initial commit of ebook 30232HEAD main

author: Roger Frank <rfrank@pglaf.org> 2025-10-14 19:53:22 -0700
committer: Roger Frank <rfrank@pglaf.org> 2025-10-14 19:53:22 -0700
commit: 4c605036e3b67240e6f27a78b2282d265c1990a5 (patch)
tree: 377682218705756f837b4adc071823765c353f55 /old/30232-h
4 files changed, 3237 insertions, 0 deletions
diff --git a/old/30232-h/30232-h.htm b/old/30232-h/30232-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..e1db7ae
--- /dev/null
+++ b/old/30232-h/30232-h.htm
@@ -0,0 +1,3237 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+"http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html;charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>The Project Gutenberg eBook of Giroflé és Girofla (1. kötet) by Zoltán Ambrus</title>
+
+<style type="text/css">
+
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3,h4,h5,h6 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+table {
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+}
+
+.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */
+ /* visibility: hidden; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+} /* page numbers */
+
+.tdr {text-align: right;}
+.tdl {text-align: left;}
+.tdc {text-align: center;}
+
+.box {
+ padding: 1em;
+ display: inline-block;
+ width: 25em;
+ max-width: 90%;
+}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.right {
+ text-align: right;
+ margin-right: 1.5em;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+.dropcap {
+ font-size: 200%;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+/* Images */
+
+.figcenter {
+ margin: auto;
+ text-align: center;
+}
+
+p span.i0 {
+ display: block;
+ margin-left:5%;
+ padding-left: 3em;
+ text-indent: -3em;
+ font-size: 0.9em;
+}
+
+.transnote {
+ background-color: #E6E6FA;
+ color: black;
+ padding: 0.5em;
+ margin-bottom: 5em;
+ font-family: sans-serif, serif;
+ font-size: 0.9em;
+}
+
+.transnote p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+</style>
+</head>
+<body>
+
+<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold;'>The Project Gutenberg eBook of Giroflé és Girofla (1. kötet), by Zoltán Ambrus</div>
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
+most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
+whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
+of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
+at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
+are not located in the United States, you will have to check the laws of the
+country where you are located before using this eBook.
+</div>
+<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Giroflé és Girofla (1. kötet)</div>
+<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zoltán Ambrus</div>
+<div style='display:block;margin:1em 0'>Release Date: September 19, 2012 [eBook #30232]</div>
+<div style='display:block;margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>
+<div style='display:block;margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>
+<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Tamás Róth, Albert László and the Online Distributed Proofreading Team Europe</div>
+<div style='margin-top:2em;margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK GIROFLÉ ÉS GIROFLA (1. KÖTET) ***</div>
+
+<hr class="chap" />
+<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
+"" /></div>
+<hr class="chap" />
+<div class="figcenter">
+<div class="box">
+<p class="right"><span class="caption-large"><span class=
+"dropcap">S</span>ZINES . . . .<br />
+. KÖNYVEK</span></p>
+</div>
+</div>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-150">Ambrus
+Zoltán</span></p>
+<h1><span class="smcap">GIROFLÉ és GIROFLA</span></h1>
+<p class="center"><span class="caption-large">Regény</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<table>
+<tr>
+<td class="tdr"><span class="caption">ELSŐ</span></td>
+<td class="tdc"><img src="images/i001.jpg" alt=
+"" /></td>
+<td class="tdl"><span class="caption">KÖTET</span></td>
+</tr>
+</table>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-large">Budapest</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">Singer és Wolfner
+kiadása</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">1901.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption">Utannyomás
+tilos.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">*</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">A fordítás joga
+föntartva.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP
+NYOMDÁJA</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<h2>I.</h2>
+<p>József napja Rác-Árokszálláson rendesen egy hétig szokott
+tartani. Horváth Jóska ugyan, a házassága óta, roppantul
+megkomolyodott, de ilyenkor, egyszer egy esztendőben, kidühöngte
+magát. Máskülönben nagy csöndességben élt a csöpp asszonykájával s
+akik jogász korában ismerték, el se hitték volna róla, hogy olyan
+kitünő főszolgabiró váljék belőle. De a régi Horváth Jóska nem
+veszett el végképpen; a leányzó nem halt meg, csak aludt. És
+koronkint föltámadt. Hogy mennyire föltámadt, arról minden egyes
+alkalommal három hétig beszélt Szilas és Bodrog-vármegye.</p>
+<p>Ezeket az időszaki, tekintélyes kirugásokat <span class=
+"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> Horváth Jóska
+azzal okolta meg a felesége előtt, hogy neki gyönge mája van. Az
+egészségének tartozott vele, hogy néha-néha nagyokat igyék. És
+csakugyan, abban az esztendőben, mikor apósa, az öreg Joannovics
+Milán halála miatt nem tarthatták meg a József-napot, Horváth
+József belebetegedett a nagy szolidságba. Nem evett, nem
+káromkodott, s már attól féltették, hogy búskomorságba esik.
+Szerencsére közbejöttek a választások s egy nagyobb szabásu,
+mondhatnám: közigazgatási jellegü áldomás után, amelyen néhány
+jövevényt hivatalból az asztal alá kellett inni, Horváth Jóska
+kigyógyult kedély-betegségéből.</p>
+<p>Hogy a gyönge máju páciens a boritalból, ürmértékben kifejezve,
+mennyit használjon, erről az orvosi tudomány nem nyilatkozik egész
+határozottan; s e tekintetben a belgyógyászat jeleseinek a nézete
+alighanem eltér a Horváth Jóska vélekedésétől. Egy azonban
+kétségtelen. S ez az, hogy az orvosi tudomány még nem derítette ki,
+<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span>
+vajjon a gyógyulás érdekében föltétlenül szükséges-e, hogy a
+májbajos ember az összes boros poharakat sorban a falhoz vágja, s a
+kúra végén összetörjön minden néven nevezendő cserép-, üveg- és
+porcellántárgyat, ami a kezeügyébe esik. Ez lehet szükséges, lehet
+fölösleges; annyi bizonyos, hogy Horváth Jóskának a gyógyászat
+terén megvoltak a maga határozott elvei. S nála minden József-nap
+úgy végződött, hogy pohár meg tányér nem maradt a házban, a vizet
+három napig régi befőttes üvegekből itták, s ideiglenesen le
+kellett költözködni az alsó házba, mert a mulatság színhelyén csak
+itt-ott maradt meg egy-egy ablaküveg.</p>
+<p>A törékeny tárgyak e szörnyü pusztulása többnyire csak a
+legutolsó napon szokott bekövetkezni, akkor, mikor a kijózanodott
+vendégek már hazaszökdöstek s a házigazda, akinek végre szintén
+sikerült becsípnie, magára maradt a cigányokkal. Ilyenkor mindig
+igen érzékeny jelenetek folytak le <span class="pagenum"><a name=
+"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> Horváth Jóska meg a felesége
+között. A csöpp asszonyka, aki a pezsgőzés első napján maga volt az
+édes nevetés, a finále idején könnyek árjává változott át; Horváth
+Jóska megfogadta, hogy soha se iszik többet s falhoz vágta az
+utolsó poharat.</p>
+<p>Szóval a lakzi mindig bús véget ért. De az eltöltött
+egy-két-kilenc napért érdemes volt szenvedni. Hogy micsoda
+vigasságok zajlottak le ezek közt a betört ablakok és pezsgő-foltos
+falak közt, arról csak kevesen tudnának beszélni, mert aki jelen
+volt, az egy darabig nem emlékezett semmire a világon, csak a
+süketítő, folytonos muzsikaszóra. A cigány éjjel-nappal húzta; ha
+az egyik kidőlt, volt helyette más. Kihozták Vásáros-Berényből mind
+a három bandát; az <i>Európá</i>-ban, az <i>Arany Szarvas</i>-ban
+és a <i>Metropole</i>-szállóban nem maradt még csak egy cimbalmos
+se. Kinek is húzták volna ott? A honvédtiszteken kivül, akik kilenc
+órakor haza szoktak menni, alig egy-két vendég búslakodott a máskor
+oly hangos <i>Európá</i>-ban; <span class="pagenum"><a name=
+"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> a többiek, az igazi mulatók: a
+jeunesse dorée és a huszártisztek mind kinn voltak
+Árokszálláson.</p>
+<p>Ez a sivár, árnyéktalan kis fészek sok tekintetben vetekedett
+ilyenkor a gyakran emlegetett Aranjuezzel. A zaj például semmi
+esetre sem volt ekkora Aranjuezben. S mily szép gyülekezete a
+lovagoknak és dámáknak! Mert mindig találkozott egy pár vidám
+menyecske, aki nem törődött azzal a néhány kilométerrel. Pár perc a
+gyorsvonaton, mi az? S a négyes huszárok olyan jó táncosok voltak!
+Nemcsak jól táncoltak: bírták a táncot, csakúgy, mint az italt s
+jöttek légyen bárhonnan, tudták élvezni az életet, azon mód, ahogy
+csak itt tudják élvezni, a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak ezen az
+áldott pontján, ahol a természet nyájassága és bőkezűsége az embert
+is pazarrá és gondtalanná teszi.</p>
+<p class="center">*</p>
+<p>Abban az esztendőben, amikor történetem kezdődik, József napja
+péntekre esett. <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
+"Page_8">-8-</a></span> A mulatság tehát csütörtökön kezdődött.
+Piros rózsa, fehér rózsa; szőke leány, barna… egy kis tánc, egy kis
+kártya, sok bor és megint sok bor mellett elmult péntek, elmult
+szombat is.</p>
+<p>Vasárnap reggel, kilenc óra tájban, Vidovics Feri, aki máskor
+végig ki szokott tartani, hirtelen elszomorodott, s a fejébe vette,
+hogy haza megy. Vigye el az ördög Horváth Jóskát, meg az egész úri
+társaságot, Van der Kerkhoven kisasszonynyal, a sokszoros milliomos
+hollandus leánynyal együtt, akit reggeltől estig neki kellett
+mulattatnia, mert a többiek nem igen szerették a francia és egyéb
+pogány nyelveket: neki már elég volt a mulatságból.</p>
+<p>Mióta a bál elkezdődött, mindössze hat órát aludt, s egyszerre
+úgy tetszett neki, mintha egy örökkévalóság óta volna ébren; mintha
+végigitta volna az összes pún háborúkat, a középkort, a
+reformációt, s Forgách tábornokné egész fiatalkorát. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p>
+<p>A banda áhítatosan ismételte, amit Rác-Árokszálláson már
+mindenki tudott: <span class="i0"><br /></span> <span class=
+"i0">Eltörött a hadnagy lába,<br /></span> <span class="i0">Nem
+mehet a kaszárnyába.<br /></span> <span class="i0">– Ejhé,
+dudajlé,<br /></span> <span class="i0">Rózsám,
+szeretsz-é?!<br /></span> <span class="i0">– Nem!<br /></span>
+<span class="i0"><br /></span></p>
+<p>A „nem“-et az érzékenyebb lelkü vendégek igen sok elkeseredéssel
+ekhózták. Vidovics Feri elvégezte magában, hogy fölkel; s szándékát
+a nehézkedés és az egyensúly törvényeinek óvatos szemmeltartásával
+végre is hajtotta.</p>
+<p>Valaki rászólt:</p>
+<p>– Friss bácskaiakat.</p>
+<p>Vidovics Feri abban a hangulatban volt, mikor az ember hirtelen
+lelki szükségét érzi, hogy pofon vágja a legjobb barátját.
+Körülnézett, mintha valami elrejtőzött ellenséget keresne. Ahogy
+azonban végignézett a társaságon s megpillantotta Cipriani bárót,
+aki éppen a cigányokat fincoltatta, okosabbat gondolt. A hadnagy
+oly részeg volt, hogy Vidovics Feriben föltámadt a nemesebb mámor
+önérzete. <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span> Az villant keresztül a fején, hogy ő itt
+a józanság nemtője.</p>
+<p>Megindult szó nélkül. Egy kicsit elszokott a járástól; de
+léptei, a körülményekhez képest, kifogástalanul rugalmasak
+voltak.</p>
+<p>Hagyták; azt hitték, hogy a szobájába megy.</p>
+<p>Úgy reménykedett, hogy az asszonyok még alusznak s föltünés
+nélkül szökhetik meg. Van der Kerkhoven kisasszony nélkül
+számított. A hollandus leány éppen szembe jött vele. A kertből
+kerülhetett elő, mert egy halom virágot tartott a kötényében. Nem
+is festett rosszul a bunyevác asszonyok viseletében. Sugárzott az
+egészségtől s olyan volt, mint a frissen nyilt tulipán.</p>
+<p>Van der Kerkhoven kisasszonyt már nem lehetett elkerülni. Annál
+jobb: legalább egyszer s mindenkorra elbúcsuzik tőle.</p>
+<p>Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt hozzá:</p>
+<p>– Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. Kérem, emlékezzék rám
+szívesen. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
+"Page_11">-11-</a></span></p>
+<p>– Milyen ünnepies! Elmegy?</p>
+<p>– El.</p>
+<p>– Kár. Szerettem volna, hogyha még marad. Az urak nem szívesen
+beszélnek franciául s én oly keveset tudok németül! Ön volt az
+egyetlen gavallérom. De remélem, még látjuk?</p>
+<p>– Az nem tőlem függ, hanem attól, hogy a kisasszony mennyi ideig
+marad Magyarországon.</p>
+<p>– Mért? Elutazik?</p>
+<p>– San-Remoba megyek egy pár hétre.</p>
+<p>– Ah!</p>
+<p>– S mivel úgy hallottam, hogy a kisasszony holnapután Temesvárra
+készül…</p>
+<p>– Igen. Sorra látogatom frohsdorfi barátnőimet.</p>
+<p>– Úgy meglehet, búcsuvizitem alkalmával nem lehet
+szerencsém.</p>
+<p>– Meglehet, Monsieur Vidovics. Tehát addio. Mindig szívesen
+fogok emlékezni önre. Vasúton megy?</p>
+<p>– Nem. Lóháton jöttem. <span class="pagenum"><a name="Page_12"
+id="Page_12">-12-</a></span></p>
+<p>– Értem. <i>Á l’anglaise</i> tünik el, hogy itt ne fogják.</p>
+<p>– Még van egypár napi dolgom Berényben, csak aztán
+indulhatok.</p>
+<p>– Szerettem volna, hogy ha ön kalauzol Berényben.</p>
+<p>– Oda ugyan nem kell cicerone, kisasszony. Egy roppant falu,
+melyben hatvanezer ember lakik…</p>
+<p>– De érdekes. A korcsma korintusi stílben épült, s a templom egy
+nagy pajta.</p>
+<p>– Furcsának találja a mi világunkat ugy-e?</p>
+<p>– De érdekesnek, nagyon érdekesnek. Sohase láttam ennyi
+napsütést. Itt mindenüvé süt a nap. És a parasztasszonyok cinóber
+szinü kendőikkel. Aztán az urak, akik egyebet se csinálnak, csak a
+pénzt dobálják ki az ablakon.</p>
+<p>– Mert itt mindenki paraszt, senki se úr.</p>
+<p>– Annyi bizonyos, hogy felejthetetlen napokat töltöttem itt s
+hogy az országuk bájos. Igaz, hova küldjem a <i>Notre coeur</i>-t?
+<span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
+"Page_13">-13-</a></span></p>
+<p>– Tetszett önnek?</p>
+<p>– Nagyon. Jó író ez a Guy de Maupassant.</p>
+<p>– Én nem is ismerek más írót. Nekem ez az egy is elég.</p>
+<p>– Akkor hát ez a kötet kedves önnek s én majdnem megfeledkeztem
+róla.</p>
+<p>– Boldog volnék, ha megtartaná, kegyességből irántam. Egy szép
+könyv olyan, mint egy virág; értéktelen s minden szerénytelenség
+nélkül föl lehet ajánlani. A más szép gondolatai révén, talán
+kérhetek egy kis helyet könyvtára egyik zugában.</p>
+<p>– Ezt a virágot önnek akartam adni, de most már nem adom. Nem
+akarok kvittelni önnel. Azt akarom, hogy adósa maradjak. Isten
+önnel, Monsieur Vidovics.</p>
+<p>– Köszönöm, kisasszony, Isten önnel.</p>
+<p>S megindult az alsó ház felé.</p>
+<p>A leány folytatta útját, de pár lépésnyire megállt, s
+visszanézett. Mikor a férfi eltünt a szeme elől, leeresztette a
+kötényét; virágai lehulltak a földre. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p>
+<p>Aztán két sűrűn összehajtott papirlapot vett ki a zsebéből. Az
+egyik egy <i>express</i> küldött levélnek a fogalmazványa volt; ezt
+a levelet egy héttel ezelőtt ő írta az apjának. A másik az a
+távirat, amelyet ma kapott Van der Kerkhoven úrtól. Mindakettőt
+elolvasta még egyszer:</p>
+<p>Amaz így szólt:</p>
+<p>„Van itt egy Monsieur Vidovics. Elég jómódu. Mintegy
+másfélmillió tallérnyi vagyon. Csupa szántóföld. Szép fiu, fiatal,
+egészséges. Művelt is, ha éppen akarod. Mit szólnál hozzá, ha mint
+Madame Vidovics térnék vissza Hágába?</p>
+<p class="right"><i>Emma.</i></p>
+<p>Utóirat: Barna, nem lángész, az én genre-em.“</p>
+<p>A táviratban meg éppen csak ennyi volt:</p>
+<p>„Van der Kerkhoven kisasszony, Horváth-Joannovics úrnőnél</p>
+<p class="right">Puszta-Rác-Árokszállás<br />
+per Vásáros-Berény.<br />
+(Magyarország.)</p>
+<p>Bánom is én.</p>
+<p class="right"><i>Apád.</i>“ <span class="pagenum"><a name=
+"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p>
+<p>Kétfelé hasította előbb az egyiket, aztán a másikat. Majd
+összetépte mind a kettőt apró darabokra s ezt a konfettit is
+odaszórta a virágok közé.</p>
+<p class="center">*</p>
+<p>Vidovics Feri az alsó házban fölvette a lovagló bekecsét.
+Megkerülte a nagyudvart s az istállók felé tartott. Olyan egyenesen
+járt, hogy aki messziről látta, okvetetlenül azt mondta
+magában:</p>
+<p>– Ez vagy főherceg, vagy egy becsipett ember, aki mindenáron
+nagyon egyenesen akar lépni.</p>
+<p>Kitünően tartotta magát. De hogy végre nyeregben ült, mégis
+nagyott lélekzett. Olyanformán volt, mint Montmorency herceg, a
+nagy hadvezér, akiről följegyezték, hogy késő vénségében nem tudott
+se járni, se feküdni, csak ülni és lovagolni.</p>
+<p>A lova bácskai ló volt, aki értette ezt az állapotot. Ahogy a
+gazdája a nyeregbe pattant, konstatálta magában:</p>
+<p>– A gazdám egy kicsit ki van készítve. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> Vigyázzunk
+s helyette nekünk legyen eszünk. Különben megbízhatik bennem, mert
+tudom én, hogy mi a kötelesség.</p>
+<p>S csöndesen poroszkált előre a jól ismert úton.</p>
+<p>Vidovics Feri számított erre a hűségre. Annyira megbízott a lova
+erkölcsében, hogy alig haladtak pár száz méternyire, nyugodtan
+elaludt.</p>
+<p>Ha tudta volna, hogy hová viszi az ostoba állat! Mekkorát
+rántott volna a gyeplőn! Mint fordult volna ellenkező irányba! Hogy
+sarkantyuzta volna a paripáját! Mily szélsebesen vágtatott volna
+máshová, akármerre, csak hazafelé nem! Hogy rohantak volna, bár a
+pokolba, lóhalálában!…</p>
+<p>De az ember sohase tudja, hol leskelődik rá a fátum. Ha
+véletlenül nem mészsz ki az utcára, mikor tégla esik az emberek
+fejére, száz esztendeig élsz s annak idején békén ringathatod
+szépunokáidat. Csak annyi kell hozzá, hogy ott maradj, ahol vagy.
+De te nem maradsz otthon, veszed a cilinderedet <span class=
+"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> és a
+sétapálcádat, gondtalanul kisétálsz s remekül eltalálod, hogy éppen
+oda állj a lehulló tégla alá.</p>
+<p>Ha Vidovics Ferit véletlenül visszatartja a Van der Kerkhoven
+kisasszony társasága s csak egy hét mulva tér haza Berénybe, hogy
+másnap vasútra üljön s meg se álljon Nizzáig… vagy ha hű lova, a
+derék Calvados, fölháborodva gazdája szégyelni való állapotán,
+leveti a mértéktelen embert egy kőrakásra s ez hat hétig nyögi
+József napját a rác-árokszállási alsó házban: akkor hősünk ma
+Szilas és Bodrog vármegyék főispánja, boldog férje a
+Joannovics-lányok egyikének vagy Van der Kerkhoven Emmának, még
+boldogabb apja négy vagy öt nagyfejü Vidovics-fiunak s ez a
+történet sohase íródik meg.</p>
+<p>De ha az ember maga se tudja, mit cselekedjék, vagy mit
+<i>ne</i> cselekedjék, hogyan tudja a ló?!…</p>
+<p>Szóval, hasonlóan azokhoz az angol matrózokhoz, akik föllázadva
+a kapitányuk <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
+"Page_18">-18-</a></span> ellen, megitták az Indiába küldött
+pálinkát, aztán zátonyra kormányozták a hajót s holtrészegen
+táncoltak át a másvilágra: Vidovics Feri teljes öntudatlanságban,
+mámorosan lovagolt végzete elé.</p>
+<p>Egyszerre fölriadt, mert a lova megállott. Úgy tetszett neki,
+mintha csak pár pillanatig aludt volna, de már Berényben voltak.
+Calvados a Sugár Mariska háza előtt állapodott meg s várta az
+utasítást.</p>
+<p>– Nem bánom, Calvados, mondjunk jó reggelt Mariskának.</p>
+<p>Vidovics Feri máskor is ebben az órában szokott kilovagolni s
+rendesen stációt tartott a Mariska ablakai előtt. Calvados nem volt
+tisztában vele, hogy a szokásos programnak ez a pontja ma el is
+maradhatott volna.</p>
+<p>– No hát vigyázva lépkedjünk, Calvados.</p>
+<p>Ezt a figyelmeztetést az tette megokolttá, hogy hősünk a
+kocsiútról átvezényelte lovát a gyalogjáróra, ahová egy keskeny
+padlón át vezetett az út. Az árkot, mely a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span>
+gyalogjárót az országúttól elválasztotta, bajos lett volna
+átugratni, mert a Sugár Mariska utcájában a gyaloglók számára
+fentartott útvonal meglehetősen keskeny volt s Calvados könnyen
+beugorhatott volna az ablakon. Vidovics Feri ugyan átsétáltathatta
+volna a lovát a kocsipallón is, de Vidovics Feri nem a kapuhoz,
+hanem az egyik ablakhoz igyekezett.</p>
+<p>A szives olvasó ezt az expediciót bizonyára hősünk mámorával
+fogja magyarázni. Ebből a mámorból már alig volt valami; a reggeli
+levegő és a hosszas szendergés Vidovics Ferit majdnem teljesen
+kijózanították. Ellenben a leírt rendellenesség helyi szokás volt
+Berényben, kétségen kivül olyan helyi szokás, amelyet csak az
+előkelőségek gyakoroltak. Az udvariasságnak ezt a nemét a
+huszártisztek tették divatossá s egy pár esztendeig ez a
+palló-vizit volt Berényben a <i>chic</i> utolsó szava. A
+palló-vizitnek megvolt az az előnye, hogy a ló elfoglalta a
+gyalogjárót, a gyalogjáró plebéjusokat lekényszerítette
+<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span> a kocsiútra, ami a városi közgyülésen
+temérdek rekriminációnak s az egész városban sok áldatlan
+háboruságnak volt az okozója, de a berényi hölgyek előtt igen
+kedvesnek tünt föl. Aki azonban a kocsi-pallót használta, azt csak
+másodosztályu úrnak lehetett tekinteni.</p>
+<p>Sugár Mariska éppen az érem-gyüjteményét rendezgette… De hadd
+mutassam be Sugár Mariskát.</p>
+<p>Sugár Mariska a gazdag, zsugori Vitkovszki Vazul elvált felesége
+volt. Ennek a Vitkovszkinak a vagyonát egy pár százezerre
+becsülték, de kevesebb tartásdíjat, mint ő, elvált férj nem
+fizetett az osztrák-magyar monarkiában. Sugár Mariska úgy segített
+magán, hogy kiadta a szobáit diákoknak, katonatiszteknek,
+szinészeknek és szinésznőknek. Tessék elképzelni egy elvált fiatal
+asszonyt, aki szobánkint adja bérbe a házát, aki mindenkit ismer s
+aki asszonyokkal nem barátkozik; egy sötét teintü, villogó szemü,
+csinos teremtést, csókra intő ajkakkal <span class=
+"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> s azokkal
+a felséges idomokkal, amelyek nyugtalanná teszik az ifju legénykét
+épp úgy, mint a komoly, pápaszemes, gondsujtotta családfőt, aki
+beíratni viszi a fiát: vajjon nem természetes-e, ha az ilyen
+asszony rossz hírbe keveredik?! És Sugár Mariskáról senki se
+beszélt rosszat, még a diákok se, akik pedig elég sűrűn adósok
+maradtak neki a lakáspénzzel. Ezt a tekintélyt java részben a
+tiszteknek köszönhette, akik „jó leány“-nak ismerték s akik, mivel
+mindig volt egy-egy öreg főhadnagy lakója, félig-meddig kincstári
+asszonyt láttak benne. Egyébként őt tartották a legvidámabb
+asszonynak Berényben s nem ok nélkül, mert elég lármás életet élt;
+de apró passziói s kiváltképpen rajongása a művésznők iránt
+elárulták, hogy szíve nincs szomoruság s ama homályos vágyakozások
+nélkül, amelyeket az éremgyüjtés nem elégíthet ki.</p>
+<p>– Jó reggelt, Mariska!</p>
+<p>– Nini… Mi történt magával, Feri, hogy ilyen hamar visszajött?
+<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
+"Page_22">-22-</a></span></p>
+<p>– Az, hogy elvesztettem a szívemet, de megkerestem. S mikor
+megtaláltam, siettem vele haza.</p>
+<p>– E szerint a hollandus kisasszony nem mese?</p>
+<p>– Olyan valóság, mint egy csokoládégyár.</p>
+<p>– S hogy kerül ide? Árokszállásra?</p>
+<p>– A magyarázat igen egyszerü. Együtt voltak a frohsdorfi
+intézetben Joannovics Terkával s most kedvet kapott meglátogatni a
+barátnőjét.</p>
+<p>– És annyira megszerette Árokszállást, hogy már egy hónapja itt
+ül?!… Mert legalább egy hónapja, hogy mindenütt csak róla
+beszélnek.</p>
+<p>– Mint Pickwick úr az emberiséget, keblére öleli egész
+Magyarországot, le az utolsó cigánygyerekig. Népviseletben jár s
+holland nyelvre fordítja a főjegyző költeményeit.</p>
+<p>– Szép? Csinos?</p>
+<p>– Tudja, afféle Rubens-alakot igér. Ahhoz <span class=
+"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> képest,
+hogy szőke, talán nagyon is egészséges az arcszíne.</p>
+<p>– Hogy hívják? Van der Bilt?</p>
+<p>– Van der Kerkhoven. Szép név. Kerkhoven holland nyelven annyit
+tesz, hogy koporsó.</p>
+<p>– De sok kakaóföldje van, mi?… Jőjjön be s beszéljen el mindent
+a legapróbb részletekig. Nagyon kiváncsivá tettek erre a
+leányra.</p>
+<p>– Nem megyek be, mert részeg vagyok.</p>
+<p>– Ugyan menjen. Láttam én már magát cifrább kedvben is.</p>
+<p>– A művelt francia részegen nem megy vizitbe. Különben
+megadhatom a kivánt fölvilágosításokat, így lóháton is. Tehát
+mindenekelőtt: nem kakaóföldek, hanem csokoládégyár. Képzeljen,
+Mariska, annyi csokoládét, amennyit csak tud. Például tegyük föl,
+hogy Emma kisasszony megajándékozna szívével és kezével: harminc
+esztendeig folyton csokoládét ehetne egész Berény, mind a
+hatvanezer ember. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
+"Page_24">-24-</a></span></p>
+<p>– S mennyit tesz pénzértékben ez a rengeteg csokoládé?</p>
+<p>– Harminc-negyven milliót. Tudja, náluk tíz millió az már nem is
+határoz.</p>
+<p>– Csinos parti! S maga mióta udvarol neki?</p>
+<p>– Komolyan beszél?</p>
+<p>– Persze. Az egész város tele van vele.</p>
+<p>– Én azt hittem, hogy tréfálunk. De ha komolyan beszélünk,
+mondja, kedves Mariska, mire volna jó nekem a Van der Kerkhoven
+kisasszony roppant gazdagsága? Hogy egy tanya helyett tíz tanyám
+legyen? Nekem az az egy tanya is elég dolgot ad.</p>
+<p>– Lárifári. Tudom, hogy van miből megélnie s ha éppen költekezni
+akar egy kicsit, ezért még nem kell megházasodnia. De gazdag
+gazdagot választ; ez már világ sora.</p>
+<p>– A gazdagnak nincsen igaza: a legtöbbször rossz üzletet csinál.
+Különben nem vagyok olyan gazdag, hogy sokáig el tudjak tartani egy
+Eldorádóból érkezett hölgyet, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> akinek a papája
+csokoládé-király. Ma parasztleánynak öltözik, de holnap
+Ausztráliába küld kalaptollért, amilyen nincsen másnak.</p>
+<p>– Hát az ő milliói?</p>
+<p>– Azokat egyelőre ne vonjuk ki az üzletből: nagyon jól
+jövedelmeznek. De tegyük föl, hogy Van der Kerkhoven papa hirtelen
+megőrülne s gyémánttal telt zacskókat csapkodna a fejemhez, mondja,
+mit csinálnék ezekkel a fölösleges milliókkal? Kártyázni nem tudok,
+versenyistállót soha se fogok tartani… Hé, Calvados, ne
+fickándozzál, te vén szamár!… Ami pedig a Cléo de Mérode-okat, meg
+a többi különösen fésült hölgyeket illeti: ha elszerződném a Van
+der Kerkhoven-családhoz, bizony Isten, mint becsületes kalmár
+állanám az alkut.</p>
+<p>– Ugyan ne mondja!</p>
+<p>– Pedig most nagyon komolyan beszélek.</p>
+<p>Lássa, Mariska, én el vagyok perzsaszőnyegek és perzsa lányok
+nélkül, egy nagy csűrben, melyben sok a tulipános bútor s még több
+az evőeszköz, de kevés a műtárgy. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> Megvagyok egy rossz
+bricskával s Cipriani báró azt mondja rólam, hogy nem tudok élni.
+Talán igaza is van. Annyi bizonyos, hogy engem egy oldal szalonna
+meg egy meleg takaró egy hétre teljesen kielégít. Szeretem az
+osztrigát, a jó szivart, a zenét; s megbecsülöm a kényelmet. De ha
+mindez nincs, engem nem nagyon bánt; eszembe se jut. Ha egy májusi
+délután végigfekszem a fűben s elnézem az égen a bárányfelhőket,
+nem azon jár az eszem, hogy nem az én lovam nyeri meg a Derbyt; ha
+a béreseimmel beszélgetek, nem vágyódom előkelő dámák után, akik
+Whistlerről mondanák el nézeteiket. Azt hiszem, könnyen viselném a
+szegénységet is, bár igen nagy örömem, hogy azt tehetem, amit
+akarok, jöhetek, mehetek, amerre tetszik és senkise rendelkezik
+velem. Szóval Parlagi Jancsi vagyok, aki néha nagyokat iszik s
+néha, a legszívesebben, nem csinál semmit, csak nézelődik. Ez nálam
+már családi hagyomány, nevelés és hajlandóság dolga. Mire való
+<span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span> volna nekem a parti és a Van der
+Kerkhoven papa milliói?</p>
+<p>– Ez csak olyan beszéd. A pénz lehet sok, de soha se lehet elég.
+Akinek sok van, még többet akar. Valami ambiciónak élne; egyszer
+majd csak eszébe jut valami. Nagyban gyakorolná a
+jótékonyságot.</p>
+<p>– Köszönöm. Ahhoz már önző vagyok, hogy a szegényekért
+föláldozzam magam. Megházasodni – jótékony célra!… Kegyetlen
+gondolatai vannak, Mariska!</p>
+<p>– Soha se hetvenkedjék. Láttam én már Vidovicsot, aki ötven
+esztendős koráig élcelődött a házasságról s aztán háromszor is
+megházasodott.</p>
+<p>– Az igaz, ebben a népes családban mindenre talál példát,
+különösen a szamárságokra. De mondja csak, Mariska, magának olyan
+kitünő értesülései vannak!… Ha Van der Kerkhoven kisasszonyt
+házasítják, azt értem. Egy hónap óta ő a környéken a legérdekesebb
+személy; ennyi pénz senkit se hagyhat békén. Hanem azt már nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span> értem, hogy miért éppen engem szemelnek
+ki a vőlegényének? Miért nem Ciprianit, aki nyolcvanezren felül
+minden összegnek udvarol? Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé
+szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz rá, mint egy
+hű, de igen beteg kutya?… Miért nem akárkit? Miért éppen engem?</p>
+<p>– Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami
+nem szokása. Mert… mit tudom én?! Van der Kerkhoven kisasszony
+bizonyosan jobban tudja, mint én.</p>
+<p>– Az, szegény, nem is sejti, hogy millióira Berényben szemet
+vetettek, a nemzeti vagyon öregbítése végett. Ha háromszor is kinn
+voltam náluk, Terka az oka; azt mondta: „Szegényt nem hagyhatjuk
+árván; magának helyt kell állnia.“ S én helyt állottam. Legalább
+beszélhetett valakivel egy pár szót. Napokon át nem volt kihez
+szólnia. Horváth Jóska megtanította magyarul káromkodni s aztán
+levette róla a kezét. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
+"Page_29">-29-</a></span></p>
+<p>– Kedves Feri, én azt mondom magának, hogy ha két embert ilyen
+határozottan házasítanak, a hiba sohase az egész világé, hanem
+mindig a gyanusítottaké. A kettő közül az egyik mindenesetre ludas.
+Úgy látom, ebben a dologban maga a hibás; maga udvarolt. Gyónja
+meg. Okosabb, ha meggyónik.</p>
+<p>– Kedves Mariska, erre én azt felelem magának, hogy ebben a
+dologban én éppen olyan ártatlan vagyok, mint Van der Kerkhoven
+kisasszony. Nem udvaroltam. A berényi közvélemény téved. S hogy
+mennyire téved, mutatja az, hogy én a hét végén utazom
+San-Remoba.</p>
+<p>– Ah, ah! Vége egy szerelmi regénynek!</p>
+<p>– Ez a szerelmi regény el se kezdődött. Maga nem hisz a
+hivatalos cáfolatnak. Nos, én bizalmasan azt is elmondhatom
+magának, hogy soha, semmi szín alatt, el nem venném Van der
+Kerkhoven kisasszonyt. Először, mert: nem szeret. Már pedig én
+keveset követelek az élettől, de azt igenis <span class=
+"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> megvárom
+tőle, hogy a kivel én megosztom minden napomat, annak én legyek a
+jóisten. Nem venném el, másodszor azért, mert: én se szeretem őt.
+Nekem nagyon okos. Ha valaha elkövetném azt a helyrehozhatatlan
+ostobaságot, hogy megházasodjam, bizonyosan egy kis bolondot vennék
+el… de az aztán nagyon kedves kis bolond legyen!</p>
+<p>– És harmadszor nem venné el azért sem, mert mint jó Vidovics,
+szentül megfogadta, hogy sohasem fog megházasodni.</p>
+<p>– Nem, azt nem fogadtam meg. Amint nem fogadtam meg azt sem,
+hogy nem fogok párbajozni. Azt sohasem tudja az ember előre. De nem
+veszekszem s nem keresem a házasság veszedelmét.</p>
+<p>– Inkább elutazik.</p>
+<p>– Inkább elutazom.</p>
+<p>– S mondja, miért tart úgy a házasság veszedelmétől? Maga nem
+ötven esztendős.</p>
+<p>– Mert tudom, hogy minden asszony elégedetlen s mindegyik az
+urától kéri számon, amit az élet tagadott meg tőle. Már
+<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span> pedig az élet mindenkitől megtagad
+valamit. Semmi kedvem egy örök szemrehányást hordozni
+ártatlanul.</p>
+<p>– S ebben a meggyőződésben élve, mégis képes volna elkövetni a
+helyrehozhatatlan ostobaságot?</p>
+<p>– Ha nagyon szépen kér rá valaki. De igen nagyon szépen kell
+kérnie!… Van magamhoz való eszem, de a férfiak gyöngék s a leányok
+erősek. Valami érthetetlen fegyverök van, amelytől félek, mint
+ahogy a zuluk félnek a fehérember Winchester-fegyverétől. Különben
+nagyon részeg lehetek, mert bölcselkedem.</p>
+<p>Ebben a pillanatban egy podgyászszal megrakott, csukott batár
+fordult be az utcasarkon és Sugár Mariska, aki hárászkendőjébe
+burkolózva, nyugodtan könyökölt a nyitott ablakon, hirtelen
+fölemelkedett.</p>
+<p>– Ahá, az új lakóim!</p>
+<p>– Kiadta a főhadnagy szobáját?</p>
+<p>– Igen. Tegnap. Két kis énekesmadárnak.</p>
+<p>– Csinosak? Érdemes megvárni őket? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p>
+<p>– Még egyiket sem láttam, csak a nagynénjökkel beszéltem. Kitünő
+figura; olyan mézes s olyan előkelő, mintha bálanyának született
+volna. Majd meglátja, milyen jó alak.</p>
+<p>Kezet nyujtott s visszahuzódott az ablaktól.</p>
+<p>Calvados azt hitte, hogy elvégezték a dolgukat s menni akart. De
+gazdája egy mozdulattal megértette vele, hogy másképpen
+rendelkezik.</p>
+<p>Ott maradt az ablaknál s megvárta a batárt. A rozoga, ócska,
+sáros bárka bekanyarodott a kocsipallón s megállt a kapu előtt.</p>
+<p>Míg a kaput belülről kinyitották, a kocsis kidugta a fejét két
+óriás kosár közül s alázatosan köszönt a nagyságos úrnak.</p>
+<p>– Honnan jössz? – kérdezte tőle Vidovics rácul.</p>
+<p>– A fogadóból, – felelte a kocsis.</p>
+<p>– Csak a podgyászt hozod?</p>
+<p>– Nem, az uraságok is benn ülnek.</p>
+<p>Ez a fölvilágositás meglehetősen fölöslegessé <span class=
+"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> vált, mert
+a bárka megizzadt ablaküvege mögött egy női fej jelent meg, mely a
+kis ülés felől kiváncsiskodott ki az utcára. Vidovics nem láthatta
+jól a kiváncsi fejet; amit mégis észrevett, egy csöppet se
+elégítette ki.</p>
+<p>– Öregnek látszik s mintha mosolygott volna. Ez a nagynéni. De
+hol van a macska, jobban mondva, hol vannak a macskák?</p>
+<p>A kaput kinyitották s a bárka behömpölygött az udvarra. Vidovics
+a kapufélfához kormányozta Calvadost. Mariska a cselédeivel már
+kinn állt az udvaron s mikor a kocsis nagynehezen megállította
+gebéit, udvariasan nyitotta ki a bárka ajtaját.</p>
+<p>A kocsiból legelőször is egy alacsony termetü s fürge mozgásu
+öreg hölgy pattant ki, aki nyájasan üdvözölte Mariskát s aztán a
+bennülőkhöz fordult. Azok mintha nem akartak volna mindjárt
+kiszállani. Pár pillanatnyi parlamentálás után Mariska meg az egyik
+cselédje eltüntek s nemsokára egy gyékénynyel tértek vissza, melyet
+a kocsitól <span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
+"Page_34">-34-</a></span> a folyosó lépcsőjéig vezető, kissé lejtős
+útra terítettek.</p>
+<p>– Sáros nekik az udvar, – szólt magában Vidovics Feri. – Ejnye
+be kényesek!</p>
+<p>A következő percben Mariska és az öreg hölgy két bundába és
+nagykendőbe burkolt, tetőtől-talpig bebugyelált női alakot emeltek
+ki a kocsiból, akiket takaróiktól alig tudtak a széles bárkából
+kifejteni. Mintha két kényes, délszaki növényt emeltek volna le
+onnan, hogy a melegházba vigyék.</p>
+<p>Vidovics Feri még csak az orrukat sem láthatta nagykendőiktől,
+de azért le nem vette róluk a szemét.</p>
+<p>– Úgy ugrálnak mint a gazellák, – monologizált, mialatt amazok
+felszöktek a lépcsőn s eltüntek a szobájokban. – Egyik sem lehet
+idősebb tizennyolc esztendősnél… Hátha egyszerüen bemennék
+hozzájuk?</p>
+<p>De maga se tudta miért, nem tudta elszánni magát, hogy berontson
+a szobájukba, ahogy művésznőkkel szemben már megszokta. S Mariska,
+mikor áthaladt a folyosón, <span class="pagenum"><a name="Page_35"
+id="Page_35">-35-</a></span> hogy visszamenjen a maga lakásába,
+álmélkodva látta, hogy Vidovics Feri még most is ott táncoltatja
+lovát az ajtaja előtt.</p>
+<p>– Maga még most is itt van, Feri?</p>
+<p>– Látni akarom az énekes madárkákat.</p>
+<p>– Arra még ráér. Menjen haza és aludja ki magát.</p>
+<p>– Olyan illetlennek talál, hogy nem mutathat be nekik?</p>
+<p>– Most mindjárt?</p>
+<p>– Természetesen.</p>
+<p>– Ohó! Az lehetetlen. Először, mert, öltözködnek. És
+másodszor…</p>
+<p>– Másodszor is van?</p>
+<p>– Ezt kellett volna először mondanom. Tudja, ezek nem affajták,
+akikhez csak úgy egyszerüen beállít az ember. Első tekintetre
+látni, hogy jobb családból valók. Nem az Apor Ilonka-genre, amivel
+nem akarom kicsinyleni a hódításait.</p>
+<p>– Csak tessék. Ezek tehát ama bizonyos szegény, de becsületes,
+rossz sorsra jutott, de büszke lengyel főnemes leányai?…
+<span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span></p>
+<p>– Azt éppen nem mondom. Az öreg hölgy szavaiból úgy vettem ki,
+hogy zeneprofesszor az apjok.</p>
+<p>– Ah, zongorahangoló! Az már más. Eszerint testvérek?</p>
+<p>– Annyira testvérek, hogy ikrek.</p>
+<p>– Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S én haza menjek aludni? De
+maradjunk a főkérdésnél. Csinosak?</p>
+<p>– Mint két rózsabimbó. S egyik olyan, mint a másik. Annyira
+hasonlítanak, hogy össze lehet őket téveszteni.</p>
+<p>– S hogy ez ne történjék, az egyik piros, a másik pedig kék
+szalagot visel.</p>
+<p>– Amint mondja.</p>
+<p>– De hisz ez <i>Giroflé és Girofla</i>, az operette!</p>
+<p>– Azt mondják, hogy a színháznál így nevezik őket.</p>
+<p>– Lám, lám, lám, lám. És maga azt kivánja, hogy haza menjek?</p>
+<p>– Természetesen. Remélem, nem akar nálam botrányt csinálni? Ezek
+még nem <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
+"Page_37">-37-</a></span> ismernek; azt gondolhatnák rólam, amit
+akarnak. Mit tudják azt, hogy maga három napig ivott?!</p>
+<p>– Azért ne haragudjék rám, Mariska; már megyek. De mondja, nem
+láthatnám őket az ablaknál?</p>
+<p>– Ó, még ráér megismerkedni velök. A szezon végéig itt
+maradnak.</p>
+<p>– Igen, de én egy pár nap mulva megyek San-Remoba. Pénteken,
+vagy legkésőbb szombaton.</p>
+<p>– No, addig nem fogja elcsábítani őket.</p>
+<p>– De büszke a lakóira!</p>
+<p>– Majd maga is más hangon fog beszélni, ha megismerkedik velük.
+Lasciate ogni speranza.</p>
+<p>– Maga minden szinésznőről ezt mondja. S ezért szeretem magát.
+Nem ábrándul ki soha. Imádom magát, Mariska. S hogy megmutassam,
+mennyire tisztelem e házat: megyek.</p>
+<p>– Azt hiszem, ideje, hogy menjen. Calvados <span class=
+"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> már
+alszik. Mintha ez is három napig ivott volna, szegény.</p>
+<p>Elbúcsuztak s Vidovics Feri végre megindult hazafelé. Kiléptette
+lovát a kocsiútra, de nem állhatta meg, hogy ha messziről is, oda
+ne tekintsen arra az ablakra, mely azelőtt a főhadnagyé volt.</p>
+<p>Két leányfejet pillantott meg az ablaküvegek mögött. Nem
+láthatta jól az arcukat, mert az ablaktáblák pántjai egy kissé
+eltakarták őket, de amit látott, azzal megvolt elégedve.</p>
+<p>Levette a kalapját s nagy reverenciával köszöntötte őket. Úgy
+tetszett neki, mintha a két leányfej mosolyogva viszonozta volna az
+üdvözletet.</p>
+<p>– Lám, nem is olyan haragosak! – szólt magában s az utcasarokhoz
+érve, visszapillantott az ablak felé.</p>
+<p>Mire haza érkezett, annyira elálmosodott, hogy ruhástól ledőlt a
+kanapéjára s menten elaludt.</p>
+<p>Azt álmodta, hogy csillagtalan éjjel valami <span class=
+"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> nagy
+fekete vízen jár, gyászos baldakinu, könnyü ladikon; szemközt vele,
+a homályban, sötét alakok eveztek, akiknek nem láthatta az arcát.
+Előtte, fehér ruhában, átázott arccal, halotthalavány női alak
+feküdt, akiről nem tudta, él-e még vagy meghalt; nem mert közelebb
+hajolni hozzá s remegett, hogy a ladikot csapkodó habok elragadják
+tőle. Szorongva leste, merre láthatná a partot, de csak a
+koromsötét eget s a fekete vizet látta; sehol, semerre egy
+fénysugár. A sötét alakok hangtalanul eveztek s szorongását rémítő
+félelem váltotta föl; a torka összeszorult, homlokát hideg verejték
+borította el s szíve őrülten kalapált. Egyszerre valami megcsillant
+a vízen. Már azt remélte, hogy a parti lámpa, mikor rémülten vette
+észre, hogy komor ciprusfák között sírkövek meredeznek előtte s a
+szigettemető csillogó márványkövei csak a ladik lámpájának gyér
+világát verik vissza a vízre… Aztán kápolnaszerü, komor épület
+mellett haladtak el s az egyik evezős hirtelen <span class=
+"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span>
+fölegyenesedett. Kiáltani akart, de hang nem jött a torkából.
+Behunyta a szemét s mire fölnézett, a fehérruhás nő már nem volt a
+ladikban. Kétségbeesve tekintett hátra, de maga mögött csak a
+fekete kőkereszteket látta s mintha egy elhaló hang a nevén
+szólította volna… A zokogás kitört kebléből s fölébredt.</p>
+<p>– Igazán sokat ittam, – szólt, megtörölve a szemét. Mintha
+valami ónsulytól szabadult volna. De érezte, hogy a szíve még most
+is sebesen ver.</p>
+<p>Megnézte az óráját. Esti hét óra volt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
+"Page_41">-41-</a></span></p>
+<h2>II.</h2>
+<p>Oly büszkék vagyunk lelki világunkra s egy rocska hidegvíz elég
+rá, hogy szétszórja legmakacsabb gondolatainkat, elnyomja rossz
+sejtelmeinket s elfelejtesse velünk azt az érzésünket, melyet
+már-már urunknak és parancsolónknak tekintettünk. Ha lelked
+zaklatott, háborgó: állj a zuhogó alá s mire megtörülköztél, egy
+pár óráig más szemmel nézed az egész világot.</p>
+<p>Vidovics Feri, mikor este nyolc óra tájban kilépett a
+fürdőszobájából, teljesen megfeledkezett arról a veszedelemről,
+mely őt Van der Kerkhoven kisasszony képében fenyegette; egy
+pillanatig se foglalkozott azzal, hogy rosszat álmodott s nem
+emlékezett rá, hogy aznap délelőtt, mámora <span class=
+"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> ködében,
+két leányfejet látott, amelyek mintha integettek volna feléje a
+fehér jácintok és rózsaszínü gardeniák közül.</p>
+<p>Csak arra gondolt, hogy egy pár nap mulva San-Remo olajfái
+között fog bolyongani, pompázó tavaszban, melyhez képest a mi
+májusunk zord, szigoru időszak. Találgatta, vajjon átrándul-e a
+galamb-lövésre s előre örült az excentric alakoknak, az átutazó
+Héróknak és Juliáknak, akikkel a vendéglő-élet vásári zsivajában
+köt majd ismeretséget „pour une éternité“, ami nála annyit fog
+jelenteni, hogy: a soha viszont nem látásra.</p>
+<p>De mit csináljon az ember Vásáros-Berényben este nyolckor, ha
+egy órával előbb tökéletesen kialudta magát? Az ember elmegy a
+színházba, mint mindenki. Berényben, ahol a társaságos életnek
+megvannak a maga külön törvényei, ez az a hely, ahol élned és
+halnod kell. Ha éhes vagy: megvacsorázol a páholyodban, ha a jókedv
+pirosra festi képed: narancsokat dobálsz a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> színpadra
+s ha nem tudod miért, elfog a spleen: pezsgős pohárral a kezedben
+várod Hamletet, mert arcod víg a bánat idejében…</p>
+<p>Behivatta a legényét s kiadta neki a parancsot:</p>
+<p>– Akármikor jövök haza, hat órakor felköltesz s megmondod
+Gyurkának, hogy fogja be a két szürkét. Szent-Jánosra megyek. Ha a
+tiszttartó bejönne, nem kell befogni.</p>
+<p>Aztán kisétált az utcára.</p>
+<p>A nagy csűr, ahogy Vidovics a házát nevezte, közel volt a
+piactérhez; csak egy pár lépést kellett tennie s már ott volt
+Berény város szívében.</p>
+<p>A piactérre már ráborult a nyugodalmas éj. A boltajtók
+nagyobbrészt zárva voltak; itt-ott hallatszott egy-egy elkésetten
+gördülő vasajtó csikorgása. A villámos lámpák alatt álldogáló subás
+falusiak, a József-napi vásár utolsó vendégei, hazafelé
+kászolódtak, s a piacot körülölelő kis utcák gyorsan szítták föl
+magukba a pihenésre siető, sötét alakokat. A roppant térséget, ahol
+egy negyedórával <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
+"Page_44">-44-</a></span> ezelőtt még bunyevác, magyar, sváb és rác
+parasztok tarka sokasága nyüzsgött, birtokba vette a csend és
+homály. A tér északi szélén magánosan álló nagy templomot mélységes
+sötétség környékezte, s mögötte, az egész tájékon, vak homály és
+kisérteties némaság ült.</p>
+<p>Csak délnyugatról, a <i>Metropole</i>-szálló oszlopos homlokzata
+felől hallatszott némi lárma s a tér keleti részén csillogott
+élénkebb világosság, ahol a felhők közt bujkáló holdtól
+ezüstszürkére enyhült szemhatáron az új színház barokk formái
+rajzolódnak.</p>
+<p>Vidovics szerette ezt a roppant piacot, mely terének bőségével
+és pazarságával a rónaság áldásaira emlékeztette. Arra gondolt,
+hogy a köröskörül békén pihenő, rengeteg sikságot, melyre oly
+kegyesen tekint a jóságos ég, nem teheti immár szegénynyé és
+nyomorulttá semmiféle civilizáció: se a villámos lámpák fényüzése,
+se a <i>Metropole</i>-szállóba importált pezsgőtenger, se a
+fegyveres béke őrzőinek egész szárazföldi lovas <span class=
+"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> és
+gyalogos állománya, se a cigányzene szította szenvedelmek, se a
+Kékessy Andor színművész úr tíz lépésnyi távolságban csillogó
+cilindere, mely hősünkre nézve a nyugati eszméket, Hauptmann
+Gerhártot, Ibsent, Sudermannt, Planquette-et és Varneyt, sőt magát
+Párist jelentette.</p>
+<p>Ebben a pillanatban két fiatal hölgy haladt el mellette,
+gyorsan, könnyedén, mint egy fecskepár. Olyan váratlanul surrantak
+el az oldala mellett s olyan messze jártak a legközelebbi villámos
+lángtól, hogy az arcukat nem láthatta, de lehetetlen volt a
+járásukat meg nem ismernie. Odébb Kékessy úr tisztelettel köszönt
+nekik s a hölgyek fejbiccentve fogadták az üdvözlést.</p>
+<p>– Ezek az én szinész-kisasszonykáim, – szólt Vidovics Feri
+magában – akik úgy hasonlítanak egymáshoz, mint két vadgalamb.
+Vajjon csakugyan olyan vadak volnának-e? Nem hinném. A művészet
+jelentékenyen szelidíti az erkölcsöket; legalább a régiek így
+tartották. <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span></p>
+<p>De azért nem sietett utánok, pedig megszokta, hogy a
+színésznőknek az utcán mutatkozzék be, minden körülményesség
+nélkül. Berényben a víg emberek nem igen kedvelik a ceremóniát.</p>
+<p>Csak a tekintetével követte őket, amíg a két leány eltünt a
+színház tájékán.</p>
+<p>– Lám, lám – tünődött – az operette-írók nem találhatnak ki
+olyan bolondot, amit az élet a maga naiv komolyságával meg ne
+ismételjen. Tessék: Giroflé és Girofla, az egyik kék, a másik
+rózsaszín szalaggal. Őszintén szólva: nem hiszek ebben a poézisben.
+A természet, amire tart valamit, nem produkálja mindjárt két
+példányban. A csiperkegomba nem sokat különbözik a szomszéd
+csiperke-gombától, de ki látott valaha két Maréchal Niel-rózsát,
+amelyek formára, színárnyalataikra, leveleik rajzára, szirmaik
+összefogózkodására, a százlevelüség minden intimus bájára úgy
+hasonlítanának egymáshoz, mint két tyúktojás?! Az ikrek
+mulatságosak, ha akarom: kedvesek is, de azok az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> ikrek,
+akiket össze lehet téveszteni, mint Giroflét és Giroflát, nem
+lehetnek poétikusak.</p>
+<p>Ekközben utólérte a szinészt, ki mélabúsan sétáltatta ujonnan
+vasalt pepitanadrágját Vásáros-Berény középkorias kövezetén.</p>
+<p>– Mondja, Kékessy úr, – szólította meg, – ön tapasztalt ember…
+honnan van az, hogy minden szinésznő rosszul öltözködik?! Hogy –
+május avagy december hó – minden művésznő másképp jelenik meg a
+napfényen, mint a többi páváskodó szép?! Hogy ha szegény, egy
+korona értékü cafranggal, akarja, nem akarja, föl kell tünnie s
+hogy ha annyi a pénze, mint a polyva, nem tud úgy öltözködni, a
+hogy – bocsássa meg – az úriasszonyok?! Hogy ha egyszerü és finom
+akar lenni, cifrább, mint egy mór épület s hogy egy öreg, tudós
+asszonyban is rá lehet ismerni az egykori művésznőre?!</p>
+<p>– Ennek az Országos Szinész-Egyesület az oka, – felelt nyugodtan
+Kékessy úr s kifejtette, hogy ha ő főispán volna, mit tenne a
+vidéki szinészet érdekében. Az igazgatói <span class=
+"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span>
+koncessziót nem szabad egyéb föltételhez kötni, mint egy közönséges
+erkölcsi bizonyítványhoz, más alapokra kell helyezni a
+nyugdíj-ügyet, véget kell vetni az egészségtelen
+primadonna-kultusznak s végül szabályozni kell az állami és városi
+szubvenció kérdését. A <i>szubvenció</i> szónak egyszerü ellehelése
+elég volt rá, hogy valóságos ihlet fogja el a gömbölyü bonvivant-t
+s Vidovics Feri kezdte élénken sajnálni, hogy mindeddig nem
+kinálták meg a főispánsággal, amely kedvező helyzetben egy
+kategorikus nem-mel véget vethetne e tenger panasznak.</p>
+<p>– Igaz, – szólt hirtelen, merész á-propos-val, – a szezon vége
+szenzációsnak igérkezik. Új erők, új repertoire!…</p>
+<p>– Igen, a Haller-lányok! – felelt szomoruan a yorkshirei művész.
+– Most már pláne párosával kapjuk a primadonnákat! Hová sülyedtünk!
+Shakspere korában…</p>
+<p>– Azt mondják, nagyon érdekes kis jószágok, – rögtönözte
+Vidovics. – Persze, az operette!… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
+<p>– Az operette még hagyján, – sóhajtott Kékessy úr, – de most már
+az operát is a nyakunkra hozzák! Kinek kell itt az opera, ha szabad
+kérdenem? <i>Zampa</i> és az <i>Alvajáró</i> Vásáros-Berényben!
+Nevetséges! Ha az Országos Szinész-Egyesület…</p>
+<p>– Opera-énekesnők? – vágott közbe Vidovics.</p>
+<p>– Igen; az operette derogál nekik. Szép hangjuk van, különösen a
+kisebbiknek.</p>
+<p>– A kisebbiknek? E szerint nem ikrek?</p>
+<p>– Dehogy. Csak amolyan mű-ikrek. A nagyobb hatás kedvéért.
+Különben csak egy vagy két esztendő lehet köztük a
+korkülönbség.</p>
+<p>– De nagyon hasonlítanak egymáshoz?</p>
+<p>– Össze lehet téveszteni őket, mert egyformán fésülködnek s
+egyformán öltözködnek.</p>
+<p>– Egészen a kék és rózsaszín szalagig?</p>
+<p>– Igen; roppant ápolják a hasonlatosságukat. A kék és rózsaszín
+szalagra egyébként semmi szükség, mert a hasonlatosságuk
+<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span> csak addig tart, amíg az egyik megszólal.
+A hangjuk más. Ez az egyetlen, ami bennük, hogy úgy mondjam,
+egyéni.</p>
+<p>– Azt hallottam róluk, egy kicsit rátartóak.</p>
+<p>– Rettenetesen nagyralátók. Máris úgy járnak-kelnek a világban,
+mint két kis Patti, pedig még csak most végezték el az
+opera-iskolát. Szentül meg vannak győződve, hogy fényes jövő
+várakozik rájok, amelynek első stációja: Vásáros-Berény, a második:
+Budapest s a harmadik: Szent-Pétervár. Az apjok telebeszélte a
+fejöket efféle szamárságokkal; az öreg Svengali egyszerüen bele van
+őrülve a leányaiba. Nincs az az igazgató, aki megférjen vele. Azzal
+kezdte, hogy beleszólt minden próbába, kikötött a karmesterrel s
+reformálni akarta az egész társulatot. Ide már csak úgy
+szerződtették őket, hogy a direktor kikötötte Svengali papának a
+visszavonulását. Ha csak beteszi a lábát a városba, a szerződés
+fölbomlik. Valóságos csapás <span class="pagenum"><a name="Page_51"
+id="Page_51">-51-</a></span> rájok nézve az a vén ember. Az egész
+télen szerződés nélkül voltak miatta. Rettenetesen félti
+szegényeket; úgy látszik, arra számít, hogy főhercegekhez adja őket
+feleségül.</p>
+<p>– Ejha! Akkor hát hiába hívnám meg őket vacsorára?</p>
+<p>– Mit képzel? Hozzánk, a kollégáikhoz is ritkán ereszkednek le.
+Most vagy két este együtt vacsoráltak velünk a fogadóban, de csak
+azért, mert még nem volt lakásuk. Az őszszel is egy társulatnál
+voltunk: Balajtinál Miskolcon. De ott két hónap alatt nem ért
+bennünket ez a szerencse. Mihelyt lakásuk van, egész nap otthon
+ülnek s előadás után sonkát meg sajtot vacsorálnak.</p>
+<p>– És ők ezt mulatságosnak tartják?</p>
+<p>– Várják a főherceget.</p>
+<p>– És mindjárt kettőt!</p>
+<p>Eközben a szinházhoz értek s Vidovics észrevette, hogy a
+sötétből egy szivarozó alak nagyot köszön feléje.</p>
+<p>– Ah, jó estét igazgató úr. Nos, hát hogy vagyunk? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p>
+<p>– Bizony, kérem, nagyon megérezzük az árokszállási névnapot.
+Tegnap <i>Lear király</i>-t adtuk; Leart magam játszottam, Edmundot
+Kékessy, Cordeliát Ilonka: s tizenöten voltak a szinházban. Ma
+pláne a <i>Bőregér</i> megy s még ma is csak félházunk van.</p>
+<p>– Hja, vásár után vagyunk.</p>
+<p>– De vasárnap. Nagy baj az, kérem, hogy itt az értelmiségnek
+csak akkor kell a szinház, ha se névnap, se megyegyülés…</p>
+<p>– Se disznótor. Igaza van. Én a mi értelmiségünket nem is
+nevezem értelmiségnek. Pedig hallom, most már operát is kapunk.</p>
+<p>– Mit csináljak, kérem? Az ember bele öli a vállalatba egész
+vagyonát s hiába. Néha, ha ez az aranylánc nem volna, mely még
+boldogult nagyatyámról maradt rám, nem tudnám fizetni a társulatot.
+De nekem már a véremben van, hogy ne sajnáljak semmi áldozatot.</p>
+<p>– Kékessy úr azt mondja, hogy az új énekesnők nagyon kedvesek.
+<span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
+"Page_53">-53-</a></span></p>
+<p>– Az egyiknek olyan hangja van, mint a La Grange-nak s a másik
+olyan muzikális hogy két nap alatt betanul akármit.</p>
+<p>– Akkor hát kár, hogy két példányban születtek. Egy személyben
+többre vinnék, mint így kettecskén.</p>
+<p>– Ó, nagy jövő vár rájok, különösen a kisebbikre, aki még nem
+tud semmit. Majd megtetszik látni. Előadjuk az <i>Alvajáró</i>-t,
+<i>Zampá</i>-t, a <i>Remete csengetyű</i>-jét, <i>Hoffmann
+meséi</i>-t… Apropos, valamire bátorkodnám kérni a szivességét. A
+vidéki operák ügyében egy szerény memorandumot szerkesztettem;
+holnap vagy holnapután küldöm el a belügyminiszter úrhoz. Ha
+véletlenül Pestre méltóztatnék utazni, kegyeskedjék néhány jó
+szóval figyelmeztetni rá a kegyelmes urat.</p>
+<p>– Kedves igazgató úr, Warga ő excellenciája messziről rokonom
+ugyan, de olyan messziről, hogy e nagy távolság miatt mindössze
+kétszer vagy háromszor találkozhattunk, amióta a világon vagyunk.
+Nagyon kevéssé ismer s tudtommal csak egyetlen egyszer <span class=
+"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> emlékezett
+meg rólam. Ez akkor történt, mikor a fiát Kalocsán megbuktatták.
+Nagyon dühös volt s elhatározta, hogy református gimnáziumba adja a
+gyereket, hadd pukkadjanak meg a jezsuiták. Azt mondják, az első
+pillanatban Berénybe akarta küldeni, de aztán mást gondolt s így
+szólt egy közös rokonunkhoz: „Mégis csak Debrecenbe viszem, mert ha
+Berénybe adom, olyan korhely fickó lesz belőle, mint Vidovics
+Feri.“ Az én ajánlatom tehát nem sokat használna az ön
+memorandumának. De majd beszélek a sógorommal; az nagyképü ember s
+a szava sokat nyom a latban.</p>
+<p>Ezzel jóéjszakát kivánt a művészeknek s belépett a
+szinházba.</p>
+<p>Hogy a bérelt helyére juthasson, végig kellett mennie az egész
+nézőtéren. Elég hangtalanul járt, de még se tehette ezt némi
+föltünés nélkül. Ahhoz képest, hogy hatezer hold első minőségü
+bácskai földet mondhatott a magáénak, Vidovics Ferinek igen jó
+termete volt; talán mint szegény fiu is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> szembe
+tünt volna, de így bajos volt észre nem venni. Aztán meg a szinházi
+közönség megszokta ugyan a jövését-menését, de ma senkit sem vártak
+a jeunesse dorée-ból s megjelenése az avatatlanoknak – de
+egyszersmind érdeklődőknek – azt adta hirül, hogy az árokszállási
+dáridó, mely Vásáros-Berényt néha egy hétre is kivetkőztette rendes
+formájából, immár vége felé jár. Azért ezúttal a szokottnál is
+nagyobb érdeklődés kisérte a helyére s mialatt illő csendben haladt
+végig a zártszéksorok között, a nézőtér figyelmét meglehetősen
+elvonta a szinpadtól. A szaténblúzos polgárkisasszonykák dühvel
+elegy melankóliával tekintettek utána, a szerényebb sorsu
+értelmiség hölgytagjai kiváncsian pillantottak az üres páholyokra:
+nem bukkan-e ki valahonnan a hollandus kisasszony feje s a
+jobboldali szinészpáholy összes messzelátói mozogni kezdtek.</p>
+<p>Még a szinpad is fölelevenült egy percre. Orlovszki herceg
+életunt vendégei, akik az <span class="pagenum"><a name="Page_56"
+id="Page_56">-56-</a></span> imént fagyos nyugalommal konstatálták,
+hogy Eisenstein esete <span class="i0"><br /></span> <span class=
+"i0">Fura eset, ha-ha-ha!<br /></span> <span class="i0">Soha ilyet,
+ha-ha-ha!<br /></span> <span class="i0"><br /></span> hirtelen
+összesugtak; Adél személyesítője pedig fölhasználta az általános
+elszórakozást és sietett megismételni a couplet-ját: <span class=
+"i0"><br /></span> <span class="i0">Márki, szivem,<br /></span>
+<span class="i0">Higyje nekem,<br /></span> <span class="i0">Hogy
+bánt ez a dolog,<br /></span> <span class="i0">Mert csak aki
+vak,<br /></span> <span class="i0">Mondana olyat,<br /></span>
+<span class="i0">Hogy én szobalány vagyok.<br /></span>
+<span class="i0"><br /></span></p>
+<p>Mindezt Vidovicsnak énekelte, aki ezalatt elfoglalta helyét az
+első sorban. A szegény Adél csak az előbb tudta meg, hogy a
+szinügyi bizottság a jövő évre nem akarja szerződtetni; egyetlen
+reménysége az a fiatal ember volt, aki most ült le vele szemben.
+Vidovicsot jó fiunak ismerték; ha a szinügyi bizottság csak ő
+belőle áll, az egész színtársulat ott vénült volna meg
+Berényben.</p>
+<p>Hanem ez egyszer kárba veszett a zengő kacérkodás, a meleg
+tekintet és a delejes <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
+"Page_57">-57-</a></span> mosoly. Vidovics alig hogy letelepedett,
+oldalt fordult a szinpadnak s körültekintett a nézőtéren. Azonnal
+megtalálta, amit keresett. A két leány ott ült a második emeleten,
+egy baloldali páholyban, közel a szinpadhoz. De mintha nem igen
+akartak volna mutatkozni; meghuzódtak a nézőtér felé eső sarokban.
+Az egyiknek, aki bizonyosan a padon ült, csak a frizurája látszott
+ki; a másik pedig, aki lentebb, az előtérben foglalt helyet,
+minduntalan hátrahuzódott a páholy belsejébe. Vidovics nekik
+szegezte turfmesszelátóját s várt türelmesen.</p>
+<p>Azok hamarosan észrevették a tolakodó érdeklődést és védekeztek.
+Hol a szinházi nagyító-üvegüket tartották az arcuk elé, hol
+elbujtak egészen. Ha ki-kipillantottak s látták, hogy az ostrom
+egyre tart, hirtelen elfordultak s a nézőtér másik felén kerestek
+nézegetni valót, vagy tettetett áhítatossággal temetkeztek belé az
+Orlovszki herceg nem éppen tündéri szoaréjába. De a legtöbbször,
+alig mutatkoztak, máris eltüntek. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> Abban az állhatatosságban,
+melylyel a nagy bolond angol messzelátó mindenüvé követte őket,
+mint egy hű kutya, több volt a komikum, mint a szemtelenség, s
+üldözőjüknek úgy tetszett, mintha ez az enyhítő körülmény se
+kerülte volna el a figyelmöket.</p>
+<p>Bár csak egy-egy pillanatra mutatták meg a fejecskéiket, e
+pillanat alatt is meglátszott rajtok, hogy tulajdonképpen maguk se
+tudják: nevessenek-e vagy bosszankodjanak?</p>
+<p>Sőt mintha, ama nagy buzgalom ellenére, melylyel futottak,
+menekültek az üldöző tekintet elől, gondjuk lett volna rá, hogy ha
+egy-egy szempillantásra is, mégis csak megmutassák magukat.
+Kacérkodtak-e egy kissé, vagy a nőiesség önkéntelen mozdulata volt
+ez, megnyilatkozása a szendergő asszonyiságnak, melynek örök óhaja:
+legyőzöttnek lenni? – Vidovics nem volt tisztában vele. De mindegy.
+Annyit elért, hogy az a minden képzeletet meghaladó s még
+Vásáros-Berényben is feltünő nembánomság, melylyel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> már vagy
+tíz perc óta bőszítette a körülötte ülő hölgyeket, nem maradt
+eredménytelen. Ha a közönség nem is, ő már látta Giroflét és
+Giroflát.</p>
+<p>S így szólt magában:</p>
+<p>– Milyen vakok az emberek! Azt mondani erről a két leányról,
+hogy egyformák, hogy csodálatosan hasonlók! Igen, egy a fejök nemes
+formája, a teint-jök, mely szinte áttetsző s hasonlók a vonásaik
+is. Még a termetük is egy stílü; mind a kettőnek a növésében van
+valami, ami a prerafaelisták liliomaira emlékezteti az embert,
+azokra a végtelenül gyöngéd, bájosan karcsu, láthatóan a paradicsom
+kertjében termett liliomokra, amelyeket mintha egy lehellet is
+megtörne s amelyeket a valóságban nem, csak ama régi képeken látni.
+Egyforma végre a hajviseletük s főképpen az öltözködésük. De
+micsoda barbár az, aki ezt a két fejet összetéveszti! Az egyiknek a
+haja majdnem szőke, a másiké sötét gesztenyeszinü; az egyiké
+bágyadtan puha, selyemszerü, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> a másiké tömött, buja és
+bársonyos fényü. A szőkének a szeme világos, derűs, nyájas kék,
+mint a zürichi tó vize egy áprilisi délelőtt, a barnáé olyan, mint
+egy melegtüzü zafir. Amannak az ajka egy gyönyörüen megrajzolt
+csókos ajk, aminőket Fragonard festett, emezé az az édes száj,
+amely mintha még nem vesztette volna el az anyatej emlékét, az a
+száj, amelyet a Murillo kedves kis bamba angyalkáin látni.</p>
+<p>És mind a kettőnek más-más a bája. Az egyik egy Régence-alak;
+ilyen lehetett Madame de Parabère tizenhat éves korában, mikor még
+leány volt. A másik meg… ilyeneket nem is látni nappal. Csak
+szerelemmel, mámorral teli, holdfényes éjszakákon, mikor a nő csupa
+mosolygás, mikor szépünk a gyönyörtől százszor szebbé válik, mikor
+szemének a ragyogása bevilágítja szobánkat…</p>
+<p>Aztán eszébe jutott a festék, a rizspor, a bécsi rongy, a cold
+cream s így fejezte be monológját: <span class="pagenum"><a name=
+"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p>
+<p>– Azaz, hogy ma még… Egy félesztendő mulva csakugyan egyformák
+lesznek.</p>
+<p>Valaki megérintette a vállát. Hátra nézett; Sugár Mariska ült
+mögötte, egy kissé előre hajolva, mintha mondani akarna
+valamit.</p>
+<p>– Ó, jóestét. Bocsásson meg, hogy nem néztem körül, de nem is
+képzeltem…</p>
+<p>– Igen, tudom… Nem ért rá észre venni, sebaj… Hanem hajoljon
+csak közelebb.</p>
+<p>– Parancsoljon.</p>
+<p>– Hagyja békében szegényeket!… Ezeket még zavarba hozza az
+efféle… Meg akarja szalasztani őket?</p>
+<p>– Nem hiszem, hogy ilyen ijedősek volnának. Szinésznők, akiket
+ezer szem lát, mikor fölötte nyárias kosztümben vannak, nem szoktak
+megriadni egyetlen egy szál publikumtól.</p>
+<p>– Vigyázzon, a nagynénjük ül mellettem!… Beszéljen egy kicsit
+halkabban.</p>
+<p>– Eltünjek?</p>
+<p>– Nem, hanem viselje magát jól. Mindenki ide néz. Hol rájok, hol
+magára. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
+"Page_62">-62-</a></span></p>
+<p>– Meg fogok javulni. A fölvonás végéig engedelmesen a szinpadra
+nézek s aztán fölmegyek a szinészpáholyba, Apor Ilonkához. Jól
+van?</p>
+<p>– Jól van. Köszönöm.</p>
+<p>– Mondja legalább, hogy meg van elégedve a nevelésével.</p>
+<p>– No, büszke éppen nem vagyok magára, de szeretem, hogy
+szófogadó.</p>
+<p>Mariska visszahuzódott s Vidovics tovább monologizált:</p>
+<p>– Odafönn éppen szemközt leszek velök s még közelebbről láthatom
+őket…</p>
+<p>Aztán úgy cselekedett, ahogy igérte.</p>
+<p>Apor Ilonka egy kicsit duzzogva fogadta.</p>
+<p>– Csakhogy eszébe jutottam végre! Egy hétig szinét se látni; azt
+beszélik róla, hogy talán már meg is házasodott s amikor megjön:
+tessék, rám se néz! Annyira érdekli az a két leány?</p>
+<p>– Mondjon róluk valami rosszat, lelkem.</p>
+<p>– Én ugyan nem mondok szegényekről, – szólt Ilonka azzal a
+csöndes, mély szánalommal <span class="pagenum"><a name="Page_63"
+id="Page_63">-63-</a></span> melyet a szinésznők csak egymás
+számára szoktak tartogatni, – tőlem akár azt is megkivánhatják,
+hogy az igazgató külön bejárást csináltasson nekik a szinpadra,
+diadalkapuval, virág-szőnyeggel és fehérruhás kis leányokkal!…
+Nézze, derogál nekik közénk ülni; mindjárt külön páholy kell
+nekik!… Pedig jól nevelt nagynénjök már bent ült a szinházban,
+mikor ők, nem tudom honnan, megérkeztek – úgy látom, Sugár
+Mariskától kapott helyet, – de azért a Patti-nővérek mégis külön
+páholyt kértek s mivel a nézőtér félig üres, hát kaptak is. Itt nem
+fértek volna el, a kis kényesek!</p>
+<p>– Én még nem láttam szinésznőt – felelt Vidovics, – aki ne azzal
+kezdte volna, hogy lenézte a többit. Az első esztendőben mindegyik
+más, jobb házból való, mint a többiek; később aztán engednek a
+zárkózottságukból s új szinésznők jönnek, akik viszont őket is
+lenézik. Ez világ sora Ilonka. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p>
+<p>– És nézze, Blindekuh-t játszanak a közönséggel, a kis kedvesek!
+Elbujnak s aztán kikukucskálnak. „Fogadjunk, hogy nem találsz meg,
+Dávidkám!“ Mintha a közönség törődnék velök! „Fogadjunk, hogy nem
+kereslek, Eszterkám!“ Vagy magával kacérkodnak ilyen kitartóan?</p>
+<p>– Meglehet, hogy előlem bujtak el. Amióta feljöttem, nem igen
+látni őket.</p>
+<p>Kopogtattak s Ilonka hátra fordult. A páholynyitogatónő dugta be
+a fejét.</p>
+<p>– A Kati?</p>
+<p>– Igen, nagysád.</p>
+<p>– Jól van, mindjárt megyek.</p>
+<p>A páholynyitogatónő visszahuzódott.</p>
+<p>Ilonka begyömöszölte selyem-sachetjába a szinházi holmiját: a
+cukrait, egy huszonnyolcíves szerepet, a messzelátóját, egy üveg
+Eau de Colognet, meg a <i>Vásáros-Berényi Hirlap</i> legújabb
+számát s öltözködni kezdett. Időközben, míg Vidovics segítségégével
+fölhúzta új, angolos szabásu kabátját, mely hírnevére nagyobb
+árnyékot borított <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span> minden éjjeli zenénél, egy bizalmas
+kéréssel fordult a barátjához:</p>
+<p>– Feri, kérem, adjon Bérczlakynénak két forintot. Először, mert
+tartozom neki s másodszor, annyi gyereke van szegénynek!… Itt
+marad? Nem jön be hozzám egy csésze teára?</p>
+<p>– Miért? Hogy elaludjék, mint a multkor?</p>
+<p>Cordelia ábrázolója igen jóindulatu leány volt, de egy kissé
+álmos természetü. Ha nem játszott, kilenc óra tájban már
+megnehezedtek a szempillái s lehettek körülötte huszárok, tüzérek,
+zavartalanul adta át magát a teljes lelki békességnek. Ha ilyenkor
+a szinpadon kellett lennie: járt, kelt és beszélt, de Juliáját és
+Gauthier Margitját az utolsó fölvonásban valami sajátos apathia
+fogta el, az utolsó tapsviharokat már nem hallotta s mialatt a
+szinházból cselédjével haza gyalogolt a harmadik utcába, az úton
+már szendergett.</p>
+<p>Azért nem is erőltette, hogy Vidovics elkisérje, hanem a
+folyosón szépen elbúcsuzott tőle. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p>
+<p>– Holnap nézzen be hozzám s beszélje el, mi történt
+Árokszálláson. Pá, édesem, adok magának egy puszit.</p>
+<p>A cselédjét és a sokgyermekü páholynyitó asszonyt nem tekintette
+idegeneknek.</p>
+<p>Vidovics átszolgáltatta Bérczlakynénak a köteles két forintot s
+lekisérte Cordeliát a foyerba. Ott elváltak. Shakspere álmos
+tolmácsolója eltünt cselédjével az utca sötétjében, Vidovics
+elszítt egy cigarettát, aztán sarkon fordult s újra fölment a
+második emeletre. Csakhogy most már nem a színész páholy felé ment,
+hanem a folyosó másik oldalára.</p>
+<p>Egy pillanatig habozott.</p>
+<p>– Eh, nevetséges!… Hiszen szinésznők!</p>
+<p>Kopogtatott s be se várva a feleletet, kinyitotta a páholy
+ajtaját. Csak aztán kérdezte, hogy:</p>
+<p>– Szabad?</p>
+<p>S mély meghajlással köszöntve a hölgyeket, várta a
+feleletet.</p>
+<p>A felelet elég kategorikus volt: <span class="pagenum"><a name=
+"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p>
+<p>– Nem szabad.</p>
+<p>A szőkébbik leány szólt, aki a páholy előterében ült s most, az
+ajtónyilásra, könnyedén hátrafordult. A másik, aki a sötétben
+kucorgott, nem adott életjelt.</p>
+<p>– Ó, bocsánat!…</p>
+<p>Vissza akart huzódni, de mialatt betette az ajtót, újra
+megszólalt ugyanaz a hang:</p>
+<p>– Azaz, csak jöjjön be!… Végezzünk egyszer s mindenkorra.</p>
+<p>Nem is kellett újra a kilincshez nyulnia; az ajtó kinyilt
+belülről. A szőkébbik leány nyitott ajtót; aki a „nem szabad“-ot
+mondta.</p>
+<p>Vidovicsnak úgy tetszett, mintha ugyanebben a pillanatban egy
+kar mozdult volna meg a homályosságban, hogy valamitől visszatartsa
+a haragos kis szőkét. Mit akart ez a mozdulat? Azt, hogy: „Ne hívd
+be!“ vagy azt, hogy: „Ne légy nagyon goromba!“ – nem tudta
+kitalálni. De nem is volt ideje ezen gondolkoznia. Várták;
+belépett.</p>
+<p>– Kedves uram, – szólt, aki az ajtót nyitotta (Vidovics egy
+szempillantás alatt <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
+"Page_68">-68-</a></span> meggyőződött róla, hogy jó angol
+messzelátója nem csalta meg) – ön meg akar ismerkedni velünk s úgy
+találja, hogy a formák fölöslegesek. Én ugyan nem vagyok ebben a
+véleményben, de belátom, hogy ami magát a megismerkedést illeti,
+ezt úgy se kerülhetjük ki… Ennek előbb vagy utóbb meg kell
+történnie. Essünk hát keresztül rajta, bár nekem úgy rémlik, hogy
+ön nagyon is siet…</p>
+<p>– Kisasszony, én…</p>
+<p>– Pardon. Előbb foglaljon helyet. Nem… üljön oda, egészen előre.
+Ha meg akar ismerkedni velünk, ne szégyeljen bennünket. Így;
+szeretem, hogy szófogadó. Nos, hát ismerkedjünk.</p>
+<p>– Esküszöm, kisasszony, hogy a tiszteletlenség eszem ágában se
+volt. Mi kisvárosiak…</p>
+<p>– Hagyjuk ezt, ezen már túl vagyunk. S nem is vagyok kiváncsi
+rá, mekkorát tud hazudni. Térjünk a dologra. Tehát: engem Haller
+Lolának hívnak, tizennyolc éves multam… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p>
+<p>– Ha akaratlanul, rá is szolgáltam a haragjára… haragjokra…</p>
+<p>– Ah, ön úgy véli, hogy előbb önnek kell bemutatkoznia? Nem, ez
+fölösleges. Mi mindent tudunk önről. Legalább: mindent, amit ön
+elmondhat. Ön, Vidovics Ferenc úr, a leggazdagabb Vidovics a két
+tucat Vidovics közül. Nemsokára főispánja vagy képviselője lesz
+Vásáros-Berénynek. Egyelőre csak a szinügyi bizottság elnöke, mert
+minden tudományok közül a szinésznőkköz ért a legjobban. Jó táncos,
+a lawn-tennisben elég ügyes, közepes vivó, ellenben úgy lövöldözi a
+galambokat, hogy passzió nézni. A földje sok, a búzája csoda,
+pezsgőben félelmes ellenfél s ha nagyon sokat iszik, úgy tesz,
+mintha alapjában szomoru ember volna. A legmisztikusabb önben, hogy
+mindig a szendéknek szokott udvarolni, soha se a naiváknak; az
+állam-vizsgálaton egyszer megbukott. De már letette, egészben véve
+nem rossz ember, inkább csak rusztikus egy kicsit s van egy
+rattlere, amely… vagy <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
+"Page_70">-70-</a></span> aki a legműveltebb kutya Szilas
+vármegyében, ezt a rattlert <i>Lecocq úr</i>-nak hívják, igen
+zseniális állat… Mit mondjak még? Nem, nem találok egyebet; különös
+ismertető jelei nincsenek. Nos, ugy-e, ismerem önt Vidovics Ferenc
+úr?</p>
+<p>– Ha valaha odáig viszem, hogy szükség lesz az életrajzomra,
+mindenesetre Sugár Mariskához fogok folyamodni.</p>
+<p>– Jól teszi, mert Vitkovszkiné ő nagysága enyhén itéli meg önt.
+S ha véletlenül fölpillant ide, bizonyára meglepőnek fogja találni,
+hogy önt itt látja…</p>
+<p>– Kivált ha észre veszi rajtam, hogy sehogy se vagyok képes
+olyan bűnbánatot érezni, amely megfelelne az elkövetett
+vakmerőségnek…</p>
+<p>– Ó, kérem, hagyja el az efféle izetlenségeket. Talán majd
+későbben. Most csak azt akartam tudtára adni, Vidovics úr, hogy ön
+téved. A tévedése menthető. Hozzászoktatták, hogy azokkal a szegény
+leányokkal, akik a szinpadon ugra-bugrálnak, ne sokat <span class=
+"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span>
+ceremoniázzon. Nos, én közölni kivántam önnel, hogy nekünk semmi
+közünk az ön életfölfogásához s hogy mi azoktól, akikkel szóba
+állunk, megkövetelünk minden tiszteletet. Önnek igen sok pénze
+lehet, Vidovics úr, de mi nem kérünk az ön pénzéből s azért nem is
+alkalmazkodunk se önhöz, se máshoz senkihez. Úgy akarunk élni,
+ahogy nekünk tetszik, akármilyen szegény szinésznők vagyunk.</p>
+<p>Ezeket az éles szavakat halkan mondta, hogy az előadást ne
+zavarja s a tompított hang kétszeresen éreztette, milyen ingerült.
+De a tekintete most is derült maradt; a szeme nem tudott
+haragudni.</p>
+<p>Vidovics úgy nézett rá, ahogy vádlotthoz illik, mikor bírája
+beszél. S mialatt ezt a világos, derüs, szép szempárt nézte, úgy
+tetszett neki, mintha egy virágházba látna be rajta, ahol csupa
+vörös és rózsaszinü, haloványkék és topáz-sárga, ismeretlen déli
+virág tarkállik.</p>
+<p>– Kisasszony, ön igen szigoru… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p>
+<p>– Azt hiszem jobb, ha tisztában vagyunk egymással. De most
+maradjon csendben. A Frank jelenete következik s ez engem jobban
+mulattat, mint amit ön mondhatna.</p>
+<p>– Még csak egy szót. Szeretném jóvá tenni, amit akaratlanul
+vétettem. De igaza van, egy kicsit rusztikus vagyok hozzá, hogy
+eltaláljam a módját. Azt hiszem, az én helyzetemben kétféleképpen
+kérhet engedelmet az ember. Vagy virágot küld… tudja, afféle
+szegény, berényi virágot… vagy nem alkalmatlankodik többet, hanem
+eltünik s tovább is mély tisztelettel köszön, de nem mer
+közeledni…</p>
+<p>– Tudja mit, küldjön virágot. Ezt senki sem fogja olyan
+különösnek találni, mintha holnaptól fogva megint nem ismerjük
+egymást. Úgy veszem észre, hogy ma esti, nem remélt találkozásunk
+illő föltünést keltett. Azért szépen megvárja ezt a jelenetet,
+aztán lekisér bennünket a foyerba s ott ünnepiesen elbúcsúzik
+tőlünk. Addig is, ha már meg kell lennie, hadd mutassam be a
+testvéremnek. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span></p>
+<p>S odafordulva a másik leány felé, aki csak ebben a pillanatban
+vette el messzelátóját a szeme elől, így folytatta:</p>
+<p>– Ez az úr azt hiszi, hogy az ő társalgása érdekesebb, mint a
+Strauss zenéje. Kérlek, győződjél meg róla, igaza van-e. Én még meg
+akarom nézni ezt a jelenetet.</p>
+<p>Vidovics fölkelt a helyéről, nagy reverenciával üdvözölte a
+másik kisasszonyt s megérintette a feléje nyujtott puha kezecskét.
+A lecke alatt csak Lolát látta; a homályosságban bujkáló arcot csak
+most pillantotta meg közvetetlen közelből.</p>
+<p>A másik kisasszony barátságosan mosolygott s helyet mutatott
+neki maga mellett, a vörös bársony padon. Tekintetök találkozott s
+Vidovics meglepetésében, egy pillanatig nem tudta, álmodik-e vagy
+hallucinál.</p>
+<p>Úgy tetszett neki, mintha, valaha régen, már látta volna ezt az
+arcot, s igen drámai körülmények között. Egy sötét éjjel, valami
+nagy vízen, talán a tengeren… a részletekre nem emlékezett. De úgy
+rémlett neki, <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span> mintha akkor mozdulatlanul feküdt volna
+előtte ugyanez a kedves kis teremtés… s az arca csupa víz volt… a
+könnyektől-e, vagy a köröskörül csapkodó hullámoktól?…</p>
+<p>Aztán eszébe jutott, hogy ez ostobaság; talán álmodta valamikor
+az egészet.</p>
+<p>Hogy láthatta volna valaha régen?! Hiszen tegnap még gyermek
+lehetett!… S mintha most, előtte virágzott volna ki, ebben az édes
+mosolygásban, mely bimbóhasadásra emlékeztetett!…</p>
+<p>– Talán neheztelni fog ránk, – szólt, s Vidovicsnak ismét úgy
+tetszett, mintha öröktől fogva ismerte volna ezt a hangot, – de
+Lola nem gondolta azt úgy, ahogy mondta. Lola csak pöröl. Ha egy
+kicsit megismeri, majd látni fogja, milyen jó leány. Majdnem
+egykoruak vagyunk, de azért ő az én kis anyám. Én lusta vagyok s
+szeretem, ha kényeztetnek; ő babuskál. Mondja, mért néz úgy
+rám?</p>
+<p>A kérdésében nem lehetett egyéb, csak: gyermekes kiváncsiság.
+<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
+"Page_75">-75-</a></span></p>
+<p>– Arra gondolok, hogy a legjobb gukker is megcsalja az embert. A
+második fölvonás alatt a földszinten ültem s azt hittem, hogy ha
+egy-egy pillanatra is, de jól látom az arcát. S csakugyan láttam a
+vonásait, a haját, a szemét, a száját. És most mégis más.</p>
+<p>– Így tetszem önnek jobban? Vagy messziről szebbnek látszom?</p>
+<p>Ezeket a szinte meztelenül kacér szavakat úgy mondta, mint egy
+gyermek, aki csupa kiváncsiság s aki még nem törődik vele, hogy mit
+gondolnak róla.</p>
+<p>Vidovics komolyan felelt:</p>
+<p>– Így tetszik jobban.</p>
+<p>– Örülök rajta. Szeretnék szép, nagyon szép lenni; olyan szép,
+mint Lola. Lássa, azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk, sokan össze
+is tévesztenek, s én úgy találom, hogy Lola százszor szebb, mint
+én. Van, aki csak a szalagjainkról ismer ránk s engem elkeserít,
+hogy miért nem lettem igazán éppen olyan, mint ő. Olyan szép,
+<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span> olyan okos, olyan jó, olyan ügyes, olyan
+tanulékony. Eljön majd, ha Lola föllép?</p>
+<p>S tovább fecsegett Loláról, Lola szerepeiről, Lola nagy
+sikeréről a konzervatóriumban…</p>
+<p>– Úgy beszél, mint egy kis gyerek, – szólt magában Vidovics, –
+mint egy szófogadó, jó kis baba és mégis…</p>
+<p>Alig hallgatott oda, csak nézte a sötét zafir csillogását. S
+ahogy tekintete belefelejtkezett a mosolygó szép szembe, egyszerre
+azt a megdöbbenést érezte, mely akkor fogja el az ideges embert, ha
+a hajó lámpájának világánál sokáig néz bele a sötéten csillogó,
+mély, szédítően mély vízbe.</p>
+<p>– Menjünk, – szólt Lola.</p>
+<p>A másik kisasszony engedelmesen ugrott föl s mialatt Vidovics
+bepólyálta a kabátkájába, odafordult a testvéréhez:</p>
+<p>– Lenn várjuk meg a nénit?</p>
+<p>– Ők is készülődnek már; mire leérünk, már a foyerben találjuk
+őket.</p>
+<p>– Ahogy akarod. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span></p>
+<p>Azt jelentette ez, hogy ő még maradt volna?</p>
+<p>Vidovics álmélkodva vette észre, hogy még akkor is ez a kérdés
+foglalkoztatta, mikor már az első emeleten jártak.</p>
+<p>Mialatt lementek, Lola megkérdezte tőle:</p>
+<p>– Mit gondol, lesz közönsége az operai előadásoknak? Ha az
+operette-estéken is csak ilyen kevesen vannak a szinházban, mi
+alighanem üres ház előtt fogunk énekelni.</p>
+<p>Vidovics bizonygatta, hogy ez lehetetlen s elmagyarázta, miért
+nem volt nagyobb közönsége a már Berényben is elcsépelt
+<i>Bőregér</i>-nek. Kissé szórakozottan fejtegette a helyi
+viszonyokat s a másik kisasszonyra nézegetve, így tünődött
+magában:</p>
+<p>– Mily kár, hogy az ének és a mimika ezeket az ajkakat is ki
+fogja vetkőztetni a formájukból! Ezt a szájat nem azért teremtette
+az Isten, hogy énekelgessen, hanem egyes-egyedül azért, hogy
+csókoljon.</p>
+<p>A másik kisasszony mindannyiszor visszanézett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> rá,
+nyájasan, szívesen, mintha már régi ismerősök volnának.</p>
+<p>Odalenn Lola megszólított egy szolgát, hogy hívják ki a nénjét s
+mialatt egy szempillantásra magukra maradtak, Vidovics hirtelen
+közelebb hajolt a szemébe mosolygó archoz s halkan, vakmerő
+bizalmassággal megkérdezte tőle:</p>
+<p>– Hogy hívják magát? Maga édes-kedves!</p>
+<p>A leány nem haragudott meg; meleg tekintettel felelt a meleg
+tekintetre s így szólt:</p>
+<p>– Az én nevem Mira.</p>
+<p>Akárcsak azt mondta volna:</p>
+<p>– Tetszik neked ez a név? Ha igen, tedd el a szívedbe. Neked
+adom.</p>
+<p>Lola visszatért.</p>
+<p>– Mindjárt itt lesznek s mi ezennel elbúcsuzunk öntől, Vidovics
+úr.</p>
+<p>– Remélhetem, hogy megbocsátotta a tolakodásomat?</p>
+<p>(A másikat nem kérdezte.) <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
+<p>– Számítok rá, hogy jóvá teszi a hibáját, s ezentúl gyöngédebb
+lesz. Jóéjt!</p>
+<p>– Jóéjt, kisasszony!</p>
+<p>Kezet fogott velök, egy tekintetet váltott Mirával s nagy
+tisztelettel köszöntötte őket. Aztán látva, hogy a nézőtér ajtaja
+kinyílik, elmenekült Sugár Mariska feddő szavai elől.</p>
+<p>– Lám, lám, – szólt magában, mialatt átsétált a
+<i>Metropole</i>-szállóba, – nem is olyan vadak, mint a galéria
+képzeli!…</p>
+<p>De egész este nem ment ki a fejéből ez a jelentéktelen kaland s
+bár korán tért haza, csak hajnaltájban tudott elaludni.</p>
+<p>– Mintha sohase lett volna olyan idő, amikor nem ismertem!… –
+szólt magában.</p>
+<p>Reggel felköltötte a legénye.</p>
+<p>– Mit akarsz?</p>
+<p>– A nagyságos úr azt parancsolta, hogy költsem föl s fogassak
+be, mivel Szent-Jánosra megy.</p>
+<p>– Igazad van, majdnem megfelejtkeztem róla. Menjünk hát
+Szent-Jánosra.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
+"Page_80">-80-</a></span></p>
+<h2>III.</h2>
+<p class="center"><i>Haller Lola – T. c. Haller Xavér Ferenc
+úrnak</i></p>
+<p class="right"><i>Budapesten,</i></p>
+<p class="right"><i>Gyár-utca 117. szám,<br />
+III. em., 98. ajtó.</i></p>
+<p>Kedves Atyám!</p>
+<p>Már háromszor is figyelmeztettem Mirát, hogy teljesítse, amit
+Kedves Atyám a lelkére kötött s legalább pár sort írjon, hogy:
+szerencsésen megérkeztünk, kezét csókoljuk, de ez a leány, mióta
+megérkeztünk, folyton alszik; az igaz, hogy a vasúton is aludt, ki
+se pillantott az ablakon; soha se láttam ilyen leányt, aki minden
+iránt közömbös.</p>
+<p>Persze, erőtetni nem akartam, mert első nap én is fáradt voltam;
+a vonat nagyon összerázott bennünket. Másnap azt találta
+<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span> ki, hogy a füst rettenetesen csípi a
+szemét, ami különben igaz lehetett, mert a fogadóban kellett
+vacsorálnunk s az alacsony teremben olyan sok volt a commis
+voyageur, hogy akár csak gőzben ültünk volna. Mira rosszul is lett
+a hőségtől s Fröhlich nénit, aki egy kicsit messzebb ült, valóságos
+köd takarta el előlem, mint a tündéreket a <i>Szentivánéji
+álom</i>-ban. Őszintén szólva megbántam, hogy nem a
+<i>Metropole</i>-ba mentünk, de a szinészek azt mondták, hogy a
+<i>Metropole</i> rémdrága; végre is két napot kiáll az ember
+akárhogy.</p>
+<p>Ma pedig a szinházban voltunk s mikor onnan haza jöttünk, Mira
+egy szót se szólt, csak bebujt az ágyába. A téáját is ott itta meg
+s csak nézett ránk, mint egy kis macska.</p>
+<p>– Nem írsz a papának? – kérdeztem tőle.</p>
+<p>– Nem, – felelt angol hidegvérrel s a másik percben már
+aludt.</p>
+<p>Így tehát, Kedves Atyám, az én levelemmel kell megelégednie, az
+elkényeztetett kis majom helyesirási hibái helyett. Olyan
+<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
+"Page_82">-82-</a></span> édesen alszik, mintha jó dzsinek őriznék
+azt a Rheingoldot, mely a hangszálagaiban rejtőzik. Ó, kedves
+Atyám, miért is nem juttatott a jó Isten ebből az adományból nekem
+is, egy másik porciót?!</p>
+<p>Örömmel értesítem Kedves Atyámat, hogy a lakásunk kellemes s
+aránylag igen olcsó. Szép, nagy, világos szoba; az ablakok az
+utcára néznek. A háziasszonyunk szives, uri nő. Igaz,
+korrepetitorunk is van már: a szinház karmestere; azt hiszem, nem
+valami nagy muzsikus, a szinészek azt beszélik róla, hogy a
+boszniai okkupáció óta soha senki se látta józannak, de azért majd
+csak megleszünk vele.</p>
+<p>Én szerdán este már énekelek; a <i>Hoffmann meséit</i> adjuk.
+Azt hiszem, csak ez az egy operájok van készen; azért Mira, picike
+repertoárjával, csak a jövő héten léphet föl először. Képzelheti,
+minő lesz az az előadás, amelyre mindössze egy hétig készülnek!
+<i>A remete csöngettyüjé</i>-ről van szó. Azt hiszem, jobb volna,
+ha már előbb bemutatkozhatnék, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> például <i>Rip</i>-ben; azt
+tudják itt is.</p>
+<p>Legyen nyugodt, Kedves Atyám, távollétében is szorgalmasan
+fogunk tanulni, nem vesztegetünk el egyetlen pillanatot se s ha
+Isten segít, nemsokára olyan helyzetben leszünk, hogy
+végre-valahára meghálálhatjuk azt a sok jót, amit értünk tett.
+Mindig eszünkben van, mily óriás áldozattal járt neveltetésünk s
+hogy Kedves Atyám a legszükségesebbet is megvonta magától, hogy
+jövőnket biztosítsa.</p>
+<p>De megbocsát, Kedves Atyám, hogy ma csak röviden irok; délelőtt
+próbáltam, délután tanultunk s már Fröhlich néni is alszik, az idő
+éjfélre járhat. Holnap-holnapután már nem engedem el Mirának, hogy
+részletesen tudósítsa Kedves Atyámat; én is írni fogok, mihelyt egy
+kis szabad időm lesz.</p>
+<p>Kezét csókolja</p>
+<p class="right">engedelmes leánya,<br />
+<i>Lola.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Haller Xavér Ferenc – Haller Lola úrhölgy
+őnagyságának</i></p>
+<p class="right"><i>Vásáros-Berény.</i></p>
+<p class="right"><i>A szinháznál.</i></p>
+<p>Kedves leányom,</p>
+<p>a leveledet megkaptam, köszönöm. Ha fölléptél, írj, kérlek,
+megint; hogyan fogadtak, meg voltál-e elégedve magaddal, küldj egy
+pár ujságot is. S írj különösen Miráról, nagyon féltem az
+egészségét. Mit csinál a kis haszontalan?</p>
+<p>Én még a jövő héten se mehetek le hozzátok; a husvéti szent
+ünnepek előtt aligha látlak benneteket. Két énekkarral kell
+bajlódnom minden nap; leckém is több van, mint a mult
+hónapokban.</p>
+<p>Nem irtál arról, milyen a város, milyen a közönség, hogyan
+töltitek a napot, kik azok, akikkel nem kerülhetitek el az
+érintkezést. Ne feledjétek a tanácsomat: lehetőleg huzódjatok
+vissza a fölösleges ismeretségektől; az efféle órákat rabol el a
+tanulási időtökből, s a reklám meg a baráti tapsok <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> sohase
+érnek annyit, mint amennyibe a megszerzésök kerül.</p>
+<p>Te okos leány vagy s meg tudod érteni, hogy nektek másképpen
+kell élnetek, mint a többi tizenhét-tizennyolc éves leánynak,
+akiknek egyetlen menedéke: a reménybeli férj. Nektek semmiféle
+szórakozás kedvéért nem szabad megfelejtkeznetek arról, hogy ezek
+az ernyedetlen munka napjai. Nem énnekem, hanem a tehetségteknek
+tartoztok vele, hogy egy-két évig megvonjátok magatoktól még a
+gyermeki örömeket is, melyek korotoknak kiváltságai.</p>
+<p>Gondoljatok arra, hogy két-három év és célnál vagytok. Akkor
+aztán tietek az élet, dicsőség, vagyon, amit akartok. Ki ne
+fáradjatok fél-uton; oda ne adjátok gyerekségekért a jövőtöket, azt
+a fényes jövőt, melyet elérnetek csak tőletek függ!</p>
+<p>Isten veled, édes lányom. Írj Miráról, s írjon ő is, a kis
+álmos. Ölel mind a kettőtöket</p>
+<p class="right">szerető atyátok<br />
+<i>Haller Xav. Ferenc.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_86"
+id="Page_86">-86-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Haller Mira – T. c. Haller Xavér Ferenc
+úrnak</i></p>
+<p class="right"><i>Budapest,</i></p>
+<p class="right"><i>Gyár-utca 117.</i></p>
+<p>Kedves apuskám!</p>
+<p>Lola tegnap föllépett! Óriás siker, nyolc-tíz kihivás minden
+fölvonás után, bokréták, nagyon sok bokréta.</p>
+<p>Én is kaptam egyet, pedig még senki se hallotta a hangomat. Az
+én bokrétám Pesten készült; Lola is kapott ilyet.</p>
+<p>Az egészségem jó, csak fáradt vagyok egy kicsit, mert tulságosan
+sokat tanulunk. De Lola nem hagy békét.</p>
+<p>A fiatalság bankettet akart rendezni Lola tiszteletére, de nem
+mentünk el. Megbosszulták magukat s éjjeli zenét adtak Lolának; az
+itt nagy divat. Két óra tájban jöttek a muzsikájokkal s még
+Fröhlich nénit is felköltötték. A zene azzal biztatott bennünket,
+hogy a fiatal urak Lola képével alszanak el, de eszük ágában se
+volt elaludni. Csak hajnal felé szabadultunk meg tőlük.
+<span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
+"Page_87">-87-</a></span></p>
+<p>Képzelheti, apuskám, mennyire össze volt törve a mai próbán
+szegény Friquet Rózsi. De Berényben nem lehet másképpen.</p>
+<p>Pá, apuskám, kezét csókolja</p>
+<p class="right">jó kis leánya:<br />
+<i>Mira.</i></p>
+<p class="center"><i>Haller Lola – Haller Xavér Ferenc
+urnak</i></p>
+<p class="right"><i>Budapesten,</i></p>
+<p class="right"><i>Gyár-utca 117. sz.</i></p>
+<p>Kedves Atyám!</p>
+<p>Ne tessék megijedni, ha azzal kezdem, hogy párbaj volt miattunk.
+(Mira miatt, vagy miattam? – magam se tudom. Annyi bizonyos, hogy
+én Mirát gyanusítom s éppen azért írom meg a dolgot, mert kérni
+akarok Kedves Atyámtól valamit.)</p>
+<p>Nem lett ebből a párbajból semmi nagyobb veszedelem. Egy
+Vidovics nevü úr, aki meglehetősen erőszakoskodó és kellemetlen
+fráter, megvágott egy huszártisztet, valami Cipriáni bárót. A báró
+aznap este fölkötött karral jelent meg a szinházban, éjjel a két
+<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
+"Page_88">-88-</a></span> ellenfél megint együtt mulatott: ez az
+egész história.</p>
+<p>Úgy beszélik, a cigányon különböztek össze, akkor, mikor az
+éjjeli zene szerencséjében részesültem; a báró ki akarta vinni a
+cigányt valahová, egy szomszédos pusztára, a másik nem engedte…
+szóval valami izetlenkedés volt a párbaj oka. De nem ez a nevezetes
+a dologban.</p>
+<p>Képzelje, Mirának roppantul hízeleg ez az izetlen história.</p>
+<p>Azt fogja mondani, Kedves Atyám, hogy az lehetetlen. Igazán, nem
+akarja elhinni az ember. És tessék.</p>
+<p>Akkor este, mikor az egész város csak a párbajról beszélt, nagy
+vitatkozásom volt a háziasszonyunkkal. Engem, természetesen,
+rendkivül fölingerelt, hogy ezek a ripőkök így kompromittálnak
+bennünket; a háziasszonyunk, mint jó berényi honleány, védelmezni
+kezdte a tolakodó urfit, hogy nem kell azt olyan komolyan fogni
+föl; az már itt így szokás. A szinésznők éjjeli zenét <span class=
+"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> kapnak,
+mert szinésznők s a fiatalok meg-megverekednek néha, mert fiatalok.
+Enélkül Berény unalmas, szürke volna; enélkül nem volna érdemes
+élni; enélkül az asszonyok és leányok rá se néznének a fiatal
+urakra. És hogy ez a fiatalember nem is olyan kellemetlen fickó;
+jónevelésü, illedelmes, néha szeretetreméltó is.</p>
+<p>Azt feleltem neki, hogy semmi közöm a fiatal urak fiatalságához
+és semmi közöm a berényi <i>don’t</i>-hoz. Nekik se legyen közük
+hozzám; megkövetelem, hogy hagyjanak békében. Azzal, hogy a
+szinházban megfizetik helyeiket, nem váltanak jogot arra, hogy
+engem, otthon, molesztáljanak. És így tovább.</p>
+<p>Mira szokása szerint nagyokat hallgatott. Hol egyikünkre, hol
+másikunkra figyelt s folyton mosolygott. Engem boszantott ez a
+mosolygás.</p>
+<p>Azért mikor a háziasszonyunk kiment, megkérdeztem tőle:</p>
+<p>– Neked tán tetszik ez a história? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p>
+<p>– Tetszik hát! – felelt.</p>
+<p>És nevetett a szemtelen.</p>
+<p>– Eh, veled nem lehet beszélni!…</p>
+<p>Később pedig, az éjjeli sötétségben, mikor azt hittem, hogy már
+alszik, egyszerre megszólalt:</p>
+<p>– Különben nem tudom, mit tartozik rád ez az egész eset? Nem
+bántott téged senki.</p>
+<p>Elbámultam ezen az impertinencián.</p>
+<p>– Te talán azt hiszed, hogy miattad történt a nagyhírü lovagias
+mérkőzés? – kérdeztem gyanakodva.</p>
+<p>– Igen, azt hiszem, hogy miattam történt, – felelt
+határozottan.</p>
+<p>Nem tudtam kiérezni a hangjából, tréfál-e, vagy komolyan beszél?
+De mintha elgondolkozva s kevélyen mondta volna ezt a pár szót.</p>
+<p>Attól tartottam, hogy Fröhlich néni még ébren van s nem
+firtattam tovább a dolgot. Számítottam rá, hogy ha majd magunkra
+leszünk, közlékenyebb lesz; úgy történt, ahogy gondoltam.
+<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span></p>
+<p>Másnap, minden ápropos nélkül, egyszerre azzal állott elő:</p>
+<p>– A nőegyesület báljára mégis csak el kellene mennünk.</p>
+<p>– Ugyan miért, ha szabad kérdeznem?</p>
+<p>– Táncolni akarok! – felelte.</p>
+<p>– Még ráérsz táncolni. Különben oda meg se hínak bennünket.</p>
+<p>– Azt bízd rám, – szólt olyan hangon, mintha titkai
+volnának.</p>
+<p>De ez még nem minden.</p>
+<p>Mit mondjak? Ez a csitri határozottan kacérkodni kezd. Igazán
+jó, hogy mindig vele vagyok, mert még bolondokat találna mondani a
+gavallérunknak.</p>
+<p>Ez a parlagi gentleman, magyarán szólva, tűrhetetlen. Sehogy sem
+tudom lerázni a nyakunkról, pedig gondolhatja, Kedves Atyám, hogy
+nem vagyok valami gyöngéd vele szemben. A szép szót nem akarja
+megérteni, a gorombaságra vígan szalutál. S el kell szenvednem,
+hogy a szinháztól hazáig folyton a sarkunkban legyen. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p>
+<p>De ebbe itt bele kell nyugodni. Berényben a szinésznők akkora
+kisérettel járnak az utcán, amilyennel a gerolsteini nagyhercegnő.
+Némelyik az egész tisztikart magával hordja; csak éppen, hogy a
+katonabanda nem megy utánok. Ha akarjuk, ha nem, nekünk is kijut
+ebből a díszőrségből.</p>
+<p>Ez bosszantó, de Mira a mi gárdánkkal meg van elégedve. A gárda
+Cipriáni báróból, Vidovics úrból, egy rattlerből és egy tábori
+kutyából áll. Nekem ez a tábori kutya tetszik a legjobban az egész
+társaságban. Nagyon okos állat, sokkal okosabb, mint a gazdája. Úgy
+fogja el a legyet, hogy öröm nézni. Cipriani báró sohase unja el
+ezt a sportot; egész nap a kutyáját produkálja. Szép mulatság,
+ugy-e? Nos, ez a mi főszórakozásunk Vásáros-Berényben.</p>
+<p>Képzelheti, Kedves Atyám, hogy Cipriani báróhoz képest még
+Vidovics úr is elmés embernek tünik föl. És Mira túlságos hálával
+honorálja ezt a csekély különbséget. Olyan fölöslegesen sokat
+foglalkozik vele, <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
+"Page_93">-93-</a></span> hogy tegnap már kénytelen voltam
+prédikációt tartani neki.</p>
+<p>– Elment az eszed? – kérdeztem.</p>
+<p>– Mit akarsz? – szólt szenteskedő, álnok pillantással, – ő a
+szinügyi bizottság elnöke!</p>
+<p>Nos, nekem egy csöppet se tetszik ez a dolog. Eszem ágába sincs
+az a gyanusítás, hogy Mira komolyan veszi Vidovics urat, de az
+bizonyos, hogy nem tér ki a tolakodó udvarlás elől olyan
+határozottan, ahogy szeretném. Félórákig eldiskurál vele; kibeszél
+hozzá az utcára, szóval ostobáskodik.</p>
+<p>Félek, hogy el fogja hanyagolni a tanulni valóját: amúgy se
+valami kitünő tanuló. Egy szép nap föl fog lépni, félig-meddig
+elkészülten, szórakozott fővel; belesül a szerepébe és fiaskót
+csinál.</p>
+<p>Azért jó volna, ha Kedves Atyám néhány komoly szóval
+figyelmeztetné arra, amit a lelkünkre kötött. Rám nem hallgat.</p>
+<p>Egy pár nap mulva a <i>Remete</i> csöngetni fog s Mira még ma
+sem tudja tisztességesen Friquet Rózsit. A belépőt meg a harmadik
+<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
+"Page_94">-94-</a></span> fölvonásbeli nagy áriát úgy énekli, mint
+talán soha senki, de a szerelmi kettősbe bele fog sülni. A mai
+próbán igazán csak próbálgatta: vajjon eltalál-e belőle egyetmást?
+Szerettem volna rákiáltani: „Igen, valahogy ilyenformán van!…“</p>
+<p>Képzeljen el, Kedves Atyám, egy Sylvaint, aki a hatvanas évek
+végén Bukarestben hagyta a hangját, egy karmestert, aki soha sincs
+magánál, egy Friquet Rózsit, aki bujócskát játszik a karmesterrel,
+– hol az egyik keresi a másikat, hol a másik az egyiket, – hozzá a
+berényi előkelőséget, amint a páholyban pezsgőt iszik – mert
+Friquet Rózsi is Hekuba nekik – s aztán kérdem: vajjon ilyen
+körülmények között hódította-e meg a világot: Grisi és
+Catalani?</p>
+<p>Isten önnel, Kedves Atyám, kezét csókolja</p>
+<p class="right">engedelmes leánya<br />
+<i>Lola.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
+"Page_95">-95-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Haller Xavér Ferenc – Haller Lola úrhölgy
+őnagyságának</i></p>
+<p class="right"><i>Vásáros-Berény.</i></p>
+<p class="right"><i>A szinháznál.</i></p>
+<p>Kedves leányom!</p>
+<p>Sikereidnek nagyon örülök, ámbár nem tudom, van-e Berény
+városában a közönségnek olyan műértő töredéke is, mely tehetségedet
+és énektudásodat a maga teljes mértékében méltányolhatná.</p>
+<p>De mit firkálsz nekem nem tudom miféle Vidovics úrról s nem
+tudom miféle Cipriáni báróról?!… Miért foglalkozol ennyit
+apró-cseprő dolgaikkal, kutyáikkal és párbajaikkal?!… Úgy látom, a
+jó Róza nem elég egészséges arra, hogy a szinházba is elkisérhessen
+benneteket. Ez a baj.</p>
+<p>Különben írtam a jó Rózának, hogy beszéljen Mirával; remélem, ki
+fog derülni, hogy a kicsike nem olyan gondatlan, mint mondod. Ha
+lustálkodik a kis semmirekellő, kiálts rá. Szeretnék nálatok lenni,
+amikor <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span> Friquet Rózsit énekli, de mint már
+közöltem veled, a husvéti szent ünnepekig aligha szabadulhatok.
+Mindennap több a dolgom. Most ráadásul, egy oratóriumon
+munkálkodom.</p>
+<p>Egyébként a sakk-versenyben is részt akarok venni s ez épp a
+jövő héten kezdődik.</p>
+<p>Ne feledjétek, hogy a munkátlanság a legnagyobb tehetséget is
+megőrli s gondoljatok szerető atyátokra, akinek soha sincs egy
+szabad perce, mert folyton-folyvást jövőtökért fárad.</p>
+<p>Isten veletek, édes leányom! Ölel szerető atyátok</p>
+<p class="right"><i>Haller X. Ferenc.</i></p>
+<p>U. i. Ne hagyjátok nyitva az ablakot; akkor nem néz ki
+rajta.</p>
+<p class="right"><i>H. X. F.</i></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span></p>
+<h2>IV.</h2>
+<p>Vagy tíz nappal azután, hogy a San-Remoba készülő Vidovics Feri
+összes ismerőseitől elbúcsuzott s szándéka komolyságának jeléül
+addig nézegette a vasuti menetrendet, míg végre dühbe gurult s
+bosszuságában minden igaz ok nélkül megsértette Cipriani bárót: az
+előbb nevezett fiatal magánzó s az utóbb nevezett huszártiszt
+nyugodtan üldögéltek egymás mellett a Metropole-kávéház egyik utcai
+ablakánál.</p>
+<p>Délelőtt tizenegy óra lehetett. A napfényes piactérre akkortájt
+érkezett meg délfelől a tavasz első langy fuvalma; s a kávéházat
+éppen söpörni kezdték. Hanem azért a daliák nem mozdultak a
+posztjukról. Nem sokat társalogtak ugyan, mert egy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> félóra óta
+csak hébe-hóba szólalt meg az egyik vagy a másik; de úgy látszik,
+így annál jobban mulattak. Vidovics az ablakon át a járókelőket
+nézte; a katona a kutyáját oktatta. A párbaj óta elválhatatlanok
+voltak, mintha a vágás, melyet a báró kapott, a bérmálás erejével
+szilárdította volna meg hétéves barátságukat. S ezt az avatottak
+igen természetesnek találták. Mert ha egy huszártiszt elköveti azt
+a menthetetlen ügyetlenséget, hogy egy bárányoknak való, égi
+szelidségü párbajban sebet kap anélkül, hogy ő viszont hachée-vá
+aprítaná össze az ellenfelét: a legokosabb, amit tehet, az, hogy
+gráciával viseli a következéseket s jó képet vág a rossz
+játékhoz.</p>
+<p>És bár Cipriáni száz mentséget is tudott rá, hogy tulajdonképpen
+miért nem szabdalta össze szeretett cimboráját, a rideg valóság az
+volt, hogy a katona megsebesült, a civil pedig ép bőrrel menekült
+az élet-halál-harcból.</p>
+<p>– Tudod – magyarázta Vidovicsnak <span class="pagenum"><a name=
+"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> sok szeretettel – mikor a
+reuma bele áll a karomba, használhatatlan fickó vagyok, arra se
+érdemes, hogy pofon vágjanak. Aztán meg, nem tudom hogy
+történhetett: részeg voltam, rettenetesen részeg s nem tudtam, hogy
+a két Vidovics közül, akit magam előtt látok, melyik az igazi s
+melyik a fantóm. És véletlenül mindig a másik kapta meg a
+vágást.</p>
+<p>Vidovics készségesen méltányolta ezeket a kitünő okokat, a többi
+kilencvennyolccal egyetemben s lojálisan elismerte, hogy óriás
+szerencséje volt. De ez a nagy lovagiasság csak betetőzte a
+Cipriani malheurjét; enyhíteni nem enyhített rajta. Mert bizonyára
+sokkal jobb lett volna, ha ellenfele vitatkozik vele; mikor a
+párbaj szerencsétlen, de legalább vitás, már az is valami.</p>
+<p>Még súlyosabbá tette a vereségét, hogy akkor is ő huzta a
+rövidebbet, amikor összetűztek. Nemcsak, hogy megvágták, de
+ártatlan embert vágtak meg benne. Az összekoccanás alkalmával olyan
+ügyetlenül <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span> viselkedett, hogy akárkit lehetett
+hibáztatni az esetért, csak éppen őt nem. Vidovicsnak még azt az
+elégtételt is megadta a sors, hogy az összes jelenlevők szerint ő
+volt a hibás.</p>
+<p>Ez a nevezetes jelenet ugyanis egy kicsit másképpen zajlott le,
+mint a hogy Lolának elmondták. A párbajra nem a cigány
+szolgáltatott okot.</p>
+<p>Jóval az éjjeli zene után, a virradat órájában történt. Azoknál
+a pezsgős üvegeknél tartottak, amelyeket már senki se számlál, még
+a fizető pincér se. (De ne tessék félteni őt, ha koronkint a
+pillanat intuiciójára bízza, hogy mennyit számítson föl; a fizető
+pincérek őrző angyala mindig éberebb, mint a részegeké.)</p>
+<p>Az asztalnál ülők közül ketten már szenderegtek; Vidovics is
+mintha másfelé gondolt volna. Cipriánit ellenben kissé lármássá
+tette a bor; folyton ő beszélt.</p>
+<p>Éppen azt fejtegette, hogy mi módon s nevezetesen minő
+szerényebb összegekkel <span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span> lehetne megközelíteni a két
+Haller-leányt, midőn Vidovics egyszerre, érthetetlenül fölpattant s
+minden igaz ok nélkül belekötött a becsípett emberbe.</p>
+<p>– Milyen malheur-öm van nekem! – szólt s nagyot vágott az
+asztalra. – Az este másfélóra hosszat betűzöm a vasuti menetrendet
+s annyit sem tudok kisütni belőle, hogy miképpen lehet eljutni
+innen Árokszállásig, most pedig, a mikor mulatni akarok,
+másfélóráig kell hallgatnom ezt a szamarat, aki még butább, mint a
+menetrend!</p>
+<p>– Mi ütött beléd? Elment az eszed? – szólt Cipriani elbámulva. –
+Beszélj velem tisztességesen, vagy ha részeg vagy, eredj haza.</p>
+<p>A többiek is rajta voltak, hogy elejét vegyék a komolyabb
+összekülönbözésnek.</p>
+<p>– Mi bajod van vele? Örülj rajta, hogy szóval tart bennünket.
+Ülj le és ne kötekedjél; ha rosszkedvü vagy, huzasd el a
+nótádat.</p>
+<p>De hiába csitították s hiába építgettek neki aranyhidat a
+tisztes visszavonulásra, nem hagyta abba. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p>
+<p>– Eh, unom már ezt a sok vénasszonyos beszédet!… Ha társalogni
+akarsz, eredj a borbélyhoz; engem ne bosszants a fecsegéseddel!</p>
+<p>Ez után persze nem maradt egyéb hátra, mint lovagiasan intézni
+el a dolgot. Ha az ember beborozott, az még nem ok rá, hogy
+belekössön a cimborájába.</p>
+<p>– Ugyan mi bőszített föl annyira? – faggatták Vidovicsot a
+segédei. – Nem mondott semmi olyat, ami bánthatott. Lányokról volt
+szó, vagy más efféléről!…</p>
+<p>– Dühös voltam a menetrend miatt – felelt Vidovics – s az jutott
+eszembe, hogy milyen szamárság napról-napra halogatni az
+utazásomat, csak azért, hogy egész éjjel ezt a locsogást
+hallgassam!</p>
+<p>A párbaj után azonban belátta a hibáját. Mialatt Ciprianit
+varrták, odament hozzá s kezet fogott vele.</p>
+<p>– No, vén szamár! – szólt s a hangja most már barátságosan
+csengett, – kellett ez neked? Minek ingerelsz, mikor rosszkedvü
+vagyok?! <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
+"Page_103">-103-</a></span></p>
+<p>– Látod, ez már beszéd! – felelt Cipriani meghatva. – Miért nem
+mondtad ezt mindjárt?</p>
+<p>Vidovicsra nem is haragudott tovább, csak a civilek gyalázatos
+szerencséjét átkozta magában. S elhatározta, hogy ha találkoznék,
+aki az ő esetéből kifolyólag azt merné állítani, hogy a katonai
+iskolákban a vívást rosszul tanítják, ezen az emberen keresztül fog
+gázolni. Mindenütt kereste ezt az embert – a vendéglőben koronkint
+gyanakodva tekingetett szét, – de az illető nem akart
+mutatkozni.</p>
+<p>Addig is, míg ilyenformán revanche-ot vehet a polgári
+társadalmon, úgy vélte, <i>fair</i> dolog lesz, ha meleg
+barátságával tünteti ki legyőzőjét s napról-napra, a híres esetek
+egész tömegével bizonyítja be neki, hogy a kitünő vívónak a legtöbb
+párbajban nincsen szerencséje.</p>
+<p>Mindennap tudott egypár új esetet.</p>
+<p>– Nem neked mondom – kezdte reggelenkint, ahogy a kávéházba
+megérkezett, – <span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
+"Page_104">-104-</a></span> mert te fenegyerek vagy, akinek a
+hadseregben volna a helye, de hidd el, a párbajt azoknak találták
+fel, akik nem tudnak vívni. A kárpitos megvágja az őrnagyot, az
+ügyvéd lelövi az erdészt, a commis megsebzi a vívómestert s mindez
+huszonnégy óra alatt történt.</p>
+<p>– Tegnap? – kérdezte Vidovics csodálkozva, mert Cipriani nem
+igen szokott ujságot olvasni.</p>
+<p>– Nem, 1839-ben.</p>
+<p>– Te, hol tanulsz te ennyit? Egy idő óta olyan művelt vagy, mint
+egy csillagásztorony!</p>
+<p>– Barátom, van nekem egy könyvem, három kötetben: a
+Sport-Kalendárium, 1873-tól 1875-ig. Abban minden megvan.</p>
+<p>– Vagy úgy.</p>
+<p>A párbeszéd ritkán tartott hosszabb ideig, mert Cipriani nem ért
+rá minden éjjel művelődni s Vidovics akkor szerette a barátját, ha
+hallgatott.</p>
+<p>De azért Cipriani egész délelőtt nem mozdult <span class=
+"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> el
+Vidovics mellől; szerette, ha együtt látják őket az ablakukban. Ha
+Vidovics nagyon sokáig forgatta az ujságokat, vagy az utcán ácsorgó
+vásáros parasztokat nézte, Cipriani a kutyáját tanítgatta; ezt a
+szórakozást sohase unta meg.</p>
+<p>Lassankint Vidovics is bele nyugodott sorsába.</p>
+<p>– Ez a bűnhödés, – szólt magában. – Most már azt se mondhatom
+neki, hogy untat. Vérrel szerzett rá jogot, hogy bosszantson.</p>
+<p>Rendesen csak akkor kerekedtek föl a kávéházból, mikor a
+szinházi próba véget ért s a Haller-leányok a szinházból hazafelé
+menet elhaladtak a kávéház mellett. Vidovics egyetlen egy ilyen
+alkalmat se mulasztott el; mindannyiszor haza kisérte őket. Lola
+határozottan kijelentette, hogy otthon nem fogadnak látogatókat, de
+az utcán nem tilthatta el tőle. S akarta, nem akarta, tűrnie
+kellett az escorte-ot.</p>
+<p>A párbaj óta a báró is csatlakozott a menethez. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p>
+<p>A harmadik vagy negyedik ilyen kirándulás után Cipriani egy
+délelőtt így szólt Vidovicshoz:</p>
+<p>– Te, én azt hiszem, hogy ezek tisztességes leányok!</p>
+<p>– No, én is azt hiszem! – felelt Vidovics.</p>
+<p>Olyan különös hangon mondta ezt, hogy egyszerre valami halavány
+világosság kezdett derengeni a katona fejében. Csak most jött rá,
+hogy tulajdonképpen miért is kellett neki megverekednie.</p>
+<p>Ez a fölfedezés szinte megvigasztalta. Ha a női nemért
+szenvedett megaláztatást, ez változtat a dolgon. Ebben az esetben
+illő volt, hogy ő kapjon sebet s talán ösztönszerüleg történt, hogy
+nem védte magát elég komolyan.</p>
+<p>Készségesen meghajolt a Vidovics jobb értesültsége és tisztább
+látása előtt. Bizonyára úgy kell lennie, ahogyan ő mondja.</p>
+<p>Csak azon zúgolódott magában:</p>
+<p>– De hát mért nem mondta mindjárt?! A pokol tudta, hogy úgy van.
+Én nem. <span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
+"Page_107">-107-</a></span> Persze, a szinésznő sem mind egyforma.
+Az egyik szőke, a másik barna. De azt meg kell mondani. Ha
+megmondják, akkor mindjárt tudja az ember. Azelőtt… azelőtt nem
+kellett kérdezni. Az ember mindjárt tisztában volt vele, hogy ha
+szinésznő, hát szinésznő. És rendben volt a dolog. De most nagyon
+sokan vannak. Olyan sokan vannak, hogy már adót is fizetnek.
+Nemsokára már a cigányok is fizetnek adót. Nekem különben semmi
+közöm hozzá. De a pokol tudja, micsoda világ ez, mikor már a
+szinésznőket is tisztelni kell!</p>
+<p>Cipriáni báró nem igen szeretett gondolkozni, de ha egyszer
+nekikészülődött s komolyan hozzá látott az elmélkedéshez: ép,
+szolid, egészséges gondolatokkal lepte meg önmagát.</p>
+<p class="center">*</p>
+<p>A kávéházat kisöpörték; Cipriáni megnézte az óráját.</p>
+<p>– Egynegyed tizenkettő, – szólt. – Ejnye, be soká jönnek ma a
+lányok! <span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
+"Page_108">-108-</a></span></p>
+<p>– Tudod mit! Ne várd meg őket, – felelt Vidovics.</p>
+<p>– Eh, ha eddig vártam, most már veled maradok. De nem gondolod,
+hogy elkerültek bennünket?</p>
+<p>– Az bizony meglehet.</p>
+<p>– Ámbár, ha csak meg nem kerülik a piacot, az ablakon át
+bizonyosan észre veszed őket…</p>
+<p>– Én is azt hiszem.</p>
+<p>– S lehet, hogy még most is tart a próba.</p>
+<p>– Alighanem.</p>
+<p>– Nem tudod, hogy micsoda darabot próbálnak?</p>
+<p>– Dehogy nem. Elmondhatom neked az egész fekete táblát.
+Félnyolckor olvasó-próba <i>A csángó szerelmé</i>-ből; ez nem
+tartozik ránk. Kilenckor rész-próba <i>A remete
+csengetyüjé</i>-ből. Háromnegyed tízkor rész-próba <i>Rip van
+Winkle</i>-ből. Féltizenegykor…</p>
+<p>– Ne mondd tovább, ebből én úgy sem tudok kiokosodni… De milyen
+furcsa ember vagy te, Feri… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p>
+<p>– Mért?</p>
+<p>– Ha neked volnék, már régen San-Remoban ülök…</p>
+<p>– Mondd, hogy Monte-Carloban. Mert te ott ülnél. Talán már ott
+is hagytad volna minden pénzedet.</p>
+<p>– Lehet. De ebben nem volna semmi különös. Sokkal különösebb az,
+hogy te, akinek csak egyet kell gondolnia, két hét óta egyik napról
+a másikra halogatod az utazásodat, pedig itthon nem csinálsz
+egyebet, minthogy reggelenkint szóról-szóra megtanulod, mit írtak
+ki a szinházban a fekete táblára.</p>
+<p>– Olyan buzgalommal küldtök, mintha nektek utaznám el s nem a
+magam mulatságára. Különben meg vagyok győződve, hogy az utazók
+kilenctized része azért bolyong a világban, mert egy-egy könnyelmü
+nyilatkozat következtében, otthon már nem volt maradásuk. Hallod-e,
+hogy megnyugtassalak s ne tartsalak tovább is izgatottságban,
+ünnepiesen megigérem neked: hogy nem utazom el. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
+<p>– No végre, legalább nem vezetsz az orrunknál fogva! De miért
+változtattad meg a szándékodat?</p>
+<p>– Mert ott ilyenkor már június van. Szóval elkéstem vele.</p>
+<p>– Tudod mit gondolok én?</p>
+<p>– Csak mondd ki, ha már kigondoltad.</p>
+<p>– Neked tetszik ez a két leány.</p>
+<p>– Tetszik hát. Neked tán nem tetszik? Ha nem tetszenék, azt
+hiszem, nem kisérgetnéd őket.</p>
+<p>– Az igaz.</p>
+<p>Cipriani mondani akart még valamit, de aztán mást gondolt. Csak
+nem fogja megbontani a szépen összevarrott jó egyetértést ilyen
+semmiségért! Azért a két lányért éppen elég volt egy csatározás
+is.</p>
+<p>– Bánom is én! – szólt magában s közelebb hívta a kutyáját.</p>
+<p>Vidovics bosszus volt. Most vallotta meg magának először, hogy
+az a kis szinészleány tartja itthon, akire már egy órája
+<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
+"Page_111">-111-</a></span> várakozik s aki azalatt nyugodtan,
+közönbösen halad a maga szabályos útján.</p>
+<p>Eddig mindig talált valami kitünő ürügyet rá, hogy miért nem
+utazik el s azt hitte, hogy csak az unalmát űzi. De most már
+kifogyott az ürügyekből s rájött, hogy igenis, vár valamire.
+Nemrégen még semmit se kivánt az élettől, de ma várja annak a kis
+lánynak a csókját. Miért? Mert szebben nézett rá, mint a többiek?
+Elég nyájasak hozzá a többiek is.</p>
+<p>Majd eszébe jutott az a mosolygó szempár s így verte ki a
+fejéből rossz sejtelmeit:</p>
+<p>– Eh, bolond ember az, aki nem hajol le egy ilyen gyönyörü
+virágért! A legostobább szerelmi románc többet ér minden okos
+dolognál a világon. S van-e szebb szerelem, mint az <i>egy
+szezonra</i> szóló szerelem? Egy tavasz s aztán: „Isten hozzád,
+édes, Isten hozzád kedves!…“ Lehet, hogy <i>hiába</i>… Az se baj.
+Mit vesztettünk vele? Édes játékban töltött napokat. S a napokkal
+kár volna fukarkodni; időnk van elég, hála <span class=
+"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span>
+Istennek. És ha nem hiába!… Egy gyönyörü május, igazi csókkal,
+igazi öleléssel! Aztán a szél magával viszi a rózsaszirmokat. Egy
+nyári éjszakán kisirja magát a mellünkön, a postakocsi csilingel s
+megszólal a trombita: „Trara, trara!“… És Isten veled,
+szinészlány-szerelem!</p>
+<p>Ebben a pillanatban a két kutya fölugrott s őrült vágtatásban
+rohant ki az utcára a kávéház nyitott ajtaján át. A rattler kapott
+jobb startot, de az ajtóban a nagy tábori eb keresztül ugrott
+rajta.</p>
+<p>Cipriani fölkelt a székéről s felkötötte a kardját.</p>
+<p>– Jönnek a leányok!</p>
+<p>Vidovics alig ismerte meg őket: új, tavaszi kalap virított a
+fejükön; a keblük és a kezük tele volt ibolyával. Nevetve jöttek;
+már észrevették a kutyákat.</p>
+<p>A két állat olyan vad rohanásban rontott ki a piactérre, hogy
+majdnem feldöntötték azokat, akik mellett tova száguldottak. De
+pléhgalléros, tekintélyes kutyák voltak; senki se <span class=
+"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> mert
+kikezdeni velök. A következő percben már ott ugrándoztak a
+kisasszonykák körül.</p>
+<p>Lola jó messziről észrevette a követséget s figyelmeztette
+Mirát:</p>
+<p>– A gavallérjaid hűségesen megvártak bennünket; nézd, hogy
+törtetnek előre a postillonok!</p>
+<p>– Mondd, hogy: gavallérjaink. Mert csak az egyik az enyém.</p>
+<p>– Melyik, ha szabad kérdeznem?</p>
+<p>Mira álnok mosolylyal felelt:</p>
+<p>– Válassz te; te vagy az öregebb. Én megelégszem azzal is, aki
+neked nem kell.</p>
+<p>– De zavarba hoználak, hogy ha választanék, ugy-e?</p>
+<p>– Az a kérdés, melyiket választanád.</p>
+<p>– Ne bolondozzál, Mira. Néha olyanokat mondasz, hogy
+megijedek.</p>
+<p>– Hát akkor miért faggatsz?! Különben ne vedd komolyan, amit
+mondok. Jókedvü vagyok.</p>
+<p>– Ha csak ma volnál az! De mintha <span class="pagenum"><a name=
+"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> kicseréltek volna! Nem
+ismerek rád, amióta itt vagyunk.</p>
+<p>– Szeretnéd, ha már másutt volnánk, ugy-e?</p>
+<p>– Igen, szeretném.</p>
+<p>– Én jól találom itt magamat. Különösen ma.</p>
+<p>Nem folytathatták: a leventék már a közelben voltak s
+tisztelegtek.</p>
+<p>Vidovics észrevette, hogy Mira pirosabb, mint máskor s hogy az
+arca csupa ragyogás.</p>
+<p>– Valami öröme volt, ugy-e?</p>
+<p>– Óh, nagy örömem! Végre valahára szépen énekeltem a próbán. De,
+tudja, igazán szépen! Még a zenekarból is megtapsoltak. Az igazgató
+pedig örömében virágot hozatott. Nézze ezt a sok ibolyát! Tudja, mi
+az, mikor egy vidéki szinigazgató virágot ad egy
+szinésznőjének?!…</p>
+<p>– Annyi bizonyos, hogy Berényben nem történt ilyesmi Hollósy
+Kornélia óta.</p>
+<p>– Óh, maga elrontja az örömömet! Mért csúfolódik? Nem örül
+velem? <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span></p>
+<p>Nem, nem örült vele. Boszantotta, hogy a leányt ilyen boldoggá
+teszi valami, amiben neki semmi része s amit egy cseppet se tud
+komolyan venni.</p>
+<p>Most jutott eszébe először, hogy lehetnek dolgok, amelyeket ők
+ketten másképpen látnak, amelyekre nézve soha, de soha se érthetik
+meg egymást…</p>
+<p>– Olyan szívvel-lélekkel a szinpadé? – kérdezte Vidovics.</p>
+<p>– Istenem, hogyne! Hisz neki akarok élni!</p>
+<p>Cipriani, ha reprezentálni akart, annyit csörtette a kardját,
+hogy az embernek utóljára azt kellett gondolnia:</p>
+<p>– A föld is reng belé, hogy ilyen derék huszárt hord a
+hátán!</p>
+<p>Ebből az ismerős hangból Vidovics, aki előre galoppozott
+Mirával, megnyugvást szerezhetett róla, hogy a második hadtest
+kellő távolságban van s hogy Lola nem hallja, amit ő Mirának
+mond.</p>
+<p>Fölhasználta a kedvező alkalmat s kipakolta a bizalmasságait.
+<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span></p>
+<p>– Féltékeny vagyok a szinházra. Bánt a gondolat, hogy maga
+tetszeni akar mindenkinek, aki tapsol: nemcsak a füszeresnek és a
+borbélynak, akik jegyet váltanak, hanem a szinházi tűzoltónak és a
+zártszéknyitogatónő fiának is. Először is azt szeretném, ha csak
+nekem akarna tetszeni. És másodszor boszant a gondolat, hogy maga
+rá van szorulva az ő tapsaikra, mert enélkül magára nézve az
+életnek semmi öröme.</p>
+<p>Mira nevetett. Amolyan primadonnanevetés volt ez, amelyet az
+utca tulsó felén is meg kellett hallani. És Vidovics így szólt
+magában:</p>
+<p>– Tudja, hogy a nevetése is zene s szereti hallani ezt a
+muzsikát. De azért úgy látszik, komolyan gondolja, amit mond…</p>
+<p>Mira tudniillik így felelt neki:</p>
+<p>– Furcsa ember maga, Vidovics. Úgy tesz, mintha száz éve ismerne
+s mintha én is oly régóta ismerném magát. Mintha öröktől fogva így
+volna, ahogy ebben a pillanatban s mintha azt hinné, hogy mindig, a
+<span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span> jövő évben, tíz esztendő mulva is így
+fogunk sétálgatni: kiséretünkben két vidám kutyával, vígan magunk
+is. Bizalmasságokat mond nekem s nem kérdi, hogy érdekelnek-e.
+Őszinte, mint egy igazgató s goromba, mintha a férjem volna. Pedig
+hat hét mulva Isten hozzád-ot mondunk egymásnak s ha még egyszer
+találkozunk valahol, talán meg se ismerjük egymást.</p>
+<p>– Megérdemlem a leckét, de az én tolakodó barátságom
+természetesebb, mint a maga roppant hűvössége. Istenem, még nincs
+egy esztendeje, hogy a szinpadon van s máris milyen ridegen nézi az
+embereket! Egy tizenhét esztendős kis lány! Lássa, nekem fáj, hogy
+maga a két vidám kutyát, engem, a katonát s az egész Berényt csak
+<i>staggione</i>-nak tekinti, staggione-nak, amelyet hat hét mulva
+tökéletesen el fog felejteni… Mert nekem ezek a napok nagyon, de
+nagyon kedvesek!</p>
+<p>– Mit akar? Ez már a negyedik állomásom. Ilyen viharos mult
+után, akarva, nem <span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span> akarva, észre kellett vennem, hogy az
+emberek mindenütt ugyanazok. Nem érdemes nagyon érdeklődni irántuk;
+a másik staggioné-n is megtaláljuk őket más név alatt,
+közönségesebb vagy finomabb kiadásban.</p>
+<p>– Azt hiszi, hogy engem is meg fog találni még egyszer, más név
+alatt, finomabb kiadásban?…</p>
+<p>– Meg fogom találni. Lehet, hogy csak közönségesebb kiadásban,
+de meg fogom találni.</p>
+<p>– Nem sokra becsüli a barátságomat. Pedig mindig kevesebb jó
+emberünk van, mint gondoljuk; s már csak azért is érdemes számon
+tartani őket.</p>
+<p>– Mondja meg: ugyan miért venném komolyan ezt a barátságot?</p>
+<p>– Igaza van: mit ér az olyan jóbarát, akitől hat hét mulva
+örökre elbúcsúzunk?! Egy cseppet se fogja sajnálni, hogy itt hagyja
+ezt a bolond, lármás kis várost?</p>
+<p>– Nem tudom mi lesz hat hét mulva. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> De
+fogadni merek, hogy maga sem fog túlságosan meggyászolni
+bennünket.</p>
+<p>– Olyan bizonyos benne? Tudja, én nem szeretek erre az időpontra
+gondolni. És nem is várok annyi ideig, hogy ellent mondjak magának.
+Nem kell jósolgatnom, hogy mi lesz; már most is szeretném azt
+mondani a tünő pillanatnak: „maradj, oly szép vagy!“ Már most is
+szüntelen az jár a fejemben, hogy: „O wenn es doch immer so
+bliebe!“ És nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy: nem
+lesz mindig így.</p>
+<p>– De hisz maga verseket mond nekem! Akkor hát ez szerelmi
+vallomás?</p>
+<p>– Valami olyanforma.</p>
+<p>– Köszönöm. Ez az első sikerem ezen a téren. Kár, hogy nem írta
+le s így nem tehetem el az emlékeim közé.</p>
+<p>– Mért csúfolódik?</p>
+<p>– Mert nem szép, hogy így hazudik, világos nappal, a mikor látom
+a mosolygó arcát. És versekben! Nem szégyenli magát? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span>
+Megérdemelte volna, hogy úgy tegyek, mintha komolyan venném, amit
+mondott. De tudom, hogy van egy mentsége: az, hogy hivatalból
+udvarol minden szinésznőnek.</p>
+<p>– Mintha Lolát hallanám.</p>
+<p>– Ezzel csak hízeleg nekem.</p>
+<p>Vidovics elhallgatott.</p>
+<p>– Tessék, – szólt magában – nem is olyan naiv, mint hittem.
+Igazán, nincsenek többé gyermekek!</p>
+<p>El akarta hitetni magával, hogy nem volt őszinte. De ahogy
+rápillantott Mirára, látta, hogy ez a kisérlet hiábavaló. A rossz
+kis gyerek olyan szépen, olyan nagyon szépen nézett rá, mintha egy
+kicsit megbánta volna, hogy csúfolódással felelt a Mirza Schaffyból
+kölcsönzött sóhajtásra.</p>
+<p>– Jézus Mária!</p>
+<p>Ez a fölkiáltás Lolától eredt, de nem kellett hátrafordulniok,
+hogy megtudják, mi okozta az ijedelmet.</p>
+<p>A szűkös Pázmány Péter-utcában haladtak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> s a
+kocsiúton, őrületes pace-ben, egy rosszul hajtott bricska
+közeledett feléjök. A lovak nyilván részegek lehettek, mert
+cikk-cakkosan vágtattak s hol jobb, hol balfelé rángatták a kocsit.
+Messziről úgy látszott, mintha a megőrült bricska minden boltajtóba
+be akarna rohanni.</p>
+<p>Lola attól rémült meg, hogy a kiszámíthatatlanul szeszélyes
+járómű nekiront Mirának s a fölkiáltásával vészjelt akart adni,
+hogy a gavallérok legyenek készen az eshetőségre.</p>
+<p>Élénk sajnálatomra kénytelen vagyok megvallani, hogy hősömnek
+nem volt alkalma a hősnő életét megmentenie. A következő
+pillanatban az ijedős Lola is meggyőződhetett róla, hogy nincs
+semmi komolyabb veszedelem. Mire a kocsi közelükbe ért, a műkedvelő
+Phaëtonnak már sikerült a felbőszült állatokat megfékeznie.</p>
+<p>A műkedvelő Phaëton, aki tilos-gyors és fölötte szabálytalan
+hajtásával ennyire föllázította lovait: Van der Kerkhoven
+kisasszony volt. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span></p>
+<p>A Haller-lányok díszőrsége éppen akkor került a lefülelt bricska
+szomszédságába, mikor a hollandus hölgy átadta a gyeplőt a
+diszkrétül mosolygó kocsisnak, aki előbb hátul kucorgott. Ahogy
+leszállott, észrevette a két ismerőst. A gavallérok köszöntek neki
+s Cipriani odament hozzá.</p>
+<p>– Még nem hajt tökéletesen, – szólt a báró, – de annál inkább
+gratulálok a lélekjelenlétéhez.</p>
+<p>Van der Kerkhoven kisasszony egy pillantást vetett a társaságra
+s aztán habozás nélkül magához szólította Vidovics urat.</p>
+<p>Vidovics bocsánatot kért a szinházi hölgyektől s elbúcsuzott
+tőlük. A Haller-lányok tovább siettek. A két kutya velök tartott;
+az ő jobb értesültségüket ez a kis intermezzo nem vezethette téves
+útra. S utánok rohant Cipriani is, magukra hagyva azokat, akiket
+egymásnak szánt a hir.</p>
+<p>– Ön nem utazott el, Monsieur Vidovics? – örvendezett Van der
+Kerkhoven kisasszony.</p>
+<p>– Egy kis baj támadt a gazdaságomban <span class=
+"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> –
+rögtönözte Vidovics – nem jelentékeny dolog, de ilyenkor semmi sem
+pótolhatja a gazda szemét. Nem utazhattam el olyan messzire.</p>
+<p>– S még most is elfoglalja ez a kellemetlenség?</p>
+<p>– Néha találkozik egy-egy szabad napom. Olyankor bejövök a
+városba.</p>
+<p>– Akkor hát minket is meglátogathat még egyszer, mielőtt
+elhagyom ezt a szép országot.</p>
+<p>– Hogyne! Meddig lesz még szerencsénk?</p>
+<p>– Ebben a hónapban még nem megyek haza. Egy-két kirándulással
+adósom Terka; ezeket nem engedem el neki. Igaz, nem tartana velünk
+holnapután a szilas-almási tóhoz? Vagy a városban is van valami
+elfoglaltsága? Kik voltak ezek a fiatal hölgyek?</p>
+<p>– Óh, szinész-kisasszonyok!</p>
+<p>– Gondoltam. Szóval számíthatunk önre?</p>
+<p>Egy kicsit bajos volt nem-et mondani. Vidovics úgy tett, mint
+aki a fogorvos előtt meg akarja mutatni, hogy férfiasságát egy kis
+fájdalom még nem teszi próbára. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p>
+<p>Nem, nem teheti magát nevetségessé amiatt a rossz kis gyerek
+miatt.</p>
+<p>– Természetesen. Köszönöm, hogy gondolt reám.</p>
+<p>– Tehát a viszontlátásra. Holnap ugy-e?</p>
+<p>– Holnap.</p>
+<p>Elbúcsuztak s Vidovics tovább sétált a Sugár Mariska utcája
+felé. Tudta, hogy amazok már hazaértek, de Mira néha egy kis
+cerclet tartott az ablaknál s ezt ma Vidovics nem akarta
+elmulasztani.</p>
+<p>Pedig bátran lemondhatott volna erről az örömről.</p>
+<p>Mintha várták volna. Lola ott könyökölt az első ablakban, a
+nagyobb tekintély kedvéért Fröhlichnével. Mirát nem látta rögtön,
+de a házból kihallatszó zongoraszó elárulta, hogy Sugár Mariskánál
+van, ami csak azt jelenthette, hogy nem igen hajlandó holmi
+erkélyjelenetekre.</p>
+<p>– Hallja, édes Vidovics, – szólt Lola, – ha nagyon kedves akar
+lenni, megtehetne nekem egy szívességet. (Még sohasem szólította
+<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span> ilyen nyájasan; már ebből is látszott,
+milyen dühös.) Ne hordozza magával a barátját. Külön-külön még csak
+meg tudok barátkozni magukkal, de elefántnak ez az úr egy kicsit
+unalmas.</p>
+<p>– Mit tegyek? Nagyon ragaszkodik hozzám. Mindent legyőz a
+szeretet!… mint nem tudom, melyik drámában éneklik.</p>
+<p>– Én nem tréfálok. Egyikük vonuljon vissza. Önre bízom, hogy
+melyikük legyen az, aki visszavonul.</p>
+<p>– Hová lett, szegény?</p>
+<p>– Nem akart még egyszer találkozni közös ideáljukkal, a bolygó
+hollandi nővel, s kerülő uton tünt el. Azt hiszem, attól tart, hogy
+kompromittáltuk a csokoládé-gyár előtt. De, jónapot, menjen ön is
+ebédelni.</p>
+<p>És Fröhlichnével egyetemben visszahuzódott az ablakból. Az
+audienciának vége volt.</p>
+<p>– Miket beszélhetett össze-vissza ez a boldogtalan huszár? Három
+napig se tudom kibékíteni őket.</p>
+<p>Nagyon kedvetlenné tette, hogy Mira nem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> akart
+mutatkozni. De megpillantotta jó tündérét, Mariskát s megostromolta
+a másik ablakot is.</p>
+<p>Mariska egy negyedóráig tartotta szóval. Végre Mira is megjelent
+az ablaknál; de nem szólt, csak nagy komolyan hallgatta őket. Ha
+Vidovics hozzá intézte a szót, csak igennel vagy nemmel
+válaszolt.</p>
+<p>A béke-angyal magukra hagyta őket.</p>
+<p>– Haragszik? – kérdezte Vidovics.</p>
+<p>– Valamit akarok magának mondani. Nézze barátom, ha az ember
+házasodni készül, ne udvaroljon másoknak, még
+szinész-kisasszonyoknak se. Adieu.</p>
+<p>És szépen betette az ablakot.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
+"Page_127">-127-</a></span></p>
+<h2>V.</h2>
+<p>Vidovics Feri, akit a <i>Vasgyáros</i>-ra emlékeztető,
+büszkeséggel és titkolt szerelemmel teli szinpadi jelenetek egy
+csöppet se hatottak meg, ezután a kissé szinészies, hirtelen adieu
+után nyugodtan megebédelt, aztán átment a kávéházba s esti hét
+óráig tökéletes lelki békében biliárdozott Ciprianival.</p>
+<p>A katonának nem volt szerencsés napja. A biliárdban szégyenletes
+vereséget szenvedett s közben kegyetlen szemrehányásokat kellett
+zsebre vágnia.</p>
+<p>– Huszárban még nem láttam ilyen kofát, – kezdte Vidovics. – Mi
+jut eszedbe, hogy himen-hireket hordasz szét a városban? Vagy
+kedveskedni akartál nekik? S ha még igaz volna! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p>
+<p>– Hagyj nekem békét! – felelt Cipriani, akit Vidovics egy
+ötvennyolcas szériessel végképpen elkeserített. – Ki akartalak
+menteni, hogy a faképnél hagytad őket.</p>
+<p>– No ugyan szépen kimentettél.</p>
+<p>– Eh, majd töröm a fejem, hogy mit beszélek szinész-leányoknak.
+Mit tartozik rájok az egész história?!</p>
+<p>– Ebben igazad van.</p>
+<p>S talán elintézték volna az ügyet, de Ciprianit izgatta a dolog.
+Egy félórai szótlan küzdelem után önmaga tért vissza az imént
+letárgyalt, kinos fejezetre.</p>
+<p>– Különben nekem beszélhetsz, amit akarsz. Ennek a sok
+hencegésnek az lesz a vége, hogy igenis, bele fogsz harapni a
+csokoládéba, ha az öreg Rotterdam is úgy akarja. Egész márciusban
+kint laktál Árokszálláson s mikor engem a kövér lánynak bemutattak,
+már láttam, hogy a kövér lány ki van készítve.</p>
+<p>– Azért úgy vettem észre, ugyancsak ütötted a vasat.
+<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span></p>
+<p>– Azt hittem, hogy a lánynak van izlése s hogy az uniformis
+mégis csak uniformis, még Amsterdamban is.</p>
+<p>– És aztán?</p>
+<p>– Kiderült, hogy a lánynak nincs izlése.</p>
+<p>– Nagyon gyakorlati, mi?</p>
+<p>– A kétszerkettő, parfőnnel leöntve.</p>
+<p>– Látod, ezt szépen mondtad.</p>
+<p>– Egyszer arról beszéltünk, hogy a tulipán megterem-e
+Magyarországon? Azt feleltem neki, hogy a búza jobban fizet. A
+búzáról te jutottál eszébe, s megkérdezte tőlem, van-e
+jelzálogkölcsön a birtokodon?</p>
+<p>– Ez, távolabbról nézve, csakugyan burkolt vallomáshoz hasonlít.
+S te már bizonyos vagy benne, hogy Szent-Jánoson, egy-két esztendő
+mulva, a merre a szem lát, csak óriási tulipán-táblákat látni.
+Árokszállás megtelik <i>mynheer</i>-ekkel, a nőegylet bálja után,
+itt, a szeparéban, a leglármásabb urak hollandi nyelven fogják
+énekelni, hogy: „nem kell nekem rántotta, csak az, aki rántotta!“,
+mi pedig elhuzatjuk <span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
+"Page_130">-130-</a></span> nekik, hogy: „Hires város az alföldön
+Rotterdam!“</p>
+<p>– Ne tedd magad előttem. Te ugyanazt akarod, amit én akartam.
+Csakhogy te okosabban csinálod a dolgot. Úgy, ahogy a színházban
+szokták. Mikor más ember becsületesen leiszsza magát, te az
+<i>Ueber Land und Meer</i>-ből szavalsz előtte; s mikor más alszik,
+elhiteted vele, hogy gyönyörüen állana neki a bunyevác népviselet.
+Egyik nap folyton a sarkában vagy, másnap érzékeny jelenetet
+csinálsz neki, aztán ellovagolsz, mint Mazeppa, vagy nem tudom,
+hogy hívták azt a lengyel jockeyt… Játszod a megbántottat, a
+közömböst, a rejtelmes embert, vagy nem tudom mit. Ma elutazol,
+holnap nem utazol el. Érdekessé teszed magad előtte s nyakra-főre
+udvarolsz két kis szinész-lánynak, hogy egész Berény beszéljen a
+dologról. Bele kötsz a legjobb barátodba, csak azért, hogy
+elmondják neki: megverekedett, nem tudom kiért, mindig megverekszik
+valami semmiért! Ha esik az <span class="pagenum"><a name=
+"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> eső, szalmakalapot téssz
+föl, ha fú a szél, fütyölsz és azt mondod, hogy segítesz neki. Okos
+ember vagy. Látod, már utánad jött! Azért akart behajtani minden
+kapuba, hogy okvetetlenül megtaláljon. Én, én nem ilyen vagyok;
+katona vagyok. Huszár-atakk: vagy-vagy. Megostromlom a várat s ha a
+roham sikerül, dobpergés mellett vonulok be. Ha nem sikerül:
+rükverc, tisztelegj! Katona vagyok.</p>
+<p>– Szamár vagy.</p>
+<p>– Ugy-e, erre nem tudsz felelni?</p>
+<p>– Azt felelem rá, hogy ha akarsz még egy ötvenes partit, nem
+bánom.</p>
+<p>– Jól van. De <i>for</i>-ok nélkül. Ezt meg fogom nyerni.</p>
+<p>– Úgy látszik, tűzbe jöttél. Igaz, még egyet. Ne fecsegj folyton
+ezekről a szegény leányokról. Nem vétettek neked azok.</p>
+<p>– Bántja őket az ördög. Te használod őket játékszernek. És én
+beugrom elefántnak. Nem én mondom; maga Lola mondta. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p>
+<p>– Azt mondta, hogy játékszernek használom őket?</p>
+<p>– Nem, hanem hogy még soha sem látott lóháton elefántot. Gyöngéd
+célzás.</p>
+<p>– Viccnek elég rossz vicc.</p>
+<p>– Én is azt hiszem.</p>
+<p>– Szóval, nem kellene annyit társalognod. Egy katona mindig
+veszít, ha sokat beszél. És te hirekkel látod el a szinésznőket.
+Hogy katona vagy?… Ugyan hagyj békét! Nem katonának születtél te,
+hanem szerkesztőnek. Zentai nem csinál ilyet.</p>
+<p>Zentai a <i>Berény és Vidéke</i> szerkesztője volt. Bevándorlott
+ember, aki még ifju korában elvesztette valahol a párbajképességét
+s aki, mióta Berénybe betette a lábát, példátlan harciassággal
+akart szert tenni némelyes társadalmi pozicióra. A tisztek még csak
+a nevét sem akarták kimondani; szükség esetén mint „ama bizonyos,
+többször megfenyített egyén-“ről emlékeztek meg róla. De Zentai
+azért nem tett le arról az ábrándjáról, hogy egyszer majd csak
+kimódolja <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
+"Page_133">-133-</a></span> a maga kardaffaire-ját s a legrosszabb
+esetben mint a szoldateszka brutalitás egy ujabb áldozata szerez,
+ha nem is országos, legalább helyi népszerűséget. Ujságjában
+minduntalan a hadsereg dolgait feszegette s ez annyival inkább
+boszantotta a tiszteket, mert arra nem adott okot, hogy egyszerüen
+elverjék.</p>
+<p>Cipriánira a Zentai neve olyan hatással szokott lenni, mint a
+bikára a vörös posztó. Általában is lenézett mindent, ami
+valamelyes összeköttetésben állott a könyvnyomtatás szerencsétlen
+találmányával, de Zentai különösen a begyében volt. Ezt az urat nem
+igen lehetett megtorlatlanul emlegetni előtte. De ez egyszer a
+bomba szétpukkant s nem okozott bajt.</p>
+<p>– Látom, – szólt, – hogy minden áron belém akarsz kötni. De én
+nem ugrom. Ha megint hősködni akarsz a kövér lány tiszteletére,
+keress magadnak más baleket. Én nem nevettetem ki magamat. Jegyezd
+meg, hogy ugyanegy Ciprianit csak egyszer lehet <span class=
+"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> lóvá
+tenni, kétszer nem. Kaszaboltasd le magad más valakivel.</p>
+<p>– Soha se kapkodjál a fringiádhoz, – felelt Vidovics. – Azért,
+hogy ezt a pártit is elveszíted, még nem kell hajba kapnunk.</p>
+<p>– Azért boszantottál, hogy elszórakozzam a játékot? Hallod, ez
+nem járja. Akkor ez a párti nem gilt; kezdjük újra.</p>
+<p>– Nem. Hét óra elmult; gyerünk a szinházba.</p>
+<p>Elmentek a szinházba, de a lányokat nem találták ott. A
+szinészpáholy egész este üresen maradt. És másnap is hiába
+rostokoltak a kávéházban déli félegy óráig. A leányok csak nem
+akartak mutatkozni.</p>
+<p>– Ejnye, a haszontalan! – szólt magában Vidovics.</p>
+<p>– Talán nem is volt próbájok? – tünődött fönhangon a katona. –
+Hiszen csak észre vettük volna őket?!…</p>
+<p>– Kikerültek bennünket, – felelt Vidovics. – Vége a
+barátságnak.</p>
+<p>– Nem értem. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span></p>
+<p>– Hát én értem? De így van.</p>
+<p>Fölkelt, előkereste a kalapját s fütyölt a kutyájának.</p>
+<p>– No hát így is jól van, – szólt, mintha magában beszélne.</p>
+<p>S mialatt átmentek a vendéglőbe, megkérdezte Cipriánitól:</p>
+<p>– Nem jössz ki?</p>
+<p>– Hová?</p>
+<p>– Árokszállásra.</p>
+<p>– Kilovagolsz?</p>
+<p>– Nem, a gyorsvonaton megyek.</p>
+<p>– Ebben a szép időben?</p>
+<p>– Ruhát is viszek magammal, mert meglehet, ott maradok
+három-négy napig. Nem szeretek a Jóska ingeiben járni ez előtt a
+csokoládé királyné előtt.</p>
+<p>– Mit csinálsz ott annyi ideig?</p>
+<p>– Kirándulunk Szilas-Almásra.</p>
+<p>– Fürdőzni? Áprilisban?</p>
+<p>– Barátom, ez a hölgy a szamócát januárban, a szőlőt februárban,
+a tó vizét pedig áprilisban szereti. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p>
+<p>– Fene gyerek, az igaz. Szeretnék veled menni, de szolgálatom
+van.</p>
+<p>Ebéd után elbúcsúztak egymástól. Vidovics haza ment, pakoltatott
+s kikocsizott a vasúthoz.</p>
+<p>Mikor Van der Kerkhoven kisasszonynak megigérte, hogy velök fog
+tartani, még úgy gondolt erre a kirándulásra, mint valami igen-igen
+problematikus dologra. Kényelmetlennek tartotta kifogásokat
+rögtönözni, annyival inkább, mert nem akart abba a hírbe keveredni,
+hogy holmi szinházi princesszek miatt visszavonul az egész
+világtól. De reménykedett benne, hogy majd csak közbe jön valami,
+ami elmossa ezt a nem nagyon érdekesnek igérkező kirándulást.
+Például földindulás támad, vagy a sok Vidovics közül valamelyik agg
+rokon náthát kap. Egy staféta elvégzi a többit s Van der Kerkhoven
+kisasszony bizonyára vigasztalódni fog.</p>
+<p>De tegnap óta változtak a viszonyok. Most már kisértésbe sem
+jöhetett, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span> kibujjék az igérete alól. Mától fogva
+semmi oka rá, hogy kibujjék alóla. S elhitette magával, hogy úgy is
+kiürítette volna a keserü poharat. Amit egy gavallér megigér, azt
+meg kell tartania s talált volna-e mentő ürügyet? Nem. Elég az
+hozzá, minden jól van úgy, ahogy van…</p>
+<p>Hanem azért a vasúton is ugyanaz a gondolat foglalkoztatta,
+amely délelőtt a kávéházban.</p>
+<p>– Ejnye, a haszontalan! Kacérkodik velem, mint akármelyik
+komédiásné? Sértődöttnek, kevélynek és titokzatosnak óhajt
+feltünni? Meg akar gyötörni, hogy annál kivánatosabbnak találjam?
+De hisz nekem ehhez a banális, sokszorosan lejátszott
+<i>flirt</i>-höz semmi kedvem! A szinésznőkből már elég volt; úgy a
+műkedvelőkből, mint az igaziakból. S ha azt sejtem, hogy olyan,
+mint a többiek: bizony, egy lépést sem mentem volna utána. Azt
+hittem, bolond véletlen, ha szinésznőnek tartják s hogy valójában
+nem komédiáshölgy, hanem egy <span class="pagenum"><a name=
+"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> édes, kedves jó gyermek,
+akit csak a szegénység dobott ezekre a nyomorult deszkákra. Nem az
+volna, akinek képzeltem? Én voltam a naiv, nem ő? Lám, lám.
+Fölhúzza az orrocskáját, mert azt hallja, hogy megházasodom! S ha
+úgy volna, mit tartozik rá ez a história? Csak nem gondolta, hogy
+majd őt veszem el? Nem, annyira nem lehet gyermekes. Ezzel
+tisztában lehet, akármilyen fiatal s akármilyen kevéssé szinésznő.
+És ha csak egy kicsit érdeklődik irántam: mit törődik a jövővel,
+mért ingerli a gondolat, hogy egyszer, valamikor, nekem is meg kell
+házasodnom? Számítana valamire? Mire? Vagy nem számít szegény
+semmire a világon, csak egyszerüen fáj neki, hogy más nő képét
+hordom a szivemben?</p>
+<p>Eszébe jutottak a szavai s eszébe jutott a tekintete. Néha,
+igaz, a kulisszák tájékán divatos pojáca-nyelven szólalt meg; máris
+úgy beszélte a komédiások nemzetközi jargonját, mintha ott
+született volna Arkádiában, a vidámság, a pajkosság, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> a
+könnyüvérüség és a hazugság világában.</p>
+<p>De milyen más volt a tekintete! Ha koronkint komolyan,
+figyelmesen hallgatta, amit egy léha életü, de alapjában szomoru
+ember beszélt neki, olyan szépen tudott nézni, mint soha senki
+más.</p>
+<p>S mikor erre a meleg, odaadó tekintetre gondolt, kedve lett
+volna kiszállni és tüstént visszafordulni.</p>
+<p>– Eh, mindegy! Úgy van jól, ahogy van.</p>
+<p>A vonat megállott.</p>
+<p>– Árokszállás!</p>
+<p class="center">*</p>
+<p>Mikor benyitott a kancelláriába, Horváth Jóskát nagy dologban
+találta. A főszolgabíró úr pedagógiával volt elfoglalva.</p>
+<p>Leckét adott egy tizenkét esztendős ifjunak, aki mint ő, a
+Horváth Jóska nevet viselte, s akinek kerek koponyáján és hatalmas
+vállcsontjain mindjárt az első pillantásra meglátszott, hogy
+véréből való vér.</p>
+<p>Nem mintha Vidovics mindezt most vette <span class=
+"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> volna
+észre (mert a fiatal úr feje és vállai láthatatlanok voltak), de
+nem lehetett kétsége, hogy ki a családi kettős másik szereplője,
+mert a jelenet félreérthetetlen volt.</p>
+<p>A minta-gimnázium derék, érdemes tanárai bizonyára fejcsóválva
+nézték volna ezt a jelenetet. Ők, akik a büntetés maximumát
+akképpen alkalmazzák, hogy nevén szólítják a vétkes ifjut s
+szemrehányóan integetnek neki a mutató ujjokkal, igen elitélik a
+Horváth Jóskáéhoz hasonló eljárást, s meg kell vallanunk, hogy ez
+idő szerint Közép-Európa legtöbb gondolkozója nekik ad igazat.</p>
+<p>De Horváth Jóskának a nevelés terén is megvoltak a maga önálló
+nézetei. Az újkori eszmék nyomtalanul tüntek el feje fölött, mint
+bérc fölött a szél; vagy meglehet, el se jutottak hozzá. Az őstatár
+nevelési módszert ellenben, mint kipróbált és századokon át
+célszerünek bizonyult metódust, igen helyeselte; és megmaradt
+mellette.</p>
+<p>Szóval, a térdei közt tartotta sarjadékát olyképpen, hogy
+kényelmesen oktathassa a <span class="pagenum"><a name="Page_141"
+id="Page_141">-141-</a></span> fiu legkevésbbé érzékeny testrészét.
+A nádpálca szorgalmasan pótolta Pestalozzit; a láthatatlan fej
+ordított; s Vidovics úgy jelent meg, mint egy mentő angyal.</p>
+<p>– Miért bántod szegény Józsi komát? – kérdezte a vendég, mikor a
+váratlanul megszabadult fiatalember sietett elhagyni a
+kancelláriát.</p>
+<p>– Nem hagyta békén a szobalányt, – felelt az öregebb Jóska
+elégedetten.</p>
+<p>– S a szobalány panaszkodott?</p>
+<p>– Van esze, hogy panaszkodjék! De véletlenül rányitottam az
+úrfira. Azt képzelte, valahol messze járok.</p>
+<p>– Nos aztán? Volenti non fit injuria. Ha a leány megbocsátott
+neki, miért ez a szigoru példa-adás?</p>
+<p>– Hja, barátom, a fődolog: a rend. Ennek már így kell lenni. Ha
+valaki a függetlenségi jelöltre akar szavazni, azt én
+természetesnek találom. De ha van mód rá, azért mégis csak
+lecsukatom az illetőt. Mert ez a rend. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p>
+<p>– Nem volnék ilyen szigoru a komához. Az apja se volt jobb a
+Deákné vásznánál.</p>
+<p>Ezt nem igen lehetett tagadni. A koma már vagy hat esztendős
+volt, mikor Horváth Jóska megházasodott. S csak tavaly történt,
+hogy Joannovics Terka, sürü könnyhullajtások között, adoptálta a
+magától jött emberkét, akiről addig nem is tudott.</p>
+<p>– Hja, barátom, nem arról van szó. Én, mint magánember,
+helyeselhetem a kölyök eljárását; bizony nem is szeretném, ha
+valami anyámasszony volna. De más a filozófia és más a kötelesség.
+Az apai tekintély arra való, hogy gyakoroljuk; ezt már így rendelik
+az institúciók és a pandekták is, nem tudom, melyik. Páter familias
+est, quem… különben te jobban tudod nálam a római jogot.</p>
+<p>– Azt hiszem, egy kicsit szabadon értelmezed Gaiust és
+Justinianust. Ha jól emlékszem, az institúciók és a pandekták
+egyáltalán nem intézkednek az ilyen esetekről. Nem látták előre,
+hogy a magyar virtusnak tizenkét esztendő is elég a virágzáshoz.
+Szeretem <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
+"Page_143">-143-</a></span> a komát. Ezt a fickót ugyan anyától
+született ember nem fogja az asztal alá inni.</p>
+<p>– Remélem. Csakhogy attól tartok, húsz esztendős korában annyira
+tele lesz mindenféle bölcsészettel, hogy a leheletétől a hegyi
+kristály is mindjárt kávéházi tükörré válik. De ma nem akarok
+búslakodni.</p>
+<p>– Máskor se igen érsz rá.</p>
+<p>– Mit csináljak, barátom? Olyan gyönge szervezetü vagyok, hogy
+ha egy-két liternyit búsulok, már megárt az egészségemnek. Azért
+hát nem is búsulok; nem akarok Karlsbadba kerülni. Aztán meg miért
+is szomorkodnám, mikor van még egy jó barátom, aki nem felejtkezett
+meg rólam végképpen, hanem elnéz hozzám, hogy egy-két poharat
+koccintson velem?! Te, fiu, nem is tudod, milyen nagy jót tettél
+velem! Áldjon meg érte az Isten, hogy eljöttél!</p>
+<p>– Pedig nem hozzád jöttem, hanem az asszonyokhoz.</p>
+<p>– No azt meg éppen jól tetted!… Mert ha hozzám jöttél volna,
+soha se volnánk <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span> biztonságban. Míg, ha föláldozod
+magadat a hazáért, visszaadod a szabadságomat, az életemet, az
+ifjuságomat!…</p>
+<p>– Ejnye, be sokat mondasz! Úgy látszik, nem bájolt el a
+vendéged. Hát ez az a híres beduin vendégszeretet, mondd?</p>
+<p>– Mit akarsz? Mindjárt két hónapja, hogy németül kell ebédelnem,
+pedig magyarul se szeretek beszélni, amikor eszem. Aztán meg,
+köztünk szólván, egy kicsit sok is nekem ez a hosszu robot. Tudod,
+egy idő óta átkozottul gyönge a szervezetem. Mióta ez a Brabanti
+Elza itt van, félig-meddig özvegységre vagyok kárhoztatva s hidd
+el, semmi sem árt annyira az egészségemnek, mint az özvegység.</p>
+<p>– Nem is Brabantból való, szegény. Hollandia és Brabant, az
+török, görög, de nem egy ördög.</p>
+<p>– Nekem nem imponál a tudományod. A tudomány szép; elérhet vele
+az ember ezernégyszáz forint évi fizetést s nem tudom mennyi
+ötödéves pótlékot, de te, aki úgy <span class="pagenum"><a name=
+"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> iszod a pezsgőt, mint a
+homok a vizet, bizony nem élnél meg a tudományodból. S mondhatom
+neked, ez a hölgy, aki jobban elüt a mi asszonyainktól, mint a
+brabanti csirke a derék, tisztes, egyszerü magyar csirkétől: itt, a
+környéken s talán egész Szilas-Bodrog vármegyében népszerütlenné
+tette a tudományt ujabb ezer esztendőre. Ha látnád! Elmegy a
+paraszt-lakodalomba s táncolni akar a vőlegénynyel; az
+nekigyürkőzik, végigviszi az udvaron, mint egy vedret s ő el van
+ragadtatva! Szeretne szüretelni, szeretne tollat fosztani s eped
+egy disznótor után; végre, elcipeljük a tanyai szolgáló gyerekének
+a keresztelőjére, halálra gyötri a papot, hogy ki festette
+Kalazanti Szent Józsefet s hazajövet el van ragadtatva. Meg akarja
+várni a husvéti öntözést, időközben cigánykereket vettet a fekete
+és fehér ifjusággal, forintokat osztogat szét köztük s el van
+ragadtatva! Aztán visszavonul szűzi szentélyébe s ilyeneket ír be
+az albumába: „A szerelem a szív zenéje“… „A szerelem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> patak,
+amelyben az ég tükröződik“… „A szerelem virágtartó“… „A szerelem
+lámpás, hajnali csillag, remontoire-óra“… s az ördög tudja még mi.
+Barátom, én nem vagyok próféta s a Jeremiásokkal nem akarok
+versenyezni, de mondhatom neked, hogy az öreg Rockfeller nem tud
+annyi csokoládét csinálni, amennyivel ezt a leányt elveszik
+feleségül.</p>
+<p>– Féltékeny vagy rá, mert Terka szíves hozzá. Derék, okos,
+kedves leány ez; nem közönséges eszü…</p>
+<p>– Éppen az a baja, a szerencsétlennek. Van rettenetesebb alak,
+mint az a leány, akinek az esze nem közönséges?! A lánynak csak
+annyi esze legyen, hogy értse a módját, miképpen lehet főkötő alá
+kerülnie. Ha több esze van, az baj. Olyan, mintha az orra nagyobb a
+rendesnél. Mennyit fog ez beszélni, barátom, ha egyszer a nyakába
+varrják valami boldogtalan csokoládé-amateurnek! Pedig már a biblia
+is azt mondja, hogy a hét egyiptomi csapás közt a beszédes asszony
+volt a legrettenetesebb. <span class="pagenum"><a name="Page_147"
+id="Page_147">-147-</a></span></p>
+<p>– Látod, ez a pandektákban van.</p>
+<p>– Nekem beszélhetsz! Az én házamban annyi most a tudomány, hogy
+sok is; azt hiszem, már rajtam is kiüt ez a betegség, hiába
+csúfolódol!… Különben soha se tedd magad, udvariasságból Terka
+barátnője iránt!… Párisban vannak emberek, akik még nálad is
+párisiabbak. A fejem teszem rá, úgy se sokat ér, hogy titokban azt
+gondolod, amit én.</p>
+<p>– Tudom is én, mit gondolsz.</p>
+<p>– Hát majd megmondom. Az asszonyban, barátom, a fődolog az, hogy
+tudja a módját annak, amit tennie kell. Ha másra is van esze, az
+nagy szerencsétlenség. Tőlem beszélhetsz vele, öreg, a pizai
+toronyról, a szép Meluzináról, vagy akár Nostradamus jóslatairól,
+én csak azt mondom neked, hogy nem szeretem azt a dámát, aki
+okosabb akar lenni, mint Deák Ferenc.</p>
+<p>Ha Joannovics Terka tudta volna, mily pontos értesülései voltak
+nyiltszivü férje meghittjeinek afelől, hogy ő mennyire tudja
+<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
+"Page_148">-148-</a></span> a módját mindannak, amit tennie
+kellett: Joannovics Terka egyszerüen meghalt volna
+szégyenletében.</p>
+<p>De Joannovics Terka ezt nem tudta meg soha. S az is bizonyos,
+hogy e pontos értesülések azt az általános respektust, melynek
+Joannovics Terka örvendett, nem kisebbítették, sőt
+ellenkezőleg.</p>
+<p>Hetven évvel azután, hogy a türelmes olvasó e regényt letette a
+kezéből, Joannovics Terka, mint a legboldogabb hitves fog
+átköltözni egy finomabb világba, sejtelme nélkül annak, hogy
+férjének cinizmusa mily határtalan volt.</p>
+<p>Amiből ismét csak az következik, hogy lelki bajaink nem is
+volnának se olyan nagyok, se olyan számosak, ha folytonosan nem
+gondoskodnék róla, hogy legyen mivel szórakoznunk, két házi
+ellenségünk: a tudatosság és a képzelet.</p>
+<p>– Azt magam se értem, – szólt Vidovics, – hogy mit akar ezzel a
+kirándulással? Mit csináljunk áprilisban <span class=
+"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span>
+Szilas-Almáson? Hisz nincs ott most egy patkány se.</p>
+<p>– Hát tudom én? Kérdezd meg tőle. Valami okos ember elhitette
+vele, hogy a wörthi tó Almáshoz képest semmi. Csónakázni akar; már
+régóta nem csónakázott. Kinézte a naptárból, hogy mikor van
+holdtölte; holdas éj, víz, csónak, evezősök és friss baritonhangok
+kellenek neki.</p>
+<p>– És Terka? Nem magyarázta meg neki, hogy ezért ugyan nem
+érdemes Almásra menni?</p>
+<p>– Egy ideig rajta volt, hogy megértesse vele, micsoda képtelen
+gondolat ilyenkor oda baedekerezni, de minél többet beszélt, ez az
+Őrült Janka annál nagyobb kedvet kapott a vállalkozáshoz. Azt
+képzeli, hogy valami elhagyatott tündérkertről van szó. Utóljára
+Terkának is eszébe jutott, hogy: igaz, ő sem volt még Almáson
+áprilisban soha; ej, be furcsa világ lehet ott ilyenkor! Ilyenek az
+asszonyok, barátom. Igaz, figyelmeztetlek, ne nagyon bízzál a
+feleségemben. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span> Azt gyanítom, igen szeretne
+összeboronálni ezzel a sajátságos hajadonnal.</p>
+<p>– Álmodozol.</p>
+<p>– Te, vigyázz magadra! Ne mondj neki könnyelmüen
+udvariasságokat. Az én menyecském, amilyen kicsi, olyan ármányos s
+alig várja, hogy rajta érjen benneteket valami holdfényes
+ábrándozáson. S akkor aztán jaj neked, mert negyven milliót nem
+kompromittálhatsz büntetlenül. Hallod-e ember, helyén legyen az
+eszed! Még csak éppen az kellene nekem, hogy a barátnőnk mindig itt
+legyen a szomszédban!</p>
+<p>– Ártatlanokat gyanusítasz. Különben ne félj semmit;
+Szilas-Almás nem az a hely, ahol a regényeket szövik.
+Emberemlékezet óta nem volt eset rá, hogy ebből a fürdőből egy
+lányt férjhez vittek volna. De most itt hagylak; megyek köszönni a
+feleségednek.</p>
+<p>– Előbb igyál egy pohár konyakot. Ez az egyetlen igazi öröm,
+amiben most szegény, elzüllött házamban részed lehet. Te, pajtás,
+köszönöm, hogy megmentettél ettől <span class="pagenum"><a name=
+"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> a kirándulástól. Nem
+felejtem el soha ezt a baráti cselekedetet; ha függetlenségi
+programmal akarnád magad megválasztatni, még akkor sem felejteném
+el… S aztán, vidd el őket minél hamarább! Áldásom rátok!</p>
+<div class="figcenter" style="width: 35px;"><img src=
+"images/i002.jpg" alt="" title="" /></div>
+<hr class="chap" />
+<div class="transnote">
+<h3>Javítások.</h3>
+<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
+<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
+<table>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_17">17</a></td>
+<td>föllázadva a kapítányuk</td>
+<td>föllázadva a kapitányuk</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td>
+<td>mi?…. Jőjjön</td>
+<td>mi?… Jőjjön</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td>
+<td>végre megíndult</td>
+<td>végre megindult</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td>
+<td>de amít látott</td>
+<td>de amit látott</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_92">92</a></td>
+<td>különbsé Olyan</td>
+<td>különbséget. Olyan</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_106">106</a></td>
+<td>így szólt Vidovicshoz;</td>
+<td>így szólt Vidovicshoz:</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_112">112</a></td>
+<td>hiába!…. Egy</td>
+<td>hiába!… Egy</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_124">124</a></td>
+<td>holmi erkélyelenetekre</td>
+<td>holmi erkélyjelenetekre</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_151">151</a></td>
+<td>el…. S aztán</td>
+<td>el… S aztán</td>
+</tr>
+</table>
+</div>
+
+<div style='display:block;margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK GIROFLÉ ÉS GIROFLA (1. KÖTET) ***</div>
+<div style='display:block;margin:1em 0;'>This file should be named 30232-h.htm or 30232-h.zip</div>
+<div style='display:block;margin:1em 0;'>This and all associated files of various formats will be found in https://www.gutenberg.org/3/0/2/3/30232/</div>
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
+be renamed.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
+law means that no one owns a United States copyright in these works,
+so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
+States without permission and without paying copyright
+royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
+of this license, apply to copying and distributing Project
+Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
+concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
+and may not be used if you charge for an eBook, except by following
+the terms of the trademark license, including paying royalties for use
+of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
+copies of this eBook, complying with the trademark license is very
+easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
+of derivative works, reports, performances and research. Project
+Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
+do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
+by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
+license, especially commercial redistribution.
+</div>
+
+<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
+<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
+Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
+Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
+www.gutenberg.org/license.
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or
+destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
+possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
+Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
+by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
+or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement. See
+paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
+agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
+electronic works. See paragraph 1.E below.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
+Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
+of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
+works in the collection are in the public domain in the United
+States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
+United States and you are located in the United States, we do not
+claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
+displaying or creating derivative works based on the work as long as
+all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
+that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
+free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
+works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
+Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
+comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
+same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
+you share it without charge with others.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
+in a constant state of change. If you are outside the United States,
+check the laws of your country in addition to the terms of this
+agreement before downloading, copying, displaying, performing,
+distributing or creating derivative works based on this work or any
+other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
+representations concerning the copyright status of any work in any
+country other than the United States.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
+immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
+prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
+on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
+phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
+performed, viewed, copied or distributed:
+</div>
+
+<blockquote>
+  <div style='display:block; margin:1em 0'>
+    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
+    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
+    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
+    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
+    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
+    are not located in the United States, you will have to check the laws
+    of the country where you are located before using this eBook.
+  </div>
+</blockquote>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
+derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
+contain a notice indicating that it is posted with permission of the
+copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
+the United States without paying any fees or charges. If you are
+redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
+Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
+either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
+obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
+trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
+additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
+will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
+posted with the permission of the copyright holder found at the
+beginning of this work.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg&#8482; License.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
+any word processing or hypertext form. However, if you provide access
+to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
+other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
+version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
+(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
+to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
+of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
+Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
+full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
+provided that:
+</div>
+
+<div style='margin-left:0.7em;'>
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
+        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
+        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
+        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
+        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
+        within 60 days following each date on which you prepare (or are
+        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
+        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
+        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
+        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
+        Literary Archive Foundation.&#8221;
+    </div>
+
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
+        License. You must require such a user to return or destroy all
+        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
+        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
+        works.
+    </div>
+
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
+        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
+        receipt of the work.
+    </div>
+
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You comply with all other terms of this agreement for free
+        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
+    </div>
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
+Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
+are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
+from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
+the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
+forth in Section 3 below.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
+Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
+electronic works, and the medium on which they may be stored, may
+contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
+or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
+intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
+other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
+cannot be read by your equipment.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
+of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from. If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium
+with your written explanation. The person or entity that provided you
+with the defective work may elect to provide a replacement copy in
+lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
+or entity providing it to you may choose to give you a second
+opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
+the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
+without further opportunities to fix the problem.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
+OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
+LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of
+damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
+violates the law of the state applicable to this agreement, the
+agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
+limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
+unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
+remaining provisions.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
+accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
+production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
+electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
+including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
+the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
+or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
+additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
+Defect you cause.
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of
+computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
+exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
+from people in all walks of life.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
+goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
+remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
+generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
+Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
+U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
+Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
+to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
+and official page at www.gutenberg.org/contact
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
+public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment. Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements. We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
+DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
+visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
+methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations. To
+donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
+Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
+freely shared with anyone. For forty years, he produced and
+distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
+volunteer support.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
+the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
+necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
+edition.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Most people start at our website which has the main PG search
+facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+</div>
+
+</body>
+</html>
diff --git a/old/30232-h/images/cover.jpg b/old/30232-h/images/cover.jpg
new file mode 100644
index 0000000..0762381
--- /dev/null
+++ b/old/30232-h/images/cover.jpg
diff --git a/old/30232-h/images/i001.jpg b/old/30232-h/images/i001.jpg
new file mode 100644
index 0000000..1ef6561
--- /dev/null
+++ b/old/30232-h/images/i001.jpg
diff --git a/old/30232-h/images/i002.jpg b/old/30232-h/images/i002.jpg
new file mode 100644
index 0000000..8a457e5
--- /dev/null
+++ b/old/30232-h/images/i002.jpg
author	Roger Frank <rfrank@pglaf.org>	2025-10-14 19:53:22 -0700
committer	Roger Frank <rfrank@pglaf.org>	2025-10-14 19:53:22 -0700
commit	4c605036e3b67240e6f27a78b2282d265c1990a5 (patch)
tree	377682218705756f837b4adc071823765c353f55 /old/30232-h