diff options
Diffstat (limited to '19433-8.txt')
| -rw-r--r-- | 19433-8.txt | 1515 |
1 files changed, 1515 insertions, 0 deletions
diff --git a/19433-8.txt b/19433-8.txt new file mode 100644 index 0000000..31e81d5 --- /dev/null +++ b/19433-8.txt @@ -0,0 +1,1515 @@ +The Project Gutenberg EBook of Történet, by Béla Balázs + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Történet + A Lógody-Utcáról, A Tavaszról, A Halálról És A Messzeségrõl + +Author: Béla Balázs + +Release Date: October 2, 2006 [EBook #19433] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÖRTÉNET *** + + + + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + + + + + +BALÁZS B. + +- + +Történet + + + + + + + +BALÁZS BÉLA + +TÖRTÉNET A LÓGODY-UTCÁRÓL, A TAVASZRÓL, A HALÁLRÓL ÉS A MESSZESÉGRÕL + +[Illustration:] + +BUDAPEST ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADASA + +Költeni annyi, mint itélõszéket tartani önmagunk fölött. (IBSEN) + +A szerzõ minden jogot fentart magának, a forditás jogát is + + +Volt Budán a vár oldalában egy meredek, nagy rendetlen telek. A +Lógody-utcától fel a Lovas-utig. Az idõsebb Novoszád Ferenc birtoka +volt. Hanem õ már csak a fent levõ kis korcsmát tartotta meg a +hozzávaló kétszobás lakással. Ott mérte az uj móri bort három asztal +vendégének. (Inkább csak a szomszédság járt oda). Lent is volt két kis +ház, a Lógody-utcai kaputól jobbra meg balra, melyek szûk és különös +formájú sikátort alkottak az alsó udvarban. Két-két szoba konyha +mindegyikben, Azokat a gyermekeinek adta jussba már régen. Az egyikben +a lánya lakott férjével és két gyermekével. (A férje, Jung János, +irnok volt fent a várban.) A másik házban ifjabb Novoszád Ferenc +lakott. Õ foltozó varga volt. Kissé félkegyelmû lévén ezt a +mesterséget is alig tudta megtanulni. Hanem a felesége mosni és +takaritani járt és igy--gyerek nélkül--csak megtudtak élni. Az egyik +szobát kiadták tizennyolc forintért. Egy fiatalember lakott benne. +Valami festõ féle. + +Igy hát csendesen éltek és nem is volt más zavar, minthogy a +szobaurhoz néha mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok jöttek. Az +alagút felõl jöttek Pestrõl késõ vacsora után nagy lármával, és +hajnalig is fent voltak és zongoráztak. Aztán az, hogy a Jungék fia +egy félév óta feküdt már száraz betegségben és Rosenzweig orvos azt +mondta, hogy nem is fog többet felkelni. És még bajt okozott a tavaszi +viz, mert kimosta a felsõ lépcsõt a kõboltiv alatt. (Az öreg Novoszád +azt mondta, hogy száz év elõtt ott pince volt, mely a régi várhoz +tartozott és hogy ott egy alagútnak kell lenni.) + +Egyszer vasárnap vacsora után kint ültek az udvarban. A szomszédból is +átjött a fiatal házaspár. Egy sváb napszámos a feleségével. Egyforma +keményített kék kötõkben álltak vállal összetámaszkodva. + +Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné: + +--Hát már május hónap van. + +--Miért gondolja Zelma néni?--kérdezte a szobaúr, aki a maga ajtaja +küszöbén ült törökösen. + +--Mert a hold alatt olyan szép világoskék bárányfelhõk vannak. Tessék +nézni. Ha a hold alatt ilyen szép bárányfelhõk vannak, akkor május +hónap van. + +--Akkor van május, mikor a kalendárium irja.--Szólt bele +Jungné.--Hamarabb kiolvashatja onnan, aki tud. + +Zelma néni nem tudott olvasni. De Jungné a sok nyomorúság miatt volt +olyan és ezért nem vette zokon senki. Õ most is csak az ajtóig jött +ki, mert odabent a férje is betegen feküdt. + +--Semmi az, amit a kalendárium ir--mondta a szobaúr. Felállt és tiz +ujjával fésülte hosszú, borzas haját és nézte a holdat.--Semmi az, +amit a kalendárium ir. Mikor áprilist irt, olyan köd és hideg volt, +hogy az október sem mindig olyan. Tizenkét táncos az, aki nem megy +mindig rendesen egysorban. Január van mondják, az emberek: szánkáznak +és korcsolyáznak. De egyszerre csak egy fényt tükröz egy ablak. Mi +volt az? Egy júliusi alkony szaladt keresztül. És többen is vannak, +mint tizenketten. Csak a többinek nincs neve. Például mi az, mikor +hóolvadáskor olyan bágyadt, puha az erdõ, mint nagy nyárban és még +fénye sincs? A többi névtelen. De ma este majus van. + +Jungné vállat vont és hirtelen fordulással bement a lakásba. + +--Hát persze--mondta Zelma néni szégyenkezõ hangon, mert õ sem értette +ezt a beszédet.--Hát persze. Van mindenféle. + +Akkor fönt a bosnyák kaszárnyában megszólalt a takarodó. Csendesen +hallgatták. + +--Jól fújja--mondta ifjabb Novoszád Ferenc és nevetett utána. Mindig +nevetett utána, ha valamit mondott. + +--Most már meleg van--szólt vissza a felesége--holnaptól kezdve +idekint is dolgozhatsz az udvaron. Legalább kilehet takarítani már a +szobát. + +--Igazán--kiáltott fel a szobaúr--az enyimet is, Zelma néni. Én is +idekint fogok dolgozni. + +--Ki lehet hozni a Kálmán ágyát is,--folytatta Novoszádné.--Mért ne +legyen szegény még egy kicsit jó levegõn. Hát nem igaz? + +Igy beszéltek. Aztán a szép fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak +ugy szótlanul álltak, vállal összetámaszkodva. Zelma néni is fölállt a +sámliról. + +--No Franci--mondta--menj fel az öreghez. Kapsz egy kis bort. Vigyázz +majd a lépcsõn, ha lejössz. + +Mikor ifj. Novoszád Ferenc már a boros pince fölött a kert keritésébe +kapaszkodva haladt fölfelé, akkor Zelma néni egy tányéron tésztát +hozott ki. + +--Géza úr--mondta--hoztam egy kis vacsorát. Tessék megkóstolni. Ugy se +tetszett máma vacsorázni. + +--De nem is akartam Zelma néni. + +--Csak tessék. Ugy is sokat csináltam. Minek egyen meg mindent a +férjem? Eleget esznek-isznak õk odafent Novoszádéknál. Hát nem igaz? + +--Megtöltötte a lámpámat, Zelma néni? + +--Nem töltöttem. Hogy máma korán feküdjön le, mert az éjjel késõn +tetszett megint haza jönni. + +--Igaza van. Kár, kár, hogy aludni is kell. Pedig hát mi különbség +van? Nincs fal a nappal és az éjszaka között. + +--Csak tessék lefeküdni. + +Igy beszéltek. Hanem a szobaur még sokáig állt az udvarban az ajtóhoz +támaszkodva és nézte, hogy a holdfényben ragyogó meszelt falak miképen +dobnak egymásra nagy, görbe, fekete háromszögeket és sokszögeket, +kusza vonallal vágva ablakot, ereszt, kéményt, néma és mozdulatlan +harcban. És nézte fent a kertet, melyben vad és gondozatlan bokrok +feketedtek valami idegen növényzetté és a fehéren csillogó kerités +rácsa közül kiömlöttek mélyen lehimbálva a pince kõfalán. Mint egy +fehér kéz ujjai közül, amit már nem bir fogni. Odafent pedig az öreg +Novoszád kis korcsmája világitott pirosan, mint valami õrtorony és +messzire ellátszott a vérmezõ felett. + +--Hát már május hónap van--mondta hangosan. + +Másnap reggel nagy rendezkedés volt az udvarban. Ifjabb Novoszád +Ferenc már hat órakor kihozta az alacsony suszter-asztalt az ajtó elé +és izgatott gonddal minden egyebet is, amire nem is volt szükség. +Kilenc órakor, mikor a szobaur melléje telepedett a festõállvánnyal, +vásznakkal és festékes ládával, õ még mindig az asztallal +foglalkozott, hogy biztosan álljon az udvar gömbölyü kövein. Késõbb +délelõtt, mikor már melegebb volt, kihozták Jung Kálmánt. Mindenki +segitett az ágyát vinni, csak Jungné ment vissza a szobába sirni. +Odakint jobban látszott, hogy milyen sovány és vértelen. Pedig már +tizenhét éves szép fiu volt és sok pénzt költöttek rá. A nagy pincefal +mellé tették, ahol a kert bokrai hajoltak föléje. Kecskerágó, bodza és +vadszõlõ. De cseresznyefa, barackfa és almafa is állott fölötte. +Bimbóztak épen és még keresztül látszott az ég. Mikor mindenki +visszaült már a helyére, Novoszádné körül-körül nézett mosolyogva: + +--Hát szépen elférünk mindnyájan--mondta.--Kieresztem már a libát is. +Miért guggoljon szegény mindig a ketrecben? Hát nem igaz? Õ is elfér +még. + +A szép, nagy liba, melyet két hét elõtt vásárolt, hogy felhizlalja, +óvatos, paskoló lépésekkel próbálkozott elõre. Végre felfogván szabad +mivoltát, hirtelen égnek nyújtotta nyakát, felágaskodott és gágogni +kezdett, szárnyával csapkodván. Ifj. Novoszádné kihozott egy tál +kukoricát számára. Akkor délelõtt sem ifjabb Novoszád Ferenc, sem a +szobaur nem dolgoztak semmit, mert délig mindig kukoricát dobáltak a +libának. A szobaur elnevezte Lenkének. + +Azután több napig igy éltek és nem volt semmi zavar. Minden reggel +kijött ifj. Novoszád Ferenc a rossz cipõkkel és a csirizzel. Késõbb +pedig kijött a szobaur a festõállvánnyal, ecsetekkel és odaült +melléje. Szemben a pince magas kõfala mellett Jung Kálmán feküdt +csendesen és mozdulatlanul. Az ágy fejénél kissé hátrább volt egy +szék, melyen vagy az anyja ült, vagy a tizenhatéves huga, a Róza, vagy +más. Azért volt a szék kissé hátrább, hogy Kálmán ne láthassa, ha az +ember sirt. Hát Kálmán csak maga elé nézett borzasztó nagy szemeivel. +Leginkább azt nézte, hogy ifjabb Novoszád Ferenc meg a szobaur hogy +játszanak a Lenkével. Dobáltak neki kukoricát és tanitották.--Délfelé +gyakran mondta a szobaur: + +--A fene egye meg ezt a Lenkét. No, Novoszád ur már megint nem +dolgoztunk semmit. + +--Majd haragszanak a kuntschaftok. He-he-he. + +Az enyéim nem--felelte a szobaur és komoly lett és a vászon elé ült. + +Jung Kálmán csak feküdt és nézte a nagy kõfalat. Megszámlálta a +köveket fel a kertig, a fákat, amik a kertbõl kihajoltak és az S alakú +vékony ágakat, melyek majdnem az ágyáig lógtak le. Ha meglengette õket +kicsit a szél, akkor ruganyos, finom levélujjaik végigkapirgáltak a +falon. Olyankor Kálmán összerázkódott. A huga ijedten neszelt fel, +pedig õ csak azt gondolta, hogy talán a tavasznak vannak ilyen finom, +zöld, puha ujjai, melyekkel most szertemászik és érezte a sarkától a +hátgerincén a hajáig. A kövek közt néha vékony gyíkok villantak. +Délfelé erõsen rásütött a lépcsõre a nap és csupa szép kvarcok +gyulladtak ki, mint a kis gyertyák. Ezeket nézte Jung Kálmán. És május +hónap volt. + +Egyszer, egy péntek délután, mindnyájan együtt voltak az udvarban. +Csendesen dolgoztak. A szobaur nem fütyörészett és ifjabb Novoszád +Ferenc vigyázott, hogy ne csattanjon nagyot a kalapács. Mert a Lenke +aludt. Éppen kettõjük között, a Novoszádék ajtaja elõtt. Hat órakor +hazajött Zelma néni a ruhakihordásról. Egyenesen Kálmánhoz ment és azt +mondta: + +--Nesze egy könyv. Nagyon szép képek vannak benne. Nézegesd csak, +akkor nem fogsz unatkozni. + +--Mi az?--Honnan hozta? + +--A Kerner uraságtól. Egy széken volt. Nekik ugy is annyi van, hogy ez +az egy meg se látszik. Hát nem igaz? + +--Biztos igaz,--mondta a szobaur.--De jobb azt elvinni, ami a polcon +áll rendben, mint amelyik a széken hever vagy a földön. + +--Miért? + +--Jobb azt elvinni. Mert az ember gyakran jobban szereti amit ugy +eldobál. + +--Hát van mindenféle--mondta Novoszádné.--Aztán Géza ur is olvassa +el.--Mikor jöttem, egy nagy automobil fordult be az apácáknál a +Lógody-utcába. Már hallatszik is, hogy pöfög. + +--Egy automobil, egy automobil. + +Mindenki az ajtóhoz szaladt és a szomszédban is mind kinéztek. + +--Kihez megy?... Csak az lehet, hogy eltévedt,--vélték.--Lassan megy, +mert a kocsis nézi a számokat.--Milyen nagy.--Ez biztosan egy grófé a +várból.--Ennek minden kereke száz forintba kerül. + +Igy beszéltek. Hanem a szobaur visszajött és fésülgette az ujjaival a +haját, aztán a kezébe vette a palettát, de nem ült le a vászon elé. + +--Mit szaladgálsz Lenke, mint a bolond--mondta a felijedt libának. +Alhatunk nyugodtan. + +Aztán az automobil elment a ház elõtt és a szobaur is lassan leült. De +egyszer csak szaladva jön be Róza és utána ifjabb Novoszád Ferenc. + +--Az automobil visszajön. Ide fog jönni. Idejön. + +Róza elsápadt és ifj. Novoszád Ferenc reszketett és dadogott. + +Akkor egy magas, szép nõ jött be az udvarba. Tiszta selyem ruha volt +rajta. Telistele drága csipkékkel. Könyökig érõ keztyüi voltak és +lobogó tollak nagy kalapján. + +--Kérem szépen--kérdezte a hölgy.--Itt lakik Dési Géza festõ? + +--Ne-e-em--dadogta ifj. Novoszád Ferenc. Hanem a hölgy épen jobbra +nézett a szobaur felé, aki mozdulatlanul állt. Akkor kitárta karját és +felkiáltott: + +--Géza!