diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 19433-0.txt | 1513 | ||||
| -rw-r--r-- | 19433-0.zip | bin | 0 -> 27779 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 19433-8.txt | 1515 | ||||
| -rw-r--r-- | 19433-8.zip | bin | 0 -> 27278 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 19433-h.zip | bin | 0 -> 36030 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 19433-h/19433-h.htm | 1858 | ||||
| -rw-r--r-- | 19433-h/images/projectID43ae55833ef4e-1.jpg | bin | 0 -> 4962 bytes | |||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
10 files changed, 4902 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/19433-0.txt b/19433-0.txt new file mode 100644 index 0000000..63fba13 --- /dev/null +++ b/19433-0.txt @@ -0,0 +1,1513 @@ +The Project Gutenberg EBook of Történet, by Béla Balázs + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Történet + A Lógody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségrõl + +Author: Béla Balázs + +Release Date: October 2, 2006 [EBook #19433] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÖRTÉNET *** + + + + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + +BALÁZS B. + +- + +Történet + + + + + + + +BALÁZS BÉLA + +TÖRTÉNET A LÓGODY-UTCÁRÓL, A TAVASZRÓL, A HALÁLRÓL ÉS A MESSZESÉGRŐL + +[Illustration:] + +BUDAPEST ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADASA + +Költeni annyi, mint itélőszéket tartani önmagunk fölött. (IBSEN) + +A szerző minden jogot fentart magának, a forditás jogát is + + +Volt Budán a vár oldalában egy meredek, nagy rendetlen telek. A +Lógody-utcától fel a Lovas-utig. Az idősebb Novoszád Ferenc birtoka +volt. Hanem ő már csak a fent levő kis korcsmát tartotta meg a +hozzávaló kétszobás lakással. Ott mérte az uj móri bort három asztal +vendégének. (Inkább csak a szomszédság járt oda). Lent is volt két kis +ház, a Lógody-utcai kaputól jobbra meg balra, melyek szűk és különös +formájú sikátort alkottak az alsó udvarban. Két-két szoba konyha +mindegyikben, Azokat a gyermekeinek adta jussba már régen. Az egyikben +a lánya lakott férjével és két gyermekével. (A férje, Jung János, +irnok volt fent a várban.) A másik házban ifjabb Novoszád Ferenc +lakott. Ő foltozó varga volt. Kissé félkegyelmű lévén ezt a +mesterséget is alig tudta megtanulni. Hanem a felesége mosni és +takaritani járt és igy--gyerek nélkül--csak megtudtak élni. Az egyik +szobát kiadták tizennyolc forintért. Egy fiatalember lakott benne. +Valami festő féle. + +Igy hát csendesen éltek és nem is volt más zavar, minthogy a +szobaurhoz néha mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok jöttek. Az +alagút felől jöttek Pestről késő vacsora után nagy lármával, és +hajnalig is fent voltak és zongoráztak. Aztán az, hogy a Jungék fia +egy félév óta feküdt már száraz betegségben és Rosenzweig orvos azt +mondta, hogy nem is fog többet felkelni. És még bajt okozott a tavaszi +viz, mert kimosta a felső lépcsőt a kőboltiv alatt. (Az öreg Novoszád +azt mondta, hogy száz év előtt ott pince volt, mely a régi várhoz +tartozott és hogy ott egy alagútnak kell lenni.) + +Egyszer vasárnap vacsora után kint ültek az udvarban. A szomszédból is +átjött a fiatal házaspár. Egy sváb napszámos a feleségével. Egyforma +keményített kék kötőkben álltak vállal összetámaszkodva. + +Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné: + +--Hát már május hónap van. + +--Miért gondolja Zelma néni?--kérdezte a szobaúr, aki a maga ajtaja +küszöbén ült törökösen. + +--Mert a hold alatt olyan szép világoskék bárányfelhők vannak. Tessék +nézni. Ha a hold alatt ilyen szép bárányfelhők vannak, akkor május +hónap van. + +--Akkor van május, mikor a kalendárium irja.--Szólt bele +Jungné.--Hamarabb kiolvashatja onnan, aki tud. + +Zelma néni nem tudott olvasni. De Jungné a sok nyomorúság miatt volt +olyan és ezért nem vette zokon senki. Ő most is csak az ajtóig jött +ki, mert odabent a férje is betegen feküdt. + +--Semmi az, amit a kalendárium ir--mondta a szobaúr. Felállt és tiz +ujjával fésülte hosszú, borzas haját és nézte a holdat.--Semmi az, +amit a kalendárium ir. Mikor áprilist irt, olyan köd és hideg volt, +hogy az október sem mindig olyan. Tizenkét táncos az, aki nem megy +mindig rendesen egysorban. Január van mondják, az emberek: szánkáznak +és korcsolyáznak. De egyszerre csak egy fényt tükröz egy ablak. Mi +volt az? Egy júliusi alkony szaladt keresztül. És többen is vannak, +mint tizenketten. Csak a többinek nincs neve. Például mi az, mikor +hóolvadáskor olyan bágyadt, puha az erdő, mint nagy nyárban és még +fénye sincs? A többi névtelen. De ma este majus van. + +Jungné vállat vont és hirtelen fordulással bement a lakásba. + +--Hát persze--mondta Zelma néni szégyenkező hangon, mert ő sem értette +ezt a beszédet.--Hát persze. Van mindenféle. + +Akkor fönt a bosnyák kaszárnyában megszólalt a takarodó. Csendesen +hallgatták. + +--Jól fújja--mondta ifjabb Novoszád Ferenc és nevetett utána. Mindig +nevetett utána, ha valamit mondott. + +--Most már meleg van--szólt vissza a felesége--holnaptól kezdve +idekint is dolgozhatsz az udvaron. Legalább kilehet takarítani már a +szobát. + +--Igazán--kiáltott fel a szobaúr--az enyimet is, Zelma néni. Én is +idekint fogok dolgozni. + +--Ki lehet hozni a Kálmán ágyát is,--folytatta Novoszádné.--Mért ne +legyen szegény még egy kicsit jó levegőn. Hát nem igaz? + +Igy beszéltek. Aztán a szép fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak +ugy szótlanul álltak, vállal összetámaszkodva. Zelma néni is fölállt a +sámliról. + +--No Franci--mondta--menj fel az öreghez. Kapsz egy kis bort. Vigyázz +majd a lépcsőn, ha lejössz. + +Mikor ifj. Novoszád Ferenc már a boros pince fölött a kert keritésébe +kapaszkodva haladt fölfelé, akkor Zelma néni egy tányéron tésztát +hozott ki. + +--Géza úr--mondta--hoztam egy kis vacsorát. Tessék megkóstolni. Ugy se +tetszett máma vacsorázni. + +--De nem is akartam Zelma néni. + +--Csak tessék. Ugy is sokat csináltam. Minek egyen meg mindent a +férjem? Eleget esznek-isznak ők odafent Novoszádéknál. Hát nem igaz? + +--Megtöltötte a lámpámat, Zelma néni? + +--Nem töltöttem. Hogy máma korán feküdjön le, mert az éjjel későn +tetszett megint haza jönni. + +--Igaza van. Kár, kár, hogy aludni is kell. Pedig hát mi különbség +van? Nincs fal a nappal és az éjszaka között. + +--Csak tessék lefeküdni. + +Igy beszéltek. Hanem a szobaur még sokáig állt az udvarban az ajtóhoz +támaszkodva és nézte, hogy a holdfényben ragyogó meszelt falak miképen +dobnak egymásra nagy, görbe, fekete háromszögeket és sokszögeket, +kusza vonallal vágva ablakot, ereszt, kéményt, néma és mozdulatlan +harcban. És nézte fent a kertet, melyben vad és gondozatlan bokrok +feketedtek valami idegen növényzetté és a fehéren csillogó kerités +rácsa közül kiömlöttek mélyen lehimbálva a pince kőfalán. Mint egy +fehér kéz ujjai közül, amit már nem bir fogni. Odafent pedig az öreg +Novoszád kis korcsmája világitott pirosan, mint valami őrtorony és +messzire ellátszott a vérmező felett. + +--Hát már május hónap van--mondta hangosan. + +Másnap reggel nagy rendezkedés volt az udvarban. Ifjabb Novoszád +Ferenc már hat órakor kihozta az alacsony suszter-asztalt az ajtó elé +és izgatott gonddal minden egyebet is, amire nem is volt szükség. +Kilenc órakor, mikor a szobaur melléje telepedett a festőállvánnyal, +vásznakkal és festékes ládával, ő még mindig az asztallal +foglalkozott, hogy biztosan álljon az udvar gömbölyü kövein. Később +délelőtt, mikor már melegebb volt, kihozták Jung Kálmánt. Mindenki +segitett az ágyát vinni, csak Jungné ment vissza a szobába sirni. +Odakint jobban látszott, hogy milyen sovány és vértelen. Pedig már +tizenhét éves szép fiu volt és sok pénzt költöttek rá. A nagy pincefal +mellé tették, ahol a kert bokrai hajoltak föléje. Kecskerágó, bodza és +vadszőlő. De cseresznyefa, barackfa és almafa is állott fölötte. +Bimbóztak épen és még keresztül látszott az ég. Mikor mindenki +visszaült már a helyére, Novoszádné körül-körül nézett mosolyogva: + +--Hát szépen elférünk mindnyájan--mondta.--Kieresztem már a libát is. +Miért guggoljon szegény mindig a ketrecben? Hát nem igaz? Ő is elfér +még. + +A szép, nagy liba, melyet két hét előtt vásárolt, hogy felhizlalja, +óvatos, paskoló lépésekkel próbálkozott előre. Végre felfogván szabad +mivoltát, hirtelen égnek nyújtotta nyakát, felágaskodott és gágogni +kezdett, szárnyával csapkodván. Ifj. Novoszádné kihozott egy tál +kukoricát számára. Akkor délelőtt sem ifjabb Novoszád Ferenc, sem a +szobaur nem dolgoztak semmit, mert délig mindig kukoricát dobáltak a +libának. A szobaur elnevezte Lenkének. + +Azután több napig igy éltek és nem volt semmi zavar. Minden reggel +kijött ifj. Novoszád Ferenc a rossz cipőkkel és a csirizzel. Később +pedig kijött a szobaur a festőállvánnyal, ecsetekkel és odaült +melléje. Szemben a pince magas kőfala mellett Jung Kálmán feküdt +csendesen és mozdulatlanul. Az ágy fejénél kissé hátrább volt egy +szék, melyen vagy az anyja ült, vagy a tizenhatéves huga, a Róza, vagy +más. Azért volt a szék kissé hátrább, hogy Kálmán ne láthassa, ha az +ember sirt. Hát Kálmán csak maga elé nézett borzasztó nagy szemeivel. +Leginkább azt nézte, hogy ifjabb Novoszád Ferenc meg a szobaur hogy +játszanak a Lenkével. Dobáltak neki kukoricát és tanitották.--Délfelé +gyakran mondta a szobaur: + +--A fene egye meg ezt a Lenkét. No, Novoszád ur már megint nem +dolgoztunk semmit. + +--Majd haragszanak a kuntschaftok. He-he-he. + +Az enyéim nem--felelte a szobaur és komoly lett és a vászon elé ült. + +Jung Kálmán csak feküdt és nézte a nagy kőfalat. Megszámlálta a +köveket fel a kertig, a fákat, amik a kertből kihajoltak és az S alakú +vékony ágakat, melyek majdnem az ágyáig lógtak le. Ha meglengette őket +kicsit a szél, akkor ruganyos, finom levélujjaik végigkapirgáltak a +falon. Olyankor Kálmán összerázkódott. A huga ijedten neszelt fel, +pedig ő csak azt gondolta, hogy talán a tavasznak vannak ilyen finom, +zöld, puha ujjai, melyekkel most szertemászik és érezte a sarkától a +hátgerincén a hajáig. A kövek közt néha vékony gyíkok villantak. +Délfelé erősen rásütött a lépcsőre a nap és csupa szép kvarcok +gyulladtak ki, mint a kis gyertyák. Ezeket nézte Jung Kálmán. És május +hónap volt. + +Egyszer, egy péntek délután, mindnyájan együtt voltak az udvarban. +Csendesen dolgoztak. A szobaur nem fütyörészett és ifjabb Novoszád +Ferenc vigyázott, hogy ne csattanjon nagyot a kalapács. Mert a Lenke +aludt. Éppen kettőjük között, a Novoszádék ajtaja előtt. Hat órakor +hazajött Zelma néni a ruhakihordásról. Egyenesen Kálmánhoz ment és azt +mondta: + +--Nesze egy könyv. Nagyon szép képek vannak benne. Nézegesd csak, +akkor nem fogsz unatkozni. + +--Mi az?--Honnan hozta? + +--A Kerner uraságtól. Egy széken volt. Nekik ugy is annyi van, hogy ez +az egy meg se látszik. Hát nem igaz? + +--Biztos igaz,--mondta a szobaur.--De jobb azt elvinni, ami a polcon +áll rendben, mint amelyik a széken hever vagy a földön. + +--Miért? + +--Jobb azt elvinni. Mert az ember gyakran jobban szereti amit ugy +eldobál. + +--Hát van mindenféle--mondta Novoszádné.--Aztán Géza ur is olvassa +el.--Mikor jöttem, egy nagy automobil fordult be az apácáknál a +Lógody-utcába. Már hallatszik is, hogy pöfög. + +--Egy automobil, egy automobil. + +Mindenki az ajtóhoz szaladt és a szomszédban is mind kinéztek. + +--Kihez megy?... Csak az lehet, hogy eltévedt,--vélték.--Lassan megy, +mert a kocsis nézi a számokat.--Milyen nagy.--Ez biztosan egy grófé a +várból.--Ennek minden kereke száz forintba kerül. + +Igy beszéltek. Hanem a szobaur visszajött és fésülgette az ujjaival a +haját, aztán a kezébe vette a palettát, de nem ült le a vászon elé. + +--Mit szaladgálsz Lenke, mint a bolond--mondta a felijedt libának. +Alhatunk nyugodtan. + +Aztán az automobil elment a ház előtt és a szobaur is lassan leült. De +egyszer csak szaladva jön be Róza és utána ifjabb Novoszád Ferenc. + +--Az automobil visszajön. Ide fog jönni. Idejön. + +Róza elsápadt és ifj. Novoszád Ferenc reszketett és dadogott. + +Akkor egy magas, szép nő jött be az udvarba. Tiszta selyem ruha volt +rajta. Telistele drága csipkékkel. Könyökig érő keztyüi voltak és +lobogó tollak nagy kalapján. + +--Kérem szépen--kérdezte a hölgy.--Itt lakik Dési Géza festő? + +--Ne-e-em--dadogta ifj. Novoszád Ferenc. Hanem a hölgy épen jobbra +nézett a szobaur felé, aki mozdulatlanul állt. Akkor kitárta karját és +felkiáltott: + +--Géza!--Szervusz Géza! + +--Szervusz Alice--mondta a szobaur és földhöz vágta a palettát és az +ecseteket. A paletta egészen összetört és két ecset is. Aztán fogták +egymás kezét és a hölgy azt mondta: + +--Géza.--Hát itt vagyok. Milyen nagyon-nagyon szép itt. Miért is megy +az ember el Parisba, Olaszországba? Itt festesz az udvaron? És ez +mindig ilyen? Ezek a bokrok, ezek a fantasztikus falak és lépcsők?... +Oh be nagyon szép. Én is idejövök. Jó? Én is itt akarok festeni. +Szabad? + +A hölgy olyan nagyon gyorsan beszélt, hogy ifjabb Novoszád Ferenc nem +tudott felelni. Hanem Zelma néni már ott volt és azt mondta: + +--Kezét csókolom. Csak tessék, amit tetszik. Van hely még kezét +csókolom.--És a hölgy kezei után kapkodott. + +--Nem szabad néni, nem szabad--mondta a hölgy.--Maga Zelma néni, +ugy-e? Adjon szépen kezet. Igy. Istenem be szép, be nagyon szép itt +maguknál. + +--Hát igen, kezét csókolom. Itt jó levegő van. + +--És itt dolgozik a suszter ur is? És ott valaki beteg? + +--A sógornőm fia, kérem--felelte Zelma néni.--Csak kihoztuk a jó +levegőre, mert már ugy is meg fog halni. + +--Nem akarsz bejönni Alice az odúmba?--kérdezte akkor a szobaur +csendesen. + +Hát bementek a szobába és leültek az asztalhoz, az ablak elé és sokáig +nem szóltak. + +--Hát itt is lehet nálad lenni, nem csak Parisban.--Mondta később a +hölgy.--Milyen jó az ilyet kipróbálni.--Mért van az a vastag +krétavonal a padlón? + +--Ez a fal--mondta a szobaur.--Itt van a műterem a vonalig és azontúl +van a lakás. Zelma néninek, ha takarit, ide kell tennie a vásznakat, +oda pedig a kottákat a pianinóra és ami még a lakáshoz tartozik. + +--Te igaz, hogy az a fiu meg fog halni? + +--Nézd mit látni az ablakomból. Ellátni a vérmező fölött a budai +hegyekne. Itt a Svábhegy, meg a Jánoshegy. Ott meg a Hármas-határ. Ott +a kis Svábhegy mögött megy le a nap. Este pedig nem lehet tudni melyik +a felhő, melyik a hegy. Azért aztán minden felhő. A Lógody-utca is. +Olyankor az ember ül és azt hiszi, hogy egy kis szél kellene csak, +hogy mindezt elfujja és akkor megint a Mont-Parnasson van. + +Akkor a hölgy megfogta a szobaur kezét és kék szemei megsötétedtek. +Aztán igy hallgattak sokáig. + +--Hát mit csinálnak a fiuk a Lucien Simon iskolájában?--kérdezte +később a szobaur. + +--Már majdnem mind elment, Szécsi Pista Olaszországba utazott. Harald +Svendsen meg haza. Roppant fejlődött az a fiu. Nem hinnéd. Nelli +összeállt megint valami brüsszeli gyárossal. A többivel nem tudom mi +van. + +--El muszáj menni az öregtől. Mert festeni lehet tőle tanulni, de +komponálni nem. Különben azt senkitől sem lehet tanulni. De az ember +mégis elmegy. + +--Ugye? Ugye?--Az ember azt mondja, itt nem lehet boldognak lenni. +Ugyan biztosan tudja, hogy sehol sem lehet. Azért mégis elmegy. + +--Akarsz itt festeni az udvarban?--Jó hely. Van egy libánk is, melyet +tanítunk ifjabb Novoszád Ferenccel. + +--Persze, hogy idejövök. Ide, ide. Milyen nagyszerű, hogy te magaddal +hordod a te bolondos környékedett a legjózanabb helyre is, mint a +csiga a házát. Hej, Géza élni, élni, élni kellene. De nem máshol, +hanem otthon. Mert ha az ember máshol él, az olyan, mintha csak +álmodna. Sohasem olyan valóságos mint otthon. Tulajdonképen csak ezért +jöttem haza. Csak ezért. + +--Nem fog itthon nyakadba ülni a nagyúri, gazdag familiád és a +társaság? + +--Fütyülök rájuk. Ugy is levették már a kezüket rólam.--Főzz teát +Géza, aztán mutasd meg mit dolgoztál. + +--Jungéknál vendégek voltak és odakölcsönöztem a csészéimet. De lehet +a lábosból enni kanállal. + +Igy beszéltek. Aztán a szobaur teát főzött a lábasban és két kanalat +hozott. És mikor a teát megitták, előhuzta a kész képeket a zongora +mögül és azokról beszéltek. Aztán visszaültek az asztalhoz és sokáig +hallgatva bámultak egymásra. + +--Furcsa, hogy te itt vagy.--Mondta később a szobaur. + +--Mért? + +--Mert több mint egy esztendeje, hogy nem láttuk egymást és furcsa, +hogy valaki máshol is lehet, mint ahol az ember megismerte. Mintha +kivágnám egy németalföldi szobából a figurákat és egy olasz tájképbe +raknám. Te nekem egy vászonra voltál festve Párissal. + +--Igen.--Mondta a hölgy elgondolkodva.--Te is nekem. De én ugy vagyok, +hogy nem tudom kivágni az embert a tájképből, melyben megláttam. Rajta +marad és magával viszi. Igazán Géza: én itt körülötted ugy érzem +Párist, de ugy, hogy soha Párisban ugy nem éreztem.--Sajátságos.--A +legmesszibb dolgok olyan egymás mellett vannak. + +--És egymásra tükröznek.--Tudod Alice hogy van az? + +--Hogy? + +--Páris egy szin, meg Umbria is, meg Buda is. Ezeket aztán keverni +lehet a lélekben, mint a festékeket, Igy van ez. + +Akkor már esteledett és egyszer hallatszott az automobil pöfögése. +Messziről hallatszott már, mert a Lógody-utca nagyon csendes. A hölgy +felállt. + +--Itt a motor--mondta.--Mennem kell már. Nem akarok mindjárt első +héten összeveszni a familiával. + +--Hát holnap eljössz? + +--El, el. Hiszen úgyis csak júniusig maradok Pesten. Holnap és +holnapután és mindig.--Ugyan ez szomorú pótkávé. Ne haragudj Gézám. +Kár, hogy nem vagyok szerelmes beléd. Egyszer van az embernek ilyen jó +pajtása. + +--Isten tudja jó pajtások volnánk-e akkor? + +--Mond Géza: Mikor leszek én már végre igazán szerelmes? Ha tudnád +mennyire, mennyire szeretnék. Akkor kimentek az udvarra. Hanem alig +tudtak tovább haladni, oly sok ember volt ott, hogy lássa a hölgyet, +aki a szobaurhoz jött automobilon. + +Átjöttek a szomszédok mind és lejött idősebb Novoszád Ferenc a +korcsmából és valamennyi vendég is lejött. Mindenki levette a kalapját +és köszönt. + +--Oda mehetek a beteghez?--kérdezte a hölgy Zelma nénitől. + +--Tessék, csak tessék kérem--felelte Zelma néni izgatottan, lelkesen +és félrelökdösött mindenkit az útból.--Tessék itt van egy szék, ha +tetszik leülni. + +--Hogy érzi magát?--kérdezte a hölgy halkan Jung Kálmántól és +elpirult, mert az egész udvarban mindenki hallgatott. Aztán lesütötte +a szemét, mert Jung Kálmán nem felelt, csak sápadtan kitágult +szemekkel bámult az arcába. + +--Néha fáradt, tetszik tudni--szólt közbe Zelma néni.--Akkor már nem +tud beszélni. + +--Hiszen majd felgyógyul nemsokára. Nem fázik a nyaka? Hűvösödik már. +Takarjuk be. Igy. Jó? + +Jung Kálmán szája megrándult, de nem tudott szólni. Akkor a hölgy +hirtelen elfordult. + +--Isten velük--mondta és gyorsan kiment az udvarból. A selyem ruha +suhogott a köveken és a kalapja kék tollai beleütődtek az alacsony +szemöldökfába. Jung Kálmán utána forditotta a fejét. + +Odakint azt mondta a hölgy a szobaurnak:--Jár hozzá tisztességes +orvos? Holnap elküldöm az enyimet. + +--A szénatérig gyalog sétáltak és később azt mondta a hölgy:--Milyen +borzasztó szemei vannak ennek a fiúnak. Így még sohase nézett senkise +rám. Nem fogok aludni tudni az éjjel. + +Mig a szobaur visszajött, az udvarban össze-vissza beszéltek az +emberek. Találgatták, hogy ki ez a hölgy és mindenféle történeteket +mondtak grófnékról. + +--Én ismerem ezt.--Mondta a kövér asztalos a Lovas-utról.--Ez a +méltóságos gróf Hohenbergné a várból. Dolgoztam náluk. Biztosan tudom. +Minden délben láttam. + +Arcképet jött csináltatni a szobaurnál. Százötven forintot fog fizetni +érte. + +--Én megmondom--mondta a tejkihordó a szomszédból, aki mindig részeg +volt. Szerelmes a szobaurba. Ez az. A grófnék csinálnak ilyet. +Tegnapelőtt volt az újságban egy grófné, aki megszökött egy pincérrel. +Ez az. + +--Fogja be a száját, maga disznó!--förmedt rá Zelma néni. Inkább +fizesse ki az adósságát. Ez nem olyan. Tudja? Ez egy rokona a +szobaurnak. Tudja? Mert ő is ide fog jönni festeni. A szobaur is +nagyon előkelő gazdag familia. Tudja? Csak nem kapta még ki az +örökségét. Két év múlva, már ki fogja kapni. Százezer forintot. + +Igy beszéltek. Aztán a vendégek visszamentek a korcsmába. Mindenki +szidta a tejkihordót. Vacsora után a szobaur megint az ajtófélfához +támaszkodva nézte, hogy apró kék bárányfelhők vannak a hold alatt és +ujjaival fésülte a haját. Szél volt és a feje felett zugtak a fekete +kerti bokrok. + +--Most hánykódik a tavasz.--mondta a szobaur. Este nem látni, merről +jön a szél és melyik fa zug. Ha nem az éjszaka mozog, mint egy +hajókabin. + +Akkor éjszaka ifjabb Novoszádéknál és Jungéknál is éjfélutánig égett a +lámpa. És fent a kocsma hajnali két óráig világos volt. + +Másnap délben kétlovas fiakkeren jött egy beretvált ur. Azt mondta, +hogy orvostanár és megvizsgálta Jung Kálmánt. Négy órakor pedig megint +eljött a hölgy. Behozták az automobilból az állványt és egy +világoszöld festékes ládát, aztán betették az ajtót, hogy senki se +jöjjön be bámulni. Aztán a hölgy is leült a szobaur mellé és ő is ugy +festett több kis képből egy nagyot + +--Csodálatos, hogy emlékeztet ez az udvar egy régi perugiai +házra--mondta a szobaurnak.--Itt valami titok van Géza. + +--Hol? + +--Olyan nyugtalanitó, olyan gyanus nekem, ha a tájak igy emlékeztetnek +egymásra. Követnek mint egy álarcos ember. Ez a virágzó cseresznyefa, +meg ez a ferde barackfa is olyan ismerős. Ez talán valami üldözési +mánia. Nem? Kihúzzák éjjel hosszú görbe gyökereiket és utánam jönnek. + +--Minden lélekben van néhány tájkép. Az ember csak azokat látja. Ami +kivül van, az csak felidézi. + +--Az ember talán nem is utazik, Géza. Csak emlékezik, meg felejt. +Milyen csodálatos a világ. + +Később a hölgy felállt és odament ifjabb Novoszád Ferenchez és nézte, +hogyan ver be kis fehér faszögeket egy cipőtalpba, két sorban +köröskörül. + +--Novoszád bácsi engedje meg, hogy én is verjek be néhány ilyen kis +faszöget. Borzasztó szeretnék. + +Ifjabb Novoszád Ferenc felugrott a kis kerek székről, mely már oly +szép fényes volt az üléstől, mint egy tükör. A hölgy kalapált egy +kicsit és kért egy marék kis faszöget, hogy hazavihesse. Aztán nem +festett többet, hanem ő is kukoricát dobált a Lenkének és arra akarta +tanitani, hogy féllábon álljon, mint a gólya. Később odament Jung +Kálmánhoz. + +--Idejöhetek kicsit?--kérdezte a sovány, hosszú Rózától, aki akkor a +széken ült.--Hogy aludt Kálmán az éjjel? + +Jung Róza felállt és pislogó, ijedt szemekkel nézte a hölgyet. + +--Kérem tessék--mondta majdnem siró hangon és hirtelen beszaladt a +lakásba. A hölgy csodálkozva nézett utána, aztán leült a székre. + +--Hogy érzi magát?--kérdezte Kálmántól. Nem fárasztja, ha beszélek +magához? + +A fiu nem felelt, csak forró, komoly szemekkel nézett rá. + +--Ne is beszeljen. Majd hozok máskor könyvet és felolvasok magának +vagy mesélek. Nemsokára jobban lesz, akkor maga is olvashat. + +Jung Kálmán csendesen csóválta a fejét.--Én tudom, hogy meg fogok +halni--mondta alig hallható, súgó hangon. + +A hölgy felugrott.--Dehogy fog. Maga azt nem is tudhatja. Verje ki ezt +a fejéből. Nyárig egészséges lesz. + +Jung Kálmán alig látható ajka megvonaglott. Mosolygott. Akkor a hölgy +föléje hajolt és letisztogatta válláról a barackvirág szirmokat, +melyek a kertből ráhullottak. Hirtelen megsimogatta a homlokát és az +arcát. Aztán gyorsan megfordult és a szobaurhoz ment. + +--Elmegyek. Kisérj el.--Mondta fojtott hangon és már tüzte is a +kalapját. + +--Várj egy kicsit.--Felelte a szobaúr.--Valamit beakarok fejezni. + +--Rögtön gyere. Rögtön. Én megyek.--Akkor a hölgy el is indult és +futva ment fel a meredek lépcsőn. + +--Kapaszkodj a keritésbe.--Kiáltott utána a szobaur. + +Fent a korcsma előtti szőlőlugasban érte utól. A hölgy egy fához +támaszkodva várta és lihegett a futástól. A lemenő nap aranyos-piros +fénye az arcába és a nyakára sütött. + +--Gyalázatos emberek vagyunk Géza,--mondta.--Oh milyen gyalázatosak +vagyunk. + +--Miért? + +--Hogy örülünk és játszunk tavasszal, bánattal, szépséggel és nem +törődünk vele, hogy az a fiu a szemünk előtt meghal. Az orvosom azt +mondta: menthetetlen. És a fiu tudja. Istenem, milyen rosszak vagyunk. + +--Nincs igazad, Alice. Fáj neked az a sok halott, ha egy temetőkert +mellett elmégy?--Nem láttad őket élni. Jung Kálmánt sem láttad. Ő már +messze van. Nekem nem fáj. Ha arra nézek, ahol az ágya van, mintha egy +óriási nyitott kapu volna mögötte a pince falában és messzire el +lehetne látni a világ mögé. + +--Milyen nyájas, gyönyörű fiu!--Estig telehull a párnája +cseresznyevirággal. Az egész fehérségből csak a szeme sötétlik. + +--Milyen kegyetlen a szépség Géza, Hogy minden szép. Minden, minden. + +--Látod ott a Kis-Svábhegy mögött épen lebukik a nap. Az az Isten +palettája. Egész nap festi a világot. De estére ugylátszik nincs +megelégedve, mert rákeni, ami festék a palettán maradt. A Svábhegy +fekete, a Jánoshegy kárminvörös és az ég szinarany. + +--Hogy nézett rám. + +--Azt mondtam itt az embereknek, hogy hercegnő vagy, de hogy annak +titokban kell maradnia. Mondd meg a soffőrödnek, hogy ne fecsegjen. + +--Miért csinálsz ilyen komédiákat? + +Ezek egész életükben ötven emberrel ismerkednek meg, a Szénatéren és a +Krisztinavároson soha tul nem mennek. Az a fiu majd egy év óta nem +mozdult ki az udvarból se és tudja, hogy nem is fog többet.--Ezért. + +--Hogy nézett rám.--Gyere. Nem jövök többet ide. Nem akarok soha többé +ide jönni. + +Igy beszéltek, Aztán kimentek a Lovas-utra és találkoztak Zelma +nénivel, aki ruhakihordásról jött haza. + +--Kezeit csókolom, méltósága--köszönt Zelma néni és tovább akart +menni. + +--Mondja csak Zelma néni,--állította meg a hölgy--haragszanak rám a +Jungék valamiért? Ugy elszaladt előlem ma a kislány. + +--Isten ments, kezét csókolom.--Felelte Zelma néni és nagyon elpirult. + +--Hát mért? Olyan félénk? + +--Nem. Kezét csókolom. Ez a szobaur miatt van. + +--A szobaur miatt? + +--A Róza akart a szobaurnál festeni tanulni és azt gondolta, hogy +hozzá fog férjhez menni. És még valamiért. De azt nem illik mondani. + +--Nem illik? Édes Zelma néni, kérem, kérem mondja meg. + +--Nem. Azt nem lehet, kezét csókolom. Azt nem illik. + +Zelma néni nem akarta megmondani és aztán elváltak. Este azt mondta +Zelma néni a férjének: + +--Mért nem beretválkoztál te disznó, mikor tudtad, hogy itt lesz a +hercegné? És nem kötötted fel a nyakkendődet sem. Két év múlva, ha a +szobaur ki fogja kapni az örökségét, nekünk minden hónapban ötven +forintot fog küldeni. De a Jungékkal baj lesz. + +Akkor éjszaka vihar volt és a favirágok ugy hullottak az udvarra, mint +a hó. A tejkihordó leesett a lépcsőn. + +Azután több napig nem jött el a hölgy. A szobaur minden délután +felállitotta a vásznat, ifjabb Novoszád Ferenc felkötötte a +nyakkendőjét és Zelma néni titokban a Szénatérig is elment nézni, hogy +jön-e az automobil. Azért, mert Jung Kálmán mindig a jobb oldalán +feküdt, hogy az ajtóra láthasson és többször elájult, mert ez nagyon +fárasztotta. + +Egy este tizenegy óra tájban megint eljöttek az alagút felől azok a +fiatalemberek és lányok vagy tizen és kopogtattak a szobaur ablakán, +aztán bemásztak rajta és kihúzták a szobaurat az ágyból és +felöltöztették. Zongoráztak és lármáztak, aztán elmentek mindnyájan +éjszaka a Jánoshegyre. + +--Zelma--mondta ifjabb Novoszád Ferenc a feleségének az ágyban.--A +hercegné is köztük van. Hallom a hangját. + +--Hallgass!--förmedt rá az asszony.--Aludj inkább. Majd az megy +ezekkel éjszaka, az erdőbe csavarogni. De el ne mondd a hercegnének, +hogy a szobaur elment, mert akkor megharagszik rá. + +Másnap délután megint eljött a hölgy. Az automobilból egy nagy +csomagot hozott be a soffőr. + +--Édes Jungné--mondta a hölgy Kálmán anyjának, aki épen a széken +ült.--Kérem, ne haragudjon meg ezért rám. Hoztam valamit Kálmánnak, +hogy kényelmesebben és szebben feküdjön. Ugye nem veszi rossz néven és +elfogadja tőlem. Hiszen a fiáért van. + +Jungné felállt a székről és karikás, fáradt szemei összehúzódtak. (A +férje még mindig beteg volt és több éjjel nem aludt.) AZ arca sárga +volt és merev. + +--Kezét csókolom, méltósága. Kérem--mondta halkan. + +Gyönyörű finom lepedők és párnahéják voltak és egy gyönyörű selyem +takaró. Betették a konyhába. Jungné is bement és nem jött ki estig. A +konyhában ült és sirt. + +--Ülj már le Alice és dolgozz--mondta a szobaur, mert tönkre szárad +minden a vásznon. + +--Nem. Nincs kedvem most festeni--mondta a hölgy és kezeit himbálva +járt nyugtalanul fel-alá az udvarban. Abba is fogom hagyni egészen a +festést. És tavasszal nem is lehet festeni. A tavasz oly kevéssé +festői motivum. Egészen grafikus. Nézd: ezek a fiatal, vékonylevelü +ágak, mind külön himbáló vonal. Nincs még lomb. Minden fűszál látszik. +Nincs még gyep. Ezt csak rajzolni lehet. Vagy még azt se. Tudod mit +gondoltam, mikor a Jánoshegyről néztük a hajnalt? A tavaszt +tulajdonképen csak modellálni lehetne. Annyira egy anyagból van. Nem +érted? Fa, kő, felhő egyugyanabból a szines tavaszpárából van +kimodellálva. Oh, nézd csak ezeket a gyönyörű gyikokat a kövek közt. + +Akkor a hölgy a pince-falhoz szaladt és egy gyikot akart fogni. De nem +tudott. Aztán Kálmán ágya szélére ült és azt mondta: + +--Igértem, hogy mesélni fogok magának. Meséljek az üvegszivü +királylányról? + +--Igen. Meséljen--sugta Kálmán. Akkor a hölgy nagy kék szemeivel +felbámult a görbe háztetőre, melyen egy összedűlt kémény téglái +hevertek. Egyik felük fehér volt a meszeléstől, másik fekete a +koromtól. Azokat nézte és csendesen mesélni kezdett. Mesélt egy +királylányról, akinek üvegszive volt, de nem a mellében, hanem a +fiókban tartotta és egy boszorkánymesterről meg egy indiai hercegről. +Zelma néni is odajött hallgatni meg a szobaur is. + +Mikor vége volt a mesének, akkor a hölgy látta, hogy a Jung Kálmán +szeme tele van könnyel. + +--No, Kálmán--mondta lágyan és megsimogatta a homlokát--hiszen ez csak +mese. + +Jung Kálmán nemet intett a fejével. Talán azt akarta mondani, hogy nem +a mese okozta a könnyeket. + +--Hercegné--sugta aztán--ugy-e, ha meggyógyulok, engem is elvisz +automobilon kocsikázni? + +--Hogyne vinném, Kálmán. Elviszem messzire, gyönyörű kertekbe, fényes +kastélyokba. + +Akkor a hölgy felállt és bement a szobaur lakásába. A szobaur utána +ment. Aztán sokáig ültek szótlanul, egymással szemben az asztalnál. A +hölgy két ökle közé támasztotta a fejét és kerekre meresztett +szemekkel nézett ki az alkonyodó budai hegyekre, melyek egész fehér +habosak voltak a virágzó fáktól. Nagy könnyek csöppentek néha a +sárgamázás asztalra. Később azt mondta a hölgy: + +--A múltkor még tudta, hogy meg fog halni. Ma pedig a felgyógyulásról +beszélt. + +--Talán még se jól van, amit csinálsz? + +--Mit csinálok? + +--Megszeretteted vele az életet. Ő már befejezte és te vágyakat +hajigálsz belé. + +--Miért vagy olyan haragos? + +--Szerelmes beléd. + +--Ne beszélj őrültségeket. + +--Nem is lehet másképen. + +Akkor a hölgy lehajtotta fejét az asztalra és sokáig maradt ugy +mozdulatlanul. Mikor megint felkönyökölt, azt mondta: + +--Nem bánom. És ha szerelmes is. Nem nagyobb ajándék az mindennél? +Miért ne legyen még boldog? Hiszen nem fogja tudni, hogy meghal. És +nem bánom. Ez oly borzasztó, borzasztó szép. Ha gonosz vagyok is, +gyalázatos is, ha utálsz is. Nem tehetek, nem tehetek róla.--A hölgy +felállt.--Kinek leszek valaha annyi, mint ennek a fiúnak? Kinek? És +oly messziről jön. Mintha nem is ember volna már. Te ezt nem érted. +Géza, nem, nem, nem tehetek róla.--A hölgy eltakarta az arcát. + +--Géza,--mondta sok idő múlva--haragszol rám? + +--Nem, Alice. + +--Hát miért vagy olyan szomorú. Neked mindegy lehet. Nem? + +Akkor a szobaúr felállt. Gyerünk, Alice--mondta--késő van már. +Elkisérlek a Lánchidig, ott kapsz kocsit. + +Mikor a Lógody-utcában voltak, a hölgy megfogta a szobaúr kezét. + +--Ne haragudj rám, Géza--mondta.--Olyan rettentő nagy dolog a +szerelem, olyan mindennél nagyobb, hogy csak a halál olyan. Istenem, +istenem, milyen jó volna szerelmesnek lenni. Ugy, igazán, kegyetlenül, +egészen. Látod, oly nehéz a tavasz, oly nehéz ez a sok bolonditó +szépség. Az ember belefúl, eltéved, belefoszlik és semmi. De ha +szerelmes volnék keservesen, fájóan, akkor az volna a legfőbb, az +volnék én és ez itt mind köröskörül, csak könnyű ruha volna rajta, +könnyű, szép, tavaszi ruha. + +Igy beszéltek. Aztán elértek a Lánchidhoz és elváltak. A hölgy kocsiba +ült. Azon az estén Jung Kálmánnak nagy láza volt. Mindig a hercegnőről +beszélt és óriási kertekről és márványkastélyokról. Mindig azt mondta, +hogy az: automobil menjen gyorsabban. Azután már csak négy nap múlva +jött el a hölgy. Zelma néni már a Lógody-utcában várta. + +--Tessék már jönni,--mondta.--Kálmán sokkal rosszabbul van. Már +nemsokára meg fog halni. Rosenzweig orvos mondta. Mindennap elküldött +engem a Szénatérre, hogy nézzem, jön-e már a hercegnő. Minden este +sirt. + +A hölgy futva jött be az udvarra és lihegve állt meg Jung Kálmán ágya +mellett. + +--Itt vagyok,--mondta. + +Kálmán nem felelt. Hanem az arca halovány rózsaszinű lett, mint a +fiatal barackvirág és a szemei megnedvesedtek. Olyanok voltak, mint +két fekete tó. Akkor a hölgy leült az ágya szélére és megfogta a +kezét. Hallgatva néztek egymásra. + +--Mindennap el fogok jönni--mondta aztán egész csendesen. + +Később meglátta a hölgy, hogy Jung Kálmán még ugyanazon a szennyes +lepedőn fekszik, mint négy nappal azelőtt. Akkor odament Zelma +nénihez, aki ruhákat akasztott száradni fent a keritésre, ahová +délután legjobban sütött a nap és a keritésnek gyantaszaga volt. + +--Zelma néni--kérdezte--miért nem húzták át Kálmán ágyát avval, amit +hoztam. És miért nem adják neki azt a paplant? + +--Ne tessék haragudni, kezét csókolom--sugta Zelma néni. A sógorném, +tetszik tudni, olyan bolondos szegény. Sok bajlódása van neki. + +--De hát miért akarja, hogy a fia ilyen piszokban feküdjön? + +--Nem tudom, kérem. Ő azóta mindig sir. Azt mondja, hogy az ő fia ugy +is meg fog halni. Hogy ne szeresse a hercegnét jobban azért, hogy ő +szegény és nem tud neki ilyen szép paplant adni. Ne tessék őt +megbüntetni azért. Szegénynek annyi bajlódása van, hogy már nincs is +esze. + +A hölgy lehorgasztott fejjel jött le lassan a lépcsőn. Nem ment vissza +Kálmánhoz. A vászna elé ült, de nem festett sem ő, sem a szobaúr, +hanem az ecset szarával piszkálták ki a földet a gömbölyű kövek közül. + +--Adhatok én pénzt Jungéknak?--kérdezte később a hölgy, mindig a +földet nézve. + +--Most ne. Majd, ha elutazol--felelte a szobaur. + +--Egy hét múlva mennem kell. + +A szobaur egy vastagabb szárú ecsetet keresett ki és avval ásta a +földet. + +--Én is megyek--mondta aztán.--Nyolc-tiz nap múlva folyósitják az +ösztöndijamat. + +--Nemsokára vége lesz a május hónapnak. + +--Lesz? Furcsa, hogy én nem tudok jövőt érezni. + +Itt vannak ezek a virágos bokrok és itt van mellettük, hogy én +Münchenbe fogok utazni. Hát ez nem most van? Egy virágos bokor ott +mellettük. Ott van az a fehér felhő, ott az a fehér haldokló fiu és +ott van, hogy egy hét múlva elutazol falura. Minden most van. Ha majd +megtörténik, az úgyis egész másvalami lesz. De hogy Paris volt és hogy +München lesz, hogy együtt voltunk és majd elválunk, az mind együtt van +most a Lógody-utcában. Nem? + +Igy beszéltek és az ecset szárával ásták ki a földet a gömbölyű kövek +közül. Lenke odajött, mert a szétszóródó, rögöket kukoricának vélte. A +hölgy odacsalta magához és megint arra akarta tanítani, hogy féllábon +álljon, mint a gólya. + +--Hát már ez se fog sokáig élni szegény--szólt le Zelma néni a +lépcsőről. + +--Miért? Miért nem?--riad fel a hölgy. + +--Hát holnapután ünnep van. Csak levágjuk már, mert nagyon +megöregszik. + +A hölgy felugrott. + +--Csak nem akarják Lenkét megölni? Zelma néni! Én azt nem engedem. Nem +engedem. Én megveszem magától Zelma néni. Mennyibe kerül? Tiz forint +elég? Vagy húsz forint? Itt van, Zelma néni. + +A hölgy két aranyat adott ifjabb Novoszádnénak, aki ezért kezet akart +csókolni, de a hölgy nem engedte. + +--Most a Lenke az enyém. Ugy-e? Most csinálhatok vele, amit akarok? +Nagyszerű, Géza! Tudod, mit fogunk csinálni? Felszabaditjuk Lenkét. +Visszaviszszük az erdőbe. Legyen megint szabad. + +--Szamár vagy Alice--mondta a szobaur. A liba házi állat. Sohse volt +erdei madár. + +--Mindegy, mindegy. Az ősei szabadok voltak. Mi ugyis elmegyünk. A +Lenkét felszabadítjuk. Zelma néni! Zelma néni kérem, fogja meg a +Lenkét. Kivisszük a hüvösvölgyi erdőbe. + +Akkor megfogták és spárgával összekötötték a szárnyát, hogy ne +csapkodjon. Aztán feltették a soffőr mellé az automobilra. A hölgy és +a szobaur beültek és elindultak a hűvösvölgyi erdőbe. Útközben +találkoztak elegáns automobilokkal, melyekben a hölgynek ismerősei +voltak. + +--Valamikor, nem is olyan régen, ezek közt éltem--mondta a hölgy. És +nem is tudtam, hogy más élet lehetséges. Látod, Géza: amit te +elhagytál, az el is múlt. De ezek itt kocsikáznak mellettem és +köszönünk egymásnak. Az én egész életem huszonegy éves koromig. Semmi +a világon nincs olyan érthetetlenül messze tőlem, mint ez a múlt. És +kezet fogunk és beszélgetünk. Néha látom magam köztük. Azt hiszed, nem +szeretem őket? Most már. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak +kérni emlékbe a bilincseiket? Én ezt nagyon, nagyon értem. + +Nemsokára elértek egy szép, bokros helyre az eredőben. Ott megálltak +és a Lenkét is leemelték a bakról. Elébb körülnéztek, hogy van-e +valaki az országuton. Aztán szétvágták a spárgát és bevitték Lenkét az +erdőbe. Lenke nagyon meg volt ijedve és azért mindjárt szaladni +kezdett. Sántított, mert rosszul feküdt az automobilon.--Isten veled +Lenke--kiáltottak utána és nézték, mig eltűnt. Aztán visszaültek a +kocsiba és hazafelé indultak. Esteledett már. A budai hegyekről kék +párák váltak le és az ut szélén a gesztenyefák gyertyái olyan fehéren +ragyogtak ki a feketedő lomb közül, mintha igazi lángok volnának. +Fogták egymás kezét. + +--Milyen nehéz, nehéz ez a gyönyörű tavasz--mondta a hölgy. Az ember +alig tud lélegzeni benne. Nem érzed? + +--De igen. Én azt hiszem, hogy az évszakoknak különböző fajsúlyuk van. +A legkönnyebb a tél. Napos délben olyan, mint egy csillogó +üvegbuborék. Az ősz is könnyű még. Minden köd, és úszik, mint a felhő. +A nyár már veszteglő, élesárnyéku, súlyos. De a legnehezebb a tavasz. +Azért, mert minden együtt van. Olyan tulterhes. Olyan, mint egy +mámortól nehezedő, lecsukló szép fej. Mint egy esőviztől nehéz, +meghajló orgonaág. + +Igy beszéltek. Aztán nemsokára elértek a Margit-hidhoz és ott a +szobaur kiszállt és hazament. + +Akkor este azt mondta a szobaur Zelma néninek: + +--Egy hét múlva elutazik a hercegnő a birtokára és én is elutazom. + +--Vele tetszik utazni? Talán a kedves papájához? + +--Nem. Én Münchenbe utazom. Németországba. + +--Az messzi van, az a München? + +--Bizony messzi, Zelma néni. Most az van a legmesszibb, mert oda +megyek. Más nincs messze, mert másra úgyis csak gondolni kell. + +--Hát igen. Van mindenféle. Talán Géza urnák is Teschen városba +tetszik menni? A nénikémnek egy fia ment oda tiz év előtt egy gyárba. +Nagyon sok fizetést kap. A gép elvitte két ujját. Azért ötszáz +forintot fizettek neki. Az a Teschen, az nagyon messze van. + +--Odamegyek, Zelma néni. Teschenből jöttem magukhoz és Teschenbe +megyek. Milyen sokfelé vágyódik az ember, Zelma néni és az mégis mind +csak Teschen. + +--Hát van mindenféle. + +Másnap délután megint eljött a hölgy és attól fogva mindennap eljött +még egy hétig. De nem festett többet. A vásznat, meg a festőállványt, +meg a szép világoszöld festékesládát felpakolták az automobilra. A +hölgy pedig mindennap Jung Kálmán ágya szélére ült és mesélt. Nézte a +mohosodó háztetőn az összedült kémény tégláit, melyeknek egyik fele +fehér volt, a másik fekete és mesélt. Mesélt egy emberről, aki egész +egyedül élt a tenger közepén egy óriási virágon. Mesélt egy leányról, +aki egy gyönyörű kertben volt rabságra bezárva, mert a szive a fákba +volt elrejtve, a vére a szökőkutban folyt és a haja össze volt nőve a +szomorufűz hajával. És mesélt egy asszonyról, aki nem szerette az urát +és elment tőle, hogy másikat keressen, amilyet ő kigondolt magának. És +elérkezett kincses barlangokba, magas hegyi várakba és százszorszép +kertekbe. De sehol se mondta meg a nevét, nehogy megismerje őt az az +ember, akit kigondolt magának. Némelyik mese két napig is eltartott. A +szobaúr se festett már később. Elpakolta az ecseteket és vásznakat a +kufferbe és a pincefalnál egy kiálló kőre ült és hallgatta a +történeteket. Ifjabb Novoszád Ferenc is keveset dolgozott azon a +héten. Nem is kell,--mondta,--mert kaptak húsz forintot a libáért. A +kis fehér faszögek csendesen feküdtek a gömbölyű fatányérban és a +kerek, fényes szék sokszor üresen állt. Ha a nap rásütött, ugy +ragyogott, mintha ezüstből lett volna. A sovány Róza is kijött +többször az udvarra azért, hogy hallgassa a meséket és azért is, hogy +még lássa a szobaurat, mert nemsokára úgyis el fog utazni, Akkor a +pincefal már majdnem egészen zöld volt, mert a kövek közül sok füvek +nőttek ki és másféle növények. A kertből lelógó vadszőlő pedig +egészben az ágyig ért már és a levelei szélesek voltak és kemények. Rá +lehetett fektetni a Jung Kálmán ágyára. A nap mindig szépen sütött és +az udvarban is lehetett érezni, hogy a fehér kerítésnek gyantaszaga +van és a barna lépcsőn csillogtak a kvarcok, mint száz kicsi gyertya. +Hanem a barackfáról, meg az almafáról nagyon hullottak a virágok és +néha egészen teleszórták Jung Kálmán ágyát. + +--Már lehullanak a szép virágok--mondta Zelma néni egyszer. + +--Bizony Zelma néni--felelte a hölgy--mint a hervadt levelek ősszel. +Hervad a tavasz. Hullanak a virágok és mi elmegyünk messzire és a +május hónapnak vége lesz. + +Akkor már kevesebbet beszélgettek és mindenki csendesebben járt az +udvarban, mert Jung Kálmán mindig gyöngébb lett. A hangja már nem +hallatszott, az arcán két piros folt égett és nagy szemei tétovák +lettek és messzire nézők. + +Az utolsóelőtti napon már nem mesélt a hölgy. Csak fogta Jung Kálmán +kezét és simogatta. Ugy ültek csendesen. A szobaur a pincefalból +kiálló kövön ült és rajzolta őket. Aztán a földre ejtette a +vázlatkönyvet és felállt. Csomagolnom kell már--mondta--és bement a +szobába. De nem csomagolt, hanem az asztalra könyökölve bámult ki a +hegyekre és az ujjaival fésülte a haját. Később kijött az udvarra +Zelma néni és selyemszalaggal összekötött leveleket hozott a köténye +alatt. Rózsaszínű levelek voltak. Mindegyik boriték sarkába egy kis +kép volt ragasztva. Zelma néni elhivta a hölgyet. + +--Tetszik látni--súgta neki.--Ezeket a leveleket mind a Róza irta a +szobaurnak. Tessék nézni, milyen szépen tud irni. Azt mondta, hogy +tegyem a kufferjába. + +--Adja ide nekem, Zelma néni? Adja. Egy szobaur sem érdemli meg, hogy +ilyen leveleket kapjon. + +A hölgy eltette a selyemszalaggal összekötött leveleket és bement a +szobaurhoz. + +--Igy csomagolsz?--kérdezte tőle. + +--Igy. Pakolom a Svábhegyet, a Jánoshegyet, meg a Hármashatárt. + +--Embereket nem lehet igy elpakolni. Kár. Rosszkedvű vagy, Géza. +Megbántottalak valamivel? + +--Nem, Alice. Csak hervad a tavasz. + +Mikor aznap elmentek, a hölgy öt hosszúszáru, gyönyörű rózsát adott +Jung Kálmánnak a kezébe. Olyanokat sehol se lehetett kapni egész +Budán. A tejkihordó azt mondta, hogy legalább egy forintba kerül +darabja. + +A következő napon vasárnap volt. A hölgy csak hat óra felé érkezett +meg. Zelma néni az ajtóban várta és azt mondta: + +--Kezét csókolom. A Kálmán már nagyon rosszul van. A Rosenzweig orvos +a kezét csókoltatja a hercegnének és kéri, hogy ne tessék neki semmit +sem adni, mert nagyon felizgatja. Ne tessék haragudni. Kálmán még most +is a kezében tartja a rózsákat. Nem akarta senkinek sem odaadni. Egész +éjjel nem aludt és fogta. Már elájult. De nem lehet kivenni a kezéből. + +A hölgy nekitámaszkodott a kapufélfának. Nagy kék szemei egészen +elfeketedtek. + +--Az udvaron van?--kérdezte nagyon halkan. + +--Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni. + +--Jungné odahaza van? + +--Bizony bent térdepel szegény az ágynál. + +Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem +vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni +kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét. Talán egy óra is +elmult igy és a hölgy még mindig sírt. Akkor a szobaur azt mondta +csendesen: + +--Azért ennek igy kellett lenni, Alice. Most vége, most elmehetünk. Az +ember úgyis mindig mindent félbe hagy. Zelma néni és ifjabb Novoszád +Ferenc tovább fognak élni és én hogy emlékezzem később róluk? Mit +tudom én, milyenek lesznek később és mit beszélnek majd rólunk. De +Jung Kálmánt elpakolhatod már a szivedbe és ezt a május hónapot is. +Tudod, hol a kezdete, hol a vége. És szép volt. + +A hölgy föltámaszkodott és a szobaur felé forditotta nedves arcát, de +nem tudott mindjárt beszélni, olyan erősen juhádzott és a melle +fel-felzihált. + +--Géza,--mondta később--ezután már száz férfi jöhet a szerelmével. +Hegyeket mozdithatnak el értem. Ölhetik egymást és magukat. Mennyit +fog az érni nekem ezután? Mi lesz az most már nekem, ha valaki azt +mondja: szeret? Ki szerethet igy? + +A hölgy megint visszaesett a díványra és zokogott. A szobaur az öklére +támasztotta a fejét. + +--Igazad lehet Alice--mondta.--Talán nem is szabadna másnak ezt +kimondani, csak annak, aki halálán van. Mert mi az ami még elmúlhat? +Az már nincs is. Milyen hatalmas biztosság, milyen fölény a halál. +Haldoklóval nem lehet versenyezni. Ha nem volna halál, festeni sem +szabadna. + +Akkor már rájuk sötétedett és a hölgy felállt. + +--Isten veled Géza,--mondta, aztán megsimogatta a szobaur haját és +egymás szemébe néztek.--Gyere ki korán a pályaudvarra, Géza. + +Senki se látta, mikor kimentek ketten a Lógody-utcára, mert mindenki +Jung Kálmánnál volt. Akkor este vacsora után kint ültek az udvarban. A +szomszédból is átjött a fiatal házaspár. A sváb napszámos a +feleségével. Egyforma keményített kék kötőkben álltak vállal +összetámaszkodva. Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné: + +--Hát már eltetszik utazni, Géza ur? + +--El, Zelma néni--felelte a szobaur.--Ne sirjon. Visszajövök én még +magukhoz. Ha majd ott leszek, ugyis a Lógody-utca lesz Teschen. + +--De két év múlva egészen el tetszik már menni és majd nem is gondol +már a szegényekre. + +Keveset beszéltek. Odafent a bosnyák kaszárnyában megszólalt a +takarodó. + +--Jól fújja--mondta ifjabb Novoszád Ferenc. De nem nevetett utána. + +Később a fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak ugy szótlanul +álltak, vállal összetámaszkodva. + +--No, Franci--mondta akkor Zelma néni--nem akarsz felmenni az öreghez +egy kis bort inni? + +--Nem kell nekem,--felelte ifjabb Novoszád Ferenc. Hát lent maradt ő +is és talán tizenegy óráig ültek az udvarban és nem beszéltek. A +szobaur még azután is sokáig kint maradt és nézte az újból vastagodó +holdat és nézte, hogy a ragyogó, meszelt falak miképen dobnak egymásra +nagy, görbe, fekete háromszögeket és sokszögeket, kusza vonallal vágva +ablakot, ereszt, kéményt, néma és mozdulatlan harcban. És nézte fent a +kertet, melyben vad és gondozatlan bokrok feketedtek valami idegen +növényzetté és a fehéren csillogó kerítés rácsa közül kiömlöttek, +mélyen lehimbálva a pince kőfalán, mint egy fehér kéz ujjai közül, +amit már nem bir fogni. Odafent pedig az öreg Novoszád kis korcsmája +világitott pirosan, mint valami őrtorony és messzi ellátszott a +vérmező fölött. + +--Hát vége van már a május hónapnak--mondta a szobaur. Másnap este a +szobaur is elutazott. Már azután nem is történt semmi. Négy nap múlva +meghalt Jung Kálmán. Küldtek a szobaurnak partecédulát. Azt nem +tudták, hogy a hercegnő hol lakik. Mégis, azután néhány nap múlva egy +nagy kosár jött a postán. Virág volt benne meg egy levél. + +Kedves Zelma néni. Szórják ezeket a virágokat a Kálmán sirjára. A +maguk hercegnője soha, soha sem fogja magukat elfelejteni. + +Senki sem látott még olyan szép virágokat. + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Történet, by Béla Balázs + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÖRTÉNET *** + +***** This file should be named 19433-0.txt or 19433-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/4/3/19433/ + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + diff --git a/19433-0.zip b/19433-0.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..676505a --- /dev/null +++ b/19433-0.zip diff --git a/19433-8.txt b/19433-8.txt new file mode 100644 index 0000000..31e81d5 --- /dev/null +++ b/19433-8.txt @@ -0,0 +1,1515 @@ +The Project Gutenberg EBook of Trtnet, by Bla Balzs + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Trtnet + A Lgody-Utcrl, A Tavaszrl, A Hallrl s A Messzesgrl + +Author: Bla Balzs + +Release Date: October 2, 2006 [EBook #19433] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TRTNET *** + + + + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + +BALZS B. + +- + +Trtnet + + + + + + + +BALZS BLA + +TRTNET A LGODY-UTCRL, A TAVASZRL, A HALLRL S A MESSZESGRL + +[Illustration:] + +BUDAPEST ATHENAEUM IROD. S NYOMD. RSZVNYT. KIADASA + +Klteni annyi, mint itlszket tartani nmagunk fltt. (IBSEN) + +A szerz minden jogot fentart magnak, a fordits jogt is + + +Volt Budn a vr oldalban egy meredek, nagy rendetlen telek. A +Lgody-utctl fel a Lovas-utig. Az idsebb Novoszd Ferenc birtoka +volt. Hanem mr csak a fent lev kis korcsmt tartotta meg a +hozzval ktszobs lakssal. Ott mrte az uj mri bort hrom asztal +vendgnek. (Inkbb csak a szomszdsg jrt oda). Lent is volt kt kis +hz, a Lgody-utcai kaputl jobbra meg balra, melyek szk s klns +formj siktort alkottak az als udvarban. Kt-kt szoba konyha +mindegyikben, Azokat a gyermekeinek adta jussba mr rgen. Az egyikben +a lnya lakott frjvel s kt gyermekvel. (A frje, Jung Jnos, +irnok volt fent a vrban.) A msik hzban ifjabb Novoszd Ferenc +lakott. foltoz varga volt. Kiss flkegyelm lvn ezt a +mestersget is alig tudta megtanulni. Hanem a felesge mosni s +takaritani jrt s igy--gyerek nlkl--csak megtudtak lni. Az egyik +szobt kiadtk tizennyolc forintrt. Egy fiatalember lakott benne. +Valami fest fle. + +Igy ht csendesen ltek s nem is volt ms zavar, minthogy a +szobaurhoz nha mindenfle furcsa fiatalemberek s lnyok jttek. Az +alagt fell jttek Pestrl ks vacsora utn nagy lrmval, s +hajnalig is fent voltak s zongorztak. Aztn az, hogy a Jungk fia +egy flv ta fekdt mr szraz betegsgben s Rosenzweig orvos azt +mondta, hogy nem is fog tbbet felkelni. s mg bajt okozott a tavaszi +viz, mert kimosta a fels lpcst a kboltiv alatt. (Az reg Novoszd +azt mondta, hogy szz v eltt ott pince volt, mely a rgi vrhoz +tartozott s hogy ott egy alagtnak kell lenni.) + +Egyszer vasrnap vacsora utn kint ltek az udvarban. A szomszdbl is +tjtt a fiatal hzaspr. Egy svb napszmos a felesgvel. Egyforma +kemnytett kk ktkben lltak vllal sszetmaszkodva. + +Egyszer azt mondta ifjabb Novoszdn: + +--Ht mr mjus hnap van. + +--Mirt gondolja Zelma nni?--krdezte a szobar, aki a maga ajtaja +kszbn lt trksen. + +--Mert a hold alatt olyan szp vilgoskk brnyfelhk vannak. Tessk +nzni. Ha a hold alatt ilyen szp brnyfelhk vannak, akkor mjus +hnap van. + +--Akkor van mjus, mikor a kalendrium irja.--Szlt bele +Jungn.--Hamarabb kiolvashatja onnan, aki tud. + +Zelma nni nem tudott olvasni. De Jungn a sok nyomorsg miatt volt +olyan s ezrt nem vette zokon senki. most is csak az ajtig jtt +ki, mert odabent a frje is betegen fekdt. + +--Semmi az, amit a kalendrium ir--mondta a szobar. Felllt s tiz +ujjval fslte hossz, borzas hajt s nzte a holdat.--Semmi az, +amit a kalendrium ir. Mikor prilist irt, olyan kd s hideg volt, +hogy az oktber sem mindig olyan. Tizenkt tncos az, aki nem megy +mindig rendesen egysorban. Janur van mondjk, az emberek: sznkznak +s korcsolyznak. De egyszerre csak egy fnyt tkrz egy ablak. Mi +volt az? Egy jliusi alkony szaladt keresztl. s tbben is vannak, +mint tizenketten. Csak a tbbinek nincs neve. Pldul mi az, mikor +holvadskor olyan bgyadt, puha az erd, mint nagy nyrban s mg +fnye sincs? A tbbi nvtelen. De ma este majus van. + +Jungn vllat vont s hirtelen fordulssal bement a laksba. + +--Ht persze--mondta Zelma nni szgyenkez hangon, mert sem rtette +ezt a beszdet.--Ht persze. Van mindenfle. + +Akkor fnt a bosnyk kaszrnyban megszlalt a takarod. Csendesen +hallgattk. + +--Jl fjja--mondta ifjabb Novoszd Ferenc s nevetett utna. Mindig +nevetett utna, ha valamit mondott. + +--Most mr meleg van--szlt vissza a felesge--holnaptl kezdve +idekint is dolgozhatsz az udvaron. Legalbb kilehet takartani mr a +szobt. + +--Igazn--kiltott fel a szobar--az enyimet is, Zelma nni. n is +idekint fogok dolgozni. + +--Ki lehet hozni a Klmn gyt is,--folytatta Novoszdn.--Mrt ne +legyen szegny mg egy kicsit j levegn. Ht nem igaz? + +Igy beszltek. Aztn a szp fiatal hzaspr elksznt. Eddig is csak +ugy sztlanul lltak, vllal sszetmaszkodva. Zelma nni is flllt a +smlirl. + +--No Franci--mondta--menj fel az reghez. Kapsz egy kis bort. Vigyzz +majd a lpcsn, ha lejssz. + +Mikor ifj. Novoszd Ferenc mr a boros pince fltt a kert keritsbe +kapaszkodva haladt flfel, akkor Zelma nni egy tnyron tsztt +hozott ki. + +--Gza r--mondta--hoztam egy kis vacsort. Tessk megkstolni. Ugy se +tetszett mma vacsorzni. + +--De nem is akartam Zelma nni. + +--Csak tessk. Ugy is sokat csinltam. Minek egyen meg mindent a +frjem? Eleget esznek-isznak k odafent Novoszdknl. Ht nem igaz? + +--Megtlttte a lmpmat, Zelma nni? + +--Nem tltttem. Hogy mma korn fekdjn le, mert az jjel ksn +tetszett megint haza jnni. + +--Igaza van. Kr, kr, hogy aludni is kell. Pedig ht mi klnbsg +van? Nincs fal a nappal s az jszaka kztt. + +--Csak tessk lefekdni. + +Igy beszltek. Hanem a szobaur mg sokig llt az udvarban az ajthoz +tmaszkodva s nzte, hogy a holdfnyben ragyog meszelt falak mikpen +dobnak egymsra nagy, grbe, fekete hromszgeket s sokszgeket, +kusza vonallal vgva ablakot, ereszt, kmnyt, nma s mozdulatlan +harcban. s nzte fent a kertet, melyben vad s gondozatlan bokrok +feketedtek valami idegen nvnyzett s a fehren csillog kerits +rcsa kzl kimlttek mlyen lehimblva a pince kfaln. Mint egy +fehr kz ujjai kzl, amit mr nem bir fogni. Odafent pedig az reg +Novoszd kis korcsmja vilgitott pirosan, mint valami rtorony s +messzire elltszott a vrmez felett. + +--Ht mr mjus hnap van--mondta hangosan. + +Msnap reggel nagy rendezkeds volt az udvarban. Ifjabb Novoszd +Ferenc mr hat rakor kihozta az alacsony suszter-asztalt az ajt el +s izgatott gonddal minden egyebet is, amire nem is volt szksg. +Kilenc rakor, mikor a szobaur mellje telepedett a festllvnnyal, +vsznakkal s festkes ldval, mg mindig az asztallal +foglalkozott, hogy biztosan lljon az udvar gmbly kvein. Ksbb +dleltt, mikor mr melegebb volt, kihoztk Jung Klmnt. Mindenki +segitett az gyt vinni, csak Jungn ment vissza a szobba sirni. +Odakint jobban ltszott, hogy milyen sovny s vrtelen. Pedig mr +tizenht ves szp fiu volt s sok pnzt kltttek r. A nagy pincefal +mell tettk, ahol a kert bokrai hajoltak flje. Kecskerg, bodza s +vadszl. De cseresznyefa, barackfa s almafa is llott fltte. +Bimbztak pen s mg keresztl ltszott az g. Mikor mindenki +visszalt mr a helyre, Novoszdn krl-krl nzett mosolyogva: + +--Ht szpen elfrnk mindnyjan--mondta.--Kieresztem mr a libt is. +Mirt guggoljon szegny mindig a ketrecben? Ht nem igaz? is elfr +mg. + +A szp, nagy liba, melyet kt ht eltt vsrolt, hogy felhizlalja, +vatos, paskol lpsekkel prblkozott elre. Vgre felfogvn szabad +mivoltt, hirtelen gnek nyjtotta nyakt, felgaskodott s ggogni +kezdett, szrnyval csapkodvn. Ifj. Novoszdn kihozott egy tl +kukorict szmra. Akkor dleltt sem ifjabb Novoszd Ferenc, sem a +szobaur nem dolgoztak semmit, mert dlig mindig kukorict dobltak a +libnak. A szobaur elnevezte Lenknek. + +Azutn tbb napig igy ltek s nem volt semmi zavar. Minden reggel +kijtt ifj. Novoszd Ferenc a rossz cipkkel s a csirizzel. Ksbb +pedig kijtt a szobaur a festllvnnyal, ecsetekkel s odalt +mellje. Szemben a pince magas kfala mellett Jung Klmn fekdt +csendesen s mozdulatlanul. Az gy fejnl kiss htrbb volt egy +szk, melyen vagy az anyja lt, vagy a tizenhatves huga, a Rza, vagy +ms. Azrt volt a szk kiss htrbb, hogy Klmn ne lthassa, ha az +ember sirt. Ht Klmn csak maga el nzett borzaszt nagy szemeivel. +Leginkbb azt nzte, hogy ifjabb Novoszd Ferenc meg a szobaur hogy +jtszanak a Lenkvel. Dobltak neki kukorict s tanitottk.--Dlfel +gyakran mondta a szobaur: + +--A fene egye meg ezt a Lenkt. No, Novoszd ur mr megint nem +dolgoztunk semmit. + +--Majd haragszanak a kuntschaftok. He-he-he. + +Az enyim nem--felelte a szobaur s komoly lett s a vszon el lt. + +Jung Klmn csak fekdt s nzte a nagy kfalat. Megszmllta a +kveket fel a kertig, a fkat, amik a kertbl kihajoltak s az S alak +vkony gakat, melyek majdnem az gyig lgtak le. Ha meglengette ket +kicsit a szl, akkor ruganyos, finom levlujjaik vgigkapirgltak a +falon. Olyankor Klmn sszerzkdott. A huga ijedten neszelt fel, +pedig csak azt gondolta, hogy taln a tavasznak vannak ilyen finom, +zld, puha ujjai, melyekkel most szertemszik s rezte a sarktl a +htgerincn a hajig. A kvek kzt nha vkony gykok villantak. +Dlfel ersen rsttt a lpcsre a nap s csupa szp kvarcok +gyulladtak ki, mint a kis gyertyk. Ezeket nzte Jung Klmn. s mjus +hnap volt. + +Egyszer, egy pntek dlutn, mindnyjan egytt voltak az udvarban. +Csendesen dolgoztak. A szobaur nem ftyrszett s ifjabb Novoszd +Ferenc vigyzott, hogy ne csattanjon nagyot a kalapcs. Mert a Lenke +aludt. ppen kettjk kztt, a Novoszdk ajtaja eltt. Hat rakor +hazajtt Zelma nni a ruhakihordsrl. Egyenesen Klmnhoz ment s azt +mondta: + +--Nesze egy knyv. Nagyon szp kpek vannak benne. Nzegesd csak, +akkor nem fogsz unatkozni. + +--Mi az?--Honnan hozta? + +--A Kerner urasgtl. Egy szken volt. Nekik ugy is annyi van, hogy ez +az egy meg se ltszik. Ht nem igaz? + +--Biztos igaz,--mondta a szobaur.--De jobb azt elvinni, ami a polcon +ll rendben, mint amelyik a szken hever vagy a fldn. + +--Mirt? + +--Jobb azt elvinni. Mert az ember gyakran jobban szereti amit ugy +eldobl. + +--Ht van mindenfle--mondta Novoszdn.--Aztn Gza ur is olvassa +el.--Mikor jttem, egy nagy automobil fordult be az apcknl a +Lgody-utcba. Mr hallatszik is, hogy pfg. + +--Egy automobil, egy automobil. + +Mindenki az ajthoz szaladt s a szomszdban is mind kinztek. + +--Kihez megy?... Csak az lehet, hogy eltvedt,--vltk.--Lassan megy, +mert a kocsis nzi a szmokat.--Milyen nagy.--Ez biztosan egy grf a +vrbl.--Ennek minden kereke szz forintba kerl. + +Igy beszltek. Hanem a szobaur visszajtt s fslgette az ujjaival a +hajt, aztn a kezbe vette a palettt, de nem lt le a vszon el. + +--Mit szaladglsz Lenke, mint a bolond--mondta a felijedt libnak. +Alhatunk nyugodtan. + +Aztn az automobil elment a hz eltt s a szobaur is lassan lelt. De +egyszer csak szaladva jn be Rza s utna ifjabb Novoszd Ferenc. + +--Az automobil visszajn. Ide fog jnni. Idejn. + +Rza elspadt s ifj. Novoszd Ferenc reszketett s dadogott. + +Akkor egy magas, szp n jtt be az udvarba. Tiszta selyem ruha volt +rajta. Telistele drga csipkkkel. Knykig r keztyi voltak s +lobog tollak nagy kalapjn. + +--Krem szpen--krdezte a hlgy.--Itt lakik Dsi Gza fest? + +--Ne-e-em--dadogta ifj. Novoszd Ferenc. Hanem a hlgy pen jobbra +nzett a szobaur fel, aki mozdulatlanul llt. Akkor kitrta karjt s +felkiltott: + +--Gza!--Szervusz Gza! + +--Szervusz Alice--mondta a szobaur s fldhz vgta a palettt s az +ecseteket. A paletta egszen sszetrt s kt ecset is. Aztn fogtk +egyms kezt s a hlgy azt mondta: + +--Gza.--Ht itt vagyok. Milyen nagyon-nagyon szp itt. Mirt is megy +az ember el Parisba, Olaszorszgba? Itt festesz az udvaron? s ez +mindig ilyen? Ezek a bokrok, ezek a fantasztikus falak s lpcsk?... +Oh be nagyon szp. n is idejvk. J? n is itt akarok festeni. +Szabad? + +A hlgy olyan nagyon gyorsan beszlt, hogy ifjabb Novoszd Ferenc nem +tudott felelni. Hanem Zelma nni mr ott volt s azt mondta: + +--Kezt cskolom. Csak tessk, amit tetszik. Van hely mg kezt +cskolom.--s a hlgy kezei utn kapkodott. + +--Nem szabad nni, nem szabad--mondta a hlgy.--Maga Zelma nni, +ugy-e? Adjon szpen kezet. Igy. Istenem be szp, be nagyon szp itt +maguknl. + +--Ht igen, kezt cskolom. Itt j leveg van. + +--s itt dolgozik a suszter ur is? s ott valaki beteg? + +--A sgornm fia, krem--felelte Zelma nni.--Csak kihoztuk a j +levegre, mert mr ugy is meg fog halni. + +--Nem akarsz bejnni Alice az odmba?--krdezte akkor a szobaur +csendesen. + +Ht bementek a szobba s leltek az asztalhoz, az ablak el s sokig +nem szltak. + +--Ht itt is lehet nlad lenni, nem csak Parisban.--Mondta ksbb a +hlgy.--Milyen j az ilyet kiprblni.--Mrt van az a vastag +krtavonal a padln? + +--Ez a fal--mondta a szobaur.--Itt van a mterem a vonalig s azontl +van a laks. Zelma nninek, ha takarit, ide kell tennie a vsznakat, +oda pedig a kottkat a pianinra s ami mg a lakshoz tartozik. + +--Te igaz, hogy az a fiu meg fog halni? + +--Nzd mit ltni az ablakombl. Elltni a vrmez fltt a budai +hegyekne. Itt a Svbhegy, meg a Jnoshegy. Ott meg a Hrmas-hatr. Ott +a kis Svbhegy mgtt megy le a nap. Este pedig nem lehet tudni melyik +a felh, melyik a hegy. Azrt aztn minden felh. A Lgody-utca is. +Olyankor az ember l s azt hiszi, hogy egy kis szl kellene csak, +hogy mindezt elfujja s akkor megint a Mont-Parnasson van. + +Akkor a hlgy megfogta a szobaur kezt s kk szemei megsttedtek. +Aztn igy hallgattak sokig. + +--Ht mit csinlnak a fiuk a Lucien Simon iskoljban?--krdezte +ksbb a szobaur. + +--Mr majdnem mind elment, Szcsi Pista Olaszorszgba utazott. Harald +Svendsen meg haza. Roppant fejldtt az a fiu. Nem hinnd. Nelli +sszellt megint valami brsszeli gyrossal. A tbbivel nem tudom mi +van. + +--El muszj menni az regtl. Mert festeni lehet tle tanulni, de +komponlni nem. Klnben azt senkitl sem lehet tanulni. De az ember +mgis elmegy. + +--Ugye? Ugye?--Az ember azt mondja, itt nem lehet boldognak lenni. +Ugyan biztosan tudja, hogy sehol sem lehet. Azrt mgis elmegy. + +--Akarsz itt festeni az udvarban?--J hely. Van egy libnk is, melyet +tantunk ifjabb Novoszd Ferenccel. + +--Persze, hogy idejvk. Ide, ide. Milyen nagyszer, hogy te magaddal +hordod a te bolondos krnykedett a legjzanabb helyre is, mint a +csiga a hzt. Hej, Gza lni, lni, lni kellene. De nem mshol, +hanem otthon. Mert ha az ember mshol l, az olyan, mintha csak +lmodna. Sohasem olyan valsgos mint otthon. Tulajdonkpen csak ezrt +jttem haza. Csak ezrt. + +--Nem fog itthon nyakadba lni a nagyri, gazdag familid s a +trsasg? + +--Ftylk rjuk. Ugy is levettk mr a kezket rlam.--Fzz tet +Gza, aztn mutasd meg mit dolgoztl. + +--Jungknl vendgek voltak s odaklcsnztem a csszimet. De lehet +a lbosbl enni kanllal. + +Igy beszltek. Aztn a szobaur tet fztt a lbasban s kt kanalat +hozott. s mikor a tet megittk, elhuzta a ksz kpeket a zongora +mgl s azokrl beszltek. Aztn visszaltek az asztalhoz s sokig +hallgatva bmultak egymsra. + +--Furcsa, hogy te itt vagy.--Mondta ksbb a szobaur. + +--Mrt? + +--Mert tbb mint egy esztendeje, hogy nem lttuk egymst s furcsa, +hogy valaki mshol is lehet, mint ahol az ember megismerte. Mintha +kivgnm egy nmetalfldi szobbl a figurkat s egy olasz tjkpbe +raknm. Te nekem egy vszonra voltl festve Prissal. + +--Igen.--Mondta a hlgy elgondolkodva.--Te is nekem. De n ugy vagyok, +hogy nem tudom kivgni az embert a tjkpbl, melyben meglttam. Rajta +marad s magval viszi. Igazn Gza: n itt krltted ugy rzem +Prist, de ugy, hogy soha Prisban ugy nem reztem.--Sajtsgos.--A +legmesszibb dolgok olyan egyms mellett vannak. + +--s egymsra tkrznek.--Tudod Alice hogy van az? + +--Hogy? + +--Pris egy szin, meg Umbria is, meg Buda is. Ezeket aztn keverni +lehet a llekben, mint a festkeket, Igy van ez. + +Akkor mr esteledett s egyszer hallatszott az automobil pfgse. +Messzirl hallatszott mr, mert a Lgody-utca nagyon csendes. A hlgy +felllt. + +--Itt a motor--mondta.--Mennem kell mr. Nem akarok mindjrt els +hten sszeveszni a familival. + +--Ht holnap eljssz? + +--El, el. Hiszen gyis csak jniusig maradok Pesten. Holnap s +holnaputn s mindig.--Ugyan ez szomor ptkv. Ne haragudj Gzm. +Kr, hogy nem vagyok szerelmes beld. Egyszer van az embernek ilyen j +pajtsa. + +--Isten tudja j pajtsok volnnk-e akkor? + +--Mond Gza: Mikor leszek n mr vgre igazn szerelmes? Ha tudnd +mennyire, mennyire szeretnk. Akkor kimentek az udvarra. Hanem alig +tudtak tovbb haladni, oly sok ember volt ott, hogy lssa a hlgyet, +aki a szobaurhoz jtt automobilon. + +tjttek a szomszdok mind s lejtt idsebb Novoszd Ferenc a +korcsmbl s valamennyi vendg is lejtt. Mindenki levette a kalapjt +s ksznt. + +--Oda mehetek a beteghez?--krdezte a hlgy Zelma nnitl. + +--Tessk, csak tessk krem--felelte Zelma nni izgatottan, lelkesen +s flrelkdstt mindenkit az tbl.--Tessk itt van egy szk, ha +tetszik lelni. + +--Hogy rzi magt?--krdezte a hlgy halkan Jung Klmntl s +elpirult, mert az egsz udvarban mindenki hallgatott. Aztn lesttte +a szemt, mert Jung Klmn nem felelt, csak spadtan kitgult +szemekkel bmult az arcba. + +--Nha fradt, tetszik tudni--szlt kzbe Zelma nni.--Akkor mr nem +tud beszlni. + +--Hiszen majd felgygyul nemsokra. Nem fzik a nyaka? Hvsdik mr. +Takarjuk be. Igy. J? + +Jung Klmn szja megrndult, de nem tudott szlni. Akkor a hlgy +hirtelen elfordult. + +--Isten velk--mondta s gyorsan kiment az udvarbl. A selyem ruha +suhogott a kveken s a kalapja kk tollai beletdtek az alacsony +szemldkfba. Jung Klmn utna forditotta a fejt. + +Odakint azt mondta a hlgy a szobaurnak:--Jr hozz tisztessges +orvos? Holnap elkldm az enyimet. + +--A sznatrig gyalog stltak s ksbb azt mondta a hlgy:--Milyen +borzaszt szemei vannak ennek a finak. gy mg sohase nzett senkise +rm. Nem fogok aludni tudni az jjel. + +Mig a szobaur visszajtt, az udvarban ssze-vissza beszltek az +emberek. Tallgattk, hogy ki ez a hlgy s mindenfle trtneteket +mondtak grfnkrl. + +--n ismerem ezt.--Mondta a kvr asztalos a Lovas-utrl.--Ez a +mltsgos grf Hohenbergn a vrbl. Dolgoztam nluk. Biztosan tudom. +Minden dlben lttam. + +Arckpet jtt csinltatni a szobaurnl. Szztven forintot fog fizetni +rte. + +--n megmondom--mondta a tejkihord a szomszdbl, aki mindig rszeg +volt. Szerelmes a szobaurba. Ez az. A grfnk csinlnak ilyet. +Tegnapeltt volt az jsgban egy grfn, aki megszktt egy pincrrel. +Ez az. + +--Fogja be a szjt, maga diszn!--frmedt r Zelma nni. Inkbb +fizesse ki az adssgt. Ez nem olyan. Tudja? Ez egy rokona a +szobaurnak. Tudja? Mert is ide fog jnni festeni. A szobaur is +nagyon elkel gazdag familia. Tudja? Csak nem kapta mg ki az +rksgt. Kt v mlva, mr ki fogja kapni. Szzezer forintot. + +Igy beszltek. Aztn a vendgek visszamentek a korcsmba. Mindenki +szidta a tejkihordt. Vacsora utn a szobaur megint az ajtflfhoz +tmaszkodva nzte, hogy apr kk brnyfelhk vannak a hold alatt s +ujjaival fslte a hajt. Szl volt s a feje felett zugtak a fekete +kerti bokrok. + +--Most hnykdik a tavasz.--mondta a szobaur. Este nem ltni, merrl +jn a szl s melyik fa zug. Ha nem az jszaka mozog, mint egy +hajkabin. + +Akkor jszaka ifjabb Novoszdknl s Jungknl is jflutnig gett a +lmpa. s fent a kocsma hajnali kt rig vilgos volt. + +Msnap dlben ktlovas fiakkeren jtt egy beretvlt ur. Azt mondta, +hogy orvostanr s megvizsglta Jung Klmnt. Ngy rakor pedig megint +eljtt a hlgy. Behoztk az automobilbl az llvnyt s egy +vilgoszld festkes ldt, aztn betettk az ajtt, hogy senki se +jjjn be bmulni. Aztn a hlgy is lelt a szobaur mell s is ugy +festett tbb kis kpbl egy nagyot + +--Csodlatos, hogy emlkeztet ez az udvar egy rgi perugiai +hzra--mondta a szobaurnak.--Itt valami titok van Gza. + +--Hol? + +--Olyan nyugtalanit, olyan gyanus nekem, ha a tjak igy emlkeztetnek +egymsra. Kvetnek mint egy larcos ember. Ez a virgz cseresznyefa, +meg ez a ferde barackfa is olyan ismers. Ez taln valami ldzsi +mnia. Nem? Kihzzk jjel hossz grbe gykereiket s utnam jnnek. + +--Minden llekben van nhny tjkp. Az ember csak azokat ltja. Ami +kivl van, az csak felidzi. + +--Az ember taln nem is utazik, Gza. Csak emlkezik, meg felejt. +Milyen csodlatos a vilg. + +Ksbb a hlgy felllt s odament ifjabb Novoszd Ferenchez s nzte, +hogyan ver be kis fehr faszgeket egy ciptalpba, kt sorban +krskrl. + +--Novoszd bcsi engedje meg, hogy n is verjek be nhny ilyen kis +faszget. Borzaszt szeretnk. + +Ifjabb Novoszd Ferenc felugrott a kis kerek szkrl, mely mr oly +szp fnyes volt az lstl, mint egy tkr. A hlgy kalaplt egy +kicsit s krt egy mark kis faszget, hogy hazavihesse. Aztn nem +festett tbbet, hanem is kukorict doblt a Lenknek s arra akarta +tanitani, hogy fllbon lljon, mint a glya. Ksbb odament Jung +Klmnhoz. + +--Idejhetek kicsit?--krdezte a sovny, hossz Rztl, aki akkor a +szken lt.--Hogy aludt Klmn az jjel? + +Jung Rza felllt s pislog, ijedt szemekkel nzte a hlgyet. + +--Krem tessk--mondta majdnem sir hangon s hirtelen beszaladt a +laksba. A hlgy csodlkozva nzett utna, aztn lelt a szkre. + +--Hogy rzi magt?--krdezte Klmntl. Nem frasztja, ha beszlek +maghoz? + +A fiu nem felelt, csak forr, komoly szemekkel nzett r. + +--Ne is beszeljen. Majd hozok mskor knyvet s felolvasok magnak +vagy meslek. Nemsokra jobban lesz, akkor maga is olvashat. + +Jung Klmn csendesen csvlta a fejt.--n tudom, hogy meg fogok +halni--mondta alig hallhat, sg hangon. + +A hlgy felugrott.--Dehogy fog. Maga azt nem is tudhatja. Verje ki ezt +a fejbl. Nyrig egszsges lesz. + +Jung Klmn alig lthat ajka megvonaglott. Mosolygott. Akkor a hlgy +flje hajolt s letisztogatta vllrl a barackvirg szirmokat, +melyek a kertbl rhullottak. Hirtelen megsimogatta a homlokt s az +arct. Aztn gyorsan megfordult s a szobaurhoz ment. + +--Elmegyek. Kisrj el.--Mondta fojtott hangon s mr tzte is a +kalapjt. + +--Vrj egy kicsit.--Felelte a szobar.--Valamit beakarok fejezni. + +--Rgtn gyere. Rgtn. n megyek.--Akkor a hlgy el is indult s +futva ment fel a meredek lpcsn. + +--Kapaszkodj a keritsbe.--Kiltott utna a szobaur. + +Fent a korcsma eltti szllugasban rte utl. A hlgy egy fhoz +tmaszkodva vrta s lihegett a futstl. A lemen nap aranyos-piros +fnye az arcba s a nyakra sttt. + +--Gyalzatos emberek vagyunk Gza,--mondta.--Oh milyen gyalzatosak +vagyunk. + +--Mirt? + +--Hogy rlnk s jtszunk tavasszal, bnattal, szpsggel s nem +trdnk vele, hogy az a fiu a szemnk eltt meghal. Az orvosom azt +mondta: menthetetlen. s a fiu tudja. Istenem, milyen rosszak vagyunk. + +--Nincs igazad, Alice. Fj neked az a sok halott, ha egy temetkert +mellett elmgy?--Nem lttad ket lni. Jung Klmnt sem lttad. mr +messze van. Nekem nem fj. Ha arra nzek, ahol az gya van, mintha egy +risi nyitott kapu volna mgtte a pince falban s messzire el +lehetne ltni a vilg mg. + +--Milyen nyjas, gynyr fiu!--Estig telehull a prnja +cseresznyevirggal. Az egsz fehrsgbl csak a szeme sttlik. + +--Milyen kegyetlen a szpsg Gza, Hogy minden szp. Minden, minden. + +--Ltod ott a Kis-Svbhegy mgtt pen lebukik a nap. Az az Isten +palettja. Egsz nap festi a vilgot. De estre ugyltszik nincs +megelgedve, mert rkeni, ami festk a palettn maradt. A Svbhegy +fekete, a Jnoshegy krminvrs s az g szinarany. + +--Hogy nzett rm. + +--Azt mondtam itt az embereknek, hogy hercegn vagy, de hogy annak +titokban kell maradnia. Mondd meg a soffrdnek, hogy ne fecsegjen. + +--Mirt csinlsz ilyen komdikat? + +Ezek egsz letkben tven emberrel ismerkednek meg, a Sznatren s a +Krisztinavroson soha tul nem mennek. Az a fiu majd egy v ta nem +mozdult ki az udvarbl se s tudja, hogy nem is fog tbbet.--Ezrt. + +--Hogy nzett rm.--Gyere. Nem jvk tbbet ide. Nem akarok soha tbb +ide jnni. + +Igy beszltek, Aztn kimentek a Lovas-utra s tallkoztak Zelma +nnivel, aki ruhakihordsrl jtt haza. + +--Kezeit cskolom, mltsga--ksznt Zelma nni s tovbb akart +menni. + +--Mondja csak Zelma nni,--lltotta meg a hlgy--haragszanak rm a +Jungk valamirt? Ugy elszaladt ellem ma a kislny. + +--Isten ments, kezt cskolom.--Felelte Zelma nni s nagyon elpirult. + +--Ht mrt? Olyan flnk? + +--Nem. Kezt cskolom. Ez a szobaur miatt van. + +--A szobaur miatt? + +--A Rza akart a szobaurnl festeni tanulni s azt gondolta, hogy +hozz fog frjhez menni. s mg valamirt. De azt nem illik mondani. + +--Nem illik? des Zelma nni, krem, krem mondja meg. + +--Nem. Azt nem lehet, kezt cskolom. Azt nem illik. + +Zelma nni nem akarta megmondani s aztn elvltak. Este azt mondta +Zelma nni a frjnek: + +--Mrt nem beretvlkoztl te diszn, mikor tudtad, hogy itt lesz a +hercegn? s nem kttted fel a nyakkenddet sem. Kt v mlva, ha a +szobaur ki fogja kapni az rksgt, neknk minden hnapban tven +forintot fog kldeni. De a Jungkkal baj lesz. + +Akkor jszaka vihar volt s a favirgok ugy hullottak az udvarra, mint +a h. A tejkihord leesett a lpcsn. + +Azutn tbb napig nem jtt el a hlgy. A szobaur minden dlutn +felllitotta a vsznat, ifjabb Novoszd Ferenc felkttte a +nyakkendjt s Zelma nni titokban a Sznatrig is elment nzni, hogy +jn-e az automobil. Azrt, mert Jung Klmn mindig a jobb oldaln +fekdt, hogy az ajtra lthasson s tbbszr eljult, mert ez nagyon +frasztotta. + +Egy este tizenegy ra tjban megint eljttek az alagt fell azok a +fiatalemberek s lnyok vagy tizen s kopogtattak a szobaur ablakn, +aztn bemsztak rajta s kihztk a szobaurat az gybl s +felltztettk. Zongorztak s lrmztak, aztn elmentek mindnyjan +jszaka a Jnoshegyre. + +--Zelma--mondta ifjabb Novoszd Ferenc a felesgnek az gyban.--A +hercegn is kztk van. Hallom a hangjt. + +--Hallgass!--frmedt r az asszony.--Aludj inkbb. Majd az megy +ezekkel jszaka, az erdbe csavarogni. De el ne mondd a hercegnnek, +hogy a szobaur elment, mert akkor megharagszik r. + +Msnap dlutn megint eljtt a hlgy. Az automobilbl egy nagy +csomagot hozott be a soffr. + +--des Jungn--mondta a hlgy Klmn anyjnak, aki pen a szken +lt.--Krem, ne haragudjon meg ezrt rm. Hoztam valamit Klmnnak, +hogy knyelmesebben s szebben fekdjn. Ugye nem veszi rossz nven s +elfogadja tlem. Hiszen a firt van. + +Jungn felllt a szkrl s kariks, fradt szemei sszehzdtak. (A +frje mg mindig beteg volt s tbb jjel nem aludt.) AZ arca srga +volt s merev. + +--Kezt cskolom, mltsga. Krem--mondta halkan. + +Gynyr finom lepedk s prnahjk voltak s egy gynyr selyem +takar. Betettk a konyhba. Jungn is bement s nem jtt ki estig. A +konyhban lt s sirt. + +--lj mr le Alice s dolgozz--mondta a szobaur, mert tnkre szrad +minden a vsznon. + +--Nem. Nincs kedvem most festeni--mondta a hlgy s kezeit himblva +jrt nyugtalanul fel-al az udvarban. Abba is fogom hagyni egszen a +festst. s tavasszal nem is lehet festeni. A tavasz oly kevss +festi motivum. Egszen grafikus. Nzd: ezek a fiatal, vkonylevel +gak, mind kln himbl vonal. Nincs mg lomb. Minden fszl ltszik. +Nincs mg gyep. Ezt csak rajzolni lehet. Vagy mg azt se. Tudod mit +gondoltam, mikor a Jnoshegyrl nztk a hajnalt? A tavaszt +tulajdonkpen csak modelllni lehetne. Annyira egy anyagbl van. Nem +rted? Fa, k, felh egyugyanabbl a szines tavaszprbl van +kimodelllva. Oh, nzd csak ezeket a gynyr gyikokat a kvek kzt. + +Akkor a hlgy a pince-falhoz szaladt s egy gyikot akart fogni. De nem +tudott. Aztn Klmn gya szlre lt s azt mondta: + +--Igrtem, hogy meslni fogok magnak. Mesljek az vegsziv +kirlylnyrl? + +--Igen. Mesljen--sugta Klmn. Akkor a hlgy nagy kk szemeivel +felbmult a grbe hztetre, melyen egy sszedlt kmny tgli +hevertek. Egyik felk fehr volt a meszelstl, msik fekete a +koromtl. Azokat nzte s csendesen meslni kezdett. Meslt egy +kirlylnyrl, akinek vegszive volt, de nem a mellben, hanem a +fikban tartotta s egy boszorknymesterrl meg egy indiai hercegrl. +Zelma nni is odajtt hallgatni meg a szobaur is. + +Mikor vge volt a mesnek, akkor a hlgy ltta, hogy a Jung Klmn +szeme tele van knnyel. + +--No, Klmn--mondta lgyan s megsimogatta a homlokt--hiszen ez csak +mese. + +Jung Klmn nemet intett a fejvel. Taln azt akarta mondani, hogy nem +a mese okozta a knnyeket. + +--Hercegn--sugta aztn--ugy-e, ha meggygyulok, engem is elvisz +automobilon kocsikzni? + +--Hogyne vinnm, Klmn. Elviszem messzire, gynyr kertekbe, fnyes +kastlyokba. + +Akkor a hlgy felllt s bement a szobaur laksba. A szobaur utna +ment. Aztn sokig ltek sztlanul, egymssal szemben az asztalnl. A +hlgy kt kle kz tmasztotta a fejt s kerekre meresztett +szemekkel nzett ki az alkonyod budai hegyekre, melyek egsz fehr +habosak voltak a virgz fktl. Nagy knnyek csppentek nha a +srgamzs asztalra. Ksbb azt mondta a hlgy: + +--A mltkor mg tudta, hogy meg fog halni. Ma pedig a felgygyulsrl +beszlt. + +--Taln mg se jl van, amit csinlsz? + +--Mit csinlok? + +--Megszeretteted vele az letet. mr befejezte s te vgyakat +hajiglsz bel. + +--Mirt vagy olyan haragos? + +--Szerelmes beld. + +--Ne beszlj rltsgeket. + +--Nem is lehet mskpen. + +Akkor a hlgy lehajtotta fejt az asztalra s sokig maradt ugy +mozdulatlanul. Mikor megint felknyklt, azt mondta: + +--Nem bnom. s ha szerelmes is. Nem nagyobb ajndk az mindennl? +Mirt ne legyen mg boldog? Hiszen nem fogja tudni, hogy meghal. s +nem bnom. Ez oly borzaszt, borzaszt szp. Ha gonosz vagyok is, +gyalzatos is, ha utlsz is. Nem tehetek, nem tehetek rla.--A hlgy +felllt.--Kinek leszek valaha annyi, mint ennek a finak? Kinek? s +oly messzirl jn. Mintha nem is ember volna mr. Te ezt nem rted. +Gza, nem, nem, nem tehetek rla.--A hlgy eltakarta az arct. + +--Gza,--mondta sok id mlva--haragszol rm? + +--Nem, Alice. + +--Ht mirt vagy olyan szomor. Neked mindegy lehet. Nem? + +Akkor a szobar felllt. Gyernk, Alice--mondta--ks van mr. +Elkisrlek a Lnchidig, ott kapsz kocsit. + +Mikor a Lgody-utcban voltak, a hlgy megfogta a szobar kezt. + +--Ne haragudj rm, Gza--mondta.--Olyan rettent nagy dolog a +szerelem, olyan mindennl nagyobb, hogy csak a hall olyan. Istenem, +istenem, milyen j volna szerelmesnek lenni. Ugy, igazn, kegyetlenl, +egszen. Ltod, oly nehz a tavasz, oly nehz ez a sok bolondit +szpsg. Az ember belefl, eltved, belefoszlik s semmi. De ha +szerelmes volnk keservesen, fjan, akkor az volna a legfbb, az +volnk n s ez itt mind krskrl, csak knny ruha volna rajta, +knny, szp, tavaszi ruha. + +Igy beszltek. Aztn elrtek a Lnchidhoz s elvltak. A hlgy kocsiba +lt. Azon az estn Jung Klmnnak nagy lza volt. Mindig a hercegnrl +beszlt s risi kertekrl s mrvnykastlyokrl. Mindig azt mondta, +hogy az: automobil menjen gyorsabban. Azutn mr csak ngy nap mlva +jtt el a hlgy. Zelma nni mr a Lgody-utcban vrta. + +--Tessk mr jnni,--mondta.--Klmn sokkal rosszabbul van. Mr +nemsokra meg fog halni. Rosenzweig orvos mondta. Mindennap elkldtt +engem a Sznatrre, hogy nzzem, jn-e mr a hercegn. Minden este +sirt. + +A hlgy futva jtt be az udvarra s lihegve llt meg Jung Klmn gya +mellett. + +--Itt vagyok,--mondta. + +Klmn nem felelt. Hanem az arca halovny rzsaszin lett, mint a +fiatal barackvirg s a szemei megnedvesedtek. Olyanok voltak, mint +kt fekete t. Akkor a hlgy lelt az gya szlre s megfogta a +kezt. Hallgatva nztek egymsra. + +--Mindennap el fogok jnni--mondta aztn egsz csendesen. + +Ksbb megltta a hlgy, hogy Jung Klmn mg ugyanazon a szennyes +lepedn fekszik, mint ngy nappal azeltt. Akkor odament Zelma +nnihez, aki ruhkat akasztott szradni fent a keritsre, ahov +dlutn legjobban sttt a nap s a keritsnek gyantaszaga volt. + +--Zelma nni--krdezte--mirt nem hztk t Klmn gyt avval, amit +hoztam. s mirt nem adjk neki azt a paplant? + +--Ne tessk haragudni, kezt cskolom--sugta Zelma nni. A sgornm, +tetszik tudni, olyan bolondos szegny. Sok bajldsa van neki. + +--De ht mirt akarja, hogy a fia ilyen piszokban fekdjn? + +--Nem tudom, krem. azta mindig sir. Azt mondja, hogy az fia ugy +is meg fog halni. Hogy ne szeresse a hercegnt jobban azrt, hogy +szegny s nem tud neki ilyen szp paplant adni. Ne tessk t +megbntetni azrt. Szegnynek annyi bajldsa van, hogy mr nincs is +esze. + +A hlgy lehorgasztott fejjel jtt le lassan a lpcsn. Nem ment vissza +Klmnhoz. A vszna el lt, de nem festett sem , sem a szobar, +hanem az ecset szarval piszkltk ki a fldet a gmbly kvek kzl. + +--Adhatok n pnzt Jungknak?--krdezte ksbb a hlgy, mindig a +fldet nzve. + +--Most ne. Majd, ha elutazol--felelte a szobaur. + +--Egy ht mlva mennem kell. + +A szobaur egy vastagabb szr ecsetet keresett ki s avval sta a +fldet. + +--n is megyek--mondta aztn.--Nyolc-tiz nap mlva folysitjk az +sztndijamat. + +--Nemsokra vge lesz a mjus hnapnak. + +--Lesz? Furcsa, hogy n nem tudok jvt rezni. + +Itt vannak ezek a virgos bokrok s itt van mellettk, hogy n +Mnchenbe fogok utazni. Ht ez nem most van? Egy virgos bokor ott +mellettk. Ott van az a fehr felh, ott az a fehr haldokl fiu s +ott van, hogy egy ht mlva elutazol falura. Minden most van. Ha majd +megtrtnik, az gyis egsz msvalami lesz. De hogy Paris volt s hogy +Mnchen lesz, hogy egytt voltunk s majd elvlunk, az mind egytt van +most a Lgody-utcban. Nem? + +Igy beszltek s az ecset szrval stk ki a fldet a gmbly kvek +kzl. Lenke odajtt, mert a sztszrd, rgket kukoricnak vlte. A +hlgy odacsalta maghoz s megint arra akarta tantani, hogy fllbon +lljon, mint a glya. + +--Ht mr ez se fog sokig lni szegny--szlt le Zelma nni a +lpcsrl. + +--Mirt? Mirt nem?--riad fel a hlgy. + +--Ht holnaputn nnep van. Csak levgjuk mr, mert nagyon +megregszik. + +A hlgy felugrott. + +--Csak nem akarjk Lenkt meglni? Zelma nni! n azt nem engedem. Nem +engedem. n megveszem magtl Zelma nni. Mennyibe kerl? Tiz forint +elg? Vagy hsz forint? Itt van, Zelma nni. + +A hlgy kt aranyat adott ifjabb Novoszdnnak, aki ezrt kezet akart +cskolni, de a hlgy nem engedte. + +--Most a Lenke az enym. Ugy-e? Most csinlhatok vele, amit akarok? +Nagyszer, Gza! Tudod, mit fogunk csinlni? Felszabaditjuk Lenkt. +Visszaviszszk az erdbe. Legyen megint szabad. + +--Szamr vagy Alice--mondta a szobaur. A liba hzi llat. Sohse volt +erdei madr. + +--Mindegy, mindegy. Az sei szabadok voltak. Mi ugyis elmegynk. A +Lenkt felszabadtjuk. Zelma nni! Zelma nni krem, fogja meg a +Lenkt. Kivisszk a hvsvlgyi erdbe. + +Akkor megfogtk s sprgval sszektttk a szrnyt, hogy ne +csapkodjon. Aztn feltettk a soffr mell az automobilra. A hlgy s +a szobaur beltek s elindultak a hvsvlgyi erdbe. tkzben +tallkoztak elegns automobilokkal, melyekben a hlgynek ismersei +voltak. + +--Valamikor, nem is olyan rgen, ezek kzt ltem--mondta a hlgy. s +nem is tudtam, hogy ms let lehetsges. Ltod, Gza: amit te +elhagytl, az el is mlt. De ezek itt kocsikznak mellettem s +ksznnk egymsnak. Az n egsz letem huszonegy ves koromig. Semmi +a vilgon nincs olyan rthetetlenl messze tlem, mint ez a mlt. s +kezet fogunk s beszlgetnk. Nha ltom magam kztk. Azt hiszed, nem +szeretem ket? Most mr. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak +krni emlkbe a bilincseiket? n ezt nagyon, nagyon rtem. + +Nemsokra elrtek egy szp, bokros helyre az eredben. Ott meglltak +s a Lenkt is leemeltk a bakrl. Elbb krlnztek, hogy van-e +valaki az orszguton. Aztn sztvgtk a sprgt s bevittk Lenkt az +erdbe. Lenke nagyon meg volt ijedve s azrt mindjrt szaladni +kezdett. Snttott, mert rosszul fekdt az automobilon.--Isten veled +Lenke--kiltottak utna s nztk, mig eltnt. Aztn visszaltek a +kocsiba s hazafel indultak. Esteledett mr. A budai hegyekrl kk +prk vltak le s az ut szln a gesztenyefk gyertyi olyan fehren +ragyogtak ki a feketed lomb kzl, mintha igazi lngok volnnak. +Fogtk egyms kezt. + +--Milyen nehz, nehz ez a gynyr tavasz--mondta a hlgy. Az ember +alig tud llegzeni benne. Nem rzed? + +--De igen. n azt hiszem, hogy az vszakoknak klnbz fajslyuk van. +A legknnyebb a tl. Napos dlben olyan, mint egy csillog +vegbubork. Az sz is knny mg. Minden kd, s szik, mint a felh. +A nyr mr vesztegl, lesrnyku, slyos. De a legnehezebb a tavasz. +Azrt, mert minden egytt van. Olyan tulterhes. Olyan, mint egy +mmortl nehezed, lecsukl szp fej. Mint egy esviztl nehz, +meghajl orgonag. + +Igy beszltek. Aztn nemsokra elrtek a Margit-hidhoz s ott a +szobaur kiszllt s hazament. + +Akkor este azt mondta a szobaur Zelma nninek: + +--Egy ht mlva elutazik a hercegn a birtokra s n is elutazom. + +--Vele tetszik utazni? Taln a kedves papjhoz? + +--Nem. n Mnchenbe utazom. Nmetorszgba. + +--Az messzi van, az a Mnchen? + +--Bizony messzi, Zelma nni. Most az van a legmesszibb, mert oda +megyek. Ms nincs messze, mert msra gyis csak gondolni kell. + +--Ht igen. Van mindenfle. Taln Gza urnk is Teschen vrosba +tetszik menni? A nnikmnek egy fia ment oda tiz v eltt egy gyrba. +Nagyon sok fizetst kap. A gp elvitte kt ujjt. Azrt tszz +forintot fizettek neki. Az a Teschen, az nagyon messze van. + +--Odamegyek, Zelma nni. Teschenbl jttem magukhoz s Teschenbe +megyek. Milyen sokfel vgydik az ember, Zelma nni s az mgis mind +csak Teschen. + +--Ht van mindenfle. + +Msnap dlutn megint eljtt a hlgy s attl fogva mindennap eljtt +mg egy htig. De nem festett tbbet. A vsznat, meg a festllvnyt, +meg a szp vilgoszld festkesldt felpakoltk az automobilra. A +hlgy pedig mindennap Jung Klmn gya szlre lt s meslt. Nzte a +mohosod hztetn az sszedlt kmny tglit, melyeknek egyik fele +fehr volt, a msik fekete s meslt. Meslt egy emberrl, aki egsz +egyedl lt a tenger kzepn egy risi virgon. Meslt egy lenyrl, +aki egy gynyr kertben volt rabsgra bezrva, mert a szive a fkba +volt elrejtve, a vre a szkkutban folyt s a haja ssze volt nve a +szomorufz hajval. s meslt egy asszonyrl, aki nem szerette az urt +s elment tle, hogy msikat keressen, amilyet kigondolt magnak. s +elrkezett kincses barlangokba, magas hegyi vrakba s szzszorszp +kertekbe. De sehol se mondta meg a nevt, nehogy megismerje t az az +ember, akit kigondolt magnak. Nmelyik mese kt napig is eltartott. A +szobar se festett mr ksbb. Elpakolta az ecseteket s vsznakat a +kufferbe s a pincefalnl egy kill kre lt s hallgatta a +trtneteket. Ifjabb Novoszd Ferenc is keveset dolgozott azon a +hten. Nem is kell,--mondta,--mert kaptak hsz forintot a librt. A +kis fehr faszgek csendesen fekdtek a gmbly fatnyrban s a +kerek, fnyes szk sokszor resen llt. Ha a nap rsttt, ugy +ragyogott, mintha ezstbl lett volna. A sovny Rza is kijtt +tbbszr az udvarra azrt, hogy hallgassa a mesket s azrt is, hogy +mg lssa a szobaurat, mert nemsokra gyis el fog utazni, Akkor a +pincefal mr majdnem egszen zld volt, mert a kvek kzl sok fvek + +nttek ki s msfle nvnyek. A kertbl lelg vadszl pedig +egszben az gyig rt mr s a levelei szlesek voltak s kemnyek. R +lehetett fektetni a Jung Klmn gyra. A nap mindig szpen sttt s +az udvarban is lehetett rezni, hogy a fehr kertsnek gyantaszaga +van s a barna lpcsn csillogtak a kvarcok, mint szz kicsi gyertya. +Hanem a barackfrl, meg az almafrl nagyon hullottak a virgok s +nha egszen teleszrtk Jung Klmn gyt. + +--Mr lehullanak a szp virgok--mondta Zelma nni egyszer. + +--Bizony Zelma nni--felelte a hlgy--mint a hervadt levelek sszel. +Hervad a tavasz. Hullanak a virgok s mi elmegynk messzire s a +mjus hnapnak vge lesz. + +Akkor mr kevesebbet beszlgettek s mindenki csendesebben jrt az +udvarban, mert Jung Klmn mindig gyngbb lett. A hangja mr nem +hallatszott, az arcn kt piros folt gett s nagy szemei ttovk +lettek s messzire nzk. + +Az utolseltti napon mr nem meslt a hlgy. Csak fogta Jung Klmn +kezt s simogatta. Ugy ltek csendesen. A szobaur a pincefalbl +kill kvn lt s rajzolta ket. Aztn a fldre ejtette a +vzlatknyvet s felllt. Csomagolnom kell mr--mondta--s bement a +szobba. De nem csomagolt, hanem az asztalra knyklve bmult ki a +hegyekre s az ujjaival fslte a hajt. Ksbb kijtt az udvarra +Zelma nni s selyemszalaggal sszekttt leveleket hozott a ktnye +alatt. Rzsaszn levelek voltak. Mindegyik boritk sarkba egy kis +kp volt ragasztva. Zelma nni elhivta a hlgyet. + +--Tetszik ltni--sgta neki.--Ezeket a leveleket mind a Rza irta a +szobaurnak. Tessk nzni, milyen szpen tud irni. Azt mondta, hogy +tegyem a kufferjba. + +--Adja ide nekem, Zelma nni? Adja. Egy szobaur sem rdemli meg, hogy +ilyen leveleket kapjon. + +A hlgy eltette a selyemszalaggal sszekttt leveleket s bement a +szobaurhoz. + +--Igy csomagolsz?--krdezte tle. + +--Igy. Pakolom a Svbhegyet, a Jnoshegyet, meg a Hrmashatrt. + +--Embereket nem lehet igy elpakolni. Kr. Rosszkedv vagy, Gza. +Megbntottalak valamivel? + +--Nem, Alice. Csak hervad a tavasz. + +Mikor aznap elmentek, a hlgy t hosszszru, gynyr rzst adott +Jung Klmnnak a kezbe. Olyanokat sehol se lehetett kapni egsz +Budn. A tejkihord azt mondta, hogy legalbb egy forintba kerl +darabja. + +A kvetkez napon vasrnap volt. A hlgy csak hat ra fel rkezett +meg. Zelma nni az ajtban vrta s azt mondta: + +--Kezt cskolom. A Klmn mr nagyon rosszul van. A Rosenzweig orvos +a kezt cskoltatja a hercegnnek s kri, hogy ne tessk neki semmit +sem adni, mert nagyon felizgatja. Ne tessk haragudni. Klmn mg most +is a kezben tartja a rzskat. Nem akarta senkinek sem odaadni. Egsz +jjel nem aludt s fogta. Mr eljult. De nem lehet kivenni a kezbl. + +A hlgy nekitmaszkodott a kapuflfnak. Nagy kk szemei egszen +elfeketedtek. + +--Az udvaron van?--krdezte nagyon halkan. + + +--Csak a szobban van, kezt cskolom. Nem szabad mr kihozni. + +--Jungn odahaza van? + +--Bizony bent trdepel szegny az gynl. + +Igy beszltek. Aztn a hlgy beszaladt a szobaurhoz s a kalapjt sem +vetette le, hanem ledobta magt a dvnyra s hangosan zokogni +kezdett. A szobaur odalt mell s megfogta a kezt. Taln egy ra is +elmult igy s a hlgy mg mindig srt. Akkor a szobaur azt mondta +csendesen: + +--Azrt ennek igy kellett lenni, Alice. Most vge, most elmehetnk. Az +ember gyis mindig mindent flbe hagy. Zelma nni s ifjabb Novoszd +Ferenc tovbb fognak lni s n hogy emlkezzem ksbb rluk? Mit +tudom n, milyenek lesznek ksbb s mit beszlnek majd rlunk. De +Jung Klmnt elpakolhatod mr a szivedbe s ezt a mjus hnapot is. +Tudod, hol a kezdete, hol a vge. s szp volt. + +A hlgy fltmaszkodott s a szobaur fel forditotta nedves arct, de +nem tudott mindjrt beszlni, olyan ersen juhdzott s a melle +fel-felzihlt. + +--Gza,--mondta ksbb--ezutn mr szz frfi jhet a szerelmvel. +Hegyeket mozdithatnak el rtem. lhetik egymst s magukat. Mennyit +fog az rni nekem ezutn? Mi lesz az most mr nekem, ha valaki azt +mondja: szeret? Ki szerethet igy? + +A hlgy megint visszaesett a dvnyra s zokogott. A szobaur az klre +tmasztotta a fejt. + +--Igazad lehet Alice--mondta.--Taln nem is szabadna msnak ezt +kimondani, csak annak, aki halln van. Mert mi az ami mg elmlhat? +Az mr nincs is. Milyen hatalmas biztossg, milyen flny a hall. +Haldoklval nem lehet versenyezni. Ha nem volna hall, festeni sem +szabadna. + +Akkor mr rjuk sttedett s a hlgy felllt. + +--Isten veled Gza,--mondta, aztn megsimogatta a szobaur hajt s +egyms szembe nztek.--Gyere ki korn a plyaudvarra, Gza. + +Senki se ltta, mikor kimentek ketten a Lgody-utcra, mert mindenki +Jung Klmnnl volt. Akkor este vacsora utn kint ltek az udvarban. A +szomszdbl is tjtt a fiatal hzaspr. A svb napszmos a +felesgvel. Egyforma kemnytett kk ktkben lltak vllal +sszetmaszkodva. Egyszer azt mondta ifjabb Novoszdn: + +--Ht mr eltetszik utazni, Gza ur? + +--El, Zelma nni--felelte a szobaur.--Ne sirjon. Visszajvk n mg +magukhoz. Ha majd ott leszek, ugyis a Lgody-utca lesz Teschen. + +--De kt v mlva egszen el tetszik mr menni s majd nem is gondol +mr a szegnyekre. + +Keveset beszltek. Odafent a bosnyk kaszrnyban megszlalt a +takarod. + +--Jl fjja--mondta ifjabb Novoszd Ferenc. De nem nevetett utna. + +Ksbb a fiatal hzaspr elksznt. Eddig is csak ugy sztlanul +lltak, vllal sszetmaszkodva. + +--No, Franci--mondta akkor Zelma nni--nem akarsz felmenni az reghez +egy kis bort inni? + +--Nem kell nekem,--felelte ifjabb Novoszd Ferenc. Ht lent maradt +is s taln tizenegy rig ltek az udvarban s nem beszltek. A +szobaur mg azutn is sokig kint maradt s nzte az jbl vastagod +holdat s nzte, hogy a ragyog, meszelt falak mikpen dobnak egymsra +nagy, grbe, fekete hromszgeket s sokszgeket, kusza vonallal vgva +ablakot, ereszt, kmnyt, nma s mozdulatlan harcban. s nzte fent a +kertet, melyben vad s gondozatlan bokrok feketedtek valami idegen +nvnyzett s a fehren csillog kerts rcsa kzl kimlttek, +mlyen lehimblva a pince kfaln, mint egy fehr kz ujjai kzl, +amit mr nem bir fogni. Odafent pedig az reg Novoszd kis korcsmja +vilgitott pirosan, mint valami rtorony s messzi elltszott a +vrmez fltt. + +--Ht vge van mr a mjus hnapnak--mondta a szobaur. Msnap este a +szobaur is elutazott. Mr azutn nem is trtnt semmi. Ngy nap mlva +meghalt Jung Klmn. Kldtek a szobaurnak partecdult. Azt nem +tudtk, hogy a hercegn hol lakik. Mgis, azutn nhny nap mlva egy +nagy kosr jtt a postn. Virg volt benne meg egy levl. + +Kedves Zelma nni. Szrjk ezeket a virgokat a Klmn sirjra. A +maguk hercegnje soha, soha sem fogja magukat elfelejteni. + +Senki sem ltott mg olyan szp virgokat. + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Trtnet, by Bla Balzs + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TRTNET *** + +***** This file should be named 19433-8.txt or 19433-8.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/4/3/19433/ + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + diff --git a/19433-8.zip b/19433-8.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..90488f7 --- /dev/null +++ b/19433-8.zip diff --git a/19433-h.zip b/19433-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..7cebdfb --- /dev/null +++ b/19433-h.zip diff --git a/19433-h/19433-h.htm b/19433-h/19433-h.htm new file mode 100644 index 0000000..fbbdb6a --- /dev/null +++ b/19433-h/19433-h.htm @@ -0,0 +1,1858 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml"> +<head> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=iso-8859-2" /> +<title>The Project Gutenberg eBook of balázs B., by +AUTHOR.</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[ XML blockout */ +<!-- + p { margin-top: .75em; + text-align: justify; + margin-bottom: .75em; + } + h1,h2,h3,h4,h5,h6 { + text-align: center; /* all headings centered */ + clear: both; + } + hr { width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; + } + + table {margin-left: auto; margin-right: auto;} + + body{margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + } + + .pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + left: 92%; + font-size: smaller; + text-align: right; + } /* page numbers */ + + .linenum {position: absolute; top: auto; left: 4%;} /* poetry number */ + .blockquot{margin-left: 5%; margin-right: 10%;} + .sidenote {width: 20%; padding-bottom: .5em; padding-top: .5em; + padding-left: .5em; padding-right: .5em; margin-left: 1em; + float: right; clear: right; margin-top: 1em; + font-size: smaller; color: black; background: #eeeeee; border: dashed 1px;} + + .bb {border-bottom: solid 2px;} + .bl {border-left: solid 2px;} + .bt {border-top: solid 2px;} + .br {border-right: solid 2px;} + .bbox {border: solid 2px;} + + .center {text-align: center;} + .smcap {font-variant: small-caps;} + .u {text-decoration: underline;} + + .caption {font-weight: bold;} + + .figcenter {margin: auto; text-align: center;} + + .figleft {float: left; clear: left; margin-left: 0; margin-bottom: 1em; margin-top: + 1em; margin-right: 1em; padding: 0; text-align: center;} + + .figright {float: right; clear: right; margin-left: 1em; margin-bottom: 1em; + margin-top: 1em; margin-right: 0; padding: 0; text-align: center;} + + .footnotes {border: dashed 1px;} + .footnote {margin-left: 10%; margin-right: 10%; font-size: 0.9em;} + .footnote .label {position: absolute; right: 84%; text-align: right;} + .fnanchor {vertical-align: super; font-size: .8em; text-decoration: none;} + + .poem {margin-left:10%; margin-right:10%; text-align: left;} + .poem br {display: none;} + .poem .stanza {margin: 1em 0em 1em 0em;} + .poem span.i0 {display: block; margin-left: 0em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} + .poem span.i2 {display: block; margin-left: 2em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} + .poem span.i4 {display: block; margin-left: 4em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} + //--> + /* XML end ]]>*/ +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Trtnet, by Bla Balzs + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Trtnet + A Lgody-utcrl, a tavaszrl, a hallrl s a messzesgrl + +Author: Bla Balzs + +Release Date: October 2, 2006 [EBook #19433] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TRTNET *** + + + + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + +</pre> + +<h1><i>BALÁZS B.</i></h1> +<h2>-</h2> +<h2>Történet</h2> +<hr style="width: 65%;" /> +<h2><a name="BALAZS_BELA" id="BALAZS_BELA"></a>BALÁZS +BÉLA</h2> +<h3>TÖRTÉNET A LÓGODY-UTCÁRÓL, A +TAVASZRÓL, A HALÁLRÓL ÉS A +MESSZESÉGRŐL</h3> +<br /> +<center><img alt="projectID43ae55833ef4e-1 (4K)" src= +"images/projectID43ae55833ef4e-1.jpg" height="115" width= +"115" /></center> +<br /> +<br /> +<h5>BUDAPEST ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. +RÉSZVÉNYT. KIADASA</h5> +<h5>Költeni annyi, mint itélőszéket +tartani önmagunk fölött. (IBSEN)</h5> +<h5>A szerző minden jogot fentart magának, a +forditás jogát is</h5> +<hr style="width: 65%;" /> +<p>Volt Budán a vár oldalában egy meredek, +nagy rendetlen telek. A Lógody-utcától fel a +Lovas-utig. Az idősebb Novoszád Ferenc birtoka volt. +Hanem ő már csak a fent levő kis korcsmát +tartotta meg a hozzávaló kétszobás +lakással. Ott mérte az uj móri bort +három asztal vendégének. (Inkább csak +a szomszédság járt oda). Lent is volt +két kis ház, a Lógody-utcai kaputól +jobbra meg balra, melyek szűk és +különös formájú sikátort +alkottak az alsó udvarban. Két-két szoba +konyha mindegyikben, Azokat a gyermekeinek adta jussba már +régen. Az egyikben a lánya lakott +férjével és két gyermekével. +(A férje, Jung János, irnok volt fent a +várban.) A másik házban ifjabb +Novoszád Ferenc lakott. Ő foltozó varga volt. +Kissé félkegyelmű lévén ezt a +mesterséget is alig tudta megtanulni. Hanem a +felesége mosni és takaritani járt és +igy—gyerek nélkül—csak megtudtak +élni. Az egyik szobát kiadták tizennyolc +forintért. Egy fiatalember lakott benne. Valami festő +féle.</p> +<p>Igy hát csendesen éltek és nem is volt +más zavar, minthogy a szobaurhoz néha +mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok +jöttek. Az alagút felől jöttek Pestről +késő vacsora után nagy lármával, +és hajnalig is fent voltak és zongoráztak. +Aztán az, hogy a Jungék fia egy félév +óta feküdt már száraz +betegségben és Rosenzweig orvos azt mondta, hogy +nem is fog többet felkelni. És még bajt +okozott a tavaszi viz, mert kimosta a felső +lépcsőt a kőboltiv alatt. (Az öreg +Novoszád azt mondta, hogy száz év előtt +ott pince volt, mely a régi várhoz tartozott +és hogy ott egy alagútnak kell lenni.)</p> +<p>Egyszer vasárnap vacsora után kint ültek az +udvarban. A szomszédból is átjött a +fiatal házaspár. Egy sváb napszámos a +feleségével. Egyforma keményített +kék kötőkben álltak vállal +összetámaszkodva.</p> +<p>Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné:</p> +<p>—Hát már május hónap +van.</p> +<p>—Miért gondolja Zelma +néni?—kérdezte a szobaúr, aki a maga +ajtaja küszöbén ült +törökösen.</p> +<p>—Mert a hold alatt olyan szép +világoskék bárányfelhők vannak. +Tessék nézni. Ha a hold alatt ilyen szép +bárányfelhők vannak, akkor május +hónap van.</p> +<p>—Akkor van május, mikor a kalendárium +irja.—Szólt bele Jungné.— Hamarabb +kiolvashatja onnan, aki tud.</p> +<p>Zelma néni nem tudott olvasni. De Jungné a sok +nyomorúság miatt volt olyan és ezért +nem vette zokon senki. Ő most is csak az ajtóig +jött ki, mert odabent a férje is betegen +feküdt.</p> +<p>—Semmi az, amit a kalendárium ir—mondta a +szobaúr. Felállt és tiz ujjával +fésülte hosszú, borzas haját és +nézte a holdat.—Semmi az, amit a kalendárium +ir. Mikor áprilist irt, olyan köd és hideg +volt, hogy az október sem mindig olyan. Tizenkét +táncos az, aki nem megy mindig rendesen egysorban. +Január van mondják, az emberek: +szánkáznak és korcsolyáznak. De +egyszerre csak egy fényt tükröz egy ablak. Mi +volt az? Egy júliusi alkony szaladt keresztül. +És többen is vannak, mint tizenketten. Csak a +többinek nincs neve. Például mi az, mikor +hóolvadáskor olyan bágyadt, puha az +erdő, mint nagy nyárban és még +fénye sincs? A többi névtelen. De ma este +majus van.</p> +<p>Jungné vállat vont és hirtelen +fordulással bement a lakásba.</p> +<p>—Hát persze—mondta Zelma néni +szégyenkező hangon, mert ő sem értette +ezt a beszédet.—Hát persze. Van +mindenféle.</p> +<p>Akkor fönt a bosnyák kaszárnyában +megszólalt a takarodó. Csendesen +hallgatták.</p> +<p>—Jól fújja—mondta ifjabb +Novoszád Ferenc és nevetett utána. Mindig +nevetett utána, ha valamit mondott.</p> +<p>—Most már meleg van—szólt vissza a +felesége—holnaptól kezdve idekint is +dolgozhatsz az udvaron. Legalább kilehet takarítani +már a szobát.</p> +<p>—Igazán—kiáltott fel a +szobaúr—az enyimet is, Zelma néni. Én +is idekint fogok dolgozni.</p> +<p>—Ki lehet hozni a Kálmán +ágyát is,—folytatta +Novoszádné.—Mért ne legyen +szegény még egy kicsit jó levegőn. +Hát nem igaz?</p> +<p>Igy beszéltek. Aztán a szép fiatal +házaspár elköszönt. Eddig is csak ugy +szótlanul álltak, vállal +összetámaszkodva. Zelma néni is +fölállt a sámliról.</p> +<p>—No Franci—mondta—menj fel az öreghez. +Kapsz egy kis bort. Vigyázz majd a lépcsőn, ha +lejössz.</p> +<p>Mikor ifj. Novoszád Ferenc már a boros pince +fölött a kert keritésébe kapaszkodva +haladt fölfelé, akkor Zelma néni egy +tányéron tésztát hozott ki.</p> +<p>—Géza úr—mondta—hoztam egy kis +vacsorát. Tessék megkóstolni. Ugy se +tetszett máma vacsorázni.</p> +<p>—De nem is akartam Zelma néni.</p> +<p>—Csak tessék. Ugy is sokat csináltam. +Minek egyen meg mindent a férjem? Eleget esznek-isznak +ők odafent Novoszádéknál. Hát +nem igaz?</p> +<p>—Megtöltötte a lámpámat, Zelma +néni?</p> +<p>—Nem töltöttem. Hogy máma korán +feküdjön le, mert az éjjel későn +tetszett megint haza jönni.</p> +<p>—Igaza van. Kár, kár, hogy aludni is kell. +Pedig hát mi különbség van? Nincs fal a +nappal és az éjszaka között.</p> +<p>—Csak tessék lefeküdni.</p> +<p>Igy beszéltek. Hanem a szobaur még sokáig +állt az udvarban az ajtóhoz támaszkodva +és nézte, hogy a holdfényben ragyogó +meszelt falak miképen dobnak egymásra nagy, +görbe, fekete háromszögeket és +sokszögeket, kusza vonallal vágva ablakot, ereszt, +kéményt, néma és mozdulatlan harcban. +És nézte fent a kertet, melyben vad és +gondozatlan bokrok feketedtek valami idegen +növényzetté és a fehéren +csillogó kerités rácsa közül +kiömlöttek mélyen lehimbálva a pince +kőfalán. Mint egy fehér kéz ujjai +közül, amit már nem bir fogni. Odafent pedig az +öreg Novoszád kis korcsmája világitott +pirosan, mint valami őrtorony és messzire +ellátszott a vérmező felett.</p> +<p>—Hát már május hónap +van—mondta hangosan.</p> +<p>Másnap reggel nagy rendezkedés volt az udvarban. +Ifjabb Novoszád Ferenc már hat órakor +kihozta az alacsony suszter-asztalt az ajtó elé +és izgatott gonddal minden egyebet is, amire nem is volt +szükség. Kilenc órakor, mikor a szobaur +melléje telepedett a festőállvánnyal, +vásznakkal és festékes +ládával, ő még mindig az asztallal +foglalkozott, hogy biztosan álljon az udvar +gömbölyü kövein. Később +délelőtt, mikor már melegebb volt, +kihozták Jung Kálmánt. Mindenki segitett az +ágyát vinni, csak Jungné ment vissza a +szobába sirni. Odakint jobban látszott, hogy milyen +sovány és vértelen. Pedig már +tizenhét éves szép fiu volt és sok +pénzt költöttek rá. A nagy pincefal +mellé tették, ahol a kert bokrai hajoltak +föléje. Kecskerágó, bodza és +vadszőlő. De cseresznyefa, barackfa és almafa is +állott fölötte. Bimbóztak épen +és még keresztül látszott az ég. +Mikor mindenki visszaült már a helyére, +Novoszádné körül-körül +nézett mosolyogva:</p> +<p>—Hát szépen elférünk +mindnyájan—mondta.—Kieresztem már a +libát is. Miért guggoljon szegény mindig a +ketrecben? Hát nem igaz? Ő is elfér +még.</p> +<p>A szép, nagy liba, melyet két hét +előtt vásárolt, hogy felhizlalja, +óvatos, paskoló lépésekkel +próbálkozott előre. Végre +felfogván szabad mivoltát, hirtelen égnek +nyújtotta nyakát, felágaskodott és +gágogni kezdett, szárnyával +csapkodván. Ifj. Novoszádné kihozott egy +tál kukoricát számára. Akkor +délelőtt sem ifjabb Novoszád Ferenc, sem a +szobaur nem dolgoztak semmit, mert délig mindig +kukoricát dobáltak a libának. A szobaur +elnevezte Lenkének.</p> +<p>Azután több napig igy éltek és nem +volt semmi zavar. Minden reggel kijött ifj. Novoszád +Ferenc a rossz cipőkkel és a csirizzel. +Később pedig kijött a szobaur a +festőállvánnyal, ecsetekkel és +odaült melléje. Szemben a pince magas kőfala +mellett Jung Kálmán feküdt csendesen és +mozdulatlanul. Az ágy fejénél kissé +hátrább volt egy szék, melyen vagy az anyja +ült, vagy a tizenhatéves huga, a Róza, vagy +más. Azért volt a szék kissé +hátrább, hogy Kálmán ne +láthassa, ha az ember sirt. Hát +Kálmán csak maga elé nézett +borzasztó nagy szemeivel. Leginkább azt +nézte, hogy ifjabb Novoszád Ferenc meg a szobaur +hogy játszanak a Lenkével. Dobáltak neki +kukoricát és +tanitották.—Délfelé gyakran mondta a +szobaur:</p> +<p>—A fene egye meg ezt a Lenkét. No, +Novoszád ur már megint nem dolgoztunk semmit.</p> +<p>—Majd haragszanak a kuntschaftok. He-he-he.</p> +<p>Az enyéim nem—felelte a szobaur és komoly +lett és a vászon elé ült.</p> +<p>Jung Kálmán csak feküdt és +nézte a nagy kőfalat. Megszámlálta a +köveket fel a kertig, a fákat, amik a kertből +kihajoltak és az S alakú vékony +ágakat, melyek majdnem az ágyáig +lógtak le. Ha meglengette őket kicsit a szél, +akkor ruganyos, finom levélujjaik +végigkapirgáltak a falon. Olyankor +Kálmán összerázkódott. A huga +ijedten neszelt fel, pedig ő csak azt gondolta, hogy +talán a tavasznak vannak ilyen finom, zöld, puha +ujjai, melyekkel most szertemászik és érezte +a sarkától a hátgerincén a +hajáig. A kövek közt néha vékony +gyíkok villantak. Délfelé erősen +rásütött a lépcsőre a nap és +csupa szép kvarcok gyulladtak ki, mint a kis +gyertyák. Ezeket nézte Jung Kálmán. +És május hónap volt.</p> +<p>Egyszer, egy péntek délután, +mindnyájan együtt voltak az udvarban. Csendesen +dolgoztak. A szobaur nem fütyörészett és +ifjabb Novoszád Ferenc vigyázott, hogy ne +csattanjon nagyot a kalapács. Mert a Lenke aludt. +Éppen kettőjük között, a +Novoszádék ajtaja előtt. Hat órakor +hazajött Zelma néni a +ruhakihordásról. Egyenesen +Kálmánhoz ment és azt mondta:</p> +<p>—Nesze egy könyv. Nagyon szép képek +vannak benne. Nézegesd csak, akkor nem fogsz +unatkozni.</p> +<p>—Mi az?—Honnan hozta?</p> +<p>—A Kerner uraságtól. Egy széken +volt. Nekik ugy is annyi van, hogy ez az egy meg se +látszik. Hát nem igaz?</p> +<p>—Biztos igaz,—mondta a szobaur.—De jobb azt +elvinni, ami a polcon áll rendben, mint amelyik a +széken hever vagy a földön.</p> +<p>—Miért?</p> +<p>—Jobb azt elvinni. Mert az ember gyakran jobban szereti +amit ugy eldobál.</p> +<p>—Hát van mindenféle—mondta +Novoszádné.—Aztán Géza ur is +olvassa el.—Mikor jöttem, egy nagy automobil fordult +be az apácáknál a +Lógody-utcába. Már hallatszik is, hogy +pöfög.</p> +<p>—Egy automobil, egy automobil.</p> +<p>Mindenki az ajtóhoz szaladt és a +szomszédban is mind kinéztek.</p> +<p>—Kihez megy?... Csak az lehet, hogy +eltévedt,—vélték.—Lassan megy, +mert a kocsis nézi a számokat.—Milyen +nagy.—Ez biztosan egy grófé a +várból.—Ennek minden kereke száz +forintba kerül.</p> +<p>Igy beszéltek. Hanem a szobaur visszajött +és fésülgette az ujjaival a haját, +aztán a kezébe vette a palettát, de nem +ült le a vászon elé.</p> +<p>—Mit szaladgálsz Lenke, mint a +bolond—mondta a felijedt libának. Alhatunk +nyugodtan.</p> +<p>Aztán az automobil elment a ház előtt +és a szobaur is lassan leült. De egyszer csak +szaladva jön be Róza és utána ifjabb +Novoszád Ferenc.</p> +<p>—Az automobil visszajön. Ide fog jönni. +Idejön.</p> +<p>Róza elsápadt és ifj. Novoszád +Ferenc reszketett és dadogott.</p> +<p>Akkor egy magas, szép nő jött be az udvarba. +Tiszta selyem ruha volt rajta. Telistele drága +csipkékkel. Könyökig érő +keztyüi voltak és lobogó tollak nagy +kalapján.</p> +<p>—Kérem szépen—kérdezte a +hölgy.—Itt lakik Dési Géza +festő?</p> +<p>—Ne-e-em—dadogta ifj. Novoszád Ferenc. +Hanem a hölgy épen jobbra nézett a szobaur +felé, aki mozdulatlanul állt. Akkor kitárta +karját és felkiáltott:</p> +<p>—Géza!—Szervusz Géza!</p> +<p>—Szervusz Alice—mondta a szobaur és +földhöz vágta a palettát és az +ecseteket. A paletta egészen összetört és +két ecset is. Aztán fogták egymás +kezét és a hölgy azt mondta:</p> +<p>—Géza.—Hát itt vagyok. Milyen +nagyon-nagyon szép itt. Miért is megy az ember el +Parisba, Olaszországba? Itt festesz az udvaron? És +ez mindig ilyen? Ezek a bokrok, ezek a fantasztikus falak +és lépcsők?... Oh be nagyon szép. +Én is idejövök. Jó? Én is itt +akarok festeni. Szabad?</p> +<p>A hölgy olyan nagyon gyorsan beszélt, hogy ifjabb +Novoszád Ferenc nem tudott felelni. Hanem Zelma +néni már ott volt és azt mondta:</p> +<p>—Kezét csókolom. Csak tessék, amit +tetszik. Van hely még kezét +csókolom.—s a hölgy kezei után +kapkodott.</p> +<p>—Nem szabad néni, nem szabad—mondta a +hölgy.—Maga Zelma néni, ugy-e? Adjon +szépen kezet. Igy. Istenem be szép, be nagyon +szép itt maguknál.</p> +<p>—Hát igen, kezét csókolom. Itt +jó levegő van.</p> +<p>—És itt dolgozik a suszter ur is? És ott +valaki beteg?</p> +<p>—A sógornőm fia, kérem—felelte +Zelma néni.—Csak kihoztuk a jó levegőre, +mert már ugy is meg fog halni.</p> +<p>—Nem akarsz bejönni Alice az +odúmba?—kérdezte akkor a szobaur +csendesen.</p> +<p>Hát bementek a szobába és leültek az +asztalhoz, az ablak elé és sokáig nem +szóltak.</p> +<p>—Hát itt is lehet nálad lenni, nem csak +Parisban.—Mondta később a +hölgy.—Milyen jó az ilyet +kipróbálni.—Mért van az a vastag +krétavonal a padlón?</p> +<p>—Ez a fal—mondta a szobaur.—Itt van a +műterem a vonalig és azontúl van a +lakás. Zelma néninek, ha takarit, ide kell tennie a +vásznakat, oda pedig a kottákat a pianinóra +és ami még a lakáshoz tartozik.</p> +<p>—Te igaz, hogy az a fiu meg fog halni?</p> +<p>—Nézd mit látni az ablakomból. +Ellátni a vérmező fölött a budai +hegyekne. Itt a Svábhegy, meg a Jánoshegy. Ott meg +a Hármas-határ. Ott a kis Svábhegy +mögött megy le a nap. Este pedig nem lehet tudni melyik +a felhő, melyik a hegy. Azért aztán minden +felhő. A Lógody-utca is. Olyankor az ember ül +és azt hiszi, hogy egy kis szél kellene csak, hogy +mindezt elfujja és akkor megint a Mont-Parnasson van.</p> +<p>Akkor a hölgy megfogta a szobaur kezét és +kék szemei megsötétedtek. Aztán igy +hallgattak sokáig.</p> +<p>—Hát mit csinálnak a fiuk a Lucien Simon +iskolájában?—kérdezte +később a szobaur.</p> +<p>—Már majdnem mind elment, Szécsi Pista +Olaszországba utazott. Harald Svendsen meg haza. Roppant +fejlődött az a fiu. Nem hinnéd. Nelli +összeállt megint valami brüsszeli +gyárossal. A többivel nem tudom mi van.</p> +<p>—El muszáj menni az öregtől. Mert +festeni lehet tőle tanulni, de komponálni nem. +Különben azt senkitől sem lehet tanulni. De az +ember mégis elmegy.</p> +<p>—Ugye? Ugye?—Az ember azt mondja, itt nem lehet +boldognak lenni. Ugyan biztosan tudja, hogy sehol sem lehet. +Azért mégis elmegy.</p> +<p>—Akarsz itt festeni az udvarban?—Jó hely. +Van egy libánk is, melyet tanítunk ifjabb +Novoszád Ferenccel.</p> +<p>—Persze, hogy idejövök. Ide, ide. Milyen +nagyszerű, hogy te magaddal hordod a te bolondos +környékedett a legjózanabb helyre is, mint a +csiga a házát. Hej, Géza élni, +élni, élni kellene. De nem máshol, hanem +otthon. Mert ha az ember máshol él, az olyan, +mintha csak álmodna. Sohasem olyan valóságos +mint otthon. Tulajdonképen csak ezért jöttem +haza. Csak ezért.</p> +<p>—Nem fog itthon nyakadba ülni a nagyúri, +gazdag familiád és a társaság?</p> +<p>—Fütyülök rájuk. Ugy is +levették már a kezüket +rólam.—Főzz teát Géza, +aztán mutasd meg mit dolgoztál.</p> +<p>—Jungéknál vendégek voltak +és odakölcsönöztem a +csészéimet. De lehet a lábosból enni +kanállal.</p> +<p>Igy beszéltek. Aztán a szobaur teát +főzött a lábasban és két kanalat +hozott. És mikor a teát megitták, +előhuzta a kész képeket a zongora +mögül és azokról beszéltek. +Aztán visszaültek az asztalhoz és +sokáig hallgatva bámultak egymásra.</p> +<p>—Furcsa, hogy te itt vagy.—Mondta +később a szobaur.</p> +<p>—Mért?</p> +<p>—Mert több mint egy esztendeje, hogy nem +láttuk egymást és furcsa, hogy valaki +máshol is lehet, mint ahol az ember megismerte. Mintha +kivágnám egy németalföldi +szobából a figurákat és egy olasz +tájképbe raknám. Te nekem egy +vászonra voltál festve Párissal.</p> +<p>—Igen.—Mondta a hölgy elgondolkodva.—Te +is nekem. De én ugy vagyok, hogy nem tudom kivágni +az embert a tájképből, melyben +megláttam. Rajta marad és magával viszi. +Igazán Géza: én itt +körülötted ugy érzem Párist, de ugy, +hogy soha Párisban ugy nem +éreztem.—Sajátságos.—A +legmesszibb dolgok olyan egymás mellett vannak.</p> +<p>—És egymásra +tükröznek.—Tudod Alice hogy van az?</p> +<p>—Hogy?</p> +<p>—Páris egy szin, meg Umbria is, meg Buda is. +Ezeket aztán keverni lehet a lélekben, mint a +festékeket, Igy van ez.</p> +<p>Akkor már esteledett és egyszer hallatszott az +automobil pöfögése. Messziről hallatszott +már, mert a Lógody-utca nagyon csendes. A +hölgy felállt.</p> +<p>—Itt a motor—mondta.—Mennem kell már. +Nem akarok mindjárt első héten +összeveszni a familiával.</p> +<p>—Hát holnap eljössz?</p> +<p>—El, el. Hiszen úgyis csak júniusig +maradok Pesten. Holnap és holnapután és +mindig.—Ugyan ez szomorú +pótkávé. Ne haragudj Gézám. +Kár, hogy nem vagyok szerelmes beléd. Egyszer van +az embernek ilyen jó pajtása.</p> +<p>—Isten tudja jó pajtások volnánk-e +akkor?</p> +<p>—Mond Géza: Mikor leszek én már +végre igazán szerelmes? Ha tudnád mennyire, +mennyire szeretnék. Akkor kimentek az udvarra. Hanem alig +tudtak tovább haladni, oly sok ember volt ott, hogy +lássa a hölgyet, aki a szobaurhoz jött +automobilon.</p> +<p>Átjöttek a szomszédok mind és +lejött idősebb Novoszád Ferenc a +korcsmából és valamennyi vendég is +lejött. Mindenki levette a kalapját és +köszönt.</p> +<p>—Oda mehetek a beteghez?—kérdezte a +hölgy Zelma nénitől.</p> +<p>—Tessék, csak tessék +kérem—felelte Zelma néni izgatottan, lelkesen +és félrelökdösött mindenkit az +útból.—Tessék itt van egy szék, +ha tetszik leülni.</p> +<p>—Hogy érzi magát?—kérdezte a +hölgy halkan Jung Kálmántól és +elpirult, mert az egész udvarban mindenki hallgatott. +Aztán lesütötte a szemét, mert Jung +Kálmán nem felelt, csak sápadtan +kitágult szemekkel bámult az arcába.</p> +<p>—Néha fáradt, tetszik +tudni—szólt közbe Zelma +néni.—Akkor már nem tud beszélni.</p> +<p>—Hiszen majd felgyógyul nemsokára. Nem +fázik a nyaka? Hűvösödik már. +Takarjuk be. Igy. Jó?</p> +<p>Jung Kálmán szája megrándult, de +nem tudott szólni. Akkor a hölgy hirtelen +elfordult.</p> +<p>—Isten velük—mondta és gyorsan kiment +az udvarból. A selyem ruha suhogott a köveken +és a kalapja kék tollai beleütődtek az +alacsony szemöldökfába. Jung +Kálmán utána forditotta a fejét.</p> +<p>Odakint azt mondta a hölgy a szobaurnak:—Jár +hozzá tisztességes orvos? Holnap elküldöm +az enyimet.</p> +<p>—A szénatérig gyalog +sétáltak és később azt mondta a +hölgy:—Milyen borzasztó szemei vannak ennek a +fiúnak. Így még sohase nézett senkise +rám. Nem fogok aludni tudni az éjjel.</p> +<p>Mig a szobaur visszajött, az udvarban össze-vissza +beszéltek az emberek. Találgatták, hogy ki +ez a hölgy és mindenféle +történeteket mondtak +grófnékról.</p> +<p>—Én ismerem ezt.—Mondta a kövér +asztalos a Lovas-utról.—Ez a +méltóságos gróf Hohenbergné a +várból. Dolgoztam náluk. Biztosan tudom. +Minden délben láttam.</p> +<p>Arcképet jött csináltatni a +szobaurnál. Százötven forintot fog fizetni +érte.</p> +<p>—Én megmondom—mondta a tejkihordó a +szomszédból, aki mindig részeg volt. +Szerelmes a szobaurba. Ez az. A grófnék +csinálnak ilyet. Tegnapelőtt volt az +újságban egy grófné, aki +megszökött egy pincérrel. Ez az.</p> +<p>—Fogja be a száját, maga +disznó!—förmedt rá Zelma néni. +Inkább fizesse ki az adósságát. Ez +nem olyan. Tudja? Ez egy rokona a szobaurnak. Tudja? Mert +ő is ide fog jönni festeni. A szobaur is nagyon +előkelő gazdag familia. Tudja? Csak nem kapta +még ki az örökségét. Két +év múlva, már ki fogja kapni. +Százezer forintot.</p> +<p>Igy beszéltek. Aztán a vendégek +visszamentek a korcsmába. Mindenki szidta a +tejkihordót. Vacsora után a szobaur megint az +ajtófélfához támaszkodva +nézte, hogy apró kék +bárányfelhők vannak a hold alatt és +ujjaival fésülte a haját. Szél volt +és a feje felett zugtak a fekete kerti bokrok.</p> +<p>—Most hánykódik a tavasz.—mondta a +szobaur. Este nem látni, merről jön a +szél és melyik fa zug. Ha nem az éjszaka +mozog, mint egy hajókabin.</p> +<p>Akkor éjszaka ifjabb Novoszádéknál +és Jungéknál is +éjfélutánig égett a lámpa. +És fent a kocsma hajnali két óráig +világos volt.</p> +<p>Másnap délben kétlovas fiakkeren +jött egy beretvált ur. Azt mondta, hogy +orvostanár és megvizsgálta Jung +Kálmánt. Négy órakor pedig megint +eljött a hölgy. Behozták az automobilból +az állványt és egy világoszöld +festékes ládát, aztán betették +az ajtót, hogy senki se jöjjön be +bámulni. Aztán a hölgy is leült a szobaur +mellé és ő is ugy festett több kis +képből egy nagyot</p> +<p>—Csodálatos, hogy emlékeztet ez az udvar +egy régi perugiai házra—mondta a +szobaurnak.—Itt valami titok van Géza.</p> +<p>—Hol?</p> +<p>—Olyan nyugtalanitó, olyan gyanus nekem, ha a +tájak igy emlékeztetnek egymásra. +Követnek mint egy álarcos ember. Ez a +virágzó cseresznyefa, meg ez a ferde barackfa is +olyan ismerős. Ez talán valami +üldözési mánia. Nem? +Kihúzzák éjjel hosszú görbe +gyökereiket és utánam jönnek.</p> +<p>—Minden lélekben van néhány +tájkép. Az ember csak azokat látja. Ami +kivül van, az csak felidézi.</p> +<p>—Az ember talán nem is utazik, Géza. Csak +emlékezik, meg felejt. Milyen csodálatos a +világ.</p> +<p>Később a hölgy felállt és +odament ifjabb Novoszád Ferenchez és nézte, +hogyan ver be kis fehér faszögeket egy +cipőtalpba, két sorban +köröskörül.</p> +<p>—Novoszád bácsi engedje meg, hogy +én is verjek be néhány ilyen kis +faszöget. Borzasztó szeretnék.</p> +<p>Ifjabb Novoszád Ferenc felugrott a kis kerek +székről, mely már oly szép +fényes volt az üléstől, mint egy +tükör. A hölgy kalapált egy kicsit +és kért egy marék kis faszöget, hogy +hazavihesse. Aztán nem festett többet, hanem ő +is kukoricát dobált a Lenkének és +arra akarta tanitani, hogy féllábon álljon, +mint a gólya. Később odament Jung +Kálmánhoz.</p> +<p>—Idejöhetek kicsit?—kérdezte a +sovány, hosszú Rózától, aki +akkor a széken ült.—Hogy aludt +Kálmán az éjjel?</p> +<p>Jung Róza felállt és pislogó, +ijedt szemekkel nézte a hölgyet.</p> +<p>—Kérem tessék—mondta majdnem +siró hangon és hirtelen beszaladt a lakásba. +A hölgy csodálkozva nézett utána, +aztán leült a székre.</p> +<p>—Hogy érzi magát?—kérdezte +Kálmántól. Nem fárasztja, ha +beszélek magához?</p> +<p>A fiu nem felelt, csak forró, komoly szemekkel +nézett rá.</p> +<p>—Ne is beszeljen. Majd hozok máskor könyvet +és felolvasok magának vagy mesélek. +Nemsokára jobban lesz, akkor maga is olvashat.</p> +<p>Jung Kálmán csendesen csóválta a +fejét.—Én tudom, hogy meg fogok +halni—mondta alig hallható, súgó +hangon.</p> +<p>A hölgy felugrott.—Dehogy fog. Maga azt nem is +tudhatja. Verje ki ezt a fejéből. Nyárig +egészséges lesz.</p> +<p>Jung Kálmán alig látható ajka +megvonaglott. Mosolygott. Akkor a hölgy föléje +hajolt és letisztogatta válláról a +barackvirág szirmokat, melyek a kertből +ráhullottak. Hirtelen megsimogatta a homlokát +és az arcát. Aztán gyorsan megfordult +és a szobaurhoz ment.</p> +<p>—Elmegyek. Kisérj el.—Mondta fojtott hangon +és már tüzte is a kalapját.</p> +<p>—Várj egy kicsit.—Felelte a +szobaúr.—Valamit beakarok fejezni.</p> +<p>—Rögtön gyere. Rögtön. Én +megyek.—Akkor a hölgy el is indult és futva +ment fel a meredek lépcsőn.</p> +<p>—Kapaszkodj a keritésbe.—Kiáltott +utána a szobaur.</p> +<p>Fent a korcsma előtti szőlőlugasban érte +utól. A hölgy egy fához támaszkodva +várta és lihegett a futástól. A +lemenő nap aranyos-piros fénye az arcába +és a nyakára sütött.</p> +<p>—Gyalázatos emberek vagyunk +Géza,—mondta.—Oh milyen gyalázatosak +vagyunk.</p> +<p>—Miért?</p> +<p>—Hogy örülünk és játszunk +tavasszal, bánattal, szépséggel és +nem törődünk vele, hogy az a fiu a szemünk +előtt meghal. Az orvosom azt mondta: menthetetlen. És +a fiu tudja. Istenem, milyen rosszak vagyunk.</p> +<p>—Nincs igazad, Alice. Fáj neked az a sok halott, +ha egy temetőkert mellett elmégy?—Nem +láttad őket élni. Jung Kálmánt +sem láttad. Ő már messze van. Nekem nem +fáj. Ha arra nézek, ahol az ágya van, mintha +egy óriási nyitott kapu volna mögötte a +pince falában és messzire el lehetne látni a +világ mögé.</p> +<p>—Milyen nyájas, gyönyörű +fiu!—Estig telehull a párnája +cseresznyevirággal. Az egész +fehérségből csak a szeme +sötétlik.</p> +<p>—Milyen kegyetlen a szépség Géza, +Hogy minden szép. Minden, minden.</p> +<p>—Látod ott a Kis-Svábhegy mögött +épen lebukik a nap. Az az Isten palettája. +Egész nap festi a világot. De estére +ugylátszik nincs megelégedve, mert rákeni, +ami festék a palettán maradt. A Svábhegy +fekete, a Jánoshegy kárminvörös és +az ég szinarany.</p> +<p>—Hogy nézett rám.</p> +<p>—Azt mondtam itt az embereknek, hogy hercegnő vagy, +de hogy annak titokban kell maradnia. Mondd meg a +soffőrödnek, hogy ne fecsegjen.</p> +<p>—Miért csinálsz ilyen +komédiákat?</p> +<p>Ezek egész életükben ötven emberrel +ismerkednek meg, a Szénatéren és a +Krisztinavároson soha tul nem mennek. Az a fiu majd egy +év óta nem mozdult ki az udvarból se +és tudja, hogy nem is fog +többet.—Ezért.</p> +<p>—Hogy nézett rám.—Gyere. Nem +jövök többet ide. Nem akarok soha +többé ide jönni.</p> +<p>Igy beszéltek, Aztán kimentek a Lovas-utra +és találkoztak Zelma nénivel, aki +ruhakihordásról jött haza.</p> +<p>—Kezeit csókolom, +méltósága—köszönt Zelma +néni és tovább akart menni.</p> +<p>—Mondja csak Zelma +néni,—állította meg a +hölgy—haragszanak rám a Jungék +valamiért? Ugy elszaladt előlem ma a +kislány.</p> +<p>—Isten ments, kezét +csókolom.—Felelte Zelma néni és nagyon +elpirult.</p> +<p>—Hát mért? Olyan félénk?</p> +<p>—Nem. Kezét csókolom. Ez a szobaur miatt +van.</p> +<p>—A szobaur miatt?</p> +<p>—A Róza akart a szobaurnál festeni tanulni +és azt gondolta, hogy hozzá fog férjhez +menni. És még valamiért. De azt nem illik +mondani.</p> +<p>—Nem illik? Édes Zelma néni, kérem, +kérem mondja meg.</p> +<p>—Nem. Azt nem lehet, kezét csókolom. Azt +nem illik.</p> +<p>Zelma néni nem akarta megmondani és aztán +elváltak. Este azt mondta Zelma néni a +férjének:</p> +<p>—Mért nem beretválkoztál te +disznó, mikor tudtad, hogy itt lesz a hercegné? +És nem kötötted fel a nyakkendődet sem. +Két év múlva, ha a szobaur ki fogja kapni az +örökségét, nekünk minden +hónapban ötven forintot fog küldeni. De a +Jungékkal baj lesz.</p> +<p>Akkor éjszaka vihar volt és a favirágok +ugy hullottak az udvarra, mint a hó. A tejkihordó +leesett a lépcsőn.</p> +<p>Azután több napig nem jött el a hölgy. A +szobaur minden délután felállitotta a +vásznat, ifjabb Novoszád Ferenc +felkötötte a nyakkendőjét és Zelma +néni titokban a Szénatérig is elment +nézni, hogy jön-e az automobil. Azért, mert +Jung Kálmán mindig a jobb oldalán +feküdt, hogy az ajtóra láthasson és +többször elájult, mert ez nagyon +fárasztotta.</p> +<p>Egy este tizenegy óra tájban megint +eljöttek az alagút felől azok a fiatalemberek +és lányok vagy tizen és kopogtattak a +szobaur ablakán, aztán bemásztak rajta +és kihúzták a szobaurat az +ágyból és felöltöztették. +Zongoráztak és lármáztak, +aztán elmentek mindnyájan éjszaka a +Jánoshegyre.</p> +<p>—Zelma—mondta ifjabb Novoszád Ferenc a +feleségének az ágyban.—A +hercegné is köztük van. Hallom a +hangját.</p> +<p>—Hallgass!—förmedt rá az +asszony.—Aludj inkább. Majd az megy ezekkel +éjszaka, az erdőbe csavarogni. De el ne mondd a +hercegnének, hogy a szobaur elment, mert akkor +megharagszik rá.</p> +<p>Másnap délután megint eljött a +hölgy. Az automobilból egy nagy csomagot hozott be a +soffőr.</p> +<p>—Édes Jungné—mondta a hölgy +Kálmán anyjának, aki épen a +széken ült.—Kérem, ne haragudjon meg +ezért rám. Hoztam valamit Kálmánnak, +hogy kényelmesebben és szebben feküdjön. +Ugye nem veszi rossz néven és elfogadja tőlem. +Hiszen a fiáért van.</p> +<p>Jungné felállt a székről és +karikás, fáradt szemei +összehúzódtak. (A férje még +mindig beteg volt és több éjjel nem aludt.) AZ +arca sárga volt és merev.</p> +<p>—Kezét csókolom, +méltósága. Kérem—mondta +halkan.</p> +<p>Gyönyörű finom lepedők és +párnahéják voltak és egy +gyönyörű selyem takaró. Betették a +konyhába. Jungné is bement és nem jött +ki estig. A konyhában ült és sirt.</p> +<p>—Ülj már le Alice és +dolgozz—mondta a szobaur, mert tönkre szárad +minden a vásznon.</p> +<p>—Nem. Nincs kedvem most festeni—mondta a +hölgy és kezeit himbálva járt +nyugtalanul fel-alá az udvarban. Abba is fogom hagyni +egészen a festést. És tavasszal nem is lehet +festeni. A tavasz oly kevéssé festői motivum. +Egészen grafikus. Nézd: ezek a fiatal, +vékonylevelü ágak, mind külön +himbáló vonal. Nincs még lomb. Minden +fűszál látszik. Nincs még gyep. Ezt +csak rajzolni lehet. Vagy még azt se. Tudod mit gondoltam, +mikor a Jánoshegyről néztük a hajnalt? A +tavaszt tulajdonképen csak modellálni lehetne. +Annyira egy anyagból van. Nem érted? Fa, kő, +felhő egyugyanabból a szines +tavaszpárából van kimodellálva. Oh, +nézd csak ezeket a gyönyörű gyikokat a +kövek közt.</p> +<p>Akkor a hölgy a pince-falhoz szaladt és egy gyikot +akart fogni. De nem tudott. Aztán Kálmán +ágya szélére ült és azt +mondta:</p> +<p>—Igértem, hogy mesélni fogok +magának. Meséljek az üvegszivü +királylányról?</p> +<p>—Igen. Meséljen—sugta Kálmán. +Akkor a hölgy nagy kék szemeivel felbámult a +görbe háztetőre, melyen egy összedűlt +kémény téglái hevertek. Egyik +felük fehér volt a meszeléstől, +másik fekete a koromtól. Azokat nézte +és csendesen mesélni kezdett. Mesélt egy +királylányról, akinek üvegszive volt, +de nem a mellében, hanem a fiókban tartotta +és egy boszorkánymesterről meg egy indiai +hercegről. Zelma néni is odajött hallgatni meg a +szobaur is.</p> +<p>Mikor vége volt a mesének, akkor a hölgy +látta, hogy a Jung Kálmán szeme tele van +könnyel.</p> +<p>—No, Kálmán—mondta lágyan +és megsimogatta a homlokát—hiszen ez csak +mese.</p> +<p>Jung Kálmán nemet intett a fejével. +Talán azt akarta mondani, hogy nem a mese okozta a +könnyeket.</p> +<p>—Hercegné—sugta aztán—ugy-e, +ha meggyógyulok, engem is elvisz automobilon +kocsikázni?</p> +<p>—Hogyne vinném, Kálmán. Elviszem +messzire, gyönyörű kertekbe, fényes +kastélyokba.</p> +<p>Akkor a hölgy felállt és bement a szobaur +lakásába. A szobaur utána ment. Aztán +sokáig ültek szótlanul, egymással +szemben az asztalnál. A hölgy két ökle +közé támasztotta a fejét és +kerekre meresztett szemekkel nézett ki az alkonyodó +budai hegyekre, melyek egész fehér habosak voltak a +virágzó fáktól. Nagy könnyek +csöppentek néha a sárgamázás +asztalra. Később azt mondta a hölgy:</p> +<p>—A múltkor még tudta, hogy meg fog halni. +Ma pedig a felgyógyulásról +beszélt.</p> +<p>—Talán még se jól van, amit +csinálsz?</p> +<p>—Mit csinálok?</p> +<p>—Megszeretteted vele az életet. Ő már +befejezte és te vágyakat hajigálsz +belé.</p> +<p>—Miért vagy olyan haragos?</p> +<p>—Szerelmes beléd.</p> +<p>—Ne beszélj őrültségeket.</p> +<p>—Nem is lehet másképen.</p> +<p>Akkor a hölgy lehajtotta fejét az asztalra +és sokáig maradt ugy mozdulatlanul. Mikor megint +felkönyökölt, azt mondta:</p> +<p>—Nem bánom. És ha szerelmes is. Nem +nagyobb ajándék az mindennél? Miért +ne legyen még boldog? Hiszen nem fogja tudni, hogy meghal. +És nem bánom. Ez oly borzasztó, +borzasztó szép. Ha gonosz vagyok is, +gyalázatos is, ha utálsz is. Nem tehetek, nem +tehetek róla.—A hölgy +felállt.—Kinek leszek valaha annyi, mint ennek a +fiúnak? Kinek? És oly messziről jön. +Mintha nem is ember volna már. Te ezt nem érted. +Géza, nem, nem, nem tehetek róla.—A +hölgy eltakarta az arcát.</p> +<p>—Géza,—mondta sok idő +múlva—haragszol rám?</p> +<p>—Nem, Alice.</p> +<p>—Hát miért vagy olyan szomorú. +Neked mindegy lehet. Nem?</p> +<p>Akkor a szobaúr felállt. Gyerünk, +Alice—mondta—késő van már. +Elkisérlek a Lánchidig, ott kapsz kocsit.</p> +<p>Mikor a Lógody-utcában voltak, a hölgy +megfogta a szobaúr kezét.</p> +<p>—Ne haragudj rám, +Géza—mondta.—Olyan rettentő nagy dolog a +szerelem, olyan mindennél nagyobb, hogy csak a +halál olyan. Istenem, istenem, milyen jó volna +szerelmesnek lenni. Ugy, igazán, kegyetlenül, +egészen. Látod, oly nehéz a tavasz, oly +nehéz ez a sok bolonditó szépség. Az +ember belefúl, eltéved, belefoszlik és +semmi. De ha szerelmes volnék keservesen, +fájóan, akkor az volna a legfőbb, az +volnék én és ez itt mind +köröskörül, csak könnyű ruha volna +rajta, könnyű, szép, tavaszi ruha.</p> +<p>Igy beszéltek. Aztán elértek a +Lánchidhoz és elváltak. A hölgy kocsiba +ült. Azon az estén Jung Kálmánnak nagy +láza volt. Mindig a hercegnőről beszélt +és óriási kertekről és +márványkastélyokról. Mindig azt +mondta, hogy az: automobil menjen gyorsabban. Azután +már csak négy nap múlva jött el a +hölgy. Zelma néni már a +Lógody-utcában várta.</p> +<p>—Tessék már +jönni,—mondta.—Kálmán sokkal +rosszabbul van. Már nemsokára meg fog halni. +Rosenzweig orvos mondta. Mindennap elküldött engem a +Szénatérre, hogy nézzem, jön-e +már a hercegnő. Minden este sirt.</p> +<p>A hölgy futva jött be az udvarra és lihegve +állt meg Jung Kálmán ágya +mellett.</p> +<p>—Itt vagyok,—mondta.</p> +<p>Kálmán nem felelt. Hanem az arca halovány +rózsaszinű lett, mint a fiatal barackvirág +és a szemei megnedvesedtek. Olyanok voltak, mint +két fekete tó. Akkor a hölgy leült az +ágya szélére és megfogta a +kezét. Hallgatva néztek egymásra.</p> +<p>—Mindennap el fogok jönni—mondta aztán +egész csendesen.</p> +<p>Később meglátta a hölgy, hogy Jung +Kálmán még ugyanazon a szennyes lepedőn +fekszik, mint négy nappal azelőtt. Akkor odament +Zelma nénihez, aki ruhákat akasztott +száradni fent a keritésre, ahová +délután legjobban sütött a nap és +a keritésnek gyantaszaga volt.</p> +<p>—Zelma +néni—kérdezte—miért nem +húzták át Kálmán +ágyát avval, amit hoztam. És miért +nem adják neki azt a paplant?</p> +<p>—Ne tessék haragudni, kezét +csókolom—sugta Zelma néni. A +sógorném, tetszik tudni, olyan bolondos +szegény. Sok bajlódása van neki.</p> +<p>—De hát miért akarja, hogy a fia ilyen +piszokban feküdjön?</p> +<p>—Nem tudom, kérem. Ő azóta mindig +sir. Azt mondja, hogy az ő fia ugy is meg fog halni. Hogy ne +szeresse a hercegnét jobban azért, hogy ő +szegény és nem tud neki ilyen szép paplant +adni. Ne tessék őt megbüntetni azért. +Szegénynek annyi bajlódása van, hogy +már nincs is esze.</p> +<p>A hölgy lehorgasztott fejjel jött le lassan a +lépcsőn. Nem ment vissza Kálmánhoz. A +vászna elé ült, de nem festett sem ő, sem +a szobaúr, hanem az ecset szarával +piszkálták ki a földet a +gömbölyű kövek közül.</p> +<p>—Adhatok én pénzt +Jungéknak?—kérdezte később a +hölgy, mindig a földet nézve.</p> +<p>—Most ne. Majd, ha elutazol—felelte a szobaur.</p> +<p>—Egy hét múlva mennem kell.</p> +<p>A szobaur egy vastagabb szárú ecsetet keresett +ki és avval ásta a földet.</p> +<p>—Én is megyek—mondta +aztán.—Nyolc-tiz nap múlva +folyósitják az ösztöndijamat.</p> +<p>—Nemsokára vége lesz a május +hónapnak.</p> +<p>—Lesz? Furcsa, hogy én nem tudok jövőt +érezni.</p> +<p>Itt vannak ezek a virágos bokrok és itt van +mellettük, hogy én Münchenbe fogok utazni. +Hát ez nem most van? Egy virágos bokor ott +mellettük. Ott van az a fehér felhő, ott az a +fehér haldokló fiu és ott van, hogy egy +hét múlva elutazol falura. Minden most van. Ha majd +megtörténik, az úgyis egész +másvalami lesz. De hogy Paris volt és hogy +München lesz, hogy együtt voltunk és majd +elválunk, az mind együtt van most a +Lógody-utcában. Nem?</p> +<p>Igy beszéltek és az ecset szárával +ásták ki a földet a gömbölyű +kövek közül. Lenke odajött, mert a +szétszóródó, rögöket +kukoricának vélte. A hölgy odacsalta +magához és megint arra akarta tanítani, hogy +féllábon álljon, mint a gólya.</p> +<p>—Hát már ez se fog sokáig +élni szegény—szólt le Zelma +néni a lépcsőről.</p> +<p>—Miért? Miért nem?—riad fel a +hölgy.</p> +<p>—Hát holnapután ünnep van. Csak +levágjuk már, mert nagyon megöregszik.</p> +<p>A hölgy felugrott.</p> +<p>—Csak nem akarják Lenkét megölni? +Zelma néni! Én azt nem engedem. Nem engedem. +Én megveszem magától Zelma néni. +Mennyibe kerül? Tiz forint elég? Vagy húsz +forint? Itt van, Zelma néni.</p> +<p>A hölgy két aranyat adott ifjabb +Novoszádnénak, aki ezért kezet akart +csókolni, de a hölgy nem engedte.</p> +<p>—Most a Lenke az enyém. Ugy-e? Most +csinálhatok vele, amit akarok? Nagyszerű, +Géza! Tudod, mit fogunk csinálni? Felszabaditjuk +Lenkét. Visszaviszszük az erdőbe. Legyen megint +szabad.</p> +<p>—Szamár vagy Alice—mondta a szobaur. A liba +házi állat. Sohse volt erdei madár.</p> +<p>—Mindegy, mindegy. Az ősei szabadok voltak. Mi +ugyis elmegyünk. A Lenkét felszabadítjuk. +Zelma néni! Zelma néni kérem, fogja meg a +Lenkét. Kivisszük a hüvösvölgyi +erdőbe.</p> +<p>Akkor megfogták és spárgával +összekötötték a szárnyát, +hogy ne csapkodjon. Aztán feltették a soffőr +mellé az automobilra. A hölgy és a szobaur +beültek és elindultak a hűvösvölgyi +erdőbe. Útközben találkoztak +elegáns automobilokkal, melyekben a hölgynek +ismerősei voltak.</p> +<p>—Valamikor, nem is olyan régen, ezek közt +éltem—mondta a hölgy. És nem is tudtam, +hogy más élet lehetséges. Látod, +Géza: amit te elhagytál, az el is múlt. De +ezek itt kocsikáznak mellettem és +köszönünk egymásnak. Az én +egész életem huszonegy éves koromig. Semmi a +világon nincs olyan érthetetlenül messze +tőlem, mint ez a múlt. És kezet fogunk +és beszélgetünk. Néha látom +magam köztük. Azt hiszed, nem szeretem őket? Most +már. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak kérni +emlékbe a bilincseiket? Én ezt nagyon, nagyon +értem.</p> +<p>Nemsokára elértek egy szép, bokros helyre +az eredőben. Ott megálltak és a Lenkét +is leemelték a bakról. Elébb +körülnéztek, hogy van-e valaki az +országuton. Aztán szétvágták a +spárgát és bevitték Lenkét az +erdőbe. Lenke nagyon meg volt ijedve és azért +mindjárt szaladni kezdett. Sántított, mert +rosszul feküdt az automobilon.—Isten veled +Lenke—kiáltottak utána és +nézték, mig eltűnt. Aztán +visszaültek a kocsiba és hazafelé indultak. +Esteledett már. A budai hegyekről kék +párák váltak le és az ut +szélén a gesztenyefák gyertyái olyan +fehéren ragyogtak ki a feketedő lomb közül, +mintha igazi lángok volnának. Fogták +egymás kezét.</p> +<p>—Milyen nehéz, nehéz ez a +gyönyörű tavasz—mondta a hölgy. Az +ember alig tud lélegzeni benne. Nem érzed?</p> +<p>—De igen. Én azt hiszem, hogy az +évszakoknak különböző fajsúlyuk +van. A legkönnyebb a tél. Napos délben olyan, +mint egy csillogó üvegbuborék. Az ősz is +könnyű még. Minden köd, és +úszik, mint a felhő. A nyár már +veszteglő, élesárnyéku, súlyos. +De a legnehezebb a tavasz. Azért, mert minden együtt +van. Olyan tulterhes. Olyan, mint egy mámortól +nehezedő, lecsukló szép fej. Mint egy +esőviztől nehéz, meghajló +orgonaág.</p> +<p>Igy beszéltek. Aztán nemsokára +elértek a Margit-hidhoz és ott a szobaur +kiszállt és hazament.</p> +<p>Akkor este azt mondta a szobaur Zelma néninek:</p> +<p>—Egy hét múlva elutazik a hercegnő a +birtokára és én is elutazom.</p> +<p>—Vele tetszik utazni? Talán a kedves +papájához?</p> +<p>—Nem. Én Münchenbe utazom. +Németországba.</p> +<p>—Az messzi van, az a München?</p> +<p>—Bizony messzi, Zelma néni. Most az van a +legmesszibb, mert oda megyek. Más nincs messze, mert +másra úgyis csak gondolni kell.</p> +<p>—Hát igen. Van mindenféle. Talán +Géza urnák is Teschen városba tetszik menni? +A nénikémnek egy fia ment oda tiz év +előtt egy gyárba. Nagyon sok fizetést kap. A +gép elvitte két ujját. Azért +ötszáz forintot fizettek neki. Az a Teschen, az +nagyon messze van.</p> +<p>—Odamegyek, Zelma néni. Teschenből +jöttem magukhoz és Teschenbe megyek. Milyen +sokfelé vágyódik az ember, Zelma néni +és az mégis mind csak Teschen.</p> +<p>—Hát van mindenféle.</p> +<p>Másnap délután megint eljött a +hölgy és attól fogva mindennap eljött +még egy hétig. De nem festett többet. A +vásznat, meg a festőállványt, meg a +szép világoszöld +festékesládát felpakolták az +automobilra. A hölgy pedig mindennap Jung +Kálmán ágya szélére ült +és mesélt. Nézte a mohosodó +háztetőn az összedült kémény +tégláit, melyeknek egyik fele fehér volt, a +másik fekete és mesélt. Mesélt egy +emberről, aki egész egyedül élt a tenger +közepén egy óriási virágon. +Mesélt egy leányról, aki egy +gyönyörű kertben volt rabságra +bezárva, mert a szive a fákba volt elrejtve, a +vére a szökőkutban folyt és a haja +össze volt nőve a szomorufűz hajával. +És mesélt egy asszonyról, aki nem szerette +az urát és elment tőle, hogy másikat +keressen, amilyet ő kigondolt magának. És +elérkezett kincses barlangokba, magas hegyi várakba +és százszorszép kertekbe. De sehol se mondta +meg a nevét, nehogy megismerje őt az az ember, akit +kigondolt magának. Némelyik mese két napig +is eltartott. A szobaúr se festett már +később. Elpakolta az ecseteket és +vásznakat a kufferbe és a pincefalnál egy +kiálló kőre ült és hallgatta a +történeteket. Ifjabb Novoszád Ferenc is +keveset dolgozott azon a héten. Nem is +kell,—mondta,—mert kaptak húsz forintot a +libáért. A kis fehér faszögek csendesen +feküdtek a gömbölyű fatányérban +és a kerek, fényes szék sokszor üresen +állt. Ha a nap rásütött, ugy ragyogott, +mintha ezüstből lett volna. A sovány Róza +is kijött többször az udvarra azért, hogy +hallgassa a meséket és azért is, hogy +még lássa a szobaurat, mert nemsokára +úgyis el fog utazni, Akkor a pincefal már majdnem +egészen zöld volt, mert a kövek közül +sok füvek nőttek ki és másféle +növények. A kertből lelógó +vadszőlő pedig egészben az ágyig +ért már és a levelei szélesek voltak +és kemények. Rá lehetett fektetni a Jung +Kálmán ágyára. A nap mindig +szépen sütött és az udvarban is lehetett +érezni, hogy a fehér kerítésnek +gyantaszaga van és a barna lépcsőn csillogtak +a kvarcok, mint száz kicsi gyertya. Hanem a +barackfáról, meg az almafáról nagyon +hullottak a virágok és néha egészen +teleszórták Jung Kálmán +ágyát.</p> +<p>—Már lehullanak a szép +virágok—mondta Zelma néni egyszer.</p> +<p>—Bizony Zelma néni—felelte a +hölgy—mint a hervadt levelek ősszel. Hervad a +tavasz. Hullanak a virágok és mi elmegyünk +messzire és a május hónapnak vége +lesz.</p> +<p>Akkor már kevesebbet beszélgettek és +mindenki csendesebben járt az udvarban, mert Jung +Kálmán mindig gyöngébb lett. A hangja +már nem hallatszott, az arcán két piros folt +égett és nagy szemei tétovák lettek +és messzire nézők.</p> +<p>Az utolsóelőtti napon már nem mesélt +a hölgy. Csak fogta Jung Kálmán kezét +és simogatta. Ugy ültek csendesen. A szobaur a +pincefalból kiálló kövön ült +és rajzolta őket. Aztán a földre ejtette +a vázlatkönyvet és felállt. Csomagolnom +kell már—mondta—és bement a +szobába. De nem csomagolt, hanem az asztalra +könyökölve bámult ki a hegyekre és +az ujjaival fésülte a haját. +Később kijött az udvarra Zelma néni +és selyemszalaggal összekötött leveleket +hozott a köténye alatt. Rózsaszínű +levelek voltak. Mindegyik boriték sarkába egy kis +kép volt ragasztva. Zelma néni elhivta a +hölgyet.</p> +<p>—Tetszik látni—súgta +neki.—Ezeket a leveleket mind a Róza irta a +szobaurnak. Tessék nézni, milyen szépen tud +irni. Azt mondta, hogy tegyem a kufferjába.</p> +<p>—Adja ide nekem, Zelma néni? Adja. Egy szobaur +sem érdemli meg, hogy ilyen leveleket kapjon.</p> +<p>A hölgy eltette a selyemszalaggal +összekötött leveleket és bement a +szobaurhoz.</p> +<p>—Igy csomagolsz?—kérdezte tőle.</p> +<p>—Igy. Pakolom a Svábhegyet, a Jánoshegyet, +meg a Hármashatárt.</p> +<p>—Embereket nem lehet igy elpakolni. Kár. +Rosszkedvű vagy, Géza. Megbántottalak +valamivel?</p> +<p>—Nem, Alice. Csak hervad a tavasz.</p> +<p>Mikor aznap elmentek, a hölgy öt +hosszúszáru, gyönyörű +rózsát adott Jung Kálmánnak a +kezébe. Olyanokat sehol se lehetett kapni egész +Budán. A tejkihordó azt mondta, hogy +legalább egy forintba kerül darabja.</p> +<p>A következő napon vasárnap volt. A hölgy +csak hat óra felé érkezett meg. Zelma +néni az ajtóban várta és azt +mondta:</p> +<p>—Kezét csókolom. A Kálmán +már nagyon rosszul van. A Rosenzweig orvos a kezét +csókoltatja a hercegnének és kéri, +hogy ne tessék neki semmit sem adni, mert nagyon +felizgatja. Ne tessék haragudni. Kálmán +még most is a kezében tartja a +rózsákat. Nem akarta senkinek sem odaadni. +Egész éjjel nem aludt és fogta. Már +elájult. De nem lehet kivenni a kezéből.</p> +<p>A hölgy nekitámaszkodott a +kapufélfának. Nagy kék szemei egészen +elfeketedtek.</p> +<p>—Az udvaron van?—kérdezte nagyon +halkan.</p> +<p>—Csak a szobában van, kezét +csókolom. Nem szabad már kihozni.</p> +<p>—Jungné odahaza van?</p> +<p>—Bizony bent térdepel szegény az +ágynál.</p> +<p>Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a +szobaurhoz és a kalapját sem vetette le, hanem +ledobta magát a díványra és hangosan +zokogni kezdett. A szobaur odaült mellé és +megfogta a kezét. Talán egy óra is elmult +igy és a hölgy még mindig sírt. Akkor a +szobaur azt mondta csendesen:</p> +<p>—Azért ennek igy kellett lenni, Alice. Most +vége, most elmehetünk. Az ember úgyis mindig +mindent félbe hagy. Zelma néni és ifjabb +Novoszád Ferenc tovább fognak élni és +én hogy emlékezzem később róluk? +Mit tudom én, milyenek lesznek később +és mit beszélnek majd rlunk. De Jung +Kálmánt elpakolhatod már a szivedbe +és ezt a május hónapot is. Tudod, hol a +kezdete, hol a vége. És szép volt.</p> +<p>A hölgy föltámaszkodott és a szobaur +felé forditotta nedves arcát, de nem tudott +mindjárt beszélni, olyan erősen +juhádzott és a melle fel-felzihált.</p> +<p>—Géza,—mondta +később—ezután már száz +férfi jöhet a szerelmével. Hegyeket +mozdithatnak el értem. Ölhetik egymást +és magukat. Mennyit fog az érni nekem +ezután? Mi lesz az most már nekem, ha valaki azt +mondja: szeret? Ki szerethet igy?</p> +<p>A hölgy megint visszaesett a díványra +és zokogott. A szobaur az öklére +támasztotta a fejét.</p> +<p>—Igazad lehet Alice—mondta.—Talán nem +is szabadna másnak ezt kimondani, csak annak, aki +halálán van. Mert mi az ami még +elmúlhat? Az már nincs is. Milyen hatalmas +biztosság, milyen fölény a halál. +Haldoklóval nem lehet versenyezni. Ha nem volna +halál, festeni sem szabadna.</p> +<p>Akkor már rájuk sötétedett és +a hölgy felállt.</p> +<p>—Isten veled Géza,—mondta, aztán +megsimogatta a szobaur haját és egymás +szemébe néztek.—Gyere ki korán a +pályaudvarra, Géza.</p> +<p>Senki se látta, mikor kimentek ketten a +Lógody-utcára, mert mindenki Jung +Kálmánnál volt. Akkor este vacsora +után kint ültek az udvarban. A +szomszédból is átjött a fiatal +házaspár. A sváb napszámos a +feleségével. Egyforma keményített +kék kötőkben álltak vállal +összetámaszkodva. Egyszer azt mondta ifjabb +Novoszádné:</p> +<p>—Hát már eltetszik utazni, Géza +ur?</p> +<p>—El, Zelma néni—felelte a szobaur.—Ne +sirjon. Visszajövök én még magukhoz. Ha +majd ott leszek, ugyis a Lógody-utca lesz Teschen.</p> +<p>—De két év múlva egészen el +tetszik már menni és majd nem is gondol már +a szegényekre.</p> +<p>Keveset beszéltek. Odafent a bosnyák +kaszárnyában megszólalt a +takarodó.</p> +<p>—Jól fújja—mondta ifjabb +Novoszád Ferenc. De nem nevetett utána.</p> +<p>Később a fiatal házaspár +elköszönt. Eddig is csak ugy szótlanul +álltak, vállal összetámaszkodva.</p> +<p>—No, Franci—mondta akkor Zelma +néni—nem akarsz felmenni az öreghez egy kis +bort inni?</p> +<p>—Nem kell nekem,—felelte ifjabb Novoszád +Ferenc. Hát lent maradt ő is és talán +tizenegy óráig ültek az udvarban és nem +beszéltek. A szobaur még azután is +sokáig kint maradt és nézte az +újból vastagodó holdat és +nézte, hogy a ragyogó, meszelt falak miképen +dobnak egymásra nagy, görbe, fekete +háromszögeket és sokszögeket, kusza +vonallal vágva ablakot, ereszt, kéményt, +néma és mozdulatlan harcban. És nézte +fent a kertet, melyben vad és gondozatlan bokrok +feketedtek valami idegen növényzetté és +a fehéren csillogó kerítés +rácsa közül kiömlöttek, mélyen +lehimbálva a pince kőfalán, mint egy +fehér kéz ujjai közül, amit már +nem bir fogni. Odafent pedig az öreg Novoszád kis +korcsmája világitott pirosan, mint valami +őrtorony és messzi ellátszott a +vérmező fölött.</p> +<p>—Hát vége van már a május +hónapnak—mondta a szobaur. Másnap este a +szobaur is elutazott. Már azután nem is +történt semmi. Négy nap múlva meghalt +Jung Kálmán. Küldtek a szobaurnak +partecédulát. Azt nem tudták, hogy a +hercegnő hol lakik. Mégis, azután +néhány nap múlva egy nagy kosár +jött a postán. Virág volt benne meg egy +levél.</p> +<p>Kedves Zelma néni. Szórják ezeket a +virágokat a Kálmán sirjára. A maguk +hercegnője soha, soha sem fogja magukat elfelejteni.</p> +<p>Senki sem látott még olyan szép +virágokat.</p> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Trtnet, by Bla Balzs + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TRTNET *** + +***** This file should be named 19433-h.htm or 19433-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/4/3/19433/ + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pcs, especially to the director, Jzsef Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> diff --git a/19433-h/images/projectID43ae55833ef4e-1.jpg b/19433-h/images/projectID43ae55833ef4e-1.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..da736f3 --- /dev/null +++ b/19433-h/images/projectID43ae55833ef4e-1.jpg diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..e0347f7 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #19433 (https://www.gutenberg.org/ebooks/19433) |
