diff options
Diffstat (limited to 'old/69520-h/69520-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/69520-h/69520-h.htm | 3714 |
1 files changed, 0 insertions, 3714 deletions
diff --git a/old/69520-h/69520-h.htm b/old/69520-h/69520-h.htm deleted file mode 100644 index fc381f6..0000000 --- a/old/69520-h/69520-h.htm +++ /dev/null @@ -1,3714 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Capillária by Frigyes -Karinthy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - margin: auto; - font-weight: bold; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Capillária</span>, by Frigyes Karinthy</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Capillária</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Frigyes Karinthy</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: December 10, 2022 [eBook #69520]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>CAPILLÁRIA</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption">MAGYAR -REGÉNYIRÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">KARINTHY -FRIGYES</span></p> -<h1>CAPILLÁRIA</h1> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption">A KULTURA KÖNYVKIADÓ ÉS -NYOMDA R. T. KIADÁSA</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter" style="width: 599px;"><img src= -"images/i001.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p><i>Különös örömöm telik benne, hogy ismét nekem jutott a -szerencse, Gulliver hatodik, eddig ismeretlen úti naplóját kiadni -és bemutatni a közönségnek. Kitünő elődöm a Gulliver-féle kéziratok -és hagyatékok felkutatásában és sajtó alá rendezésében, Swift -Jonathán, kétszáz évvel ezelőtt négy teljes útinaplót hozott -nyilvánosságra, Gulliver’s Travels címen a Liliputban, -Brobdingnagban, Laputában és Hahnhnhms-országban szerzett -benyomások anyagából. Ezelőtt mintegy két esztendővel sikerült -rábukkannom – sajnos, csak töredékekben – az ötödik eredeti -Gulliver-kézirat egy másolatára, melyet Utazás Faremidóba cimen -állítottam össze – a kitünő utazó barátai és szelíd, istenfélő -eszméinek kedvelői bizonyára emlékeznek még erre a könyvre, mely, -ha a benne foglalt csekély jelentőségű <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> földrajzi és -néprajzi adatokra való tekintettel, nem is mérhető Stanley vagy -Nansen, vagy akár Vámbéry halhatatlan műveihez, – megfigyeléseinek -jámbor és becsületes hűsége s ama lángoló hazaszeretet és -emberszeretet révén, mely az egészet besugározza, bizonyára -odasorozható ama művek közé, melyeket minden pedagógus nyugodtan -ajánlhat az ifjúság okulására és ismereteinek fejlesztésére éppen -úgy, mint a társadalmi együttérzés istápolására: – olyan erények -ezek, melyek Gulliver minden eddig ismert írásában fellelhetők. Itt -következő útleírását, mely Capilláriáról, azaz a női nem országáról -szól, a benne foglalt tájfestésektől és, bár nem nagyigényű, de hű -és megbizható topográfiai és természetrajzi megfigyelésektől -eltekintve, – főként az a meleg és tiszta szeretet tünteti ki s -teszi eléggé nem ajánlható olvasmányává mindazoknak, akik nem -hajmeresztő és tarka fantasztikumot keresnek, hanem őszinteséget és -egyszerűséget, mellyel szerzőnk a családi élet idilli szépségét, a -férfi és nő viszonyának boldog örömeit s mindazokat a bölcsen -felállított emberi és isteni törvényeket dicséri, melyek a fennálló -társadalomban lehetővé teszik, hogy férfi és nő nemes összhangban -élhetnek együtt a dicső emberi fajta fejlődésére és -boldogulására.</i></p> -<p class="right"><i>Karinthy Frigyes</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELSŐ FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Szerző mentegeti magát, amiért eskűje ellenére -hatodszor is útra kelt // Elfogadja a seborvosi állást a »Queen« -fedélzetén // A németek megtámadják a hajót // Szerző kétségbeesett -helyzetében már-már halálra szánja magát és különös körülmények -között partraszáll Capilláriában</p> -<p>Az olvasó bizonyára csodálkozni fog, hogy annyi keserű -tapasztalat ellenére s miután csak a legcsodálatosabb véletleneknek -köszönhettem, hogy imádott hazámat és forrón szeretett családomat -viszontláthattam Redriffben – s hogy esküvéssel tett fogadalmam -után, mellyel szeretett nőmnek megigértem, hogy ezentúl békében és -nyugalomban szentelem életemet neki és leányaimnak: mégis, -hatodizben is rászántam magam, hogy mint seborvos, résztvegyek egy -nagyon is bizonytalan kimenetelű úti vállalkozásban.</p> -<p>Annál csodálatosabb ez, minthogy forrón szeretett nőm, -Faremidóból való visszatérésem <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> óta, anyai és hitvesi -kötelességének tökéletes átérzésével igyekezett meggyőzni a -vállalkozásaimban rejlő sokféle veszélyről, melyek testem épségét, -sőt életemet fenyegetve egyszersmindenkorra lehetetlenné tehetnék, -hogy családfői hivatásomat, az ő és leánykánk fenntartását -betölthessem.</p> -<p>Imádott nőm mintaszerűen példás hitvesi magatartását nem győzöm -eléggé hangsúlyozni: annakidején igen szép leány volt, akinek sokan -udvaroltak s szerették volna elvenni s ő, miután számot vetett a -lehetőségekkel, nagylelküen engem választott, hozzám kötve sorsát s -nekem ajándékozva azt az örömet, amit szerelme nyujtott, neki is, -meg nekem is. Azóta soha egy pillanatig sem szünt meg az erényes és -magasröptű hitvesnek ama kiválóságát gyakorolni, ami a házasélet -legszentebb feladata: hogy engem férji hivatásomnak minden erőmmel -való betöltésére buzdítson. Egész életét a jó feleség ama legfőbb -kötelességének szentelte, hogy engem szüntelen és állandóan -figyelmeztessen és nógasson arra, ami az igazi férfi legszebb -ékessége: a feleség és család iránt táplált mindent feláldozó -önzetlenség. E hivatásának és kötelességének minden más szempontot, -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -minden léha örömet alárendelt – önzetlenül és rajongó hittel egyre -azon fáradozott csak, hogy én azzal az önérzettel állhassak -embertársaim elé, amit a feleségéért és családjáért rajongó és -nekik mindent odaadó, értük mindenről lemondó férfi öntudata -nyujt.</p> -<p>Hogy engem ilyen eszményi férj és férfi gyanánt tiszteljen és -becsüljön mindenki: ez volt csak velem törődő feleségemnek minden -törekvése. Sokszor, ha hitemet vesztve, vagy elbúsulva, vagy -elfáradva a nehéz munkától, amivel családomat fenntartottam: léha -szórakozásban akartam feledést keresni – az ő erős és önzetlen -akarata mentett meg attól, hogy valamikor úgy beszéljenek rólam -unokáim, mint könnyelmű és gonosz emberről, aki még a családjával -sem törődött. Ilyenkor nem kímélt fáradságot, hogy visszaadja -önbecsülésemet. Figyelmeztetett rá, hogy itt meg itt még lehetne -pénzt keresni, ha egy kicsit megerőltetem magam. Elvitt magával -kalapot vagy ruhát vásárolni neki, hogy ez ékességekkel -bizonyíthassa barátaim és barátnői előtt, milyen derék és jó férj -vagyok. Szüntelen serkentett, buzdított a jóságra, önzetlenségre, -önfeláldozásra, a legszebb keresztyéni tulajdonságokra: s -igyekezett nekem <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> alkalmat adni, hogy e tulajdonságokat -vele szemben gyakorolhassam. Reggel felkeltett, ha henyén és resten -még aludni akartam, – dolgozni küldött, ha céltalan merengés ejtett -rabul – egyszóval, mindent megtett, hogy jó hírnevemet -megőrizze.</p> -<p>Lassankint el is érte, hogy kezdtek úgy emlegetni, mint a vidék -egyik legtisztességesebb és legmegbízhatóbb polgárát. Mikor a -németek forrón szeretett hazámat, mely ártatlanságában nem is lévén -elkészülve az emberi gonoszságra, éppen azon fáradozott, hogy -Görögországot bekebelezze és Transvaal királyát száműzve, néhány -német gyarmatot magáévá tegyen, megtámadta: a jogtalan cselekedet -feletti felháborodás minden becsületes férfit fegyverbe szólított, -közöttük magamat is. A lángoló jelszó, hogy meg kell védeni gyönge -nőinket és gyermekeinket, könnyeket csalt ki imádott nőm szemeiből -– mint a hazáért mindent feláldozó rajongó honleány pillanatig se -habozott, hogy ha kell, akár életemet is feláldozza ezért a célért. -Ő maga buzdított, hogy csak vonuljak be minél hamarabb.</p> -<p>Eleinte Liverpoolban teljesítettem helyi szolgálatot. Életem -ebben az időben igen nehéz <span class="pagenum"><a name="Page_11" -id="Page_11">-11-</a></span> volt, míg erőim egyrészt erősen -igénybevette az a munka, amit ingyen és önzetlenül ajánlottam fel -bajtársaimnak, kik a szent cél érdekében, hogy védtelen nőinket -megvédelmezzük a barbároktól, egyesültek – másrészt, e külön munka -mellett, egyre nagyobb gondot okozott, hogy feleségemet és -leánykámat eltarthassam. Főként az a félelem tartott vissza, hogy -azonnal a dicsőség mezejére siessek, hogy imádott nőmnek abból a -csekély és elégtelen segélyből kellett volna megélnie, amit a -hadbavonultak hozzátartozóinak biztosított az állam.</p> -<p>Imádott feleségem, akit büszkeségemnek ez a sérelme érthetően -lehangolt, végre olyan megoldást talált, mely férji önérzetemnek -teljesen megfelelt s ismét visszaadta már-már megrendült -nyugalmamat. Rávett, hogy életemet egy ebben az időben alakult -társulatnál biztosítsam – a biztosítás, tekintettel katonai -mivoltomra, kissé nehezen ment s igen magas évi befizetéssel vált -csak lehetségessé.</p> -<p>Ez évi összegnek előteremtése annyira kifárasztott, hogy 19…-ban -önként jelentkeztem harctéri beosztásra.</p> -<p>Mint seborvost, a „Queen“ kereskedelmi hajóra rendeltek ki, -melynek az volt a hivatása, <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span> hogy katonai fedezettel fenntartsa a -közlekedést azokon a veszélyeztetett vonalakon, melyek a német -tengeralattjárók zónáján keresztül kötötték össze Anglia és Amerika -kereskedelmét.</p> -<p>19… junius 26.-án délelőtt búcsút vettem hát imádott nőmtől, aki -keserves sírásra fakadt, de azután erőt véve magán, figyelmeztetett -kötelességemre, mint ahogy a derék katona feleségéhez illik.</p> -<p>Aznap délután kicsiny málhámmal és felszerelésemmel behajóztam -és átvettem a parancsnoktól a teendőimre vonatkozó utasításokat. -Hajónk jó széllel futott ki a kikötőből és néhány nap mulva -rakományának egy részét letéve G.... irországi városban, julius -3.-án a nyilt tenger felé fordult.</p> -<p>Egyideig zavartalanul folytattuk utunkat. Julius 6.-án a -szélesség 13° 27′ 1″ és a hosszúság 49° 22′ és 36″ alatt voltunk. -Ezen a napon, restelkedve vallom be, valami érthetetlen és léha -jókedv uralkodott rajtam, mely élénk ellentétben volt szeretett -hazámnak szomorú helyzetével s az olvasó csak úgy bocsáthat meg -nekem, ha bevallom, hogy előzőleg némi szesztartalmú italokat -élveztem. De jó kedvem <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> volt és – csak azért vallom ezt be, mert -elhatároztam, hogy mindent úgy mondok el, ahogy történt, nem -szépítve és nem színezve az eseményeket oly utazók módjára, akik -csak külső hatásra törekszenek – bevallom, még daloltam is. E napon -délután szikratáviratot kaptam feleségemtől, melyben értesít, hogy -jól érzi magát, fogfájása elmúlt már, pár keztyűt vett magának igen -jutányos áron s így nem kell tartanom semmi bajtól, feltéve, hogy -én is elintéztem minden dolgomat.</p> -<p>Mintha villám sujtott volna le, olyan rémület és kétségbeesés -fogott el a távirat elolvasása után. Eszembe jutott ugyanis, hogy -elfelejtettem befizetni mult héten legutóbb esedékes részletét -annak az életbiztosításnak, mely halálom esetén imádott -feleségemnek húszezer font sterlinget juttatott volna – hogy ezt a -részletet legföljebb egy hét múlva juttathatom el a társulatnak s -így, ha közben halálos szerencsétlenség ér, az eddigi befizetések -kárba vesznek s nőm egy pennyt se kap. Nagyon kevéssé mégis -megvigasztalt az a meggondolás, hogy ez esetben viszont az említett -összeg megmarad a biztosító társulatnak, mely állami intézet volt, -annak az imádott államnak birtoka és <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> tulajdona, melyért életemet -és véremet szívesen áldozom vala, hogy gyenge és védtelen nőit és -árváit megvédelmezzem.</p> -<p>Ily kétségek és félelmek között hánykódva ébredtem a julius -10.-i napra, mely örökké emlékezetes marad számomra. E nap estéjén -rettenetes kiáltozás csalt fel a fedélzetre. Riadtan futkosott a -legénység, a parancsnok fejvesztetten kiáltozott. Csakhamar -megtudtam, hogy hajónkat német tengeralattjáró torpedója érte, még -pedig egészen váratlanul, mert e vizeken – az Óceán egyik -legmélyebb pontja fölött lebegtünk éppen – nem lehetett számítani -támadásra.</p> -<p>Nekem azonnal eszembe jutott az elmulasztott biztosítás, lelki -szemeim előtt megjelent imádott nőm szemrehányó tekintete s -fájdalmamban hangos kiáltozásban törtem ki. A hajó azonnal sülyedni -kezdett s annyi időnk volt csak, hogy huszad magammal -mentőcsolnakba ugorhattam. Néhány perc mulva a büszke „Queen“ -rakományostul, mindenestül eltünt a felvert hullámok között.</p> -<p>Számítottam rá, hogy csolnakunkat felveszi valamelyik cirkáló, -sajnos, a balszerencse démonának úgy tetszett, hogy szenvedéseim -serlegét <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> megtetézze: három óra mulva irtózatos -dörej röpített a levegőbe, csolnakunk egy elszabadult aknára futott -és darabokra tört. Visszazuhanva a vízbe darabig úszással próbáltam -megmenteni életemet, keservesen átkozva a pillanatot, mely annyi -szomorú tapasztalat után hatodszor is kitaszított az -ismeretlenbe.</p> -<p>Egyszerre örvénybe kerültem, erőm elhagyott. Mégegyszer -fölvetettem szemem, hogy búcsút vegyek az ég napfényes felhőitől, -melyek oly békésen úsztak a magasban – aztán széttártam karjaim s -csendesen átadtam fáradt testemet a mélységnek. Néhány pillanatig -ringatózva és csendesen forogva sülyedtem lefelé ez áttetszően zöld -nedüben – emlékszem még, hogy egész naiv és fájdalmas -csodálkozással pillantottam meg egy lapos és vörös halnak kómikusan -tátogó száját, amint orromhoz ütődött s riadtan hőkölt vissza. Én -is kinyitottam számat, hogy a halált befogadjam, sőt – furcsa, de -így volt – néhány ütemes és szabályos tátogást is végeztem, mintha -az utolsó pillanatban el akartam volna tanulni a halaktól, hogy a -víz alatt élni és lélegzeni tudnak.</p> -<p>Ezután nyilván elvesztettem eszméletemet és <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> nem tudom, -percekig vagy órákig tartott-e ez az állapot, mely tökéletesen -hasonlított a halálhoz.</p> -<p>Magamhoz térve langyos és lágy közegben éreztem magamat s -felismerve, hogy élek, azt gondoltam, hogy talán kihalásztak és -valamely hajó fedélzetén vagyok. Azonban kinyitva szemem, -legnagyobb meglepetésemre magam fölött sűrű, zöld vizek roppant -tömegét láttam lebegni, melyben soha nem látott halak, kígyók és -gyíkok suhogtak – s karomat felemelve, éreztem az elem -ellenállását. Egyben fülem körül különös búgás és tompaság zavart: -odanyúltam és fülem helyén kerek, mintegy tenyérnagyságú dobozt -vagy korongot éreztem, szorosan odatapadva halántékomra, mint -valami kagylót. Másik fülemen is ugyanilyen készülék. Álmélkodva -vettem észre, hogy szájammal szabályos, lélegző mozgásokat -végzek.</p> -<p>Nyögve ülőhelyzetbe emelkedtem. Ekkor suhogás támadt mellettem s -odatekintve, az elmosódó közeg halvány és lágy hátteréből s mintegy -összefolyva a láthatárral, melyet szakadozott hegyláncok kerítettek -körül, csodálatos szépségű női fejet pillantottam meg, amint -álmélkodva és idegenül mered rám. <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁSODIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Szerző megérti, hogy csodálatos módon, élő -állapotban maradt a tenger fenekén // Megindul, hogy tájékozódjék -// Különös épületek // Sajátos növények // Egy ismeretlen -állatfajta // A bennszülöttek elfogják szerzőt</p> -<p>A látomás, mert kábult aggyal és lázas szemekkel nem tarthattam -másnak – csak néhány pillanatig tartott, aztán a kékeszöldben -villódzó háttérben, mint valami ködfátyolkép, lassan elmosódott és -eltünt.</p> -<p>Fölálltam és rémült csodálkozással tapogattam meg tagjaimat, -kétségenkívül megállapítottam, hogy élek és érzékelek, bár, a -rendkívüli körülményekhez képest, nem olyan mértékben és módon, -ahogy ezt a szót szárazföldi vidékek felszinén értelmezik. -Körülöttem és fölöttem áttetsző víztömegek végtelensége zúgott – de -lábam szilárd talajon állt, mely közeli láthatáromba veszett. Ezt a -talajt sajátságos növények <span class="pagenum"><a name="Page_18" -id="Page_18">-18-</a></span> borították: a közelben furcsán fénylő -tócsa, vagy tavacska terült el, távolabb enyhe emelkedés, -bizonytalan körvonalakkal. Hogy mindez honnan nyeri a világosságot, -azt még nem tudtam: egyébként azonban meg kellett értenem, hogy -bármily lehetetlennek látszik, a tenger felszine alatt vagyok, igen -mélyen, valószinüleg a fenekén, és élek. Ezt megértve, pillanatig -rettentő rémület lett urrá rajtam s azt hittem, hogy most mindjárt -meghalok, hogy pillanatnyi ébredésem a haldokló utolsó erőfeszitése -csak, melyben kegyetlen sorsom mégegyszer meg akarja mutatni önnön -koporsómat és vesztőhelyemet. Nőmre és gyermekemre gondolva, -kétségbeesetten kaptam fejemhez és ekkor újból éreztem két -halántékomon a különös, kagylószerű tárgyakat, szorosan füleimre -tapadva.</p> -<p>Ugyanabban a pillanatban rájöttem, hogy életbenmaradásom szoros -összefüggésben van e két kagylóval. Semmi kétség: tüdőm -szabályszerű mozgásokkal emelte mellkasomat s hogy benne az -oxigénnek és hidrogénnek ama sajátos keveréke dolgozik, mely minden -szerves életnek alapfeltétele, azt vérem pezsgése és szívem -dobogása árulta el. Jó egy percig tartott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> míg -rájöttem, hogy ezek az elemek nem szájamon és orromon keresztül -hatolnak tüdőmbe, mint ahogy szoktak, hanem fülemen át, még pedig -nyilván a rájuk tapadott kagyló vagy szerkezet segítségével.</p> -<p>Átvillant rajtam azonnal, amit az iskolában tanultam, hogy a víz -alatt élő állatok éppen úgy oxigént lélegzenek be, mint mi s -tüdejük is van: csakhogy az oxigént egy megfelelő szerv, a -<i>kopoltyú</i> választja ki a vízből. Nyilvánvaló tehát, hogy -érthetetlen módon ilyen kopoltyúnak megfelelő szerkezettel látott -el valaki, vagy valami, míg eszméletlenül feküdtem – -mű-kopoltyúval, mint ahogy vannak mű-lábak és műkezek, sőt -mikrofonos mű-fülek is. Világosan éreztem, hogy nem lehet másról -szó s emlékszem, még ilyenfélét is gondoltam: elég különös, hogy a -diadalmas emberi szellem, mely a fotografálógéppel tökéletesebb -szemet, a telefonnal tökéletesebb fület szerkesztett s a -légcsavarral felhők közé emelte fel a nehéz emberi testet, példát -látván a madarakban: eddig még nem gondolt arra, hogy a végtelen -óceán mélységét is birtokába vegye, a kopoltyúval való lélegzés -tanulsága szerint oly szerkezetet eszelve ki, mely e szerv -működését tökéletesen <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> elvégezve, éppen úgy szabad és korlátlan -mozgású hallá, vagy kétéltűvé varázsolja az embert, mint ahogy a -repülőgép madárrá varázsolja.</p> -<p>E pillanatban meg voltam győződve róla, hogy ezúttal olyan -országba kerültem, ahol ezt a kérdést már megoldották. Kalandos -hajlamom s az utazóösztön, mely annyi balvégzetű szerencsétlenség -okozója volt már életemben (s melynek elnézését csak azért remélem -az olvasótól, mert hiszen mégis e nyugtalan ösztön tette lehetővé, -hogy az útleírások történetét nehány szerény és igénytelen adattal -gazdagítottam) felébredt: második gondolatom már az volt, hogy meg -kell tudnom, milyenek azok a bennszülöttek, akik ezt az országot -lakják. Fel kellett tennem, hogy magas fejlettségű lények, kik a -matematikában és a vele kapcsolatos műszaki tudományokban talán még -messzebbre jutottak, mint a szárazföldön ismert országok lakói – -legalább a mű-kopoltyú felfedezése erre engedett következtetni.</p> -<p>Úgy érveltem magamban, hogy a bennszülöttek nem is lehetnek -messze: ahhoz, hogy még megfulladásom előtt, idejében felszerelték -rám a kopoltyúkat, kevés időt vehettek igénybe – s azóta legfeljebb -félóra telhetett csak el. Hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> szemem a rejtelmes -világossághoz kissé hozzászokott, bátrabban kezdtem mozgolódni. -Kezeimmel úszó mozdulatokat végezve, óvatosan megindultam a fénylő -tócsa felé. Szívós indák és füvek csavarodtak lábamra: minden -lépésért küzködnöm kellett. Finom, vörös homokot kavartam fel, -melyből bizonytalan körvonalú halfélék rebbentek elő, kígyózó -csápokkal és uszonyokkal. Most már valamivel messzebb láttam magam -elé. A tócsán túl szabályos vonalak rémlettek, fel a magasba, -megerősítve gyanúmat, hogy értelmes lényektől lakott és beépített -vidékre kerültem. Nagynehezen leértem a partra: fényes felszinű tó -vakító tükre terült el előttem – ekkor hökkentem csak meg a -csodára, hogy a tenger fenekén külön, a környező víztől elhatárolt -folyadékot látok, melynek felszinét halkan borzolja és gyűrűzi -valamely ismeretlen erő. Csakhamar megértettem ezt is. A tükör fölé -hajolva, megismertem rémült és sápadt arcomat, a görcsösen tátogó -száj és dagadó orrlikak bizonytalan foltjaival: kétoldalt, a fülek -táján, zöld korongokkal. Lehajoltam és tenyerem a folyadékba -merítve, kimertem belőle egy keveset és szememhez közelítettem. A -cseppek ólmosan ragyogó gömböcskéi <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> sebesen peregtek le -ujjaimról. Azonnal felismertem, hogy <i>hidrargirum</i> van a -kezemben, közönséges néven higany: e cseppfolyós fém gyült itt -össze tócsává, a tenger fenekén.</p> -<p>Áthaladva egy kis földnyelven és bokáig gázolva a higanyban, -egész sereg, a tengeri állatvilágot leíró tudomány előtt ismeretlen -halfélét, algát, tengeri pókot, rákot, kígyót és sok másfajta -hüllőt (részletes leírásukkal nem akarom untatni az olvasót) -figyeltem meg: mindez meggyőzött róla, hogy olyan mélységben -vagyok, ahonnan semmiféle hírt nem hozott még eddig a tenger -fenekét vizsgáló kutatás. A tulsó partra érve, meglepetve álltam -meg: két szikla résén keresztül magas oszlopot vagy tornyot -pillantottam, szabályos gyűrűkből egymás fölé építve, egyre -keskenyülő épület volt, befejezetlen teteje mintegy húsz méter -magasságban veszett el. A legfelső körök tetején határozatlan -nyüzsgést észleltem: villanásszerű gyorsasággal, mintha apró, -fekete lángok csaptak volna ki.</p> -<p>Abban a reményben, hogy hamarosan megtudok valamit, közeledtem a -különös épülethez. Kiderült, hogy a gyűrűk szélén tenyérnagyságú -ablakocskák vannak kerek, szabályos távolságban. Örömmel fedeztem -fel a nyílások <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> két oldalán bizonyos művészi -ornamenteket, jelezve, hogy nemcsak értelmes, de kulturált lények -műveivel állok szemben. Lehajoltam, hogy az egyik nyíláson -bekukkantsak, mikor a nyílás fölötti párkány széléről rémült -rebbenéssel szökkent fel valami, pillanat alatt a következő gyűrűre -kúszott fel, ott megfordult és pihegve, riadtan, remegve nézett -vissza rám.</p> -<p>A különös, tudatosnak látszó mozdulat, ahogy visszafordult, -annyira meghökkentett, hogy percekig néztünk farkasszemet, míg -magamhoz tudtam térni. Lerajzolni könnyebb volna azt, amit láttam, -mint leírni. Ez a különös állat – ha az volt – lehetett úgy -huszonkét-huszonöt centiméter hosszuságú vagy magasságú. Hengeres, -hosszúkás teste első pillanatban az angolnáéra emlékeztetett. De -rögtön észrevettem hogy nem hal és nem kigyó – külön feje, nyaka és -törzse volt és sokféle, bonyolult végtagja. Ami meglepett és -zavarba hozott, első pillanatban, az nyilván a fej lehetett: ennek -a fejnek <i>arca</i> volt, abban az értelemben, ahogy emberre -szoktuk mondani. Széles és dudoros, kopasz koponya és igen magas -homlok alatt két hunyorgó, lobogó szem, mély árkok keretében – orr -helyett két nyílás, alatta lengedező <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> hosszú szakáll, mely -eltakarta a szájat. A vastag, csaknem törzsvastagságú nyakból két -igen keskeny kar nyúlt ki, apró kezekkel – hátul még kettő, széles -és lapos, mintha szárny akarna lenni és mozgás közben csakugyan -félszeg, repdeső mozdulatokban vonaglott ez a két iker-kar. Apró, -csápszerű nyúlványok lengedeztek kétoldalt – a láb széles és erős, -mint két golyó, uszonyokkal, ujjakkal és körmökkel felszerelve.</p> -<p>Lehetetlen volt megállapítani, hogy melyik végtagját használja -helyváltoztatásra – s hogy vajjon hasán kúszik-e, vagy, -felegyenesedve, lábán jár, vagy talán, a nyomorék szárnyacskák -segítségével, lebeg a vízben. Általában mindegyik végtagja úgy -hatott, mintha csökevénye lenne csak valaminek, ami valamikor szerv -volt; – vagy mint kezdetleges formája egy most fejlődő testrésznek. -Mindene volt, amivel a természetrajz az egyes csoportokat egymástól -megkülönbözteti – lába is, keze is, szárnya is, uszonya is – haja, -szőre, tolla és pikkelye: de mindez nyomorék, fejletlen állapotban. -Mintha a természetnek valami kisérleti modellje volna, amin -kipróbálja a lehetőségeket, vázlatos vonalakban, hogy aztán más -állatokra <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> alkalmazza – mint a műszerüzletek -kirakatában látható bábu, melyen minden van, mű-kéz, mű-láb, -mű-koponya, sérvkötő. Egy személyben emlős, hal, madár, vagy talán -inkább féreg – és ami a legfurcsább (ezt persze csak mint kómikus -impressziót említem), az egészben valami emberi is van. Mert -bizonyos, hogy megdöbbenésem egyik főoka az az emberies tekintet -volt, ami a magas homlok alól s a bozontos szakáll fölött -rámmeredt.</p> -<p>Forrón szeretett honfitársaimtól bocsánatot kérek, hogy ezt a -furcsa rovart, ha csak pillanatra is, emberhez hasonlítottam – de -tudjuk, hogy éppen a tenger állatvilága szolgál igen gyakran -effajta külső, kómikus hasonlóságokkal. Ki ne ismerné az -akváriumokban sűrűn látható <i>tengeri csikó</i> nevű halat, -melynek feje a paripáéra emlékeztet? vagy azt a másik, lapos -félszegúszót, mely kerek szemöldökeivel, lefelé görbülő szájával -mintha valami emberi indulatot, szomorúságot vagy rémületet fejezne -ki?</p> -<p>Ezekre gondoltam, mihelyt meglepetésemből felocsudtam. -Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem a különös állatot -(hányattatásaim közben hozzászoktam, hogy a kiváncsiság és -tudásvágy <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> legyőzze bennem az undort) – de az éles, -horkolásszerű hangot hallatott és kicsúszott ujjaim között. A -következő pillanatban el is tünt szemeim elől.</p> -<p>Megkerültem a tornyot és be-benézegettem a nyílásokon. Gyakran -úgy rémlett, lángoló szemek villannak ki rám a sötétből és a -fordulóknál néha mintha az előbbihez hasonló férgek ugranának el, -amint odaérek. Hármat vagy négyet határozottan látni véltem az -egyik nyílás mögött – de rögtön eltüntek megint. A furcsa -mozgolódásból és nyüzsgésből, ami élénk, bujkáló tevékenység -érzését keltette, anélkül, hogy határozottan láthattam volna -valamit, arra kellett következtetnem, hogy az épület belül tele van -ezekkel az élőlényekkel – s hogy most, idegen és különös állat -közeledvén lakóhelyük felé, riadtan visszahúzódtak és a nyílásokon -keresztül vizsgálnak.</p> -<p>Abban a feltevésben, hogy majd előbujnak megint, ha egy kicsit -eltávolodom, otthagytam a tornyot és egy keskeny ösvényre tértem. -Ekkor más, csodálatos látvány tárult elém, mely tökéletesen -elfelejttette velem ezeket az utálatos kis férgeket.</p> -<p>Az ösvény végén pompás, hatalmas palota <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> -emelkedett: kolosszeumszerű, köralakú épület, rózsaszín, -márványszerű anyagból! Magas, büszke falai belevesztek a homályba – -tetejét már nem is lehetett látni. De amit láttam, oly káprázatos -volt, hogy lábaim gyökeret vertek.</p> -<p>A boltíves, pompás kapuban egy nőalak állott – szép, mint az -álom és mint a művész rajongása. Hatalmas, szoborszerű alak – két -méternél is magasabb. Öltözékét nem tudtam kivenni innen – de -mintha felhők között úszott volna. Legfeltünőbb a hajzata volt – -aranyszőke folyó, mely puhán ringott és lebegett körülötte a vízben -s elveszett szinte, mintha seholse lenne vége.</p> -<p>Azonnal meglátott engem. Valamit kiáltott befelé – aztán -leírhatatlanul kecses mozdulattal megfordult és befutott. Nem -tudom, mi történt velem – arra emlékszem csak, hogy lihegve és -fuldokolva értem a kapuig. Egy széles, kerek csarnokon haladtam át -– aztán gazdag, kőkockás folyosókon. Eleinte izgalmamban nem vettem -észre, hogy valami akadályoz a futásban – sárga, síma, aranyos -szálak hurkolódtak kezemre, nyakamra, lábamra. Egyszerre elvágódtam -és nem tudtam mozdulni többet. Ezer és ezer szál kötözött össze, -sűrűn, mint <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> valami szövedék, gubó vagy háló – szemeim -előtt kereszteződtek a szívós, vékony szálacskák. A dongó érezhet -ilyesmit, mikor ostoba fejét befúrva a pók szövedékén, keresztül -akarja törni s egyszerre belegabalyodik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HARMADIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">A bennszülöttek leírása // Építkezés -Capilláriában // Szerző bemutatkozik és igyekszik megértetni magát -// Az első ebéd Capilláriában</p> -<p>Meglepetésem annál nagyobb volt, hogy az az anyag vagy fonál, -ami így gúzsba kötött, merőben láthatatlan volt, legalább az én -szemeimnek, vagy ebben a közegben. Meg kell jegyeznem, hogy a -világítás ebben az országban teljesen elégséges ahhoz, hogy földi -szemeimmel éppen úgy észrevehessem a legfinomabb részleteket, -mintha valami angol ligetben vagy mezőn járnék, déli napsütésben: -központja nincsen ennek az egyenletes fénynek s így az árnyék -Capilláriában ismeretlen fogalom, de sokféle árnyalata van, az -enyhe rózsaszíntől a sötét bordóig, halavány lilától át a -szivárvány minden felhőzetén, rikító sárga és haragos vörös. -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Minderről lesz még alkalom szólni. Egyelőre elég annyi, hogy -végtelenül finom és tapinthatatlanul síkos kellett, hogy legyen az -a szívós kötelék, amibe belebonyolódtam, mint dongó a hálóba. Ez az -állapot percekig tartott: hanyatt feküdtem és ámulva láttam fejem -fölött karcsú ívekben feltornyosulni a kupolaszerű csarnokot. Az -építkezés, architekturában, monumentálisan hatott – szédítő, -hatalmas oszlopok, mintha örök időkre szóló, égbenyúló paloták -számára készültek volna. Az oszlopok hatalmas tömbökön nyugodtak, -rettenetes súlyokra méretezve. Azt kellett volna hinnem, hogy -óriások lakják ezt a vidéket, félelmes géniuszok, ismeretlen célok -félistenei, ha az eddig tapasztaltak nem győznek meg az -ellenkezőről.</p> -<p>Egyébként mindabban, amit láttam, volt valami befejezetlen, -valami félbenhagyott, valami töredék-jelleg. A monumentálisan -megalapozott oszlopoknak nem volt feje, a tetőzet sietve és -ideiglenesen alkalmazott deszkákkal volt összeeszkábálva. A -legcsodálatosabb ellentét azonban e palota építkezése és annak -berendezése között tátongott. A nehéz márványfalakat gyermekesen -naiv csecsebecsék, csipkék, rajzocskák borítják – játékszerű, -furcsa kis bútorok, törékeny, <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> ismeretlen célú állványok, -tele egzotikus gyümölcsökkel és virágokkal: a papirházakban gügyögő -tarka és kecses és jelentéktelen japán művészetre emlékeztető -stilus.</p> -<p>Míg ezen töprengtem, könnyű szellőként csapta meg arcomat a víz. -Nehezen fölemelve fejem, ámulatomban hangot se tudtam adni: most -egészen közel, három lépésnyire állott tőlem az a tünemény, mely az -imént úgy elbódított. Magas, rendkívül karcsú és mégis telt női -alak volt, rózsaszín köpenyben, lebegő és elfolyó hajában -csodálatos színű virágok. Mosolyban fürdő arcán semmi meglepetés -vagy félelem nem volt, – szép volt ez az arc, hihetetlenül, -anyagtalanul szép; a kék szemek valószinűtlen, enyhe foltja mint -két drágakő úszott az áttetsző ajkak fölött: sehol határozott, -szögletes vonal, sehol semmi nyoma a kemény, sárga váznak. Apró, -hosszúkás kezeit állához emelve, nyugodtan és mosolyogva nézett -rám. Valami köszönésfélét dadogtam, – előkelő magatartását -tekintve, főúri hölgynek néztem s nem tudván, asszony-e vagy leány, -tapintatosan myladynek neveztem.</p> -<p>Tágra meresztette szemeit, aztán hirtelen felkacagott. Egyben -gyors és heves mozdulattal <span class="pagenum"><a name="Page_32" -id="Page_32">-32-</a></span> megrázta a fejét, – suhogó hullámzás -pezsdült meg körülöttem a lilafényű vízben s abban a pillanatban -éreztem, hogy kötelékeim meglazulnak. Ülőhelyzetbe emelkedtem, -majd, hogy a szép látomás mégegyszer megrázta fürtjeit, -talpraálltam.</p> -<p>Most szemtől-szemben állottunk. Meghajtottam fejem s ebben a -helyzetben, a különös alkalomhoz és érthető zavaromhoz képest elég -folyékonyan néhány mondatot ejtettem angol nyelven, abban a -feltevésben, hogy ismeretlen tartomány vendége lévén, már most -hangsúlyoznom kell szeretett hazám igényét az általam felfedezett -országra, mint angol gyarmatra. Elmondottam, hogy Gulliver seborvos -vagyok, hogy tanulmányaimat a legjobb angol egyetemeken végeztem, s -hogy tagja vagyok az Angol Seborvosok Egyesületének. Röviden -kitértem azokra a szerény érdemekre, amelyekkel mint útleíró -imádott hazánk irodalmát gazdagítottam s nem felejtkeztem meg a -pályadíjról sem, mellyel „A nyákhártyák szerepe az emberiség -szellemi fejlődésének történetében“ című tanulmányomat jutalmazta -legutóbb a National Academy. Végre közöltem, hogy nőm és gyermekem -Redriff jobb társaságának kedvelt és <span class="pagenum"><a name= -"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> dédelgetett tagjai s hogy -mint katona szerencsém lehetett a legelsők között lehetni, akik -Németország elfoglalásáért folyó ránk kényszerített védelmi háború -hadseregében fegyverbe öltöztek.</p> -<p>Rövid bemutatkozásom után felemelve arcomat, meglepetve láttam, -hogy az előbb említett hölgyhöz hasonló bennszülöttek közül már -vagy tizenketten állanak körülöttem: oly nesztelenül s könnyen -suhantak oda, hogy észre se vettem. Meglehetősen hasonlítottak -egymáshoz s ha azt mondom, hogy egyik szebb volt, mint a másik, -csak a szokásos népies szólásmóddal élek, – e percben alig tudtam -különbséget tenni. Már-már azon voltam, hogy a nagyobb társaságra -való tekintettel újból belefogok mondókámba, midőn a hozzám -legközelebb álló hölgynek egy mozdulata a legnagyobb álmélkodás -döbbenetével forrasztotta ajkamra a szót. Mosolyogva és lágyan, -mint mikor egy madár kétfelé csapja fehér szárnyait, ez a hölgy -váratlanul széttárta habos köpenyét – s a következő pillanatban -mezítelenül állott előttem.</p> -<p>Angol ismerőseimre való tekintettel hangsúlyozom, hogy -meglepetésemben szerepet játszott természetesen az a köteles -szemérem- és <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> tisztességérzet, mely, mint családapát és -férjet megillet, – de be kell vallanom, hogy nem kisebb mértékben -ejtett ámulatba az, amit láttam. Ennek a hölgynek, – s mint -kiderült, mindazokénak, akik körülöttem állottak – a teste, míg -egyrészt formáiban magában foglalta mindazt a szépséget és -elfinomodott kecsességet, amire szárazföldi nő valaha büszke -lehetett, – másrészt anyagának sajátos természetével messze -felülmult mindent, amit mi élő és szerves test finomságáról valaha -elképzelhettünk. A tengeri állatvilággal foglalkozó tudomány -felsorol néhány igen ritka halfajtát, melyre véletlenül bukkant rá -a tudomány, – a vízben ugyanis nem láthatók, lévén a testük -átlátszó, mint a tenger vize. Nos tehát, e hölgyek teste, amellett, -hogy a finom és hajlékony idomaikra feszülő selyembőr tisztán -kivehető és érzékelhető: a tejüvegnek vagy inkább a legnemesebb -tejopálnak áttetsző ragyogásában láttatja vagy inkább sejteti a -belső szerveket.</p> -<p>Határozottan emlékszem, hogy már az első pillanatban -észrevettem, hogy az előttem álló meztelen nő mögött egy másik áll, -– a testén keresztül vettem észre, mint homályos derengést. És -látható volt testén belül a csontváz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> de nem a -megszokott, durva hálózat, ahogy klinikák üvegablaka mögött látod: -– mintha vékony, világossárga és hajlékony üvegből lennének ezek a -csontok, finomak és kecsesek, mint az apró halacskák gerince. És -látható a két tüdő, két lágy, kék folt és látható a szív, középen, -egy rózsaszín folt. S amellett az egész, úgy, ahogy van, áttetsző, -fehér alabástrom, belül az erek csendes lüktetésével, a rózsaszínű -vér áramlik és piheg keringve, a szív ritmikusan lüktet s mindez -együttvéve tökélye mindennek, ami finomság, gyengédség, -hajlékonyság, – mint egy megelevenedett fehér ködgomoly, mely -minden pillanatban szertefoszlani készül.</p> -<p>Annyira el voltam kábulva, hogy talán órákig álltam volna így -mozdulatlanul és elmerülve a látvány szépségében, ha a hölgyek -váratlan közeledése magamhoz nem térít. Be kell vallanom, azt -vártam, hogy szokatlan külsőm – mert hiszen bizonyos, hogy -szárazföldi ember nem járt még közöttük – félelmet vagy meglepetést -vált ki e gyengéd lényekből s hogy ha megszólalnak, akár szavakban, -akár jelekkel, ámuló kiváncsiságuknak adnak kifejezést s -elhalmoznak kérdésekkel, hogy honnan jöttem, mely csodálatos -országból és hogy ki vagyok, <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> mint ahogy megszoktam útjaim -folyamán. Minderről azonban szó sem volt. A hölgyeket ugyan nyilván -érdekeltem, de korántsem mint távoli jövevény vagy ismeretlen tájak -hírnöke. Az a kiváncsiság, amivel felém hajoltak, nem árult el sem -meglepetést, sem csodálkozást. Arcom és alakom nem is érdekelte -őket, a ruháimat nézték inkább, – egyik felemelte kabátom szárnyát -és hangos, rikoltásszerű hangot hallatva, a másik felé fordult. -Különös, rövid kacagás hangzott fel. Aztán még néhány különböző, -artikulátlatlan hang. Holi! Holé! Ujjé! és effajta, csak -fonetikusan ábrázolható indulatszó.</p> -<p>Megpróbáltam, hogy megértessem magam: egy és ugyanazt a szót -több nyelven elmondtam, aztán, a kitünő Berlitz módszere szerint -magamra mutattam és azt mondtam: ember. Eljárásomnak semmi hatása, -mikor kinyitottam a szájam, egy pillanatra elhallgattak, az egyik -kiváncsian felágaskodott és belenézett a szájamba, már a következő -pillanatban, mintha nem is hallanák, hogy beszélek, megint a -ruhámnak estek, rángatták, egyik jobbra, másik balra és közben -folyton hallatták azokat az apró kiáltásokat, – az egész olyan -volt, mintha <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> sokféle, egy ketrecbe zárt madár -csicseregne és csacsogna. Már ekkor megfigyeltem, hogy minden -kiáltáshoz másféle arckifejezésük volt: hol a szemüket hunyták le, -hol a szemöldöküket rántották fel, hol a nyelvükkel nyalták végig -szájukat. Egészen el voltam kábulva, látván, hogy ügyet sem vetnek -arra, amit mondok, amikor egyikük hirtelen fölemelte karomat és -olyan egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, -beleharapott hüvelykujjamba: utána csámcsogott egy kicsit, mint aki -valamit megkóstol.</p> -<p>Az éles fogak csontig hatoltak, értelmetlen jajkiáltás tört ki -belőlem. Abban a pillanatban mind felkapták a fejüket, -visszaugrottak, aztán hangosan felnevettek és most úgy néztek rám, -mint aki végre értelmes dolgot mondott s most már tudni lehet, -kicsoda. A jajkiáltást többen ismételték. Az egyik minden további -nélkül karonragadott és száguldó iramban, olyan erővel, amit nem -tettem volna fel ily gyengéd testben, hurcolni kezdett magával. A -többi hangos fercseléssel és csacsogással iramodott utánunk.</p> -<p>Tágas folyosókon vonszolt keresztül kisérőm. Csak futtában -láttam, hogy a falak mentén <span class="pagenum"><a name="Page_38" -id="Page_38">-38-</a></span> mindenféle furcsa bútor és csecsebecse -áll, s hogy a folyosók gazdagon be vannak rendezve, szőnyegekkel, -csillárokkal, dísztárgyakkal. De mekkora volt meglepetésem, mikor -egy pillanatra megfordulva, az utánunk eredő hölgysereg néhány -tagját azon kaptam rajta, hogy dudorászva és szimatolva -meg-megállanak egyik-másik bútortárgy előtt, könnyedén letörnek egy -darabot belőle, szájukba veszik és lenyelik. Akkor még nem tudtam, -hogy ebben az országban minden használati tárgy vagy műszer ehető -anyagból, rendesen cukorból vagy csokoládéból készül.</p> -<p>Annak a csarnoknak a közepén, ahová útunk vezetett, óriási, -ovális asztal állott, hatalmas üveglappal a tetején. Még mielőtt -odaértem, kisérőm elengedte a karomat: zsibongva és zajongva -ugrálták körül az asztalt, melynek közepén hatalmas fedett tálat -pillantottam meg. Megértettem, hogy ebédre vagy vacsorára van -terítve, – a hölgyek szinte elfeledkezve rólam, mohón estek neki -tányérjaiknak. Megvallom, hiuságomat kissé sértette, hogy ilyen kis -szenzációt keltettem, – vállat vontam és látván, hogy senkise szól, -tüntetően helyet foglaltam egy üresen maradt teríték előtt. -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>A legmagasabb hölgy – az, aki idehozott – előrehajolt és -felemelte a tál tetejét. Bugyogás és zúgás hallatszott – a királynő -(így neveztem el magamban) kézzel nyult a tálba és hurkaszerű, -fekete tárgyat emelt ki belőle – rémülten láttam, hogy amint -egymásután a tányérokra ejtette őket, a hurkák ugrálva és vonagló -rángásokban jelezték, hogy élnek. Mekkora volt meglepetésem, mikor -az én tányéromra dobott darabban egyikét ama különös kis -szörnyeknek ismertem fel, akikkel a palota felé vezető utamon -találkoztam. Undorodva és émelygő gyomorral lopva oldalt -pillantottam, megtudni, mihez kezdjek vele, hogy szégyenben ne -maradjak. A mellettem ülő hölgy bezzeg nem volt zavarban: a tányér -mellé helyezett lapos és éles kis fémtárggyal egyenesen nekiesett a -tányérján ugráló és vonagló kis szörnyetegnek – két ujjal lefogta a -fejét és a fémdarabbal egy gyakorlott és erős nyomást mért rá. A -fejből sárgásfehér velő feccsent ki – szomszédnőm kanálba fogta -fel, mohón felhörpentette ezt a sűrű pépet, a kipréselt és -kivégzett állatot pedig minden további nélkül az asztal alá -dobta.</p> -<p>Szokásom, hogy bármilyen vidéken járok, <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> -alkalmazkodjam a helyi szokásokhoz, ha ízlésem és természetem fel -is lázad ellene. Eszembe jutott, hogy az osztriga, amit előkelő -csemegének tartanak nálunk, nekik épp oly undorító lehet, mint -nekem az, amit ők esznek – hősiesen legyűrtem tehát ellenszenvemet, -s felemelvén a tányérom mellé helyezett tárgyat, megnyomtam a fejét -az én porciómnak is, úgy, ahogy szomszédnőmtől láttam. A velő -kiföccsent – a vonagló állat abban a pillanatban halálvergődésében -felszökkent és másik oldalára fordult. Olyan ijedelem és borzongás -fogott el, hogy azt hittem, elájulok. A kés kiesett kezemből, -Lehet, hogy lázas torzítás túlozta ijesztő viziómat – de ebben a -pillanatban a tányérról megtört szemekkel és kitátott szájjal és -ráncolt homlokán halálos verítékkel egy apró, halavány emberarc -meredt vissza arcomba. <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NEGYEDIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">A bennszülöttek közömbössége // Az ország nyelve -// Oihák // Néhány szó szerző határtalan hazaszeretetéről, valamint -a természet ostobaságáról // Az oihák bibliája // A bullokok</p> -<p>Csak néhány hónappal utóbb, Capilláriában való tartózkodásom -első negyedének vége felé fogtam fel mindannak jelentőségét, ami -ezen az első lakomán annyira megdöbbentett és zavarba hozott. Nem -akarom az olvasót untatni ennek a néhány hónapnak részletes -történetével: hogyan szoktam meg, negyven esztendőm ellenére, a -kopoltyúval való lélegzést; hogy ismertem meg ennek az országnak -természeti törvényeit; hogy jöttem rá, sok félreértés és meglepetés -után, annak a csodálatos hatásnak nyitjára, amit a bennszülöttek -tettek rám, hogyan értettem meg sajátos szokásaikat, hogyan -helyezkedtem el közöttük társadalmilag és hogyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> tanultam -meg végre nyelvüket, annyira, hogy utóbb a közvetlen érintkezés és -fogalomkicserélés módszerével erősíthettem és toldhattam meg -mindazt, amit addig csak sejteni engedett a megfigyelés.</p> -<p>Haladásomat nagyban megnehezítette az az érthetetlen és szinte -hihetetlen közöny, amivel a bennszülöttek országukban való -megjelenésemet fogadták Már az első percben valószínű volt, amit -később be is bizonyítottam nekik és magamnak, hogy magamhoz hasonló -szárazföldi ember soha még nem járt a tenger fenekének ebben a -tartományában – legalább élő ember nem, (ami a hajótörések -áldozatait illeti, ezekről még később megemlékezem). Mindent -tekintetbe véve, megjelenésem közöttük volt olyan ritka alkalom és -ujság, mintha, teszem föl, Londonban vagy Párizsban egy napon -partraszállana holmi Mars-beli ember – s be kell vallanom, hogy az -első napokban sokat foglalkoztatott a hiú dicsőség tudata, hogy -nekem adatott a ritka feladat, az egész emberi fajt képviselni oly -értelmes lények között, akik nememről mindezideig semmit se tudtak. -Magamban készültem is rá, hogyan játszom majd el a nehéz s -felelősségteljes diplomáciai szerepet <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> – hogyan -gondoskodom majd, hogy szeretett hazám érdekeit mindig szem előtt -tartsam, hogyan elégítem majd ki módjával és méltósággal mohó -kiváncsiságukat s általában, hogy viselem magam, mint az érdeklődés -középpontja.</p> -<p>Hamar rá kellett jönnöm, a csalódott önérzet nem minden -keserűsége nélkül, hogy mindeme lelki előkészület kárbavész. A -hölgyek semmiféle jellel nem árulták el, hogy különösebb módon -érdekelné őket, ki vagyok és honnan jöttem. Miután végigtapogattak, -sőt – amint az előző fejezetben már említettem – egyikük meg is -harapott, mintegy megtudni, ehető vagyok-e, s ha igen, milyen ízű, -– hamar magamra hagytak és folytatták előttem akkor érthetetlen, -kicsinyes és gyermekes foglalatosságukat. A már szintén említett -különös ebéd után (melyet különben éhesen hagytam ott, megundorodva -a furcsa tápláléktól) megpróbáltam mégegyszer, hogy figyelmüket -magamra vonjam. Felálltam s belátván, hogy nyelvük nem tartozik -egyikéhez sem ama nyelvcsaládoknak, melyeket a mi egyetemeink -ismernek, mindenféle jelekkel és jelképekkel próbáltam elmagyarázni -nekik, hogy távoli országból jövök és legfőbb vágyam, hogy az -útleírások <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> történetét gazdagítandó, megismerjem -szokásaikat és államformáikat, egyben felvilágosítsam őket -mindarról, amiről szükségképpen ők nem tudhatnak semmit.</p> -<p>De már az első szavak után észrevettem, hogy nem is figyelnek -rám. Apró, csicsergő kiáltásaikkal szakítottak félbe, – néhányan -felugráltak, táncolni kezdtek, mások cukrocskákat szopogattak – -végre az egész társaság felkerekedett s nagy örvényléssel -átkerekedtek a szomszédos csarnokba, magamra hagyva az asztal -mellett, zavartan és megszégyenülve.</p> -<p>Akinek felesége van, vagy volt már dolga huzamosabb ideig -nőkkel, ismeri azt a furcsa érzést, mikor az ember értelmesen és -logikusan beszélni kezd, felépít egy gondolatsort s mikor -diadalmasan rátérne a konklúzióra, ami betetőzné az érvek pompás -palotáját, – őnagysága egyszerre azt mondja, pardon, azonnal, s -kirohan a konyhába, vagy eltünik egy fehérneműkereskedés ajtaja -mögött, hogy aztán, mikor félóra mulva visszatér s te még ott -állasz ugyanazon a helyen, türelmetlenül várva, mikor fejezheted -már be mondókáidat – vidám csacsogásából és egész viselkedéséből -megdöbbenve tapasztalod, hogy fogalma sincs már <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> róla, hogy -te éppen beszéltél valamiről, mikor faképnél hagyott. Eltünődsz s -restelled emlékeztetni rá, miről volt szó, egyszerre úgy érzed, -tulajdonképpen nem is volt olyan fontos, hiszen ha az lett volna, -nem felejtette volna el oly könnyen.</p> -<p>Amiket tehát az alábbiakban röviden összefoglalok, hogy az -olvasónak némi fogalmat nyujtsak Capillária törvényeiről, azt mind -magánszorgalomból tudtam meg, anélkül, hogy bárki is törődött volna -vele, vajjon tudom-e már mindazt, amire szükségem van, vagy bárminő -módon igyekezett volna segítségemre sietni, – ők bizony azzal se -igen törődtek, hogy ott vagyok-e vagy sem.</p> -<p>Capillária, vagy a nők országa, ahogy magamban elneveztem, az -Óceán fenekének körülbelül azt a területét foglalja el, mely az -Egyesült-Államok és Norvégia között fekszik, átlagban mintegy -négyezer méternyi mélységben a víz felszíne alatt. A meleg -áramlatok talaját kiváltképpen alkalmassá teszik mindenféle állati -és növényi tenyészetre, – faunájának és kövületeinek tanulmányozása -arra enged következtetni, hogy egyike a föld legrégibb rétegeinek, -ahol már sok-sok ezer év előtt, olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> időben, -mikor a szárazföldek nagy része kietlen és lakatlan, forró -pusztaság volt, már gazdag és változatos formákban tenyészett az -őskori állatvilág. Hogy maguk a bennszülöttek mikor vándoroltak be, -vagy mióta laknak itt, arról keveset tudhattam meg, – Capillária -lakói, az <i>oihá</i>-k, ahogy magukat nevezik, nem ismerik a -történelemtudományt és a hagyományok ápolásának nem érzik -szükségét. Ami magát a fajtát illeti (nagyon nehezen tudom -kifejezni, hogy megértessem magam), legfőbb sajátsága nem annyira -az emberi fajtától való különbségben rejlik, hanem abban a -csodálatos tényben, hogy az <i>oihá</i>-k mind egyneműek, még -pedig, ahogy alkalmam volt meggyőződni róla, nők, vagy, ha jobban -tetszik, nőstények. Még pedig kifejezetten és fokozott mértékben -csak azok; ezt azért kell hangsúlyoznom sietve, nehogy a tudósok -holmi egyivarú fajtára gondoljanak, melyek szaporodása az -alsóbbrendű állatok módjára holmi öntermékenyítés vagy spórádzás -útján történik. Erről, mint meggyőződtem róla, szó sincsen, az -<i>oihá</i>-k szaporodása éppen úgy kétnemű, mint minden -felsőbbrendű emlős állaté, csakhogy…</p> -<p>És e pontnál valamit előre kell bocsátanom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> valamit -meg kell magyaráznom, néhány hasonlattal kell élnem, nehogy forrón -szeretett honfitársaim és imádott fajtám büszke férfiai azzal -vádoljanak, hogy hamis és útleíróhoz méltatlan adatok koholásával, -vagy valódi megfigyelések elferdítésével, hibás és felületes -értelmezésével olyan jelenségek lehetőségét állítom, melyek mélyen -sértenék a férfibüszkeség nemes kultuszát, s jogos s méltó -önérzetében támadnák meg a világ urát, az alkotó és hódító -férfiembert, kinek korlátlan bátorságát és tökéletességét éppen -napjainkban bizonyítja diadalmasan sok dicső ütközet, ostrom, -ragyogó előrenyomulás, haláltmegvető vitézség, ragyogó hősi halál. -Vajha megértenék, hogy én, a szerény utazó és seborvos, nem kivánok -magamnak méltóbb hivatást, mint hogy vitéz bajtársaimat, a hős -angol katonákat, kik imádott hazám jogaiért harcolnak, néhány -szerény megfigyelésemmel mulattassam a pihenés óráiban – s ha hazám -szebblelkű honleányai is szívesen olvassák egyszerű útleírásomat, -ezzel már többet értem el, mint amennyit megérdemeltem. De a -valósághoz ragaszkodnom kell, mert sem ékesenszóló, sem a képzelet -ragyogó ajándékával megáldott nem vagyok – kárpótolnom kell hát az -olvasót <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> mindezek hiányáért azzal, hogy szerény -adataim, melyeket bolyongásaim folyamán összegyűjtöttem, ha -érdektelenek is, de legalább megbízhatók és bárki által -ellenőrizhetők.</p> -<p>Nos tehát – még egyszer kérem a művelt férfiolvasót, próbálja -meg tudományos tárgyilagossággal elgondolni a természet különös -játékait s ne vegye magára, amit tanít, – legyen elnézéssel a -természet iránt, mely, mint tudjuk, nincsen felruházva az értelem -és bölcs belátás adományával, ami a világ urát díszíti – a -természet nem végzett egyetemet és neki nincs doktori diplomája, a -természet műveletlen és tanulatlan és a büszke öntudat és önérzet -hijjával szűkölködik ő – bocsássuk meg hát neki, hogy durva és -pallérozatlan tréfákat enged meg magának s ezeket gyakran odáig -viszi, hogy az már egyszerűen tiszteletlenség a nemes férfi és – -mondjuk ki – az angol alkotmány és angol törvények szabványaival -szemben, melyeket, úgy látszik, nem is ismer.</p> -<p>Ilyen tréfák például, hogy vannak bizonyos fajták, s főként a -tenger alsóbbrendű élőlényei között, melyeknek nőstényei jóval -nagyobbak, fejlettebbek és erősebbek, mint a hímek, ellentétben -minden szokással és illemmel. Van egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> bizonyos -tengeri pókfajta, melynek a nősténye húszszor-harmincszor akkora, -mint a hím s ennek következményei gyanánt ez állatok műveletlen és -– mondjuk ki nyiltan – embertelen szokása szerint gyakran, sőt -majdnem mindig megtörténik, hogy a nőstény, ha szeme elé kerül, -egyszerűen bekapja és lenyeli a hímet, mely ugyancsak igyekszik -elrejtőzni előle, ha a fajfenntartás szükséglete rákényszeríti, -hogy párját felkeresse. Ugyanazt figyelték meg egy másik -halfajtánál, melynek hímje a nőstényhez képest oly kicsiny, hogy -tőle való félelmében állandóan a nőstény bélcsatornájának túlsó -nyilásában tartózkodik s különös szerencséjének tekinti, hogy a -nőstény fajfenntartásra szükséges szervei véletlenül ugyanott -vannak és nem például a szemei között, mely esetben nem volna ideje -hozzá, hogy dolgát elvégezze, mert kegyetlen és barbár párja előbb -felfalná. A <i>mantis religiosa</i> például, amit a köznép -<i>imádkozó bogár</i>-nak vagy <i>ájtatos kabócá</i>-nak nevez, meg -is teszi ezt: párzás közben hátrafordítja fejét s a nála gyengébb -és fejletlenebb hímnek egyszerűen leharapja és megeszi fejét, ami -ájtatosságnak legalább is különös. De számtalan más példát -hozhatnék még fel annak igazolására, hogy az <i>oihá</i>-k -királynőjének, <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> <i>Opulá</i>-nak, akivel szerencsém -lehetett e kérdésről vitatkozni egyszer, egy megjegyzése, ha nem is -megbocsátható, de legalább is érthető.</p> -<p>Ez a kitünő hölgy ugyanis, aki, mint valódi <i>oiha</i>, sem -történelmet, sem hagyományt nem ismer és nem is akar ismerni, -egyszer, mikor a mi történelmünkről és főként a biblia szent -hagyományairól beszéltem neki – kapcsolatban az ember teremtésével, -– csodálkozásának adott kifejezést, hogy mi ezt szimbolikusan úgy -képzeljük el, hogy előbb volt a férfi, Ádám, s ennek egyik -testrészéből, vagy, ahogy a biblia mondja, oldalbordájából lett a -nő, Éva. Ez a szimbolum, szerinte, ellentétben áll a természet -tanításával és minden tapasztalattal. Ő, éppen ellenkezően, ha már -ilyen haszontalan dolgokkal foglalkoznék, – bár eddig ennek semmi -szükségét nem érezte – inkább úgy képzelné el a dolgot, ahogy -egyedül lehetséges: hogy tudniillik kezdetben volt az <i>Oiha</i> -(az ő nyelvükön ez Embert, a Természet Tökélyét és még ennél is -többet jelent), olyanféle lény, mint ők, mely önmagától -termékenyült és szaporodott, mint ahogy sok kezdetleges fajtánál -még ma is látjuk.</p> -<p>Később, kényelmi és főként (ez náluk a legfontosabb szempont) -szépészeti okokból az ős<i>oiha</i>, <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> azaz a mi nyelvünkön -ős-nőstény, egy bizonyos kényelmetlen és rút szervét, mely az -öntermékenyítést végezte saját testén belül, kiküszöbölte és végül -teljesen leválasztotta testéről – s azóta ez a szerv, amit mi -nagyképűen és elbizakodottan <i>hím</i>-nek nevezünk, holott nem -más, mint egy külön élő testrésze a nőnek: ez a testrész afféle -élősdi módjára ott él az <i>oiha</i> környezetében, önálló -szerepkör nélkül, örökös, tudatlan és tehetetlen sóvárgásban, hogy -ismét egyesüljön a testtel, melyből, mint méltatlan, kiszakadt és -kitagadtatott.</p> -<p>Meg kell adni, hogy a királynőnek ezt a szörnyű és tiszteletlen -tévedését érthetővé teszi az a tény, amit majd a következő -fejezetben fejtek ki bővebben, s amit itt szárazon és egyszerűen -leszögezek. Arról van szó, hogy Capilláriában a hím, a másik nem, -mely nálunk uralkodó: tökéletesen visszafejlődött, -elcsökevényesedett kis szörnyszülött, megvetett és lenézett kis -háziállat formájában él – teste nincs ötvenedrésze sem az -<i>oiha</i> testének s élete kényre-kedvre ki van szolgáltatva az -<i>oihá</i>-nak. <i>Bullok</i>-nak hívják ők ezt a háziállatot – s -kérem az olvasót, ne émelyedjen el, ha már most közlöm vele, hogy -azok a kis szörnyetegek, <span class="pagenum"><a name="Page_52" -id="Page_52">-52-</a></span> amelyeket a palota felé való utamban -láttam a torony nyilásai közt, s amelyeket később terített asztal -mellett tányéromon pillantottam meg, ilyen <i>bullok</i>-ok voltak -éppen, természetes nagyságban és fejlettségben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÖTÖDIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Az oihák különös nyelve // Az »oiha« szó eredeti -jelentése // Szerzőt Opula, az oihák királynője kitünteti -bizalmával // Néhány szó az európai nők elnyomatásáról</p> -<p>Ha mégis sikerült összeszedni néhány fontos adatot, amikhez csak -szóbeli közlés útján juthattam – másrészt, vendéglátó gazdáim -felvilágosítása révén, néhány összehasonlítást is tehettem -Capillária és Európa közjogi és társadalmi jelenségei között: ez -igazán nem az ő készségükön múlott és gyakran csak zavar és -fondorlatos fogások tették lehetővé.</p> -<p>Az első hetekben, mikor alkalmam volt az <i>oihá</i>-k nyelvének -szellemét és lényegét megismerni, már-már azt kezdtem hinni, soha -nem fogjuk megérteni egymást. Ez a nyelv ugyanis egyike a -legsajátságosabbaknak, amiket alkalmam volt tanulmányozni. Elvont -fogalmakra vonatkozó szavak és körülírások egyáltalában -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> nem fordulnak elő e nyelvben – csak -érzékelhető és tapintható tárgyakra van szavuk: s ezek is (ezt -nehezen tudom kifejezni) nem magát a tárgyat jelölik meg pontosan, -hanem inkább csak azt az érzést, indulatot, amit az illető tárgy az -<i>oihá</i>-k kedélyvilágában ébreszt, még pedig a megfelelő -indulati szinezettel – úgy hogy röviden szólva, az <i>oiha</i> -nyelv csaknem csupa indulatszóból áll.</p> -<p>Változatosságot az a körülmény biztosít e nyelvnek, hogy egy és -ugyanannak a szónak különféle hangsúlyozása és kiejtése különféle -értelmet ad, mint ahogy a csecsemők szótárában egy „á“ vagy „vá“ -szócska, aszerint, ahogy a kicsike kimondja, örömet, bosszúságot, -valamely tárgy kivánását, vagy annak elutasítását jelenti. Maga az -„<i>oiha</i>“ szó is tulajdonképpen indulatszó, és ha pontosan -használnám, a mi írásmódunk szerint felkiáltójelet kellene -hozzátennem minden alkalommal – az öröm és elragadtatás felkiáltása -ez a szó, melyet Capillária szülöttje afölött érez, hogy él és -lélegzik, és, hogy szépsége és életöröme segítségével módjában van -mindazt a gyönyört és mámort élni és élvezni, amit önmaga és a -világ gazdagon áraszt számára. <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Mert – e pontot felhasználom, hogy szóvátegyem – az -<i>oihá</i>-k egész élete az örömök és raffináltan válogatott -élvezetek örökös gyakorlásában telik el. Mint ahogy nyelvük csak -indulatok és kedélyhullámzások kifejezését célozza, cselekedeteik -és minden ténykedésük is csak odairányul, hogy az idegeknek és a -léleknek azt a fokozott feszültségét tartsák éberen, ami az -úgynevezett életművész számára az élet céljával és értelmével -azonos.</p> -<p>Érzékeik örömét szolgálja minden, és minden érzékük oly fokozott -mértékben érzékeny a kellemes ingerekre, mint amilyen érzékenységet -európai ember csak egy bizonyos érzékszervével képes tanusítani a -megfelelő ingerek hatása alatt. Igy például láttam egyszer egy -előkelő <i>oiha</i> hölgyet valóságos kéjes önkívületbe esni s -lihegő könnyekbe törni egy finom kelme piros színének -megpillantásakor – ennek a színnek ugyanolyan hatása volt rá, mint -a legforróbb és legkézzelfoghatóbb szerelmi vallomásnak, ami valaha -elszédíthetett holmi londoni vagy párizsi nagyvilági hölgyet. -Ugyanilyen mámoros önkívületet idéz elő náluk bizonyos hangszerek -muzsikája, vagy még inkább bizonyos jól elkészített ételek és -cukorkák izlelése – ennek <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span> megfelelően az étkezéseknek valóságos -orgia színezete van, minden esetben. S ha tekintetbe vesszük, hogy -a víznek, a levegőnél sűrűbb elemnek, folytonos áramlása és -érintkezése végtelenül gyengéd és érzékeny bőrüknek egész -felületével szünetlenül csiklandozza és bizsergeti tapintó érzékük -minden porcikáját: bátran elmondhatjuk, hogy az <i>oiha</i> -születésétől kezdve utolsó pillanatáig pillanatra sincsen hijjával -annak a ritka és sűrített állapotnak, amit mi a testi jóérzés -legnagyobb fokát jelentő szóval, a <i>gyönyör</i>-rel szoktunk -megjelölni.</p> -<p>Ami az <i>oihá</i>-k szerelmi életét illeti, egyelőre, anélkül, -hogy bővebben kitérnék arra a rejtelmes módra, ahogy náluk az élet -továbbtenyészik, csak annyit állapítok meg, hogy a szerelemnek -náluk semmi köze nincs a fajfenntartás fogalmával – önmagáért való -művészet és öröm, mely egyik <i>oihá</i>-nak a másik iránt érzett -rajongásában és odaadásában merül ki, anélkül, hogy egy harmadik -lénynek – gyermekeknek – létrejöttét célozná, vagy előidézné. Ebben -is, mint minden egyébben, a lelki szenzációvá finomult és fokozott -érzéki öröm az, ami egyedül érdekli az <i>oihá</i>-kat. Ha -részletekre akarnék kitérni, nagyon nehéz volna, európai -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> nyelvre fordítva, szeretkezéseik lényegét -úgy fejezni ki, hogy az ne tünjék törvénytelen és fajtalan üzelmek -tiltott leírásának – bár, az ő nyelvükön előadva és az ő érzéseikbe -és felfogásaikba beleélve magunkat, mindez a legtisztább és -legnemesebb örömök kultuszát jelenti, olyant, mint nálunk a zene és -a költészet, amit nemcsak nem tiltanak el a népek vezetői, de -inkább pártfogolnak és ösztökélnek.</p> -<p>Capilláriában élve, pillanatig se jutott eszembe, hogy az, amit -hallok és látok magam körül, tulajdonképpen szeméremsértő és -erkölcstelen szabadosság – sajátságos delejes álomhoz hasonló -állapotban mindezt éppen úgy a testben élő lélek legmagasztosabb és -legfenségesebb megnyilvánulásának tekintettem, mint ahogy ők annak -szánták és úgy élvezték.</p> -<p>Ezeket előre kellett bocsátanom, hogy az olvasó megérthesse, -miért volt szükségem bizonyos fondorlatokra – amiket most már -restelek – ahhoz, hogy minden külső megismeréssel szemben teljes -közönyös figyelmüket a magam számára le tudjam kötni.</p> -<p>Talán említettem már, hogy a <i>oihá</i>-k királynője, -<i>Opula</i>, kitüntetett bizalmával és barátságával, illetve -megengedte, hogy közelében tartózkodjam <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> s tőlem -telhetően mulattasam. Egy ily előkelő és választékos <i>oiha</i> -hölgy mulattatása nem oly könnyű dolog, mint ahogy az ember -gondolná, ha tekintetbe vesszük, hogy mindaz, ami bennünket -Európában érdekel, az számukra teljesen közönyös. Hamar -észrevettem, hogy őfelsége csak abban az esetben hajlandó valamely -gondolattal, vagy elbeszélt közléssel foglalkozni, ha az valamely -érzéki ingerrel van kapcsolatban – megpróbáltam hát beszéd közben -szájamat oly közel hozni a tökéletesen átlátszó, finom és rózsaszín -halványhoz hasonló fülecskéhez, hogy a kiáramló lehellet állandóan -borzongassa e gyengéd testrészt. Később rájöttem, hogy még -biztosabb hatást érek el, ha nem fülecskéit használom erre a célra, -hanem hajlékony és lágy csípőjének egy bizonyos pontját – -csodálatos, hogy e ponton keresztül sokkal jobban megértett -mindent, mint a szavak befogadására szánt szerv segítségével.</p> -<p>Meg voltam lepetve, hogy a tökéletlen, csupa indulatszavakból -álló nyelv ezen az úton milyen tökéletesen meg tudja értetni magát -– mindazt, amit el akartam mondani, őfelsége e módszerrel hamarabb -és teljesebben fogta fel, mintha ugyanazt angolul magyaráztam volna -el a tiszteletreméltó <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> Mrs. Pankhurstnek például, vagy Ellen Key -asszonynak, kik pedig a nők felszabadítása körül kifejtett -munkásságuk közben a vitatkozás és szónoklás művészetében nagy -ügyességre tettek szert.</p> -<p>Ily módon, röviden és összefoglalva, megismertettem őfelségét -azokkal a főirányelvekkel, amelyek a társadalomtudományok tanulsága -szerint képet adnak a nő helyzetéről Európában, a történelmi -fejlődés folyamán. Nyiltan és leplezgetés nélkül beszéltem arról a -sajnálatos elnyomatásról, melynek nagyságára és következményeire -csak a legújabb kor kutatásai figyelmeztettek bennünket. Századokon -keresztül a férfiak megvonták mindazt a jogot a nőktől, melyeknek -gyakorlása a civilizált polgár legszentebb kötelessége.</p> -<p>A férfiak maguknak tartották meg mindazokat az előnyöket, amiket -még ma is féltékenyen őriznek, s mindezt egyszerűen az erősebb -jogára hivatkozva tették, akinek a gyengével szemben minden szabad. -A nőknek egyszerűen semmi sem volt megengedve, amit a férfiak -szüntelenül tehettek. A nők nem dolgozhattak és nem művelődhettek – -csak a férfinak volt joga egész nap törni magát eszeveszett -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> és emberfölötti munkában, mely eltompítja -a test érzékenységét és a lélek fogékonyságát. A férfiaknak joguk -volt megnősülni, gyermekeket nemzeni s azokat eltartani – a nőknek -nem volt ehhez joguk.</p> -<p>De a legégbekiáltóbb igazságtalanság, melynek szégyenteljes -visszásságát éppen napjainkban nyögik újra a megalázott és -elnyomott nők, az, hogy – amit restelek szinte bevallani -őfelségének – a nők nem katonáskodhatnak, meg vannak fosztva a -szent és magasztos jogtól, melyben mostanában Európa minden -nemzetének férfiai, kivétel nélkül, részesedhetnek: hogy tudniillik -mindegyik nemzet férfitagjai, külön-külön, nemzetek szerint, -megvédhetik méltatlanul megtámadott hazájuk határát a gaz és -gyalázatos külellenségtől, mely jogtalanul megtámadta és -rákényszerítette a háborút. Franciák, angolok, németek, oroszok, -magyarok, osztrákok, szerbek – mindnek joga van egymástól -megtámadott hazáját egymástól megvédeni, csak a nőknek nincs sehol -semmi joguk.</p> -<p>Ez elnyomatás következtében a nők a tudós férfiaktól felfedezett -történelmi materializmus és fejlődéstan törvényeinek útmutatása -szerint természetesen visszafejlődtek és elmaradtak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> lelkileg -elkorcsosultak és elaljasodtak, amint azt néhány hatalmas -pesszimista elme, Strindberg, Ibsen, Weininger és mások -hangsúlyozottan kimutatták.</p> -<p>Az elnyomatás hosszú századai alatt, míg a férfiak dolgoztak a -nőkért, a nők, megfosztva a másokért való munka és fáradság -lehetőségétől, kénytelenek voltak önmagukkal foglalkozni, aminek az -lett a következménye, hogy testileg finomabbak, szebbek lettek a -férfiaknál, s így kétségbeesett helyzetükben nem maradt számukra -egyéb, mint hogy az élet örömeit élvezzék, anélkül, hogy annak -fáradságaiból kivegyék részüket. Míg a férfiaknak célt és hivatást -és élettartalmat adott minden időben a kényszerűség, hogy ne azzal -foglalkozzanak, amivel az ember folytonosan foglalkozni szeretne, -tudniillik a tulajdon testével és életével, hanem mindenféle -egyeben törje a fejét, amivel másoknak használ, akik aztán a haszon -ellenében megengedik neki, hogy addig, ameddig dolgozni tud értük, -ő maga is életben maradjon – addig a nők kénytelenek voltak abból -élni, amiért éltek, hogy tudniillik szeretik és dédelgetik őket és -igyekeznek nekik minél több örömet okozni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Őfelsége kérdésére, hogy hát mik azok a foglalatosságok, amik a -férfiak számára a magasabb fejlődést biztosítják, felsoroltam -néhány gazdag és jóhírű ismerősömet s röviden összefoglalva -élettörténetüket, elmondtam, hogy mint orvosok, ügyvédek, tanárok, -kereskedők, vállalkozók és művészek, egy élet megfeszített -munkájával elérték azt a tiszteletet és közbecsülést, amit mindazon -derék férfiak számára biztosít az általános felfogás, kik -összegyűjtött vagyonuk révén szép és jóházból való feleségre és -családra tettek szert s leánygyermekeiknek tisztességes hozományt -adhattak, mielőtt a halál jótékony ölébe tértek volna, kipihenni a -fáradalmakat. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HATODIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Szerző igyekszik megértetni a királynővel a -férfiak magasabb hivatását // Tudomány, irodalom // Nehány szó -Capillária épületeiről // Az oihák ruhái // Mivel táplálkoznak az -oihák? // A bullok-hízlalás</p> -<p>A nők választójogának bátor és lelkes előharcosai, kik Európa -szerte küzdenek a női nem sajnálatos elnyomatása ellen, bizonyára -csodálkozni fognak s talán el sem hiszik nekem, hogy <i>Opula</i>, -az <i>oihá</i>-k királynője, ki egész életét örömök és élvezetek -keresésében, játékkal és cukorkák szopogatásával töltötte, s így a -mi felfogásunk szerint, az elképzelhető legalacsonyabb szellemi -életet élte, meglepően gyorsan fogta fel egész értelmét és -jelentőségét mindama bonyolult kérdéseknek, amelyeket szárazföldi -életünkkel kapcsolatban előadtam neki: – annál csodálatosabb ez, -mert hiszen említettem már azt a szégyenletes és megalázó módot, -amihez folyamodnom <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> kellett, hogy teljesen közönyös értelmét -érzékein keresztül közelítsem meg, az <i>oiha</i>-nyelv sajátságos, -lelkendező, csupa-indulatszó, inkább érzékingerlő, mint -fogalomkeltő zenéjével.</p> -<p>Magam is meg voltam lepetve, mikor fejtegetéseim egy pontján -váratlanul megállított, kéjesen kinyújtotta tündéries testét s -hosszú szempillái alól lenézve rám, jelt adott, hogy elég, mindent -tud és hogy remélhetek. Ez utóbbit nem értettem, hogy mi -összefüggésben van tárgyilagos előadásommal, de nem is volt -módomban gondolkodni rajta, mert őfelsége másról kezdett -beszélni.</p> -<p>Tudomásomra adta, hogy sok fölösleges dolgot beszéltem s -legnagyobb megdöbbenésemre kijelentette, hogy az emberi fajta két -nemének viszonyáról egész hamis fogalmaim vannak. Abból, amit -előadtam, semmiképpen nem látja, mennyiben vannak minálunk elnyomva -a nők és hogy általában nem érti, mit nevezek én elnyomatásnak. -Igaz, hogy a mi nőink, ahogy leírtam őket, nem élnek olyan jól, -mint az <i>oihá</i>-k – de viszont az a benyomása, hogy a férfiaink -meg sokkal rosszabbul élnek és sokkal alacsonyabb szinvonalon -állanak – körülbelül <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> olyan viszonyban vannak a nőkkel, mint a -cselédek.</p> -<p>Ez a meglepő kijelentés, mely homlokegyenest a valóság -ellenkezőjét állította, annyira meglepett, hogy hevesen és -haragosan tiltakozni kezdtem. Mosolyogva hallgatott és megkért, -magyarázzam el, hogy gondolom, mire alapítom azt a meggyőződésemet, -hogy a férfiak nálunk magasabb szinvonalon állanak, hogy a fajtát -ők képviselik és reprezentálják, hogy a fajta fejlődését ők -készítik elő s ők biztosítják a jövőt, egy magasabb és tökéletesebb -élet irányában.</p> -<p>Boldogan, hogy nemem legdicsőbb szellemeiről beszélhetek, nehány -nevet soroltam fel kapásból, megszemélyesítőit a legmagasztosabb és -leghatalmasabb eszméknek, gondolatoknak, terveknek, felfedezéseknek -és találmányoknak, melyek részben az emberi fajta testi fejlődését, -kényelmét, részben pedig lelkének magasabb reformok felé törekvő -vágyait készítik elő. Beszéltem a természettudomány lángelméiről, -kik a logika anyagtalan birodalmának útvesztőiben oly -összefüggéseket fedeztek fel, melyeknek gyakorlati megoldása -lehetővé tette, hogy földön, vízben és levegőben legyőzve a holt -anyag ellenállását, szabadabban és sebesebben közlekedhessünk, -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> mint bármely más élőlény a Földön. -Elmondtam, hogy évszázados munka eredményeként az ember ma már úgy -tekinthető, mint az élő élet legmagasabb formája, lehetőségeiben -egyesítve mindazt, amit az élet más fajták ezreiben, külön-külön -produkál: egy személyben emlős és rovar és hal és madár. És ezt -mind férfiaknak köszönhetjük, kik századokon át hangyaszorgalommal -gyűjtötték és rakták össze a téglákat, hogy felépítsék azt a -hatalmas épületet, ahonnan a jövő embere beláthatja a Földnek -golyóját, melyen él s fejét a csillagos ég közelébe emelheti. Ez az -épület egyre nő, egyre hatalmasabb lesz s végre el kell, hogy érje -a mennyboltot, trónját ama Megnevezhetetlen Erőnek, melyet Kant -<i>kategórikus imperativus</i>-nak nevez, a Legfőbb Erő trónját, -melyet az emberi fajta hivatott betölteni és elfoglalni.</p> -<p>Hogy érzékelhetővé tegyem ezt a nagyon is elvont képet, leírtam -egy csillagász-tornyot, kietlen magas hegy tetején, távol a -kicsinyes és nyüzsgő élettől, a tiszta légóceán legmagasabb -rétegeiben. Üvegkupolája, mint egy ég felé fordított szem, mered -csillagok felé: e szem bogarából átszellemült emberi arc tekint ki: -egy ősz tudós arca, ki túl van már az állati test <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> nyomorult -vágyain, szükségletein, a hús sokféle vonagló lüktetésén – -életereje egyetlen pontba futott össze: isteni, csaknem elvont -pont, mint távcsöve lencséjének gyújtópontja, mely mennél kisebb, -annál erősebb, annál inkább nagyítja meg s hozza közelebb az -Elérhetetlent.</p> -<p>S leírtam ezt a tudóst, az igaz Férfit, a Jövő Lovagját, az -Ismeretlen Szerelmesét, ki túl a kicsiny személyes élet s az -önfenntartás ösztönének szűk börtönén, az egész Fajtát képviseli, -az egész fajtáért harcol és emészti magát, hogy több és nagyobb -legyen, mint amire született.</p> -<p>E mondatnál úrnőm félbeszakított s a maga közönségesen egyszerű -és szinte parasztian triviális, de tagadhatatlanul világos és -érthető modorában megkérdezte, hogy néz ki az a több és nagyobb, -amiről beszélek. Óvatos szavakkal és kissé zavartan megpróbáltam -elmondani, hogy ezt Ama Férfi egyelőre még maga se tudja, de szent -hivatásának tekinti, hogy közelebb férkőzzék hozzá és megismerje. -Éjjelét és nappalát ezzel tölti, olvas és tanul, mindent összefog, -amit eddig elhalt társai, a mult mélyén, összegyüjtöttek – lángoló -hittel, hogy egykor, ha ő nem, valamelyik kései szellemtársa mégis -csak eléri. Beszéltem a könyvekről, amelyeket a régiek írtak, -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> mindent összegyüjtve bennök, amit rövid -életük alatt megfigyelhettek s tapasztalhattak. E könyvek egyre -növekvő piramisát, melynek épülő felszinéről lehullanak az elhalt -építők, minden ujonnan született férfi újra megmássza, hogy élete -alkonyán, mire a tetejébe ér, megkísértse egy gondolattal tovább -építeni. S addig-addig épül a Tudás és Megismerés piramisa, míg -végre eléri azt az Ismeretlent, amiről beszéltünk.</p> -<p>Itt úrnőm megint megállított s egy megjegyzést tett, mely a -hasonlatnak kómikusan anyagias értelmezésével tagadhatatlanul sok -praktikus matematikai érzéket árult el. Azt mondta, hogy ez a -piramis, amiről beszélek, így nem sokáig fog emelkedni. Mert az -emberi élet, akár férfié, akár nőé, nem lesz hosszabb soha -ötven-hatvan évnél, sőt, úgy látszik, inkább rövidebb lesz. Már -most, ha ez a piramis egyre nő, nemsokára ott tartunk majd, hogy az -ujonnan született kőmívesek, mire felérnek, éppen elmúlik -ötven-hatvan év, s már nincs erejük és idejük hozzá, hogy tovább -építsék. Kezdhetik az egészet előlről. Ő inkább azt ajánlaná, hogy -mielőtt piramist kezdünk építeni, előbb talán azt kellene elintézni -azzal a sok tudománnyal és tehetséggel, amivel dicsekedtem, hogy az -ember az <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> egyre növekvő és sűrűsödő okossággal és -bölcseséggel, amit felhalmoz magában egy életen keresztül, ne -forduljon fel és dögöljön meg ötven-hatvanéves korában, magával -rántva a semmibe minden tapasztalatát, amiknek gyűjtését az -újszülöttnek aztán újra kell kezdeni.</p> -<p>Egyébként az egészből, amit elmondtam neki – úgymond – nem sok -volt, ami érdekelte („értem“ és „érdekel“, e két fogalmat az -<i>oiha</i>-nyelv egy szóval jelöli). Figyelmét egy kép ragadta -meg, az is főként azért, mert valamire emlékeztette, amit nagyon is -jól ismer. A csillagász-torony volt ez a kép, de nem a fényes -üvegkupola, hanem az alap, amit tágas, oszlopokon nyugvó csarnoknak -képzel.</p> -<p>És úrnőm nehány rövid és tartalmas szóval kapcsolatban -beszélgetésünkkel, végre megértette velem, amit eddig csak -homályosan sejtettem, hogy honnan származik Capillária gazdag és -fényűző berendezése – a pompás paloták nehéz kövekből, furcsa -félbemaradt tetőkkel – a monumentális csarnokok apró, könnyű -csecsebecsékkel kirakva – a lenge öltözetek, – az egész gondtalan -fényűzés: rengeteg munka eredménye – holott munkának, fáradságnak, -erőlködésnek nyomát sem fedeztem fel az <i>oihá</i>-k -társadalmában. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Nos, mindezt a csodát a <i>bullok</i>-ok építik, ezek a -borzalmas kis szörnyetegek, akikre alig tudok émelygés nélkül -gondolni. Hogy mi célból teszik, azt az <i>oihá</i>-k nem tudják és -nem is érdekli őket – oknyomozó természettudománnyal sohase -foglalkoztak, ők csak magával a jelenséggel törődnek s azzal is -csak annyiban, amennyiben személyes jóérzésükkel valamely viszonyba -kerül. Annyi azonban bizonyos, hogy a <i>bullok</i>-ok, az -<i>oiha</i>-társadalom elcsenevészedett, eltörpült hímjei, vagy -inkább háziállatjai, évszázadok óta valami ismeretlen célú rettentő -erőfeszítést fejtenek ki, aminek nyomorult, szánalmas testi -életükhöz semmi köze nincsen, mert hiszen nemcsak önmagukat, de -utódaikat is feláldozzák ezért az erőfeszítésért. Magam is sokat -láttam őket munka közben: óriási épületeket kezdenek összehordani, -olyan nehéz és mély alapépítkezéssel, mely arra enged -következtetni, hogy rettentő anyagtömegre számítanak, ami az -alapokon kell, hogy nyugodjék. Értek valamit az építészethez és -megállapítottam, hogy mindaz, ami körülöttem volt, s amiben az -<i>oihá</i>-k laktak, egy-egy <i>félbemaradt torony</i>, óriási -műnek készült, amit abbahagytak.</p> -<p><i>Opula</i> most megmagyarázta nekem, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> -okoskodásom igen helyes volt: a <i>bullok</i>-ok csakugyan nem a -maguk jószántából hagyják abba az épitkezést, s a maguk részéről -korántsem tekintik befejezettnek, olyankor, mikor az <i>oihá</i>-k -szempontjából már nagyon is alkalmas a benntartózkodásra. Hogy -milyen magasra építenék a tornyot a <i>bullok</i>-ok, ha hagynák -őket, azt eddig még nem lehetett megállapítani, mert ez az -<i>oihá</i>-kat sohase érdekelte. Az <i>oihá</i>-k egyszerűen -megvárják, míg az épület egy bizonyos magasságot elért és -kényelmesen lakható – ilyenkor egy erős szesszel (illata, ahogy -alkalmam volt tapasztalni, nagyon hasonlít bizonyos parfőmök -illatához, amelyeket előkelő hölgyeink használnak) kifüstölik az -egész helyiséget: – az építő <i>bullok</i>-ok megdögölnek, kiseprik -őket s az <i>oihá</i>-k elfoglalják a palotát. Az életben maradt -<i>bullok</i>-ok rögtön új tornyot kezdenek építeni s ez századok -óta így megy, úgyhogy ma már több ezer pompás és lakható palota áll -az <i>oihá</i>-k rendelkezésére.</p> -<p>E tárgyra vonatkozó mohó kérdéseimre úrnőm közönyösen és -vállvonogatva elmondta, hogy egy beteg és szerencsétlen <i>oiha</i> -élt egyszer, akinek az volt a mániája, hogy tud a -<i>bullok</i>-okkal beszélni és érti a nyelvüket. Ez a <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> -szerencsétlen nő, akit társai a piszkos és korcs -<i>bullok</i>-okkal való tisztátlan érintkezése miatt később -elpusztítottak, azt állította, hogy a <i>bullok</i>-ok egyszer -elmagyarázták neki, hogy mi a jelentősége számukra ezeknek a -tornyoknak. E nyomorult férgek társadalmában az a rögeszme -gyökerezett meg, hogy a sűrű és folyós közeg (szóval a -tengerfenékre nehezedő vizek) fölött, amiben élnek, egy hígabb, -világosabb, végtelenül nagyobb és szabadabb világ következik, ha -valahogy el lehetne érni e közeg felszinét. Összeálltak hát, hogy -tornyot építenek, ami odáíg érjen – e torony felviszi őket a tenger -felszinére s ott egyesülhetnek majd azokkal az isteni lényekkel, -kik ama távoli szférák vidékét lakják. Csakhogy – mint láttuk – a -tornyot sohase tudják befejezni, az <i>oihá</i>-k felében -elfoglalják tőlük s ők kezdhetik mindig előlről. Eszembe jutott, -amit a méhekről tudunk s nem kérdezősködtem tovább.</p> -<p>Egyébként kiderült, hogy, hasonló módon, a <i>bullok</i>-ok -nemcsak lakást, de ruházatot, sőt – ahogy már említettem s még majd -beszélnem is kell róla, bárhogy undorít és megaláz e fejtegetés – -táplálékot is szolgáltatnak az <i>oihá</i>-knak. Az a végtelenül -finom és lenge selyemszövet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> amibe az <i>oihá</i>-k -átlátszó testüket burkolják, a már teljesen érett, öreg -<i>bullok</i>-ok egy sajátságos terméke, olyanféle, mint nálunk a -selyemfonál. Az öreg, teljesen kifejlett <i>bullok</i> rendes -körülmények között (ha előbb meg nem eszik, vagy ki nem füstölik) -begubózik: e célra agyából, száján keresztül, egy igen vékony, -hosszú, fekete fonalat bocsát ki, hogy a gubó tömör és áthatatlan -legyen. A <i>bullok</i>-gubót az <i>oihá</i>-k – éppen úgy, ahogy -mi a selyemgubóval tesszük – forró vízbe dobják, a -<i>bullok</i>-báb megdöglik s a fonalat le lehet fejteni s szövetet -csinálni belőle. Egy ilyen fonál egyszer kezembe került – hoztam is -belőle magammal s a vegyelemzésnél meglepetésemre kiderült, hogy -ugyanabból az anyagból való, amiből nálunk a <i>tinta</i> -készül.</p> -<p>De aránylag kevés <i>bullok</i> éri el ezt az öreg kort, mikor -agyveleje, az <i>oiha</i>-gazdaság legfontosabb nyersterméke, -tinta-szerű anyaggá változik át. Rendesen előbb összefogdossák őket -az <i>oihá</i>-k, – a <i>bullok</i>-agyvelő ugyanis egyik -főtápláléka ez ország bennszülötteinek, főtápláléka és csemegéje s -azonkívül még egy fontos szerepe is van, mint tápláléknak, amire – -vonakodva bár – de rá fogok térni. Itt csak e táplálék <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> -elkészítésének egy különös sajátságát említem meg. Arra még -emlékszik az olvasó első lakomám leírásából, amit az -<i>oihák</i>-kal együtt költöttem el, hogy milyen módon préselik ki -ezt az agyvelőt a főtt <i>bullok</i>-fejből. Azt azonban csak -később tudtam meg, hogy a <i>bullok</i>-velő, mint csemege, -többféle minőségű. Őfelsége közölte velem, hogy nyers állapotban és -hizlalatlanul a <i>bullok</i>-velő nem olyan jó minőségű, – de van -a <i>bullok</i>-oknak egy bizonyos tápláléka, amivel ha megzabálják -magukat, velőjük elsőrangúan finom és kellemes ízű csemegévé válik. -Ez a táplálék nem a tengerfenéken terem: bizonyos alkalmakkor -fölülről szokott lefelé szállingózni, réteges, soklevelű vékony -lemezek alakjában, tele apró fekete pontokkal.</p> -<p>Mutatott egyet nekem ebből a növényből. Meglepetve kiáltottam -fel: egy tudományos könyv volt, ha jól emlékszem, Nietzsche -Zarathustrája, teljesen elázott, szétmállott állapotban. Úgy -látszik, valamely elsülyedt hajóról került ide, más könyvekkel -egyetemben. Őfelsége elmondotta, hogy a sütésre és evésre szánt -<i>bullok</i>-ot néhány hétig rendesen ezzel a növénnyel szokták -hízlalni, hogy agyveleje kellemes ízű és könnyen emészthető legyen. -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HETEDIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">A földi szerelem // A teremtés ura // Szépség és -küzdelem // Nemek harca // A nő, mint élvezeti tárgy // Opula -néhány észrevétele, szerző meghökkenése // A bullokok kiírtása // -Néhány bullok-tipus tárgyilagos leírása és jellemzése</p> -<p>Egy másik beszélgetésünk alkalmával, melyben hivatkozott arra a -kellemes és újszerű bódulatra, – az örömök bonyolult összetételének -egy-egy újabb variációja nagyjelentőségű esemény az <i>oihá</i>-k -életművészetében – melyet legutóbbi előadásom keltett benne, -<i>Opula</i> arra kért, beszélnék hosszasabban azokról a lényekről, -akik, az eddigiek alapján, úgy látszik, aránylag még a leginkább -hasonlítanak „érzelmes lényekhez“ (az „értelem“ szót náluk az -„érzelem“ helyettesíti, mint legmagasabb életforma), vagyis -hozzájuk és akiket én „nők“-nek neveztem: ennek a szónak ugyanis -van rá hatása (az ő nyelvükön ez azt jelenti, <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> hogy érti -a szóval jelölt fogalmat), aminthogy alkalmam volt erről -meggyőződni.</p> -<p>Mint módszertanban járatos, képzett gondolkodó, tisztában voltam -vele, hogy ezúttal nem a nők társadalmi helyzete érdekli, hanem -maga a nő, földi, helyesebben, szárazföldi értelemben – a nő és az -a viszony, ami a férfival összeköti: a szerelem. Ez utóbbi -jelenséget, vagy állapotot nem kellett számára meghatároznom: -tulajdonságait nagyon jól ismerte, hiszen, amint említettem, az -<i>oihá</i>-k körülbelül mindannyian szerelmesek egymásba.</p> -<p>Őszinte voltam és nem hízelegni akartam úrnőmnek, mikor a -jellemrajzot azzal vezettem be, hogy a női szépségnek ekkora -fejlettségéről, helyesebben, a szépségnek ennyi lehetőségéről, -amennyit Capilláriában tapasztaltam, nem is álmodtam volna soha -forrón szeretett hazámban, mely pedig szép nőiről mindig nevezetes -volt. Ezzel egyúttal önkéntelenül elismertem, hogy legfőbb -jellemvonása és megkülönböztető jegye a szóbanforgó nemnek – -legalább a teremtés urának szemében – nálunk is a szépség, illetve -az a vonzerő, amit a férfira gyakorol. Itt a „szépség“ fogalmi -meghatározására akartam kitérni: Leibnitz, Kant és <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> -Schopenhauer néhány errevonatkozó, örökérvényű tételét idézve. De -<i>Opulá</i>-t ez egyáltalában nem érdekelte; közbevetett kérdései -csak arra vonatkoztak: vajjon a „szépség“ és a „nő“ fogalma -összeesik-e a mi gondolkodásunkban („vágyaink“-ban, ahogy az ő -nyelvükön mondják). El kellett ismernem, hogy ez nagyrészt így van, -ámbár… De az „érdeknélküli“ és „érdekelt“ megkülönböztetést már nem -várta be – arra volt csak kiváncsi, (később tudtam meg, miért) -milyen hatást kelt bennünk az, amit mi, <i>szárazföldi -bullok</i>-ok, női szépségnek nevezünk.</p> -<p>Meghökkenve meredtem rá: ez alkalommal először használta úrnőm, -a férfiakra alkalmazva, ezt a megszégyenítő kifejezést, elárulva, -hogy felismerni vélte a hasonlóságot köztünk, földi férfiak, s amaz -ocsmány férgek között. De <i>Opula</i> nem sokat törődött -méltatlankodó ámulatommal: parancsoló modorban adta értésemre, hogy -válaszolnom kell.</p> -<p>Elmondtam hát, hogy a női szépség valóban nagy hatással van -reánk, bár ezt a hatást az emberi fajta vezető szellemei a fejlődés -szempontjából egyáltalában nem becsülik sokra (legfeljebb az -eugenetika kétesértékű tanokat hirdető <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> -apostolai). Elmondtam, hogy ennek megfelelően a testi szépség felé -való törekvés egyik legfőbb erőfeszítése a női nemnek s a -kiválasztódásnak egyik leghatalmasabb összetevője.</p> -<p>Felhasználtam az alkalmat, hogy a nő alacsonyrendűségét, mint -elnyomatásának következményét, ezzel is bizonyítsam. A nőnek, -nemesebb becsvágyak hiányában, egyetlen szegényes élettartalma -abban merül ki, hogy mindenáron tessék a férfiaknak s szépségével -indulatokat keltsen benne, melyeket annak pihenése óráiban a maga -számára hasznosít. Leírtam azt a szánalmas, kicsinyes harcot, amit -a nő folytat a férfi kegyeiért. Idéztem néhány kiváló szociológus -és feminista szavait, kik a legnemesebb harag korbácsával -ostorozzák az emberi társadalomnak egyik legnagyobb bűnét: hogy a -nőt élvezeti tárgynak tekinti s ezzel lealacsonyítja s útját állja -fejlődésének. Néhány merész vonással vázoltam a nagyvárosok életét -– a vad hajszát és kergetőzést élvezetek és örömök eszközeinek -birtokáért, melyeknek központjában a szép nő áll, mint a gazdagság -és jólét fokmérője.</p> -<p>Beszéltem a tizennyolcadik század esztelen nőkultuszáról, -melynek hagyománya még ma is <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> érezhető, sok félszeg -szokásban. A szép nőt fényűzési cikknek, csecsebecsének tekinti a -férfihiúság: természetes tehát, hogy a nő, alacsonyabb értelmével -nem látva át emberi rendeltetésének helyes irányát, arra törekszik -csak, hogy azokat a pillanatnyi előnyöket élvezze, amiket testi -szépsége biztosít, anélkül, hogy az emberiség jövőjével törődnék. -Önmagammal vitázva, bírálat tárgyává tettem azt az ellenvetést, -hogy hiszen ez csak a társadalom legmagasabb, tehát a legszűkebb, -köreiben van így, egy bizonyos rétegre jellemző tünet csupán s mint -ilyen, nem jelenthet veszedelmet az egész társadalomra. A dolgozó -nép milliói nem tekintik fényűzési cikknek a nőt, mint feleséget és -anyát becsülik meg, munkára fogják, otthon és a gazdaságban, -megadva néki a lehetőséget, hogy ember legyen, hű társa a férfinak -az élet küzdelmeiben. Sajnos azonban, azt látjuk, hogy ez csak -addig van így, amíg a nő <i>valóban</i> csak ember és nem nő, – -mihelyt sajátlagosan női mivolta, durván testi szempontból, -hangsúlyozottabban jut érvényre, esetenkint: rögtön megindul a -kiválasztódás ama magasabb rétegek felé. A felsőbb réteg -kiválogatja a maga számára az alsóbb réteg testileg <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> -tökéletesebb példányait, – aki nagyvárosokban él, jól tudja, hogy a -szépség arisztokráciája nem azonos a születés és rang -arisztokráciájával: csak azokra a szédítő pályafutásokra kell -gondolni, amiket házmesterleányok, repedtsarkú pesztonkák futottak -be, akiket szakértő férfiszem emelt ki a homályból, hogy mint -szíveketbehálózó démonok tündököljenek fel aztán drága szőrmék és -selymek keretében.</p> -<p>E pontnál úrnőm ismét félbeszakított: a „sajnos“ szó állította -meg, úgy látszik, mint érzelmi színezete egy tisztán logikai -meghatározásnak. Azt kérdezte tőlem, valóban sajnálatosnak -tartom-e, hogy a szóbanforgó házmesterleány vagy pesztonka szép -volt. Mert, ha így van, akkor én, úgynevezett „gondolkodó“ -<i>bullok</i>-társaimmal egyetemben, azt szeretném, hogy a nők ne -minél szebbek, hanem minél csúnyábbak legyenek, – a békés -együttműködést, az emberi fajta haladását, felfogásom szerint, -nyilván ez biztosítja csak.</p> -<p>A kérdés annyira meglepett, hogy hirtelenében nem tudtam -felelni. Csak percek mulva szedtem össze magam eléggé, hogy a -„nemek harcá“-ról beszélni tudjak, – de úrnőm ismét, hevesebben, -félbeszakított és azt állította, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> a „nemek -harcá“-ra ezekután nem kiváncsi, mivel arról megvan a véleménye. -Abból, amit elmondtam, nyilvánvaló, amit ő különben mindjárt -sejtett, hogy mi, szárazföldi <i>bullok</i>-ok, egyszerűen irigyek -vagyunk a mi nőinkre, mivel azok aránylag szebbek, tökéletesebbek -és boldogabbak nálunk s ilyenformán uralkodnak fölöttünk, ami -különben a dolgok természetes rendje. Nyugtalanságunk egyszerűen -onnan származik, hogy felismertük ezt az alárendelt helyzetet, -amiben élünk, de fájdalmunkban (ez a szó <i>oiha</i>-nyelven egyben -„ostobaság“-ot is jelent) nem vesszük észre, hogy összecseréljük a -tényeket.</p> -<p>Amit a nőről, mint „élvezeti“ tárgyról, csecsebecséről és -fényüzésről összefecsegtem, az úgy hangzik, mintha az árnyék a fény -szülőanyjának nevezné magát. Ami a „repedtsarkú pesztonká“-t és -„házmesterleány“-t illeti, nem érti, miért beszélek róla -megvetéssel, mikor magam elismertem, hogy ugyanazt az eredményt: -gazdagságot és jólétet, amit a férfi a legnagyobb erőfeszítéssel és -munkával ér csak el, mint jogos birtokát veszi tulajdonába, -egyszerűen azzal a ténnyel, hogy létezik – hogy tehát az ő puszta -létezése lényegben ugyanaz, amit <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> a férfinél „érdem“-nek, -„erő“-nek nevezek. A nőnek – valódi, tehát tökéletes, vagyis szép -nőt ért ezzel – az a tény, hogy él, egyben érdeme és joga az -élethez – természetes, hogy abból él, amiért él: az élvezetből és -örömből. Mert hiszen magam se hiszem komolyan, ha a nőről, mint -tárgyról beszélek; – anélkül, hogy ezt külön megkérdezte volna, -egészen bizonyos benne, hogy a földi férfi, amikor általam -„szerelmi szolgálat“-nak nevezett örömök kedvéért nőt választ -magának, selymekbe és bársonyokba öltözteti, előnyben részesíti azt -a nőt, aki a szerelmet maga is fokozottan élvezi – enélkül a férfi -öröme tökéletlen, sőt lehetetlen is bizonyos tekintetben.</p> -<p>De hogy lehet „élvezeti tárgy“ valami, ami maga is élvez? Ilyet -csak beteg vagy bárgyu értelem állíthat. Selymekről és bársonyról -és aranyról beszéltem, amivel mi elárasztjuk nőinket „cserébe“ -szerelmükért, – de hogy nevezhetek „cseré“-nek olyan üzletet, ahol -az egyik fél semmi olyat nem ad, amivel megfosztaná magát? Ebben az -üzletben <i>csak</i> a nő kap a férfitól – külső örömöket és -élvezeteket, csak azért, hogy hajlandó belső örömöket és -élvezeteket átélni és elfogadni – ugyan mit ád ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> a férfinak -egyebet, mint azt a jogot, hogy – adhat? –: azt a különös jogot, -amit a férfi örömnek és élvezetnek hisz, míg kimerülés és halálos -fáradtság meg nem győzi róla, hogy kötelességet teljesített és nem -jogot gyakorolt: kényszernek engedelmeskedett és nem vágyat -elégített ki. Nos tehát: aki vesz, anélkül, hogy adna, – az nem -„élvezeti tárgy“, nem „birtok“ és nem „csecsebecse“, – hanem -egyszerűen hódító, erősebb fél, magasabbrendű lény. Ez nem -szerződés, vagy megállapodás, kölcsönös alapon: ez egyszerűen -győzelem, egy tökéletesebb fajta győzelme a kevésbé -tökéletesen.</p> -<p>A <i>bullok</i> kimondhatatlan butaságát mi sem jellemzi jobban, -mint az, hogy fel akarja szabadítani a nőt, ahelyett, hogy önmagát -szabadítaná fel: versenyre kelne a nővel, vagy legalább utánozná, -hogy fegyvereit ellesse, visszamaradottságában igyekeznék elérni -azt a fejlettséget, amit önkéntelen áldozatával ő tett -lehetővé.</p> -<p>És <i>Opula</i>, felhasználva az időt, míg összeszedem magam, -hogy érveket gyüjtsek ellene, rátért arra, amitől legjobban féltem: -hasonlóságot keresni köztünk, földi férfiak és ama szörnyetegek -között, akiket Capillária <i>bullok</i>-oknak <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> nevez. -Csak a kötelességérzet, hogy semmit sem szabad elhallgatnom abból, -amit kalandos utazásaim során láttam és tapasztaltam, ad erőt, hogy -kövessem őt ezen az úton, melyre a büszke férfiönérzet nem léphet -pirulás nélkül. Sajnos, kénytelen voltam meggyőződni róla, hogy ami -adatot e kérdéssel kapcsolatban elmondott a <i>bullok</i>-okról, -megfelelt a valóságnak: nem hallgathatom hát el, mint a kedély hiú -csapongását, vagy terméketlen játékát a képzeletnek.</p> -<p>Arról a módról beszélt <i>Opula</i>, ahogy ők birtokukba szokták -venni ama kastélyokat és palotákat, amiket a <i>bullok</i>-ok -építenek oly célból, hogy elérjék a tenger felszínét. Mikor a -torony egy bizonyos magasságot elért, s az <i>oihá</i>-k számára -alkalmatos lakásnak igérkezik, néhány <i>oiha</i> váratlanul -behatol az épület belsejébe s azonnal árasztani kezdi azt a könnyű -folyadékot, amiről az előző fejezetben már megemlékeztem s ami -nagyon hasonlít bizonyos Európában használatos női illatszerekhez. -Különös dolog, hogy a <i>bullok</i>-ok, évezredes tapasztalat -ellenére sohasem veszik észre, miről van szó és nem is gondolnak -védekezésre. Az <i>oihá</i>-k megjelenésére nagy riadalom és -nyüzsgés támad a serényen dolgozó állatok soraiban: <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> fejüket -kapkodják, otromba végtagjaikat rezegtetik és sajátságos cincogó -hangokat hallatnak.</p> -<p>A bódítószer, amivel kifüstölik őket, úgy látszik, eleinte -fokozott izgalmat vált ki – és ők, nyilván tudják, honnan származik -ez az izgalom, anélkül, hogy az eredményt előre látnák. Elhagyva az -épülő párkányokat, keringeni kezdenek az <i>oihá</i>-k körül, egyre -gyorsabb iramban, miközben a legfurcsább fintorokat vágják. Azután -rendszerint egymásnak esnek, cibálják és tépik egymást, – ez a -verekedés különösen akkor fajul el, ha – amint az néha megtörténik -– az egyik <i>bullok</i>, akár véletlenül, akár szándékosan, -nekiverődik valamelyik <i>oihá</i>-nak (ezeket -<i>struborg</i>-oknak, vagy <i>strindberg</i>-eknek hívják). -Ilyenkor valóságos <i>bullok</i>-gyűrű képződik a látszólag -megtámadott <i>oiha</i> körül – a <i>bullok</i>-ok védelmi sáncot -alkotnak, rettenetes hangzavar támad és a kavarodásban gyakran meg -is ölik egymást. A leghevesebbek, az úgynevezett <i>gáláns</i>-ok, -hevesen pofozzák és tépik a <i>strindberg</i>-eket: <i>Opula</i> -állítása szerint az <i>oihá</i>-k halálra kacagják magukat ezen a -furcsa látványon, hogy <i>ezek</i> akarják <i>őket</i> megvédeni, -amikor éppen arról van szó, hogy védekezniök kellene. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> Elvétve -akad a <i>bullok</i>-ok közül néhány, akik, homályosan felismerve a -veszélyt, ha nem is önmagukat, legalább a keserves fáradsággal -felépített tornyot igyekeznek védeni, emlékezve rá, miért kezdték -el építeni: ezek, akiket az <i>oihá</i>-k <i>gont-</i>oknak, vagy -<i>kant</i>-oknak neveznek és kellemetlen izük miatt szorgalmasan -irtanak, az épülő torony szélső párkányain helyezkednek el, úgy -látszik, arra vigyázva, nehogy az <i>oihá</i>-k tető alá hozzák és -lakóháznak alakítsák át azt, amihez ők újra meg újra oly célból -fogtak hozzá, hogy létrát és hágcsót alkosson magasabb, hígabb -régiók felé. Leszedésükkel és kipiszkálásukkal az <i>oihá</i>-knak -nem kell bajlódniok: ezt elvégzik más <i>bullok</i>-ok, az -úgynevezett <i>koétá</i>-k vagy <i>poétá</i>-k, ezek között -különösen a <i>góté</i>-k vagy a tarajos <i>gőté</i>-k, a -<i>vulde</i>-k, <i>wilde</i>-k és <i>danunció</i>-k, akik, -csodálatosképpen, szintén undorodnak rosszagu -<i>bullok</i>-társaiktól.</p> -<p>Mert, bármily furcsán hangzik, e förtelmes lények, kiknek törpe -teste eltorzult a céltalan és ostoba fejlődési düh következtében, -amivel uszonyokat és szárnyakat és csápokat és kerekeket és tüdőt -és kopoltyut tenyésztettek ki magukon, átabotába, oly módon, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> ezer tökéletlen szerv zavarja szabad -mozgásukat, ahelyett, hogy megmaradtak volna amaz egyetlen, -egyszerű szervnek, ami, legalább az <i>oihá</i>-k számára, -tökéletesen megfelel a célnak – mondom, e boldogtalan férgek -lelkében nem ismeretlen a hiúság érzése, <i>oiha</i>-i értelemben. -Vannak közöttük nagyszámmal, akik befurakodnak az <i>oihá</i>-k -közé, illegetik magukat és eltanulják az <i>oihá</i>-k szokásait, -mozdulatait, abban a reményben, hogy tetszeni fognak – és -megfigyelték, hogy amikor ebéd előtt, fazékba teszik az evésre -szánt és hizlalt <i>bullok</i>-okat, nemhogy rugkapálnának, de -gyakran inkább versenyre kelnek, hogy melyik ugorjon először a -forró vízbe, abban az ábrándképben ringatva magukat, hogy nem az -étvágy, hanem valami tetszés, vagy megkülönböztetés válogatja ki -őket az <i>oihá</i>-k személyében. <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NYOLCADIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Szerző a házasságról általában és különösen // A -»nő« irodalomban és művészetben // Szerző megtudja, mily viszonyban -állanak egymással oihák és bullokok // Szerző nehány eredeti -felfedezése e kérdésben…</p> -<p>Ezekben a napokban volt, ha jól emlékszem, (útleirásomban, ami -az időbeli sorrendet illeti, emlékezetemre vagyok utalva, tekintve, -hogy odalent, a tenger fenekén nem volt módomban jegyzeteket -készíteni megfelelő írószerszámok hiányában), hogy <i>Opula</i> -először érdeklődött a szárazföldi értelemben vett „házasság“ szónak -és fogalomnak jelentősége iránt. Előadásomban ugyanis gyakran -fordult elő ez a szó s egy alkalommal annyi fájdalommal ejtettem ki -(nem tudom elégszer emlékeztetni az olvasót, hogy az -<i>oiha</i>-nyelv csupa indulatszóból áll), hogy felkeltettem vele -úrnőm figyelmét és szánalmát.</p> -<p>Rövid habozás után rájöttem, hogy legjobb, <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> ha -példával magyarázok: és erre a példára a magam személye kinálkozik -alkalmasan. Környezetemben, mikor még otthon éltem, mindenki -elismerte, hogy a kor hangulatának és szellemének megfelelő -értelemben mintaszerű házasságban élek – ez a házasság egy boldog -és szerencsés szerelemnek volt betetőzése, irígylésreméltó férj -hírében állottam, ifjú és szép feleség birtokában, kinek kezéért -annak idején gazdag és tekintélyes férfiak versengtek.</p> -<p>Elmondtam hát, hogy lelkes és tehetséges fiatalember voltam: -lángoló hittel eltelve, minden szépre és jóra hivatott lélek. A -jövő, mint valami csodálatos lehetőség lebegett előttem, úgy -éreztem, hegyeket tudnék elmozdítani, hogy helyükben ismeretlen -forrásokra bukkanjak, melyekből boldogság és megismerés fakad, az -egész emberi nem sorsát eldöntő, jelentőségét megszázszorozó -csodálatos erő. Nem tudtam még, hogy mi vár reám, de a szépnek, -jónak és igaznak szentháromsága biztatott, hogy elérem azt a -világosságot, az életnek teljét, legmagasabb fokát, ahonnan isten -gyanánt tekinthetek körül: alkotó és teremtő isten leszek, nem -játékszere, hanem irányítója sorsnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> és természetnek. Ebben az -időben ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, aki aztán -szertecsapongó képzeletemnek és vágyaimnak irányt, tartalmat adott. -Ő még igen fiatal volt akkor, én pedig szegény, vagyontalan fiú. -Elhatároztam, hogy magamévá teszem s ő, megsejtvén szándékomat, -szépségének minden teremtő erejét és hatalmát önzetlenül arra -fordította, hogy az én erőmet, kitartásomat serkentse, ösztönző -álomképem legyen, aki a csüggedés óráiban fölemel és cselekvésre -buzdít. Szakítva a gyermekes vágyakkal és álmodozással, -beiratkoztam az egyetemre és csakhamar megszereztem a seborvosi -oklevelet. Soha nem felejtem el azt a boldog pillanatot, mikor, -kipirult arccal és lelkendezve, megmutattam neki az okiratot: öt -évi megfeszített munka és nélkülözés eredményét. Egy édes csók, -biztató tekintet volt a jutalmam – soha ilyen elégedett nem voltam -életemben. Csakhamar állást kaptam: társultam egyik kartársammal, -seborvosi intézetet alapítottunk s én egy bizonyos, megfelelő -összeg birtokába jutottam, ami lehetővé tette számomra a -nősülést.</p> -<p>A mátkaság boldog heteit próbáltam ezekután <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> -elmagyarázni <i>Opulá</i>-nak, a legváltozatosabb felkiáltásokkal – -készülődést a családi fészek berendezésére, együttes tervezgetést, -bensőséges csacsogásokat, hogy milyen legyen a hálószoba, a nagy -álló tükör, a fésülködő köpeny, a kölni-vizes kristályüveg stb. -Esküvőnkön nőm mindenkit elkápráztatott szépségével: mindenki -gratulált nekem a kincshez, amihez hozzájutottam s én boldogan -fogadtam meg, hogy meg fogom becsülni.</p> -<p>Ezután a házaséletnek egy napját festettem le úrnőmnek. A -keltőóra ütő szavára halkan felkelek, hogy szendergő nőmet ne -zavarjam: lábujjhegyen lopózom ki dolgozószobámba, ahol inasom vár, -hogy feladja cipőimet. Megreggelizem s a klinikára sietek – -délelőttöm szorgos munkában telik el, csak a déli órákban van annyi -időm, hogy társadalmi kötelezettségeimnek eleget tegyek – -meglátogassak néhány politikai egyesületet, melynek tagja vagyok. -Hazamenet betérek a boltokba s nőm részére megvásárolom azokat a -cikkeket, melyeknek listáját előző este írta össze számomra – a -magam számára inasom szokott vásárolni. Közben nőm felkelt, -felöltözött, gyermekeimmel foglalkozott és kikocsikázott a -sétányra, <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> hogy társadalmi állásunknak, – mely -megköveteli, hogy a nő megmutassa magát és öltözékeit, férje anyagi -helyzetének és előkelő szinvonalának hangsúlyozására, – eleget -tegyen. Egyszerre érkezünk haza, inasom és én: inasom rólam segíti -le a kabátot, én pedig nőmről, aki e percben tért meg, kipirulva s -hálásan nyujtja csókra a kezét örömében, hogy mindenkinek tetszett. -Ebédhez átöltözik – én közben bort töltök a poharakba s mikor -belép, felállok, hogy a széket alájatoljam, míg inasom ugyanezt -teszi nékem az én székemmel. Egy-két vendég mindig van az -asztalnál, akik tanulnak tőlem jó modort és irígyelnek, hogy ilyen -szép és előkelő nőt szolgálhatok ki.</p> -<p>Ebéd után nőm kissé lepihen, én pedig levelezésemet intézem el. -Orvosi rendelésem következik, majd, ennek végeztével, elnézek -kicsit a körbe, ahol fontos pártpolitikai kérdésekkel foglalkozunk: -mindig van valami, ami ezeket a kérdéseket aktuálissá teszi – -gazdasági, kereskedelmi ellentétek más országokkal, amik esetleges -összetűzésekre adhatnak alkalmat, ha hazánk és hozzám hasonló -polgártársaink érdekeit másképpen megvédeni nem tudjuk. Nőm közben -barátnőit látogatja, szabónőjét <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> keresi fel: fáradhatatlan -abban a törekvésben, mely a nő legszentebb kötelességét: hogy -mindig szép és kivánatos, a férfi tevékenységének buzdítója és -jutalma legyen, alkotja. Este, mikor magunkra maradunk, élvezhetem -aztán az említett jutalmat, aminek édességét nem sokat kellett -magyaráznom <i>Opulá</i>-nak – egy rövid, boldog felkiáltás elég -volt.</p> -<p>Elmondtam még úrnőmnek azt is, hogy boldogságom természetesen -nem volt mindig zavartalan. Nőm gyakran volt rosszkedvű és -lehangolt. Voltak vakmerő férfiak, akik, irígyelve boldogságomat, -igyekeztek őt elhódítani tőlem. Céljukat hízelgéssel, nagy szerelem -és egyéb javak kecsegtető igérgetésével igyekeztek elérni. Nőm -gyakran volt kisértésben és én rettenetesen szenvedtem. De a végén -én győztem mindig s a kisértőknek el kellett ismerni, hogy abban a -harcban, amit egy Darwin, egy Weininger, egy Molnár Ferenc, egy Ady -Endre írtak meg és hirdettek a legnagyobb és legborzasztóbb -harcnak, én vagyok az erősebb. Egy-két párbajom is akadt, melyekben -többnyire én sebesítettem meg ellenfeleimet – mint seborvos, -mondhatom, elég súlyos sebek voltak, egyik pláne halálos -kimenetelű. <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>Beszéltem arról, hogy ezekben a nehéz időkben sokat foglalkoztam -azzal a nagy kérdéssel, mely korunkat is leginkább foglalkoztatja: -a nő problémájával. Sokat olvastam és gyakran jártam szinházba, -mint az emberi lélek legizgatóbb és mindig időszerű politikájának -fórumára. Szépirodalomban járatos ember lévén, bő kivonatokban -vázoltam századunk és a mult század legnagyobb költői alkotásait s -ezeknek a tanulságait: lángelméjű férfiak műveit, melyekből -tökéletesen megismerhetővé válik az a rejtély, amit nőnek nevezünk. -Beszéltem azokról a nagyokról, akik a férfierkölcs, a magasabb -bölcselet éles szemüvegén át rajzolták meg a nőt s azokról, akik a -testi szerelem durva és egyszerű tényeit akarván csak látni, -úgyszólván szabad szemmel, tehát tökéletlenebb műszerrel figyelték -és ábrázolták őt.</p> -<p>E rendszerben egy kalap alá került Zola és Marquis de Sade, -naturalizmus és pornográfia (ez utóbbiról hosszabban beszéltem, -részletekre térve ki, amiket itt, illemből, nem ismételhetek) – és -külön, előkelő közösségbe kerültek a női lélek titkának hivatott -boncolói – egy Flaubert, egy Stendhal, egy Bataille. Röviden -előadtam a tartalmát egész sereg modern drámának: <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> -elvonultattam Ibsent, Strindberget, Maeterlincket, Gerhart -Hauptmannt, Shawt, Bernsteint. A házasságtörési drámáról külön -beszéltem, arról a módról, ahogy hol tréfásan (háromszög!) hol -tragikusan írták meg a nő ingatag jellemének szörnyű -következményeit a férfi sorsában.</p> -<p><i>Opula</i> itt váratlanul közbeszólt és azt a csodálatos -kérdést tette fel, hogy Strindberg milyen fehérnemüt és felsőruhát -hordott – és milyent hordott Duse a „Kaméliás hölgy“ cimű darab -főpróbáján. Arra kért, írjam ezt le részletesebben, mert a többi -fejtegetést két szóból is megértette volna, ehhez azonban -tüzetesebb adatokra van szüksége. Kissé meglepődve -engedelmeskedtem: elmondtam, hogy Strindberg toalettjével röviden -végezhetek – Európa férfiai nagy vonásokban, úgyszólván, egyenruhát -hordanak, egyszerű szabású burkot, melynek hivatása elrejteni a -férfi meztelenségét, meg a test vonalait, minél gazdaságosabb -módon: e célra öt cső szolgál: egyikbe a derekunkat, kettőbe a -karunkat és kettőbe a lábunkat dugjuk bele. Ezeket a szürke, vagy -fekete szövetből (soha másszinüből) készült csöveket két darabbá -varrják össze, kabáttá és nadrággá, oly módon, hogy a meztelen test -két természetes választóvonala, derék <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> és térd, -ne érvényesülhessen. Ezt az öltözéket hordja Európában minden -férfi, tehát az említett Strindberg is ezt hordta, amig élt, bár -nem értem, mennyiben tartozik ez a tárgyhoz. Nehezebb feladat a -második kérdésre felelni – dámáink a legváltozatosabb és -leggazdagabb ruhákban járnak ugyanis: ez öltözékeknek célja, éppen -úgy, mint az állatvilágban, kettős: csekély részben szolgálják az -időjárás elleni védelmet, főfeladatuk a nőknek sajátos, női -értelemben való érvényesülése, a férficsábítás, a férfi vágyainak -ingerlése, oly módon, hogy a nő illatos és letépni való virágnak, -vagy még inkább kivánatos gyümölcsnek hatását keltse s fokozza -értékét a férfi szemében.</p> -<p><i>Opula</i> megjegyezte, hogy szeretné, ha kevesebb hasonlattal -élnék – ezeknek célját nem tudta felismerni s azt állította, hogy a -hasonlatokkal éppen úgy vannak szárazföldi <i>bullok</i>-jaink, -mint azok az elaljasodott (elcsúfított) <i>oihá</i>-k, akik -közöttünk élnek s akiket én „nők“-nek szoktam nevezni, a ruhákkal, -melyekkel testük tökéletlenségét akarják tökéletessé tenni. Ha nem -tudjuk elég szenvedéllyel és örömmel szeretni, vagy megszerettetni -azt, amiről beszélünk, mindjárt hasonlatot ráncigálunk elő a hiány -pótlására, <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> mint a kereskedő, aki azt mondja a -vajról, hogy „olyan, mint a mandula“, vagy a manduláról, hogy -„olyan, mint a vaj“, mert nem bízik benne, hogy az árú önmagáért -beszél, saját tulajdonságaival is hatni tud. Ha a mi elkorcsosodott -<i>oihá</i>-inknak ruhákra van szükségük ahhoz, hogy virágnak, vagy -gyümölcsnek kivánjuk meg őket, ez csak azért van nyilván, mert ruha -nélkül nem eléggé virágok és nem eléggé gyümölcsök. Különben ezt -nem is tartja lényegesnek, mert előadásom alapján most már -körülbelül tisztában van azzal, amit meg akart tudni. Csak azt nem -érti még, hogy van az, hogy amikor megtaláltak engem, olyanféle -ruhában voltam, mint amilyennek a <i>bullok</i>-ok ruháit írtam -le.</p> -<p>Most végre megértettem, hogy <i>Opula</i> engem nem tart -<i>bullok</i>-nak, azaz férfinek, hanem az elkorcsosodott -<i>oihá</i>-k neméhez számít, – magához hasonlónak, nőnek vél, -tekintettel testi megjelenésemre, mely az ő szempontjából valóban -inkább hasonlított „érzelmes lény“-hez, azaz nőhöz, mint ama -szörnyetegekhez, akik Capilláriában a felséges férfit képviselik. -Egyelőre óvakodtam őt tévedéséről felvilágosítani, – őszintén -szólva, ebben az országban ez a tévedés <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> inkább -hízelgő volt reám nézve – de észszerűbbnek is látszott, ha nem -világosítom fel a valóságról; mert hiszen, sajnos, nem volt okom -remélni, hogy akkor is szóba állana velem és méltatna -érdeklődésére, ha megtudná, hogy <i>lényegben</i> közelebb állok -ama férgekhez, akik csak megvetést és undort keltettek benne.</p> -<p>Ennek a balhitnek köszönhettem bizalmát, nem volt jogom, de -bátorságom se volt visszautasítani ezt a bizalmat. Bár -elkorcsosultnak, mégis csak <i>oihá</i>-nak tartott, számított rá, -hogy meg fogom érteni őt s hogy végeredményben megegyezünk, ha -<i>bullok</i>-okról van szó. Ruházatomra vonatkozóan tehát kitérő -választ adtam, céloztam holmi kalózokra, akik megtámadták hajónkat, -mielőtt az elsülyedt, s engem kényszerítettek rá, hogy átöltözzem! -Ebből megtudta <i>Opula</i>, hogy a mi <i>bullok</i>-jaink testileg -körülbelül akkorák és olyan fejlettek is, mint mi <i>oihá</i>-k -vagyunk, – ami ugyan eléggé különös, de „semmiképpen sem jelenti -azt, ahogy vallomásaimból is látja, mintha lelki, értelmi és -érzelmi szempontból említésre érdemes különbség volna köztük és a -capilláriabeli <i>bullok</i>-ok között“. Ezt magam is elismertem, -úgymond, mindazzal, amit kérdéseire adott válasz formájában -elbeszéltem. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Álmélkodásom nem ismert határt e váratlan kijelentésre: hiszen -éppen az ellenkezőjéről akartam őt meggyőzni mindannak, amit, íme, -levont előadásomból. Kértem, mondaná el, miben látja ezt a -hasonlóságot, amihez képest a különbségek „említésre érdemesnek“ se -mondhatók.</p> -<p><i>Opula</i> válaszából végre megtudtam, ami eddig csak -homályos, kialakulatlan sejtelem formájában élt bennem, mint kis -gyermekben a származás titka; megtudtam, hogy természetrajzi és -élettani szempontból milyen szerepet játszanak Capilláriában a -<i>bullok</i>-ok a fajfenntartás nagy munkájában. Röviden, néhány -szóban közlök erről annyit, amennyit a tudományos tárgyilagosság és -útleíró lelkiismeretem okvetetlenül megkövetel: távol áll tőlem, -hogy illetlen részletekkel háborítsam fel a szemérmes olvasót.</p> -<p>Nos tehát: az <i>oihá</i>-k, éppen úgy, mint a mi asszonyaink, -eleveneket szülnek, mégpedig önmagukhoz hasonló <i>oihá</i>-kat. A -megtermékenyülés kérdéséhez Capilláriában nagyon keveset értenek, -legtöbben nem is tudnak róla, hogy a magzat fogamzásához egyéb is -kell, mint egészséges szervek és jó táplálkozás. Néhány tudós -<i>oiha</i>, a mi „elkorcsosult“ fajtánkhoz hasonló, mégis -kimutatta – és ezt hosszas keresztkérdésekre <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -sikerült csak megtudnom, – hogy azok az <i>oihá</i>-k, akiknek -étrendjéből hiányzik a csemege, amit ittlétem első napján -szolgáltak fel: a frissen sajtolt, eleven <i>bullok</i>-velő, nem -szülnek addig, míg újra kedvet nem kapnak erre a csemegére. Úgy -látszik hát, a <i>bullok</i>-velőben van valami anyag, ami nélkül -nincs szaporodás: de erre nézve megoszolnak a vélemények. Ami a -<i>bullok</i>-okat illeti, azok, minden jel szerint, a tengerfenék -salakjából kelnek életre, – hogy egymás között szaporodnának, mint -a tengerfenék más férgei és csúszó-mászói, erre nézve nincsen semmi -bizonyíték – azt sem sikerült eddig kimutatni, hogy eleveneket -szülnek-e, avagy petéket raknak, mint a hüllők. Annyi bizonyos, -hogy a végtelen tengerfenéknek azokon a vidékein élnek csak, ahol -<i>oihá</i>-k is vannak: vadon nem fordulnak elő, de az -<i>oihá</i>-k társaságában mindig és mindenütt, igen nagy számban, -mint afféle élősdiek – tenyésztésükről nem is kell gondoskodni, -elég nagy számban tenyésznek önmaguktól is, arra a célra, amit, -mint háziférgek, az <i>oihá</i>-k életfeltételeinek létrehozásában -szolgálnak.</p> -<p>Ennyi volt az, amit <i>Opulá</i>-tól a <i>bullok</i>-ok -természetrajzára vonatkozóan megtudtam. És <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> ez nem -volna sok, semmiképpen sem kielégítő, ha nem volna módomban -hozzáfűzni néhány megállapítást, mint szerény kutatásaim -eredményét, – oly kutatásokét, melyeket önállóan, az <i>oihá</i>-k -utasítása nélkül, végeztem Capilláriában. E megállapítások, vagy -inkább felfedezések, a mi tudományos gondolkodásunkban igen -nagyjelentőségű eredménynek tekinthetők: Capilláriában oly -érdektelen természetűeknek bizonyúltak, hogy mikor <i>Opulá</i>-val -közöltem őket, abban a reményben, hogy mint egy capilláriabeli -Darwint, vagy Newtont fog ünnepelni, aki felfedezte a -<i>bullok</i>-okkal való rokonság elvét: vállat vont, azt mondotta, -hogy lehetséges, amit mondok, de egy csöppet sem élvezetes, vagy -mulatságos.</p> -<p>Felfedezésem útját és módját nem írom meg, unalmas volna; végső -eredménye röviden ennyi:</p> -<p>A <i>bullok</i>-ok, akiket Capilláriában hasznos férgeknek -tartanak, mint nálunk a selyemhernyót, s legfeljebb annyit ismernek -el róluk, hogy az <i>oihá</i>-k szaporodását stimuláns gyanánt -elősegítik, – a valóságban még ma is, mint az <i>oiha</i>-mitológia -már említett legendája tartja, az <i>oihá</i>-k testéből -származnak: csak a születés sajátságos, elkorcsosult módja rejtette -el ezt a tényt az <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> <i>oihá</i>-k szeme előtt. Minden -<i>oiha</i> születésekor száz-kétszáz <i>bullok</i> is napvilágra -kerül – mégpedig a <i>placentában</i>, azaz méhlepényben. Igen -apró, szabadszemmel alig látható férgecskék ezek az ujszülött kis -<i>bullok</i>-ok, érthető, hogy az <i>oihá</i>-k, akik nem kedvelik -az undorító anyagokban való vájkálást, mint a mi -természettudósaink, eddig nem vették észre őket. A méhlepényben -nyüzsögnek és szülés idején az <i>oihá</i>-k ürülékében is van -ilyen apró <i>bullok</i>-magzat: ha aztán, a méhlepényt és ürüléket -elsodorja az áramló víz, az algák és korallok ágai közt -megkapaszkodnak a kis <i>bullok</i>-ok, vagy elkeverednek a fenék -iszapjába: ott indulnak fejlődésnek. Innen a hit, hogy a -tengerfenék salakja öklendezi ki őket magából.</p> -<p>Végeredményben hát, a mi természettudományi gondolkodásunk -szerint, azt lehetne mondani, hogy az <i>oihá</i>-k és -<i>bullok</i>-ok ugyanolyan viszonyban állanak egymással, mint -nálunk a férfiak és a nők. De Capilláriában, ahol a „<i>két -nem</i>“ ismeretlen fogalom, ahol az ember, <i>a felsőbbrendü lény, -a teremtés koronája</i> fogalmak kizárólag az <i>oihá</i>-kra -vonatkoznak, azt állítani, hogy egy <i>oiha</i> és egy -<i>bullok</i> ugy viszonylanak egymáshoz, mint egy egésznek -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> két fele, mint a legfelsőbb -életlehetőség két egyenrangú tényezője: éppoly nevetséges és ostoba -állítás volna, mintha nálunk, a szárazföldön, azt próbálná -kimutatni holmi hóbortos tudós, hogy az emberi méltóságot nem az -értelem és belátás, a lélek székhelye, az emberi agy képviseli, -hanem például a máj, vagy a vese, vagy a lép, vagy a nemi szerv, -vagy egy erjesztőgomba, ami táplálkozásunkat elősegíti. -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KILENCEDIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Látogatás a bullok-telepen // Bullok-művészek // -Tér és idő // Úrnőm nehány sajátos nézete az emberi fajtáról // -Test és lélek // A hatodik és hetedik érzék</p> -<p>A következő napok egyikén aztán <i>Opula</i> olyan magyarázatát -adta az egész bonyolult kérdésnek, ami, amellett, hogy világosan -meg lehetett érteni, annyira ellentétben állott minden hitemmel és -tudásommal, hogy hosszú időbe tellett, míg magamhoz tértem, -legalább annyira, amennyi ahhoz kell, hogy az ember gondolatait -rendbeszedje.</p> -<p>Úrnőm készülő <i>bullok</i>-telepeket látogatott éppen és -megengedte, hogy elkísérjem. A villódzó, zöld fényben egész sora -lengett bizonytalanul az épülő Bábel-tornyoknak – új külvárosa -capilláriai székhelyének, makacsul, fáradhatatlanul dolgozó -<i>bullok</i>-tömegek műve: külön-külön <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -mindegyik egetverő létrának készül, megannyi kísérlete egyetlen -gondolatnak, hogy elérjék egyszer ama tenger felszínét, melynek -fenekén e boldogtalan férgek dolgoznak, harcolnak és pusztulnak, -meg újra megfeledkezve róla, hogy céljukat soha el nem érhetik. -Bementünk az egyik torony belsejébe is: úrnőm szakértelemmel -nézegetett körül és kijelentette, hogy ez az épület, az -<i>oihá</i>-k szempontjából nézve, néhány nap mulva elkészül. Három -fal már elég magas; ha a negyedik is eléri őket, értesíteni fogja -barátnőit, hogy jöhetnek a füstölőkkel.</p> -<p>Megható volt látni a kis <i>bullok</i>-ok nyüzsgését, -sürgés-forgását, erőlködését. <i>Opula</i> megjelenésére sem -hagyták abba a munkát: néhányan váltak csak le a párkányokról, -odajöttek, körüluszkálták, apró szemeiket kimeresztve. -„Megfigyelnek!“ mondta <i>Opula</i> mosolyogva, aztán, szavait -magyarázva, hozzátette, hogy e kis lények között vannak művészi -ösztönüek, akik a készülő torony falát rajzokkal ékesítik: ezek a -rajzok mindig, kivétel nélkül, <i>oihá</i>-kat ábrázolnak, különös -helyzetekben, ami arra enged következtetni, hogy e kis -szörnyetegekben él valami derengő sejtelem a szépségről és -boldogságról, <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> az élet valódi céljáról. Ezeket a kis -művészeket a dolgozó <i>bullok</i>-ok lenézik és csúfolják – -<i>Opula</i> hangutánzó szavakkal utánozva őket, értésemre adta, -hogy „vallásos“-aknak, „hivők“-nek hívják őket -<i>bullok</i>-társaik: az <i>oihá</i>-t ábrázoló képet pedig -„bálvány“-nak, „isten“-nek. Maguk a művészek „végzet“ és „sors“ -hanggal jelzik az ábra jelentését.</p> -<p>Ebből megértettem azt, amit <i>Opula</i> természetesnek talált, -nekem azonban eddig érthetetlen volt: hogy miért nem ismeri fel a -<i>bullok</i> munkája egyetlen ellenségét és kisajátítóját, az -<i>oihá</i>-t s miért nem harcol ellene, ahelyett, hogy egymást -marcangolja. A <i>bullok</i> felsőbb lénynek, metafizikai erőnek -tartja az <i>oihá</i>-t, elvont fogalomnak, ami magában foglalja az -életet, – ellene küzdeni tehát, az ő furcsa értelme szerint, annyi -volna, mint önmaga és az élet ellen szállni harcba. A naiv művész, -közöttük is, mint emberek között, istennek nevezi ezt az erőt: -lerajzolja őt, áldozatot mutat be neki művével, hogy kiengesztelje -és meghallgatásra bírja.</p> -<p>Megnéztem egy ilyen bálványképet: – <i>bullok</i>-ok térdeltek -előtte, akik <i>Opula</i> megjelenésekor szétrebbentek, a képre -mutogattak és lökdösték egymást. Csak körülírással tudnám -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> elmondani, mi volt a tárgya ennek a két -<i>oihá</i>-t ábrázoló képnek: annyit mondhatok róla, hogyha -másolatát közölni akarnám jelen mű szövegében, semmiféle ország -cenzurája nem engedné meg ezt a közlést. Röviden szólva, a kép -közönséges trágárságot ábrázolt, fajtalan műveletet: (a két -<i>oihá</i>-n kivül néhány <i>bullok</i> is szerepelt rajta) -olyant, amilyenekkel nálunk kéjencek szokták mulattatni kis -hölgyeiket, rejtett zsebekből húzva elő, döntő pillanatokban, -remélve, hogy felgyújtják vele hölgyük képzeletét.</p> -<p>Megvetéssel és undorral fordultam el és kértem <i>Opulá</i>-t -is, hogy vesse tekintetét inkább a verejtékező és dolgozó -<i>bullok</i>-tömegekre. Felhasználtam az alkalmat, hogy -jelképezzem velük azt, ami iránt eddig hiába igyekeztem tiszteletet -kelteni benne, amit férfimunkának, férfiértelemnek, férfiakaratnak -neveztem. Ime, mondottam emelt hangon: van valami, ami -boldogságnál, örömnél többet jelent, amiért fel lehet áldozni az -életet – valami szent, ismeretlen célú hivatás: a kötelesség. Kant -úgy mondja: fejem fölött a csillagos ég és bennem <i>a kategorikus -imperativus</i>. Ezek a kicsi lények tornyot emelnek, hogy elérjék -– ti mindannyiszor tönkreteszitek munkájuk eredményét, de -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> mit tesz az? ők belefognak újra, hittel -és bizalommal. S ez a reménytelen verekedés nem szebb, nem -magasztosabb, mint elpuhulva kéjelegni az élet örömeiben – az -életnek ez a tagadása egy szebb, magasabb élet kedvéért nem -méltóbb-e a lélekhez, mint beletörődni a végtelen jelenbe, nem -kivánva a nagyszerű jövőt?</p> -<p>Úrnőm csodálkozva nézett rám és megjegyezte, hogy térről és -időről olyan kiáltásaim vannak, amiket rendkivül unalmasaknak -talál: arra kér, hagyjam abba. Magas és mély, mult és jövő – ezek -ostobaságok, hiszen egyiket se éljük át (élvezzük, ahogy ő -kifejezte) – mivel az <i>oiha</i> nincs mélyen és magasan, hanem -ott van, ahol van, vagyis saját lelkében, a világ közepén, örökké -jelen és mindig boldogan. Ami a <i>bullok</i>-ok magasság-vágyát -illeti, azt se tartja egy cseppet se mulatságosnak és -változatosnak. Mert hiszen mit érhetnének el, legjobb esetben, -feltéve, hogy valamelyik tornyot egyszer sikerülne befejezni? -Feljutnának a tenger felszínére – kijutnának a szárazföldre, abba -az országba, amiről én beszéltem neki, s ahonnan, állítólag, -származom. De hol van ebben az országban az a magasabb, boldogabb -életforma a számukra? Odafönt valamivel nagyobbak <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> a -<i>bullok</i>-ok, de lényegben, mindabból, amit előadtam, azt -látja, hogy ugyanolyan ostobák (boldogtalanok), ha nem ostobábbak, -mint idelent. Valamivel elbizakodottabbak talán, ennyi az egész és -az, hogy helyzetüket, ha lehet, még kevésbé ismerik fel és vallják -be önmaguknak.</p> -<p>Amit a házasságról elmondtam, lényegben nem más, mint -Capilláriában a <i>bullok</i>-tenyésztés. Hogy a mi -<i>bullok</i>-jaink csövekbe bujnak, az nagyon természetes – a mi -<i>oihá</i>-ink akarják ezt így, nem tűrvén el, hogy fizikai -mivoltuk fitogtatásával ők is vágyakat keltsenek s ezen az alapon -ingyen tartassák el magukat. Egyébként bebizonyíthatja, saját -vallomásomból, hogy a mi szegény <i>bullok</i>-jaink is, lelkük -mélyén, istenségnek tekintik az <i>oihá</i>-kat és fölényeskedésük -tagadása csak annak az öntudatlan érzésnek, hogy alulmaradtak.</p> -<p>Egészen elhülve kértem, magyarázza meg szavait. <i>Opula</i> -saját vallomásomat tárta elém, a maga felfogásában. Elismertem, -úgymond, hogy a „nőkérdés“-sel, ahogy mi nevezzük, – eltekintve azt -a néhány feministát, akiket nem is nőknek, csak elkorcsosodott -férfiaknak tekint – úgynevezett „lángelmék“ foglalkoztak minálunk: -hogy tehát e kérdésnek a megoldásához, <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> amit a -nők egyszerűen a létükkel és életükkel oldanak meg, minden nehézség -nélkül – a férfiak között legalább is lángelme szükségeltetik, -értelmi kiválóság, mindent feláldozó szorgalom és erőfeszítés. Hogy -van az, hogy a női lélek rejtélyét mindig férfiak boncolgatják, a -nő jellemét férfiak elemzik: a nagy eredmények e súlyos tudomány -mezején férfiak nevéhez füződnek, a nők adatokkal szolgálnak csak e -tudományhoz? A női értelem alacsonyrendűségét, a nő szellemi -szegénységét én azzal akartam bizonyítani, hogy íme, még önmagukat -se tudják meghatározni – ahhoz, hogy fogalmunk legyen róluk, egy -férfi lángelméje kell, mert tulajdon lelkükről tulajdon vallomásuk -nincsen. Ezen az alapon azt is lehetne mondani, hogy az isten -alacsonyabbrangú értelem az embernél, mert hiszen nem adott magáról -önéletrajzot és jellemleírást: amit tudunk vagy hiszünk róla és -működéséről, emberek fedezték fel és határozták meg – ő maga -hallgat és cselekszik. De a valódi hivő tisztában van vele, hogy az -ő hallgatása és a mi imánk abban a viszonyban leli értelmét, amely -isten és ember közt fennáll – hogy nekünk szükségünk van istenre, -de istennek nincsen szüksége reánk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Határozottan állítja, hogy a mi nagy nőismerőink szívesebben -lennének nők, mint nőismerők, – Strindbergnek pedig és a többi -pesszimistáknak, akik a nő aljasságát abban látják, hogy -szívesebben élik a maguk életét, mintsem azon törjék a fejüket, -hogy Strindberg milyen ember lehet és hogy lehetne őt boldoggá -tenni, – ezeknek egyszerűen savanyú a szőlő. Egyébként is úgy -látszik, hogy minden hóbortos elméleten és eszmeépületen keresztül -valami névtelen vágyakozás lakik a mi <i>bullok</i>-jainkban, hogy -nőkké lehessenek ők is, „lealjasodjanak“ és otthagyják -bábeltornyaikat. Magam ismertem el, hogy a nőies férfiakat jobban -szeretik a nők, mint a férfias nőket a férfiak – mi mást jelent ez, -mint egy egységes embertipus felé való vágyat, vágyat a -„lealacsonyodás“, a „sülyedés“, az „effeminálódás“ felé – röviden -szólva sejtelmes honvágyát minden földi embernek Capillária felé, a -tenger fenekére, amit eddig csak nekem, Gullivernek, adatott -megismerni, s ahol egyetlen nem él, boldogan és derülten, a -Nietzsche Übermensch-e – de ehhez az egyetlenhez inkább -hasonlítanak a nők, mint a férfiak.</p> -<p>Ugyanezt a homályos ösztönt nemcsakhogy nem cáfolja meg, de -inkább bizonyítja az, amit <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> az „egyneműek szerelmé“-ről, erről a -„fajtalanság“-ról beszéltem, ami férfiak és nők közt is előfordul -nálunk, szerelmi elfajulás formájában: – azzal a különbséggel, hogy -míg a nők egymást, éppenúgy, mint Capilláriában, nők gyanánt -szeretik – addig a homosexuális férfi partneréül „nőies“ férfit -keres, női neveket ad neki, női ruhába öltözteti fel, elannyira, -hogy felmerül a kérdés, ha már a nőt keresi a férfiban is – miért -nem fordul egyenesen a nőhöz? S a kéjenc, akit említettem, miért -mutat meztelen női testet a nőnek, akit szerelemre akar hangolni: -nem ugyanazon oknál fogva, amiért a <i>bullok</i>-ok festegetik az -ő bálványképeiket? – Hiszen, ha azt hinnők, hogy a nőnek -<i>lelkileg</i> is ugyanakkora szüksége volna a férfira, mint a -férfinak a nőre – szüksége volna rá, nemcsak eszköz gyanánt -használná, egyéb eszközök hijján, – akkor az önmaga meztelenségének -csábító feltárásával próbálná meggyujtani a nőt. Mi tréfásan -használjuk a szót, hogy a nő ennek és ennek osztotta „kegy“-eit és -nem vesszük észre, a valóságban milyen komolyan így van.</p> -<p>Szent Antalt nők kisértették a pusztában és ő istenhez fordult -segítségért – istennek ismerve el a nőt, mikor egyenrangu erőt -küldött <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> harcba ellene, érezvén, hogy önmaga, -felséges emberi mivoltában, gyönge volna azzal a lénnyel szemben, -akit még csak embernek se akarunk elismerni különben. De hát miért -tartjuk mi tragikusnak a férfiak nő utáni sóvárgását és komikusnak, -ha nő liheg a férfi után, ha nem ugyanazért, amiért a tökéletesebb -felé való igyekezetet is tragikusnak érezzük?</p> -<p><i>Opula</i> elhallgatott s én, ki lehajtott fejjel és gúnyosan -figyeltem eddig, gyüjtvén magamban az ellenérveket, hirtelen -feltekintettem rá. Az arca nyugodt volt és hideg, de oly -megdöbbentően szép, hogy torkomon akadt a szó. Néhány pillanatig -dobogó szívvel álltam ott, aztán nyugtalanúl, remegve, fájdalmasan -kiáltottam fel:</p> -<p>– De hát mi ez, mi ez akkor – mit jelent ez a zavar, ez a vágy, -ez a határozatlan és sokféle akarat, ez a szabadság után való -sóvárgás a boldogtalanok szívében? Mondd meg, én nem értem, adj -valami jelt, mutasd meg az utat, amin elinduljak!</p> -<p><i>Opula</i> lehajolt s kezének egy gyakorlott és ügyes -mozdulatával elkapott egyet a fickándozó kis <i>bullok</i>-ok -közül. Fölemelte és odatartotta szemeim elé. Először láttam ilyen -közelről ezt a furcsa kis szörnyeteget. <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– Ide nézz, – mondta nyugodtan s átlátszó, halványsárga ujjai, -mint apró lángocskák, erősen fogták a rugdalózó állatka derekát. – -Látod ezt a zavaros, bonyolult kis gépezetet? Eredetileg, ahogy te -magyarázod, s ahogy legendáink is bizonyítják, egyetlen szerv volt, -egyetlen célra szolgáló része a nagy egésznek, amit ti, odafönt, -embernek, mi, idelent, <i>oihá</i>-nak, azaz Nőnek nevezünk. Alakja -elnagyolt körvonalakban, ma is emlékeztet származására, ha hinni -lehet a leírásnak, ahogy te a földi „férfi“-t jellemezted -megjelenésének lényegében. Ez a szerv, ez a része az egésznek, -levált rólunk és külön fejlődésnek indult. És felszerelte magát -mindennel, ami csak az Egészet illeti meg és nem az Alkatrészt: -szemekkel és fülekkel és szájjal – nézd, uszonyai is vannak, -szárnyai is vannak, – mindent egyesíteni akart magában, azt hitte, -tökéletessé lesz, ha minden tökéletesnek formáját magára ölti. -Csakhogy az élet bölcsességét nem lépheti át az sem, aki bölcsebb -akar lenni az életnél – s aki a természetnél jobban akar sietni, az -sem siethet más úton, mint a természet, – megelőzheti csak, de a -maga területén.</p> -<p>– Nem érted ezt a világos beszédet? A füledből, <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> amit az -élettől kaptál, csinálhatsz tökéletesebb fület: hiszen -telefonjaitok vannak és ezer mérföldre tudjátok kinyújtani -hallóérzéketek – és csinálhatsz a szemedből tökéletesebb szemet – -hiszen közelről látjátok a holdat távcsöveitekkel és bálnának a -vízben úszkáló ázalagot, ha szemeteket üveggel szerelitek fel. És -lábadat, mely arra való, hogy elmozdítsa testedet állóhelyéről, -felszerelheted vasúttal és repülőgéppel, hogy ezerszer -tökéletesebben feleljen meg a célnak, amire a természet rendelte. -Ime, a tökéletesedés természetes útja a boldogság felé, – akarat, -értelem és belátás a természet szolgálatában, szentháromság, amivel -a természet felülmulja önmagát, mikor megnyilatkozik -legtökéletesebb formájában, az emberben. Annyi kell csak hozzá, -hogy tisztában legyünk vele: mire valók az alkatrészek, mielőtt -hozzáfogunk a tökéletesítéshez? Mert aki a fülével akar látni és a -szemével hallani, az letért erről az útról és eredményt nem fog -elérni. Ez a féreg, ez a részecskéje a csodálatos <i>oihá</i>-nak, -fellázadt az Egész ellen s azt hitte, felveheti vele a versenyt, -feleslegessé tudja tenni, pótolni, utolérni.</p> -<p>– Képzeld el, hogy a fül fellázadna az ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> ellen, -leválna róla, önállósítaná magát s új életet kezdene. Akárhogy -erőlködik, <i>igazán</i> nem tud egyebet, mint hallani, – látni -<i>igazán</i> nem fog soha, áltatja csak magát, nevetséges torz -lesz belőle, társtalan, boldogtalan állat – nem szerzi meg azt, -amire vágyott s elveszti azt, amije volt: reménytelen -erőlködésében, hogy láthasson, megsiketül. És így járna minden más -szerv, mely egyebet is akar, mint amire alkottatott: ha hallani -akar a szem és látni a fül.</p> -<p>– De hát az értelem… – szóltam én közbe.</p> -<p>– Valóban, az értelem, – folytatta <i>Opula</i> és mosolygott. – -Mit gondolsz róla, mire való? Meg tudnád-e mondani pontosan? Én azt -mondom neked, nem arra, amire ti odaát használjátok. Az a -bonyolult, rendkivül finom szerv, mely ott reng, titkosan, még a mi -gyöngéd testünkben is láthatatlanul, a koponya kecses -csontedényében, ezer selyemszálat bocsát ki magából a test minden -részébe, örömet s fájdalmat gyűjtvén egybe és osztván szét. S -igyekszik örömmé és jóérzéssé és boldogsággá feldolgozni mindent, -amit összegyüjtött – még a fájdalmat is, ha munkájában nem zavarod -s nem kényszeríted rá, hogy egyébbel foglalkozzék, mint amire való. -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>– De hát az öntudat… az Én érzése… az a feszült ösztön, hogy -megismerjem az igazságot… a lélek…</p> -<p><i>Opula</i> mosolygott.</p> -<p>– Aki az Én számára keres valamit, az nem az igazságot keresi, -csak a maga igazát. Hagyd az Én-t – mi egy szervről beszéltünk, -amit ti <i>agy</i>-nak neveztek – és ez nem az Én, annak csak egy -része, – ha a legbonyolultabb és legtökéletesebb része is. Avagy, -hogy hívjátok ti odaát – én-nek mondod-e a lelkedet? Nem: az „<i>én -lelkem</i>“, úgy hívod, úgy-e, elismervén, hogy nem te vagy az, -csak egy részed, mint ahogy mondod „az én kezem“, vagy az „én -lábam“. Hagyd az „én“-t – ezzel a bonyolult szervvel, amit léleknek -nevezel, nem fogod megtudni soha, ki az… De miért nyugtalankodol? -Ha lelkiismeretfurdalás nélkül használod kezed, és lábad arra, -amire valók: használd a lelked is éppen úgy – ennek az egyetlen -lénynek, akit mi egy boldog felkiáltásban <i>oihá</i>-nak, ti pedig -kissé szárazon Embernek neveztek, minden öröm, szépség és mámor és -istenhez való emelkedés forrásának boldog figyelésére, minden -lehetőség formájára – mert őbenne van meg minden lehetőség, úgy, -ahogy <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> előtted áll, kézzel, lábbal és -lélekkel. Ez a lélek dolga és feladata – erre alkottatott. Végezze -hát dolgát, amig bírja s aztán pihenjen el – s majd jön új lélek, -hogy új örömre serkentse halhatatlan testünket, – mert a lélek -halandó, csak a test halhatatlan.</p> -<p>– Ember… lélek… test… öröm és bánat… <i>oiha</i>… – dadogtam –… -de ha ebben merül ki minden… kire bízzam hát… melyik szervre… ki -foglalkozzék az Emberiséggel… a nagyszerű fajtával… -embertársaimmal… nőkkel és férfiakkal… az Emberiséggel, melynek -hivatása van e Földön… Te csak az Emberről beszélsz… a testről… -kézről, lábról… szemről és fülről… az öt érzékről, mely a testet, -az embert szolgálja… a hatodiknak nevezed a lelket… de hát kinek -lesz gondja az Emberiségre, ha a lelket lefoglalod az Ember -számára?</p> -<p><i>Opula</i> mosolygott.</p> -<p>– Hát elfelejtetted a hetediket?</p> -<p>Ránéztem.</p> -<p>– A szerelem… – dadogtam megsemmisülve.</p> -<p><i>Opula</i> mosolygott és magasra emelte a kezében fickándozó -<i>bullok</i>-ot. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TIZEDIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Szerző pillanatnyi elmezavarban szerelmi -vallomást tesz Opulá-nak // Kiderül származása // Kényszermunkára -itéltetik</p> -<p>Körülöttünk villództak a vizek – messze vörösen világított a -higanytó. Fejem fölött halak csapkodtak, alvilági szörnyetegek: egy -ijesztő fej bukkant fel, zöld szemekkel, csápokkal és -nyúlványokkal. Kissé távolabb formátlan, fekete tömeg sötétlett: -elsülyedt hajó roncsa – kéményéből zölden tekergett ki éppen egy -óriáskigyó, mint a füst. A roncs nyüzsgött és mozgott: fedélzetét, -árbócait, egész belsejét <i>bullok</i>-ok lepték el, dolgoztak -rajta, szétszedték és összerakták, mohón kutattak rajta, -vizsgálódtak és tanultak. Most már tudtam, hogy ők voltak azok, -akik, mikor ájultan s talán már félholtan is leértem a tenger -fenekére, közrefogtak <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> és megmentették az életemet: -mű-kopoltyút szereltek fel rám, aminek segítségével egylaki -emlősállatok is élhetnek a víz alatt, – ezt a műszert, a víz alatti -mesterséges tüdőt, ők már régen felfedezték, mint mi, odafönt, a -repülőgépet és a gőzhajót. És otthagytak, mielőtt magamhoz -térhettem volna, új feladat után sietve.</p> -<p>Ők mentettek meg, ők vállalták velem a szolidaritást, ezek a kis -szörnyetegek – ezek a dolgozók és keresők és feltalálók és -felfedezők és katonák és szenvedők, akiknek igyekezetét egyetlen, -homályos vágy sarkalja, tüzeli: eljutni hozzánk, ki a szárazföldre, -hogy egyesüljenek velünk a közös, nagy munka lázában.</p> -<p>Két fülem mellett a mesterséges kopoltyúk zúgni kezdtek és -zengett a fejem, elviselhetetlen nyomást éreztem, egyszerre eszembe -jutott a rettenetes vízoszlop, mely fejemre nehezedik, csöndesen és -végtelenül – azt hittem, rögtön megfulladok. Kitártam karjaimat és -jajongó, vonító panasz tört ki a mellemből. Ekkor éreztem, hogy -valaki ajkamra teszi a kezét.</p> -<p>Megfordultam és <i>Opulá</i>-t pillantottam meg, aki csodálkozva -és részvéttel nézett rám. Abban a pillanatban elhallgattam. -Egyenesen állott <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> előttem, hatalmas és mégis gyöngéd -testén keresztül, mint a ködfátyolképen át, ki lehetett venni a -mögötte rengő vízinövények derengését. Oly megfoghatatlanul szép -volt, hogy pillanatra azt éreztem, mintha megszünnék lenni, -öntudatom, énem, mindaz, amit külön tulajdon életemnek ismertem, -feloszolna és eltünne, hogy helyet adjon ennek az egyetlen -valóságnak. Az arca fölém hajolt és világosan éreztem ekkor, hogy -inkább akarom erről az arcról tudni, hogy van és világít fölöttem, -mint tudni, hogy élek, – hogy ennek inkább kell lenni, mint nekem. -Eltakarta fölöttem a zöld vizeket: boldog megnyugvás fogott el és -bizalom, mintha a napba néznék, a Napba, én, az ő szülöttének és -gyümölcsének és magzatának, a sötét, szomorú Földnek gyermeke: – a -Napba, amit oly rég nem láttam már s amit, jaj, látni akartam -megint.</p> -<p>S közben, míg ezt éreztem, észre se vettem, hogy beszélek, -dadogok valamit, hánykolódva és szenvedéllyel, aminek semmi köze -sem volt boldog és nyugodt, megbékélt érzésemhez. Amit mondtam, -töredezetten, össze-vissza, értelmetlenül, ennyi, vagy ilyenféle -lehetett:</p> -<p>– Te nem hasonlítsz senkihez, akit eddig <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> láttam, -<i>Opula</i>, mélység királynője. Nem hasonlítsz senkihez, de az -vagy, akiről mindig tudtam, hogy van – odafönt, a Földön, egy -mosolyban, egy tekintetben – a virágos mezőn, a tavasz illatában, -enyhe, csillagos ég alatt, viharban és napsütésben. Én mindig -tudtam, hogy az isten jelen van valahol, bujkál, talán a hátam -mögött van, vagy most villant el mellettem, gyorsabban, mint a -fény. Azt is tudtam, hogy rejtőzködik, fűben és fában – és hogy -megtalálom, ha nagyon odafigyelek. Én figyeltem, ahogy csak tudtam, -feszülten, kitárt szemekkel – és néha már azt hittem, megtaláltam: -megtaláltam a figyelemben, megtaláltam <i>magamban</i> és hogy én -vagyok az. De most már nem tudom, mit higyjek. Hogy én vagyok-e az, -vagy te, – lehet, hogy te vagy az. Engedd, hogy megcsókoljam libegő -aranyhajad, a napsugarat. Vagy nem is a hajad, hanem a szemed, – -vagy a térdedet talán. De nem – hiszen ahhoz le kellene hajolni, – -és én már tudom, hogy lehajolni nem szabad. Mondd hát, mit tegyek, -– mondd, ki vagyok? Nem, nem akarok lealjasodni hozzád – hiszen -tudom, hogy közönyös vagy és nem törődsz a csillagos éggel. Nem -törődsz – de talán csak azért, <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> mert te magad vagy az – -mert neked nem kell emelkedni odáig, mint nekem. Mondd hát, mit -tegyek? Ki vagy, isten, vagy állat? mert hozzám nem hasonlítasz, -csak annyit tudok. Én sokat szenvedtem, harcoltam és verekedtem -magammal és a hozzám hasonlókkal. Lehajolni nem szabad. Kihajolni -nem szabad: ezt írják nálunk a kocsik ablakára. Ugy-e, értesz. -Szeretnélek megcsókolni, – nem, inkább nem, mennem kell, dolgom -van, én nem maradhatok itt. Nekem dolgom van odafönt, itt nagyon -sötét van és nagyon langyos a közeg, – odafönt várnak engem. -Szeretlek. Nekem semmi közöm ezekhez a rút állatokhoz – érted? Nem -igaz, hogy én <i>ezt</i> akartam, nem igaz, hogy egy vagyok velük – -ó, én jól tudom, amit te hirdetsz, anélkül, hogy szólnál: hogy -szépség, jóság és igazság egy és ugyanaz, – hogy nem lehet jó és -nem lehet igaz, ami rút, – de hát ki mondja meg, mi rút, mi szép, -ha nem tulajdon lelkem? S a tükör, amiben szép arcod tükrözik, -lehet-e rút, lehet-e darabos és karcolt, ha szépnek mutat? Nem, ami -szépet ad vissza, maga is szép – ugy-e, hasonló vagyok hozzád? Nem -vagyok hozzád hasonló, hiszen én többet akarok, mint te, – téged -akarlak. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> Engedj, dolgom van, – mondd, mit -tegyek? Odafönt valami fény hunyorog, – nekem azt el kell érni, -jössz-e velem? Kiviszlek innen, a mélységből és a homályból, hogy -azt érezd, amit én, mert méltó vagy rá: feltöröm koporsód fedelét. -Kell, hogy visszaadjam neked ezt a mámort és gyönyörűséget, amit -keltettél bennem, – vagy neked nincs rá szükséged? Elég, elég, – te -nyugodt vagy és vársz, de én nem várhatok, nem várhatok tovább, – -ó, milyen rossz vagy és én milyen jó, – ó, milyen szennyes vagy és -én milyen tiszta, – én is rossz akarok lenni – én is be akarok -szennyeződni – nem várhatok!…</p> -<p>Ilyeneket dadogtam, jól emlékszem: ilyen ostoba, szennyes zavar -bugyborékolt ki belőlem. Megtörültem a szájam és megnéztem a kezem -utána: sár és genny és tajték volt a kezemen. Nem mertem -<i>Opulá</i>-ra nézni, mert meg voltam győződve, hogy nevet. -Rettenetesen fel voltam indulva, vártam, hogy magamhoz térjek az -őrületnek ebből a rohamából. De ekkor csodálkozó kiáltást hallottam -– ijedten pillantottam rá.</p> -<p><i>Opula</i> nagyra meresztett szemmel, egészen elálmélkodva, -szinte ijedten figyelt: kinyújtotta <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> egyik ujját felém. -Zavartan néztem végig magamon, és felfedeztem meglepetésének -okát.</p> -<p>Mit mondjak az olvasónak? Hogy értessem meg magam, hogy -illetlennek ne gondoljanak, mikor valójában nem vagyok az. Nos, – a -látvány, ami tudtomon kívül <i>Opula</i> elé tárult, s aminek -kialakulását magam sem vettem észre a felindulásnak abban a -rohamában, amivel földöntúli szerelmet vallottam neki – ez a -látvány alkalmas volt felvilágosítani őt, hogy nem vagyok -<i>oiha</i>, még abban az elkorcsosult formában sem, ahogy -képzeletében, az én előadásom alapján, a földi nő képe élt. -Meglepetése, bár igen nagy volt, arányban állott azzal a -jelenséggel, ami ezt a meglepetést okozta. Tikkadtan bámultam magam -is, de nem volt módomban eltüntetni az áruló jelképet, amit -szépsége és az én rajongásom idézett fel harsogó nyiltsággal a -homályból, ahol eddig rejtezett.</p> -<p>– <i>Bullok</i>… – mondta aztán <i>Opula</i>, le nem véve -tekintetét rólam… – <i>Bullok</i>… – ismételte és lassan hátrálni -kezdett.</p> -<p>Utána akartam vetni magam, de a <i>Bullok</i>, mintha kettőnk -közé állt volna, hogy most már nyiltan, fenyegetően, parancsolóan -szétválasszon bennünket, megállásra kényszerített. <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> -<p>Le voltam leplezve, nem tagadhattam tovább, hogy lényegileg -ahhoz a megvetett fajtához tartozom, mely legfeljebb táplálkozásra -és házépítésre jó – éreztem, hogy <i>Opula</i> szemében végleg -elvesztem és hogy soha bizalmára nem méltathat többé.</p> -<p>Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy itthagyjam Capilláriát s -ha még lehet, meneküljek. De a fent körülirt tárgy nem engedett. -Hogy értessem meg magamat illőképpen az olvasóval? Erről a tárgyról -Capilláriában való tartózkodásom alatt egészen megfeledkeztem volt -– nem szabad elfelejtenie, hogy vízben tartózkodtam másfél évig, -ami fölöslegessé tette bizonyos műveletek sajátos és körülményes -elintézését, úgy, ahogy azokat a szárazföldön megszoktuk. Most -tehát, amikor váratlanul megjelent a szinen, s még hozzá ily -öntudatos és jelentős alakban, az a különös érzésem volt, mintha -tőlem független, önálló élőlényről lenne szó, mely váratlanul, deus -ex machina módjára, szólt bele az események menetébe. Érzéki -csalódás volt, pillanatnyi őrület látomása, vagy felismerése a -valóságnak, nem tudom – de úgy rémlett, hogy egy hatalmas -<i>Bullok</i> ragadott meg a derekamnál fogva, amiről, vagy akiről -azt hittem, <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> hogy hatalmamban tartom, s most -erősebbnek bizonyulva nálam, nyiltan és bevallottan mutatta ki, -hogy arra kell mennem, amerre ő vezet. Kínlódva erőlködtem, hogy -leüljek, vagy másfelé forduljak. Hiába. A víz örvénylett -körülöttünk, lihegve rohantam, úsztam és lebegtem, mint akit lova -elragadott. Végigcikáztunk a tornyok között – <i>bullok</i>-ok -tömege kisért száguldó utunkban, előreszegzett fejjel, mereven, -mint megannyi kilőtt, szárnyas nyíl, a kék vizen keresztül.</p> -<p>Tudtam, hogy épp ellenkező irányban kellene menekülnöm, éreztem, -hogy vesztembe rohanunk. Egy kanyarodónál feltűnt az a hatalmas -épület, szárnyas homlokzatával, aminek kapujában először -pillantottam meg <i>oiha</i> bennszülöttet, Capilláriába érkezésem -napján. Most üres volt az ajtó. Az üres ajtón át rohantam be, -feldöntve mindent magam körül. Néhány <i>oiha</i> rebbent el -mellettem, riadtan – nem volt megállás, a <i>bullok</i> ragadott -magával. Ajtók csapódtak be körülöttem, nekiverődtem a falnak, mint -egy kormányavesztett légcsavar – mindenüvé, ahol egy <i>oiha</i> -eltünt s ahol a következő pillanatban üres deszkák meredeztek -felém. Egy-egy pillanatra megjelent <i>Opula</i> ijedt, riadt arca, -ajkán <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> valami torz mosollyal – a <i>Bullok</i> -ilyenkor feldühödve utánakapott: nekivágott a tetőnek, ahonnan -lankadtan zuhantam vissza. Vergődött, megint felemelkedett, forogni -kezdett velem, pörgött egyre sebesebben, fejemre állított, mint a -csigát, zúgott és zakatolt… és nem tudom, hogy még mi történt, mit -mívelt, meddig tartott ez a dühöngés, mert a világ elfeketült -körülöttem és elvesztettem eszméletemet.</p> -<p> </p> -<p>Mikor magamhoz tértem, első érzésem az volt, mintha most -érkeztem volna Capilláriába: újra élném az első nap furcsa -kalandját. A földön feküdtem, összekötözve: annak a finom, -aranyselyemnek pókhálója kötött gúzsba, ami az <i>oihá</i>-k -fejéről indul s úgy lengedezik szerte a vízben, mint valami -palást.</p> -<p>Megpróbáltam fölemelni a fejem, de alig sikerült. Néhány -pillanat mulva, hogy életjelt adtam magamról, fölemeltek, anélkül, -hogy kezeimet, vagy lábaimat feloldották volna és leültettek egy -alacsony székre. Mellettem, másik széken, <i>Opula</i> ült, fején -fátyollal – előttünk kis asztal volt, az asztal mögött tekintélyes -<i>oiha</i> foglalt helyet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>A capilláriabeli Legfelsőbb Törvényszék volt ez, úgy, ahogy -magam előtt láttam, – <i>Opula</i> képviselte a vádat, azért -ültették mellém. Nem tudom miért, az egész most következő jelenet, -elitéltetésem, egész komor ünnepélyességével, emlékeztetett engem -valamire, amit már egyszer átéltem – erőlködve törtem a fejem, mi -lehetett az, de csak akkor jutott eszembe, mikor elitéltetvén, már -kifelé vittek éppen – s fásult közönyömben is bosszantott, hogy -ugyan miféle képzettársítás lehetett, mely ezt a nagyon is komoly -aktust összehozta agyamban <i>esküvőm</i> emlékével – az egész -ugyanis esküvőmre emlékeztetett, nem tudom miért.</p> -<p>Vád és itélet igen gyorsan követték egymást. <i>Opula</i> azt -állította, hogy félrevezettem őt, valami ördöngős művészettel -elhitettem vele, hogy abban az országban, ahonnan származom, az -<i>oihá</i>-kat képviselem. Miután azonban kiderült, hogy lényegben -<i>bullok</i> vagyok, amint a <i>bullok</i>-ok iránt táplált -különös rokonszenvemből már régebben gyaníthatta volna, nem tartja -helyesnek, hogy közöttük éljek és megfertőzzem a levegőt. Arra -kérte a Törvényt, hozzon igazságos itéletet.</p> -<p>Az itélet néhány perc alatt megvolt. Az ország különös, de -határozottan humánus szokásainak <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> megfelelően -<i>alternativ</i> itélet volt, kétféle büntetés, melyek közül -választhattam, hogy melyiket óhajtom elszenvedni. Egyik halálos -volt, másik nem sokkal kevesebb. Arról volt szó, mit akarok inkább: -hogy, mint <i>bullok</i>-ot, <i>Opula</i> születésnapjára -leöljenek, föltálaljanak és megegyenek – vagy pedig életfogytiglani -sáncmunkát vállalok-e, mint erős és használható <i>bullok</i>, -többi társaim között, ama tornyok építésénél, melyek az -<i>oihá</i>-knak lakóházul szolgálnak: mely utóbbi büntetést -természetesen megláncolva tölteném el, mint az rabokhoz illik. -Érdekes, de úgy látszott, hogy az <i>oihá</i>-k felfogása szerint a -halálos itélet volt az enyhébb: ennek felolvasása közben -<i>Opula</i> felém fordult s mintha kegyelmesen és biztatóan -mosolygott volna – mosolya oly finom és gyengéd volt, hogy -pillanatra kisértésbe estem, arra a gondolatra, hogyha holtan is, -ez a szép száj fog belém harapni. De aztán a józan megfontolás -fölülkerekedett bennem s tisztelettel és alázattal bejelentettem a -Törvényszéknek, hogy inkább az életfogytiglani kényszermunkát -vállalom.</p> -<p>Sötét szobába kisértek át, kezeimet feloldották, lábamra hosszú -zsineget kötöttek. Ekkor láttam utoljára <i>oihá</i>-kat. -Magamrahagytak és <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> rámzárták az ajtót. Egész éjszaka -egyedül voltam, tengeri pókok és rákok között a sötétben. Átkoztam -sorsomat és a végzetes elhatározást, hogy annyi balsikerű -vállalkozás után ismét útrakeltem: megesküdtem, hogyha valaha -megszabadulnék innen, soha nem hagynám el többé szeretett hazámat – -aztán, holtfáradtan és kétségbeesetten, elaludtam. Úgy látszik, -ebben a mély álomban történhetetett, hogy nagy faládába csuktak és -átszállítottak a sáncok közé, mert reggel már ott ébredtem fel. Egy -kiálló párkányon feküdtem, körülöttem <i>bullok</i>-ok dolgoztak -serényen. Kiváncsian és részvéttel néztek rám és serkentettek, hogy -én is dolgozzam. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TIZENEGYEDIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Szerző megkezdi kényszermunkáját a bullokok -között // Halvargónak, annak a toronynak, melynek szerző polgárává -lett, leírása // Szerző megismerkedik Xa-rá-val, Halvargó -államtitkárával // Nehány felvilágosítás az Oiha-legenda -eredetéről</p> -<p>Capilláriában töltött életem második fejezetét, mely korántsem -volt oly boldog és derüs, bár eseményekben sokkal gazdagabb volt, s -melyet a munkás <i>bullok</i>-ok között töltöttem, elitéltetésemtől -Capilláriából való szabadulásomig, csak egészen röviden mondom el, -szigorúan ragaszkodva azokhoz a tényekhez, melyeknek felsorolását -méltán elvárhatja az olvasó magamfajta útleírótól, akinek írói és -költői erények hijján egyetlen érdeme az, hogy hűen és -lelkiismeretesen elmondja, amit látott.</p> -<p>Éppen ezért mellőzöm az első három hónap történetét – egy másik, -nagyobb munka tárgya lehetne annak a tüzetes leírása, hogy miként -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> szoktam meg a furcsa kis szörnyetegek -társaságát, hogy szerettem meg őket, hogy fedeztem fel lelküket s -annak sok jó tulajdonságát, hogy tanultam meg nyelvüket, -szokásaikat; hogy lettem, eleinte kényszerítve, lázadozva, később a -magam jószántából lelkesen és becsvággyal, társadalmuknak hasznos -tagjává; hogy győztem le bizalmatlanságukat és kedveltettem meg -magamat velük, mert eleinte bizalmatlanok voltak hozzám: a -beavatottak tudták rólam, hogy az <i>oihá</i>-k közül kerültem -hozzájuk és legnagyobb meglepetésemre ez a hír korántsem azt a -tiszteletet és irigységet váltotta ki belőlük, amire számítottam – -inkább gúnyosan beszéltek velem és rólam ezzel a kalandommal -kapcsolatban. Az olvasó méltán kivánhatja tőlem, hogy ne untassam -őt érzelmi életem elpanaszolásával, – hát csak annyit jegyzek fel, -hogy magam voltam hibás benne, ha nem tudtak komolyan venni, az -első időkben: <i>Opulá</i>-tól való elszakadásom oly fájdalmasan -hatott rám s oly levertté és szerencsétlenné tett, hogy -búskomorságomban valóban élvezhetetlen voltam abban az időben.</p> -<p>Ez az én személyes lelki ügyem, <i>Opula</i> iránt táplált -reménytelen szerelmem, elfogulttá és <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> önzővé tett s méltán -keltett ellenszenvet irántam a <i>bullok</i>-ok között, akiket -abban az időben, mikor önhibámon kivül odakerültem hozzájuk, éppen -nagyfontosságú társadalmi és politikai kérdések foglalkoztattak, -csupa olyan eszme, ami az egyéntől önfeláldozást és önzetlenséget -követel a köz érdekében. Ezekről beszélek hát inkább, remélve, hogy -hasznossá tehetem magam, ha néhány szerény adatot szolgáltatok ama -kitünő és komoly férfiak rendelkezésére, kik ma Európa sorsát -igazgatják s vezetik a jólét és tökéletesbülés felé, s szívesen -lemondok arról a biztosabb és olcsóbb, de komoly férfihoz méltatlan -sikerről, amit unatkozó nőcskék és álmodozó kis diákok soraiban -érhetnék el, ha e lapokat szerelmi nyavalygásaim áradozásával -tölteném meg.</p> -<p>Az a torony, ahová száműztek, nem a legnagyobbak, de kétségkivül -a legrégibb és legfejlettebbek egyike volt Capilláriában. Alapjait -sok évvel ezelőtt rakták le a jelenleg építő <i>bullok</i>-ok ősei, -(a <i>bullok</i>-ok élettartama sokkal rövidebb, mint az -<i>oihá</i>-ké) kiket a toronyban ma uralkodó fejedelem, -<i>Kar-kar-ka</i> ősapja, <i>Kol-ko</i>, vezetett erre a vidékre. A -szomszédos tornyokkal békés egyetértésben éltek hosszú <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> ideig, -míg a múlt században egy <i>goncsargó</i> (így hívják ők azt a -katasztrófát, mikor az <i>oihá</i>-k kifüstölik őket és elfoglalják -tornyaikat: olyanféle természeti tüneményt értenek alatta, mint -nálunk a földrengés) alkalmat nem adott bizonyos összetűzésekre, -amiknek következményeit a következő, utolsó fejezetben, igyekszem -majd röviden elmondani. Ennek a <i>goncsargó</i>-nak ugyanis a -<i>bullok</i> történelemtudósok többféle magyarázatát adják: -vannak, akik szigorúan tudományos alapon elemzik, mások rejtelmes -erőket emlegetnek. Mind a két felfogásnak megvolt a maga pártja a -különböző tornyokban és a felülkerekedett pártok irgalmatlanul -kipusztították a legyőzötteket. De ezek a barbár idők ma már -elmultak és a körletben épülő tornyok népe kulturában és -civilizációban hallatlan arányú fejlődésnek indult. Fellendültek a -tudományok és művészetek – előbbiek a <i>bullok</i>-ok testi és -lelki tulajdonságainak a toronyépítésre alkalmasság szempontjából -való tökéletesítése: utóbbiak a <i>bullok</i>-fajta szellemi -nevelése irányában. Kiváló kutatók foglalkoztak a <i>bullok</i> -egyéni és faji strukturájával: természettudósaik kikutatták a -törvényeket, melyeknek alkalmazása nagyszerű felfedezésekre -vezetett a gyakorlati életben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Az első időkben magam mint egyszerű munkás dolgoztam a -vakolathordásnál és nem volt alkalmam bepillantani azoknak a -felsőbb osztályoknak munkakörébe, akik a torony építését tervezték -és irányították. Viszonylagos nagyságom és ennek megfelelő testi -erőm csakhamar pótolhatatlanná tettek: egymagam többet végeztem -nyolcvan-száz <i>bullok</i>-nál, ugyannanyi idő alatt. De éppen ez -a testi fölényem adott lehetőséget utóbb, hogy társadalmi -osztályomból kiválva, bizonyos előjogokat élvezhessek, amik -alkalmat adtak megismerni a <i>bullok</i> társadalom -keresztmetszetét. Barátokra és összeköttetésekre tettem szert: -ezektől tudtam meg aztán a következőket.</p> -<p>A tornyok egy-egy <i>bullok</i>-nemzetségnek állami életben való -tömörülése által jöttek létre. Az államok élén királyok, -fejedelmek, köztársasági elnökök, vagy egyszerű hatósági -szervezetek álltak, az illető torony politikai izlésének vagy -hagyományainak megfelelően. Ezek a vezetők gondoskodtak róla, hogy -minden egyéni munka összhangban működjék közre a közös cél: a -torony továbbépítése és betetőzése felé. Ezenkivül a rend -fenntartását és a torony belső és külső védelmét irányították, – -utóbbira azért <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> volt szükség, mert az a veszély, hogy -valamelyik közeli torony népe egyszerűen elfoglalja az épületet, -minden torony fölött ott lebegett. Kialakult a „toronyvédelmi jog“, -mely a <i>bullok</i>-ok hihetetlen találékonysága, technikai -ügyessége mellett fantasztikus eredményeket hozott. Hogy a -következőkről az olvasó akár csak halvány fogalmat alkothasson, -valamit még hangsúlyoznom kell. Az, amit mi itt Európában „homo -faber“-nek, „technikai ember“-nek nevezünk, olyan mértékben -fejlődött ki a <i>bullok</i>-oknál, amilyenről nálunk csak a -legvadabb képzeletű szerzők: egy Wells, egy Shaw merészelt -ábrándozni legőrjítőbb álmaiban. Ez a technikai képesség, ami -nálunk, egyelőre, inkább csak az erőművi világban produkált -csodákat, náluk kiterjed a szerves élet minden területére. Nálunk -csak a legújabb időkben és csak óvatos tapogatózásokkal kezdenek -foglalkozni az élő szervezetek átalakításával, – a -<i>bullok</i>-oknál az a probléma, hogy egy szemet, egy májat, egy -agyvelőt kicseréljenek, hogy egy tüdő helyébe két vesét ültessenek -át, hogy két agyvelőt kicseréljenek, vagy félbevágjanak, hogy -szárnyakat, uszonyokat növesszenek más szervek helyébe, hogy egy -hal kopoltyúját beleillesszék <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> egy <i>bullok</i> -szívébe; nem nagyobb kérdés, mint nálunk a telefon, telegráf, -Röntgen-fény, gőzhajó és repülőgép: míg ez utóbbi technikai -eszközök előállítása a <i>bullok</i>-ok számára egyszerű -gyerekjátékká sülyedt.</p> -<p>Ezt meg kell érteni, mielőtt belefognék a „toronyvédelmi jog“ -kialakulásának történetébe. Mióta ez a kérdés, kényszer formájában, -felszínre vetődött, a <i>bullok</i>-társadalom fejlődésében -sajátságos átalakulás indult meg, amit a „kettősség“, „széthasadás“ -szóval lehetne talán jellemezni. Minden szerv és minden szerszám -úgy kezdett formálódni, hogy kettős célt szolgáljon: a torony -építését s ugyanakkor annak védelmét is, ami persze egyértelmű a -támadással. Minden <i>bullok</i> egy személyben munkássá és -katonává formálódott át. A vakolólapátokat ha megfordította az -ember, vakolatlekaparókésnek is lehetett használni, a téglaformák -úgy voltak szerkesztve, hogy robbanóanyaggal megtöltve, egyben -téglarobbantó aknát is lehessen csinálni belőle. Ugyanazokkal a -kapcsokkal, amikkel összekötnek két lécet az egyik toronyban, a -másik toronyban szét lehetett azokat feszíteni. A szerszám, ami itt -épített, ott rombolt, – ami egyik toronyban leveseskanál -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> volt, hatlövetű forgópisztolynak -bizonyúlt a másikban, – itt mákosrétes gyanánt ették ugyanazt, -amitől odaát úgy fordultak fel a <i>bullok</i>-ok, mint a -patkányméregtől. A <i>bullok</i> bonyolult testén minden szerv -szerepe megkettőződött: a repülésre való szárnyacskák végén éles -karmok fejlődtek, amikkel pompásan lehetett szárnyakat felhasítani; -a dobhártyák úgy alakultak, hogy szükség esetén rettenetes zajt -lehetett verni velük, amitől megsiketül az ellenséges -<i>bullok</i>; a szemek árkában, a könnyzacskók helyén, apró -mirigyek fejlődtek, amiknek mérges váladéka megvakította azt, akire -ráfreccsentették. Voltak <i>bullok</i>-ok, akik ujjaikat -meghosszabbították és kihegyezték, hogy szúrni is lehessen velük; -mások két karjukhoz még egy harmadikat növesztettek, ami oldalt, a -derekukról, fityegett le, éles és hegyes volt és kemény, mint a -vas.</p> -<p>A „toronyvédelmi jog“ nagyszerű fejlődése szellemi téren is -éreztette hatását. Az összetartozás érzését, ha lehet, még fokozta -az a tény, hogy ezt az összetartozást széthúzás fenyegette – az -egyén és társadalom viszonya tökéletesen tisztázódott. Azokban a -nagyarányú mozgalmakban, amikben szabadulásom előtt <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> részt -vettem, alkalmam volt megismerkedni <i>Halvargó</i>-nak (szűkebb -hazámnak) legkiválóbb társadalomtudósával és államférfiával, -<i>Xa-rá</i>-val, ugyanazzal, akinek oldalán harcoltam később, -mikor a nagy háboru bekövetkezett. Ez a <i>Xa-ra</i> világosított -fel sok homályos kérdésben, – neki köszönhetem, ha a <i>bullok</i> -társadalomtudományban némi jártassággal dicsekedhetem s szerényen -hozzászólhatok társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekhez.</p> -<p>Egy alkalommal a <i>bullok</i>-társadalom jövőjéről -beszélgettünk <i>Xa-rá</i>-val. Én csodálatomat fejeztem ki -mindarról, amit eddig a kultura és civilizáció terén tapasztaltam, -– felsoroltam minden tudományt és művészetet s kimutattam, hogy -milyen nagyszerű eredménnyel dicsekedhetnek. Hihetetlen, mennyi -mindenfélével foglalkoznak a <i>bullok</i>-ok <i>Halvargó</i>-ban -és egyebütt is: s mindennel azzal a végtelen áhítattal és -komolysággal foglalkoznak, amit a közös nagy cél sugalmaz – az a -cél, amit csak kiváló elmék látnak tisztán, de amit a legutolsó -munkás is ösztönszerűen érez. A tudomány minden ága szóbakerült: -fizika, kémia, asztronomia, asztrología, geodézia, numizmatika, -história, hisztológia, filozófia, filológia, filatélia, -filantrópia, filharmonika, <span class="pagenum"><a name="Page_141" -id="Page_141">-141-</a></span> kiromantika, kriminológia, -fiziológia, pszihika, pszichiatria, pszichofiziológia, -pszihogeodézia, fiziopszihopatológia, patofiziokémgezia, -fizoasztronumiz-filkiropszihogeospektri-gonometriai-judikamentropoantripológia -és a többi. Mindezek módszeresen kifejtve és összeegyeztetve, -ellenőrizve és megszövegezve, egységbe foglalva és kielemezve -alkotják azt az egészet, amin a Torony épül. <i>Xa-ra</i>, a -legcsodálatosabb elmék egyike, valóságos polihisztor, mindenhez -hozzá tudott szólni: – ismerte mindegyik tudomány -fejlődéstörténetét és állapotát, állásfoglalását a jelenkorban, a -legnagyobb könnyűséggel beszélt gyakorlati és elméleti kérdésekről, -szakszerűen és általánosan. Főként azonban a társadalomtudományok -érdekelték, ezen a téren nemcsak felfogó és megértő, de alkotó -lángelme is volt, – néhány csodálatos, örökéletű művében, miután az -elméletek eredményét leszögezte, erkölcsi magaslatra jutván, azt az -útat és módot is megtalálta, amin keresztül, illetve aminek -segítségével a társadalomnak haladnia kell, hogy az ösztön és -akarat tényét összeegyeztető szükségességének világos parancsát -követve megérjen egy jobb lehetőség, felismerésének magaslatát -jelző állomás állapotára. <span class="pagenum"><a name="Page_142" -id="Page_142">-142-</a></span></p> -<p>Erre a pontra érve, örültem, hogy az egész beszélgetés alatt -fokozódó nyugtalanságomon talán enyhíthetek (aznap reggel nagyon -leverten ébredtem: <i>Opulá</i>-val álmodtam megint) s feldobtam a -kérdést, hogy állunk mindezek után a <i>goncsargó</i>-val, vagyis -azzal a természeti tüneménnyel, amit a <i>bullok</i>-ok valami -földrengésfélének képzelnek s ami tornyaikat halomradönti. Először -hagyta el számat az „<i>oiha</i>“ szó, mióta <i>Halvargó</i>-ba -kerültem. <i>Xa-rá</i>-ra láthatóan kedvezőtlen hatást gyakorolt ez -a tárgy. Fészkelődni kezdett, kicsinylően mosolygott, szórakozott -válaszokat adott, másról akart beszélni, – majd hirtelen kitörve, -csodálkozásának adott kifejezést, hogy olyan művelt és -felvilágosodott ember, mint én, ilyen haszontalan és gyermekes -dolgokkal foglalkozik. Ami a <i>goncsargó</i>-t illeti, unatkozó és -műveletlen filozófusok, elmúlt századokban, mikor a -<i>bullok</i>-társadalom, természettudományos gondolkodás és -módszeres kutatás nélkül szűkölködvén, hiú kozmológiákat, -mitoszokat és legendákat gyártott még, ilyes mesékkel próbálták -elaltatni a megismerésre szomjazó kulturálatlan tömegeket. Egyike -ezeknek a meséknek a <i>goncsargó</i> is, az a teozofikus vagy -misztikus feltevés, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_143" -id="Page_143">-143-</a></span> valami csodálatos, felsőbb akarat -vagy intelligencia intézi a tornyok sorsát: ez hozott létre -bennünket, <i>bullok</i>-okat, a maga gyönyörűségére, vagy -szükségletére s az is dönti romba bizonyos ponton nagyratörő -álmainkat. Ő, a maga részéről, anélkül, hogy hitetlen, vagy tagadó -szellem volna, meg van győződve róla, hogy az effajta -transzcendens, vagy metafizikai koncepciók a fejlődés szempontjából -károsak, egészen reménytelen és terméketlen játékai a -<i>bullok</i>-értelemnek, mely bizonyos határok között mozog és a -Felfoghatatlan nem tartozhat munkájának pozitiv tárgyai közé. -Egyébként a fejlődéstörténet kezdi kimutatni, hogy a -<i>goncsargó</i>-nak nevezett összeomlás, ami időközönként elsöpri -a kulturát, bizonyos atom-bomlást előidéző kórokozó anyagok -működésére vezethető vissza – ezeknek a kórokozóknak vagy -üstökösöknek létezését kétségtelenül kimutatták: mindig jelen -vannak, amikor a csillagászok <i>goncsargó</i>-t jeleznek, az -égbolton, fényes tömegek, vagy gomolygó, átlátszó ködfoltok -alakjában, melyek matematikusaink által még ki nem mutatható pályán -keringenek a tornyok felett. A spektrálanalizis már összetételüket -is megállapította: nincsen bennük semmi olyan anyag, mely a -<i>bullok</i>-ok <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> testében elő ne fordulna. Nagyon -természetes, hogy a naiv ős<i>bullok</i> ezeket a rejtelmes, -imbolygó ködfoltokat, melyeknek hosszú, aranyuszálya végigsöpri az -eget s elborítja tornyainkat is fényével, valami felsőbb erőnek, -vagy akaratnak hitte, <i>oihá</i>-nak nevezte el, félt tőle és -imádta, – de valójában tehetetlen, kialakulatlan tömegek ezek, akár -szervesek, akár szervetlenek, kezdetleges állapotban maradt -ősanyagok. A műveletlen paraszt és a tudatlan lelkű, képzelődő -költő kisértetet lát bennük, amit <i>oihá</i>-nak keresztel el -aztán, megtartva az ősi mitológiák kifejezéseit.</p> -<p>Kissé zavartan hallgattam a kiváló tudós fejtegetéseit és -bátortalanul emlékeztettem őt a <i>bullok</i>-művészek festményeire -és szobraira, melyek <i>oihá</i>-kat ábrázolnak sajátságos -helyzetekben. <i>Xa-ra</i> atyai jóindulattal mosolygott és -ismételten biztosított engem, hogy <i>oihá</i>-k nincsenek. Ezek a -képek és ábrák bálványoknak tekinthetők: pozitiv magvuk részben az -előbb említett kórokozó anyag, részben a <i>goncsargó</i>-k -alkalmával fellépő tömeg-pszihózis, mely megszédíti és agyrémekkel -tölti el az érzékeket: nem lévén hozzászoktatva azokhoz az erős -ingerekhez, amiket effajta természeti tünemények <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> -kiváltanak. Ebben a sajátságos elmezavarban aztán a -<i>bullok</i>-ok, közöttük, mint különösebben érzékeny, tehát -könnyebben megzavarható idegrendszerű egyének, az úgynevezett -költők és művészek tipikus módon viselkednek. Ágaskodni kezdenek, -nyújtózkodnak, szemük kifordul, fejük megdagad, összefüggéstelen -szavakat dadognak: mintha csodálatos látomások gyötörnék őket. Meg -kell adni, hogy a fentemlített ingerek nagyon erősek és -legyőzésükhöz igen fegyelmezett elme szükségeltetik: – ő maga, aki -csillagvizsgálóból figyelte egyszer egy ilyen közönségesen -<i>oihá</i>-nak nevezett ködfolt közeledését, csaknem megzavarodott -tőle, kiáltásokban tört ki, artikulálatlan és értelmetlen hangokat -ejtett, amiket hangutánzó betűkkel később fel is jegyzett magának, -ilyeneket, mint „ó, ó, ó, édes, gyönyörű, Nusikám, numcikám, -mancikám, kuncikám, puncikám, életem, csillagom, mindenségem, -zsófikám, kegyen (vagy legyen?) a feleségem stb.“</p> -<p>Nyilvánvaló, magyarázta tovább <i>Xa-ra</i>, hogy a költőknek és -művészeknek ezeket a különben igen hatásos és sugalmazó -megnyilatkozását csak a szigorúan ellenőrző kritika szemüvegén át -szabad nézni, ha azt akarjuk, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ezeknek a -<i>bullok</i>-oknak működését is be tudjuk kapcsolni a művelődésnek -és fejlődésnek abba a folyamába, mely a társadalom radikális -megszervezését és átalakítását célozza: le kell vonni belőle azt, -ami betegesen túlfűtött képzelődés, ábránd, őrület, agyrém: -redukálni kell a valóságra, ami lelkükön át elferdítve, túlozva, -összezavarva, kielemezetlenül ömlik elő – ki kell hámozni ebből a -zagyva, csillogó halmazból az egyszerű, általános abstrakciót, a -valóságos tényeket, a nagy szociális igazságokat, mint amilyen a -történelmi materializmus, a létért való küzdelem, a nemek harca, az -erősebb kiválása és a fajvédelmi különítmény. Ezeket kell szem -előtt tartani, hogy egyre szélesebb rétegeket vonhassunk a nagy -munkába, felvilágosítva a tömegeket, azokat a ködfoltokat is, -amiket <i>oihá</i>-knak neveznek, hogy egykor hasznos, munkás -tagjai és támaszai lehessenek a <i>bullok</i>-társadalomnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TIZENKETTEDIK FEJEZET</h2> -</div> -<p class="summary">Halvargó külügyi helyzete // Háboru a tornyok -között // A háborut követő társadalmi mozgalmak rövid leírása // -Szerzőt elfogják, megmenekül, majd egy csodálatos tünemény révén -elhagyja Capilláriát és visszatér hazájába</p> -<p><i>Halvargó</i> külügyi helyzete az utóbbi években válságosra -fordult. Az Egyesült Tornyok Birodalma, mióta az „Általános -Toronyvédelmi Jog“ kodifikálva lett, hatalmas lendületben vetette -rá magát a fegyverkezésre. A szikrát egy heves <i>goncsargó</i> -dobta ki, mely három tornyot pusztított el: a szerencsétlenséggel -<i>Halvargó</i>-t vádolták a többi tornyok, az volt a vád, hogy -túlépítkeztünk, túlsok anyagot halmoztunk fel, ez a torlódás -megsűrűsítette a vizet fölöttünk, áramlatokat idézett elő s ezeknek -tulajdonítható az összeomlás. A Birodalmak vezető férfiai egyre -hevesebben sürgették az összetartás fokozását, erőteljesebb munkára -serkentették a polgárságot, <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nehogy a többi tornyot is -utolérje végzete – hangoztatták a lefegyverzés szükségességét, -amit, ha kell, erőszakkal is, tűzzel-vassal végre kell hajtani.</p> -<p>A mi időszámításunk szerint junius közepe felé aztán kitört a -háború a tornyok között. <i>Halvargó</i> a Baloldali Szövetséghez -tartozott s mint ilyen, elszántan és elkeseredetten szállt síkra -meggyőződése mellett, mely szerint a <i>goncsargó</i>-t nem az -építkezés csökkentésével, hanem inkább fokozásával lehet csak -megakadályozni: evégre kivánatos volna, hogy két-három torony közös -államfő alatt működjék, s ezeket a tornyokat, ha másképpen nem -megy, el kell foglalni erővel. Éppen azért, mihelyt a háború -kitört, vízmentesen elzártak minden kijáratot, nehogy a gyáva -csőcselék megszökdössön s kitérjen katonai kötelezettsége elől. A -kijáratok elzárásával sikerült elérni azt a lelkes hangulatot, mely -a támadáshoz szükséges – az egész torony izgalomban volt, mindenki -az egyetlen kijárat, a tetőpárkány felé tolongott, ahol az első -összeütközések folytak a szomszéd torony katonáival. Magam -<i>főszurkálói</i> rangban kerültem ki a harctérre, ahol, mint -bátor katona, csakhamar érdemeket szereztem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> áthatva -a Toronyvédelem eszméjétől, mely a világot örök békével és boldog -munkával kecsegtette.</p> -<p>Magát a hadjáratot s az utána következett időket más könyvben -írtam meg, mely azóta sok kiadást ért el. Itt röviden csak a főbb -adatokkal foglalkozom. Eleinte nagy sikerrel harcoltunk, rengeteg -foglyot ejtettünk, ezeket a torony pincéjében zártuk el és -tápláltuk, – sajnos, óriási veszteségeink utánpótlását képtelen -lévén bevárni, december végén a <i>kurgi bullok</i>-ok elől -kénytelenek voltunk visszahúzódni, feladni a terepet. A -<i>kurgi</i>-k felgyujtották tornyunkat és a védelemre visszamaradt -őrséget lemészárolták. A <i>Halvargó</i>-val szövetségben álló -tornyok vezetőségében is meghasonlott az egyetértés: egy -eldönthetetlen nyelvtani kérdés adott alkalmat a hadvezetőség és -diplomácia közti nézeteltérésre. A diplomácia nyelvtudósai azt -követelték, hogy a <i>bullok</i>-társadalom nagy érdekeire való -tekintettel törölni kell a szótárból és köztudatból az egyes szám -első személyű személyes névmást s a többes szám névmásával kell -behelyettesíteni, – szerintük minden bajnak az volt az oka, hogy az -„én“ névmás vonzatait lehetetlen összeegyeztetni a „mi“ névmáséival -– hogyha <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> egy diplomata azt mondta, „<i>mi</i> -hajlandók vagyunk utolsó csepp vérünkig stb.“, akkor ebbe a „mi“ -szócskába beleértették az „én“-t is, vagyis őt magát, ami képtelen -helyzetet idézett elő míg ha a katona a harctéren azt mondta, „én -éhes vagyok“ vagy „én megdöglöm“, ebből az ellenséges torony -diplomáciája mindjárt arra következtetett, mintha odaát valami baj -volna, holott erről szó sem volt. Ebből mindenféle félreértések -származtak, amiket a diplomaták szerint, az „én“ szó és fogalom -gyökeres kipusztításával lehetett volna csak elintézni.</p> -<p>Ennek a felfogásnak hirdetői diadalt arattak, minthogy egy újabb -<i>goncsargó</i> az egész mozgalomnak új irányt adott. Már a háború -alatt az egyes tornyok belsejében szakadás következett be – a -harcolók fele be akarta fejezni a háborút, a másik fele folytatni -akarta. A két párt harcba keveredett egymással, eleinte -tornyonkint, később, felismerve azt az erőt, ami a tornyok közti -szövetkezésben rejlik, az egyes tornyok háborúellenes pártjai -összefogtak egymással, szemben a háborús pártok blokkjával, mely -szintén toronyközien szövetkezett akaratának, a tornyok közti -háború folytatásának, keresztülvitelére. <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Ez a háború igen soká tartott, mindkét részről rengeteg foglyot -zsákmányoltak, – végre nagyobb fegyverkészletével és kegyetlenebb, -hevesebb támadásaival a mérsékelt, háborúellenes párt győzött s -rákényszerítette a békét ellenfelére.</p> -<p>A Többesszámú Személyes Névmás ötös tanácsa, miután ilyenformán -diadalmaskodott, hozzálátott második nagy feladatának, a békés -munka biztosításának előkészítéséhez. Ebben ismét nézeteltérések -támadtak – a nyelvtudósók egy része az első személyű személyes -névmás eltörlése után követelte az első személyű birtokos névmás -kipusztítását is: azzal érvelve, hogy a „miénk“ szó fölöslegessé -teszi az „enyém“-et és megoldja a gazdasági kérdést. Hiába érvelt a -Másfél Éves Csecsemők Konzervativ Pártja azzal, hogy az „enyém“ -szót előbb ismeri az ember, mint az „én“-t s így annál általánosabb -jelentőségű – a forradalom ellenállhatatlanul kitört s felzúdította -az alsó párkányok dolgozóit. Tudósok jelentkeztek, akik kimutatták, -hogy a <i>bullok</i>-ok eddig rengeteg munkát pazaroltak azzal, -hogy emeletenkint építették fel a tornyot, – hiszen a cél a tenger -felszínének elérése lévén, teljességgel elégséges, <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> ha -mindjárt a legfelső emeletet kezdik el építeni s ehhez a munkához -haladéktalanul hozzáfognak. Evégből leghelyesebb, ha az alapot -építő <i>bullok</i>-ok feljönnek a legfelső emeletre, leszorítják a -fentieket a pincébe, lerombolják az eddigi építést és újra kezdik -az egészet, fönt, a tizedik emeletnél. Darabig győzött ez a -felfogás, a rombolást megkezdették, az ellenállókat lecsukták – míg -végre valaki rá nem jött, hogy nem ér az egész semmit, mert azok a -<i>bullok</i>-ok, akiknek a tizedik emeletet kellene építeni, még -kicsikék, éretlenek: a felnőtt pinceépítők pedig nem értenek hozzá. -Más megoldást kell keresni.</p> -<p>Ezekután gyors egymásutánban következtek különféle, a -<i>goncsargó</i> elkerülésére vonatkozó megoldások s azoknak -kipróbálása, alkalmazása. A mozgalmakban, melyek így egymásra -következtek, erősen kivettem a részemet, mint <i>Halvargó</i> -lelkes polgára – tagja voltam annak a társaságnak, mely a személyes -és birtokos névmás üres harcait elvetve, inkább az igealakok és -időmeghatározások javítását ajánlotta, s mely egy időre felül is -kerekedett, azzal a programmal, hogy minden jelen időben történő -cselekvést úgy kell tekinteni, mintha az a jövőben zajlana le. -Miután tudósaik pontosan <span class="pagenum"><a name="Page_153" -id="Page_153">-153-</a></span> kiszámították, hogy ezerkétszáz év -mulva szükségképpen ilyen és ilyen ruhában fognak járni a -<i>bullok</i>-ok, így és így fognak élni, ezt és ezt fogják akarni, -ilyen és ilyen államformában fognak élni, ilyen és ilyen képeket -fognak festeni és verseket fognak írni, ezt és ezt fogják enni, -nyilvánvaló, hogy nagy időt takarítunk meg, ha a pontos -számításoknak ezeket az eredményeit már most gyakorlatba hozzuk és -úgy cselekszünk, mintha az ezerkétszáz év már elmult volna. A -Jövőbelátó Szociálgummihúzó Párt uralomra is került és két napig -úgy ment minden, mint a karikacsapás és ment volna tovább is, ha -egy hirtelen támadt járványos bélhurut és annak kellemetlen -következménye véget nem vet a dolognak: a szörnyű bűztől -elszédültek a vezetők és kénytelenek voltak átadni helyüket, -fenntartva álláspontjukat, hogy a számítás azért tökéletes volt, -csak a bélhurutról feledkeztek meg, aminek nem ők az okai, hanem a -hirtelen támadt rossz időjárás, mely délutánra váratlanul -beborította az eget, – azt igazán nem lehet követelni a tudósoktól, -hogy megmondják, milyen idő lesz egy óra mulva, mikor nekik -ezerkétszáz évre kell előre gondolni. – Ezután a -Tavalyihóvisszafagyasztó <span class="pagenum"><a name="Page_154" -id="Page_154">-154-</a></span> Egyesület vette át az uralmat, mely -okulva a szörnyű pusztítás emlékén, amit a Gummihúzók okoztak, azt -a felfogást tűzte zászlójára, hogy miután a jövőt nem lehet -ismerni, a multat ellenben igen, legjobb lesz ott újrakezdeni -mindent, ahol ezerhatszáznegyven év előtt abbahagytuk. Ennek -megfelelően mindenkinek vissza kellett menni illetőségi helyére, – -az adósnak nem kellett fizetnie, aki ellenben pénzhez jutott -közben, elvették tőle és odaadták annak, akié ezerhatszáznegyven év -előtt volt. Így az egymásra következő hatalmak alatt mindenki -jutott valamihez, rosszul csak azok jártak, akik úgy akartak élni, -mintha junius harmadikán csakugyan junius harmadika volna és nem -szeptember kilencedike, vagy március tizennyolcadika – ezeket a -Gummihúzók és a Hófagyasztók egyaránt büntették és börtönbe -csukták. A kisebb-nagyobb kollektiv mozgalmak, a társadalomtudomány -és <i>bullok</i>-tan, valamint a toronyvédelmi eszme fejlődésével -egymást követték a nagyszerű eszmék. Voltak, akik szakítva a -monisták földhözragadt felfogásával, azon az alapon nyúzták le -egymás bőrét, hogy a <i>bullok</i> nem oktalan, vérengző állat, -hanem kettős lény, <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> lélek és test, kit a közönséges, létért -való küzdelem által irányított kiválogatódás mellett a megismerés -és belátás kormányoz, – mások ismét a fajvédelem és fajnemesítés -érdekét tartva szem előtt, bebizonyították, hogy egy <i>bullok</i> -értékét, erkölcsi és selyemhernyótenyésztési szempontból, az -határozza meg, hogy ki volt az apja és az anyja: hogy ő maga -kicsoda, vagy hogy ő egyáltalában a világon van, az egészen -lényegtelen, mint ahogyan a lóversenyen is aszerint bízunk a -versenyző lovakban, hogy milyen családból származtak. A -gondolkodókat és írókat elkergették helyükről, helyükbe a kémikusok -egy sajátságos fajtája került, akik, bizonyos csoportok szerint, -kimutatták az emberek gondolkodásában és cselekvésében azokat a -vonásokat, amikre előre következtetni lehet aszerint, hogy hol -születtek: ezt aztán világszemléletnek nevezték el. Később ez a -tudomány igen kifinomodott: különféle tulajdonságok alapján -állította szembe egymással a <i>bullok</i>-okat, kiderült, hogy a -haj, a fül, a körmök növése, színe, szaga és halmazállapota szoros -összefüggésben áll a <i>bullok</i> természetével és szándékával, – -így keveredtek harcba először az alacsonynövésűek <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> és a -magosak, aztán a kiálló pofacsontuak és a beesett szemüek, a szőkék -és a barnák, a kövérek és soványak. Később, sajnos, némi zavarok -állottak be, éppen az ember- és fajisme apostolainak túlságosan -kifejlődött tudása és érzéke következtében, a legutolsó nagy -harcban, melyben rengetegen estek el, lettek földönfutóvá, -vesztették el mindenüket s mely két fajta között folyt, az -Orronszemölcsötviselők és az Előrehajlófülcimpások között, -kiderült, hogy vannak, akiknek szemölcs is van az orrukon, -azonkivül a fülcimpájuk is előrehajlik, viszont olyanok is, akikre -egyik se áll: s így ebből a szempontból mégse lehetett két részre -osztani az egész <i>bullok</i>-ságot, hogy hatásosan vívják meg a -nagy világszemléleti harcot. Előlről kellett kezdeni az egészet – -megint visszatértek a naiv néphithez, mely <i>oihá</i>-nak nézi a -ködfoltokat – a közös veszedelmet, a <i>goncsargó</i>-t pedig a -gondviselés büntetésének. Abban az időben, mikor – mint ahogy -azonnal látni fogjuk – váratlanul el kellett hagynom Capilláriát, a -nagy küzdelem éppen ebben a stádiumban volt, s így láttam utoljára: -hogy azóta mi történt, nem tudom: utolsó emlékem tehát erre a nagy -fellendülésre vonatkozik, <span class="pagenum"><a name="Page_157" -id="Page_157">-157-</a></span> ami a legyőzött <i>Halvargó</i> -politikájában beállott. Goncsargó-kormány vette át a hatalmat, -megalapította az Első Goncsargó Szövetséget, szemben a -hitetlenekkel, Goncsargó Fogyasztási Intézet létesült, Biokémiai -Cipőgyár, másszóval Goncsargóbanhivők Politikai Kormánypártja, mely -nagy erővel igyekezett rendet teremteni a toronyban. Magam, aki jó -néhány harcban részt vettem, tekintettel ismeretlen származásomra, -eleinte gyanúban álltam a Goncsargópárt előtt: később azonban egy -felolvasásommal, amit a „Goncsargóirányzat és a nemzeti eszme -nemzetközi terjedése különös tekintettel a gépalkatrészek által -kitépett fülekre“ címen tartottam, ismét felszínre vergődtem -<i>Xa-ra</i> oldalán, aki ebben az időben, elveinek fenntartása -mellett, ismét vezető és irányító egyénisége volt a hatalomnak.</p> -<p>Capilláriából való szabadulásom története néhány szóval elmondva -ennyiből áll.</p> -<p>Egy napon megjelent nálam a kormány egyik megbizottja és -felszólított, hogy, mint az <i>oiha</i>-kérdés ismerője, vállaljam -annak a küldöttségnek vezetését, melyet <i>Halvargó</i> indított az -egyik elég távollevő toronyba, ahol a csillagászok -<i>goncsargó</i>-t jeleztek s ahonnan segélycsapatokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> kértek -tőlünk a felbomlott belső rend helyreállítására. A megtisztelő -megbízatást elfogadtam s egy reggel útnak is indultunk. Utunk -napokig tartott, sok akadályt kellett leküzdenünk, – végre azonban -elértük a szóbanforgó tornyot, ahová be kellett volna vonulnunk. -Csakhogy a felkelők bekerítettek bennünket, lefegyverezték -kiséretemet s mielőtt a kaput átléphettem volna, letartóztattak, -mint árulót, és börtönbe vetettek. A vizsgálati fogságot nem volt -módomban kitölteni, közben ugyanis beállott a <i>goncsargó</i>, a -<i>bullok</i>-ok nagyrésze elpusztult, a többi elmenekült. Éjnek -idején hagytam el börtönömet, melynek őrei eltüntek mellőlem – -rettenetesen kimerülve és halálra csigázva vettem utamat -bizonytalan irány felé, egyre bujkálva és aggódva, nehogy -ellenséges <i>bullok</i>-ok közé kerüljek megint, akik, nem ismerve -a helyzetet, szabadulásomat szökésnek minősítenék s egyszerűen -főbelőnének, vagy levennék fülemről az odatapasztott kopoltyúkat s -én megfulladnék. Egy őrjárat üldözőbe is vett, de egérutat nyertem -s a korallerdő védelmet nyújtott.</p> -<p>Hajnalban emelkedni kezdett a talaj, a leszűrődő világosságban -felfelé kapaszkodtam s végre elértem a hegy csúcsát, ahol -kimerülten <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> és halálraváltan estem össze. Úgy -éreztem, végem van, nincs menekülés, nem mehetek sehová, nem vesz -senki védelmébe – az <i>oihá</i>-k elűztek, a <i>bullok</i>-ok -halálrakeresnek: nyomorultan el kell pusztúlnom. Hangosan -fohászkodni kezdtem s átkoztam sorsomat és tulajdon dőreségemet, -mely annyi keserves tapasztalat után, újból felkeltette bennem az -utazás vágyát és ingerét. Azt hittem, utolsó perceimet élem és soha -nem látom többé szeretett hazámat s már-már azon voltam, hogy -letépve kopoltyúimat, megrövidítem szenvedéseimet, mikor rettentő -zúgás és dörgés és rengés térített magamhoz. Egyidejűen -megrázkódott alattam a talaj s forró tajték csapott föl mellettem. -Iszonyú erő ragadott meg, tovasodort, meghengergetett és fölkapott -– lélegzet után kaptam és elvesztettem eszméletemet.</p> -<p>Tulajdonképpen nagyon egyszerű dolog volt, ami velem történt, -csak a sajátságos körülmények tették rendkivülivé. Később értettem -meg az összefüggést, amit különös kalandom magyarázatául -előrebocsátok. Az a hegy, ahová kerültem, a tengerfenék egyik -tűzhányója: ami magával ragadott, az a tűzhányó kitörése volt. A -vízben rögtön fehér tajtékba merevülő láva fölemelt s <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> míg -ájultan sodródtam benne, oly eleven erőt helyezett el tagjaimban, -mely elégséges volt, hogy a tenger felszínére kidobjon. Mikor -magamhoz tértem, egy keskeny zátonyon találtam magam, melyet a -kitóduló tajték alkotott azon a helyen s melyet a hullámok lassan -ringattak és sodortak észak felé. Kopoltyúim már nem voltak rajtam. -Körülnéztem, megdörgöltem szemem s ámulva bámultam bele a Napba s a -kék ég harangjába, melyet oly sokáig nem adatott láthatnom. -Estefelé volt, az ég felhőtlen, partot nem láttam sehol.</p> -<p>Huszonnégy órai hányattatás után egy cirkálóhajó felfedezett és -kimentett szorult helyzetemből. Első nap semmi jelét nem éreztem -annak az idegbetegségnek, mely aztán kitört rajtam s melyre, mint -ideiglenes elmezavarra, ma már csak szégyenkezve emlékszem vissza. -Csak mikor partot értünk s a cirkáló kapitánya érdeklődött kilétem -és kalandjaim iránt, vettem észre, hogy nem az vagyok, aki voltam. -A férfiak szagát elviselhetetlennek találtam, a kapitány kérdésére -<i>oiha</i>-nyelven válaszoltam, aminek furcsa rikoltozásai és -kiáltozásai annyira megdöbbentették a jó embert, hogy a hajó -orvosát kérte, vizsgálna meg s helyezne el valamelyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> -kórházban. Én azonban, még mielőtt ez megtörténhetett volna, -kereket oldottam és kiszöktem a városba. Megtudtam, hogy -Franciaországban vagyok, Marseille közelében: megvizsgálva -zsebeimet, némi aranypénzt fedeztem fel, amit a tenger alatt való -hosszas tartózkodás nem áztatott úgy el, mint ruháimat és -csizmámat. Ezen a pénzen egy kereskedésben női ruhákat vásároltam, -titokban felöltöttem azokat, hamis hajat tettem a fejemre, -kipirosítottam a szájamat, és rizsporral kentem be vastagon az -arcomat a marseillei szép nők mintájára. Csak homályosan emlékszem -ezekre és az ezekhez hasonló bolondságokra, amiket a következő -hetekben elkövettem. Ez a kevés is, amire emlékszem, néhány hét -mulva jutott eszembe, mikor a doveri tébolydában, ahová becsuktak, -kissé kipihentem magam s orvosomnak, a jóságos és megértő Mr. -Foxnak, a lábbadozás óráiban elmondtam rémképeimnek keletkezését és -történetét. Bűnbánóan meggyóntam, hogy a <i>bullok</i>-ok közt való -szenvedésektől meggyötört és önmagából kifordult aggyal az első -napokban valami zavaros, tébolyult elhatározás, vagy inkább -rögeszme lett úrrá fölöttem, – hogy nem leszek férfi többé, vagy ha -igen, csak <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> azért, hogy felvegyem a harcot az -emberi fajta elnyomója és rabságban tartó zsarnoka, a nő ellen – -felveszem a harcot, saját fegyvereivel, a közönnyel és hazugsággal -– álruhában, női álarcban, férkőzöm közéjük, kilesem titkaikat és -ezeknek birtokában felszabadítom boldogtalan és tudatlan -<i>bullok</i>-társaimat.</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>Ezeket az ostobaságokat szégyenkezve mondom el s mondtam el már -akkor a jóságos dr. Foxnak. – Kipihenve furcsa utam fáradalmait, -még néhány hetet töltöttem az elmegyógyintézetben, melyeknek -lepergése után, értelmes beszédemet hallva, s az orvosok véleménye -alapján, az igazgatóság gyógyultnak minősített. 1922 március 4.-én -hagytam el az intézetet s néhány nap mulva, pontosan március -10.-én, érkeztem szülővárosomba, Redriffbe, ahol nőmet és -gyermekeimet jó egészségben találtam.</p> -<p class="center">GULLIVER HATODIK ÚTJÁNAK<br /></p> -<p class="center">VÉGE</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>tudam térni</td> -<td>tudtam térni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>amit áttam</td> -<td>amit láttam</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_39">39</a></td> -<td>fémtárgyyal</td> -<td>fémtárggyal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td> -<td>magamom és</td> -<td>magamon, és</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_143">143</a></td> -<td>elsöprí</td> -<td>elsöpri</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td> -<td>mely szeirnt</td> -<td>mely szerint</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>CAPILLÁRIA</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |