diff options
Diffstat (limited to 'old/69381-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/69381-0.txt | 9156 |
1 files changed, 0 insertions, 9156 deletions
diff --git a/old/69381-0.txt b/old/69381-0.txt deleted file mode 100644 index e4d79a7..0000000 --- a/old/69381-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9156 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Zord idő (2. kötet), by Zsigmond -Kemény - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Zord idő (2. kötet) - Regény három részben - -Author: Zsigmond Kemény - -Illustrator: Ödön Tull - -Release Date: November 18, 2022 [eBook #69381] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ZORD IDŐ (2. KÖTET) *** - - -MAGYAR REGÉNYIRÓK - -KÉPES KIADÁSA - -Szerkesztette és bevezetésekkel ellátta - -MIKSZÁTH KÁLMÁN - -20. KÖTET - -ZORD IDŐ - -Irta - -BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND - -II. - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1911 - -ZORD IDŐ - -REGÉNY HÁROM RÉSZBEN - -IRTA - -BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND - -MÁSODIK KÖTET - -TULL ÖDÖN RAJZAIVAL - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1911 - -_Minden jog fentartva._ - -Franklin-Társulat nyomdája. - - - - -MÁSODIK RÉSZ. - - -IX. - -A börtön csendes álommal ajándékozta meg vendégeit; de a királyi palota -e részben fukar volt a legkecsesebb nő iránt, ki két koronát hordott: a -szépségét és hatalomét. - -Izabella a mult éjjel azért nem aludt, mert fiának a szultán sátorába -kellett menni; ma épen azért van ébren, mert fia a sátorból még nem jött -vissza. - -Szíve mély aggodalmából délután öt órakor meghitt embereinek egyikét -drága családi ékszerekkel a török táborban levő lengyel követhez küldé, -kéretvén őt, vinné az ajándékot Rusztán basának, Szolimán kedvencz -vejének és feleségének Mirmah szultánnőnek s venné rá a magyarok iránt -különben sem rossz indulatú basát, hogy a csecsemő királynak mielőbbi -visszaküldését sürgesse - -Éjjeli egy órakor megérkezett a hintó a csecsemővel, a női személyzettel -és a belső tanácsosok és a főrendűek közül Markossal, a legcsekélyebb -igényű hivatalnokkal. - -Az udvarmesternő merész képzelőtehetségét, melyet a renegát nejének -ravasz hitegetései is tápláltak, teljességgel nem elégítette ki sem a -szultán sátorának fénye, sem bőkezűségének mértéke. A keleti bibort és -szöveteket sokkal szebbeknek, a keleti fényűzést és pazarlást sokkal -általánosabbnak s a keleti gyémántokat sokkal nagyobbaknak hitte, mint a -minőknek találta, kivált a szultántól nyert ajándékoknál. Épen azt -szerette volna a királynénak bebizonyítani, hogy a madridi udvar -egyetlen termében több látnivaló van, mint a császári sátorban és V. -Károly nemcsak az illem szabályaiban, de a katonai erényekben is mestere -lehetne Szolimánnak, kinek gyalogsága egyenes sort sem tud formálni, -lovassága pedig apró lovakon nyargal szanaszét; épen azt akarta -említeni, hogy az ebéd is leginkább juhhusból és rizsből állott, a nagy -ezüst kannákban csupa víz vala s azon ötágú villával kellett enni, -melyet az ember nem hagyhat el magától, ha feledékeny is; aztán -berekesztésként, épen azt akarta megjegyezni, hogy Bajazid herczegfi -Zsigmondot úgy csókolta meg, mintha harapna s hogy az asszonyok nadrágot -viselnek s arczaik helyett körmeiket és szemöldeiket festik: de -fájdalom! a királyné miután gyermekén szemeit legeltette, könnyezni -kezdett s a szokás ellenére a szegény udvarmesternőt még szóhoz jutni -sem engedte. Tudakolás és fecsegés helyett összeszedette a legszebb -kelméket, miket csak valaha a külföldi udvaroktól kapott, előhozatta a -fegyvertárból a legértékesebb dísz- és emlékfegyvereket, melyek annyi -dúlás közt még el nem pusztúltak, kivéteté a szekrényekből ara-pártáján -kívül a többi drága ékszereket s midőn egy csoport basa és háremhölgy -számára fejedelmi ajándék volt egybehordva, érzékeny, de tapintatos és -nyomatékkal teljes latin levelet írt a szultánhoz, melyben tanácsosai -visszaküldését kivánta s a veszélyeket rajzolá, melyeknek az ország ki -volna téve, ha a szultán igéreteibe vetett hit egyszerre megszünvén, a -török véduralom gyűlöltebbé válnék a meghódíttatás és szolgaság -legmegalázóbb nemeinél is. - -E levél átadását, valamint az ajándékok kézbesítését Markosra bízta, ki -korán reggel volt elindulandó. - -Izabella tanácsosai neki többnyire csak keserűséget okoztak. - -Eddig azt mondhatták, hogy politikájok a körülmények teljes ismeretére -támaszkodik és biztos alapú s ennélfogva a királynénak a mindent -koronázó sikerért föl kell áldoznia nemcsak nézeteit, hanem érdekeit is. - -Most azonban e politika a kudarcz és meghazudtoltatás szélén állott. - -A királyné ezért belső elégtételt érezhetett volna, mert ő a közelgő -válságot előre látta és sokszor megjósolá. - -Heves nő lévén, nemcsak gyakran neheztelt tanácsosaira, hanem -bosszúvágygyal is telve volt, kivált Martinuzzi ellen. Azonban most, -midőn zsarnokai bukását a haza nagy veszélye követte volna, nem -tapasztalt keblében más érzést a szánalmon és segítési vágyon kívül. - -Eddig gyakran mondá, hogy minden vércseppje lengyel és olasz s hogy a -ráerőszakolt uralkodást a száműzetés egy nemének tartja; most azonban -mélyen érzé a viszony erejét, mely a magyar hazához kapcsolja, érzé a -szeretetet e véráztatott föld iránt s kezde becset tulajdonítani még a -trónnak is, melyről lelépni hőbb óhajtásai közé tartozott. - -Mi alakította kedélyét így át? talán csak nem az a könnycsepp, melyet a -tegnap éji értekezlet alatt Frangepán Orbán szemében látott? - -* - -Turgovics Miklós, Buda város főbírája, nem tudta megmondani, hogy miért -van a török táborban. Néha fogolynak képzelte magát: de a szomorú -helyzetet meg látszott czáfolni az a tény, hogy míg az országtanácsosok -és főurak fegyveres őrizettel vétettek körül, neki szabadon lehetett -kimenni sátorából. Máskor hinni akarta, hogy ő szabad, de ezen édes -reményt megint hamar eloszlatta a tapasztalat, mely, midőn sátorától -messzebb akarna menni, valami janicsár vagy spahi alakjában előlépett s -visszakergeté a tábor központján bizonyos szűk területre, melyből, mint -megbűvölt az elébe írt varázskörből, sehogy sem bírt kimenekedni. - -A csecsemő király visszautazása utáni reggel azonban a rejtelmes homály, -mely Turgovics helyzetét körülfogta, oszlani kezdett, mint midőn végre a -sűrű ködön egy sugár tör át. Vajon e sugár a megtért szerencse napjának -hajnalpírjából, vagy alkonyának utolsó csillámából tévedt-e hozzá – -elhatározni nehéz volt. - -A csauz tudniillik reggel hat órakor sátorába lépve mondá: – A kegyelem -mindig buzgó forrása szétáradott a te városodra is, oh kadi! A hatalmas -padisah megkegyelmezett azon raboknak és rabnőknek, kik a német -tábornokkal szőtt czimboráskodás miatt mint bűnösök vagy túszok a mi -táborunkba küldettek. - -– No tehát megvigasztalhatom Bornemiszát is, kinek nejét és leányát -György frater ide hurczoltatta, gondolá Turgovics s gyorsan kezdett -öltözni. Ha elvesztettem vagyonomat, legalább szabad vagyok és láthatom -feleségemet s két kedves gyermekemet. A fecske, ha elrontják fészkét, -újra építi. Iparkodom s megint vagyonossá leszek. Mint fog örvendeni az -én kedves nőm, látom az elragadtatás könnyeit szemében. - -Körülbelül ezeket gondolta Turgovics, míg szájával így szólott: – Nagy a -világhódító szultán kegyelme s kiapadhatatlan, mint a tenger. Legyen -Allah irgalma is oly mérhetetlen és határnélküli iránta. - -A csauz hallgatott, várván, míg öltözködését Turgovics tovább folytatá, -s azután így szólott: – A szultán kegyelme nagy és béketűrése hosszú -ugyan mint az üstökös serénye; de a te eszed, érdemes kadi! oly rövid, -mint a kutya elvágott farka. - -– Miért hiszed ezt, igen tisztelt csauzom? - -– Mert felöltél magadra egy mellértes dolmányt, melynek színe nem jól -választott, s melyen hiányzik az arany zsinór és ékkő. Öved -ruhaszekrényedben maradt, nem is említve süvegeden a kócsag-forgót, -közepén a nagy smaragddal. - -– Oh csauzom! az én kedves nőm szebbnek tartja ezen egyszerű dolmányt, -ha rajtam látja, mint máson a királyi bíbort. Övem az ő átölelő karjai -lesznek s ha szemembe tekint, nem fogja meglátni, hogy süveg forgóján -kavics van-e vagy drágakő. - -– Bölcs kadim! honnan tudod, hogy nőd ez életben valaha téged látni, s -ha látand, örvendeni fog rajta? - -– Hiszen te mondád, hogy szabadok vagyunk, – szólt Turgovics -megütközéssel. - -– Rólad nem beszéltem, kadi. Te öltözzél fényes ruhába, állj a -táborpiacz közepére, várd, hogy mi történik ott veled. - -Ezzel a csauz távozott, de a mint a sátorfüggönyt kinyitá, Turgovics két -felállított őrt látott. - -– Veszve vagyok! engem szemeltek ki áldozatul, s díszruhában kivánják, -hogy meghaljak, – sóhajtá Turgovics, s dermesztő hideg nyargalt át teste -minden ízén. - -Őrei a piaczra vezették. - -Itt voltak felállítva a Buda ostroma alatt a vezérek által a szultánnak -ajándékozott foglyok, fegyveres janicsároktól körülfogva. - -Turgovicsnak az anatoli basa mellett, ki mint látszott, parancsnoki -szerepet visz, kellett helyet foglalnia. - -– Hányjátok kardra e hitvány gyaurokat – szólt a basa a foglyokra -mutatva, s elkezdődött az irtózatos mészárlás az «allah!» kiáltásával, a -sebesültek jajgatásával, a haldoklók nyöszörgésével, az elmetszett -tagokkal, a gyilkosok bősz és a legyilkoltak szívszaggató -arczkifejezésével, a földet megáztató s a vert sebekből messze -kifecskendő vérrel. Néhány csepp Turgovics ruhájára, és egy égető, -letörölhetetlen, az ő sápadt arczára esett. - -A végrehajtott munka után a janicsárok fele a holtakat takarítá el, -másik fele sorakozott. - -Az anatoli basa magyarúl mondá: – A budai biró lépjen a sort formált -janicsárok élére, vezesse őket a várba, s foglalja el számokra azt a -szultán nevében. A janicsár aga a városbiró baloldalán megy vele. - -Turgovics előbb megkisérté, hogy látja-e a janicsárokat? S csakugyan -látott holmi phantastikus alakokat, mintha lebegnének megnyujtva, -megrövidítve, foszlányokká osztva magokat. Aztán megkísértette: vajon -mozognak-e lábai? S úgy találta, hogy mereven és előre lépnek, de mintha -fából volnának készítve. Nagy mesterség volt figyelemmel kilesnie: -vajjon a lábmozgatás vakmerész próbája közt, feje elő vagy hátra akar-e -esni? azonban rendre sikerült az egyensúlyozást kitalálni. S ő valóban -ment Buda felé, s ez nem lehetett csalódás, nem az érzékek káprázolása, -nem a forró láz álma,… nem, az száraz és elvitathatlan tény volt. Mintha -ittas volna, hozzá közelítettek a házak… azonban csalhatatlanul ő ment -azok felé. Néha úgy rémlett, mintha a magas épületek levették volna -fedeleiket, mint szokta az ember fejéről kalapját, ha nevezetes -férfiúval találkozik; azonban Turgovics utóbb ennek is ellenkezőjéről -győződött meg, tapasztalván, hogy az út fordulatai miatt tűnik el némely -ház teteje. Az ő vizsgáló elméje, fájdalom! mindinkább kezdé jogait -visszanyerni, mind gyérebbé lettek a tünetek, mind sivárabbá a való. Már -nem kétkedett többé, hogy az emberek előle nyargalnak, zárják be -kapuikat, és az ablakon véletlenűl kitekintő arczok őt látva válnak -kővé. Még csak egy visiója volt, midőn a viziváros kapujának első -lépcsőjére tette lábát, felesége halottas ágyban feküdt, kezét görcsösen -szorítva szivéhez, mely egy nagy fájdalom miatt egyszerre megszakadt… -Oh, de ez talán még sem puszta látomás, ez a meg nem hamisított való és -oly tény, melyről kétkedni semmi tagadó bölcselet nem tud. - -Turgovicsnak egy könny hullott ki szeméből, s arcza szögletére tévedve -lemosott valamit azon vércseppből, mely vitriolként égette, midőn a -török őt eszközévé avatá. - -A mi ezentúl történt, röviden meg van írva a krónikában. - -Turgovics Miklóstól vezetve, felmentek a janicsárok Budavárba, a -vizivárosi kaputól a Szent-György teréig, hol hozzájok csatlakozának a -Budára tegnap csak mulatni indult bajtársak is. Néhány percz mulva deli -arab ménen s fényes törzstiszteitől kisérve megjelent az anatoli basa, a -renegát Szolimán is. Ez Turgovicstól a szultán nevében átveszi a várost; -midőn aztán a basa magasra emelvén a nagyúr zászlóját, janicsáraival -minden utczát és kaput megszállat. S most egyszerre az utczákon -kikiáltatik, hogy valaki a városban van, nemes, katona eltakarodjék. -Estig végrehajtatott a parancs, s a meglepetett, vezérek nélkül bolygó -őrség tétlenül nézte az ármányt. Most két sátor emelkedik a Szent-György -téren; egyik Szolimán basáé, a másik a janicsár agáé. - -A következő nap kihirdettetett, hogy a polgárok s a köznép fegyvereiket, -bárminemüek legyenek, még a késeket is, fejök és jószágok vesztése alatt -a Szent-György terére hozzák. A városi nép a szerint cselekedett. -Izabellát fölhívta a janicsár aga, nyitná meg a királyi várlak kapuit -Szolimán hadai előtt. A várlak a szultáné, válaszolá Izabella, kérve az -agát, csak addig ne eresztene be senkit, míg belőle ki nem költözik. - -A janicsárok egy álló hétig az utczán tanyáztak, s a lakosoknak -meghagyatott, húznák meg magokat házaikban. Az anatoli basa ugyanis -zendüléstől tartott, mely a féltett kincset megint kiüthetné kezéből. -Még utóbb is, midőn úr szabású, nemes vagy szolgáló embert láttak az -utczákon a janicsárok, nyomban kiűzték a városból, melyben csak polgárt, -pórt és zsidót akartak tűrni. - -A nándorfehérvári basa s az Izabellától elpártolt s most Szolimán -császár táborába hurczolt erdélyi vajda, Majláth, régibb feladásaiból a -török országnagyok még nem szüntek meg azon gyanút táplálni, hogy György -frater, bár nyiltan a magyar-török szövetségnek nagy barátja, titkon -muzulmán foglyokat sanyargat az állam börtöneiben. Ennélfogva az anatoli -basa rendeletet kapott a budai fogházak feltörésére. Berontottak tehát a -janicsárok a várpalota földalatti tömlöczébe, hol várakozásuk ellenére -egyetlen török sem vala elzárva. Ezen kedvetlen tapasztalás boszantá a -basát. - -– Ki kell kutatni a városi börtönt is – parancsolá. - -A porkoláb reszkető kezekkel nyitogatta a vaspántos ajtókat; de sehol -egy láb török sem vala fölfedezhető. - -– S nincs több fogház? – kérdé egy janicsár tiszt, ki két nappal előbb -az Ötvös-utczában figyelmezteté renegát tizedesét, hogy szemen tartsa -Barnabás diákot. - -– Nincs, uram! - -– Hogy merészelsz hazudni, gyaur? mintha nem kisértem volna tegnapelőtt -a városházig néhány lázítót, kik korcsmákban izgattak a világhódító -szultán ellen fegyveres fölkelésre. - -– Van ugyan, de nem az igazi börtönben, három letartóztatott úr; de a -kiket csak a közzavar miatt feledtünk ott, mert ma délben már szabadon -kellett volna bocsátanunk. - -– Hozzátok ide a rabokat! – parancsolá a tiszt. - -Tizenkét janicsár fegyver közé fogva vezette el Elemért, Barnabást és a -külváros legelőrelátóbb politikusát, János diákot. - -A Szent-Györgytérre vitettek az anatoli basa sátora elébe. - -A janicsár tiszt bement értekezni. - -– Érdekessé kezd válni e kaland, – szólt Elemér azon nyugalommal, mely a -veszélyek közt sajátja volt. - -Barnabás diák szemei vadul forogtak, mintha ökölre akarná hívni a -sorsot, mely kajánúl vetett ismét tőrt vagy az emelkedés vagy a bosszú -elébe. - -– Talán a szultán ő felsége katonái nem élnek azon balhiedelemben, -mintha a magyar nemes fölött nekik törvényes biráskodási joguk volna? – -kérdé és sóhajtá János diák nagy rettegéstől környezve. - -A sátorba bement janicsár tiszt helyett kijött egy óriás szerecsen, -hanzsárral övében s idomtalan termetéhez nem illő fürge mozdulatokkal. - -Tetőtől talpig megnézte Elemért, s nógatta fejét, mi helybenhagyást -jelentett. - -– Ezek vásárra visznek minket, – mondá a sokat tapasztalt lantos. - -Barnabás röffenő hangot adott száján, s arcza inkább dühöt, mint -félelmet fejezett ki. - -János diák térde reszketett. - -Az óriás pedig valódi kéjjel legelteté szemeit a visszatetsző alakú, de -erős alkotású Barnabáson, s ismét nógatá fejét. - -Midőn pedig János diákhoz ért, látván, hogy az rövid is, vékony is, -sovány is, tapsolt kezével. - -Erre a rabkisérő janicsárok közűl egy nyakon ragadta János diákot, s -lábát hátuljával oly erős érintkezésbe hozta, hogy a szegény előrelátó -politikus bukfenczet vetve a földre esett, honnan halkan fölemelte fejét -s körülnézett, mintha kérdené: látták-e ezt elégséges és szavabevehető -tanuk, s miután, fájdalom, a nép bezárkózva vala, s a janicsárok hittel -pecsételt vallomásaira sem sokat építhetett, nagy hirtelen fölszedve -magát, s fövegét is ott feledve, hihetetlen gyorsasággal nyargalt ki a -vizi kapun s meg sem állott saját lakásáig, hol rögtön magára zárta az -ajtót. - -Elemért és Barnabást pedig a janicsárok a török táborba vitték. - -* - -Másnap a diván arról tanácskozott: mit kelljen tenni a királynéval, -annak fiával, s az őrizet alá helyezett urakkal. Az anatoli basának az -volt véleménye, hogy mindnyájan Konstantinápolyba küldessenek s az -ország egy Budán hagyandó basa kormánya alá tétessék. A belgrádi -kormányzó ellenben méltatlannak mondá egy siró asszony kedvéért s -védelmére minduntalan költséges hadjáratot intézni: küldje vissza a -szultán a királynét atyjához Lengyelországba; a királyúrfit neveltesse -Konstantinápolyban; az urakat ölesse meg, váraikat foglalja el, s az -országot tegye török tartománynyá. - -– Hát a szultánt, ki a királynénak és János király trónutódjának -védelmet, pártfogást igért, szószegéssel vádolhassák-e a keresztyének? – -mondá Rusztán basa, kinél a királyné ajándékai által megnyert Mirmah -szultánnőnek közbenjárása sem maradt hatás nélkül. - -A padisah vejének véleményét felkarolta néhány a többinél szelidebb -indulatú, s Izabellától lekötelezett basa. - -S meg kell vallani, hogy a csauz-basa is, ki szavazattal nem, de annál -jelentékenyebb befolyással bírt, s ki Izabella szépségének a rajongásig -volt bámulója, minden követ megmozdított a paradicsom huriinál is -tökéletesebb alakú lény megmentésére. - -Szolimán császár, ki elébe a diván megoszló véleménye fölterjesztetett, -vejének tanácsára hajlott, s kimondá akaratját, hogy Budavár s a Duna -melletti vidék a Tiszáig török tartománynyá legyen; a királyné fiával és -annak gyámjaival Lippára költözzék, s a Tiszán túl és Erdélyben -uralkodjék; Török Bálint pedig, minthogy a míg Ferdinánd pártján volt, -sok kárt tőn a töröknek, Konstantinápolyba fogságba vitessék; Werbőczi -Budán maradjon, mint az új török tartomány főbírája. - -Ezzel György frater s a többi urak, Török Bálintot kivéve, szabadon -bocsáttattak, meghagyatván nekik, hogy a királynéval Lippára vonuljanak. -A csauz-basa Izabellához küldetett, hogy megvigye neki az aranyos és kék -betükkel arab nyelven írt okiratot, melyben a szultán esküvel igérte, -hogy a királynét és fiát kijelelt országában védendi, s mihelyt ez -nagykorúvá nő, neki Budát is visszaadja. - -Az anatoli basa Szolimán pedig budai főbasává neveztetett ki, s hatalma -alá rendeltetett az egész új tartomány. - - -X. - -A kereskedő, kinek gazdag árúkkal terhelt hajói, melyektől házának fénye -s nevének hitele függ, a tengervihar áldozatául estek, még -vígasztalhatja magát azzal, hogy szegénysége és hitelvesztett neve a -véletlen műve és az igazságos birák által bűnül nem rovathatik föl. - -De a tönkre jutott államférfiak, kik ellen saját politikájok iránya lép -föl, s kik épen a győzedelemben találják bukásukat, hasztalan remélnek -elnézést akár a közvélemény, akár a történelem törvényszéke előtt; mert -a mit mentségül hozhatnak föl, hogy ők ezt nem gondolták volna, s hogy a -véletlen fordulattól meg vannak lepetve, tehetetlenségöket és botor -elbizottságukat még élesebben tüntetné föl. - -A szultán sátorából hazatért tanácsosok néhány nap alatt évek -szenvedésein estek át, s bármiben kerestek volna vigasztalást vagy -mentséget, s álokoskodásaiknak bármint hitt volna a közönség, az -önbecsülésből, befolyásuk mértéke szerint, kellett veszteniök. - -Petrovics duzzogott, György frater sötét és zárkozó vala, Werbőczi -István pedig meggörbedt, és szemlátomást vénebbé lett. - -De az iszonyu esemény a három vezéregyéniség kedélyhangulatát, a közös -bukás mellett is, egészen másként hatotta át. - -Petrovics oly formán neheztelt, mint fogna most egy kormányzó tábornok, -ha elkövetett vétségért fontos állomásról csekélyebbre tétetnék át. -Szívéből sajnálta ugyan a haza veszedelmét, azonban vigasztalásul -gondolta magában, hogy neki soha szakja nem volt a politika, s katonai -tekintetben semmi gáncs nem hárulhat rá, mert a török az új tartományt -nem fegyverrel, hanem ravaszsággal nyerte. Hogy kipótolhatatlan kár -Budavárnak idegen kézre jutása, erről ő, mint hű magyar és okos tábornok -nem kétkedett; de ha Ferdinánd foglalta volna el, akkor szintén nem -maradt volna az Izabella kezében, s még a magyar katonai dicsőség is új -csorbát szenved vala. Mi végre kedves rokonának, a királynénak helyzetét -illeti, erre nézve Petrovics bánatát enyhítette az, hogy Erdély és -Magyarország a Tiszáig még elég nagy akár egy királyi trón számára, akár -pedig arra, hogy a váradi béke kötményei szerint Zápolya -magánbirtokaival, s az Izabellának igért többi várakkal és harminczadi -jövedelmekkel kicseréltessék. - -György barát rejtélyes czéljaira álutakat is kereső, de kimeríthetetlen -segélyforrásokkal biró jelleme, azon percztől kezdve, midőn a tanácsosok -a divánból kivitetvén, őrizet alá vettettek, romba dőlt politikai tervei -helyébe új építményhez fogott. Ha egy földingás tönkre juttatta volna a -várost, melyben neki háza volt: ő lenne az első, ki a közbódulás alatt -sem vesztve el lélekjelenlétét, a düledékekből kiválasztaná a -használható anyagokat, örvendene minden kődarabnak, melylyel a rögtön -megkezdett munkásságot folytathatná s az alap letételekor már -gyönyörködnék a vörös szalagú koszorúban, melyet a fedél bevégzésével ki -fog tűzni. Ha mint tudós harmincz évig dolgozott volna egy munkán, mely -a befejezéskor elégne: tüstént asztalához ülne, leírná az első sort, s -kettőzött szorgalommal haladva tovább, a szerencse különös kedvezésének -tekintené, ha a láng martalékává vált ivek közt találná néhány épebb -lapra, melyből egész sorokat irhatna át. Ha a váradi püspökség helyett -oly országban öltött vala szerzetes ruhát, melyben az izlám véres -harczok közt irtotta ki a keresztyén hitet: ő volna az első, ki az -utolsó katholikus vezeklésekor kezébe venné a keresztet, hogy e jel alá -az átpártoltak közül visszatérítsen egyet, s midőn a kezdet sikere -megtenné hatását, viszont ő volna, ki a katakombákba vonulva apostoli -buzgósággal prédikálna, nem rettenve vissza hívei kevés számától, s nem -hagyva föl a reménynyel, hogy idővel az egész országban visszaállíttatik -a tan, s azon oltár, mely le volt rombolva. - -Jelleme e szívósságát átvitte a politikába is. - -Szent-István koronájának területét egy fő alatt egyesíteni: ez volt -törekvése. - -Ha a vallási villongások, ha a német birodalom zilált helyzete, s ha a -franczia politika iránya nem tette volna aránylag gyengébbé Ferdinándot, -mint Zápolyát, kit a nemzeti párt rokonszenve és a török császár -véduralma támogatott: akkor György barát csalhatatlanul Ferdinánd -részére állott volna. - -Így azonban a Zápolya-család ügyét pártolta, s a törököt, melynek -védhatalma alatt Magyarországot visszaállítani remélé. – Elhatározott -lévén e czélra nézve, nem volt válogatós az eszközökben. - -Az álút, a tettetés, a ravaszság, a jól játszott ingadozás bizonyos -pontig csak annyi értékkel birtak az ő politikájában, mint e vétkekkel -szembetett erények. - -Az ó-budai sátorban Szolimán császár levetette álarczát, s a védúrból -hódítóvá lett, még pedig az az álnokság oly fegyvereivel, melyeket a -maga helyén Martinuzzi sem vetett volna meg. - -Midőn tehát ő a szultán eljárását észrevette, azon érzés szállotta meg, -a mit jól kifejez, az egyszeri katona fölkiáltása: Törököt fogtam, de -visz magával. - -Ezen segíteni kell: volt a közvetlen gondolat, mely György barátba -fölébredt. - -Buda és a Duna-köz idegen kézre jutása a legerősebb akadálya -Magyarország egységének, s a török annyira bárgyu soha sem fog lenni, -hogy igéretét teljesítve, a megszállt részeket visszaadja a teljes korra -jutott Zápolya Zsigmondnak. Tehát le kell a trónról léptetni a -Zápolya-családot a váradi szerződés végrehajtása által, s Ferdinándhoz -vonva az egész nemzetet, kell Magyarország egységét létesíteni. - -Ez volt az új politikai épület, melyet a földingása által ledöntött régi -helyébe emelni akart Martinuzzi. - -Látni való, hogy mostani, bár mélyen rejtett terve ugyanaz volt, melyért -Budavár ostromakor a Ferdinánddal egyezkedni akaró Izabellát bezárással -fenyegette, melyért Atádit kivégeztette, Bornemisza házát földúlatta, -Turgovicsot megsarczoltatá, s melyért Podmaniczky jónak találtá a -szultán ó-budai táborában meg nem jelenni és paraszt ruhában puttonnal -hátán Palota várába menekülni. - -A mi a harmadik főszereplőnek, Werbőczi Istvánnak érzéseit illeti, azok -igen egyszerűek és természetesek voltak. Kedélye össze volt zúzva, mert -Szolimánban csalatkozott. Magáról sokat tartva, állhatatosan hitte, hogy -az egyész török-magyar politika az ő vállain nyugodott, s ennélfogva a -vallott kudarcz kizárólag őt terheli. Szégyellé Izabella színe elé -lépni, s még inkább átallta volna e nőnek, ki az eredményt előre -megjóslá, valaha tanácsot adni. Elfogadta tehát a György barátja által – -ki tőle, mint ideologtól, menekülni akart – adott tanácsot, hogy -vállaljon a török tartományban főbíróságot, s miután ott minden egyéb -veszve van, tartsa fönn legalább a magánjogot, a magyar perrendszert és -igazságszolgáltatást. Werbőczi talpig becsületes ember, s a rajongás -határáig vallásos érzésű lévén, új hivatalát egyszersmind vezeklésnek -tekintette, melylyel politikai tévedéseiért lakolni kész. E tévedései -közé nem számította be a legnagyobbat, hogy a mohácsi veszedelem előtt, -népszerűségének hosszú pályája alatt, mint az ország leghatásosabb -szónoka és izgatója az elbizottság maszlagával tartotta jól a nemzetet, -még pedig oly korszakban, midőn ezt nyomorúságának érzetére és bűnbánó -magábaszállásra kellett volna birnia. Ő, mint egyik legkitünőbb -történetírónk helyesen jegyzi meg, botor volt elhinni, hogy a -nehézkedési súlyt kénye-kedve szerint a nemzet egyik osztályáról a -másikra helyezheti, s hogy a kormányt az urak elkerülésével, az urak -ellenére első sorban vagy épen kizárólag a nemességgel vitetheti, azon -nemességgel, mely politikai erkölcsiség dolgában kevéssel volt -tisztesebb az uraknál, s politikai belátás dolgában még valamivel -rövidlátóbb volt, mint maga Werbőczi. - -A csodálatos hatású szónok és nagy törvénytudós semmi vallásos -megdöbbenést nem érzett azon, hogy a mohácsi vész előidézésében egyik -főtényező volt; de Buda elfoglalásáért vezekleni akart. - -Azt minden rossz következményeivel együtt fölfogta, hogy egy emberben, -de azt már átérteni nem volt képes, hogy egy elvben csalódott. - -Izabella királyné tanácsosai ily érzésektől áthatva érkeztek -Budavárosába, mely már akkor a janicsárok kezében volt, s -megaláztatásából csak a félhold hiányzott még. - -Ott állott a kereszt a templomok tornyain; de a könnyekbe lábadt szemek -máris ingadozni látták, s minden átmenő rettegett, hogy fejére hull. - -* - -A várban az útra készülődés nagyban foly; mert a budai basa a szultánt -akarja elfogadni s az új birtokos kedvéért sürgeti a réginek -kitakarodását. - -A királyné mentül érzékenyebben volt sértve, annál több erélylyel -intézte a drágább bútoroktól kezdve minden értékesebb, s kivált a -művészi becscsel biró tárgyak tovább szállítását. - -Kifáradhatatlan volt, mint az ideges nők szoktak lenni ily körülmények -közt. - -Leendő udvartartása iránt is szükség volt megállapodni. - -A csekélyebb terjedelmű ország, mely még hatalma alatt volt, -megtakarításokat sürgetett a kiadásokban; de Izabella nem akart -cselédjeinek elbocsátásával pénzt kimélni. - -Legtöbb ellenszenve volt udvarmesternője iránt, ki Martinuzzi által -eszközül engedé magát használtatni, s néha majdnem a kém szerepéig -sülyedt. Azonban Izabella nagylelkű volt, s maga szólítá föl az -udvarmesternőt hivatala folytatására. - -E nő megfukarkodott kevés tőkéjén kívül semmire sem támaszkodhatott; -mert még egy nemesi várad tulajdonosa is nehezen fogadta volna -szolgálatába. De ily tekintet nem tartóztatta vissza attól, hogy a -madridi, nápolyi, lissaboni, s minden más udvarok fényéről ne tartson -hosszas értekezést; megemlítve, hogy neki roppant egybeköttetései -vannak, s hogy Mária II-dik Lajos özvegye, s most Németalföld regensnője -többször szólította nénémasszonynak, Eleonora főherczegné pedig tőle -tanulta meg a «királynévíz» titkát. Csak midőn eléggé kitünteté, hogy az -ő személye mekkora nyereség Izabellára nézve, szállott le azon -nyilatkozatra, hogy hűségének bebizonyításául kész ő felsége parancsának -engedelmeskedni, s követni fogja királynéját a birodalom legtávolabbi -várába is. - -– Lehet, hogy az nem lesz vár vagy palota, – szólt méla mosolylyal a -királyné. - -– Az a város, melyet felséged királyi székhelylyé emel, kétségkívül -fényes építményekkel fog birni, – válaszolá hüledezve az udvarmesternő. - -– Megtörténhetik, hogy nem mindenik háza lesz fából vagy vályogból. - -E nyilatkozat borzadással tölté el az udvarmesternőt, s a palotahölgyek -közé menvén, titokban el is beszélte, hogy a királyné már vagy vályog- -vagy faházban fog lakni; de a rémképek, melyek a jövendő ködéből -fenyegetőleg tekintettek rá, mégsem birták az udvarmesternői állomástól -visszariasztani, akkora volt – mint mondá – hűsége. - -Izabella udvarának személyzete közül soknak birtoka most már a török -hódoltságba esett és több palotahölgy, kamarás és apród lett volna -kénytelen szüleitől, rokonaitól s minden viszonyaitól elszakadni, ha az -udvarral tova költözik; de a magas szenvedő iránti részvét és szeretet -akkora vala, hogy a férfiak közül, a ki kénytelen volt érdekeit -vágyainak föl nem áldozni, oly levertnek mutatkozott, mintha -ragaszkodása minden tárgyát egyszerre temetné el, s a következő napok -számára a remény helyett csak a visszasovárgás maradna fenn. - -Izabella, midőn a haza nagy vesztesége a kőszívűeket is megrendítheté, -nem vala oly hiú, hogy az arczvonalokban mélyen fekvő bánatból valamit -magának, valamit az elválás közelgő perczének, s a már-már szétszakadt -viszonyok sajgásának tulajdonítson: de bár az egymásra következett -csapások miatt érzései kifáradtak, s a fájdalmak iránt is kevés -fogékonyságot mutattak, mégis lehetetlen volt megindulását titkolnia, -midőn palotahölgyei és az egész nőszemélyzet a renegátné vezérlete alatt -megjelentek s térdre borulva, könnyező szemekkel kérték: ne taszítaná el -őket magától, s vinné el, a hová csak a viszontagságok fogják vezetni. - -– Te is kísérni akarsz száműzetésemben? – kérdé a királyné a renegát -nejét. Hisz egy szavadtól függ, hogy e márványpalota a tiéd legyen, s -hogy a régi királyi udvar zárt kapui föltáruljanak számodra. - -– Hogy mernék én, felséges asszonyom, én, a szegény nemes leány ott -parancsolgatni, hol felséged, hol a Habsburg Mária és az aragoniai -Beatrix lakott? Vagy tán Zsigmond császár palotájába vonuljak, hol nagy -Lajos leánya töltötte fényben és bánatban napjait? Nem oly malacz orrára -való, mint én, az arany perecz, – szólt a renegát neje könnyezve és -nevetve. – Aztán – tevé hozzá csattanósabb hangon – az én férjem -élemedett férfi létére is velem versenyzett a nyelvességben s nem -hiszem, hogy a mióta elfogták s rendre törökké, basává és szerdárrá -tették, sokat szelídült volna. Sem a szeráljt, sem a háremet nem -képzelem a jámbor magaviselet iskolájának. S ha ő, ki felségedet üldözé, -az által, hogy pogány lett, úgy megjavult is, mintha pogányból -keresztelkedett volna ki, ugyan hogy tudnék én békességben élni öt -vetélytárssal, kiknek minden körmömre egy kivájni való szemök van? -Inkább maradok örökre szalma-özvegy, mint beszegődjem hatodik -feleségnek. És vegye azt is felség kegyelmesen szívére, hogy ő budai -basa ugyan és sok fegyveresnek parancsol, de ha a szultán vétségből csak -akkora zsineget küldene neki, mint az én térdszalagom, már kénytelen -volna magát azzal megfojtani. S mi történnék akkor a sok feleséggel? Az -új basa még zsákba varratna minket, és minthogy tengerünk nincs, -bevettetne a Dunába; már pedig én a halat megenni sem szeretem, s annál -kevésbbé szívelném, ha a hal enne meg engemet. - -– De a basa téged visszakövetelt. - -– Úgy van. S az hízelgett is egy kevéssé hiúságomnak, meggondolván, hogy -háremében az egész világból kiválogatott szépségek vannak; orrom körül -pedig néhány nyári szeplő látható és termetem valamivel teltebb, mint -óhajtanám. Azonban megizentem neki, hogy a nyolcz éves özvegység alatt -borzasztó szeszélyekhez szoktam, hogy közel sem ereszteném, míg pogány -maradna, hogy csak ötven éves asszonyokat tűrnék a várban, hogy -különben, ha csak egy vaskanálnyi szénre tennék szert, fölgyújtanám a -házat, s hogy távolléte alatt oly méreg készítését tanultam meg, melynek -semmi tulajdon íze és színe sincs, s mégis csalhatatlanul öl, még pedig -minden megismertető jel nélkül. Én ugyan nem azt értettem, felséges -asszonyom! hogy ily méreg nálam, hanem hogy bennem van. De ő -csalhatatlanul külső méregnek képzeli, s rettegni fog hozzám csak -közelíteni is. Aztán, miután még a szultán itt van, nem fogna elég -vakmerő lenni, hogy felséged kíséretét oly asszonyért megtámadja, kivel -négy egész évig élt házasságban. - -Izabella a jó indulatú, de dévaj nőt, mint az udvari hideg szabályosság -ellentétét, csak a változatosság kedvéért is szerette. Örömmel tartá -tehát magánál. De bármely vigasztalásul szolgált, hogy az egész -nőszemélyzet kész megválni családjától, összeköttetéseitől, s a -viszontagságok útján követni őt; mégis érzé, hogy kötelességei vannak ez -áldozatkész lények irányában, kik érette még szerencsétlenné is akarják -magokat tenni. - -Tudta, hogy egyik oly ifjú hajlamát birja, ki azért nem vehette el, mert -a Ferdinánd pártjához ragaszkodó apa nem akart várába a Zápolyákhoz -szító családból menyet fogadni be. E pártgyűlöleten, Izabella hite -szerint, segített Szolimán mostani eljárása. Tudta, hogy vannak -palotahölgyei közt kisasszonyok, kiknek szülei az új török tartományban -laktak, de most Ferdinánd megyéibe fognak költözni, s nagy fájdalommal -értesülnének arról, hogy leányaik tőlök elszakadnak. Erkölcsi rablásnak -hitte Izabella ez eljárást. Kérte, parancsolta, hogy menjenek vissza az -apai házba. Ellenállott a könnyeknek, a zokogásnak, a búcsúzás -szívreható fájdalmainak, s első gondja volt, hogy biztos kíséretről -intézkedjék hazaszállításukra. - -A többieket pedig kivétel nélkül magánál tartotta. - -Most már tanácsosait akarta elfogadni. - -A mint a kitűzött óra közeledett, mind nyugtalanabbá lett. - -Az éjjeli értekezlet óta a mai találkozásig roppant hézag támadt, melybe -az események, a megaláztatások és a tönkre jutott remények egész tengere -tódult be, s különválasztá Izabellát azoktól, kiknek véleményeit saját -romlásával kellett követnie. - -Szemrehányást nem akart tenni; erre el volt tökélve. - -De tudta, hogy személye maga, némán is, szóló vád. - -Érzé, miként tanácsosai közül némelynek már ezentúl idegenkednie kell -tőle, mert a hallgatás nagylelkűségét rejtett neheztelésnek s az -elnézést lenézésnek tekinthetnék. - -S neki már kötelessége azon befolyás ellenében, mely kudarczczal -végződik, korlátokat teremteni. Ámde Petrovics képtelen Martinuzzi -szándékait ellensúlyozni. Ki legyen hát a hatalmas államférfi -vetélytársa? - -Izabella, midőn Frangepánra számít, őszintén hiszi, hogy ez a királyné -gondolatja, kinek egyébiránt a trón nyugtot, a korona örömet nem ad – s -nem az asszonyé, ki egy könnycseppre még mindig élénken emlékezik. - -Ah! a jövő óra határozó fontossággal birhat. - -S minden percz – bár nem tudja miért – nyugtalanabbá teszi Izabellát, a -huszonkét éves és ragyogó szépségű nőt, kinek sok bámulója volt -Krakkóban s egy férje Budán; de a szerelmet, Ariosto kalandos meséin -kívül, leginkább csak Dido történetéből és Petrarca verseiből ismeri. - - -XI. - -Werbőczi ma fog legutoljára kormánytanácsban megjelenni, s pár nap mulva -új hivatalához kell fognia. - -Ő a török tartomány keresztyén népességének főbírája. - -De vajjon melyik megye vagy kulcsos város fogja hozzá felebbezni a pert? - -Nem valószínübb-e, hogy még minden falu is maga intézi el ügyeit, a mint -épen tudja? - -S ha nem akad tárgy, melyről itéletet lehessen hozni, akkor mit használ -az egész megmentett magyar törvénykönyv, mely leginkább az ő rendező -kezének és tudományának köszöni létét? - -És hol vannak az ügyvédek, hol a biráskodásra alkalmas emberek? - -A janicsárok kihajtottak a városból minden főurat, minden nemest s -általában minden fegyverviselő embert; tehát az akkori műveltség -öszletét, igen kevés kivétellel. - -Csak a polgári rend és a pórnép maradhatott Budán. - -Ezek által kellett Werbőczinek megmenteni büszke művét. - -A belvárosban két magyar, két német és két zsidó utcza volt. - -Innen remélt a magyar igazságszolgáltatás számára néhány ujonczot -toborzani; mert a vizivárosban alkalmas egyén nem vala az előrelátó -János diákon kívül, ki a nemesek sorából egyetlen példánykint maradt -fenn s kit a janicsárok, a római törvényben sem lévén jártasok, -arczcsapás helyett lábrúgással manumittáltak a fogságból. - -Tagadhatatlanul Buda legeszesebb polgára a Werbőczitől kedvelt Turgovics -volt. - -Még a kormánytanács összejövetele előtt tehát hozzá sietett. - -Turgovics neje szobájában volt, a vendég érkezésére lábujjhegyen jött -ki, vörös szemhéjai könnyek és virasztás nyomait árulták el. - -Hidegen, hanyagul, apathikus közönynyel köszönt Werbőczinek, s kezével -egy karszékre mutatva, maga leereszkedett a másikba s álmos őgyelgéssel -nézett a padlózaton egy pontra, mintha ott valami levakarni, lesurolni, -kiégetni való volna. - -– Talán alkalmatlan időben jöttem, – szólt Werbőczi, bánatos arczát -rosszul sikerült nyájasságra erőltetvén. - -– Azt gondolom, hogy az idő alkalmatlan lesz nekem, míg egészen el nem -fogy; belőle csak a végpercz érhet valamit. S nagyságod még mind él,… -akarám mondani, mindig egészséges? - -– Morzsolom a napokat, kedves barátom! Truditur dies die!… Talán beteg? - -– A nőm az. - -– Remélem csak egy kevés hülés miatt? - -– Fagy miatt, nagyságos uram! Jéggé vált minden vércseppje, midőn engem -meglátott. S hol van az a tudomány, mely a lélek betegségeit gyógyítani -tudná? A hitet említi nagyságod! De ő nem akar többé hinni és imádkozni, -mióta engem látott elől, s utánam a janicsárokat. - -[Illustration: – Talán alkalmatlan időben jöttem, – szólt Werbőczi.] - -Werbőczi eltakarta szemeit. - -Turgovics pedig folytatá: – Martinuzzi sarczul viteté el vagyonomat, -mert a töröknek nem voltam eléggé hű szolgája. Ezentúl tehát hű és -engedelmes leszek, miután szégyenlek koldulni, s hivatalomra szorultam: -ezt gondolám. De van határa a szolgaiasságnak is, s tán nagysád sem -ellenzi, ha állítom, hogy voltak vértanúk mindig, midőn az emberektől -olyat követeltek, a mit teljesítve, ha nem oktalan állat, akkor ördög. -Átok idegeimre! A borzasztó mészárlás, a fülsiketítő zaj és hörgés, az -elmetszett reszkető tagok, a ruhámra fecskendett agyvelő és vér, nem az -én izgékony képzelődésemnek való dolgok. Ha engem fenyegettek volna -golyóval, úgy hiszem, ellen tudtam volna állani. De kétezer -szétszakgatott test, kétezer halál szemem előtt! ez elbódított, s -összezúzta lélekerőmet. S már késő bánkódni gyöngeségünkön. - -Werbőczit nyilvesszőként sebzette Turgovics minden szava, mert kénytelen -volt Buda elvesztésénél magát vétkesebbnek tartani, mint őt, ki csak -eszköz volt. - -– De Budát, kedves barátom! a törökök Turgovics Miklós nélkül csak úgy -elfoglalhatták volna, – szólt Werbőczi vígasztalva. - -– Kétségkívül, azonban, ha a halálra itéltet okvetlenül kivégzik is, -következik-e belőle, hogy én legyek a bakó? S ha engem bakónak tartanak, -mit használ, ha másokra hárítják az okot, melyért a pallos kezembe -adatott? - -– Mit tegyek én akkor, midőn barátom uram oly kegyetlenül itéli el -magát? – szólt Werbőczi legmélyebb megindulással. - -– Nagyságod eljárása nem fordult saját családja ellen; de az én nőm -életveszélyben van az iszonyú hatás miatt, melyet visszajövetelem módja -okozott. Ha terítőn látott volna, az emberi nem közsorsa vígasztalná; -oh! midőn janicsárok élén szemlélt, egy tekintet elég volt, hogy szívét -átszúrja. Nagyságod mondhatja, az Isten a mellet csontból és húsból -alkotta átlátszó üveg helyett, s ennélfogva lehetetlen a kebel titkaiba -tekinteni. S ki tudhatta volna, hogy a török császár okvetlenül csal, s -nem hitte-e egy egész nagy párt épen az ellenkezőjét? Oly helyen, hol a -nép golyvás, sánta vagy vak, nem szégyenli a pap, ha a prédikáczió közt -vonít, a katona, ha a parádén biczeg, a pandur, ha rövidlátó s a -zsiványt nem veszi észre. De én nem lehettem kétségben az iránt, a mit -parancsoltak s a mit végrehajtottam. - -– Borzasztó vigasztalás, – sóhajta Werbőczi. - -– Nagyságod, ha politikájáért akkora vádsúlyt hordana is kebelében mint -én, hozzám képest szerencsésnek mondhatja magát, mert buzgó katholikus, -s imádság, gyónás és vezeklés által folyvást közelebb juthat e földön a -léleknyugalomhoz, a mennyekben az üdvességhez. De reám korunk vallásos -kételyei befolyást gyakoroltak. Küzdöttem az eszmékkel, hol Rómára -függesztve szememet, hol Wittenbergre, s míg a régi tanok iránt -ellenvéleményeim támadtak, az újból épen azt rosszallom, a mire egyedül -volna szükségem, hogy tudniillik a hit csak magában üdvezít, s nem a jó -cselekedetek által. - -– Az Istenért, – esdeklék Werbőczi, – irtsa ki kebléből az eretnekség -csiráit. Velem szemben a legjámborabb szerzetesek laknak; én is ott -szoktam imádkozni és tisztulni lelki szennyeimtől. Tartsunk együtt a -bűnbánat gyakorlatában és a mi időnk fenmarad, fordítsuk annak, a mi -megmenthető, a magyar magánjognak életben tartására. Ezzel vívjuk ki -hazafi társaink közbecsülését. - -– Megtehetem, nagyságos uram, mihelyt parancsolja, szólt Turgovics -vállát vonítva – ha boldogtalan nőm áldozatul esik is, leányaimnak ruha -és táplálék kell, mit nem lehet csak úgy szedni, mint a földről az -epret, vagy a fáról a bogyót. De meg kell jegyeznem, hogy ez esetben -szintén nagyságod lesz a szerencsés, nem pedig én. Mert nagyságod -kedélyét termékenyítni fogja az áhítat, mint a szántóföldet az eső; de -attól tartok, hogy én szikla vagyok, melyről a fellegszakadás is nyom -nélkül csorog le. Nagyságod, ha minden százezer rab helyett, melyet -hivékenyen a török kezére játszott, megtakarított filléreivel -kiválthatna a héttoronyból egy foglyot, legalább néhány napig boldognak -fogná magát érezni; ellenben én oly rossz természettel birok, hogy mikor -házam elégne, nem tudnék azon örvendeni, ha egyik ablakrámát -megmenthetném. Nagyságodnak vígasztalásul szolgálna a magyar magánjog -megmentése, de én e vívmánynak sem fontosságát, sem lehetőségét nem -látom át. Meg vagyok győződve, mi leszünk a meghódított tartomány utolsó -magyar bírái, s nyomunkba lép a kadi, az erőszak, a fejetlenség. -Nagyságod még kivívni reméli hazafi társai közbecsülését bölcs itéletei -s talán meleg szónoklatai által is. De én úgy hiszem, hogy mi a török -hódoltságban annyira el vagyunk különítve a magyar nemzettől, mintha egy -puszta szigeten laknánk, melynek partjaihoz a mi igazi hazánkból egy -ladik sem téved, hogy nagyságod beszédeinek s tetteinek hírét elvihesse, -akár Izabella, akár Ferdinánd országaiba. Minden jó és rossz vélemény -tehát csak Budavárára szorítkozik, s határain túl elhal. Megengedem, -hogy nagyságod egy város kedvező véleményében is elég kárpótlást talál. -De én azt hiszem, hogy a ki nem gyalázhat, az nem is dícsérhet. Nőm -rosszúlléte miatt orvos után kellett mennem. Megvallom, reméllettem, -hogy a nép szét fog tépni. Iszonyú csalódás vala ez is. A vizivároson át -majdnem Hévizig mentem, hol egy tapasztalt zsidó orvos lakik s onnan -szintén vissza kellett jönnöm. A hosszú út alatt a nép még csak görbe -tekintetet sem vetett rám. Az utczán lézengők – mint a bogarak, ha a -falrepedésből a szobába találtak kimászni és neszt hallanak – élénken -siettek rejtekeikbe vissza, hogy észre se vétessenek. Ily város, mely -magát őrzi a láttatástól, nem fogja észrevenni még nagyságod érdemeit -sem. Budának lelkét, életét kiűzték a janicsárok. Mi egy holt tetemben -élünk. A rothadás táplál minket egy darabig, de annak is végtére -kiszáradnak nedvadó részei, s egész éléstárunk száraz porrá omlik össze, -melyet csak a bibliai kígyó ehet meg. - -A kétségbeesett városbíró e zord eszméi, mint az őszi köd a ruhát, -egészen átjárták Werbőczit. - -Soha oly szerencsétlennek, oly elhagyottnak, oly zavartnak nem érezte -magát. Alig lelte meg az ajtót, melyen bejött és szemei könynyel teltek, -midőn – a mit eddig észre sem vett – a máskor népes utczákon alig talált -élő lényre. Nem csak a kard, a csótáros mén, a gazdag úri kocsik, s a -törvény és tudomány embereinek sürge, élénk hullámzása hiányzottak; -hanem a kereskedés, üzlet, a henye kiváncsiság, s a napokba kényelmes -beleélés sem mutatkozott sehol. A vidék nem hozott be semmit eladni, s -nem jött semmit bevásárolni. Az iskolák és a nagyobb tanintézetek -pusztán állottak. - -A gyerekek már haza oszlának még az ostrom előtt, s a tanítók, midőn a -janicsár a piaczon sátort vert, kezökbe vették a vándorbotot. - -A halott város még csak a kiköltözni akaró udvar és a bevont török -katonaság által folytatá látszatos életét, minden szívdobogás, minden -vérkeringés, mozgás, érzés és törekvés nélkül. - -Kikkel Werbőczi találkozott, kórházból kibuvó betegként, féltek a -légtől, a szabadtól, az észrevétetéstől, s arczokat lesütve, ruháikat -összevonva kerültek fedél és védhely alá. - -Senki sem köszönt neki, senki se látszott ismerni, tisztelni vagy -gyűlölni őt. - -– Boldog Isten! gondolá, hisz e város hasonlít a beszakadt bányához, -melynek munkásai a nyílást fedő kövek és a föld által örökre el vannak -zárva a világtól, s bizonyosan tudják, hogy a pislogó mécscsel együtt -életök ki fog aludni és senki sem fogja megmondhatni: meddig szenvedtek, -mikor haltak meg? - -Werbőczi még azt is meggondolhatta volna, hogy ha Budán többé az -államférfiú nem hathat, s a bíró igazságos itélete nem kelendő; akkor -még kevésbbé van szükség a szónoklatra, mely sem oly hasznos, mint a -belátás, sem oly igaz, mint a részrehajlatlan itélet. - -Budán ezentúl csak a dervis szónokol, midőn a toronyban az órát harang -helyett elkiáltja, és az őrült, ki a törökök közt szentnek tartatván, -jövendölési szabadítékkal bir. - -Werbőczinek, midőn a királyi palotába ért, még akkor se jutott eszébe új -helyzetének e hátránya; pedig épen a királynétól kellett egy megható -szónoklattal örökre elbúcsúznia. S ime, az, kinek legkönnyebb volt -szépen és kedélyrázólag beszélni, most először tapasztalja, hogy -gondolatai elapadtak, s a szavak hiánya miatt nehéz a közönséges -eszméket összefűznie. - -– Felséges asszonyom! – rebegé könynyel áztatott arczczal, – nem tudom, -az elválás búcsúperczeit bocsánatkéréssel kezdjem-e, esdekelve, hogy ne -itéljen felséged szigorúan a ballépések felett, melyekre Szolimán -becsületessége iránti kába hitem vett rá; vagy pedig emlékeztessem János -király özvegyét, hogy a szerencsétlen öreg Werbőczi volt az, ki míg -fiatal erejét meg nem törték a viszontagságok s míg mellette egy lelkes -és eszmeinek diadalában bizó párt küzdött, a Zápolya-család ügyét nem -csak felkarolta, hanem az idegen uralkodók zsoldjába szegődött pártütők -ellenére keresztül is tudta vinni, hogy a magyar trónra magyar üljön, -kit a nemzet bizodalma szabadválasztás által emel a polgári társaság -élére. Nem tudom, felséges asszonyom, hogy midőn számüzetve, tönkre -jutva és a halál közelségén kívül minden más reménytől megfosztva a -Zápolya-családtól örökre el kell válnom, mentegetőzzem-e közelebbi nagy -botlásomért, vagy régi, bár tartozó hűségből folyó érdemeimet hozzam -emlékezetbe, mely szintén a mentegetőzésnek egy másik neme volna? - -Itt a bevezetéssel küzdő szónokot zokogása gátolá a tovább folytatásban. - -Izabella pedig e szünetet felhasználva, kegyteljesen mondá: – Uram! nem -volna igazságtalanabb, mint a bekövetkezett nagy és leverő fordulat -miatt vádat emelni, s nem volna feleslegesebb, mint mentegetőzni. -Mindnyájan hibáztunk, s hogy kinek volt a tévedése veszélyesebb, azt -csak az eredmények kifejlődése után fogja a részrehajlatlan történetírás -eldönteni. Egyébiránt úgy hiszem, hogy olykor a dolgok erősebbek mint az -egyének, s ennélfogva feloldozzák a vád alól azt, ki bűnösnek, s -megfosztják a babértól azt, ki dicsőnek képzeli magát. Én csak annyit -tudok, hogy a Zápolya-család legtöbbet Werbőczi Istvánnak köszönhet, s -legyünk bár körülvéve a hatalom dicskörével, vagy takarjon el a világ -szeme elől a szenvedés és lemondás magánya, mind a két esetben én és -fiam hálásan fogunk emlékezni kegyelmedre, s örömeink és bánataink közt -mindig fog imádságainkba vegyülni egy fohász a jámbor s nemes lelkű öreg -iránt, kitől midőn a végzet a Zápolya-családot elszakította, úgy -látszik, mintha jövendője ellen nyilatkoznék. Megvallom, számomra -rosszabb előjel nem lehet, mint az, hogy kegyelmed nélkül indulok a -vándorútra és a kegyetlen sorsot, mely házunktól arczát elfordítá, az -által remélleném leginkább kiengesztelhetőnek, ha alkalmam nyilnék oly -szolgálatot tehetni uraságodnak, mely az elfogadót nagy haszonban -részelteti, az adományozónak pedig nagy, de örömmel elvállalt áldozatba -kerülne. Hajlamom jeléül és készségemre emlékeztetésül fogadja el egy -szerencsétlen, de a halhatatlan érdemek iránti lelkesedésről soha le nem -mondó nő arczképét. - -A vén Werbőczi reszketett a megindulástól, midőn a királyné mellfátyola -alól arczképét kivonta s átadá. - -Megfoghatatlan volt előtte a bántottnak vélt asszony e rendkívüli kegye, -s midőn kezét megcsókolta, gyorsan omlottak könnyei. - -Izabella maga sem tudna számot adni a rögtönzött szónoklat okáról; mert -azt csak nem teheté föl, hogy Frangepán Orbán rá függesztett szemei -delejes befolyással birhattak volna. Kevés szünet után többi -tanácsosaihoz fordulva, ekként szólott: - -– A királyi árva két gyámja – mert a harmadikat a török császár -letartóztatta – kísérni fog Lippára, hol addig szándékszom mulatni, míg -tanácsom az ország leendő fővárosa iránt határozni fog. Szívem leghőbb -vágya teljesednék, ha azok, kiknek tapasztalt hűségére és ritka -belátására eddig támaszkodni szerencsém volt, közreműködésöket továbbra -sem vonnák meg; de kénytelen vagyok a körülmények parancsoló befolyását -elismerni, s nem érzem jogosultnak követelni, hogy azok, kiknek birtokai -a szultán foglalása következtében országomon kívül fekszenek, rendkívüli -áldozatot hozzanak ügyemért. Midőn tehát a tőlem távozni akarókat -esküjök alól föloldom s kijelentem, hogy azon viszony emléke, mely -hozzájok csatolt, örökre kedves leend előttem, – egyszersmind nem -hallgathatom el az elismerés és lekötelezettség legmagasb fokát, -melylyel viseltetnem kellene azok iránt, kik szolgálataikkal II. -Zsigmondnak, Zápolya fiának, a magyar nemzet gyermekének érdekeit -pártolni és elősegíteni önérdekeik hátratételével is hajlandók volnának. -Egy bujdosó királyné fényes igéretekkel, uradalmak adományozásával nem -hathat a képzelődésre, hogy az ingadozó meggyőződésnek kilátások által -nyujtson támaszt; de van a helyzetnek is olykor rábeszélő ereje, mely -habár a nagyravágyást csodálatos álmokba nem ringathatja, mély hatást -gyakorolhat a kedélyre. Midőn tehát Budavárát talán egy névtelen -várdával vagy mezővárossal cserélem föl; midőn Mátyás király márvány -palotájából talán egy elhagyott kolostorba menekülök, melyet ezentúl -kell előbb lakhatóvá, s aztán királyi lakká tennem, legyen szabad, -uraim! kérdezni kegyelmetektől: kik szánták rá magokat a -Zápolya-családot követni a megaláztatás vagy dicsőség bizonytalan útján, -mely csak egyről biztosíthat mindenkit… a sorstól most üldözött Izabella -hálájáról? - -A királyné indulattól hév arczczal beszélt, és szépsége soha igézőbb nem -vala. - -Werbőczi ámultan csüngött szemeivel a szózatos ajkakon, melyek eddig az -ország dolgait inkább csak társalgási modorban és mellékesen szokták -volt tárgyalni; ellenben György frater többször felvonta s leereszté -vastag szemöldeit, mintha próbálgatná, melyik arczfintorítás vezethetné -őt azon talányhoz, hogy a királyné miért akarja a megapadt kincstárt a -hivatalnokok marasztgatásával kimeríteni. - -A bel- és kültanácsosok közül kettő Podmaniczky naszádján menekült a -«török világból»; kettőt pedig a janicsárok a többi urakkal együtt üztek -ki Budáról. - -A kik a királynénál megjelentek, nem számítottak ugyan a marasztalásra, -sőt a nagy részének érdeke ellen is volt; de a magyar nemzet lelkesedési -hajlamától ragadtatva, fölkiáltának, hogy a királynéval együtt akarnak -élni és halni. Némelyike ugyan pár heti haladékot kért a készülődésre; -de inkább birtokairól, mint a távozásról mondott volna le. - -Csak Frangepán Orbán hallgatott. - -A királyné arcza sápatag lőn, s feszült vonalain sajátságos figyelem -összpontosult, vegyülve a döbbenéshez hasonlító kinyomattal. - -Ha György frater most reá tekintett volna, a találgatások széles tere -nyilnék föl előtte. - -S viszont ha a királyné kincstárnokára fordítná szemeit, azon boszus -hüledezést fedezné fel rajta, mely akkor szokott nála jelentkezni, midőn -véletlenül nagy pénzösszegtől kell megválni, vagy biztosan várt -bevételek kimaradoznak, s e miatt tetemes zavar állhat be. - -– Hát az ifjú segniai, vegliai és modrusi gróf nem határozta még el -magát? – kérdé Martinuzzi, tudtán kívül mentve meg a királynét a -legalkalmatlanabb helyzetből. - -– Felséges asszonyom! szólt Frangepán lesütött szemmel és hangján -észrevehető reszketegséggel. Életem legbüszkébb percze volt, midőn -felséged szine elébe bocsátani kegyeskedett, s legszerencsétlenebb a -mostani. A Zápolyák trónjáért küzdve reméltem dicsőséget kötni nevemhez, -s felséged színét hordva még a homály és feledtetés is több varázszsal -birt volna, mint más zászló alatt a diadalmenet s a köztaps. De azon -négy nap, melyet a szultán táborában tölték, levíhatlan undort -gerjesztett bennem. A kegyetlenség és álnokság vérfagylaló jelenetei -képtelenné tettek arra, hogy a törökök iránt a gyűlöleten kívül más -érzést keblembe befogadhassak, mint a megvetést és csömört, mely minden -idegembe bevette magát, s lelkemet beteggé teszi. Ha felséged -parancsolná, tétovázás nélkül fognám felölteni azt a koldusruhát, melyet -egy pestisben meghalt emberről a halálra itélt gonosztevő sem merne -levonni; de hogy a szultán védpalástjának csak árnyéka is közelítsen -hozzám, azt nemcsak a halálnál tartanám rosszabbnak, hanem a kínpad -minden kigondolható eszközeinél is. - -Izabella ajkairól sóhaj röppent el: György frater pedig kedvetlen -arczkifejezés nélkül kérdé: – Tehát nagyságod Ferdinánd táborában fogja -keresni az alkalmat, hogy törökgyűlöletét kielégíthesse? - -– Uraim! én a királynénak vagyok alattvalója, – szólt Frangepán -fönséggel arczán. - -– Hűségi esküje alól a gróf föl van oldva, – mondá Izabella elnyomott s -a suttogáshoz hasonló hangon. - -Frangepán szemében társa csillant fel azon könnynek, mely rejtelmes és -bodító hatású lehetett, s most is összeszorítá Izabella szívét, mint -egykor. - -– Engedje felséged, – szólt kérőleg Frangepán, hogy hűségi esküm siromig -kisérhessen. - -– Tehát a gróf, – jegyzé meg György frater, kit az ifjú politikai iránya -különösen látszott érdekelni, – tehát a gróf nálunk marad, s csak arra -kivánna hatni, hogy eljárásunk egészen megváltozzék és a váradi béke -alapján Ferdinánddal egyesüljünk a török ellen? - -– A királyné ő felsége érdekében nem állhat ez egyesülés, s -Magyarországot sem mentené meg a fenyegető veszélytől, – sóhajta -Frangepán. - -György frater indulatosan kérdé: - -– Mit akar hát tulajdonkép? - -– Szőrruhát akarok ölteni, s a theatiniak szigorú rendjébe lépni, melyet -Thiene Kajetán és a csüggedetlen jellemű Caraffa Péter állítottak fel. - -Izabella tőrszuráshoz hasonló fájdalmat érzett szívében; ellenben -Werbőczi feledve saját szerencsétlenségét, bátorító, lelkesítő -tekintetet vetett a magyar birodalom csaknem leghatalmasabb családjának -tagjára, ki Olaszországban szándékozik betegeket ápolni, és az utczán -prédikálni. - -György frater ujjait olvasóján élénken jártatva, szólt: - -– Gróf uram, vajjon mit mondana erre Frangepán Kristóf, Magyarország -főkapitánya s Slavonia és Horvátország bánja? mit mondanának a -koporsójokban nyugvó többi Frangepánok, kik annyi fényes győzedelmeket -vívtak ki? S vajjon gróf úr, Anicius, kitől kegyelmetek családja ered, -haruspex volt-e, vagy tán a régi Róma harczias patriciusainak egyike? - -Izabella erős felindulása mellett is különösnek találta, hogy Martinuzzi -ekkora hévvel törekszik visszatartóztatni Frangepánt. Minő czéljai -lehetnek vele? E kérdés benne, a nőn kívül már a királynét is kezdé -érdekelni. - -– Családom őse Anicius kétségkívül nem pazarlá idejét a madarak röptéből -vagy föltagolt belsejéből jóslásra; azonban szabad hinnem, hogy a váradi -püspök egy keresztyén szerzet tagjának vallásos kötelességeit nem fogja -egyenlőnek tartani azon szereppel, melyet Anicius mint haruspex vihetett -volna. - -– Magam is szerzetes vagyok, – szólt Martinuzzi, – s vallásom iránti -buzgóságomat az egész ország ismeri. Ellenségeim fegyverül használják -azt ellenem, s ő szentsége III-ik Pál nem tartotta méltatlannak a -megdicsérésre. De a gróf úr, midőn hősi bátorsággal tört át a német -táboron, vajjon hol talált engemet? Tán a czellában elmélkedtem az -eredendő bűn természete és az igazolás vitakérdései felől? Nem, gróf úr! -kard volt a kezemben, golyók fütyöltek el fülem mellett, s egy -bombaforgács lovamat verte le. Az ellenség már fogolynak képzelt, s én a -pap, sebeket osztva, vitézségemmel hárítám el magamról a veszélyt, s -vezérszavam futamíttatá meg a vakmerész ellenséget. S gondolja-e a gróf, -hogy a magyar főpapságba én hoztam be először e szokást? Nem, uram! a -püspöki zászlók a haza minden csatáin magason lobogtak, s a nagy -ütközetek évnapjait a megürült püspöki székek nyomták legmélyebben a nép -emlékezetébe. A magyar királyok gazdag adományozásait a papság buzgó -imájával és derék kardjával érdemelte meg. No, már gróf uram, ha minket, -az oltár embereit birtokaink nemcsak a szellem, hanem a harcz mezején is -küzdésre szólítnak fel, s ha szolgáljuk a közügyet mint gyóntatók, mint -misemondók, mint prédikátorok, mint országtanácsosok, mint birák, mint -főispánok, mint csapatvezérek s a királyi adományozások összekötik -nálunk a szellemi tér minden foglalkozásait, a fegyverviselés minden -terhével és veszélyeivel: vajjon akkor nem kell-e eszembe jutni, hogy -III-ik Béla Frangepán Bertalannak Modrus megyét adományozta, II-ik -András Frangepán Jerindónak a vinodoli grófságot, IV-ik Béla Frangepán -Bertalan roppant birtokait a segninai grófsággal toldotta meg, és Mátyás -király Frangepán Dömének régi uradalmaihoz még Stunyát, Ostroviczát, -Novigrádot és Ledeniczát csatolta? S vajjon ezen adományozások emléke -nem jogosít-e fel engem azt hinni, hogy a Frangepán-család is köteles e -meghasonlott hazában pártállást foglalni, midőn most véráldozatra van -szükség, vagy Ferdinánd vagy Izabella ügyét karddal és -életkoczkáztatással védeni? Ha kegyelmed, gróf uram, gyűlöli a törököt, -küzdjön ellene; ha pedig törökgyűlöletét a Zápolya-család jogai iránti -meggyőződés ellensúlyozhatja, akkor tartsa kötelességének királynénkat -követni Lippára s védelmezni a trónt Magyarország legutolsó falvában -szintúgy, mint midőn Budán volt felállítva. - -– Ah! Martinuzzi számított Frangepánra, szintúgy mint én – gondolá -Izabella. Alkalmasint ellenem akarta őt felhasználni szintúgy, mint én ő -ellene. - -S ebben a királynénak igaza lehet, de azon különbséggel, hogy a mi nála -Frangepán visszatartóztatására csak ürügy, az Martinuzzinál valóságos -politikai ok vala. - -– A püspök úr, – szólt Frangepán, – családom uradalmait hozza fel -ellenem, ki a szegénység esküje által a világi javaknak hasznát úgy sem -fognám venni. A püspök úr azt mondja, hogy e meghasonlott hazában -mindenkinek pártállást kell foglalnia. Igaza van. De helyzetemben a -válságot nem épen az idézi-e elő, hogy ha becsülettel lehetne is, -hajlamom szerint soha sem tudnék más mint a királyné ő felsége zászlója -alatt szolgálni; míg ellenben a királyné Magyarország megsemmisítése -nélkül nem léphet föl a török ellen, s épen a keresztyénség érdekében -kénytelen a szultán véduralma alatt élni? - -György barát gúnyosan mosolygott, de óvakodott politikája új irányát -feleselgetés által leleplezni. - -– Felséges asszonyom! – folytatá Frangepán, – lehetnek, kik a török -hitszegő eljárása után a váradi béke pontjainak végrehajtását -tanácsolhatnák. Nem hiszem, hogy felséged a legmagasabb polczon, a -trónon ne érezte volna azt, mit minden utas tapasztal, hogy tudniillik a -fény nem melegít eléggé, mihelyt igen emelkedett pontra árasztja -világítását. A hegy, melyen a nap sugara égni látszik, hidegebb, mint a -homályos völgy. Alkalmasint nincs Európa uralkodói között egy is, ki oly -könnyen mondhatna le a hatalomról, mint felséged, kivált ha szívének -vonzása a szétszaggatott Magyarország egyesítésének eszméjét -elősegíthetné. De e században fájdalom! épen hazánk egysége lehetetlen, -s minden kisérlet csak új török hódításokra vezetne. Nem az a baj, mert -a török rendkívül erős, hanem mert Európa rendkívül gyönge. Vallási -villongások apasztják erejét, nincs összetartó eszméje, az érdekközösség -mély érzése nem törhet magának utat, a régi alá van ásva, az új -készületlen, s inkább csak homályos törekvés mint kitűzött czél. V-ik -Károly roppant birodalom ura, s mégis képtelen volna Szolimán ellen -komoly háborut folytatni; néhány hitújító pap és tudós vitája igénybe -veszi minden idejét, s Németországot már csak egy kérdés bonyolíthatja a -véres és évekig tartó küzdelmekbe; azonban e kérdés nem az ozmán -hatalom, hanem a római szent birodalom erejének megtörésére vonatkozik. -Ferdinánd király aligha lehet mostanság oly állapotban, hogy Budát -elfoglalhassa és Magyarországot királyi pálczája alatt egyesíthesse. -Nemzedékek fognak sírba szállani a nélkül, hogy a váradi béke -végrehajtathassék, s a nélkül, hogy minden erre czélzó kisérlet egyebet -idézne elő, mint a török hódítás terjedését hazánkban. A végzet tehát -mintegy maga írja felséged elébe a török védelem alatti maradást, még -pedig utógondolatok nélkül. Ha felséged oly szilárdul ragaszkodik fia -jogaihoz, mint a legmakacsabb pörlekedő nemes aviticalis igényeihez: -akkor szerencsétlen viszonyaink közt az egyedül lehető politikát -követte, mely egyszersmind bölcsebb a lángeszű államférfiak bármely -indítványánál. Igaz, majdnem szét kell szakadni a magyar szívének, -látva, hogy hazája szét van darabolva, s lesz talán századokig. De a -gondviselés kegyelme gyakran rejt a keserűbe is valami vigasztalót, hogy -ne szokjunk el sem a reménytől, sem a szeretettől, s a szétdarabolt -magyar föld részei teljesíthetnek külön oly hivatást, melyet együtt -bizonyos korszakban képtelenek volnának betölteni. Buda és a török -hódoltság folyvást izgatni fogja a nemzetet a törökgyűlölet erélyére, az -egyesülés vágyára, az elpuhulástól való félelemre, s készülődésre az -idővel bekövetkező nagy csatákra. Ferdinánd királysága Nyugat-Európával -szorosb összeköttetéseinket tarthatja fönn, s a katholikus hit -megoltalmazására vezethet. Felséged országrésze pedig, ha a török udvart -pártütések vagy titkos szövetkezések által gyanakodóvá nem teszi, s ha -Ferdinánddal oly háborúkba nem keveredik, melyek török segélyt vonjanak -be, sokáig lehet a nemzetiség védelmezője s a magyar alkotmányos élet -egyedüli föntartója… Most engedje felséged, – szólt Frangepán kitörő -könnyekkel, – örökre búcsút venni felségedtől, s mindazon szerencsétől -és boldogságtól, mely a világtól végkép elszakadt és a szenvedő -emberiség lelki és testi sebeinek gyógyításáért élő, de önmagát -halottnak tekinthető theatinai szerzetest többé nem illetheti meg. -Virágozzék felséged családja, s kerülje ki mind a nagyravágyás merész -álmait, mind a tétlen elégültség és a viszonyokba hallgatag beleélés -satnyító álomkórságát. Védje felséged a földi koronát mindazon -eszközökkel, melyekkel az élet koronáját nem koczkáztatja, s hű maradhat -szívéhez, mely páratlanul nemes, s uralkodói kötelességéhez, mely -páratlanul nehéz. - -Ezzel Frangepán féltérdre hajolva csókolá meg a királyné átnyujtott -kezét, s Izabella forróbbnak tartá e csókot, mind a hideg tisztelet -kiszabta, s reszketőbbnek az ajkat, mint a leendő remete életmegvetése -követeli. - -Összpontosított lélekerővel lépett egy állványhoz, honnan igen egyszerű -kötésű kisded könyvet vett el, s Frangepánhoz sietvén, mondá: – Ebből -szoktam tizenkét éves korom óta imádkozni. Fogadja emlékül, s ha valaha -a magas látomásoktól, melyek a kegyességet az éggel hozzák állandó -összeköttetésbe, szemei a földre és a mulékony lét tárgyaira -letévedhetnek,… a gyöngeség e perczében jusson eszébe Izabella királyné -is. Imádkozni érette talán öntagadás volna… tehát egyszerűen csak jusson -eszébe. - -A királyné a többiekhez még néhány közönyös vagy útbaigazító szót -intézve visszavonult. - -György frater, ki nem örömest vált el Frangepántól és saját eszméitől, -melyekre már szilárd terveket épített, a teremből távozott ifjut karon -fogta. – Én a németországi egyházi szakadást nem tekintem oly fontos -következményűnek, mint kegyelmed, gróf uram! Kitünő egyházi -tekintélyeink, egy Contarini bibornok és a nagy tudományú Bucer -valószínűnek tartják a kiegyenlítést. Maga a pápa ő szentsége sem -hagyott föl a reménynyel; mert különben bele sem egyezett volna, hogy a -regensburgi gyűlésbe fölhatalmazottat küldjön. De a rosszabb esetben is, -midőn sem a római szék primátusának elismerésére, sem a sacramentumokra -nézve a regensburgi tanácskozás vagy egy általános zsinat eredményre nem -vezetne: vajjon mi okunk lehet Luther forradalmát veszélyesebbnek -tartani, mint a husszitáké volt? S a husszita zavarok alkalmával az -egyház szigora és a világi hatalmak erélyes eljárása nem gátolta-e meg a -polgárháború terjedését, nem taposta-e szét az eretnekség kigyójának -fejét? Sajnálatraméltó viszályok törtek ki ugyan a Hussz tanai miatt; de -nem okoztak-e többször a római császár pártütő hűbérnökei akkora, sőt -nagyobb zavarokat, mint a prágai predikator miatt támadt küzdelem? -Szintén az a vége lesz Luther izgatásainak is. Filep tartományi grófnál -sokkal hatalmasabb hűbéreseket büntettek meg V-ik Károly eszével és -erejével távolról sem mérkőzhető római császárok; s ha kegyelmed a -töröknek Európából kiüzetését csak a fenyegető vallásháborúk miatt -tartja lehetetlennek, akkor engem igen megvigasztalt. - -– Adná az ég, hogy sejtelmeim hamisak legyenek! – mondá Frangepán -szórakozottan, s a váradi püspök beszédjére alig figyelve. - -– Ha sejtelmei nem is hamisak, de mindenesetre túlságosan setét -színezetűek, gróf úr! Semmi sem könnyebb, mint képzelődésünket -rémképekhez szoktatni. Hány egyén nem jósolta meg a világ végének óráját -és az Antikrisztus országlásának kezdetét? míg ellenben kevés számmal -akadnak olyanok, kik egy kellemetlen baj kikerülésére vagy orvoslása -módjára a maga idejében felhívnák a figyelmet. Nem azért mondom ezt, -mintha a gróf uramat megtérítni akarnám. Ez lehetetlen, s a királyné -által választandó politikáról ejtett nézetei után már többé érdekemben -sincs. Csak arra kivántam figyelmeztetni, hogy ha Európa csakugyan oly -zilált és mállott, mint ön hiszi, s oly szakadások és belháborúk elébe -néz: még akkor is könnyebb lesz e beteg és magával meghasonlott -földrésztől alkalom szerint egy kevés pénzt vagy katonai segélyt -eszközölni ki Magyarország számára a törökök ellen, mint oly nagy -egyesítő eszmét találni ki s elfogadtatni, mely Európát újjászülve, s -friss és egészséges vérrel ellátva, képessé tegye a török hatalom teljes -megdöntésére. S valóban, ha már az Isten törököt teremtett és kardot -adott kezébe, én nem is azon törném fejemet, hogy e pogány fajt -megsemmisítsem. Megelégedném azzal, ha Magyarországot megmenthetem tőle, -vagy legalább biztosb helyzetbe hozhatom hitszegései és zsarnoksága -ellenében. A Frangepánok szerencsés házasságok által királyi és -fejedelmi családokkal jöttek szorosabb viszonyba. Az arragoniai, -luxemburgi és estei uralkodó házak vére vegyült a vegliai grófokéba. Nem -kétkedem tehát, hogy kegyelmed, ha betegápoló szerzetessé is lesz, -eldöntőleg folyhat be a politikába. Találjon ki tehát összetartó -eszméket, vagy az egyház belső reformjai által buktassa meg a -protestánsokat, s a forradalom jelszavaival zárja be a forradalmat; de e -tervek mellett ne feledje el III-dik Pál pápától időnként egy kevés -pénzt vagy buzdítást koldulni a törökök ellen, s ha néhány gályát -szerelhet fel, néhány száz önkénytest gyűjthet, ha befolyhat arra, hogy -a franczia király elhidegüljön Szolimán császár iránt, s hogy a -velenczei köztársaság összekoczczanjon vele: már akkor gróf úr nagy -szolgálatot tett nekünk, nagy szolgálatot a katholikus érdekeknek is, s -emlékezetessé tette nevét a történelemben, ha mindjárt ki sem találta -volna az Európát összeforrasztó nagy eszmét, s ha épen semmit sem -hathatott a katholikus egyházi főpapoktól is sürgetett belreformjára. - -A gyakorlati nézeteknek mindig nagy előnyök van az eszményi irányokkal -szemben, s ha Frangepán török-elleni undorát, mely a szultán hitszegésén -kívül a német foglyok vérfagylaló lemészárlása miatt fejlődött ki oly -gyorsan, ájulttá, s pusztán szenvedőlegessé nem tette volna az a -körülmény, hogy ő erkölcsi lehetetlenségnek tartotta Izabellától -Ferdinándhoz pártolni; míg viszont a Zápolyák trónjára nézve a -legnagyobb mértékben veszélyesnek hitte Izabellát törökellenes -politikába sodorni: ha ily tekintetek nem jöttek volna közbe, akkor az -ifju bajnok a had mezején talán Frangepán Kristóf hírét is -elhomályosíthatta volna, s a királyné tanácsában alkalmasint Martinuzzi -politikáját viszi keresztül. - -De így lehetetlen volt bizonyos bosszankodással nem hallgatnia György -frater okoskodását. S e bosszankodás annál nagyobb fokra hágott, mert -érzé, hogy a világról lemondása sem a világ szeme, sem saját maga előtt -nincs eléggé indokolva, s hogy küzdő és szenvedélyes szívet akar az -oltárhoz vinni, még pedig nem azon czélból, hogy megszenteltessék, hanem -hogy föl legyen áldozva. - -Rövid és fás feleletekkel igyekezett tehát Martinuzzitól menekülni, s -midőn ez sikerült, magányába sietett, s ott forró könnyeit ontá, -csókolta az emlékül nyert imakönyvet és elgondolá magában, hogy Buda -városa végtelenül szerencsétlen ugyan, és meggyalázott falai közt kevés -lehet, ki a halált ne óhajtaná és az élethez ragaszkodni tudna; de -összehasonlítva a szenvedéseket, a sötét kilátásokat s a kétségbeesés -indokait, van egy egyén, ki irigyelheti a többiek sorsát, és azt az -egyént Frangepán Orbánnak hívják. - -– Miért jöttem Budára, miért láttam őt? – sóhajtá. - -De, hogy ki ez az ő, azt ajkai soha sem gyónták meg. Egy titkot a -theatinai szerzetes koporsójába vitt. - - - - -HARMADIK RÉSZ. - - -I. - -Werbőczi István a Turgovicscsal folytatott beszéd és kivált a királyi -teremből távozása óta új hivatását tartá a vezeklés legerősebb nemének, -s mint lelkiismeretes férfiú és buzgó katholikus nem mulasztá el az -önkínzás e próbáját egészen kimeríteni. - -Turgovics után a második alkalmas egyén, kit a magyar magánjog -megmentésére a használható jogtudósok nagy hiánya mellett megnyerni -szükségesnek tartott, a vízivárosban lakó János diák volt. - -Sietett tehát őt személyesen fölkeresni. - -Soha oly magas helyzetű uraság még nem lépett abba a kis szobába, -melynek csak egy utczára néző ablaka volt, s néhány festett faszékből, -egy szerény nyoszolyából, egy széles és a körülmények szerint ágyat is -helyettesítő lóczából, egy falfogasból, hol a nemesi kard és néhány -ruhadarab függött, s az oklevél- és könyvtárnak alkalmazott alacsony és -füstös padlásgerendákból állott minden ékessége. - -János diák, a külváros legbelátóbb politikusa, nagyravágyása legbüszkébb -perczeiben sem mert volna számítani ekkora megtiszteltetésre. - -S midőn Werbőczi a lóczán helyet foglalt, elveszté minden keserűségét -azon emlék, mely eddig János diákot nyugodni nem engedte, s mely a -_partis primae titulus nonusának_ az ő hátulsó részére alkalmazott -égrekiáltó megsértésére vonatkozott. - -Most már belátta, hogy vannak kivételes helyzetek, melyek benyomásait -nem szükség zokon venni. - -S mihelyt a nagy Werbőczi közölte terveit vele, nemcsak hálásan fogadta -el a tett ajánlatot, de lelkét egészen megszállotta a kiengesztelődés -szelleme is. - -Elgondolá magában, hogy ha Buda városa keresztyén és zsidó népességét a -magyar magán és büntető törvények kötelezik, akkor az osztó igazság -szerint a város új polgárait, a törököket, szintén saját törvényeik -szerint kell elitélni. Megtörténhetnék azonban, hogy midőn a magyar és a -török közt verekedés támadna s ebből panasz, akkor az osztó igazság -szerint vegyes bíróságnak vagy bizottságnak kellene a vizsgálatot -megtenni, és a tényállást tisztába hozni. Miből viszont önként foly, -hogy ha az óriás szerecsen, ki őt a janicsár aga sátora előtt megrugta, -budai lakos találna lenni, s e rugdosási szenvedélyét valamely magyar -polgáron gyakorolná, akkor alkalmasint János diák is a vizsgáló vegyes -bizottság tagja volna. Kérdés tehát, – gondolá magában – vajon János -diákot a kiállott szenvedés és szégyen eltántorítaná-e arra, hogy új -polgártársa, a goromba szerecsen ellen, részrehajlással és -bosszuvágygyal hajtsa végre a vizsgálatot? A felelet az volt: nem. S -ezen eredmény meggyőzte őt, hogy Werbőczi István nála sem igazságosabb, -sem szakértőbb birót nem választhatott volna. - -Az önelégültség teljes mértéke a különben sem szótalan házigazdát -őszintévé, beszédessé tette. Elmesélte tehát Elemér és Barnabás -kalandját, még pedig a részrehajlatlan történetíró egész hűségével. Csak -azon részletet tartá némi homályban, hogy a lábrugás az ő testének minő -pontjára volt irányozva, mely egyébiránt sem bírt döntő fontossággal, -legalább az előadásnál nem. - -Werbőczinek könnyű volt meggyőződni, hogy a török fogságba hurczoltak -egyike az általa kiváltott ifju. Mélyen felingerült az elkövetett -erőszakoskodás miatt, de vigasztalá az, hogy a janicsárok néhány órával -előbb ejtették rabul Elemért, mintsem ő, Werbőczi, a hódoltság -főbirájává neveztetett volna ki, s ennélfogva a fenforgó eset a -nemzetközi jogok goromba megsértése, sőt valódi rablás; azonban végtére -is Izabella királynén, kitől egész tartomány raboltatott el, nem pedig -rajta ejtett személyes bántalom. - -Miből ismét lehetetlen volt azt nem következtetnie, hogy Elemér -megmentésére nem a tiltakozás vezet, hanem a pénz. - -De épen a pénzhiány volt Werbőczi háztartásának gyönge oldala. -Jövedelmeivel annyira nem tudott gazdálkodni, hogy szerencsésebb -körülményei közt is úgyszólván egy napról a másikra élt. - -Azonban nem kételkedett, hogy ha Elemért visszakövetelni nem sikerülhet, -akkor keresztyéni kötelességből is okvetetlenül ki kell váltania. - -E kötelességet sürgető s minden áldozatokkal daczoló teendővé varázsolta -át azon gondolat, hogy miután a törökkel neki folytonos viszonyt kell -fentartani, okvetlenül oly titkárra van szüksége, ki az erre szükséges -tulajdonok mellett még a török nyelvet is jól érti. - -Minden mást hátratéve haza sietett tehát előintézkedések végett. - -Midőn bérlakának, melyet még el nem hagyhatott, küszöbéhez ért, egy -pórruhába öltözött agg férfiura talált, kinek ismeretes vonásai régi -boldog időkre emlékeztették. - -Mennyire nem hasonlítának e vén ember vonásai azon irsai délczeg fiatal -nemeshez, ki a Rákos mezején tábort ütött, s a helyett, hogy, mint -született törvényhozóhoz illik, tanácskoznék, Werbőczit kortestársaival -együtt vállra emelte, s meghordozván a lealázott főurak előtt, nádorrá -kiáltatá ki, s mindaddig tiltakozott a zsarnokság ellen, míg Báthori a -közakaratnak engedni volt kénytelen, s hivataláról lemondott. - -Werbőczi addig kereste a ragyogó mult egyik tényezője és a pórruhás közt -a hasonlatosságot, míg ez megszólítá: Személyesen akartam átadni -nagyságodnak Deák István és Dániel uraimék egy levelét, mely -kézről-kézre vándorolván, tegnap érkezett hozzám, s hogy a kutya törökök -föl ne tartóztassanak, paraszt subába kellett öltöznöm. S nem ismer-e -rám, nagyságod? - -Werbőczi egészen földerült arczczal nevezte meg őt. A vén kortes könnyei -folytak, midőn a volt nádor szegényes bérszobájában egy ócska, de -kényelmes karszékbe ült. - -Sokat beszélgettek a tudós államférfiu és az együgyü nemes a régi jó -időkről, mely már hátok mögött volt, s a jövendőről, mely sem Budán, sem -Irsán nem látszik többé jót igérni. - -A kortes elpanaszlá birtokai elzálogosításának történetét, s az -államférfiu az ország zálog vagy örökvásár útján idegen kézbe -szállásának eseteit. Az irsai történetből Werbőczi azt a tanuságot -vonta, hogy az ő kortesvezére nem a leghelyesebben gazdálkodott. De hogy -mit vont ki az országos történetekből az irsai nemes, az nem jött szóba. -Azonban a hasonlatosság nem volt oly elütő, mint a mennyire Werbőczi -óhajtaná, s nem lehetetlen, hogy a nagy férfiu vendége saját -tönkrejutásának történetét vélte másodszor elbeszéltnek, s Buda helyett -állandóan Irsára gondolt. - -De bármint lett legyen, Werbőczi érzékenyen búcsúzott el a kortestől, -sokáig olvasá és újra olvasta erdélyi rokonainak levelét, s midőn a -levelet szekrényébe zárta, hideg borzadás futott át gerinczén, azon -sejtelemtől gerjesztett félelem, hogy talán most zárult be a «holt -városnak» utolsó egybeköttetése a világgal, s már ezentúl a nagy -czinteremben neki egyedül kell lakni, sírkövek és azokra tűzött -gyászlobogók közt. - -* - -A királyné az országtanács végső ülése után, félbeszakítva az -utrakészülődést, órákig volt bezárkózva. - -Senkit sem bocsátott magához, még a janicsár agát sem, ki a költözést -különböző ürügyek alatt folyvást sürgetvén, most azt a hírt volt -közlendő, hogy másnap a szultán Budára akar jönni, s a királyi palotába -fog beszállani. - -Miért volt Izabellának szüksége a magányra? ez iránt udvari személyzete -két pártra oszlott. - -A renegát neje, ki mióta férje budai főbasává emeltetett, az -udvarmesternőnél is magasabb rangú és befolyású egyéniségnek tartatott, -határozottan állítá, hogy ő felsége a sok virrasztás és feszített munka -után pihen, mi nem is csoda, mert megfoghatatlan volt a rendkívüli -élénkség és kitartás, melyet a költözködésre felügyelésnél napok óta -tanusított. - -Ellenben az udvarmesternő közbenjött kedvetlenségnek tulajdonítá a -zárkózást. - -Egyik fél fölhozta, hogy a királyné kimerültsége arczán még tegnap volt -látható; a másik mély bánat nyomait vélte ez arczon borongani, kivált a -mai értekezlet óta. - -Voltak semleges palotahölgyek, kik sem a renegát nejét, sem az -udvarmesternőt nem hitték czélszerűnek határozottan pártolni. - -Ezek nem tagadták el a kimerültség jeleit Izabellánál, de a mély -fájdalomét is megengedték, s ezt természetesnek állíták a fővárosból -távozás s annyi hű tanácsostól vett búcsú miatt, míg amazt szintén -önként érthetőnek tartották csak azon körülményből is, mert ők magok -alig birnak lábokon állani, holott a királyné mind a virrasztásban, mind -a foglalkozásban rajtok túltett. - -A renegát neje saját nézetei mellett még fölhozta, hogy a legmélyebb -csend van a királyné szobájában, de az udvarmesternő többször vélt oly -hangokat hallani, melyek zokogáshoz hasonlítottak. - -Mind a két értesítés egyezett a pártállást nem foglalt hölgyek -nézetével, de azért nem szünt meg a renegát neje és az udvarmesternő -felekezete közti versengés. - -Látszik, hogy vannak nők, kik a fölkelő, s vannak, kik a lemenő napnak -hódolnak. Egyik fejébe vette a válság közelségét, mely a renegát nejét -emeli az udvar élére; a másik fél még biztosnak hitte a Madridban, -Bécsben és Nápolyban szerepelt vén asszony helyzetét. - -Midőn a királyné legalább négy órai visszavonulás után ismét látható -lett, sápadt arczán sem kimerültség, sem bánat nem volt észrevehető, de -vonásai élesebbek voltak, tekintete parancsolóbb, s a behatóbb szeműek -ijedve vették észre, mintha egy kevéssé vénült, és virító szépsége közé -a hervadás lehe tévedt volna be… egy őszi csipős szellő a tavasz rózsa- -és liliomágyába. - -– Kamarásunk adja tudtul az agának, hogy holnap reggel nyolcz órakor el -fogunk indulni. Erről értesíttessenek tanácsosaink és többi kiséretünk -is. - -A királyné e rendelete volt az utolsó Mátyás király palotájában. - -Martinuzzi, ki eddig mindig csekélységben rendező szerepet vitt, fontos -dolgok miatt akart volna Izabellával értekezni, de nem fogadtatott el. - -Petrovics szintén mellőzhetetlennek tartá ő felségével, a rokonnal, -találkozni, azonban lehetetlen volt. - -Minden kéz, minden fő, minden láb igénybe vétetett a költözködésnél, s -Izabella figyelme a legcsekélyebbekre is kiterjedt. - -Nem annyira munkának, mint önkínzásnak látszott az egész. - -A budai polgárok szeretett uralkodónőjüktől óhajtottak volna búcsút -venni; a magistratus küldöttség által meg is jelenhetett, s Turgovics -családi fájdalma miatt – mert neje már a halállal küzd – Bornemisza -szónokolt, a nagy megindulás következtében eléggé érthetetlenül és -zavartan, de magát a polgárságot illetőleg, a budai basa gáncsoskodó -modora lehetetlenné tett minden részvétnyilvánítást. - -Most száguldoztak legelőbb az utczán török lovasok, még pedig kivont -szablyával; most jelentek meg török rendőrök ostorral kezökben. - -Minden ácsorgó számíthatott vagy ostorra, vagy kardlapra. - -Kiki még szigorúbban zárkózott szobájába, s a kapukat is becsukta. -Legfölebb a felső emeletekről merészelt egy-egy fő kitekinteni -részvétből vagy ujságvágyból, de aztán hamar visszahuzódott, félvén a -rakonczátlan spahiktól. - -Korán reggel pedig az egész török várőrség föl volt állítva a -Szent-György térre, a vízikapuhoz vezető kanyarulatra, s a külvárosnak a -révhez vivő utczájára. Ez, mint a janicsár aga mondá, a hatalmas szultán -szövetségesének, János Zsigmond királynak és a fölséges özvegynek -tiszteletére történik. - -Több basa jött be a táborból fényes ruhában, s a dísz és pompa nem -hiányzott. - -Ágyúdörejek jelezték az elindulás perczét. Egész hajóraj lepte el a -Dunát. - -A királyné számára kijelölt hajó egy kioszk minden kigondolható -ékítményével tündökölt, s bár a szultáné volt, a friss reggeli szélben -büszkén lengeté a magyar lobogót. - -A matrózoknak utasításul volt adva bizonyos nagy távolság, a hová -kikötni kelletett, s hogy ez a királynénak alkalmatlanságot ne okozzon, -a hajó nemcsak bársony pamlagokkal, de süteményekkel, frissítőkkel s a -legritkább gyümölcsökkel is el volt látva. - -E díszes járműben az uralkodó családon kívül csak az udvarmesternek, a -szolgálattevő kamarásnak, Petrovicsnak és a palotahölgyeknek volt hely -rendelve. - -A hajóraj pedig a tanácsosokat, a kiséretet, a pogyászokat, az udvari -fogatokat vette föl, míg ötven magyar lovas, mely a fedezetet alkotá, a -kijelölt első állomásra küldetett, hogy a gyors tovább utazhatásra -minden szükségest rendezzen. - -Midőn a királyné a neki mélyen tisztelgő török sorok közt a Duna révéhez -érkezett, oly hideg és nyugodt kifejezésü volt, mintha a művész -márványból véste volna ki; míg a palotahölgyek arczán a leeresztett -fátyol az idegenek figyelme elől csak kisírt és síró szemeket takart el. - -A hintóból leszálló magas úrnőt és fiát, a királyt, megint hizelgő -kifejezésekkel fogadták a basák, kik közt a szultán tapintatos és -gyöngéd intézkedésénél fogva nem volt jelen a budai főbasa. - -Válaszolni kellett a török urak czifra és mézes szavaira, s ezt Izabella -kimért és illedelmes modorban tevé, a nélkül, hogy a megindulás -legcsekélyebb jelét is adta volna. - -A basák távozása után még néhány percz kellett, míg a palotahölgyek -fogataikról leszállva, a díszhajóba bemehetének. - -S a renegát neje, ki a királyné rendeletéből őt legelől követte a -hajóba, midőn a partról a padlóra lépett, halk sikoltást tett, mintha -megbotlott volna. A királyné visszatekint. - -– A férjem; – e suttogó szót hallá. - -Szemei a renegát neje szemeinek irányát követték, s egy közönséges -magyar ruhába öltözött, karcsú termetű, hosszúdad és ideges arczú -férfiúra tévedtek, kinek göndör fekete szakálla már szürkülni kezd, s ki -rendkívül kicsiny és finom kezében fegyver helyett vékony nádpálczát -tartott. - -Ez emberen látszott bizonyos határozatlanság és önmagával küzdés; -látszott nagy fekete szemének összpontosított tüzében valami fenyegetés, -vagy talán csak feszűlt figyelem. - -A renegát neje most valósággal elbotlott a padlón, s alig bírt -súlyegyenhez jutni. - -Ellenben a királyné tekintete hidegen pihent régi, bár személyesen eddig -nem ismert ellenségének, az anatoli s most budai basának és a magyar -királyi palota új tulajdonosának küzdő vonásain. - -Ez pedig kezét fövegéhez emelé, mélyen köszönt, s azzal megfordult és -hátrahúzódott. - -– Ne higyje felséged, hogy féltem, csak határtalan szemtelensége zavart -meg. Még kész lett volna felséged útját föltartóztatni, – súgá a -renegátné nyugtalan hangon. - -– Nem látszott oly szándékkal lenni. - -– A ki annyi feleséget tart, az nem fél sem az isteni, sem az emberi -törvényektől, – válaszolta már most sírásra hajló arczczal a renegát -neje, s minthogy a nagy gyász közt csekély küzdelmekre senki sem -figyelt, fölemelte fátyolát s lopvást arra tekintgetett, hol egykori -férje a Dunaparton fölfelé haladt, egyedül lassan, álruhában, s vékony -pálczájával az utczaköveket ütögetve. Midőn pedig már a gyűlölt, a -bűnös, a félelmet okozó alak eltünt, nagy könyekkel teltek el a -renegátné szemei, s aztán nevetni akart, víg volt, s az udvarmesternőnek -kellett figyelmeztetnie, hogy ily gyászos napon a királyné kiséretében -senkinek sem szabad könnyelműnek lenni, s vihogni, mintha bálba -készülődnének. - -A hajó végre megindult, s midőn az evezőrudak csapdosni kezdték a -hullámokat, Izabella hallá, hogy a szegény öreg Werbőczi szeretett volna -a janicsárok során áttörni, de nem sikerült, s csak fövegét forgatta a -levegőben, míg végtére a kamarás azt észrevevé s búcsuüdvözletét kendője -lobogtatásával viszonzá. - -A pesti parton sokáig lehetett egy alakot szemlélni, ki a hajó menetét -követi, de a távolság miatt nehéz volt a ráismerés. - -Egyik hölgy Kanisait gondolta, a másik Révait, bár nem foghatták meg, -hogyan vetődhettek ide? Volt olyan is, ki az ifju vegliai és modrusi -grófnak képzelte. - -Izabella végpillantást vetett Buda kékellő hegyormaira s visszavonult a -födélzetről. - - -II. - -– Megérkeztünk egy állomásra, mely sem arra nem való, hogy benne -kipihenjünk, sem arra, hogy egyenes utat mutasson oda, a hová meg kell -érkeznünk. Sőt tulajdonkép hová törekszünk mi? Történtek-e -előintézkedések ekkora kiséret eltartására? Harambasák rajlanak az -ország alsóbb vidékein. Az utasok megtámadtatnak, kifosztatnak, még a -kulcsos városok kapui előtt is. S felséged költözködésének híre hamar -szét fog terjedni, és a vagyonszomjasoknak csalóka kilátást nyit már -csak az a látvány is, hogy hetven vagy nyolczvan szekér húzódik felséged -hintója után. Hát még ha tudnák: költözésünknél mennyire uralkodó -szempont volt a finom arany- és ezüstművek, csodatevő ereklyék, becses -emlékek és irígyelt műkincsek megmentése! Felségedet oly nagy mértékben -tartá elfoglalva a rakosgatás, hogy nem méltóztatott kegyes engedélyt -adni nekem az út iránti intézkedésekre. Most tehát van egy halmaz vinni -valónk; de nem tudjuk, hogy hová vigyük. Van útban háromszáz száj, mely -a beszélgetésre szükséges anyagokkal jól el van látva, de hogy étvágyát -szintén ki fogja-e elégíteni, az homályos és az én csekély fölfogásommal -át nem hatható talány. A mozaikművek és olajfestvények a szellemi -ízlésnek adhatnak bő táplálékot; de még csak az én gyomromat sem -elégítik ki, pedig szegény és asketa barát vagyok. - -E zsémbes szavakba tört ki György fráter, midőn a hajók terhöket a -partra rakták, s kevés szünet után tovább kelle utazni. - -– A püspök uram, – szólt Izabella, – a zsiványok megtámadásától tart. -Holnap már ki lehetünk erre téve. De hoztunk magunkkal fegyvereket. A -veszély egyébiránt alig hasonlítható ahhoz, melyet Buda ostroma alatt -kiállottunk, s ha kegyelmed akkor kardot kötött és vezérelt, reméllem -most sem fog hittani vagy politikai elmélkedésekbe merülni, midőn -magunkat védeni kell. Mondja püspök úr, hogy nem lesz enni valónk. Igaz, -nem hozhatunk varázsvesszőt, mely a légben megforgatva, terített -asztalokat állítson elő; de részemről inkább szeretek egy ízetlen étket, -melyet a püspök úr által gúnyolt kellemes társalgás fűszerez, mint a -finom lakomát, melyben mindent a szakácsmesterségnek köszönhetünk és -semmit magunknak. Hogy hová megyünk? kérdi tőlem a püspök úr, mintha -elfeledte volna a szultán óhajtását, mely Lippát jelölte ki. - -– Nem hittem, felséges asszonyom, hogy Buda elfoglalójának óhajtása -iránt akkora kegyelettel viseltessék. - -– Miután tanácsosaim elémozdították Szolimán azon nagy és hő óhajtását, -hogy Budára beülhessen, nem látom át, hogy egy csekély kívánságát miért -tagadjam meg. - -– S residentiáját, felséged, Lippára fogja áttenni? - -– Egy gyarló asszonytól, ki a politikai tekintetekre nem emelkedhetik -föl, ez a szándék is elég volna. Azonban Erdélybe fogok költözni. - -Izabella a végszavakra oly súlyt helyezett, hogy Martinuzzi -megdöbbenéssel kérdé: – Tehát az ország egy részét, a legtermékenyebb -magyar megyéket föláldozzuk? - -– Alkalmasint. De van eset, midőn a hajóból drága kincseket vetnek ki, -az egész megmentéseért. Úgy hiszem, Erdély egy nagy védmű, melyet a -természet azért alkotott, hogy tulajdonosa egyenetlen erő ellenében is -sikerrel védelmezhesse magát. A történelem még csak ezentúl fogja e -hitemet a legfényesebb tanuságaival megerősíteni. - -– S a töröktől akarja felséged magát védelmezni? - -– Nem. A váradi békétől. - -– Ez egészen a vegliai és a modrusi gróf javaslata szerint hangzik, – -szólt alig elfojtható dühvel Martinuzzi. - -– Téved a püspök úr. Én kegyelmed politikájára tértem át. - -– Felséged talán megfeledkezni méltóztatott arról, hogy Majláth egész -Erdélyt Ferdinánd részére vonta, s a pártfőnök elfogatása még nem -oltotta ki a pártszenvedélyeket. - -– A lázadást vagy kegyelmünkkel fegyverezzük le, vagy győzedelmeinkkel. -Rokonom Petrovics és püspök uram derék vezérek. - -– Csak azt nem tudom bizonyosan, hogy negyvenkilenc vagy ötven emberből -áll-e seregünk létszáma, – szólt gúnyosan Martinuzzi. - -– Kiséretünk épen ötven lovasból áll, – válaszolá komolyan Izabella. - -– Alkalmasint mind czentaurok, kiknek alakjok már páni félelmet okoz. - -– Kettő közülök beteges, három, mint gyanítom, rosszul üli a lovat. A -többi legfölebb kevés csatában forgott. - -– Mind megannyi kecsegtető tulajdonok, – jegyzé meg Martinuzzi. - -– Parancsomra a várak, a szászokén kívül, kinyitják kapuikat, s vannak a -magyar megyéken számos hazafiak és lovagias jellemü bajnokok, kik egy -szerencsétlen nőt védnének akkor is, ha az a nemzeti uralkodást nem -képviselné. A székelyeket eszélyes bánásmóddal egészen részünkre lehet -hajlítani, s ha elhagyatva volnék is, állapotom az Endre királyéhoz -volna hasonló, ki egy vesszővel ment a lázadók táborába és győzött, épen -az erő hiánya és a jog érzete által. - -Oly határozott volt Izabella minden szava, hogy Martinuzzi az ámulás -miatt alig tudott magához jönni. - -– Felséged eddig unatkozott a trónon, – szólt. - -– Most unatkoznám a trón nélkül, – válaszolá a királyné, erős -hangnyomattal. - -– S honnan e változás? - -– És kegyelmed nem tapasztal magában semmi változást? - -Martinuzzi a roppant változást, melyen átment, annyira érzé, hogy e -téren nem merte a királynéval tovább folytatni a vitát. Egyszerűen tehát -csak azt kérdé: – Miután felséged saját belátása szerint mindenről -gondoskodott, nem volna-e kegyes nekem fölfedezni azon fontos titkot, -hogy melyik várost jelölte ki az udvartartás helyéül? - -– Gyulafehérvárt. - -György barát belátta, hogy Izabella saját terveihez képest jobb -választást nem tehetett volna. – Ez a nő démoni elmével bír! S nekem ma -azt kell azt legelőbb észrevenni? - -Benső gondolatát a fölindult püspök szemöldei összevonásával és ajkai -mozgatásával követte, egészen öntudatlanul. - -– Nem hallám, mit hozott föl ellenem kegyelmed, – szólt Izabella. - -– Boldog Isten! hát felséged olykor puszta gondolataimat is -meghallhatná? Én csak azt gondoltam, hogy Gyulafehérvár rongált -kőfészek, mely némi védelemmel még szolgálhat ugyan, de a kényelmet -hírből sem ismeri. Ha felséged Erdélyben lehetett volna, midőn boldogult -emlékű férje haldoklott, most nem jutna eszébe Gyulafehérvárt Buda vagy -Krakkó kisebb kiadásának képzelni. - -– Erdély központjául elég alkalmas és jól megerősíthető. - -– Ott lakása sem lesz felségednek. - -– A püspöki residentia használható épület. - -– Honnan gondolja azt felséged? - -– Egyik apródommal, ki elevenen emlékezett rá, lerajzoltattam. - -– S talán az tanácsolta is? - -– Nem lehetetlen. Mert mióta a bölcsesség csak régi csalódásokat cserél -föl újakkal, kezdem tisztelni az együgyűséget. Például fodrásznőm semmit -sem ért az országos dolgokhoz, s mégis lehetetlen volt fejéből kiverni, -hogy ha a szultán Ó-Budára jött, miért ne menne el Budára is, holott oly -közel fekszik? Hiába hozták föl neki belső tanácsom alapos okoskodásait. -Mindig csóválta rá a fejét s a mellett maradt, hogy a szultán, ha -Stambulból Ó-Budára fáradott, csak megnézi Budát is. - -– S az a jósoló sybilla, felséges asszonyom! talán a gyulafehérvári -püspöki lakot is czélszerű királyi palotának tartja? - -– Nem lehetetlen. Mert úgy vélekedik, hogy kincstárnokunk, kinek, mint -halljuk, a számadásai Buda ostroma alatt megégtek, lelkiismeretesen -kezeli a közjövedelmeket s kötelességének fogja tartani, eszélyes -megtakarítások által elég pénzforrásról gondoskodni, oly építkezések -gyors létesítése végett, melyek a szegényes püspöki lakot magas -állásunknak megfelelő palotává varázsolják át. - -– S nem nevezte meg, felséged fodrásznője a megtakarítások eddig igénybe -nem vett valamelyik módját? - -– Miért ne tehette volna? Például mondhatá, hogy azon kétértelmű s álnok -politika, mely titkon Ferdinánddal alkudozott, s ugyanakkor legerősebb -hűségi esküket küldött Stambulba, igen költséges volt, még pedig nemcsak -a hadviseletekért, melyekben akármelyik fél győzött, okvetlenül mi -voltunk a vesztesek, hanem főleg azért, mert a basáktól kezdve a szultán -kutyapeczérjéig mindenik befolyásos török úr, árulkodó szolga és koldus -renegát száját aranynyal kellett bedugni. Már ezentúl a botor és -veszélyes kiadások el fognak maradni. S csak magok azon drága prémek, -biborok s arany himzések, melyekkel Stambulban kétszinűségünket takartuk -be, elégségesek lettek volna világi élvezeteink számára egy fényes -királyi palota mellé babyloniai függő kerteket építeni, s poraink őrzése -végett az Arthemisia művével vetélkedő mausoleumot emelni. S most -elbocsátom kegyelmedet, kincstárnok úr, hogy a pénzkimélés általam -említett rovata felől gondolkozzék. - -Világosabban nem lehetett volna körvonalazni az új politikát, melyet -Martinuzzinak, ha vagy visszavonulni vagy Izabella ellen fellépni nem -akar, mint látszik, okvetlenül végre kell hajtani. - -«Most elbocsátom kegyelmedet», e büszke szó nyomta leginkább az alázatos -György fráter szívét. - -Hisz alig két hónapja, hogy ő a miniszter, mondá a királynénak: ha -felséged titkon Ferdinánddal czimborál, kénytelenek leszünk a haza -érdekében őrizet alá vettetni. S mit tett akkor Izabella? Könnyezett, -bár nem a trón elveszthetése, de a kíméletlen kifejezések miatt. - -S most tulajdonkép mi e gőgös királyné? fontolgatá Martinuzzi. Lealázó -hasonlatosságokat gondolt a bujdosó hölgy állapotának jellemzésére, s ha -akkor, midőn ő élt, a sátoros czigányokon kívül még mások is barangolnak -az országban, akkor vándor szinésztársaság igazgatónőjének mondta volna, -ki midőn a szerepet eljátszotta s arczáról a festéket lemosni és -válláról a czifra palástot le kelle vetni, hiúságból nem akar újra -öltözködni, s a királyné jelmezében vezeti kiséretét egy helységből a -másikba. - -Valóban Izabella helyzete nyomorúságos volt. - -De bármely hasonlításokon törte fejét a püspök, lehetetlen nem éreznie, -hogy a nő van fölényben s nem ő, a hatalmas államférfiú. - -Mert Martinuzzi Budán népszerű politika és magát életre-halálra védni -akaró hadsereg élén állott; ellenben a királyné a váradi béke -végrehajtását sürgetve, a közérzületet támadta meg, s a fővárost, az -ország szemefényét veszélyeztetni látszott. - -Most Martinuzzi és az egész belső tanács politikája silányul megbukott, -s nemcsak a féltett Budát, hanem az ország legszebb részét juttatta -idegen hódító kezébe, még pedig úgy, hogy a korlátolt eszűség vádját -veté a fő tekintélyekre, kik álokokkal lelkesíték a népet oly törekvések -iránt, melyek józan felfogás szerint mással nem végződhettek, mint -kiáltó kudarczczal. - -Az eredményből ítélve Izabella szeszélye magasabb bölcseség volt, mint -az őt környezett államférfiak ravasz s minden körülményt hasznosító -tervei. - -S a főpap, bármint mérgelődött, kénytelen volt elismerni, hogy a külszin -a királyné mellett van, s hogy ez, a nőket is odaértve, most csak -háromszáz személy felett parancsol, de a parányi tömegből ő – a hatalmas -miniszter – egyetlen védelmezőre, sőt, ha lábbal tapostatnék is, -egyetlen sajnálkozóra sem talál. - -S vajon más hangulatban van-e az ország? - -Budának és a Duna mellékének elvesztése, akár szándékból, akár -együgyűségből történt, alkalmas arra, hogy a szerepvivőket a nép -széttépje; de arra nem, hogy vállra emelje és megkoszorúzza. - -Ha tehát őt Izabella nyilvánosan vádolná, megsemmisülése alá van írva. -Ellenben, ha ő mondaná a királynét bűnösnek, mert Budát Ferdinánd kezére -vala játszandó, legfellebb azt válaszolnák rá: – Ő felsége a két rossz -közül bölcsen választotta a kisebbiket. - -– De én, gondolá magában Martinuzzi, Magyarország területi épségét -akartam visszaszerezni, még pedig egy magyar uralkodóház alatt. Most, -midőn tervem az eddigi úton lehetetlenné vált, s a viszonyok -kényszerűsége tőlem áldozatot kíván, inkább dobom el a Zápolya-ház -koronáját, hogy kivívhassam az ép és egész Magyarországot. Nem az én -politikám-e a valódi hazafias, az igazán magyar? Mi becscsel birhat -előttem az a czél, hogy a szétdarabolt és a szomszéd hatalmak közt -felosztott országból egy hulladék tizenöt vagy húsz megyéből -összeférczeltessék magyar születésű herczeg számára, s hogy kegyelemből -tengjen addig, míg valamelyik szomszéd a kezét rátenni veszélytelennek -nem tartja! Hozzám szegődhetik a siker, legalább oly bizonyosan, mint a -másik félhez; s ha nem, akkor legalább részemre áll az igazságos utókor… -Ellenben, mit akar ez a királyné? Midőn talán a török segély nélkül is -védhettük volna Budát, a szepesi herczegségért, s holmi silány -kamara-jövedelmekért le akart a koronáról mondani. S most, midőn ha -előbbi terve mellett marad, európai keresztes háborút szervezhetnénk a -török ellen, a keserűség minden magyart Ferdinánd zászlóihoz -csődíthetne; most, midőn eddigi gyöngesége, a legmagasztosabb -önfeláldozás dicssugarában ragyoghatna,… most hirtelen megváltoztatja -politikáját, s többé nem kell neki a szepesi herczegség mint hűbér, nem -kell a váradi béke… neki a török védhatalom kell… a korona kell… s -miért? Mert a nőnek oly szükséges a szeszély, mint a tüdőnek a lélekzés. -S miért? Mert Frangepán odadobott egy eszmét, melyet ellenem táplált -gyűlöletének kielégítésére használhat. És én tűrjem-e ezt? - -Martinuzzi gondolatban sem mert ily kérdésre felelni; mert szenvedélyes -szíve mellett is elég esze volt, hogy belássa, miként most csak a -királynéhoz csatlakozás, a királyné kivánságainak betöltése mentheti meg -a bukástól. - -Bizonyos vala az iránt, hogy ha a királynénál említésbe hozza tervét, ez -szédelgésnek fogja nyilatkoztatni, s válaszát azon mesére hivatkozás -fejezné ki, melyben a róka a hollónak tanácsolta, hogy ejtse ki a sajtot -a vízből visszatükröző hold karimájáért. - -De ha a királyné ellenére kisértené meg tervét? - -Martinuzzi belátta, hogy ez a törvényes térről lelépésnek volna -mondható. - -S nincs-e erős pártra szüksége a lázítónak, hogy a vérpadot kikerülje? - -És ő a gyám, a püspök, a mindenható miniszter odajutott-e, hol a -vakmerőség e neme és veszélye felmerülhet? - -– Heves, követelő s kiállhatatlan gőgű volt Török Bálint, s én nem -segítém őt ki a hálóból, melybe könnyelműleg bonyolódott, – mormogá -Martinuzzi. – Ez hiba volt tőlem. Ő a csekélységekben hegykén szegült -ellenem; de a nagy kérdésekben többnyire pártolt, a királyné szeszélyei -ellenében is. Most Izabella több mint szeszélyes; mert kész tervei -vannak, s a magas belátás adományát a legveszélyesebb mértékig -megszerezte, s Isten tudná hogyan? Aztán kárhoztassa valaki egyházunkat -az ördögűzésért! Nem szállotta-e meg őt a kisértő lélek? Lehet-e ekkora -átalakulás a sátánon kívül másnak műve? Némuljanak el a természetbuvárok -és lélekismerők! Ők a tévedések hitét terjesztik! A rendkivülit csak -rendkívüli hatás magyarázhatja ki. - -György fráter olvasójáról fölemelte ujjait és keresztet vetett. - -– Ez az asszony félelmes! kiáltá, s aztán körültekinte a magános paraszt -gunyhóban, hová egyedül vonult be, az úti készületek miatt zajgó, sürgő -világ elől. – S kinek kerülhet életébe az elkerülhetetlen küzdés? e -gondolat, e talány, e bősz sejdítés, e nevetséges ötlet – s mit tudná ő, -melyik? – villanyként hatott agyidegein át, megrezzentve annak minden -szállait… Most hogy állunk? tudakolá magától. A királynén és magamon -kívül Petrovics bír befolyással. S kinek részére nyilatkoznék e -korlátolt eszű katona? Rokonát és a külső törvényességet pártolná. Török -Bálintért nagy politikai bűn nyomja lelkiismeretemet. A ballépésekből -támad a megtorlás. A bűnt az Isten megbocsáthatja a gyónónak és a -bánkodónak, de a félreismert politikai érdekek kegyetlenek, s -természetökben fekszik a kérlelhetetlen bosszúállás. Mit tegyek? Meg -kell nyernem a királyné bizodalmát, – míg erőhez jutok. - -A kocsik és hátaslovak készen állottak; a karaván útnak indult. - -* - -Szolimán császár, a királyné elindulásáról értesítve, elég udvarias volt -egy török csapatot fedezetül utána küldeni, hallván, hogy az Alföldön -erős harambandák fosztogatnak és eléggé merészek mezővárosokat -megtámadni, sőt palánkákra is sarczot vetni. - -Természetes volt azonban, hogy a roppant kincs és pogyász gyulasztó -hatást gyakorolt minden útonálló képzelődésére, és a roppant rónaság -számos kalandorait és rabló csapatait egyesíté egy nagy merénynek -közerővel végrehajtására. - -Szalonta körül történt a megtámadás. A küzdés a résztvevők jelentékeny -száma miatt valódi harczczá vált, mely hosszú csatázás után a támadók -teljes megveretésével végződött, noha, fájdalom! a társzekerek nevezetes -része még kezdetben elszakittatott a kisérettől és veszendőbe ment. - -Nem tudjuk, hogy az ifjú vegliai s modrusi gróf mint theatinai szerzetes -mily gonddal járt el a betegek ápolásában; de Izabella királyné a -sebesültek körül annyi figyelemmel és áldozatkészséggel sürgött, mintha -a «szürke nénék» még akkor ismeretlen társaságába tartoznék. Pár -veszélyesen megsebesültet kénytelen volt Szalontán hagyni ápolás végett, -de annyi pénzzel ellátva, hogy mind gyógyíttatásokról gondoskodhattak, -mind pedig későbbi pályájokról. - -A többieket saját kezével kötözé, s udvari orvosával együtt folyvást -intézkedett minden kényelmökről. - -Palotahölgyei látván e kitartást, e nagy szorgalmat, magok is -eszményképül tűzték ki a női erények közül főleg a könyörületet; minden -koldusnak alamizsnát adtak, a kiséret egészsége után rendszeresen -leskelődtek, a kinek csak a foga fájdult is meg, már tíz orvosra és -ápolóra akadt, s még a vén udvarmesternő sem mulasztá el a megbántott -hiúság egész szenvedélyével kelni ki az álnok és alattomos renegátné -ellen, ki addig ólálkodott egy kamarás körül, míg az váltólázat kapott, -s ekkor megragadva az alkalmat, ápolás alá vevé, s így az egyetlen -valódi beteget, ki még rendelkezés alatt állott, monopolizálta a többiek -jogának világos sérelmével. - -Izabellát a szenvedők feletti őrködése a karavánnál oly népszerűvé tevé, -hogy ha Erdélyt is, melynek határához már közel voltak, úgy le fogja -igézhetni, akkor a váradi püspök tökéletesen megbukva kolostorba -vonulhat. - -De az előjelek rosszak voltak, s az utasok, kik Erdélyből jöttek, -egyértelműleg ingerültnek festék a hangulatot. Egész vidékek fosztatnak -ki, egész falvak égettettek hamuvá. A Zápolya-család hívei is a török -gazdálkodás miatt megbosszankodva, Ferdinánd részére kezdettek hajlani, -s az elkeseredés és bosszú alig elfojtott lángját könnyen szíthatja nagy -gyuladássá azon hír, hogy Budát a török véglegesen megszállotta. - -A királyné e híreket hallva, rögtön visszaküldé a török kiséretet, bár a -haramják új megtámadásától még tartani lehetett volna. - -Kincstárnokát pedig figyelmeztette, hogy sem az ékesszólásban, sem az -igéretekben fösvény ne legyen, miután úgyis nehéz leend az erdélyi -közvéleményt rábirni, hogy a haza nagy gyászát ne neki tulajdonítsák. - -A végszavakat erős hangnyomattal ejté ki Izabella. - -– Látszik, gondolá Martinuzzi magában, hogy ez a démon, ha az erdélyiek -vonakodnának őt befogadni, a kiegyezkedésért engem nézett ki áldozatul. -Csalhatatlanul ellenem tanuskodik az eredmény, s arra felesleges -számítanom, hogy a sátánka elég szépséggel, elég ékesszólással és -bátorsággal nem bír az esélyeket sikeresen felhasználni. Részére fogok -állani, s talán nézeteimhez, melyek eredetileg az övéi voltak, -lassanként visszatéríthetem, s ha csalódni fognék, ha czélt nem érek, -ám! akkor küzdjünk meg életre-halálra. - -Ily eszmék nem rajzoltak kellemes kinyomatot, a tettetéshez különben -értő György fráter vonásaira. - -– Mindig szemmel kell tartanom őt! gondolá Izabella a barátra tekintve. -Figyelnem kell rá, mert nincs percz, melyben valami gonoszságot nem -forralhat ellenem. Ha fiam koronáját el akarná rabolni, akkor küzdjünk -meg életre-halálra. Szegény Izabella, mennyiről kelletett lemondanod, -hogy a koronát egyetlen kincsnek tekinthesd! Régen többet ért volna egy -virágfüzér, melyet kedves kezek nyujtanak át. Régen fiamat is inkább -szerettem boldognak, mint hatalmasnak képzelni. Az idők megváltoztak. -Szívem eladta jogait a hideg és gyűlölt értelemnek, az önző uzsorásnak, -ki oly érzéketlen, mint a tárgyak magok, melyekkel üzletet folytat. -Küzdjünk tehát, verjük le az akadályokat. - -Erdély határszélén a karaván fegyveres csapatokkal találkozott, melyek a -keskeny bejáratot elállották, s kijelenték, hogy a királynét nem engedik -az országba lépni. - -Izabella az alattvalói hűségről beszélt. Martinuzzi élénk színekkel -rajzolta a veszélyeket, melyek e vakmerő lépés miatt Erdélyre -háramlanak. Ferdinánd ereje semmivé van téve, és Szolimán -megszámlálhatatlan hadait tüstént Erdély ellen fogja zúdítni: ezt állítá -György barát, s erősíté, hogy ily eshetőségre már Budán a szükséges -szabályok rendezve voltak, s a mongolok berontása IV. Béla alatt -gyerekjáték volt ahhoz képest, mi az erdélyiek párthuzása miatt be fog -következni. - -A szónoklatot magánértekezletek váltották fel egyes főnökökkel, melyek -más húrokat pengettek, s a félelemhez a reményt, s a pusztítások -rémképeihez az önzésnek kedvező kilátásokat csatoltak. - -Rövid idő mulva ki volt egyenlítve az egész kérdés és az ellenséges -indulatú csapatok tisztelgő küldöttségekké alakultak, melyek ünnepi -pompával s tömeget lelkesítő ovatiók közt vezették a királynét -Gyulafehérvárra, hol az üres püspöki residentiát tüstént elfoglalá, s -kincstárnokának legsürgetőbb foglalatossága volt a pénzt szüntelen -ontani, mígnem a nagy igényű épületet tág s aránylag eléggé kényelmes -királyi palotává varázsolhatta. - - -III. - -A Duna felsőbb vidékeire indított «dúlók és perzselők» hatalmasan -folytaták a pusztítás művét. Esztergom vidéke lángbaborúlt, Nyitramegye -lakosai tömegestől hagyva el falvaikat, a hegyek közt kerestek -menedéket. – Szolimán főtáborhelyére, Ó-Budára már érkezett egy falka -rab, s midőn a janicsárok Elemért és Barnabás diákot egy fogházzá -alakított magtárba zárták, már ott egész társaság volt a polgári helyzet -különböző fokaiból összehozva. Nemsokára új szállítmány érkezett, -miáltal az árverezésre szánt tárgyak száma úgy megszaporodott, hogy új -helyiségek jelöltettek ki, és előállott az értékesebb árúk -osztályozásának szüksége. - -Elemér, ki a török szokásokat jól ismerte, és szerencsés természeténél -fogva elszánással tudott ott tűrni, hol a bajon nem segíthet, mosolyogva -súgta Barnabás diáknak: – Úgylátszik, hamar elválik, hogy a török ízlése -szerint drága vagy olcsó portékák vagyunk-e? - -Barnabás diák szemei valamivel kijebb tolódtak üregeikből, mintha eszét -akarnák segíteni azon gondolat megragadásában, mely utitársa víg -kedvének magyarázatát adhatná. – Talán, ha a törökök drága portékának -fognak minket tartani, akkor könnyebben emelkedhetünk? – kérdé halk és -szaggatott hangon. - -– Díjunk csalhatatlanul emelkedni fog, csakhogy akadjon aztán, a ki -kifizeti. - -– Úgy hát jobb lesz, ha lim-lomnak tartanak. - -– Annak szintén megvan a rossz oldala. - -– Hogyan? - -– Hát csak úgy, mihelyt kevésre becsülnek, vagy a szárazon hegyi ágyú-, -vagy a tengeren gályavonásra alkalmaznak. - -– De legalább hamar kiválthat Werbőczi. - -– Feltéve, hogy a gálya, melyhez minket fűznek, nem küldetik Tunisba, s -a hegyes vidék, melyre ágyúkat kell vonni, nincs az Araráthoz közel, – -jegyzé meg Elemér. - -Barnabás oly csodálatosan vigyorgott, mint a szelindek, midőn fogának -mind a két sorát mutatja. – Állapotunkat Deák uraiméknak köszönjük – -szólt száját helyre- és homlokát összevonva. – Ha ők lóra nem ültetnek, -akkor nem volnánk török rabok. Barátom! a míg mi éhgyomorral a gályát -vonjuk, addig a falánk vendégek Dora kisasszony lakodalmán torkig -öltöznek. - -– Hagyjuk ezt a kérdést érintetlenül, ha együtt akarunk maradni. - -– Vajjon Werbőczi tudja-e szerencsétlenségünket? – kérdé Barnabás az -intésnek engedve. - -– Attól függ, jut-e valakinek eszébe annyi nagy csapás közt a mi csekély -szenvedéseinkre emlékezni? - -– A borbély szeret beszélni, s ha a fontosabb hírekből kifogy, -okvetlenül kifecsegi a mi történetünket is. - -– De a sor akkor kerülhet ránk, midőn már a szultán fölszedette a -sátorfákat. Egyébiránt – folytatá Elemér biztatólag – az embernek minden -eshetőségre kell gondolni, s csak azért említém a rosszabb kilátásokat, -hogy azok se találjanak készületlenül. - -– Csakhogy együtt maradunk, annyi a bizonyos – szólt Barnabás nála -szokatlan higgadtsággal. – Minden egyéb, mi velünk történhetik vagy mit -nekünk meg kell tenni, oly kétséges, mint egy jóslat a jövő heti eső -vagy verőfény felől. - -– Szeretem az ilyen hangulatot, – mondá Elemér, kezét nyujtva -Barnabásnak. - -A volt magtár árúi csakugyan gondos kiválasztás alá vétettek s Elemér -minden tétova nélkül soroztatott a gazdagabb vagy külsőleg kitünőbb -osztályba, mely vagy a rabbal kereskedők zsebét fogja megtömni, vagy a -renegátok számát szaporítani. - -Barnabás az ő nagy ingerültségére vita tárgyává lett, de midőn Elemér -látta, hogy alkalmasint a magtárban hagyják, török nyelven említé, mikép -ha kiváltásról lehet szó, akkor ugyanazon ember fogja mindkettőjüket -szabadokká tenni. - -E nyilatkozat tüstént eldönté a kérdést, de fájdalom, túlságosan kedvező -irányban. - -Elemér oly tisztelettel kisértetett egy még üres terembe, mintha zászlós -úr vagy legalább valamely végvár elfogott főparancsnoka volna. Érette -Barnabás is hasonló figyelem tárgyává lőn. - -Egészen megborzadva a kitüntetésen, melynek vége, a roppant díj miatt, -hosszabb rabság lehete, Elemér nem mulasztá el megjegyezni: hogy -védurok, ha sajnálkoznék is szerencsétlenségökön, nem határozhatná el -magát szertelen váltságra. - -– Annál jobb, – felelte a janicsár aga, ki épen akkor lépett be. - -– De mi hasznunkat veszik nagyságtok, ha minket árvereznek? Ki adna -érettünk közönséges díjnál többet? - -– Árverezésről szó sem lehet, – szólt az aga – mert a budai főbasaság -felállítása óta a zászlós uraknál is keresetebb tárgy az oly ember, ki -magyarul és törökül jól beszél. - -Barnabás tudakolá Elemért, hogy a török főúr mit mondott. - -– Béketűrésre intett, s reméli állapotunk jobbra fordulását. - -– Csak ezt mondta? - -– Sok szóval csak ezt, – erősíté Elemér, nem mervén oly dolgot közleni, -mely a diák gyanakodó jellemére ingerlőleg hatna. - -A «dúlók és perzselők» újabb szállítmánya pár főrangú fiatallal -szaporítá fogházukat. Ezek nővéreiket siratták, kik szintén rabságba -estek, s hihetőleg a háremeket a ritkaságuknál fogva is keresett magyar -odaliszkokkal gazdagítják. - -Még a kemény szívű Barnabás is komorrá lőn. Dora jutott eszébe. Ezt -képzelte rabvásáron, a mint szemtelen kezek érintik mellét, derekát, s a -mint vén és gazdag törökök vetnek buja vágyaktól szikrázó tekintetet -azon bájos termetre, mely most egész szépségével lebegett a -szerencsétlen diák szeme előtt, s azon elleplezett idomokra, melyeknek -arányát ő még a zárdában egy térdszalag után tudományos pontossággal -határozta meg. - -Az erős és kiválóan érzékies képzelődés játékának eredménye volt, hogy -Barnabás összeszorítá ujjait, fenyegető állást vett a léggel szemben, s -öklelődzni kezdett, mintha látatlan egyénekre intézne kemény csapásokat, -s közülök némelyik már földre is bukott volna, s heverő helyzetében a -lábrúgásokra kedvező pontokat szolgáltatna. - -Midőn Barnabás, börtöntársainak nagy meglepetésére, a harczot erélyesen -folytatá, s azon vén törököket, kiket Dora felett alkuvásban képzelt, -döntögetvén, arczvonásain a düh teljes kinyomata ült, Elemér megragadta -karját. – Mit csinálsz? súgá fülébe élesen, s csaknem sivítva. - -E figyelmeztetésre Barnabás első mozzanatban metsző tekintetét és öklét -ellene fordítá, de a másodikban már szégyenpirral arczán s lesütött -szemekkel húzódék hátra, s egy falócza szélére ülvén, meghunyászkodva -guggolt, mintha oly csínyen kapták volna, melyet titkolni és szégyelleni -kell. - -– Nagyon ingerel e fogság, szólt később emeltebb hangon, mintha az -idegen lakók előtt akarná magát menteni. - -Igen megfogható vala a diák mentsége azok előtt, kik szintén dühben -voltak: de Elemér attól tarta, hogy ismét egyike kerül elő ama -jeleneteknek, melyek Barnabást őrjöngés felé sodorják, s vad -képzelődését badar és iszonyú alakokkal terhelik meg. - -Beszédbe elegyedett vele, hogy kiragadja bősz álmai közül. De Barnabás -szégyenkedő zavarral húzódott távolabb tőle, s esetlen, ravasz -mozdulatai hasonlítottak azon idomított házi ebéhez, ki csínyen -kapatván, fogait mutatja a nyájasság, harag és átallás sajátságos -vegyületével. - -E közben a többi fogoly egymásnak beszélé el családja kiraboltatásának -történetét, s minthogy a véres küzdésben, melynek martalékává lettek, -egyes mozzanatok Elemért saját szerencsétlenségére emlékeztették, -figyelme egészen arra vonult, s észre sem vette, midőn Barnabás -ülőhelyét odahagyva, mohó tudvágygyal fogott fel minden szót, s a -behatások szerint arczának színe és kinyomata lázas gyorsasággal -változott. - -– Szegény nővérem! – sóhajtja az egyik fogoly, ki társánál több -balesetnek volt kitéve. - -– Úgy hallom, a múlt héten váltott jegyet Devecserivel. - -– Szüret után lett volna menyegzője, s most a török rabja, s ha rabdíja -ma vagy holnap nem érkezik meg, el fog adatni. - -E megrázó hír befejezte a panaszok sorát. - -Kiki hallgatott, tudván, hogy minden vigasztalás csak sérthet. - -– Úgy hallom, az erdélyi vajda mint fogoly hurczoltatott a szultán -táborába, – mondá utóbb Barnabás Elemérhez fordulva. - -– Nekem is beszélték, – válaszolta ez röviden. - -– A vajdák hatalmasok, s egész tartomány ereje rendelkezésök alatt van. - -– Kétségkívül. - -– Tehát a szultán nem küldhetett két vagy három embert ellene, mintha -engem vagy téged akarna elfogatni. - -– Alkalmasint nem, – jegyzé meg Elemér. - -– S mik azok a «perzselők és dúlók»? - -– Oly csapatok, melyek, míg a rendes sereg csatázik, égetnek és -fosztogatnak. - -– Hm! – dörmögé Barnabás sötét tekíntettel. – S a zsákmányt és foglyokat -magok közt osztják-e ki? - -– Úgy járnak el, mint most velünk a janicsárok. A díj egy része a -pénztárba megy, a más része pedig nekik marad. - -– Hát minden hadjárathoz vannak «perzselők és dúlók» csatolva? - -– Természetesen. - -Barnabás szava megtört és reszketeg volt, midőn tudakolá: – Hiszed-e, -hogy a «dúlók és perzselők» nem tévedtek be Dobokamegyébe? - -Elemér arcza halálsápadt lett. - -– Csak a refectoriumban levő ősképekért kérdem, – mentegetőzék Barnabás -lesütött szemekkel. - -Elemér meg volt semmisülve. Ő, ki a szép Dorát szerette, s mint hive, a -viszonzott szerelem édes kínjainak martalékja; ő, ki a vén Dorka -ajánlatát a Deák-család iránti tekintetek mellett sem fogadta volna el, -ha szívét nem feszíti hősies tettek után törekvésre az a hit, hogy a -dicsőség fénye, az emelkedés kilátásai, a nyert babérok hamar -áthidalhatják a távolságot, mely közte és a régi, bár vagyonban -megfogyatkozott Deák-család közt, a világ fogalma szerint, -választófalként létezik; ő, ki életét, a lemondás külszíne mellett is, a -Doráéval oldhatatlan összeköttetésben képzelé, a Majláth fogságáról -értesülve, még arra sem gondolt, hogy keblének bálványa veszélynek -lehetett kitéve: míg a félőrült, a kitaszított, a Deákék által -feláldozott Barnabás oly aggódó, oly eleven képzelődéssel függ Dorán, -kitől megvettetik, s oly lázas érzésekkel rajzolja lelke elébe a -veszélyeket, melyeknek ki lehet téve az, ki rája vagy sohasem, vagy csak -undorral gondol: oh! ez a párhuzam mélyen sértette Elemért, mert -megalázá, s mert saját maga előtt a könnyelműségvádjával terhelé. - -E kedvetlen benyomás közt még jól esett neki, – mert keserű eszméktől -szabadítá föl, – hogy a börtön ajtaja megnyilt, s néhány tekintélyes -török lépett be. - -– Ezek minket akarnak megvásárolni! – gondolá, s e gondolat most -vigasztaló volt, mert legalább a többieket elűzte. - -Barnabás a turbán drágaköveire veté szemét, onnan pedig a czifra hüvelyű -kardra vezette le, s midőn a vendégek magas helyzetéről meggyőződött, -azon kérdést veté föl: vajjon ezeket a nagy urakat, kik kényök s kedvök -szerint emelkedtek, s hatalmasoknak tartatnak, nem volna-e képes tönkre -verni? Miután e tételt határozott igennel oldotta meg, mosolyogni akart, -s nagy, sárga fogainak egész sorát kitünteté, olyformán, mint a -ketreczbe zárt vadállat, ha pénzért mutogatják, és rossz kedvében -szeretné a kiváncsi közönséget oly közelben látni, a meddig talpának -körmei kiérnek. - -[Illustration: Néhány tekintélyes török lépett be.] - -A belépett törökök a legjobb szándékkal telve jöttek a börtönbe, s -tolmácsaik által biztaták a foglyokat, hogy ne búsuljanak, mert ha -hazulról ma vagy holnap a gazdag váltság megérkeznék, akkor okvetlenűl -szabadon fognak bocsáttatni. - -Ez a czélzott jó hatást nem idézte elő, minthogy különös hangsúly volt a -gazdag díjra és a rövid időre helyezve. - -A jámbor törökök látván, hogy a vigasztalás e neme nem ütött ki egészen -kedvezően, kérdezék: Melyik tud a foglyok közül törökül? - -Erre senkisem válaszolt. - -A tolmács megmagyarázta a kérdést. - -A foglyok azonban ismét hallgattak. - -Most a tolmács Elemérre mutatva, a főurakhoz törökül intézte e szavakat: - -– A szőke ifjú amott hallgat, pedig a budai polgárokat fegyverfogásra -akarta ellenünk lázítani. Két megtért gyaur volt álöltözetben jelen, s -dalait dícséri. Az egyik táborunkban is beszélt vele törökül, s állítja, -hogy dalát törökül is elénekelhetné, oly jól beszéli nyelvünket. - -– Igaz-e, a mit a tolmács mond, – kérdé a legtekintélyesb főúr. - -– Fájdalom, volt alkalmam törökül tanulni. - -– A min te búsulsz, szerencsédet állapíthatja meg, – szólt a főúr. - -– Szabadon bocsáttatásomon kívül nem ismerek más szerencsét, – -válaszolta Elemér. - -– Tudod-e, ki vagyok? - -– Azt tudom, hogy magasságodra a szultán kegyelme egész teljében -kiáradt, mert rangja a nagyvezéréhez hasonlónak látszik. - -– Én Szolimán budai főbasa vagyok, s egy kis magyar vár parancsnoka -voltam. A mit védenem kellett, szarkafészeknél alig volt nagyobb, s -miután vagyonom hihetőleg kevesebb vala, mint a tiéd, és a váltság nem -érkezett meg, a szultán palástjához kapaszkodtam, s az a porból -fölemelt, még pedig eléggé magasra. Nem mondom, hogy példámat kövesd; de -most a törökül tudó magyarnak akkora becse van, hogy annak hosszú -erszénynyel kell bírni, ki, ha nyelvünket érti, gyaur akar maradni. - -– Magasságodnak e nyilatkozata száz halállal ölt meg; mert az örökös -rabságot mérte rám. - -– Az embernek nem az első ötlete szokott mindig a legjobb lenni. -Gondolkozásra még van időd. S most a többi raboknak te magyarázd meg -azt, mit hallani fogsz, mert az idegen tolmács szava szívökbe annyi -bejáratot nem nyit. - -Ekkor Szolimán basa tolmácsát magával vive távozott. - -A főméltóságuak közül pedig egy nagyfejű, nagy szemöldű és öntelt férfiú -lépett elő, s karján húzogatva kaftánját, mintha türkőzni készülne, és -ajkait mozgatva, mintha a bölcseség igéinek hangoztatására akarná -szoktatni, tetőtől talpig megvizsgálta Elemért, s aztán mondá: - -– Allah nagy és az ő prófétája Mohamed! S tudod-e te, hogy én ki vagyok? - -– Külsődről itélve, uram! te muderri vagy, ki a koránt álmodban is -elmondod, s annyi arab verset tudsz, hogy idézéseiddel Stambultól -Damaskusig minden szökőkút és fürdő falait be lehetne írni, – a -mecseteket nem is említve. - -– Az mind nem elég, vagy legalább rád nézve nem fontos – szólt, ismét -méregetve Elemért. – Tehát kérdem, hogy ki vagyok én? - -– Alkalmasint szent, kinek látásai vannak, s csillagjós, ki oly pontosan -megmondja, mikor jön hozzánk a szerencsétlenség és a halálangyal, mintha -maga küldené. - -– A balgatagság igéit vetted ajkaidra, gyaur! Halld meg tehát, hogy én -Zulkifar, a budai főkadi vagyok. Ne szökjenek ki elmédből szavaim, mert -akkor az megbomlik, mint a ház, melyet a patkányok odahagynak. S -tudod-e, mi hozzám képest Werbőczi, az a gőgös és üresfejű férfiú, ki -Stambulban aranyos hintóban járt, ki ha a tengeren bársonynyal bevont -csolnakra ült, a franczia követ hajójáról ágyúlövéssel üdvözöltetett? - -– Uram! oly kérdéseket intézsz szolgádhoz, melyekre együgyűsége felelni -képtelen. - -– Tudd meg tehát, hogy Zulkifar, az igazhitűek budai főbirája egy -sánczokkal, bástyákkal, kőfalakkal megerősített kulcsos város, melynek -minden épülete erős kövekből van rakva, ablakai rostélyosok, s ajtói -vaspántokkal bezárhatók. Ellenben Werbőczi, a gyaurok kis kadija, egy -hitvány falu, melynek palánkkerítése sincs, viskói pedig szalmával -vannak fedve, s az egészet egyetlen szikra hamuvá égetni képes. -Fölfogtad-e? - -– Tökéletesen, uram! – válaszolá Elemér, derült arczczal, mert a muderri -beszédéből gyanítá, hogy védura már lépéseket tőn megszabadítására. - -– Tudod-e, hogy a pékeket mivel szoktam büntetni? – kérdé a budai főbiró -még felfúttabb arczczal. - -– Ha a pékek zizikes kenyeret sütnek, vagy hamis fontot használnak, -akkor, uram! a te bölcseséged tüstént az ajtóhoz szegezteti a pékek -fülét. - -– Most hallgasd meg, a mit mondok és tolmácsold. A gyaurok, kik magokat -keresztyéneknek nevezik, kivétel nélkül büntetni való pékek, mert a -lelki kenyeret a búza helyett konkolyból sütik és hamis fonttal árulják. -A mennyiben pedig az örök életre szánt táplálék drágább a mulandó világ -számára készítettnél, ennélfogva Allah és az ő prófétája Mohamed a -gyaurokat, a hamis kenyérért, nem szegeztetheti csak fülöknél fogva a -pokol kapujához, hanem örökké égő kemenczébe vetteti, hogy ott süljenek. -Ezenkívül Allah megparancsolta a kalifáknak: minden gyaurt a föld -színéről karddal kiírtani. S hatalmas szultánunk, mint a kalifák utódja, -teljesíti a kötelességét. Én, Zulkifar, a budai kadi, mondom néktek, -hogy tíz év alatt egy gyaur sem lesz a föld területén; mert a szultán -haragja úgy elfújja őket, mint én tenyeremről e pihét. - -Most a kadi elfútta tenyeréről a pihét, mely egyébiránt nem volt ott, s -aztán félig húnyt szemekkel várt, míg Elemér a mondottakat -megmagyarázta. - -A fogoly úrfiak számba sem vették az egész komédiát. Gondjok, -aggodalmaik a nőkre vonatkozának, kiket egy perczig sem képzeltek a -rabság iszonyú esetlegeitől biztosítva. - -Ellenben Barnabás diák sötét tekintetet vetve Elemérre, mondá: – Oly -török szót hallottam, mely nagyon hasonlít a mi védurunk nevéhez. Mit -jelent az a szó? - -– A muderri, – válaszolá Elemér, – csakugyan említette a mi védurunkat, -s mivel ő is budai főbíró, becsmérlé saját tiszttársát. - -– De vajjon csak azért tevé-e? S vajjon nincs-e okunk félni, hogy -védurunk hamar megfeledkezik a szerencsétlenekről? - -– Mindig keresed az emberben az árnyoldalokat, – szólt neheztelően -Elemér. - -– Talán a számból folyó nagy igazságokat meri czáfolni e gyaur? – kérdé -Zulkifar, hüvelykével Barnabásra mutatva. - -– Ékesszólásodat dicséri, uram! – válaszolta Elemér, ki jól ismerte a -társalgási módot a törökökkel. - -– Halljátok most, gyaurok! kik a zsidóknál hátrább vagytok sorozva, s -kik annyi könyörületet sem érdemeltek, mint a kalifáktól megsemmisített -tűzimádók, halljátok, mit kíván a Korán, s mit igér érte jutalmul! - -Ekkor a muderri egy dagályos hitterjesztő szónoklatot tartott, egészen -eltérve a török szokástól, mely missionariusok helyett katonákra bízza a -megtérítést és az ige helyett a fegyvert használja. - -Midőn pedig elvégezte prédikáczióját, különös súlylyal emelé ki azon -főméltóságú urakat, kik renegátokból lettek admirálokká, tábornokokká, -sőt nagyvezérré is. Nem feledte el azon rabságnak, melyre az át nem -tértek kárhoztatva lesznek, rémítő szenvedéseit élénk szinekkel a szem -elé tüntetni. - -Elemérnek mindezt ízenként kelle tolmácsolni. - -A portyázók foglyai, a váltságdíjba bízván, könnyedén vevék az egész -dolgot, de nem ily hangulatban vala Barnabás. - -Elemér látta, hogy a gondolataival küzdő diák homlokán permetez a -veríték; hallá, hogy ajkai egész sorát ismétlik a nagy rangú -renegátoknak, s megdöbbent a szokottnál sápadtabb arczon, s a rászegzett -szemek majdnem lángoló világán. - -– Elérkeztünk a keresztösvényhez, hol a kétfelé futó nyomok soha -összetalálkozni nem fognak. Elemér! én hiszek szavaidnak, megtagadtam a -lelkeket, kik téged kárhoztatnak, s maradok igéretem mellett. - -– Ezt vártam tőled – szólt Elemér, s értesíté a muderrit az eredményről. - -Zulkifar, a fő-kadi, megvető tekintettel mérte végig a foglyokat, kiket -kutyáknak és disznóknak czímzett, s azután Elemérhez fordulva mondá: – -Velem fogsz jönni! - -– Hogyan, te távozol? – kiáltá Barnabás. - -– Vissza fogok jönni. Ne kételkedjél. - -Reggel tíz órakor történt ez, s délután három óra vala, midőn a fogház -megint befogadta Elemért, ki nem csekély meglepetéssel látta, hogy -Barnabás csak egyedül maradt. - -– Sokat szenvedtem azóta, – sohajtá a diák. – Az én képzelődésem igen -beteg! - -– Hol vannak a többi foglyok? - -– Távozásod után félórával szabadokká lettek. - -– Mi reánk, – szólt Elemér könnyező szemekkel, – alkalmasint későn fog -felvirradni a menekülés örömnapja. Szolimán, budai basa, hitem -elhagyására azon igérettel szólított föl, hogy agai ranggal titkárává -nevez ki és a magyar ügyeket általam szándékszik kezeltetni. -Visszautasítottam ajánlatát, mire ő mosolyogva jegyzé meg, miként ez -esetben is nála fogok maradni, mint rabszolga. Mert miután nemcsak a -török nyelvet, de a török viszonyokat is ismerem, veszélyes fegyverül -szolgálhatnék ellenségei kezében. Tudja ő, mondá, hogy a janicsárok -foglya vagyok, kiknek joguk van engemet árverésre bocsátani: de nem -hiszi pénztárát oly rossz állapotban, mely neki lehetetlenné tegye -többet nem igérni érettem, mint a mennyire akár a magyarok, akár törökök -magokat elszánhatnák. - -– S mit fogsz tenni ez esetben? - -– Arra gondoltam, hogy a fogoly is fegyverhez juthat. - -– És ha fegyvert szerezhetnél? - -– Akkor megfontolnám, magam ellen fordítsam-e azt, vagy ellene? - -– S hát velem mi történik? - -– Kérni fogom véduramat, hogy helyettem téged váltson ki, s az könnyűvé -lesz, miután díjad a számomra szántnak talán feléből is kitelnék. - -– Köszönöm, Elemér! nagylelkűségedet, de én veled akarok maradni. -Barnabás nem szegi meg igéretét. - -Ekkora átalakulást Elemér nem várt. - -– Feloldlak igéretedtől – szólt, hévvel szorítva meg fogolytársa kezét. - -– Ahhoz nincs jogod. Érzem, hogy keblemben bűnös indulatok tombolnak, s -hogy ahhoz, a mit Dorka néném s a kolostor, melyben kezdőbetűket -rajzoltam, bűnbánatnak nevez, tökéletesen hiányzik bennem a kedv és erő. -De mikor vén néném a vércse-visításnál élesebb hangon kiáltá is füleimbe -bűneim sorát, soha sem hallottam, hogy szószegéssel vádolt volna. -Természetesen igéreteimben a betűhez tartom magamat, s nem az én hibám, -ha például Deák uram szerződése nem eléggé világos. Atyám szellemével is -volt kötésem; de te kétségbe vontad, hogy az árny, mely kísért, sírból -jött-e hozzám, vagy képzelődésemben él. Engedtem rábeszélésednek és -kételkedni kezdtem hitemben. Az üresnek, a tartalmatlannak, az álomnak -miért volna joga adott szavamhoz? Ezért vagyok hozzád kötve igéretemnél -fogva, mely oldhatatlanul érvényes mindaddig, míg nincs okom hinni, hogy -a bosszuló árnyak csakugyan nem a hő képzelődésből fölemelkedett párák, -de valóban léteznek, s kisértő ujjaikkal a végzet útjára mutatnak, -melyen nekem járni kell magam és mások romlására. - -Elemér a megdöbbenés és elégültség sajátszerű vegyületével kérdé: – -Hátha, a mi kétségtelennek látszik, török rab fogok maradni? - -– Akkor én is az maradok. - -– De ha téged nem vesz magához Szolimán basa? - -– Keresek számomra oly törököt, ki Budán fog lakni. - -– Rettenetes gondolat, – sóhajtá Elemér. - -– Nem annyira, mint véled. Nekem Werbőczi csak annyit ér, mint bárki -más. A konty vagy süveg alig jön tekintet alá. - -– De hát az emelkedés? - -– A bosszúra volt számítva. De azon kívül csak egy esetben volna -szükséges. - -– S mikor? - -– Ha te emelkednél… mint magyar. - -Elemér elnémult, s csak magában sóhajtá: – Megint Dora! Mily -fékezhetetlen, mily korlátlan Barnabás szenvedélye. A tengernek vannak -határai, de az ő szívének sötét hullámait nem köti határokhoz sem az -értelem, sem az önbecsülés, sem a törvény, sem az erkölcs! - - -IV. - -Néhány percz mulva ismét török társasággal telt meg a börtön. - -Egyik szerb nyelven mondá, hogy a királyné holnap korán fogja Budát -odahagyni. - -A másik kérdé: hogy a budai főbasa a palotába fog-e költözni? - -– Rusztán basa ellenzi, – lőn rá a válasz. - -– Nagyságos uraim, – szólt most Barnabás diák, nem mondhatnák-e meg, -hogy mikor fognak minket árverezni? - -– Hitvány gyaur! hogyan merészelsz beszélgetésünkbe vágni – szitkozódott -az egyik. - -A másik pedig nyájasan mondá: – A portyázókat a hatalmas padisah -visszaparancsolta a táborba, s mihelyt azok rabjaikkal megérkeznek, -elkezdődik a dobraverés. Örvendek egyébiránt, hogy anyanyelvemet tudó -emberre akadtam. Én kaminiczi lakos voltam, s most agává emeltek. S -tudsz-e barátom, magyarul? - -– Származásomra nézve úgy hiszem magyar vagyok – említé Barnabás. - -– S foglalatosságod? - -– Diákias. Egy kolostorban czifra betűket rajzoltam, s most, mint látja -nagyságod, vértem és sisakom van. - -– Barátom! a te díjad legalább kétszáz tallérral emelkedett. - -– Köszönöm szépen a megtiszteltetést – mondá durczásan Barnabás. - -– Ez Szolimán főbasa cselédségében használható volna – említé törökül a -nyájas aga. - -A gorombább aga pedig felelé: – Ha talpára ötvent üttetnének, bizonyosan -lemondana gyaur hitéről, s akkor besoroztathatnám «dúló és perzselő» -csapatom közé. - -E megjegyzést Elemér érté. - -Csakhamar a törökök ujságvágya ki volt elégítve, s miután egy aggastyán -Elemér megvásárlása iránt hajlamot mutatott, s egyedül azt sajnálta, -hogy kevés lévén a foglyok száma, alkalmasint drágán kelnek el, rendre a -látogatók eltávoztak. De közülök egy fiatal egyén, ki a csauzok közé -látszott tartozni, az ajtónál ürügyet talált a visszatérésre, s -Elemérnek kezébe nagy ügyességgel csempészve valamit, pár közönyös szó -után gyorsan csatlakozott a többi törökökhöz. - -Barnabás épen közleni akarta vele folytatott társalgás tartalmát, midőn -látja, hogy Elemér levelet tör fel. - -– Tán Werbőczi küldi? - -– Ő, – szólt Elemér örömtől sugárzó arczczal tekintve az aláírásra. - -Barnabás nagy lélekzetet vett, hasonlón ahhoz, ki a víz mélyéből merül -föl, és szorult tüdőjét teli akarja tölteni az éltető elemmel. - -– Már kiszabadulunk. Csak bár ne drágítottam volna meg magamat kétszáz -tallérral! De te, Elemér, nyugtalan vagy? - -Elemér olvasott és nem felelt. - -– Talán rossz hírt vettél? - -– Nem – mondá Elemér bizonyos ingerültséggel. - -– Arczod sötétedik. - -Elemér hallgat. - -– Alkalmasint az öregnek nincs pénze. - -Elemér alig nógatta fejét, s e kétséges főmozgás épen semmiről sem -világosította fel Barnabást. - -– Lélekzeted gyors, arczod kipirult – jegyzé meg Barnabás sápadozva. - -Elemér szépen összefogta a levelet és zsebébe dugta, s midőn rövid -tétova után szemét Barnabásra veté, megütközéssel látta ennek vonásain a -gyanu és neheztelés árnyait. - -Werbőczi rövid levele ez volt: - -«Kedves öcsém! A mennyire utána járhattam, gondatlanul viseléd magadat a -_Hétvezér_ben. Ezért ugyan a városnak téged letartóztatni, s a -janicsároknak rabbá tenni joguk nem volt; de a visszakövetelés útja -hosszas, az idő pedig rövid. Váltságod iránt tehát alkuba ereszkedtem a -janicsár agával. Előbb ő kétezer tallért kért, a mi a mai világban -temérdek pénz, de utóbb négyezerre emelte követelését, állítván, hogy -nyelvöket úgy beszéled, mintha született török volnál. Egy várparancsnok -díja sem lehet nagyobb, mondám én; de arra ő azt válaszolta, hogy most -rendkívül keresettek épen azon tulajdonok, melyekkel történetesen te -birsz. Mert vannak ugyan magyar renegátjaik, de azok vagy már nagy urak, -vagy műveletlenek, kiket az új török hódoltságban nem lehet használni. -Megdöbbentem e veszélyes czélzat miatt, s a négyezer tallért kölcsön -kért pénzzel is kiegészítvén elküldém hozzá; ő azonban visszautasított -azon válaszszal, hogy már négy annyi összegért sem engedhet át, mert a -budai főbasa rád tevé kezét. Erre én a szultán ő felsége vejének, -Rusztán basának írtam, kijelentvén, hogy ha szabadon nem bocsátják -védenczemet, kit Dzsemil agától nagy áron váltottam meg, kit a -janicsárok elraboltak, s kiért én négyezer tallért a hadi kincstár -számára ajándékul ezennel az ő kezébe teszek le; ha, mondám, e -védenczemet tüstént szabadon nem bocsátják, azt a budai basa ellenem -intézett megtámadásának fognám tekinteni, s a szultán előtt leborulva, a -hivatalt, melyet elvállaltam, ő felsége kegyelmes lábainál hagynám, és -holnap elköltözném azon helyről, hol megaláztatásnál és üldöztetésnél -egyéb jutalomra kilátásom úgy sem lehetne. Rusztán ő magassága -kegyelmesen válaszolá, hogy még ma vissza foglak kapni. Midőn ezt az -örömhírt veled tudatom, kérlek, szabadságod megnyerésével még ma haladék -és késedelem nélkül jőjj vissza. S nemcsak azért, mert kimaradásod -esetében holnap reggel a szultánhoz kellene mennem, mi rám nézve a -legkedvetlenebb találkozás volna; de azért is, mert minden pillanatban -szükségem van rád. Itt nálunk török gazdálkodás foly. A rakonczátlanság -úgy viseli magát, mintha a rend volna, a zsarnokkény uralkodni akar a -hódítás ürügye alatt. Mindenki el látszik feledni, mikép Szolimán -császár diplomával biztosítá Izabella királynét, hogy Budát csak hadi -czélokért tartja ideiglenesen elfoglalva és a teljes kort ért Zsigmond -királynak tüstént vissza fogja szolgáltatni. Ha basánk eljárását -szemügyre veszem, majdnem azt kell hinnem, hogy a szultán nem is akar -Bécs ellen indulni, hanem hadviseletének tárgya és végpontja Buda volt, -az ő tulajdon szövetségesének székvárosa. Ily hitetlenségre csábítják -tanácsosai ezt a hatalmas, mély belátású és mostanig a becsületszóra -sokat tartó uralkodót. Nem kétlem, Szolimán basa e bűnös politika egyik -fő képviselője. Rövidlátó és gyűlöletes törekvései felől kész vagyok -szemébe is megmondani véleményemet. Nekem ily viszonyok közt nemcsak a -magyar törvényeket kell e szerencsétlen tartományban oltalmazni és -föntartani, hanem kötelességem hazám és a szultán érdekében is a budai -basa túlterjeszkedéseit gátolni, s ellenőrizni őt, ki bár magyar földön -született, pusztulásunkat inkább óhajtja, mint azon törökök, kiket semmi -kapocs nem köt hozzánk. Okvetetlenül szükségem van tehát rád, kit -nyelvismereted alkalmassá tesz mind arra, hogy ellenségünk szándékairól -pontosabban értesülhess, mind pedig arra, hogy Rusztán basával a szultán -színe elébe juttatandó előterjesztéseimet lefordíthasd. Eddig volt -Stambulban hű tolmácsunk, kiben bízhatnánk, de most nélküled kihez -forduljak? Hogy bízzam titkaimat akár Ferdinánd, akár Izabella királyné -ügynökeire? Én csak a magyar törvénykezés fentartásáért vagyok itt; de -néhány nap óta meggyőződtem, hogy a magyar törvénynyel együtt -okvetetlenül meg fogok bukni, mihelyt a budai főbasa politikai -befolyását ellensúlyozni nem tudom, s mihelyt ő elhiszi, hogy képtelen -vagyok a szultántól az ő nyaka számára egy selyem zsinór küldését -kieszközölni. Láthatod, mennyire fontos az állomásod, de jutalmad s -lekötelezettségem irántad azzal megfelelő leend. Minden percz drága. S -ha a katonát a golyókra kitett pont tüzeli, a helyett, hogy gyáva -szökésre birná: szintúgy vannak a polgári bátorságnak is -kötelezettségei, melyek alól menekülni csak az hiszi lehetségesnek, ki -keveset tart vagy saját becsületéről, vagy a hazaszeretetről. A mely -perczben tehát kinyitják börtönöd ajtaját, rögtön jőjj hozzám. Még a -szultán ittléte alatt akarok állapotaink felől előterjesztést -benyújtani. - -János diák uram mondá, hogy veled együtt fogatott el egy vértes, ki -szolgámnak és foglalatosságára nézve diáknak állítja magát. Úgy hallom, -bárdolatlan és verekedő egyén, s leginkább indulatossága miatt kevert -téged is bajba. Nekem öklözőre, sőt katonára sincs szükségem; de ismerem -az igaz keresztyén kötelességét, s csak az is, hogy veled együtt jött -Erdélyből, s hogy bár ismeretlenül bennem bizott, elég ok szabadságának -kieszközlésére. Mihelyt tehát egy kevés pénzt megzsugorgathatok, tüstént -kiváltom őt. Díja, tulajdonaiból itélve, úgy sem lehet tetemes. - -Rokonaimtól, az erdélyi Deákoktól épen most vettem levelet, melyben -panaszolják elszökésedet, s kérnek, járjak utána, hogy hol vagy, s -mihelyt kézre kerültél, küldjelek vissza. Nélküled, mint írják, rosszul -telik idejök, s leányok Dora is naponként veszti kedvét a -lantpengetéstől, melyben oktatásod mellett szépen előhaladott. - -Válaszoltam már, ne számítsanak rád, mert benned jobb kezemet veszteném -el, s mert neked itt nagy kötelességed és hivatásod van. Zárjel közt -említék katonájokat, kit a sarmasági táborba küldtek, de még nem került -vissza. Hosszasan leírják lovát; de róla magáról más ismertetőjelt nem -hoznak föl, mint azt, hogy durva nagy termettel bír, indulatos és -czifrán rajzolja a betűket. Kérnek, ha ráakadok, tartsam magamnál, a míg -terhemre nem lesz: akkor ám küldjem vissza, de útra adjak neki annyi jó -tanácsot, hogy ha sokat el is ejt belőle, maradjon még valami otthonra -is. Szerencsétlen helyzetemben valódi örömemre szolgált e becsületes -rokonaimnak eredeti észjárással és tintafolttal teljes levelök, s ha -valahogy katonájok a János diák által említett személylyel ugyanaz, -akkor e tény új ösztönül szolgál e váltságdíj előteremtésére. - -Levelemet semmisítsd meg, és siess őszinte pártfogódhoz, a pártfogásodra -szintén számító s elhagyatott, száműzött Werbőczi Istvánhoz.» - -– Nos! már gondolkoztál-e eleget arról, hogy mit és hogy közölj -titkodból? – kérdé Barnabás diák, gúnyos mosolyra vonva el ajkait. - -Elemér belátta, hogy az annyi fáradsággal szerzett bizodalmat -koczkáztatja, ha nem nyilatkozik. - -– Werbőczi, – szólt, – szabadságunkat okvetlenül kieszközli, de -pénzviszonyai miatt egy nappal később teheti rád, mint rám nézve. - -– S mit fogsz neki válaszolni? - -– Helyemben mit válaszolnál te? – kérdé Elemér. - -– Említném törhetlen fogadásomat, s kinyilatkoztatnám, hogy azt a -huszonnégy órát fogolytársammal akarom tölteni. - -– De ha ő téged halasztást nem tűrhető okokból kivánna rögtön magához? - -– Szavam szent, mondanám neki. - -Elemér érzé, mily fonák helyzetbe jutott. - -– De mit írnál, tudakolá, ha meggyőződnél, hogy a rövid halasztás is -egyfelől a hazára hozhat veszélyt: másfelől pedig Werbőczit annyira -elkedvteleníthetné, hogy tán felhagyna magával a kiváltással is? - -– Tudatnám vele társam szerencsétlen természetét, mely az emberek iránti -hitét akkor vesztette el, midőn a beszédet érteni kezdé, s midőn gyermek -képzelődése az iszonyú történetek hallása által a világot ördögökkel -népesíté be. Tudatnám vele, hogy e boldogtalan egyénnek férfi korában -sem volt oka az emberekről más véleményt alkotni, és hogy csak egyetlen -egy igéret szentsége ébresztené föl lelkében az első kételyt -világutálatának jogtalansága iránt. Ezt értetném meg Werbőczivel, s ha -ily tekintetek nem hatnának rá, tudatnám vele, hogy török rab fogok -maradni. - -– De gondold meg, hogy engem Szolimán budai basa erővel magánál akar -tartani, mert a török nyelvben jártasságomat Werbőczi és hazám ellen -kívánná fordítani. Aztán vedd a magad sorsát is szívedre. Én nem -értettem meg veled az aga beszédét, de azt állíthatom, hogy a budai basa -cselédjei közé akar sorozni, s társa a talpadat ajánlá veretni -mindaddig, míg a mohamedán hitre át nem térsz. És akkor ha vallásodat -megtagadtad, a rablók és gyujtogatók csapatjába szándékoznak igtatni, -hogy a sírokat kikaparó és emberhúst evő hienánál iszonyúabb állattá -lealjasítsanak. Ha én rögtön nem távozom, időt nyer Szolimán basa -Rusztán basának tervét megsemmisíteni, és én veszve vagyok, s bukásom -téged menthetlenül semmivé tesz. - -Barnabás meghökkent, s látszott arczán egy árnya a tétovázásnak; de -csakhamar oly küzdő érzések kinyomatai válták azt föl, melyek igen -bonyolultak s ellentétesek voltak arra, hogy Elemérre határozott -benyomást tehessenek. - -– Jól van, – szólt végtére, szemeit fürkészőn vetve Elemérre. – Elhiszem -a veszélyeket, melyekkel fenyegetsz, de tudnom kell a kilátások -alaposságát is, melyekkel biztatsz. Lehet, sőt tán természetes, hogy -Werbőczi mellékesnek tartja azt, a mi velem fog történni, csak téged -birhasson. Lehet, hogy te jó szándékokkal indulsz el innen, de miután -véduradnak, mint mondod, most nincs pénze, vársz, megint vársz, s -azalatt halad az idő, s midőn már a török fölkerekedett és magával visz, -e kedvetlen történetért még tán azzal is megvigasztalod magad, hogy -fontos helyzeted jövedelmező és befolyásos lévén, a rangkülönbséget -elenyészteti, s egy ünnepélyes napon, például a menyegzőén, alkalmat -nyújthat neked keresztyénné, nagylelkűvé lenni, s több kiváltott foglyok -közt engem is hazahozatni. - -– Mikor fogsz már gyanúiddal megszűnni? - -– Tehetem rögtön. Add át Werbőczi levelét. - -Elemér érzé, hogy Barnabásnak igaza van, de hogyan közölhessen vele oly -iratot, mely épen a most említett gyanút erősíthetné meg, mind -Werbőczire, mind saját helyzetére nézve? - -– Eladom Pesten lovamat, a te lovadat, s fegyvereimet, s csak akkor -megyek Werbőczihez, és első kérésem lesz: pótolja ki a hiányzó összeget, -s tüstént szabadítson ki; mert különben nekem is a rabságba vissza kell -térni. - -– Visszatérésed nem vigasztal, miután a török sem nyitja ki számodra a -börtönt csak azért, mert ott akarsz ülni. - -Elemér érezé, hogy nevetséges igéretet tett. - -– Add ide Werbőczi levelét, s azzal megnyugtattál. - -– Nem adhatom. - -– S miért? – tudakolá Barnabás éles, a kitöréshez határos hangon. - -– Mert a levél titkos, s közlése tiltva van. - -– És te esküdet szeged meg, hogy egy kikötést, mely iránt nem kötelezted -magadat, teljesíthess? Engem a legiszonyúbb lelki kínok közé taszítsz, -csak azért, mert becsületesebb akarsz lenni egy nagy úr, mint a szegény -és elhagyott Barnabás iránt. Ime a ti erényetek! Az álnokság, hazugság -és képmutatás valóban igen hasonlít azon fogásokhoz, melyekkel ti mint -fényes tulajdonokkal büszkélkedtek. S ha már egyszer kétkednem kell -szavadban, ugyan hol álljak meg, és melyik fokon alul ne szálljak? Csak -azt ne higyem-e, hogy Werbőczi ki akar váltani, vagy tán azt is -ámításnak gondoljam, hogy téged Deák uram elhajtott a házából, mint -engem, s bújdosol, mint én szétzúzott szívvel és Dorát… ej! de minek -szóljunk erről. Add ide a levelet. - -Elemér sápadt lőn s érzé a határozó perczet, s fájdalom! érzé, helyzete -fonákságán kívül, Barnabásnak, e hóbortos embernek felsőségét is. - -Gépileg nyult zsebébe, kivonta a levelet és – egy gyors eltökéléssel -szétszaggatá. - -Barnabás nehéz testével rája akart rohanni, hogy földhöz döntse; de – -villámgyorsan megváltoztatva szándékát, a levél darabjai után kapott, s -az első papirszeletkéről fönhangon e szavakat olvasá ki: Úgy hallom, -bárdolatlan és verekedő egyén. Lám! lám! ez én vagyok, szólt, s aztán -megfordítá a szeletkét, s ott történetesen épen a következő csonka -mondatra akadt: Nélküled, mint írják, rosszul telik idejök, s leányok is -Dora naponként… - -Lám! lám! Deákék rosszul töltik idejöket, az én Elemérem nélkül, s Dora -naponként… fogy, eped, sír, mit tudom én?… Eredj, igazmondó barátom, -vigasztald őt, siess, míg más nem akad, kinek még mézesebb szavai és -könnyebb lelkiismerete lesz. - -– Esküszöm, hogy Budán fogok maradni. - -– Hozasd hát oda Dorát, s lakodalmán majd én is jelen leszek. - -– Esküszöm, még ma kiváltalak. - -– Ha! ha! ha! nevetett Barnabás s úgy, hogy egész megrázkódott és -szeméből kicsordultak a könnyek. - -Elemér elmondott, a mit lehetett a levélből, s igéreteit új meg új -fogadkozásokkal erősíté; de Barnabás egy falóczára ült, s oly -mozdulatlanul, oly mereven, oly élettelenül, mintha szobrát faragták -volna kőből oda. Az ékesen szólás, az indokok érve, a rajzolt kilátások, -a biztatás, az igéret, az eskü, mind hasztalanok voltak a jegedt -vonásokra csak egy mozzanatot is idézni, s végre Elemér még arról sem -lehetett meggyőződve: hallja-e Barnabás az ő szavait, vagy pedig azon -magánkívüli állapotba sülyedt, melyben az érzékfölötti világgal lép -viszonyba, s a sátán hatalmába esik értelme és érzése. - -Ő, ki Barnabás léleklátásait eddig csak a féktelen képzelődés játékának -tartá, most szorongani kezdett, mintha a rossz szellemek közelségét -sejtené, s mintha láthatatlan alakok alkuján volna jelen, kik -martalékjokkal a szövetséget kötik meg ellene. - -Oh! az a néhány percz, melyeket így töltött, iszonyú volt! - -– Még egyszer találkozunk! – mondá a lócza kőbálványa, Barnabás, halk, -elmosódott hangon. - -– S kikkel? a lelkekkel-e vagy velem? s miért egyszer? miért csak -egyszer? e kérdésen töprenkedett az izgatott Elemér, midőn a zárt ajtó -megnyilt, s a betódult szabad léggel együtt az a török, ki a Werbőczi -levelét becsempészte volt, és az őr bejövének. - -Az első szabadságát hozta, s a másiknak pedig ő mondá törökül, hogy -gondja legyen a benn maradt rabra, kiért még ma vagy legfölebb holnap -reggel a díj ki fog fizettetni. - -Elemér nagy zavarában állhatatosan hivé, hogy Barnabás, ha csakugyan -öntudattal bír, kétségkívül értette a török őrhez intézett -figyelmeztetést, s így távozó barátjától ismét azon biztosítást nyerte, -melyet ennek a kitört és sértő viszongás után a becsülettel megegyezőleg -már csak közvetve lehetett adnia. - -– Még egyszer találkozunk! harsogott ki a börtönből, mint a végítélet -trombitahangja. - -A táborzaj, a visszanyert szabadság kéjérzete, s a gyors gyaloglás hamar -helyreállíták Elemér hangulatának súlyegyenét. - -Eszébe jutott, hogy igérete szerint előbb Pestre kell mennie, s hamar -talált átvivő naszádra. - -Fölkeresé a városbírót lovai végett, ki igen élelmes lócsiszár is volt. -Jutányos áron vette meg tehát Elemér és Barnabás diák lovát, s barátsága -jeléül a baromorvos követeléseit a város pénztárára utasíttatá. - -Azon tudat, hogy Barnabás díjából egyharmad már keze közt van, -csillapítá Elemér nyugtalanságát. - -Szándéka volt kardját s puskáját még estig a városi hatóságtól -visszaszerezni, s a legelső fegyverkovácsnak eladni. - -Tehát a fizetendő pénz felét naplemente előtt kezében képzelé. Csak azt -átallá, hogy a többit védurának kell előteremteni, s csak attól -rettegett, miként ez rögtön tán nem történhetnék meg, és Barnabásnak -órái, sőt egész napjai maradhatnak a gyűlöletre, kétkedésre. - -A komp, mely Buda és Pest közt rendes közlekedést tartott fön, épen -indulóban volt, s Werbőczi, ki csaknem atyai szeretettel fogadta -Elemért, annyira örvendett megérkezésén, hogy saját szükségeiről -feledkezve, utosó aranyát is föláldozta Barnabás kiszabadítására, s -korán reggel megbízott embere már alkudozás végett a török táborba -indult. - -Azonban, midőn Elemér becsületét koczkán kívül állónak hitte, akkor -támadának új és nagy aggodalmai. Érezé, hogy barát helyett ellenség fog -vele egy fedél alatt lakni, s hogy a Deákék felől nyert tudósítás és -Barnabás fölébredt gyanúja után, kötelességében áll nyiltan bevallani, -mikép ő jóltevője várából nem más, mint Dorka ösztönzésére távozott el. -És e vallomás nem nyújtana-e szerencsétlen vetélytársa bősz -féltékenységének táplálására sok, igen sok anyagot. Elemér érzé, hogy az -Erdélyből vett hír Dora iránti szerelmét új lángolásra szította, s hogy -azon fontos állomás, melyre őt a viszonyok által teremtett szükség -emelte, még lehetővé teheti a szeretett lány kezének elnyerhetését. E -remény nem foglal-e magában Barnabással igen veszélyes összeütközéseket? -S hogy lakjék ő egy fedél alatt azzal, ki valószinűleg halálos -ellenségévé fog válni, s ki, mint Werbőczi szolgája alant áll, s az -emelkedésre semmi kilátással nem bírhat; míg ellenben ő a török nyelv -tudása és a török viszonyok ismerete által mind ama magasabb politikai -titkoknak egyedüli avatottja leend, melyektől egy szerencsétlen -tartomány állapotjának jobbra fordulása vagy végsülyedése függ? - -– Arra kell törekednem, gondolá magában, hogy Barnabást kedvező -feltételek közt idegen házba helyezzem el, s ha lehet, Budától távol. De -sikerülhet-e, s nincs-e ő a sorstól mintegy a galléromhoz varrva? - -E gondolat cseppenként ejté az ürmöt Elemér örömpoharába. - -És midőn hivatalának fontosságát belátta, nem kerülheté el figyelmét -annak veszélyessége is. - -A budai basa az ő személye fölötti vitában szenvedett megaláztatást. - -S ha ő nincs Werbőczinél, akkor ez képtelen a közvetlen és árulók által -meg nem zavart összeköttetést Stambullal és a hatalmas padisah vejével -föntartani. S nem következik-e ebből, hogy Szolimán főbasának érdekében -áll ily közeg megsemmisítésével oltalmazni magát egy igen alkalmatlan és -veszélyessé válható ellenőrködéstől? - -Elemér világos és a viszonyokat mélyen átható elmével birván, nem -kétkedett, hogy a hadviseletekben nehéz volna oly álláspontra mutatni, -mely az előőrset bizonyosabb lövésre tehesse ki, mint a hogy ő van a -bukásra, sőt életveszélyre kijelölve azon befolyásos szerep miatt, -melylyel Werbőczitől, a békés indulatú vén embertől, megtiszteltetett. - -– S az én véduram kétségkívül mindezt nem is sejti, gondolá Elemér, ki -éles figyelő tehetséggel birván, hamar fölfogta a híres államférfiú és -jogtudós jellemét. - -– Az én véduram török fordításaimat írói műnél egyébnek aligha fogja -tekinteni, s legfelebb sajnálja, hogy stilistikai ügyességemet nem -bírálhatja meg. És nem kétlem, csodálkozni fog, ha kedvelt fordítója egy -szép napon búcsú nélkül utazott el a héttoronyba, vagy tán egyenesen az -Orcusba. Úgy látom, nem volt bolondság tőlem, hogy a _Hét vezér_ben -saját sírkövemre adakoztam; csak bár az a kópé lantos a kegyes czélra -gyűjtött ajándékot ne fordítaná más czélra. Egyébiránt kár az ördögöt -falra festeni, s midőn a szép Dorára gondolhatok, az élet rövidségéről -elmélkedni. - -Reggeli munkáját végezve, víg kedvvel, derülten lépett az utczára, hogy -a halott városban, a romok és gyász közt, az ő mosolygó tekintete -képviselje a reményt; de alig ért a vizikapuhoz, midőn Werbőczi -küldöttjével találkozott, ki Barnabás kiváltását vállalta el. - -– Nos! nem történt semmi akadály? – kérdé. - -– A szultán minden basáival együtt jön a várba. - -– De hát Barnabás diák hol van? - -– Azt csak az Isten tudja. Fogháza üres, s díját visszahoztam. - -– Az Istenért, hát miért nem tudakozódott felőle? – kiáltá Elemér -színéből kikelve. - -– Tudakozódtam én, uram, de azt mondák, kotródjam, mert különben -talpamra verik a kiváncsiságot. - -– Adja ide azt a pénzt, – szólt Elemér, nem gondolva semmi akadálylyal, -semmi veszélylyel. - -A küldött átadá a díjt, s fejét csóválva nézett a török táborba siető -ifjú után. - -Midőn az előőrsökhöz ért, föltartóztatták, s hasztalan hivatkozott -Werbőczire s emlegetett fontos küldetést; mert lelövéssel fenyegették, -ha tüstént vissza nem fordul. - -A dob pörgött, a réztányérok csattogtak; de Elemér az iszonyú zaj közt -hallani vélte e végzetes szavakat: Még egyszer találkozunk! - -A török császár roppant pompával érkezett Budavárába. - -Werbőczi szerencsétlen helyzeténél fogva az első tisztelgők közé -tartozik; de a nagyúr helyett csak Rusztán basa fogadja. - -A hatalmas padisahnak sok dolga és kevés ideje volt; mert a hódítások -történetében nevezetes ünnepet ült meg. - -Kihirdetteté, hogy Buda a török birodalom egyik különösb kegyelemben -részesített városa, melynek többé Magyarországhoz semmi köze. Levéteté a -toronyról a harangot, s a Boldogságos Szűz német egyházáról a keresztet -is. S miután onnan kidobatta az oltárt, az oltárképeket, a szent -edényeket, papi öltözékeket, a falakba helyezett síremlékeket, a -faragványos régi padokat és a szószéket: leküldé janicsárait a kriptába, -hogy rabolják ki a koporsókat és szórják szét a hamvakat. A czinterem -sírkövei hasonló eljárásban részesültek. - -A nép elrejtezett. Senki sem mert még az ablak felé is közelíteni. S -mindamellett a gyász, a megaláztatás, s az Istengúnyolás minden -részletei szétterjedtek a városon. - -Werbőczi a kétségbeeséssel küzdött, és Elemérnek, ki szintén levert -volt, kelle vigasztalni. S mit mondhasson bátorításul neki, ha az élet -rövidségére és a megváltó halálra nem emlékezteti? Végre talált egy -reményre, mely az öreg embert tán fölemelheti. - -– Nagyságos uram! – szólt rábeszélő hangon, – még eddig nincs minden -elvesztve. A szélbe szórt hamvakat nem lehet ugyan többé összegyűjteni, -s a főegyház mecsetté, Buda török várossá vált. De még nem tudjuk, hogy -a templom a keresztyénségnek és a székhely a nemzetnek nem adatik-e -vissza? A szultán intézkedéseire még nincs rá nyomva a változhatlanság -bélyege. - -Werbőczi konnyadt fejét egy kevéssé fölebb emelvén, bágyadt hangon -kérdé: – S minő bélyeg ez? - -– Ha a jelvényeitől és ékességeitől megfosztott keresztyén főegyház -kellő közepébe lépcsőzetes trónt emelnek, s arra maga a szultán ül le és -saját vezetése alatt hajtja végre a beszentelést; akkor a templomot és a -várost a Korán megsértése nélkül soha kezéből ki nem bocsáthatja, s -tartozik azt a próféta zászlójának lobogtatásával és utolsó vércseppig -védeni. - -– Úgy meg vagyok nyugtatva. A szultán soha sem aljasulhat közönséges -hitszegővé. Hisz alig egy hete, hogy saját kéziratával és pecsétjével -ellátott oklevél által biztosította Izabellát Buda -visszaszolgáltatásáról, Zsigmond teljeskorúsága napján. - -Elemér föltétlen hitelt még a szentesített okleveleknek sem adott ugyan; -de gyöngédtelenség lett volna a régi iskola államférfiának nézetét -kétségbe vonni. - -Azonban Werbőczi néhány percz mulva pálczáját kezébe vette, s mondá: – -Szükségem van szabad légre. Hídd össze kíséretemet és kövessetek -sétámon. - -– Talán befogatok. - -– Nem, öcsém! gyalog akarok menni, s te baloldalom mellett maradj kivont -karddal, s miután az őrség tudja, hogy a keresztyének közül csak az én -udvaromnak van joga fegyverhordozásra, semmi alkalmatlanságnak nem -leszek kitéve. - -Úgy is történt. - -Werbőczi szabadon járt, kelt, s egyszerre a Mária-templom ajtója előtt -vannak. - -A bejárat természetesen el volt foglalva, de a janicsárok, kiket épen -pár órával előbb intett a szultán szelídségre és fegyelemre, addig -férkeztek, míg vékony rés nyilt a templom hajójába. - -Werbőczi félénk kiváncsisággal tekintett be, s arcza vászonfehérré vált. - -– A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – kérdé Elemér suttogva egy -janicsár tiszttől. - -– A trónon ül! – válaszolá ez. - -Werbőczi megfordult, s térdei reszkettek. – Elfáradtam, mondá fojtott -hangon. Menjünk Turgovicshoz. Ő közel lakik. Ott kipihenek. - -Turgovics vendégei rossz perczben érkeztek. - -A szerencsétlen ember, fájdalmában magán kívül ragadtatva, nyöszörge: – -Ne közelítsetek e hajlékhoz, senki se lépjen a küszöbre, mert tüstént -átok fogja meg. Oh nagyságos uram! az Isten nehéz keze van rajtam. -Szegény feleségem épen azon perczben halt meg, midőn a templom tornyáról -a keresztet ledöntötték. Ő lesz az első, kit harang és szertartás nélkül -temetnek el. Koporsóját lopva vitetem ki… s hová? A zsidó temetőbe. - -Werbőczi gerinczvelőig fázott át. - -– Hozzátok hamar a kocsimat! - -* - -A Turgovicsnál töltött óranegyed hallgataggá, búskomorrá tevé Werbőczit. - -Pár nap telt el anélkül, hogy Elemérre szüksége lett volna, s ez szabad -idejét Barnabás utáni kutatásokra fordította, de minden eredmény nélkül. - -Midőn reményeivel fölhagyva késő este haza tért, védura hivatá. - -Most már Werbőczi élénk, majdnem vidám volt. - -S örömmel említé, hogy Ferdinánd követeit, kik békét kértek, Szolimán -visszautasította. Esztergom, Tata s Visegrád átadását és évi adót kíván, -mire Ferdinándnak lehetetlen ráállani. A szultán tehát kénytelen Bécs -ellen indulni. - -[Illustration: – A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – kérdé Elemér -egy janicsár tiszttől.] - -– De mit segítene a Boldogságos Szűz templomán az, ha szent István -székesegyházába is bevinnék a trónt és a kereszt helyére a félholdat -tűznék! – sóhajtá Elemér. - -– Öcsém! más oldala is van a kérdésnek. Hátha megverik Szolimánt, s -akkor Buda fölszabadíttatik. - -Elemér csodálkozott, hogy Werbőczi politikai nézetei mekkora változáson -mentek át. - -– Kegyelmes uram! én a török táborban valami olyast hallottam, hogy -fegyverszünet forogna kérdésben, de talán mese lesz az egész. - -– Én még bízom az isteni gondviselésben, – válaszolá Werbőczi. - -– S épen azért hiszem, hogy a fegyverszünetről szállongó hír puszta -koholmány – mondá Elemér, védurának kedvét nem akarván elrontani. - -– Koholmány! – ismételte Werbőczi. - -Szeptember 22-én Szolimán fölszedte táborát, és elindult… Stambulba. - -– Most már vége minden reménynek! – sohajták Werbőczi és Elemér. - - -V. - -Deák uraimék gazdagokká lettek, s bár roppant kincseiket megbecsülni nem -tudták, mégis közbecsülésben állottak, és senki szemökre nem veté -pazarlásaikat. - -Emelkedésök, s fájdalom! hamar rá következett hanyatlásuk történetét -röviden említjük. - -Majláth István, a vajda, nagy tervet készíte a török megbuktatására, s -Erdélynek Ferdinánd koronája alá vetésére. Összeköttetései -Morvaországba, Ausztriába kiterjedtek, s V-ik Károly udvarának belső -terméig is behatának. A baj csak az volt, hogy a mit sokan ismertek, -többen el is árulhatának. - -Így történt aztán, hogy Szolimán császár értesült a pártütési -készületekről. Péter, moldovai hospodárra bízta tehát, hogy Majláthot, -ha lehet, kelepczébe ejtse, ha pedig a csel nem sikerül, akkor verje -meg. - -Míg Péter, a ravasz, diplomatizált, Balibeg a nikápolyi vitéz basa -Erdélyben dúlni és prédálni kezd. Harambandái szanaszét pusztítottak, s -míg egyik csapatot a felkelők megverték, a másik kénye-kedve szerint -perzselt föl egész vidékeket. - -A bajt még az is tetézte, hogy a nemesség fele része Majláthtal, a másik -fele Izabellával tartott, s mindenik eljöttnek vélte az időt, hogy -ellenségével végkép leszámoljon. - -E számolás leginkább gyújtogatásból, sarczból, csatározásokból és -párbajokból állott. - -A Deákék kastélya, mint olvasóim emlékezhetnek, egy keskeny erdővölgy -bejárásától nem messze feküdt. Az alatta elterjedő rónácskán túl, az -első szomszéd volt a minoriták kolostora, melylyel csaknem -összefüggésben állott a szalmafedeles falu, a szőkefalvi Deák-család fő -birtoka. A minoriták a kegyes patronustól különváló politikát nem -akartak követni, s így ezen oldalon meglehetősen fedve volt a vár -pinczéstül, csűröstül s refectoriumostul együtt. - -De bezzeg másként állott a kérdés a keskeny erdővölgy oldalánál. Ezen -részen tudniillik a vitézlő uraimék szomszédja Óvárinak vörös -cserépfedelü, s felvonó híddal ellátott várkastélya volt, mely a kapu -mellett kerékkel és pallossal, a bírói hatalom jelvényeivel díszelgett. - -Óvári hizelgés és uzsora útján fölvergődött új család alapítója volt. - -Deák uraimék épen e tulajdonok miatt iránta nagy rokonszenvvel nem -viseltettek, s idegenkedésöket növelte az is, hogy, hir szerint, a -gazdag szomszéd vendégeket nagy örömest fogad és sátoros ünnepen is -erdei friss vizet iszik, mi romlott természetének kétségtelen -bizonyítványa. - -Később kisült az is, hogy Óvári ő kegyelme Majláth hirnökeivel -beszélgetett és Ferdinánd királylyal czimborál, mi a Werbőczi család -ellen szőtt fondorkodásainak nyilvános bizonyítéka volt. - -Ily szomszéd gyanú tárgyává, s utóbb veszélyessé is lett, mert az -országba betört Balibeg és Péter moldovai hospodár ellen csapatot -kezdett gyüjteni, s a kurta nemességet nagy igéretekkel lázította -Izabella királyné ellen. - -– Volna csak itt az a szegény Elemér, – mondá Dani bácsi, majd -elküldeném, hogy jól mossa meg Óvári ő kegyelme pártütő fejét. - -– Meg is mosná az, öcsém uram! még pedig csipős lúggal. - -Míg Deákék Óvári ellen így zsémbelnek, addig ez gyakorlatibb térre vitte -át a neheztelését. Megizené, hogy három nap alatt nyilatkozzanak Deákék -határozottan Ferdinánd mellé, mert különben magoknak tulajdonítsák, ha -kastélyuk földúlatik. - -Ezen izenetre tüstént hadi tanács tartatott, a két Deák, Flórián frater -és a vén várnagy vévén benne részt, s három szóval egy ellen – s az egy -szó a várnagyé volt – elhatároztatott, hogy Óvári nyilatkozzék három nap -alatt Izabella királyné mellé; mert különben meg fog támadtatni, s vára, -birtoka és neve veszendőbe megy. Az igazságnak hódolva, meg kell ugyan -vallanunk, hogy tisztelendő Flórián uram csak lelki fegyverekkel -ígérkezett az új hitre hajló Óvári ellen föllépni s különösen -czélszerűnek tartott egy prédikácziót az eretnekek és pártütők -visszadöbbentésére, melynek erkölcsi hatását rendkívülinek állítá, de -különösen Pista bácsi a fegyvert, bárminő legyen, csak fegyvernek -tartván, a minorita véleménye a háború melletti voksnak nyilváníttatott, -s Flórián, mint köpczös erős férfiú, tüstént a mezei had vezérévé -neveztetett, mi a guardiánnak azon ígérettel adatott tudtul, hogy a -Deák-család a kolostor birtokainak épségét biztosítja, s minden -szenvedett kárt teljes érték szerint fog visszapótolni. - -A guardián kénytelen volt beleegyezni Flórián új hivatalába. Csak -írásban nem akart nyilatkozni, mi egyébiránt Deákék előtt fontossággal -nem bírt, miután ők minden halandó közt talán legelső embernek tartották -ugyan a nagy Werbőczit, de a betűre magára általában keveset adtak. - -A várnagy, ki nem félénkségből, hanem a viszonyok ismeretéből az -erélyesebb szabályok ellensége volt, ajánlkozott ugyan némi erődítési -művek végrehajtására, de aggkora miatt sürgeté, hogy melléje nálánál -fiatalabb karokkal, lábakkal, s ha lehet észszel is biró segéd adassék. - -Hasztalan mondották, hogy hisz erre legjobb Elemér, s megérkezését -minden órára várják, mert a várnagy, mint állítá, többre becsül ma egy -veréb-, mint holnap egy túzoktojást. - -S ilyen verébtojásnak tartá a nagy bajuszú, vékony és egyenes termetű -hírnököt, ki már kétszer volt hivatalos ügyben Deákéknál, s most kenyér -és állomás nélkül Gorbón mulat. - -Flórián páter, mint jeles szónoki tehetség, hatalmaztatott föl a -szerződtetésre, s miután a hírnök Deákék és különösen refectoriumok -iránt kiváló előszeretettel viseltetett, az alkut minden nehézség nélkül -megkötötték. - -Míg a vezényletre szükséges intézkedések foganatba vétettek, a -közkatonaság is szerveztetett. A jobbágyok tudniillik már mindent -betakarítottak, s a szüretelés ideje még távol volt. Könnyű volt tehát a -fiatalságot lábon tartani. Kisült ugyan, hogy az erdőkerülőkön kívül a -többiek a családi fegyvertárnak kevés hasznát vehetik, de a kaszával -bánni és a csépet forgatni mindenik tudta. - -A várnagy, ki Hunyadi János hadviseleteinek roppant bámulója volt, s a -fortélyt és strategiát a győzelem fő tényezőinek tartá, hosszas -vitatkozás után rábeszélte Deákékat, hogy ámbár Óvári a küldött -válaszból megtámadtatásra számít, e fenyegetést eszélyes cselnél másnak -nem szükség tekinteni, s csak a védelmi háborúra kell szorítkozniok. - -A terv helyeslést nyervén, a háziurak szerepe is kiosztatott. - -Dani bácsi lábai jók, de kezei bogosak lévén, egészségi állapotjánál -fogva arra volt alkalmas, hogy az erődítési munkákat végrehajtassa, s -megtámadtatás esetében a vezényletet Flóriánra bízva, a refectoriumba -vonuljon vissza. - -Ellenben Pista bácsi lábai köszvényesek, azonban kezei teljes erejűek -lévén, a természettől lett arra hivatva, hogy a háztűzhelyet védelmezze. -Az ő szélső positiója tehát a tornácz volt, hová a semmit nem sejtő Dora -és Dorka csodálkozására, puskáit, pisztolyait és mordályait rögtön ki is -tette. - -A hadi terv megállapíttatván, a parasztság a keskeny hegyi völgynek, -mely Óváriékhoz vezetett, a torkát úgy elárkolta nagy kődarabokkal, hogy -a közlekedés igen nehézzé, sőt koczkáztatóvá lett, kivált miután az -uradalom csőszei czélszerűen választott leshelyekből lődöztek volna az -ellenségre, míg a többi nép kaszákkal és fütykösökkel ellátva fogadná és -nyomná vissza a rohamot, még azon esetben is, ha a mezei hadak vezére, -Flórián páter, s körüle hat vagy hét összeszedett zsoldos nincsenek az -új hadtan fegyvereivel – kivévén az ágyúkat – bőven ellátva. - -A barátságos refectoriumot a vendégek a zimankós politikai időjárás -miatt hetek óta már gyérebben látogatták; a hírnök tehát, ki a várnagyi -kötelességet vette át, a hidat többnyire leeresztve tartá, s csak öreg -főnöke, a valódi várnagy ült reggeltől estig az ablak előtt, hogy Elemér -és a többi véletlen, de beszámított segély megérkezését várja. - -Óvári nagyszámú zsoldosaival valódi Xerxes volt ezen új spártai hősök -ellen. - -De a csata határideje minden támadás nélkül folyt le. - -Másnap azonban a falut a szomszéd helységekkel együtt prédálni kezdték -Majláth párthivei, s vegyest borultak lángba takarmányok s házak. A -dúlás és égetés hamar fölbontá a katonai fegyelmet, kivált miután Pista -bácsi, kinek főhadiszállása a refectoriumban volt, elfeledé a hadi -törvényszék szervezéséről a maga idejében gondoskodni. Dani bácsinak -pedig a szivében több viasz- mint vastartalom lévén, a falu égő üszkei -miatt annyira meglágyult, hogy nem tudta büntetni azokat, kik -állomásaikról elszökve, kaszástul, bunkóstul és csépestül saját házaik -megvédésére siettek. - -Flórián fráternek már csak a torlaszkövekből, s a fák közé rejtett -néhány zsoldosból és csőszből állott egész ereje; míg Pista bácsi és a -hírnök csak az udvari cselédségnek parancsoltak. - -Válságos pillanat volt ez, s tán egyedül a véghagyomány megírására és -lepecsételésére való. - -De, ime! a kolostor nem borult lángba, a faluból kivonultak a -martalóczok, s Óvári nem támadta meg a völgyszorost. Pedig a nap már -elszunnyadott, sőt a pihenés óráit pontosan megtartva, mosolygó, nevető -arczczal ismét megjelent a láthatár szegélyén, mintha a -Deák-testvéreknek értésül akarná adni, hogy valami titokszerű történt, -mely a csapást elfordítá, s a fenyegető veszélynek más irányt adott. - -Az áhitatos guardián a minorita-kolostor csodás megszabadulását nem -örömest magyarázta volna ki természetes okokból, s valóban az isteni -gondviselés rendkívüli kegyelmének lehetett tulajdonítani a végveszély -torkából menekülést; de, hogy a kegyelem mily eszközök által munkált, -annak szorosan utána járni a hírnök feladata volt, ki néhány órai kémlés -és fürkészet után a legérdekesebb adatokkal terhelten érkezett vissza. - -Péter, a ravasz moldvai vajda, hazug igéretekkel és színlett barátsággal -kicsalta a fogarasi várból Majláthtot, s őrizet alatt Nádorfehérvárra -küldte a szultánhoz. E hírről hamar értesült az Izabellához hű alvajda, -s hogy lágymeleg eljárását, mely nem árulásból, hanem kényes helyzetének -természetéből folyt, jóvá tegye, a főbb czinkosok megfenyítésére -csapatokat küldött, még pedig oly gyorsasággal, hogy Óvári, erről semmit -sem sejtve, már Deákék ellen útban volt, midőn egy kanyarodó fokához -érvén, visszatekintett, és leírhatatlan rémülettel látja saját csűrét és -asztagait lángba borulni. - -Tehát az a lenézett és rokkant két Deák lehetett oly furfangos, hogy a -völgy másik nyílásán, a tatárdúlta várrom mellett csúszott volna be, -hogy a hatalmas Óvárit álnok strategemával kijátszhassa? E gondolat -dühbe hozta az új és büszke zászlós urat. - -Csapatjával tüstént visszafordult, de mekkora volt ijedelme, észrevevén, -hogy vára tetejét egy csoport ember hangyaszorgalommal bontja, a -melléképületeket pedig, hogy könnyebben hajtassék végre a dúlás műve, -égetni kezdi. - -– Hisz ez székely modorú executió, mely a pártütők ellen küldetett, hogy -lakásaikat a földdel egyenlővé tegye? kiáltá ő és katonái vele együtt. - -Tehát Majláth lépett volna föl ő ellene, ki a megyékben -legtekintélyesebb párthíve volt s ki alvajdasággal volt kecsegtetve; -valóban oly badar eszme volt, mely képtelenebbnek látszott, mint az, -hogy a víz alulról folyjon fölfelé. - -S mégis nem kékruhás mezei zsoldosok-e, a kik épen most döntik le a -kereket és pallost, a vérbírói hatalom jelvényeit s nem a vajda vörös -pandurai közé tartozik-e az, a ki a kapu homlokáról a családczímert töri -le? - -Óvári csapatjával most oly ponthoz ért, mely már a dúlók szemének ki van -téve, de kevés erővel is jól védhető; feltéve, hogy hátulról, azaz Deák -uraimék felől meg nem támadtatik. De nem lehet-e épen ettől tartani? - -Óvári a válságos helyen felállítá csapatait, látván, hogy a dúlók közt -nagy mozgás támad. - -Épen hírnököt akart küldeni, midőn látja az ellenfél részéről fehér -kendővel elindított megyetisztet. - -Az Óvárihoz érkező hivatalnok fölvilágosítása igen rövid és szabatos -volt. - -Előadá, hogy Majláth elfogatott és a moldovai vajda Fogaras várát -őrizettel rakta meg. - -Óvári halálsápadttá lett, de rögtön összeszedvén magát, daczczal mondá: -– Mi közöm nekem ahhoz? kegyelmetek miért rombolják birtokaimat? És -kinek parancsolatából teszik? - -A tisztviselő ismét egyszerűen és határozottan felelt: – A mezei -katonaságot az alvajda küldötte kegyelmednek, mint pártütőnek, -elfogatására, s én a főispán távollétében főbírói tisztemnél fogva -vagyok itt. - -Óvári tagadta pártütését. - -Erre a főbíró értesíté, hogy Majláthnál Óváritól oly levelek -találtattak, melyek ennek nemcsak a lázadókkal, hanem a morva és a -sziléziai összeesküvőkkel is világos egybeköttetését tüntetik föl. - -– Aztán nagyságod a királyné párthíveit fegyverrel támadta meg. - -Óvári állítá, hogy a szóban forgó levelek költöttek is lehetnek, s hogy -mint nemest és főurat őt csak törvényes úton szabad elítélni, gyanúra -pedig még befogatni sem lehet, s annál kevésbbé birtokában feldúlatni. - -Mire a tisztviselő megjegyzi, hogy ők csupán csak a személyes -letartóztatásért jöttek ide, s ha ez törvénytelen is lett volna, a dolog -az által változott meg, mert Óvári, mint pártütő, fegyveres erővel -nyomulván Deákék ellen, folytonos üldözés alatt van. - -– De én csak legfeljebb nagyobb hatalmaskodást akartam szomszédom ellen -elkövetni, hadd pereljen be tehát ő. - -– Nagyságod tette azért sem lehet nagyobb hatalmaskodás, mert Deákék -ellen a környék pártütő nemességét szintén fegyverre szólította, s azok -más oldalról szándékoznak ellenök támadást intézni. - -– De ezt is be kell előbb bizonyítani. - -– A bizonyítás könnyű lesz, – válaszolta a tiszt, miután Beglerbég egy -külön álló csapatja fog a támadók háta mögé kerülni, s épen azt teendi -azok lakával is, a mit mi a nagyságod várával. - -Óvári látta, hogy nem szabadulhat. Tiltakozva tehát a rajta, mint mondá, -elkövetett erőszak ellen, letette a fegyvert azon kikötés mellett, hogy -nem fog a törököknek átadatni, mit a főbiró meg is igért. - -A vár dúlása félbeszakíttatott, s a büszke lak nem nézett ugyan ki oly -siváron, mint az erdővölgy többi romjai; de soha helyre nem állíttatott, -vagy azért, mert Óvári elitéltetett, vagy pedig azért, mert ha -megszabadult is, vagyonra és politikai jelentőségre nem emelkedett. -Legalább a krónikákban többé nevére nem találunk. - -* - -Széles vidéken nem volt már több gazdag csűr, csak a Deákoké. - -Mert a tatárok a Ferdinánddal tartó szomszédok vagyonát irgalmatlanul -pusztíták. S az egész járásnak csaknem minden földbirtokosa, mint -ellenséghez szító, részint gyanú, részint vád alatt lévén, a marha és -termés tönkre tétetett, s nagyítás nélkül el lehet mondani, hogy a megye -harmadában az egyetlen éléskamarának kulcsa a Deákék kezében volt. - -Most már a régi virágzó állapotba egyszerre vissza lehet térni, gondolá -a várnagy, s czélzatokat is ejtett azon értelemben, hogy a cséplésnek -emberül utána állani, s az eladott gabna árából adósságokat kell -törleszteni és tőkét gyűjteni. - -A csépléshez nagy sietséggel hozzá is fogtak ugyan, de Dani bácsi előbb -az Óvári czimborái által károsított falu népének, Pista bácsi -egyszersmind a tatároktól kiprédált nemeseknek is akart elég gabnát -szolgáltatni, még pedig a szegényeknek ingyen, a jó birtokosoknak a jövő -aratásig kölcsön. És e nagy kérdés felett változó szerencsével oly -hosszas vita folyt, hogy midőn Dani bácsi nézetei, mint gyakorlatiabbak -felülkerekedtek, már akkor a várnagy bizonyos volt az iránt, hogy a -véletlen által gazdaggá tett Deákéknak a legpénztelenebb esztendőjük -épen a mostani leend, s minden szerzeményök csak a köztiszteltetés -növekvésében áll. - -Meg kell vallani, e köztiszteltetéssel eléggé el is valának látva. - -A Ferdinánd pártjának legszenvedélyesebb hívei bevallák, hogy vétkesebb -tény alig lehetett volna, mint Deákék birtokának Óvári által tervelt -feldúlása. - -Kiki dicsérte a nemeslelküséget, melyet a két öreg saját érdekeinek -feláldozásával folyvást gyakorolt. - -De mit használt mindez nekik? - -Vendégeket szerettek volna maguk körül látni, s épen az vala -elérhetetlen. - -Épületöknek a völgyre tekintő ablakai késő éjig ki voltak világítva, de -a kik az ő bőkezüségéből lettek képesekké pár marhát vásárolni, vagy a -vetésre szükséges búzához jutni, nem sok ingert éreztek a tomboló -vigalmakra, s a kik vagyonaikat meg is tudták ótalmazni, az ország -válságos helyzetében nem könnyen hagyták oda tűzhelyeiket, hogy a -martalóczok megtámadásaira ki legyenek téve. - -Később Balibeg visszavonta ugyan prédáló csapatait, s a moldovai -vajdával Erdélyből kiköltözött, de távozásukkal a pártszakadás megint -élénkebbé lőn, s a Budáról érkezett hirek szerint hullámzott, kiáradt, s -ismét visszatért medrébe, hogy a kedvező alkalommal megint özönvizként -borítsa el az egész szép, de érdekeiben meghasonlott tartományt. - -Mindenik párt ámítva és ámíttatva, a maga részére zsákmányolta ki a -híreket. - -S Deákék az egymást czáfoló mendemondák közt tapasztalni voltak -kénytelenek, hogy még Dora szépsége sem csábíthatja a vendégeket a -barátságos kastélyba, s hogy az órák lomhák, a nap igen hosszúvá nyúlt, -a bornak nincs zamatja, az ételeknek kellő íze, s a mi még -legboszantóbb, Elemér nem érkezik meg és leányuknak van igaza, ki mikor -a lantost ebédre vagy vacsorára várták, az ételt mindig a maga idejében -hozatta föl, nem hajtva azon kecsegtető szavakra, melyek hol Dani atyus, -hol pedig Pista bácsi szájából jóslatként hangzának, s többnyire így -végződtek: – Meg fogod látni, kis selma, hogy mielőtt a sültet -lenyelnők, itt lesz Elemér. - -Midőn azonban a sült elfogyott, a két testvér komolyabbá lőn, s hogy a -sötét eszmék a refectoriumban tanyát ne verjenek, valamelyikök a -serlegből nagyobb kortyot nyelve ismét jósolt, ily formán: – Kegyelmed -bátyám (vagy illetőleg öcsém), meg fogja látni, hogy a mi jó szolgánk -Elemér holnap reggel egy szép dallal köszönt be. - -A «jó szolgánk» tőrszurásként nyilallott meg Dora szívében, mert sokkal -messzebbre helyezé tőle Elemért, mint a mértföldek száma és az égaljak -távolsága tudta volna. - -A másik testvér ily jóslat után többnyire haragra lobbant, s a kiürített -serleget asztalhoz ütögetvén, ekként válaszolt: – Tudnám csak meg, hogy -ki adott útra való pénzt Elemérnek, s ki kerített számára smaragd és -jáspis boglárokkal ékes kardot, hogy háborúba mehessen,… puhatolhatnám -csak ki azt az átkozott teremtést, ki a mi derék lantosunkat -elszöktette, majd befizetnék én neki e rosszlelküségeért! - -Ily nyilatkozat aztán Dorka egész testét úgy átjárta, mintha szék -helyett jégtáblán ülne, s minden ize, tagja csaknem koczogva reszketett, -s a nemeslelkü Dora kénytelen volt ismét a sok aranyról beszélni, -melyekkel annyira tömve vala Elemér erszénye, hogy az egész országot -beutazhatja saját pénzével. Ez ártatlan hazugság védpajzsával fedve -sikerült neki Dorka nénit, a még mindig remegő nőt, úgy vezetni ki a -refectoriumból, hogy atyja és nagybátyja szivében gyanú nem támadhatott. - -Midőn pedig a némberek eltávoztak, még jó darabig folyt a testvérpár -közt a vita. - -Pista bácsi állítá, hogy ha már soká késik Elemér, akkor a németek -elfogták. - -– Nem engedi az magát elfogatni. Hanem én egyebet hiszek. - -– Mit? kedves öcsém? szólt nyájasan az idősebb testvér. - -– Bizonyosan a mi nagy rokonunkhoz írt levél tévedt el. - -– No, no! s te nem sokat tartasz az én jó barátomról, Domahidi -Gergelyről? kérdé egy kissé élesen István úr. - -– Csak azt állítom, jobb lett volna a levelet nem küldeni -Szinérváraljára. - -– Én meg kegyelmednek azt felelem, hogy ha tanácsa szerint Nagy-Kállóra -küldtük volna, akkor a levél még a Werbőczi unokájának sem kerülne -kezébe. - -– Engedje meg urambátyám, de Kállay Laczi, az én barátom, nem érdemel -ily gyanúsítást. Ő személyesen ment volna Budára. - -– Mintha bizony csak úgy lehetne a német ágyúk közt sétálni, mint te -szoktál a káposztás kertben. Ha valaki egy ellenséges csapaton -átvergődhetnék csellel vagy vitézséggel, azt Eleméren kívül csak -Domahidi Gergely tehetné. - -– Én meg állhatatosan hiszem, hogy csak Elemér és Kállay Laczi volna -képes ily hőstettre. - -Az egyenes termetű és hosszú vékony bajuszú hírnök, mióta helyettes -várnagygyá lőn, nem mulasztá el esténként a refectoriumban -principálisainál tisztelegni. A minek aztán következménye az lett, hogy -a szolgából, bár mindig csak esetről-esetre, vendéggé léptetett elő, s -oly figyelemben részesült, minővel a háziúr azok iránt tartozik -viseltetni, kik őt meglátogatják. - -Most is a vita tanúja levén, szükségesnek tartá a közvetítő szerepet -eljátszani. - -– Nekem, szólt ülőhelyéről fölemelkedve, szerencsém volt a lovagok -virágját, Elemér úrfit egyszer Sarmaságon láthatni, s büszke is vagyok -rá, s ifjú leventénknek arcza, mint a gyémántkőbe metszett korona, oly -kitörülhetetlenül fog emlékezetemben megmaradni. S kész vagyok a -trombitával kezemben a dézsi vagy kolozsvári piaczon három vasárnapon -egymásután kihirdetni, hogy földönfutó sehonnai az, a ki kétségbe vonja, -hogy Elemér úrfi Budavárba betörni ne tudna, akár erővel, akár csellel. - -– Miért ne engednők meg a vélemény szabadságát! szólt közbe Pista bácsi, -de látszott, hogy a hírnök lelkesedése inyére van. - -– Én azzal tartok, hogy senkit túlságosan bálványozni nem kell, jegyzé -meg Dani úr is, azonban derült arczának minden vonásából kitünt, -mennyire kielégíti őt az Elemérre szórt dicséret. - -– A vélemény szabadsága sem terjedhet végetlenre, minthogy tudjuk, hogy -a tengernek is van partja. A mi pedig a túlságos bálványzást illeti, -annak vádja engem kétségkívül akkor terhelhetne, ha azt állítottam -volna, hogy Elemér úrfi a német táboron áttörve, beronthatna a szultán -táborába is, s megjelenésének emlékeül egy ollóval lenyírhatná a -világgyőző Szolimán szakállát. De mondottam-e én azt? - -Deákék elismerték, hogy a szónok ilyesmit nem mondott, s hírnökünk, -óvatosságának ez ünnepélyes bizonyítéka után, háborítatlanúl folytatá -beszédét: – Eleméren kívül, én még két egyént ismerek, kik Roggendorf -táborán át Budavárba könnyen beférkőzhettek volna, csakhogy a nap -más-más részében. Domahidi Gergely éhomra kísérthette volna meg, mert -délután már az erélye csökkenőben, ellenben Kállay Laczi ozsonnya után, -mert lelékeny és furfangos elméjének a hamar következő szürkület -kedvezne. Így tehát kegyelmetek nemzetes és vitézlő uraimék azon ritka -helyzetben vannak, hogy mindketten egyenlő hévvel magasztalhatják egymás -barátjait. - -A hírnök e nyilatkozatában a Deák testvérek örömmel megnyugodtak, s -István bácsi Kállay Lacziért, a Dani barátjáért, Dani bácsi pedig -Domahidi Gergelyért, az István barátjáért ürített poharat, s a -refectoriumban a szokottnál is hosszasabb ideig folyt a társalgás. - -* - -Ah, az alvó-szobában másként volt! - -A Dorától kisért Dorka asszony, a Deákék fenyegetése miatt, a folyosón -már kifogyott erejéből s összerogyott. - -Dora és komornája felemelvén az ájultat, ágyába vivék. Sokáig kellett -halántékait, kezeit, homlokát dörzsölni, s orra alá éles szeszt tartani, -míg ismét magához jött. - -Midőn bágyadt szemeit fölnyitá, a komorna kisasszonyának intésére -eltávozott. - -– Dorka néni engedje meg, hogy régi szobájába vitessem vissza. - -A vén asszonynak sűrűn omlottak könnyei. - -– Néném azért távozott mellőlem, mert mint mondá, éjjeli sikoltásaival -álmomból költ fel. Hisz! én nem kivánok sok álmot, s hígyje el, hogy a -mióta elköltözött, még többször vagyok ébren. - -– Oh Dora, minden percz az általad átvirrasztott éjből kínszenvedés, -égető lélekvád rám nézve. Megszégyenít jóságod,… s ah! ha szíved -kevésbbé volna könyörületes, akkor hidegséged gyötrene. Ohajtanám, hogy -sülyedne el a föld, s nyelje be bűnös testemet. Hálát adnék az Istennek, -ha valaki, mint egy utálatos férget, lábával eltaposna. - -A vén asszony panaszát fuldoklásai szakíták félbe. - -– Egy ereklyém volt, férjem jegygyűrűje. Szegény és öreg vagyok most, s -a sátoros czigányné, ki jóslatból teng, és redős, fonyadt arczával több -félelmet okoz, mint a mennyi szerencsét hazug szájával igér, a vén -banya, ki életének felét börtönben, felét féktelenség közt töltötte, nem -cserélne velem, annyira megviseltek a szenvedések. De, Dorám, volt idő, -midőn hízelgőim nem állítottak rútnak, s férjem, kit a halál hamar -ragadott el, oly hőn szeretett, mintha jó és szép is lettem volna. -Hihető, hogy tovább élve, a szív tőlem elfordult volna, mert szeretetem -még mindenkit szerencsétlenné tett. Végzetem az, hogy elhagyjanak s -meggyűlöljenek azok, kik közelről ismertek. Nem reád czélzok, kedves -gyermekem, csak azt akartam mondani, hogy ha nem képzelek nagy veszélyt -Elemér ittlétében, nem zálogosítottam volna el jegygyűrűmet Óvárinál, -hisz az ereklyét szívünk alatt hordjuk, s nem visszük könnyelmüen -vásárra. - -– Miért említenők többé e kérdést, Dorka néni? Te meggyőztél arról, hogy -Elemér ragaszkodással viseltetik irántam, s megmentettél attól, hogy -atyám és nagybátyám által tépessék szét szívem. - -– Oh, volna ez bár így, kedves egyetlenem! De lásd, ha a hóbortos vén -asszony nem elegyedik oly dologba, mihez semmi köze, akkor minden jól -üthetett volna ki. Lehet, hogy Elemér nem mer vágyaival hozzád emelkedni -s lehet, hogy tartózkodását te közönynek tekinted, és a mit én -zivatarnak tartottam, csak egy csendes nyári permeteggé vált volna. - -– Ki vagyok békülve helyzetemmel, – állítá Dora, míg szemében könny -csillogott. - -Dorka még szilajabban folytatá az önvádakat: - -– Mily szemtelenség volt egy cselédtől, kinek az uraságok ügybajaihoz -semmi köze, oly kérdésbe ártani magát, a mihez nem ért! Hogy mertem én a -fejembe venni, hogy nagyuraimék családi büszkeségből ellenezni fognák a -házasságot Elemérrel? S micsoda kezességem volt, hogy nem csalódom? - -– Légy megnyugodva, Dorka! Édes apám és Pista atyus szeretik Elemért, de -csak szolgának tartják, – szólt Dora letörölve könnyét, visszafojtva -fájdalmát, sápadt, hideg és kifáradt arczczal. - -– Nyugodt legyek? – válaszolá a vén asszony zokogva. – Hát nem üldöz, -nem büntet-e az Isten, a mióta téged megkeserítettelek? - -– Én nem átkozlak, Dorka! - -– De az átok rajtam van. A mely reggel Elemér távozott, eltünt Barnabás -is. Nem Isten újja-e ez? nem a büntetés kezdete-e? - -– Bizonyosan megunta zárdáját, s másba költözött. - -– De volt-e neki pénze, a mivel kimozduljon? - -– A szerzet, melynél tartózkodott, megszokta az alamizsnából élést, s -egyik megyéből a másikig utazik, mint a madár, nem aggódva a holnapon. - -– De ő nem örömest távozott volna innen. - -Dora kérdő tekintetet vetett a vén asszonyra, ki szemeit lesütve -folytatá: - -– Honnan van az, hogy már kilencz hete telt el, s még nyomába nem -akadtam? - -– Mert mindig csak a szomszéd helységekben kerested. - -– S nem átok-e, hogy egy bűvös körben járok, melynek határait át nem -léphetem? Midőn hosszú útra indulok, visszavon a látatlan kéz, s hozzád -vezet. Midőn melletted vagyok, a titkos erő megint kiragad, ösztönöz, -visszataszít… oh! csak egy… napig. Ha útban elfáradva, lehajtom fejemet, -az első álom rémképekkel ijeszt, s parancsolja térjek rögtön vissza, -mert veszélyt hoztam fejedre, s őrültségem jóltevőimnek házát gyujtotta -meg. Ha fáradva, lihegve haza érkeztem, akkor szívem minden erősebb -dobbanásával egy éles hang kiált rám, mondván: nyomozzam Barnabást, mert -ha vissza nem hozom, iszonyú történetek fognak vaslábaikkal a reszkető -földre taposni, s vér és könny serked nyomdokaikon. - -– Forró képzelődésed játéka ez, Dorka. Barnabás különcz, rendetlen -természetü ember! de mit tudna ő oly rémítőt tenni, mitől méltó volna -rettegned? - -– Nem ismered őt, gyöngyöm! Szemem édes világa! a te kebled annyira -ártatlan, hogy a bűnnek csak nevét tudja, s műveiről nincs képzete. - -– De ha te félted Barnabást a világtól, melybe betévedt, miért nem bizod -fölkeresését, miután beteges és gyönge nő vagy, egy férfiúra, ki -gondosan tud mindennek utána járni, s tartózkodása helyéről hamar -hozhatna hírt? - -– Ugyan kire bízzam, kedvesem? - -– Flórián pater gyakran barangol át három megyét is. Ő legkönnyebben -akadhatna Barnabás nyomára. - -– Ne szólj Flórián paterről, ő kemény szívű. Előbb megütközött Barnabás -eltünésén, és segítségemre volt a keresésben, de jámbor heve csak két -napig tartott. Akkor mentegetődzött, hogy neki tollkéssel apró szenteket -kell faragni, s nincs ideje a kezdő betűk miatt, melyek a szokásból úgy -is kimennek, sokat fáradni. Ő Barnabásban csak a kezdőbetű rajzolóját -vette tekintetbe, s érzéketlensége annyira ment, hogy engem is mindig -ösztönzött kutatásaim felhagyására. - -– Bízd hát a dolgot a hirnökre, úgy is nálunk már bevégezte szolgálatát. - -– A hírnök azzal gúnyol, hogy Barnabás katonának állott be. - -– De hát az nem lehetne igaz? – kérdé Dora. - -– Isten őrizzen attól! Barnabást úgy neveltem, hogy azt sem tudja, -jobb-e vagy bal oldalra kell a kardot kötni. Oltalmaztam őt és -felebarátait attól, hogy valaha puskát fogjon kezébe. S ki adott volna -neki lovat, fegyvert és pénzt? - -– De miért fosztottad meg őt, néném, mind azon eszközöktől, melyek által -a férfi kitünővé válhatik, szabad és független életet szerezhet magának? - -– Ne nyomozd, kedvesem, azon iszonyú titkot, – szólt Dorka a zokogás -miatt fuladozva… Eredj lánykám aludni! Késő éj van már. A hold beteg -arczczal néz reánk, s halvány tekintete mintha új szerencsétlenségekről -akarna jelt adni… Csak ne zálogosítottam volna el a mátkagyűrűt! -Óváritól elrabolták a dúló csapatok. Félek, hogy síromból mindig föl -fogok járni, míg a jegygyűrűt poraimhoz nem teszik… Oh Istenem! mily -kegyetlenül fenyegetőztek ma is nagyuraimék. Mi lesz belőlem, ha -megtudják, hogy én távoztattam el Elemért! Dorám, úgy-e te -megbocsátottál nekem? Nem hallod, mintha vércse vijjogott volna?… Közel -lehet már az éjfél. Látod-e a falon azt a kezében halálfőt tartó -szerzetes képét? Rámája közül néha fenyegetőbb arczczal néz rám, mint -szokása. Tegnap éjjel ki akarta ejteni kezéből a halálfőt s féltem, hogy -a lábam elébe gördül. - -– Lázad van, néném! holnap jer vissza régi szállásodra, ápolásom -mellett, remélem, hamar helyreáll egészséged. - -– Te igen nagylelkű vagy, Dorám!… Szeretődtől fosztottalak meg, pedig -hátha beleegyeztek volna szülőid! - -– Nem mondják-e, hogy ő csak szolga? – szólt Dora, mélyen sóhajtván. - -– De hát mért agyarkodnak egész dühvel az ellen, ki őt távozásra bírta? - -– Mert a szolgát is lehet szeretni. - -– Dorám, mintha zörögnének ablakom alatt az ágak! Talán halálmadár ült a -hársra, s kerek szemeivel ránk néz. Több mécset gyujtok, hogy a -világosság miatt ne láthassam. Eredj, kedvesem, aludni!… Az csak nem -történhetett, hogy az őrültnek égő kanóczot, a dühösnek fegyvert adjanak -kezébe és a bosszúállást konok czéljaira gazdag eszközökkel lássák el? -Ugy-e, hazudik a hirnök, midőn Barnabásról, mint katonáról, mesél? - -– Legalább valószinűtlent mond. De csendesedjél el, kedves néném. - -– S vajon nem találkozhatott-e Elemérrel? – kérdé az öreg asszony fejét -a könyökére támasztva és sárga arczával félelmesen tekintve Dorára. - -– Jó éjt néném! Ha sokáig itt maradok, még ingerültebb lészsz. - -Midőn a távozó Dora betette az ajtót, a vén asszony erős zokogását a -folyosón is meghallá. - -– Magam mellé költöztetem vissza, ápolni fogom, s Isten legyen tanúm, -hogy elfeledem, a mit ellenem vétett. - -E szándékkal, az önlegyőzés e fényes jelével a szegény Dora még -szerencsétlenebbnek érzé magát, mint akkor volt, midőn hivé, hogy -Elemérért joga van Dorkára haragudni. - -– Örökre elveszett ő számomra! S mivel is érdemelhettem volna meg oly -ragyogó jelenséget, mint Elemér! Ha a születés valódi előny volna, akkor -az Isten nem engedte volna őt, ki minden más tökélyt bír, ezen egyetlen -tulajdon hiányával a világba lépni. Hisz! szükség van arra, hogy legyen -szemünk előtt oly példánykép is, melyet a gáncs le nem vonhat, s a -magasztalás fölebb nem emel. Elég boldogság az is, ha remény nélkül -szerethetem, s elég vakmerőség, ha hiszem, hogy talán néha rám gondol. - -E szerény követeléssel lépett szobájába Dora, s midőn lefekvék, s a -mécset eloltá, csak még arra gondolt, mily kegyes volt iránta az ég, -midőn megtanítá szeretni, könnyezni, s az örömből és fájdalomból azon -különös vegyületet érezni leginkább, melyet a lemondás nyújt, ha nem -eredt csalatkozásból és ennél fogva nem is vezethet új szenvedély és új -küzdelem felé. - -– Csak egyet óhajtanék, – sóhajtá, – míg szemei félig becsukódtak, csak -egyet szeretnék még megálmodni, hogy tudniillik azon három elszáradt -ibolya, melyet távozáskor a könyvben, hol emlékül őrzé, nem találtam -meg, vajon nála van-e, vagy talán elfeledte magával vinni? És csak azt -szeretném tudni, ha a dalokat, melyekre engem tanított, inkább -kedveli-e, mint az újakat, melyeket azóta költhetett. Aztán megvallom, -egy kevéssé kiváncsi vagyok arról is hallani, hogy midőn nevezetes és -emlékezetre méltó történt vele, eszébe jut-e a szegény falusi leány, ki -figyelemmel hallgatta őt, midőn hősökről és félistenekről regélt? -Istenem: mily sok és merész óhajtásom volna! S vajon, valamelyiket -teljesíti-e az álom? Ha jóslani tud, mint sokan állítják, miért ne tudna -elbeszélni is? - -Dora úgy hitte, hogy már alszik, s az ablaka előtt az orgonafán egy -csalogány dalol; később meg azt gondolta, hogy ébren van s a kertből -lantpengést hall. De ez végre is csak álom lehet!… Álom, édes álom, a -szivnek mily fájdalmas húrját rezgeted szellemujjaiddal s vajjon nem -pattannak el épen azon idegek, melyeken a legbúsabb accordokat pengeted! - - «Vándor madár, vándor madár! - Szárnyad mindenüvé eljár, - Szemed mindenfelé teként. - Nem láttad-e a vőlegényt?» - -Dora még ily világosan nem álmodott soha… Vagy talán nem támasztja -könyökére fejét, nem függnek-e szemei az ablakon? nem látja-e a sápadt -holdvilágítás mellett is az orgonafa kétes körvonalait? s a lassú, a -távoli hang nem olyan-e, melyet bár hallani lehet, de elmosódott -részeiben a képzelődésnek után kell pótolni? És csakugyan álom volna-e? - -S néhány accord után nem hangzik-e megint, azonban már még halkabban, -még kétségesebben? - -Dora fölemelkedett ágyából, s míg könnyei megeredtek, hallgatott, -figyelt, s néha úgy vélé, hogy csakugyan a füleivel hall egész szavakat; -míg ismét kételkedni kezdett saját érzékeiben, s idegei izgatottságának -tulajdonítá az éj határozatlan zsivajából szőtt dallamot. - -Mit jelenthet e csalóka játék, mely a való és álom közt ringatja a -képzelődést, s mely a szivet egészen betölti sejtelmekkel és -fájdalommal? - -Elemér érkezett volna meg? Oh, ez oly vakmerő gondolat volt, hogy Dora -nem is merte folytatni. Vagy ha a kétes hangok nem emberi ajakról -támadtak, s csak a lég és képzelődés teremtményei, birhatnak-e azon -tartóssággal, hogy nemcsak egyes rímek, hanem egész versek dallamát és -szavait láttassanak utánozni? - -Dora fölkelt, az ablak elébe ment s kinyitotta azt. - -S most már csakugyan hallá a lantpengést, mely a bevégzett balladát még -kisérte, de mind elhalóbban. - -[Illustration: Dora fölkelt, az ablak elébe ment s kinyitotta azt.] - -A kerten kívül kellett tehát valakinek azon verseket énekelni, melyeknek -kezdő sorai alkalmasint észrevétlenül vezették Dorát az álomból -ébredésre. - -De ki lehet e dalnok? - -Dora tudta, hogy a vers szerzője Elemér, s meg volt győződve, miként a -környékben épen senki sem énekli. - -Ennélfogva idegennek kellett ide vetődni. - -S nem valószinű-e, hogy ez idegen ismeri Elemért, és vagy róla mondhat -hírt, vagy épen tőle hozhatott izenetet? - -És hátha Werbőczitől érkezett Pista atyushoz a küldött levélre válasz, s -épen azalatt, míg Dorka panaszolá el félelmeit és szenvedéseit: ez az -eszme is megfordult a még mindig merengő és az ablakon kitekintő leány -elméjében. - -– Csakugyan valami tudósításnak kellett jönni Elemérről – mondá magában -Dora, s egyszerre azon iszonyú sejtelem támadt föl benne, hogy hátha a -ballada által, melyben a vándormadarak a kérdező leánynak a vőlegény -halálát adják hírül, el volt beszélve a hír, melyet a vendég nem mert -világos szavakkal előadni. - -Dora egészségesebb természetü, mint szoktak lenni az érzelgés -martalékai, s keble mélyebb volt, hogysem minden babona, előjel és -sejtelem fenekestől fölforgathatta volna. De nem vala-e megdöbbentő, -hogy épen azon verseket hallá, melyeket ő Elemér távozása óta elénekelni -nem mert, mert sötét tartalmukkal át- meg átjárják szivét, s mert a -keserv pillanataiban hagytak magok után valami olyan benyomást, mintha -egy előérzethez, egy jóslathoz hasonlítnának. - -Sokáig volt ébren Dora, s erős lelki küzdelmei úgy visszahatottak -testére, hogy midőn szemeit kinyitá, rendkívüli megdöbbenéssel vevé -észre, hogy ágy helyett a tárt ablaknál alszik, s hogy a nap már -fölemelkedett, számos munkás van a kertben, s atyja az orgonafához közel -összefogott kézzel áll és bámulva tekint leányára, ki az ablak közét -választá vánkosul, s bár eléggé födött, de mégis csak hálóruhában, oly -csendes lelkiismerettel alszik, mintha ágyban feküdnék. - -– Mit álmodtál, kis selma! he? mióta szokásod a szabad légen aludni? - -Dora pirulva és halk sikoltással szaladt el az ablaktól, kezét -nyakleplén tartva, mely egyébiránt nem volt kibontva, s nem vezethette -volna senkinek kiváncsi szemét oly kellemek ellesésére, melyeket inkább -csak sejtetni, mint megmutatni illik. - -– Öltözz hamar fel, mert kilovagolunk – mondá az atya. - -– Elszoktam attól, kedves atyám! - -– Elég szégyen, hogy ábrándozással töltöd idődet. A magyar hölgyek még -az én ifjú koromban is csak úgy eregették lóhátról a sólymot, mint mi -ifjak, s legfelebb abban különböztek a vadászatra nézve tőlünk, hogy a -bölényt nem űzték. - -– S édes atyám vadászni akar? - -– Most csak vendégeket. Megfordult, selmám! a világ. Eddig, ha a háziúr -barátságos volt, tódultak hozzá a víg czimborák. Most már -hajtóvadászatot kell tartanunk azokra, kik serlegünkből bort, s -tálunkról őz- vagy szarvasczombot akarnak enni. A mióta magyar magyar -ellen küzd, tönkre jutott az igazi barátság, s napjainkban csak talpas -kupákat kell használnunk, hogy ki-ki külön ihassék, mert a gömbölyü -aljúak, melyeknek körbe kell járni, míg kiüríttetnek, azon veszélyre -tesznek ki minket, hogy ellenségünkkel egy edényből lelkesítsük föl -magunkat egymás ellen, s így ki-ki saját vesztét mozdítsa elő. - -– De ha kedves atyus vendégeket megy vadászni, mi leszek én e -mulatságnál? Hajtó-e, a ki a fát zörgeti, hogy a maczkó a harasztból -kiczammogjon? vagy a sólyomeresztő, kinek kötelessége jól betanított -madarával a nemes szarvast megfosztani szeme világától, hogy üldözőitől -ne menekülhessen? Mert azt mégsem hihetem, hogy atyus engem csak -siposnak akarna használni, ki a füttyös madarak hangját utánozván, a -kiszemelt áldozatokat lépvesszőre kerítse. - -Dora vidám, nevető hangon tevé e megjegyzéseket, s az atya, kinek -büszkesége nem volt a lélekbuvárok közé számíttatás, nem is sejté, hogy -szép magzatának keblében az éj phantastikus benyomásai miatt mily -ellentétes érzések küzdenek, s mennyi bánat és félelem vegyül össze -határozatlan reményekkel. - -– Már tubiczám! – szólt Dani úr, – akármint tiltakozol, te a füttyös -fogsz lenni, ki a czifra tollú madarakat lépre csalod. Nagy ünnep lesz -nálunk, tánczolni kell, s a tánczért fiatalságra van szükségünk. - -Míg az apa ezt mondá, az ágakat elhárítva egészen az ablakhoz jött, hogy -szavait a kertben lévők ne érthessék. - -– A tánczra érdemes fiatalság, kedves atyus, fegyverben van már, s nincs -ideje mulatni. - -– Mesebeszéd kincsem. Igaz, hogy Elemér, a mi derék szolgánk, kinél -szebben senki sem tánczol, Buda alá ment harczolni: de maradtak itthon -is oly ifjak, kik lábukkal jobban tudnak bánni, mint karukkal, s arra -legalább használhatók, hogy holnapután nálunk egy családi ünnepet -mulatságossá tegyenek. - -– De hát nálunk családi ünnep lesz? - -– Félig-meddig családi. - -– S én arról semmit sem tudok, atyus! - -– Az attól van, mert szemedet darab idő óta nem akarod eléggé használni. -A szobában ülsz. Nappal, mint sejtem, álmodozol; éjjel, mint látom, -ébren vagy, s ha nem tudnám, hogy vidékünk úrfiai pimaszok, kik -Majláthtal czimborálván, a másik párt virágos kertjében a legszebb -rózsát is pipacsnak képzelik, még azt hinném, hogy valamelyik ifjú -elrabolta szívedet. - -Dora arczán oly zavar tünt föl és enyészett el, mely sokkal mulékonyabb -és finomabb volt, mintsem Dániel úr észrevehette volna. - -– De ha úrfiaink épen semmi elismeréssel nincsenek atyus virágos kertje -iránt, akkor sétalovaglásunk, a mennyiben rám is vonatkozik, tökéletesen -felesleges. - -– Te nem is vagy az én gyermekem. Egészen Pista bátyád vitatkozó -természetét örökölted. Örvendsz, ha kiforgathatsz okaimból, melyekkel -védelmezem magamat. Tudd meg tehát, hogy én ugyan vendégeket keresek; de -téged most egyéb czélból viszlek magammal. Tőled, gyermekem, mint okos -lánytól, az egész Deák-család sokat vár. S én hozzád nemcsak mint apa -szólok, de Pista bátyám fölhatalmazásából, mint követ, mint teljes jogú -képviselő is. - -– Ha atyus ily fontos és hivatalos küldetésben járó személy, akkor -megengedi, hogy először felöltözzem, mert kötelességem szerint illő -tisztelettel akarom fogadni. - -Dora hangja reszketeg volt, s látszott, hogy a tréfás mosoly mellett is -időhaladékot akar kérni, míg lélekerejét minden kérdés és nyilatkozat -irányában összeszedhetné. Azonban Dani bácsi nem lévén akkora diplomata, -mint nagy rokona Werbőczi, beleegyezett a szőnyegre hozandó tárgy -elhalasztásába, s István bácsit arról értesítette, hogy minden rendben -van és Dora alkalmasint nyélbe fogja azt ütni, mit ők ketten -elrontottak. - -* - -– Vetted-e észre, leányom, hogy majorunkban egy új ház épült – mert -reperaturának nem mondhatom, miután sok adag tiszta buza ára fogyott el -érette – s ezt a csinos kis lakot a kőmüvesek holnap vagy holnapután meg -is koszorúzhatják? S láttad-e, hogy a konyhán s kamarán kívül, három -csinos szobája van, nem is említve azt a zúgo a szögletben, mely egy -czellához hasonlít és külön bejárattal bir? - -E szavakat Dani bácsi akkor intézé Dorához, midőn a falu és a minoriták -kolostora felé vezető út emelkedetté lett, s a két lovas lépésben kezd -haladni. - -– Ah, atyus már belátta, hogy a szüléknek nem szabad titkolózóknak -lenni, s hibáját most helyre akarja hozni. - -– Hüm! hisz a gyerekekről szól ez a szabály, s nem megfordítva. Szintén -rólok áll, hogy nem szép, ha kiváncsiak, mint az én rossz leányom, ki -már többször incselkedett nekem és nagybátyjának, hogy titkunkat -eláruljuk. - -– S hát még a várnagynak, kit atyusék százszor jobban betanítottak a -titkolózásra, mint én a komornámat. - -– Mit, hát a komornád is ért ezen mesterséghez? - -– Még csak annyira haladt, kedves atyus! mint a tudományokban az a -gyerek, a ki a betüket kezdi ismerni. De talán igen eltérünk a tárgytól, -mely mint sejtem, a majorházra vonatkozik. Tehát atyus be akarja -vallani, hogy ez a csinos kis épület Dorka számára készült. - -Dani bácsi hüledezve tekintett leányára. - -– Hát ki sugta meg neked titkunkat? he! - -– Bevalljam-e? - -– Atyai hatalmamnál fogva parancsolom ezt, Dora. Mi ismerni akarjuk a -hebehurgyát, ki ily fontos s ily óvatosan őrzött titkokat elárul. - -– Az a vétkes áruló a szivem volt, mely mindig arról fecsegett, hogy az -én atyusaim gyöngéd és nemes indulatú férfiak, kik a szerencsétlen vén -Dorkát, ki házunkat oly hűn szolgálta, meg szándékoznak lepni azon -örömhírrel, hogy neki is van a széles világban egy kis menhelye, hol az -árnyékos fák, az illatos virágok, a veteményes ágyak, a nyári nap -jótékony hevétől érlelt nemes gyümölcsök sajátjai, s a hol rá oly hajlék -vár, melynek ajtaját előle senki sem csukhatja el, melynek nyoszolyája, -hol fáradt teste pihen, az övé, s melynek kis ablakaiból azon nagy -almafát láthatja, hol a kereszt alatt egykor háboríthatatlanul fog -nyugodni, s a forduló évekkel sirhelyét a tavasz hulló virágai és a késő -ősz fonnyadt levelei fogják betakarni. Atyus! ezt a dicséretet mondta -rólatok az én sejtő szivem. Oh: csak az a szegény Barnabás ne tünt volna -el! Mint örülne holnapután Dorka!… Ah, de talán neki szemrehányásai is -lennének. - -Dora megijedt a gondatlanul kiejtett végszavakon, s fürkésző tekintetet -vetett atyjára, kinek elérzékenyülése leírhatatlan zavarral volt -vegyülve. - -Dani bácsi a hegyre kezdé fölsarkantyúzni lovát, melyet eddig lépésben -engedett menni. - -– Óh, ő talán sejt valamit! – gondolá Dora lehangoltan. - -Midőn az oromra értek, s a kolostorhoz le kellett lejteniök, az atya -félénk kiváncsisággal kérdé: - -– Úgy-e Dorka gyakori távozása alatt tulajdonkép Barnabást keresi? - -– Őt, és nyomára nem tud akadni. - -– De nem gyanít-e valamit? - -– Hogy mit gyanít, nem tudom! De tartok a téltől. - -– Miért kedves lányom? - -– A bú miatt aligha túl fogja élni a Szilveszter-éjt. - -– De hisz! addig rég visszajön Barnabás. - -– S gondolja atyus? - -Dani bácsi nem látszott e kérdésnek örülni, azonban tartózkodásán erőt -véve mondá: - -– Ha katonának talált volna menni, akkor hamar megtér, hisz’ a háború -már véget ért. - -– Oh, hogyan mehetett katonának, midőn semmije sem volt hozzá? - -– Valaki zsoldosnak szegődtethette be. - -– De ki lehetett volna oly szívtelen ember? - -– Mit szívtelen? – pattant föl az apa, azonban rögtön megjuhászkodva -mondá: – A hazáért harczra küldeni a fegyverfogható férfiakat -teljességgel nem szívtelen tett, sőt inkább oly kötelesség, mely -dicséretet érdemel. - -– Igen, de Barnabás soha lóra nem ült, soha puskát nem sütött el, soha -kardot nem fogott a kezébe, s ily fogyatkozások mellett a zsoldos inkább -mészárszékre, mint csatába küldetnék. - -– Hm, hát ő ennyire járatlan volna a hadakozás mesterségében? - -Dániel úr a zsebkendőjével törölgeté homlokát, melyről sűrűbben -permetezett a veríték. - -– Megérkeztünk a zárdához – mondá, kapva azon, hogy más tárgyról is -beszélhet. – Pater guardian! – kiáltott be a zárda tornáczán álló -tisztes agghoz, – Isten kegyelméből egy hajlékkal szaporodott -uradalmunk. A jövő csütörtökön felszenteljük, s miután már sem Óvári -uram, sem Balibég nem fenyegetheti tisztelendőségedet sarczczal és -pusztítással, kérjük és reméljük, hogy a kolostor minden tagjával -szerencséltetni fogja a szegény Deák Istvánt és Dánielt azon -kitüntetésben, hogy kenyeréből egy darabot szelni fognak. - -– Domine spectabilis, nagyérdemü pátronusunk! mindig szokásban volt, -hogy a leviták nemcsak a kenyérből, de a kövér pecsenyéből is kifogták a -magok részét. - -– Az sem fog hiányozni, páter! s miután ha jól emlékszem még Bálámnak -is, ki pogány pap volt, a szőlőkerítésnél jelent meg az angyal, s -ugyanott szólalt meg az ő szamara, s még pedig kitünő bölcsességgel; -ebből én azt következtetem, hogy a bornak sem szabad a nevezetesebb -alkalmakkor kimaradni: részint azért, mert az ő közelségében angyalokat -látunk; részint pedig azért, mert szájunk oly szép gondolatokat fejezhet -ki, melyeknek még megértésére sem volnánk természetes állapotunkban -képesek. Így lévén a dolog, reméllem, sőt bizton számítok arra, hogy -tisztelendőségtek nem vetik meg a mi egyszerű falusi mulatságunkat. - -– Miután kegyelmed, tisztelt patronusunk, ha nem adta is elé egész -pontossággal a szőlőkerítés mellett történt csodát, de legalább azt -bebizonyítá, hogy világi létére sem szokott az egyházról elfeledkezni, -mikor örvend; míg mások leginkább csak szorongatott állapotukban -folyamodnak hozzánk, ennélfogva nem találom a szerzet kötelességeivel és -fogadásaival ellenkezőnek, ha teljes számban megjelenünk kegyelmed -refectoriumában, feltéve, hogy ott a hét fő bűn egyikét, a torkosságot -kikerülnünk sikerülhet. - -A guardián, midőn Dani bácsinak ily ügyesen válaszolt, hatalmasan -kezdett nevetni, míg nem sötétpirossá lett arcza a köhögés miatt, mely -jó kedvének kitörésével együtt szokott járni. - -– De nem sziveskednék-e domine spectabilis, tisztelt kisasszonyával -együtt egy perczre szerény hajlékunkba lépni? - -– Nagy örömmel, tisztelendő uram! Azonban még előbb néhány látogatást -teszünk a szomszéd falvakba, hogy késedelmezésünk által el ne -szalaszszuk leendő vendégeinket… S mit mível a marchallus campestris -Florian pater? - -– Kötelessége szerint apró szenteket farag. S épen ez juttatja eszembe, -jelenteni kegyelmednek, hogy a szökevény Barnabás diák helyett akadtunk -már oly egyéniségre, ki a kezdőbetűket tűrhetőleg bírja rajzolni, sőt -mondhatnám, a versenyt elődjével kiállhatná, ha agg kora miatt keze egy -kevéssé nem reszketne. Zárdánkba jövetele valódi nyereség azért is, mert -ámbár hangja a hosszas használat miatt elgyengült, énektanítónak -rendkivül alkalmatos. - -– Hallod-e Dora? – szólt Dániel leányához fordulva, kinek arczán a -meglepetés és nyugtalanság jelei az apánál figyelmesebb egyénnek szemébe -ötlöttek volna. – Hozza el tisztelendőséged a betűkészítőt is a -lakomára: – szövé közbe s aztán megint ezt mondá: – Hallod-e Dora! vajon -Elemér visszaérkezéséig nem kérhetnők-e meg a kolostor új vendégét, hogy -az énekben és lantban oktasson? - -Dora csaknem reszketeg hangon válaszolá: - -– Majd, ha előbb vele megismerkedünk, atyám! - -Dániel úr a faluban kihirdeté, hogy a házszenteléskor a földesuraság egy -ökröt fog nyárson megsüttetni és egy hordót üttet csapra; a kinek tehát -pecsenyéhez s borhoz kedve van, jelenjék meg a kitűzött időben jó -étvágygyal, szomjjal és füles korsókkal is, melyekbe befér egy pár pint -bor. - -A szomszéd helység majdnem félórára feküdt, s Dora saját eszméivel lévén -elfoglalva, észre sem vette, hogy az a tárgy, melyről atyja vele -értekezni akart, minden folytatás nélkül félbe szakadt. - -– Mily kár – szólt Dániel úr hosszas hallgatás után – mily nagy -szerencsétlenség, hogy már a falu közepén vagyunk, s nincs még hova -betérjünk. Mert itt egymással szemben két földesúr kastélyát láthatod -ugyan; de e becsületes emberek kölcsönösen tették semmivé derék -épületöket. Ilyen leányom, a polgárháború. Ha én a jobboldali rom -tulajdonosát hivom meg, a másik rom lakosa érzékenyen sértve érzi magát, -ha pedig mind a kettőt rávehetnők a látogatásra, akkor még legjobban úgy -éreznék magokat, ha a kupát egymás fejéhez vagdalhatnák. - -– Leányaik – szólt Dora – testvérként szerették egymást. - -– S fiaik, mint hallám, egymás karjától veszélyes sebben feküsznek – -jegyzé meg Dániel úr. De néhány percz alatt békésebb faluba érkezünk, -hol barátnőd Zsombori Éva, s az én kenyeres pajtásom, az Éva nagybátyja -lakik. Ezeket okvetlenül megkaphatjuk. - -– Atyus! nem volna-e jobb a bort, s az ökröt a lakoma többi kellékeivel -együtt Dorkának ajándékozni? - -– Házszentelés dáridóval jár, még a szász atyafiak közt is. A ki a régi -magyar szokásokat tiszteletben nem tartja, annak, ha saját leányom volna -is, azt tanácsolnám, keressen magának férjet a Ferdinánd pártjából. - -– Köszönöm atyus e figyelmeztetést, s hasznomra fogom fordítani – -válaszolá Dora kötekedőn. - -E közben a Dániel úrtól magasztalt békés faluba érkeztek, melyen a nagy -országút vonult át, s ez előnyénél fogva a politikai világgal szorosabb -egybeköttetésben állott. - -Itt a falu szélén pengett a szorgalmas fegyverkovácsok pörölye, az -utczán kardos és puskás emberek sürögtek. - -Az a kenyerespajtás, a kit Dániel úr meg akart látogatni, s kinek ő -annyi gabnát szolgált, hogy a török martalóczoktól okozott kárát -kinyögheté, most tetőtől talpig harczra készen állott az utczán s -féltuczat paraszt fölött tarta mustrát. - -– Komám! mit nyomorgatod azokat a parasztokat olyan mesterséges -mozdulatokkal. - -– Háborúba vezetem, bátyám! - -– Hát ismét háború van? - -– Úgy vehetjük, mintha az volna. - -– Talán megint Ferdinandus mellett ragadtatok fegyvert? - -– Azon oldalról már egyszer megégette a kása a számat, mi most csak a -békét akarjuk biztosítani. Nem akarjuk Izabella királynét az országba -bocsátani. A határszélen már átjött, de mi elébe menvén mondani fogjuk: -térjen vissza felséged s tegye bárhová trónját, csak ne a mi földünkre. - -– Hisz ez lázadás! - -– Csak önvédelem, urambátyám, mert Izabella sarkában lesz a német s ha a -német hozzánk érkezik, akkor vele megküzdeni a török is eljön és a nagy -verekedés árát mi fizetjük meg; pedig nincs miből. Tanultunk már a -Majláth esetéből. Semlegesek akarunk maradni, urambátyám! - -– De hát miért jön ide Izabella? - -– Mert új fővárosra van szüksége. Budát valami basa foglalta el. - -– Szent Istenem! hát így állunk? - -– Ezentúl mindig Erdélyben fognak az uralkodásért küzdeni, ha most -elejét nem veszszük. Menjen a királynénk Kassára vagy Nagyváradra! – -szólt Zsombori. - -– Szép hazafiak vagytok, öcsém! Levetkezitek a hűséget s nincs könyör -szívetekben a szerencsétlenség iránt! Menjünk vissza, leányom! A mit -főzetünk, együk meg magunk s borunk hadd heverjen a pinczében, míg e sok -szeleverdi kiforr s az idő és keserű tapasztalások által megtisztúl. - -Hallgatva, kedvetlenül érkeztek vissza a kolostorhoz. A guardian -hasztalan marasztá, mert Dániel úr röviden említvén a szomorú híreket, -haza sietett. - -Midőn azonban a tornáczlépcsőről épen a kengyelbe illeszté lábát, -Flórián pater megjelent egy kisded, de fürge vén embert hozván magával. - -– Bátor vagyok – szólt alázattal – bátor vagyok a mi nemzetes és vitézlő -pártfogónknak bemutatni szerzetünk betűrajzolóját, ki Barnabás diákot -váltá föl e szép mesterség gyakorlatában. - -– Azonban reménylem, hogy csak ideiglenesen. - -– Ha a hír, melyet Zsombori uramtól hallani méltóztatott, valósulna, -akkor fájdalom! új művészünk a királyné ő felsége udvarába fogna -vándorolni, hogy mint lantos ott keresse szerencséjét. Megvallom, -különösen rám nézve ez elválás igen szomorú, miután gyermekkori -mesteremet vesztem el ismét, ki az egri iskolában zsoltárokra és egyházi -énekekre tanított. - -– De mielőtt elutaznék, úgy hiszem, szíves lesz minket meglátogatni – -szólt Dora szemérmes zavarral. - -– Egész életemet – mondá az öreg lantos nagy pathoszszal – egyházam és -hazám szolgálatán kívül azon czélnak áldoztam föl, hogy egy korán -elhunyt költőtársammal dalait a feledéstől megoltalmazzam s hogy a -közrészvét útján módot szerezzek hamvai porait díszes emlékkővel jelölni -ki az utókor számára. - -– Ily kegyes szándék – válaszolá Dániel úr – megérdemli az elősegítést s -a Deákok nem szoktak utolsók lenni ott, hol hazafikötelességet -teljesíthetnek. - -Korán elhunyt költő, hamvadó por s az éjjeli dal oly csodálatos, oly -rémítő összhangzásban állottak egymással, hogy Dora hangja alig volt a -belső megindulás miatt hallható, midőn így szólt: - -– S régen múlt ki az a költő, a kire kegyelmed czéloz? - -– Ha fájdalmamat kérdem, mely semmit sem vesztett ádáz erejéből, akkor a -feledhetetlen ifjú csak most halhatott meg; de ha azoktól várok -feleletet, kik a napok telését és az év fordulását számlálják, akkor a -válasz egészen máskép üt ki. - -Dora megkönnyült e nyilatkozattal, de az egész úton azon tünődék, hogy a -vén lantos – ha csakugyan ő volt az éjjeli meglepetés okozója – miért -énekelte holt barátjának versei helyett épen azt, melyet Elemér -készített. - -István bácsi a dobogónál várta öcscsét. Levelek érkeztek, nagyfontosságú -levelek, melyeket leányunk, Dora el fog olvasni. - -– S honnan érkeztek azok? - -– Az egyik megyénk főbírájától jött, a másik pedig az én kedves -barátomtól, Kállay Menyhérttől. - -– Előbb megengedik atyusék, hogy öltözékemet változtassam, azután föl -fogom olvasni a levelet – szólt Dora és távozott. - -István úr most idejét látta, száját öcscsének füléhez közelebb hozva, -egész óvatossággal kérdeni: – Elintézte-e kegyelmed, a mit magára -vállalt? - -Dani bácsi úgy visszahökkent, mintha lábára léptek volna. – S mit -kellett volna elintéznem? – kérdé savanyú arczczal. - -– Lám! lám! már kiejtette eszéből ezt a fontos dolgot. Nem igérte-e meg, -hogy a lovaglás alatt… - -– Tyüh! drága barátom! – csodálkozott Dániel úr, bogos ujjával füle -tövét vakarva. - -– Ej öcsém! hát nem kötelezted-e magadat arra, hogy a házfölszentelés -előtt megsúgatod Dora által Dorka asszonynak… - -– Hm! hm! – óbégatott Dániel úr. - -– Igen, megsúgatod – erősíté István – hogy tulajdonkép… és voltaképen… -mi voltunk – no nem emlékszel rá? - -– Mi voltunk azok – folytatá Dani bácsi – kik véletlenül és minden rossz -szándék nélkül… - -– Úgy van! – nógatott fejével István. - -– Eltaláltuk küldeni Barnabás diákot, de lóval és fegyverrel ellátva… - -– S az ő megegyezésével – egészíté ki az idősb testvér. - -– Az ő írásban foglalt megegyezésével a táborba katonáskodni – végzé be, -arczáról a verítéket letörölve Dani bácsi. - -– Egészen ekként van, öcsém! De hát elbeszélted-e ezt Dorának s mit -válaszolt rá? - -– Körülmények jöttek közbe, urambátyám! melyek akadályoztak. Nem jó, ha -az apa felett leánya pálczát tör s te szintén atyja vagy Dorának s nem -szeretnéd, ha szívtelennek, vagy lelkiismeretnélkülinek mondana. - -– Nem is tanácslom azt neki, koma. - -– De ő, mielőtt tudta volna, hogy rólunk van szó, már ilyforma -kifejezéseket használt az ellen, ki egy sem lóra ülni, sem fegyverrel -bánni nem tudó embert harczba küld, hogy mészárszékre küldje. - -– Ilyesmit beszélt az a háládatlan leány? - -– Csak azért mondta, mert nem tudá, hogy minket sérthet vele. - -– Ha így van a dolog, csak jobb lesz, ha Dorkát behivatjuk és te magad -beszéled el a történteket. - -– Neked kell fölvilágosítni őt, mert idősebb lévén, a szó téged illet. - -– Kövesse meg magát, öcsém uram! Kegyelmed a ház tulajdonosa s azért az -első szó jogával bír. - -– Tagadom ezt, mert kegyelmed midőn a házról számomra lemondott, nem -kötötte ki, hogy a korossági jogról is lemond. - -– De hát ki tudna minden csekélységről contractust készíteni? - -– Nem csekélység az, hogy kit átkoz meg Dorka. - -– S ha átkoz is, nem a kegyelmed leánya-e, a kibe belebolondult Barnabás -és ezzel az eltávolításra okot adott? - -– De mióta csak az én leányom Dora? Ha ő most itt volna és meghallaná e -kegyetlen szavakat! - -– Talán csak nem hallja meg – szólt István úr, félénken tekintve az -ajtóra. - -– A falnak is füle van, bátyám! - -– Azután én nem mondtam, hogy megtagadom segítségemet tőled, ha Dorkával -beszélsz. - -– Én sem állítottam, hogy az első szót nem én indítom meg, ha te -szorgalmasan gyámolítasz. - -– Hivassuk tehát Dorkát – mondá István úr. - -– Hallgasd meg előbb híreimet, mert azok nagyon könnyítik helyzetünket. - -Ekkor Dániel úr értesíté bátyját, hogy Izabella Erdélybe jön s már az -ország határait átlépte, miből czáfolhatatlan okoskodással következteté, -miként a nagy Werbőczi is vele van s ebből önként érthetőleg vonta ki -azon végeredményt, hogy Werbőczivel kell lenni Elemérnek, sőt Barnabás -diáknak is, miután levelökben rá is czélzottak s tisztelt rokonuk -nemeslelkűségétől mást várni sem lehet, minthogy őt is szolgálatjába -fogadá. - -– Hollah! tehát visszakerült Barnabás. Nagy kő esett le a szívemről! Már -most könnyen beszélünk Dorka asszonynyal. - -István úrral örömében nyulat lehetett volna fogatni. - -– De mossuk meg jól a betűrajzoló fejét, ha többé leányunkra mer -kacsintani, – tanácsolta Dániel. - -– Okvetlenül, öcsém! Hanem az a Dora nem jön. Tudod mit, öcsém? -Baktassunk mi saját szemünkkel végig a leveleken, hátha azokban is van -valami nagy rokonunkról s azután Elemérről és Barnabásról. - -Közerővel fogtak az olvasáshoz. - -A főbíró csak az Izabella bejövetele ellen intézett mozgalmakról -értesíté őket s fölszólítá, hogy szedjék össze erejöket az ily lázadók -fékezésére. - -– Megint ide hozatjuk Flórián patert. - -– S fölfegyverezzük jobbágyainkat. - -– De már lássuk a másik levelet – mondá Dániel úr. - -Pista bácsi feltette a szemüveget s öcscsének közremunkálásával -elolvasták Kállay Menyhért következő sorait: - - - -«Nagy tiszteletre méltó jó uram! - -Drága barátom! - -Tetszett az isteni gondviselésnek… - -– Jaj, bátyám! ilyen kezdete csak a halotti czéduláknak van; rosszat -sejtek – szólt Dániel úr. - -– Ne háborgass ily komoly foglalkozásban – rivallgott István bácsi, -szorosabban nyomván orrához szemüvegét s aztán ekként olvasá: – Tetszett -az isteni gondviselésnek annyi esztendők óta kegyelmednek, jó uram! a -figyelmét ismét reám, régi barátjára visszatéríteni s annak -tulajdoníthatom azt a szerencsét, hogy alkalmam nyílt kegyelmed becses -levelét egy expressus által Kállóból Böszörménybe szállíttatni, honnan -szerencsésen megérkezett Hevesig s onnan minden baj és periclitatio -nélkül elvitték Nagykátára.» - -– Szent Isten! mennyit utazott a mi levelünk! – közbeszólt Dániel. - -– Uramöcsém! ne turbáljon az olvasásba. Hiszen, ha galambpostán nem -küldhettük, így kellett történnie s a míg a világ világ lesz, nem fog -másként lenni. - -Dániel belátta, hogy a levél máskép soha sem is haladhat rendeltetése -felé s ennélfogva megfogta száját s fülelt, míg István úr így folytatá -az olvasást: «Nagykátán akadt egy jámbor felperes, ki Irsán lakó -alperesével bizonyos követeléseket barátságosan óhajtott complanálni s -épen lovát nyergelte föl, hogy Irsára utazzék, midőn kegyelmed levele -hozzá érkezett. Tüstént magával vitte azt s átada a pörös félnek, ki -volt nádorunknak, Werbőczi Istvánnak, obligatusa volt, juramentum -mellett obstringálá magát arra, hogy azt, ha életébe is kerül, a nagy -hazafi kezébe fogja szolgáltatni.» - -– Ritka példája a becsületes embernek! – jegyzé meg Dániel. - -István úr pedig az ily nyomatéktalan észrevételt válaszra sem méltatván, -folytatá: «Az irsai atyafi sokáig kerülgette Buda tájékát s midőn végre -föltárt kapukat szemlélt, fiastul, kit magával tapasztalás-szerzés -végett vitt, be is mene a városba s ime! épen akkor egy aranyos kocsi -mellett gyalogolt ki Werbőczi István, a volt nádor, a szultán táborába.» - -– No! ezt még sem tettem volna, ha akkora úr vagyok, mint ő – mondá Dani -bácsi. - -– Valami czeremonialis szokás lehet – válaszolta István úr s folytatá az -olvasást: «Az irsai atyafi várt, várt s hát a ki nem jött vissza, az -Werbőczi István volt, meg a többi nagy urak. A szultán fogságba ejté -őket.» - -– Ez rettenetes! – kiáltott föl István bácsi. - -– Ily rossz májúnak még sem hihetem a szultánt. - -– Nézd meg, hátha hibásan olvastam. Ekkor a levelet átadta Dánielnek. - -– No! hát közel van az antikrisztus uralkodása! – mondá az öcs. - -Ez oly megjegyzés volt, melyet István úr megtámadni nem mert. - -«Később – így hangzott a tudósítás – Budavárából kiűzetett minden -vitézlő rend. Az én szomszédom, ki zsoldos kapitány volt, hogy a -portyázó törököktől kardra ne hányassék, Palotára menekült, több napi -mulatás után végre hazaérkezett s azt a hírt beszéli nekünk, hogy a -szultán a királynét kikergette a tanácsosokkal együtt a várból, Budát -török fővárossá és a mi volt nádorunkat – horrendum dictu! – zsidóbíróvá -tette. Lehet-e ekkora változandósága a szerencsének? Reszket a kezem, -midőn leírom, hogy a temérdek Werbőczi István most már csak zsidóbíró. -Áron óta nem volt ugyan nekik ilyen híres bírájok; de nekünk az mégis -nagy opprobriumunkra szolgál. Íme! hogy’ lesz minden emberi dicsőségnek -és hatalomnak vége! stb.» - -A két testvér alig tudott hinni szemeinek s alig tudott erőt venni -fájdalmán. - -Deákék a politikai cselszövényekhez nem értvén, honnan gyaníthatták -volna, hogy Werbőczit a Ferdinánddal tartók gúnyból nevezik zsidóbírónak -s az öreg Kállay Menyhértet e párt értesíté a történtekről. - -– Úgy látszik öcsém! – szólt Pista bácsi szomorúan, bizony úgy látszik, -hogy hadi készületekre és a kipusztított nép fölsegélyezésére botorul -elvesztegettük azt a szép pénzt, melyet ha nagy rokonunknak -fölküldöttünk volna, az a zsidóbíróság alól talán kiválthatná magát. - -– Hát a refectorium mennyit nem emésztett meg! - -– Úgy van, öcsém! mi vén gyerekek vagyunk. - -– Igaz bátyám! nekünk lábunkba szállt az eszünk. - -– A tied talán nem egészen. - -– Ellenkezőleg, bátyám! a te eszedből maradt még meg valami. - -– Tagadom, öcsém! nálad az észből szép capitalis van még együtt. - -– Tévedsz, kedves bátyám! te csak az apró pénzt költötted el eszedből, a -nagy nehéz aranyrudak még megvannak ott. - -– Ne tréfálj, öcsém! én tudom, hogy ha még koldusok nem vagyunk, azt -egyedül a te mérséklő tanácsaidnak lehet köszönni. - -– Ellenkezőleg áll. De miért könnyezel? - -– Ne fogd reám, öcsém azt, hisz a te szemedben van a könny. - -– No, no! ha az én szemembe látod, miért fut le az a könny a te -bajuszodra? - -– S hát csakugyan oda futott volna! Nem képzelhetem, öcsém! - -Deákék addig vitatkoztak arról, hogy melyik érzékenyült el, míg egymás -karjába borúlva hangosan zokogának. - -Midőn pedig fölindulásukon erőt vettek, a teendőkről kezdtek -tanácskozni. - -Belátták, mily szép és illendő volna nagy rokonukat ekkora -szerencsétlenségében meglátogatni és vigasztalni; de a drága gabona és -bor egy kevés tivornya s végetlen jószívűségök miatt elfogyott. Honnan -szerezhetnének pénzt? - -– Csak úgy vagyunk öcsém, mint a tört szárnyú gólya, mely érzi, hogy -okvetetlenül más vidékre kell repülnie, de mit használ heves ösztöne, ha -szárnyát egy araszra sem emelheti föl a földről! - -– Takarítsuk meg – mondá Dániel – Dorka háza fölszentelésének költségét, -hisz abból is telik ki valami. - -Ez István bácsit visszavezette a Barnabás diák miatt támadt -lélekvádakra. - -– Öcsém! a szomorú hírek, melyeket Kállay Menyhért barátom leveléből -olvastunk, fölnyitották a mi szívünket s megoldák nyelvünket. Használjuk -föl a kínálkozó alkalmat és valljuk be Dorkának a titkot, hogy azzal egy -kő a lelkünkről lehulljon. - -– Nem bánom, bátyám! de oly feltétel mellett, hogy Dora meg ne tudja; -mert rossz, ha a leány az atyjáról s különösen a nagybátyjáról -kárhoztató itéletet mond, vagy pedig hallgatva keblébe zár. - -– Úgy van s különösen téged kimélnünk kell s miután leányunk eddig -átöltözködhetett és minden perczben meglephet, vonuljunk csendesen a -fegyvertárba s hivassuk oda Dorkát. - -– Tanácsodat helyeslem. - - -VI. - -Dorka a tegnap esti találkozás óta rettegett Dora szemébe nézni. - -– Mily nagylelkű volt irántam ő, kit kötelességből és családja iránti -tiszteletből talán örökre szerencsétlenné tettem; mint szánakozott -boldogtalanságomon, holott szívébe az apai házhoz tartozó tisztelet -miatt tőrt döftem! Oh Istenem! mily kínokat kell kiállanom! Meg vagyok -győződve, hogy Dora éjei álmatlanok s hogy szétdúlt szerelmének emlékei -az átvirrasztott órákat a gyötrelmek vad tombolásaival töltik be. S -mégis ez az angyali teremtés, midőn engem szenvedni látott, maga mellé -akart visszavinni, hogy ápoljon, hogy vigasztaljon s hogy kórágyam -mellett őrködhessék. Gyűlölnie kellene engemet, s ime! megbocsát és -szeret. Nemes lény, választottja a szeretetnek s áldozati készségnek, -nem fogok visszaélni jóságoddal! Dorka, az elátkozott vén asszony, -keblébe zárja, mint szent ereklyét, nevedet s midőn az Istenre gondol, -egyszersmind rólad fog emlékezni, hogy az emberi nem gonoszságaiért az -éggel szembe ne szálljon s vándorbotot veend kezébe, házról-házra jár -koldulva s keresve Barnabást, a nyomorult és gyámoltalan rokont s -föltalálja őt, vagy a mit szintúgy óhajt, a halált… Isten veled, ég -angyala, kedves és megbántott Dorám! ne lássuk többé egymást! - -Ily kínzó, ily önvádló benyomások közt szedte össze holmiját a vén -asszony s várta az alkonyt, hogy a várból kisuhanjon. - -Hogy pedig Dorát elámíthassa, épen hozzája készült elbeszélni, mily -örömmel költözik át régi szállására; de roncsolt testű lévén, miután -tudja, mennyire nem képes a szállás megváltoztatásakor az első éjen -aludni, kéri őt, hogy csak holnap reggel történjék az átköltözés, mert a -mult éjt álmatlanul töltvén, szeretne előbb kipihenni. - -Mikor Dorka a kendőt ősz hajára tette, hogy Dorát meglátogassa, a legény -akkor lépett be hozzá Deák uraimék azon rendeletével, hogy tüstént -siessen hozzájok. - -– Tudom, nagy lakomára készülnek és ezért hivatnak – szólt. - -– Dániel uram ő kegyelme nem rég jött vissza a vendégkeresésből – -válaszolta a legény. - -Dorka sóhajtott, elgondolván, mennyi zavar fog eredni az ő távozása -miatt, de szándéka szilárd volt. - -Midőn a refectorium helyett a fegyvertárba utasíttatott, hová hetekig -sem szokott senki tévedni, a félénk nőt már az is meglepte. - -Mihelyt pedig belépett, István bácsi a szemüveget, melyet orrán felede, -lekapta, hosszú gyér haját hátra simítá s hogy a bátorság s -lélekjelenlét tökéletes kifejezését megadja, görbedt derekát -kiegyenesíté s oly mereven állt, mintha épen most soroztatott volna be -ujoncznak. - -Ellenben Dani bácsi fürgén került a vénasszony háta megé s a csikorgó -reteszt előtolá. - -– Menybeli atyám! hisz ezek már tudják, hogy szökni akarok, – gondolá -Dorka elképedve. - -– Asszonyom! – szólt István úr köhögve és szemével öcscse felé vágott. - -Az öcs azonban nem látszott észrevenni a jelt, hanem a helyett -megvizsgálta, hogy csakugyan elő van-e tolva a retesz? - -Dorka tűhegyen állott. - -– Asszonyom, – folytatá István keményebben hunyorítva Dani felé – -kegyelmed vén s valamint az életben sok jót, szintúgy sok rosszat -tapasztalt, s talán tett is. Miért ne mondanám, hogy tett, holott emberi -természetünkben fekszik, hogy cselekednünk kell jobbra, balra. - -– Most már véged neked Dorka – gondolá a vénasszony. - -– A religio, – elmélkedett István úr, haragosan tekintve a még mindig -piszmogó öcsre, – azt tanítja, hogy a bűn kétféle, eredendő és -cselekedeti, és a bűn első neme miatt kikerülhetetlen a második is. -Ennélfogva megbántás nélkül állíthatom, hogy valamint nekem és a most -szólani akaró Dániel öcsémnek vannak cselekedeti bűnei, szintúgy -kegyelmed is, asszonyom, el van látva efféle cselekedeti bűnökkel. -Vallja meg csak, hogy igazam van, s aztán következtessünk belőle. - -[Illustration: Dani bácsi a csillogó reteszt előretolá.] - -– Könyörüljenek rajtam, nagy uraim! – rebegé Dorka. - -Dániel egy széket tolt a vénasszony alá, látván, hogy erejében -fogyatkozik s erre nekibátorodva bátyjától átvette a szólást és -szaporább nyelvvel s hangnyomatok nélkül kezdett beszélni. - -– A hazaszeretet az emberi s különösen a magyar természetben fekszik. -Azt hiszem, nálunk a ló is inkább ragaszkodik a jászolhoz, az ökör is a -járomhoz, mint másutt. Csak a bivaly nincs eléggé megbarátkozva hazánk -földjével, de ezt neki meg lehet bocsátani, miután indigena és nem rég -vándorolt be. - -– Igen soká laterizálsz öcsém! – közbeszólt István úr, – én jobb -előszóval nyitottam meg a tárgyalást. - -Dorka csak azt látta, hogy megtámadtatik, de már többé nem tudá, hogy -mily oldalról. - -Dániel úr visszautasító tekintetet vetve Pista bácsira, folytatá: A -hazaszeretetből foly, asszonyom! a haza oltalmazása. De minden időben -vannak öregek, kik haladott éveik miatt személyesen nem alkalmasak a -megtámadók ellen szülőföldjüket védeni. Valljuk meg nénémasszony, hogy -mi hárman, fájdalom, ily állapothoz nagyon közel állunk. Hármat -mondottam, mert miért ne képzelhetném, ha korára nem gondolok, -asszonyomat is katonának, holott Semiramis országokat hódított meg s -Rozgonyi Czeczilia férjével minden táborozásban részt vett. - -Dorka félni kezdett a Dániel által kivonandó következtetésektől s hogy -katonának nem igen alkalmas, azzal bizonyítá be, mert álla már reszket -és fogai összekoczognak, még mielőtt a csata megnyílt. - -A kérlelhetlen logikájú Dani bácsi pedig folytatá beszédét, mondván: - -– A ki rokkant és bármi okból harczolni képtelen, nem jöhet-e arra a -gondolatra, hogy zsoldost küldjön a táborba? S ha kegyelmed asszonyom! a -kellő pénzzel el volna látva s ha oly ficzkóra akadna, kire a háznál nem -sok szükség van, már akkor nem nagyon ütközném meg azon, ha Budavárra -zsoldost fogadott volna. Vallja be, hogy az ily tett kegyelmedtől is -kitelnék? - -– Siess, öcsém! siess a tárgyra, mert ily hosszas függőben tartás egy -külön neme a torturának. - -Dorka szepegve mondá: - -– Kigyelmetek mindent tudnak s nincs miért titkolnom, a történteket. -Bevallom tehát. - -– S még ő akarja bevallani! – szólt bámulva Dániel. - -– Még ő nem titkolja tőlünk! – mond ugyanakkor István. - -– Tapossanak szét, nem titkolom, bevallom – zokogá Dorka, hogy én -küldtem Elemért a táborba. - -– Mit mond ez a vén bolond? - -– Talán csak félrebeszél, bátyám! hisz láthatja, hogy megzavarodott – -csillapítá Dániel Pista bácsit… Dorka! szólt most az asszonyhoz -fordulva, ugy-e csak azért említé kegyelmed Elemért, mert értésünkre -akarja adni, mennyire fájhat valakinek, ha kedvelt emberét, kihez -rendkívül ragaszkodik, egy idegen elszökteti és katonának állítja be? -Elemér tud a maga lábán járni, tud saját eszével okoskodni. Ő hálátlanul -idehagyott ugyan s meg is fogjuk érte jól mosni a fejét, csak térjen -vissza; de, ha kegyelmed minket akar megszégyeníteni ballépésünkért: -akkor elismerjük, hogy jussa van rá; azonban, higyje el, magunk is -eléggé bánkódunk rajta. - -– Én nem említettem volna Elemért, ha nagyuraimék nem hozzák föl: – -szólt könyekbe lábadt szemekkel a vénasszony. - -– Öcsém! ez az asszony mégis ellenünk működött… Dorka itt e -fegyvertárban, hol a halál annyi eszköze néz fenyegetve rád, kérlek és -kényszerítlek: – valld be, hogy tudtad Elemér elszökési szándékát s még -sem jelentetted be nekünk. - -– Én küldtem el őt, nagyuram! - -– Ne higy neki. Hadd, hogy én beszéljek vele… Dorka asszony mondja hát -meg: mivel küldte el? honnan volt rá pénze? - -– Volt néhány régi arany és ezüst darabom s mátkagyűrűmet vetettem -zálogba Óváriéknál – szólt sírva-zokogva Dorka. - -– Hallatlan! iszonyú, rettenetes! – kiálták Deákék. Mit vétett Elemér, -hogy ily bűnre szántad el magadat s épen a sír szélén? – mondá Dániel. S -mit vétettünk mi ellened, hogy nekünk ekkora bosszúságot okoztál – kérdé -István úr… No! bátyám! talán ezt az oldalát a kérdésnek ne bizgassuk – -súgta Dániel, ki miután az ügy bonyolódni kezdett, nagyobb diplomatának -látszott, mint idősb testvére. - -Dorkát a heves támadások nyilatkozatra kényszerítették. - -– Koldus és földönfutó voltam, midőn kegyelmetek, nagyuraimék, -hajlékukat számomra megnyitották s az erőtlen vén asszonynak, bár -hasznát alig vehették, ételt, nyoszolyát, ruhát és barátságos szavakat -nyujtottak: nem tartozom-e én ezért hálával? Elemér, kit kegyelmetek -érdemén felül becsülnek, kit most is a vakságig szeretnek, semmi más, -mint vakmerész kalandor s háládatlan szívét azon fekete bűnnel -bemocskolni nem iszonyodott, hogy feledve származását és helyzetét, ő a -szolga, ki kegyelemkenyeren élt, a mi Doránkra merte vetni szemét. Ezért -küldtem el. Tartsanak hát felettem ítéletet, ha tetszik, de hogy -jegygyűrűmet feláldoztam, azért férjem árnyéka meg fog bocsátani. - -Dorka, midőn titkától menekült, hideg nyugalommal várta a történendőket. - -– Hallod-e, Elemér szemet vetett unokahúgodra? - -– Igen, ő szemet vetett a te leányodra. - -– Az csakugyan merészség volt. - -– Nem állítom az ellenkezőjét – jegyzé meg Pista bácsi. - -– Nekünk várunk van. - -– Van kettőnknek egy. - -– Családunk régi. - -– Régi s meg is apadtunk a miatt. - -– Rokonunk a nagy Werbőczi. - -– Még pedig jó rokonunk. - -– Nádor is volt. - -– De hát most mi? - -– Igaz bátyám, a szerencse kereke forog. - -– A föld golyóbisa is forog, öcsém. - -– Hol a lábunk van fenn, hol a fejünk. - -– Nem öcsém, a fejünk mindig fenn van és ez nagy hasznunkra szolgál. - -Úgy látszott, most erősebb diplomata István lőn s ezen előnyt -felhasználva, kérdé Dorkától: - -– Hát a mi Doránk milyen indulatot mutatott Elemér iránt? - -– A gyermekleányoknál egy csinos és mézes beszédű fiatalember szerelme -könnyen találhat viszonzásra, – mondá Dorka kikerülőleg. - -– S Elemér csakugyan mézes beszédű – erősíté Dániel. - -– És Dora tizenhét éves sincs, – jegyzé meg István úr, még pedig Dorka -iszonyú csodálkozására, oly nyugodt hangon, mintha közönyös tárgyról -beszélnének. - -– Ha boldog emlékezetű kedves feleségem élne, talán idősb lantossal -taníttatta volna Doránkat énekre. - -– Egy szóval sem állítom, öcsém, az ellenkezőjét. - -– Az apák nehezen pótolják ki, főleg a leánygyerekeknél, az anya helyét. - -– A nagybátyák sem sokkal többek e részben. - -– Azonban Elemérről vakság volna állítani, hogy magában véve nem eléggé -tisztességes ifjú. - -– Sőt nagyreményű is. - -– Szent Istenem! hisz én, a mint látom, rendkívüli vétket követtem el. - -– Mit lát maga, vénasszony! tud is maga látni! Elemér szolgánk, s -hibázott, hogy a házikisasszonyra merte vetni a szemét. Egyébiránt ha a -háború ily hamar be nem végződik, még híres vezérré vált volna, mint -Magyar Balázs, ki parasztból emeltetett mágnássá. S béke alatt is, midőn -észre és okos tanácsra van szükség, miért ne nevezhetnék ki belső -tanácsossá, mint Athinai Simont, ki jobbágytól származott? - -– De miért czélzasz öcsém mindig parasztokra, midőn Elemérről beszélsz. -Igaz, hogy ő szegény; de a Komjáthy-család a jobb nemesek közül való – -jegyzé meg István bácsi rendreutasítólag. - -– Ne vitassuk ezt bátyám, mert a vénasszony még azt képzelhetné, hogy a -mi kedves és szép leányunk azon eladó szűzek közé tartozik, kiket a -szüléknek kell árulgatni, mert a magok erején konty alá sem jutnának. -Köszönje meg Erdély legkitünőbb leventéje is, ha oly takaros menyecskét -vihet haza, mint a minő a mi Doránk. De, hogy szavunkat ne feledjük, -tudja-e Dorka néne, hogy még más is mert szemet vetni a mi leányunkra? - -– Tudja-e – közbeszólt István bácsi – hogy mi ezért azt tettük vele, mit -az asszony tett Elemérrel? - -Dorka sikoltva esett vissza székére. - -Dániel és István úr aggódva tipegtek körüle, dörzsölék homlokát, mondák: -hisz! visszaérkezik Barnabás is, beszéltek a házról, melyet Dorka -számára építtettek, de a vénasszony, mihelyt eszméletét visszanyerte, -jajgatva kiáltá: - -– Oh, hogy tört volna el lábam, midőn e küszöböt átlépte! oh, hogy -fuladtam volna meg az első falat kenyértől, melyet tőletek elfogadtam, s -oh, hogy folyt volna ki szemem, midőn körültekintett és megnyugvék azon, -mit rajtatok és házatokon látott. - -– Öcsém, ő minket tegez. - -– Erős indulatokba jött, ne vegyük számba. - -– Kegyetlenek, miért nem ütöttétek főbe Barnabást! miért nem döftetek -tőrt szívébe, miért nem lőttétek le egy golyóval, mint a veszett ebet, a -helyett, hogy gyilkoló fegyverekkel ellátva kiküldöttétek a széles -világba, hogy őrjöngését, bosszúállását s az emberi fogalmakat -felülhaladó bűneit az élőkor rettegve beszélje el az utódoknak. Oh! -uraim! ti könnyelműségtekkel többet ártottatok, mintha a sátánnak tudva -adjátok el magatokat s a pokol bélyegét, letörölhetlen jegyül, -homlokotokra süttetitek. - -– Lassabban, asszonyom, mi a nyelveskedést tűrni nem szoktuk – szólt -Dániel. - -– Aztán a kutya is úr a házában, – jegyezte meg István bácsi fenyegető -és méltóságteljes állást foglalva. - -– És mi menten azt mondjuk neked, Dorka, künn tágas, benn szoros. - -– Igen, a várnagy szűredet tüstént kiteszi a kapun. - -– A nélkül is elmegyek, csak előbb beszéljem ki magamat, – szólt Dorka -sűrűn omló könnyekkel. - -– Nem épen azt mondtuk, hogy menj el; de rágd meg jól, a mit mondasz, – -említé Dániel úr engedékenyebb hangulattal. - -– Aztán te elküldötted Elemért, mi elküldöttük Barnabást, s ugyanazon -okból. Kinek s mit lehet tehát egymás szemére hányni? – szólt Pista -bácsi. - -– Nagyuram! nem úgy áll a dolog. Én vétkeztem, midőn a Deák-család -iránti tiszteletből, idegen ügybe avatkozni elég balga valék. De Elemér -a nagy világ által csak nyerhet. Vitézségét, elméjét kitüntetheti. -Tetteit talán versekben fogják megénekelni, vagy pecsétes oklevelekkel, -czímekkel, uradalmakkal jutalmazzák. Azonban tudják-e kegyelmetek, hogy -ki Barnabás, s mire fogja használni azt a fegyvert, melyet kezébe adtak, -és azt a szabadságot, melytől annyi gonddal, annyi aggodalommal -oltalmaztam? Tigris volt ő, kalitkába zárva, elfárasztva, kiéheztetve, -megtörve, kegyelmetek titkon fölnyiták a reteszt, s mondák: eredj a -szabadba, s keresd a martalékot, melyet széttéphess. Őrült volt ő, ki a -kór rohamai közt mindig az égő parázst kereste, hogy a kazalba vesse be, -s a terjedő lángokban gyönyörködhessék; s kegyelmetek a lobogó kanóczot -kezébe adták, mondván: siess a nagy világba s gyújtsd föl a kunyhót, de -a büszke épületeket is. Oh, hogy ezt nekem kell mondani, ki rokona -vagyok, oh, hogy ezért magam fejére kell átkot szórni, mert a végzeten -kívül én voltam az, ki őt a boszúra nevelte! Mit használ a bűnbánat, ha -jóvá nem teheti az elkövetett gonoszságot! De ki gondolkozott, ki érzett -volna helyzetemben másként, s ki keresett volna az égben Istent akkor, -midőn a földön mindenütt csak a sátán kezét látja? S nem igyekeztem-e -később jóvá tenni vétkemet? Ime! midőn a czélhoz már közel valék, -kegyelmetek megsemmisítik a hosszú évek fáradságos művét… És tudjátok-e, -ki vagyok én, s ki Barnabás? - -– Az asszony a mi kulcsárnénk, ki rossz humorban van, s míg haragja -tart, mindent sötét színben lát, – szólt Dani bácsi. - -– Barnabás pedig, – egészíti ki István úr – nem dicséretre méltó -magaviseletü férfiú ugyan, de azért a világot aligha fölforgatja, mert -vannak törvényeink és biráink, s a bűn hamar megleli illő bérét. - -Dorka éles s őrjöngő nevetésben tört ki. - -– Törvény és bíró! ha! ha! ha!… Hadd beszéljek tehát nektek a -törvényről; hadd szóljak a birák felől! Én Devecsery Dorothea vagyok, s -anyám a híres Mihal bég családjából származott, ki Szerb- és -Bosnyákország leghatalmasabb herczege vala, férjem Csapi András a -Miczbánok utódja volt. Atyám vára, hol férjem is, míg élt, lakozott, a -Duna balpartján feküdt, Péterváradhoz közel, s testvérem férjének a -vára, Szendrővel, hol Mihal bég unokája, a mahomed hitre tért Ali -parancsolt, egészen átellenben. Kinizsi Pál, ki évek óta esküdt -ellenségünk volt, a mély béke idején a fekete seregből háromezer -emberrel átkelt a befagyott Dunán, s tudván, hogy a dúsgazdag Ali -Szendrőből eltávozott, véletlenül meglepte a híres várat, s mielőtt a -török őrség fegyvert ragadhatott volna, elfoglalta. A fekete sereg -minden férfit legyilkolt, a roppant kincset és drágaságokat elharácsolá. -Kinizsi csak azon bosszankodott, hogy Ali bég nőit, kik egy titkos ajtón -menekültek, nem ejtheté rabul. Másnap Ali visszaérkezvén, nyolczezer -katonával Kinizsi után indult; de midőn a Dunához ért, látta, hogy már -megengedt az idő, s a jég zajlani, szakadozni kezd. Kinizsi üldöztetés -nélkül vonult Pancsovába, melynek parancsnoka az én nővérem férje s -Barnabás atyja volt. Ott a város lakói, kik várnagyukra a szigorú -fegyelem miatt nehezteltek, tudja Isten mit súgtak a fülébe, s rég -takart gyűlöletét a nyomorult árulkodás fölszította. - -– Isten legyen irgalmas az ő lelkének! – kiáltá nagy felindulással -István úr. Most már emlékszem a rémítő történetre. Apród koromban -hallottam elbeszéltetni. A kegyetlen férfiú azzal vádolá néném asszony -sógorát, hogy rokonával Ali béggel titkon czimborál, s kezére akarja -játszani Pancsovát, s hogy ő azért volt kénytelen Szendrőt, a béke -idején, megtámadni. - -– Ne legyen poraim számára az anyaföldben egy arasznyi hely is; -beszentelés nélkül, temetetlen heverjen testem a vad állatok -hullájaként, s lelkem ne találja meg a pokol és ég közt az utat, sőt a -vihar közé vegyülve nyögjön, verje fel az alvókat édes álmaikból, -jelenjen meg kísértetként ott, hol a halálmadár az ablakon besivít, s a -megijedt beteg a rossz jóslatra veszíteni kezdi reményét, és essék -vissza minden átok, mit életemben Kinizsire szórtam, az én ősz fejemre, -ha csak egy szó is igaz volt a sógorom ellen szórt vádból! – szólt Dorka -a fájdalom és düh túlragadtatásával. - -Dani bácsi félénken tudakolá: – S mit követett el Kinizsi a Barnabás -diák atyján? - -– Kiszemelt csapattal vendégként szált hozzá, s midőn előintézkedéseit -megtevé, levetette az álarczot, a várurat elfogatá, megsütteté, mint a -kost. Azokat pedig, kiket a honárulási bűnben részeseknek tartott, -kényszeríté, hogy husából egyenek – mondá István úr. - -– Talán ez csak mese. - -– Öcsém, oly igaz, hogy a krónikába is feljegyezik. - -– Zuzmarás Szilveszter-alkony volt, – szólt Dorka, mintha most is a -hideg miatt dideregne. – A kandalló mellett ültünk, én és atyám – áldás -legyen hamvain! – Vidor, majdnem dőrén víg voltam. Bosszantám őt, hogy -előérzetekről beszél, s hogy csodálkozik, mily kevéssé nyomja szívemet -Ali bég szerencsétlen sorsa. Kötekedőleg említém, hogy Ali bég török -hitre tért, s ez által elszakított minden családi köteléket; rokonomnak -tehát nem ismerhetem el… S ha testvéred férje a mahomed hitet öltené -fel, nem sajnálnád-e, midőn hasonló sorsban részesülne? – kérdé -boldogult atyám oly tekintetet vetve rám, mintha nagy kék szemeivel -lelkembe akart volna nézni. – Istenem! hisz csak hat hét óta házas, s -hogy tagadhatná meg ily hamar azt a vallást, melynek oltára előtt -nejének hűséget és örök szerelmet esküdött – válaszoltam kikerülőleg, s -kezemet atyám vállára tevén, szemébe nevettem a furcsa kérdés miatt. – -Igen, nagyuraim! minden igére, minden részletre emlékszem e -szerencsétlen estéből. Avagy nem kezdik-e eszembe juttatni a távozó -fecskék és darvak; nem figyelmeztet-e rá a fák fonnyadó levele; nem -süvölti-e az őszi szél, midőn nedves szárnyain hozza az első dért, s nem -harsogják-e a folyamon összeütköző jéghasábok, hogy közeledik azon -évfordulat, midőn atyámmal csendéletünk végperczében a kandalló előtt -beszélgettünk: ő sejtelmes rettegéssel, én badar elfogulatlansággal? Még -le sem vevém válláról kezemet, még meg sem szüntem szemébe nevetni, -midőn… midőn… oh! mentsenek meg kegyelmetek a részletektől!… Anna -sápadtan, mint a halál, átázva mintha a kútból vették volna ki, -fáradságtól lihegve, mintha a rablók vagy az üldöző démonok sarkában -lennének, zilált hajjal és torzvonalakkal, mintha eszméletét, mint -terüt, mely a szaladásban akadályoztatja, ledobta volna, – Anna, -szerencsétlen és kétségbeesett Anna, szobánkba tört, s lábunk előtt -össszerogyott. - -Dorka a megindulástól legyőzetve elnémult és keresni látszott a -lélekzetet. - -– Kedves nénémasszony, ki volt Anna? – kérdé Dániel. - -– Térjen magához néném, előbb pihenjen ki, s csak azután szóljon, – -szólt István bácsi, részvéttel szorítván meg a vén nő kezét. - -– Ki volt Anna? A szeretetnek vértanúja, az Istent és műveit káromló -gonoszság martaléka. Ő a Barnabás anyja volt, ki midőn férjét az emberi -alakba bújt ördögök megsütötték, eszét veszíté, s hóban, esőben, egyedül -és gyalog bolyongott, míg egy hű szolgája várunkhoz közel rátalált, s -hozzánk kisérte. S nekünk tőle kellett a történtekről az első hírt -hallanunk!… Hetekig virrasztottam ágyánál, de bár ápolásom testi -egészségét helyre állítá, rémülve vettük észre, hogy lelkileg beteg -marad és hogy viselős. Atyám – folytatá Dorka töredezett hangon – atyám -szelid volt házánál, de büszke és daczos ellenségeivel szemben. Mihelyt -hallá, hogy sógorom bátyja, ki a Kinizsi jobb keze és czinkosa volt, a -meggyilkolt testvér várát és uradalmát elfoglalta, tüstént fegyvereseket -gyűjtött, rárontott a várra, s abból kivervén a bitorlót, az egész -uradalmat az özvegy és leendő utódja nevében birtokba vevé. - -– Úgy kellett tennie, néném asszony! iszólt Dániel úr. - -– Másként nem is történhetett volna. A mi nagy rokonunk Werbőczi a -_Hármas törvénykönyv_ben szintén ezt rendeli, – tevé hozzá István úr. - -– De, folytatá Dorka siránkozó hangon, épen e miatt jutottunk tönkre. -Mert a zsivány nagybátyának, több szomszéd várúrral kölcsönös -örökösödési és védelmi szövetsége volt s azok összetartván, valóságos -sereggel fogták körül a gonoszúl kivégzett testvér várát, s atyám a -védelem minden reményével felhagyva, csak rendkívüli vitézségének -köszönhette, hogy néhányad magával kimenekült. - -– Most már pörbe kellett volna fogni a rablókat – kiáltá hévvel István -bácsi. - -– És még azon kívül megnótáztatni – toldá hozzá teljes erélylyel Dániel. - -– Minden máskép történt, nagyuraim! – sóhajtá Dorka száraz kezével -könnyeit törölgetve. – Budán az ország rendjei a Boldogasszony német -egyházában összegyűltek. A gonosz nagybátya s a vele szövetkezett -várurak, midőn Kinizsi a másik párt által kegyetlenségért vádoltatott, -nagy lármával keresztül vivék, hogy a Barnabás atyja hazaárulónak -nyilváníttassék. E mocskos győzelem szarvat adott ellenségeinknek, s -tanácslák, hogy a rablott uradalmat a véráruló bátya királyi adományozás -czíme alatt biztosítsa magának. Atyámat a kétségbeesés új vállalatra -nógatta, hogy birtokon belűl védhesse a születendő gyermek jogát, s egy -szerencsés – de iszonyú következményü – perczben ismét hatalmába ejté a -várat és uradalmat. - -– Temérdek militáris virtussal birt a nénémasszony tisztelt atyjaura – -mondá a daliás jellemü István bácsi. - -– De talán mégis a más végén kellett volna megragadni a dolgot. Én -inkább pört javasoltam volna, ámbár tagadhatlanúl nagy volt a kisértés – -jegyzé meg Dániel úr. - -– A bátya és czinkosai most már szabadon hagyták őt a birtokban; s -erőszak helyett nagyobb hatalmassági pört indítottak. A megye -karhatalmat küldött ránk, s atyám tiltakozott és ellenszegült. Ekkor -országos erő fogta körül a mi saját várunkat, s atyám a közbéke -megzavarójának, lázítónak, földönfutónak nyilváníttatott! - -– Erről bizonyosan semmit sem tudott a mi nagy rokonunk – erősíté -Dániel. - -– Sőt akkor még talán el sem készítette törvénykönyvét – mentegetőzék -István, nehogy a bekövetkezett eseményekben a Deák-család is közvetőleg -bűnrészesnek tartassék. - -– Régi dolgokról beszélek, nagyuraim! a midőn még Barnabást a bölcsőben -sem ringattuk. Várunk ostromoltatott, mintha törökök bírnák. Pedig az -nem volt hadviseletre építve, bár kőfala tömör, kapuja erős vala, s két -gömbölyű és kinyúló szögletszobáját bástyának neveztük. Atyám belátta, -hogy legfeljebb két hétig tarthatjuk, a szerint tette intézkedéseit. -Előbb saját kezével ásta el kincseinket és a könnyen elvihető ékszereken -kívül a többi drágaságokat, azután leöleté lovait s a behajtott -barmokat. Kivette a hordók dongáit s a szerémi legfinomabb bor tócsáját -állatok hullájával, liszttel, beleöntött zsiradékkal elundokítá. -Butorainkat sem kimélte, mert hasznát vehették volna ellenségei. Midőn -már nem volt mit megsemmisítnie, gyöngyeimet s a könnyebben rejthető -ékszereket magamhoz véteté, s éjfélkor egy titkos kijáraton, melyet én -sem ismertem volt, s melyet biztos cselédeivel kitisztíttatott, -távozánk. «Még hajnal szürkület előtt világítsd ki az épületet, s aztán -ha melegetek lesz, tűzzétek ki a zászlót»: adá a várnagynak utasításul. -Nem fogtam jól fel szavainak értelmét, s aztán a szerencsétlen Anna, kit -magunkkal vittünk, elég gondot adott arra, hogy egyébről sokat ne -gondolkozhassam. Gyalog mentünk a zord időben, míg a fenyegetethetett -pontokon túl valánk, s akkor atyám kis ezüst sípjába fútt, melyre éles -fütty adott választ. Csakhamar szekérzörgést hallék. Egyik haszonbérlőnk -fogata volt. Épen a legsürgetőbb perczben jött; mert már a gyönge és -beteges Anna nem bírt többé menni. Atyám egy vezeték lóra ült; mi a -paraszt kocsiba. Messze, igen messze haladtunk a rengeteg rónán, midőn -hátunk mögött nagy távolban egyszerre verhenyes színt öltött a még nem -is szürkülő láthatár. – A várnagy sietett a szurokba mártott anyagok -meggyujtásával – szólt atyám haragosan. Az Istenért! mi ég ott – sikolt -Anna még inkább reszketve a félelem, mint az átfázás miatt. – Semmi más, -csak a vár, mondá atyám szilaj nyugalommal. Azért gyujtattam meg, hogy -ellenségeink ne tévesszék el a bejárást, a puszta romokhoz. De te Anna -beteg vagy! – A szegény nő görcsös nevetéssel válaszolt, mely -perczenként növekedett és az őrjöngés erősebb jeleivel vegyült. – Ez a -nő nem állja ki a hosszú útat, súgá apám. Neked ápolni kell őt, míg -nekem nem lehet magamat jól ki is pihenni, ha nem akarom ellenségemet -azon diadalra segíteni, hogy lánczra verve hurczoljanak zsiványlataikért -oly törvényszék elébe, hol a bírák vagy czimboráik megvesztegethetők. - -– Akkor a mi nagy rokonunk bizonyosan még nem volt a királyi udvar -birája – szólt Dani bácsi. - -– Ha az lett volna is, öcsém! egy fa nem erdő, s egy tántoríthatlan bíró -még nem az igazságszolgáltatás. - -– Réges-régi időkről beszélek, nagyuraim! – szólt Dorka megnyugtatólag, -s elbeszélését így folytatá tovább: – Kedves atyám! rimánkodtam -összefogott kezekkel, ne taszítson el magától. Osztozni akarok -veszélyeiben. – Azt, egyetlenem! ha velem maradnál sem tehetnéd, mert -engem börtönbe hurczolnának; téged pedig még a Kinizsi által kinevezett -törvényszék sem tudna vád alá vetni. Aztán magára hagynád-e boldogtalan -nővéredet, az ügyefogyott özvegyet, ki még most sem bírt magához térni, -s inkább halott mint élő?… Ekkor halkan sugta fülembe a helyet, hol -találkozni fogunk, mihelyt Anna annyira rendbe jön, hogy hosszabb útra -képes leend. - -Zokogás szakítá félbe a vén asszony beszédét s csak perczek mulva bírt -ismét szóhoz jutni: – Menhelyemből, mely a legközelebb fekvő helység -volt, végre atyám fölkeresésére indultam, de már csak egy árva -csecsemővel; mert Annát a könyörülő Isten magához szólította. S -képzelhetik kegyelmetek, mekkora volt kétségbeesésem, midőn a -találkozásra kijelölt helyen atyámra nem akadtam s midőn nyomozásaim -után hinnem kelle, hogy ott meg sem fordult. - -– Talán csak nem hagyta el nénémasszonyt szándékosan? – kérdé Dániel úr. - -– Fájdalom, úgy látszik. Szegény atyám, bősz ellenségeit ismerve, -alkalmasint nem tartá biztosnak még a mi életünket sem, ha vele együtt -esünk kézbe. Lehet, hogy főleg a viselős Annát félté, kit, ha a -megtámadás közben, egy golyó vagy tőr találna, akkor örökösödésileg is a -rabló testvérre szállna a jogtalan adományozás mellett birt uradalom. -Havak teltek, míg meggyőződtem, hogy atyám csakugyan kézre került, s -hetek folytak, míg azon hírt vevém, hogy a budai börtönben szenved, s -bilincs közt várja itéletét. Nem kell mondanom, mert nagyuraimék a -nélkül is képzelik, hogy arra vettem utamat. Csikorgó, szikrázó havon -vitt a szán a Dunán át, s Barnabást kezembe fogva, egyenesen a börtönhöz -indultam. Midőn a Boldogasszony német egyháza előtt voltam, fölemeltem a -csecsemőt s rámutattam a toronyra, mondván: – Nézz arra az épületre, -árva fiú! mert a hazugok és rágalmazók ott nyilváníták atyádat -hazaárulónak! A csecsemő sírt, szemét a keresztnek fordítva; pedig tán -nem értheté szavamat, hiszen alig volt féléves… A börtönben már nem volt -atyám! Szegényt a temetőbe kísérték. S kik? A porkoláb, egy pap, három -ministrans s a város legvénebb koldusnője. S mikor halálozott meg, -kérdém a börtönőrtől? Épen Szilveszter estéjén, kilencz óra körül, s így -épen akkor, midőn egy évvel előbb az őrült Anna szobánkba rohant s mi a -kandalló előtt ültünk. - -– Csodálatosak a gondviselés útjai! – sohajtá a két Deák egyszerre. - -– Kivált ha megbódíttatnunk vagy bűnbe kell sodortatnunk, mert akkor -ezer véletlen és meglepő szövetkezik buktatásunkra – jegyzé meg Dorka -keserű mosolylyal. – Elpusztított váram átvétele semmi akadályba nem -ütközött, az okozott károk, fáradság és költségek megtérítése mellett. -Ékszereimet pénzzé tettem, s ha az elásott drágaságokat felfedezem, -akkor talán birtokom nem lesz adósságok által eltemetve: ezt gondolám, s -egyezkedtem ellenségeimmel, vétkesen megfeledkezve Anna koporsójánál -tett azon eskümre, hogy éltem egyedüli czélja családom becsületének -visszaállítása s Barnabás elrablott birtokainak kézrekerítése leend. -Tettem ugyan ez iránt is lépéseket; de midőn a birák és zászlós urak -nevetve kérdezék: hogy én gyönge nő akarom-e Kinizsit legyőzni, s a -Barnabás atyja emlékére nyomott bélyeget egy országgyülés homlokára -sütni? akkor, nagyuraimék! magam is meghökkentem vakmerőségemen, mintha -érezném, hogy veszélyes rajongás vett erőt rajtam. Midőn haza indultam -elpusztult birtokaim átvételére, akkor már rekkentő nyár volt, s a -Boldogasszony egyházának keresztje sugárzott és vakított, mintha lángba -öltözött volna, és íme! Barnabás, kit épen ölemben tartottam, szemeit a -keresztre függeszté, míg sírásra fakadt s oly erősen csimpolykozott -nyakamhoz, mintha rettegne, félelmében menedéket és védelmet keresne. - -– Bizonyosan, nénémasszony! a fény sértette szemét, – szólt Dániel úr. - -Dorka kétkedőleg csóválta fejét, s aztán folytatá; – Csak a midőn váram -kapuján bementem, akkor vettem észre a roppant pusztítást, melyet -részint atyám sivár gyűlölete, részint ellenségei rosszakarata idézett -elő. Nemcsak az egész fedél leégett, de a hulló gerendák néhol betörték -a bolthajtást is. Ajtók, ablakok s minden butor össze volt rombolva. A -nedv áthatolt a falakon, s zöld penészszel hálózta be a repedt és porló -vakolatokat. Fönn egész növényzet támadt mohákból s burjánokból és az -esőtől rohadt padlazaton patkányok nyargaltak s rejtekéből fölijedt a -denevér; míg a bástyaromok közt fészkelő vércsék szintén boszankodni -kezdettek a megzavart csend miatt, s vijjongva röpkedtek a légben. Senki -sem tartá méltónak az elhagyott épületben lakni, egy rablóbandán kívül, -mely az üldözés elől a dögvészes gőzű pinczeboltokban rejtezkedett, s -csak néhány hete került a hajduk kezébe. A kandalló, hol husz évvel -előbb nyugalmas életünk történetét bevégeztük, s honnan az ádáz sors új -pályára ragadott… a kandalló oly ép volt, mint midőn elhagytuk. Egyedül -ez nem szenvedett a közrombolás alatt. S engem annyi fájdalmas emlék -vont hozzá, hogy a várt düledezni hagytam, s csak a kandalló termét egy -kis mellékszobával tekintettem lakásomnak. És nagyuraim! ebből eredt -minden későbbi szerencsétlenségem. - -– Tán a kandalló alá volt aknázva, mint a fortificatióknál gyakran -megtörténik? – tudakolá István úr. - -– Bár úgy lett volna! – sohajta Dorka. Bár az a tűz, melyet esténként -fölszítottam, a légbe röpített volna! De a száraz fahasábok kedélyesen -pattogtak, s oly vonzó és melegítő világítást terjesztettek körülem, -hogy lehetetlen volt tőlük megválni, s már régtől kezdve folyvást -vágytam azon pillanatra, ha beéjjeledik, s Anna csecsemőjét elaltatva, a -gyertyákat kiolthatom, és a kandalló mellé ülvén, hajnalszürkületig -merenghetek, szememet a lángokra függesztve, a hamuvá égetett multon, a -vesztett boldogságon. Ime, nagyuraim! végre a pattogó hasábok beszédbe -eredtek velem és én megértettem meséiket s tanácsaikat. Elmondák az ifjú -házaspár boldogságát, midőn a vadászat, a lovaglás, a táncz és más zajos -mulatságok után, csak magokra ültek a kandalló mellett, és a szív a -szívhez, ajk az ajkhoz oly közel jutva, esküvének, hogy nincs az életnek -valódi öröme a viszonzott szerelmen kívül. Oh! és e szerelemnek nem volt -záloga, s a menyasszonyi ágy mellett nem ringott a bölcső! A férj fiatal -korában halt meg, s az özvegy – mint a lobogó bükkhasábok szemére -vetették – most oly ridegnek, oly barátságtalannak tartotta a kandallót, -hogy ritkán közeledik hozzá. S csoda-e, ha ekkor a mellőzött pest tüze -sustorékolt, mintha nyers fából gerjedne, s oly csípős füstöt támaszta, -hogy a férjetlen nő szeme könnyezett, mintha csakugyan sírt volna. Négy -év kelle ahhoz, míg a kandalló régi becsét újra visszanyerte, s vidám -lángokkal világított a nevető arczokra. S ez épen Szilveszter-éjen volt, -midőn Anna magával hozta a szerencsétlenséget, s a gyalázat hírét. – -Nagyuraimék! ezeket mondá nekem s napról-napra a kandalló és a tűz -suttogó nyelve a késő éj óráiban tudakozni látszott tőlem: mit tettem -azóta? S én elbeszéltem az éjnek, míg künn a szél süvöltött s verdeste a -hópillékkel ablakaimat, és elbeszéltem a bátorító melegnek, mely a -kandallóból sütött rám: hogy azóta Anna koporsójánál esküvel fogadtam -föl, hogy minden vagyonomat családunk becsületének helyreállítására -fogom áldozni, hogy azóta atyámat vesztettem el épen -Szilveszter-estéjén… Talán nem teljesítéd esküdet? kérdezék erre a -lármás hasábok, s megint lódíták a füstöt szemem felé. Fölkeltem, de -valami titkos erő, egy sajátszerű neme a bűvöletnek vont hozzájok, -felelnem, válaszolnom, sírnom kellett egész virradatig. Másnap a kis -szobába zárkóztam, hogy ellentálljak a kísértetnek, de nem tudtam -aludni, s minden idegemben tombolni éreztem a lázat. Mért daczoljak a -végzetes erővel, gondolám, s a következő alkonyon a szokottnál korábban -fektetve le Barnabást, ismét üldözőmnek, a kandallónak elébe ültem. -Hosszas és rettenetes lehetett társalgásunk, de én arra már nem -emlékszem, s csak azt tudom, hogy reggel cselédeim a földről emeltek föl -és ágyba vittek. – Micsoda nap van ma? kérdezém. Uj év, nagyságos -asszonyom! tegnap volt Szilveszter éje, válaszolták. Sokáig sírtam, -zokogtam, de íme! aztán egyszerre megkönnyültem, mintha látatlan kéz -vette volna le rólam a kór súlyát. Igaz, hogy újra szentül felfogadám: -utolsó filléremmel visszaszerezni családom becsületét és ellenségeink -gyűlöletére oktatni Barnabást. Emlékeztetésül Szilveszter-éj előtt -mindig meglátogat betegségem, s az új évvel búcsút vesz tőlem, hogy -midőn órája üt, visszatérjen. - -– Talán az orvosok, ha nénémasszony rosszúllétének okát megtudnák, -segíthetnének rajta – szólt Dániel úr. - -– Én mint régi ember, ki őseim hitéhez és szokásaihoz ragaszkodom, azt -sem tartanám megvetendőnek, ha kegyelmed valamely csodatevő kép -búcsúhelyére vándorolna, s a szükséges imát és penitentiát pontosan és -töredékeny szívvel leróná – mondá István bácsi mélyen elmerült arczczal. - -– Magam is sokat remélek a búcsújárástól; de előbb Barnabást kell -megtalálnom – sóhajtá Dorka s azzal folytatá elbeszélését. – -Képzelhetik, nagyuraimék! hogy a legnagyobb szigorral teljesítém -eskümet. Minden jövedelmemet az ügyvédeknek adtam, elzálogosított -ékszereim árát a hatalmas birákhoz hordottam; s minthogy atyám elfeledé -a rejtett kincs helyét nekem megmondani, az egész várt és kertjét -fölástam; de hasztalanul. Lakásom csupa kútakból, kőfejtésekből és -földhányásokból látszott állani. Mind hiában! Csak azt értem el vele, -hogy a gazdaság folytatására nem maradt napszám és pénz. Ekkor mondák, -hogy sok oklevelet és vallomást szerezzek össze s nemcsak Kinizsi Pál -különféle kegyetlenségeiről és a vagyonbitorlónak, ki adományozást -nyert, számos bűneiről; hanem Anna férjének teljes ártatlanságáról is. -Tanácsolák, bizonyítsam be, hogy Barnabás a nyársra húzott embernek -valóságos fia; nem pedig felvett gyerek, a mint nagybátyja állítja. Én -részint egyenként adtam el földeimet; részint birtokomat adósságokkal -terhelém. De az óriás pör nem akart helyéből kimozdulni, vagy oly -fordulatokat vett, hogy megint oda kanyarodott vissza, hol eredetileg -volt. Az urak pedig, ha az utczán láttak engemet, nevetve mutattak rám s -mondák: Ime! ez a kicsiny asszony akarja a nagy Kinizsit megbuktatni! -Voltak olyanok is, kik mosolyogva súgták egymásnak: – Ez a szerencsétlen -Csapi Andrásné maholnap tönkre jut egy rögeszme miatt; pedig szép -vagyona volt, s arcza is még elég csinos arra, hogy közülünk egy férjre -tegyen szert, és azon töltse ki pörlekedési vágyát, mi ily módon -kevesebbe kerülne; mert csak szóbeli eljárás volna, s ügyvédek nélkül -találna remediumokra, sőt ha szükség, akárhányszor novizáltathatnék… -Nagyuraim! lassanként méreggel telt el szívem a világ iránt, mely az -igazságtalanságot nem orvoslá, s a panaszt, hogy elnémíthassa, -kigúnyolta. Én midőn szegénynyé lettem, azt vevém észre, miként -ellenségeim helyett általában az embereket kezdem gyűlölni. Csak az volt -egyedüli vigasztalásom, hogy a boszuló Isten egy szörnyű betegség által -akkor tette Kinizsit némává, midőn a pénz hiánya miatt őt többé nem -vádolhattam, s akkor került váram romja idegen kézbe, midőn Barnabás -nagybátyjának várait a törökök úgy földúlták, hogy kő kövön nem maradt. -Ez a kettős istenitélet megrendíté keblemet, s megint fogékonynyá tette -a szelidebb benyomásokra; de már ekkor, fájdalom, a Barnabás jellemén -nehéz volt változtatni. Fájdalom! ő tőlem dajkamesék helyett csak atyja -meggyilkoltatásának és anyja szenvedéseinek történetét hallotta, -elbeszélve, eldalolva. Ha nem tudott aludni, rémek helyett, kik a rossz -gyermekeket elviszik, Kinizsivel, a nagybátyjával, a rabló főurakkal s -az igazságtalan birákkal ijesztgettem. Ha neve- és születésnapjára -ajándékot vettem neki, azok a meggyaláztatást és ármányt iszonyú -kegyetlenséggel visszatorló képek voltak. Ha oktatni akartam, a -bosszúállást, ha az emberekkel bánásra szoktatni igyekeztem, a megvetést -és lenézést oltottam szívébe. - -– Ez iszonyú túlzás volt nénémasszony! – szólt Dániel. - -– S merem állítani roppant bűn – toldá hozzá István. - -– Meg is lakoltam érette, nagyuraim! mert a mihez nyúltam, semmi sem -sikerült, kivévén Barnabás elrontását; s mert végtére is az embereknek, -kiket gyűlöltem, alamizsnájára szorultam. De Isten bizonyságom! hogy -undok vétkeim a szeretetből eredtek, s hogy Barnabásért, midőn lelkét -veszítém el, meghalni, darabokra szakíttatni és széttapostatni kész -lettem volna. Hogy ő észbeteg anyjától a születéssel együtt az -őrjöngésből is részt kapott, s hogy hóbortos képzelődése különben is a -féktelenség és sivár tervek felé ragadta: ezt én csak később vettem -észre; de ha előbb tudom is meg, érzem, hogy még sem változtattam volna -nevelésén. Midőn mint gyerek a gyerekekkel játszott, és a sertés-tort -adták elő, kis szolgáját szalmával betakarta s valósággal rágyujtá azt; -midőn háborút indítottak két kis csapatra oszolva, az ellentábor minden -tagját azután is ellenségének tekinté, s nyiltan és alattomban üldözte. -Azonban a mit ő vétett, azt tanulótársai busásan visszatorolták. Midőn -tudniillik vagyonom nagy része már föl volt áldozva s egyik kis városból -a másikba vonultam, hogy a költséget kimélve takaríthassak meg valami -táplálékot óriás és kielégíthetlen gyomrú perem számára: családom -történetének híre mindig velem együtt vonult be a jámbor polgárok közé, -s néhány napig részvétet gerjesztett irántunk. Csak a gyerekek voltak -állandó ellentégeink, s a mely iskolában Barnabás megjelent, a -legszelidebb tanuló is megannyi kis ördöggé változott át. – Ennek az -apját sütötték meg nyárson! kiabálták nevetve, kötekedve az utczán, az -ablakokból ki, sőt az iskolamester előtt is. S mentül szigorúabban -valának büntetve, annál inkább összetartottak Barnabás ellen, s ha meg -nem verhették, kövekkel dobálták, ruháját besározták, és kénytelen -voltam az iskolából kivenni őt, s hogy neveltethessem, más városba -vonulni. Pöröm felhagyásával megszünt árnyékként követni családunk -szerencsétlenségének története. De mit használt ez? Barnabás már elég -erős, elég izmos volt arra, hogy számos magánál gyöngébbre találjon, s -azokon töltse mindenre kiterjedő boszúját. Midőn, fegyverrel bánni nem -tudván, nyers ereje czélhoz nem vezetett volna, cselt gondolt ki, -alattomossággal pótola fogyatkozásait, s a számtól és ruházatomtól is el -kelle mindent vonnom, hogy az általa okozott kárt és szenvedéseket -megtéríthessem, vagy őt a fogságból kiszabadíthassam. Mily boldog valék, -midőn egészen koldussá lettem; mert védetlen helyzetben, s az -elhagyatásban szövetségesekre találtam, hogy a mit Barnabás jellemében -évek óta rontottam, legalább egy részben helyrehozhassam! Lassú, nehéz, -sok visszaesésekkel járó és soha be nem fejezhető munka volt ez, melyben -a legnagyobb hálával nagyuraimékon kívül a minoritáknak tartozom, kik, a -mit oktatással nem érhettek el, elősegéllék fegyelemmel, -foglalkoztatással, kevés eledellel, sok imádkoztatással és főként azzal, -hogy a világgal majd minden érintkezéstől elszigetelték. Oh! bár ne -kivántam volna, hogy néha meglátogasson! Oh! bár teljesíthettem vala -azt, mit fölfogadtam, hogy tudniillik halottnak tekintem őt, s -könnyezek, imádkozom érette, a nélkül, hogy vele beszéllenék. - -– Arra, nénémasszony, ércz szív kellett volna – mond Dániel. - -– Azt kigondolni rajongás, végrehajtani kegyetlenség lett volna, – toldá -meg öcscse szavait Pista bácsi. - -– De legalább kikerültem volna, hogy Dorát lássa, és Elemért gyűlölje. - -– S mit? Ő csakugyan gyűlölte Elemért? – kérdé István úr. - -– Gyűlölte, midőn először látta, s minden találkozással sokat sülyedt -vissza a régi természetébe – válaszolá Dorka, csüggedten eresztve fejét -melléig. - -– Már pedig ez nagy baj, nagy kellemetlenség. - -– Több mint kellemetlenség, öcsém! valódi veszély. - -– Az igaz, bátyám, ők egybekoczczanhatnak. - -– De öcsém! még kardot is vonhatnak egymásra. - -– Talán csak Elemérnek lesz esze. - -– S ha elkapatná is magát a haragtól, Barnabás meg fogja gondolni, hogy -Elemér híres vívó, míg ő a fegyverforgatáshoz nem ért. - -– A szent Isten szerelméért! – kiáltá Dorka, talán csak mégsem -történhetik meg, hogy unokaöcsém Elemérrel találkozzék. Hisz oly széles -a világ, annyi út visz Budára, annyi ezer ember él a táborban, annyi -zászló alá vannak osztva, annyi különböző ponton küzdenek, hogy a sátán -különös cselszövénye nélkül Barnabás és Elemér egymás mellé nem -kerülhetnek. Oh, e találkozás borzasztó volna. - -– Ne féljen, nénémasszony! Elemér nagylelkü, – csitítá Dániel a rívó -Dorkát. - -– Ő nem fogja kardját Barnabás mellébe szúrni – erősítette István. - -– De Barnabás engesztelhetetlen. Megölheti Elemért, midőn imádkozik, -midőn alszik, midőn beteg, vagy, midőn őt védelmezve, siklott el. Ha oly -helyen találkoznék vele, hol az élet olcsó, s az egyes sorsa a -közveszély miatt majd senkit sem érdekel: oh, akkor a nap mindent látó -szeme, vagy a hold sápadt és reszkető arcza rémítő bűn titkába -avattatnék be. Térdeim reszketnek, nagyuraimék! fejem szédül… De úgy-e, -kegyelmetek csak tréfát űznek a szegény vén asszonynyal, midőn nem -hazudtolják meg azon lehetséget, hogy Elemér Barnabással együtt van? - -István és Dániel, míg Dorka beszélt, nyugtalanul topogtak a szobában, s -képök változásából belküzdelmeik egész története olvasható volt. Azonban -Dorka nem akart hinni az arczvonások néma nyilatkozatának, s választ -sürgetett, elkékült ajakkal és lázas mohósággal. - -– Mi tagadás, a hírnök alkalmasint őt látta Elemérrel a szilágycsehi -vendéglőben – szólt Dániel magán erőt véve. - -– Alkalmasint Barnabás volt, kit a hírnök jelenlétében Elemér tollal -kínált, hogy levelet írjon, de nem akart, – mondá ugyanekkor István úr, -kibontakozva elfogultságából. - -– Mennybeli szent atyám, könyörülj rajtunk! – imádkozott most Dorka -összekulcsolt kezekkel. - -Valaki zörgetett az ajtón. - -A vén asszony hangja elakadt, csak nyelve és ajkai mozogtak. - -– Atyusék itt vannak? - -Mély csend. - -– Nyissák ki az ajtót, kérem! valami fontosat akarok mondani. - -– Várj, leányom, egy kevéssé! – szólt az apa. - -– Szedje össze magát nénémasszony, – nógatta Dorkát István úr. - -– Nagy szerencsétlenség történt, bocsássanak be – sürgeté Dora. - -– Nyitom kedvesem! Mit nem kell még hallanunk? Nyitom! – mondá az apa a -reteszt hátra huzogatva. - -– Mutasson, nénémasszony, férfias jellemet, s ne áruljon el minket – -sugdosott Dorka fülébe Pista bácsi. - -Ekkor sebten belép Dora, de midőn Dorkát meglátja, visszahökken, s -márványszoborként áll mozdulatlanul, némán. - -– Mi történt gyermekem? - -– Szólj angyalom! - -A leány némi küzdelem után eltökélve lőn s nyugodtan, majdnem hidegen -mondá: – A vén lantos, kivel Flórián atyánál találkoztunk, -meglátogatott, és ezért késtem, nem pedig az átköltözködés miatt. Ő a -királyné udvarába akar utazni. - -– És segélyezésre van szüksége, úgy-e? Adunk szivesen, a mennyire csak -szegénységünktől kitelik – szólt az atya könnyebbülten. - -– Nem szükség. Adtam én már neki. De ő épen akkor szökött meg Budáról, -midőn a várost a janicsárok elfoglalták és látta, hogy török fogságba -vittek két katonát s a mint termetöket s arcokat nekem leírta, úgy -hiszem az egyik… Elemér volt, és a másik… Barnabás. - -Akkora lélekerejével bírt Dora, hogy csak a Barnabás nevének említésekor -tört ki zokogásba. - -– Bravo! - -– Ezt már szeretjük. - -Ily kiáltások közt tomboltak az öreg urak előre hátra, s aztán az egyik -Dorkát, a másik Dorát csókolta meg, és akkor megfordították a sort, s -kiki azt csókolá meg, a kinek a szilaj öröm közt nem ad vala elsőséget. - -A leány borzadozni kezdett, félvén, nehogy az atyusék elméjében valami -bomlás történt legyen. - -– A derék janicsárok! a vitéz janicsárok! De jól tették, hogy elfogták -őket. Legalább gondosan őrzendik martalékukat s mi készpénzen -kiválthatjuk! Holla! ma e botor szökevényeknek egészségeért iszunk, s -azután kiváltjuk, ha várunk odavesz is. Nénémasszony más kolostorba -viszi Barnabást, s minden jól üt ki. A nagy Werbőczi iránt szintén -lefizethetjük tiszteletbeli tartozásunkat. Csak képzeld, Dorám! a -roppant férfiu, a mi rokonunk, zsidóbiróvá lett. Lába helyett feje -lágyán jár ezentúl a világ, de ne említsünk kellemetlen dolgokat. -Éljenek a becsületes janicsárok, kik helyreütik hibáinkat, mert a kiket -kábán a világba szétszórtunk, azokat letartóztatták, hogy nekünk -pontosan visszaszolgáltathassák. - -Dora sajátságosnak találta az atyusék beszédét, de szive mégis -könnyebbűlni kezdett. - -Remélt, azonban öröm nélkül, s kedélye oly ellentétes volt, mint a -láthatár, midőn sugárzik a nap és permetez az eső. - -* - -E jelenet után Dora megfejthetetlen dolgokat szemlélt, s naponként -kirívóbb alakban. - -Dorka nénét, minden tiltakozásai mellet az asztal fejére ültették, egy -hatalmas karszékbe. - -A várnagy, mint kivételes esetekben szokás volt, szintén részt vesz az -úri ebédeken, s az asztal végén állandó helyet nyer. - -A házszentelés ünnepe pohárürítések nélkül, s falusi egyszerűséggel -folyt le. - -Aztán hosszas és titkos tanácskozások tartattak a refectoriumban a -várnagy, Dorka és Flórián atya jelenlétében. - -Csakhamar a fegyvertár szekerekre rakatott s Deésre és Kolozsvárra -vándorolt. Az ökrök, tehenek és lovak fölött szigorú mustra tartatott, s -a Dani bácsi díszparipáján kezdve a czímeres ökörig majd minden barom -fogyakozással teljesnek találtatván, arra itéltetett, hogy más gazda -jászlánál egye a drága kosztot. Némely rokonnal és szomszéddal, a ki nem -eresztett zálog és határosztály miatt régi pör folyt. Ez urak rendre -megjelentek Deákéknál, s kivánságuk szerint sikerült egyezkedést kötni. -Az uradalomhoz tartozó erdőségekből nagy darab kebeleztetett ki, hogy ne -kelljen többé egy kézügyben nem eső birtokkal kinlódni. - -Dani és István bácsi elővették a nyugalmazott és megvedlett régi -bőrszekrényeket, s jól kitömve záros helyekre rakosgatták. - -Ennyi fáradság után beállott a szombatnap, melyben Isten jóvoltából -megpihenhettek, még pedig a refectoriumban és telt kancsóknál. - -De az asztalra hordott száraz sütemények nem voltak igazi korcsolyái a -bornak. A kupák lassan ürültek, s előbb István bácsi szeméből gördült le -egy nagy könnycsepp, azután Dani bácsi kezdi törülgetni szemét, s Dorka -szégyelvén gyengeségét, fölkelt és kibiczegett a refectoriumból. - -– Nem állom ki, öcsémuram! nem állom ki! – sóhajtá István, de, hogy mit -nem áll ki, arról mélyen hallgatott. - -– Nyugodjék meg, urambátyám! az Isten akaratján és saját választásán – -szólt Dániel, szaporán hullatva könnyeit. - -– Könnyű neked, öcsém! - -– Csak oly könnyű urambátyám, mint a kinek hátára malomkövet raktak – -ümmegetett Dániel. - -– Miért mondod Dorát malomkőnek? – pattant fel Pista bácsi. - -– Nem ő a malomkő… hisz! kegyelmed tudja, mit értek én. - -Rejtelmes hallgatás következett. - -A várnagy idején látta csillapító szavakkal lépni föl. Ő nagysága, ki -nádorispán is volt, zsidóbirává neveztetett ki s még sem halt bele. Ime, -egy nagy példa. Szőkefalvi Deák Boldizsár uramat, ezelőtt két századdal -Miklós szentszéki követ átok alá fogta a Venczeslaushoz szításért s még -sem halt meg e miatt. Ime, a másik nagy példa. Szőkefalvi Deák László, a -jeruzsálemi András korában, földönfutóvá lévén, vezeklés végett gyalog -ment Jeruzsálembe, s még sem halt meg. Ime, a harmadik példa. S hogy -magamra térjek, kegyelmed István nagyuram, tőlem a hetvenkét éves -aggastyántól elveszi a vár kulcsát, hogy a kaput maga nyitogassa. De én -azért még sem fogok meghalni. Ime, a negyedik, bár nem nagy példa. -Merítsen tehát kegyelmed is erőt, s ha már fogadása tartja, álljuk ki a -sarat. - -Ez ékes beszédre nem István, hanem Dániel úr kezdett zokogni. – -Cseréljük meg bátyám! a helyzetet – szólt áldozatkészséggel. – Legyen az -enyim a kulcs; tied az út. - -– Megbántasz ily ajánlgatásokkal. Bizony lelkemet sérted vele – -válaszolta István szigorú hangon. Ekkor Dorához fordulva mondá: – Eredj -leányom! még ma rakd össze ruháidat, a többi szükségesekkel együtt, hogy -minden percz az útra készen találjon. - -– S hová kell mennem? – kérdé. - -– Az nem a te dolgod, kis selma! de ne félj a töröktől. A maga helyén és -idejében atyád majd hozat a nagy Werbőczitől salvus conductust. Igaz, -hogy ő most csak zsidóbiró; de ennyit mégis kieszközölhet. - -* - -Másod napon Dániel úr, Dora, Dorka és főfő cselédi minőségben a hírnök, -utra indultak; míg ellenben Flórián atya előljárójától engedélyt nyert a -várba költözésre. - -A bucsú fájdalmas perczeit nem írjuk le. - -Midőn a kis karaván azon ponthoz érkezett, hol az út balra fordul és a -vár a szem elől eltünik, Dániel nagy erőlködéssel felemelkedett a -kocsiból és visszatekintett. - -Dora, ki elől ült, látta, hogy a dobogót fölvonják és a kapu becsukatik. - -– Vége István bátyámnak, – zokogá Dániel, leereszkedve az ülésbe. -Szegény, fogadást tett, hogy míg vissza nem térünk, egyetlen vendégnek -sem nyit kaput. - -– S miért nem akadályoztatta meg, atyus? – tudakolá Dora ijedten. - -– Lehetetlen volt kedvesem! de ez még nem is a fő baj. Csak az ő részére -eső bort is ne igérte volna Flórián paternek! - - -VII. - -Turgovics sötét nézeteit, melyekkel Werbőczit folyvást kedvetleníté, vas -következetességgel igazolták a tények. Minden nap új bizonyítékokkal -czáfolta meg azon reményt, hogy a török hódoltságban a magyar magánjog, -a magyar büntetőtörvény és pörfolyam föntartható lehessen. - -[Illustration: Dániel nagy erőlködéssel fölemelkedett a kocsiból és -visszatekintett.] - -A szultán rendeleténél fogva Werbőczi az egész tartomány főbirája volt, -és Zulkifar, a tudós mudderi, csak a budai mohamedán őrség közt támadt -pörpatvart intézte volna el. - -De a gyakorlati élet megfordítá a helyzetet, s tettleg Zulkifar lett a -tartomány főbirájává és Werbőczinek oly szerep jutott, melyet a -falujegyző és a járásbiró is elvihetett volna. - -Buda városában az igen egyszerű örökösödési ügyek, a boltnyitási -szabadalom, a korcsmák és mészárszékek miatt támadt viták valának azon -tárgyak, melyeket a nagy magyar jogtudós körülbelül szabadon intézhetett -el. - -Már a többiekben éles összeütközései voltak Zulkifarral, ki, mint -Werbőczi, szintén a királyi udvarban szolgáltatott igazságot. Ha egy -török a keresztyén ellen csínt követett el, vagy ha a keresztyén -bántotta meg a törököt: menten előlépett Zulkifar, s hivatkozván a -kánunokból (török törvényekből) vagy a divánira (a hatósági -rendeletekre), vagy a serire (a Korán parancsaira), körmei közé ragadta -a bűnöst, s onnan, bármint is tiltakozott Werbőczi, soha ki nem -bocsátotta. Ha a pék rossz kenyeret sütött, vagy a szatócs és hentes -hamis mértéket használt, akkor Zulkifar magához hurczoltatá a vádolt -egyént, s akár keresztyén volt, akár nem, a _Hármas könyv_vel össze nem -hangzó módon a talpára verette az ütlegeket, azt állítván, hogy az ily -fajtájú kihágások az őrizet és a városi hatóság közös kérdései, miután a -gyaur polgár s az igazhítű katonaság egyformán szenved általok. Ha a -keresztyén férj többé a nejével ki nem jöhetett, jelenté Werbőczinél, -hogy válópört akat indítani; ekkor a lelkiismeretes magyar jogtudós a -kanonokból magyarázta meg, hogy a papiszéken és mily módon indítsa meg -keresetét; vagy ha az eset nem volt válópör tárgya, akkor béketűrésre és -a nővel kiegyezkedésre inté őt. A férj azonban pörleni a papi -törvényszékhez nem mehetett, mert az más tartományban itélt, és az út a -sok költségen kívül, még több életveszélylyel volt összekötve; a -feleségét azonban nem akarta a házánál tartani, tudván, hogy ezért -feleletre nem vonathatik, minthogy a városban a nagy zavar miatt még a -plébánus sem vala található. Zulkifar értesülvén a dologról, a kanonok -helyett a kanunokból megmagyarázta, hogy bocsássa szárnyára feleségét, s -vásároljon helyette jobbat. Werbőczi az új nőt gyalázatos személynek -tartotta, ki tilos viszonyt folytat; de Zulkifar a seriből ellenkezőt -bizonyított be és a magyar jogtudósnak hátrálni kellett azon politikai -tekintetből, ne hogy szigora által a bűnöst a keresztyén hitről -áttérésre kényszerítse. - -Zulkifar gőgös és a török természet ellenére vitatkozó egyén volt; -Werbőczi pedig önérző és heves vérmérsékű, s a két főbiró egymást -kiválólag tudatlannak és nyeglének hitte. Meg kellett vallani, hogy -saját szempontuk szerint volt is némileg igazok. Mert Werbőczi szintoly -keveset értett Zulkifar jogrendszeréhez, mint Zulkifar a Pandectához, a -Nagy Károly capitulárejához, a magyar királyok decretumaihoz, a _Hármas -törvénykönyv_höz, s mind azon forrásokhoz, melyekből Werbőczi gazdag -ismereteit meríté. Ingerültségöket növelé az a körülmény, hogy hosszasan -szerettek nyilatkozni, s egyik a másik nyelvét nem tudván, várakozniok -kellett, míg a budai főbasa csauza Werbőczinek a Zulkifar, és Elemér -Zulkifarnak a Werbőczi érveit megmagyarázza. Mind a két főbiró pedig -részint a lenéző modor, részint pedig az egymásra szórt mérges -tekintetek miatt, többnyire sokkal sértőbbnek képzelte versenytársa -ellenvetéseit, mint a hogy az a tolmácsolás után ütött ki. A budai -főbasa, ki mint renegát Werbőczivel szemben némi átallást érze, -örvendett e czivódásokon; mert félszegnek tekinté Szolimán császár -intézkedéseit, s tényekkel akará bebizonyítani, mennyire tarthatatlan -Werbőczi helyzete, s mennyire gátolja az új tartomány czélszerű -átalakítását. A főbasa éles elméje azon gondolattal is sokat -foglalkozott, hogy Lufti és Rustan basa tulajdonkép az ő buktatására -tervezték a hires államférfiu Budán marasztalását, s hogy a szultán -előtt még mindig nagy tekintélyben álló Werbőczi, a törökül tökéletesen -értő Elemér segítségével igen veszélyes ellenséggé válhatik, ki ha hamar -nem viseltetik el, még rajtok mindnyájokon felül fog kerekedni. A mily -buzgón csökkentette tehát Budán Zulkifar Werbőczi biráskodási jogkörét, -szintoly mértékben hatott a főbasa politikai intézkedések által arra, -hogy a vidékből mentül kevesebb pör kerülhessen a magyar főbiró -törvényszéke elébe. Az új török tartományban maradt csekély számú nagy -földbirtokosokat üldözé és kiköltözködésre kényszeríté. Védelmi -czélokból és azon elvből, hogy a hódított tartomány a hódítóé, a -földesurak jobbágyát s megürült vagy elfoglalt majorság-birtokait -kilidzsekké, azaz kardhűbérekké alakította át, melyekért a török -tulajdonosok határozott számú lovas katonák kiállítására voltak -kötelezve. Ezek ősi szokás szerint magok hajtották fel saját magok -számára az adót, abból fizették a kiállítandó katonákat, a -földmíveléssel nem törődtek, a jobbágyok panaszait belátásuk szerint -intézték el, s a főbb bűnösöket összefogdosván, falkánként küldözték -Werbőczi helyett Zulkifarhoz, a ki a sok munka miatt birái számát -folyvást szaporítá; míg Werbőczi Turgovicsnak s János diáknak sem tudott -volna elég dolgot adni. Ehhez járult még, hogy a budai főbasa a -városokat és nagyobb helységeket rendre császári birtokká emelte, hogy -teljes önállósággal intézzék belügyeiket; kivévén azon eseteket, midőn a -kerületi parancsnok – a szandzsákbég – a közügyre vagy saját zsebére -nézve hasznosnak tartotta a közbe vegyülést. Werbőczi hathatósan -tiltakozott jogkörének ily megnyirbálásai ellen; de a síma modorú főbasa -azzal mentegetődzött, hogy ez az új szervezésből foly s tőle, ki a -szultán kegyelméből egy hódított tartomány igazgatójává neveztetett, nem -lehet követelni, hogy más formák szerint rendezze a kormányzatot, mint a -minő a többi hódított tartományoké. - -– Nagyságod túlmegy jogkörén, s azon nemzet iránti gyűlöletből, melynek -egykor tagja volt, a szultán intézkedéseit kijátszsza vagy fölforgatja – -szólt indulatosan Werbőczi. - -– Jól tudom, hogy nagyságod e szempontból készít ellenem fölterjesztést -– válaszolá a főbasa gúnyosan mosolyogva. - -Werbőczi megdöbbent, hallván, hogy ellensége ügyes kémjei által erről is -értesítve van; de polgári bátorsága, mely a katonai vitézséggel -tökéletesen egyenlő volt erélyben és határozottságban, hamar -győzedelmeskedett elfogultságán. - -– Igaz, nagyságos uram! én egy fölterjesztésen dolgozom. Azonban az -nincs egyének ellen intézve; mert még mostani helyzetemben is nem -könnyen szállhatnék le odáig, hol a dolog helyett személyeket kellene -följelentenem. Az ily foglalatosságot csekélyebb rangúak szokták űzni, -még nagyságod udvarában is. - -– Megvallom, nálam oly tekintélyes urak űzik ezt, mint a minő nagysádnál -például Komjáthi Elemér, a még fiatal, de nagy befolyású titkár – jegyzé -meg a főbasa. - -– Reméllem, nagysád nem fogja tűrni, hogy stambuli levelezői -hazafiságomat kétségbe vonják, s a török főméltóságokat úgy értesítsék, -mintha én is a mostani jogtalan és tarthatatlan helyzetet pártolni -tudnám. - -– Alig hihetem, szólt a főbasa, hogy udvaromban oly tapasztalatlan -egyének létezhessenek, kik nagyságod eljárásait e szempontból foghatnák -föl. Ellenben attól tartok, nehogy közülök többen úgy vélekedjenek, -mintha a helyzet nehézségeinek egyedüli oka Werbőczi István volna. - -– Kegyelmességed, kormányzó úr! csakugyan tartana ettől? – kérdé -Werbőczi különös hangnyomatot ejtve a végszavakra. - -– Szándékosan használtam épen e kifejezést; mert ha csakugyan nagyságod -volna czéljaink egyedüli gátja, akkor féltenem kellene a felelősség -roppant súlyától. De az igazságnak tartozom annak bevallásával, hogy -intézkedéseinknek valódi nehézsége épen az, a melyet még az aldunai és -görög tartományokban sem küzdhettünk le egészen. Bár mily erőtlen -tudniillik egy nemzet önállósága föntartására, még sem szeret -meghódítottnak tekintetni, s bizonyos szívósággal bír az -ellenszegülésben. - -– Kivált midőn meg sem hódították – mondá Werbőczi. - -– Azonban, – folytatá a basa, mellőzve a közbeszőtt észrevételt, – a -kormányzásomra bízott tartományban kevesebb makacsságot tapasztalok, -mint eleve képzeltem. - -– Kiváncsian hallgatom az adatokat. Kegyeskedjék nagyságod néhányat -azokból említeni. - -– Miért ne? ha nagyságodnak vele kellemetlenséget nem okozok. A városok -és nagyobb községek meg vannak elégedve, mert császári birtokká emeltem, -s ennélfogva oly széles önkormányzással ruháztattak föl, mintha megannyi -kis államok volnának. Még a pallosjogot is gyakorolhatják, néhány eset -kivételével. - -– Vagy a föntartott esetek számosabbak, mint nagyságod be akarja -vallani, vagy kormányzása alatt a bűnök mennyisége szaporodott; mert -falkánként látom a Zulkifar uram törvénytelen itélőszéke elébe -tereltetni még a tisztes polgárokat is. - -– Ezek többnyire magok fölebbezik a hozott itéletet, s mi csak -könyörgéseiket teljesítjük. - -– Ne gyanusítsa nagyságod oly kiméletlenül azt a nemzetet, melyhez -egykor tartozott. - -A főbasa arcza idegesb kifejezést nyert, de az eddigi gúnyoros -nyájassággal folytatá beszédét: – Hallotta-e kegyelmességed Hamzsa -bégnek hírét? - -– A ki nőket és hajadon leányokat rabol? - -– Kérem, alku szerint viszi el az apáktól, a mostohaanyáktól, a -közelébbi rokonoktól, vagy magától a férjtől. A mi hitünk nem tiltja a -soknejűséget – válaszolá a basa. - -– A ki házakat borít lángba, csordákat és méneseket hajtat el. - -– Csak a pártütőktől; mert nem tagadom, hogy az általam kormányzott -hódoltságban helyenként békétlenkedők is laknak, kik az új viszonyokhoz -még nem akarnak simulni. - -– A ki hazánk egyik főnemesének uradalmát elfoglalta – folytatá Werbőczi -Hamzsa bég elleni kikeléseit. - -– Ellenkezőleg, Hamzsa bég az uradalmat a győzhetetlen padisahtól -katonai hűbérként nyerte, s így annak élte fogytáig egyedül ő a jogos -ura. Halála után más érdemes mozlim fog e sokat adózó birtokkal -megjutalmaztatni. Mert nálunk a hűbér nem száll maradékra, mint -nagyságotoknál. Mi nem a családot, de az érdemet jutalmazzuk. Tehát ez a -Hamzsa bég – folytatá a basa – magyarból lett renegát. - -– Átok legyen új és régi nevén! – kiáltá Werbőczi. - -– Az átkot nálunk Allah osztja, s nem hiszem, hogy e fontos ügyben -különös figyelemmel lenne a keresztyének óhajtásaira. Egyébiránt ne -vitatkozzunk hiteszmei ügyekről. Én csak azért említém Hamzsa béget, -hogy az ő legközelebbi hivatalos jelentéséből arról győzzem meg -nagyságodat, hogy a meghódított tartományban nemcsak a községek, hanem a -kisnemesség egy része is alkalmazkodni kezd az új rendszerhez. Hamzsa -bég az ő kerületéből már ötven egytelkes nemest jelentett be, kik -előjogos helyzetökről lemondva, hogy nyugalmasan élhessenek közöttünk, a -parasztadó fizetésére, s a kadi hatósága alá tartozásra önként és minden -erőltetés nélkül kötelezték magokat. - -– Az lehetetlen – erősíté Werbőczi. - -A főbasa kikereste a magyarul írt levelet, s megmutatá neki. - -– Ha ez a neme az aljaskodásnak nem volna csak kivételes eset, akkor -kérném az Istent, szólítson el még ma e nyomorult világból – sóhajtá -Werbőczi elérzékenyülve. - -– Nem óhajtanék nagyságodtól ily rögtön megválni – mondá Szoliman kétes -mosolylyal. Noha, tevé hozzá, mint hallom, már messze haladt azon -érdekes emlékiratban, melyet nem tudom, mily uton a hatalmas padisah -lába elébe szándékozik letétetni, s mely által az új állapot -jogtalanságát és tarthatatlanságát akarja bebizonyítani. - -– Át vagyok hatva ily meggyőződéstől, jó uram! és csak ez tartja még -fönn bennem az életet. - -– E szerint tehát én minden törekvésemmel a nagyságod drága életét -fenyegetem, – mondá a basa hangosan nevetve. - -Midőn pedig a távozó Werbőczi a lépcsőkön lehaladva, díszhintójához -közeledett, melyet nyolcz világosszürke és ezüstös szerszámú paripa -vont, a basa az ablakon kitekintett, s aztán visszafordulva, egyik -biztos emberének mondá: – A magyar főbiró úgy-e most megint szaporította -kiséretét? - -– A mult héten még csak titkárja, a törvényszéki ülnökök, Turgovics az -alelnök, a városi hatóság némely tagjai és tizenkét fiatalember -járdaltak a hintó előtt; utána pedig négy fegyveres hajdú lovagolt. Most -már a henyébb polgárok és a pörlekedő felek is a menethez sorakoznak. - -– Azt akarja észrevétetni, hogy Budán csak két úr van: én és ő. Izend -meg Hamzsa bégnek, hogy kétszáz szpáhit küldjön hozzám kiséretül, egy -alaj-bég (alkapitány) vezérlete alatt. Ha jobbnak látja, maga is -eljöhet. Szemre kell venni a titkárt, Komjáthi Elemért. - -– Minden lépését lesik kémjeim, s közülök többen vele barátságot -kötöttek, mintha nem volna gyaur – szólt a basa hű embere. - -– Ha irományokat akar küldeni Izabellához, Ferdinándhoz vagy Stambulba, -szép móddal kerítsétek kézbe. - -– Azon leszünk, nagyságos uram! De a titkár szemes és fortélyos -fiatalember. A szíve tüzes, az esze hideg, nyelve kétélű, mint a kígyó -és jobbra-balra jár. - -– Azt érted, hogy több esze van mint nektek? - -– Allah adománya az elme is, s úgy gondolom, hogy a titkár, ámbár hitére -nézve kutya, többet talált az adományból kapni, mint egyenként a -nagyságod hű rabjai. - -– Ha tehát szép módon nem tudjátok, akkor vegyétek el tőle erővel az -irományokat. - -– S megölhetjük-e, mihelyt védelmezi magát? - -– Annyit fecsegsz, mintha nem moslim, hanem gyaur volnál. Izend meg -Hamzsa bégnek, hogy okvetlenül személyesen jőjjön el. - -* - -Turgovics, mint szokása volt, a palotából haza kisérvén Werbőczit, -bement hozzá, a teendőkről beszélni. - -– Istennek hála, – szólt sötét arczczal és vontatott hangon – ma két -óráig elhúzhatjuk az űlést, de a jövő hét igen meddő fog lenni. - -– Fog akadni addig tárgy, melyről itélhessünk – biztatá Werbőczi. - -– Nem reméllem, ha a zsidók ki nem segítenek; azonban ezek is félvén a -törökök neheztelésétől, a rabbi közbenjárásával egyezkednek ki. - -– Kegyelmed, Turgovics uram! roppant pessimista; mindent sötét -szemüveggel néz. Van még a hódoltsági megyékben elég bátor szívű nemes, -ki a magyar törvényt védelmezi, s daczára a fenyegetéseknek, -igazságszolgáltatás végett hozzánk fog folyamodni. - -– De, nagyságos uram! Hamzsa bég útjokat állja, s vagy lovas katonáival -haza terelteti őket, vagy még ki is fosztja. - -– Megkötöm én a koszorúját annak a pórlázító Sertoriusnak – -fenyegetődzék Werbőczi. - -– Ha nagyságod Hamzsa béget megbuktatja is, a mi elhagyatott állapotunk -magából az új rendszerből foly, s lényegesen nem javulhat. Fiatal -koromból emlékszem, hogy egy híres tudós, vagy mint sokan hivék, egy -híres varázsló, azt állította, hogy a levegőt ki tudja húzni és a zárt -edényben csak az üres tér marad. Állítása bizonyításául nagy -üvegpalaczkokba madarakat tett be, s azok előbb vígan röpdestek, de -rendre fogyni kezde lélekzetök, fuladoztak s eszmélet nélkül buktak el. -Most nekem mindig eszembe jut e varázslat, s úgy képzelem, hogy mi -Budavárában ily palaczkba fojtott madarak vagyunk, kik már is nehezen -tudunk lélegzeni, s néhány hét alatt aligha ki nem fogyunk minden -levegőből. - -– Kegyelmed elvesztette a hitét a gondviselésben, – szólt Werbőczi benső -sajnálkozással. – Én nem azzal fárasztom eszemet, hogy mentől több okot -találjon a kétségbeesésre. Szívem remélleni akar, s könnyekbe lábadt -szemeim a bánat sűrű fátyolán át is a távolból mindig csillámlani vélik -elszórt sugarait a szebb jövendőnek. Hinni szeretem, hogy Emlékiratom -magát a szultánt is meg fogja győzni helyzetünknek jogtalanságáról és -veszélyei felől. - -– S kész-e már a nagyságod emlékirata? - -– A jövő hét végével befejezem. - -– És hosszú-e? - -– Középvastagságú könyvet tenne. - -– Hiszi-e nagyságod, hogy a szultán, ki örökké háborúzik, nyugodtan -végigolvassa azt? - -– Hogyne, midőn egyike kelet legtudósabb férfiainak. - -– S ha el fogja olvasni, vajjon lemond-e a hódítás jogáról? Megtagadja-e -Budán azt, a mit három földrészen vaskövetkezetességgel űz? - -– Hát kegyelmed, Turgovics uram! hódítási jogról beszél? – szólt -neheztetőleg Werbőczi. - -– Nem én, nagyságos úr! de a budai basa. - -– Épen abban áll ez a hazaáruló Catilinának, e rabló Clodiusnak, e -közpénzeket sikkasztó Verresnek a legnagyobb bűne. A hódításra legyőzött -ellenség kell. Mi a szultán szövetségesei voltunk s vele együtt -küzdöttünk a közös ellenséggel. Hogy lehet itt csak gondolni hódításra? -Ezt belátta maga a szultán s ünnepélyesen aláírt diploma által -biztosította Izabella királynét, hogy Budát és országunk egy részét csak -azért szállatja meg katonasággal, mert így könnyebben tudja oltalmazni -Ferdinánd ellen. Vagy talán nem ekként hangzott a pecsétes oklevél? s -nem kötötte-e le általa a szultán magát, hogy az ideiglenesen -megszállott részeket csorbítatlanul vissza fogja bocsátani, mihelyt -Zsigmond ő felsége a teljes kort eléri? - -– Tagadhatatlanul ez áll, nagyságos uram, a diplomában; de a budai basa -az ünnepélyes tényre hivatkozik, midőn a szultán a Boldogasszony német -templomának közepére trónt építtet, s arra leülvén, e templomot az izlam -babonájára fölszentelé. - -– Mi közünk a templomszenteléshez, vagy igazán szólva a -megszentségtelenítéshez, a visszakövetelésen kívül? - -– De a basa azt mondja, hogyha egy tartomány fővárosában a székesegyház -közepére a szultán trónt építtet s arra leül, ez ünnepélyes ténynyel a -fővárost és egész tartományt nemcsak hódítottnak nyilatkoztatja ki: -hanem egyszersmind azt át is engedi Ozman utódjainak, mint kalifáknak és -az izlam hitnek, még pedig oly esküvel és kikötéssel, hogy ezen -átengedést soha meg nem másíthatja, sőt a próféta zászlajának -hordozásával, s az utolsó vércseppig védelmezni és föntartani köteles. A -basa szerint a templomszenteléssel kihirdetett hódítás ellen még -elévülési jog sincs. - -– Kegyelmed, mint tudós, talán csak feléri eszével, hogy a mi nem a -szultáné, azt a szultán el nem ajándékozhatja. - -– Jól értem én azt, nagyságos uram! de, fájdalom! soha egy török basa -sem fogja érteni, s mindenik jogczímként hivatkozni fog szeptember hónak -azon ránk nézve örökre gyászos emlékű napjára, melyben a szultán a -Boldogasszony templomának közepén a trónra leült. - -– Ne hígye. Csak buktathassam meg a mi Catilinánkat, utódja nem fog -többé oly veszélyes utra lépni, melyen egyik már a nyakát törte. - -– S talán nagyságod emlékiratának egy része a főbasát vádolja? - -– Két harmada tisztán gravaminalis természetű, s csak az eleje tárgyalja -magát a hódítás kérdését. - -– S nagyságod, mint nyilt szivű magyar főur, úgy-e meg is mondta a -basának, hogy a szultánnál be fogja vádolni? – kérdé Turgovics. - -Werbőczi méltóságteljes hangon válaszolt: – Midőn a nemzetnek a rossz -rendszer és a hatalommal visszaélő hivatalnokok által okozott sérelmeit -terjesztem elő, akkor szigorúan csak kötelességemet teljesítem. - -– Kétségkívül. De vajjon a főbasa nem fogja-e útját állani ily -fölterjesztéseknek? - -– Nem meri elfogni a szultánhoz indítandó futárjaimat. Én vele egyenlő -rangú vagyok. - -– A főbasa e részben is ellenkező nézetben van. És innen magyarázható az -a hír, hogy neheztel nagyságod számos kísérete miatt. - -– Még többel fogom magam körülvenni. Megválik, melyikünk lesz kénytelen -engedni. - -– Nagyságodnak csak egy embere van, ki törökül tud, s ki által a -szultánnal megértetheti a nemzet sérelmeit. - -– Igaz, de az egész irodánál többet ér, – válaszolá Werbőczi. - -– De hát ha e kitünő ifjú véletlenül meghalna. - -– Hisz, talán csak nem hiszi, hogy a basa titkáromat orozva gyilkoltassa -meg? - -– Nagyságos uram! én még azt sem tartom lehetetlennek, hogy -mindnyájunkat kardra hányjanak. - -– Hagyjon föl már valahára kegyelmed e sötét világnézettel, mely minden -erélyt elöl s végre még bennem is megtántorítaná a hitet. - -– Oltalmazza az Isten nagyságot optimismusát, – szólt Turgovics – hogy -legyen ki a levett harangok, a széttört keresztek, a feldult koporsók és -összerombolt síremlékek városában oly igéket hirdessen, melyektől fülünk -rég elszokott. - -– Ha a szultán emlékiratomra kedvező választ nem ad, a rám ruházott -méltóságot tüstént le fogom tenni, s hazámból kibujdosom. - -Volt valami szokatlan és bánatos a Werbőczi hangjában, mely ha nem is -csüggedést, legalább kételyt és aggodalmakat árult el, de Turgovics -keserű mosolyából kitünt, hogy még ezt is optimismusnak tartja. - -Azonban szó nélkül távozott. - -Werbőczi pedig kiizent Elemérnek, hogy ma már szabad ideje van, mert -csak holnap fogják az emlékiratot folytatni. - -Kedvesebb meglepetés alig érhette volna Elemért. - -Tüstént nyergeltetett, és a csinos és keleti eredetű paripán, melyet -védnökétől nyert ajándékba, kardosan és forgós süveggel kilovagolt. - -Szerette bizonyos negéddel viselni magát a törökök ellenében, kik minden -magyar fegyverét elkobozták; azonban Werbőczi magas helyzete miatt -Elemér daczát tűrni voltak kénytelenek. - -A holt városban egyedül ő képviselte a pezsgő, a hivatását érző és -jogait követelő életet. - -A mint keselyszürkéjét a bécsi kapu alatt tomboltatta, török -ismerőseivel találkozott, kik a barátság örve alatt leskelődtek utána. - -Tudta, hányadán van velök, s bizonyos pajkos kéjt érzett, ha tévútra -vezette őket, vagy tréfáival bosszantá. - -A belvárosban kellemesb arczok vártak rá. A visszavonultság divattá vált -szabályait megtörve, igen csinos szőke és fekete fürtű alakok jelentek -meg az ablakok előtt. Egyik történetesen a virágait öntözé, a másik a -függönyökön talált igazítani valót, a harmadik, homályosnak vélvén a -szobát, hímző keretét épen oda helyezé, honnan lehetetlen volt a deli -lovagot észre nem venni, s bókját egy bátorító vagy szemérmes mosolylyal -nem viszonzani. - -Elemér a gyászoló városban egyetlen lovag, s ha daliás idők volnának is, -még a legkitünőbb körben sem lévén könnyen legyőzhető, akár -férfiasságban, akár szépségben; természetes volt, hogy a fiatal budai -nők és leánykák nevezetes részének valódi eszményképévé dicsőült át, s -megjelenése mindig nagy hatást gerjesztett. - -Tagadhatatlanul hízelgett hiúságának e kitüntetés, s bár Dora még -gyakran jutott eszébe, nem vala érzéketlen a budai szépségek hódító -kecsei iránt. - -S most is lehangolt volt, ha a szokott ablakoknál nem látta a szokott -kedves arczokat, s mosolya egy pár alkalmi bókkal el nem maradt azon -deli alakok üdvözlésekor, kik az őszi virágokat pontosan ápolták, s bár -az ebéd ideje közelgett, még néhány perczet az ablak előtt himzésnek, -hurkolásnak s más női munkáknak szenteltek. - -Midőn a Szent-György-téren áthaladva a Turgovics házához ért, szemét az -ablakra veté, bár bizonyos volt, hogy ott senkit sem üdvözölhet, s aztán -lovát gyorsabb ügetésre buzdítván, így okoskodott: – Mily kár, hogy e -szerencsétlen városban annyi szép szem és arcz fog a soha el nem ért, -vagy hamar elvesztett boldogság után epedni! A török hárem, vagy az -észre nem vétetés: ez a két sark, mely körül forog sorsuk. Csak a -homályos helyzet vagy a szégyen közt választhatnak. Pedig mennyi deli, -mennyi igézetes lény lakik e komor és zárt épületekben. Közöttök végre -is legszebb a Turgovics leánya. De az nem megy az ablakhoz semmi női -munkával. Mit is tudna a kis tündér ott dolgozni, ha drága könnyeit nem -fűzheti gyöngysorokba, hogy a legfényesebb királyi ékességgé varázsolja -át. Ha Buda ronda török fészek helyett még most is magyar főváros volna, -akkor a béke idején, mint Mátyás király alatt, vitézi gyakorlatok és -harczjátékok tartatnának. Én is részt vennék bennök lándzsával vagy -magán viadalban karddal. De előbb óvatosan bevárnám, hogy valamely lovag -a Turgovics leányának színét tűzze mellére; akkor kihirdettetném, hogy -azzal én lándsát fogok törni, ki nem Deák Dorát tartja az ország -legszebb hajadonának. Nem kétlem, a Turgovics kisasszony választottja -fogná a keztyűt ellenem fölvenni, s minek tagadnám, e kis tündér a maga -nemében talán egy kevéssé szebb is Doránál; de nekem végtére is Dora -tetszik leginkább. Hasztalan ábránd! sóhajtja Elemér, mintegy saját -magát akarva rendre utasítani. Balga fiatal ember, hogy tudnál te a -török városban akkora hírre-névre szert tenni, mely a Deákék család -büszkeségét kielégítse? Dora férjhez megy valamelyik szomszéd úrfihoz, s -a Turgovics leánya, miután Budára egy-egy lovag csak rabul hurczoltatik -be, jobb kérők nem létében singes kereskedőnek, fegyverkovácsnak, vagy -városi irnoknak adja kezét, ki a török kiváncsiság elől udvarszobába -zárja, és szeretet helyett kulcscsal és lakattal őrzi. Jámbor barátom! -ne álmodozzál tehát tornákról, dicsőségről és a delnők szalagjainak -melledre tűzéséről! Irkálj, mulass és feledj. - -Elemér ily épen nem lélekemelő elmélkedések közt haladt el János diák -laka előtt. Betérnék hozzá, gondálá, de ismét azt fogja tudakolni, hogy -a szultánhoz küldendő sérelmek közé beigtattuk-e azt a lábrugást, mely -mellett a janicsárok a börtönből szabadon bocsátották. A mióta -törvényszéki ülnök lett, ismét sajgani kezd hátulja a nemesi oklevelen -ejtett sértés miatt. Jobb lesz tehát a tárgyalást kikerülni. - -Ezzel Elemér a Dunaparton lefelé kezdett lovagolni, s kedélye, a mint a -végső ház is hátra maradt, visszanyerte egész derültségét. - -A bő esőzések miatt megáradt Dunán csolnakok és nehéz kompok eveztek. A -hullámok fölött halászmadarak keringtek, s közéjök néhány kócsag tévedt, -a Csepel-sziget felé huzódva. Elemér a Gellért ormairól az átelleni -partokra vivén tekintetét, az ama félhomályba burkolt fokon pihent meg, -hol Podmaniczky naszádját elfoglalva, Barnabással együtt eveztek a még -akkor szabad Buda városába. - -Mily idő, s mennyi keserű és kiábrándító tapasztalással megterhelve. - -– Sehogy sem tudok Barnabás nyomára akadni, pedig már elég váltságdíj -van kezemben – sóhajtá Elemér. Nem kellett volna őt a börtönben s bősz -álmai közt hagynom. Ragaszkodott hozzám, s úgy fordultak a dolgok, hogy -kevesebb embergyűlölet mellett is csalónak s álbarátnak kénytelen -tartani. S ment vagyok-e az önvádtól? Nem fátyolozta-e be elmémet a Dora -neve, és nem tett-e igazságtalanná az a félelem, hogy ha Barnabás -Deákékhoz visszaküldetik, nevetséges szenvedélyével Dorának sok -keserűséget okozhat. Nem kellett volna nélküle és adott szavam ellenére -a börtönt elhagynom; úgy is hamar kiváltott volna mindkettőnket -Werbőczi, annyira rám volt szorulva. Isten látja, hogy magammal is -kicserélném a töröktől Barnabást, csakhogy ne hígyen csalónak. Életem -legsötétebb oldala a könnyelműség, melyre a rosszul palástolt szerelem -csábított. - -Midőn Elemér e kedvetlen behatásoknak alá volt vetve, egy csolnakot vett -észre, mely megfordítva irányát, hirtelen lefelé kezdett evezni. - -Ezt kendőlobogtatás követé. - -Elemér a hat evezős járműben egy urat látott ülni, ki feléje integetett, -s kiben végtére a pesti városbiróra ismert. - -– Épen az ifjú urat akartam meglátogatni. - -– S minek köszönhessem e szerencsét? - -– A szerencsétlenségnek, melyet egyébiránt még más névvel is lehetne -nevezni. Tetszik emlékezni, hogy aklomban tartattam két lovat, egyik -csak tizenöt markos almásszürke volt, de jóvérű tüzes állat; a másik a -tizenhat markot is meghaladta, de megvagdalt hátulsó lábait sok -költséggel kellett gyógyíttatni. - -– S a költség nem térült meg? - -– Nem arról van szó, uram! Hanem a két ló kegyelmed által árúba -bocsáttatott. - -– S talán igen drágán vásároltatott meg? - -– Nem arról van szó, uram! - -– Miről tehát? - -– Csak arról, hogy a nagyobbik lovat tulajdonkép az üllői kapu mellett -egy kovács vette meg, s most tőlem követeli árát, noha az a kegyelmed -zsebébe ment. - -– Természetesen, miután a biró úrnál csak gyógyítás végett volt. - -– De, kérem alássan, épen az a kérdés, hogy ki fizeti már vissza a ló -árát? - -– Hát miért kell visszafizetni? - -– S ha csak visszafizetni kellene? De hát még a többi bajt és -veszedelmet ki fogja magára venni? - -– Beszéljen az úr világosabban. - -– Semmi sem könnyebb, mint világosan beszélnem, ha azzal minden el van -intézve. A kovács nemcsak lovakat patkolt, de mint ügyes kezű és -értelmes mesterember fegyvereket is készített, melyek a lovagok számára -elég csinosak nem voltak ugyan, de a közkatonák bizvást használhatták. -Most török világ lévén, a spáhik számára kellett eladni minden -készletét; pénzt azonban nem kapott, csak igéretet. Végre megúnta a -várakozást, s fölszerelve a tizenhat markost, Hamzsa bég ő nagyságához -utazott a pénz fölhajtása végett. Ő nagysága gorombán fogadá s mondá, -hogy a talpát megvereti a drága és rossz kardok miatt. Mi jámbor -polgárok nem szoktunk a bothoz, s testünknek egy pontját se tartjuk oly -csekély fontosságúnak, hogy az ütlegekre minden aggodalom nélkül -átengedhessük. Ennélfogva a szegény kovács készítményeiért fele árral -megelégült, s nyakra-főre sietett, hogy a tizenhat markosra ülhessen. De -midőn már a kengyelben volt a lába, a poroszlók üstökön ragadták, s -bevonszolák Hamzsa bég ő nagyságához, ki mérgesen kérdé: – Honnan loptad -ezt a lovat? A boldogtalan kovács végre neki bátorodva válaszolá: – Én -nem vagyok tolvaj, nagyságos uram! s engem ily undok bűnnel még senki -sem vádolt. A lovat a városbiró aklából vásároltam kész pénzen. Ekkor -Hamzsa bég ő nagysága így szólt: – Tehát városbirátok tolvaj, s mihelyt -Pestre rándulok, okvetlenül föl fogom akasztani. – A szegény kovács -menteni kezdett engem, a minek következése az volt, hogy a pandurok a -nyerget minden szerszámostul hátára kötötték, a lovat pedig Hamzsa bég -aklába hajtották, s még azonkívül egy spahi utána kiáltá, hogy ha a -lóhoz tartozó igazi nyerget vissza nem küldi, akkor egész műhelyét -harács alá vetik. Már most ifjú úr! – folytatá a városbiró, – ki fizeti -meg a ló árát? ki vállalja el az ellenem intézett fenyegetést, nem is -szólva a nyeregről, mely történetesen még a kovácsnál van, s csak az ára -nincs? - -– A ló egy ismerősömé volt, ki török fogságba esett – válaszolá Elemér. -Saját lovamat is az övével együtt eladtam, hogy váltságdíját -előállíthassam. Pártfogóm, Werbőczi István ő kegyelmessége saját -pénzével toldá meg a hihetőleg még hiányzó öszletet, s az egész pénz -készen áll, csak a fogolynak nem akadtunk még nyomába. Én ezennel -visszafizetem a biró uramnak a ló és nyereg árát, s reméllem, hogy a -hópénzemből kipótolhatom az ez által okozott hiányt; csak azt sajnálnám, -ha az egyén, kiért véduram és én tetemes áldozatot hozunk, az a spahi -volna, ki a nyerget a kovács hátára köttette. A mi Hamzsa béget illeti, -tessék őt csak egyenesen hozzám utasítani, megmondván, hogy ha nem -közönséges zsivány és gyáva ember, akkor oly helyen, hol magánosan -leszünk, megpróbálhatjuk akár kardunkat, akár lánzsánkat. - -A városbiró megköszönte a kezébe számlált pénzt, de nem igéré, hogy a -rettenetes Hamzsa bégnek szó szerént el tudja mondani az ifjú úr -izenetét. - -– Majd találok én hát kegyelmednél jobb emlékezetű férfiúra – szólt -Elemér megsarkantyúzva lovát. - -S vajjon az ügető, a száguldó ló, míg patkója szikrákat csalt a -kövekből, a míg zablájáról foszlott a tajték, gyorsasága által -megmenthette-e a rajta ülőt csak egytől is azon gondok és vádak közül, -melyek körül fogták és üldözék! - -– Szenny, szenny esett nevemre, vád, keserű vád égeti, szorítja össze -belsőmet! – gondolá Elemér saját magától megborzadva. Könnyelmű lépésem, -mely szószegéssel párosult, bősz embergyűlöletébe visszasülyeszté -Barnabást, s ő boszútól elragadtatva levetkezé hitét, mint közönséges -spahi gyujtogat, foszt, őrjöngéseire tárgyakat keres, melyeket -lerombolhasson. És még mi által nem nyerhet ösztönt, hogy az aljasságra -törjön? Ha a beteg vagy haldokló nő feje alól kiragadja a vánkost, ha az -arának lemetszi ujját, hogy a jegygyűrűt könnyebben vonhassa le, s ha -templomaink szent képeit izzó tűzre dobja, hogy egy szemernyi aranyat -vagy ezüstöt olvaszthasson ki belőlök: nem fogja-e kéjittasan kiabálni: -miért cselekedném máskép! hisz a ki az erkölcsi szempontokat akarta -velem megértetni, azzal magyarázta meg a becsületességet, hogy ellopta -lovamat. S hiába válaszolnám, hogy váltságdíjának kiegészítésére adtam -el, mert nem tiltakozott-e börtönében épen az ellen? S mit használ neki -minden válság, ha Mahomed hitére térvén, többé ki nem váltható, s mint -lovas közkatona addig fog gyujtogatni és gyilkolni, míg meg nem öletik? -Ez a sorsa; ez a mit nagy részben az én megfontolatlan eljárásomnak -köszönhet. - -[Illustration: Elemér megsarkantyúzta lovát.] - -Valóban bősz és csüggesztő eszmékkel volt terhelve a lég, melyet Elemér -beszívott, s minden tárgy, melyre szemét veté. - -E ködön végre átcsillant egy sugára a reménynek. - -De hátha a spahi utoljára sem Barnabás; ily kecsegtető ötlet lobbant át -Elemér agyán, de hamar eloltá azt a szigorú logika. - -A lóra nem ismerhetett rá más, csak Barnabás: ez tény. Következőleg vagy -a spahinak kell Barnabásnak lenni, vagy magának Hamzsa bégnek. Ámde még -csak alajbég – százados – sem lehet az, ki a háborúban levágott több -ellenség fejét vagy nyelvét nem mutathatja föl vitézségének -bizonyítványául. Egy kerület kormányzójának, s pedig Hamzsa ily ranggal -biró bég, még a személyes vitézség próbáin kívül vezéri tehetséggel is -kell bírnia vagy rendkívüli érdem által fedni be katonai érdemeinek -hiányát. Ámde Barnabás egy ellenséget sem vághatott le, minthogy fogsága -után nem volt háború. Tehát okvetlenül ő a spahi. - -Elemér soha szerencsétlenebbül nem érzé magát, mint azon perczben, midőn -ily megállapodáshoz jutott, s midőn száguldó lova Werbőczi épületéhez -kanyarult be. - -Még holnap Hamzsa béghez megyek, ha soha onnan élve visszatérni sem -fognék is. Eléhivatom a spahit, átadom neki a váltságára szánt pénzt, -elbeszélem mentségemet és azután… ah! azután, hadd történjék bármi! - -Ily kalandori, ily veszélyes, de nemes szándékkal pattant le lováról, s -midőn a lépcsőhöz ért, Werbőczivel találkozott, ki a főterem ajtóját -épen akkor nyitá föl, és szokatlanul élénken szólt vissza: - -– Tálaljatok hamar! Öcsém Elemér – mond most Werbőczi a titkárja felé -fordulva, – mihelyt étvágyad kielégíted, nem is várva be az asztal -végét, készülj hosszasabb útra. Mezőtúrra kell indulnod, még pedig… - -Elemér, ki épen Barnabás ügyében merész tervektől volt áthatva, szokása -ellenére félbeszakítván védurának beszédét, a külső alázat, de -egyszersmind az eltökélt szándék vegyületével szólt: - -– Én nagyságodtól szintén egy rövid kirándulásra lettem volna bátor -engedélyért esdekleni. - -– Majd ha visszatérsz, öcsém! s ha az _Emlékiratot_ bevégeztük – -válaszolá Werbőczi. Mezőtúsra kell sietned, hogy Deák Dániel rokonomat -családostul és a vele utazó Csapi Andrásné nagy asszonyomat biztos -őrizet mellett hozzám kísérd. - -Elemérre nézve e hír oly véletlen volt, mintha egy meteorkő hullott -volna lába elébe, s oly bűvölésig kedves volt, mintha a hetedik égbe -emelve az égi testek zenéjét hallaná, s el nem palástolható zavar közt -mondá, hogy készen áll a parancsot teljesíteni. - -Werbőczi e zavart balra magyarázta, s rendeletének indoklásához kezdett: -– Hiszem, öcsém, hogy te fontos magánügyben akartál távozási engedélyt -kérni, de az, hogy rokonaim általad kisértessenek Budavárra, a -közdolgokkal áll szoros összeköttetésben. Tudod, a mióta a törökök, -minket rászedve, a Tiszáig országunk szerencsétlen részének tettleges -uraivá lettek, e helyeken a közlekedés teljességgel nem biztos. -Portyázók s harambasák fosztogatnak szanaszét, s ennélfogva tisztelt -rokonomnak, Deák Dániel uramnak bölcs belátását tanusítja az, hogy -Mezőtúrról levelet küldött, melyben odaérkezését jelentve, megkért, hogy -miután látogatásomra jött, eszközölnék a főbasától számára pecsétes -útlevelet és illő kísértet. De zászlósúri hivatalom nem engedi annak -elismerését, hogy udvaromban fegyveres népet ne tarthassak és azt -fedezetül ne küldözhessem akárhová. Aztán, miután a főbasával személyes -viszonyom épen nem kielégítő, alkalmatlan és lealázó volna rám nézve, -bármi szívességet kérni tőle. Ennélfogva fiam, vedd magadhoz fegyveres -népemet, kikhez a várostól is néhány hajdu csatlakozik, a díszhintómban -hozd hozzám nagyra becsült rokonaimat. Kellemes késő őszünk van, s ha ma -korán indulsz és a szép éj egy részét nem hagyod használatlanul, harmad -napon Budán lehettek. Áldásom kísérjen, s ha a szükség úgy hozza, -forgasd vitézül kardodat. Most pedig üljünk asztalhoz. - -Elemér kétségbe volt esve a hosszú ebéd miatt, de egyszersmind -elragadtatott azon fényes és szemkápráztató reménytől, hogy talán még -életét is koczkáztathatja Doráért. - -Ki álmodhatott volna ekkora szerencséről! - -Mihelyt az első étel-fogáson túlestek, fölkelt s gyorsan végzé az úti -készületeket. Még csak a városhajduk késtek, de már azok is eljöttek. -Még csak a lomha díszkocsin van rendezni való, de már a kocsis és -fulejtár a nyeregben ülnek; még csak az ebédjét végzett Werbőczi ad némi -utasításokat, de már az is kezével búcsút int; még csak János diák kiván -a kapunál szerencsés utat, s még csak a történetesen az utczára tévedt -borbély forgatja a levegőben kalapját; még csak az előre megrendelt hajó -úszik lassú méltósággal és henye időpazarlással a Dunán, de már az is -kiveti kötelét a partra, s végre valahára szabadon és kellő gyorsasággal -lehet haladni Mezőtúr, azon nevezetes helység felé, mely már Izabella -királyné birtokához tartozik, a szabad Magyarország meg nem hódított -része, s azzal alapította meg hírét, ha nem is a krónikákban, de Elemér -képzelődésében, hogy utczaporait a Turgovics lányánál is most százszor -szebb Dora picziny papucsa tapodja. - -A papucs hasonlíthatatlan, s hordozója isteni lény; ámde, milyen lesz az -óhajtott rettegett találkozás! oly mélységes talány ez, mely Elemér -figyelmét a kültárgyaktól elvonja, s ő köszön, szóval, kézintéssel, s -csinos hajlongással azon utasoknak, kik kalapot emeltek; de arról már -nem mindig tudna számot adni, hogy ismerősei-e, vagy csak udvarias -egyének? Láthatott kontyos komoly törököket, s fürge spahikat is; de mi -köze hozzájok, míg ellenséges szándékot nem mutatnak? Gondolatai csak -akkor szakadnak félbe, midőn szükséges intézkedéseket kell tenni. A -miről ő álmodott, a mit éles elmével taglalt, a mibe merész -képzelődéssel, mint sodró örvénybe belé merült, azok ránk nézve igen -útszéli, de reá nézve ritka és fontos kérdések voltak, melyeket a -szerelem kétkedő és hivő dialectikája, jobbra döntött el. A -féltékenység, mely a szerelemnek mindig hű árnyéka, s még a délponton -sem enyészik el egy perczig is, megbotránkozott Csapi Andrásné -nagyasszonyom nevén. Ki lehet ez az úrnő, s vajjon nem czímezi-e Deák -Dániel napam asszonynak? Közeli viszonyban kell a családdal lennie, hogy -együtt utazik. Kétségkívül Dora nem maradhat örökre hajadon s a leányok -érzése, mint a hold változó, és nem indul-e már ötödikszer fogyásnak a -hold azon éj óta, midőn Dorka néne távozásra buzdító szavaiból az tűnt -ki, hogy Dora szíve nem idegen érzelmeim viszonzásától? S vajjon ily -hosszas idő óta, nem változott-e meg a szép tündér hajlama, melyet addig -sem árult el semmi biztató jel, s annál kevésbbé bármi kitörő érzés? Ily -okoskodásokkal gyötré Elemért a féltékenység, s utoljára is kétségtelen -tényként tűnt föl, hogy Csapi Andrásné idegen neve nem jó előjel, sőt a -legkomolyabb aggodalmakra nyit széles tért… Ah! mit is töröm fejemet is -találgatásokkal: nem voltam-e török fogoly, ki a váltságdíjban -szolgáltam Deákékat is, és nem büszkék ők családjokra? Mit használ -nekem, hogy Werbőczi most Turgovicsnál, sőt az egész törvényszéknél -fontosabb egyénnek tart; ha végtére is íródiák vagyok s hírem egy -kivételes, de magában nem fontos tulajdonon épül, hogy törökre fordítani -jól tudok, s egy barbar nyelvet sajátommá tettem? Ezért bizony nincs -miért a családgőgből lealkudni! Dora várkisasszony; én lantos és -íródiák. Minek űzni tovább e kérdést! - -E tanácsokat adta Elemérnek a józan okosság. Ellenben szíve, mely -kalandokra vágyott, nem zárta ki még azt a reményt, hogy Mezőtúrtól -Budáig sok alkalom nyilhatik vagy bámulatra ragadó vitézséggel -megmenteni Dorát, vagy sebekkel halmozva érette és lába előtt halni meg. - -Minthogy pedig a veszély és dicsőség még csak az álmok országában él; a -találkozás ellenben kétségtelen és közeli: ennélfogva Elemér pontosan -kiszámította, mily tisztelettel és mily visszatartózkodással fogja magát -viselni egyfelél Deák uram és Csapi Andrásné nagyasszonyom, másfelől -Dora kisasszony irányában. - -E fontos tárgy két egész napját foglalta el, s midőn Mezőtúrra ért, -látta, hogy kútba esett egész terve. Mert Dani bácsi, ki Elemért a török -fogságból megmenteni jött, most midőn véletlenül meglátta, könnyek közt -nyakába borult, föllármázta az egész házat, hogy csődüljenek össze, mert -itt van a lantos; Dora, az érzésein uralkodni szokott leány, pirossá lőn -s szemérmes szemeit a földre süté, s midőn kezét Elemérnek nyújtá, a -túlboldog ifú még azt is észrevenni vélte, hogy a kedves kis kéz talán -reszket. Végre előtipegett az úttól megroncsolt Csapi Andrásné, s abban -a lantos Dorka nénire ismert, csakhogy a mi érzéseit illeti, kicserélt -és megjavított alakban. Dorka sírt és megölelé azon ifjút, kit a háztól -az idegenbe, a széles világba küldött. - -Elemér már nem is hitte, hogy a földön van. Azonban kevés idő mulva -alkalma volt a derült ég magasságából valamivel ködösebb helyre szállani -le; mert Dorka félrevonta őt, Barnabásról kezdett tudakozni. Elemér, -hogy a vén asszonyt szerencsétlenné ne tegye, elbeszélé, miként -Barnabással együtt jött Budára és szerencsés volt ennek, sok -viszontagság után, a ragaszkodását is megnyerni. Dorka csóválta fejét, s -nem birta e csodát elhinni. Midőn hallá, hogy együtt jutottak fogságba, -de nem együtt tértek haza: aggodalma iszonyú arányban növekedett, s csak -akkor csillapult, midőn Elemér szavát köté le, hogy mihelyt a tisztelt -családot Werbőcziékhez vezeti, tüstént Hamzsa béghez megy a -váltságdíjjal és haza hozza Barnabást. - -– Miért mondjam neki, hogy oroszlán barlangjába megyek, honnan kevés -nyom vezet vissza, s hogy unokaöcscse spahivá lett, kit ha a zászló alól -el is szöktethetek, duggatni és biztos helyre vinni a legkoczkáztatóbb -feladat lenne! Meg fogom kisérteni, ha ezer halált kellene is -szenvednem. - -Ez eltökélés fölmagasztalá, s a kedélyhangulatok természetes -ellentéteinél fogva oly szilajjá, víggá és mulattatóvá tevé, hogy Deák -Dániel uram sem akart még éjfélkor is aludni menni s hajnalig -elhallgatta volna Elemér utikalandjait, a miken átesett és azon szomorú -vagy nevetséges viszonyok rajzát, melyek közt Budára érkezésével be fog -vezettetni. Midőn a királyné és a haza sorsán könnyei ősz bajuszára -csordultak, midőn a legfeszültebb részvéttel kisérte Elemért a török -fogságba, midőn Zulkifar modorának humoristikus előadása által a -nevetéstől alig menekült, midőn Turgovics sorsa a velőig megrázta: végre -is azon vigasztalással ment aludni, hogy nagy rokona még sem zsidóbiró, -mint a rágalmazó nyelv terjesztgeti. - -Dora határtalanul boldog volt s egy egész élet szenvedéséért sem hitte -volna drága áron vásároltnak azon néhány órát, melynek kibeszélhetlen -édje keblét feszítette, s nem szűnt meg a késő éji szenderbe is a -tündérvilág legbűvösebb képeit szőni. - -* - -Midőn reggel útra keltek, velök együtt indult a Tisza felé néhány spahi. -Elemér egészen el lévén magával foglalva, csak a hidasnál jutott eszébe, -hogy mit kereshet a török lovasság Izabella királyné országában? - -Kérdést intéze tehát hozzájok, s nagy csodálkozására arról értesült, -mikép a budai főbasától küldött kiséretet alkotják, s bár -tiszteletteljes távolságban, folyvást követték a magyar főkadi -díszhintaját, s az illető hatóságtól is engedélyt nyertek arra, hogy -Izabella királyné birtokaiba beléphessenek. Mert, mint mondák, -haramiákkal tömve a vidék s nekik szigoruan meg volt parancsolva a -főkadi rokonait szemök fényeként oltalmazni. - -Nagy előzékenység lehetett a basa részéről, de megdöbbentő -mindentudóságot árult el. Elemér ezt mélyen érzé, s hogy a lehangoló -eszméktől meneküljön, Dorához tért vissza. Néhány szó a kedves ajakról -szellemét a ködös, nyomasztó légkörből s a kéj és abránd verőfényes -égaljába ragadta. - -Utazás közben, kivált ha az napokig tart, a fiatal szívek hamar jöhetnek -tisztába magokkal és egymás iránt. S nem vagyunk túlmerészek, ha -fölteszszük, hogy mielőtt karavánunk Buda hegyormait megpillantotta, -Elemér és Dora titkaikat idegen kiváncsiságtól védhették; de magok közt -már kevés új vallomásokkal szaporíthatták: ámbár az ismétlések is csak -oly kimondhatlan varázszsal birtak előttök, mint maga az első közlés, -mely meglepő volt, s mégis rég bevallott érzelmekről látszott a leplet -levonni. - -Budára, a királyné távozása óta, úri vendég csak békótól terhelve jött; -nem csoda tehát, hogy a díszhintóban és nagy kisérettel megjelenőket -minden ablakból és kapuból nézték, s a hímző ráma, a virágcserepek és -függönyök mögül mindazon kecses nők és leányok kitekintettek, kik -lopvást szokták Elemér bókját elfogadni vagy megelőzni. De a szép ifjú -most a házak helyett a kocsival volt elfoglalva, s még Turgovics ablaka -felé sem fordítá szemét. - -Werbőczi Elemér távozása óta folyvást íróasztala mellett ült, s -emlékiratában a főbasa törvénytelen lépéseit oly éles kritikával -taglalá, s az egész rendszer tarthatatlanságát oly elragadó -ékesszólással bizonyítá be, hogy maga is csodálkozott az erélyen és -átlátszóságon, mely munkáját eddigi legsikerültebb dolgozatai fölébe -emelé. - -Mint rendszeres és tudós férfiú a befejezésben az egész mű tartalmát -rövid tételekben akarta ismételni, hogy a szultán, ha valahol ellankadt -volna figyelme, a sérelmek és jogbitorlás egész gazdag terét még egyszer -áttekinthesse. - -A befejezéshez már hozzá is fogott Werbőczi, midőn jelentették, hogy -rokonai érkeznek. - -Sietett tehát a tornáczra. - -Dani bácsi a nagy emberek fajából általán keveset ismert, s azok közül a -legóriásabbat, a világhirű nagy rokont soha sem látta; tehát tömérdek -tisztelet szállotta meg, midőn a hintó a kapun befordult, s kettőzve lőn -és nem csekély zavarral vegyült e kegyeletes érzése, midőn őt a czifra -cselédek a hintóból lábra állíták, s csak akkor kezdett üdvözlő -szavakról gondolkozni, midőn egy szikár, redős arczú, alig középtermetű, -de rendkívül nyájas férfiú megölelé, jobb és bal pofáját megcsókolá, s -«drága öcsém uramnak» nevezvén, karon fogta és a lépcsőkön kezdé -vezetni. A hideg Turgovicsnak, ki szerencsétlensége óta inkább látszott -a Werbőczi-családhoz, mint saját magához tartozni, a szomorú Dorka -jutott, s együtt elég hű másolatját adták azon mostoha viszonyoknak, -melyeket a sérelmi okiratban oly hűn rajzolt le Werbőczi. - -Dora a reménynyel fölcserélt lemondás még halvány, de sugárzó -szépségével egyedül lebbent föl a lépcsőkön; s midőn a főterembe lépve, -régi szokás szerint öreg és híres rokonának kezét akarta megcsókolni, -oly kedvező hatást gyakorolt Werbőczire, hogy ez hosszasan tartá -átölelve, mígnem egy könny szivárgott ősz pilláira s legördült a leány -meleg és a fölindulástól lángoló arczára. - -– Hogy tévedtél te mosolygó éveiddel, e komor városba! – szólt az agg -rokon. Honnan vetted szépségedet, mely nálunk az Isten szerencsétlen -ajándéka! Tudod-e, hogy itt hamar szokott vénülni az ember, s mi már -több virító arczot láttunk egyszerre elhervadni. No! de ne ijedj meg, -kedves hugom, öreg bátyád tréfáin! A gondviselés különös kegyelmének -tekintem, hogy meglátogattatok. Az időt jól töltjük el együtt, e kis -baráti körben. S ha zenét nem is fogsz hallani, s ha fürge udvarlók nem -is hivnak tánczra, legalább a harang sem figyelmeztet a mulandóságra és -halálra. Nincs toronyóránk, nincs lélekcsengetyünk, nincs oltárunk, -nincs papunk, nincs keresztünk, nincs temetőnk; de egyébiránt mindennek -bőségében vagyunk, s leginkább a gondoknak. Légy üdvözölve házamban szép -leány, ki úgy megbüvöltél, hogy mindent össze-vissza beszélek s a -szavak, melyekbe örömömet öltöztetem, hasonlítanak a fájdalom mezéhez. - -Werbőczi fölindulása csodás volt. S ki tudná megfejteni, sejtelemből -fakadt-e, vagy csak a virító egészségnek, a mosolygó bűbájnak, a -reményekben gazdaggá lett szívnek, szóval Dora tulajdonainak, a létező -viszonyokkal össze nem hangzásából. - -Buda városa végre is tiltakozás volt az elégültség ellen s a boldog Dora -úgy kirítt azon körből, melybe lépett, mint a pacsirta, midőn a -tengervihar közeleg, és őt, a hajnalt s a verőfényt üdvözlőt, egy -légroham a vészt érző, a nyugtalan sirálzok társaságába sodorja. - -Werbőczi már az első nap annyira megbarátkozott rokonaival, hogy érettök -még a vén és mogorva Dorka kedvét is kereste, sőt csaknem ostrommal -vívta ki. - -– Örömmel hallom, ángyomasszony! – szólt a régi magyar szokás szerint -rokonnak tekintve mindent, ki iránt becsülést akar mutatni – nagy -örömmel hallom Elemértől, hogy Barnabás öcsém hollétének nyomába akadt. -Ne féljen, visszakerítjük őt, épen, friss egészségben és akár nálam -maradhat, akár pedig hazaviheti ángyomasszony! - -Dorka köszönte e szivességet, de arczán kevés hit, kevés bizalom -látszott. - -Dani bácsi, ki a nagy tisztelet miatt egészen másnak képzelte egy -nádorságot is viselt férfiú háztartását, mint azt, a mi a refectoriumban -divatozott, rendkívül meg volt lepetve, midőn az étteremben oly nagy -serlegeket látott az asztalra fölrakva, minők az otthoniak, s a czifra -legények nagy ezüst tálakban majdnem oly egyszerű – de izletes – -ételeket hordoztak, mint a minőt Dorka asszony felügyelete alatt szokás -készíteni. - -Az egyszerű öreg nem lévén ismeretes a diplomaták ravaszságával, -képzelni sem tudta, hogy nagy rokona épen azon cselszövényekkel, -melyekkel konstantinápolyi követsége alatt a török basák titkait -kicsalta, Dorka néni árulása által pontos adatokat szerzett magának -vendégei ízléséről, s a refectorium legbensőbb rejtelmeiről is, s az -emlékirat bevégzését is halogatván, azon törte fejét, hogy rokonainak, -kik a gyászos időben róla, a megbukottról, nem feledkeztek el, mindenben -kedvét tölthesse. - -De nincs oly test, melynek árnyéka ne volna. Miért tagadnók tehát, hogy -Werbőczi, midőn drága idejét pazarolni látszott, saját érdekeiről sem -feledkezett meg. Mihelyt tudniillik a vékony termetű és nagy bajuszú -hirnököt, ki most komornyiki szerepet vitt, szemügyre vette, s vele -bővebb beszélgetésbe elegyedett, tüstént azon eszme villant föl agyában, -hogy ezen sokat forgott és vetődött férfiú a gondviseléstől volt Buda -várába küldve, hogy az emlékiratot Erdélybe, s onnan Áron vajdához -csempészsze, ki Lufti és Rustan basával, a budai főkormányzó halálos -ellenségeivel lévén összeköttetésben, igen könnyen juttathatná azt -Szolimán császár kezébe. E gondolattal megbarátkozva, nem késett a -foganatosításhoz kezdeni. - -– Uramöcsém, mint hallom, a társzekeret a komornyikkal még holnap akarja -visszaküldeni – szólt külön fogva Dániel urat. - -– Miután nagyságos urambátyám kegyes volt minket bizonytalan időre -letartóztatni, Flórián patert szeretném gazdasági utasításokkal ellátni. - -– Az szenvedhet halasztást, úgyis már késő őszre fordult az idő. - -– De van ezen kívül még egy sürgetősebb ok. Pista bátyám, nagyságod -állapotjáról szállongó hamis híreken kívül, még Elemér és Barnabás diák -sorsa miatt is elszomorodván, azt a fogadást tette, hogy -visszaérkezésünkig a várba vendégeket nem bocsát, és a serleget még -ajkához közel sem viszi. Ez szerencsétlen ötlet volt, kivált, ha -megfontoljuk, hogy szegény bátyám társaság és poharazás nélkül egy napig -sem tudott ellenni. Ez megvallom, nekem is gyönge oldalam volt, de -Pistának még inkább, ki egyébiránt talpra esett, tökéletes ember, s -ritkítom a párját, akár a szív nemességét, akár a katonai virtusokat -tekintve. Igen tartok tőle, hogy hebehurgya fogadását drága egészségével -fizeti meg. Tudósítani kivánnám tehát, hogy semmi oka nincs -aggodalmakra, és minden a legjobban ütött ki. - -– Helyesen teszi öcsémuram, s még holnap korán indítsa el a társzekeret, -ne is vesződjék gazdasági utasításokkal. Azokat később el fogja vinni a -komornyikja. Én a társzekér mellé biztos embereket rendelek, hogy a -levél hamar érkezzék meg, s ne tévedjen ide s tova, mint közelebbi -levelemmel történt. - -Dániel úr meg volt elégedve a tervvel. De midőn magára maradt, bogos -ujjaira tekinte és számítgatván, mekkora fáradságba kerül egy hosszú -levél, szerette volna Dorát segítségül híni; de midőn látta, hogy leánya -Elemérrel a csarnok előtt beszél, visszavonta az ablakból fejét és azt -gondolá magában: – Lesz levelemben egy oly sor, mely miatt, az én kis -selmám fülig pirulna. Saját kezemmel fogok tehát a makacs betűkkel -küzdeni, megtöröm daczoskodó termeszetöket, és szép sorba állítom fel -őket, mint a káplár a katonákat. Jól van; még ma etig bevégzem a -levelet, hogy a társzekér hajnalra útnak indulhasson. De az utolsó -passzusa ez lesz: Emlékszel-e bátya arról, hogy midőn Dora született, -egy átalag tokajit helyeztünk a pincze fülkéjébe azon szándékkal, hogy -lakodalmán fogjuk meginni. Tizenhetedik éve ül a jámbor edény por és -pókháló közt. Nyittasd ki és kóstold meg, mert attól tartok, nehogy -idegen izet vett volna föl; ez nagy baj volna, miután Budáról -alkalmasint vőlegényt hozunk, ho! ho! vőlegényt, még pedig remélem -kedvünk szerint valót. Tudósíts tehát, a mi nagy rokonunk cselédje -által, ki a társzekérrel megy, a tokaji zamatjáról. - -Dani bácsi háromszor is elszavalta s mindig hangosabban nevetve -levelének leendő végsorait, s midőn már könnye a nagy öröm miatt -kicsordult, így kiáltott föl: – Ha Pista bátya ily hírre fogadását meg -nem szegi s menten le nem iszsza magát: akkor a szíve kőből van és nem -ismerem el testvéremnek! - -Míg az atya csögös kezeivel a szögletes betűkből nagy fáradsággal könnyű -légvárakat építgetett, addig a csarnokban leánya és Elemér közt a -következő társalgás fejlett ki: - -– Hiszed-e Dorám, hogy atyád házasságunkra egyezését adja? - -– Lehetséges, ámbár előítéleteket kell leküzdenie. - -– Én is nemes vagyok, mint ő, s ha vagyontalan is, érzek magamban erőt -és tehetségeket jövendőnk biztosítására. De ha mégis megtagadná tőlem -kezedet? - -– Elemér! én az ő leánya vagyok. - -– S tehát engedelmeskedni fogsz? - -– Kötelességem. - -– Ah! mily hideg szavak, Dora! - -– Igen, én neki és Pista atyusnak engedelmeskedni fogok, Elemér! de -irántad is van szent és meg nem sérthető kötelességem. Esküszöm, -oltárhoz kívüled más nem fogna soha vezetni, és esküszöm, hogy -szerelmemet hűn fogom síromba vinni… S mikor akarsz atyámnak -nyilatkozni? Házunktól eltávozásod óta hozzá szoktam érzéseim fölött, a -mennyire csak tőlem telik, uralkodni. A szerencsétlenségnek is nyugodt -arczczal akarok szemébe nézni, ha szívem miatta megszakadna is. - -– Láttam, Dora! hogy erős lelkű vagy. Bár oltalmazott volna meg az ég e -szomorú tanulmánytól! - -– S mikor beszélsz atyámmal? - -– Holnap törvényszékbe megyünk nagy pompával, s a főbasát, mint mindig, -ingerelve. Fegyvert nem szabad magunkkal vinni, mert urunk csak a békés -küzdelmeket szereti. Ha ellenségünk is, mint eddig téve, hasonló nézet -mellett marad: akkor ebédre baj nélkül térünk vissza. De aztán Hamzsa -bég táborába kell utaznom. Te már hallottad és helyesléd okaimat. Ha, -Dorám, a törvénykezés nálunk annyi koczkáztatással jár, mint a hajdani -lovagjátékok: Hamzsa béghez utazásom oly hadviselethez hasonlítható, -melyben csak a fortélynak és ügyességnek lehet a túlsulyú erő fölött, -mely különben összetiporná, győzedelmeskedni. Bízom -szerencsecsillagomban s ha Barnabással visszajöttem, akkor csak az ő -bősz féltékenysége ellen kell küzdenem; akkor ideje, hogy nyilatkozzam -atyádnak. - -Dora arcza halálsápadt volt, de nyugodt hangon mondá: – Hallottad -eskümet, Elemér! szívünk válhatlanul össze van kötve, akár atyám -akaratja, akár egy nagy szerencsétlenség szakítson el egymástól. - -– Öcsém, – szólt Werbőczi, a főajtón kilépve, – a holnapi ülésig -okvetlenül be kell fejeznem emlékiratomat; vállald el helyettem ma -estére a háziúr szerepét, s ügyelj, hogy kedves rokonaim meg legyenek -elégedve figyelmeddel és szolgálati készségeddel… S hát te is itt vagy, -mosolygó arczú szép gyermekem, te egyetlen csillaga a sötét éjtszakának, -mely városunk fölött oly régóta borong, – mond Werbőczi Dorához -közelítve. Holnap reggel biztos emberem indul István öcsémhez Erdélybe. -Atyád, midőn szobájába léptem, épen a tollat rágta, s mint látszik, -hosszú levél írásához akarna kezdeni. A te könnyű kis kezed, mint -picziny lábad a táncztermen, oly gyorsan repülne végig a sorokon, míg -atyád gondolatjainak rest szolgája a toll. Nem segítenél-e neki? - -Dora a szobába sietett, hol atyja neki türkőzve, és szemüvegét orrához -hol szorosabbra, hol tágabbra illesztve, már a babszem nagyságú betűk -megteremtéséhez kezdett. - -– Mi dolgod itt? – kérdé szokatlan komolysággal Dániel úr. - -– Azt hittem, hogy atyus, mint eddig, most is engem tekint íródeákjának. - -– Vége annak már, kis kópé. A mi nagy és bölcs rokonunk házánál -mindnyájunknak a tudományokkal kell foglalkozni. Eredj, te is írj egy -rövid, de szép levelet Pista atyusnak, s azt majd az enyimhez fogom -mellékelni. Dorkát te említsd meg s mondd, hogy minden órán várjuk -Barnabás megérkezését. - -Dora szobájába vonult és írt, de midőn a végsorban mondá: «mindnyájan -boldogok vagyunk», egy nehéz könnycsepp hullott a papirra, s félig -elmosta e szót «boldogok». Talán kiolvashatja Pista bácsi, s talán nem -veszi észre, hogy könnycsepp volt rajta – sóhajtá Dora, keblében -homályos előérzettel és éles fájdalommal. - - -VIII. - -Másnap reggeli kilencz óra előtt már megtelt Werbőczi udvara -polgárokkal, mesterlegényekkel, sőt pórnéppel is. - -Ezek mind a nagy férfiú kiséretéhez akartak csatlakozni, s látszott, -hogy a példa hat s mind erősebb tüntetést takar el az a tisztelet, -melylyel a tartomány magyar főbirája iránt viseltetik a város azon -osztálya, melyet Zulkifar jogbitorlásai és csodálatos itéletei -megsértettek. - -Később megérkezett a budai hatóság majdnem teljes számban. - -Már az aranyos hintóba a nyolcz világos szürkét kezdették fogni, s már -Elemér kilesett még egy tekintetet Dora igéző szemeiből, kicsalt egy -édteljes vallomást kedves ajkairól, midőn Turgovics is megjelent a -magyar főtörvényszék biráitól kísérve. - -– Szaporodnak a spahik városunkban – szólt Turgovics, Elemérhez -fordulva. - -– Rossz vége lesz mindennek – válaszolá Elemér, ha ő nagysága nem -egyezik belé, hogy fegyveresen kisérhessük a törvényszékre. - -– Jó vége épen semmi dolognak sincs a mai időben – jegyzé meg Turgovics. - -– A jövő alkalommal előterjesztést fogok ő nagyságához benyujtani a -fegyverhordatás végett – említé János diák. - -– A jövő alkalomig sok víz foly le a Dunán – mormogá Turgovics bágyadt, -merengő arczkifejezéssel. - -– Még nem jött ki ő nagysága, pedig az indulás ideje eltelt – -töprenkedék egy városi tanácsos. - -– S a spahik és a főbasa ő magasságának testőrei már bizonyosan a -tisztelgési helyen vannak és nagy urunkat várják, hogy a megállapított -ünnepélyességgel a palota udvarába vezethessék. - -Míg e társalgás folyt, Werbőczi a tornáczlépcsőn gyorsan lehaladt, s a -kocsi előtt magához inté Elemért: – Már kész, – szólt ragyogó arczczal, -az emlékirat befejezése, és reményem fölött jól ütött ki. -Megsemmisítettem, szilokra törtem a renegátot, ki a haza szívében, -veséjében dúl. Tedd el öcsém! Ebéd végétől éjfélig lefordíthatod s aztán -pihenünk. Intézkedtem, hogy a szultán kezébe hamar és biztosan mehessen. - -Elemér zsebébe rejté az iratot és fölsegíté Werbőczit a kocsiba. - -Csakhamar szabály szerint sorakozott a kiséret. - -Hátul néhány fegyveres hajdú, a kocsi jobb oldalán Turgovics a birói -testülettel, baloldalán a városi hatóság, a fogat előtt néhány lépés -távolságra az irnokok, Elemértől, az iroda-igazgatótól vezetve, -foglaltak helyet. - -Az önkéntes kisérők oldalvást vagy hátul ballagtak, tetszésök szerint. - -A menet valamivel lassúbb volt, mint a halottas kocsiké. - -Ez különös méltóságot vetett arra, ki a díszhintó biborpárnáin egyedül -ül, s a szertelen kitüntetés tárgya. - -A fogat áthaladt a bécsi kapun s már épen a Szent-György-térre akart -kanyarodni, midőn a nyolcz szürke megállott, aztán jobbra balra fordítá -fejét, s évei daczára ágaskodott és ki akart törni. - -Werbőczi épen az emlékirat erősebb helyeiről, s azok által Stambulban -előidézendő hatásról gondolkozott, midőn zaj, kiabálás támadt, minden -jeleivel a közbejött nagy rendetlenségnek. - -A főbiró lassanként kimeredt merengéseiből, s a hintó ablaka felé -fordulván kérdezé: – Mi történt itt? - -Senki sem felelt, s csak hullámzó tömeget látott mindig eléfelé -tolongani. - -Egyszerre észrevevé, hogy az utcza ablakai tömve vannak alakokkal, s -hangosabbá, fülsértőbbé válik a zaj. A lovak pedig a kocsis és a -fulejtár minden erélyét igénybe veszik. Megszeppenve nyitá ki a hintó -ajtaját, s jobb lábát a felső lépcsőre eresztvén, tudakolá: – Mi történt -itt? - -Ekkor vette észre, hogy még-csak Turgovics van a hintó oldalánál. - -– Mint előre látható volt, rossz történt, – mondá ez. Egyébiránt, ha -nagyságod parancsolja, részletesen utána járok és jelentést teszek. - -Werbőczi nagy rémülettel hallá a kiabálások közt e szavakat: gyilkosság, -rablás, fosztogatás, mészárlás, háború! - -A hánykódó lovak ellenére is, sértés nélkül lépett le a kocsiból, -megállott az utczán. - -Most visszatért Turgovics, s a szokottnál valamivel sápadtabb arczczal, -de kimért hangon mondá: – Jelentem alásan, hogy a spahik számosabban -jöttek tisztelgésre, mint eddig, s nem látván hintónkat, a találkozási -helynél tovább jöttek, és épen, midőn kiséretünk eleje a -Szent-György-térnek kanyarodott, előrobbanván, tőlünk elvágták Komjáthi -Elemért és körülfogták. Ekkor a spahik vezére lepattant lováról, s -példáját mások is követték. - -A lóháton maradt spahik pedig kört alkottak. A vezér most üstökön -ragadta Komjáthi Elemért, míg kettő lábát fogta, s őt közerővel a -levegőbe emelvén, egy lapos kőhöz vitték, s ott letépvén nyakkendőjét, s -fejét arczczal a kő közepére illesztvén, előállott egy nagy szerecsen, -mint bakó, és éles bárdjával menten kettészelte a nyakát, úgy hogy az -üstökön tartott fő a vezér kezében maradt. Ez magasra emelte a véres -holttetemet s mint látszik épen szónokolni akart, midőn a meglazult -körbe befurta magát egy vén asszony s égre emelt kezekkel átkozódni -kezdett. - -Mihelyt a vezér meglátta a banyát és hallá az átkot, kezében a fővel -bódultan kezdett nyargalni, lovát is ott hagyva. A spahikat erre babonás -iszony ragadta meg s vezérök után iramodtak, széttaposván siettökben a -vén asszonyt. Ez történt, nagyságos uram! - -Werbőczi a rémülettől szóhoz sem juthatott, midőn Zulkifar – ki gőgjét -fényelgés helyett cynismusba szerette önteni – egy vén öszvéren lovagolt -a palota felé, csak tolmácsától kisérve. Ez igen deli és tüzes arabon -ült, mely a nép csoportosodása miatt tüszkölni és ágaskodni kezdett. A -török főkadi vagy tudta már, vagy hamar észrevette a zavar és -nyugtalanság okát, s midőn Turgovics a hüledező Werbőczi előtt, kit már -az utczai közönség rajként kezdett körülzsibongni, a jelentését -bevégezte, ime, az öszvér tudós gazdájával épen Turgovics háta mögé -huzódik. - -– Gazság, alávaló gazság – kiálta most Werbőczi följajdulva, mellét -kezével csapván, s küzdve a szavakkal, és lélekzéssel. - -– Ne aggodjál, gyaur kadim! – mondá Zulkifar, s rögtön utána a tolmács, -csaknem úgy, mint a sugó után a szinész. – Hamzsa bég kémedet csak -nyelvétől és ujjaitól, melyekkel fürgén írt, akarta megfosztani, s hogy -többre terjeszkedett, az ellene fordul; ámbár kémed nyelv és ujjak -hiányában neked nem sok hasznot hajtott volna. A pör, mely ebből támad, -az én biráskodásom alá tartozik, s nosza! jámbor kadi, terjeszd szinem -elébe panaszodat. Allah nagy és az ő prófétája Mahomed; de Zulkifar is -mindig az igazság árnyékában élt, mint a hűvös kút, mely a Korán -verseivel ékesített bolthajtás alá van véve. Zulkifar bölcsességének -vize nem lanyha, nem büzhödt. Friss ital marad az, még a te hitetlen -szájpadlásod számára is. Az igazi muderri mondja neked, ál-muderrinek, -hogy gyors elméje már kifürkészte azon kanunt, melyet Hamzsa bég ellen -fog alkalmazni. Keletkezett e kanun a Hegira 645-ik évében a Bajram nagy -ünnepe után 12 nappal. Örvendezzen a szived ál-kadi, mert tizezer -oszporát fogsz kapni bitang tolmácsod nyakáért. - -– Ezt az őrült vén gonosztevőt lökjétek innen el, mert különben -hajdúimmal darabokra vagdaltatom – kiáltá dühtől vörös arczczal -Werbőczi. - -A népnek csakugyan volt annyi erélye, hogy közbe tódult, s Zulkifart -öszvérestől és tolmácsostól elszakítá azon tértől, melyben most Werbőczi -szónokolni kezdett, mondván: – Gonoszságok gonoszságra halmoztatnak; az -erőszak törvényt és rendet bont; a basa és hivatalnokai semmirekellő -rossz emberek. S Isten legyen bizonyságom, hogy fő helyett főt fogok -áldozatul kivánni, és míg azon szörnyeteg fenevadnak, ki Fehér- és -Pestmegye ostora, míg Hamzsa bégnek nyaka azon a kövön nem metszetik el, -melyen a leglángolóbb szívű és legnemesebb jellemű ifjúnak életét -kiontotta: addig e tartományban többé általam igazság senkinek nem fog -szolgáltatni. Hadd lássuk, meddig fogja a basa velem a törést vinni. Ti -pedig barátaim, keressétek fel Komjáthi Elemér holttestét, s vigyétek -házamhoz, hogy ünnepélyes szertartással temettessem el… - -Werbőczi, midőn e rendeletet tevé, lehetetlen volt szívének roppant -fájdalmára észre nem venni, hogy erélyes kifejezései a tömeget -meggyérítették, s többnyire már csak hivatalos kisérettől van környezve. - -Parancsot adott a hintójának a visszatérésre. S midőn Turgovics -mérséklésre inté őt, a basa hirnöke érkezett meg, kérvén ura nevében, ne -gondoljon a történtekkel, jelenjék meg törvénykezésre s fel se vegye -gonosz szolgája halálát, ki azt megérdemelte, mint a basa bővebben ki -fogja fejteni. - -– Én meg a császárnak, az igazságos fejedelemnek fogom kifejteni, hogy -tudta nélkül és nevében miként sáfárkodnak tiszttartói szabadságunkkal, -vagyonunkkal, vérünkkel – válaszolá Werbőczi. - -– Ennek csak felét mondom el, gondolá a hírnök, ki Elemérnek török -rabsága alatt a váltságdíj ügyében járt el, s bár a budai basa -szolgálatában élt, a magyar államférfiú iránt hálával volt kötelezve. - -– Nagyságos uram – jelenté a hírnök távozásával János diák, mi, kik -Komjáthi Elemér holtteste elhozására bocsáttatánk ki, csak Csapi -Andrásné összetiprott tetemeire találtunk. - -– Hát Dorka asszony is megöletett? – tudakolá Werbőczi képéből egészen -kikelve. - -– Ugy látszik ő volt az átkozódó nő – jegyezte meg Turgovics. S e nap -kezd már ahhoz hasonlítani, melyen a janicsárokat Buda várába vezettem. -Elemér testét sem fogjuk megkapni; mert az bizonysága volna, hogy a -főbasa rendelte el meggyilkoltatását, némely adatok kézbekeríthetésére -törekedve. - -Werbőczi Turgovics bölcs figyelmeztetéseiből is látta, mikép őt már csak -szilárd és merész politika mentheti meg, s veszve van, mihelyt habozni, -a koczkáztatástól vissza fog döbbenni és félszabályokkal megelégszik. - -* - -Szolimán basa nagy fontosságúnak hitte Elemér kivégeztetését, mi abból -is látszott, hogy folyvást oldala mellett tartá a rendőrfőnököt és a -janicsár csapatok vezérét, ki tettleg Buda várának katonai parancsnoka -volt. Ezenkívül kémjei minden pontra a legnagyobb tapintattal voltak -elhelyezve, s hirnökei szüntelen futkostak Werbőczihez, kivel, miután a -főczélt elérte, s már a szultánnal való levelezésektől nem tarthatott, -ki akart békülni. - -– S nem jön el a törvényszékre? – kérdé a visszatért hirnöktől. - -– Haza ment, s mondá, hogy addig a közügyektől távol tartja magát, míg -vagy nagyságod vagy a szultán teljes elégtételt nem ad. - -– Hamzsa bég – szólt a basa a hirnök távozásával, igen hamar nyúlt a -szélső fölhatalmazáshoz. Elég lett volna Komjáthit elfogni. - -– De akkor a nála talált iratot is vissza kellett volna szolgáltatnunk – -említé a rendőrség főnöke. - -Az iratot, mely a memorandum befejezése volt, figyelemmel olvasta végig -a basa. - -– S mi történt a holttesttel? – kérdé most. - -– Mint hallom, a spahik a Dunába vetették. - -Alig mondá ki a janicsár vezér e szót, midőn Werbőczi követe János diák -vezettetett be, s visszakövetelte Komjáthi holttestét, hogy keresztyén -szertartások szerint eltemettethessék. - -– Arról vagyok értesítve, hogy a spahik a Dunába dobták. Nincs -ellenemre, ha az ország magyar főbirája embereivel azt kihalásztatja. Ha -a megholtnak értékesebb tárgyai voltak, melyek törvény szerint a spahik -martalékául estek, azokat kész vagyok magam pénztárából visszatéríteni. -De kérem és fölszólítom az országbiró uramat, hogy a szultántól -elvállalt kötelességét teljesítse s jőjjön el a birákkal együtt -igazságot szolgáltatni a pörös feleknek. Csalhatatlan oklevelekkel fogom -bebizonyítani, hogy titkárja mint kém és föladó száz halálra volt -érdemes. - -– Megvallom, méltóságos uram – szólt János diák távozásával a főrendőr, -megvallom, hogy ámbár Allah a szívek minden redőit ismeri, én a hályogos -szemű rab, még nem tudtam semmi oly adat nyomába akadni, melyből a -magyar főkadi titkárjára bármi bűn világosult volna ki, azon kívül, hogy -gyaur, hogy urának megvesztegethetetlen szolgája, s nagy esze és a török -nyelvben jártassága miatt ránk nézve veszedelmes egyén volt. Ez okok az -ő kivégeztetésének jogosságáról meggyőzhetik ugyan a mi főkadinkat, de a -magyarok főkadiját nem fogják. - -– S hát a kezemben levő föladások? – kérdé a basa. - -– Azok reszkető kéz betűi, s vén emberre mutatnak. - -– De tartozom-e tudni, hogy Werbőczi műve van nálam, s honnan szerzette -e részletes adatokat, melyeknek egy részét csak udvarom ismerhette? S -meri-e bevallani, hogy sajátja, s hogy Stambulból zsineget akart volna -számomra szerezni? És akár bevallja, akár nem, nem vettem-e teljes -elégtételt rajta, midőn érezni kénytelen, hogy kegyenczét, kit -gyermekeként szeretett, s kihez, mint Hamzsa bég állítja, rokonát -szándékozott nőül adni, saját cselszövényei és könnyelműsége taszította -a halál torkába?… De mi történt Hamzsa béggel? Még nem jelentette magát -nálam, még nem adott számot eljárásáról? - -– Uram – szólt most a janicsárok vezetője. Hamzsa béget egy vén asszony -átka üldözi. Gyalog szaladt haza, turbánja lefoszlott agyáról, csak az -idegen főt hozta el, a magáét ott hagyta. S most szobájába zárkózva -esztelenül beszélget a halottal. Úgy képzeli, hogy a véres fő felesel -neki, s e miatt indulatba jön s rázza annak hosszú üstökét. - -– Haza kell őt küldenem – mondá a basa. - -Most mint hirnök megint megjelent János diák, s kijelenté megbizója, a -magyar főbiró nevében, hogy ez addig nem megy törvényszékbe, míg -Komjáthi Elemér gyilkosa szintén azon módon nem végeztetik ki, s feje -hozzá el nem küldetik. - -– Ő lássa makacssága következményeit, én mindent megtettem, mi -kötelességemben állott – szólt a basa hidegen és méltósággal. - -Midőn a hirnök kivezettetett, egyszerre tudakolták a janicsár vezér és a -rendőrfőnök, hogy nincs-e a főbasának semmi új parancsolni valója, -melyet teljesítsenek. - -– Werbőczi minden lépésére ügyeltessetek, adá a basa válaszul, s aztán -hozzá tevé: – Nekem nincs ellenemre, ha a mi kadink tettleg az egész -törvénykezést át is veendi. Ha a büszke magyar a küszöbön kívül reked, -majd fog panaszkodni, sürögni, s megelégszik felével annak, a mit most -bir. Úgy sem állja ki sokáig, hogy számos kiséretét ne fitogtassa, s -hogy a bamba polgárokat azzal ne hitegesse, mikép ő a szultán szándéka -szerint, velem egy polczon áll. Várjuk be tehát, a duzzogás kinek fog -több vizet hajtani a malmára? - -* - -Másnap jelenté a basának egy spahi, hogy Hamzsa bég tegnap alkonyatban -az ő lovának talpát patkóstul lemetszé, mert vér volt rajta. A másik -spahi pedig panaszolta, hogy az ő öltözékének hasonfelét széttépte, -vérfoltosnak állítván. - -Erre a basa parancsot adott Hamzsa bég tüstént hazatávozására. - -Félóra mulva a spahik alajbége, ki katonai rangra Hamzsa bég után -következett, kihallgatást kérvén, elbeszélé, hogy vezérök lóra ültette -őket, sietve haza menni parancsolá, de előbb a magyar kadi lakásának -kikutatását tette kötelességökké, egy vén asszony holttestének -visszafoglalása végett. - -– Hamzsa bég beteg – mondá a főbasa, s ideiglenesen az alajbéget bizván -meg a spahik vezényletével, rendeletet tőn, hogy Hamzsa tisztességes -őrizet és ápolás alá vétessék. - -Most a Werbőczi háza körül kémkedők is, mint a virágos kertből -zsákmánynyal megrakodott méhek, haza felé kezdettek zsibongani. - -– A magyar kadi útra készül, mondák. Már a drágább szöveteket, az arany -és ezüst edényeket, gyertyatartókat, kereszteket és képeket a termekből -eltávolították. Most a bútorokat kezdik mozgatni. - -– S hova utazik a magyar kadi? – kérdé a basa e hír által kellemetlenül -meglepetve. - -– Némelyek azt hiszik, hogy fiához, a volt főispánhoz Tolnára; mások, -hogy Erdélybe kiséri rokonait s ott fog maradni. - -– Hadd tegye – szólt kárörömmel a főbasa, ki belátta, mikép az -Izabellához áttérés a szultánnál Werbőczi tekintélyét és befolyását, -mint híg eszű és változékony emberét teljesen megsemmisítené. - -– Bizodalmas emberei egymás közt arról suttognak – jelenté egy újabban -érkezett kém, – hogy Werbőczi ő nagysága, miután emlékiratát már nem -küldheti Stambulba, személyesen akar a császár színe előtt megjelenni, -és élőszóval adandja elő az ország sérelmeit. - -– Ily késő őszszel nem oly öreg és köszvényes embernek való a hosszú út -– jegyzé meg a basa látszólag gúnynyal és nyugalommal, de szívében erős -aggodalmakkal. Mint eszes s belátó férfiú nem lehetett kétségben az -iránt, hogy Lufti és Rustan basa pártja a nagy hírű magyar főúr -jelenlétét egész erélylyel föl fogja használni, s a diadalmát igen -megkönnyíti az is, mert Buda elfoglalása a magyar nemzetet a török -szövetségtől elidegenítvén, szemlátomást téríti Ferdinánd részére s mert -a szelidebb politikát javasló párt, a szultán zsidó neje és rendkívül -kedvelt nővére által a háremi cselszövények minden szálait kezében -tartja. - -– Egy óra alatt pontosan kell tudnom, hogy a magyar kadi hová utazik. - -A mint mondá, úgy történt. Rendőrsége kétségtelen adatokkal bizonyítá -be, miként a magyar kadi Erdélybe kiséri rokonait s onnan Stambulba -siet. - -Erre titkos tanács tartatott. - -A diván egy része tanácsolá Werbőczi letartóztatását, mint -kötelességében el nem járó szolgáét; más része, mint árulkodó és hamis -vádakkal föllépni akaró férfiú ellen, rövid eljárást tanácsolt, mely -igen hasonlított volna a Komjáthi Elemér ügyéhez. Voltak azonban oly -mélyebb fölfogásúak is, kik a megbukott magyar államférfiút végső -lealáztatásában is sokkal jelentékenyebbnek tartották, mint sem ily -módon ledöntése sokat közülök magával ne sodorhasson s még a budai basát -is. Ezek mosolyogva említék, hogy a harámbasák és rablócsapatok most -igen veszélyessé teszik az utazást, s mentül több podgyászszal indul el -Werbőczi, annál bizonyosabb, hogy a Duna-Tisza közén áthaladni nem tud, -kivált miután az állomásáról megszökő főméltóságot a basa ő nagysága -épen semmi kisérettel sem tartozik ellátni. - -E nézet beleplezve javasolni látszott, hogy Szoliman basa a rablókkal -fedheti még azt is, ha Werbőczit török katonák fosztanák ki s tennék el -láb alól. - -– Mihelyt a magyar főkadi útra kel, mint szemem világát úgy fogom -őriztetni őt, a meddig csak hatóságom kiterjed; mert meg vagyok -győződve, hogy ellenségeim általam bérelt zsiványoknak tulajdonítanák -kifosztását és halálát. - -A főbasa e nyilatkozattal oszlatá el a titkos gyűlést. - -Sötét és magával küzdő perczei voltak; homlokát kezevel szorítá, mintha -külerővel is akarná eszméit összébb tolni, hogy ruganyosabbakká -legyenek. - -– Most már mit tegyek? e kérdést ismétlé, de még mindig szétszórt -gondolatai nem hozták meg a kellő választ. - -Ekkor lépett be híres házi orvosa, a nagy örmény tudós, ki a szabad és -tilos ismeretek egész tárházához kulcsokkal birt s csak még a halottakat -nem tudta föltámasztani, de egyébiránt oly italok készítéséhez is -értett, melyek a fiatalkor tartóssá teszik, s az aggkor terhének egy -részét a roskadó vállakról le birják szedni. - -– Uram – szólt ez – a te rabod megjósolta, hogy mekkora veszély fenyeget -minket a halottak rossz eltemetése miatt. A rothadt gőzölgések, ime! már -is egy új betegséget támasztottak, mely gőgősen vonult be a katonai -laktanyákba, s azt mondja nekünk orvosoknak, kik az egészség ügyének -vagyunk vitéz spahii és janicsárai: nézzetek, ha mertek, szemem közé, -nevezzetek meg engemet, és keressétek elé ha tudjátok, -gyógyszertáraitokból azt a fegyvert, mely engem legyőz. Mi e betolakodót -szemlélgetjük, de csak félig ismerjük; félig nem. - -S minő jelei vannak az új nyavalyának? – kérdé a basa, s mert figyelme s -tevékenysége mindenre ki szokott terjeszkedni, egyszersmind parancsolta, -hogy lovát hozzák elé, minthogy a katonai laktanyákat akarja -megvizsgálni. - -– Uram, rabod előbb azt gondolta, – válaszolá az orvos – hogy a betegek -meg vannak mérgezve s csak később vőn észre apró sajátságokat, melyek a -mérgezés kórjelenségeitől elütnek. A szenvedő, ha reggel beleiben -fájdalmat érez, már délben szavának hangja eláll, s teste annyira -földagad, hogy mind feje, mind nyaka, mind kezei és lábai s ezeken -névszerint az ujjak kikelnek formájokból. Tömlőnek vagy idomtalan -hústömegnek mondhatnád a testet, melyhez száj és körmök amúgy kívülről -odabiggyesztvék. - -A főbasa szemei most föllángoltak, s ideges arczvonásait mintha küzdő -érzések hevítnék, élénken mozgottak. - -– Úgy van. E betegség hasonlít egy ásvány által okozott mérgezéshez. -Husszein, a kapudan basa öcscse úgy nézett ki, midőn genuai eredetű -odaliszkja féltékenységből bájitallal ölte meg. A ki az új ragályt -elkapja, mérgezettnek fog tekintetni, s a ki megmérgeztetik, arról a -világ azt fogja hinni, hogy ragályban szenved. Csodálatosak Allah útjai! -Induljunk a laktanyákra. - -Ezzel a basa lóra pattant, s az orvoson kivül minden kiséret nélkül ment -a halál tanyájára. - -Jelenléte, életkoczkáztatása bátorságot öntött a csüggedőkbe. Ő Mohamed -hitével együtt nem vette át a végzetben feltétlen belenyugvást, mely a -tevékenységet kizárja s intézkedései szabatosak, czélszerűek voltak. - -– S a városban jelentkezik-e e ragály? - -– Még egy eset sem fordult elő – válaszolá orvosa. - -Mihelyt Szolimán a palotájába visszatért, rögtön magához hivatá -Zulkifart. - -– Az effendi – szólt haragosan – tengelyét mindig összetűzi a magyar -főkadi tengelyével. Ez helytelen! Ezt én többé nem tűrhetem. - -– Ne féltsen nagyságos uram engemet – válaszolá kevélyen a török főbíró. -– Werbőczi törvénytudományának járműve csak egy targoncza, mely könnyű -polyvával van tele rakva; míg az enyém nehéz vasas szekér a kanun drága -eledeleivel, tudniillik a seri lelki rizsével és a divani szemelt -buzájával terhelve. Természetes tehát, hogy akárhányszor ütközik össze -tudományom szekerének tengelye az ő polyvás targonczájával, az eredmény -csak abból álland, hogy a gyaur földre bukik s hiábavaló tudományát a -szél szanaszét szórja. - -– De én nem tűröm többé a czivakodásti. Vissza akarom állítani a magyar -főbíró egész hatáskörét. - -– Akkor a nagyságod rabja Stambulba fog költözni, mert a legbutább softa -is elintézheti az itteni törvénykezést. - -– A mit parancsoltam, végre is fog hajtatni – válaszolá szigorúan a -basa. És Zulkifar nagysága tetőpontjáról lebukva, alig talált az ajtóra, -melyen mély bókok közt, de szívében gyűlölettel távozhassék. - -– Helyre állott-e Hamzsa bég egészsége? – tudakolta Szolimán, mihelyt a -török főbírótól menekült. – Járjanak utána: mit beszél, mit tesz? - -E parancsra a fölvilágosítások egymást érték s mind határozatlan alakúak -voltak. - -– A hatalmas bég – szólt az egyik hírmondó – megtanult minden török -káromkodást, s azt nekünk kezdettől végig el is mondja; de azonkívül -mindig magyarul beszélt, csakhogy nem velünk. - -– Hát kivel? - -– Saját magával. - -A másik hírmondó közbeszólt, megjegyezvén, hogy a mint ő gyanítja, -Hamzsa bég nem saját magával, de földfeletti lényekkel társalog s úgy -látszik, híres szentté emelkedett, kinek jóslatait minden nagyobb -vállalkozásnál illő lesz meghallgatni. - -– Költözzék az ő szobájába egy magyarul jól értő szolga – rendelé a -basa. S menjen el csauzagánk díszöltözetben méltóságos Werbőczi uramhoz -s fejezze ki sajnálkozásunkat távozási szándéka iránt, melyet mi -pártolni nem akarunk, de megváltoztatni szívünkből óhajtanánk. Titkára -kivégeztetése óhajtásunk ellen történt, bár magaviselete iránt csoportos -kifogásaink voltak; de ha szintén Hamzsa bég megbizatásán túlment, jobb -az egészet a feledés fátyolával borítni s a kibékülés útjára -visszariasztásul nem idézni föl a halottak árnyait. A bosszú és -visszatorlás a végtelenbe nyúlik, ha a szenvedélyeket jogosnak látszó -követeléseiktől is hamar el nem tiltja a bölcs megfontolás, mely még az -igazságban is mértéket tart. - -A főbasa tehát igéri méltóságos Werbőczinek, hogy ha utazási tervével -fölhagy, ha Hamzsa bég megbüntetését nem kivánja és holnap -törvényszolgáltatás végett a palotában megjelen: akkor Zulkifar főkadi -illetékessége keskeny korlátok közé fog szoríttatni, Hamzsa bégnek új -szervezései, a szultán véghatározatának elérkeztéig fölfüggesztetnek és -a magyar törvény, mely méltóságos Werbőczi halhatatlan érdemeinek köszön -legtöbbet, az egész tartományban megint kizöldül és virágzásnak fog -indulni. Ezt mondja meg csauzagánk a mi barátunknak, a köztiszteletben -álló magyar országbírónak. - -A főbasa a rendeletet oly fitogató nyilvánossággal osztá, mintha -érdekében volna Werbőczi iránti jóindulata felől mentől több tanút -szerezni. - -Czéljánál többet is ért el; mert egyszerre elterjedt az a hír, hogy -eddigi nézeteit megváltoztatva, a gyaurok részére állott s túlságos -engedékenysége miatt veszélyezteti a kezére bízott tartományt. -Zulkifartól izgatva a vén törökök már morogni kezdettek. - -Werbőczitől a válasz csak alkonyatra érkezett meg. A basától nyert -engedélyeket elfogadja, mindenek előtt Hamzsa bég fejét kivánja s mikor -az neki átszolgáltatott, akkor lehet szó arról, hogy útjával fölhagyván, -törvénykezés végett a királyi lakban megjelenjen. - -A basa fanyar mosolylyal mondá: – Ez nagy kérdés, melyre aludnunk kell. - -A janicsárcsapat vezére, ki a szigorúbb török párthoz tartozott, -kedvetlenül szólt: – Tied, nagyságos uram! a parancsolás joga; enyim az -engedelmesség kötelessége. De úgy tetszik nekem, mintha a magyar kadi -nyakunkra akarna lépni s ha a nagy tisztelet miatt arczunkat igen alant -hordozzuk, még turbánunkra is köphet. - -– Minél nagyobb alázatot mutatunk iránta – válaszolá a basa – annál -közelebb esik árnyékunk a hatalmas padisah kegyelmének széléhez. Rustan -és Lufti ő magasságokon kívül, kiket Allah sokáig éltessen! nincs -halandó, ki a győzhetetlen császár dicsőségének uraihoz közelebb -férhetett volna, mint méltóságos Werbőczi István. Illő tehát, hogy -kedvét keressük, mert úgy lelhetjük meg a padisah kegyelmét. - -* - -Másnap reggel a Hamzsa bég mellé rendelt és magyarúl értő szolga a basa -színe elébe idéztetett, a rendőrfőnök és a janicsárcsapat vezérének -jelenlétében. - -– Mit csinál a bég? – kérdé a kormányzó. - -– Dühöng, nagyságos uram s mindnyájunkat, kik szolgáljuk, több versen -megvert s igéré, hogy még ma ki is fog végezni. Ezenkívül veszekszik a -szellemekkel, s azt állítja, hogy hazugok és atyja alakjába öltözve -megcsalták őt. Követeli tőlök, vegyék le fejéről a vénasszony átkát! -Esküszik, vissza fogja tenni régi helyére, a honnan levette, a -keresztet, ha a lelkek nem oldják föl az átok terhe alól. - -– Minő keresztről beszél? – tudakolá a rendőrfő. - -– Nem tudom bizonyosan, de többször említi a Boldogasszony egyházát – -mondá a szolga. - -– A mi mecsetünket? – kérdé most szertelen fölindulást színlelve a basa. -Ez lehetetlen: hisz ő dönté le arról a keresztet s ez érdemeért -jutalmaztatott szandsák-bégséggel. Tehát már ismét visszahelyezné? Ritka -esetek közé tartozik s alig tudunk rá példát, hogy a ki egyszer Allah -követőjévé vált, megint visszaessék régi tévedéseibe. Hamzsa bég -őrültsége tehát nem a szenté volna, ki az éggel kötött szövetséget, -hanem a gonosztevőé, ki a bősz szellemeket nyerte meg segítségül? -Hivatalát, míg kitünő bajnokaink közül valaki átveendi, folytassa -ideiglenesen az alajbég, ki tegnap a spahikat hazavezette. Most pedig -csauzagánk menjen méltóságos Werbőczihez, jelentse ki neki, hogy -föltételeit elfogadtuk, azon kikötés mellett, mely szerint előbb ő -lépjen a palota udvarába s azután rögtön küldessék el hozzá a -megbüntetett Hamzsa bég feje. - -– Allah könyörüljön a mi szerencsétlen szandsák bégünkön – mondák -áhitattal a basa udvaronczai. - -Werbőczi nem is álmodhatott ekkora diadalról. Konstantinápolyba utazás -ily késő őszszel, a hanyatló kora miatt s ha ez tekintetbe nem jönne, a -basa bosszúálló hajlamánál fogva s a zsiványoktól fenyegetett -közbátorság hiányában, igen kétséges kimenetelű lett volna. - -Fia halálát alig sajnálná inkább, mint Elemérét; azonban mekkora -elégtétel volt a magyar törvénykezés megmentése és a gőgös Zulkifar -lealáztatása. - -Beült tehát a díszhintóba, kisérve Turgovicstól, János diáktól és a -többi hivatalnokoktól. De az önkéntesek sehol sem jelentkeztek, s Buda -városa a mult alkalomkor úgy megelégelte a kiváncsiságot, hogy fejét az -ablakon senki sem dugta ki. - -Ez Werbőczit lehangolá s nem volt csoda figyelmetlensége, mely miatt -csak álomképként vonult el szemei előtt egy csoport bókoló török, kik -oly meghajlásokkal, mintha földre dobott oszporokat emelnének föl, -közelítettek a hintóhoz s egy nagy ezüst tálat fölmutatva, a bécsi kapun -Werbőczi házához kanyarodtak le. - -Turgovics összevonta szemöldeit és sötét tekintettel kisérte a tálczát. - -– Különös nap, – mondá János diákhoz fordulva. - -– Dicsőségünk napja, – válaszola ez, elragadtatva a vívmányok miatt. - -A Szent-György-téren maga a janicsárcsapat vezére fogadta Werbőczit. - -– Előre megmondtam, hogy a törökkel gorombán kell bánni, ha tiszteletet -kivánunk és sokat kell tőle követelni, ha nincs kedvünk -visszautasíttatni. A lefolyt két nap fontos eseményeinek történetírója, -remélem, rólam sem fog megfeledkezni, mert diplomatiai győzedelmünk egy -részét az én határozott hangú nyilatkozataim és stoikus jellemem -eszközölte. - -Ezt János diák az önérzés teljes kifejezésével említé. - -Turgovics mosolygott, úgy a mint ő tudott, fullánkosan és mogorván. - -A várpalota lépcsőin a basa minden magas hivatalnokaival együtt várta -Werbőczit s megölelé, karonfogva vezette a nagy terembe. - -Zulkifar reszketett dühében s tolmácsával egy szögletbe vonult, mintha -tudtul akarná adni az egész világnak, hogy ő csak saját árnyékát tartja -magánál csekélyebbnek. - -A basa katonásan végzett Zulkifarral s megmondá neki, mikép ha -méltóságos Werbőczi vetésébe vágja be sarlóját s ez által a győzhetetlen -padisah czélzatait támadja meg: akkor öszvérének farához fordított -arczczal fog Budavárából kivezettetni. - -A fölfuvalkodott török kadi oly nagyokat lélekzett, hogy az erőlködés -miatt arcza kárminvörössé lőn; de nem mert feleselgetni. - -– Méltóságos barátom arról otthon meg fog győződni, hogy titkárának -gyilkosa méltó büntetését elnyerte. Most menjünk törvényszékezésre s -aztán lakomázunk. - -Werbőczi hozta az itéleteket; a basa bámult és figyelmezett. - -Turgovics egy formasági kérdésben az elnöktől eltérő nézetben volt s -megmondá véleményét, nem azért, mert használni akart vele, hanem mert ha -bíró, tartozik a tárgyhoz szólani. - -A basa, mintha valami kabalai számot említene, magában mormogott s -Werbőczi, ki hozzá közel ülvén, meghallá a bűvös számot, csodálkozására -azt vevé észre, hogy saját törvénykönyvének egyik czímére is -vonatkozhatik, melyből Turgovics érvei ellen csakugyan erős jogi okokat -lehet meríteni. - -Szemei ámulattal fordultak a basa szeszélyes mosolygó arcza felé. - -– Mekkora elmét vesztettünk el e renegátban! – gondolá s Turgovicsot -nagy tűzzel kezdé ostromolni. - -A kérdés mindenesetre jobbra-balra vala rángatható s Turgovics csak a -hivatalos kötelesség mértékeig rángatta s azután elejté. - -Midőn e vitának vége volt, jelentették, hogy az orvos a főbasával -okvetetlenül akar beszélni. - -– Allah nagy! bizonyosan a ragály új kiterjedést nyert – sóhajta a basa. - -A bírák még semmit sem tudtak a ragályról s oly iszonyúan megdöbbentek, -hogy azon néhány percz alatt, míg az orvos a teremajtó előtt beszélt, -minden fonákul folyt. - -Most a basa belépett, két tenyerét fejéhez szorítván, mintha félne, hogy -meghasad. – Tegnap óta megint négy eset fordult elő – sohajtá, nem -tekintve, mikép a törvényszéken van, hová e tárgy nem tartozik. A ragály -egészen a mérgezéshez hasonlónak látszik. Előbb a beteg beleit fájlalja, -azután hangja hal el, teste földagad, mint a tömlő. Allah legyen -kegyelmes! A ragályos végre idomtalan hústömeggé válik, melyhez a száj, -szem és körmök kivülről látszanak odabiggyesztve. Miért engedi meg a -próféta, hogy bajnokai a harczmező helyett a szalmazsúpon így haljanak -meg! - -A basa fölindulása a formaság emberét, Werbőczit is kivette a sodrából s -az ülést félbeszakítva tudakozódni kezdett s erre Szolimán elbeszélé, -hogy tegnap meglátogatta a laktanyákat s még ma erélyesen akar az iránt -intézkedni, minő elővigyázattal kell a városba terjedését meggátolni. A -többek közt, ha hitünk nem ellenezné, a koporsóba oltott meszet -tétetnék; de legalább a keresztyéneknél ez nem okoz botránkozást. Ebéd -után tüstént parancsot küldök eziránt a városi hatósághoz. - -– Szolimán basa végtére sem rossz indulatú ember s meg kell vallani, -hogy nagy mértékben erélyes – gondolá Werbőczi és ez eszméjét közlé is a -hallgatag Turgovicscsal. - -Csak imígy-amúgy folyt a bíráskodás s mindenik örvendett, hogy a királyi -táblát a basa asztalával cserélhette föl, hová a Werbőczivel kibékülés -ünnepélyére minden magyar bíró meg volt híva. - -Ha Verancsics Antal püspök nem írta volna meg, alig hinnők, hogy a Korán -rendelete ellenére Szolimán basa fényes terítékű és ízletes étkekkel -ellátott lakomáján sok pohár bort üríttetett a török császár jóléteért -és különösen a magyar nép boldogságáért. A basa köszöntött Werbőczire, -Werbőczi a basára, s csak a janicsárcsapat vezére, mint ó-divatú török, -forgatta csodálkozással szemeit a víg czimborákon s míg a hevítő bor -helyett sorbettet szörpölgetett, a világ végét legalább ezer évvel hitte -közelebbnek, mint tegnap, az atyja sírjára mert volna esküt letenni, -hogy az itélet napján Szolimán basa, a beretvavékony hídon, mely a pokol -fölött függ, az első lépéssel le fog siklani. - -Szerencsére Zulkifár nem volt a lakomán, így mérgében meg sem -pukkanhatott. - -A míg a várban salamoni bölcseséggel hoztak itéleteket s azután igazi -magyar kedvvel és szónoklatok közt vígadtak; addig Werbőczi lakásán nagy -rendnek és zavarnak voltak okozói a jámbor törökök. - -Ugyanazok tudniillik, kiknek földig érő hajlongásait a díszhintóban ülő -Werbőczi észre sem vette volt, szorgalmas hangyákként zsibongták körül a -magyar főúrnak udvarra és utczára kihordott s részint már szekerekre -rakott podgyászait s elűzvén onnan a szolgagyerekeket, a házba magok -hátán kezdik azokat visszaczipelni. - -Dani bácsi, kit Elemér halálának hírére szélhűdés talált, s azóta külső -egészségileg rendbe jött, de fájdalom! elméjében eltompult s már csak -inkább állati életet élt, a szegény jámbor Dani bácsi a török -gazdálkodást meglátván, előbb félénken tekintgetett az udvarra s azután -tudná Isten miért, megbátorodván, a tornáczra huzódott ki, vizsgálódva -tekintett körül s végre méltóságos lépésekkel kezdett a lépcsőkön -leszállani. Hihetőleg volt közleni való gondolatja is, de a melyet útban -elfeledett. - -Midőn már a gyepen vala, az ezüst tálczát tartó egyén, kinek utasítása -volt hozományával a magyar főkadit bevárni, meglátván a nagytekintélyű -urat, kérdezé a tolmácstól: ki legyen az? - -– A főkadi rokona – nyeré válaszul. - -Erre intve a tolmácsnak, hogy kísérje őt Deák Dániel nagyuramhoz, -kezdett ünnepélyes bókokkal közeledni, mit a tisztelgés tárgya -észrevevén, háttal a lepcső felé vonult, nem tudván, vajjon szükséges-e -ily véletlen és előre nem látott eset alkalmával helyt állani, vagy -pedig tanácsos valahol menedéket keresni. - -Ily kétes indulattól mozgatva, háttal kezdett a lépcsőkön fölhaladni, -mindig megtartva méltóságos és komoly arczkifejezését. - -A tálczát hozó török ezt ünnepélyes szertartásnak képzelte s a kellő -közöt mindig megtartván, csaknem földig érő bókok közt ment a -nagytekintélyű uraság elébe. Háta megett pedig a tolmács majomhűséggel -utánozta a tálczást. - -Deák Dániel a tárt főajtóhoz hátrált, midőn a bókvető török a felső -lépcsőn volt. A küszöbön a szegény öreg bátorsága ingadozni kezdett; de -győzött homályos aggodalmain a szégyen, az átallás. - -Szóval, nem akart félénk lenni. - -S tehát a régi tempót megtartva, háttal huzódott tovább. - -Hasonló lelkiismeretességgel őrizvén a távolságot, hajlongott feléje a -török. - -Így utaztak át vagy négy szobát, a közzavar és fejetlenség miatt -észrevétlenül. - -Végre a nagy rokon írótermébe hátrált Dani bácsi, honnan már nem volt -kijárat. - -Itt észrevehető zavar ült ki arczára, de kedélyháborgásain ismét győzött -a férfiassági ösztön. - -[Illustration: A régi tempót megtartva háttal húzódott tovább.] - -Hátrált tehát és hátrált szabály szerint, míg az íróasztal -föltartóztatá. - -A török pedig a kimért távolságot nem veszítvén el szeme elől, szintén -megállott, várván, hogy még minő ünnepélyesség van hátra. - -Dani bácsi ekkor föltalálva magát, megkerülte az asztalt, s leült a -bőrkerevetre, hol Werbőczi szokott ülni, midőn ír. - -Itt összekulcsolt karral várta be a veszélyt, mint karszékén a római -senator a gallusokat. - -Most a török az asztalhoz lépett s rátévén a nagy ezüst tálczát, -szólott: – Allah nagy és az ő prófétája Mahomed. A hatalmas Szolimán -basa üdvözli a szintén hatalmas magyar kadit s fogadását teljesítvén, -ime! küldi ajándékba az ezüst tálczával együtt a vitéz Hamzsa bég fejét. - -Erre a tolmács magyarul mondá: – A nagyságos basa a magyar kadi titkárja -gyilkosának fejét tisztelettel küldi. - -S most fölleplezte a tálczát. - -– Úr Isten! Hisz ez Barnabás diák! – nyöszörgé Dani bácsi, merev -szemekkel tekintvén a lemetszett fő merev szemei közé. És azalatt, míg a -török követ tolmácsostul szabályos bókok közt hátrált ki a szobából, még -mormogott valamit, de már érthetetlent, s aztán a kerevet hátához -szegezte fejét s mozdulatlanul nézett a halott szeme közé. - -Ily helyzetben találta őt Dora; de már mint többé nem élőt. - -* - -Werbőczi győzelmi mámorral és bár nem víg kedélylyel, mert Elemér -elvesztése után a jámbor öregnek örvendenie nehéz lett volna, de -legalább a közügyek iránt megnyugtatva távozott a basától. Azonban már a -királyi palota lépcsői előtt értesült szeretett rokonának, Dániel úrnak -véletlen haláláról. - -– Ki akar-e tengelyéből billenni a föld, vagy csak családomat és azokat, -kiket szívem kedvel, akarja hátáról lerázni? e nagy kérdés, a -gondviselésnek ez új talánya, foglalkoztatá őt a díszhintó bársony -vánkosain. - -Midőn szolgái a tornáczlépcsőre leemelték, nehezebbnek gondolták, mint -eddig volt s kettő vezette közülök a főterembe, hol, mint a mankóit -eldobó sánta, kinek a megváltó mondá: járj, kibontakozva szolgáinak -kezéből, ideges fölhangoltsággal rohant írószobájába, honnan épen akkor -vitték ki Dánielt, hogy felöltöztetve a nyujtóztatóra tegyék. - -– Csakugyan meghalt! – kiáltá Werbőczi, épen midőn belépett az -alabástrom fehér Dora s összeroskadva az élet terhe alatt, tántorogni -kezdett, de hirtelen egybeszedvén magát, távozott intézkedéseket tenni s -Werbőczi csak e halk szavakat hallá suttogó ajkairól: - -– Van-e Isten? - -– Fellegek közé takarta arczát, leányom, de talán képe kiderűl sírjaink -felett s mások fogják létét érezni csodáiban és vigasztalásaiban, zokogá -a vén ember, de könnye egyszerre megfagyott, mert mellette emelték -tovább Deák testét és szemét ösztönszerűleg kelle a torz vonásokra -vetnie. - -Nemsokára gerinczében is kezdé a hideget érezni, mi természetes volt ez -újabb csapás után. Halántékai élénken dobogtak, szeme sugárzóbb és -homloka forró lett. Bizonyos nyugtalanság hajtotta ide-oda. Sürgős -parancsokat osztott ki, de elfeledé, mit akar s a cselédeket czéltalanul -zaklatá. Most eszébe jutott, hogy senki sem imádkozott Elemérért, Deák -Dánielért s mert ellenségeinknek is meg kell bocsátani, a boldogtalan -Hamzsa bég lelkéért. Hűvös est volt. Felölté mentéjét s a folyosón, mely -lakását a mezítlábos barátok zárdájával egybeköté, végig suhanva, -koczogott, csengetett a zárdaajtón. E szerzetesek is elköltöztek volt a -sírok földúlása, a harangok levétele s a templomok megszentségtelenítése -alkalmával. De hátha valaki visszakerült s őrzi az elrejtett monstranst, -az üldözött papiruhákat és a vértelen áldozat oltárkövét. Sokáig -koczogtatta az ajtót Werbőczi s végre úgy rémlett, mintha neszt hallana. -Most bekiáltott: az ügyefogyott Werbőczi akar imádkozni és gyónni! A -kulcs nyikorgott a zárban s az épület egyetlen élő lénye, egy -deficientián tengő öreg pap, ki tévedései lerovásáért vezeklési czélból -az elhagyott zárdába visszatért, «amen»-nel fogadá a magas vendéget, kit -csekélységének érzete levert. - -Templomgyertya helyett mécseket gyújtottak a kápolnában. A pap -Werbőczitől segítve, egy követ, mely titkos lépcsőt fedett, félretolt s -csontok és hamvak közé menve le, az áhitatra szükséges könyvet, ruhát, -feszületet és szent edényeket hozott elő. Hosszas volt az isteni -tisztelet, hideg a lég s midőn Werbőczi ágyába lefeküdhetett, valóságos -láza volt. - -Másnap, bár semmi határozott kórjelenség nélkül, bágyadt és gyönge. -Turgovics tanácsolta, hogy ne keljen föl. Meg is tevé. - -A budai basa pedig értesülvén, hogy méltóságos barátjának mily derék -rokona halálozott meg, sajnálkozó bizottságot küldött hozzá és Dora -kisasszonyhoz is. Megigérte, a mi pedig törvénysértés volt, hogy a -vidékről hozat papot, ki rendes beszentelés és házi istentisztelet -mellett temesse el a nagy férfiú öccseúrát. Ennek az igéretnek nesze az -igazhitű törökök közé is elterjedt, tömérdek visszatetszést gerjesztve. -Csakugyan a gyaurokkal czimborál a kormányzó, mondá Zulkifar. Ennek még -rossz vége lesz; sajdította legalább tíz softa s ime! tüstént akadt egy -török szent, ki a Szent-György-térnek egyik hegyes kövére ülve, -megszakgatta ruháit, habot túrt ajkán s földingást, dögvészt, -csillaghullást, véres háborút, éhséget és napfogyatkozást kezdett -jósolni. Erre a török őrség a pékeket fenyegeté a drága kenyér miatt s a -keresztyének titkos összejöveteleiről beszélgetett. De a basa -hidegvérűségét a nyugtalanság e jelei nem ingatták meg s hagyá a szentet -a hegyes kövön ülni, gondolván, hogy ez úgysem tarthat sokáig. Minden -válság nélkül szállott le a nap s a dervisek a mecsetről szép ének -mellett kiabálták az alvó városnak az éj óráit. Már a menny boltjáról -sok csillag tünt le, midőn Turgovics előbb lassú, aztán növekedő és -zajos koczogást hallott háza kapuján. - -– Vajon mit akarnak elrabolni? – gondolá s várta az alabárdok ütéseit; -de csak dörömbölésnél maradt a dolog. - -– Talán nem is törökök, hányá-veté magában, de mégis jó lesz leányomat -elrejteni. Ezzel gyertyát gyújtott, felkölté nagyobbik magzatát, mondá, -öltsön magára ruhát s midőn ez megtörtént, a remegő tündért, vaspántos -és nehéz lakatú boltba zárta. Ekkor a félelemtől szintén átjárt -cselédnek parancsolá, hogy menjen le s tudakolja meg, kik vannak a -kapunál. Maga pedig hidegvérűségét megtartva, két pisztolyt tett az -asztalra. - -A cseléd csakhamar többedmagával nyargalt a lépcsőn föl. – Werbőczi ő -nagysága veszélyesen beteg, kiálták. Kérjük kegyelmedet, szólt most a -szobába rohanó komornyik, keresse föl az orvost s hozza hozzánk, mi -elkísérjük. - -– Fogjanak be gyorsan, parancsolá cselédjének Turgovics, sietvén a -közben leányát a zár alól fölmenteni. - -Szürkült már az ég, sőt a ködön át is kezdett a szegélye vörösödni, -midőn Turgovics a hévizi zsidóorvossal, ki boldogult nejét siker nélkül -gyógyította, megérkezett. - -A szerencsétlen beteg feje, nyaka, teste dagadni kezdett és kékült. De -gyomorfájdalmai már szüntek. - -Az orvos megnézte a szenvedőt s arcza nem csak komor, de ijedt is lett. - -Kiosont a szobából s utána Turgovics. - -– Uram, szólt ekkor suttogva, mint hallám, a török laktanyákon -csodálatos betegség ütött ki, melynek kórjelei csalódásig hasonlítanak a -mérgezéshez; de én, mint orvos, mégis oly tökéletes mérgezést látok itt, -melyet ekkora szolgai hűséggel semmi ragály nem utánozhatna. Istenem! én -ellenmérget nem hoztam magammal és már késő is volna. - -– Csütörtökön a basánál ebédeltünk, jó lesz az ellenmérget elhozni. - -Midőn az orvos a basa nevét hallá említeni, arczáról sűrűn kezdett a -veríték permetezni s így gondolkozott magában: Werbőczi arczán a halál -pecsétje van s vére már üszögösödik. Ha én az ellenmérget vele bevétetem -s véletlenül kisül, hogy ragályban szenved, akkor a basa leütteti a -fejemet, mert gyanúsítottam őt. Ha pedig az ellenkező eset kerülne elé s -a mérgezés megállapíttatik, akkor a basa szintén leütteti fejemet, mert -rémítő bűnét föllepleztem. - -Míg az orvos ez iszonyú alternativát forgatá elméjében, Turgovics őt -sietségre nógatta. - -– Uram, szólt a szorongatott orvos, Werbőczi ő nagyságát semmi tudomány -nem mentheti meg. Nekem ez esetben csak orvosi tekintélyemet kell -fentartani. Ismét megvizsgálom tehát a beteget; mert ha az új ragályban -szenvedne s én a mérgezésre adnék ellenszert, ez siettetné a feloszlását -s ellenségeim rám kenék, hogy ő nagysága a kórállapot fonák felfogása -miatt lett a halál áldozata. - -Oly igaznak látszott az orvos aggodalma, hogy Turgovics semmi kifogást -nem tehetett. - -Aeskulap tanítványa pedig feszült figyelemmel vizsgálta a beteget s -ismét félreintvén Turgovicsot, mondá: Csakugyan több finom jel kezd arra -mutatni, hogy ő nagysága az új ragályt kapta meg. Különben a felbontás -alkalmával kiderülhet: tévedtem-e vagy nem? (Hadd bontsa más föl, -gondolá az orvos, én akkor nem leszek itt.) - -Szoliman basa hamar értesült, hogy méltóságos barátja beteg. Tüstént -szigorúan megparancsolá házi orvosának, szedje össze minden tudományát, -mentse meg a legyőzhetetlen padisahnak és a dicső magyar népnek a -nagyhírű hazafi életét. - -Gyorsan el is indult a tudós örmény, hogy a halált növénycseppekkel vagy -bűvös szavakkal visszautasítsa. - -Midőn tisztesség tekintetéből a beteghez bocsáttatott, elbeszélte a -zsidó hivataltársának, hogy az ő keze alatt már kilencz ragályos volt s -hat közülök el is ment a paradicsomba; de meg kell vallania, hogy az új -nyavalya oly tökéletes alakban egyiknél sem fejlődött, mint méltóságos -Werbőczinél. - -Ekkor a szomszéd szobába magokhoz vonták Turgovicsot, mintha orvos -volna, és tanácskoztak vele. - -Ennek már testén-lelkén átjárt a sors nehéz kereke. Szívesen fekünnék -Werbőczi mellett a terítőn. De életúnt közönye mellett is terhére volt a -sok alkalmatlankodás és egész alázatossággal kérte az orvosokat, -pihenjenek, ne törjék a fejöket többé s hagyják Werbőczit csendesen -meghalni. - -Természetesen, az ily kivánat túlságos és nem teljesíthető volt. Az -orvosok sürögtek továbbra is. - -A budai nép pedig értesülvén a nagy csapásról, tódulni kezdett az -udvarba. Ekkor a basa rendeletéből török strázsák vették át a ház -kapujának őrzését s visszaszoríták az összesereglett tömeget. - -Most a beteg Turgovicsot kérette magához s midőn ez megjelent, esdőleg -intett kezével a mellette virrasztott Dorának, hogy távozzék. - -– Az Isten még ma magához veszi bűnös lelkemet,… tévedéseimnél is -nagyobb kínokat szenvedek,… ha halálom erőszakos volt, tanulságul -szolgálhat azoknak, kik természetelleni szövetségekben bíznak… Átkos -hivatalom alkalmasint barátom uramra fog szállni. - -– Kétségkívül, nagyságos úr! mert engem minden bajnak föl kell keresni. -De kiviszem, hogy utódom ne legyen. - -Werbőczi, ki jóformán már csak kezét mozgathatta, helyesleni látszott -utolsó csalódásának szétoszlatását. - -– Van egy emlékiratom… azt… - -– Igenis, azt én tűzbe dobom, nagyságos uram. - -– Tedd meg barátom!… Köztünk és köztök csak a fegyver határozhat. Ha -temetésem a szükséges szertartások nélkül történnék,… mondass árva -lelkemért miséket mind Ferdinánd, mind Izabella országaiban. - -– Nem mulasztom el… Egyébiránt a basa nagy pompával fogja nagyságodnak -megadni a végtisztességet; mert azt fitogtatja, hogy tisztelője és jó -barátja volt. - -– Most figyelj szavaimra, mert hangom kezd elhagyni… Dorát saját -gyermekemként szeretem,… ő nagy lélek… csodálatos jellem, kit minden -csapás, mely mást lesújtana, fölemel… Atyját tegnap temeté el, -harmadnapon engem fog… nagybátyja erőtlen vén ember, ki a gyászhíreket -sem fogja túlélni… Ő egyedül marad… De engem távozásakor kért Izabella -királyné, hogy szükség esetében folyamodjam kegyelméhez… Fogalmazz egy -levelet,… rövidet, hogy legyen még időm aláírni. - -– A levél rögtön kész lesz s benne esdekelni fogok a királynénak, hogy -Dora kisasszonyt vegye udvarába. Minthogy pedig a tél maholnap -nyakunkon, a közlekedés bizonytalan, sőt rablóbandák által -veszélyeztetve van: rá fogom bírni a basát, ki gonoszságát a szolgálati -készség mázával fedi el, hogy nagyságod temetése után rögtön erős -kiséretet rendeljen mellém, ki előbb Erdélyország széleig akarom a -kisasszonyt kísérni s csak azután veszem át megátkozott hivatalomat. - -Werbőczi gyuladt szeméből egy könny csordult ki. - -Turgovics gyorsan megírta a levelet; de a szózatos ajak, mely hajdan -egész országot bírt lelkesedésbe hozni, a kór szigorú fejlődési folyama -szerint, már akkor elvesztette a hangot s Werbőczi, midőn dagadt kezével -az aláírást nagynehezen bevégezte, nyöszörögni sem tudott, noha -látszott, hogy van még kivánni valója. - -Turgovics az élőhalottnak torz és alaktalan arczára szegzett szemekkel -gondolkozott egy hosszú perczig. Azután kiment a szobából s az íróasztal -fiókjait fölkutatván, lepecsételt irattal jött be. - -– Im ez a nagyságod véghagyománya, melyben több jótékony legatumokon -kívül, a mezítlábos barátok zárdájáról is megemlékezik. Az okiratot, -hogy el ne tévedjen, zsebembe rejtem és pontosan végre fogom hajtani. -Most már az óra mögül a kis érczfeszületet elhozom és nagyságod kezébe -teszem. Mi megtörténvén, bevezetem Dora kisasszonyt s leültetem a -nagyságod ágya melletti karszékbe, magam pedig eltávozom: ezzel rendben -van minden. - - -IX. - -Izabella királyné uralkodása a két Deák tekintélyének növelésére -szolgált. - -Mihelyt a rend helyreállott, kiki megemlékezett, hogy mekkora hűséggel -viseltettek a trón iránt s mindig kivételes következetességgel léptek -föl minden fondorlat és lázítás ellen. - -Nem lett volna tehát hiánya a látogatóknak, ha Pista bácsi leereszti a -dobogót, de ő hű maradt fogadásához s figyelembe sem vette a jeladó -sípot és kürtöt. - -Hosszú volt a nap, rémséges hosszú, s ámbár Flórián pater betanulta -Dániel úr vitatkozási modorát, Pista bácsi finom műérzéke észrevette a -szolgai utánzást, mely az eredetinek csak külsőjét tudja visszaadni, s -méla mosolylyal mondá: – Másolat biz ez, pater, másolat! - -Aztán ha Flórián helyettesíthette volna is legalább a refectoriumban az -eltávozott testvért; ugyan ki feledtetheti el csak egy perczig is Dorát, -s ki keltheti föl azt a csalálmot, hogy az ételek nem izetlenek, a vidék -szépsége nem halványabb, a ház bútorai nem kényelmetlenebbek, a falképek -szemlátomást nem kormosodnak, a por kiméletlenül nem lep el mindent, s -maga az öreg épület roskadozni nem akar azóta, hogy Dora odahagyta az -atyust s nem kiván neki sem «jó reggelt» sem «jó estét?» - -Pista bácsi még Dorka zsémbjeit, hóbortjait sem becsülte érdemén alul. -Tudta, hogy ez a képzelt dissonantia is azon összhangzáshoz tartozik, -melyet a Deákék boldogságának neveztek, s mely nemcsak fényből, de -árnyakból is állott, nemcsak örömmel, hanem apró kedvetlenségekkel is -fűszerezte az órákat. - -Midőn az új gazdasszony a kamarából a konyhába, s onnan a cselédszobákba -ment, Pista bácsi a karszékbe ülve figyelt és szomorúan mondá: – Bliktri -az egész! nem úgy zörgeti a kulcsokat, nem úgy hesseget a csibéknek, nem -úgy csapdossa az ajtókat, mint Dorka! - -Aztán a borról, mely a szentkönyv szerint is megvidámítja a szívét, -egészen lemondani, Pál apostol Thimotheusnak adott tanácsát, egy fogadás -miatt szemügyre nem venni; valóban ez oly szomorú állapot volt, melynek -hatása alól Pista fiatalabb erővel sem tudta volna magat kiszabadítni. - -Köszvénye az új életrend miatt bujdosni kezdett, s néha a test nemesebb -részeit is fenyegette. - -A Márton lúdja, mely az előbbi években a refectoriumot vigadó -vendégekkel töltötte meg, most minden ünnepély nélkül került a nagy -fatálczán az asztalra, s most először nem bírta Pista bácsi, régi -kötelessége szerint fölmetélni. - -Másnap nyavalyája zordabbá vált. Flórián orvosságul dicső-szentmártoni ó -bort tanácsolt, de javaslata, mint papi álláshoz nem illő, -visszautasíttatott. - -Erdélyben egykor a Katalin napja nevezetes volt, mert ekkor érkezett meg -Orsováról nagy öszletben a viza és kaviár. Portus, Alvincz, -Gyulafehérvár, s a Maroshoz közel eső vásáros helyek oszták szét az -egész országba, a karánsebesi csigákkal együtt. - -Midőn e kedvelt eledelek a refectoriumban átvették a főszerepet, a -tapasztalt Flórián pater erősebb borokkal tölteté meg a serlegeket, s -midőn Pista bácsi, kit karszékestül együtt hoztak az asztalhoz, enni -kezdett, a pater elébe tolt egy serleget, s midőn a háziúr kedvetlenül -vonta össze homlokát, zsebéből pecsétes levelet szedve ki, mondá: – -Nagyuram! itt nincs helye több tergiversatiónak; mert íme, elhoztam a -püspöki vicarius ő főtisztelendőségének dispensatióját, mely kegyelmedet -betegségének tartása alatt feloldozza szent fogadása alól. Nosza! tehát -cseréljük ki ez ó borral a vizet, melynek egyébiránt az érdemeit én -kellőleg tudom méltányolni, különösen a mosogatásnál. - -– Tisztelendő atyám! szólt Pista bácsi, látható megindulással, nagy -köszönettel tartozom a feloldásért; de lelkiismeretemben nem hiszem -jogosítva magamat a szívet vidámító ital használatára, valameddig Dani -öcsém s Dora felől az első jó hirt nem veendem Budáról. - -– Boldog Isten! mi lesz ebből a világból, sóhajtá Flórián pater, ha -kegyed is megtagadja az engedelmességet egyházunktól, melynek mostanság -annyi ellenségei vannak. - -– Tagadom a pater vádjának igazságát. A vicarius csak megengedte, de nem -parancsolta a bort. - -Ezzel Pista bácsi egy egész pohár vizet lenyelt. - -– Per amorem Dei! sóhajtá Flórián pater, ujjait tiltólag emelve föl, hát -nem hallotta kegyelmed, hogy maledictus piscis, tudniillik a második -vízben? - -Síp, kürt s hatalmas zsivaj szakítá félbe a vitát. - -– Nem segíthetek, nem fogjuk leereszteni a dobogót, igen sajnálom, de az -ember nem játszhatik a szavával. - -Pista bácsi saját szívének megerősítésére mondá e szavakat; mert azt -csak nem hihette, hogy a várkapun kívül állók meghallhatják. - -– Hát ha nők, a kik bebocsáttatást sürgetnek? – mondá Flórián, véduránál -a lovagias érzésekre kivánván hatni. - -– Mit sem tesz, pater. Mi laikusok a nőkért sem szoktuk fogadásunkat -megszegni, kivévén ha az a hűségre vonatkozik és még fiatalok vagyunk. - -Most belépett a várnagy. – A kulcsért jöttem – szólt lihegőn, Budáról -megérkezett a társzekér! - -Pista bácsi bár köszvénye a pohár víz óta igen kezdett alkalmatlankodni, -majdnem kirugta a széket maga alól s kézmankó nélkül emelkedett föl. -Azonban érzé, mily nehéz volna a várkapuig vánszorgani. - -– Nyissa ki kegyelmed helyettem a kaput – szólt, a kulcsokat a -várnagynak átadva. - -Nem sokára megérkezett a nagy rokon biztos embere, s névszerint elmondá, -hogy Werbőczi ő nagysága, Deák Dániel nagyuram, Turgovics Miklós ő -kegyelme, Deák Dora kisasszony és Csapi Andrásné asszonyom külön-külön -és együtt egészségben vannak, s köszöntik, üdvözlik és tisztelik -nemzetes és vitézlő Deák István uramat. - -– Éljenek! – kiáltá stentori hangon Pista bácsi, s kezével intett a jó -hirt hozó szolgának, hogy már hallgasson. - -Ekkor megtölté az ebéd elején Flórián pater által elébe tolt, de akkor -visszautasított serleget s parancsolván, hogy a legnagyobb talpast a -nagy Werbőczi biztosának nyújtsák át, mondá: – Most már mindnyájunknak -körömhegyig ki kell üríteni az áldomást! - -Meg is történt, s Pista bácsi legelőbb fordítá fel az üres serleget s -körméhez tartva mutatá, hogy arra alig szivárgott le egy csepp. - -Ekkor kérdezni akarta: ki legyen Turgovics Miklós, de kiváncsiságát -fékezte az a gondolat, hogy hátha nagy tudatlanságot árul el. – -Különösen örvendék, szólt, Turgovics Miklós uram szíves megemlékezéseért -is. De hát kegyelmed, mi jót hozott Elemérről? - -– Komjáthi Elemér úrfi frissen van, ő nagysága jobb keze és szabad -királyi Buda városának minden szép leánya, hogy a nőket ne is említsem, -fülig szerelmes bele. - -– Ej a nagy kópé! No már ezt még sem hittem volna. És Barnabás diák mit -csinál? - -– Talán János diákot érti a nemzetes és vitézlő uram! Ő is jól van, -tudós ember, de bizony mi nem nagyon szeretjük. Lenéző, akadékos, s azt -hiszi, hogy csak neki töltötték kanállal a fejébe a tudományt. - -– Lám, lám, pater! Barnabás megváltoztatta a nevét. - -– Bár csak a természetével is azt tette volna – jegyzé meg Flórián -pater. - -– Leveleket is hoztam – szólt a küldött, tárczájából kikeresvén s -átadta. - -Most az asztal föloszlott, s István urat a legnehezebb, de roppant -fáradalmai daczára is örömmel elvállalt kötelesség vezette szobájába, -tudniillik a levelek elolvasása. - -S melyiken kezdje meg? - -Dániel úr szögletes írása az articsókához hasonlított, a mennyiben csak -apró izenként vala kifejthető: ellenben Dora finom kézvonásai még Pista -bácsi rossz szemének is könnyű táplálékot igértek. - -– Essünk át előbb a nehezen – mondá hősies lélekkel. - -Werbőczi nem zsidóbiró: előbb ezt olvasá ki. – Már így meghalni is -könnyű! – sóhajtotta, minthogy épen hasgató csúzfájdalmakat érzett -lábától oldaláig mindenütt. - -Azután azon szakhoz ért, melyben öcscse rendeli, hogy tüstént nyittassa -ki a várkaput és csődítse össze a vendégeket. - -– Teljesíteni fogom ő kegyelme kivánságát, – mondá és a tornácz közepébe -állva, stentori hangon kihirdeté, hogy a várkapu éjjel-nappal tárva -nyitva álljon. Egy lovas vágtasson a guardiánhoz, a másik Zsombori -uramhoz, a harmadik a járás szolgabirójához s ejtse útjába Dorgó és -Kamuthi uraimékat, s üdvözletem mellett hívja meg holnapra ebédre, mert -nagy öröm, mert ünnep van a háznál. - -E rendelet után visszatért a szobába, hogy tovább olvassa a levelet. - -Midőn pedig a levél végéhez ért, mely rejtelmesen czélzott a vőlegényre, -kit Budáról le fognak hozni, s a tizenhét éves tokajira, melyet neki meg -kell kóstolni, számba sem véve a híves időt, személyesen a pinczébe ment -s a fülkéből kivétetvén az átalagot, abból egy kerek, talpatlan nagy -serleget megtöltetett, s más tokajiból a hiányt kipótolván, a drága -tartalmú edényt lepecsételé a közelgő menyegző számára. - -– Most jőjjön hozzám fel a pater, a várnagy és minden régi hű cselédem! -– rendelé, s azon rövid időt, míg parancsa végrehajtatik, Dora kedves -sorainak szentelé. - -Midőn e befejezéshez ért «mindnyájan boldogok vagyunk», dehogy vette -észre rajta Dora könnyét! Sőt úgy eláztatá ama szót: «boldogok» szemének -a szertelen öröm miatt sűrűn omló nedvével, hogy soha többé senkinek sem -lehetett volna azt elolvasni. - -Zokogás közt lepték meg cselédei. - -– Mily rendkívül jól érzem magamat! Nem hittem volna, hogy így lehessen -örvendeni. A boldogság köröskörül fogott, körmöm hegyében is több van -belőle, mint a mennyit a fényes királyi palotákban találni lehet. Hogyan -érdemeltem meg ezt? - -Ezzel átölelé Flórián patert s a vén várnagyot. - -Megszorítá a legalsóbbig mindenik régi hű cselédje kezét, – e serleg -bujdosni fog közöttünk, mondá, nagyot ürítve belőle, s Flóriánnak -hasonló czélból adva át, ki a jelenlévők nagy csodálkozására tovább -szolgáltatta azt, míg eldönthették, a nélkül, hogy valami belőle -kicsordulhasson. - -– Már csak azt akarom néktek barátaim, híveim, titokban megsúgni, hogy -Budáról vőlegény jön házunkba, s hét megyére szóló lakadalmunk lesz. - -Az örvendve távozó cselédség s még Flórián pater is késő estig törték -fejöket a vőlegény ki- s miléte felől. De hogyan találhatták volna ki, -midőn Magyarországon annyi fényes nagyúr van? - -* - -Az ebédre megjelentek másod napon a vendégek; de fájdalom! Pista bácsin -a felindulás és a rögtön megváltoztatott életmód, meg az áthülés -következésében, erőt vett a nyavalya. - -Karszéken vontatta magát a refectoriumban, s a régi falképek oly -részvéttel néztek rá, hogy a szegény öregnek könny csordult ki szeméből. -– Maga rendjén van, – gondolá, ha Isten az árnyékvilágból kiszólít. -Megelégedéssel éltem vén napjaimig, s midőn szemeimet be kell hunynom, a -gondviselés kegyelme a legnagyobb örömből bőven részeltetett. Dani -öcsém! üríts poharat a menyegzőkor emlékemre, s feledd el, hogy igen -sokszor vitatkoztam veled, pedig mindig neked volt igazad. Áldásom -legyen rajtad fiam Elemér és leányom Dora! - -Ily elmélkedéseket szőtt és font gondolatai közé Pista bácsi, míg az -ebéd nélküle költ el. - -Aztán lefeküdt, ágyvánkosa alá helyezvén a két levelet. - -Betegsége naponként sulyosabbá lett; de a mosoly soha egészen nem -költözött el ajkáról, mindig mondani látszott, hogy, ha a temetés ki nem -marad, azért a menyegző is bizonyos. - -Végre más levél is jött Budáról. - -Az öreg homályosodó szemei még észrevették, hogy az idegen kéz írása (a -Turgovicsé volt), de az öreg elhaló hangja még nyilatkozhatott felőle, -még pedig ily formán: – A levelet nem kell feltörni. Mert ha jó van -benne, nem lehet több, mint a mennyi a más kettőben volt; ha pedig -rossz, arról én nem akarok semmit tudni. - -Flórián pater az asztalra helyezé a levelet, Pista bácsi pedig nagy -lélekzést vőn, s azzal meg is halt. - -A guardian egy előbbeni szóbeli meghagyásnál fogva átvette a Deák -testvér uradalmának igazgatását, melyek csaknem fele a leányágat is -illette; a másik fele pedig a fiscusra szállt volna, föltéve, hogy Deák -András, ki szintén a Szőkefalviak közé tartozott, de a Majláth -lázításába volt keveredve, Áron vajda által török kézbe nem -szolgáltatik. - -Az uradalom buzájából és mustjából a levitarészt pontosan kifogták ugyan -a minoriták, de aztán oly szorgalmasan gazdálkodtak, hogy még a szomszéd -megyében is alig volt birtok, melynek csűre és pinczéje legyőzhette -volna a refectoriumos várkastélyét. - - -X. - -Tíz évnél több telt el. - -– Csak négy hű alattvalóm személyének biztosítását kívánom még; mert nem -akarom, hogy a törvényes trón iránti ragaszkodásukért vértanúkká -legyenek, – szólt Izabella királyné. - -Castaldo, Nádasdy, Báthori és Herberstein, Ferdinánd teljhatalmú -biztosai, elfogadták e föltételt is. - -Izabella megnevezé híveit, mondván, írják kegyetek alá a menevédet -Balassa Menyhért, Kendy Antal, Kis Péter és Csáky Mihály számára. - -Ez teljesíttetvén, 1551-ben julius 21-kén Kolozsváron a Szent-Mihály -főegyházban megjelentek az ország összehivott rendjei, s a nagymise -bevégzése után a következő jelenetnek voltak tanúi. - -Az oltárnál a szerződésre, mely Izabella országait Ferdinándnak adja, -előbb esküt tettek Ferdinánd és leánya Johanna nevében – ki Zápolya -Zsigmond arájául jelöltetett – Castaldo, Nádasdy és Báthori; azután -megesküvék Izabella saját maga és fia nevében. Ekkor az oltárhoz lépett -György frater s ő is a szerződés megtartását hittel kötelezé. - -Most Izabella hívei az állványra letették a szekrényt, melyben a -következő tárgyak voltak: a szent korona, a királyi pálcza, az -országalma, szent István palástja, a papucsok, a stola, az öv, egy -megrepedt kristály, egy aranyba foglalt hiaczint, egy drágakövekkel -rakott nyak- és mell-ék s egy arany ékszerekkel hímzett selyemkelme. - -Míg a Ferdinánd biztosai e kincseket átvevék, a királyné így szólott: – -Ime átadom nektek magyar emberek a magyar birodalom koronáját és -jelvényeit, királyotok Ferdinánd számára. Engedje az ég, hogy nektek, -hazátoknak és az összes keresztyénségnek üdvére szolgáljon. De én úgy -sejtem, s adná Isten, hogy csalódjam! miként ti ezentúl soha többé e -drágaságokkal a ti népetekből, a ti véretekből származott király -homlokát nem ékesítitek föl. Nem tudom titkolni azon érzést, hogy rajtam -és fiamon igazságtalanság követtetett el; de végrehajtom, mit idegen -akarat rám erőszakolt; azonban a megtörhetlen remény vigasztal, hogy -fiam, az uralkodásra született és növelt árva, mostani kibújdosásom -daczára majd egykor Isten segedelmével és a ti közreműködéstekkel, -jogaiba vissza fog helyeztetni. - -Izabella több mint királyi büszkeséggel ejté a végszavakat, s tekintete -villámos és kihivó volt. Az ország rendei pedig lesütött fővel -hallgattak, magok sem tudván: a bezárt mult jobb-e, vagy a megnyilt -jövő? - -S Izabella most második királyi lakából vándorolt el. És hová? Valami -sziléziai kis herczegségbe. Százezer arany, s Johannának Zsigmond -számára eljegyzett keze volt a pótlék, mely egy nagy ország és egy a -megaláztatások közt is még mindig fényes korona elvesztését -ellensúlyozta. - -Hölgyek, fiatal leventék és éltes államférfiak kisérték, részint -hajlamból, részint kötelességérzetből, vagy határozott parancs -következésében, – egészen Erdély határszéleig; mert azontúl csak a -melléje rendelt csekély őrizet volt menendő. - -Izabella, a mióta uralkodni és szigorúan kormányozni szokott, a férfiak -szilajabb tulajdonaiból is sokat sajátított el. - -Szeretett vadászni, s midőn az üldözött szarvast már kifárasztották és a -menekvéstől elzárták, föltürte ingujját is, hogy szabad és erős kézzel -adhassa meg a halálos lándzsadöfést. - -Cziblesen egy ellene rohant medvét ejtett el s a bölény-vadászaton csak -Balassa ügyességének köszönhette a felbőszített fenevadtól, melylyel -szembeszállt, szerencsés menekvését. - -Ily koczkáztató mulatságok csak a gyakorlott lovagnak valók voltak, s -Izabella, ki Mátyás király palotájában az olasz költők rimein -ábrándozott, s a szemkápráztató fény mellett a csendélet homálya után -epedt: a gyulafehérvári küzdelmes évek alatt büszke lenézéssel tekintett -vissza azon urakra, kik a veszélyes merevényeken, hol egy botlás a halál -volt, kikelt arczczal száguldottak utána. - -A lóról egy ügyetlen lebukás a kegyelemből is kiejtette udvaronczait. - -Palotahölgyei is, kivévén a renegát nejét, ki iránt határtalan -gyöngédséggel viseltetett, kénytelenek voltak amazonokká alakulni, ha az -elüzetést nem szégyellék, s gyakran megtörtént, hogy a gyöngébb -természetűek egészségökkel fizették meg tanulmányaikat. - -A sok törődés, a sok gond, a fáradhatlan tevékenység, a rögeszméig vitt -uralkodási szomj, az éhes nagyravágyás és a Martinuzzi ellen mindig -növekedő és soha pihenni nem tudó ingerültség, a bosszútervek, s az -azokat meghiusító államférfiúi bölcseség vagy a föllobbant nagylelkűség, -melyet Izabella soha egészen nem vetkezhetett le, – mindezek együtt oly -erős és a létrendszert megrendítő indulatok, szenvedélyek, küzdelmek -voltak, melyek a női szépségnek nem kedvezhettek és az egészséget is, a -fiatal kor daczára, alá kellett ásniok. - -A királyné most is lóháton utazott, s hintójában a vén udvarmesterné és -ha elfáradt, a renegát neje ült. - -Zsigmond a király, kit anyja a szív sajátságos ellentmondásánál fogva -kényeztetett, s még a szellőtől is oltalmaz, tanítóival egy külön -kocsiban ült, s nem törődve a Kolozsvárott hagyott koronán, a -szabálytalan latin igék hajlításain és a hiteszméken vitatkozott. A vén -bölcs és beteges testalkotású gyerek gondolkodó arczát, csodálatos -ötleteit és mélabús kedélyét még a tiszta ég, a gazdag növényzet, a -ragyogó nap és a tarka úti jelenetek sem birták változtatni. Izabella, -ki nyugtalan természeténél fogva többnyire elől lovagolt, s követőit -néha messze hátrahagyta, midőn gyereke eszébe jutott, száguldva tért a -kocsihoz vissza, s míg a kis Zsigmonddal beszélt, tekintete nyájas, -részvétteljes és valóban megnyerő volt. - -Ilyenkor fiatalnak is látszott, s a régi igézet és bűbáj a szigorú és -dúlt vonásokon föléledt. - -Termete bár szikár, sőt majdnem sovány, minden mozdulataiban kellemes, -de büszke tartású és az előkelőség követeléseit élesen kifejező. Arcza -ideges, élénk, azonban a kora hervadás nyomaival, s azon egészségtelen -pírral, mely a mellkór előjelének sejtethetik. - -Izabella vállán egy dömöszki igen ékes, azonban nem könnyű puskát -hordott, oldalán drágaköves hüvelyű hosszú tőr volt, mellén pedig kis -fekete csontkereszt függött. - -S minthogy nem szereté szabad mozdulatait korlátozni, s többször szökelt -le lováról és árnyas hegyi ösvényeken ment; nem öltött magára uszályos -ruhát s öltözéke majdnem egészen a török nőkéhez hasonlított, csakhogy -fátyolát soha arczára le nem ereszté s picziny lábán magas sarkú -kordován topánt és rendkívül vékony kezén selyemmel hímzett zergebőr -keztyűt viselt. - -Midőn állomásról állomáshoz érve, s mindig apadó kisérettel Erdély -határszéleihez közelítének, a magas hölgy zártabb, sötétebb kedélyűvé -lőn, s az egyenként bucsúzó országnagyok és úrinők általa hideg, rövid -szavakkal bocsáttattak el. - -– Frankensteini udvarunkban, szólt a renegátnéhoz, – kevés kényelmes -szoba lehet, s ennélfogva a hizelgők és élődik látogatásától föl leszünk -mentve. A sagani, friebusi és naumburgi herczegségek, melyekből fiam új -birodalma alakult, párthiveim zsebét még lengyel forintokkal sem -tölthetnék meg, pedig mint tudod, azok csekély értékűek. -Palotahölgyeimnek sem tudnék herczegségünk lovagai közül gazdag férjeket -választani. Ennélfogva még az sem fog meglepni, ha csak fiammal és veled -érkezem híres várunkba, Frankensteinba. - -– Én az ellenkezőjét hiszem, – válaszolá a renegátné. Talán sokan is -fogjuk felséged nemeslelkűségét igénybe venni. A közszeretet, mely -királynénkat környezte, félek, igen költségessé teendi az udvartartást. - -– A közszeretetről beszélsz? De melyik évre gondoltál? 1540-re, vagy -1551-re? – szólt Izabella ajkszegletén finom gúnynyal. Budán nő voltam, -Gyulafehérvárott uralkodtam. Ez a multból és a jelenből sokat fejt meg. - -A királyné ostorával lova nyakát megcsapva, elvágtatott, hogy könnyének -senki tanúja ne legyen. - -Közel voltak már Erdély határszéleihez. - -A renegátné, kit Izabella magára hagyott és a lovászmester, ki hivatalos -kötelességének tartotta minden veszélytől oltalmazni uralkodónőjét, -midőn látták, hogy az a kisérettől messze távozott, s egyedül maradván, -talán még megtámadásnak is mehet elébe, szintén gyorsan vágtattak utána. -De a királyné már eltünt a szem elől, s lova a legnemesebb vérű lévén, a -versenyben, ha a többivel egyszerre indult volna is el, csak győztes -lehetne. - -– Isten őrizzen a nőtől, ha férfi akar lenni – zsémbelődék a vén -lovászmester, paripáját sarkantyújával ösztönözvén. - -– Mekkora gondatlanság! Hisz e vidék zsiványoktól hemzseg! – sóhajtotta -a renegátné, míg ostorával folyvást csapkodá almásszürkéjét. - -Midőn egy hegynyereghez értek, mely két egyenlő magasság közé zárta a -keskeny völgyet, meglátták a királyné arab lovát, mely az útszélen -lépdelve a zablát szájából ki akarta tolni, hogy a zöld fűből kedve -szerint legelhessen. - -Szerencsétlenségnek kelle történni, gondolá a palotahölgy és a -lovászmester, s mindent koczkáztatva nyargaltak le a meredeken. - -Ezalatt Izabella királyné, azon ponton, mely Erdélyt Magyarországtól -elválasztja, egy terebélyes, egy testvértelen hárshoz lépett. - -Itt, mint a druidák papnője térdre borult és imádkozott. - -Áhítatosságát befejezve, kivonta tokjából tőrét, s a hársba, mely hűvös -árnyával körül fogá, bevéste nevét, e szavakkal együtt: Sic fata volunt. -(Így akarja a végzet.) - -Ekkor ismét lóra ült és szótlanul, mozdulatlanul bevárta, míg az egész -kiséret megérkezik. - -– Urak és nemes hölgyek, szólt, itt válik el útunk azokétól, kik tőlünk -elváltak. Kiséretem menjen előre; a haza távozóktól búcsút veszek. - -A még eddig vele levő főrendűek, nem kivánván birtokaikról és politikai -befolyásukról lemondani, rendre megcsókolák a királyné kezét s a -szokásos mentegetőzések közt indultak Kolozsvár felé, magokkal vivén -leányaikat, vagy nőiket, kik eddig palotahölgyek voltak. - -Utoljára maradt Petrovics a rokon, a fővezér és hatalmas temesi bán. - -Izabella jól tudta, hogy a nagy befolyású gróf hivatalát nem teszi le, -hogy ábrándokat kergetve, a száműzetés száraz kenyerét ehesse; de hűsége -felől nem kétkedve, még örvendett otthon maradásán; mert bizonyos -eshetőségekkor ügye erős támaszt fog benne nyerni. - -– Jól tudom, – szólt e nézettől áthatva, hogy hű alattvalóm és rokonom -azon érzéssel távozik tőlem, melyért én még soha eléggé háladatos nem -voltam. Most sűrű köd fedi szerencsecsillagomat; de azért remélem, nem -tünt el, csak láthatatlanná lőn. Ki merné állítani, hogy a trónok -nincsenek a gondviselés különös oltalma alatt, s hogy azon lépcső, -melyről a bitorlók lelökik a törvényes uralkodót, oda többé vissza nem -vezethet? Míg te, kedves bátyám, a kardot hüvelyéből ki tudod vonni, s -karod a zászlót fölemelheti: addig nekem nincs okom a Zápolya-család -jövendője iránt kétségbe esni. - -– Felséges asszonyom, – válaszolá Petrovics elkomorodva, – hűségemen -semmi szenny nem volt. De oltalmazzon meg minket az ég új -polgárháborúktól. Elég volt már a testvérgyilkolásból és saját magunk -ellen emelt fegyvereken kívül is, elég vért ontott közöttünk a török és -német, mint barátunk és mint ellenségünk. Katona vagyok, s más semmi; de -mégis meguntam szanaszét holttesteket látni és attól rettegni, hogy a -kimúltak nagy száma végkép elfeledteti velünk az élők iránti szeretetet -és gondoskodást. Legyen már egyszer béke, ha szinte a gyűlölt Martinuzzi -írná is előnkbe annak feltételeit. - -– Békétek nem lesz, csak megaláztatástok – szólt Izabella hidegen, -büszkén, s legcsekélyebb jele nélkül a kiábrándulás miatti fájdalomnak. - -Petrovics után a vén udvarmesternő tipegett elé. – Úgy hallom, felséges -asszonyom, hogy Frankensteinnak éles levegője van, s az gyönge mellemnek -ártana. Méltóztatik kegyelmesen látni, hogy folyvást köhögök. - -Az udvarmesternő állítása bebizonyítására csakugyan megkísértette a -köhögést. - -– Csupa színlés! – szólt Izabella gúnymosolylyal. – Mintha nem tudnám, -hogy kegyelmedet II. Fülöp spanyol király hívta udvarába s e miatt -nagybátyját Ferdinánd római császár ő felségét, ki szintén ajánlatokat -tőn, halálosan megsértette. - -– Én ugyan mind Madridban, mind Bécsben tudnék helyet kapni, – -válaszolta fullánkosan az udvarmesternő; azonban felséged szolgálatjában -nem csak megvénültem, hanem el is fáradtam. Ennélfogva nyugalomra lévén -szükségem, nem utasíthattam vissza a csekély évdíjat, melyet a váradi és -csanádi püspök kegyes volt, Kolozsvárott maradásom esetére, megajánlani. - -Izabella lovászmesterének intett, s egy aranynyal tömött erszényt tőle -átvéve, odanyujtá a bámuló udvarmesternőnek. – El lévén fogúlva a búcsú -e megható percze miatt – szólt mosolyogva, – ime! e tolmácsra bízom -érzéseim kifejezéseit. - -Azzal a vén asszonyt ott hagyván, előre indult kisérete után ügetett. A -renegátné, ki nyomban követte, még ezt hallá tőle: – Valóban igen nehéz -volna aranyainkat elkölteni, ha csak a becsületeseknek adhatnók. - -Magyarország határszélén nagy próbáltatás várt a királynéra. - -Ő, ki első száműzetésekor személye iránt annyi ragaszkodást tapasztalt; -ámbár új helyzetének természetét tökéletesen fölfogta, még is mélyen -volt sértve, midőn látta, hogy csak a Martinuzzi által melléje rendelt -fegyveresek nem távoztak el. - -– Mennyien nem hízelgettek nekem? Hányat nem emeltem a porból magas -polczra? Hányan nem fogadták esküvel, hogy minden sorsot velem osztanak -meg, s hogy legfőbb büszkeségök volna, ha érettem üldöztetést -szenvednének és nyomort! S hol vannak e hős, e lovagias jelleműek? -Ellenségem zászlójához szegődtek. De legalább a nők, kik büszkék voltak, -hogy udvaromba fogadtam?… Ah, azt hivék, nem lesz, kikkel kiházasítsam. -A nők csak a férfiak árnyékai, s hol lennének másutt, mint a hol azon -alakok, kik által léteznek? Miért neheztelnék rájok! De mégis egy leányt -látok kíséretemben: – ugyanazt, ki unta az udvaromban lakást, s kit én -eltávolítottam volna magamtól, ha igéretem nem kötötte volna meg -akaratomat. - -Ezzel Izabella egy karcsú, halvány és egyszerűen öltözött némberhez -közelített. - -– Tíz év óta vagy nálam. Sem mosolyodat, sem könnyedet nem láttam. -Arczod nem volt tükre szívednek. A jégtáblán is virágok támadnak, s ha a -nap süt, azok olvadnak fel előbb; de a te tekintetedre soha sem hatott -azon meleg, melytől a fagy is kénytelen átváltozni. A mennyire örvendek, -Dora, hogy most is velem vagy, annyira meg vagyok lepve. Ha vagyonos nem -volnál, s ha igényeid és vágyaid olyanok lennének, melyek nem az -elvonultságot s a magányt áhítják, akkor nem szégyenítene meg -ragaszkodásod. De gondold meg, kedves Dorám, hogy ellenségeim hasztalan -képzelnek engem gyászruhában. Frankenstein, ha most bagolyfészek volna -is, tág és zajos udvarrá fog átváltozni. Vadászni fogunk, vitézi -játékokat hirdetünk, bibormennyezetű erkélyről nézzük és jutalmazzuk meg -a színünkért küzdőket. S ne véld, hogy Frankensteinban ki foghatod -kerülni az éretted epedők gyűlölt társaságát. Kénytelen leszesz ott is -kosarakat adni, mint Erdélyben, mert arczod még szép és mindig sápadt, -mindig hideg vonásaid a férfiakra megfejthetlen varázszsal hatnak. -Gyermekem! inkább ajánlanám neked a kolostort, mert természetedben úgy -sincs semmi földi. - -– A míg felséged kegyes lesz maga mellett tűrni, mindenüvé követni -fogom, – szólt Dora. - -– Mert ez Werbőczi végakaratja volt. - -– És saját választásom is, – jegyzé meg a leány. - -– Köszönöm, Dora. A te ajkadon a kitüntetésnek teljes értéke van, miután -nem vegyül hozzá színlés és bók. De csak egy jelét láttam nálad a világ -iránti részvétnek. Jövedelmedet titkon azok közt osztattad ki, kik az -ellenem folytatott küzdelemben megbuktak. Miért történt ez? - -– Mert szerencsétlenek voltak. - -Izabella lassú lépésben menő paripáját más irányba ösztönzé, s Dora -látván, hogy a királyné a társalgást vele rögtön megszakította, a -lovászmesterhez és renegátnéhoz akart csatlakozni, kik mindig egyenlő -távolságban követték uralkodónőjöket, míg az őrizetből néhány lovas az -út szélein előre haladt. - -Azonban a királyné, mintha ötletét vagy indulatját, mely a -palotahölgytől eltávolítá, megbánta volna, hirtelen megállítá lovát s -ostorával Dora felé intett. - -– Utolsó szavaidból azt gyanítom – szólt a hozzá érkezőhöz élénk és -szenvedélyes hangon – azt gyanítom, hogy szerencsétlennek tartasz, s -ezen okból vagy most az én pártomon. Tudd meg, hogy egy csatát -vesztettem el, s a másikat megnyerhetem. A pártütők, kik fegyverrel és -árulással győzedelmeskedtek, ne higyék, hogy akár öltözetemen, akár -szívemben a száműzetés alatt gyászt fogok hordani. A szerencse kereke -forog, s vigyázzanak, nehogy küllői közé bukva, ők töressenek össze. A -korona kezökben van. De ha én az aranyos nyelű vörös zászlót -lobogtatnám: akkor keblemben titkon dúlhatna ugyan a fájdalom a török -császárral kötött hűbéri viszony e jelvénye miatt; azonban a -felelősséget érette mind az Isten, mind a világtörténet itélőszéke előtt -György fráternek kellene elvállalni. Az én szerepem nincs még bevégezve, -csak később fogjuk megtudni, hogy ki a szerencsétlen. - -– Felséged, – válaszolt Dora nyugodtan, – oly véleményt tulajdonít -nekem, melyet soha sem nyilvánítottam. - -– De látszik, hogy szerencsétlennek tartasz. Valld meg őszintén. - -– Ha felségedet szerencsétlennek hinném, e meggyőződésem nem ma -kezdődött volna. - -– És mikor tehát? - -– Tíz évvel ezelőtt, az első napon, midőn felséged udvarába léptem. - -A királyné megütköző tekintete tündércsapással változott mélakomolylyá -és haragtól szikrázó szemei könnyekbe lábadtak. - -– Mindenesetre – szólt, csodálatos játékot űzött velem a sors. S -megvallom, ha jámbor szüleim a járással együtt nem tanítottak volna az -igaz hitre, még most is arra az ötletre jöhetnék, hogy a sátán nagyobb -részt nyert a világ ügyeinek vezetésében, mint a szentkönyv állítja. - -Erre keresztet vetett: – Uram! szabadíts meg a kétkedéstől, mely az -eretnekség kezdete! Ne hagyj sötétebb ösvényre tévedni, mint a hol -szemem a köd és homály mellett is észreveheti a ballépésekre tátongó -mélységeket, melyeknél halál és kárhozat vár ránk! Midőn meleg szívemmel -ez országba s a vén férj mellé hoztak, hogy egy koronával fizettessék le -az életnek a boldogságról szóló minden kötelezvénye: egész lényem -tiltakozott e hamis csere ellen, mely arany ábrándaimat arany -lemezekkel, elragadtatásom könnyeit a csiga kagylójáról letört -gyöngyökkel s arczomnak a kéjérzésektől támadt pírját a vállamra vetett -biborral akarta kárpótolni. Gyűlöltem tehát a trónt, s fényes -czafrangjai között még a nélkülözés viseltes és olcsó mezét is -irígyeltem. Idegenkedtem a hatalomtól, s komoly jelvényeit egy -mirtuságért örömmel dobtam volna el. A zajban csendéletre gondoltam és -szívem a tiszteltetés helyett szerettetni vágyott. Atyám egy zavargó -nemzet bölcs és erős kezű királya; de anyám, a szépízlés, a művészet, a -gyöngéd érzések, a könnyű tévedések, a gondolat és ábránd gyermeke vala, -a hit és kétely azon vegyületével, mely az olasz herczegnőknél gyakran -fordul elő. Melyiktől mit örököltem? késő már vizsgálni, s nem is igen -vágyom tudni. Jellememet tán az tüntette volna ki valódi minőségben, ha -férjemet igazán szerethetém. Most életem talány fog maradni a történelem -előtt is. S csak azt kivántam neked, Dora! mondani, hogy midőn özvegygyé -lettem, országnagyaim haragudtak rám, mert nem akartam uralkodni. Ők -vitték helyettem a kormányt, s a török császárt, ki Ferdinánddal -harczolt és védurunk volt, még férjem idejében megcsalván, követelték -tőlem azon szerződést, mely a Zápolya-családot a tróntól megfosztja, -érvénytelennek tekinteni és az egész keresztyén Európa elébe keztyűt -dobva, védelmezni trónomat az általok aláírt békekötés pontja ellen. Én -abban a véleményben voltam, hogy a szerződést végre kell hajtani, s nem -vágyván a hatalomra, örömmel mondok le a trónról, csakhogy a nemzet -Ferdinánd alatt egyesülve a török jármot lerázhassa. György frater és -tanácsosaim azért, mert a török ellen szóltam, s mert a keresztyének -győzedelmét lehetségesnek hittem, dőre ábrándozónak tartottak, s mert -uralkodni nem volt kedvem, bezárással fenyegettek. - -Úgy történt tehát minden, a hogy ők akarták. A törököt, mint védurunkat, -Ferdinánd jogai ellen segédül hívtuk, kivégeztettük azokat, kik az -egyesülés mellett müködtek, fölszabadítottuk Ferdinánd ostroma alól -Budát, s az eredmény az lőn, hogy Szolimán a közös ellenség birtokait -nem bántva, a helyett az én országomnak legszebb részét elfoglalta és -legott fővárosomból kiűzött, hogy keressek magamnak új királyi lakot. - -Kerestem tehát új királyi lakot. Ekkor mondá György barát, hogy már ne -uralkodjam, ne szeressem a trónt, ne védjem családom érdekét, s tegyek -úgy mint Budán volt szándékom és egyesülve Ferdinánddal, forduljak a -török ellen. Én pedig válaszolám: már most uralkodni kivánok, szeretem a -trónt, védem családom érdekét és a törököt nem támadom meg, mert -gyöngévé lettünk és ő közbefogott minket, Budáról s Stambulból egyszerre -zúz össze s könnyen megtörténhetnék, hogy harmadik residentiám számára -az egész országban nem fognék többé helyet kapni. S mi történt? Királyi -erélylyel védelmeztem jogaimat és eszméimet. A gyönge nőből ádáz férfiú -vált, hogy uralkodhassék. S ime? György barát, Ferdinánddal czimborálva, -kiűzött országomból. Ebből láthatod, leányom, hogy ha szerencsétlennek -neveztél, oly szót alkalmaztál rám, mely büszkeségemet sérti, de -helyzetemet csakugyan kifejezte. - -– Oh, felséges asszonyom! – szólt Dora, – a történet mindezen -szerencsétlenségeket gondosan ki fogja kutatni, s lapjaiba bejegyzi, -mint egy uralkodónő korát meghaladó bölcseségének tanújeleit. Adjon -hálát felséged az Istennek, hogy csak a nyilvánosság elébe tartozó -szenvedései voltak, s hogy azok is abból származtak, mert a közügyek -vezetése által saját hajlamaival és érzéseivel ellenkező szerepre -kényszeríttetett. Most már e közügyek más kézbe mentek át, s miután a -trón és korona elveszett, felséged nemesebb vágyait és hajlamait -szabadon követheti. - -– Balga leány, – mondá Izabella keserűen nevetve, – te azt sem tudod, -hogy a ki üdült fájdalmainak elaltatása végett évek óta iszsza a mákony -levét, nem tud attól többé megválni, s az izgató hatások nélkül élete -elviselhetlenné lesz. Hozzá szoktam az uralkodáshoz és küzdelemhez, s -miután szívemet el kellett hallgattatni és egész ábrándvilágom párává -oszlott, második természetemmé vált az a mámor, mely a veszély és diadal -kéjérzete közt sodort bűnökbe, s emelt magasabb erényekig. Izabellának -oly szüksége van a hatalomra, mint szárnyaira a sasnak, mint vitorláira -és evezőire a hajónak. Szánod őt, leányom, mert végetlenül -szerencsétlen. S aztán, ha még csak ez volna szenvedésének az oka!… De -Dora! hogyan van az, hogy én csak most érezek irántad valódi -rokonszenvet? Tíz évig voltál udvaromban, s hidd el, egyedül Werbőczinek -tett igéretem oltalmazott kíméletlenebb szeszélyeim ellen. Érzéketlen, -hideg és szív nélkül született lénynek tartottalak. Tiszta, nyugodt, -egyformán komoly tekinteted, s fehér, vérnélküli arczod mindig a -hableányokat juttatta eszembe, kik a hideg vízben hideg kebellel nézik, -mint csábul a sodró örvények közé az, ki a szépség által elbódítva, -habok helyett az élő alakot, melynek varázsa hatott rá, akarná -megragadni. Kaczérnak tartottalak; bár soha mosolyodat és könnyedet nem -láttam, s bár soha sem tapasztalám, hogy udvarlóidnak a legkisebb -reményre is bátorítást adtál volna. És miként történhetett Dora, hogy -én, a színlés mesterétől, Martinuzzitól kezdve palotahölgyeimig, minden -velem szorosabb viszonyban élőnek még rejtettebb gondolatait is -kitaláltam, míg rajtad csak most veszem észre, hogy… szerencsétlen vagy. - -Dorán minden ideg megreszketett, de alig észrevehető gyorsasággal, s -arczán csak oly vékony lehellete terjedt el a pírnak, melyet az éles -szem is alig fedezhetett föl. - -– Ne tagadd, Dorám, te rendkívül szerencsétlen vagy, mert vonásaidon -csodálatosan birsz uralkodni. A valódi szerencsétleneket én oly titkos -társaság tagjainak tekintem, kik mentül magasabb avatottságban -részesültek, annál kevesebbek által ismert jelekkel adják tudtul -helyzetöket. Én rajtad most először vettem észre társaságunk legfelsőbb -rangjának jelét. Izabella alantabb áll mint te: mert még ragaszkodik az -élethez. Nem kérdem titkaidat. - -– Egyszerűek azok, felséges asszonyom. Szerettem és szerettetve valék. -Ez érzés áldozatja lett szívem választottja… és még hozzá egész -családom. Egyébiránt nincs élő lény, ki e titkot elbeszélhetné. - -A királyné, midőn ezt hallá, omló könnyek közt mondá: – Én is szerettem -Dora! A szerelem parancsolta, hogy uralkodjam s védjem az országot, fiam -jogát oltalmazva. Vakon engedelmeskedtem a felső akaratnak és egyedül -azért vagyok szerencsétlen, mert félek, hogy rosszul teljesítettem -kötelességemet. Egyébiránt nincs élő lény, ki e titkomat elbeszélhetné. - -A királyné és útitársa a Meszes lejtőjén most a végponthoz értek, mely -egy sűrű fákkal fedett kanyarulattal a nagy rónára vezetett. - -Akkor lantpengés hangzott az út bozótjai mögöl, egy lassú dal -végrímével: - - «Mit félsz, ha szinet veszt és sápadt az élet? - Az első reményre bűbája feléled, - Bútól az örömhez kis hid vezet át: - El van hagyva, a ki elhagyja magát. - -Az apró, sovány és görbedt alak, lanttal kezében s könnyű pogyászszal -vállán, kiugrott a bokrok közül, s az útszélre letérdepelt, s könyörgő -kezeivel és egész magatartásával hasonlított az eltévedt uszkárhoz, ki -meglelve gazdáját, örvend a viszontlátáson, de fél a büntetéstől. - -– Ah! itt van a mi száműzött lantosunk, s rímeivel az első reményt hozta -kegyelmünkért szószólónak. Igazad van, vén gyerek. - - Bútól az örömhez kis hid vezet át; - El van hagyva, a ki elhagyja magát. - -– Szentül igérem, felséges asszonyom! hogy soha többé dalt nem éneklek a -törökök ellen. A multkor is csak egy fogságban meghalt barátom emlékeért -tettem. De ha újra visszaesném régi hibámba; akkor felséged ne száműzzön -ismét, hanem kegyelmesen vágassa le a nyakamat. - -– Úgy cselekszünk, mint mondtad – szólt Izabella, szerencsétlensége -mellett is mosolyogva. Most pedig, tevé hozzá, mondd meg -lovászmesterünknek, hogy egyik társzekérre ültessen föl. - -A királyné, míg a lantossal beszélt, nem vette észre, hogy Dora, ki -Elemér dalának végrímét hallá, tíz év óta először tört ki könnyekbe. De -e gyöngesége rövid ideig tartott, s midőn magas útitársa barátságos -tekintetét feléje fordítá, az már a megszokott hideg és sápadt arczczal -találkozott. - -A hogy a karaván Magyarországon az első állomáshoz közeledett, hol a -fuvar számára lovakat volt váltandó, Ferdinánd király egy huszárezrede, -mely Erdélybe vonult, a királyné közelgése hírére díszruhában és tábori -zenével ment a magas hölgy üdvözletére, s megfordítva sorait -visszakíséré azon helységbe, a hol az uradalom gazdasági felügyelője a -kibujdosó vendégeket kész ebéddel várta. - -Izabella a folyosón magához inté az ezredest, hogy szíves köszönetét -fejezze ki a nem várt és meglepő tisztelgésért, s az olaszt arczán -fölismervén, e nyelven szólítá meg őt. - -Néhány közönyös szó után az ezredes, indulatjától elragadtatva, mély -sajnálkozását fejezé ki a királyné szerencsétlen sorsa iránt. – A mi -családunk – mondá – fő erényének tartja az uralkodója iránti hűséget, s -atyám és nagyatyám a trón védelmében vérzett el. Én is egész szívemből -osztozom őseim meggyőződésében s elképzelheti felséged, mily -megszégyenítő rám nézve, hogy a hadi fegyelemnek engedelmeskedve egy -áruló mellett, sőt talán annak parancsa alatt kell küzdenem. A mi egész -ármádiánk e nézetben van, s nem szükség felségednek esküvel erősítenem, -hogy a különben bölcs és vitéz váradi püspök, Erdély új kormányzója, bár -mennyi hasznot okozott árulásával a mi uralkodónknak, mi hű katonák csak -lenézésben részesíthetjük. Nekem nem mesterségem a politika. Én csak a -kardot tudom forgatni. De egyszerű eszemmel úgy gondolkozom, hogy a ki -egyik uralkodójához hűtelen volt, adandó alkalommal a másik iránt is az -lehet és ha becsvágya van, még az is föltehető róla, hogy eljárása csak -tettetés és felvett szerep, melynek leple alatt saját maga számára -akarja a főhatalmat megszerezni. Nem hihetem, hogy a váradi püspök és -kormányzó ő magassága, kinek hatalma a királyokéval vetélkedik, már is -udvarunk gyanúját, nagy mértékben fel ne ébresztette volna. A -kevélységet hamar követi a bukás és semmi sem természetesebb, mint hogy -a kétszínűség arczáról az álczát végre is le fogják vonni. Aztán én nem -tartozom ugyan az okos emberek közé, kik lámpánál virrasztanak és a -pergamentnél sárgábbá lesznek az elmélkedés miatt, de bátyám, a -theatinai szerzetes, a híres Orbán priornak kegyencze, a hányszor vele -Rómában találkoztam, mindig azt mondá nekem, hogy mostanság a -keresztyénségnek senki több kárt nem tett, mint a váradi püspök túlságos -és a békét könnyelműen felzavaró török gyűlöletével. S én inkább hiszek -öcsémnek, mint tíz bibornoknak, noha ő csak egyszerű barát, s minden -büszkesége csak az, hogy priorjának szeretetét bírja. - -– Oh! ő mellettem küzd! – rebegé lassú hangon és szorult kebellel -Izabella. - -Az ezredes csak félig hallá, s nem is érté a czélzatot. - -Izabella pedig összeszedve magát és szégyelve, gondatlan, bár homályos -nyilatkozatát, köszönetét ismétlé az ezredes iránta tanúsított -részvéteért, s annak nevét tudakolá. - -– Felséges asszonyom! Nevem Pallavicini Sforza, s Castaldo gróf, a -fővezérünk, rendelt magához. - -* - -Izabella szemei idegenszerű tűzben csillogtak, ajkán vészes mosoly, s -arczán a szokottnál erősebb pír ült, midőn szobájába lépett, hol Dora az -átöltözködésben segítés végett várt reá. - -A királyné alakja most azon benyomást tevé a fehér és nyugodt -palotahölgyre, mit a vadászatokon akkor érzett, midőn Izabella a lihegő -és sebzett szarvast vadászkésével átdöfte, hogy saját keze adja neki meg -a halálcsapást. - -– Dora! csodálatosak az isteni gondviselés titkai! Keblemben -elolthatatlan remény él. Nézz vissza az útra, melyen száműzetésünkben -áthaladtunk! Nemde zöldjének, virágainak és verőfényének daczára, mily -kopár és hallgatag az, mintha sorsunkat gyászolná. Pedig én már hallani -vélem a győzelmi zenét, a lelkesült nép éljenzéseit és a szabad ég alatt -fentartott kezekkel s áradozó elragadtatással lábaim előtt letett új -hódolati esküt. Látom a felékesített diadalkapukat, melyeken útunk -Kolozsvárra visszavezet. A szent Mihály-templom kapuja előtt áll a -püspök teljes ornatusban, hogy a királyi székhez vezessen: de e tisztes -főpapot nem hívják Martinuzzinak. Martinuzzi meghalt, s jóslom neked, -erőszakos halállal. Dora, légy készen az ünnepélyes szertartásra! - -– Felséges asszonyom! szívemből örvendenék szerencséjén, kivált ha sok -vérbe nem fogna kerülni. De térdre borulva kérem azon kegyelmet, hogy -könyörülve rajtam, visszatérő útjában a legelső kolostorba tegyen le, -hogy ott idővel a fátyolt fölvehessem. - -Izabella neheztelő tekintetet vetett a palotahölgyre; de az csak egy -perczig tartott. - -– Jer, leányom, keblemre – szólt anyai szeretettel ölelve meg Dorát. -Igazad van. Mindkettőnk vezércsillaga a szerencsétlen szerelem: de -különböző útakra int. Nekem uralkodni és küzdeni kell; neked némán -szenvedni és lemondani. Sorsunknak engedelmeskedni vagyunk teremtve. -Kövesse kiki vezércsillagát! - - - - -KÉPJEGYZÉK. - - 1. Talán alkalmatlan időben jöttem, szólt Werbőczi 27 - 2. Néhány tekintélyes török lépett be 85 - 3. A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – kérdé Elemér egy janicsár tiszttől 114 - 4. Dora felkelt, az ablak mellé ment s kinyitotta azt 140 - 5. Dani bácsi a csikorgó reteszt előretolá 166 - 6. Dániel nagy erőlködéssel felemelkedett a kocsiból és visszatekintett 201 - 7. Elemér megsarkantyúzta lovát 224 - 8. A régi tempót megtartva háttal húzódott tovább 268 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -3 |szolgsaág |szolgaság - -39 |parannsolná |parancsolná - -39 |árnyéke |árnyéka - -42 |eszemhe jutni |eszembe jutni - -54 |gazdálkodn„ hogy |gazdálkodni, hogy - -70 |ert Budát |mert Budát - -76 |tetteséshez |tettetéshez - -78 |Barnábos diákot |Barnabás diákot - -87 |kogy annak |hogy annak - -144 |mnlatni |mulatni - -146 |at us mr belátta |atyus már belátta - -155 |válaszolá Dánial |válaszolá Dániel - -179 |A m nagy |A mi nagy - -198 |edédeken |ebédeken - -228 |kézintézsel |kézintéssel - -229 |Aadrásné idegen |Andrásné idegen - -245 |bogy a spahik |hogy a spahik - -247 |ünneze után |ünnepe után - -273 |leányomet |leányomat - -283 |ololvasása |elolvasása] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ZORD IDŐ (2. KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |