diff options
Diffstat (limited to 'old')
| -rw-r--r-- | old/64929-0.txt | 3713 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64929-0.zip | bin | 48541 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64929-h.zip | bin | 57081 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64929-h/64929-h.htm | 3102 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64929-h/images/i001.png | bin | 3218 -> 0 bytes |
5 files changed, 0 insertions, 6815 deletions
diff --git a/old/64929-0.txt b/old/64929-0.txt deleted file mode 100644 index ff1f050..0000000 --- a/old/64929-0.txt +++ /dev/null @@ -1,3713 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Tavaszi ünnep, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Tavaszi ünnep - Dráma három felvonásban - -Author: Lajos Biró - -Release Date: March 26, 2021 [eBook #64929] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TAVASZI ÜNNEP *** - -_Biró Lajos_ - -_Tavaszi ünnep_ - -_Dráma három felvonásban_ - -_Budapest 1913_ - -_Singer és Wolfner kiadása_ - -_VI., Andrássy-út 16._ - -Copyright 1913 by dr. Márton Miksa Budapest - -BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA - -_Az előadás joga dr. Márton Miksánál (Budapest, V., Lipót-körút 16.) -szerezhető meg._ - -* - -_Minden jog, a fordítás joga is fenntartva._ - -* - -_Színpadokkal szemben kézirat._ - -_Szántó Andornak_ - - - - -SZEMÉLYEK: - - -_Ágnes_ - -_Lizi_ - -_Zólyomy_ - -_Rápolt_ - -_Klug_ - -_A japánruhás hölgy_ - -_Inas I._ - -_Inas II._ - - - - -ELSŐ FELVONÁS - -Vidéki város nyilvános parkja: a Püspökkert. Pázsit. Fák: platánok és -gesztenyék. Hátul széles út húzódik át az egyik oldalról a másikra. Elől -balra (a nézőtől balra) rokokó sátor. Egy inas őrzi a leeresztett -függöny előtt. Az úton élénk forgalom, időről-időre kosztümös asszonyok, -lányok sietnek át balról jobbfelé. Különböző kosztümök: japán, török, -magyar paraszt stb. - - -ELSŐ JELENET. - -_Zólyomy, Inas._ - -_Zólyomy_ (sötétszemű; barnaarcú; sasorrú; délceg, kék attillás huszár. -Csupa tűz, csupa energia. Most kissé nyugtalan. Jobbról jön. Az -inashoz): A kisasszony nincs még itt, mi. - -_Inas:_ Nincs, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Mikor jön? - -_Inas:_ Itt kell már lennie hamarosan. Alkalmasint útban van már. - -_Zólyomy:_ Rápolt úr sincs itt? - -_Inas:_ Nincs, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Nem is ment át erre? - -_Inas:_ Nem, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Talán csak maga nem látta. - -_Inas:_ Én láttam volna, ha erre ment volna. - -_Zólyomy:_ Bizonyosan átsétált itt már… Elment talán megnézni a többi -sátrat. - -_Inas:_ Nem hiszem, kérem. - -_Zólyomy_ (az óráját nézi; idegesen): Itt kell már lennie. Teljes -negyedórája itt kell már lennie. (A foga között:) Hol a pokolban… -(Nyugtalanul keresgél jobbra-balra. Hirtelen megriadtan, de nem hangos -ijedtséggel:) Oh, a keserves… (Látszik, hogy szökni akar valaki elől. Az -elrejtőzésre egyetlen alkalmas helyet talál: a sátor innenső oldalát. -Oda akar besétálni, hogy a sátor eltakarja, de már elkésett.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Klug_ (nagy, kövér ember, a kapitánynál jóval nagyobb. Aranylánc, -rikító nyakkendő stb.). - -_Klug_ (sietve rohan az inashoz; nyilvánvaló, hogy meglátta a kapitányt -és most az inastól akar kérdezősködni felőle): Mondja csak kérem… -(Közben folyton fürkész és fölfedezi a visszavonuló Zólyomit.) Ah… -kapitány úr, tessék csak… (Nem bírja az energiát.) Jó napot kívánok. - -_Zólyomy_ (rögtön föladja az elrejtőzés tervét; kisétál a sátor mellől, -közömbösen, mintha nem is látná, elsétál Klug előtt; minél messzebbre el -akar jutni az inastól. Nagyon felsőbbségesen): Jó napot, Klug. Na, mi -jót hozott? - -_Klug_ (utána megy): Kapitány úr, kérem… szabad kérnem… kérem szépen… (A -Zólyomy rendíthetetlen, közömbös arca ingerli, a dühe fölbátorodik:) Hát -ez már kérem mégse járja. - -_Zólyomy:_ Mi, kedves Klug? - -_Klug:_ Ötször megyek el a kapitány úrhoz, ötször üzeni ki nekem, hogy -nincs otthon. A kaszárnyában már meg se várják, míg szólok, – becsapják -az orrom előtt a kaput és a huszárok a pofámba nevetnek. Ha kapitány úr -azt hiszi, hogy én ezt tovább eltűröm, akkor nagyon csalódik. – - -_Zólyomy_ (változatlan arccal, rá sem nézve): Hát mit akar, kedves Klug? - -_Klug:_ Azt akarom kérem, hogy tessék fizetni! Nagyon sajnálom, egyetlen -egy napot sem várhatok tovább. Azért kerestem a kapitány urat, hogy ezt -megmondjam. Nem várhatok tovább és majd keresek én rá módot, hogy a -pénzemhez jussak. - -_Zólyomy_ (változatlanul): Keressen, kedves Klug. - -_Klug_ (tajtékzik): Keresek. És találok is. (Kiveszi a vastag tárcáját -és rácsap.) Legelőször is ezt itt. Bemutatom Rápolt úrnak ezeket a -váltókat, amelyeket ő írt alá. - -_Zólyomy_ (most megmozdul): Ne kiabáljon. - -_Klug_ (boldog izgalommal csap le a Zólyomy idegességére és még -hangosabban): De igenis kiabálok. Én igenis kiabálhatok. Nekem kérem -nincs mitől tartanom. Én csak azt akarom, ami nekem jár… - -_Zólyomy_ (fogcsikorgatva): Halkabban! - -_Klug:_ Semmi halkabban. Én olyan hangon beszélek az én pénzemért, ahogy -nekem tetszik. Akkor parancsolgasson a kapitány úr, ha fizetett… mert -amíg nem fizetett, addig én igenis kiabálok… én elmegyek az ezredes -úrhoz… - -_Zólyomy_ (odalépett hozzá; egy gyors mozdulattal torkon kapta): Te! -Disznó! – Lesz csend? - -_Klug_ (meghökkenve, fuldokolva): Kérem… én… igenis… - -_Zólyomy_ (halkan): Hallja, Klug? Azt hiszi maga, hogy ha nekem főbe -kell magamat lőnöm, akkor megtagadom magamtól azt a passziót, hogy előbb -magát lőjjem le… mint egy kutyát. - -_Klug:_ Mit kérem… mit?… Hát mit vétettem én?… - -_Zólyomy:_ Ordít. Ha ordít: nekem főbe kell magamat lőnöm. De akkor -előbb maga megy. Ha minden elveszett, akkor én megszerzem magamnak azt -az örömet, hogy maga vágtat előttem a pokolba. - -_Klug:_ Én kérem csak a pénzemet kérem. - -_Zólyomy:_ Hangosan kéri. Szemtelenül kéri. (Megint fogcsikorgatva:) -Olyan embernek ismer maga engem, hogy ezt itt (a kardjára csap) hiába -hordom az oldalamon és nem vágom szét vele, mint a tököt, a maga tök -fejét, ha ordít itt. Olyan embernek ismer engem? - -_Klug_ (egészen megsemmisült): Nem. Nem olyan embernek ismerem a -kapitány urat. - -_Zólyomy:_ Nohát. (Szünet.) Akkor beszéljen halkan, tisztességesen és -alázatosan, amint illik. - -_Klug:_ Igenis, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Akkor szóba állok magával… Válaszolok arra… amit kérdezni -akar… (Nagyon felsőbbségesen vár.) - -_Klug:_ Hiszen kérem alázattal… ha csak azt lehetne tudni… hogy… hogy… - -_Zólyomy:_ Mit? - -_Klug:_ Hogy… kérem… hogy csakugyan… el tetszik-e… venni a… Radics -kisasszonyt… - -_Zólyomy:_ Elveszem. - -_Klug:_ Igen kérem, alázattal… ezt halljuk már idestova egy éve… Ha csak -az eljegyzés nyilvános volna már. - -_Zólyomy:_ Huszonnégy óra múlva nyilvános lesz. - -_Klug:_ Hó… szent isten… Akkor hát legyen szabad… gratulációm kapitány -úr. - -_Zólyomy:_ Köszönöm. Ahelyett hogy ordított volna, azzal kellett volna -hozzám jönnie, nem lehet-e ebben valami módon segítségemre? - -_Klug_ (boldogan): Kérem kapitány úr… ha valamiben segítségére lehetnék… - -_Zólyomy:_ Pénzre van szükségem. - -_Klug:_ Pénzre. - -_Zólyomy:_ Nem sokra. De ez az egész tavaszi ünnep arra való, hogy -zsarolják az embert, és nekem egyetlenegy rézkrajcárom sincs, és… - -_Klug:_ Hü… Egyetlenegy… Hallatlan… - -_Zólyomy:_ Adjon száz koronát. - -_Klug_ (fejét vakarja): Száz koronát… nem hiszem kérem… hogy volna -nálam… - -_Zólyomy:_ Csak keresse. Vagy… különben: ne adjon. - -_Klug:_ Tessék? - -_Zólyomy:_ Ne adjon. Megyek haza. - -_Klug:_ De akkor… - -_Zólyomy:_ Igen, akkor…! - -_Klug:_ A Radics kisasszony…! - -_Zólyomy:_ Hja, ha maga úgy félti azt a rongyos… - -_Klug:_ Dehogy kérem. Százzal több vagy kevesebb, nem számít. Tessék -kapitány úr. - -_Zólyomy_ (átveszi a százast, a nadrágzsebébe gyüri): Jó. Köszönöm. - -_Klug_ (dörzsöli a kezét): Hát akkor kapitány úr, reménylem, huszonnégy -óra mulva… - -_Zólyomy:_ Isten vele, kedves Klug. - -_Klug:_ Ajánlom magamat, kapitány úr. - - -HARMADIK JELENET. - -_Zólyomy, Lizi._ - -Klug elmegy. Nők vonulnak át hátul. Nyilvánvaló, hogy Zólyomy rejtőzik -előlük. Újra meg újra behúzódik a sátor mögé. Ha nem kerülheti el, -szalutál és összeüti a sarkantyuját, de rögtön el is fordul, hogy a -köszönésből beszélgetés ne legyen. Végre tiszta a szemhatár. Ekkor kijön -bosszankodva a helyzete nevetséges voltán, toppant egyet, körülnéz; -meglátja Lizit. Lizi fekete ruhában – de nem gyászruhában – van. Bluz; -szoknya; kis hivatalnoknőnek lehetne tartani, ha mély karikás, lázasan -csillogó, sötét szeme nem volna egészen különös. - -_Zólyomy_ (meglátja: fellobbanó dühvel, de gúnyosan): Ah te is itt vagy. -Éppen jókor akadsz elém. - -_Lizi_ (megrettent, amikor látja, hogy észrevették. El akar menekülni). - -_Zólyomy:_ Megállj! - -_Lizi_ (rémülten megáll). - -_Zólyomy:_ Gyere közelebb. - -_Lizi_ (lesütött szemmel tesz néhány lépést előre). - -_Zólyomy:_ Hogy mertél te idejönni? (Szünet.) Hogy mersz te idejönni, -azt kérdeztem. - -_Lizi_ (minden erejét összeszedi, dacosan, de remegve és lesütött -szemmel): Én oda megyek, ahová akarok. - -_Zólyomy:_ Úgy? Odamégy, ahová akarsz? - -_Lizi:_ Igenis. - -_Zólyomy:_ Nem igaz. Ilyen helyre nem szabad jönnöd. - -_Lizi:_ Én is lefizettem a beléptidíjat, mint más, én is itt lehetek. - -_Zólyomy:_ Hát én majd mindjárt szólok a rendőrfogalmazónak és majd -mindjárt nem leszel itt. Eredj innen haza. - -_Lizi:_ Nem megyek. - -_Zólyomy:_ Elmégy innen? - -_Lizi:_ Nem megyek. - -_Zólyomy:_ Te, vigyázz magadra! - -_Lizi:_ Engem hiába ijesztget, én nem félek. - -_Zólyomy_ (egy lépést tesz feléje): Te! Te mindig ott vagy most, ahol én -járok. - -_Lizi:_ Én ott vagyok, ahol nekem tetszik. - -_Zólyomy:_ Egyre a szemem elé kerülsz… Mindig körülöttem ólálkodol… Mit -akarsz te én velem? - -_Lizi_ (dacosan vonogatja a vállát). - -_Zólyomy:_ Te, ne ólálkodj te én körülöttem… vigyázz magadra. - -_Lizi_ (dacosan): Én… nem félek. - -_Zólyomy_ (feléje megy): Te… (lassan) úgy látszik elfelejtetted már a -kezem szorítását, elfelejtetted, hogy takarodnod kell, ha mondom. Úgy -látszik, megint eszedbe kell juttatnom… Ne ólálkodj te én körülöttem. -Vigyázz magadra. (Indul feléje.) - -_Lizi:_ Én nem félek. Én nem félek. Én nem félek. - -_Zólyomy_ (közeledik feléje). - -_Lizi_ (szembe néz vele, de amikor Zólyomy egészen előtte áll és -felemeli a két kezét, – nem ütésre, hanem mintha a nyakát akarná -megfogni, – rémülten halkan sikolt egyet és elszalad). - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Zólyomy_ (összevont szemöldökkel, sokáig utána néz az elszaladt -Lizinek. Azután visszafordul és menekülni akar egy női társaság elől, -amely a hátsó úton megjelenik. De már későn van). - -_A japánruhás hölgy_ (csicseregve): Zólyomy… - -_Zólyomy_ (fogcsikorgató édességgel): Ah, báróné… Kezét csókolom. - -_A japánruhás hölgy_ (átgázol a pázsiton): Zólyomy, maga lesz az első, -aki tőlem egy szál virágot vásárol. Krizantémeket árulok, semmi mást, -csak gyönyörü karcsu krizantémeket. - -_Zólyomy:_ Báróné, én leszek az első: rögtön fölkeresem a sátorában… a -virágjai között… - -_A japánruhás hölgy_ (csicseregve): Nem, nem Zólyomy, akkor már nem -lehet az első. És én sem lehetek az első, akitől maga vásárol. Pedig én -az első akarok lenni. Egy szál krizantémet… (Az ölében vitt egy csomót, -kiválaszt egyet és nyomul vele Zólyomy felé.) - -_Zólyomy:_ Báróné, az első útam a maga sátorába lesz… - -_A japánruhás hölgy:_ Nem, nem, én akarom feltüzni… (a vállzsinórja felé -nyul…) a maga pénze szerencsét fog hozni nekem… Hogy örülök, hogy -magával találkoztam. Ma szerencsém lesz… (Duzzogva:) Maga nem örül, hogy -velem találkozott? - -_Zólyomy_ (fogcsikorgatva): Boldog vagyok báróné. - -_A japánruhás hölgy:_ Nem akarja, hogy magam tüzzem föl magának ezt a -virágot. - -_Zólyomy_ (most már nyugodtan. Megadta magát): Boldoggá tesz vele, -báróné. - -_A japánruhás hölgy_ (feltűzi a virágot; azután kinyujtja a tenyerét): A -virágért, – az éhező gyermekeknek. - -_Zólyomy_ (egy másodpercre megrendűl, azután nyugodtan a nadrágzsebébe -nyúl, előveszi a százast és átadja): A virágért, – az éhező -gyermekeknek, báróné. - -_A japánruhás hölgy_ (fölujjongva): Zólyomy… tudtam. Magával találkozni -szerencsét jelent. - -_Zólyomy_ (most egészen nyugodtan): És magával találkozni báróné, -boldogságot. - -_A japánruhás hölgy_ (forrón): Viszontlátásra, Zólyomy. (A kezét -nyújtja, félig lesütött szemmel, mindent igérően, hosszan néz a Zólyomy -szemébe, mialatt) - -_Zólyomy_ (a kezét megcsókolja). - -_A japánruhás hölgy_ (boldogan): Viszontlátásra, Zólyomy. (Visszatér a -nők közé, akik vártak rá és akik boldog csipogással fogadják a százast, -amelyet megmutat nekik. Elmennek.) - -_Zólyomy_ (gondolkozva, elkomolyodva néz utánuk). - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Zólyomy, Rápolt._ - -_Rápolt:_ Szervusz. - -_Zólyomy:_ Szervusz. – Későn jöttél. - -_Rápolt:_ Igen. Bocsáss meg… - -_Zólyomy:_ Már egy negyedórával ezelőtt itt kellett volna lenned. - -_Rápolt:_ Itt is akartam lenni. Pontos akartam lenni. De ahogy ideértem -a Püspökkert kapujába, egyszerre megrohant a nagy félelem. - -_Zólyomy:_ Micsoda félelem? - -_Rápolt:_ A félelem… az utálat… ennyi ember iránt… Beléjük jönni, -közéjük keveredni, tolongani, kezet szorítani… - -_Zólyomy:_ Hiszen itt nincs senki. - -_Rápolt:_ De át kellett rajtuk jönni. Egy negyedóra hosszat haboztam a -kapuban. Végre megláttam a Fő-utca felől a Radicsék hintaját és erre -összeszedtem magamat. - -_Zólyomy:_ Ágnes itt van? - -_Rápolt:_ Még csak jön. Amíg átvergődik… (jobbfelé néz). - -_Zólyomy_ (erre a hírre elszánta magát): Andor… kérlek… nekem nagyon -sürgős volt már, hogy gyere. - -_Rápolt:_ Miért? - -_Zólyomy:_ Mert itt vagyok ebben a rablótáborban és egy vörös -rézkrajcárom sincs. - -_Rápolt_ (visszajön feléje, benyúl a mellényzsebébe, kivesz egy csomó -rézpénzt, ezüstöt és aranyat, azután a nadrágzsebéből egy csomó tíz- és -húszkoronás papírpénzt és Zólyomy felé nyújtja. Nagyon egyszerűen): -Parancsolj. - -_Zólyomy_ (szótlanul és komolyan kiszed egy pár ezüstpénzt egy két -aranyat és egy két papírpénzt. Azután komolyan): Ezzel -tizenötezer-hét-száz-nyolcvan, – nem, – kilencvennégy. - -_Rápolt_ (nem gondolkozik): Igen. (Jobb felé indul és ismét kifelé néz.) - -(Szünet.) - -_Zólyomy:_ Te, Andor. - -_Rápolt:_ Tessék. - -_Zólyomy:_ Te! – hát én most már azt hiszem, tökéletesen rendben vagyok -vele. - -_Rápolt:_ Kivel? - -_Zólyomy:_ Ágnessel. - -_Rápolt_ (egészen visszafordul): Ágnessel? - -_Zólyomy:_ Igen. Miért csodálkozol ezen? - -_Rápolt:_ Ah… csak… csak… meglepett egy kicsit… Azt hittem még nem -vagytok ennyire. - -_Zólyomy:_ De igen. Tegnap megfogtam a kezét, – nem húzta vissza. -Megcsókoltam a kezét, – engedte. Az enyém. - -_Rápolt:_ Ah… Ugy… Hm… - -_Zólyomy:_ Ma még egy félórára van szükségem és holnap megvan az -eljegyzés. - -_Rápolt:_ Ugy? Gratulálok. - -_Zólyomy_ (lassan): Köszönöm. És arra is akarlak kérni: csináld nála, -amennyire lehet, az én dolgomat… - -_Rápolt:_ Igen… - -_Zólyomy:_ És ha majd megkérlek rá – majd tudtodra adom, majd azt -mondom: nézz körül, az asszonyok