--Szervusz Géza! + +--Szervusz Alice--mondta a szobaur és földhöz vágta a palettát és az +ecseteket. A paletta egészen összetört és két ecset is. Aztán fogták +egymás kezét és a hölgy azt mondta: + +--Géza.--Hát itt vagyok. Milyen nagyon-nagyon szép itt. Miért is megy +az ember el Parisba, Olaszországba? Itt festesz az udvaron? És ez +mindig ilyen? Ezek a bokrok, ezek a fantasztikus falak és lépcsõk?... +Oh be nagyon szép. Én is idejövök. Jó? Én is itt akarok festeni. +Szabad? + +A hölgy olyan nagyon gyorsan beszélt, hogy ifjabb Novoszád Ferenc nem +tudott felelni. Hanem Zelma néni már ott volt és azt mondta: + +--Kezét csókolom. Csak tessék, amit tetszik. Van hely még kezét +csókolom.--És a hölgy kezei után kapkodott. + +--Nem szabad néni, nem szabad--mondta a hölgy.--Maga Zelma néni, +ugy-e? Adjon szépen kezet. Igy. Istenem be szép, be nagyon szép itt +maguknál. + +--Hát igen, kezét csókolom. Itt jó levegõ van. + +--És itt dolgozik a suszter ur is? És ott valaki beteg? + +--A sógornõm fia, kérem--felelte Zelma néni.--Csak kihoztuk a jó +levegõre, mert már ugy is meg fog halni. + +--Nem akarsz bejönni Alice az odúmba?--kérdezte akkor a szobaur +csendesen. + +Hát bementek a szobába és leültek az asztalhoz, az ablak elé és sokáig +nem szóltak. + +--Hát itt is lehet nálad lenni, nem csak Parisban.--Mondta késõbb a +hölgy.--Milyen jó az ilyet kipróbálni.--Mért van az a vastag +krétavonal a padlón? + +--Ez a fal--mondta a szobaur.--Itt van a mûterem a vonalig és azontúl +van a lakás. Zelma néninek, ha takarit, ide kell tennie a vásznakat, +oda pedig a kottákat a pianinóra és ami még a lakáshoz tartozik. + +--Te igaz, hogy az a fiu meg fog halni? + +--Nézd mit látni az ablakomból. Ellátni a vérmezõ fölött a budai +hegyekne. Itt a Svábhegy, meg a Jánoshegy. Ott meg a Hármas-határ. Ott +a kis Svábhegy mögött megy le a nap. Este pedig nem lehet tudni melyik +a felhõ, melyik a hegy. Azért aztán minden felhõ. A Lógody-utca is. +Olyankor az ember ül és azt hiszi, hogy egy kis szél kellene csak, +hogy mindezt elfujja és akkor megint a Mont-Parnasson van. + +Akkor a hölgy megfogta a szobaur kezét és kék szemei megsötétedtek. +Aztán igy hallgattak sokáig. + +--Hát mit csinálnak a fiuk a Lucien Simon iskolájában?--kérdezte +késõbb a szobaur. + +--Már majdnem mind elment, Szécsi Pista Olaszországba utazott. Harald +Svendsen meg haza. Roppant fejlõdött az a fiu. Nem hinnéd. Nelli +összeállt megint valami brüsszeli gyárossal. A többivel nem tudom mi +van. + +--El muszáj menni az öregtõl. Mert festeni lehet tõle tanulni, de +komponálni nem. Különben azt senkitõl sem lehet tanulni. De az ember +mégis elmegy. + +--Ugye? Ugye?--Az ember azt mondja, itt nem lehet boldognak lenni. +Ugyan biztosan tudja, hogy sehol sem lehet. Azért mégis elmegy. + +--Akarsz itt festeni az udvarban?--Jó hely. Van egy libánk is, melyet +tanítunk ifjabb Novoszád Ferenccel. + +--Persze, hogy idejövök. Ide, ide. Milyen nagyszerû, hogy te magaddal +hordod a te bolondos környékedett a legjózanabb helyre is, mint a +csiga a házát. Hej, Géza élni, élni, élni kellene. De nem máshol, +hanem otthon. Mert ha az ember máshol él, az olyan, mintha csak +álmodna. Sohasem olyan valóságos mint otthon. Tulajdonképen csak ezért +jöttem haza. Csak ezért. + +--Nem fog itthon nyakadba ülni a nagyúri, gazdag familiád és a +társaság? + +--Fütyülök rájuk. Ugy is levették már a kezüket rólam.--Fõzz teát +Géza, aztán mutasd meg mit dolgoztál. + +--Jungéknál vendégek voltak és odakölcsönöztem a csészéimet. De lehet +a lábosból enni kanállal. + +Igy beszéltek. Aztán a szobaur teát fõzött a lábasban és két kanalat +hozott. És mikor a teát megitták, elõhuzta a kész képeket a zongora +mögül és azokról beszéltek. Aztán visszaültek az asztalhoz és sokáig +hallgatva bámultak egymásra. + +--Furcsa, hogy te itt vagy.--Mondta késõbb a szobaur. + +--Mért? + +--Mert több mint egy esztendeje, hogy nem láttuk egymást és furcsa, +hogy valaki máshol is lehet, mint ahol az ember megismerte. Mintha +kivágnám egy németalföldi szobából a figurákat és egy olasz tájképbe +raknám. Te nekem egy vászonra voltál festve Párissal. + +--Igen.--Mondta a hölgy elgondolkodva.--Te is nekem. De én ugy vagyok, +hogy nem tudom kivágni az embert a tájképbõl, melyben megláttam. Rajta +marad és magával viszi. Igazán Géza: én itt körülötted ugy érzem +Párist, de ugy, hogy soha Párisban ugy nem éreztem.--Sajátságos.--A +legmesszibb dolgok olyan egymás mellett vannak. + +--És egymásra tükröznek.--Tudod Alice hogy van az? + +--Hogy? + +--Páris egy szin, meg Umbria is, meg Buda is. Ezeket aztán keverni +lehet a lélekben, mint a festékeket, Igy van ez. + +Akkor már esteledett és egyszer hallatszott az automobil pöfögése. +Messzirõl hallatszott már, mert a Lógody-utca nagyon csendes. A hölgy +felállt. + +--Itt a motor--mondta.--Mennem kell már. Nem akarok mindjárt elsõ +héten összeveszni a familiával. + +--Hát holnap eljössz? + +--El, el. Hiszen úgyis csak júniusig maradok Pesten. Holnap és +holnapután és mindig.--Ugyan ez szomorú pótkávé. Ne haragudj Gézám. +Kár, hogy nem vagyok szerelmes beléd. Egyszer van az embernek ilyen jó +pajtása. + +--Isten tudja jó pajtások volnánk-e akkor? + +--Mond Géza: Mikor leszek én már végre igazán szerelmes? Ha tudnád +mennyire, mennyire szeretnék. Akkor kimentek az udvarra. Hanem alig +tudtak tovább haladni, oly sok ember volt ott, hogy lássa a hölgyet, +aki a szobaurhoz jött automobilon. + +Átjöttek a szomszédok mind és lejött idõsebb Novoszád Ferenc a +korcsmából és valamennyi vendég is lejött. Mindenki levette a kalapját +és köszönt. + +--Oda mehetek a beteghez?--kérdezte a hölgy Zelma nénitõl. + +--Tessék, csak tessék kérem--felelte Zelma néni izgatottan, lelkesen +és félrelökdösött mindenkit az útból.--Tessék itt van egy szék, ha +tetszik leülni. + +--Hogy érzi magát?--kérdezte a hölgy halkan Jung Kálmántól és +elpirult, mert az egész udvarban mindenki hallgatott. Aztán lesütötte +a szemét, mert Jung Kálmán nem felelt, csak sápadtan kitágult +szemekkel bámult az arcába. + +--Néha fáradt, tetszik tudni--szólt közbe Zelma néni.--Akkor már nem +tud beszélni. + +--Hiszen majd felgyógyul nemsokára. Nem fázik a nyaka? Hûvösödik már. +Takarjuk be. Igy. Jó? + +Jung Kálmán szája megrándult, de nem tudott szólni. Akkor a hölgy +hirtelen elfordult. + +--Isten velük--mondta és gyorsan kiment az udvarból. A selyem ruha +suhogott a köveken és a kalapja kék tollai beleütõdtek az alacsony +szemöldökfába. Jung Kálmán utána forditotta a fejét. + +Odakint azt mondta a hölgy a szobaurnak:--Jár hozzá tisztességes +orvos? Holnap elküldöm az enyimet. + +--A szénatérig gyalog sétáltak és késõbb azt mondta a hölgy:--Milyen +borzasztó szemei vannak ennek a fiúnak. Így még sohase nézett senkise +rám. Nem fogok aludni tudni az éjjel. + +Mig a szobaur visszajött, az udvarban össze-vissza beszéltek az +emberek. Találgatták, hogy ki ez a hölgy és mindenféle történeteket +mondtak grófnékról. + +--Én ismerem ezt.--Mondta a kövér asztalos a Lovas-utról.--Ez a +méltóságos gróf Hohenbergné a várból. Dolgoztam náluk. Biztosan tudom. +Minden délben láttam. + +Arcképet jött csináltatni a szobaurnál. Százötven forintot fog fizetni +érte. + +--Én megmondom--mondta a tejkihordó a szomszédból, aki mindig részeg +volt. Szerelmes a szobaurba. Ez az. A grófnék csinálnak ilyet. +Tegnapelõtt volt az újságban egy grófné, aki megszökött egy pincérrel. +Ez az. + +--Fogja be a száját, maga disznó!--förmedt rá Zelma néni. Inkább +fizesse ki az adósságát. Ez nem olyan. Tudja? Ez egy rokona a +szobaurnak. Tudja? Mert õ is ide fog jönni festeni. A szobaur is +nagyon elõkelõ gazdag familia. Tudja? Csak nem kapta még ki az +örökségét. Két év múlva, már ki fogja kapni. Százezer forintot. + +Igy beszéltek. Aztán a vendégek visszamentek a korcsmába. Mindenki +szidta a tejkihordót. Vacsora után a szobaur megint az ajtófélfához +támaszkodva nézte, hogy apró kék bárányfelhõk vannak a hold alatt és +ujjaival fésülte a haját. Szél volt és a feje felett zugtak a fekete +kerti bokrok. + +--Most hánykódik a tavasz.--mondta a szobaur. Este nem látni, merrõl +jön a szél és melyik fa zug. Ha nem az éjszaka mozog, mint egy +hajókabin. + +Akkor éjszaka ifjabb Novoszádéknál és Jungéknál is éjfélutánig égett a +lámpa. És fent a kocsma hajnali két óráig világos volt. + +Másnap délben kétlovas fiakkeren jött egy beretvált ur. Azt mondta, +hogy orvostanár és megvizsgálta Jung Kálmánt. Négy órakor pedig megint +eljött a hölgy. Behozták az automobilból az állványt és egy +világoszöld festékes ládát, aztán betették az ajtót, hogy senki se +jöjjön be bámulni. Aztán a hölgy is leült a szobaur mellé és õ is ugy +festett több kis képbõl egy nagyot + +--Csodálatos, hogy emlékeztet ez az udvar egy régi perugiai +házra--mondta a szobaurnak.--Itt valami titok van Géza. + +--Hol? + +--Olyan nyugtalanitó, olyan gyanus nekem, ha a tájak igy emlékeztetnek +egymásra. Követnek mint egy álarcos ember. Ez a virágzó cseresznyefa, +meg ez a ferde barackfa is olyan ismerõs. Ez talán valami üldözési +mánia. Nem? Kihúzzák éjjel hosszú görbe gyökereiket és utánam jönnek. + +--Minden lélekben van néhány tájkép. Az ember csak azokat látja. Ami +kivül van, az csak felidézi. + +--Az ember talán nem is utazik, Géza. Csak emlékezik, meg felejt. +Milyen csodálatos a világ. + +Késõbb a hölgy felállt és odament ifjabb Novoszád Ferenchez és nézte, +hogyan ver be kis fehér faszögeket egy cipõtalpba, két sorban +köröskörül. + +--Novoszád bácsi engedje meg, hogy én is verjek be néhány ilyen kis +faszöget. Borzasztó szeretnék. + +Ifjabb Novoszád Ferenc felugrott a kis kerek székrõl, mely már oly +szép fényes volt az üléstõl, mint egy tükör. A hölgy kalapált egy +kicsit és kért egy marék kis faszöget, hogy hazavihesse. Aztán nem +festett többet, hanem õ is kukoricát dobált a Lenkének és arra akarta +tanitani, hogy féllábon álljon, mint a gólya. Késõbb odament Jung +Kálmánhoz. + +--Idejöhetek kicsit?--kérdezte a sovány, hosszú Rózától, aki akkor a +széken ült.--Hogy aludt Kálmán az éjjel? + +Jung Róza felállt és pislogó, ijedt szemekkel nézte a hölgyet. + +--Kérem tessék--mondta majdnem siró hangon és hirtelen beszaladt a +lakásba. A hölgy csodálkozva nézett utána, aztán leült a székre. + +--Hogy érzi magát?--kérdezte Kálmántól. Nem fárasztja, ha beszélek +magához? + +A fiu nem felelt, csak forró, komoly szemekkel nézett rá. + +--Ne is beszeljen. Majd hozok máskor könyvet és felolvasok magának +vagy mesélek. Nemsokára jobban lesz, akkor maga is olvashat. + +Jung Kálmán csendesen csóválta a fejét.--Én tudom, hogy meg fogok +halni--mondta alig hallható, súgó hangon. + +A hölgy felugrott.--Dehogy fog. Maga azt nem is tudhatja. Verje ki ezt +a fejébõl. Nyárig egészséges lesz. + +Jung Kálmán alig látható ajka megvonaglott. Mosolygott. Akkor a hölgy +föléje hajolt és letisztogatta válláról a barackvirág szirmokat, +melyek a kertbõl ráhullottak. Hirtelen megsimogatta a homlokát és az +arcát. Aztán gyorsan megfordult és a szobaurhoz ment. + +--Elmegyek. Kisérj el.--Mondta fojtott hangon és már tüzte is a +kalapját. + +--Várj egy kicsit.--Felelte a szobaúr.--Valamit beakarok fejezni. + +--Rögtön gyere. Rögtön. Én megyek.--Akkor a hölgy el is indult és +futva ment fel a meredek lépcsõn. + +--Kapaszkodj a keritésbe.--Kiáltott utána a szobaur. + +Fent a korcsma elõtti szõlõlugasban érte utól. A hölgy egy fához +támaszkodva várta és lihegett a futástól. A lemenõ nap aranyos-piros +fénye az arcába és a nyakára sütött. + +--Gyalázatos emberek vagyunk Géza,--mondta.--Oh milyen gyalázatosak +vagyunk. + +--Miért? + +--Hogy örülünk és játszunk tavasszal, bánattal, szépséggel és nem +törõdünk vele, hogy az a fiu a szemünk elõtt meghal. Az orvosom azt +mondta: menthetetlen. És a fiu tudja. Istenem, milyen rosszak vagyunk. + +--Nincs igazad, Alice. Fáj neked az a sok halott, ha egy temetõkert +mellett elmégy?--Nem láttad õket élni. Jung Kálmánt sem láttad. Õ már +messze van. Nekem nem fáj. Ha arra nézek, ahol az ágya van, mintha egy +óriási nyitott kapu volna mögötte a pince falában és messzire el +lehetne látni a világ mögé. + +--Milyen nyájas, gyönyörû fiu!--Estig telehull a párnája +cseresznyevirággal. Az egész fehérségbõl csak a szeme sötétlik. + +--Milyen kegyetlen a szépség Géza, Hogy minden szép. Minden, minden. + +--Látod ott a Kis-Svábhegy mögött épen lebukik a nap. Az az Isten +palettája. Egész nap festi a világot. De estére ugylátszik nincs +megelégedve, mert rákeni, ami festék a palettán maradt. A Svábhegy +fekete, a Jánoshegy kárminvörös és az ég szinarany. + +--Hogy nézett rám. + +--Azt mondtam itt az embereknek, hogy hercegnõ vagy, de hogy annak +titokban kell maradnia. Mondd meg a soffõrödnek, hogy ne fecsegjen. + +--Miért csinálsz ilyen komédiákat? + +Ezek egész életükben ötven emberrel ismerkednek meg, a Szénatéren és a +Krisztinavároson soha tul nem mennek. Az a fiu majd egy év óta nem +mozdult ki az udvarból se és tudja, hogy nem is fog többet.--Ezért. + +--Hogy nézett rám.--Gyere. Nem jövök többet ide. Nem akarok soha többé +ide jönni. + +Igy beszéltek, Aztán kimentek a Lovas-utra és találkoztak Zelma +nénivel, aki ruhakihordásról jött haza. + +--Kezeit csókolom, méltósága--köszönt Zelma néni és tovább akart +menni. + +--Mondja csak Zelma néni,--állította meg a hölgy--haragszanak rám a +Jungék valamiért? Ugy elszaladt elõlem ma a kislány. + +--Isten ments, kezét csókolom.--Felelte Zelma néni és nagyon elpirult. + +--Hát mért? Olyan félénk? + +--Nem. Kezét csókolom. Ez a szobaur miatt van. + +--A szobaur miatt? + +--A Róza akart a szobaurnál festeni tanulni és azt gondolta, hogy +hozzá fog férjhez menni. És még valamiért. De azt nem illik mondani. + +--Nem illik? Édes Zelma néni, kérem, kérem mondja meg. + +--Nem. Azt nem lehet, kezét csókolom. Azt nem illik. + +Zelma néni nem akarta megmondani és aztán elváltak. Este azt mondta +Zelma néni a férjének: + +--Mért nem beretválkoztál te disznó, mikor tudtad, hogy itt lesz a +hercegné? És nem kötötted fel a nyakkendõdet sem. Két év múlva, ha a +szobaur ki fogja kapni az örökségét, nekünk minden hónapban ötven +forintot fog küldeni. De a Jungékkal baj lesz. + +Akkor éjszaka vihar volt és a favirágok ugy hullottak az udvarra, mint +a hó. A tejkihordó leesett a lépcsõn. + +Azután több napig nem jött el a hölgy. A szobaur minden délután +felállitotta a vásznat, ifjabb Novoszád Ferenc felkötötte a +nyakkendõjét és Zelma néni titokban a Szénatérig is elment nézni, hogy +jön-e az automobil. Azért, mert Jung Kálmán mindig a jobb oldalán +feküdt, hogy az ajtóra láthasson és többször elájult, mert ez nagyon +fárasztotta. + +Egy este tizenegy óra tájban megint eljöttek az alagút felõl azok a +fiatalemberek és lányok vagy tizen és kopogtattak a szobaur ablakán, +aztán bemásztak rajta és kihúzták a szobaurat az ágyból és +felöltöztették. Zongoráztak és lármáztak, aztán elmentek mindnyájan +éjszaka a Jánoshegyre. + +--Zelma--mondta ifjabb Novoszád Ferenc a feleségének az ágyban.--A +hercegné is köztük van. Hallom a hangját. + +--Hallgass!--förmedt rá az asszony.--Aludj inkább. Majd az megy +ezekkel éjszaka, az erdõbe csavarogni. De el ne mondd a hercegnének, +hogy a szobaur elment, mert akkor megharagszik rá. + +Másnap délután megint eljött a hölgy. Az automobilból egy nagy +csomagot hozott be a soffõr. + +--Édes Jungné--mondta a hölgy Kálmán anyjának, aki épen a széken +ült.--Kérem, ne haragudjon meg ezért rám. Hoztam valamit Kálmánnak, +hogy kényelmesebben és szebben feküdjön. Ugye nem veszi rossz néven és +elfogadja tõlem. Hiszen a fiáért van. + +Jungné felállt a székrõl és karikás, fáradt szemei összehúzódtak. (A +férje még mindig beteg volt és több éjjel nem aludt.) AZ arca sárga +volt és merev. + +--Kezét csókolom, méltósága. Kérem--mondta halkan. + +Gyönyörû finom lepedõk és párnahéják voltak és egy gyönyörû selyem +takaró. Betették a konyhába. Jungné is bement és nem jött ki estig. A +konyhában ült és sirt. + +--Ülj már le Alice és dolgozz--mondta a szobaur, mert tönkre szárad +minden a vásznon. + +--Nem. Nincs kedvem most festeni--mondta a hölgy és kezeit himbálva +járt nyugtalanul fel-alá az udvarban. Abba is fogom hagyni egészen a +festést. És tavasszal nem is lehet festeni. A tavasz oly kevéssé +festõi motivum. Egészen grafikus. Nézd: ezek a fiatal, vékonylevelü +ágak, mind külön himbáló vonal. Nincs még lomb. Minden fûszál látszik. +Nincs még gyep. Ezt csak rajzolni lehet. Vagy még azt se. Tudod mit +gondoltam, mikor a Jánoshegyrõl néztük a hajnalt? A tavaszt +tulajdonképen csak modellálni lehetne. Annyira egy anyagból van. Nem +érted? Fa, kõ, felhõ egyugyanabból a szines tavaszpárából van +kimodellálva. Oh, nézd csak ezeket a gyönyörû gyikokat a kövek közt. + +Akkor a hölgy a pince-falhoz szaladt és egy gyikot akart fogni. De nem +tudott. Aztán Kálmán ágya szélére ült és azt mondta: + +--Igértem, hogy mesélni fogok magának. Meséljek az üvegszivü +királylányról? + +--Igen. Meséljen--sugta Kálmán. Akkor a hölgy nagy kék szemeivel +felbámult a görbe háztetõre, melyen egy összedûlt kémény téglái +hevertek. Egyik felük fehér volt a meszeléstõl, másik fekete a +koromtól. Azokat nézte és csendesen mesélni kezdett. Mesélt egy +királylányról, akinek üvegszive volt, de nem a mellében, hanem a +fiókban tartotta és egy boszorkánymesterrõl meg egy indiai hercegrõl. +Zelma néni is odajött hallgatni meg a szobaur is. + +Mikor vége volt a mesének, akkor a hölgy látta, hogy a Jung Kálmán +szeme tele van könnyel. + +--No, Kálmán--mondta lágyan és megsimogatta a homlokát--hiszen ez csak +mese. + +Jung Kálmán nemet intett a fejével. Talán azt akarta mondani, hogy nem +a mese okozta a könnyeket. + +--Hercegné--sugta aztán--ugy-e, ha meggyógyulok, engem is elvisz +automobilon kocsikázni? + +--Hogyne vinném, Kálmán. Elviszem messzire, gyönyörû kertekbe, fényes +kastélyokba. + +Akkor a hölgy felállt és bement a szobaur lakásába. A szobaur utána +ment. Aztán sokáig ültek szótlanul, egymással szemben az asztalnál. A +hölgy két ökle közé támasztotta a fejét és kerekre meresztett +szemekkel nézett ki az alkonyodó budai hegyekre, melyek egész fehér +habosak voltak a virágzó fáktól. Nagy könnyek csöppentek néha a +sárgamázás asztalra. Késõbb azt mondta a hölgy: + +--A múltkor még tudta, hogy meg fog halni. Ma pedig a felgyógyulásról +beszélt. + +--Talán még se jól van, amit csinálsz? + +--Mit csinálok? + +--Megszeretteted vele az életet. Õ már befejezte és te vágyakat +hajigálsz belé. + +--Miért vagy olyan haragos? + +--Szerelmes beléd. + +--Ne beszélj õrültségeket. + +--Nem is lehet másképen. + +Akkor a hölgy lehajtotta fejét az asztalra és sokáig maradt ugy +mozdulatlanul. Mikor megint felkönyökölt, azt mondta: + +--Nem bánom. És ha szerelmes is. Nem nagyobb ajándék az mindennél? +Miért ne legyen még boldog? Hiszen nem fogja tudni, hogy meghal. És +nem bánom. Ez oly borzasztó, borzasztó szép. Ha gonosz vagyok is, +gyalázatos is, ha utálsz is. Nem tehetek, nem tehetek róla.--A hölgy +felállt.--Kinek leszek valaha annyi, mint ennek a fiúnak? Kinek? És +oly messzirõl jön. Mintha nem is ember volna már. Te ezt nem érted. +Géza, nem, nem, nem tehetek róla.--A hölgy eltakarta az arcát. + +--Géza,--mondta sok idõ múlva--haragszol rám? + +--Nem, Alice. + +--Hát miért vagy olyan szomorú. Neked mindegy lehet. Nem? + +Akkor a szobaúr felállt. Gyerünk, Alice--mondta--késõ van már. +Elkisérlek a Lánchidig, ott kapsz kocsit. + +Mikor a Lógody-utcában voltak, a hölgy megfogta a szobaúr kezét. + +--Ne haragudj rám, Géza--mondta.--Olyan rettentõ nagy dolog a +szerelem, olyan mindennél nagyobb, hogy csak a halál olyan. Istenem, +istenem, milyen jó volna szerelmesnek lenni. Ugy, igazán, kegyetlenül, +egészen. Látod, oly nehéz a tavasz, oly nehéz ez a sok bolonditó +szépség. Az ember belefúl, eltéved, belefoszlik és semmi. De ha +szerelmes volnék keservesen, fájóan, akkor az volna a legfõbb, az +volnék én és ez itt mind köröskörül, csak könnyû ruha volna rajta, +könnyû, szép, tavaszi ruha. + +Igy beszéltek. Aztán elértek a Lánchidhoz és elváltak. A hölgy kocsiba +ült. Azon az estén Jung Kálmánnak nagy láza volt. Mindig a hercegnõrõl +beszélt és óriási kertekrõl és márványkastélyokról. Mindig azt mondta, +hogy az: automobil menjen gyorsabban. Azután már csak négy nap múlva +jött el a hölgy. Zelma néni már a Lógody-utcában várta. + +--Tessék már jönni,--mondta.--Kálmán sokkal rosszabbul van. Már +nemsokára meg fog halni. Rosenzweig orvos mondta. Mindennap elküldött +engem a Szénatérre, hogy nézzem, jön-e már a hercegnõ. Minden este +sirt. + +A hölgy futva jött be az udvarra és lihegve állt meg Jung Kálmán ágya +mellett. + +--Itt vagyok,--mondta. + +Kálmán nem felelt. Hanem az arca halovány rózsaszinû lett, mint a +fiatal barackvirág és a szemei megnedvesedtek. Olyanok voltak, mint +két fekete tó. Akkor a hölgy leült az ágya szélére és megfogta a +kezét. Hallgatva néztek egymásra. + +--Mindennap el fogok jönni--mondta aztán egész csendesen. + +Késõbb meglátta a hölgy, hogy Jung Kálmán még ugyanazon a szennyes +lepedõn fekszik, mint négy nappal azelõtt. Akkor odament Zelma +nénihez, aki ruhákat akasztott száradni fent a keritésre, ahová +délután legjobban sütött a nap és a keritésnek gyantaszaga volt. + +--Zelma néni--kérdezte--miért nem húzták át Kálmán ágyát avval, amit +hoztam. És miért nem adják neki azt a paplant? + +--Ne tessék haragudni, kezét csókolom--sugta Zelma néni. A sógorném, +tetszik tudni, olyan bolondos szegény. Sok bajlódása van neki. + +--De hát miért akarja, hogy a fia ilyen piszokban feküdjön? + +--Nem tudom, kérem. Õ azóta mindig sir. Azt mondja, hogy az õ fia ugy +is meg fog halni. Hogy ne szeresse a hercegnét jobban azért, hogy õ +szegény és nem tud neki ilyen szép paplant adni. Ne tessék õt +megbüntetni azért. Szegénynek annyi bajlódása van, hogy már nincs is +esze. + +A hölgy lehorgasztott fejjel jött le lassan a lépcsõn. Nem ment vissza +Kálmánhoz. A vászna elé ült, de nem festett sem õ, sem a szobaúr, +hanem az ecset szarával piszkálták ki a földet a gömbölyû kövek közül. + +--Adhatok én pénzt Jungéknak?--kérdezte késõbb a hölgy, mindig a +földet nézve. + +--Most ne. Majd, ha elutazol--felelte a szobaur. + +--Egy hét múlva mennem kell. + +A szobaur egy vastagabb szárú ecsetet keresett ki és avval ásta a +földet. + +--Én is megyek--mondta aztán.--Nyolc-tiz nap múlva folyósitják az +ösztöndijamat. + +--Nemsokára vége lesz a május hónapnak. + +--Lesz? Furcsa, hogy én nem tudok jövõt érezni. + +Itt vannak ezek a virágos bokrok és itt van mellettük, hogy én +Münchenbe fogok utazni. Hát ez nem most van? Egy virágos bokor ott +mellettük. Ott van az a fehér felhõ, ott az a fehér haldokló fiu és +ott van, hogy egy hét múlva elutazol falura. Minden most van. Ha majd +megtörténik, az úgyis egész másvalami lesz. De hogy Paris volt és hogy +München lesz, hogy együtt voltunk és majd elválunk, az mind együtt van +most a Lógody-utcában. Nem? + +Igy beszéltek és az ecset szárával ásták ki a földet a gömbölyû kövek +közül. Lenke odajött, mert a szétszóródó, rögöket kukoricának vélte. A +hölgy odacsalta magához és megint arra akarta tanítani, hogy féllábon +álljon, mint a gólya. + +--Hát már ez se fog sokáig élni szegény--szólt le Zelma néni a +lépcsõrõl. + +--Miért? Miért nem?--riad fel a hölgy. + +--Hát holnapután ünnep van. Csak levágjuk már, mert nagyon +megöregszik. + +A hölgy felugrott. + +--Csak nem akarják Lenkét megölni? Zelma néni! Én azt nem engedem. Nem +engedem. Én megveszem magától Zelma néni. Mennyibe kerül? Tiz forint +elég? Vagy húsz forint? Itt van, Zelma néni. + +A hölgy két aranyat adott ifjabb Novoszádnénak, aki ezért kezet akart +csókolni, de a hölgy nem engedte. + +--Most a Lenke az enyém. Ugy-e? Most csinálhatok vele, amit akarok? +Nagyszerû, Géza! Tudod, mit fogunk csinálni? Felszabaditjuk Lenkét. +Visszaviszszük az erdõbe. Legyen megint szabad. + +--Szamár vagy Alice--mondta a szobaur. A liba házi állat. Sohse volt +erdei madár. + +--Mindegy, mindegy. Az õsei szabadok voltak. Mi ugyis elmegyünk. A +Lenkét felszabadítjuk. Zelma néni! Zelma néni kérem, fogja meg a +Lenkét. Kivisszük a hüvösvölgyi erdõbe. + +Akkor megfogták és spárgával összekötötték a szárnyát, hogy ne +csapkodjon. Aztán feltették a soffõr mellé az automobilra. A hölgy és +a szobaur beültek és elindultak a hûvösvölgyi erdõbe. Útközben +találkoztak elegáns automobilokkal, melyekben a hölgynek ismerõsei +voltak. + +--Valamikor, nem is olyan régen, ezek közt éltem--mondta a hölgy. És +nem is tudtam, hogy más élet lehetséges. Látod, Géza: amit te +elhagytál, az el is múlt. De ezek itt kocsikáznak mellettem és +köszönünk egymásnak. Az én egész életem huszonegy éves koromig. Semmi +a világon nincs olyan érthetetlenül messze tõlem, mint ez a múlt. És +kezet fogunk és beszélgetünk. Néha látom magam köztük. Azt hiszed, nem +szeretem õket? Most már. Ugy-e rabok, ha kiszabadulnak, elszoktak +kérni emlékbe a bilincseiket? Én ezt nagyon, nagyon értem. + +Nemsokára elértek egy szép, bokros helyre az eredõben. Ott megálltak +és a Lenkét is leemelték a bakról. Elébb körülnéztek, hogy van-e +valaki az országuton. Aztán szétvágták a spárgát és bevitték Lenkét az +erdõbe. Lenke nagyon meg volt ijedve és azért mindjárt szaladni +kezdett. Sántított, mert rosszul feküdt az automobilon.--Isten veled +Lenke--kiáltottak utána és nézték, mig eltûnt. Aztán visszaültek a +kocsiba és hazafelé indultak. Esteledett már. A budai hegyekrõl kék +párák váltak le és az ut szélén a gesztenyefák gyertyái olyan fehéren +ragyogtak ki a feketedõ lomb közül, mintha igazi lángok volnának. +Fogták egymás kezét. + +--Milyen nehéz, nehéz ez a gyönyörû tavasz--mondta a hölgy. Az ember +alig tud lélegzeni benne. Nem érzed? + +--De igen. Én azt hiszem, hogy az évszakoknak különbözõ fajsúlyuk van. +A legkönnyebb a tél. Napos délben olyan, mint egy csillogó +üvegbuborék. Az õsz is könnyû még. Minden köd, és úszik, mint a felhõ. +A nyár már veszteglõ, élesárnyéku, súlyos. De a legnehezebb a tavasz. +Azért, mert minden együtt van. Olyan tulterhes. Olyan, mint egy +mámortól nehezedõ, lecsukló szép fej. Mint egy esõviztõl nehéz, +meghajló orgonaág. + +Igy beszéltek. Aztán nemsokára elértek a Margit-hidhoz és ott a +szobaur kiszállt és hazament. + +Akkor este azt mondta a szobaur Zelma néninek: + +--Egy hét múlva elutazik a hercegnõ a birtokára és én is elutazom. + +--Vele tetszik utazni? Talán a kedves papájához? + +--Nem. Én Münchenbe utazom. Németországba. + +--Az messzi van, az a München? + +--Bizony messzi, Zelma néni. Most az van a legmesszibb, mert oda +megyek. Más nincs messze, mert másra úgyis csak gondolni kell. + +--Hát igen. Van mindenféle. Talán Géza urnák is Teschen városba +tetszik menni? A nénikémnek egy fia ment oda tiz év elõtt egy gyárba. +Nagyon sok fizetést kap. A gép elvitte két ujját. Azért ötszáz +forintot fizettek neki. Az a Teschen, az nagyon messze van. + +--Odamegyek, Zelma néni. Teschenbõl jöttem magukhoz és Teschenbe +megyek. Milyen sokfelé vágyódik az ember, Zelma néni és az mégis mind +csak Teschen. + +--Hát van mindenféle. + +Másnap délután megint eljött a hölgy és attól fogva mindennap eljött +még egy hétig. De nem festett többet. A vásznat, meg a festõállványt, +meg a szép világoszöld festékesládát felpakolták az automobilra. A +hölgy pedig mindennap Jung Kálmán ágya szélére ült és mesélt. Nézte a +mohosodó háztetõn az összedült kémény tégláit, melyeknek egyik fele +fehér volt, a másik fekete és mesélt. Mesélt egy emberrõl, aki egész +egyedül élt a tenger közepén egy óriási virágon. Mesélt egy leányról, +aki egy gyönyörû kertben volt rabságra bezárva, mert a szive a fákba +volt elrejtve, a vére a szökõkutban folyt és a haja össze volt nõve a +szomorufûz hajával. És mesélt egy asszonyról, aki nem szerette az urát +és elment tõle, hogy másikat keressen, amilyet õ kigondolt magának. És +elérkezett kincses barlangokba, magas hegyi várakba és százszorszép +kertekbe. De sehol se mondta meg a nevét, nehogy megismerje õt az az +ember, akit kigondolt magának. Némelyik mese két napig is eltartott. A +szobaúr se festett már késõbb. Elpakolta az ecseteket és vásznakat a +kufferbe és a pincefalnál egy kiálló kõre ült és hallgatta a +történeteket. Ifjabb Novoszád Ferenc is keveset dolgozott azon a +héten. Nem is kell,--mondta,--mert kaptak húsz forintot a libáért. A +kis fehér faszögek csendesen feküdtek a gömbölyû fatányérban és a +kerek, fényes szék sokszor üresen állt. Ha a nap rásütött, ugy +ragyogott, mintha ezüstbõl lett volna. A sovány Róza is kijött +többször az udvarra azért, hogy hallgassa a meséket és azért is, hogy +még lássa a szobaurat, mert nemsokára úgyis el fog utazni, Akkor a +pincefal már majdnem egészen zöld volt, mert a kövek közül sok füvek + +nõttek ki és másféle növények. A kertbõl lelógó vadszõlõ pedig +egészben az ágyig ért már és a levelei szélesek voltak és kemények. Rá +lehetett fektetni a Jung Kálmán ágyára. A nap mindig szépen sütött és +az udvarban is lehetett érezni, hogy a fehér kerítésnek gyantaszaga +van és a barna lépcsõn csillogtak a kvarcok, mint száz kicsi gyertya. +Hanem a barackfáról, meg az almafáról nagyon hullottak a virágok és +néha egészen teleszórták Jung Kálmán ágyát. + +--Már lehullanak a szép virágok--mondta Zelma néni egyszer. + +--Bizony Zelma néni--felelte a hölgy--mint a hervadt levelek õsszel. +Hervad a tavasz. Hullanak a virágok és mi elmegyünk messzire és a +május hónapnak vége lesz. + +Akkor már kevesebbet beszélgettek és mindenki csendesebben járt az +udvarban, mert Jung Kálmán mindig gyöngébb lett. A hangja már nem +hallatszott, az arcán két piros folt égett és nagy szemei tétovák +lettek és messzire nézõk. + +Az utolsóelõtti napon már nem mesélt a hölgy. Csak fogta Jung Kálmán +kezét és simogatta. Ugy ültek csendesen. A szobaur a pincefalból +kiálló kövön ült és rajzolta õket. Aztán a földre ejtette a +vázlatkönyvet és felállt. Csomagolnom kell már--mondta--és bement a +szobába. De nem csomagolt, hanem az asztalra könyökölve bámult ki a +hegyekre és az ujjaival fésülte a haját. Késõbb kijött az udvarra +Zelma néni és selyemszalaggal összekötött leveleket hozott a köténye +alatt. Rózsaszínû levelek voltak. Mindegyik boriték sarkába egy kis +kép volt ragasztva. Zelma néni elhivta a hölgyet. + +--Tetszik látni--súgta neki.--Ezeket a leveleket mind a Róza irta a +szobaurnak. Tessék nézni, milyen szépen tud irni. Azt mondta, hogy +tegyem a kufferjába. + +--Adja ide nekem, Zelma néni? Adja. Egy szobaur sem érdemli meg, hogy +ilyen leveleket kapjon. + +A hölgy eltette a selyemszalaggal összekötött leveleket és bement a +szobaurhoz. + +--Igy csomagolsz?--kérdezte tõle. + +--Igy. Pakolom a Svábhegyet, a Jánoshegyet, meg a Hármashatárt. + +--Embereket nem lehet igy elpakolni. Kár. Rosszkedvû vagy, Géza. +Megbántottalak valamivel? + +--Nem, Alice. Csak hervad a tavasz. + +Mikor aznap elmentek, a hölgy öt hosszúszáru, gyönyörû rózsát adott +Jung Kálmánnak a kezébe. Olyanokat sehol se lehetett kapni egész +Budán. A tejkihordó azt mondta, hogy legalább egy forintba kerül +darabja. + +A következõ napon vasárnap volt. A hölgy csak hat óra felé érkezett +meg. Zelma néni az ajtóban várta és azt mondta: + +--Kezét csókolom. A Kálmán már nagyon rosszul van. A Rosenzweig orvos +a kezét csókoltatja a hercegnének és kéri, hogy ne tessék neki semmit +sem adni, mert nagyon felizgatja. Ne tessék haragudni. Kálmán még most +is a kezében tartja a rózsákat. Nem akarta senkinek sem odaadni. Egész +éjjel nem aludt és fogta. Már elájult. De nem lehet kivenni a kezébõl. + +A hölgy nekitámaszkodott a kapufélfának. Nagy kék szemei egészen +elfeketedtek. + +--Az udvaron van?--kérdezte nagyon halkan. + + +--Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni. + +--Jungné odahaza van? + +--Bizony bent térdepel szegény az ágynál. + +Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem +vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni +kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét. Talán egy óra is +elmult igy és a hölgy még mindig sírt. Akkor a szobaur azt mondta +csendesen: + +--Azért ennek igy kellett lenni, Alice. Most vége, most elmehetünk. Az +ember úgyis mindig mindent félbe hagy. Zelma néni és ifjabb Novoszád +Ferenc tovább fognak élni és én hogy emlékezzem késõbb róluk? Mit +tudom én, milyenek lesznek késõbb és mit beszélnek majd rólunk. De +Jung Kálmánt elpakolhatod már a szivedbe és ezt a május hónapot is. +Tudod, hol a kezdete, hol a vége. És szép volt. + +A hölgy föltámaszkodott és a szobaur felé forditotta nedves arcát, de +nem tudott mindjárt beszélni, olyan erõsen juhádzott és a melle +fel-felzihált. + +--Géza,--mondta késõbb--ezután már száz férfi jöhet a szerelmével. +Hegyeket mozdithatnak el értem. Ölhetik egymást és magukat. Mennyit +fog az érni nekem ezután? Mi lesz az most már nekem, ha valaki azt +mondja: szeret? Ki szerethet igy? + +A hölgy megint visszaesett a díványra és zokogott. A szobaur az öklére +támasztotta a fejét. + +--Igazad lehet Alice--mondta.--Talán nem is szabadna másnak ezt +kimondani, csak annak, aki halálán van. Mert mi az ami még elmúlhat? +Az már nincs is. Milyen hatalmas biztosság, milyen fölény a halál. +Haldoklóval nem lehet versenyezni. Ha nem volna halál, festeni sem +szabadna. + +Akkor már rájuk sötétedett és a hölgy felállt. + +--Isten veled Géza,--mondta, aztán megsimogatta a szobaur haját és +egymás szemébe néztek.--Gyere ki korán a pályaudvarra, Géza. + +Senki se látta, mikor kimentek ketten a Lógody-utcára, mert mindenki +Jung Kálmánnál volt. Akkor este vacsora után kint ültek az udvarban. A +szomszédból is átjött a fiatal házaspár. A sváb napszámos a +feleségével. Egyforma keményített kék kötõkben álltak vállal +összetámaszkodva. Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné: + +--Hát már eltetszik utazni, Géza ur? + +--El, Zelma néni--felelte a szobaur.--Ne sirjon. Visszajövök én még +magukhoz. Ha majd ott leszek, ugyis a Lógody-utca lesz Teschen. + +--De két év múlva egészen el tetszik már menni és majd nem is gondol +már a szegényekre. + +Keveset beszéltek. Odafent a bosnyák kaszárnyában megszólalt a +takarodó. + +--Jól fújja--mondta ifjabb Novoszád Ferenc. De nem nevetett utána. + +Késõbb a fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak ugy szótlanul +álltak, vállal összetámaszkodva. + +--No, Franci--mondta akkor Zelma néni--nem akarsz felmenni az öreghez +egy kis bort inni? + +--Nem kell nekem,--felelte ifjabb Novoszád Ferenc. Hát lent maradt õ +is és talán tizenegy óráig ültek az udvarban és nem beszéltek. A +szobaur még azután is sokáig kint maradt és nézte az újból vastagodó +holdat és nézte, hogy a ragyogó, meszelt falak miképen dobnak egymásra +nagy, görbe, fekete háromszögeket és sokszögeket, kusza vonallal vágva +ablakot, ereszt, kéményt, néma és mozdulatlan harcban. És nézte fent a +kertet, melyben vad és gondozatlan bokrok feketedtek valami idegen +növényzetté és a fehéren csillogó kerítés rácsa közül kiömlöttek, +mélyen lehimbálva a pince kõfalán, mint egy fehér kéz ujjai közül, +amit már nem bir fogni. Odafent pedig az öreg Novoszád kis korcsmája +világitott pirosan, mint valami õrtorony és messzi ellátszott a +vérmezõ fölött. + +--Hát vége van már a május hónapnak--mondta a szobaur. Másnap este a +szobaur is elutazott. Már azután nem is történt semmi. Négy nap múlva +meghalt Jung Kálmán. Küldtek a szobaurnak partecédulát. Azt nem +tudták, hogy a hercegnõ hol lakik. Mégis, azután néhány nap múlva egy +nagy kosár jött a postán. Virág volt benne meg egy levél. + +Kedves Zelma néni. Szórják ezeket a virágokat a Kálmán sirjára. A +maguk hercegnõje soha, soha sem fogja magukat elfelejteni. + +Senki sem látott még olyan szép virágokat. + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Történet, by Béla Balázs + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÖRTÉNET *** + +***** This file should be named 19433-8.txt or 19433-8.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/9/4/3/19433/ + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team. With special thanks to the library of +Pécs, especially to the director, József Kereszturi for +the help in selecting and borrowing the books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + |