diff options
Diffstat (limited to 'old/69381-h/69381-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/69381-h/69381-h.htm | 8734 |
1 files changed, 0 insertions, 8734 deletions
diff --git a/old/69381-h/69381-h.htm b/old/69381-h/69381-h.htm deleted file mode 100644 index e589f7a..0000000 --- a/old/69381-h/69381-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8734 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Zord idő (2. kötet) by -Zsigmond Kemény</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ -/* display: none; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; - font-style: italic; -} - -.poem { -/* margin-left: 1.5em; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -h2 img { - margin: auto; - margin-bottom: 2em; - display: block; - max-width: 100%; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Zord idő (2. kötet)</span>, by Zsigmond Kemény</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Zord idő (2. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Regény három részben</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Kemény</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Ödön Tull</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: November 18, 2022 [eBook #69381]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>ZORD IDŐ (2. KÖTET)</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id= -"Page_I">I.</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id="Page_II"><br /> -II.</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR -REGÉNYIRÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES -KIADÁSA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Szerkesztette és -bevezetésekkel ellátta</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">20. KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ZORD IDŐ</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">BÁRÓ KEMÉNY -ZSIGMOND</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1911</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id= -"Page_III">III.</a></span></p> -<h1>ZORD IDŐ</h1> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY HÁROM -RÉSZBEN</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BÁRÓ KEMÉNY -ZSIGMOND</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">TULL ÖDÖN -RAJZAIVAL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1911</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id= -"Page_IV">IV.</a></span></p> -<p class="center"><i>Minden jog fentartva.</i></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁSODIK RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>IX.</h3> -<p>A börtön csendes álommal ajándékozta meg vendégeit; de a királyi -palota e részben fukar volt a legkecsesebb nő iránt, ki két koronát -hordott: a szépségét és hatalomét.</p> -<p>Izabella a mult éjjel azért nem aludt, mert fiának a szultán -sátorába kellett menni; ma épen azért van ébren, mert fia a -sátorból még nem jött vissza.</p> -<p>Szíve mély aggodalmából délután öt órakor meghitt embereinek -egyikét drága családi ékszerekkel a török táborban levő lengyel -követhez küldé, kéretvén őt, vinné az ajándékot Rusztán basának, -Szolimán kedvencz vejének és feleségének Mirmah szultánnőnek s -venné rá a magyarok iránt különben sem rossz indulatú basát, hogy a -csecsemő királynak mielőbbi visszaküldését sürgesse</p> -<p>Éjjeli egy órakor megérkezett a hintó a csecsemővel, a női -személyzettel és a belső tanácsosok és a főrendűek közül Markossal, -a legcsekélyebb igényű hivatalnokkal.</p> -<p>Az udvarmesternő merész képzelőtehetségét, melyet a renegát -nejének ravasz hitegetései is tápláltak, teljességgel nem -elégítette ki sem a szultán <span class="pagenum"><a name="Page_2" -id="Page_2">-2-</a></span> sátorának fénye, sem bőkezűségének -mértéke. A keleti bibort és szöveteket sokkal szebbeknek, a keleti -fényűzést és pazarlást sokkal általánosabbnak s a keleti -gyémántokat sokkal nagyobbaknak hitte, mint a minőknek találta, -kivált a szultántól nyert ajándékoknál. Épen azt szerette volna a -királynénak bebizonyítani, hogy a madridi udvar egyetlen termében -több látnivaló van, mint a császári sátorban és V. Károly nemcsak -az illem szabályaiban, de a katonai erényekben is mestere lehetne -Szolimánnak, kinek gyalogsága egyenes sort sem tud formálni, -lovassága pedig apró lovakon nyargal szanaszét; épen azt akarta -említeni, hogy az ebéd is leginkább juhhusból és rizsből állott, a -nagy ezüst kannákban csupa víz vala s azon ötágú villával kellett -enni, melyet az ember nem hagyhat el magától, ha feledékeny is; -aztán berekesztésként, épen azt akarta megjegyezni, hogy Bajazid -herczegfi Zsigmondot úgy csókolta meg, mintha harapna s hogy az -asszonyok nadrágot viselnek s arczaik helyett körmeiket és -szemöldeiket festik: de fájdalom! a királyné miután gyermekén -szemeit legeltette, könnyezni kezdett s a szokás ellenére a szegény -udvarmesternőt még szóhoz jutni sem engedte. Tudakolás és fecsegés -helyett összeszedette a legszebb kelméket, miket csak valaha a -külföldi udvaroktól kapott, előhozatta a fegyvertárból a -legértékesebb dísz- és emlékfegyvereket, melyek annyi dúlás közt -még el nem pusztúltak, kivéteté a szekrényekből ara-pártáján kívül -a többi drága ékszereket s midőn egy csoport basa és háremhölgy -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> -számára fejedelmi ajándék volt egybehordva, érzékeny, de tapintatos -és nyomatékkal teljes latin levelet írt a szultánhoz, melyben -tanácsosai visszaküldését kivánta s a veszélyeket rajzolá, -melyeknek az ország ki volna téve, ha a szultán igéreteibe vetett -hit egyszerre megszünvén, a török véduralom gyűlöltebbé válnék a -meghódíttatás és szolgaság legmegalázóbb nemeinél is.</p> -<p>E levél átadását, valamint az ajándékok kézbesítését Markosra -bízta, ki korán reggel volt elindulandó.</p> -<p>Izabella tanácsosai neki többnyire csak keserűséget okoztak.</p> -<p>Eddig azt mondhatták, hogy politikájok a körülmények teljes -ismeretére támaszkodik és biztos alapú s ennélfogva a királynénak a -mindent koronázó sikerért föl kell áldoznia nemcsak nézeteit, hanem -érdekeit is.</p> -<p>Most azonban e politika a kudarcz és meghazudtoltatás szélén -állott.</p> -<p>A királyné ezért belső elégtételt érezhetett volna, mert ő a -közelgő válságot előre látta és sokszor megjósolá.</p> -<p>Heves nő lévén, nemcsak gyakran neheztelt tanácsosaira, hanem -bosszúvágygyal is telve volt, kivált Martinuzzi ellen. Azonban -most, midőn zsarnokai bukását a haza nagy veszélye követte volna, -nem tapasztalt keblében más érzést a szánalmon és segítési vágyon -kívül.</p> -<p>Eddig gyakran mondá, hogy minden vércseppje lengyel és olasz s -hogy a ráerőszakolt uralkodást <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> a száműzetés egy nemének -tartja; most azonban mélyen érzé a viszony erejét, mely a magyar -hazához kapcsolja, érzé a szeretetet e véráztatott föld iránt s -kezde becset tulajdonítani még a trónnak is, melyről lelépni hőbb -óhajtásai közé tartozott.</p> -<p>Mi alakította kedélyét így át? talán csak nem az a könnycsepp, -melyet a tegnap éji értekezlet alatt Frangepán Orbán szemében -látott?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Turgovics Miklós, Buda város főbírája, nem tudta megmondani, -hogy miért van a török táborban. Néha fogolynak képzelte magát: de -a szomorú helyzetet meg látszott czáfolni az a tény, hogy míg az -országtanácsosok és főurak fegyveres őrizettel vétettek körül, neki -szabadon lehetett kimenni sátorából. Máskor hinni akarta, hogy ő -szabad, de ezen édes reményt megint hamar eloszlatta a tapasztalat, -mely, midőn sátorától messzebb akarna menni, valami janicsár vagy -spahi alakjában előlépett s visszakergeté a tábor központján -bizonyos szűk területre, melyből, mint megbűvölt az elébe írt -varázskörből, sehogy sem bírt kimenekedni.</p> -<p>A csecsemő király visszautazása utáni reggel azonban a rejtelmes -homály, mely Turgovics helyzetét körülfogta, oszlani kezdett, mint -midőn végre a sűrű ködön egy sugár tör át. Vajon e sugár a megtért -szerencse napjának hajnalpírjából, vagy alkonyának utolsó -csillámából tévedt-e hozzá – elhatározni nehéz volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p> -<p>A csauz tudniillik reggel hat órakor sátorába lépve mondá: – A -kegyelem mindig buzgó forrása szétáradott a te városodra is, oh -kadi! A hatalmas padisah megkegyelmezett azon raboknak és -rabnőknek, kik a német tábornokkal szőtt czimboráskodás miatt mint -bűnösök vagy túszok a mi táborunkba küldettek.</p> -<p>– No tehát megvigasztalhatom Bornemiszát is, kinek nejét és -leányát György frater ide hurczoltatta, gondolá Turgovics s gyorsan -kezdett öltözni. Ha elvesztettem vagyonomat, legalább szabad vagyok -és láthatom feleségemet s két kedves gyermekemet. A fecske, ha -elrontják fészkét, újra építi. Iparkodom s megint vagyonossá -leszek. Mint fog örvendeni az én kedves nőm, látom az elragadtatás -könnyeit szemében.</p> -<p>Körülbelül ezeket gondolta Turgovics, míg szájával így szólott: -– Nagy a világhódító szultán kegyelme s kiapadhatatlan, mint a -tenger. Legyen Allah irgalma is oly mérhetetlen és határnélküli -iránta.</p> -<p>A csauz hallgatott, várván, míg öltözködését Turgovics tovább -folytatá, s azután így szólott: – A szultán kegyelme nagy és -béketűrése hosszú ugyan mint az üstökös serénye; de a te eszed, -érdemes kadi! oly rövid, mint a kutya elvágott farka.</p> -<p>– Miért hiszed ezt, igen tisztelt csauzom?</p> -<p>– Mert felöltél magadra egy mellértes dolmányt, melynek színe -nem jól választott, s melyen hiányzik az arany zsinór és ékkő. Öved -ruhaszekrényedben <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> maradt, nem is említve süvegeden a -kócsag-forgót, közepén a nagy smaragddal.</p> -<p>– Oh csauzom! az én kedves nőm szebbnek tartja ezen egyszerű -dolmányt, ha rajtam látja, mint máson a királyi bíbort. Övem az ő -átölelő karjai lesznek s ha szemembe tekint, nem fogja meglátni, -hogy süveg forgóján kavics van-e vagy drágakő.</p> -<p>– Bölcs kadim! honnan tudod, hogy nőd ez életben valaha téged -látni, s ha látand, örvendeni fog rajta?</p> -<p>– Hiszen te mondád, hogy szabadok vagyunk, – szólt Turgovics -megütközéssel.</p> -<p>– Rólad nem beszéltem, kadi. Te öltözzél fényes ruhába, állj a -táborpiacz közepére, várd, hogy mi történik ott veled.</p> -<p>Ezzel a csauz távozott, de a mint a sátorfüggönyt kinyitá, -Turgovics két felállított őrt látott.</p> -<p>– Veszve vagyok! engem szemeltek ki áldozatul, s díszruhában -kivánják, hogy meghaljak, – sóhajtá Turgovics, s dermesztő hideg -nyargalt át teste minden ízén.</p> -<p>Őrei a piaczra vezették.</p> -<p>Itt voltak felállítva a Buda ostroma alatt a vezérek által a -szultánnak ajándékozott foglyok, fegyveres janicsároktól -körülfogva.</p> -<p>Turgovicsnak az anatoli basa mellett, ki mint látszott, -parancsnoki szerepet visz, kellett helyet foglalnia.</p> -<p>– Hányjátok kardra e hitvány gyaurokat – szólt a basa a -foglyokra mutatva, s elkezdődött az <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> irtózatos mészárlás az «allah!» -kiáltásával, a sebesültek jajgatásával, a haldoklók nyöszörgésével, -az elmetszett tagokkal, a gyilkosok bősz és a legyilkoltak -szívszaggató arczkifejezésével, a földet megáztató s a vert -sebekből messze kifecskendő vérrel. Néhány csepp Turgovics -ruhájára, és egy égető, letörölhetetlen, az ő sápadt arczára -esett.</p> -<p>A végrehajtott munka után a janicsárok fele a holtakat takarítá -el, másik fele sorakozott.</p> -<p>Az anatoli basa magyarúl mondá: – A budai biró lépjen a sort -formált janicsárok élére, vezesse őket a várba, s foglalja el -számokra azt a szultán nevében. A janicsár aga a városbiró -baloldalán megy vele.</p> -<p>Turgovics előbb megkisérté, hogy látja-e a janicsárokat? S -csakugyan látott holmi phantastikus alakokat, mintha lebegnének -megnyujtva, megrövidítve, foszlányokká osztva magokat. Aztán -megkísértette: vajon mozognak-e lábai? S úgy találta, hogy mereven -és előre lépnek, de mintha fából volnának készítve. Nagy mesterség -volt figyelemmel kilesnie: vajjon a lábmozgatás vakmerész próbája -közt, feje elő vagy hátra akar-e esni? azonban rendre sikerült az -egyensúlyozást kitalálni. S ő valóban ment Buda felé, s ez nem -lehetett csalódás, nem az érzékek káprázolása, nem a forró láz -álma,… nem, az száraz és elvitathatlan tény volt. Mintha ittas -volna, hozzá közelítettek a házak… azonban csalhatatlanul ő ment -azok felé. Néha úgy rémlett, mintha a magas épületek levették volna -fedeleiket, mint szokta az ember fejéről <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> kalapját, ha -nevezetes férfiúval találkozik; azonban Turgovics utóbb ennek is -ellenkezőjéről győződött meg, tapasztalván, hogy az út fordulatai -miatt tűnik el némely ház teteje. Az ő vizsgáló elméje, fájdalom! -mindinkább kezdé jogait visszanyerni, mind gyérebbé lettek a -tünetek, mind sivárabbá a való. Már nem kétkedett többé, hogy az -emberek előle nyargalnak, zárják be kapuikat, és az ablakon -véletlenűl kitekintő arczok őt látva válnak kővé. Még csak egy -visiója volt, midőn a viziváros kapujának első lépcsőjére tette -lábát, felesége halottas ágyban feküdt, kezét görcsösen szorítva -szivéhez, mely egy nagy fájdalom miatt egyszerre megszakadt… Oh, de -ez talán még sem puszta látomás, ez a meg nem hamisított való és -oly tény, melyről kétkedni semmi tagadó bölcselet nem tud.</p> -<p>Turgovicsnak egy könny hullott ki szeméből, s arcza szögletére -tévedve lemosott valamit azon vércseppből, mely vitriolként égette, -midőn a török őt eszközévé avatá.</p> -<p>A mi ezentúl történt, röviden meg van írva a krónikában.</p> -<p>Turgovics Miklóstól vezetve, felmentek a janicsárok Budavárba, a -vizivárosi kaputól a Szent-György teréig, hol hozzájok -csatlakozának a Budára tegnap csak mulatni indult bajtársak is. -Néhány percz mulva deli arab ménen s fényes törzstiszteitől kisérve -megjelent az anatoli basa, a renegát Szolimán is. Ez Turgovicstól a -szultán nevében átveszi a várost; midőn aztán a basa magasra -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -emelvén a nagyúr zászlóját, janicsáraival minden utczát és kaput -megszállat. S most egyszerre az utczákon kikiáltatik, hogy valaki a -városban van, nemes, katona eltakarodjék. Estig végrehajtatott a -parancs, s a meglepetett, vezérek nélkül bolygó őrség tétlenül -nézte az ármányt. Most két sátor emelkedik a Szent-György téren; -egyik Szolimán basáé, a másik a janicsár agáé.</p> -<p>A következő nap kihirdettetett, hogy a polgárok s a köznép -fegyvereiket, bárminemüek legyenek, még a késeket is, fejök és -jószágok vesztése alatt a Szent-György terére hozzák. A városi nép -a szerint cselekedett. Izabellát fölhívta a janicsár aga, nyitná -meg a királyi várlak kapuit Szolimán hadai előtt. A várlak a -szultáné, válaszolá Izabella, kérve az agát, csak addig ne -eresztene be senkit, míg belőle ki nem költözik.</p> -<p>A janicsárok egy álló hétig az utczán tanyáztak, s a lakosoknak -meghagyatott, húznák meg magokat házaikban. Az anatoli basa ugyanis -zendüléstől tartott, mely a féltett kincset megint kiüthetné -kezéből. Még utóbb is, midőn úr szabású, nemes vagy szolgáló embert -láttak az utczákon a janicsárok, nyomban kiűzték a városból, -melyben csak polgárt, pórt és zsidót akartak tűrni.</p> -<p>A nándorfehérvári basa s az Izabellától elpártolt s most -Szolimán császár táborába hurczolt erdélyi vajda, Majláth, régibb -feladásaiból a török országnagyok még nem szüntek meg azon gyanút -táplálni, hogy György frater, bár nyiltan a magyar-török -szövetségnek nagy barátja, titkon muzulmán <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> foglyokat -sanyargat az állam börtöneiben. Ennélfogva az anatoli basa -rendeletet kapott a budai fogházak feltörésére. Berontottak tehát a -janicsárok a várpalota földalatti tömlöczébe, hol várakozásuk -ellenére egyetlen török sem vala elzárva. Ezen kedvetlen -tapasztalás boszantá a basát.</p> -<p>– Ki kell kutatni a városi börtönt is – parancsolá.</p> -<p>A porkoláb reszkető kezekkel nyitogatta a vaspántos ajtókat; de -sehol egy láb török sem vala fölfedezhető.</p> -<p>– S nincs több fogház? – kérdé egy janicsár tiszt, ki két nappal -előbb az Ötvös-utczában figyelmezteté renegát tizedesét, hogy -szemen tartsa Barnabás diákot.</p> -<p>– Nincs, uram!</p> -<p>– Hogy merészelsz hazudni, gyaur? mintha nem kisértem volna -tegnapelőtt a városházig néhány lázítót, kik korcsmákban izgattak a -világhódító szultán ellen fegyveres fölkelésre.</p> -<p>– Van ugyan, de nem az igazi börtönben, három letartóztatott úr; -de a kiket csak a közzavar miatt feledtünk ott, mert ma délben már -szabadon kellett volna bocsátanunk.</p> -<p>– Hozzátok ide a rabokat! – parancsolá a tiszt.</p> -<p>Tizenkét janicsár fegyver közé fogva vezette el Elemért, -Barnabást és a külváros legelőrelátóbb politikusát, János -diákot.</p> -<p>A Szent-Györgytérre vitettek az anatoli basa sátora elébe. -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>A janicsár tiszt bement értekezni.</p> -<p>– Érdekessé kezd válni e kaland, – szólt Elemér azon -nyugalommal, mely a veszélyek közt sajátja volt.</p> -<p>Barnabás diák szemei vadul forogtak, mintha ökölre akarná hívni -a sorsot, mely kajánúl vetett ismét tőrt vagy az emelkedés vagy a -bosszú elébe.</p> -<p>– Talán a szultán ő felsége katonái nem élnek azon -balhiedelemben, mintha a magyar nemes fölött nekik törvényes -biráskodási joguk volna? – kérdé és sóhajtá János diák nagy -rettegéstől környezve.</p> -<p>A sátorba bement janicsár tiszt helyett kijött egy óriás -szerecsen, hanzsárral övében s idomtalan termetéhez nem illő fürge -mozdulatokkal.</p> -<p>Tetőtől talpig megnézte Elemért, s nógatta fejét, mi -helybenhagyást jelentett.</p> -<p>– Ezek vásárra visznek minket, – mondá a sokat tapasztalt -lantos.</p> -<p>Barnabás röffenő hangot adott száján, s arcza inkább dühöt, mint -félelmet fejezett ki.</p> -<p>János diák térde reszketett.</p> -<p>Az óriás pedig valódi kéjjel legelteté szemeit a visszatetsző -alakú, de erős alkotású Barnabáson, s ismét nógatá fejét.</p> -<p>Midőn pedig János diákhoz ért, látván, hogy az rövid is, vékony -is, sovány is, tapsolt kezével.</p> -<p>Erre a rabkisérő janicsárok közűl egy nyakon ragadta János -diákot, s lábát hátuljával oly erős érintkezésbe hozta, hogy a -szegény előrelátó politikus bukfenczet vetve a földre esett, honnan -halkan <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> fölemelte fejét s körülnézett, mintha -kérdené: látták-e ezt elégséges és szavabevehető tanuk, s miután, -fájdalom, a nép bezárkózva vala, s a janicsárok hittel pecsételt -vallomásaira sem sokat építhetett, nagy hirtelen fölszedve magát, s -fövegét is ott feledve, hihetetlen gyorsasággal nyargalt ki a vizi -kapun s meg sem állott saját lakásáig, hol rögtön magára zárta az -ajtót.</p> -<p>Elemért és Barnabást pedig a janicsárok a török táborba -vitték.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Másnap a diván arról tanácskozott: mit kelljen tenni a -királynéval, annak fiával, s az őrizet alá helyezett urakkal. Az -anatoli basának az volt véleménye, hogy mindnyájan -Konstantinápolyba küldessenek s az ország egy Budán hagyandó basa -kormánya alá tétessék. A belgrádi kormányzó ellenben méltatlannak -mondá egy siró asszony kedvéért s védelmére minduntalan költséges -hadjáratot intézni: küldje vissza a szultán a királynét atyjához -Lengyelországba; a királyúrfit neveltesse Konstantinápolyban; az -urakat ölesse meg, váraikat foglalja el, s az országot tegye török -tartománynyá.</p> -<p>– Hát a szultánt, ki a királynénak és János király trónutódjának -védelmet, pártfogást igért, szószegéssel vádolhassák-e a -keresztyének? – mondá Rusztán basa, kinél a királyné ajándékai -által megnyert Mirmah szultánnőnek közbenjárása sem maradt hatás -nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>A padisah vejének véleményét felkarolta néhány a többinél -szelidebb indulatú, s Izabellától lekötelezett basa.</p> -<p>S meg kell vallani, hogy a csauz-basa is, ki szavazattal nem, de -annál jelentékenyebb befolyással bírt, s ki Izabella szépségének a -rajongásig volt bámulója, minden követ megmozdított a paradicsom -huriinál is tökéletesebb alakú lény megmentésére.</p> -<p>Szolimán császár, ki elébe a diván megoszló véleménye -fölterjesztetett, vejének tanácsára hajlott, s kimondá akaratját, -hogy Budavár s a Duna melletti vidék a Tiszáig török tartománynyá -legyen; a királyné fiával és annak gyámjaival Lippára költözzék, s -a Tiszán túl és Erdélyben uralkodjék; Török Bálint pedig, minthogy -a míg Ferdinánd pártján volt, sok kárt tőn a töröknek, -Konstantinápolyba fogságba vitessék; Werbőczi Budán maradjon, mint -az új török tartomány főbírája.</p> -<p>Ezzel György frater s a többi urak, Török Bálintot kivéve, -szabadon bocsáttattak, meghagyatván nekik, hogy a királynéval -Lippára vonuljanak. A csauz-basa Izabellához küldetett, hogy -megvigye neki az aranyos és kék betükkel arab nyelven írt okiratot, -melyben a szultán esküvel igérte, hogy a királynét és fiát kijelelt -országában védendi, s mihelyt ez nagykorúvá nő, neki Budát is -visszaadja.</p> -<p>Az anatoli basa Szolimán pedig budai főbasává neveztetett ki, s -hatalma alá rendeltetett az egész új tartomány. <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>A kereskedő, kinek gazdag árúkkal terhelt hajói, melyektől -házának fénye s nevének hitele függ, a tengervihar áldozatául -estek, még vígasztalhatja magát azzal, hogy szegénysége és -hitelvesztett neve a véletlen műve és az igazságos birák által -bűnül nem rovathatik föl.</p> -<p>De a tönkre jutott államférfiak, kik ellen saját politikájok -iránya lép föl, s kik épen a győzedelemben találják bukásukat, -hasztalan remélnek elnézést akár a közvélemény, akár a történelem -törvényszéke előtt; mert a mit mentségül hozhatnak föl, hogy ők ezt -nem gondolták volna, s hogy a véletlen fordulattól meg vannak -lepetve, tehetetlenségöket és botor elbizottságukat még élesebben -tüntetné föl.</p> -<p>A szultán sátorából hazatért tanácsosok néhány nap alatt évek -szenvedésein estek át, s bármiben kerestek volna vigasztalást vagy -mentséget, s álokoskodásaiknak bármint hitt volna a közönség, az -önbecsülésből, befolyásuk mértéke szerint, kellett veszteniök.</p> -<p>Petrovics duzzogott, György frater sötét és zárkozó vala, -Werbőczi István pedig meggörbedt, és szemlátomást vénebbé lett.</p> -<p>De az iszonyu esemény a három vezéregyéniség kedélyhangulatát, a -közös bukás mellett is, egészen másként hatotta át.</p> -<p>Petrovics oly formán neheztelt, mint fogna most egy kormányzó -tábornok, ha elkövetett vétségért <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> fontos állomásról -csekélyebbre tétetnék át. Szívéből sajnálta ugyan a haza -veszedelmét, azonban vigasztalásul gondolta magában, hogy neki soha -szakja nem volt a politika, s katonai tekintetben semmi gáncs nem -hárulhat rá, mert a török az új tartományt nem fegyverrel, hanem -ravaszsággal nyerte. Hogy kipótolhatatlan kár Budavárnak idegen -kézre jutása, erről ő, mint hű magyar és okos tábornok nem -kétkedett; de ha Ferdinánd foglalta volna el, akkor szintén nem -maradt volna az Izabella kezében, s még a magyar katonai dicsőség -is új csorbát szenved vala. Mi végre kedves rokonának, a -királynénak helyzetét illeti, erre nézve Petrovics bánatát -enyhítette az, hogy Erdély és Magyarország a Tiszáig még elég nagy -akár egy királyi trón számára, akár pedig arra, hogy a váradi béke -kötményei szerint Zápolya magánbirtokaival, s az Izabellának igért -többi várakkal és harminczadi jövedelmekkel kicseréltessék.</p> -<p>György barát rejtélyes czéljaira álutakat is kereső, de -kimeríthetetlen segélyforrásokkal biró jelleme, azon percztől -kezdve, midőn a tanácsosok a divánból kivitetvén, őrizet alá -vettettek, romba dőlt politikai tervei helyébe új építményhez -fogott. Ha egy földingás tönkre juttatta volna a várost, melyben -neki háza volt: ő lenne az első, ki a közbódulás alatt sem vesztve -el lélekjelenlétét, a düledékekből kiválasztaná a használható -anyagokat, örvendene minden kődarabnak, melylyel a rögtön -megkezdett munkásságot folytathatná s az alap letételekor már -gyönyörködnék a vörös szalagú <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> koszorúban, melyet a fedél -bevégzésével ki fog tűzni. Ha mint tudós harmincz évig dolgozott -volna egy munkán, mely a befejezéskor elégne: tüstént asztalához -ülne, leírná az első sort, s kettőzött szorgalommal haladva tovább, -a szerencse különös kedvezésének tekintené, ha a láng martalékává -vált ivek közt találná néhány épebb lapra, melyből egész sorokat -irhatna át. Ha a váradi püspökség helyett oly országban öltött vala -szerzetes ruhát, melyben az izlám véres harczok közt irtotta ki a -keresztyén hitet: ő volna az első, ki az utolsó katholikus -vezeklésekor kezébe venné a keresztet, hogy e jel alá az -átpártoltak közül visszatérítsen egyet, s midőn a kezdet sikere -megtenné hatását, viszont ő volna, ki a katakombákba vonulva -apostoli buzgósággal prédikálna, nem rettenve vissza hívei kevés -számától, s nem hagyva föl a reménynyel, hogy idővel az egész -országban visszaállíttatik a tan, s azon oltár, mely le volt -rombolva.</p> -<p>Jelleme e szívósságát átvitte a politikába is.</p> -<p>Szent-István koronájának területét egy fő alatt egyesíteni: ez -volt törekvése.</p> -<p>Ha a vallási villongások, ha a német birodalom zilált helyzete, -s ha a franczia politika iránya nem tette volna aránylag gyengébbé -Ferdinándot, mint Zápolyát, kit a nemzeti párt rokonszenve és a -török császár véduralma támogatott: akkor György barát -csalhatatlanul Ferdinánd részére állott volna.</p> -<p>Így azonban a Zápolya-család ügyét pártolta, s a törököt, -melynek védhatalma alatt Magyarországot visszaállítani remélé. – -Elhatározott lévén <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> e czélra nézve, nem volt válogatós az -eszközökben.</p> -<p>Az álút, a tettetés, a ravaszság, a jól játszott ingadozás -bizonyos pontig csak annyi értékkel birtak az ő politikájában, mint -e vétkekkel szembetett erények.</p> -<p>Az ó-budai sátorban Szolimán császár levetette álarczát, s a -védúrból hódítóvá lett, még pedig az az álnokság oly fegyvereivel, -melyeket a maga helyén Martinuzzi sem vetett volna meg.</p> -<p>Midőn tehát ő a szultán eljárását észrevette, azon érzés -szállotta meg, a mit jól kifejez, az egyszeri katona fölkiáltása: -Törököt fogtam, de visz magával.</p> -<p>Ezen segíteni kell: volt a közvetlen gondolat, mely György -barátba fölébredt.</p> -<p>Buda és a Duna-köz idegen kézre jutása a legerősebb akadálya -Magyarország egységének, s a török annyira bárgyu soha sem fog -lenni, hogy igéretét teljesítve, a megszállt részeket visszaadja a -teljes korra jutott Zápolya Zsigmondnak. Tehát le kell a trónról -léptetni a Zápolya-családot a váradi szerződés végrehajtása által, -s Ferdinándhoz vonva az egész nemzetet, kell Magyarország egységét -létesíteni.</p> -<p>Ez volt az új politikai épület, melyet a földingása által -ledöntött régi helyébe emelni akart Martinuzzi.</p> -<p>Látni való, hogy mostani, bár mélyen rejtett terve ugyanaz volt, -melyért Budavár ostromakor a Ferdinánddal egyezkedni akaró -Izabellát bezárással <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> fenyegette, melyért Atádit kivégeztette, -Bornemisza házát földúlatta, Turgovicsot megsarczoltatá, s melyért -Podmaniczky jónak találtá a szultán ó-budai táborában meg nem -jelenni és paraszt ruhában puttonnal hátán Palota várába -menekülni.</p> -<p>A mi a harmadik főszereplőnek, Werbőczi Istvánnak érzéseit -illeti, azok igen egyszerűek és természetesek voltak. Kedélye össze -volt zúzva, mert Szolimánban csalatkozott. Magáról sokat tartva, -állhatatosan hitte, hogy az egyész török-magyar politika az ő -vállain nyugodott, s ennélfogva a vallott kudarcz kizárólag őt -terheli. Szégyellé Izabella színe elé lépni, s még inkább átallta -volna e nőnek, ki az eredményt előre megjóslá, valaha tanácsot -adni. Elfogadta tehát a György barátja által – ki tőle, mint -ideologtól, menekülni akart – adott tanácsot, hogy vállaljon a -török tartományban főbíróságot, s miután ott minden egyéb veszve -van, tartsa fönn legalább a magánjogot, a magyar perrendszert és -igazságszolgáltatást. Werbőczi talpig becsületes ember, s a -rajongás határáig vallásos érzésű lévén, új hivatalát egyszersmind -vezeklésnek tekintette, melylyel politikai tévedéseiért lakolni -kész. E tévedései közé nem számította be a legnagyobbat, hogy a -mohácsi veszedelem előtt, népszerűségének hosszú pályája alatt, -mint az ország leghatásosabb szónoka és izgatója az elbizottság -maszlagával tartotta jól a nemzetet, még pedig oly korszakban, -midőn ezt nyomorúságának érzetére és bűnbánó magábaszállásra -kellett volna birnia. Ő, mint egyik legkitünőbb történetírónk -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> helyesen jegyzi meg, botor volt elhinni, -hogy a nehézkedési súlyt kénye-kedve szerint a nemzet egyik -osztályáról a másikra helyezheti, s hogy a kormányt az urak -elkerülésével, az urak ellenére első sorban vagy épen kizárólag a -nemességgel vitetheti, azon nemességgel, mely politikai erkölcsiség -dolgában kevéssel volt tisztesebb az uraknál, s politikai belátás -dolgában még valamivel rövidlátóbb volt, mint maga Werbőczi.</p> -<p>A csodálatos hatású szónok és nagy törvénytudós semmi vallásos -megdöbbenést nem érzett azon, hogy a mohácsi vész előidézésében -egyik főtényező volt; de Buda elfoglalásáért vezekleni akart.</p> -<p>Azt minden rossz következményeivel együtt fölfogta, hogy egy -emberben, de azt már átérteni nem volt képes, hogy egy elvben -csalódott.</p> -<p>Izabella királyné tanácsosai ily érzésektől áthatva érkeztek -Budavárosába, mely már akkor a janicsárok kezében volt, s -megaláztatásából csak a félhold hiányzott még.</p> -<p>Ott állott a kereszt a templomok tornyain; de a könnyekbe lábadt -szemek máris ingadozni látták, s minden átmenő rettegett, hogy -fejére hull.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A várban az útra készülődés nagyban foly; mert a budai basa a -szultánt akarja elfogadni s az új birtokos kedvéért sürgeti a -réginek kitakarodását. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<p>A királyné mentül érzékenyebben volt sértve, annál több -erélylyel intézte a drágább bútoroktól kezdve minden értékesebb, s -kivált a művészi becscsel biró tárgyak tovább szállítását.</p> -<p>Kifáradhatatlan volt, mint az ideges nők szoktak lenni ily -körülmények közt.</p> -<p>Leendő udvartartása iránt is szükség volt megállapodni.</p> -<p>A csekélyebb terjedelmű ország, mely még hatalma alatt volt, -megtakarításokat sürgetett a kiadásokban; de Izabella nem akart -cselédjeinek elbocsátásával pénzt kimélni.</p> -<p>Legtöbb ellenszenve volt udvarmesternője iránt, ki Martinuzzi -által eszközül engedé magát használtatni, s néha majdnem a kém -szerepéig sülyedt. Azonban Izabella nagylelkű volt, s maga szólítá -föl az udvarmesternőt hivatala folytatására.</p> -<p>E nő megfukarkodott kevés tőkéjén kívül semmire sem -támaszkodhatott; mert még egy nemesi várad tulajdonosa is nehezen -fogadta volna szolgálatába. De ily tekintet nem tartóztatta vissza -attól, hogy a madridi, nápolyi, lissaboni, s minden más udvarok -fényéről ne tartson hosszas értekezést; megemlítve, hogy neki -roppant egybeköttetései vannak, s hogy Mária II-dik Lajos özvegye, -s most Németalföld regensnője többször szólította nénémasszonynak, -Eleonora főherczegné pedig tőle tanulta meg a «királynévíz» titkát. -Csak midőn eléggé kitünteté, hogy az ő személye mekkora nyereség -Izabellára nézve, szállott le azon nyilatkozatra, hogy hűségének -bebizonyításául kész ő <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> felsége parancsának engedelmeskedni, s -követni fogja királynéját a birodalom legtávolabbi várába is.</p> -<p>– Lehet, hogy az nem lesz vár vagy palota, – szólt méla -mosolylyal a királyné.</p> -<p>– Az a város, melyet felséged királyi székhelylyé emel, -kétségkívül fényes építményekkel fog birni, – válaszolá hüledezve -az udvarmesternő.</p> -<p>– Megtörténhetik, hogy nem mindenik háza lesz fából vagy -vályogból.</p> -<p>E nyilatkozat borzadással tölté el az udvarmesternőt, s a -palotahölgyek közé menvén, titokban el is beszélte, hogy a királyné -már vagy vályog- vagy faházban fog lakni; de a rémképek, melyek a -jövendő ködéből fenyegetőleg tekintettek rá, mégsem birták az -udvarmesternői állomástól visszariasztani, akkora volt – mint mondá -– hűsége.</p> -<p>Izabella udvarának személyzete közül soknak birtoka most már a -török hódoltságba esett és több palotahölgy, kamarás és apród lett -volna kénytelen szüleitől, rokonaitól s minden viszonyaitól -elszakadni, ha az udvarral tova költözik; de a magas szenvedő -iránti részvét és szeretet akkora vala, hogy a férfiak közül, a ki -kénytelen volt érdekeit vágyainak föl nem áldozni, oly levertnek -mutatkozott, mintha ragaszkodása minden tárgyát egyszerre temetné -el, s a következő napok számára a remény helyett csak a -visszasovárgás maradna fenn.</p> -<p>Izabella, midőn a haza nagy vesztesége a kőszívűeket is -megrendítheté, nem vala oly hiú, hogy az arczvonalokban mélyen -fekvő bánatból valamit <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> magának, valamit az elválás közelgő -perczének, s a már-már szétszakadt viszonyok sajgásának -tulajdonítson: de bár az egymásra következett csapások miatt -érzései kifáradtak, s a fájdalmak iránt is kevés fogékonyságot -mutattak, mégis lehetetlen volt megindulását titkolnia, midőn -palotahölgyei és az egész nőszemélyzet a renegátné vezérlete alatt -megjelentek s térdre borulva, könnyező szemekkel kérték: ne -taszítaná el őket magától, s vinné el, a hová csak a viszontagságok -fogják vezetni.</p> -<p>– Te is kísérni akarsz száműzetésemben? – kérdé a királyné a -renegát nejét. Hisz egy szavadtól függ, hogy e márványpalota a tiéd -legyen, s hogy a régi királyi udvar zárt kapui föltáruljanak -számodra.</p> -<p>– Hogy mernék én, felséges asszonyom, én, a szegény nemes leány -ott parancsolgatni, hol felséged, hol a Habsburg Mária és az -aragoniai Beatrix lakott? Vagy tán Zsigmond császár palotájába -vonuljak, hol nagy Lajos leánya töltötte fényben és bánatban -napjait? Nem oly malacz orrára való, mint én, az arany perecz, – -szólt a renegát neje könnyezve és nevetve. – Aztán – tevé hozzá -csattanósabb hangon – az én férjem élemedett férfi létére is velem -versenyzett a nyelvességben s nem hiszem, hogy a mióta elfogták s -rendre törökké, basává és szerdárrá tették, sokat szelídült volna. -Sem a szeráljt, sem a háremet nem képzelem a jámbor magaviselet -iskolájának. S ha ő, ki felségedet üldözé, az által, hogy pogány -lett, úgy megjavult is, mintha pogányból <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> -keresztelkedett volna ki, ugyan hogy tudnék én békességben élni öt -vetélytárssal, kiknek minden körmömre egy kivájni való szemök van? -Inkább maradok örökre szalma-özvegy, mint beszegődjem hatodik -feleségnek. És vegye azt is felség kegyelmesen szívére, hogy ő -budai basa ugyan és sok fegyveresnek parancsol, de ha a szultán -vétségből csak akkora zsineget küldene neki, mint az én -térdszalagom, már kénytelen volna magát azzal megfojtani. S mi -történnék akkor a sok feleséggel? Az új basa még zsákba varratna -minket, és minthogy tengerünk nincs, bevettetne a Dunába; már pedig -én a halat megenni sem szeretem, s annál kevésbbé szívelném, ha a -hal enne meg engemet.</p> -<p>– De a basa téged visszakövetelt.</p> -<p>– Úgy van. S az hízelgett is egy kevéssé hiúságomnak, -meggondolván, hogy háremében az egész világból kiválogatott -szépségek vannak; orrom körül pedig néhány nyári szeplő látható és -termetem valamivel teltebb, mint óhajtanám. Azonban megizentem -neki, hogy a nyolcz éves özvegység alatt borzasztó szeszélyekhez -szoktam, hogy közel sem ereszteném, míg pogány maradna, hogy csak -ötven éves asszonyokat tűrnék a várban, hogy különben, ha csak egy -vaskanálnyi szénre tennék szert, fölgyújtanám a házat, s hogy -távolléte alatt oly méreg készítését tanultam meg, melynek semmi -tulajdon íze és színe sincs, s mégis csalhatatlanul öl, még pedig -minden megismertető jel nélkül. Én ugyan nem azt értettem, felséges -asszonyom! hogy ily méreg nálam, hanem hogy bennem van. De ő -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> csalhatatlanul külső méregnek képzeli, s -rettegni fog hozzám csak közelíteni is. Aztán, miután még a szultán -itt van, nem fogna elég vakmerő lenni, hogy felséged kíséretét oly -asszonyért megtámadja, kivel négy egész évig élt házasságban.</p> -<p>Izabella a jó indulatú, de dévaj nőt, mint az udvari hideg -szabályosság ellentétét, csak a változatosság kedvéért is szerette. -Örömmel tartá tehát magánál. De bármely vigasztalásul szolgált, -hogy az egész nőszemélyzet kész megválni családjától, -összeköttetéseitől, s a viszontagságok útján követni őt; mégis -érzé, hogy kötelességei vannak ez áldozatkész lények irányában, kik -érette még szerencsétlenné is akarják magokat tenni.</p> -<p>Tudta, hogy egyik oly ifjú hajlamát birja, ki azért nem vehette -el, mert a Ferdinánd pártjához ragaszkodó apa nem akart várába a -Zápolyákhoz szító családból menyet fogadni be. E pártgyűlöleten, -Izabella hite szerint, segített Szolimán mostani eljárása. Tudta, -hogy vannak palotahölgyei közt kisasszonyok, kiknek szülei az új -török tartományban laktak, de most Ferdinánd megyéibe fognak -költözni, s nagy fájdalommal értesülnének arról, hogy leányaik -tőlök elszakadnak. Erkölcsi rablásnak hitte Izabella ez eljárást. -Kérte, parancsolta, hogy menjenek vissza az apai házba. Ellenállott -a könnyeknek, a zokogásnak, a búcsúzás szívreható fájdalmainak, s -első gondja volt, hogy biztos kíséretről intézkedjék -hazaszállításukra.</p> -<p>A többieket pedig kivétel nélkül magánál tartotta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Most már tanácsosait akarta elfogadni.</p> -<p>A mint a kitűzött óra közeledett, mind nyugtalanabbá lett.</p> -<p>Az éjjeli értekezlet óta a mai találkozásig roppant hézag -támadt, melybe az események, a megaláztatások és a tönkre jutott -remények egész tengere tódult be, s különválasztá Izabellát -azoktól, kiknek véleményeit saját romlásával kellett követnie.</p> -<p>Szemrehányást nem akart tenni; erre el volt tökélve.</p> -<p>De tudta, hogy személye maga, némán is, szóló vád.</p> -<p>Érzé, miként tanácsosai közül némelynek már ezentúl idegenkednie -kell tőle, mert a hallgatás nagylelkűségét rejtett neheztelésnek s -az elnézést lenézésnek tekinthetnék.</p> -<p>S neki már kötelessége azon befolyás ellenében, mely kudarczczal -végződik, korlátokat teremteni. Ámde Petrovics képtelen Martinuzzi -szándékait ellensúlyozni. Ki legyen hát a hatalmas államférfi -vetélytársa?</p> -<p>Izabella, midőn Frangepánra számít, őszintén hiszi, hogy ez a -királyné gondolatja, kinek egyébiránt a trón nyugtot, a korona -örömet nem ad – s nem az asszonyé, ki egy könnycseppre még mindig -élénken emlékezik.</p> -<p>Ah! a jövő óra határozó fontossággal birhat.</p> -<p>S minden percz – bár nem tudja miért – nyugtalanabbá teszi -Izabellát, a huszonkét éves és ragyogó szépségű nőt, kinek sok -bámulója volt Krakkóban s egy férje Budán; de a szerelmet, -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> Ariosto kalandos meséin kívül, leginkább -csak Dido történetéből és Petrarca verseiből ismeri.</p> -<h3>XI.</h3> -<p>Werbőczi ma fog legutoljára kormánytanácsban megjelenni, s pár -nap mulva új hivatalához kell fognia.</p> -<p>Ő a török tartomány keresztyén népességének főbírája.</p> -<p>De vajjon melyik megye vagy kulcsos város fogja hozzá felebbezni -a pert?</p> -<p>Nem valószínübb-e, hogy még minden falu is maga intézi el -ügyeit, a mint épen tudja?</p> -<p>S ha nem akad tárgy, melyről itéletet lehessen hozni, akkor mit -használ az egész megmentett magyar törvénykönyv, mely leginkább az -ő rendező kezének és tudományának köszöni létét?</p> -<p>És hol vannak az ügyvédek, hol a biráskodásra alkalmas -emberek?</p> -<p>A janicsárok kihajtottak a városból minden főurat, minden nemest -s általában minden fegyverviselő embert; tehát az akkori műveltség -öszletét, igen kevés kivétellel.</p> -<p>Csak a polgári rend és a pórnép maradhatott Budán.</p> -<p>Ezek által kellett Werbőczinek megmenteni büszke művét.</p> -<p>A belvárosban két magyar, két német és két zsidó utcza volt.</p> -<p>Innen remélt a magyar igazságszolgáltatás <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> számára -néhány ujonczot toborzani; mert a vizivárosban alkalmas egyén nem -vala az előrelátó János diákon kívül, ki a nemesek sorából egyetlen -példánykint maradt fenn s kit a janicsárok, a római törvényben sem -lévén jártasok, arczcsapás helyett lábrúgással manumittáltak a -fogságból.</p> -<p>Tagadhatatlanul Buda legeszesebb polgára a Werbőczitől kedvelt -Turgovics volt.</p> -<p>Még a kormánytanács összejövetele előtt tehát hozzá sietett.</p> -<p>Turgovics neje szobájában volt, a vendég érkezésére lábujjhegyen -jött ki, vörös szemhéjai könnyek és virasztás nyomait árulták -el.</p> -<p>Hidegen, hanyagul, apathikus közönynyel köszönt Werbőczinek, s -kezével egy karszékre mutatva, maga leereszkedett a másikba s álmos -őgyelgéssel nézett a padlózaton egy pontra, mintha ott valami -levakarni, lesurolni, kiégetni való volna.</p> -<p>– Talán alkalmatlan időben jöttem, – szólt Werbőczi, bánatos -arczát rosszul sikerült nyájasságra erőltetvén.</p> -<p>– Azt gondolom, hogy az idő alkalmatlan lesz nekem, míg egészen -el nem fogy; belőle csak a végpercz érhet valamit. S nagyságod még -mind él,… akarám mondani, mindig egészséges?</p> -<p>– Morzsolom a napokat, kedves barátom! Truditur dies die!… Talán -beteg?</p> -<p>– A nőm az.</p> -<p>– Remélem csak egy kevés hülés miatt?</p> -<p>– Fagy miatt, nagyságos uram! Jéggé vált minden vércseppje, -midőn engem meglátott. S hol <span class="pagenum"><a name= -"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> van az a tudomány, mely a -lélek betegségeit gyógyítani tudná? A hitet említi nagyságod! De ő -nem akar többé hinni és imádkozni, mióta engem látott elől, s -utánam a janicsárokat.</p> -<div class="figcenter" style="width: 391px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt= -"– Talán alkalmatlan időben jöttem, – szólt Werbőczi." title= -"– Talán alkalmatlan időben jöttem, – szólt Werbőczi." /></a> -<p class="caption">– Talán alkalmatlan időben jöttem, – szólt -Werbőczi.</p> -</div> -<p>Werbőczi eltakarta szemeit.</p> -<p>Turgovics pedig folytatá: – Martinuzzi sarczul viteté el -vagyonomat, mert a töröknek nem voltam eléggé hű szolgája. Ezentúl -tehát hű és engedelmes leszek, miután szégyenlek koldulni, s -hivatalomra szorultam: ezt gondolám. De van határa a -szolgaiasságnak is, s tán nagysád sem ellenzi, ha állítom, hogy -voltak vértanúk mindig, midőn az emberektől olyat követeltek, a mit -teljesítve, ha nem oktalan állat, akkor ördög. Átok idegeimre! A -borzasztó mészárlás, a fülsiketítő zaj és hörgés, az elmetszett -reszkető tagok, a ruhámra fecskendett agyvelő és vér, nem az én -izgékony képzelődésemnek való dolgok. Ha engem fenyegettek volna -golyóval, úgy hiszem, ellen tudtam volna állani. De kétezer -szétszakgatott test, kétezer halál szemem előtt! ez elbódított, s -összezúzta lélekerőmet. S már késő bánkódni gyöngeségünkön.</p> -<p>Werbőczit nyilvesszőként sebzette Turgovics minden szava, mert -kénytelen volt Buda elvesztésénél magát vétkesebbnek tartani, mint -őt, ki csak eszköz volt.</p> -<p>– De Budát, kedves barátom! a törökök Turgovics Miklós nélkül -csak úgy elfoglalhatták volna, – szólt Werbőczi vígasztalva.</p> -<p>– Kétségkívül, azonban, ha a halálra itéltet okvetlenül kivégzik -is, következik-e belőle, hogy én <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> legyek a bakó? S ha engem -bakónak tartanak, mit használ, ha másokra hárítják az okot, melyért -a pallos kezembe adatott?</p> -<p>– Mit tegyek én akkor, midőn barátom uram oly kegyetlenül itéli -el magát? – szólt Werbőczi legmélyebb megindulással.</p> -<p>– Nagyságod eljárása nem fordult saját családja ellen; de az én -nőm életveszélyben van az iszonyú hatás miatt, melyet -visszajövetelem módja okozott. Ha terítőn látott volna, az emberi -nem közsorsa vígasztalná; oh! midőn janicsárok élén szemlélt, egy -tekintet elég volt, hogy szívét átszúrja. Nagyságod mondhatja, az -Isten a mellet csontból és húsból alkotta átlátszó üveg helyett, s -ennélfogva lehetetlen a kebel titkaiba tekinteni. S ki tudhatta -volna, hogy a török császár okvetlenül csal, s nem hitte-e egy -egész nagy párt épen az ellenkezőjét? Oly helyen, hol a nép -golyvás, sánta vagy vak, nem szégyenli a pap, ha a prédikáczió közt -vonít, a katona, ha a parádén biczeg, a pandur, ha rövidlátó s a -zsiványt nem veszi észre. De én nem lehettem kétségben az iránt, a -mit parancsoltak s a mit végrehajtottam.</p> -<p>– Borzasztó vigasztalás, – sóhajta Werbőczi.</p> -<p>– Nagyságod, ha politikájáért akkora vádsúlyt hordana is -kebelében mint én, hozzám képest szerencsésnek mondhatja magát, -mert buzgó katholikus, s imádság, gyónás és vezeklés által folyvást -közelebb juthat e földön a léleknyugalomhoz, a mennyekben az -üdvességhez. De reám korunk vallásos kételyei befolyást -gyakoroltak. Küzdöttem az <span class="pagenum"><a name="Page_30" -id="Page_30">-30-</a></span> eszmékkel, hol Rómára függesztve -szememet, hol Wittenbergre, s míg a régi tanok iránt -ellenvéleményeim támadtak, az újból épen azt rosszallom, a mire -egyedül volna szükségem, hogy tudniillik a hit csak magában -üdvezít, s nem a jó cselekedetek által.</p> -<p>– Az Istenért, – esdeklék Werbőczi, – irtsa ki kebléből az -eretnekség csiráit. Velem szemben a legjámborabb szerzetesek -laknak; én is ott szoktam imádkozni és tisztulni lelki -szennyeimtől. Tartsunk együtt a bűnbánat gyakorlatában és a mi -időnk fenmarad, fordítsuk annak, a mi megmenthető, a magyar -magánjognak életben tartására. Ezzel vívjuk ki hazafi társaink -közbecsülését.</p> -<p>– Megtehetem, nagyságos uram, mihelyt parancsolja, szólt -Turgovics vállát vonítva – ha boldogtalan nőm áldozatul esik is, -leányaimnak ruha és táplálék kell, mit nem lehet csak úgy szedni, -mint a földről az epret, vagy a fáról a bogyót. De meg kell -jegyeznem, hogy ez esetben szintén nagyságod lesz a szerencsés, nem -pedig én. Mert nagyságod kedélyét termékenyítni fogja az áhítat, -mint a szántóföldet az eső; de attól tartok, hogy én szikla vagyok, -melyről a fellegszakadás is nyom nélkül csorog le. Nagyságod, ha -minden százezer rab helyett, melyet hivékenyen a török kezére -játszott, megtakarított filléreivel kiválthatna a héttoronyból egy -foglyot, legalább néhány napig boldognak fogná magát érezni; -ellenben én oly rossz természettel birok, hogy mikor házam elégne, -nem tudnék azon örvendeni, ha egyik ablakrámát megmenthetném. -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> Nagyságodnak vígasztalásul szolgálna a -magyar magánjog megmentése, de én e vívmánynak sem fontosságát, sem -lehetőségét nem látom át. Meg vagyok győződve, mi leszünk a -meghódított tartomány utolsó magyar bírái, s nyomunkba lép a kadi, -az erőszak, a fejetlenség. Nagyságod még kivívni reméli hazafi -társai közbecsülését bölcs itéletei s talán meleg szónoklatai által -is. De én úgy hiszem, hogy mi a török hódoltságban annyira el -vagyunk különítve a magyar nemzettől, mintha egy puszta szigeten -laknánk, melynek partjaihoz a mi igazi hazánkból egy ladik sem -téved, hogy nagyságod beszédeinek s tetteinek hírét elvihesse, akár -Izabella, akár Ferdinánd országaiba. Minden jó és rossz vélemény -tehát csak Budavárára szorítkozik, s határain túl elhal. -Megengedem, hogy nagyságod egy város kedvező véleményében is elég -kárpótlást talál. De én azt hiszem, hogy a ki nem gyalázhat, az nem -is dícsérhet. Nőm rosszúlléte miatt orvos után kellett mennem. -Megvallom, reméllettem, hogy a nép szét fog tépni. Iszonyú csalódás -vala ez is. A vizivároson át majdnem Hévizig mentem, hol egy -tapasztalt zsidó orvos lakik s onnan szintén vissza kellett jönnöm. -A hosszú út alatt a nép még csak görbe tekintetet sem vetett rám. -Az utczán lézengők – mint a bogarak, ha a falrepedésből a szobába -találtak kimászni és neszt hallanak – élénken siettek rejtekeikbe -vissza, hogy észre se vétessenek. Ily város, mely magát őrzi a -láttatástól, nem fogja észrevenni még nagyságod érdemeit sem. -Budának lelkét, életét kiűzték <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> a janicsárok. Mi egy holt -tetemben élünk. A rothadás táplál minket egy darabig, de annak is -végtére kiszáradnak nedvadó részei, s egész éléstárunk száraz porrá -omlik össze, melyet csak a bibliai kígyó ehet meg.</p> -<p>A kétségbeesett városbíró e zord eszméi, mint az őszi köd a -ruhát, egészen átjárták Werbőczit.</p> -<p>Soha oly szerencsétlennek, oly elhagyottnak, oly zavartnak nem -érezte magát. Alig lelte meg az ajtót, melyen bejött és szemei -könynyel teltek, midőn – a mit eddig észre sem vett – a máskor -népes utczákon alig talált élő lényre. Nem csak a kard, a csótáros -mén, a gazdag úri kocsik, s a törvény és tudomány embereinek sürge, -élénk hullámzása hiányzottak; hanem a kereskedés, üzlet, a henye -kiváncsiság, s a napokba kényelmes beleélés sem mutatkozott sehol. -A vidék nem hozott be semmit eladni, s nem jött semmit bevásárolni. -Az iskolák és a nagyobb tanintézetek pusztán állottak.</p> -<p>A gyerekek már haza oszlának még az ostrom előtt, s a tanítók, -midőn a janicsár a piaczon sátort vert, kezökbe vették a -vándorbotot.</p> -<p>A halott város még csak a kiköltözni akaró udvar és a bevont -török katonaság által folytatá látszatos életét, minden -szívdobogás, minden vérkeringés, mozgás, érzés és törekvés -nélkül.</p> -<p>Kikkel Werbőczi találkozott, kórházból kibuvó betegként, féltek -a légtől, a szabadtól, az észrevétetéstől, s arczokat lesütve, -ruháikat összevonva kerültek fedél és védhely alá. <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p> -<p>Senki sem köszönt neki, senki se látszott ismerni, tisztelni -vagy gyűlölni őt.</p> -<p>– Boldog Isten! gondolá, hisz e város hasonlít a beszakadt -bányához, melynek munkásai a nyílást fedő kövek és a föld által -örökre el vannak zárva a világtól, s bizonyosan tudják, hogy a -pislogó mécscsel együtt életök ki fog aludni és senki sem fogja -megmondhatni: meddig szenvedtek, mikor haltak meg?</p> -<p>Werbőczi még azt is meggondolhatta volna, hogy ha Budán többé az -államférfiú nem hathat, s a bíró igazságos itélete nem kelendő; -akkor még kevésbbé van szükség a szónoklatra, mely sem oly hasznos, -mint a belátás, sem oly igaz, mint a részrehajlatlan itélet.</p> -<p>Budán ezentúl csak a dervis szónokol, midőn a toronyban az órát -harang helyett elkiáltja, és az őrült, ki a törökök közt szentnek -tartatván, jövendölési szabadítékkal bir.</p> -<p>Werbőczinek, midőn a királyi palotába ért, még akkor se jutott -eszébe új helyzetének e hátránya; pedig épen a királynétól kellett -egy megható szónoklattal örökre elbúcsúznia. S ime, az, kinek -legkönnyebb volt szépen és kedélyrázólag beszélni, most először -tapasztalja, hogy gondolatai elapadtak, s a szavak hiánya miatt -nehéz a közönséges eszméket összefűznie.</p> -<p>– Felséges asszonyom! – rebegé könynyel áztatott arczczal, – nem -tudom, az elválás búcsúperczeit bocsánatkéréssel kezdjem-e, -esdekelve, hogy ne itéljen felséged szigorúan a ballépések -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> felett, melyekre Szolimán becsületessége -iránti kába hitem vett rá; vagy pedig emlékeztessem János király -özvegyét, hogy a szerencsétlen öreg Werbőczi volt az, ki míg fiatal -erejét meg nem törték a viszontagságok s míg mellette egy lelkes és -eszmeinek diadalában bizó párt küzdött, a Zápolya-család ügyét nem -csak felkarolta, hanem az idegen uralkodók zsoldjába szegődött -pártütők ellenére keresztül is tudta vinni, hogy a magyar trónra -magyar üljön, kit a nemzet bizodalma szabadválasztás által emel a -polgári társaság élére. Nem tudom, felséges asszonyom, hogy midőn -számüzetve, tönkre jutva és a halál közelségén kívül minden más -reménytől megfosztva a Zápolya-családtól örökre el kell válnom, -mentegetőzzem-e közelebbi nagy botlásomért, vagy régi, bár tartozó -hűségből folyó érdemeimet hozzam emlékezetbe, mely szintén a -mentegetőzésnek egy másik neme volna?</p> -<p>Itt a bevezetéssel küzdő szónokot zokogása gátolá a tovább -folytatásban.</p> -<p>Izabella pedig e szünetet felhasználva, kegyteljesen mondá: – -Uram! nem volna igazságtalanabb, mint a bekövetkezett nagy és -leverő fordulat miatt vádat emelni, s nem volna feleslegesebb, mint -mentegetőzni. Mindnyájan hibáztunk, s hogy kinek volt a tévedése -veszélyesebb, azt csak az eredmények kifejlődése után fogja a -részrehajlatlan történetírás eldönteni. Egyébiránt úgy hiszem, hogy -olykor a dolgok erősebbek mint az egyének, s ennélfogva feloldozzák -a vád alól azt, <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> ki bűnösnek, s megfosztják a babértól -azt, ki dicsőnek képzeli magát. Én csak annyit tudok, hogy a -Zápolya-család legtöbbet Werbőczi Istvánnak köszönhet, s legyünk -bár körülvéve a hatalom dicskörével, vagy takarjon el a világ szeme -elől a szenvedés és lemondás magánya, mind a két esetben én és fiam -hálásan fogunk emlékezni kegyelmedre, s örömeink és bánataink közt -mindig fog imádságainkba vegyülni egy fohász a jámbor s nemes lelkű -öreg iránt, kitől midőn a végzet a Zápolya-családot elszakította, -úgy látszik, mintha jövendője ellen nyilatkoznék. Megvallom, -számomra rosszabb előjel nem lehet, mint az, hogy kegyelmed nélkül -indulok a vándorútra és a kegyetlen sorsot, mely házunktól arczát -elfordítá, az által remélleném leginkább kiengesztelhetőnek, ha -alkalmam nyilnék oly szolgálatot tehetni uraságodnak, mely az -elfogadót nagy haszonban részelteti, az adományozónak pedig nagy, -de örömmel elvállalt áldozatba kerülne. Hajlamom jeléül és -készségemre emlékeztetésül fogadja el egy szerencsétlen, de a -halhatatlan érdemek iránti lelkesedésről soha le nem mondó nő -arczképét.</p> -<p>A vén Werbőczi reszketett a megindulástól, midőn a királyné -mellfátyola alól arczképét kivonta s átadá.</p> -<p>Megfoghatatlan volt előtte a bántottnak vélt asszony e -rendkívüli kegye, s midőn kezét megcsókolta, gyorsan omlottak -könnyei.</p> -<p>Izabella maga sem tudna számot adni a rögtönzött szónoklat -okáról; mert azt csak nem teheté <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> föl, hogy Frangepán Orbán rá -függesztett szemei delejes befolyással birhattak volna. Kevés -szünet után többi tanácsosaihoz fordulva, ekként szólott:</p> -<p>– A királyi árva két gyámja – mert a harmadikat a török császár -letartóztatta – kísérni fog Lippára, hol addig szándékszom mulatni, -míg tanácsom az ország leendő fővárosa iránt határozni fog. Szívem -leghőbb vágya teljesednék, ha azok, kiknek tapasztalt hűségére és -ritka belátására eddig támaszkodni szerencsém volt, -közreműködésöket továbbra sem vonnák meg; de kénytelen vagyok a -körülmények parancsoló befolyását elismerni, s nem érzem -jogosultnak követelni, hogy azok, kiknek birtokai a szultán -foglalása következtében országomon kívül fekszenek, rendkívüli -áldozatot hozzanak ügyemért. Midőn tehát a tőlem távozni akarókat -esküjök alól föloldom s kijelentem, hogy azon viszony emléke, mely -hozzájok csatolt, örökre kedves leend előttem, – egyszersmind nem -hallgathatom el az elismerés és lekötelezettség legmagasb fokát, -melylyel viseltetnem kellene azok iránt, kik szolgálataikkal II. -Zsigmondnak, Zápolya fiának, a magyar nemzet gyermekének érdekeit -pártolni és elősegíteni önérdekeik hátratételével is hajlandók -volnának. Egy bujdosó királyné fényes igéretekkel, uradalmak -adományozásával nem hathat a képzelődésre, hogy az ingadozó -meggyőződésnek kilátások által nyujtson támaszt; de van a -helyzetnek is olykor rábeszélő ereje, mely habár a nagyravágyást -csodálatos álmokba nem ringathatja, mély hatást gyakorolhat a -kedélyre. Midőn <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> tehát Budavárát talán egy névtelen -várdával vagy mezővárossal cserélem föl; midőn Mátyás király -márvány palotájából talán egy elhagyott kolostorba menekülök, -melyet ezentúl kell előbb lakhatóvá, s aztán királyi lakká tennem, -legyen szabad, uraim! kérdezni kegyelmetektől: kik szánták rá -magokat a Zápolya-családot követni a megaláztatás vagy dicsőség -bizonytalan útján, mely csak egyről biztosíthat mindenkit… a -sorstól most üldözött Izabella hálájáról?</p> -<p>A királyné indulattól hév arczczal beszélt, és szépsége soha -igézőbb nem vala.</p> -<p>Werbőczi ámultan csüngött szemeivel a szózatos ajkakon, melyek -eddig az ország dolgait inkább csak társalgási modorban és -mellékesen szokták volt tárgyalni; ellenben György frater többször -felvonta s leereszté vastag szemöldeit, mintha próbálgatná, melyik -arczfintorítás vezethetné őt azon talányhoz, hogy a királyné miért -akarja a megapadt kincstárt a hivatalnokok marasztgatásával -kimeríteni.</p> -<p>A bel- és kültanácsosok közül kettő Podmaniczky naszádján -menekült a «török világból»; kettőt pedig a janicsárok a többi -urakkal együtt üztek ki Budáról.</p> -<p>A kik a királynénál megjelentek, nem számítottak ugyan a -marasztalásra, sőt a nagy részének érdeke ellen is volt; de a -magyar nemzet lelkesedési hajlamától ragadtatva, fölkiáltának, hogy -a királynéval együtt akarnak élni és halni. Némelyike ugyan pár -heti haladékot kért a készülődésre; <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> de inkább birtokairól, mint -a távozásról mondott volna le.</p> -<p>Csak Frangepán Orbán hallgatott.</p> -<p>A királyné arcza sápatag lőn, s feszült vonalain sajátságos -figyelem összpontosult, vegyülve a döbbenéshez hasonlító -kinyomattal.</p> -<p>Ha György frater most reá tekintett volna, a találgatások széles -tere nyilnék föl előtte.</p> -<p>S viszont ha a királyné kincstárnokára fordítná szemeit, azon -boszus hüledezést fedezné fel rajta, mely akkor szokott nála -jelentkezni, midőn véletlenül nagy pénzösszegtől kell megválni, -vagy biztosan várt bevételek kimaradoznak, s e miatt tetemes zavar -állhat be.</p> -<p>– Hát az ifjú segniai, vegliai és modrusi gróf nem határozta még -el magát? – kérdé Martinuzzi, tudtán kívül mentve meg a királynét a -legalkalmatlanabb helyzetből.</p> -<p>– Felséges asszonyom! szólt Frangepán lesütött szemmel és -hangján észrevehető reszketegséggel. Életem legbüszkébb percze -volt, midőn felséged szine elébe bocsátani kegyeskedett, s -legszerencsétlenebb a mostani. A Zápolyák trónjáért küzdve reméltem -dicsőséget kötni nevemhez, s felséged színét hordva még a homály és -feledtetés is több varázszsal birt volna, mint más zászló alatt a -diadalmenet s a köztaps. De azon négy nap, melyet a szultán -táborában tölték, levíhatlan undort gerjesztett bennem. A -kegyetlenség és álnokság vérfagylaló jelenetei képtelenné tettek -arra, hogy a törökök iránt a gyűlöleten kívül más érzést keblembe -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> befogadhassak, mint a megvetést és -csömört, mely minden idegembe bevette magát, s lelkemet beteggé -teszi. Ha felséged parancsolná, tétovázás nélkül fognám felölteni -azt a koldusruhát, melyet egy pestisben meghalt emberről a halálra -itélt gonosztevő sem merne levonni; de hogy a szultán -védpalástjának csak árnyéka is közelítsen hozzám, azt nemcsak a -halálnál tartanám rosszabbnak, hanem a kínpad minden kigondolható -eszközeinél is.</p> -<p>Izabella ajkairól sóhaj röppent el: György frater pedig -kedvetlen arczkifejezés nélkül kérdé: – Tehát nagyságod Ferdinánd -táborában fogja keresni az alkalmat, hogy törökgyűlöletét -kielégíthesse?</p> -<p>– Uraim! én a királynénak vagyok alattvalója, – szólt Frangepán -fönséggel arczán.</p> -<p>– Hűségi esküje alól a gróf föl van oldva, – mondá Izabella -elnyomott s a suttogáshoz hasonló hangon.</p> -<p>Frangepán szemében társa csillant fel azon könnynek, mely -rejtelmes és bodító hatású lehetett, s most is összeszorítá -Izabella szívét, mint egykor.</p> -<p>– Engedje felséged, – szólt kérőleg Frangepán, hogy hűségi esküm -siromig kisérhessen.</p> -<p>– Tehát a gróf, – jegyzé meg György frater, kit az ifjú -politikai iránya különösen látszott érdekelni, – tehát a gróf -nálunk marad, s csak arra kivánna hatni, hogy eljárásunk egészen -megváltozzék és a váradi béke alapján Ferdinánddal egyesüljünk a -török ellen? <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– A királyné ő felsége érdekében nem állhat ez egyesülés, s -Magyarországot sem mentené meg a fenyegető veszélytől, – sóhajta -Frangepán.</p> -<p>György frater indulatosan kérdé:</p> -<p>– Mit akar hát tulajdonkép?</p> -<p>– Szőrruhát akarok ölteni, s a theatiniak szigorú rendjébe -lépni, melyet Thiene Kajetán és a csüggedetlen jellemű Caraffa -Péter állítottak fel.</p> -<p>Izabella tőrszuráshoz hasonló fájdalmat érzett szívében; -ellenben Werbőczi feledve saját szerencsétlenségét, bátorító, -lelkesítő tekintetet vetett a magyar birodalom csaknem -leghatalmasabb családjának tagjára, ki Olaszországban szándékozik -betegeket ápolni, és az utczán prédikálni.</p> -<p>György frater ujjait olvasóján élénken jártatva, szólt:</p> -<p>– Gróf uram, vajjon mit mondana erre Frangepán Kristóf, -Magyarország főkapitánya s Slavonia és Horvátország bánja? mit -mondanának a koporsójokban nyugvó többi Frangepánok, kik annyi -fényes győzedelmeket vívtak ki? S vajjon gróf úr, Anicius, kitől -kegyelmetek családja ered, haruspex volt-e, vagy tán a régi Róma -harczias patriciusainak egyike?</p> -<p>Izabella erős felindulása mellett is különösnek találta, hogy -Martinuzzi ekkora hévvel törekszik visszatartóztatni Frangepánt. -Minő czéljai lehetnek vele? E kérdés benne, a nőn kívül már a -királynét is kezdé érdekelni.</p> -<p>– Családom őse Anicius kétségkívül nem pazarlá idejét a madarak -röptéből vagy föltagolt <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> belsejéből jóslásra; azonban szabad -hinnem, hogy a váradi püspök egy keresztyén szerzet tagjának -vallásos kötelességeit nem fogja egyenlőnek tartani azon szereppel, -melyet Anicius mint haruspex vihetett volna.</p> -<p>– Magam is szerzetes vagyok, – szólt Martinuzzi, – s vallásom -iránti buzgóságomat az egész ország ismeri. Ellenségeim fegyverül -használják azt ellenem, s ő szentsége III-ik Pál nem tartotta -méltatlannak a megdicsérésre. De a gróf úr, midőn hősi bátorsággal -tört át a német táboron, vajjon hol talált engemet? Tán a czellában -elmélkedtem az eredendő bűn természete és az igazolás vitakérdései -felől? Nem, gróf úr! kard volt a kezemben, golyók fütyöltek el -fülem mellett, s egy bombaforgács lovamat verte le. Az ellenség már -fogolynak képzelt, s én a pap, sebeket osztva, vitézségemmel -hárítám el magamról a veszélyt, s vezérszavam futamíttatá meg a -vakmerész ellenséget. S gondolja-e a gróf, hogy a magyar főpapságba -én hoztam be először e szokást? Nem, uram! a püspöki zászlók a haza -minden csatáin magason lobogtak, s a nagy ütközetek évnapjait a -megürült püspöki székek nyomták legmélyebben a nép emlékezetébe. A -magyar királyok gazdag adományozásait a papság buzgó imájával és -derék kardjával érdemelte meg. No, már gróf uram, ha minket, az -oltár embereit birtokaink nemcsak a szellem, hanem a harcz mezején -is küzdésre szólítnak fel, s ha szolgáljuk a közügyet mint -gyóntatók, mint misemondók, mint prédikátorok, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> -országtanácsosok, mint birák, mint főispánok, mint csapatvezérek s -a királyi adományozások összekötik nálunk a szellemi tér minden -foglalkozásait, a fegyverviselés minden terhével és veszélyeivel: -vajjon akkor nem kell-e eszembe jutni, hogy III-ik Béla Frangepán -Bertalannak Modrus megyét adományozta, II-ik András Frangepán -Jerindónak a vinodoli grófságot, IV-ik Béla Frangepán Bertalan -roppant birtokait a segninai grófsággal toldotta meg, és Mátyás -király Frangepán Dömének régi uradalmaihoz még Stunyát, -Ostroviczát, Novigrádot és Ledeniczát csatolta? S vajjon ezen -adományozások emléke nem jogosít-e fel engem azt hinni, hogy a -Frangepán-család is köteles e meghasonlott hazában pártállást -foglalni, midőn most véráldozatra van szükség, vagy Ferdinánd vagy -Izabella ügyét karddal és életkoczkáztatással védeni? Ha kegyelmed, -gróf uram, gyűlöli a törököt, küzdjön ellene; ha pedig -törökgyűlöletét a Zápolya-család jogai iránti meggyőződés -ellensúlyozhatja, akkor tartsa kötelességének királynénkat követni -Lippára s védelmezni a trónt Magyarország legutolsó falvában -szintúgy, mint midőn Budán volt felállítva.</p> -<p>– Ah! Martinuzzi számított Frangepánra, szintúgy mint én – -gondolá Izabella. Alkalmasint ellenem akarta őt felhasználni -szintúgy, mint én ő ellene.</p> -<p>S ebben a királynénak igaza lehet, de azon különbséggel, hogy a -mi nála Frangepán visszatartóztatására csak ürügy, az Martinuzzinál -valóságos politikai ok vala. <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>– A püspök úr, – szólt Frangepán, – családom uradalmait hozza -fel ellenem, ki a szegénység esküje által a világi javaknak hasznát -úgy sem fognám venni. A püspök úr azt mondja, hogy e meghasonlott -hazában mindenkinek pártállást kell foglalnia. Igaza van. De -helyzetemben a válságot nem épen az idézi-e elő, hogy ha -becsülettel lehetne is, hajlamom szerint soha sem tudnék más mint a -királyné ő felsége zászlója alatt szolgálni; míg ellenben a -királyné Magyarország megsemmisítése nélkül nem léphet föl a török -ellen, s épen a keresztyénség érdekében kénytelen a szultán -véduralma alatt élni?</p> -<p>György barát gúnyosan mosolygott, de óvakodott politikája új -irányát feleselgetés által leleplezni.</p> -<p>– Felséges asszonyom! – folytatá Frangepán, – lehetnek, kik a -török hitszegő eljárása után a váradi béke pontjainak végrehajtását -tanácsolhatnák. Nem hiszem, hogy felséged a legmagasabb polczon, a -trónon ne érezte volna azt, mit minden utas tapasztal, hogy -tudniillik a fény nem melegít eléggé, mihelyt igen emelkedett -pontra árasztja világítását. A hegy, melyen a nap sugara égni -látszik, hidegebb, mint a homályos völgy. Alkalmasint nincs Európa -uralkodói között egy is, ki oly könnyen mondhatna le a hatalomról, -mint felséged, kivált ha szívének vonzása a szétszaggatott -Magyarország egyesítésének eszméjét elősegíthetné. De e században -fájdalom! épen hazánk egysége lehetetlen, s minden kisérlet csak új -török hódításokra vezetne. <span class="pagenum"><a name="Page_44" -id="Page_44">-44-</a></span> Nem az a baj, mert a török rendkívül -erős, hanem mert Európa rendkívül gyönge. Vallási villongások -apasztják erejét, nincs összetartó eszméje, az érdekközösség mély -érzése nem törhet magának utat, a régi alá van ásva, az új -készületlen, s inkább csak homályos törekvés mint kitűzött czél. -V-ik Károly roppant birodalom ura, s mégis képtelen volna Szolimán -ellen komoly háborut folytatni; néhány hitújító pap és tudós vitája -igénybe veszi minden idejét, s Németországot már csak egy kérdés -bonyolíthatja a véres és évekig tartó küzdelmekbe; azonban e kérdés -nem az ozmán hatalom, hanem a római szent birodalom erejének -megtörésére vonatkozik. Ferdinánd király aligha lehet mostanság oly -állapotban, hogy Budát elfoglalhassa és Magyarországot királyi -pálczája alatt egyesíthesse. Nemzedékek fognak sírba szállani a -nélkül, hogy a váradi béke végrehajtathassék, s a nélkül, hogy -minden erre czélzó kisérlet egyebet idézne elő, mint a török -hódítás terjedését hazánkban. A végzet tehát mintegy maga írja -felséged elébe a török védelem alatti maradást, még pedig -utógondolatok nélkül. Ha felséged oly szilárdul ragaszkodik fia -jogaihoz, mint a legmakacsabb pörlekedő nemes aviticalis -igényeihez: akkor szerencsétlen viszonyaink közt az egyedül lehető -politikát követte, mely egyszersmind bölcsebb a lángeszű -államférfiak bármely indítványánál. Igaz, majdnem szét kell -szakadni a magyar szívének, látva, hogy hazája szét van darabolva, -s lesz talán századokig. De a gondviselés kegyelme gyakran rejt -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> a keserűbe is valami vigasztalót, hogy ne -szokjunk el sem a reménytől, sem a szeretettől, s a szétdarabolt -magyar föld részei teljesíthetnek külön oly hivatást, melyet együtt -bizonyos korszakban képtelenek volnának betölteni. Buda és a török -hódoltság folyvást izgatni fogja a nemzetet a törökgyűlölet -erélyére, az egyesülés vágyára, az elpuhulástól való félelemre, s -készülődésre az idővel bekövetkező nagy csatákra. Ferdinánd -királysága Nyugat-Európával szorosb összeköttetéseinket tarthatja -fönn, s a katholikus hit megoltalmazására vezethet. Felséged -országrésze pedig, ha a török udvart pártütések vagy titkos -szövetkezések által gyanakodóvá nem teszi, s ha Ferdinánddal oly -háborúkba nem keveredik, melyek török segélyt vonjanak be, sokáig -lehet a nemzetiség védelmezője s a magyar alkotmányos élet egyedüli -föntartója… Most engedje felséged, – szólt Frangepán kitörő -könnyekkel, – örökre búcsút venni felségedtől, s mindazon -szerencsétől és boldogságtól, mely a világtól végkép elszakadt és a -szenvedő emberiség lelki és testi sebeinek gyógyításáért élő, de -önmagát halottnak tekinthető theatinai szerzetest többé nem -illetheti meg. Virágozzék felséged családja, s kerülje ki mind a -nagyravágyás merész álmait, mind a tétlen elégültség és a -viszonyokba hallgatag beleélés satnyító álomkórságát. Védje -felséged a földi koronát mindazon eszközökkel, melyekkel az élet -koronáját nem koczkáztatja, s hű maradhat szívéhez, mely páratlanul -nemes, s uralkodói kötelességéhez, mely páratlanul nehéz. -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Ezzel Frangepán féltérdre hajolva csókolá meg a királyné -átnyujtott kezét, s Izabella forróbbnak tartá e csókot, mind a -hideg tisztelet kiszabta, s reszketőbbnek az ajkat, mint a leendő -remete életmegvetése követeli.</p> -<p>Összpontosított lélekerővel lépett egy állványhoz, honnan igen -egyszerű kötésű kisded könyvet vett el, s Frangepánhoz sietvén, -mondá: – Ebből szoktam tizenkét éves korom óta imádkozni. Fogadja -emlékül, s ha valaha a magas látomásoktól, melyek a kegyességet az -éggel hozzák állandó összeköttetésbe, szemei a földre és a mulékony -lét tárgyaira letévedhetnek,… a gyöngeség e perczében jusson eszébe -Izabella királyné is. Imádkozni érette talán öntagadás volna… tehát -egyszerűen csak jusson eszébe.</p> -<p>A királyné a többiekhez még néhány közönyös vagy útbaigazító -szót intézve visszavonult.</p> -<p>György frater, ki nem örömest vált el Frangepántól és saját -eszméitől, melyekre már szilárd terveket épített, a teremből -távozott ifjut karon fogta. – Én a németországi egyházi szakadást -nem tekintem oly fontos következményűnek, mint kegyelmed, gróf -uram! Kitünő egyházi tekintélyeink, egy Contarini bibornok és a -nagy tudományú Bucer valószínűnek tartják a kiegyenlítést. Maga a -pápa ő szentsége sem hagyott föl a reménynyel; mert különben bele -sem egyezett volna, hogy a regensburgi gyűlésbe fölhatalmazottat -küldjön. De a rosszabb esetben is, midőn sem a római szék -primátusának elismerésére, sem a sacramentumokra <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> nézve a -regensburgi tanácskozás vagy egy általános zsinat eredményre nem -vezetne: vajjon mi okunk lehet Luther forradalmát veszélyesebbnek -tartani, mint a husszitáké volt? S a husszita zavarok alkalmával az -egyház szigora és a világi hatalmak erélyes eljárása nem gátolta-e -meg a polgárháború terjedését, nem taposta-e szét az eretnekség -kigyójának fejét? Sajnálatraméltó viszályok törtek ki ugyan a Hussz -tanai miatt; de nem okoztak-e többször a római császár pártütő -hűbérnökei akkora, sőt nagyobb zavarokat, mint a prágai predikator -miatt támadt küzdelem? Szintén az a vége lesz Luther izgatásainak -is. Filep tartományi grófnál sokkal hatalmasabb hűbéreseket -büntettek meg V-ik Károly eszével és erejével távolról sem -mérkőzhető római császárok; s ha kegyelmed a töröknek Európából -kiüzetését csak a fenyegető vallásháborúk miatt tartja -lehetetlennek, akkor engem igen megvigasztalt.</p> -<p>– Adná az ég, hogy sejtelmeim hamisak legyenek! – mondá -Frangepán szórakozottan, s a váradi püspök beszédjére alig -figyelve.</p> -<p>– Ha sejtelmei nem is hamisak, de mindenesetre túlságosan setét -színezetűek, gróf úr! Semmi sem könnyebb, mint képzelődésünket -rémképekhez szoktatni. Hány egyén nem jósolta meg a világ végének -óráját és az Antikrisztus országlásának kezdetét? míg ellenben -kevés számmal akadnak olyanok, kik egy kellemetlen baj kikerülésére -vagy orvoslása módjára a maga idejében felhívnák a figyelmet. Nem -azért mondom ezt, mintha a gróf <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> uramat megtérítni akarnám. -Ez lehetetlen, s a királyné által választandó politikáról ejtett -nézetei után már többé érdekemben sincs. Csak arra kivántam -figyelmeztetni, hogy ha Európa csakugyan oly zilált és mállott, -mint ön hiszi, s oly szakadások és belháborúk elébe néz: még akkor -is könnyebb lesz e beteg és magával meghasonlott földrésztől -alkalom szerint egy kevés pénzt vagy katonai segélyt eszközölni ki -Magyarország számára a törökök ellen, mint oly nagy egyesítő eszmét -találni ki s elfogadtatni, mely Európát újjászülve, s friss és -egészséges vérrel ellátva, képessé tegye a török hatalom teljes -megdöntésére. S valóban, ha már az Isten törököt teremtett és -kardot adott kezébe, én nem is azon törném fejemet, hogy e pogány -fajt megsemmisítsem. Megelégedném azzal, ha Magyarországot -megmenthetem tőle, vagy legalább biztosb helyzetbe hozhatom -hitszegései és zsarnoksága ellenében. A Frangepánok szerencsés -házasságok által királyi és fejedelmi családokkal jöttek szorosabb -viszonyba. Az arragoniai, luxemburgi és estei uralkodó házak vére -vegyült a vegliai grófokéba. Nem kétkedem tehát, hogy kegyelmed, ha -betegápoló szerzetessé is lesz, eldöntőleg folyhat be a politikába. -Találjon ki tehát összetartó eszméket, vagy az egyház belső -reformjai által buktassa meg a protestánsokat, s a forradalom -jelszavaival zárja be a forradalmat; de e tervek mellett ne feledje -el III-dik Pál pápától időnként egy kevés pénzt vagy buzdítást -koldulni a törökök ellen, s ha néhány gályát szerelhet fel, -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> néhány száz önkénytest gyűjthet, ha -befolyhat arra, hogy a franczia király elhidegüljön Szolimán -császár iránt, s hogy a velenczei köztársaság összekoczczanjon -vele: már akkor gróf úr nagy szolgálatot tett nekünk, nagy -szolgálatot a katholikus érdekeknek is, s emlékezetessé tette nevét -a történelemben, ha mindjárt ki sem találta volna az Európát -összeforrasztó nagy eszmét, s ha épen semmit sem hathatott a -katholikus egyházi főpapoktól is sürgetett belreformjára.</p> -<p>A gyakorlati nézeteknek mindig nagy előnyök van az eszményi -irányokkal szemben, s ha Frangepán török-elleni undorát, mely a -szultán hitszegésén kívül a német foglyok vérfagylaló lemészárlása -miatt fejlődött ki oly gyorsan, ájulttá, s pusztán szenvedőlegessé -nem tette volna az a körülmény, hogy ő erkölcsi lehetetlenségnek -tartotta Izabellától Ferdinándhoz pártolni; míg viszont a Zápolyák -trónjára nézve a legnagyobb mértékben veszélyesnek hitte Izabellát -törökellenes politikába sodorni: ha ily tekintetek nem jöttek volna -közbe, akkor az ifju bajnok a had mezején talán Frangepán Kristóf -hírét is elhomályosíthatta volna, s a királyné tanácsában -alkalmasint Martinuzzi politikáját viszi keresztül.</p> -<p>De így lehetetlen volt bizonyos bosszankodással nem hallgatnia -György frater okoskodását. S e bosszankodás annál nagyobb fokra -hágott, mert érzé, hogy a világról lemondása sem a világ szeme, sem -saját maga előtt nincs eléggé indokolva, s hogy küzdő és -szenvedélyes szívet akar az oltárhoz <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> vinni, még pedig nem azon -czélból, hogy megszenteltessék, hanem hogy föl legyen áldozva.</p> -<p>Rövid és fás feleletekkel igyekezett tehát Martinuzzitól -menekülni, s midőn ez sikerült, magányába sietett, s ott forró -könnyeit ontá, csókolta az emlékül nyert imakönyvet és elgondolá -magában, hogy Buda városa végtelenül szerencsétlen ugyan, és -meggyalázott falai közt kevés lehet, ki a halált ne óhajtaná és az -élethez ragaszkodni tudna; de összehasonlítva a szenvedéseket, a -sötét kilátásokat s a kétségbeesés indokait, van egy egyén, ki -irigyelheti a többiek sorsát, és azt az egyént Frangepán Orbánnak -hívják.</p> -<p>– Miért jöttem Budára, miért láttam őt? – sóhajtá.</p> -<p>De, hogy ki ez az ő, azt ajkai soha sem gyónták meg. Egy titkot -a theatinai szerzetes koporsójába vitt.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/ch3.png" alt="" title="" />HARMADIK RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p>Werbőczi István a Turgovicscsal folytatott beszéd és kivált a -királyi teremből távozása óta új hivatását tartá a vezeklés -legerősebb nemének, s mint lelkiismeretes férfiú és buzgó -katholikus nem mulasztá el az önkínzás e próbáját egészen -kimeríteni.</p> -<p>Turgovics után a második alkalmas egyén, kit a magyar magánjog -megmentésére a használható jogtudósok nagy hiánya mellett megnyerni -szükségesnek tartott, a vízivárosban lakó János diák volt.</p> -<p>Sietett tehát őt személyesen fölkeresni.</p> -<p>Soha oly magas helyzetű uraság még nem lépett abba a kis -szobába, melynek csak egy utczára néző ablaka volt, s néhány -festett faszékből, egy szerény nyoszolyából, egy széles és a -körülmények szerint ágyat is helyettesítő lóczából, egy -falfogasból, hol a nemesi kard és néhány ruhadarab függött, s az -oklevél- és könyvtárnak alkalmazott alacsony és füstös -padlásgerendákból állott minden ékessége. <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>János diák, a külváros legbelátóbb politikusa, nagyravágyása -legbüszkébb perczeiben sem mert volna számítani ekkora -megtiszteltetésre.</p> -<p>S midőn Werbőczi a lóczán helyet foglalt, elveszté minden -keserűségét azon emlék, mely eddig János diákot nyugodni nem -engedte, s mely a <i>partis primae titulus nonusának</i> az ő -hátulsó részére alkalmazott égrekiáltó megsértésére -vonatkozott.</p> -<p>Most már belátta, hogy vannak kivételes helyzetek, melyek -benyomásait nem szükség zokon venni.</p> -<p>S mihelyt a nagy Werbőczi közölte terveit vele, nemcsak hálásan -fogadta el a tett ajánlatot, de lelkét egészen megszállotta a -kiengesztelődés szelleme is.</p> -<p>Elgondolá magában, hogy ha Buda városa keresztyén és zsidó -népességét a magyar magán és büntető törvények kötelezik, akkor az -osztó igazság szerint a város új polgárait, a törököket, szintén -saját törvényeik szerint kell elitélni. Megtörténhetnék azonban, -hogy midőn a magyar és a török közt verekedés támadna s ebből -panasz, akkor az osztó igazság szerint vegyes bíróságnak vagy -bizottságnak kellene a vizsgálatot megtenni, és a tényállást -tisztába hozni. Miből viszont önként foly, hogy ha az óriás -szerecsen, ki őt a janicsár aga sátora előtt megrugta, budai lakos -találna lenni, s e rugdosási szenvedélyét valamely magyar polgáron -gyakorolná, akkor alkalmasint János diák is a vizsgáló vegyes -bizottság tagja <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> volna. Kérdés tehát, – gondolá magában – -vajon János diákot a kiállott szenvedés és szégyen eltántorítaná-e -arra, hogy új polgártársa, a goromba szerecsen ellen, -részrehajlással és bosszuvágygyal hajtsa végre a vizsgálatot? A -felelet az volt: nem. S ezen eredmény meggyőzte őt, hogy Werbőczi -István nála sem igazságosabb, sem szakértőbb birót nem -választhatott volna.</p> -<p>Az önelégültség teljes mértéke a különben sem szótalan -házigazdát őszintévé, beszédessé tette. Elmesélte tehát Elemér és -Barnabás kalandját, még pedig a részrehajlatlan történetíró egész -hűségével. Csak azon részletet tartá némi homályban, hogy a -lábrugás az ő testének minő pontjára volt irányozva, mely -egyébiránt sem bírt döntő fontossággal, legalább az előadásnál -nem.</p> -<p>Werbőczinek könnyű volt meggyőződni, hogy a török fogságba -hurczoltak egyike az általa kiváltott ifju. Mélyen felingerült az -elkövetett erőszakoskodás miatt, de vigasztalá az, hogy a -janicsárok néhány órával előbb ejtették rabul Elemért, mintsem ő, -Werbőczi, a hódoltság főbirájává neveztetett volna ki, s ennélfogva -a fenforgó eset a nemzetközi jogok goromba megsértése, sőt valódi -rablás; azonban végtére is Izabella királynén, kitől egész -tartomány raboltatott el, nem pedig rajta ejtett személyes -bántalom.</p> -<p>Miből ismét lehetetlen volt azt nem következtetnie, hogy Elemér -megmentésére nem a tiltakozás vezet, hanem a pénz.</p> -<p>De épen a pénzhiány volt Werbőczi háztartásának <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> gyönge -oldala. Jövedelmeivel annyira nem tudott gazdálkodni, hogy -szerencsésebb körülményei közt is úgyszólván egy napról a másikra -élt.</p> -<p>Azonban nem kételkedett, hogy ha Elemért visszakövetelni nem -sikerülhet, akkor keresztyéni kötelességből is okvetetlenül ki kell -váltania.</p> -<p>E kötelességet sürgető s minden áldozatokkal daczoló teendővé -varázsolta át azon gondolat, hogy miután a törökkel neki folytonos -viszonyt kell fentartani, okvetlenül oly titkárra van szüksége, ki -az erre szükséges tulajdonok mellett még a török nyelvet is jól -érti.</p> -<p>Minden mást hátratéve haza sietett tehát előintézkedések -végett.</p> -<p>Midőn bérlakának, melyet még el nem hagyhatott, küszöbéhez ért, -egy pórruhába öltözött agg férfiura talált, kinek ismeretes vonásai -régi boldog időkre emlékeztették.</p> -<p>Mennyire nem hasonlítának e vén ember vonásai azon irsai délczeg -fiatal nemeshez, ki a Rákos mezején tábort ütött, s a helyett, -hogy, mint született törvényhozóhoz illik, tanácskoznék, Werbőczit -kortestársaival együtt vállra emelte, s meghordozván a lealázott -főurak előtt, nádorrá kiáltatá ki, s mindaddig tiltakozott a -zsarnokság ellen, míg Báthori a közakaratnak engedni volt -kénytelen, s hivataláról lemondott.</p> -<p>Werbőczi addig kereste a ragyogó mult egyik tényezője és a -pórruhás közt a hasonlatosságot, míg ez megszólítá: Személyesen -akartam átadni <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> nagyságodnak Deák István és Dániel -uraimék egy levelét, mely kézről-kézre vándorolván, tegnap érkezett -hozzám, s hogy a kutya törökök föl ne tartóztassanak, paraszt -subába kellett öltöznöm. S nem ismer-e rám, nagyságod?</p> -<p>Werbőczi egészen földerült arczczal nevezte meg őt. A vén kortes -könnyei folytak, midőn a volt nádor szegényes bérszobájában egy -ócska, de kényelmes karszékbe ült.</p> -<p>Sokat beszélgettek a tudós államférfiu és az együgyü nemes a -régi jó időkről, mely már hátok mögött volt, s a jövendőről, mely -sem Budán, sem Irsán nem látszik többé jót igérni.</p> -<p>A kortes elpanaszlá birtokai elzálogosításának történetét, s az -államférfiu az ország zálog vagy örökvásár útján idegen kézbe -szállásának eseteit. Az irsai történetből Werbőczi azt a tanuságot -vonta, hogy az ő kortesvezére nem a leghelyesebben gazdálkodott. De -hogy mit vont ki az országos történetekből az irsai nemes, az nem -jött szóba. Azonban a hasonlatosság nem volt oly elütő, mint a -mennyire Werbőczi óhajtaná, s nem lehetetlen, hogy a nagy férfiu -vendége saját tönkrejutásának történetét vélte másodszor -elbeszéltnek, s Buda helyett állandóan Irsára gondolt.</p> -<p>De bármint lett legyen, Werbőczi érzékenyen búcsúzott el a -kortestől, sokáig olvasá és újra olvasta erdélyi rokonainak -levelét, s midőn a levelet szekrényébe zárta, hideg borzadás futott -át gerinczén, azon sejtelemtől gerjesztett félelem, hogy talán most -zárult be a «holt városnak» utolsó egybeköttetése <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> a -világgal, s már ezentúl a nagy czinteremben neki egyedül kell -lakni, sírkövek és azokra tűzött gyászlobogók közt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A királyné az országtanács végső ülése után, félbeszakítva az -utrakészülődést, órákig volt bezárkózva.</p> -<p>Senkit sem bocsátott magához, még a janicsár agát sem, ki a -költözést különböző ürügyek alatt folyvást sürgetvén, most azt a -hírt volt közlendő, hogy másnap a szultán Budára akar jönni, s a -királyi palotába fog beszállani.</p> -<p>Miért volt Izabellának szüksége a magányra? ez iránt udvari -személyzete két pártra oszlott.</p> -<p>A renegát neje, ki mióta férje budai főbasává emeltetett, az -udvarmesternőnél is magasabb rangú és befolyású egyéniségnek -tartatott, határozottan állítá, hogy ő felsége a sok virrasztás és -feszített munka után pihen, mi nem is csoda, mert megfoghatatlan -volt a rendkívüli élénkség és kitartás, melyet a költözködésre -felügyelésnél napok óta tanusított.</p> -<p>Ellenben az udvarmesternő közbenjött kedvetlenségnek tulajdonítá -a zárkózást.</p> -<p>Egyik fél fölhozta, hogy a királyné kimerültsége arczán még -tegnap volt látható; a másik mély bánat nyomait vélte ez arczon -borongani, kivált a mai értekezlet óta.</p> -<p>Voltak semleges palotahölgyek, kik sem a renegát <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> nejét, sem -az udvarmesternőt nem hitték czélszerűnek határozottan -pártolni.</p> -<p>Ezek nem tagadták el a kimerültség jeleit Izabellánál, de a mély -fájdalomét is megengedték, s ezt természetesnek állíták a -fővárosból távozás s annyi hű tanácsostól vett búcsú miatt, míg -amazt szintén önként érthetőnek tartották csak azon körülményből -is, mert ők magok alig birnak lábokon állani, holott a királyné -mind a virrasztásban, mind a foglalkozásban rajtok túltett.</p> -<p>A renegát neje saját nézetei mellett még fölhozta, hogy a -legmélyebb csend van a királyné szobájában, de az udvarmesternő -többször vélt oly hangokat hallani, melyek zokogáshoz -hasonlítottak.</p> -<p>Mind a két értesítés egyezett a pártállást nem foglalt hölgyek -nézetével, de azért nem szünt meg a renegát neje és az -udvarmesternő felekezete közti versengés.</p> -<p>Látszik, hogy vannak nők, kik a fölkelő, s vannak, kik a lemenő -napnak hódolnak. Egyik fejébe vette a válság közelségét, mely a -renegát nejét emeli az udvar élére; a másik fél még biztosnak hitte -a Madridban, Bécsben és Nápolyban szerepelt vén asszony -helyzetét.</p> -<p>Midőn a királyné legalább négy órai visszavonulás után ismét -látható lett, sápadt arczán sem kimerültség, sem bánat nem volt -észrevehető, de vonásai élesebbek voltak, tekintete parancsolóbb, s -a behatóbb szeműek ijedve vették észre, mintha egy kevéssé vénült, -és virító szépsége közé a <span class="pagenum"><a name="Page_58" -id="Page_58">-58-</a></span> hervadás lehe tévedt volna be… egy -őszi csipős szellő a tavasz rózsa- és liliomágyába.</p> -<p>– Kamarásunk adja tudtul az agának, hogy holnap reggel nyolcz -órakor el fogunk indulni. Erről értesíttessenek tanácsosaink és -többi kiséretünk is.</p> -<p>A királyné e rendelete volt az utolsó Mátyás király -palotájában.</p> -<p>Martinuzzi, ki eddig mindig csekélységben rendező szerepet vitt, -fontos dolgok miatt akart volna Izabellával értekezni, de nem -fogadtatott el.</p> -<p>Petrovics szintén mellőzhetetlennek tartá ő felségével, a -rokonnal, találkozni, azonban lehetetlen volt.</p> -<p>Minden kéz, minden fő, minden láb igénybe vétetett a -költözködésnél, s Izabella figyelme a legcsekélyebbekre is -kiterjedt.</p> -<p>Nem annyira munkának, mint önkínzásnak látszott az egész.</p> -<p>A budai polgárok szeretett uralkodónőjüktől óhajtottak volna -búcsút venni; a magistratus küldöttség által meg is jelenhetett, s -Turgovics családi fájdalma miatt – mert neje már a halállal küzd – -Bornemisza szónokolt, a nagy megindulás következtében eléggé -érthetetlenül és zavartan, de magát a polgárságot illetőleg, a -budai basa gáncsoskodó modora lehetetlenné tett minden -részvétnyilvánítást.</p> -<p>Most száguldoztak legelőbb az utczán török lovasok, még pedig -kivont szablyával; most jelentek meg török rendőrök ostorral -kezökben. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Minden ácsorgó számíthatott vagy ostorra, vagy kardlapra.</p> -<p>Kiki még szigorúbban zárkózott szobájába, s a kapukat is -becsukta. Legfölebb a felső emeletekről merészelt egy-egy fő -kitekinteni részvétből vagy ujságvágyból, de aztán hamar -visszahuzódott, félvén a rakonczátlan spahiktól.</p> -<p>Korán reggel pedig az egész török várőrség föl volt állítva a -Szent-György térre, a vízikapuhoz vezető kanyarulatra, s a -külvárosnak a révhez vivő utczájára. Ez, mint a janicsár aga mondá, -a hatalmas szultán szövetségesének, János Zsigmond királynak és a -fölséges özvegynek tiszteletére történik.</p> -<p>Több basa jött be a táborból fényes ruhában, s a dísz és pompa -nem hiányzott.</p> -<p>Ágyúdörejek jelezték az elindulás perczét. Egész hajóraj lepte -el a Dunát.</p> -<p>A királyné számára kijelölt hajó egy kioszk minden kigondolható -ékítményével tündökölt, s bár a szultáné volt, a friss reggeli -szélben büszkén lengeté a magyar lobogót.</p> -<p>A matrózoknak utasításul volt adva bizonyos nagy távolság, a -hová kikötni kelletett, s hogy ez a királynénak alkalmatlanságot ne -okozzon, a hajó nemcsak bársony pamlagokkal, de süteményekkel, -frissítőkkel s a legritkább gyümölcsökkel is el volt látva.</p> -<p>E díszes járműben az uralkodó családon kívül csak az -udvarmesternek, a szolgálattevő kamarásnak, Petrovicsnak és a -palotahölgyeknek volt hely rendelve. <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> -<p>A hajóraj pedig a tanácsosokat, a kiséretet, a pogyászokat, az -udvari fogatokat vette föl, míg ötven magyar lovas, mely a -fedezetet alkotá, a kijelölt első állomásra küldetett, hogy a gyors -tovább utazhatásra minden szükségest rendezzen.</p> -<p>Midőn a királyné a neki mélyen tisztelgő török sorok közt a Duna -révéhez érkezett, oly hideg és nyugodt kifejezésü volt, mintha a -művész márványból véste volna ki; míg a palotahölgyek arczán a -leeresztett fátyol az idegenek figyelme elől csak kisírt és síró -szemeket takart el.</p> -<p>A hintóból leszálló magas úrnőt és fiát, a királyt, megint -hizelgő kifejezésekkel fogadták a basák, kik közt a szultán -tapintatos és gyöngéd intézkedésénél fogva nem volt jelen a budai -főbasa.</p> -<p>Válaszolni kellett a török urak czifra és mézes szavaira, s ezt -Izabella kimért és illedelmes modorban tevé, a nélkül, hogy a -megindulás legcsekélyebb jelét is adta volna.</p> -<p>A basák távozása után még néhány percz kellett, míg a -palotahölgyek fogataikról leszállva, a díszhajóba bemehetének.</p> -<p>S a renegát neje, ki a királyné rendeletéből őt legelől követte -a hajóba, midőn a partról a padlóra lépett, halk sikoltást tett, -mintha megbotlott volna. A királyné visszatekint.</p> -<p>– A férjem; – e suttogó szót hallá.</p> -<p>Szemei a renegát neje szemeinek irányát követték, s egy -közönséges magyar ruhába öltözött, karcsú termetű, hosszúdad és -ideges arczú férfiúra tévedtek, kinek göndör fekete szakálla már -szürkülni <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> kezd, s ki rendkívül kicsiny és finom -kezében fegyver helyett vékony nádpálczát tartott.</p> -<p>Ez emberen látszott bizonyos határozatlanság és önmagával -küzdés; látszott nagy fekete szemének összpontosított tüzében -valami fenyegetés, vagy talán csak feszűlt figyelem.</p> -<p>A renegát neje most valósággal elbotlott a padlón, s alig bírt -súlyegyenhez jutni.</p> -<p>Ellenben a királyné tekintete hidegen pihent régi, bár -személyesen eddig nem ismert ellenségének, az anatoli s most budai -basának és a magyar királyi palota új tulajdonosának küzdő -vonásain.</p> -<p>Ez pedig kezét fövegéhez emelé, mélyen köszönt, s azzal -megfordult és hátrahúzódott.</p> -<p>– Ne higyje felséged, hogy féltem, csak határtalan szemtelensége -zavart meg. Még kész lett volna felséged útját föltartóztatni, – -súgá a renegátné nyugtalan hangon.</p> -<p>– Nem látszott oly szándékkal lenni.</p> -<p>– A ki annyi feleséget tart, az nem fél sem az isteni, sem az -emberi törvényektől, – válaszolta már most sírásra hajló arczczal a -renegát neje, s minthogy a nagy gyász közt csekély küzdelmekre -senki sem figyelt, fölemelte fátyolát s lopvást arra tekintgetett, -hol egykori férje a Dunaparton fölfelé haladt, egyedül lassan, -álruhában, s vékony pálczájával az utczaköveket ütögetve. Midőn -pedig már a gyűlölt, a bűnös, a félelmet okozó alak eltünt, nagy -könyekkel teltek el a renegátné szemei, s aztán nevetni akart, víg -volt, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> s az udvarmesternőnek kellett -figyelmeztetnie, hogy ily gyászos napon a királyné kiséretében -senkinek sem szabad könnyelműnek lenni, s vihogni, mintha bálba -készülődnének.</p> -<p>A hajó végre megindult, s midőn az evezőrudak csapdosni kezdték -a hullámokat, Izabella hallá, hogy a szegény öreg Werbőczi -szeretett volna a janicsárok során áttörni, de nem sikerült, s csak -fövegét forgatta a levegőben, míg végtére a kamarás azt észrevevé s -búcsuüdvözletét kendője lobogtatásával viszonzá.</p> -<p>A pesti parton sokáig lehetett egy alakot szemlélni, ki a hajó -menetét követi, de a távolság miatt nehéz volt a ráismerés.</p> -<p>Egyik hölgy Kanisait gondolta, a másik Révait, bár nem foghatták -meg, hogyan vetődhettek ide? Volt olyan is, ki az ifju vegliai és -modrusi grófnak képzelte.</p> -<p>Izabella végpillantást vetett Buda kékellő hegyormaira s -visszavonult a födélzetről.</p> -<h3>II.</h3> -<p>– Megérkeztünk egy állomásra, mely sem arra nem való, hogy benne -kipihenjünk, sem arra, hogy egyenes utat mutasson oda, a hová meg -kell érkeznünk. Sőt tulajdonkép hová törekszünk mi? Történtek-e -előintézkedések ekkora kiséret eltartására? Harambasák rajlanak az -ország alsóbb vidékein. Az utasok megtámadtatnak, kifosztatnak, még -a kulcsos városok kapui előtt is. S felséged költözködésének -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> híre hamar szét fog terjedni, és a -vagyonszomjasoknak csalóka kilátást nyit már csak az a látvány is, -hogy hetven vagy nyolczvan szekér húzódik felséged hintója után. -Hát még ha tudnák: költözésünknél mennyire uralkodó szempont volt a -finom arany- és ezüstművek, csodatevő ereklyék, becses emlékek és -irígyelt műkincsek megmentése! Felségedet oly nagy mértékben tartá -elfoglalva a rakosgatás, hogy nem méltóztatott kegyes engedélyt -adni nekem az út iránti intézkedésekre. Most tehát van egy halmaz -vinni valónk; de nem tudjuk, hogy hová vigyük. Van útban háromszáz -száj, mely a beszélgetésre szükséges anyagokkal jól el van látva, -de hogy étvágyát szintén ki fogja-e elégíteni, az homályos és az én -csekély fölfogásommal át nem hatható talány. A mozaikművek és -olajfestvények a szellemi ízlésnek adhatnak bő táplálékot; de még -csak az én gyomromat sem elégítik ki, pedig szegény és asketa barát -vagyok.</p> -<p>E zsémbes szavakba tört ki György fráter, midőn a hajók terhöket -a partra rakták, s kevés szünet után tovább kelle utazni.</p> -<p>– A püspök uram, – szólt Izabella, – a zsiványok megtámadásától -tart. Holnap már ki lehetünk erre téve. De hoztunk magunkkal -fegyvereket. A veszély egyébiránt alig hasonlítható ahhoz, melyet -Buda ostroma alatt kiállottunk, s ha kegyelmed akkor kardot kötött -és vezérelt, reméllem most sem fog hittani vagy politikai -elmélkedésekbe merülni, midőn magunkat védeni kell. Mondja püspök -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> úr, hogy nem lesz enni valónk. Igaz, nem -hozhatunk varázsvesszőt, mely a légben megforgatva, terített -asztalokat állítson elő; de részemről inkább szeretek egy ízetlen -étket, melyet a püspök úr által gúnyolt kellemes társalgás -fűszerez, mint a finom lakomát, melyben mindent a -szakácsmesterségnek köszönhetünk és semmit magunknak. Hogy hová -megyünk? kérdi tőlem a püspök úr, mintha elfeledte volna a szultán -óhajtását, mely Lippát jelölte ki.</p> -<p>– Nem hittem, felséges asszonyom, hogy Buda elfoglalójának -óhajtása iránt akkora kegyelettel viseltessék.</p> -<p>– Miután tanácsosaim elémozdították Szolimán azon nagy és hő -óhajtását, hogy Budára beülhessen, nem látom át, hogy egy csekély -kívánságát miért tagadjam meg.</p> -<p>– S residentiáját, felséged, Lippára fogja áttenni?</p> -<p>– Egy gyarló asszonytól, ki a politikai tekintetekre nem -emelkedhetik föl, ez a szándék is elég volna. Azonban Erdélybe -fogok költözni.</p> -<p>Izabella a végszavakra oly súlyt helyezett, hogy Martinuzzi -megdöbbenéssel kérdé: – Tehát az ország egy részét, a -legtermékenyebb magyar megyéket föláldozzuk?</p> -<p>– Alkalmasint. De van eset, midőn a hajóból drága kincseket -vetnek ki, az egész megmentéseért. Úgy hiszem, Erdély egy nagy -védmű, melyet a természet azért alkotott, hogy tulajdonosa -egyenetlen erő ellenében is sikerrel védelmezhesse magát. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> A történelem még csak ezentúl fogja e -hitemet a legfényesebb tanuságaival megerősíteni.</p> -<p>– S a töröktől akarja felséged magát védelmezni?</p> -<p>– Nem. A váradi békétől.</p> -<p>– Ez egészen a vegliai és a modrusi gróf javaslata szerint -hangzik, – szólt alig elfojtható dühvel Martinuzzi.</p> -<p>– Téved a püspök úr. Én kegyelmed politikájára tértem át.</p> -<p>– Felséged talán megfeledkezni méltóztatott arról, hogy Majláth -egész Erdélyt Ferdinánd részére vonta, s a pártfőnök elfogatása még -nem oltotta ki a pártszenvedélyeket.</p> -<p>– A lázadást vagy kegyelmünkkel fegyverezzük le, vagy -győzedelmeinkkel. Rokonom Petrovics és püspök uram derék -vezérek.</p> -<p>– Csak azt nem tudom bizonyosan, hogy negyvenkilenc vagy ötven -emberből áll-e seregünk létszáma, – szólt gúnyosan Martinuzzi.</p> -<p>– Kiséretünk épen ötven lovasból áll, – válaszolá komolyan -Izabella.</p> -<p>– Alkalmasint mind czentaurok, kiknek alakjok már páni félelmet -okoz.</p> -<p>– Kettő közülök beteges, három, mint gyanítom, rosszul üli a -lovat. A többi legfölebb kevés csatában forgott.</p> -<p>– Mind megannyi kecsegtető tulajdonok, – jegyzé meg -Martinuzzi.</p> -<p>– Parancsomra a várak, a szászokén kívül, kinyitják kapuikat, s -vannak a magyar megyéken <span class="pagenum"><a name="Page_66" -id="Page_66">-66-</a></span> számos hazafiak és lovagias jellemü -bajnokok, kik egy szerencsétlen nőt védnének akkor is, ha az a -nemzeti uralkodást nem képviselné. A székelyeket eszélyes -bánásmóddal egészen részünkre lehet hajlítani, s ha elhagyatva -volnék is, állapotom az Endre királyéhoz volna hasonló, ki egy -vesszővel ment a lázadók táborába és győzött, épen az erő hiánya és -a jog érzete által.</p> -<p>Oly határozott volt Izabella minden szava, hogy Martinuzzi az -ámulás miatt alig tudott magához jönni.</p> -<p>– Felséged eddig unatkozott a trónon, – szólt.</p> -<p>– Most unatkoznám a trón nélkül, – válaszolá a királyné, erős -hangnyomattal.</p> -<p>– S honnan e változás?</p> -<p>– És kegyelmed nem tapasztal magában semmi változást?</p> -<p>Martinuzzi a roppant változást, melyen átment, annyira érzé, -hogy e téren nem merte a királynéval tovább folytatni a vitát. -Egyszerűen tehát csak azt kérdé: – Miután felséged saját belátása -szerint mindenről gondoskodott, nem volna-e kegyes nekem fölfedezni -azon fontos titkot, hogy melyik várost jelölte ki az udvartartás -helyéül?</p> -<p>– Gyulafehérvárt.</p> -<p>György barát belátta, hogy Izabella saját terveihez képest jobb -választást nem tehetett volna. – Ez a nő démoni elmével bír! S -nekem ma azt kell azt legelőbb észrevenni?</p> -<p>Benső gondolatát a fölindult püspök szemöldei összevonásával és -ajkai mozgatásával követte, egészen öntudatlanul. <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> -<p>– Nem hallám, mit hozott föl ellenem kegyelmed, – szólt -Izabella.</p> -<p>– Boldog Isten! hát felséged olykor puszta gondolataimat is -meghallhatná? Én csak azt gondoltam, hogy Gyulafehérvár rongált -kőfészek, mely némi védelemmel még szolgálhat ugyan, de a kényelmet -hírből sem ismeri. Ha felséged Erdélyben lehetett volna, midőn -boldogult emlékű férje haldoklott, most nem jutna eszébe -Gyulafehérvárt Buda vagy Krakkó kisebb kiadásának képzelni.</p> -<p>– Erdély központjául elég alkalmas és jól megerősíthető.</p> -<p>– Ott lakása sem lesz felségednek.</p> -<p>– A püspöki residentia használható épület.</p> -<p>– Honnan gondolja azt felséged?</p> -<p>– Egyik apródommal, ki elevenen emlékezett rá, -lerajzoltattam.</p> -<p>– S talán az tanácsolta is?</p> -<p>– Nem lehetetlen. Mert mióta a bölcsesség csak régi csalódásokat -cserél föl újakkal, kezdem tisztelni az együgyűséget. Például -fodrásznőm semmit sem ért az országos dolgokhoz, s mégis lehetetlen -volt fejéből kiverni, hogy ha a szultán Ó-Budára jött, miért ne -menne el Budára is, holott oly közel fekszik? Hiába hozták föl neki -belső tanácsom alapos okoskodásait. Mindig csóválta rá a fejét s a -mellett maradt, hogy a szultán, ha Stambulból Ó-Budára fáradott, -csak megnézi Budát is.</p> -<p>– S az a jósoló sybilla, felséges asszonyom! talán a -gyulafehérvári püspöki lakot is czélszerű királyi palotának tartja? -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>– Nem lehetetlen. Mert úgy vélekedik, hogy kincstárnokunk, -kinek, mint halljuk, a számadásai Buda ostroma alatt megégtek, -lelkiismeretesen kezeli a közjövedelmeket s kötelességének fogja -tartani, eszélyes megtakarítások által elég pénzforrásról -gondoskodni, oly építkezések gyors létesítése végett, melyek a -szegényes püspöki lakot magas állásunknak megfelelő palotává -varázsolják át.</p> -<p>– S nem nevezte meg, felséged fodrásznője a megtakarítások eddig -igénybe nem vett valamelyik módját?</p> -<p>– Miért ne tehette volna? Például mondhatá, hogy azon kétértelmű -s álnok politika, mely titkon Ferdinánddal alkudozott, s ugyanakkor -legerősebb hűségi esküket küldött Stambulba, igen költséges volt, -még pedig nemcsak a hadviseletekért, melyekben akármelyik fél -győzött, okvetlenül mi voltunk a vesztesek, hanem főleg azért, mert -a basáktól kezdve a szultán kutyapeczérjéig mindenik befolyásos -török úr, árulkodó szolga és koldus renegát száját aranynyal -kellett bedugni. Már ezentúl a botor és veszélyes kiadások el -fognak maradni. S csak magok azon drága prémek, biborok s arany -himzések, melyekkel Stambulban kétszinűségünket takartuk be, -elégségesek lettek volna világi élvezeteink számára egy fényes -királyi palota mellé babyloniai függő kerteket építeni, s poraink -őrzése végett az Arthemisia művével vetélkedő mausoleumot emelni. S -most elbocsátom kegyelmedet, kincstárnok úr, hogy a pénzkimélés -általam említett rovata felől gondolkozzék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Világosabban nem lehetett volna körvonalazni az új politikát, -melyet Martinuzzinak, ha vagy visszavonulni vagy Izabella ellen -fellépni nem akar, mint látszik, okvetlenül végre kell hajtani.</p> -<p>«Most elbocsátom kegyelmedet», e büszke szó nyomta leginkább az -alázatos György fráter szívét.</p> -<p>Hisz alig két hónapja, hogy ő a miniszter, mondá a királynénak: -ha felséged titkon Ferdinánddal czimborál, kénytelenek leszünk a -haza érdekében őrizet alá vettetni. S mit tett akkor Izabella? -Könnyezett, bár nem a trón elveszthetése, de a kíméletlen -kifejezések miatt.</p> -<p>S most tulajdonkép mi e gőgös királyné? fontolgatá Martinuzzi. -Lealázó hasonlatosságokat gondolt a bujdosó hölgy állapotának -jellemzésére, s ha akkor, midőn ő élt, a sátoros czigányokon kívül -még mások is barangolnak az országban, akkor vándor szinésztársaság -igazgatónőjének mondta volna, ki midőn a szerepet eljátszotta s -arczáról a festéket lemosni és válláról a czifra palástot le kelle -vetni, hiúságból nem akar újra öltözködni, s a királyné jelmezében -vezeti kiséretét egy helységből a másikba.</p> -<p>Valóban Izabella helyzete nyomorúságos volt.</p> -<p>De bármely hasonlításokon törte fejét a püspök, lehetetlen nem -éreznie, hogy a nő van fölényben s nem ő, a hatalmas -államférfiú.</p> -<p>Mert Martinuzzi Budán népszerű politika és magát életre-halálra -védni akaró hadsereg élén állott; ellenben a királyné a váradi béke -végrehajtását <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> sürgetve, a közérzületet támadta meg, s a -fővárost, az ország szemefényét veszélyeztetni látszott.</p> -<p>Most Martinuzzi és az egész belső tanács politikája silányul -megbukott, s nemcsak a féltett Budát, hanem az ország legszebb -részét juttatta idegen hódító kezébe, még pedig úgy, hogy a -korlátolt eszűség vádját veté a fő tekintélyekre, kik álokokkal -lelkesíték a népet oly törekvések iránt, melyek józan felfogás -szerint mással nem végződhettek, mint kiáltó kudarczczal.</p> -<p>Az eredményből ítélve Izabella szeszélye magasabb bölcseség -volt, mint az őt környezett államférfiak ravasz s minden körülményt -hasznosító tervei.</p> -<p>S a főpap, bármint mérgelődött, kénytelen volt elismerni, hogy a -külszin a királyné mellett van, s hogy ez, a nőket is odaértve, -most csak háromszáz személy felett parancsol, de a parányi tömegből -ő – a hatalmas miniszter – egyetlen védelmezőre, sőt, ha lábbal -tapostatnék is, egyetlen sajnálkozóra sem talál.</p> -<p>S vajon más hangulatban van-e az ország?</p> -<p>Budának és a Duna mellékének elvesztése, akár szándékból, akár -együgyűségből történt, alkalmas arra, hogy a szerepvivőket a nép -széttépje; de arra nem, hogy vállra emelje és megkoszorúzza.</p> -<p>Ha tehát őt Izabella nyilvánosan vádolná, megsemmisülése alá van -írva. Ellenben, ha ő mondaná a királynét bűnösnek, mert Budát -Ferdinánd kezére vala játszandó, legfellebb azt válaszolnák rá: – -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> Ő felsége a két rossz közül bölcsen -választotta a kisebbiket.</p> -<p>– De én, gondolá magában Martinuzzi, Magyarország területi -épségét akartam visszaszerezni, még pedig egy magyar uralkodóház -alatt. Most, midőn tervem az eddigi úton lehetetlenné vált, s a -viszonyok kényszerűsége tőlem áldozatot kíván, inkább dobom el a -Zápolya-ház koronáját, hogy kivívhassam az ép és egész -Magyarországot. Nem az én politikám-e a valódi hazafias, az igazán -magyar? Mi becscsel birhat előttem az a czél, hogy a szétdarabolt -és a szomszéd hatalmak közt felosztott országból egy hulladék -tizenöt vagy húsz megyéből összeférczeltessék magyar születésű -herczeg számára, s hogy kegyelemből tengjen addig, míg valamelyik -szomszéd a kezét rátenni veszélytelennek nem tartja! Hozzám -szegődhetik a siker, legalább oly bizonyosan, mint a másik félhez; -s ha nem, akkor legalább részemre áll az igazságos utókor… -Ellenben, mit akar ez a királyné? Midőn talán a török segély nélkül -is védhettük volna Budát, a szepesi herczegségért, s holmi silány -kamara-jövedelmekért le akart a koronáról mondani. S most, midőn ha -előbbi terve mellett marad, európai keresztes háborút -szervezhetnénk a török ellen, a keserűség minden magyart Ferdinánd -zászlóihoz csődíthetne; most, midőn eddigi gyöngesége, a -legmagasztosabb önfeláldozás dicssugarában ragyoghatna,… most -hirtelen megváltoztatja politikáját, s többé nem kell neki a -szepesi herczegség mint hűbér, nem kell a váradi béke… neki a -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> török védhatalom kell… a korona kell… s -miért? Mert a nőnek oly szükséges a szeszély, mint a tüdőnek a -lélekzés. S miért? Mert Frangepán odadobott egy eszmét, melyet -ellenem táplált gyűlöletének kielégítésére használhat. És én -tűrjem-e ezt?</p> -<p>Martinuzzi gondolatban sem mert ily kérdésre felelni; mert -szenvedélyes szíve mellett is elég esze volt, hogy belássa, miként -most csak a királynéhoz csatlakozás, a királyné kivánságainak -betöltése mentheti meg a bukástól.</p> -<p>Bizonyos vala az iránt, hogy ha a királynénál említésbe hozza -tervét, ez szédelgésnek fogja nyilatkoztatni, s válaszát azon -mesére hivatkozás fejezné ki, melyben a róka a hollónak tanácsolta, -hogy ejtse ki a sajtot a vízből visszatükröző hold karimájáért.</p> -<p>De ha a királyné ellenére kisértené meg tervét?</p> -<p>Martinuzzi belátta, hogy ez a törvényes térről lelépésnek volna -mondható.</p> -<p>S nincs-e erős pártra szüksége a lázítónak, hogy a vérpadot -kikerülje?</p> -<p>És ő a gyám, a püspök, a mindenható miniszter odajutott-e, hol a -vakmerőség e neme és veszélye felmerülhet?</p> -<p>– Heves, követelő s kiállhatatlan gőgű volt Török Bálint, s én -nem segítém őt ki a hálóból, melybe könnyelműleg bonyolódott, – -mormogá Martinuzzi. – Ez hiba volt tőlem. Ő a csekélységekben -hegykén szegült ellenem; de a nagy kérdésekben többnyire pártolt, a -királyné szeszélyei <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> ellenében is. Most Izabella több mint -szeszélyes; mert kész tervei vannak, s a magas belátás adományát a -legveszélyesebb mértékig megszerezte, s Isten tudná hogyan? Aztán -kárhoztassa valaki egyházunkat az ördögűzésért! Nem szállotta-e meg -őt a kisértő lélek? Lehet-e ekkora átalakulás a sátánon kívül -másnak műve? Némuljanak el a természetbuvárok és lélekismerők! Ők a -tévedések hitét terjesztik! A rendkivülit csak rendkívüli hatás -magyarázhatja ki.</p> -<p>György fráter olvasójáról fölemelte ujjait és keresztet -vetett.</p> -<p>– Ez az asszony félelmes! kiáltá, s aztán körültekinte a magános -paraszt gunyhóban, hová egyedül vonult be, az úti készületek miatt -zajgó, sürgő világ elől. – S kinek kerülhet életébe az -elkerülhetetlen küzdés? e gondolat, e talány, e bősz sejdítés, e -nevetséges ötlet – s mit tudná ő, melyik? – villanyként hatott -agyidegein át, megrezzentve annak minden szállait… Most hogy -állunk? tudakolá magától. A királynén és magamon kívül Petrovics -bír befolyással. S kinek részére nyilatkoznék e korlátolt eszű -katona? Rokonát és a külső törvényességet pártolná. Török Bálintért -nagy politikai bűn nyomja lelkiismeretemet. A ballépésekből támad a -megtorlás. A bűnt az Isten megbocsáthatja a gyónónak és a -bánkodónak, de a félreismert politikai érdekek kegyetlenek, s -természetökben fekszik a kérlelhetetlen bosszúállás. Mit tegyek? -Meg kell nyernem a királyné bizodalmát, – míg erőhez jutok. -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>A kocsik és hátaslovak készen állottak; a karaván útnak -indult.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Szolimán császár, a királyné elindulásáról értesítve, elég -udvarias volt egy török csapatot fedezetül utána küldeni, hallván, -hogy az Alföldön erős harambandák fosztogatnak és eléggé merészek -mezővárosokat megtámadni, sőt palánkákra is sarczot vetni.</p> -<p>Természetes volt azonban, hogy a roppant kincs és pogyász -gyulasztó hatást gyakorolt minden útonálló képzelődésére, és a -roppant rónaság számos kalandorait és rabló csapatait egyesíté egy -nagy merénynek közerővel végrehajtására.</p> -<p>Szalonta körül történt a megtámadás. A küzdés a résztvevők -jelentékeny száma miatt valódi harczczá vált, mely hosszú csatázás -után a támadók teljes megveretésével végződött, noha, fájdalom! a -társzekerek nevezetes része még kezdetben elszakittatott a -kisérettől és veszendőbe ment.</p> -<p>Nem tudjuk, hogy az ifjú vegliai s modrusi gróf mint theatinai -szerzetes mily gonddal járt el a betegek ápolásában; de Izabella -királyné a sebesültek körül annyi figyelemmel és áldozatkészséggel -sürgött, mintha a «szürke nénék» még akkor ismeretlen társaságába -tartoznék. Pár veszélyesen megsebesültet kénytelen volt Szalontán -hagyni ápolás végett, de annyi pénzzel ellátva, hogy mind -gyógyíttatásokról gondoskodhattak, mind pedig későbbi pályájokról. -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>A többieket saját kezével kötözé, s udvari orvosával együtt -folyvást intézkedett minden kényelmökről.</p> -<p>Palotahölgyei látván e kitartást, e nagy szorgalmat, magok is -eszményképül tűzték ki a női erények közül főleg a könyörületet; -minden koldusnak alamizsnát adtak, a kiséret egészsége után -rendszeresen leskelődtek, a kinek csak a foga fájdult is meg, már -tíz orvosra és ápolóra akadt, s még a vén udvarmesternő sem -mulasztá el a megbántott hiúság egész szenvedélyével kelni ki az -álnok és alattomos renegátné ellen, ki addig ólálkodott egy kamarás -körül, míg az váltólázat kapott, s ekkor megragadva az alkalmat, -ápolás alá vevé, s így az egyetlen valódi beteget, ki még -rendelkezés alatt állott, monopolizálta a többiek jogának világos -sérelmével.</p> -<p>Izabellát a szenvedők feletti őrködése a karavánnál oly -népszerűvé tevé, hogy ha Erdélyt is, melynek határához már közel -voltak, úgy le fogja igézhetni, akkor a váradi püspök tökéletesen -megbukva kolostorba vonulhat.</p> -<p>De az előjelek rosszak voltak, s az utasok, kik Erdélyből -jöttek, egyértelműleg ingerültnek festék a hangulatot. Egész -vidékek fosztatnak ki, egész falvak égettettek hamuvá. A -Zápolya-család hívei is a török gazdálkodás miatt megbosszankodva, -Ferdinánd részére kezdettek hajlani, s az elkeseredés és bosszú -alig elfojtott lángját könnyen szíthatja nagy gyuladássá azon hír, -hogy Budát a török véglegesen megszállotta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> -<p>A királyné e híreket hallva, rögtön visszaküldé a török -kiséretet, bár a haramják új megtámadásától még tartani lehetett -volna.</p> -<p>Kincstárnokát pedig figyelmeztette, hogy sem az ékesszólásban, -sem az igéretekben fösvény ne legyen, miután úgyis nehéz leend az -erdélyi közvéleményt rábirni, hogy a haza nagy gyászát ne neki -tulajdonítsák.</p> -<p>A végszavakat erős hangnyomattal ejté ki Izabella.</p> -<p>– Látszik, gondolá Martinuzzi magában, hogy ez a démon, ha az -erdélyiek vonakodnának őt befogadni, a kiegyezkedésért engem nézett -ki áldozatul. Csalhatatlanul ellenem tanuskodik az eredmény, s arra -felesleges számítanom, hogy a sátánka elég szépséggel, elég -ékesszólással és bátorsággal nem bír az esélyeket sikeresen -felhasználni. Részére fogok állani, s talán nézeteimhez, melyek -eredetileg az övéi voltak, lassanként visszatéríthetem, s ha -csalódni fognék, ha czélt nem érek, ám! akkor küzdjünk meg -életre-halálra.</p> -<p>Ily eszmék nem rajzoltak kellemes kinyomatot, a tettetéshez -különben értő György fráter vonásaira.</p> -<p>– Mindig szemmel kell tartanom őt! gondolá Izabella a barátra -tekintve. Figyelnem kell rá, mert nincs percz, melyben valami -gonoszságot nem forralhat ellenem. Ha fiam koronáját el akarná -rabolni, akkor küzdjünk meg életre-halálra. Szegény Izabella, -mennyiről kelletett lemondanod, hogy a koronát egyetlen kincsnek -tekinthesd! Régen többet ért volna egy virágfüzér, melyet kedves -kezek nyujtanak át. Régen fiamat is inkább szerettem <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> boldognak, -mint hatalmasnak képzelni. Az idők megváltoztak. Szívem eladta -jogait a hideg és gyűlölt értelemnek, az önző uzsorásnak, ki oly -érzéketlen, mint a tárgyak magok, melyekkel üzletet folytat. -Küzdjünk tehát, verjük le az akadályokat.</p> -<p>Erdély határszélén a karaván fegyveres csapatokkal találkozott, -melyek a keskeny bejáratot elállották, s kijelenték, hogy a -királynét nem engedik az országba lépni.</p> -<p>Izabella az alattvalói hűségről beszélt. Martinuzzi élénk -színekkel rajzolta a veszélyeket, melyek e vakmerő lépés miatt -Erdélyre háramlanak. Ferdinánd ereje semmivé van téve, és Szolimán -megszámlálhatatlan hadait tüstént Erdély ellen fogja zúdítni: ezt -állítá György barát, s erősíté, hogy ily eshetőségre már Budán a -szükséges szabályok rendezve voltak, s a mongolok berontása IV. -Béla alatt gyerekjáték volt ahhoz képest, mi az erdélyiek -párthuzása miatt be fog következni.</p> -<p>A szónoklatot magánértekezletek váltották fel egyes főnökökkel, -melyek más húrokat pengettek, s a félelemhez a reményt, s a -pusztítások rémképeihez az önzésnek kedvező kilátásokat -csatoltak.</p> -<p>Rövid idő mulva ki volt egyenlítve az egész kérdés és az -ellenséges indulatú csapatok tisztelgő küldöttségekké alakultak, -melyek ünnepi pompával s tömeget lelkesítő ovatiók közt vezették a -királynét Gyulafehérvárra, hol az üres püspöki residentiát tüstént -elfoglalá, s kincstárnokának legsürgetőbb foglalatossága volt a -pénzt szüntelen ontani, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> mígnem a nagy igényű épületet tág s -aránylag eléggé kényelmes királyi palotává varázsolhatta.</p> -<h3>III.</h3> -<p>A Duna felsőbb vidékeire indított «dúlók és perzselők» -hatalmasan folytaták a pusztítás művét. Esztergom vidéke -lángbaborúlt, Nyitramegye lakosai tömegestől hagyva el falvaikat, a -hegyek közt kerestek menedéket. – Szolimán főtáborhelyére, Ó-Budára -már érkezett egy falka rab, s midőn a janicsárok Elemért és -Barnabás diákot egy fogházzá alakított magtárba zárták, már ott -egész társaság volt a polgári helyzet különböző fokaiból -összehozva. Nemsokára új szállítmány érkezett, miáltal az -árverezésre szánt tárgyak száma úgy megszaporodott, hogy új -helyiségek jelöltettek ki, és előállott az értékesebb árúk -osztályozásának szüksége.</p> -<p>Elemér, ki a török szokásokat jól ismerte, és szerencsés -természeténél fogva elszánással tudott ott tűrni, hol a bajon nem -segíthet, mosolyogva súgta Barnabás diáknak: – Úgylátszik, hamar -elválik, hogy a török ízlése szerint drága vagy olcsó portékák -vagyunk-e?</p> -<p>Barnabás diák szemei valamivel kijebb tolódtak üregeikből, -mintha eszét akarnák segíteni azon gondolat megragadásában, mely -utitársa víg kedvének magyarázatát adhatná. – Talán, ha a törökök -drága portékának fognak minket tartani, akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> könnyebben -emelkedhetünk? – kérdé halk és szaggatott hangon.</p> -<p>– Díjunk csalhatatlanul emelkedni fog, csakhogy akadjon aztán, a -ki kifizeti.</p> -<p>– Úgy hát jobb lesz, ha lim-lomnak tartanak.</p> -<p>– Annak szintén megvan a rossz oldala.</p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>– Hát csak úgy, mihelyt kevésre becsülnek, vagy a szárazon hegyi -ágyú-, vagy a tengeren gályavonásra alkalmaznak.</p> -<p>– De legalább hamar kiválthat Werbőczi.</p> -<p>– Feltéve, hogy a gálya, melyhez minket fűznek, nem küldetik -Tunisba, s a hegyes vidék, melyre ágyúkat kell vonni, nincs az -Araráthoz közel, – jegyzé meg Elemér.</p> -<p>Barnabás oly csodálatosan vigyorgott, mint a szelindek, midőn -fogának mind a két sorát mutatja. – Állapotunkat Deák uraiméknak -köszönjük – szólt száját helyre- és homlokát összevonva. – Ha ők -lóra nem ültetnek, akkor nem volnánk török rabok. Barátom! a míg mi -éhgyomorral a gályát vonjuk, addig a falánk vendégek Dora -kisasszony lakodalmán torkig öltöznek.</p> -<p>– Hagyjuk ezt a kérdést érintetlenül, ha együtt akarunk -maradni.</p> -<p>– Vajjon Werbőczi tudja-e szerencsétlenségünket? – kérdé -Barnabás az intésnek engedve.</p> -<p>– Attól függ, jut-e valakinek eszébe annyi nagy csapás közt a mi -csekély szenvedéseinkre emlékezni?</p> -<p>– A borbély szeret beszélni, s ha a fontosabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> hírekből -kifogy, okvetlenül kifecsegi a mi történetünket is.</p> -<p>– De a sor akkor kerülhet ránk, midőn már a szultán fölszedette -a sátorfákat. Egyébiránt – folytatá Elemér biztatólag – az embernek -minden eshetőségre kell gondolni, s csak azért említém a rosszabb -kilátásokat, hogy azok se találjanak készületlenül.</p> -<p>– Csakhogy együtt maradunk, annyi a bizonyos – szólt Barnabás -nála szokatlan higgadtsággal. – Minden egyéb, mi velünk történhetik -vagy mit nekünk meg kell tenni, oly kétséges, mint egy jóslat a -jövő heti eső vagy verőfény felől.</p> -<p>– Szeretem az ilyen hangulatot, – mondá Elemér, kezét nyujtva -Barnabásnak.</p> -<p>A volt magtár árúi csakugyan gondos kiválasztás alá vétettek s -Elemér minden tétova nélkül soroztatott a gazdagabb vagy külsőleg -kitünőbb osztályba, mely vagy a rabbal kereskedők zsebét fogja -megtömni, vagy a renegátok számát szaporítani.</p> -<p>Barnabás az ő nagy ingerültségére vita tárgyává lett, de midőn -Elemér látta, hogy alkalmasint a magtárban hagyják, török nyelven -említé, mikép ha kiváltásról lehet szó, akkor ugyanazon ember fogja -mindkettőjüket szabadokká tenni.</p> -<p>E nyilatkozat tüstént eldönté a kérdést, de fájdalom, túlságosan -kedvező irányban.</p> -<p>Elemér oly tisztelettel kisértetett egy még üres terembe, mintha -zászlós úr vagy legalább valamely végvár elfogott főparancsnoka -volna. Érette Barnabás is hasonló figyelem tárgyává lőn. -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Egészen megborzadva a kitüntetésen, melynek vége, a roppant díj -miatt, hosszabb rabság lehete, Elemér nem mulasztá el megjegyezni: -hogy védurok, ha sajnálkoznék is szerencsétlenségökön, nem -határozhatná el magát szertelen váltságra.</p> -<p>– Annál jobb, – felelte a janicsár aga, ki épen akkor lépett -be.</p> -<p>– De mi hasznunkat veszik nagyságtok, ha minket árvereznek? Ki -adna érettünk közönséges díjnál többet?</p> -<p>– Árverezésről szó sem lehet, – szólt az aga – mert a budai -főbasaság felállítása óta a zászlós uraknál is keresetebb tárgy az -oly ember, ki magyarul és törökül jól beszél.</p> -<p>Barnabás tudakolá Elemért, hogy a török főúr mit mondott.</p> -<p>– Béketűrésre intett, s reméli állapotunk jobbra fordulását.</p> -<p>– Csak ezt mondta?</p> -<p>– Sok szóval csak ezt, – erősíté Elemér, nem mervén oly dolgot -közleni, mely a diák gyanakodó jellemére ingerlőleg hatna.</p> -<p>A «dúlók és perzselők» újabb szállítmánya pár főrangú fiatallal -szaporítá fogházukat. Ezek nővéreiket siratták, kik szintén -rabságba estek, s hihetőleg a háremeket a ritkaságuknál fogva is -keresett magyar odaliszkokkal gazdagítják.</p> -<p>Még a kemény szívű Barnabás is komorrá lőn. Dora jutott eszébe. -Ezt képzelte rabvásáron, a mint szemtelen kezek érintik mellét, -derekát, s a mint vén és gazdag törökök vetnek buja vágyaktól -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> szikrázó tekintetet azon bájos termetre, -mely most egész szépségével lebegett a szerencsétlen diák szeme -előtt, s azon elleplezett idomokra, melyeknek arányát ő még a -zárdában egy térdszalag után tudományos pontossággal határozta -meg.</p> -<p>Az erős és kiválóan érzékies képzelődés játékának eredménye -volt, hogy Barnabás összeszorítá ujjait, fenyegető állást vett a -léggel szemben, s öklelődzni kezdett, mintha látatlan egyénekre -intézne kemény csapásokat, s közülök némelyik már földre is bukott -volna, s heverő helyzetében a lábrúgásokra kedvező pontokat -szolgáltatna.</p> -<p>Midőn Barnabás, börtöntársainak nagy meglepetésére, a harczot -erélyesen folytatá, s azon vén törököket, kiket Dora felett -alkuvásban képzelt, döntögetvén, arczvonásain a düh teljes -kinyomata ült, Elemér megragadta karját. – Mit csinálsz? súgá -fülébe élesen, s csaknem sivítva.</p> -<p>E figyelmeztetésre Barnabás első mozzanatban metsző tekintetét -és öklét ellene fordítá, de a másodikban már szégyenpirral arczán s -lesütött szemekkel húzódék hátra, s egy falócza szélére ülvén, -meghunyászkodva guggolt, mintha oly csínyen kapták volna, melyet -titkolni és szégyelleni kell.</p> -<p>– Nagyon ingerel e fogság, szólt később emeltebb hangon, mintha -az idegen lakók előtt akarná magát menteni.</p> -<p>Igen megfogható vala a diák mentsége azok előtt, kik szintén -dühben voltak: de Elemér attól tarta, hogy ismét egyike kerül elő -ama jeleneteknek, <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> melyek Barnabást őrjöngés felé sodorják, -s vad képzelődését badar és iszonyú alakokkal terhelik meg.</p> -<p>Beszédbe elegyedett vele, hogy kiragadja bősz álmai közül. De -Barnabás szégyenkedő zavarral húzódott távolabb tőle, s esetlen, -ravasz mozdulatai hasonlítottak azon idomított házi ebéhez, ki -csínyen kapatván, fogait mutatja a nyájasság, harag és átallás -sajátságos vegyületével.</p> -<p>E közben a többi fogoly egymásnak beszélé el családja -kiraboltatásának történetét, s minthogy a véres küzdésben, melynek -martalékává lettek, egyes mozzanatok Elemért saját -szerencsétlenségére emlékeztették, figyelme egészen arra vonult, s -észre sem vette, midőn Barnabás ülőhelyét odahagyva, mohó -tudvágygyal fogott fel minden szót, s a behatások szerint arczának -színe és kinyomata lázas gyorsasággal változott.</p> -<p>– Szegény nővérem! – sóhajtja az egyik fogoly, ki társánál több -balesetnek volt kitéve.</p> -<p>– Úgy hallom, a múlt héten váltott jegyet Devecserivel.</p> -<p>– Szüret után lett volna menyegzője, s most a török rabja, s ha -rabdíja ma vagy holnap nem érkezik meg, el fog adatni.</p> -<p>E megrázó hír befejezte a panaszok sorát.</p> -<p>Kiki hallgatott, tudván, hogy minden vigasztalás csak -sérthet.</p> -<p>– Úgy hallom, az erdélyi vajda mint fogoly hurczoltatott a -szultán táborába, – mondá utóbb Barnabás Elemérhez fordulva. -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>– Nekem is beszélték, – válaszolta ez röviden.</p> -<p>– A vajdák hatalmasok, s egész tartomány ereje rendelkezésök -alatt van.</p> -<p>– Kétségkívül.</p> -<p>– Tehát a szultán nem küldhetett két vagy három embert ellene, -mintha engem vagy téged akarna elfogatni.</p> -<p>– Alkalmasint nem, – jegyzé meg Elemér.</p> -<p>– S mik azok a «perzselők és dúlók»?</p> -<p>– Oly csapatok, melyek, míg a rendes sereg csatázik, égetnek és -fosztogatnak.</p> -<p>– Hm! – dörmögé Barnabás sötét tekíntettel. – S a zsákmányt és -foglyokat magok közt osztják-e ki?</p> -<p>– Úgy járnak el, mint most velünk a janicsárok. A díj egy része -a pénztárba megy, a más része pedig nekik marad.</p> -<p>– Hát minden hadjárathoz vannak «perzselők és dúlók» -csatolva?</p> -<p>– Természetesen.</p> -<p>Barnabás szava megtört és reszketeg volt, midőn tudakolá: – -Hiszed-e, hogy a «dúlók és perzselők» nem tévedtek be -Dobokamegyébe?</p> -<p>Elemér arcza halálsápadt lett.</p> -<p>– Csak a refectoriumban levő ősképekért kérdem, – mentegetőzék -Barnabás lesütött szemekkel.</p> -<p>Elemér meg volt semmisülve. Ő, ki a szép Dorát szerette, s mint -hive, a viszonzott szerelem édes kínjainak martalékja; ő, ki a vén -Dorka ajánlatát a Deák-család iránti tekintetek mellett sem fogadta -volna el, ha szívét nem feszíti hősies tettek után törekvésre az a -hit, hogy a dicsőség <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> fénye, az emelkedés kilátásai, a nyert -babérok hamar áthidalhatják a távolságot, mely közte és a régi, bár -vagyonban megfogyatkozott Deák-család közt, a világ fogalma -szerint, választófalként létezik; ő, ki életét, a lemondás külszíne -mellett is, a Doráéval oldhatatlan összeköttetésben képzelé, a -Majláth fogságáról értesülve, még arra sem gondolt, hogy keblének -bálványa veszélynek lehetett kitéve: míg a félőrült, a kitaszított, -a Deákék által feláldozott Barnabás oly aggódó, oly eleven -képzelődéssel függ Dorán, kitől megvettetik, s oly lázas érzésekkel -rajzolja lelke elébe a veszélyeket, melyeknek ki lehet téve az, ki -rája vagy sohasem, vagy csak undorral gondol: oh! ez a párhuzam -mélyen sértette Elemért, mert megalázá, s mert saját maga előtt a -könnyelműségvádjával terhelé.</p> -<p>E kedvetlen benyomás közt még jól esett neki, – mert keserű -eszméktől szabadítá föl, – hogy a börtön ajtaja megnyilt, s néhány -tekintélyes török lépett be.</p> -<p>– Ezek minket akarnak megvásárolni! – gondolá, s e gondolat most -vigasztaló volt, mert legalább a többieket elűzte.</p> -<p>Barnabás a turbán drágaköveire veté szemét, onnan pedig a czifra -hüvelyű kardra vezette le, s midőn a vendégek magas helyzetéről -meggyőződött, azon kérdést veté föl: vajjon ezeket a nagy urakat, -kik kényök s kedvök szerint emelkedtek, s hatalmasoknak tartatnak, -nem volna-e képes tönkre verni? Miután e tételt határozott igennel -oldotta meg, mosolyogni akart, s nagy, sárga fogainak <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> egész -sorát kitünteté, olyformán, mint a ketreczbe zárt vadállat, ha -pénzért mutogatják, és rossz kedvében szeretné a kiváncsi -közönséget oly közelben látni, a meddig talpának körmei -kiérnek.</p> -<div class="figcenter" style="width: 390px;"><a href= -"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= -"Néhány tekintélyes török lépett be." title= -"Néhány tekintélyes török lépett be." /></a> -<p class="caption">Néhány tekintélyes török lépett be.</p> -</div> -<p>A belépett törökök a legjobb szándékkal telve jöttek a börtönbe, -s tolmácsaik által biztaták a foglyokat, hogy ne búsuljanak, mert -ha hazulról ma vagy holnap a gazdag váltság megérkeznék, akkor -okvetlenűl szabadon fognak bocsáttatni.</p> -<p>Ez a czélzott jó hatást nem idézte elő, minthogy különös -hangsúly volt a gazdag díjra és a rövid időre helyezve.</p> -<p>A jámbor törökök látván, hogy a vigasztalás e neme nem ütött ki -egészen kedvezően, kérdezék: Melyik tud a foglyok közül -törökül?</p> -<p>Erre senkisem válaszolt.</p> -<p>A tolmács megmagyarázta a kérdést.</p> -<p>A foglyok azonban ismét hallgattak.</p> -<p>Most a tolmács Elemérre mutatva, a főurakhoz törökül intézte e -szavakat:</p> -<p>– A szőke ifjú amott hallgat, pedig a budai polgárokat -fegyverfogásra akarta ellenünk lázítani. Két megtért gyaur volt -álöltözetben jelen, s dalait dícséri. Az egyik táborunkban is -beszélt vele törökül, s állítja, hogy dalát törökül is -elénekelhetné, oly jól beszéli nyelvünket.</p> -<p>– Igaz-e, a mit a tolmács mond, – kérdé a legtekintélyesb -főúr.</p> -<p>– Fájdalom, volt alkalmam törökül tanulni.</p> -<p>– A min te búsulsz, szerencsédet állapíthatja meg, – szólt a -főúr. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Szabadon bocsáttatásomon kívül nem ismerek más szerencsét, – -válaszolta Elemér.</p> -<p>– Tudod-e, ki vagyok?</p> -<p>– Azt tudom, hogy magasságodra a szultán kegyelme egész teljében -kiáradt, mert rangja a nagyvezéréhez hasonlónak látszik.</p> -<p>– Én Szolimán budai főbasa vagyok, s egy kis magyar vár -parancsnoka voltam. A mit védenem kellett, szarkafészeknél alig -volt nagyobb, s miután vagyonom hihetőleg kevesebb vala, mint a -tiéd, és a váltság nem érkezett meg, a szultán palástjához -kapaszkodtam, s az a porból fölemelt, még pedig eléggé magasra. Nem -mondom, hogy példámat kövesd; de most a törökül tudó magyarnak -akkora becse van, hogy annak hosszú erszénynyel kell bírni, ki, ha -nyelvünket érti, gyaur akar maradni.</p> -<p>– Magasságodnak e nyilatkozata száz halállal ölt meg; mert az -örökös rabságot mérte rám.</p> -<p>– Az embernek nem az első ötlete szokott mindig a legjobb lenni. -Gondolkozásra még van időd. S most a többi raboknak te magyarázd -meg azt, mit hallani fogsz, mert az idegen tolmács szava szívökbe -annyi bejáratot nem nyit.</p> -<p>Ekkor Szolimán basa tolmácsát magával vive távozott.</p> -<p>A főméltóságuak közül pedig egy nagyfejű, nagy szemöldű és -öntelt férfiú lépett elő, s karján húzogatva kaftánját, mintha -türkőzni készülne, és ajkait mozgatva, mintha a bölcseség igéinek -hangoztatására akarná szoktatni, tetőtől talpig megvizsgálta -Elemért, s aztán mondá: <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>– Allah nagy és az ő prófétája Mohamed! S tudod-e te, hogy én ki -vagyok?</p> -<p>– Külsődről itélve, uram! te muderri vagy, ki a koránt álmodban -is elmondod, s annyi arab verset tudsz, hogy idézéseiddel -Stambultól Damaskusig minden szökőkút és fürdő falait be lehetne -írni, – a mecseteket nem is említve.</p> -<p>– Az mind nem elég, vagy legalább rád nézve nem fontos – szólt, -ismét méregetve Elemért. – Tehát kérdem, hogy ki vagyok én?</p> -<p>– Alkalmasint szent, kinek látásai vannak, s csillagjós, ki oly -pontosan megmondja, mikor jön hozzánk a szerencsétlenség és a -halálangyal, mintha maga küldené.</p> -<p>– A balgatagság igéit vetted ajkaidra, gyaur! Halld meg tehát, -hogy én Zulkifar, a budai főkadi vagyok. Ne szökjenek ki elmédből -szavaim, mert akkor az megbomlik, mint a ház, melyet a patkányok -odahagynak. S tudod-e, mi hozzám képest Werbőczi, az a gőgös és -üresfejű férfiú, ki Stambulban aranyos hintóban járt, ki ha a -tengeren bársonynyal bevont csolnakra ült, a franczia követ -hajójáról ágyúlövéssel üdvözöltetett?</p> -<p>– Uram! oly kérdéseket intézsz szolgádhoz, melyekre együgyűsége -felelni képtelen.</p> -<p>– Tudd meg tehát, hogy Zulkifar, az igazhitűek budai főbirája -egy sánczokkal, bástyákkal, kőfalakkal megerősített kulcsos város, -melynek minden épülete erős kövekből van rakva, ablakai -rostélyosok, s ajtói vaspántokkal bezárhatók. Ellenben Werbőczi, a -gyaurok kis kadija, egy hitvány falu, <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> melynek -palánkkerítése sincs, viskói pedig szalmával vannak fedve, s az -egészet egyetlen szikra hamuvá égetni képes. Fölfogtad-e?</p> -<p>– Tökéletesen, uram! – válaszolá Elemér, derült arczczal, mert a -muderri beszédéből gyanítá, hogy védura már lépéseket tőn -megszabadítására.</p> -<p>– Tudod-e, hogy a pékeket mivel szoktam büntetni? – kérdé a -budai főbiró még felfúttabb arczczal.</p> -<p>– Ha a pékek zizikes kenyeret sütnek, vagy hamis fontot -használnak, akkor, uram! a te bölcseséged tüstént az ajtóhoz -szegezteti a pékek fülét.</p> -<p>– Most hallgasd meg, a mit mondok és tolmácsold. A gyaurok, kik -magokat keresztyéneknek nevezik, kivétel nélkül büntetni való -pékek, mert a lelki kenyeret a búza helyett konkolyból sütik és -hamis fonttal árulják. A mennyiben pedig az örök életre szánt -táplálék drágább a mulandó világ számára készítettnél, ennélfogva -Allah és az ő prófétája Mohamed a gyaurokat, a hamis kenyérért, nem -szegeztetheti csak fülöknél fogva a pokol kapujához, hanem örökké -égő kemenczébe vetteti, hogy ott süljenek. Ezenkívül Allah -megparancsolta a kalifáknak: minden gyaurt a föld színéről karddal -kiírtani. S hatalmas szultánunk, mint a kalifák utódja, teljesíti a -kötelességét. Én, Zulkifar, a budai kadi, mondom néktek, hogy tíz -év alatt egy gyaur sem lesz a föld területén; mert a szultán -haragja úgy elfújja őket, mint én tenyeremről e pihét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Most a kadi elfútta tenyeréről a pihét, mely egyébiránt nem volt -ott, s aztán félig húnyt szemekkel várt, míg Elemér a mondottakat -megmagyarázta.</p> -<p>A fogoly úrfiak számba sem vették az egész komédiát. Gondjok, -aggodalmaik a nőkre vonatkozának, kiket egy perczig sem képzeltek a -rabság iszonyú esetlegeitől biztosítva.</p> -<p>Ellenben Barnabás diák sötét tekintetet vetve Elemérre, mondá: – -Oly török szót hallottam, mely nagyon hasonlít a mi védurunk -nevéhez. Mit jelent az a szó?</p> -<p>– A muderri, – válaszolá Elemér, – csakugyan említette a mi -védurunkat, s mivel ő is budai főbíró, becsmérlé saját -tiszttársát.</p> -<p>– De vajjon csak azért tevé-e? S vajjon nincs-e okunk félni, -hogy védurunk hamar megfeledkezik a szerencsétlenekről?</p> -<p>– Mindig keresed az emberben az árnyoldalokat, – szólt -neheztelően Elemér.</p> -<p>– Talán a számból folyó nagy igazságokat meri czáfolni e gyaur? -– kérdé Zulkifar, hüvelykével Barnabásra mutatva.</p> -<p>– Ékesszólásodat dicséri, uram! – válaszolta Elemér, ki jól -ismerte a társalgási módot a törökökkel.</p> -<p>– Halljátok most, gyaurok! kik a zsidóknál hátrább vagytok -sorozva, s kik annyi könyörületet sem érdemeltek, mint a kalifáktól -megsemmisített tűzimádók, halljátok, mit kíván a Korán, s mit igér -érte jutalmul! <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Ekkor a muderri egy dagályos hitterjesztő szónoklatot tartott, -egészen eltérve a török szokástól, mely missionariusok helyett -katonákra bízza a megtérítést és az ige helyett a fegyvert -használja.</p> -<p>Midőn pedig elvégezte prédikáczióját, különös súlylyal emelé ki -azon főméltóságú urakat, kik renegátokból lettek admirálokká, -tábornokokká, sőt nagyvezérré is. Nem feledte el azon rabságnak, -melyre az át nem tértek kárhoztatva lesznek, rémítő szenvedéseit -élénk szinekkel a szem elé tüntetni.</p> -<p>Elemérnek mindezt ízenként kelle tolmácsolni.</p> -<p>A portyázók foglyai, a váltságdíjba bízván, könnyedén vevék az -egész dolgot, de nem ily hangulatban vala Barnabás.</p> -<p>Elemér látta, hogy a gondolataival küzdő diák homlokán permetez -a veríték; hallá, hogy ajkai egész sorát ismétlik a nagy rangú -renegátoknak, s megdöbbent a szokottnál sápadtabb arczon, s a -rászegzett szemek majdnem lángoló világán.</p> -<p>– Elérkeztünk a keresztösvényhez, hol a kétfelé futó nyomok soha -összetalálkozni nem fognak. Elemér! én hiszek szavaidnak, -megtagadtam a lelkeket, kik téged kárhoztatnak, s maradok igéretem -mellett.</p> -<p>– Ezt vártam tőled – szólt Elemér, s értesíté a muderrit az -eredményről.</p> -<p>Zulkifar, a fő-kadi, megvető tekintettel mérte végig a -foglyokat, kiket kutyáknak és disznóknak czímzett, s azután -Elemérhez fordulva mondá: – Velem fogsz jönni! <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>– Hogyan, te távozol? – kiáltá Barnabás.</p> -<p>– Vissza fogok jönni. Ne kételkedjél.</p> -<p>Reggel tíz órakor történt ez, s délután három óra vala, midőn a -fogház megint befogadta Elemért, ki nem csekély meglepetéssel -látta, hogy Barnabás csak egyedül maradt.</p> -<p>– Sokat szenvedtem azóta, – sohajtá a diák. – Az én képzelődésem -igen beteg!</p> -<p>– Hol vannak a többi foglyok?</p> -<p>– Távozásod után félórával szabadokká lettek.</p> -<p>– Mi reánk, – szólt Elemér könnyező szemekkel, – alkalmasint -későn fog felvirradni a menekülés örömnapja. Szolimán, budai basa, -hitem elhagyására azon igérettel szólított föl, hogy agai ranggal -titkárává nevez ki és a magyar ügyeket általam szándékszik -kezeltetni. Visszautasítottam ajánlatát, mire ő mosolyogva jegyzé -meg, miként ez esetben is nála fogok maradni, mint rabszolga. Mert -miután nemcsak a török nyelvet, de a török viszonyokat is ismerem, -veszélyes fegyverül szolgálhatnék ellenségei kezében. Tudja ő, -mondá, hogy a janicsárok foglya vagyok, kiknek joguk van engemet -árverésre bocsátani: de nem hiszi pénztárát oly rossz állapotban, -mely neki lehetetlenné tegye többet nem igérni érettem, mint a -mennyire akár a magyarok, akár törökök magokat elszánhatnák.</p> -<p>– S mit fogsz tenni ez esetben?</p> -<p>– Arra gondoltam, hogy a fogoly is fegyverhez juthat.</p> -<p>– És ha fegyvert szerezhetnél? <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Akkor megfontolnám, magam ellen fordítsam-e azt, vagy -ellene?</p> -<p>– S hát velem mi történik?</p> -<p>– Kérni fogom véduramat, hogy helyettem téged váltson ki, s az -könnyűvé lesz, miután díjad a számomra szántnak talán feléből is -kitelnék.</p> -<p>– Köszönöm, Elemér! nagylelkűségedet, de én veled akarok -maradni. Barnabás nem szegi meg igéretét.</p> -<p>Ekkora átalakulást Elemér nem várt.</p> -<p>– Feloldlak igéretedtől – szólt, hévvel szorítva meg fogolytársa -kezét.</p> -<p>– Ahhoz nincs jogod. Érzem, hogy keblemben bűnös indulatok -tombolnak, s hogy ahhoz, a mit Dorka néném s a kolostor, melyben -kezdőbetűket rajzoltam, bűnbánatnak nevez, tökéletesen hiányzik -bennem a kedv és erő. De mikor vén néném a vércse-visításnál -élesebb hangon kiáltá is füleimbe bűneim sorát, soha sem hallottam, -hogy szószegéssel vádolt volna. Természetesen igéreteimben a -betűhez tartom magamat, s nem az én hibám, ha például Deák uram -szerződése nem eléggé világos. Atyám szellemével is volt kötésem; -de te kétségbe vontad, hogy az árny, mely kísért, sírból jött-e -hozzám, vagy képzelődésemben él. Engedtem rábeszélésednek és -kételkedni kezdtem hitemben. Az üresnek, a tartalmatlannak, az -álomnak miért volna joga adott szavamhoz? Ezért vagyok hozzád kötve -igéretemnél fogva, mely oldhatatlanul érvényes mindaddig, míg nincs -okom hinni, hogy a bosszuló árnyak csakugyan nem a hő képzelődésből -fölemelkedett <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> párák, de valóban léteznek, s kisértő -ujjaikkal a végzet útjára mutatnak, melyen nekem járni kell magam -és mások romlására.</p> -<p>Elemér a megdöbbenés és elégültség sajátszerű vegyületével -kérdé: – Hátha, a mi kétségtelennek látszik, török rab fogok -maradni?</p> -<p>– Akkor én is az maradok.</p> -<p>– De ha téged nem vesz magához Szolimán basa?</p> -<p>– Keresek számomra oly törököt, ki Budán fog lakni.</p> -<p>– Rettenetes gondolat, – sóhajtá Elemér.</p> -<p>– Nem annyira, mint véled. Nekem Werbőczi csak annyit ér, mint -bárki más. A konty vagy süveg alig jön tekintet alá.</p> -<p>– De hát az emelkedés?</p> -<p>– A bosszúra volt számítva. De azon kívül csak egy esetben volna -szükséges.</p> -<p>– S mikor?</p> -<p>– Ha te emelkednél… mint magyar.</p> -<p>Elemér elnémult, s csak magában sóhajtá: – Megint Dora! Mily -fékezhetetlen, mily korlátlan Barnabás szenvedélye. A tengernek -vannak határai, de az ő szívének sötét hullámait nem köti -határokhoz sem az értelem, sem az önbecsülés, sem a törvény, sem az -erkölcs! <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Néhány percz mulva ismét török társasággal telt meg a -börtön.</p> -<p>Egyik szerb nyelven mondá, hogy a királyné holnap korán fogja -Budát odahagyni.</p> -<p>A másik kérdé: hogy a budai főbasa a palotába fog-e -költözni?</p> -<p>– Rusztán basa ellenzi, – lőn rá a válasz.</p> -<p>– Nagyságos uraim, – szólt most Barnabás diák, nem mondhatnák-e -meg, hogy mikor fognak minket árverezni?</p> -<p>– Hitvány gyaur! hogyan merészelsz beszélgetésünkbe vágni – -szitkozódott az egyik.</p> -<p>A másik pedig nyájasan mondá: – A portyázókat a hatalmas padisah -visszaparancsolta a táborba, s mihelyt azok rabjaikkal megérkeznek, -elkezdődik a dobraverés. Örvendek egyébiránt, hogy anyanyelvemet -tudó emberre akadtam. Én kaminiczi lakos voltam, s most agává -emeltek. S tudsz-e barátom, magyarul?</p> -<p>– Származásomra nézve úgy hiszem magyar vagyok – említé -Barnabás.</p> -<p>– S foglalatosságod?</p> -<p>– Diákias. Egy kolostorban czifra betűket rajzoltam, s most, -mint látja nagyságod, vértem és sisakom van.</p> -<p>– Barátom! a te díjad legalább kétszáz tallérral emelkedett.</p> -<p>– Köszönöm szépen a megtiszteltetést – mondá durczásan Barnabás. -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Ez Szolimán főbasa cselédségében használható volna – említé -törökül a nyájas aga.</p> -<p>A gorombább aga pedig felelé: – Ha talpára ötvent üttetnének, -bizonyosan lemondana gyaur hitéről, s akkor besoroztathatnám «dúló -és perzselő» csapatom közé.</p> -<p>E megjegyzést Elemér érté.</p> -<p>Csakhamar a törökök ujságvágya ki volt elégítve, s miután egy -aggastyán Elemér megvásárlása iránt hajlamot mutatott, s egyedül -azt sajnálta, hogy kevés lévén a foglyok száma, alkalmasint drágán -kelnek el, rendre a látogatók eltávoztak. De közülök egy fiatal -egyén, ki a csauzok közé látszott tartozni, az ajtónál ürügyet -talált a visszatérésre, s Elemérnek kezébe nagy ügyességgel -csempészve valamit, pár közönyös szó után gyorsan csatlakozott a -többi törökökhöz.</p> -<p>Barnabás épen közleni akarta vele folytatott társalgás -tartalmát, midőn látja, hogy Elemér levelet tör fel.</p> -<p>– Tán Werbőczi küldi?</p> -<p>– Ő, – szólt Elemér örömtől sugárzó arczczal tekintve az -aláírásra.</p> -<p>Barnabás nagy lélekzetet vett, hasonlón ahhoz, ki a víz mélyéből -merül föl, és szorult tüdőjét teli akarja tölteni az éltető -elemmel.</p> -<p>– Már kiszabadulunk. Csak bár ne drágítottam volna meg magamat -kétszáz tallérral! De te, Elemér, nyugtalan vagy?</p> -<p>Elemér olvasott és nem felelt.</p> -<p>– Talán rossz hírt vettél? <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<p>– Nem – mondá Elemér bizonyos ingerültséggel.</p> -<p>– Arczod sötétedik.</p> -<p>Elemér hallgat.</p> -<p>– Alkalmasint az öregnek nincs pénze.</p> -<p>Elemér alig nógatta fejét, s e kétséges főmozgás épen semmiről -sem világosította fel Barnabást.</p> -<p>– Lélekzeted gyors, arczod kipirult – jegyzé meg Barnabás -sápadozva.</p> -<p>Elemér szépen összefogta a levelet és zsebébe dugta, s midőn -rövid tétova után szemét Barnabásra veté, megütközéssel látta ennek -vonásain a gyanu és neheztelés árnyait.</p> -<p>Werbőczi rövid levele ez volt:</p> -<p>«Kedves öcsém! A mennyire utána járhattam, gondatlanul viseléd -magadat a <i>Hétvezér</i>ben. Ezért ugyan a városnak téged -letartóztatni, s a janicsároknak rabbá tenni joguk nem volt; de a -visszakövetelés útja hosszas, az idő pedig rövid. Váltságod iránt -tehát alkuba ereszkedtem a janicsár agával. Előbb ő kétezer tallért -kért, a mi a mai világban temérdek pénz, de utóbb négyezerre emelte -követelését, állítván, hogy nyelvöket úgy beszéled, mintha -született török volnál. Egy várparancsnok díja sem lehet nagyobb, -mondám én; de arra ő azt válaszolta, hogy most rendkívül keresettek -épen azon tulajdonok, melyekkel történetesen te birsz. Mert vannak -ugyan magyar renegátjaik, de azok vagy már nagy urak, vagy -műveletlenek, kiket az új török hódoltságban nem lehet használni. -Megdöbbentem e veszélyes czélzat miatt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> s a -négyezer tallért kölcsön kért pénzzel is kiegészítvén elküldém -hozzá; ő azonban visszautasított azon válaszszal, hogy már négy -annyi összegért sem engedhet át, mert a budai főbasa rád tevé -kezét. Erre én a szultán ő felsége vejének, Rusztán basának írtam, -kijelentvén, hogy ha szabadon nem bocsátják védenczemet, kit -Dzsemil agától nagy áron váltottam meg, kit a janicsárok -elraboltak, s kiért én négyezer tallért a hadi kincstár számára -ajándékul ezennel az ő kezébe teszek le; ha, mondám, e védenczemet -tüstént szabadon nem bocsátják, azt a budai basa ellenem intézett -megtámadásának fognám tekinteni, s a szultán előtt leborulva, a -hivatalt, melyet elvállaltam, ő felsége kegyelmes lábainál hagynám, -és holnap elköltözném azon helyről, hol megaláztatásnál és -üldöztetésnél egyéb jutalomra kilátásom úgy sem lehetne. Rusztán ő -magassága kegyelmesen válaszolá, hogy még ma vissza foglak kapni. -Midőn ezt az örömhírt veled tudatom, kérlek, szabadságod -megnyerésével még ma haladék és késedelem nélkül jőjj vissza. S -nemcsak azért, mert kimaradásod esetében holnap reggel a szultánhoz -kellene mennem, mi rám nézve a legkedvetlenebb találkozás volna; de -azért is, mert minden pillanatban szükségem van rád. Itt nálunk -török gazdálkodás foly. A rakonczátlanság úgy viseli magát, mintha -a rend volna, a zsarnokkény uralkodni akar a hódítás ürügye alatt. -Mindenki el látszik feledni, mikép Szolimán császár diplomával -biztosítá Izabella királynét, hogy Budát csak hadi czélokért tartja -ideiglenesen <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> elfoglalva és a teljes kort ért Zsigmond -királynak tüstént vissza fogja szolgáltatni. Ha basánk eljárását -szemügyre veszem, majdnem azt kell hinnem, hogy a szultán nem is -akar Bécs ellen indulni, hanem hadviseletének tárgya és végpontja -Buda volt, az ő tulajdon szövetségesének székvárosa. Ily -hitetlenségre csábítják tanácsosai ezt a hatalmas, mély belátású és -mostanig a becsületszóra sokat tartó uralkodót. Nem kétlem, -Szolimán basa e bűnös politika egyik fő képviselője. Rövidlátó és -gyűlöletes törekvései felől kész vagyok szemébe is megmondani -véleményemet. Nekem ily viszonyok közt nemcsak a magyar törvényeket -kell e szerencsétlen tartományban oltalmazni és föntartani, hanem -kötelességem hazám és a szultán érdekében is a budai basa -túlterjeszkedéseit gátolni, s ellenőrizni őt, ki bár magyar földön -született, pusztulásunkat inkább óhajtja, mint azon törökök, kiket -semmi kapocs nem köt hozzánk. Okvetetlenül szükségem van tehát rád, -kit nyelvismereted alkalmassá tesz mind arra, hogy ellenségünk -szándékairól pontosabban értesülhess, mind pedig arra, hogy Rusztán -basával a szultán színe elébe juttatandó előterjesztéseimet -lefordíthasd. Eddig volt Stambulban hű tolmácsunk, kiben -bízhatnánk, de most nélküled kihez forduljak? Hogy bízzam titkaimat -akár Ferdinánd, akár Izabella királyné ügynökeire? Én csak a magyar -törvénykezés fentartásáért vagyok itt; de néhány nap óta -meggyőződtem, hogy a magyar törvénynyel együtt okvetetlenül meg -fogok bukni, mihelyt a budai főbasa politikai befolyását -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> ellensúlyozni nem tudom, s mihelyt ő -elhiszi, hogy képtelen vagyok a szultántól az ő nyaka számára egy -selyem zsinór küldését kieszközölni. Láthatod, mennyire fontos az -állomásod, de jutalmad s lekötelezettségem irántad azzal megfelelő -leend. Minden percz drága. S ha a katonát a golyókra kitett pont -tüzeli, a helyett, hogy gyáva szökésre birná: szintúgy vannak a -polgári bátorságnak is kötelezettségei, melyek alól menekülni csak -az hiszi lehetségesnek, ki keveset tart vagy saját becsületéről, -vagy a hazaszeretetről. A mely perczben tehát kinyitják börtönöd -ajtaját, rögtön jőjj hozzám. Még a szultán ittléte alatt akarok -állapotaink felől előterjesztést benyújtani.</p> -<p>János diák uram mondá, hogy veled együtt fogatott el egy vértes, -ki szolgámnak és foglalatosságára nézve diáknak állítja magát. Úgy -hallom, bárdolatlan és verekedő egyén, s leginkább indulatossága -miatt kevert téged is bajba. Nekem öklözőre, sőt katonára sincs -szükségem; de ismerem az igaz keresztyén kötelességét, s csak az -is, hogy veled együtt jött Erdélyből, s hogy bár ismeretlenül -bennem bizott, elég ok szabadságának kieszközlésére. Mihelyt tehát -egy kevés pénzt megzsugorgathatok, tüstént kiváltom őt. Díja, -tulajdonaiból itélve, úgy sem lehet tetemes.</p> -<p>Rokonaimtól, az erdélyi Deákoktól épen most vettem levelet, -melyben panaszolják elszökésedet, s kérnek, járjak utána, hogy hol -vagy, s mihelyt kézre kerültél, küldjelek vissza. Nélküled, mint -írják, rosszul telik idejök, s leányok Dora is naponként -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> veszti kedvét a lantpengetéstől, -melyben oktatásod mellett szépen előhaladott.</p> -<p>Válaszoltam már, ne számítsanak rád, mert benned jobb kezemet -veszteném el, s mert neked itt nagy kötelességed és hivatásod van. -Zárjel közt említék katonájokat, kit a sarmasági táborba küldtek, -de még nem került vissza. Hosszasan leírják lovát; de róla magáról -más ismertetőjelt nem hoznak föl, mint azt, hogy durva nagy -termettel bír, indulatos és czifrán rajzolja a betűket. Kérnek, ha -ráakadok, tartsam magamnál, a míg terhemre nem lesz: akkor ám -küldjem vissza, de útra adjak neki annyi jó tanácsot, hogy ha sokat -el is ejt belőle, maradjon még valami otthonra is. Szerencsétlen -helyzetemben valódi örömemre szolgált e becsületes rokonaimnak -eredeti észjárással és tintafolttal teljes levelök, s ha valahogy -katonájok a János diák által említett személylyel ugyanaz, akkor e -tény új ösztönül szolgál e váltságdíj előteremtésére.</p> -<p>Levelemet semmisítsd meg, és siess őszinte pártfogódhoz, a -pártfogásodra szintén számító s elhagyatott, száműzött Werbőczi -Istvánhoz.»</p> -<p>– Nos! már gondolkoztál-e eleget arról, hogy mit és hogy közölj -titkodból? – kérdé Barnabás diák, gúnyos mosolyra vonva el -ajkait.</p> -<p>Elemér belátta, hogy az annyi fáradsággal szerzett bizodalmat -koczkáztatja, ha nem nyilatkozik.</p> -<p>– Werbőczi, – szólt, – szabadságunkat okvetlenül kieszközli, de -pénzviszonyai miatt egy nappal később teheti rád, mint rám nézve. -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p>– S mit fogsz neki válaszolni?</p> -<p>– Helyemben mit válaszolnál te? – kérdé Elemér.</p> -<p>– Említném törhetlen fogadásomat, s kinyilatkoztatnám, hogy azt -a huszonnégy órát fogolytársammal akarom tölteni.</p> -<p>– De ha ő téged halasztást nem tűrhető okokból kivánna rögtön -magához?</p> -<p>– Szavam szent, mondanám neki.</p> -<p>Elemér érzé, mily fonák helyzetbe jutott.</p> -<p>– De mit írnál, tudakolá, ha meggyőződnél, hogy a rövid -halasztás is egyfelől a hazára hozhat veszélyt: másfelől pedig -Werbőczit annyira elkedvteleníthetné, hogy tán felhagyna magával a -kiváltással is?</p> -<p>– Tudatnám vele társam szerencsétlen természetét, mely az -emberek iránti hitét akkor vesztette el, midőn a beszédet érteni -kezdé, s midőn gyermek képzelődése az iszonyú történetek hallása -által a világot ördögökkel népesíté be. Tudatnám vele, hogy e -boldogtalan egyénnek férfi korában sem volt oka az emberekről más -véleményt alkotni, és hogy csak egyetlen egy igéret szentsége -ébresztené föl lelkében az első kételyt világutálatának -jogtalansága iránt. Ezt értetném meg Werbőczivel, s ha ily -tekintetek nem hatnának rá, tudatnám vele, hogy török rab fogok -maradni.</p> -<p>– De gondold meg, hogy engem Szolimán budai basa erővel magánál -akar tartani, mert a török nyelvben jártasságomat Werbőczi és hazám -ellen kívánná fordítani. Aztán vedd a magad sorsát <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> is -szívedre. Én nem értettem meg veled az aga beszédét, de azt -állíthatom, hogy a budai basa cselédjei közé akar sorozni, s társa -a talpadat ajánlá veretni mindaddig, míg a mohamedán hitre át nem -térsz. És akkor ha vallásodat megtagadtad, a rablók és gyujtogatók -csapatjába szándékoznak igtatni, hogy a sírokat kikaparó és -emberhúst evő hienánál iszonyúabb állattá lealjasítsanak. Ha én -rögtön nem távozom, időt nyer Szolimán basa Rusztán basának tervét -megsemmisíteni, és én veszve vagyok, s bukásom téged menthetlenül -semmivé tesz.</p> -<p>Barnabás meghökkent, s látszott arczán egy árnya a tétovázásnak; -de csakhamar oly küzdő érzések kinyomatai válták azt föl, melyek -igen bonyolultak s ellentétesek voltak arra, hogy Elemérre -határozott benyomást tehessenek.</p> -<p>– Jól van, – szólt végtére, szemeit fürkészőn vetve Elemérre. – -Elhiszem a veszélyeket, melyekkel fenyegetsz, de tudnom kell a -kilátások alaposságát is, melyekkel biztatsz. Lehet, sőt tán -természetes, hogy Werbőczi mellékesnek tartja azt, a mi velem fog -történni, csak téged birhasson. Lehet, hogy te jó szándékokkal -indulsz el innen, de miután véduradnak, mint mondod, most nincs -pénze, vársz, megint vársz, s azalatt halad az idő, s midőn már a -török fölkerekedett és magával visz, e kedvetlen történetért még -tán azzal is megvigasztalod magad, hogy fontos helyzeted -jövedelmező és befolyásos lévén, a rangkülönbséget elenyészteti, s -egy ünnepélyes napon, például a menyegzőén, <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> -alkalmat nyújthat neked keresztyénné, nagylelkűvé lenni, s több -kiváltott foglyok közt engem is hazahozatni.</p> -<p>– Mikor fogsz már gyanúiddal megszűnni?</p> -<p>– Tehetem rögtön. Add át Werbőczi levelét.</p> -<p>Elemér érzé, hogy Barnabásnak igaza van, de hogyan közölhessen -vele oly iratot, mely épen a most említett gyanút erősíthetné meg, -mind Werbőczire, mind saját helyzetére nézve?</p> -<p>– Eladom Pesten lovamat, a te lovadat, s fegyvereimet, s csak -akkor megyek Werbőczihez, és első kérésem lesz: pótolja ki a -hiányzó összeget, s tüstént szabadítson ki; mert különben nekem is -a rabságba vissza kell térni.</p> -<p>– Visszatérésed nem vigasztal, miután a török sem nyitja ki -számodra a börtönt csak azért, mert ott akarsz ülni.</p> -<p>Elemér érezé, hogy nevetséges igéretet tett.</p> -<p>– Add ide Werbőczi levelét, s azzal megnyugtattál.</p> -<p>– Nem adhatom.</p> -<p>– S miért? – tudakolá Barnabás éles, a kitöréshez határos -hangon.</p> -<p>– Mert a levél titkos, s közlése tiltva van.</p> -<p>– És te esküdet szeged meg, hogy egy kikötést, mely iránt nem -kötelezted magadat, teljesíthess? Engem a legiszonyúbb lelki kínok -közé taszítsz, csak azért, mert becsületesebb akarsz lenni egy nagy -úr, mint a szegény és elhagyott Barnabás iránt. Ime a ti erényetek! -Az álnokság, hazugság és képmutatás valóban igen hasonlít azon -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> fogásokhoz, melyekkel ti mint fényes -tulajdonokkal büszkélkedtek. S ha már egyszer kétkednem kell -szavadban, ugyan hol álljak meg, és melyik fokon alul ne szálljak? -Csak azt ne higyem-e, hogy Werbőczi ki akar váltani, vagy tán azt -is ámításnak gondoljam, hogy téged Deák uram elhajtott a házából, -mint engem, s bújdosol, mint én szétzúzott szívvel és Dorát… ej! de -minek szóljunk erről. Add ide a levelet.</p> -<p>Elemér sápadt lőn s érzé a határozó perczet, s fájdalom! érzé, -helyzete fonákságán kívül, Barnabásnak, e hóbortos embernek -felsőségét is.</p> -<p>Gépileg nyult zsebébe, kivonta a levelet és – egy gyors -eltökéléssel szétszaggatá.</p> -<p>Barnabás nehéz testével rája akart rohanni, hogy földhöz döntse; -de – villámgyorsan megváltoztatva szándékát, a levél darabjai után -kapott, s az első papirszeletkéről fönhangon e szavakat olvasá ki: -Úgy hallom, bárdolatlan és verekedő egyén. Lám! lám! ez én vagyok, -szólt, s aztán megfordítá a szeletkét, s ott történetesen épen a -következő csonka mondatra akadt: Nélküled, mint írják, rosszul -telik idejök, s leányok is Dora naponként…</p> -<p>Lám! lám! Deákék rosszul töltik idejöket, az én Elemérem nélkül, -s Dora naponként… fogy, eped, sír, mit tudom én?… Eredj, igazmondó -barátom, vigasztald őt, siess, míg más nem akad, kinek még mézesebb -szavai és könnyebb lelkiismerete lesz.</p> -<p>– Esküszöm, hogy Budán fogok maradni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– Hozasd hát oda Dorát, s lakodalmán majd én is jelen -leszek.</p> -<p>– Esküszöm, még ma kiváltalak.</p> -<p>– Ha! ha! ha! nevetett Barnabás s úgy, hogy egész megrázkódott -és szeméből kicsordultak a könnyek.</p> -<p>Elemér elmondott, a mit lehetett a levélből, s igéreteit új meg -új fogadkozásokkal erősíté; de Barnabás egy falóczára ült, s oly -mozdulatlanul, oly mereven, oly élettelenül, mintha szobrát -faragták volna kőből oda. Az ékesen szólás, az indokok érve, a -rajzolt kilátások, a biztatás, az igéret, az eskü, mind hasztalanok -voltak a jegedt vonásokra csak egy mozzanatot is idézni, s végre -Elemér még arról sem lehetett meggyőződve: hallja-e Barnabás az ő -szavait, vagy pedig azon magánkívüli állapotba sülyedt, melyben az -érzékfölötti világgal lép viszonyba, s a sátán hatalmába esik -értelme és érzése.</p> -<p>Ő, ki Barnabás léleklátásait eddig csak a féktelen képzelődés -játékának tartá, most szorongani kezdett, mintha a rossz szellemek -közelségét sejtené, s mintha láthatatlan alakok alkuján volna -jelen, kik martalékjokkal a szövetséget kötik meg ellene.</p> -<p>Oh! az a néhány percz, melyeket így töltött, iszonyú volt!</p> -<p>– Még egyszer találkozunk! – mondá a lócza kőbálványa, Barnabás, -halk, elmosódott hangon.</p> -<p>– S kikkel? a lelkekkel-e vagy velem? s miért egyszer? miért -csak egyszer? e kérdésen töprenkedett <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> az -izgatott Elemér, midőn a zárt ajtó megnyilt, s a betódult szabad -léggel együtt az a török, ki a Werbőczi levelét becsempészte volt, -és az őr bejövének.</p> -<p>Az első szabadságát hozta, s a másiknak pedig ő mondá törökül, -hogy gondja legyen a benn maradt rabra, kiért még ma vagy legfölebb -holnap reggel a díj ki fog fizettetni.</p> -<p>Elemér nagy zavarában állhatatosan hivé, hogy Barnabás, ha -csakugyan öntudattal bír, kétségkívül értette a török őrhez -intézett figyelmeztetést, s így távozó barátjától ismét azon -biztosítást nyerte, melyet ennek a kitört és sértő viszongás után a -becsülettel megegyezőleg már csak közvetve lehetett adnia.</p> -<p>– Még egyszer találkozunk! harsogott ki a börtönből, mint a -végítélet trombitahangja.</p> -<p>A táborzaj, a visszanyert szabadság kéjérzete, s a gyors -gyaloglás hamar helyreállíták Elemér hangulatának súlyegyenét.</p> -<p>Eszébe jutott, hogy igérete szerint előbb Pestre kell mennie, s -hamar talált átvivő naszádra.</p> -<p>Fölkeresé a városbírót lovai végett, ki igen élelmes lócsiszár -is volt. Jutányos áron vette meg tehát Elemér és Barnabás diák -lovát, s barátsága jeléül a baromorvos követeléseit a város -pénztárára utasíttatá.</p> -<p>Azon tudat, hogy Barnabás díjából egyharmad már keze közt van, -csillapítá Elemér nyugtalanságát.</p> -<p>Szándéka volt kardját s puskáját még estig a <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> városi -hatóságtól visszaszerezni, s a legelső fegyverkovácsnak eladni.</p> -<p>Tehát a fizetendő pénz felét naplemente előtt kezében képzelé. -Csak azt átallá, hogy a többit védurának kell előteremteni, s csak -attól rettegett, miként ez rögtön tán nem történhetnék meg, és -Barnabásnak órái, sőt egész napjai maradhatnak a gyűlöletre, -kétkedésre.</p> -<p>A komp, mely Buda és Pest közt rendes közlekedést tartott fön, -épen indulóban volt, s Werbőczi, ki csaknem atyai szeretettel -fogadta Elemért, annyira örvendett megérkezésén, hogy saját -szükségeiről feledkezve, utosó aranyát is föláldozta Barnabás -kiszabadítására, s korán reggel megbízott embere már alkudozás -végett a török táborba indult.</p> -<p>Azonban, midőn Elemér becsületét koczkán kívül állónak hitte, -akkor támadának új és nagy aggodalmai. Érezé, hogy barát helyett -ellenség fog vele egy fedél alatt lakni, s hogy a Deákék felől -nyert tudósítás és Barnabás fölébredt gyanúja után, kötelességében -áll nyiltan bevallani, mikép ő jóltevője várából nem más, mint -Dorka ösztönzésére távozott el. És e vallomás nem nyújtana-e -szerencsétlen vetélytársa bősz féltékenységének táplálására sok, -igen sok anyagot. Elemér érzé, hogy az Erdélyből vett hír Dora -iránti szerelmét új lángolásra szította, s hogy azon fontos -állomás, melyre őt a viszonyok által teremtett szükség emelte, még -lehetővé teheti a szeretett lány kezének elnyerhetését. E remény -nem foglal-e magában Barnabással <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> igen veszélyes -összeütközéseket? S hogy lakjék ő egy fedél alatt azzal, ki -valószinűleg halálos ellenségévé fog válni, s ki, mint Werbőczi -szolgája alant áll, s az emelkedésre semmi kilátással nem bírhat; -míg ellenben ő a török nyelv tudása és a török viszonyok ismerete -által mind ama magasabb politikai titkoknak egyedüli avatottja -leend, melyektől egy szerencsétlen tartomány állapotjának jobbra -fordulása vagy végsülyedése függ?</p> -<p>– Arra kell törekednem, gondolá magában, hogy Barnabást kedvező -feltételek közt idegen házba helyezzem el, s ha lehet, Budától -távol. De sikerülhet-e, s nincs-e ő a sorstól mintegy a galléromhoz -varrva?</p> -<p>E gondolat cseppenként ejté az ürmöt Elemér örömpoharába.</p> -<p>És midőn hivatalának fontosságát belátta, nem kerülheté el -figyelmét annak veszélyessége is.</p> -<p>A budai basa az ő személye fölötti vitában szenvedett -megaláztatást.</p> -<p>S ha ő nincs Werbőczinél, akkor ez képtelen a közvetlen és -árulók által meg nem zavart összeköttetést Stambullal és a hatalmas -padisah vejével föntartani. S nem következik-e ebből, hogy Szolimán -főbasának érdekében áll ily közeg megsemmisítésével oltalmazni -magát egy igen alkalmatlan és veszélyessé válható -ellenőrködéstől?</p> -<p>Elemér világos és a viszonyokat mélyen átható elmével birván, -nem kétkedett, hogy a hadviseletekben nehéz volna oly álláspontra -mutatni, mely az előőrset bizonyosabb lövésre tehesse ki, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> a hogy ő van a bukásra, sőt -életveszélyre kijelölve azon befolyásos szerep miatt, melylyel -Werbőczitől, a békés indulatú vén embertől, megtiszteltetett.</p> -<p>– S az én véduram kétségkívül mindezt nem is sejti, gondolá -Elemér, ki éles figyelő tehetséggel birván, hamar fölfogta a híres -államférfiú és jogtudós jellemét.</p> -<p>– Az én véduram török fordításaimat írói műnél egyébnek aligha -fogja tekinteni, s legfelebb sajnálja, hogy stilistikai -ügyességemet nem bírálhatja meg. És nem kétlem, csodálkozni fog, ha -kedvelt fordítója egy szép napon búcsú nélkül utazott el a -héttoronyba, vagy tán egyenesen az Orcusba. Úgy látom, nem volt -bolondság tőlem, hogy a <i>Hét vezér</i>ben saját sírkövemre -adakoztam; csak bár az a kópé lantos a kegyes czélra gyűjtött -ajándékot ne fordítaná más czélra. Egyébiránt kár az ördögöt falra -festeni, s midőn a szép Dorára gondolhatok, az élet rövidségéről -elmélkedni.</p> -<p>Reggeli munkáját végezve, víg kedvvel, derülten lépett az -utczára, hogy a halott városban, a romok és gyász közt, az ő -mosolygó tekintete képviselje a reményt; de alig ért a vizikapuhoz, -midőn Werbőczi küldöttjével találkozott, ki Barnabás kiváltását -vállalta el.</p> -<p>– Nos! nem történt semmi akadály? – kérdé.</p> -<p>– A szultán minden basáival együtt jön a várba.</p> -<p>– De hát Barnabás diák hol van?</p> -<p>– Azt csak az Isten tudja. Fogháza üres, s díját visszahoztam. -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>– Az Istenért, hát miért nem tudakozódott felőle? – kiáltá -Elemér színéből kikelve.</p> -<p>– Tudakozódtam én, uram, de azt mondák, kotródjam, mert különben -talpamra verik a kiváncsiságot.</p> -<p>– Adja ide azt a pénzt, – szólt Elemér, nem gondolva semmi -akadálylyal, semmi veszélylyel.</p> -<p>A küldött átadá a díjt, s fejét csóválva nézett a török táborba -siető ifjú után.</p> -<p>Midőn az előőrsökhöz ért, föltartóztatták, s hasztalan -hivatkozott Werbőczire s emlegetett fontos küldetést; mert -lelövéssel fenyegették, ha tüstént vissza nem fordul.</p> -<p>A dob pörgött, a réztányérok csattogtak; de Elemér az iszonyú -zaj közt hallani vélte e végzetes szavakat: Még egyszer -találkozunk!</p> -<p>A török császár roppant pompával érkezett Budavárába.</p> -<p>Werbőczi szerencsétlen helyzeténél fogva az első tisztelgők közé -tartozik; de a nagyúr helyett csak Rusztán basa fogadja.</p> -<p>A hatalmas padisahnak sok dolga és kevés ideje volt; mert a -hódítások történetében nevezetes ünnepet ült meg.</p> -<p>Kihirdetteté, hogy Buda a török birodalom egyik különösb -kegyelemben részesített városa, melynek többé Magyarországhoz semmi -köze. Levéteté a toronyról a harangot, s a Boldogságos Szűz német -egyházáról a keresztet is. S miután onnan kidobatta az oltárt, az -oltárképeket, a szent edényeket, papi öltözékeket, a falakba -helyezett síremlékeket, <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> a faragványos régi padokat és a -szószéket: leküldé janicsárait a kriptába, hogy rabolják ki a -koporsókat és szórják szét a hamvakat. A czinterem sírkövei hasonló -eljárásban részesültek.</p> -<p>A nép elrejtezett. Senki sem mert még az ablak felé is -közelíteni. S mindamellett a gyász, a megaláztatás, s az -Istengúnyolás minden részletei szétterjedtek a városon.</p> -<p>Werbőczi a kétségbeeséssel küzdött, és Elemérnek, ki szintén -levert volt, kelle vigasztalni. S mit mondhasson bátorításul neki, -ha az élet rövidségére és a megváltó halálra nem emlékezteti? Végre -talált egy reményre, mely az öreg embert tán fölemelheti.</p> -<p>– Nagyságos uram! – szólt rábeszélő hangon, – még eddig nincs -minden elvesztve. A szélbe szórt hamvakat nem lehet ugyan többé -összegyűjteni, s a főegyház mecsetté, Buda török várossá vált. De -még nem tudjuk, hogy a templom a keresztyénségnek és a székhely a -nemzetnek nem adatik-e vissza? A szultán intézkedéseire még nincs -rá nyomva a változhatlanság bélyege.</p> -<p>Werbőczi konnyadt fejét egy kevéssé fölebb emelvén, bágyadt -hangon kérdé: – S minő bélyeg ez?</p> -<p>– Ha a jelvényeitől és ékességeitől megfosztott keresztyén -főegyház kellő közepébe lépcsőzetes trónt emelnek, s arra maga a -szultán ül le és saját vezetése alatt hajtja végre a beszentelést; -akkor a templomot és a várost a Korán megsértése nélkül soha -kezéből ki nem bocsáthatja, s tartozik azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> a -próféta zászlójának lobogtatásával és utolsó vércseppig védeni.</p> -<p>– Úgy meg vagyok nyugtatva. A szultán soha sem aljasulhat -közönséges hitszegővé. Hisz alig egy hete, hogy saját kéziratával -és pecsétjével ellátott oklevél által biztosította Izabellát Buda -visszaszolgáltatásáról, Zsigmond teljeskorúsága napján.</p> -<p>Elemér föltétlen hitelt még a szentesített okleveleknek sem -adott ugyan; de gyöngédtelenség lett volna a régi iskola -államférfiának nézetét kétségbe vonni.</p> -<p>Azonban Werbőczi néhány percz mulva pálczáját kezébe vette, s -mondá: – Szükségem van szabad légre. Hídd össze kíséretemet és -kövessetek sétámon.</p> -<p>– Talán befogatok.</p> -<p>– Nem, öcsém! gyalog akarok menni, s te baloldalom mellett -maradj kivont karddal, s miután az őrség tudja, hogy a keresztyének -közül csak az én udvaromnak van joga fegyverhordozásra, semmi -alkalmatlanságnak nem leszek kitéve.</p> -<p>Úgy is történt.</p> -<p>Werbőczi szabadon járt, kelt, s egyszerre a Mária-templom ajtója -előtt vannak.</p> -<p>A bejárat természetesen el volt foglalva, de a janicsárok, kiket -épen pár órával előbb intett a szultán szelídségre és fegyelemre, -addig férkeztek, míg vékony rés nyilt a templom hajójába.</p> -<p>Werbőczi félénk kiváncsisággal tekintett be, s arcza -vászonfehérré vált. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – kérdé Elemér -suttogva egy janicsár tiszttől.</p> -<p>– A trónon ül! – válaszolá ez.</p> -<p>Werbőczi megfordult, s térdei reszkettek. – Elfáradtam, mondá -fojtott hangon. Menjünk Turgovicshoz. Ő közel lakik. Ott -kipihenek.</p> -<p>Turgovics vendégei rossz perczben érkeztek.</p> -<p>A szerencsétlen ember, fájdalmában magán kívül ragadtatva, -nyöszörge: – Ne közelítsetek e hajlékhoz, senki se lépjen a -küszöbre, mert tüstént átok fogja meg. Oh nagyságos uram! az Isten -nehéz keze van rajtam. Szegény feleségem épen azon perczben halt -meg, midőn a templom tornyáról a keresztet ledöntötték. Ő lesz az -első, kit harang és szertartás nélkül temetnek el. Koporsóját lopva -vitetem ki… s hová? A zsidó temetőbe.</p> -<p>Werbőczi gerinczvelőig fázott át.</p> -<p>– Hozzátok hamar a kocsimat!</p> -<p class="center">*</p> -<p>A Turgovicsnál töltött óranegyed hallgataggá, búskomorrá tevé -Werbőczit.</p> -<p>Pár nap telt el anélkül, hogy Elemérre szüksége lett volna, s ez -szabad idejét Barnabás utáni kutatásokra fordította, de minden -eredmény nélkül.</p> -<p>Midőn reményeivel fölhagyva késő este haza tért, védura -hivatá.</p> -<p>Most már Werbőczi élénk, majdnem vidám volt.</p> -<p>S örömmel említé, hogy Ferdinánd követeit, kik békét kértek, -Szolimán visszautasította. Esztergom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> Tata s -Visegrád átadását és évi adót kíván, mire Ferdinándnak lehetetlen -ráállani. A szultán tehát kénytelen Bécs ellen indulni.</p> -<div class="figcenter" style="width: 389px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"– A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – kérdé Elemér egy janicsár tiszttől." -title= -"– A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – kérdé Elemér egy janicsár tiszttől." /></a> -<p class="caption">– A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – -kérdé Elemér egy janicsár tiszttől.</p> -</div> -<p>– De mit segítene a Boldogságos Szűz templomán az, ha szent -István székesegyházába is bevinnék a trónt és a kereszt helyére a -félholdat tűznék! – sóhajtá Elemér.</p> -<p>– Öcsém! más oldala is van a kérdésnek. Hátha megverik -Szolimánt, s akkor Buda fölszabadíttatik.</p> -<p>Elemér csodálkozott, hogy Werbőczi politikai nézetei mekkora -változáson mentek át.</p> -<p>– Kegyelmes uram! én a török táborban valami olyast hallottam, -hogy fegyverszünet forogna kérdésben, de talán mese lesz az -egész.</p> -<p>– Én még bízom az isteni gondviselésben, – válaszolá -Werbőczi.</p> -<p>– S épen azért hiszem, hogy a fegyverszünetről szállongó hír -puszta koholmány – mondá Elemér, védurának kedvét nem akarván -elrontani.</p> -<p>– Koholmány! – ismételte Werbőczi.</p> -<p>Szeptember 22-én Szolimán fölszedte táborát, és elindult… -Stambulba.</p> -<p>– Most már vége minden reménynek! – sohajták Werbőczi és -Elemér.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Deák uraimék gazdagokká lettek, s bár roppant kincseiket -megbecsülni nem tudták, mégis közbecsülésben állottak, és senki -szemökre nem veté pazarlásaikat. <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Emelkedésök, s fájdalom! hamar rá következett hanyatlásuk -történetét röviden említjük.</p> -<p>Majláth István, a vajda, nagy tervet készíte a török -megbuktatására, s Erdélynek Ferdinánd koronája alá vetésére. -Összeköttetései Morvaországba, Ausztriába kiterjedtek, s V-ik -Károly udvarának belső terméig is behatának. A baj csak az volt, -hogy a mit sokan ismertek, többen el is árulhatának.</p> -<p>Így történt aztán, hogy Szolimán császár értesült a pártütési -készületekről. Péter, moldovai hospodárra bízta tehát, hogy -Majláthot, ha lehet, kelepczébe ejtse, ha pedig a csel nem sikerül, -akkor verje meg.</p> -<p>Míg Péter, a ravasz, diplomatizált, Balibeg a nikápolyi vitéz -basa Erdélyben dúlni és prédálni kezd. Harambandái szanaszét -pusztítottak, s míg egyik csapatot a felkelők megverték, a másik -kénye-kedve szerint perzselt föl egész vidékeket.</p> -<p>A bajt még az is tetézte, hogy a nemesség fele része Majláthtal, -a másik fele Izabellával tartott, s mindenik eljöttnek vélte az -időt, hogy ellenségével végkép leszámoljon.</p> -<p>E számolás leginkább gyújtogatásból, sarczból, csatározásokból -és párbajokból állott.</p> -<p>A Deákék kastélya, mint olvasóim emlékezhetnek, egy keskeny -erdővölgy bejárásától nem messze feküdt. Az alatta elterjedő -rónácskán túl, az első szomszéd volt a minoriták kolostora, -melylyel csaknem összefüggésben állott a szalmafedeles falu, a -szőkefalvi Deák-család fő birtoka. A minoriták <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> a -kegyes patronustól különváló politikát nem akartak követni, s így -ezen oldalon meglehetősen fedve volt a vár pinczéstül, csűröstül s -refectoriumostul együtt.</p> -<p>De bezzeg másként állott a kérdés a keskeny erdővölgy oldalánál. -Ezen részen tudniillik a vitézlő uraimék szomszédja Óvárinak vörös -cserépfedelü, s felvonó híddal ellátott várkastélya volt, mely a -kapu mellett kerékkel és pallossal, a bírói hatalom jelvényeivel -díszelgett.</p> -<p>Óvári hizelgés és uzsora útján fölvergődött új család alapítója -volt.</p> -<p>Deák uraimék épen e tulajdonok miatt iránta nagy rokonszenvvel -nem viseltettek, s idegenkedésöket növelte az is, hogy, hir -szerint, a gazdag szomszéd vendégeket nagy örömest fogad és sátoros -ünnepen is erdei friss vizet iszik, mi romlott természetének -kétségtelen bizonyítványa.</p> -<p>Később kisült az is, hogy Óvári ő kegyelme Majláth hirnökeivel -beszélgetett és Ferdinánd királylyal czimborál, mi a Werbőczi -család ellen szőtt fondorkodásainak nyilvános bizonyítéka volt.</p> -<p>Ily szomszéd gyanú tárgyává, s utóbb veszélyessé is lett, mert -az országba betört Balibeg és Péter moldovai hospodár ellen -csapatot kezdett gyüjteni, s a kurta nemességet nagy igéretekkel -lázította Izabella királyné ellen.</p> -<p>– Volna csak itt az a szegény Elemér, – mondá Dani bácsi, majd -elküldeném, hogy jól mossa meg Óvári ő kegyelme pártütő fejét. -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p>– Meg is mosná az, öcsém uram! még pedig csipős lúggal.</p> -<p>Míg Deákék Óvári ellen így zsémbelnek, addig ez gyakorlatibb -térre vitte át a neheztelését. Megizené, hogy három nap alatt -nyilatkozzanak Deákék határozottan Ferdinánd mellé, mert különben -magoknak tulajdonítsák, ha kastélyuk földúlatik.</p> -<p>Ezen izenetre tüstént hadi tanács tartatott, a két Deák, Flórián -frater és a vén várnagy vévén benne részt, s három szóval egy ellen -– s az egy szó a várnagyé volt – elhatároztatott, hogy Óvári -nyilatkozzék három nap alatt Izabella királyné mellé; mert különben -meg fog támadtatni, s vára, birtoka és neve veszendőbe megy. Az -igazságnak hódolva, meg kell ugyan vallanunk, hogy tisztelendő -Flórián uram csak lelki fegyverekkel ígérkezett az új hitre hajló -Óvári ellen föllépni s különösen czélszerűnek tartott egy -prédikácziót az eretnekek és pártütők visszadöbbentésére, melynek -erkölcsi hatását rendkívülinek állítá, de különösen Pista bácsi a -fegyvert, bárminő legyen, csak fegyvernek tartván, a minorita -véleménye a háború melletti voksnak nyilváníttatott, s Flórián, -mint köpczös erős férfiú, tüstént a mezei had vezérévé neveztetett, -mi a guardiánnak azon ígérettel adatott tudtul, hogy a Deák-család -a kolostor birtokainak épségét biztosítja, s minden szenvedett kárt -teljes érték szerint fog visszapótolni.</p> -<p>A guardián kénytelen volt beleegyezni Flórián új hivatalába. -Csak írásban nem akart nyilatkozni, mi egyébiránt Deákék előtt -fontossággal nem bírt, <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> miután ők minden halandó közt talán -legelső embernek tartották ugyan a nagy Werbőczit, de a betűre -magára általában keveset adtak.</p> -<p>A várnagy, ki nem félénkségből, hanem a viszonyok ismeretéből az -erélyesebb szabályok ellensége volt, ajánlkozott ugyan némi -erődítési művek végrehajtására, de aggkora miatt sürgeté, hogy -melléje nálánál fiatalabb karokkal, lábakkal, s ha lehet észszel is -biró segéd adassék.</p> -<p>Hasztalan mondották, hogy hisz erre legjobb Elemér, s -megérkezését minden órára várják, mert a várnagy, mint állítá, -többre becsül ma egy veréb-, mint holnap egy túzoktojást.</p> -<p>S ilyen verébtojásnak tartá a nagy bajuszú, vékony és egyenes -termetű hírnököt, ki már kétszer volt hivatalos ügyben Deákéknál, s -most kenyér és állomás nélkül Gorbón mulat.</p> -<p>Flórián páter, mint jeles szónoki tehetség, hatalmaztatott föl a -szerződtetésre, s miután a hírnök Deákék és különösen refectoriumok -iránt kiváló előszeretettel viseltetett, az alkut minden nehézség -nélkül megkötötték.</p> -<p>Míg a vezényletre szükséges intézkedések foganatba vétettek, a -közkatonaság is szerveztetett. A jobbágyok tudniillik már mindent -betakarítottak, s a szüretelés ideje még távol volt. Könnyű volt -tehát a fiatalságot lábon tartani. Kisült ugyan, hogy az -erdőkerülőkön kívül a többiek a családi fegyvertárnak kevés hasznát -vehetik, de a kaszával bánni és a csépet forgatni mindenik -tudta.</p> -<p>A várnagy, ki Hunyadi János hadviseleteinek <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> roppant -bámulója volt, s a fortélyt és strategiát a győzelem fő tényezőinek -tartá, hosszas vitatkozás után rábeszélte Deákékat, hogy ámbár -Óvári a küldött válaszból megtámadtatásra számít, e fenyegetést -eszélyes cselnél másnak nem szükség tekinteni, s csak a védelmi -háborúra kell szorítkozniok.</p> -<p>A terv helyeslést nyervén, a háziurak szerepe is -kiosztatott.</p> -<p>Dani bácsi lábai jók, de kezei bogosak lévén, egészségi -állapotjánál fogva arra volt alkalmas, hogy az erődítési munkákat -végrehajtassa, s megtámadtatás esetében a vezényletet Flóriánra -bízva, a refectoriumba vonuljon vissza.</p> -<p>Ellenben Pista bácsi lábai köszvényesek, azonban kezei teljes -erejűek lévén, a természettől lett arra hivatva, hogy a -háztűzhelyet védelmezze. Az ő szélső positiója tehát a tornácz -volt, hová a semmit nem sejtő Dora és Dorka csodálkozására, -puskáit, pisztolyait és mordályait rögtön ki is tette.</p> -<p>A hadi terv megállapíttatván, a parasztság a keskeny hegyi -völgynek, mely Óváriékhoz vezetett, a torkát úgy elárkolta nagy -kődarabokkal, hogy a közlekedés igen nehézzé, sőt koczkáztatóvá -lett, kivált miután az uradalom csőszei czélszerűen választott -leshelyekből lődöztek volna az ellenségre, míg a többi nép -kaszákkal és fütykösökkel ellátva fogadná és nyomná vissza a -rohamot, még azon esetben is, ha a mezei hadak vezére, Flórián -páter, s körüle hat vagy hét összeszedett zsoldos nincsenek az új -hadtan fegyvereivel – kivévén az ágyúkat – bőven ellátva. -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<p>A barátságos refectoriumot a vendégek a zimankós politikai -időjárás miatt hetek óta már gyérebben látogatták; a hírnök tehát, -ki a várnagyi kötelességet vette át, a hidat többnyire leeresztve -tartá, s csak öreg főnöke, a valódi várnagy ült reggeltől estig az -ablak előtt, hogy Elemér és a többi véletlen, de beszámított segély -megérkezését várja.</p> -<p>Óvári nagyszámú zsoldosaival valódi Xerxes volt ezen új spártai -hősök ellen.</p> -<p>De a csata határideje minden támadás nélkül folyt le.</p> -<p>Másnap azonban a falut a szomszéd helységekkel együtt prédálni -kezdték Majláth párthivei, s vegyest borultak lángba takarmányok s -házak. A dúlás és égetés hamar fölbontá a katonai fegyelmet, kivált -miután Pista bácsi, kinek főhadiszállása a refectoriumban volt, -elfeledé a hadi törvényszék szervezéséről a maga idejében -gondoskodni. Dani bácsinak pedig a szivében több viasz- mint -vastartalom lévén, a falu égő üszkei miatt annyira meglágyult, hogy -nem tudta büntetni azokat, kik állomásaikról elszökve, kaszástul, -bunkóstul és csépestül saját házaik megvédésére siettek.</p> -<p>Flórián fráternek már csak a torlaszkövekből, s a fák közé -rejtett néhány zsoldosból és csőszből állott egész ereje; míg Pista -bácsi és a hírnök csak az udvari cselédségnek parancsoltak.</p> -<p>Válságos pillanat volt ez, s tán egyedül a véghagyomány -megírására és lepecsételésére való.</p> -<p>De, ime! a kolostor nem borult lángba, a faluból kivonultak a -martalóczok, s Óvári nem támadta <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> meg a völgyszorost. Pedig -a nap már elszunnyadott, sőt a pihenés óráit pontosan megtartva, -mosolygó, nevető arczczal ismét megjelent a láthatár szegélyén, -mintha a Deák-testvéreknek értésül akarná adni, hogy valami -titokszerű történt, mely a csapást elfordítá, s a fenyegető -veszélynek más irányt adott.</p> -<p>Az áhitatos guardián a minorita-kolostor csodás megszabadulását -nem örömest magyarázta volna ki természetes okokból, s valóban az -isteni gondviselés rendkívüli kegyelmének lehetett tulajdonítani a -végveszély torkából menekülést; de, hogy a kegyelem mily eszközök -által munkált, annak szorosan utána járni a hírnök feladata volt, -ki néhány órai kémlés és fürkészet után a legérdekesebb adatokkal -terhelten érkezett vissza.</p> -<p>Péter, a ravasz moldvai vajda, hazug igéretekkel és színlett -barátsággal kicsalta a fogarasi várból Majláthtot, s őrizet alatt -Nádorfehérvárra küldte a szultánhoz. E hírről hamar értesült az -Izabellához hű alvajda, s hogy lágymeleg eljárását, mely nem -árulásból, hanem kényes helyzetének természetéből folyt, jóvá -tegye, a főbb czinkosok megfenyítésére csapatokat küldött, még -pedig oly gyorsasággal, hogy Óvári, erről semmit sem sejtve, már -Deákék ellen útban volt, midőn egy kanyarodó fokához érvén, -visszatekintett, és leírhatatlan rémülettel látja saját csűrét és -asztagait lángba borulni.</p> -<p>Tehát az a lenézett és rokkant két Deák lehetett oly furfangos, -hogy a völgy másik nyílásán, a tatárdúlta várrom mellett csúszott -volna be, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> a hatalmas Óvárit álnok strategemával -kijátszhassa? E gondolat dühbe hozta az új és büszke zászlós -urat.</p> -<p>Csapatjával tüstént visszafordult, de mekkora volt ijedelme, -észrevevén, hogy vára tetejét egy csoport ember hangyaszorgalommal -bontja, a melléképületeket pedig, hogy könnyebben hajtassék végre a -dúlás műve, égetni kezdi.</p> -<p>– Hisz ez székely modorú executió, mely a pártütők ellen -küldetett, hogy lakásaikat a földdel egyenlővé tegye? kiáltá ő és -katonái vele együtt.</p> -<p>Tehát Majláth lépett volna föl ő ellene, ki a megyékben -legtekintélyesebb párthíve volt s ki alvajdasággal volt -kecsegtetve; valóban oly badar eszme volt, mely képtelenebbnek -látszott, mint az, hogy a víz alulról folyjon fölfelé.</p> -<p>S mégis nem kékruhás mezei zsoldosok-e, a kik épen most döntik -le a kereket és pallost, a vérbírói hatalom jelvényeit s nem a -vajda vörös pandurai közé tartozik-e az, a ki a kapu homlokáról a -családczímert töri le?</p> -<p>Óvári csapatjával most oly ponthoz ért, mely már a dúlók -szemének ki van téve, de kevés erővel is jól védhető; feltéve, hogy -hátulról, azaz Deák uraimék felől meg nem támadtatik. De nem -lehet-e épen ettől tartani?</p> -<p>Óvári a válságos helyen felállítá csapatait, látván, hogy a -dúlók közt nagy mozgás támad.</p> -<p>Épen hírnököt akart küldeni, midőn látja az ellenfél részéről -fehér kendővel elindított megyetisztet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>Az Óvárihoz érkező hivatalnok fölvilágosítása igen rövid és -szabatos volt.</p> -<p>Előadá, hogy Majláth elfogatott és a moldovai vajda Fogaras -várát őrizettel rakta meg.</p> -<p>Óvári halálsápadttá lett, de rögtön összeszedvén magát, daczczal -mondá: – Mi közöm nekem ahhoz? kegyelmetek miért rombolják -birtokaimat? És kinek parancsolatából teszik?</p> -<p>A tisztviselő ismét egyszerűen és határozottan felelt: – A mezei -katonaságot az alvajda küldötte kegyelmednek, mint pártütőnek, -elfogatására, s én a főispán távollétében főbírói tisztemnél fogva -vagyok itt.</p> -<p>Óvári tagadta pártütését.</p> -<p>Erre a főbíró értesíté, hogy Majláthnál Óváritól oly levelek -találtattak, melyek ennek nemcsak a lázadókkal, hanem a morva és a -sziléziai összeesküvőkkel is világos egybeköttetését tüntetik -föl.</p> -<p>– Aztán nagyságod a királyné párthíveit fegyverrel támadta -meg.</p> -<p>Óvári állítá, hogy a szóban forgó levelek költöttek is lehetnek, -s hogy mint nemest és főurat őt csak törvényes úton szabad -elítélni, gyanúra pedig még befogatni sem lehet, s annál kevésbbé -birtokában feldúlatni.</p> -<p>Mire a tisztviselő megjegyzi, hogy ők csupán csak a személyes -letartóztatásért jöttek ide, s ha ez törvénytelen is lett volna, a -dolog az által változott meg, mert Óvári, mint pártütő, fegyveres -erővel nyomulván Deákék ellen, folytonos üldözés alatt van. -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>– De én csak legfeljebb nagyobb hatalmaskodást akartam -szomszédom ellen elkövetni, hadd pereljen be tehát ő.</p> -<p>– Nagyságod tette azért sem lehet nagyobb hatalmaskodás, mert -Deákék ellen a környék pártütő nemességét szintén fegyverre -szólította, s azok más oldalról szándékoznak ellenök támadást -intézni.</p> -<p>– De ezt is be kell előbb bizonyítani.</p> -<p>– A bizonyítás könnyű lesz, – válaszolta a tiszt, miután -Beglerbég egy külön álló csapatja fog a támadók háta mögé kerülni, -s épen azt teendi azok lakával is, a mit mi a nagyságod -várával.</p> -<p>Óvári látta, hogy nem szabadulhat. Tiltakozva tehát a rajta, -mint mondá, elkövetett erőszak ellen, letette a fegyvert azon -kikötés mellett, hogy nem fog a törököknek átadatni, mit a főbiró -meg is igért.</p> -<p>A vár dúlása félbeszakíttatott, s a büszke lak nem nézett ugyan -ki oly siváron, mint az erdővölgy többi romjai; de soha helyre nem -állíttatott, vagy azért, mert Óvári elitéltetett, vagy pedig azért, -mert ha megszabadult is, vagyonra és politikai jelentőségre nem -emelkedett. Legalább a krónikákban többé nevére nem találunk.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Széles vidéken nem volt már több gazdag csűr, csak a -Deákoké.</p> -<p>Mert a tatárok a Ferdinánddal tartó szomszédok vagyonát -irgalmatlanul pusztíták. S az egész járásnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> csaknem -minden földbirtokosa, mint ellenséghez szító, részint gyanú, -részint vád alatt lévén, a marha és termés tönkre tétetett, s -nagyítás nélkül el lehet mondani, hogy a megye harmadában az -egyetlen éléskamarának kulcsa a Deákék kezében volt.</p> -<p>Most már a régi virágzó állapotba egyszerre vissza lehet térni, -gondolá a várnagy, s czélzatokat is ejtett azon értelemben, hogy a -cséplésnek emberül utána állani, s az eladott gabna árából -adósságokat kell törleszteni és tőkét gyűjteni.</p> -<p>A csépléshez nagy sietséggel hozzá is fogtak ugyan, de Dani -bácsi előbb az Óvári czimborái által károsított falu népének, Pista -bácsi egyszersmind a tatároktól kiprédált nemeseknek is akart elég -gabnát szolgáltatni, még pedig a szegényeknek ingyen, a jó -birtokosoknak a jövő aratásig kölcsön. És e nagy kérdés felett -változó szerencsével oly hosszas vita folyt, hogy midőn Dani bácsi -nézetei, mint gyakorlatiabbak felülkerekedtek, már akkor a várnagy -bizonyos volt az iránt, hogy a véletlen által gazdaggá tett -Deákéknak a legpénztelenebb esztendőjük épen a mostani leend, s -minden szerzeményök csak a köztiszteltetés növekvésében áll.</p> -<p>Meg kell vallani, e köztiszteltetéssel eléggé el is valának -látva.</p> -<p>A Ferdinánd pártjának legszenvedélyesebb hívei bevallák, hogy -vétkesebb tény alig lehetett volna, mint Deákék birtokának Óvári -által tervelt feldúlása. <span class="pagenum"><a name="Page_127" -id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Kiki dicsérte a nemeslelküséget, melyet a két öreg saját -érdekeinek feláldozásával folyvást gyakorolt.</p> -<p>De mit használt mindez nekik?</p> -<p>Vendégeket szerettek volna maguk körül látni, s épen az vala -elérhetetlen.</p> -<p>Épületöknek a völgyre tekintő ablakai késő éjig ki voltak -világítva, de a kik az ő bőkezüségéből lettek képesekké pár marhát -vásárolni, vagy a vetésre szükséges búzához jutni, nem sok ingert -éreztek a tomboló vigalmakra, s a kik vagyonaikat meg is tudták -ótalmazni, az ország válságos helyzetében nem könnyen hagyták oda -tűzhelyeiket, hogy a martalóczok megtámadásaira ki legyenek -téve.</p> -<p>Később Balibeg visszavonta ugyan prédáló csapatait, s a moldovai -vajdával Erdélyből kiköltözött, de távozásukkal a pártszakadás -megint élénkebbé lőn, s a Budáról érkezett hirek szerint -hullámzott, kiáradt, s ismét visszatért medrébe, hogy a kedvező -alkalommal megint özönvizként borítsa el az egész szép, de -érdekeiben meghasonlott tartományt.</p> -<p>Mindenik párt ámítva és ámíttatva, a maga részére zsákmányolta -ki a híreket.</p> -<p>S Deákék az egymást czáfoló mendemondák közt tapasztalni voltak -kénytelenek, hogy még Dora szépsége sem csábíthatja a vendégeket a -barátságos kastélyba, s hogy az órák lomhák, a nap igen hosszúvá -nyúlt, a bornak nincs zamatja, az ételeknek kellő íze, s a mi még -legboszantóbb, Elemér nem érkezik meg és leányuknak van igaza, ki -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> mikor a lantost ebédre vagy vacsorára -várták, az ételt mindig a maga idejében hozatta föl, nem hajtva -azon kecsegtető szavakra, melyek hol Dani atyus, hol pedig Pista -bácsi szájából jóslatként hangzának, s többnyire így végződtek: – -Meg fogod látni, kis selma, hogy mielőtt a sültet lenyelnők, itt -lesz Elemér.</p> -<p>Midőn azonban a sült elfogyott, a két testvér komolyabbá lőn, s -hogy a sötét eszmék a refectoriumban tanyát ne verjenek, -valamelyikök a serlegből nagyobb kortyot nyelve ismét jósolt, ily -formán: – Kegyelmed bátyám (vagy illetőleg öcsém), meg fogja látni, -hogy a mi jó szolgánk Elemér holnap reggel egy szép dallal köszönt -be.</p> -<p>A «jó szolgánk» tőrszurásként nyilallott meg Dora szívében, mert -sokkal messzebbre helyezé tőle Elemért, mint a mértföldek száma és -az égaljak távolsága tudta volna.</p> -<p>A másik testvér ily jóslat után többnyire haragra lobbant, s a -kiürített serleget asztalhoz ütögetvén, ekként válaszolt: – Tudnám -csak meg, hogy ki adott útra való pénzt Elemérnek, s ki kerített -számára smaragd és jáspis boglárokkal ékes kardot, hogy háborúba -mehessen,… puhatolhatnám csak ki azt az átkozott teremtést, ki a mi -derék lantosunkat elszöktette, majd befizetnék én neki e -rosszlelküségeért!</p> -<p>Ily nyilatkozat aztán Dorka egész testét úgy átjárta, mintha -szék helyett jégtáblán ülne, s minden ize, tagja csaknem koczogva -reszketett, s a nemeslelkü Dora kénytelen volt ismét a sok aranyról -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> beszélni, melyekkel annyira tömve vala -Elemér erszénye, hogy az egész országot beutazhatja saját pénzével. -Ez ártatlan hazugság védpajzsával fedve sikerült neki Dorka nénit, -a még mindig remegő nőt, úgy vezetni ki a refectoriumból, hogy -atyja és nagybátyja szivében gyanú nem támadhatott.</p> -<p>Midőn pedig a némberek eltávoztak, még jó darabig folyt a -testvérpár közt a vita.</p> -<p>Pista bácsi állítá, hogy ha már soká késik Elemér, akkor a -németek elfogták.</p> -<p>– Nem engedi az magát elfogatni. Hanem én egyebet hiszek.</p> -<p>– Mit? kedves öcsém? szólt nyájasan az idősebb testvér.</p> -<p>– Bizonyosan a mi nagy rokonunkhoz írt levél tévedt el.</p> -<p>– No, no! s te nem sokat tartasz az én jó barátomról, Domahidi -Gergelyről? kérdé egy kissé élesen István úr.</p> -<p>– Csak azt állítom, jobb lett volna a levelet nem küldeni -Szinérváraljára.</p> -<p>– Én meg kegyelmednek azt felelem, hogy ha tanácsa szerint -Nagy-Kállóra küldtük volna, akkor a levél még a Werbőczi unokájának -sem kerülne kezébe.</p> -<p>– Engedje meg urambátyám, de Kállay Laczi, az én barátom, nem -érdemel ily gyanúsítást. Ő személyesen ment volna Budára.</p> -<p>– Mintha bizony csak úgy lehetne a német ágyúk közt sétálni, -mint te szoktál a káposztás kertben. Ha valaki egy ellenséges -csapaton átvergődhetnék <span class="pagenum"><a name="Page_130" -id="Page_130">-130-</a></span> csellel vagy vitézséggel, azt -Eleméren kívül csak Domahidi Gergely tehetné.</p> -<p>– Én meg állhatatosan hiszem, hogy csak Elemér és Kállay Laczi -volna képes ily hőstettre.</p> -<p>Az egyenes termetű és hosszú vékony bajuszú hírnök, mióta -helyettes várnagygyá lőn, nem mulasztá el esténként a -refectoriumban principálisainál tisztelegni. A minek aztán -következménye az lett, hogy a szolgából, bár mindig csak -esetről-esetre, vendéggé léptetett elő, s oly figyelemben -részesült, minővel a háziúr azok iránt tartozik viseltetni, kik őt -meglátogatják.</p> -<p>Most is a vita tanúja levén, szükségesnek tartá a közvetítő -szerepet eljátszani.</p> -<p>– Nekem, szólt ülőhelyéről fölemelkedve, szerencsém volt a -lovagok virágját, Elemér úrfit egyszer Sarmaságon láthatni, s -büszke is vagyok rá, s ifjú leventénknek arcza, mint a gyémántkőbe -metszett korona, oly kitörülhetetlenül fog emlékezetemben -megmaradni. S kész vagyok a trombitával kezemben a dézsi vagy -kolozsvári piaczon három vasárnapon egymásután kihirdetni, hogy -földönfutó sehonnai az, a ki kétségbe vonja, hogy Elemér úrfi -Budavárba betörni ne tudna, akár erővel, akár csellel.</p> -<p>– Miért ne engednők meg a vélemény szabadságát! szólt közbe -Pista bácsi, de látszott, hogy a hírnök lelkesedése inyére van.</p> -<p>– Én azzal tartok, hogy senkit túlságosan bálványozni nem kell, -jegyzé meg Dani úr is, azonban derült arczának minden vonásából -kitünt, mennyire kielégíti őt az Elemérre szórt dicséret. -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>– A vélemény szabadsága sem terjedhet végetlenre, minthogy -tudjuk, hogy a tengernek is van partja. A mi pedig a túlságos -bálványzást illeti, annak vádja engem kétségkívül akkor -terhelhetne, ha azt állítottam volna, hogy Elemér úrfi a német -táboron áttörve, beronthatna a szultán táborába is, s -megjelenésének emlékeül egy ollóval lenyírhatná a világgyőző -Szolimán szakállát. De mondottam-e én azt?</p> -<p>Deákék elismerték, hogy a szónok ilyesmit nem mondott, s -hírnökünk, óvatosságának ez ünnepélyes bizonyítéka után, -háborítatlanúl folytatá beszédét: – Eleméren kívül, én még két -egyént ismerek, kik Roggendorf táborán át Budavárba könnyen -beférkőzhettek volna, csakhogy a nap más-más részében. Domahidi -Gergely éhomra kísérthette volna meg, mert délután már az erélye -csökkenőben, ellenben Kállay Laczi ozsonnya után, mert lelékeny és -furfangos elméjének a hamar következő szürkület kedvezne. Így tehát -kegyelmetek nemzetes és vitézlő uraimék azon ritka helyzetben -vannak, hogy mindketten egyenlő hévvel magasztalhatják egymás -barátjait.</p> -<p>A hírnök e nyilatkozatában a Deák testvérek örömmel -megnyugodtak, s István bácsi Kállay Lacziért, a Dani barátjáért, -Dani bácsi pedig Domahidi Gergelyért, az István barátjáért ürített -poharat, s a refectoriumban a szokottnál is hosszasabb ideig folyt -a társalgás.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Ah, az alvó-szobában másként volt!</p> -<p>A Dorától kisért Dorka asszony, a Deákék fenyegetése miatt, a -folyosón már kifogyott erejéből s összerogyott.</p> -<p>Dora és komornája felemelvén az ájultat, ágyába vivék. Sokáig -kellett halántékait, kezeit, homlokát dörzsölni, s orra alá éles -szeszt tartani, míg ismét magához jött.</p> -<p>Midőn bágyadt szemeit fölnyitá, a komorna kisasszonyának -intésére eltávozott.</p> -<p>– Dorka néni engedje meg, hogy régi szobájába vitessem -vissza.</p> -<p>A vén asszonynak sűrűn omlottak könnyei.</p> -<p>– Néném azért távozott mellőlem, mert mint mondá, éjjeli -sikoltásaival álmomból költ fel. Hisz! én nem kivánok sok álmot, s -hígyje el, hogy a mióta elköltözött, még többször vagyok ébren.</p> -<p>– Oh Dora, minden percz az általad átvirrasztott éjből -kínszenvedés, égető lélekvád rám nézve. Megszégyenít jóságod,… s -ah! ha szíved kevésbbé volna könyörületes, akkor hidegséged -gyötrene. Ohajtanám, hogy sülyedne el a föld, s nyelje be bűnös -testemet. Hálát adnék az Istennek, ha valaki, mint egy utálatos -férget, lábával eltaposna.</p> -<p>A vén asszony panaszát fuldoklásai szakíták félbe.</p> -<p>– Egy ereklyém volt, férjem jegygyűrűje. Szegény és öreg vagyok -most, s a sátoros czigányné, ki jóslatból teng, és redős, fonyadt -arczával több félelmet okoz, mint a mennyi szerencsét hazug -szájával igér, a vén banya, ki életének felét börtönben, -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> felét féktelenség közt töltötte, nem -cserélne velem, annyira megviseltek a szenvedések. De, Dorám, volt -idő, midőn hízelgőim nem állítottak rútnak, s férjem, kit a halál -hamar ragadott el, oly hőn szeretett, mintha jó és szép is lettem -volna. Hihető, hogy tovább élve, a szív tőlem elfordult volna, mert -szeretetem még mindenkit szerencsétlenné tett. Végzetem az, hogy -elhagyjanak s meggyűlöljenek azok, kik közelről ismertek. Nem reád -czélzok, kedves gyermekem, csak azt akartam mondani, hogy ha nem -képzelek nagy veszélyt Elemér ittlétében, nem zálogosítottam volna -el jegygyűrűmet Óvárinál, hisz az ereklyét szívünk alatt hordjuk, s -nem visszük könnyelmüen vásárra.</p> -<p>– Miért említenők többé e kérdést, Dorka néni? Te meggyőztél -arról, hogy Elemér ragaszkodással viseltetik irántam, s -megmentettél attól, hogy atyám és nagybátyám által tépessék szét -szívem.</p> -<p>– Oh, volna ez bár így, kedves egyetlenem! De lásd, ha a -hóbortos vén asszony nem elegyedik oly dologba, mihez semmi köze, -akkor minden jól üthetett volna ki. Lehet, hogy Elemér nem mer -vágyaival hozzád emelkedni s lehet, hogy tartózkodását te közönynek -tekinted, és a mit én zivatarnak tartottam, csak egy csendes nyári -permeteggé vált volna.</p> -<p>– Ki vagyok békülve helyzetemmel, – állítá Dora, míg szemében -könny csillogott.</p> -<p>Dorka még szilajabban folytatá az önvádakat:</p> -<p>– Mily szemtelenség volt egy cselédtől, kinek <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> az -uraságok ügybajaihoz semmi köze, oly kérdésbe ártani magát, a mihez -nem ért! Hogy mertem én a fejembe venni, hogy nagyuraimék családi -büszkeségből ellenezni fognák a házasságot Elemérrel? S micsoda -kezességem volt, hogy nem csalódom?</p> -<p>– Légy megnyugodva, Dorka! Édes apám és Pista atyus szeretik -Elemért, de csak szolgának tartják, – szólt Dora letörölve könnyét, -visszafojtva fájdalmát, sápadt, hideg és kifáradt arczczal.</p> -<p>– Nyugodt legyek? – válaszolá a vén asszony zokogva. – Hát nem -üldöz, nem büntet-e az Isten, a mióta téged megkeserítettelek?</p> -<p>– Én nem átkozlak, Dorka!</p> -<p>– De az átok rajtam van. A mely reggel Elemér távozott, eltünt -Barnabás is. Nem Isten újja-e ez? nem a büntetés kezdete-e?</p> -<p>– Bizonyosan megunta zárdáját, s másba költözött.</p> -<p>– De volt-e neki pénze, a mivel kimozduljon?</p> -<p>– A szerzet, melynél tartózkodott, megszokta az alamizsnából -élést, s egyik megyéből a másikig utazik, mint a madár, nem aggódva -a holnapon.</p> -<p>– De ő nem örömest távozott volna innen.</p> -<p>Dora kérdő tekintetet vetett a vén asszonyra, ki szemeit lesütve -folytatá:</p> -<p>– Honnan van az, hogy már kilencz hete telt el, s még nyomába -nem akadtam?</p> -<p>– Mert mindig csak a szomszéd helységekben kerested.</p> -<p>– S nem átok-e, hogy egy bűvös körben járok, <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> melynek -határait át nem léphetem? Midőn hosszú útra indulok, visszavon a -látatlan kéz, s hozzád vezet. Midőn melletted vagyok, a titkos erő -megint kiragad, ösztönöz, visszataszít… oh! csak egy… napig. Ha -útban elfáradva, lehajtom fejemet, az első álom rémképekkel ijeszt, -s parancsolja térjek rögtön vissza, mert veszélyt hoztam fejedre, s -őrültségem jóltevőimnek házát gyujtotta meg. Ha fáradva, lihegve -haza érkeztem, akkor szívem minden erősebb dobbanásával egy éles -hang kiált rám, mondván: nyomozzam Barnabást, mert ha vissza nem -hozom, iszonyú történetek fognak vaslábaikkal a reszkető földre -taposni, s vér és könny serked nyomdokaikon.</p> -<p>– Forró képzelődésed játéka ez, Dorka. Barnabás különcz, -rendetlen természetü ember! de mit tudna ő oly rémítőt tenni, mitől -méltó volna rettegned?</p> -<p>– Nem ismered őt, gyöngyöm! Szemem édes világa! a te kebled -annyira ártatlan, hogy a bűnnek csak nevét tudja, s műveiről nincs -képzete.</p> -<p>– De ha te félted Barnabást a világtól, melybe betévedt, miért -nem bizod fölkeresését, miután beteges és gyönge nő vagy, egy -férfiúra, ki gondosan tud mindennek utána járni, s tartózkodása -helyéről hamar hozhatna hírt?</p> -<p>– Ugyan kire bízzam, kedvesem?</p> -<p>– Flórián pater gyakran barangol át három megyét is. Ő -legkönnyebben akadhatna Barnabás nyomára.</p> -<p>– Ne szólj Flórián paterről, ő kemény szívű. <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> Előbb -megütközött Barnabás eltünésén, és segítségemre volt a keresésben, -de jámbor heve csak két napig tartott. Akkor mentegetődzött, hogy -neki tollkéssel apró szenteket kell faragni, s nincs ideje a kezdő -betűk miatt, melyek a szokásból úgy is kimennek, sokat fáradni. Ő -Barnabásban csak a kezdőbetű rajzolóját vette tekintetbe, s -érzéketlensége annyira ment, hogy engem is mindig ösztönzött -kutatásaim felhagyására.</p> -<p>– Bízd hát a dolgot a hirnökre, úgy is nálunk már bevégezte -szolgálatát.</p> -<p>– A hírnök azzal gúnyol, hogy Barnabás katonának állott be.</p> -<p>– De hát az nem lehetne igaz? – kérdé Dora.</p> -<p>– Isten őrizzen attól! Barnabást úgy neveltem, hogy azt sem -tudja, jobb-e vagy bal oldalra kell a kardot kötni. Oltalmaztam őt -és felebarátait attól, hogy valaha puskát fogjon kezébe. S ki adott -volna neki lovat, fegyvert és pénzt?</p> -<p>– De miért fosztottad meg őt, néném, mind azon eszközöktől, -melyek által a férfi kitünővé válhatik, szabad és független életet -szerezhet magának?</p> -<p>– Ne nyomozd, kedvesem, azon iszonyú titkot, – szólt Dorka a -zokogás miatt fuladozva… Eredj lánykám aludni! Késő éj van már. A -hold beteg arczczal néz reánk, s halvány tekintete mintha új -szerencsétlenségekről akarna jelt adni… Csak ne zálogosítottam -volna el a mátkagyűrűt! Óváritól elrabolták a dúló csapatok. Félek, -hogy síromból mindig föl fogok járni, míg a jegygyűrűt <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -poraimhoz nem teszik… Oh Istenem! mily kegyetlenül fenyegetőztek ma -is nagyuraimék. Mi lesz belőlem, ha megtudják, hogy én távoztattam -el Elemért! Dorám, úgy-e te megbocsátottál nekem? Nem hallod, -mintha vércse vijjogott volna?… Közel lehet már az éjfél. Látod-e a -falon azt a kezében halálfőt tartó szerzetes képét? Rámája közül -néha fenyegetőbb arczczal néz rám, mint szokása. Tegnap éjjel ki -akarta ejteni kezéből a halálfőt s féltem, hogy a lábam elébe -gördül.</p> -<p>– Lázad van, néném! holnap jer vissza régi szállásodra, ápolásom -mellett, remélem, hamar helyreáll egészséged.</p> -<p>– Te igen nagylelkű vagy, Dorám!… Szeretődtől fosztottalak meg, -pedig hátha beleegyeztek volna szülőid!</p> -<p>– Nem mondják-e, hogy ő csak szolga? – szólt Dora, mélyen -sóhajtván.</p> -<p>– De hát mért agyarkodnak egész dühvel az ellen, ki őt távozásra -bírta?</p> -<p>– Mert a szolgát is lehet szeretni.</p> -<p>– Dorám, mintha zörögnének ablakom alatt az ágak! Talán -halálmadár ült a hársra, s kerek szemeivel ránk néz. Több mécset -gyujtok, hogy a világosság miatt ne láthassam. Eredj, kedvesem, -aludni!… Az csak nem történhetett, hogy az őrültnek égő kanóczot, a -dühösnek fegyvert adjanak kezébe és a bosszúállást konok czéljaira -gazdag eszközökkel lássák el? Ugy-e, hazudik a hirnök, midőn -Barnabásról, mint katonáról, mesél? <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p> -<p>– Legalább valószinűtlent mond. De csendesedjél el, kedves -néném.</p> -<p>– S vajon nem találkozhatott-e Elemérrel? – kérdé az öreg -asszony fejét a könyökére támasztva és sárga arczával félelmesen -tekintve Dorára.</p> -<p>– Jó éjt néném! Ha sokáig itt maradok, még ingerültebb -lészsz.</p> -<p>Midőn a távozó Dora betette az ajtót, a vén asszony erős -zokogását a folyosón is meghallá.</p> -<p>– Magam mellé költöztetem vissza, ápolni fogom, s Isten legyen -tanúm, hogy elfeledem, a mit ellenem vétett.</p> -<p>E szándékkal, az önlegyőzés e fényes jelével a szegény Dora még -szerencsétlenebbnek érzé magát, mint akkor volt, midőn hivé, hogy -Elemérért joga van Dorkára haragudni.</p> -<p>– Örökre elveszett ő számomra! S mivel is érdemelhettem volna -meg oly ragyogó jelenséget, mint Elemér! Ha a születés valódi előny -volna, akkor az Isten nem engedte volna őt, ki minden más tökélyt -bír, ezen egyetlen tulajdon hiányával a világba lépni. Hisz! -szükség van arra, hogy legyen szemünk előtt oly példánykép is, -melyet a gáncs le nem vonhat, s a magasztalás fölebb nem emel. Elég -boldogság az is, ha remény nélkül szerethetem, s elég vakmerőség, -ha hiszem, hogy talán néha rám gondol.</p> -<p>E szerény követeléssel lépett szobájába Dora, s midőn lefekvék, -s a mécset eloltá, csak még arra gondolt, mily kegyes volt iránta -az ég, midőn megtanítá szeretni, könnyezni, s az örömből és -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> fájdalomból azon különös vegyületet -érezni leginkább, melyet a lemondás nyújt, ha nem eredt -csalatkozásból és ennél fogva nem is vezethet új szenvedély és új -küzdelem felé.</p> -<p>– Csak egyet óhajtanék, – sóhajtá, – míg szemei félig -becsukódtak, csak egyet szeretnék még megálmodni, hogy tudniillik -azon három elszáradt ibolya, melyet távozáskor a könyvben, hol -emlékül őrzé, nem találtam meg, vajon nála van-e, vagy talán -elfeledte magával vinni? És csak azt szeretném tudni, ha a dalokat, -melyekre engem tanított, inkább kedveli-e, mint az újakat, melyeket -azóta költhetett. Aztán megvallom, egy kevéssé kiváncsi vagyok -arról is hallani, hogy midőn nevezetes és emlékezetre méltó történt -vele, eszébe jut-e a szegény falusi leány, ki figyelemmel hallgatta -őt, midőn hősökről és félistenekről regélt? Istenem: mily sok és -merész óhajtásom volna! S vajon, valamelyiket teljesíti-e az álom? -Ha jóslani tud, mint sokan állítják, miért ne tudna elbeszélni -is?</p> -<p>Dora úgy hitte, hogy már alszik, s az ablaka előtt az orgonafán -egy csalogány dalol; később meg azt gondolta, hogy ébren van s a -kertből lantpengést hall. De ez végre is csak álom lehet!… Álom, -édes álom, a szivnek mily fájdalmas húrját rezgeted -szellemujjaiddal s vajjon nem pattannak el épen azon idegek, -melyeken a legbúsabb accordokat pengeted!</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Vándor madár, vándor -madár!<br /></span> <span class="i2">Szárnyad mindenüvé -eljár,<br /></span> <span class="i0">Szemed mindenfelé -teként.<br /></span> <span class="i2">Nem láttad-e a -vőlegényt?»<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Dora még ily világosan nem álmodott soha… Vagy talán nem -támasztja könyökére fejét, nem függnek-e szemei az ablakon? nem -látja-e a sápadt holdvilágítás mellett is az orgonafa kétes -körvonalait? s a lassú, a távoli hang nem olyan-e, melyet bár -hallani lehet, de elmosódott részeiben a képzelődésnek után kell -pótolni? És csakugyan álom volna-e?</p> -<p>S néhány accord után nem hangzik-e megint, azonban már még -halkabban, még kétségesebben?</p> -<p>Dora fölemelkedett ágyából, s míg könnyei megeredtek, -hallgatott, figyelt, s néha úgy vélé, hogy csakugyan a füleivel -hall egész szavakat; míg ismét kételkedni kezdett saját érzékeiben, -s idegei izgatottságának tulajdonítá az éj határozatlan zsivajából -szőtt dallamot.</p> -<p>Mit jelenthet e csalóka játék, mely a való és álom közt ringatja -a képzelődést, s mely a szivet egészen betölti sejtelmekkel és -fájdalommal?</p> -<p>Elemér érkezett volna meg? Oh, ez oly vakmerő gondolat volt, -hogy Dora nem is merte folytatni. Vagy ha a kétes hangok nem emberi -ajakról támadtak, s csak a lég és képzelődés teremtményei, -birhatnak-e azon tartóssággal, hogy nemcsak egyes rímek, hanem -egész versek dallamát és szavait láttassanak utánozni?</p> -<p>Dora fölkelt, az ablak elébe ment s kinyitotta azt.</p> -<p>S most már csakugyan hallá a lantpengést, mely a bevégzett -balladát még kisérte, de mind elhalóbban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 391px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"Dora fölkelt, az ablak elébe ment s kinyitotta azt." title= -"Dora fölkelt, az ablak elébe ment s kinyitotta azt." /></a> -<p class="caption">Dora fölkelt, az ablak elébe ment s kinyitotta -azt.</p> -</div> -<p>A kerten kívül kellett tehát valakinek azon verseket énekelni, -melyeknek kezdő sorai alkalmasint észrevétlenül vezették Dorát az -álomból ébredésre.</p> -<p>De ki lehet e dalnok?</p> -<p>Dora tudta, hogy a vers szerzője Elemér, s meg volt győződve, -miként a környékben épen senki sem énekli.</p> -<p>Ennélfogva idegennek kellett ide vetődni.</p> -<p>S nem valószinű-e, hogy ez idegen ismeri Elemért, és vagy róla -mondhat hírt, vagy épen tőle hozhatott izenetet?</p> -<p>És hátha Werbőczitől érkezett Pista atyushoz a küldött levélre -válasz, s épen azalatt, míg Dorka panaszolá el félelmeit és -szenvedéseit: ez az eszme is megfordult a még mindig merengő és az -ablakon kitekintő leány elméjében.</p> -<p>– Csakugyan valami tudósításnak kellett jönni Elemérről – mondá -magában Dora, s egyszerre azon iszonyú sejtelem támadt föl benne, -hogy hátha a ballada által, melyben a vándormadarak a kérdező -leánynak a vőlegény halálát adják hírül, el volt beszélve a hír, -melyet a vendég nem mert világos szavakkal előadni.</p> -<p>Dora egészségesebb természetü, mint szoktak lenni az érzelgés -martalékai, s keble mélyebb volt, hogysem minden babona, előjel és -sejtelem fenekestől fölforgathatta volna. De nem vala-e -megdöbbentő, hogy épen azon verseket hallá, melyeket ő Elemér -távozása óta elénekelni nem mert, mert sötét tartalmukkal át- meg -átjárják szivét, s <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> mert a keserv pillanataiban hagytak -magok után valami olyan benyomást, mintha egy előérzethez, egy -jóslathoz hasonlítnának.</p> -<p>Sokáig volt ébren Dora, s erős lelki küzdelmei úgy -visszahatottak testére, hogy midőn szemeit kinyitá, rendkívüli -megdöbbenéssel vevé észre, hogy ágy helyett a tárt ablaknál alszik, -s hogy a nap már fölemelkedett, számos munkás van a kertben, s -atyja az orgonafához közel összefogott kézzel áll és bámulva tekint -leányára, ki az ablak közét választá vánkosul, s bár eléggé födött, -de mégis csak hálóruhában, oly csendes lelkiismerettel alszik, -mintha ágyban feküdnék.</p> -<p>– Mit álmodtál, kis selma! he? mióta szokásod a szabad légen -aludni?</p> -<p>Dora pirulva és halk sikoltással szaladt el az ablaktól, kezét -nyakleplén tartva, mely egyébiránt nem volt kibontva, s nem -vezethette volna senkinek kiváncsi szemét oly kellemek ellesésére, -melyeket inkább csak sejtetni, mint megmutatni illik.</p> -<p>– Öltözz hamar fel, mert kilovagolunk – mondá az atya.</p> -<p>– Elszoktam attól, kedves atyám!</p> -<p>– Elég szégyen, hogy ábrándozással töltöd idődet. A magyar -hölgyek még az én ifjú koromban is csak úgy eregették lóhátról a -sólymot, mint mi ifjak, s legfelebb abban különböztek a vadászatra -nézve tőlünk, hogy a bölényt nem űzték.</p> -<p>– S édes atyám vadászni akar?</p> -<p>– Most csak vendégeket. Megfordult, selmám! a világ. Eddig, ha a -háziúr barátságos volt, tódultak <span class="pagenum"><a name= -"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> hozzá a víg czimborák. -Most már hajtóvadászatot kell tartanunk azokra, kik serlegünkből -bort, s tálunkról őz- vagy szarvasczombot akarnak enni. A mióta -magyar magyar ellen küzd, tönkre jutott az igazi barátság, s -napjainkban csak talpas kupákat kell használnunk, hogy ki-ki külön -ihassék, mert a gömbölyü aljúak, melyeknek körbe kell járni, míg -kiüríttetnek, azon veszélyre tesznek ki minket, hogy ellenségünkkel -egy edényből lelkesítsük föl magunkat egymás ellen, s így ki-ki -saját vesztét mozdítsa elő.</p> -<p>– De ha kedves atyus vendégeket megy vadászni, mi leszek én e -mulatságnál? Hajtó-e, a ki a fát zörgeti, hogy a maczkó a -harasztból kiczammogjon? vagy a sólyomeresztő, kinek kötelessége -jól betanított madarával a nemes szarvast megfosztani szeme -világától, hogy üldözőitől ne menekülhessen? Mert azt mégsem -hihetem, hogy atyus engem csak siposnak akarna használni, ki a -füttyös madarak hangját utánozván, a kiszemelt áldozatokat -lépvesszőre kerítse.</p> -<p>Dora vidám, nevető hangon tevé e megjegyzéseket, s az atya, -kinek büszkesége nem volt a lélekbuvárok közé számíttatás, nem is -sejté, hogy szép magzatának keblében az éj phantastikus benyomásai -miatt mily ellentétes érzések küzdenek, s mennyi bánat és félelem -vegyül össze határozatlan reményekkel.</p> -<p>– Már tubiczám! – szólt Dani úr, – akármint tiltakozol, te a -füttyös fogsz lenni, ki a czifra tollú madarakat lépre csalod. Nagy -ünnep <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> lesz nálunk, tánczolni kell, s a -tánczért fiatalságra van szükségünk.</p> -<p>Míg az apa ezt mondá, az ágakat elhárítva egészen az ablakhoz -jött, hogy szavait a kertben lévők ne érthessék.</p> -<p>– A tánczra érdemes fiatalság, kedves atyus, fegyverben van már, -s nincs ideje mulatni.</p> -<p>– Mesebeszéd kincsem. Igaz, hogy Elemér, a mi derék szolgánk, -kinél szebben senki sem tánczol, Buda alá ment harczolni: de -maradtak itthon is oly ifjak, kik lábukkal jobban tudnak bánni, -mint karukkal, s arra legalább használhatók, hogy holnapután nálunk -egy családi ünnepet mulatságossá tegyenek.</p> -<p>– De hát nálunk családi ünnep lesz?</p> -<p>– Félig-meddig családi.</p> -<p>– S én arról semmit sem tudok, atyus!</p> -<p>– Az attól van, mert szemedet darab idő óta nem akarod eléggé -használni. A szobában ülsz. Nappal, mint sejtem, álmodozol; éjjel, -mint látom, ébren vagy, s ha nem tudnám, hogy vidékünk úrfiai -pimaszok, kik Majláthtal czimborálván, a másik párt virágos -kertjében a legszebb rózsát is pipacsnak képzelik, még azt hinném, -hogy valamelyik ifjú elrabolta szívedet.</p> -<p>Dora arczán oly zavar tünt föl és enyészett el, mely sokkal -mulékonyabb és finomabb volt, mintsem Dániel úr észrevehette -volna.</p> -<p>– De ha úrfiaink épen semmi elismeréssel nincsenek atyus virágos -kertje iránt, akkor sétalovaglásunk, <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> a mennyiben rám is -vonatkozik, tökéletesen felesleges.</p> -<p>– Te nem is vagy az én gyermekem. Egészen Pista bátyád vitatkozó -természetét örökölted. Örvendsz, ha kiforgathatsz okaimból, -melyekkel védelmezem magamat. Tudd meg tehát, hogy én ugyan -vendégeket keresek; de téged most egyéb czélból viszlek magammal. -Tőled, gyermekem, mint okos lánytól, az egész Deák-család sokat -vár. S én hozzád nemcsak mint apa szólok, de Pista bátyám -fölhatalmazásából, mint követ, mint teljes jogú képviselő is.</p> -<p>– Ha atyus ily fontos és hivatalos küldetésben járó személy, -akkor megengedi, hogy először felöltözzem, mert kötelességem -szerint illő tisztelettel akarom fogadni.</p> -<p>Dora hangja reszketeg volt, s látszott, hogy a tréfás mosoly -mellett is időhaladékot akar kérni, míg lélekerejét minden kérdés -és nyilatkozat irányában összeszedhetné. Azonban Dani bácsi nem -lévén akkora diplomata, mint nagy rokona Werbőczi, beleegyezett a -szőnyegre hozandó tárgy elhalasztásába, s István bácsit arról -értesítette, hogy minden rendben van és Dora alkalmasint nyélbe -fogja azt ütni, mit ők ketten elrontottak.</p> -<p class="center">*</p> -<p>– Vetted-e észre, leányom, hogy majorunkban egy új ház épült – -mert reperaturának nem mondhatom, miután sok adag tiszta buza ára -fogyott <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> el érette – s ezt a csinos kis lakot a -kőmüvesek holnap vagy holnapután meg is koszorúzhatják? S láttad-e, -hogy a konyhán s kamarán kívül, három csinos szobája van, nem is -említve azt a zúgo a szögletben, mely egy czellához hasonlít és -külön bejárattal bir?</p> -<p>E szavakat Dani bácsi akkor intézé Dorához, midőn a falu és a -minoriták kolostora felé vezető út emelkedetté lett, s a két lovas -lépésben kezd haladni.</p> -<p>– Ah, atyus már belátta, hogy a szüléknek nem szabad -titkolózóknak lenni, s hibáját most helyre akarja hozni.</p> -<p>– Hüm! hisz a gyerekekről szól ez a szabály, s nem megfordítva. -Szintén rólok áll, hogy nem szép, ha kiváncsiak, mint az én rossz -leányom, ki már többször incselkedett nekem és nagybátyjának, hogy -titkunkat eláruljuk.</p> -<p>– S hát még a várnagynak, kit atyusék százszor jobban -betanítottak a titkolózásra, mint én a komornámat.</p> -<p>– Mit, hát a komornád is ért ezen mesterséghez?</p> -<p>– Még csak annyira haladt, kedves atyus! mint a tudományokban az -a gyerek, a ki a betüket kezdi ismerni. De talán igen eltérünk a -tárgytól, mely mint sejtem, a majorházra vonatkozik. Tehát atyus be -akarja vallani, hogy ez a csinos kis épület Dorka számára -készült.</p> -<p>Dani bácsi hüledezve tekintett leányára.</p> -<p>– Hát ki sugta meg neked titkunkat? he! <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p>– Bevalljam-e?</p> -<p>– Atyai hatalmamnál fogva parancsolom ezt, Dora. Mi ismerni -akarjuk a hebehurgyát, ki ily fontos s ily óvatosan őrzött titkokat -elárul.</p> -<p>– Az a vétkes áruló a szivem volt, mely mindig arról fecsegett, -hogy az én atyusaim gyöngéd és nemes indulatú férfiak, kik a -szerencsétlen vén Dorkát, ki házunkat oly hűn szolgálta, meg -szándékoznak lepni azon örömhírrel, hogy neki is van a széles -világban egy kis menhelye, hol az árnyékos fák, az illatos virágok, -a veteményes ágyak, a nyári nap jótékony hevétől érlelt nemes -gyümölcsök sajátjai, s a hol rá oly hajlék vár, melynek ajtaját -előle senki sem csukhatja el, melynek nyoszolyája, hol fáradt teste -pihen, az övé, s melynek kis ablakaiból azon nagy almafát láthatja, -hol a kereszt alatt egykor háboríthatatlanul fog nyugodni, s a -forduló évekkel sirhelyét a tavasz hulló virágai és a késő ősz -fonnyadt levelei fogják betakarni. Atyus! ezt a dicséretet mondta -rólatok az én sejtő szivem. Oh: csak az a szegény Barnabás ne tünt -volna el! Mint örülne holnapután Dorka!… Ah, de talán neki -szemrehányásai is lennének.</p> -<p>Dora megijedt a gondatlanul kiejtett végszavakon, s fürkésző -tekintetet vetett atyjára, kinek elérzékenyülése leírhatatlan -zavarral volt vegyülve.</p> -<p>Dani bácsi a hegyre kezdé fölsarkantyúzni lovát, melyet eddig -lépésben engedett menni.</p> -<p>– Óh, ő talán sejt valamit! – gondolá Dora lehangoltan.</p> -<p>Midőn az oromra értek, s a kolostorhoz le <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> kellett -lejteniök, az atya félénk kiváncsisággal kérdé:</p> -<p>– Úgy-e Dorka gyakori távozása alatt tulajdonkép Barnabást -keresi?</p> -<p>– Őt, és nyomára nem tud akadni.</p> -<p>– De nem gyanít-e valamit?</p> -<p>– Hogy mit gyanít, nem tudom! De tartok a téltől.</p> -<p>– Miért kedves lányom?</p> -<p>– A bú miatt aligha túl fogja élni a Szilveszter-éjt.</p> -<p>– De hisz! addig rég visszajön Barnabás.</p> -<p>– S gondolja atyus?</p> -<p>Dani bácsi nem látszott e kérdésnek örülni, azonban -tartózkodásán erőt véve mondá:</p> -<p>– Ha katonának talált volna menni, akkor hamar megtér, hisz’ a -háború már véget ért.</p> -<p>– Oh, hogyan mehetett katonának, midőn semmije sem volt -hozzá?</p> -<p>– Valaki zsoldosnak szegődtethette be.</p> -<p>– De ki lehetett volna oly szívtelen ember?</p> -<p>– Mit szívtelen? – pattant föl az apa, azonban rögtön -megjuhászkodva mondá: – A hazáért harczra küldeni a fegyverfogható -férfiakat teljességgel nem szívtelen tett, sőt inkább oly -kötelesség, mely dicséretet érdemel.</p> -<p>– Igen, de Barnabás soha lóra nem ült, soha puskát nem sütött -el, soha kardot nem fogott a kezébe, s ily fogyatkozások mellett a -zsoldos inkább mészárszékre, mint csatába küldetnék.</p> -<p>– Hm, hát ő ennyire járatlan volna a hadakozás mesterségében? -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Dániel úr a zsebkendőjével törölgeté homlokát, melyről sűrűbben -permetezett a veríték.</p> -<p>– Megérkeztünk a zárdához – mondá, kapva azon, hogy más tárgyról -is beszélhet. – Pater guardian! – kiáltott be a zárda tornáczán -álló tisztes agghoz, – Isten kegyelméből egy hajlékkal szaporodott -uradalmunk. A jövő csütörtökön felszenteljük, s miután már sem -Óvári uram, sem Balibég nem fenyegetheti tisztelendőségedet -sarczczal és pusztítással, kérjük és reméljük, hogy a kolostor -minden tagjával szerencséltetni fogja a szegény Deák Istvánt és -Dánielt azon kitüntetésben, hogy kenyeréből egy darabot szelni -fognak.</p> -<p>– Domine spectabilis, nagyérdemü pátronusunk! mindig szokásban -volt, hogy a leviták nemcsak a kenyérből, de a kövér pecsenyéből is -kifogták a magok részét.</p> -<p>– Az sem fog hiányozni, páter! s miután ha jól emlékszem még -Bálámnak is, ki pogány pap volt, a szőlőkerítésnél jelent meg az -angyal, s ugyanott szólalt meg az ő szamara, s még pedig kitünő -bölcsességgel; ebből én azt következtetem, hogy a bornak sem szabad -a nevezetesebb alkalmakkor kimaradni: részint azért, mert az ő -közelségében angyalokat látunk; részint pedig azért, mert szájunk -oly szép gondolatokat fejezhet ki, melyeknek még megértésére sem -volnánk természetes állapotunkban képesek. Így lévén a dolog, -reméllem, sőt bizton számítok arra, hogy tisztelendőségtek nem -vetik meg a mi egyszerű falusi mulatságunkat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>– Miután kegyelmed, tisztelt patronusunk, ha nem adta is elé -egész pontossággal a szőlőkerítés mellett történt csodát, de -legalább azt bebizonyítá, hogy világi létére sem szokott az -egyházról elfeledkezni, mikor örvend; míg mások leginkább csak -szorongatott állapotukban folyamodnak hozzánk, ennélfogva nem -találom a szerzet kötelességeivel és fogadásaival ellenkezőnek, ha -teljes számban megjelenünk kegyelmed refectoriumában, feltéve, hogy -ott a hét fő bűn egyikét, a torkosságot kikerülnünk sikerülhet.</p> -<p>A guardián, midőn Dani bácsinak ily ügyesen válaszolt, -hatalmasan kezdett nevetni, míg nem sötétpirossá lett arcza a -köhögés miatt, mely jó kedvének kitörésével együtt szokott -járni.</p> -<p>– De nem sziveskednék-e domine spectabilis, tisztelt -kisasszonyával együtt egy perczre szerény hajlékunkba lépni?</p> -<p>– Nagy örömmel, tisztelendő uram! Azonban még előbb néhány -látogatást teszünk a szomszéd falvakba, hogy késedelmezésünk által -el ne szalaszszuk leendő vendégeinket… S mit mível a marchallus -campestris Florian pater?</p> -<p>– Kötelessége szerint apró szenteket farag. S épen ez juttatja -eszembe, jelenteni kegyelmednek, hogy a szökevény Barnabás diák -helyett akadtunk már oly egyéniségre, ki a kezdőbetűket tűrhetőleg -bírja rajzolni, sőt mondhatnám, a versenyt elődjével kiállhatná, ha -agg kora miatt keze egy kevéssé nem reszketne. Zárdánkba jövetele -valódi nyereség azért is, mert ámbár hangja a hosszas <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> -használat miatt elgyengült, énektanítónak rendkivül alkalmatos.</p> -<p>– Hallod-e Dora? – szólt Dániel leányához fordulva, kinek arczán -a meglepetés és nyugtalanság jelei az apánál figyelmesebb egyénnek -szemébe ötlöttek volna. – Hozza el tisztelendőséged a betűkészítőt -is a lakomára: – szövé közbe s aztán megint ezt mondá: – Hallod-e -Dora! vajon Elemér visszaérkezéséig nem kérhetnők-e meg a kolostor -új vendégét, hogy az énekben és lantban oktasson?</p> -<p>Dora csaknem reszketeg hangon válaszolá:</p> -<p>– Majd, ha előbb vele megismerkedünk, atyám!</p> -<p>Dániel úr a faluban kihirdeté, hogy a házszenteléskor a -földesuraság egy ökröt fog nyárson megsüttetni és egy hordót üttet -csapra; a kinek tehát pecsenyéhez s borhoz kedve van, jelenjék meg -a kitűzött időben jó étvágygyal, szomjjal és füles korsókkal is, -melyekbe befér egy pár pint bor.</p> -<p>A szomszéd helység majdnem félórára feküdt, s Dora saját -eszméivel lévén elfoglalva, észre sem vette, hogy az a tárgy, -melyről atyja vele értekezni akart, minden folytatás nélkül félbe -szakadt.</p> -<p>– Mily kár – szólt Dániel úr hosszas hallgatás után – mily nagy -szerencsétlenség, hogy már a falu közepén vagyunk, s nincs még hova -betérjünk. Mert itt egymással szemben két földesúr kastélyát -láthatod ugyan; de e becsületes emberek kölcsönösen tették semmivé -derék épületöket. Ilyen leányom, a polgárháború. Ha én a jobboldali -rom tulajdonosát hivom meg, a másik rom lakosa érzékenyen -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> sértve érzi magát, ha pedig mind a -kettőt rávehetnők a látogatásra, akkor még legjobban úgy éreznék -magokat, ha a kupát egymás fejéhez vagdalhatnák.</p> -<p>– Leányaik – szólt Dora – testvérként szerették egymást.</p> -<p>– S fiaik, mint hallám, egymás karjától veszélyes sebben -feküsznek – jegyzé meg Dániel úr. De néhány percz alatt békésebb -faluba érkezünk, hol barátnőd Zsombori Éva, s az én kenyeres -pajtásom, az Éva nagybátyja lakik. Ezeket okvetlenül -megkaphatjuk.</p> -<p>– Atyus! nem volna-e jobb a bort, s az ökröt a lakoma többi -kellékeivel együtt Dorkának ajándékozni?</p> -<p>– Házszentelés dáridóval jár, még a szász atyafiak közt is. A ki -a régi magyar szokásokat tiszteletben nem tartja, annak, ha saját -leányom volna is, azt tanácsolnám, keressen magának férjet a -Ferdinánd pártjából.</p> -<p>– Köszönöm atyus e figyelmeztetést, s hasznomra fogom fordítani -– válaszolá Dora kötekedőn.</p> -<p>E közben a Dániel úrtól magasztalt békés faluba érkeztek, melyen -a nagy országút vonult át, s ez előnyénél fogva a politikai -világgal szorosabb egybeköttetésben állott.</p> -<p>Itt a falu szélén pengett a szorgalmas fegyverkovácsok pörölye, -az utczán kardos és puskás emberek sürögtek.</p> -<p>Az a kenyerespajtás, a kit Dániel úr meg akart látogatni, s -kinek ő annyi gabnát szolgált, hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> török -martalóczoktól okozott kárát kinyögheté, most tetőtől talpig -harczra készen állott az utczán s féltuczat paraszt fölött tarta -mustrát.</p> -<p>– Komám! mit nyomorgatod azokat a parasztokat olyan mesterséges -mozdulatokkal.</p> -<p>– Háborúba vezetem, bátyám!</p> -<p>– Hát ismét háború van?</p> -<p>– Úgy vehetjük, mintha az volna.</p> -<p>– Talán megint Ferdinandus mellett ragadtatok fegyvert?</p> -<p>– Azon oldalról már egyszer megégette a kása a számat, mi most -csak a békét akarjuk biztosítani. Nem akarjuk Izabella királynét az -országba bocsátani. A határszélen már átjött, de mi elébe menvén -mondani fogjuk: térjen vissza felséged s tegye bárhová trónját, -csak ne a mi földünkre.</p> -<p>– Hisz ez lázadás!</p> -<p>– Csak önvédelem, urambátyám, mert Izabella sarkában lesz a -német s ha a német hozzánk érkezik, akkor vele megküzdeni a török -is eljön és a nagy verekedés árát mi fizetjük meg; pedig nincs -miből. Tanultunk már a Majláth esetéből. Semlegesek akarunk -maradni, urambátyám!</p> -<p>– De hát miért jön ide Izabella?</p> -<p>– Mert új fővárosra van szüksége. Budát valami basa foglalta -el.</p> -<p>– Szent Istenem! hát így állunk?</p> -<p>– Ezentúl mindig Erdélyben fognak az uralkodásért küzdeni, ha -most elejét nem veszszük. Menjen a királynénk Kassára vagy -Nagyváradra! – szólt Zsombori. <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>– Szép hazafiak vagytok, öcsém! Levetkezitek a hűséget s nincs -könyör szívetekben a szerencsétlenség iránt! Menjünk vissza, -leányom! A mit főzetünk, együk meg magunk s borunk hadd heverjen a -pinczében, míg e sok szeleverdi kiforr s az idő és keserű -tapasztalások által megtisztúl.</p> -<p>Hallgatva, kedvetlenül érkeztek vissza a kolostorhoz. A guardian -hasztalan marasztá, mert Dániel úr röviden említvén a szomorú -híreket, haza sietett.</p> -<p>Midőn azonban a tornáczlépcsőről épen a kengyelbe illeszté -lábát, Flórián pater megjelent egy kisded, de fürge vén embert -hozván magával.</p> -<p>– Bátor vagyok – szólt alázattal – bátor vagyok a mi nemzetes és -vitézlő pártfogónknak bemutatni szerzetünk betűrajzolóját, ki -Barnabás diákot váltá föl e szép mesterség gyakorlatában.</p> -<p>– Azonban reménylem, hogy csak ideiglenesen.</p> -<p>– Ha a hír, melyet Zsombori uramtól hallani méltóztatott, -valósulna, akkor fájdalom! új művészünk a királyné ő felsége -udvarába fogna vándorolni, hogy mint lantos ott keresse -szerencséjét. Megvallom, különösen rám nézve ez elválás igen -szomorú, miután gyermekkori mesteremet vesztem el ismét, ki az egri -iskolában zsoltárokra és egyházi énekekre tanított.</p> -<p>– De mielőtt elutaznék, úgy hiszem, szíves lesz minket -meglátogatni – szólt Dora szemérmes zavarral.</p> -<p>– Egész életemet – mondá az öreg lantos nagy pathoszszal – -egyházam és hazám szolgálatán <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> kívül azon czélnak -áldoztam föl, hogy egy korán elhunyt költőtársammal dalait a -feledéstől megoltalmazzam s hogy a közrészvét útján módot szerezzek -hamvai porait díszes emlékkővel jelölni ki az utókor számára.</p> -<p>– Ily kegyes szándék – válaszolá Dániel úr – megérdemli az -elősegítést s a Deákok nem szoktak utolsók lenni ott, hol -hazafikötelességet teljesíthetnek.</p> -<p>Korán elhunyt költő, hamvadó por s az éjjeli dal oly csodálatos, -oly rémítő összhangzásban állottak egymással, hogy Dora hangja alig -volt a belső megindulás miatt hallható, midőn így szólt:</p> -<p>– S régen múlt ki az a költő, a kire kegyelmed czéloz?</p> -<p>– Ha fájdalmamat kérdem, mely semmit sem vesztett ádáz erejéből, -akkor a feledhetetlen ifjú csak most halhatott meg; de ha azoktól -várok feleletet, kik a napok telését és az év fordulását -számlálják, akkor a válasz egészen máskép üt ki.</p> -<p>Dora megkönnyült e nyilatkozattal, de az egész úton azon -tünődék, hogy a vén lantos – ha csakugyan ő volt az éjjeli -meglepetés okozója – miért énekelte holt barátjának versei helyett -épen azt, melyet Elemér készített.</p> -<p>István bácsi a dobogónál várta öcscsét. Levelek érkeztek, -nagyfontosságú levelek, melyeket leányunk, Dora el fog olvasni.</p> -<p>– S honnan érkeztek azok?</p> -<p>– Az egyik megyénk főbírájától jött, a másik pedig az én kedves -barátomtól, Kállay Menyhérttől. <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– Előbb megengedik atyusék, hogy öltözékemet változtassam, -azután föl fogom olvasni a levelet – szólt Dora és távozott.</p> -<p>István úr most idejét látta, száját öcscsének füléhez közelebb -hozva, egész óvatossággal kérdeni: – Elintézte-e kegyelmed, a mit -magára vállalt?</p> -<p>Dani bácsi úgy visszahökkent, mintha lábára léptek volna. – S -mit kellett volna elintéznem? – kérdé savanyú arczczal.</p> -<p>– Lám! lám! már kiejtette eszéből ezt a fontos dolgot. Nem -igérte-e meg, hogy a lovaglás alatt…</p> -<p>– Tyüh! drága barátom! – csodálkozott Dániel úr, bogos ujjával -füle tövét vakarva.</p> -<p>– Ej öcsém! hát nem kötelezted-e magadat arra, hogy a -házfölszentelés előtt megsúgatod Dora által Dorka asszonynak…</p> -<p>– Hm! hm! – óbégatott Dániel úr.</p> -<p>– Igen, megsúgatod – erősíté István – hogy tulajdonkép… és -voltaképen… mi voltunk – no nem emlékszel rá?</p> -<p>– Mi voltunk azok – folytatá Dani bácsi – kik véletlenül és -minden rossz szándék nélkül…</p> -<p>– Úgy van! – nógatott fejével István.</p> -<p>– Eltaláltuk küldeni Barnabás diákot, de lóval és fegyverrel -ellátva…</p> -<p>– S az ő megegyezésével – egészíté ki az idősb testvér.</p> -<p>– Az ő írásban foglalt megegyezésével a táborba katonáskodni – -végzé be, arczáról a verítéket letörölve Dani bácsi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>– Egészen ekként van, öcsém! De hát elbeszélted-e ezt Dorának s -mit válaszolt rá?</p> -<p>– Körülmények jöttek közbe, urambátyám! melyek akadályoztak. Nem -jó, ha az apa felett leánya pálczát tör s te szintén atyja vagy -Dorának s nem szeretnéd, ha szívtelennek, vagy -lelkiismeretnélkülinek mondana.</p> -<p>– Nem is tanácslom azt neki, koma.</p> -<p>– De ő, mielőtt tudta volna, hogy rólunk van szó, már ilyforma -kifejezéseket használt az ellen, ki egy sem lóra ülni, sem -fegyverrel bánni nem tudó embert harczba küld, hogy mészárszékre -küldje.</p> -<p>– Ilyesmit beszélt az a háládatlan leány?</p> -<p>– Csak azért mondta, mert nem tudá, hogy minket sérthet -vele.</p> -<p>– Ha így van a dolog, csak jobb lesz, ha Dorkát behivatjuk és te -magad beszéled el a történteket.</p> -<p>– Neked kell fölvilágosítni őt, mert idősebb lévén, a szó téged -illet.</p> -<p>– Kövesse meg magát, öcsém uram! Kegyelmed a ház tulajdonosa s -azért az első szó jogával bír.</p> -<p>– Tagadom ezt, mert kegyelmed midőn a házról számomra lemondott, -nem kötötte ki, hogy a korossági jogról is lemond.</p> -<p>– De hát ki tudna minden csekélységről contractust -készíteni?</p> -<p>– Nem csekélység az, hogy kit átkoz meg Dorka. <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> -<p>– S ha átkoz is, nem a kegyelmed leánya-e, a kibe belebolondult -Barnabás és ezzel az eltávolításra okot adott?</p> -<p>– De mióta csak az én leányom Dora? Ha ő most itt volna és -meghallaná e kegyetlen szavakat!</p> -<p>– Talán csak nem hallja meg – szólt István úr, félénken tekintve -az ajtóra.</p> -<p>– A falnak is füle van, bátyám!</p> -<p>– Azután én nem mondtam, hogy megtagadom segítségemet tőled, ha -Dorkával beszélsz.</p> -<p>– Én sem állítottam, hogy az első szót nem én indítom meg, ha te -szorgalmasan gyámolítasz.</p> -<p>– Hivassuk tehát Dorkát – mondá István úr.</p> -<p>– Hallgasd meg előbb híreimet, mert azok nagyon könnyítik -helyzetünket.</p> -<p>Ekkor Dániel úr értesíté bátyját, hogy Izabella Erdélybe jön s -már az ország határait átlépte, miből czáfolhatatlan okoskodással -következteté, miként a nagy Werbőczi is vele van s ebből önként -érthetőleg vonta ki azon végeredményt, hogy Werbőczivel kell lenni -Elemérnek, sőt Barnabás diáknak is, miután levelökben rá is -czélzottak s tisztelt rokonuk nemeslelkűségétől mást várni sem -lehet, minthogy őt is szolgálatjába fogadá.</p> -<p>– Hollah! tehát visszakerült Barnabás. Nagy kő esett le a -szívemről! Már most könnyen beszélünk Dorka asszonynyal.</p> -<p>István úrral örömében nyulat lehetett volna fogatni.</p> -<p>– De mossuk meg jól a betűrajzoló fejét, ha többé leányunkra mer -kacsintani, – tanácsolta Dániel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> -<p>– Okvetlenül, öcsém! Hanem az a Dora nem jön. Tudod mit, öcsém? -Baktassunk mi saját szemünkkel végig a leveleken, hátha azokban is -van valami nagy rokonunkról s azután Elemérről és Barnabásról.</p> -<p>Közerővel fogtak az olvasáshoz.</p> -<p>A főbíró csak az Izabella bejövetele ellen intézett mozgalmakról -értesíté őket s fölszólítá, hogy szedjék össze erejöket az ily -lázadók fékezésére.</p> -<p>– Megint ide hozatjuk Flórián patert.</p> -<p>– S fölfegyverezzük jobbágyainkat.</p> -<p>– De már lássuk a másik levelet – mondá Dániel úr.</p> -<p>Pista bácsi feltette a szemüveget s öcscsének közremunkálásával -elolvasták Kállay Menyhért következő sorait:</p> -<p> </p> -<p>«Nagy tiszteletre méltó jó uram!</p> -<p class="i2">Drága barátom!</p> -<p>Tetszett az isteni gondviselésnek…</p> -<p>– Jaj, bátyám! ilyen kezdete csak a halotti czéduláknak van; -rosszat sejtek – szólt Dániel úr.</p> -<p>– Ne háborgass ily komoly foglalkozásban – rivallgott István -bácsi, szorosabban nyomván orrához szemüvegét s aztán ekként -olvasá: – Tetszett az isteni gondviselésnek annyi esztendők óta -kegyelmednek, jó uram! a figyelmét ismét reám, régi barátjára -visszatéríteni s annak tulajdoníthatom azt a szerencsét, hogy -alkalmam nyílt kegyelmed becses levelét egy expressus által -Kállóból Böszörménybe <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> szállíttatni, honnan szerencsésen -megérkezett Hevesig s onnan minden baj és periclitatio nélkül -elvitték Nagykátára.»</p> -<p>– Szent Isten! mennyit utazott a mi levelünk! – közbeszólt -Dániel.</p> -<p>– Uramöcsém! ne turbáljon az olvasásba. Hiszen, ha galambpostán -nem küldhettük, így kellett történnie s a míg a világ világ lesz, -nem fog másként lenni.</p> -<p>Dániel belátta, hogy a levél máskép soha sem is haladhat -rendeltetése felé s ennélfogva megfogta száját s fülelt, míg István -úr így folytatá az olvasást: «Nagykátán akadt egy jámbor felperes, -ki Irsán lakó alperesével bizonyos követeléseket barátságosan -óhajtott complanálni s épen lovát nyergelte föl, hogy Irsára -utazzék, midőn kegyelmed levele hozzá érkezett. Tüstént magával -vitte azt s átada a pörös félnek, ki volt nádorunknak, Werbőczi -Istvánnak, obligatusa volt, juramentum mellett obstringálá magát -arra, hogy azt, ha életébe is kerül, a nagy hazafi kezébe fogja -szolgáltatni.»</p> -<p>– Ritka példája a becsületes embernek! – jegyzé meg Dániel.</p> -<p>István úr pedig az ily nyomatéktalan észrevételt válaszra sem -méltatván, folytatá: «Az irsai atyafi sokáig kerülgette Buda -tájékát s midőn végre föltárt kapukat szemlélt, fiastul, kit -magával tapasztalás-szerzés végett vitt, be is mene a városba s -ime! épen akkor egy aranyos kocsi mellett gyalogolt ki Werbőczi -István, a volt nádor, a szultán táborába.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> -<p>– No! ezt még sem tettem volna, ha akkora úr vagyok, mint ő – -mondá Dani bácsi.</p> -<p>– Valami czeremonialis szokás lehet – válaszolta István úr s -folytatá az olvasást: «Az irsai atyafi várt, várt s hát a ki nem -jött vissza, az Werbőczi István volt, meg a többi nagy urak. A -szultán fogságba ejté őket.»</p> -<p>– Ez rettenetes! – kiáltott föl István bácsi.</p> -<p>– Ily rossz májúnak még sem hihetem a szultánt.</p> -<p>– Nézd meg, hátha hibásan olvastam. Ekkor a levelet átadta -Dánielnek.</p> -<p>– No! hát közel van az antikrisztus uralkodása! – mondá az -öcs.</p> -<p>Ez oly megjegyzés volt, melyet István úr megtámadni nem -mert.</p> -<p>«Később – így hangzott a tudósítás – Budavárából kiűzetett -minden vitézlő rend. Az én szomszédom, ki zsoldos kapitány volt, -hogy a portyázó törököktől kardra ne hányassék, Palotára menekült, -több napi mulatás után végre hazaérkezett s azt a hírt beszéli -nekünk, hogy a szultán a királynét kikergette a tanácsosokkal -együtt a várból, Budát török fővárossá és a mi volt nádorunkat – -horrendum dictu! – zsidóbíróvá tette. Lehet-e ekkora változandósága -a szerencsének? Reszket a kezem, midőn leírom, hogy a temérdek -Werbőczi István most már csak zsidóbíró. Áron óta nem volt ugyan -nekik ilyen híres bírájok; de nekünk az mégis nagy opprobriumunkra -szolgál. Íme! hogy’ lesz minden emberi dicsőségnek és hatalomnak -vége! stb.» <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>A két testvér alig tudott hinni szemeinek s alig tudott erőt -venni fájdalmán.</p> -<p>Deákék a politikai cselszövényekhez nem értvén, honnan -gyaníthatták volna, hogy Werbőczit a Ferdinánddal tartók gúnyból -nevezik zsidóbírónak s az öreg Kállay Menyhértet e párt értesíté a -történtekről.</p> -<p>– Úgy látszik öcsém! – szólt Pista bácsi szomorúan, bizony úgy -látszik, hogy hadi készületekre és a kipusztított nép -fölsegélyezésére botorul elvesztegettük azt a szép pénzt, melyet ha -nagy rokonunknak fölküldöttünk volna, az a zsidóbíróság alól talán -kiválthatná magát.</p> -<p>– Hát a refectorium mennyit nem emésztett meg!</p> -<p>– Úgy van, öcsém! mi vén gyerekek vagyunk.</p> -<p>– Igaz bátyám! nekünk lábunkba szállt az eszünk.</p> -<p>– A tied talán nem egészen.</p> -<p>– Ellenkezőleg, bátyám! a te eszedből maradt még meg valami.</p> -<p>– Tagadom, öcsém! nálad az észből szép capitalis van még -együtt.</p> -<p>– Tévedsz, kedves bátyám! te csak az apró pénzt költötted el -eszedből, a nagy nehéz aranyrudak még megvannak ott.</p> -<p>– Ne tréfálj, öcsém! én tudom, hogy ha még koldusok nem vagyunk, -azt egyedül a te mérséklő tanácsaidnak lehet köszönni.</p> -<p>– Ellenkezőleg áll. De miért könnyezel?</p> -<p>– Ne fogd reám, öcsém azt, hisz a te szemedben van a könny. -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– No, no! ha az én szemembe látod, miért fut le az a könny a te -bajuszodra?</p> -<p>– S hát csakugyan oda futott volna! Nem képzelhetem, öcsém!</p> -<p>Deákék addig vitatkoztak arról, hogy melyik érzékenyült el, míg -egymás karjába borúlva hangosan zokogának.</p> -<p>Midőn pedig fölindulásukon erőt vettek, a teendőkről kezdtek -tanácskozni.</p> -<p>Belátták, mily szép és illendő volna nagy rokonukat ekkora -szerencsétlenségében meglátogatni és vigasztalni; de a drága gabona -és bor egy kevés tivornya s végetlen jószívűségök miatt elfogyott. -Honnan szerezhetnének pénzt?</p> -<p>– Csak úgy vagyunk öcsém, mint a tört szárnyú gólya, mely érzi, -hogy okvetetlenül más vidékre kell repülnie, de mit használ heves -ösztöne, ha szárnyát egy araszra sem emelheti föl a földről!</p> -<p>– Takarítsuk meg – mondá Dániel – Dorka háza fölszentelésének -költségét, hisz abból is telik ki valami.</p> -<p>Ez István bácsit visszavezette a Barnabás diák miatt támadt -lélekvádakra.</p> -<p>– Öcsém! a szomorú hírek, melyeket Kállay Menyhért barátom -leveléből olvastunk, fölnyitották a mi szívünket s megoldák -nyelvünket. Használjuk föl a kínálkozó alkalmat és valljuk be -Dorkának a titkot, hogy azzal egy kő a lelkünkről lehulljon.</p> -<p>– Nem bánom, bátyám! de oly feltétel mellett, hogy Dora meg ne -tudja; mert rossz, ha a leány az atyjáról s különösen a -nagybátyjáról kárhoztató <span class="pagenum"><a name="Page_164" -id="Page_164">-164-</a></span> itéletet mond, vagy pedig hallgatva -keblébe zár.</p> -<p>– Úgy van s különösen téged kimélnünk kell s miután leányunk -eddig átöltözködhetett és minden perczben meglephet, vonuljunk -csendesen a fegyvertárba s hivassuk oda Dorkát.</p> -<p>– Tanácsodat helyeslem.</p> -<h3>VI.</h3> -<p>Dorka a tegnap esti találkozás óta rettegett Dora szemébe -nézni.</p> -<p>– Mily nagylelkű volt irántam ő, kit kötelességből és családja -iránti tiszteletből talán örökre szerencsétlenné tettem; mint -szánakozott boldogtalanságomon, holott szívébe az apai házhoz -tartozó tisztelet miatt tőrt döftem! Oh Istenem! mily kínokat kell -kiállanom! Meg vagyok győződve, hogy Dora éjei álmatlanok s hogy -szétdúlt szerelmének emlékei az átvirrasztott órákat a gyötrelmek -vad tombolásaival töltik be. S mégis ez az angyali teremtés, midőn -engem szenvedni látott, maga mellé akart visszavinni, hogy ápoljon, -hogy vigasztaljon s hogy kórágyam mellett őrködhessék. Gyűlölnie -kellene engemet, s ime! megbocsát és szeret. Nemes lény, -választottja a szeretetnek s áldozati készségnek, nem fogok -visszaélni jóságoddal! Dorka, az elátkozott vén asszony, keblébe -zárja, mint szent ereklyét, nevedet s midőn az Istenre gondol, -egyszersmind rólad fog emlékezni, hogy az emberi nem gonoszságaiért -az éggel <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> szembe ne szálljon s vándorbotot veend -kezébe, házról-házra jár koldulva s keresve Barnabást, a nyomorult -és gyámoltalan rokont s föltalálja őt, vagy a mit szintúgy óhajt, a -halált… Isten veled, ég angyala, kedves és megbántott Dorám! ne -lássuk többé egymást!</p> -<p>Ily kínzó, ily önvádló benyomások közt szedte össze holmiját a -vén asszony s várta az alkonyt, hogy a várból kisuhanjon.</p> -<p>Hogy pedig Dorát elámíthassa, épen hozzája készült elbeszélni, -mily örömmel költözik át régi szállására; de roncsolt testű lévén, -miután tudja, mennyire nem képes a szállás megváltoztatásakor az -első éjen aludni, kéri őt, hogy csak holnap reggel történjék az -átköltözés, mert a mult éjt álmatlanul töltvén, szeretne előbb -kipihenni.</p> -<p>Mikor Dorka a kendőt ősz hajára tette, hogy Dorát meglátogassa, -a legény akkor lépett be hozzá Deák uraimék azon rendeletével, hogy -tüstént siessen hozzájok.</p> -<p>– Tudom, nagy lakomára készülnek és ezért hivatnak – szólt.</p> -<p>– Dániel uram ő kegyelme nem rég jött vissza a vendégkeresésből -– válaszolta a legény.</p> -<p>Dorka sóhajtott, elgondolván, mennyi zavar fog eredni az ő -távozása miatt, de szándéka szilárd volt.</p> -<p>Midőn a refectorium helyett a fegyvertárba utasíttatott, hová -hetekig sem szokott senki tévedni, a félénk nőt már az is -meglepte.</p> -<p>Mihelyt pedig belépett, István bácsi a szemüveget, <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> melyet -orrán felede, lekapta, hosszú gyér haját hátra simítá s hogy a -bátorság s lélekjelenlét tökéletes kifejezését megadja, görbedt -derekát kiegyenesíté s oly mereven állt, mintha épen most -soroztatott volna be ujoncznak.</p> -<p>Ellenben Dani bácsi fürgén került a vénasszony háta megé s a -csikorgó reteszt előtolá.</p> -<p>– Menybeli atyám! hisz ezek már tudják, hogy szökni akarok, – -gondolá Dorka elképedve.</p> -<p>– Asszonyom! – szólt István úr köhögve és szemével öcscse felé -vágott.</p> -<p>Az öcs azonban nem látszott észrevenni a jelt, hanem a helyett -megvizsgálta, hogy csakugyan elő van-e tolva a retesz?</p> -<p>Dorka tűhegyen állott.</p> -<p>– Asszonyom, – folytatá István keményebben hunyorítva Dani felé -– kegyelmed vén s valamint az életben sok jót, szintúgy sok rosszat -tapasztalt, s talán tett is. Miért ne mondanám, hogy tett, holott -emberi természetünkben fekszik, hogy cselekednünk kell jobbra, -balra.</p> -<p>– Most már véged neked Dorka – gondolá a vénasszony.</p> -<p>– A religio, – elmélkedett István úr, haragosan tekintve a még -mindig piszmogó öcsre, – azt tanítja, hogy a bűn kétféle, eredendő -és cselekedeti, és a bűn első neme miatt kikerülhetetlen a második -is. Ennélfogva megbántás nélkül állíthatom, hogy valamint nekem és -a most szólani akaró Dániel öcsémnek vannak cselekedeti bűnei, -szintúgy kegyelmed is, asszonyom, el van látva efféle cselekedeti -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> bűnökkel. Vallja meg csak, hogy igazam -van, s aztán következtessünk belőle.</p> -<div class="figcenter" style="width: 390px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= -"Dani bácsi a csillogó reteszt előretolá." title= -"Dani bácsi a csillogó reteszt előretolá." /></a> -<p class="caption">Dani bácsi a csillogó reteszt előretolá.</p> -</div> -<p>– Könyörüljenek rajtam, nagy uraim! – rebegé Dorka.</p> -<p>Dániel egy széket tolt a vénasszony alá, látván, hogy erejében -fogyatkozik s erre nekibátorodva bátyjától átvette a szólást és -szaporább nyelvvel s hangnyomatok nélkül kezdett beszélni.</p> -<p>– A hazaszeretet az emberi s különösen a magyar természetben -fekszik. Azt hiszem, nálunk a ló is inkább ragaszkodik a jászolhoz, -az ökör is a járomhoz, mint másutt. Csak a bivaly nincs eléggé -megbarátkozva hazánk földjével, de ezt neki meg lehet bocsátani, -miután indigena és nem rég vándorolt be.</p> -<p>– Igen soká laterizálsz öcsém! – közbeszólt István úr, – én jobb -előszóval nyitottam meg a tárgyalást.</p> -<p>Dorka csak azt látta, hogy megtámadtatik, de már többé nem tudá, -hogy mily oldalról.</p> -<p>Dániel úr visszautasító tekintetet vetve Pista bácsira, -folytatá: A hazaszeretetből foly, asszonyom! a haza oltalmazása. De -minden időben vannak öregek, kik haladott éveik miatt személyesen -nem alkalmasak a megtámadók ellen szülőföldjüket védeni. Valljuk -meg nénémasszony, hogy mi hárman, fájdalom, ily állapothoz nagyon -közel állunk. Hármat mondottam, mert miért ne képzelhetném, ha -korára nem gondolok, asszonyomat is katonának, holott Semiramis -országokat hódított meg s Rozgonyi Czeczilia férjével minden -táborozásban részt vett. <span class="pagenum"><a name="Page_168" -id="Page_168">-168-</a></span></p> -<p>Dorka félni kezdett a Dániel által kivonandó következtetésektől -s hogy katonának nem igen alkalmas, azzal bizonyítá be, mert álla -már reszket és fogai összekoczognak, még mielőtt a csata -megnyílt.</p> -<p>A kérlelhetlen logikájú Dani bácsi pedig folytatá beszédét, -mondván:</p> -<p>– A ki rokkant és bármi okból harczolni képtelen, nem jöhet-e -arra a gondolatra, hogy zsoldost küldjön a táborba? S ha kegyelmed -asszonyom! a kellő pénzzel el volna látva s ha oly ficzkóra akadna, -kire a háznál nem sok szükség van, már akkor nem nagyon ütközném -meg azon, ha Budavárra zsoldost fogadott volna. Vallja be, hogy az -ily tett kegyelmedtől is kitelnék?</p> -<p>– Siess, öcsém! siess a tárgyra, mert ily hosszas függőben -tartás egy külön neme a torturának.</p> -<p>Dorka szepegve mondá:</p> -<p>– Kigyelmetek mindent tudnak s nincs miért titkolnom, a -történteket. Bevallom tehát.</p> -<p>– S még ő akarja bevallani! – szólt bámulva Dániel.</p> -<p>– Még ő nem titkolja tőlünk! – mond ugyanakkor István.</p> -<p>– Tapossanak szét, nem titkolom, bevallom – zokogá Dorka, hogy -én küldtem Elemért a táborba.</p> -<p>– Mit mond ez a vén bolond?</p> -<p>– Talán csak félrebeszél, bátyám! hisz láthatja, hogy -megzavarodott – csillapítá Dániel Pista bácsit… Dorka! szólt most -az asszonyhoz fordulva, <span class="pagenum"><a name="Page_169" -id="Page_169">-169-</a></span> ugy-e csak azért említé kegyelmed -Elemért, mert értésünkre akarja adni, mennyire fájhat valakinek, ha -kedvelt emberét, kihez rendkívül ragaszkodik, egy idegen elszökteti -és katonának állítja be? Elemér tud a maga lábán járni, tud saját -eszével okoskodni. Ő hálátlanul idehagyott ugyan s meg is fogjuk -érte jól mosni a fejét, csak térjen vissza; de, ha kegyelmed minket -akar megszégyeníteni ballépésünkért: akkor elismerjük, hogy jussa -van rá; azonban, higyje el, magunk is eléggé bánkódunk rajta.</p> -<p>– Én nem említettem volna Elemért, ha nagyuraimék nem hozzák -föl: – szólt könyekbe lábadt szemekkel a vénasszony.</p> -<p>– Öcsém! ez az asszony mégis ellenünk működött… Dorka itt e -fegyvertárban, hol a halál annyi eszköze néz fenyegetve rád, kérlek -és kényszerítlek: – valld be, hogy tudtad Elemér elszökési -szándékát s még sem jelentetted be nekünk.</p> -<p>– Én küldtem el őt, nagyuram!</p> -<p>– Ne higy neki. Hadd, hogy én beszéljek vele… Dorka asszony -mondja hát meg: mivel küldte el? honnan volt rá pénze?</p> -<p>– Volt néhány régi arany és ezüst darabom s mátkagyűrűmet -vetettem zálogba Óváriéknál – szólt sírva-zokogva Dorka.</p> -<p>– Hallatlan! iszonyú, rettenetes! – kiálták Deákék. Mit vétett -Elemér, hogy ily bűnre szántad el magadat s épen a sír szélén? – -mondá Dániel. S mit vétettünk mi ellened, hogy nekünk ekkora -bosszúságot okoztál – kérdé István úr… <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> No! -bátyám! talán ezt az oldalát a kérdésnek ne bizgassuk – súgta -Dániel, ki miután az ügy bonyolódni kezdett, nagyobb diplomatának -látszott, mint idősb testvére.</p> -<p>Dorkát a heves támadások nyilatkozatra kényszerítették.</p> -<p>– Koldus és földönfutó voltam, midőn kegyelmetek, nagyuraimék, -hajlékukat számomra megnyitották s az erőtlen vén asszonynak, bár -hasznát alig vehették, ételt, nyoszolyát, ruhát és barátságos -szavakat nyujtottak: nem tartozom-e én ezért hálával? Elemér, kit -kegyelmetek érdemén felül becsülnek, kit most is a vakságig -szeretnek, semmi más, mint vakmerész kalandor s háládatlan szívét -azon fekete bűnnel bemocskolni nem iszonyodott, hogy feledve -származását és helyzetét, ő a szolga, ki kegyelemkenyeren élt, a mi -Doránkra merte vetni szemét. Ezért küldtem el. Tartsanak hát -felettem ítéletet, ha tetszik, de hogy jegygyűrűmet feláldoztam, -azért férjem árnyéka meg fog bocsátani.</p> -<p>Dorka, midőn titkától menekült, hideg nyugalommal várta a -történendőket.</p> -<p>– Hallod-e, Elemér szemet vetett unokahúgodra?</p> -<p>– Igen, ő szemet vetett a te leányodra.</p> -<p>– Az csakugyan merészség volt.</p> -<p>– Nem állítom az ellenkezőjét – jegyzé meg Pista bácsi.</p> -<p>– Nekünk várunk van.</p> -<p>– Van kettőnknek egy. <span class="pagenum"><a name="Page_171" -id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>– Családunk régi.</p> -<p>– Régi s meg is apadtunk a miatt.</p> -<p>– Rokonunk a nagy Werbőczi.</p> -<p>– Még pedig jó rokonunk.</p> -<p>– Nádor is volt.</p> -<p>– De hát most mi?</p> -<p>– Igaz bátyám, a szerencse kereke forog.</p> -<p>– A föld golyóbisa is forog, öcsém.</p> -<p>– Hol a lábunk van fenn, hol a fejünk.</p> -<p>– Nem öcsém, a fejünk mindig fenn van és ez nagy hasznunkra -szolgál.</p> -<p>Úgy látszott, most erősebb diplomata István lőn s ezen előnyt -felhasználva, kérdé Dorkától:</p> -<p>– Hát a mi Doránk milyen indulatot mutatott Elemér iránt?</p> -<p>– A gyermekleányoknál egy csinos és mézes beszédű fiatalember -szerelme könnyen találhat viszonzásra, – mondá Dorka -kikerülőleg.</p> -<p>– S Elemér csakugyan mézes beszédű – erősíté Dániel.</p> -<p>– És Dora tizenhét éves sincs, – jegyzé meg István úr, még pedig -Dorka iszonyú csodálkozására, oly nyugodt hangon, mintha közönyös -tárgyról beszélnének.</p> -<p>– Ha boldog emlékezetű kedves feleségem élne, talán idősb -lantossal taníttatta volna Doránkat énekre.</p> -<p>– Egy szóval sem állítom, öcsém, az ellenkezőjét.</p> -<p>– Az apák nehezen pótolják ki, főleg a leánygyerekeknél, az anya -helyét. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>– A nagybátyák sem sokkal többek e részben.</p> -<p>– Azonban Elemérről vakság volna állítani, hogy magában véve nem -eléggé tisztességes ifjú.</p> -<p>– Sőt nagyreményű is.</p> -<p>– Szent Istenem! hisz én, a mint látom, rendkívüli vétket -követtem el.</p> -<p>– Mit lát maga, vénasszony! tud is maga látni! Elemér szolgánk, -s hibázott, hogy a házikisasszonyra merte vetni a szemét. -Egyébiránt ha a háború ily hamar be nem végződik, még híres vezérré -vált volna, mint Magyar Balázs, ki parasztból emeltetett mágnássá. -S béke alatt is, midőn észre és okos tanácsra van szükség, miért ne -nevezhetnék ki belső tanácsossá, mint Athinai Simont, ki jobbágytól -származott?</p> -<p>– De miért czélzasz öcsém mindig parasztokra, midőn Elemérről -beszélsz. Igaz, hogy ő szegény; de a Komjáthy-család a jobb nemesek -közül való – jegyzé meg István bácsi rendreutasítólag.</p> -<p>– Ne vitassuk ezt bátyám, mert a vénasszony még azt képzelhetné, -hogy a mi kedves és szép leányunk azon eladó szűzek közé tartozik, -kiket a szüléknek kell árulgatni, mert a magok erején konty alá sem -jutnának. Köszönje meg Erdély legkitünőbb leventéje is, ha oly -takaros menyecskét vihet haza, mint a minő a mi Doránk. De, hogy -szavunkat ne feledjük, tudja-e Dorka néne, hogy még más is mert -szemet vetni a mi leányunkra?</p> -<p>– Tudja-e – közbeszólt István bácsi – hogy mi ezért azt tettük -vele, mit az asszony tett Elemérrel? <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Dorka sikoltva esett vissza székére.</p> -<p>Dániel és István úr aggódva tipegtek körüle, dörzsölék homlokát, -mondák: hisz! visszaérkezik Barnabás is, beszéltek a házról, melyet -Dorka számára építtettek, de a vénasszony, mihelyt eszméletét -visszanyerte, jajgatva kiáltá:</p> -<p>– Oh, hogy tört volna el lábam, midőn e küszöböt átlépte! oh, -hogy fuladtam volna meg az első falat kenyértől, melyet tőletek -elfogadtam, s oh, hogy folyt volna ki szemem, midőn körültekintett -és megnyugvék azon, mit rajtatok és házatokon látott.</p> -<p>– Öcsém, ő minket tegez.</p> -<p>– Erős indulatokba jött, ne vegyük számba.</p> -<p>– Kegyetlenek, miért nem ütöttétek főbe Barnabást! miért nem -döftetek tőrt szívébe, miért nem lőttétek le egy golyóval, mint a -veszett ebet, a helyett, hogy gyilkoló fegyverekkel ellátva -kiküldöttétek a széles világba, hogy őrjöngését, bosszúállását s az -emberi fogalmakat felülhaladó bűneit az élőkor rettegve beszélje el -az utódoknak. Oh! uraim! ti könnyelműségtekkel többet ártottatok, -mintha a sátánnak tudva adjátok el magatokat s a pokol bélyegét, -letörölhetlen jegyül, homlokotokra süttetitek.</p> -<p>– Lassabban, asszonyom, mi a nyelveskedést tűrni nem szoktuk – -szólt Dániel.</p> -<p>– Aztán a kutya is úr a házában, – jegyezte meg István bácsi -fenyegető és méltóságteljes állást foglalva. <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>– És mi menten azt mondjuk neked, Dorka, künn tágas, benn -szoros.</p> -<p>– Igen, a várnagy szűredet tüstént kiteszi a kapun.</p> -<p>– A nélkül is elmegyek, csak előbb beszéljem ki magamat, – szólt -Dorka sűrűn omló könnyekkel.</p> -<p>– Nem épen azt mondtuk, hogy menj el; de rágd meg jól, a mit -mondasz, – említé Dániel úr engedékenyebb hangulattal.</p> -<p>– Aztán te elküldötted Elemért, mi elküldöttük Barnabást, s -ugyanazon okból. Kinek s mit lehet tehát egymás szemére hányni? – -szólt Pista bácsi.</p> -<p>– Nagyuram! nem úgy áll a dolog. Én vétkeztem, midőn a -Deák-család iránti tiszteletből, idegen ügybe avatkozni elég balga -valék. De Elemér a nagy világ által csak nyerhet. Vitézségét, -elméjét kitüntetheti. Tetteit talán versekben fogják megénekelni, -vagy pecsétes oklevelekkel, czímekkel, uradalmakkal jutalmazzák. -Azonban tudják-e kegyelmetek, hogy ki Barnabás, s mire fogja -használni azt a fegyvert, melyet kezébe adtak, és azt a -szabadságot, melytől annyi gonddal, annyi aggodalommal oltalmaztam? -Tigris volt ő, kalitkába zárva, elfárasztva, kiéheztetve, megtörve, -kegyelmetek titkon fölnyiták a reteszt, s mondák: eredj a szabadba, -s keresd a martalékot, melyet széttéphess. Őrült volt ő, ki a kór -rohamai közt mindig az égő parázst kereste, hogy a kazalba vesse -be, s a terjedő lángokban gyönyörködhessék; s kegyelmetek -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> a lobogó kanóczot kezébe adták, -mondván: siess a nagy világba s gyújtsd föl a kunyhót, de a büszke -épületeket is. Oh, hogy ezt nekem kell mondani, ki rokona vagyok, -oh, hogy ezért magam fejére kell átkot szórni, mert a végzeten -kívül én voltam az, ki őt a boszúra nevelte! Mit használ a -bűnbánat, ha jóvá nem teheti az elkövetett gonoszságot! De ki -gondolkozott, ki érzett volna helyzetemben másként, s ki keresett -volna az égben Istent akkor, midőn a földön mindenütt csak a sátán -kezét látja? S nem igyekeztem-e később jóvá tenni vétkemet? Ime! -midőn a czélhoz már közel valék, kegyelmetek megsemmisítik a hosszú -évek fáradságos művét… És tudjátok-e, ki vagyok én, s ki -Barnabás?</p> -<p>– Az asszony a mi kulcsárnénk, ki rossz humorban van, s míg -haragja tart, mindent sötét színben lát, – szólt Dani bácsi.</p> -<p>– Barnabás pedig, – egészíti ki István úr – nem dicséretre méltó -magaviseletü férfiú ugyan, de azért a világot aligha fölforgatja, -mert vannak törvényeink és biráink, s a bűn hamar megleli illő -bérét.</p> -<p>Dorka éles s őrjöngő nevetésben tört ki.</p> -<p>– Törvény és bíró! ha! ha! ha!… Hadd beszéljek tehát nektek a -törvényről; hadd szóljak a birák felől! Én Devecsery Dorothea -vagyok, s anyám a híres Mihal bég családjából származott, ki Szerb- -és Bosnyákország leghatalmasabb herczege vala, férjem Csapi András -a Miczbánok utódja volt. Atyám vára, hol férjem is, míg élt, -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> lakozott, a Duna balpartján feküdt, -Péterváradhoz közel, s testvérem férjének a vára, Szendrővel, hol -Mihal bég unokája, a mahomed hitre tért Ali parancsolt, egészen -átellenben. Kinizsi Pál, ki évek óta esküdt ellenségünk volt, a -mély béke idején a fekete seregből háromezer emberrel átkelt a -befagyott Dunán, s tudván, hogy a dúsgazdag Ali Szendrőből -eltávozott, véletlenül meglepte a híres várat, s mielőtt a török -őrség fegyvert ragadhatott volna, elfoglalta. A fekete sereg minden -férfit legyilkolt, a roppant kincset és drágaságokat elharácsolá. -Kinizsi csak azon bosszankodott, hogy Ali bég nőit, kik egy titkos -ajtón menekültek, nem ejtheté rabul. Másnap Ali visszaérkezvén, -nyolczezer katonával Kinizsi után indult; de midőn a Dunához ért, -látta, hogy már megengedt az idő, s a jég zajlani, szakadozni kezd. -Kinizsi üldöztetés nélkül vonult Pancsovába, melynek parancsnoka az -én nővérem férje s Barnabás atyja volt. Ott a város lakói, kik -várnagyukra a szigorú fegyelem miatt nehezteltek, tudja Isten mit -súgtak a fülébe, s rég takart gyűlöletét a nyomorult árulkodás -fölszította.</p> -<p>– Isten legyen irgalmas az ő lelkének! – kiáltá nagy -felindulással István úr. Most már emlékszem a rémítő történetre. -Apród koromban hallottam elbeszéltetni. A kegyetlen férfiú azzal -vádolá néném asszony sógorát, hogy rokonával Ali béggel titkon -czimborál, s kezére akarja játszani Pancsovát, s hogy ő azért volt -kénytelen Szendrőt, a béke idején, megtámadni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<p>– Ne legyen poraim számára az anyaföldben egy arasznyi hely is; -beszentelés nélkül, temetetlen heverjen testem a vad állatok -hullájaként, s lelkem ne találja meg a pokol és ég közt az utat, -sőt a vihar közé vegyülve nyögjön, verje fel az alvókat édes -álmaikból, jelenjen meg kísértetként ott, hol a halálmadár az -ablakon besivít, s a megijedt beteg a rossz jóslatra veszíteni -kezdi reményét, és essék vissza minden átok, mit életemben -Kinizsire szórtam, az én ősz fejemre, ha csak egy szó is igaz volt -a sógorom ellen szórt vádból! – szólt Dorka a fájdalom és düh -túlragadtatásával.</p> -<p>Dani bácsi félénken tudakolá: – S mit követett el Kinizsi a -Barnabás diák atyján?</p> -<p>– Kiszemelt csapattal vendégként szált hozzá, s midőn -előintézkedéseit megtevé, levetette az álarczot, a várurat -elfogatá, megsütteté, mint a kost. Azokat pedig, kiket a honárulási -bűnben részeseknek tartott, kényszeríté, hogy husából egyenek – -mondá István úr.</p> -<p>– Talán ez csak mese.</p> -<p>– Öcsém, oly igaz, hogy a krónikába is feljegyezik.</p> -<p>– Zuzmarás Szilveszter-alkony volt, – szólt Dorka, mintha most -is a hideg miatt dideregne. – A kandalló mellett ültünk, én és -atyám – áldás legyen hamvain! – Vidor, majdnem dőrén víg voltam. -Bosszantám őt, hogy előérzetekről beszél, s hogy csodálkozik, mily -kevéssé nyomja szívemet Ali bég szerencsétlen sorsa. Kötekedőleg -említém, <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> hogy Ali bég török hitre tért, s ez -által elszakított minden családi köteléket; rokonomnak tehát nem -ismerhetem el… S ha testvéred férje a mahomed hitet öltené fel, nem -sajnálnád-e, midőn hasonló sorsban részesülne? – kérdé boldogult -atyám oly tekintetet vetve rám, mintha nagy kék szemeivel lelkembe -akart volna nézni. – Istenem! hisz csak hat hét óta házas, s hogy -tagadhatná meg ily hamar azt a vallást, melynek oltára előtt -nejének hűséget és örök szerelmet esküdött – válaszoltam -kikerülőleg, s kezemet atyám vállára tevén, szemébe nevettem a -furcsa kérdés miatt. – Igen, nagyuraim! minden igére, minden -részletre emlékszem e szerencsétlen estéből. Avagy nem kezdik-e -eszembe juttatni a távozó fecskék és darvak; nem figyelmeztet-e rá -a fák fonnyadó levele; nem süvölti-e az őszi szél, midőn nedves -szárnyain hozza az első dért, s nem harsogják-e a folyamon -összeütköző jéghasábok, hogy közeledik azon évfordulat, midőn -atyámmal csendéletünk végperczében a kandalló előtt beszélgettünk: -ő sejtelmes rettegéssel, én badar elfogulatlansággal? Még le sem -vevém válláról kezemet, még meg sem szüntem szemébe nevetni, midőn… -midőn… oh! mentsenek meg kegyelmetek a részletektől!… Anna -sápadtan, mint a halál, átázva mintha a kútból vették volna ki, -fáradságtól lihegve, mintha a rablók vagy az üldöző démonok -sarkában lennének, zilált hajjal és torzvonalakkal, mintha -eszméletét, mint terüt, mely a szaladásban akadályoztatja, ledobta -volna, – Anna, szerencsétlen és <span class="pagenum"><a name= -"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> kétségbeesett Anna, -szobánkba tört, s lábunk előtt össszerogyott.</p> -<p>Dorka a megindulástól legyőzetve elnémult és keresni látszott a -lélekzetet.</p> -<p>– Kedves nénémasszony, ki volt Anna? – kérdé Dániel.</p> -<p>– Térjen magához néném, előbb pihenjen ki, s csak azután -szóljon, – szólt István bácsi, részvéttel szorítván meg a vén nő -kezét.</p> -<p>– Ki volt Anna? A szeretetnek vértanúja, az Istent és műveit -káromló gonoszság martaléka. Ő a Barnabás anyja volt, ki midőn -férjét az emberi alakba bújt ördögök megsütötték, eszét veszíté, s -hóban, esőben, egyedül és gyalog bolyongott, míg egy hű szolgája -várunkhoz közel rátalált, s hozzánk kisérte. S nekünk tőle kellett -a történtekről az első hírt hallanunk!… Hetekig virrasztottam -ágyánál, de bár ápolásom testi egészségét helyre állítá, rémülve -vettük észre, hogy lelkileg beteg marad és hogy viselős. Atyám – -folytatá Dorka töredezett hangon – atyám szelid volt házánál, de -büszke és daczos ellenségeivel szemben. Mihelyt hallá, hogy sógorom -bátyja, ki a Kinizsi jobb keze és czinkosa volt, a meggyilkolt -testvér várát és uradalmát elfoglalta, tüstént fegyvereseket -gyűjtött, rárontott a várra, s abból kivervén a bitorlót, az egész -uradalmat az özvegy és leendő utódja nevében birtokba vevé.</p> -<p>– Úgy kellett tennie, néném asszony! iszólt Dániel úr.</p> -<p>– Másként nem is történhetett volna. A mi <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> nagy -rokonunk Werbőczi a <i>Hármas törvénykönyv</i>ben szintén ezt -rendeli, – tevé hozzá István úr.</p> -<p>– De, folytatá Dorka siránkozó hangon, épen e miatt jutottunk -tönkre. Mert a zsivány nagybátyának, több szomszéd várúrral -kölcsönös örökösödési és védelmi szövetsége volt s azok -összetartván, valóságos sereggel fogták körül a gonoszúl kivégzett -testvér várát, s atyám a védelem minden reményével felhagyva, csak -rendkívüli vitézségének köszönhette, hogy néhányad magával -kimenekült.</p> -<p>– Most már pörbe kellett volna fogni a rablókat – kiáltá hévvel -István bácsi.</p> -<p>– És még azon kívül megnótáztatni – toldá hozzá teljes erélylyel -Dániel.</p> -<p>– Minden máskép történt, nagyuraim! – sóhajtá Dorka száraz -kezével könnyeit törölgetve. – Budán az ország rendjei a -Boldogasszony német egyházában összegyűltek. A gonosz nagybátya s a -vele szövetkezett várurak, midőn Kinizsi a másik párt által -kegyetlenségért vádoltatott, nagy lármával keresztül vivék, hogy a -Barnabás atyja hazaárulónak nyilváníttassék. E mocskos győzelem -szarvat adott ellenségeinknek, s tanácslák, hogy a rablott -uradalmat a véráruló bátya királyi adományozás czíme alatt -biztosítsa magának. Atyámat a kétségbeesés új vállalatra nógatta, -hogy birtokon belűl védhesse a születendő gyermek jogát, s egy -szerencsés – de iszonyú következményü – perczben ismét hatalmába -ejté a várat és uradalmat.</p> -<p>– Temérdek militáris virtussal birt a nénémasszony <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> -tisztelt atyjaura – mondá a daliás jellemü István bácsi.</p> -<p>– De talán mégis a más végén kellett volna megragadni a dolgot. -Én inkább pört javasoltam volna, ámbár tagadhatlanúl nagy volt a -kisértés – jegyzé meg Dániel úr.</p> -<p>– A bátya és czinkosai most már szabadon hagyták őt a birtokban; -s erőszak helyett nagyobb hatalmassági pört indítottak. A megye -karhatalmat küldött ránk, s atyám tiltakozott és ellenszegült. -Ekkor országos erő fogta körül a mi saját várunkat, s atyám a -közbéke megzavarójának, lázítónak, földönfutónak -nyilváníttatott!</p> -<p>– Erről bizonyosan semmit sem tudott a mi nagy rokonunk – -erősíté Dániel.</p> -<p>– Sőt akkor még talán el sem készítette törvénykönyvét – -mentegetőzék István, nehogy a bekövetkezett eseményekben a -Deák-család is közvetőleg bűnrészesnek tartassék.</p> -<p>– Régi dolgokról beszélek, nagyuraim! a midőn még Barnabást a -bölcsőben sem ringattuk. Várunk ostromoltatott, mintha törökök -bírnák. Pedig az nem volt hadviseletre építve, bár kőfala tömör, -kapuja erős vala, s két gömbölyű és kinyúló szögletszobáját -bástyának neveztük. Atyám belátta, hogy legfeljebb két hétig -tarthatjuk, a szerint tette intézkedéseit. Előbb saját kezével ásta -el kincseinket és a könnyen elvihető ékszereken kívül a többi -drágaságokat, azután leöleté lovait s a behajtott barmokat. Kivette -a hordók dongáit s a szerémi legfinomabb bor tócsáját állatok -hullájával, <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> liszttel, beleöntött zsiradékkal -elundokítá. Butorainkat sem kimélte, mert hasznát vehették volna -ellenségei. Midőn már nem volt mit megsemmisítnie, gyöngyeimet s a -könnyebben rejthető ékszereket magamhoz véteté, s éjfélkor egy -titkos kijáraton, melyet én sem ismertem volt, s melyet biztos -cselédeivel kitisztíttatott, távozánk. «Még hajnal szürkület előtt -világítsd ki az épületet, s aztán ha melegetek lesz, tűzzétek ki a -zászlót»: adá a várnagynak utasításul. Nem fogtam jól fel szavainak -értelmét, s aztán a szerencsétlen Anna, kit magunkkal vittünk, elég -gondot adott arra, hogy egyébről sokat ne gondolkozhassam. Gyalog -mentünk a zord időben, míg a fenyegetethetett pontokon túl valánk, -s akkor atyám kis ezüst sípjába fútt, melyre éles fütty adott -választ. Csakhamar szekérzörgést hallék. Egyik haszonbérlőnk fogata -volt. Épen a legsürgetőbb perczben jött; mert már a gyönge és -beteges Anna nem bírt többé menni. Atyám egy vezeték lóra ült; mi a -paraszt kocsiba. Messze, igen messze haladtunk a rengeteg rónán, -midőn hátunk mögött nagy távolban egyszerre verhenyes színt öltött -a még nem is szürkülő láthatár. – A várnagy sietett a szurokba -mártott anyagok meggyujtásával – szólt atyám haragosan. Az -Istenért! mi ég ott – sikolt Anna még inkább reszketve a félelem, -mint az átfázás miatt. – Semmi más, csak a vár, mondá atyám szilaj -nyugalommal. Azért gyujtattam meg, hogy ellenségeink ne tévesszék -el a bejárást, a puszta romokhoz. De te Anna beteg vagy! – -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> A szegény nő görcsös nevetéssel -válaszolt, mely perczenként növekedett és az őrjöngés erősebb -jeleivel vegyült. – Ez a nő nem állja ki a hosszú útat, súgá apám. -Neked ápolni kell őt, míg nekem nem lehet magamat jól ki is -pihenni, ha nem akarom ellenségemet azon diadalra segíteni, hogy -lánczra verve hurczoljanak zsiványlataikért oly törvényszék elébe, -hol a bírák vagy czimboráik megvesztegethetők.</p> -<p>– Akkor a mi nagy rokonunk bizonyosan még nem volt a királyi -udvar birája – szólt Dani bácsi.</p> -<p>– Ha az lett volna is, öcsém! egy fa nem erdő, s egy -tántoríthatlan bíró még nem az igazságszolgáltatás.</p> -<p>– Réges-régi időkről beszélek, nagyuraim! – szólt Dorka -megnyugtatólag, s elbeszélését így folytatá tovább: – Kedves atyám! -rimánkodtam összefogott kezekkel, ne taszítson el magától. Osztozni -akarok veszélyeiben. – Azt, egyetlenem! ha velem maradnál sem -tehetnéd, mert engem börtönbe hurczolnának; téged pedig még a -Kinizsi által kinevezett törvényszék sem tudna vád alá vetni. Aztán -magára hagynád-e boldogtalan nővéredet, az ügyefogyott özvegyet, ki -még most sem bírt magához térni, s inkább halott mint élő?… Ekkor -halkan sugta fülembe a helyet, hol találkozni fogunk, mihelyt Anna -annyira rendbe jön, hogy hosszabb útra képes leend.</p> -<p>Zokogás szakítá félbe a vén asszony beszédét s csak perczek -mulva bírt ismét szóhoz jutni: – <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> Menhelyemből, mely a -legközelebb fekvő helység volt, végre atyám fölkeresésére indultam, -de már csak egy árva csecsemővel; mert Annát a könyörülő Isten -magához szólította. S képzelhetik kegyelmetek, mekkora volt -kétségbeesésem, midőn a találkozásra kijelölt helyen atyámra nem -akadtam s midőn nyomozásaim után hinnem kelle, hogy ott meg sem -fordult.</p> -<p>– Talán csak nem hagyta el nénémasszonyt szándékosan? – kérdé -Dániel úr.</p> -<p>– Fájdalom, úgy látszik. Szegény atyám, bősz ellenségeit -ismerve, alkalmasint nem tartá biztosnak még a mi életünket sem, ha -vele együtt esünk kézbe. Lehet, hogy főleg a viselős Annát félté, -kit, ha a megtámadás közben, egy golyó vagy tőr találna, akkor -örökösödésileg is a rabló testvérre szállna a jogtalan adományozás -mellett birt uradalom. Havak teltek, míg meggyőződtem, hogy atyám -csakugyan kézre került, s hetek folytak, míg azon hírt vevém, hogy -a budai börtönben szenved, s bilincs közt várja itéletét. Nem kell -mondanom, mert nagyuraimék a nélkül is képzelik, hogy arra vettem -utamat. Csikorgó, szikrázó havon vitt a szán a Dunán át, s -Barnabást kezembe fogva, egyenesen a börtönhöz indultam. Midőn a -Boldogasszony német egyháza előtt voltam, fölemeltem a csecsemőt s -rámutattam a toronyra, mondván: – Nézz arra az épületre, árva fiú! -mert a hazugok és rágalmazók ott nyilváníták atyádat hazaárulónak! -A csecsemő sírt, szemét a keresztnek fordítva; pedig tán nem -értheté szavamat, <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> hiszen alig volt féléves… A börtönben -már nem volt atyám! Szegényt a temetőbe kísérték. S kik? A -porkoláb, egy pap, három ministrans s a város legvénebb koldusnője. -S mikor halálozott meg, kérdém a börtönőrtől? Épen Szilveszter -estéjén, kilencz óra körül, s így épen akkor, midőn egy évvel előbb -az őrült Anna szobánkba rohant s mi a kandalló előtt ültünk.</p> -<p>– Csodálatosak a gondviselés útjai! – sohajtá a két Deák -egyszerre.</p> -<p>– Kivált ha megbódíttatnunk vagy bűnbe kell sodortatnunk, mert -akkor ezer véletlen és meglepő szövetkezik buktatásunkra – jegyzé -meg Dorka keserű mosolylyal. – Elpusztított váram átvétele semmi -akadályba nem ütközött, az okozott károk, fáradság és költségek -megtérítése mellett. Ékszereimet pénzzé tettem, s ha az elásott -drágaságokat felfedezem, akkor talán birtokom nem lesz adósságok -által eltemetve: ezt gondolám, s egyezkedtem ellenségeimmel, -vétkesen megfeledkezve Anna koporsójánál tett azon eskümre, hogy -éltem egyedüli czélja családom becsületének visszaállítása s -Barnabás elrablott birtokainak kézrekerítése leend. Tettem ugyan ez -iránt is lépéseket; de midőn a birák és zászlós urak nevetve -kérdezék: hogy én gyönge nő akarom-e Kinizsit legyőzni, s a -Barnabás atyja emlékére nyomott bélyeget egy országgyülés homlokára -sütni? akkor, nagyuraimék! magam is meghökkentem vakmerőségemen, -mintha érezném, hogy veszélyes rajongás vett erőt rajtam. Midőn -haza indultam elpusztult birtokaim <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> átvételére, akkor már -rekkentő nyár volt, s a Boldogasszony egyházának keresztje -sugárzott és vakított, mintha lángba öltözött volna, és íme! -Barnabás, kit épen ölemben tartottam, szemeit a keresztre -függeszté, míg sírásra fakadt s oly erősen csimpolykozott -nyakamhoz, mintha rettegne, félelmében menedéket és védelmet -keresne.</p> -<p>– Bizonyosan, nénémasszony! a fény sértette szemét, – szólt -Dániel úr.</p> -<p>Dorka kétkedőleg csóválta fejét, s aztán folytatá; – Csak a -midőn váram kapuján bementem, akkor vettem észre a roppant -pusztítást, melyet részint atyám sivár gyűlölete, részint -ellenségei rosszakarata idézett elő. Nemcsak az egész fedél -leégett, de a hulló gerendák néhol betörték a bolthajtást is. -Ajtók, ablakok s minden butor össze volt rombolva. A nedv áthatolt -a falakon, s zöld penészszel hálózta be a repedt és porló -vakolatokat. Fönn egész növényzet támadt mohákból s burjánokból és -az esőtől rohadt padlazaton patkányok nyargaltak s rejtekéből -fölijedt a denevér; míg a bástyaromok közt fészkelő vércsék szintén -boszankodni kezdettek a megzavart csend miatt, s vijjongva -röpkedtek a légben. Senki sem tartá méltónak az elhagyott épületben -lakni, egy rablóbandán kívül, mely az üldözés elől a dögvészes gőzű -pinczeboltokban rejtezkedett, s csak néhány hete került a hajduk -kezébe. A kandalló, hol husz évvel előbb nyugalmas életünk -történetét bevégeztük, s honnan az ádáz sors új pályára ragadott… a -kandalló oly ép volt, mint midőn elhagytuk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> Egyedül -ez nem szenvedett a közrombolás alatt. S engem annyi fájdalmas -emlék vont hozzá, hogy a várt düledezni hagytam, s csak a kandalló -termét egy kis mellékszobával tekintettem lakásomnak. És nagyuraim! -ebből eredt minden későbbi szerencsétlenségem.</p> -<p>– Tán a kandalló alá volt aknázva, mint a fortificatióknál -gyakran megtörténik? – tudakolá István úr.</p> -<p>– Bár úgy lett volna! – sohajta Dorka. Bár az a tűz, melyet -esténként fölszítottam, a légbe röpített volna! De a száraz -fahasábok kedélyesen pattogtak, s oly vonzó és melegítő világítást -terjesztettek körülem, hogy lehetetlen volt tőlük megválni, s már -régtől kezdve folyvást vágytam azon pillanatra, ha beéjjeledik, s -Anna csecsemőjét elaltatva, a gyertyákat kiolthatom, és a kandalló -mellé ülvén, hajnalszürkületig merenghetek, szememet a lángokra -függesztve, a hamuvá égetett multon, a vesztett boldogságon. Ime, -nagyuraim! végre a pattogó hasábok beszédbe eredtek velem és én -megértettem meséiket s tanácsaikat. Elmondák az ifjú házaspár -boldogságát, midőn a vadászat, a lovaglás, a táncz és más zajos -mulatságok után, csak magokra ültek a kandalló mellett, és a szív a -szívhez, ajk az ajkhoz oly közel jutva, esküvének, hogy nincs az -életnek valódi öröme a viszonzott szerelmen kívül. Oh! és e -szerelemnek nem volt záloga, s a menyasszonyi ágy mellett nem -ringott a bölcső! A férj fiatal korában halt meg, s az özvegy – -mint a lobogó bükkhasábok szemére <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> vetették – most oly -ridegnek, oly barátságtalannak tartotta a kandallót, hogy ritkán -közeledik hozzá. S csoda-e, ha ekkor a mellőzött pest tüze -sustorékolt, mintha nyers fából gerjedne, s oly csípős füstöt -támaszta, hogy a férjetlen nő szeme könnyezett, mintha csakugyan -sírt volna. Négy év kelle ahhoz, míg a kandalló régi becsét újra -visszanyerte, s vidám lángokkal világított a nevető arczokra. S ez -épen Szilveszter-éjen volt, midőn Anna magával hozta a -szerencsétlenséget, s a gyalázat hírét. – Nagyuraimék! ezeket mondá -nekem s napról-napra a kandalló és a tűz suttogó nyelve a késő éj -óráiban tudakozni látszott tőlem: mit tettem azóta? S én -elbeszéltem az éjnek, míg künn a szél süvöltött s verdeste a -hópillékkel ablakaimat, és elbeszéltem a bátorító melegnek, mely a -kandallóból sütött rám: hogy azóta Anna koporsójánál esküvel -fogadtam föl, hogy minden vagyonomat családunk becsületének -helyreállítására fogom áldozni, hogy azóta atyámat vesztettem el -épen Szilveszter-estéjén… Talán nem teljesítéd esküdet? kérdezék -erre a lármás hasábok, s megint lódíták a füstöt szemem felé. -Fölkeltem, de valami titkos erő, egy sajátszerű neme a bűvöletnek -vont hozzájok, felelnem, válaszolnom, sírnom kellett egész -virradatig. Másnap a kis szobába zárkóztam, hogy ellentálljak a -kísértetnek, de nem tudtam aludni, s minden idegemben tombolni -éreztem a lázat. Mért daczoljak a végzetes erővel, gondolám, s a -következő alkonyon a szokottnál korábban fektetve le Barnabást, -ismét üldözőmnek, a <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> kandallónak elébe ültem. Hosszas és -rettenetes lehetett társalgásunk, de én arra már nem emlékszem, s -csak azt tudom, hogy reggel cselédeim a földről emeltek föl és -ágyba vittek. – Micsoda nap van ma? kérdezém. Uj év, nagyságos -asszonyom! tegnap volt Szilveszter éje, válaszolták. Sokáig sírtam, -zokogtam, de íme! aztán egyszerre megkönnyültem, mintha látatlan -kéz vette volna le rólam a kór súlyát. Igaz, hogy újra szentül -felfogadám: utolsó filléremmel visszaszerezni családom becsületét -és ellenségeink gyűlöletére oktatni Barnabást. Emlékeztetésül -Szilveszter-éj előtt mindig meglátogat betegségem, s az új évvel -búcsút vesz tőlem, hogy midőn órája üt, visszatérjen.</p> -<p>– Talán az orvosok, ha nénémasszony rosszúllétének okát -megtudnák, segíthetnének rajta – szólt Dániel úr.</p> -<p>– Én mint régi ember, ki őseim hitéhez és szokásaihoz -ragaszkodom, azt sem tartanám megvetendőnek, ha kegyelmed valamely -csodatevő kép búcsúhelyére vándorolna, s a szükséges imát és -penitentiát pontosan és töredékeny szívvel leróná – mondá István -bácsi mélyen elmerült arczczal.</p> -<p>– Magam is sokat remélek a búcsújárástól; de előbb Barnabást -kell megtalálnom – sóhajtá Dorka s azzal folytatá elbeszélését. – -Képzelhetik, nagyuraimék! hogy a legnagyobb szigorral teljesítém -eskümet. Minden jövedelmemet az ügyvédeknek adtam, elzálogosított -ékszereim árát a hatalmas birákhoz hordottam; s minthogy atyám -elfeledé a rejtett kincs helyét nekem megmondani, az egész -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> várt és kertjét fölástam; de -hasztalanul. Lakásom csupa kútakból, kőfejtésekből és -földhányásokból látszott állani. Mind hiában! Csak azt értem el -vele, hogy a gazdaság folytatására nem maradt napszám és pénz. -Ekkor mondák, hogy sok oklevelet és vallomást szerezzek össze s -nemcsak Kinizsi Pál különféle kegyetlenségeiről és a -vagyonbitorlónak, ki adományozást nyert, számos bűneiről; hanem -Anna férjének teljes ártatlanságáról is. Tanácsolák, bizonyítsam -be, hogy Barnabás a nyársra húzott embernek valóságos fia; nem -pedig felvett gyerek, a mint nagybátyja állítja. Én részint -egyenként adtam el földeimet; részint birtokomat adósságokkal -terhelém. De az óriás pör nem akart helyéből kimozdulni, vagy oly -fordulatokat vett, hogy megint oda kanyarodott vissza, hol -eredetileg volt. Az urak pedig, ha az utczán láttak engemet, -nevetve mutattak rám s mondák: Ime! ez a kicsiny asszony akarja a -nagy Kinizsit megbuktatni! Voltak olyanok is, kik mosolyogva súgták -egymásnak: – Ez a szerencsétlen Csapi Andrásné maholnap tönkre jut -egy rögeszme miatt; pedig szép vagyona volt, s arcza is még elég -csinos arra, hogy közülünk egy férjre tegyen szert, és azon töltse -ki pörlekedési vágyát, mi ily módon kevesebbe kerülne; mert csak -szóbeli eljárás volna, s ügyvédek nélkül találna remediumokra, sőt -ha szükség, akárhányszor novizáltathatnék… Nagyuraim! lassanként -méreggel telt el szívem a világ iránt, mely az igazságtalanságot -nem orvoslá, s a panaszt, hogy elnémíthassa, kigúnyolta. Én midőn -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> szegénynyé lettem, azt vevém észre, -miként ellenségeim helyett általában az embereket kezdem gyűlölni. -Csak az volt egyedüli vigasztalásom, hogy a boszuló Isten egy -szörnyű betegség által akkor tette Kinizsit némává, midőn a pénz -hiánya miatt őt többé nem vádolhattam, s akkor került váram romja -idegen kézbe, midőn Barnabás nagybátyjának várait a törökök úgy -földúlták, hogy kő kövön nem maradt. Ez a kettős istenitélet -megrendíté keblemet, s megint fogékonynyá tette a szelidebb -benyomásokra; de már ekkor, fájdalom, a Barnabás jellemén nehéz -volt változtatni. Fájdalom! ő tőlem dajkamesék helyett csak atyja -meggyilkoltatásának és anyja szenvedéseinek történetét hallotta, -elbeszélve, eldalolva. Ha nem tudott aludni, rémek helyett, kik a -rossz gyermekeket elviszik, Kinizsivel, a nagybátyjával, a rabló -főurakkal s az igazságtalan birákkal ijesztgettem. Ha neve- és -születésnapjára ajándékot vettem neki, azok a meggyaláztatást és -ármányt iszonyú kegyetlenséggel visszatorló képek voltak. Ha -oktatni akartam, a bosszúállást, ha az emberekkel bánásra szoktatni -igyekeztem, a megvetést és lenézést oltottam szívébe.</p> -<p>– Ez iszonyú túlzás volt nénémasszony! – szólt Dániel.</p> -<p>– S merem állítani roppant bűn – toldá hozzá István.</p> -<p>– Meg is lakoltam érette, nagyuraim! mert a mihez nyúltam, semmi -sem sikerült, kivévén Barnabás elrontását; s mert végtére is az -embereknek, kiket gyűlöltem, alamizsnájára szorultam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> De -Isten bizonyságom! hogy undok vétkeim a szeretetből eredtek, s hogy -Barnabásért, midőn lelkét veszítém el, meghalni, darabokra -szakíttatni és széttapostatni kész lettem volna. Hogy ő észbeteg -anyjától a születéssel együtt az őrjöngésből is részt kapott, s -hogy hóbortos képzelődése különben is a féktelenség és sivár tervek -felé ragadta: ezt én csak később vettem észre; de ha előbb tudom is -meg, érzem, hogy még sem változtattam volna nevelésén. Midőn mint -gyerek a gyerekekkel játszott, és a sertés-tort adták elő, kis -szolgáját szalmával betakarta s valósággal rágyujtá azt; midőn -háborút indítottak két kis csapatra oszolva, az ellentábor minden -tagját azután is ellenségének tekinté, s nyiltan és alattomban -üldözte. Azonban a mit ő vétett, azt tanulótársai busásan -visszatorolták. Midőn tudniillik vagyonom nagy része már föl volt -áldozva s egyik kis városból a másikba vonultam, hogy a költséget -kimélve takaríthassak meg valami táplálékot óriás és kielégíthetlen -gyomrú perem számára: családom történetének híre mindig velem -együtt vonult be a jámbor polgárok közé, s néhány napig részvétet -gerjesztett irántunk. Csak a gyerekek voltak állandó ellentégeink, -s a mely iskolában Barnabás megjelent, a legszelidebb tanuló is -megannyi kis ördöggé változott át. – Ennek az apját sütötték meg -nyárson! kiabálták nevetve, kötekedve az utczán, az ablakokból ki, -sőt az iskolamester előtt is. S mentül szigorúabban valának -büntetve, annál inkább összetartottak Barnabás ellen, s ha meg nem -verhették, <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> kövekkel dobálták, ruháját besározták, -és kénytelen voltam az iskolából kivenni őt, s hogy neveltethessem, -más városba vonulni. Pöröm felhagyásával megszünt árnyékként -követni családunk szerencsétlenségének története. De mit használt -ez? Barnabás már elég erős, elég izmos volt arra, hogy számos -magánál gyöngébbre találjon, s azokon töltse mindenre kiterjedő -boszúját. Midőn, fegyverrel bánni nem tudván, nyers ereje czélhoz -nem vezetett volna, cselt gondolt ki, alattomossággal pótola -fogyatkozásait, s a számtól és ruházatomtól is el kelle mindent -vonnom, hogy az általa okozott kárt és szenvedéseket -megtéríthessem, vagy őt a fogságból kiszabadíthassam. Mily boldog -valék, midőn egészen koldussá lettem; mert védetlen helyzetben, s -az elhagyatásban szövetségesekre találtam, hogy a mit Barnabás -jellemében évek óta rontottam, legalább egy részben -helyrehozhassam! Lassú, nehéz, sok visszaesésekkel járó és soha be -nem fejezhető munka volt ez, melyben a legnagyobb hálával -nagyuraimékon kívül a minoritáknak tartozom, kik, a mit oktatással -nem érhettek el, elősegéllék fegyelemmel, foglalkoztatással, kevés -eledellel, sok imádkoztatással és főként azzal, hogy a világgal -majd minden érintkezéstől elszigetelték. Oh! bár ne kivántam volna, -hogy néha meglátogasson! Oh! bár teljesíthettem vala azt, mit -fölfogadtam, hogy tudniillik halottnak tekintem őt, s könnyezek, -imádkozom érette, a nélkül, hogy vele beszéllenék.</p> -<p>– Arra, nénémasszony, ércz szív kellett volna – mond Dániel. -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p>– Azt kigondolni rajongás, végrehajtani kegyetlenség lett volna, -– toldá meg öcscse szavait Pista bácsi.</p> -<p>– De legalább kikerültem volna, hogy Dorát lássa, és Elemért -gyűlölje.</p> -<p>– S mit? Ő csakugyan gyűlölte Elemért? – kérdé István úr.</p> -<p>– Gyűlölte, midőn először látta, s minden találkozással sokat -sülyedt vissza a régi természetébe – válaszolá Dorka, csüggedten -eresztve fejét melléig.</p> -<p>– Már pedig ez nagy baj, nagy kellemetlenség.</p> -<p>– Több mint kellemetlenség, öcsém! valódi veszély.</p> -<p>– Az igaz, bátyám, ők egybekoczczanhatnak.</p> -<p>– De öcsém! még kardot is vonhatnak egymásra.</p> -<p>– Talán csak Elemérnek lesz esze.</p> -<p>– S ha elkapatná is magát a haragtól, Barnabás meg fogja -gondolni, hogy Elemér híres vívó, míg ő a fegyverforgatáshoz nem -ért.</p> -<p>– A szent Isten szerelméért! – kiáltá Dorka, talán csak mégsem -történhetik meg, hogy unokaöcsém Elemérrel találkozzék. Hisz oly -széles a világ, annyi út visz Budára, annyi ezer ember él a -táborban, annyi zászló alá vannak osztva, annyi különböző ponton -küzdenek, hogy a sátán különös cselszövénye nélkül Barnabás és -Elemér egymás mellé nem kerülhetnek. Oh, e találkozás borzasztó -volna. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>– Ne féljen, nénémasszony! Elemér nagylelkü, – csitítá Dániel a -rívó Dorkát.</p> -<p>– Ő nem fogja kardját Barnabás mellébe szúrni – erősítette -István.</p> -<p>– De Barnabás engesztelhetetlen. Megölheti Elemért, midőn -imádkozik, midőn alszik, midőn beteg, vagy, midőn őt védelmezve, -siklott el. Ha oly helyen találkoznék vele, hol az élet olcsó, s az -egyes sorsa a közveszély miatt majd senkit sem érdekel: oh, akkor a -nap mindent látó szeme, vagy a hold sápadt és reszkető arcza rémítő -bűn titkába avattatnék be. Térdeim reszketnek, nagyuraimék! fejem -szédül… De úgy-e, kegyelmetek csak tréfát űznek a szegény vén -asszonynyal, midőn nem hazudtolják meg azon lehetséget, hogy Elemér -Barnabással együtt van?</p> -<p>István és Dániel, míg Dorka beszélt, nyugtalanul topogtak a -szobában, s képök változásából belküzdelmeik egész története -olvasható volt. Azonban Dorka nem akart hinni az arczvonások néma -nyilatkozatának, s választ sürgetett, elkékült ajakkal és lázas -mohósággal.</p> -<p>– Mi tagadás, a hírnök alkalmasint őt látta Elemérrel a -szilágycsehi vendéglőben – szólt Dániel magán erőt véve.</p> -<p>– Alkalmasint Barnabás volt, kit a hírnök jelenlétében Elemér -tollal kínált, hogy levelet írjon, de nem akart, – mondá ugyanekkor -István úr, kibontakozva elfogultságából.</p> -<p>– Mennybeli szent atyám, könyörülj rajtunk! – imádkozott most -Dorka összekulcsolt kezekkel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>Valaki zörgetett az ajtón.</p> -<p>A vén asszony hangja elakadt, csak nyelve és ajkai mozogtak.</p> -<p>– Atyusék itt vannak?</p> -<p>Mély csend.</p> -<p>– Nyissák ki az ajtót, kérem! valami fontosat akarok -mondani.</p> -<p>– Várj, leányom, egy kevéssé! – szólt az apa.</p> -<p>– Szedje össze magát nénémasszony, – nógatta Dorkát István -úr.</p> -<p>– Nagy szerencsétlenség történt, bocsássanak be – sürgeté -Dora.</p> -<p>– Nyitom kedvesem! Mit nem kell még hallanunk? Nyitom! – mondá -az apa a reteszt hátra huzogatva.</p> -<p>– Mutasson, nénémasszony, férfias jellemet, s ne áruljon el -minket – sugdosott Dorka fülébe Pista bácsi.</p> -<p>Ekkor sebten belép Dora, de midőn Dorkát meglátja, visszahökken, -s márványszoborként áll mozdulatlanul, némán.</p> -<p>– Mi történt gyermekem?</p> -<p>– Szólj angyalom!</p> -<p>A leány némi küzdelem után eltökélve lőn s nyugodtan, majdnem -hidegen mondá: – A vén lantos, kivel Flórián atyánál találkoztunk, -meglátogatott, és ezért késtem, nem pedig az átköltözködés miatt. Ő -a királyné udvarába akar utazni.</p> -<p>– És segélyezésre van szüksége, úgy-e? Adunk szivesen, a -mennyire csak szegénységünktől kitelik – szólt az atya -könnyebbülten. <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>– Nem szükség. Adtam én már neki. De ő épen akkor szökött meg -Budáról, midőn a várost a janicsárok elfoglalták és látta, hogy -török fogságba vittek két katonát s a mint termetöket s arcokat -nekem leírta, úgy hiszem az egyik… Elemér volt, és a másik… -Barnabás.</p> -<p>Akkora lélekerejével bírt Dora, hogy csak a Barnabás nevének -említésekor tört ki zokogásba.</p> -<p>– Bravo!</p> -<p>– Ezt már szeretjük.</p> -<p>Ily kiáltások közt tomboltak az öreg urak előre hátra, s aztán -az egyik Dorkát, a másik Dorát csókolta meg, és akkor -megfordították a sort, s kiki azt csókolá meg, a kinek a szilaj -öröm közt nem ad vala elsőséget.</p> -<p>A leány borzadozni kezdett, félvén, nehogy az atyusék elméjében -valami bomlás történt legyen.</p> -<p>– A derék janicsárok! a vitéz janicsárok! De jól tették, hogy -elfogták őket. Legalább gondosan őrzendik martalékukat s mi -készpénzen kiválthatjuk! Holla! ma e botor szökevényeknek -egészségeért iszunk, s azután kiváltjuk, ha várunk odavesz is. -Nénémasszony más kolostorba viszi Barnabást, s minden jól üt ki. A -nagy Werbőczi iránt szintén lefizethetjük tiszteletbeli -tartozásunkat. Csak képzeld, Dorám! a roppant férfiu, a mi -rokonunk, zsidóbiróvá lett. Lába helyett feje lágyán jár ezentúl a -világ, de ne említsünk kellemetlen dolgokat. Éljenek a becsületes -janicsárok, kik helyreütik hibáinkat, mert a kiket kábán a világba -szétszórtunk, <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> azokat letartóztatták, hogy nekünk -pontosan visszaszolgáltathassák.</p> -<p>Dora sajátságosnak találta az atyusék beszédét, de szive mégis -könnyebbűlni kezdett.</p> -<p>Remélt, azonban öröm nélkül, s kedélye oly ellentétes volt, mint -a láthatár, midőn sugárzik a nap és permetez az eső.</p> -<p class="center">*</p> -<p>E jelenet után Dora megfejthetetlen dolgokat szemlélt, s -naponként kirívóbb alakban.</p> -<p>Dorka nénét, minden tiltakozásai mellet az asztal fejére -ültették, egy hatalmas karszékbe.</p> -<p>A várnagy, mint kivételes esetekben szokás volt, szintén részt -vesz az úri ebédeken, s az asztal végén állandó helyet nyer.</p> -<p>A házszentelés ünnepe pohárürítések nélkül, s falusi -egyszerűséggel folyt le.</p> -<p>Aztán hosszas és titkos tanácskozások tartattak a refectoriumban -a várnagy, Dorka és Flórián atya jelenlétében.</p> -<p>Csakhamar a fegyvertár szekerekre rakatott s Deésre és -Kolozsvárra vándorolt. Az ökrök, tehenek és lovak fölött szigorú -mustra tartatott, s a Dani bácsi díszparipáján kezdve a czímeres -ökörig majd minden barom fogyakozással teljesnek találtatván, arra -itéltetett, hogy más gazda jászlánál egye a drága kosztot. Némely -rokonnal és szomszéddal, a ki nem eresztett zálog és határosztály -miatt régi pör folyt. Ez urak rendre megjelentek <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> -Deákéknál, s kivánságuk szerint sikerült egyezkedést kötni. Az -uradalomhoz tartozó erdőségekből nagy darab kebeleztetett ki, hogy -ne kelljen többé egy kézügyben nem eső birtokkal kinlódni.</p> -<p>Dani és István bácsi elővették a nyugalmazott és megvedlett régi -bőrszekrényeket, s jól kitömve záros helyekre rakosgatták.</p> -<p>Ennyi fáradság után beállott a szombatnap, melyben Isten -jóvoltából megpihenhettek, még pedig a refectoriumban és telt -kancsóknál.</p> -<p>De az asztalra hordott száraz sütemények nem voltak igazi -korcsolyái a bornak. A kupák lassan ürültek, s előbb István bácsi -szeméből gördült le egy nagy könnycsepp, azután Dani bácsi kezdi -törülgetni szemét, s Dorka szégyelvén gyengeségét, fölkelt és -kibiczegett a refectoriumból.</p> -<p>– Nem állom ki, öcsémuram! nem állom ki! – sóhajtá István, de, -hogy mit nem áll ki, arról mélyen hallgatott.</p> -<p>– Nyugodjék meg, urambátyám! az Isten akaratján és saját -választásán – szólt Dániel, szaporán hullatva könnyeit.</p> -<p>– Könnyű neked, öcsém!</p> -<p>– Csak oly könnyű urambátyám, mint a kinek hátára malomkövet -raktak – ümmegetett Dániel.</p> -<p>– Miért mondod Dorát malomkőnek? – pattant fel Pista bácsi.</p> -<p>– Nem ő a malomkő… hisz! kegyelmed tudja, mit értek én.</p> -<p>Rejtelmes hallgatás következett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>A várnagy idején látta csillapító szavakkal lépni föl. Ő -nagysága, ki nádorispán is volt, zsidóbirává neveztetett ki s még -sem halt bele. Ime, egy nagy példa. Szőkefalvi Deák Boldizsár -uramat, ezelőtt két századdal Miklós szentszéki követ átok alá -fogta a Venczeslaushoz szításért s még sem halt meg e miatt. Ime, a -másik nagy példa. Szőkefalvi Deák László, a jeruzsálemi András -korában, földönfutóvá lévén, vezeklés végett gyalog ment -Jeruzsálembe, s még sem halt meg. Ime, a harmadik példa. S hogy -magamra térjek, kegyelmed István nagyuram, tőlem a hetvenkét éves -aggastyántól elveszi a vár kulcsát, hogy a kaput maga nyitogassa. -De én azért még sem fogok meghalni. Ime, a negyedik, bár nem nagy -példa. Merítsen tehát kegyelmed is erőt, s ha már fogadása tartja, -álljuk ki a sarat.</p> -<p>Ez ékes beszédre nem István, hanem Dániel úr kezdett zokogni. – -Cseréljük meg bátyám! a helyzetet – szólt áldozatkészséggel. – -Legyen az enyim a kulcs; tied az út.</p> -<p>– Megbántasz ily ajánlgatásokkal. Bizony lelkemet sérted vele – -válaszolta István szigorú hangon. Ekkor Dorához fordulva mondá: – -Eredj leányom! még ma rakd össze ruháidat, a többi szükségesekkel -együtt, hogy minden percz az útra készen találjon.</p> -<p>– S hová kell mennem? – kérdé.</p> -<p>– Az nem a te dolgod, kis selma! de ne félj a töröktől. A maga -helyén és idejében atyád majd hozat a nagy Werbőczitől salvus -conductust. Igaz, <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> hogy ő most csak zsidóbiró; de ennyit -mégis kieszközölhet.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Másod napon Dániel úr, Dora, Dorka és főfő cselédi minőségben a -hírnök, utra indultak; míg ellenben Flórián atya előljárójától -engedélyt nyert a várba költözésre.</p> -<p>A bucsú fájdalmas perczeit nem írjuk le.</p> -<p>Midőn a kis karaván azon ponthoz érkezett, hol az út balra -fordul és a vár a szem elől eltünik, Dániel nagy erőlködéssel -felemelkedett a kocsiból és visszatekintett.</p> -<p>Dora, ki elől ült, látta, hogy a dobogót fölvonják és a kapu -becsukatik.</p> -<p>– Vége István bátyámnak, – zokogá Dániel, leereszkedve az -ülésbe. Szegény, fogadást tett, hogy míg vissza nem térünk, -egyetlen vendégnek sem nyit kaput.</p> -<p>– S miért nem akadályoztatta meg, atyus? – tudakolá Dora -ijedten.</p> -<p>– Lehetetlen volt kedvesem! de ez még nem is a fő baj. Csak az ő -részére eső bort is ne igérte volna Flórián paternek!</p> -<h3>VII.</h3> -<p>Turgovics sötét nézeteit, melyekkel Werbőczit folyvást -kedvetleníté, vas következetességgel igazolták a tények. Minden nap -új bizonyítékokkal czáfolta meg azon reményt, hogy a török -hódoltságban <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> a magyar magánjog, a magyar -büntetőtörvény és pörfolyam föntartható lehessen.</p> -<div class="figcenter" style="width: 391px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"Dániel nagy erőlködéssel fölemelkedett a kocsiból és visszatekintett." -title= -"Dániel nagy erőlködéssel fölemelkedett a kocsiból és visszatekintett." /></a> -<p class="caption">Dániel nagy erőlködéssel fölemelkedett a -kocsiból és visszatekintett.</p> -</div> -<p>A szultán rendeleténél fogva Werbőczi az egész tartomány -főbirája volt, és Zulkifar, a tudós mudderi, csak a budai mohamedán -őrség közt támadt pörpatvart intézte volna el.</p> -<p>De a gyakorlati élet megfordítá a helyzetet, s tettleg Zulkifar -lett a tartomány főbirájává és Werbőczinek oly szerep jutott, -melyet a falujegyző és a járásbiró is elvihetett volna.</p> -<p>Buda városában az igen egyszerű örökösödési ügyek, a boltnyitási -szabadalom, a korcsmák és mészárszékek miatt támadt viták valának -azon tárgyak, melyeket a nagy magyar jogtudós körülbelül szabadon -intézhetett el.</p> -<p>Már a többiekben éles összeütközései voltak Zulkifarral, ki, -mint Werbőczi, szintén a királyi udvarban szolgáltatott igazságot. -Ha egy török a keresztyén ellen csínt követett el, vagy ha a -keresztyén bántotta meg a törököt: menten előlépett Zulkifar, s -hivatkozván a kánunokból (török törvényekből) vagy a divánira (a -hatósági rendeletekre), vagy a serire (a Korán parancsaira), körmei -közé ragadta a bűnöst, s onnan, bármint is tiltakozott Werbőczi, -soha ki nem bocsátotta. Ha a pék rossz kenyeret sütött, vagy a -szatócs és hentes hamis mértéket használt, akkor Zulkifar magához -hurczoltatá a vádolt egyént, s akár keresztyén volt, akár nem, a -<i>Hármas könyv</i>vel össze nem hangzó módon a talpára verette az -ütlegeket, azt állítván, hogy az ily fajtájú kihágások az őrizet és -a városi <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> hatóság közös kérdései, miután a gyaur -polgár s az igazhítű katonaság egyformán szenved általok. Ha a -keresztyén férj többé a nejével ki nem jöhetett, jelenté -Werbőczinél, hogy válópört akat indítani; ekkor a lelkiismeretes -magyar jogtudós a kanonokból magyarázta meg, hogy a papiszéken és -mily módon indítsa meg keresetét; vagy ha az eset nem volt válópör -tárgya, akkor béketűrésre és a nővel kiegyezkedésre inté őt. A férj -azonban pörleni a papi törvényszékhez nem mehetett, mert az más -tartományban itélt, és az út a sok költségen kívül, még több -életveszélylyel volt összekötve; a feleségét azonban nem akarta a -házánál tartani, tudván, hogy ezért feleletre nem vonathatik, -minthogy a városban a nagy zavar miatt még a plébánus sem vala -található. Zulkifar értesülvén a dologról, a kanonok helyett a -kanunokból megmagyarázta, hogy bocsássa szárnyára feleségét, s -vásároljon helyette jobbat. Werbőczi az új nőt gyalázatos -személynek tartotta, ki tilos viszonyt folytat; de Zulkifar a -seriből ellenkezőt bizonyított be és a magyar jogtudósnak hátrálni -kellett azon politikai tekintetből, ne hogy szigora által a bűnöst -a keresztyén hitről áttérésre kényszerítse.</p> -<p>Zulkifar gőgös és a török természet ellenére vitatkozó egyén -volt; Werbőczi pedig önérző és heves vérmérsékű, s a két főbiró -egymást kiválólag tudatlannak és nyeglének hitte. Meg kellett -vallani, hogy saját szempontuk szerint volt is némileg igazok. Mert -Werbőczi szintoly keveset értett Zulkifar jogrendszeréhez, mint -Zulkifar a Pandectához, <span class="pagenum"><a name="Page_204" -id="Page_204">-204-</a></span> a Nagy Károly capitulárejához, a -magyar királyok decretumaihoz, a <i>Hármas törvénykönyv</i>höz, s -mind azon forrásokhoz, melyekből Werbőczi gazdag ismereteit meríté. -Ingerültségöket növelé az a körülmény, hogy hosszasan szerettek -nyilatkozni, s egyik a másik nyelvét nem tudván, várakozniok -kellett, míg a budai főbasa csauza Werbőczinek a Zulkifar, és -Elemér Zulkifarnak a Werbőczi érveit megmagyarázza. Mind a két -főbiró pedig részint a lenéző modor, részint pedig az egymásra -szórt mérges tekintetek miatt, többnyire sokkal sértőbbnek képzelte -versenytársa ellenvetéseit, mint a hogy az a tolmácsolás után ütött -ki. A budai főbasa, ki mint renegát Werbőczivel szemben némi -átallást érze, örvendett e czivódásokon; mert félszegnek tekinté -Szolimán császár intézkedéseit, s tényekkel akará bebizonyítani, -mennyire tarthatatlan Werbőczi helyzete, s mennyire gátolja az új -tartomány czélszerű átalakítását. A főbasa éles elméje azon -gondolattal is sokat foglalkozott, hogy Lufti és Rustan basa -tulajdonkép az ő buktatására tervezték a hires államférfiu Budán -marasztalását, s hogy a szultán előtt még mindig nagy tekintélyben -álló Werbőczi, a törökül tökéletesen értő Elemér segítségével igen -veszélyes ellenséggé válhatik, ki ha hamar nem viseltetik el, még -rajtok mindnyájokon felül fog kerekedni. A mily buzgón csökkentette -tehát Budán Zulkifar Werbőczi biráskodási jogkörét, szintoly -mértékben hatott a főbasa politikai intézkedések által arra, hogy a -vidékből mentül kevesebb pör kerülhessen a magyar főbiró -törvényszéke <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> elébe. Az új török tartományban maradt -csekély számú nagy földbirtokosokat üldözé és kiköltözködésre -kényszeríté. Védelmi czélokból és azon elvből, hogy a hódított -tartomány a hódítóé, a földesurak jobbágyát s megürült vagy -elfoglalt majorság-birtokait kilidzsekké, azaz kardhűbérekké -alakította át, melyekért a török tulajdonosok határozott számú -lovas katonák kiállítására voltak kötelezve. Ezek ősi szokás -szerint magok hajtották fel saját magok számára az adót, abból -fizették a kiállítandó katonákat, a földmíveléssel nem törődtek, a -jobbágyok panaszait belátásuk szerint intézték el, s a főbb -bűnösöket összefogdosván, falkánként küldözték Werbőczi helyett -Zulkifarhoz, a ki a sok munka miatt birái számát folyvást -szaporítá; míg Werbőczi Turgovicsnak s János diáknak sem tudott -volna elég dolgot adni. Ehhez járult még, hogy a budai főbasa a -városokat és nagyobb helységeket rendre császári birtokká emelte, -hogy teljes önállósággal intézzék belügyeiket; kivévén azon -eseteket, midőn a kerületi parancsnok – a szandzsákbég – a közügyre -vagy saját zsebére nézve hasznosnak tartotta a közbe vegyülést. -Werbőczi hathatósan tiltakozott jogkörének ily megnyirbálásai -ellen; de a síma modorú főbasa azzal mentegetődzött, hogy ez az új -szervezésből foly s tőle, ki a szultán kegyelméből egy hódított -tartomány igazgatójává neveztetett, nem lehet követelni, hogy más -formák szerint rendezze a kormányzatot, mint a minő a többi -hódított tartományoké. <span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<p>– Nagyságod túlmegy jogkörén, s azon nemzet iránti gyűlöletből, -melynek egykor tagja volt, a szultán intézkedéseit kijátszsza vagy -fölforgatja – szólt indulatosan Werbőczi.</p> -<p>– Jól tudom, hogy nagyságod e szempontból készít ellenem -fölterjesztést – válaszolá a főbasa gúnyosan mosolyogva.</p> -<p>Werbőczi megdöbbent, hallván, hogy ellensége ügyes kémjei által -erről is értesítve van; de polgári bátorsága, mely a katonai -vitézséggel tökéletesen egyenlő volt erélyben és határozottságban, -hamar győzedelmeskedett elfogultságán.</p> -<p>– Igaz, nagyságos uram! én egy fölterjesztésen dolgozom. Azonban -az nincs egyének ellen intézve; mert még mostani helyzetemben is -nem könnyen szállhatnék le odáig, hol a dolog helyett személyeket -kellene följelentenem. Az ily foglalatosságot csekélyebb rangúak -szokták űzni, még nagyságod udvarában is.</p> -<p>– Megvallom, nálam oly tekintélyes urak űzik ezt, mint a minő -nagysádnál például Komjáthi Elemér, a még fiatal, de nagy befolyású -titkár – jegyzé meg a főbasa.</p> -<p>– Reméllem, nagysád nem fogja tűrni, hogy stambuli levelezői -hazafiságomat kétségbe vonják, s a török főméltóságokat úgy -értesítsék, mintha én is a mostani jogtalan és tarthatatlan -helyzetet pártolni tudnám.</p> -<p>– Alig hihetem, szólt a főbasa, hogy udvaromban oly -tapasztalatlan egyének létezhessenek, kik nagyságod eljárásait e -szempontból foghatnák föl. <span class="pagenum"><a name="Page_207" -id="Page_207">-207-</a></span> Ellenben attól tartok, nehogy -közülök többen úgy vélekedjenek, mintha a helyzet nehézségeinek -egyedüli oka Werbőczi István volna.</p> -<p>– Kegyelmességed, kormányzó úr! csakugyan tartana ettől? – kérdé -Werbőczi különös hangnyomatot ejtve a végszavakra.</p> -<p>– Szándékosan használtam épen e kifejezést; mert ha csakugyan -nagyságod volna czéljaink egyedüli gátja, akkor féltenem kellene a -felelősség roppant súlyától. De az igazságnak tartozom annak -bevallásával, hogy intézkedéseinknek valódi nehézsége épen az, a -melyet még az aldunai és görög tartományokban sem küzdhettünk le -egészen. Bár mily erőtlen tudniillik egy nemzet önállósága -föntartására, még sem szeret meghódítottnak tekintetni, s bizonyos -szívósággal bír az ellenszegülésben.</p> -<p>– Kivált midőn meg sem hódították – mondá Werbőczi.</p> -<p>– Azonban, – folytatá a basa, mellőzve a közbeszőtt észrevételt, -– a kormányzásomra bízott tartományban kevesebb makacsságot -tapasztalok, mint eleve képzeltem.</p> -<p>– Kiváncsian hallgatom az adatokat. Kegyeskedjék nagyságod -néhányat azokból említeni.</p> -<p>– Miért ne? ha nagyságodnak vele kellemetlenséget nem okozok. A -városok és nagyobb községek meg vannak elégedve, mert császári -birtokká emeltem, s ennélfogva oly széles önkormányzással -ruháztattak föl, mintha megannyi kis államok volnának. Még a -pallosjogot is gyakorolhatják, néhány eset kivételével. -<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>– Vagy a föntartott esetek számosabbak, mint nagyságod be akarja -vallani, vagy kormányzása alatt a bűnök mennyisége szaporodott; -mert falkánként látom a Zulkifar uram törvénytelen itélőszéke elébe -tereltetni még a tisztes polgárokat is.</p> -<p>– Ezek többnyire magok fölebbezik a hozott itéletet, s mi csak -könyörgéseiket teljesítjük.</p> -<p>– Ne gyanusítsa nagyságod oly kiméletlenül azt a nemzetet, -melyhez egykor tartozott.</p> -<p>A főbasa arcza idegesb kifejezést nyert, de az eddigi gúnyoros -nyájassággal folytatá beszédét: – Hallotta-e kegyelmességed Hamzsa -bégnek hírét?</p> -<p>– A ki nőket és hajadon leányokat rabol?</p> -<p>– Kérem, alku szerint viszi el az apáktól, a mostohaanyáktól, a -közelébbi rokonoktól, vagy magától a férjtől. A mi hitünk nem -tiltja a soknejűséget – válaszolá a basa.</p> -<p>– A ki házakat borít lángba, csordákat és méneseket hajtat -el.</p> -<p>– Csak a pártütőktől; mert nem tagadom, hogy az általam -kormányzott hódoltságban helyenként békétlenkedők is laknak, kik az -új viszonyokhoz még nem akarnak simulni.</p> -<p>– A ki hazánk egyik főnemesének uradalmát elfoglalta – folytatá -Werbőczi Hamzsa bég elleni kikeléseit.</p> -<p>– Ellenkezőleg, Hamzsa bég az uradalmat a győzhetetlen -padisahtól katonai hűbérként nyerte, s így annak élte fogytáig -egyedül ő a jogos ura. Halála után más érdemes mozlim fog e sokat -adózó <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> birtokkal megjutalmaztatni. Mert nálunk -a hűbér nem száll maradékra, mint nagyságotoknál. Mi nem a -családot, de az érdemet jutalmazzuk. Tehát ez a Hamzsa bég – -folytatá a basa – magyarból lett renegát.</p> -<p>– Átok legyen új és régi nevén! – kiáltá Werbőczi.</p> -<p>– Az átkot nálunk Allah osztja, s nem hiszem, hogy e fontos -ügyben különös figyelemmel lenne a keresztyének óhajtásaira. -Egyébiránt ne vitatkozzunk hiteszmei ügyekről. Én csak azért -említém Hamzsa béget, hogy az ő legközelebbi hivatalos jelentéséből -arról győzzem meg nagyságodat, hogy a meghódított tartományban -nemcsak a községek, hanem a kisnemesség egy része is alkalmazkodni -kezd az új rendszerhez. Hamzsa bég az ő kerületéből már ötven -egytelkes nemest jelentett be, kik előjogos helyzetökről lemondva, -hogy nyugalmasan élhessenek közöttünk, a parasztadó fizetésére, s a -kadi hatósága alá tartozásra önként és minden erőltetés nélkül -kötelezték magokat.</p> -<p>– Az lehetetlen – erősíté Werbőczi.</p> -<p>A főbasa kikereste a magyarul írt levelet, s megmutatá neki.</p> -<p>– Ha ez a neme az aljaskodásnak nem volna csak kivételes eset, -akkor kérném az Istent, szólítson el még ma e nyomorult világból – -sóhajtá Werbőczi elérzékenyülve.</p> -<p>– Nem óhajtanék nagyságodtól ily rögtön megválni – mondá -Szoliman kétes mosolylyal. Noha, tevé hozzá, mint hallom, már -messze haladt azon <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> érdekes emlékiratban, melyet nem tudom, -mily uton a hatalmas padisah lába elébe szándékozik letétetni, s -mely által az új állapot jogtalanságát és tarthatatlanságát akarja -bebizonyítani.</p> -<p>– Át vagyok hatva ily meggyőződéstől, jó uram! és csak ez tartja -még fönn bennem az életet.</p> -<p>– E szerint tehát én minden törekvésemmel a nagyságod drága -életét fenyegetem, – mondá a basa hangosan nevetve.</p> -<p>Midőn pedig a távozó Werbőczi a lépcsőkön lehaladva, -díszhintójához közeledett, melyet nyolcz világosszürke és ezüstös -szerszámú paripa vont, a basa az ablakon kitekintett, s aztán -visszafordulva, egyik biztos emberének mondá: – A magyar főbiró -úgy-e most megint szaporította kiséretét?</p> -<p>– A mult héten még csak titkárja, a törvényszéki ülnökök, -Turgovics az alelnök, a városi hatóság némely tagjai és tizenkét -fiatalember járdaltak a hintó előtt; utána pedig négy fegyveres -hajdú lovagolt. Most már a henyébb polgárok és a pörlekedő felek is -a menethez sorakoznak.</p> -<p>– Azt akarja észrevétetni, hogy Budán csak két úr van: én és ő. -Izend meg Hamzsa bégnek, hogy kétszáz szpáhit küldjön hozzám -kiséretül, egy alaj-bég (alkapitány) vezérlete alatt. Ha jobbnak -látja, maga is eljöhet. Szemre kell venni a titkárt, Komjáthi -Elemért.</p> -<p>– Minden lépését lesik kémjeim, s közülök többen vele barátságot -kötöttek, mintha nem volna gyaur – szólt a basa hű embere. -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>– Ha irományokat akar küldeni Izabellához, Ferdinándhoz vagy -Stambulba, szép móddal kerítsétek kézbe.</p> -<p>– Azon leszünk, nagyságos uram! De a titkár szemes és fortélyos -fiatalember. A szíve tüzes, az esze hideg, nyelve kétélű, mint a -kígyó és jobbra-balra jár.</p> -<p>– Azt érted, hogy több esze van mint nektek?</p> -<p>– Allah adománya az elme is, s úgy gondolom, hogy a titkár, -ámbár hitére nézve kutya, többet talált az adományból kapni, mint -egyenként a nagyságod hű rabjai.</p> -<p>– Ha tehát szép módon nem tudjátok, akkor vegyétek el tőle -erővel az irományokat.</p> -<p>– S megölhetjük-e, mihelyt védelmezi magát?</p> -<p>– Annyit fecsegsz, mintha nem moslim, hanem gyaur volnál. Izend -meg Hamzsa bégnek, hogy okvetlenül személyesen jőjjön el.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Turgovics, mint szokása volt, a palotából haza kisérvén -Werbőczit, bement hozzá, a teendőkről beszélni.</p> -<p>– Istennek hála, – szólt sötét arczczal és vontatott hangon – ma -két óráig elhúzhatjuk az űlést, de a jövő hét igen meddő fog -lenni.</p> -<p>– Fog akadni addig tárgy, melyről itélhessünk – biztatá -Werbőczi.</p> -<p>– Nem reméllem, ha a zsidók ki nem segítenek; azonban ezek is -félvén a törökök neheztelésétől, a rabbi közbenjárásával -egyezkednek ki. <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<p>– Kegyelmed, Turgovics uram! roppant pessimista; mindent sötét -szemüveggel néz. Van még a hódoltsági megyékben elég bátor szívű -nemes, ki a magyar törvényt védelmezi, s daczára a fenyegetéseknek, -igazságszolgáltatás végett hozzánk fog folyamodni.</p> -<p>– De, nagyságos uram! Hamzsa bég útjokat állja, s vagy lovas -katonáival haza terelteti őket, vagy még ki is fosztja.</p> -<p>– Megkötöm én a koszorúját annak a pórlázító Sertoriusnak – -fenyegetődzék Werbőczi.</p> -<p>– Ha nagyságod Hamzsa béget megbuktatja is, a mi elhagyatott -állapotunk magából az új rendszerből foly, s lényegesen nem -javulhat. Fiatal koromból emlékszem, hogy egy híres tudós, vagy -mint sokan hivék, egy híres varázsló, azt állította, hogy a levegőt -ki tudja húzni és a zárt edényben csak az üres tér marad. Állítása -bizonyításául nagy üvegpalaczkokba madarakat tett be, s azok előbb -vígan röpdestek, de rendre fogyni kezde lélekzetök, fuladoztak s -eszmélet nélkül buktak el. Most nekem mindig eszembe jut e -varázslat, s úgy képzelem, hogy mi Budavárában ily palaczkba -fojtott madarak vagyunk, kik már is nehezen tudunk lélegzeni, s -néhány hét alatt aligha ki nem fogyunk minden levegőből.</p> -<p>– Kegyelmed elvesztette a hitét a gondviselésben, – szólt -Werbőczi benső sajnálkozással. – Én nem azzal fárasztom eszemet, -hogy mentől több okot találjon a kétségbeesésre. Szívem remélleni -akar, s könnyekbe lábadt szemeim a bánat <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> sűrű -fátyolán át is a távolból mindig csillámlani vélik elszórt sugarait -a szebb jövendőnek. Hinni szeretem, hogy Emlékiratom magát a -szultánt is meg fogja győzni helyzetünknek jogtalanságáról és -veszélyei felől.</p> -<p>– S kész-e már a nagyságod emlékirata?</p> -<p>– A jövő hét végével befejezem.</p> -<p>– És hosszú-e?</p> -<p>– Középvastagságú könyvet tenne.</p> -<p>– Hiszi-e nagyságod, hogy a szultán, ki örökké háborúzik, -nyugodtan végigolvassa azt?</p> -<p>– Hogyne, midőn egyike kelet legtudósabb férfiainak.</p> -<p>– S ha el fogja olvasni, vajjon lemond-e a hódítás jogáról? -Megtagadja-e Budán azt, a mit három földrészen -vaskövetkezetességgel űz?</p> -<p>– Hát kegyelmed, Turgovics uram! hódítási jogról beszél? – szólt -neheztetőleg Werbőczi.</p> -<p>– Nem én, nagyságos úr! de a budai basa.</p> -<p>– Épen abban áll ez a hazaáruló Catilinának, e rabló Clodiusnak, -e közpénzeket sikkasztó Verresnek a legnagyobb bűne. A hódításra -legyőzött ellenség kell. Mi a szultán szövetségesei voltunk s vele -együtt küzdöttünk a közös ellenséggel. Hogy lehet itt csak gondolni -hódításra? Ezt belátta maga a szultán s ünnepélyesen aláírt diploma -által biztosította Izabella királynét, hogy Budát és országunk egy -részét csak azért szállatja meg katonasággal, mert így könnyebben -tudja oltalmazni Ferdinánd ellen. Vagy talán nem ekként hangzott a -pecsétes oklevél? s nem kötötte-e le általa a szultán <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> magát, -hogy az ideiglenesen megszállott részeket csorbítatlanul vissza -fogja bocsátani, mihelyt Zsigmond ő felsége a teljes kort -eléri?</p> -<p>– Tagadhatatlanul ez áll, nagyságos uram, a diplomában; de a -budai basa az ünnepélyes tényre hivatkozik, midőn a szultán a -Boldogasszony német templomának közepére trónt építtet, s arra -leülvén, e templomot az izlam babonájára fölszentelé.</p> -<p>– Mi közünk a templomszenteléshez, vagy igazán szólva a -megszentségtelenítéshez, a visszakövetelésen kívül?</p> -<p>– De a basa azt mondja, hogyha egy tartomány fővárosában a -székesegyház közepére a szultán trónt építtet s arra leül, ez -ünnepélyes ténynyel a fővárost és egész tartományt nemcsak -hódítottnak nyilatkoztatja ki: hanem egyszersmind azt át is engedi -Ozman utódjainak, mint kalifáknak és az izlam hitnek, még pedig oly -esküvel és kikötéssel, hogy ezen átengedést soha meg nem -másíthatja, sőt a próféta zászlajának hordozásával, s az utolsó -vércseppig védelmezni és föntartani köteles. A basa szerint a -templomszenteléssel kihirdetett hódítás ellen még elévülési jog -sincs.</p> -<p>– Kegyelmed, mint tudós, talán csak feléri eszével, hogy a mi -nem a szultáné, azt a szultán el nem ajándékozhatja.</p> -<p>– Jól értem én azt, nagyságos uram! de, fájdalom! soha egy török -basa sem fogja érteni, s mindenik jogczímként hivatkozni fog -szeptember hónak azon ránk nézve örökre gyászos emlékű <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> -napjára, melyben a szultán a Boldogasszony templomának közepén a -trónra leült.</p> -<p>– Ne hígye. Csak buktathassam meg a mi Catilinánkat, utódja nem -fog többé oly veszélyes utra lépni, melyen egyik már a nyakát -törte.</p> -<p>– S talán nagyságod emlékiratának egy része a főbasát -vádolja?</p> -<p>– Két harmada tisztán gravaminalis természetű, s csak az eleje -tárgyalja magát a hódítás kérdését.</p> -<p>– S nagyságod, mint nyilt szivű magyar főur, úgy-e meg is mondta -a basának, hogy a szultánnál be fogja vádolni? – kérdé -Turgovics.</p> -<p>Werbőczi méltóságteljes hangon válaszolt: – Midőn a nemzetnek a -rossz rendszer és a hatalommal visszaélő hivatalnokok által okozott -sérelmeit terjesztem elő, akkor szigorúan csak kötelességemet -teljesítem.</p> -<p>– Kétségkívül. De vajjon a főbasa nem fogja-e útját állani ily -fölterjesztéseknek?</p> -<p>– Nem meri elfogni a szultánhoz indítandó futárjaimat. Én vele -egyenlő rangú vagyok.</p> -<p>– A főbasa e részben is ellenkező nézetben van. És innen -magyarázható az a hír, hogy neheztel nagyságod számos kísérete -miatt.</p> -<p>– Még többel fogom magam körülvenni. Megválik, melyikünk lesz -kénytelen engedni.</p> -<p>– Nagyságodnak csak egy embere van, ki törökül tud, s ki által a -szultánnal megértetheti a nemzet sérelmeit.</p> -<p>– Igaz, de az egész irodánál többet ér, – válaszolá Werbőczi. -<span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>– De hát ha e kitünő ifjú véletlenül meghalna.</p> -<p>– Hisz, talán csak nem hiszi, hogy a basa titkáromat orozva -gyilkoltassa meg?</p> -<p>– Nagyságos uram! én még azt sem tartom lehetetlennek, hogy -mindnyájunkat kardra hányjanak.</p> -<p>– Hagyjon föl már valahára kegyelmed e sötét világnézettel, mely -minden erélyt elöl s végre még bennem is megtántorítaná a -hitet.</p> -<p>– Oltalmazza az Isten nagyságot optimismusát, – szólt Turgovics -– hogy legyen ki a levett harangok, a széttört keresztek, a feldult -koporsók és összerombolt síremlékek városában oly igéket hirdessen, -melyektől fülünk rég elszokott.</p> -<p>– Ha a szultán emlékiratomra kedvező választ nem ad, a rám -ruházott méltóságot tüstént le fogom tenni, s hazámból -kibujdosom.</p> -<p>Volt valami szokatlan és bánatos a Werbőczi hangjában, mely ha -nem is csüggedést, legalább kételyt és aggodalmakat árult el, de -Turgovics keserű mosolyából kitünt, hogy még ezt is optimismusnak -tartja.</p> -<p>Azonban szó nélkül távozott.</p> -<p>Werbőczi pedig kiizent Elemérnek, hogy ma már szabad ideje van, -mert csak holnap fogják az emlékiratot folytatni.</p> -<p>Kedvesebb meglepetés alig érhette volna Elemért.</p> -<p>Tüstént nyergeltetett, és a csinos és keleti eredetű paripán, -melyet védnökétől nyert ajándékba, kardosan és forgós süveggel -kilovagolt.</p> -<p>Szerette bizonyos negéddel viselni magát a törökök <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> -ellenében, kik minden magyar fegyverét elkobozták; azonban Werbőczi -magas helyzete miatt Elemér daczát tűrni voltak kénytelenek.</p> -<p>A holt városban egyedül ő képviselte a pezsgő, a hivatását érző -és jogait követelő életet.</p> -<p>A mint keselyszürkéjét a bécsi kapu alatt tomboltatta, török -ismerőseivel találkozott, kik a barátság örve alatt leskelődtek -utána.</p> -<p>Tudta, hányadán van velök, s bizonyos pajkos kéjt érzett, ha -tévútra vezette őket, vagy tréfáival bosszantá.</p> -<p>A belvárosban kellemesb arczok vártak rá. A visszavonultság -divattá vált szabályait megtörve, igen csinos szőke és fekete fürtű -alakok jelentek meg az ablakok előtt. Egyik történetesen a virágait -öntözé, a másik a függönyökön talált igazítani valót, a harmadik, -homályosnak vélvén a szobát, hímző keretét épen oda helyezé, honnan -lehetetlen volt a deli lovagot észre nem venni, s bókját egy -bátorító vagy szemérmes mosolylyal nem viszonzani.</p> -<p>Elemér a gyászoló városban egyetlen lovag, s ha daliás idők -volnának is, még a legkitünőbb körben sem lévén könnyen legyőzhető, -akár férfiasságban, akár szépségben; természetes volt, hogy a -fiatal budai nők és leánykák nevezetes részének valódi -eszményképévé dicsőült át, s megjelenése mindig nagy hatást -gerjesztett.</p> -<p>Tagadhatatlanul hízelgett hiúságának e kitüntetés, s bár Dora -még gyakran jutott eszébe, nem vala érzéketlen a budai szépségek -hódító kecsei iránt. <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>S most is lehangolt volt, ha a szokott ablakoknál nem látta a -szokott kedves arczokat, s mosolya egy pár alkalmi bókkal el nem -maradt azon deli alakok üdvözlésekor, kik az őszi virágokat -pontosan ápolták, s bár az ebéd ideje közelgett, még néhány perczet -az ablak előtt himzésnek, hurkolásnak s más női munkáknak -szenteltek.</p> -<p>Midőn a Szent-György-téren áthaladva a Turgovics házához ért, -szemét az ablakra veté, bár bizonyos volt, hogy ott senkit sem -üdvözölhet, s aztán lovát gyorsabb ügetésre buzdítván, így -okoskodott: – Mily kár, hogy e szerencsétlen városban annyi szép -szem és arcz fog a soha el nem ért, vagy hamar elvesztett boldogság -után epedni! A török hárem, vagy az észre nem vétetés: ez a két -sark, mely körül forog sorsuk. Csak a homályos helyzet vagy a -szégyen közt választhatnak. Pedig mennyi deli, mennyi igézetes lény -lakik e komor és zárt épületekben. Közöttök végre is legszebb a -Turgovics leánya. De az nem megy az ablakhoz semmi női munkával. -Mit is tudna a kis tündér ott dolgozni, ha drága könnyeit nem -fűzheti gyöngysorokba, hogy a legfényesebb királyi ékességgé -varázsolja át. Ha Buda ronda török fészek helyett még most is -magyar főváros volna, akkor a béke idején, mint Mátyás király -alatt, vitézi gyakorlatok és harczjátékok tartatnának. Én is részt -vennék bennök lándzsával vagy magán viadalban karddal. De előbb -óvatosan bevárnám, hogy valamely lovag a Turgovics leányának színét -tűzze mellére; akkor kihirdettetném, hogy azzal <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> én -lándsát fogok törni, ki nem Deák Dorát tartja az ország legszebb -hajadonának. Nem kétlem, a Turgovics kisasszony választottja fogná -a keztyűt ellenem fölvenni, s minek tagadnám, e kis tündér a maga -nemében talán egy kevéssé szebb is Doránál; de nekem végtére is -Dora tetszik leginkább. Hasztalan ábránd! sóhajtja Elemér, mintegy -saját magát akarva rendre utasítani. Balga fiatal ember, hogy -tudnál te a török városban akkora hírre-névre szert tenni, mely a -Deákék család büszkeségét kielégítse? Dora férjhez megy valamelyik -szomszéd úrfihoz, s a Turgovics leánya, miután Budára egy-egy lovag -csak rabul hurczoltatik be, jobb kérők nem létében singes -kereskedőnek, fegyverkovácsnak, vagy városi irnoknak adja kezét, ki -a török kiváncsiság elől udvarszobába zárja, és szeretet helyett -kulcscsal és lakattal őrzi. Jámbor barátom! ne álmodozzál tehát -tornákról, dicsőségről és a delnők szalagjainak melledre tűzéséről! -Irkálj, mulass és feledj.</p> -<p>Elemér ily épen nem lélekemelő elmélkedések közt haladt el János -diák laka előtt. Betérnék hozzá, gondálá, de ismét azt fogja -tudakolni, hogy a szultánhoz küldendő sérelmek közé beigtattuk-e -azt a lábrugást, mely mellett a janicsárok a börtönből szabadon -bocsátották. A mióta törvényszéki ülnök lett, ismét sajgani kezd -hátulja a nemesi oklevelen ejtett sértés miatt. Jobb lesz tehát a -tárgyalást kikerülni.</p> -<p>Ezzel Elemér a Dunaparton lefelé kezdett lovagolni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> s -kedélye, a mint a végső ház is hátra maradt, visszanyerte egész -derültségét.</p> -<p>A bő esőzések miatt megáradt Dunán csolnakok és nehéz kompok -eveztek. A hullámok fölött halászmadarak keringtek, s közéjök -néhány kócsag tévedt, a Csepel-sziget felé huzódva. Elemér a -Gellért ormairól az átelleni partokra vivén tekintetét, az ama -félhomályba burkolt fokon pihent meg, hol Podmaniczky naszádját -elfoglalva, Barnabással együtt eveztek a még akkor szabad Buda -városába.</p> -<p>Mily idő, s mennyi keserű és kiábrándító tapasztalással -megterhelve.</p> -<p>– Sehogy sem tudok Barnabás nyomára akadni, pedig már elég -váltságdíj van kezemben – sóhajtá Elemér. Nem kellett volna őt a -börtönben s bősz álmai közt hagynom. Ragaszkodott hozzám, s úgy -fordultak a dolgok, hogy kevesebb embergyűlölet mellett is csalónak -s álbarátnak kénytelen tartani. S ment vagyok-e az önvádtól? Nem -fátyolozta-e be elmémet a Dora neve, és nem tett-e igazságtalanná -az a félelem, hogy ha Barnabás Deákékhoz visszaküldetik, nevetséges -szenvedélyével Dorának sok keserűséget okozhat. Nem kellett volna -nélküle és adott szavam ellenére a börtönt elhagynom; úgy is hamar -kiváltott volna mindkettőnket Werbőczi, annyira rám volt szorulva. -Isten látja, hogy magammal is kicserélném a töröktől Barnabást, -csakhogy ne hígyen csalónak. Életem legsötétebb oldala a -könnyelműség, melyre a rosszul palástolt szerelem csábított. -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<p>Midőn Elemér e kedvetlen behatásoknak alá volt vetve, egy -csolnakot vett észre, mely megfordítva irányát, hirtelen lefelé -kezdett evezni.</p> -<p>Ezt kendőlobogtatás követé.</p> -<p>Elemér a hat evezős járműben egy urat látott ülni, ki feléje -integetett, s kiben végtére a pesti városbiróra ismert.</p> -<p>– Épen az ifjú urat akartam meglátogatni.</p> -<p>– S minek köszönhessem e szerencsét?</p> -<p>– A szerencsétlenségnek, melyet egyébiránt még más névvel is -lehetne nevezni. Tetszik emlékezni, hogy aklomban tartattam két -lovat, egyik csak tizenöt markos almásszürke volt, de jóvérű tüzes -állat; a másik a tizenhat markot is meghaladta, de megvagdalt -hátulsó lábait sok költséggel kellett gyógyíttatni.</p> -<p>– S a költség nem térült meg?</p> -<p>– Nem arról van szó, uram! Hanem a két ló kegyelmed által árúba -bocsáttatott.</p> -<p>– S talán igen drágán vásároltatott meg?</p> -<p>– Nem arról van szó, uram!</p> -<p>– Miről tehát?</p> -<p>– Csak arról, hogy a nagyobbik lovat tulajdonkép az üllői kapu -mellett egy kovács vette meg, s most tőlem követeli árát, noha az a -kegyelmed zsebébe ment.</p> -<p>– Természetesen, miután a biró úrnál csak gyógyítás végett -volt.</p> -<p>– De, kérem alássan, épen az a kérdés, hogy ki fizeti már vissza -a ló árát?</p> -<p>– Hát miért kell visszafizetni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span></p> -<p>– S ha csak visszafizetni kellene? De hát még a többi bajt és -veszedelmet ki fogja magára venni?</p> -<p>– Beszéljen az úr világosabban.</p> -<p>– Semmi sem könnyebb, mint világosan beszélnem, ha azzal minden -el van intézve. A kovács nemcsak lovakat patkolt, de mint ügyes -kezű és értelmes mesterember fegyvereket is készített, melyek a -lovagok számára elég csinosak nem voltak ugyan, de a közkatonák -bizvást használhatták. Most török világ lévén, a spáhik számára -kellett eladni minden készletét; pénzt azonban nem kapott, csak -igéretet. Végre megúnta a várakozást, s fölszerelve a tizenhat -markost, Hamzsa bég ő nagyságához utazott a pénz fölhajtása végett. -Ő nagysága gorombán fogadá s mondá, hogy a talpát megvereti a drága -és rossz kardok miatt. Mi jámbor polgárok nem szoktunk a bothoz, s -testünknek egy pontját se tartjuk oly csekély fontosságúnak, hogy -az ütlegekre minden aggodalom nélkül átengedhessük. Ennélfogva a -szegény kovács készítményeiért fele árral megelégült, s nyakra-főre -sietett, hogy a tizenhat markosra ülhessen. De midőn már a -kengyelben volt a lába, a poroszlók üstökön ragadták, s bevonszolák -Hamzsa bég ő nagyságához, ki mérgesen kérdé: – Honnan loptad ezt a -lovat? A boldogtalan kovács végre neki bátorodva válaszolá: – Én -nem vagyok tolvaj, nagyságos uram! s engem ily undok bűnnel még -senki sem vádolt. A lovat a városbiró aklából vásároltam kész -pénzen. Ekkor Hamzsa bég ő nagysága így szólt: – Tehát városbirátok -tolvaj, s mihelyt Pestre rándulok, <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> okvetlenül föl fogom -akasztani. – A szegény kovács menteni kezdett engem, a minek -következése az volt, hogy a pandurok a nyerget minden szerszámostul -hátára kötötték, a lovat pedig Hamzsa bég aklába hajtották, s még -azonkívül egy spahi utána kiáltá, hogy ha a lóhoz tartozó igazi -nyerget vissza nem küldi, akkor egész műhelyét harács alá vetik. -Már most ifjú úr! – folytatá a városbiró, – ki fizeti meg a ló -árát? ki vállalja el az ellenem intézett fenyegetést, nem is szólva -a nyeregről, mely történetesen még a kovácsnál van, s csak az ára -nincs?</p> -<p>– A ló egy ismerősömé volt, ki török fogságba esett – válaszolá -Elemér. Saját lovamat is az övével együtt eladtam, hogy -váltságdíját előállíthassam. Pártfogóm, Werbőczi István ő -kegyelmessége saját pénzével toldá meg a hihetőleg még hiányzó -öszletet, s az egész pénz készen áll, csak a fogolynak nem akadtunk -még nyomába. Én ezennel visszafizetem a biró uramnak a ló és nyereg -árát, s reméllem, hogy a hópénzemből kipótolhatom az ez által -okozott hiányt; csak azt sajnálnám, ha az egyén, kiért véduram és -én tetemes áldozatot hozunk, az a spahi volna, ki a nyerget a -kovács hátára köttette. A mi Hamzsa béget illeti, tessék őt csak -egyenesen hozzám utasítani, megmondván, hogy ha nem közönséges -zsivány és gyáva ember, akkor oly helyen, hol magánosan leszünk, -megpróbálhatjuk akár kardunkat, akár lánzsánkat.</p> -<p>A városbiró megköszönte a kezébe számlált pénzt, de nem igéré, -hogy a rettenetes Hamzsa <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> bégnek szó szerént el tudja mondani -az ifjú úr izenetét.</p> -<p>– Majd találok én hát kegyelmednél jobb emlékezetű férfiúra – -szólt Elemér megsarkantyúzva lovát.</p> -<p>S vajjon az ügető, a száguldó ló, míg patkója szikrákat csalt a -kövekből, a míg zablájáról foszlott a tajték, gyorsasága által -megmenthette-e a rajta ülőt csak egytől is azon gondok és vádak -közül, melyek körül fogták és üldözék!</p> -<p>– Szenny, szenny esett nevemre, vád, keserű vád égeti, szorítja -össze belsőmet! – gondolá Elemér saját magától megborzadva. -Könnyelmű lépésem, mely szószegéssel párosult, bősz -embergyűlöletébe visszasülyeszté Barnabást, s ő boszútól -elragadtatva levetkezé hitét, mint közönséges spahi gyujtogat, -foszt, őrjöngéseire tárgyakat keres, melyeket lerombolhasson. És -még mi által nem nyerhet ösztönt, hogy az aljasságra törjön? Ha a -beteg vagy haldokló nő feje alól kiragadja a vánkost, ha az arának -lemetszi ujját, hogy a jegygyűrűt könnyebben vonhassa le, s ha -templomaink szent képeit izzó tűzre dobja, hogy egy szemernyi -aranyat vagy ezüstöt olvaszthasson ki belőlök: nem fogja-e -kéjittasan kiabálni: miért cselekedném máskép! hisz a ki az -erkölcsi szempontokat akarta velem megértetni, azzal magyarázta meg -a becsületességet, hogy ellopta lovamat. S hiába válaszolnám, hogy -váltságdíjának kiegészítésére adtam el, mert nem tiltakozott-e -börtönében épen az ellen? S mit használ neki minden válság, ha -Mahomed <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> hitére térvén, többé ki nem váltható, s -mint lovas közkatona addig fog gyujtogatni és gyilkolni, míg meg -nem öletik? Ez a sorsa; ez a mit nagy részben az én megfontolatlan -eljárásomnak köszönhet.</p> -<div class="figcenter" style="width: 391px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"Elemér megsarkantyúzta lovát." title= -"Elemér megsarkantyúzta lovát." /></a> -<p class="caption">Elemér megsarkantyúzta lovát.</p> -</div> -<p>Valóban bősz és csüggesztő eszmékkel volt terhelve a lég, melyet -Elemér beszívott, s minden tárgy, melyre szemét veté.</p> -<p>E ködön végre átcsillant egy sugára a reménynek.</p> -<p>De hátha a spahi utoljára sem Barnabás; ily kecsegtető ötlet -lobbant át Elemér agyán, de hamar eloltá azt a szigorú logika.</p> -<p>A lóra nem ismerhetett rá más, csak Barnabás: ez tény. -Következőleg vagy a spahinak kell Barnabásnak lenni, vagy magának -Hamzsa bégnek. Ámde még csak alajbég – százados – sem lehet az, ki -a háborúban levágott több ellenség fejét vagy nyelvét nem -mutathatja föl vitézségének bizonyítványául. Egy kerület -kormányzójának, s pedig Hamzsa ily ranggal biró bég, még a -személyes vitézség próbáin kívül vezéri tehetséggel is kell bírnia -vagy rendkívüli érdem által fedni be katonai érdemeinek hiányát. -Ámde Barnabás egy ellenséget sem vághatott le, minthogy fogsága -után nem volt háború. Tehát okvetlenül ő a spahi.</p> -<p>Elemér soha szerencsétlenebbül nem érzé magát, mint azon -perczben, midőn ily megállapodáshoz jutott, s midőn száguldó lova -Werbőczi épületéhez kanyarult be.</p> -<p>Még holnap Hamzsa béghez megyek, ha soha onnan élve visszatérni -sem fognék is. Eléhivatom a spahit, átadom neki a váltságára szánt -pénzt, <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> elbeszélem mentségemet és azután… ah! -azután, hadd történjék bármi!</p> -<p>Ily kalandori, ily veszélyes, de nemes szándékkal pattant le -lováról, s midőn a lépcsőhöz ért, Werbőczivel találkozott, ki a -főterem ajtóját épen akkor nyitá föl, és szokatlanul élénken szólt -vissza:</p> -<p>– Tálaljatok hamar! Öcsém Elemér – mond most Werbőczi a titkárja -felé fordulva, – mihelyt étvágyad kielégíted, nem is várva be az -asztal végét, készülj hosszasabb útra. Mezőtúrra kell indulnod, még -pedig…</p> -<p>Elemér, ki épen Barnabás ügyében merész tervektől volt áthatva, -szokása ellenére félbeszakítván védurának beszédét, a külső alázat, -de egyszersmind az eltökélt szándék vegyületével szólt:</p> -<p>– Én nagyságodtól szintén egy rövid kirándulásra lettem volna -bátor engedélyért esdekleni.</p> -<p>– Majd ha visszatérsz, öcsém! s ha az <i>Emlékiratot</i> -bevégeztük – válaszolá Werbőczi. Mezőtúsra kell sietned, hogy Deák -Dániel rokonomat családostul és a vele utazó Csapi Andrásné nagy -asszonyomat biztos őrizet mellett hozzám kísérd.</p> -<p>Elemérre nézve e hír oly véletlen volt, mintha egy meteorkő -hullott volna lába elébe, s oly bűvölésig kedves volt, mintha a -hetedik égbe emelve az égi testek zenéjét hallaná, s el nem -palástolható zavar közt mondá, hogy készen áll a parancsot -teljesíteni.</p> -<p>Werbőczi e zavart balra magyarázta, s rendeletének indoklásához -kezdett: – Hiszem, öcsém, hogy te fontos magánügyben akartál -távozási engedélyt <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> kérni, de az, hogy rokonaim általad -kisértessenek Budavárra, a közdolgokkal áll szoros -összeköttetésben. Tudod, a mióta a törökök, minket rászedve, a -Tiszáig országunk szerencsétlen részének tettleges uraivá lettek, e -helyeken a közlekedés teljességgel nem biztos. Portyázók s -harambasák fosztogatnak szanaszét, s ennélfogva tisztelt -rokonomnak, Deák Dániel uramnak bölcs belátását tanusítja az, hogy -Mezőtúrról levelet küldött, melyben odaérkezését jelentve, megkért, -hogy miután látogatásomra jött, eszközölnék a főbasától számára -pecsétes útlevelet és illő kísértet. De zászlósúri hivatalom nem -engedi annak elismerését, hogy udvaromban fegyveres népet ne -tarthassak és azt fedezetül ne küldözhessem akárhová. Aztán, miután -a főbasával személyes viszonyom épen nem kielégítő, alkalmatlan és -lealázó volna rám nézve, bármi szívességet kérni tőle. Ennélfogva -fiam, vedd magadhoz fegyveres népemet, kikhez a várostól is néhány -hajdu csatlakozik, a díszhintómban hozd hozzám nagyra becsült -rokonaimat. Kellemes késő őszünk van, s ha ma korán indulsz és a -szép éj egy részét nem hagyod használatlanul, harmad napon Budán -lehettek. Áldásom kísérjen, s ha a szükség úgy hozza, forgasd -vitézül kardodat. Most pedig üljünk asztalhoz.</p> -<p>Elemér kétségbe volt esve a hosszú ebéd miatt, de egyszersmind -elragadtatott azon fényes és szemkápráztató reménytől, hogy talán -még életét is koczkáztathatja Doráért.</p> -<p>Ki álmodhatott volna ekkora szerencséről! <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Mihelyt az első étel-fogáson túlestek, fölkelt s gyorsan végzé -az úti készületeket. Még csak a városhajduk késtek, de már azok is -eljöttek. Még csak a lomha díszkocsin van rendezni való, de már a -kocsis és fulejtár a nyeregben ülnek; még csak az ebédjét végzett -Werbőczi ad némi utasításokat, de már az is kezével búcsút int; még -csak János diák kiván a kapunál szerencsés utat, s még csak a -történetesen az utczára tévedt borbély forgatja a levegőben -kalapját; még csak az előre megrendelt hajó úszik lassú méltósággal -és henye időpazarlással a Dunán, de már az is kiveti kötelét a -partra, s végre valahára szabadon és kellő gyorsasággal lehet -haladni Mezőtúr, azon nevezetes helység felé, mely már Izabella -királyné birtokához tartozik, a szabad Magyarország meg nem -hódított része, s azzal alapította meg hírét, ha nem is a -krónikákban, de Elemér képzelődésében, hogy utczaporait a Turgovics -lányánál is most százszor szebb Dora picziny papucsa tapodja.</p> -<p>A papucs hasonlíthatatlan, s hordozója isteni lény; ámde, milyen -lesz az óhajtott rettegett találkozás! oly mélységes talány ez, -mely Elemér figyelmét a kültárgyaktól elvonja, s ő köszön, szóval, -kézintéssel, s csinos hajlongással azon utasoknak, kik kalapot -emeltek; de arról már nem mindig tudna számot adni, hogy -ismerősei-e, vagy csak udvarias egyének? Láthatott kontyos komoly -törököket, s fürge spahikat is; de mi köze hozzájok, míg ellenséges -szándékot nem mutatnak? Gondolatai csak akkor szakadnak félbe, -midőn szükséges <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> intézkedéseket kell tenni. A miről ő -álmodott, a mit éles elmével taglalt, a mibe merész képzelődéssel, -mint sodró örvénybe belé merült, azok ránk nézve igen útszéli, de -reá nézve ritka és fontos kérdések voltak, melyeket a szerelem -kétkedő és hivő dialectikája, jobbra döntött el. A féltékenység, -mely a szerelemnek mindig hű árnyéka, s még a délponton sem -enyészik el egy perczig is, megbotránkozott Csapi Andrásné -nagyasszonyom nevén. Ki lehet ez az úrnő, s vajjon nem czímezi-e -Deák Dániel napam asszonynak? Közeli viszonyban kell a családdal -lennie, hogy együtt utazik. Kétségkívül Dora nem maradhat örökre -hajadon s a leányok érzése, mint a hold változó, és nem indul-e már -ötödikszer fogyásnak a hold azon éj óta, midőn Dorka néne távozásra -buzdító szavaiból az tűnt ki, hogy Dora szíve nem idegen érzelmeim -viszonzásától? S vajjon ily hosszas idő óta, nem változott-e meg a -szép tündér hajlama, melyet addig sem árult el semmi biztató jel, s -annál kevésbbé bármi kitörő érzés? Ily okoskodásokkal gyötré -Elemért a féltékenység, s utoljára is kétségtelen tényként tűnt -föl, hogy Csapi Andrásné idegen neve nem jó előjel, sőt a -legkomolyabb aggodalmakra nyit széles tért… Ah! mit is töröm -fejemet is találgatásokkal: nem voltam-e török fogoly, ki a -váltságdíjban szolgáltam Deákékat is, és nem büszkék ők -családjokra? Mit használ nekem, hogy Werbőczi most Turgovicsnál, -sőt az egész törvényszéknél fontosabb egyénnek tart; ha végtére is -íródiák vagyok s <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> hírem egy kivételes, de magában nem -fontos tulajdonon épül, hogy törökre fordítani jól tudok, s egy -barbar nyelvet sajátommá tettem? Ezért bizony nincs miért a -családgőgből lealkudni! Dora várkisasszony; én lantos és íródiák. -Minek űzni tovább e kérdést!</p> -<p>E tanácsokat adta Elemérnek a józan okosság. Ellenben szíve, -mely kalandokra vágyott, nem zárta ki még azt a reményt, hogy -Mezőtúrtól Budáig sok alkalom nyilhatik vagy bámulatra ragadó -vitézséggel megmenteni Dorát, vagy sebekkel halmozva érette és lába -előtt halni meg.</p> -<p>Minthogy pedig a veszély és dicsőség még csak az álmok -országában él; a találkozás ellenben kétségtelen és közeli: -ennélfogva Elemér pontosan kiszámította, mily tisztelettel és mily -visszatartózkodással fogja magát viselni egyfelél Deák uram és -Csapi Andrásné nagyasszonyom, másfelől Dora kisasszony -irányában.</p> -<p>E fontos tárgy két egész napját foglalta el, s midőn Mezőtúrra -ért, látta, hogy kútba esett egész terve. Mert Dani bácsi, ki -Elemért a török fogságból megmenteni jött, most midőn véletlenül -meglátta, könnyek közt nyakába borult, föllármázta az egész házat, -hogy csődüljenek össze, mert itt van a lantos; Dora, az érzésein -uralkodni szokott leány, pirossá lőn s szemérmes szemeit a földre -süté, s midőn kezét Elemérnek nyújtá, a túlboldog ifú még azt is -észrevenni vélte, hogy a kedves kis kéz talán reszket. Végre -előtipegett az úttól megroncsolt Csapi Andrásné, s abban a lantos -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> Dorka nénire ismert, csakhogy a mi -érzéseit illeti, kicserélt és megjavított alakban. Dorka sírt és -megölelé azon ifjút, kit a háztól az idegenbe, a széles világba -küldött.</p> -<p>Elemér már nem is hitte, hogy a földön van. Azonban kevés idő -mulva alkalma volt a derült ég magasságából valamivel ködösebb -helyre szállani le; mert Dorka félrevonta őt, Barnabásról kezdett -tudakozni. Elemér, hogy a vén asszonyt szerencsétlenné ne tegye, -elbeszélé, miként Barnabással együtt jött Budára és szerencsés volt -ennek, sok viszontagság után, a ragaszkodását is megnyerni. Dorka -csóválta fejét, s nem birta e csodát elhinni. Midőn hallá, hogy -együtt jutottak fogságba, de nem együtt tértek haza: aggodalma -iszonyú arányban növekedett, s csak akkor csillapult, midőn Elemér -szavát köté le, hogy mihelyt a tisztelt családot Werbőcziékhez -vezeti, tüstént Hamzsa béghez megy a váltságdíjjal és haza hozza -Barnabást.</p> -<p>– Miért mondjam neki, hogy oroszlán barlangjába megyek, honnan -kevés nyom vezet vissza, s hogy unokaöcscse spahivá lett, kit ha a -zászló alól el is szöktethetek, duggatni és biztos helyre vinni a -legkoczkáztatóbb feladat lenne! Meg fogom kisérteni, ha ezer halált -kellene is szenvednem.</p> -<p>Ez eltökélés fölmagasztalá, s a kedélyhangulatok természetes -ellentéteinél fogva oly szilajjá, víggá és mulattatóvá tevé, hogy -Deák Dániel uram sem akart még éjfélkor is aludni menni s hajnalig -elhallgatta volna Elemér utikalandjait, a miken átesett -<span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> és azon szomorú vagy nevetséges -viszonyok rajzát, melyek közt Budára érkezésével be fog vezettetni. -Midőn a királyné és a haza sorsán könnyei ősz bajuszára csordultak, -midőn a legfeszültebb részvéttel kisérte Elemért a török fogságba, -midőn Zulkifar modorának humoristikus előadása által a nevetéstől -alig menekült, midőn Turgovics sorsa a velőig megrázta: végre is -azon vigasztalással ment aludni, hogy nagy rokona még sem -zsidóbiró, mint a rágalmazó nyelv terjesztgeti.</p> -<p>Dora határtalanul boldog volt s egy egész élet szenvedéséért sem -hitte volna drága áron vásároltnak azon néhány órát, melynek -kibeszélhetlen édje keblét feszítette, s nem szűnt meg a késő éji -szenderbe is a tündérvilág legbűvösebb képeit szőni.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Midőn reggel útra keltek, velök együtt indult a Tisza felé -néhány spahi. Elemér egészen el lévén magával foglalva, csak a -hidasnál jutott eszébe, hogy mit kereshet a török lovasság Izabella -királyné országában?</p> -<p>Kérdést intéze tehát hozzájok, s nagy csodálkozására arról -értesült, mikép a budai főbasától küldött kiséretet alkotják, s bár -tiszteletteljes távolságban, folyvást követték a magyar főkadi -díszhintaját, s az illető hatóságtól is engedélyt nyertek arra, -hogy Izabella királyné birtokaiba beléphessenek. Mert, mint mondák, -haramiákkal tömve a vidék s nekik szigoruan meg volt parancsolva -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> a főkadi rokonait szemök fényeként -oltalmazni.</p> -<p>Nagy előzékenység lehetett a basa részéről, de megdöbbentő -mindentudóságot árult el. Elemér ezt mélyen érzé, s hogy a -lehangoló eszméktől meneküljön, Dorához tért vissza. Néhány szó a -kedves ajakról szellemét a ködös, nyomasztó légkörből s a kéj és -abránd verőfényes égaljába ragadta.</p> -<p>Utazás közben, kivált ha az napokig tart, a fiatal szívek hamar -jöhetnek tisztába magokkal és egymás iránt. S nem vagyunk -túlmerészek, ha fölteszszük, hogy mielőtt karavánunk Buda -hegyormait megpillantotta, Elemér és Dora titkaikat idegen -kiváncsiságtól védhették; de magok közt már kevés új vallomásokkal -szaporíthatták: ámbár az ismétlések is csak oly kimondhatlan -varázszsal birtak előttök, mint maga az első közlés, mely meglepő -volt, s mégis rég bevallott érzelmekről látszott a leplet -levonni.</p> -<p>Budára, a királyné távozása óta, úri vendég csak békótól -terhelve jött; nem csoda tehát, hogy a díszhintóban és nagy -kisérettel megjelenőket minden ablakból és kapuból nézték, s a -hímző ráma, a virágcserepek és függönyök mögül mindazon kecses nők -és leányok kitekintettek, kik lopvást szokták Elemér bókját -elfogadni vagy megelőzni. De a szép ifjú most a házak helyett a -kocsival volt elfoglalva, s még Turgovics ablaka felé sem fordítá -szemét.</p> -<p>Werbőczi Elemér távozása óta folyvást íróasztala mellett ült, s -emlékiratában a főbasa törvénytelen <span class="pagenum"><a name= -"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> lépéseit oly éles -kritikával taglalá, s az egész rendszer tarthatatlanságát oly -elragadó ékesszólással bizonyítá be, hogy maga is csodálkozott az -erélyen és átlátszóságon, mely munkáját eddigi legsikerültebb -dolgozatai fölébe emelé.</p> -<p>Mint rendszeres és tudós férfiú a befejezésben az egész mű -tartalmát rövid tételekben akarta ismételni, hogy a szultán, ha -valahol ellankadt volna figyelme, a sérelmek és jogbitorlás egész -gazdag terét még egyszer áttekinthesse.</p> -<p>A befejezéshez már hozzá is fogott Werbőczi, midőn jelentették, -hogy rokonai érkeznek.</p> -<p>Sietett tehát a tornáczra.</p> -<p>Dani bácsi a nagy emberek fajából általán keveset ismert, s azok -közül a legóriásabbat, a világhirű nagy rokont soha sem látta; -tehát tömérdek tisztelet szállotta meg, midőn a hintó a kapun -befordult, s kettőzve lőn és nem csekély zavarral vegyült e -kegyeletes érzése, midőn őt a czifra cselédek a hintóból lábra -állíták, s csak akkor kezdett üdvözlő szavakról gondolkozni, midőn -egy szikár, redős arczú, alig középtermetű, de rendkívül nyájas -férfiú megölelé, jobb és bal pofáját megcsókolá, s «drága öcsém -uramnak» nevezvén, karon fogta és a lépcsőkön kezdé vezetni. A -hideg Turgovicsnak, ki szerencsétlensége óta inkább látszott a -Werbőczi-családhoz, mint saját magához tartozni, a szomorú Dorka -jutott, s együtt elég hű másolatját adták azon mostoha -viszonyoknak, melyeket a sérelmi okiratban oly hűn rajzolt le -Werbőczi. <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Dora a reménynyel fölcserélt lemondás még halvány, de sugárzó -szépségével egyedül lebbent föl a lépcsőkön; s midőn a főterembe -lépve, régi szokás szerint öreg és híres rokonának kezét akarta -megcsókolni, oly kedvező hatást gyakorolt Werbőczire, hogy ez -hosszasan tartá átölelve, mígnem egy könny szivárgott ősz pilláira -s legördült a leány meleg és a fölindulástól lángoló arczára.</p> -<p>– Hogy tévedtél te mosolygó éveiddel, e komor városba! – szólt -az agg rokon. Honnan vetted szépségedet, mely nálunk az Isten -szerencsétlen ajándéka! Tudod-e, hogy itt hamar szokott vénülni az -ember, s mi már több virító arczot láttunk egyszerre elhervadni. -No! de ne ijedj meg, kedves hugom, öreg bátyád tréfáin! A -gondviselés különös kegyelmének tekintem, hogy meglátogattatok. Az -időt jól töltjük el együtt, e kis baráti körben. S ha zenét nem is -fogsz hallani, s ha fürge udvarlók nem is hivnak tánczra, legalább -a harang sem figyelmeztet a mulandóságra és halálra. Nincs -toronyóránk, nincs lélekcsengetyünk, nincs oltárunk, nincs papunk, -nincs keresztünk, nincs temetőnk; de egyébiránt mindennek bőségében -vagyunk, s leginkább a gondoknak. Légy üdvözölve házamban szép -leány, ki úgy megbüvöltél, hogy mindent össze-vissza beszélek s a -szavak, melyekbe örömömet öltöztetem, hasonlítanak a fájdalom -mezéhez.</p> -<p>Werbőczi fölindulása csodás volt. S ki tudná megfejteni, -sejtelemből fakadt-e, vagy csak a virító egészségnek, a mosolygó -bűbájnak, a reményekben <span class="pagenum"><a name="Page_236" -id="Page_236">-236-</a></span> gazdaggá lett szívnek, szóval Dora -tulajdonainak, a létező viszonyokkal össze nem hangzásából.</p> -<p>Buda városa végre is tiltakozás volt az elégültség ellen s a -boldog Dora úgy kirítt azon körből, melybe lépett, mint a pacsirta, -midőn a tengervihar közeleg, és őt, a hajnalt s a verőfényt -üdvözlőt, egy légroham a vészt érző, a nyugtalan sirálzok -társaságába sodorja.</p> -<p>Werbőczi már az első nap annyira megbarátkozott rokonaival, hogy -érettök még a vén és mogorva Dorka kedvét is kereste, sőt csaknem -ostrommal vívta ki.</p> -<p>– Örömmel hallom, ángyomasszony! – szólt a régi magyar szokás -szerint rokonnak tekintve mindent, ki iránt becsülést akar mutatni -– nagy örömmel hallom Elemértől, hogy Barnabás öcsém hollétének -nyomába akadt. Ne féljen, visszakerítjük őt, épen, friss -egészségben és akár nálam maradhat, akár pedig hazaviheti -ángyomasszony!</p> -<p>Dorka köszönte e szivességet, de arczán kevés hit, kevés bizalom -látszott.</p> -<p>Dani bácsi, ki a nagy tisztelet miatt egészen másnak képzelte -egy nádorságot is viselt férfiú háztartását, mint azt, a mi a -refectoriumban divatozott, rendkívül meg volt lepetve, midőn az -étteremben oly nagy serlegeket látott az asztalra fölrakva, minők -az otthoniak, s a czifra legények nagy ezüst tálakban majdnem oly -egyszerű – de izletes – ételeket hordoztak, mint a minőt Dorka -asszony felügyelete alatt szokás készíteni.</p> -<p>Az egyszerű öreg nem lévén ismeretes a diplomaták <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> -ravaszságával, képzelni sem tudta, hogy nagy rokona épen azon -cselszövényekkel, melyekkel konstantinápolyi követsége alatt a -török basák titkait kicsalta, Dorka néni árulása által pontos -adatokat szerzett magának vendégei ízléséről, s a refectorium -legbensőbb rejtelmeiről is, s az emlékirat bevégzését is -halogatván, azon törte fejét, hogy rokonainak, kik a gyászos időben -róla, a megbukottról, nem feledkeztek el, mindenben kedvét -tölthesse.</p> -<p>De nincs oly test, melynek árnyéka ne volna. Miért tagadnók -tehát, hogy Werbőczi, midőn drága idejét pazarolni látszott, saját -érdekeiről sem feledkezett meg. Mihelyt tudniillik a vékony termetű -és nagy bajuszú hirnököt, ki most komornyiki szerepet vitt, -szemügyre vette, s vele bővebb beszélgetésbe elegyedett, tüstént -azon eszme villant föl agyában, hogy ezen sokat forgott és vetődött -férfiú a gondviseléstől volt Buda várába küldve, hogy az -emlékiratot Erdélybe, s onnan Áron vajdához csempészsze, ki Lufti -és Rustan basával, a budai főkormányzó halálos ellenségeivel lévén -összeköttetésben, igen könnyen juttathatná azt Szolimán császár -kezébe. E gondolattal megbarátkozva, nem késett a foganatosításhoz -kezdeni.</p> -<p>– Uramöcsém, mint hallom, a társzekeret a komornyikkal még -holnap akarja visszaküldeni – szólt külön fogva Dániel urat.</p> -<p>– Miután nagyságos urambátyám kegyes volt minket bizonytalan -időre letartóztatni, Flórián patert szeretném gazdasági -utasításokkal ellátni. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>– Az szenvedhet halasztást, úgyis már késő őszre fordult az -idő.</p> -<p>– De van ezen kívül még egy sürgetősebb ok. Pista bátyám, -nagyságod állapotjáról szállongó hamis híreken kívül, még Elemér és -Barnabás diák sorsa miatt is elszomorodván, azt a fogadást tette, -hogy visszaérkezésünkig a várba vendégeket nem bocsát, és a -serleget még ajkához közel sem viszi. Ez szerencsétlen ötlet volt, -kivált, ha megfontoljuk, hogy szegény bátyám társaság és poharazás -nélkül egy napig sem tudott ellenni. Ez megvallom, nekem is gyönge -oldalam volt, de Pistának még inkább, ki egyébiránt talpra esett, -tökéletes ember, s ritkítom a párját, akár a szív nemességét, akár -a katonai virtusokat tekintve. Igen tartok tőle, hogy hebehurgya -fogadását drága egészségével fizeti meg. Tudósítani kivánnám tehát, -hogy semmi oka nincs aggodalmakra, és minden a legjobban ütött -ki.</p> -<p>– Helyesen teszi öcsémuram, s még holnap korán indítsa el a -társzekeret, ne is vesződjék gazdasági utasításokkal. Azokat később -el fogja vinni a komornyikja. Én a társzekér mellé biztos embereket -rendelek, hogy a levél hamar érkezzék meg, s ne tévedjen ide s -tova, mint közelebbi levelemmel történt.</p> -<p>Dániel úr meg volt elégedve a tervvel. De midőn magára maradt, -bogos ujjaira tekinte és számítgatván, mekkora fáradságba kerül egy -hosszú levél, szerette volna Dorát segítségül híni; de midőn látta, -hogy leánya Elemérrel a csarnok előtt beszél, visszavonta az -ablakból fejét és azt gondolá <span class="pagenum"><a name= -"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> magában: – Lesz -levelemben egy oly sor, mely miatt, az én kis selmám fülig pirulna. -Saját kezemmel fogok tehát a makacs betűkkel küzdeni, megtöröm -daczoskodó termeszetöket, és szép sorba állítom fel őket, mint a -káplár a katonákat. Jól van; még ma etig bevégzem a levelet, hogy a -társzekér hajnalra útnak indulhasson. De az utolsó passzusa ez -lesz: Emlékszel-e bátya arról, hogy midőn Dora született, egy -átalag tokajit helyeztünk a pincze fülkéjébe azon szándékkal, hogy -lakodalmán fogjuk meginni. Tizenhetedik éve ül a jámbor edény por -és pókháló közt. Nyittasd ki és kóstold meg, mert attól tartok, -nehogy idegen izet vett volna föl; ez nagy baj volna, miután -Budáról alkalmasint vőlegényt hozunk, ho! ho! vőlegényt, még pedig -remélem kedvünk szerint valót. Tudósíts tehát, a mi nagy rokonunk -cselédje által, ki a társzekérrel megy, a tokaji zamatjáról.</p> -<p>Dani bácsi háromszor is elszavalta s mindig hangosabban nevetve -levelének leendő végsorait, s midőn már könnye a nagy öröm miatt -kicsordult, így kiáltott föl: – Ha Pista bátya ily hírre fogadását -meg nem szegi s menten le nem iszsza magát: akkor a szíve kőből van -és nem ismerem el testvéremnek!</p> -<p>Míg az atya csögös kezeivel a szögletes betűkből nagy -fáradsággal könnyű légvárakat építgetett, addig a csarnokban leánya -és Elemér közt a következő társalgás fejlett ki:</p> -<p>– Hiszed-e Dorám, hogy atyád házasságunkra egyezését adja? -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span></p> -<p>– Lehetséges, ámbár előítéleteket kell leküzdenie.</p> -<p>– Én is nemes vagyok, mint ő, s ha vagyontalan is, érzek -magamban erőt és tehetségeket jövendőnk biztosítására. De ha mégis -megtagadná tőlem kezedet?</p> -<p>– Elemér! én az ő leánya vagyok.</p> -<p>– S tehát engedelmeskedni fogsz?</p> -<p>– Kötelességem.</p> -<p>– Ah! mily hideg szavak, Dora!</p> -<p>– Igen, én neki és Pista atyusnak engedelmeskedni fogok, Elemér! -de irántad is van szent és meg nem sérthető kötelességem. Esküszöm, -oltárhoz kívüled más nem fogna soha vezetni, és esküszöm, hogy -szerelmemet hűn fogom síromba vinni… S mikor akarsz atyámnak -nyilatkozni? Házunktól eltávozásod óta hozzá szoktam érzéseim -fölött, a mennyire csak tőlem telik, uralkodni. A -szerencsétlenségnek is nyugodt arczczal akarok szemébe nézni, ha -szívem miatta megszakadna is.</p> -<p>– Láttam, Dora! hogy erős lelkű vagy. Bár oltalmazott volna meg -az ég e szomorú tanulmánytól!</p> -<p>– S mikor beszélsz atyámmal?</p> -<p>– Holnap törvényszékbe megyünk nagy pompával, s a főbasát, mint -mindig, ingerelve. Fegyvert nem szabad magunkkal vinni, mert urunk -csak a békés küzdelmeket szereti. Ha ellenségünk is, mint eddig -téve, hasonló nézet mellett marad: akkor ebédre baj nélkül térünk -vissza. De aztán Hamzsa bég táborába kell utaznom. Te már hallottad -és <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> helyesléd okaimat. Ha, Dorám, a -törvénykezés nálunk annyi koczkáztatással jár, mint a hajdani -lovagjátékok: Hamzsa béghez utazásom oly hadviselethez -hasonlítható, melyben csak a fortélynak és ügyességnek lehet a -túlsulyú erő fölött, mely különben összetiporná, győzedelmeskedni. -Bízom szerencsecsillagomban s ha Barnabással visszajöttem, akkor -csak az ő bősz féltékenysége ellen kell küzdenem; akkor ideje, hogy -nyilatkozzam atyádnak.</p> -<p>Dora arcza halálsápadt volt, de nyugodt hangon mondá: – -Hallottad eskümet, Elemér! szívünk válhatlanul össze van kötve, -akár atyám akaratja, akár egy nagy szerencsétlenség szakítson el -egymástól.</p> -<p>– Öcsém, – szólt Werbőczi, a főajtón kilépve, – a holnapi ülésig -okvetlenül be kell fejeznem emlékiratomat; vállald el helyettem ma -estére a háziúr szerepét, s ügyelj, hogy kedves rokonaim meg -legyenek elégedve figyelmeddel és szolgálati készségeddel… S hát te -is itt vagy, mosolygó arczú szép gyermekem, te egyetlen csillaga a -sötét éjtszakának, mely városunk fölött oly régóta borong, – mond -Werbőczi Dorához közelítve. Holnap reggel biztos emberem indul -István öcsémhez Erdélybe. Atyád, midőn szobájába léptem, épen a -tollat rágta, s mint látszik, hosszú levél írásához akarna kezdeni. -A te könnyű kis kezed, mint picziny lábad a táncztermen, oly -gyorsan repülne végig a sorokon, míg atyád gondolatjainak rest -szolgája a toll. Nem segítenél-e neki?</p> -<p>Dora a szobába sietett, hol atyja neki türkőzve, <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> és -szemüvegét orrához hol szorosabbra, hol tágabbra illesztve, már a -babszem nagyságú betűk megteremtéséhez kezdett.</p> -<p>– Mi dolgod itt? – kérdé szokatlan komolysággal Dániel úr.</p> -<p>– Azt hittem, hogy atyus, mint eddig, most is engem tekint -íródeákjának.</p> -<p>– Vége annak már, kis kópé. A mi nagy és bölcs rokonunk házánál -mindnyájunknak a tudományokkal kell foglalkozni. Eredj, te is írj -egy rövid, de szép levelet Pista atyusnak, s azt majd az enyimhez -fogom mellékelni. Dorkát te említsd meg s mondd, hogy minden órán -várjuk Barnabás megérkezését.</p> -<p>Dora szobájába vonult és írt, de midőn a végsorban mondá: -«mindnyájan boldogok vagyunk», egy nehéz könnycsepp hullott a -papirra, s félig elmosta e szót «boldogok». Talán kiolvashatja -Pista bácsi, s talán nem veszi észre, hogy könnycsepp volt rajta – -sóhajtá Dora, keblében homályos előérzettel és éles -fájdalommal.</p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Másnap reggeli kilencz óra előtt már megtelt Werbőczi udvara -polgárokkal, mesterlegényekkel, sőt pórnéppel is.</p> -<p>Ezek mind a nagy férfiú kiséretéhez akartak csatlakozni, s -látszott, hogy a példa hat s mind erősebb tüntetést takar el az a -tisztelet, melylyel a tartomány magyar főbirája iránt viseltetik a -város <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> azon osztálya, melyet Zulkifar -jogbitorlásai és csodálatos itéletei megsértettek.</p> -<p>Később megérkezett a budai hatóság majdnem teljes számban.</p> -<p>Már az aranyos hintóba a nyolcz világos szürkét kezdették fogni, -s már Elemér kilesett még egy tekintetet Dora igéző szemeiből, -kicsalt egy édteljes vallomást kedves ajkairól, midőn Turgovics is -megjelent a magyar főtörvényszék biráitól kísérve.</p> -<p>– Szaporodnak a spahik városunkban – szólt Turgovics, Elemérhez -fordulva.</p> -<p>– Rossz vége lesz mindennek – válaszolá Elemér, ha ő nagysága -nem egyezik belé, hogy fegyveresen kisérhessük a törvényszékre.</p> -<p>– Jó vége épen semmi dolognak sincs a mai időben – jegyzé meg -Turgovics.</p> -<p>– A jövő alkalommal előterjesztést fogok ő nagyságához -benyujtani a fegyverhordatás végett – említé János diák.</p> -<p>– A jövő alkalomig sok víz foly le a Dunán – mormogá Turgovics -bágyadt, merengő arczkifejezéssel.</p> -<p>– Még nem jött ki ő nagysága, pedig az indulás ideje eltelt – -töprenkedék egy városi tanácsos.</p> -<p>– S a spahik és a főbasa ő magasságának testőrei már bizonyosan -a tisztelgési helyen vannak és nagy urunkat várják, hogy a -megállapított ünnepélyességgel a palota udvarába vezethessék.</p> -<p>Míg e társalgás folyt, Werbőczi a tornáczlépcsőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> gyorsan -lehaladt, s a kocsi előtt magához inté Elemért: – Már kész, – szólt -ragyogó arczczal, az emlékirat befejezése, és reményem fölött jól -ütött ki. Megsemmisítettem, szilokra törtem a renegátot, ki a haza -szívében, veséjében dúl. Tedd el öcsém! Ebéd végétől éjfélig -lefordíthatod s aztán pihenünk. Intézkedtem, hogy a szultán kezébe -hamar és biztosan mehessen.</p> -<p>Elemér zsebébe rejté az iratot és fölsegíté Werbőczit a -kocsiba.</p> -<p>Csakhamar szabály szerint sorakozott a kiséret.</p> -<p>Hátul néhány fegyveres hajdú, a kocsi jobb oldalán Turgovics a -birói testülettel, baloldalán a városi hatóság, a fogat előtt -néhány lépés távolságra az irnokok, Elemértől, az iroda-igazgatótól -vezetve, foglaltak helyet.</p> -<p>Az önkéntes kisérők oldalvást vagy hátul ballagtak, tetszésök -szerint.</p> -<p>A menet valamivel lassúbb volt, mint a halottas kocsiké.</p> -<p>Ez különös méltóságot vetett arra, ki a díszhintó biborpárnáin -egyedül ül, s a szertelen kitüntetés tárgya.</p> -<p>A fogat áthaladt a bécsi kapun s már épen a Szent-György-térre -akart kanyarodni, midőn a nyolcz szürke megállott, aztán jobbra -balra fordítá fejét, s évei daczára ágaskodott és ki akart -törni.</p> -<p>Werbőczi épen az emlékirat erősebb helyeiről, s azok által -Stambulban előidézendő hatásról gondolkozott, midőn zaj, kiabálás -támadt, minden jeleivel a közbejött nagy rendetlenségnek. -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span></p> -<p>A főbiró lassanként kimeredt merengéseiből, s a hintó ablaka -felé fordulván kérdezé: – Mi történt itt?</p> -<p>Senki sem felelt, s csak hullámzó tömeget látott mindig eléfelé -tolongani.</p> -<p>Egyszerre észrevevé, hogy az utcza ablakai tömve vannak -alakokkal, s hangosabbá, fülsértőbbé válik a zaj. A lovak pedig a -kocsis és a fulejtár minden erélyét igénybe veszik. Megszeppenve -nyitá ki a hintó ajtaját, s jobb lábát a felső lépcsőre eresztvén, -tudakolá: – Mi történt itt?</p> -<p>Ekkor vette észre, hogy még-csak Turgovics van a hintó -oldalánál.</p> -<p>– Mint előre látható volt, rossz történt, – mondá ez. -Egyébiránt, ha nagyságod parancsolja, részletesen utána járok és -jelentést teszek.</p> -<p>Werbőczi nagy rémülettel hallá a kiabálások közt e szavakat: -gyilkosság, rablás, fosztogatás, mészárlás, háború!</p> -<p>A hánykódó lovak ellenére is, sértés nélkül lépett le a -kocsiból, megállott az utczán.</p> -<p>Most visszatért Turgovics, s a szokottnál valamivel sápadtabb -arczczal, de kimért hangon mondá: – Jelentem alásan, hogy a spahik -számosabban jöttek tisztelgésre, mint eddig, s nem látván -hintónkat, a találkozási helynél tovább jöttek, és épen, midőn -kiséretünk eleje a Szent-György-térnek kanyarodott, előrobbanván, -tőlünk elvágták Komjáthi Elemért és körülfogták. Ekkor a spahik -vezére lepattant lováról, s példáját mások is követték. -<span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<p>A lóháton maradt spahik pedig kört alkottak. A vezér most -üstökön ragadta Komjáthi Elemért, míg kettő lábát fogta, s őt -közerővel a levegőbe emelvén, egy lapos kőhöz vitték, s ott -letépvén nyakkendőjét, s fejét arczczal a kő közepére illesztvén, -előállott egy nagy szerecsen, mint bakó, és éles bárdjával menten -kettészelte a nyakát, úgy hogy az üstökön tartott fő a vezér -kezében maradt. Ez magasra emelte a véres holttetemet s mint -látszik épen szónokolni akart, midőn a meglazult körbe befurta -magát egy vén asszony s égre emelt kezekkel átkozódni kezdett.</p> -<p>Mihelyt a vezér meglátta a banyát és hallá az átkot, kezében a -fővel bódultan kezdett nyargalni, lovát is ott hagyva. A spahikat -erre babonás iszony ragadta meg s vezérök után iramodtak, -széttaposván siettökben a vén asszonyt. Ez történt, nagyságos -uram!</p> -<p>Werbőczi a rémülettől szóhoz sem juthatott, midőn Zulkifar – ki -gőgjét fényelgés helyett cynismusba szerette önteni – egy vén -öszvéren lovagolt a palota felé, csak tolmácsától kisérve. Ez igen -deli és tüzes arabon ült, mely a nép csoportosodása miatt tüszkölni -és ágaskodni kezdett. A török főkadi vagy tudta már, vagy hamar -észrevette a zavar és nyugtalanság okát, s midőn Turgovics a -hüledező Werbőczi előtt, kit már az utczai közönség rajként kezdett -körülzsibongni, a jelentését bevégezte, ime, az öszvér tudós -gazdájával épen Turgovics háta mögé huzódik.</p> -<p>– Gazság, alávaló gazság – kiálta most Werbőczi <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> -följajdulva, mellét kezével csapván, s küzdve a szavakkal, és -lélekzéssel.</p> -<p>– Ne aggodjál, gyaur kadim! – mondá Zulkifar, s rögtön utána a -tolmács, csaknem úgy, mint a sugó után a szinész. – Hamzsa bég -kémedet csak nyelvétől és ujjaitól, melyekkel fürgén írt, akarta -megfosztani, s hogy többre terjeszkedett, az ellene fordul; ámbár -kémed nyelv és ujjak hiányában neked nem sok hasznot hajtott volna. -A pör, mely ebből támad, az én biráskodásom alá tartozik, s nosza! -jámbor kadi, terjeszd szinem elébe panaszodat. Allah nagy és az ő -prófétája Mahomed; de Zulkifar is mindig az igazság árnyékában élt, -mint a hűvös kút, mely a Korán verseivel ékesített bolthajtás alá -van véve. Zulkifar bölcsességének vize nem lanyha, nem büzhödt. -Friss ital marad az, még a te hitetlen szájpadlásod számára is. Az -igazi muderri mondja neked, ál-muderrinek, hogy gyors elméje már -kifürkészte azon kanunt, melyet Hamzsa bég ellen fog alkalmazni. -Keletkezett e kanun a Hegira 645-ik évében a Bajram nagy ünnepe -után 12 nappal. Örvendezzen a szived ál-kadi, mert tizezer oszporát -fogsz kapni bitang tolmácsod nyakáért.</p> -<p>– Ezt az őrült vén gonosztevőt lökjétek innen el, mert különben -hajdúimmal darabokra vagdaltatom – kiáltá dühtől vörös arczczal -Werbőczi.</p> -<p>A népnek csakugyan volt annyi erélye, hogy közbe tódult, s -Zulkifart öszvérestől és tolmácsostól elszakítá azon tértől, -melyben most Werbőczi szónokolni kezdett, mondván: – Gonoszságok -gonoszságra <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> halmoztatnak; az erőszak törvényt és -rendet bont; a basa és hivatalnokai semmirekellő rossz emberek. S -Isten legyen bizonyságom, hogy fő helyett főt fogok áldozatul -kivánni, és míg azon szörnyeteg fenevadnak, ki Fehér- és Pestmegye -ostora, míg Hamzsa bégnek nyaka azon a kövön nem metszetik el, -melyen a leglángolóbb szívű és legnemesebb jellemű ifjúnak életét -kiontotta: addig e tartományban többé általam igazság senkinek nem -fog szolgáltatni. Hadd lássuk, meddig fogja a basa velem a törést -vinni. Ti pedig barátaim, keressétek fel Komjáthi Elemér -holttestét, s vigyétek házamhoz, hogy ünnepélyes szertartással -temettessem el…</p> -<p>Werbőczi, midőn e rendeletet tevé, lehetetlen volt szívének -roppant fájdalmára észre nem venni, hogy erélyes kifejezései a -tömeget meggyérítették, s többnyire már csak hivatalos kisérettől -van környezve.</p> -<p>Parancsot adott a hintójának a visszatérésre. S midőn Turgovics -mérséklésre inté őt, a basa hirnöke érkezett meg, kérvén ura -nevében, ne gondoljon a történtekkel, jelenjék meg törvénykezésre s -fel se vegye gonosz szolgája halálát, ki azt megérdemelte, mint a -basa bővebben ki fogja fejteni.</p> -<p>– Én meg a császárnak, az igazságos fejedelemnek fogom -kifejteni, hogy tudta nélkül és nevében miként sáfárkodnak -tiszttartói szabadságunkkal, vagyonunkkal, vérünkkel – válaszolá -Werbőczi.</p> -<p>– Ennek csak felét mondom el, gondolá a <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> hírnök, -ki Elemérnek török rabsága alatt a váltságdíj ügyében járt el, s -bár a budai basa szolgálatában élt, a magyar államférfiú iránt -hálával volt kötelezve.</p> -<p>– Nagyságos uram – jelenté a hírnök távozásával János diák, mi, -kik Komjáthi Elemér holtteste elhozására bocsáttatánk ki, csak -Csapi Andrásné összetiprott tetemeire találtunk.</p> -<p>– Hát Dorka asszony is megöletett? – tudakolá Werbőczi képéből -egészen kikelve.</p> -<p>– Ugy látszik ő volt az átkozódó nő – jegyezte meg Turgovics. S -e nap kezd már ahhoz hasonlítani, melyen a janicsárokat Buda várába -vezettem. Elemér testét sem fogjuk megkapni; mert az bizonysága -volna, hogy a főbasa rendelte el meggyilkoltatását, némely adatok -kézbekeríthetésére törekedve.</p> -<p>Werbőczi Turgovics bölcs figyelmeztetéseiből is látta, mikép őt -már csak szilárd és merész politika mentheti meg, s veszve van, -mihelyt habozni, a koczkáztatástól vissza fog döbbenni és -félszabályokkal megelégszik.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Szolimán basa nagy fontosságúnak hitte Elemér kivégeztetését, mi -abból is látszott, hogy folyvást oldala mellett tartá a -rendőrfőnököt és a janicsár csapatok vezérét, ki tettleg Buda -várának katonai parancsnoka volt. Ezenkívül kémjei minden pontra a -legnagyobb tapintattal voltak elhelyezve, s hirnökei szüntelen -futkostak Werbőczihez, kivel, miután <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> a főczélt elérte, s már a -szultánnal való levelezésektől nem tarthatott, ki akart -békülni.</p> -<p>– S nem jön el a törvényszékre? – kérdé a visszatért -hirnöktől.</p> -<p>– Haza ment, s mondá, hogy addig a közügyektől távol tartja -magát, míg vagy nagyságod vagy a szultán teljes elégtételt nem -ad.</p> -<p>– Hamzsa bég – szólt a basa a hirnök távozásával, igen hamar -nyúlt a szélső fölhatalmazáshoz. Elég lett volna Komjáthit -elfogni.</p> -<p>– De akkor a nála talált iratot is vissza kellett volna -szolgáltatnunk – említé a rendőrség főnöke.</p> -<p>Az iratot, mely a memorandum befejezése volt, figyelemmel -olvasta végig a basa.</p> -<p>– S mi történt a holttesttel? – kérdé most.</p> -<p>– Mint hallom, a spahik a Dunába vetették.</p> -<p>Alig mondá ki a janicsár vezér e szót, midőn Werbőczi követe -János diák vezettetett be, s visszakövetelte Komjáthi holttestét, -hogy keresztyén szertartások szerint eltemettethessék.</p> -<p>– Arról vagyok értesítve, hogy a spahik a Dunába dobták. Nincs -ellenemre, ha az ország magyar főbirája embereivel azt -kihalásztatja. Ha a megholtnak értékesebb tárgyai voltak, melyek -törvény szerint a spahik martalékául estek, azokat kész vagyok -magam pénztárából visszatéríteni. De kérem és fölszólítom az -országbiró uramat, hogy a szultántól elvállalt kötelességét -teljesítse s jőjjön el a birákkal együtt igazságot szolgáltatni a -pörös feleknek. Csalhatatlan oklevelekkel fogom bebizonyítani, -<span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> hogy titkárja mint kém és föladó száz -halálra volt érdemes.</p> -<p>– Megvallom, méltóságos uram – szólt János diák távozásával a -főrendőr, megvallom, hogy ámbár Allah a szívek minden redőit -ismeri, én a hályogos szemű rab, még nem tudtam semmi oly adat -nyomába akadni, melyből a magyar főkadi titkárjára bármi bűn -világosult volna ki, azon kívül, hogy gyaur, hogy urának -megvesztegethetetlen szolgája, s nagy esze és a török nyelvben -jártassága miatt ránk nézve veszedelmes egyén volt. Ez okok az ő -kivégeztetésének jogosságáról meggyőzhetik ugyan a mi főkadinkat, -de a magyarok főkadiját nem fogják.</p> -<p>– S hát a kezemben levő föladások? – kérdé a basa.</p> -<p>– Azok reszkető kéz betűi, s vén emberre mutatnak.</p> -<p>– De tartozom-e tudni, hogy Werbőczi műve van nálam, s honnan -szerzette e részletes adatokat, melyeknek egy részét csak udvarom -ismerhette? S meri-e bevallani, hogy sajátja, s hogy Stambulból -zsineget akart volna számomra szerezni? És akár bevallja, akár nem, -nem vettem-e teljes elégtételt rajta, midőn érezni kénytelen, hogy -kegyenczét, kit gyermekeként szeretett, s kihez, mint Hamzsa bég -állítja, rokonát szándékozott nőül adni, saját cselszövényei és -könnyelműsége taszította a halál torkába?… De mi történt Hamzsa -béggel? Még nem jelentette magát nálam, még nem adott számot -eljárásáról? <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>– Uram – szólt most a janicsárok vezetője. Hamzsa béget egy vén -asszony átka üldözi. Gyalog szaladt haza, turbánja lefoszlott -agyáról, csak az idegen főt hozta el, a magáét ott hagyta. S most -szobájába zárkózva esztelenül beszélget a halottal. Úgy képzeli, -hogy a véres fő felesel neki, s e miatt indulatba jön s rázza annak -hosszú üstökét.</p> -<p>– Haza kell őt küldenem – mondá a basa.</p> -<p>Most mint hirnök megint megjelent János diák, s kijelenté -megbizója, a magyar főbiró nevében, hogy ez addig nem megy -törvényszékbe, míg Komjáthi Elemér gyilkosa szintén azon módon nem -végeztetik ki, s feje hozzá el nem küldetik.</p> -<p>– Ő lássa makacssága következményeit, én mindent megtettem, mi -kötelességemben állott – szólt a basa hidegen és méltósággal.</p> -<p>Midőn a hirnök kivezettetett, egyszerre tudakolták a janicsár -vezér és a rendőrfőnök, hogy nincs-e a főbasának semmi új -parancsolni valója, melyet teljesítsenek.</p> -<p>– Werbőczi minden lépésére ügyeltessetek, adá a basa válaszul, s -aztán hozzá tevé: – Nekem nincs ellenemre, ha a mi kadink tettleg -az egész törvénykezést át is veendi. Ha a büszke magyar a küszöbön -kívül reked, majd fog panaszkodni, sürögni, s megelégszik felével -annak, a mit most bir. Úgy sem állja ki sokáig, hogy számos -kiséretét ne fitogtassa, s hogy a bamba polgárokat azzal ne -hitegesse, mikép ő a szultán szándéka szerint, velem egy polczon -áll. Várjuk be tehát, a duzzogás kinek fog több vizet hajtani a -malmára?</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<p>Másnap jelenté a basának egy spahi, hogy Hamzsa bég tegnap -alkonyatban az ő lovának talpát patkóstul lemetszé, mert vér volt -rajta. A másik spahi pedig panaszolta, hogy az ő öltözékének -hasonfelét széttépte, vérfoltosnak állítván.</p> -<p>Erre a basa parancsot adott Hamzsa bég tüstént -hazatávozására.</p> -<p>Félóra mulva a spahik alajbége, ki katonai rangra Hamzsa bég -után következett, kihallgatást kérvén, elbeszélé, hogy vezérök lóra -ültette őket, sietve haza menni parancsolá, de előbb a magyar kadi -lakásának kikutatását tette kötelességökké, egy vén asszony -holttestének visszafoglalása végett.</p> -<p>– Hamzsa bég beteg – mondá a főbasa, s ideiglenesen az alajbéget -bizván meg a spahik vezényletével, rendeletet tőn, hogy Hamzsa -tisztességes őrizet és ápolás alá vétessék.</p> -<p>Most a Werbőczi háza körül kémkedők is, mint a virágos kertből -zsákmánynyal megrakodott méhek, haza felé kezdettek zsibongani.</p> -<p>– A magyar kadi útra készül, mondák. Már a drágább szöveteket, -az arany és ezüst edényeket, gyertyatartókat, kereszteket és -képeket a termekből eltávolították. Most a bútorokat kezdik -mozgatni.</p> -<p>– S hova utazik a magyar kadi? – kérdé a basa e hír által -kellemetlenül meglepetve.</p> -<p>– Némelyek azt hiszik, hogy fiához, a volt főispánhoz Tolnára; -mások, hogy Erdélybe kiséri rokonait s ott fog maradni.</p> -<p>– Hadd tegye – szólt kárörömmel a főbasa, <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> ki -belátta, mikép az Izabellához áttérés a szultánnál Werbőczi -tekintélyét és befolyását, mint híg eszű és változékony emberét -teljesen megsemmisítené.</p> -<p>– Bizodalmas emberei egymás közt arról suttognak – jelenté egy -újabban érkezett kém, – hogy Werbőczi ő nagysága, miután -emlékiratát már nem küldheti Stambulba, személyesen akar a császár -színe előtt megjelenni, és élőszóval adandja elő az ország -sérelmeit.</p> -<p>– Ily késő őszszel nem oly öreg és köszvényes embernek való a -hosszú út – jegyzé meg a basa látszólag gúnynyal és nyugalommal, de -szívében erős aggodalmakkal. Mint eszes s belátó férfiú nem -lehetett kétségben az iránt, hogy Lufti és Rustan basa pártja a -nagy hírű magyar főúr jelenlétét egész erélylyel föl fogja -használni, s a diadalmát igen megkönnyíti az is, mert Buda -elfoglalása a magyar nemzetet a török szövetségtől elidegenítvén, -szemlátomást téríti Ferdinánd részére s mert a szelidebb politikát -javasló párt, a szultán zsidó neje és rendkívül kedvelt nővére -által a háremi cselszövények minden szálait kezében tartja.</p> -<p>– Egy óra alatt pontosan kell tudnom, hogy a magyar kadi hová -utazik.</p> -<p>A mint mondá, úgy történt. Rendőrsége kétségtelen adatokkal -bizonyítá be, miként a magyar kadi Erdélybe kiséri rokonait s onnan -Stambulba siet.</p> -<p>Erre titkos tanács tartatott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_255" id="Page_255">-255-</a></span></p> -<p>A diván egy része tanácsolá Werbőczi letartóztatását, mint -kötelességében el nem járó szolgáét; más része, mint árulkodó és -hamis vádakkal föllépni akaró férfiú ellen, rövid eljárást -tanácsolt, mely igen hasonlított volna a Komjáthi Elemér ügyéhez. -Voltak azonban oly mélyebb fölfogásúak is, kik a megbukott magyar -államférfiút végső lealáztatásában is sokkal jelentékenyebbnek -tartották, mint sem ily módon ledöntése sokat közülök magával ne -sodorhasson s még a budai basát is. Ezek mosolyogva említék, hogy a -harámbasák és rablócsapatok most igen veszélyessé teszik az -utazást, s mentül több podgyászszal indul el Werbőczi, annál -bizonyosabb, hogy a Duna-Tisza közén áthaladni nem tud, kivált -miután az állomásáról megszökő főméltóságot a basa ő nagysága épen -semmi kisérettel sem tartozik ellátni.</p> -<p>E nézet beleplezve javasolni látszott, hogy Szoliman basa a -rablókkal fedheti még azt is, ha Werbőczit török katonák fosztanák -ki s tennék el láb alól.</p> -<p>– Mihelyt a magyar főkadi útra kel, mint szemem világát úgy -fogom őriztetni őt, a meddig csak hatóságom kiterjed; mert meg -vagyok győződve, hogy ellenségeim általam bérelt zsiványoknak -tulajdonítanák kifosztását és halálát.</p> -<p>A főbasa e nyilatkozattal oszlatá el a titkos gyűlést.</p> -<p>Sötét és magával küzdő perczei voltak; homlokát kezevel szorítá, -mintha külerővel is akarná eszméit összébb tolni, hogy -ruganyosabbakká legyenek. <span class="pagenum"><a name="Page_256" -id="Page_256">-256-</a></span></p> -<p>– Most már mit tegyek? e kérdést ismétlé, de még mindig -szétszórt gondolatai nem hozták meg a kellő választ.</p> -<p>Ekkor lépett be híres házi orvosa, a nagy örmény tudós, ki a -szabad és tilos ismeretek egész tárházához kulcsokkal birt s csak -még a halottakat nem tudta föltámasztani, de egyébiránt oly italok -készítéséhez is értett, melyek a fiatalkor tartóssá teszik, s az -aggkor terhének egy részét a roskadó vállakról le birják -szedni.</p> -<p>– Uram – szólt ez – a te rabod megjósolta, hogy mekkora veszély -fenyeget minket a halottak rossz eltemetése miatt. A rothadt -gőzölgések, ime! már is egy új betegséget támasztottak, mely -gőgősen vonult be a katonai laktanyákba, s azt mondja nekünk -orvosoknak, kik az egészség ügyének vagyunk vitéz spahii és -janicsárai: nézzetek, ha mertek, szemem közé, nevezzetek meg -engemet, és keressétek elé ha tudjátok, gyógyszertáraitokból azt a -fegyvert, mely engem legyőz. Mi e betolakodót szemlélgetjük, de -csak félig ismerjük; félig nem.</p> -<p>S minő jelei vannak az új nyavalyának? – kérdé a basa, s mert -figyelme s tevékenysége mindenre ki szokott terjeszkedni, -egyszersmind parancsolta, hogy lovát hozzák elé, minthogy a katonai -laktanyákat akarja megvizsgálni.</p> -<p>– Uram, rabod előbb azt gondolta, – válaszolá az orvos – hogy a -betegek meg vannak mérgezve s csak később vőn észre apró -sajátságokat, melyek a mérgezés kórjelenségeitől elütnek. A -szenvedő, <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span> ha reggel beleiben fájdalmat érez, már -délben szavának hangja eláll, s teste annyira földagad, hogy mind -feje, mind nyaka, mind kezei és lábai s ezeken névszerint az ujjak -kikelnek formájokból. Tömlőnek vagy idomtalan hústömegnek -mondhatnád a testet, melyhez száj és körmök amúgy kívülről -odabiggyesztvék.</p> -<p>A főbasa szemei most föllángoltak, s ideges arczvonásait mintha -küzdő érzések hevítnék, élénken mozgottak.</p> -<p>– Úgy van. E betegség hasonlít egy ásvány által okozott -mérgezéshez. Husszein, a kapudan basa öcscse úgy nézett ki, midőn -genuai eredetű odaliszkja féltékenységből bájitallal ölte meg. A ki -az új ragályt elkapja, mérgezettnek fog tekintetni, s a ki -megmérgeztetik, arról a világ azt fogja hinni, hogy ragályban -szenved. Csodálatosak Allah útjai! Induljunk a laktanyákra.</p> -<p>Ezzel a basa lóra pattant, s az orvoson kivül minden kiséret -nélkül ment a halál tanyájára.</p> -<p>Jelenléte, életkoczkáztatása bátorságot öntött a csüggedőkbe. Ő -Mohamed hitével együtt nem vette át a végzetben feltétlen -belenyugvást, mely a tevékenységet kizárja s intézkedései -szabatosak, czélszerűek voltak.</p> -<p>– S a városban jelentkezik-e e ragály?</p> -<p>– Még egy eset sem fordult elő – válaszolá orvosa.</p> -<p>Mihelyt Szolimán a palotájába visszatért, rögtön magához hivatá -Zulkifart.</p> -<p>– Az effendi – szólt haragosan – tengelyét <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> mindig -összetűzi a magyar főkadi tengelyével. Ez helytelen! Ezt én többé -nem tűrhetem.</p> -<p>– Ne féltsen nagyságos uram engemet – válaszolá kevélyen a török -főbíró. – Werbőczi törvénytudományának járműve csak egy targoncza, -mely könnyű polyvával van tele rakva; míg az enyém nehéz vasas -szekér a kanun drága eledeleivel, tudniillik a seri lelki rizsével -és a divani szemelt buzájával terhelve. Természetes tehát, hogy -akárhányszor ütközik össze tudományom szekerének tengelye az ő -polyvás targonczájával, az eredmény csak abból álland, hogy a gyaur -földre bukik s hiábavaló tudományát a szél szanaszét szórja.</p> -<p>– De én nem tűröm többé a czivakodásti. Vissza akarom állítani a -magyar főbíró egész hatáskörét.</p> -<p>– Akkor a nagyságod rabja Stambulba fog költözni, mert a -legbutább softa is elintézheti az itteni törvénykezést.</p> -<p>– A mit parancsoltam, végre is fog hajtatni – válaszolá -szigorúan a basa. És Zulkifar nagysága tetőpontjáról lebukva, alig -talált az ajtóra, melyen mély bókok közt, de szívében gyűlölettel -távozhassék.</p> -<p>– Helyre állott-e Hamzsa bég egészsége? – tudakolta Szolimán, -mihelyt a török főbírótól menekült. – Járjanak utána: mit beszél, -mit tesz?</p> -<p>E parancsra a fölvilágosítások egymást érték s mind határozatlan -alakúak voltak.</p> -<p>– A hatalmas bég – szólt az egyik hírmondó <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> – -megtanult minden török káromkodást, s azt nekünk kezdettől végig el -is mondja; de azonkívül mindig magyarul beszélt, csakhogy nem -velünk.</p> -<p>– Hát kivel?</p> -<p>– Saját magával.</p> -<p>A másik hírmondó közbeszólt, megjegyezvén, hogy a mint ő -gyanítja, Hamzsa bég nem saját magával, de földfeletti lényekkel -társalog s úgy látszik, híres szentté emelkedett, kinek jóslatait -minden nagyobb vállalkozásnál illő lesz meghallgatni.</p> -<p>– Költözzék az ő szobájába egy magyarul jól értő szolga – -rendelé a basa. S menjen el csauzagánk díszöltözetben méltóságos -Werbőczi uramhoz s fejezze ki sajnálkozásunkat távozási szándéka -iránt, melyet mi pártolni nem akarunk, de megváltoztatni szívünkből -óhajtanánk. Titkára kivégeztetése óhajtásunk ellen történt, bár -magaviselete iránt csoportos kifogásaink voltak; de ha szintén -Hamzsa bég megbizatásán túlment, jobb az egészet a feledés -fátyolával borítni s a kibékülés útjára visszariasztásul nem idézni -föl a halottak árnyait. A bosszú és visszatorlás a végtelenbe -nyúlik, ha a szenvedélyeket jogosnak látszó követeléseiktől is -hamar el nem tiltja a bölcs megfontolás, mely még az igazságban is -mértéket tart.</p> -<p>A főbasa tehát igéri méltóságos Werbőczinek, hogy ha utazási -tervével fölhagy, ha Hamzsa bég megbüntetését nem kivánja és holnap -törvényszolgáltatás végett a palotában megjelen: akkor Zulkifar -<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span> főkadi illetékessége keskeny korlátok -közé fog szoríttatni, Hamzsa bégnek új szervezései, a szultán -véghatározatának elérkeztéig fölfüggesztetnek és a magyar törvény, -mely méltóságos Werbőczi halhatatlan érdemeinek köszön legtöbbet, -az egész tartományban megint kizöldül és virágzásnak fog indulni. -Ezt mondja meg csauzagánk a mi barátunknak, a köztiszteletben álló -magyar országbírónak.</p> -<p>A főbasa a rendeletet oly fitogató nyilvánossággal osztá, mintha -érdekében volna Werbőczi iránti jóindulata felől mentől több tanút -szerezni.</p> -<p>Czéljánál többet is ért el; mert egyszerre elterjedt az a hír, -hogy eddigi nézeteit megváltoztatva, a gyaurok részére állott s -túlságos engedékenysége miatt veszélyezteti a kezére bízott -tartományt. Zulkifartól izgatva a vén törökök már morogni -kezdettek.</p> -<p>Werbőczitől a válasz csak alkonyatra érkezett meg. A basától -nyert engedélyeket elfogadja, mindenek előtt Hamzsa bég fejét -kivánja s mikor az neki átszolgáltatott, akkor lehet szó arról, -hogy útjával fölhagyván, törvénykezés végett a királyi lakban -megjelenjen.</p> -<p>A basa fanyar mosolylyal mondá: – Ez nagy kérdés, melyre -aludnunk kell.</p> -<p>A janicsárcsapat vezére, ki a szigorúbb török párthoz tartozott, -kedvetlenül szólt: – Tied, nagyságos uram! a parancsolás joga; -enyim az engedelmesség kötelessége. De úgy tetszik nekem, mintha a -magyar kadi nyakunkra akarna lépni s <span class="pagenum"><a name= -"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> ha a nagy tisztelet miatt -arczunkat igen alant hordozzuk, még turbánunkra is köphet.</p> -<p>– Minél nagyobb alázatot mutatunk iránta – válaszolá a basa – -annál közelebb esik árnyékunk a hatalmas padisah kegyelmének -széléhez. Rustan és Lufti ő magasságokon kívül, kiket Allah sokáig -éltessen! nincs halandó, ki a győzhetetlen császár dicsőségének -uraihoz közelebb férhetett volna, mint méltóságos Werbőczi István. -Illő tehát, hogy kedvét keressük, mert úgy lelhetjük meg a padisah -kegyelmét.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Másnap reggel a Hamzsa bég mellé rendelt és magyarúl értő szolga -a basa színe elébe idéztetett, a rendőrfőnök és a janicsárcsapat -vezérének jelenlétében.</p> -<p>– Mit csinál a bég? – kérdé a kormányzó.</p> -<p>– Dühöng, nagyságos uram s mindnyájunkat, kik szolgáljuk, több -versen megvert s igéré, hogy még ma ki is fog végezni. Ezenkívül -veszekszik a szellemekkel, s azt állítja, hogy hazugok és atyja -alakjába öltözve megcsalták őt. Követeli tőlök, vegyék le fejéről a -vénasszony átkát! Esküszik, vissza fogja tenni régi helyére, a -honnan levette, a keresztet, ha a lelkek nem oldják föl az átok -terhe alól.</p> -<p>– Minő keresztről beszél? – tudakolá a rendőrfő.</p> -<p>– Nem tudom bizonyosan, de többször említi a Boldogasszony -egyházát – mondá a szolga. <span class="pagenum"><a name="Page_262" -id="Page_262">-262-</a></span></p> -<p>– A mi mecsetünket? – kérdé most szertelen fölindulást színlelve -a basa. Ez lehetetlen: hisz ő dönté le arról a keresztet s ez -érdemeért jutalmaztatott szandsák-bégséggel. Tehát már ismét -visszahelyezné? Ritka esetek közé tartozik s alig tudunk rá példát, -hogy a ki egyszer Allah követőjévé vált, megint visszaessék régi -tévedéseibe. Hamzsa bég őrültsége tehát nem a szenté volna, ki az -éggel kötött szövetséget, hanem a gonosztevőé, ki a bősz -szellemeket nyerte meg segítségül? Hivatalát, míg kitünő bajnokaink -közül valaki átveendi, folytassa ideiglenesen az alajbég, ki tegnap -a spahikat hazavezette. Most pedig csauzagánk menjen méltóságos -Werbőczihez, jelentse ki neki, hogy föltételeit elfogadtuk, azon -kikötés mellett, mely szerint előbb ő lépjen a palota udvarába s -azután rögtön küldessék el hozzá a megbüntetett Hamzsa bég -feje.</p> -<p>– Allah könyörüljön a mi szerencsétlen szandsák bégünkön – -mondák áhitattal a basa udvaronczai.</p> -<p>Werbőczi nem is álmodhatott ekkora diadalról. Konstantinápolyba -utazás ily késő őszszel, a hanyatló kora miatt s ha ez tekintetbe -nem jönne, a basa bosszúálló hajlamánál fogva s a zsiványoktól -fenyegetett közbátorság hiányában, igen kétséges kimenetelű lett -volna.</p> -<p>Fia halálát alig sajnálná inkább, mint Elemérét; azonban mekkora -elégtétel volt a magyar törvénykezés megmentése és a gőgös Zulkifar -lealáztatása. <span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span></p> -<p>Beült tehát a díszhintóba, kisérve Turgovicstól, János diáktól -és a többi hivatalnokoktól. De az önkéntesek sehol sem -jelentkeztek, s Buda városa a mult alkalomkor úgy megelégelte a -kiváncsiságot, hogy fejét az ablakon senki sem dugta ki.</p> -<p>Ez Werbőczit lehangolá s nem volt csoda figyelmetlensége, mely -miatt csak álomképként vonult el szemei előtt egy csoport bókoló -török, kik oly meghajlásokkal, mintha földre dobott oszporokat -emelnének föl, közelítettek a hintóhoz s egy nagy ezüst tálat -fölmutatva, a bécsi kapun Werbőczi házához kanyarodtak le.</p> -<p>Turgovics összevonta szemöldeit és sötét tekintettel kisérte a -tálczát.</p> -<p>– Különös nap, – mondá János diákhoz fordulva.</p> -<p>– Dicsőségünk napja, – válaszola ez, elragadtatva a vívmányok -miatt.</p> -<p>A Szent-György-téren maga a janicsárcsapat vezére fogadta -Werbőczit.</p> -<p>– Előre megmondtam, hogy a törökkel gorombán kell bánni, ha -tiszteletet kivánunk és sokat kell tőle követelni, ha nincs kedvünk -visszautasíttatni. A lefolyt két nap fontos eseményeinek -történetírója, remélem, rólam sem fog megfeledkezni, mert -diplomatiai győzedelmünk egy részét az én határozott hangú -nyilatkozataim és stoikus jellemem eszközölte.</p> -<p>Ezt János diák az önérzés teljes kifejezésével említé. -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<p>Turgovics mosolygott, úgy a mint ő tudott, fullánkosan és -mogorván.</p> -<p>A várpalota lépcsőin a basa minden magas hivatalnokaival együtt -várta Werbőczit s megölelé, karonfogva vezette a nagy terembe.</p> -<p>Zulkifar reszketett dühében s tolmácsával egy szögletbe vonult, -mintha tudtul akarná adni az egész világnak, hogy ő csak saját -árnyékát tartja magánál csekélyebbnek.</p> -<p>A basa katonásan végzett Zulkifarral s megmondá neki, mikép ha -méltóságos Werbőczi vetésébe vágja be sarlóját s ez által a -győzhetetlen padisah czélzatait támadja meg: akkor öszvérének -farához fordított arczczal fog Budavárából kivezettetni.</p> -<p>A fölfuvalkodott török kadi oly nagyokat lélekzett, hogy az -erőlködés miatt arcza kárminvörössé lőn; de nem mert -feleselgetni.</p> -<p>– Méltóságos barátom arról otthon meg fog győződni, hogy -titkárának gyilkosa méltó büntetését elnyerte. Most menjünk -törvényszékezésre s aztán lakomázunk.</p> -<p>Werbőczi hozta az itéleteket; a basa bámult és figyelmezett.</p> -<p>Turgovics egy formasági kérdésben az elnöktől eltérő nézetben -volt s megmondá véleményét, nem azért, mert használni akart vele, -hanem mert ha bíró, tartozik a tárgyhoz szólani.</p> -<p>A basa, mintha valami kabalai számot említene, magában mormogott -s Werbőczi, ki hozzá közel ülvén, meghallá a bűvös számot, -csodálkozására azt <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> vevé észre, hogy saját törvénykönyvének -egyik czímére is vonatkozhatik, melyből Turgovics érvei ellen -csakugyan erős jogi okokat lehet meríteni.</p> -<p>Szemei ámulattal fordultak a basa szeszélyes mosolygó arcza -felé.</p> -<p>– Mekkora elmét vesztettünk el e renegátban! – gondolá s -Turgovicsot nagy tűzzel kezdé ostromolni.</p> -<p>A kérdés mindenesetre jobbra-balra vala rángatható s Turgovics -csak a hivatalos kötelesség mértékeig rángatta s azután elejté.</p> -<p>Midőn e vitának vége volt, jelentették, hogy az orvos a -főbasával okvetetlenül akar beszélni.</p> -<p>– Allah nagy! bizonyosan a ragály új kiterjedést nyert – sóhajta -a basa.</p> -<p>A bírák még semmit sem tudtak a ragályról s oly iszonyúan -megdöbbentek, hogy azon néhány percz alatt, míg az orvos a -teremajtó előtt beszélt, minden fonákul folyt.</p> -<p>Most a basa belépett, két tenyerét fejéhez szorítván, mintha -félne, hogy meghasad. – Tegnap óta megint négy eset fordult elő – -sohajtá, nem tekintve, mikép a törvényszéken van, hová e tárgy nem -tartozik. A ragály egészen a mérgezéshez hasonlónak látszik. Előbb -a beteg beleit fájlalja, azután hangja hal el, teste földagad, mint -a tömlő. Allah legyen kegyelmes! A ragályos végre idomtalan -hústömeggé válik, melyhez a száj, szem és körmök kivülről látszanak -odabiggyesztve. Miért engedi meg a próféta, hogy bajnokai a -harczmező helyett a szalmazsúpon így haljanak meg! <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></p> -<p>A basa fölindulása a formaság emberét, Werbőczit is kivette a -sodrából s az ülést félbeszakítva tudakozódni kezdett s erre -Szolimán elbeszélé, hogy tegnap meglátogatta a laktanyákat s még ma -erélyesen akar az iránt intézkedni, minő elővigyázattal kell a -városba terjedését meggátolni. A többek közt, ha hitünk nem -ellenezné, a koporsóba oltott meszet tétetnék; de legalább a -keresztyéneknél ez nem okoz botránkozást. Ebéd után tüstént -parancsot küldök eziránt a városi hatósághoz.</p> -<p>– Szolimán basa végtére sem rossz indulatú ember s meg kell -vallani, hogy nagy mértékben erélyes – gondolá Werbőczi és ez -eszméjét közlé is a hallgatag Turgovicscsal.</p> -<p>Csak imígy-amúgy folyt a bíráskodás s mindenik örvendett, hogy a -királyi táblát a basa asztalával cserélhette föl, hová a -Werbőczivel kibékülés ünnepélyére minden magyar bíró meg volt -híva.</p> -<p>Ha Verancsics Antal püspök nem írta volna meg, alig hinnők, hogy -a Korán rendelete ellenére Szolimán basa fényes terítékű és ízletes -étkekkel ellátott lakomáján sok pohár bort üríttetett a török -császár jóléteért és különösen a magyar nép boldogságáért. A basa -köszöntött Werbőczire, Werbőczi a basára, s csak a janicsárcsapat -vezére, mint ó-divatú török, forgatta csodálkozással szemeit a víg -czimborákon s míg a hevítő bor helyett sorbettet szörpölgetett, a -világ végét legalább ezer évvel hitte közelebbnek, mint tegnap, az -atyja sírjára mert volna esküt letenni, hogy az itélet napján -Szolimán basa, a beretvavékony hídon, mely <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> a pokol -fölött függ, az első lépéssel le fog siklani.</p> -<p>Szerencsére Zulkifár nem volt a lakomán, így mérgében meg sem -pukkanhatott.</p> -<p>A míg a várban salamoni bölcseséggel hoztak itéleteket s azután -igazi magyar kedvvel és szónoklatok közt vígadtak; addig Werbőczi -lakásán nagy rendnek és zavarnak voltak okozói a jámbor -törökök.</p> -<p>Ugyanazok tudniillik, kiknek földig érő hajlongásait a -díszhintóban ülő Werbőczi észre sem vette volt, szorgalmas -hangyákként zsibongták körül a magyar főúrnak udvarra és utczára -kihordott s részint már szekerekre rakott podgyászait s elűzvén -onnan a szolgagyerekeket, a házba magok hátán kezdik azokat -visszaczipelni.</p> -<p>Dani bácsi, kit Elemér halálának hírére szélhűdés talált, s -azóta külső egészségileg rendbe jött, de fájdalom! elméjében -eltompult s már csak inkább állati életet élt, a szegény jámbor -Dani bácsi a török gazdálkodást meglátván, előbb félénken -tekintgetett az udvarra s azután tudná Isten miért, megbátorodván, -a tornáczra huzódott ki, vizsgálódva tekintett körül s végre -méltóságos lépésekkel kezdett a lépcsőkön leszállani. Hihetőleg -volt közleni való gondolatja is, de a melyet útban elfeledett.</p> -<p>Midőn már a gyepen vala, az ezüst tálczát tartó egyén, kinek -utasítása volt hozományával a magyar főkadit bevárni, meglátván a -nagytekintélyű urat, kérdezé a tolmácstól: ki legyen az? -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span></p> -<p>– A főkadi rokona – nyeré válaszul.</p> -<p>Erre intve a tolmácsnak, hogy kísérje őt Deák Dániel -nagyuramhoz, kezdett ünnepélyes bókokkal közeledni, mit a -tisztelgés tárgya észrevevén, háttal a lepcső felé vonult, nem -tudván, vajjon szükséges-e ily véletlen és előre nem látott eset -alkalmával helyt állani, vagy pedig tanácsos valahol menedéket -keresni.</p> -<p>Ily kétes indulattól mozgatva, háttal kezdett a lépcsőkön -fölhaladni, mindig megtartva méltóságos és komoly -arczkifejezését.</p> -<p>A tálczát hozó török ezt ünnepélyes szertartásnak képzelte s a -kellő közöt mindig megtartván, csaknem földig érő bókok közt ment a -nagytekintélyű uraság elébe. Háta megett pedig a tolmács -majomhűséggel utánozta a tálczást.</p> -<p>Deák Dániel a tárt főajtóhoz hátrált, midőn a bókvető török a -felső lépcsőn volt. A küszöbön a szegény öreg bátorsága ingadozni -kezdett; de győzött homályos aggodalmain a szégyen, az átallás.</p> -<p>Szóval, nem akart félénk lenni.</p> -<p>S tehát a régi tempót megtartva, háttal huzódott tovább.</p> -<p>Hasonló lelkiismeretességgel őrizvén a távolságot, hajlongott -feléje a török.</p> -<p>Így utaztak át vagy négy szobát, a közzavar és fejetlenség miatt -észrevétlenül.</p> -<p>Végre a nagy rokon írótermébe hátrált Dani bácsi, honnan már nem -volt kijárat.</p> -<p>Itt észrevehető zavar ült ki arczára, de kedélyháborgásain ismét -győzött a férfiassági ösztön. <span class="pagenum"><a name= -"Page_269" id="Page_269">-269-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 390px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt= -"A régi tempót megtartva háttal húzódott tovább." title= -"A régi tempót megtartva háttal húzódott tovább." /></a> -<p class="caption">A régi tempót megtartva háttal húzódott -tovább.</p> -</div> -<p>Hátrált tehát és hátrált szabály szerint, míg az íróasztal -föltartóztatá.</p> -<p>A török pedig a kimért távolságot nem veszítvén el szeme elől, -szintén megállott, várván, hogy még minő ünnepélyesség van -hátra.</p> -<p>Dani bácsi ekkor föltalálva magát, megkerülte az asztalt, s -leült a bőrkerevetre, hol Werbőczi szokott ülni, midőn ír.</p> -<p>Itt összekulcsolt karral várta be a veszélyt, mint karszékén a -római senator a gallusokat.</p> -<p>Most a török az asztalhoz lépett s rátévén a nagy ezüst tálczát, -szólott: – Allah nagy és az ő prófétája Mahomed. A hatalmas -Szolimán basa üdvözli a szintén hatalmas magyar kadit s fogadását -teljesítvén, ime! küldi ajándékba az ezüst tálczával együtt a vitéz -Hamzsa bég fejét.</p> -<p>Erre a tolmács magyarul mondá: – A nagyságos basa a magyar kadi -titkárja gyilkosának fejét tisztelettel küldi.</p> -<p>S most fölleplezte a tálczát.</p> -<p>– Úr Isten! Hisz ez Barnabás diák! – nyöszörgé Dani bácsi, merev -szemekkel tekintvén a lemetszett fő merev szemei közé. És azalatt, -míg a török követ tolmácsostul szabályos bókok közt hátrált ki a -szobából, még mormogott valamit, de már érthetetlent, s aztán a -kerevet hátához szegezte fejét s mozdulatlanul nézett a halott -szeme közé.</p> -<p>Ily helyzetben találta őt Dora; de már mint többé nem élőt.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p>Werbőczi győzelmi mámorral és bár nem víg kedélylyel, mert -Elemér elvesztése után a jámbor öregnek örvendenie nehéz lett -volna, de legalább a közügyek iránt megnyugtatva távozott a -basától. Azonban már a királyi palota lépcsői előtt értesült -szeretett rokonának, Dániel úrnak véletlen haláláról.</p> -<p>– Ki akar-e tengelyéből billenni a föld, vagy csak családomat és -azokat, kiket szívem kedvel, akarja hátáról lerázni? e nagy kérdés, -a gondviselésnek ez új talánya, foglalkoztatá őt a díszhintó -bársony vánkosain.</p> -<p>Midőn szolgái a tornáczlépcsőre leemelték, nehezebbnek -gondolták, mint eddig volt s kettő vezette közülök a főterembe, -hol, mint a mankóit eldobó sánta, kinek a megváltó mondá: járj, -kibontakozva szolgáinak kezéből, ideges fölhangoltsággal rohant -írószobájába, honnan épen akkor vitték ki Dánielt, hogy -felöltöztetve a nyujtóztatóra tegyék.</p> -<p>– Csakugyan meghalt! – kiáltá Werbőczi, épen midőn belépett az -alabástrom fehér Dora s összeroskadva az élet terhe alatt, -tántorogni kezdett, de hirtelen egybeszedvén magát, távozott -intézkedéseket tenni s Werbőczi csak e halk szavakat hallá suttogó -ajkairól:</p> -<p>– Van-e Isten?</p> -<p>– Fellegek közé takarta arczát, leányom, de talán képe kiderűl -sírjaink felett s mások fogják létét érezni csodáiban és -vigasztalásaiban, zokogá a vén ember, de könnye egyszerre -megfagyott, <span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span> mert mellette emelték tovább Deák -testét és szemét ösztönszerűleg kelle a torz vonásokra vetnie.</p> -<p>Nemsokára gerinczében is kezdé a hideget érezni, mi természetes -volt ez újabb csapás után. Halántékai élénken dobogtak, szeme -sugárzóbb és homloka forró lett. Bizonyos nyugtalanság hajtotta -ide-oda. Sürgős parancsokat osztott ki, de elfeledé, mit akar s a -cselédeket czéltalanul zaklatá. Most eszébe jutott, hogy senki sem -imádkozott Elemérért, Deák Dánielért s mert ellenségeinknek is meg -kell bocsátani, a boldogtalan Hamzsa bég lelkéért. Hűvös est volt. -Felölté mentéjét s a folyosón, mely lakását a mezítlábos barátok -zárdájával egybeköté, végig suhanva, koczogott, csengetett a -zárdaajtón. E szerzetesek is elköltöztek volt a sírok földúlása, a -harangok levétele s a templomok megszentségtelenítése alkalmával. -De hátha valaki visszakerült s őrzi az elrejtett monstranst, az -üldözött papiruhákat és a vértelen áldozat oltárkövét. Sokáig -koczogtatta az ajtót Werbőczi s végre úgy rémlett, mintha neszt -hallana. Most bekiáltott: az ügyefogyott Werbőczi akar imádkozni és -gyónni! A kulcs nyikorgott a zárban s az épület egyetlen élő lénye, -egy deficientián tengő öreg pap, ki tévedései lerovásáért vezeklési -czélból az elhagyott zárdába visszatért, «amen»-nel fogadá a magas -vendéget, kit csekélységének érzete levert.</p> -<p>Templomgyertya helyett mécseket gyújtottak a kápolnában. A pap -Werbőczitől segítve, egy követ, mely titkos lépcsőt fedett, -félretolt s csontok és hamvak közé menve le, az áhitatra szükséges -könyvet, <span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> ruhát, feszületet és szent edényeket -hozott elő. Hosszas volt az isteni tisztelet, hideg a lég s midőn -Werbőczi ágyába lefeküdhetett, valóságos láza volt.</p> -<p>Másnap, bár semmi határozott kórjelenség nélkül, bágyadt és -gyönge. Turgovics tanácsolta, hogy ne keljen föl. Meg is tevé.</p> -<p>A budai basa pedig értesülvén, hogy méltóságos barátjának mily -derék rokona halálozott meg, sajnálkozó bizottságot küldött hozzá -és Dora kisasszonyhoz is. Megigérte, a mi pedig törvénysértés volt, -hogy a vidékről hozat papot, ki rendes beszentelés és házi -istentisztelet mellett temesse el a nagy férfiú öccseúrát. Ennek az -igéretnek nesze az igazhitű törökök közé is elterjedt, tömérdek -visszatetszést gerjesztve. Csakugyan a gyaurokkal czimborál a -kormányzó, mondá Zulkifar. Ennek még rossz vége lesz; sajdította -legalább tíz softa s ime! tüstént akadt egy török szent, ki a -Szent-György-térnek egyik hegyes kövére ülve, megszakgatta ruháit, -habot túrt ajkán s földingást, dögvészt, csillaghullást, véres -háborút, éhséget és napfogyatkozást kezdett jósolni. Erre a török -őrség a pékeket fenyegeté a drága kenyér miatt s a keresztyének -titkos összejöveteleiről beszélgetett. De a basa hidegvérűségét a -nyugtalanság e jelei nem ingatták meg s hagyá a szentet a hegyes -kövön ülni, gondolván, hogy ez úgysem tarthat sokáig. Minden válság -nélkül szállott le a nap s a dervisek a mecsetről szép ének mellett -kiabálták az alvó városnak az éj óráit. Már a menny boltjáról sok -<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span> csillag tünt le, midőn Turgovics előbb -lassú, aztán növekedő és zajos koczogást hallott háza kapuján.</p> -<p>– Vajon mit akarnak elrabolni? – gondolá s várta az alabárdok -ütéseit; de csak dörömbölésnél maradt a dolog.</p> -<p>– Talán nem is törökök, hányá-veté magában, de mégis jó lesz -leányomat elrejteni. Ezzel gyertyát gyújtott, felkölté nagyobbik -magzatát, mondá, öltsön magára ruhát s midőn ez megtörtént, a -remegő tündért, vaspántos és nehéz lakatú boltba zárta. Ekkor a -félelemtől szintén átjárt cselédnek parancsolá, hogy menjen le s -tudakolja meg, kik vannak a kapunál. Maga pedig hidegvérűségét -megtartva, két pisztolyt tett az asztalra.</p> -<p>A cseléd csakhamar többedmagával nyargalt a lépcsőn föl. – -Werbőczi ő nagysága veszélyesen beteg, kiálták. Kérjük kegyelmedet, -szólt most a szobába rohanó komornyik, keresse föl az orvost s -hozza hozzánk, mi elkísérjük.</p> -<p>– Fogjanak be gyorsan, parancsolá cselédjének Turgovics, sietvén -a közben leányát a zár alól fölmenteni.</p> -<p>Szürkült már az ég, sőt a ködön át is kezdett a szegélye -vörösödni, midőn Turgovics a hévizi zsidóorvossal, ki boldogult -nejét siker nélkül gyógyította, megérkezett.</p> -<p>A szerencsétlen beteg feje, nyaka, teste dagadni kezdett és -kékült. De gyomorfájdalmai már szüntek.</p> -<p>Az orvos megnézte a szenvedőt s arcza nem csak komor, de ijedt -is lett. <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span></p> -<p>Kiosont a szobából s utána Turgovics.</p> -<p>– Uram, szólt ekkor suttogva, mint hallám, a török laktanyákon -csodálatos betegség ütött ki, melynek kórjelei csalódásig -hasonlítanak a mérgezéshez; de én, mint orvos, mégis oly tökéletes -mérgezést látok itt, melyet ekkora szolgai hűséggel semmi ragály -nem utánozhatna. Istenem! én ellenmérget nem hoztam magammal és már -késő is volna.</p> -<p>– Csütörtökön a basánál ebédeltünk, jó lesz az ellenmérget -elhozni.</p> -<p>Midőn az orvos a basa nevét hallá említeni, arczáról sűrűn -kezdett a veríték permetezni s így gondolkozott magában: Werbőczi -arczán a halál pecsétje van s vére már üszögösödik. Ha én az -ellenmérget vele bevétetem s véletlenül kisül, hogy ragályban -szenved, akkor a basa leütteti a fejemet, mert gyanúsítottam őt. Ha -pedig az ellenkező eset kerülne elé s a mérgezés megállapíttatik, -akkor a basa szintén leütteti fejemet, mert rémítő bűnét -föllepleztem.</p> -<p>Míg az orvos ez iszonyú alternativát forgatá elméjében, -Turgovics őt sietségre nógatta.</p> -<p>– Uram, szólt a szorongatott orvos, Werbőczi ő nagyságát semmi -tudomány nem mentheti meg. Nekem ez esetben csak orvosi -tekintélyemet kell fentartani. Ismét megvizsgálom tehát a beteget; -mert ha az új ragályban szenvedne s én a mérgezésre adnék -ellenszert, ez siettetné a feloszlását s ellenségeim rám kenék, -hogy ő nagysága a kórállapot fonák felfogása miatt lett a halál -áldozata. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<p>Oly igaznak látszott az orvos aggodalma, hogy Turgovics semmi -kifogást nem tehetett.</p> -<p>Aeskulap tanítványa pedig feszült figyelemmel vizsgálta a -beteget s ismét félreintvén Turgovicsot, mondá: Csakugyan több -finom jel kezd arra mutatni, hogy ő nagysága az új ragályt kapta -meg. Különben a felbontás alkalmával kiderülhet: tévedtem-e vagy -nem? (Hadd bontsa más föl, gondolá az orvos, én akkor nem leszek -itt.)</p> -<p>Szoliman basa hamar értesült, hogy méltóságos barátja beteg. -Tüstént szigorúan megparancsolá házi orvosának, szedje össze minden -tudományát, mentse meg a legyőzhetetlen padisahnak és a dicső -magyar népnek a nagyhírű hazafi életét.</p> -<p>Gyorsan el is indult a tudós örmény, hogy a halált -növénycseppekkel vagy bűvös szavakkal visszautasítsa.</p> -<p>Midőn tisztesség tekintetéből a beteghez bocsáttatott, -elbeszélte a zsidó hivataltársának, hogy az ő keze alatt már -kilencz ragályos volt s hat közülök el is ment a paradicsomba; de -meg kell vallania, hogy az új nyavalya oly tökéletes alakban -egyiknél sem fejlődött, mint méltóságos Werbőczinél.</p> -<p>Ekkor a szomszéd szobába magokhoz vonták Turgovicsot, mintha -orvos volna, és tanácskoztak vele.</p> -<p>Ennek már testén-lelkén átjárt a sors nehéz kereke. Szívesen -fekünnék Werbőczi mellett a terítőn. De életúnt közönye mellett is -terhére volt a sok alkalmatlankodás és egész alázatossággal kérte -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span> az orvosokat, pihenjenek, ne törjék a -fejöket többé s hagyják Werbőczit csendesen meghalni.</p> -<p>Természetesen, az ily kivánat túlságos és nem teljesíthető volt. -Az orvosok sürögtek továbbra is.</p> -<p>A budai nép pedig értesülvén a nagy csapásról, tódulni kezdett -az udvarba. Ekkor a basa rendeletéből török strázsák vették át a -ház kapujának őrzését s visszaszoríták az összesereglett -tömeget.</p> -<p>Most a beteg Turgovicsot kérette magához s midőn ez megjelent, -esdőleg intett kezével a mellette virrasztott Dorának, hogy -távozzék.</p> -<p>– Az Isten még ma magához veszi bűnös lelkemet,… tévedéseimnél -is nagyobb kínokat szenvedek,… ha halálom erőszakos volt, -tanulságul szolgálhat azoknak, kik természetelleni szövetségekben -bíznak… Átkos hivatalom alkalmasint barátom uramra fog szállni.</p> -<p>– Kétségkívül, nagyságos úr! mert engem minden bajnak föl kell -keresni. De kiviszem, hogy utódom ne legyen.</p> -<p>Werbőczi, ki jóformán már csak kezét mozgathatta, helyesleni -látszott utolsó csalódásának szétoszlatását.</p> -<p>– Van egy emlékiratom… azt…</p> -<p>– Igenis, azt én tűzbe dobom, nagyságos uram.</p> -<p>– Tedd meg barátom!… Köztünk és köztök csak a fegyver -határozhat. Ha temetésem a szükséges szertartások nélkül -történnék,… mondass árva lelkemért miséket mind Ferdinánd, mind -Izabella országaiban. <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span></p> -<p>– Nem mulasztom el… Egyébiránt a basa nagy pompával fogja -nagyságodnak megadni a végtisztességet; mert azt fitogtatja, hogy -tisztelője és jó barátja volt.</p> -<p>– Most figyelj szavaimra, mert hangom kezd elhagyni… Dorát saját -gyermekemként szeretem,… ő nagy lélek… csodálatos jellem, kit -minden csapás, mely mást lesújtana, fölemel… Atyját tegnap temeté -el, harmadnapon engem fog… nagybátyja erőtlen vén ember, ki a -gyászhíreket sem fogja túlélni… Ő egyedül marad… De engem -távozásakor kért Izabella királyné, hogy szükség esetében -folyamodjam kegyelméhez… Fogalmazz egy levelet,… rövidet, hogy -legyen még időm aláírni.</p> -<p>– A levél rögtön kész lesz s benne esdekelni fogok a -királynénak, hogy Dora kisasszonyt vegye udvarába. Minthogy pedig a -tél maholnap nyakunkon, a közlekedés bizonytalan, sőt rablóbandák -által veszélyeztetve van: rá fogom bírni a basát, ki gonoszságát a -szolgálati készség mázával fedi el, hogy nagyságod temetése után -rögtön erős kiséretet rendeljen mellém, ki előbb Erdélyország -széleig akarom a kisasszonyt kísérni s csak azután veszem át -megátkozott hivatalomat.</p> -<p>Werbőczi gyuladt szeméből egy könny csordult ki.</p> -<p>Turgovics gyorsan megírta a levelet; de a szózatos ajak, mely -hajdan egész országot bírt lelkesedésbe hozni, a kór szigorú -fejlődési folyama szerint, már akkor elvesztette a hangot s -Werbőczi, <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> midőn dagadt kezével az aláírást -nagynehezen bevégezte, nyöszörögni sem tudott, noha látszott, hogy -van még kivánni valója.</p> -<p>Turgovics az élőhalottnak torz és alaktalan arczára szegzett -szemekkel gondolkozott egy hosszú perczig. Azután kiment a szobából -s az íróasztal fiókjait fölkutatván, lepecsételt irattal jött -be.</p> -<p>– Im ez a nagyságod véghagyománya, melyben több jótékony -legatumokon kívül, a mezítlábos barátok zárdájáról is megemlékezik. -Az okiratot, hogy el ne tévedjen, zsebembe rejtem és pontosan végre -fogom hajtani. Most már az óra mögül a kis érczfeszületet elhozom -és nagyságod kezébe teszem. Mi megtörténvén, bevezetem Dora -kisasszonyt s leültetem a nagyságod ágya melletti karszékbe, magam -pedig eltávozom: ezzel rendben van minden.</p> -<h3>IX.</h3> -<p>Izabella királyné uralkodása a két Deák tekintélyének növelésére -szolgált.</p> -<p>Mihelyt a rend helyreállott, kiki megemlékezett, hogy mekkora -hűséggel viseltettek a trón iránt s mindig kivételes -következetességgel léptek föl minden fondorlat és lázítás -ellen.</p> -<p>Nem lett volna tehát hiánya a látogatóknak, ha Pista bácsi -leereszti a dobogót, de ő hű maradt fogadásához s figyelembe sem -vette a jeladó sípot és kürtöt.</p> -<p>Hosszú volt a nap, rémséges hosszú, s ámbár <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span> Flórián -pater betanulta Dániel úr vitatkozási modorát, Pista bácsi finom -műérzéke észrevette a szolgai utánzást, mely az eredetinek csak -külsőjét tudja visszaadni, s méla mosolylyal mondá: – Másolat biz -ez, pater, másolat!</p> -<p>Aztán ha Flórián helyettesíthette volna is legalább a -refectoriumban az eltávozott testvért; ugyan ki feledtetheti el -csak egy perczig is Dorát, s ki keltheti föl azt a csalálmot, hogy -az ételek nem izetlenek, a vidék szépsége nem halványabb, a ház -bútorai nem kényelmetlenebbek, a falképek szemlátomást nem -kormosodnak, a por kiméletlenül nem lep el mindent, s maga az öreg -épület roskadozni nem akar azóta, hogy Dora odahagyta az atyust s -nem kiván neki sem «jó reggelt» sem «jó estét?»</p> -<p>Pista bácsi még Dorka zsémbjeit, hóbortjait sem becsülte érdemén -alul. Tudta, hogy ez a képzelt dissonantia is azon összhangzáshoz -tartozik, melyet a Deákék boldogságának neveztek, s mely nemcsak -fényből, de árnyakból is állott, nemcsak örömmel, hanem apró -kedvetlenségekkel is fűszerezte az órákat.</p> -<p>Midőn az új gazdasszony a kamarából a konyhába, s onnan a -cselédszobákba ment, Pista bácsi a karszékbe ülve figyelt és -szomorúan mondá: – Bliktri az egész! nem úgy zörgeti a kulcsokat, -nem úgy hesseget a csibéknek, nem úgy csapdossa az ajtókat, mint -Dorka!</p> -<p>Aztán a borról, mely a szentkönyv szerint is megvidámítja a -szívét, egészen lemondani, Pál apostol Thimotheusnak adott -tanácsát, egy fogadás miatt <span class="pagenum"><a name= -"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> szemügyre nem venni; -valóban ez oly szomorú állapot volt, melynek hatása alól Pista -fiatalabb erővel sem tudta volna magat kiszabadítni.</p> -<p>Köszvénye az új életrend miatt bujdosni kezdett, s néha a test -nemesebb részeit is fenyegette.</p> -<p>A Márton lúdja, mely az előbbi években a refectoriumot vigadó -vendégekkel töltötte meg, most minden ünnepély nélkül került a nagy -fatálczán az asztalra, s most először nem bírta Pista bácsi, régi -kötelessége szerint fölmetélni.</p> -<p>Másnap nyavalyája zordabbá vált. Flórián orvosságul -dicső-szentmártoni ó bort tanácsolt, de javaslata, mint papi -álláshoz nem illő, visszautasíttatott.</p> -<p>Erdélyben egykor a Katalin napja nevezetes volt, mert ekkor -érkezett meg Orsováról nagy öszletben a viza és kaviár. Portus, -Alvincz, Gyulafehérvár, s a Maroshoz közel eső vásáros helyek -oszták szét az egész országba, a karánsebesi csigákkal együtt.</p> -<p>Midőn e kedvelt eledelek a refectoriumban átvették a főszerepet, -a tapasztalt Flórián pater erősebb borokkal tölteté meg a -serlegeket, s midőn Pista bácsi, kit karszékestül együtt hoztak az -asztalhoz, enni kezdett, a pater elébe tolt egy serleget, s midőn a -háziúr kedvetlenül vonta össze homlokát, zsebéből pecsétes levelet -szedve ki, mondá: – Nagyuram! itt nincs helye több -tergiversatiónak; mert íme, elhoztam a püspöki vicarius ő -főtisztelendőségének dispensatióját, mely kegyelmedet betegségének -tartása alatt feloldozza szent fogadása alól. Nosza! tehát -cseréljük ki ez ó borral <span class="pagenum"><a name="Page_281" -id="Page_281">-281-</a></span> a vizet, melynek egyébiránt az -érdemeit én kellőleg tudom méltányolni, különösen a -mosogatásnál.</p> -<p>– Tisztelendő atyám! szólt Pista bácsi, látható megindulással, -nagy köszönettel tartozom a feloldásért; de lelkiismeretemben nem -hiszem jogosítva magamat a szívet vidámító ital használatára, -valameddig Dani öcsém s Dora felől az első jó hirt nem veendem -Budáról.</p> -<p>– Boldog Isten! mi lesz ebből a világból, sóhajtá Flórián pater, -ha kegyed is megtagadja az engedelmességet egyházunktól, melynek -mostanság annyi ellenségei vannak.</p> -<p>– Tagadom a pater vádjának igazságát. A vicarius csak -megengedte, de nem parancsolta a bort.</p> -<p>Ezzel Pista bácsi egy egész pohár vizet lenyelt.</p> -<p>– Per amorem Dei! sóhajtá Flórián pater, ujjait tiltólag emelve -föl, hát nem hallotta kegyelmed, hogy maledictus piscis, tudniillik -a második vízben?</p> -<p>Síp, kürt s hatalmas zsivaj szakítá félbe a vitát.</p> -<p>– Nem segíthetek, nem fogjuk leereszteni a dobogót, igen -sajnálom, de az ember nem játszhatik a szavával.</p> -<p>Pista bácsi saját szívének megerősítésére mondá e szavakat; mert -azt csak nem hihette, hogy a várkapun kívül állók -meghallhatják.</p> -<p>– Hát ha nők, a kik bebocsáttatást sürgetnek? – mondá Flórián, -véduránál a lovagias érzésekre kivánván hatni.</p> -<p>– Mit sem tesz, pater. Mi laikusok a nőkért <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> sem -szoktuk fogadásunkat megszegni, kivévén ha az a hűségre vonatkozik -és még fiatalok vagyunk.</p> -<p>Most belépett a várnagy. – A kulcsért jöttem – szólt lihegőn, -Budáról megérkezett a társzekér!</p> -<p>Pista bácsi bár köszvénye a pohár víz óta igen kezdett -alkalmatlankodni, majdnem kirugta a széket maga alól s kézmankó -nélkül emelkedett föl. Azonban érzé, mily nehéz volna a várkapuig -vánszorgani.</p> -<p>– Nyissa ki kegyelmed helyettem a kaput – szólt, a kulcsokat a -várnagynak átadva.</p> -<p>Nem sokára megérkezett a nagy rokon biztos embere, s névszerint -elmondá, hogy Werbőczi ő nagysága, Deák Dániel nagyuram, Turgovics -Miklós ő kegyelme, Deák Dora kisasszony és Csapi Andrásné asszonyom -külön-külön és együtt egészségben vannak, s köszöntik, üdvözlik és -tisztelik nemzetes és vitézlő Deák István uramat.</p> -<p>– Éljenek! – kiáltá stentori hangon Pista bácsi, s kezével -intett a jó hirt hozó szolgának, hogy már hallgasson.</p> -<p>Ekkor megtölté az ebéd elején Flórián pater által elébe tolt, de -akkor visszautasított serleget s parancsolván, hogy a legnagyobb -talpast a nagy Werbőczi biztosának nyújtsák át, mondá: – Most már -mindnyájunknak körömhegyig ki kell üríteni az áldomást!</p> -<p>Meg is történt, s Pista bácsi legelőbb fordítá fel az üres -serleget s körméhez tartva mutatá, hogy arra alig szivárgott le egy -csepp. <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<p>Ekkor kérdezni akarta: ki legyen Turgovics Miklós, de -kiváncsiságát fékezte az a gondolat, hogy hátha nagy tudatlanságot -árul el. – Különösen örvendék, szólt, Turgovics Miklós uram szíves -megemlékezéseért is. De hát kegyelmed, mi jót hozott Elemérről?</p> -<p>– Komjáthi Elemér úrfi frissen van, ő nagysága jobb keze és -szabad királyi Buda városának minden szép leánya, hogy a nőket ne -is említsem, fülig szerelmes bele.</p> -<p>– Ej a nagy kópé! No már ezt még sem hittem volna. És Barnabás -diák mit csinál?</p> -<p>– Talán János diákot érti a nemzetes és vitézlő uram! Ő is jól -van, tudós ember, de bizony mi nem nagyon szeretjük. Lenéző, -akadékos, s azt hiszi, hogy csak neki töltötték kanállal a fejébe a -tudományt.</p> -<p>– Lám, lám, pater! Barnabás megváltoztatta a nevét.</p> -<p>– Bár csak a természetével is azt tette volna – jegyzé meg -Flórián pater.</p> -<p>– Leveleket is hoztam – szólt a küldött, tárczájából kikeresvén -s átadta.</p> -<p>Most az asztal föloszlott, s István urat a legnehezebb, de -roppant fáradalmai daczára is örömmel elvállalt kötelesség vezette -szobájába, tudniillik a levelek elolvasása.</p> -<p>S melyiken kezdje meg?</p> -<p>Dániel úr szögletes írása az articsókához hasonlított, a -mennyiben csak apró izenként vala kifejthető: ellenben Dora finom -kézvonásai még <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span> Pista bácsi rossz szemének is könnyű -táplálékot igértek.</p> -<p>– Essünk át előbb a nehezen – mondá hősies lélekkel.</p> -<p>Werbőczi nem zsidóbiró: előbb ezt olvasá ki. – Már így meghalni -is könnyű! – sóhajtotta, minthogy épen hasgató csúzfájdalmakat -érzett lábától oldaláig mindenütt.</p> -<p>Azután azon szakhoz ért, melyben öcscse rendeli, hogy tüstént -nyittassa ki a várkaput és csődítse össze a vendégeket.</p> -<p>– Teljesíteni fogom ő kegyelme kivánságát, – mondá és a tornácz -közepébe állva, stentori hangon kihirdeté, hogy a várkapu -éjjel-nappal tárva nyitva álljon. Egy lovas vágtasson a -guardiánhoz, a másik Zsombori uramhoz, a harmadik a járás -szolgabirójához s ejtse útjába Dorgó és Kamuthi uraimékat, s -üdvözletem mellett hívja meg holnapra ebédre, mert nagy öröm, mert -ünnep van a háznál.</p> -<p>E rendelet után visszatért a szobába, hogy tovább olvassa a -levelet.</p> -<p>Midőn pedig a levél végéhez ért, mely rejtelmesen czélzott a -vőlegényre, kit Budáról le fognak hozni, s a tizenhét éves -tokajira, melyet neki meg kell kóstolni, számba sem véve a híves -időt, személyesen a pinczébe ment s a fülkéből kivétetvén az -átalagot, abból egy kerek, talpatlan nagy serleget megtöltetett, s -más tokajiból a hiányt kipótolván, a drága tartalmú edényt -lepecsételé a közelgő menyegző számára.</p> -<p>– Most jőjjön hozzám fel a pater, a várnagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> és -minden régi hű cselédem! – rendelé, s azon rövid időt, míg parancsa -végrehajtatik, Dora kedves sorainak szentelé.</p> -<p>Midőn e befejezéshez ért «mindnyájan boldogok vagyunk», dehogy -vette észre rajta Dora könnyét! Sőt úgy eláztatá ama szót: -«boldogok» szemének a szertelen öröm miatt sűrűn omló nedvével, -hogy soha többé senkinek sem lehetett volna azt elolvasni.</p> -<p>Zokogás közt lepték meg cselédei.</p> -<p>– Mily rendkívül jól érzem magamat! Nem hittem volna, hogy így -lehessen örvendeni. A boldogság köröskörül fogott, körmöm hegyében -is több van belőle, mint a mennyit a fényes királyi palotákban -találni lehet. Hogyan érdemeltem meg ezt?</p> -<p>Ezzel átölelé Flórián patert s a vén várnagyot.</p> -<p>Megszorítá a legalsóbbig mindenik régi hű cselédje kezét, – e -serleg bujdosni fog közöttünk, mondá, nagyot ürítve belőle, s -Flóriánnak hasonló czélból adva át, ki a jelenlévők nagy -csodálkozására tovább szolgáltatta azt, míg eldönthették, a nélkül, -hogy valami belőle kicsordulhasson.</p> -<p>– Már csak azt akarom néktek barátaim, híveim, titokban -megsúgni, hogy Budáról vőlegény jön házunkba, s hét megyére szóló -lakadalmunk lesz.</p> -<p>Az örvendve távozó cselédség s még Flórián pater is késő estig -törték fejöket a vőlegény ki- s miléte felől. De hogyan találhatták -volna ki, midőn Magyarországon annyi fényes nagyúr van?</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span></p> -<p>Az ebédre megjelentek másod napon a vendégek; de fájdalom! Pista -bácsin a felindulás és a rögtön megváltoztatott életmód, meg az -áthülés következésében, erőt vett a nyavalya.</p> -<p>Karszéken vontatta magát a refectoriumban, s a régi falképek oly -részvéttel néztek rá, hogy a szegény öregnek könny csordult ki -szeméből. – Maga rendjén van, – gondolá, ha Isten az árnyékvilágból -kiszólít. Megelégedéssel éltem vén napjaimig, s midőn szemeimet be -kell hunynom, a gondviselés kegyelme a legnagyobb örömből bőven -részeltetett. Dani öcsém! üríts poharat a menyegzőkor emlékemre, s -feledd el, hogy igen sokszor vitatkoztam veled, pedig mindig neked -volt igazad. Áldásom legyen rajtad fiam Elemér és leányom Dora!</p> -<p>Ily elmélkedéseket szőtt és font gondolatai közé Pista bácsi, -míg az ebéd nélküle költ el.</p> -<p>Aztán lefeküdt, ágyvánkosa alá helyezvén a két levelet.</p> -<p>Betegsége naponként sulyosabbá lett; de a mosoly soha egészen -nem költözött el ajkáról, mindig mondani látszott, hogy, ha a -temetés ki nem marad, azért a menyegző is bizonyos.</p> -<p>Végre más levél is jött Budáról.</p> -<p>Az öreg homályosodó szemei még észrevették, hogy az idegen kéz -írása (a Turgovicsé volt), de az öreg elhaló hangja még -nyilatkozhatott felőle, még pedig ily formán: – A levelet nem kell -feltörni. Mert ha jó van benne, nem lehet több, mint a mennyi a más -kettőben volt; ha pedig rossz, arról én nem akarok semmit tudni. -<span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span></p> -<p>Flórián pater az asztalra helyezé a levelet, Pista bácsi pedig -nagy lélekzést vőn, s azzal meg is halt.</p> -<p>A guardian egy előbbeni szóbeli meghagyásnál fogva átvette a -Deák testvér uradalmának igazgatását, melyek csaknem fele a -leányágat is illette; a másik fele pedig a fiscusra szállt volna, -föltéve, hogy Deák András, ki szintén a Szőkefalviak közé -tartozott, de a Majláth lázításába volt keveredve, Áron vajda által -török kézbe nem szolgáltatik.</p> -<p>Az uradalom buzájából és mustjából a levitarészt pontosan -kifogták ugyan a minoriták, de aztán oly szorgalmasan gazdálkodtak, -hogy még a szomszéd megyében is alig volt birtok, melynek csűre és -pinczéje legyőzhette volna a refectoriumos várkastélyét.</p> -<h3>X.</h3> -<p>Tíz évnél több telt el.</p> -<p>– Csak négy hű alattvalóm személyének biztosítását kívánom még; -mert nem akarom, hogy a törvényes trón iránti ragaszkodásukért -vértanúkká legyenek, – szólt Izabella királyné.</p> -<p>Castaldo, Nádasdy, Báthori és Herberstein, Ferdinánd teljhatalmú -biztosai, elfogadták e föltételt is.</p> -<p>Izabella megnevezé híveit, mondván, írják kegyetek alá a -menevédet Balassa Menyhért, Kendy Antal, Kis Péter és Csáky Mihály -számára.</p> -<p>Ez teljesíttetvén, 1551-ben julius 21-kén Kolozsváron a -Szent-Mihály főegyházban megjelentek az ország összehivott rendjei, -s a nagymise bevégzése után a következő jelenetnek voltak tanúi. -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<p>Az oltárnál a szerződésre, mely Izabella országait Ferdinándnak -adja, előbb esküt tettek Ferdinánd és leánya Johanna nevében – ki -Zápolya Zsigmond arájául jelöltetett – Castaldo, Nádasdy és -Báthori; azután megesküvék Izabella saját maga és fia nevében. -Ekkor az oltárhoz lépett György frater s ő is a szerződés -megtartását hittel kötelezé.</p> -<p>Most Izabella hívei az állványra letették a szekrényt, melyben a -következő tárgyak voltak: a szent korona, a királyi pálcza, az -országalma, szent István palástja, a papucsok, a stola, az öv, egy -megrepedt kristály, egy aranyba foglalt hiaczint, egy drágakövekkel -rakott nyak- és mell-ék s egy arany ékszerekkel hímzett -selyemkelme.</p> -<p>Míg a Ferdinánd biztosai e kincseket átvevék, a királyné így -szólott: – Ime átadom nektek magyar emberek a magyar birodalom -koronáját és jelvényeit, királyotok Ferdinánd számára. Engedje az -ég, hogy nektek, hazátoknak és az összes keresztyénségnek üdvére -szolgáljon. De én úgy sejtem, s adná Isten, hogy csalódjam! miként -ti ezentúl soha többé e drágaságokkal a ti népetekből, a ti -véretekből származott király homlokát nem ékesítitek föl. Nem tudom -titkolni azon érzést, hogy rajtam és fiamon igazságtalanság -követtetett el; de végrehajtom, mit idegen akarat rám erőszakolt; -azonban a megtörhetlen remény vigasztal, hogy fiam, az uralkodásra -született és növelt árva, mostani kibújdosásom daczára majd egykor -Isten segedelmével és a ti közreműködéstekkel, jogaiba vissza fog -helyeztetni. <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>Izabella több mint királyi büszkeséggel ejté a végszavakat, s -tekintete villámos és kihivó volt. Az ország rendei pedig lesütött -fővel hallgattak, magok sem tudván: a bezárt mult jobb-e, vagy a -megnyilt jövő?</p> -<p>S Izabella most második királyi lakából vándorolt el. És hová? -Valami sziléziai kis herczegségbe. Százezer arany, s Johannának -Zsigmond számára eljegyzett keze volt a pótlék, mely egy nagy -ország és egy a megaláztatások közt is még mindig fényes korona -elvesztését ellensúlyozta.</p> -<p>Hölgyek, fiatal leventék és éltes államférfiak kisérték, részint -hajlamból, részint kötelességérzetből, vagy határozott parancs -következésében, – egészen Erdély határszéleig; mert azontúl csak a -melléje rendelt csekély őrizet volt menendő.</p> -<p>Izabella, a mióta uralkodni és szigorúan kormányozni szokott, a -férfiak szilajabb tulajdonaiból is sokat sajátított el.</p> -<p>Szeretett vadászni, s midőn az üldözött szarvast már -kifárasztották és a menekvéstől elzárták, föltürte ingujját is, -hogy szabad és erős kézzel adhassa meg a halálos lándzsadöfést.</p> -<p>Cziblesen egy ellene rohant medvét ejtett el s a -bölény-vadászaton csak Balassa ügyességének köszönhette a -felbőszített fenevadtól, melylyel szembeszállt, szerencsés -menekvését.</p> -<p>Ily koczkáztató mulatságok csak a gyakorlott lovagnak valók -voltak, s Izabella, ki Mátyás király palotájában az olasz költők -rimein ábrándozott, s a szemkápráztató fény mellett a csendélet -homálya <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> után epedt: a gyulafehérvári küzdelmes -évek alatt büszke lenézéssel tekintett vissza azon urakra, kik a -veszélyes merevényeken, hol egy botlás a halál volt, kikelt -arczczal száguldottak utána.</p> -<p>A lóról egy ügyetlen lebukás a kegyelemből is kiejtette -udvaronczait.</p> -<p>Palotahölgyei is, kivévén a renegát nejét, ki iránt határtalan -gyöngédséggel viseltetett, kénytelenek voltak amazonokká alakulni, -ha az elüzetést nem szégyellék, s gyakran megtörtént, hogy a -gyöngébb természetűek egészségökkel fizették meg -tanulmányaikat.</p> -<p>A sok törődés, a sok gond, a fáradhatlan tevékenység, a -rögeszméig vitt uralkodási szomj, az éhes nagyravágyás és a -Martinuzzi ellen mindig növekedő és soha pihenni nem tudó -ingerültség, a bosszútervek, s az azokat meghiusító államférfiúi -bölcseség vagy a föllobbant nagylelkűség, melyet Izabella soha -egészen nem vetkezhetett le, – mindezek együtt oly erős és a -létrendszert megrendítő indulatok, szenvedélyek, küzdelmek voltak, -melyek a női szépségnek nem kedvezhettek és az egészséget is, a -fiatal kor daczára, alá kellett ásniok.</p> -<p>A királyné most is lóháton utazott, s hintójában a vén -udvarmesterné és ha elfáradt, a renegát neje ült.</p> -<p>Zsigmond a király, kit anyja a szív sajátságos ellentmondásánál -fogva kényeztetett, s még a szellőtől is oltalmaz, tanítóival egy -külön kocsiban ült, s nem törődve a Kolozsvárott hagyott koronán, a -szabálytalan latin igék hajlításain és a hiteszméken <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> -vitatkozott. A vén bölcs és beteges testalkotású gyerek gondolkodó -arczát, csodálatos ötleteit és mélabús kedélyét még a tiszta ég, a -gazdag növényzet, a ragyogó nap és a tarka úti jelenetek sem birták -változtatni. Izabella, ki nyugtalan természeténél fogva többnyire -elől lovagolt, s követőit néha messze hátrahagyta, midőn gyereke -eszébe jutott, száguldva tért a kocsihoz vissza, s míg a kis -Zsigmonddal beszélt, tekintete nyájas, részvétteljes és valóban -megnyerő volt.</p> -<p>Ilyenkor fiatalnak is látszott, s a régi igézet és bűbáj a -szigorú és dúlt vonásokon föléledt.</p> -<p>Termete bár szikár, sőt majdnem sovány, minden mozdulataiban -kellemes, de büszke tartású és az előkelőség követeléseit élesen -kifejező. Arcza ideges, élénk, azonban a kora hervadás nyomaival, s -azon egészségtelen pírral, mely a mellkór előjelének -sejtethetik.</p> -<p>Izabella vállán egy dömöszki igen ékes, azonban nem könnyű -puskát hordott, oldalán drágaköves hüvelyű hosszú tőr volt, mellén -pedig kis fekete csontkereszt függött.</p> -<p>S minthogy nem szereté szabad mozdulatait korlátozni, s többször -szökelt le lováról és árnyas hegyi ösvényeken ment; nem öltött -magára uszályos ruhát s öltözéke majdnem egészen a török nőkéhez -hasonlított, csakhogy fátyolát soha arczára le nem ereszté s -picziny lábán magas sarkú kordován topánt és rendkívül vékony kezén -selyemmel hímzett zergebőr keztyűt viselt.</p> -<p>Midőn állomásról állomáshoz érve, s mindig <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> apadó -kisérettel Erdély határszéleihez közelítének, a magas hölgy -zártabb, sötétebb kedélyűvé lőn, s az egyenként bucsúzó -országnagyok és úrinők általa hideg, rövid szavakkal bocsáttattak -el.</p> -<p>– Frankensteini udvarunkban, szólt a renegátnéhoz, – kevés -kényelmes szoba lehet, s ennélfogva a hizelgők és élődik -látogatásától föl leszünk mentve. A sagani, friebusi és naumburgi -herczegségek, melyekből fiam új birodalma alakult, párthiveim -zsebét még lengyel forintokkal sem tölthetnék meg, pedig mint -tudod, azok csekély értékűek. Palotahölgyeimnek sem tudnék -herczegségünk lovagai közül gazdag férjeket választani. Ennélfogva -még az sem fog meglepni, ha csak fiammal és veled érkezem híres -várunkba, Frankensteinba.</p> -<p>– Én az ellenkezőjét hiszem, – válaszolá a renegátné. Talán -sokan is fogjuk felséged nemeslelkűségét igénybe venni. A -közszeretet, mely királynénkat környezte, félek, igen költségessé -teendi az udvartartást.</p> -<p>– A közszeretetről beszélsz? De melyik évre gondoltál? 1540-re, -vagy 1551-re? – szólt Izabella ajkszegletén finom gúnynyal. Budán -nő voltam, Gyulafehérvárott uralkodtam. Ez a multból és a jelenből -sokat fejt meg.</p> -<p>A királyné ostorával lova nyakát megcsapva, elvágtatott, hogy -könnyének senki tanúja ne legyen.</p> -<p>Közel voltak már Erdély határszéleihez.</p> -<p>A renegátné, kit Izabella magára hagyott és a lovászmester, ki -hivatalos kötelességének tartotta minden veszélytől oltalmazni -uralkodónőjét, midőn <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span> látták, hogy az a kisérettől messze -távozott, s egyedül maradván, talán még megtámadásnak is mehet -elébe, szintén gyorsan vágtattak utána. De a királyné már eltünt a -szem elől, s lova a legnemesebb vérű lévén, a versenyben, ha a -többivel egyszerre indult volna is el, csak győztes lehetne.</p> -<p>– Isten őrizzen a nőtől, ha férfi akar lenni – zsémbelődék a vén -lovászmester, paripáját sarkantyújával ösztönözvén.</p> -<p>– Mekkora gondatlanság! Hisz e vidék zsiványoktól hemzseg! – -sóhajtotta a renegátné, míg ostorával folyvást csapkodá -almásszürkéjét.</p> -<p>Midőn egy hegynyereghez értek, mely két egyenlő magasság közé -zárta a keskeny völgyet, meglátták a királyné arab lovát, mely az -útszélen lépdelve a zablát szájából ki akarta tolni, hogy a zöld -fűből kedve szerint legelhessen.</p> -<p>Szerencsétlenségnek kelle történni, gondolá a palotahölgy és a -lovászmester, s mindent koczkáztatva nyargaltak le a meredeken.</p> -<p>Ezalatt Izabella királyné, azon ponton, mely Erdélyt -Magyarországtól elválasztja, egy terebélyes, egy testvértelen -hárshoz lépett.</p> -<p>Itt, mint a druidák papnője térdre borult és imádkozott.</p> -<p>Áhítatosságát befejezve, kivonta tokjából tőrét, s a hársba, -mely hűvös árnyával körül fogá, bevéste nevét, e szavakkal együtt: -Sic fata volunt. (Így akarja a végzet.)</p> -<p>Ekkor ismét lóra ült és szótlanul, mozdulatlanul bevárta, míg az -egész kiséret megérkezik. <span class="pagenum"><a name="Page_294" -id="Page_294">-294-</a></span></p> -<p>– Urak és nemes hölgyek, szólt, itt válik el útunk azokétól, kik -tőlünk elváltak. Kiséretem menjen előre; a haza távozóktól búcsút -veszek.</p> -<p>A még eddig vele levő főrendűek, nem kivánván birtokaikról és -politikai befolyásukról lemondani, rendre megcsókolák a királyné -kezét s a szokásos mentegetőzések közt indultak Kolozsvár felé, -magokkal vivén leányaikat, vagy nőiket, kik eddig palotahölgyek -voltak.</p> -<p>Utoljára maradt Petrovics a rokon, a fővezér és hatalmas temesi -bán.</p> -<p>Izabella jól tudta, hogy a nagy befolyású gróf hivatalát nem -teszi le, hogy ábrándokat kergetve, a száműzetés száraz kenyerét -ehesse; de hűsége felől nem kétkedve, még örvendett otthon -maradásán; mert bizonyos eshetőségekkor ügye erős támaszt fog benne -nyerni.</p> -<p>– Jól tudom, – szólt e nézettől áthatva, hogy hű alattvalóm és -rokonom azon érzéssel távozik tőlem, melyért én még soha eléggé -háladatos nem voltam. Most sűrű köd fedi szerencsecsillagomat; de -azért remélem, nem tünt el, csak láthatatlanná lőn. Ki merné -állítani, hogy a trónok nincsenek a gondviselés különös oltalma -alatt, s hogy azon lépcső, melyről a bitorlók lelökik a törvényes -uralkodót, oda többé vissza nem vezethet? Míg te, kedves bátyám, a -kardot hüvelyéből ki tudod vonni, s karod a zászlót fölemelheti: -addig nekem nincs okom a Zápolya-család jövendője iránt kétségbe -esni.</p> -<p>– Felséges asszonyom, – válaszolá Petrovics <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> -elkomorodva, – hűségemen semmi szenny nem volt. De oltalmazzon meg -minket az ég új polgárháborúktól. Elég volt már a -testvérgyilkolásból és saját magunk ellen emelt fegyvereken kívül -is, elég vért ontott közöttünk a török és német, mint barátunk és -mint ellenségünk. Katona vagyok, s más semmi; de mégis meguntam -szanaszét holttesteket látni és attól rettegni, hogy a kimúltak -nagy száma végkép elfeledteti velünk az élők iránti szeretetet és -gondoskodást. Legyen már egyszer béke, ha szinte a gyűlölt -Martinuzzi írná is előnkbe annak feltételeit.</p> -<p>– Békétek nem lesz, csak megaláztatástok – szólt Izabella -hidegen, büszkén, s legcsekélyebb jele nélkül a kiábrándulás miatti -fájdalomnak.</p> -<p>Petrovics után a vén udvarmesternő tipegett elé. – Úgy hallom, -felséges asszonyom, hogy Frankensteinnak éles levegője van, s az -gyönge mellemnek ártana. Méltóztatik kegyelmesen látni, hogy -folyvást köhögök.</p> -<p>Az udvarmesternő állítása bebizonyítására csakugyan -megkísértette a köhögést.</p> -<p>– Csupa színlés! – szólt Izabella gúnymosolylyal. – Mintha nem -tudnám, hogy kegyelmedet II. Fülöp spanyol király hívta udvarába s -e miatt nagybátyját Ferdinánd római császár ő felségét, ki szintén -ajánlatokat tőn, halálosan megsértette.</p> -<p>– Én ugyan mind Madridban, mind Bécsben tudnék helyet kapni, – -válaszolta fullánkosan az udvarmesternő; azonban felséged -szolgálatjában nem csak megvénültem, hanem el is fáradtam. -Ennélfogva <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> nyugalomra lévén szükségem, nem -utasíthattam vissza a csekély évdíjat, melyet a váradi és csanádi -püspök kegyes volt, Kolozsvárott maradásom esetére, -megajánlani.</p> -<p>Izabella lovászmesterének intett, s egy aranynyal tömött -erszényt tőle átvéve, odanyujtá a bámuló udvarmesternőnek. – El -lévén fogúlva a búcsú e megható percze miatt – szólt mosolyogva, – -ime! e tolmácsra bízom érzéseim kifejezéseit.</p> -<p>Azzal a vén asszonyt ott hagyván, előre indult kisérete után -ügetett. A renegátné, ki nyomban követte, még ezt hallá tőle: – -Valóban igen nehéz volna aranyainkat elkölteni, ha csak a -becsületeseknek adhatnók.</p> -<p>Magyarország határszélén nagy próbáltatás várt a királynéra.</p> -<p>Ő, ki első száműzetésekor személye iránt annyi ragaszkodást -tapasztalt; ámbár új helyzetének természetét tökéletesen fölfogta, -még is mélyen volt sértve, midőn látta, hogy csak a Martinuzzi -által melléje rendelt fegyveresek nem távoztak el.</p> -<p>– Mennyien nem hízelgettek nekem? Hányat nem emeltem a porból -magas polczra? Hányan nem fogadták esküvel, hogy minden sorsot -velem osztanak meg, s hogy legfőbb büszkeségök volna, ha érettem -üldöztetést szenvednének és nyomort! S hol vannak e hős, e lovagias -jelleműek? Ellenségem zászlójához szegődtek. De legalább a nők, kik -büszkék voltak, hogy udvaromba fogadtam?… Ah, azt hivék, nem lesz, -kikkel kiházasítsam. A nők csak a férfiak árnyékai, s hol lennének -másutt, mint <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span> a hol azon alakok, kik által léteznek? -Miért neheztelnék rájok! De mégis egy leányt látok kíséretemben: – -ugyanazt, ki unta az udvaromban lakást, s kit én eltávolítottam -volna magamtól, ha igéretem nem kötötte volna meg akaratomat.</p> -<p>Ezzel Izabella egy karcsú, halvány és egyszerűen öltözött -némberhez közelített.</p> -<p>– Tíz év óta vagy nálam. Sem mosolyodat, sem könnyedet nem -láttam. Arczod nem volt tükre szívednek. A jégtáblán is virágok -támadnak, s ha a nap süt, azok olvadnak fel előbb; de a te -tekintetedre soha sem hatott azon meleg, melytől a fagy is -kénytelen átváltozni. A mennyire örvendek, Dora, hogy most is velem -vagy, annyira meg vagyok lepve. Ha vagyonos nem volnál, s ha -igényeid és vágyaid olyanok lennének, melyek nem az elvonultságot s -a magányt áhítják, akkor nem szégyenítene meg ragaszkodásod. De -gondold meg, kedves Dorám, hogy ellenségeim hasztalan képzelnek -engem gyászruhában. Frankenstein, ha most bagolyfészek volna is, -tág és zajos udvarrá fog átváltozni. Vadászni fogunk, vitézi -játékokat hirdetünk, bibormennyezetű erkélyről nézzük és -jutalmazzuk meg a színünkért küzdőket. S ne véld, hogy -Frankensteinban ki foghatod kerülni az éretted epedők gyűlölt -társaságát. Kénytelen leszesz ott is kosarakat adni, mint -Erdélyben, mert arczod még szép és mindig sápadt, mindig hideg -vonásaid a férfiakra megfejthetlen varázszsal hatnak. Gyermekem! -inkább ajánlanám neked a kolostort, mert természetedben úgy sincs -semmi földi. <span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></p> -<p>– A míg felséged kegyes lesz maga mellett tűrni, mindenüvé -követni fogom, – szólt Dora.</p> -<p>– Mert ez Werbőczi végakaratja volt.</p> -<p>– És saját választásom is, – jegyzé meg a leány.</p> -<p>– Köszönöm, Dora. A te ajkadon a kitüntetésnek teljes értéke -van, miután nem vegyül hozzá színlés és bók. De csak egy jelét -láttam nálad a világ iránti részvétnek. Jövedelmedet titkon azok -közt osztattad ki, kik az ellenem folytatott küzdelemben megbuktak. -Miért történt ez?</p> -<p>– Mert szerencsétlenek voltak.</p> -<p>Izabella lassú lépésben menő paripáját más irányba ösztönzé, s -Dora látván, hogy a királyné a társalgást vele rögtön -megszakította, a lovászmesterhez és renegátnéhoz akart csatlakozni, -kik mindig egyenlő távolságban követték uralkodónőjöket, míg az -őrizetből néhány lovas az út szélein előre haladt.</p> -<p>Azonban a királyné, mintha ötletét vagy indulatját, mely a -palotahölgytől eltávolítá, megbánta volna, hirtelen megállítá lovát -s ostorával Dora felé intett.</p> -<p>– Utolsó szavaidból azt gyanítom – szólt a hozzá érkezőhöz élénk -és szenvedélyes hangon – azt gyanítom, hogy szerencsétlennek -tartasz, s ezen okból vagy most az én pártomon. Tudd meg, hogy egy -csatát vesztettem el, s a másikat megnyerhetem. A pártütők, kik -fegyverrel és árulással győzedelmeskedtek, ne higyék, hogy akár -öltözetemen, akár szívemben a száműzetés alatt gyászt fogok -hordani. A szerencse kereke forog, s vigyázzanak, nehogy -<span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span> küllői közé bukva, ők töressenek össze. -A korona kezökben van. De ha én az aranyos nyelű vörös zászlót -lobogtatnám: akkor keblemben titkon dúlhatna ugyan a fájdalom a -török császárral kötött hűbéri viszony e jelvénye miatt; azonban a -felelősséget érette mind az Isten, mind a világtörténet itélőszéke -előtt György fráternek kellene elvállalni. Az én szerepem nincs még -bevégezve, csak később fogjuk megtudni, hogy ki a -szerencsétlen.</p> -<p>– Felséged, – válaszolt Dora nyugodtan, – oly véleményt -tulajdonít nekem, melyet soha sem nyilvánítottam.</p> -<p>– De látszik, hogy szerencsétlennek tartasz. Valld meg -őszintén.</p> -<p>– Ha felségedet szerencsétlennek hinném, e meggyőződésem nem ma -kezdődött volna.</p> -<p>– És mikor tehát?</p> -<p>– Tíz évvel ezelőtt, az első napon, midőn felséged udvarába -léptem.</p> -<p>A királyné megütköző tekintete tündércsapással változott -mélakomolylyá és haragtól szikrázó szemei könnyekbe lábadtak.</p> -<p>– Mindenesetre – szólt, csodálatos játékot űzött velem a sors. S -megvallom, ha jámbor szüleim a járással együtt nem tanítottak volna -az igaz hitre, még most is arra az ötletre jöhetnék, hogy a sátán -nagyobb részt nyert a világ ügyeinek vezetésében, mint a szentkönyv -állítja.</p> -<p>Erre keresztet vetett: – Uram! szabadíts meg a kétkedéstől, mely -az eretnekség kezdete! Ne hagyj sötétebb ösvényre tévedni, mint a -hol szemem <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> a köd és homály mellett is észreveheti -a ballépésekre tátongó mélységeket, melyeknél halál és kárhozat vár -ránk! Midőn meleg szívemmel ez országba s a vén férj mellé hoztak, -hogy egy koronával fizettessék le az életnek a boldogságról szóló -minden kötelezvénye: egész lényem tiltakozott e hamis csere ellen, -mely arany ábrándaimat arany lemezekkel, elragadtatásom könnyeit a -csiga kagylójáról letört gyöngyökkel s arczomnak a kéjérzésektől -támadt pírját a vállamra vetett biborral akarta kárpótolni. -Gyűlöltem tehát a trónt, s fényes czafrangjai között még a -nélkülözés viseltes és olcsó mezét is irígyeltem. Idegenkedtem a -hatalomtól, s komoly jelvényeit egy mirtuságért örömmel dobtam -volna el. A zajban csendéletre gondoltam és szívem a tiszteltetés -helyett szerettetni vágyott. Atyám egy zavargó nemzet bölcs és erős -kezű királya; de anyám, a szépízlés, a művészet, a gyöngéd érzések, -a könnyű tévedések, a gondolat és ábránd gyermeke vala, a hit és -kétely azon vegyületével, mely az olasz herczegnőknél gyakran -fordul elő. Melyiktől mit örököltem? késő már vizsgálni, s nem is -igen vágyom tudni. Jellememet tán az tüntette volna ki valódi -minőségben, ha férjemet igazán szerethetém. Most életem talány fog -maradni a történelem előtt is. S csak azt kivántam neked, Dora! -mondani, hogy midőn özvegygyé lettem, országnagyaim haragudtak rám, -mert nem akartam uralkodni. Ők vitték helyettem a kormányt, s a -török császárt, ki Ferdinánddal harczolt és védurunk volt, még -férjem idejében megcsalván, követelték <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> tőlem -azon szerződést, mely a Zápolya-családot a tróntól megfosztja, -érvénytelennek tekinteni és az egész keresztyén Európa elébe -keztyűt dobva, védelmezni trónomat az általok aláírt békekötés -pontja ellen. Én abban a véleményben voltam, hogy a szerződést -végre kell hajtani, s nem vágyván a hatalomra, örömmel mondok le a -trónról, csakhogy a nemzet Ferdinánd alatt egyesülve a török jármot -lerázhassa. György frater és tanácsosaim azért, mert a török ellen -szóltam, s mert a keresztyének győzedelmét lehetségesnek hittem, -dőre ábrándozónak tartottak, s mert uralkodni nem volt kedvem, -bezárással fenyegettek.</p> -<p>Úgy történt tehát minden, a hogy ők akarták. A törököt, mint -védurunkat, Ferdinánd jogai ellen segédül hívtuk, kivégeztettük -azokat, kik az egyesülés mellett müködtek, fölszabadítottuk -Ferdinánd ostroma alól Budát, s az eredmény az lőn, hogy Szolimán a -közös ellenség birtokait nem bántva, a helyett az én országomnak -legszebb részét elfoglalta és legott fővárosomból kiűzött, hogy -keressek magamnak új királyi lakot.</p> -<p>Kerestem tehát új királyi lakot. Ekkor mondá György barát, hogy -már ne uralkodjam, ne szeressem a trónt, ne védjem családom -érdekét, s tegyek úgy mint Budán volt szándékom és egyesülve -Ferdinánddal, forduljak a török ellen. Én pedig válaszolám: már -most uralkodni kivánok, szeretem a trónt, védem családom érdekét és -a törököt nem támadom meg, mert gyöngévé lettünk és ő közbefogott -minket, Budáról s Stambulból egyszerre zúz <span class= -"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> össze s -könnyen megtörténhetnék, hogy harmadik residentiám számára az egész -országban nem fognék többé helyet kapni. S mi történt? Királyi -erélylyel védelmeztem jogaimat és eszméimet. A gyönge nőből ádáz -férfiú vált, hogy uralkodhassék. S ime? György barát, Ferdinánddal -czimborálva, kiűzött országomból. Ebből láthatod, leányom, hogy ha -szerencsétlennek neveztél, oly szót alkalmaztál rám, mely -büszkeségemet sérti, de helyzetemet csakugyan kifejezte.</p> -<p>– Oh, felséges asszonyom! – szólt Dora, – a történet mindezen -szerencsétlenségeket gondosan ki fogja kutatni, s lapjaiba -bejegyzi, mint egy uralkodónő korát meghaladó bölcseségének -tanújeleit. Adjon hálát felséged az Istennek, hogy csak a -nyilvánosság elébe tartozó szenvedései voltak, s hogy azok is abból -származtak, mert a közügyek vezetése által saját hajlamaival és -érzéseivel ellenkező szerepre kényszeríttetett. Most már e közügyek -más kézbe mentek át, s miután a trón és korona elveszett, felséged -nemesebb vágyait és hajlamait szabadon követheti.</p> -<p>– Balga leány, – mondá Izabella keserűen nevetve, – te azt sem -tudod, hogy a ki üdült fájdalmainak elaltatása végett évek óta -iszsza a mákony levét, nem tud attól többé megválni, s az izgató -hatások nélkül élete elviselhetlenné lesz. Hozzá szoktam az -uralkodáshoz és küzdelemhez, s miután szívemet el kellett -hallgattatni és egész ábrándvilágom párává oszlott, második -természetemmé vált az a mámor, mely a veszély és diadal -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> kéjérzete közt sodort bűnökbe, s emelt -magasabb erényekig. Izabellának oly szüksége van a hatalomra, mint -szárnyaira a sasnak, mint vitorláira és evezőire a hajónak. Szánod -őt, leányom, mert végetlenül szerencsétlen. S aztán, ha még csak ez -volna szenvedésének az oka!… De Dora! hogyan van az, hogy én csak -most érezek irántad valódi rokonszenvet? Tíz évig voltál -udvaromban, s hidd el, egyedül Werbőczinek tett igéretem -oltalmazott kíméletlenebb szeszélyeim ellen. Érzéketlen, hideg és -szív nélkül született lénynek tartottalak. Tiszta, nyugodt, -egyformán komoly tekinteted, s fehér, vérnélküli arczod mindig a -hableányokat juttatta eszembe, kik a hideg vízben hideg kebellel -nézik, mint csábul a sodró örvények közé az, ki a szépség által -elbódítva, habok helyett az élő alakot, melynek varázsa hatott rá, -akarná megragadni. Kaczérnak tartottalak; bár soha mosolyodat és -könnyedet nem láttam, s bár soha sem tapasztalám, hogy udvarlóidnak -a legkisebb reményre is bátorítást adtál volna. És miként -történhetett Dora, hogy én, a színlés mesterétől, Martinuzzitól -kezdve palotahölgyeimig, minden velem szorosabb viszonyban élőnek -még rejtettebb gondolatait is kitaláltam, míg rajtad csak most -veszem észre, hogy… szerencsétlen vagy.</p> -<p>Dorán minden ideg megreszketett, de alig észrevehető -gyorsasággal, s arczán csak oly vékony lehellete terjedt el a -pírnak, melyet az éles szem is alig fedezhetett föl.</p> -<p>– Ne tagadd, Dorám, te rendkívül szerencsétlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> vagy, -mert vonásaidon csodálatosan birsz uralkodni. A valódi -szerencsétleneket én oly titkos társaság tagjainak tekintem, kik -mentül magasabb avatottságban részesültek, annál kevesebbek által -ismert jelekkel adják tudtul helyzetöket. Én rajtad most először -vettem észre társaságunk legfelsőbb rangjának jelét. Izabella -alantabb áll mint te: mert még ragaszkodik az élethez. Nem kérdem -titkaidat.</p> -<p>– Egyszerűek azok, felséges asszonyom. Szerettem és szerettetve -valék. Ez érzés áldozatja lett szívem választottja… és még hozzá -egész családom. Egyébiránt nincs élő lény, ki e titkot -elbeszélhetné.</p> -<p>A királyné, midőn ezt hallá, omló könnyek közt mondá: – Én is -szerettem Dora! A szerelem parancsolta, hogy uralkodjam s védjem az -országot, fiam jogát oltalmazva. Vakon engedelmeskedtem a felső -akaratnak és egyedül azért vagyok szerencsétlen, mert félek, hogy -rosszul teljesítettem kötelességemet. Egyébiránt nincs élő lény, ki -e titkomat elbeszélhetné.</p> -<p>A királyné és útitársa a Meszes lejtőjén most a végponthoz -értek, mely egy sűrű fákkal fedett kanyarulattal a nagy rónára -vezetett.</p> -<p>Akkor lantpengés hangzott az út bozótjai mögöl, egy lassú dal -végrímével:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Mit félsz, ha szinet veszt és -sápadt az élet?<br /></span> <span class="i2">Az első reményre -bűbája feléled,<br /></span> <span class="i0">Bútól az örömhez kis -hid vezet át:<br /></span> <span class="i2">El van hagyva, a ki -elhagyja magát.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span></p> -<p>Az apró, sovány és görbedt alak, lanttal kezében s könnyű -pogyászszal vállán, kiugrott a bokrok közül, s az útszélre -letérdepelt, s könyörgő kezeivel és egész magatartásával -hasonlított az eltévedt uszkárhoz, ki meglelve gazdáját, örvend a -viszontlátáson, de fél a büntetéstől.</p> -<p>– Ah! itt van a mi száműzött lantosunk, s rímeivel az első -reményt hozta kegyelmünkért szószólónak. Igazad van, vén -gyerek.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Bútól az örömhez kis hid vezet -át;<br /></span> <span class="i2">El van hagyva, a ki elhagyja -magát.<br /></span></div> -</div> -<p>– Szentül igérem, felséges asszonyom! hogy soha többé dalt nem -éneklek a törökök ellen. A multkor is csak egy fogságban meghalt -barátom emlékeért tettem. De ha újra visszaesném régi hibámba; -akkor felséged ne száműzzön ismét, hanem kegyelmesen vágassa le a -nyakamat.</p> -<p>– Úgy cselekszünk, mint mondtad – szólt Izabella, -szerencsétlensége mellett is mosolyogva. Most pedig, tevé hozzá, -mondd meg lovászmesterünknek, hogy egyik társzekérre ültessen -föl.</p> -<p>A királyné, míg a lantossal beszélt, nem vette észre, hogy Dora, -ki Elemér dalának végrímét hallá, tíz év óta először tört ki -könnyekbe. De e gyöngesége rövid ideig tartott, s midőn magas -útitársa barátságos tekintetét feléje fordítá, az már a megszokott -hideg és sápadt arczczal találkozott.</p> -<p>A hogy a karaván Magyarországon az első állomáshoz közeledett, -hol a fuvar számára lovakat volt váltandó, Ferdinánd király egy -huszárezrede, <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> mely Erdélybe vonult, a királyné -közelgése hírére díszruhában és tábori zenével ment a magas hölgy -üdvözletére, s megfordítva sorait visszakíséré azon helységbe, a -hol az uradalom gazdasági felügyelője a kibujdosó vendégeket kész -ebéddel várta.</p> -<p>Izabella a folyosón magához inté az ezredest, hogy szíves -köszönetét fejezze ki a nem várt és meglepő tisztelgésért, s az -olaszt arczán fölismervén, e nyelven szólítá meg őt.</p> -<p>Néhány közönyös szó után az ezredes, indulatjától elragadtatva, -mély sajnálkozását fejezé ki a királyné szerencsétlen sorsa iránt. -– A mi családunk – mondá – fő erényének tartja az uralkodója iránti -hűséget, s atyám és nagyatyám a trón védelmében vérzett el. Én is -egész szívemből osztozom őseim meggyőződésében s elképzelheti -felséged, mily megszégyenítő rám nézve, hogy a hadi fegyelemnek -engedelmeskedve egy áruló mellett, sőt talán annak parancsa alatt -kell küzdenem. A mi egész ármádiánk e nézetben van, s nem szükség -felségednek esküvel erősítenem, hogy a különben bölcs és vitéz -váradi püspök, Erdély új kormányzója, bár mennyi hasznot okozott -árulásával a mi uralkodónknak, mi hű katonák csak lenézésben -részesíthetjük. Nekem nem mesterségem a politika. Én csak a kardot -tudom forgatni. De egyszerű eszemmel úgy gondolkozom, hogy a ki -egyik uralkodójához hűtelen volt, adandó alkalommal a másik iránt -is az lehet és ha becsvágya van, még az is föltehető róla, hogy -eljárása csak tettetés és felvett szerep, melynek leple alatt saját -<span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span> maga számára akarja a főhatalmat -megszerezni. Nem hihetem, hogy a váradi püspök és kormányzó ő -magassága, kinek hatalma a királyokéval vetélkedik, már is udvarunk -gyanúját, nagy mértékben fel ne ébresztette volna. A kevélységet -hamar követi a bukás és semmi sem természetesebb, mint hogy a -kétszínűség arczáról az álczát végre is le fogják vonni. Aztán én -nem tartozom ugyan az okos emberek közé, kik lámpánál virrasztanak -és a pergamentnél sárgábbá lesznek az elmélkedés miatt, de bátyám, -a theatinai szerzetes, a híres Orbán priornak kegyencze, a hányszor -vele Rómában találkoztam, mindig azt mondá nekem, hogy mostanság a -keresztyénségnek senki több kárt nem tett, mint a váradi püspök -túlságos és a békét könnyelműen felzavaró török gyűlöletével. S én -inkább hiszek öcsémnek, mint tíz bibornoknak, noha ő csak egyszerű -barát, s minden büszkesége csak az, hogy priorjának szeretetét -bírja.</p> -<p>– Oh! ő mellettem küzd! – rebegé lassú hangon és szorult -kebellel Izabella.</p> -<p>Az ezredes csak félig hallá, s nem is érté a czélzatot.</p> -<p>Izabella pedig összeszedve magát és szégyelve, gondatlan, bár -homályos nyilatkozatát, köszönetét ismétlé az ezredes iránta -tanúsított részvéteért, s annak nevét tudakolá.</p> -<p>– Felséges asszonyom! Nevem Pallavicini Sforza, s Castaldo gróf, -a fővezérünk, rendelt magához.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span></p> -<p>Izabella szemei idegenszerű tűzben csillogtak, ajkán vészes -mosoly, s arczán a szokottnál erősebb pír ült, midőn szobájába -lépett, hol Dora az átöltözködésben segítés végett várt reá.</p> -<p>A királyné alakja most azon benyomást tevé a fehér és nyugodt -palotahölgyre, mit a vadászatokon akkor érzett, midőn Izabella a -lihegő és sebzett szarvast vadászkésével átdöfte, hogy saját keze -adja neki meg a halálcsapást.</p> -<p>– Dora! csodálatosak az isteni gondviselés titkai! Keblemben -elolthatatlan remény él. Nézz vissza az útra, melyen -száműzetésünkben áthaladtunk! Nemde zöldjének, virágainak és -verőfényének daczára, mily kopár és hallgatag az, mintha sorsunkat -gyászolná. Pedig én már hallani vélem a győzelmi zenét, a lelkesült -nép éljenzéseit és a szabad ég alatt fentartott kezekkel s áradozó -elragadtatással lábaim előtt letett új hódolati esküt. Látom a -felékesített diadalkapukat, melyeken útunk Kolozsvárra visszavezet. -A szent Mihály-templom kapuja előtt áll a püspök teljes ornatusban, -hogy a királyi székhez vezessen: de e tisztes főpapot nem hívják -Martinuzzinak. Martinuzzi meghalt, s jóslom neked, erőszakos -halállal. Dora, légy készen az ünnepélyes szertartásra!</p> -<p>– Felséges asszonyom! szívemből örvendenék szerencséjén, kivált -ha sok vérbe nem fogna kerülni. De térdre borulva kérem azon -kegyelmet, hogy könyörülve rajtam, visszatérő útjában a legelső -kolostorba tegyen le, hogy ott idővel a fátyolt fölvehessem. -<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span></p> -<p>Izabella neheztelő tekintetet vetett a palotahölgyre; de az csak -egy perczig tartott.</p> -<p>– Jer, leányom, keblemre – szólt anyai szeretettel ölelve meg -Dorát. Igazad van. Mindkettőnk vezércsillaga a szerencsétlen -szerelem: de különböző útakra int. Nekem uralkodni és küzdeni kell; -neked némán szenvedni és lemondani. Sorsunknak engedelmeskedni -vagyunk teremtve. Kövesse kiki vezércsillagát!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311"><br /> --311-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>1. Talán alkalmatlan időben jöttem, szólt Werbőczi <span class= -"ralign"><a href="#Page_27">27</a></span></li> -<li>2. Néhány tekintélyes török lépett be <span class= -"ralign"><a href="#Page_85">85</a></span></li> -<li>3. A világgyőző padisah a mecsetben van-e? – kérdé Elemér egy -janicsár tiszttől <span class="ralign"><a href= -"#Page_114">114</a></span></li> -<li>4. Dora felkelt, az ablak mellé ment s kinyitotta azt -<span class="ralign"><a href="#Page_140">140</a></span></li> -<li>5. Dani bácsi a csikorgó reteszt előretolá <span class= -"ralign"><a href="#Page_166">166</a></span></li> -<li>6. Dániel nagy erőlködéssel felemelkedett a kocsiból és -visszatekintett <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -<li>7. Elemér megsarkantyúzta lovát <span class="ralign"><a href= -"#Page_224">224</a></span></li> -<li>8. A régi tempót megtartva háttal húzódott tovább <span class= -"ralign"><a href="#Page_268">268</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_3">3</a></td> -<td>szolgsaág</td> -<td>szolgaság</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_39">39</a></td> -<td>parannsolná</td> -<td>parancsolná</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_39">39</a></td> -<td>árnyéke</td> -<td>árnyéka</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_42">42</a></td> -<td>eszemhe jutni</td> -<td>eszembe jutni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_54">54</a></td> -<td>gazdálkodn„ hogy</td> -<td>gazdálkodni, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_70">70</a></td> -<td>ert Budát</td> -<td>mert Budát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_76">76</a></td> -<td>tetteséshez</td> -<td>tettetéshez</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_78">78</a></td> -<td>Barnábos diákot</td> -<td>Barnabás diákot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_87">87</a></td> -<td>kogy annak</td> -<td>hogy annak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_144">144</a></td> -<td>mnlatni</td> -<td>mulatni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td> -<td>at us mr belátta</td> -<td>atyus már belátta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_155">155</a></td> -<td>válaszolá Dánial</td> -<td>válaszolá Dániel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_179">179</a></td> -<td>A m nagy</td> -<td>A mi nagy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_198">198</a></td> -<td>edédeken</td> -<td>ebédeken</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_228">228</a></td> -<td>kézintézsel</td> -<td>kézintéssel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_229">229</a></td> -<td>Aadrásné idegen</td> -<td>Andrásné idegen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_245">245</a></td> -<td>bogy a spahik</td> -<td>hogy a spahik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_247">247</a></td> -<td>ünneze után</td> -<td>ünnepe után</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_273">273</a></td> -<td>leányomet</td> -<td>leányomat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_283">283</a></td> -<td>ololvasása</td> -<td>elolvasása</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>ZORD IDŐ (2. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |