NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 9442 deletions

diff --git a/old/69033-0.txt b/old/69033-0.txt
deleted file mode 100644
index fecd262..0000000
--- a/old/69033-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,9442 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of A Bakony (1. kötet), by Károly
-Eötvös
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: A Bakony (1. kötet)
-
-Author: Károly Eötvös
-
-Release Date: September 23, 2022 [eBook #69033]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Hungarian National Digital Archive
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BAKONY (1. KÖTET) ***
-
-
-Eötvös Károly Munkái
-
-XXI. KÖTET.
-
-A BAKONY
-
-I.
-
-Eötvös Károly Munkái
-
-XXI.
-
-A BAKONY
-
-ELSŐ KÖTET
-
-BUDAPEST MXMIX
-
-VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.
-
-RÉVAI TESTVÉREK
-
-IRODALMI INTÉZET R.-T.
-
-Eötvös Károly
-
-A BAKONY
-
-ELSŐ KÖTET
-
-BUDAPEST MXMIX
-
-VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.
-
-RÉVAI TESTVÉREK
-
-IRODALMI INTÉZET R.-T.
-
-AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL.
-
-Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII., Üllői-út 18.
-
-
-
-
-TÁJÉKOZTATÓ.
-
-
-I.
-
-(Mekkora a Bakony? – A Bakony különös bája. – A magyar köznemesség. – A
-norman és a magyar. – A nemes magyar lélek. – A magyar sziv a
-leggazdagabb.)
-
-Tájékoztatóval kell Bakony czimü művemet kezdenem. Olyas valamivel, a
-mit iró emberek előszónak, előbeszédnek szoktak nevezni. Én nem igen
-szoktam ezzel élni. Álljon helyt az irói mű a maga erejéből, az előre
-való ajánlgatás úgy se sokat ér. A mű tartalmát nagyon is vázlatosan
-ugyan, de mégis megmutatja a mű végén a tartalom-mutató. A kinek
-félkedve van az olvasáshoz: ezekből kiválogathatja, mit akar olvasni
-egész kedvvel.
-
-Most különösen mégis van szavam e műhöz előre. Talán nem is annyira a
-műhöz, mint anyagához, tárgyaihoz. Hiszen a mű, mint irodalmi alkotás,
-alig különbözik eddigi műveimtől. Nem ér többet s talán kevesebbet se,
-mint azok. Irásom módja s természete se változhatott sokat. Talán csak
-annyit, hogy a költői erő forrása az életkor haladtával nem oly zugó,
-harsogó s nem oly fénylő, mint volt vagy lehetett fiatalabb korban.
-
-Bakony.
-
-Országunk egyik része Fejér-, Veszprém- és Zalavármegyékben. Összefüggő
-hegység, melyet rengeteg erdők boritanak. Ma már nem annyira, mint
-hajdan, mint még az én gyerekkoromban is ezelőtt hatvan évvel.
-
-Mekkora hát a Bakony-erdő?
-
-Napkeleti vége a Gaja völgyére dül Fejérvármegyében. Patak ez a Gaja
-vize, Veszprémvármegye Bakonyának lejtőin ered s onnan csatangol
-délkelet felé a szomszédos Fejérbe. A Bakonynak szinte természetes
-határa napkelet felé.
-
-Ha most már a Bakony gerinczét, közepének vonalát végigmérjük napnyugat
-felé Veszprémvármegyéig s e vármegyében az öreg Bakony Somhegyéig s
-innen dél felé Öcsig, Nagy-Vásonykőig: elérjük Zalavármegyét. De a
-gerincz vonalát tovább mérjük napnyugat felé Zalában is az uzsai és
-sarvalyi erdőkig s innen délre fordulva Tátika és Rezi várak ormain
-végig a Balatonig: ime, a Bakony közepének hosszusága. Mintegy tizenöt
-földrajzi mérföld, a mai számitási mód szerint vagy 112 kilométer ez a
-hosszuság. Szélessége különböző. Fejér- és Zalavármegyékben keskenyebb.
-Veszprémvármegyében – itt az öreg Bakony, sokkal szélesebb.
-
-Bizony szép terület. Négyszázötvenezer magyar hold egy tagban. Egykor
-mind szálas erdő, s legalább fele ma is rendes mivelés alatt álló szálas
-erdő.
-
-Mekkora erdőterület ez: minden ember tisztán megérti, ha megtudja, hogy
-ekkora területen három Balaton tava férne el s ebből Debreczen hires
-nagy Hortobágy pusztáját tizenegyszer ki lehetne hasitani.
-
-De azért ugy hiszem, nem a Bakony a mi országunknak legnagyobb
-erdőrengetege. Ugy távolról azt kell gondolnom, hogy a Mátra- és
-Bükk-hegység erdei a Sajó völgyéig nagyon megközelitik, habár különböző
-nevek alatt is, a Bakonyt s azt gondolom, hogy a máramarosi, székely
-határszéli, krassó-szörényvármegyei erdők külön-külön összefüggő
-területeikben egyenkint is felülmulják Túl-a-Duna hires rengetegét.
-
-De azért a Bakonynak különös hire-neve, csodálatos bája s leirhatatlan
-varázsa van, a mi hiányzik a többi nagy erdőségnél vagy legalább olyan
-nagy mértékben sehol sincs meg.
-
-Az erdélyi s tiszai részeken s országunk felső vidékén még ma is mesés
-fogalom e szó: Bakony. Az ősi magyar hitregéknek, az elmult századok
-rejtélyes és ragyogó kalandjainak szintere ez: ugy képzelik. A mit
-Kis-Ázsia szabad kurdjairól, Sziria beduin csapatjairól s Afrika vad
-kabyl törzseiről irnak az utazók, ugy gondolják ma is még, mindazt
-teljes valóságában fel lehet vagy legalább egy-két emberöltő előtt fel
-lehetett találni Sobriban és társaiban, ama szilaj és vakmerő
-duhajokban, a kik ellepik a Bakonyt s ennek erdeit, falvait, utait és
-csárdáit. Sok képzelődés él igy ma is még a vasutak, távirdák és napi
-hirlapok csodairtó, ábrándpusztitó s vásári zajcsináló korában.
-
-Efféle dolgokról, a mesék, hagyományok és képzeletszülte ábrándok
-szövevényes regényeiről én nem beszélek az én könyvemben. Ezekről épen
-Bakonynak s vidékének népe tud legkevesebbet. Távoli vidékek embereinek
-lelkében sarjadzottak ezek, a kik csak gomolygó képzelődés után s nem
-élő szemeik segitségével ismerik a Bakonyt.
-
-Sok más egyébről se lesz szó az én könyvemben. Legalább tudományos módon
-és rendszerrel nem lesz. Könyvem szépirodalmi mű, a szépirodalom
-bármelyik osztályába sorozzák olvasóim. De azért meséim nem költött
-mesék; – alakjaim valósággal éltek, éreztek és cselekedtek s eseteim, a
-melyekről szólok, ugy történtek, a hogy azokat elbeszélem.
-
-A Bakony a nemzet történelmének egyik szakasza.
-
-A Bakony országunk egyik részének földrajza, növénytana, közgazdasága,
-állat- és ásványvilága. De én se történelmet nem irok, se
-természetrajzot. Még néprajzot se. Mindez nem az én feladatom. Tudósok,
-gyüjtők, buvárok, ifjabb erők foglalkozzanak ezekkel. A hogy a
-Balatonról irtam az »Utazás a Balaton körül« czimü művemben: ugy akarok
-irni a Bakonyról. Balaton s Bakony: ez a két fönséges természeti
-tünemény egymást öleli át; egymásra árasztja fényét és sugarát,
-hagyományait és költészetét. Szülőföldem ott fekszik mind a kettőnek
-közelében. Ott voltam gyermek, ott virult föl fiatal korom, ott viseltem
-közéletem kezdetén országom és vármegyém tisztségeit. Ott él, a mig él,
-családomnak és nemzetségemnek száz meg száz hagyománya. Irnom kell hát
-róluk, ha már irok.
-
-Ez az én okom az irásra. De mik lesznek hát tárgyaim, a melyeket felölel
-az iró művészete? Számot adok erről is előre.
-
-A magyar köznemesség élete: erről akarok tökéletes képet alkotni, ugy, a
-hogy én megfigyeltem, megismertem és megszerettem.
-
-A magyar köznemesség: ez volt egykor a magyar nemzet. Ennek öröme és
-fájdalma, sok század óta tartó rettenetes harczai és szenvedései,
-csodálatos erényei s még gyöngeségeiben is dicsőséges hibái: ezekből áll
-a magyar nemzet története. Ma már jogokban és kötelességekben,
-törvényekben és intézményekben egységes a nemzet minden társadalmi
-rétege. De gondolkodásban és erkölcsökben, a szivnek és léleknek
-mélységeiben még ma sem egységes. A köznemesség egykor minden jogát,
-minden kiváltságát, egész alkotmányát szives készséggel megosztotta
-honfitársaival. A mit intézményeiből odaadhatott, mindent odaadott. De
-volt valamije még, volt különös kincse, melyet hiába kinált, melyet még
-egészen föl nem oszthatott, melyet minden társadalmi osztály még eddig
-örökös igaz tulajdonaként tőle meg nem szerzett.
-
-Miként magyarázzam meg ezt? Miként tegyem világossá e mondásomat?
-
-Kétféle nemességről tudunk.
-
-Az egyiket ezer év fejtette ki törvényekben, szokásokban, alkotmányban.
-Ez szülte a kiváltságos osztályt. Ez az intézményes, történelmi
-nemesség.
-
-A másik a magyar léleknek különös nemessége. Hézag van gyönyörü
-nyelvünkben, hogy erre nem tudunk találni külön szót. A nemes ember más,
-mint a nemes lélek s mind a kettő más, mint a nemes magyar lélek. S
-mégis mind a három fogalomra csak egyetlen jelző szót használunk. Ezt az
-egyet: nemes.
-
-Mi a nemes lélek? A ki szándékaiban és tetteiben becsületes, a ki
-szereti az embert és az igazságot, a ki minden áldozatra kész szerettei
-iránt s a ki gyöngéd és figyelmes az emberi lelkek tévedéseinek
-tüneteivel szemben is: ez a nemes lélek.
-
-Ehhez még magyarnak is kell lenni s akkor áll elő az a tünemény, melyet
-én nemes magyar léleknek nevezek.
-
-Az emberiség történetében két fajt ismerek, mely külső nagy
-cselekvéseiben egykor hasonló volt egymáshoz. Az egyik a norman, a másik
-a magyar.
-
-A norman elmult. Nyelve és egyénisége, faja és szilaj bátorsága
-beleolvadt azokba a fajokba, a melyeket meghóditott s a melyeknek a
-szomszédságába került. Az angol és franczia föld, Spanyolország és a
-Balkán, Ázsia és Afrika ma már nem ismer normant. Csak a mesés hire él.
-
-A magyar megmaradt. Ott él, a hol ezer éve megtelepedett. A végzetnek
-kegyetlenebb csapásai érték, mint a normant, mégis él. Államának csak
-foszlányai vannak ugyan, de faja, nyelve, önérzete, életvágya,
-szabadsága, jóléte és dicsőségre törekvése ma is eleven. Pedig
-eredetileg nem volt több, nagyobb és erősebb a magyar, mint a norman.
-
-Mi ennek az oka?
-
-A nemes magyar lélek.
-
-Ragaszkodni fajához, életével védelmezni honát, hitét, szabadságát,
-függetlenségét, lelkesülni őseinek dicsőségén és soha el nem feledni a
-csapásokat, a melyek nemzetét sujtották s inkább örökre elmulni, mint
-nyelvéről és faji egyéniségéről lemondani: ez a nemes magyar lélek.
-
-Ez volt a lelke ezer év óta a magyar köznemességnek. Ezt a kincsét nem
-tudta még a társadalom minden rétege közt igazán szétosztani.
-
-A mikor a Bakonyról irok: erről a köznemességről irok. A hogy a rengeteg
-Bakony vidékein megismertem. Minden elmulik idővel. Elhervad a
-köznemesség is s jelleme és erkölcsei elhalványodnak. De én azt akarom,
-hogy mivoltának igaz képe hiven szálljon át azokra a nemzedékekre, a
-melyek én utánam következnek.
-
-Az emberiségnek ragyogóbb képét nem ismerem.
-
-Én nem vagyok világjártas ember. Idegen országokban nem utaztam, más
-világrészeket nem láttam, idegen nemzetek közt nem éltem. Más fajtáknak
-a magyarral egyénenkint való összehasonlitásába nem bocsátkozom. Hiszen
-én csak az itthon élő, köztünk őgyelgő idegeneket ismerem igazán.
-
-De beletekintettem az angol, német, franczia és orosz regényirodalomba s
-a világbiró nagy nemzetek irodalmi költészetébe. Minden nemzet költője
-saját nemzetének állami, társasági és családi életéből meriti tárgyait
-és pedig legszebb, legmeghatóbb tárgyait, a melyeket költői
-istenerejének napsugaraival körülövez. S mind e nagy nemzetnek van
-tengere és tengeri élete is, a mi nekünk nincs.
-
-S mégis mit találtam?
-
-Azt, hogy a föld kerekségén egyetlen nemzetnek sincs gazdagabb egyéni,
-társadalmi és állami élete, mint a magyarnak. Érzésekben és
-gondolatokban, eszmékben és törekvésekben, nemzeti örömökben és
-fájdalmakban, hősökben és asszonyokban egy nemzetnek szive sincs ugy
-tele, mint a magyaré. Ezer év óta harczolunk napkelettel és
-napnyugattal, mivelt és miveletlen vad nemzetek éhes csordáival,
-századokon át véreztünk hitért, szabadságért, független állami létért,
-nem egyszer az örök enyészet szélére sodort bennünket ellenségeink nagy
-ereje, de ősi vérünk csüggedetlen maradt s a becsületet, méltóságot és
-önbizalmat mindig megóvtuk.
-
-És a nemzeti életet is.
-
-
-II.
-
-(Nagy urakról én nem irok. – Mátyás király adomája a csóri csukáról. –
-Veszprémvármegye Bakonyja. – Nyolcz puszta vára és három eleven vára. –
-Ó-Palota, Csesznek, Bakony-Ujvár, Vár-Palota, Esseghvár, Nagy-Vázsonykő,
-Döbrönte, Csékut, Nagy-Somlyóvár. – Kisfaludy Sándor emlékezései. – Móré
-László, Túry György, Gyulaffy László. – Zalavármegye Bakonyerdeje. – A
-Balatonra néző hegyoldalakat nem tartom Bakonynak. – Az én szülő
-falumban nem volt fa. – Az őserdő, a hogy én láttam.)
-
-A Bakony közelében nagy köznemesség él, különösen Veszprémvármegyében.
-Déli és nyugoti lejtőin nagy közbirtokosságok, népes falvak, terjedelmes
-határok, a hol minden lélek nemes ember volt. Kis nemes és közepes
-birtoku. Nem az a bocskoros nemes, mely az Erdélylyel határos
-vármegyékben élt. Tul a Dunán én bocskoros nemest nem láttam s hirből se
-ismertem. Hetven év előtt az én vármegyémnek még több mint hatezer
-nemesi szavazata volt, a mikor tisztujitásra és követválasztásra s
-országos nagy kérdések vitatására jött össze a nemes vármegye.
-
-A főrendeket, az egyházfejedelmeket, az adományos és uradalmas apátokat
-és káptalanokat alig érinti tollam. Ők is a nemzethez tartoznak ugyan,
-de végre is a magyar nemzet a köznemesség volt. Voltak köztük is, a kik
-jó magyarok, nemes férfiak s a kiket szeretetem és tiszteletem
-környezett. Ha az idő és az egészség engedi: ezekről majd mesélgetek. De
-bizony az én természetem általában nekem meg nem engedi, hogy én
-fejedelmek és nagy uraságok dolgait pöngessem az én lantomon, találnak
-ők irót, ha akarnak, szebbet, jobbat, engedelmesebbet, mint én tudnék
-lenni.
-
-Fejérvármegyéről kevés lesz mondanivalóm. Kis terjedelmü Bakonyja van,
-alig huszonkétezer holdnyi s hegyei is, a melyek dél felé a Sárviz
-völgyének Nagy-csatornájára néznek, többnyire kopaszok. Hat vagy hét
-faluja van ott Bakonynak, de nemessége igen kevés.
-
-De azért van hagyománya Korvin Mátyás nagy királyunk korából és
-életéből. Csinos adoma.
-
-Valamikor a Sárviz itt nagy álló viz volt. A Veszprémből jövő Séd s az
-Inotáról, Kutiból és Csórról jövő Bakonyerek táplálták vizét. Hatalmas
-halászatok s vizi vadászatok folytak itt, a csuka – ugy szól a hagyomány
-– óriássá tudott nőni. Épen száz éve, hogy lecsapolták a vizet.
-
-Mátyás király gyakran kirándult ide palotai várából vadászgatni.
-Ilyenkor a csóri csárdásnál étkezett s tudnivaló, hogy a csuka máját
-különösen szerette.
-
-De a csárdás is szerette s egyszer mája nélkül tálalta föl a királynak a
-nyárson sült csukát. A májat megette maga.
-
-Nagyot néz a király s kérdi a csárdást, hova lett a máj?
-
-A csárdás valami vidám természetü poétás ember lehetett. Versben felelt.
-A cs betü ismételt visszahangozásában van a vers.
-
-– Csóri csárdás csukájának nincsen mája!
-
-De a király se maradt adós. Ő is versben felelt. Rimmel és a p betü
-ismételt visszahangoztatásával.
-
-– Palotai pálczának pedig nem lesz száma!
-
-Megijedt a csárdás s ettől kezdve nem ette el maga a vendégje elől a
-csuka máját.
-
-Ez a hagyomány.
-
-Veszprémvármegye Bakonyja már egészen más. Voltaképen csak e vármegyének
-van Bakony rengetege s itt van az a föld, a melyen Árpád óta mindig nagy
-hullámokban zajlik a magyar nemzet története. Háromszázharminczezer
-holdnyi erdőség egy darabban!
-
-Itt telepednek meg Árpád fiai és vezérei. Az ő nevüket őrzik a falvak,
-mezők, hegymagasságok. A szentnek nevezett első király itt veti meg
-nemzetünk számára az európai uj hit alapjait. A veszprémi püspökséget, a
-pannonhalmi és bakonybéli apátságokat itt alkotja meg. Innen visz
-fiainak nevelő és oktató férfiut. Az ázsiai magyar itt mutatja be
-utoljára napkeletről hozott istenének az égő áldozatot. Tapolczafő
-forrásai mellett ma is a magyarok régi istenének leheletét érezzük
-arczunkon és szivünkön.
-
-Van ott nemzeti hagyománya még Szent Istvánnak is a nép tudatában. Még
-most is mutogatják Solyban azt a dombot, a melyen nemzetének szervezésén
-tünődött s a lovasiak és felső-örsiek ma is odavezetnek a
-sziklaforráshoz, a hol a szent király a fárasztó vadászat után
-megpihent. Ma is Királykut a neve a forrásnak.
-
-Itt volt az ország első tudományegyeteme. Itt volt a szent görög szüzek
-kolostora, a hol IV. Béla királyunk leánya, boldogságos szüz Margit
-gyermeki lelke az éggel kötött szövetséget. Itt szervezték tökéletesen
-az Árpád-vérségü királyok a magyar kiályi udvart. Itt voltak a királyi
-udvar szakácsai Kerék-Telekiben, farkasbőrszállitói Szent-Antalfán és
-zsiradék és vadszállitói Szent-Gálon. Fennállott itt még a középkor
-magyar királyi udvarának egy része 1848-ig. Mindenütt elenyészett már az
-egész világon, itt daczolt legtovább a mulandósággal. Leirom könyvemben,
-a hogy még én láttam.
-
-Városok és falvak nagy sokasága pihen Bakony ölén s hegyeinek lábainál
-Veszprém vármegyében. Vasutak szelik át az erdőket három vonalon is s
-hatalmas kőutak. A mit a világhirü Róma épitett egykor mérhetlen
-kincseivel: az a kőut óriási faragott köveivel Óskü és a Kikeri-tó
-mellett ma is épen ugy áll, mint állott a czézárok idejében. Ma sincs
-jobb utunk sehol az ország határain belül.
-
-Ez az ujkor, a mi időnk korszaka.
-
-De a középkornak is hatalmas emlékei tekintenek le ránk a sziklák
-magasságából.
-
-Nyolcz puszta vára és három eleven vára van még a Bakonynak csupán az én
-vármegyémben. Komor falaik bizonyitják egykori nagyságukat,
-dicsőségüket.
-
-Ó-Palota vára, Korvin Mátyás királyunk kedves tanyája egykor. Most
-bagolyfészek, denevérek lakása sziklahasadékban, ut is alig vezet hozzá.
-
-Csesznek vára az öreg Bakony szélén. Sohase hatott meg jobban semmiféle
-tájrészlet, mint ez. Ifju voltam, Ányos Pál barátommal jártam a Bakonyt.
-Zircztől északnak sürü szálas erdő árnyékában vezet az ut Győr felé.
-Utfordulónál elém bukkant szirtek magasán a hatalmas vár meredező csonka
-tornyaival s fölötte és mögötte a messze távolban Pannonhalmának hires
-vára sudármagas ragyogó tornyával. Itt a kegyes és zsibongó élet, amott
-a halálnak jelei. A rég kihalt nagy Gara-nemzetség emlékeit őrzi
-Csesznek puszta vára.
-
-Bakony-Ujvár az öreg Bakony kellő közepén, a Gerencze-patak partján.
-Kevés ember látta, ut se vezet hozzá. Ujvár a neve, pedig
-háromszázhatvan év óta omlik már az erdei pusztaságban. Alig állott fenn
-tiz évig, de azért nagy történetnek részese. Talán elmondom könyvemben a
-történetet.
-
-Vissza kell tekintenünk pillanatig Palota várára. Ezzel függ össze
-Bakony-Ujvár puszta várának története is. Nagy költőnk, Kisfaludy
-Sándor, nem ismerte se Bakony-Ujvárt, se történetét. Lehetetlen, hogy
-lantjára ne vette volna. Pedig Palotának környékét a költő szemével
-figyelte meg. Azt irja Korvin Mátyás királyunkról:
-
-  Gyakran jára Palotára,
-  Ő tulajdon jószágára,
-  És vadászott körében,
-  A Bakony vad belében.
-  Kikeri-tó, melynek vize
-  Most már mind lecsapolva,
-  . . . . . . . . . . . . . .
-  Hajdan nagy tó s nádas berek,
-  . . . . . . . . . . . . . .
-  Volt Mátyásnak kedvelt helye,
-  Hol Kinizsy s több ur vele
-  Nyilazá a magas sast,
-  Vidrát, rókát és farkast.
-
-Bizony él a Bakonyban Kinizsyről is sok néphagyomány, csak össze kellene
-gyüjteni. Hiszen egykori vára is ott van a közelben, a Veszprémből
-Sümegre vezető ut mellett. Nagy-Vásonykő a vár neve. Gyermekkoromban még
-eleven vár, lakható állapotban. Azóta égő villám elpusztitotta, uraságai
-elhanyagolták, nem láttam negyvenöt esztendeje, de ugy hallom, ma már
-puszta vár az is. Az öreg Bakony egyik legmagasabb csucsa alatt, a
-Kabhegy alatt fekszik.
-
-Esseghvár. A kihalt Esseghváry-család egykori sasfészke. Ez is puszta
-vár a Bakony közepén. A Kisfaludy-nemzetség története is kiterjed rá.
-Fekvését jól irja le nemesi regéjében Kisfaludy Sándor:
-
-  Mint Somlóról az országut
-  Hegyet-völgyet vágtában
-  Veszprémbe megy, a rengeteg
-  Sötét Bakony hosszában:
-  Szent-Gálon tul két magas hegy
-  Teknőjének oldalán,
-  Hajdan őzek, szarvasoknak
-  Folyton pezsgő vonalán,
-  Ott két patak közé szorult
-  S gömbölyüen feldomborult
-  Halmon épült Esseghvár,
-  Most egy csonka torony már!
-
-Valóban csonka torony. Feszegettem köveit valamikor én is. Nem könnyedén
-pusztul. Nem is az idő rombolta szét, hanem Bánd fekszik tövében,
-szegény sváb falu, ennek népe hordta szét kövét.
-
-Döbrönte is a Bakony egyik puszta vára. A Somhegy magas erdős csúcs, ez
-néz le rá kevélyen. Ezt is külön regében énekli meg a nagy költő. Jól
-irja le fekvését s megragadó szépen.
-
-  Mintha tenger fakadt volna
-  A Somhegynek ormáról.
-  A viz szerte ugy hömpölyög
-  A Bakonynak gyomrából
-  A Bitva egy csekély patak
-  Alig érő bokáig,
-  Sárga árját elönti most
-  Döbrönte vár aljáig.
-
-Döbrönte várának régi urai kihaltak, a Döbröntey-nemzetség őrzi a vár
-nevét.
-
-A nagy költő a Bakony puszta várai közt emlegeti Csékut várát is. Ezt én
-nem láttam. Nem volt alkalmam nyomait megtekinteni. Csékut hajdan a
-Kisfaludy-nemzetség egyik birtoka volt, a nagy Bakony nyugoti oldalán
-fekszik.
-
-Hát nagy Somlyó várát a Bakony puszta várai közé soroljuk-e?
-
-Én nem sorolom se Somlyót, se a kemenesaljai Ságtetőt. Közel feküsznek
-ugyan a Bakonyhoz, Somlyó épen nagyon közel, de ezek a hegyek már a föld
-egykori forradalmainak más természetü alkotásai, mint az öreg Bakony
-csúcsai. Ezek nyilvánvaló tűzokádó hegyek, talán örökre alvó állapotban.
-Olyanok, mint Zalában Tihany, Badacsony, Haláp, Szent György-hegy.
-Ezeket se sorolom a Bakonyhoz. Hiszen Badacsonynak még tűzokádó torka is
-megvan; elég nagy, elég mély, egészen kerek s tele lávával. Lávája
-egészen olyan, mint a milyent a pompéji ásatásokból láttam.
-
-Ime, a veszprémvármegyei Bakony puszta várai! Kisfaludy jó költő szeme
-észrevette őket, de jelenük képének minden tünetét s a multnak nagy és
-szép hagyományait egészben egyáltalán nem örökiti meg lantja. Sok
-tekintet arra inti, hogy a váraknak és családoknak ne valódi
-történetéből keressen tárgyat, hanem költött regéket kapcsoljon a
-hagyományok titokrejtő ködébe burkolt puszta várakhoz. Ám ez buzditás
-legyen csak a jövő kor költői és történetbuvárai számára.
-
-De van a Bakonynak három eleven vára is. Veszprém, Várpalota és
-Devecser. Lakják mind a hármat, élet pezseg bennük. Veszprémről,
-Devecserről irni, nem e könyvem feladata.
-
-De Várpalotáról meg kell emlékeznem. A hires Móré-nemzetség régi tanyája
-ez, még régi királyaink idejéből. Utolsó ura Móré László, a mivelt világ
-egyik legnagyobb kalandozó hőse s a magyar függetlenségnek, a mint e
-szót ma értjük és magyarázzuk, idő szerint a legelső bajnoka. Torzkép
-ugyan, de nagy és világra szóló. Neve van nemzetünk történetében. Igazi
-bakonyi alak. Vasakarata, őrültsége, lángelméje, rettentő végzete, az
-óriás angol költő tollára méltó.
-
-Várpalota volt fészke Túry Györgynek, a kinél bátrabb és vitézebb hőst
-nem mutat föl nemzetünk története.
-
-Ha már irok a Bakonyról, lehetetlen róla is meg nem emlékeznem.
-
-De utamba esik Rátót is, hajdani magyar nevén Rátold. A nagy
-nemzettörténeti Gyulaffy-nemzetség eredeti tanyája. Két ország
-vezéralakjai voltak a Gyulaffyak. Legdicsőbb köztük László, a ki
-elhagyta Magyarországot, elköltözött napkeletre, fölajánlotta
-legyőzhetetlen kardját Erdélynek, hogy ott diadalmasan utját állja a
-Habsburgoknak. A szigetvári Zrinyi Miklósnak, Túry Györgynek, Dobó
-Istvánnak benső barátja. Nagyobb mindegyiknél. Ragyogóbb hőse nincs a
-keresztyén világnak és a magyar nemzetnek a keresztes háboruktól fogva.
-
-Vajjon miért nem ismeri a történelem? Miért feledte el a magyar nemzet?
-Miért nincs róla száz könyv irva? Miért nem rajonganak érte a költők és
-alakitó művész lelkek?
-
-Keserü kérdések. Könyvem talán, ha bágyadtan is, megfelel a kérdésekre.
-
-Zalavármegye Bakonyerdeje Nagy-Vásonykő mellett kezdődik mindjárt s
-nyugot felé terjed Sümegig s onnan délre fordul és tart Keszthelyig,
-Balaton-Györökig s voltaképen a Balaton vizéig. Kerekszámban százezer
-magyar hold, a mint én becsülöm.
-
-De hát ennyi-e? Nem sokkal nagyobb-e? Vajjon tisztában vagyunk-e azzal,
-mely vidéket nevez Bakonynak a zalai ember?
-
-Van erdő, melynek északi határa Csab-Rendektől Nyirádig tart s déli
-határa a Balaton. Nyugotról a sümegkeszthelyi-út, keletről a
-Balaton-Györökről Nyirádra vezető út keriti. Ezen a különálló erdős
-vidéken van Sümeg is, Tátika is, Rezi is. Mind a három puszta vár, noha
-Sümeg azon kivül még eleven virágzó város is.
-
-Bizonyos, hogy ez Bakony s a benne levő rendeki, sümegi, sarvalyi,
-uzsai, tátikai, rezii, Batthyányháti, Fekete és Sárkány-erdők mind
-hatalmas, szálas Bakony-erdők. Igy tudja a vármegye, igy jegyzik föl a
-térképek. Igy énekli Zala nagy költője is a Kesergő Szerelem 182-ik
-dalában:
-
-  Amott látom domborodni
-  Nagy-Somlyónak kalapját,
-  Amott jobbról nyálasodni
-  A Marczalnak iszapját.
-  A felhőben merőn ott áll
-  A sümegi vár foka.
-  A Bakonyból ott kandikál
-  Tátikának homloka.
-
-E fölött hát semmi kétség. A fölött sincs, vajjon Bakony-e az a vidék,
-mely az ó- és új-döröghi pusztáktól napkelet felé Veszprémvármegye
-nyugati határáig terjeszkedik, melyen az Agártető a legmagasabb hegy s
-melyen az egykor oly hires Dobos-erdő fekszik.
-
-De már az a kérdés, hogy a Balaton többi partját Balaton-Györöktől
-Almádiig a Bakonyhoz számitsuk-e? Több mint ötven falu és város fekszik
-e vidéken. Itt vannak a különös szépségü és alkotmányu hegycsucsok:
-Szigliget, Badacsony, Szent György-hegye, Haláp, a gulácsi, tóti és
-hegyesdi piramisok, Tihany félszigete s a györöki, badacsonyi, fülöpi,
-szepezdi, balatonfüredi és alsó-örsi gyönyörü fürdőtelepek. Itt vannak a
-nagy költő által megénekelt hires puszta várak: Szigliget, Csobáncz,
-Hegyesd, Tihany. Vajjon Bakony-e mind ez is?
-
-Én nem tartom Bakonynak. Hatalmas bortermő vidék ez s emlitettem már,
-nagy részben egészen más földtörténelmi alkotás, mint az igazi Bakony.
-Veszprém- és Zalavármegyéknek azt a részét, melynek határa északon a
-veszprém–nagy-vásonykői–tapolczai-út, délen pedig a Balaton, nem
-fogadhatom el Bakonynak. A vidék népe se ismerné ezen a néven. Minden
-határnak, minden hegységnek, minden csucsnak meg van itt a maga jó neve.
-Ez az egész tájék már nem a Bakonynak, hanem a Balatonnak a vidéke.
-
-A mikor Gyulaffy László örökre elbucsuzott szülőföldjétől, Csobáncz
-várától, büszke sasfészkétől, hatalmas uradalmaitól, a hagyomány szerint
-igy sóhajtott föl:
-
-  Jó boru Badacsony,
-  Sok halu Balaton,
-  Isten hozzád, Csobáncz,
-  Engem többé nem látsz!
-
-Ime, ő se emliti a Bakonyt, noha volt Veszprémvármegyében két helyen is
-bakonyi birtoka s Puszta-Miske épen csobánczi uradalmához tartozott.
-Pedig még a rimes összecsendülés kedvéért is Badacsony és Balaton mellé
-ugy odaillett volna a Bakony.
-
-Kisfaludy Sándor Kun László czimü szinművét vármegyéjének, Zalának,
-ajánlja fiui hű tisztelettel. Az ajánló költeményben nyomatékosan emliti
-a Bakonyt is.
-
-  . . . . . . . . Lelkes Zala
-  Pompás Badacsonyoddal,
-  Marhás, vadas Bakonyoddal,
-  Halas Balatonoddal.
-
-E sorokból se lehet azt olvasni ki biztosan, hogy a nagy költő a Balaton
-mellékét is a Bakonyhoz számitotta volna. Az uzsai, sarvalyi, sümegi és
-tátikai erdők igen is bővelkedtek a vadban, Dobos rengetege pedig mindig
-tele volt hajdan legelésző nyájakkal, de Balaton melléke csak boráról
-volt hires, nem vadjairól s marhatenyésztéséről.
-
-A miről könyvemben alig lesz szó: ime, e tájékoztató fejezetben röviden
-és részletesen megismertettem a Bakony földrajzát, természetét és
-terjedelmét s talán némi sejtelmeket támasztottam e hires rengetegnek
-nagy történelmi multjáról is. Van azonban még néhány megjegyzésem.
-
-Szülőföldem határán a falun kivül nem volt fa az én gyermekkoromban. A
-faluban volt ugyan néhány gyümölcsfa, nehány akácza, szil,
-vadgesztenyefa és bodzafa, de kint a határban nem volt. Őseink
-századokkal előbb őrfának vagy határjelnek megtartottak egy-két szilfát
-a határban, de századok alatt ezek is elkorhadtak s én már csak kettőnek
-lehántott korhadó törzsökét láttam. Óriási törzsökök, de alig voltak
-félölnyi magasak. Fogalmam hát nem lehetett arról, milyen tünemény az
-óriási élőfa, még kevésbbé arról, milyen lehet a rengeteg őserdő. Apám
-egyik kaszálóján volt egy kökényfabokor. A kökényfát csak cserjének
-tartjuk, noha mi a Mezőföldön fának nevezzük. Ha akként művelnék, nem
-tudom mekkora fává nőne. Bodzafát már láttam szálasat, hatalmasat;
-somfát igen nagyot, hét embert láttam ágai közt, férfit, lányt,
-gyereket, a mint szedték a gyümölcsét a magasban; – sőt rekettyét is
-láttam vastag derékkal, öt-hat öl magas szállal s különös
-terebélyességgel. Megnőhet hát a kökényfa is, de a mienk csak három-négy
-láb magas cserje volt. De mégis fa volt s én büszkén emlegettem iskolás
-parasztgyerek társaim előtt, hogy az én apám birtokán fa is van.
-
-Ilyen gyereklélekkel és gyerekésszel voltam, a mikor életemben először
-bakonyi őserdőt láttam.
-
-Pápára vitt föl apám diáknak. Az út az öreg Bakonyon visz keresztül. A
-mint elhagytuk Város-Lődön túl a Szamárhegy csúcsát, jobbról-balról
-őserdőbe jutottunk. Bükkösbe. Közel két méter átmérőjü törzsökök,
-oszlopszerü faszálak, mint a gyertya, oly egyenesen fölnőve a
-magasságig. Óriási terebélyek, szabályos ágak és lombok, tele a jó izü
-tüskés kütyüjü gesztenye-gyümölcscsel, ragyogó aranyfényü sötétzöld
-levelek. Az erdő rengeteg mélysége határtalan. A fák alja tiszta, se fű,
-se cserje, se gaz. Csak avarszőnyeg. Az ember lépése alig hallik, de
-lélekzete jól hallatszik. A teremtés első napja előtti csönd az erdő
-mélyén. Csak valami madárzaj hallatszik néha néha. Nagy vad ritkán jön
-az országút közelébe. Ily erdők közt ballagott kocsink addig a faluig, a
-melynek a neve: Farkasgyepü. Ha szél nyargal végig a rengetegen, még az
-is csak a fák sudarát éri fönt a magasságban. Lent csönd van, mintha
-Istennek szentegyházában volnánk.
-
-Ott vagyunk.
-
-De nem olyanban, mely kőből épült, mely emberi kezek és agyak alkotása.
-Istennek alkotása ez. Annak az őserőnek fenséges és ragyogó tüneménye, a
-mely akkor is volt, mikor még ember nem volt s akkor is lesz, a mikor
-már ember nem lesz. Mi az épitő művészet csodája a Bakony őserdejéhez
-képest? Még az őrült bajor király czifraságai is, még a világhirü gót
-templomok faragványai is, még az egyiptomi faraók mesés kőrakásai is
-csak hitvány erőlködések a Bakonynak egyik ős bükkfája előtt, mely
-háromszáz év óta soha meg nem zavart, lágyharmatos fészkében szabadon
-nőhetett az ég felé. S millió meg millió szál egymás mellett
-hegyen-völgyön, ormokon át. Nincs határa sehol.
-
-Alig tudja elgondolni nyájas olvasóm, minő érzés támadt a gyermek
-fogékony lelkében, a mint az ős rengeteg szentegyházának néma
-csarnokaiba belépett. Bizony nem kell itt imádkozni. Oly áhitattal telik
-meg lelke, a milyenhez másutt soha el nem juthat. Itt a nagyság, itt a
-fenség, az istenerő maga van itt az ő végtelenségében.
-
-Százszor elandalodtam az erdő mélyén. Álmok és ábrándok és édes
-gondolatok özöne nyargalt át lelkemen. Számot adhatok-e valaha ezekről?
-Már nem hiszem. A nagy angol költő és államférfiu, Disraeli, leirja egy
-helyütt, minő gondolatok támadnak bennünk, a mikor hatalmas erdő mélyén
-vagyunk. Világbiró ország szónokainak, ugy véli, itt kell eszméiket
-keresniök s alakba önteniök. Engem költővé és hitvallóvá tudott volna
-tenni ez a rengeteg.
-
-Ma már nincs meg ez az erdő, nem is tudom, hol van ilyen erdő. A
-gazdálkodás szabályai szerint ki kellett vágni s helyette most oly sürün
-nől az uj erdő, mint a kender, mint a fűszál. Ember el nem tud benne
-járni.
-
-De azért némi vigasztalást mégis találtam. Mióta eltünt az őserdő: azóta
-a Szamár-hegy oldaláról szabad látás nyilt napnyugat felé Somlyó
-tüneményes kupjára, Ságtetőre, Kemenesaljára s a végtelennek látszó
-nyugoti nagy magyar alföldre az Alpesekig. Gönyörü kép, ragyogó,
-magasságba emeli a lelket ez is, de én azért az ős rengeteget elfeledni
-nem tudom.
-
-Nem is akarom.
-
-Fogadásom tartja, hogy gondolataimat megörökitem, melyeket bennem a
-Bakony támasztott. Nem természetét irom le, hanem népét, azt a jó igaz
-magyar népet, a mint tartja faját, nyelvét, hazáját és alkotmányát s a
-mint él és munkál vidáman és szabadon s hódit jó kedvével s lelkének
-magyar nemességével. S meg nem engedi, hogy a Bakony ormai, völgyei,
-patakjai, erdőségei idegen neveket öltsenek fel. Dühös indulattal
-törekedett a magyarirtó uralkodó hatalom ezelőtt százötven esztendővel a
-magyart kiszoritani a Bakonyból s helyébe németet, tótot, csavargó
-koldus népet telepiteni.
-
-Hiába volt.
-
-És hiába lesz ezentul is minden törekvése.
-
-
-
-
-A VIRTUS.
-
-
-I.
-
-(Mi a nemesi katasztrum? – A rovatok. – A birtokos. – Hányféle volt a
-nemes ember? – Az inzurgens. – Nem minden nemes külön nemzetség.)
-
-Sokféle a virtus.
-
-Katonavirtus. Diákvirtus. Betyárvirtus. A delelő napnak is van virtusa;
-télen kicsiny, nyáron nagy. Kurucz őseink szerint a németben nincsen
-virtus, meg is veri érte a Jézus Krisztus. Nem volt virtus a bibliai
-Józsefben se, a ki Pótifárné szerelmének ellenállott. Erénye megvolt, de
-virtusa nem.
-
-Van nemesi virtus is. Ma már talán nem nagy, de hajdanában nagy volt. Én
-most erről akarok beszélni.
-
-1840-ben vagyunk. Tisztujitásra készült a nemes vármegye. A tisztviselőt
-nemesek választják. Tudni kell hát, kik a vármegye nemesei, kik a
-választók és hányan vannak. Össze kell őket irni. Meg kell csinálni a
-katasztrumot.
-
-Katasztrum! Mi ez a katasztrum? Mit jelent ez a szó?
-
-Manó tudja. Diákos világot élünk. A mágnás francziául beszél. A zsidó
-németül. A pap és a nemes deákul. A jobbágy sváb, tót, oláh, rusznyák
-szóban töri a nyelvét. Hol van hát a magyar nemzet? Csak a kálvinista
-beszél magyarul s egy-két nyiff-nyaff poéta. A kálvinistának pedig már
-leszállóban a napja. Poétára meg ki hallgatna? Czudar világ.
-
-Ma is van katasztrum. Valami földadótelek-összeirást, becslést és
-fölmérést vagy mit értünk alatta. De hogy tartozik ez a nemes emberre?
-Nemes ember ugy se fizet földadót és semmiféle adót. Ahhoz pedig,
-mekkora telke, senkinek semmi köze.
-
-Mégis el kell késziteni a katasztrumot. A tudósok azt mondják, hogy az
-nem is katasztrum, hanem kapitasztrum. Káput: azt jelenti a diákban, a
-mit a fej a magyarban. Fejenként kell tudni, hány a nemes, ki a nemes?
-
-A vármegye kiküldi az összeirókat. Minden járásba olyan táblabirót, a ki
-nem odavaló. Részrehajlás ne legyen. Azonkivül minden járásban ott van a
-szolgabiró és az esküdt. Ezek csinálják a katasztrumot a községek
-papjainak és nótáriusainak segitségével. Sok a járás. Ott van mindjárt a
-veszprémi. Ennek az igazi neve: központi járás. Keletre és délre tőle a
-palotai és a mezőföldi járás. Északra a cseszneki felső és alsó járás.
-Nyugotra a devecseri és pápai alsó és felső járások. Szinte külön
-járásnak nézik Pápa városát. Kell hát sok összeiró-bizottság. Némelyik
-járásba kettő is. Sok a falu, sok a nemes.
-
-A szolgabirónál már ott van a rubrikális nyomtatott papiros. Ma rovatos
-ivnek nevezik. Olyan kemény papiros, mint a bőr. A nemesség neve jön rá;
-idő, kor és viszontagság el ne korhaszsza. Bölcs a nemes vármegye. Meg
-is van a teleirt papiros ma is. Őrizzük is, mint a szemünk fényét. Meg
-is őriztük emberül. De csak a papirost. A nemességet bizony elnyelte az
-idő, kor és viszontagság. Csak emlékezete ragyog már, maga nem.
-
-Nyolcz rovata volt a kemény papirosnak.
-
-Az első rovatba azt kellett beirni: mi a vezeték és keresztneve a nemes
-embernek?
-
-A nemesi előnévvel akkor még nem hivalkodtak. A nemes ember a nélkül is
-nemes ember.
-
-Az ötven krajczáros névnek akkor még hire se volt. Idegen név, németes
-név is alig akadt. Összesen több mint hatezer nemes ember neve jött rá a
-kemény papirosra, de e közt harmincz sincs idegen név vagy németes. Nem
-türte volna a nemesség maga közt. De adott nemesi jogot a vármegye a
-papoknak is. Ha Jézus Krisztus elfogadta őket szószólóinak: hát isten
-neki, legyen nekik is egy voksuk. Igy gondolkodott a nemes vármegye.
-Beirták hát a katasztrumba a papok nevét is. De már a barátokét be nem
-irták, ha születésüknél fogva nem voltak nemesek. Nos hát a papok közt
-akadt csak német és tót nevü ember alkalmas számban.
-
-A második rovatba azt kellett beirni, mi a nemes embernek hivatala és
-sorsa?
-
-Tisztviselő ugyan elég nemes volt, hiszen országos és megyei tisztviselő
-nem is lehetett más, csak nemes ember. Hát a ki alispán vagy esküdt
-volt: bizony beirták hivatalát. A ki hites ügyvéd, földmérő, prédikátor,
-doktor vagy professzor és tanitó volt: azt is beirták. Doktor ugyan
-átkozottul kevés akadt. A hatezerhétszáz nemesből mindössze talán kettő.
-
-De iparos már jobban akadt. Az elszegényedett nemes szivesen adta fiát
-csizmadiának, molnárnak, mészárosnak, kovácsnak, ötvösnek, szücsnek,
-katonának. De már olyan kolompáros, kapczás, posztónyiró, kőműves,
-keztyüs, kéményseprő, szitakötő, muzsikus s több e féle iparos nem volt
-a világon, a ki nemes ember lett volna. Ezeket az iparágakat utálta a
-nemes. Inkább elment kocsisnak, szolgának, szekeresnek, katonának,
-semmint kéményseprő vagy muzsikus lett volna. A nemes ember mesterségét,
-iparos voltát is beirták hát a rubrumba.
-
-De azért ilyen is kevés akadt.
-
-Leginkább azt irták be: »birtokos«. A hatezerhétszáz nemesből több mint
-hatezer semmi egyéb, mint »birtokos«.
-
-Bizony ez nagyon jó czim s hivatalnak is, iparágnak is elég kellemes. Ha
-az ember »birtokos« lehet. Ha háza, kertje, gyümölcsöse, szőleje, földje
-van; ha ökre, lova, szamara, juhai legelésznek a mezőkön; ha jobbágyai,
-zsöllérei, szolgáló emberei vannak, a kik helyette dolgoznak, adót
-fizetnek, utat csinálnak és katonáskodnak s ő maga csak vadász, pipáz,
-szolgabirót és követet választ, de egyéb dolga nincs a hosszu életen át.
-
-Mi kell még más ezen a világon? A másvilágon ugyan szükség lesz még
-egyre-másra, de az se a nemes ember dolga, gondja, hanem a papoké.
-Egyébre a papok ugy se valók.
-
-Csakhogy a nemes ember birtoka lehet igen kicsiny is. Lehet akkora is,
-hogy kis házán kivül csak hét szilvafa fér el rajta. El is nevezték az
-ilyen nemest »hétszilvafás«-nak. Más vármegyékben, Tiszán túl
-»bocskoros«-nak. Az én vármegyémben nem volt »bocskoros«, de
-»hétszilvafás« elég volt. Magam is sokat ismertem. Házán, kertjén,
-szőlején kivül alig volt valamije. Sőt volt olyan is, a kiről azt irták
-a katasztrumba: »birtoktalan«.
-
-De azért nemes ember volt az is. Őseinek vére ott hullott a csatamezőkön
-a kutyafejü tatár, török és német ellen s annyi joga volt a vármegyében,
-mint a pápai grófnak.
-
-A harmadik rovatba azokat a fiukat kellett beirni, a kik már voksolásra
-valók, tehát érett koruak. Az a fiu, a ki husz esztendős, vagy ha annyi
-nincs is, de már feleséges ember, már voksolásra való.
-
-A negyedik rovatba az apróbb időkoru fiuk neveit kellett beiktatni. Majd
-felnőnek ezek is, ha isten ugy akarja, de nemes ágyból születtek,
-nevüket hát születésüktől fogva őrizze a nemes vármegye titkos
-levéltára.
-
-A leánygyermekeket nem vették be a nemesi katasztrumba. A leány, ha még
-oly derék is, se vadásznak, se katonának, se inzurgensnek nem való. A
-leány másra való. A leányban ki is vész a nemzetség magja. A családfán
-ugyan ő is hajtás, virágzik is, de virágja meddő. Másnak terem magot,
-nem a családnak. Neve is csakhamar elenyészik. A kemény papiroson nincs
-helye nevének.
-
-Az ötödik rovat is valami. Az utolsó nemesi összeirás 1837-ben történt,
-most pedig 1840-et irunk. Azt kellett hát az ötödik rovatba bevezetni,
-vajjon az 1837-iki katasztrumban benfoglaltatik a nemes?
-
-Nem hiábavaló dolog volt ám ez. Hiszen minden ember nemességét meg
-kellett vizsgálni s meg kellett bizonyitani. Ez bizony hat-hétezer
-embernél sok munkával járt. De ha már a korábbi katasztrumban ott a név:
-akkor ennek a névnek nemességét legalább nem kell vizsgálgatni.
-
-A hatodik rovatban ez a kérdés:
-
-– Az országos nemesek jussainak nyilvánvaló és valóságos gyakorlatában
-vagyon-e, a kit nemesnek beirnak?
-
-Ez már nagy kérdés. Ezt már mai ember, akármilyen tudós jogászember,
-alig érti meg. A mióta a jó öreg Wenzel professzor meghalt: alig értik
-ezt már az univerzitáson.
-
-Nem egyféle nemes ember volt ám az országban s nem egyféle nemesi jus.
-
-Ott voltak az országos nemesek. Ezek voltak a herczegek, grófok, bárók s
-ugynevezett köznemesek.
-
-Azután ott voltak a kiskunok, nagykunok, jászok és hajduk. Ezek minden
-nemesi just nem gyakoroltak s a mi volt is nekik: mindenütt nem
-gyakorolhatták. A nemes embernek jussa volt például a Koháry herczeg
-uradalmaiban is vadászni, de már a hajdunak, jásznak, kunnak nem volt
-jussa.
-
-Azután ott voltak az esztergomi érseknek és győri püspöknek praediális
-nemesei. Helyi nemesek voltak, de hogy egyuttal vármegyei vagy országos
-nemesek-e: nem tudja azt ma már senki. Az esztergomi érsek és a győri
-püspök épen nem tudja. Én se tudom. Az utolsó száz esztendő kegyetlen
-sok pártoskodása, tisztujitása és követválasztása eltemette azokat a
-határjeleket, a melyek a praediális nemesek jussait az országos nemesek
-jussaitól elválasztották.
-
-Már most ha valamelyik érseki nemes az én vármegyémbe költözött s
-odaállt a katasztrum elé azzal a szóval, hogy ő is »nemes«, bizony
-megkérdezte tőle a tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő táblabiró úr:
-
-– Isten éltessen nemes atyámfia, de azért csak mondd meg iziben, miféle
-nemes vagy? Országos-e, helyi-e, praediális-e vagy jász, kun, vagy talán
-hajdu nemes? Jó ezt tudnunk!
-
-Az én vármegyémben például magában is három-négyféle nemes volt.
-
-Országos nemes. Minden nemesi jussal bővelkedő.
-
-Vecseszéki nemes. Diákul: Nobiles sedis vecseianae. Ezek a győri püspök
-praediális nemesei voltak.
-
-Azután helyi, vármegyei nemes. Ezek voltak Szent-Gál királyi vadászai.
-
-Végül a papok, a kik ugyan nem voltak születésüknél fogva nemesek, de a
-nemesi jussokat gyakorolták.
-
-A katasztrum hatodik rovata hát eléggé fontos volt. A rovat fejébe
-iktatott kérdésre kellett megadni a feleletet. A nemesek jussainak
-gyakorlatába vagyon-e?
-
-– Vagyon.
-
-Ez volt a felelet. Ezt irták be a rovatba. Irtak mást is a beiktatott
-nemes ember neve után.
-
-– Donatárius.
-
-Ez azt jelentette, hogy a nemes ember őse birtokbeli adományt kapott
-valamelyik királytól. A nemes ember, ha kételkedtek, fölmutatta a
-kutyabőrt.
-
-– Régi familia.
-
-Ez is gyakori szó a rovatban. Az illető nemes nem tudott kutyabőrt
-mutatni. De az élő emberek emlékezete tett mellette tanubizonyságot.
-Ismerték apját, öreg apját, ősapját. Mind nemes ember volt.
-
-De hát nem lehetett hamis tanut szerezni? Mai napság legalább könnyü
-volna. Mai napság ötven-hatvanezer koronáért adnak nemesi kutyabőrt. Sőt
-ma nem is kutyabőrt adnak, hanem csak czifra papirost, mégis olyan
-drága, pedig hát ma már semmit se ér. Tanut pedig lehetne fogni százat
-tizszerte kevesebb pénzért is.
-
-De nem ugy volt hajdan.
-
-A nemesség gondosan őrizte a maga jussát. Idegent, jött-mentet, paraszt
-vérből származót be nem engedett volna surrani vagy tolakodni az
-országos nemesek gyülekezetébe. A legelső tisztujitásnál agyonüti a
-tolakodót. De még tanuit is. S mit ér akkor a nemesség, ha az embert
-agyonütik miatta?
-
-– Publikáltatott.
-
-Ez a szó is gyakran előfordul a rovatban.
-
-Ez azt jelenti, hogy nemességét ekkor-akkor, Zala-, Vas- vagy
-Komáromvármegyében kihirdették s adtak róla bizonyságtévő levelet.
-
-Sok nemesnél azt irták a rovatba:
-
-– Rudolf királytól vagy I. Leopold királytól van armálisa.
-
-Ez is elég bizonyság volt.
-
-A hetedik rovat fejezetébe ez a kérdés volt beiktatva:
-
-– Észrevétel alá esett nemes-e?
-
-Különösen kétféle feleletet irtak e kérdésre a rovatba.
-
-A ki ellen büntetendő per folyt vagy a ki el volt itélve: annál
-bejegyezték e szavakat:
-
-– Akczió alatt van.
-
-Az ilyen nemes nem szavazhatott, de azért a katasztrumban föl kellett a
-nevét venni. A bűnpör valamikor elmulik, de a nemesi jus soha el nem
-mulik.
-
-Azt is bejegyezték:
-
-– Inzurgált! Vagy pedig: apja inzurgált.
-
-Ez is nevezetes dolog volt.
-
-Inzurgens!
-
-Furcsa szó ez ma már. Jókai azt irta ezelőtt negyvenhat esztendővel
-egyik gyönyörü költeményében:
-
-  Az inzurgens név is rossz hirbe jött,
-  Nem ugy van már, mint az előtt!
-
-Kétszáz év előtt Rákóczi fejedelmünk vitézei, a kurucz hősök voltak az
-inzurgensek. Hirük betöltötte Európát, megjelenésük rémületbe ejtette
-Ausztriát. Lobogóikon a szabadság és a magyar dicsőség ragyogott.
-Átkozott és gyülölt volt nevük a bécsi udvarban. Itthon tilalmas volt
-emlegetni nevüket száz esztendőn keresztül.
-
-Jött azonban Napoleon, a nagy. Sulyos léptei alatt megrendült Európa
-földe s összetörtek a királyok és fejedelmek koronái. Összetöréssel
-fenyegette a Habsburgok koronáit is.
-
-Rémülés fogta el a bécsi udvart. S rémületében fölfedezte a magyar
-királyt s a magyar nemességet is, a száz év óta üldözött és eltemetett
-»inzurgens« nevet. Azt a szót adta a magyar király szájába:
-
-– Fiaim, nemeseim, hű magyar vitézeim! Keljetek föl! Kössetek kardot!
-Üljetek lóra! Legyetek megint inzurgensek! Mentsétek meg trónom és
-koronám és országaim a francziától.
-
-Akkor kedves lett megint az inzurgens!
-
-Hajh, dicső őseink, bolond őseink, hallgattatok a hizelgő szóra és
-seregestől siettetek a zászlók alá. Elhunytatok már mind. Senki se él
-közületek. Hamvadó porotok nyugodjék békével a föld alatt.
-
-Én még sokat ismertem közületek. Az én falumban is volt még három
-inzurgens, a ki gyerekkoromban megsimogatta fürteimet. De az én falum
-kicsiny s nemessége is kicsiny volt. De a mikor fölkerültem a
-főiskolába: Pápán egyre mutogatták a tanárok és öreg diákok az ősz
-vitézeket.
-
-– Ez még inzurgens volt! Ime, ez is az volt.
-
-Megnéztem őket jól. Szép, öreg alakok. De mind valamennyi ősz. Fehér
-haj, fehér bajusz, mint a hó. Szinte azt hittem: az inzurgens mindig ősz
-volt, mindig öreg, hófehér hajjal ment a csaták tüzébe.
-
-1840 ben még sok inzurgens élt. Csak harminczegy éve mult még akkor,
-hogy az inzurgensek hadat jártak. Az én vármegyémből magából vagy
-háromezer inzurgens ment a világverő franczia ellen csatába. Az ötven
-éves életkoron felül levő nemes ember mind lehetett inzurgens.
-
-Akkor még élt az inzurgensek fővezére is, József nádorispán. Élt az
-inzurgensek dicső krónikása: Kisfaludy Sándor, a nagy költő. Élt
-vármegyémben a legnagyobb inzurgens hős: Hunkár Antal. Akkor még
-dicsőséggel járt az inzurgens név. A ki meghalt a csatatéren: annak
-özvegyét és árváit a nemes vármegye tartotta édes gondjai alatt.
-
-Ha mikor a nemes odaállt a katasztrum elé s azt kérdezték tőle, honnan
-tudja nemességét: nyomban felelhette:
-
-– Inzurgáltam!
-
-Még többen felelhették:
-
-– Boldogult apám inzurgens volt, az isten áldja meg haló porában.
-
-Ez bizony elég bizonyság volt. Ha egykor elhivták a csatába vérét
-ontani, most se állják utját, a mikor nemesi jussát akarja gyakorolni.
-
-De nem tartott már sokáig az inzurgens név becsülete.
-
-Nálunk, szegény elhamvadó magyar nemesség sarjadékainál ugyan ma is
-megvan és örökké megmarad, de a magyarnak ellenségei, a hatalmasok és a
-koronás fejedelmek másként vélekednek.
-
-Alig nyolcz év mulva kiütött a függetlenségi harcz. Az ellenség, az
-osztrák-német elnevezte dicső honvédeinket inzurgenseknek. S a kit
-inzurgensnek nevezett, vérszomja azt halálra, golyóra, kötélre, börtönre
-vagy bujdosásra kárhoztatta. Ezért irta negyvenhat év előtt a nagy
-költő:
-
-  Az inzurgens név is rossz hirbe jött,
-  Nem ugy van már, mint az előtt!
-
-Igaz, igaz. Pedig bizony most is csak afféle állapotban vagyunk, mint a
-mikor Rákóczi utolsó fejedelmünk inzurgenseit elgázolták.
-
-A nemesi katasztrum nyolczadik és utolsó rovata e szóból áll:
-Észrevételek.
-
-E rovatban efféle szavakat iktatott az összeiró bizottság:
-
-Vándor. – Ha ugyanis a nemes ember kézműiparos volt s vándorló
-legényidejét töltötte.
-
-Bécsben van. – Ha a nemes embert jó vagy rossz sorsa Ausztriába
-szólitotta. Nagy dolog volt akkor a bécsi út szegény embernek.
-
-Bujdosó. – Ezt a szót akkor irták be, ha a faluban nem tudták, hogy a
-nemes ember hol van, merre jár, él-e, hal-e? Régi szó ez. Hajdan az
-emigránsokat hivták bujdosóknak. Thököly és Rákóczi kuruczait, a kik
-elköltöztek Lengyelbe, nagy Törökországba, francziák földére, mivelhogy
-itthon az igaz magyarnak nem volt szabadsága, becsülete, nyugton
-maradása.
-
-– – Nos, hát igy lett készen a nemesi katasztrum Veszprémvármegyében
-1840-ben. Én még nem kerültem bele, minthogy a világon se voltam.
-Nemzetségemből csak az apám és nagybátyám neve van benne. Összeirtak
-6716 nemest. Ebből legalább 216-ra rug a mágnások és papi emberek száma,
-a többi köznemes és valóságos nemes.
-
-Ne higyje ám pedig a nyájas olvasó, hogy a hány nemes, annyi nemzetség.
-Jó volna, ha ugy lett volna. Akkor ma már szinmagyarral volna tele
-Európa fele.
-
-Sok nemes nemzetség nem egy családfővel s nem egy vagy két felnőtt
-fiuval, hanem sok nemes emberre állt a katasztrum elé.
-
-A Tamás-nemzetség Szent-Gálon 36 nemessel állt elő, a Gombás-nemzetség
-30-al.
-
-A Balassa-nemzetségből Adáz-Tevelen 31 szavazó került, a
-Bereczky-nemzetségből ugyanott 51 szavazó nemes.
-
-Noszlopon a Perey, Körmendy és Trombitás-nemzetségek, Orosziban a Fodor,
-Thúry, Marton, Vincze-nemzetségek, Bor-Szörcsökön az Ughyak; – Halimbán
-a Vajay, Ravasz és Mohos-családok; – Hajmás-Kéren a Fülöpök; – Küngösön
-a Kenesseyek; – Homok-Bödögén a Berzsenyiek, Barczák, Domokosok mind
-nagyszámu nemest tudtak előállitani. A 6500 nemes legfölebb csak
-negyedrésznyi nemzetségből áll.
-
-Természetes.
-
-Árpád apánk nem sok magyarral jött ide Ázsiából. Talán tiz vagy
-tizenötezer kemény lovast hozott magával. Talán annyit se. Többet semmi
-esetre. Ebből is legfölebb két-háromszáz került Veszprémvármegyébe a
-Bakony déli és nyugati aljára. Ugy szaporodtunk el isten jóvoltából.
-Török, német s egyéb pogányfajta ugyan időnkint sokat kiirtott közülünk,
-de mi se igen maradtunk adósok. Töröknek, tatárnak sehogy se és semmivel
-se. A némettel ugyan lenne még némi elszámolni valónk, de hiszen ennek
-is megjöhet még az ideje.
-
-
-II.
-
-(A nemesi pártok. – Deák Ferencz pártja. – A párt-jelszavak. – Mire
-kellett a Primás sok pénze? – Deák pártja nagyobb volt, mégis gyöngébb
-volt. – A pártok tanyái. – Bevonulnak a nemesek. – A főispáni
-konferenczia. – A régi vármegyeház. – Ott kezdődik közéleti pályám.)
-
-Október 12-ére, reggeli nyolcz órára tüzte ki a nemes vármegye a
-tisztujitás idejét. Akkor már vége a szüretnek s a mezei munka nagy
-részének. Ott lehet minden nemes ember. Még a Marczal vidékéről, még a
-Bakonyon túlról, még Komárom és Tolna szomszédságából is.
-
-Az egész tisztikar ideje lejárt. Az első alispántól az utolsó esküdtig
-minden tisztviselőt ujra kell választani. Legalább ötven embert.
-
-A vármegye főispánja ifjabb gróf Zichy István volt. Hatvan éves volt
-ugyan már, de szintén István nevü apja még élt, azért nevezték
-ifjabbnak. Nem nálunk lakott. Idegen volt, német volt, magyarul nem is
-tudott, sima, eszes, ravasz udvari ember, még Oroszországba is elküldték
-osztrák követnek. Ő vezette a tisztujitást.
-
-Két párttá alakult a nemesség, mint az egész országban.
-
-Az egyik volt a szabadelvü haladás igazán nemzeti pártja. Ennek vezére
-volt Deák Ferencz. Segitettek neki a vezérkedésben Wesselényi és
-Széchenyi s az országgyülés ama ifjabb alakjai, a kikből később a 48-iki
-kormány s az ujabb korszak kiváló emberei lettek. Kossuth még akkor csak
-ujságirással foglalkozott, börtönéből csak nem rég szabadult.
-
-A másik volt az udvari párt, a kit a közvélemény konzervativ, maradi,
-pecsovics pártnak is nevezett. Ennek vezére volt az uj főkorlátnok, gróf
-Pálffy Fidél. Volt egy-két hazafias, kiváló tagja is, de egészben mégis
-rossz hazafiakból, osztrákká aszott mágnásokból s vásáron szerzett
-nemesekből állott bizony ez a párt. És azokból, a kiket ezerféle ügynöke
-utján az udvar elámitott s a kik könnyen engedték magukat elámittatni.
-
-Jelszó volt rá jó, elegendő és hatalmas. Majd a jelszót is megtudjuk
-később.
-
-A bécsi udvar a magyarral mindig kegyetlenül vagy ravaszul bánt. Ha
-körmére ütöttünk, ha az erőszakhoz nem volt hatalma, akkor elővette
-másik eszét, az álnokságot, az orvtámadást. Erre nézve többször jól
-sikerült ravaszsága abból állt, hogy a mikor már a nemzet erős
-ellenállásával nem birt: fölidézte az egyházi villongást, a felekezeti
-viszályt. Ennek sikerében sohase csalódott.
-
-Miért?
-
-Számitása egyszerü és tiszta.
-
-A római egyházat könnyü volt a harczba belevinni. Ha Róma intést kapott
-Bécsből s a magyar egyházfejedelmek intést kaptak Rómából: megvolt a
-harczi kedv. S ha megvolt a felekezeti viszály: könnyü volt már akkor a
-kormánynak az ő nagy hatalmával a mágnások s a katholikus nemesség nagy
-részét összecsőditeni s erős párttá szervezni. Volt már jelszó, volt
-pénz s lett szenvedély is. A protestáns nemességből is magához hóditott
-itt-amott tekintélyes részt.
-
-Most a vegyes házasságok kérdéséből csinált országos perpatvart.
-
-De nem ez volt a döntő jelszó. Sokkal okosabb és miveltebb a magyar,
-semhogy a vegyes házasság kérdéséből magából keserü országos viaskodást
-csinálna.
-
-Hanem hát Deák nagy dolgokat akart.
-
-Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. Egyenlő törvénye legyen
-mindenkinek s mindenki egyenlő legyen a törvény előtt. A jobbágy ne
-szolga legyen, hanem szabad birtokos. Legyen közteherviselés s az ország
-javára ne csak a jobbágy verejtékezzen, hanem a nemes is. A mindenféle
-rendek, osztályok és népek olvadjanak össze egységes nemzetté, a magyar
-nemzetté.
-
-Vele szemben a kormány és az udvari párt édes és hatalmas jelszóval élt.
-
-Védjük meg a nemesség ősi jussait. A nemesség szüz vállait ne
-fertőztesse meg az országos terhek sulya és mivolta.
-
-Szivesen állt e jelszavakra a nemesség nagy része. El nem hitte, hogy e
-mögött csak az osztrák kényuraság dolgozik, hogy járma biztosabban
-nyomakodjék vállainkra.
-
-Igy vált kétfelé, igy lett két párttá a Bakony vármegyéjének nemessége
-is.
-
-Az udvari pártnak ügyes és hatalmas vezérlete támadt. Tekintélyt adott
-neki a főispán s a pápai gróf s a püspök és a káptalannak két-három
-országos hirü tagja s a zirczi és bakonybéli apát úr. Több nagy elméjü
-kálvinista főember is hozzácsatlakozott, mint a csodálatos tudásu Kocsi
-Sebestyén Gábor, a mindenki által kedvelt Kocsi Horváth Sámuel s a
-fényes tollu Zsoldos Ignácz, a kinek könyvét s vármegyei tudását maga
-Deák Ferencz is elsőnek tartotta az országban. A két előbbi követ is
-lett az 1843-iki és 1848-iki pozsonyi országgyülésen.
-
-Pénze is volt az udvari pártnak untig.
-
-A veszprémi püspököt kinevezték esztergomi érseknek s ország primásának,
-de a király meghagyta neki a veszprémi püspöki jövedelmet is. Ez pedig
-ezer forint volt minden napra.
-
-Példátlan eset. A török világ óta nem is fordult elő. Hiszen az
-esztergomi érsek ugyis nagy úr. Uralkodó herczegi rangja s maholnap
-biboros fejedelem. Jövedelme is sokkal nagyobb volt, mint mai napság.
-Akkor még meg voltak vásárjai, tizedei, regáléi, révei és vámjai s
-állami tisztségei után is nagy jövedelmei. Szeptemvir volt, örökös
-főispán is volt, korlátnok is volt s az ország aranypénzverő
-intézeteinek legmagasabb ellenőre is volt.
-
-Minek kellett hát neki a veszprémi püspökség jövedelme is? Holott ilyen
-két nagy adománynak egy kézbe juttatását a törvények szigoruan
-tiltották. Több jövedelme lesz a két adományból évenkint egy millió
-forintnál.
-
-Nem is vallották be igazán, mire kellett a tenger pénz.
-
-Hazudtak nagyot.
-
-Rudnay primás tiz-tizenkét év előtt megkezdte az esztergomi bazilika
-épitését. Azt mondták: erre kell a pénz az uj primásnak.
-
-Nem volt igaz.
-
-Kellett a pénz korteskedésre. Veszprém-, Zala-, Tolnavármegyében meg
-kellett törni a hazafias nemességet. Zalában meg kellett buktatni magát
-még Deák Ferenczet is. Ez ugyan lehetetlen volt, de véressé kellett
-tenni legalább megbizó levelét. Tudták, hogy Deák a véres választást el
-nem fogadja. Tolnában meg kellett buktatni Bezerédj Istvánt és pártját s
-föl kellett állitani s erőssé szervezni a Pecsovics-pártot. Veszprémben
-is meg kellett venni, a hogy lehetett a nemességet.
-
-De a nemességben több volt a kálvinista és lutheránus nemes négyezernél.
-Minden katholikus szavazatra kétszer annyi protestáns szavazat esett.
-Már most hogy lehet a nyakas kálvinista magyar nemest az udvari és papi
-és német párt számára megszerezni?
-
-Hajh, a hatalom, a pénz, a hizelgés és a hatalmas jelszó, nagy úr.
-
-Ősi nemesi jussainkat nem hagyjuk!
-
-Azután első alispánná, főbirákká s majdan követekké kálvinistákat
-választunk!
-
-Pénz pedig annyi lesz, mint a szemét. Zászlóra, fuvarra, napidijra,
-dinom-dánomra elég kerül. A szentgáli királyi vadászok pedig fejenkint
-kapnak diszes és jó puskát s zöld zsinórral kitréfázott szürke rövid
-dolmányt és pötyögős nadrágot. Voltak pedig a királyi vadászok
-hatszáznál többen. S a hány királyi vadász: annyi szavazat.
-
-Mindezt Deák pártjának nemessége nem tudta megcsinálni.
-
-Ez a párt nem is tudott egységes táborrá alakulni. Fővezére nem akadt.
-Főúr köztük nem találkozott. Jeles birtokosok, buzgó szivek, jeles
-elmék, de ki nem magasodott köztük senki. S helyben is messze estek
-egymástól.
-
-A Bakony kétfelé vágja a vármegyét.
-
-Deák pártjának nemessége igen nagy volt Pápa és Somlyó vidékén, a
-Bakonytól nyugatra fekvő alföldeken. Több, mint kétezer fő.
-
-De nagy volt a Bakonytól délre, a Mezőföldön s a Balaton közelében is.
-Ez a két nagy sik vidék a Bakonyon át nem szokott egymással érintkezni,
-személyesen alig is ismerte egymást. Köztük feküdt Szent-Gál a maga
-hatszáz szavazatával. Jobbra is, balra is csak rontotta a nemzeti párt
-jókedvét.
-
-Az volt a haditerv, hogy a vármegye székvárosába mindegyik párt bevonul
-még október 11-én estére s mindegyik párt elfoglalja az ő főhadi
-tanyáját.
-
-A nemzeti pártnak főhadi tanyája is kettő volt. Az egyik Pápa-vidéké, a
-másik Mezőföldé.
-
-Pápa vidéké volt az Angyal-vendéglő, lent a Séd folyása mellett, a nagy
-hidnál, a káptalani szeren. Ez a vendéglő emeletes ház, a várhegy
-lábánál fekszik, udvara kőfallal körülvéve.
-
-Mezőföldé volt Verner András uram vendéglője. Ez volt a virtus
-szinhelye. Ezt is meg kell, már ezért is, ismertetnem.
-
-Ez a Hosszu-utczán fekszik, tökéletesen a várhegy tövében, a várbeli
-őrtorony nyugoti oldalánál. Ma is áll az épület s ma is épen ugy áll,
-mint hatvanhat év előtt. Emeletes ház s földszinten is, emeleten is
-tágas szobák. Földszinten a közönséges ivó és étkező. Az emelet úri
-közönség számára. Alant olyan ivószobája is volt, a milyen a csárdáknak
-szokott lenni. Hosszu asztal X lábakkal. Az asztal mellett hosszu padok.
-Az ivó egyik sarkán a söntés, a mérőhely léczfalakkal. A léczen
-kiragasztva Milfajt képe délczeg állásban, régi bakonyi kanász
-ruhájában, a hogy a veszprémi művész leföstötte, lerajzolta. Négy év
-előtt akasztották föl, a miért, hogy ő volt a hires Sobri Jóska
-leghiresebb pajtása. Ezt a képet még husz-harmincz év mulva is láthattuk
-itt-amott a csárdák söntésein.
-
-A ház udvarából a várhegy sziklafalára föl lehetett mászni. Már a kinek
-föl lehetett. Gyik, macska, mókus könnyen felmászhatott, gyerek is
-akadt, a ki megcselekedte. Ez majd bebizonyul a virtus történetéből. De
-bizony nem emberséges embernek való út volt az. Még kecskének se.
-
-Nos hát, a mezőföldi nemességnek vagy legalább e nemesség urainak itt
-kellett elhelyezkedniök. Verner András uram egyébiránt született német
-volt, isten tudja, honnan vetődött Veszprémbe, magyarul egy szavát se
-értette senki, ha magyarul beszélt, ugy hallatszott, mintha mandulát
-tört volna fogaival.
-
-Az udvari párt nemességének alkalmasabb főhadi tanyája volt. Legalább
-kényelmesen megfért együtt, egy helyen.
-
-Volt a nagy-vásonykői uradalomnak fönt a vásártéren tágas telepe.
-Földszintes nagy ház a vásártérre s óriási udvar és kert kőfallal
-körülvéve. Több épület az udvarban gabonaraktárnak s tágas térség
-faraktárnak. Most Todesco-udvarnak hivják vagy ötvenöt év óta.
-
-Nagy-Vásonykő a Zichy grófok nemesi előneve. A virtus idején – ugy tudom
-– a Zichy-Ferraris ágé volt. Akkor még lakható állapotban fennállott
-Kinizsy Pál régi vára. Még én is láttam. A mult század hatvanas éveiben
-rombolta le tüzes villám. Az udvari párt a tisztujitás idejére elkérte a
-vásártéri telepet nemesi tanyául. Szivesen adták.
-
-E telep nagy udvara volt aztán telerakva boros hordókkal, pörköltkészitő
-katlanokkal és bográcsokkal s Laczipecsenye-sütő sátrakkal. A hogy
-illett a nemességhez.
-
-A Pápa-vidéki s Marczal-vidéki, a Devecser- és Somlyó-vidéki nemesség
-október 11-én estére tömegesen megérkezett. Kocsik hosszu sora lepte el
-az országutat Márkótól Veszprémig. Száz zászló még nem volt akkor
-szokásban, de a nagy nemességü falvak azért egy-egy selyem lobogót
-hoztak magukkal. Pápa vidékéről Takácsi, Görzsöny, Adáz-Tevel,
-Homok-Bödöge, Derecske, Acsád otthon nem hagyta volna nemesi lobogóját.
-
-Devecser tájékáról is himzett zászlóval jött Bor-Szörcsök és
-Karakó-Szörcsök, Csögle, Pirith, Egeralja és Adorjánháza s mind a
-Barcza-nemzetség onnan a Marczal berkei felől.
-
-A Bakony északi oldalán nagyon kevés volt a nemes. Negyven faluban alig
-kétszáznegyven szavazó. Ezek csak egyenkint, csak hullározva jöttek az
-öreg Bakonyon keresztül. Csak egy falu nemessége hozott lobogót,
-Bakony-Magyar-Szent-Királyé. Ez is piros volt, olyan régi kurucz szinü.
-
-A mezőföldi nemesség nem jött lengő zászlókkal. Ez a nemesség többnyire
-uri fajta volt, tömeget nem hozhatott magával.
-
-A legnagyobb nemesi tömegek Veszprém körül laktak, a székváros
-közelében. Vámos, Szent-Király-Szabadja és Szent-Gál: három falu több,
-mint ezer szavazattal. Szent-Gál ugyan bejött hatalmas lobogóval s a
-kalap mellett zöld cserfalevéllel, el is helyezkedett a Vásonykői
-Zichy-udvarban, de a másik két nemes falu csak a kertek alatt fekszik,
-jókor jön, ha reggel jön is.
-
-A nemzet pártja nyilván több nemest hozott össze, mint az udvar pártja.
-
-De a felsőbb hatalmak ugy határozták, hogy az udvar pártja győzzön.
-Valami csele-csalát kellett kigondolniok, hogy a gyöngébb legyen az
-erősebb s a kisebbség legyen a többség. Furcsa bizony ez. De hiába;
-ilyen a politika, ilyen az urak esze. A jámbor falusi nemes még
-gondolatban se tud hozzáférni. A mikor megérti a visszás eredményt:
-eláll szeme-szája. Mindent várt, csak azt nem. Nem tudja: nevessen-e
-vagy agyonüssön valakit?
-
-De mi volt hát ez a csele-csala?
-
-Első alispánnak az udvari párt részéről kijelölték Kocsi Horváth Sámuelt
-s második alispánnak Kopácsy Józsefet, a veszprémi püspöknek s az
-esztergomi érseknek unokaöcscsét. Egyik kálvinista, a másik katholikus.
-Igy hozta magával az ősi szokás.
-
-Hogy a nemzet pártja részéről kit jelöltek: azzal ne törődjünk most már.
-Ugy se lett belőle se első, se második alispán.
-
-A kijelölés teljes törvényességgel történt, a hogy az ősi alkotmányos
-szokás szentesitette.
-
-A kijelölés a méltóságos úr joga és tiszte. De csak látszólag és
-külsőleg. Voltaképen a tisztujitás napja előtti napon a főispáni lakásra
-össze kell hivni a vármegye vezérembereit, a tekintélyesebb és nagyobb
-vagyonu férfiakat, a püspököket és apáturakat, a vármegye oszlopos
-tisztviselőit s a járások főszolgabiráit. Minden pártnak ott kell lenni,
-egy pártot se szabad mesterkedéssel megröviditeni.
-
-Ez a főispáni konferenczia: A meghivott vezérférfiak itt állapodnak meg
-abban, hogy kik legyenek a központi és járásbeli tisztviselők, kiket
-jelöljön az állásokra első sorban s kiket jelöljön második sorban a
-főispán. Itt állapodnak meg abban is, hogy a választás befejeztével
-kiket nevezzen ki hivatalnokoknak, kiket nevezzen ki becsületbeli
-tisztviselőknek s az ország jeles férfiai közül kiket ajánljon a
-vármegye táblabiráinak.
-
-A tisztviselő neve volt: magistratualis. Ezt a vármegye nemessége
-választotta.
-
-A hivatalnok neve: officziális. Ilyen volt a főorvos, járási orvos,
-bábaasszony, sebészmester, pandurhadnagy, földmérő, kiadó, várnagy s
-több efféle. Ezeket a konferenczia meghallgatásával a főispán nevezte
-ki.
-
-A szolgaszemélyzet neve volt: serviles. Ezek voltak a pandurok,
-panduraltisztek, vármegyei lovas és gyalogos huszárok, hirmondók,
-hivatalszolgák, rabőrök s effélék. Ezeket a központi és járásbeli
-hivatalok főnökei vagy ezek javaslatára az alispánok nevezték ki.
-
-Ugyanigy származtak az iródiákok és napra irók. Az irnokot hivta a nemes
-vármegye iródiáknak s a ma ugynevezett dijnokot napra irónak. Ez a szó
-jobban is megfelel a diurnista szónak.
-
-A becsületbeli tisztviselőt ma tiszteletbelinek nevezzük. Bakonyvármegye
-azért nevezte becsületbelinek, mert fizetése nem volt egyéb, csak a
-becsület.
-
-A konferenczián, a melyet egyébiránt minden közgyülés előtt meg kellett
-tartani, a főispán elnökölt. Délelőtt papramorgót, délután somlyai bort
-kináltak az uraknak. Pipázni szabad is volt, szokásban is volt. A döböz
-ott állt dohánynyal tele. Akkor még kevés nemes szivarozott. Ostoba
-német találmánynak tartották a szivart. Legelőször a vármegyében ifjabb
-gróf Zichy István főispán s azután gróf Zichy Domokos veszprémi püspök
-kinálta a nemes urakat szivarral.
-
-A tisztujitó közgyülés kezdő idejéül kitüzték a holnap reggeli nyolcz
-órát. Ott legyen a nemesség pontosan. Ő méltósága, a főispán, megkezdi a
-közgyülést pontosan. A ki elkésik: ne kárhoztasson senkit.
-
-Tökéletes békével és nyugalommal folyt le a főispáni konferenczia. Oly
-szives, oly kezes volt az udvari párt, szó nélkül elfogadta a nemzeti
-párt minden jelöltjét, minden javaslatát. Soha se volt még ilyen
-békességes tisztujitása a vármegyének, mint a milyen a holnapi lesz. Igy
-látták a mezőföldi urak s igy látták a Puzdor testvérek is, a
-Pápa-vidéki nemesség nemzeti pártjának vezérei.
-
-Békén költhetjük el az estebédet, nyugodtan mulathatunk Verner uramnál
-is, az Angyal-vendégfogadóban is, mulhatlanul győzünk, kétannyi
-szavazatunk van, mint az udvari pártnak, ime, az udvari párt nem is
-erőlködik, megadja magát szépen, beletörődik sorsába.
-
-A tisztujitó közgyülés s különösen a szavazás a vármegyeház nagytermében
-meg nem történhetett. Régi volt az a vármegyeház, több mint kétszázötven
-év előtt épült, falai ágyu ellen való öles vastag kőfalak, van is
-tanácskozó terme elég terjedelmes, de háromezer nemes ott azért mégse
-fér el. Talán harmada, sőt negyedrésze sem. Most pedig bejött háromezer
-nemes. Ezer az udvari pártra, kétszer annyi a nemzeti pártra.
-
-Ma nincs meg már ez a vármegyeház. Ékes czimere, latin fölirata, tömör
-falai eltüntek a föld szinéről. Komor kapuboltozata alatt nincs már
-többé őrség a vármegye ősi szineiben. Zöld a mente, piros a nadrág, peng
-a sarkantyu, diszes kalpagon a forgó s a nemes vármegye czimere:
-bevehetetlen vártorony, büszkén leng fölötte a Bakonyerdő makkja. Nem
-kopog többé ott az őrhuszár kemény lépése. Oldalán kard és gazdag
-tarsoly, kezében szuronyos fegyver s vállán keresztül ragyogó szijon a
-tölténytáska. Tömött bajuszu, nagy szakálu várnagy nem tart többé
-szemlét az őrségváltásnál. Nincs már többé semmi a régiből. Mintha semmi
-se volna már, a mit őriznünk kellene, sem azt, a mi elmult; – sem azt, a
-mi jelenvaló. Ha ma belépnék a boltozat alá: nem fogadhatnám az őrség
-tisztelgését; nem hallanám a sarkantyu pengését, fegyver csattogását s
-nem látnám a deli kurucz huszárt, a mint párducztekintetét vakmerőn, de
-bizodalommal rám szegezi. Nem szól, de mégis mintha azt mondaná
-tekintete:
-
-– Szabadon jöhetsz, ne félj tőlem, nem bántalak. Te még nemzetes ur
-voltál, vármegyédnek igaz tisztje voltál.
-
-Elborong a lelkem, ha rágondolok arra a régi vármegyeházra. Ott léptem
-először a nemzeti közélet küzdő mezejére. Fiatal életkorral, ifju
-szivvel, árnyékot nem ismerő elmével és csüggedetlen buzgósággal ott
-ismertem meg fajom gyöngeségeit, végzetének rettentő sulyát, dicső
-multunkat és dicső jövendőnket. A nemzedék törpe nagyságait s álnok
-összebeszéléssel készült vezéreit nem láttam ett. A közszellemnek fénye
-és illatja volt. Szentül hittem még, hogy a nemzeti eszmék örökké
-ragyognak s örökké hóditanak s hogy a közélet hangos szavu harczosa örök
-hive marad azoknak az elveknek, melyek hirdetésével közbizalmat támaszt
-maga iránt.
-
-Hajh, öreg falak, köztetek szolgáltam törvényt és igazságot s nem
-vállaltam többet, csak annyit, a mennyire erőm telt. Ott hagytalak.
-Petőfi »égi végzeménye« fölöttem is határozott. Ide rendelt a
-törvényhozás magasságába, a honnan mindent látni s a honnan oly sokban
-csalódni kell! Nem jobb lett volna-e föl nem jutni ebbe a magasságba?
-
-
-III.
-
-(A Szent Lélek segitségül hivása. – Mit énekel a nemes ember, ha szive
-szerint énekel? – Az eskük könyve. – Régi eskü, uj eskü. – A nemzet
-pártján levő nemesség kint szorul. – Fodor Mihály nemes atyánkfia. –
-Birkózó adomája. – Boszúra hivja föl a kint szorult nemességet. – A
-labanczok táborhelye s lakomájuk készülése. – Irtóztató rombolás. –
-Boszut liheg a csuffá tett győzedelmes tábor.)
-
-A nemesség tisztujitó gyülekezésének a főispáni lakás udvarán kellett
-történni. Elfér ott talán mind a két párt, az egész nemesség.
-
-A főispáni lakás ott volt s az volt, a hol ma. A hol most az uj
-vármegyeház van: ott állott a régi sóház még a kurucz időkből. A belső
-püspökkerttel szemben. A sóházon túl fekszik a főispáni szállás. Nyitott
-erkélye az udvar felé. Az erkélyen elnököl a főispán. Ragyogó
-diszruhája, kalpag a fején, kard az oldalán. Mellette jobbról-balról az
-alispánok s a vármegye jegyzői, tiszti főügyésze s törvényes
-bizonyságai. Pap is van mellette, valamelyik erős hangu apát vagy
-kanonok. A tisztujitásnál papra is van szükség.
-
-Miért?
-
-Ezt kérdezi a sivatag lelkü mai ember.
-
-Balgatag ember. Azt mondja a krónika, a mikor ezt a tisztujitást
-megörökiti, hogy a gyülés megkezdésekor »a szentléleknek segitségül
-hivása megtörtént«.
-
-Nem áhitatos énekkel, nem templomi zengedezéssel hivták segitségül a
-Szent Lelket. Nem a kálvinisták egyházi énekét harsogták, a mely igy
-kezdődik: »Jövel Szent Lélek Uristen«. Nemes ember effélére nem adja
-fejét.
-
-Ha már dalol, szive szerint dalol. A szivében pedig a nemzet hősi
-multjának emléke tombol, vagy a német okozta keserüség vagy a nagy
-nemzeti fájdalmak zokogása.
-
-Balogh Ádám nótája: »Piros bársony süvegem«. Vagy az inzurgensek dala:
-»Sárga csizmás Miska«. Vagy Kisfaludy Sándor dala: »Adja isten, hogy a
-magyart a félvilág uralja«. Zrinyi Ilona bujdosó dala: »Lóra kurucz,
-lóra!« Vagy az országgyülési ifjak keserü dala: »Bécs várostól nyugatról
-keletre«. Vagy az ifju varju gunyoló dala a németté lett, labanczczá
-lett mágnások ellen.
-
-Ezek és ilyenek voltak a nemesség dalai. Ha már benne volt a dalban,
-szemére vágta vagy földhöz vágta a gucsmáját. Akkorát puffant, mint az
-ágyu. S körülnézett, hol a kutyahitü labancz, hadd ütné agyon.
-
-Idétlen, furcsa szövege volt annak a dalnak. Hajh, de meg volt annak
-igazi szövege Rákóczi fejedelmünk idejéből. Tudta azt minden öreg nemes
-s érezte azt minden fiatal. Ime, a hires nóta most azt magyarázza:
-»Megismerni a kanászt – Csosza járásáról«. Micsoda bolond értelem ez!
-Holott az igazi nóta azt magyarázza: »Patyolat a kuruczfi – Gyöngy a
-felesége«.
-
-Elszokott ettől már a nemes száz esztendő óta. De a dal megmaradt. Igaz
-érdeme szerint nem volt tanácsos azt a dalt énekelni, de azért a nemes,
-ha szózata dalba tört, azt érezte, a mit ő akart. A mit hős elei
-érezték.
-
-Hajh, méltóságos főispán uram s mind, a kik vagytok, püspökök, apáturak,
-mágnások s mindenféle labancz urak: engednétek csak, hogy a nemes a maga
-nótáját dalolja s a maga módja szerint hivja a Szent Lelket segitségül:
-hiába beszélnétek ti annak a fülét tele, nem ugy választaná az meg
-tisztjeit, a hogy ti akarjátok s a hogy a bécsi király akarja.
-
-Akkor még nem volt meg a Szózat. Vörösmarty lánglelkében a Szózatnak
-csak gondolata felhődzött vagy talán még az se. Kölcsey Himnusza meg
-volt, de dalát még senki se ismerte. Petőfi, Jókai gyerekek voltak. A
-Kossuth-nótára is más szöveget énekeltek. Kossuth maga is
-nemzettörténelmi életének csak serdülő korában révedezett. Az ezeréves
-magyar nemzetnek nem volt nemzeti dala. Csak Várnáról és Mohácsról
-siránkoztak a régi költők, azok is latinul, ostobán, idegen nyelven. A
-nemzet nagy hősei magyarul verekedtek, nagy irói latinul nyöszörögtek.
-
-Mivel kezdte volna meg hát a nemesség a nagy tisztujitást?
-
-Hanem volt egy nagy bolond irott könyve a nemes vármegyének. Ez volt az
-Eskük könyve. Százféle tisztje, szolgája, hivatalnoka és katonája volt a
-vármegyének. Valamennyinek le kellett tenni a szent esküt, a mikor
-tisztjébe beállott. De mindegyiknek más-más esküt. A főbiró másként
-esküdött, mint a földmérő. Az alispán másként esküdött, mint a
-bábaasszony. Az itélő biró is másként, mint a tanu. Az országgyülési
-követ is másként, mint a várnagy. S azután a hány felekezet és
-hitvallás: annyiféle eskü. A katholikus a Szent-Háromság egy örök
-Istenen kivül Szűz Máriára és Istennek minden Szentjeire is megesküdött.
-A kálvinista ezt meg nem cselekedte a Pilátusért se. Hát még a zsidó!
-Micsoda átkokat szórt az a maga fejére, ha hamisan találna esküdni!
-Aztán a kezét oda kellett tartani a bibliára, még pedig a zsidó
-bibliára. Annak is csak bizonyos versére. De zsidóul nem tudott a
-tekintetes táblabiró úr. Csak egy-két kálvinista pap tudott, no meg
-Kocsi Sebestyén Gábor. Ha pedig ők nem voltak kéznél s a biblia
-becsukódott: senki se tudta, hol kell a könyvet felnyitni, hol van az a
-vers, a melyre a zsidónak esküvés alatt rá kellett tenni a kezét. A
-szedriát el kellett halasztani vagy a hosszu szakállu rabbit valahonnan
-föl kellett hajszolni. Ezer bajjal, vesződséggel járt. Utóbb is a nemes
-vármegye ugy akart a dolgon segiteni, hogy lakat alá zárja a biblia ama
-versét. A lakat kulcsát őrizze a várnagy. De utóbb ez ellen is nagy lett
-a kifogás. Azt mondták: szentségtörés a Szentirás könyveit megvasalni,
-mint a lókötőt. A mi igaz is.
-
-Nos hát az Eskük könyve tele volt eskümintával. Mind valamennyi latinul,
-de jó csomó magyarul is. Ebben a könyvben állt külön papiroson a Szent
-Lélek segitségül hivása is tisztujitás idején. Ezt olvasta föl érczes
-hangon a főispán jobbjáról a kanonok vagy apát úr, a ki akkor alkalmilag
-a nemes vármegye káplánja volt.
-
-Ma másként van minden. Ma már az eskü se jár olyan szertartással. Annyit
-is ér ám a mai eskü, mint az üres szóbeszéd. Sőt ma már olyan emberek is
-vannak, a kik pénzért esküsznek vagy nevetve esküsznek. Tiltja
-hitvallásuk.
-
-De bizony eleink másként gondolkodtak.
-
-Tiszteket, vármegye kormányzóit, világi előljárókat, karhatalmi erőket
-kell választani. Ők tartják fenn a rendet és nyugalmat három esztendeig.
-Ők szolgáltatják ki a törvényt és igazságot. Náluk nélkül fenekestül
-fordulna fel minden. Nem az isteni félelem, tisztesség, jó erkölcs és
-emberszeretet uralkodnék a köztársaságban, hanem a bomlott elmék és
-romlott indulatok fenevadai emelnék föl fejüket. Ha mikor tehát a
-vármegye kormányzóit választjuk: akkor félre kell tenni minden
-kedvezést, pártos szenvedélyt és haszonlesést: akkor a legjobb és
-legalkalmasabb férfiakra essék a választás s józan elmével s istennek
-tetsző módon a valóságos alkotmányos többség akarata jusson diadalra.
-Bizonyára szükséges ehhez a Szent Lélek segitsége.
-
-Ha még se jól ütne ki a tisztujitás: akkor se a Szent Lelket okozza a
-gyámoltalan ember, hanem legfölebb magát és a labancz urakat.
-
-Szép deres napra, de napfényes reggelre virradt föl október 12-ike.
-
-Verner András vendéglője a Hosszu-utczán nem messze esik az
-Angyal-vendéglőtől. A mezőföldi és a Pápavidéki nemesség szószólók által
-már hajnalban összebeszéltek s mire az őrtorony órája fél nyolczat
-ütött, a nemzeti párt nemessége tömött sorokban oda vonult a főispáni
-lakás elé s lobogói árnyékában megállt a főispáni palota és a püspökkert
-közötti nagy téren.
-
-Meg kellett állania, mert a főispáni palota udvarára be nem mehetett.
-
-Pedig félórával előbb ott volt a helyszinén s untig elég lett volna, ha
-csak nyolcz órára ér oda.
-
-Mi történt?
-
-Hát csak az történt, hogy az udvari nemesség titkon összebeszélve, már
-hét óra előtt odament, betöltötte a főispáni udvart, bezárta a kaput, a
-kapu elé állitott vagy tizenöt huszárt kivont karddal, a nagy szakállu
-várnagy és nyalka pandurhadnagy őrködött a huszárok fölött s be nem
-eresztett még lelket se a tisztujitás szinhelyére.
-
-Bent az udvaron volt nyolcz-kilenczszáz nemes, kivül a téren vagy
-kétezer. A kisebbségnek volt szava, a többségnek nem volt.
-
-Nosza, lőn most méltatlankodás, harag és szitkozódás a szabad téren.
-Kétezer nemes nem türi szó nélkül az ő ősi jussának efféle kijátszását.
-Bent az udvarban is a Szent Lelket emlegették, a kit segitségül hivtak,
-de kint a téren is. De emitt még az égnek minden szentjét is s
-mindenféle haragos mennykövét is emlegették. Bent jól beszéltek, de az
-igazságot ütötték agyon az emberek. Kint rosszul beszéltek, de az
-igazságot keresték.
-
-Sok úrifajta nemes, sok tekintélyes birtokos és táblabiró volt kint a
-téren. Összedugták a fejüket: mit csináljanak?
-
-Azonban a sulyos méltatlankodás háborgása közben kezdett sarjadni a
-nemesi virtus is. Onnan belülről az udvarról ki-kihallatszott a hangos
-vivátozás harsogása. Ime, már odabent restaurálnak is. Éledt a harczi
-kedv.
-
-Ugy emlékszem, Fodor Mihály volt a neve annak a közép-bogárdi vagy
-szilas-balhási kis birtoku nemes úrnak, a ki először adott hangot a
-kigyult haragnak. Fodor volt, az bizonyos; szegről-végről rokonság is,
-csak keresztnevére nem emlékszem biztosan. Ismertem jól. Odament a
-tanácskozó urakhoz s kemény hangon belekiáltott az eszmecserébe.
-
-– Semmi tanácskozás, nemes atyámfiai. Labancz ellen semmit se ér a
-bölcseség. Ha be nem mehetünk a kapun: menjünk be az ablakon vagy a
-háztetőn.
-
-Jó emeletes ház a főispáni palota. Ha a tetőn akarnak bemászni, előbb a
-tetőre föl kell menni, a háztetőt leverni s befelé a padláslejárást
-biztositani. A földszinti ablakok erős vasrostélylyal vannak biztositva.
-Ott se lehet könnyedén bejutni. Csak az emeleti ablakokon. Ott azután a
-főispáni termeken át le lehet jutni az udvarra.
-
-Szerencsére nem került rá a sor. Először is nem akadt hamarosan
-lajtorja. Falon mászni pedig nemes ember nem tud. Azután az a sok huszár
-is beleszólt volna a dologba. De meg illetlen is lenne, hogy kétezer
-nemes ablakon mászna be valahova. Már ennél sokkal derekabb dolog
-felgyujtani a házat s összedönteni falait.
-
-Csakhogy még akkor nem volt olyan nagy a harag és elkeseredés. Nem is
-hihette a hamisságot a legtöbb ember. Bolondság. Még olyan is akadt, a
-ki nevetett.
-
-A nagy zugás azonban időnkint kihallatszott a térre. Valamiféle munka
-folyt hát az udvaron. Mi folyt volna más, mint a tisztujitás?
-
-Az urak végre kint elhatározták: deputácziót küldenek a főispánhoz,
-nyittassa ki a kaput, végezzük a tisztujitást rendben, ha pedig már
-végeztek valamit, kezdjük ujra.
-
-Lehet is labanczczal okosan beszélni! Megmondta már Fodor nemes
-atyánkfia.
-
-A deputáczió bement, beszélt is a főispánnal, a kinek nem is volt
-kifogása a javaslat ellen. Nyissátok föl a kaput, jöjjön be, a ki tud.
-
-Hamis praktika volt az egész. Nem fért oda be az udvarra most már husz
-ember se. Hát kétezer nemes hogy fért volna be? Megkisértették. A
-szent-gáli királyi vadászok őrizték a bejárást. Tömötten álltak, mint a
-fal. Volt ugyan villongás, hangos beszéd, káromkodás, huza-vona, egy-két
-nemesnek be is törték orrát-fejét, de bejutni nem lehetett.
-
-Az alatt folyt a tisztujitás odabent.
-
-A főispán papirosról szemüveggel elnyöszörögte a kijelölést.
-
-– Első alispánnak kandidáltatik Kocsi-Horváth Sámuel táblabiró ur.
-
-Az udvarbeli nemesség egyhangulag felkiáltott:
-
-– Vivát!
-
-Igy ment a többi is.
-
-Mikor a kint levők deputácziója ott járt: már akkor a vármegyei központ
-keresztülesett a tisztujitáson. Következett a központi és a pápai járás
-és a többi járás.
-
-Nincs hát segitség sehogyse. Az egész tisztujitást nyolcz-kilenczszáz
-nemessel elvégezték egyhangulag, – a mint akkor mondták: unisono. A
-kétezer nemest oda se eresztették a szavazáshoz.
-
-A Szent Lelket czudar munkához hivták segitségül.
-
-Most már föl kellett támadni a virtusnak.
-
-Kiben támadhatott föl először, mint nemes atyánkfiában Fodor Mihályban?
-
-Apró termetü ember volt. Akkor még fiatal ember. Sovány, csontos legény,
-de kemény tekintettel. Hanem haja, bajusza, szakálla kusza és
-torzonborz. Senki se látott volna ki belőle semmit, ha arczát jól meg
-nem nézi.
-
-Az egész vármegye ismerte birkózó adomáját. Igaz történet volt, krónikás
-adomává vált. A nemes embernek tisztességtudónak, udvariasnak kell
-lenni. Ez az adomának erkölcsi tanulsága.
-
-Elmondom.
-
-Szilas-Balhásnak tekintélyes uri nemzetségekből álló nemessége volt,
-Losonczy, Kenessey, Huszár, Kaszás, Szeőke, Mészöly, Radó, Vargha, Boda,
-Csörgey, Nádasdy, Halász s egyéb nemzetségekből. Öregapám is közéjük
-tartozott. Oda tartozott a Márkus, Boronkay és Kazay-nemzetség is.
-
-Két Boronkay testvért ismertem és két Kazayt. Az egyik: Lajos, jeles
-festő, korán elhalt. Rahlnak volt kedvelt tanitványa. Engem is Kazay
-Lajos tanitott rajzolni, festeni. Ha festőművész lehetett volna belőlem:
-Kazay útján én is Rahl tanitványa volnék.
-
-Az idősb Kazay-testvér, Rudolf, szeretett birkózni. Az egyik Boronkay
-még jobban szeretett. Nem érezték jól magukat, ha mindennap földhöz nem
-vágta őket valaki vagy ők valakit. Furcsa szokás, de mégis jobb szokás,
-mint a ki kártyán mindennap vagyont veszit el. Mindegy volt, akárkivel
-birkóztak. Cseléd, zsöllér, jobbágy ember, drótos tót, vándorló legény:
-mindenkivel összekapaszkodtak. De hát faluban, dologtévő napon nem
-mindig akad bolond ember, a ki ingyen, ok nélkül, harag nélkül földhöz
-veresse magát. Ha már nagyon megszorult a két birkózó: egymást látogatta
-meg, egymást kereste föl. De birkózniok kellett.
-
-Egyszer kirándult Boronkay Közép-Puszta-Bogárdra, valami
-atyafilátogatóba. Nyár volt. Nyomtató bokrok dolgoztak a szérükön.
-Kimegy a gazdával a szérüre, nézni az ágyást, nyomtatást, garmadát,
-szemet, kazlakat, asztagokat, lovat, embert. Gazdaembernek mulatság ez.
-Jó kemény a szérü, jó puha gyep mellette.
-
-Eszébe jut, ma még nem birkózott. Körülnéz az emberek közt, kit
-szólithatna birokra. Azonban nagy munkaidő, délután is van már,
-munkásembernek nincs kedve virtuskodni ebehiában. Senkinek sincs kedve
-szembeszállni.
-
-Odaszól a gazdához:
-
-– Bizony hitvány csög-bog embereid vannak neked, urambátyám!
-
-Csak hallja ám ezt a szót jó Fodor Mihály uram. Ő is ott volt a szérün
-az emberek közt. Egy rét ingben, mint akárki más s pöre gatyában.
-Csakhogy ő nemes ember létére csizmában s nem mezitláb.
-
-S a mint hallja a szót: odanéz nagy kemény nézéssel a birkózó kedvü
-urra, de eléje is indul, de tűri is már föl ingujjait a karjára. S azt
-mondja:
-
-– Földhöz vágom én az urat, ha épen ehhez van nagy kedve, de minket itt
-ne csepüzzön.
-
-Nézi Boronkay a torzonborz képü, kis vézna alakot, nem ért neki a
-melléig. De azért már ő is vetette le a dolmányát.
-
-– Csak ki a gyöpre, ismeretlen bajtárs. Emberben, lóban kár ne essék.
-
-Kinevette a kis vézna alakot, a ki azonban nekiugrott, mint a párducz s
-átnyalábolta két karjával, mintha két harapófogóval szoritották volna
-össze. De még azt is oda merte mondani:
-
-– No most jól megkapaszkodjál öcsém, az egekbe, mert nyomban ott fekszel
-öreg anyád hátán, az öreg anyaföldön.
-
-Nem ismerték egymást.
-
-Meg is kapaszkodott Boronkay emberül, de hiába. A kis vézna ember ugy
-belevágta a fübe, hogy a füle se látszott ki belőle. S nyomban rá is
-térdelt s szoritotta le vasmarkával. De szives bizodalommal ezt is
-mondta:
-
-– Bocsánat, kölcsönösen vétettünk a tisztesség ellen, be se mutatkoztunk
-egymásnak. Én nemes Fodor Mihály vagyok.
-
-Boronkay alig tudott szuszogni, de azért elnevette magát.
-
-– Vessz meg, pajtás, de igazad van. Én meg nemes Boronkay Rudolf. Hanem
-most már eressz föl!
-
-Igy lett közpéldabeszéddé egész vármegyében ez a szó:
-
-– Megadta neki a tisztességet, mint Fodor Mihály uram Boronkaynak.
-
-– – – Nos hát, Fodor uram rögtön belátta, hogy a tisztujitást
-elvesztettük. Most már nem tehetünk egyebet, csak boszut állhatunk.
-
-Odament a zászlótartóhoz.
-
-Dömök Sándor volt a zászlótartó. Öles termet, hatalmas legény. Nemes-e
-vagy nem nemes: senki se keresse. Napvilágra jötte oly módon történt,
-mint hires Korvin Jánosé. A család befogadta kebelébe, házzal is, kis
-nemesi birtokkal is ellátta. Szerettük.
-
-– Előre, Sándor bátyám, azzal a zászlóval.
-
-Egyuttal felugrott a püspökkert korlátfájára, megrázta gucsmáját s erős
-hangon elkiáltotta:
-
-– Utánam, nemes atyánkfiai! Föl a vásártérre, a Zichy-Ferraris-udvarba.
-
-A főispáni palota mellett meredek út vezetett föl a vásártérre. Nagyon
-rossz út, de rövid út. Arra indult Fodor Mihály uram. Utána vagy ötszáz
-nemes. A fiatalja, a vitézebbje. Mennek a labancz nemesség tanyájára.
-
-Vakmerő gondolat, az oroszlánt saját barlangjában támadni meg. Bizonyos,
-hogy a szentgáli királyi vadászok megvédik tanyájukat.
-
-Csakhogy Fodor uram nem volt fejelágyára esett ember. Tudta ő, hogy az
-oroszlán most nincs ott a barlangjában, hanem vivátoz a főispáni lak
-udvarában s legfölebb délfelé lesz vége a tisztujitásnak, addig pedig
-senki ember fia a kapun ki nem jöhet.
-
-Mást akart ő s nem épen verekedést.
-
-Benyomult néhány századmagával a Zichy-udvarba. Gyönyörü látvány terült
-szemük elé.
-
-Tiz hordó kecskebakon, valamennyi öt-hat akós, tele jó balatonmelléki
-borral, valamennyi csapra ütve. A hordók mellett padokon zöld korsók és
-vászonkorsók és czinkotai üvegek halomszámra, százankint. Kényelmesen
-lehessen inni.
-
-Száz bográcsban sül-fő a fölséges pörkölt juhhusból, borjuhusból és
-kecskegödölyéből. Barátságos tüzek a bográcsok alatt. Fölséges illat a
-levegőben. Tiz hevenyészett sátor, mind Laczikonyha. Sistereg a forró
-zsir, uszkál benne vigan a Laczipecsenye. Nagy medenczékben a hajnali
-vagdalék, piros, mint a rózsa, fehér, mint a hó. Kenyér, czipó, kalács,
-perecz, fonatos, rettentő halmokban. Jól lakik ma a nemes vármegye.
-Kerül még a szürdolmány ujjába is.
-
-A hordók, bográcsok és Laczikonyhák körül dologhoz értő érdemes emberek,
-a grófnak, püspöknek és káptalannak emberei; szitják a tüzet, keverik a
-pörköltet és sütik a sütni valót. Pipázgatnak, beszélgetnek s
-iddogálnak. Ők is a vármegye dolgát intézik a maguk módja szerint.
-
-Betoppan közéjük Fodor uram néhány század magával. Fokos a kezükben.
-
-Ő-e, más-e, fölugrik a husvágó padra, lerug onnan egy fél hizott disznót
-s egy medencze vagdalékot s mérges hangon nagyot kiált.
-
-– A ki áldója van az apátoknak, csürhe szolganépség! Eltakarodjatok
-szemünk elől. Egy-kettő lódulj. Asszonytól született lelket itt ne
-lássunk!
-
-Hejh-hajh! Sütni-főzni szolgák dolga, de már verekedni nem a szolgák
-dolga. Az már a nemes urak dolga. De ugy elizgódott onnan az udvarbeli
-népség, néhány pillanat mulva hire-hamva se volt. Igaz, hogy mindenki
-vitt magával valamit. Ki egy-két czinkotai üveg bort, ki párolgó
-bográcsot, ki fél birkát, ki nagy nyaláb Laczipecsenyét, ki kenyeret, ki
-sátorfát, de már ezzel a berohanó nemesség nem törődött. Jusson a
-szegénynek is.
-
-Azután neki álltak a rombolásnak.
-
-Minden hordó csapját kiütötték. Folyt a jó bor, mint a Duna. Elfolyt
-mind. Ne neked labancz nemzetség. Most igyál, ha tudsz! Összetörtek
-minden üveget, mázas korsót és vászon korsót. A sok cseréppel be
-lehetett volna vetni száz hold szántóföldet. Azután fölrugdaltak minden
-bográcsot, szétszórtak minden katlant s szétszedtek minden sátort. A sok
-istenadta drága pecsenyefélét beletiporták a sárba, szemétbe. Ember
-abból többé nem ehetett.
-
-Pedig esennen nézte a támadó nemes is azt a sok illatos pecsenyét.
-
-– Nem szabad, nemes atyánkfiai! Hozzá ne nyuljatok, meg ne izleljétek.
-Bécsi pénzen szerezték, árulásért adták, kutyahitü emberektől eredt.
-
-A kenyeret és kalácsot nem szabad dobálni. Azt már isten szeme őrzi. Azt
-már nem is gázolták a szemétbe, hanem oda kurjongatták a piaczi népséget
-s neki adták szépen mind. Legyen neki is ünnepnapja.
-
-A mikor már minden munkát elvégeztek: meglett délelőtti tizenegy óra.
-Körülnéztek még egyszer, nem felejtettek-e el valamit? Nem. Azután
-rágyujtottak Balogh Ádám hires kurucznótájára s a piaczon és palotai
-úton át szép rendben eltávoztak saját táborukba, saját tanyáikra.
-
-Épen tizenegy órára elvégezte a nemes vármegye is a tisztujitást. Minden
-állásba labancz jutott. A nemzet pártján levő nemesből még kályhafütő se
-lehetett. De a tisztujitó nemes urak még ott maradtak kis ideig. A
-tiszti esküt is letehette, a ki jelen volt. A főispánnak is meg kellett
-köszönni hazafias, buzgó fáradozását s önzetlen és magasztos működését,
-noha esztendőn át soha se látta a vármegye. Vállra kellett venni nehány
-ünnepelt s most választott főtisztviselőt is s a mikor már mindez
-megtörtént: el kellett indulni föl a Zichy-udvarba, a jól megérdemlett
-lakomára.
-
-Minden jó renddel ment végbe.
-
-De a mikor kiértek az utczára s a Kapuváry-ház előtt fölfelé fordultak,
-hogy a Szabadi-utczán át táborhelyükre jussanak: már gonosz hirek
-kezdtek szállongani. A szétkergetett udvarbeli népségből akadt
-egy-kettő, a ki megvitte a rossz hirt. Nincs Laczipecsenye. Mindennek
-vége.
-
-Nem hitték el.
-
-Nem lehet az. A nyaka közé kell huzni az olyan fajtagadó, gézenguz
-gazembernek, a ki ilyet beszél. Ellenség az. Kém az. Csak bujtogatja,
-keseriti, boszantja a nemes embert.
-
-De a hirmondók szaporodnak. Mind erősebbé-erősebbé válik az a mondás,
-hogy a másik párt feldulta a tábort és semmivé tett mindent. Hiába is
-mennek oda a tanyára.
-
-Még se hitték. De nem is hihették.
-
-Az még soha nem történt, a mióta a világ áll, hogy nemes ember áldomást
-ne igyék, a mikor jó rendben elvégzi a tisztujitást. És az se történt
-soha, hogy éhen-szomjan menjen haza a vármegye gyüléséről. Nem holmi
-szökevény, hazátlan, üldözött csavargó a nemes ember. De hiszen haza se
-mehet szégyenszemre. Otthon elkérdezősködnek az öregek, betegek, otthon
-maradottak. Nos hát, hogy ment a tisztujitás? Meglett-e a mi emberünk?
-Hát a lakoma? Az áldomás? Volt-e jó bor? Volt-e czigány? Kit
-köszöntöttek fel, kit emeltek vállra?
-
-Mit feleljenek?
-
-Azt feleljék: nem volt bizony ott se egy falat kenyér, se egy korty bor,
-mert a mezőföldi és a bakonyon-túli nemesség feldulta a táborunkat és
-semmivé tett mindent.
-
-Ezt vallja be szent-gáli királyi vadász otthon saját vére előtt? Inkább
-haza se megy. Elbujdosik, világgá megy.
-
-Dehogy hihették, a mi történt.
-
-Elvégre odaértek a táborhelyre. De már jó messziről, a piacz közepéről
-érezték a fölséges pörköltnek és Laczipecsenyének isteni illatát.
-
-Ez aztán az illat. Nem a rózsáé, nem az ibolyáé s nem a mindenféle
-lim-lom virágé. Mi ehhez képest az az illat, a melyet mesteremberek
-tűznél párolnak, konyhán kotyvasztanak, üvegben árulnak, patikában
-mutogatnak? Kivált mikor a nemes ember kora reggel óta gyüléskedik,
-vivátoz, tisztujitást végez s diadalmaskodik. Ilyenkor még a szép
-asszony szaga se ér semmit a jó pörkölt fölséges illata mellett.
-
-Ez az illat pedig annál erősebb volt, mert hiszen most már az isteni
-pörkölttel tele volt szórva az egész nagy Zichy-udvar.
-
-Oda érnek. Benéznek a kapun. Be is mennek. Elhül bennük a vér. Irtózatos
-tünemény áll előttük. Nincs bor, nincs katlan, nincs bogrács, nincs
-Laczikonyha, nincs perecz, nincs tepertős pogácsa, nincs még falatnyi
-kenyér se!
-
-A szolgáló emberek elősompolyognak. Fejüket csóválják, kezüket tördelik.
-Száz alakban mesélgetik a rettentő dulást. Hogy rugdalták föl az
-istentagadók a nemzetes uraimék gőzölgő bográcsait!
-
-Most már elhiszik, mert látják a rettenetes dolgot. Eleven két szemükkel
-látják. Pedig minden megvolt. Ékes tanubizonyságot tesz róla az illat. A
-mely most már még jobban keseriti a nemes ember gyomorbéli és lelki
-állapotját, mint maga a látomány!
-
-Kárthágó és Jeruzsálem pusztulása van itt. De még az is mind semmi ehhez
-képest. Ott csak templomok, paloták, városok dültek romba. Élet nélkül
-való dolgok. A kő ott maradt, ujra föl lehet épiteni mindent. De itt az
-élet, az öröm, a boldogság pusztult el. A fölséges báránypörkölt s az
-isteni Laczipecsenye s a kalácsok s fonatosok rengetege. Pedig minden
-készen volt már. Csak ugy hivott bennünket, csak ugy nevetett ránk!
-
-Rettentő sérelem, a melyet megbocsátani nem lehet; a melyet meg kell
-boszulni. Véres boszut kell állani mindenért, melynek hire elterjedjen
-világszerte s melyet megemlegessenek még a későbbi ivadékok, még az
-unokák unokái is.
-
-Nem is tanácskoztak. Dühtől és boszutól hörgött mindenki. Valamelyik
-királyi vadász elkiáltotta:
-
-– Üssük agyon a másik pártot. Utánam! Gyerünk, nemes barátaim és
-atyafiak!
-
-Elindultak nyomban, a keserüség és düh első tanácsára. Vajh mit fog
-csinálni ez az ádáz sereg?
-
-
-IV.
-
-(A szürdolmány. – Verner uram vendéglője. – Az ellenség megrohanja. –
-Apám és Csörgey Ferkó. – A muzsikus czigányok veszedelme. – A halálos
-dulakodás. – Verner uram tanácsa. – Miért nem menekült apám? – Csörgey
-Ferkó eltünt, apám maga maradt.)
-
-Jó őszi ruha volt már a királyi vadászon. Szürke, jó posztóruha, gucsma
-a fején, rövid szürdolmány a vállán. S mindenki kezében rövid, sulyos
-gyertyánfa husáng.
-
-Annak a szürdolmánynak három neve is volt. Ugy is hivták: szürdolmány.
-Ugy is hivták: dolmányszür s ugy is hivták: szürkankó.
-
-Játszi kérdés volt a vármegyében, vajjon, hogy mondják jobban:
-szürdolmány-e vagy dolmányszür? Vajjon melyik jobb: eb vagy kutya? Ki
-tudna ezekre felelni?
-
-De a szürdolmány hatalmas alkotmány volt. A bakonyi szür történetét majd
-másutt beszélem el. De már itt is megjegyzem, hogy ha az ember verekedni
-akar dühös ellenséggel, a szürdolmány minden vértnél, pánczélnál,
-vasingnél többet ér. Nem fogott azon se kard, se fokos, se
-pisztolygolyó. Öreg fejszével kellett annak neki menni s még azzal is
-erős legény legyen, a ki a szürdolmánynyal birokra száll.
-
-Ma már nem viselik a jó szent-gáli királyi vadászok. Igaz, hogy ma már
-nem is királyi vadászok. Ma is délczeg, bátor alakok ugyan, de ma más
-időket élünk. Ma a csöndesség, békesség, alázatosság öldös bennünket.
-
-A Pápa-vidéki nemesség nyugodtan ebédelgetett a a viz partján az
-Angyal-vendéglőben.
-
-Nyugodtan ebédelt a mezőföldi nemesség is Verner András uram
-vendéglőjében a várhegy tövén. Az alsó termekben és az ivószobákban a
-kisebb nemesség, fönt az emelet nagytermében a nagyobb birtoku nemesek,
-a pártvezérek, a tisztviselőjelöltek, a tekintetes urak, a táblabirák.
-Nagyrészben élemedett férfiak nagy bajuszszal és nagy tajtpipákkal.
-Verekedni való ember alig volt köztük. Jó vadász valamennyi, de a puska
-otthon maradt. Nem gyilkoló szándékkal jöttek tisztujitásra.
-
-Itt volt az én apám is. Itt is kellett lennie, mert a mezőföldi
-nemességnek ily alkalmaknál ő volt a gazdája. Akkor harminczkét éves
-ember, fiatal házas, ismert, jeles vadász, kifáradhatlan, nem közönséges
-erejü férfiu.
-
-Nagyon sokan elbeszélték nekem az esetet, de én leginkább apám
-elbeszélése után mesélem el. Az ő emlékezetét s elbeszélésének hűségét
-és báját ugy se tudta senki megközeliteni. Magam se.
-
-Az asztal fönt az emeleti teremben gazdagon volt teritve. Az urak az
-ebéd közepén voltak. Tajtékpipákkal tele voltak rakva az ablakdeszkák.
-Verner uramnak, a vendéglősnek, volt egy szemrevaló gyönyörü kis leánya,
-tizennégy vagy tizenöt esztendős. Ott volt az urak között. Ügyelt a
-szolgálat rendjére s maga is segitett egyben-másban.
-
-E kis leánynak szerepe lett a virtusban. Én már csak mint meglett
-asszonyt ismertem. És szép leányait, a kik már akkorák voltak, mint ő
-maga a virtus idejében. Maga is vendéglősné. Patvarista koromban
-kartársaimmal szivesen és sokszor fölkerestem. Férje után Rothfischerné
-volt a neve.
-
-A mint az urak nyugodtan ebédelnek és csevegnek: egyszerre irtóztató
-zaj, orditás hangja zudul rájuk a földszintről.
-
-Mi ez?
-
-A kis leány kiszalad a szobából, lefut a lépcsőn, de egy percz mulva
-ismét ott terem kóczos hajjal, halálos rémület az arczán. Sivit.
-
-– Jézusom. Szüz anyám!
-
-Csititják, kérlelik, simogatják. Édes hangon beszélnek vele. A
-rettenetes zaj, jajgatás azonban tovább tart. Végre a kis leány kissé
-magához tér.
-
-– Meneküljenek az urak valamerre, a szent-gáliak már mindenkit
-agyonvertek odalent. Most idejönnek.
-
-Hm! Meghökkentek az urak. Nem bolondság a helyzet. Az emeletről
-menekülni sehova se lehet. Csak a szent-gáliak torkába. Fegyver nincs
-kéznél. Különben is alig vannak harminczan. Kinéznek az ablakon az
-utczára. Az utcza széles. Az Anna-kápolna előtt tér is van. Az utcza és
-a tér tele van szürdolmányos alakokkal. Mindegyik embernél sulyos ütleg.
-
-Kenessey György is ott van az emeleten. Megyei esküdt. A nemzeti párt
-jelöltje ő volt főbiróságra. Ma ő is megbukott. Apám unokatestvérje,
-odaszól apámhoz:
-
-– Eredj, Lajos! Nézd meg mi van odalent. Szólj bele, ha ér valamit.
-
-Apám indul. Csörgey Ferkó mellé ugrik.
-
-– Én is megyek veled, Lajos komám, ketten leszünk!
-
-Ez a Csörgey Ferkó is szilas-balhási nemes. Apámmal csaknem egykoru s
-hasonló erejü. De kemény, szilaj lélek. Vakmerő, fölkeresi a veszélyt.
-Öt Csörgey volt fölvéve a nemesi katasztrumba. Három után az a
-megjegyzés: actio alatt áll. Ő is az alatt állt. A czinkotai csárdában
-összeveszett valakivel. A déghi uraság valami szolgáló embere
-megsértette. Nemes embert megsérteni nagy dolog. Szilaj hevében egyetlen
-ökölcsapással agyonütötte. A sértő meghalt. Emiatt három évig ült a
-vármegye börtönében. De néhány hete kiszabadult s most már szavazó
-nemes.
-
-Ő csatlakozott apámhoz.
-
-Kimennek a teremből a folyosóra s onnan a lépcsőföljárat tetejére.
-Odalent folyik a véres dulakodás. Koponyák és husángok és butorok
-csattognak. Orditás, káromkodás, jajveszékelés. A tömegben
-asszonycselédek furakodnak előre. Hordják a vizet vért mosni,
-sebesülteket üditeni. Sivalkodás mindenütt.
-
-A szürdolmányosok orvul támadtak. Nyugodtan jöttek keresztül a nagy
-vásártéren, a palotai utczán és a belső piaczon. Nem szóltak, nem
-beszéltek, nem árulták el magukat és tervüket. A hol most a
-takarékpénztár áll: a mellett azon a meredek lejtőn jöttek le. A mint
-leértek: ott van már Verner András uram vendéglője. A mezőföldi
-nemességnek senki se adott hirt. Ők maguk őrt és hirmondót állitani
-elfeledtek. Könnyelmüek voltak. Elgondolhatták, hogy a szent-gáli
-nemesség a csuffátételt boszulatlanul nem hagyja.
-
-De talán mégis jobb volt igy. Sok ember élete esett volna áldozatul, ha
-ők is készen vannak a harczra. Nem jó dolog fokozni a virtust.
-
-Hirtelen és váratlanul, mint a villám, ugy csaptak a támadók a
-földszinten mulatókra. Csapost, pinczért, szolgákat, cselédeket
-félretaszitottak s mentek egyenesen az ivóterembe.
-
-Legelőször utjokba estek a czigányok. Ott muzsikáltak az ajtó mellett.
-Egy termetes szent-gáli nemes először is a nagybőgőt ütötte agyon. Ez
-volt a nagy szerszám utolsó hangja. Retteneteset durrant. A bőgős
-elvágta magát a padlón.
-
-– Jaj, meghaltam!
-
-Erre még nevettek a nemesek, támadók, támadottak egyaránt. Pedig a
-szegény bőgősnek az a szerszám az ekéje, talyigája, kenyérkeresője.
-
-Azután szó nélkül elkezdték ütni a mulatókat. Súlyos az a
-gyertyánfa-husáng. Csontot tör mindenütt. Csak ugy zuhogott. Csak ugy
-csattogott az ütés. No hiszen rettenetes káromkodás és jajgatás lett
-most pillanat alatt. A mezőföldi nemesek felugráltak, székkel,
-asztallal, kézzel, puszta ököllel védték magukat. Egy-egy erősebb nemes
-föl se vett egy-két ütést, puszta kézzel rohant ellenfelének s irtózatos
-dulakodásban vagdalták egymást földhöz s fojtogatták egymást halálig.
-
-Mulatságos jelenet is akadt. Más időben nevette volna az ember. A
-szegény primás czigány egy nagy sütőteknőt boritott magára a fal
-tövében. Ott birkóztak, ott tipródtak fölötte végig. A haja szála se
-görbült meg. Még hegedüjét is megmentette. Ugy meghuzta magát a sütő
-teknőalatt.
-
-Elvégre győztek a szent-gáliak. Sokan voltak. Uj meg uj csapat jött
-verekedni. A sebesültek kivánszorogtak, uj erők jöttek helyükbe. A
-mezőföldieknek nem volt segitségük.
-
-A földszinten levők tökéletesen elvesztették a csatát.
-
-De mi történt az emeleten?
-
-Az emeleten – valljuk meg igazán – harczrakész, vérontásra elszánt,
-halálra vakmerő ember kevés volt. Talán apámon és Csörgey Ferkón kivül
-senki. Talán ő bennük is csak azért támadt föl a virtus, mert a többi
-nemes atyafi csak bennük bizott.
-
-Miért is rohantak volna vakon a veszélybe? Nem a hazát kellett
-megmenteni, nem Szigetvárát védelmezni. A tisztujitásnak is vége. Azon
-most már változtatni ugy sem lehet. Három esztendeig most már ugyis
-Kocsi-Horváth Sámuel lesz az első alispán. Nem is éppen rossz ember,
-vérünkből való, csak labancz ne lenne. De még talán a becsület se forog
-koczkán. Mi harminczan vagyunk, a szürdolmányosok háromszázan.
-Mindegyikünkre tiz ellenfél jut. Átkozott rossz arány. Ily harcz elől
-félreállani nem becsületbeli dolog. Inkább okosság és kötelesség. Lám,
-tizenkét év előtt, 1828-ban, mi vertük szét az ellenpárt táborát, pedig
-abban voltak a szentgáliak is. Maga a Herkules erejü Eötvös Ferencz
-háromszáz nemest hajigált le a püspökkert mélységeibe, mégse vesztette
-el becsületét a legyőzött párt. Ha az az atyánkfia köztünk volna. De két
-év előtt eltemettük. Mit vitézkedjünk mi életre-halálra?
-
-S ha még volna alkalmas kezebeli! Kanál, villa, pipaszár semmit se ér
-gyertyánfa-husáng ellen és szürdolmány ellen. S ha legalább a vitézlő
-rendek fele fiatalabb erőkből állana!
-
-Mit csináljunk?
-
-Kenessey György azt kérdi apámtól:
-
-– Lajos, megtudjátok-e állitani a szentgáliakat?
-
-– Nem igen hiszem, György bátyám. Nincs mivel. Körülnéztem s nem
-találtam mást, mint egy szobabeli seprőnyelet. Suhintottam vele egyet s
-nyomban kettétörött a közepén. Hitvány fenyő. Ezzel nem boldogulok, más
-meg nincs. Ha Ferkóval egy-két embert megfojtunk is, a többi utóbb mégis
-elnyom.
-
-Ez alatt folyton-folyt a halálos dulakodás a földszinten. De egy-két
-szürdolmány a lépcső alján is mutatkozott már. Föl-fölnézett az emeletre
-s megint eltávozott. Bizonyosan társakat keres a rohamra.
-
-Az ebédlő terembe az urak közé szorult Verner uram is, a vendéglős. Sváb
-ember, se németül, se magyarul nem tudott jól beszélni. De jajgatni
-magyarul is, németül is jól tudott.
-
-– Jézus Mária Szent József! Mindenemnek vége. Koldussá leszek. A
-duhajok, a zsiványok, a betyárok mindent összetörnek. Asztalt, széket,
-edényeket, még a söntést is. Ki fizet most már? Száz forint a károm, de
-bizony ezer is. Sobrik, Milfájtok, Mógorok mind. Elviszik még az
-evőeszközöket is.
-
-Hát bizony a sváb kocsmáros sehogy se akart vitézkedni. Pedig ő volt a
-háziur. De azért igaza volt. Ő se nem magyar, se nem nemes. Mi köze a
-nemesség villongásaihoz? Ha beleszól: ugy agyonütik, mint a legyet.
-
-Hanem a mint meghallotta apámnak és Kenessey Györgynek szóváltását: okos
-gondolata támadt.
-
-– Tekintetes urak, nemzetes urak! Mi menjünk a benyilóba. Beleférünk
-mind. Csukjuk be az ajtót, tegyük eléje az ágyat, székeket, asztalt. Oda
-be nem törnek a zsiványok. Az alatt majd csak félreverik a harangot.
-
-Jó tanács volt, nyomban megfogadták a nemes urak.
-
-A nagy étteremből nyilt egy szoba, hálószobának berendezve. Vastag
-tölgyfaajtaja régi bakonyi szokás szerint. Oda vonultak az urak. Alig
-fértek el a kis szobában. Állni, tolongani, szorulkodni kellett
-mindenkinek. Az ágyat, asztalt nem is rakták az ajtó elé, hanem maguk
-tartották az ajtót vállaikkal. Nádasdy Lajos, Pósa József, a sánta
-Kaszás Bálint, Boda András: e nevekre különösen emlékszem. Első sorban
-ezek voltak az ajtóőrzők.
-
-Verner uram, a vendéglős, a legnagyobb tökéletességre vitte a
-menekülést. Meg se állt addig, mig az ágy alá be nem fekhetett. Ott is a
-fal tövébe. Egy nagy véka tojás volt az ágy alatt, még azt is maga elé
-huzta.
-
-Nagy, siralmas nevetség lett utóbb ebből.
-
-Az étterem hát kiürült. Nem maradt benne teremtett lélek. Az asztal
-teritve, a tányérok és evőeszközök rendben, boros és vizes üvegek az
-asztalon nagy számmal. Kalapok, gucsmák és felső ruhák a fogasokon. Az
-ablakdeszkák, mint emlitettem már, tele tajtpipákkal.
-
-Csak ketten maradtak a leendő csatatéren. Apám és Csörgey Ferkó.
-
-Miért nem menekültek ők is a többivel?
-
-Nagyon nehéz ezt megfejteni.
-
-Tizenöt, husz év mulva egyenesen megkérdeztem apámat. Nem igen tudott
-felelni, gondolkodott.
-
-– Alig tudnám én azt megmondani. Fiatal voltam, biztam magamban vagy
-talán rösteltem elbujni. Csörgey Ferkó is mindig legénykedett előttem,
-talán nem akartam mögötte maradni. De hát igazán most se tudom, akkor se
-tudtam, miért nem álltam félre.
-
-Ezt felelte.
-
-Igaza lehet. Nemesi czimerünkben két hátulsó lábán álló párducz van, de
-nem kardot, hanem buzakalászt tart a kezében. Szelid tehát, mint a
-buzakalász, de azért erős és vad, mint a párducz. Legalább őseim
-virtusát jól jelzi ez a czimerkép. Jámborság és erő. Apámtól magától
-függött, hogy meneküljön. Ha fél, ha menekülni akart: nyugodtan teheti.
-Nem akart, mert nem félt.
-
-Ketten álltak ki hát a lépcső tetejére: apám és Csörgey.
-
-Csörgey rettentő dühben volt. Szilaj természete nem tudott nyugodni. Még
-senki se bántotta, még az se volt bizonyos, birokra kerül-e, élet-halál
-harczra kerül-e a sor, de már fogai csikorogtak az indulat hevében.
-Toporzékolt, mint a szilaj ló. Várta, mi következik, de még se tudott
-várni.
-
-Öt-hat-tiz szürdolmány mutatkozott a lépcső alján. Csörgey ugy nézett
-rájuk, mint a tigris. Ökleit szorongatta, mintha már összemorzsolná
-ellenfelét. Fogai közül sziszegve ezt mondja apámnak:
-
-– Lajos, ha nem most szabadultam volna ki a hosszu fogságból: izekre
-szaggatnám ezt a népet magam.
-
-Apám az ablakon át lenézett az udvarra. Vékony hasogatvány fa volt ott
-egy halom. Nyers, szivós, erős, eltörhetetlen, sulyos.
-
-– Hejh, Ferkó, ha ebből a fából egy-egy darab volna a kezünkben!
-
-A szürdolmányok tétovázni kezdtek. Fölmenjenek-e a lépcsőn? Kemény
-nézéssel nézték azt a két alakot ott a lépcső tetején.
-
-Ketten vannak. Senki sincs mögöttük. Semmiféle fegyver vagy ütleg nincs
-a kezükben. Mégis ott vannak, mégis bátran, nyugodtan, mereven várják a
-a támadókat. Miben biznak? Talán emberfölötti erejük van? Talán nem is
-nemes emberek?
-
-De azok. Jól látják, hogy nemes emberek.
-
-Apám szőke, fiatalos piros arcz, de már hosszu bajuszszal. Középtermet,
-de rettenetes karok és vállak. Gucsmája szemére huzva, nagy ezüstgombos
-dolmánya végig begombolva. Szeliden, nyugodtan várja a támadókat.
-
-Csörgey fekete, kerek arcz, kissé himlőhelyes. Bajusza tömöttebb és
-rövidebb, de nyalkán pödrött. Az ő dolmánya sima ezüstgombos, de
-szétvetve, be se gombolva. Nagy csokorra kötött nyakkendője libeg-lobog.
-Gucsmáját ő is a szemére vágja. Fekete szemeivel, fekete arczával
-kegyetlen nézése olyan, mint a sötét éjszaka. Ökleit csikorogva
-szoritgatja össze.
-
-A szent-gáliak vagy huszan gyülnek össze a lépcső alján s megindulnak
-fölfelé.
-
-Apám kiadja a vezényszót:
-
-– Ferkó, egy-két ütést föl se végy. A legelsőtől, a kit közel érünk,
-együtt vegyük el a husángot. Ha már egy van, mindjárt meglesz a másik
-is. A többit tudod.
-
-Némán jöttek fölfelé a szent-gáliak. De a mint csak három-négy lépcső
-volt már köztük: egyik fölkiált:
-
-– Hát ti kik vagytok? Hogy mertek ti előttünk megállani?
-
-S káromkodott szörnyüt.
-
-Apám felelt:
-
-– Gyertek csak közelebb, mindjárt megtudtok mindent.
