutt is.</p> -<p>– Ah, Bécsben és másutt is, és minő alkalommal?</p> -<p>– Ott, a hol ő engem véletlenűl nem látott, vagy nem figyelt -rám.</p> -<p>– A hol ő önt nem látta! ez nevezetes. A hol ő önre nem figyelt! -Ez eredeti. Ráismerne ma is?</p> -<p>– Akárhol, ha találnám.</p> -<p>Most már Arthur gróf zavara a legmagasabb fokra hágott. Szemébe -nézett az idegen nőnek, de ez teljes nyugodtsággal állotta ki a -kémlő pillantásokat. Ismerte őt e nő? vagy legalább ezen egy -esetben csak kérkedni akart mindentudóságával? Végre is Arthur gróf -legjobb politikának tartotta, ha incognitójáról legalább nyiltan le -nem mond, mert ily helyzetében sokkal szabadabban folytathatja -érdekes beszélgetését.</p> -<p>E pillanatban fütyölt a mozdony s a vonat Csucsa állomásra -érkezett.</p> -<p>Itt zaj keletkezék, a konductorok végig futkostak a -kocsisorokon, mindenütt kiáltva: «távirati sürgöny! távirat: Werner -Karolinának!»</p> -<p>– Ah, – szólt az idegen nő, – mint ha az én nevemet hallanám. -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p>– Azt kiáltják, – felelé a gróf, – hogy távirati sürgöny várja -itt Werner Karolinát.</p> -<p>– Én vagyok.</p> -<p>Ezzel kihajlott az ablakon, intett azon egyénnek, a ki a -sürgönyt magasra emelve mutogatá, s aztán rajzónnal a vevényt -aláírván, ajándékot adott a hivatalszolgának, a sürgöny pecsétét -pedig feltöré.</p> -<p>Arthur gróf felkelt, hogy egy üléssel távolabb essék, nehogy -szerénytelenűl közel legyen az olvasóhoz.</p> -<p>– Oh kérem önt, – szólt az ismeretlen utitársnő, a kinek azonban -már nevét hallottuk, – maradjon uram, vagy legalább ezen okból ne -hagyja el helyét. Nincs ebben semmi titok. Bátyám, a ki -egyszersmind ügyvédem, ír. Csupa hivatalos szárazság, akár -felolvasom.</p> -<p>Arthur gróf elhárító jelt adott kezével, de társnője nem gondolt -azzal, hanem hangosan olvasá:</p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Bécs, jun. 23. regg. 4 óra.</p> -<p>A pör állása nem változott, de végéhez közeleg. A végeldöntés -előtt az alperessel nem kell alkuba bocsátkozni.</p> -<p class="right"><i>Werner Károly</i>.»</p> -</div> -<p>Olvasás után a papirt ketté szakította s a már rohanásnak indult -kocsinak ablakán kivetette.</p> -<p>Nehány perczig szótlanúl ültek szemközt egymással. A gróf a -Werner néven mélázkodott el, mely polgáriasan hangzik, de van -köztük még báró is, akármennyi. Mert hogy e nő a legjobb körök -modorát és sajátszerű szójárásait ismerte, arról bőven -meggyőződhetett.</p> -<p>Ezalatt az utitársnő keresgélt valamit kezén tartott könnyű -bőrtáskájában. Arthur gróf elpirult, mert akarata ellen -bepillantott a táska belsejébe s látta, hogy ott igen vaskos csomó -50 forintos bankó hencsereg. Régente azt mondták, a madarat -tolláról, az embert szaváról ismerik meg. Mai napon nincs biztosabb -ajánlólevél, mint a kinek csomóstul áll a pénz rendelkezésére.</p> -<p>– Uram, – szólt a nő, – ön nekem szorultságomban nagy -szívességet tehetne.</p> -<div class="figcenter" style="width: 385px;"><a href= -"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt= -"– Azt kiáltják, – felelé a gróf." title= -"– Azt kiáltják, – felelé a gróf." /></a> -<p class="caption">– Azt kiáltják, – felelé a gróf.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<p>– Egészen szolgálatára állok.</p> -<p>– Nagyot hibáztam, hogy a távirati sürgönyt kidobtam az ablakon, -mert a papir hátára ráirhattam volna a választ.</p> -<p>– Asszonyom, ha Kolozsvárra érünk, talál ott papirt és -mindent.</p> -<p>– Igen, de én Bánffy-Hunyadról kivánnék visszatáviratozni. Nincs -önnek tárczájában egy darabka nélkülözhető papirka?</p> -<p>– Mindjárt megnézem.</p> -<p>Ezzel megnyitá tárczáját, melynek egyik oldalán a 17 darab ezres -bankjegy, a másik oldalán kisebb bankjegyek, szivarok, s végre a -tegnap vett levélnek lapjai fehérlettek ki.</p> -<p>Késedelem nélkül leszakított a levélből oly darabkát, melynek -háta tisztán maradt s odanyujtá utitársnőjének.</p> -<p>– Köszönöm, nagyon lekötelez ön. De már ha ennyi jósággal van -irántam, még megtetézhetné szivességét. Az asszonyok kézírása -sokszor olvashatlan, nem volna oly kegyes, leírni, a mit -diktálok?</p> -<p>– Ezer örömmel; semmi sem könnyebb ennél.</p> -<p>– Tehát diktálom, a czím: «Werner Károly ügyvédnek. Bécs. -Bankgasse 9.»</p> -<p>– Megvan.</p> -<p>– Most a sürgöny tartalma: «Bánffy-Hunyad jun. 23 reggel 6 -óra.»</p> -<p>– Még nincs ennyi.</p> -<p>– Lesz, ha az állomásra érünk.</p> -<p>– Helyes, igaza van; kérem tovább.</p> -<p>– «Az alperest már megtaláltam, és többé el nem bocsátom szemem -elől.</p> -<p class="right">W. K.»</p> -<p>A nő a legudvariasabb modorban köszöné meg utitársának -szivességét, átvette a beírt papirlapot, de midőn azt kezében -forgatná, megpillantja a másik oldalt elfoglaló írást és -felkiált.</p> -<p>– Ah, ez Porczogh báró irása.</p> -<p>– Hogyan? – felelt Arthur gróf, a ki e mindentudóságot -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> természetellenesnek kezdte tartani, – -ön ismeri Porczogh báró kézvonásait?</p> -<p>– Azaz: a kézirást nem. Legalább én még a bárónak magyar levelét -sohasem láttam. Annál inkább ismerem a levélpapirt, melyet -használni szokott, mert minden lapra a P. V. monogramm be van -nyomva.</p> -<p>– Ah ez nevezetes! Ön Porczogh bárónak levélpapirját ismeri! -Nekem a báró jó barátom, de sohasem dicsekedett vele, hogy -szerencséje van Werner Karolinát ismernie.</p> -<p>– Oh nem is hozzám intézte leveleit. Én csak a második kézből -jutottam hozzá. Most azonban kérnem kell önt, nézze meg jól, -nincs-e ezen papirnak a hátán oly valami, a mi nem való más -embernek, mert a papir ott marad a távirda hivatalban, s kiváncsi -szemek elé kerülhet.</p> -<p>Arthur gróf valóban megijedve vette kezébe Porczogh báró -levelének darabkáját, mely azonban úgy volt ketté szakítva, hogy a -soroknak csak a fele maradt meg, s miután épen e helyen sem név, -sem más érthető mondat elő nem fordult, meggyőződhetett, hogy e -papir minden kár vagy kellemetlenség nélkül vetődhetik -akárhova.</p> -<p>Megérkezvén az állomásra, az idegen nő magához intett valakit a -pálya szolgai személyzetéből s miután kérdezte, ért-e németül, s az -igenlőleg felelt, mondá neki:</p> -<p>– Legyen ön oly szives, vigye el ezt a sürgönyt, de rögtön, a -távirdai hivatalba. Itt van 10 forint; fizesse ki ebből az 50 -krajczárra szabott díjt, a többit pedig fáradsága jutalmául költse -el egészséggel.</p> -<p>A jó ember csak eltátotta a száját a herczegi borravalóra s mély -meghajlással kifejezvén háláját, a parancs végrehajtását megigérte. -Ezalatt a vonat ismét mozgásba jött, aztán hovatovább gyorsabban -rohant, míg végre a kirendelt időben a kolozsvári indóházba -berobogott.</p> -<p>– Asszonyom, elértem utazási czélomat. Igen örültem -szerencsémnek, s ha ön is Kolozsvárra szándékozott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> itt áll -legényem, a ki segíteni fog a podgyászt a kocsira szállítani.</p> -<p>– Köszönöm uram; nem egyedül utazom.</p> -<p>És valóban ekkor már ott állott egy jó kihízott inas, de nem -bérruhában. Ha bajuszt, szakált visel, beillik még szolgabirónak -is. Ez teljes készséggel jött úrnője szolgálatára s a kik Rév -állomástól kezdve oly érdekeltséggel elcsevegték az időt, végső -búcsút mondtak egymásnak.</p> -<p>A gyorsvonat Kolozsvárott csak 10 perczig időz s Arthur gróf -leszállván a waggonról, szétnézett, hol látná meg az ezen perczben -kötelességszerűleg jelen lenni tartozó állomásfőnököt?</p> -<p>E helyett sokkal biztosabb forrásra talált, a honnan hírt -hallhatott. Egyik ismerőse, valamelyik erdélyi gróf ácsorgott itt a -pályaszín járdáján. Hihetőleg várt valakire, a ki el nem jött.</p> -<p>Arthur gróf hangos szóval üdvözlé barátját s mindjárt -Dorozsmayék felől kérdezősködött.</p> -<p>– Barátom, elkéstél. Dorozsmayné és leánya, tündérszép -menyasszonyod, nagyon féltek a déli nap hevétől s még az éjjeli -személyvonattal Marosvásárhely felé indultak.</p> -<p>– Bizonyosan tudod?</p> -<p>– Senki sem tudhatja biztosabban, mint én. Oly szerencsés -voltam, hogy fogatomat egész ittmulatási idejökre rendelkezésükre -bocsátottam, s az özvegy e figyelmemet kegyesen fogadta. Az éjjel -elutaztak, s magam hajtottam lovaimat a vendéglőtől az -indóházig.</p> -<p>– Ha így van, semmi keresetem Kolozsvárott, megyek tovább -rögtön.</p> -<p>– Áldjon Isten.</p> -<p>Arthur gróf maga ment a pénztár elé, mert legényének a podgyászt -kellett visszaczepelni. Egy első s egy második osztályra szóló jegy -hamar volt váltva s a gróf, legényével együtt, reggelizés nélkül -foglalt ujra helyet, s csakhamar azután mozgásba jött a vonat s -nyílsebességgel hatoltak Erdély kies völgyei közé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p> -<p>Jól elmult már a dél, a midőn Arthur gróf a csendes vidéki -városkába, Marosvásárhelyre érkezett. Itt az indóházban -megebédeltek; a legény ugyan jóizűen, de a gróf ma is emlegeti a -marosvásárhelyi beefsteaket.</p> -<p>Van már a hazában annyi élelmessége a lakóknak, hogy a hol vasút -van, különösen pedig ha ez nem megy tovább, hanem mint zsákutczába -irgalmatlanúl leteszi az utazókat, mindenféle rendű és rangú kocsik -állnak készen a továbbmenni szándékozók rendelkezésére. Arthur gróf -még ebéd előtt kiszemelt egy könnyű csézát, mely elé három tüzes -csikó volt fogva s a tulajdonossal nehány szóval megalkudott. -Természetesen négyszeres árat fizetett, mert a székely fuvaros nem -azt nézi, meddig megy? hanem, kit visz? Arthur grófnak arczán pedig -eltörölhetlen vonásokkal volt a született nagy úr jellege -kifejezve.</p> -<p>Megindultak.</p> -<p>A tulajdonos maga hajtotta a lovakat s a gróf néha-néha -kérdezett tőle valamit.</p> -<p>– Messze van az a Borszék?</p> -<p>– Nincs annyira uram, mint Moszkva, vagy Peking, de ha bajunk -nem lesz és a napot a holdvilágos éj felével kitoldjuk, oda érünk -tán holnap este 5 órára.</p> -<p>– Átkozott expeditio, – mormogá a gróf s gondolatában hozzá -tevé, hogy mindez még hiába is történhetik.</p> -<p>A csikók ellen semmi kifogás sem lehetett; két postaállomást -haladtak egy végtiben s meglehetősen ügetve. Azután ha egy órát -pihentek s jól megabrakoltak, ujra friss erőben voltak.</p> -<p>Annál több szemrehányás érhette a kocsit, melynek hátulsó ülése -ugyan rugókon lógálózott, de a köves és döczögős úton szétrázta -utazónknak még az agyvelejét is.</p> -<p>Arthur gróf egyik szivart a másik után hamvasztotta el, és épen -ujra akart rágyujtani, a midőn lába alatt erőszakos recsegés -hallatszik s az egyik hátulsó kerék ezer darabra törve hull szét az -országúton. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>A gróf egy kicsit ki is lett dobva a kocsiból, de rögtön talpon -termett, míg legénye, kinek semmi baja sem esett, jajveszéklő -óbégatással tölté be a székely levegőt.</p> -<p>És a kocsis? Ezen fajnak is megvan a maga «bevett szokás»-a, -mely soha el nem marad, és sohasem használ. Tudniillik: -egetrázkódtató módon káromkodott.</p> -<p>Arthur gróf egy ideig uri egykedvűséggel nézte a romlást, -hallgatta a körmönfont káromkodást, végre kérdé:</p> -<p>– Nos, mi lesz most belőlünk?</p> -<p>– Azt csak a haragos ménkű tudja, méltóságos uram. Utoljára nem -tehetek egyebet, mint szőrére ülök a kesej csikónak s belovaglok -Parajdra.</p> -<p>– Soká tart?</p> -<p>– Egy óra oda, egy vissza: hanem, hogy mikor és hol kapok más -kocsit, azt csak szent Péter apostol tudja.</p> -<p>– Szép kilátás, legalább három óráig itt vesztegelni.</p> -<p>A fuvaros, a mint mondta, meg is tette; kijelentette, hogy előre -is csak annyit igért, ha baj nem történik, s aztán felpattanva -egyik lovára, a kigyózó uton eltűnt.</p> -<p>Csak legalább vadászni lehetne itt, gondolá a gróf, s elővevén -kétcsövü remek fegyverét, lövöldözni kezdé a nyugalomra térő -varjukat, nagy boszúságára legényének, a kinek kötelessége volt -ezalatt az ijedős lovakat féken tartani.</p> -<p>Már közel volt az este, a juniusi leghosszabb nap lehanyatlott, -a midőn alig fél óra multával egyszerre hátuk mögött, a merről -maguk is jöttek, csengetyű hangja hallatszik; nemsokára kerék -zöreje is közeledék, míg végre az út fordulójánál egy régen a -divatból kiment hintónak kisértetes formája bukkan elő.</p> -<p>Nem lehetett uri utazó, a ki a borszéki fürdőidényre készült -volna. A hintó födele hátra volt eresztve, s hárman ültek benne. A -kocsis, mellette kövér, bajusztalan patronus, veleszületett -flegmával és engedelmes szolgálati készséggel; végre a hátulsó -ülésben egy nő <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> magánosan, élénk kiváncsisággal -nézdelve minden fát, bokrot és fűszálat.</p> -<p>És ki volt?</p> -<p>Ah nagy ég csodája, senki más, mint tisztelt Werner Karolina -úrnő, elkényeztetett bécsi dáma, kit a sors ötlete itt hordoz a -székely vadonban. És megismerve reggeli utitársát, elrémülve -szemlélé a kocsikerék szörnyű katasztrófáját.</p> -<p>Arthur gróf, uri egykedvüséggel, mintha otthon volna, három -szóval elmondá helyzetét s aztán csodálkozva kérdé:</p> -<p>– Hogy találom önt itt megint?</p> -<p>– Nagyon egyszerűen. Kolozsvárott már várt valaki rám az -indóháznál s oly hírt vettem, melynek következtében tovább kellett -indulnom. Mon Dieu! együtt utaztunk a vonaton s nem láttuk -egymást.</p> -<p>– Ez gyakran megtörténik. A vesztes mindenesetre én vagyok; mily -kellemesen elbeszélgethettünk volna a hosszú uton.</p> -<p>– Ön igen udvarias uram, de ha úgy tetszik, szolgálhatok -kárpótlással. Legyen szerencsém; üljön fel kocsimra, elviszem -legalább a legközelebbi állomásig.</p> -<p>– Ez imádandó eszme, madame.</p> -<p>Ezzel felült, legényének pedig megparancsolá, hogy ne mozduljon -helyéből s várja meg a fuvarost.</p> -<p>Mikor ismét ketten ültek, a hölgy megjegyzé:</p> -<p>– Soha sem hittem volna, hogy ily magas hegyek között is annyi -szúnyog teremhessen. Ha meggyujtaná szivarját, a füst elűzné e -mérges teremtményeket.</p> -<p>– Önből az angyalok beszélnek asszonyom. Ez a legelegánsabb -modor engedélyt adni a dohányzásra.</p> -<p>Aztán, mintha félbe sem szakadt volna, folytatták reggeli -társalkodásukat.</p> -<p>– Madame, ön az egész világot ismeri; a mennyi báróné, grófné, -herczegné van, mind látta, mindegyikről tudja, mily szép, mennyi -pénze, mennyi adóssága, s tán mennyi kedvese is van.</p> -<p>– Kérem, ez utóbbi «artikelt» meg sem érintettem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span></p> -<p>– Akkor bocsánatot kérek. De most azt kérdem, ismeretes-e a -bankár- és a börze-bárók osztályában?</p> -<p>– Egy kevéssé.</p> -<p>– Kérdem: ismer-e ezen körökben egy Spuller Jeannette nevü -millionaire hölgyet?</p> -<p>– Spuller Jeannette asszonyt, – felelé az utitársnő minden -meghatottság nélkül, – igen jól ismerem, de most hallom róla -először, hogy milliókkal bírna.</p> -<p>– Akkor más lesz. Az én Spuller Jeannette-om képtelen gazdag, -nem fiatal, nem szép…</p> -<p>– Akkor ne is folytassa személyleírását, mert az én Spuller -Jeannette-om legalább szépnek tartja magát, még akkor is, ha az -egész világ ellene tanúskodik. A férfiaknak tudni kellene, hogy a -szépségről soha még nő le nem mondott; legalább a benső értékről -semmi esetre sem.</p> -<p>– Nagy köszönettel fogadom a kegyes leczkét, mert tán büntetést -is érdemlettem volna. Mindemellett meg vagyok győződve, hogy két -különböző Spuller Jeannette-ról beszéltünk. Az enyémnek pénze -van.</p> -<p>– Pénz hiányában az enyém sem szenved. Van 6000 forintos könyve -a bécsi takarékpénztártól.</p> -<p>– Az enyém fél kézzel vásárol meg egy 600,000 forintos -kötelezvényt, s a mellett oly szórakozott, hogy öt hónap óta azt -sem tudatja adósával, hogy hova küldje a régen lejárt félévi -kamatot?</p> -<p>– Akkor önnek igaza lehet. Két Spuller Jeannette boldogítja az -emberi faj férfiosztályát. Az öné gondatlan könnyelmü, az enyém -kikiáltott madame Harpagon.</p> -<p>– Az enyémről azt beszéli a rossz világ, hogy nagyravágyó, s egy -pár rongyos milliót szívesen kidobna az ablakon, ha grófné -lehetne.</p> -<p>– Nem ismerem, soha hirét nem hallottam. Az enyémnek férje s -nagy diák fia van. Külön él ugyan a házaspár, mert mindenik más -foglalkozást űz, de azért családi érdekek tekintetében szorosan -összetartanak.</p> -<p>Arthur gróf keserűen csalódva érzé magát s gondolatában -<span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span> panaszkodott a sors ellen, hogy ily -mindentudó nő épen azon személyről, a ki őt leginkább érdeklette, -felvilágosítást nem adhatott.</p> -<p>Már közel voltak Parajd nevü állomáshoz, a midőn találkoztak a -visszatérő fuvarossal, a ki gyalog jött az uton, egyik kezével -lovát tartotta féken, a másikkal kocsikereket görgetett előre.</p> -<p>– Nos hát nincs kocsi Parajdon?</p> -<p>– Megköszönöm azt is, hogy ezt a vasalatlan kereket kaphattam, -mert a mi jó ló és kocsi volt Parajdon, ma délben elvitték.</p> -<p>– Elvitték! hova?</p> -<p>– Hát kérem alássan, valami rettenetes gazdag asszonyság, azt -mondták, Dorozsmay herczegnő, utazik erre. Gencsről, a báró -kastélyából három kocsit küldtek elébe, de a Csomboja meg a -Csudálatos hegyről irtóztató felhőszakadás jött s úgy elrontotta az -utakat, hogy ökrökkel kellett a báró kocsiját vontatni. Most aztán -összeszedtek Parajdon minden lovat, minden kocsit, s nyolcz lovat -fogva minden kocsi elé, így mehettek a fényes uraságok Gencsre.</p> -<p>– Hogyan, Gencsre? úgy látom a térképen, hogy Gencs nem fekszik -az országuton.</p> -<p>– Nem; de letértek, most ott vannak s tán vissza sem jőnek, míg -hetedhét országra szóló lakodalmat nem csaptak, a herczegkisasszony -és a fiatal báró között.</p> -<p>Hogy mi rejlik az emberi szív mélyében? azt az Úr, a vesék -vizsgálója tudja, az emberek csak azt látták, hogy mindkét utazónak -egyszerre elment a kedve Borszéktől, s nem bánták, igya a hires -savanyú vizet, a ki akarja.</p> -<p>Szerencsére itt volt a legpompásabb ürügy, a felhőszakadás, mely -Parajdon túl Gyergyó-Szent-Miklósig úgy elmosta az országutat, hogy -csak a darabos kőszikla maradt fenekén.</p> -<p>Legelébb Arthur gróf eredt földtani vitatkozásba, és sejtetni -engedé, hogy lemond utja folytatásáról; oly <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> -közbejött esemény, melyre az egész fuvarbér kifizetése mellett a -székely kocsis elismerése méltó hajlamot bizonyított.</p> -<p>Werner Karolina asszonyság sem nézett többé előre. Inkább hátra -s azt erősítette, hogy a minő dolga neki Gyergyó-Szent-Miklóson -vagy Borszéken lett volna, azt elvégezheti akkor is, ha az -országutat ismét kijavítják. Úgy is csak azért szándékozott oda, -mert épen most nem volt más dolga, de a mi halad, az el nem -marad.</p> -<p>Tehát közös megegyezéssel visszafordultak. Arthur gróf csak -addig használta szives utitársnéjának kocsiját, míg saját fogadott -alkalmatosságáig ért. Ez alatt is keveset beszélt, elmult kedve a -kérdezősködéstől, szivarja sem izlett, a szúnyogok csipését pedig -észre sem vette.</p> -<p>Mert a gencsi látogatás meggyőző ékesszólás, a legvilágosabb -revelatio volt előtte. Elhatározta, hogy visszamegy mamája csendes -kastélyába s majd ott határozza meg, mit tegyen jövendőben? Azaz: -mikorra tűzi ki a napot, melyben főbelövi magát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch03.png" alt="" title="" />X.</h3> -</div> -<p class="summary">(Bepillantunk a távirdai hivatal titkaiba.)</p> -<p>Arthur gróf otthon van, a mama vadászkastélyában. Az üde lég, az -izletes ebéd, melyet a nagyváradi kanonok útmutatásai szerint -művészkedő szakácsné főzött, új életszikrát lehelt ő méltósága -becses valójába, s ha gondolkodott is néha a pisztolyról, a -golyóról, mindez elméleti, vagy orvosrendőri szempontból -történt.</p> -<p>Úgy találta, hogy a már fölfedezett számtalan öngyilkolási -módokból egyik sem való született nagy úrnak, ősi családból -származó hatalmas grófnak.</p> -<p>A méreg? ez utálat és otrombaság. Az ember tíz, tizenhat óra -alatt testileg, lelkileg többet szenved, mint a mennyit a sors -egész hátralevő életének idejére rá kimérhetett.</p> -<p>Széngőz? a párisi grisettek találták fel kizárólagos -használatukra. Vízbe fulás? A szakácsné teszi, kihez hűtelen lett -katonája.</p> -<p>Ellenben golyó az agyba, ha jól van czélozva, férfias és rögtöni -halál. De itt marad borzadályul a holttest, mint a rendőri orvosnak -szabad zsákmánya. Jőnek a halottvizsgálók, jő a bonczoló irtóztató -késével és fénylő fürészével. Jőnek az öngyilkosság indokainak -fürkészői s minden hirlap tele van az esemény legrészletesebb -leírásával. Megírják, hogy a főrangú öngyilkos vagyonát -elpazarlotta, előnyös házassági terve füstbe ment, hogy uradalma -pénztárából kivett oly <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> összeget, mely adóssága kamatának -fedezésére volt kirendelve. Az orvosi látlelet sem kimél agyat, -tüdőt, májat, benne lesz, mi volt a testben kék, vörös, fekete, -vagy szederjes, rendes vagy rendetlen állapotban. Szóval: az ember -meghal, de itt hagyja testét, hirét, becsületét, s mindenki kedve -szerint marczangolhat benne.</p> -<p>Majd azt gondolta, bezárkózik legbensőbb szobájába, összehordja -a butorokat rakásra, leönti ágyát szeszszel s midőn érzi a lángok -mardosását, agyonlövi magát; tehát míg négy-öt ajtót betörnek, -addig a csontja is hamuvá válik. De ezzel is csak holttestét -mentette meg az emberek szeme elől; a hir, a közbeszéd, a lapok -kürtölései fönmaradnak.</p> -<p>Utoljára abban állapodott meg, hogy ha utolsó ezer forintosát -felváltja, elutazik Amerikába, ott is a legtávolabb nyugati -vidékre. Utközben nevet változtat, régi öltönyeit elveti, minden -nyomot elenyésztet, s akkor a vadon közepén, ha az éhség kínjai -körülfogják, nyul fegyveréhez. De ezzel is csak elhalasztja az -itthon keletkezendő zajt, s még ráfogja valaki, hogy mint hivatali -szolga élősködik valamely uzsorás bank irodájában.</p> -<p>Tehát teljes lehetlen e világból kiszabadulni nyom nélkül? Annyi -joga sincs az embernek, hogy lemondhasson egyéni létezéséről, ha ez -terhére van?</p> -<p>És miért akar meghalni? mert nem tud élni mint gazdag, irigyelt -és kiváltságos Bendeffy gróf! Egy czipész, vagy szabó késsel metszi -fel torkát, mert nem képes 100 forintos váltóját kifizetni; az -útszéli betyár agyonveri a rongyszedő zsidót, és megelégszik, ha 20 -forintot talál nála. A katona sokszor nem a hazáért, hanem egy nem -szeretett s az országra nézve káros dynastiáért neki megy a tüzet -okádó ágyútelepnek, nem tudom, hány rézkrajczár napibérért!</p> -<p>És Arthur gróf mégis öngyilkosságra gondolhatott. Nem élhet -kényelmesen és gond nélkül édes anyja körében? Menjen oda s mindene -van; maradjon itt, és <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> semmi szükséget nem szenved. Tehát -egyedül azt nem tudná eltürni, hogy régi hatalmától elesett, hogy -husz cseléd helyett kettő vagy három lesi parancsolatát? vagy hogy -nem kapott olyan feleséget, a ki öt millió forintot hozott volna a -házhoz?</p> -<p>Igaz, hogy Spuller Jeannette-nek 18,000 forintja meg volt -kezdve. Mi lesz, ha elfogy? Semmi. Legfölebb félévi kamat-hátralék -az uradalmi pénztárban. Felmondják a kölcsönt? Árverésre kerül a -birtok? Azt veszti el vele, a mi úgy is régen nem az övé volt.</p> -<p>Ezalatt pedig étvágya dicsőségesen nevekedett, pompásul hizott, -egy pár pohár tiszta, természetes bor többet ért a drága külföldi -gyártmányoknál. Olykor tréfából még meg is csipkedte arczát egy -helyrevaló oláh menyecskének.</p> -<p>Ilyen kedélyében rendesen megnyergelteté lovát s bekalandozá a -vidéket, s tapasztalnia kellett, hogy végre is 20 négyszög -mérföldnyi területben nem talál nagyobb urat magánál.</p> -<p>Egy ízben mégint Rév állomás indóházáig vetődött s újra -megpillantotta az egykori kis Róza kisasszonyt, a mint nádból font -karszéken ült, s varrogatott az állomásfőnök lakása előtt.</p> -<p>Tán a szokottnál jobb kedve volt, mert midőn messziről meglátá a -nőt, köszöntötte. A barátságos viszonzásra leszállott a gróf -lováról, s néhány szóra megállott.</p> -<p>– Még mindig itt lakik nagyságod?</p> -<p>– Még mindig, gróf úr, s betelik hat hét, míg férjem kész lesz -feladatával.</p> -<p>– S hol a szép kis gyermek? (Ő ugyan soha sem látta, szép vagy -nem, de így szokás az anyákkal beszélni.)</p> -<p>– Elküldtem a ház másik oldalára a kertbe, mert vonat közeledése -van jelezve s a füst, fütyülés, dübörgés nyugtalanítja -angyalkámat.</p> -<p>– Ez az anyai szeretet és gondosság az egyedüli idyll, a mi még -megmaradt prózai korunkban. <span class="pagenum"><a name= -"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>– Megmaradt, mert kötelesség és egyszersmind mennyei gyönyör. -Tetszik helyet foglalni?</p> -<p>Arthur gróf leült a festett padra, s alig helyezkedék el, -érkezik egy vegyesvonat Várad felől és egyik waggonból leugrik -Dorozsmay Róbert az ő osztálytanácsosi rangjában és kiküldött -főmérnöki hatalmával.</p> -<p>– Rózám, mai napon hamarabb kész vagyok munkámmal és egész napra -szabad vagyok. Ah…</p> -<p>Most látta először, hogy idegen van jelen, de megismervén a -grófot, mélyen meghajolt:</p> -<p>– Méltóságos úr, fogadja határtalan tiszteletemet.</p> -<p>Tudjuk, hogy e két férfi között ellenkedés, sőt szándékos sértés -fordult elé, melyet azonban Arthur gróf méltósága alattinak tartott -észrevenni és megérteni. Most, több mint három évvel később, a -mérnöknek tiszteletteljes, de férfias üdvözletére némileg -lefegyverezve érzé magát s ha már elkövette a hibát, hogy beszélt a -nővel, sőt le is ült, udvariasan viszonzá a férj köszöntését, de -nem nyujtott kezet feléje.</p> -<p>– Gróf úr, – szólt ekkor némi tartózkodással a mérnök, – -bizonyos rejtélyes ügy miatt még ma délután szándékoztam méltóságod -uri házánál tiszteletemet tenni.</p> -<p>– Ah? örültem volna; mindenesetre le vagyok kötelezve. Minő -rejtélyes ügyről szólott?</p> -<p>– Mintegy két héttel ezelőtt Csucsa állomáson foglalkoztam, a -midőn a gyorsvonat megérkezésével láttam a gróf urat szemközt egy -nővel, a kire ott helyben távirati sürgöny várakozott.</p> -<p>– Emlékezem.</p> -<p>– Ezen nő most Werner Karolina név alatt a legközelebbi -állomáson, Élesden lakik, miután itt Réven hiába keresett lakható -szállást.</p> -<p>– Hogyan, ez a bécsi nő nem talált másutt helyet a világon, mint -épen e kis fészekben?</p> -<p>– Itt lakik e csekély mezővárosban, urasági inas szolgálja, s -külön főzést tart. Nincs nap, melyben levelet ne küldjön a postára -s néha kettőt is kap. E mellett <span class="pagenum"><a name= -"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> a távirati sodronyt is -igénybe veszi, mert két hét óta legalább húsz telegrammot kapott és -küldött. Egész Élesd töri a fejét, mit keres itt ezen előkelő -nő?</p> -<p>– A kis városi közönség mindig igen kiváncsi.</p> -<p>– A távirdai hivatalnok, a kivel itt megismerkedtem, azt sugta -fülembe, hogy ez a rejtélyes nő egyenesen méltóságod ellen -cselszövénykedik, sőt sötét bűntény kovácsolásával vádolja az -idegen nőt.</p> -<p>– Ellenem cselszövénykedik? ez képtelenség. Nem lehet ennek -értelme.</p> -<p>– A távirász oly nyugtalan volt s annyira félt a felelősségtől, -hogy titokban közölte a szolgabiróval a leginkább compromittáló -sürgönyök tartalmát.</p> -<p>– A szolgabiróval?</p> -<p>– Vele. Mert a szolgabiró itt, míg felebbvalója nincs jelen, a -rendőrfőnök, a belügyminiszter, talán maga a király.</p> -<p>– Patvarba; nagy úr lehet.</p> -<p>– A szolgabiró tehát hivatalos kötelességének tartotta a küldött -és vett telegrammokat a távirdai hivatalból másolatban kivenni, s -miután kétségtelen, hogy itt méltóságod ellen valami rejtélyes -üzelem van keletkezésben, arra szólított fel engem a szolgabiró, -hogy ezen lepecsételt iratot méltóságodnak átnyujtsam.</p> -<p>– És én határozottan visszautasítom. A szolgabiró tehet, a mit -akar, csak arra kérem, hagyjon ki engem a játékból.</p> -<p>– Akkor bocsánatot kérek, szolgáljon mentségemül, hogy én a -gyakorlati világ embere vagyok, ezen téren pedig az önvédelem -szabálya tanácsolja, hogy ha lehet, ellenségeink fondorlatairól -tudomást szerezzünk.</p> -<p>– Nekem nincs ellenségem; azon nővel pedig véletlenül -találkoztam, épen itt, Rév állomáson, a mint azon coupé-ba léptem, -melyben ő már helyet foglalt. Többet nem tudok róla; nem ismerem és -semmi ügyem vele.</p> -<p>– Ezen nőt nem Werner Karolinának hivják. Ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> álnév. -Egy telegramm nyiltan mondja: menjen az alpöröshez személyesen, -mint Sp. J.</p> -<p>– Mint Sp. J.?</p> -<p>– Igen; ezen kezdő betük állnak a sürgönyben.</p> -<p>Arthur gróf megdöbbent és gondolkozni kezdett. Sp. J.? E két -vagy három betű ellenállhatlan erővel emlékezteté őt Spuller -Jeannette-re.</p> -<p>Tulajdonkép pedig csak most, ezen figyelmeztetésre kezdé először -a nővel átélt kalandjait mérlegelni, és a feltünt körülményeket -kapcsolatba hozni. Az első találkozás kétségtelenül véletlen volt, -de a nő azért utazhatott Erdélybe, mert mint látszik, tudnia -kellett, hogy ő is oda szándékozik. Menetjegye Kolozsvárig szólott, -s mégis tovább utazott ugyanazon vonaton Maros-Vásárhelyig; de -rejtőzött s nem mutatta magát még az indóházban sem. Tán épen a -III. osztályú vendéglőben ebédelt, csakhogy el ne árulja magát. De -még Borszék felé is üldözte őt, s így találkozott vele a kocsikerék -eltörése után. A midőn pedig a gróf elhatározta, hogy visszafordul, -neki is elment kedve a tovább hatolástól. Mot itt a szomszéd -városkában lakik, sőt Réven is keresett szállást. Mind ez nem lehet -véletlenség. Ez titkot rejt, melyet hasznos volna fölfedezni, mert -az «Sp. J.» betük csak gyanuját erősítheték meg.</p> -<p>– Dorozsmay úr, – szólt, – jobban meggondoltam e dolgot. Nagy -köszönettel fogadom önnek irántam tanusított figyelmét és -barátságos részvétét. Átveszem a másolatokat, megvizsgálom, mert -végre is érdekelve lehetek.</p> -<p>– Im itt a lepecsételt levél. Kivánom, hogy mentől hamarabb -felderüljön a rejtély. Inkább nevesse ki méltóságod később a mi -hiába való falusi fontoskodásunkat.</p> -<p>Ezzel Arthur gróf bucsut vőn; néhány lépéssel a ház bejárata -felé indult, mert a mérnök neje a komoly irányú beszélgetés -kezdetével magukra hagyta az urakat.</p> -<p>Azután kezet fogott elébb a nővel, azután a férjjel <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> s -lovára pattanván elébb léptetve, később ügetve, végre vágtatva a -kastélyába érkezett.</p> -<p>Mit fog olvasni? minő rejtélyt felderíteni? Semmit. Ez volt -örökös felelete saját kérdéseire, ha lelkében tusakodott. A -legrosszabbat, hogy birtoka, a kölcsön felmondása után, árverés alá -kerül, régen tudta; abban semmi ujság. De mért késnek? mért e -titokszerűség?</p> -<p>Felbontotta a lepecsételt iratot, s talált abban fél ív papirt, -mely a kelet rendje szerint az érkezett, vagy küldött sürgönyök -másolatát foglalta magában.</p> -<p>– Lássuk.</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Werner Károly ügyvédnek, Bécs, Bankgasse 9.</p> -<p class="right">Élesd, jun. 25.</p> -<p>Megjártam Erdélyt. Jó hir. A D. család mint vendég G-re ment -látogatni a báró kastélyába. Alpörös boszankodik, de férfiasan -tűri. Két ízben, mint W. K. sokáig beszéltem vele. Udvarias volt. -Bánffy-Hunyadról kelt sürgönyöm szövegét ő maga írta diktálásom -után. Semmit sem gyanít. Sorban kérdezte tőlem bécsi ismerősit. -Csak Sp. J-ről nem kapott felvilágosítást. Azt hiszi róla, -dúsgazdag özvegy, a ki grófné szeretne lenni. Úgy látszik neveti és -megveti.</p> -<p class="right"><i>Werner Karolina.</i>»</p> -</div> -<p>– Ah, – szólt Arthur gróf, – ez egész regény, melyben én az -«alpörös» játszom a komikai szerepet. Mért jó hir neki, hogy -Dorozsmayék Gencsre mentek látogatóba? Ha Spuller Jeannette nem -gazdag özvegy, minő jó hír neki, hogy Esztikém kezét elütik tőlem, -Gencsen? Nézzük csak. Nem adott felvilágosítást Sp. J.-ről? Azt -teszi ez, hogy adhatott volna? Semmi kétségem többé, hogy e nő maga -volt Spuller Jeannette. Mi baja velem titokban, ha nyilt követelése -lehet? Menjünk tovább.</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Bécs, jun. 26. A pör mozdulatlanúl nyugszik, az ügyvéd nem -képes többé azt elhalasztani. Az eldöntés előtt egy lépést sem -tenni.</p> -<p class="right"><i>Werner Károly</i>.»</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<p>– Ezt nem értem. Ez engem nem érdekelhet, nekem nincs, nem is -lehet pöröm Bécsben. És mégis alpörösnek neveznek! Tovább:</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Élesd, jun. 28. Alpörös egészséges, jókedvű, nem búsul, hízik, -szeret élni. Közvetlen veszély nem fenyeget.</p> -<p class="right"><i>Werner Karolina</i>.»</p> -</div> -<p>– Hát ez mi az ördög? Az is érdekes a bécsi pörben, hogy én itt -jól ebédelek és hasat eresztek? Patvarba, mintha félnének, hogy -főbe lövöm magamat. Lám, lám! Régi eszme, hogy a szomszédok -legjobban ismerik az ember állapotát. Íme, mások már az én -helyzetemben indokoltnak tartják az öngyilkosságot. Még meglepetést -sem okoznék a világnak. Azt mondanák: jól tette; egyebet sem -tehetett; ilyen életnek csak ilyen vége lehet. Lássuk, mi van még -itt?</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Élesd, jun. 29.</p> -<p>Semmi ujság; alpörös még nem váltott uj ezerest, tehát nem -pazarol mint a kétségbeesett.</p> -<p class="right"><i>W. K.</i>»</p> -</div> -<p>– Mindig érthetlenebb. Hiszen, ha félnek, hogy elköltöm -pénzüket, mentől elébb jelentkeznek, annál többet találnak nálam. A -hitelező nem azon faj, mely adósának még becsületét is lerombolni -szándékoznék. Ilyen ellenségem nekem nincs. Van-e még valami?</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Élesd, jun. 30.</p> -<p>Szokott módon lovagol délig. Van már, a ki vigyáz a benső -szobákra. Unatkozik, de mivel egy csomag uj könyvet rendelt ide, -nem készül máshova utazni.</p> -<p class="right"><i>W. K.</i>»</p> -</div> -<p>– Micsoda? kém, az én házamban. Majd rá jövök, melyik, összesen -három cselédem közül, kik szobámba is bejárhatnak. Különben pedig, -ha csak annyit tudnak rólam, hogy könyveket hozattam, nem -érdemlették meg a pénzt, a mivel megvesztegették. <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span></p> -<div class="blockquot"> -<p>«Bécs, jul. 1.</p> -<p>Ha veszély fenyegetne, okvetlenűl mint Sp. J. kell őt -meglátogatni és megnyugtatni, de a pör kimeneteleig a legszigorúbb -óvatosság megtartandó.</p> -<p class="right"><i>W. Károly.</i>»</p> -</div> -<p>– Ah tehát Spuller Jeannette ólálkodik hátam mögött, kisértet -jelmezben? Olvasva a telegrammokat, azt hinné az ember, hogy egy -egész zászlóalj őrzőangyal correspondeál jólétem és fönmaradásom -fölött. Mit beszél a szolgabíró, sötét üzelmek kovácsolásával fejem -fölött? Hiszen ezek mind tőrőlszakadt jóakaróim, legfölebb tréfát -csapnak velem. Lássuk az utolsót.</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Élesd, jul. 3. A pör eldöntése előtt nincs bátorságom, mint Sp. -J. megjelenni. Nagyon sokat kifacsarhatna belőlem, és épen nem -indokolhatnám, mért viseltem korábban más nevet?</p> -<p class="right"><i>W. K.</i>»</p> -</div> -<p>– No, ha ő nem indokolhatja, akkor én még kevésbbé. Majdnem -hiszem, hogy szándékosan akarták e sürgönyöket kezembe játszani. De -hogy mit akarnak velem? arról sejtelmem sem lehet. Mit? Semmit. -Legalább nem olyat, mitől ily határozott korhely ficzkó, mint én -vagyok, megijedhetne.</p> -<p>Asztalára vetette a papírlapot; nagyot nevetett, mert -tagadhatlanul jól mulatott ezen asszonyi semmiségeken. De mégsem -tagadhatta, hogy itt valami érthetlennek, megfoghatlannak kell -keletkezőben lennie.</p> -<p>– Csak legalább Porczogh bárót hoznák a manók ide látogatásomra. -Ez az ember nekem mindig okos tanácsot adott. Miért is nincs az -életben úgy mint a regényekben, hogy a kit hínak, megkopogtatja az -ajtót s betoppan hozzánk.</p> -<p>E pillanatban zörgött a kilincs, s megnyílt az ajtó…</p> -<p>– Hah! Porczogh?</p> -<p>Nem. A gróf legénye lépett be, és illő szertartással jelenté, -hogy találva van. <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch05.png" alt="" title="" />XI.</h3> -</div> -<p class="summary">(A szorgalmas professzor még Gencsen sem -hanyagolja el leczke-óráit.)</p> -<p>Tán két héttel is korábban történt, de vissza kell rá -térnünk.</p> -<p>Volt öröm, vígság és zajos győzelmi kiáltozás, a midőn a -Dorozsmay család megérkezett a gencsi kastélyba s a ház hivatalos -úrnője és képviselője Zsuzsi néni a rövid elfogadási szertartás -után a vendégeket a kirendelt, frissen felsurolt és jól -kiszellőztetett szobákba kiséré, elhelyezé és a szükségesekkel -ellátá.</p> -<p>A nők átalános szokás szerint öltözködéssel kezdék a mulatságot. -Ez már vagy természetükben fekszik, vagy így tanulták az anyáktól. -Tény, hogy a nőkre nézve, elkezdve az iskolai vizsgától az első -házi mulatságig, onnan a nyilvános tánczvigalomig, később a -menyasszony esküvőnapjáig, végre közbejövő gyász-szertartásokig a -dolognak legalább felét azon kérdés képezi, miként öltözzenek? hogy -fésüljék magokat? s minő ékszert rakjanak fel? Ne beszéljünk többet -e tárgyról, melyen sem könyvirás, sem kenetteljes egyházi -prédikáczió többé nem változtathat. Igy volt mindig, így vették át -az anyáktól, így adják át az utánok következő nemzedékre.</p> -<p>A férfiak ellenben az út fáradalmait azzal pihenik ki, hogy -rágyujtanak. Idősb Gencsy Pál báró saját dúsan berendezett -pipatoriuma elé vezette fiát és Zoltán bácsit. Állott ott hármas -félkörben vagy hetven <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> darab hosszúszárú cseréppipa, mind -kitisztítva, s mind jó szelelős állapotban. Közel ide, kis kerek -asztalon feküdt a dohányos bödön, mely bozontos medve-alakot -képezett, s melynek csak a fejét kellett leemelni s kiillatozott -belőle a finom hosszú laskára vágott bethlenszentmiklósi dohány, -melynél az öreg bárónak bizonysága szerint, nem terem zamatosabb -fűszer sem Ázsiában, sem Amerikában.</p> -<p>– Csakhogy nem dicsekszünk vele idegenek előtt, mert a kapzsi -külföld mind kihordaná, – jegyzé meg az öreg báró.</p> -<p>A mi természetesen pótolhatlan veszteség volna a gazdag -Erdélyre, mely nem szorult a külföldiek pénzére.</p> -<p>Tehát rágyujtottak, megdicsérték a füstöt s nem akarták -észrevenni, mint sistereg benne a zsír, s mint lobbadoz fel a -szálakban a salétrom.</p> -<p>Aztán falusi szokás szerint körül néztek a házban, az udvaron és -a kertben.</p> -<p>A ház, helybeli nevén kastély, földszinti esetlen épület volt, -csupa nagy szobákkal, mikben kényelmesen lakni sem lehetett. Minden -lépten valami építészeti érthetetlenség, ellenmondás és -indokolatlanság. A világos nyári szobában, mely a kert felé a -verandára vezetett, képtelen nagy zöld kályha foglalá el a -díszhelyet. Senki sem tudta megmondani, mért kellett némely szoba -talaját magasabbra vagy alacsonyabbra hagyni, úgy, hogy küszöb -helyett vagy két-három lépcsön lehetett csak oda bejutni. Az -ebédlőterem főfalának hosszában egy részen két magas ablak -világított, a másik rész sötétben maradt. A szobasorokat szűk -folyosók, majd sötét kamarák és a ház lomtárai szakíták ketté.</p> -<p>Azonban így építettek Apaffy Mihály idejében, tehát így lakott -Gencsen az időközben bárói rangra emelt ősrégi család.</p> -<p>Óriási udvar terüll a háznak belső homlokzata előtt. A kertajtó -mellett vörös födéllel védett s vödörre járó <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> kút -éktelenkedett, gonosz illatú vízzel, de négy lépésnyire tőle -kődarabkák közé szorított patak folydogált, mely a kertben fakadó -három gyönyörű szép forrásból vette eredetét s folyt keresztül az -udvaron egyenesen az országutat kísérő sáros árokba.</p> -<p>Az udvar közepén borzasztóan büzhödt mocsár zöldellett a víz -szinét elborító békalencsétől. Nevezetes, hogy e sárfészek -tőszomszédságában jókora domb emelkedett, mely a hagyomány szerint -valami régi istállónak vályogból vert düledékéből keletkezett és -kétszáz esztendő óta egyik birtokos sem jutott azon szellemdús -ötletre, hogy a felesleges dombnak anyagát a káros tócsának -betöltésére lehetne használni.</p> -<p>Szemközt a kúttal állott sárgára festett gerendákból emelve a -báró vadászkutyáinak óla, melynek ajtaja fölött ritka szép -szarvasagancs pompázott. Az idő s még inkább a rákent vitriol, mely -a rágódó szú pusztítása ellen használt, koromfeketére festette e -gyönyörű példányt. Családi hagyomány szerint a szarvast Bethlen -Gábor lőtte. A helybeli tiszteletes (ismerjük már mint koszorús -költőt) Tuhutum vezérig viszi fel a származást. Míg az alispán, a -ki tavasz kezdetén, Klárit, a ház legidősb kisasszonyát feleségül -vette, s a ki egy ízben Abrudbányán a praehistorikusokkal együtt -ebédelt, tudományosan bebizonyította, hogy ezen óriási szarv csak -Hadrianus, Cæsar vagy Decebal király idejében fejlődhetett ki ily -remekké.</p> -<p>Annál több dicséret érhette a kastély kiterjedt kertjét, mely -bőven adakozá Istennek minden áldását. A kerti vetemények nehány -holdat foglaltak el; az épen érni kezdő szamócza pirosra festette a -messzire nyúló ágyakat. A gyümölcsös megóva a hernyóktól, termést -igért, mely elég leendett egy kis városka számára ízletes -csemegének. A szőlőnek itt csak levelét és venyigéjét ismerik, a -melegágyból kiültetett sárgadinnye pedig most kisérlé meg a -virágzást. El is fagy szeptember közepén zöld gyümölcse. A források -bőven hoztak vizet az öntözésre, de többet használt erre -<span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> a gyakori eső, melyet a székely havasok -sötét fellegei hordtak erre.</p> -<p>Házi szokás szerint délután két órakor volt az ebéd, de -tekintettel a pesti vendégek iránt, a tálalás egy órával későbbre -lett halasztva.</p> -<p>Az öltöző szobából legelőször Dorozsmayné ő nagysága került ki. -A ház cselédei bámulva látták, mily egyszerű ruhát viselt ezen -gazdag s még mindig kellemes arczú nő. Ékszere sem volt különb, -mint bármely más ténsasszonynak a vidéken. Valóban azt várták tőle, -hogy fülbevalójában olyan gyémántot visel mint a galambtojás.</p> -<p>Zsuzsi néni karján vezette elé a vendégnőt s átadta a kertben -sétáló urak védelmébe, mert neki magának tömérdek a dolga -mindenfelé. Az ő kötelessége megőrizni a ház jó hirét, ezért -mindent látni, megbírálni, sőt ha lehetett megizlelni is akart, -mielőtt felteszik az asztalra.</p> -<p>És Esztike kisasszony?</p> -<p>Oda vitték a lányok, a hova leginkább vágyott, a konyhába! Még -szép tiszta fehér kötényt is kötöttek elébe, úgy hogy a szakácsné, -a midőn megpillantotta a sok segítő kezet, előre tiltakozott s -fölmentetni kéré magát minden felelősség alól.</p> -<p>Senki sem hallgatott rá. Jolán kisasszony diós bélest és -mandolás rétest készített, mig Ilka kisasszony meg akarta mutatni a -pestieknek, mi az a kürtös fánk, melyet az ország nyugati vidékein -már ma hiréből is alig ismernek. Esztike kisasszony nem győzött -eleget csodálkozni e művészeten. Mint sodrott a tésztából rőfhosszú -kigyókat a kis lány, mint gombolyította fel a fahengerre, mint -hinté be apróra tört s megczukrozott mogyoróval, s aztán mint -forgatja a tésztát nyilt tűz mellett, mint hajdan a pecsenyét egy -székely leány; végre mikor megsült, lehuzták a fáról, hosszukás -porczellán tálra tették, olyan volt mint aranyból vert ágyu, melyen -keresztül lehetett kukucsálni. Esztike oda volt a boldogságtól; -valóban azt hitte, ily bájos süteményt csak gőzgéppel lehetne -eléállítani.</p> -<div class="figcenter" style="width: 365px;"><a href= -"images/i015hq.jpg"><img src="images/i015.jpg" alt= -"Oda vitték, a hová leginkább vágyott, a konyhába." title= -"Oda vitték, a hová leginkább vágyott, a konyhába." /></a> -<p class="caption">Oda vitték, a hová leginkább vágyott, a -konyhába.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p>Egyik lányt a másik után csókolgatá. Eddig ő csak oly hölgyeket -látott, kik selyemruhába bujtatva a legfényesebb termekben is csak -úgy járnak, mintha koromtól vagy pókhálótól kellene félniök. A -gencsi kisasszonyok azonban mindenhez bátran és szabad kézzel -nyultak, s ha ragadt valami kezökre, egy kis friss víz, meg a -törölköző ujra mindent rendbe hozott.</p> -<p>Sohajtva, majdnem irigykedve nézte ezen vidám gazdasszonykodást -és utánozva Nagy Sándor híres mondatát, gondolá: ha Esztike nem -volnék, szakácsné szeretnék lenni.</p> -<p>Ezalatt az urak és Dorozsmayné a kert minden zúgát összejárták, -s megbámulták még a fiatal sárgarépát, még a hónapos retket is.</p> -<p>Egy ízben Bogárdy Zoltán s képviselőtársa Pál báró, séta közben -kissé hátrább maradván, a ház örököse így szólott:</p> -<p>– Meg nem foghatom, hol marad Esztike?</p> -<p>– No, arra sokáig várhatsz, mert hugaid elvitték a konyhába.</p> -<p>– A konyhába! ez képtelenség.</p> -<p>– Pedig úgy van. Alkalmasint meg akarják tanítani, mint kell -főzni a szoktató kását.</p> -<p>– Megint bolondot beszélsz?</p> -<p>– Mintha nem tudnád, mi a szoktató kása? Hát kása. Jól leöntik -forró zsírral, hogy csúszszék a vendégnek, aztán azt higyje, minden -nap ilyet kap s azért sokáig itt marad.</p> -<p>– Zoltán! én itthon vagyok, mehetek, a hová tetszik. Benézek a -konyhába.</p> -<p>– Próbáld meg, de Zsuzsi néni kikerget.</p> -<p>– Pipára akarok gyujtani.</p> -<p>– Azt mondják rá: fel van már találva a gyufa, tessék másutt -kereskedni.</p> -<p>– De ha beszédem van az egyik szakácsnéval?</p> -<p>– Akkor meg plane a főző kanállal vernek ki.</p> -<p>– De én hát ebédig még ne is beszélhessek vele? <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p> -<p>– Ejnye de követelő vagy. Inkább köszönd meg, hogy ide hozhattam -őket.</p> -<p>– Zoltán! ez már más papírra tartozik és én örök hálára vagyok -irántad kötelezve. Azért, ha valaha miniszterelnök lesz belőled, -mindig veled szavazok s nálam hívebb mamelukra nem találhatsz.</p> -<p>– Nem mondtam kezdet óta: ne félj, míg engem látsz.</p> -<p>– Mondtad és megtartottad szavadat; azért hiszek neked -föltétlenül.</p> -<p>– Ezt követelem is, mert ne véld, hogy már túlestél volna minden -megpróbáltatáson. A többi között Dorozsmayné hugom ma reggel is azt -mondta, hogy míg Arthur gróf forma szerint le nem mond, addig -Esztikének nem szabad másfelé pillantgatni.</p> -<p>– Ne ijesztgess! Arthur gróf önszántából soha nem mond le.</p> -<p>– Ki tudja? Sokat értem már, a mi kezdetben lehetetlennek -látszott. Még akadhat fegyvertáramban egy tartalék-löveg, mely ő -méltóságát kiveti a nyeregből.</p> -<p>– Kihivjam párbajra?</p> -<p>– Nincs szükség rá. Maholnap izenek valamit neki: az egész nem -lesz több, mint <i>puszta szó, üres hang</i>, mely az emberi -nyelvben még értelemmel sem bir.</p> -<p>– Boszorkányság? hókuszpókusz?</p> -<p>– Körülbelül.</p> -<p>Ezzel megfordult és sebesen lépdelve felkeresé a társaságot, -mely épen most a kert almafáinak túlgazdag termésében -gyönyörködött. Idősb Pál báró már mutogatá a készületet, miként -kell a galyakat támogatni, nehogy a teher letörje.</p> -<p>Pál báró gondolatokba merülve követé társát, de a mint folyvást -visszanézeget és várja, hogy a kertajtó felől világos szinű nyári -ruhák közeledjenek, egyszerre a legközelebbi ribiszke-bokor mögött -elköhinti magát valaki.</p> -<p>– Kend az Varjas Andoriás uram? Hol van a pesti kisasszony? -<span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span></p> -<p>– A konyhába s ki sem mozdul onnan míg be nem tálalják a -levest.</p> -<p>– És más ruhát nem vesz fel; mert tán nem fog konyhaszaggal az -ebédlőbe jönni.</p> -<p>– Konyhaszaggal? de hiszen, méltóságos uram, nincs annál -finomabb illat az egész világon. Hanem annyit mégis láttam, hogy -ebből a kisasszonyból nem neveltek jó gazdasszonyt.</p> -<p>– És miért nem?</p> -<p>– Nem ért az asszonyok mesterségéhez annyit sem, mint én a -versiráshoz. Úgy megbámulta a kolbásztöltőt, mint én a vasutat meg -a gőzkocsit. Alig tudták neki megmagyarázni, mint kell avval -bánni.</p> -<p>– De aztán mégis megértette.</p> -<p>– Meg valahogy; de még sem kivánnék abból a kolbászból enni, a -mit disznóöléskor ez a kisasszony csinálna. Hej pedig mindent -elkövettem az uton, hogy jó hirét csináljam a leány előtt az én -méltóságos uramnak.</p> -<p>– Nagyon lekötelez Varjas Andoriás uram, de máskor ne avatkozzék -az én dolgomba.</p> -<p>– Nem avatkoztam, báró ur; de mivel én az asszonyságok kocsiján -a bakon ültem: a hol csak szép tanyát, gazdag földet és kövér -legelőt láttam, mindenre azt mondtam, ez is a gencsi uraságé.</p> -<p>– Hogy mert hazudni?</p> -<p>– Igy szokták ezt, uram, különben az ily gazdag kisasszonyt soha -el nem szédítjük.</p> -<p>– És aztán hitték?</p> -<p>– Mindig nevettek; tehát tetszett nekik. A Szultán bácsi pedig -még tódította. Mikor Parajdon túl a nagy kapaszkodó tetejére értünk -s megláttuk napkelet felől a Tar csucsát, felkiáltott az öreg úr: -addig a kopasz hegyig tart a gencsi urodalom! a szikla tetején -pedig fekszik a báró urnak vára márványkőből, a honnan ha kinéz -valaki az ablakból, meglátja egész Havasalföldet s azon túl a -Fekete-tengert mindent hajójával, a mi rajta jár. <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span></p> -<p>Pál báró nevetett és szokott mondókáját ismétlé:</p> -<p>– Bolond kend Varjas Andoriás uram, de mégis jobb lesz, ha -máskor a hazudozás helyett a maga dolgához lát.</p> -<p>Nézzünk másfelé.</p> -<p>Kiderült, hogy a konyhaszag illatának megbirálásában Varjas -Andoriás uram és a kastély hölgyei között, mint a magasb irmodorú -vezérczikkben mondják, «lényeges eltérések valának észlelhetők». -Mert félórával az ebédre hivó csengetyű megszólalása előtt Zsuzsi -néni a műkedvelő szakácsné hadat, ujabb öltözködés végett, saját -szobáiba küldte.</p> -<p>Természetesen, hogy a főparancsnoknő volt leghamarabb készen s -aztán átjött Esztike szobájába, leült a pamlagra, onnan -gyönyörködve nézte, mily fürgén működik a Pestről hozott komorna, a -ki mint varázsütésre egészen ujra alakította át úrnője -külsejét.</p> -<p>Zsuzsi néni szótlanul éldelgett a lányka bájain s nem tagadhatta -többé, hogy ez szíve szerinti gyermek, a kiben régi eszményképét -találja fel. Azon lányt, a kit ő érdemesnek tartott azon -kitüntetésre, hogy Pál fiát egész életére boldogíthassa.</p> -<p>Tudjuk azonban, hogy az asszonyi faj, ide értve Zsuzsi nénit, -soha sem szeret meg valakit másként, mint egy harmadiknak rovására. -Mentől mélyebben ad helyet szívében egy új arcznak, annál inkább -gyűlöli, vagy legalább közönyös lesz az iránt, a ki helyet adni -kényszerült utódának. A mily mértékben vonzódék Zsuzsi néni -Esztikéhez s egymásután fedezte fel benne a tökéletességeket, épen -így kereste s fel is találta nemcsak a testi fogyatkozásokat, de -még a lelki rútságot is korábbi kedvenczében, Marialaky -Zsuzsikában, a ki azonban e perczben boldog volt és képtelennek -tartotta, hogy a gencsi kastélyban rosszul vélekedjenek felőle.</p> -<p>Hiába az asszonyi kebelben csak egy kegyelt fér el. A férfi -örvendhet, ha e kitüntetés őt illeti, de senki sem tehet róla, ha -néha érdemetlenül és ártatlanul egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> nőnek kell megfizetni a -más nő által elfoglalt szállásnak bérét.</p> -<p>Még 15 percz volt hátra ebédig s ekkor Zsuzsi néni karon fogta a -szép leányt s bevitte oda, hova kevés halandónak volt megengedve a -belépés, saját szobájának szentélyébe.</p> -<p>Ez pedig a rideg aggszűzi jellemnek mintaszerű tanyája volt. -Sehol semmi kényelem, mindenütt aggodalmat keltő rend, és a -végletekig vitt tisztaság.</p> -<p>Női szoba pamlag nélkül! ki hallott, ki látott ilyen csodát -napjainkban! Két tölgyfakarszék állott az asztal előtt, melyen -közönséges ivópohárban frissen szedett virágcsokor tarkállott, -mellette fekete bőrbe kötött ezüst csattos biblia, mint egyedüli -olvasmány, időtöltés és vallásos magábaszállás.</p> -<p>Itt ültette maga mellé vendégét azon titkos czélból, hogy miután -az igézőn szép arczot ismeré, bepillanthasson a lélek mélyébe is. -Mindjárt látni fogjuk, mily egyszerűen és természetesen ment végbe -ezen nagy előkészületek után megkisérlett lélektani műtét.</p> -<p>Zsuzsi néni ezen elhatározó pillanatban, melyre régen várt és -elméjében egészen késznek tartotta magát, késett s kereste a -bevezetést, miként fogjon feladata megoldásához. Esztike azonban -csak természeti hajlamának engedett, a midőn szó nélkül egyszerre a -néni keblére borúlt és ezer csókkal halmozá el őt, kezdve -öltözékén, később a nyakán, homlokán, végre az ajkakon.</p> -<p>– Oh kedves Zsuzsi néni, mint vágytam e pillanatra, hogy karjai -közé vessem magamat, mert mamámon kívül nincs nő, kit úgy -tiszteljek és szeressek, mint önt.</p> -<p>– Ön szeret engem, kedves gyermekem?</p> -<p>– Végtelenűl. Nem ma először, hogy látom, de azóta, hogy -leveleiből ismerem. És épen ilyennek találom, mint képzeltem, mint -a kit mindig szerettem és szeretni fogok. Angyali lélek lakik -abban, a ki így tudott írni. Pál báró minden sorát felolvasta, -édesdeden <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> elmerengett anyai beszéde fölött, nekem -pedig könyek hulltak szememből.</p> -<p>– Leányom! mit mondasz? leveleim egy falusi vén néninek -mende-mondái voltak.</p> -<p>– Igen, de az elolthatlan szeretet gyöngyei csillámlottak ki a -betűkből. Úgy-e szeretni fog engem is, ha jobban megismer? mert én -nem vagyok rossz vagy hiú leány, a kit a város fénye, a nagy világ -pompája elcsábított. Én csak ott akarok élni, a hol engem mindenki -szeret és én mindenkit szerethetek.</p> -<p>– Leányom! – felelt Zsuzsi néni és könyei patak módjára folytak. -– Te szeretsz minket? Te boldog és megelégedett szívvel jöttél ezen -egyszerű falusi tanyára? Hiszen ha szeretsz minket s mi mindnyájan -szeretünk téged, akkor minden elmondva van és boldogságunkhoz semmi -sem hiányozhatik.</p> -<p>Ezzel megakadt a társalgás fonala. Ha ki volt mondva a mindent -magában foglaló szó, a mi utána következett, feleslegessé vált. -Bármely későbbi magyarázat vagy bővítés csak ronthatott, csak -lealkudhatott valamit az eredeti kijelentésből. Zsuzsi néni tehát -karjai közé zárá a teljes odaengedéssel keblére hullott leánykát és -hiába erőlködött szavakat keresni, mert folyvást csak édes -leányának, legkedvesebb Esztikéjének nevezte a könyeiben úszó -gyermeket.</p> -<p>E pillanatban szólt az ebédre hívó csengettyű éles hangja s a -néni karjára fűzve a leánykát, megindúlt az ebédlő felé, a nélkül, -hogy egyikejöknek is eszébe jutna az arczukon csillámló könyek -áruló nyomait letörölni.</p> -<p>Nem lehet szándékunkban egy erdélyi nemes embernek hosszú -ebédjét részletesen leírni, főkép ha idősb Pál bárót és Bogárdy -Zoltánt kivéve, a többi csak szemmel evett. A legnagyobb gonddal -készült étkeket jobbára illetetlenül hordták vissza s a két házi -kisasszonynak meg kellett elégedni azon vigasztalással, hogy -ozsonna alkalmával, mely egyszersmind vacsora leendett, majd -bővebben látnak Isten áldásához.</p> -<p>Este hat órát is elverte, míg a férfiak a fekete kávéval, -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span> az egymásután töltött pipákkal és a -politikával készen lettek.</p> -<p>A három leány ezalatt a kertben sétálgatott, a mi futkosásnak is -beillett, különösen miután Pál báró is közbe vegyült, vége-hossza -se látszott a szaladgálásoknak. Zsuzsi néni és Dorozsmayné a -veranda kétes hűséből nézték a játékot, a mennyiben a gyermekek -szemök előtt maradtak, mert a játék hevében sokszor messze -elkalandoztak a gyümölcsfák sátora alá, különösen pedig igen -szivesen pihentek meg a nagy diófák alatt, a hol nehány fehérre -festett pad és élénk zöld pázsit enyhelyül szolgált.</p> -<p>Még később a két házi kisasszonyt a készülő vacsora fölötti -felvigyázat gondjai szólíták el és ekkor Pál báró Esztike -kisasszonynyal az idősbek társaságát keresé fel; azonban nem oly -könnyen találák fel azokat, kik szintén a hűvös árnyék alá -menekültek, s igy Pál és Esztike gyakrabban válthattak nehány szót -tanúk jelen nem létében.</p> -<p>Egy ily kedvező «véletlen» pillanatában Pál báró karjával kinálá -a szép leányt és így sétálgattak a gyümölcskert pázsitján. Ez volt -első eset (a tánczbavivés vagy más hivatalos s azért minden -jelentőség nélküli szertartásokon kívül), hogy e két rokonszenves -teremtés karonfogvást lejtett.</p> -<p>– Kisasszony, – szólt Pál báró, – tudja-e, melyik szavából -származott azon boldogságom, hogy engem bizalmára érdemesített?</p> -<p>– Mindenre jól emlékezem. Önt bemutatták nálunk. Ön lovagias -modorban társalogni kezdett velem, én pedig csacska kis leányok -szokása szerint félbeszakítottam s azt kérdtem: ön erdélyi? Erre -aztán nagy érdekeltséggel hallgattam, míg elbeszélte családi -viszonyait, s mindig Zsuzsi néni volt a főszemély, a kire -visszatért.</p> -<p>– És ime, még nem múlt el esztendeje, s a mit legmerészebb -álmomban sem remélhettem, csodálatosan <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> -beteljesült. Esztike kisasszony és édes anyja itt vannak, mint -legkedvesebb vendégek Gencsen!</p> -<p>– Az idő rövid volt, de sok történt alatta. A világot nem ismerő -gyermek vezetőt, tanácsadót, professzort nyert, a ki nélkül most én -volnék az emberi nem legboldogtalanabb teremtménye.</p> -<p>Arthur grófhoz kötött viszonyát értette, de Pál báró gyöngédebb -volt, mintsem ezen úton vigye tovább a beszéd folyamát. De azért -jól megjegyezte, mily édes felbátorítás rejlett az észrevételben, s -aztán rögtön, kettőjök régi szokása szerint, derültebb tárgyat -ragadott elé. Különböző út volt ez ugyan s más pontból indúlt ki, -de a végczél, mely felé törekedtek, változatlanul maradt.</p> -<p>És kérdé, igen tréfás hangon:</p> -<p>– Egyszer már elindultunk az egyenlítő vonala felé, Fiumében -tartván a legelső állomást. A gondos, elővigyázatos és mindig -szolgálatra kész professzor úgy vélekedett, hogy azon irány nincs -helyesen választva. Tehát dél helyett keletnek fordultunk s meg is -érkeztünk szerencsésen Gencsre! Menjünk tovább. Azokon a sötéten -kéklő kopár sziklákon túl fekszik új Románia, azután Oroszországnak -egy kis ide tévedt szalagján áthatolva, jövünk a Fekete-tengerre. -Azt is áthajózzuk és vasuton át érünk a Kaspi-tenger partjára. -Innen már csak a képzelet szárnyain röpülhetünk át Középázsia -barbár pusztáin, míg China vagy Japán virányait megpillanthatjuk. -Tegyük fel, hogy most épen Nangasaki híres kikötőjében ülünk; -előttünk a Csendes-oczeán végtelen sivataga s már füstöl a gőzhajó, -mely Borneo szigetére készül, a hol megtaláljuk az egyenlítőt, s -ott nem messze valahol az igéret földét.</p> -<p>– Professzor, ez nagyon fáradságos út volt egyszerre. És én a -nagy meleget, mely Borneo szigetén uralkodik, csakugyan érzem. -Régebben azonban azzal hitegetett engem az én mesterem, hogy minden -közbeneső főállomásnak megvan a maga saját titka, és én úgy mint -eddig, tudományos rendszer szerint kivánnék <span class= -"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> -haladni, s mindennel, a mi tudni való, részletesen -megismerkedni.</p> -<p>Míg ezt mondta, összes leányi erejét összeszedte, hogy komoly -képet csináljon hozzá. De mihelyt akarata ellen is mosoly lopódzék -el ajkáról, mindketten víg nevetésre fakadtak.</p> -<p>– Kisasszony, – felelé a tanár, – igaza van. Ez volt eredetileg -a professzornak is «tanterve,» mint a cultusministeriumban nevezik. -Időközben azonban napvilágra jött, hogy a tanítvány elsőrendű -ragyogó talentummal bir és képes egy év alatt három iskolai -osztályt is sikeresen bevégezni, még pedig «kitünő» -érdemsorozattal. A professzor tehát nem pazarolhatja tovább a drága -időt az alsóbb iskolákba való elemi oktatásokra, melyeken növendéke -már régen túl van, hanem megy vele egyenesen a «fensőbb mathesis» -titkaira, azon biztos öntudattal, hogy rendkívüli tehetséggel -megáldott tanítványa ezen legelvontabb tudományban is egyetlenegy -leczke után otthon lesz.</p> -<p>– Meglátjuk, mert csalódhatik felfogási képességemben. Tehát -állapodjunk meg itt Nangasaki néplepte kikötőjében. Ime a kastély -teteje fölött látok valamit füstölögni, ez tán az előttünk -horgonyozó gőzhajó kéménye, s van is az elindulásig egy óránk, -melyben kész vagyok ismét leczkét venni.</p> -<p>– Úgy van, kisasszony, épen egy óránk van az elindulásig, a -midőn pontban kilencz órakor elhivat bennünket Zsuzsi néni -vacsorára. Miután pedig nem vagyunk <i>peripatetikus -filosofusok</i>, a kik sétálva hallgatták a nagy mestert, ott látok -a legnagyobb diófa alatt egy szépen fehérre festett támláspadot, -melyen nagyobb kényelem hiányában helyet foglalhatunk.</p> -<p>Ezzel a legárnyasabb lombok hűse alá vitte a kis leányt, a ki -sokkal inkább mutatni akarta, mennyire érti a tréfát, mintsem -ellenkezett vagy huzakodott volna.</p> -<p>Midőn aztán leültek, Pál gróf utánozva a leghíresebb egyetemi -tanárt, úgy játszott kezével, mintha szemüvegét törlené, azután -szivartárczáját vette elő, <span class="pagenum"><a name="Page_279" -id="Page_279">-279-</a></span> nagyot pattantott rá, mintha -burnótos szelenczéjéből akarna szippantani, még köhécselt is, míg -végre szenvelgett, hamis pedagóg hangon kezdé:</p> -<p>– Esztike kisasszony, a szerelem végtelen utjában oly pontra -jutottunk, hogy a kellő megértés végett kénytelen vagyok -tantételeimet (mi tudósok doctrinának nevezzük) tapasztalati -kisérlettel is támogatni, különben bizonyítékaim hiányosaknak -mutatkozhatnak.</p> -<p>– Halljuk. (Hozzá mondhatta volna: lássuk.)</p> -<p>Ezen édes beleegyezés után folytatá:</p> -<p>– Diximus, egy korábbi alkalommal, hogy ha hosszas kétely után -széket foglal a kebelben az elméleti vágy, az «ő karjaiba röpülni», -ez már reményt igérő kórjel a szerelem felébredésére, s azután a -tudomány hátralevő adományait képesítve lettünk befogadni. Most -tehát figyeljen. A ki szeret, annak első szabálya, hogy -szeretettjének kezét megfogja. Például: így. Most a második kérdés, -valjon a szeretet tárgya nyugodtan, békével és ellenkedés nélkül -engedi végbemenni ezen mellőzhetlen műtétet? Mert ha bizalmatlanul, -vagy épen borzadályt érezve visszarántja, akkor rögtön mindennek -vége szakad.</p> -<p>– Láthatja, hogy bizom önben és nyugodt vagyok.</p> -<p>– Százezer köszönet érte. Ezentúl azonban úgy képzelje, hogy nem -a fanyar professzor, nem a szenvedhetlen rideg tudós, hanem azon -végtelenül boldog halandó beszél belőlem, a kinek nincs megtiltva, -hogy önt szeresse. Tehát megfogom e kezet, gyönyörködöm -hófehérségében és soha eddig nem érzett varázslat fog el e puhaság -illetésével. Ekkor még mindig rettegve a legelső visszautasítás -mozdulatától, csendesen és óvakodva felemelem e kezet szomjazó -ajkamig, s ekkor először egy, aztán rögtön rá a csókoknak -megszámlálhatlan ezerét hintem. Kérdés: kegygyel és örömmel fogadja -a leányka e hódolatot, ezen elragadtatást? Mit érez ezalatt ő maga -is? Kedvteléssel és megelégedéssel látja, hogy csak egyik kezével -is ily leírhatlan boldogságot képes ajándékozni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span></p> -<p>– Báró, ön ma nagyon élénk előadást tart.</p> -<p>– Ez azon első kisérlet, melynek sikere tudományos -búvárlatainkban minket tovább vezethet. A férfi úgy tartja meg a -szép kezet, mintha sajátja volna, mintha többé soha elbocsátani sem -szándékoznék. Egyszerre csak a birtokba ragadott kéz, mintha saját -súlyára volna hagyva, alább hull, de mégis mindig gyöngéden -vezettetve, a férfi ajkáról oda esik, a hol az imádónak szíve -dobog. Valjon megolvassa a leányka, hányat ver a felzaklatott szív -másodpercz alatt? Talán az övé sem lüktet észrevehető lassúbbsággal -ugyanennyi idő alatt? Lesüti hát szemét s fel nem nézne a fél -világért, nehogy a szemébe lopózott örömköny elárulja bensejét. A -férfinak azonban, mint tudjuk, két keze van. Eddig imádottjának -balját tartotta rabságban, most hirtelen bal kezébe játsza át -szerzett birtokát, a mi által jobbja felszabadul, vagy mint az -iskola nyelvén beszélnek, «teljesen szabad rendelkezése alá esik». -Igen természetes, hogy a kéz, mely a boldogság első gyönyöreit -élvezé, többé háladatlan tétlenségben nem maradhat, tehát -meghajlik, szeliden simuló félívet képez, átkarolja a reszkető -leánykát s ha tudná is, hogy a következő pillanatban meg kell -halnia, szerelme tárgyát saját kebléhez szorítja. Tüzes ajkai most -akadály nélkül csókolhatják a hajba fűzött rózsabimbót, majd a -selyempuha fürtöket, aztán a felhőtlen homlokot, végre egymás után -a boldogság tengerében fürdő két szemet.</p> -<p>Úgy látszik, hogy Pál báró mindazt, a mit mondott, azon -sorrendben meg is cselekedte a nélkül, hogy elháríthatlan akadályra -találna.</p> -<p>De ezzel egyszersmind vége volt a tanári ékesszólásnak s -beszédének fonala ketté szakadt. Innen túl csak rebegé: kedves szép -kisasszony, drága édes Esztikém, a mi nagyon szívrehatólag -hangzott, de már sok hozzá hasonló szerelmes férfitól is -kitelt.</p> -<p>Szerencséjére értelmes, rokonszenves és olvadozó tanítványra -talált, a ki a hiányos és töredékes vallomásnak értelmét felfogni -és szívében átérezni képes <span class="pagenum"><a name="Page_281" -id="Page_281">-281-</a></span> volt. S míg Pál báró a hajat, -homlokot és a két szemet csókolá, az ő virágzó szép arcza lángba -borulva nyugodott a férfi keblén és csak azt érzette, hogy az egész -világon ez azon egyedüli hely, a hol pihenni és otthon lenni -óhajt.</p> -<p>Mikor pedig megszólalt a ház csengetyüje, mindketten mintegy -varázsálomból felveretve, rémülve ugrottak fel a padról, sehogy sem -értvén, miként mulhalhatik el ily hallatlan gyorsasággal egy teljes -egész óra.</p> -<p>A kert középső utjára érkezve, Zsuzsi néni s a két házi -kisasszony a vendégek elé jöttek, hogy a társaság együtt menjen a -kastély éttermébe. Esztike kisasszony alig tudta, mit cselekszik? -Boldog volt, de hogy soha nem tapasztalt felindultságát leplezze, -Zsuzsi néni nyakába borult, s aztán oly hévvel csókolá összevissza -a két leányt, mintha testvérei volnának, kiket régen nem látott -valamely szörnyű veszedelemből való menekülés után. Pál báró is -hiába igyekezett egykedvűséget színlelni; pödörgethette bajuszát -gépies egyformasággal, de azért minden jelenlevő eltalálta, hogy a -párocska között a legmelegebb nyilatkozatok mentek végbe.</p> -<p>Az özvegy, mint mindig, a hányszor leányára pillantott, anyai -érzéstől ellágyulva mosolygott, s ha legtöbbet sejtett is, ő -igyekezett legjobban azt mutatni, mintha semmit sem venne észre. -Bogárdy Zoltán sem kerülheté ki a megzavarodást, mert azon -égbekiáltó vádat, melyet épen most szórt a Tisza-kabinet szemébe, -egyátalában nem tudta kellőleg bebizonyítani.</p> -<p>A vacsora azonban vígan folyt le, sőt épen a kik bűnösöknek -érzék magukat, úgy mutatták, mintha fönséges étvágyuk volna.</p> -<p>Úgy volt elhatározva, hogy a Dorozsmay család másnap reggel -továbbutazik a borszéki fürdőbe. Épen a csemegét hordták fel, a -midőn Esztike kisasszonynak eszébe jutott valami és kérdé a kastély -lakóitól:</p> -<p>– Hány ló kell, hogy elbírja a mi kocsinkat?</p> -<p>– Hány? – felelé idősb Gencsy Pál báró. – Kettő szépen elég; de -parádéból négyet fogunk be. <span class="pagenum"><a name= -"Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> -<p>– Igen, de a borzasztó felhőszakadás egész a kőszikla alapokig -elhordta az országutat.</p> -<p>A gencsiek bámulva néztek a kis leánykára, mert valóban legalább -négy hete mult, hogy egy csepp eső sem hullott az égből. A papok -mindennap az ég csatornáinak megnyílásáért imádkoztak.</p> -<p>– Én nem hallottam semmi felhőszakadásról, – mondá Zsuzsi néni -ártatlanul.</p> -<p>– Édes néni, – felelt Esztike, – mielőtt ide értünk, valamelyik -állomáson egy ember kocsit keresett, mert az övének eltört a -kereke. Zoltán bácsi mondta neki: minő pusztulás van az országuton, -s tizenkét ökörrel kell a szekereket vontatni.</p> -<p>Bogárdy elpirult, de aztán az öreg báróhoz fordulva mondá:</p> -<p>– Bocsánat, ez egy kis tréfa volt a régi jó világból, a midőn -Jósa Gyuri, meg Keglevich Miklós gróf uralkodtak Hevesmegyében. -Hallottam, hogy valami pesti zsidó gavallér utazik Borszék felé, s -én valóban nem hittem, hogy a fuvaros komolyan veheti mesémet.</p> -<p>– És mért ne mehetne a gazdag zsidó Borszékre? – kérdé idősb Pál -báró, a ki a szomszéd fürdőhelynek divatba jövését nagyon -óhajtotta.</p> -<p>– Báró úr, – felelt a szélső baloldali képviselő, – miattam -mehet oda akár az egész Jeruzsálem, hanem erre az egyre nagyon -megharagudtam, mert útközben mindenütt <i>grófnak</i> adta ki -magát.</p> -<p>– Az már teljesen más, – felelt a kastély ura egészen -kibékülve.</p> -<p>Dorozsmayné azonban nagyon gyanus pillantásokat vetett Zoltán -bácsira, a kiről tudta, hogy eljár ugyan a szája bizalmas körökben, -de azért valami izléstelen tréfára soha sem vetemedhetik. Inkább -valószinűnek mutatkozott, hogy azon utazó valósággal bizonyos -ismert gróf volt s nem csak annak adta ki magát.</p> -<p>Másnap a korán felhozott reggeli után sok sírás és nyakbaborulás -kiséretében útra keltek a pesti vendégek.</p> -<p>Az utolsó pillanatban, a midőn ifjabb Pál báró kezet -<span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span> csókolt az özvegynek és leányának, -Dorozsmayné igen kegyesen mosolygott és mondá:</p> -<p>– Báró úr, én augusztus és szeptember havát Harasztoson -szándékozom tölteni. Ha kedve lesz hozzá és meglátogat bennünket, -igen szívesen fogadom.</p> -<p>Ezen szertartásos és igen világos meghívással pedig ismét egy új -lépés lett megnyerve a legédesebb remény felé vezető ösvényen! -<span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch06.png" alt="" title="" />XII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Egy üres hang, mely az emberi nyelvben -értelemmel sem bir.)</p> -<p>Forró júliusi nap, melyben por, aszály és eltikkadtság -uralkodik, de a sárgult kalász ettől érik s lehajtja fejét.</p> -<p>Rév állomáson az Erdélyből jövő gyorsvonaton, éjnek idején, -szürke szakállas, bozontos bajuszú s a középéletkort meghaladó utas -száll le, bemegy az indóház várótermébe, lefekszik egy padra, -jóízűt alszik világos virradtig, s azután békés türelemmel -unatkozik, sőt koplal egész délig.</p> -<p>Ekkor azonban, ugyanazon irány felől a személyvonat is berobog -az állomásra, s egy bajusztalan öreg úr lép le, könnyű nyári -porköpenybe burkolva, csekély utipodgyászszal.</p> -<p>Mindjárt kitünt, hogy e két idegen találkozót adott itt -egymásnak, mert barátságos üdvözlet után kezet fogtak, s -legkevésbbé sem mutattak meglepetést. Mindketten visszamentek a -váróterembe, asztal mellé ültek és háborítlanul ugyan, de száraz -torokkal kezdtek titkos beszélgetésbe.</p> -<p>Így találkoztak össze levélbeli meghívás folytán Bogárdy Zoltán -és kanonok bácsi. Már leirtuk e két nevet, a midőn jó keresztyéni -lelkiismeretünk szemünkre veti, hogy első helyen mindenesetre az -egyház érdemes tagját kell vala megemlítenünk.</p> -<p>– Drága papom, nagy szükségünk van rád; bocsáss meg, ha ide -hivtalak.</p> -<div class="figcenter" style="width: 372px;"><a href= -"images/i016hq.jpg"><img src="images/i016.jpg" alt="– Drága papom." -title="– Drága papom." /></a> -<p class="caption">– Drága papom.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<p>– Mi baj? Mondhatom nem szivesen jöttem e pogány forróságban, s -közbevetőleg legyen mondva, a gyulafehérvári káptalan sem rosszul -ebédel, a rózsamáli bor pedig megérdemli régi jó hirét. Mit akarsz? -Mi dolgom itt az oláhság között, kiket még szent Pál is -odahagyott?</p> -<p>– Semmi. Azaz: oly csekélység, hogy első grammatista korodban is -elvégezhetted volna.</p> -<p>– Dorozsmaynét illeti?</p> -<p>– Természetesen, hogy őt. Honnan lett volna bátorságom, más -akármely ügy miatt, téged oly messziről ide czitálni?</p> -<p>– Mindenre kész vagyok, a miben e nemeslelkű özvegy nő -szolgálatára lehetek. Kivévén…</p> -<p>– Hogyan? kivévén…</p> -<p>– Igen, kivévén, ha megint valami hazugság elmondására akarsz -felhasználni. Ezt kereken megtagadom, mert a multkori most is -nyomja lelkiismeretemet. Sőt még álmomat is háborgatja, étvágyamat -elrontja. Mindenek előtt kérdem, mért kellett nekünk épen ezen -Istentől elfeledett zúgban találkoznunk, a hol vagy éhen hal az -ember, vagy olyan ételt kap, a mit az én elgyengült gyomrom nem -emészthet.</p> -<p>– E miatt ne búsulj. Legfelebb másfél óra mulva olyan terített -asztal mellé ülsz, hogy káptalanod nagy prépostja is megirigyelheti -sorsodat.</p> -<p>– Itt e rongyfészekben?</p> -<p>– Nem épen itt, de félórányi távolra innen. Már szereztem -számodra kocsit; itt vár rád a pályaudvar külső oldalán. Ha -beszéltünk, ha végeztünk, felülsz, elhajtasz és épen ebéd idejére -érkezel a gróf kastélyába.</p> -<p>– A gróf kastélyába?</p> -<p>– Bendeffy Arthur gróf kastélyába. Mihelyt kiérsz az országútra, -meglátod a falunak hegyes fatornyát, s onnan balra, az erdő szélén -a gróf vadászkastélyát.</p> -<p>– S mi dolgom lesz ott?</p> -<p>– Ne félj, Arthur gróf úgy fogad, mint legszívesebben látott -vendégét. Te lészsz üdvözítője, szabadítója, <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> és -minden szívbeli gyötrelmeinek orvosa és enyhítője.</p> -<p>– Kérlek, igérj kissé kevesebbet, mert soha sincs lelked inkább -telve gonoszsággal, mint midőn ájtatos képet mutatsz hozzá.</p> -<p>– Ezúttal tiszta őszinteség beszél belőlem. Halld tehát: -Dorozsmayné rád bízza, hogy látogasd meg a grófot, beszélj vele, -add tudomására, hogy ha nincs különös kifogása, az esküvő augusztus -21.-én végbe mehet.</p> -<p>– Ah, ez már más. Így aztán nem sajnálom a fáradságot. Megyek, -rohanok. Hol a kocsim? Jó lovakat kaptál? mert röpülni volna -kedvem.</p> -<p>– Lassan járj, tovább érsz.</p> -<p>– Zoltán! Egészen boldoggá tetted bús atyai szívemet. Tehát -végre is Arthur gróf viszi haza Esztike hugunkat? Végtelenül -örvendek. Bendeffy gróf! ex tam bona catholica familia! Megvallom, -a mikor tegnap délben kaptam leveledet, nem hittem, hogy ily jó -napom lesz. Mintha ujjá születném, elenyészett vén csontomból -minden fáradság.</p> -<p>– Vedd köszönetemet e buzgóságodért, Dorozsmayné hugom nevében. -Különben pedig tartoztál vele, kedves barátom. Te, mint -tiszteletbeli kanonok semmi jövedelemmel sem birsz. Püspököd azon -czím alatt bocsátott el a megyéből, hogy velem együtt gondnoka légy -az árvának, és kezelője az özvegy vagyonának. Meg van igérve, hogy -Esztike esküvője után is megtartod fizetésedet egész életedre. -Pompás sine cura ez, barátom, többet ér némely valóságos -kanonokságnál is, s a mellett oly teljes szabadságot élvezesz, mint -a fekete rigó az erdő közepén. Menj tehát a grófhoz és hozz ott -rendbe minden részletet, minden aprólékos felvételt, a mi hátra -maradt.</p> -<p>– Nem értem. Úgy tudom, hogy a házassági szerződés régen készen -van.</p> -<p>– Igen, de ezen okmány csak a pénzügyi kérdésekre -vonatkozik.</p> -<p>– Mi lehet még függőben? <span class="pagenum"><a name= -"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p> -<p>– Semmi; még annál is kevesebb. Emlékezel azon utolsó éjre, -melyet Tihamér barátunk halálos ágya mellett töltöttünk?</p> -<p>– Mindenre igen jól emlékezem.</p> -<p>– Félek, hogy nem; mert akkor előre tudnád, a mit mondani -akarok. Sokat beszélt a szegény beteg, de te minduntalan elaludtál -karszékeden.</p> -<p>– Ezt már kereken tagadom.</p> -<p>– Mindig tagadja az, a ki mások jelenlétében elszundikál. Ha -felébresztik, azt hiszi, csak nehány másodperczig bólintgatott; -pedig órahosszat szuszogott legédesdedebben.</p> -<p>– Mi történt hát akkor?</p> -<p>– Semmi fontos, különben felráztunk volna álmodból, hogy szükség -esetén tanu lehess. Haldokló barátunk akkor végső óhajtásait mondta -el, s az özvegy mindent szigorúan megtartani fog.</p> -<p>– Soha sem hallottam valamit ily végső óhajtásokról. A -végrendelet régen készen volt, s mi ketten mindent hűségesen -teljesítettünk.</p> -<p>– Ha egyebet nem tudsz, akkor csakugyan kiderül, hogy úgy -aludtál, mint a hörcsök.</p> -<p>– Nem aludtam! de meglehet, hogy valamit még is elfeledtem.</p> -<p>– Elfeledted, mert a dolognak fontosságot nem tulajdonítottál. -Én sem tulajdonítottam. Mert nemde mindegy az: ha valaki az én -vizslámat ebnek, vagy kutyának nevezi?</p> -<p>– Már micsoda pokróczos hasonlítás ez?</p> -<p>– Csak olyan, mint a többi; kissé sántikál, a mi minden -hasonlításnak természetében fekszik. Most épen valami semmiségről -van szó, melyre példám vonatkozott. Lásd, barátom, az egész nem -<i>több mint üres emberi hang, melynek a nyelvben semmi értelme -sincs</i>. Például: tudjuk, ki a püspök, ki a káplán? Kérdem, volna -abban különbség, ha véletlenül a püspököt neveznők káplánnak, és -megfordítva, ha másként ugyanazt értenők mindkét név alatt, a mit -ma? <span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<p>– A példát jól megértettem. Máskor azonban beszélj inkább a -viczispánról meg az esküdtről, a szent hivataloknak pedig hagyj -békét.</p> -<p>– Fő dolog, ha megértettél.</p> -<p>– Zoltán! én neked nem hiszek. Mindig ravasz róka voltál. Ha bal -kezed bársony keztyűvel símogat valakit, jobbodban a köpeny alatt -fejszét rejtegetsz, hogy azzal vágj embertársad fejéhez.</p> -<p>– Bolondság. Ismersz, s hallod, hogy komolyan beszélek.</p> -<p>– Előre látom, hogy darázs-fészekbe küldesz; mert máskor is -mindig akkor rántottál elé, ha parázsból kellett a gesztenyét -kikaparni.</p> -<p>– Szereped könnyű, egyszerű és ártatlan lesz.</p> -<p>– Mért nem mégysz hát magad?</p> -<p>– Azért, mert ily szertartásos ügyhöz tisztes ősz haj, szép -fekete reverenda és vörös öv kell. Ha én mennék, annyi volna, -mintha hordárt küldenének.</p> -<p>– Hiszen a mi a czerimoniát illeti, azt elvállalom, csak hogy -meg is legyen augusztus végére az esküvő.</p> -<p>– Ahhoz kétség sem fér. Legyen csak kezünkben a két keresztlevél -meg a püspöki dispensatio, Pest és az egyetemi templom még olyan -fényes lakodalmát soha sem látott.</p> -<p>– Nem ér ez a fecsegés semmit; lássuk a medvét. Hallani akarom -végre, mi az az üres hang, mely az emberi nyelvben értelemmel sem -bir. Míg ezt nem értem, addig rettegnem kell, hogy most szövöd a -legundokabb galibát.</p> -<p>– Jer, vezetlek kocsidhoz, s tíz másodpercz alatt míg odaérünk, -mindent megmagyaráztam. Magad legjobban neveted majd, hogy ily -semmiségnek oly széles feneket kerítettél.</p> -<p>A tíz másodperczből tisztességes félóra lett, míg kanonok bácsi -csak féligmeddig nyugton érezheté magát s akkor régi hű barátjának -ezer szerencsekivánatával elhalmozva útnak indulhatott. Meg volt -győződve, hogy küldetését óhajtott sikerrel végezheti, mert a mit -még <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> feltételkép követelnie kellett a -gróftól, a jólelkű pap előtt valósággal oly csekélységnek látszott, -mely szóra is alig lehetett érdemes.</p> -<p>De már az equipage, melyen a főtisztelendő úr helyet foglalt, -sehogy sem felelt meg a várakozásnak. Ily díszes követséghez -bizonyára más szebb fogat alkalmasabb leendett. Közönséges oláh -fakó szekér volt ez, melyre szénából raktak ülést. Azonban a két -kis mokány ló gyorsan szedegette fel patkolatlan lábát s a mondott -időre a kastély kapuja elé szállítá a nagytekintélyű vendéget.</p> -<p>Kanonok bácsi a porköpenyt levetve vállairól, fekete szinben, -egész méltósággal lépett a kastély külső csarnokába, s maga a -szakácsné, a ki legelőször pillantá meg az érkezőt, vezeté őt az -étterembe, a hol Arthur gróf ebédelni szokott.</p> -<p>Előre is jó «omen» mutatkozott. A gróf ugyan már asztalnál ült, -de még a pirossárga ráklevest sem kanalazá fel, a midőn a belépőben -a régi ismerős arczot megismerte.</p> -<p>– Ah, drága főtisztelendő úr, minő végtelenül kellemes -meglepetés! Legmerészebb álmomban sem remélhetém, hogy még ma ily -szerencsére virradjak. Kérem, tessék leülni s ne vesse meg az én -szerény falusi ebédemet.</p> -<p>Az inas ezalatt második terítéket rakott az asztalra, szemközt a -gróffal s mindjárt megindult a zajos társalgás, melyben mindenki -elmondá, hol s merre járt azóta, hogy utoljára látták egymást.</p> -<p>Kanonok bácsi, természetesen, az ebéd végére hagyá követsége -eléterjesztését. Addig mint két elismert műértő a felhozott ételek -birálgatására szorítkoztak. Azonban a friss erdei szamócza és -cseresznye után a felszolgáló legény eltávozván, a «rendkívüli nagy -követ» így kezdé meg beszédét:</p> -<p>– Gróf úr, én egyenesen Dorozsmayné ő nagysága nevében -jövök.</p> -<p>– Ah? nagy megtiszteltetés. <span class="pagenum"><a name= -"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span></p> -<p>Igy felelt meglehetősen szárazon a gróf, a ki az özvegynek -Gencsen tett látogatása és Spuller Jeannette megjelenése óta -kezdett a vőlegényi eszmékről mindinkább leszokni.</p> -<p>– Méltóztatik tudni, gróf úr, hogy Esztike kisasszony épen Szent -István királyunk napján lesz 18 éves s Dorozsmayné ő nagysága azon -izenettel küld engem ide, hogy ha gróf úrnak is úgy tetszenék, s a -határnap iránt ellenvetése sem volna, az esküvőt mindjárt másnap, -augusztus 21.-én megtarthatjuk.</p> -<p>Arthur gróf majd elejtette a kezében tartott pohárkát e -csodálatos módon, váratlanul érkezett nyilatkozat hallatára. -Mindamellett bizalmatlanul, sőt mérgesen és gyanakvólag nézett a -pap szemébe: eszébe jutván, hogy egy ízben épen ezen semmi -befolyással sem biró egyéniség által akarták vele elhitetni a -mesét, hogy Bogárdy Zoltán és az özvegy nő között is egybekelési -terv forog kérdésben.</p> -<p>– Úgy van, gróf úr, – folytatá a kanonok bácsi igaz hivő -lélekkel és tökéletes benső meggyőződésből. – Augusztus 21.-ke -lehet azon szerencsés nap, mely mindnyájunknak legszentebb -óhajtását teljesedésbe hozhatja. Részünkről többé kétkedés, -nehézség, akadály vagy halogatás nem foroghat szóban. Minden -tökéletesen rendben van, vőlegény és menyasszony csak a boldog óra -bekövetkezésére vágynak. Dorozsmayné és családja útban vannak Pest -felé; tegnap mondtak végbúcsut a hires savanyúviznek. Esztike hugom -szebb, frissebb és egészségesebb, mint valaha. Az esküvő után -pedig, ha gróf urnak más jobb terve nincs; ha a forró nyár európai -nagy útra alkalmatlan időszak, a jövendőbeli anyós nagyon -megtisztelve érezné magát, ha az új házaspár, addig, mig tetszeni -fog, a harasztosi kastélyban vesz szállást.</p> -<p>Arthur gróf mintha mély, fagyos dermedtségből ráznák fel, oly -bámulva nézett a papra. Mintha minden, a mi a tél óta történt, -gonosz álom volna, s most ébredne fel a legboldogabb valóságra.</p> -<p>Úgy szerette volna lelkét a feléje mosolygó örömöknek -<span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span> átengedni, mert mint Esztike férje egy -rá nézve elvesztettnek vélt világ dicsőségei újra felnyiltak. -Azonban sokkal váratlanabban érkezett e változás, mint sem lelkében -a hit, e leggyöngédebb növény, rögtön megfogamozhatott volna és -elűzheti onnan azon sötét képeket, melyek ott nehány hónap óta -állandó tanyát vertek.</p> -<p>– Gróf úr, – folytatá papos oktatásait oly hangon, melyből a -pápai csalhatatlanság bizonyos árnyalatának öntudata nem -hiányozhatott. – Minden nagy dolog e világon nehézséggel jár. Ne -csodáljuk tehát, ha a leányok utolsó perczig ragaszkodnak rövid -ideig tartó szabadságukhoz. A természet által beléjök öntött -önállósági vágyból történhetett az esküvőnek elhalasztása. A nőnem -függetlenségének eszméje a természettel ellenkezik s maguk az -asszonyok nevetik azon különczködőket, kik a női emancipatióról -éretlen és unalmas szónoklatokat tartanak. A leány anyjának -korlátlan hatalma alatt áll, ha férjhez megy, urat változtat. A -bölcs férfi mindezt tudva, tűri a menyasszony szeszélyeit, mint -úgyis nem sokáig tartó viczkándozást. Olvassuk az evangeliumot, -vagy az apostolok fejedelmeinek iratait, s láthatjuk, hogy a nő -mindig engedelmességre volt utasítva. Szent Pál mondja: a nő -férjének akar tetszeni, a férj Istennek. Azért adott a természet a -férfinak erős, a nőnek gyenge testalkatot, hogy ha két különböző -akarat áll szemközt, válság esetében a férj még erőszakkal is -érvényesíthesse fensőbbségét. A nők ellenkezése csak boszantás és -aprólékos fondorlatokból áll, mely addig tart, mig a férfi érczes -mély hangjával a «quos ego»-t ki nem mondta.</p> -<p>– Főtisztelendő úr! ez felséges prédikáczió volt. Nagy kár, hogy -a kiket leginkább érdekelt volna a leczke, épen most senki közülök -jelen nem lehetett. Szabad kérdeznem, mi lesz ebből, rám, -érdemetlen férfira a tanulság?</p> -<p>– Mindjárt szolgálok vele. Nézetem szerint a házasulandó mindig -bölcsen cselekszik, ha az esküvő előtt az engedékenynek szerepét -játszsza. Szüksége lehet <span class="pagenum"><a name="Page_292" -id="Page_292">-292-</a></span> gróf úrnak ezen elhatározásra most, -midőn minden tisztába van hozva, egyetlenegy feltételen kívül.</p> -<p>– Ah, tehát mégis van feltétel.</p> -<p>– Oly semmiség, mely e nevet meg sem érdemli. Puszta szó, üres -hang, mely az emberi nyelvben értelemmel sem bir. Szegény Tihamér -barátom végső vonaglása között bizonyos jámbor óhajtást szalasztott -ki ajkairól. Én ugyan nem hallottam, de Bogárdy Zoltán és a gyászos -özvegy erősítik. Kettőjök ellen, magam, hiába küzdök, főkép ha az -özvegy akarata mindenesetre döntő határozatot foglal magában.</p> -<p>– Beszéljen nyiltan és minden további bevezetés nélkül.</p> -<p>– Gróf úr, nem vizsgálom, jogos vagy helyeselhető volt-e -haldokló barátomnak ily különös kivánata. Valószínűleg távolról sem -juthatott volna eszébe, hogy egyetlen leánya valaha még azon -szerencsében részesülhet, hogy az ország elsőrangú családaihoz -tartozó kérőt talál. A kimondott óhajtás kétségtelenül csak a -leányka sorsához illő vőlegényre vonatkozhatott; azonban a -meggondolatlan szó kiröpült s az özvegy e tekintetben egy -hajszálnyit sem akar engedni. Megmondjam, miről van szó?</p> -<p>– Rajta, bátran, ki vele.</p> -<p>– Gróf úr, az utolsó, de mellőzhetlen föltétel, a meghalt -atyának azon óhajtása, mondhatnám szóbeli végrendelete, hogy a ki -leányát nejül nyeri, <i>családja nevéhez a Dorozsmay nevet is hozzá -csatolja</i>.</p> -<p>Arthur gróf, a dölyfös aristokrata, dühösen ugrott fel székéről, -mintha az ablakon akarná a papot kilökni.</p> -<p>Azonban a következő perczben már visszanyerte szokott -egykedvűségét és hidegvérűségét. Érzette, hogy oly kelepczébe -került, melyből ki nem szabadulhat, ha csak mindent szét nem -tör.</p> -<p>Ő! a ki gyermekkorától fogva nevének, rangjának és czímének -imádásában nevekedett fel!</p> -<p>Ő, a magyar mágnás, a született törvényhozó, a főrendek házának -üléssel és szavazattal biró tagja, a ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> élni -sem akart volna, ha kevesebbnek kellene lennie, mint valami régi -spanyol grand!</p> -<p>És mégis, vagy inkább épen ezért e szörnyű kisértés pillanatában -a legnyugodtabb tudott maradni. Első fölhevülése, a meglepetés -perczében, elszállott, megmaradt a veleszületett nagyúri közöny és -elhatározottság. Vállat vont, egykedvűleg mosolygott s mintha az -élet valamely legprózaibb köznapisága forogna szőnyegen, -felelé:</p> -<p>– Sajnálom, drága főtisztelendő úr, hogy engem megtisztelő -követsége óhajtott sikert nem nyerhet, s tán egészen haszontalanul -fáradott ide, e vad vidékre. Mert Dorozsmayné ő nagysága követelése -felülmulja erőmet, és kivánságát nem teljesíthetem. Az országra -nézve ugyan közönyös, egygyel több vagy kevesebb Bendeffy gróf él-e -a hazában? de nincs szándékomban, semmi áron egy Bendeffy-Dorozsmay -nevű új családot alapítani!</p> -<p>Ezt mondta, de hozzá gondolta, hogy e követelés egyenesen csak -Bogárdy Zoltán arsenáljának legvaskosabb fegyverét képezheti. Azt -sem tagadhatta, hogy ezen utolsó eszköz a legpompásabban «<i>ad -hominem</i>» volt kiválasztva. Azt akarják, gondolá magában, hogy -husz mérföldnyi távolságra megérezzen rajtam a káposzta és -fokhagyma szag!</p> -<p>– Gróf úr…</p> -<p>– Bocsásson meg uram és szakítsuk félbe e meddő vitát. Életemmel -játszhatom, vagyonomat eltékozolhatom, a mit meg is tettem, de azon -elfajult Bendeffy, a ki kiválnék családjából és szép asszonyért, öt -millióért eladná ősi nevét, még nem született e világra.</p> -<p>– Gróf úr, – folytatá a kanonok arczpirulással, mert érzette, -hogy felhatalmazása korlátain túl szándékozik csapni. – Nem kell a -falra festett ördögtől megijedni. Én és méltóságod is ismeri a -törvényt és a szokásokat, hogy nemes, különösen pedig a főrangú -családoknál egy új név felvételére a király beleegyezése -elkerülhetlenül szükséges. Szivemből óhajtanám, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> -méltóságod nem venné komolyan e feltételt, hagyná beszélni az -asszonyokat, a mi nekik tetszik, végre pedig az egész terv a -legfelsőbb beleegyezés hiányában feledésbe megy.</p> -<p>– Értem önt uram és köszönöm jóakaró tanácsát. Azonban e -kisegítő eszköz nekem nem használ. Ha folyamodom a -Bendeffy-Dorozsmay név viselhetésére és indokul felhozom, hogy -vagyoni állapotom helyrehozatalát egyedül a fiuörökössel nem biró -Dorozsmay nőágnak köszönhetem, a király beleegyezése el nem -maradhat. Ő felsége örömmel fogja tudomásul venni, hogy egyik híve -neje vagyona által újra emelkedik. Vagy azt tehetné fel rólam -valaki, hogy egyfelől folyamodom, másfelől pedig járok a -miniszterek nyakára s mindent elkövetek, hogy legfelsőbb helyen -kérelmemtől elmozdítsanak?</p> -<p>– Gróf úr, ez borzasztó megátalkodás. Puszta szóért, üres -hangért, egy névért, mely magában véve semmi jelentőséggel nem bir: -lehet-e, szabad-e ennyi szerencsét, ennyi boldogságot megvetni és -veszendőbe hagyni?</p> -<p>– Vége, örökre vége. Többé e földön ily ügy nem létezik. Elmult, -túlhaladott álláspont, melyre ez életben vissza nem akarok térni. -Ennél most már az is fontosabb, hogy kedves drága vendégemnek a -szivarja végig égett. Én is eldobom a magamét; kérem gyujtsunk egy -újra.</p> -<p>– Ily komoly ügygyel ily könnyelműleg bánni. Még vén szivem is -megreped belé.</p> -<p>– Beszéljünk másról. Szolgálhatok tűzzel? itt a pompás -fidibusz.</p> -<p>– Ily szép leány, ennyi tömérdek vagyon s most minden -menthetlenül kálvinista kézbe kerül!</p> -<p>– Szerencsét kivánok hozzá mindkettőjöknek.</p> -<p>– Még püspököm is szívemre kötötte, hogy katholikus férfit -szerezzünk a gazdag örökösnőnek.</p> -<p>Még sokáig beszélt kanonok bácsi a nélkül, hogy a gróf -hallgatott volna rá s minduntalan másra fordítá a társalgás -folyamát. A nagy meleg, az alkalmatlan legyek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> a -szúnyogok zizegése, egy lángra lobbanni nem akaró gyufa, mind -érdekesebb tárgy volt előtte.</p> -<p>Midőn aztán alkonyra fordult az idő, a gróf, mint nagy -hatalmasságok szokták, saját kocsijával küldte a rendkívüli nagy -követet Rév állomásra.</p> -<p>– Kiváncsi volnék tudni, – töprenkedék a gróf, a midőn magára -maradt, – mit mond majd erre Porczogh báró? Mit? Semmit. Legfelebb: -hogy mint Porczogh, a kinek bárói diplomája tegnapelőttről szól, -megdorozsmayzta volna ugyan magát, de mint Bendeffy, ő sem tesz -különben.</p> -<p>Azután asztalhoz ült, levelet irt N.-Váradra, valamelyik -pénzintézethez, azon udvarias kérelemmel, hogy a mellékelt ezer -forintost sziveskednének apróbb jegyekre felváltani.</p> -<p>Lóra ült s maga vivé levelét az állomás melletti postára, hogy -még az éji vonaton elvigyék.</p> -<p>Tehát a harmadik ezeres járta.</p> -<p>– Nem is sok – gondolá – ha annyit össze-vissza utaztam. Majd -jobban gazdálkodom, ott… ama bizonyos csendes és sötét helyen. -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch07.png" alt="" title="" />XIII.</h3> -</div> -<p class="summary">(Melyben Spuller Jeannette saját személyében lép -fel és rangjához méltó állásába visszavonul.)</p> -<p>Arthur gróf szép álmaitól, fényes reményeitől fosztatott meg s -mégis nyugodt, sőt jókedvű maradt. A sok pénz, mely elszédíté, -elröpült ugyan, de helyébe megszabadult azon megaláztatástól, hogy -rangján alul házasodjék. Igaz, hogy e kellemetlenséget a leányka -szépsége lényegesen enyhítette, de végre is, kimondá már egyszer ő -méltósága e szot: Esztikém a mi társaságunkban soha sem lesz az, a -minek az én nőmnek lennie kell.</p> -<p>Csodálatos! épen a nagy veszteség pillanatában bizonyos -megelégedés szállott mellébe: mert az eddigi küzdelem a remény és -kétségbeesés között egyszerre egy csapással elenyészett. Nem neki -mondtak fel, ő mondott le igényeiről, félrevetvén oly feltételt, -mely büszkeségét sértette.</p> -<p>De azért Arthur gróf jól tudta, hogy e feltétel vagy hamis, vagy -csak hajánál fogva volt elérántva. A győzelmes fél aranyhidat -mutatott a visszavonuló ellenségnek. Mert az elhatározó ütközet nem -ma, hanem a gencsi látogatás napján ment végbe.</p> -<p>– Föl sem tettem volna róluk, hogy ily gyöngédek is tudjanak -lenni. A szó teljes értelmében megbukott, elűzött vőlegény vagyok s -most oly czímet nyújtanak a szakításra, mely a világ előtt csak -becsületemre válhatik. <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Ámde most mit tegyen?</p> -<p>Költötte, habár nem pazarolta is, azon pénzt, mely másnak -tulajdona. Miként nevezik e gazdálkodást a nagy világban? -Egyszerűen, hogy az ember adósságcsinálásból él. Oly állapot, mely -nem ellenkezik a «bevett szokások» törvényével. Csak az volna -gyalázat, ha soha módjában sem volna a fizetés. Ezen eset azonban -itt elő nem fordult, legfölebb késedelemről lehetett szó, a -legközelebbi félév bekövetkezéséig. Vagyis egyszerű «hátrálékban -maradás», a mi már más grófon, sőt herczegen is megesett.</p> -<p>Tehát élt gondtalanul, ebédelt kedve szerint, lovagolt félnapig, -olvasott estig s nem sokára a vadászat gyönyöre is kecsegtetheté. -Mi lesz belőle télen? Ott van hű és szerető anyja, a kinél mindig -otthon van, s mindent kénye szerint tehet, az egy pazarláson -kívül.</p> -<p>És a rejtélyes hitelező, a kitől Porczogh báró hozott pénzt a -lejárt váltók fizetésére? Nem nyugtalanította ő méltóságát e -körülmény, mert Porczogh báró, a hányszor e dologról beszélt vele, -csak vállát vonogatá s azt mondta: ez legyen legkisebb gondod, ha -más baj nem aggaszt, e miatt ugyan jóízüt alhatol.</p> -<p>Egy napon a gróf könyvei között duskált s nem tudta elhatározni, -angol vagy franczia regény olvasásához kezdjen, vagy újra és újra -lapozza végig Casanova hirhedt kalandjainak számtalan köteteit, a -midőn legénye behozta és asztalára tette a vasuti állomással -összekötött postáról érkezett hirlapokat és leveleket.</p> -<p>Ezúttal csak egy levél érkezett.</p> -<p>– Ismeretlen kéz, s nem az én társaságomból került boríték – -dörmögé – én pedig három hét óta várok új hírt Porczogh barátomtól. -Lássuk, kinek van megint baja velem? Bizonyosan valamelyik falusi -kaszinó bált rendez tiszteletemre.</p> -<p>Ím a levél.</p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Révállomás, jul. 25.</p> -<p>Gróf úr! Miután az itteni hatóság kigyógyíthatlanul fejébe -verte, hogy méltóságod ellen sötét bűntervek <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> -kovácsoltatnak, van szerencsém az itteni szolgabirónak titkos és -bizalmas meghagyása folytán az ide mellékelt távirati sürgöny -másolatát, tisztán óvatossági szempontból méltóságoddal ezennel -közleni. Legmélyebb tisztelettel maradván</p> -<p class="right"><i>Dorozsmay Róbert</i>».</p> -<p>A mellékelt telegramm pedig így hangzott:</p> -<p class="right">«Bécs, jul. 25., reggel 4 óra.</p> -<p>A régtől fogva húzódó pör, ma reggel 3 óra 10 perczkor végkép -eldőlt. Ön fel van hatalmazva, hogy ezután mindenben, az ezen -esetre vett szóbeli utasítása szerint, cselekedjék.</p> -<p class="right"><i>Werner Károly.</i>»</p> -</div> -<p>– Megint ez az Isten verte, értelem nélküli pör, melyben hírem- -és tudtomon kívül mint alpörös szerepelek. A mennydörgős ménkű -hallotta valaha, hogy hatalmas Bécs városában a törvényszék éjjel -tartson ülést és hajnalban három órakor hozzon itéletet!</p> -<p>Fél óra sem telt bele s a gróf legénye ismét a szobába lépett -azon jelentéssel, hogy egy idegen nő érkezett a kastélyba, s -bizonyos fontos ügyben kihallgatást kér.</p> -<p>– Idegen nő?</p> -<p>– Már látta méltóságod, a midőn tetszett Erdélyben utazni.</p> -<p>Arthur gróf elhalaványodott, habár előre sejtette, ki lehet ezen -rejtélyes látogató. De azért épen most, e válsággal fenyegető -pillanatban, tán életében először szólt legényéhez igen frivol -hangon:</p> -<p>– Szép?</p> -<p>A legény, a kinek soha legcsekélyebb bizalmaskodás sem volt -megengedve, felelet helyett alázattal és kötelességszerűleg hajlott -meg, a mi annyit jelenthetett, hogy nem az ő dolga ily kényes -természetű kérdésben saját véleményét fejezni ki.</p> -<p>A gróf haladék nélkül megnyitá a szomszéd szobába vezető ajtót, -s ott állott előtte az erdélyi utitársnő, az álnevet viselő Werner -Karolina, s most már, mint a <span class="pagenum"><a name= -"Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> vele közlött sürgönyökből -értesült, az igazi s rettegett Spuller Jeannette.</p> -<p>– Madame – szólt Arthur gróf német nyelven – mennyire örülök, -hogy kellemes utitársnőmet saját hajlékomban üdvözölhetem. Kérem, -méltóztassék helyet foglalni.</p> -<p>– Köszönöm gróf úr, – felelt a nő tiszta magyar szóval és -hibátlan ékezettel, – engedje meg, hogy állva maradjak s nehány -szóval elvégezzem a rám bizott küldetést.</p> -<p>– Ah, önnek küldetése van hozzám? De hiszen ön tökéletesen -beszél magyarul.</p> -<p>– Jászberényben születtem, gróf úr; csak a sors játéka vetett -később a német tartományokba.</p> -<p>– Kérem, tessék leülni. A vasuton együtt utaztunk. Ez ugyan nem -elég jog az ismeretség folytatására, de én önnek az egész úton -lovagja voltam. Később, Erdélyben, már saját kocsijára is ültem. -Egy szót sem szólok többé, míg itt e pamlagon helyet nem -foglal.</p> -<p>– Ha parancsolja, gróf úr, akkor engedelmeskednem kell. De ha -megmondtam, ki vagyok, ott fogok állni, a hol méltóságoddal szemben -helyem lesz.</p> -<p>Ezzel leült, nem ugyan a pamlagra, hanem egy karszékre.</p> -<p>– Asszonyom, – szólt ekkor Arthur gróf és érzé, hogy szeme kiég -a szégyentől, mert e nő pénzéből két darab ezeres már elköltve -volt, a harmadikat pedig felváltás végett elküldte. – Jól ismerem -azon ügyet, mely önt hozzám vezérli s mondhatom, igen fájlalom, -hogy ily későn lett alkalmam kötelezettségemnek eleget tenni. Ha ön -Werner Karolina helyett mindjárt saját nevén lép elém, ezóta régen -rendbe hozzuk dolgunkat.</p> -<p>– Megbizóim parancsából viseltem e nevet.</p> -<p>– Ezer bocsánat; legtávolabbról sincs jogom kérdéseket tenni. És -ha mégis tudom, hogy e pillanatban Spuller Jeannette asszonyhoz van -szerencsém, nem én fürkésztem ki a titkot, hanem úgynevezett -jóakaróim, <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> a kik irántam mutatott részvétből, -mondhatnám falusi sületlen fontoskodásból, magánügyeimbe -avatkoztak.</p> -<p>– Tudom, gróf úr, az itteni hatóság nem tudom, mily sötét -cselszövényt gyanított s kötelességének tartotta az én vett és -küldött távirataimat önnel közleni.</p> -<p>– Ön ezt tudja?</p> -<p>– Oly kis városkában, mint Élesd, semmi sem marad sokáig -titok.</p> -<p>– Szavamra mondom, asszonyom, hogy tudtom- és akaratomon kívül -történt; mert nincs gyűlöletesebb előttem, mint rejtélyeket -puhatolni. De ön Porczogh báró barátom előtt saját nevén mutatá be -magát.</p> -<p>– Nem tehettem mást, mert féltem, hogy a báró, a ki engem -többször láthatott, rám ismer. Különben pedig volt szerencsém már a -gróf úrral is néha szót váltani, de mindig észrevettem, hogy nem -figyelmez rám.</p> -<p>– Ah! ilyen udvariatlan is tudnék lenni? Borzasztóan szórakozott -lehettem azon pillanatban! Újra bocsánatot kérek, elismerem -hibámat. Most azonban semmi ok többé a tiltakozásra. Én már Pestem -kerestem önt, asszonyom, azon házban, mely mint kamatfizetési hely -ki volt jelölve.</p> -<p>– Csak egy napig időztem ott.</p> -<p>– Asszonyom, beszéljünk üzleti ügyeinkről komolyan és szárazan. -Ön Kaula és társa czégtől megvásárolt egy kötelezvényt, mely a -bankárházat cselekvőleg, engem pedig szenvedőleg illet.</p> -<p>– Igen, gróf úr. Megvásároltam, a kötvény birtokomba jutott, s -ott is maradt egy nap s egy éjen át, míg Frankfurtból Bécsbe -visszaérkeztem. Akkor azonban a kötvényt újra eladtam, helyesebben -mondva, átengedélyeztem azon egyénnek, a ki az első vásárlásra -fordított pénzt is kezembe adta.</p> -<p>– Ah, ön újra eladta.</p> -<p>– Az én vásárlásom puszta formaság volt; a kötvény jelenleg az -igazi tulajdonos szekrényében fekszik.</p> -<p>– Értem; valami pénzügyi nagyhatalom, a ki holmi 600,000 -forintos aprólékos üzletre nevét sem akarja <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> -odaadni. Remélem azonban, hogy új hitelezőm nem marad előttem -sokáig ismeretlen.</p> -<p>– Gróf úr, a valóságos vásárló csak addig volt kénytelen ön -előtt eltitkolni nevét, míg bizonyos eset be nem következik.</p> -<p>– Kezdem érteni. Most jövünk a titok kulcsára. Valami csodálatos -pörről van szó, mely az ügyvédek mesterkélt halogatási kisérlete -miatt, csak ma éjfél után három órakor dőlt el.</p> -<p>– A nagy pör, mely a távirati sürgönyökben folyvást szerepel, -csak olyan, mint az evangeliumban a példabeszéd; mindig mást kell -alatta érteni.</p> -<p>– Mindig világosabban látok. Mert megvallom, nagyot nevettem -azon állításon, hogy a bécsi törvényszék éjfél után három órakor -tartja üléseit. Oly időben, a midőn az angol alsóház tagjai is -aludni mentek. Tehát ezen úgynevezett pör eldöntésétől függött, -hogy ismeretlen hitelezőm jelentse magát, s megparancsolja, hova -küldjük a lejárt kamatok fizetésére szolgáló összeget?</p> -<p>– Gróf úr, ezen fizetési ügyekre nézve nekem semmi megbizatásom -sincs. Ezt a nő, a ki a kötvényt megvásárolta, maga fogja -méltóságoddal elintézni.</p> -<p>– Ah! tehát hitelezőné? ez már érdekes bonyodalom a mai prózai -világban.</p> -<p>Arthur grófnak Porczogh báró nevezetes levele jutott eszébe. S -valóban, a mint ezen értekezlet kezdődött és kifejlődésnek indult, -csak megerősítheté, hogy ily terv lehet készülőben. Tény volt, hogy -egy ismeretlen nő a tönkre jutott nagy földbirtokosnak első helyen -bejegyzett adóslevelét megvásárolta. Ez pedig csak két czélból -történhetett: vagy olcsó áron az összes birtok megszerzésére -számít, vagy mint Porczogh báró vélte, a pénzhatalom rangra vágyik -s grófné akar lenni. Csak az volt új a dologban, hogy nem Spuller -Jeannette-ről van szó. E nő nem szép, nem fiatal. A másik szebb, -fiatalabb is lehet, de épen ily valószinűséggel még vénebb, még -rútabb is!</p> -<p>Ez épen elég volt arra, hogy Arthur gróf visszanyerje -<span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span> nyugalmát és cselekvési szabadságát. -Ezzel pedig együtt járt, hogy természeti hajlama, a büszkeség, a -dölyfösség, melyet csak a nagy úrias könnyelműség enyhíthetett -kevéssé, rögtön érvényre emelkedjék s aztán gúnyos mosolylyal -megjegyzé:</p> -<p>– Asszonyom, leírhatlan kéj az, ha egy tönkrejutott gróf még -azzal dicsekedhetik, hogy legutolsó hitelezőjéül egy nő jelenik -meg. Ha nem volnék az agglegények osztályában mint reményteljes -kezdő, még hiú képzelgő is válhatnék belőlem. Azt hiszem, hogy az -én hitelezőném csinos kis menyecske lehet?</p> -<p>– Gróf úr, – felelé alázattal a látogató, – mint nő, nem lehetek -illetékes biró; de a közvélemény itélete szerint ezen nő dísze -nemének. Fiatal, szép, bájos s kedélyében a földre szállott -angyal.</p> -<p>– Ez már sokat igérő személyes leírás. S miután a híres pör ma -hajnal előtt eldőlt, szabad lesz-e ezen égből leszállott angyalnak -hogylétéről tudakozódnom?</p> -<p>– Gróf úr, a nagy pör nem egyéb, mint a mi minden halandóra ki -van mérve. Küldőm akarta, hogy e kérdést ily alakban említsem és -így értsem, ha vett sürgönyeimben találom. Az ügyvéd az orvos, a ki -a természetnek e kérlelhetlen adóvégrehajtóját egy ideig -visszatartja. De azért az erősebb mindig győz, s ma hajnalban -bekövetkezett a kimaradhatlan tény, mely ellen nincs -felebbezés.</p> -<p>– Valami haláleset?</p> -<p>– Úgy van, gróf úr.</p> -<p>– Az égre kérem, szóljon világosabban – kiáltott a gróf, a kinek -lelke hirtelen egészen más irány felé ragadtaték.</p> -<p>– Gróf úr, Burghammer herczeg e nap első óráiban megszünt -élni.</p> -<p>– Mit hallok! a herczeg meghalt?</p> -<p>– Az orvosok hat hét óta csak óráról-órára igérték a herczeg -életének meghosszabbítását. Most mindennek vége van. Van szerencsém -jelenteni, hogy engem a herczegnő küldött ide, azon megbizatással, -hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> herczeg halála hírének vettével, -átadjam méltóságodnak ezen levelet, mely mindent megmagyaráz.</p> -<p>– Mely mindent megmagyaráz, – ismétlé a gróf gépileg és egész -testében reszketve. – És Louise? a herczegnő, özvegy?</p> -<p>– Gróf úr, ez a herczeg halálának természetes következménye.</p> -<p>– És ki ön, a ki hetek óta közelemben él, és oly érdekeltséget -mutatott irányomban?</p> -<p>– Én, gróf úr? Én épen senki sem vagyok e világon. Spuller -Jeannette, kegyes herczegnőm legalázatosabb komornája.</p> -<p>– A herczegnő komornája?</p> -<p>– Senki más. Most pedig engedje gróf úr, hogy elhagyjam e -széket, mely engem nem illet, és állva hallgassam további -parancsát.</p> -<p>– Semmi esetre sem. Ön komorna? nem változtat a dolgon. Ön engem -büszke, dölyfös úrnak tart? Az vagyok, de büszkeségem nem abban -áll, hogy erőtlenek s azok ellenében, kik jóakaratot tanusítanak -irántam, magas rangomba kapaszkodjam. Ön Bécsben hagyta a -komornaságot; hozzám csak a jászberényi derék és művelt lelkű nő -jött küldetésbe; ön az én utitársnőm, a kinek kellemesen eltöltött -órákat köszönhetek. Én önnek némely csekély lovagias szolgálatot is -tettem, ez pedig annyi, mint férfiak között a pohárkoczintás. -Kérem, maradjon helyén, ha pedig eljön ideje, saját kocsimon küldöm -Élesdre, hogy éji nyugalmat találjon és friss erővel indulhasson -hosszú útjára.</p> -<p>– Csak addig távozom e szobából, míg gróf úr e levelet -átolvassa.</p> -<p>– Nem engedhetem. Magam megyek a könyvtárba; átolvasom a -herczegnő levelét s ha kell, a választ is megirom.</p> -<p>Ezzel megnyitá a legközelebbi ajtót s bement azon szobába, -melyet a három könyvszekrény s iróasztal miatt a háznál könyvtárnak -neveztek. <span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span></p> -<p>Ím a levél:</p> -<div class="blockquot"> -<p class="right">«Bécs (kelet nélkül).</p> -<p class="i2">Kedves barátom!</p> -<p>Rettenetes napokat élek. Egyrészről a herczegnek vészszel -fenyegető betegsége aggaszt, másfelől kinzó kétség gyötör, hogy -férjem tudja, mint szerettem egykor önt, s tán most sem tudok a -multról megfeledkezni.</p> -<p>Ehhez járul az aggodalom önnek válságos sorsa fölött. Ismerem -helyzetét, ön elbeszélte nekem, mások is írtak róla. Az esküvő -elhalasztása után nem kétkedtem, hogy a millionaire családban -fondorkodnak ön ellen s ha a szép Esztike hajlandó volna is szavát -megtartani, környezete mindent elkövet e házassági terv -elejtésére.</p> -<p>Komornám levélben értesített, hogy szerencsés véletlen folytán -önnel együtt utazott Erdélybe. Tőle hallottam a botrányos hírt, -hogy az ellenség a másnak igért menyasszonyt Gencsre, a vetélytárs -szülőinek kastélyába vitte látogatóba. Ez oly tény, oly elhatározó -tüntetés, mely minden kétséget elenyésztett.</p> -<p>Vigasztaljam önt? Miért, ha csak sok pénzt s mellé szép asszonyt -veszt el ezzel? mert valamely regényes és gyógyíthatlan -szerelemről, tudom, soha szó sem volt.</p> -<p>De önnek megelégedetten és boldogan kell élnie, Arthur, sőt -bizonyos határon belül még rangját és büszkeségét is föntartania -szükséges.</p> -<p>Bárha birnék erővel annyit tenni önért, mint kivánnám. De egy -elfeledhetlen múltnak édes emléke feljogosít engem arra, hogy a -legelső sorban álljak azok között, kik sietnek legőszintébb -barátságukat felajánlani.</p> -<p>Kérem, Arthur, ne értsen félre. Mindeddig semmit sem követtem -el, a mi önnek férfiúi büszkeségét sérthetné. A herczeg, -kivánatomra, átadta nekem azon összeget, mely házassági -szerződésünkben ki <span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> volt kötve. Teljes szabadságomban -állott e tőkét úgy helyezni el, mint legjobbnak itéltem. Én tehát -megvásároltam az ön birtokaira bejegyzett követelések közül a -legelsőt. Ez teljes biztonság rám nézve és nem vethetem szememre, -mintha legtisztább baráti érzelmemet pénzkérdéssel tettem volna -kétértelművé. Hiszen annak idejében a kamatokra nézve is könnyen -megegyezhetünk.</p> -<p>Ha ön levelemet elolvassa, akkor a herczeg megszűnt élni. Mert -ha meggyógyul, soha e sorok az ön szeme elé nem kerűlhetnek.</p> -<p>És mégis erőt kellett szereznem ahhoz, hogy férjem életében is -az ön helyzetével foglalkozzam, mert rettenetes világban élünk, -melyben a legjobb emberek sem becsülik az élet értékét úgy, mint -kötelességük volna. Mindnyájan reszketve nyúlunk a hirlapokhoz, -félvén, hogy halálhírét olvassuk legjobb barátunknak, a ki egy -szörnyű megkisértés perczének ellen nem állhatott és saját maga -ellen emelé fel kezét. Én pedig akarom, követelem, hogy ön éljen, -sőt büszkén nézzen le a magasból s vesse meg az oly -szerencsétlenségeket, melyek csak a köznapi lelkeket sújthatják -le.</p> -<p>Ha e czélt elértem, ha megemlékezésem által önnek nyugalmat, s -tán vígaszt szereztem, akkor azon kellemes öntudattal élek tovább, -viselem sorsomat, teljesítem kötelességeimet, hogy az igazi, hű és -változhatlan barátság követeléseinek erőmhöz képest megfelelni -igyekeztem.</p> -<p class="right"><i>Louise</i>.»</p> -</div> -<p>Nagy figyelemmel olvasá végig e levelet Arthur gróf s legelső -gerjedelmében tollat ragadott, hogy a választ megírja. Lelke tele -volt gondolatokkal, szíve érzelmekkel s azt hitte íveket fog tele -írni, míg mindent, a mi elméjében felmerült, elmondhat.</p> -<p>Azonban megütközve vette észre, hogy mindjárt az első sorokban -megakad tolla s bármiként erőködik, mondatai nem hogy bensejének -érzelmeit kifejeznék, <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> de még a helyzet egyszerű s világos -követelményeinek sem felelnek meg.</p> -<p>Sehogy sem tudott oly hangot találni, mely e választ -jellemezhetné. Mert épen oly lehetetlen volt a herczegnő lépéseit a -vagyon tekintetében elfogadni, mint visszautasítani. Közönséges -hálaömlengésekre pedig még a tentát sem akarta fogyasztani.</p> -<p>Hosszas erőködés után csak arról győződött meg, hogy ily levélre -más válasz nem lehet, mint megkérni a herczegnő kezét.</p> -<p>Ámde ezt a jelen pillanat a legerőszakosabb hatalommal tiltotta. -Most, a midőn a férj a halottas ágyban feküdt, tán még ki sem hült. -Önmaga iránt érezne undort, iszonyatot és borzadályt, ha e szót -kibocsátaná ajkán.</p> -<p>Tehát semmi irásbeli válasz: ez volt a legidőszerűbb eljárás, -ezt követelé a helyzet, a pillanat gyászos ünnepélyessége.</p> -<p>Visszajött az elfogadó szobába s a karszék mellett állva -várakozó komornának mondá:</p> -<p>– Asszonyom, a herczegnő oly levelet írt, melyre válaszolnom e -pillanatban lelki erőm hiányzik. Kérem, mondja meg neki, hogy -hozzám mutatott barátságát soha ez életben el nem feledem s mihelyt -az illem megengedi, felmegyek Bécsbe és személyesen óhajtok vele -beszélni.</p> -<p>– Gróf úr, az én herczegnőm ezen válaszszal bizonyosan teljesen -ki lesz elégítve. Csak azt kell megjegyeznem, hogy a herczegnő a -temetés s némely netán mulaszthatlan teendőinek bevégzése után -elhagyja Bécset és édesanyjánál, a herczegnőnél szándékozik állandó -lakást venni.</p> -<p>– Akkor Bogfalván találkozunk.</p> -<p>– Ezzel elvégeztem küldetésemet, kérem méltóságodat, engedje -meg, hogy távozhassam.</p> -<p>– Isten önnel; mikor utazik?</p> -<p>– Még az éjjeli gyorsvonattal, hogy holnap délután fél háromra -Bécsben lehessek. <span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<p>– Kocsim a kapu előtt várja. Szükség esetében hova intézzem -levelemet?</p> -<p>– A herczegnő ügyvéde, Werner Károly.</p> -<p>– Ah? Werner Károly? Bankgasse 9?</p> -<p>– Ha méltóságod ezen czím alatt ír, levele bizonyosan megtalálja -a herczegnőt, akárhol lesz.</p> -<p>– Köszönöm. Ez az ember nevezett el engem «alpörös»-nek?</p> -<p>– Ügyvédi észjárás, fiskálishoz illő romantika, méltóságos uram. -Van szerencsém magamat gróf úr kegyeibe ajánlani.</p> -<p>– Isten vezérelje, Jeannette.</p> -<div class="figcenter" style="width: 355px;"><a href= -"images/i017hq.jpg"><img src="images/i017.jpg" alt= -"– Isten vezérelje, Jeannette." title= -"– Isten vezérelje, Jeannette." /></a> -<p class="caption">– Isten vezérelje, Jeannette.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch09.png" alt="" title="" />XIV.</h3> -</div> -<p class="summary">(Az illem még ma tiltja a szív hangján -megszólalni, de megengedi, hogy üzleti ügyeket tisztába -hozzunk.)</p> -<p>István-nap után, midőn a «kéjvonatokon» ide hurczolt vidékiek -már elhagyták a fővárost, Arthur gróf és Porczogh báró, vasuti -vonatra ültek és utaztak azon állomásra, mely legközelebb esik -Bogfalvához, de egyszersmind Harasztoshoz is. Miután pedig csak -ketten ültek egy első osztályú coupéban, bátran és háborítlanúl -beszélgethettek.</p> -<p>– Mily szerencse, hogy Hohenmark herczegnő még él, – kezdé -Porczogh báró, a ki önző lelke sugalata szerint, minden dolgot csak -hasznossági szempontból szokott felfogni. – Különben az illem -megsértése nélkül Burghammer herczegnőhöz közelednünk sem lehetne. -Így pedig tisztelgünk az idősb herczegnőnél, s ha gyászba öltözött -leányát nála találjuk, az nem ellenkezik a bevett szokásokkal.</p> -<p>– Mégis tán jobb lett volna, ha nem irunk, hanem mint egyszerű -condolensek jelenünk meg néhány perczre.</p> -<p>– Nincs nagyobb udvariatlanság, mint az égből alá pottyanva, -véletlenül betoppanni valamely háznál. Mert kitehetjük magunkat -azon elviselhetlen kellemetlenségnek, hogy csak erőtetett -vendégszeretetet találunk, míg így kipuhatoltuk az utat, s minden -készen áll fogadtatásunkra. E mellett még más prózaiabb részlete is -van az ily megrohanásnak, ha falun történik.</p> -<p>– Ugyan mi? kérlek. <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span></p> -<p>– Csodálom, hogy el nem találod. Azonban te sohasem szoktál -terveid végrehajtásában az elmaradhatlan gyakorlati részletekre is -gondolni. Képzeld, mily nyomoruságos állapot várna ránk, ha -megérkezvén az állomásra, paraszt kocsit, szénából felhányt -üléssel, kellene fogadni, s így menne két herczegnő látogatására, -Bendeffy gróf és saját csekélységem, uri elegantiával.</p> -<p>– Báró, neked mindig igazad van. Még gazdag koromból maradt -rajtam a szokás, hogy ily mellékes dologról mindig valamelyik -fizetett alárendeltem gondoskodjék.</p> -<p>– Elégedjél meg tehát, ha ma e szolgálatot igazi hű barátod -teljesíti.</p> -<p>Kezet fogtak és Arthur gróf elismeré, hogy barátja mindig jó -tanácsot tudott adni.</p> -<p>– Még jó félóránk van az állomásig, – folytatá a báró, – tehát -felhasználom az időt s mondok egyet-mást. Barátom, nemes emberi -szavamra mondom, hogy a Kaula és társa czéggel végbement üzlet -annyira tudtomon kívül történt, hogy Spuller Jeannette kalandos -megjelenése épen úgy bolonddá tett engem, mint hajdanában, az -álarczos bálban akármely rózsaszínü dominónak incselkedése. De már -a mi lejárt váltóid kifizetésének történetét illeti, nem tagadom, -hogy részes vagyok az összeesküvésben, s most már felhatalmazást -nyertem nyiltan szólani.</p> -<p>– Beszélj barátom.</p> -<p>– Nézz ide, – s ezzel tárczájából kivett egy negyedívnyi lapot. -– Itt van irkád; itt van saját kéziratod; bele van irva az összeg, -a kelet és legalul neved. Ha most én e papirkából nem csinálok -fidibuszt, csak azért teszem, mert nem szokásom oly adomát -utánozni, melyet a mesefaragók Rothschildre és egy császárra -költöttek. E helyett ezer darabra tépem kötvényedet, kidobom az -ablakon, atomjait a szél szárnyaira bocsátom, ám szedje össze, a -kinek ideje lesz hiábavaló fáradságra vállalkozni.</p> -<p>– Porczogh! ne mondd tovább. Egyszerre vastag <span class= -"pagenum"><a name="Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> hályog -esik le szememről, s nekem már régen tudnom kellett volna, hogy e -világon csak egy lény lélegzik, a ki még velem gondol. Oh Istenem, -ki hitte volna, hogy romlott századunkban még szív is -létezhetik!</p> -<p>– Úgy van. Ő volt őrangyalod és senki más. Mert a kik legjobban -mutatták sajnálkozásukat, majd kipukkantak a káröröm kéjében. Ő -azonban először kiragadott az örvény széléről, másodszor képessé -tett, hogy föntarthasd magad, menekülj a fölötted összecsapó habok -közől és kösd meg a rád nézve oly előnyös pénzházasságot.</p> -<p>– Louise, Louise!</p> -<p>– És mondhatom, drágán fizette meg önzéstelen regényességét. De -miután csak több vagy kevesebb pénzről van szó, nem sokat gondol -vele.</p> -<p>– Tudom, a herczeg végrendeletéről akarsz beszélni.</p> -<p>– Eddig csak azt tudom, hogy Burghammer úr más végrendeletet -igért élőszóval, és mást hagyott hátra írva, megpecsételve és tanuk -bizonyságával ellátva. Azt hiszem, hogy az özvegy herczegnő talál -majd időt és alkalmat e tárgyról bővebb felvilágosítást adni.</p> -<p>– Porczogh! ezt csak szerető szív tehette. Én lábai elé -borulok.</p> -<p>– Megérdemli. Hanem mindent a maga idejében kell tennünk. Most -pedig ne láss egyebet rajta, mint a fekete gyászruhát, mely minden -időszerűtlen nyilatkozatot szigorúan eltilt. Ha te nem élsz a -világon, Burghammer herczeg özvegye rövid időn Bécs legünnepeltebb -hölgye. Szépsége elsőrendű csillag, rangja egyenlő a -Schwarzenbergekkel, s mint dúsgazdag, tetszése szerint választhat -második férjet. De ő szeretett téged leány korában és most is csak -érted él. Önzéstelenűl szeretett, mert a mit érted tett, nem vár -jutalmat. Légy iránta háladatos s akkor meglátod, hogy -életbölcseségi szabályaimnak gyakorlati haszna van. Mert a teljes -meggyőződés, hogy a nő szeret, erősebb kötelék az <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> érzéki -szerelemnél, melyet a szépség ébreszt fel, a birtok és a megszokás -hamar elenyésztet.</p> -<p>Megérkezvén az állomásra, ujra kitünt Porczogh báró észjárásának -csalhatlansága. Két fakó szekér és két részeg kocsis leskődött a -tovább utazni szándékozókra. Ellenben ott kevélykedett a bogfalvi -fogat is, mely ily környezetben igazi herczegi fényűzést -képviselt.</p> -<p>De még egy másik uri kocsi is feltünt a háttérben s a két jó -barát a sötétszürke bérruháról azonnal ráismert a Dorozsmay-ház -cselédségére.</p> -<p>A következő pillanatban Gencsy Pál báró is előkerült valamelyik -vaggonból s átadá könnyű podgyászát az elébe siető inasnak.</p> -<p>– Porczogh! – suttogá Arthur gróf, – látom az erdélyi vad bárót -s minden bölcs oktatásodból üres szószaporítás lett. Valami -láthatlan hatalom parancsolja, hogy megrohanjam, megsértsem és -párbajra kényszerítsem.</p> -<p>– És miért?</p> -<p>– Hiába minden színlés; ez a gyerkőcz győzelmet aratott rajtam s -földig vagyok lealázva.</p> -<p>– Arthur! egyszer már karodon ragadva tartóztattalak vissza ily -meggondolatlanságtól s most megint vak szenvedélyed szavára -hallgatsz. Tudd meg: soha sincs a férfi bizonyosabban megalázva, -mint mikor e miatt kell valakit megvernie, vagy ezért verik meg. S -minő megalázásról beszélsz? Egy suhanczkodó diák versenyezett -veled. Nincs eltiltva. Egy kis iskolás leány választást tett saját -korlátolt izlése szerint, de szabadságában állott. Olyan legfelsőbb -itélet ez, melytől csak a pisztolylövéshez van felebbezés? Arthur, -ma is az vagy, a ki tegnap voltál. Emeld fel fejedet s ha -eltékozlott vagyonodból valamit vissza akarsz szerezni, hidd meg, a -legrosszabb eszköz erre az, hogy ő vagy te a gyepen hörögd ki a -lelkedet.</p> -<p>– Egy győzelmi tekintet tőle és én szelidíthetlen vadállat -vagyok!</p> -<p>– Jer, közeledjünk hozzá, közönynyel, egykedvüséggel, -<span class="pagenum"><a name="Page_312" id= -"Page_312">-312-</a></span> de méltósággal, s meglásd, utánozni -fogja példánkat.</p> -<p>Előre léptek tehát s mintha most pillantanák meg az ifju bárót -először, maga Arthur gróf mondá:</p> -<p>– Jó reggelt, Pál. Úgy látom, Harasztosra mégysz?</p> -<p>– Igen; egy vagy két napra.</p> -<p>– Mi pedig Bogfalvára szándékozunk, de még ma estére -visszatérünk. Jó mulatságot.</p> -<p>– Köszönöm. Isten veletek.</p> -<p>Ebből állott az egész találkozás. Pál báró látta ugyan Pesten, a -Dorozsmay-házban a fiatalabb herczegnőt, de nem volt annyira -ismerős vele, hogy igényelhette volna a szerencsét, üdvözletet -izenni. Arthur gróf pedig, kanonok bácsi által szóval kifejezett -válasza után, a gazdag családdal minden további összeköttetést -végkép ketté szakítottnak tekintett.</p> -<p>Midőn a két jó barát felült a bogfalvi kocsira, Porczogh báró, -hogy a mindig fülelő cselédség ne értse, franczia nyelven -mondá:</p> -<p>– Lásd barátom, ilyen a valódi élet, ilyen a correct modor a -világban. A mit te akartál elkövetni, az a mult századokba való, a -mikor az emberek mindenki fölött uralkodni akartak, csak magukon -nem. Megengedem, hogy ily helyzetben, mint te vagy a báróval -szemben, ha regényt irna valaki rólatok, az olvasó kérlelhetlenűl -követelné, hogy törj ki, dúlj-fúlj, hordj rakásra borzasztó -gorombaságokat, másnap pedig egyikőtöket saroglyán vigyék, obductio -végett, a kórházba. Szerencsédre, melletted őrködhetik néha egy -flegmatikus filozofus, a ki füledbe súgja: mindig a hideg okosság -szavára hallgass s ne tartsd dicsőségednek, ha a botrányokra -leskődő közönség kiváncsiságát, saját károdon elégíted ki.</p> -<p>Bogfalván Hohenmark herczegnő fogadta az érkezőket s különösen -Arthur grófot oly barátságosan látta, mint nehány évvel ezelőtt, a -midőn Harasztoson megismerkedett vele.</p> -<p>Louise herczegnő csak a rövid ebéd ideje alatt volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> -látható. Ekkor is gyász öltözete uralkodott minden szaván, s a ki -nem ismerte a szívében égő lángot, ezen tartózkodása miatt méltán -hidegséggel vádolhatta volna.</p> -<p>Fekete kávé után, az idősb herczegnő azon czím alatt, hogy -megmutatja szegényes, de tisztán tartott kertjét, sétálni hivá -vendégeit. Hárman indultak, de Porczogh báró jól tudta, mennyire -fölösleges itt az ő jelenléte. Addig keresett a kertben oly -növényt, mely őt igen érdekelni látszott, míg végre egészen hátra -maradt.</p> -<p>Ekkor aztán beszélni kezdett az anya arról, a mit gyászt viselő -leányának szőnyegre hozni lehetetlen volt.</p> -<p>– Gróf úr, engem Hohenmark herczeg, mint egyszerű -lovas-kapitány, ezért a kis bogfalvi birtokért vett nőül, de azért -nem volt boldogtalan velem. Leányom, Louise, első csalódása után -Burghammer herczeg mesés gazdagságának oltalma alá menekült, a hova -női kötelességet, kifogástalan hűséget vitt, de tán szívet mégsem. -Ez lehet oka, hogy a herczeg nem tartá meg szóval sokszor -hánytorgatott igéretét az irott végrendeletben.</p> -<p>– Hallottam, hogy a herczeg szószegő és háladatlan volt.</p> -<p>– Mindössze ennyi áll, leányomról, végrendeletében: «nőm -jövőjéről már életemben gondoskodtam.»</p> -<p>– Semmi több, még egy udvarias szójárás sem?</p> -<p>– Ez az egész; de a leányom így van legjobban megelégedve s -boldog, hogy oly hagyománynyal, mely úgysem szívből származott -volna, nincs megszégyenítve. A herczeg igéré, hogy azon 5000 hold -földet, melyet Somogymegyében vásárolt, s melynek jövedelmét, -tűpénz czímén, leányom eddig élvezte, mint szabad tulajdont -ráruházza. Igérte, hogy bécsi palotáját, mely a benne rejlő -kincsekkel és értékpapirokkal két és fél millióra volt becsülve, -szintén neki hagyja; de a végrendeletben mégis a mellékág -zsákmányára bocsátotta. Mi maradt tehát a sok szóból?</p> -<p>– A legértékesebb kincs, Louise herczegnő, mindenesetre -megmaradt. <span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span></p> -<p>– Pénzről beszéltünk, gróf úr, – felelé a herczegnő, nem nagyon -lelkesedve a hallott költői közbekiáltás fölött. – Mi maradt végre? -A 750,000 forint, mely a házassági szerződésben ki volt kötve. -Ebből 640,000 forint ment a Kaula és társa czég követelés -megvételére, 110,000 forint pedig állampapirokban. Ehhez járul a -300,000 forint ékszer, melylyel a herczeg nejét különböző -alkalmakkor meglepte. Leányom e haszontalan fényköveket még Bécsben -eladta, s a fönnebb említett összeget hozzáadván, annyi értékpapirt -vásárlott össze, hogy az így nyert kamat évenkinti 22,000 forintot -képvisel.</p> -<p>– Óriási gazdagság, herczegnő. Én mondom ezt, a korábbi -lelkiismeretlen pazarló, a ki ezóta megtanult gazdálkodni.</p> -<p>– Tehát számítsunk. Ha beteljesedik, a mit ön levelében -ajánlott, és én, ismerve leányom érzelmét, szívesen jóváhagyok, -akkor az új háztartás szükségeinek fedezésére készen áll először: a -36,000 forint kamat, első helyen betáblázva a Bendeffy-birtokra; -másodszor: 22,000 forint leányom értékpapirjainak szelvényeiből; -harmadszor: az én halálom után, a mi szegény kis Bogfalvánk, mely -jó és rossz évet számítva, mégis kiizzad évenként 8000 forintot. -Összesen 66,000 forint jövedelem.</p> -<p>– Kimeríthetlen aranybánya.</p> -<p>– Menjünk most át az ön vagyonára.</p> -<p>– Herczegnő! ezzel hamar készen leszünk, mert a mivel most -birok, kevesebb a semminél.</p> -<p>– Meglátjuk. Ha leányom hozományába beszámítottam Bogfalvát, nem -hagyhatjuk ki az önéből azon 30,000 forintot, mely szintén csak -édes anyja után, vár önre.</p> -<p>– Adja Isten, mentől később.</p> -<p>– Magam is ezért imádkozom, mert Bogfalvával is épen ezen eset -fordul elé. Ezenkívül…</p> -<p>– Ah, ezenkívül! herczegnő, én ezenkívül semmitsem tudok, a mit -sajátomnak nevezhetnék. <span class="pagenum"><a name="Page_315" -id="Page_315">-315-</a></span></p> -<p>– Keressük csak, s mindjárt megtaláljuk. Az ügyvéd, a ki a Kaula -és társa czég követelésének megvásárlásában közbenjárt, kötelessége -szerint betekintett a telekkönyvbe.</p> -<p>– Nagyon tragikus könyv ez rám nézve, herczegnő.</p> -<p>– És úgy találta…</p> -<p>– Hogy a fizetési kötelezettség az egész jövedelmet -felemészti.</p> -<p>– Felemészti ma, de nem holnap. Mert a kötelezettségek között -évenkinti 40,000 forint törlesztés van. Tehát 10 év mulva 400,000 -forinttal kevesebb az adósság és 20,000 forinttal több a -jövedelem.</p> -<p>– Tíz év mulva!</p> -<p>– Ne nevessen a tíz éven, mert ezzel csak minket vénasszonyokat -gúnyol. Inkább higyje el nekem, hogy tíz év mulva is élni akar az -ember s tán még örököst is adhat az Isten. Szóval, ki van számítva, -hogy 22 év mulva tisztán állhat a Bendeffy-birtok.</p> -<p>– Eddig a számtudósok 32 évről beszéltek.</p> -<p>– Úgy van, de a legelső s legnagyobb követelés, mint hozomány, -visszakerül a házhoz.</p> -<p>– Ez már valóban más. Herczegnő, önben a legjelesebb -pénzügyminiszter veszett el.</p> -<p>– Csak jó magyar gazdasszony akarok maradni, daczára fönhéjázó -német czímemnek. Most pedig mindent tisztába hozván, keressük fel -Porczogh bárót.</p> -<p>– Herczegnő, ez a gyász év előttem több mint az -örökkévalóság.</p> -<p>– Már csak mindössze 10 hónap.</p> -<p>– Szabad lesz néha itt megjelennem?</p> -<p>– Jövő juliusig mentől ritkábban. Nem óhajtom, hogy a szomszédok -beszéljék: ime mutatkozik már a régi udvarló s alig várják -Bogfalván, hogy ujra menyekzőt üljenek.</p> -<p>Búcsuzáskor Louise herczegnő csak ablaka függönye mellől intett -üdvözletet; hanem a rokonszenves tekintet, mely régi barátjára -esett, értékesebb volt minden ékesszólásnál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span></p> -<p>A két jó barát kocsira ült s az első félórában mindketten mély -gondolatokba merülve hallgattak.</p> -<p>– Porczogh! – töré meg a csendet Arthur gróf, – egész óra alatt -kizárólag pénzről és üzleti dolgokról beszéltem a herczegnővel.</p> -<p>– A legbölcsebb s leggyakorlatibb tárgy minden világlátott -vőlegény előtt.</p> -<p>– Mindig a herczegnő vitte a szót, nekem csak a képmutató -hallgatás szerepe jutott. És akárhogy erőlködtem, lehetetlen volt a -36,000 forint kamatfizetési kérdést megpendítenem. Mit tegyek? Épen -oly borzasztó ezt elfogadni, mint a minő képtelenség -visszautasítani.</p> -<p>– Barátom, ily sajátszerű esetekre nézve régen ki van találva az -útbaigazító szabály.</p> -<p>– S az volna?</p> -<p>– A két rossz közül a kisebbiket kell választani! Tartsd meg s -abból csinálj dicsőségi tőkét, hogy a lehetőségig jól -gazdálkodjál.</p> -<p>– Ki hitte volna, hogy a történtek után még szerencsés sors is -kecsegtessen!</p> -<p>– Gondold hozzá, hogy meg is érdemlettél valamit. Nem voltál -teljes életedben tökéletes gentleman? Megcsaltál-e valakit? Nem -becsülted ősi nevedet többre öt milliónál? Tehát a mit a szerencse -nyújt, fogadd érdemeid jutalmául. Megengedem, hogy kellemetlen -előleg ez a pénz, jövendőbeli nődtől: de mindketten tudjátok, hogy -csak az elkerülhetlen vas szükség szavának hódoltok. Végre is ez -maradt vagyonod elvesztésének fanyar utóízéül. Minden veszedelmet -túléltél, szolgáljon tehát vigasztalásodul, hogy életedben ez az -utolsó boszankodás. Hogy éneklik a «Bourgeois Gentilhomme» -entreactejában, keleti frank nyelven: non tener honta, questa star -l’ultima affronta? –</p> -<p>Arthur gróf hallgatott, elkomorult és elégedetlen volt. -Barátjának hidegen gyakorlati, sőt vastagon cynikus okoskodásai nem -verhették ki fejéből azon lealázó gondolatot, hogy most majdnem egy -egész évig oly szerepet <span class="pagenum"><a name="Page_317" -id="Page_317">-317-</a></span> fog viselni, mely a férfi -büszkeséggel ellenkezik, a grófi dölyfösségnek pedig nyilt hadat -izen.</p> -<p>– Báró! nem az boszant, hogy az uj háztartáshoz semmit sem -viszek; máson is megtörtént, s ha Esztikét nyerem meg, akkor sem -állok különben. De hogy már mint vőlegény jövendőbelimnek pénzéből -élősködjem, e szégyent el nem viselhetem. Addig, míg azt hittem, -nyerészkedőkkel és uzsorásokkal van dolgom, legalább volt czíme -könnyelmüségemnek. Azt mondtam, élek tovább is adósságcsinálásból, -de most minden ürügy lerombolva fekszik lábam előtt.</p> -<p>– De mit tehetsz?</p> -<p>– Még van egy utolsó segédforrásom. Anyám visszaérkezett; a mit -elköltöttem e pénzből, kipótolja s aztán jövő juliusig úgy -meghuzódva lakom nála, mint kis iskolás fiu koromban.</p> -<p>– A mint tetszik.</p> -<p>– És valóban még azon nap estéjén kihallgatást kért édesanyjától -s aztán mindent őszintén, leplezetlenül és teljes részletességben -elbeszélt.</p> -<p>– Arthur, – felelé az öreg grófné, – neked igazad van, ez így -nem maradhat s nekem anyai kötelességem határozottan közbelépni. -Intézkedjél, hogy holnapután Bogfalvára mehessek és igérem neked, -hogy mindent rendbe hozok.</p> -<p>– Mindent rendbe hozasz anyám? De hiszen épen abban fekszik -helyzetem elviselhetlensége, hogy minden a legjobb rendben van! -Louise boldog, hogy tehet értem valamit s én már ma költhetem azon -36,000 forint jövedelmet, mely jövendőbeli nőm hozományát -képezi.</p> -<p>– Mindent kiegyenlítek.</p> -<p>– A világ ugyan nem tudja, de nekem elég erkölcsi -megsemmisülésemre a gondolat, hogy Louise, tényleg, megvásárolt -engem.</p> -<p>– Arthur! minő illetlen, minő háladatlan szó ez.</p> -<p>– Nem mondom, hogy tette, sőt páratlan önzéstelenségében eleinte -csak arra törekedett, hogy engem <span class="pagenum"><a name= -"Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> előnyös pénzházasság -kötésére segítsen. A herczeg halála s azon leánynak elpártolása -után azonban változott a helyzet; ellenem fordult a látszat is, s -most a tisztességes kölcsönből nagylelkű adomány, sőt kimondjam a -legirtóztatóbb szót? egy ügyefogyottnak nyujtott <i>kitartás</i> -lett!</p> -<p>– Arthur, nem jól értetted anyádat. Úgy hozom rendbe ügyedet -Bogfalván, hogy lelked teljes megnyugvást találjon. Azt mondtad, -hogy Louise minden ékszerét eladta s a pénzből gyümölcsöző tőkét -szerzett? Igen jól van, helyesen cselekedte. De most már én jövök -közbe. Itt vannak nálam családunk gyémántjai, miket mindig egy -Bendeffy grófné viselt. Úgy tudom, ékszerészi becsű szerint -megérnek 83,000 forintot. Elviszem Bogfalvára s miután, mi -asszonyok, mindig szabadabban beszélünk egymás között, átadom a -herczegnőnek, mint szokásban levő menyasszonyi ajándékot.</p> -<p>– Mamám!</p> -<p>– Meg vagy elégedve?</p> -<p>– Mamám! az ajándék maga herczegi; de a gondolat, hogy fiad -férfiui büszkeségének megmentésére hozod ezen áldozatot, a -mennyekbe emel. Engedd meg, hogy ezer csókkal fejezzem ki hálámat -és fiui szeretetemet.</p> -<p>Arthur gróf könnyelmű korhely volt egész életében, de szive nem -romlott meg teljesen soha. Kivánjuk neki, hogy azt a szivet, melyet -megnyert, díszes élete által, meg is érdemelje. <span class= -"pagenum"><a name="Page_319" id="Page_319">-319-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3><img src="images/ch11.png" alt="" title="" />XV.</h3> -</div> -<p class="summary">(Rövid leczke után a hosszú történet véget -ér.)</p> -<p>Láttuk, hogy Gencsy Pál báró a harasztosi kastély úrnőjének igen -szertartásos meghívására, augusztus hó végén leszállt a vasútról s -találkozott Arthur gróffal és barátjával, épen a midőn arról -gondolkodott, hol találna hamarjában oly szekeret, mely őt a -kastélyba szállítaná?</p> -<p>Még alig telt el két hónap, mióta utóljára látta tanítványát, -Gencsen; de hosszabb idő volt ez a bárónak, mint a mennyi a -geologusok szerint szükséges arra, hogy az őserdőből, a földnek nem -tudom hányadik kérgében, kőszén alakuljon. Valóban még attól is -félt, hogy e rettentő korszak alatt Esztike kisasszony mást gondolt -s a kastély lakói is úgy néznek majd rá, mintha kétkednének, -látták-e már ezen arczot valaha, vagy sem?</p> -<p>Hogy még hazulról megírta, melyik napon teszi tiszteletét? annak -ő semmi fontosságot sem tulajdonított. Annál kellemesebben volt -meglepetve, a midőn jól ismert sötét szürke posztóruhás inas -kapkodá ki kezéből podgyászát s elvezeté őt a harasztosi fogat elé, -oly buzgalommal és előzékenységgel, mint mikor haza visznek -valakit, a ki otthon lesz és a családhoz tartozik.</p> -<p>A lovak gyorsan ügetve verték fel az út porát s fél óra mulva a -föld egyik hajlásán túl feltűnt a kastély is, <span class= -"pagenum"><a name="Page_320" id="Page_320">-320-</a></span> melynek -szöglet-tornyából óriási zászló lobogott a nyári szellőben.</p> -<p>Szemközt vele az útfélen magányos gyalogló közeledett. -Bizonyosan éhes vándorló legény, a ki nem talált munkát s megy -máshova szerencsét keresni.</p> -<p>Közelebb érkezve, a bús idegenből tüskés szakállu, pöczkös -bajuszu víg czimbora fejlődék ki. Lehetett-e más, mint épen Bogárdy -Zoltán, a ki recsegős hangján távolról kiáltá:</p> -<p>– Hozott Isten friss egészségben, tisztelt kollegám; ejnye de -megvárakoztattál!</p> -<p>– Nem én vagyok oka, barátom. Szörnyű rendetlenség ez a magyar -államvaspályán! Teljes hét perczet késtünk! No de meg is -interpelláljuk érte a közlekedésügyi minisztert! Szép tőled, hogy -elémbe jöttél.</p> -<p>– Kötelességem volt, barátom, mert szükség, hogy elékészítselek -azon fogadtatásra, mely itt rád vár.</p> -<p>– Az égre kérlek, ne ijesztgess.</p> -<p>– Majd meglátom, mily vitézül állod ki a roppant strapácziót, -mert ez alul ugyan ki nem búvol. Van pénzed?</p> -<p>– Van, a mennyi az útra kell.</p> -<p>– Az kevés, mert az egész vidék herczegi borravalót vár. A falu -nagy harangja reggel óta szól. Az iskolás fiúk kirukkoltak és -éneklik: «erős várunk nekünk az Isten»; az ártatlan szűzek, fehérbe -öltözve, rozmarint tűztek hajukba és rózsalevelet hintenek útadba. -A biró kilencz mozsarat és 80 kilogramm lőport hozatott Hatvanból. -A jegyző és az iskolamester ablaka csupa transparent G. P. és D. E. -betűkkel. Este pedig olyan illumináczió és rakétázás lesz, hogy még -a szomszéd földesurak is assecuráltatták tegnap a gabonás -asztagokat.</p> -<p>Varjas Andoriás uram, a ki hivatalos helyén, a bakon ült, -ájtatos hivő lélekkel nézegetett vissza s minden új részlet -hallására komoly helyeslést intett fejével, mint a ki mindezt, -magától érthető legtermészetesebb dolognak találta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span></p> -<p>De midőn a kastély elé érkeztek, a hol hatalmas diadalkapunak -kellett volna az érkezőt fogadni, kiderült, hogy itt rendkívüli -készületnek még nyoma sem mutatkozik, sőt a kastély tornyán lengő -zászlót is a mult évi képviselőválasztáskor tűzték fel s azóta ott -tűri a napot, éjet, esőt, havat, fagyot, meleget.</p> -<p>Az első, a ki a vendéget észrevette, kanonok bácsi volt. Tehát -mindjárt gonosz omen: ebéd előtt pappal találkozni, ez bizony semmi -jót sem igérhetett. E mellé még főtisztelendő úr nagy bámulva -kérdé:</p> -<p>– Hogyan! ön az báró úr? Hol és merre kalandozik, hogy még -Harasztost is utjába ejthette?</p> -<p>Tessék most erre azt felelni, hogy egyenesen is csak ide -igyekezett!</p> -<p>Azonban mégis jött egy szobaleány, a ki a megzavarodott ifjut -fölvezette az első emeletbe, a hol az átöltözésre már minden kellék -elkészítve volt.</p> -<p>Gyönyörű szép, urias, feltünően kedves és elegans szoba volt ez -s valaki úgy letörölgette a butorokat, hogy mikroskopiummal sem -lehetett volna itt egy porszemet felfedezni. A sötét violaszín -pamlag előtt álló asztalkán pedig porczellán vázában olyan óriási -virágcsokor pompázott, hogy Pesten egy egész nyaralónak kertjéből -sem telik ki. Pál bárónak röpdesett a szíve az örömtől, hogy e -gyöngéd figyelem tán épen a ház kisasszonyától származhatott.</p> -<p>Levetkezve poros uti ruháját, felölté szép szürke nyári -sétaöltözékét és izenetet küldött a kastély úrnőihez: mikor tehetné -tiszteletét? A várt válasz azonnal, postafordultával, megérkezék, -hogy <i>rögtön</i>.</p> -<p>Ment le tehát a földszintre, a nyári elfogadó terembe, mely a -kertre nyiló verandára vezetett. De míg ideért, sok kettősszárnyú -ajtón kelle áthatolnia.</p> -<p>Egyszerre balról megmozdul egy zöld posztóval bevont, fényes -szegekkel kivert mellékajtó. Elébb világos színü kelme hullámzik, -aztán egy élő szobornak alabastrom-fehér keze mutatkozik, végre egy -ismert friss, <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> vidám, mosolygó arcz és szem, mely -ragyog az örömtől és boldogságtól!</p> -<p>Élénk gyorsasággal, mint mikor vágyat érez «az ő karjai közé -röpülni», állja utját az áthaladó vendégnek és kiáltja:</p> -<p>– Professzor!</p> -<p>Az így megszólított ifju megragadja a feléje nyujtott kezet, -hévvel megszorítja, eszébe sem jut, hogy ez fájhat is egy kicsit s -aztán mondani akar valamit, a mit a szerelmes ember hosszú távollét -után legelőször érez szívéből felfakadni. De elrémülve tapasztalja, -hogy a magyar tudós akadémia nagy szótárából egy betűt sem tud -hangoztatni.</p> -<p>A birtokba vett kezet azonban el nem ereszti többé, úgy bánik -azzal, mint a rabló zsákmányával s bámulja a színműírókat, a kik -ily alkalmakból a legköltőibb eszmevirágokat adják a szereplők -ajkára! Kérdés: ha maguk is szerelmesek, szintén ily mesterei az -ékesszólásnak?</p> -<p>Az elfogadó terembe lépve, a ház asszonya helyett a pózna-hosszú -«táblaterítő»-t találják, a ki elrettentő szigorral és fanyarsággal -hajlik meg, de megvesztegethetlen merevséggel csak azt jelenti, -hogy ő nagysága a báró urat a könyvtárban kivánja elfogadni.</p> -<p>A könyvtárban! a házi pirongatorium leghivatalosabb helyén! A -harasztosi szent inquisitio kínzó kamarájában, a hova csak azokat -idézik, kik ellen panasz van, kik gyalázatosan rossz fát tettek a -tűzre.</p> -<p>Ámde nem volt szabadulás; Esztikének ki kellett menni a -verandára, friss szellőt színi, a bárónak pedig, mint vádlottnak, -be a törvényszék színe elé, ad audiendum verbum!</p> -<p>Ő nagysága udvariasan köszönté a belépőt. Helyet mutatott neki, -de nem az övéhez hasonló karszéket, hanem csak egy oda vetődött -tabouret-tet; elég jó volt ez a vallatás alá vont bűnösnek.</p> -<p>– Báró úr, örvendek, hogy látom. Szabad lesz nehány kérdést -tennem?</p> -<p>– Méltóztassék parancsolni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_323" id="Page_323">-323-</a></span></p> -<p>– Báró úr, igaz-e, a mit hallottam, hogy ön tanárságra -készül?</p> -<p>– Én, asszonyom?</p> -<p>– Leányom mondja, hogy önt legközelebb egyetemi professzorságra -hivják meg, s a tapasztalati lélektant fogja eléadni.</p> -<p>– Asszonyom, – felelt Pál báró elnyomott mosolylyal. – -Tetszhetett tán Esztike kisasszonynak ily tréfát kigondolni, de én -a nevezett tudományban nem hogy szakember, de csak gyarló műkedvelő -is alig vagyok.</p> -<p>– Ezt nagy sajnálattal hallom, mert az egyetemi tanárság diszes -állás, s a professzorok nagy kitüntetésben részesülnek. De ha nem -lesz tanár, akkor minő életpályát választ?</p> -<p>– Én, asszonyom? Én amolyan falusi báró vagyok, a kit az -emberek, minden három évben, tíz hordó pálinkáért képviselőjöknek -választanak. Mint ilyen eljárok a házba, hallgatom a bölcsebbek -szónoklatát, szavazok pártom érdeke szerint a haza javára, s majd -ha több bátorságom s tudományom lesz, magam is részt veszek a -tanácskozásokban.</p> -<p>– Ezek nagyon távol időkre biztató kilátások. De legalább -remélheti, hogy a három évi ülésszak letelte után, kinevezik önt -főispánnak vagy államtitkárnak?</p> -<p>– Sajnálattal kell megvallanom, hogy ily fényes kitüntetésekre -egyáltalában nem számíthatok.</p> -<p>– És miért nem?</p> -<p>– Mert a főispánsághoz több tekintély és érettebb életkor -szükséges; államtitkár pedig csak a legkiválóbb szakértelemmel -felruházott egyén lehet.</p> -<p>– És nem szerezheti meg ezen kellékeket?</p> -<p>– Idővel tán igen, de most oly izgatott s folytonosan ábrándozó -lelkiállapotban élek, mely minden hideg tanulmány megkezdésére -képtelenné tesz. Asszonyom! én ma 26 éves koromban végtelen s -minden más érdeket megsemmisítő szenvedély hatalma alá kerültem; -szeretek egy leányt. Szeretem önnek leányát, s ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> kezét -el nem nyerhetem, többé e világon semmi más nem érdekel.</p> -<p>– Szereti leányomat? De hiszen ön tudhatja, báró úr, hogy midőn -Esztikémmel Gencsre jöttem, már ezzel eléggé világos jelét adtam, -hogy szerelme ellen nincs komoly kifogásom. Azonban…</p> -<p>– Hah! azonban! oh mint rettegek ezen legirtóztatóbb szótól.</p> -<p>– Fiatal ember, sajnálom önt, de én attól félek, hogy leányom -csak azért hallgatott az ön igéreteire, mert hitte, hogy önre -fényes jövő vár: egyetemi tanár, főispán, vagy államtitkár lesz. -Most pedig kiderül, hogy mindez csalódás és álomkép. Bocsásson meg -báró úr, de ily változott körülmények között többé semmit sem -igérhetek. Azonban…</p> -<p>– Hah! egy másik: azonban! Most látom, hogy nincs ennél -felségesebb szó a magyar nyelvben.</p> -<p>– Azonban, – folytatá a ház asszonya erőtetett komolysággal, – -ha részemről, ily helyzetben, kénytelen is vagyok határozottan -tagadó választ adni, azért, ha tetszik önnek, még -<i>felebbezheti</i> ügyét, leányomra.</p> -<p>– Fölebbezem!</p> -<p>– Ime most épen két óra. Ebédig lesz még egy egész órája s ha -elviszi leányomat a kertbe sétálni s ha sikerül önnek vele úgy -megalkudni, hogy csekélyebb kilátások mellett is elfogadja -ajánlatát, akkor…? Akkor majd én is jobban meggondolom a -dolgot.</p> -<p>A nyájas olvasó bizonyára kezdet óta jól értette e jelenetet, s -nagyon tudta, mit kell ebből szószerint magyarázni, mit nem?</p> -<p>Nem volt ez épen egészen tréfa, színjáték vagy rögtönzött -mulatság a Bogárdy Zoltán iskolájának modorában; de rideg, száraz -komolyság annál kevesbbé. A báróra nézve a ledkedvezőtlenebb -magyarázat szerint sem jelenthetett ez többet, mint hogy a család -jogosan igényli, hogy a kérő, ha férj lesz, nem fog tétlenségbe -merülni, hanem rangjához és vagyoni állapotához képest igyekezni -fog a világban <span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span> is oly állást elfoglalni, mely rá -díszt, a hazára hasznot hozand.</p> -<p>De midőn meghallotta Pál báró, hogy hova kell ügyét felebbeznie? -s hogy a harasztosi legfelsőbb biróságot karjára ragadhatja, viheti -sétálni a kertbe s ott egész óráig informálhatja, capacitálhatja: -többé nem tartóztathatá magát, hanem rohant a ház asszonyához, fél -térdre hullott s úgy megölelé és össze-vissza csókolá, mint csak -egy háladatos fiú teheti anyjával.</p> -<p>Szegény Dorozsmayné alig tudott kiszabadulni. Eléggé engedé át -ugyan magát e heves szorítgatásoknak, de asszonyi szokás szerint, -mégis csak fenyegetett öltözékének védelméről beszélt, mintha ez -volna a legfontosabb.</p> -<p>– Ah, ön tönkre teszi ruhámat… már fodraim is szakadoznak… -szeleburdi báró, ön miatt bizony még egyszer újra öltözködnöm -kell.</p> -<p>Még egy csók az arczra s ezúttal befejezéskép oly csattanós, -hogy a verandára is kihallatszott s azután Pál báró megértvén az -idő becsét, értékét, kitántorgott az ajtón, bebotlott az elfogadó -terembe, onnan ki a verandára, sietvén itt elvesztett ügyét -appellálni.</p> -<p>A helybeli septemvirátus és cassatiószék ezalatt szelid -türelemmel várta az alsóbb törvényszéknek végerővel biró itéletét s -midőn Pál báró az idvezültek mosolyával kijött, karját ajánlta, -sétára hivta őt a kertbe, mindketten három ugrással termettek lenn -a kilenczfokú lépcsőn és indultak a felsőség engedelméből kijelölt -sétára.</p> -<p>Magától érthető, hogy augusztusban, délután két órakor a nap -perzselő sugarai miatt, nem a nyilt virágágyak, hanem a legmagasabb -fák árnyai felé törekedtek.</p> -<p>Nem tudom, ki volt a vezető ezen utjokban? de tény, hogy keresve -a hűvös tanyát, itt is mint Gencsen, láttak egy hatalmas diófát, -melynek levéllel sűrűn benőtt galyai alatt még sokkal szebben -faragott és fehérebbre festett padot találtak, a törvényszéki ülés -és appelláta megkezdésére. <span class="pagenum"><a name="Page_326" -id="Page_326">-326-</a></span></p> -<p>A fiatal báró azonban nem tartotta meg szavát, s annyira -megfeledkezett helyzetéről és igéretéről, hogy mint vércse keze -között tartván a pihegő galambot, mindjárt levetette az alázatosan -könyörgő álarczot, s mintha semmi sem történt volna, újra csak -tekintélyt követelő professzor kezdett lenni, szemben hű, -engedelmes és tanulékony tanítványával.</p> -<p>Mindjárt is, szép csinosan elhelyezkedve a padon, hozzá kezdett -leczkéjéhez:</p> -<p>– Diximus…</p> -<p>– Ah, diximus, – szakítá félbe a tudnivágyó leányka, – Gencsen -hallottam e szép hangzású szót először, de nem tudom, mit -jelent?</p> -<p>– Csak annyit: mint mondtuk. Így szokták a legtudósabb tanárok, -hajdan, leczkéiket kezdeni, hogy jelen előadásukat szoros -kapcsolatba hozzák a korábban eléterjesztett alapelvekkel.</p> -<p>– Értem.</p> -<p>– Tehát ott hagytuk el lélektani buvárlatainkat, hogy a férfi a -szive mélyéből szeretett leánykát keblére szorította s aztán -elkezdte csókolni: elébb a hajába füzött rózsabimbót, aztán a -leomló hajfürtöt, a felhőtlen homlokot, végre a két szemet s -azalatt a leányka hallgatott és tűrni tanult.</p> -<p>– Vagy boldog volt.</p> -<p>– Vagy boldog volt. Ezer köszönet érte, mert e kijavítás a -végtelenségig szellemdús ötlet! Ámde most magasabb és fellengzőbb -tanok következnek, mert elérkezett ama legédesebb percz, hogy az -ajkak is érintkezzenek.</p> -<p>Esztike nem felelt, kissé tán vissza is húzódott.</p> -<p>A professzor pedig folytatá.</p> -<p>– A mi az első csókot illeti, egyenesen és közvetlenül a két -ajkon, annak sajátszerű természete van. Úgyis kimondhatlanul sokat -ér, ha a férfi rabló módjára, kérés és engedelem nélkül, jut hozzá; -hanem hogy már e földön érezhesse a menny minden gyönyörét, -elkerülhetlenűl szükséges, hogy a lányka hasonló ellenállhatlan -<span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> vágyat érezzen, ő maga is szomjazza az -ajkak találkozását s aztán boldogságukban feledkezzenek el az egész -világról.</p> -<div class="figcenter" style="width: 355px;"><a href= -"images/i018hq.jpg"><img src="images/i018.jpg" alt="– Diximus…" -title="– Diximus…" /></a> -<p class="caption">– Diximus…</p> -</div> -<p>Pál báró vas karjai közt tartá a sebzett galambot, de most egyik -kezével az égő arcz melegéhez nyúlt s úgy vonszolá maga felé az -ellenkedőt, hogy lassú és észrevétlen közeledés után, egyszerre -csak összetalálkozott a két forró ajk s aztán meg nem számlált -perczekig összeforradva maradt.</p> -<p>Nem lehetetlen, hogy az ily fellengző lélektani elmélet- és -kisérletnek kellő felfogására, az ismétlés is szükségesnek -mutatkozott. Tény azonban, hogy a midőn a boldog pár még csak -perczeket vélt átélni, elmult az óra, s a kastélynak sivító hangon -ebédre hívó csengetyűje felrázá őket álmaikból.</p> -<p>A veranda lépcsőin Dorozsmayné, Zoltán és kanonok bácsi fogadták -az elésietőket.</p> -<p>– Nos, báró úr, – kérdé az anya vidám hangon, de szemében -örömkönnyekkel telve, – megnyerte pörét?</p> -<p>– Asszonyom, – felelé, – a föld legszerencsésebb embere vagyok, -most már semmi sem hiányzik boldogságomból.</p> -<p>– És hogy szól a végső itélet?</p> -<p>– Esztike kisasszony a jövőt feltétlenül rám és férfiúi -becsületemre bízza; jelenben pedig szerényen megelégszik azzal, -hogy képviselő s az én drága jó Zsuzsi nénémnek engedelmes fia -vagyok.</p> -<p>– Akkor Isten áldása rajtatok, gyermekeim.</p> -<p>Az alatt pedig, hogy az anya karjai közé zárá gyermekét, Zoltán -bácsi a főtisztelendő úr mellé lépett s mondá:</p> -<p>– Papom, hallottad a szép imádságot s mégsem mondtad rá: -amen.</p> -<p>Kanonok bácsinak forgó karikákra nyilt a két szeme. Még csak -most kezdé észrevenni, mi történik a házban és körülette? A jámbor -lélek ezen utolsó pillanatig csakugyan hitte, hogy Pál báró -egyszerűen átutazóban <span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span> van Harasztoson s az özvegy őt, mint -annyi más járó-kelő vendéget, ebédre marasztotta.</p> -<p>– Gyermekek, – szólt most teljes anyai és háziasszonyi -tekintélylyel a kastély úrnője. – Halljátok megmásíthatlan -határozatomat. E naptól fogva minden héten egyszer, szombaton, ide -jöhet Pál báró s maradhat hétfőig. Mához hat hétre pedig, ha Isten -is úgy rendelte, mint mi óhajtjuk, lakodalom lesz Harasztoson!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_329" id= -"Page_329">-329-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>PÁLFFY ALBERT. Irta. <i>Mikszáth Kálmán</i> <span class= -"ralign"><a href="#Page_V">V</a></span></li> -<li>ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -</ul> -<p class="center">ELSŐ RÉSZ.</p> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A család eredete, -viszontagsága és felvirágzása <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> A kastély és -vendégei <span class="ralign"><a href="#Page_12">12</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Ingadozás a sok -pénzt igérő jövő s a jelenben kinálkozó rang között. Három remek -lövés, mely azonban nem nyeri meg a hölgyek tetszését <span class= -"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Van ebben egy -párocskának igen vad-érzékeny eljegyzése; egy másiknak pedig -rögtönzött és igen prózai egybekelése <span class="ralign"><a href= -"#Page_29">29</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Egy pár képviselő -megy az országgyűlésre <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Megnézik a fővárost, -meghallgatják a jövő zenéjét és látnak valakit a páholyban -<span class="ralign"><a href="#Page_41">41</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Odaviszik a fiatal -embert, a hova nem várta. Hogy mi következik ily odavetett -kérdésből: ön erdélyi? az csak a könyv végén derül ki <span class= -"ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Aláirás egy -tánczvigalomra, mely létre sem jő; a nagy világ hiú szédelgéseibe -merült uracsot megemlékeztetik a csendes, egyszerű s boldog -otthonra <span class="ralign"><a href="#Page_59">59</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> Szokatlan ünnepélyes -szertartással végbement leánykérés; a roham sikert igér, de még -semmi sem bizonyos <span class="ralign"><a href= -"#Page_67">67</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> A díszruhás -ünnepélyességet hasonló értékű aprópénzzel fizetik vissza; a -házassági szerződés pontozatai pedig gondolkodóba ejtik ő -méltóságát <span class="ralign"><a href= -"#Page_76">76</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> Azon fejezet, -melyben az «első leczke» bölcseségeivel ismerkedünk meg -<span class="ralign"><a href="#Page_85">85</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> Egy részről biztató -szavak hangzanak, más részről akadályok merülnek elé. Még egy kis -leczke <span class="ralign"><a href="#Page_92">92</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIII.</span> Két öreg úr pohár -között összevesz. Az eddig vett leczke magva oly termékeny földbe -esik, hogy a mama is megbámulja leánya tudományát <span class= -"ralign"><a href="#Page_98">98</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIV.</span> Pál báró hazulról -kétségbeejtő levelet, utána mindjárt nem kedves vendégeket kap, kik -hitelét épen ott rontják le, a hol építkezni szándékozott -<span class="ralign"><a href="#Page_106">106</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XV.</span> Szerencsétlen -szemköztülés a szinházban, a mi azonban egy más férfinak -reménytelen győzelmet szerez <span class="ralign"><a href= -"#Page_113">113</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XVI.</span> A lovagias és -nagyuri vőlegény, a ki semmitől sem irtózik inkább, mint nyomorú -pénzről beszélni menyasszonyával <span class="ralign"><a href= -"#Page_122">122</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XVII.</span> Új dráma a -szinpadon, de a nézőtéren mégis érdekesebb némajáték foly, melynek -tárgyát csak ketten értették meg <span class="ralign"><a href= -"#Page_130">130</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XVIII.</span> A miről a doktor -nem szokott «orvosi bizonyítvány»-t adni, de a szép honorárium -csodákat művel <span class="ralign"><a href= -"#Page_140">140</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIX.</span> Rövid fejezet, mely -mesés igérettel végződik <span class="ralign"><a href= -"#Page_149">149</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XX.</span> Honnan kerül a -segítség a végső szükségben? de ideje is volt, hogy az ezeregyéji -mesék újra fölelevenüljenek <span class="ralign"><a href= -"#Page_154">154</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK RÉSZ.</p> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Zsuzsi néni -kibékülése, melyre újabb leczke következik. Bizonyos emberek -elutaznak Pestről Fiuméig, s onnan még az egyenlítő vonaláig is -elhatolnak <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az ezeregyéji -meséknek olyan folytatása következik, hogy még Porczogh bárónak is -megáll az esze <span class="ralign"><a href= -"#Page_175">175</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> A professzor -leczkéjéből a tanítvány megint plágiumot csinál, s ezzel elismert -vőlegényét szörnyűkép elkedvetleníti <span class="ralign"><a href= -"#Page_184">184</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Szól egy öreg nagy -úrról, a ki nejének szép igéreteket tesz; de kérdés, megtartja-e -végrendeletében? <span class="ralign"><a href= -"#Page_194">194</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Utazási terv, mely -egy részről reményt ébreszt, más felől szörnyű boszúságot okoz. A -grófi korona sem oly kulcs többé, mely minden lányszívet és minden -pénzszekrényt megnyit <span class="ralign"><a href= -"#Page_203">203</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Erdély fejedelme oly -levelet küld Gencsre, hogy a báró kastélyának lakói rögtön -fellázadnak <span class="ralign"><a href= -"#Page_213">213</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Igen szerencsés -nap, melyben egymás után két különös véletlen követi egymást -<span class="ralign"><a href="#Page_223">223</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Két hűséges jó -barátnak bizalmas levelezését foglalja magában <span class= -"ralign"><a href="#Page_233">233</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> A midőn az ember -ismeretlennel utazik, vagy legalább csak az egyik ismeri a másikat -<span class="ralign"><a href="#Page_244">244</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> Bepillantunk a -távirdai hivatal titkaiba <span class="ralign"><a href= -"#Page_257">257</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> A szorgalmas -professzor még Gencsen sem hanyagolja el leczke-óráit <span class= -"ralign"><a href="#Page_266">266</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> Egy üres hang, mely -az emberi nyelvben értelemmel sem bir <span class="ralign"><a href= -"#Page_284">284</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIII.</span> Melyben Spuller -Jeannette saját személyében lép fel és rangjához méltó állásába -visszavonul <span class="ralign"><a href= -"#Page_296">296</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIV.</span> Az illem még ma -tiltja a szív hangján megszólalni, de megengedi, hogy üzleti -ügyeket tisztába hozzunk <span class="ralign"><a href= -"#Page_308">308</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XV.</span> Rövid leczke után a -hosszú történet véget ér <span class="ralign"><a href= -"#Page_319">319</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">1.</span> Pálffy Albert -arczképe <span class="ralign"><a href="#Page_II">II</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">2.</span> Dorozsmay Tóbiás -kínos halállal mult ki <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">3.</span> A fogatból egy idősb -s egy fiatal nő lépett le <span class="ralign"><a href= -"#Page_14">14</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">4.</span> Esztike kisasszony -mindezt érdekkel hallgatta <span class="ralign"><a href= -"#Page_55">55</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">5.</span> – Először úgy fogtam -fel a vállalatot <span class="ralign"><a href= -"#Page_70">70</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">6.</span> – A legkegyesb anyós -is csak anyós marad <span class="ralign"><a href= -"#Page_83">83</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">7.</span> Esztike oly -mozdulatot tett, melynek értelme, hogy nem tudja <span class= -"ralign"><a href="#Page_104">104</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">8.</span> Varjas Andoriás… -megdermedve csodálkozik <span class="ralign"><a href= -"#Page_123">123</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">9.</span> Egy kisasszony épen -most jutott a sok élvet igérő allegro-finale első ütemeihez -<span class="ralign"><a href="#Page_145">145</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">10.</span> Karszékébe -helyezkedvén, teljes kényelemmel olvashatá <span class= -"ralign"><a href="#Page_167">167</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">11.</span> Porczogh báró -meghajlott <span class="ralign"><a href= -"#Page_183">183</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">12.</span> Egyedül áll egy -ablak bemélyedésében <span class="ralign"><a href= -"#Page_207">207</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">13.</span> Legelől két -kisasszony lépdelt <span class="ralign"><a href= -"#Page_225">225</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">14.</span> – Azt kiáltják, – -felelé a gróf <span class="ralign"><a href= -"#Page_247">247</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">15.</span> Oda vitték, a hová -leginkább vágyott, a konyhába <span class="ralign"><a href= -"#Page_269">269</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">16.</span> – Drága papom -<span class="ralign"><a href="#Page_284">284</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">17.</span> – Isten vezérelje, -Jeannette <span class="ralign"><a href= -"#Page_307">307</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">18.</span> – Diximus… -<span class="ralign"><a href="#Page_326">326</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_15">15</a></td> -<td>ynelni</td> -<td>nyelni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>szaladgalás</td> -<td>szaladgálás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_57">57</a></td> -<td>eltalátjam</td> -<td>eltaláljam</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_82">82</a></td> -<td>e ésorolt</td> -<td>elésorolt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_127">127</a></td> -<td>vern fogja</td> -<td>verni fogja</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td> -<td>legbeesesebb</td> -<td>legbecsesebb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_165">165</a></td> -<td>kiasszony</td> -<td>kisasszony</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_212">212</a></td> -<td>polgokról</td> -<td>dolgokról</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_214">214</a></td> -<td>írta, melyíe</td> -<td>írta, melyet</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_257">257</a></td> -<td>hatralevő</td> -<td>hátralevő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_280">280</a></td> -<td>kisassozny</td> -<td>kisasszony</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_310">310</a></td> -<td>rövin időn</td> -<td>rövid időn</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_322">322</a></td> -<td>mogszorítja</td> -<td>megszorítja</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_322">322</a></td> -<td>«táblaterítő«-t</td> -<td>«táblaterítő»-t</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> diff --git a/old/68475-h/images/ch01.png b/old/68475-h/images/ch01.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 63753b5..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch01.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch02.png b/old/68475-h/images/ch02.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 148f9a8..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch02.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch03.png b/old/68475-h/images/ch03.png Binary files differdeleted file mode 100644 index b2c0b9d..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch03.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch04.png b/old/68475-h/images/ch04.png Binary files differdeleted file mode 100644 index e32f102..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch04.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch05.png b/old/68475-h/images/ch05.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 05ed5b2..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch05.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch06.png b/old/68475-h/images/ch06.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 26e4c52..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch06.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch07.png b/old/68475-h/images/ch07.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 8694aa9..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch07.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch08.png b/old/68475-h/images/ch08.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 1472c85..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch08.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch09.png b/old/68475-h/images/ch09.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 4f4aa5f..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch09.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch10.png b/old/68475-h/images/ch10.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 8a0af11..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch10.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/ch11.png b/old/68475-h/images/ch11.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 74000b4..0000000 --- a/old/68475-h/images/ch11.png +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/cover.jpg b/old/68475-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index f6e980a..0000000 --- a/old/68475-h/images/cover.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i001.jpg b/old/68475-h/images/i001.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 45b66dc..0000000 --- a/old/68475-h/images/i001.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i001hq.jpg b/old/68475-h/images/i001hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 9ffc3b2..0000000 --- a/old/68475-h/images/i001hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i002.jpg b/old/68475-h/images/i002.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 9fa6c34..0000000 --- a/old/68475-h/images/i002.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i002hq.jpg b/old/68475-h/images/i002hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index f294cc5..0000000 --- a/old/68475-h/images/i002hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i003.jpg b/old/68475-h/images/i003.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4a33f32..0000000 --- a/old/68475-h/images/i003.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i003hq.jpg b/old/68475-h/images/i003hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 1c17902..0000000 --- a/old/68475-h/images/i003hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i004.jpg b/old/68475-h/images/i004.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index fde8362..0000000 --- a/old/68475-h/images/i004.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i004hq.jpg b/old/68475-h/images/i004hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 650eb90..0000000 --- a/old/68475-h/images/i004hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i005.jpg b/old/68475-h/images/i005.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index e23757c..0000000 --- a/old/68475-h/images/i005.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i005hq.jpg b/old/68475-h/images/i005hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 1f80bce..0000000 --- a/old/68475-h/images/i005hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i006.jpg b/old/68475-h/images/i006.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index b43cdcb..0000000 --- a/old/68475-h/images/i006.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i006hq.jpg b/old/68475-h/images/i006hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4d39551..0000000 --- a/old/68475-h/images/i006hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i007.jpg b/old/68475-h/images/i007.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 18c09b2..0000000 --- a/old/68475-h/images/i007.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i007hq.jpg b/old/68475-h/images/i007hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 37e251b..0000000 --- a/old/68475-h/images/i007hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i008.jpg b/old/68475-h/images/i008.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index fc136e5..0000000 --- a/old/68475-h/images/i008.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i008hq.jpg b/old/68475-h/images/i008hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4d82f0d..0000000 --- a/old/68475-h/images/i008hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i009.jpg b/old/68475-h/images/i009.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2db7f83..0000000 --- a/old/68475-h/images/i009.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i009hq.jpg b/old/68475-h/images/i009hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 9c93833..0000000 --- a/old/68475-h/images/i009hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i010.jpg b/old/68475-h/images/i010.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index c264d9f..0000000 --- a/old/68475-h/images/i010.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i010hq.jpg b/old/68475-h/images/i010hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 697781d..0000000 --- a/old/68475-h/images/i010hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i011.jpg b/old/68475-h/images/i011.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index ff40387..0000000 --- a/old/68475-h/images/i011.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i011hq.jpg b/old/68475-h/images/i011hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 513615c..0000000 --- a/old/68475-h/images/i011hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i012.jpg b/old/68475-h/images/i012.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index e937f1f..0000000 --- a/old/68475-h/images/i012.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i012hq.jpg b/old/68475-h/images/i012hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 9f2b502..0000000 --- a/old/68475-h/images/i012hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i013.jpg b/old/68475-h/images/i013.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4a2eb95..0000000 --- a/old/68475-h/images/i013.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i013hq.jpg b/old/68475-h/images/i013hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 54ad68a..0000000 --- a/old/68475-h/images/i013hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i014.jpg b/old/68475-h/images/i014.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index e77fc31..0000000 --- a/old/68475-h/images/i014.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i014hq.jpg b/old/68475-h/images/i014hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 3275d5e..0000000 --- a/old/68475-h/images/i014hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i015.jpg b/old/68475-h/images/i015.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4f75d0e..0000000 --- a/old/68475-h/images/i015.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i015hq.jpg b/old/68475-h/images/i015hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 228c291..0000000 --- a/old/68475-h/images/i015hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i016.jpg b/old/68475-h/images/i016.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 0bab723..0000000 --- a/old/68475-h/images/i016.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i016hq.jpg b/old/68475-h/images/i016hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 80aae38..0000000 --- a/old/68475-h/images/i016hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i017.jpg b/old/68475-h/images/i017.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 8a3999b..0000000 --- a/old/68475-h/images/i017.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i017hq.jpg b/old/68475-h/images/i017hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 3bf75a5..0000000 --- a/old/68475-h/images/i017hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i018.jpg b/old/68475-h/images/i018.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 78e9b6b..0000000 --- a/old/68475-h/images/i018.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68475-h/images/i018hq.jpg b/old/68475-h/images/i018hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 14cd030..0000000 --- a/old/68475-h/images/i018hq.jpg +++ /dev/null |
