diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 20169-0.txt | 2369 | ||||
| -rw-r--r-- | 20169-0.zip | bin | 0 -> 47758 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 20169-8.txt | 2369 | ||||
| -rw-r--r-- | 20169-8.zip | bin | 0 -> 46662 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 20169-h.zip | bin | 0 -> 70514 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 20169-h/20169-h.htm | 3083 | ||||
| -rw-r--r-- | 20169-h/images/image01.jpg | bin | 0 -> 9583 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 20169-h/images/image02.jpg | bin | 0 -> 7508 bytes | |||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
11 files changed, 7837 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/20169-0.txt b/20169-0.txt new file mode 100644 index 0000000..ab12af8 --- /dev/null +++ b/20169-0.txt @@ -0,0 +1,2369 @@ +The Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A bihari remete + és egyéb történetek + +Author: Aurél Kárpáti + +Release Date: December 23, 2006 [EBook #20169] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + + + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the +director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + + + +KÁRPÁTI AURÉL + +A BIHARI REMETE +ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK + + +[Illustration: ] + + +BUDAPEST + +Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása + +-MCMXX- + + +KÁRPÁTI AURÉL + +A BIHARI REMETE +ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK + + +[Illustration: ] + + +BUDAPEST + +Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása + +1920 + + + + +AZ AEDILIS + +I. + + +A napóra aranyozott rúdjának árnyéka a kilencesen állott. + +A Forum fölött sárgán hullámzottak az óriási selyemernyők, amik nyáron +át hűvös árnyékot vetettek az egymás fölé emelkedő terraszokra. Kékes +homályban álltak a fehér márványszobrok, Tarquinius nagy csatornájának +vörös palatetői, a szónokok emelvénye, amit az antiumi hajók +vassarkantyúi díszítettek s a comitiummal szemközt sorakozó régi +tabernák. Csak a tér mélyén csillámlott föl itt-ott a talajvíz a +kockakövek hasadékaiban, emlékeztetve a mocsárra, amelynek nádasában az +anyafarkas szoptatta Rhea Silvia ikreit. + +Concordia templomának lépcsőin, ahonnan ki lehetett látni egész a Via +Sacra ékszeresboltjáig, két fölszabadított rabszolga ült és kockázott a +márványba karcolt táblán. Beszédük és a festett puszpángkocka csattogása +visszhangozva járta be a bazilikákkal szegett teret. Mindketten ama +gyűlölt és megvetett Corneliusok közül valók voltak, akiket Sulla +bosszúja szabadított rá Rómára a második proscriptio után s akik +szennyes, foltozott köpenyükkel minden utcasarkon előbukkantak a +henyélők, tolvajok és kolduló papok zajongó tömegében. + +--Damon, te lator,--kiáltott az egyik, dühösen borzolva hátra rőtes +haját,--a Tiberis halai nem oly falánkak, mint te vagy. Tizennégy +szeszterciusszal úszom egy óra óta. + +A Damonnak szólított, kurtára nyírt, fekete szakálas, szikár, nagycsontú +macedóniai gúnyosan villantotta ki fehér fogait, azután szótlanul +pörgette meg ujjai között a kockát. + +A vöröshajú tovább folytatta: + +--Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, a legpiszkosabb uzsorásnak, +akinek valaha lapos körmei voltak Rómában. + +Ebben a pillanatban egy bíborszegélyű tóga csücske lebbent meg fönn, a +templom oszlopai között. Egy szokatlanul fiatal aedilis közeledett a +játszók felé, lassan, elgondolkozva lépegetve az árnyékos csarnokban. +Simára, borotvált fehér arca kissé duzzadt volt és álmos kifejezésű, +amivel éles ellentétben álltak energiától sugárzó, fényes fekete szemei. +Gondos fürtökbe szedett haja elöl már ritkulni kezdett, aminek +eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal patríciusnak, mint Licinus +borbélynak. Kezében pergamentekercset szorongatott, talán Theokritosz +egy idilljét, talán egy adóslevelet. Eleganciájához és pompás +megjelenéséhez mind a kettő egyformán illett. + +Már csaknem odaért a libertinusok háta mögé, akik nem vették észre a +közeledőt, mikor egyszerre a nevét hallotta említeni, összeráncolta sima +homlokát és megállt. Figyelni kezdett. + +--No hiszen,--mondta epésen a macedóniai,--Dolabella másról sem álmodik, +mint hogy nálad kamatoztassa pénzét, mikor már Cinna veje sem biztos +adós. Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki és a diktátor +barátságával sem dicsekedhetik. Vagy miből telnék ezüsttel díszíteni a +színpadot és selyembe takarni a napot? Hat,--kiáltotta újra leejtve a +színes kockát a sima márványra,--nyertem. + +A másik bosszúsan oldozta le nyakáról a piszkos bőrzacskót és odadobta a +macedóniai elé. + +--Koszos kutya,--mormogta fogai között. Fölkelt és karjait lustán +himbálva átvágott a téren egy szűk utca irányában, amely a halpiacra +vezetett. + +A macedóniai mohón kezdte számlálni a pénzt. + +Az aedilis ott állt tíz lépésre mögötte egy oszlop mellé húzódva. Arcán +elégedetlenség és harag tükröződött. + +--Hát már a csőcselék is tudja,--gondolta, kellemetlen borzongást érezve +egész testében, mintha egy utálatos, nyálkás állat érintette volna +meg.--És milyen jól vannak tájékozva, jobban mint magam. Csakugyan, +ennek a fahéjszínű gazembernek igaza, van. Az utolsó játékok alatt, +amikkel atyám emlékét tiszteltem meg, százhúsz gladiátorom maradt itt a +téren. Mindegyik egy talentumba került. A delosi és corinthusi +ezüsttálakat, szobrokat és festett márványokat sem adják ingyen. Azután +a szakácsok, pékek, gyaloghintó-hordók, énekesek és hárfások... De ezek +nélkül lehetetlen élni. Az ember csak a szép, gazdag dolgokon keresztül +tudja eléggé becsülni önmagát és gyűlölni az uzsorásokat. Dolabellát fel +fogom akasztatni, de addig is most szűk nekem Róma. A Láz istenének +oltárán már meggyújtották a lángokat és nincs rosszabb az egészségtelen +levegőnél, amely a hideglelést jelenti. Egy negyedév a tenger túlsó +felén és Crassus ezüstös zsákjai mindent rendbehoznak. Ej, nem érdemes +ma elővenni a tegnapi gondokat, amik a hajó után elsimuló hullámmal +együtt enyésznek el. Aemilius gályája az éjjel indul Görögországba. + +Arcára újra kiült a nyugalom derültsége, mikor fölpillantott. + +A macedóniai még mindig ott ült a lépcsőn és köpenye alól előhúzott +kurta kardjával valamit vésett a csikorgó márványba. Előrehajolva +térdelt, kardját két kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak +homlokáról elébe, a fehér kőre. + +Az aedilis elmélázva, szeretettel nézett körül a Forumon, mintha annak +minden részétől külön akarna búcsút venni. A sárga selyemernyők alatt +olyan volt az egész tér, mint egy óriási terem, aminek túlsó felén, az +árusok bódéi között mintha hangyák nyüzsögtek volna. Az aedilis, mint +minden római, rajongott a Városért, amelynek gyönyöreiről annyi rosszat +mondtak a költők s most kissé kesernyés gúnnyal mormolta maga elé: +Cumaeban a platánok alatt lakik a boldogság... + +A macedon saruinak csoszogása rázta föl álmodozásából. + +A libertinus egy csapszék fele igyekezett, amelyből részeg matrózok +kurjongatása hallatszott. + +Az aedilis kilépett az oszlop mögül s tógája ráncait összébb fogva, +megindult a lépcsők felé. A játszók táblái mellett friss karcolás nyomai +csillogtak a márványban. Odapillantott és elolvasta az ormótlan betűket: + + + VINCIS, GAVDES + + +Egy pillanatra megállt. Az arca elváltozott, fekete szemeiben különös +fény lobbant fel, aztán gyors léptekkel sietett el a Via Sacra +irányában. + + + +II. + + +Az éjszaka első órája már nem volt messze, mikor az aedilis +gyaloghintója föltűnt az ostiai kapu mögött. Kíséret nélkül indult +útnak, mintha csak sétát akart volna tenni a Városon kívül, a nyaralók +között. Még feleségétől sem búcsúzott el. Nem akarta, hogy idő előtt +értesüljenek távozásáról. Nyolc afrikai rabszolga vitte a gazdagon +faragott gyaloghintót, amelynek félrehúzott zöld függönyei mögött fél +könyökre támaszkodva feküdt a puha melittai szövettel borított +vánkosokon. A vánkosokat minden nap friss rózsákkal tömték meg. + +A széles, kövezett út egyik emelkedettebb hajlásánál az aedilis kihajolt +a gyaloghintóból és visszatekintett a város felé. Bármennyire +könnyelműen szánta is rá magát Róma elhagyására, most megilletődve és +fájdalmasan gondolt mindarra, amit elhagyott. + +A hét halom fölött az ég krétás kékjében lebegni látszott a Capitolium +márványkoronája, büszkén és hódítóan, nem árulva el a férgek nyüzsgését, +amik alapjait megingatták. A Világ Ura gőgösen emelte homlokát s mögötte +a végtelenségig átlátszó zománca a szemhatár felé lágyan olvadt át az +alkonyat narancssárga színeibe. A szűk utcákon ott most zsebmetszők, +orgyilkosok, hamis tanuk és szájhősök közt mulatnak a henyélők; a +disznóhúsevők puritánságát kéjencek, piperkőcök és kurtizánok gúnyolják +az esteli korzón és az örökké jókedvű ványolók Sulla dicséretét éneklik. +Mindegy. A Capitolium még áll és ragyog. + +Az aedilis hosszasan, merengve nézett a mezők felé, amiknek sárguló füve +fölött aranyos por szállongott. A Tiberis messziről csillogó szalagja +felől favágók nótáját hozta át a szél a dombokon s csendesen borzongtak +a sötét píniák a szelíden ereszkedő lankák oldalában. Boldog, enyhe +nyugalom borított be mindent, a gondtalanság tücsökzenéje szólt a bokrok +alján. + +Az aedilis intett a rabszolgáknak s azok megkettőztették lépteiket. Az +út nemsokára a Tiberis felé kanyarodott s attól alig egy kődobásnyira +párhuzamosan haladt tovább a part bólogató füzesei mellett. Néha egy +földmívessel találkoztak, aki jobbra-balra himbálódzva sietett öszvérén, +hosszú botját keresztbe fektetve maga előtt a nyergen, köpenye +csuklyáját fejére húzva. + +A Tiberisen csónakok úsztak, amikben ittas társaságok mulattak ének- és +lantszó mellett. Odább sűrűn követték egymást a pénzemberek és gazdag +polgárok villái, amiknek falait ellepték a vadszőlő és a borostyán +kuszált fonadékai. A kerteket egyenes gyertyán- és platánsorok +szegélyezték, míg a kavicsolt utak szélén madár- és vázaformára nyírt +bokrok sorakoztak. + +A mérföldmutatók rendre maradoztak el a gyaloghintó után, amelynek +ritmikus hintázása félálomba ringatta az aedilist. + +Jó két óra múlva, mikor az este szürkesége már egybeolvadt a mocsaras +rónáról felszálló nedves gőzökkel, a gyaloghintó elérte az isola +sacrát, ahol a folyó két ágra szakad. A láthatár alján a kelő hold +fényében megcsillant a tenger s fölötte az ostiai világítótorony +máglyatüze. + +A kikötő a Tiberis félköralakú hajlásában feküdt, a folyó torkolatának +szögében. Közepén húzódott a közraktárak utcája, amelynek magtáraiban a +Karthagóból és Alexandriából hozott gabonát halmozták föl. Innen keskeny +utcák vezettek a parthoz, amit a sárga hullámok iszapja évről-évre +magasabbra emelt. + +A város előtt, az út két oldalán fekvő temető egyszerű kolumbáriumai +között haladó rabszolgák babonás szorongással tekintgettek a holtak +városának sötét emlékei felé. Az aedilis a gyenge holdfényben úszó +kikötőt nézte és eltűnődött: + +--Mennyi bölcsesség lakott Romulusban, hogy városának falait nem itt a +tenger szélén mérte ki. A tenger hullámai ellenséges gályákat hajtanak a +part felé és az idegenek megölik a régi erkölcsöket, mint a görög +szigetek városaiban. De a Város atyja azt is tudta, hogy a római +hősökben nemcsak világhódító vágyak, hanem uzsorás kalmárhajlamok is +élnek. Szeretik a babért, de a percenthez is éppúgy ragaszkodnak. És +mert tudta ezt, azért szállott alá a Tiberishez, amelynek a háta a +bárkákat fáradhatatlanul hordja a tenger felé. Ancus Martius, aki Ostiát +építette, csak befejezte az első király gondolatát. + +Az aedilis lehúnyta a szemét és arra gondolt, mi lehetne Rómából, ha +egyszer valaki eltakaríttatná a kikötő felgyülemlett iszapját, +hullámtörő gátat emeltetne és megépíttetné a rakpartot. Elmosolyodott: + +--Talán majd egyszer én,--és gyenge pirosság futott át halvány arcán. + +A rabszolgák a város kapuja elé értek, de az aedilis nem állapodott meg +az utasok fogadójában, amelynek homlokát kőből faragott daru díszítette. +A gyaloghintó áthaladt a hatalmas kapubolt alatt a hajcsárok, +teherhordók és fügeárusok között, akik a fal vasgyűrűjébe tűzött fáklya +vörhenyes fényében csoportokba verődve zajongtak. Az aedilis összevonta +a hintó függönyeit. Demokrata volt, de az isteni nép szennyét és szagát +nem bírta el. + +A rabszolgák lihegve vágtak át a városon, elhaladtak Jupiter templomának +porticusai előtt, azután lekanyarodtak a kikötőhöz. Egy lehorgonyzott +bárka előtt álltak meg, amelyet széles palló kötött össze a parttal. + +Az aedilis kiszállt s halk hangon utasításokat adott a rabszolgák +vezetőjének. Négy rabszolga fölkapta az üres gyaloghintót és csakhamar +eltűnt vele egy szűk utca sarkán. A másik négy afrikai követte az +aedilist a bárkába, amelynek túlsó oldalához egy csónak volt kötve. A +rabszolgák beugrottak a csónakba és az evezők után nyúltak. Az aedilis a +kormány mellé ült. + +A hold rezgő, csillogó hidat vert a vizen és zöldeskék fátyollal +terítette be a vidéket. A part mellett álló bárkák oldala visszhangosan +verte vissza az evezőcsapások zaját. A víz sodra a torkolatnál +hihetetlenül erőssé vált s a nehéz csónak szinte repült a hullámok +fölött. Az aedilis kemény kézzel tartotta a kormánylapátot. Bő ruhája +lobogott a szélben. + +A tenger felől egy háromsorevezős gálya óriási árnyéka tűnt föl a +holdfényben. Lomha, fekete teste mozdulatlanul meredt ki a vízből, mint +egy szörnyű, százlábú vízibogár. Az aedilis egyenesen neki irányította a +csónakot. Nemsokára elérték a gályát, amelynek orrán a hold +megvilágította a vörösbetűs fölírást: Isis Aemiliana. + +Az aedilis félkézzel a magasba emelte a súlyos lapátot, mire egy létrát +eresztettek alá a hajó fedélzetéről. A létra kinyúlt az evezők felett +csaknem a víz színéig. A végén vaskarmokkal volt ellátva, amikhez a +rabszolgák hozzákapcsolták a csónakot. Az aedilis egy párduc +könnyűségével futott föl a nyaktörő úton. A virágillattal hintett tunica +és a gazdagon hímzett köpeny egy atléta izmait takarták. + +A fedélzeten egy olajbarna bőrű, mindig mosolygó arcú, sovány alak állt, +a lovagok bíborcsíkos, keskeny tógájában. + +--Aemilius,--kiáltott vidáman az aedilis,--együtt hajózunk a hazugok +gyönyörű földje felé,--és megölelte barátját. + +A négy afrikai a matrózoknak segített a létra végéhez akasztott csónak +felvonásában s egy óra múlva az óriás bogár megmozdítva rengeteg lábait, +aranyos orrát délnek fordítva, úszni kezdett a végtelen vízen. + + + +III. + + +Tíz nap múlva a Myrtousi-tenger kék tükrén vertek fehér tajtékot az +Isis evezői. A rozsdaszín vitorlák megereszkedve lógtak rúdjaikon, +mint a keselyű törött szárnyai. A szél utolsó lehelete még valahol +Szicília partjai körül elmaradt s a hajó mélyén, az evezőpadok között, +sűrűn csattogott a korbács az izzadó, görnyedt hátakon. + +Az aedilis és barátja a kapitánnyal beszélgettek a gálya farában, ahol a +rabszolgák a triclinium fölállításán fáradoztak. Közelgett az ebéd ideje +s a két jókedvű római a kapitányt is meghívta asztalához, akit +láthatólag meghatott a kitüntetés. + +A kapitány, bizonyos Ancus Porcius Testa nevezetű pohos és gömbölyűképű +bortömlő, aki már tíz év óta parancsnokolt Aemilius Gemellusnak, a +gazdag római gyapjúkereskedőnek hajóján, sietett kiadni a rendeletet, +hogy a triclinium fölé ponyvát feszítsenek ki a nap égető sugarai ellen. +Nemsokára mindhárman magukra öltve a tarka görög szintéziseket, ott +feküdtek a nyugágyakon s a szolgák az asztalra állították a fűszeres +salátával és tojással telt tálakat. Chiosi bort ittak, aminek +elfogyasztásában a kapitány különösen serénykedett. Az agyagdugóval és +szurokkal betapasztott korsókat egymásután bontogatták a rabszolgák. + +A kapitány hosszú, unalmas értekezésbe kezdett a Cales-vidéki boroknak +füstön való érleléséről, de az aedilis félbeszakította: + +--Mondd meg inkább ó Testa, hogy arcod vörösséget Lunától +kölcsönözted-e, vagy a sabinumi szőlők nedvétől? + +--Sabinurni!--rázkódott össze a kapitány.--Hiszen az rosszabb a +tengervíznél. Az ember vízkóros lesz tőle, mint Syrus. + +Az aedilis nevetett és Aemiliushoz fordult: + +--Ismerted Publilius Syrust, a bohózatíró rabszolgát? A legszellemesebb +és legvízkórosabb ember volt, akit valaha ismertem. Egyszer a városon +kívül találkoztam vele. A forró napsütésben feküdt a füvön. +Odakiáltottam neki: mit csinálsz Syrus?--Vizet melegítek,--felelte +bosszúsan és a másik oldalára fordult. + +Az aedilis vidáman hahotázva intett az egyik rabszolgának, aki almával +és gesztenyével rakott tálat tartott a kezében. + +Az árboc csúcsán kémlelő matróz kiáltása ebben a pillanatban hajó +közeledését jelezte. A kapitány, bár kissé nehezére esett, fölugrott és +a legénység közé ment. + +--Kalózhajó, a görög szigetek felől,--kiáltott újra az őrtálló matróz. + +A gályán kavarodás támadt. + +Az Isisszel szembejövő hajó, amint már a fedélzetről is ki lehetett +venni, gyorsan közeledett. Nagyobb liburna volt. Csúcsán fekete zászló +lengett s vagy negyven megrakott csónak követte. + +A kormányos a kapitány parancsára északnak fordította a hajót s az +evezők erősebben kezdték paskolni a vizet. De a liburna egyre +közeledett. + +Egy óra múlva már újra elvágta a gálya útját. + +Aemilius sápadtan állt barátja mellett a hajó tatjában. Az aedilis +vállára tette a kezét és nyugodtan mondta: + +--A rakomány elveszett, az bizonyos. Állíttasd meg a hajót, harcra menni +velük lehetetlen. Mindnyájunkat legyilkolnak. Jobb lesz, ha kiegyezünk. +Váltságdíj ellenében megszabadulunk. + +Aemilius egy pillanatig habozott azután intett a kapitánynak. Az evezők +megálltak s leeresztették a vasmacskát. + +A kalózok csónakjai körülfogták a gályát s a liburna egészen melléje +siklott. A födélzete íjjasokkal volt megrakva. + +Ancus Porcius Testa, a kitűnő kapitány sietett megmenteni, ami még +menthető. A tricliniumhoz lépett s egy borral színültig telt korsót két +kézre kapva, csodálatos gyorsasággal kezdte kortyogtatni annak +tartalmát. A fejét hátrahajtva, lábait szétvetve ivott, minduntalan +odasandítva a liburna felé, amelynek szélén harminc csáklya emelkedett a +levegőbe. Abban a pillanatban azonban, amint a fölemelt csáklyák ropogva +vágódtak bele a gálya oldalába, hogy a két hajót összekapcsolják: Testa +rémülten eresztette el a korsó füleit s a vörösbor végigömlött ruháin, +nyakától a talpáig. A korsó cserepekre törött a fedélzet kemény +deszkáin. + +Az összekapcsolt hajók között most széles pallókat fektettek át a +kalózok s egyszerre ellepték a gályát. A kalózfőnök, egy vörös selyemmel +szegett fekete köpenyes, bozontos szakálú, herkulesi termetű ember, +meztelen kardja után kapott, de az aedilis egy parancsoló tekintete +lefegyverezte. + +--Váltságdíjat kaptok, ha senkinek sem lesz bántódása,--szólt kemény +hangon az aedilis. + +A kalózfőnök arcán gúnyos mosoly futott át és hetykén kérdezte: + +--Ugyan? És megértek ti mindannyian húsz talentumot? Én te érted +magadért kívánok ennyit. + +--Micsoda esztelenség,--kiáltott az aedilis kiegyenesedve,--nem +tudjátok, ki került a kezetekbe. Ötven talentumot kaptok. + +A kalózfőnök nem bírta elfojtani a meglepetés kiáltását. + +--Ki vagy te?--kérdezte gyanakodva. + +Az aedilis meglebbentette tógája bíborszegélyét, hogy kivillantak alóla +a curulisi méltóságot viselők magas, veres cipői: + +--Caius Julius Caesar vagyok,--és kissé ironikusan mosolyogva +megbiccentette fejét. + +--Azt hiszed, most már többet tudok? + +--Római aedilis, barbár tulok, láthatod,--szólt Caesar indulatosan,--és +olyan ember, aki nem szokta meg, hogy kételkedjenek a szavában. + +A harag pírja futotta el arcát, de azután türtőztette magát. + +A kalózfőnök maga köré intette alvezéreit: + +--Ez az ember, halljátok, Caius... + +Megakadt és kérdőleg nézett az aedilisre. + +--Julius Caesar,--segítette ki az, újabb gúnyos fejmozdulattal.--Majd +megtanulod még. + +--Julius Caesar, ötven talentum váltságdíjat ajánl föl, ha a gályán +senkinek sem lesz bántódása. Oldjátok el a megkötözött matrózokat és +rendeljétek vissza az embereket. Ki fogja fizetni a +váltságdíjait?--fordult megint az aedilishez. + +--Crassus, Rómából. És ennek a hajónak a kapitánya fogja elhozni a +megjelölt helyre. Hol van Testa? + +Aemilius, aki szótlanul állt barátja mellett, a hajókabin felé mutatott, +amerről egy ijesztő alak tántorgott elő. A kapitány volt. + +Szörnyű harciasan nézett ki. Köpenyén óriási vörös foltok éktelenkedtek, +a vörös bor nyomai, mintha nyakig gázolt volna a vérben. +Torkaszakadtából bömbölt és a mellét büszkén kifeszítve, bizonytalan +léptekkel közeledett. + +--Én római polgár vagyok,--üvöltötte öklét rázva,--engem nem lehet +elfogni. Nem lehet, ha meggebedtek, akkor sem lehet,--ismételte makacsul +és pislogva nézett körül. + +A kalózok nevettek és lökdösni kezdték. Az egyik mélyen meghajolt +előtte, két karját a mellén keresztbetéve, aztán gúnyosain mondta: + +--Ki akar téged elfogni, tiszteletreméltó disznóhólyag? Távozzál +szabadon, amerre tetszik, mennél hamarabb, annál jobb,--és a részeg +kapitányt a hajó széle felé lökte. + +Testa rémülten csapta szét kezeit és vérfagyasztót ordítva, +hasravágódott, épp a kalózfőnök lábai előtt. + +--Senkinek se legyen bántódása,--szólt az keményen. + +A kalózok csendesen kuncogva húzódtak hátrább. Julius Caesar a +kalózfőnökhöz fordult: + +--Még ez órában megírom Crassusnak a levelet s a gálya visszaviszi +Rómába. Mire a hold másodszor megújul, itt lesz a pénz. Hol talál meg a +követ? + +--Rhodusztól délre, az első sziklaszigeten,--válaszolt a kalózfőnök. + +Az aedilis intett egyik afrikai rabszolgának, aki egyiptomi nádtollat, +zsinórral összefűzött kis papiruszkönyvet és gyantás koromból készült +híg folyadékot hozott elő. Caesar a tricliniumhoz ment és hozzákezdett a +levélíráshoz: Caesar Crasso salutem optimam... + +Eközben a kalózok fölforgatták az egész gályát. Mindent kikutattak s ami +érték volt, magukhoz vették. A gyapjúval tömött zsákok egymásután +vándoroltak át a liburnára. Az aedilis nyugodtan írt. + +--Vale,--kanyarította végre oda az utolsó szót s forró viasszal zárva le +a levelet, rányomta pecsétgyűrűjét. Azután átadta a kormányosnak, +meghagyva, hogy másnap, ha a derék Ancus Porcius Testa kijózanodik, +juttassa annak kezéhez. A kormányos meghajolt és köpenyébe rejtette a +levelet. + +Miután a gályát teljesen kifosztották, az aedilist, barátjával és négy +fekete rabszolgájával tíz kalóz fogta közre és átkísérte a liburnára. A +csáklyákat kihúzták a gálya oldalából, a kormánylapát recsegve fordult +kifelé s a két hajó ellenkező irányban kezdett távolodni egymástól. Az +Isis nyugatnak fordította orrát, amelyen az aranyos farkasfej +ragyogott a lemenő nap bíborában. Kapitánya még mindig ott feküdt a +födélzetén, de most már a hátára fordulva és hangosan hortyogott. + +A liburna, nyomában az apró csónakokkal, nemsokára eltűnt a keleti +szemhatár kékes ködében, amelynek bizonytalansága annyira illett foglyai +sorsához. + + + +IV. + + +Rhodusztól mintegy kilenc mérföldnyire meredek hegycsúcs emeli ki +sziklás homlokát, a tenger hullámaiból. Északi része hajóval +megközelíthetetlen, részint a függélyesen fölmeredő sziklafal részint a +lábánál megtörő és harsogva kavargó örvények miatt. Délről is szaggatott +kőbástyák koszorúzzák az apró, névtelen szigetet, de a kutató szem +figyelmét nem kerüli el egy mélyen benyúló öblös szakadék, amelynek +végén alacsony, homokos part ereszkedik alá a tölcsérformájú +völgyszorosból. S míg a vörhenyes sziklák a tenger felé csak sivár +oldalaikat mutogatják, amelyeken legfeljebb a tengeri iszalag és moha +festenek sötét foltokat, belül, a völgykatlan mélyén dús vegetáció +élénkzöld színei csillognak a napfényben. Ebben a csendes öbölben, +amelynek vize mozdulatlanul áll, mint a tükör lapja, vetett horgonyt egy +este a kalózok liburnája. + +Pár nap múlva a völgy alján egész sátorváros támadt s a sziklaszoros +bejáratánál ide-oda siklottak az őrszemek csónakjai. Az aedilis és +barátja szabadon jártak a karókra feszített ponyvák között, amik alatt +napbarnított arcú, kapzsi tekintetű, szennyes, félmeztelen alakok +hevertek és zajongtak. Az aedilis és barátja eleinte nagyon rosszul +érezték magukat a furcsa társaságban. Különösen Aemilius folyton +mosolygó arca nyúlt meg s egész nap alig lehetett szavát venni. Hiába +hangoztatta előtte Caesar a bölcs mondást, komikus szónoki pózba vágva +magát: Viseld el és ne hibáztasd, amin úgysem lehet változtatni,--a +fiatal lovag arca nem akart földerülni, ő a maga pénzét vesztette el, +míg az aedilis csak Crassusét. De végre is megnyugodott. A kalózok +bizonyos tisztelettel tekintettek rájuk, amit a váltságdíj nagyságán +kívül az aedilis vidám és tréfára hajló viselkedése csalt ki belőlük. + +--A nevetés megöli az unalmat,--mondta ismételten Caesar és nem sajnált +a jókedv ébrentartásáért semmi fáradságot. Szelleme épp úgy, mint teste, +egy pillanatra sem vesztette el rugékonyságát. Egész nap tornászott, +úszott, sziklákon ugrált és adomázott. Levetve tógáját, birokra kelt a +legizmosabb kalózokkal s egymásután dobta őket a fövényre. Olyan volt, +mint egy pajkos, rakoncátlan suhanc, aki elszabadult tanítója szigorú +kezéből. Duzzadt az erőtől, az életkedvtől és hiányát sem érezte az +elpuhult római élet kényelmeinek. Rusztikus humora elbájolta a nyers +kalózokat, akik valósággal lelkesedtek érte. Esténkint egy parti +sziklára állva néha szónoklatokat tartott nekik, amelyekben hol a +második pún háború okait fejtegette Caelius Antipater nyomán, hol a +genus Atticum sima és egyszerű mondataival ajkán ostorozta az optimisták +túlkapásait. A szájtátó banda persze egy szót sem értett a nagyszerű +beszédekből s megrökönyödésük halálra mulattatta az aedilist, aki rútul +lepiszkolta őket tudatlanságukért. Azután szavalni kezdett, verseket, +miket maga költött s amik szinte roskadoztak a dagályos képektől és +szóvirágoktól. + +--Tapsoljatok,--kiáltott tettetett bosszúsággal,--barbár csorda, vagy +fejetek homokkal van megtöltve és szőrös füleiteket a teherhordó +öszvérektől kaptátok? Ha kiszabadulok, mindnyájatokat keresztre +feszíttetlek! + +A kalózok majd eldőltek a nevetéstől és Caesar is velük nevetett. + +Közben másfél hónap telt el. Aemilius már aggódni kezdett Testa +késlekedése miatt. Mindennap várták a váltságdíj megérkezését. + +Egy délután Caesar megint maga köré csődítette a kalózokat. A kalózfőnök +is köztük volt, aki szinte sajnálni kezdte, hogy az aedilis nemsokára +elhagyja őket: + +--Maradj velünk, Julius Caesar s egy holdév múlva első alvezéremmé +teszlek, ötven elszánt embernek leszel az ura életre-halálra és minden +útban talált hajó zsákmányának egyharmada a tied. Szíved és eszed is van +hozzá. Kár neked visszatérni Rómába. Nem lesz ott belőled semmi. + +Az aedilis leeresztette hosszú szempilláit és szarkasztikus mosoly +jelent meg ajkai körül: + +--Ajánlatod nagyon megtisztelő, nemes férfiú, de sajnálattal kell mégis +visszautasítanom. Ne vedd rossz néven, de hogy is mondjam csak, a ti +mesterségtek kissé véres. És én irtózom a vértől még a cirkuszban is. +Egy disznót sem tudnék megölni... + +Egyszerre kitört belőle a jókedv. + +Leült egy kőre és szinte hömpölyögni kezdett a kacagástól. A térdeit +csapdosta és egész testében rázkódott. + +Hirtelen fölugrott és komoly arcot öltve, szavalni kezdett a szemüket +meregető kalózoknak: + + + Honnan fúj a szél, nem tudom: innen is, + Hab habra hányva hömpölyög: onnan is; + S kéttornyú ár közt, elsodorva, + Úgy vitetünk mi sötét hajónkon... + + +Alkaios költészetének varázsa őszintén lenyűgözte. Hatalmas alakja még +nagyobbra nőtt, arca ragyogott és fekete szemei lángoltak. A körülállók +zavartan néztek rá. + +Az öböl felől most kiáltozás támadt. Két csónak sebes iramban közeledett +a parthoz s a bennülők felindultan jelentették a kalózfőnöknek, hogy +kétmérföldnyire a szabad tengeren egy háromevezős gálya vetett horgonyt. +Orrán aranyos farkasfej ragyog. + +--Megérkezett a váltságdíj,--kiáltott Aemilius, megölelve Caesart, aki, +mintha álomból ébredt volna föl, csodálkozva nézett rá. + +Nemsokára egy nagyobb csónak jelent meg az öböl bejáratánál. Crassus +követét hozta, aki megállapodott a kalózfőnökkel a váltságdíj átadásának +és a foglyok kiszolgáltatásának módozataiban. + +Mire a nap vörös golyója elmerült a tengerben, az aedilis és barátja már +az Isisről tekintettek vissza az egyre kisebbedő sziklaszigetre. +Miletus felé siettek. + + + +V. + + +Egy hónap múlva Miletus kikötőjéből csekélyszámú, de erős hajóhad indult +el az Isis vezérlete alatt. Rhodusz táján a sziklacsoporthoz érve +éppen útban fogta a feketezászlós liburnát, amely indulóban volt. A +katonákkal megrakott gályák körülállták az öblöt s alig egy órai harc +után a liburnát hatalmukba kerítették. A kalózok egy részének sikerült +elmenekülnie a könnyű csónakokon, más részük elesett, mintegy hetvenen +pedig foglyul estek. A kalózfőnök négy nyíltól átfúrva feküdt a liburna +fedélzetén. Ancus Porcius Testa tisztelettel vegyes félelemmel nézte +vérbe kevert, elnyúlt alakját. + +Az aedilis komolyan vette az ígéretet, amit nevetve tett a kalózoknak. A +hajóhaddal Pergamusba ment, a kormányzóhoz, hogy kikérje annak +beleegyezését az elfogattak kivégzéséhez. A kormányzó, egy minden hájjal +megkent ravasz római azonban hímezni-hámozni kezdett; jobb szeretett +volna váltságdíjat kapni a foglyokért. Caesart elfutotta a méreg. +Otthagyta a kormányzót. A kalózok kincseit szétosztotta a gályák +legénysége között, a Crassus által küldött váltságdíjat pedig +megtartotta magának. Azután, nem habozva tovább, keresztrefeszíttette az +elfogott kalózokat a maga felelősségére és a lehető legrövidebb úton +visszatért Rómába, ahol újra gondosan ápoltatta elhanyagolt körmeit és +illatos fürdőjében feküdve, megelégedetten gondolt a kellemesen +eltöltött nyárra. + + + + + +A TÁBORNOK + + + Görgey Arthur emlékének. + + +Hajnali két órakor a segédtiszt belépett a tábornok szobájába és +jelentette, hogy a járőrök elindultak a hodricsi úton. Az asztalra +állított petróleumlámpa körül szétteregetett tereprajzok és jelentések +hevertek, rajtuk keresztbe dobva egy ezüstgombos lovaglópálca. + +A tábornok a szoba közepén állt és hideg arccal hallgatta a segédtiszt +szavait. Kurtára nyírt szakála rőtesen csillogott a lámpafényben. +Aranykeretes szemüvege mögül jeges nyugalommal csillámlottak elő kék +szemei. Csupa energia volt ez a hat láb magas, karcsú ember, aki egy +hónap előtt vette át a feldunai hadtest parancsnokságát. De most mégis, +mintha valami fáradtságot vagy inkább fásultságot árultak volna el +mozdulatai. + +Némán bólintott s mikor a segédtiszt mögött becsukódott az ajtó, +kimerülten dobta magát a kopott díványra. + +Két nap óta mindig talpon volt s egyik izgalom a másik után érte. A +Szélakna irányában fekvő főcsapat felé haladó ellenség már egy napi +előnyt nyert a Zsarnócra kirendelt zászlóalj parancsnokának ügyetlensége +folytán. Első felindulásában maga vette át a zászlóalj vezényletét s +negyvennyolc óra óta egy percre le nem hunyta a szemét. Izgatta az is, +hogy esetleg elvágják a derékhadtól, ha ugyan be nem kerítik. A +legénység pedig javarészt újoncokból áll, azok is leginkább tótok, +akiket végképp elcsigázott az olvadó hótól csatakos hegyi utakon való +menetelés. Csodálatosan józan, gyors eszű és bátor katona volt, bálványa +különösen huszárjainak, utált minden érzelgést és romantikus +ellágyulást, de most mégis nehéz szorongást érzett a mellében. Vagy csak +a túlfeszített, lázas türelmetlenség hajtotta szivére erősebben a vért? + +Hirtelen fölugrott, fölcsatolta a kardját és a besiető segédtisztnek +kiadta a parancsot az indulásra. + +Negyedóra múlva már ott ült nyeregben a templomtér szélén. + +A januári hold bronzvörös gömbje párák közé sülyedt a hodricsi +magaslatok fölött. Az erdő felől éles szél csapott alá a völgybe és +szaggatottan, sikoltva hordta szét az ébresztő kürtszót az alvó város +utcáin. A tábornok föltűrte köpenye gallérját és kissé előregörnyedve, +szorosabbra fogta a kantárszárat. Sötét sziluettje élesen rajzolódott ki +a templom fehér falára, mintha egy fekete lovasszobor állt volna őrt a +gyengén emelkedő tér sarkán. Türelmetlenül tekintgetett a homályos +utcatorkolatok felé. + +Az ébresztő még egyre sikongott. + +Az alacsony házak ijedten nyitogatták piros szemeiket, a gyenge +holdfényhen alig villanó ablakokban egymásután lobbant föl a világosság. + +Mindenfelé mozgolódás támadt, mintha maguk a házak ébredtek volna föl. + +Hosszú, reszkető lónyerítés keresztezte a trombita hangját s a templom +előtt a parancsőrtisztek lovai nyugtalanul dobogtak a kerekfejű +gránitköveken. Izgatott kiáltozás s egyre közeledő lábdobogások zaja +verte fel a hajnali csendet. Sötét alakok rendetlen csomókba verődve +futottak a templom felé, útközben igazgatva meg egy-egy fegyverszíjat. +Gyenge zsongás töltötte be a teret s a fölvonuló sorok között +minduntalan összekocódtak a puskacsövek s a fekete léniák jobbra-balra +hullámzottak. A tér túlsó felén egy század huszár fejlődött föl, néma +csendben várva a parancsot. + +A fehérszíjas gyalogság már egészen betöltötte a teret, mikor a fő-utcán +föltűntek a dübörögve közeledő ágyúk. + +A parancsőrtisztek a helyükre lovagoltak. Kurta, kemény vezényszavak +röpködtek oszlopról-oszlopra s a következő pillanatban lassú, egyenletes +mozgással indultak meg a csapatok. A tábornok, vasderes lován, az +előcsapat élén ügetett. A trombiták és dobok hallgattak, csak a sáros +hóban cuppogó lépések ritmikus zaja hallatszott. A gyalogságot nyomon +követték a huszárok s pár lépésre mögöttük egy tüzérüteg zárta be a +menetet. + +A város alatt némán kanyarodtak le a Hodrics felé vezető útra. A hold +már eltűnt az erdős hegyhát mögött s sűrű köd párázott föl a völgy +fenekéről. Palaszürke felhők torlódtak az égen s mire leértek a völgy +alján kanyargó szekérútra, havazni kezdett. Szurkos sötétség borított be +mindent, csak a fák tövében meggyűlt hó világított. A síkos úton +horkanva lépkedtek a lovak s a gyalogosok zárt sorokban, komoran +haladtak. Alig lehetett látni két lépésre. Szorosan egymáshoz feszültek +a csontos vállak s az újoncok álmosan borzongtak. Félig alva, gépiesen +emelkedtek a lábak egymásután. A szél szembe vágta a nagypihéjű havat, +amely a földön rögtön sárrá olvadt. A tisztek minden szót eltiltottak, +de ez fölösleges volt. Senkinek sem volt kedve beszélni. Néha egy kő +megindult valamelyik vízmosás szélén s csattogva ugrált lefelé a +sziklákon. A rongyos bakancsokba beszivárgott a hóvíz s az elgémberedett +ujjak görcsösen szorongatták a ragadós puskaszíjat. + +A negyedik században egyszerre mozgolódás támadt. Elfojtott káromkodás +hallatszott az utolsó sorokban. Egy hosszú tót legény menetközben +elaludt és fölbukott. Az utána jövők keresztülestek rajta. Az egész +csapat megállt s a föltápászkodók le sem törülve arcukról a sarat, +fásultan álltak vissza a sorba. A vállak újra egymáshoz surlódtak, +mintha a szélsők tartották volna az egész sort s a lábak újra cuppogni +kezdtek a sárban. + +Végre sápadni kezdett a homály. Hat óra lehetett. Az erdő sötét foltja +egyre határozottabban vált ki a meredek hegyoldalakon. + +A völgytorok kiszélesedett s a szél gyenge harangszót csendített a +fáradt katonák fülébe. Nemsokára beérték Hodricsot. A falu alján pihenőt +tartottak s egy félóra múlva mentek tovább a Szélakna felé húzódó +keskeny völgyben. + +Az út lassan emelkedni kezdett a baloldali hegyoldal lejtőjén. Már +egészen kivilágosodott s a hó is elállt. De a köd annál sűrűbb lett s +amint az úton egyre följebb haladtak, alattuk a völgyet egészen +eltakarták tejfehér gomolyagjai. + +A tábornok leszállt a lóról és segédtisztjével csendesen beszélgetve +haladt a csapatok előtt. Csizmája bokáig sáros volt s kardját a hóna alá +fogva gyorsan lépkedett. Nyoma sem volt rajta az éjszakai fáradságnak, +mintha a nyeregben töltött négy óra visszaadta volna rugékonyságát. +Friss volt, nyugodt és energikus. + +A csapatokba is visszatért az élet a rövid pihenő után. Az éjszaka +sötétjével mintha valami fojtogató érzés tűnt volna el a fehér szíjak +alatt dobogó szívekből. A hosszú tót fiú, aki útközben elaludt, most +végképp fölébredt s halkan, keservesen nyújtva kezdte dúdolni: + + + Cservena vinkó, bile kolácsi... + + +A következő pillanatban azonban már abba is hagyta. Egy puskatus, +barátságos nyekkenéssel vágódott az oldalába. Némán mentek tovább. + +Kilenc óra lehetett, mikor a köd szakadozni kezdett az előbújó +napfényben. A havas erdő tele lett aranyos ragyogással. Az olvadó hó +csepegve hulldogált az ágak között és egyhangúan kopogott az avaron. +Langyos zsongó muzsikája betöltötte az erdőt. A gyenge szélben nedves +földszag érzett s a katonák nehezebben lélegzettek. + +Az út egyre meredekebb lett. + +Balról, a sűrű tölgyes oldalából keskeny patakokban ömlött alá a hóvíz s +keresztülfutva a szekérúton, gyors szökkenéssel táncolt lefelé a meredek +mélységbe. + +Óvatosam, a legnagyobb rendben haladtak a csapatok. + +Egyszerre gyönge pukkanás zavarta meg az erdő halk muzsikáját. + +Mindenki összerezzent. + +A fegyverek idegesen csörrentek meg s utána félelmes csend támadt. +Mintha az ágakról permetező vízcseppek is fönmaradtak volna. + +Megálltak. + +Az altisztek suttogva adták tovább a parancsot. + +A pukkanás újra fölhangzott, most már valamivel erősebben. Nyomon +követte a harmadik, negyedik. + +A kaptató hajlásánál futó alakok tűntek fel. Patrulok voltak. Puskájukat +kezükben tartva bukdácsoltak lefelé a hepe-hupás úton. + +Lihegve jelenttették, hogy az ellenség csatárjai az útra dűlő hegyoldalt +megszállva tartják, mintegy negyedmérföldre, olyan ponton, ahonnan +golyóik az országutat hosszában söprik. + +A tábornok gyorsan rendelkezett. + +Egy századot felküldött az erdős hegyoldal tetejébe, hogy azok az +ellenség csatárjait kimozdítsák helyükből. Az ütegből két ágyút +előrehozatott és lemozdonyoztatott a keskeny szekérút két oldalán. A +gyalogság rohamoszlopban állt, készen az előnyomulásra az erdőszél +födözete alatt, míg a huszárok hátvédül maradtak az üteg többig ágyúja +mellett. + +A hegytetőre küldött század megkezdte a tüzelést. A kopár fák közt +piszkos füstfelhők gyülekeztek az éles dörrenések nyomában. A tábornok +kivont karddal állt a gyalogosok élén. + +Ebben a pillanatban nyolc-tíz huszár rohant el mellette, váratlanul +előretörve az országúton minden parancs nélkül. Úgy látszik, elunták +hátul a várakozást az ágyúk mellett s most vad kiabálással vágtattak az +ellenség hadállása felé. A tábornok ajka elsápadt a dühtől. + +De mielőtt még szólhatott volna, sűrű fegyverropogás hangzott s a +huszárok ész nélkül robogtak visszafelé. Az ellenség golyói oldalba +fogták őket. Két ló hörögve bukott el s a többiek keresztülgázoltak +rajta, őrült iramban zúdulva neki egyenest a felállított rohamoszlopnak. + +A tábornok látta a veszedelmet s előreugorva a legelső huszár lovának +szügyébe döfte a kardját. Az erős penge elpattant s a tábornok arcába +forró vérsugár szökött. A ló, fején keresztülbukva, maga alá temette +lovasát. + +De ez már nem használt. A fejvesztett kis huszárcsapat belegázolt a +gyalogság tömör soraiba. + +Rettenetes fejetlenség támadt. + +A zárt oszlop rendje megbomlott és szakadozni kezdtek a sorok. A hátul +álló újoncok eldobták fegyvereiket és futásnak eredtek. + +A tábornok szava élesen süvített át a zsivajon: + +--Szuronyt szegezz! Előre! + +A megingott hadsorokból alig egy század teljesítette a parancsot. A +tábornok az indulattól remegve rohant velük előre. De az első tömeges +tüzelésre ez a csapat is megfordult és lehetetlen volt megállítani, +annál kevésbbé, mert a szekérúton már föltűnt egy ellenséges +vadászosztag, amely futólépésben, szuronyszegezve közeledett. + +A futó gyalogság képtelen rémülete magával ragadta a két lekapcsolt ágyú +legénységét is. + +Az egész zászlóalj futásnak eredt. A hátul álló huszárok útjokat akarták +állni, de a futók a lovak hasa alatt kúsztak tovább, mikor a lovasok +közéjük vagdostak. Az iszonyú zavarban az ágyúslovak nekivadultak s +csaknem az egész üteg hanyatt-homlok a mélységbe zuhant. Az +ütegparancsnok legázolva, véresen feküdt egy tölténykocsi mellett. + +A tábornok hasztalan igyekezett, hogy néhány bátor emberét legalább a +lemozdonyozott ágyúk fedezésére együtt tartsa, nyomról-nyomra hátrább +szorult. Végre azon a ponton találta magát, ahol a két lekapcsolt ágyú +állott. Itt azután az egymást követő vadászgolyók hangos fütyülése azt a +néhány embert is megszalasztotta, akik még kitartottak mellette. +Segédtisztje is eltűnt mellőle. Egyedül maradt. + +Az ágyúk mellett, keresztben az országúton egy tölténykocsi állt. A +tábornok a kocsi mögé vonult s elszántan várt, maga sem tudta, mire. A +szégyen és a tehetetlen düh égette a torkát. A völgybe lerohanó +csapatainak csörtetése egyre gyöngébben hallatszott fel hozzá. + +Pár perc mulva az ellenkező oldalról fölhangzottak az osztrák néphimnusz +szakadozott ütemei s az út legközelebbi kanyarulatánál kibukkantak az +ellenséges vadászok. + +Erre a tábornok is megrendült. + +Minden elveszett s a természetes ösztön menekülésre késztette. +Halotthalványan, elhomályosuló szemekkel nézett megfutott csapatai után, +majd visszafordult az ellenség felé. + +Ebben a pillanatban úgy rémlett előtte, mintha a vadászok a nekik +szegzett ágyúktól megrettentek volna. Hüledezve bámultak, lábuk elakadt +s a hurrázás elhalt az ajkukon. + +A tábornoknak minden vére a fejébe tódult. A józan, hideg és számító +katonát, aki nem hitt a romantikus hősökben, a lehetetlent megkísérlő +pillanatok szédítő láza fogta el. Kemény, sápadt arca, amely mögé mindig +el tudta rejteni fölindulását, most kigyúlt és hűvös, kék szemében +heroikus tűz lobbant fel. Forró agyán átvillant a gondolat: + +--Még megfordulhat a kocka. És én egyedül, két ágyúval föltarthatom az +ellenséget. + +Őrület volt, de szép, csodás, nagyszerű őrület. Ebben a pillanatban egy +lángeszű költő állt az elhagyott ágyúk mellett. + +Keze izgatottan kapott a gyújtózsinór után. + +A kanóc nem volt seholsem. A gyáván megfutottak azt is magukkal vitték. + +A varázsnak vége volt. + +A tábornok feje, mintha villamos ütés érte volna, fakón esett vállai +közé. Vad elkeseredéssel dobta el csonka kardját és kilépve a +tölténykocsi mögül, aminek oldalán egyre vésztjóslóbban kopogtak az +ellenséges golyók, befutott a fák közé. A kiálló fagyökerek közt +megbotolva, a sáros talajon minduntalan megcsúszva, ziháló mellel, +halálrafáradtan botorkált előre. A golyók ide is követték s feje fölött +recsegve töredeztek az apró galyak. A háromnapos kimerültség a +pillanatnyi lázas fellobbanás után ólomsúllyal nehezedett rá. A gerincén +jeges borzongás futkosott. Szinte öntudatlanul csapott le újra a +védtelen országútra. Kemény sapkája megingott a fején és szemébe +billent. Egy golyó fúrta át a tetejét. Meg sem rezzent, futott tovább, +elakadó lélekzettel, megalázva, remény és cél nélkül. + +A meredek úton minden lépéssel alábukott az üldözők lővonalának. A +golyók ártalmatlanul zúgtak el a feje fölött. + +Amint ezt észrevette, újra visszanyerte hidegvérét. Segédtisztjében +kezdett bizakodni, aki bizonyosan a megfutottak összeterelésén +fáradozik. + +Óriási ugrásokkal haladt előre. + +--Kicsit kevesebb mohóság és több hidegvér a célzásban,--mormogta fogai +között, amint a golyók egyre magasabban fütyültek el fölötte. + +Hirtelen fölujjongott. + +Alatta a kanyarodónál föltűnt segédtisztje egy század tót gyalogossal. + +--Nem csalódtam benne,--gondolta és egyezerre minden erejét visszatérni +érezte. + +--Katonák,--kiáltotta elfulladva,--utánam. Még mindent meg lehet +menteni. + +Megfordult és a csapat élén rohanni kezdett fölfelé. + +Sűrű golyózápor sivított el fölöttük. + +--Bátorság, fiaim, hiszen nem találnak. + +A katonák rendületlenül követték. De ebben a pillanatban egy legény +ordítva bukott arcra. + +Egyszerre vége volt mindennek. + +A visszaterelt csapat rémülten rohant hátrafelé. Nem volt többé hatalom, +amely megállíthatta volna őket. A szűk úton egymást gázolva őrült +üvöltéssel menekültek. + +A tábornokot segédtisztje ragadta karon és vonszolta lefelé. + +A váratlanul fölmerült végső reménynek hirtelen megsemmisülése +megbénította minden gondolatát. Mint két mozgó tárcsa futottak a +vadászok golyói között, a fölfreccsenő sárban, halottakon és eldobott +fegyvereken keresztül. Gépiesen, öntudatlanul, torkukban a fojtogató +sírással és szívükben a szégyen keserűségével. + +Mögöttük gyors egymásutánban villantak föl a fegyverek és ők sárosan, +megtépve, halálrahajszolva futottak tovább lefelé a lejtőn. + + + + + +A BIHARI REMETE + + +Százkilenc esztendő előtt sugarasabb ősz járt a berettyókovácsi pusztán. + +Dér alig fogta a hervadó füvet. A lápos elmélyült ezüsttükrében vénülő +szépasszonyok telhetetlen hiúságával nézegette magát a felhőtlen +magasság s lenn a síkon, az istrázsát álló jegenyék fölé, hálós +aranysátort vert délszínben a nap. Nagy, égig érő csend rejtegette a +messzi tanyákat, a töretlen náderdőt, a löszpart meredekjén bókoló +rozmaringfűz-sövényt s a lankás dombolt martjából kimagasló fehér +udvarházat, melynek zsindelysüvegét a néhai bécsi királynő újmódija +szerint vonatta dupla peremre Bessenyey György úr. A délnek szaladt nyár +siettében ittfelejtett néhány hév hetet. Csak alkonyattájt sétált, végig +a bihari rónák szélén a közelítő November, violás köduszályát elterítve +a friss szántások fölött. + +Az öreg úr, aki egyre ritkábban mártotta meg elébb oly szapora lúdtollat +a kalamárisban,--írás nélkül is fogyott abból a ténta,--mogorva +szótlanságban járta a kúria pipafüstös, homályos szobáit s gyakorta +tekintett ki az ablakon túl esteledő őszbe. Mi járhatott eszében: Isten +tudja,--Isten, akit Monsieur Voltaire bőrbe kötött, aranyba metszett +könyveinek gonosz syllogismusával tagadott,--talán a pataki kisdiák +betűirtózása, amely nagy egészséges ösztön szégyenkezésbe betegedett a +királyasszony tudós városában, hol annyi átvirrasztott éjszakán +ismételgette a frantzia grammatikátska rendhagyó verbumait, míg a +többiek, a sárga csizmában, aranypaszomántos veres dolmányban, párducos +mentében ékeskedő ármális nemes ifjak, hajporos dámákkal enyelegtek a +schönbrunni rózsalugasok alatt, avagy talpas poharat hajigáltak a +GrüneKatze pókhasú csaposának fejéhez. De az is lehet, hogy ez enyhe +őszön emlékezései támadtak az őz-szemű bétsi grófnéról, aki mosolygó +komolysággal hallgatta a megtanulhatatlan nyelven írott tragédia recsegő +sorait: + + + Véres áldozatját látom trónusomnak, + Mely kínos hatalma van királyságomnak, + Ágist örökösen kesergem vesztével, + Mert noha elpártolt, de nagy volt szívével... + + +Ilyen csendes őszidőben sok régi dolgok megfordulnak öreg emberek +fejében. + +Derék úr volt, testes, vállas, sűrűvérű besenyőfajta, hatvanhárom +esztendős korára is kemény bikanyakkal s bár járása kissé elnehezedett, +sohase vesztette el egészen a hajdani testőr mozdulatának feszes +rugalmasságát. Ha egy-egy mérges indulatú, disznótoros, boros estéjét +követő hajnalon kihozatta rázós szekerén a váradi olasz sebészt, aki +Erdélyországban is híres volt a köpölyözésről, utána nyeregbe zökkent s +kilenc agárral késő délutánig futtatta a nyulat a Berettyó síkján. Hanem +azért a haja csak szép, tiszta ezüstbe keveredett, mint régi +allonge-barókája,--ahogy Nalátzi uram szokta volt emlegetni a parókát. S +hogy ő maga is az elmúlás borús gondjaiba tévedt olykor, arról nemcsak a +Természet világa vagy a józan okosság dicsérete s a Bihari remete +kerekbetűs kézirat-tekercsei árulkodtak ott a kicsiny, házi +bibliothékában, hanem a deckás kert sarkában álló almafa is, amelyet fej +fául rendelt magának öreg Bessenyey György, még a múlt tavaszon kimérve +tövében síri ágya helyét. Kínzó titkokat rejtegetett ez a pusztai +egyedülségben lemorzsolt huszonöt esztendő, a lét és halál fejthetetlen +kérdéseiről, a múltba ereszkedett ifjúság visszahozhatatlanságáról s a +komor agglegénység család után sajgó epekedéséről. De minden titkai +között legfájdalmasabb, mert legmagyarabb, annak a nagy értetlen erőnek +csudája, amely a Musákkal szeretkező daliás testőr kezéből kiütötte a +rigmust kereső tollat s a sima gallus nyelven társalkodó udvarból +visszasodorta egy nap az ősi portára, villásszarvú ökrei és faggyús +üstökű béresei közé. Micsoda hatalom hajtotta, hogy levesse a szűk +karmazsin dolmányt, fölrúgja az incselgő Grátziát, hogy megszaladjon a +bársonyszájú grófné forró csókja elől, megtorpanjon Nyugat nyíló Szezáma +küszöbén s hogy hazatérüljön,--szügybevágott daccal, kopott décbundát +vonván araszos vállára,--tajtékpipák érését vigyázni, parasztszolgálók +állát csipdesni, póri meséit hallgatni, maga borát inni, elzsírosodni s +végtelen őszi napokon egykedvűn nézni az ónos eső függönyét a fekete +barázdák fölött? Ki rendelte, micsoda homályban lakó istenség +parancsolta rá ezt a sorsot, amelyről ma sem biztos, hogy rontás-e avagy +szentséges kiváltság, önmagába visszaforduló ereje a titokzatos ázsiai +léleknek? + +Százkilenc esztendő előtt Bessenyey György úr, a néki megadatott utolsó +őszön gyakorta töprenkedhetett eme hiábavalóságokon. Nyugtalanul +méregette az öblös szobákat, mindenféle régi írásokat hányt föl, +pattogva szidta a lusta cselédeket s egyre sűrűbben küldött be Váradra +az olasz felcserért. Álmatlan éjszakáin pedig hangos perbe szállt az +Istennel, akit nyakas kálvinistasága pápista úton sem bírt egészen +megtalálni. + +Egy estébe hajló délután épp a nagyház ablaka előtt álldogált, mikor +kerékkattogás verte fel a csendet s bőrfedeles, magas ringóra szíjazott +vén hintó fordult a kúria elé. A bakon pofoncsapott-kalapos kocsis +tartotta a gyeplőt s fehérkeztyűs inas eresztette le a vashágcsót egy +selyemmantillás idősebb delnő előtt, öreg Bessenyey György kicsit +megtántorodott, hogy ráismert a váratlan vendégre. Valami gonosz +nyilallás vágott a mellébe s hirtelen megfogódzott a faragott szék +támlájába. Harmadnapos szakállal, elnyűtt csizmában, pipafüstszagú, +pecsétes házikabátban, de meg így, itt, annyi esztendő után--nem lehet +ma ezt a vendéget fogadni. + +Elfulladt sietséggel szólt át a húgának a másik szobába: + +--Eredj le szaporán a hintóhoz s mondd meg a bécsi grófnénak, hogy én +már ott lakom a kertben, az öreg almafa alatt... az utolsó köszöntést +néki küldtem... + +Aztán vigyázva lopakodott vissza az ablakhoz s ugráló szívvel leste, +mint fehéredik el a hírre az őz-szemű, bársonyszájú asszony, mint indul +el-elakadó léptekkel a kert felé s mint kulcsolja össze kezét, lehajtott +fejjel állván hosszan, mozdulatlanul a leveletlen almafa előtt. + +S csak akkor szakadt föl mély sóhajtása, mikor a grófné már visszaült a +hintóba s a pofoncsapott-kalapú kocsis megcserdítette az ostort az +ágaskodó lovak fölött. + +A hintó elgördült, vissza Várad felé, ahol hosszabb látogatóban járt a +bétsi grófné. + +Öreg Bessenyey György pedig nem sokkal ezután nyergeltetett, Nyakába +vonta kopott décbundáját, fölfordult a lóra s nyomába vágott az +elporzott hintónak. Nem sietett. Lépésben haladt. Nem akart utólérni +senkit. Semmit. A határ domb tetején aztán megrántotta, a lova száját. +Megállott. Áthajolt a nehéz vasderes nyaka fölött, szeme fölé ernyőzte +tenyerét s elnézett messze nyugat felé a gyengén párázó violás ködökbe, +amerre a bécsi paloták cifra tornyai magasodnak, valahol a Tiszán túl, +Dunán túl. + +Mögötte, a berettyómenti síkon, elfeketedtek az árnyak. Utolsó sugara is +kilobbant a lefutott napnak. + + + + + +LULLUS RAYMUNDUS + +I. + + +Abban az időben, amikor Aragónia legbékésebb királya az Isuela völgyén +átlovagolva, Huescába tette át székhelyét, élt az udvarnál bizonyos +Vicente Garcia di Castello nevű zsoldoskapitány, tejtestvére annak a +boltanai tudós vikáriusnak, akiről Tritheim apát is megemlékezik +Steganographiájában. Ez az erőszakos, bikanyakú fickó, akitől semmi sem +állt távolabb, mint tiszteletreméltó rokonának szelíd erkölcsei, a +legrettegettebb korhely volt, aki valaha ólomkancsóval verte be jámbor +polgárok fejét a székesegyház mögött lévő fogadóban. A nap legnagyobb +részét ivással és kockázással töltötte, s felesége, a szép és erényes +Ambrosia, sokszor egész éjszaka hiába várta haza, egyedül virrasztva +mennyezetes ágyában. + +Különösen mióta Lullus Raymundus, egy fiatal mallorcai nemes érkezett az +udvarhoz, voltak hangosak az éjszakák a Mór királyhoz címzett +fogadóban, ahol a kapitány előtt mindig tele kráterrel állott a nehéz +ó-bor, Raymundus lovag úri barátságából. + +A lovag éjszínű hollótollat viselt fövegén s úgy beszélték, annyiszor +cserélte azt fel újjal, ahányszor szívéből egy-egy szerelmes galambot +kiröpített. A huescai asszonyok becsületére legyen mondva, a hollók még +máig sem pusztultak ki az Isuela völgyéből, bár az sem tagadható, hogy +tollazatuk még ma is ritkább, mint más vidéken. + +Egy nyári hajnalon, mikor a Mont Perdu csúcsait már kénsárga fátyolba +takarta az Ebro torkolatában fürdő nap, Raymundus lovag elszántan +söpörte le a boros asztalról a színes kockákat. Odakönyökölt Castello +kapitány elé s utánozhatatlan nyugalommal, szemét egy pillanatra le nem +véve annak duzzadt, karmazsínvörös arcáról, így szólt hozzá: + +--Barátom, a te feleséged a legszebb asszony egész Aragóniában és én +halálosan szerelmes vagyok bele. + +A zsoldoskapitánynak tátva maradt a szája a meglepetéstől. Aztán +egyszerre olyan rettenetes kacagásra fakadt, hogy homlokán +kötélvastagságúra dagadtak az erek. Az egész szoba rengett a nevetésétől +s közben úgy szuszogott, mintha szélmalmot készülne hajtani. + +Lullus Raymundus továbbra is csendesen könyökölt a feldöntött cinpoharak +között s mozdulatlanul meredt maga elé: + +--Szeretem, halálosan szeretem... + +Castello kapitányt még mindig rázta a nevetés s elfulladva, +szakadozottan hörgött, húsos tenyerével térdét csapkodva: + +--Részeg vagy, cimbora, a bölcs Ramiróra mondom, aki tizenhat főnemesnek +egyszerre vágatta el a torkát ezen a piacon... az én feleségembe +szerelmes... az én feleségembe... nagyon jó... + +És újra hanyattvágta magát a faragott támlájú széken, a rázkódó +kacagástól eltorzult arccal. + +Raymundus felállott, fejébe csapta tollas föveget s bosszúsan kérdezte: + +--A pokolba is, de hát mi van ebben olyan mulatságos? + +A kapitány szeméből csorgott a könny, az ajka rángott s nagyokat nyögve +tapogatta nyilalló derekát. Olyan volt, mint egy szétrepedni készülő +borostömlő. + +--Ülj le és hallgass rám, cimbora,--mondta végre összeszedve +magát,--derék pajtásom vagy, megérdemled, hogy őszintén beszéljek veled. + +Két kézre fogta a tele krátert, ajkához emelte s szürcsölve kezdte inni +a fűszeres bort. Raymundus vállat vont, felcsatolta tőrét és az ajtó +felé indult. De a kapitány, aki a borosedény karimája mögül félszemmel +sandított rá, hirtelen az asztal közepébe vágta a súlyos krátert, +felugrott s úgy megmarkolta a karját, hogy Raymundus felszisszent. + +--Hol láttad először?--kérdezte durván. + +--A székesegyházban. San Pedro alabástrom szobra előtt imádkozott. + +A kapitány közelebb hajolt hozzá. + +--Látod,--mondta rekedten,--te is a templomban láttad. Csak ott lehet őt +látni, ő a legerényesebb asszony egész Huescában. Olyan erényes, hogy +senkit sem szeret, még engem se. Én is a székesegyházban láttam meg +először, mikor idejöttem a király zsoldosaival. Ott szerettem bele s +ott, a templom kapujában kértem meg a kezét. Hozzám jött, pedig nem +szeretett. Ö csak San Pedrót szereti, a szentet, akit valami olasz +faragott toszkánai kőből. Az ő szívét is abból faragták, cimbora, az ő +szíve is fehér és hideg... nem szeret, mert nem tud szeretni. Templomba +jár, imádkozik értem, hű... csak nem tud szeretni... + +A kapitány véres szemét gyenge fény fátyolozta be: + +--Hűséges, jó, szent asszony... és én mégis korhely vagyok... ej, +mondom, csak San Pedrót szereti... ezért nevettem az előbb, cimbora... +nem földi embernek való az ilyesmi. Verd ki a fejedből, bolondság. Én +mondom neked, elhiheted... Gyere, igyunk inkább és vessünk kockát. + +Visszaült az asztal mellé s az ólomkarikás ablakon átszűrődő kékes +sugarakba hunyorgatva, a részegek makacsságával, elérzékenyülten +ismételte: + +--Szent asszony... szent és hű... senkit sem szeret... + +Lullus Raymundus elgondolkozva nézett a kapitányra, aztán hirtelen +megfordult és kisietett a homályos csapszékből. Castello álmosan, +értelmetlenül bámult utána. + +Egyszerre fázósan összeborzongott. + +Az ötlött eszébe, hogy Raymundusnak éppen olyan fehér az arca, mint San +Pedro szobráé a székesegyházban. + + + +II. + + +Raymundust ettől kezdve nem látták többé együtt Castello kapitánnyal. + +Az udvarnál sem mutatkozott. A mulatozást abbahagyta. Fövegén kifakult, +eltöredezett a hírhedt hollótoll, de nem cserélte fel másikkal. Szótalan +lett és komor. Tekintete álmodozóvá vált, mint az esti tűz, amelyet +pásztorok gyújtanak a Maladetta szakadékai között. + +Reggelenkint a székesegyházba járt az első misére s egy oszlop árnyékába +húzódva, elszoruló szívvel várta Ambrosiát, aki mindennap egy órát +térdelt San Pedro szobra előtt. Csak mikor a szép asszony fölvonta +arcáról selyemfátyolát, ragyogott föl Raymundus szeme s derült ki komor +arca. Ilyenkor mindig föltette magában, hogy megvárja a templom +kapujában, mikor komornájától kísérve hazafelé indul és megszólítja, de +mindannyiszor valami fájdalmas elfogódás vett rajta erőt. Talán mert +arra kellett gondolnia, hogy Castello kapitány itt kérte meg a kezét. + +Egy nap--virágvasárnap volt,--Ambrosia, mikor kifelé indult a +nagyhajóból, leejtette kezéből a szentelt fűzbarkát. Raymundus mellette +termett s felemelte a lehullott ágat. A keze reszketett, mikor +átnyújtotta. + +--Köszönöm,--mondta halkan Ambrosia s sűrű szempilláit fölvetve, +ránézett a fiatal lovagra. De hirtelen elpirult, zavartan sütötte le +szemét és kisietett a templomból. Raymundus tekintete mintha megégette +volna. + +Másnap mégis mosolyogva bólintott feléje, mikor Raymundus mély bókkal +meghajolt előtte. Később már pár szót is váltottak, jelentéktelen, +közömbös szavakat, de amelyek mélyén--Raymundus úgy érezte,--szerelmi +vallomás lángolt. + +Ambrosia pedig éjszakánként felkönyökölve ágyában, álmodozva nézte a +fehér holdfényt, amely élesen rajzolta ki az erkélyajtó patkós ívét s +akaratlanul Lullus Raymundusra gondolt, aki már egy hónapja nem tűzött +új tollat a fövegéhez. Olykor elővette csiszolt acéltükrét s sokáig, +érdeklődve nézte benne magát, mintha valami idegen arcot vizsgálna. +Hajnal felé aztán reszketve temette fejét a forró vánkosokba s görcsös +zokogás fojtogatta a torkát. + +Egy reggel Raymundus hazakísérte a székesegyházból. + +Szótlanul, lehajtott fejjel ment mellette, e mikor a komlóval +befuttatott kapubolt alá értek, hirtelen szembefordult vele: + +--Ambrosia... meg kell mondanom... + +Lullus Raymundusnak elakadt a szava. + +Ambrosia halkan felsikoltott s kezét szívére nyomva futott föl +szobájába. Azt hitte, összeroskad. Lihegve állt meg a szoba közepén. +Szédült és magában ezerszer befejezte--ijedten és boldogan--Raymundus +félbemaradt szavait: szeretlek... szeretlek... + +A szíve hangosan vert. + +Egész estig ki nem mozdult a szobájából s elhatározta, hogy másnap nem +megy el a templomba. Korán lefeküdt, de nem tudott elaludni. + +Éjfél felé fölkelt, egy könnyű mantillát kapott magára s kiült az +erkélyre. A Monté Aragon felől langyos szél fujt. Csodálatosan csendes +és átlátszó volt az éjszaka. + +Egyszerre összerezzent. + +Az erkély alatt megmozdultak a komló vastag fonadékai s a következő +pillanatban a kőoszlopba fogódzva fölbukkant előtte Raymundus. +Hajadonfővel volt s a hold éppen az arcába sütött. + +Ambrosia megrettenve ugrott föl. + +Lullus Raymundus átdobta magát az erkély korlátján s letérdelt előtte: + +--Bocsáss meg, Ambrosia, de el kellett jönnöm. + +Ambrosia hátralépett s karjait védőleg terjesztette maga elé. + +--Ne húzódj el tőlem,--folytatta Raymundus, akinek szavai egyszerre +fölszabadult áradatban ömlöttek,--az a szerelem, amely engem idehajtott, +tiszta és szent, amilyen te vagy, nincs rajta a föld szennyéből semmi. +Egész életemet betölti, mint a napfény a világot. Szeretlek, Ambrosia, +szeretlek... A csillagok szeretik így az éjszakát, füvek a hajnali +harmatot... + +Ambrosia szeme előtt elhomályosodott a világ. Túláradó szívvel, a +beteljesült boldogság sugárzó szépségében állott Raymundus előtt. +Forróság öntötte el egész testét, torka kiszáradt s remegő kezei tétován +kapaszkodtak az erkély korlátjába. + +--Kelj fel,--mondta végre fojtott hangon,--kelj fel és távozz. Ha valaki +meglátott volna... Megbocsátok, de távozz... + +Raymundus felemelkedett: + +--Ne űzz el, Ambrosia. A hitetleneknek száz szavuk van a szerelemre, én +nem tudok egynél többet mondani: szeretlek. S a nap minden óráját csak +azért szeretném lábaid előtt tölteni, hogy újra ezt ismételjem. + +Ambrosia nem tudta kikerülni Raymundus tekintetét. Hosszan, némán nézte +a rajongó lovagot s lassan, szomorú mosolyban simult el arcáról az +izgalom. + +Azután beszélni kezdett: + +--Raymundus, én hiszek neked. Hiszek abban a csodás, tiszta szerelemben, +amely most olyanná teszi arcodat, mint az ifjú San Pedróét. Hiszem, hogy +ez a szerelem örök és földöntúli, de... én nem tudok ilyen szerelmet +viszonozni. Erre én méltatlan vagyok. Ilyen mélységes lángolást nem tud +megérteni földi asszony. Ha halhatatlanná tudnál tenni, ha nem omlanék +porrá a testem, ha örökre élhetnék: örökre szeretnélek. Ó ha megtalálnád +az élet örök titkát, amelyről a bölcsek szólnak, s amely megadja a +halhatatlanság gyönyörét... Tégy halhatatlanná, Raymundus, keresd meg az +élet vizét és én a tied leszek--örökre. + +A lovag úgy hallgatta, mint egykor Odysseus a tenger leányainak énekét. + +Hirtelen leroskadt Ambrosia elé, ajkához szorította annak keskeny, fehér +kezét s megittasultan mondta: + +--Megkeresem és elhozom neked, senora... az Isten engem úgy segítsen... + +A hold magasan állt a székesegyház karcsú tornya felett s lenn az +utcavégen fölhangzott Castello kapitány borízű kurjantása. + +Raymundus átugrott az alacsony erkélyen, köpenye csuklyáját fejébe húzta +és elindult a Monte Aragon felé, amerre a San Miguel de Foces-kolostor +romjai feketedtek. + + + +III. + + +A huescai udvar hölgyeinek lovagja eldobta a gazdagon hímzett +bársonyruhát. Fekete kámzsát öltött s elvonult a romok magányosságába, +papyrus-tekercsei, chaldeusok írásaival telerótt pergamenjei és kabalás +fóliánsai közé. + +Hét nap alatt megtanulta az írás és olvasás nehéz mesterségét, amit +kétszáz évvel később is csak Paracelsus mestere, a sponheimi bencés +apátúr tudott utánacsinálni. + +Megismerkedett a démonológia umukjaival, amelyek felhozzák a rontást és +megtanulta a nagy maszkimok elleni bűvölés örökbecsű szavait. Tudta, +hogy a homlok betegsége a pokolból jött, hogy Namtar maga a döghalál s +hogy Asusu-Niamir visszahívta Istart, a hajnali csillagot. Esztendőket +töltött az egyiptomiak theurgiájába mélyedve, ismerte a Ker-neter +rejtelmeit, ahol a Horusz mérlegén könnyűnek találtaknak fejét a nilusi +ló harapja le. Olvasta a Halottak könyvét, Hermesz Triszmegisztos +Chená-ját, értette Demokritoszt, az abderitát és Zozimes Africanust. +Megtanult bánni az auripigmentummal, amely a melegség hatása alatt +részben arannyá változik, sőt Geber homályos könyvének "második rendbeli +medicináit" is elkészítette. Minden nap gazdagabbá tette tudományban és +bölcsességben, végül az alchimiának már csak a bölcsek kövével +foglalkozó része érdekelte. + +Esténkint Albertus Magnust olvasta. Ez a nagyszerű teuton delejes erővel +vonzotta, kivált mióta megtudta róla, hogy mikor Vilmost, a németalföldi +királyt vendégül látta Vízkereszt-napján a domokos-klastrom kertjében, a +zord téli idő ellenére levelek és virágok nőttek egy szavára a zuzmarás +fákon. Legszívesebben azonban könyveinek azokkal a fejezeteivel +foglalkozott, amelyek a nagy elixiriumról szólnak. Ezeknek rejtett +értelmét kutatta olykor egész éjszakán át s észre sem vette az idő +múlását. + +A még épen álló refektórium egyik sarka tele volt különböző alakú +cserép- és bronz-edényekkel, szárított füvekkel, madár- és +gyíkcsontvázakkal, vasfogókkal és fúvókkal. Egész nap égett itt a tűz +három hatalmas kőlap között s Lullus Raymundus gondterhes arccal állt +előtte, míg szikár fejét félelmes fénnyel világították meg a gyantáktól +színes lángok. + +Egy esős, télvégi estén végre sikerült metallurgiás kísérlete. + +A kénarzén titokzatos keveréke, mint egészen tiszta, aranysárga por +omlott szét a kezében tartott átlátszó kristály-fiolában. Cinpoharat +vett elő, félig töltötte vízzel, elmondta fölötte az örök változás +kilenc szavát s pár szemet szórt bele a megtalált kincsből. + +Reszkető kézzel emelte szájához a drága folyadékot... + +Megrázkódott. + +Forró tűz járta át testét s ettől kezdve sem ételre, sem italra nem +vágyott többé. Lullus Raymundus megtalálta a halhatatlanság titkát. + +Két hónap multán, hogy megbizonyosodott munkája sikeréről, elhagyta a +romokat, felöltötte a régi bársonyruhát s kezében a nagy elixiriummal, +megindult az úton Huesca felé. + +Enyhe áprilisi nap volt. Az égen ezüstös felhők fodrozódtak s az +aranyeső halványzöld ágai között csillogó bogarak keringtek. + +Lullus Raymundus dobogó szívvel, görnyedten, lassan lépegetett lefelé a +lejtőn. Mikor áthaladt a város kapuján, alig tudott tájékozódni. Mintha +idegen városba került volna, úgy megváltozott körülötte minden. + +Egy szembejövő fügeárushoz fordult: + +--Hallod-e, barátom, hol lakik Vicente Garcia di Castello kapitány? + +--A temetőben. Már tizenkét éve,--felelt az nagy nyugalommal. + +Lullus Raymundust hirtelen szörnyű félelem fogta el. Most jutott először +eszébe, milyen hosszú időt töltött innen távol. Szinte fuldokolva +kérdezte: + +--És az özvegye... a szép Ambrosia? A fügeárus furcsán mosolygott: + +--A szép Ambrosia?... Ott lakik a túlsó utca végén, abban az erkélyes +házban... + +Lullus Raymundus föllélegzett s megkönnyebbülten sietett arrafelé. + +A boltozott kapunyílást szelíden koszorúzták a komló óriásira növekedett +fonadékai s az erkély egészen eltűnt a zöld indák között. Raymundus +lihegve sietett föl a lépcsőn s mámoros örömmel lökte be a nagyszoba +ajtaját. + +Csodálkozva állt meg a küszöbön. + +A szoba üres volt. Csak később vette észre, hogy az erkélyajtóhoz +állított karosszékben egy sárgásarcú, összetöpörödött, öreg asszony ül, +aki ijedten, bizalmatlanul nézett rá. + +--Senora Ambrosia nincs itthon?--kérdezte kissé megzavarodva. + +Az öreg asszony felemelkedett, szemében különös fény csillant föl, aztán +intett Raymundusnak, hogy lépjen közelebb. Erős reszketés fogta el s +alig hallhatóan susogta: + +--Raymundus... nem ismersz? Én vagyok... Ambrosia... + +Lullus Raymundus megtántorodott. Nem tudott szólni, csak kezét nyújtotta +előre, amelyben szikrázva villant meg a kristály-fiola. + +Ambrosia keserűen mosolygott: + +--A nagy elixirium... harminc év után?... Most akarsz halhatatlanná +tenni, így, öregen?... Későn van, Raymundus, ide nézz... + +Letépte melléről a ruhát s Raymundus elszörnyedve látta testén a +rákbetegség gyilkos nyomait. + +Ambrosia fölzokogott: + +--Azt akarod, hogy ilyen nyomorúságban éljek--örökre? Kímélj, Raymundus +és szánakozz rajtam. + +Lullus Raymundus öreg mellét is megrázta a fojtott zokogás. + +Kezéből kihullott a kristály-fiola s hangos csattanással millió csillogó +porszemmé omlott szét a márványpadlón. + +--Ambrosia,--nyögte leroskadva,--te szabad vagy. Beléphetsz fa mennyei +halhatatlanságba... de én itt maradok a földön-örökre... nem találkozunk +soha... + + + +IV. + + +A többi megolvasható régi krónikákban. Lullus Raymundus Ambrosiai halála +után belépett a ferenciek rendjébe. De zaklatott szíve nem talált +nyugtot. Nemsokára elment Afrikába, hogy a mohamedánok közt terjessze az +evangéliumot. De hiába kereste a halált, bár többször rettenetesen +megkínozták a pogányok,--nem tudott meghalni. + +Isten végre megkönyörült rajta s meghallgatta imádságát. + +Egy éjjel a mohamedánok kihurcolták a város elé és megkövezték. +Keresztény utazók találtak rá másnap vérébe fagyva. Még élt. Magukkal +vitték hajójukra, amely útban volt Mallorca felé. + +Mikor szülőföldje partjára tették, meghalt. Hamvai ott nyugszanak a +pálmai székesegyház oltára alatt. + + + + + +ŐSZI HEGEDŰK + + + Valakinek a Paradicsomban. + Poe. + + +Ilyenkor már csak Beleznay úr jár a Füvész-kertbe. + +Beleznay úr, a művész, aki harminc évig énekelte Papagenot a pesti +dalszínházban, jóllehet, titokban fájva álmodott Tristan szerepéről. Ám +tapsok helyett így is learatta a csendes öregséget. Kecsegeorrú gombos +cipőben, derékba szabott szűk kabátban, magasra csavart fehér shawlja +fölött keményre vont állal s egérszürke kürtőkalapja alatt bánatos +gondolatokkal sétál minden délután az elárvult szilfasoron. Néha megáll +a repkénnyel futtatott, aranybetűs, rózsaszín márványoszlop mellett, +gondosan beretvált állát nádbotja csontgombjára támasztva vagy elnézve +hosszan papirszivarkájának füst-arabeszkjeit, amelyek olyanok, mint a +szultán irádeján a virágos betűk: érthetetlenek és haszontalanok. Máskor +elandalodva fordul be a kígyózó, keskeny útra, fejét féloldalt hajtja, +mintha láthatatlan zenészek hegedűinek taktusára lépegetne a rivalda +szélén. + +A díszlet tökéletes. + +A háttérfüggöny porcellános kékjét már elfutotta a November lehellete. +Jobbra ritkuló bokrok, szétnyíló legyezői fölött aranyló kadmiumfoltok, +mögöttük öreg vadgesztenye, harsanó indiai veresben. Odább álmatag +nyírfák krétás dereka, ólomfehérbe mártva, platánok tompa kékezüstje, +violába tévedt orgonával átszegetten, míg túlnan, a néhai tó +horpadásában, az elgurult ecset méregzöld csíkja tüzel a pázsiton. A +pálmák üresre fosztott köröndjét talán egy pointillistai-festő tarkázta +lehullott hárslevél millió pettyével. Csak a baloldali jegenyék +lombdárdáján komorlik föl az ég párás tükréig az umbra temetői setétje, +mint nehéz és fájó emlékezés egy drága halottra. Az üvegház: +gyöngyfényben úszó óriás koporsó s előtte a buxus illedelmesre nyírott, +négyszögbe zároló szalagja szinte úgy rémlik: fekete szegély a nyár +gyászjelentésén. + +Beleznay úrhoz, aki elmúlott ifjúságát sétáltatja az alkonyodó kertben, +fölöttébb illik ez az Olgyay-színekbe hangolt szomorúság. Ö maga talán +legjobban érzi ezt s míg egyenesre húzott derékkal ballag a néma úton, +szívét befelé hulló könnyek esője veri. + +Az árnyékkedvelő növények lejtője felől,--ahol titkon csókolódzó +szerelmesek bujnak meg minden tavaszon,--most gyenge szél kapatja +szárnyát. Meglibben a sárguló levelek pilleraja s a cserjés vesszőin +simán fektetik keresztbe vonóikat a titokzatos zenészek. + +A nyitány megkezdődik. + +Mélyhegedűk bánatos andantejával indul, hosszan, vontatottan a halk őszi +muzsika: Hallgasd csak, hallgasd a Vágyak énekét... + +--Minden mozdulásod, szándékod és tetted ősi éltetője végokon: a vágy. +Mindig hiányát érzed valaminek, ami után kezed kinyújtsad, sohase vagy +egész, zárt és befejezett. Ha nevetsz, hiányzik a sírás lázas forrósága, +ha ölelsz: az epedés fájdalma, ha révbe érsz: a küzdés izgalma, örök +kettősségét sejted meg a világnak s örök tragikumát magadnak. + +Beleznay úr elfúló mellel vigyázza az ősz hegedűversenyét. A lelke most +kinyitott ajtó s visszhangos zúgással árad be rajta a prestosoba lendülő +szonáta első tétele: + +--Nincs, nincs soha egészen betelő vágyad. Ha a csók, a siker édességét +issza a szád, hol van kínzó gyönyöre az útnak, mely odáig vezetett? +Vágyódás és elért vágy, együtt, egyszerre kellene, kívánság és +beteljesülés, együtt, egyszerre lenne csak teljesség. De jaj, sohase +juthatsz el eddig. Ezért sajog betöltött álmod mélyén a csalódás +fanyarsága, mint színméz édességében a fulánk mérge. Boldog vagy, ha +virágos nyoszolyádba fekteted szerelmes párod, de a boldogság--amíg csak +álmodtál róla,--odavan, többé már nem adatuk meg néked. Ezért nincs, +nincs soha egészen betelő vágy, csak vágyakozás az elérhetetlen után. + +Az új tétel tajtékos hullámai már vágtatnak, mint az elszabadult csikók, +lebegő sörénnyel. És viharos crescendóba zendül a megsokasodott hegedűk +vad zokogása: + +--Mi után futsz hát? Amit elérhetsz, sohase teljesség. Amit elnyersz: +azért nem érdemes küzdeni, amiért érdemes: soha el nem nyered. Futsz +mégis, vergődsz és gyötrődöl, miért, miért? Magadat keresed talán a +szörnyű kört futván, de tegnapi vagy holnapi magad soha utól nem éred. +Nincsen és nem lesz soha beteljesülés. + +Beleznay úr egy hársnak dőlve, elfehéredett arccal hallgatja a tomboló +furiosót, amely végre megcsendesedik a zárótétel ünnepi hömpölygésében: + +--A te tragikumod mégis az Élet éltetője. Az egészen betelt vágy örök +megnyugvás lenne, maga a halál. Egy, egyetlenegy csók kellene csak, egy +szín, egy illat, egy hang és ki lenne merítve a világ gazdagsága. +Megszakadna az örök folytonosság, míg így minden csalódás új vágy magját +csiráztatja. Érzed az őszi kert terhes földszagában a jövő tavasz +ígéretét? S ha kevés ez a bölcsesség, ha hideg és nyugtalanító: +óvakodjál a teljesedéstől. Őrizd meg álomnak az álmot, vágynak a vágyat, +sóvárgásnak a sóvárgást. Hogy ne csalódjál: óvakodjál a beteljesüléstől. + +Lassan, ahogy a sóhajtás hal meg, hallgatnak el az őszi hegedűk. +Beleznay úr még sokáig ott áll az öreg hárs törzséhez támaszkodva. Talán +Tristanra gondol, kinek aranyhímes palástja csak álmaiban lengett vállán +és egész bizonyosan Isoldéra, akit nem csókolt meg harminc év előtt a +májusi nászlugasban. + +Azután... + +Azután csengetnek az őr kis házikója mellett, mert már hat óra van és +hat órakor bezárják a Füvészkertet. Beleznay úr pedig elmegy haza s +lehajtja öreg fejét a boldogtalanság párnájára, amelybe áldott kezek +valamikor az illúzió kék virágát hímezték vigasztalásul. + + + + + +ÖREG SINKA GYÖRGY + + +Élete hatvanadik nyarán--mint a többi parcellás-paraszt,--letette a +kapát s kiköltözött a péterszögi szőlőbe. Nem dolgozott többet, csak +pipált és szemlélődött, hallgatván a füvek növését s a jegenyésben +csörgő seregélyek lármáját. Nem unta el majd egy emberöltő hosszat. +Hetenkint egyszer--tisztát váltani--beballagott a messzi kúntorony alá, +a városba, ahol a fiai, unokái "tükörbül fésülködő" urak voltak. Nem +szerette őket, minthogy talán senkit sem szeretett igazán egész életében +Szekerka Palcsin, az öreg cseléden kívül, aki minden hónap elején +lenyírta ráncos álláról a havas szakáltarlót. + +A nagyapja még szabadhajdú volt, aki akkor hagyta abba a marhahajtást, +mikor az első venyigét bujtatták a Nyilas homokjába. Annak a szigorú, +kemény erkölcsét őrizte kilencvenesztendős öreg Sinka György. Vasalt +csizmában járt, hosszú üstökét fésűbe szorította, a három nagy ünnepen +meggyónt és mindennap hét messző bort ivott. + +--Aki száz évig ilyen bort iszik,--mondta esténkint, szaporábban +emelgetve a virágos cserépkorsót,--az sokáig él. + +--Igazság,--bólogatott rá ilyenkor komolyan Szekerka Palcsi, míg +fölverte a venyigetűz lángját, hogy rózsaszínbe borult a gunyhó fehér +fala. + +Különben kevésbeszédű, magánakvaló ember volt öreg Sinka György. Illett +nagyon a szomszédjaihoz, akik alkonyattájt átjöttek hozzá s hallgatva +ülték körül a tüzet. Csupa kivénült, ereskezű, szikárnyakú, deresfejű +paraszt, nem igen kapnak a szón, de maguk is nehezen adják. + +Csak akkor támadt nagyobb mozgalom, ha valamely szőlők közt tévelygő +kuvasz akadt fenn a Szekerka Palcsitól eszközölt kutyafogóban. Ilyenkor +többször járt körül a mázas cserépkorsó s egy-egy kifakadás is +elhangzott: + +--Affene a rusnya férgit! + +Mintha csak torát ülték volna a szegény állatnak. Szekerka Palcsi sűrűn +fordult az üres korsóval s szította a hamar hamvadó parazsat. Olykor +hajnalig is fönnmaradtak a zordon, vén ivók, mint ükeik hajdan az +áldozati tűz körül, köszöntve a lángoló napot. + +Öreg Sinka György bírta az áldomást. + +Pár esztendő óta ugyan mintha kissé megroggyant volna, de azért, ha +megmozdult a vére a szőlő levétől, még rácsapott tenyerével a +csizmaszárra, sőt a szüreti tüzet is átugrotta, hogy lobogó gatyáját nem +is simította a láng. + +Ez az utolsó szüret aztán különösen emlékezetes maradt a Nyilasban. + +Öreg Sinka György fiai, unokái, de a dédek is, teljes számban gyűltek +egybe vacsora után a tűz körül. Szekerka Palcsi a gunyhó küszöbén ült s +harmonikázott, tempósan, öregesen. Öreg Sinka György most se beszélt +sokat, csak ivott s a nóta irányában ingatta a fejét. + +Egyszer aztán felugrott s magosat rikoltva, nagyot dobbantott. Táncolni +kezdett, feje fölé emelve a virágos korsót. Vadul, szilajon ropta, akár +hatvan esztendő előtt. + +--Melyik lábom jár jobban hé?!--kiáltott a nagy vígságba esett apró +népre. + +--A szélső, nagyapám,--kacagtak az unokák. + +--Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kettő szélső,--káromkodott +mérgesen. De azért csak járta, hiába kérlelték a fiai, nem hagyta abba, +míg ki nem dőlt. + +Úgy kellett betámogatni a gunyhóba, ahol horkolva aludt el a földre +vetett subán. + +Másnap reggel aztán öreg Sinka György nem ébredt fel. Elszállott lelke, +mintha ott komorlott volna a szedett venyigésből fölpárázó ködben, az +ólmos őszi felhők alatt. + + + + + +ÖRDÖGSZEKÉR + + +Mikor ilyen keskeny a hold karéja, mindig eszembe jut találkozásom az +ördögszekérrel. + +Felejthetetlen nyáréjszaka volt. + +A vonat nagyokat kattogva húzott át a váltókon s érezhetőleg lassította +futását. A huszonkettes őrház zöld lámpája csendesen siklott el a +félhomályos fülke ablaka előtt. + +--Végállomás!--kiáltotta egy mély, rekedt hang s a kocsisor zökkenve +állott meg. + +Kiszálltunk. + +Tizenegy óra lehetett. A félemeletes falusi állomás nehéz tömege +köröskörül egybeolvadt az éjszaka feketeségével. Csak a kijárat fölött +himbálódzó lámpa álmos fényében villant elő itt-ott egy piros téglasor. +A szemafórjelző hosszan, egyhangúan csilingelt s a mező felől tücskök +muzsikáját hozta felénk a júliusi éjszaka langyos szellője. + +A vonat dohogva indult a gépház felé. + +Skubinyák, a jegyszedő dörmögve ment le a töltés szélén. + +Egyedül maradtunk. + +--Menjünk, nagyon fáradt vagyok,--mondta Leontin s belekapaszkodott a +karomba. + +De mikor kiértünk az állomás mögé, meghökkenve álltunk meg. + +A kocsi nem volt sehol sem. + +--Istenem, apáék megint elfeledkeztek rólunk,--mondta Leontin panaszosam +s én is bosszankodva bámultam az országút szürke sávját, amely alig pár +lépésnyire látszott csak előttünk. + +--Jó egy órába telik, míg hazaérünk,--mondtam inkább magamnak, mint +Leontinnak, aki tanácstalanul tekintgetett körül.--Hiába, a kocsi most +már úgysem jön, legjobb lesz, ha nekiindulunk. + +Sűrű, meleg, bársonyos homály borult mindenre. + +Az útszéli jegenyék alig váltak el az ég sötétjétől. Szorongató, vaksi +homály terpeszkedett kétoldalt s alig húsz lépésre előttünk is +keresztülfeküdt az úton. Néha szinte úgy tűnt fel, mintha élne s +gyűrűzve, lomhán kúszna, csúszkálna körülöttünk. + +Éreztem, hogy a húgomnak remeg a karja. + +Az országút nyílegyenesen húzódott a falu felé, de néhol lejtett, majd +ismét erősen kaptatóra vált. + +Egyszerre, mintha világosodni kezdett volna. A nagy kőhíd vastag +korlátjai kiváltak a homályból, az országút fakó szalagja hosszabbra +nyúlott s a sötét jegenyék sziluettjei élesebben rajzolódtak rá a +nyugati égre. + +Messze, a temető mögött, a hold keskeny, halvány sarlója bátortalanul +szállt fölfelé. + +Leontin beszélni kezdett, halkan, erőltetetten, de mégis majdnem +vidáman, mint azok az emberek, akik fölül valami rettenetes, nyomasztó +érzés múlott el s ami után nem lehet tovább bírni a hallgatást. + +Hirtelen megakadt. + +Fojtott, tompa zúgás vágta ketté a csendet. Egyre erősödő, berregő hang +verte fel az éjszakát. Hátunk mögött két-háromszáz méternyire két +óriási, fehér szem villogott a sötétben. + +--Automobil,--rezzent meg Leontin s ijedten rántott az út széle felé. + +--Várjuk meg, míg elmegy,--mondtam kelletlenül s félrehúzódtunk, egy +kőrakás mellé. + +De az automobil nem közeledett. Úgy látszott, mintha egy helyben állana +s félelmesen búgott. Néha felhorkant s utána még rettenetesebb +berregésbe kezdett. Két lámpa-szeme mereven, furcsán villogott, mintha +egyenesen ránk nézne. + +--Eh, menjünk,--szóltam türelmetlenül,--majd kitér, ha... + +És már indultunk is tovább. + +Ismét felhangzott a gép vésztjósló bőgése s a két éhes, csillogó szem +nagyobbnak tűnt föl előttem, amint visszanéztem. + +Az automobil lassan közeledett. + +Megdöbbenve álltunk meg. + +A gép is megállt. + +Egy pillanatra rettenetes csend lett. + +A szám széle fázósan reszketett s valami oktalan félelemtől megriadva +meredtem bele a nagy, kerek tűzszemekbe. + +Azok fenyegetően, hideg mozdulatlansággal ragyogtak vissza. + +--Mi ez?--kérdezte a húgom megborzadva. Egész testében reszketett és +rettenetesen sápadt volt. Nem tudtam válaszolni. Aztán egyszerre erősen +magamhoz rántottam és szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptatóhoz +értünk. Zihálva, elfulladva, száraz torokkal kapkodva lélegzet után, +siettünk előre. A szemünk kitágult s verejtékező homlokkal, hangosan +dobogó szívvel iramodtunk el a szikár jegenyék mellett. + +A hold már feljebb hágott, csak a kőrakások és a fák tövében gyűlt össze +egyre sűrűbb és hosszabb foltokban a feketeség. Elakadva gázoltunk a +süppedő, mély porban előre. Halálosan kifáradva értük el a lankás +tetejét. + +Visszanéztünk. + +Mélyen lenn, a homályban, égett a két parázsszem, de már nem volt benne +semmi borzalmas. Fellélegzettünk s nyugodtan, lépésben indultunk lefelé +a hosszú lejtőn. Szólni nem tudott egyikünk sem. A Sirató mellé értünk. +A zizegő sás feje koppanva ütődött össze a gyenge, simogató szélben. A +falu felől szakadozott tülökszó hangzott. A toronyőr féltizenkettőt +jelzett. + +Már csak félórai út odáig. + +Csendes és nyugodt volt minden. Az automobil elmaradt. A szörnyű szempár +nem látszott. + +Egyszerre rettenetes bődülés harsant fel szinte a fejünk fölött. + +A két óriásira megnőtt, kegyetlenül villogó szem a dombtetőről gúnyosan +hunyorított utánunk. Ugató, hörgő üvöltés szakadozott föl a szörnyeteg +torkából s mi csüggedten, halálra gyötrötten hajtottuk le a fejünket. +Megadtuk magunkat és fásultan, megalázva siettünk tovább. Tovább, egyre +tovább. + +Most már ő parancsolt, nem lehetett elmenekülni előle. Űzött, hajtott +maga előtt és mi megrogyó térddel, kábultan vonszoltuk magunkat. + +--Át kellene vágni a mezőn,--gondoltam és mentünk tovább az úton, az +ismeretlen rém előtt, amerre ő akarta. + +Néha futottunk. + +Kövek gurultak szét a lábaink alatt. Majd megálltunk és szembenéztünk a +kísértettel. Néha elmaradt s csak távoli, rohanó dübörgése hallatszott. +Aztán megint utánunk jött és mi legyőzve, agyonhajszolva, tehetetlenül +vánszorogtunk tovább, előre. + +Már nem tudtunk visszafordulni sem. Csak mentünk, rohantunk, +menekültünk. + +Végre feltűnt a falu. + +A fák fekete foltjai közül fehéren ütköztek ki a házak s a torony magas +sudara, amelynek élén, mint egy megakadt, villódzó selyemfonál, +ragyogott a fogyó hold sápadt fénye. A sűrű akáctömegből kicsillant a +nyaraló ablaksora. A terrasz széles ernyője alatt lámpák égtek s +rószaszín fényük átverődött a világos vászonfalon. + +--Még fönn vannak,--gondoltuk egyszerre megkönnyebbülten és megálltunk. + +Hátrafordultunk. + +A homályt és csendet nem zavarta semmi. Messziről a tücskök monoton +cirpelése hallatszott, úgy, mintha álomban hallanánk. + +Az automobil eltűnt. + +Kimerülten vánszorogtunk haza. A terrasz lépcsőjén alig bírtunk +felmenni. Vendégek ültek a nagy kerti asztal mellett s mindnyájan +meglepődve bámultak ránk. Sápadtan, szótlanul álltunk ott a vakító +lámpafényben. + +Hirtelen hosszú, elnyújtott, rekedt üvöltés hangzott az országút felől. +S a kivilágított terrasz előtt, mint valami elszabadult szörnyeteg, +nagyokat ugorva, bömbölve rohant el egy óriási, vörös automobil. + +Nem ült rajta senki. + + + + + +STRATFORDI HAJNAL + + +Az ólomkarikás ablakok kitárva álltak s a langyos tavaszi éjszaka +beáradt a szobába, ahol még érzett Jonson Benjámin úr pipájának +kesernyés füstszaga. A lombosodó fák mögött, a kert alján álmodozva +villant meg az Avon gyöngyházszín tükre. + +A hajdani keztyüs fia tíz óra tájt felvette a haldoklók szentségét s +most lázas homlokkal feküdt a mennyezetes ágyban. Szürkülő, gyér haja +csapzottan folyta körül duzzadt arcát. Szaggatottan, nehezen lélegzett. +Mégis, leeresztett szemhéjai alól, olykor mintha tréfásan pillantott +volna Ward Jánosra, a stratfordi papra, aki merev mozdulatlansággal ült +ágya mellett az egyeneslábú széken. + +Csend volt, csak Charlecot vadasa felől hallatszott néha egy-egy rövid +füttyentés: őz-suta adta a vészjelt. + +Anna asszony, aki a szoba túlsó, homályos sarkában gunnyasztott, +öregesen csoszogva lépett az asztalhoz s megigazította a lámpa +olajospapir ernyőjét. Aztán aggodalmas arccal tekintett az ágy felé. + +--William,--kérdezte félénken,--hogy vagy? + +A beteg nem felelt. + +--A bor árthatott meg neki,--fordult suttogva a lelkészhez,--nagyon +sokat ittak, egész délután. Drayton úrral együtt. Az a bolondos Ben +Jonson pedig éppenséggel elázott. + +Ward János komoly arccal, rosszalóan bólogatott: + +--Persze. A régi barátság, a viszontlátás örömére. + +A beteg hirtelen megszólalt: + +--Eredj pihenni, Anna. Ne aggódj értem, jól vagyok. + +Az öreg asszony kissé megrettenve, némán intett s sietve tűnt el a +nyikorgó ajtó mögött. + +A megnövekedett csendben a toronyóra éles zendüléssel ütötte el a +hármat. Az éjszaka hűvösebb lett. + +William egyszerre felkönyökölt a süppedő párnára s jobbjával az ablakok +felé mutatott. Lihegve, izgatottan kiáltott a papra: + +--Küldd ki őket, János. Nem akarom, hogy itt legyenek. Hátha bejön a +leányom s meglátja... Nézd, ott a függöny árnyékában lapul a fehérképű +dán, mellette az a két sunyipofájú fickó: Bardolph és Pistol, a +szerecsen, meg Richárd, a sátán... Nem akarom látni őket... + +Ward János összeborzongott, de a beteg most már megnyugodva folytatta: + +--Úgy, köszönöm, János. Mind elmentek. De hallga... Mintha az a bortömlő +énekelne itt valahol a ház körül. Istenemre, ez Sir John Falstaff! Nem +hallod: "Gallért, gyöngyöt, kalárist..." + +A lelkész gyöngéden hajolt hozzá: + +--Semmi, William. Szél zúg a fák közt. + +A beteg elmosolyodott s titokzatosan mondta: + +--Igen, a szél, de a lombok közt Puck és Ariel nevet. + +Feje visszahanyatlott a párnára. A csend szinte átharsogott a szobán. A +pap szája némán mozgott az ima szavaira. + +A beteg újra megmozdult. + +--János,--kezdte alig hallhatóan,--ez mind bolondság, szót se érdemel. +Londonban... Blakfriarsban csak komédia volt, álarcos játék. Most vagyok +igazán: én--és ez a valóság. Enyém a legszebb, legnagyobb ház +Stratfordban. Három házam van és százhét hold földem, itt, ahol +harmincegy év előtt Thomas Lucy, a békebiró megvesszőztetett... +Zsuzsannának és Juditnak nem megvetendő örökséget hagyok, neked és +barátaimnak egy-egy gyűrűt, hogy emlékezzetek reám. Az ég igazságos volt +hozzám... magam ültethettem kertem fáit... ezüst kehelyből ittam a magam +borát... mit kívánhatnék még?... Boldog vagyok, János, boldog. + +Ward János kenetteljes szigorúsággal válaszolt: + +--Az Úr megalázza kevélységedet, testvérem. + +De William úr ezt már nem hallotta. Arcán mozdulatlanná hidegült a +mosolygás, a lélegzet fönnakadt nyitott ajkán. + +Kinn, a keleti égen violás felhők úsztak s messze, a város szélén egy +kakas, "a reggel harsonája, metsző hegyes torkával fölveré a Napnak +istenét". + +Ára 12 korona. + +646-647. SZ. 1037 + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + +***** This file should be named 20169-0.txt or 20169-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/2/0/1/6/20169/ + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the +director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/20169-0.zip b/20169-0.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..c00ebcd --- /dev/null +++ b/20169-0.zip diff --git a/20169-8.txt b/20169-8.txt new file mode 100644 index 0000000..0f04236 --- /dev/null +++ b/20169-8.txt @@ -0,0 +1,2369 @@ +The Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurl Krpti + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A bihari remete + s egyb trtnetek + +Author: Aurl Krpti + +Release Date: December 23, 2006 [EBook #20169] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + + + +Produced by Tams Rth, Szever Pl and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pcs, especially to the +director, Jzsef Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + + + + +KRPTI AURL + +A BIHARI REMETE +S EGYB TRTNETEK + + +[Illustration: ] + + +BUDAPEST + +Az Athenaeum Irodalmi s Nyomdai R.-T. kiadsa + +-MCMXX- + + +KRPTI AURL + +A BIHARI REMETE +S EGYB TRTNETEK + + +[Illustration: ] + + +BUDAPEST + +Az Athenaeum Irodalmi s Nyomdai R.-T. kiadsa + +1920 + + + + +AZ AEDILIS + +I. + + +A napra aranyozott rdjnak rnyka a kilencesen llott. + +A Forum fltt srgn hullmzottak az risi selyemernyk, amik nyron +t hvs rnykot vetettek az egyms fl emelked terraszokra. Kkes +homlyban lltak a fehr mrvnyszobrok, Tarquinius nagy csatornjnak +vrs palateti, a sznokok emelvnye, amit az antiumi hajk +vassarkantyi dsztettek s a comitiummal szemkzt sorakoz rgi +tabernk. Csak a tr mlyn csillmlott fl itt-ott a talajvz a +kockakvek hasadkaiban, emlkeztetve a mocsrra, amelynek ndasban az +anyafarkas szoptatta Rhea Silvia ikreit. + +Concordia templomnak lpcsin, ahonnan ki lehetett ltni egsz a Via +Sacra kszeresboltjig, kt flszabadtott rabszolga lt s kockzott a +mrvnyba karcolt tbln. Beszdk s a festett puszpngkocka csattogsa +visszhangozva jrta be a bazilikkkal szegett teret. Mindketten ama +gyllt s megvetett Corneliusok kzl valk voltak, akiket Sulla +bosszja szabadtott r Rmra a msodik proscriptio utn s akik +szennyes, foltozott kpenykkel minden utcasarkon elbukkantak a +henylk, tolvajok s koldul papok zajong tmegben. + +--Damon, te lator,--kiltott az egyik, dhsen borzolva htra rtes +hajt,--a Tiberis halai nem oly falnkak, mint te vagy. Tizenngy +szeszterciusszal szom egy ra ta. + +A Damonnak szltott, kurtra nyrt, fekete szaklas, szikr, nagycsont +macedniai gnyosan villantotta ki fehr fogait, azutn sztlanul +prgette meg ujjai kztt a kockt. + +A vrshaj tovbb folytatta: + +--Holnap jra eladhatom magam Dolabellnak, a legpiszkosabb uzsorsnak, +akinek valaha lapos krmei voltak Rmban. + +Ebben a pillanatban egy bborszegly tga cscske lebbent meg fnn, a +templom oszlopai kztt. Egy szokatlanul fiatal aedilis kzeledett a +jtszk fel, lassan, elgondolkozva lpegetve az rnykos csarnokban. +Simra, borotvlt fehr arca kiss duzzadt volt s lmos kifejezs, +amivel les ellenttben lltak energitl sugrz, fnyes fekete szemei. +Gondos frtkbe szedett haja ell mr ritkulni kezdett, aminek +eltntetse ppoly gondokat szerzett a fiatal patrciusnak, mint Licinus +borblynak. Kezben pergamentekercset szorongatott, taln Theokritosz +egy idilljt, taln egy adslevelet. Elegancijhoz s pomps +megjelenshez mind a kett egyformn illett. + +Mr csaknem odart a libertinusok hta mg, akik nem vettk szre a +kzeledt, mikor egyszerre a nevt hallotta emlteni, sszerncolta sima +homlokt s megllt. Figyelni kezdett. + +--No hiszen,--mondta epsen a macedniai,--Dolabella msrl sem lmodik, +mint hogy nlad kamatoztassa pnzt, mikor mr Cinna veje sem biztos +ads. Az aedilis ktezer talentummal tartozik neki s a dikttor +bartsgval sem dicsekedhetik. Vagy mibl telnk ezsttel dszteni a +sznpadot s selyembe takarni a napot? Hat,--kiltotta jra leejtve a +sznes kockt a sima mrvnyra,--nyertem. + +A msik bosszsan oldozta le nyakrl a piszkos brzacskt s odadobta a +macedniai el. + +--Koszos kutya,--mormogta fogai kztt. Flkelt s karjait lustn +himblva tvgott a tren egy szk utca irnyban, amely a halpiacra +vezetett. + +A macedniai mohn kezdte szmllni a pnzt. + +Az aedilis ott llt tz lpsre mgtte egy oszlop mell hzdva. Arcn +elgedetlensg s harag tkrzdtt. + +--Ht mr a cscselk is tudja,--gondolta, kellemetlen borzongst rezve +egsz testben, mintha egy utlatos, nylks llat rintette volna +meg.--s milyen jl vannak tjkozva, jobban mint magam. Csakugyan, +ennek a fahjszn gazembernek igaza, van. Az utols jtkok alatt, +amikkel atym emlkt tiszteltem meg, szzhsz gladitorom maradt itt a +tren. Mindegyik egy talentumba kerlt. A delosi s corinthusi +ezsttlakat, szobrokat s festett mrvnyokat sem adjk ingyen. Azutn +a szakcsok, pkek, gyaloghint-hordk, nekesek s hrfsok... De ezek +nlkl lehetetlen lni. Az ember csak a szp, gazdag dolgokon keresztl +tudja elgg becslni nmagt s gyllni az uzsorsokat. Dolabellt fel +fogom akasztatni, de addig is most szk nekem Rma. A Lz istennek +oltrn mr meggyjtottk a lngokat s nincs rosszabb az egszsgtelen +levegnl, amely a hideglelst jelenti. Egy negyedv a tenger tls +feln s Crassus ezsts zskjai mindent rendbehoznak. Ej, nem rdemes +ma elvenni a tegnapi gondokat, amik a haj utn elsimul hullmmal +egytt enysznek el. Aemilius glyja az jjel indul Grgorszgba. + +Arcra jra kilt a nyugalom derltsge, mikor flpillantott. + +A macedniai mg mindig ott lt a lpcsn s kpenye all elhzott +kurta kardjval valamit vsett a csikorg mrvnyba. Elrehajolva +trdelt, kardjt kt kzre fogva s az izzadsgcseppek odahullottak +homlokrl elbe, a fehr kre. + +Az aedilis elmlzva, szeretettel nzett krl a Forumon, mintha annak +minden rsztl kln akarna bcst venni. A srga selyemernyk alatt +olyan volt az egsz tr, mint egy risi terem, aminek tls feln, az +rusok bdi kztt mintha hangyk nyzsgtek volna. Az aedilis, mint +minden rmai, rajongott a Vrosrt, amelynek gynyreirl annyi rosszat +mondtak a kltk s most kiss kesernys gnnyal mormolta maga el: +Cumaeban a platnok alatt lakik a boldogsg... + +A macedon saruinak csoszogsa rzta fl lmodozsbl. + +A libertinus egy csapszk fele igyekezett, amelybl rszeg matrzok +kurjongatsa hallatszott. + +Az aedilis kilpett az oszlop mgl s tgja rncait sszbb fogva, +megindult a lpcsk fel. A jtszk tbli mellett friss karcols nyomai +csillogtak a mrvnyban. Odapillantott s elolvasta az ormtlan betket: + + + VINCIS, GAVDES + + +Egy pillanatra megllt. Az arca elvltozott, fekete szemeiben klns +fny lobbant fel, aztn gyors lptekkel sietett el a Via Sacra +irnyban. + + + +II. + + +Az jszaka els rja mr nem volt messze, mikor az aedilis +gyaloghintja fltnt az ostiai kapu mgtt. Ksret nlkl indult +tnak, mintha csak stt akart volna tenni a Vroson kvl, a nyaralk +kztt. Mg felesgtl sem bcszott el. Nem akarta, hogy id eltt +rtesljenek tvozsrl. Nyolc afrikai rabszolga vitte a gazdagon +faragott gyaloghintt, amelynek flrehzott zld fggnyei mgtt fl +knykre tmaszkodva fekdt a puha melittai szvettel bortott +vnkosokon. A vnkosokat minden nap friss rzskkal tmtk meg. + +A szles, kvezett t egyik emelkedettebb hajlsnl az aedilis kihajolt +a gyaloghintbl s visszatekintett a vros fel. Brmennyire +knnyelmen sznta is r magt Rma elhagysra, most megilletdve s +fjdalmasan gondolt mindarra, amit elhagyott. + +A ht halom fltt az g krts kkjben lebegni ltszott a Capitolium +mrvnykoronja, bszkn s hdtan, nem rulva el a frgek nyzsgst, +amik alapjait megingattk. A Vilg Ura ggsen emelte homlokt s mgtte +a vgtelensgig tltsz zomnca a szemhatr fel lgyan olvadt t az +alkonyat narancssrga szneibe. A szk utckon ott most zsebmetszk, +orgyilkosok, hamis tanuk s szjhsk kzt mulatnak a henylk; a +disznhsevk puritnsgt kjencek, piperkck s kurtiznok gnyoljk +az esteli korzn s az rkk jkedv vnyolk Sulla dicsrett neklik. +Mindegy. A Capitolium mg ll s ragyog. + +Az aedilis hosszasan, merengve nzett a mezk fel, amiknek srgul fve +fltt aranyos por szllongott. A Tiberis messzirl csillog szalagja +fell favgk ntjt hozta t a szl a dombokon s csendesen borzongtak +a stt pnik a szelden ereszked lankk oldalban. Boldog, enyhe +nyugalom bortott be mindent, a gondtalansg tcskzenje szlt a bokrok +aljn. + +Az aedilis intett a rabszolgknak s azok megkettztettk lpteiket. Az +t nemsokra a Tiberis fel kanyarodott s attl alig egy kdobsnyira +prhuzamosan haladt tovbb a part blogat fzesei mellett. Nha egy +fldmvessel tallkoztak, aki jobbra-balra himbldzva sietett szvrn, +hossz botjt keresztbe fektetve maga eltt a nyergen, kpenye +csuklyjt fejre hzva. + +A Tiberisen csnakok sztak, amikben ittas trsasgok mulattak nek- s +lantsz mellett. Odbb srn kvettk egymst a pnzemberek s gazdag +polgrok villi, amiknek falait elleptk a vadszl s a borostyn +kuszlt fonadkai. A kerteket egyenes gyertyn- s platnsorok +szeglyeztk, mg a kavicsolt utak szln madr- s vzaformra nyrt +bokrok sorakoztak. + +A mrfldmutatk rendre maradoztak el a gyaloghint utn, amelynek +ritmikus hintzsa fllomba ringatta az aedilist. + +J kt ra mlva, mikor az este szrkesge mr egybeolvadt a mocsaras +rnrl felszll nedves gzkkel, a gyaloghint elrte az isola +sacrt, ahol a foly kt gra szakad. A lthatr aljn a kel hold +fnyben megcsillant a tenger s fltte az ostiai vilgttorony +mglyatze. + +A kikt a Tiberis flkralak hajlsban fekdt, a foly torkolatnak +szgben. Kzepn hzdott a kzraktrak utcja, amelynek magtraiban a +Karthagbl s Alexandribl hozott gabont halmoztk fl. Innen keskeny +utck vezettek a parthoz, amit a srga hullmok iszapja vrl-vre +magasabbra emelt. + +A vros eltt, az t kt oldaln fekv temet egyszer kolumbriumai +kztt halad rabszolgk babons szorongssal tekintgettek a holtak +vrosnak stt emlkei fel. Az aedilis a gyenge holdfnyben sz +kiktt nzte s eltndtt: + +--Mennyi blcsessg lakott Romulusban, hogy vrosnak falait nem itt a +tenger szln mrte ki. A tenger hullmai ellensges glykat hajtanak a +part fel s az idegenek meglik a rgi erklcsket, mint a grg +szigetek vrosaiban. De a Vros atyja azt is tudta, hogy a rmai +hskben nemcsak vilghdt vgyak, hanem uzsors kalmrhajlamok is +lnek. Szeretik a babrt, de a percenthez is ppgy ragaszkodnak. s +mert tudta ezt, azrt szllott al a Tiberishez, amelynek a hta a +brkkat fradhatatlanul hordja a tenger fel. Ancus Martius, aki Ostit +ptette, csak befejezte az els kirly gondolatt. + +Az aedilis lehnyta a szemt s arra gondolt, mi lehetne Rmbl, ha +egyszer valaki eltakarttatn a kikt felgylemlett iszapjt, +hullmtr gtat emeltetne s megpttetn a rakpartot. Elmosolyodott: + +--Taln majd egyszer n,--s gyenge pirossg futott t halvny arcn. + +A rabszolgk a vros kapuja el rtek, de az aedilis nem llapodott meg +az utasok fogadjban, amelynek homlokt kbl faragott daru dsztette. +A gyaloghint thaladt a hatalmas kapubolt alatt a hajcsrok, +teherhordk s fgerusok kztt, akik a fal vasgyrjbe tztt fklya +vrhenyes fnyben csoportokba verdve zajongtak. Az aedilis sszevonta +a hint fggnyeit. Demokrata volt, de az isteni np szennyt s szagt +nem brta el. + +A rabszolgk lihegve vgtak t a vroson, elhaladtak Jupiter templomnak +porticusai eltt, azutn lekanyarodtak a kikthz. Egy lehorgonyzott +brka eltt lltak meg, amelyet szles pall kttt ssze a parttal. + +Az aedilis kiszllt s halk hangon utastsokat adott a rabszolgk +vezetjnek. Ngy rabszolga flkapta az res gyaloghintt s csakhamar +eltnt vele egy szk utca sarkn. A msik ngy afrikai kvette az +aedilist a brkba, amelynek tls oldalhoz egy csnak volt ktve. A +rabszolgk beugrottak a csnakba s az evezk utn nyltak. Az aedilis a +kormny mell lt. + +A hold rezg, csillog hidat vert a vizen s zldeskk ftyollal +tertette be a vidket. A part mellett ll brkk oldala visszhangosan +verte vissza az evezcsapsok zajt. A vz sodra a torkolatnl +hihetetlenl erss vlt s a nehz csnak szinte replt a hullmok +fltt. Az aedilis kemny kzzel tartotta a kormnylaptot. B ruhja +lobogott a szlben. + +A tenger fell egy hromsorevezs glya risi rnyka tnt fl a +holdfnyben. Lomha, fekete teste mozdulatlanul meredt ki a vzbl, mint +egy szrny, szzlb vzibogr. Az aedilis egyenesen neki irnytotta a +csnakot. Nemsokra elrtk a glyt, amelynek orrn a hold +megvilgtotta a vrsbets flrst: Isis Aemiliana. + +Az aedilis flkzzel a magasba emelte a slyos laptot, mire egy ltrt +eresztettek al a haj fedlzetrl. A ltra kinylt az evezk felett +csaknem a vz sznig. A vgn vaskarmokkal volt elltva, amikhez a +rabszolgk hozzkapcsoltk a csnakot. Az aedilis egy prduc +knnysgvel futott fl a nyaktr ton. A virgillattal hintett tunica +s a gazdagon hmzett kpeny egy atlta izmait takartk. + +A fedlzeten egy olajbarna br, mindig mosolyg arc, sovny alak llt, +a lovagok bborcskos, keskeny tgjban. + +--Aemilius,--kiltott vidman az aedilis,--egytt hajzunk a hazugok +gynyr fldje fel,--s meglelte bartjt. + +A ngy afrikai a matrzoknak segtett a ltra vghez akasztott csnak +felvonsban s egy ra mlva az ris bogr megmozdtva rengeteg lbait, +aranyos orrt dlnek fordtva, szni kezdett a vgtelen vzen. + + + +III. + + +Tz nap mlva a Myrtousi-tenger kk tkrn vertek fehr tajtkot az +Isis evezi. A rozsdaszn vitorlk megereszkedve lgtak rdjaikon, +mint a kesely trtt szrnyai. A szl utols lehelete mg valahol +Sziclia partjai krl elmaradt s a haj mlyn, az evezpadok kztt, +srn csattogott a korbcs az izzad, grnyedt htakon. + +Az aedilis s bartja a kapitnnyal beszlgettek a glya farban, ahol a +rabszolgk a triclinium fllltsn fradoztak. Kzelgett az ebd ideje +s a kt jkedv rmai a kapitnyt is meghvta asztalhoz, akit +lthatlag meghatott a kitntets. + +A kapitny, bizonyos Ancus Porcius Testa nevezet pohos s gmblykp +bortml, aki mr tz v ta parancsnokolt Aemilius Gemellusnak, a +gazdag rmai gyapjkereskednek hajjn, sietett kiadni a rendeletet, +hogy a triclinium fl ponyvt fesztsenek ki a nap get sugarai ellen. +Nemsokra mindhrman magukra ltve a tarka grg szintziseket, ott +fekdtek a nyuggyakon s a szolgk az asztalra lltottk a fszeres +saltval s tojssal telt tlakat. Chiosi bort ittak, aminek +elfogyasztsban a kapitny klnsen sernykedett. Az agyagdugval s +szurokkal betapasztott korskat egymsutn bontogattk a rabszolgk. + +A kapitny hossz, unalmas rtekezsbe kezdett a Cales-vidki boroknak +fstn val rlelsrl, de az aedilis flbeszaktotta: + +--Mondd meg inkbb Testa, hogy arcod vrssget Luntl +klcsnzted-e, vagy a sabinumi szlk nedvtl? + +--Sabinurni!--rzkdott ssze a kapitny.--Hiszen az rosszabb a +tengervznl. Az ember vzkros lesz tle, mint Syrus. + +Az aedilis nevetett s Aemiliushoz fordult: + +--Ismerted Publilius Syrust, a bohzatr rabszolgt? A legszellemesebb +s legvzkrosabb ember volt, akit valaha ismertem. Egyszer a vroson +kvl tallkoztam vele. A forr napstsben fekdt a fvn. +Odakiltottam neki: mit csinlsz Syrus?--Vizet melegtek,--felelte +bosszsan s a msik oldalra fordult. + +Az aedilis vidman hahotzva intett az egyik rabszolgnak, aki almval +s gesztenyvel rakott tlat tartott a kezben. + +Az rboc cscsn kmlel matrz kiltsa ebben a pillanatban haj +kzeledst jelezte. A kapitny, br kiss nehezre esett, flugrott s +a legnysg kz ment. + +--Kalzhaj, a grg szigetek fell,--kiltott jra az rtll matrz. + +A glyn kavarods tmadt. + +Az Isisszel szembejv haj, amint mr a fedlzetrl is ki lehetett +venni, gyorsan kzeledett. Nagyobb liburna volt. Cscsn fekete zszl +lengett s vagy negyven megrakott csnak kvette. + +A kormnyos a kapitny parancsra szaknak fordtotta a hajt s az +evezk ersebben kezdtk paskolni a vizet. De a liburna egyre +kzeledett. + +Egy ra mlva mr jra elvgta a glya tjt. + +Aemilius spadtan llt bartja mellett a haj tatjban. Az aedilis +vllra tette a kezt s nyugodtan mondta: + +--A rakomny elveszett, az bizonyos. llttasd meg a hajt, harcra menni +velk lehetetlen. Mindnyjunkat legyilkolnak. Jobb lesz, ha kiegyeznk. +Vltsgdj ellenben megszabadulunk. + +Aemilius egy pillanatig habozott azutn intett a kapitnynak. Az evezk +meglltak s leeresztettk a vasmacskt. + +A kalzok csnakjai krlfogtk a glyt s a liburna egszen mellje +siklott. A fdlzete jjasokkal volt megrakva. + +Ancus Porcius Testa, a kitn kapitny sietett megmenteni, ami mg +menthet. A tricliniumhoz lpett s egy borral sznltig telt korst kt +kzre kapva, csodlatos gyorsasggal kezdte kortyogtatni annak +tartalmt. A fejt htrahajtva, lbait sztvetve ivott, minduntalan +odasandtva a liburna fel, amelynek szln harminc csklya emelkedett a +levegbe. Abban a pillanatban azonban, amint a flemelt csklyk ropogva +vgdtak bele a glya oldalba, hogy a kt hajt sszekapcsoljk: Testa +rmlten eresztette el a kors fleit s a vrsbor vgigmltt ruhin, +nyaktl a talpig. A kors cserepekre trtt a fedlzet kemny +deszkin. + +Az sszekapcsolt hajk kztt most szles pallkat fektettek t a +kalzok s egyszerre elleptk a glyt. A kalzfnk, egy vrs selyemmel +szegett fekete kpenyes, bozontos szakl, herkulesi termet ember, +meztelen kardja utn kapott, de az aedilis egy parancsol tekintete +lefegyverezte. + +--Vltsgdjat kaptok, ha senkinek sem lesz bntdsa,--szlt kemny +hangon az aedilis. + +A kalzfnk arcn gnyos mosoly futott t s hetykn krdezte: + +--Ugyan? s megrtek ti mindannyian hsz talentumot? n te rted +magadrt kvnok ennyit. + +--Micsoda esztelensg,--kiltott az aedilis kiegyenesedve,--nem +tudjtok, ki kerlt a kezetekbe. tven talentumot kaptok. + +A kalzfnk nem brta elfojtani a meglepets kiltst. + +--Ki vagy te?--krdezte gyanakodva. + +Az aedilis meglebbentette tgja bborszeglyt, hogy kivillantak alla +a curulisi mltsgot viselk magas, veres cipi: + +--Caius Julius Caesar vagyok,--s kiss ironikusan mosolyogva +megbiccentette fejt. + +--Azt hiszed, most mr tbbet tudok? + +--Rmai aedilis, barbr tulok, lthatod,--szlt Caesar indulatosan,--s +olyan ember, aki nem szokta meg, hogy ktelkedjenek a szavban. + +A harag prja futotta el arct, de azutn trtztette magt. + +A kalzfnk maga kr intette alvezreit: + +--Ez az ember, halljtok, Caius... + +Megakadt s krdleg nzett az aedilisre. + +--Julius Caesar,--segtette ki az, jabb gnyos fejmozdulattal.--Majd +megtanulod mg. + +--Julius Caesar, tven talentum vltsgdjat ajnl fl, ha a glyn +senkinek sem lesz bntdsa. Oldjtok el a megktztt matrzokat s +rendeljtek vissza az embereket. Ki fogja fizetni a +vltsgdjait?--fordult megint az aedilishez. + +--Crassus, Rmbl. s ennek a hajnak a kapitnya fogja elhozni a +megjellt helyre. Hol van Testa? + +Aemilius, aki sztlanul llt bartja mellett, a hajkabin fel mutatott, +amerrl egy ijeszt alak tntorgott el. A kapitny volt. + +Szrny harciasan nzett ki. Kpenyn risi vrs foltok ktelenkedtek, +a vrs bor nyomai, mintha nyakig gzolt volna a vrben. +Torkaszakadtbl bmblt s a mellt bszkn kifesztve, bizonytalan +lptekkel kzeledett. + +--n rmai polgr vagyok,--vlttte klt rzva,--engem nem lehet +elfogni. Nem lehet, ha meggebedtek, akkor sem lehet,--ismtelte makacsul +s pislogva nzett krl. + +A kalzok nevettek s lkdsni kezdtk. Az egyik mlyen meghajolt +eltte, kt karjt a melln keresztbetve, aztn gnyosain mondta: + +--Ki akar tged elfogni, tiszteletremlt disznhlyag? Tvozzl +szabadon, amerre tetszik, mennl hamarabb, annl jobb,--s a rszeg +kapitnyt a haj szle fel lkte. + +Testa rmlten csapta szt kezeit s vrfagyasztt ordtva, +hasravgdott, pp a kalzfnk lbai eltt. + +--Senkinek se legyen bntdsa,--szlt az kemnyen. + +A kalzok csendesen kuncogva hzdtak htrbb. Julius Caesar a +kalzfnkhz fordult: + +--Mg ez rban megrom Crassusnak a levelet s a glya visszaviszi +Rmba. Mire a hold msodszor megjul, itt lesz a pnz. Hol tall meg a +kvet? + +--Rhodusztl dlre, az els sziklaszigeten,--vlaszolt a kalzfnk. + +Az aedilis intett egyik afrikai rabszolgnak, aki egyiptomi ndtollat, +zsinrral sszefztt kis papiruszknyvet s gyants korombl kszlt +hg folyadkot hozott el. Caesar a tricliniumhoz ment s hozzkezdett a +levlrshoz: Caesar Crasso salutem optimam... + +Ekzben a kalzok flforgattk az egsz glyt. Mindent kikutattak s ami +rtk volt, magukhoz vettk. A gyapjval tmtt zskok egymsutn +vndoroltak t a liburnra. Az aedilis nyugodtan rt. + +--Vale,--kanyartotta vgre oda az utols szt s forr viasszal zrva le +a levelet, rnyomta pecstgyrjt. Azutn tadta a kormnyosnak, +meghagyva, hogy msnap, ha a derk Ancus Porcius Testa kijzanodik, +juttassa annak kezhez. A kormnyos meghajolt s kpenybe rejtette a +levelet. + +Miutn a glyt teljesen kifosztottk, az aedilist, bartjval s ngy +fekete rabszolgjval tz kalz fogta kzre s tksrte a liburnra. A +csklykat kihztk a glya oldalbl, a kormnylapt recsegve fordult +kifel s a kt haj ellenkez irnyban kezdett tvolodni egymstl. Az +Isis nyugatnak fordtotta orrt, amelyen az aranyos farkasfej +ragyogott a lemen nap bborban. Kapitnya mg mindig ott fekdt a +fdlzetn, de most mr a htra fordulva s hangosan hortyogott. + +A liburna, nyomban az apr csnakokkal, nemsokra eltnt a keleti +szemhatr kkes kdben, amelynek bizonytalansga annyira illett foglyai +sorshoz. + + + +IV. + + +Rhodusztl mintegy kilenc mrfldnyire meredek hegycscs emeli ki +szikls homlokt, a tenger hullmaibl. szaki rsze hajval +megkzelthetetlen, rszint a fgglyesen flmered sziklafal rszint a +lbnl megtr s harsogva kavarg rvnyek miatt. Dlrl is szaggatott +kbstyk koszorzzk az apr, nvtelen szigetet, de a kutat szem +figyelmt nem kerli el egy mlyen benyl bls szakadk, amelynek +vgn alacsony, homokos part ereszkedik al a tlcsrformj +vlgyszorosbl. S mg a vrhenyes sziklk a tenger fel csak sivr +oldalaikat mutogatjk, amelyeken legfeljebb a tengeri iszalag s moha +festenek stt foltokat, bell, a vlgykatlan mlyn ds vegetci +lnkzld sznei csillognak a napfnyben. Ebben a csendes blben, +amelynek vize mozdulatlanul ll, mint a tkr lapja, vetett horgonyt egy +este a kalzok liburnja. + +Pr nap mlva a vlgy aljn egsz storvros tmadt s a sziklaszoros +bejratnl ide-oda siklottak az rszemek csnakjai. Az aedilis s +bartja szabadon jrtak a karkra fesztett ponyvk kztt, amik alatt +napbarntott arc, kapzsi tekintet, szennyes, flmeztelen alakok +hevertek s zajongtak. Az aedilis s bartja eleinte nagyon rosszul +reztk magukat a furcsa trsasgban. Klnsen Aemilius folyton +mosolyg arca nylt meg s egsz nap alig lehetett szavt venni. Hiba +hangoztatta eltte Caesar a blcs mondst, komikus sznoki pzba vgva +magt: Viseld el s ne hibztasd, amin gysem lehet vltoztatni,--a +fiatal lovag arca nem akart flderlni, a maga pnzt vesztette el, +mg az aedilis csak Crassust. De vgre is megnyugodott. A kalzok +bizonyos tisztelettel tekintettek rjuk, amit a vltsgdj nagysgn +kvl az aedilis vidm s trfra hajl viselkedse csalt ki bellk. + +--A nevets megli az unalmat,--mondta ismtelten Caesar s nem sajnlt +a jkedv brentartsrt semmi fradsgot. Szelleme pp gy, mint teste, +egy pillanatra sem vesztette el rugkonysgt. Egsz nap tornszott, +szott, sziklkon ugrlt s adomzott. Levetve tgjt, birokra kelt a +legizmosabb kalzokkal s egymsutn dobta ket a fvnyre. Olyan volt, +mint egy pajkos, rakonctlan suhanc, aki elszabadult tantja szigor +kezbl. Duzzadt az ertl, az letkedvtl s hinyt sem rezte az +elpuhult rmai let knyelmeinek. Rusztikus humora elbjolta a nyers +kalzokat, akik valsggal lelkesedtek rte. Estnkint egy parti +sziklra llva nha sznoklatokat tartott nekik, amelyekben hol a +msodik pn hbor okait fejtegette Caelius Antipater nyomn, hol a +genus Atticum sima s egyszer mondataival ajkn ostorozta az optimistk +tlkapsait. A szjtt banda persze egy szt sem rtett a nagyszer +beszdekbl s megrknydsk hallra mulattatta az aedilist, aki rtul +lepiszkolta ket tudatlansgukrt. Azutn szavalni kezdett, verseket, +miket maga klttt s amik szinte roskadoztak a daglyos kpektl s +szvirgoktl. + +--Tapsoljatok,--kiltott tettetett bosszsggal,--barbr csorda, vagy +fejetek homokkal van megtltve s szrs fleiteket a teherhord +szvrektl kapttok? Ha kiszabadulok, mindnyjatokat keresztre +feszttetlek! + +A kalzok majd eldltek a nevetstl s Caesar is velk nevetett. + +Kzben msfl hnap telt el. Aemilius mr aggdni kezdett Testa +kslekedse miatt. Mindennap vrtk a vltsgdj megrkezst. + +Egy dlutn Caesar megint maga kr csdtette a kalzokat. A kalzfnk +is kztk volt, aki szinte sajnlni kezdte, hogy az aedilis nemsokra +elhagyja ket: + +--Maradj velnk, Julius Caesar s egy holdv mlva els alvezremm +teszlek, tven elsznt embernek leszel az ura letre-hallra s minden +tban tallt haj zskmnynak egyharmada a tied. Szved s eszed is van +hozz. Kr neked visszatrni Rmba. Nem lesz ott belled semmi. + +Az aedilis leeresztette hossz szempillit s szarkasztikus mosoly +jelent meg ajkai krl: + +--Ajnlatod nagyon megtisztel, nemes frfi, de sajnlattal kell mgis +visszautastanom. Ne vedd rossz nven, de hogy is mondjam csak, a ti +mestersgtek kiss vres. s n irtzom a vrtl mg a cirkuszban is. +Egy disznt sem tudnk meglni... + +Egyszerre kitrt belle a jkedv. + +Lelt egy kre s szinte hmplygni kezdett a kacagstl. A trdeit +csapdosta s egsz testben rzkdott. + +Hirtelen flugrott s komoly arcot ltve, szavalni kezdett a szemket +mereget kalzoknak: + + + Honnan fj a szl, nem tudom: innen is, + Hab habra hnyva hmplyg: onnan is; + S kttorny r kzt, elsodorva, + gy vitetnk mi stt hajnkon... + + +Alkaios kltszetnek varzsa szintn lenygzte. Hatalmas alakja mg +nagyobbra ntt, arca ragyogott s fekete szemei lngoltak. A krlllk +zavartan nztek r. + +Az bl fell most kiltozs tmadt. Kt csnak sebes iramban kzeledett +a parthoz s a bennlk felindultan jelentettk a kalzfnknek, hogy +ktmrfldnyire a szabad tengeren egy hromevezs glya vetett horgonyt. +Orrn aranyos farkasfej ragyog. + +--Megrkezett a vltsgdj,--kiltott Aemilius, meglelve Caesart, aki, +mintha lombl bredt volna fl, csodlkozva nzett r. + +Nemsokra egy nagyobb csnak jelent meg az bl bejratnl. Crassus +kvett hozta, aki megllapodott a kalzfnkkel a vltsgdj tadsnak +s a foglyok kiszolgltatsnak mdozataiban. + +Mire a nap vrs golyja elmerlt a tengerben, az aedilis s bartja mr +az Isisrl tekintettek vissza az egyre kisebbed sziklaszigetre. +Miletus fel siettek. + + + +V. + + +Egy hnap mlva Miletus kiktjbl cseklyszm, de ers hajhad indult +el az Isis vezrlete alatt. Rhodusz tjn a sziklacsoporthoz rve +ppen tban fogta a feketezszls liburnt, amely indulban volt. A +katonkkal megrakott glyk krllltk az blt s alig egy rai harc +utn a liburnt hatalmukba kertettk. A kalzok egy rsznek sikerlt +elmeneklnie a knny csnakokon, ms rszk elesett, mintegy hetvenen +pedig foglyul estek. A kalzfnk ngy nyltl tfrva fekdt a liburna +fedlzetn. Ancus Porcius Testa tisztelettel vegyes flelemmel nzte +vrbe kevert, elnylt alakjt. + +Az aedilis komolyan vette az gretet, amit nevetve tett a kalzoknak. A +hajhaddal Pergamusba ment, a kormnyzhoz, hogy kikrje annak +beleegyezst az elfogattak kivgzshez. A kormnyz, egy minden hjjal +megkent ravasz rmai azonban hmezni-hmozni kezdett; jobb szeretett +volna vltsgdjat kapni a foglyokrt. Caesart elfutotta a mreg. +Otthagyta a kormnyzt. A kalzok kincseit sztosztotta a glyk +legnysge kztt, a Crassus ltal kldtt vltsgdjat pedig +megtartotta magnak. Azutn, nem habozva tovbb, keresztrefeszttette az +elfogott kalzokat a maga felelssgre s a lehet legrvidebb ton +visszatrt Rmba, ahol jra gondosan poltatta elhanyagolt krmeit s +illatos frdjben fekdve, megelgedetten gondolt a kellemesen +eltlttt nyrra. + + + + + +A TBORNOK + + + Grgey Arthur emlknek. + + +Hajnali kt rakor a segdtiszt belpett a tbornok szobjba s +jelentette, hogy a jrrk elindultak a hodricsi ton. Az asztalra +lltott petrleumlmpa krl sztteregetett tereprajzok s jelentsek +hevertek, rajtuk keresztbe dobva egy ezstgombos lovaglplca. + +A tbornok a szoba kzepn llt s hideg arccal hallgatta a segdtiszt +szavait. Kurtra nyrt szakla rtesen csillogott a lmpafnyben. +Aranykeretes szemvege mgl jeges nyugalommal csillmlottak el kk +szemei. Csupa energia volt ez a hat lb magas, karcs ember, aki egy +hnap eltt vette t a feldunai hadtest parancsnoksgt. De most mgis, +mintha valami fradtsgot vagy inkbb fsultsgot rultak volna el +mozdulatai. + +Nmn blintott s mikor a segdtiszt mgtt becsukdott az ajt, +kimerlten dobta magt a kopott dvnyra. + +Kt nap ta mindig talpon volt s egyik izgalom a msik utn rte. A +Szlakna irnyban fekv fcsapat fel halad ellensg mr egy napi +elnyt nyert a Zsarncra kirendelt zszlalj parancsnoknak gyetlensge +folytn. Els felindulsban maga vette t a zszlalj veznylett s +negyvennyolc ra ta egy percre le nem hunyta a szemt. Izgatta az is, +hogy esetleg elvgjk a derkhadtl, ha ugyan be nem kertik. A +legnysg pedig javarszt joncokbl ll, azok is leginkbb ttok, +akiket vgkpp elcsigzott az olvad htl csatakos hegyi utakon val +menetels. Csodlatosan jzan, gyors esz s btor katona volt, blvnya +klnsen huszrjainak, utlt minden rzelgst s romantikus +ellgyulst, de most mgis nehz szorongst rzett a mellben. Vagy csak +a tlfesztett, lzas trelmetlensg hajtotta szivre ersebben a vrt? + +Hirtelen flugrott, flcsatolta a kardjt s a besiet segdtisztnek +kiadta a parancsot az indulsra. + +Negyedra mlva mr ott lt nyeregben a templomtr szln. + +A januri hold bronzvrs gmbje prk kz slyedt a hodricsi +magaslatok fltt. Az erd fell les szl csapott al a vlgybe s +szaggatottan, sikoltva hordta szt az breszt krtszt az alv vros +utcin. A tbornok fltrte kpenye gallrjt s kiss elregrnyedve, +szorosabbra fogta a kantrszrat. Stt sziluettje lesen rajzoldott ki +a templom fehr falra, mintha egy fekete lovasszobor llt volna rt a +gyengn emelked tr sarkn. Trelmetlenl tekintgetett a homlyos +utcatorkolatok fel. + +Az breszt mg egyre sikongott. + +Az alacsony hzak ijedten nyitogattk piros szemeiket, a gyenge +holdfnyhen alig villan ablakokban egymsutn lobbant fl a vilgossg. + +Mindenfel mozgolds tmadt, mintha maguk a hzak bredtek volna fl. + +Hossz, reszket lnyerts keresztezte a trombita hangjt s a templom +eltt a parancsrtisztek lovai nyugtalanul dobogtak a kerekfej +grnitkveken. Izgatott kiltozs s egyre kzeled lbdobogsok zaja +verte fel a hajnali csendet. Stt alakok rendetlen csomkba verdve +futottak a templom fel, tkzben igazgatva meg egy-egy fegyverszjat. +Gyenge zsongs tlttte be a teret s a flvonul sorok kztt +minduntalan sszekocdtak a puskacsvek s a fekete lnik jobbra-balra +hullmzottak. A tr tls feln egy szzad huszr fejldtt fl, nma +csendben vrva a parancsot. + +A fehrszjas gyalogsg mr egszen betlttte a teret, mikor a f-utcn +fltntek a dbrgve kzeled gyk. + +A parancsrtisztek a helykre lovagoltak. Kurta, kemny veznyszavak +rpkdtek oszloprl-oszlopra s a kvetkez pillanatban lass, egyenletes +mozgssal indultak meg a csapatok. A tbornok, vasderes lovn, az +elcsapat ln getett. A trombitk s dobok hallgattak, csak a sros +hban cuppog lpsek ritmikus zaja hallatszott. A gyalogsgot nyomon +kvettk a huszrok s pr lpsre mgttk egy tzrteg zrta be a +menetet. + +A vros alatt nmn kanyarodtak le a Hodrics fel vezet tra. A hold +mr eltnt az erds hegyht mgtt s sr kd przott fl a vlgy +fenekrl. Palaszrke felhk torldtak az gen s mire lertek a vlgy +aljn kanyarg szekrtra, havazni kezdett. Szurkos sttsg bortott be +mindent, csak a fk tvben meggylt h vilgtott. A skos ton +horkanva lpkedtek a lovak s a gyalogosok zrt sorokban, komoran +haladtak. Alig lehetett ltni kt lpsre. Szorosan egymshoz feszltek +a csontos vllak s az joncok lmosan borzongtak. Flig alva, gpiesen +emelkedtek a lbak egymsutn. A szl szembe vgta a nagypihj havat, +amely a fldn rgtn srr olvadt. A tisztek minden szt eltiltottak, +de ez flsleges volt. Senkinek sem volt kedve beszlni. Nha egy k +megindult valamelyik vzmoss szln s csattogva ugrlt lefel a +sziklkon. A rongyos bakancsokba beszivrgott a hvz s az elgmberedett +ujjak grcssen szorongattk a ragads puskaszjat. + +A negyedik szzadban egyszerre mozgolds tmadt. Elfojtott kromkods +hallatszott az utols sorokban. Egy hossz tt legny menetkzben +elaludt s flbukott. Az utna jvk keresztlestek rajta. Az egsz +csapat megllt s a fltpszkodk le sem trlve arcukrl a sarat, +fsultan lltak vissza a sorba. A vllak jra egymshoz surldtak, +mintha a szlsk tartottk volna az egsz sort s a lbak jra cuppogni +kezdtek a srban. + +Vgre spadni kezdett a homly. Hat ra lehetett. Az erd stt foltja +egyre hatrozottabban vlt ki a meredek hegyoldalakon. + +A vlgytorok kiszlesedett s a szl gyenge harangszt csendtett a +fradt katonk flbe. Nemsokra bertk Hodricsot. A falu aljn pihent +tartottak s egy flra mlva mentek tovbb a Szlakna fel hzd +keskeny vlgyben. + +Az t lassan emelkedni kezdett a baloldali hegyoldal lejtjn. Mr +egszen kivilgosodott s a h is elllt. De a kd annl srbb lett s +amint az ton egyre fljebb haladtak, alattuk a vlgyet egszen +eltakartk tejfehr gomolyagjai. + +A tbornok leszllt a lrl s segdtisztjvel csendesen beszlgetve +haladt a csapatok eltt. Csizmja bokig sros volt s kardjt a hna al +fogva gyorsan lpkedett. Nyoma sem volt rajta az jszakai fradsgnak, +mintha a nyeregben tlttt ngy ra visszaadta volna rugkonysgt. +Friss volt, nyugodt s energikus. + +A csapatokba is visszatrt az let a rvid pihen utn. Az jszaka +sttjvel mintha valami fojtogat rzs tnt volna el a fehr szjak +alatt dobog szvekbl. A hossz tt fi, aki tkzben elaludt, most +vgkpp flbredt s halkan, keservesen nyjtva kezdte ddolni: + + + Cservena vink, bile kolcsi... + + +A kvetkez pillanatban azonban mr abba is hagyta. Egy puskatus, +bartsgos nyekkenssel vgdott az oldalba. Nmn mentek tovbb. + +Kilenc ra lehetett, mikor a kd szakadozni kezdett az elbj +napfnyben. A havas erd tele lett aranyos ragyogssal. Az olvad h +csepegve hulldoglt az gak kztt s egyhangan kopogott az avaron. +Langyos zsong muzsikja betlttte az erdt. A gyenge szlben nedves +fldszag rzett s a katonk nehezebben llegzettek. + +Az t egyre meredekebb lett. + +Balrl, a sr tlgyes oldalbl keskeny patakokban mltt al a hvz s +keresztlfutva a szekrton, gyors szkkenssel tncolt lefel a meredek +mlysgbe. + +vatosam, a legnagyobb rendben haladtak a csapatok. + +Egyszerre gynge pukkans zavarta meg az erd halk muzsikjt. + +Mindenki sszerezzent. + +A fegyverek idegesen csrrentek meg s utna flelmes csend tmadt. +Mintha az gakrl permetez vzcseppek is fnmaradtak volna. + +Meglltak. + +Az altisztek suttogva adtk tovbb a parancsot. + +A pukkans jra flhangzott, most mr valamivel ersebben. Nyomon +kvette a harmadik, negyedik. + +A kaptat hajlsnl fut alakok tntek fel. Patrulok voltak. Puskjukat +kezkben tartva bukdcsoltak lefel a hepe-hups ton. + +Lihegve jelenttettk, hogy az ellensg csatrjai az tra dl hegyoldalt +megszllva tartjk, mintegy negyedmrfldre, olyan ponton, ahonnan +golyik az orszgutat hosszban sprik. + +A tbornok gyorsan rendelkezett. + +Egy szzadot felkldtt az erds hegyoldal tetejbe, hogy azok az +ellensg csatrjait kimozdtsk helykbl. Az tegbl kt gyt +elrehozatott s lemozdonyoztatott a keskeny szekrt kt oldaln. A +gyalogsg rohamoszlopban llt, kszen az elnyomulsra az erdszl +fdzete alatt, mg a huszrok htvdl maradtak az teg tbbig gyja +mellett. + +A hegytetre kldtt szzad megkezdte a tzelst. A kopr fk kzt +piszkos fstfelhk gylekeztek az les drrensek nyomban. A tbornok +kivont karddal llt a gyalogosok ln. + +Ebben a pillanatban nyolc-tz huszr rohant el mellette, vratlanul +elretrve az orszgton minden parancs nlkl. gy ltszik, eluntk +htul a vrakozst az gyk mellett s most vad kiablssal vgtattak az +ellensg hadllsa fel. A tbornok ajka elspadt a dhtl. + +De mieltt mg szlhatott volna, sr fegyverropogs hangzott s a +huszrok sz nlkl robogtak visszafel. Az ellensg golyi oldalba +fogtk ket. Kt l hrgve bukott el s a tbbiek keresztlgzoltak +rajta, rlt iramban zdulva neki egyenest a fellltott rohamoszlopnak. + +A tbornok ltta a veszedelmet s elreugorva a legels huszr lovnak +szgybe dfte a kardjt. Az ers penge elpattant s a tbornok arcba +forr vrsugr szktt. A l, fejn keresztlbukva, maga al temette +lovast. + +De ez mr nem hasznlt. A fejvesztett kis huszrcsapat belegzolt a +gyalogsg tmr soraiba. + +Rettenetes fejetlensg tmadt. + +A zrt oszlop rendje megbomlott s szakadozni kezdtek a sorok. A htul +ll joncok eldobtk fegyvereiket s futsnak eredtek. + +A tbornok szava lesen svtett t a zsivajon: + +--Szuronyt szegezz! Elre! + +A megingott hadsorokbl alig egy szzad teljestette a parancsot. A +tbornok az indulattl remegve rohant velk elre. De az els tmeges +tzelsre ez a csapat is megfordult s lehetetlen volt meglltani, +annl kevsbb, mert a szekrton mr fltnt egy ellensges +vadszosztag, amely futlpsben, szuronyszegezve kzeledett. + +A fut gyalogsg kptelen rmlete magval ragadta a kt lekapcsolt gy +legnysgt is. + +Az egsz zszlalj futsnak eredt. A htul ll huszrok tjokat akartk +llni, de a futk a lovak hasa alatt ksztak tovbb, mikor a lovasok +kzjk vagdostak. Az iszony zavarban az gyslovak nekivadultak s +csaknem az egsz teg hanyatt-homlok a mlysgbe zuhant. Az +tegparancsnok legzolva, vresen fekdt egy tltnykocsi mellett. + +A tbornok hasztalan igyekezett, hogy nhny btor embert legalbb a +lemozdonyozott gyk fedezsre egytt tartsa, nyomrl-nyomra htrbb +szorult. Vgre azon a ponton tallta magt, ahol a kt lekapcsolt gy +llott. Itt azutn az egymst kvet vadszgolyk hangos ftylse azt a +nhny embert is megszalasztotta, akik mg kitartottak mellette. +Segdtisztje is eltnt mellle. Egyedl maradt. + +Az gyk mellett, keresztben az orszgton egy tltnykocsi llt. A +tbornok a kocsi mg vonult s elszntan vrt, maga sem tudta, mire. A +szgyen s a tehetetlen dh gette a torkt. A vlgybe lerohan +csapatainak csrtetse egyre gyngbben hallatszott fel hozz. + +Pr perc mulva az ellenkez oldalrl flhangzottak az osztrk nphimnusz +szakadozott temei s az t legkzelebbi kanyarulatnl kibukkantak az +ellensges vadszok. + +Erre a tbornok is megrendlt. + +Minden elveszett s a termszetes sztn meneklsre ksztette. +Halotthalvnyan, elhomlyosul szemekkel nzett megfutott csapatai utn, +majd visszafordult az ellensg fel. + +Ebben a pillanatban gy rmlett eltte, mintha a vadszok a nekik +szegzett gyktl megrettentek volna. Hledezve bmultak, lbuk elakadt +s a hurrzs elhalt az ajkukon. + +A tbornoknak minden vre a fejbe tdult. A jzan, hideg s szmt +katont, aki nem hitt a romantikus hskben, a lehetetlent megksrl +pillanatok szdt lza fogta el. Kemny, spadt arca, amely mg mindig +el tudta rejteni flindulst, most kigylt s hvs, kk szemben +heroikus tz lobbant fel. Forr agyn tvillant a gondolat: + +--Mg megfordulhat a kocka. s n egyedl, kt gyval fltarthatom az +ellensget. + +rlet volt, de szp, csods, nagyszer rlet. Ebben a pillanatban egy +lngesz klt llt az elhagyott gyk mellett. + +Keze izgatottan kapott a gyjtzsinr utn. + +A kanc nem volt seholsem. A gyvn megfutottak azt is magukkal vittk. + +A varzsnak vge volt. + +A tbornok feje, mintha villamos ts rte volna, fakn esett vllai +kz. Vad elkeseredssel dobta el csonka kardjt s kilpve a +tltnykocsi mgl, aminek oldaln egyre vsztjslbban kopogtak az +ellensges golyk, befutott a fk kz. A kill fagykerek kzt +megbotolva, a sros talajon minduntalan megcsszva, zihl mellel, +hallrafradtan botorklt elre. A golyk ide is kvettk s feje fltt +recsegve tredeztek az apr galyak. A hromnapos kimerltsg a +pillanatnyi lzas fellobbans utn lomsllyal nehezedett r. A gerincn +jeges borzongs futkosott. Szinte ntudatlanul csapott le jra a +vdtelen orszgtra. Kemny sapkja megingott a fejn s szembe +billent. Egy goly frta t a tetejt. Meg sem rezzent, futott tovbb, +elakad llekzettel, megalzva, remny s cl nlkl. + +A meredek ton minden lpssel albukott az ldzk lvonalnak. A +golyk rtalmatlanul zgtak el a feje fltt. + +Amint ezt szrevette, jra visszanyerte hidegvrt. Segdtisztjben +kezdett bizakodni, aki bizonyosan a megfutottak sszeterelsn +fradozik. + +risi ugrsokkal haladt elre. + +--Kicsit kevesebb mohsg s tbb hidegvr a clzsban,--mormogta fogai +kztt, amint a golyk egyre magasabban ftyltek el fltte. + +Hirtelen flujjongott. + +Alatta a kanyarodnl fltnt segdtisztje egy szzad tt gyalogossal. + +--Nem csaldtam benne,--gondolta s egyezerre minden erejt visszatrni +rezte. + +--Katonk,--kiltotta elfulladva,--utnam. Mg mindent meg lehet +menteni. + +Megfordult s a csapat ln rohanni kezdett flfel. + +Sr golyzpor sivtott el flttk. + +--Btorsg, fiaim, hiszen nem tallnak. + +A katonk rendletlenl kvettk. De ebben a pillanatban egy legny +ordtva bukott arcra. + +Egyszerre vge volt mindennek. + +A visszaterelt csapat rmlten rohant htrafel. Nem volt tbb hatalom, +amely megllthatta volna ket. A szk ton egymst gzolva rlt +vltssel menekltek. + +A tbornokot segdtisztje ragadta karon s vonszolta lefel. + +A vratlanul flmerlt vgs remnynek hirtelen megsemmislse +megbntotta minden gondolatt. Mint kt mozg trcsa futottak a +vadszok golyi kztt, a flfreccsen srban, halottakon s eldobott +fegyvereken keresztl. Gpiesen, ntudatlanul, torkukban a fojtogat +srssal s szvkben a szgyen kesersgvel. + +Mgttk gyors egymsutnban villantak fl a fegyverek s k srosan, +megtpve, hallrahajszolva futottak tovbb lefel a lejtn. + + + + + +A BIHARI REMETE + + +Szzkilenc esztend eltt sugarasabb sz jrt a berettykovcsi pusztn. + +Dr alig fogta a hervad fvet. A lpos elmlylt ezsttkrben vnl +szpasszonyok telhetetlen hisgval nzegette magt a felhtlen +magassg s lenn a skon, az istrzst ll jegenyk fl, hls +aranystort vert dlsznben a nap. Nagy, gig r csend rejtegette a +messzi tanykat, a tretlen nderdt, a lszpart meredekjn bkol +rozmaringfz-svnyt s a lanks dombolt martjbl kimagasl fehr +udvarhzat, melynek zsindelysvegt a nhai bcsi kirlyn jmdija +szerint vonatta dupla peremre Bessenyey Gyrgy r. A dlnek szaladt nyr +siettben ittfelejtett nhny hv hetet. Csak alkonyattjt stlt, vgig +a bihari rnk szln a kzelt November, viols kduszlyt eltertve +a friss szntsok fltt. + +Az reg r, aki egyre ritkbban mrtotta meg elbb oly szapora ldtollat +a kalamrisban,--rs nlkl is fogyott abbl a tnta,--mogorva +sztlansgban jrta a kria pipafsts, homlyos szobit s gyakorta +tekintett ki az ablakon tl esteled szbe. Mi jrhatott eszben: Isten +tudja,--Isten, akit Monsieur Voltaire brbe kttt, aranyba metszett +knyveinek gonosz syllogismusval tagadott,--taln a pataki kisdik +betirtzsa, amely nagy egszsges sztn szgyenkezsbe betegedett a +kirlyasszony tuds vrosban, hol annyi tvirrasztott jszakn +ismtelgette a frantzia grammatiktska rendhagy verbumait, mg a +tbbiek, a srga csizmban, aranypaszomntos veres dolmnyban, prducos +mentben kesked rmlis nemes ifjak, hajporos dmkkal enyelegtek a +schnbrunni rzsalugasok alatt, avagy talpas poharat hajigltak a +GrneKatze pkhas csaposnak fejhez. De az is lehet, hogy ez enyhe +szn emlkezsei tmadtak az z-szem btsi grfnrl, aki mosolyg +komolysggal hallgatta a megtanulhatatlan nyelven rott tragdia recseg +sorait: + + + Vres ldozatjt ltom trnusomnak, + Mely knos hatalma van kirlysgomnak, + gist rksen kesergem vesztvel, + Mert noha elprtolt, de nagy volt szvvel... + + +Ilyen csendes szidben sok rgi dolgok megfordulnak reg emberek +fejben. + +Derk r volt, testes, vllas, srvr besenyfajta, hatvanhrom +esztends korra is kemny bikanyakkal s br jrsa kiss elnehezedett, +sohase vesztette el egszen a hajdani testr mozdulatnak feszes +rugalmassgt. Ha egy-egy mrges indulat, diszntoros, boros estjt +kvet hajnalon kihozatta rzs szekern a vradi olasz sebszt, aki +Erdlyorszgban is hres volt a kplyzsrl, utna nyeregbe zkkent s +kilenc agrral ks dlutnig futtatta a nyulat a Beretty skjn. Hanem +azrt a haja csak szp, tiszta ezstbe keveredett, mint rgi +allonge-barkja,--ahogy Naltzi uram szokta volt emlegetni a parkt. S +hogy maga is az elmls bors gondjaiba tvedt olykor, arrl nemcsak a +Termszet vilga vagy a jzan okossg dicsrete s a Bihari remete +kerekbets kzirat-tekercsei rulkodtak ott a kicsiny, hzi +bibliothkban, hanem a decks kert sarkban ll almafa is, amelyet fej +ful rendelt magnak reg Bessenyey Gyrgy, mg a mlt tavaszon kimrve +tvben sri gya helyt. Knz titkokat rejtegetett ez a pusztai +egyedlsgben lemorzsolt huszont esztend, a lt s hall fejthetetlen +krdseirl, a mltba ereszkedett ifjsg visszahozhatatlansgrl s a +komor agglegnysg csald utn sajg epekedsrl. De minden titkai +kztt legfjdalmasabb, mert legmagyarabb, annak a nagy rtetlen ernek +csudja, amely a Muskkal szeretkez dalis testr kezbl kittte a +rigmust keres tollat s a sima gallus nyelven trsalkod udvarbl +visszasodorta egy nap az si portra, villsszarv krei s faggys +stk bresei kz. Micsoda hatalom hajtotta, hogy levesse a szk +karmazsin dolmnyt, flrgja az incselg Grtzit, hogy megszaladjon a +brsonyszj grfn forr cskja ell, megtorpanjon Nyugat nyl Szezma +kszbn s hogy hazatrljn,--szgybevgott daccal, kopott dcbundt +vonvn araszos vllra,--tajtkpipk rst vigyzni, parasztszolglk +llt csipdesni, pri mesit hallgatni, maga bort inni, elzsrosodni s +vgtelen szi napokon egykedvn nzni az nos es fggnyt a fekete +barzdk fltt? Ki rendelte, micsoda homlyban lak istensg +parancsolta r ezt a sorsot, amelyrl ma sem biztos, hogy ronts-e avagy +szentsges kivltsg, nmagba visszafordul ereje a titokzatos zsiai +lleknek? + +Szzkilenc esztend eltt Bessenyey Gyrgy r, a nki megadatott utols +szn gyakorta tprenkedhetett eme hibavalsgokon. Nyugtalanul +mregette az bls szobkat, mindenfle rgi rsokat hnyt fl, +pattogva szidta a lusta cseldeket s egyre srbben kldtt be Vradra +az olasz felcserrt. lmatlan jszakin pedig hangos perbe szllt az +Istennel, akit nyakas klvinistasga ppista ton sem brt egszen +megtallni. + +Egy estbe hajl dlutn pp a nagyhz ablaka eltt lldoglt, mikor +kerkkattogs verte fel a csendet s brfedeles, magas ringra szjazott +vn hint fordult a kria el. A bakon pofoncsapott-kalapos kocsis +tartotta a gyeplt s fehrkeztys inas eresztette le a vashgcst egy +selyemmantills idsebb deln eltt, reg Bessenyey Gyrgy kicsit +megtntorodott, hogy rismert a vratlan vendgre. Valami gonosz +nyilalls vgott a mellbe s hirtelen megfogdzott a faragott szk +tmljba. Harmadnapos szakllal, elnytt csizmban, pipafstszag, +pecstes hzikabtban, de meg gy, itt, annyi esztend utn--nem lehet +ma ezt a vendget fogadni. + +Elfulladt sietsggel szlt t a hgnak a msik szobba: + +--Eredj le szaporn a hinthoz s mondd meg a bcsi grfnnak, hogy n +mr ott lakom a kertben, az reg almafa alatt... az utols kszntst +nki kldtem... + +Aztn vigyzva lopakodott vissza az ablakhoz s ugrl szvvel leste, +mint fehredik el a hrre az z-szem, brsonyszj asszony, mint indul +el-elakad lptekkel a kert fel s mint kulcsolja ssze kezt, lehajtott +fejjel llvn hosszan, mozdulatlanul a leveletlen almafa eltt. + +S csak akkor szakadt fl mly shajtsa, mikor a grfn mr visszalt a +hintba s a pofoncsapott-kalap kocsis megcserdtette az ostort az +gaskod lovak fltt. + +A hint elgrdlt, vissza Vrad fel, ahol hosszabb ltogatban jrt a +btsi grfn. + +reg Bessenyey Gyrgy pedig nem sokkal ezutn nyergeltetett, Nyakba +vonta kopott dcbundjt, flfordult a lra s nyomba vgott az +elporzott hintnak. Nem sietett. Lpsben haladt. Nem akart utlrni +senkit. Semmit. A hatr domb tetejn aztn megrntotta, a lova szjt. +Megllott. thajolt a nehz vasderes nyaka fltt, szeme fl ernyzte +tenyert s elnzett messze nyugat fel a gyengn prz viols kdkbe, +amerre a bcsi palotk cifra tornyai magasodnak, valahol a Tiszn tl, +Dunn tl. + +Mgtte, a berettymenti skon, elfeketedtek az rnyak. Utols sugara is +kilobbant a lefutott napnak. + + + + + +LULLUS RAYMUNDUS + +I. + + +Abban az idben, amikor Aragnia legbksebb kirlya az Isuela vlgyn +tlovagolva, Huescba tette t szkhelyt, lt az udvarnl bizonyos +Vicente Garcia di Castello nev zsoldoskapitny, tejtestvre annak a +boltanai tuds vikriusnak, akirl Tritheim apt is megemlkezik +Steganographijban. Ez az erszakos, bikanyak fick, akitl semmi sem +llt tvolabb, mint tiszteletremlt rokonnak szeld erklcsei, a +legrettegettebb korhely volt, aki valaha lomkancsval verte be jmbor +polgrok fejt a szkesegyhz mgtt lv fogadban. A nap legnagyobb +rszt ivssal s kockzssal tlttte, s felesge, a szp s ernyes +Ambrosia, sokszor egsz jszaka hiba vrta haza, egyedl virrasztva +mennyezetes gyban. + +Klnsen mita Lullus Raymundus, egy fiatal mallorcai nemes rkezett az +udvarhoz, voltak hangosak az jszakk a Mr kirlyhoz cmzett +fogadban, ahol a kapitny eltt mindig tele krterrel llott a nehz +-bor, Raymundus lovag ri bartsgbl. + +A lovag jszn holltollat viselt fvegn s gy beszltk, annyiszor +cserlte azt fel jjal, ahnyszor szvbl egy-egy szerelmes galambot +kirptett. A huescai asszonyok becsletre legyen mondva, a hollk mg +mig sem pusztultak ki az Isuela vlgybl, br az sem tagadhat, hogy +tollazatuk mg ma is ritkbb, mint ms vidken. + +Egy nyri hajnalon, mikor a Mont Perdu cscsait mr knsrga ftyolba +takarta az Ebro torkolatban frd nap, Raymundus lovag elszntan +sprte le a boros asztalrl a sznes kockkat. Odaknyklt Castello +kapitny el s utnozhatatlan nyugalommal, szemt egy pillanatra le nem +vve annak duzzadt, karmazsnvrs arcrl, gy szlt hozz: + +--Bartom, a te felesged a legszebb asszony egsz Aragniban s n +hallosan szerelmes vagyok bele. + +A zsoldoskapitnynak ttva maradt a szja a meglepetstl. Aztn +egyszerre olyan rettenetes kacagsra fakadt, hogy homlokn +ktlvastagsgra dagadtak az erek. Az egsz szoba rengett a nevetstl +s kzben gy szuszogott, mintha szlmalmot kszlne hajtani. + +Lullus Raymundus tovbbra is csendesen knyklt a feldnttt cinpoharak +kztt s mozdulatlanul meredt maga el: + +--Szeretem, hallosan szeretem... + +Castello kapitnyt mg mindig rzta a nevets s elfulladva, +szakadozottan hrgtt, hsos tenyervel trdt csapkodva: + +--Rszeg vagy, cimbora, a blcs Ramirra mondom, aki tizenhat fnemesnek +egyszerre vgatta el a torkt ezen a piacon... az n felesgembe +szerelmes... az n felesgembe... nagyon j... + +s jra hanyattvgta magt a faragott tmlj szken, a rzkd +kacagstl eltorzult arccal. + +Raymundus felllott, fejbe csapta tollas fveget s bosszsan krdezte: + +--A pokolba is, de ht mi van ebben olyan mulatsgos? + +A kapitny szembl csorgott a knny, az ajka rngott s nagyokat nygve +tapogatta nyilall derekt. Olyan volt, mint egy sztrepedni kszl +borostml. + +--lj le s hallgass rm, cimbora,--mondta vgre sszeszedve +magt,--derk pajtsom vagy, megrdemled, hogy szintn beszljek veled. + +Kt kzre fogta a tele krtert, ajkhoz emelte s szrcslve kezdte inni +a fszeres bort. Raymundus vllat vont, felcsatolta trt s az ajt +fel indult. De a kapitny, aki a borosedny karimja mgl flszemmel +sandtott r, hirtelen az asztal kzepbe vgta a slyos krtert, +felugrott s gy megmarkolta a karjt, hogy Raymundus felszisszent. + +--Hol lttad elszr?--krdezte durvn. + +--A szkesegyhzban. San Pedro alabstrom szobra eltt imdkozott. + +A kapitny kzelebb hajolt hozz. + +--Ltod,--mondta rekedten,--te is a templomban lttad. Csak ott lehet t +ltni, a legernyesebb asszony egsz Huescban. Olyan ernyes, hogy +senkit sem szeret, mg engem se. n is a szkesegyhzban lttam meg +elszr, mikor idejttem a kirly zsoldosaival. Ott szerettem bele s +ott, a templom kapujban krtem meg a kezt. Hozzm jtt, pedig nem +szeretett. csak San Pedrt szereti, a szentet, akit valami olasz +faragott toszknai kbl. Az szvt is abbl faragtk, cimbora, az +szve is fehr s hideg... nem szeret, mert nem tud szeretni. Templomba +jr, imdkozik rtem, h... csak nem tud szeretni... + +A kapitny vres szemt gyenge fny ftyolozta be: + +--Hsges, j, szent asszony... s n mgis korhely vagyok... ej, +mondom, csak San Pedrt szereti... ezrt nevettem az elbb, cimbora... +nem fldi embernek val az ilyesmi. Verd ki a fejedbl, bolondsg. n +mondom neked, elhiheted... Gyere, igyunk inkbb s vessnk kockt. + +Visszalt az asztal mell s az lomkariks ablakon tszrd kkes +sugarakba hunyorgatva, a rszegek makacssgval, elrzkenylten +ismtelte: + +--Szent asszony... szent s h... senkit sem szeret... + +Lullus Raymundus elgondolkozva nzett a kapitnyra, aztn hirtelen +megfordult s kisietett a homlyos csapszkbl. Castello lmosan, +rtelmetlenl bmult utna. + +Egyszerre fzsan sszeborzongott. + +Az tltt eszbe, hogy Raymundusnak ppen olyan fehr az arca, mint San +Pedro szobr a szkesegyhzban. + + + +II. + + +Raymundust ettl kezdve nem lttk tbb egytt Castello kapitnnyal. + +Az udvarnl sem mutatkozott. A mulatozst abbahagyta. Fvegn kifakult, +eltredezett a hrhedt holltoll, de nem cserlte fel msikkal. Sztalan +lett s komor. Tekintete lmodozv vlt, mint az esti tz, amelyet +psztorok gyjtanak a Maladetta szakadkai kztt. + +Reggelenkint a szkesegyhzba jrt az els misre s egy oszlop rnykba +hzdva, elszorul szvvel vrta Ambrosit, aki mindennap egy rt +trdelt San Pedro szobra eltt. Csak mikor a szp asszony flvonta +arcrl selyemftyolt, ragyogott fl Raymundus szeme s derlt ki komor +arca. Ilyenkor mindig fltette magban, hogy megvrja a templom +kapujban, mikor komornjtl ksrve hazafel indul s megszltja, de +mindannyiszor valami fjdalmas elfogds vett rajta ert. Taln mert +arra kellett gondolnia, hogy Castello kapitny itt krte meg a kezt. + +Egy nap--virgvasrnap volt,--Ambrosia, mikor kifel indult a +nagyhajbl, leejtette kezbl a szentelt fzbarkt. Raymundus mellette +termett s felemelte a lehullott gat. A keze reszketett, mikor +tnyjtotta. + +--Ksznm,--mondta halkan Ambrosia s sr szempillit flvetve, +rnzett a fiatal lovagra. De hirtelen elpirult, zavartan sttte le +szemt s kisietett a templombl. Raymundus tekintete mintha meggette +volna. + +Msnap mgis mosolyogva blintott felje, mikor Raymundus mly bkkal +meghajolt eltte. Ksbb mr pr szt is vltottak, jelentktelen, +kzmbs szavakat, de amelyek mlyn--Raymundus gy rezte,--szerelmi +valloms lngolt. + +Ambrosia pedig jszaknknt felknyklve gyban, lmodozva nzte a +fehr holdfnyt, amely lesen rajzolta ki az erklyajt patks vt s +akaratlanul Lullus Raymundusra gondolt, aki mr egy hnapja nem tztt +j tollat a fveghez. Olykor elvette csiszolt acltkrt s sokig, +rdekldve nzte benne magt, mintha valami idegen arcot vizsglna. +Hajnal fel aztn reszketve temette fejt a forr vnkosokba s grcss +zokogs fojtogatta a torkt. + +Egy reggel Raymundus hazaksrte a szkesegyhzbl. + +Sztlanul, lehajtott fejjel ment mellette, e mikor a komlval +befuttatott kapubolt al rtek, hirtelen szembefordult vele: + +--Ambrosia... meg kell mondanom... + +Lullus Raymundusnak elakadt a szava. + +Ambrosia halkan felsikoltott s kezt szvre nyomva futott fl +szobjba. Azt hitte, sszeroskad. Lihegve llt meg a szoba kzepn. +Szdlt s magban ezerszer befejezte--ijedten s boldogan--Raymundus +flbemaradt szavait: szeretlek... szeretlek... + +A szve hangosan vert. + +Egsz estig ki nem mozdult a szobjbl s elhatrozta, hogy msnap nem +megy el a templomba. Korn lefekdt, de nem tudott elaludni. + +jfl fel flkelt, egy knny mantillt kapott magra s kilt az +erklyre. A Mont Aragon fell langyos szl fujt. Csodlatosan csendes +s tltsz volt az jszaka. + +Egyszerre sszerezzent. + +Az erkly alatt megmozdultak a koml vastag fonadkai s a kvetkez +pillanatban a koszlopba fogdzva flbukkant eltte Raymundus. +Hajadonfvel volt s a hold ppen az arcba sttt. + +Ambrosia megrettenve ugrott fl. + +Lullus Raymundus tdobta magt az erkly korltjn s letrdelt eltte: + +--Bocsss meg, Ambrosia, de el kellett jnnm. + +Ambrosia htralpett s karjait vdleg terjesztette maga el. + +--Ne hzdj el tlem,--folytatta Raymundus, akinek szavai egyszerre +flszabadult radatban mlttek,--az a szerelem, amely engem idehajtott, +tiszta s szent, amilyen te vagy, nincs rajta a fld szennybl semmi. +Egsz letemet betlti, mint a napfny a vilgot. Szeretlek, Ambrosia, +szeretlek... A csillagok szeretik gy az jszakt, fvek a hajnali +harmatot... + +Ambrosia szeme eltt elhomlyosodott a vilg. Tlrad szvvel, a +beteljeslt boldogsg sugrz szpsgben llott Raymundus eltt. +Forrsg nttte el egsz testt, torka kiszradt s remeg kezei ttovn +kapaszkodtak az erkly korltjba. + +--Kelj fel,--mondta vgre fojtott hangon,--kelj fel s tvozz. Ha valaki +megltott volna... Megbocstok, de tvozz... + +Raymundus felemelkedett: + +--Ne zz el, Ambrosia. A hitetleneknek szz szavuk van a szerelemre, n +nem tudok egynl tbbet mondani: szeretlek. S a nap minden rjt csak +azrt szeretnm lbaid eltt tlteni, hogy jra ezt ismteljem. + +Ambrosia nem tudta kikerlni Raymundus tekintett. Hosszan, nmn nzte +a rajong lovagot s lassan, szomor mosolyban simult el arcrl az +izgalom. + +Azutn beszlni kezdett: + +--Raymundus, n hiszek neked. Hiszek abban a csods, tiszta szerelemben, +amely most olyann teszi arcodat, mint az ifj San Pedrt. Hiszem, hogy +ez a szerelem rk s fldntli, de... n nem tudok ilyen szerelmet +viszonozni. Erre n mltatlan vagyok. Ilyen mlysges lngolst nem tud +megrteni fldi asszony. Ha halhatatlann tudnl tenni, ha nem omlank +porr a testem, ha rkre lhetnk: rkre szeretnlek. ha megtallnd +az let rk titkt, amelyrl a blcsek szlnak, s amely megadja a +halhatatlansg gynyrt... Tgy halhatatlann, Raymundus, keresd meg az +let vizt s n a tied leszek--rkre. + +A lovag gy hallgatta, mint egykor Odysseus a tenger lenyainak nekt. + +Hirtelen leroskadt Ambrosia el, ajkhoz szortotta annak keskeny, fehr +kezt s megittasultan mondta: + +--Megkeresem s elhozom neked, senora... az Isten engem gy segtsen... + +A hold magasan llt a szkesegyhz karcs tornya felett s lenn az +utcavgen flhangzott Castello kapitny borz kurjantsa. + +Raymundus tugrott az alacsony erklyen, kpenye csuklyjt fejbe hzta +s elindult a Monte Aragon fel, amerre a San Miguel de Foces-kolostor +romjai feketedtek. + + + +III. + + +A huescai udvar hlgyeinek lovagja eldobta a gazdagon hmzett +brsonyruht. Fekete kmzst lttt s elvonult a romok magnyossgba, +papyrus-tekercsei, chaldeusok rsaival telertt pergamenjei s kabals +flinsai kz. + +Ht nap alatt megtanulta az rs s olvass nehz mestersgt, amit +ktszz vvel ksbb is csak Paracelsus mestere, a sponheimi bencs +aptr tudott utnacsinlni. + +Megismerkedett a dmonolgia umukjaival, amelyek felhozzk a rontst s +megtanulta a nagy maszkimok elleni bvls rkbecs szavait. Tudta, +hogy a homlok betegsge a pokolbl jtt, hogy Namtar maga a dghall s +hogy Asusu-Niamir visszahvta Istart, a hajnali csillagot. Esztendket +tlttt az egyiptomiak theurgijba mlyedve, ismerte a Ker-neter +rejtelmeit, ahol a Horusz mrlegn knnynek talltaknak fejt a nilusi +l harapja le. Olvasta a Halottak knyvt, Hermesz Triszmegisztos +Chen-jt, rtette Demokritoszt, az abderitt s Zozimes Africanust. +Megtanult bnni az auripigmentummal, amely a melegsg hatsa alatt +rszben aranny vltozik, st Geber homlyos knyvnek "msodik rendbeli +medicinit" is elksztette. Minden nap gazdagabb tette tudomnyban s +blcsessgben, vgl az alchiminak mr csak a blcsek kvvel +foglalkoz rsze rdekelte. + +Estnkint Albertus Magnust olvasta. Ez a nagyszer teuton delejes ervel +vonzotta, kivlt mita megtudta rla, hogy mikor Vilmost, a nmetalfldi +kirlyt vendgl ltta Vzkereszt-napjn a domokos-klastrom kertjben, a +zord tli id ellenre levelek s virgok nttek egy szavra a zuzmars +fkon. Legszvesebben azonban knyveinek azokkal a fejezeteivel +foglalkozott, amelyek a nagy elixiriumrl szlnak. Ezeknek rejtett +rtelmt kutatta olykor egsz jszakn t s szre sem vette az id +mlst. + +A mg pen ll refektrium egyik sarka tele volt klnbz alak +cserp- s bronz-ednyekkel, szrtott fvekkel, madr- s +gykcsontvzakkal, vasfogkkal s fvkkal. Egsz nap gett itt a tz +hrom hatalmas klap kztt s Lullus Raymundus gondterhes arccal llt +eltte, mg szikr fejt flelmes fnnyel vilgtottk meg a gyantktl +sznes lngok. + +Egy ess, tlvgi estn vgre sikerlt metallurgis ksrlete. + +A knarzn titokzatos keverke, mint egszen tiszta, aranysrga por +omlott szt a kezben tartott tltsz kristly-fiolban. Cinpoharat +vett el, flig tlttte vzzel, elmondta fltte az rk vltozs +kilenc szavt s pr szemet szrt bele a megtallt kincsbl. + +Reszket kzzel emelte szjhoz a drga folyadkot... + +Megrzkdott. + +Forr tz jrta t testt s ettl kezdve sem telre, sem italra nem +vgyott tbb. Lullus Raymundus megtallta a halhatatlansg titkt. + +Kt hnap multn, hogy megbizonyosodott munkja sikerrl, elhagyta a +romokat, fellttte a rgi brsonyruht s kezben a nagy elixiriummal, +megindult az ton Huesca fel. + +Enyhe prilisi nap volt. Az gen ezsts felhk fodrozdtak s az +aranyes halvnyzld gai kztt csillog bogarak keringtek. + +Lullus Raymundus dobog szvvel, grnyedten, lassan lpegetett lefel a +lejtn. Mikor thaladt a vros kapujn, alig tudott tjkozdni. Mintha +idegen vrosba kerlt volna, gy megvltozott krltte minden. + +Egy szembejv fgerushoz fordult: + +--Hallod-e, bartom, hol lakik Vicente Garcia di Castello kapitny? + +--A temetben. Mr tizenkt ve,--felelt az nagy nyugalommal. + +Lullus Raymundust hirtelen szrny flelem fogta el. Most jutott elszr +eszbe, milyen hossz idt tlttt innen tvol. Szinte fuldokolva +krdezte: + +--s az zvegye... a szp Ambrosia? A fgerus furcsn mosolygott: + +--A szp Ambrosia?... Ott lakik a tls utca vgn, abban az erklyes +hzban... + +Lullus Raymundus flllegzett s megknnyebblten sietett arrafel. + +A boltozott kapunylst szelden koszorztk a koml risira nvekedett +fonadkai s az erkly egszen eltnt a zld indk kztt. Raymundus +lihegve sietett fl a lpcsn s mmoros rmmel lkte be a nagyszoba +ajtajt. + +Csodlkozva llt meg a kszbn. + +A szoba res volt. Csak ksbb vette szre, hogy az erklyajthoz +lltott karosszkben egy srgsarc, sszetprdtt, reg asszony l, +aki ijedten, bizalmatlanul nzett r. + +--Senora Ambrosia nincs itthon?--krdezte kiss megzavarodva. + +Az reg asszony felemelkedett, szemben klns fny csillant fl, aztn +intett Raymundusnak, hogy lpjen kzelebb. Ers reszkets fogta el s +alig hallhatan susogta: + +--Raymundus... nem ismersz? n vagyok... Ambrosia... + +Lullus Raymundus megtntorodott. Nem tudott szlni, csak kezt nyjtotta +elre, amelyben szikrzva villant meg a kristly-fiola. + +Ambrosia keseren mosolygott: + +--A nagy elixirium... harminc v utn?... Most akarsz halhatatlann +tenni, gy, regen?... Ksn van, Raymundus, ide nzz... + +Letpte mellrl a ruht s Raymundus elszrnyedve ltta testn a +rkbetegsg gyilkos nyomait. + +Ambrosia flzokogott: + +--Azt akarod, hogy ilyen nyomorsgban ljek--rkre? Kmlj, Raymundus +s sznakozz rajtam. + +Lullus Raymundus reg mellt is megrzta a fojtott zokogs. + +Kezbl kihullott a kristly-fiola s hangos csattanssal milli csillog +porszemm omlott szt a mrvnypadln. + +--Ambrosia,--nygte leroskadva,--te szabad vagy. Belphetsz fa mennyei +halhatatlansgba... de n itt maradok a fldn-rkre... nem tallkozunk +soha... + + + +IV. + + +A tbbi megolvashat rgi krnikkban. Lullus Raymundus Ambrosiai halla +utn belpett a ferenciek rendjbe. De zaklatott szve nem tallt +nyugtot. Nemsokra elment Afrikba, hogy a mohamednok kzt terjessze az +evangliumot. De hiba kereste a hallt, br tbbszr rettenetesen +megknoztk a pognyok,--nem tudott meghalni. + +Isten vgre megknyrlt rajta s meghallgatta imdsgt. + +Egy jjel a mohamednok kihurcoltk a vros el s megkveztk. +Keresztny utazk talltak r msnap vrbe fagyva. Mg lt. Magukkal +vittk hajjukra, amely tban volt Mallorca fel. + +Mikor szlfldje partjra tettk, meghalt. Hamvai ott nyugszanak a +plmai szkesegyhz oltra alatt. + + + + + +SZI HEGEDK + + + Valakinek a Paradicsomban. + Poe. + + +Ilyenkor mr csak Beleznay r jr a Fvsz-kertbe. + +Beleznay r, a mvsz, aki harminc vig nekelte Papagenot a pesti +dalsznhzban, jllehet, titokban fjva lmodott Tristan szereprl. m +tapsok helyett gy is learatta a csendes regsget. Kecsegeorr gombos +cipben, derkba szabott szk kabtban, magasra csavart fehr shawlja +fltt kemnyre vont llal s egrszrke krtkalapja alatt bnatos +gondolatokkal stl minden dlutn az elrvult szilfasoron. Nha megll +a repknnyel futtatott, aranybets, rzsaszn mrvnyoszlop mellett, +gondosan beretvlt llt ndbotja csontgombjra tmasztva vagy elnzve +hosszan papirszivarkjnak fst-arabeszkjeit, amelyek olyanok, mint a +szultn irdejn a virgos betk: rthetetlenek s haszontalanok. Mskor +elandalodva fordul be a kgyz, keskeny tra, fejt floldalt hajtja, +mintha lthatatlan zenszek hegedinek taktusra lpegetne a rivalda +szln. + +A dszlet tkletes. + +A httrfggny porcellnos kkjt mr elfutotta a November lehellete. +Jobbra ritkul bokrok, sztnyl legyezi fltt aranyl kadmiumfoltok, +mgttk reg vadgesztenye, harsan indiai veresben. Odbb lmatag +nyrfk krts dereka, lomfehrbe mrtva, platnok tompa kkezstje, +violba tvedt orgonval tszegetten, mg tlnan, a nhai t +horpadsban, az elgurult ecset mregzld cskja tzel a pzsiton. A +plmk resre fosztott krndjt taln egy pointillistai-fest tarkzta +lehullott hrslevl milli pettyvel. Csak a baloldali jegenyk +lombdrdjn komorlik fl az g prs tkrig az umbra temeti settje, +mint nehz s fj emlkezs egy drga halottra. Az veghz: +gyngyfnyben sz ris kopors s eltte a buxus illedelmesre nyrott, +ngyszgbe zrol szalagja szinte gy rmlik: fekete szegly a nyr +gyszjelentsn. + +Beleznay rhoz, aki elmlott ifjsgt stltatja az alkonyod kertben, +flttbb illik ez az Olgyay-sznekbe hangolt szomorsg. maga taln +legjobban rzi ezt s mg egyenesre hzott derkkal ballag a nma ton, +szvt befel hull knnyek esje veri. + +Az rnykkedvel nvnyek lejtje fell,--ahol titkon cskoldz +szerelmesek bujnak meg minden tavaszon,--most gyenge szl kapatja +szrnyt. Meglibben a srgul levelek pilleraja s a cserjs vesszin +simn fektetik keresztbe vonikat a titokzatos zenszek. + +A nyitny megkezddik. + +Mlyhegedk bnatos andantejval indul, hosszan, vontatottan a halk szi +muzsika: Hallgasd csak, hallgasd a Vgyak nekt... + +--Minden mozdulsod, szndkod s tetted si ltetje vgokon: a vgy. +Mindig hinyt rzed valaminek, ami utn kezed kinyjtsad, sohase vagy +egsz, zrt s befejezett. Ha nevetsz, hinyzik a srs lzas forrsga, +ha lelsz: az epeds fjdalma, ha rvbe rsz: a kzds izgalma, rk +kettssgt sejted meg a vilgnak s rk tragikumt magadnak. + +Beleznay r elfl mellel vigyzza az sz hegedversenyt. A lelke most +kinyitott ajt s visszhangos zgssal rad be rajta a prestosoba lendl +szonta els ttele: + +--Nincs, nincs soha egszen betel vgyad. Ha a csk, a siker dessgt +issza a szd, hol van knz gynyre az tnak, mely odig vezetett? +Vgyds s elrt vgy, egytt, egyszerre kellene, kvnsg s +beteljesls, egytt, egyszerre lenne csak teljessg. De jaj, sohase +juthatsz el eddig. Ezrt sajog betlttt lmod mlyn a csalds +fanyarsga, mint sznmz dessgben a fulnk mrge. Boldog vagy, ha +virgos nyoszolydba fekteted szerelmes prod, de a boldogsg--amg csak +lmodtl rla,--odavan, tbb mr nem adatuk meg nked. Ezrt nincs, +nincs soha egszen betel vgy, csak vgyakozs az elrhetetlen utn. + +Az j ttel tajtkos hullmai mr vgtatnak, mint az elszabadult csikk, +lebeg srnnyel. s viharos crescendba zendl a megsokasodott hegedk +vad zokogsa: + +--Mi utn futsz ht? Amit elrhetsz, sohase teljessg. Amit elnyersz: +azrt nem rdemes kzdeni, amirt rdemes: soha el nem nyered. Futsz +mgis, vergdsz s gytrdl, mirt, mirt? Magadat keresed taln a +szrny krt futvn, de tegnapi vagy holnapi magad soha utl nem red. +Nincsen s nem lesz soha beteljesls. + +Beleznay r egy hrsnak dlve, elfehredett arccal hallgatja a tombol +furiost, amely vgre megcsendesedik a zrttel nnepi hmplygsben: + +--A te tragikumod mgis az let ltetje. Az egszen betelt vgy rk +megnyugvs lenne, maga a hall. Egy, egyetlenegy csk kellene csak, egy +szn, egy illat, egy hang s ki lenne mertve a vilg gazdagsga. +Megszakadna az rk folytonossg, mg gy minden csalds j vgy magjt +csirztatja. rzed az szi kert terhes fldszagban a jv tavasz +grett? S ha kevs ez a blcsessg, ha hideg s nyugtalant: +vakodjl a teljesedstl. rizd meg lomnak az lmot, vgynak a vgyat, +svrgsnak a svrgst. Hogy ne csaldjl: vakodjl a beteljeslstl. + +Lassan, ahogy a shajts hal meg, hallgatnak el az szi hegedk. +Beleznay r mg sokig ott ll az reg hrs trzshez tmaszkodva. Taln +Tristanra gondol, kinek aranyhmes palstja csak lmaiban lengett vlln +s egsz bizonyosan Isoldra, akit nem cskolt meg harminc v eltt a +mjusi nszlugasban. + +Azutn... + +Azutn csengetnek az r kis hzikja mellett, mert mr hat ra van s +hat rakor bezrjk a Fvszkertet. Beleznay r pedig elmegy haza s +lehajtja reg fejt a boldogtalansg prnjra, amelybe ldott kezek +valamikor az illzi kk virgt hmeztk vigasztalsul. + + + + + +REG SINKA GYRGY + + +lete hatvanadik nyarn--mint a tbbi parcells-paraszt,--letette a +kapt s kikltztt a pterszgi szlbe. Nem dolgozott tbbet, csak +piplt s szemlldtt, hallgatvn a fvek nvst s a jegenysben +csrg sereglyek lrmjt. Nem unta el majd egy emberlt hosszat. +Hetenkint egyszer--tisztt vltani--beballagott a messzi kntorony al, +a vrosba, ahol a fiai, unoki "tkrbl fslkd" urak voltak. Nem +szerette ket, minthogy taln senkit sem szeretett igazn egsz letben +Szekerka Palcsin, az reg cselden kvl, aki minden hnap elejn +lenyrta rncos llrl a havas szakltarlt. + +A nagyapja mg szabadhajd volt, aki akkor hagyta abba a marhahajtst, +mikor az els venyigt bujtattk a Nyilas homokjba. Annak a szigor, +kemny erklcst rizte kilencvenesztends reg Sinka Gyrgy. Vasalt +csizmban jrt, hossz stkt fsbe szortotta, a hrom nagy nnepen +meggynt s mindennap ht messz bort ivott. + +--Aki szz vig ilyen bort iszik,--mondta estnkint, szaporbban +emelgetve a virgos cserpkorst,--az sokig l. + +--Igazsg,--blogatott r ilyenkor komolyan Szekerka Palcsi, mg +flverte a venyigetz lngjt, hogy rzsasznbe borult a gunyh fehr +fala. + +Klnben kevsbeszd, magnakval ember volt reg Sinka Gyrgy. Illett +nagyon a szomszdjaihoz, akik alkonyattjt tjttek hozz s hallgatva +ltk krl a tzet. Csupa kivnlt, ereskez, szikrnyak, deresfej +paraszt, nem igen kapnak a szn, de maguk is nehezen adjk. + +Csak akkor tmadt nagyobb mozgalom, ha valamely szlk kzt tvelyg +kuvasz akadt fenn a Szekerka Palcsitl eszkzlt kutyafogban. Ilyenkor +tbbszr jrt krl a mzas cserpkors s egy-egy kifakads is +elhangzott: + +--Affene a rusnya frgit! + +Mintha csak tort ltk volna a szegny llatnak. Szekerka Palcsi srn +fordult az res korsval s sztotta a hamar hamvad parazsat. Olykor +hajnalig is fnnmaradtak a zordon, vn ivk, mint keik hajdan az +ldozati tz krl, kszntve a lngol napot. + +reg Sinka Gyrgy brta az ldomst. + +Pr esztend ta ugyan mintha kiss megroggyant volna, de azrt, ha +megmozdult a vre a szl levtl, mg rcsapott tenyervel a +csizmaszrra, st a szreti tzet is tugrotta, hogy lobog gatyjt nem +is simtotta a lng. + +Ez az utols szret aztn klnsen emlkezetes maradt a Nyilasban. + +reg Sinka Gyrgy fiai, unoki, de a ddek is, teljes szmban gyltek +egybe vacsora utn a tz krl. Szekerka Palcsi a gunyh kszbn lt s +harmonikzott, tempsan, regesen. reg Sinka Gyrgy most se beszlt +sokat, csak ivott s a nta irnyban ingatta a fejt. + +Egyszer aztn felugrott s magosat rikoltva, nagyot dobbantott. Tncolni +kezdett, feje fl emelve a virgos korst. Vadul, szilajon ropta, akr +hatvan esztend eltt. + +--Melyik lbom jr jobban h?!--kiltott a nagy vgsgba esett apr +npre. + +--A szls, nagyapm,--kacagtak az unokk. + +--Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kett szls,--kromkodott +mrgesen. De azrt csak jrta, hiba krleltk a fiai, nem hagyta abba, +mg ki nem dlt. + +gy kellett betmogatni a gunyhba, ahol horkolva aludt el a fldre +vetett subn. + +Msnap reggel aztn reg Sinka Gyrgy nem bredt fel. Elszllott lelke, +mintha ott komorlott volna a szedett venyigsbl flprz kdben, az +lmos szi felhk alatt. + + + + + +RDGSZEKR + + +Mikor ilyen keskeny a hold karja, mindig eszembe jut tallkozsom az +rdgszekrrel. + +Felejthetetlen nyrjszaka volt. + +A vonat nagyokat kattogva hzott t a vltkon s rezhetleg lasstotta +futst. A huszonkettes rhz zld lmpja csendesen siklott el a +flhomlyos flke ablaka eltt. + +--Vglloms!--kiltotta egy mly, rekedt hang s a kocsisor zkkenve +llott meg. + +Kiszlltunk. + +Tizenegy ra lehetett. A flemeletes falusi lloms nehz tmege +krskrl egybeolvadt az jszaka feketesgvel. Csak a kijrat fltt +himbldz lmpa lmos fnyben villant el itt-ott egy piros tglasor. +A szemafrjelz hosszan, egyhangan csilingelt s a mez fell tcskk +muzsikjt hozta felnk a jliusi jszaka langyos szellje. + +A vonat dohogva indult a gphz fel. + +Skubinyk, a jegyszed drmgve ment le a tlts szln. + +Egyedl maradtunk. + +--Menjnk, nagyon fradt vagyok,--mondta Leontin s belekapaszkodott a +karomba. + +De mikor kirtnk az lloms mg, meghkkenve lltunk meg. + +A kocsi nem volt sehol sem. + +--Istenem, apk megint elfeledkeztek rlunk,--mondta Leontin panaszosam +s n is bosszankodva bmultam az orszgt szrke svjt, amely alig pr +lpsnyire ltszott csak elttnk. + +--J egy rba telik, mg hazarnk,--mondtam inkbb magamnak, mint +Leontinnak, aki tancstalanul tekintgetett krl.--Hiba, a kocsi most +mr gysem jn, legjobb lesz, ha nekiindulunk. + +Sr, meleg, brsonyos homly borult mindenre. + +Az tszli jegenyk alig vltak el az g sttjtl. Szorongat, vaksi +homly terpeszkedett ktoldalt s alig hsz lpsre elttnk is +keresztlfekdt az ton. Nha szinte gy tnt fel, mintha lne s +gyrzve, lomhn kszna, csszklna krlttnk. + +reztem, hogy a hgomnak remeg a karja. + +Az orszgt nylegyenesen hzdott a falu fel, de nhol lejtett, majd +ismt ersen kaptatra vlt. + +Egyszerre, mintha vilgosodni kezdett volna. A nagy khd vastag +korltjai kivltak a homlybl, az orszgt fak szalagja hosszabbra +nylott s a stt jegenyk sziluettjei lesebben rajzoldtak r a +nyugati gre. + +Messze, a temet mgtt, a hold keskeny, halvny sarlja btortalanul +szllt flfel. + +Leontin beszlni kezdett, halkan, erltetetten, de mgis majdnem +vidman, mint azok az emberek, akik fll valami rettenetes, nyomaszt +rzs mlott el s ami utn nem lehet tovbb brni a hallgatst. + +Hirtelen megakadt. + +Fojtott, tompa zgs vgta kett a csendet. Egyre ersd, berreg hang +verte fel az jszakt. Htunk mgtt kt-hromszz mternyire kt +risi, fehr szem villogott a sttben. + +--Automobil,--rezzent meg Leontin s ijedten rntott az t szle fel. + +--Vrjuk meg, mg elmegy,--mondtam kelletlenl s flrehzdtunk, egy +kraks mell. + +De az automobil nem kzeledett. gy ltszott, mintha egy helyben llana +s flelmesen bgott. Nha felhorkant s utna mg rettenetesebb +berregsbe kezdett. Kt lmpa-szeme mereven, furcsn villogott, mintha +egyenesen rnk nzne. + +--Eh, menjnk,--szltam trelmetlenl,--majd kitr, ha... + +s mr indultunk is tovbb. + +Ismt felhangzott a gp vsztjsl bgse s a kt hes, csillog szem +nagyobbnak tnt fl elttem, amint visszanztem. + +Az automobil lassan kzeledett. + +Megdbbenve lltunk meg. + +A gp is megllt. + +Egy pillanatra rettenetes csend lett. + +A szm szle fzsan reszketett s valami oktalan flelemtl megriadva +meredtem bele a nagy, kerek tzszemekbe. + +Azok fenyegeten, hideg mozdulatlansggal ragyogtak vissza. + +--Mi ez?--krdezte a hgom megborzadva. Egsz testben reszketett s +rettenetesen spadt volt. Nem tudtam vlaszolni. Aztn egyszerre ersen +magamhoz rntottam s szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptathoz +rtnk. Zihlva, elfulladva, szraz torokkal kapkodva llegzet utn, +siettnk elre. A szemnk kitgult s verejtkez homlokkal, hangosan +dobog szvvel iramodtunk el a szikr jegenyk mellett. + +A hold mr feljebb hgott, csak a kraksok s a fk tvben gylt ssze +egyre srbb s hosszabb foltokban a feketesg. Elakadva gzoltunk a +spped, mly porban elre. Hallosan kifradva rtk el a lanks +tetejt. + +Visszanztnk. + +Mlyen lenn, a homlyban, gett a kt parzsszem, de mr nem volt benne +semmi borzalmas. Felllegzettnk s nyugodtan, lpsben indultunk lefel +a hossz lejtn. Szlni nem tudott egyiknk sem. A Sirat mell rtnk. +A zizeg ss feje koppanva tdtt ssze a gyenge, simogat szlben. A +falu fell szakadozott tlksz hangzott. A toronyr fltizenkettt +jelzett. + +Mr csak flrai t odig. + +Csendes s nyugodt volt minden. Az automobil elmaradt. A szrny szempr +nem ltszott. + +Egyszerre rettenetes bdls harsant fel szinte a fejnk fltt. + +A kt risira megntt, kegyetlenl villog szem a dombtetrl gnyosan +hunyortott utnunk. Ugat, hrg vlts szakadozott fl a szrnyeteg +torkbl s mi csggedten, hallra gytrtten hajtottuk le a fejnket. +Megadtuk magunkat s fsultan, megalzva siettnk tovbb. Tovbb, egyre +tovbb. + +Most mr parancsolt, nem lehetett elmeneklni elle. ztt, hajtott +maga eltt s mi megrogy trddel, kbultan vonszoltuk magunkat. + +--t kellene vgni a mezn,--gondoltam s mentnk tovbb az ton, az +ismeretlen rm eltt, amerre akarta. + +Nha futottunk. + +Kvek gurultak szt a lbaink alatt. Majd meglltunk s szembenztnk a +ksrtettel. Nha elmaradt s csak tvoli, rohan dbrgse hallatszott. +Aztn megint utnunk jtt s mi legyzve, agyonhajszolva, tehetetlenl +vnszorogtunk tovbb, elre. + +Mr nem tudtunk visszafordulni sem. Csak mentnk, rohantunk, +menekltnk. + +Vgre feltnt a falu. + +A fk fekete foltjai kzl fehren tkztek ki a hzak s a torony magas +sudara, amelynek ln, mint egy megakadt, villdz selyemfonl, +ragyogott a fogy hold spadt fnye. A sr akctmegbl kicsillant a +nyaral ablaksora. A terrasz szles ernyje alatt lmpk gtek s +rszaszn fnyk tverdtt a vilgos vszonfalon. + +--Mg fnn vannak,--gondoltuk egyszerre megknnyebblten s meglltunk. + +Htrafordultunk. + +A homlyt s csendet nem zavarta semmi. Messzirl a tcskk monoton +cirpelse hallatszott, gy, mintha lomban hallannk. + +Az automobil eltnt. + +Kimerlten vnszorogtunk haza. A terrasz lpcsjn alig brtunk +felmenni. Vendgek ltek a nagy kerti asztal mellett s mindnyjan +meglepdve bmultak rnk. Spadtan, sztlanul lltunk ott a vakt +lmpafnyben. + +Hirtelen hossz, elnyjtott, rekedt vlts hangzott az orszgt fell. +S a kivilgtott terrasz eltt, mint valami elszabadult szrnyeteg, +nagyokat ugorva, bmblve rohant el egy risi, vrs automobil. + +Nem lt rajta senki. + + + + + +STRATFORDI HAJNAL + + +Az lomkariks ablakok kitrva lltak s a langyos tavaszi jszaka +beradt a szobba, ahol mg rzett Jonson Benjmin r pipjnak +kesernys fstszaga. A lombosod fk mgtt, a kert aljn lmodozva +villant meg az Avon gyngyhzszn tkre. + +A hajdani keztys fia tz ra tjt felvette a haldoklk szentsgt s +most lzas homlokkal fekdt a mennyezetes gyban. Szrkl, gyr haja +csapzottan folyta krl duzzadt arct. Szaggatottan, nehezen llegzett. +Mgis, leeresztett szemhjai all, olykor mintha trfsan pillantott +volna Ward Jnosra, a stratfordi papra, aki merev mozdulatlansggal lt +gya mellett az egyeneslb szken. + +Csend volt, csak Charlecot vadasa fell hallatszott nha egy-egy rvid +fttyents: z-suta adta a vszjelt. + +Anna asszony, aki a szoba tls, homlyos sarkban gunnyasztott, +regesen csoszogva lpett az asztalhoz s megigaztotta a lmpa +olajospapir ernyjt. Aztn aggodalmas arccal tekintett az gy fel. + +--William,--krdezte flnken,--hogy vagy? + +A beteg nem felelt. + +--A bor rthatott meg neki,--fordult suttogva a lelkszhez,--nagyon +sokat ittak, egsz dlutn. Drayton rral egytt. Az a bolondos Ben +Jonson pedig ppensggel elzott. + +Ward Jnos komoly arccal, rosszalan blogatott: + +--Persze. A rgi bartsg, a viszontlts rmre. + +A beteg hirtelen megszlalt: + +--Eredj pihenni, Anna. Ne aggdj rtem, jl vagyok. + +Az reg asszony kiss megrettenve, nmn intett s sietve tnt el a +nyikorg ajt mgtt. + +A megnvekedett csendben a toronyra les zendlssel ttte el a +hrmat. Az jszaka hvsebb lett. + +William egyszerre felknyklt a spped prnra s jobbjval az ablakok +fel mutatott. Lihegve, izgatottan kiltott a papra: + +--Kldd ki ket, Jnos. Nem akarom, hogy itt legyenek. Htha bejn a +lenyom s megltja... Nzd, ott a fggny rnykban lapul a fehrkp +dn, mellette az a kt sunyipofj fick: Bardolph s Pistol, a +szerecsen, meg Richrd, a stn... Nem akarom ltni ket... + +Ward Jnos sszeborzongott, de a beteg most mr megnyugodva folytatta: + +--gy, ksznm, Jnos. Mind elmentek. De hallga... Mintha az a bortml +nekelne itt valahol a hz krl. Istenemre, ez Sir John Falstaff! Nem +hallod: "Gallrt, gyngyt, kalrist..." + +A lelksz gyngden hajolt hozz: + +--Semmi, William. Szl zg a fk kzt. + +A beteg elmosolyodott s titokzatosan mondta: + +--Igen, a szl, de a lombok kzt Puck s Ariel nevet. + +Feje visszahanyatlott a prnra. A csend szinte tharsogott a szobn. A +pap szja nmn mozgott az ima szavaira. + +A beteg jra megmozdult. + +--Jnos,--kezdte alig hallhatan,--ez mind bolondsg, szt se rdemel. +Londonban... Blakfriarsban csak komdia volt, larcos jtk. Most vagyok +igazn: n--s ez a valsg. Enym a legszebb, legnagyobb hz +Stratfordban. Hrom hzam van s szzht hold fldem, itt, ahol +harmincegy v eltt Thomas Lucy, a bkebir megvesszztetett... +Zsuzsannnak s Juditnak nem megvetend rksget hagyok, neked s +bartaimnak egy-egy gyrt, hogy emlkezzetek rem. Az g igazsgos volt +hozzm... magam ltethettem kertem fit... ezst kehelybl ittam a magam +bort... mit kvnhatnk mg?... Boldog vagyok, Jnos, boldog. + +Ward Jnos kenetteljes szigorsggal vlaszolt: + +--Az r megalzza kevlysgedet, testvrem. + +De William r ezt mr nem hallotta. Arcn mozdulatlann hideglt a +mosolygs, a llegzet fnnakadt nyitott ajkn. + +Kinn, a keleti gen viols felhk sztak s messze, a vros szln egy +kakas, "a reggel harsonja, metsz hegyes torkval flver a Napnak +istent". + +ra 12 korona. + +646-647. SZ. 1037 + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurl Krpti + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + +***** This file should be named 20169-8.txt or 20169-8.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/2/0/1/6/20169/ + +Produced by Tams Rth, Szever Pl and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pcs, especially to the +director, Jzsef Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/20169-8.zip b/20169-8.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..487a39b --- /dev/null +++ b/20169-8.zip diff --git a/20169-h.zip b/20169-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..a4bc95a --- /dev/null +++ b/20169-h.zip diff --git a/20169-h/20169-h.htm b/20169-h/20169-h.htm new file mode 100644 index 0000000..552b0c4 --- /dev/null +++ b/20169-h/20169-h.htm @@ -0,0 +1,3083 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> +<head> +<title>Kárpáti Aurél: A bihari remete +és egyéb történetek</title> +<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=ISO-8859-2"> +<style type="text/css"> +P {MARGIN-TOP: 0.75em; MARGIN-BOTTOM: 0.75em; TEXT-ALIGN: justify} +H1, H2, H3, H4, H5 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +HR {CLEAR: both; MARGIN: 2em auto; WIDTH: 33%} +A:link {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +LINK {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +A:visited {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +TABLE {MARGIN-LEFT: auto; MARGIN-RIGHT: auto} +BODY {MARGIN-LEFT: 10%; MARGIN-RIGHT: 10%; max-width: 40em} +.center {TEXT-ALIGN: center} +.jobb {TEXT-ALIGN: right} +HR.full {WIDTH: 100%} +PRE {FONT-SIZE: 8pt} +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurl Krpti + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A bihari remete + s egyb trtnetek + +Author: Aurl Krpti + +Release Date: December 23, 2006 [EBook #20169] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + + +Produced by Tams Rth, Szever Pl and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pcs, especially to the +director, Jzsef Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + +</pre> + +<hr style="WIDTH: 100%"> +<h2>KÁRPÁTI AURÉL</h2> +<hr style="WIDTH: 10%"> +<h1>A BIHARI REMETE</h1> +<h3>ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK</h3> +<center><img src="images/image01.jpg" width="171" height="172" +alt=""></center> +<h5>BUDAPEST</h5> +<h5>AZ ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMDAI R.-T. +KIADÁSA</h5> +<h4>-MCMXX-</h4> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h2>KÁRPÁTI AURÉL</h2> +<h1>A BIHARI REMETE</h1> +<h3>ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK</h3> +<center><img src="images/image02.jpg" width="100" height="101" +alt=""></center> +<h5>BUDAPEST</h5> +<h5>Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. +kiadása</h5> +<h4>1920</h4> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h2>TARTALOMJEGYZÉK</h2> +<p class="center"><br> +<a href="#a1">Az aedilis</a><br> +<a href="#a2">A tábornok</a><br> +<a href="#a3">A bihari remete</a><br> +<a href="#a4">Lullus Raymundus</a><br> +<a href="#a5">Őszi hegedűk</a><br> +<a href="#a6">Öreg Sinka György</a><br> +<a href="#a7">Ördögszekér</a><br> +<a href="#a8">Stratfordi hajnal</a></p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<a name="a1" id="a1"><br></a> +<h2>AZ AEDILIS</h2> +<br> +<h3>I.</h3> +<br> +<p>A napóra aranyozott rúdjának +árnyéka a kilencesen állott.</p> +<p>A Forum fölött sárgán +hullámzottak az óriási selyemernyők, +amik nyáron át hűvös +árnyékot vetettek az egymás fölé +emelkedő terraszokra. Kékes homályban +álltak a fehér márványszobrok, +Tarquinius nagy csatornájának vörös +palatetői, a szónokok emelvénye, amit az +antiumi hajók vassarkantyúi +díszítettek s a comitiummal szemközt +sorakozó régi tabernák. Csak a tér +mélyén csillámlott föl itt-ott a +talajvíz a kockakövek hasadékaiban, +emlékeztetve a mocsárra, amelynek +nádasában az anyafarkas szoptatta Rhea Silvia +ikreit.</p> +<p>Concordia templomának lépcsőin, ahonnan +ki lehetett látni egész a Via Sacra +ékszeresboltjáig, két +fölszabadított rabszolga ült és +kockázott a márványba karcolt +táblán. Beszédük és a festett +puszpángkocka csattogása visszhangozva járta +be a bazilikákkal szegett teret. Mindketten ama +gyűlölt és megvetett Corneliusok +közül valók voltak, akiket Sulla bosszúja +szabadított rá Rómára a +második proscriptio után s akik szennyes, foltozott +köpenyükkel minden utcasarkon előbukkantak a +henyélők, tolvajok és kolduló papok +zajongó tömegében.</p> +<p>—Damon, te lator,—kiáltott az egyik, +dühösen borzolva hátra rőtes +haját,—a Tiberis halai nem oly falánkak, +mint te vagy. Tizennégy szeszterciusszal úszom egy +óra óta.</p> +<p>A Damonnak szólított, kurtára +nyírt, fekete szakálas, szikár, +nagycsontú macedóniai gúnyosan villantotta +ki fehér fogait, azután szótlanul +pörgette meg ujjai között a kockát.</p> +<p>A vöröshajú tovább folytatta:</p> +<p>—Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, +a legpiszkosabb uzsorásnak, akinek valaha lapos +körmei voltak Rómában.</p> +<p>Ebben a pillanatban egy bíborszegélyű +tóga csücske lebbent meg fönn, a templom +oszlopai között. Egy szokatlanul fiatal aedilis +közeledett a játszók felé, lassan, +elgondolkozva lépegetve az árnyékos +csarnokban. Simára, borotvált fehér arca +kissé duzzadt volt és álmos +kifejezésű, amivel éles ellentétben +álltak energiától sugárzó, +fényes fekete szemei. Gondos fürtökbe szedett +haja elöl már ritkulni kezdett, aminek +eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal +patríciusnak, mint Licinus borbélynak. +Kezében pergamentekercset szorongatott, talán +Theokritosz egy idilljét, talán egy +adóslevelet. Eleganciájához és +pompás megjelenéséhez mind a kettő +egyformán illett.</p> +<p>Már csaknem odaért a libertinusok háta +mögé, akik nem vették észre a +közeledőt, mikor egyszerre a nevét hallotta +említeni, összeráncolta sima homlokát +és megállt. Figyelni kezdett.</p> +<p>—No hiszen,—mondta epésen a +macedóniai,—Dolabella másról sem +álmodik, mint hogy nálad kamatoztassa +pénzét, mikor már Cinna veje sem biztos +adós. Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki +és a diktátor barátságával sem +dicsekedhetik. Vagy miből telnék ezüsttel +díszíteni a színpadot és selyembe +takarni a napot? Hat,—kiáltotta újra leejtve +a színes kockát a sima +márványra,—nyertem.</p> +<p>A másik bosszúsan oldozta le +nyakáról a piszkos bőrzacskót +és odadobta a macedóniai elé.</p> +<p>—Koszos kutya,—mormogta fogai között. +Fölkelt és karjait lustán himbálva +átvágott a téren egy szűk utca +irányában, amely a halpiacra vezetett.</p> +<p>A macedóniai mohón kezdte +számlálni a pénzt.</p> +<p>Az aedilis ott állt tíz lépésre +mögötte egy oszlop mellé húzódva. +Arcán elégedetlenség és harag +tükröződött.</p> +<p>—Hát már a csőcselék is +tudja,—gondolta, kellemetlen borzongást +érezve egész testében, mintha egy +utálatos, nyálkás állat +érintette volna meg.—És milyen jól +vannak tájékozva, jobban mint magam. Csakugyan, +ennek a fahéjszínű gazembernek igaza, van. Az +utolsó játékok alatt, amikkel atyám +emlékét tiszteltem meg, százhúsz +gladiátorom maradt itt a téren. Mindegyik egy +talentumba került. A delosi és corinthusi +ezüsttálakat, szobrokat és festett +márványokat sem adják ingyen. Azután +a szakácsok, pékek, +gyaloghintó-hordók, énekesek és +hárfások... De ezek nélkül lehetetlen +élni. Az ember csak a szép, gazdag dolgokon +keresztül tudja eléggé becsülni +önmagát és gyűlölni az +uzsorásokat. Dolabellát fel fogom akasztatni, de +addig is most szűk nekem Róma. A Láz +istenének oltárán már +meggyújtották a lángokat és nincs +rosszabb az egészségtelen levegőnél, +amely a hideglelést jelenti. Egy negyedév a tenger +túlsó felén és Crassus +ezüstös zsákjai mindent rendbehoznak. Ej, nem +érdemes ma elővenni a tegnapi gondokat, amik a +hajó után elsimuló hullámmal +együtt enyésznek el. Aemilius gályája +az éjjel indul Görögországba.</p> +<p>Arcára újra kiült a nyugalom +derültsége, mikor fölpillantott.</p> +<p>A macedóniai még mindig ott ült a +lépcsőn és köpenye alól +előhúzott kurta kardjával valamit +vésett a csikorgó márványba. +Előrehajolva térdelt, kardját két +kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak +homlokáról elébe, a fehér +kőre.</p> +<p>Az aedilis elmélázva, szeretettel nézett +körül a Forumon, mintha annak minden +részétől külön akarna +búcsút venni. A sárga selyemernyők +alatt olyan volt az egész tér, mint egy +óriási terem, aminek túlsó +felén, az árusok bódéi +között mintha hangyák nyüzsögtek +volna. Az aedilis, mint minden római, rajongott a +Városért, amelynek gyönyöreiről +annyi rosszat mondtak a költők s most kissé +kesernyés gúnnyal mormolta maga elé: +Cumaeban a platánok alatt lakik a boldogság...</p> +<p>A macedon saruinak csoszogása rázta föl +álmodozásából.</p> +<p>A libertinus egy csapszék fele igyekezett, +amelyből részeg matrózok kurjongatása +hallatszott.</p> +<p>Az aedilis kilépett az oszlop mögül s +tógája ráncait összébb fogva, +megindult a lépcsők felé. A +játszók táblái mellett friss +karcolás nyomai csillogtak a márványban. +Odapillantott és elolvasta az ormótlan +betűket:</p> +<br> +<p class="center">VINCIS, GAVDES</p> +<br> +<p>Egy pillanatra megállt. Az arca elváltozott, +fekete szemeiben különös fény lobbant fel, +aztán gyors léptekkel sietett el a Via Sacra +irányában.</p> +<br> +<h3>II.</h3> +<br> +<p>Az éjszaka első órája már +nem volt messze, mikor az aedilis gyaloghintója +föltűnt az ostiai kapu mögött. +Kíséret nélkül indult útnak, +mintha csak sétát akart volna tenni a +Városon kívül, a nyaralók +között. Még feleségétől sem +búcsúzott el. Nem akarta, hogy idő +előtt értesüljenek +távozásáról. Nyolc afrikai rabszolga +vitte a gazdagon faragott gyaloghintót, amelynek +félrehúzott zöld függönyei +mögött fél könyökre támaszkodva +feküdt a puha melittai szövettel borított +vánkosokon. A vánkosokat minden nap friss +rózsákkal tömték meg.</p> +<p>A széles, kövezett út egyik emelkedettebb +hajlásánál az aedilis kihajolt a +gyaloghintóból és visszatekintett a +város felé. Bármennyire +könnyelműen szánta is rá magát +Róma elhagyására, most megilletődve +és fájdalmasan gondolt mindarra, amit +elhagyott.</p> +<p>A hét halom fölött az ég +krétás kékjében lebegni +látszott a Capitolium +márványkoronája, büszkén +és hódítóan, nem árulva el a +férgek nyüzsgését, amik alapjait +megingatták. A Világ Ura gőgösen emelte +homlokát s mögötte a végtelenségig +átlátszó zománca a szemhatár +felé lágyan olvadt át az alkonyat +narancssárga színeibe. A szűk utcákon +ott most zsebmetszők, orgyilkosok, hamis tanuk és +szájhősök közt mulatnak a +henyélők; a disznóhúsevők +puritánságát kéjencek, +piperkőcök és kurtizánok +gúnyolják az esteli korzón és az +örökké jókedvű +ványolók Sulla dicséretét +éneklik. Mindegy. A Capitolium még áll +és ragyog.</p> +<p>Az aedilis hosszasan, merengve nézett a mezők +felé, amiknek sárguló füve +fölött aranyos por szállongott. A Tiberis +messziről csillogó szalagja felől +favágók nótáját hozta +át a szél a dombokon s csendesen borzongtak a +sötét píniák a szelíden +ereszkedő lankák oldalában. Boldog, enyhe +nyugalom borított be mindent, a gondtalanság +tücsökzenéje szólt a bokrok +alján.</p> +<p>Az aedilis intett a rabszolgáknak s azok +megkettőztették lépteiket. Az út +nemsokára a Tiberis felé kanyarodott s attól +alig egy kődobásnyira párhuzamosan haladt +tovább a part bólogató füzesei mellett. +Néha egy földmívessel találkoztak, aki +jobbra-balra himbálódzva sietett +öszvérén, hosszú botját +keresztbe fektetve maga előtt a nyergen, köpenye +csuklyáját fejére húzva.</p> +<p>A Tiberisen csónakok úsztak, amikben ittas +társaságok mulattak ének- és +lantszó mellett. Odább sűrűn +követték egymást a pénzemberek +és gazdag polgárok villái, amiknek falait +ellepték a vadszőlő és a +borostyán kuszált fonadékai. A kerteket +egyenes gyertyán- és platánsorok +szegélyezték, míg a kavicsolt utak +szélén madár- és +vázaformára nyírt bokrok sorakoztak.</p> +<p>A mérföldmutatók rendre maradoztak el a +gyaloghintó után, amelynek ritmikus +hintázása félálomba ringatta az +aedilist.</p> +<p>Jó két óra múlva, mikor az este +szürkesége már egybeolvadt a mocsaras +rónáról felszálló nedves +gőzökkel, a gyaloghintó elérte az +<i>isola sacrát</i>, ahol a folyó két +ágra szakad. A láthatár alján a +kelő hold fényében megcsillant a tenger s +fölötte az ostiai világítótorony +máglyatüze.</p> +<p>A kikötő a Tiberis félköralakú +hajlásában feküdt, a folyó +torkolatának szögében. Közepén +húzódott a közraktárak utcája, +amelynek magtáraiban a Karthagóból és +Alexandriából hozott gabonát +halmozták föl. Innen keskeny utcák vezettek a +parthoz, amit a sárga hullámok iszapja +évről-évre magasabbra emelt.</p> +<p>A város előtt, az út két +oldalán fekvő temető egyszerű +kolumbáriumai között haladó +rabszolgák babonás szorongással tekintgettek +a holtak városának sötét emlékei +felé. Az aedilis a gyenge holdfényben +úszó kikötőt nézte és +eltűnődött:</p> +<p>—Mennyi bölcsesség lakott Romulusban, hogy +városának falait nem itt a tenger +szélén mérte ki. A tenger hullámai +ellenséges gályákat hajtanak a part +felé és az idegenek megölik a régi +erkölcsöket, mint a görög szigetek +városaiban. De a Város atyja azt is tudta, hogy a +római hősökben nemcsak +világhódító vágyak, hanem +uzsorás kalmárhajlamok is élnek. Szeretik a +babért, de a percenthez is éppúgy +ragaszkodnak. És mert tudta ezt, azért +szállott alá a Tiberishez, amelynek a háta a +bárkákat fáradhatatlanul hordja a tenger +felé. Ancus Martius, aki Ostiát +építette, csak befejezte az első +király gondolatát.</p> +<p>Az aedilis lehúnyta a szemét és arra +gondolt, mi lehetne Rómából, ha egyszer +valaki eltakaríttatná a kikötő +felgyülemlett iszapját, hullámtörő +gátat emeltetne és +megépíttetné a rakpartot. Elmosolyodott:</p> +<p>—Talán majd egyszer én,—és +gyenge pirosság futott át halvány +arcán.</p> +<p>A rabszolgák a város kapuja elé +értek, de az aedilis nem állapodott meg az utasok +fogadójában, amelynek homlokát +kőből faragott daru díszítette. A +gyaloghintó áthaladt a hatalmas kapubolt alatt a +hajcsárok, teherhordók és +fügeárusok között, akik a fal +vasgyűrűjébe tűzött fáklya +vörhenyes fényében csoportokba verődve +zajongtak. Az aedilis összevonta a hintó +függönyeit. Demokrata volt, de az isteni nép +szennyét és szagát nem bírta el.</p> +<p>A rabszolgák lihegve vágtak át a +városon, elhaladtak Jupiter templomának porticusai +előtt, azután lekanyarodtak a +kikötőhöz. Egy lehorgonyzott bárka +előtt álltak meg, amelyet széles +palló kötött össze a parttal.</p> +<p>Az aedilis kiszállt s halk hangon +utasításokat adott a rabszolgák +vezetőjének. Négy rabszolga fölkapta az +üres gyaloghintót és csakhamar eltűnt +vele egy szűk utca sarkán. A másik +négy afrikai követte az aedilist a +bárkába, amelynek túlsó +oldalához egy csónak volt kötve. A +rabszolgák beugrottak a csónakba és az +evezők után nyúltak. Az aedilis a +kormány mellé ült.</p> +<p>A hold rezgő, csillogó hidat vert a vizen +és zöldeskék fátyollal terítette +be a vidéket. A part mellett álló +bárkák oldala visszhangosan verte vissza az +evezőcsapások zaját. A víz sodra a +torkolatnál hihetetlenül erőssé +vált s a nehéz csónak szinte repült a +hullámok fölött. Az aedilis kemény +kézzel tartotta a kormánylapátot. Bő +ruhája lobogott a szélben.</p> +<p>A tenger felől egy háromsorevezős +gálya óriási árnyéka +tűnt föl a holdfényben. Lomha, fekete teste +mozdulatlanul meredt ki a vízből, mint egy +szörnyű, százlábú +vízibogár. Az aedilis egyenesen neki +irányította a csónakot. Nemsokára +elérték a gályát, amelynek +orrán a hold megvilágította a +vörösbetűs fölírást: Isis +Aemiliana.</p> +<p>Az aedilis félkézzel a magasba emelte a +súlyos lapátot, mire egy létrát +eresztettek alá a hajó +fedélzetéről. A létra kinyúlt +az evezők felett csaknem a víz +színéig. A végén vaskarmokkal volt +ellátva, amikhez a rabszolgák +hozzákapcsolták a csónakot. Az aedilis egy +párduc könnyűségével futott +föl a nyaktörő úton. A +virágillattal hintett tunica és a gazdagon +hímzett köpeny egy atléta izmait +takarták.</p> +<p>A fedélzeten egy olajbarna bőrű, mindig +mosolygó arcú, sovány alak állt, a +lovagok bíborcsíkos, keskeny +tógájában.</p> +<p>—Aemilius,—kiáltott vidáman az +aedilis,—együtt hajózunk a hazugok +gyönyörű földje felé,—és +megölelte barátját.</p> +<p>A négy afrikai a matrózoknak segített a +létra végéhez akasztott csónak +felvonásában s egy óra múlva az +óriás bogár megmozdítva rengeteg +lábait, aranyos orrát délnek +fordítva, úszni kezdett a végtelen +vízen.</p> +<br> +<h3>III.</h3> +<br> +<p>Tíz nap múlva a Myrtousi-tenger kék +tükrén vertek fehér tajtékot az +<i>Isis</i> evezői. A rozsdaszín vitorlák +megereszkedve lógtak rúdjaikon, mint a +keselyű törött szárnyai. A szél +utolsó lehelete még valahol Szicília partjai +körül elmaradt s a hajó mélyén, az +evezőpadok között, sűrűn csattogott +a korbács az izzadó, görnyedt +hátakon.</p> +<p>Az aedilis és barátja a kapitánnyal +beszélgettek a gálya farában, ahol a +rabszolgák a triclinium +fölállításán fáradoztak. +Közelgett az ebéd ideje s a két +jókedvű római a kapitányt is +meghívta asztalához, akit láthatólag +meghatott a kitüntetés.</p> +<p>A kapitány, bizonyos Ancus Porcius Testa nevezetű +pohos és gömbölyűképű +bortömlő, aki már tíz év +óta parancsnokolt Aemilius Gemellusnak, a gazdag +római gyapjúkereskedőnek +hajóján, sietett kiadni a rendeletet, hogy a +triclinium fölé ponyvát feszítsenek ki +a nap égető sugarai ellen. Nemsokára +mindhárman magukra öltve a tarka görög +szintéziseket, ott feküdtek a nyugágyakon s a +szolgák az asztalra állították a +fűszeres salátával és tojással +telt tálakat. Chiosi bort ittak, aminek +elfogyasztásában a kapitány +különösen serénykedett. Az +agyagdugóval és szurokkal betapasztott +korsókat egymásután bontogatták a +rabszolgák.</p> +<p>A kapitány hosszú, unalmas +értekezésbe kezdett a Cales-vidéki boroknak +füstön való +érleléséről, de az aedilis +félbeszakította:</p> +<p>—Mondd meg inkább ó Testa, hogy arcod +vörösséget Lunától +kölcsönözted-e, vagy a sabinumi +szőlők nedvétől?</p> +<p>—Sabinurni!—rázkódott össze a +kapitány.—Hiszen az rosszabb a +tengervíznél. Az ember vízkóros lesz +tőle, mint Syrus.</p> +<p>Az aedilis nevetett és Aemiliushoz fordult:</p> +<p>—Ismerted Publilius Syrust, a +bohózatíró rabszolgát? A +legszellemesebb és legvízkórosabb ember +volt, akit valaha ismertem. Egyszer a városon +kívül találkoztam vele. A forró +napsütésben feküdt a füvön. +Odakiáltottam neki: mit csinálsz Syrus?—Vizet +melegítek,—felelte bosszúsan és a +másik oldalára fordult.</p> +<p>Az aedilis vidáman hahotázva intett az egyik +rabszolgának, aki almával és +gesztenyével rakott tálat tartott a +kezében.</p> +<p>Az árboc csúcsán kémlelő +matróz kiáltása ebben a pillanatban +hajó közeledését jelezte. A +kapitány, bár kissé nehezére esett, +fölugrott és a legénység +közé ment.</p> +<p>—Kalózhajó, a görög szigetek +felől,—kiáltott újra az +őrtálló matróz.</p> +<p>A gályán kavarodás támadt.</p> +<p>Az Isisszel szembejövő hajó, amint +már a fedélzetről is ki lehetett venni, +gyorsan közeledett. Nagyobb liburna volt. +Csúcsán fekete zászló lengett s vagy +negyven megrakott csónak követte.</p> +<p>A kormányos a kapitány parancsára +északnak fordította a hajót s az +evezők erősebben kezdték paskolni a vizet. +De a liburna egyre közeledett.</p> +<p>Egy óra múlva már újra +elvágta a gálya útját.</p> +<p>Aemilius sápadtan állt barátja mellett a +hajó tatjában. Az aedilis vállára +tette a kezét és nyugodtan mondta:</p> +<p>—A rakomány elveszett, az bizonyos. +Állíttasd meg a hajót, harcra menni +velük lehetetlen. Mindnyájunkat legyilkolnak. Jobb +lesz, ha kiegyezünk. Váltságdíj +ellenében megszabadulunk.</p> +<p>Aemilius egy pillanatig habozott azután intett a +kapitánynak. Az evezők megálltak s +leeresztették a vasmacskát.</p> +<p>A kalózok csónakjai körülfogták +a gályát s a liburna egészen melléje +siklott. A födélzete íjjasokkal volt +megrakva.</p> +<p>Ancus Porcius Testa, a kitűnő kapitány +sietett megmenteni, ami még menthető. A +tricliniumhoz lépett s egy borral színültig +telt korsót két kézre kapva, +csodálatos gyorsasággal kezdte kortyogtatni annak +tartalmát. A fejét hátrahajtva, +lábait szétvetve ivott, minduntalan +odasandítva a liburna felé, amelynek +szélén harminc csáklya emelkedett a +levegőbe. Abban a pillanatban azonban, amint a +fölemelt csáklyák ropogva +vágódtak bele a gálya oldalába, hogy +a két hajót összekapcsolják: Testa +rémülten eresztette el a korsó füleit s a +vörösbor végigömlött ruháin, +nyakától a talpáig. A korsó +cserepekre törött a fedélzet kemény +deszkáin.</p> +<p>Az összekapcsolt hajók között most +széles pallókat fektettek át a +kalózok s egyszerre ellepték a +gályát. A kalózfőnök, egy +vörös selyemmel szegett fekete köpenyes, bozontos +szakálú, herkulesi termetű ember, meztelen +kardja után kapott, de az aedilis egy parancsoló +tekintete lefegyverezte.</p> +<p>—Váltságdíjat kaptok, ha senkinek +sem lesz bántódása,—szólt +kemény hangon az aedilis.</p> +<p>A kalózfőnök arcán gúnyos +mosoly futott át és hetykén +kérdezte:</p> +<p>—Ugyan? És megértek ti mindannyian +húsz talentumot? Én te érted magadért +kívánok ennyit.</p> +<p>—Micsoda esztelenség,—kiáltott az +aedilis kiegyenesedve,—nem tudjátok, ki került +a kezetekbe. Ötven talentumot kaptok.</p> +<p>A kalózfőnök nem bírta elfojtani a +meglepetés kiáltását.</p> +<p>—Ki vagy te?—kérdezte gyanakodva.</p> +<p>Az aedilis meglebbentette tógája +bíborszegélyét, hogy kivillantak +alóla a curulisi méltóságot +viselők magas, veres cipői:</p> +<p>—Caius Julius Caesar vagyok,—és +kissé ironikusan mosolyogva megbiccentette +fejét.</p> +<p>—Azt hiszed, most már többet tudok?</p> +<p>—Római aedilis, barbár tulok, +láthatod,—szólt Caesar +indulatosan,—és olyan ember, aki nem szokta meg, +hogy kételkedjenek a szavában.</p> +<p>A harag pírja futotta el arcát, de azután +türtőztette magát.</p> +<p>A kalózfőnök maga köré intette +alvezéreit:</p> +<p>—Ez az ember, halljátok, Caius...</p> +<p>Megakadt és kérdőleg nézett az +aedilisre.</p> +<p>—Julius Caesar,—segítette ki az, +újabb gúnyos fejmozdulattal.—Majd megtanulod +még.</p> +<p>—Julius Caesar, ötven talentum +váltságdíjat ajánl föl, ha a +gályán senkinek sem lesz +bántódása. Oldjátok el a +megkötözött matrózokat és +rendeljétek vissza az embereket. Ki fogja fizetni a +váltságdíjait?—fordult megint az +aedilishez.</p> +<p>—Crassus, Rómából. És ennek +a hajónak a kapitánya fogja elhozni a +megjelölt helyre. Hol van Testa?</p> +<p>Aemilius, aki szótlanul állt barátja +mellett, a hajókabin felé mutatott, amerről +egy ijesztő alak tántorgott elő. A +kapitány volt.</p> +<p>Szörnyű harciasan nézett ki. +Köpenyén óriási vörös foltok +éktelenkedtek, a vörös bor nyomai, mintha nyakig +gázolt volna a vérben. +Torkaszakadtából bömbölt és a +mellét büszkén kifeszítve, bizonytalan +léptekkel közeledett.</p> +<p>—Én római polgár +vagyok,—üvöltötte öklét +rázva,—engem nem lehet elfogni. Nem lehet, ha +meggebedtek, akkor sem lehet,—ismételte makacsul +és pislogva nézett körül.</p> +<p>A kalózok nevettek és lökdösni +kezdték. Az egyik mélyen meghajolt előtte, +két karját a mellén keresztbetéve, +aztán gúnyosain mondta:</p> +<p>—Ki akar téged elfogni, +tiszteletreméltó disznóhólyag? +Távozzál szabadon, amerre tetszik, mennél +hamarabb, annál jobb,—és a részeg +kapitányt a hajó széle felé +lökte.</p> +<p>Testa rémülten csapta szét kezeit és +vérfagyasztót ordítva, +hasravágódott, épp a +kalózfőnök lábai előtt.</p> +<p>—Senkinek se legyen +bántódása,—szólt az +keményen.</p> +<p>A kalózok csendesen kuncogva húzódtak +hátrább. Julius Caesar a +kalózfőnökhöz fordult:</p> +<p>—Még ez órában megírom +Crassusnak a levelet s a gálya visszaviszi +Rómába. Mire a hold másodszor +megújul, itt lesz a pénz. Hol talál meg a +követ?</p> +<p>—Rhodusztól délre, az első +sziklaszigeten,—válaszolt a +kalózfőnök.</p> +<p>Az aedilis intett egyik afrikai rabszolgának, aki +egyiptomi nádtollat, zsinórral +összefűzött kis papiruszkönyvet és +gyantás koromból készült híg +folyadékot hozott elő. Caesar a tricliniumhoz ment +és hozzákezdett a +levélíráshoz: Caesar Crasso salutem +optimam...</p> +<p>Eközben a kalózok fölforgatták az +egész gályát. Mindent kikutattak s ami +érték volt, magukhoz vették. A +gyapjúval tömött zsákok +egymásután vándoroltak át a +liburnára. Az aedilis nyugodtan írt.</p> +<p>—Vale,—kanyarította végre oda az +utolsó szót s forró viasszal zárva le +a levelet, rányomta +pecsétgyűrűjét. Azután +átadta a kormányosnak, meghagyva, hogy +másnap, ha a derék Ancus Porcius Testa +kijózanodik, juttassa annak kezéhez. A +kormányos meghajolt és köpenyébe +rejtette a levelet.</p> +<p>Miután a gályát teljesen +kifosztották, az aedilist, barátjával +és négy fekete rabszolgájával +tíz kalóz fogta közre és +átkísérte a liburnára. A +csáklyákat kihúzták a gálya +oldalából, a kormánylapát recsegve +fordult kifelé s a két hajó ellenkező +irányban kezdett távolodni egymástól. +Az <i>Isis</i> nyugatnak fordította orrát, amelyen +az aranyos farkasfej ragyogott a lemenő nap +bíborában. Kapitánya még mindig ott +feküdt a födélzetén, de most már a +hátára fordulva és hangosan hortyogott.</p> +<p>A liburna, nyomában az apró csónakokkal, +nemsokára eltűnt a keleti szemhatár +kékes ködében, amelynek bizonytalansága +annyira illett foglyai sorsához.</p> +<br> +<h3>IV.</h3> +<br> +<p>Rhodusztól mintegy kilenc mérföldnyire +meredek hegycsúcs emeli ki sziklás homlokát, +a tenger hullámaiból. Északi része +hajóval megközelíthetetlen, részint a +függélyesen fölmeredő sziklafal +részint a lábánál megtörő +és harsogva kavargó örvények miatt. +Délről is szaggatott kőbástyák +koszorúzzák az apró, névtelen +szigetet, de a kutató szem figyelmét nem +kerüli el egy mélyen benyúló +öblös szakadék, amelynek végén +alacsony, homokos part ereszkedik alá a +tölcsérformájú +völgyszorosból. S míg a vörhenyes +sziklák a tenger felé csak sivár oldalaikat +mutogatják, amelyeken legfeljebb a tengeri iszalag +és moha festenek sötét foltokat, belül, a +völgykatlan mélyén dús +vegetáció élénkzöld +színei csillognak a napfényben. Ebben a csendes +öbölben, amelynek vize mozdulatlanul áll, mint a +tükör lapja, vetett horgonyt egy este a kalózok +liburnája.</p> +<p>Pár nap múlva a völgy alján +egész sátorváros támadt s a +sziklaszoros bejáratánál ide-oda siklottak +az őrszemek csónakjai. Az aedilis és +barátja szabadon jártak a karókra +feszített ponyvák között, amik alatt +napbarnított arcú, kapzsi tekintetű, +szennyes, félmeztelen alakok hevertek és zajongtak. +Az aedilis és barátja eleinte nagyon rosszul +érezték magukat a furcsa társaságban. +Különösen Aemilius folyton mosolygó arca +nyúlt meg s egész nap alig lehetett szavát +venni. Hiába hangoztatta előtte Caesar a bölcs +mondást, komikus szónoki pózba vágva +magát: Viseld el és ne hibáztasd, amin +úgysem lehet változtatni,—a fiatal lovag arca +nem akart földerülni, ő a maga +pénzét vesztette el, míg az aedilis csak +Crassusét. De végre is megnyugodott. A +kalózok bizonyos tisztelettel tekintettek rájuk, +amit a váltságdíj nagyságán +kívül az aedilis vidám és +tréfára hajló viselkedése csalt ki +belőlük.</p> +<p>—A nevetés megöli az unalmat,—mondta +ismételten Caesar és nem sajnált a +jókedv ébrentartásáért semmi +fáradságot. Szelleme épp úgy, mint +teste, egy pillanatra sem vesztette el +rugékonyságát. Egész nap +tornászott, úszott, sziklákon ugrált +és adomázott. Levetve tógáját, +birokra kelt a legizmosabb kalózokkal s +egymásután dobta őket a +fövényre. Olyan volt, mint egy pajkos, +rakoncátlan suhanc, aki elszabadult tanítója +szigorú kezéből. Duzzadt az +erőtől, az életkedvtől és +hiányát sem érezte az elpuhult római +élet kényelmeinek. Rusztikus humora +elbájolta a nyers kalózokat, akik +valósággal lelkesedtek érte. +Esténkint egy parti sziklára állva +néha szónoklatokat tartott nekik, amelyekben hol a +második pún háború okait fejtegette +Caelius Antipater nyomán, hol a genus Atticum sima +és egyszerű mondataival ajkán ostorozta az +optimisták túlkapásait. A +szájtátó banda persze egy szót sem +értett a nagyszerű beszédekből s +megrökönyödésük halálra +mulattatta az aedilist, aki rútul lepiszkolta őket +tudatlanságukért. Azután szavalni kezdett, +verseket, miket maga költött s amik szinte roskadoztak +a dagályos képektől és +szóvirágoktól.</p> +<p>—Tapsoljatok,—kiáltott tettetett +bosszúsággal,—barbár csorda, vagy +fejetek homokkal van megtöltve és szőrös +füleiteket a teherhordó +öszvérektől kaptátok? Ha kiszabadulok, +mindnyájatokat keresztre feszíttetlek!</p> +<p>A kalózok majd eldőltek a +nevetéstől és Caesar is velük +nevetett.</p> +<p>Közben másfél hónap telt el. +Aemilius már aggódni kezdett Testa +késlekedése miatt. Mindennap várták a +váltságdíj +megérkezését.</p> +<p>Egy délután Caesar megint maga köré +csődítette a kalózokat. A +kalózfőnök is köztük volt, aki +szinte sajnálni kezdte, hogy az aedilis nemsokára +elhagyja őket:</p> +<p>—Maradj velünk, Julius Caesar s egy holdév +múlva első alvezéremmé teszlek, +ötven elszánt embernek leszel az ura +életre-halálra és minden útban +talált hajó zsákmányának +egyharmada a tied. Szíved és eszed is van +hozzá. Kár neked visszatérni +Rómába. Nem lesz ott belőled semmi.</p> +<p>Az aedilis leeresztette hosszú szempilláit +és szarkasztikus mosoly jelent meg ajkai +körül:</p> +<p>—Ajánlatod nagyon megtisztelő, nemes +férfiú, de sajnálattal kell mégis +visszautasítanom. Ne vedd rossz néven, de hogy is +mondjam csak, a ti mesterségtek kissé véres. +És én irtózom a vértől +még a cirkuszban is. Egy disznót sem tudnék +megölni...</p> +<p>Egyszerre kitört belőle a jókedv.</p> +<p>Leült egy kőre és szinte +hömpölyögni kezdett a kacagástól. A +térdeit csapdosta és egész testében +rázkódott.</p> +<p>Hirtelen fölugrott és komoly arcot öltve, +szavalni kezdett a szemüket meregető +kalózoknak:</p> +<br> +<center> +<table> +<tr> +<td>Honnan fúj a szél, nem tudom: innen is,<br> +Hab habra hányva hömpölyög: onnan is;<br> +S kéttornyú ár közt, elsodorva,<br> +Úgy vitetünk mi sötét +hajónkon...</td> +</tr> +</table> +</center> +<br> +<p>Alkaios költészetének varázsa +őszintén lenyűgözte. Hatalmas alakja +még nagyobbra nőtt, arca ragyogott és fekete +szemei lángoltak. A körülállók +zavartan néztek rá.</p> +<p>Az öböl felől most kiáltozás +támadt. Két csónak sebes iramban +közeledett a parthoz s a bennülők felindultan +jelentették a kalózfőnöknek, hogy +kétmérföldnyire a szabad tengeren egy +háromevezős gálya vetett horgonyt. +Orrán aranyos farkasfej ragyog.</p> +<p>—Megérkezett a +váltságdíj,—kiáltott Aemilius, +megölelve Caesart, aki, mintha álomból +ébredt volna föl, csodálkozva nézett +rá.</p> +<p>Nemsokára egy nagyobb csónak jelent meg az +öböl bejáratánál. Crassus +követét hozta, aki megállapodott a +kalózfőnökkel a +váltságdíj átadásának +és a foglyok kiszolgáltatásának +módozataiban.</p> +<p>Mire a nap vörös golyója elmerült a +tengerben, az aedilis és barátja már az +<i>Isis</i>ről tekintettek vissza az egyre +kisebbedő sziklaszigetre. Miletus felé siettek.</p> +<br> +<h3>V.</h3> +<br> +<p>Egy hónap múlva Miletus +kikötőjéből +csekélyszámú, de erős hajóhad +indult el az <i>Isis</i> vezérlete alatt. Rhodusz +táján a sziklacsoporthoz érve éppen +útban fogta a feketezászlós liburnát, +amely indulóban volt. A katonákkal megrakott +gályák körülállták az +öblöt s alig egy órai harc után a +liburnát hatalmukba kerítették. A +kalózok egy részének sikerült +elmenekülnie a könnyű csónakokon, +más részük elesett, mintegy hetvenen pedig +foglyul estek. A kalózfőnök négy +nyíltól átfúrva feküdt a liburna +fedélzetén. Ancus Porcius Testa tisztelettel vegyes +félelemmel nézte vérbe kevert, +elnyúlt alakját.</p> +<p>Az aedilis komolyan vette az ígéretet, amit +nevetve tett a kalózoknak. A hajóhaddal Pergamusba +ment, a kormányzóhoz, hogy kikérje annak +beleegyezését az elfogattak +kivégzéséhez. A kormányzó, egy +minden hájjal megkent ravasz római azonban +hímezni-hámozni kezdett; jobb szeretett volna +váltságdíjat kapni a foglyokért. +Caesart elfutotta a méreg. Otthagyta a +kormányzót. A kalózok kincseit +szétosztotta a gályák +legénysége között, a Crassus által +küldött váltságdíjat pedig +megtartotta magának. Azután, nem habozva +tovább, keresztrefeszíttette az elfogott +kalózokat a maga felelősségére +és a lehető legrövidebb úton +visszatért Rómába, ahol újra gondosan +ápoltatta elhanyagolt körmeit és illatos +fürdőjében feküdve, megelégedetten +gondolt a kellemesen eltöltött nyárra.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a2" id="a2"><br></a> +<h2>A TÁBORNOK</h2> +<br> +<p class="jobb"><i>Görgey Arthur +emlékének.</i></p> +<br> +<p>Hajnali két órakor a segédtiszt +belépett a tábornok szobájába +és jelentette, hogy a járőrök +elindultak a hodricsi úton. Az asztalra +állított petróleumlámpa +körül szétteregetett tereprajzok és +jelentések hevertek, rajtuk keresztbe dobva egy +ezüstgombos lovaglópálca.</p> +<p>A tábornok a szoba közepén állt +és hideg arccal hallgatta a segédtiszt szavait. +Kurtára nyírt szakála rőtesen +csillogott a lámpafényben. Aranykeretes +szemüvege mögül jeges nyugalommal +csillámlottak elő kék szemei. Csupa energia +volt ez a hat láb magas, karcsú ember, aki egy +hónap előtt vette át a feldunai hadtest +parancsnokságát. De most mégis, mintha +valami fáradtságot vagy inkább +fásultságot árultak volna el mozdulatai.</p> +<p>Némán bólintott s mikor a +segédtiszt mögött becsukódott az +ajtó, kimerülten dobta magát a kopott +díványra.</p> +<p>Két nap óta mindig talpon volt s egyik izgalom a +másik után érte. A Szélakna +irányában fekvő főcsapat felé +haladó ellenség már egy napi előnyt +nyert a Zsarnócra kirendelt zászlóalj +parancsnokának ügyetlensége folytán. +Első felindulásában maga vette át a +zászlóalj vezényletét s negyvennyolc +óra óta egy percre le nem hunyta a szemét. +Izgatta az is, hogy esetleg elvágják a +derékhadtól, ha ugyan be nem kerítik. A +legénység pedig javarészt +újoncokból áll, azok is leginkább +tótok, akiket végképp elcsigázott az +olvadó hótól csatakos hegyi utakon +való menetelés. Csodálatosan józan, +gyors eszű és bátor katona volt, +bálványa különösen +huszárjainak, utált minden érzelgést +és romantikus ellágyulást, de most +mégis nehéz szorongást érzett a +mellében. Vagy csak a túlfeszített, +lázas türelmetlenség hajtotta szivére +erősebben a vért?</p> +<p>Hirtelen fölugrott, fölcsatolta a kardját +és a besiető segédtisztnek kiadta a +parancsot az indulásra.</p> +<p>Negyedóra múlva már ott ült +nyeregben a templomtér szélén.</p> +<p>A januári hold bronzvörös gömbje +párák közé sülyedt a hodricsi +magaslatok fölött. Az erdő felől +éles szél csapott alá a völgybe +és szaggatottan, sikoltva hordta szét az +ébresztő kürtszót az alvó +város utcáin. A tábornok föltűrte +köpenye gallérját és kissé +előregörnyedve, szorosabbra fogta a +kantárszárat. Sötét sziluettje +élesen rajzolódott ki a templom fehér +falára, mintha egy fekete lovasszobor állt volna +őrt a gyengén emelkedő tér +sarkán. Türelmetlenül tekintgetett a +homályos utcatorkolatok felé.</p> +<p>Az ébresztő még egyre sikongott.</p> +<p>Az alacsony házak ijedten nyitogatták piros +szemeiket, a gyenge holdfényhen alig villanó +ablakokban egymásután lobbant föl a +világosság.</p> +<p>Mindenfelé mozgolódás támadt, +mintha maguk a házak ébredtek volna föl.</p> +<p>Hosszú, reszkető lónyerítés +keresztezte a trombita hangját s a templom előtt a +parancsőrtisztek lovai nyugtalanul dobogtak a +kerekfejű gránitköveken. Izgatott +kiáltozás s egyre közeledő +lábdobogások zaja verte fel a hajnali csendet. +Sötét alakok rendetlen csomókba verődve +futottak a templom felé, útközben igazgatva +meg egy-egy fegyverszíjat. Gyenge zsongás +töltötte be a teret s a fölvonuló sorok +között minduntalan összekocódtak a +puskacsövek s a fekete léniák jobbra-balra +hullámzottak. A tér túlsó +felén egy század huszár +fejlődött föl, néma csendben várva +a parancsot.</p> +<p>A fehérszíjas gyalogság már +egészen betöltötte a teret, mikor a +fő-utcán föltűntek a +dübörögve közeledő +ágyúk.</p> +<p>A parancsőrtisztek a helyükre lovagoltak. Kurta, +kemény vezényszavak röpködtek +oszlopról-oszlopra s a következő pillanatban +lassú, egyenletes mozgással indultak meg a +csapatok. A tábornok, vasderes lován, az +előcsapat élén ügetett. A +trombiták és dobok hallgattak, csak a sáros +hóban cuppogó lépések ritmikus zaja +hallatszott. A gyalogságot nyomon követték a +huszárok s pár lépésre +mögöttük egy tüzérüteg +zárta be a menetet.</p> +<p>A város alatt némán kanyarodtak le a +Hodrics felé vezető útra. A hold már +eltűnt az erdős hegyhát mögött s +sűrű köd párázott föl a +völgy fenekéről. Palaszürke felhők +torlódtak az égen s mire leértek a +völgy alján kanyargó szekérútra, +havazni kezdett. Szurkos sötétség +borított be mindent, csak a fák tövében +meggyűlt hó világított. A síkos +úton horkanva lépkedtek a lovak s a gyalogosok +zárt sorokban, komoran haladtak. Alig lehetett +látni két lépésre. Szorosan +egymáshoz feszültek a csontos vállak s az +újoncok álmosan borzongtak. Félig alva, +gépiesen emelkedtek a lábak +egymásután. A szél szembe vágta a +nagypihéjű havat, amely a földön +rögtön sárrá olvadt. A tisztek minden +szót eltiltottak, de ez fölösleges volt. +Senkinek sem volt kedve beszélni. Néha egy +kő megindult valamelyik vízmosás +szélén s csattogva ugrált lefelé a +sziklákon. A rongyos bakancsokba beszivárgott a +hóvíz s az elgémberedett ujjak +görcsösen szorongatták a ragadós +puskaszíjat.</p> +<p>A negyedik században egyszerre mozgolódás +támadt. Elfojtott káromkodás hallatszott az +utolsó sorokban. Egy hosszú tót +legény menetközben elaludt és fölbukott. +Az utána jövők keresztülestek rajta. Az +egész csapat megállt s a +föltápászkodók le sem törülve +arcukról a sarat, fásultan álltak vissza a +sorba. A vállak újra egymáshoz +surlódtak, mintha a szélsők tartották +volna az egész sort s a lábak újra cuppogni +kezdtek a sárban.</p> +<p>Végre sápadni kezdett a homály. Hat +óra lehetett. Az erdő sötét foltja +egyre határozottabban vált ki a meredek +hegyoldalakon.</p> +<p>A völgytorok kiszélesedett s a szél gyenge +harangszót csendített a fáradt +katonák fülébe. Nemsokára +beérték Hodricsot. A falu alján +pihenőt tartottak s egy félóra múlva +mentek tovább a Szélakna felé +húzódó keskeny völgyben.</p> +<p>Az út lassan emelkedni kezdett a baloldali hegyoldal +lejtőjén. Már egészen +kivilágosodott s a hó is elállt. De a +köd annál sűrűbb lett s amint az +úton egyre följebb haladtak, alattuk a völgyet +egészen eltakarták tejfehér gomolyagjai.</p> +<p>A tábornok leszállt a lóról +és segédtisztjével csendesen +beszélgetve haladt a csapatok előtt. +Csizmája bokáig sáros volt s kardját +a hóna alá fogva gyorsan lépkedett. Nyoma +sem volt rajta az éjszakai fáradságnak, +mintha a nyeregben töltött négy óra +visszaadta volna rugékonyságát. Friss volt, +nyugodt és energikus.</p> +<p>A csapatokba is visszatért az élet a rövid +pihenő után. Az éjszaka +sötétjével mintha valami fojtogató +érzés tűnt volna el a fehér +szíjak alatt dobogó szívekből. A +hosszú tót fiú, aki útközben +elaludt, most végképp fölébredt s +halkan, keservesen nyújtva kezdte dúdolni:</p> +<br> +<p class="center"><i>Cservena vinkó, bile +kolácsi...</i></p> +<br> +<p>A következő pillanatban azonban már abba is +hagyta. Egy puskatus, barátságos +nyekkenéssel vágódott az oldalába. +Némán mentek tovább.</p> +<p>Kilenc óra lehetett, mikor a köd szakadozni +kezdett az előbújó napfényben. A +havas erdő tele lett aranyos ragyogással. Az +olvadó hó csepegve hulldogált az ágak +között és egyhangúan kopogott az avaron. +Langyos zsongó muzsikája betöltötte az +erdőt. A gyenge szélben nedves földszag +érzett s a katonák nehezebben +lélegzettek.</p> +<p>Az út egyre meredekebb lett.</p> +<p>Balról, a sűrű tölgyes +oldalából keskeny patakokban ömlött +alá a hóvíz s keresztülfutva a +szekérúton, gyors szökkenéssel +táncolt lefelé a meredek +mélységbe.</p> +<p>Óvatosam, a legnagyobb rendben haladtak a csapatok.</p> +<p>Egyszerre gyönge pukkanás zavarta meg az +erdő halk muzsikáját.</p> +<p>Mindenki összerezzent.</p> +<p>A fegyverek idegesen csörrentek meg s utána +félelmes csend támadt. Mintha az +ágakról permetező vízcseppek is +fönmaradtak volna.</p> +<p>Megálltak.</p> +<p>Az altisztek suttogva adták tovább a +parancsot.</p> +<p>A pukkanás újra fölhangzott, most +már valamivel erősebben. Nyomon követte a +harmadik, negyedik.</p> +<p>A kaptató hajlásánál futó +alakok tűntek fel. Patrulok voltak. Puskájukat +kezükben tartva bukdácsoltak lefelé a +hepe-hupás úton.</p> +<p>Lihegve jelenttették, hogy az ellenség +csatárjai az útra dűlő hegyoldalt +megszállva tartják, mintegy +negyedmérföldre, olyan ponton, ahonnan golyóik +az országutat hosszában söprik.</p> +<p>A tábornok gyorsan rendelkezett.</p> +<p>Egy századot felküldött az erdős +hegyoldal tetejébe, hogy azok az ellenség +csatárjait kimozdítsák +helyükből. Az ütegből két +ágyút előrehozatott és +lemozdonyoztatott a keskeny szekérút két +oldalán. A gyalogság rohamoszlopban állt, +készen az előnyomulásra az +erdőszél födözete alatt, míg a +huszárok hátvédül maradtak az üteg +többig ágyúja mellett.</p> +<p>A hegytetőre küldött század megkezdte +a tüzelést. A kopár fák közt +piszkos füstfelhők gyülekeztek az éles +dörrenések nyomában. A tábornok kivont +karddal állt a gyalogosok élén.</p> +<p>Ebben a pillanatban nyolc-tíz huszár rohant el +mellette, váratlanul előretörve az +országúton minden parancs nélkül. +Úgy látszik, elunták hátul a +várakozást az ágyúk mellett s most +vad kiabálással vágtattak az ellenség +hadállása felé. A tábornok ajka +elsápadt a dühtől.</p> +<p>De mielőtt még szólhatott volna, +sűrű fegyverropogás hangzott s a +huszárok ész nélkül robogtak +visszafelé. Az ellenség golyói oldalba +fogták őket. Két ló hörögve +bukott el s a többiek keresztülgázoltak rajta, +őrült iramban zúdulva neki egyenest a +felállított rohamoszlopnak.</p> +<p>A tábornok látta a veszedelmet s +előreugorva a legelső huszár lovának +szügyébe döfte a kardját. Az erős +penge elpattant s a tábornok arcába forró +vérsugár szökött. A ló, +fején keresztülbukva, maga alá temette +lovasát.</p> +<p>De ez már nem használt. A fejvesztett kis +huszárcsapat belegázolt a gyalogság +tömör soraiba.</p> +<p>Rettenetes fejetlenség támadt.</p> +<p>A zárt oszlop rendje megbomlott és szakadozni +kezdtek a sorok. A hátul álló újoncok +eldobták fegyvereiket és futásnak +eredtek.</p> +<p>A tábornok szava élesen süvített +át a zsivajon:</p> +<p>—Szuronyt szegezz! Előre!</p> +<p>A megingott hadsorokból alig egy század +teljesítette a parancsot. A tábornok az +indulattól remegve rohant velük előre. De az +első tömeges tüzelésre ez a csapat is +megfordult és lehetetlen volt megállítani, +annál kevésbbé, mert a +szekérúton már föltűnt egy +ellenséges vadászosztag, amely +futólépésben, szuronyszegezve +közeledett.</p> +<p>A futó gyalogság képtelen +rémülete magával ragadta a két +lekapcsolt ágyú legénységét +is.</p> +<p>Az egész zászlóalj futásnak eredt. +A hátul álló huszárok útjokat +akarták állni, de a futók a lovak hasa alatt +kúsztak tovább, mikor a lovasok +közéjük vagdostak. Az iszonyú zavarban az +ágyúslovak nekivadultak s csaknem az egész +üteg hanyatt-homlok a mélységbe zuhant. Az +ütegparancsnok legázolva, véresen feküdt +egy tölténykocsi mellett.</p> +<p>A tábornok hasztalan igyekezett, hogy +néhány bátor emberét legalább +a lemozdonyozott ágyúk fedezésére +együtt tartsa, nyomról-nyomra hátrább +szorult. Végre azon a ponton találta magát, +ahol a két lekapcsolt ágyú állott. +Itt azután az egymást követő +vadászgolyók hangos fütyülése azt +a néhány embert is megszalasztotta, akik még +kitartottak mellette. Segédtisztje is eltűnt +mellőle. Egyedül maradt.</p> +<p>Az ágyúk mellett, keresztben az +országúton egy tölténykocsi +állt. A tábornok a kocsi mögé vonult s +elszántan várt, maga sem tudta, mire. A +szégyen és a tehetetlen düh égette a +torkát. A völgybe lerohanó csapatainak +csörtetése egyre gyöngébben hallatszott +fel hozzá.</p> +<p>Pár perc mulva az ellenkező oldalról +fölhangzottak az osztrák néphimnusz +szakadozott ütemei s az út legközelebbi +kanyarulatánál kibukkantak az ellenséges +vadászok.</p> +<p>Erre a tábornok is megrendült.</p> +<p>Minden elveszett s a természetes ösztön +menekülésre késztette. Halotthalványan, +elhomályosuló szemekkel nézett megfutott +csapatai után, majd visszafordult az ellenség +felé.</p> +<p>Ebben a pillanatban úgy rémlett előtte, +mintha a vadászok a nekik szegzett +ágyúktól megrettentek volna. Hüledezve +bámultak, lábuk elakadt s a hurrázás +elhalt az ajkukon.</p> +<p>A tábornoknak minden vére a fejébe +tódult. A józan, hideg és +számító katonát, aki nem hitt a +romantikus hősökben, a lehetetlent +megkísérlő pillanatok +szédítő láza fogta el. Kemény, +sápadt arca, amely mögé mindig el tudta +rejteni fölindulását, most kigyúlt +és hűvös, kék szemében heroikus +tűz lobbant fel. Forró agyán átvillant +a gondolat:</p> +<p>—Még megfordulhat a kocka. És én +egyedül, két ágyúval föltarthatom +az ellenséget.</p> +<p>Őrület volt, de szép, csodás, +nagyszerű őrület. Ebben a pillanatban egy +lángeszű költő állt az elhagyott +ágyúk mellett.</p> +<p>Keze izgatottan kapott a gyújtózsinór +után.</p> +<p>A kanóc nem volt seholsem. A gyáván +megfutottak azt is magukkal vitték.</p> +<p>A varázsnak vége volt.</p> +<p>A tábornok feje, mintha villamos ütés +érte volna, fakón esett vállai +közé. Vad elkeseredéssel dobta el csonka +kardját és kilépve a +tölténykocsi mögül, aminek oldalán +egyre vésztjóslóbban kopogtak az +ellenséges golyók, befutott a fák +közé. A kiálló fagyökerek +közt megbotolva, a sáros talajon minduntalan +megcsúszva, ziháló mellel, +halálrafáradtan botorkált előre. A +golyók ide is követték s feje fölött +recsegve töredeztek az apró galyak. A +háromnapos kimerültség a pillanatnyi +lázas fellobbanás után +ólomsúllyal nehezedett rá. A gerincén +jeges borzongás futkosott. Szinte öntudatlanul +csapott le újra a védtelen +országútra. Kemény sapkája megingott +a fején és szemébe billent. Egy golyó +fúrta át a tetejét. Meg sem rezzent, futott +tovább, elakadó lélekzettel, +megalázva, remény és cél +nélkül.</p> +<p>A meredek úton minden lépéssel +alábukott az üldözők +lővonalának. A golyók ártalmatlanul +zúgtak el a feje fölött.</p> +<p>Amint ezt észrevette, újra visszanyerte +hidegvérét. Segédtisztjében kezdett +bizakodni, aki bizonyosan a megfutottak +összeterelésén fáradozik.</p> +<p>Óriási ugrásokkal haladt +előre.</p> +<p>—Kicsit kevesebb mohóság és +több hidegvér a +célzásban,—mormogta fogai között, +amint a golyók egyre magasabban fütyültek el +fölötte.</p> +<p>Hirtelen fölujjongott.</p> +<p>Alatta a kanyarodónál föltűnt +segédtisztje egy század tót gyalogossal.</p> +<p>—Nem csalódtam benne,—gondolta és +egyezerre minden erejét visszatérni +érezte.</p> +<p>—Katonák,—kiáltotta +elfulladva,—utánam. Még mindent meg lehet +menteni.</p> +<p>Megfordult és a csapat élén rohanni +kezdett fölfelé.</p> +<p>Sűrű golyózápor sivított el +fölöttük.</p> +<p>—Bátorság, fiaim, hiszen nem +találnak.</p> +<p>A katonák rendületlenül követték. +De ebben a pillanatban egy legény ordítva bukott +arcra.</p> +<p>Egyszerre vége volt mindennek.</p> +<p>A visszaterelt csapat rémülten rohant +hátrafelé. Nem volt többé hatalom, +amely megállíthatta volna őket. A szűk +úton egymást gázolva őrült +üvöltéssel menekültek.</p> +<p>A tábornokot segédtisztje ragadta karon +és vonszolta lefelé.</p> +<p>A váratlanul fölmerült végső +reménynek hirtelen megsemmisülése +megbénította minden gondolatát. Mint +két mozgó tárcsa futottak a vadászok +golyói között, a fölfreccsenő +sárban, halottakon és eldobott fegyvereken +keresztül. Gépiesen, öntudatlanul, torkukban a +fojtogató sírással és +szívükben a szégyen +keserűségével.</p> +<p>Mögöttük gyors egymásutánban +villantak föl a fegyverek és ők +sárosan, megtépve, halálrahajszolva futottak +tovább lefelé a lejtőn.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a3" id="a3"><br></a> +<h2>A BIHARI REMETE</h2> +<br> +<p>Százkilenc esztendő előtt sugarasabb +ősz járt a berettyókovácsi +pusztán.</p> +<p>Dér alig fogta a hervadó füvet. A +lápos elmélyült ezüsttükrében +vénülő szépasszonyok telhetetlen +hiúságával nézegette magát a +felhőtlen magasság s lenn a síkon, az +istrázsát álló jegenyék +fölé, hálós aranysátort vert +délszínben a nap. Nagy, égig +érő csend rejtegette a messzi tanyákat, a +töretlen náderdőt, a löszpart +meredekjén bókoló +rozmaringfűz-sövényt s a lankás dombolt +martjából kimagasló fehér +udvarházat, melynek zsindelysüvegét a +néhai bécsi királynő +újmódija szerint vonatta dupla peremre Bessenyey +György úr. A délnek szaladt nyár +siettében ittfelejtett néhány hév +hetet. Csak alkonyattájt sétált, +végig a bihari rónák szélén a +közelítő November, violás +köduszályát elterítve a friss +szántások fölött.</p> +<p>Az öreg úr, aki egyre ritkábban +mártotta meg elébb oly szapora lúdtollat a +kalamárisban,—írás nélkül +is fogyott abból a ténta,—mogorva +szótlanságban járta a kúria +pipafüstös, homályos szobáit s gyakorta +tekintett ki az ablakon túl esteledő őszbe. +Mi járhatott eszében: Isten tudja,—Isten, +akit Monsieur Voltaire bőrbe kötött, aranyba +metszett könyveinek gonosz syllogismusával +tagadott,—talán a pataki kisdiák +betűirtózása, amely nagy +egészséges ösztön +szégyenkezésbe betegedett a királyasszony +tudós városában, hol annyi +átvirrasztott éjszakán ismételgette a +frantzia grammatikátska rendhagyó verbumait, +míg a többiek, a sárga csizmában, +aranypaszomántos veres dolmányban, párducos +mentében ékeskedő ármális +nemes ifjak, hajporos dámákkal enyelegtek a +schönbrunni rózsalugasok alatt, avagy talpas poharat +hajigáltak a GrüneKatze pókhasú +csaposának fejéhez. De az is lehet, hogy ez enyhe +őszön emlékezései támadtak az +őz-szemű bétsi +grófnéról, aki mosolygó +komolysággal hallgatta a megtanulhatatlan nyelven +írott tragédia recsegő sorait:</p> +<br> +<center> +<table> +<tr> +<td>Véres áldozatját látom +trónusomnak,<br> +Mely kínos hatalma van királyságomnak,<br> +Ágist örökösen kesergem +vesztével,<br> +Mert noha elpártolt, de nagy volt +szívével...</td> +</tr> +</table> +</center> +<br> +<p>Ilyen csendes őszidőben sok régi dolgok +megfordulnak öreg emberek fejében.</p> +<p>Derék úr volt, testes, vállas, +sűrűvérű besenyőfajta, +hatvanhárom esztendős korára is +kemény bikanyakkal s bár járása +kissé elnehezedett, sohase vesztette el egészen a +hajdani testőr mozdulatának feszes +rugalmasságát. Ha egy-egy mérges +indulatú, disznótoros, boros estéjét +követő hajnalon kihozatta rázós +szekerén a váradi olasz sebészt, aki +Erdélyországban is híres volt a +köpölyözésről, utána nyeregbe +zökkent s kilenc agárral késő +délutánig futtatta a nyulat a Berettyó +síkján. Hanem azért a haja csak szép, +tiszta ezüstbe keveredett, mint régi +allonge-barókája,—ahogy Nalátzi uram +szokta volt emlegetni a parókát. S hogy ő +maga is az elmúlás borús gondjaiba +tévedt olykor, arról nemcsak a Természet +világa vagy a józan okosság dicsérete +s a Bihari remete kerekbetűs kézirat-tekercsei +árulkodtak ott a kicsiny, házi +bibliothékában, hanem a deckás kert +sarkában álló almafa is, amelyet fej +fául rendelt magának öreg Bessenyey +György, még a múlt tavaszon kimérve +tövében síri ágya helyét. +Kínzó titkokat rejtegetett ez a pusztai +egyedülségben lemorzsolt huszonöt +esztendő, a lét és halál fejthetetlen +kérdéseiről, a múltba ereszkedett +ifjúság +visszahozhatatlanságáról s a komor +agglegénység család után sajgó +epekedéséről. De minden titkai +között legfájdalmasabb, mert legmagyarabb, annak +a nagy értetlen erőnek csudája, amely a +Musákkal szeretkező daliás testőr +kezéből kiütötte a rigmust kereső +tollat s a sima gallus nyelven társalkodó +udvarból visszasodorta egy nap az ősi +portára, villásszarvú ökrei és +faggyús üstökű béresei +közé. Micsoda hatalom hajtotta, hogy levesse a +szűk karmazsin dolmányt, fölrúgja az +incselgő Grátziát, hogy megszaladjon a +bársonyszájú grófné +forró csókja elől, megtorpanjon Nyugat +nyíló Szezáma küszöbén s +hogy +hazatérüljön,—szügybevágott +daccal, kopott décbundát vonván araszos +vállára,—tajtékpipák +érését vigyázni, +parasztszolgálók állát csipdesni, +póri meséit hallgatni, maga borát inni, +elzsírosodni s végtelen őszi napokon +egykedvűn nézni az ónos eső +függönyét a fekete barázdák +fölött? Ki rendelte, micsoda homályban +lakó istenség parancsolta rá ezt a sorsot, +amelyről ma sem biztos, hogy rontás-e avagy +szentséges kiváltság, önmagába +visszaforduló ereje a titokzatos ázsiai +léleknek?</p> +<p>Százkilenc esztendő előtt Bessenyey +György úr, a néki megadatott utolsó +őszön gyakorta töprenkedhetett eme +hiábavalóságokon. Nyugtalanul +méregette az öblös szobákat, +mindenféle régi írásokat hányt +föl, pattogva szidta a lusta cselédeket s egyre +sűrűbben küldött be Váradra az olasz +felcserért. Álmatlan éjszakáin pedig +hangos perbe szállt az Istennel, akit nyakas +kálvinistasága pápista úton sem +bírt egészen megtalálni.</p> +<p>Egy estébe hajló délután +épp a nagyház ablaka előtt +álldogált, mikor kerékkattogás verte +fel a csendet s bőrfedeles, magas ringóra +szíjazott vén hintó fordult a kúria +elé. A bakon pofoncsapott-kalapos kocsis tartotta a +gyeplőt s fehérkeztyűs inas eresztette le a +vashágcsót egy selyemmantillás +idősebb delnő előtt, öreg Bessenyey +György kicsit megtántorodott, hogy ráismert a +váratlan vendégre. Valami gonosz nyilallás +vágott a mellébe s hirtelen megfogódzott a +faragott szék támlájába. Harmadnapos +szakállal, elnyűtt csizmában, +pipafüstszagú, pecsétes +házikabátban, de meg így, itt, annyi +esztendő után—nem lehet ma ezt a +vendéget fogadni.</p> +<p>Elfulladt sietséggel szólt át a +húgának a másik szobába:</p> +<p>—Eredj le szaporán a hintóhoz s mondd meg +a bécsi grófnénak, hogy én már +ott lakom a kertben, az öreg almafa alatt... az +utolsó köszöntést néki +küldtem...</p> +<p>Aztán vigyázva lopakodott vissza az ablakhoz s +ugráló szívvel leste, mint fehéredik +el a hírre az őz-szemű, +bársonyszájú asszony, mint indul +el-elakadó léptekkel a kert felé s mint +kulcsolja össze kezét, lehajtott fejjel +állván hosszan, mozdulatlanul a leveletlen almafa +előtt.</p> +<p>S csak akkor szakadt föl mély +sóhajtása, mikor a grófné már +visszaült a hintóba s a pofoncsapott-kalapú +kocsis megcserdítette az ostort az ágaskodó +lovak fölött.</p> +<p>A hintó elgördült, vissza Várad +felé, ahol hosszabb látogatóban járt +a bétsi grófné.</p> +<p>Öreg Bessenyey György pedig nem sokkal ezután +nyergeltetett, Nyakába vonta kopott +décbundáját, fölfordult a lóra s +nyomába vágott az elporzott hintónak. Nem +sietett. Lépésben haladt. Nem akart +utólérni senkit. Semmit. A határ domb +tetején aztán megrántotta, a lova +száját. Megállott. Áthajolt a +nehéz vasderes nyaka fölött, szeme +fölé ernyőzte tenyerét s +elnézett messze nyugat felé a gyengén +párázó violás ködökbe, +amerre a bécsi paloták cifra tornyai magasodnak, +valahol a Tiszán túl, Dunán túl.</p> +<p>Mögötte, a berettyómenti síkon, +elfeketedtek az árnyak. Utolsó sugara is kilobbant +a lefutott napnak.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a4" id="a4"><br></a> +<h2>LULLUS RAYMUNDUS</h2> +<br> +<h3>I.</h3> +<br> +<p>Abban az időben, amikor Aragónia +legbékésebb királya az Isuela +völgyén átlovagolva, Huescába tette +át székhelyét, élt az udvarnál +bizonyos Vicente Garcia di Castello nevű +zsoldoskapitány, tejtestvére annak a boltanai +tudós vikáriusnak, akiről Tritheim +apát is megemlékezik +Steganographiájában. Ez az erőszakos, +bikanyakú fickó, akitől semmi sem +állt távolabb, mint tiszteletreméltó +rokonának szelíd erkölcsei, a legrettegettebb +korhely volt, aki valaha ólomkancsóval verte be +jámbor polgárok fejét a +székesegyház mögött lévő +fogadóban. A nap legnagyobb részét +ivással és kockázással +töltötte, s felesége, a szép és +erényes Ambrosia, sokszor egész éjszaka +hiába várta haza, egyedül virrasztva +mennyezetes ágyában.</p> +<p>Különösen mióta Lullus Raymundus, egy +fiatal mallorcai nemes érkezett az udvarhoz, voltak +hangosak az éjszakák a <i>Mór +királyhoz</i> címzett fogadóban, ahol a +kapitány előtt mindig tele kráterrel +állott a nehéz ó-bor, Raymundus lovag +úri barátságából.</p> +<p>A lovag éjszínű hollótollat viselt +fövegén s úgy beszélték, +annyiszor cserélte azt fel újjal, ahányszor +szívéből egy-egy szerelmes galambot +kiröpített. A huescai asszonyok +becsületére legyen mondva, a hollók még +máig sem pusztultak ki az Isuela +völgyéből, bár az sem tagadható, +hogy tollazatuk még ma is ritkább, mint más +vidéken.</p> +<p>Egy nyári hajnalon, mikor a Mont Perdu csúcsait +már kénsárga fátyolba takarta az Ebro +torkolatában fürdő nap, Raymundus lovag +elszántan söpörte le a boros asztalról a +színes kockákat. Odakönyökölt +Castello kapitány elé s utánozhatatlan +nyugalommal, szemét egy pillanatra le nem véve +annak duzzadt, karmazsínvörös +arcáról, így szólt hozzá:</p> +<p>—Barátom, a te feleséged a legszebb +asszony egész Aragóniában és +én halálosan szerelmes vagyok bele.</p> +<p>A zsoldoskapitánynak tátva maradt a szája +a meglepetéstől. Aztán egyszerre olyan +rettenetes kacagásra fakadt, hogy homlokán +kötélvastagságúra dagadtak az erek. Az +egész szoba rengett a nevetésétől s +közben úgy szuszogott, mintha szélmalmot +készülne hajtani.</p> +<p>Lullus Raymundus továbbra is csendesen +könyökölt a feldöntött cinpoharak +között s mozdulatlanul meredt maga elé:</p> +<p>—Szeretem, halálosan szeretem...</p> +<p>Castello kapitányt még mindig rázta a +nevetés s elfulladva, szakadozottan hörgött, +húsos tenyerével térdét +csapkodva:</p> +<p>—Részeg vagy, cimbora, a bölcs +Ramiróra mondom, aki tizenhat főnemesnek egyszerre +vágatta el a torkát ezen a piacon... az én +feleségembe szerelmes... az én +feleségembe... nagyon jó...</p> +<p>És újra hanyattvágta magát a +faragott támlájú széken, a +rázkódó kacagástól eltorzult +arccal.</p> +<p>Raymundus felállott, fejébe csapta tollas +föveget s bosszúsan kérdezte:</p> +<p>—A pokolba is, de hát mi van ebben olyan +mulatságos?</p> +<p>A kapitány szeméből csorgott a +könny, az ajka rángott s nagyokat nyögve +tapogatta nyilalló derekát. Olyan volt, mint egy +szétrepedni készülő +borostömlő.</p> +<p>—Ülj le és hallgass rám, +cimbora,—mondta végre összeszedve +magát,—derék pajtásom vagy, +megérdemled, hogy őszintén beszéljek +veled.</p> +<p>Két kézre fogta a tele krátert, +ajkához emelte s szürcsölve kezdte inni a +fűszeres bort. Raymundus vállat vont, felcsatolta +tőrét és az ajtó felé indult. +De a kapitány, aki a borosedény karimája +mögül félszemmel sandított rá, +hirtelen az asztal közepébe vágta a +súlyos krátert, felugrott s úgy megmarkolta +a karját, hogy Raymundus felszisszent.</p> +<p>—Hol láttad +először?—kérdezte durván.</p> +<p>—A székesegyházban. San Pedro +alabástrom szobra előtt imádkozott.</p> +<p>A kapitány közelebb hajolt hozzá.</p> +<p>—Látod,—mondta rekedten,—te is a +templomban láttad. Csak ott lehet őt látni, +ő a legerényesebb asszony egész +Huescában. Olyan erényes, hogy senkit sem szeret, +még engem se. Én is a székesegyházban +láttam meg először, mikor idejöttem a +király zsoldosaival. Ott szerettem bele s ott, a templom +kapujában kértem meg a kezét. Hozzám +jött, pedig nem szeretett. Ö csak San Pedrót +szereti, a szentet, akit valami olasz faragott toszkánai +kőből. Az ő szívét is +abból faragták, cimbora, az ő szíve +is fehér és hideg... nem szeret, mert nem tud +szeretni. Templomba jár, imádkozik értem, +hű... csak nem tud szeretni...</p> +<p>A kapitány véres szemét gyenge +fény fátyolozta be:</p> +<p>—Hűséges, jó, szent asszony... +és én mégis korhely vagyok... ej, mondom, +csak San Pedrót szereti... ezért nevettem az +előbb, cimbora... nem földi embernek való az +ilyesmi. Verd ki a fejedből, bolondság. Én +mondom neked, elhiheted... Gyere, igyunk inkább és +vessünk kockát.</p> +<p>Visszaült az asztal mellé s az +ólomkarikás ablakon +átszűrődő kékes sugarakba +hunyorgatva, a részegek makacsságával, +elérzékenyülten ismételte:</p> +<p>—Szent asszony... szent és hű... senkit sem +szeret...</p> +<p>Lullus Raymundus elgondolkozva nézett a +kapitányra, aztán hirtelen megfordult és +kisietett a homályos csapszékből. Castello +álmosan, értelmetlenül bámult +utána.</p> +<p>Egyszerre fázósan összeborzongott.</p> +<p>Az ötlött eszébe, hogy Raymundusnak +éppen olyan fehér az arca, mint San Pedro +szobráé a székesegyházban.</p> +<br> +<h3>II.</h3> +<br> +<p>Raymundust ettől kezdve nem látták +többé együtt Castello kapitánnyal.</p> +<p>Az udvarnál sem mutatkozott. A mulatozást +abbahagyta. Fövegén kifakult, eltöredezett a +hírhedt hollótoll, de nem cserélte fel +másikkal. Szótalan lett és komor. Tekintete +álmodozóvá vált, mint az esti +tűz, amelyet pásztorok gyújtanak a Maladetta +szakadékai között.</p> +<p>Reggelenkint a székesegyházba járt az +első misére s egy oszlop +árnyékába húzódva, +elszoruló szívvel várta Ambrosiát, +aki mindennap egy órát térdelt San Pedro +szobra előtt. Csak mikor a szép asszony +fölvonta arcáról selyemfátyolát, +ragyogott föl Raymundus szeme s derült ki komor arca. +Ilyenkor mindig föltette magában, hogy +megvárja a templom kapujában, mikor +komornájától kísérve +hazafelé indul és megszólítja, de +mindannyiszor valami fájdalmas elfogódás +vett rajta erőt. Talán mert arra kellett gondolnia, +hogy Castello kapitány itt kérte meg a +kezét.</p> +<p>Egy nap—virágvasárnap +volt,—Ambrosia, mikor kifelé indult a +nagyhajóból, leejtette kezéből a +szentelt fűzbarkát. Raymundus mellette termett s +felemelte a lehullott ágat. A keze reszketett, mikor +átnyújtotta.</p> +<p>—Köszönöm,—mondta halkan Ambrosia s +sűrű szempilláit fölvetve, +ránézett a fiatal lovagra. De hirtelen elpirult, +zavartan sütötte le szemét és kisietett a +templomból. Raymundus tekintete mintha megégette +volna.</p> +<p>Másnap mégis mosolyogva bólintott +feléje, mikor Raymundus mély bókkal +meghajolt előtte. Később már +pár szót is váltottak, jelentéktelen, +közömbös szavakat, de amelyek +mélyén—Raymundus úgy +érezte,—szerelmi vallomás lángolt.</p> +<p>Ambrosia pedig éjszakánként +felkönyökölve ágyában, +álmodozva nézte a fehér holdfényt, +amely élesen rajzolta ki az erkélyajtó +patkós ívét s akaratlanul Lullus Raymundusra +gondolt, aki már egy hónapja nem tűzött +új tollat a fövegéhez. Olykor elővette +csiszolt acéltükrét s sokáig, +érdeklődve nézte benne magát, mintha +valami idegen arcot vizsgálna. Hajnal felé +aztán reszketve temette fejét a forró +vánkosokba s görcsös zokogás fojtogatta a +torkát.</p> +<p>Egy reggel Raymundus hazakísérte a +székesegyházból.</p> +<p>Szótlanul, lehajtott fejjel ment mellette, e mikor a +komlóval befuttatott kapubolt alá értek, +hirtelen szembefordult vele:</p> +<p>—Ambrosia... meg kell mondanom...</p> +<p>Lullus Raymundusnak elakadt a szava.</p> +<p>Ambrosia halkan felsikoltott s kezét +szívére nyomva futott föl +szobájába. Azt hitte, összeroskad. Lihegve +állt meg a szoba közepén. Szédült +és magában ezerszer befejezte—ijedten +és boldogan—Raymundus félbemaradt szavait: +szeretlek... szeretlek...</p> +<p>A szíve hangosan vert.</p> +<p>Egész estig ki nem mozdult a +szobájából s elhatározta, hogy +másnap nem megy el a templomba. Korán +lefeküdt, de nem tudott elaludni.</p> +<p>Éjfél felé fölkelt, egy +könnyű mantillát kapott magára s +kiült az erkélyre. A Monté Aragon felől +langyos szél fujt. Csodálatosan csendes és +átlátszó volt az éjszaka.</p> +<p>Egyszerre összerezzent.</p> +<p>Az erkély alatt megmozdultak a komló vastag +fonadékai s a következő pillanatban a +kőoszlopba fogódzva fölbukkant előtte +Raymundus. Hajadonfővel volt s a hold éppen az +arcába sütött.</p> +<p>Ambrosia megrettenve ugrott föl.</p> +<p>Lullus Raymundus átdobta magát az erkély +korlátján s letérdelt előtte:</p> +<p>—Bocsáss meg, Ambrosia, de el kellett +jönnöm.</p> +<p>Ambrosia hátralépett s karjait +védőleg terjesztette maga elé.</p> +<p>—Ne húzódj el +tőlem,—folytatta Raymundus, akinek szavai egyszerre +fölszabadult áradatban ömlöttek,—az a +szerelem, amely engem idehajtott, tiszta és szent, amilyen +te vagy, nincs rajta a föld szennyéből semmi. +Egész életemet betölti, mint a napfény +a világot. Szeretlek, Ambrosia, szeretlek... A csillagok +szeretik így az éjszakát, füvek a +hajnali harmatot...</p> +<p>Ambrosia szeme előtt elhomályosodott a +világ. Túláradó szívvel, a +beteljesült boldogság sugárzó +szépségében állott Raymundus +előtt. Forróság öntötte el +egész testét, torka kiszáradt s +remegő kezei tétován kapaszkodtak az +erkély korlátjába.</p> +<p>—Kelj fel,—mondta végre fojtott +hangon,—kelj fel és távozz. Ha valaki +meglátott volna... Megbocsátok, de +távozz...</p> +<p>Raymundus felemelkedett:</p> +<p>—Ne űzz el, Ambrosia. A hitetleneknek száz +szavuk van a szerelemre, én nem tudok egynél +többet mondani: szeretlek. S a nap minden +óráját csak azért szeretném +lábaid előtt tölteni, hogy újra ezt +ismételjem.</p> +<p>Ambrosia nem tudta kikerülni Raymundus tekintetét. +Hosszan, némán nézte a rajongó +lovagot s lassan, szomorú mosolyban simult el +arcáról az izgalom.</p> +<p>Azután beszélni kezdett:</p> +<p>—Raymundus, én hiszek neked. Hiszek abban a +csodás, tiszta szerelemben, amely most olyanná +teszi arcodat, mint az ifjú San Pedróét. +Hiszem, hogy ez a szerelem örök és +földöntúli, de... én nem tudok ilyen +szerelmet viszonozni. Erre én méltatlan vagyok. +Ilyen mélységes lángolást nem tud +megérteni földi asszony. Ha halhatatlanná +tudnál tenni, ha nem omlanék porrá a testem, +ha örökre élhetnék: örökre +szeretnélek. Ó ha megtalálnád az +élet örök titkát, amelyről a +bölcsek szólnak, s amely megadja a +halhatatlanság gyönyörét... Tégy +halhatatlanná, Raymundus, keresd meg az élet +vizét és én a tied +leszek—örökre.</p> +<p>A lovag úgy hallgatta, mint egykor Odysseus a tenger +leányainak énekét.</p> +<p>Hirtelen leroskadt Ambrosia elé, ajkához +szorította annak keskeny, fehér kezét s +megittasultan mondta:</p> +<p>—Megkeresem és elhozom neked, senora... az Isten +engem úgy segítsen...</p> +<p>A hold magasan állt a székesegyház +karcsú tornya felett s lenn az utcavégen +fölhangzott Castello kapitány borízű +kurjantása.</p> +<p>Raymundus átugrott az alacsony erkélyen, +köpenye csuklyáját fejébe húzta +és elindult a Monte Aragon felé, amerre a San +Miguel de Foces-kolostor romjai feketedtek.</p> +<br> +<h3>III.</h3> +<br> +<p>A huescai udvar hölgyeinek lovagja eldobta a gazdagon +hímzett bársonyruhát. Fekete +kámzsát öltött s elvonult a romok +magányosságába, papyrus-tekercsei, +chaldeusok írásaival telerótt pergamenjei +és kabalás fóliánsai +közé.</p> +<p>Hét nap alatt megtanulta az írás +és olvasás nehéz mesterségét, +amit kétszáz évvel később is +csak Paracelsus mestere, a sponheimi bencés +apátúr tudott utánacsinálni.</p> +<p>Megismerkedett a démonológia umukjaival, amelyek +felhozzák a rontást és megtanulta a nagy +maszkimok elleni bűvölés +örökbecsű szavait. Tudta, hogy a homlok +betegsége a pokolból jött, hogy Namtar maga a +döghalál s hogy Asusu-Niamir visszahívta +Istart, a hajnali csillagot. Esztendőket töltött +az egyiptomiak theurgiájába mélyedve, +ismerte a Ker-neter rejtelmeit, ahol a Horusz +mérlegén könnyűnek találtaknak +fejét a nilusi ló harapja le. Olvasta a Halottak +könyvét, Hermesz Triszmegisztos +Chená-ját, értette Demokritoszt, az +abderitát és Zozimes Africanust. Megtanult +bánni az auripigmentummal, amely a melegség +hatása alatt részben arannyá +változik, sőt Geber homályos +könyvének "második rendbeli medicináit" +is elkészítette. Minden nap gazdagabbá tette +tudományban és bölcsességben, +végül az alchimiának már csak a +bölcsek kövével foglalkozó része +érdekelte.</p> +<p>Esténkint Albertus Magnust olvasta. Ez a +nagyszerű teuton delejes erővel vonzotta, +kivált mióta megtudta róla, hogy mikor +Vilmost, a németalföldi királyt +vendégül látta Vízkereszt-napján +a domokos-klastrom kertjében, a zord téli +idő ellenére levelek és virágok +nőttek egy szavára a zuzmarás fákon. +Legszívesebben azonban könyveinek azokkal a +fejezeteivel foglalkozott, amelyek a nagy elixiriumról +szólnak. Ezeknek rejtett értelmét kutatta +olykor egész éjszakán át s +észre sem vette az idő +múlását.</p> +<p>A még épen álló refektórium +egyik sarka tele volt különböző +alakú cserép- és bronz-edényekkel, +szárított füvekkel, madár- és +gyíkcsontvázakkal, vasfogókkal és +fúvókkal. Egész nap égett itt a +tűz három hatalmas kőlap között s +Lullus Raymundus gondterhes arccal állt előtte, +míg szikár fejét félelmes +fénnyel világították meg a +gyantáktól színes lángok.</p> +<p>Egy esős, télvégi estén +végre sikerült metallurgiás +kísérlete.</p> +<p>A kénarzén titokzatos keveréke, mint +egészen tiszta, aranysárga por omlott szét a +kezében tartott átlátszó +kristály-fiolában. Cinpoharat vett elő, +félig töltötte vízzel, elmondta +fölötte az örök változás kilenc +szavát s pár szemet szórt bele a +megtalált kincsből.</p> +<p>Reszkető kézzel emelte szájához a +drága folyadékot...</p> +<p>Megrázkódott.</p> +<p>Forró tűz járta át testét s +ettől kezdve sem ételre, sem italra nem +vágyott többé. Lullus Raymundus +megtalálta a halhatatlanság titkát.</p> +<p>Két hónap multán, hogy megbizonyosodott +munkája sikeréről, elhagyta a romokat, +felöltötte a régi bársonyruhát s +kezében a nagy elixiriummal, megindult az úton +Huesca felé.</p> +<p>Enyhe áprilisi nap volt. Az égen +ezüstös felhők fodrozódtak s az +aranyeső halványzöld ágai +között csillogó bogarak keringtek.</p> +<p>Lullus Raymundus dobogó szívvel, +görnyedten, lassan lépegetett lefelé a +lejtőn. Mikor áthaladt a város +kapuján, alig tudott tájékozódni. +Mintha idegen városba került volna, úgy +megváltozott körülötte minden.</p> +<p>Egy szembejövő fügeárushoz +fordult:</p> +<p>—Hallod-e, barátom, hol lakik Vicente Garcia di +Castello kapitány?</p> +<p>—A temetőben. Már tizenkét +éve,—felelt az nagy nyugalommal.</p> +<p>Lullus Raymundust hirtelen szörnyű félelem +fogta el. Most jutott először eszébe, milyen +hosszú időt töltött innen távol. +Szinte fuldokolva kérdezte:</p> +<p>—És az özvegye... a szép Ambrosia? A +fügeárus furcsán mosolygott:</p> +<p>—A szép Ambrosia?... Ott lakik a +túlsó utca végén, abban az +erkélyes házban...</p> +<p>Lullus Raymundus föllélegzett s +megkönnyebbülten sietett arrafelé.</p> +<p>A boltozott kapunyílást szelíden +koszorúzták a komló óriásira +növekedett fonadékai s az erkély +egészen eltűnt a zöld indák +között. Raymundus lihegve sietett föl a +lépcsőn s mámoros örömmel +lökte be a nagyszoba ajtaját.</p> +<p>Csodálkozva állt meg a +küszöbön.</p> +<p>A szoba üres volt. Csak később vette +észre, hogy az erkélyajtóhoz +állított karosszékben egy +sárgásarcú, +összetöpörödött, öreg asszony +ül, aki ijedten, bizalmatlanul nézett rá.</p> +<p>—Senora Ambrosia nincs itthon?—kérdezte +kissé megzavarodva.</p> +<p>Az öreg asszony felemelkedett, szemében +különös fény csillant föl, +aztán intett Raymundusnak, hogy lépjen +közelebb. Erős reszketés fogta el s alig +hallhatóan susogta:</p> +<p>—Raymundus... nem ismersz? Én vagyok... +Ambrosia...</p> +<p>Lullus Raymundus megtántorodott. Nem tudott +szólni, csak kezét nyújtotta előre, +amelyben szikrázva villant meg a +kristály-fiola.</p> +<p>Ambrosia keserűen mosolygott:</p> +<p>—A nagy elixirium... harminc év után?... +Most akarsz halhatatlanná tenni, így, +öregen?... Későn van, Raymundus, ide +nézz...</p> +<p>Letépte melléről a ruhát s +Raymundus elszörnyedve látta testén a +rákbetegség gyilkos nyomait.</p> +<p>Ambrosia fölzokogott:</p> +<p>—Azt akarod, hogy ilyen nyomorúságban +éljek—örökre? Kímélj, +Raymundus és szánakozz rajtam.</p> +<p>Lullus Raymundus öreg mellét is megrázta a +fojtott zokogás.</p> +<p>Kezéből kihullott a kristály-fiola s +hangos csattanással millió csillogó +porszemmé omlott szét a +márványpadlón.</p> +<p>—Ambrosia,—nyögte leroskadva,—te szabad +vagy. Beléphetsz fa mennyei halhatatlanságba... de +én itt maradok a földön-örökre... nem +találkozunk soha...</p> +<br> +<h3>IV.</h3> +<br> +<p>A többi megolvasható régi +krónikákban. Lullus Raymundus Ambrosiai +halála után belépett a ferenciek +rendjébe. De zaklatott szíve nem talált +nyugtot. Nemsokára elment Afrikába, hogy a +mohamedánok közt terjessze az evangéliumot. De +hiába kereste a halált, bár +többször rettenetesen megkínozták a +pogányok,—nem tudott meghalni.</p> +<p>Isten végre megkönyörült rajta s +meghallgatta imádságát.</p> +<p>Egy éjjel a mohamedánok kihurcolták a +város elé és megkövezték. +Keresztény utazók találtak rá +másnap vérébe fagyva. Még élt. +Magukkal vitték hajójukra, amely útban volt +Mallorca felé.</p> +<p>Mikor szülőföldje partjára +tették, meghalt. Hamvai ott nyugszanak a pálmai +székesegyház oltára alatt.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a5" id="a5"><br></a> +<h2>ŐSZI HEGEDŰK</h2> +<br> +<p class="jobb"><i>Valakinek a Paradicsomban.<br> +Poe.</i></p> +<br> +<p>Ilyenkor már csak Beleznay úr jár a +Füvész-kertbe.</p> +<p>Beleznay úr, a művész, aki harminc +évig énekelte Papagenot a pesti +dalszínházban, jóllehet, titokban +fájva álmodott Tristan szerepéről. +Ám tapsok helyett így is learatta a csendes +öregséget. Kecsegeorrú gombos cipőben, +derékba szabott szűk kabátban, magasra +csavart fehér shawlja fölött keményre +vont állal s egérszürke +kürtőkalapja alatt bánatos gondolatokkal +sétál minden délután az +elárvult szilfasoron. Néha megáll a +repkénnyel futtatott, aranybetűs, +rózsaszín márványoszlop mellett, +gondosan beretvált állát nádbotja +csontgombjára támasztva vagy elnézve hosszan +papirszivarkájának füst-arabeszkjeit, amelyek +olyanok, mint a szultán irádeján a +virágos betűk: érthetetlenek és +haszontalanok. Máskor elandalodva fordul be a +kígyózó, keskeny útra, fejét +féloldalt hajtja, mintha láthatatlan +zenészek hegedűinek taktusára +lépegetne a rivalda szélén.</p> +<p>A díszlet tökéletes.</p> +<p>A háttérfüggöny porcellános +kékjét már elfutotta a November lehellete. +Jobbra ritkuló bokrok, szétnyíló +legyezői fölött aranyló kadmiumfoltok, +mögöttük öreg vadgesztenye, harsanó +indiai veresben. Odább álmatag +nyírfák krétás dereka, +ólomfehérbe mártva, platánok tompa +kékezüstje, violába tévedt +orgonával átszegetten, míg túlnan, a +néhai tó horpadásában, az elgurult +ecset méregzöld csíkja tüzel a +pázsiton. A pálmák üresre fosztott +köröndjét talán egy +pointillistai-festő tarkázta lehullott +hárslevél millió pettyével. Csak a +baloldali jegenyék lombdárdáján +komorlik föl az ég párás +tükréig az umbra temetői setétje, mint +nehéz és fájó emlékezés +egy drága halottra. Az üvegház: +gyöngyfényben úszó óriás +koporsó s előtte a buxus illedelmesre +nyírott, négyszögbe zároló +szalagja szinte úgy rémlik: fekete szegély a +nyár gyászjelentésén.</p> +<p>Beleznay úrhoz, aki elmúlott +ifjúságát sétáltatja az +alkonyodó kertben, fölöttébb illik ez az +Olgyay-színekbe hangolt szomorúság. Ö +maga talán legjobban érzi ezt s míg +egyenesre húzott derékkal ballag a néma +úton, szívét befelé hulló +könnyek esője veri.</p> +<p>Az árnyékkedvelő növények +lejtője felől,—ahol titkon +csókolódzó szerelmesek bujnak meg minden +tavaszon,—most gyenge szél kapatja +szárnyát. Meglibben a sárguló levelek +pilleraja s a cserjés vesszőin simán +fektetik keresztbe vonóikat a titokzatos +zenészek.</p> +<p>A nyitány megkezdődik.</p> +<p>Mélyhegedűk bánatos andantejával +indul, hosszan, vontatottan a halk őszi muzsika: Hallgasd +csak, hallgasd a Vágyak énekét...</p> +<p>—Minden mozdulásod, szándékod +és tetted ősi éltetője +végokon: a vágy. Mindig hiányát +érzed valaminek, ami után kezed kinyújtsad, +sohase vagy egész, zárt és befejezett. Ha +nevetsz, hiányzik a sírás lázas +forrósága, ha ölelsz: az epedés +fájdalma, ha révbe érsz: a +küzdés izgalma, örök +kettősségét sejted meg a világnak s +örök tragikumát magadnak.</p> +<p>Beleznay úr elfúló mellel vigyázza +az ősz hegedűversenyét. A lelke most +kinyitott ajtó s visszhangos zúgással +árad be rajta a prestosoba lendülő +szonáta első tétele:</p> +<p>—Nincs, nincs soha egészen betelő +vágyad. Ha a csók, a siker +édességét issza a szád, hol van +kínzó gyönyöre az útnak, mely +odáig vezetett? Vágyódás és +elért vágy, együtt, egyszerre kellene, +kívánság és beteljesülés, +együtt, egyszerre lenne csak teljesség. De jaj, +sohase juthatsz el eddig. Ezért sajog betöltött +álmod mélyén a csalódás +fanyarsága, mint színméz +édességében a fulánk mérge. +Boldog vagy, ha virágos nyoszolyádba fekteted +szerelmes párod, de a boldogság—amíg +csak álmodtál róla,—odavan, +többé már nem adatuk meg néked. +Ezért nincs, nincs soha egészen betelő +vágy, csak vágyakozás az elérhetetlen +után.</p> +<p>Az új tétel tajtékos hullámai +már vágtatnak, mint az elszabadult csikók, +lebegő sörénnyel. És viharos +crescendóba zendül a megsokasodott hegedűk vad +zokogása:</p> +<p>—Mi után futsz hát? Amit elérhetsz, +sohase teljesség. Amit elnyersz: azért nem +érdemes küzdeni, amiért érdemes: soha +el nem nyered. Futsz mégis, vergődsz és +gyötrődöl, miért, miért? Magadat +keresed talán a szörnyű kört +futván, de tegnapi vagy holnapi magad soha utól nem +éred. Nincsen és nem lesz soha +beteljesülés.</p> +<p>Beleznay úr egy hársnak dőlve, +elfehéredett arccal hallgatja a tomboló +furiosót, amely végre megcsendesedik a +zárótétel ünnepi +hömpölygésében:</p> +<p>—A te tragikumod mégis az Élet +éltetője. Az egészen betelt vágy +örök megnyugvás lenne, maga a halál. Egy, +egyetlenegy csók kellene csak, egy szín, egy illat, +egy hang és ki lenne merítve a világ +gazdagsága. Megszakadna az örök +folytonosság, míg így minden +csalódás új vágy magját +csiráztatja. Érzed az őszi kert terhes +földszagában a jövő tavasz +ígéretét? S ha kevés ez a +bölcsesség, ha hideg és +nyugtalanító: óvakodjál a +teljesedéstől. Őrizd meg álomnak az +álmot, vágynak a vágyat, +sóvárgásnak a +sóvárgást. Hogy ne csalódjál: +óvakodjál a beteljesüléstől.</p> +<p>Lassan, ahogy a sóhajtás hal meg, hallgatnak el +az őszi hegedűk. Beleznay úr még +sokáig ott áll az öreg hárs +törzséhez támaszkodva. Talán Tristanra +gondol, kinek aranyhímes palástja csak +álmaiban lengett vállán és +egész bizonyosan Isoldéra, akit nem csókolt +meg harminc év előtt a májusi +nászlugasban.</p> +<p>Azután...</p> +<p>Azután csengetnek az őr kis +házikója mellett, mert már hat óra +van és hat órakor bezárják a +Füvészkertet. Beleznay úr pedig elmegy haza s +lehajtja öreg fejét a boldogtalanság +párnájára, amelybe áldott kezek +valamikor az illúzió kék +virágát hímezték +vigasztalásul.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a6" id="a6"><br></a> +<h2>ÖREG SINKA GYÖRGY</h2> +<br> +<p>Élete hatvanadik nyarán—mint a többi +parcellás-paraszt,—letette a kapát s +kiköltözött a péterszögi +szőlőbe. Nem dolgozott többet, csak +pipált és szemlélődött, +hallgatván a füvek növését s a +jegenyésben csörgő seregélyek +lármáját. Nem unta el majd egy +emberöltő hosszat. Hetenkint +egyszer—tisztát váltani—beballagott a +messzi kúntorony alá, a városba, ahol a +fiai, unokái "tükörbül +fésülködő" urak voltak. Nem szerette +őket, minthogy talán senkit sem szeretett +igazán egész életében Szekerka +Palcsin, az öreg cseléden kívül, aki +minden hónap elején lenyírta ráncos +álláról a havas +szakáltarlót.</p> +<p>A nagyapja még szabadhajdú volt, aki akkor +hagyta abba a marhahajtást, mikor az első +venyigét bujtatták a Nyilas homokjába. Annak +a szigorú, kemény erkölcsét +őrizte kilencvenesztendős öreg Sinka +György. Vasalt csizmában járt, hosszú +üstökét fésűbe szorította, a +három nagy ünnepen meggyónt és +mindennap hét messző bort ivott.</p> +<p>—Aki száz évig ilyen bort +iszik,—mondta esténkint, szaporábban +emelgetve a virágos cserépkorsót,—az +sokáig él.</p> +<p>—Igazság,—bólogatott rá +ilyenkor komolyan Szekerka Palcsi, míg fölverte a +venyigetűz lángját, hogy +rózsaszínbe borult a gunyhó fehér +fala.</p> +<p>Különben kevésbeszédű, +magánakvaló ember volt öreg Sinka György. +Illett nagyon a szomszédjaihoz, akik alkonyattájt +átjöttek hozzá s hallgatva ülték +körül a tüzet. Csupa kivénült, +ereskezű, szikárnyakú, deresfejű +paraszt, nem igen kapnak a szón, de maguk is nehezen +adják.</p> +<p>Csak akkor támadt nagyobb mozgalom, ha valamely +szőlők közt tévelygő kuvasz +akadt fenn a Szekerka Palcsitól eszközölt +kutyafogóban. Ilyenkor többször járt +körül a mázas cserépkorsó s +egy-egy kifakadás is elhangzott:</p> +<p>—Affene a rusnya férgit!</p> +<p>Mintha csak torát ülték volna a +szegény állatnak. Szekerka Palcsi sűrűn +fordult az üres korsóval s szította a hamar +hamvadó parazsat. Olykor hajnalig is fönnmaradtak a +zordon, vén ivók, mint ükeik hajdan az +áldozati tűz körül, köszöntve a +lángoló napot.</p> +<p>Öreg Sinka György bírta az +áldomást.</p> +<p>Pár esztendő óta ugyan mintha +kissé megroggyant volna, de azért, ha megmozdult a +vére a szőlő levétől, +még rácsapott tenyerével a +csizmaszárra, sőt a szüreti tüzet is +átugrotta, hogy lobogó gatyáját nem +is simította a láng.</p> +<p>Ez az utolsó szüret aztán +különösen emlékezetes maradt a +Nyilasban.</p> +<p>Öreg Sinka György fiai, unokái, de a +dédek is, teljes számban gyűltek egybe +vacsora után a tűz körül. Szekerka Palcsi +a gunyhó küszöbén ült s +harmonikázott, tempósan, öregesen. Öreg +Sinka György most se beszélt sokat, csak ivott s a +nóta irányában ingatta a fejét.</p> +<p>Egyszer aztán felugrott s magosat rikoltva, nagyot +dobbantott. Táncolni kezdett, feje fölé emelve +a virágos korsót. Vadul, szilajon ropta, +akár hatvan esztendő előtt.</p> +<p>—Melyik lábom jár jobban +hé?!—kiáltott a nagy vígságba +esett apró népre.</p> +<p>—A szélső, nagyapám,—kacagtak +az unokák.</p> +<p>—Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kettő +szélső,—káromkodott mérgesen. +De azért csak járta, hiába +kérlelték a fiai, nem hagyta abba, míg ki +nem dőlt.</p> +<p>Úgy kellett betámogatni a gunyhóba, ahol +horkolva aludt el a földre vetett subán.</p> +<p>Másnap reggel aztán öreg Sinka György +nem ébredt fel. Elszállott lelke, mintha ott +komorlott volna a szedett venyigésből +fölpárázó ködben, az ólmos +őszi felhők alatt.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a7" id="a7"><br></a> +<h2>ÖRDÖGSZEKÉR</h2> +<br> +<p>Mikor ilyen keskeny a hold karéja, mindig eszembe jut +találkozásom az +ördögszekérrel.</p> +<p>Felejthetetlen nyáréjszaka volt.</p> +<p>A vonat nagyokat kattogva húzott át a +váltókon s érezhetőleg +lassította futását. A huszonkettes +őrház zöld lámpája csendesen +siklott el a félhomályos fülke ablaka +előtt.</p> +<p>—Végállomás!—kiáltotta +egy mély, rekedt hang s a kocsisor zökkenve +állott meg.</p> +<p>Kiszálltunk.</p> +<p>Tizenegy óra lehetett. A félemeletes falusi +állomás nehéz tömege +köröskörül egybeolvadt az éjszaka +feketeségével. Csak a kijárat +fölött himbálódzó lámpa +álmos fényében villant elő itt-ott +egy piros téglasor. A szemafórjelző hosszan, +egyhangúan csilingelt s a mező felől +tücskök muzsikáját hozta felénk a +júliusi éjszaka langyos szellője.</p> +<p>A vonat dohogva indult a gépház felé.</p> +<p>Skubinyák, a jegyszedő dörmögve ment +le a töltés szélén.</p> +<p>Egyedül maradtunk.</p> +<p>—Menjünk, nagyon fáradt vagyok,—mondta +Leontin s belekapaszkodott a karomba.</p> +<p>De mikor kiértünk az állomás +mögé, meghökkenve álltunk meg.</p> +<p>A kocsi nem volt sehol sem.</p> +<p>—Istenem, apáék megint elfeledkeztek +rólunk,—mondta Leontin panaszosam s én is +bosszankodva bámultam az országút +szürke sávját, amely alig pár +lépésnyire látszott csak +előttünk.</p> +<p>—Jó egy órába telik, míg +hazaérünk,—mondtam inkább magamnak, mint +Leontinnak, aki tanácstalanul tekintgetett +körül.—Hiába, a kocsi most már +úgysem jön, legjobb lesz, ha nekiindulunk.</p> +<p>Sűrű, meleg, bársonyos homály borult +mindenre.</p> +<p>Az útszéli jegenyék alig váltak el +az ég sötétjétől. +Szorongató, vaksi homály terpeszkedett +kétoldalt s alig húsz lépésre +előttünk is keresztülfeküdt az úton. +Néha szinte úgy tűnt fel, mintha élne +s gyűrűzve, lomhán kúszna, +csúszkálna körülöttünk.</p> +<p>Éreztem, hogy a húgomnak remeg a karja.</p> +<p>Az országút nyílegyenesen +húzódott a falu felé, de néhol +lejtett, majd ismét erősen kaptatóra +vált.</p> +<p>Egyszerre, mintha világosodni kezdett volna. A nagy +kőhíd vastag korlátjai kiváltak a +homályból, az országút fakó +szalagja hosszabbra nyúlott s a sötét +jegenyék sziluettjei élesebben rajzolódtak +rá a nyugati égre.</p> +<p>Messze, a temető mögött, a hold keskeny, +halvány sarlója bátortalanul szállt +fölfelé.</p> +<p>Leontin beszélni kezdett, halkan, erőltetetten, +de mégis majdnem vidáman, mint azok az emberek, +akik fölül valami rettenetes, nyomasztó +érzés múlott el s ami után nem lehet +tovább bírni a hallgatást.</p> +<p>Hirtelen megakadt.</p> +<p>Fojtott, tompa zúgás vágta ketté a +csendet. Egyre erősödő, berregő hang +verte fel az éjszakát. Hátunk +mögött két-háromszáz +méternyire két óriási, fehér +szem villogott a sötétben.</p> +<p>—Automobil,—rezzent meg Leontin s ijedten +rántott az út széle felé.</p> +<p>—Várjuk meg, míg elmegy,—mondtam +kelletlenül s félrehúzódtunk, egy +kőrakás mellé.</p> +<p>De az automobil nem közeledett. Úgy +látszott, mintha egy helyben állana s +félelmesen búgott. Néha felhorkant s +utána még rettenetesebb berregésbe kezdett. +Két lámpa-szeme mereven, furcsán villogott, +mintha egyenesen ránk nézne.</p> +<p>—Eh, menjünk,—szóltam +türelmetlenül,—majd kitér, ha...</p> +<p>És már indultunk is tovább.</p> +<p>Ismét felhangzott a gép +vésztjósló bőgése s a +két éhes, csillogó szem nagyobbnak +tűnt föl előttem, amint +visszanéztem.</p> +<p>Az automobil lassan közeledett.</p> +<p>Megdöbbenve álltunk meg.</p> +<p>A gép is megállt.</p> +<p>Egy pillanatra rettenetes csend lett.</p> +<p>A szám széle fázósan reszketett s +valami oktalan félelemtől megriadva meredtem bele a +nagy, kerek tűzszemekbe.</p> +<p>Azok fenyegetően, hideg mozdulatlansággal +ragyogtak vissza.</p> +<p>—Mi ez?—kérdezte a húgom +megborzadva. Egész testében reszketett és +rettenetesen sápadt volt. Nem tudtam válaszolni. +Aztán egyszerre erősen magamhoz rántottam +és szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptatóhoz +értünk. Zihálva, elfulladva, száraz +torokkal kapkodva lélegzet után, siettünk +előre. A szemünk kitágult s +verejtékező homlokkal, hangosan dobogó +szívvel iramodtunk el a szikár jegenyék +mellett.</p> +<p>A hold már feljebb hágott, csak a +kőrakások és a fák +tövében gyűlt össze egyre +sűrűbb és hosszabb foltokban a +feketeség. Elakadva gázoltunk a +süppedő, mély porban előre. +Halálosan kifáradva értük el a +lankás tetejét.</p> +<p>Visszanéztünk.</p> +<p>Mélyen lenn, a homályban, égett a +két parázsszem, de már nem volt benne semmi +borzalmas. Fellélegzettünk s nyugodtan, +lépésben indultunk lefelé a hosszú +lejtőn. Szólni nem tudott egyikünk sem. A +Sirató mellé értünk. A zizegő +sás feje koppanva ütődött össze a +gyenge, simogató szélben. A falu felől +szakadozott tülökszó hangzott. A toronyőr +féltizenkettőt jelzett.</p> +<p>Már csak félórai út +odáig.</p> +<p>Csendes és nyugodt volt minden. Az automobil elmaradt. +A szörnyű szempár nem látszott.</p> +<p>Egyszerre rettenetes bődülés harsant fel +szinte a fejünk fölött.</p> +<p>A két óriásira megnőtt, +kegyetlenül villogó szem a dombtetőről +gúnyosan hunyorított utánunk. Ugató, +hörgő üvöltés szakadozott föl a +szörnyeteg torkából s mi csüggedten, +halálra gyötrötten hajtottuk le a fejünket. +Megadtuk magunkat és fásultan, megalázva +siettünk tovább. Tovább, egyre +tovább.</p> +<p>Most már ő parancsolt, nem lehetett +elmenekülni előle. Űzött, hajtott maga +előtt és mi megrogyó térddel, +kábultan vonszoltuk magunkat.</p> +<p>—Át kellene vágni a +mezőn,—gondoltam és mentünk +tovább az úton, az ismeretlen rém +előtt, amerre ő akarta.</p> +<p>Néha futottunk.</p> +<p>Kövek gurultak szét a lábaink alatt. Majd +megálltunk és szembenéztünk a +kísértettel. Néha elmaradt s csak +távoli, rohanó dübörgése +hallatszott. Aztán megint utánunk jött +és mi legyőzve, agyonhajszolva, tehetetlenül +vánszorogtunk tovább, előre.</p> +<p>Már nem tudtunk visszafordulni sem. Csak mentünk, +rohantunk, menekültünk.</p> +<p>Végre feltűnt a falu.</p> +<p>A fák fekete foltjai közül fehéren +ütköztek ki a házak s a torony magas sudara, +amelynek élén, mint egy megakadt, +villódzó selyemfonál, ragyogott a +fogyó hold sápadt fénye. A sűrű +akáctömegből kicsillant a nyaraló +ablaksora. A terrasz széles ernyője alatt +lámpák égtek s rószaszín +fényük átverődött a világos +vászonfalon.</p> +<p>—Még fönn vannak,—gondoltuk egyszerre +megkönnyebbülten és megálltunk.</p> +<p>Hátrafordultunk.</p> +<p>A homályt és csendet nem zavarta semmi. +Messziről a tücskök monoton cirpelése +hallatszott, úgy, mintha álomban +hallanánk.</p> +<p>Az automobil eltűnt.</p> +<p>Kimerülten vánszorogtunk haza. A terrasz +lépcsőjén alig bírtunk felmenni. +Vendégek ültek a nagy kerti asztal mellett s +mindnyájan meglepődve bámultak ránk. +Sápadtan, szótlanul álltunk ott a +vakító lámpafényben.</p> +<p>Hirtelen hosszú, elnyújtott, rekedt +üvöltés hangzott az országút +felől. S a kivilágított terrasz +előtt, mint valami elszabadult szörnyeteg, nagyokat +ugorva, bömbölve rohant el egy óriási, +vörös automobil.</p> +<p>Nem ült rajta senki.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a8" id="a8"><br></a> +<h2>STRATFORDI HAJNAL</h2> +<br> +<p>Az ólomkarikás ablakok kitárva +álltak s a langyos tavaszi éjszaka beáradt a +szobába, ahol még érzett Jonson +Benjámin úr pipájának +kesernyés füstszaga. A lombosodó fák +mögött, a kert alján álmodozva villant +meg az Avon gyöngyházszín tükre.</p> +<p>A hajdani keztyüs fia tíz óra tájt +felvette a haldoklók szentségét s most +lázas homlokkal feküdt a mennyezetes ágyban. +Szürkülő, gyér haja csapzottan folyta +körül duzzadt arcát. Szaggatottan, nehezen +lélegzett. Mégis, leeresztett szemhéjai +alól, olykor mintha tréfásan pillantott +volna Ward Jánosra, a stratfordi papra, aki merev +mozdulatlansággal ült ágya mellett az +egyeneslábú széken.</p> +<p>Csend volt, csak Charlecot vadasa felől hallatszott +néha egy-egy rövid füttyentés: +őz-suta adta a vészjelt.</p> +<p>Anna asszony, aki a szoba túlsó, homályos +sarkában gunnyasztott, öregesen csoszogva +lépett az asztalhoz s megigazította a lámpa +olajospapir ernyőjét. Aztán aggodalmas +arccal tekintett az ágy felé.</p> +<p>—William,—kérdezte +félénken,—hogy vagy?</p> +<p>A beteg nem felelt.</p> +<p>—A bor árthatott meg neki,—fordult suttogva +a lelkészhez,—nagyon sokat ittak, egész +délután. Drayton úrral együtt. Az a +bolondos Ben Jonson pedig éppenséggel +elázott.</p> +<p>Ward János komoly arccal, rosszalóan +bólogatott:</p> +<p>—Persze. A régi barátság, a +viszontlátás örömére.</p> +<p>A beteg hirtelen megszólalt:</p> +<p>—Eredj pihenni, Anna. Ne aggódj értem, +jól vagyok.</p> +<p>Az öreg asszony kissé megrettenve, +némán intett s sietve tűnt el a +nyikorgó ajtó mögött.</p> +<p>A megnövekedett csendben a toronyóra éles +zendüléssel ütötte el a hármat. Az +éjszaka hűvösebb lett.</p> +<p>William egyszerre felkönyökölt a +süppedő párnára s jobbjával az +ablakok felé mutatott. Lihegve, izgatottan kiáltott +a papra:</p> +<p>—Küldd ki őket, János. Nem akarom, +hogy itt legyenek. Hátha bejön a leányom s +meglátja... Nézd, ott a függöny +árnyékában lapul a +fehérképű dán, mellette az a +két sunyipofájú fickó: Bardolph +és Pistol, a szerecsen, meg Richárd, a +sátán... Nem akarom látni őket...</p> +<p>Ward János összeborzongott, de a beteg most +már megnyugodva folytatta:</p> +<p>—Úgy, köszönöm, János. Mind +elmentek. De hallga... Mintha az a bortömlő +énekelne itt valahol a ház körül. +Istenemre, ez Sir John Falstaff! Nem hallod: "Gallért, +gyöngyöt, kalárist..."</p> +<p>A lelkész gyöngéden hajolt +hozzá:</p> +<p>—Semmi, William. Szél zúg a fák +közt.</p> +<p>A beteg elmosolyodott s titokzatosan mondta:</p> +<p>—Igen, a szél, de a lombok közt Puck +és Ariel nevet.</p> +<p>Feje visszahanyatlott a párnára. A csend szinte +átharsogott a szobán. A pap szája +némán mozgott az ima szavaira.</p> +<p>A beteg újra megmozdult.</p> +<p>—János,—kezdte alig +hallhatóan,—ez mind bolondság, szót se +érdemel. Londonban... Blakfriarsban csak komédia +volt, álarcos játék. Most vagyok +igazán: <i>én</i>—és ez a +valóság. Enyém a legszebb, legnagyobb +ház Stratfordban. Három házam van és +százhét hold földem, itt, ahol harmincegy +év előtt Thomas Lucy, a békebiró +megvesszőztetett... Zsuzsannának és Juditnak +nem megvetendő örökséget hagyok, neked +és barátaimnak egy-egy gyűrűt, hogy +emlékezzetek reám. Az ég igazságos +volt hozzám... magam ültethettem kertem +fáit... ezüst kehelyből ittam a magam +borát... mit kívánhatnék +még?... Boldog vagyok, János, boldog.</p> +<p>Ward János kenetteljes szigorúsággal +válaszolt:</p> +<p>—Az Úr megalázza +kevélységedet, testvérem.</p> +<p>De William úr ezt már nem hallotta. Arcán +mozdulatlanná hidegült a mosolygás, a +lélegzet fönnakadt nyitott ajkán.</p> +<p>Kinn, a keleti égen violás felhők +úsztak s messze, a város szélén egy +kakas, "a reggel harsonája, metsző hegyes +torkával fölveré a Napnak istenét".</p> +<hr style="WIDTH: 100%"> +<center><i>Ára 12 korona.</i></center> +<p>646-647. SZ. 1037</p> +<hr style="WIDTH: 100%"> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurl Krpti + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + +***** This file should be named 20169-h.htm or 20169-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/2/0/1/6/20169/ + +Produced by Tams Rth, Szever Pl and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pcs, especially to the +director, Jzsef Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> diff --git a/20169-h/images/image01.jpg b/20169-h/images/image01.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..cb854a4 --- /dev/null +++ b/20169-h/images/image01.jpg diff --git a/20169-h/images/image02.jpg b/20169-h/images/image02.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..5a1e7db --- /dev/null +++ b/20169-h/images/image02.jpg diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..a355f5f --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #20169 (https://www.gutenberg.org/ebooks/20169) |