-
-Bizony, mi tagadás benne, apám káromkodása se vallott szégyent a
-szürdolmány előtt. Akkor már ő benne is föltámadott a vadállati virtus,
-a harczos indulat. Hiszen szemközt volt már a támadó.
-
-De hiába támadott föl e pillanatban. Csörgeyre tekint, de Csörgey nincs
-sehol.
-
-Eltünt, mint a lehellet.
-
-Mi történt? Nem tünődhetett rajta. Nem volt idő. A védelmi tervet meg
-kellett változtatni. Pedig nagyon gyorsan. A lépcsőfeljárás széles
-védelméhez két ember kell. Két erős ember. De most már csak maga van. Ha
-rögtön elkap is egy husángot s ha egy-két embert letaszit is: a többiek
-elférnek mellette, hátulról kerülnek, hátulról támadnak s akkor
-mindennek vége. S a szent-gáliak is erősek, bátrak, most már vérittasak
-is.
-
-Apám rögtön ott hagyja a lépcső tetejét s gyorsan bemegy az étterembe. A
-benyiló szoba ajtaja mély fülke, az ajtó a hálószoba oldalon van. Bemegy
-a fülkébe s beszól az atyafiakhoz.
-
-– Ereszszetek be, magam vagyok, Csörgey eltünt, nyakamon a szent-gáliak.
-
-Tizen is kiáltották belülről:
-
-– Nem eresztünk, nem tudjuk, ki vagy. Ide be nem jön az isten fia se.
-
-Azonban utána berohantak rögtön a szent-gáliak. Tele lett velük a terem.
-A zajt, dobogást, káromkodást, csörömpölést jól hallották a benyilóban
-levők. Apám csak nézte a duló hadat.
-
-Őt ott a fülkében nem vették észre első pillanatban. Mert az ablakokban
-a tajtpipákat vették észre. Ez volt menekülése. Mind oda rohantak. A
-tajtpipákat siettek a szürdolmányok rejtekeibe eldugni.
-
-A tajtpipa bizony hadi zsákmánynyá lett. Nem is került meg belőle soha
-egy se.
-
-
-V.
-
-(A hadi zsákmány. – Apám menekülési terve. – Nem sikerül. – Südit
-megragadja és védő pajzsként használja. – Apám elkeseredik. – Ott terem
-a segitség. – Verner uram siralmas helyzete. – A rettenetes Csörgey
-Ferkó. – Békesség lett. – A kis Verner-lány hozta a segitséget. – A
-Bakonyon tuli nemesség tanyája. – Mi történt ott? – Vámosi Saáry
-Gergely.)
-
-El ne itéld érte, késő nemzedék, a királyi vadászokat. Lopni, csalni,
-csempészni utálatos; hadi zsákmányt hóditani dicsőséges. Igy tanitja a
-világok krónikája s a nemzetek története. Ez az ősi szokás. Ez a virtus.
-Hogy szerzi király a várát? Hogy szerzi koronáját? Hogy szerzi országát?
-Azt hiszed: talán szépen kéri, igaz áron kapja, becsületes uton szerzi?
-Azt hiszed: örömest adják neki? Királyi közjegyző elé járulnak, szépen
-megalkusznak s közegyetértéssel elhatározzák, hogy az egyik szerződő fél
-legyen király, a ki parancsol és dobzódik, a másik pedig a szolga, a
-hitvány eb, az igás barom, a ki szenved, nyomorog, halálig dolgozik,
-mindenét a másiknak adja s a mellett még imádja is, dicsőiti is azt a
-másikat?
-
-Oh, balgatag lélek, hidd el nekem, az a királyi vadász okosan
-cselekedett, a mikor a tajtpipákat zsebre rakta. Lásd, az ezüst
-evőeszközökhöz kis ujjal se nyult. Mert most ugyan duhaj volt, de azért
-nemes ember volt.
-
-Apám azonban elgondolta ott az ajtónyilás fülkéjében, hogy a tajtpipák
-egyszer csak elfogynak, a szürdolmányoknak nem lesz egyéb dolguk,
-körülnézegetnek a szobában s akkor őt mégis csak meglátják s a
-veszedelmet kikerülni még se lehet.
-
-Elejét kell venni a bajnak.
-
-Két lépéssel kiebb lépett s irtózatos gyors ugrással s testének egész
-sulyával neki ugrott a tölgyfaajtónak, hogy azt balvállával befeszitse.
-Erőmérkőzés volt ez akkor a fiatal nemesek közt. A váll-ütés. Lovat,
-ökröt, bikát is föl tudott egyik-másik erős legény dönteni. Apám
-gyakorlott volt ebben. Bizton hitte, hogy az ajtó minden vas-závárja
-összetörik s vagy beszakad az ajtó vagy legalább enged akkora nyilást, a
-melyen ő befér.
-
-Csak félig sikerült a vakmerő terv.
-
-Az ajtót s az ajtótámasztó öt-hat nemes atyánkfiát ugyan a nagy zuhanás
-betaszitotta, a závárok is összetörtek s féltestével apám be is tudott
-nyomakodni, de azután tovább nem is tudott hatolni. Ijedtség támadt s
-hatalmas sivalkodás tört ki a bentlevők közt. Azt hitték, a szent-gáliak
-akarnak betörni.
-
-– Szoritsd az ajtót!
-
-Tizen is ugrottak oda s ujult és fokozott erővel szoritották vissza a
-bezuhant ajtót. Nagyobb erővel, mint az apámé. Az ajtósarkok vasai
-kiállták a vihart s a tölgyfaajtó is kiállta.
-
-Most jutott már apám abba a helyzetbe, a melyet »szorult helyzetnek«
-nevez a szólás-mondás. Fél keze, fél lába, fél melle belül s csak a
-másik fele kivül, védtelenül a vérszomjas ellenfél előtt.
-
-Ez az ellenfél pedig a nagy zuhanás és rivalgás hangjára menten oda
-nézett s pillanat alatt átlátott mindent. Sietett is oda, hogy apámat
-agyonverje, a szobát megostromolja s a menekülőket elpusztitsa.
-
-Hát hiszen egyszer meg kell halni.
-
-A végső veszélytől, ha csak távolról fenyeget, Herkules is fél, de ha
-már a nyakába szakadt: az apám se ijedt meg.
-
-Hiszen ez még most is csak nemesi virtus. Hol vagyunk még a haláltól?
-
-Magas, hórihorgas, szürdolmányos férfi ugrott apámhoz s a kezében volt
-sulyos czelőkével apám fejéhez sujtott. Csak annyit mondott:
-
-– Itt is van egy!
-
-Apám jobbkeze szabadon volt. Az ütést félreháritotta, a czelőke ki is
-esett a támadó kezéből s mialatt egy szempillantás elmulhatott volna,
-vasmarkával megfogta a támadó szürdolmányát a mellén s annál fogva
-magához rántotta, mint a patkányt. Akkor aztán ő is felelt.
-
-– Én még, héjh, nem a tietek vagyok, a ki fölmarkolt benneteket a
-világra. Még előbb beszélgetünk egy kicsit egymással.
-
-Ellenállhatatlan erőt érzett a karjában. Amugy is sokkal erősebb volt,
-mint amazok egyenként, most pedig a fékezhetetlen düh megtizszerezte
-erejét.
-
-Támadója először karjait akarta kiszabaditani s vonaglott velük erősen.
-
-Nem lehetett. A vas nem szorit erősebben, mint a hogy apám fogta a
-szürdolmányt. A támadó karjai a szürdolmány alá szorultak. A szür pedig
-nem enged semmiféle erőnek, csak a tűznek, villámnak.
-
-A támadó fájdalmas hangon kiáltott társaihoz:
-
-– Szabaditsatok meg atyafiak!
-
-Társai oda rohantak s kisérletet tettek kiszabaditására. Egyszerü módja
-lett volna apámat agyonütni vagy vaskezét letörni.
-
-Nem lehetett. A fülkében sehogy se fértek hozzá. Hiszen a szorultság
-következtében apámból ugy is csak a fele embert látták.
-
-Südi volt a neve annak a szerencsétlen szent-gáli nemes atyánkfiának, a
-ki apám kezei közé került. Apám pedig, mikor ártó szándékkal közeledtek
-feléje, paizs gyanánt használta Südit s ugy lobogtatta maga előtt, mint
-a kisasszony a zsebkendőt.
-
-Még egy keserü kiáltás tört ki Südiből.
-
-– Végem van! Gyertek már segiteni, ha van istentek!
-
-– Még nincs véged, atyafi. Hanem ha torkod megszoritom, de azt meg ne
-várd. Beszélj okosan duhaj feleiddel.
-
-Az embernek nem volt kedve okosan beszélni. Nem volt kedve sehogy se
-beszélni. Hiszen se eleven nem volt már, se holt. Kékült-zöldült. Ha a
-vasmarok nem tartja: már összeesett.
-
-De a támadó sereg jól megértette apám szavát. Tanakodott is, mit
-csináljon. Egyik a seregből oda rivalt apámhoz, de jó távolról:
-
-– Ereszd el azt az embert, mert meghalsz!
-
-Apám a legnagyobb dühben elnevette magát:
-
-– Vedd el tőlem, bivaly!
-
-Egy szent-gáli nemes megcsóválja a fejét s elkeriti a szentek keserü
-miatyánkját.
-
-– Fejsze kell ide, atyafiak!
-
-Hárman is futottak kifelé, hogy fejszét teremtsenek. Jól hallotta, jól
-látta ezt apám.
-
-Hát fejsze is lesz. Hát meg kell dögleni. Hát elvégre győznek a
-szürdolmányosok. Jól van, ugy kell lenni, többen vannak, győzniük kell.
-
-Mégis elkeseredett egy pillanatra.
-
-Nem az élet miatt, nem is a halál miatt, még csak nem is az otthon
-hagyott ifju, szép feleség miatt. Hanem a miatt, hogy ő a benyilóban
-szorongó atyafiai miatt viaskodik, azokért áldozza föl magát, azokat
-védelmezi s azok a fél ajtónyiláson át jól látják már őt s jól értik, mi
-vég fenyegeti, még se eresztik maguk közé s mégis veszettül szoritják
-azzal a tölgyfaajtóval.
-
-Egyik atyafiának, Pósa József mező-szent-györgyi birtokos társának nem
-is tudott emiatt megbocsátani soha.
-
-Isszonyu volt az a tölgyfaajtó-szoritás. Apám nem tudta a halálos
-tusakodásban, mi baja kezdődik, de érezte, hogy ereje már nem sokáig
-tart. Lélekzete elkezdett nehezedni. Mintha fojtogatnák.
-
-Mi lehet ennek oka?
-
-Egyszerre csak veszi észre, hogy a földszinten megszünt a tusakodás.
-Csendesség van.
-
-A szürdolmányosok is ott a nagy étteremben, mintha csöndesedni
-akarnának.
-
-Nehéz, szabályos lépések zaja hangzik az emeletre vezető lépcsőkről.
-
-És csak megjelenik ám a teremben Kocsi-Horváth Sámuel, az első alispán s
-Szent-király-szabadjai Rosos István, a főjegyző. Diszruhában mind a
-kettő s mögöttük két vármegyei huszár, teljes diszben, kardosan,
-tarsolyosan, forgós csákóval.
-
-Csend és békesség lett azonnal.
-
-Az alispán is intézett egy-két szót a támadó nemesekhez, a főjegyző is
-tartott ragyogó beszédet, de mindezt miért közölném? A sulyos
-szenvedéseken, a beszaggatott fejeken, a duhaj virtuson ezek már nem
-tudtak változtatni. A támadó nemesek látták, hogy az ő főemberük a két
-közbenjáró, ma választották meg őket, tehát elcsillapodtak, békességre
-léptek.
-
-Apám is eleresztette Südit, a kibe alig tudtak lelket verni s a benyiló
-ajtaja is kinyilt s ezzel apám is kiszabadult rettentő helyzetéből.
-
-Zöld karikákat hányt mind a két szeme s alig tudott elég lélekzethez
-jutni. Erős mellén feszült az ezüstgombos dolmány, sietett is azt a
-dolmányt felgombolni. Akkor nézett a gombjaira.
-
-Azok a vastag ezüstből készült, sodrott ezüst lánczczal körültekert
-hatalmas gombok papirossá lapultak mellén. Micsoda nyomás lehetett az!
-Mintha üllővason nagy pőrölylyel verték volna laposra azokat a gombokat.
-Most is megvan belőlük néhány darab. Megnézheti mindenki.
-
-És micsoda mellkas volt az, a mely nem tört össze ilyen nyomásra!
-Évtizedekig emlegették az esetet mind az egész vármegyében.
-
-A mikor már a benyilóba szorult nemes atyafiak mind kijöttek a nagy
-terembe, valaki valami keserü, fájdalmas nyöszörgés hangját hallotta
-onnan a benyilóból.
-
-Mi ez? Ki haldoklik itt?
-
-Benéznek, keresik a hangot. Sehol semmi nyoma. Az ágy is összetiporva,
-leszakadva. A benszorultak nem fértek el másként, az ágyra is annyi
-állt, a mennyi ráfért.
-
-Ám az ágy alatt volt Verner András uram, a vendéglős. Még a rászakadt
-ágy sulyát talán elbirta volna, de ott volt az istentelen nagy véka
-tojás is. Az mind összetört, s nyulós, sárga-fehér nedve özönvizzel
-fenyegette a jó sváb házigazdát. Szeme-szája, haja, minden ruhája tele
-lett tojással. Ha idején észre nem veszik: belefullad a tojásba.
-
-Százféle adoma készült esetéből.
-
-Hanem hát még se lett egészen vége a virtusnak. Hátra volt még Csörgey
-Ferkó, a szilaj és erős Csörgey Ferkó.
-
-Nem azért tünt ő el s nem azért hagyta ott magát apámat a lépcső
-tetején, mintha félt vagy megijedt volna. Kész volt ő verekedésre
-mindig. Hanem józan, gyakorlati elve volt hozzá. Inkább ő üssön agyon
-valakit, mint őt üsse agyon valaki. Ez volt az ő józan elve.
-
-Ámde ehhez kezebeli is kell, ha sok az ellenség. De kezebeli nincs.
-Amiből ugyan nem az következik, hogy most már ne verekedjünk, hanem az,
-hogy kezebelit szerezzünk. Benézett hát a folyosón valami félreeső
-zugba. Látta, onnan ügygyel-bajjal föl lehet jutni a padlásra. Nos hát
-föl a padlásra! Lehetetlen, hogy a padláson valami alkalmas czelőkét,
-husángot, vasrudat vagy effélét ne találjon.
-
-Talált is valami mestergerendát vagy födélfát, de előbb mindenféle
-összerovásból ki kellett szabaditani. De azután jött nagy hirtelen s
-hozta magával rettenetes fegyverét. Akkora volt mint egy táviró-oszlop.
-Nagyobb volt, mint Herkules buzogánya, nagyobb volt, mint a négyökrös
-szekér nyomórudja. Ugy pörgette a kezében mint a motollát.
-
-Veszett ló módjára rontott be az étterembe. Egyenesen az apámhoz.
-
-– Itt vagyok Lajos komám! Van-e még szürdolmány a világon? Mert megeszem
-ma mind!
-
-S olyan káromkodást csörditett bele a türelmes levegőbe, hogy elszédült
-tőle mindenki.
-
-Az alispán szólt először. Ő találta meg az általános elbámulás közepette
-először az alkalmas hangot.
-
-– Ne bolond, ne! Ökör mász be kentekhez! Mit akar itt, öcsémuram, azzal
-a nagy gerundiummal?
-
-Csörgey Ferkó csak most vette észre az alispánt és a főjegyzőt s a
-vármegye két huszárját. De a jól ismert bizalmas hang is megütötte
-fülét. Ez a hang van otthon nemes emberek közt.
-
-»Ökör mász be kentekhez«.
-
-Ez tul-a-dunai mondás. Akkor alkalmazzák, a mikor valaki jel nélkül,
-kopogtatás nélkül, nagy sebbel-lobbal, nagy dirrel-durral ront be a
-szobába s azt se mondja: jó napot; – azt se mondja: ki lova fia.
-
-Az igaz, hogy Csörgey Ferkó nem is azért toppant oda, hogy jó napot
-kivánjon. Hanem azért, hogy azzal a nagy mennykő nyomóruddal kidöntse a
-falat s a szent-gáli nemeseket kiszórja az utczára.
-
-No de most már itt legalább meglett a békesség s a szürdolmányosok az
-emeletről lehuzódtak s az udvarból és az utczáról is eltakarodtak. Ott
-hagyták a sok bevert fejet s a sok összetört kezet-lábat.
-
-De hát hogy jött oda oly hirtelen, oly váratlan, oly kellő pillanatban,
-oly csodálatos módon az alispán?
-
-Ennek bizony története van.
-
-A költő könnyen végzi dolgát. Deus ex machina. Hipp-hopp ott legyek, a
-hol akarok. A költő és mesemondó igy csinál. De én igaz történetet
-beszélek s urát kell adnom mindennek.
-
-Mondtam már, hogy a kis Verner-leánynak szerepe lesz a virtusban.
-
-Ennek a kis leánynak volt még legtöbb esze. Ez nem vesztett el belőle
-semmit.
-
-A mint az uraknak fönt az emeleten hirt adott a földszinten folyó
-vérengzésről, ismét lefutott a lépcsőn. Látta, hogy minden ember fejét
-vesztette.
-
-Keresztülfurakodott a dulakodók lábai között, ki az udvarra. Őt nem
-bántotta senki. Ki bántana tizennégy esztendős gyönyörü leánykát?
-
-Az udvar belső oldala a várhegy sziklából áll. Ugy házmagasságnyira
-azelőtt is föl szoktak mászkálni a gyerekek. De följebb nem. A kis leány
-most fölmászott a várhegy tetejébe, a sziklák magasába.
-
-Istenkisértés volt. Sohase járt ott még halandó ember. Azt a kis leányt
-az angyalok őrizték. Nem lett semmi baja.
-
-Fönt a várban bemászott a kis kertbe, onnan egy magánház udvarán át az
-őrtorony-utczába. Az utcza végén az első ház a kanonoké, a második ház
-az öreg vármegyeház. Berohant a bolthajtáson, rá se nézett a
-kapuőrségre, föl egyenesen az emeletre az első alispánhoz. Szerencsére
-ott találta. Akkor akarta levetni tisztujitási diszruháját. Kezet
-csókolt neki. És sirva és lelkendezve elpanaszolta, mi folyik lent az ő
-vendéglőjükben:
-
-– A szent-gáli urak agyonvernek mindenkit. A mezőföldi nemes urakat mind
-megölik. A papát is megölik!
-
-Nos, hát igy került oda az alispán alkalmas pillanatban.
-
-Verner András uram vendéglőjében hát békesség lett. Az emeleti nemes
-urak is megnyugodtak. Egyéb komoly bajuk nem is lett, mint az, hogy a
-nagy ijedtség után nem tudtak pipára gyujtani.
-
-A szent-gáli atyafiak virtusa azonban még mindig nem lohadt le.
-
-A mikor már mind az utczán voltak, valaki elkiáltotta bolond ésszel:
-
-– Gyerünk az Angyal-vendéglőhöz. Tanitsuk meg a Pápa-vidékieket is. Ők
-is dulták a mi táborunkat.
-
-Tetszett a szó s megindultak nagy sereggel, nagy zajjal. Még gucsmájuk
-mellett is megigazitották a cserfalevelet.
-
-De bizony ott nem volt a virtusra jó alkalom. Pápa vidéke a két
-Puzdor-testvér vezetése alatt állt. Nagy birtoku, bátor, eszes férfiak.
-A Somlyó-vidéki nemesség is ott volt s annak vezére Vámosi Saáry
-Gergely, Puszta-Miske ura.
-
-Ők már tudták, mi folyik Verner András uram vendéglőjében. Az orditás,
-káromkodás, jajveszékelés kihallatszott az utczára. Járó-kelők mindent
-hallottak s mindent megtudtak. Akadt köztük több is, a ki hirt adott az
-Angyal-vendéglőbelieknek.
-
-Odaérnek a szent-gáliak az Angyalhoz.
-
-A nagykapu be van zárva. Hiába döngetik, nem nyitja ki senki. Erős kapu,
-be se lehet dönteni. Az ablakokra kerülnek. Az ablakokon erős vasak.
-Azokat kifeszegetni nem volna könnyü munka.
-
-De nem is lenne tanácsos. Az ablakok a vasak mögött nyitvák. De minden
-ablakdeszkán három-négy puska csöve fekszik. S az a puskacső, ki egy
-lyukon, ki két lyukon át a szent-gáli atyafiakat nézi.
-
-Furcsa nézése van annak a puskacsőnek, a mikor az ember orrára van
-irányozva. Hideg és sötét, de gonoszabb a tigris nézésénél.
-
-Nem beszél az a puskacső, de mégis mond eleget. Akár a mennydörgős
-mennykő. Szereted, nemes atyánkfia, az életedet? No hát pusztulj innen a
-közelemből, mert pillanat alatt holt emberré teszlek.
-
-Valami effélét mond némán az a puskacső.
-
-De ezt hangosan is megmondja Puzdor Ferencz. Onnan a nyitott ablakból,
-harsány hangon beszél:
-
-– Szent-gáli nemes atyafiak! Elmenjenek innen kigyelmetek békességgel,
-mig jól van dolguk. Mert ha zenebonát akarnak kigyelmetek, hát akkor mi
-is másként beszélünk.
-
-Okos szó. Hajlott is rá, a ki meghallotta. Széledezni is kezdtek a
-szent-gáli atyafiak. Nem volt kedvük itt semmi viaskodáshoz.
-
-A vendéglő nagy udvara kőfallal van bekeritve. A Jeruzsálem-hegy-szikla
-felől is, a Séd-viz felől is. De a kőfal mellett gyalogszerrel a viz
-partján is el lehet menni, a Jeruzsálem-hegy tövében pedig a kőfal
-mellett kis utcza is van.
-
-Akadt néhány nyugtalan vérü szürdolmányos, a ki körüljárta a kőfalat,
-vajjon nem lehetne-e azt megmászni s igy a Bakonyon tuli nemességet
-hátulról megrohanni?
-
-Az utcza felől senki se kisértette meg.
-
-De a Séd-vize felől tizen-huszan kisérletet tettek. Szomoru lett a vége.
-Egy puskadurranás hangzott el a vendéglő emeletéről s az egyik vakmerő
-támadó, a ki már a fal tetejére jutott, holtan bukott be az udvarba.
-
-Ez a lövés minden virtusnak véget vetett.
-
-Mégis csak jobb a béke, mint az oktalan háboru. Nyomban belátta mindenki
-s ezen tul a haja szála se görbült meg senkinek. Mind a két tábor
-hazament békességgel.
-
-Ki lőtt?
-
-Ez volt a kérdés egy-két napig.
-
-Ráfogták Saáry Gergely táblabiró úrra, a Somlyóvidéki nemesség vezérére.
-
-Jól ismertem. Atyafi ember volt. Kemény, ős, kurucz nemes. Sas
-tekintettel, himlőhelyes sötét arcczal, hatalmas fejjel és vállakkal.
-
-Nemzetsége régi, hires nemzetség Veszprémvármegyében. Tele van
-elszaporodott ivadékokkal Vámos, a népes, nagy nemes falu. Innen ered a
-nemzetség.
-
-Saáry Gergely bátyánknak egyik őse Gyulaffy-leányt vett el feleségül. Ez
-a leány a világ első hősének, Gyulaffy Lászlónak, volt egyik kései
-unokája. Ez a Gyulaffy volt az első és legdicsőbb kurucz. Ennek vére
-meglátszott még Saáry Gergely bátyánkon.
-
-Ezért is fogták rá, hogy bizonyosan ő lőtte agyon a támadót. Nem hiszem,
-nem is bizonyult be soha.
-
-Pedig utálta a labanczot, németet, pecsovicsot minden alakjában.
-
-Ezelőtt negyvenhat esztendővel elkergettük a német zsandárokat s
-szerveztünk helyettük pandursereget. A fölött folyt a vármegye gyülésén
-a tanácskozás: hány pandurt állitsunk s minő ruhával és fegyverrel
-szereljük föl?
-
-Saáry Gergely is ott ült a nagy zöld asztal mellett. Fölállt szólásra:
-
-– Az a javaslatom, nemes vármegye, hogy állitsunk föl ötezer pandurt s
-lássuk el jól fegyverrel s tanitsuk ki őket katonásan.
-
-Az elnöklő főispán Eörményesi báró Fiáth Ferencz volt. Udvari ember.
-Meghökken a javaslatra. A szivek és lelkek különben is nyugtalankodtak
-akkor. Oda fordul Saáry Gergelyhez.
-
-– Nem értem, nem értem. Indokolja a tekintetes úr, mit akar azzal a nagy
-fegyveres erővel.
-
-Nyugodtan felel az öreg kurucz.
-
-– Abból indulok ki, tisztelt közgyülés, hogy a mi vármegyénk hetvened
-része országunknak. Ha tehát minden vármegye ilyen arányban állit
-pandurt: jó háromszázötvenezer emberünk lesz fegyverben.
-
-E szó után odafordul a főispánhoz s dörgő hangon folytatja:
-
-– Akkor majd megmondom, mit akarok azzal a fegyveres erővel.
-
-Hejh, minő mennydörgés, minő helyeslés felelt e szavakra! Akkor még meg
-volt valami a régi virtusból!
-
-Fejezzük itt be kis krónikánkat.
-
-Másnap, október 13-án, tovább folytatták a tekintetes karok és rendek a
-megyei közgyülést. A tegnapi virtust szó nélkül nem hagyhatták.
-
-Kenessey Antal főbiró atyánkfia tett hivatalos jelentést mindazokról, a
-melyek a Zichy-Ferraris udvarban, Verner András vendéglőjében s az
-Angyal-vendéglőben történtek.
-
-Az ékestollu főjegyző azt irta a protokulumba, hogy mindez »a személyes
-bátorságnak letapodásával elkövetett undok kicsapongás« volt.
-
-Mi lett a következése ez ékes szónak?
-
-A vármegye fényes bizottságot választott az eset megvizsgálására. A
-legnagyobb tekintélyü, birtoku és méltóságu férfiakat választotta be a
-bizottságba. Talán Hunkár Antal volt az elnöke, egykor a legvitézebb
-inzurgens!
-
-Hejh-hajh! Bölcs volt ez a bizottság. Sohase deritett ki semmit.
-
-A ki meghalt: úgy se támad már föl. A kinek csak koponyája, keze, lába
-törött: köszönje, hogy több baja nem történt. A héjja már elvitte a
-csirkét s valahol már meg is kopasztotta, meg is ette.
-
-Bánja manó, hol ette meg!
-
-
-
-
-A SZENT-GÁLI NEMZETES ASSZONY.
-
-(Nagy urak-e a magyar pénzügyminiszterek? – A régi palota. – A nemzetes
-asszony megszemléli a palota termeit. – A cselédszobákból csinál lakást
-magának és a miniszternek. – Cselédsége. – Utolsó Karácsony-esténk.)
-
-Ezelőtt huszonnyolcz esztendővel történt.
-
-Az 1871-iki karácsony-estét Kerkapoly Károlynál töltöttem. Az ország
-pénzügyminisztere volt ő akkor. A király nagyon becsülte, Deák Ferencz
-nagyon szerette, a parlament többsége ragaszkodott hozzá. Rendelkezett
-az ország milliói fölött; esze, tudománya több volt, mint az egész tudós
-társaságnak; életkorra nézve alig volt 48 éves, erős, egészséges;
-munkakedvvel tele, nőtlen legény; asszonynyal és gyerekkel semmi baja;
-adóssága semmi.
-
-Tehát nagy úr volt.
-
-Azaz gondolkodjunk csak pillanatig. Nagy úr-e a magyar pénzügyminiszter?
-
-A történet furcsa tanulságot nyujt e kérdésben.
-
-Az első pénzügyminiszterünk Kossuth Lajos volt. Vagyontalanul élt,
-szegényül halt meg, ország költségén kellett eltemetni.
-
-A második Duschek Ferencz volt. Mikor meghalt: alig telt vagyonából
-koporsóra. Azt se tudjuk, van-e még sirköve is.
-
-A harmadik Lónyay Menyhért. Ő utóbb gróf is lett, közös miniszter is;
-épitett palotákat, szerzett uradalmakat, markolászott a milliókban: még
-azt is hirdették róla, könnyelmüen bánt az ország vagyonával. S mikor
-meghalt, akkor tudták meg, hogy nincs semmije, még saját örökölt nagy
-vagyonát is megette a pénzügyminiszterség.
-
-Ő utána jött Kerkapoly. Halálakor kiderült, hogy neki sincs semmije.
-Maradt utána egy végrendelet és két ház, félmillió adósság s néhány
-filokszéra-ette rossz szőlő. Pedig őt is azzal vádolták, hogy eladott
-bennünket Rothschildnak s a vételárt zsebre dugta.
-
-Az ő helyét Ghyczy Kálmán töltötte be. Igaz, ő nem ment tönkre. Ő jó
-gazda volt. Egész pénzügyminisztersége alatt nem üzött egyéb fényt, csak
-azt, hogy kupakot csináltatott hosszu száru födeletlen cseréppipájára és
-csináltatott egy vattával bélelt fekete selyem mellényt, hogy a mikor a
-királylyal beszél: meg ne fázzon. Mert a király katonás ember s fütetlen
-szobában beszél a miniszterekkel még csikorgó télben is. Ez a mellény
-belekerült tizennégy forintjába. Holta napjáig panaszkodott e nagy
-kiadás miatt. Igy aztán szerencsésen elérte, hogy a mikor meghalt: még
-akkor is megvolt bizony kicsiny ősi örökségének több mint fele.
-
-A kik azóta voltak pénzügyminiszterek: még mind élnek jó egészségben.
-Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, gróf Szapáry Gyula, Lukács
-László. Hogy ők mennyire mentek a vagyonszerzéssel: majd megtudjuk
-haláluk után. Szinte csodálatos, hogy pénzügyminiszterségre nálunk soha
-se vállalkozott se nagy vagyonu ember, se főrendi úr. Csak gróf Szapáry
-volt az egyetlen született főrendi úr.
-
-De hát 1872-ben még nagy úr volt Kerkapoly. Mert akkor még élt jó édes
-anyja s ő vezette a háztartást.
-
-A várbeli Szentháromság-téren volt akkor is a pénzügyminiszter lakása és
-hivatalos palotája. Nagy ablakjai oda néztek a térre s arra a disztelen
-szoborműre. Csodálom, hogy azóta a helyett a falusi szentkép helyett
-művészi becsü vallásos szobrot nem emeltek a Mátyás-templom épitői.
-
-A magyar pénzügyminiszter régi palotája nincs meg már. Uj és czifra
-palotát épitettek helyére és a szomszéd telkekre. Az emberek halandók és
-feledékenyek. Maholnap senki se emlékszik a régire. Leirom hát, hogy
-valami nyoma fönmaradjon.
-
-Az a régi palota egykor Pálos-barátok gazdasági majorja és lóakla volt.
-Földszintes épület. Kapuja helyén utcza, udvara is utcza, mely
-elvezetett a bécsi kapuig. Ezen az utczán, mely most a palota udvara,
-vágták le 1686-ban az utolsó budai basát, az ősz vitéz Abdurahmant
-Petneházy huszárai, a mikor a várat a töröktől örökre elvették.
-
-Lónyay Menyhért az egész palotát lakta. Azaz csak az emeletét, melyet a
-mult század elején emeltek a Pálos-barátok lóaklának tetejére. Állt az
-emelet valami 6 nagyobb és 14 kisebb szobából.
-
-Mikor ő Bécsbe költözött, Kerkapolynak kellett ezt a lakást elfoglalni.
-Fölvitte oda édes anyját.
-
-Édes anyja egyszerü szentgáli nemes asszony volt. Száz hold földdel,
-konyhakerttel, két tehénnel és egy szolgálóval kitünően el tudott
-gazdálkodni. Szalmafödelü ház, két szoba, nyitott konyha, az udvaron
-malacz, baromfi, macska, házőrző kutya: ez volt az ő kis világa, nagy
-világa. S most ő foglaljon el husz teremből és szobából álló palotabeli
-lakást.
-
-– Nézze meg édes anyám a lakást, melyik szoba legyen a magáé.
-
-Az öreg nemzetes asszony végignézte az emelet összes termeit. Vezette a
-komornyik s vele járt Noszlopy Tamás is, a ki épen akkor látogatóban
-volt Pesten. Veszprémmegyei birtokos, honfoglaló ős család ivadéka,
-derék eszes, mivelt ember, jó barátom s Kerkapolynak is benső barátja.
-És vele volt Somody József is, szintén veszprémmegyei, pápai jó
-barátunk. Tudományos és mivelt férfiu.
-
-Együtt nézték végig a szobákat. Az öreg asszony elfáradt, mire a sok
-szobán keresztül mentek.
-
-Minden szoba be volt butorozva. A miniszter munkaszobája, az elfogadó
-terem, a tanácskozó- és várótermek s a középső folyosóról jobbra-balra
-nyiló szobák. A nagy termek egyikében Mária Terézia királyné egykori
-pozsonyi butorai voltak. Magas hátu, XIV. Lajos korabeli divatu divánok,
-pamlagok, zsöllyék, zöld selyemmel bevonva. Egész selyem vagy félselyem,
-damasz és faragvány minden butoron. Az öreg asszony megnézte gondosan
-valamennyit. Meg is simogatta tenyerével. Szentgálon a templombeli úr
-asztalának teritője se oly finom és értékes, mint itt a pamlagok és
-zsöllyék ülőkéje.
-
-Nem szólt semmit.
-
-Megmutatták neki azt a termet, melyben Mária Terézia királyné és fia II.
-József császár arczképe van aranyos keretben. Megmutatták az aranyos
-fali órát, melyet Mária Terézia ajándékozott a délczeg báró Splényi
-Gábornak 1770-ben s a mely most már nem is a Splényi báróké, nem is az
-országé, hanem a Rothschildé. Egykor e teremben alkudozott valami
-pénzügyi művelet fölött Wekerle Rothschilddal s még valami kis töredék
-százalékkal magasabb ajánlatot kért a pénzkirálytól. A kedvezmény
-tehetett egy milliót. Rothschild meglátta az órát a falon, unta már az
-alkudozást is s azt mondotta:
-
-– Megadom exczellencziádnak azt a kedvezményt, ha ezt az órát nekem
-adja.
-
-– Odaadom.
-
-Elnevette magát Wekerle. Az ország megkapta a milliót, az óra megérhet
-száz forintot. Azonban Wekerle maig se adta oda Rothschildnak. Most is
-ott ketyeg a falon.
-
-Az öreg nemzetes asszony megnézte az órát, meg is hallgatta Mária
-Terézia királyné és a délczeg Splényi ezredes történetét, de erre se
-szólt semmit.
-
-Két lépcső vezet föl az emeletre. Az egyik a főlépcső a kapu bejáratától
-jobbra. A másik egy homályos, földszinti széles folyosón át hátul. Ez
-szűk lépcső, nincs szánva uraságok számára. A két lépcsőt fönt az
-emeleten öt kis szoba köti össze. Egy cselédszoba, egy előszoba s három
-kis lakószoba. Ablakjai a csonkatorony utczájára néznek. Ezek a szobák
-Lónyay cselédszobái voltak. Ezeket Kerkapoly Jánosné, az öreg nemzetes
-asszony üresen találta. Valamely ok miatt ezekben nem voltak butorok.
-
-Az öreg asszony, mikor ezeket végignézte, igy szólt:
-
-– Ez lesz a mi lakásunk. A hátulsó lépcsőre nyiló lesz az ebédlő, a
-mellett a fiam szobája, a mellett az enyém. A főlépcsőre nyiló legyen a
-hivatalszolgáé. Az én cselédem meglakik a konyhában.
-
-A komornyik, a miniszter ajtónállója eltátotta bámulatában a száját. A
-cselédszobákban lakjék a kegyelmes úr és édes anyja? Hát akkor hol
-kártyázzanak a kapusok, ajtónállók, komornyikok, hivatalszolgák
-naphosszat?
-
-De Noszlopy Tamásnak és Somody Józsefnek is volt megjegyzése.
-
-– De kedves asszonynéném, kicsiny lesz ez lakásnak. Hogy fogadja ott a
-miniszter a nagy urakat?
-
-– A kik a minisztert látogatják meg uram öcsém, azokat fogadja ő el a
-fényes palotákban; a kik pedig Kerkapolyékat látogatják meg: azoknak én
-is, a fiam is csak itt leszünk itthon. Aztán nekem nincs is több
-butorom, csak erre a három kis szobára való, én pedig más butorát nem
-használom, az országét nem koptatom, arról számolni nem akarok.
-
-Ugy is lett.
-
-A kegyelmes úr nem is tudott, nem is akart édes anyjával ellenkezni.
-Neki is igy tetszett legjobban. A többi szobát és termet berendezte
-hivatalnak s maga ott lakott a cselédszobákban: a maga butorai között.
-
-Berendeztek egy vendégszobát is. Ez egy jókora benyiló volt egy nagyobb
-teremből. Ennek ablakjai a palota udvarára néztek, a hajdani utczára s
-épen arra a helyre talán, a hol az ősz Abdurrahman basa kétszáz év előtt
-kilehelte lelkét.
-
-E vendégszobában laktam én is az 1872-ik év őszén, mint ujdonsült
-képviselő. Családom nem jött mindjárt föl Pestre s el kellett pár
-hónapra fogadnom a jó öreg nemzetes asszonynénémnek szives
-vendéghivását.
-
-Abban a kis lakásban ültük meg 1871-ben karácsony estéjének ünnepét is.
-
-A »kegyelmes úr« egy nőcselédet tartott. Az volt a szobalány, a
-szakácsné, a szolgáló, az volt édes anyjának komornája is. Az sütött,
-főzött, mosott, vasalt az öreg asszonyra is, a miniszterre is. Az járt
-husért a mészárszékben is; a piaczra bevásárolni maga ment ki a nemzetes
-asszony.
-
-Az öreg asszonyt csak ő hivta nemzetes asszonynak. Mindenki más
-nagyságosnak szólitotta. Egy darabig csak oktatgatta az embereket, hogy
-ő nem »nagyságos«. De azután csak abbanhagyta a tiltakozást. Belátta,
-hogy hiába. Falra nem akart borsót hányni többé.
-
-Csak én voltam vendég karácsony estéjén. Becsinált leves, sonka, sült
-csirke, befőzött, aszalt gyümölcs és mindenféle kalács volt a vacsora. S
-micsoda kalácsok! A fehér kalács, a mákos és diós patkók, a pereczek és
-fonatosok! Mint régen, mint hajdan, mint száz év előtt lánykorában! Mint
-a mikor ragyogó ifju menyecske volt Szentgálon, a Bakonyerdő közepében.
-Az aszalt gyümölcsök, a nádszilánkra füzött meggyek és cseresznyék, a
-dióval töltött szilva, a hasábokra aszalt torzsátlan körte, a szőlő és
-birsalmasajtok! Mind önmaga készitette! Holmi csemegés boltok, olasz
-gyümölcs és déli gyümölcs áruházak portékai, franczia és arab aszalékok
-nem látták az ő asztalát soha.
-
-Minden magyar asszony asztalának ilyennek kellene most is lenni
-mindenütt.
-
-A kalácsokért megdicsértem a cselédet.
-
-– Nem rossz lány uram öcsém az a cseléd, de a kalácssütést nem bizom rá.
-Ezek a pestiek nem értenek hozzá.
-
-Az asztali áldást pár szóval ő maga mondta el leüléskor is s az étkezés
-befejeztével is. E gyermekkori szokását nem hagyta el öreg korában se.
-
-Beszélgettünk politikáról. Az ország jövőjéről s fia jövőjéről.
-
-– A mig én élek, addig csak meglesz a fiam valahogy. Ha szememet
-behunytam: csak a jó isten segitségére támaszkodhatik. Másra senkire!
-
-Áldott jó öreg nemzetes asszony! Talán ő maga se gondolta, mekkora
-igazságot mondott e szavaiban karácsony csöndes estéjén!
-
-Pedig ez volt utolsó karácsony-estéje.
-
-
-
-
-A FARAGÓ BÉRES.
-
-(Mit tud a faragó béres? – A kisbéres. – A pusztai cselédség
-rangfokozata. – A faragó béres szemre veszi a hiányosságokat. – A
-Bakonyba megy szerszámfáért.)
-
-Fogai közt a szopóka, feje fölött a bodor pipafüst, izmos két kezében a
-vonókés: ugy ül a faragó béres azon a vonószéken, mint a huszárgyerek a
-pejló tetejében.
-
-Járomfa van épen a csiptetőben, két hajlását a Bé-fát már simára huzta,
-hogy a Villás nyakát hamarjában föl ne törje; most a közepét huzza meg
-kissé, hogy ne legyen olyan vastag és ne legyen olyan nehéz.
-
-Ha kivéste, ha kifurta ott, a hol kell: tüzet éleszt a gyaluforgácsból s
-olyan szép pirosra, feketére megfüstöli azt a jármot, mintha sonka
-volna. Nincs az a sváb, nincs az a mátrai gányó, a ki különb jármot
-tudna akasztani a rud végére, ha mindjárt remekelt mester is.
-
-Pedig az öregapja se tanult semmiféle furfangos mesterséget. Csak ugy
-leste el a faragás titkát kis gyerekkorától kezdve, a mikor még nem is
-álmodott arról, hogy valaha faragó béres lehessen.
-
-Mert hát a faragó béres nem utolsó ember. Igaz, hogy a lovas csősznek
-jobb dolga van, a hajdu ficsurosabb legény, a pajtabirónak nagyobb a
-konvencziója s a számadó gulyás, csikós, juhász nem cserélne vele: de
-azért mindezek mellett megvan az ő méltó büszkesége. Gulyás, csikós,
-juhász csak a csürhét terelgeti; pajtabirónak nagyon hamar kitelik az
-esztendeje; a hajduról, ha leöltik a zsinóros dolmányt: kapczabetyár is
-lehet még belőle; és az a lovas csősz, ha kiveszik alóla a lovat, bizony
-szegény legény marad.
-
-De az ő tudományát zápor el nem mossa, hajdu el nem parancsolja,
-pajtabiró el nem disputálja, urasága megbecsüli. Ekeszarv és
-kormánydeszka, talyiga-tengely és vánkosfa, gerendely és kakatszeg,
-ekeló és fürgetyü, vendégoldal és nyomórúd, keresztfa és oldalzáp,
-igafej és járomszeg, tézsla, lőcs és takarmánykosár, saroglya és
-etetővályu és száz meg száz apróbb-nagyobb szerszáma a gazdaságnak mind
-a tűzre kerülne vagy a mesteremberhez könyörögné be magát a városra, ha
-két kezét összedugná a faragó béres. S aztán ha Juczi hugom, Panna néném
-szépen megkéri s meg is simogatja, csinál ő még szapuszéket,
-kendertilót, pemetet, szénvonót és sütőlapátot is.
-
-Nyugton pöfékel a vonószéken. Jobbra-balra hull le mellette a hársfának
-szép fehér forgácsa. Künn szemetel a havas eső, ő oda se néz neki a
-faragószinben. Ha pipája kiég: oda teszi azt a vakablakba a kostök mellé
-s aztán olyan czifrán elfütyürészget, hogy tavaszi szántáskor még a
-pacsirta se fujja különben.
-
-Nyilik az ajtó. Napbarnitotta, bozontos fejét bedugja Jancsi, a
-kisbéres.
-
-– Isten jó nap, Ferencz bátyám, kezdjük-e már a takarmányozást, mintha
-zimankó készülődnék odakünn!
-
-– Ráérnek már a gyerekek? kérdi nyugodt hangon a faragó béres.
-
-– Csak a szót várják, felel a kisbéres.
-
-– Lássatok hát hozzá!
-
-Menne már a kisbéres, de mikor a sok kész munkát meglátja, meg nem
-állhatja, hogy egyet föl ne sóhajtson:
-
-– Hej Ferencz bátyám, mikor lesz belőlem faragó béres?
-
-– Várj csak öcsém – szüri a hangot az öreg fogai közül – megérik egyszer
-a csicsóka is.
-
-Persze, hogy az öreg nem sokra becsüli a csicsókát és ámbátor szereti
-azt a Jancsi gyereket, még se türheti szó nélkül, hogy az a tacskó már
-most is a faragó bérességen meri az eszét jártatni.
-
-Mert hát a faragó béresség a pusztai arisztokráczia lajtorjáján bizony
-magas fokot képez.
-
-Első fok az ökrészgyerek. Fizetést még nem kap, de az ételt, ruhát,
-ütleget már megérdemli. Iskolába még járnia kellene s ámbár nagy kamasz
-már; mindamellett az ökröt járomba fogni s jászolhoz kötni csak
-szükségből van neki megengedve.
-
-Második fok a szántó gyerek. Ez még nem kap konvencziót, de a napszám
-kijár neki. Keverő és vetőszántásnál husz krajczár, rossz időben
-kevesebb is. Este eszik csak főtt ételt, napközben a tarisznyából él,
-minden szombaton megkapja a heti bérét. Az ökrészgyerek ugyan kis legény
-ő előtte.
-
-Harmadik fok a bivalyos. No ez szegény sok csufságnak van alávetve. Sok
-olyan munkát kell végeznie, a mely fölött nagyot nevet hébe-hóba a
-kisbéres is. De nem ez a baj, hanem az, hogy a bivaly nyáron
-megmakacsolja magát, sárba fekszik, vizben uszik s nincs az a káromkodás
-és az a vasvilla, mely őt a bozótból kikergesse. S minél jobban
-káromkodik a bivalyos: annál jóizűbben kaczag a kisbéres. Bivalyosnak
-legjobb a szelid tót embernek jámbor tót gyermeke.
-
-Negyedik fok a kisbéres. Ez már büszke legény. Akár a strázsamester a
-katonaságnál. Ökre ugyan nincs még, sem pediglen felesége, hanem azért
-az öregbéres fogatán szekerezni, lányok után járni, menyecskére
-kacsintani, bajuszát kipödörni, mezőn-szérün embersorba állani,
-kapát-kaszát emelgetni: mind ez az ő dolga. Helyette az öregbéres kapja
-a konvencziót, de azért ő már ember számot tesz.
-
-  „Nem ül kevélyebben a huszár a lovon,
-  Mint az a kisbéres a szekéroldalon“
-
-– igy énekel Petőfi is. Ökrész gyerekkel, szántó gyerekkel szóba sem
-áll, a bivalyossal pedig csak azért beszél, hogy a szegényt gunyolhassa.
-
-Az ötödik fok az öregbéres. Ez már magas állás. Egész konvencziója,
-egész lakása, felesége, fél konyhája és négy ökre van. Hejh az a négy
-ökör! Az a Villás, az a Csákó, az a Szegfű, az a Darvas! Nincs a kerek
-földön az a doctor juris utriusque, a kinek a diploma nagyobb örömére
-váljék, mint az a négy ökör, mikor legelőször kerül az öregbéressé
-előmozditott kisbéres kezére! Micsoda hiába valóság ahhoz képest a
-diadalmas csatatérnek minden dicsősége!
-
-És az öregbéres fölött rettentő magasságban székel a faragó béres. Olyan
-magasságban, hogy ő már büszkeséget sem érez alattvalói között. Az ő
-személye oly sérthetetlen, az ő tekintélye oly megtámadhatatlan, hogy
-neki már egyikre sincs szüksége, csak arra, hogy keveset beszéljen s a
-mit mond is: nyugodt, lassu hangon mondja. Neki már kertje és házacskája
-is van a faluban és ha erőben, egészségben megtartja az Isten: az ő
-fiából bivalyos ugyan nem lesz soha sem.
-
-Néha elfogy a fája időközben. Mit furjon faragjon, ha nincs szerszámfa?
-De ez nem adna neki gondot, hanem hát a gazdaságban hiányosságnak lenni
-nem szabad. Őt érhetné a szemrehányás, ha eke, talyiga, szekér és minden
-szerszám nem lenne tökéletes.
-
-Novemberben bevégződik minden külső munka s vége a kukoriczával való
-vesződségnek is. Kemény szemlét tart akkor a szerszámok fölött.
-Szemügyre vesz minden készséget ólakban, udvaron, állásokban, félszerek
-alatt. Mi van meg? Mi hiányzik? Mi van pusztulóban? Mi kellene? Mérő,
-véka, favilla, lapát, gereblye, talicska, kerék, vasas szerszám ugyan
-nem az ő dolga, noha ő is értene hozzá; de hát hadd éljen a bakonyi
-faragó sváb is, a kenyeret ne vegyük ki se az ő kezéből, se a teknővájó
-czigányéból. Csak a maga dolga mellett marad ő meg nagy mérséklettel.
-
-Bizony talál hiányosságot, pótolni valót a szemle alatt.
-
-Seprők, boronák kopottak. Petrenczerúd is hiányzik. A keresztfákon,
-vendégoldalakon is van pótolni való. Megpattant a nyomórud is.
-Elpusztult néhány ostornyél is kocsisnál, béresnél. Rendbe kell hozni
-mindent.
-
-Nosza készüljön a majoros kocsis. Megyünk a Bakonyba, annak is a
-közepére. Szentgálig meg se állunk. Be kell szerezni a nyirágat
-seprőnek; a gyertyánfa és nyirfaszálakat keresztfának, nyomórudnak,
-petrenczeemelőnek; a kökényfát boronának; a somfaveszőt ostornyélnek,
-hozunk még nyirfaabroncsot is, a kisbirónak ajándékba mogyorófát is, de
-körülnézünk még azért is, vajjon ágasnak, gémnek, sudárfának valót nem
-találnánk-e hamarjában? Az anyjuk is nyöszörög már baromfi vályuért. Nem
-kell megfeledkezni egy-két bükkfadeszkáról se. Zápok is kellenek
-oldalakba, saraglyákba; gyertyánfadarabok is kellenek szegeknek,
-fogaknak, ékeknek. A gereblyéknek fele foguk is kitörik, elhull őszre
-kelve. Rendes, csinos fölöző fa illenék a vékákhoz és mérőkhöz is.
-Konvenczió-méréskor ne nyikorogjanak a béresek a fölöző fa kopott volta
-miatt.
-
-Mindent tud a faragó béres, mindenre gondol, semmit el nem felejt. Pedig
-föl nem irna semmit a világért. Nótáriusnak való az irka-firka, meg
-kanczellistának. Szégyen lenne, ha ő csinálná.
-
-Nem üres kézzel indul a nagy útra. A tarisznyát telerakja kenyérrel,
-szalonnával, füstölt kalbászszal, pogácsával, sós-paprikás gurgulyával.
-Mindez elromolhatatlan jóizü ennivaló két-három napra, de tovább is.
-Fölkerül a kocsira a borjubőrös nagy csutora is. Van vagy nyolcz itczés.
-Igaz, hogy a szőre régen lekopott már, az ember azt se tudja, borjubőrös
-volt-e valamikor vagy csikóbőrös. De tele van hatalmas szekszárdi vörös
-borral. Az a szentgáli ember fele áron adja a szerszámfát, ha nagyokat
-huzhat abból az erős, édes, hamis folyadékból. Vörös bort ugy se szokott
-inni, csupán csak ilyen alkalommal.
-
-Igy folyik a faragó béres élete!
-
-
-
-
-BORONYA HALÁLA.
-
-(Ki volt, mi volt Boronya? – A fehér vaddisznók. – Kevés a makk. – Mit
-beszél az öreg sertés? – Boronya halála. – A vihar győzi-e tovább, vagy
-a kürtszó?)
-
-A határ mentén ballagva felértünk a Meszesre. Szétnéztünk a
-Meszestetőről, megnéztük a Meszesbükköt s innen hazafelé indultunk a
-Farkut-lapon át. Félig-meddig megmásztuk a Vehemkőt is, ittunk a
-Csikós-kut vizéből s nagyoknak és fényeseknek találtuk a a csergedező
-Rakottya csiborjait. Innen értünk a Nyiresbe s Boronya halálára.
-
-Kissé szokatlan, kissé pogány dülőnevek, de el kell türni. A Bakonyban
-vagyunk és pedig a szent-gáli határban. Igaz, hogy a határ napkeleti
-szélén, a hol már a márkói és rátóti Bakony kezdődik, de hát ez is az
-öreg Bakonyhoz tartozik.
-
-Boronya halála!
-
-Ez is dülőnév. Hajdan sürü, vén fákkal teljes, ma már ligetes, vagy
-egészen letarolt. A tagositás óta nincs is meg már régi szine, régi
-mivolta. Negyvenhárom esztendeje mult, a mikor ott jártam utoljára.
-
-Furcsa név. Boronya halála. Hogy lehetett dülőt igy nevezni? Bizonyosan
-itt halt meg Boronya. De ki volt hát az a Boronya? Nemes úr-e,
-szegénylegény-e? Vagy valami hős, a ki törökkel, némettel, vagy más
-kutyafejü ellenséggel itt viaskodott? S mikor halt meg és miért halt
-meg?
-
-Kérdezősködtem utána.
-
-Sok mesét mondtak róla. Vitézi viaskodás itt nem történhetett. A vitézek
-uton, járt helyen, nyilt mezőn hadakoznak. Nem járnak azok föl a
-Meszestető aljára.
-
-Elmondom az esetet, a hogy igazán történt. Szomoru történet, de bizony
-nagyon egyszerü.
-
-Boronya szegény ember volt, csak afféle bakonyi kanász. A rajtavalóján
-kivül alig volt valamije. A rajtavalója se nagy dolog. Szür és
-fehérnemü. Kalap és tarisznya. Karikás és kürt s kétmeszelyes csutora.
-De volt felesége is. Ott lakott a Horhi pusztán s volt tizenegyéves fia
-is. Ez már vele járt apjával és a disznófalkával. Papnak pap a fia,
-kanásznak kanász. Igy szokott az lenni.
-
-A disznófalka szent-gáli nemeseké volt. Régi bakonyi sertésfajta. Ma már
-ez is kiveszőben.
-
-Különös fajta volt ez. Magas, hosszu, sovány test. Nem vaddisznó, de nem
-is szelid. Afféle fehér vaddisznó, mely sohase volt még hajlék alatt;
-falut, házat, sohase látott, kint van éjjel-nappal, télen-nyáron. Ha
-ingerlik: megtámadja az embert, meg is öli, meg is eszi. Farkastól nem
-fél, úri ruhás embert meg nem tür közelében, messze elkerülik még a
-vadászok is. Ki kell előlük térni.
-
-Csodálatos fehérszőrü állatok. Sörtéjük ritka, halvány rózsaszinü
-testük. Szempillaszőrük is hófehér. Husuk, szalonnájuk jóizü, de
-szalonnájuk közepén van valami pánczélréteg. Ezt megrágni emberi
-fogakkal nem lehet. Még talán farkasfogakkal sem.
-
-De a kanászt, a ki éjjel-nappal vele jár, rendkivül szereti és becsüli.
-Megbecsüli a fiát is, a kutyáját is. Van neki szive, belátása.
-
-Egykor, régen, valamikor kegyetlen tél volt. Örökös hó, zivatar,
-szélvész, kemény fagy. De hát ettől nem fél se a kanász, se a falka.
-Megszokta már. Eszébe jut, volt már ilyen idő máskor is. Kiálltuk,
-elszenvedtük. Boru után derü. Egyszer majd csak kitavaszodik. Ha nagy is
-a hó: az se nagy baj. Csak elég makk legyen a hó alatt. Kiturja azt,
-fölszedi azt onnan az okos falka.
-
-Hanem hát éppen azért volt kegyetlen a tél, mert nem volt elég makk a hó
-alatt. Se tölgy, se cser, se bükk nem ontotta az idén a makkot. Hiába
-turta a havat, jeget, göröngyöt a szorgalmas sörtés: alig talált
-valamit. A hidegnek pedig az a különös természete van, hogy kétszeresen
-hideg, a mikor a bendő üres.
-
-Egyik napon délutánra fordult már az idő s bizony éhesek voltak a
-sörtések. Hiába szólongatták Boronyát a kanászt, hiába döfödték orrukkal
-a csizmaszárát, hiába ránczigálták szürkötőjét: Boronya nem tudta őket
-jó makkra vezetni. Eleget káromkodott a jó Boronya, még a könnye is
-kicsordult egyszer-másszor, megértette ő sörtéseinek minden szavát,
-minden panaszát; de segiteni nem tudott.
-
-Végre czéltalan kóborlás után kiértek a Nyiresből, arra Herend felé. Vén
-cserek, iharok és hársak álldogáltak ott ritkásan. Ott már igazán nem
-lehetett sok makkot találni. Elővette hát kürtjét a jó Boronya s egy sor
-nótát szépen, figurásan, rikoltó magas hangon elfujt a falkának.
-
-A sörtés nagy zenekedvelő. Elfelejti éhét-szomját, ha zenét hall.
-Kitárja fülét, lefelé tartja orrát s a zenélőre függeszti tüzes szemét,
-ugy hallgatja a kürtnek hangjait. Nem röffenne, meg nem mozdulna a
-világért se.
-
-De hát ez se tart örökké. A kürt csak birná, talán a falka is birná, de
-a tüdő nem birja. S a mint elröppent az utolsó hang: rögtön odaszállt a
-falkára az éhség fekete madara.
-
-Mit csináljunk?
-
-Szerencsére öreg tapasztalt sörtés is volt a nyájban. Ez felnézett az
-öreg fákra s észrevette, hogy azok ága tele van fagyöngygyel. Sötétzöld,
-eleven fagyöngygyel. A fagyöngy pedig télre jó falat. Egy-egy fagyöngy
-két-három éhes sörtésnek is elég egy-két napra, hiszen akkorák azok a
-fagyöngyök, mint a gólyafészek.
-
-Odament az öreg sörtés Boronyához, elkezdett csöndesen beszélgetni,
-megfogta Boronya szüre peremét s lassankint ránczigálta.
-
-– Mit akarsz öreg?
-
-A sörtés tovább beszélgetett. Mi emberek, magasabb rendü lények, azt a
-beszélgetést röfögésnek nevezzük. Valószinüleg a sörtés is igy vélekedik
-a mi szónoklatainkról, de a jó Boronya megértette az okos szót. Kivált,
-mikor az öreg, tapasztalt sörtés beszélgetés közben mindig a fagyöngyre
-pislogott.
-
-A sörtés beszéde bizonyára igy szólt:
-
-– Lásd, édes jó gazdánk, az a fagyöngy finom nyalánkság lenne, de az a
-fa ágán van, mi pedig itt a havas földön vagyunk. De mi tisztességes,
-komoly férfiak vagyunk s nem csuszó-mászó, ugra-bugra népek, mint a
-mókus, meg a macska, nem is repülő állatok, mint a varju. Mi oda a
-fagyöngyért fel nem mehetünk, hanem te, jó gazdánk, fölmehetnél. Baltád
-is van éles s azt a gyöngyöt levagdalhatnád számunkra. Megköszönnénk
-szépen.
-
-Ezt értette a szóból Boronya.
-
-– Igazad van öreg.
-
-Lekeritette szürét, tarisznyáját, kürtjét, csutoráját s átadta Pista
-fiának.
-
-– Vigyázz fiam, mig a fa tetején járok.
-
-Fölmászott a fára, elkezdte vagdalni a fagyöngyöket, hullottak le a
-gyöngyök, rohantak rájuk a szegény éhes állatok s ették az eledelt nagy
-örömmel.
-
-Hanem hát talán még jól se laktak: nagy baj történt.
-
-A jó Boronya egy ütésnél megszédült, megcsuszamodott s lezuhant a magas
-faágról. Beleesett fejszéjébe s éles fejszéje halálra sebezte. Piros
-vére pirosra festette a havat.
-
-Szegény kis fia odament hozzá. Megölelte, szólongatta, költögette. Nem
-mozdult a jó Boronya.
-
-Odament hozzá nyája is. Az öregek félreturták a kisebbeket s oda
-furakodtak melléje s kis fia mellé. Siratták is a maguk módja szerint,
-ébresztgették is egy kissé, orrukkal szeliden meg is döfödték. Hiába.
-
-Nincs többé Boronya. Oda lett az okos őriző. Nem mászik fel többé a
-cserfára s nem szerez ennivalót az éhező nyájnak. Vége.
-
-Szegény kis fiucska: mit csináljon. Ember, falu, tanya, csárda nincs
-közelben. Hamarosan be is esteledik. Csak az öreg Bakony, a Halyagtető,
-a tél, a zuzmara s az éjszaka.
-
-A sörtések ott tolongnak, ott zajongnak körülötte. S ő még nem is érti
-ugy szavukat, mint édes apja. De édes apja elmult, most már mit
-csináljon?
-
-Sirt, a mig tudott. Azután kezébe akadt édes apja kanászkürtje.
-
-Ő is tudott már kürtölni. Hiszen ő is kanásznak készült. Letörölte a
-deret a kürt fuvójáról s elkezdte azt a kürtöt fujni. Szegény árva
-falka: abbanhagyta a zsibongást, hallgatta a kürt zenéjét. Gazdájának
-halotti éneke volt az.
-
-Alkonyatra elszürkült, elborult a Halyag és a Hárságy. Szél kezdett
-támadni, rázta a zuzmarát s a száraz lombokat. De a kürt hangját nem
-tudta elnyomni.
-
-Lassankint leszállt a fehér Bakonyra a fekete éjszaka. A szél tovább
-zugott, a kürt tovább harsogott. Csakhogy a szél mindig erősebben, a
-kürt mindig gyöngébben.
-
-Vajjon mikor hallgat el a vihar? Mikor hallgat el a kürt?
-
-* * *
-
-Ezóta és ezért nevezik a szentgáli királyi vadászok azt a dülőt ott
-Herend fölött Boronya halálának.
-
-
-
-
-ATYAFI-LÁTOGATÁS.
-
-(Az ismeretlen nénémasszony. – A Tibay-atyafiság. – A Tibay-birtokok. –
-Mi volt a nemesi birtok? – Sághy Tóni atyafi látogatása. – Miért mondott
-le örökre Ambrózy az atyafi-látogatásról?)
-
-Bizony az nem beszély, a mit az atyafi-látogatásról irok. Nem is
-elbeszélés, nem is szónoklat, talán nem is szépirodalmi mű. Mégis
-valami. Ha egyéb nem: a régi nemesi világ arczképének egyik jellemző
-vonása.
-
-Jó tizenöt-husz év előtt jelentik, hogy valami jómódunak látszó derék
-öreg asszonyság akar velem beszélni. Nem épen uriasszonyság, de nem is
-paraszt. Valami falusi kisnemes asszonyság.
-
-Csakugyan az volt. Tisztes sötét ruha, fekete selyem kötény, csipkés
-feketeselyem főkötő. A hogy hajdan öreganyám szokott öltözködni.
-
-Kezdi a szót:
-
-– Kedves uramöcsém, engem ugyan nem ismer, mert még sohase jöttünk
-össze. De boldogult édes apjával jó ismeretségben voltam, mert hogy ő
-vele még megtartottuk az atyafiságot. De maga, kedves uramöcsém,
-elfelejtett már bennünket, mert soha se jött el hozzánk
-atyafi-látogatóba, noha bizony fiatalabb, mint mi vagyunk.
-
-Örültem e látogatásnak. Kitudakoltam a köztünk való rokonság eredetét,
-természetét és fokát. S a mikor már mindent megtudtam s az
-atyafilátogatás visszaadását is szivesen megigértem, szinte kiváncsi
-lettem, hogy az én kedves – noha eddig ismeretlen – asszonynéném épen
-most miért keresett fel engem.
-
-Erre is megfelelt.
-
-– Bizony nem egyébért jöttem én most kedves uramöcsém, hanem azért, hogy
-én is öregszem, meg a férjem is. Ki találunk vénülni, ki találunk halni
-abból az örökségi perből, azután a maradékaink már nem tudják folytatni
-s igy elesünk az örökségtől. Kedves uramöcsém országos hirre jutott,
-maga már csak ki tudná járni azt az örökséget hamarosan.
-
-– Miféle örökséget?
-
-– Hiszen jól tudja kedves uramöcsém, hogy az én második izbeli déd
-ősapám Tibay Péter volt s én annak vagyok második izbeli dédükunokája.
-Azt is jól tudja, hogy második izbeli dédősapám testvérjének ága a
-fiában, Tibay Ferenczben kihalt még 1718-ban s ilyképen annak vagyona a
-mi águnkra szállott. De minthogy az én eleim Tolnavármegyébe költöztek:
-ennélfogva Tibay Ferencz vagyonát a gömörvármegyei atyafiak foglalták
-el. Ezt kellene tőlük kipörölni.
-
-– Hol fekszik az a vagyon, kedves asszonynéném?
-
-– Jó szerével bizony magam se tudom, de hiszen megvan az irásokban.
-Annyit tudok, hogy öt-hat faluban fekszik Gömörben, Ungban, Ugocsában.
-
-– Azután mennyi lehet az a vagyon, kedves asszonynéném?
-
-– Van az vagy husz-huszonötezer hold, kedves uramöcsém.
-
-Teringette! Jó két-három millió forint érték. Ennek bizony érdemes volna
-utánajárni.
-
-– Hát eddig miért nem keresték ezt az örökséget, kedves nénémasszony?
-
-– Hiszen kerestük, kedves uramöcsém, 1848 előtt. De azután zavaros idők
-jöttek, amugy is megtudtunk élni tisztességesen, 1848-ban pihenni
-hagytuk a pört s azóta bizony ott feküsznek az irások az archivumban.
-Ezt a pört kellene föltámasztani.
-
-Az én jó nénémasszony nem volt se eszelős, se képzelődő. Vagyona is
-tisztességes volt, beszéde is komoly és értelmes, de azt mindjárt
-észrevettem, hogy a mai törvényeket ugyan nem ismeri. A mi nem is csoda.
-Ki a manó ismerné ma már az összes törvényeket?
-
-Meg kellett mondanom neki a valóságos igazságot.
-
-– Azt a pört most már nem lehet föltámasztani, kedves asszonynéném.
-Lássa, 1848 után német világ volt nálunk, a németek uj törvényt hoztak,
-a régi örökséget eltörölték, a maga öröksége pedig már százhatvanöt
-éves, már most ezt kézbe venni sehogy se lehet.
-
-Kissé megütközött szavaimon.
-
-– Ejnye kedves uramöcsém, furcsa lenne az. Hiszen nemes ember jussáról
-van a szó. Hogy lehetett volna a németnek annyi ereje, hogy a nemes
-ember jussát is megrontsa?
-
-– De kedves nénémasszony, azt is meg kell ám gondolni, hogy százhatvan
-esztendőről az atyafiságot is nehéz ám tisztára megbizonyitani.
-
-– Már hogy volna nehéz, kedves uramöcsém? Hiszen 1848 előtt mi is
-voltunk atyafilátogatóba a gömörieknél s ők is voltak minálunk.
-Menyecske koromban egy hétig utaztunk férjemmel, mig odaértünk s két
-hetet töltöttünk ott. Mind az egész atyafiságot bejártuk.
-
-Nagyot gondoltam. Nagyot néztem. Az a jó ősnemes tiszta asszonyarcz
-tökéletesen őszinte volt. Ugy beszélt, a hogy hitt, érzett és
-gondolkozott. Hejh, te jó öreg nemes asszony, boldog világ, régi világ,
-örökre eltünt világ az már, a hol a te lelked bolyong!
-
-Atyafilátogatás!
-
-Hiszen igaz: hajdanában ez is intézmény volt, ez is része volt az ősi,
-nemesi alkotmánynak. Ma már ennek vége.
-
-Mi volt a nemesi birtok?
-
-Szent bizomány a nemes úr kezében. Nem az övé, hanem az egész családé.
-Az öröklési jog végtelen volt. Ha az egyik ág kihalt belőle: beleült a
-másik ág. Az idegen kézre került ősi birtokot visszakövetelhette magának
-háromszáz esztendő mulva is az igazi örökös. Bitang volt az, a ki az
-ősök birtokhagyományát könnyelmüen tékozolta el.
-
-Ez volt az ősiség.
-
-Az atyafilátogatás is ehhez tartozott.
-
-A hol sok a gyerek: a harmadik, negyedik izen már négy-ötszáz tagból áll
-ugyanannak az apának és anyának maradéka. Leányágon idegen nevek, idegen
-családok férkőznek az atyafiságba. Mindegyiknek megvan öröklési joga a
-másik után. Illetlen dolog lett volna meg nem ismerkedni azzal, a ki
-után én jutok örökséghez, vagy a ki én utánam jut ahhoz. Nemcsak a
-rokonvér vágya, de a tisztesség is azt parancsolta, hogy az atyafiak
-fölkeressék egymást.
-
-Lássunk csak egy-két vidám példát is erre.
-
-A Váczi-utczának egykor állandó alakja volt déli órákban a jó Sághy
-Tóni: világos ruhája, gondosan kezelt bajusza, kerek feje, kerek hasa
-ismerős volt mindenki előtt. De ő is ismert mindenkit az országban.
-Vidám mosolya, harsány hangja, elmés ötlete volt mindenkihez.
-
-Adoma van ennek atyafilátogatásáról.
-
-Alig került ki az iskolából, fiatalon nyomban szolgabiróvá választották.
-Atyafilátogatóba nem mehetett messze.
-
-Azonban a szolgabiróságról le kellett mondania. Valami nagyúri hibát
-követett el. Nagyon érdekes volt esete, de most ide nem tartozik. Váltig
-dicsérte hibáját az egész ország, meg is szerették miatta mindenütt, de
-hát le kellett mondania.
-
-Ghyczy Kálmán szegről-végről rokona volt s azt kérdezte tőle:
-
-– Mit csinálsz most?
-
-– Egyelőre atyafilátogatóba megyek. Elvégezem egy hujjában…
-
-Elindult. Nyakába vette, mint mondani szokás, Tolnát-Baranyát.
-Hét-nyolcz vármegye volt tele rokonaival. Komáromból indult jó négy
-lóval s oda kellett majd haza is térnie.
-
-Ment-mendegélt. Egyik rokonhoz névnapra, másikhoz születésnapra
-tekintett be. Lakodalom, keresztelő, szüret, disznótor, vásár, sátoros
-ünnep, tisztujitás, követválasztás, beiktatás, nemzeti ünnep mindig
-akadt. Egyik a másik után. Győrben ki kellett cserélni az ostorhegyest,
-Fehérváron a rudast, Kaposvárott a nyergest. Sopronban gyökeresen meg
-kellett javitani a kocsit is. De azért az atyafilátogatás nem ért véget.
-
-Egyszer Kemenesalján volt valami atyafinál. Az urak bent mulattak, a
-kocsisok kint beszélgettek.
-
-A házigazda kocsisa azt kérdi Sághy Tóni kocsisától:
-
-– Honnan jöttetek pajtás?
-
-– Szombathelyről.
-
-– Hát oda?
-
-– Répcze-Lakról.
-
-– Hát aztán?
-
-– Valamennyi helyet, a hol jártunk, el nem tudom számlálni, de jártunk
-mi száz helyen is.
-
-– De hát hol laktok ti pajtás?
-
-– Azt se mondhatom meg, mert a mióta a mostani uramat szolgálom: azóta
-még nem voltunk otthon. Annak pedig már másfél esztendeje.
-
-Hát ilyen atyafilátogatás is volt igen sok.
-
-Száv év előtt egy tolnavármegyei úr lemondott az atyafilátogatásról.
-Ambrózynak hivták.
-
-Sürün jöttek gyerekei a világra. De csak ugy egyesével. Hanem egyszer
-atyafilátogatóba járt s azalatt szült kedves felesége, de egyszerre
-kettőt. Mire lóhalálában haza hivhatták: ott volt a kettős szaporaság
-Aztán idő mulva megint elment atyafilátogatóba s azalatt megint ikrek
-jöttek a világra. Lovas legénynyel értesitették ugyan a vajudás
-kezdetéről, de az első gyerek mégis nála nélkül látta meg a napvilágot.
-
-Harmadik esetnél nem messze járt, csak Bölcskén, vagy
-Duna-Szent-Györgyön nézett be az atyafiakhoz. Az izenethordó czigány
-gyorsan értesithette, haza ért még a vajudás alatt.
-
-Az volt a szokás, hogy a nagyasszony az ágyas házban feküdt, mellette
-forgolódott a bába, jó öregecske bizalmas asszony s azalatt, mig a
-vajudás tartott, a benyilóban volt Ambrózy nagy jó urunk s ott várta a
-válságos pillanatot. A pipa és a kostök ott volt az udvarra néző ablak
-deszkáján, de pipázni nem volt szabad. Jó katholikus volt, imádkoznia
-kellett a nehéz órák alatt. Szivesen tette.
-
-Egyszer csak itt a válság. Bedugja fejét a bába a félig nyitott ajtón.
-
-– Imádkozzék nagy jó uram a jó istenhez, itt a nehéz pillanat, adja ránk
-áldását.
-
-Ambrózy imádkozott. Ez volt a házi szokás.
-
-Kis idő mulva megint bedugja fejét a bába.
-
-– Adjunk hálát a fölséges uristennek nagy jó uram a szerencsés
-végezésért. Férfigyerek az isten áldása.
-
-Ambrózy imádkozott. Ránézett a pipára, de a bába tilalmat intett a
-fejével. No isten neki, hát most még ne gyujtsunk rá. Még lesz egy
-gyerek. Ne ütközzünk meg rajta, igy szokott az lenni.
-
-Csakugyan jó és tökéletes végezéssel járt a második vajudás is. A bába
-szava s Ambrózy nagy urunk kettős imádsága csak épen ugy folyt le, mint
-előbb.
-
-De már ekkor megszünt lelkén minden aggodalom s vidáman nyult a
-dohányzacskóhoz, megtöltötte a pipát keményen, kicsiholt nyomban s
-körülvette magát vigan bodorodó füstfelhővel.
-
-Azonban megint csak mutatkozik a bábaasszony feje a félig nyitott
-ajtónál. Most már harmadszor.
-
-– Imádkozzék nagy jó uram a jó istenhez, megint itt a nehéz pillanat…
-
-Ambrózy nagy urunk nem engedte a bábát tovább szónokolni. Nagy hangosan
-rákiáltott.
-
-– Imádkozzék a pap, az ő dolga. Hányat akartok még velem kiimádkoztatni
-istenadták? De én a pipám le nem teszem.
-
-Tovább füstölt, de azért csak meg lett istennek harmadik áldása is.
-Hanem ezentul nem mert többé atyafilátogatóba menni. Nehogy megint ujabb
-veszedelemre hivják haza.
-
-
-
-
-ÜK.
-
-(Jókai és Tóth Béla használta e szót: ükapám. – Hibásan. – A süv szó. –
-A család izei. – Régi tudós is ejt hibát. – Tanulság.)
-
-Volt egy vitám az én nemes barátommal, Tóth Bélával. A vita érinti
-Bakony vidékének magyar nyelvét, közlöm tehát e könyvemben.
-
-Egykor azt irta valamelyik levelében a Pesti Hirlap hasábjain: ükapám.
-
-Fejemet csóváltam. Hogy még Tóth Béla is tévedhet régi jó magyar szó
-értelmének tudásában. Nagy sor ez. Rögtön fölkerestem.
-
-– Hiba történt, Béla fiam. Azt irtad ime: ükapa. Nincs az apák közt ük s
-nincs az ükök közt apa. Az ük csak nőnemü előd lehet.
-
-Jóizün nevetett és nagyot. Először azon, hogy én ily semmiségért
-egyenesen rárontottam. S másodszor azért, mert szentül hitte, hogy nem ő
-tévedett, hanem én tévedek. Engem jó magyar szokás szerint bátyámuramnak
-szólitott.
-
-– Hiszen, bátyámuram, Jókai is beszél egy helyütt az ükapjáról, ő már
-pedig csak tudja, ha valaki tudja.
-
-– Igaz, egy helyütt ükapját emliti, de ő is téved. Neki is szemére
-hánytam.
-
-– De hát honnan tudod, te, bátyámuram, hogy mi tévedünk s neked van
-igazad? Hol vannak forrásaid, hol vannak bizonyságaid?
-
-– Tudom hazulról, az apai hajléktól, kisgyerekségemtől fogva. Egyébiránt
-Zádor Györgytől és Zsoldos Ignácztól is tudom, a kik ezelőtt ötven s
-néhány évvel az osztrák polgári törvénykönyvet talán forditották is, de
-magyar forditását mindenesetre gondosan átnézték s nagy tudásukkal s
-tekintélyükkel megerősitették. Ez a forrásom, ez a bizonyságom. Zádor és
-Zsoldos. Ki merne e két tudóssal versenyre szállani?
-
-– No nézzük hát a jó Páriz-Pápait.
-
-Elővette nyomban azt a háji-báji vaskos könyvet s hirtelen megtalálta
-benne az ük-szót. Ük azt jelenti latinul: valamelyik avia.
-
-Most már ő is csodálkozott. Avia csakugyan nőnemü és nem himnemü. Apa
-tehát nem lehet, hanem csak anya. Azt a könyvet pedig földhöz vágni nem
-szabad, mert ősidőktől fogva minden magyar nyelv tudósának ő az egyik
-örök forrása.
-
-Visszatette a könyvet helyére.
-
-– Megadom magam, bátyámuram.
-
-Belekezdtünk ekkor a család őseinek, ágainak, törzseinek, származékainak
-magyar nyelvi vizsgálatába. Összehordtunk nagy csomó nevet és szót.
-Találgattuk: melyik ezek közül őstiszta magyar, melyik lehet idegen
-származásu? Én már régebben foglalkoztam ugy magamban e kérdéssel.
-Hiszen törvényalkotási kisérletekbe is keveredtem egyszer-másszor. Azt
-is tudtam, hogy a családtagok s rokonsági viszonyok és kapcsolatok
-jelzésére a mi nyelvünk alkalmasabb s megfelelő szavakban gazdagabb,
-mint a kerek világ akármelyik nyelve s talán gazdagabb, mint együttesen
-valamennyi nyelve. Volt hát elég anyagunk a beszélgetésre.
-
-Abban mindjárt megegyeztünk, hogy a sógor szó valószinüleg a német
-szomszédságból csuszott be hozzánk. Szép szó, az igaz. Erős hangzása
-daczára könnyü ejtésü. Nem nyelvficzamitó, mint a milyen a legtöbb német
-szó a magyar embernél. El is van terjedve annyira, hogy az irodalomban
-és közbeszédben s a legfelső és legalsó rétegek egyaránt használják. Sőt
-sejtelmük sincs arról, hogy van e fogalom jelzésére ős magyar szó is, a
-mely szebb is, jobb is, rövidebb is, mint a németes vendég szó. S a mely
-végre is a mienk, az édes mienk.
-
-Mi a sógor a családi kapcsolatok közt? Bizony ebben is sokat téved a
-köznép s kivált a budapesti uri nép.
-
-Hogy én nekem sógorom a feleségem testvérje s hogy az én feleségemnek
-sógora az én testvérem: ezt csak tudják. De már az ángyot és sógornőt
-kegyetlenül összetévesztik. Nekem például a feleségem testvérje
-csakugyan sógorom, de már a testvérem felesége csakugyan nem sógornőm,
-hanem ángyom. Ehhez már a német nyelv nem ért s azért a budapesti uri
-nép hebehurgya tudatlansággal az ángyát is mindig sógornőjének nevezi. A
-köznép jó magyar vidéken nem esik ebbe a hibába. Ő tisztán tudja és érzi
-a különbséget.
-
-A sógornak ősmagyar neve: süv. Süvem annyi, mint sógorom. Három betüs
-rövid és szép szó. A tizenhetedik századig élt a magyar irodalomban,
-azóta elkezdték feledni. Az utolsó két században elfeledte már a köznép
-is. Csak igen kevés helyen emlékeznek már rá. Öregektől én még hallottam
-a Mezőföldön, a Bakonyban és Balaton mellékén. De csak ily kapcsolatban:
-süves rokon. Sokan azt se tudják, miért süves? Azt hitték, a süves szó
-talán tévedés a szives szó helyett és csakugyan ezt használták a süves
-helyén. A nagy nyelvi tisztulásnak, az irodalmi átalakulásnak s az
-utolsó század iróinak mulasztása, hogy irodalomban és közéletben ujra
-föl nem támadt. Ha Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai
-alkotásaiban benne volna: az irodalomban és közéletben is benne volna.
-
-Szegény elhunyt nemes barátommal megfogadtuk, hogy irói alkotásainkban
-mi e szép magyar szót használjuk ezentul, ha alkalom lesz rá. Csakhogy
-ritkán jő alkalom. Nekem azóta talán kétszer jött.
-
-Nyájas olvasóm mosolyog tán a fölött, hogy felnőtt emberek egyes
-szavakon is annyit tudnak tünődni. Bizony annyit tudnak. A magyar nyelv
-a magyar nép lelke. Minden szó a léleknek egy darabja. Sokszor igen nagy
-és értékes darabja. Ma százezer szóból áll a magyar nyelv. Mi ehhez
-képest száz szó? Semmi. Száz porszem. De ha mégis volna olyan száz
-szavunk, melyről biztosan tudnók, hogy azt Attila vagy Árpád ősünk
-valósággal beszélte: minő mérhetetlen tudománybeli kincs volna az!
-
-Azonban térjünk csak vissza az ük szóra. Hogy ezt jól megérthessük,
-számláljuk el a család ízeit.
-
-Én. – Ez az első íz.
-
-Apám, anyám. – Ez a második íz.
-
-Öreg apám, öreg anyám. – Ez a harmadik íz. De itt már sok megjegyzésünk
-akad.
-
-Túl-a-Dunának a Bakonyon túl levő része igy beszél: nagyapám, nagyanyám.
-A köznép még emlit öreg apát, anyát, de a miveltebb osztály már alig.
-Igy beszél a budapesti ember is: nagyapám. Igy hagyta bent az osztrák
-törvénykönyvben Zádor és Zsoldos is a szót. Igy használják széltében
-iróink is. Azt hiszem, ez egyenesen, közvetlenül német befolyás, habár
-igen régen használatos. Az én szép Mezőföldemen s Balaton mellékén az én
-gyerekkoromban még senki se tudta, mi a nagyapa, nagyanya. Azt se
-tudtuk, mi az após, anyós. Ezek helyett az ipam, napam szavakat
-ismerjük. A hogy a népdal mondja:
-
-  Eb fél, kutya fél,
-  Mig az ipam, napam él.
-
-De menjünk tovább. Mit jelent ez a szó: szép apa, szép anya? Ez is a
-harmadik ízt jelentené s öreg apa-anya helyett volna. Eredetét,
-származását nem tudom. Nem is jártam utána. Az én vidékeimen a nép nem
-ismeri.
-
-Lássuk a család többi ízét.
-
-Ősapám, ősanyám. – Ez a negyedik íz. Itt azonban már még több a fontos
-megjegyezni való.
-
-Először is túl-a-dunai öreg nemes ember használja ugyan e szavakat:
-ősök, ősi jószág, őseink, ősiség, stb., de az ősök alatt az öreg apán
-túl az összes fölmenő rokonsági ízeket érti, föl egész Árpádig. Ha
-különösen az ősapáról és ősanyáról akar megemlékezni, akkor azt mondja:
-jobb apám, jobb anyám. Sőt a mi nekem kis gyerekkorom óta mindig
-feltünt, az o betü helyett ó betüt ejt. Jóbb apám, jóbb anyám: ez a
-kiejtés. Régi jóbbjaink is azt jelenti nála: régi őseink.
-
-Ennek se tudom eredetét. De régi mondás, a mult századokban irodalmilag
-is élt. Az igazi magyar észjárás szüleményének tartom. A tizenöt éves
-gyermek például együtt élhet harminczöt éves apjával és anyjával,
-ötvenöt éves öreg apjával és anyjával s hetvenöt vagy nyolczvan éves
-ősapjával vagy ősanyjával. Már most kedveskedő gyermeki szóval miként
-nevezze ezeket? A szülőket édesnek, azok szüleit nagynak, szépnek,
-öregnek nevezi, bizony az ős szülők számára alig talál szebb szót, mint
-ezt: jóbb apa és anya.
-
-Azután van egy érdekes jelenség.
-
-A magyar ész az ős szóval és a mag szóval sajátságosan bánik. Ősnek
-leginkább csak férfit fogad el, asszonyt nem. Mert nemzetséget alkotni
-csak férfi tud, asszony pedig nem tud. Igy van a maggal is. Ha azt
-mondjuk: ez a család magtalan: ez nem azt jelenti, hogy nincs gyermeke,
-hanem csak azt jelenti, hogy nincs figyermeke. Leánygyermek tiz is
-lehet, de ha fiu nincs: akkor magtalan. Igy tanitja ezt a Corpus Juris
-és a Tripartitum. Megmagyarázta ezt egyik művében maga Deák Ferencz is.
-
-Az ük ős turáni eredetü szónak látszik. Vámbéry legalább a finnek,
-lappok, csagatájok közt meglelte rokonát. Eukko, akkó, ekecze e
-nyelveken mind nagy anyát s idősebb nőrokont jelent.
-
-Az ötödik íznél jön elő az ük: dédapa, ükanya.
-
-A hatodik ízben megint ott van az ük. Dédősapa, ükősanya.
-
-Itt most már nyelvbeli rejtélyre akadunk. Ha az öreg apának öreg anya
-felel meg s az ősapának ősanya: miért nem felel meg akkor a dédapának a
-dédanya s miért kell a dédanya helyett ükanyát mondanunk? Magából a
-magyar nyelvből – ugy gondolom, nem is lehet a rejtélyt megfejteni. A
-megfejtést a turáni összehasonlító nyelvtudománytól várhatjuk.
-
-A latin nyelven eligazodni tökéletesen nem lehet vagy legalább én nem
-tudok. Avus, atavus, abavus, proavus: e szavak jelzik az őst, dédet,
-dédőst, dédüköt, üköt. Páriz-Pápai szerint ük: avia, dédük: atavia.
-Ugyanő azt mondja: üköd annyi, mint nagyanyád anyja. Ezt nem jól mondja
-a régi nagy nyelvtudós, mert a nagyanya anyja nem ük, hanem ősanya.
-Másutt meg azt mondja: feleségemnek üke azt jelenti: napamnak anyja. Ezt
-már épen nem találta el a nagy tudós. Mert napamnak az anyja az én
-feleségemnek nem üke, hanem csak öreg anyja.
-
-Bizony hibáztak a régiek is. A nyelvtörténeti szótárból azt látom, hogy
-a Kazinczy-kodex egy helyütt az mondja: »Szent Anna vala Máriának anyja
-és Krisztusnak ükeje«. Ez az állitás se igaz. Mert Szent Anna
-Krisztusnak öreg anyja. Krisztus üke Szent Anna édes anyja volt.
-
-Azt mondja a kodex: Krisztusnak ükeje. Ez az ükeje üke helyett van.
-Eszembe jut, hogy az én vidékemen is igy beszélnek: kieje ez a kalap? A
-kieje szó a kié helyett van.
-
-Ükeje, kieje, öveje: egyenlő ragozások. Sokat lehetne erről beszélni. De
-bizzuk ezt Szily Kálmánra. Ő a mestere.
-
-Vannak nyelvtudósaink, a kik azt mondják: tökéletesen elterjedt szó a
-sógor; elég tiszta és szép is, miért hagyjuk el s miért tegyük helyére a
-süvet? Bizony egyszerü a felelet: azért, mert a süv magyar szó s nem
-német és azért is, mert rövid és szép és egytagu. És kényelmes is. Ha
-azt akarom mondani: süves rokonság, bizony esetlen dolog lenne e helyett
-azt mondani: sógorsági vagy sógoros rokonság.
-
-Lehr Albert még tovább is megy. Azt mondja: ha Jókai és Tóth Béla
-tévedett s ha a közönség is téved az ükapa használatában, hát hiszen
-akkor semmi baj, ha az irodalom is megmarad az ükapánál. – Ez nem az én
-nézetem. Kapa is más, kasza is más és ha Jókai vagy Arany vagy bárki
-százszor eltévesztené a szót s egyiket a másik helyett használná:
-irodalmunkban akkor is csak a kapát kellene kapának s a kaszát kellene
-kaszának nevezni. A nyelv törvénye természettörvény, az ellen nincs
-tekintély.
-
-
-
-
-EZ IS VÁLÓPÖR!
-
-(Zádor Pali őrzi a kutyabőrt. – Megnősül, gyereke lesz. – Válik a
-feleségétől. – Válópöre alatt minden békéltetésnél ujabb gyereke
-születik. – Utóbb megunja a sok gyereket és a hosszu válópört.)
-
-Régi megyei történetet mesélek. Az én jó bakonyi vármegyémből. Édes jó
-vármegyém, de sok bölcsesség kormányozta egykor benned a világot! Éppen
-ezt bizonyitom be ezzel a furcsa válópörrel is.
-
-Volt egy viczefiskusunk, Zádor Pali volt a neve. Régi jó családból,
-törzsökös nemesi vérből volt származása. Büszke is volt rá. Másra nem is
-volt büszke, csak erre. A birtok rég eluszott már. Jobbágyainak már
-hirük-hamvuk se volt. Erdeit is más járta, bakonyéri malma is másnak
-kelepelt, másnak nyikorgott, nem ő neki. Csak az ősi kis kuria volt még
-meg, de nem hét szál szilvafával, hanem hetvenhét szál szilvafával s
-megszámlálhatlan dió, körte, alma, cseresznye, mogyoró és somfával.
-Derék nagy gyümölcsös. Ebből élt maga is, tyukja is, tehene is, malacza
-is. Ezentul csak kutyabőreit őrizte példás gondossággal. A nemesség nem
-ért ugyan már semmit, de a származás nemessége mégis nagy kincs. Kivált
-annak, a kinek ugy sincs egyebe.
-
-Azonban ügyvédi oklevele mégis volt. Ennek segitségével lett a nemes
-vármegye viczefiskusa. S ennek segitségével kapott feleséget is. Derék,
-jó, piros-pozsgás, jókedvü menyecskét. Irigyelte tőle, magasztalta érte,
-ócsárolta őt magát mellette mindenki.
-
-Miként jutott a házassághoz: nem tudom. Mi a Bakony déli és keleti
-oldalán laktunk, ő a Bakony északi és a nyugati oldalán. A Bakony nagy
-erdő, innenső oldala nem sokat tud a tulsóról. Én már csak akkor
-barátkoztam meg vele, a mikor fiatal férj és ujdonsült apa volt.
-
-Olyan fiacskája született, mint a vasék. Büszke lehetett rá apa, anya,
-bábaasszony.
-
-El is dicsekedett vele boldog apja uton-utfélen.
-
-Méltó sarjadék az ősi nemes Zádor-nemzetséghez!
-
-Valami gézenguz pajtása azt felelte rá bolond észszel:
-
-– Jó-jó, Pali, de a fiad az aranykulcshoz még se jut el könnyedén.
-
-Pali barátunk felugrott e szóra. Majd a padlást ütötte át a fejével.
-Kerekre nyilt a két szeme, tátva maradt a szája, mintha látást látott s
-halálra rémült volna.
-
-Mi történt?
-
-A haragos mennykő ütött le mellette?
-
-Nem. Hanem az villant meg eszében, hogy az ő édes kis felesége ime talán
-nem is nemes ágyból származott. Ha ez az eset nem volna, miért ne
-juthatna az ő fia az aranykulcshoz?
-
-Nem feleselt. Nyargalt haza. A felesége éppen a porontyot szoptatta.
-Gyönyörü jelenet. De Pali barátunkat nem bájolta el ez a jelenet.
-Megállt felesége előtt rettentő komoly arczczal és szétvetett lábakkal.
-
-– Asszony! Nagy beszédem van veled!
-
-Oly hangon beszélt, hogy a menyecske csak elbámult rá. Nem öntött-e föl
-vajjon a garatra, noha eddig nem is volt szokása?
-
-– Szólj hát no, micsoda nagy beszéded?
-
-– Ha nekem huszonnégy óra alatt hiteles okiratokkal be nem bizonyitod,
-hogy apád-anyád mindkét ágon való őseid, dédeid, ükeid, dédőseid és
-dédükeid s minden nemzetséged legalább hatodiziglen nemes volt: akkor
-elválunk. Elválok tőled nyomban!
-
-A menyecske megszoptatta a fiacskáját, elringatta, elaltatta,
-rendbehozta keblén a ruháját s két csipőjére tette a két kezét s ugy
-mondta az urának.
-
-– Én pedig azt neked be nem bizonyitom.
-
-– Miért?
-
-– Azért, mert egyéb dolgom van nekem a világon.
-
-Igaza volt ugyan a menyecskének, de ilyen kereken még se kellett volna
-azt kimondani. Lám, a mi Pali barátunk elugrott, nyakába vette a falut,
-azután a várost, azután a vármegyét, fölhajszolt minden papot,
-matrikulát és megyei arkhivumot s minek utána sehogy se találta meg, a
-mit keresett: meginditotta a válópört. Otthagyta feleségét, gyerekét a
-kuriában, maga feljött lakni a vármegye székvárosába.
-
-Az egész világ azt mondta: hóbortos bolond. Nem törődött vele. Első
-dolog a világon a vér tisztasága. E miatt ugyan el nem választják a
-házasfeleket, de hiszen nem is erre alapitotta a pört. Titok,
-összeférhetetlenség, engesztelhetetlen gyülölet s egyéb eféle
-hiábavalóság. Ezzel hozakodott elő. Bizott abban, hogy ő vármegye ura.
-Keresztül hajtja pörét hamarosan.
-
-Hiába bizott.
-
-A nemes vármegye nem ugy gondolkodott, mint a mai hebehurgya világ.
-Hanem ugy gondolkodott: nem szabad a pört gyorsan elintézni. Nem azért
-van a világi hatóság, hogy a perlők, patvarkodók, viszálykodók kedvében
-járjon. A ki pört indit: várjon, fizessen, csusszon-másszon utána, unja
-meg teste-lelke, öregedjék ki belőle, kivánja a poklokra az irót-birót,
-prókátort, tanácsadót. Majd bizony! Ha gyorsan intézkednék a vármegye:
-az ördög se győzné a sok panaszt és panaszkodót elkergetni.
-
-Pali barátunknál se tett kivételt a nemes vármegye.
-
-Mielőtt a pör tárgyalását megkezdené: kitüzte az egyezkedési tárgyalást.
-Éppen egy esztendőre nyujtotta ki a határidőt. Igy hozta magával az ősi
-szokás. Akkor pedig jelenjék meg személyesen mind a férj, mind a
-feleség. Mert különben igy meg amugy!
-
-Meg is jelent. Pali barátunk ugy is ott lakott helyben. De megjött a
-menyecske is, hozta kis fiát is. Kis fia oly hatalmas növésnek indult,
-hogy már dalolni és tánczolni is tudott, pedig alig mult egy éves. Oda
-szállt a menyecske az »Angyal« vendéglőbe a viz mellé, a nagy hid mellé,
-a hol a Nepomuki-szobor tartja a keresztet. Ott volt egy kétablakos kis
-nyájas szobája.
-
-Hogy tudta meg ezt Pali barátunk?
-
-Hogyne tudta volna meg?
-
-Igaz, nemes ember természete: az előzékenység, udvariasság, gyöngédség
-és hódolat az asszony iránt. Még akkor is, ha az asszony az embernek
-valóságos felesége. Még akkor is, ha az ember válik a feleségétől.
-
-A nemes ember sohase lehet más, mint nemes ember.
-
-De bizony várta a menyecskét Pali barátunk hódoló tisztelettel.
-Gondoskodott is számára fütött kályháról, jó vacsoráról. Megölelte,
-megcsókolta fiacskáját. Kezet csókolt a menyecskének is. Együtt is
-vacsorált velük, ne legyenek társaság nélkül. Azt se tudta, mikor
-következtek el hajnal felé egymástól, mikor ment haza diákos özvegy
-lakába.
-
-Másnap volt a megyei széken a békéltetés. Ünneplő ruhájában jelent meg
-mind a két váló fél. Prókátornak, ügyvédjelöltnek, lótófutónak semmi
-hire.
-
-A békéltetés is más volt, mint mai napság.
-
-Ma oda rendel a biróság ötven férjet és feleséget egyszerre. Csak ugy
-nyüzsögnek mindenfelé. Se a biró nem ismer senkit, se a birót nem ismeri
-senki. Nem is szól a biró a házasfélnek se szivéhez, se lelkéhez. Csak a
-jegyzőt kérdi: rendben van-e az iktatás, kiadás, numerus, terminus,
-rubrika, kereset, melléklet, matrikula, lakásbizonyitvány s több efféle
-ostobaság. A jegyző motyog valamit, a biró int egy plajbásszal.
-
-– Elmehetnek!
-
-Bevégződött a békéltetés. Az asszonynak egész szive, egész lelke, egész
-üdvössége és kárhozata van az ügyön s ime a biró jó szót se szól hozzá.
-Csak ugy végzi el ügyét, mint egy aktát. Ide dobja, oda dobja. Mint a
-számadó juhász, mikor lebélyegzi a birka fülét.
-
-Nem igy volt ez hajdan.
-
-Ott ül az ősz alispán az asztal fején. Előtte a keresztre feszitett
-Üdvözitő képe. Előtte a Törvénykönyv és a Szentirás. Jobbról-balról a
-táblabirák nyolczan-tizen. Ünnepi csend és komolyság. Nem csapkodják az
-ajtókat, nem feleselnek a lótófutók. Mintha templomban volna mindenki.
-
-Az alispán maga elé állitja a férfit és a nőt s szól hozzájuk:
-
-– Édes fiam, édes lányom! A földi igazságszolgáltatás szine előtt
-álltok. De a ti viszálytok nemcsak földi, hanem égi ügy is. Isten
-rendelése a szent házasság. A ti boldogságtokra, a bűnös emberiség
-javára, az emberi nemzetség fenntartására határozta azt a mennyei
-végzet. Hogy te, édes fiam, ne lennél magad özvegyen és hogy te, édes
-lányom, ne lennél magad árván. Hanem egymást boldogitanátok. A mit Isten
-összekapcsolt: el ne szakassza az emberi gyarlóság. Gondoljátok meg ezt
-édes fiam, édes lányom még egyszer!
-
-Igy beszél az igaz biró, de hosszan beszél. Könnye hull a menyecskének,
-de Pali barátunk arczára is kegyetlen boru ereszkedik.
-
-Nem békülnek.
-
-– Jól van édes fiam, édes lányom. Mához egy esztendőre ujra megkisértem
-köztetek az egyességet. Itt legyetek pontosan.
-
-Ott voltak. Csakhogy az alatt megint egy piros pufók gyermek született.
-Ott tartotta ölében az asszony. A másik ott állt mellette, fogta a
-szoknyáját. Az uj gyereket is be kellett jelenteni a válópörbe. Ez már a
-válópör alatt született.
-
-– Van valami mondanivalója a férjnek erről az uj körülményről?
-
-Pali barátunk megsodorintotta a bajuszát.
-
-– Meg kell hajolnom a bevégzett tények előtt!
-
-Okos beszéd!
-
-Ujabb terminus ujabb esztendőre. Ujabb gyerek az ujabb terminusra.
-
-Egyik békéltetésen végignéz Pali barátunk a gyerekeken. Ugy állnak
-egymás mellett, mint az orgonasip. Tudja, hogy mindez a nemes embernek
-az asszony iránt való lovagias hódolatából származott ott az
-»Angyal«-vendéglőben a viz mellett, a nagy hid mellett, a nepomuki szent
-szobra mellett. Végignéz a gyerekeken. Keserüséggel telik meg a szive.
-Kifakad:
-
-– Tekintetes megyei törvényszék! A mióta minket békéltet: örökké
-szaporodik a gyerek. Már nem győzöm. Ha engem még egyszer ide idéznek
-békülésre: fölgyujtom a vármegye házát! Nekem már sok a béke meg a
-gyerek.
-
-Az alispán föláll, fogja a válópör aktáit s odavágja a köpőládába.
-
-– Ezt a szót vártam, Pali öcsém. De ha nyomban vissza nem mégysz a
-feleségedhez: szemem elé ne kerülj. Mint a kintjárót: ugy verlek ki a
-vármegyéből!
-
-Ez volt az itélet.
-
-De volt is foganatja. Ötven évig élt Pali barátunk boldog házasságban a
-feleségével. A kutyabőrt sohase hozta elő többé.
-
-Példabeszéd lett válópöréből.
-
-
-
-
-KIKBŐL ÁLLT A TÁBOR?
-
-(1848. évi márczius 15-ike Pozsonyban és Pesten. – A tizenkét pont. – A
-pesti ifjak. – Tómics gazda ötvenkét szücslegénye.)
-
-Mi történt márczius 15-én ezelőtt ötvenöt esztendővel? Az ábrándok
-illatos ködéből, a hagyományok megszentelt jelszavaiból, a költészet
-virágaiból ki lehet-e érteni tisztán, a mi valósággal történt?
-
-Két nagy eseménye van ennek a napnak. Az egyik Pesten, a másik
-Pozsonyban jött létre. Egyaránt fontos mind a kettő. A nemzet
-történetének ragyogó fejezete mind a kettő.
-
-Pozsonyban e napon készült el az az országgyülési határozat, mely által
-az osztályokra szakadozott magyar népből egy pillanat alatt megszületett
-a magyar nemzet. Az egységes magyar nemzet, a milyen volt Árpádnak
-honfoglaló serege.
-
-A nemesség válla eddig szüz volt, közteher azt nem nyomta még. Adót nem
-fizetett, közmunkát nem végzett, de azért minden jogot és szabadságot ő
-élvezett. E napon mondta ki a közteherviselést. E napon határozta el,
-hogy birtoka arányában magára veszi a köznép adóterheit s
-közmunka-kötelességét. E napon engedte el a jobbágyi robotot és
-tizedszolgáltatást. E napon tette szabaddá és független birtokossá a
-föld népét, a jobbágyot, az uraságok szolgáit. E napon lett a törvény
-előtt egyenlő mindenki.
-
-Eleddig sok terhes századon keresztül nem volt natio hungarorum. Nem
-volt magyar nemzet. Hanem plebs és populus. A jobbágynak az volt a neve:
-misera plebs contribuens. Magyarul: »Szegény adózó nép.« A nemesnek az
-volt a neve: populus Verbőcziánus. Magyarul ugy mondhatnók: »Verbőczy
-nemzetségei.« Ama nagy napon egyesült, összeforrt a jogban és az
-intézményekben a plebs és a populus s az egyesülésből megszületett a
-fölséges magyar nemzet. Natio Hungarorum.
-
-A köztudat e napnak nem ezt a történetét ünnepli. Nem azt, a mely
-Pozsonyban jött világra, a rendek utolsó országgyülésén, – hanem azt, a
-melynek szinhelye Pest volt.
-
-Bécsben márczius 13-án forradalom volt. Elkergették Metternichet, az
-avas európai rendnek vén mesterét. Ennek hire márczius 14-én este
-érkezett Pestre a bécsi ujságokkal.
-
-Irinyi József azt mondta: ime, a bécsiek különb legények, mint mi. Ők
-már csináltak nagy dolgot. Hát mi alugyunk? Alugyék a magyar akkor is, a
-mikor már az osztrák is fölébredt? Sötétség boruljon ránk akkor is, a
-mikor már Bécsben is dereng a hajnal? A szabadság hajnala!
-
-Ez volt a külső ösztön arra, a minek a következő nagy napon meg kellett
-történni.
-
-Még az éjszakán Irinyi József megirta a tizenkét pontot. Megirta azt a
-kiáltványt, melynek ez volt a czime: »Mit kiván a magyar nemzet?«
-
-Hozzuk vissza emlékezetünkbe e pontokat:
-
-1. Sajtószabadság.
-
-2. Felelős kormány Budapesten.
-
-3. Évenkénti országgyülés Pesten.
-
-4. Polgári és vallási egyenlőség.
-
-5. Nemzetőrség.
-
-6. Közteherviselés.
-
-7. A jobbágyok fölszabaditása.
-
-8. Nemzeti képviselet és esküdtszék.
-
-9. Nemzeti bank.
-
-10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. A magyar ezredek jöjjenek
-haza, az idegen ezredek takarodjanak innen.
-
-11. A politikai foglyokat szabadon kell ereszteni.
-
-12. Erdélylyel egyesüljünk.
-
-Ime ujabbkori történetünk hőseinek hitvallása 1825 óta!
-
-Márczius 15-ének reggelén talpon volt egész Pest. A tizenkét pont már
-kinyomatva. Olvassa mindenki. A belváros utczáin sokaságok gyülekeznek.
-Sok helyütt pillanatnyi szónokok támadnak. A nép éljenez s kalapját
-lengeti. Azonban az égboltot felhők takarják s a tavaszi eső ismételten
-megered. A tömeg nem veszti el kedvét. A tömeg vezérei: Petőfi, Jókay,
-Vasváry, Irinyi. Széthangzik a jelszó: menjünk népgyülésre a Muzeum elé.
-Petőfi a reggeli órákban megirja hires riadóját: Talpra magyar! A
-népgyülés összejön. Ott van tizezer ember. Esernyő alatt valamennyi. El
-is nevezi Széchenyi az eseményt paraplé-forradalomnak.
-
-Mindegy. A népgyülést megtartják. A tizenkét pontot elfogadják. Azután
-átmennek Budára, föl a várba s az öreg Táncsicsot sajtófogságából
-kiszabaditják. S megalakitják a küldöttséget, a mely a tizenkét pontot
-fölviszi Pozsonyba, hogy átadja a nemzet országgyülési vezéreinek:
-Kossuthnak, Batthyányinak, sőt magának a nádorispánnak is.
-
-Ime: Ez történt Pesten márczius 15-én. Fényes és ragyogó fellobbanása a
-magyar szellemnek. De a tűz már régóta égett s Pozsonyban, a karok és
-rendek szivében is égett.
-
-A nagy nap vezéreit ismerjük. Nevüket egyaránt őrzi a történelem és a
-hagyomány.
-
-De kikből állott hát a tábor?
-
-A Muzeum kertje akkor valamivel nagyobb volt, mint most. Azóta a körut
-javára lemetszettek belőle pár száz négyszögölet. Fákkal se volt ugy
-tele, mint most. Szobroknak, virágágyaknak hirük se volt. Az a diszes
-vaskeritése se volt meg, a mi most megvan. A Sándor-utcza,
-Esterházy-utcza és Muzeum-utcza felől korhadt, rongyos deszkakeritéssel
-volt körülvéve. De azért a népgyülés még se foglalt el nagyobb tért, –
-csak a homlokzat és főlépcső előtti kis mezőt töltötte meg a sokaság. Az
-utczai közlekedést épen nem akadályozta.
-
-A város lakossága épen más volt, mint most.
-
-A városnak nem nyolczszázezer lakosa volt, mint most, hanem csupán
-nyolczvanezer. Buda nem számitott. Annak német népe és hivatalnokserege
-száz mértföldnyire feküdt Pesttől és a nemzeti mozgalmaktól.
-
-Zsidó nem lakott Pesten. Alig egy-két család. A zsidók kiváncsi s
-könnyen hevülő serege nem szaporithatta a sokaságot.
-
-Szocziálisták és asztaltársaságok nem voltak. Összebeszélésre ötvenezer
-embert, mint most, a köztérre ki nem állithattak. Czéhek voltak ugyan,
-de azok csak ünnepi napra seregelhettek össze.
-
-A polgárok, kertészek, tehenészek, mezőgazdák, kézművesek nagy része
-német volt; – Petőfire, Jókayra, országgyülésre semmit se adott; – hogy
-a magyar nemzet mit kiván, azzal semmit se törődött; – egy pont vagy
-tizenkét pont, neki az egészen mindegy volt. Sváb volt, tót volt,
-kucséber volt; a magyar beszédből egyetlen szót se értett.
-
-Mégis volt tábor.
-
-Néhány száz jurátus és fiatal ügyvéd. A ki véletlenül itthon maradt. A
-jurátusok nagy része Pozsonyban volt a királyi tábla mellett az
-országgyülésen.
-
-A vármegyeház maga kiállitott vagy ötven főnyi sereget. Kemény magyar
-volt az egész.
-
-A magyar czéhek örege-apraja elment a népgyülésre. A csizmadiák, a
-szücsök, a magyar szabók, a molnárok, a kálvinisták el nem maradtak
-volna a világért se.
-
-Az irók, költők, tudósok, hirlapirók, tanárok akkor magyarok voltak
-mind. Azok teljes számban jelentek meg uton-utfélen, kávéházakban s a
-Muzeum lépcsőzetén.
-
-De az egyetemi fiatalságból nem maradt el talán egy se. Számra nézve
-felényi se volt ugyan, mint ma, de ott volt s egyetlen szent érzés
-uralma alatt volt az egész fiatalság.
-
-»A pesti ifjak!«
-
-Ez volt a márczius 15-iki népgyülés hivatalos neve. Az országgyülésen
-nem is nevezték másként az egész mozgalmat. A pesti ifjak kiáltványa;
-igy ismerték a tizenkét pontot.
-
-A népgyülést természetesen be nem jelentették semmiféle főkapitánynak és
-rendőrségnek. Engedélyre nem volt semmi szükségük. Se elnököt, se
-jegyzőt nem választottak; se rendőr, se kerületi kapitány ott nem
-hallgatózott. A hol jurátus és egyetemi fiatalság nagy számban volt: ott
-nem is volt tanácsos a rendőrnek kölletlenkedni. A legmagasabb állami
-tekintélyt, rendet, csendet, biztonságot megőrizni elég volt a megyei
-alispán: Nyáry Pál.
-
-Bizony más világ volt, mint a mai!
-
-Két esztendő mulva Budán voltam s a Gellérthegy tövében laktam, Tómics
-gazda volt a szállásadóm. Gazdag szücs volt, rácz nemzetség volt, de
-abból a fajtából, a melyikből Damjanics. Igaz rácz volt, de azért
-lelkéből ragaszkodott hozzánk.
-
-Meg akart tanitani a szerb nyelvre s egész napon át mesélgetett. Rá
-került a szó a nagy napra is. Furcsán adta elő annak történetét.
-
-– Az a Szupics – ugymond – az volt az oka mindennek. Átküldtem a
-Heidelberg boltjába, a birkabőrös boltba Pestre korán reggel. Azután
-haza jött s annyit hazudott itthon, hogy a legények mind ott hagyták a
-műhelyt s átmentek Pestre. Volt ötvenkét legényem, fele magyar, fele
-rácz. Egyik nyáj nem értette a másikat, de azért átment forradalmat
-csinálni mind. Azután honvéd lett mind. Azután meghalt mind. Egy se jött
-vissza a gazember – ott maradt mind. Az én jó legényeim! Abban az
-esztendőben egy ködment se készitettek el azután!
-
-Pergett az öreg Tómics könnye. A ködmenért is, a honvédért is, az
-ötvenkét jó legényért is.
-
-Tómics gazda ennyit tudott. Magam nem lehettem ott a Muzeum lépcsőin
-tartott gyülésen. Gyerek voltam. Hanem ott volt Bakonyaljáról,
-Berhidáról Karácson János egykori jó barátom s vármegyei tiszttársam. Ő
-beszélte el nekem ugy, a hogy leirtam.
-
-
-
-
-A KERKAPOLYAK.
-
-
-I.
-
-(A Kerkapoly név. – A Bakonyból került a nemzetség Balaton mellé. – Az
-áttelepedés története. – Padányi Biró Márton püspök. – A kis-lődi
-nemesek. – Balaton Udvari határa. – A nemesi előnév természete. – Az
-előnevet hajdan nem a király adta. – A Szalók, Karcsa, Kisfaludy, Jókay,
-Eötvös, Deák nemzetség előnevei. – A Kerkapolyak előnevei.)
-
-A Kerkapolyak is Bakony fiai, meg kell hát róluk emlékeznem.
-
-Hiteles okirattal s élő tanukkal nem igen tudnám bebizonyitani, hogy
-csakugyan Bakony fiai, de firól-fira szálló családi hagyományok igy
-emlékeznek. Elmesélem, a miről emlékeznek.
-
-De jöjjünk először tisztába a névvel.
-
-A mi életünkben a nagy miniszter neve és működése lobbantotta magas
-lángra a család hirét, nevét, dicsőségét. A nagy minisztert az országos
-nagy közönség s a hirlapi sajtó rendesen Kerkápolyi és Kerkápoly néven
-nevezé. Ezt a nevet a család soha nem ismerte és soha nem használta.
-Ellenben a jó falusi nép Zalában, Veszprémben, Somogyban szerette a
-Kapolyi nevet használni. Kapoly nevü falu ott van Somogyban s a köznép
-egészen természetesnek találja a vezetéknevet e falu nevéből alakitani.
-Minek is a Kapolyi név elé a Ker-szótagot tenni? Ha valakinek
-Székesfehérváry volna a neve, a köznép bizony csak Fehérvárynak ismerné.
-
-A nemesi családok krónikása, Nagy Iván, a Kerkapolyi nevet ismeri. Nem
-tudom, honnan. A nemességszerző első ős 1685-ben kapta a czimeres
-nemeslevelet. Ezt én nem láttam. Meglehet, ebben van a Kerkapolyi név,
-noha nem valószinü. Maga a nagy miniszter mindig Kerkapoly szót irt, a
-mikor nevét irta. De nem ugy mondta szóval, a hogy irta. Ugy mondta:
-Kerkapoli.
-
-Igy van e szóval az egész nemzetség minden tagja. Ugy kell tehát tollal
-irni és szóval ejteni, a hogy a nagy miniszter cselekedte.
-
-A család nemessége tehát nem nagyon régi. Alig terjed hét nemzedékre. A
-névből magából azt kellene következtetnem, hogy a család délszláv
-eredetü vagy legalább horvát eredetü. A szláv nyelveket nem ismerem. De
-sokszor olvastam, hogy például Rigó-Mező szerbül Kosszovo-Polje. Sokszor
-hallottam, hogy Kerka-Völgye vagy Kerka-Mezeje horvátul Kerka-Polje.
-Zalában is van Kerka nevü folyó, partjain és közelében már horvátok,
-vendek laknak s annak mellékét Kerkapoljének nevezik. Minden látszat
-arra utal, hogy a Kerkapoly név innen és igy keletkezett.
-
-Szinte bánnám, ha arról kellene meggyőződnöm, hogy a család nem magyar
-eredetü. Testben, lélekben, a szellem óriási őserőiben, de még
-gyöngeségeiben is a család valóságos magyar fajbeli. Nemzetünk
-történelmének legnagyobb alakjaiból német, szerb, oláh ugy is elorzott
-már jó csomót. Nem szivesen adnám nekik a Kerkapolyakat is.
-
-A Bakony-vidéki eredetet tisztán szóbeli hagyomány tudja és bizonyitja.
-De a mult század elejétől kezdve már én is tudom és bizonyitom, a mint
-elbeszélésem folytán majd kitudódik.
-
-Kerkapoly I. Ferencz, a nagy miniszter ősapja, Balaton-Udvariban lakott.
-Ott volt ugynevezett kisnemes. Ott volt kis birtoka, kis háza, jó
-szőleje, semmi jobbágya. A régi Kerkapoly-ház ma is megvan. Egyszerü,
-szegényes ház nádtetővel. Néhány év előtt jól megnéztem. Teteje nem is
-lehet más, mint nád. A nádat a Balaton ingyen termi. A nádtető sokkal
-olcsóbb és hasonlithatatlanul jobb mindenféle más tetőnél. Könnyü és
-tartós. Kevés gonddal száz évig eltart. Nyáron hüsiti, télen enyhiti az
-időjárást azok számára, a kik benne laknak. Tüzet könnyen fog ugyan
-villámtól, égő szomszédháztól, de hát egyéb tető is csak elég, elhamvad,
-ha isten ugy akarja. A mikor pedig már a nádtetőt a zöld moha, fülfű,
-kövi rózsa egészen benőtte, jobban ellenáll a külső tűznek, mint
-akármiféle zsindely. Azután a veszett nagy jégeső a cserepet, palát,
-zsindelyt mind agyon veri, holott a nádtető föl se veszi azt. Okos ember
-azért a Balaton partján nem is épit másként, csak nádtetőre.
-
-De miként került hát Kerkapoly Ferencz Balaton-Udvariba?
-
-Szomoru ennek a története. Még szomorubb egész nemzetünkre, mint a
-Kerkapoly-nemzetségre.
-
-A mikor a török kitakarodott hazánkból s a mikor dicső fejedelmünk,
-Rákóczi Ferencz, a Márvány-tenger partján örökre lehunyta szemeit: a
-németnek az jutott eszébe, jó lenne Magyarországból kiirtani a magyart.
-Nem tűzzel, nem vassal, nem fegyver élével, hanem alattomosan, ravaszul,
-mégis erőszakkal, égbekiáltó igazságtalansággal.
-
-Száz módot talált ki rá.
-
-Az egyik módot a Bakonyban alkalmazta nagy sikerrel. Ott van például az
-öreg Bakonyban két Lőd nevü falu egymás mellett. Az egyik Város-Lőd, a
-másik Kis-Lőd. A régi irások szerint hajdanta a két falu egy volt s a
-neve Leveld volt. Ebből lett Lövöld, ebből pedig lett Lőd. Nevezetes
-története van Nagy Lajos királyunktól kezdve, de ehhez semmi közünk. A
-török elpusztulása óta a veszprémi püspökség birtoka volt. Nagy
-messzeségben rengeteg erdőségei voltak. A legszebb bükkök, cserek,
-tölgyek, hársak a föld kerekségén. Az igazi öreg Bakony. Mindenütt, a
-hol most Város-Lőd, Kis-Lőd, Cseh-Bánya, Német-Bánya és Farkas-Gyepü és
-Koplaló falvak és puszták feküsznek.
-
-A két Lődnek jó magyar, jó nemes és jó kálvinista lakói és birtokosai
-voltak, kiváltképen Kis-Lődnek. Itt birt és lakott különösen a Kozma- és
-Kerkapoly-nemzetség is. Az a Kozma-nemzetség, a mely a mi időnkben Kozma
-Sándort, a nagy főügyészt és Kozma Ferenczet, a világ legnagyobb
-lóismerőjét, adta nekünk. E családnak még a nemesi neve is Leveldi
-Kozma.
-
-Mária Terézia magyarpusztitó korszakát élték őseink. A veszprémi püspök
-Padányi Biró Márton volt. Van neki még némi irodalmi neve is. De erős
-nagy úr volt, hatalmaskodó indulattal. Származása és egyénisége tiszta
-magyar, vallása buzgó, lelkes római, a minthogy a veszprémi püspök más
-nem is lehetett, de politikája kutyahitü német. Igy tetszett a
-magyarirtó kegyes királyasszonynak.
-
-Padányi Biró Márton püspök úrnak nem tetszett a kálvinista magyar se
-szomszédnak, se alattvaló jobbágynak. De ha jobbágya volt, könnyen
-elbánt vele. Elvette ökrét, lovát, gunyáját, gyerekeit s minden
-jószágát, magát pedig szélnek eresztette, pokolba kergette, bujdosásra
-vagy áttérésre birta s a ki nála maradt, németté tette. Igy tettek a
-nagy uraságok is, az Esterházyak és a Zichyek s a nagy egyházi rendek
-is, a zircziek, a Benczések, a veszprémi káptalan. Ma mind jó magyarok,
-de akkor bolond volt a divat. Igy lett tele az öreg Bakony apró-cseprő,
-kisebb-nagyobb sváb faluval. A honából, szülőföldéről kivert szegény
-magyar föld népe akkor még nem mehetett Amerikába, elszéledt erre-arra.
-Nagy a világ.
-
-A nemes emberrel nem lehetett elbánni ily könnyü szerrel. A nemes
-emberre nem hajtott rá oly könnyen se iró, se biró, se végrehajtó. Ha
-pedig hajduval akart volna rátámadni valami nagy uraság: a nemes ember
-nagyon hamar fokosra, kardra, puskára kapott s arra se volt röst, hogy
-segitségért beszóljon Szent-Gálra, Vámosra, Adáz-Tevelre vagy
-egyik-másik közeli nemes faluba. A nemes ember mind atyafinak, mind egy
-ősi családhoz tartozónak érezte magát.
-
-– Ne hagyjuk az atyafiakat! Ránk is kerülhet a sor.
-
-Ez volt a jelszó.
-
-Nehéz szó, erő is volt mögötte. Padányi Biró Márton püspök úr sehogy se
-látta tanácsosnak a kis-lődi nemesek ellen hatalmaskodást kezdeni. Hanem
-szemre birta őket szép szóval, álnoksággal.
-
-– Lássák be a nemes urak, békén egymás mellett nem maradhatunk. De én
-rosszat nem akarok még se, pedig volna erőm, hatalmam mindenre. Hanem
-van nekem nagy darab földem a Balaton partján, odaadom cserébe. A nemes
-uraknak ugyan terhükre esik a költözködés és épitkezés, de én ezt is
-szivemre veszem s minden kis-lődi tiz hold földért adok a Balaton
-partján husz hold földet.
-
-Igy beszéltek a püspök úr is, küldött emberei is, sőt utóbb még a
-járásbéli megyei tiszt urak is. A püspök úrnak, ha úgy akarja, messze ér
-a karja.
-
-Jól van no! Gondolkodóba estek a nemes urak. De legelőször mégis meg
-kell nézni azt a Balatonparti darab földet.
-
-Megnézték. Megmutatták nekik azt a földet, mely a három Dörgicse alatt a
-hegyek lábán Akali és Örvényes közt elterül mind a viz partjáig. Ebből
-bizony kikerül tiz hold helyett husz hold.
-
-Ritkás erdővel, vénhedett cserfákkal, vadrózsa és kökénycsalitokkal volt
-benőve az egész terület. Valami kis szégyenlős patak is csörgedezett
-rajta.
-
-– Irtani kell itt atyafiak!
-
-Hát hiszen az se nagy dolog. Nem őserdő az az erdő.
-
-– Hát ha a földje nagyon köves?
-
-Vágjunk belé. Száz helyen is belevágtak a likvágó kapával. Bizony volt
-ott kő elég. Még pedig ökölnyi apró mozgó kő. De azért televény is
-akadt. Helylyel-közzel lehet szántóföldet csinálni, legelőnek épen
-türhető, bor is jó terem a dörgicsei hegyek oldalán, éhen halni épen nem
-szükséges.
-
-Hanem azért mégis csak rossz csere lesz az. Nem lehet azt ugy sebtében
-elfogadni.
-
-Megint csak előálltak a püspök úr besugói, üzenethordói, küldött
-emberei.
-
-– Gondolják meg a nemes urak jól, de azért ne sokat késlekedjenek. A
-püspök úr nagy úr, prókátor kezébe adja az egész falut. Neki nem kerül
-semmibe, hiszen ott vannak az uradalmi fiskálisai Veszprém-, Zala- és
-Somogyvármegyékben. Nem is egy, hanem három. A király az ő pártját
-fogja. A Kanczellária, a Konzilium, a Nádorispán, az Országbiró, a
-főispán, mind az ő kezére dolgozik. Mit ér ilyen hatalommal szemben
-nemzetes uraimék minden erőlködése? Eltart a pörösködés huszonöt
-esztendeig. Azalatt a költség koldussá teszi nemzetes uraimékat. Ha
-sovány is az a csere: mégis csak jobb lesz azt elfogadni!
-
-Utóbb is ez lett a vége.
-
-Minden nemes kálvinista magyar család fölkerekedett Kis-Lődön s
-átköltözött a Balaton-partjára. Átköltöztek a Kozmák és Kerkapolyak is.
-Egyes egyedül a Vida-család maradt meg Kis-Lődön. Meg is verte az Isten.
-Nem segitett rajta az se, hogy áttért a püspök úr kegyes hitére. Utóbb
-nemességét is elkorhasztotta az idő. Németté lett, svábbá lett, a
-faszénégetést és talicska-csinálást is megtanulta. Mikor ezelőtt épen
-negyven esztendővel kezembe vettem a falu magyarságának ügyét, akkor már
-egy Vida-sarjadék se tudta beszélni ősanyáinak édes magyar nyelvét.
-
-Ez is furcsa eset volt, másutt mesélem el.
-
-A nemzetségek szóbeli hagyományai szerint igy kerültek a Kerkapolyak a
-Balaton partjára. Eredetileg hát az öreg Bakony szülöttei ők.
-
-Az illető családok hagyományai szerint sok kálvinista nemes család
-mozdult akkor ki ősi örökéből. Emlegetik a Gondol, Sebestyén, Sólyom
-nemzetségeket is. Valamennyi költöző nemzetség nem is Balaton-Udvarira
-szállott, szálltak Szent-Gálra, Szent-Antalfára, Köves-Kállára,
-Monoszlóra, Tót-Vásonyba, Akaliba és Balaton-Füredre is.
-
-De a nagy miniszter épen bakonyi termés. Ott született Szent-Gál
-községében. Apja ott élt, ott halt. Ott van eltemetve a régi temetőben.
-Majd megnézzük sirját is.
-
-A kis-lődi nemesek nem jártak szerencsével. A csere nem jól végződött.
-Ivadékaiknak volt okuk megsiratni.
-
-A falut fölépitették, ma is áll. Közvetlenül a Balaton partjára
-épitették, hogy a kacsák, libák utczáról, udvarról egyenesen mehessenek
-a vizre. De a rák, hal, csuka és kárász is kéznél legyen minden
-pillanatban, ha a nemzetes urnak kedve kerekedik hozzá. Nincs is olyan
-falu több a Balaton partján, talán csak még Györök, mely annyira a viz
-mellé huzódott volna, mint Balaton-Udvari.
-
-A ritkás erdőket, csalitokat, ligeteket kiirtották. Csináltak kertet,
-legelőt, szántóföldet, kopasz mezőket. Akkor tudódott ki igazán, micsoda
-átokverte vidék az.
-
-Eke, kapa megbolygatta azt a vékony, aszufüves televényt, a mely a
-kavicstengert a ligetek árnyékában beboritotta. Megmozdult és felszinre
-került a fehér kavics. Nem termőföld ez se fönt, se alant; nem is szirt,
-nem is kőpad, hanem mozgó kavics, melyet ezer év óta hordanak le a
-felhőszakadások a három Dörgicse hegyeinek oldaláról. S ha mélyen ásnak,
-kutat furnak, a föld mélységeiben sincs egyéb, csak mozgó, recsegő fehér
-tört kavics.
-
-Jöttek a záporesők, felhőszakadások s a megbolygatott kis televényt
-lesodorták. De azért hoztak helyette uj kavicsot. Jöttek a viharok
-Dobos-tetőről, Somlyó felől, az öreg Bakony tetejéről s a mikor
-szárazság uralkodott, még a porszemet is kifujták a kövek közül, bele a
-Balaton nagy vizébe. A Balaton-melléki viharhoz semmi se hasonlit. Oly
-hirtelen jön az, hogy meg nem érzi se pók, se zöld béka, se állat, se
-ember. De nincs is ott zöld béka se. Az is csak ott szeret tanyázni, a
-hol egyéb zöldség is akad. Itt pedig nem akad. Az ökörfarkkóró se
-magasabb arasznyinál, a kutyatej is előbb elszárad, semmint virágját
-kinyithatná. Gombafélének hire sincs. Még a földi moha is sorvadásban
-szenved. Itt-ott látni csak fülfűt, kövi rózsát, a mely a sima
-sziklapadon is meg tud élni. De az is mind el van gémberedve.
-Köröskörül, a merre a szem lát, nem lát egyebet, mint kövecstengert. Ez
-a köves Arábia sivataga. A csörgedező patak is rég kiszáradt. Fönt, a
-hegyek alján még van forrása, tavaszonkint ki is tör üde vize, de azután
-a sivatagon csakhamar elmulik. Malmot se lehetett rajta fentartani.
-Épitettek ugyan, de utóbb még a kövét is elhordták a viharos szelek.
-Itt-ott egy-egy busuló kökénybokor, az se hoz gyümölcsöt soha. És sárga,
-apró vadrózsa, hogy legyen valami legalább, a mi a vigyázatlan gyereket,
-állatot véresre karczolja. Lábnyi hosszu óriási gyikok czikáznak néha az
-ember előtt. Szinte nehéz elgondolni, miből élnek.
-
-Ilyen lett a vidék. A falu temetőjét, a temető sivatag képét, a sziv
-alaku sirkövek történetét leirtam már a »Két temető« czim alatt a
-»Balatoni Utazás Vége« czimü munkámban. Igazán irtam le. Olyan az egész
-környék.
-
-Ide telepedett hát le a kis-lődi kálvinista magyar nemesség. De magyar
-maradt és szabad és független, habár szegény is. Mégis jobban járt, mint
-a Kis-Lődön maradt Vida-nembeliek, a kik németté váltak és robotossá.
-
-De az unokák már megkisértették, nem lehetne-e Udvariból menekülni.
-Nemzetes Kozma Ferencz uram már ügyvéd lett, tekintetes úr lett s el is
-költözött Somogyvármegyébe Kőröshegyre s onnan még tovább, a belső
-Somogyba. De vele s gyerekeivel, a nagy főügyészszel s unokáival, a
-költőkkel, Kozma Bandival s Bárd Miklóssal ez elbeszélésem folyamában
-már nem lesz dolgunk. Csak később egyszer emlitem meg tisztes nevét. A
-Kerkapolyakról kell folytatnom elbeszélésemet.
-
-A Kerkapolyak több ága is elhagyta Udvarit.
-
-István, a hires követ és alispán, már Kővágó-Eörsön lakott s ott volt
-tekintélyes birtokos. Testvéröcscse, János, a nagy miniszternek édes
-apja, már Veszprémvármegyében vert gyökeret s nem is kisebb helyen, mint
-Szent-Gálon a királyi vadászok között.
-
-Ezekről kell elmondanom, a mit tudok s a mi megérdemli nyájas olvasóim
-figyelmét.
-
-A nemességszerző I. István 1640 körül született s a hóhér-királytól, I.
-Lipóttól szerezte meg – mint emlitém – 1685-ben czimeres levelét. A
-család nemesi előnévül e szót használta: Kővágó-Eörsi. Benne van-e e szó
-a levélben: nem tudom. De épen e nemesi előnév használata bizonyitja,
-hogy valami köze már a tizenhetedik század közepén is volt
-Kővágó-Eörshöz.
-
-E falu különben szintén Balaton-parti falu, noha nem közvetlenül a
-partra épitve. Hatalmas nemessége s kitünő birtokosai voltak hajdan is s
-vannak még ma is. Kerkapoly-ivadékok is lakják ma is.
-
-A nemes ember egyébiránt hajdan akár szülőfölde, akár valamelyik nemesi
-birtoka után szabadon választhatott s használhatott nemesi előnevet. Nem
-ugy volt, mint most. A királyi adomány nem volt hozzá szükséges. Mi köze
-is van ahhoz a királynak? Ha a nemzetség maga s a vármegye s a megyei
-nemesség tudtul vette, elfogadta, jóváhagyta: szent volt a nemesi előnév
-s azon már semmiféle királyi hatalom változtatni nem tudott.
-
-Az ősi, Árpáddal egyidős Szalók-nemzetség, egyik tagja megszerzi
-Borsodban Bessenyő birtokot. Ettől kezdve nevezi magát majd Bessenyei
-Szalóknak, majd Szalók-nembeli Bessenyeynek. Utóbb is századokon
-keresztül rajta maradt a Bessenyey név. Az igazi Szalókyak
-Veszprémmegyében vannak. A Marczal vidékén fekszik egymás mellett
-Nemes-Szalók és Pór-Szalók. Tehát az ős Szalók ivadéka teljes joggal
-nevezheti magát vagy Szalóki Szalókynak, vagy mind a két Szalóki
-Szalókynak, vagy ha tetszik: Nemes-Szalóki Szalókynak.
-
-Van egy nemes barátom: Karcsay. Ő még az Álmos vezér korabeli Karcsának
-egyenes ivadéka. A Csallóközben fekszik egymás mellett a sok Karcsa nevü
-falu. Tizenhárom falu ugyanazon a néven egy csomóban. Nincs az a
-postamester a világon, a ki valami levéllel el tudna igazodni, ha
-mindegyik Karcsának valami jelző neve nem volna. Az egyik például
-Etre-Karcsa, a másik Damazér-Karcsa, a harmadik Omode-Karcsa. S igy
-tovább.
-
-Már most néhai nemes, nemzetes és vitézlett Georch Illés urunk, nagy
-jogtudós könyviró urunk nemesi előneve »Karcsai« volt. De melyik
-Karcsai? Természetesen Etre-Karcsai. Igy hivták Pozsonyvármegyében:
-Elias Georch de Etre-Karcsa, magyarul: Etre-Karcsai Görcs Illés.
-
-A puszta »Karcsai« nevet el nem nézték volna neki a nemes urak. Mert ez
-azt jelentette volna, hogy mind a tizenhárom Karcsától származik a
-nemesi előnév. Ez pedig nem igaz, tehát nem is szabad. Csak igazi
-Karcsaynak szabad ez. A kinek őse még együtt csatázott és együtt
-áldomásozott Álmos és Árpád vezérekkel. Ennek a nemesi előneve tehát
-minden félreértés elháritása végett latinul igy szól: »Karcha de
-Tredecim-Karcha«; – magyarul pedig igy szól: »Mind a Tizenhárom Karcsai
-Karcsay«. Ám mutasson szebb nevet valamelyik skót nemes vagy spanyol
-hidalgó.
-
-Igy volt Pestvármegyében a »Mind a Hét Kátai Kátay« nemezetség.
-
-Kisfaludy Sándornak, a nagy költőnek, Csák volt az igazi családi neve.
-Egyik őse megkapta Sopronvármegyében Kisfaludot s elnevezte magát
-Kisfaludi Csáknak. Csak azért, hogy a többi Csákkal össze ne zavarják.
-Rajt maradt a Kisfaludy név egyéb nemesi előnevekkel.
-
-A Jókay-nemzetségnek nem a király adta az »Ásvai« előnevet. Az én
-nemzetségemnek se a »Ráczkevi« nemességjelzőt. Mégis joggal használjuk
-sok száz év óta. Deák Ferencz nemzetségének semmi nemesi előnevet nem
-adott I. Lipót, a hóhérkirály. Deák Ferencz teljes joggal használhatta a
-»Zsitkóczi« vagy a »Zalatárnoki« előneveket, mert ezek Deák-birtokok
-voltak. Kétséges, vajjon a »Kehidai« előnevet joggal használhatta
-volna-e? Ő ugyan nem is használta, de az országgyülés ezt az előnevet
-irta föl temetésekor nemesi czimerére. Ostoba észszel. Mintha bizony ez
-a szó: Deák Ferencz nem százszor többet jelentene, mint ez a szó:
-Kehidai Deák Ferencz.
-
-Balgatag korszak. Léha nemzedék. Hitvány utódok!
-
-Hajdan a nemesség disz volt, vagyon, erő, hatalom, jog és szabadság volt
-s akkor a nemes szabadon alkothatta előnevét. Most a nemesség semmi.
-Csupa hivalkodás. Léha lelkek silány vágya, nevetni való törekvése. S
-most a nemesi előnevet valami nagy és szent dolognak tartják.
-
-Nem is tekintik semminek, ha nem a király adja s nem kutyabőrön adja.
-Legfölebb a kutyabőrt engedik el.
-
-A ki nemesi előnevet királyi adomány nélkül használ: idézik a
-rendőrségre, huzzák-vonják, el is itélik, szakértőket is mozgósitanak
-ellene, mintha fölgyujtotta volna a szomszéd kazlát.
-
-Buta német ész. Ha valaki y betüt használ i betü helyett, azért is
-pörlik, büntetik és megbélyegzik. A lapok czikkeket irnak miatta s
-követelik az y betü sérthetlen szentségét.
-
-Hát most itt vagyunk. De másfél száz év előtt még nem jutottunk idáig.
-
-A Kerkapoly-nemzetség feje és öregje teljes joggal vehette föl a
-»Kis-Lődi« és a »Balaton-Udvari« nemesi előnevet. Nem ezt vette föl,
-hanem a »Kővágó-Eörsi« nevet, minthogy e faluban volt legnagyobb,
-legtekintélyesebb nemesi birtoka.
-
-
-II.
-
-(A nemességszerző Kerkapoly. – Kerkapoly István, a jeles alispán. –
-Házassága. – Deák Ferencz társai Zalában. – Az alispán második házassága
-és halála. – Gyerekei. – Móricz, Tivadar, Balázs. – Csuzy Pál
-végrendelete. – A hires Csuzy-pör. – A becsehelyi rettentő éjszaka. – Az
-én munkám a pörben. – A nagy miniszter édes apja. – Édes anyja Bodor
-Zsuzsánna. – Milyen asszony volt? – Gyermekeik.)
-
-Adataim a család leszármazására s elágazására nézve nem tökéletesek.
-Legalább az első két ízről nem.
-
-Az én adataim szerint a nemességszerző ősnek, I. Istvánnak, fia I.
-Ferencz volt. Ez már Balaton-Udvariban lakott, legalább élete második
-felében. 1725 körül született s felesége Sebestyén Juliánna volt. Okos
-és szerző ember volt – ezt jegyzi meg róla a szóbeli hagyomány.
-
-Ennek fia, I. János, a nagy miniszter öreg apja. 1756-ban született s
-1808. évi április 4-én halt meg. Felesége, Szent-Király-Szabadjai Cseh
-Erzsébet. Bölcs férj, derék feleség. Gyermekeiket gondosan nevelték s a
-magasabb iskolákon tanittatták. Több helyütt volt birtokuk s azt
-jókarban tartották s tetemesen szaporitották.
-
-Ezeknek volt elsőszülött fiuk Kerkapoly II. István, a hires alispán és
-követ.
-
-Nem akarom életrajzát egészben összeállitani. Zalavármegye közönségének
-feladata ez. De életének és közpályájának némely részletére mégis ki
-kell terjeszkednem.
-
-Kerkapoly István, István néven a II-ik, a túl-a-dunai tisztes birtoku
-köznemes szokott nevelésében s minden jó tudományában részesült. Ő még
-Balaton-Udvariban született, noha utóbb életének egész felnőtt ifju- és
-férfikorát Kővágó-Eörsön töltötte. Itt volt állandó lakása, uri háza és
-szép birtoka, melynek némely része lenyult a Balatonig, sőt – mint
-nemesi birtok – kiterjedt a Balaton vizére is. Nádlás, halászat és
-rákfogás dolgában ez is ért valamit. De nemes urnál pénzbeli értéket
-alig képviselt. A nádat megtartotta saját gazdasági czéljaira. Legfölebb
-kölcsön adott pár száz kévét jó barátnak, atyafinak, jó szomszédnak.
-Rákot, halat készpénzért el nem adott volna soha. Világ csodájaként
-emlegették volna. Világ csufja lett volna a neve. Akármennyit fogtak
-jégen, vizen halászai, cselédei, ha kocsiszámra fogtak is, abból eladni
-nem volt szabad. Igy hozta magával a nemesi jó erkölcs és a tisztesség.
-Sőt áldozattal járt. Mert a hal- és rákbőség alkalmából lakomát kellett
-rendezni s arra meg kellett hivni boldog-boldogtalant. Még a czigányokat
-is. Vidámság lett belőle, dinom-dánom. Ha mégis sok volt a hal, ha igy
-se fogyhatott el: akkor meg kellett emlékezni a tiszteletes urról, a
-rektor urról, nótárius urról, a szolgabiróról és pandúr-hadnagyról, az
-atyafiakról és jó barátokról. Mindenüvé kellett küldeni nagy nyalábot.
-Azután a halászok, cselédek, nyájőrzők is megkapták a maguk bőséges
-jutalékát.
-
-Kerkapoly háza vendégszerető ház volt. Sok gyermek is volt. Öt fiu,
-három leány. A kényelmes uri lakás gyakran ugy megtelt, hogy az ember
-alig talált helyet, hova tegye bundáját, süvegét, tajtpipáját. Deák
-Ferencz is ellátogatott oda rendesen. Egyszer egyik szép tajtékpipáját
-el is vesztette ott szépen. Pedig maga is emlékként kapta nemes
-Gömörvármegyétől. Anno 1835. Valami jókedvü nemes atyánkfia emelte el,
-hogy valamikor eldicsekedhessék: ime, ez még Deák Ferencz pipája volt.
-Sokszor megfordult a háznál Kisfaludy Sándor is, Zala nagy költője.
-
-De ne ugorjunk az események elé.
-
-A pápai öreg kollégiumot Kerkapoly II. István se kerülhette el. Azután
-megszerezte az ügyvédi oklevelet. Azután házasságra gondolt.
-
-Volt a nagy-vázsonykeői uradalomnak egy jeles embere: Kelemen Ferencz s
-felesége, Murmon Jozéfa. Nyilt, szép uriház hős Kinizsy Pál régi
-várában. Két leány volt a háznál. Róza és Klementina.
-Veszprémvármegyéből a daliás Puzdor Dániel viaskodott az egyikért.
-Gazdag nemes ifju, sok ezer holdnyi Bakonynak az ura. A másikért pedig
-Kerkapoly viaskodott Zalából. Délczeg fiu ő is, noha Puzdorhoz képest
-szegény fiu. De ő elnyerte annak kezét, a kiért lángolt s azután Puzdor
-Dániel is elnyerte a magáét.
-
-Kelemen Róza lett hát Kerkapolyné, a délczeg fiuk és ragyogó szépségü
-leányok édesanyja.
-
-Az ifju férj csakhamar a szigligeti uradalomnak lett fiskusává. És
-csakhamar főszolgabiró a tapolczai járásban. Esze, becsülete, az
-emberekkel való bánásmódja meghóditotta számára a vármegyét. Jó barátja
-lett a keszthelyi gróf is, a nagy Festetich György fia.
-
-De jó barátja lett Deák Ferencz is. A mi nagy szó.
-
-Zala volt az ország vezérlő vármegyéje 1825-től kezdve. Eleintén
-el-elragadozták tőle a babért Sopron Felső-bükki Nagy Pállal, Bars
-Galantai Balogh Jánossal, Borsod Ragályival és Palóczyval, de mindez
-csak ideig-óráig tartott. A mint Zala Deák Ferenczet küldte az
-országgyülésre, azóta Zala vezérségét el nem vitatta senki. Még
-Széchenyi, még Wesselényi is szivesen engedte neki át a vezéri pálczát.
-
-De hát csupán Deák Ferencz alakja és egyénisége volt ennek egyedüli oka?
-
-Nem. Még maga Deák Ferencz is csak barátai társaságában lett azzá, a
-mivé lett.
-
-Minő társaság volt az!
-
-Deák Antal, a komor bölcs, a szigoru római jellem!
-
-Oszterhuber-Tarányi József, a kinek lelke nem ismert nagyravágyást, de
-ismerte, érezte és teljesitette a magyar nemes minden szent
-kötelességét.
-
-Kisfaludy Sándor, a lánglelkü költő, a kinek lelke utóbb aggódott s
-érzelmei hüvösebbek voltak, mint koráé, de a kit a magyar fajáért lobogó
-lelkesülésben soha senki felül nem mult. Sem, a kik előtte, sem, a kik
-utána éltek.
-
-És Csányi László, függetlenségi harczunk egyik kormányzója s legdicsőbb
-vértanuja!
-
-És Kerkapoly István, a vármegyének bölcs és nyugodt kormányzója,
-országgyülési követe s hosszu időn át alispánja.
-
-Sok lánglelkü férfiu vette körül Deákot Zalában, most csak ezeket
-emlitem föl.
-
-Ha ezek nincsenek, Deákot a maga zajkerülő és nyugalomáhitó lelke sohase
-engedte volna az ország élére állani s a nagy világ sokadalmába
-belekeveredni. Megmaradt volna kehidai bölcsnek, a kit az ország nem
-tudott volna fölfedezni. De ezek kérték, ezek biztatták, sulyos
-aggodalmaiban ezek vigasztalták s szelid és nemes erőszakkal ezek
-szoritották előre-előre!
-
-E férfiakhoz volt méltó Kerkapoly István.
-
-Neje, a szép Kelemen Róza, korán elhalt. A mikor elhalt, még kisebb
-leányok, fiuk voltak a háznál. Még jól esett volna, hogy anyjuk legyen.
-Maga Kerkapoly is még erős, délczeg férfiu volt. Alig ötvenöt éves. Uj
-házasságra gondolt. Talált is magához való derék, nemes urnőt. Özvegy
-Forintos Ferencznét Mihályfán, Sümeg mellett, Zalavármegyében. Márczius
-3-án volt az esküvő a menyasszony templomában 1848-ban. Fényes esküvő. A
-vármegye hires első alispánja a vőlegény. A menyasszony is vagyonos,
-nagy zalai nemzetség. Tiz napig éltek együtt. Még a mézes heteket élték,
-feleségét még haza se vihette Kővágó-Eörsre. Agyában vérömlés támadt s
-meghalt 1848. évi márczius 13-án. Holttestét Kővágó-Eörsre szállitották
-s nagy gyászszal ott temették el. Temetésére megjelent az egész
-vármegye. Ekkor volt 58 éves.
-
-Maradékairól is szólnom kell.
-
-Legidősb fia: Kerkapoly Móricz. A vármegye nemesi testőrré választotta.
-Deli, szép szálas ifju. Onnan átment a Koburg-huszárezredhez
-főhadnagynak. A függetlenségi harcz alatt a nemzet mellé kellett
-állania. Kapitány lett azonnal s azután a Nádor-huszároknál őrnagy. A
-szenvedésből is ki kellett részét vennie. Hét évig nyomorgott
-várfogságban. Vas a kezén-lábán. Kiszabadulása után a szép Sümeghy Marit
-vette el feleségül Söjtörön. E kiváló urnőről szóltam már röviden »Deák
-Ferencz és családja« czimü művemben. Édes apja Deáknak egyik legjobb
-barátja. Az urnőt leánykorában ugy szerette Deák, mintha saját édes
-leánya lett volna. Ő volt a legbuzgóbb házasságszerző. Az 1869-iki
-országgyülésen Zala tapolczai kerületét képviselte Kerkapoly Móricz. A
-halál 1889-ben rohanta meg mintegy 70 éves korában. Két leánya volt.
-Fiuága kialudt.
-
-A második gyermek leányka volt, Jozéfa névvel. A hirneves, egykor
-fölötte gazdag Diskay-nemzetségből lett Diskay Lajos felesége.
-
-A harmadik gyermek is leányka volt: Amália, másik ágból származott
-Kerkapoly Sándor felesége. Férje korán elhalt. Ezelőtt ötven évvel. Ő
-maga, mint mindenki által tisztelt agg urnő, ma is él az ősi birtokon
-Kővágó-Eörsön. Közel nyolczvan éves.
-
-A negyedik gyermek az én Kerkapoly Tivadar barátom. Ma is él, ma is
-jókedvü, Szent-Gálon, Veszprémvármegyében. 1829-ben született. Ifju
-korában ő se lehetett más, mint honvéd és hős. A szó teljes értelmében
-száz csatában viaskodott s azt se tudja, hány sebet hozott haza. De
-mikor hozta haza? Ha e kérdésre meg lehetne felelni! Élete ragyogó
-regény. Világos után besorozták az osztrák hadseregbe. Ott is méltó
-maradt magához s nevéhez. Átment a lengyelekhez s a hős nemzet utolsó
-szabadságharczát is végigküzdötte 1863-ban. Megint elbukott a hős nemzet
-s ő kettétört kardjával akkor jött haza. Három gyermeke van. Köztük egy
-ifju tartja fenn majd ágát.
-
-Az ötödik gyermek Kerkapoly Balázs. Gyönge ifjukorban bár, de ő se
-lehetett más, mint vitéz honvéd. Harmincz éve halt meg. 1861-ben
-vármegyéje az alkotmány pillanatnyi helyreálltakor főlevéltárnokává
-választotta.
-
-E tiszti állásában rettenetes balesete támadt. Ha röviden is, meg kell
-emlitenem. Nekem is volt vele dolgom.
-
-Egerszegen van a vármegyei levéltár. Ott végzi hivatalos dolgát, ott
-pipázgat a főlevéltárnok.
-
-Egyik napon hire futamodik, hogy Csúzy Pál, a hires becsehelyi nábob,
-nagy beteg, talán meg is hal. Egyenes örökösei alig vannak, de
-végrendelete ott van a levéltárban. Kerkapoly Balázs őrzi, a
-főlevéltárnok. Az uradalom négyezer hold, hatalmas erdők, számtalan
-lábas jószág, juhnyájak, kondák, sok pénz, sok bor, sok eleség, tele
-kastély, tehát bizony nagy örökség, nagy dolog.
-
-Megjelenik a főlevéltári hivatalban egy tekintélyes ügyvéd. Jó
-családbeli, előkelő név, Kerkapolynak régi ismerőse, jó barátja.
-
-– Jó reggelt, pajtás!
-
-– Hozott isten! Mi járatban jösz?
-
-– Sürgős dolgom van nálad. Az öreg Csúzy ebül van. Becsehelyre kell
-indulnom. Nesze!
-
-Elővesz egy irást s odaadja Kerkapolynak.
-
-Az irás az első alispán sajátkezü irása, melyben elrendeli, hogy a Csúzy
-Pál-féle végrendelet kiadassék s utasitja a főlevéltárnokot, hogy Sk. L.
-hites ügyvéd elismervényére az ő kezébe haladéktalanul adja át azt.
-
-– Szivesen, pajtás!
-
-Nézi a könyveket, rögtön megtalálja a végrendelet számát, ki is veszi
-helyéből, át is adja az ügyvédnek, az ügyvédnél már kész is az
-elismervény, azt átveszi, beiktatja s az alispáni utalványnyal együtt a
-végrendelet helyére teszi.
-
-Rendben van minden. Tökéletesen jogos és törvényes az eljárás. Az ügyvéd
-el is száguld a végrendelettel, a kapu előtt várta már kocsija.
-
-Mi hiba lehetne a dologban?
-
-Az alispán nagy tekintélyü és szigoru ember. Épen ott van most is a
-vármegyeházban saját hivatalos szobáiban. Egy percz alatt meg lehet
-kérdezni. De mire való megkérdezni? Az irást és aláirást jól ismeri. A
-hivatalos pöcsét is rendben. Még a papiros is a vármegye papirosa. Az
-irást is most irták, a porzó még hiánytalan rajta. Micsoda bolond ember
-lenne, a kinek kétség támadhatna az agyában s oda menne kérdezősködni az
-alispánhoz?
-
-De hiszen az ügyvéd élő ember, hires család, vagyonos is, ott fekszik
-elismervénye is, jó ismerős, jó barát, ki gondolhatna valami rosszra? Az
-is mindennapi dolog, hogy öreg ember, ha egészsége ingadoz, magához
-veszi végrendeletét s még egyszer átnézi, megfontolja, egyik-másik
-ponton talán változtat is.
-
-Bizonyára ez az eset Csúzy Pállal, a becsehelyi öreg urasággal is.
-
-Ebédnél összejön a főlevéltárnok az alispánnal s beszélgetés közben
-véletlenül azt mondja neki:
-
-– No, az öreg Csúzy Pál is kivette végrendeletét, talán meg akarja
-változtatni.
-
-– Ki adta ki?
-
-– Én magam.
-
-– Ki utalta ki?
-
-Kerkapoly Balázs elnevette magát.
-
-– Ugyan, ne mókázz, kedves alispánom, hiszen te magad utaltad ki. A te
-irásod, aláirásod, pöcséted.
-
-Az alispán nagyon komoly arczot vágott.
-
-– No, édes barátom, a tüzes istennyila belé is ütött a dolgunkba, mert
-én ugyan neked se irást, se aláirást, se pöcsétet nem adtam!
-
-De már erre mind fölugráltak az urak. Hallatlan gonosz tett. Soha ilyet
-nem hallott a világ. Fényes nappal, a vármegye házában hamis irással és
-hamis pöcséttel koholni alispáni utalványt.
-
-Félben szakitották az ebédet s futottak a levéltárba. Megnézték az
-alispáni utalványt. Hát az bizony egészen hamis és koholt. Megnézték az
-ügyvédi elismerést. De az már igazi, ha ugyan az ügyvéd azt is el nem
-tagadja.
-
-Mit csináljunk?
-
-A végrendeletet megsemmisithetik most már a gonosztevők, tetszésüktől
-függ s az esetben a jogosult örökösök és hagyományosok végképen elesnek
-minden örökségtől és hagyománytól. Pedig egy millióról vagy többről van
-szó.
-
-Hol a pandúrhadnagy? Hol a legügyesebb pandúrkáplár? Hol a leggyorsabb
-pandúrok?
-
-Utánuk a gonosztevőknek!
-
-No-no, még se olyan gyorsan. Hiszen él az öreg Csúzy Pál. Hátha magáévá
-teszi az ügyvéd dolgát? Hátha változatlanul hagyja azt a végrendeletet
-vagy szabad tetszése szerint ujat csinál? Akkor nincs kár, nincs
-jogsérelem s kinek mi köze a dologhoz? Igaz, hogy a hamis alispáni
-utalványt akkor is koholta valaki s ezért lakolnia kell, de ez már mégis
-enyhébb dolog. Nagy családok, ismert nevek vannak kérdésben. Zajt ütni
-idő előtt nem tanácsos. Végre is egy turóért ne üssük agyon a macskát.
-Sebten értesiteni kell az öreg Csúzy Pált.
-
-De hogyan?
-
-Telefon nincs, táviró nincs, vasut sincs, Becsehely pedig Egerszeghez
-még se puskalövésnyi távolság. Az ügyvéd pedig jó három órai egéruttal
-előre van.
-
-Kerkapoly Balázs nem sokat adott az okoskodásokra. Hiszen koczkán van az
-ő becsülete is. A legjobb lovakat fogatta be s nyargalt lóhalálában
-Becsehelyre. Majd ő beszél az öreg Csúzy Pállal.
-
-Öreg éjszaka volt már, a mikor Becsehelyre ért. Rohant a kastélyba.
-Néhány szoba ablaka vigan világitott. Tehát fent voltak még az uraságok.
-Az inasok, cselédleányok utját állották. Azokat félretaszigálta s
-egyenesen berontott a nagy palotába.
-
-Sokan voltak ott. Mind férfiak s mind ismerősök. Csak lassanként kezdte
-őket felismerni. A nagy tűzben, lángban, sietségben kápráztak szemei. Az
-első pillanatban senki se szólt, mintha megmerevedett volna mindenki.
-Legelőször az ügyvédet vette észre.
-
-– Csakhogy itt vagy. Utánad futok!
-
-Azután a szolgabirót s az esküdtet vette észre, a járás tisztviselőit.
-
-– Te is itt vagy, szolgabirám? Te is, esküdt pajtás?
-
-Nagyot lélegzett, kezdett megnyugodni. Hiszen itt a vármegye
-főtisztviselői, a közigazság hivatott őrei. Még se oly nagy a baj.
-
-Lassubb hangon kezdett beszélni.
-
-– Add vissza, Laczi, azt a végrendeletet, vissza kell vinnem a
-levéltárba s aztán beszélni akarok az öreg Csúzy Pállal.
-
-Valaki elnevette magát hangosan.
-
-– No, azzal ugyan beszélhetsz.
-
-Oda mutattak az ágyra, a mely fel volt bontva s a melyben öreg ember
-feküdt. Ősz haja, ősz bajusza, halvány arcza. Keze a takaró alatt.
-Nyugodtan alszik.
-
-Odamegy, szólitja az alvót. Az alvó nem felel, nem is mozdul. Halott
-fekszik az ágyon. Az a halott az öreg Csúzy Pál.
-
-Rettenetes jelenet következett. Látta, hogy rablók és gyilkosok
-barlangjába került. Az a kaczagás mindent elárult. Elszánt, hidegvérü
-gonosztevőkkel van dolga. Ő magában áll, segitsége nincs. Éjszaka van,
-körülötte minden idegen. Meg kell itt halni.
-
-Hát hiszen nagyobb baj is van a világon. Látta már ő a halált ott a
-csatamezőkön. Az se vak, az se bolond mindig. Előrántotta jó
-huszár-pisztolyát s rárivalt az ügyvédre:
-
-– Adod vagy nem adod, gazember, azt a végrendeletet?
-
-E pillanatban öt pisztoly meredt egyszerre a szeme közé.
-
-Elmondom az esetet főbb vázlatában. Szinte hihetetlen. Közölhetném a
-neveket is. Régen történt. Senki se él már a szereplők közül. Zalában
-még mindig sokan vannak, a kik emlékeznek a rettenetes esetre. Még
-Veszprémvármegyében is él egy-két ismerősöm, a ki nem feledte el. De a
-neveket még se közlöm. Nagy családok ifjabb nemzedékének fájdalmat
-okozhatnék. S mire való volna az? A hires Csúzy-per lett belőle.
-Negyvenöt év előtt az egész ország beszélt róla.
-
-Egyik pisztoly se durrant el a szemközt állók között. Kerkapoly
-visszanyerte hidegvérét. Ha egyet agyonlő is a gonosztevők közül, ott
-marad a többi s elvégez mindent, a mit el akar végezni. De ők se merték
-az egyetlen igaz embert agyonlőni. Nem akartak gyilkosok is lenni.
-
-Hanem többet mertek.
-
-Hamumerő vaslapáton kivettek a kandallóból egy csomó izzó parazsat s az
-ügyvéd szép gondosan rátette az igazi végrendeletet. Ott égett el, ott
-hamvadt el a főlevéltárnok szemei előtt. Még azt is jól látta, a mint az
-égő szikrák ott czikáztak, ott játszottak, ott kergetőztek az elégett
-papir hamvain.
-
-De ez félmunka volt.
-
-Készitettek uj végrendeletet. Hamisat, koholtat, istentelent. Ráirták a
-holt ember nevét. Aláirták a tanuk. Hitelesitette nyugodtan a szolgabiró
-és esküdt. Aláirták szépen s ráütötték a nemes vármegye hiteles
-pöcsétjét. Olyan igaznak látszó végrendeletet készitettek, mintha az az
-országbiró, vagy a nemes káptalan előtt készült volna. Nem lehetett
-benne semmi kétség.
-
-De még fel is olvasták, a hogy szokás. Oda álltak vele a halottas ágy
-elé. Sőt meg is kérdezték a halottat.
-
-– Ugy-e, ez az igazi végső akaratod?
-
-A halott nem felelt.
-
-Akkor odament hozzá egy ember, vasmarokkal belemarkolt ősz hajába s a
-holt ember fejét előre hajtogatta.
-
-– Bólints hát, legalább, vén gazember, ha nem akarsz felelni.
-
-S a vasmarok alatt bólintott a halott.
-
-Kerkapoly Balázs, mintha az esze el akarta volna hagyni, oly sietséggel
-nyargalt Egerszegre, hogy hivatalosan följelentse a Becsehelyen
-látott-hallott borzadalmas éjszakai dolgokat.
-
-Az álörökösök pedig beleültek az uradalomba, pénzzé tettek minden
-ingóbingót, levágták az erdőket, élték világukat s pusztává tették az
-egész gazdaságot.
-
-Egy millióért sokat meg tud tenni a korszerü könnyelmü ember.
-
-Jól van, megtörtént. Nagy botlásai vannak a természetnek is. Ritka és
-különös bűntett, valamikor és valahogy csak meglakolnak érte, a kik
-elkövették. Utóbb mégis csak elmulik minden és mindenki. A feledés
-elboritja örökre a multat.
-
-De hol van hát a megtorlás? Hol az igazság? Hol a rettenetes kórság
-orvoslása? Hol vagytok ti birák, rendőrök, csendőrök, főtisztviselők,
-büszke és hatalmas kormányzó férfiak? Álljatok hát elő!
-
-Veszett időket éltünk akkor.
-
-Ránk zudult a Schmerling-nevü önkény német uralma. Egy szép őszi napon
-elhagyta helyét az ország minden tisztviselője, a ki hazafi volt. Isten
-tudja, minő férfiak kerültek Zala vármegye élére. A Csúzy-per megindult,
-a vizsgálatot megkezdették, de csak ugy tessék-lássék módra. A bitorlók
-a hatalom árnyékába huzódtak. Az olyan férfiaknak, mint Kerkapoly Balázs
-és szigoru alispánja, hallgatniok kellett. Ha szólnak, betörik a
-fejüket. Odujokba kellett vonulniok.
-
-Elvégre azok is belátták, a kik a hatalom csúcsán üldögéltek, hogy a
-Csúzy-pert ugy hagyni, a hogy van, nem lehet. Elvették Zalavármegyétől s
-Veszprémvármegyére bizták. Csináljon vele, a mit tud.
-
-Igy került utóbb hét-nyolcz év mulva az én kezembe is. Meg nem tudom
-most már mondani, hányadik fiskus voltam benne. A fiatal ember
-buzgalmával nyultam bele. A mindenféle irások kocsiderékkal voltak már.
-Mindenkit az a veszély fenyegetett, hogy belefulad az irásokba. A
-vármegye huszárjai talicskával hordták hozzám. Gyerek-észszel azt
-gondoltam, no majd én valahára dülőre juttatom az igazságot. Lakoljanak
-a bűnösök, diadalmaskodjanak az ártatlanok.
-
-Hiábavaló dicsekedés lett belőle.
-
-Gyarló dolog a biróság. Ha valakit el akar itélni: elitéli, ha az Jézus
-Krisztus is. Megtörtént. Ha pedig valakit nem akar elitélni, nem itéli
-el, habár édes anyját kegyetlen halállal gyilkolta is meg. Erre is tudok
-példát.
-
-A Csúzy-per tetteseit nem akarta elitélni.
-
-Az én törvényszékem ugyan megállta a helyét s azokat, a kik
-megérdemelték, kegyetlen vád alá helyeztettem, de nem ért az semmit. A
-királyi táblára került az ügy s ott a terhelő iratok szőrén-szálán
-elvesztek.
-
-Elförmedtünk. De azért összedugtuk a fejünket uj vizsgálat után láttunk
-s annyira-mennyire kipótoltuk a hiányokat. Ez se ért semmit. A királyi
-táblán megin csak elvesztek a fontosabb irományok.
-
-Ejh-hajh! Manó vesződjék az ilyen ügygyel. Minden buzgóságom ugy
-lelohadt, magam is nevettem rajta. Utóbb a szolgabiró is meghalt, az
-esküdt is, az ügyvéd is meghalt. Én is elhagytam a vármegyét és szegény
-jó Kerkapoly Balázs barátom is meghalt. Soha se tudtam neki elégtételt
-szerezni. Az iratokkal tele lett egy pincze. Most is megvannak, ha
-negyven év óta el nem fütötték őket.
-
-A hires alispán hatodik gyermeke megint leányka volt. Róza Eösy Imréné,
-ott lakik az ősi birtokon.
-
-A hetedik gyermek István volt, apja nevét viselte. Tiz-tizenkét éves
-lehetett 1848-ban, honvédnek be nem vehették. Együtt tanultam vele a
-pápai főiskolán, noha ő öreg diák volt mellettem. Héviz-Györkön,
-Pestmegyében hunyt el, mint kedvelt lelkipásztor.
-
-A nyolczadik gyermek megint fiu. A neve: Kálmán. Köves-Kállán lakott.
-Csekő-lányt vett feleségül. Talán most is él, de már öreg legény.
-
-Ime, a hires alispán ágazata. Maga jeles kormányzó, jeles követ, a nagy
-Deák testvérek barátja. Nyolcz derék gyermeket adott a hazának. Köztük
-három hős honvédet, egy országgyülési képviselőt s egy buzgó lelkészt.
-Emlékezetét ne felejtse a feledékeny korszak.
-
-Térjünk át most a nagy miniszter ágára.
-
-Az alispánnak még négy testvére volt. Az alispán 1789. évi márczius
-26-án született. Utána 1791. évi november 7-én II. Ferencz nevü öcscse
-látott napvilágot.
-
-Ez balaton-udvari birtokos maradt s voltaképen csakis ő maradt az ősi
-fészekben. Talán tévedhetek, de ugy tudom, ugy értesültem, hogy az ő
-felesége is Cseh családbeli leány volt Szent-Király-Szabadjáról, mint
-édes anyja. Két fia és egy leánya maradt. Kerkapoly Sándor uradalmi
-tiszt volt. Kerkapoly János Köttsére, Somogyvármegyébe költözött s ott
-volt birtokos. A leány pedig: Juliánna Fehérvármegyébe került Czeczére,
-mint az ottani jóhirnevü lelkésznek, Töröknek, hitestársa.
-
-Azután következett időrendben a nagy miniszter édes apja, Kerkapoly II.
-János. Ez volt a hires alispán harmadik testvérje. Szomoru a története,
-részletesen kell elmesélnem. Előbb azonban megjegyzem, hogy a negyedik
-testvér, József, 1797. évi julius 9-én született, de hétnapos korában
-meghalt. Az ötödik testvér leányka volt: Kerkapoly Zsuzsánna, született
-1798. évi október 17-én. Életéről, haláláról alig tudok valamit.
-
-Most már nyájas olvasóm türelmét nem fárasztom tovább a család
-leszármazásának s elterjedésének száraz adataival. Ezentul csak két
-férfival lesz dolgunk. Az egyik a nagy miniszter, a másik az ő édes
-apja. Itt már nagy emberi s nagy országos érdekü események közé jutunk.
-
-Kerkapoly II. János 1794. évi deczember 14-én született
-Balaton-Udvariban. Magas középtermet, hatalmas és bátor lélek. Szép,
-deli alak, de csöndes, nyugodt természet. Igy mondták nekem, a kik
-ismerték.
-
-Zalavármegyéből nősült, – most már nem is tudom biztosan: Henyéből vagy
-Monoszlóból. Mind a két faluban volt feleségének öröksége. Szülőfalva
-azonban, mint utóbb hitelesen értesültem, mégis Henye, helyesebben irva:
-Balaton-Nemes-Henye.
-
-Felesége: Bodor Zsuzsánna, Bodor Sándor és Tóth Zsófia leánya, született
-1799. évi ápril 6-án. A Bodor-család ma is megvan. Jónevü, tisztes
-vagyonu kis-nemes család. A leány nagyon szép volt, okos, eszes,
-egészséges, egyszerü, de nemes gondolkozásu. A jó anyának, a jó
-asszonynak, a jó feleségnek örök mintaképe. Leánykorában, sőt fiatalabb
-korában se ismertem, de 1851 óta jól ismertem s huszonkét éven át erősen
-figyeltem rá. Fia, a nagy miniszter, rendkivüli ember volt, hozzá
-hasonlót nem is ismertem életemben. Édes anyja megismerésére örökké
-hajszolt a vágy, megtudni, milyen asszony lehetett az, a ki a nagy
-minisztert szülte, nevelte s az élet viszontagságos utjain át vezette.
-
-Szép, nemes arczu asszony volt öreg korában is. Kevés szavu, komoly
-nézésü, végtelenül gondos, takarékos és egyszerü. Gyönyörü szemei
-voltak. A női szemek minden bája s a férfiszem minden okossága és
-komolysága megvolt szemeiben.
-
-Mig nagy fia csak egyszerü pápai kollégiumi tanár volt: addig
-egyszerüségét, takarékosságát, falusi kisnemesi öltözködését s
-munkaszeretetét mindenki természetesnek találta. Ő maga özvegy asszony
-és egyszerü szentgáli birtokos s fia csak tanár. A tanár ember lehet
-világra szóló tudós, lehet nagy vagyon ura, de a régi társadalom
-felfogása szerint a tanár, ha igazi tanár, még se igazi úr. Hiszen
-órához van kötve munkabeli kötelessége s az órát meg kell tartani
-pontosan. Igaz, hogy a vármegye ura már igazi úr, ha semmije sincs is,
-pedig az ő munkabeli tiszte is órához van kötve. Csakhogy a vármegye ura
-nem tartja meg az órát s pontosságával nem törődik se maga, se más. A ki
-már pontos s megtartja az órát: az már nem vármegye ura, hanem csak
-hivatalnok. Ismerni kell a lelkek állapotát.
-
-Csakhogy abból a pápai tanárból országgyülési képviselő lett,
-államtitkár lett s hatalmas miniszter lett. És két embernek különös
-kedveltje lett, a kik nagyon szerették, nagyon becsülték s föltétlenül
-biztak benne. Az egyik volt Deák Ferencz, a másik volt Ferencz József
-király. És az a pápai tanár nagy úr is lett, az ország fényes
-palotájában lakása lett, sok mindenféle szolgáló ember készséges
-szolgálatára lett; – az inasok, komornyikok, kapusok, ajtónállók s
-mindenféle titkárok, fogalmazók és tanácsosok csak ugy hemzsegtek
-körülötte. Még a fütés, világitás se került semmibe.
-
-Édes anyja vele jött s vele lakott a régi pénzügyminiszteri palotában.
-Valami husz szoba és terem volt a lakásuk. Kisebb-nagyobb szobák és
-termek. Akkora termek is, mint falun a kálvinista templom. Tele selyem
-és bársony butorokkal. Kék selyem, piros selyem, ibolyaszinü és
-hajnalszinü selymek és bársonyok. Arany-ezüst diszitések mindenütt.
-Drága képek a falon arasznyi arany keretekkel. Császárok, királyok,
-nádorispánok képei. Régi, drága órák falakon, asztalokon. Nehéz bojtos
-függönyök ajtókon, ablakokon. Olyan csillárok, mint az erdő. A padlaton
-drága szőnyegek. Vagy oly fényes padolat, hogy az ember
-megborotválkozhatik benne, mint a tükörben.
-
-Ilyen lett a pápai kálvinista tanár lakása.
-
-Kerkapoly oda vezette édes anyját s végigjárta vele a szobákat.
-
-– No, édes anyám, most már mondja meg, hol lakjunk, hogyan lakjunk?
-
-Az anya készen volt a felelettel. Elmondtam már másutt, itt csak röviden
-ismétlem.
-
-– Nekem, édes fiam, ez a nagy palota nem kell. Nem koptatjuk a butorokat
-se, mert azok az országé s nem a mieink. Hanem van itt a nagy lépcső
-mellett de a hátulsó lépcső mellett öt egyszerü kis szoba. Egyik lesz az
-én hálószobám, másik lesz a te hálószobád. Egyik lesz a cselédszoba,
-másikból konyhát csináltatunk. Egy nappali szoba elég lesz neked, ha
-miniszter vagy is. Egy szobát pedig berendezek vendégszobának, ha
-valamelyik leányom vagy unokám meglátogat, adhassunk neki kényelmes
-szállást. Butornak, ágybelinek, konyhabelinek jó lesz a magunké. Egy
-szakácsnét tartunk. Az kiszolgál engem, az ajtónálló pedig kiszolgál
-téged. Ne élje világát hiába az ország pénzén.
-
-A miniszter szokása szerint bólintott egyet a fejével. Hát jó lesz. Ugy
-lesz, a hogy a jó anya akarja.
-
-Ma uj, óriási, czifra palota van a régi helyén. Maholnap kevesen
-lesznek, a kik a régire emlékeznek.
-
-A főlépcső a nagy elfogadó, várakozó és kihallgatási termekbe vezetett.
-Ezek drágaságait a jó anya látni se akarta.
-
-A földszinten széles, hüvös, nedves folyosó vezetett a hátulsó
-lépcsőhöz. Egyik oldalán utczára néző ablakok, másik oldalán kegyetlenül
-bezárt vasajtók. Én bizony soha se kérdeztem, mi van a vasajtók mögött.
-A hátulsó lépcső vezetett ahhoz a hat kis szobához, melyet a jó anya
-lakásnak kijelölt. Azon túl még az emeleti folyosóra legalább tiz szoba
-volt. Kerkapoly mindezt hivatali helyiségnek engedte át. Ott volt
-magának is egy fölötte egyszerü miniszteri szobája. Az egész butorzat
-nem ért benne száz forintot. Ott fogadta barátait s a kisszámu
-küldöttségeket is, valamint előadó tanácsosait.
-
-Igy akarta a jó anya, hát igy lett.
-
-Csak kis változtatást tettek az eredeti terven.
-
-– Hátha, édes jó anyám, olyan szálló vendégünk lesz, a ki nem
-családbeli? Annak is kellene egy vendégszoba.
-
-Igaz a!
-
-Az utolsó elfogadó teremből nyilt egy kis szoba. Azt a maguk butoraival
-berendezték vendégszobának. Ennek volt nem egyszer megszálló lakója
-Noszlopy Tamás közös barátunk Veszprémvármegyéből s egyszer-másszor
-néhány távolabbi rokon. Ebben laktam én is 1872-ben egy-két hónapig,
-mint a nagy miniszter vendége.
-
-Azonban még mindig édes anyjáról beszélek.
-
-Együtt ülünk az asztal mellett vele s beszélgetünk. Ott van fia, ott
-Noszlopy Tamás s én. Noszlopy körültekint s azt mondja:
-
-– Mégis szükes ez a lakás, kedves hugomasszony. Miért nem foglalja el az
-egész lakást?
-
-– Nem szoktunk mi ahhoz, uramöcsém, nem is akarok az uraskodáshoz
-szokni, nem vagyunk mi gazdag emberek!
-
-Nagy baja volt a cselédekkel.
-
-A fia természetesen kegyelmes úr volt. A cseléd őt is kegyelmes
-asszonynak szólitotta. Megfeddette érte. Azután méltóságos asszonynak
-nevezte. Ezért is megfeddette. De már a nagyságos asszonyból nem akart
-engedni egy cseléd se.
-
-Zsörtölődött velük. Egyszer azt mondja nekem:
-
-– Nehéz fejük van ezeknek a fővárosi népeknek. Sehogy se tudom rá
-szoktatni őket, hogy én csak »nemzetes asszony« vagyok, semmi más.
-Boldogult édes, jó uramról csak ez a megtisztelés illet.
-
-Egy szakácsnéja egyenesen szemébe mondta:
-
-– Hogyan szolgáljak én Nemzetes asszonyt, mikor én magam is Tens asszony
-vagyok?
-
-Erre jóizüt nevetett. Hát még fia, az ő falrengető kaczagásával?
-
-Nos, hát ilyen asszony volt, ilyen lélek, ilyen gondolkozás Nemzetes
-özvegy Kerkapoly Jánosné született Bodor Zsuzsánna asszonyom. Ilyen
-léleknek, ilyen gondolkozásnak nevelte nagy miniszterfiát.
-
-Ugy tudom, 1817-ben kelt össze férjével. Szent-Gálon vették át öröklött
-birtokjukat s ezt még meg is szaporitották. Sörény gazdák, szelid,
-józan, takarékos emberek. Szereztek, boldogultak.
-
-Mennyi birtokuk volt, egészen biztosan nem tudom. Mikor a jó anya
-felosztotta birtokát három gyereke között, mindegyikre nyolczezer forint
-örökség jutott. De a szentgáli birtokot el kellett a gyerekeknek adniok.
-A birtok akkori árát tekintve, jó kétszáz magyar holdnyi lehetett házzal
-és belsőséggel és sok kijáró háziállattal. Ekkora birtok a tagositás
-előtti állapotban legalább ötven darabból állt s ötven helyen feküdt. És
-óriási területen az öreg Bakony kellő közepén. Gazdaembernek tehát sok
-igásat kellett tartani.
-
-Tiz évig boldog házaséletet éltek. Azt mondta nekem a nemes özvegy, hogy
-boldogabb ember nem volt a világon, mint ők ketten. Épek, egészségesek,
-vagyonosak, jókedvüek. Ugy szerették egymást, mint összekelésük
-napjaiban. Gyönyörü gyermekeik születtek egyre-másra.
-
-Első leányuk: Eszter, Győrffy Dánielné Köves-Kállán. Gyermekei nem
-maradtak. 1819. évi április 21-én született. Második leányuk: Ágnes, a
-kinek első férje Doby József tót-vásonyi lelkész volt, de korán meghalt.
-Két gyermekük Kálmán és Ágnes fiatalon halt el. Azután második férjével
-Győrffy Dániellel, zalavármegyei ősi nemes és birtokos férfiuval, megyei
-tekintélyes tisztviselővel folyt le boldog házasélete.
-
-A harmadik gyermek férfi lett Károly névvel. Ebből lett utóbb a nagy
-miniszter. Született 1824-ben május hó 13-án.
-
-Még egy gyermekük lett, a negyedik. Ez is fiu. Gábor névre keresztelték.
-1827-ben született, de négy éves korában, 1831-ben, meghalt.
-
-
-III.
-
-(A nagy miniszter keresztszülei. – Édes apjának halála és sirja. – A
-halál titkos története. – Nagy lelki gyötrődések a halál előtt. – A nagy
-miniszter gyerekkora. – Miért nem lehetett szent-gáli biró? – Milyen
-tolmács kell? – A rézöntő nem kell. – Az öreg biró a nagy miniszterből
-akar tolmácsot nevelni.)
-
-Mintha sejtették volna a jó szülők, hogy Károly fiuk nagy jövő elé megy.
-Sok keresztszülőről gondoskodtak számára.
-
-Ez a szó: »keresztapám«, »keresztanyám« nagy dolgot jelent a régi
-nemesi, kálvinista társadalomban. A keresztfiu a keresztapa, keresztanya
-családjához tartozik. Kivált, ha a keresztszülőknek nincs gyermekük s
-kivált, ha a keresztfiuk árvaságra jutnak. Az élet ösvénye gyakran
-hosszu és gyakran göröngyös. Ez ösvényen könnyebb a járás, ha sok jó
-barát s kevés ellenség szeme kisér bennünket. Az ösvényen járó sokszor
-megtévedhet, kivált kamasz éveiben, sokszor meg is akadhat. Mily jól
-esik akkor a rokonérzés, igaz részvét, meleg barátság! A keresztapában,
-anyában ezt rendszerint meg lehet találni. Házasuláskor,
-birtokszerzéskor, nagy betegségben, sulyos kárvallás esetén mindig tőlük
-jön az első jó tanács, az első édes segitség.
-
-De nagy urak után nem futkostak a szerény és önérzetes szülők. Csak ott
-Szent-Gálon, maguk közt kerestek komákat. A komák voltak Liszkay,
-Zsebeházy, Csapó, Barcza, Tamás, Gombás, Kozma, Hőbe, Somogyi. Nemes
-emberek és királyi vadászok. A keresztanyák mindegyiknek a felesége. Jó
-magyar nevek és alakok azok is. Hőbe János Balaton-Udvariból volt az ősi
-fészekből. Somogyi Mózes Antalfáról. A többi szentgáli. Hiszen csak itt
-kell a jó keresztszülő a kis gyermeknek.
-
-Iskolázott, okleveles férfiu csak egy van a keresztszülők között. Ez
-Leveldi Kozma Ferencz hites és okleveles ügyvéd Kőröshegyről,
-Somogyvármegyéből. Ez a hires királyi főügyésznek, Kozma Sándornak édes
-apja. Akkor még Kőröshegyen lakott, a Balaton mellett, később költözött
-Sörnyére. Kerkapoly János is keresztapja volt Kozma Sándornak. A két
-nagytehetségü fiu, a későbbi miniszter és a főügyész utóbb összekerült
-Pápán a főiskolában. Mind a kettő feltünt már akkor is, pedig Jókaival,
-Petőfivel versenyeztek együtt a munkában és lelkesülésben és
-ábrándozásokban. A születéstől a halálig jó barátságban maradtak.
-
-1828. évi márczius 7-én rettenetes csapás sujtotta a Kerkapoly-családot.
-A jó férj és jó apa meghalt hirtelen. Harmincznégy éves, erős, fiatal,
-tele élettel s hosszu életre szóló tervekkel. Meghalt hirtelen.
-
-Az anyakönyv megjegyzi a halál napját. A halott nevét igy iktatja be:
-Nemes Kerkapoly János, házas férfiu, 34 esztendős. Temetése diszes volt,
-ősi szokásnak megfelelő. Az anyakönyv azt is megjegyzi, hogy a temetés
-kettős egyházi tanitással és bucsuztatóval történt. Tehát két pap
-végezte a szertartást s a templomban is, a temetőben is hangzott a
-halotti szent beszéd. S a tanitó is áhitatos szónoklattal, ékes
-versekben bucsuztatta el az elhunytat szerető nejétől, árva
-gyermekeitől, fényes rokonságától, a jó keresztszülőktől, a szent
-eklézsiától s a nemes szent-gáli köztársaságtól.
-
-Hihetetlen haláleset. Vajjon, mi lehetett ennek oka?
-
-Az anyakönyv erre is meg akar felelni. Azt mondja, a halál oka »ki nem
-üthetett patécs« volt.
-
-Lehet. A patécs gonosz betegség. De inkább gyerekek betegsége szokott
-lenni. Hogy az öreg Bakony közepén erős, hatalmas, fiatal férfit
-ragadjon el a patécs: ez bizony ritka eset.
-
-De hát most már, hetvennyolcz év mulva, ki vitatkoznék az anyakönyvvel?
-Mindenki meghalt már, a kinek egykor forró könyei hullottak a halott
-fölött. És senki se él már azok közül, a kik akkor érett elmével
-tudhatták meg az igazságot.
-
-Hát a sirkő, a sirirat mit mond?
-
-Azt mondják, sok a hazugság a nagy világban. Igaz ez. De sehol sincs
-annyi hazugság, mint a királyok és papok szavában, a szerelmi
-vallomásokban, a lakomák felköszöntőin s a siriratokban. Mit keresünk
-hát a sirkövön?
-
-De én fölkerestem Kerkapoly János sirját. Ott van Szent-Gálon, a régi
-temetőben. Buja fű boritotta, a mikor ott jártam s a sirhalom se látszik
-immár. A közel nyolczvan esztendő elsimitotta már. De sirkövét
-megtaláltam. Egyszerü kő, vörös-berényi vagy alsó-eörsi vörös kőből
-faragott. Azon a vidéken ez a szokás. Irás van a kövön, de az irás nagy
-részét már elfödte az avar. Ugy kellett a kő mellékét kapával kiásni. A
-kövön ez az irás:
-
-– E gyászos hant fedi nemes Kerkapoly János ur holttestét, ki élt 34
-esztendőket, meghalt márczius 5-én. Anno 1828.
-
-Egyszerü sirirat. Csak két szó van benne fölösleges. Ez a szó: »nemes«
-és ez a szó: »ur«. A ki a föld alatt pihen, az már nem »nemes ur«, hanem
-enyészet, por és hamu. De azért ne birálgassuk a bánatos özvegyet. A
-kőfaragó eszejárása volt az az irás, senkié se másé.
-
-Hát a sirfelirat se tudósabb, mint az anyakönyv.
-
-De nekem el kell mondanom a halál igaz történetét ugy, a hogy öreg
-Gombás Lajos szentgáli egykoru birtokostól s a halottnak
-keresztkomájától s ugy, a hogy Kerkapoly Tivadar barátomtól hallottam.
-Öreg Gombás Lajos régen meghalt, Kerkapoly Tivadar ma is él. Ura
-szavának. Ő ugyan akkor csak csecsemő lehetett, sőt talán csak a halál
-után egy évre született, de ő apjától, a hires alispántól, hallotta az
-esetet.
-
-Nekem se a nagy miniszter, se jó, édes anyja nem szólt róla soha egy
-szót se.
-
-Emlitettem már, hogy Kerkapoly János jövevény volt, uj birtokos volt
-Szent-Gálon. Felesége részbeli örökségére költözött oda s ahhoz szerzett
-ujabb-ujabb birtokrészeket. Eredetileg nem volt királyi vadász, de mint
-helybeli birtokosnak s kétség alá nem eső régi nemes embernek a királyi
-vadászatokban is részt kellett vennie. Még ha kedve nem lett volna is
-hozzá, a köztársaság ugy rendelte. Hiszen az öreg Bakonyból negyvenezer
-holdat ez ősi jogczimen birtak a szentgáliak.
-
-Azonban minden faluban vannak hetyke, pajzán, házsártos emberek, a kik
-mint régi, gyökeres helybeliek, az uj birtokosokkal mindig évődnek s ha
-bor van bennük, gunyolódnak, sőt hetvenkednek is. Akadt ilyen
-Szent-Gálon is. A szóbeli hagyomány azt mondja: Bóday Imre volt a neve.
-Egyébként bebizonyitani nem tudnám.
-
-Az 1827-ik év tavaszán valami nagy köztársasági áldomás volt
-Szent-Gálon. Ott volt Kerkapoly is, Bóday is. Bóday elkezdett az
-áldomáson Kerkapoly rovására elméskedni, hetvenkedni.
-
-Kerkapoly komoly, békés, nyugodt vérü, kevés szavu ember volt, békén
-türte a gunyolódást. De utóbb mégis azt mondta neki:
-
-– Ne öblögesd a szádat, atyámfia, mert itt hagylak!
-
-Nem használt az intés, a kissé boros Bóday tovább izetlenkedett.
-Kerkapoly szó nélkül fölkelt helyéből s más társaságba keveredett.
-
-Bóday utána ment s tovább folytatta gunyolódását. Kerkapoly megint szó
-nélkül tért ki előle s az áldomásozók közt másutt telepedett le.
-
-Bóday oda is utána ment.
-
-Kerkapoly most már elvesztette türelmét s fenyegető, komoly hangon azt
-mondta neki:
-
-– Ha el nem állsz rólam, Bóday, baraczkot kapsz a fejedre, megemlegeted
-holtig!
-
-Bóday odaugrott az arczába s azt kiáltotta:
-
-– Szeretném látni!
-
-S egyuttal hüvelykujjához szoritott középsőujjával megpöczkölte
-Kerkapoly fülét.
-
-Kerkapoly erre nem szólt, hanem öklével nagyot ütött Bóday feje
-tetejére.
-
-Ökle vasból volt, Bóday összeesett, ugy vitték haza, néhány nap mulva
-meg is halt. Halálát az ökölütés okozta.
-
-Az áldomásozók mind Kerkapolynak adtak igazat. Már azon is bámultak,
-hogy akkora türelme volt, ők már nem tudtak volna annyi ideig békességes
-türelemmel lenni.
-
-De hát bekövetkezett a halál. Az emberek azt mondták, kivált, a kik ott
-se voltak az áldomáson és saját szemükkel nem láthatták az esetet, hogy
-Kerkapoly János az áldomáson bor közben dulakodott s egy nemes embert
-agyonütött.
-
-Ez már nehéz sor.
-
-A haláleset után értesült az esetről a központi főszolgabiró is s
-megjelentette a vármegyének. A vármegye elkezdte vizsgálgatni az ügyet,
-a Bóday-rokonság nagy zajt ütött, a rokonság nagy volt, a szentgáli
-nemesek szavazata tisztujitásnál döntő, halált okozni mégis csak nagy és
-sulyos dolog: ugy alakult a közvélemény, hogy Kerkapoly
-elhárithatatlanul itéletet kap. A Kerkapoly-rokonság Zalavármegyében
-volt nagy s nem Veszprémvármegyében.
-
-Pedig hát emberi dolog történt. A szentgáli vének, előljárók és tiszti
-emberek sajnálták az esetet ugyan, de el nem kárhoztatták Kerkapolyt. A
-köztársaság nem is itélte volna el. Végre is nemes emberrel, királyi
-vadászszal, erős fiatal férfival paczkázni nem lehet. Lám, Kerkapoly
-Jézus Krisztus türelmével háromszor szó nélkül kitért a duhajkodás elől.
-Kitért volna ő végül is, de az Isten elvette Bóday eszét. Nem maradt meg
-a szóbeli sértegetésénél, még középső ujjával meg is pöczkölte Kerkapoly
-fülét.
-
-Ezt már nemes ember el nem türheti. Száz élete volna, valamennyit halál
-fenyegetné, akkor se türheti. Ha eltürné, sőt ha biróhoz menne is
-panaszra s nem maga és nem nyomban szerezne magának elégtételt: örökre
-vége a becsületnek. Halálos holtig meg nem menekednék a gyalázattól. De
-még gyermekei se menekednének meg.
-
-Hát a vallás? Hát a jó erkölcs? Hát a tizparancsolat? Hát Jézus
-tanitása? A ki téged kővel dob meg: kenyérrel dobd vissza.
-
-Hejh-hajh! Mind szép és bölcs dolog ez! Csakhogy a nemes ember nem Jézus
-Krisztus. Nem is tudna azzá lenni. De ha tudna, se akarna. El nem türné
-azt szó nélkül a nemes ember, hogy a zsidók szép kényelmesen felhúzzák a
-keresztfára. Legalább egynek-kettőnek előbb kirugná a fogát. Adta
-zsidaja! Még hangosan el is keritené az ántiját.
-
-De hát mégis csak olyan fordulatot vett a dolog, hogy Kerkapoly itéletet
-kap. Pedig mikor Bóday Imre meghalt, még akkor nem is tudták biztosan az
-emberek, miben halt meg. Az anyakönyvben csak annyit jegyeztek meg, hogy
-meghalt 35 éves korában »hirtelen«.
-
-Hanem hát a mindenféle borbélyok és felcserek addig irgették-forgatták
-Bóday koponyáját, mig észre nem vették, hogy az bizony kegyetlenül be
-van törve. Kerkapoly pedig egyenesen megmondta, hogy arra a koponyára
-ama bizonyos áldomáson ököllel ütött egyet.
-
-Komoly ember nem könnyelmü a balsorsban, nem is hirtelenkedő, nem is
-hanyag. Kerkapoly minden tisztes és minden szükséges lépést megtett,
-hogy a fenyegető itéletet magáról elháritsa. Vallott ügyvédet is.
-
-Közelgett az ügynek törvényszéki tárgyalása. Fölkereste testvérbátyját,
-a későbbi hires alispánt Kővágó-Eörsön. Akkor ugyan még nem volt
-alispán, hanem a szigligeti uradalom fiskusa, de már akkor is
-tekintélyes ember. Megkérte, járjon el ügyében s tudja meg kéz alatt,
-miként vélekednek a táblabiró urak az ügyről, itéletről.
-
-Kerkapoly István kocsira ült s ellátogatott Veszprémvármegyébe. Sorba
-szedte a táblabirákat s mindegyikkel tanácskozott az ügy fölött.
-
-Különösen Kocsi Horváth Sámuellel, a későbbi alispánnal és országgyülési
-követtel. Már akkor tekintélyes tisztviselője s táblabirája volt
-Veszprémvármegyének s döntő szava a Kerkapoly János elleni akczióban.
-Talán épen a szedria előlülője a második alispán helyett.
-
-Ez is végigtapogatózott a táblabiró uraknál. Az eredmény nem látszott
-egészen kedvezőnek. Az általános vélemény az volt, hogy legalább három
-hónapi fogságnak kell lenni a büntetésnek. Bóday meghalt, annak halálát
-szó nélkül hagyni nem lehet. A Bóday-atyafiság tisztujitáson különben is
-sok szavazat, a táblabirák közt többen vannak, a kik azt a sok
-szavazatot maguk ellen zudulni nem engedik.
-
-Kerkapoly János szó nélkül, felindulás nélkül hallgatta meg az
-eredményt. Körülbelül tisztában volt vele előre. Érezte ugyan, hogy nem
-bűnös, de nyilvánvaló, hogy szerencsétlen. A közigazság a szerencsétlent
-is sujtja, nemcsak a bűnöst.
-
-Hát az emberek?
-
-Az emberek véleményében senki se keressen se igazságot, se vigasztalást.
-Az emberek mindig bűnt szagolnak ott, a hol szerencsétlenséget látnak.
-Még a legjobb, legártatlanabb lelkek is azt mondják: isten büntetése. Az
-igazságot pedig az emberek néha ugyan véletlenül és vaktában
-megtalálják, de soha sem keresik. Száz dolguk van egyéb.
-
-Kerkapoly el-elnézte ragyogó szépségü fiatal feleségét. Itt hagyni ezt
-az asszonyt s elköltözni tőle örökre. Pedig elköltözik. Ezt az asszonyt
-meg kell attól menteni, hogy elitélt ura legyen, a kinek csonka a
-tekintélye, a kinek árnyék van a becsületén s a kinek szennyes kézzel is
-tépdeshetik jövőre jó hirnevét. Az asszony nincs még harmincz éves s el
-kell válni tőle örökre.
-
-El-elnézte apró gyerekeit. Erős férfi volt, fogait összeszoritotta, de
-azért egy-egy öreg könnycsepp le-legördült arczán. Négy kis gyerek. A
-legkisebbik még ölbeli, még szopós is. A legnagyobb se idősebb kilencz
-évesnél. Miként hagyhatná ő itt ezeket?
-
-Özvegyet és négy árvát!
-
-Hogy menjenek neki ezek a világnak? A világ kemény szivü. – Hogy
-menjenek neki ezek a hosszu életnek? Az élet viszontagsággal teljes. – A
-sorsnak kereke se lát, se hall. Vakon rohan előre s eltiporja sokszor az
-erőset is, a bölcset is. Hát a bánatos özvegyet, hát a gyönge árvákat
-hogy ne tiporná el, ha nincs ott az apának erős keze, a ki kiragadja
-előle s elháritja utjából?
-
-Igaz ez, csakhogy ez az igazság rettenetesen fáj.
-
-De hát másik oldala is van a dolognak. Az élet nagy, a büntetés kicsiny,
-az emberek feledékenyek. Nagy kötelesség az élet, azt teljesiteni kell.
-Csak erőtlen férfi teheti azt, hogy leveti vállairól. Az életet potom
-áron elvesztegetni nemes sziv nem teheti. Gyöngék és gyávák utolsó
-menedéke az!
-
-Hát a becsület!
-
-Ez a kérdés az igazi. Minden más kérdésre el lehet hallgatni vagy el
-lehet halasztani a feleletet: erre nem.
-
-A becsületen folt marad, azon pedig foltnak lenni nem szabad.
-
-A közügyek intézésében ezentul nem vehet részt. A köztisztséget kerülnie
-kell. Nem azért, hogy ne volna joga hozzá. Nem is azért, hogy a mit
-elkövetett s a miért elitélték: az becstelen volna. Olyan ember ő most
-is, a milyen eddig volt s olyan férfi s olyan nemes ember, mint a maga
-fajából akárki a világon. Hanem azért, mert ő megérni nem akarja, hogy a
-közélet véleményharczában s indulatcsatái közt akadjon ember, a ki
-kicsinyléssel vagy szemrehányólag, gunynyal vagy lenézéssel tekinthet
-rá.
-
-Imádott felesége megy az utczán, megy isten házába s oda járul az Ur
-asztala elé. Komolyan, nemesen, tisztes ruhában, szent áhitat ragyog az
-arczán. Kérdi az idegen ámulva: ki ez a derék asszony? Azt felelik: ez
-az, a kinek elitélték az urát.
-
-Ott vannak az árva gyerekek. Fiak és leányok. Az életnek vásári zaja s
-ezer csatája zuhog körülöttük. Ha derék fiak és derék leányok: akad
-ellenségük. S lépten-nyomon hallhatják: ime, annak a fia, annak a
-leánya, a kit a nemes vármegye elitélt.
-
-Nem ugy lesz. Őt nem itéli el. Első a becsület. Nem is első, hanem
-egyetlen értéke az életnek. Utána nem következik semmi. Ha elveszett:
-minden elveszett.
-
-Kerkapoly János nem várta be az idézést, se a tárgyalást. 1828. évi
-márczius 5-én halva találták ágyában. Nem panaszkodott, nem vonaglott,
-nem átkozódott. Este gyöngéden megcsókolta jó feleségét, picziny
-gyermekeit, jó éjszakát kivánt nekik s lefeküdt. Reggelre meghalt.
-
-Valami kegyetlen erős mérget vehetett be. Vöröses foltok támadtak a
-testén, kisebbek-nagyobbak. Az orvosok azt mondták: megfojtotta a
-patics, mert nem üthetett ki rajta, mivelhogy nagyon erős volt az ember.
-
-Ez is jól van tudománynak.
-
-Igy lett apátlan árva a nagy miniszter már négy éves korában.
-
-Özvegye nem szivesen beszélt a dologról. Fájt neki. Szinte ki merném
-mondani, hogy árvái sohase tudták meg a nemes apa halálának titkát. Nem
-tudta meg a nagy miniszter se. Unokatestvére, Kerkapoly Tivadar barátom
-sohase mondta neki. Hanem a mikor a rokonok eljöttek a temetésre s
-eljött Kerkapoly István is, az elhunytnak legidősebb bátyja és testvére
-s mikor a szomoru özvegygyel a családi dolgokat, a gazdaság vitelét s a
-gyerekek nevelésének ügyét elintézték: akkor bizony megmondta az özvegy,
-hogy ő jól sejtette, isten megsugta neki, hogy valami eféle nagy
-szomoruság lesz istenben boldogult férje ügyéből. De tudta ezt Kerkapoly
-István is, hiszen János öcscse az ő atyafiságos testvéri szeretetébe
-ajánlotta özvegyét és árváit már előbb.
-
-A gazdaság és az árvák!
-
-Erre nézve bizony nyugodtan halhatott meg a jó apa. Felesége ritka
-asszony volt. Okos, sőt éles, nagy elméjü. Gyakorlatilag is jó gazda
-mind a belső, mind a külső gazdaságban. Nem adta bérbe javait. Maga
-ügyelt föl mindenre. Lányait nemes, jó magyar asszonyoknak nevelte,
-szerencsével is adta férjhez. Még unokáinak nevelésében is nagy része
-lehetett. Mind a két leánya hasonlitott hozzá, testileg, lelkileg.
-
-Sohase ment ujra férjhez. Pedig szép, lelkes és vagyonos urnő volt. Az
-1799-ik évben született, tehát férje halálakor még nem érte el a
-harmincz évet. Akkor még mind a lánynak, mind az asszonynak együttes
-szépsége megvan egész teljességben. Körülrajozták a kérők. Hiába.
-Férjének emléke s gyermekeinek szeretete töltötte el szivét egészen.
-Szentnek tartotta ezt a kettős szeretetet, – meg nem engedte volna
-csonkulni se életben, se halálban.
-
-Nagy gondossággal nevelte Károly fiát, kivált mikor Gábor fia, a
-legkisebbik, 1831-ben meghalt.
-
-A fiu oktatása a jó falusi szokástól semmiben se tért el. Hat éves
-koráig otthon az anyai háznál, azután tiz éves koráig az elemi
-népiskolában, végül a pápai főiskolában jó tiz esztendőn keresztül.
-Ennyi idő alatt épen el lehetett végezni a gimnáziumot, a humaniórákat s
-a jogot. Legyen a gyerekből jogtudós, hites és okleveles ember, ügyvéd,
-táblabiró, vármegye ura. Egyébre, többre, nagyobbra gondolni se lehet.
-Szegény kálvinista nemes ugy se juthat a császár udvarába, hacsak szent
-vallását s önnön faját el nem árulja.
-
-Ilyen világ, ilyen gondolat volt akkor.
-
-Kerkapoly-ivadék pedig nem lehet áruló.
-
-Hanem lehet valami más. Nem okleveles ember, nem vármegye ura, hanem
-ennél mégis különb ember. De még a főispánnál, a méltóságos urnál is
-különb ember. Mindenesetre hatalmasabb és tekintélyesebb ember.
-
-Vajjon ki lehet ez, mi lehet ez?
-
-Senki más, mint a szent-gáli öregbiró, vagy a szentgáli királyi
-vadászbiró.
-
-Ilyen nincs több az országban. Alispán, polgármester, városbiró akárhány
-van. Főispán is van vagy ötven, de szent-gáli öregbiró csak egyetlenegy.
-Öregbiró is van az országban ezer meg ezer, de szent-gáli csak egy. Az
-árvagyerek, a kis Kerkapoly Károly, hát eljuthat erre az egyetlenegy
-nagyon magas állásra is.
-
-Jó feje van. Olyan feje van, hogy rektora, papja csak bámulni tudja.
-Többet tud a nagyobb gyerekeknél, többet tud a rektornál, papnál. Ha
-itthon marad s valami sok bolond tudományra nem adja a fejét: bizony
-isten szent-gáli biró lehet belőle. Apul-anyul nemes vér, birtoka is
-tekintélyes, termete elég erős és elég szemrevaló, nézése bátor, szava
-hangos; virtus is van benne elég, néhány tyukot a szomszédoknál már
-agyondobált s ugy birkózik, mintha mestersége volna.
-
-Hát miért nem lett öregbiró? Miért nem lett vadászbiró?
-
-Története van ennek, a melyre ki kell terjeszkedni.
-
-Jó anyja kereken kijelentette, hogy a kis Károly gyereket föladja a
-pápai iskolába. Az öreg pap Gaál tiszteletes úr is föladta mind a két
-fiát, a Petit is, az Imrét is, Gaál Petiből utóbb követ is lett és
-gazdag ember; – Gombásék is tanittatják a Mózes gyereket, az ő fia se
-lesz alábbvaló ezeknél. A nagybátyja is főbiró, az is tanittatja minden
-gyerekét, a bakonyi Kerkapoly-gyerek se nőhet ugy fel isten számára,
-mint a bakonyi bükk. Mit szólnának hozzá a zalavármegyei és
-somogyvármegyei atyafiak?
-
-A szent-gáli biró okos ember volt, kitalálta a megoldás módját. De hogy
-a megoldás módját nyájas olvasóm világosan megérthesse, valami más
-kérdésre előbb ki kell terjeszkednem.
-
-Mondtam már untig, hogy Szent-Gálon királyi vadászok laktak. De nem
-olyanok ám, a kiknek »jáger« a neve, vagy »kerülő«, vagy »erdész«, vagy
-valami »császári királyi alkalmazott«. Dicső Árpád apánk fiai és unokái
-tették őket királyi vadászokká s bizony ők meg is maradtak olyanoknak, a
-milyenek jeruzsálemi Endre királyunk alatt voltak. Tatárjárás,
-törökjárás, németjárás nem változtatott rajtuk semmit. Semmiféle
-pogányellenség le nem győzte őket soha.
-
-A szent-gáli királyi vadászok életét, történetét, természetrajzát,
-hagyományait másutt irom meg, másutt lelik föl olvasóim e könyvemben. De
-történetük kis részlete a nagy miniszter gyermekkorával függ össze, ezt
-hát itt kell elmesélnem.
-
-Az évenkinti hűbér vadak tömegéből állott. A hűbért minden év karácsony
-ünnepére el kellett szállitani a királyi udvarba. A mig a királyi udvar
-Székes-Fejérvárott vagy Budavárában vagy Visegrádon volt: addig nem volt
-a hűbér beszolgáltatásával semmi baj, semmi nehézség. Fölrakták a
-kocsikra Szent-Gálon s lerakták Budán vagy Visegrádon vagy a hol a
-királyt megtalálták. Ebből állott a szállitás.
-
-Azonban a mohácsi csata után nagy változás következett. Német lett a
-király s a király ezentul nem a mi szép országunkban lakott, hanem
-Bécsben lakott, ott volt az udvara Ausztria-országban, németek földén s
-maga az udvarbeli népség is azontul német volt, cseh volt, mindenféle
-idegen volt, de semmiképen magyar nem volt.
-
-Ezzel a népséggel kellett szóba állani, hogy a hűbér a király
-konyhájába, a király asztalára jusson.
-
-De hát hogy lehet e népséggel szóba állani? Szent-Gálon olyan ember nem
-volt, a ki németül vagy csehül tudott volna. Még ha lett volna is: az
-olyan embert öregbirónak vagy vadászbirónak a világ minden kincséért meg
-nem választották volna. Az olyan ember nagyon bűnös, nagyon tökéletlen
-ember lett volna a királyi vadászok szemében s köztisztségre sehogy se
-lehetett méltó. A ki már németül vagy csehül tud: annak lelke már
-valamely részben német vagy cseh. Már pedig a királyi vadászoknak csak
-olyan ember kell, a kinek minden részében magyar a lelke. Az pedig ezer
-éves szent igazság, hogy az öregbirónak és a vadászbirónak ott kell
-lenni személy szerint a hűbér átadásakor a királyi udvarban.
-
-Egy-két századon keresztül csak el voltak valahogy a deák szóval.
-Elvitték a papot is, a ki jól tudott deákul, görögül és zsidóul.
-Találtak olyan embert, a ki az osztrák földön is tudott deákul. A
-királyi udvarban éppen sokat találtak. A tiszteletes úr hát valahogy
-csak megtudta magyarázni mi járatban vannak.
-
-Ez is bajjal járt. Ki prédikál, ki temet, ki esket, ki keresztel, ki
-vigasztalja a haldoklót addig, mig a pap vadat hord a királyi udvarba?
-Egyszer meg el is fogták a papot, alig tudták kiszabaditani s hazahozni.
-Akkor volt ez, a mikor a kálvinista papokat tömlöczbe és gályákra
-hurczolták s vasat tettek kezükre-lábukra. Ez bizony gondolkodóba
-ejtette a papokat is. A manónak legyen ahhoz kedve, hogy az ember jó
-szivvel adót vigyen a királynak s hálából aztán az embert elhurczolják
-gályarabnak. Változtatni kellett a dolgon.
-
-Már azért is, mert mindinkább ritkult német földön az emberek száma, a
-kik deákul is tudnak. A német pedig – istenadta fajzatja – nemhogy
-megfogyatkozott volna, sőt mindinkább szaporodott. A vármegyében ugyan
-el lehetett utazni magyar szóval, sőt még a Rábaközön is föl egész
-Sopron városáig, de már azon tul rettenetes tudatlanok az emberek. Ha
-megfeszülnek, se tudnak magyarul, hanem csak németül. Az ország határán
-túl éppen csak németül. A jó szent-gáli királyi vadász el nem tudta
-gondolni, hogy tud az a sok német egy csomóban megélni, holott az ő jó,
-értelmes magyar nyelvét egyik se tudja megérteni?
-
-Segiteni kell a dolgon, még pedig egyszerüen. Be kell menni az alispán
-urhoz s meg kell kérni, hogy a nemes vármegye adjon tolmácsot a királyi
-vadászoknak, valahányszor a hűbért viszik a bécsi királyi várba.
-
-Adott is.
-
-Keresett valami cseh muzsikust vagy kórusnémetet, a ki onnan származott
-nyugat felől, a németek földéről, a ki már Veszprémben a székesegyház
-zenekarában megtanult magyarul s az utat ismeri Ausztriába, hisz onnan
-jött a jámbor.
-
-Csak ott terem ám Szent-Gálon s előadja, hogy ő lesz majd a tolmács a
-királyi udvarba, ő jár majd a nemes urak, királyi vadászok élén.
-
-Jól van. Jó szóval, jó szivvel fogadják s minthogy ma még nem evett,
-étellel-itallal jól is tartják. Sőt barátságosan azt is megkérdik tőle,
-mi az igazi mestersége?
-
-Ő ugyan kórus-muzsikus a templomban, de egyébként rézöntő.
-
-Rézöntő!
-
-Furcsa mesterség. Mindegy. Sokféle népe van a jó Uristennek. Hogy
-rézöntő is legyen a világon: arra nem gondoltak volna. De hát azért jó
-lesz tolmácsnak.
-
-Hát a hitvallása ugyan miféle legyen?
-
-Igaz keresztény katholikus, vulgo: pápista. Hogy is lehetne más a
-kórus-muzsikus?
-
-Ez már nagy baj. Ezt már könnyedén venni nem lehet. Ezt a köztársasággal
-tudatni kell. Össze kell hivni mind az egyházi, mind a világi
-előljárókat s tanácskozni kell a fölött: mitevők legyünk?
-
-Akkor bolond világot éltünk s a különböző egyházak és felekezetek hivei
-éppen nem voltak nagy bizodalommal egymás iránt.
-
-Összejött a nagy tanács s érett megfontolás után azt határozta, hogy a
-nemes vármegye által küldött tolmácsot el nem fogadhatja. Hogy németül
-is tud: az még nem volna baj. Hiszen éppen azért kell tolmács. Még azt
-is elnéznék, hogy rézöntő és muzsikus. Az ő szerencsétlensége s nem a
-királyi vadászoké. De hogy pápista: ebben nagy veszedelmet látnak. Ez
-nem az ő felük nyája. Tisztelik, becsülik a jámbor, istenfélő római
-katholikus atyafiakat, de igy a dologban meg nem nyugodhatnak. Hiszen ő
-köztük senki se tud németül, csak a tolmács. Hátha a tolmács el találja
-adni a nemesi köztársaságot a németnek. Kutyavilágot élünk. Ne higyjünk,
-atyafiak, a németnek, akárhogyan hitegetnek, kivált ha az a német nem a
-mi hitünkön való.
-
-Ez lett a határozat.
-
-Kocsira rakták a rézöntőt s visszaküldték Veszprémbe az alispánhoz.
-Küldjön a nemes vármegye nekik olyan tolmácsot, a ki a mi hitünkön való
-igazi kálvinista.
-
-Most lett aztán fennakadás.
-
-Kihirdették az egész vármegyében, hogy bécsi utra, a királyi vadászok
-számára oly igazi kálvinista embert keresnek tolmácsul, a ki a német
-szót meg is érti, beszéli is s meg is tudja magyarázni. A járásbeli
-szolgabirák tűvé tettek minden falut, minden várost, kiküldték
-puhatalódzni a pandúrokat is, de olyan kálvinistát, a ki németül is
-tudott volna, nem találtak az egész vármegyében. Se a felső vidéken, se
-Pápa felé, se Somlyó környékén, se Nagy-Vázsonykő körül, se a
-Mezőföldön. Lehet, hogy akadt volna, de a mint megtudták, hogy
-szolgabirák, pandúrok keresnek németül tudó kálvinistát: hejh-hajh, nagy
-gonosztevő lehet az, bizonyosan kerékbe törik, – de ugy eltagadta minden
-kálvinista, hogy életében valaha csak egyetlen német szót is hallott,
-mintha a tagadásra valamennyi szántszándékkal összebeszélt volna.
-
-Noha az is bizonyosnak látszik, hogy csakugyan nem tudott németül egy
-se. Hiszen még ma se tud; – istennek légyen örök hála.
-
-E kisérlet után nagy dologra határozta el magát Szent-Gál nemesi
-köztársasága.
-
-– Ne szoruljunk atyafiak senkire se. Még a nemes vármegyére se. Hanem
-tanittassunk magunk egy jófejü gyereket német szóra. Azután, ha felnő,
-tegyük meg jegyzőnek, segédjegyzőnek, ha éppen nem volna magának miből
-megélnie. Adjuk ki cserébe, azután adjuk föl Pápára, ne is legyen egyéb
-kötelessége, csak esztendőnként egyszer a bécsi ut.
-
-Nos hát az öregbiró ezt a megoldást találta ki özvegy nemzetes Kerkapoly
-Jánosné asszonyom számára, hogy a tüzes eszü, jó fejü Károly gyereket az
-életpályán segithesse. Legyen a köztársaság tanitványa s majdan bécsi
-tolmácsa.
-
-A jó özvegynek ugyan nem kellett a segitség. Telt a tanulásra a magáéból
-is. Se a maga szabadságát, se a Károly gyerek szabadságát el nem adta,
-de azért nem tiltakozott a terv ellen. Költeni ugyan a közpénztárt se
-ruhára, se könyvre, se tandijra, se lakásra és élelmezésre nem engedte,
-de azt mégis jó szivvel látta, ha a keresztapák egyszer-másszor befogtak
-s a gyereket vagy elvitték a főiskolába vagy onnan hazahozták. Azt se
-bánta, ha kalbászt, sonkát, szalonnát, tölteléket, süteményt küldtek
-neki időnként.
-
-Letelt a négy gimnáziumi esztendő. Az öregbiró nyugodt lélekkel várta,
-hogy most már a fiu itthon marad s nemes embernek és királyi vadásznak
-készül. Azonban nagy csodálkozással csak látja ám, hogy az iskolai
-szünidő elteltével megint csak megy a Károly gyerek Pápára. Most már az
-ötödik latin osztályra.
-
-Megszólitja a jó édes anyát.
-
-– Ugyan, ugyan, hugomasszony, a Károly gyerek megint Pápára indult.
-
-– Már csak hadd végezze, urambátyám, az ötödik osztályt is. Eddig meg
-vannak vele professzorai elégedve.
-
-– Hát a német nyelvvel mennyire van?
-
-– Ezt már nem tudom, urambátyám, megitélni, de a napokban hallotta Samu
-zsidót beszélni s kinevette. Ebből gondolom, hogy valamit megértett.
-
-– No csak iparkodjék!
-
-Eltelt az ötödik esztendő is s a hatodikban megint csak ment a gyerek a
-főiskolába. Az öregbiró megcsóválta a fejét.
-
-– Mit akar, hugomasszony, azzal a gyerekkel?
-
-– Nagyon szeret tanulni, urambátyám, hát azt gondoltam, csak folytassa
-iskoláit. Ha Isten megsegiti, lehet belőle fiskális is, vármegye ura is.
-Lám, nagybátyja is alispán lett, követ lett.
-
-Az öregbiró nagyon megsajnálta a jó édes anyát.
-
-– Nem ér az a sok tudomány, hugomasszony, semmit. Akkor a Károly nem
-lehet a mi emberünk. Mit kezdjünk mi tudós emberrel? Én se tanultam,
-lássa, mégis szentgáli öregbiró lettem. Azután azt mondja hugomasszony,
-hogy fiskális is, alispán is, követ is lehet belőle? Hát hiszen az még
-lehet. De Isten engem ugy segéljen, ha annyit tanul, szentgáli biró soha
-se lesz belőle!
-
-Nem is lett.
-
-De ily módon sejtette fia jövendőjét a jó édes anya is.
-
-Hejh, ha a jó öregbiró megérte volna, a mikor a gyerekből az ország
-hatalmas kormányzója, a királynak és nemzetnek benső, bizalmas
-tanácsadója lett!
-
-
-IV.
-
-(Kerkapoly Károlyt föl kell fedezni. – Miért feledték el? – A nemzet
-nagyjai. – Kerkapoly és a népszerüség. – Tanárom volt. – A tudomány
-német mívelésének módszere. – Megfertőztetik vele a magyar míveltséget.
-– A nagy miniszter tanárai. – Vály Ferencz. – Bocsor István. – Tarczy
-Lajos. – E tanár jellemzése.)
-
-A nagy miniszter életének négy korszakáról lehet beszélnünk.
-
-Tanulókora az első.
-
-Tudományos működése a második. E korba esik pápai tanársága.
-
-Államférfiui pályája a harmadik. Ebben volt képviselő, politikai iró,
-államtitkár és miniszter. A kormányzó férfi nagy tervei és alkotásai e
-korra esnek.
-
-Végre életének negyedik korszaka: egyetemi tanársága 1875-től haláláig,
-1891-ig.
-
-Minden korszakról mondanom kell valamit. Az elsőről és utolsóról csak
-keveset. Egyetemi tanárságáról hallgatóinak kell majdan megemlékezniök.
-Ha több ezer hallgatója közt csak egy-kettő is akadt, a kinek szelleme
-megközeliti az övét, akkor egyetemi tanárságáról szép hagyományok
-alakulnak. Tanulságosak és gyönyörnyujtók.
-
-Sok ember előtt bizonyára feltünő, hogy én Kerkapolyban nagy minisztert,
-nagy történelmi egyéniséget látok. Bizonyára azt látok. De határozottan
-kijelentem meggyőződésemet, hogy mindenki azt lát, ha igazán megismeri.
-
-Csakhogy Kerkapolyt föl kell előbb fedezni.
-
-Vajjon mit tud ma a közéleti tudat Kerkapolyról?
-
-Volt egy nagy elméjü és hatalmas előadásu egyetemi tanárunk, a ki
-tankönyvet nem irt s a kinek tudása csak hallgatóinak töredékes
-jegyzeteiben maradt fönn. De még e jegyzetek se láttak egészben
-sajtóvilágot. Korábban miniszter volt, de népszerütlen. Keze alatt
-szerencsétlenül alakultak az ország pénzügyei és csaknem csődbe jutott
-az állam. Pedig ő maga meggazdagodott, sőt az ellenzéki pártok szentül
-meg voltak győződve, hogy a közvagyon igazgatásában nem is volt
-tisztakezü. Halála óta nem beszél róla senki. Se a sajtó, se a
-történetirás, se az egyéni emlékezések. A Tudós Társaság ugyan elmondta
-fölötte emlékbeszédét, minthogy alapszabályai igy parancsolják, de ezzel
-azután örökre be is zárta életét s életének emlékezetét.
-
-Ime, ennyit tud róla a közéleti tudat. Nem az a szomoru, hogy ily
-keveset tud. Hanem az, hogy történeti alakját ily kicsinynek látja s
-kicsinységében is ily homályosnak. Mintha csak oly semmit se érő,
-közönséges halandó lett volna, a milyenek az állami közélet
-áruraktárában felhalmozvák, a honnan a minisztereket kiszedegetjük s a
-hova használat után megint visszarakjuk, vagy vissza se rakjuk, hanem
-csak az ószeresek kezére adjuk.
-
-Nem.
-
-Kerkapoly nem ily raktári árukészlet volt. Hogy a közéleti és történelmi
-emlékezés mégis igy bánt vele: annak tisztán fölismerhető rettenetes oka
-van.
-
-A nemzedék, melyben élünk, kicsinyes és hitvány. Nincsenek igazi
-nagyjai. Nem ismer egyet se, nem is tart szükségesnek egyet se s azért
-nem is segit kiképződni egyet se.
-
-Vannak ugyan e nemzedéknek is nagyjai, de csak olyanok, a kiket
-hatalmuk, hivatali állásuk vagy bőkezüségük tett nagygyá. Ezek még
-türhetők. Ezek még nem viszik a társadalmat erkölcsi romlásba. Ilyenek
-mindig voltak s mindig lesznek. Voltak még Széchenyi, Deák, Kossuth
-életében is. Az eféle nagyságokat szokásból s a kényelem kedvéért én is
-elfogadom nagyságoknak. Olyanok, mint a bankjegy. A mig forgalomban
-vannak, annyit érnek, a mennyi rájuk van irva. A mint kiestek a
-forgalomból: semmivé válnak, sőt gyakran szemétté.
-
-De vannak e nemzedéknek másféle nagy emberei is. Olyanok, a kiket
-összebeszélés, pártönzés, érdekek szövetkezése, szerencsés névvel
-születés, napi sajtó zengése s egyéb eféle hiábavalóság tesz nagygyá s
-tart meg a nagyság emelvényén. Az ilyenek különös ügyességgel kezükbe
-veszik a nemzet ügyeinek vezetését s valamelyik szép napon arra ébred a
-nemzedék s arra ébrednek ők maguk is, hogy ők a nemzet vezérei, a
-Széchenyik, a Deákok, a Kossuthok.
-
-Lángelméjük nincs. Alkotóerejük nincs. Elméjük képességei köznapiak. A
-nemzet nagy czéljaiért való rajongó lelkesülést nem ismerik. Életük
-egész értékét föl nem áldozzák ideálért, de minden ideált feláldoznak
-hiuságból s az élet jogos, de apró örömeiért. De ügyességük bámulatos.
-Széchenyi, Deák és Kossuth ügyessége csak paraszt együgyüség ő
-mellettük. Szónokok és államférfiak, bujtogatók és ámitók tudnak lenni
-egyidőben, egyszerre és egymásután.
-
-Szerfölött élelmesek. Szellemük s egész életük hasonlit a fiókos
-szekrényhez. Szép az a szekrény, diszes, ragyogó, művészi, de fiókjai
-tartalmára ne legyünk kiváncsiak. Az egyik fiók kurucz kincsekkel, a
-másik labancz jutalmakkal van tele. Az egyiket majd szétvetik a lángoló
-hazafiság erős mondásai, a másikban rettentő háborgásban hemzsegnek az
-önzés ádáz indulatai.
-
-De sikerük mindig van. Mindig Lafontaine kocsirudjának elején
-üldögélnek. A tömeg, az ártatlan és bámész tömeg pedig csak a siker
-csillogását látja. Csak azt becsüli, csak azt ünnepli, csak azt gondolja
-nagynak és dicsőnek.
-
-Ez a nemzedék már meglehetősen idős. Több már harmincz évesnél. A mióta
-Deák otthagyta a közélet vivótermét: azóta tart. S a látás határának
-szélein még nem látom azokat a tüneteket, melyek biztosan
-tájékoztatnának az iránt, mikor lesz e kornak vége s e nemzedék mikor
-adja át helyét nemesebb, dicsőbb, nagyobb nemzedéknek. Mikor lesznek a
-hazának megint igazi nagyjai? Költők, tudósok, nagy alkotók, magyar
-nemzetnek istenadta vezérei!
-
-Kerkapoly egyéniségének nagy méretei már ily korban, ily nemzedék előtt
-fejlődtek ki. Ha nem voltak kikiáltók, a kik a méretekre naponkint
-ráterelték a tömeg figyelmét, a tömeg nem igen vette észre s a sokadalmi
-zürzavarban nyomban elfelejtette azokat.
-
-Nem volt, nem lett népszerü. Pedig alkotmányos életben erre nagy szükség
-van.
-
-Valamikor, még minisztersége előtt igy vélekedtem Kerkapoly
-népszerüségéről:
-
-– Általában Kerkapolynak nem kenyere a népszerüség. Se a közéletben, se
-az irodalomban, se a politikában nem érti ama fogásokat, melyek a
-népszerüséget fölidézni nemcsak képesek, hanem szükségesek is. Nemcsak
-nem érti, de nem is törekszik érteni. Elhatározásainál, cselekvései
-közben sohase jut eszébe, vajjon a népszerüség esetlegei mellette vagy
-ellene hajlanak-e s vajjon mit szól eljárásához a világ?
-
-Előtte nincs más világ, mint az okos ember. Nincs más érv, mint az
-észszerüség, nincs más nagyravágyás, mint használni, nincs más gyönyör,
-mint a munka.
-
-Ha bevégezheti munkáját, melyről meg van győződve, hogy észszerü; ha
-látja, hogy az hasznos s ha azok, a kiket ő okos embereknek tart,
-elismerésüket igy, vagy amugy kifejezik: teljesen meg van elégedve s
-többé vissza se gondol a bevégzettekre. Igaz, hogy azok, a kiket ő okos
-embereknek tart, nagyon kevés számmal vannak.
-
-A jellemnek minden anyaga megvan benne ahhoz, hogy iszonyu forradalom
-esetén vagy teljes békeidő alatt a kedélyek teljes nyugalma közt
-tehetségének s a nemzet erejének segitségével történeti nagyságra
-emelkedjék, de hogy ez lehető-e a mi időnkben, lehető-e a mostani
-átmeneti korban, erre nem mernék biztosan felelni. E kor a bevégzett
-remek jellemeknek nem kora.
-
-A történeti nagysághoz nem elég a bevégzett jellem. Nem elég a
-lángésznek ragyogó hatalma. Nem elég még az ernyedetlen munkásság sem.
-Mindez szükséges, de szükséges ezenkivül alkalom az alkotásra s az
-alkotott intézmények maradandósága. Más szóval a tökéletes siker.
-
-Ez volt véleményem Kerkapolyról, a mikor még nem volt miniszter, de a
-mikor már bizonyos volt, hogy azzá lesz. Majd, ha miniszterségén
-végignézünk, meglátjuk: csalódtam-e, nem-e?
-
-Bizony fel kell őt a mai nemzedék számára fedeznünk. S a jövendő számára
-is.
-
-A nemzet legnagyobb, legbecsesebb kincsei közé tartozik nagy embereinek
-száma, jelleme, egyénisége s valódi dicsősége. Az egymásután következő
-nemzedékek igazi önérzetét semmi se fejleszti s nemesiti jobban, mint az
-igazi nagyok emlékezete. Kerkapoly igazi nagyja volt a magyarnak.
-
-Föl kell őt fedeznünk azért is, hogy alakját szembeállitsuk a mai kor
-csenevész nagyságaival.
-
-Az ügyeskedés művészetével készitett nagy emberekből előbb-utóbb
-kiábrándul a nemzet. Most bennük látja vezéreit, a dicsőket s ámulatában
-boldog. De ha majd kiábrándul? Mi lesz akkor? Mily keserü lesz a
-csalódás! Mily gyorsan pusztul el a nép bizodalma akkor még oly férfiak
-mellől is, a kik azt megérdemelnék! S a kiknek arra szükségük volna.
-
-Meg kell mutatni nemzetünknek, hogy mindig voltak igazi nagyjai, habár
-abban a porfelhőben, melyet a közélet harczainak förgetege fölkavart,
-nem látta is tisztán vagy talán félre is ismerte őket. Reménye és
-bizodalma és önérzete csak igy maradhat ép.
-
-Ime, gondolataim, melyek arra birtak, hogy a nagy miniszterről irjak.
-
-És tanárom is volt. Ugy hiszem, a tudomány szerelmét ő erősitette meg
-bennem. És bizalmas, benső barátom is volt. Sok napot és sok éjszakát
-töltöttünk együtt a hazánk kegyetlen végzete fölött való tépelődésben.
-Ezek is elegendő okok arra, hogy megörökitsem nevét legalább annyira, a
-mennyire irói képességem kis ereje kiterjed.
-
-A tudás természetéről némileg másként vélekedem, mint általában az
-emberek. Én a magam tudását tartom a legjobb tudásnak a közélet férfiai
-részére. Megengedem, hogy a szaktudósok s a tanszék férfiai számára
-másféle tudás kell. Vagy legalább másféle tudás is jó. De én az én
-tudásomat oly módszerrel szereztem, a melyet Kerkapolynál is
-észrevettem. Meglehet: ezt a módszert is tőle tanultam. E módszerrel
-ismertetem az ő életét is.
-
-Azt a tudást, melyről azt mondom, ez az én tudásom, én részint komolyan,
-részint pajzánul magyar tudásnak is szoktam nevezni. Nem azért, mert a
-tárgya főleg magyar dolog. Lehet az idegen dolog is, lehet az a
-természet és a társadalmi élet tüneményeinek távoleső bizonyos
-összessége is. Azért nevezem magyar tudásnak, hogy megkülönböztessem a
-német tudástól, a tudományok mivelésének német módszerétől s különösen
-attól az átkozott rossz szokástól, mely a magyar elme s a magyar
-miveltség számára elégnek véli a német miveltségnek birálat nélkül való
-egyszerü, szolgai átvételét.
-
-A tudományok mivelésének német módszerét én se szépnek, se jónak, se
-tökéletesnek nem tartom. A tudományok mezején az angol és amerikai
-módszert, gondolkozást, hogy ugy mondjam: észjárást tartom én
-tökéletesnek. Efféle észjárás volna a magyar is. Az angol faj szelleme
-szerint gondolkodom magam is. A német nemzet minden tekintetben nagy és
-mivelt nemzet, a tudományok mivelésével sok fia foglalkozik s
-kétségtelenül vannak kiváló irói, kiváló tudósai. De például Gibbont,
-Darwint, Ruskint, Carlylet és Tocquevillet is hiába keresnénk a németek
-közt. Hiába keresnénk a gondolkozás terén Deák Ferenczet is. Nincs.
-
-Szomoru tüneményt veszek észre több mint ötven éve. Tudósaink s
-különösen az Akadémia és tanszék férfiai szolgai alázatossággal
-forditgatják csuf magyar nyelvre a német könyveket, sőt a német
-szellemnek az osztrákság által megfertőzött tudománybeli termékeit is.
-Nevük, mint szerző neve, ott csillog-villog a könyvek czimlapján. S a
-magyar társadalomba s a magyar közéletbe e czimen befészkelődnek mint
-tudósok, bölcselők, jogászok, történetirók, tanárok, akadémikusok, sőt,
-mint képviselők s államférfiak is. Pedig minden tudásuk s tudománymivelő
-munkásságuk abból áll, hogy egy-két jó, vagy rossz, silány, vagy
-épületes német munka tartalmát minden birálat nélkül, egyéniségük és
-magyarságuk szellemi műhelyében való minden átdolgozás nélkül vakon és
-siketen elsajátitják, hitvány, sőt undoritó magyarsággal megirják,
-művüket a közönség és a tanuló ifjuság elé lökik, az Akadémia és
-hirlapok segitségével agyonmagasztalják s azzal oda állanak a nemzet
-elé, mint a nemzet kiváló tudósai.
-
-Boldogtalan nemzet! Valamelyik szép reggelen csak azt veszi észre, hogy
-jeles tudósa sok van, de magyar tudósa egy sincs.
-
-Mivé tette már e veszedelmes irány törvénykönyvünket s törvényeink
-szövegét is! A tudós akadémiának erre ügyelni nincs ideje, nincs tudása,
-nincs kötelességérzete, de mondjuk ki őszintén, nincs erkölcsi képessége
-se. Néhány magyar történetirói kisérletet, néhány természettudományi s
-magyar nyelvészeti buvárlatot kivéve, egész tudományosságunk nem egyéb,
-mint szemét, melyet a német földről Ausztrián át söpörnek át hozzánk.
-Hol vannak az önálló elmék bátor vállalkozásai, a magyar megfigyelések
-becses eredményei, a magyar tudományos nyelv tökéletességei? A
-jogtudománynak és alkotmányi tudománynak az ezer éves magyar
-államéletnél érdekesebb és gazdagabb forrása nincs a világon. Vajjon mit
-tud ebből csinálni egyetemünk és tudós társaságunk? Semmit. Vagy
-legfölebb magyar szavakkal irt ostoba német munkát. Hova jutott ma már a
-tudományosság magyar nyelve, magyar irodalmi stilusa? Hatvan-hetven év
-előtt szebb, jobb, gazdagabb volt a tudomány nyelve és magyar volt.
-Kölcsey, Deák, Fábián, Zsoldos, Fogarassy, Zádor nyelvén melyik egyetemi
-tudósunk képes ma irni a jogtudomány nagy kérdéseiről?
-
-De ne folytassuk tovább. Még maga az óriás agyu s tökéletes magyarságu
-Kerkapoly is megtévedt s téves uton járt jó darabig, mig végre
-államférfiui működése közepett észrevette azt a veszedelmes és utálatos
-irányt, a melyben tudományos mivelésünk vonaglik.
-
-Elbeszélésem folyamán sokszor kell még e tárgyat érintenem.
-
-A jó édes anyának igaza volt, mikor azt mondta a szent-gáli öregbirónak,
-hadd tanuljon még a fia, elég buzgósággal tanul, tanárai meg vannak vele
-elégedve.
-
-Kik voltak ezek a tanárok: elmondom.
-
-Meg kell jegyeznem, nincs olyan tanár a világon, a ki tanitványának
-mélyen járó nagy elmét tudna adni s tanitványa gondolkozásának különös
-erejét és eredetiségét meg tudná teremteni. Ezek a természet különös és
-ritka jelenségei. A természet oly törvényei szerint jönnek létre, a
-melyeket még nem ismerünk s talon soha nem ismerünk. A történet ezer
-tanubizonyságot nyujt arra, hogy nagy apának hitvány szülötte, nagy
-gondolkozónak hülye magzatja támad. De megforditva is. Jelentéktelen
-szülőktől az emberiség számára sok teremtő nagy szellem született.
-
-Deáknál és Jókainál elmélkedtem már e fölött. Abban állapodtam meg, sok
-nemzedéken át, apákról fiakra és unokákra kellett lassankint összegyülni
-annak az óriási szellemi erőnek, a mely elvégre Deákban és Jókaiban
-kipattant s emberi alakot öltött. A tüneményt másként megérteni,
-megmagyarázni nem tudom. Más magyarázatot el se fogadhatok.
-
-Ez az eset Kerkapolynál is. Ép oly nagy elme, mint azok, noha elméje más
-természetü. És eredeti és óriási jellem ő is. Ezt születésével kellett
-örökölnie. Az elmének és jellemnek erejét és anyagát nem tanáraitól
-nyerte.
-
-Egy tanára, később tanártársa, Vály Ferencz volt, Jókai testvérnénjének,
-Jókay Eszternek férje. E férfiuról bővebben irtam »A Jókay nemzetség«
-czimü művemben. Jellemképző hatása csodálatos volt e nemes férfiunak.
-Nekem is tanárom volt, hálával emlékezem rá, a mig élek. Nem volt
-előadása, a melyben az emberiség történelmének valamelyik nagy és dicső
-alakjáról meg ne emlékezett volna, nagy jellemének egyik oldalát
-előttünk föl ne tárta volna. S belénk lehelte.
-
-– Ilyenek legyetek!
-
-Jellemképző hatása, nagy hatása volt Bocsor Istvánnak. Édes és szelid,
-de komoly lélek s remek jellem volt ez a tanár.
-
-Egyszerü, szegény, jobbágy sorsban levő szülők gyermeke Enyéngről,
-Veszprémvármegyéből. Járt külföldi egyetemeken, utazott a nyugati
-országokban, még a pirénei félsziget országaiban is. Eleintén a latin
-nyelvet és irodalmat, később a világtörténelmet s Magyarország
-történetét tanitotta. 1837-ben iktatták be mint rendes tanárt a pápai
-főiskola tanszékébe. Kocsi Sebestyén Gábor tartotta az egyik beiktató
-beszédet. Éles elméje nagy jövő sarjadzását látta az ifju és uj
-tanárban. Az 1848-iki nemzetgyülésben képviselő volt szülőföldéről. A
-Batthyány-kormánynak volt rendületlen hive. Kezdettől fogva rettegett
-függetlenségi harczunk iszonyu bukásától. Mint történetiró gondosan
-mérlegelte a küzdő felek erőarányait s a mi erőnket gyöngébbnek találta.
-Nekem is tanárom volt iskolai pályám végeig. Komolysága, lassu beszéde,
-lassu mozgása miatt az »öreg Bocsor«-nak neveztük mi is s nevezték már
-Kerkapoly tanuló korában is.
-
-Sok tudományos könyvet irt tökéletes, tiszta magyarsággal. Latin
-nyelvtana valósággal remek olvasmány. A mi bölcs mondása van a világ
-latin irodalmának hazáról, hazaszeretetről, szabadságról, hősiségről,
-férfierényekről, emberszeretetről s a nők tiszteletéről, mind azt rakta
-bele latin nyelvtanába például, olvasmányul, szólásmódul. Azokat kellett
-magyarból latinra s latinból magyarra forditgatni. Azokat kellett
-elemezni. S ő minden bölcs mondásnak s minden példabeszédnek elmondta
-eredetét, történetét. Egy-egy órai előadás alatt a hősi költészet
-tündéri birodalmában éreztük magunkat.
-
-Hát a mikor a világtörténetet magyarázta! Hellász hőskorát s a római
-köztársaság nagy dolgait. Szabadelvü volt az emberiség élettörténeteinek
-felfogásában tökéletesen. Rotteck–Welcker-féle felfogás hive. Azzal a
-költészettel, azzal a bájjal adta elő a történetet, a melylyel később
-Macaulay és Carlyle varázsolt el bennünket.
-
-Hát a mikor a magyar nemzet habsburgi történetét adta elő, a Bethlenek
-és Rákócziak harczát s fajunk tenger szenvedését! Az osztrák rabiga
-törte nyakunkat, nem volt szabad világosan beszélni. Hányszor akadt
-torkán a hang! Hányszor csordult ki könnye, a mikor Szelepcsényi,
-Caraffa és Kollonics koráról beszélt! Ilyenkor nem tudta az előadást
-folytatni. Fejét csóválta, s kezével legyintett s lassu hangon csak
-annyit mondott:
-
-– Sokat lehetne erről mondani, amici! Talán majd máskor!
-
-Ilyenkor a hazafi fájdalom fojtotta el hangját.
-
-Hányszor adott jó tanácsot, a mikor a Habsburgok uralmáról beszélt.
-
-– Szeressék az embereket, amici, de a multat soha el ne feledjék, soha
-meg ne bocsássák!
-
-Hosszu nemzedék gazdagodott szellemének kincsein s könyvei nagy számuak
-s ma is becsesek. De az Akadémia nem választotta meg levelező tagjának
-se. Mit mondjunk erre?
-
-Mondjuk azt: nem is lehetett egyebet várni az Akadémiától.
-
-Kegyetlen kurucz volt az öreg Bocsor. De kuruczságát nem Thökölynél és
-Rákóczinál s nem is Bocskaynál és Bethlennél kezdte, hanem egyenesen
-Szent Istvánnál.
-
-Szent István volt az első labancz. Ő házasodott össze a némettel. Ő
-árasztotta el papokkal és németekkel az országot. Minek nekünk annyi pap
-és annyi német? Ő irtotta ki tűzzel-vassal a régi ősmagyarság minden
-dicső emlékét. Ő változtatta meg régi alkotmányunkat s ő törekedett
-arra, hogy utána még királyunk is német legyen. A sok idegen ajku
-csavargó, koldus népségeket ő hozta a nyakunkra. Ő hirdette először,
-hogy csupán a magyar nemzettel nem lehet kényelmesen uralkodni. Szóval
-már Szent István meg volt romolva egészen, labancz volt, német volt,
-maig se tudtunk bolond alkotásaitól megszabadulni. Ezek az ő nézetei.
-
-Ilyen nézetü embernek, ilyen istentől elrugaszkodott tudósnak nem lehet
-helye az Akadémiában. Hajh, minő förgeteg lenne abból.
-
-De azt se hiszem ám, hogy az öreg Bocsor István elfoglalta volna valaha
-helyét az Akadémiában. Mit csinált volna ott az ő vad, nyers, tiszta
-történeti igazságaival? Nem szabad a hivatalos igazságokat efféle
-goromba igazságokkal pellengérre állitani.
-
-Azt a nagy ideálizmust, a mely Kerkapoly lelkében gyökeret vert s a mely
-őt egész életén át vezette, bizonyára nagy részben az öreg Bocsor
-szelleméből meritette.
-
-Másik nagy tanára volt Kerkapolynak Tarczy Lajos. Ez már a jelenkor
-embere, Széchenyi barátja. Az Akadémia rendes tagja. Nagy elme, nagy
-tudós, kiváló szellem ő is, de egészen más természetü.
-
-Tarczy Lajos is megjárta a német egyetemeket. Ő volt a legelső ember
-Magyarországon, a ki Hegel bölcseleti felfogását a tanári székből
-fejtegette. Azelőtt Kant filozófiája volt divatban. Annyira divatban,
-hogy a jó öreg, ugynevezett »vaskalapos« kálvinista papok és esperesek
-hallani se akartak más tudományról. Még akkor se, mikor Kerkapolyt
-1847-ben tanárnak választották. Az egyházkerület közgyülése választotta
-ugyan, de ott ők voltak az irányadók. A bölcsészeti tanszékre
-választották, de egyuttal kikötötték, legalább ki akarták kötni, hogy
-Kerkapoly a hegeli bölcsészetet nem adhatja elő. Nevetett az ily
-felfogáson.
-
-– Hogy önök engem tanárnak választanak-e vagy nem, az az önök dolga. De
-hogy én minő tudományt adok elő, az az én dolgom.
-
-Jogából, szabadságából nem engedett s a jó öreg vaskalaposok kénytelenek
-voltak az ő tudományát elfogadni.
-
-Tarczy Lajosról itt röviden emlékezem. Nekem is tanárom volt. Műveim
-valamelyik kötetében, mikor meghalt, bővebben szóltam róla. Kiváló tanár
-volt. A természettan tudományos magyar nyelvének ő a megalkotója. Nyelve
-ma is szép nyelv. Ő teremtette meg a pápai kollegiumban a Képző
-Társulatot, a tanuló ifjak önképző körét, a hol az ifjak költői és
-szépirodalmi műveiket felolvasták s megbirálták s egyuttal érdemök
-szerint erkölcsi jutalomban részesitették. Egykor buzgó tagja voltam
-magam is. Tagja volt Kerkapoly is, még pedig munkás tagja. Egy időben s
-együtt futotta a magyar szépirodalmi versenyt Jókaival, Petőfivel.
-Ragyogó kor volt az 1840-től 1848-ig. A dermesztő álomból fölébredt
-nemzet munkavágyának mámoros kora. Különösen meglátszott ez akkori
-ifjainkon.
-
-Tarczy Lajos vezette be Kerkapolyt a hegeli bölcsészet titkaiba.
-
-Tarczy egyénisége hóditó volt. Észjárása, szellemessége, ötletei, adomái
-fölségesek. Mélységesen utált minden osztrákságot. Közállapotaink
-mezején élesen látott s messze látott. Nem a tanszék szürke embere volt.
-Egyuttal birtokos nemes is volt, mezei gazdálkodással is foglalkozott s
-jó gazda volt. Szőlővel, gyümölcsössel, szántás-vetéssel,
-állattenyésztéssel szivesen foglalkozott. Az a pápai kollegium egy kis
-tudomány-egyetem volt. Ott mindent tanultunk, ha tanulni akartunk. Volt
-hittani, jogi és bölcsészeti akadémiája, ha nem nevezték is annak.
-Előadták a mezőgazdaságtant is. Épen Tarczy Lajos volt annak egyik
-tanára is az én időmben. Tőle hallgattam én is az agrikulturát és
-pomológiát. Ki-kivezetett gazdaságának amaz ágába, a melyről épen
-előadásait tartotta. S szemmel látható eredményekben mutatta meg
-tanainak igazságát.
-
-Határtalanul ragaszkodtunk hozzá. Két szelleme volt. Az egyik a lángoló
-lelkesülés magyar szelleme, a másik a józanul önző, komolyan megfontoló,
-hidegen számitó angol ész. Nem hiába, nem ok nélkül kedvelte őt a nagy
-Széchenyi. Szelleme sokban hasonlitott az övéhez. Sietett is Széchenyi
-őt csakhamar az Akadémia rendes tagjává választatni.
-
-Alakja, arcza, modora is elbájolt. Igen kevéssé volt magyar alak és
-sehogy se angol. Ha az antropológiában van igazság: inkább franczia alak
-volt. Hatalmas homlok, középen barázdával kétfelé választva. Ugynevezett
-franczia homlok. Nagy fej kis termeten. Uralkodó nagy kerek szemek
-örökös mosolygással. Szépen zengő érczes hang. Tanácskozásban rendesen
-az ő nézete győzött.
-
-Kerkapolyval később is, mikor tanártársak voltak, a legbizalmasabb
-barátságban volt. Azonban minden tulajdonságát még se sajátitotta el
-Kerkapoly.
-
-A bölcseletnek azt az elvét: forma dat esse rei, Tarczy a gyakorlati
-élet alapelvének is tartotta. Ha csinálsz, alkotsz vagy mondasz valamit:
-legyen az szép és jó alaku. Csak igy van teljes értéke, e nélkül esetleg
-semmit se ér. Ezt teszi a gyakorlati életben az a latin bölcs mondás.
-
-A magyar nyelvet különösen alkalmasnak tartotta arra, hogy segitségével
-minden gondolatot gyönyörü alakba önthessünk. Százszor magyarázta,
-százszor biztatott rá bennünket. Egész órán fejtegette egyik példaként,
-mit jelent ez a szó magyarban: »világ« s mit jelent a »világtalan«. A
-földkerekség összes népeinek lelke – ugymond – nem volt képes ily
-fogalmakat ily alakba önteni; csak a magyar lélek volt képes.
-
-Kerkapoly feszült figyelemmel hallgatta az ily tanitásokat. Meg is
-maradtak benne mindvégig. De azért ő nem lett jó iró, irásmódja nem volt
-szép s legkevésbbé vonzó.
-
-Ez azonban már más kérdés. Erre még majd visszatérek.
-
-De a gyakorlati angol felfogást, szinte ki merem mondani, Kerkapoly
-csaknem egészen Tarczytól sajátitotta el.
-
-Csak egy példát hozok fel Tarczy eszejárásának s módszerének
-megvilágitására.
-
-Azt mondja:
-
-– Van a természet világában vizesés s van az embervilágban divatkórság.
-A vizesés se ér magában semmit, a divatkórság se. Az okos gazda malmot
-épit a vizesésre s megél belőle tisztességesen, az okos szabó pedig
-időnként megváltoztatja a ruhának a szinét és szabását s gazdaggá lesz
-belőle.
-
-Ime, Tarczy előadási modora.
-
-Magyar tudása volt neki is.
-
-Minden tudománynak minden igazságát megmérte előbb saját lelkének, saját
-figyelésének, saját gondolkozásának katonamértékén, azután odaállitotta
-a magyar viszonyok, a magyar föld és a magyar lélek élettünetei közé s
-ha akkor is igazságnak találta: nyugodt lélekkel, de lelkesülten
-hirdette az ifjak előtt.
-
-Hogy Hegel kategóriái s a német tudomány definitioi és terminologiái mit
-mondanak: ezzel azután nem törődött.
-
-Tökéletesen ilyenek voltak Kerkapoly politikai és nemzetgazdasági
-előadásai a budapesti egyetemen. Ha tanár lettem volna: én is igy
-törekedtem volna hallgatóim tudnivágyát fokozni s tudását növelni.
-Tarczy volt a mester, Kerkapoly a tanitvány. A tanitvány utóbb nagyon
-fölülmulta mesterét. Nem ritka eset.
-
-
-V.
-
-(Zádor György: Deák és Vörösmarty barátja. – Csodálatos itélete. – Nagy
-jogtudós. – A magyar jog átalakitása. – Deák aggodalmai. – Kerkapoly a
-tanuló ifjuság ideálja.)
-
-Volt a pápai kollégiumnak, különösen a jogakadémiának egy rendkivüli
-embere, még egy nagy tanára. Ez Zádor György, régebbi nevén:
-Stettner-Zádor György; fiatal korában irói nevén: Fenyéri. Kerkapoly is
-Pápán végezte a jogi tanulmányokat, mint én. Hogy Zádort hallgatta:
-biztosan tudom. De azt már nem tudom, hogy rendszeresen hallgatta-e s
-hány évig. Kerkapoly 1844-ben végezte a pápai iskolákat, ekkor már Zádor
-onnan elköltözött.
-
-Ki volt hát ez a Zádor?
-
-Én bizony nem tudom: Zádor György élete s irodalmi és birói működésének
-története meg van-e irva már rendszeresen? De azt sejtem, hogy a
-nagyközönség nem sokat tud róla, vagy már el is felejtette egészen. Már
-e miatt is föl kell róla jegyeznem egyet s mást. Ő is bakonyi származás
-s ő is Kerkapoly egyik tanára volt. Régen meghalt. Ugy rémlik előttem,
-még a mult század hatvanas éveinek végén, vagy hetvenes éveinek elején.
-
-Jellemzését mindjárt az öregén kezdem. Zádor benső bizalmas barátja volt
-Deáknak is, Vörösmartynak is. Mint alig végzett ifjak szőtték a
-barátságot 1822 körül. A legnemesebb, leggyöngédebb barátság, a mi csak
-halandók közt lehet. S mind a háromnak haláláig tartott köztük ez a
-fenséges viszony. Legelőször hunyta örök álomra szemét a nagy költő,
-azután Zádor. Deák azután az ő nagy szivének melegét két elhunyt hű
-barátjának gyermekeire is árasztotta. Ugy rémlik előttem, mintha Zádor
-hozta volna Vörösmartyt is Deák barátságába.
-
-Deák és Vörösmarty benső barátja a halálig! A ki ez lehetett: az már nem
-volt kis ember.
-
-Bizony Zádor nem volt kis ember.
-
-Irodalmi alkotásairól nem szólok. Hetven-nyolczvan esztendő előtt láttak
-azok napvilágot. Irodalmunk történetének régi középkorához tartoznak.
-
-Az emberről, a tudósról s a tanárról akarok csak emlékezni vármegyém
-hagyományai után. Én személyesen már csak agg korában ismertem. Ő már
-nem volt otthon, a mikor én a vármegye tisztét tartottam. De fiát s
-nemzetségének több tagját jól ismertem.
-
-Pápai kollégiumi tanár lett, mert nem tetszett neki az ügyvédkedés, az
-irodalomból pedig 1830 körül megélni nem lehetett. A magyar magánjogot
-és közjogot adta elő. A magánjog akkor nehéz tudomány volt, nem olyan
-patvaristáknak és albiráknak való mulatság és elmejáték, mint most.
-Akkor még fennállott az adományi rendszer és az ősiség, a földesuri
-hatóság és a jobbágyvilág, a jogok, előjogok, szabadalmak, vármegyei,
-városi és nemesi jogkülönlegességek rettenetes nagy rendszere. A
-magánjog és a közjog egymásba kapaszkodott s egyik a másikat egészen
-áthatotta. Még a büntető és polgári jog között se volt akkora válaszfal,
-mint most.
-
-Zádor előadásairól csodákat meséltek. Azt mondták, a tizparancsolat, a
-hogy a táblára van vésve, nem oly rövid, és világos, nem oly mély és
-szabatos, mint az ő jogi tudása.
-
-Éles elméjü, egykori barátomtól, Vermes Illéstől hallottam, hogy attól
-fogva, a mint vele a pápai nemzeti kaszinóban megismerkedtek, abban a
-kaszinóban nem volt többé jogi, politikai, tudományos vagy közéleti
-kérdésekben vita. Ha támadt, csak fölszólalt valaki:
-
-– Kérdezzük meg Zádort!
-
-Megkérdezték. Felelt. El volt döntve feleletével minden vita. Meghajolt
-előtte föltétlenül mindenki.
-
-Az 1832-iki országgyülés fölállitotta a választott osztoztató biróságot.
-Voltak testvérek, voltak örökösök, a kik soha se tudtak megosztozni.
-Iróra, biróra, prókátorra bizták ügyüket, ügyüknek aztán soha se lett
-vége. Elpusztultak, elszegényedtek, meghaltak, föl is támadtak, de
-ügyüknek még se lett vége. Unokáik még ma is osztozkodnak, biráskodnak,
-pörlekednek, ha még meg nem haltak.
-
-Hát az ilyenek számára találta ki az országgyülés a választott
-biróságot. Válasszák az örökösök maguk a birót. Az a biró döntsön egy
-nap alatt. Az ő döntésében azután nyugodjanak meg.
-
-Nos hát ez időtől kezdve minden lehetetlen, minden képtelen, veszett
-örökösödési ügyben Zádort választották birósági elnökül. A mikor már
-karddal, puskával, vasvillával mentek az osztozkodók egymásnak s
-keserves halál fenyegetett mindenkit, szerencsére valaki oda kiáltott:
-
-– Héjh, atyafiak, meghallgattátok-e már Zádort?
-
-Az emberek a legnagyobb dühben összenéztek.
-
-– Nini! Azt bizony nem cselekedtük!
-
-Nyomban eldobták a fejszéket, vasvillákat s mentek be Pápára.
-
-Ilyen tekintélye volt. Ennyire biztak igazságában, itéletében s jogi
-tudásában.
-
-A magyar jogot Kövy Sándor jogi munkája alapján adta elő. Ez a Kövy
-sárospataki jogtanár volt a mult század elején. Latin nyelven irta nagy
-munkáját s magam is egykor e nyelven olvasgattam. Nagy kár, hogy nem
-magyarul irta, de az ő idejében még a latin nyelv volt a divat. Szentül
-hiszem, hogy a magyar jog tudományos magyar nyelvét nagy tökéletességre
-birta volna. Ezt a nyelvet később Fábián, Zsoldos és Zádor alapitotta
-meg. Mind a három vármegyém szülöttje. A jogtudomány mai magyar nyelve
-sokkal bővebb, de rossz és ocsmány. Ama három alapitó nyelvét Kölcsey,
-Deák, Szalay László és Szemere Bertalan hatalmas segitsége se tudta
-megmenteni s a maga nemes egyszerü mivoltában fejleszteni. A Bach- és
-Schmerling-kor biróságai, az ezer meg ezer ügyvéd németeskedő
-hebehurgyasága s a pesti egyetem tanárai pusztitották el a szép jogi
-magyar nyelvet.
-
-Én Kövyt és Zádort tartom eddigelé a két legnagyobb magyar jogtudósnak.
-
-Deákot ne számitsuk közéjük. Ő fölötte áll mindenkinek, de csak a
-közjogban és büntetőjogban nincs, a kit hozzá lehetne hasonlitani. Az
-adományi rendszert és magán polgári jogot kevésbbé volt alkalma mivelni.
-
-Zádort a maga egyszerü, szerény pápai tanárságában az ország alig
-ismerhette meg eléggé. Csak Veszprém-, Győr- és Vasvármegyék ismerték
-igazán. Vas még azért is, mert bár nemzetsége eredetileg
-veszprémvármegyei, maga Zádor Vasban született Dukán. A nemzetség
-korábbi neve – mint emlitettem már – Stettner és Stettner-Zádor.
-
-Azonban jól ismerte őt Deák már ifjukora óta. S nem csinált titkot
-belőle, hogy az ország legelső jogtudósának s legnagyobb itélőtehetségü
-emberének tartotta. A mult század negyvenes évei óta azért Deák figyelme
-és barátsága intézte Zádor köztiszti pályafutását.
-
-Az 1840-iki országgyülés megalkotta a váltótörvényt s a kereskedelmi,
-csődügyi, fuvarozási, szállitási törvényeket. A nemzet nagyon félt
-különösen a váltótörvénytől s kivált a váltóvégrehajtási törvénytől. Azt
-hitték, hogy ezek ellen a nemes ember röstsége s az ősiség intézménye
-nem tudja megvédelmezni az ősi vagyont. Deák azt mondta:
-
-– Bizzuk a törvényt lehetőleg tökéletes birákra.
-
-Első sorban kiszemelte Zádort s rábeszélte, hagyja el a pápai
-kollégiumot, jöjjön Pestre s vegye át alkalmas állásban, mint biró a
-váltó és kereskedelmi igazságszolgáltatás gyakorlati vezetését.
-
-Igy lett. Deák nagy tekintélye a nádorispánnál Zádor utjából minden
-akadályt elháritott s igy ő csakhamar birói tisztének élhetett. Ez
-időtájban irt tudományos munkát is a váltó és kereskedelmi jogról.
-
-A függetlenségi harcz lezajlása után rettenetes változás állt be
-Magyarország jogéletében. Nem az államiság s nem az alkotmány
-elpusztulását értem, hanem a magánjog rendszerének, a századok óta
-életben volt rendszernek egyszerre való gyökeres megsemmisülését. A
-nemzet szeme államiságán s alkotmányán függött, agya csak az ezek körüli
-veszteségekre gondolt s a sulyos szenvedések közepett alig jutott
-eszébe, vajjon mi történik, mi történjék jogéletével?
-
-Az ősiség megszünt. Uj rendszeres törvény nem volt se az öröklésről, se
-a birtokjogokról. Miként történjék hát az átmenet? Mi legyen az uj jog?
-Miként bonyolódjanak le a függőben levő ügyek, a régi öröklések, a
-félben maradt osztályok, a zálogos birtokjogok, a fiági és nőági
-igények, az öröklött és szerzett vagyonok közti különbségek? Néhány ezer
-gyökeres ősi magyar család jóléte és fennállása volt kérdésben.
-
-Megszünt az urbéri viszony is s vele együtt az urijog és a vármegye
-hatósága. Ezzel ezer sulyos kérdés várt azonnal való becsületes
-megoldást. Vajjon a volt földesúr kapjon-e elvesztett birtokáért s
-elvesztett haszonvételeiért kárpótlást? Mennyit és mi alapon? Vajjon
-miből álljon a jobbágytelek? Mik legyenek járulékai? Miként különitsék
-el a közösből azt, a mi a földesurat illeti attól, a mi a volt jobbágyot
-illetheti? Mi tekinthető urasági birtoknak és haszonvételnek s mi
-tekinthető volt urbéresnek? Mi történjék a kurialistákkal,
-takszalistákkal, kolonistákkal és czenzualistákkal? Milliók anyagi
-jólétét s becsületes megélhetését veszélyeztette volna minden fonák
-intézkedés.
-
-A nemzetnek nem volt törvényhozása, a mely intézkedjék.
-
-A nemzet bölcsei és vezérei eltüntek. Ki a csatatéreken aluszsza örök
-álmát, ki a bitón végezte életét. Ki börtönben, ki bujdosásban.
-
-Volt néhány itthon is. Deák maga itthon volt s képes lett volna minden
-kérdést megoldani. De ő a Bach-rendszer férfiaival nem érintkezhetett. A
-nemzet hóhéraival szóba nem állhatott. Az ő bölcsesége hát a föld alá
-lett ásva.
-
-Érezte a helyzet iszonyatos voltát a durva önkényuralom is.
-
-Ausztriának nem voltak alkalmas jogtudósai se az elmélet, se a gyakorlat
-mezején. Olyan jogállapot, mint a miénk, nem volt már a világon, de a
-világ jogtudósai a magyar dolgoknak soha se szenteltek figyelmet. A nagy
-német tudomány ma is jobban ismeri a Róka-szigeteket, mint
-Magyarországot. Csak Magyarországnak lehettek ily feladatra jogtudósai.
-
-A bécsi kormány nagyra határozta el magát. Megkérte Deák Ferenczet a
-lehető legméltóságosabb módon, hogy ne vonja meg kötelességét a jogi
-dolgok intézésétől s adjon tanácsot a kormánynak. Hiszen alkotmány és
-állami lét még visszaszerezhető valamikor, de a magyar faj életkérdése
-mindenek fölött való.
-
-Rettentő gyötrelmet idézett Deák lelkében ez a hozzá intézett kérés. Hű
-barátjának, Vörösmartynak, minden keserüségét átérezte.
-
-  „Teremt-e Isten több magyart,
-  Mig a világ, mig napja tart,
-  Ha mink is elfogyánk?“
-
-S nem kell-e elfogynunk, nem kell-e elsorvadnunk, ha az állami lét
-elveszett, alkotmány romba dőlt, minden szabadság elenyészett s most már
-a magyarnak mindennapi kenyere és birtokjoga is bizonytalanná válik?
-
-Megvan Deák felelete a hozzá intézett kérelemre. Ő az osztrák önkény
-embereinek még tanácsot se ad. Velük nem érintkezik semmikép.
-
-De még se hagyta el az ügyet. Hiszen a nemzet ügye volt az.
-
-Fölkereste Zádort s rábeszélte, vállaljon birói tisztet, vállaljon a
-legmagasabb birói helyen Bécsben s a magyar jogviszonyok rendezését ő
-vegye a kezébe.
-
-Igy került Zádor a legfőbb semmitőszékhez Bécsbe. Igy készitette az
-ősiségi rendeletet, a melyben nagy bölcseséggel választotta el egymástól
-azokat a jogokat, a melyekre fajunknak nincs már szüksége s azért a mult
-emlékeinek adandók át és azokat a jogokat, a melyek fenmaradásunk s
-jövendő jólétünk érdekében szükségesek.
-
-Az 1848-iki pozsonyi országgyülés ősiségi törvényének igy lett ő
-voltaképen igazi végrehajtója.
-
-Igy lett ő óriási tényező abban is, hogy az urbéri birtokviszonyok
-rendezése s a volt földesurak kárpótlása miként intéztessék.
-
-Igy lett nagy befolyása arra is Zsoldos Ignáczczal együtt, hogy az
-osztrák általános polgári törvénykönyv magyar nyelve milyen legyen.
-
-Minő furcsa és szomoru dolog az! Negyven év óta magyar nemzeti
-kormányunk van s többnyire magyar egyetemi tanárok, birák s ügyvédek a
-törvényalkotók. S az utolsó huszonöt év minden igazságügyi kodifikáló
-munkálata a magyar nyelv és irásmód dolgában minő hitvány dadogás Zádor
-művei mellett, melyeket pedig az osztrák önkényuralom alatt emeltek jogi
-intézményekké!
-
-Birói tekintélye föltétlen volt Bécsben is. Minden itéletmondása
-döntvény lett és jogi alapelv. A magyar becsületet jogi és birói téren ő
-alapitotta meg Bécsben.
-
-Egyik osztrák igazságügyminiszter találkozott egykor Deákkal s
-beszélgetés közben azt mondta neki:
-
-– Önök magyarok nem is tudják, mekkora kincseik vannak! Bécsben valami
-Zádor György nevü magyar ember jogi tudása s alapos és nyugodt
-bölcsesége előtt mindenki meghajlik. Európában nincs talán ily nagy
-gyakorlati jogtudós egy se.
-
-Deák csak hallgatta az ostoba osztrák minisztert. Hiszen az ő barátja
-volt Zádor már ifjukora óta. Ő vette maga mellé tanácsosának 1848-ban,
-mikor igazságügyminiszter volt. Ő beszélte rá arra is, hogy Bécsbe
-menjen. De azért az osztrák miniszternek mégis csak annyit mondott:
-
-– Tudjuk mi, hogy vannak jeles embereink, de hát ki ismerhetné
-valamennyit?
-
-Nos hát ez a Zádor György volt Kerkapolynak, a nagy miniszternek a
-magyar jogból egyik tanára a pápai kollégiumban. Kerkapoly lelke a
-világosan gondolkozás képességét megnyerhette volna talán nála nélkül
-is, de hogy ily tanár hatása a lelki erők kifejtésére s megizmosodására
-erős figyelésü ifjunál mily nagy: biztosan meghatározni, mértékkel
-megmérni ugyan nem lehet, de bizonyos, hogy igen nagy.
-
-Kerkapoly, a mint a jogot, a kollegiumi tanfolyamot elvégezte,
-Zalavármegyébe ment joggyakorlatra: patvaristának, jurátusnak. Odavaló
-volt édes anyja is. Ott volt hires nagybátyja, az első alispán s
-általában a Kerkapoly nemzetség ott volt elterjedve. Minden látszat
-szerint ott alapithatta meg jövendőjét legbiztosabban.
-
-Nagybátyja elvitte őt Deák Ferenczhez is s beajánlotta az ő
-kegyességébe. Valóban Deák magához is vette, ugy rémlik előttem, ugy
-hallottam, valami fél évre. Kerkapolynak itt nem sok dolga volt. Deák se
-ügyvéd nem volt, se rendszeres tisztviselő. Csak táblabirája volt
-vármegyéjének s egy csomó megyei bizottmány elnöke. Tanulni azért
-lehetett nála az ügyek irataiból is. Természetesen Deák társalgása volt
-az okulásra a leggazdagabb alkalom. A kehidai kastély soha se volt
-vendég nélkül. A vendégek közt mindennapiak voltak a vármegyei
-tekintélyek, de gyakoriak az országos hirü férfiak is.
-
-Kerkapoly legnagyobb munkája Kehidán abból állt, hogy Deák könyvtárát
-rendezte.
-
-Az ügyvédi oklevél megszerzésével nem késlekedett. A lehetőség szoros
-határidejéből egyetlen hónapot se mulasztott el. 1846-ban már letette az
-ügyvédi vizsgát s igy huszonkét éves korában már megkezdhette az
-ügyvédkedés tisztes kenyérkeresetének szorgalmas munkáját.
-
-De nem kezdte meg. Az ügyvédkedéshez semmi különös vonzalmat nem érzett.
-Még azt se határozta el véglegesen, hol fog megtelepedni. A család
-tagjai sehogy se tanácsolták, hogy Veszprémvármegyében üsse föl sátorát.
-Ott lesz ugyan örökölt szent-gáli kis birtoka, de csakugyan kis birtok,
-támasztéknak kevés. E helyett Zalavármegyét tanácsolták. Ott van gyökere
-a nemzetségnek, ott van nagybátyja, a hirneves követ és alispán. Ott
-kell megtelepednie vagy Zala-Egerszegen, a vármegye kormányzó
-székhelyén, vagy Sümegen, vagy legalább is Kővágó-Eörsön, a járás
-központján.
-
-Hát a házasság?
-
-A fiatal ügyvéd erős, szép legény volt. Középtermet, gyönyörü fehér
-arczbőr, buján nőtt haj, szemöldök, bajusz és szakál, egyenesen tartott
-fej, határtalanul okos és bátor tekintettel. Szemeiben nagy mélység. Jól
-fejlődött vállak és izmok. Eszejárása mély, pattogó és vidám. Lépése,
-mozgása kemény katonás mozgás.
-
-Olyan ifju, a kin megakadhat minden leány szeme. A kiről okos emberek is
-komolyan mondják: nagyreményü.
-
-Sikerültebb ifju kevés van a világon, mint ő volt. Én már csak tanársága
-alatt harmincz év körüli életkorában ismerkedtem meg vele, ezelőtt
-ötvenhárom évvel. Jól emlékszem. Tanáraink közt kerestük az ember
-mintaképét, a görög kor remek világának képzeletizgató nagy alakjait,
-Miltiadeszt és Alkibiadeszt, Perikleszt és Demosztheneszt. Mindig
-Kerkapolyn akadt meg a szemünk. Ilyenek legyünk! Ilyennek kell lenni
-minden ifjunak, minden magyarnak.
-
-A gyermekifju lelkét, ha az a lélek jól termett, erős és egészséges, már
-korán dagasztja a nemes nagyravágyás. Vágya, ábrándja nem az, hogy
-irnok, tanitó, pap, hivatalnok lehessen valamikor s meglegyen a
-mindennapi kenyere s a közönséges ember tisztessége, holtig való nyugodt
-élete. Ez az apák vágya s nem a serdülő ifjaké.
-
-A serdülő ifju, legalább ábrándjaiban el akar jutni odáig, a hova a
-nemzettörténelem, vagy a világtörténet ragyogó alakjai eljutottak. Ha
-katona lesz: Hunyadi Jánosig vagy Zrinyi Miklósig meg nem áll. Ha költő:
-tulszárnyalja Jókait, Vörösmartyt, Petőfit. Bölcsebb lenni Deáknál,
-lángolóbb Kossuthnál: ilyen magasságban röpködnek a serdülő ifju vágyai,
-sejtelmei, képzelődései.
-
-Nézzétek csak meg Petőfinek Pápán készült s az Ideálhoz czimzett
-költeményét. Ez a költemény vázolja tökéletesen az egészséges lelkü,
-nagyratörő serdülő ifju ábrándjait s szertelenül csapongó alaktalan
-vágyait.
-
-De bármire törekedjék az ifju, bármily nagy és ragyogó pályát lásson
-maga előtt, ábrándjainak első pihenője, első állomása mégis tanára
-mellett van. Első magas ábrándja abból áll: vajha egykor én is oly
-derék, oly nagy, oly nemes s az eszmék világában oly hatalmas lehetnék,
-mint szeretett tanárom!
-
-Ily mintája lett Kerkapoly a tanuló ifjuságnak. Félelem és tisztelet
-környezte, de rajongás is. Tantárgyai nehezek voltak és idegenszerüek, a
-hegeli német bölcselet legtartalmatlanabb elmélkedései, legmagasabb
-általánosságai, de azért egyénisége, szava, fejtegetése, mindenség
-fölött uralkodó határozottsága mindenkit elragadott.
-
-Ily tanár mindig kevés van a világon.
-
-A legmagasabb tanintézetek tanuló ifjusága ma már biráló szemmel s
-biráló észszel kiséri tanárait s jaj annak az intézetnek, a hol az
-ifjuságnak alkalma van arra, hogy egyik-másik tanárát kinevesse, vagy
-kicsinyelje, vagy tán ki is gunyolja.
-
-A tanár például furcsán öltözködik, vagy öltözködésében mulatságos
-hanyagság van. Vagy például az önálló és határozott gondolkodó szerepét
-ölti föl nagy komolysággal a hallgatók előtt, de ezek nyomban
-észreveszik, hogy a mint könyvének vagy kéziratának olvasását
-eltéveszti: azonnal belesül tudományába is s kénytelen az előadást
-félbenhagyni. Vagy például tudományát oly felszinesen, oly köznapi
-nyelven s oly szárazon adja elő, hogy a hallgató minden elszántsága
-daczára is, azonnal elálmosodik. Vagy a mi a leggyakoribb: a tanár
-gondolkodásában például nincs semmi önállóság, semmi eredetiség, semmi
-egyéniség!
-
-Sok eset van ilyen.
-
-Az ilyen tanár kezéből silány nemzedék jön ki. Az ilyen tanárt nem volna
-szabad tanárrá tenni. A melyik tanár a tanulónak nem tud ideáljává
-lenni, a kiért az ifjuság rajongjon, a kihez ragaszkodjék s hasonló
-nagygyá lenni vágyakozzék, sőt a melyik tanárt bármi ok miatt az ifju
-kicsinyelni kénytelen: annak a tanárnak rendszerint a tudománya se ér
-semmit s tanitása még kevesebbet.
-
-
-VI.
-
-(Kerkapoly első betegsége. – Tanárrá lesz. – A bölcsészetet választja. –
-Pápai háza és életmódja. – A rágalom. – Első előadásai. – A magyar ész.
-– A hégeli bölcsészet. – A magyar ifju a német egyetemen.)
-
-Azonban elmém előre ugrált. Kerkapoly tanárságáig még nem jutottunk el.
-De alakját le akartam irni fiatal korától.
-
-Ez az alak később jelentékenyen változott.
-
-Ugy emlékszem, 1858 körül valami hosszantartó sulyos belső betegségbe
-esett, a mely bőrbajjal is járt. Sokáig szüneteltek előadásai s hosszabb
-időt kellett külföldi vizgyógyintézetben is töltenie. Mikor fölgyógyult
-s ismét közibénk jött: alig ismertünk rá.
-
-Legalább másfél évtizeddel öregebbnek látszott. S arczának ragyogó fehér
-szinét s bámulatos üdeségét a betegség egészen megváltoztatta. Nem volt
-többé fehér és ragyogó, hanem igen apró, himlőhelyszerü és alaku, kissé
-szürkés foltokkal tele. Ettől kezdve, bár igen lassan, szürkülni is
-kezdett s arczának egészen az az alakja lett, a minőnek miniszter és
-egyetemi tanár korában a halála előtti utolsó néhány évig ismertük.
-
-Még egy sulyos, sőt életveszélyeztető betegségen esett át az 1868-ik év
-végén s a következő év elején. E kettőn kivül egész életén át nem volt
-egészségi baja. Csak az utolsó, mely aztán sirba vitte. Ezekre talán még
-később visszatérek.
-
-Az ügyvédséget alig is kezdhette volna már meg, a mikor a kálvinisták
-túl a dunai egyházkerülete arra gondolt, hogy pápai főiskolájába –
-bölcsészeti tanszékre tanárnak választja.
-
-Tarczy Lajos ajánlotta. Ő volt először abban a véleményben, hogy e
-tanszékre alkalmasabb tudóst nem lehet találni. Meg is kérdezte
-Kerkapolyt: volna-e hozzá kedve, hajlandósága.
-
-– Megkisérelhetjük. A tanárságot mindig el lehet hagynom, ha nem lennék
-hozzá elég ember. Előbb azonban külföldi egyetemekre kell mennem.
-
-Hát hiszen az egyházkerület is igy óhajtotta. Igy volt szokásban
-századok óta. A pápai főiskola hires tanárai a német, holland, angol,
-skót egyetemeket mindig föl szokták keresni s egy, vagy több évi
-tanfolyamot ott szoktak végezni. Kerkapoly se akart eltérni ettől a
-szokástól. Már csak azért se, hogy a német nyelvet jól-rosszul
-elsajátitsa. Addig nem tudott németül. Pápai diák egy se tud, hacsak
-véletlenül rá nem ragad. Akár jól van, akár rosszul, de a pápai diák
-nemzeti becsület dolgának tartja a német nyelvet meg nem tanulni. Inkább
-megtanulja a görög, zsidó, arab és rácz nyelvet.
-
-Mi volt akkor a tanári fizetés Pápán? Egész biztossággal nem tudom
-ugyan, de azt hiszem hatszáz forint évenkint. Ez ma 1260 korona.
-Havonkint tehát 105 korona.
-
-Ma kis pénz, de akkor bizony tisztes összeg volt. Éppen ötszörte volt
-akkor olcsóbb a hus, liszt, bor, ruhanemü, lakásbér, mint most. Ma
-legalább hatezer korona évi fizetés felelne meg az akkori összegnek.
-
-Kerkapoly édes jó anyja legalább szerencsének tartotta fia számára a
-kinálkozó tanárságot. Meglehet ugyan, jobb szerette volna, ha fia ezer
-holdas úr leányát veszi nőül s főszolgabiróvá vagy főfiskussá lesz a
-vármegyén, de hiszen az ezer holdas leány igy is megkerülhet. Van-e az
-országban eszesebb és szemrevalóbb nemes urfi, mint az ő fia?
-
-De hát miért éppen a bölcsészeti tanszékre szemelték ki Kerkapolyt?
-
-Nem véletlenül.
-
-Egész életének minden munkája azt bizonyitja, hogy a tudásnak és
-gondolkodásnak azt a módszerét kedvelte ösztönszerüleg legjobban, a
-melyet bölcseletnek nevezünk. Szentül hiszem ugyan, hogy ez a hajlam a
-berlini egyetemen fejlődött ki benne oly erőssé, de megvolt ez már pápai
-diákkorában is.
-
-A Képző Társulat érdemkönyvében van egy dolgozata talán tizennyolcz éves
-korából, melyet a pápai ifjuság »Tavasz« czimü évkönyvébe is Jókai,
-Petőfi zsengéivel együtt fölvett. Ez a dolgozat már az olasz festő
-iskolák és rendszerek történetét bölcsészetileg tárgyalja.
-
-Ime a serkedő hajlam.
-
-Bizony Kerkapoly akkor még az olasz festmények tengerét nem látta. A
-százezer festményben a korokat, iskolákat és rendszereket saját
-szemlélete alapján föl nem fedezhette. Nem is volt festő, sőt rajzoló
-se. A mit tudott: mindazt másnak látása, hallása, szava, irása után
-tudta. És mégis már akkor a tárgyban rejlő bölcseleti jelenségek után
-nyomozott s azokkal törekedett ama festészeti iskolák fejlődését
-megvilágitani.
-
-Tarczy éles esze ezt nyomban észrevette. Az ifju óriási elmeerő, hajlama
-a bölcselethez nyilvánvaló és elég erős. Tegyük meg tehát filozófiai
-professzorrá, bizonyára jól beválik. De tegyük meg azért is, mert ilyen
-emberünk nincs több.
-
-Kerkapoly 1849-től 1866-ig, tehát tizenhét évig volt megszakitás nélkül
-pápai tanár. Tanárságáról itt legalább nem akarok bővebben szólani, lesz
-alkalom majd, ha egyetemi tanárkodására kerül a sor.
-
-Édes anyja eladta a szent-gáli birtokot s megosztoztatta gyermekeit. Ő
-maga Pápára vonult tanár fiához.
-
-Kerkapolynak első dolga volt Pápán házat épiteni. Nem szeretett másnak
-bérfizetője lenni. Vett telket a Hosszu-utczán, a telek lenyult a
-Tapolcza vizére s azontul is terjedt. Édes anyja óhajtotta igy. Legyen
-udvar malacznak, baromfinak. Legyen folyóviz az udvaron keresztül s
-legyen zöldséges kert és gyümölcsös kert. Igy szokta meg kis leánykora
-óta. Igy volt Balaton-Henyén is, Szent-Gálon is. Igy legyen itt is.
-
-A házat egy emeletes háznak épitette. Maguk lakták édes anyjával az
-emeletet, a földszinti lakásokat kiadták bérbe. Ma is megvan az a ház
-Pápán változatlan alakjában.
-
-A házat később Békássy Lajos volt képviselő, lángoló lelkü hazafi,
-egykor vitéz honvéd vette meg tőle 24 ezer korona vételáron. Most ennek
-örököseié.
-
-Vett utóbb a város belsőbb részén Kerkapoly másik házat is,
-földszinteset, jövedelmezőt. Mikor Pápától megvált, ezt is eladta hét-
-vagy nyolczezer koronáért.
-
-Vett birtokot is Pápa határában az ugynevezett Koldus-telek dülőben. Ez
-ötven magyar holdnyi volt. Mezei gazdálkodást folytatott rajta. Egyik
-szomszédfalu észak felé Gyimóth. Ennek határában is vett mintegy ötven
-holdnyi birtokot, mely barázdás szomszéd volt a pápai határról. Pápáról
-könnyen vezethette ezen is gazdaságát.
-
-Maga vezette, nem bizta másra. Mindenre volt ideje, mindenhez kedve.
-Bámulni való ügyességgel s követni való takarékossággal tudott
-gazdálkodni. Szerencséje közmondásos lett. Esze volt szerencséje. Üzleti
-számitása abból állt, hogy nyomasztó adósságot sohase csinált; ha
-birtokot vett, mindig készpénzen vett és sohase adósságra. A mikor
-eladni valója volt: megvárta a legmagasabb árakat. A mikor vennie
-kellett, mindig eltalálta a legolcsóbb árt. Nem volt ebben semmi
-ördögség. Mindig télen vette a nyári ruhát s mindig nyáron a téli ruhát.
-Az üzleti világ a sok ügylethez s a gyors lebonyolitáshoz szokott. Ez a
-szokása az évszakok szerint elmaradhatlanul szökkenti föl vagy ejti le
-az árakat. Ő ezt a szokást zsákmányolta ki. Ez volt rá nézve az a
-vizesés, melyről bölcs tanára, Tarczy Lajos, beszélt s melyre az okos
-gazda vigan kotyogó malmot épit.
-
-Háztartását édes anyja vezette, ruháit, fehérnemüit, apró kiadásait ő
-gondozta. Okosabb vezetés, jobb gondozás nem lehet a világon. Az életmód
-költségeiről, anyagi oldaláról ez volt elve:
-
-– A mit az ember keres, rakja félre, gyüjtsön belőle tőke-vagyont.
-Elégedjék meg azzal, de azt föl is élheti, a mit már meglevő
-tőke-vagyona hoz. Igy sohase lát szükséget és sohase kell összébb
-huzódnia.
-
-Mikor miniszterré lett, mikor pénzzé tette minden pápai értékét, az
-államtitkári és képviselői fizetésből megtakaritott tőkéjével együtt
-volt összesen 146 ezer korona készpénz vagyona.
-
-Jegyezd meg ezt jól nyájas olvasóm s ne csodálkozzál azon, hogy én a
-nagy miniszter vagyoni dolgairól ennyit beszélek. Lesz erről még sokkal
-bővebb szó is majd később. Tudom én, hogy költők, művészek,
-államférfiak, győztes hadvezérek apró-cseprő vagyoni viszonyairól nem
-szokás krónikát irni. Nem sokat törődik ezzel a világtörténet. Hanem hát
-mi alkotmányos népképviseleti államban élünk, Európa kellő közepén, a
-népszenvedély minden magasztos és minden ocsmány dulakodása közt, nálunk
-hát az alkotmányos erők minden része tevékeny munkában buzgólkodik.
-
-S most mondok neked, nyájas olvasóm, uj dolgot, uj igazságot, melyet
-évezredek óta ismer az emberiség s melyet már örökké emlékezetes
-szavaiban a nagy római költő, Vergilius is megénekelt. Ez az évezredek
-óta ismert uj dolog és uj igazság pedig nem egyéb, mint, hogy az
-alkotmányos erők közé tartozik s azok közt nem is a leggyöngébb a
-rágalom.
-
-A rágalmat oly alak, a minő Kerkapoly, ki nem kerülhette. Sőt ő szilaj
-bátorsággal fölbuzditotta maga ellen. Elméjének, ősmagyar jellemének s
-férfiszilárdságának erejével semmiféle ellenzék nem mert s nem tudott
-szemtől-szembe megküzdeni. Ő volt az egykori Deák-párt legerősebb
-viaskodó hőse. Semmiféle vértet, pánczélt, paizst, hizelgést,
-sajtóbarátságot nem öltött fel, nem szerzett magának. Födetlen mellel és
-vállal küzdött, mint a normannok mesebeli hősei. Kardjának suhintásait
-el nem birta senki. Ellenfelei hát félreálltak, oldalt és hátul
-kerültek, árkok, bokrok, erdők árnyékába huzódtak s onnan röpitették
-felé a mérgezett nyilakat.
-
-A rágalom nyilait.
-
-Egyszer csak azt suttogták az emberek, hogy Kerkapoly nem tiszta kezü.
-Gazdagodik. Közvagyonból gazdagodik. Állását és tekintélyét önző
-magánérdekei előmozditására használja föl. Palotákat épit. A szegény
-pápai kálvinista tanár milliomossá lesz.
-
-Országos köztolvaj!
-
-Ezt suttogták a gyöngék, a hitványok, a kapaszkodók, a népszenvedélyek
-salakjának hizelkedői. A sánták, bénák, siketek, vakok, isten
-nyomorultjai karba álltak s azt kezdték kiabálni Herkulesre:
-
-– Nyomorék!
-
-Kerkapoly nyers és nagy lelke nem törődött a suttogással. Nem még a
-zsivajjal se. Tudta is, érezte is, hogy ő ki. Jól tudta, hogy Deák
-Ferencz, Ferencz József, a király és gróf Andrássy Gyula őt és minden
-dolgát ismeri és tökéletesen becsüli. Ez neki elég volt.
-
-Mikor Csillag-utczai házát épittette, azt mondtam neki:
-
-– Jobb lenne ezt a házat nem épiteni. Itt mindenki orra előtt van.
-Gyönge a világ, hallgat a hitvány lelkekre, rágalom támad. Pápai tanár
-miként épithet Pesten palotát?
-
-Vállat vont s ezt felelte:
-
-– Nem élünk a középkorban s nem vagyok zsidó, hogy rongyos ruhában
-járjak, vagyonom eltagadjam, nehogy pénzemért agyonüssenek.
-
-Hát hiszen neki volt igaza.
-
-Nos, hát azért beszélek annyit vagyoni dolgairól. Élete, halála fenséges
-és dicső. Minden vagyonát hazafias, szent czélra hagyta. Még édes
-felesége se vitt el belőle egy fillért se. Még özvegyi jogairól is
-feltétlenül lemondott. Az a vagyon ma az ország közvagyona. Tudnunk
-kell: mennyi és miként keletkezett.
-
-Én tudom, hát el kell mondanom s be kell mindent bizonyitanom. A kik az
-igazságot kedvelik: az elmult nagy ember életében sok szépséget és sok
-gyönyörüséget találnak.
-
-De egyuttal az alkotmányos élet sötét és undok részeit is megismerik.
-
-Kerkapoly a külföldi egyetemek közt legtöbb időt töltött s legnagyobb
-tanfolyamot végzett a berlini egyetemen. Itt meglehetősen elsajátitotta
-a német nyelvet. Darabosan beszélte ugyan mindig, de gondolatainak
-alakot tudott adni német szóval és nyelvtannal is.
-
-Miként töltötte berlini életét: erről keveset tudok. De tudom, tőle
-hallottam, hogy Berlin légköre teljesen megfelelt vágyainak. Berlin
-akkor nem volt világváros, német birodalmi egység akkor nem volt, a
-német nem volt akkor az európai szárazföld leghatalmasabb nemzete, a
-német önérzet akkor még nem volt oly bántóan csillogó, mint most.
-Beleszeretett Berlin tudományos és komoly szellemébe. A porosz
-munkásság, a porosz tudományosság s Hegel rendszerének a rideg
-dialektika fonalán függő mindensége igen alkalmas volt arra, hogy
-tudományszomját fölgerjeszsze, de ki is elégitse. Neki is feküdt
-kedvencz tanulmányának, a bölcsészetnek annyira, hogy a mikor Pápán
-tanszékét elfoglalta s előadásait megkezdette: az emberek ugy beszéltek
-róla, mint csodálatos tüneményről, mint oly lángelméről, a melyhez
-hasonlatos eddig nem volt.
-
-Még tanártársai is elmentek meghallgatni. Még hires tanára: Tarczy Lajos
-is szentelt neki néhány órát. A város előkelőségei is be-benéztek
-előadásaira. A tanuló ifjak elvitték hirét országszerte. A főiskola
-hittani karának szuplikánsai találkoztak más főiskolák szuplikánsaival s
-ily találkozásnál mindig vita folyt a fölött: melyik főiskolának vannak
-jelesebb tanárai? Melyik főiskola különb? Debreczen-e, Sáros-Patak-e
-vagy Pápa? A pápai deák inkább meghalt, semhogy Kerkapoly fölött valakit
-elismert volna valaminek. Ha már Sáros-Pataknak megengedte, hogy Erdélyi
-János is valaki, az már nagy dolog volt.
-
-Vajjon német elmével, vagy magyar elmével jött-e haza Kerkapoly
-Berlinből?
-
-E kérdést talán nem érti mindenki. Talán sokan mosolyognak is e kérdés
-fölött.
-
-Sok jó magyarról tapasztaltam, hogy a mikor idegen népek közt, idegen
-társaságban s idegen eszmekörben töltött néhány évet s azután hazajött:
-magyar esze eltünt vagy elhomályosult s olasz, franczia vagy német
-észszel élte itthon azontul világát. Mindenki tudja például, hogy gróf
-Széchenyinek nagyon is angol esze volt, báró Eötvös Józsefnek nagyon is
-német. Hozhatnék föl sok példát élő kortársainkról is. Rám mindig
-fájdalmasan hatott, ha mikor jó, tősgyökeres magyar ifju hazajön hosszu
-távollét után Bécsből vagy Berlinből, eszét, gondolkozását németnek
-találtam.
-
-Miben áll ez?
-
-Nemcsak abban, hogy fitymál mindent, a mi magyar s egekig dicsőit, a mi
-német és idegen. Szerinte a magyar nem tud igazán élni, cselekedni és
-eszmélni. Esetlen állása-járása, öltözködése, asztalhoz ülése, ipara,
-művészete, gazdasága. Nem tud illően társalogni, de még sétálni,
-hallgatni és köpni se. Lenézi minden dolgunkat, nem becsüli erényeinket,
-tulozza és torzitja hibáinkat. Összehasonlit bennünket némettel,
-angollal, francziával s diadalmasan ránk bizonyitja, hogy mi kisebbek
-vagyunk, mint a német, angol, franczia. S nemcsak embereinkkel és
-intézményeinkkel s nemcsak nemzetünk történetével és nagyjaival áll ily
-hadilábon, hanem igy van hegyeinkkel, völgyeinkkel, tavainkkal,
-folyóvizeinkkel, fáinkkal, köveinkkel, állatainkkal s mindenféle holt és
-eleven dolgunkkal. Előtte az idegen gyilkos is különb legény, mint a
-magyar gyilkos s az idegen tolvaj is több lángelmével dolgozik, mint a
-magyar tolvaj.
-
-Elveszti magyar érzékét s hazahozza az idegen érzéket.
-
-De hogy visszatérjek a német elmére, abban látok nagy különbséget, hogy
-például valamely tünetet másként tárgyal a német elme, másként a magyar
-elme. A német is jól megfigyeli, miben áll az a tünet, mik okai s
-esetleg mik következései. Eddig együtt jár a magyar elmével. De a magyar
-elme itt megáll s tovább a tünettel nem vesződik. A német elme nem áll
-meg, hanem gondolatait, észrevételeit tovább szövi, a tünetet
-általánositja, osztályozza s valami világrendbe besorozza s oly
-bölcseleti elmélkedést állit föl, a melytől a magyar elme leesik a
-torony tetejéről. S méltán. Mert itt kezdődik azután a német elme
-tökéletlensége. Mert a mint a német elme az általánositást befejezte s a
-tünet elméletét felállitotta: azontul minden tünetről, a mi
-rokontermészetü, konokul azt állitja, hogy az ő elméletének felel meg s
-azért is jött a világra, hogy annak feleljen meg.
-
-S ha nem felel meg? Ha egészben és nagyban minden tünetnek más az
-egyénisége?
-
-Akkor a tünetben van a hiba s nem az elméletben.
-
-Azonban ne folytassuk tovább e szürke elmélkedést.
-
-Kerkapoly 26 éves ifju volt még akkor, a mikor már négy év óta ügyvéd
-volt, külföldi egyetemi tanulmányait befejezte s bölcsészeti tanszékét,
-mint fiatal tanár, elfoglalta. A mai viszonyokhoz képest valóban gyenge
-életkor. Ma például rendes körülmények között 25 éves kora előtt az ifju
-ügyvéddé nem lehet. S igen kevés ifju lehet ekkor is. A katonai
-szolgálat egy-két évvel igen gyakran késlelteti az életpálya
-megkezdését. Igy vagyunk a birói, az orvosi s nem egy másféle tiszti
-pályával is.
-
-Beteg rendszer. A művelődésnek ostoba bicczenése. Hiszen a tisztes
-kenyérkeresetre 18 éves korától, családalapitásra 20 éves korától kezdve
-legalkalmasabb a férfi. Nyolcz-tiz évvel a mostani rendszer megcsonkitja
-az élet nagy kötelességeinek teljesitésére a természet törvényei által
-megszabott időt.
-
-Hajdan nem igy volt.
-
-Kerkapolyt csakugyan megfenyegette az a veszély, hogy agya elnémetesedik
-s gondolkodásában elhalványodik az ősi, tiszta magyar ész. Hihetetlen
-buzgósággal dőlt bele a hegeli bölcsészetbe, a német tudományos
-gondolkodás mélységeibe.
-
-A hegeli bölcsészet akkor még diadalmas hóditásának virágzó korát élte.
-Az idegenből német földre szakadt magyar ifju rendszerint azt hitte,
-hogy abba ép oly nehéz behatolni, mint Afrika, vagy Tibet belsejébe. A
-német egyetemi ifjak szentül hitték s a magyar fiuknak önérzettel
-mondogatták, hogy azt felfogni, teljesen elsajátitani, a magyar elme nem
-képes, arra csak a német elmének adott különös erőt az isteni
-gondviselés. Ugy voltak vele, mint később Wagner zenéjével. Egyetlen a
-maga nemében s csupán a német szellem birodalma.
-
-Igaz, hogy a hegeli bölcsészet nem éppen könnyü dolog. Valamikor én is
-nagyon kedveltem s azt hiszem, gondolatainak mélyébe hatoltam. Azonban
-vármegyei életem, tiszti és törvényhozói foglalkozásom miatt hosszu időn
-át félretettem s elmém egészen elszokott gyakorlatától. Egykor kezembe
-került Mill Stuart logikája. Olvasgatni kezdtem. Hegel logikájának
-rendszerére ismertem benne. De bizony nehéz olvasmánynak találtam.
-Meggyőződtem arról, hogy az elme is, az agy is, annak a törvénynek
-hódol, a melynek az emberi test egyéb része. A zongoraművész például nem
-tud tökéletes művész lenni, ha a billentyük kellő mozgatását s ujjainak
-és izmainak megfelelő gyakorlását hosszabb időre elmulasztja. Igy van az
-agy is a mélyebb elméleti gondolkozással s különösen a hegeli
-bölcselettel. Vagy állandóan kell vele foglalkozni, vagy félretenni.
-
-Egyébiránt a hegeli bölcsészet még saját hazájában, Németországban, se
-engedi magát tüzetes gondolkodás és szorgalmas tanulmány nélkül alaposan
-elsajátittatni.
-
-Pedig műszavai s hogy ugy mondjam, műgondolatai ott már átmentek a
-közéletbe, azokat minden tudományág átvette s naponként használja az
-időszaki sajtó is.
-
-Nálunk bizony nem igy van. A magyar ember a tisztán elméleti tanulmányt
-soha nem kedvelte különös előszeretettel. Egyes kérdéseknek mélyére
-szeret ugyan hatolni, de bármi ok miatt – ezuttal az okot nem fejtegetem
-– az eszmék rendszerét, az egész észtant végigtanulmányozni nem szokta.
-
-Már most mit csináljon a magyar ifju, a ki, mint Kerkapoly, Berlinbe
-vetődik s az ő agya előtt egészen uj s nagyrészben ismeretlen tudományos
-légkörbe kerül?
-
-Baja van a német nyelvvel is. Az egyes műszavak különös értelmét
-könnyedén és hamar éppen nem tudja felfogni. A tárgy maga is nehéz, már
-természeténél fogva. Német ifju társai pedig egyenesen tele beszélik a
-fejét, hogy a hegeli bölcsészettel hiába viaskodik, nem arra való az,
-hogy azzal a pandúrokat vezényelje, vagy a pusztán a csikót őrizze.
-
-Furcsa tünetről értesitettek engem öregebb barátaim. Kerkapoly is,
-Pulszky Ferencz is, de legkivált Nagy Mihály, a túl-a-dunai kálvinisták
-egyházkerületének egykori püspöke. Erős elméjü, tudós férfiu, a ki
-egykor egy-két német egyetemet maga is végigjárt és végighallgatott. A
-tünetet még ő rajzolta le előttem legjobban.
-
-Odamegy a magyar ifju a tudós német egyetemre s elkezdi hallgatni
-mérhetetlen tudományu tanárait, a kik már vaskos könyveket is irtak,
-mindenféle tudós társaságok tagjai s már európai hirnévnek örvendenek.
-Egyuttal elkezd jegyezgetni s a megfelelő segédkönyveket elkezdi
-olvasgatni.
-
-Bizony nehéz fába vágta fejszéjét. Ez az ő első benyomása. Nem is csinál
-belőle titkot s bizalmasan el is mondja ifju német társainak. Azok
-mosolyognak s természetesnek tartják a dolgot. Mit is akar a jámbor
-magyar a német tudománynyal, az igazi tudománynyal?
-
-A magyar fiu ezt észreveszi. Ni-ni, adta németje, ez nem is akarja őt
-emberszámba venni. Ennek meg kell mutatni a magyar virtust.
-
-Tudni kell, hogy rendszerint nem a gyönge tehetségü ifjak mennek
-külföldi egyetemekre. S tudni kell különösen, hogy mindazok az ifjak, a
-kiket a kollégiumok, a főiskolák külföldi tanulmányokra küldenek,
-rendesen erősebb fejüek szoktak lenni.
-
-A németnek hát meg kell mutatni a magyar virtust.
-
-Azután becsületet kell szerezni a magyar névnek.
-
-De becsületet kell vallani otthon is.
-
-Három hatalmas ok, a mi az ifjut arra birja, hogy feküdjék neki Isten
-igazában tanulmányainak.
-
-Megcselekszi s a hatás csodálatos. Az első félév végén dülőföldek
-távolságára megelőzi minden társát s különösen minden német társát.
-Többet tud és jobban tud, mint minden társa. Annyira előre szökken, hogy
-a félév végén szinte maga van. Körülnéz és azt kérdi: hol vagy német?
-Senki se felel. Nincs közelében német. Messze, háta mögött, a völgyben
-botorkál utána minden német. A magyar agy diadala tökéletes.
-
-Következik a második félév.
-
-Belátja a magyar ifju, hogy nem ördögség ez a német tudomány. El tudja ő
-sajátitani könnyedén, ha akarja. Hát hiszen akarja is. De most már nem
-töri ugy magát, mint az első szemeszterben. A magyar virtust megmutatta,
-a magyar becsület meg van mentve, semmi szükség ezen túl is vitézkedni.
-A német ifju azonban a maga szokott módján és csöndes állhatatosságával
-a második szemeszterben is csak ugy töri magát, mint az elsőben
-cselekedte.
-
-Vége a második félévnek.
-
-A magyar ifju körültekint s ime, egy csomó német van vele és körülötte.
-Ő ugyan még mindig elsőrangu, de már néhány német is elsőrangu. Derék
-fiuk ezek a németek!
-
-A harmadik félév végén már sok német van előtte. A magyar ifju már csak
-a sor közepén ballag. De azután haza is megy. Nehogy a negyedik félév
-végén már az utolsó helyre kerüljön.
-
-Ilyennek rajzolta előttem Nagy Mihály püspök a magyar ifjunak a
-külföldön megfutott egyetemi pályáját. S megerősitette ezt Kerkapoly is,
-Pulszky is.
-
-Kerkapoly buzgósága azonban nem csökkent Berlinben se az első félév
-végén, se azután. Ő az egész hegeli rendszert vasakarattal átültette
-saját agyába és szellemébe s elhozta haza Pápára.
-
-
-VII.
-
-(Kerkapoly „Világtörténet“ czimü könyve. – Baldácsi báró. – Miként fogja
-föl Kerkapoly a történet észtani tárgyalását? – Felfogásának birálata. –
-A magyar történet nincs még megírva. – China művészete, festészete,
-zenéje, költészete. – Miért nem szól Kerkapoly Japánról? – Minő terve
-volt a további kötetekről?)
-
-Első irodalmi műve, mely napvilágot látott, »Világtörténet« czimü
-könyve. Ebben az emberiség történetét a hegeli bölcselet világában
-törekszik megismertetni. A mű 1859-ben jelent meg. Az előző három év
-alatt irta. Irás közben, de már a befejezésnél esett ama nagy
-betegségébe, melyről már megemlékeztem.
-
-A megjelent mű első kötetnek van jelezve. A mi már maga is azt
-bizonyitja, hogy Kerkapoly több kötetre rugó hosszabb művet akart irni s
-terve az volt, hogy valóban világtörténetet irjon az ó-koron és
-közép-koron át napjainkig.
-
-A megjelent kötet China és India történelmét adja. De előadja egész
-földrajzát s a két nagy fajnak és nagy birodalomnak összes művészeti,
-vallási, irodalmi, állami és társadalmi viszonyát is. A mű oly
-nagyszabásu, oly széles keretben mozog, hogyha a további kötetek is
-megjelenhettek volna: nagy részletességgel volna megirva nyelvünkön az
-általános mivelődési történet is.
-
-Szinte lehetetlen, hogy e művet ne ismertessem, ha röviden is s némi
-biráló észrevételeket ne tegyek rá.
-
-A mű teljes czime: »Világtörténet, észtanilag előadva. Irta Kerkapoly
-Károly, bölcsészet-tanár és könyvtárnok a pápai reformált főtanodában.«
-Tartalmát e szavakkal jelzi: »Hajdankor. Keleti világ. Bevezetés. China.
-India.«
-
-A munkát hazai régi iróink szokása szerint is nagy úrnak ajánlotta.
-»Méltóságos Végh-Vezekényi Báró Baldácsi Antal úrnak, a magyar
-tudományosság buzgó barátjának.«
-
-– Fogadja ezt kegyesen méltóságod, mint csekély jelét azon hálának,
-melyet bennem is keltett Méltóságodnak azon megtisztelő itélete, mely
-szerint többek közt iskolánknak is nyujtott magas segélye által vélte a
-tudomány s a nemzetiség ügyét szolgálhatni.
-
-Baldácsi báró katholikus főur volt. Később az alkotmányos korszakban
-1878 után képviselő. Különösségeiről jól ismert alak. Élete vége felé a
-magyar protestáns egyházaknak milliókra rugó vagyont adományozott. E
-cselekményét szeszélyből, apró és mellékes indokból eredettnek
-tekintették sokan. Pedig helytelenül. Ime a pápai kollégium alapjait már
-a mult század ötvenes éveiben nagy pénzügyi segélyben részesité s ebben
-őt se felekezeti, se politikai indok akkor nem vezethette, csupán a
-nemzeti tanügy iránt érdeklődés. E kollégium akkor nagy hirü jeles
-tanárai miatt is a tudományterjesztés magas fokán állt.
-
-Tehát világtörténet észtani felfogással. Ez lenne a mű.
-
-Nem mindennapi, nem gyakran előforduló irodalmi feladat. Talán nem is
-szükséges, sőt talán nem is épen czélszerü. Kerkapolyt erre, ugy
-gondolom, egyedül Hegelnek Philosophie der Geschichte czimü munkája
-birta rá.
-
-Mi a világtörténet?
-
-A nemzetekké fejlődött s állami alakulásban levő emberiség története.
-Kerkapoly is ily módon érti megközelitőleg, a mikor könyvében a
-világnak, az embernek, a történetnek és a világtörténetnek fogalmát
-fölállitja. De mit keres itt az észtan?
-
-Azt is megmondja.
-
-A történetnek kétféle tárgyalását különbözteti meg. Egyik az észlelő, a
-másik az észtani tárgyalás.
-
-Az észlelő az, a mikor az iró oly idők történetét beszéli el, a mely
-időknek szelleme más, mint azé a koré, a melyben az iró él. Más szellem
-tehát, mint az iró szelleme s arról azokat az időket s azok történetét
-nem a saját felfogása szerint, hanem kölcsönzött világitásban látja és
-láttatja.
-
-Ezzel szembeállitja az észtani tárgyalást, a mely ugy áll elő, ha az iró
-a rég elmult idők történeteiben, mint tünetekben nyilvánuló, élő és
-mozgató szellem fejlődését mind maiglan egynek, egységesnek, sőt
-ugyanannak fogja föl s ama szellem fejlődését ugy látja és láttatja,
-mint a mely a legrégibb időktől kezdve szakadatlanul tart, megszakitás
-nélkül átnyulik a mi korunkba s most is folyton él és müködik.
-
-Például a vallás, a házasság, a művészet, a fajok és egyének élni és
-uralkodni törekvő vágya, a jogélet s a többi nagy történetalkotó ok.
-Mindez ma is ugyanaz, a mi volt a történet kezdetén sok ezer év előtt s
-a mai kor csupán a fejlődés szükségszerüsége által előidézett
-összeütközések és kiegyenlitések változatainak külső látszatában
-különböznék a rég elmult koroktól.
-
-Ebből áll lényegében Kerkapoly felfogása, a hogy én látom. Meg kell
-azonban jegyeznem, hogy én az ő felfogását nem a hégeli bölcselet
-műszavaival és műgondolataival vázolom, hanem a magam – ugy hiszem –
-sokkal világosabb magyar nyelvén.
-
-Vajon biráljam-e e felfogást?
-
-Bizonyos, ha én történetet irnék, e felfogás merev érvényesitésétől
-gondosan óvakodnám. Végre is jól irni meg a történetet csak egyféleképen
-lehet. Az a jól megirt történet, a melyben az események és cselekmények
-igazán és lehetőleg részletesen vannak elbeszélve s a melyben az
-embervilág igazságai a természetvilág igazságaival teljesen összevágnak.
-A jól megirt történethez se a költészet ékességei, se a bölcselet
-általánosságai nem szükségesek. Sokszor ártalmasok, mert a meglett
-dolgok és cselekvő emberek alakját, jellemét és természetét az igazság
-rovására szinezik. Csakis nagy mérséklettel szabad a történetirásnál a
-költészetet és a bölcseletet alkalmazni. A hogy Gibbon és Macaulay
-alkalmazza, Carlyle már – néha ugy látom – itt-ott túl árad a czélszerü
-mértéken.
-
-Azonban mulhatatlanul szükséges, hogy a történetiró az ő nemzetének
-irodalmi nyelvét akként kezelje, hogy abban a nyelv minden tisztasága,
-világossága, bája és magasztos volta teljesen bent legyen. A hogy bent
-van Homérosz Iliászában a hellen nyelv minden tökéletessége. Joga és
-kötelessége a történetirónak, hogy a gondolatok nyelvbeli
-megalakitásában s az események és tünetek leirásában nemzeti nyelvének
-minden báját és egész valódi művészetét a világosságtól és rövidségtől a
-széphangzásig felhasználja.
-
-Ha ily értelemben jól meg van irva a történet: akkor a történt dolgoknak
-észlelő és észtani tárgyalása közt észrevehető és lényeges különbség nem
-lehet, de akkor Kerkapoly megkülönböztetése se vág a fogalom mélyébe,
-sőt talán tartalmatlan. Hiszen a történetirás lényege nem abból áll,
-hogy az én koromnak bennem élő szelleme mennyiben azonos vagy mennyiben
-független a rég mult idők szellemével szemben, hanem a tartalom emberi
-és természeti igazságából áll s az irodalmi mű nyelvi, alaki és művészi
-tökéletességéből. Ha ez ellen akár az észlelő, akár az észtani
-tárgyalási mód követ el vétséget, vagy, ha erre akár egyik, akár másik
-képtelen: akkor a történetirás hibás és haszon nélkül való.
-
-Már pedig az észtani tárgyalási mód, a hogy azt Kerkapoly fogja föl, már
-természeténél fogva is alig kerülheti ki a hibát. Hiszen, ha az iró a
-maga korának szellemét a történet kezdeti korának szellemével azonosnak
-tekinti s a szellem sok ezer éves fejlődésében a világtörténetet csak
-ugyanannak a szellemnek tüneteiben látja: szinte önkénytelenül esik abba
-a tévedésbe, melylyel a rég elmult korok történetét is saját korának
-szellemében vizsgálja meg s e történet tüneteit saját korának itélete
-szerint irja le és magya rázza meg. Tehát vagy csonkán, vagy
-egyoldalulag, vagy irányzatosan. Igy pedig a teljes történeti
-igazságokat megállapitani nem lehet.
-
-Magyar nemzetünk története, szomoruan emlitem ezt, még mindig nincs
-megirva. Mindaz, a mi eddig e czélból történt, csak tiszteletre méltó
-kisérlet. Még a nagy alakok, még a különös eszmék nagy harczai, még az
-egyes korszakok is eddig hiába várakoztak a méltó iróra. Száz oka van e
-nagy hiánynak. Sok korszak adatai még hézagosak, sok történelmi forrás
-még nincs kimeritve, századokon át hiányzott a szükséges irói szabadság,
-az uralkodó hatalom s az egyház kénye bitor befolyást gyakorol az
-elmékre. S még sem ezekben van a főok. Nagy iróink, nagy államférfiaink,
-nagy gondolkozó agyak születtek már, de nagy történetiró lángelménk még
-nem született. Fajunk alkotó képessége mindenben lépést tud tartani a
-nagy fajokkal, de a nagy történetiró képességét társadalmunk nyomasztó
-viszonyai, ugy látszik, kifejlődni nem engedik.
-
-Kerkapoly világtörténete hézagos mű. Voltaképen kivonata csak és pedig
-igen rövid kivonata China és India történetének s e két óriási birodalom
-népei és földjei természetrajzának. Mindent érint az iró, de csakis
-érint. A részletes leirás és a példás megvilágitás hiányzik. A mű
-csaknem azért készült, hogy vezetése és utmutatása szerint az olvasó a
-benne érintett kérdéseket bővebb forrásmunkákban tanulmányozhassa. Pedig
-nem azért készült. De a közönség nagy élvezettel nem használhatja.
-Kerkapoly agya, olvasottsága s bölcseleti tanulmánya és miveltsége kell
-teljes élvezetéhez.
-
-Példát kell a műből mutatnom. China művészetéről meglehetős
-részletességgel ir s könyvének e fejezete mégis igy hangzik:
-
-– Mint a tudományok, ugy a művészet állása is a szellem hiányát mutatja.
-Ennél fogva a chinai művészet a szó valódi értelmében félszeg; miután
-benne egyedüli az, minek csak egyik oldalnak kellene lenni, tudniillik a
-technikai elem, melynek hivatása az eszme érzékitése. De az érzéki oldal
-itt tartalmatlan, üres; a nagy műgonddal képzett külsőből kifelejtetvén
-az eszme. Ezért a chinai művészet inkább csak képzője az emberiségnek
-arra, hogy majdan kifejlendő eszméinek művészi kifejezésében, tehát
-érzékitésében s ez általi egyeditésében a kivitel nehézségei s abbani
-járatlansága által föl ne tartassék. Ez nem is lehete máskép. A művészet
-világát csak akkor teremtette meg az ember, midőn a külvalóságét
-tökéletlennek s ugyanezért igaztalan létezésünek tekintette; olyannak,
-melyben megnyugvást nem lelhetett, midőn ép azért a megnyugvást csak egy
-jobb világban vélte föllelhetni, az általa alkotandó művészetében. Ezért
-van, hogy a művészet sohasem lehet pusztán utánzó, hanem eszményitő;
-vagyis, hogy az szülötteiben a külvalóságot mintegy tovább viszi;
-alkotván azokat oly tökélyben, minőre az csak törekedett s adván nekik
-ép ez által a külvalóság világáénál igazabb, mert a fogalommal egyezőbb
-létezést. Hogy Chinában mindezt nem teheté: az e birodalom egész
-jelleméből következik. Hisz ott az ember magának, mint szellemnek
-tudatára még nem ébredve, magát a természettel azonnak tekinti s igy ép
-oly kevéssé lehet azzal s a törvényei szerint alakitott embervilággal
-meghasonlva, mint bármi egyéb ize a természetnek. Ide járul, hogy mig a
-művészet eleme a részlegesség s egyediség: addig Chinában az
-állagosságnak ezekkel épen ellentétes elve lett értékesitve. Ezeket
-tudva nem csodálkozhatunk, ha valódi művészetet nem találunk s ha nem a
-szépség, hanem a czélszerüség keresését látjuk.
-
-A chinaiak festészetét igy irja le:
-
-– A festészetben – legalább annak anyagi oldalát tekintve – előbbre
-mentek. Gyakorlati fontosságánál fogva sokra vitték a festanyag
-készitésében s igy erősek a szinezésben. Más oldalról ismét az állagosul
-s azért mintául tekintett természetnek s egyes tárgyainak utánzása nekik
-mulhatlanul elégülést ad s igy erre végtelen gondot forditván, benne
-nagy mesterekké lőnek. Ezért a növény- és állatvilágból vett, csodásnál
-csodásb alakokat példátlan hűséggel s páratlanul tiszta, határozott és
-élénk szinekkel festik üvegre és porczellánra. De a szinek egymásba
-folyatásához, ezek öszhangba hozásához csak ugy nem értenek, mint az
-árnyékoláshoz. Nem értik, miként a mélység irányzatát nélkülöző
-festészetnek láttani csalódásra okvetlenül szüksége van, hogy a
-távolságot kifejezhesse.
-
-Zenéjükről igy szól:
-
-– Zenéjük is egyáltalán más valami, mint a miénk.
-
-A zene lévén azon ág, mi a művészet egész világában leginkább szól az
-érzelemhez s ennélfogva legerősebben hat a gyermekre, mint érzelem
-világában élőre: nem csoda, ha a gyermeki állapotot levetkőzni nem birt
-chinai nép ez iránt tanusitott eleitől fogva legtöbb hajlamot; – ha nem
-birhatá is azt a kellő magasságra, avagy csak való művészetté is
-fölemelni. Innen zenéjüknek ős régisége. Legnagyobb zenészeik egyike, az
-utólérhetetlennek tartott Kuei, több mint ezer évvel Orpheus előtt így
-szólott Sunhoz: »ha Kingem csengő köveit hangoztatom: összesereglenek
-körülem a vadak s reszketnek örömükben.« A régiekről hiszik, hogy
-zenéjükkel földre csalták az ég lakóit, fölkelték őseiket a halál
-éjszakájából s az erény szerelmét lehelték a lelkekbe. Maga Konfucse is
-gondosan ügyelt a divatozó zene jellemére s abból vont következtetést a
-terjedt birodalom egyes részeinek erkölcsiségére. – – – Egyébiránt
-önmaguk ugy tartják, hogy zenéjük tetemesen hanyatlott, mi annál is
-inkább lehető, mivel hangjegyeik nem lévén, melódiáikat állandósitani
-nem birják. E melódiákban a természeti hangok, erő és tartalom
-tekintetében csak kevéssé vannak idomitva s még kevésbé összhangra véve.
-Itt, mint mindenütt, szaggatottság uralkodik s lármától várják a hatást.
-
-Érdekesen, noha röviden ismerteti ezentul a chinai nép elbeszélő, lyrai
-és szini költészetét s a versek alakját és méreteit. Egyebek közt igy
-szól:
-
-– A minden művészet koronája, a költészet, nem lehet fejlett ott, hol az
-alacsonyabb ágak is fejletlenek. Ezért a költő ép oly eszményités
-nélküli utánzó, mint a festő. Elbeszélő költészetük leginkább
-regényekből áll, mik többnyire az érzéki ember élvezetére számitottak s
-csak ritkán arra, hogy azt mint értelmi lényt emeljék s nemesitsék; – és
-sohasem arra, hogy a külvalóságénál magasabb világot ábrázoljanak. Nem
-lévén képes a chinai a nyomóst megválasztani a csekélytől: regényeikben
-sok a jelentőség nélküli szóbeszéd, a tétova terjengés.
-
-– Lyrai költészetük már valamivel jelentőbb. A gyermeknek is megvagynak
-érzelmei, melyeket az gyakran igen hűen s megkapón fejez ki. Ennek
-folytán a chinai lantos költemények tartalma gyermekesen gyöngéd, tiszta
-és igaz, de magasb emelkedettség nélküli. De mert e gyermek vén gyermek,
-azért érzelmi költeményeiben is túlnyomó a tanitó irány és elem. Ily
-dalokat – és pedig aránylag legnagyobb gyermetegségben – tartalmaz a
-Si-king; tanusitva a lantos költészet ős régiségét.
-
-Ime a példák és mutatványok Kerkapoly észtani világtörténetéből. Azért
-közlöm, hogy az olvasónak alkalma legyen a nagy miniszter ötven év
-előtti nyelvét, irásmódját, uj szavait s észtani fejtegetéseit
-megismerni. A könyvhöz nehezen lehet hozzáférni; mikor megjelent is,
-kevés példányban jelent meg s inkább a magasabb tudományos miveltségü
-szakemberek részére. Talán fölösleges megjegyeznem, hogy nyelvét és
-gondolatalakitó irásmódját nem tartom tökéletesnek s korán se tartom oly
-szépnek, a minőre a mi nyelvünk képes. Igaz, hogy sok mostani akadémikus
-és mostani egyetemi tanár irói nyelvénél Kerkapoly sokkal különb, de
-akkor is ott volt már előttünk Kölcsey, Deák, Szemere Bertalan, Jókai
-nyelve, hogy csak ezeket emlitsem, bizony ezekhez képest mintha
-irodalmunk régebbi vaskorából hangzanék át hozzánk Kerkapoly. Igaz, hogy
-emlitett nagy iróink nem is törekedtek arra, hogy Hegel eszejárását
-ültessék át a magyar elme talajába.
-
-India még nagyobb birodalom mint China. Legalább világtörténelmi
-jelentőségének részletei s minden irányu tényezői sokkal gazdagabbak és
-változatosabbak s Európa árja népeihez sokkal közelebb állanak, mint
-China. A szanszkrit nyelv és irodalom s népének, vallásának és
-művészetének története és természetrajza maga óriás világ. Érdekesen ir
-ugyan róla Kerkapoly, de művének rövidsége, kivonatossága itt még
-szembeötlőbb, mint Chinánál. Ma már különben China és India
-természetéről s őskoráról sokkal többet tudunk s tudásunk részletei
-sokkal biztosabbak, mint ez előtt ötven-hatvan évvel.
-
-Japánról s népének és birodalmának őskoráról, ősi miveltségéről semmit
-se szól Kerkapoly. Ő maga nem utazott Ázsia déli és szélső keleti
-részein, a mulasztás vádja tehát, ha lehet erről szó, nem őt terheli,
-hanem Európa tudós világát. Európa tudósai vakok, siketek és hülyék
-voltak Japán dolgaiban. Ma is azt állitják, hogy Japán korszerü
-miveltsége alig harmincz-negyven éves. Természetesen ebből egyetlen szó
-se igaz. Csak miveltsége némely ágának külalakja legujabb kori. Ennek az
-erős, hatalmas és mivelt birodalomnak mivelődése több ezer éves,
-különben pillanat alatt nem emelkedhetett volna a miveltség minden
-ágazatában a világ nagyhatalmasságai közé. A józan ész semmi csodát meg
-nem tür s az emberiség története semmi csodát nem ismer. Nem ismer a
-hégeli észtan se. A fejlődéstannak amaz elmélete, melynek alapján
-Kerkapoly megkezdte világtörténetének megirását, nemcsak megengedte
-volna, de szükségkép megkövetelte, hogy a hégeli eszmének a
-világtörténet alakjában való fejlődéséből Japánt ki ne hagyjuk.
-Kerkapoly a harmincz éves életkor körül lehetett, a mikor munkájához a
-tanulmányokat megkezdette, de még akkor Európa föl nem fedezte Japánt.
-
-A további néhány kötet tervét is kidolgozta.
-
-A második kötet magába foglalná Perzsiának s az általa benyelt
-birodalmaknak, Sziriának, Assziriának, Zsidóországnak s Egyiptomnak
-állami, társadalmi s miveltségi történetét s egyuttal átvezetne a hellen
-világra. Ez a kötet 1865 körül már kéziratban készen volt. Hol van, hova
-lett a kézirat: nem tudom. Kétségtelen, hogy Kerkapoly ma már ki nem
-adná, minthogy a történelmi és mivelődési adatok óriási tömege bukkant
-föl e birodalmakra vonatkozólag éppen az utolsó ötven év alatt. A
-korábban megirt mű tehát hézagos lenne. De azért becsesnek tartom csupán
-az iró bölcseleti észjárása s egyéni észrevételei miatt.
-
-A harmadik és negyedik kötet Hellász és Róma történetét tárgyalta volna
-a Cézárok koráig. E kötet nincs kidolgozva, de vázlata terjedelmes
-jegyzetekben megvan. Fél éven keresztül előadásokat is tartott ezekről
-Kerkapoly. Magam is hallgattam.
-
-»Világtörténet«-ét sietett Deák Ferencznek megküldeni s a haza bölcse
-azt nagy figyelemmel olvasta át. De egyuttal figyelmeztette is rá a
-magasabb irodalmi köröket, Szalay Lászlót, Csengeryt, b. Eötvös
-Józsefet. Az Akadémia sietett Kerkapolyt tagjává választani.
-
-A mű – mint már emlitettem – nem könnyü s nem népszerü olvasmány. Nem
-volt az akkor se, a mikor megjelent. Ily műnek egyébiránt minden
-nemzetnél csak kis közönsége, csak szakközönsége szokott lenni.
-
-
-VIII.
-
-(Az akadémiai székfoglaló beszéd 1860-ban. – Honnan támadt a beszéd
-eszméje? – Micsoda népfaj a magyar? – Egyik népfaj fölemelkedhetik-e a
-másiknak műveltségi magasságára? – A magyar és a japán fölemelkedett. –
-Kerkapoly másik munkája: A protestáns egyházalkotmány. – A magyar
-protestánsok nagy küzdelme 1860-ban az alkotmányért. – Kerkapoly művének
-rendeltetése.)
-
-Következett akadémiai székfoglaló beszéde, ugy emlékszem: 1860-ban. A
-beszéd czime, mely némileg tartalmára is rámutat, ez: »A világtörténelem
-s az emberiség fajkülönbségei.«
-
-Nem nagy terjedelmü mű, de talán összes irodalmi művei közt ez a
-legérdekesebb. A nagy közönség elfeledte s a maga idején se élvezhette.
-Sajátságos, igazán Kerkapoly-féle irásmód s tárgyai a legködösebb hegeli
-műszavakba burkolvák.
-
-Pedig alapeszméje fenséges s minket magyarokat különösen érdekel.
-
-Az a kérdés, melyről Kerkapoly akadémiai székfoglaló beszéde szól, a
-tudománynak mind máig egyik legmagasabb s legnehezebb kérdése. Vajjon
-egy apától-anyától származik-e az emberiség? Az emberiség eredete
-egységes-e? Vajjon a nagy emberfajok az egyénileg egységes emberiségből
-váltak-e ki s szakadoztak el egymástól, a szerint, a mint fejlődésükre
-kedvezőbbek, vagy kedvezőtlenebbek voltak számtalan évezred folytán a
-földi tényezők? Vagy pedig, például a kaukázi, mongol, maláji, néger faj
-soha se volt egy és egységes s már kezdettől fogva különböző volt s más
-meg más volt eredete?
-
-E kérdések általánosak s minden embernek s minden emberfajnak figyelmére
-egyaránt méltók. A különböző nemzetek nagy tudósai egyenlő buzgósággal
-is buvárkodnak ezekben vagy száz év óta. Darwin kutatásai e kérdések
-fontosságát s érdekességét különösen kiemelték. A természettudósok,
-bölcselők s különösen az embertudósok nagy serege több-kevesebb
-szerencsével vitatja ezeket. Mik a fajok s miként származnak, vagy talán
-jobb szóval mondva, miként támadnak azok?
-
-Volt egy közös barátunk Pápán, nálam ugyan idősebb, de Kerkapolyval
-csaknem egyidejü. Sokat voltunk és sokat elmélkedtünk együtt. Ez Somody
-József volt, ügyvéd, jogászember Pápán, később Kerkapoly Pestre hivta s
-a kezdődő magyar államvasutak jogtanácsosává tette. Eszes, tanult,
-kedves ember volt, agglegény s csak ugy időtöltésként foglalkozott a
-nehezebb tudományos kérdésekkel. Ez időtájban, ugy 1859 körül,
-leforditott magyarra egy angol munkát, melynek irója nem nevezte meg
-magát. Nagyon érdekes s igazán jól irt tudományos munkát, mely egykor,
-fiatal koromban nekem is sok gyönyörüséget, de sok fejtörést is okozott.
-A munka czime: »A teremtés természettörténelmének nyomai«. Bizonyára
-jeles angol tudósnak s jeles irónak műve. Egykor érdeklődtem, ki ez a
-jeles iró? Talán megtudtam, de elfeledtem, talán meg se tudtam, de
-bizonyos, hogy most nem tudom. A teremtés történetét természetesen
-másként állitja elénk, mint Mózes I. könyve s mint a hogy a keresztyén
-világ vallásos felfogása tanitja. Valószinüleg azért is maradt névtelen
-iró, hogy az angol nép vallásos érzékenysége föl ne zuduljon ellene.
-
-E könyvről s annak tanairól beszélgettünk gyakran Somodyval és
-Kerkapolyval. S Kerkapolynak valószinüleg itt született meg az az
-ötlete, hogy arról a kérdésről tartson akadémiai székfoglaló beszédet,
-melyet ez a névtelen angol könyv is fölvet s akarva-nemakarva mintegy
-erőszakkal tol agyunk elé.
-
-De ez a kérdés minket, magyarokat, különösen is érdekel s talán épen
-minket érdekel az összes emberfajok közt legjobban.
-
-A tudósok előtt ugyanis most már egészen bizonyos, hogy a magyar faj nem
-tartozik a kaukázi vagy árja fajhoz s ennek egyetlen árnyalatához se. Az
-is egészen bizonyos, hogy mi, magyarok, nem tartozunk a sárga fajhoz s
-mi nem vagyunk se japánok, se chinaiak, se malájok. De nem tartozunk a
-négerekhez, a fekete fajhoz se, sőt épen nem tartozunk az amerikai vörös
-fajhoz se.
-
-Hát hová tartozunk?
-
-Valahova minden esetre, minthogy mégis a világon vagyunk s világon
-voltunkat és létünket eddig még a német észnek se sikerült eltagadnia,
-pedig bizonynyal eléggé törekedett rá.
-
-A felelet egyszerü.
-
-Ha van még más faj is a föld kerekségén, mint a fehér, sárga, fekete és
-rézvörös emberfaj, ha csakugyan van ötödik emberfaj, hát akkor mi nem
-tartozhatunk máshoz, csak ehhez.
-
-Szerencsére csakugyan van még egy faj. De ennek a szinét a tudósok nem
-tudják megnevezni s ennek a fajnak nem is szine után adtak nevet.
-
-Ez a faj a mandsu-mongol, a török-tatár és a finnugor faj. A három
-osztály együtt – mint külön nagy emberfaj. A neve turáni. Ide tartoznak
-aztán a történetirók által százfélekép s hol jól, hol rosszul elnevezett
-hunnok, avarok, kunok, bolgárok, kazárok, szittyák, uzok, baskirok,
-uturgurok, kuturgurok, vogulok, osztyákok, csuvaszok, cseremiszek,
-finnek, lappok, szamojédok s az ó-kornak és közép-kornak mindenféle
-csavargó népei és nemzetségei. Különösen ide tartoznak a mindenféle
-turkok, törökök, ozmánok, a Volgától és Kaspi-tengertől keletre lakó,
-egymással rokon, de százfélekép nevezett tatárfajok és törzsek
-Szibériáig és a tibeti és mongol földekig.
-
-Ezek közé háritottak be a tudósok minket, magyarokat is.
-
-Hát hiszen igaz, van ennél jobb társaság is, de van talán még rosszabb
-is. A természet valóságait sohase szabad szégyenleni. Valahova csak
-tartoznunk kell.
-
-Csakhogy még itt is a megsemmisülés örvényébe való elmerülés végső
-veszedelme fenyeget bennünket. Hát elvégre mik is vagyunk mi? Mandsuk
-vagy mongolok? Törökök vagy tatárok? Finnek vagy ugorok? Kik voltak a mi
-nagy őseink? Dsingiszkán vagy Ozmán vagy Tamerlán vagy az osztyákok nagy
-medvéje? Ki volt, mi volt hát Attila, Árpád, Hunyadi, Deák Ferencz?
-Csuvasz vagy cseremisz, mandsu vagy kirgiz?
-
-Mert a »magyar« szó a tudósok közt se fajt, se fajtát nem jelent. A
-tudós Akadémia hetven esztendeje dolgozik ugyan, de odáig még nem
-jutott, hogy a magyar fajt akármily szerény kis állásban az
-embertudomány csarnokába besegithette volna. A hivatalos tudomány
-szerint mi tehát semmi se vagyunk.
-
-Budenz már megvolt akkor, de Vámbéry még nem volt meg. Azóta két ádáz
-táborrá szervezkedett tudósaink serege. Gyilkolja egymást a két tábor.
-Az egyik szerint mi csakugyan török-tatárok vagyunk, a másik szerint
-azért is finn-ugorok. Vámbéry már azt is fényesen ránk bizonyitotta,
-hogy Árpád apánk is törökül beszélt, mint valami kisázsiai beglerbég.
-
-Abban mégis megegyez mind a két tábor, hogy mi turániak vagyunk, tehát
-semmi esetre se vagyunk fehérek, árják, kaukáziak, indogermánok.
-
-Akkor az volt s részben ma is az a tudomány állitása, hogy a nagy
-emberfajok ész, becsület, erő, tisztesség és műveltség dolgában nem
-egyenlők, hanem egyik magasabb, másik alacsonyabb rangu. A fekete faj
-például alacsonyabb, mint a sárga; a sárga faj talán alacsonyabb, mint a
-turáni s ennél mindenesetre magasabb, sőt általában a föld kerekségén a
-legmagasabb faj, a fehér faj, az indo-germán.
-
-Jól van. Hagyjuk rá. Ki perelne a német tudósokkal? Kerkapoly maga is
-igy tudta, igy tanulta Berlinben.
-
-Azonban a tudomány azt is állitotta, hogy a nagy emberfajok oly különös,
-oly erős testi és lelki jellemösszességből állanak s e jellemösszesség
-oly szilárd korlátot von köréjük, hogy ezt áttörni s az alacsonyabb
-fajból a magasabb fajba átháramlani teljességgel lehetetlen. Soha meg
-nem történhetik az például, hogy a zulu-kafferek uralkodjanak
-Nagy-Britanniában az angolok fölött s ne az angolok Dél-Afrikában a
-zulu-kafferek fölött.
-
-Fogadjuk el örökkévaló igazságnak ezt is s nyugodjunk meg azon, hogy az
-európai fehér fajt se a fekete, se a sárga, se a mongol faj soha meg nem
-eszi s a műveltség hasznát, érdemét és dicsőségét a fehér faj soha se
-lesz kénytelen megosztani a többi szines, vagy szintelen fajjal. Hiszen
-a nagy fajok egyéniségének korlátai áttörhetetlenek.
-
-Van azonban bökkenő is s itt érdekel már minket, magyarokat, oly
-közelről ez a kérdés.
-
-A bökkenő az, hogy a magyar faj ugy testileg, mint lelkileg s ugy az
-erkölcsi tulajdonságok, mint az egyetemes műveltség dolgában egészen oda
-jutott, ahova a fehér faj legműveltebb nemzetei.
-
-A szine is fehér. Koponyája, gerincze, egész növése jól alakult.
-Szellemi és erkölcsi világa ép oly tiszta és gazdag, mint akármelyik
-első nemzeté. Nyelvénél tökéletesebb sohase volt a világon, ma sincs.
-Minden hangot, képzetet, fogalmat, érzést, gondolatot szépen, röviden,
-tökéletesen ki tud fejezni. Költői alakitásra ép oly alkalmas, mint az
-ó-kor és uj-kor legalkalmasabb népnyelvei. Ezer éve fölvette Jézus
-vallását s a fehér fajjal buzgó versenyben épiti, fejleszti, nemesiti a
-legmagasabb műveltséget. Bölcsei, tudósai, költői, hadvezérei, nagy
-kormányzói vannak ezer éven át. Államot alapitott, szervezett és
-fönntartott. Meg tudta teremteni s meg tudta védelmezni az okos és nemes
-szabadság intézményeit s tudott értük küzdeni, szenvedni, vért ontani s
-győzni. Tömege és hatalma nem oly nagy ugyan, ennélfogva szerencséje is
-kisebb, mint a fehér faj nagy nemzeteinek szerencséje, de közte és e
-nemzetek közt csakis ebben van különbség.
-
-Nos, hát a magyar faj a fehér fajnak minden előnyeit és tökéletességét
-már ezredév óta megszerezte. Áttörte hát saját turáni fajtaságának
-minden korlátát s behatolt a fehér faj szellemi és erkölcsi világának
-minden rejtekébe. S ennek daczára turáni fajtaságát tisztán és nemesen
-megőrizte.
-
-Igaz-e ez?
-
-Igaz. Épen ezt bizonyitja be Kerkapoly a székfoglaló beszédben. Sok
-igazságot érint e beszédben s minden igazsága eszmei s történelmi
-egyuttal. A beszéd magyarul van, magyarra hát leforditani nem lehet.
-Pedig le kellene, mert – mint emlitettem már – Hegel vad bölcseleti
-nyelvén van magyarul. Ma már nem érti senki, legfölebb néhány jámbor
-bölcsész és nyelvtudós.
-
-Negyvenhat év előtt ujabb, nagyobb s ránk nézve érdekesebb volt az a
-kérdés, mint most. A világtörténet folyamán s emberi tapasztalás szerint
-arra több eset volt, hogy egyes ember át tudta törni fajtaságának
-korlátait és sárga ember is, rézbőrü, sőt néger is akadt, a kinek
-egyénisége a fehér faj legnemesebb egyéniségével versenyt tudott állni.
-Hiszen épen akkor láttuk a néger Ira Aldrigében a legnagyobb tragikus
-szinművészt s nem is kisebb alakokban, mint Shakespeare alakjaiban. De
-arról még nem tudott a világtörténet, hogy a turáni magyar fajon kivül
-valaha a legmagasabb emberfaj tökéletességére emelkedett volna; – olyan
-emberfaj, a melyet alsóbbrendünek osztályoztak a német tudósok.
-
-Ma már tapasztalatban gazdagabb az emberiség s adatokban a
-világtörténet. A mióta a sárga fajhoz tartozó kis japán az ő különös
-műveltségének rettenetes hatalmával ugy elverte az oroszt, a fehér faj
-legerősebb nemzetét, mint a kétfenekü dobot: azóta a német tudósok,
-hadvezérek és fejedelmek is kissé másként vélekednek az emberfajokat
-elkülönitő erőbeli és jellembeli korlátokról s az emberfajtaság
-értékéről. A hatalmas német császár már borzong, ha a sárga faj neve
-eszébe jut.
-
-És azóta a magyar faj műveltsége se egyedüli példa. Példát nyujtani van
-már hatalmas társunk a japán fajban.
-
-Kerkapoly székfoglaló beszéde külön kiadásra nem jutott. Az akadémia
-adta ki 1860-iki Értesitőjében. Ő nevezi itt először Kerkapolyt
-Kerkápolynak. Sohase tanulta meg saját tagjának igazi nevét.
-
-Ugyanezen évben, de az év tavaszán Kerkapolynak más tudományos műve is
-látott napvilágot. Ennek czime: »Protestáns Egyházalkotmány tekintettel
-történeti fejlődésére«.
-
-Nevezetes mű, a benne tárgyalt kérdésekre nézve a mi tudományos
-irodalmunkban csaknem társa nélkül álló alapmű. Czélja nem is csupán
-tudományos s nem is csupán történeti, hanem egyuttal közéleti s
-politikai is.
-
-Az osztrák önkény vasigája alatt nyögtünk. Az osztrák kormánynak eszébe
-jutott Magyarország protestáns alkotmányaiba beleharapni. Fogai
-bentörtek. A protestánsok fölriadtak, kálvinisták és lutheránusok
-egyaránt. Alkotmányuk hitük szentségével s lelkiismeretük szabadságával
-függ össze. Pogány osztrák kéz ne merje azt érinteni. A protestánsok
-egyházi alkotmánya egyuttal az ősi magyar alkotmánynak is egyik része.
-Verjük vissza az egyház szabadságai ellen intézett osztrák támadást s
-egyuttal vivjuk vissza az eltiprott ősi alkotmányt.
-
-Ez lett a fölriadt protestánsok jelszava és nemzeti törekvése!
-
-Nem maradhattak maguk. Hatalmas segitségre akadtak. A római egyház
-férfiai, egyházi fejedelmei, az egész nemzet, a főrendek, mind melléjük
-álltak. A 48 előtti udvari párt vezéremberei csak ugy fölriadtak, mint
-maguk a szegény kálvinista papok. Biztattak, bátoritottak, sajtóban és
-köztanácskozásokban élesztették a szent tüzet. Eljártak az egyszerü
-kálvinista és lutheránus egyházi gyülésekre. Meg kell védelmezni a
-protestánsok szabadságát, hogy megvédelmezhessük a nemzet szabadságát.
-Az angol, német, holland, helvét, svéd, norvég világ figyelmét és
-érdeklődését is fölkeltette a nagy kérdés.
-
-Minő napok voltak azok! Az önkényuralom vasbilincsei közt először kezdte
-mozgatni tagjait a nemzet. Mintha kisérletet tett volna: vajjon le
-lehetne-e rázni ama bilincseket? Vagy szét lehet-e törni? A szegény
-kálvinista papság éppen alkalmas volt e kisérletre. Mit veszthet ő, ha
-az erőszak dühe győzni talál? Az udvari kegyet, s mindazt a mi azzal
-jár, el nem vesztheti.
-
-Emlékszem az első gyülésre, a melyet 1849 óta láthattunk. Diák voltam.
-Akkor már állott az Uj-kollégium s annak diszterme volt a gyülés helye.
-Egyházi és világi férfiakkal volt tele a terem. Mi, diákok, voltunk a
-hallgató közönség nagy része. Ime alkotmányos gyülekezés, tanácskozás,
-határozás! A milyen volt valamikor az országgyülés, a milyenek voltak a
-vármegyék régi gyülései. Mi, akkor még, 1849 előtt csak kis gyermekek,
-mi azokat már csak a történetnek szemüvegén át és csak az apai ház
-hagyományaiból ismerhettük s ime, most ujra föltámadtak. Föl kell
-támadnia magyar nemzetünknek is.
-
-Imával nyitja meg az öreg püspök a gyülést. Nagy Mihály a püspök, erős
-fejjel, erős hanggal. Agg ember immár, nincs mit remélnie, nincs mitől
-félnie.
-
-– Minden áldásnak örök forrása, igazságnak és kegyelemnek osztogatója,
-szegény magyar népünk megrendithetetlen bizodalma, Urunk, Istenünk,
-hozzád fohászkodunk!
-
-Igy kezdte imáját. Sok szavára emlékezem ma is. Igy folytatta:
-
-– Bizunk mi előljáróinkban, bizunk mi biráinkban s mindazokban, a kik
-hatalmasak mi fölöttünk, bizunk mi a koronák viselőiben, a kik urak és
-fejedelmek e földön. De jó atyánk csak te vagy Mindenható Isten! Engedd
-meg, hogy igazán csak Te benned bizzunk és hitünkben és hazánk
-szerelmében, senkiben másban. Akkor nem fogunk csalatkozni!
-
-Igy kezdődött a gyülés.
-
-Napirenden az osztrák kormány vallásügyi pátense.
-
-Föláll egyebek közt Sárközy József, magas állásu előljáró az egyházban,
-igaz jó hazafi, többször képviselő, a nagy viharok ott zugtak el feje
-körül. Ősz már, remek arcz, ősmagyar alak. Javaslattal áll elő.
-
-– Forduljunk még egyszer gyermeki bizodalommal fölséges urunkhoz,
-apostoli királyunkhoz. Fejtsük ki feliratunkban a mi sérelmeinket,
-tárjuk elé igazainkat, könyörögjünk előtte, mint hüséges jobbágyai s
-várjuk atyai szivétől minden bajunk orvoslását.
-
-Már a beszéd alatt rázta fejét Vadnay Rudolf, mint a bika. Zalai
-birtokos, a magyar nyelv lángeszű buvára, Kerkapolynak egykori benső
-barátja. Minta ahhoz, milyennek kell lenni a férfiszépségnek,
-férfierőnek. Pedig torzonborz alak. Busa haj, busa szakál, vastag fekete
-bajusz, de szemöldöke is akkora, mint bajusza. A borsodi Vadnayak közül
-való, még pedig a fekete Vadnayakból. Egyik fia volt a későbbi csongrádi
-főispán.
-
-Szól. Szava erős, kemény, pattogó, szinte hasogatja a sziveket.
-
-– Nem fogadom el Sárközy javaslatát. Én az osztrák császárnak nem
-könyörgök. Semmiféle császárnak-királynak jobbágya nem vagyok, csak
-istennek hive s hazámnak fia vagyok. Az osztrák kormánynak pátensét és
-semmiféle álnok jótéteményét el nem fogadom. Mondjuk meg azt annak a
-kormánynak világosan, kereken, kurtán. Ebből jobban megérti a császár
-is, mintha könyörgésre fogjuk a dolgot. Ne féljen senki semmiféle
-veszedelemtől. Szenvedni mi is tudunk ugy, mint őseink s ha kell:
-verekedni is.
-
-Ez már beszéd. Ez már tetszett a mi szivünknek, de az egyházkerület
-közgyülésének is.
-
-Nem kell az osztráktól semmi. Még üdvösség se.
-
-Igy tört meg a jég. Igy kezdtük rombadönteni az önkényuralom hatalmas
-erődeit. Se gyors, se könnyü nem volt a munka, de legalább belekezdtünk.
-
-A harcz, a mely megindult, a nemzettörténelemhez tartozik.
-
-De a harcz folyamán a tünődő elmék ezer kérdést vetettek fel. Mi is hát
-a protestánsok alkotmánya? Különösen mi a magyar protestánsoké? Miben
-egyezik, miben különbözik a kálvinistáké a lutheránusokétól? Melyik
-jobb, melyik üdvösebb, melyik igazibb?
-
-Az osztrák pátens sok szabadságot és sok jótéteményt, busás fizetéseket
-biztositott a protestánsoknak. Akadtak tudósok, a kik bebizonyitották,
-hogy sok ország protestáns egyházai nagy áldásnak tartanák az osztrák
-által kinált egyházi alkotmányt.
-
-Nagy vita támadt.
-
-Révész Imre, a hires debreczeni kálvinista lelkész, később képviselő s
-Deák Ferencznek a pragmatica sanctio kérdésében nagy és nemes ellenzéke,
-legtudósabb embereink s legjelesebb iróink és szónokaink egyike, vezette
-nagy tekintélyével és sulyos érveivel a vitát. E vita azért is fontos
-volt, hogy a magyar protestánsok egyházalkotmányának ebből kellett volna
-megujhodnia s a korszerü viszonyokhoz képest fölépülnie.
-
-Kerkapoly rettenetes elméjének s egyházi és tudománybeli buzgóságának
-ily vitában s ily komoly viszonyok közt hallgatnia nem lehetett.
-Hatalmas hangon beleszólt a vitába ő is.
-
-Azt mondja könyve elején:
-
-– Kell, hogy a magyar protestáns egyházalkotmányt és kormányzatot
-illetőleg bekövetkezett válságos idők minden gondolkozó s egyháza ügyét
-lelkén viselő magyar protestánst arra inditottak légyen, hogy tisztába
-jönni igyekezzék az elvek iránt, melyeken amaz alkotmánynak és
-kormányzatnak nyugodni kell. Igy történt velem is. Ez okozá, hogy
-Világtörténetem folytatása helyett egyelőre e térre forditsam
-munkásságomat. A kérdéses elvek részint a protestáns egyház és egyházi
-hatalom fogalmából levonhatók, részint a történeti fejlődés terén
-fölismerhetők.
-
-– Vajha sikerülne jóakaratomnak elősegiteni a nézetek tisztulását s
-hathatni igy egyházunk mindinkábbi erősbülésére, magasulására.
-
-Ime, igy adja okát annak, miért szakitotta meg Világtörténetének
-folytatását.
-
-Ebből más következést is vonhatunk.
-
-Harminczhat éves volt már Kerkapoly, mikor e munkáját irta. Eddigi élete
-azt mutatta, hogy neki végzete lesz a tanárkodás mellett az elméleti
-tudományok s főleg a bölcseletiek buvárlata. Eddig legalább nem igen
-tett egyebet. E munkájában pedig oly csodálatos buzgóságot fejtett ki,
-hogy lélektanilag szinte lehetetlennek látszott, hogy ezentul a
-közéletnek, a gyakorlati kérdéseknek szentelje munkáját, tehetségét,
-egész életét.
-
-Pedig hát nem ugy lett.
-
-Ime, a mint nagy nemzeti ügygyé lett a protestánsok szabadságának
-válsága: abban a pillanatban ott hagyta az elméleti buvárkodás terét s
-áttért a gyakorlati közélet mezejére. Tudós agy munkája s nagy buvárlat
-eredménye ugyan »Protestáns Egyházalkotmány« czimü egykötetes munkája
-is, de már ennek rendeltetése gyakorlati.
-
-Kerkapolyval is az történt azonban, a mi igen sok tudóssal. Ha egyszer
-félbenhagyta valamely nagy művét: annak folytatására nem is tért vissza
-többé. Talán később beszélek még arról, hogy nem is térhetett. Most
-pápai tanári életének vázolását akarom befejezni.
-
-
-IX.
-
-(Kerkapoly ujabb könyvei, az „Ismerettan“ és a „Gondolattan“. – Miként
-törekedtem a magyar nyelv titkaiba behatolni? – Kölcsey tévedése. –
-Kerkapoly bölcseleti nyelve. – A külső és a belső. – Kant tétele nem
-igaz. – A valami és a más. – Az egy. – Mennyit kell olvasni? – Miért
-késett bölcseleti munkái kiadásával? – Vitám vele a fölött: miként
-kezdődjék az észtan?)
-
-Az 1861-ik és 1862-ik éveket a mezőgazdaságon s a tanári előadásokon
-kivül arra forditotta, hogy bölcseleti tankönyveit készitse el ugy, a
-mint azokat ezentul ő és hallgatói fogják használni s a mint a magyar
-tudományos irodalom számára czélszerünek véli.
-
-E két évben egy könyvet irt, melyet azonban két füzetben adott ki. A
-könyv czime: »Tiszta Észtan«. Első része az »Ismerettan«, vagyis a
-metafizika. Második része a »Gondolattan«, vagyis a logika. Mind a kettő
-valósággal az elméletek elmélete, a legvalódibb, legkülönösebb hegeli
-gondolkodás.
-
-Én az 1862-ik év közepén elvégeztem a pápai jogakadémián tanulmányaimat
-s elhagytam e főiskolát s távolabb estem Kerkapoly mindennapi
-társaságától. Joggyakorlaton töltöttem időmet Veszprémben s bizony
-kevésszer rándultam át Pápára. Félbenhagytam bölcseleti tanulmányaimat
-is s azért nem volt okom Kerkapolyval a gyakori érintkezésre. Két uj
-könyve ujság volt előttem.
-
-És még se volt ujság. Hiszen, mikor hallgatója voltam: ezek tartalmát
-adta elő nekem is. Igen jól emlékeztem minden szavára s a szavakban
-megalakitott gondolatokra is.
-
-Tetszett nekem az a különös és sajátságos metafizikai és logikai
-elmélkedés. A fiatal léleknek néha a furcsa és nehéz dolog tetszik s
-minél furcsább és nehezebb, annál jobban tetszik. Igy voltam én is
-Kerkapoly hegeliségével.
-
-De azt hiszem, gondolatainak s iratainak nem annyira tartalma, mint
-inkább alakja, szava, nyelve, gondolatalakitási módszere kötötte le
-figyelmemet.
-
-Sokszor emlitettem már, hogy apám csodálatosan szép s valóban remek
-elbeszélő volt. Megfigyeléseit, adomáit, elmésségeit, ötleteit oly
-pontossággal, a szavaknak oly hangzatos, oly szárnyaló s mégis oly
-egyszerü összerakásával szokta előadni, mintha szándékosan a legfinomabb
-költői nyelven akart volna beszélni. A mi nagyon szerény nemesi és
-vármegyei köreinkben minden társalgás és társaság elhallgatott, a mint
-apám valamely történt esetet elkezdett beszélni, vagy valamely ismert
-alakot elkezdett rajzolni. Egyszerü elbeszélései igazi művészi hatással
-voltak mindenkire. Minden elbeszélésének erőltetés nélküli szelid
-vidámság s hogy ugy mondjam, jószivü pajzánság adta meg az igazi szint,
-habár elbeszélésének tárgya szomoru volt is.
-
-Azt hiszem, apám elbeszélésének módszeréből én már gyermekkoromban
-elsajátitottam valamit s ez utóbb átszivárgott irásmódomba is. Igaz
-azonban, hogy Pápán sokat törtem, marczangoltam, gyurtam, simitottam a
-mi édes, hazai nyelvünket.
-
-El kell mondanom, habár röviden is, hogy történt a dolog. Akár akartam,
-akár nem: iróvá lettem s a mi édes magyar nyelvünkkel meg is tudok
-birkózni, ugy a hogy. Ugy veszem észre magam példájából is, másokéból
-is, nem könnyen jutottam a birkózó erőhöz.
-
-A mai tanrendet nem igen ismerem. Pápán az ötödik osztályban tanultuk a
-rhetorikát, hatodikban a poétikát, hetedikben a logikát.
-
-A mikor az ötödik osztályba jártam, valami bohókás önérzet feszengett
-bennem. A poéta egy osztálylyal előttem járt, öregebb diák volt, verset
-is tudott irni, tudta már a versirás szabályait, bizony a magasból
-nézett rám, kisebb diákra, a ki semmi se volt még egyéb, mint rhétor.
-
-Hm! Eb ura a fakó! Hát én ne lehetnék olyan legény, mint a poéta? Hát ne
-lehetnék én még különb legény is?
-
-Hiszen, mi a poéta?
-
-Versiró. Semmi se más, csak versiró.
-
-Bizony a vers nem ördögség.
-
-  „Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak,
-  Jó legelője van ott a birkának.“
-
-Vagy pedig:
-
-  „Czifra szüröm Veszperémben vettem,
-  Érte harmincz forintot fizettem.“
-
-Ime, ez a vers.
-
-Hát az a diák, a ki ilyet tud csinálni, már derekabb legény lenne, mint
-én?
-
-Kisértsük meg.
-
-Versbe szedtem jó csomó pápai és közéleti tünetet, az öreg bérest, a
-Grófút jegenyefáit, a messze kékellő Somlyó hegyét, a tapolczafői
-forrásokat, a Csúzy-kert fáit, a Hodoska mellett zugó malmot egymásután.
-
-A kisérlet sikerült. No ez nem nagy dolog: én se leszek általa nagy
-ember. Legföljebb csak olyan, mint a poéta diák. Ezért pedig nem érdemes
-izzadni, fáradozni, életet áldozni.
-
-Elővettem Berzsenyit. Ez már költő, ez már nem veszprémi czifra szürben
-jár s nem Tarnóczára szegődik el juhászbojtárnak. Az ő verseit már a
-poéta diákok se tudják megcsinálni.
-
-No hát megcsinálom én.
-
-De én még akkor a jámbuszt, trokhéuszt, anapesztuszt, daktiluszt,
-khórjámbuszt, hekszamétert, pentamétert s a többi pogány istenséget
-névről se ismertem. Hogy csináljak én hát Berzsenyi módjára verseket?
-
-Mégis csináltam. Száz kisérletbe került, hetek-hónapok éjjeli-nappali
-munkáját emésztette föl, mig egy Berzsenyi-féle nagy költeményt össze
-tudtam furni, faragni, állitani. Hányszor eltévesztettem én: hol kell
-lenni a hosszu szótagnak, hol a rövidnek, hogy áll elő a szavak
-suhogása, miből áll a hellen és latin remek versalakok törvénye, hol
-lehet attól kissé eltérni, hol nem szabad azt megsérteni. S azután a
-magyar szavakat ugy rakni egymásután, hogy azok széphangzásán csorba ne
-essék. De a szavakban se essék, de a szavak rendjében se essék.
-
-Nem ajánlom ezt a munkát minden serdülő diákgyereknek. Csuffá lesz vele.
-
-Hetekig eltünődtem Kölcsey egyik sora fölött. Kölcsey igy ir:
-
-  „Hol van a hon, melynek Árpád vére
-  Győzelemben csorga szent földére?“
-
-Balgatag beszéd. Nem sokkal jobb és szebb volna s nem ugy volna jó és
-szép, ha igy irna:
-
-  „Hol van a hon, melynek szent földére
-  Győzelemben csorga Árpád vére?“
-
-Igy lenne tökéletesen magyar s igy lenne tökéletes az eszmének s a
-versalaknak is összehangozása, egybeillése.
-
-Igy gondoltam. Hanem hát Kölcsey ellen pápai diák nem üthet pártot. De
-még se tudtam ezer meg ezer tünetben megnyugodni, mert nem tudtam azokat
-magamnak megmagyarázni.
-
-Ma se nyugszom meg például és soha se nyugszom meg nemzeti himnuszunk e
-szavaiban:
-
-  „Megbűnhödte már e nép
-  A multat s jövendőt.“
-
-A bűnhődés csak azt érheti, a ki bűnös volt. De a magyar nemzet soha nem
-esett bűnbe. Az lett volna tán a bűne, hogy a török kétszáz éven át oly
-nagy erővel ostromolta? Vagy az lett volna a bűne, hogy a Habsburgok oly
-sokszor elárulták s örökké vesztére törtek? Vagy bűne az, hogy kisebb
-faj, mint a német, vagy a szláv, vagy a latin? Mióta bűn az egyszerü
-szerencsétlenség?
-
-Azokat a szavakat ne énekeljük többé.
-
-Ilyen balga tünődések, ilyen kőfejtő töprengések közt töltöttem egész
-esztendőt. S az eredmény az lett, hogy a mikor poéta lettem, csak ugy
-omlott tollam alól mindenféle kötött és kötetlen, ugynevezett költői
-munka. Nyelvbeli nehézség nem volt előttem és nyelvünk csodálatos
-gazdagságának, szépségének s gondolatalakitó tökéletességének csaknem
-minden titkába könnyedén bele tudtam tekinteni. Szerencsém, hogy pápai
-dolgozataim mind elvesztek valahogy; nem hányhatja szememre hát senki.
-Volt ugyan köztük nehány csinos költemény is, tanáraim és tanulótársaim
-szentül is hitték, hogy elvégre se leszek más, mint költő, de hát
-szerencsére nem ugy történt.
-
-A mikor a logikába mentem át s Kerkapoly nyelvét elkezdtem hallgatni:
-kerengett velem a világ. A magyar költészet gondolatvilágából a hegeli
-német ész sivatag országába jutni! Ott a harmatos liget édes
-madárhangja, itt a szelelő rosta kelepelése. Ott illat és sugár és
-melegség, – itt hideg és fagy és szárazság mindenütt.
-
-Jól van. Ez a tudomány. Magam is bele-belemerültem s bukdácsoltam benne
-nem egyszer. Nem itélem el, de kissé ismertetem. Kerkapoly életéhez s
-jellemének nagyságához tartozik az is, hogy bele tudott merülni, mint
-akármelyik német tudós és mégis meg tudott tőle szabadulni, a hogy illik
-magyar emberhez.
-
-Itt most már kissé filozófálnunk kell. A nélkül Kerkapoly ötven év
-előtti irodalmi nyelvét halandó ember meg nem érti. De az olvasó azért
-ne rémüljön meg. Hamar kifogyunk a bölcselkedésből s valami nagy
-komolysággal nem is foglalkozunk vele.
-
-A főváros mivelt köreiben sokan ismerik Kerkapoly egyik tanszéki
-mondását. Előkelő urnő csak három nap előtt idézte elém, noha magam is
-ismertem. De jó példa, mutassuk föl.
-
-Igy szól a mondás:
-
-»A külső, melynek külseje van, ép oly belső, mint külső az a belső,
-melynek belseje van.«
-
-Ez a meghatározás szórul-szóra igaz és alapos. És a mellett egyszerü is
-s egészen jól van magyarul is. Alig is lehetne a gondolatot jobban
-alakitani. S első hallásra mégis bolondságnak tetszik. Mindenesetre
-furcsán hangzik.
-
-Pedig csak annyit jelent, hogy az érett diónak például van külső puha
-héja, van belső csontos héja s van legbelül az ehető magva. Már most az
-a csontos héj a külső héjra nézve belső, a magra nézve külső. De maga a
-mag is külső a benne levő csirasejtre nézve.
-
-Tiszta dolog s nem is ütközik meg rajta senki, ha nem általános
-bölcseleti meghatározással áll elő a tudós, hanem példával
-megmagyarázza, mi a külső és a belső egymás mellett. De Kerkapoly játszi
-elméjének tetszett ugy adni elő a bölcseleti meghatározást, hogy azt
-első hallásra szinte elmebeli pajkosságnak gondolja a hallgató.
-
-Azonban ő könyvet irt a Tiszta Észtanról, a Metafizikáról és Logikáról.
-Épen ezt akarom kissé ismertetni. Könyvében a Metafizikát Ismerettannak,
-a Logikát Gondolattannak nevezi. Az ő gondolkozása szerint egyik se a
-legjobb, legalkalmasabb szó. A Metafizikának a legjobb magyar neve volna
-a Léttan, a Logikának a Gondolkozástan.
-
-De hát ezen ne ütközzünk meg.
-
-Kantnak, a világhirü német bölcselőnek, hires tantétele az, hogy a
-dolgok, ugy, a mint önmagukban vagynak, meg nem ismerhetők.
-
-Kantnak e tantételét igy magyarázza s igy czáfolja meg Kerkapoly:
-
-»Ha önmagában lenni annyit tesz, mint másra nézve nem lenni: ugy e tétel
-ellen mit sem szólhatni; önként értetvén, hogy a dolgok nem tudhatók
-ugy, miként azok másokra s igy ránk, tudókra, nézve is nincsenek«.
-
-Kantnak tehát e szerint igaza volna.
-
-De azért még sincs igaza. Hiszen minden dolog valami.
-
-»Valami ugyanis már magában más, tudniillik a másnak a mása s viszont a
-más magában valami is egyszersmind, tudniillik: valami más vagy más
-valami. Ebből meg önként foly, hogy valaminek magában s maga általi léte
-másra nézve és más általi is egyszersmind. Ép ugy mást illetőleg is. Ez
-oka, hogy ha valaminek magában és másra nézve létét egymástól elszakitva
-szemközt állitjuk: az ellentétessé tevés nem sikerül, kölcsönösen
-átmenvén azok egymásba. Azért valami másra nézve tulajdonkép az, mi
-önmagában; s önmagában az, a mi másra nézve; az ellenkező csak látszat.
-Valaminek másra nézve s önmagában léte hát tulajdonkép nem két lét,
-hanem egy és ugyanazon lét. Ennélfogva kell, hogy a mi valami önmagában,
-ugyanaz legyen másra nézve és más által is.«
-
-Szóval: Kantnak bizony nincs igaza.
-
-Nos hát a »külső-belső« példája is csinos, de csinosabb mégis a
-»valami-más« példája. A mely napnál fényesebben bebizonyitja, hogy a
-valami és a más közt nincs különbség, mert a valami is más minthogy a
-valami is másnak mása, de éppen azért a más is valami, mert ha valami
-nem volna, nem lehetne másnak a mása.
-
-Hát bizony ez a »Léttan« vagy Metafizika vagy a hogy Kerkapoly nevezi,
-az Ismerettan.
-
-Nem folytatom ismertetését. Pedig nem lenne hálátlan dolog. A hol
-megmondja például: mi a véges és a végtelen; a hol bebizonyitja, hogy a
-véges és a végtelen ugyanaz s a hol bebizonyitja, hogy nincs se véges,
-se végtelen.
-
-Hát még a hol megmagyarázza, mi az »egy«? Ez már csak az érdekes.
-
-A józan elme azt gondolná, hogy az az »egy«, a mi nem kettő, nem is
-több, nem is részecske, hanem egész önmagában.
-
-Szó sincs róla.
-
-Az »egy« az a végtelen, a melyben a más nem mint valóban más, hanem
-csak, mint a végtelennek alkotó eleme létezik.
-
-Tudni kell ezt.
-
-Czenzurák ideje volt. Kerkapoly feleletre hivja föl egyik logikusát.
-
-– Beszéljen az »egy«-ről.
-
-A logikus nem tud beszélni az »egy«-ről. Menti magát.
-
-– Bocsánat, nem tudom, pedig olvasgattam.
-
-– Hányszor olvasta el?
-
-– Kétszer is.
-
-Kerkapoly emelt hangon válaszol:
-
-– Kétszer? Én e tárgyat két hétig mindig tanultam, vele feküdtem, vele
-keltem, ételem, italom vele költöttem el s ha sétáltam, ha társaságban
-voltam, akkor is róla gondolkodtam s csak akkor mertem magamnak
-megvallani, hogy talán már megtanultam.
-
-Kerkapoly igazat mondott tanitványai előtt. Csodálatos buzgósággal
-törekedett a bölcselet legnehezebb, legelméletibb kérdéseinek titkaiba
-behatolni. Állhatatossága bámulatos volt, ha gondolkozása folyamán
-valami akadályra bukkant. Szirtet, zátonyt nem türt meg utjában, de
-oktalan csavarulatot se. Addig vesztegelt, addig dolgozott, mig az
-akadályt el nem háritotta s mig elméjének utját tisztává, egyenessé nem
-tette.
-
-Sokat nem olvasott, de annál többet gondolkozott a tudás anyaga fölött.
-
-»Világtörténeté«-nek első kötetéhez alig használt tiz forrásmunkát.
-»Protestáns Egyházalkotmány« czimü művéhez alig tanulmányozott tizenöt
-irót. Tiszta Észtanához Hegel művei mellett nem hiszem, hogy Erdmanon,
-Rosekranzon és Trendelenburgon kivül másokat használt volna. Francziául,
-angolul és olaszul nem tudott. Mindenesetre nagy hézag, hogy e nemzetek
-nagy iróinak gondolatalakitási művészetét közvetlenül nem figyelhette
-meg. Ugy hiszem, ez az oka annak is, hogy az irás művészetével oly
-kevéssé foglalkozott. Erre a német irodalom példái nem vonzhatták, nem
-kényszerithették. A német nemzetnek vannak nagy költői és jeles irói, de
-nagy irója nincs.
-
-Egyik egyházkerületi gyülésen vitába keveredett egyháza papjaival, a jó
-kálvinista tiszteletes urakkal. Azt hányta szemükre, hogy legnagyobb
-részben csak addig haladnak a korral, csak addig tanulnak, mig az
-iskolából ki nem kerülnek; azon túl a hivatás, a család, a gazdaság, a
-barátkozás elvonja őket a tanulástól. Azt felelték:
-
-– Tanulnánk mi szivesen, de nincs pénzünk, hogy magunknak az ujabb-ujabb
-könyveket megszerezhessük.
-
-– Nincs is arra szükség. Annyi pénzük csak mindig van, hogy egy év alatt
-egy könyvet megszerezhessenek. Már pedig, ha valaki egy évig
-lelkiismeretesen tanulmányoz tudományos jó könyvet, bizony többet tanul,
-mintha ötvenet olvasgatna az idő alatt.
-
-Nekem is azt mondta:
-
-– Azt tanácslom, ha alapos tudományra akar szert tenni, olvasson keveset
-s gondolkodjék sokat. E methodust én soha sem bántam meg.
-
-Én magam se. Ezt a módszert követtem én is egész életemben. Bizony én
-aránylag kevés könyvet olvastam. De Kerkapoly módszerét valamivel
-megtoldottam. A szakadatlan, az érdek nélküli, a tüzetes megfigyeléssel.
-Nemcsak az embereket törekedtem tökéletesen megismerni, hanem minden
-tünetet, melylyel az életben találkoztam. Pedig tudományos czél nem
-irányozta gondolataimat. De én bizony a kecskeméti homokbuczkák kék
-virágu szamártövisének legalább szenteltem akkora figyelmet, mint a
-Sziriusz csillagnak. S a falevelek különböző voltát legalább is oly
-gonddal vizsgáltam, mint a jogesetek különböző voltát. Ifjabb koromnak
-ez volt szokása, valóságos természete. Meglett a következése. Én ugyan
-Kerkapoly vagy Szilágyi Dezső tudásának mélységeit meg se tudtam
-közeliteni, de az én tudásom sokkal nagyobb körü lett, mint az övék és
-sokkal egyénibb. Sokszor beszélgettünk erről egymás között. Nagyrészben
-ennek tulajdonitottuk azt is, hogy én tudtam irni, ők pedig nem tudtak.
-
-Visszatérek azonban tanulmányai gondosságára.
-
-Kérdeztem tőle, mi az oka annak, hogy Metafizikáját és Logikáját oly
-későn adta ki, csak 1863-ban, holott alig különböznek attól, melyet én
-az ötvenes években hallgattam tőle. Tehát már régen készen voltak.
-
-– Nem tudtam teljesen megnyugtatni magam – ugymond – vajjon a
-Lényegtant, különösen pedig a Különbözőség tanát a Metafizikában jól
-dolgoztam-e ki s hasonló kétségeim voltak a Logikában az Itéletek
-tanánál is. Kétségeim nem oszlatták el a német bölcsészek művei s az én
-művemben bizonyos hézagot éreztem s e miatt nem akartam világ elé
-bocsátani. Egykor azonban előadás közben véletlenül rájöttem a helyes
-gondolatra s a feltalálás örömével sietvén haza, rögtön sajtó alá
-rendeztem irataimat.
-
-Ime, egy kis bepillantás az ő tudományos lelkiismeretének titkaiba.
-
-Egyet még el kell mondanom.
-
-1862-ik évi juliusban elhagytam a főiskolát s hazamentem az apámhoz.
-Egy-két hónapot dologtalanul töltöttem el, a fölött tünődve, miféle
-pályát válaszszak. Tünődéseim közben eszembe jutottak Kerkapoly
-előadásai s különösen az észtannak Hegel-féle rendszere. Vajjon miként
-is kezdődik hát az a rendszer?
-
-Még ma is érdekesnek tartom ezt a tárgyat. Igy kezdődik, igy kezdi
-Kerkapoly is:
-
-Az észtan nem lehet más, mint az összes igazságok tudománya. Benne más
-nem lehet, mint igazság.
-
-Mi az igazság?
-
-Az igazság nem más, mint a tárgyilag létező ész, a mikor egyszersmind
-alanyilag is létezik. Ma ezt talán igy is mondhatnók: az az igazság, a
-mikor az én itéletem a világrenddel teljesen egybevág.
-
-Azonban ne zavarjuk a dolgot, maradjunk meg a hegeli felfogásnál.
-
-Az igazságról más fogalmunk is lehet, vagy legalább más meghatározásunk
-is. Azt is joggal mondhatjuk, hogy az az igazság, a mely teljesen be van
-bizonyitva igazságnak.
-
-De az észtanban nem lehet más, mint igazság, tehát az előző tétel
-szerint, nem lehet más, mint a mi igazságnak be van bizonyitva. Ugy, de
-az észtannak is kell kezdetének lenni, mint minden más tudománynak, sőt
-ez a kezdet se lehet más, mint az igazság. Mert, ha a kezdet nem lenne
-igazság, akkor a további folytatás, sőt az egész tudomány se lenne
-igazság, minthogy a kezdetből indul ki minden s ha az hamis: minden
-hamis.
-
-Azonban az észtan kezdő igazságát, legelső tételét miként lehetne
-bebizonyitottnak tekinteni? Bizonyitás nélkül sehogy se lehetne. Ámde a
-bizonyitás előrebocsátott fogalmak, itéletek és következtetések nélkül
-lehetetlen. Ezek mulhatatlanul megelőzik az igazságot, tehát az
-észtannak is ezekkel kellene kezdődnie.
-
-A végső következés tehát az, hogy az észtant ily módon vagy egyáltalán
-meg se lehet kezdeni s kezdete nincs, folytatása se lehet s akkor az
-észtan, mint tudomány, egyáltalán nincs. Vagy pedig meg lehet ugyan
-kezdeni, nem bebizonyitott igazsággal, hanem csak bizonyitási anyaggal,
-de ekkor a másik örvénybe esünk bele.
-
-Valami mentséget ki kell gondolnunk.
-
-Ne állitással, ne tétellel, ne bebizonyitott igazsággal kezdjük hát az
-észtant, hanem valami parancsolattal vagy felhivással. Például ezzel:
-
-– Gondolkodjál!
-
-Valóban erre jutott a hegeli rendszer, ez lett észtanának kezdete,
-megindulása.
-
-A mikor az apai háznál pihentem, akármennyit tünődtem e fölött, nem
-tudtam más következésre jutni, minthogy ez nem megoldás, nem igazi
-kezdet, nem a tudomány igazi megindulása. Nevezzük a maga nevén. Nem
-egyéb ez, mint furfangosság, ravasz ámitás, a nehézségnek álnok
-kikerülése.
-
-Pedig nincs is rá szükség, a hegeli rendszernek legalább nincs rá semmi
-szüksége. Hisz ez a rendszer a tiszta gondolaton és tiszta léten s e
-kettőnek azonságán kezdődik, keresztülviszi ezeket az egész természet és
-szellemvilágon, végződik pedig a fejlődés örök igazságain át a mindent
-magába ölelő rendszerek rendszerén, a végtelen eszmén. A kinek tetszik,
-nevezze ezt isten fogalmának. A végtelen eszme bizonyitja be aztán a
-maga teljességében a tiszta gondolat és tiszta lét igazságát.
-
-Minek ehhez a furfangos kezdet? Mire való itt a ravaszkodás? Hiszen a
-természet és szellemvilág kimerithetetlen jelenségeinek akármelyikénél
-el lehet kezdeni az észtant, a fejlődés végtelen köre visszatér oda s
-ama jelenség igazságát bebizonyitja. Tehát az észtan igy is az igazságok
-tudománya lehet. Sőt csak igy lehet valósággal.
-
-Megirtam ezt Kerkapolynak Mezőszentgyörgyről az 1862-ik év augusztus
-havában. Röviden azt felelte rá, hogy majd bővebben fog felelni. A
-bővebb felelet elmaradt, de a következő évben megjelent Tiszta Észtana s
-abból láttam, hogy megmaradt korábbi felfogásánál s birálatomat nem
-használta föl.
-
-A dolog nem bántott. A bölcseletet nem üztem-füztem tovább, más pálya
-vonzott. De néhány év mulva megkérdeztem, vajjon miért nem fogadta el,
-vagy miért nem czáfolta meg birálatomat?
-
-– Birálata – ugymond – igen fontos, de nagy munka nélkül elfogadhatósága
-fölött nem akartam, nem is tudtam volna talán határozni. Ez a nagy munka
-pedig abból állott volna, hogy a javaslatot kisérletként az egész hegeli
-rendszeren keresztülvigyem. Erre pedig nem volt időm.
-
-De most már hagyjuk abban ezt a tárgyat egészen s pápai tanárságáról még
-rövidesen mondjunk el egyet s mást.
-
-
-X.
-
-(Kerkapoly kéziratban levő művei. – A pápai ó-kollégium. – Az uj
-kollégium épitése. – A rágalom Kerkapoly ellen. – Dicsőséges elégtételt
-nyer. – A Kerkapoly-nemzetség nemzedékrende.)
-
-Kézirati műve sok volt. Nem tudom, hova lett. Bölcsészeti tanfolyama
-három éven át tartott, az egész hegeli rendszert három éven át adta elő
-s tudta mindig befejezni. E végből kidolgozta a Lélektant, az Észjogot,
-az Erkölcstant s a Vallás észtanát is.
-
-Nagy kár, hogy kivált utóbbi műve nem látott napvilágot.
-
-Még nagyobb kár, hogy Szépműtanát se adta ki, pedig erre biztattam is,
-kértem is. E mű az alapismeretek mellett rendszeresen tárgyalja az
-épitészetet, szobrászatot, festészetet, zenét és költészetet. Az ötvenes
-évek elején irta iskolai kézikönyvül. Nagyon szerette ezt a tárgyat s
-nagyon belemerült. Tárgyait nemcsak észtanilag, hanem műtörténelmileg is
-megvilágitja. Előadásait nagy gyönyörüséggel hallgattuk.
-
-Erre a műre irodalmunknak, mivelt közönségünknek s főiskoláinknak még ma
-is szükségük volna. Ma is nagy hézagot töltene be. Szépműtani irodalmunk
-ma is csak töredékes. Blair Hugó könyve, Greguss, Erdélyi, Arany, Gyulai
-Pál, Beöthy Zsolt s mások dolgozatai bármily nagybecsüek, mégis csak
-egyes részletek az egész szépműtanból.
-
-Volt tanári pályáján egykor némi kellemetlensége is. Ez az uj kollégium
-épitésével függ össze. El kell mondanom az esetet részletesen.
-
-A régi kollégium nem volt már alkalmas épület. Disztelen kétemeletes ház
-szűk utczában, szük telken. József császár protestáns pátense idejében
-épitették, de az addig folyton üldözött szegény kálvinistáknak nem volt
-elég pénzük se tágas telket szerezni, se diszes és kényelmes épületet
-emelni. A földes úr az egri püspök volt, gróf Esterházy Károly.
-Vakbuzgó, türelmetlen, középkorba való egyházfejedelem s kálvinista
-jobbágyaihoz kegyetlen uraság. Pedig mivelt és bőkezü ember és buzgó
-téritgető. Szerencse, hogy voltak Pápán kálvinista nemes urak s nemesi
-telkek is. Ezek egyikére szorult a templom is, a főiskola is.
-
-De akármilyen ódon is az az ó-kollégium: dicső emlékek suttognak falai
-körül. Nagy tanárok és nagy tanulók emlékei. Gyerekkoromban még
-meg-megnéztük azt a padot, melyet Jókai és Petőfi szoktak
-összefaragdálni s magunk is kiabáltunk azon a folyosón, a hol Ballagi
-hangosan szavalgatott, hogy a magyar szavak kiejtését képes legyen
-megtanulni. Öreg pedellusunk, a hires Zádor tanár rokona, alig mozgó,
-kemény nézésü szemeivel el-elmagyarázta, melyik hires tanár melyik
-teremben fejtegette a tudomány igéit. Melyik volt a hires Márton István
-széke, melyik a nagy orientális tudósé, Kocsi Sebestyén Istváné. Hát a
-nagy évzáró ünnepek miként folytak le? A mikor ott volt az egyházkerület
-püspöke is s vele együtt országos nevü vendégek. Hol ült Pápay Sámuel,
-hol ült Kisfaludy Sándor, hol ült két izben is Deák Ferencz?
-
-De hát uj kollégium kellett. Legyen alkalmas könyvtár-terem, legyen
-muzeum-terem, legyenek alkalmas közétkező helyiségek, éléstárak,
-konyhák, ebédlők. Hiszen a konviktuson három-négyszáz diák kap havi
-három forintért jó élelmezést. Legyen uszoda is, legyen tágas és
-korszerü testgyakorló tér és szertár is.
-
-Az épitést kiadták épitőmesternek, a pénzt kezelte az egyházkerület
-pénztárosa, az épités felügyeletével és ellenőrzésével pedig megbizták
-Kerkapolyt. Ő a mindentudó, láng az esze, villám a szeme; ily módon baj
-nem lehet.
-
-Azonban mégis lett.
-
-A nagy auditórium: nagy terem az emeleten. Alatta a földszinten lett
-volna a könyvtár. Akármily erős fenyőgerendákból készitették az
-auditórium padlózatát, bizony az elkezdett mozogni, ha a rakonczátlan,
-jókedvü diákság tombolt rajta. Nem csoda, hiszen a háztető is mozog
-faluhelyen, a mikor csak a macskák nyargalásznak a padláson. Ha
-oszlopokat alkalmaznak a földszinten, elvégre se lehet semmi baj ötven
-esztendő mulva se. A minthogy a végén rendbe is hoztak mindent.
-
-De hát hire futamodott: mozog a ház, rosszul épitették az
-uj-kollégiumot. Mire a hir a végekre ért, Dráva mellé, barsi részekbe,
-őrségi vidékre: akkorra már a rossz hir meg is hizott. Repedeznek a
-falak, összedőléssel fenyeget az épület, össze is dől bizonyára, a mikor
-tele lesz diákkal. Agyoncsap minden diákot, mint az egeret. Szegény
-szülők sirathatják ártatlan magzatjaikat. Kihal egy nemzedék, mint mikor
-Heródes király megölette a csecsemőket. Mi lesz egyházunkból, mi lesz
-hitvallásunkból?
-
-Csodálatos az, mivé tud lenni a rossz hir, ha szövetségre lép az
-ostobasággal. Már párt is kerekedett az egyházkerületben a rossz hir
-nyomán, mely tűzzel-vassal kereste a bűnösöket. A párt élén Sárközy
-József állt, általános tiszteletnek méltán örvendő jeles hazafi. Egy
-csomó jámbor tiszteletes úr seregelte körül. Keresték a bűnt és a
-bűnöst.
-
-Bűnt ugyan nem találtak, de bűnöst találtak. Könnyen lehetett találni.
-
-A kinek legnagyobb esze van, a kinek legtöbb a tudása és tekintélye, a
-ki nem komáz, nem pajtáskodik senkivel, a ki megveti a népszerüséget s
-félvállról veszi a tiszteletes urak jó vagy rossz indulatát: bizonyára
-az a bűnös.
-
-Mindez tökéletesen ráillett Kerkapolyra s nem is illett másra, csak ő
-rá. Tehát ő a bűnös.
-
-Mi a bűne?
-
-Ingadozik az uj-kollégium.
-
-Miért cselekszi azt? Mert rosszul épitették. Mert a szükséges pénzt nem
-fektették bele, pedig megvolt, el is számolták. Tehát hűtlenül kezelték
-a pénzt.
-
-Bizonyára Kerkapoly kezelte.
-
-Pokoli zsivaj támadt az egyik egyházkerületi gyülésen. Ott volt
-Kerkapoly is. Darab ideig bizonyos daczczal hallgatta a szájaskodást.
-Tudta, hogy igaza van; érezte, hogy ő van legfelül; kegyetlen
-hidegvérrel, csaknem hetykén várta, hogy az urak kitombolják magukat.
-Végre egy nagyfejü esperes egyenesen neki támadt.
-
-– Hát a főiskola pénzéről mikor ad számot a tanár úr?
-
-Kerkapoly csak egy szóval felelt.
-
-– Soha!
-
-Az urak majd lefordultak a székről vad indulatukban. De Kerkapoly még
-ekkor is hideg, száraz, pattogó hangon folytatta szavait.
-
-– Soha se adok számot, mert én a főiskola pénzét soha se láttam, soha se
-kezeltem. Keressék az urak ott, a hova tették; annál, a kire bizták. Én
-az épitőmester munkájára vigyáztam, abban pedig nincs hiba. De ezt tudni
-kellene, mielőtt zajt ütnének. Azt is tudni kellene, ki kezeli a pénzt s
-van-e abban fogyatékosság? De még ezt se tudni s mégis vádaskodni:
-lelketlen gazság.
-
-Ekkor aztán jupiteri haraggal ütött szét a zajongó gyülekezeten, melyben
-egyébiránt lelkes hivei is voltak, csakhogy a tömeg letorkolta őket. A
-becsületes és komoly emberek sokszor hallgatagok, sőt néha gyávák. A
-rágalmazók mindig bátrak és hangosak s ha többen vannak, mindig
-erőszakosak.
-
-Nem folytatom az eset részleteit, de a mikor még közel voltunk hozzá
-időben s a mikor még jól emlékeztem mindenre, vázlatosan igy irtam le:
-
-Kerkapoly ugy fogta föl az ügyet, mint a mely legdrágább értékét, a
-becsületét veszélyezteti. Mig védte magát, addig egyszersmind támadó is
-lett s mig eljárásának tökéletes tisztaságát kimutatta, elleneit az
-illetékes hatóság előtt, az egyházkerületi gyülés előtt tönkretette.
-
-De állásáról lemondott. Lelkiismeretlen férfiak közt nem akart többé
-köztisztséget viselni.
-
-A mikor ez bekövetkezett: akkor látta át az egyházkerületi gyülés, mit
-veszt kedvencz és hires tanárával. Disze ő a főiskolának s helyét
-sok-sok évig nem lehet betölteni. Ellenfeleit is meglepte a megbánás
-érzete s tömegesen siettek őt megkérlelni, lemondási szándékáról
-lebeszélni.
-
-Kerkapoly föltételül lemondása visszavételére azt a személyes elégtételt
-követelte, hogy ellenfelei nyiltan, a gyülés szine előtt kérjenek tőle
-bocsánatot. Megnyerte ezt is, a mikor azután az egyházkerület
-jegyzőkönyvben egyhangulag örökité meg érdemeit, a melyeket ugy a
-tanügy, mint a főiskola épitése s a tudomány művelése körül szerzett.
-Ekkor vette vissza lemondását.
-
-Ezenkivül összes tanári állását s működését nem zavarta meg semmi
-kellemetlenség. Se Pápán tizenhét év alatt, se budapesti egyetemi
-tanárságának tizennyolcz éve alatt. Összesen hát harminczöt évet töltött
-el tanszéki munkálkodásban.
-
-Részletesen mondtam el rágalmi balesetét, a mely életében az első volt.
-
-De nem az utolsó.
-
-Miniszterségét folyton kisérték a rágalmak, mint a hadsereget hajdan a
-keselyük és hollók. Hihetetlen rágalmak. De ezek soha se törtek föl a
-napvilágra, se a sajtó, se a biróság, se a törvényhozás előtt. A
-sötétségben, a föld alatt dolgoztak. Alávaló pártos ösztön sugalta és
-tartotta fönn ideig-óráig őket. Dicsőséges halála vetett véget nekik.
-
-A mikor államférfiui pályájának történetét vázolom: itt-ott érintem majd
-a rágalmakat. Állami közéletünknek utálatos jellemvonása az.
-
-E művem folyamán ezentul a Kerkapoly-nemzetség többi tagjáról nincs mit
-mondanom. Állitsuk hát össze a család nemzedékrendét, a hogy ezt
-kinyomozhattam.
-
-A nemzedékrend a következő:
-
-              Kerkapoly I. István, sz. 1640 körül,
-                     nemességszerző 1685.
-                               |
-                  I. Ferencz, Balaton-Udvariban
-                     neje: Sebestyén Juliánna
-                               |     
-              I. János, sz. 1756. ✝1808 ápril 4.
-             neje: szent-királyszabadjai Cseh Erzsébet
-     __________________________|_______________________________________________________
-    /                          |                         |                  |          \
-II. István, alispán,     II. Ferencz,           II. János, szent-gáli     József,    Zsuzsánna,
-követ, szül. 1787.      b.-udvari lakos,          birtokos, sz. 1794.     ✝ mint    szül. 1798.
-márcz. 26. ✝1848.     neje: Cseh Erzsébet        deczember 14 ✝1828.     csecsemő
-márcz. 13. 1. neje:     _______|________          márcz. 5. neje:
-Kelemen Róza.          /       |        \         Bodor Zsuzsánna
-2. neje: özv.       Sándor  III. János  Julia         ✝1871.
-Forintos Józsefné.   urad.   köttsei    Törökné     _____|_____________________________________________
-        |           ügyvéd   birtokos              /              |                   |                \
-        |                               Eszter, sz. 1819.    Ágnes,    Károly, sz. 1824. máj. 13.    Gábor
-        |                               Györffy Dánielné   1. Dobyné       ✝1891. decz. 29.        sz. 1827.
-        |                                                 1. Györffyné       miniszter               ✝1831.
-        |                                                                neje: Gömbös Petronella
-   _____|______________________________________________________________________________
-  /             |           |             |           |        |          |            \
- Móricz,      Jozefa,     Amália,      Tivad.,      Balázs,   Róza,    III. István,   Kálmán
- ✝1889.      Diskayné    Kerkapolyné    sz. 1829.   ✝1876.  Eössyné       pap
-neje: szül.                             neje:                          Héviz-Györkön
-Sümeghy                                 Mórocza                            ✝
- Mari                                 Leopoldina
-honvéd
- követ
-
-Ezután csak a nagy miniszterről magáról lesz szó. Az ő története –
-mondhatni – egyuttal fővonásokban a Habsburgokkal létrejött nagy
-kiegyezés első fejezetének, a nemzeti vivmányok korszakának története
-is. Ezt másik könyvemben ismertetem.
-
-
-
-
-TAPLÓSZEDŐ.
-
-(Mi volt, mire való volt és hányféle volt a tapló? – A bakonyi
-cserfapudva. – A zirczi taplószedő. – Hamvazó Jancsi taplót ád el a
-Sörte zsidónak. – A bűnügyi tárgyalás. – A vádbeszéd.)
-
-Egy, vagy két emberöltő előtt történt a bakonyi taplószedő zsidó esete.
-Sokat nevettünk, de sokat is elmélkedtünk rajta akkor az egész
-vármegyében.
-
-A tapló rendes kereskedelmi áruczikk volt, a mikor még nem volt szivar
-és szivarka, hanem minden ember pipázott és minden úr csibukozott s a
-mikor még a gyufa nem volt ismeretes. Pipázni ugyan helylyel-közzel,
-kivált a szegényebb mezei emberek, ma is pipáznak; nem is teszik le
-máskor a pipát, csak követválasztáskor, mivel hogy a követjelölt urak
-csak ugy szórják a szivart, de a csibukozásnak most már vége. Nincs már
-igazi úr. Minden embernek van már dolga, akármilyen gazdag. A dolognak
-pedig az a rossz tulajdonsága van, hogy az embernek legalább félkezét és
-féleszét mindig elfoglalja, holott a csibukozáshoz teljes testi
-nyugalom, mind a két kéz s egész lélek kell. Akkor teljes csak benne és
-általa a gyönyörüség. A csibukozónak még a lányokkal, menyecskékkel sem
-szabad csintalankodni, mert kihull a csibukból a fölségesen égő, finom,
-illatos dohány s egyéb sok más veszedelem is támadhat. Minthogy a teljes
-testi nyugalom mellett a csibuk bodor füstjénél a képzelet is költői
-magasságban röpdös, a mi a lányok és menyecskék közelében ártalmassá
-válhatik.
-
-De nemcsak a dohányzáshoz kellett a tapló, hanem a tűzgerjesztéshez is.
-Konyhák, lakószobák, putrik, sátrak, kunyhók el nem lehettek tűz nélkül,
-kellett hát a tűzszerszám. Az aczéllal és kovával együtt a tapló volt a
-biztos tűzszerszám. Ma már a tapló patikaszer. A vérzés csillapitására
-vagy mire használják. Hajdan még jobban használták erre is. Érvágás,
-köpöly, piócza divatosabb volt, mint mai napság.
-
-Nem egy faja volt a taplónak, de én csak három faját emlitem meg, mert a
-Bakony csak ezt a három faját termette igazán. A csomós taplót, a
-zsidóbőrt és a pudvát.
-
-A csomós tapló és a zsidóbőr hatalmas vén fák oldalán termett. Akkora
-volt némelyik, sőt néha nagyobb volt, mint a tót kalap, vagy kézi
-garaboly, vagy egy méhkas. Fejszével kellett a fáról levágni, azután
-hozzáértő emberek áztatták, főzték, gyömöszölték, puhitották s a mikor
-készen volt, vagy nyári sapkát csináltak belőle, vagy tűzszerszámnak,
-vagy patikaszernek árusitották el. A sapka olyan könnyü volt, mint a
-pehely, mégis meleg. A beleütött aczélszikrától a sapka is csak oly
-könnyen fogott tüzet, mint a többi tapló. Pajkos emberek sokszor meg is
-gyujtották az ember fején. A taplótűz orvtűz, alig venni észre. Ha nem
-volna füstje s füstjének kellemes szaga, rá se jönne hamarjában az
-ember. De az égő sapka mégis csipkedi az ember feje bőrét s ez
-viszketéssel jár. A szegény ember perczekig elvakaródzik, mig utóbb
-észreveszi, hogy nincs ő neki semmi baja, csak éppen hogy ég a város, ég
-a feje, ég a sapka.
-
-A pudva is tapló, de az mégis más. A pudvát sok mindenféle vén fa
-belseje megtermi idővel. A pudva a fánál öregségnek, elvénhedésnek
-szülöttje s az egykor majd elkövetkező halálnak előre nyilvánuló jele,
-de azért a pudvás fa még ötven évig, sőt tovább is elélhet, nagy
-terebélyére még nagyon sokáig büszke lehet. Az olyan fát, melyből a
-pudvát kiszedték, vagy a melyből a pudvát szél, hangya, mókus, vadmacska
-kifürödte, kiszórta, a benne támadt üregnél fogva odvas fának nevezik.
-Füz, nyár, szil, hárs, fenyő, bükk, tölgy, cser, – mind lehet pudvás és
-odvas. Lehet sok vén gyümölcsfa is. Somból, gyertyánból, akáczából soha
-se láttam puha pudvát.
-
-Leghiresebb s tűzszerszámnak legalkalmasabb taplót a bakonyi
-cserfapudvában találni. Ennek a pudvának a szine is kellemes, tapintása
-puha, sulya könnyü, a szikra rögtön beleesik, füstjének illata pedig
-diadalmasan versenyezhet a déli Balkán rózsáival. Országos hire volt
-egykor ennek a pudvának. Régi öreg követeinktől hallottam, hogy
-Veszprémvármegye követeitől mind a többi ötven vármegye követe megvárta
-a pozsonyi országgyüléseken, hogy bakonyi cserfapudvával ellássák őket.
-Rohonczy János, Kocsi Horváth Sámuel, Kocsi Sebestyén Gábor zsákszámra
-hordatták országgyülésekre a bakonyi cserfapudvát.
-
-Volt Zirczen kereskedő, vállalkozó, valami Böhm nevü jóravaló sváb
-ember, a ki bakonyi taplószedéssel is nagyban foglalkozott s a ki
-Pestre, Pozsonyba s Ausztriába kocsiszámra szállitotta egész esztendőn
-át a mindenféle taplót s különösen a cserfapudvát is. Fogadott emberei
-voltak, a kik fejszével, kordélylyal járták az erdőket, rengetegeket s
-gyüjtögették a taplót. Kibérelte e czélból a zirczi apátságnak s a
-cseszneki Esterházy grófoknak minden Bakonyerdejét. De emberei az idegen
-erdőkben is szabadon kóboroltak s a nekik tetsző szebb-szebb
-taplónövényeket leszedték a fákról. Ki őrizné a rengetegekben a taplót,
-gombát, földi epret s a többi efféle ajándékát a vad természetnek?
-
-Egyik évben a bakony-béli apátság erdeit is kibérelte a zirczi
-taplószedő. A jó, öreg apátúr, Sárkány Miklós, hiába vonakodott sok
-ideig. Azt mondta, a tapló istennek ingyen való adománya, annak földjét
-se szántani, se vetni nem kell, hadd használja azt ingyen minden szegény
-ember, hiszen a tüzgerjesztés áldására mindenkinek szüksége van, mint a
-levegőre, a tüzi szerszámtól ne foszszanak meg senkit. Utóbb annyit
-beszéltek a fülébe, hogy mégis kiadta bérbe a sok ezer hold erdőt,
-esztendei negyven forint haszonbérért.
-
-A zirczi Böhm lett tehát mindenható ura a bakonybéli rengetegben a
-mindenféle taplónak, pudvának és zsidóbőrnek, mind a déli határokig,
-egészen a szentgáli királyi vadászok határáig, arra Pápavár felé,
-Hárságy felé, a felső Halyagig.
-
-A szentgáli köztársaság egyik kanásza azonban azon a vidéken
-legeltetette nyáját. A kanász neve volt Hamvazó Jancsi. Volt benne
-valamelyes életrevalóság a nyáj őrzésén kivül is. Karikásának elkopott a
-telenkje, szijat kellett vennie az uj telenkhez s jól tudta, hogy a
-herendi zsidó elkér a szijért tiz krajczárt is. Milyen jó volna ezt a
-pénzt megtakaritani s a szijat valami erdőbeli találmányért cserébe
-megszerezni.
-
-Csereértéknek igen jó lenne a tapló. Körülnézett s hamarosan talált is
-egy-két kerek sima, szép taplódaganatot a fákon, baltájával levágta,
-tarisznyáját velök telerakta s a legközelebbi vasárnapon leballagott
-vele Herendre, a Sörte zsidóhoz. A zsidónak bizonyosan valami jobb
-hangzásu német neve volt egykor, de a német szóval a bakonyi kanász
-nyelve meg nem birkózik, Sörtének hivta hát a boltost.
-
-Nem hiába ment hozzá. A csereüzlet megtörtént. A Sörte zsidó kapott egy
-tarisznya nyers taplót, Hamvazó Jancsi pedig kapott egy telenknek való
-szijmadzagot s két hörpentés pálinkát.
-
-Vajjon mi rossz van, mi kárhozatos és büntetni való dolog van e
-csereüzletben?
-
-Semmi sincs, de azért mégis ebből támadt a veszedelem.
-
-A zirczi Böhm taplós emberei véletlenül épen akkor abban az erdőrészben
-csatangoltak, észrevették a taplók helyét, a vágás csak egy-két napos
-lehetett, nyomoztak, szaglásztak, puhatolództak s utóbb is rájöttek,
-hogy Hamvazó Jancsi volt a tettes s hogy a herendi Sörte zsidó vette meg
-a taplót.
-
-A zirczi Böhmnek volt ügyvédje. Kegyetlen példát kellett teremteni, hogy
-mindenféle orvok, csempészek, tolvajok, orgazdák ne kárositsák a bérlőt.
-Csak beérkezett ám a panasz a nemes vármegyéhez Hamvazó Jancsi kanász
-ellen, Sörte zsidó boltos ellen. Amaz a tolvaj, emez az orgazda.
-
-A bünvizsgálat folytán minden bebizonyosodott. A két szerencsétlen
-vádlott mindent beismert. Várhatták a szörnyü itéletet.
-
-Kitüzték a tárgyalás napját. Megjelent mindenki. Panaszosok, vádlottak,
-tanuk, szakértők, ügyvédek. A vádat kegyetlen természetü viczefiskus
-tartotta kezében. Épen nem szerette a zsidót. Ha zsidó volt a vádlott,
-akasztófán alul nem alkudott.
-
-Az alispán kérdéseire Hamvazó Jancsi töredelmesen beösmerte minden
-bünét.
-
-– Mi a mentséged?
-
-– Megkövetem a téns nemes vármegyét, az a fa, a melyről én a taplót
-vágtam, nem bakony-béli, hanem szent-gáli erdő. Igy tudom én is, a
-nyájam is, igy tudják a szent-gáli uraimék is. Husz esztendeje őrzök
-ott.
-
-A birák összenéztek. No ez nagy dolog.
-
-Következett a Sörte zsidó.
-
-– Hogy hivnak?
-
-Mondja.
-
-– Van-e feleséged?
-
-– Van.
-
-– Hány gyereked?
-
-– Nyolcz.
-
-– Miből áll a vagyonod?
-
-– Abból, a mi a boltban van.
-
-– Mennyi pénzed fekszik a boltban?
-
-– Tizenhat forint.
-
-Fülel a kegyetlen szivü viczefiskus. Közbe szól:
-
-– Miből tartod a feleséged, nyolcz gyereked? Miből adsz nekik enni?
-Miből ruházod őket? Adót, boltbért, orvost, patikaszert miből fizetsz?
-Ha halottad van, miből temeted?
-
-– Abból a tizenhat forintból.
-
-A viczefiskus majd leesik a székről bámulatában.
-
-– Hát hogy mindent előteremts: mit csinálsz te azzal a tizenhat
-forinttal?
-
-– Forgatom!
-
-A birák összenéztek. No ez még nagyobb dolog.
-
-De a tárgyalás be van fejezve, a viczefiskus adja elő a vádkeresetet.
-
-A viczefiskus föláll. Arczát rendbeszedi, szakállát megsimitja, bajuszát
-megsodorintja, kabátja ujjait előre huzza s hatalmas hangon elkezdi a
-vádbeszédet.
-
-Szabályosan elmondja a vádbeli tény történeti és jogi részét. Ismerteti
-a panaszos, vádlottak, tanuk és szakértők nyilatkozatait. A
-lelkiismeret, a törvény és jogtudomány két mérőserpenyőjét telerakja.
-Egyik serpenyőbe teszi a terhelő és sulyositó körülményeket, a másikba
-teszi a mentő és enyhitő körülményeket. Kiveszi a szót a védők szájából
-is, ne fecsegjenek órahosszat. Végül gondosan megnézi s a tekintetes
-biróságnak is megmutatja, melyik serpenyő billenti le a másikat. Igy
-végzi lelkes szónoklatát:
-
-– Van még szavam, tekintetes nemes törvényszék, e közönségesen Sörte
-zsidónak nevezett vádlottról. A világtörténet sok nagy lángelmét ösmer.
-Homérosz és Arisztotelesz a görögöknél. Juliusz Czézár és Taczitusz a
-rómaiaknál. Hunyadi János a magyaroknál. Newton és nagy Napoleon az
-angoloknál és francziáknál világitó oszlopok, mig az emberiség utolsó
-csillaga is el nem hamvad. De mind e nagyok lángelméje csak alig pislogó
-mécs e közönségesen Sörte zsidónak nevezett herendi boltos ragyogó
-lángelméje mellett. Ime, hogy szerénytelen ne legyek, magam se vagyok
-hányd el-vesd el ember, feleségem sincs, nyolcz gyermekem sincs, s
-kilenczszáz forint évi fizetésből mégis alig tudok megélni; – ez az
-ember pedig tizenhat forintnyi tőkevagyonból megél s feleséget és nyolcz
-gyereket tud tisztességesen eltartani. Ezt tegye meg világhóditó
-maczedóniai Nagy Sándor! Nem büntetéssel kell ezt az embert sujtani,
-hanem közálladalmi jutalomban és elismerésben megdicsőiteni. Megmondtam.
-
-Ezt a viczefiskust Zádor Pálnak hivták.
-
-A birák megint összenéztek. No ez most már a legnagyobb dolog.
-
-De föl is mentették nyomban a két vádlottat, csak ugy pattant. Megkapták
-még költségeiket is.
-
-Hiába nyöszörgött a zirczi Böhm és ügyvédje, hogy küldjön ki a vármegye
-szakértőket, mérjék föl ezek a bakonyi erdők határait, hadd tünjék ki,
-hogy a taplós fa mégis a bakony-béli határban áll. A vármegye kidobálta
-őket. Hiszen a költségre nem lenne elég a Böhm taplószedőnek s a
-bakony-béli apát urnak minden vagyona se. S unokáink is régen porrá
-váltak, mire a pörnek vége lenne.
-
-
-
-
-TARTALOMJEGYZÉK.
-
-
-Tájékoztató.
-
-I. (Mekkora a Bakony? – A Bakony különös bája. – A magyar köznemesség. –
-A norman és a magyar. – A nemes magyar lélek. – A magyar sziv a
-leggazdagabb.) 1
-
-II. (Nagy urakról én nem irok. – Mátyás király adomája a csóri csukáról.
-– Veszprémvármegye Bakonyja. – Nyolcz puszta vára és három eleven vára.
-– Ó-palota, Csesznek, Bakony-Ujvár, Vár-Palota, Esseghvár,
-Nagy-Vásonykő, Döbrente, Csékut, Nagy-Somlyóvár. – Kisfaludy Sándor
-emlékezései. – Móré László, Tury György, Gyulaffy László. – Zalavármegye
-Bakonyerdeje. – A Balatonra néző hegyoldalakat nem tartom Bakonynak. –
-Az én szülőfalumban nem volt fa. – Az őserdő, a hogy én láttam.) 8
-
-A virtus.
-
-I. (Mi a nemesi katasztrum? – A rovatok. – A birtokos. – Hányféle volt a
-nemes ember? – Az inzurgens. – Nem minden nemes külön nemzetség.) 24
-
-II. (A nemesi pártok. – Deák Ferencz pártja. – A párt-jelszavak. – Mire
-kellett a primás sok pénze? – Deák pártja nagyobb volt, mégis gyöngébb
-volt. – A pártok tanyái. – Bevonulnak a nemesek. – A főispáni
-konferenczia. – A régi vármegyeház. – Ott kezdődik közéleti pályám.) 37
-
-III. (A Szent Lélek segitségül hivása. – Mit énekel a nemes ember, ha
-szive szerint énekel? – Az eskük könyve. – Régi eskü, uj eskü. – A
-nemzet pártján levő nemesség kint szorul. – Fodor Mihály nemes
-atyánkfia. – Birkózó adomája. – Boszúra hivja föl a kint szorult
-nemességet. – A labanczok táborhelye s lakomájuk készülése. – Irtóztató
-rombolás. – Boszut liheg a csuffá tett győzedelmes tábor.) 50
-
-IV. (A szürdolmány. – Verner uram vendéglője. – Az ellenség megrohanja.
-– Apám és Csörgey Ferkó. – A muzsikus czigányok veszedelme. – A halálos
-dulakodás. – Verner uram tanácsa. – Miért nem menekült apám? – Csörgey
-Ferkó eltünt, apám maga maradt.) 68
-
-V. (A hadi zsákmány. – Apám menekülési terve. – Nem sikerül. – Südyt
-megragadja és védő pajzsként használja. – Apám elkeseredik. – Ott terem
-a segitség. – Verner uram siralmas helyzete. – A rettenetes Csörgey
-Ferkó. – Békesség lett. – A kis Verner-leány hivta a segitséget. – A
-Bakonyon túli nemesség tanyája. – Mi történt ott? – Vámosi Saáry
-Gergely.) 80
-
-A szent gáli nemzetes asszony.
-
-(Nagy urak-e a magyar pénzügyminiszterek? – A régi palota. – A nemzetes
-asszony megszemléli a palota termeit. – A cselédszobákból csinál lakást
-magának és a miniszternek. – Cselédsége. – Utolsó Karácson-esténk.) 95
-
-A faragó béres.
-
-(Mit tud a faragó béres? – A kisbéres. – A pusztai cselédség
-rangfokozata. – A faragó béres szemre veszi a hiányosságokat. – A
-Bakonyba megy szerszámfáért.) 103
-
-Boronya halála.
-
-(Ki volt, mi volt Boronya? – A fehér vaddisznók. – Kevés a makk. – Mit
-beszél az öreg sertés? – Boronya halála. – A vihar győzi-e tovább, vagy
-a kürtszó?) 110
-
-Atyafi-látogatás.
-
-(Az ismeretlen nénémasszony. – A Tibay-atyafiság. – A Tibay-birtokok. –
-Mi volt a nemesi birtok? – Sághy Tóni atyafi látogatása. – Miért mondott
-le örökre Ambrózy az atyafi-látogatásról?) 116
-
-Ük.
-
-(Jókai és Tóth Béla használta e szót: ükapám. – Hibásan. – A süv szó. –
-A család izei. – Régi tudós is ejt hibát. – Tanulság.) 124
-
-Ez is válópör!
-
-(Zádor Pali őrzi a kutyabőrt. – Megnősül, gyereke lesz. – Válik a
-feleségétől. – Válópöre alatt minden békéltetésnél ujabb gyereke
-születik. – Utóbb megunja a sok gyereket és a hosszu válópört.) 132
-
-Kikből állt a tábor?
-
-(1848. évi márczius 15-ike Pozsonyban és Pesten. – A tizenkét pont. – A
-pesti ifjak. – Tómics gazda ötvenkét szücslegénye.) 140
-
-Kerkapolyak.
-
-I. (A Kerkapoly név. – A Bakonyból került a nemzetség Balaton mellé. –
-Az áttelepedés története. – Padányi Biró Márton püspök. – A kis-lődi
-nemesek. – Balaton-Udvari határa. – A nemesi előnév természete. – Az
-előnevet hajdan nem a király adta. – A Szalók, Karcsa, Kisfaludy, Jókay,
-Eötvös, Deák nemzetség előnevei. – A Kerkapolyak előnevei.) 147
-
-II. (A nemességszerző Kerkapoly. – Kerkapoly István, a jeles alispán. –
-Házassága. – Deák Ferencz társai Zalában. – Az alispán második házassága
-és halála. – Gyerekei. – Móricz, Tivadar, Balázs. – Csuzy Pál
-végrendelete. – A hires Csuzy-pör. – A becsehelyi rettentő éjszaka. – Az
-én munkám a pörben. – A nagy miniszter édes apja. – Édes anyja Bodor
-Zsuzsánna. – Milyen asszony volt? – Gyermekeik.) 161
-
-III. (A nagy miniszter keresztszülei. – Édes apjának halála és sirja. –
-A halál titkos története. – Nagy lelki gyötrődések a halál előtt. – A
-nagy miniszter gyerekkora. – Miért nem lehetett szent-gáli biró? –
-Milyen tolmács kell? – A rézöntő nem kell. – Az öregbiró a nagy
-miniszterből akar tolmácsot nevelni.) 184
-
-IV. (Kerkapoly Károlyt föl kell fedezni. – Miért feledték el? – A nemzet
-nagyjai. – Kerkapoly és a népszerüség. – Tanárom volt. – A tudomány
-német mívelésének módszere. – Megfertőztetik vele a magyar míveltséget.
-– A nagy miniszter tanárai. – Vály Ferencz. – Bocsor István. – Tarczy
-Lajos. – E tanár jellemzése.) 205
-
-V. (Zádor György: Deák és Vörösmarty barátja. – Csodálatos itélete. –
-Nagy jogtudós. – Magyar jog átalakitása. – Deák aggodalmai. – Kerkapoly
-a tanuló ifjuság ideálja.) 223
-
-VI. (Kerkapoly első betegsége. – Tanárrá lesz. – A bölcsészetet
-választja. – Pápai háza és életmódja. – A rágalom. – Első előadásai. – A
-magyar ész. – A hégeli bölcsészet. – A magyar ifju a német egyetemen.)
-236
-
-VII. (Kerkapoly „Világtörténet“ czimü könyve. – Baldácsi báró. – Miként
-fogja föl Kerkapoly a történet észtani tárgyalását? – Felfogásának
-birálata. – A magyar történet nincs még megírva. – China művészete,
-festészete, zenéje, költészete. – Miért nem szól Kerkapoly Japánról? –
-Minő terve volt a további kötetekről?) 252
-
-VIII. (Az akadémiai székfoglaló beszéd 1860-ban. – Honnan támadt a
-beszéd eszméje? – Micsoda népfaj a magyar? – Egyik népfaj
-fölemelkedhetik-e a másiknak műveltségi magasságára? – A magyar és a
-japán fölemelkedett. – Kerkapoly másik munkája: A protestáns
-egyházalkotmány. – A magyar protestánsok nagy küzdelme 1860-ban az
-egyházalkotmányért. – Kerkapoly művének rendeltetése.) 264
-
-IX. (Kerkapoly ujabb könyvei, az „Ismerettan“ és a „Gondolattan“. –
-Miként törekedtem a magyar nyelv titkaiba behatolni? – Kölcsey tévedése.
-– Kerkapoly bölcseleti nyelve. – A külső és a belső. – Kant tétele nem
-igaz. – A valami és a más. – Az egy. – Mennyit kell olvasni? – Miért
-késett bölcseleti munkái kiadásával? – Vitám vele a fölött: miként
-kezdődik az észtan?) 278
-
-X. (Kerkapoly kéziratban levő művei. – A pápai ó-kollégium. – Uj
-kollégium épitése. – A rágalom Kerkapoly ellen. – Dicsőséges elégtételt
-nyer. – A Kerkapoly-nemzetség nemzedékrende.) 293
-
-Taplószedő.
-
-(Mi volt, mire való volt és hányféle volt a tapló? – A bakonyi
-cserfapudva. – A zirczi taplószedő. – Hamvazó Jancsi taplót ád el a
-Sörte zsidónak. – A bűnügyi tárgyalás. – A vádbeszéd.) 302
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BAKONY (1. KÖTET) ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.