keresnek, vagy más effélét, – akkor -hagyj vele egyedűl egy félórára. - -_Rápolt_ (elfordul): Igen… majd csinálom nála a te dolgodat… és majd -egyedűl hagylak vele… - -_Zólyomy:_ Köszönöm. – Nézd csak, ott jön. Ő az. - -_Rápolt:_ Igen… (mindketten jobb felé fordulnak). - -_Rápolt_ (hirtelen visszafordul és egy kissé visszahuzza Zólyomyt is. -Komolyan): Mondd csak Kálmán: szereted? - -_Zólyomy:_ Hogyne. - -_Rápolt:_ Nem úgy értem. Hanem… most már szerelmes vagy belé? - -_Zólyomy:_ Most már halálosan. - - -HATODIK JELENET. - -_Voltak, Ágnes._ - -_Ágnes_ (földig érő, szürke köpönyeg van rajta): Jó napot. - -_Rápolt:_ Jó napot, Ágnes. - -_Zólyomy:_ Isten hozta Ágnes. – Kezét csókolom… (megfogja és megcsókolja -a kezét.) - -_Ágnes_ (Rápolthoz): Hát maga nem utazott el? - -_Zólyomy:_ Hát magának azt mondta, hogy elutazik? - -_Ágnes:_ Azt. Ma délelőtt. - -_Zólyomy:_ Nekem pedig azt, hogy pontosan hatra itt lesz. Sem az -egyiket, sem a másikat nem tartotta meg. - -_Rápolt_ (hanyagul): Irgalom: két megbizható emberek. Én éppen elég jól -tudom már, milyen megbizhatatlan vagyok. - -_Ágnes:_ Azt mondta volt, két napra jön haza; és most már hatvankettedik -napja itthon van. Egyszer aztán amikor azt mondja, hogy végleg itthon -marad, mint másfél évvel ezelőtt, fölkapja magát és másfél évre -elutazik. Andor, annak, amit maga igér, még az ellenkezőjére sem lehet -számítani. - -_Rápolt:_ Szégyeljem magamat? Ahogy parancsolja. De az életem -berendezésében még sem vagyok ezentúl sem hajlandó embertársaimra -tekintettel lenni. - -_Ágnes:_ Ezért nem lesznek azután embertársai sem tekintettel magára. - -_Rápolt:_ Amiben viszont nem tagadhatom, hogy nekik van tökéletesen -igazuk. - -_Zólyomy_ (mosolyogva hallgatta ezt a beszélgetést; Rápolttal szemben -mindig felsőbbséges): Most azután Ágnes, vesse le ezt a hosszú, -zürkészöld köpönyeget. Olyan, mint egy bimbó, a bimbóból most ki fog -fesleni az egész virág… a feje már kicsillog belőle. (Le akarja venni a -köpönyegét.) - -_Ágnes_ (húzódozva, mosolyogva): Várjon, Kálmán. Egy kicsit szégyellem -magamat, hogy kosztümbe bujtam… (Rápolthoz:) Mondja már maga is, hogy -vessem le. - -_Rápolt:_ Én nem mondom. Én szeretem a várakozást, a bizonytalanságot, -az eldöntetlen dolgokat… Amikor még nem lehet tudni, mi jön: jó vagy -rossz, szépség vagy rútság, beteljesülés vagy csalódás… - -_Ágnes:_ No Andor… még maga kellett nekem… Maga igazán nem alkalmas rá, -hogy bátorságot és biztosságot öntsön az emberbe. Most azután egészen -zavarba vagyok… és igazán nem merem ledobni ezt a köpönyeget… - -_Zólyomy:_ Dobja le. Egy-kettő. Ide vele. (Gyöngéd erőszakkal leveszi -róla a köpönyeget és elragadtatva áll meg előtte.) - -_Ágnes_ (rokokó ruhában; aláhúzva a zavarodottságát): Hogy tetszik? - -_Zólyomy:_ Elragadó. - -_Ágnes_ (Rápolthoz): És magának? - -_Rápolt_ (megrázza a fejét). - -_Ágnes:_ Nem tetszik? - -_Rápolt_ (a kétségbeesést jelzi): Nem. Ne haragudjék, Ágnes; magának nem -szabad rokokó ruhát vennie. - -_Ágnes:_ De hiszen maga mondta, hogy válasszam a rokokót. - -_Rápolt:_ Hja… az igaz. - -_Ágnes:_ Nohát. - -_Rápolt:_ De nem a maga kedvéért mondtam, hanem a magam kedvéért. Én -imádom a rokokót. De magának nem szabad rokokóba öltözködnie… és ezt -tudhattam volna már három héttel ezelőtt is. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt_ (gondolkozva, lassan): Mert… a… rokokó… az legbelsőbb lényegére -nézve az… hogy az emberek nem veszik komolyan magukat… - -_Ágnes:_ Minthogy pedig én komolyan veszem magamat… - -_Rápolt:_ Úgy van. A kelleténél sokkal jobban… - -_Ágnes:_ Ne vegyek rokokó ruhát. - -_Rápolt:_ Nagyon helyes. - -_Ágnes:_ Hát… kedves Andor, én azt tudom, hogy maga nem veszi komolyan -magát. - -_Rápolt:_ Nem. - -_Ágnes:_ Nincs is rá semmi oka. - -_Rápolt_ (fölnevet): Az úgy van. Ezt én mondhattam volna. - -_Ágnes:_ Én nekem azonban okom van rá, hogy magamat komolyan vegyem, és -ezentúl még komolyabban veszem majd magamat, mint eddig. - -_Rápolt:_ Azt jól teszi. De akkor ne vegyen rokokó ruhát. - -_Ágnes:_ Kétségbeejtő ez az ember. Most igazán egészen vége minden -önbizalmamnak… és minden biztosságomnak… itt állok a rokokó ruhában és -szégyellem magamat. (Zólyomyra néz.) - -_Zólyomy_ (közbelép): Hát ne törődjék vele, Ágnes. Aki hallgat rá, azt ő -képes abban a hitében is megingatni, hogy helyesen teszi, ha lélekzetet -vesz. - -_Ágnes:_ Igaz… - -_Zólyomy:_ Hagyja hát ezt az urat… Annyival inkább ne törődjék vele, -mert maga minden ruhában elragadó és ebben különösen elragadó. A -lelkéhez talán nem illik a rokokó, – örüljön neki. A fiatalságához és a -szépségéhez annál jobban illik, – ennek örüljön még jobban és hagyja ezt -az urat… az ő rokokó lelkével. - -_Ágnes:_ Hála istennek. Csakhogy van, aki más hangon beszél. -Megnyugtatott. Köszönöm, Kálmán. (A kezét nyujtja. Kézcsók.) Kérem, -akassza föl a köpönyegemet ott bent… (A sátorra mutat, amelynek a -függönyét az inas széthúzta.) - -_Zólyomy_ (bemegy a sátorba). - -_Ágnes:_ Mit csináljak most Jánossal? (Az inassal, aki ott áll a sátor -előtt és parancsra vár.) - -_Rápolt:_ Ha nincs rá szüksége, küldje el. - -_Ágnes:_ De később szükségem lehet rá. - -_Rápolt:_ Ha később szüksége lehet rá, ne küldje el. - -_Ágnes:_ De minek lábatlankodjék most itt? - -_Rápolt:_ Minek? (Komolyan:) Én nem tudom megmondani. (Tanácstalanul -állnak.) - -_Zólyomy_ (kijön): Mi az? - -_Ágnes:_ Nem tudom mit csináljak Jánossal. - -_Zólyomy:_ Küldje el és mondja meg neki, hogy nyolc órára jőjjön vissza. - -_Ágnes_ (föllélekzik): Persze. (Az inashoz:) János! – most elmehet. -Nyolcra legyen megint itt. - -_Az inas:_ Igenis. (Elmegy.) - -_Ágnes_ (a sátorba lép): Nekem oda kellene még mennem a gyülekezéshez… -drága elnöknőnkhöz. Parancskiadás. Nem tudom odamenjek-e. - -_Rápolt_ ⎫ Ne menjen. - (egyszerre) ⎬ -_Zólyomy_ ⎭ Menjen. - -_Ágnes:_ Majd meglátom. Egyelőre rendet csinálok itt és várom a -vevőimet. Remélem sokan jönnek. - -_Rápolt_ (halkan): Én remélem, hogy nem. - -_Ágnes:_ Mit mond? - -_Rápolt:_ Azt, Ágnes, hogy lehetetlennek tartom, hogy maga sokat adjon -el az áruiból. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Mert ékszereket árul. Virágot és pezsgőt pedig bőkezű -fiatalságunk hajlandó vásárolni, de ékszert nem. Nem is tud. - -_Ágnes_ (kétségbeesve): De hiszen azt is maga tanácsolta, hogy ékszert -adjak el. - -_Rápolt:_ Igen, de ezt is a magam kedvéért: hogy bőkezű fiatalságunk ne -nyüzsögjön itt körülöttem. Remélem óvakodni is fognak. - -_Ágnes:_ Hát tudja, Andor, az ember szeretné magát felpofozni ezzel a -bölcs önzésével… (Toporzékol haragjában.) - -_Zólyomy_ (közbelép, hogy elterelje a figyelmét a csakugyan kissé -kínossá váló témáról): Nézz oda, Andor: az a kövér!… a vörösképű!… -Nagybajuszú! – Látod? - -_Rápolt_ (igenli): Hm! - -_Ágnes:_ Mi az? Ki az? - -_Rápolt_ (fanyarúl): Az egy jókedvű polgár, aki tegnap éjjel -szódásüveggel akarta beverni a fejemet. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Semmiért. Jókedve volt. Tettereje volt. Megbízható, -céltudatos, szorgos polgár volt. És kilencedmagával volt. És én egyedül -voltam. És bosszantotta őket a puszta létem. És én már éppen el akartam -szaladni, amikor szerencsére jött Kálmán, kihúzta a kardját és erre ők -szaladtak el. - -_Ágnes_ (elismerő pillantást vet Zólyomyra; azután halk lenézéssel): El -akart szaladni? - -_Rápolt:_ El. - -_Ágnes:_ Miért…? Mert kilencen voltak? - -_Rápolt:_ Dehogy. Hanem mert revolver volt a zsebemben. - -_Ágnes:_ És? - -_Rápolt:_ És én gyávaságból hordom ezt a revolvert… és ha nem szaladtam -volna el, csakugyan kénytelen lettem volna egyet-kettőt közülük lelőni… - -_Ágnes:_ Hát mért nem lőtt le egyet-kettőt közülük, ha pimaszok voltak? - -_Rápolt:_ Hja Ágnes… én nem vagyok egy erős nő. Én csak egy gyönge férfi -vagyok. - -_Ágnes_ (fanyarul): Én azt hiszem, maga nem is férfi, Andor. - -_Rápolt:_ Lehet. Néha magam is gondolkozóba esem rajta… - -_Ágnes:_ Mi maga voltaképpen? Miért él maga voltaképpen? - -_Rápolt:_ Én… azért élek, hogy sétáljak. Dilettáns vagyok. Orvos akartam -lenni, de nem gyakorlom. Azután muzsikus akartam lenni, de nem -gyakorlom. Élek… de ezt se gyakorlom. - -_Ágnes_ (türelmetlenül): De hát miért nem? Miért nem csinál valamit? -Miért nem fog valamibe? Legalább játszatná el azt a zenét, amit ír? - -_Rápolt:_ Miért nem mondja mindjárt, hogy alapítsak családot? -(Undorral.) Hu… kiállni… mérkőzni… összehasonlíttatni… jőjjön egy -cvikkeres ember… kritikus… balján Bach Sebestyén és jobbján Beethoven -Lajos… és lenézően piszkáljon az orrom körül, mert én nem vagyok olyan -kitünő ember, mint ez a két tehetség, akinek a védelme alá ő elhelyezte -fontos személyét…? Uh! Mondja mindjárt, hogy szaporodjam és gyarapodjam, -mint a tenger fövénye. - -_Ágnes_ (megfélemlítve): Azért… mégis… kell valamit tenni… az életben… - -(Szünet.) - -A hátsó úton sietve átmegy Lizi. Egy félénk pillantást vet a sátor felé. - -_Rápolt_ (a kalapjához nyúl és köszön neki). - -_Lizi_ (megrémülten, alig észrevehetően fogadja a köszönést és tovább -siet). - -_Zólyomy_ (Rápolthoz): Meg vagy őrülve? - -_Ágnes:_ Miért? Mi az? (Szünet.) Ki volt az? - -_Rápolt_ (lassan): Az egy olyan nő, Ágnes, akiről urilányok társaságában -nem szokás beszélni… - -_Ágnes_ (nyugodtan): Akkor ne beszéljen róla. - -_Rápolt_ (nyugodtan): Ahogy parancsolja. De magának, Ágnes, valamikor -más ambiciója is volt, nemcsak az, hogy korrekt urilány legyen… - -_Ágnes:_ Most már nincs más ambicióm. (Zólyomyhoz:) De miért lepődött -meg olyan nagyon…? - -_Zólyomy:_ Azért, mert lehetetlennek tartottam… mert képtelen dolognak -tartottam, hogy Andor itt a kalapjához nyúlt… Ha szándékosság nincs is -benne, mégis sértő egy kicsit… Vannak dolgok és vannak emberek, akiket -én nem látok meg, amikor a maga társaságában vagyok. - -_Rápolt:_ Istenem, én nem vagyok ilyen fenséges. Én nem tudok magamban -nappalra annyi magasztosságot összehozni, hogy meg ne lássam azt, akivel -éjjel együtt szoktam lenni. - -_Zólyomy:_ Hm… ezek budapesti elvek. Mi vidéki emberek vagyunk és nem -ostromoljuk a társadalom erkölcsi felfogását. Nem tüntetünk a magunk új -felfogásával. Mi nem vagyunk lázadók, mint te. - -_Rápolt:_ Mint én? Én lázadó vagyok? Ha itt az emberek többsége pupot -hordana, én rögtön pupot tömetnék magamnak, hogy ne kelljen tüntetnem az -egyenes vállammal. Csak fel nem tünni. Csak szembe nem szállni! - -_Ágnes:_ Hát akkor miért tüntetett itt a köszönésével? - -_Rápolt:_ Én ezt a boldogtalan kis teremtést ismerem. Szeretem… gyönyörü -sárba dobott kis Tanagra-szobor… Esténként el szokott hozzám jönni… - -_Ágnes:_ Magához? - -_Rápolt:_ Igen. Elszalad hozzám. Kisírni magát. Megvigasztaltatni magát. -Egy kicsit talán távoli, titkolt szerelme is vagyok. Most elment itt. Én -azért köszöntem neki, hogy meg ne bántsam. És azért, mert nem gondoltam, -hogy ezzel a cselekedettel viszont megbántom a maga érzékenységét és a -Kálmán erkölcsi kényességét. - -_Zólyomy:_ Ne csúfolódj, kérlek. Én igenis azt hiszem, hogy te akkor, -amikor ilyen dolgokat cselekszel, megsérted azokat a nőket, akikből -feleségek és anyák lesznek: minden tisztességes asszonyt… Ilyen nők -kedvéért. - -_Rápolt_ (fanyarul): Nem hiszem, hogy a két fajta között olyan óriási és -alapvető különbség volna. - -_Ágnes_ (hevesen): Hogy mondhat ilyet, Andor! Maga igazán túlmegy minden -határon. Egy tisztességes nő és egy ilyen szennyes teremtés… - -_Rápolt_ (fanyarul): Ágnes, jegyezze meg magának, hogy egy nő sohasem -szennyes. Csak a férfiak, akikkel érintkezik. - -_Ágnes:_ Hát ne érintkezzék velük. És különben: maga az, aki… Ezzel itt -maga érintkezik… - -_Rápolt_ (felelni akar). - -_Ágnes:_ Köszönöm; elég. Ne beszéljünk többet róla. - -_Rápolt:_ Helyes. Maga olyan fenséges lett Ágnes, hogy mi igazán nem -értjük már egymást. - -_Ágnes_ (lassan): És én nagyon örülök neki, hogy nem értjük többé -egymást. - -_Rápolt:_ Jaj! Irgalom! Tudja mit, Ágnes, inkább igaza van. Inkább -magának ajándékozom az egész ügyet, Lizit, a szomoruságát, az -embervoltát, a szenvedő, finom asszony voltát, mindent. - -_Ágnes_ (magánkivül): Nem. Hát látja, ez az a mi tűrhetetlen magában. Ne -adja föl ilyen könnyen a meggyőződéseit és… az embereit. Ragaszkodjék -hozzájuk. - -_Rápolt_ (legyint; ránéz, lassan): Nem érdemes, Ágnes. - -(Kürtszó.) - -_Ágnes:_ Istenem… most oda kellene menni a gyülekezéshez… ha már a -menetben nem veszek részt, legalább jelentkeznem kellene az elnöknőnél. - -_Zólyomy:_ Hát jelentkezzék, Ágnes. - -_Ágnes:_ De, hogy menjek oda? Neki vágjak annak a tömegnek ott? És mit -csináljak a sátorral addig? - -_Zólyomy:_ Én elkísérem. A tömeget kikerűljük, vagy átvágunk rajta. Ne -féljen tőle: én magával leszek. - -_Ágnes:_ Jó… De a sátor? - -_Zólyomy:_ Andor itt marad. - -_Ágnes:_ Itt marad? - -_Rápolt:_ Itt. - -_Ágnes:_ Nem lesz kellemetlen egyedűl maradnia itt? - -_Rápolt:_ Ellenkezőleg; egész életem legfőbb óhajtása és egyetlen -programmja: bevenni magamat egy rokoko-sátorba, ki nem mozdulni belőle, -onnan nézni, hogy az emberek ide-oda futkosnak és komolyan veszik -magukat. - -_Ágnes_ (mosolyogva, de halk komolysággal): Hát akkor vegye be magát a -rokoko sátorba és nézze, amint mi komolyan vesszük magunkat… Jőjjön -Kálmán. (Zólyomyval, aki úgyszólván vezeti, elmegy jobb felé.) Siessünk… -elkésünk… - -_Rápolt_ (utánuk néz; nagyon komolyan fütyürész; azután bemegy a -sátorba; félig lefekszik a kerti kanapéra, amely bent van; cigarettára -gyújt). - - -HETEDIK JELENET. - -_Rápolt, Lizi._ - -_Lizi_ (belopózik; nagyon óvatosan jön; nyilvánvaló, hogy leselkedett, a -távozó Ágnes és Zólyomy után néz, nem fordulnak-e vissza. Folyton őket -figyelve keresi Rápoltot). - -_Rápolt_ (hevertében észreveszi; csodálkozik és mulat rajta, azután -rászól): Lizi! - -_Lizi_ (megrettenve áll meg). - -_Rápolt:_ Gyere ide, Lizi. - -_Lizi_ (a szívére szorítja a kezét): Istenem, de megijedtem… (szinte -didereg). Istenem, istenem!… - -_Rápolt:_ Gyere ide Lizi és tudod mit… most mondd el nekem szépen a -történetedet. - -_Lizi:_ Nem megyek kérem. Hanem legyen olyan szíves, jőjjön ki abból a -sátorból. - -_Rápolt:_ Dehogy megyek. Örülök, hogy benne vagyok. Én soha többé, Lizi, -ebből a sátorból ki nem jövök. - -_Lizi:_ De nagyon szépen kérem… - -_Rápolt:_ Gyere te ide… - -_Lizi:_ Én oda nem mehetek. - -_Rápolt:_… és mondd el nekem végre a történetedet. Szükségem van rá… -legjobbkor jönne… embersorsokon gondolkoztam… mondd el már, Lizi… Az -isten áldjon meg, hiszen én még azt sem kívánom, hogy igazat mondj… De -az csak nevetséges, hogy még csak hazudni sem akarsz… Gyere szépen… -Mondd, hogy az apád becsületben megőszült ezredes volt… anyád báróné… -jött egy gróf és a gróf házasságot igért… - -_Lizi:_ (kétségbeesve): Kérem szépen… ne tréfáljon most… jöjjön ki… -nagyon kell sietni… - -_Rápolt:_ Miért kell, Lizi? - -_Lizi:_ Mert nem szabad, hogy magát én velem meglássák. (Állandóan jobb -felé figyel és mindig újra eltávolodik jobb felé.) - -_Rápolt:_ Félsz, hogy kompromittállak? (Kétségbeesett mozdulat.) Vagy -hogy te kompromittálsz engem? (Igenlés.) Attól ne tarts Lizi… Nem lehet -már engem. – (Hirtelen.) Te! Én úgy látom, te már megint meg akarod -magadat ölni. - -_Lizi_ (zavarodottan): Én… - -_Rápolt:_ Mit hurcolsz már megint magaddal? Tőrt? Revolvert? Mérget? – -Mérget, mi? Ezúttal mérget. Hol van? Mutasd. (Parancsolóan.) Mutasd! -(Kis üveget vesz át.) Hol vetted ezt? - -_Lizi_ (lesütött szemmel, halkan): Elhoztam a patikából. A -patikussegédtől. - -_Rápolt:_ „Elhoztam.“ (A lopás mozdulatát mutatja.) Hányszor mondtam -neked Lizi, hogy a te… hm… foglalkozásodnak az a legfőbb veszedelme, -hogy az ember erkölcsi fogalmait… _más téren_ is megigazítja… Lopni nem -szabad. - -_Lizi_ (remegve): Én… én… - -_Rápolt:_ Azt hitted, hogy jogot ad az elhozására az, hogy meg akarod -vele mérgezni magadat! - -_Lizi_ (nagyon halkan): Igen. - -_Rápolt:_ Vidd vissza. Annyival inkább, mert tudod mi ez? - -_Lizi:_ Méreg. - -_Rápolt:_ Strichnin. Ezzel fiam meg ne mérgezd magadat, mert ez -keservesen fáj. Irtózatos görcsök. Akkor már inkább a ciánkáli: az -gyorsan végez. – Vidd vissza, Lizi. (Visszaadja neki.) - -_Lizi:_ Visszaviszem. - -_Rápolt:_ No jó… Isten áldjon meg, Lizi. De ha nem mérgezed meg magadat, -gyere el hozzám, kapsz egy szép könyvet… Odaadom azt a könyvet, amelyben -valaki letérdel egy… olyan lány elé, mint te vagy és azt mondja neki: -„Nem te vagy ez, hanem az emberiség egész nyomorúsága az, amely elé -letérdelek“, – megmutatom neked a Dűrer-kötetet és a Holbein-rajzokat… -vagy eljátszom neked valamit a zongorán… vagy holdfotografiákat mutatok… -vagy gyönyörű mikroszkopiai felvételeket… szóval a leggyönyörűbb -jutalmakra van kilátásod. No, szervusz, Lizi. - -_Lizi_ (kétségbeesve): De hiszen én… mondani akartam valamit… Kérem, -kérem szépen: jőjjön már ki a sátorból: én nem mehetek be oda. - -_Rápolt_ (kijön): Mondani akartál valamit… No mi az Lizi? mit akartál -mondani? - -_Lizi_ (mély lélekzetet vesz): Tudja kérem… tudja-e… hogy mit akar -Zólyomy?… - -_Rápolt_ (csodálkozva): Hogy mit akar… Hát mit akar, Lizi? - -_Lizi:_ El akarja venni… a Radics Ágnes kisasszonyt. - -_Rápolt:_ Jól teszi, Lizi, ha akarja. Igaza van. - -_Lizi:_ De még ma el akarja jegyezni. Holnap már ki is akarja iratni az -ujságba, hogy eljegyezte. - -_Rápolt:_ Lehet, Lizi. Kitünően vagy értesűlve. - -_Lizi:_ De még ma el akarja jegyezni. - -_Rápolt:_ No… és… - -_Lizi_ (magánkívül, halkan): De hát kérem… ne engedje ezt… a jó isten -szerelmére, hát ne engedje ezt. - -_Rápolt:_ Lizi, te egészen fantasztikus vagy. Hogy kerülsz te ahhoz, -hogy… És hogy ne engedjem én ezt? Zsák a foltját. Jancsi Julcsát!… Hogy -ne engedjem én ezt? - -_Lizi:_ Ne engedje. Ne engedje. - -_Rápolt:_ A mindenségét, mért ne engedjem Lizi? - -_Lizi_ (egészen halkan, nagyon szemrehányóan): Hiszen szereti. - -_Rápolt:_ Ki? - -_Lizi:_ Maga. - -_Rápolt:_ Kit? - -_Lizi:_ A Radics Ágnes kisasszonyt. - -_Rápolt_ (a lefojtott nyugtalansága most egy másodpercre fölszabadul és -a lélekzete akadozik tőle): Lizi… Lizi… ez óriási… micsoda kábult -dolgokat fecsegsz te itt össze… - -_Lizi_ (egészen felsőbbségesen, de szerényen, szinte fájdalmasan): Ne -tagadja. Hiszen szereti. Hiszen beteg tőle, úgy szereti… - -_Rápolt:_ Hát… (Ellent akar mondani; levegő után kapkod, azután -elfordul, rövid küzdelem után abbahagyja a tagadást. A rendes hangján, -csak halk izgatottsággal:) Hát lehet. De ha úgyis volna, Lizi, mit -erőlködjem… hiába volna. - -_Lizi_ (nagyon komolyan, mély lélegzettel): De hiszen… ő is szereti -magát. - -_Rápolt_ (bosszúsan): Lizi!… - -_Lizi_ (kétségbeesve): Ő is szereti magát. - -_Rápolt_ (izgatottan): Lizi ne beszélj bolondokat. - -_Lizi_ (kétségbeesve): Ő is szereti magát. - -_Rápolt:_ Részeg vagy. Menj. - -_Lizi:_ Ő is… - -_Rápolt:_ Hol álmodtál ilyen bolondokat. Eredj. - -_Lizi_ (egészen odamegy hozzá): Amikor maga másfél évvel ezelőtt -hirtelen elutazott, akkor hetekig ki volt sírva a szeme. Egész -éjszakákat átsírt. Utána akart magának menni. Majdnem belehalt. - -_Rápolt_ (rábámul; fölindultan dadogva): Hon… nan tudod te ezt, Lizi? - -_Lizi:_ Tudom. Tudjuk mi az ilyesmit, ha akarjuk. Cselédektől… másoktól… -egyik kávéházban ma éjjel ezt hallja az ember, másik kávéházban holnap -azt… - -_Rápolt_ (kellemetlenül érinti a kávéházak emlegetése): Úgy… egyik -kávéházban ma éjjel ezt… másikban holnap azt… (Fanyarul, nyugodtan:) Na… -köszönöm, Lizi… ezeket a kávéházi értesüléseket. Nagyon kedves vagy. És -én… (habozik) én majd talán… (Hirtelen:) Eh, nem! - -_Lizi:_ Mit nem? Miért nem? - -_Rápolt_ (csúfolódva): Nem! Hiszen tudod Lizi: én azt akarom, hogy engem -kérjen meg az a nő, aki engem akar… Ő fáradozzék én értem… -(Komolyabban:) Vagy legalább tegyen ő is valamit. - -_Lizi_ (megint kétségbeesve): De nem, nem… azt csak mi tesszük, hogy… - -_Rápolt:_ Mit? - -_Lizi:_ Hogy megmutatjuk… Hogy fáradozunk. Úrilányok azt nem teszik. - -_Rápolt:_ Ne mondd! – Nem lehet belőletek kiirtani ezt a furcsa -véleményt az úrilányokról… ezt a nagy tiszteletet… És ezt a romantikus -hajlandóságot… Te valószínüleg azt kívánod tőlem, hogy álljak oda elébe, -mint Romeó… Csak nem fogok neki forrón szerelmet vallani? - -_Lizi:_ De igen. Azt kell. - -_Rápolt:_ Borúljak térdre előtte! - -_Lizi:_ Igen. Azt kell. - -_Rápolt:_ Bolond vagy, Lizi… Egy ilyen okos lánynak nem kell az. - -_Lizi:_ Minden lánynak az kell. - -_Rápolt:_ Bolond vagy, Lizi. (Fanyarúl:) Én nem csinálok ilyen dolgokat. -Én nem esedezem, én nem epedezem, nem viaskodom… - -_Lizi:_ De hiszen akkor elviszi Zólyomy. Ne engedje, a jó isten -szerelmére. Ne engedje… Csak annyit tegyen meg, csak azt próbálja meg: -fogja meg a kezét; ölelje meg; és csókolja meg. Akár egy szót se -szóljon. - -_Rápolt:_ Bolond vagy, Lizi. - -_Lizi:_ Csak ezt az egyet tegye meg, ezt csak megpróbálhatja. Ennyit -csak érdemes megpróbálni. Igérje meg, hogy ezt megteszi. - -_Rápolt:_ Lizi, igazán részeg vagy. - -_Lizi:_ Igérje meg. (Jobbra tekint.) Nézze már jön… egyedül van… most -megteheti… igérje meg… - -_Rápolt:_ Eredj, Lizi. - -_Lizi:_ Addig nem megyek, míg meg nem igéri. - -_Rápolt:_ Eredj már… Hát megigérem. - -_Lizi_ (elsiet bal felé; intően, halkan): Megigérte! - -_Rápolt_ (mosolyogva, bosszankodva bólint). - -_Lizi_ (eltünt). - -_Rápolt_ (jobbfelé fordul). - - -NYOLCADIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes._ - -(Sötétedik. Lampiónok gyúlnak ki. Zene hallatszik.) - -_Ágnes_ (lassan jön. Zavarja, hogy egyedül van Rápolttal). - -_Rápolt_ (nagy zavarban van): Visszajött, Ágnes? - -_Ágnes:_ Vissza. - -_Rápolt:_ Kálmán hol maradt? - -_Ágnes:_ Az útig elkísért… Lerója a kötelezettségeit a hölgyeknél, hogy -azután majd maga mehessen… leróni a kötelezettségeit. - -_Rápolt:_ Nem fogok sietni. Nem igen vannak kötelezettségeim. - -_Ágnes_ (tesz-vesz, hogy ne kelljen ránéznie): Az elnöknő kérdezősködött -maga után. - -_Rápolt:_ Az elnöknő… Oh, az elnöknőt különösen kedvelem. „Rembrandt“ -mondtam neki tegnap, – „Hja, az, aki Amerikában él, ugy-e“ – kérdezte -kedvesen. „Nem“, – mondom én, – „hanem az (súgva, mintha egy titkot -mondana), aki az Eroikát írta!“ „Hja, – mondja ő, – amelyiket Drezdában -játszottak.“ Uh! - -_Ágnes:_ Miért él itt közöttük? Menne el… - -_Rápolt:_ Éppen ezért maradok itt. Jobbomon Beethoven, balomon Bach… -Rembrandt és Michelangelo… hallatlan és csodálatos titkaim vannak… -közöttük olyan erős vagyok, mint egy Isten. - -_Ágnes_ (vállvonogatva, halkan): Csalás. - -_Rápolt:_ Lehet. (Szünet. Zavarodottság.) - -_Ágnes:_ Én most… bemegyek a sátorba… Kirakom a holmimat. - -_Rápolt_ (hirtelen): Várjon még, - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Csak… ráér… Ugy-e? (Szünet.) Sok arra az ember? - -_Ágnes:_ Nagyon sok. - -_Rápolt:_ Különösen a kapu körül… ugy-e? - -_Ágnes:_ Igen… különösen a kapu körül… ott nagyon sok. - -_Rápolt:_ Ott van… a legtöbb sátor is. (Közeledik hozzá.) - -_Ágnes:_ Ott. (Szünet.) Ni… már a lampionokat is meggyújtják. - -_Rápolt:_ Az ám. Sorra kigyullad mind. (Mellette van.) Milyen cifrák. - -_Ágnes_ (nagy zavarban): Nemsokára megindul a körmenet is. - -_Rápolt:_ Meg? Hiszen még nincs hét óra. - -_Ágnes:_ Dehogy nincs, el is múlt. - -_Rápolt:_ Igazán? Persze, el is múlt már… hiszen már sötétedik… nézze -meg az ember… - -_Ágnes:_ Oh… ni csakugyan… már csakugyan egészen sötét van… De milyen -sötét van… Most még korán sötétedik… - -_Rápolt:_ Még… korán… (Két-három bátortalan nekifutamodás után, hirtelen -megfogja a kezét.) - -_Ágnes_ (megdermedve néz rá). - -_Rápolt_ (nem ereszti el a kezét; magához húzza; átkarolja és lassan -ajkon csókolja). - -_Ágnes_ (engedi; félig ájultan, reszkető fölindulásban tűri el a hosszu -csókját; azután remegve és dadogva, álmélkodva és megdöbbenve mondja): -Andor… maga…? maga…? (Szünet. Rápolt mozdulatlanul áll.) Hát maga -engem…? - -_Rápolt_ (szégyenkezve, de boldogan, zavartan int igent). - -(Szünet.) - -_Ágnes_ (szinte kiáltva): Maga szeret engem? - -_Rápolt_ (szégyenkezve): Nagyon. (Fölemelt fejjel, hangosan.) Nagyon. - -_Ágnes_ (reszketve, dadogva): Maga… És… és mit akar tőlem…? - -_Rápolt:_ Én? (Természetesen, a rendes hangján.) Semmit. Csak szeretem. - -_Ágnes:_ Azt… azt sem akarja, hogy én szeressem? - -_Rápolt:_ De… oh, azt igen. - -_Ágnes:_ Én… (csüggedten:) nem hiszem… hogy szeret engem… Nem lehet… Nem -merem… Sohasem fogom merni… - -_Rápolt_ (gyöngéden): Ágnes… - -_Ágnes_ (hátralép, elhárítja; összeszedi magát): Mondja meg akkor most -nekem, Andor, hogy… hogy másfél évvel ezelőtt miért utazott el… egyetlen -szó nélkül… egy olyan nap után, amelyet együtt töltöttünk… - -_Rápolt_ (kínosan): Nem, nem, kérem Ágnes. Azt ne kivánja tőlem; minek -az? - -_Ágnes:_ Kivánom. Anélkül lehetetlen nekem… csak eltürnöm is a -közellétét. - -_Rápolt:_ Kérem, Ágnes, ne…! - -_Ágnes:_ Akkor menjen. - -_Rápolt_ (könyörögve): Nem… Ágnes… (Más hangon.) Hát jó. Hát nézze -Ágnes, én aznap este, amikor magával együtt voltam… (szégyenkező és -dacos a hangja) találkoztam Kollerrel a doktorukkal… És ő akkor -megmondta nekem, hogy… a maga édesanyja menthetetlen… egy hónapja van… -Azt mondta: énnekem mondja meg, én erős férfi vagyok, én legyek erős, én -álljak (gúnyosan) a maga oldalán… Az átkozott barom: hogy én erős férfi -vagyok és én nem szorulok kíméletre… - -_Ágnes_ (nagy szemmel): És? - -_Rápolt:_ És én úgy félek a haláltól… úgy rettegek mindattól, ami vele -jár, az előkészületektől, a búcsúzkodástól, a hosszu hetektől, amelyek -alatt várni kell rá, azután a siratástól, a temetéstől, annyira nem -bírom el, annyira tiltakozik ellene bennem minden, úgy megbénít… én úgy -nem tudok hősies lenni, vigasztalni, rendelkezni, előkészíteni, temetést -megrendelni, annyira nem tudok gyászt mutatni, ha meg is vagyok -semmisülve, olyan ferde, hazug és ügyetlen minden mozdulatom, hogy én… -hiába szerettem magát… és az édesanyját is… én azt a gondolatot, hogy -mindez rám vár, nem bírtam ki. (Aggódva néz Ágnesre.) - -_Ágnes_ (halkan, lassan, nagy lélegzettel): Hát ezért? - -_Rápolt:_ Ezért. - -_Ágnes:_ Ezért hagyott itt. Itt tudott hagyni. - -_Rápolt:_ Itt hagytam azzal, hogy majd visszajövök magáért. (Szünet.) -Haragszik rám? - -_Ágnes_ (nemet int. Szünet): Gyáva volt, Andor. (Szünet; más hangon, a -kezét a fejére szorítva.) De most legalább értem! (Halkabban:) Most -legalább tudom, hogy azért mégis… - -_Rápolt:_ Hogy szerettem. - -_Ágnes:_ Nagyon rossz dolog volt, Andor. Nagyon veszedelmes. - -_Rápolt:_ Ágnes… én úgy bíztam magában… - -_Ágnes:_ Nagyon rosszul tette. - -_Rápolt:_ Eh, Ágnes… maga nem olyan, mint más lányok… - -_Ágnes:_ Olyan vagyok. - -_Rápolt:_ Nem olyan… Megérti… és… tudja… és… (Közeledik feléje.) Hideg -volt az ajka, mint a jég. - -_Ágnes_ (védekezik): Nem, nem. - -_Rápolt:_ Hideg volt és remegett… - -_Ágnes:_ Nem, nem… kérem… (Hirtelen.) Vigyázzon. Jön Zólyomy. - -(Mindketten megrettennek. Merev várakozás.) - - -KILENCEDIK JELENET. - -_Voltak, Zólyomy._ - -_Zólyomy:_ Itt vagyok. Mindent elintéztem. - -_Ágnes_ (nem néz a szemébe): Lerótta… minden kötelezettségét? - -_Zólyomy:_ Mindent. Kötelesség nincs több, csak öröm és élvezet: itt -maradni. - -(Szünet. Zavarodottság.) - -_Zólyomy:_ Hát itt mi az ujság? - -_Ágnes:_ Itt… semmi… - -_Zólyomy:_ Forgalom? - -_Ágnes:_ Semmi. - -_Zólyomy:_ Ugy látszik Andornak igaza lesz. - -_Ágnes:_ Igen. - -_Rápolt:_ Igen… úgy látszik… - -(Szünet.) - -_Zólyomy:_ Mindjárt indul a menet. - -(Senki sem válaszol.) - -_Zólyomy:_ Andor, nem akarod megnézni? - -_Rápolt:_ Hm… nem tudom… - -_Zólyomy:_ Menj, nézd meg. A nők ugyis keresnek már… - -_Rápolt:_ Ke… keresnek? Akkor… - -_Zólyomy:_ Igen. Járd sorra őket. Eredj. - -_Rápolt:_ Hát… én… én… igen… (habozik indulni készül; Ágnesre néz.) - -_Ágnes_ (felindultan, halkan): Hm… Ne menjen Andor. - -_Zólyomy:_ Engedje csak: hadd rójja le a kötelezettségeit. - -_Ágnes_ (küzd magával; nem mer szembeszállni vele; másképpen védekezik: -kacérságot játszik): Én… én azt akarom… hogy… azt akarom, hogy más nővel -szemben ne legyen kötelezettsége. Csak velem szemben. - -_Rápolt_ és _Ágnes_ (jobbfelé néznek). - -_Zólyomy_ (összevont szemöldökkel nézi őket). - -_Zólyomy_ (csodálkozva néz rá; odamegy hozzá, halkan): Én azt szeretném, -Ágnes… ha elmenne. - -_Ágnes_ (remegve mosolyog): Én nem… - -_Zólyomy_ (minden halk energiájával): Én azt akarom, hogy elmenjen. - -_Ágnes_ (remegve néz vele farkasszemet): Én pedig nem akarom. - -(Hosszú szünet.) - -_Ágnes_ (reszketve, igyekszik elfogulatlan lenni): Nézze… Andor… már -indul a menet. - -_Rápolt:_ Az ám… Csakugyan. Indul a menet. - -(Zene harsan fel.) - -– _Függöny._ – - - - - -MÁSODIK FELVONÁS - -Rápolt lakása. Nagy szoba, amelyet műteremnek lehetne tartani, ha a -hátsó – utcára nyíló – ablakai nagyobbak volnának. Teljes kényelem; -angol bútorok, de egy ekzótikus vonás az egészen; valami tarkaság, -amelyet a lakás ura, az úri szürkeségbe mindenütt belevitt. Zongora. -Balra ajtó az előszobába. Jobbra függönyös ajtó a lakás másik két -szobájába. - - -ELSŐ JELENET. - -_Inas, Lizi;_ majd _Inas, Rápolt._ - -(A telefon hosszasan cseng. A telefon szavára a jobboldali ajtón átsétál -az inas, odamegy a telefonhoz és hanyagul a kezébe veszi a kagylót.) - -_Az inas:_ Halló… tessék… itt Rápolt nagyságos úr lakása. – Az inas. – A -nagyságos úr? – Nem, nincs itthon. – De igen; hazajön, talán mindjárt -itt is lesz, nyolc óra elmúlt, ilyentájban mindig hazajön. (Idegesen:) -Hogy… mit mondjak, kérem? Hogy ide tetszik jönni? – De kicsoda, ki, ki, -ki?… (Az utolsó szavakat már kiabálta; most nyugodtabban, de még mindig -a készülékbe:) De hát most mit mondjak neki… (Vállvonogatva leteszi a -kagylót.) Nem mondja meg, hogy ki beszélt… (Az íróasztalhoz megy, elvesz -egy szivart; rágyújt. Az előszoba felől zajt hall; háta mögé dugja a -szivart, de nem nagy ijedelemmel.) - -_Lizi_ (balról jön, felindultan, magánkívül, mintha nem volna -eszméletnél, nagyon halkan): Itthon van már a nagyságos úr? - -_Az inas:_ Nincs, kisasszony. De mindjárt itt lehet. - -_Lizi:_ Igen. Akkor… - -_Az inas:_ Tessék megvárni. - -_Lizi:_ Nem… akkor előbb hazamegyek; azután majd visszajövök. Mondja -meg, kérem, legyen olyan szíves. - -_Az inas:_ Igenis… de hát, – nem a kisasszony telefonozott már egyszer? - -_Lizi:_ Nem… én majd visszajövök… (Elmegy.) - -_Az inas:_ Nem a kis… (Lizi elment.) Nem ő telefonozott? Hát ki a csuda -lehetett… (Ujra meggyújtja a szivarját és dünnyögve szivogatja, amikor -az előszoba felől ismét zaj hallatszik úgy, hogy a szivart bosszankodva -ismét el kell rejtenie.) - -_Rápolt_ (szórakozott, elgondolkozó, szinte szomorú): Jó estét. - -_Az inas:_ Jó estét kívánok, nagyságos úr. - -_Rápolt:_ Volt itt valaki? - -_Az inas:_ A Lizi kisasszony volt itt. Éppen most ment el. - -_Rápolt:_ Innen ment el? Mi baja volt, hogy úgy szaladt? - -_Az inas:_ Nem tudom kérem… csak azt mondta, hogy visszajön majd. - -_Rápolt:_ Úgy? Nem hiszem, hogy itthon maradok. A kapitány úr nem volt -itt? - -_Az inas:_ Nem, nagyságos úr. - -_Rápolt:_ Levél? - -_Az inas:_ Nincs, nagyságos úr. - -_Rápolt:_ Jó. Elmehetsz. - -_Az inas:_ De valami telefonüzenet jött kérem. Valaki azt mondta, hogy -idejön. De nem mondta meg a nevét. - -_Rápolt:_ Hát miért nem kérdezted? - -_Az inas:_ Kérdeztem kérem, de már letette a kagylót. - -_Rápolt:_ Jó… Legfeljebb nem talál itthon. Elmehetsz. Várj csak… -vacsoráztál már? - -_Az inas:_ Igenis. - -_Rápolt:_ No, vedd el a szivarodat. - -_Az inas_ (boldogan röhögve mutatja): Már elvettem, nagyságos úr. -Gondoltam, nem tetszik haragudni. - -_Rápolt:_ Nem. – Hová mégy? - -_Az inas:_ Átmegyek kérem Zólyomy kapitány úrhoz… (Rápolt kérdő -pillantására:) A privátdinerrel huszonegyezünk. - -_Rápolt:_ Jó. Eredj. - -_Az inas_ (megy). - -_Rápolt_ (a telefonkészülékhez megy; a könyvet a kezébe veszi; lapoz -benne, azután leveszi a kagylót): Nagysád kérem: nyolcvannégyet. – -Köszönöm. – Halló: Radicséktól… Itt Rápolt. Maga az, János? Kérem, -kérdezze meg Ágnes kisasszonyt, hogy jobban van-e már és fogadna-e most -engem. – Mi? Nincs otthon? Hát hol van? – Hová ment? (Hitetlenül:) Hová? -Én hozzám… (Az előszoba felől zajt hall, odafordul; lecsapja a kagylót.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes._ - -_Ágnes_ (nyugodt, de sápadt; rejtegeti a nyugtalanságát, de alig bír a -fölindulásával; nyugodtan lép be, de azután mozdulatlanul és sápadtan -nekitámaszkodik az ajtónak, amelyen nyugodt, gyors mozdulattal -belépett). - -_Rápolt_ (elámulva): Ágnes! (Boldogan:) Ágnes! (Most siet csak feléje.) -Egyetlen és édes, ragyogó és drága lány… - -_Ágnes_ (sápadtan és mozdulatlanul támaszkodik az ajtónak. Nagyon -komolyan): Örül, hogy itt vagyok? - -_Rápolt_ (nem tudja, hogyan jelezze az örömét. Keresi a szót): Nevetek -örömemben!… - -_Ágnes_ (nagyon komolyan): Várjon még. Még nem tudja, hogy miért jöttem -ide. - -_Rápolt:_ Feltételezem, kedves, egyetlen, szép Ágnes, hogy nem azért, -mert utál engem. - -_Ágnes_ (komolyan megcsóválja a fejét): Nem. - -_Rápolt:_ Folytatni akarja és be akarja fejezni a tavaszi ünnepen -félbeszakított beszélgetésünket. - -_Ágnes_ (komolyan bólint): Igen. - -_Rápolt:_ Meg akarja nekem mondani, hogy maga is… hogy maga is… - -_Ágnes:_ Szégyelli kimondani! - -_Rápolt:_ Hogy… maga is szeret engem. - -_Ágnes:_ Igen. De… - -_Rápolt:_ De?… - -_Ágnes:_ De… (Eddig elhárította Rápolt minden közeledését. Most -kinyujtja a kezét és odavezetteti magát egy karosszékhez. Leül.) Én itt -vagyok… eljöttem… De meg is kell engem tartania. (Szünet. Kissé -fölindultan:) Tartson meg engem, Andor. - -_Rápolt_ (tréfásan ijedt arcot vág): Én? – Maga tartson meg engem, -Ágnes. - -_Ágnes_ (hosszan, szótlanul megrázza a fejét): Nem. Ez így nem jó. Igy -nem lehet. Igy megint elveszít. Most, Andor, én értem… én értem küzdenie -kell. - -_Rápolt_ (keserves arcot vág). - -_Ágnes:_ Tudom: utálja a szót is. De én nem tehetek róla és nem tehetek -másképpen. Meg kell mondanom és türnie kell ezeket a szavakat… én… a -házasságot sem nevezhetem másnak, csak házasságnak. És gyerekekre, síró -pólyás gyerekekre, akik házasságokból születni szoktak, nincs más -szavam, mint hogy gyerekek… (Szünet.) - -_Rápolt_ (előbb nem akar szólni, azután halk mosolygással): Ágnes, – -magától kitelik… (Nem akarja folytatni.) - -_Ágnes:_ Mi? - -_Rápolt:_ Hogy azt mondja a bábára sincs más szava, legfeljebb az, hogy -tudós asszony. - -_Ágnes_ (halványan elmosolyodik): Ezek nevetséges és kicsinyes dolgok, -Andor, de aki az életet élni akarja, az nem kerülheti el a nevetséges és -kicsinyes dolgokat. Honnan tudjam én azt, Andor, hogy maga szeret engem? - -_Rápolt_ (természetesen): Onnan, Ágnes, hogy mondom. - -_Ágnes:_ Miért higyjem én magának el azt, amit mond? - -_Rápolt:_ Istenem… hát… hát… Higyje el Ágnes: én szeretem magát… én soha -ilyen egyszerüen, nyugodtan, zavartalanul és tisztán boldog nem voltam… -én szeretem magát egy nevető, derüs és nagy szerelemmel és… - -_Ágnes:_ De a szerelem nem lehet mindig derüs és nevető. - -_Rápolt:_ Dehogy nem… Oh igen. - -_Ágnes:_ Nem. Egy asszonynak, minden asszonynak fájdalmat és veszedelmet -és talán halált jelent a szerelem… - -_Rápolt_ (megérti): Ah! Látja Ágnes: én akkor… én akkor… én tudnék… -tudnék akkor hű és… (nem tudja folytatni; szégyelli)… hogy mondjam én -ezt most!… - -_Ágnes_ (föláll; odalép hozzá; komolyan): Andor, maga olyan könnyedén, -követelőzve, kényelmesen, önzően és szeszélyesen sétál az életen át, -mint azok a művészek, azok a legnagyobb tehetségek, akik visszaélnek a -művészjogaikkal. (Nagyon lassan, kiszámítottan.) Pedig maga nem is -művész. - -_Rápolt_ (keservesen érintette ez a szó; küzd magával, elfordul, a foga -között): De az vagyok. - -_Ágnes:_ Nem tehetség. - -_Rápolt_ (kétségbeesve, haragosan): De az vagyok. - -_Ágnes_ (örül a haragjának. Kiszámítottan): Én elhiszem. De mindenki más -azt mondja magáról, hogy dilettáns. - -_Rápolt_ (ordítva): Nem vagyok az. - -_Ágnes:_ Én elhiszem. De a művészek, az igaziak nem félnek a kicsinyes -és nevetséges dolgoktól. Azok kiállnak, harcolnak, verejtékeznek és -verekszenek. Beethoven nem ijedt meg a cvikkeres emberektől és -Michelangeló véres szemmel és ájuldozva meredt hetekig a Sixtina -mennyezetére, amíg kicsinylő megjegyzések kisérték a munkáját és epés -rosszindulat várta, hogy kész lesz-e már. Az igazi művészek dolgoznak és -az igazi tehetségek bátrak, Andor. - -_Rápolt_ (elfordulva hallgatta. Remeg az idegességtől): Óh… várjon csak, -majd megmutatom én! Itt (a zongora felé mutat) készen van már minden és -alig várom, hogy a szemükbe nézhessek azoknak a… (hirtelen szégyenkezve -elhallgat). - -_Ágnes_ (gyöngéden): Azoknak a cvikkereseknek? - -_Rápolt_ (szégyenkezve): Igen. - -_Ágnes_ (mosolyogva): Jó… Nagyon jól van. (Komolyan.) Akkor… megmondom, -Andor, miért jöttem ide. - -_Rápolt_ (dacosan visszafordul): Mert mégis bízik bennem. Éppen úgy, -mint, mint én magamban. - -_Ágnes:_ Éppen úgy. Azért. De én, Andor, egy borzasztó veszedelemben -voltam. - -_Rápolt:_ Milyen veszedelemben? - -_Ágnes:_ Abban, hogy magát szerettem, de haragból, dacból és -keserüségből valaki másnak… - -_Rápolt:_ Óh! De hiszen annak most már vége. - -_Ágnes_ (komolyan): Várjon. Nem: hogy a felesége leszek. Hanem, hogy -dacból és keserüségből… szerelmes leszek valakibe, akit nem szeretek. - -_Rápolt_ (hitetlenül): Ágnes! - -_Ágnes:_ Higyje el nekem. Rákényszerítettem a… (szégyenkezve:) a -vágyaimat, hogy hozzá forduljanak; rászoktattam magamat, hogy őt -gondoljam magam mellé; megfojtottam az akaratomat is, hogy az ő akarata -cselekedjék helyettem is. (Borzongva:) Már… majdnem… az övé… voltam… - -_Rápolt_ (halkan): De most Ágnes… - -_Ágnes_ (más hangon; erősen, elszántan): Most idejöttem… egész nap ezen -töprengtem… idejöttem, hogy magához kössem magamat elszakíthatatlanul és -elválaszthatatlanul és örökre… Ha maga is akarja… - -_Rápolt:_ Én… - -_Ágnes:_ Ha meg tud tartani… Ha meg tud védeni. Mert utánam… mindjárt… -egypár perc mulva… idejön majd és visszakövetel majd… Zólyomy. - -_Rápolt_ (meglepetve): Ki? - -_Ágnes_ (szinte lesben állva, oldalt néz rá): Zólyomy. - -_Rápolt:_ Zólyomy? Hogyan? Miért? - -_Ágnes:_ Ő is ott járt nálunk déltájban. Vele sem akartam beszélni. Erre -meghivatta magát vacsorára az apámmal. Fél kilencre ott lesz. És én… én -azt mondtam… mondják – meg – neki, hogy – én – idejöttem – magához. - -_Rápolt:_ Igen… nekem is azt mondták, hogy idejön. - -_Ágnes:_ Zólyomynak is azt fogják mondani. És ő – ő utánam jön. - -_Rápolt_ (bólint; kelletlen grimászt vág és kelletlenül, egy újjal -megvakarja a fejét). - -_Ágnes_ (nagy szemmel): Fél? - -_Rápolt:_ N… n… nem. Hanem… - -_Ágnes:_ Hanem? - -_Rápolt:_ Hanem… m… m… m… jobban szerettem volna… - -_Ágnes:_ Ha én intézem el ezt a dolgot. - -_Rápolt:_ Igen, Ágnes. - -_Ágnes:_ Ezt magának kell elintéznie. Mert én… (dideregve:) félek tőle. -Magának kell bátornak lennie. - -_Rápolt_ (undorral, kétségbeesve): Bátornak. Mondja, mindjárt, hogy -hősnek. - -_Ágnes:_ Fél? - -_Rápolt:_ Nem félek. Csak utálom… kellemetlen… mi lesz most itt…! Mi jön -itt…! Mérkőzni! Kiabálni! Verekedni! „Ő az enyém.“ – „Nem, ő az enyém.“ -„Egyikünk fölösleges, uram.“ – „Magam is azt gondolom, uram.“ Brr! - -_Ágnes:_ Fél? - -_Rápolt_ (rákiált): Nem félek, ha mondom. - -_Ágnes_ (boldog felvillanás fut át az arcán erre a kiáltásra, aztán -megszédül és megtámolyodik). - -_Rápolt_ (ijedten): Mi az, Ágnes: Megijesztettem? Bocsánat. Nem akartam. - -_Ágnes:_ Nem, nem azért. - -_Rápolt:_ Üljön le ide. Hát mi az? Miért? - -_Ágnes:_ Én… látja… én idejöttem magához… én jöttem el… eljöttem a… maga -lakásába… - -_Rápolt:_ Azt nagyon helyesen tette. És? - -_Ágnes:_ És… és itt akarok maradni. Itt akarok… (nem tudja kimodja-e) -itt akarok… ma és… - -_Rápolt:_ Bölcs, derék, jó, hasznos, helyes és kitünő dolgot akar. - -_Ágnes_ (türelmetlenül): Nem, ne mondja ezt így. Ne mondja így, hogy (az -ő hangján) hogy bölcs, derék, hasznos, helyes dolgot csináltam. Ez nehéz -út volt. Ez nagy és bátor dolog volt… értse meg, hogy egy lány… Én itt -akarok maradni… ma… (halkan, remegve.) ma éjszaka… és örökké. (Szünet.) -Értse meg, hogy… - -_Rápolt_ (meghatva): Megértem, Ágnes. - -_Rápolt_ (megöleli, de az utcai, hátsó ablakot hevesen megzörgetik.) - -_Ágnes_ (rémülten fölpattan): Zólyomy. - -_Rápolt:_ Nem, nem, – dehogy ő. - -_Ágnes:_ De igen… (reszketve:) Istenem… - -_Rápolt:_ De nyugodjék meg Ágnes. – Hát így fél tőle? - -_Ágnes_ (dideregve int nemet). - -_Rápolt:_ De nem ő az, ha mondom. (Odamegy az ablakhoz; kinéz a függöny -mögül; visszafordul.) - -_Ágnes:_ Ugy-e hogy ő? - -_Rápolt:_ Nem. - -_Ágnes_ (bámulva, nyugodtan): Hát ki? - -_Rápolt_ (nem nagy zavarban, de egy kissé habozva): Nem ő… hanem az a… -lány, akinek tegnap köszöntem a Püspökkertben… (Ágnes nem érti.) Az, aki -miatt… a kis vitánk volt… - -_Ágnes:_ Mit akar itt? - -_Rápolt_ (vállvonogatva): Nyilván… be akar jönni. - -_Ágnes_ (felpattan, kezébe veszi a kabátját): Andor, maga nagyon hamar -alkalmat adott nekem rá, hogy megbánjam, amit tettem. - -_Rápolt_ (bámulva): Mit, Ágnes? Miért, Ágnes? - -_Ágnes_ (ingerülten, lázasan): Gondolhattam volna rá, gondolnom kellett -volna rá, amikor ide indultam, kik azok… kik azok… akik magához el -szoktak látogatni. Kikkel helyezem egy sorba magamat, kikkel helyez maga -egy sorba engem. - -_Rápolt_ (boldogan): Ágnes, drága Ágnes, hiszen maga féltékeny. - -_Ágnes_ (megvetően): Ne higyje. Csak meg vagyok bántva. Meg vagyok -alázva. A maga gondolkozása, a maga multja, a maga társasága, a maga -lakása megszégyenített és lefokozott… - -_Rápolt:_ Ágnes, maga azelőtt jószívű nő és nagylelkű ember volt… Én -megint azzá akarom tenni, – én behívom ide ezt a boldogtalan teremtést. - -_Ágnes_ (izgatottan): Behívja? Azt hiszi, hogy én itt maradok… vele -együtt… egy levegőt szíva… (a kalapja után nyúl). - -_Rápolt_ (rákiált): Itt marad. Tegye le a kalapját. Most itt marad. (Az -ablakhoz megy. Kinyitja.) Bejöhetsz Lizi… Kulccsal csukd be magad mögött -az ajtót. (Visszajön.) - -_Ágnes_ (szenvedő, megbántott arccal áll; az arcán az utálata és a -méltatlankodása viaskodik az érdeklődésével és az engedelmességével). - -_Rápolt_ (visszajön): Álljon oda Ágnes az ajtóba, a függöny mögé… (a -jobboldali ajtó függönyére mutat). Nem is kell nagyon elrejtőznie. Egy -cseppet sem kell rejtőznie. - -_Ágnes_ (a függöny mögé áll). - -_Rápolt_ (elől, középen vár). - - -HARMADIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes, Lizi._ - -Hallani az előszoba ajtajának a nyílását; a kulcs csörrenését. - -_Lizi_ (lélegzet nélkül, kábultan, vakon besiet; leveti magát a Rápolt -lábához és reszketve, összeomolva, egy didergő csomóban ott marad). - -_Rápolt_ (lenéz rá; bólint; hallgat; vár; lassan): Mi baj van Lizi? - -_Lizi:_ Meghalok. - -_Rápolt_ (szünet után): Honnan jössz, Lizi? - -_Lizi:_ Otthonról. - -_Rápolt:_ Láttalak hazamenni. Minek rohantál haza? - -_Lizi:_ Megmosakodni. Véresre suroltam az arcomat és a kezemet… - -_Rápolt:_ Tisztának akartad magadat érezni? - -_Lizi:_… hogy lejőjjön rólam minden érintésnek a nyoma… - -_Rápolt:_ Miért nem maradtál otthon, Lizi? - -_Lizi:_ Mert otthon nem bírtam volna ki… otthon megöltem volna magamat. - -_Rápolt:_ Még csak félkilenc Lizi. Honnan szöktél el ilyen korán? - -_Lizi:_ Odaát… a Piac-téren… a kávéházból… - -_Rápolt:_ Odarendeltek? - -_Lizi:_ Igen. - -_Rápolt:_ Már délután? - -_Lizi:_ Igen. - -_Rápolt:_ Innod kellett? - -_Lizi:_ Igen. - -_Rápolt:_ Többen voltak? - -_Lizi:_ Sokan. - -_Rápolt:_ Zajosak voltak? Durvák voltak? - -_Lizi_ (szótlanul bólint; azután fölemeli a fejét): Lármáztak… -kiabáltak… (reszketve:) És egyszerre körülnéztem… és az arcuk, a szemük, -a leheletük… olyan volt, mintha farkasok és sertések közé jutottam -volna. - -_Rápolt:_ És erre elszöktél. - -_Lizi_ (int). - -_Rápolt:_ Hm… És mit akarsz most itt, Lizi? - -_Lizi:_ Csak hadd maradjak itt egy kicsit… csak egy félórát, csak egy -negyed órát… Egy kicsit hadd pihenjem ki magamat, mert olyan vagyok, -mintha évek óta szaladnék. - -_Rápolt_ (halkan, de rideg hangon, Ágnes számára): Nem maradhatsz itt, -Lizi. - -_Lizi_ (reszketve): Kérem, ne küldjön el. Csak egy negyed órát… csak tíz -percet… Hadd hunyjam be a szememet, hadd szívjam be a levegőt… -(bágyadtan, behunyt szemmel:) hadd vegyek itt nyugodtan lélegzetet pár -percig… - -_Rápolt_ (keményen): Nem maradhatsz itt, Lizi. - -_Lizi_ (fölretten): Ne küldjön el. Ha most elküld, én nem bírom tovább, -én megölöm magamat. - -_Ágnes_ (megmozdul, előrelép; mintha közbe akarna lépni). - -_Rápolt:_ Megölöd magadat? - -_Lizi:_ Meg. - -_Rápolt:_ Én jutalmat igértem neked, ha nem leszel öngyilkossá. - -_Lizi_ (csüggedten): De most nem akarja megadni. - -_Rápolt:_ De megadom. Eljátszom neked a Stabat mater dolorosat. - -_Lizi_ (érdeklődve fölnéz; halkan, gondolkozva): Azt, amelyikben az a -sok magas hang van? - -_Rápolt_ (mosolyt nyel el): Azt. Stabat mater dolorosa, juxta crucem -lacrimosa, dum pendebat filius. Jó lesz? - -_Lizi:_ Jó. - -_Rápolt:_ Akkor azután elmégy. - -_Lizi:_ El. - -_Rápolt:_ Nem ölöd meg magadat. - -_Lizi:_ Nem. - -_Rápolt_ (hátralép). - -_Ágnes_ (egészen kijön az ajtó mellől). - -_Lizi_ (fölállott; boldogan készül rá, hogy a zenét hallgatja majd; -észreveszi Ágnest; megretten; szégyenkezve szedi össze magát, -lesimogatja a ruháját, rendbeszedi a haját egy gyors mozdulattal; -halálos zavarban dadog): Jaj, istenem!… Én… én bocsánatot kérek, kérem -szépen, én már megyek… (mentegetőzve fordul Rápolthoz)… hiszen én nem -tudtam… (mintha össze akarná magát húzni és el akarna tünni)… de most -már rögtön elmegyek. - -_Rápolt_ (néz Ágnesre, nem szól-e egy szót): Hm… eredj, Lizi. - -_Lizi_ (hirtelen megáll; nem bír magával; kifakad a száján): Hála a jó -istennek; hála a jó istennek. - -_Rápolt:_ Minek örülsz, Lizi? - -_Lizi:_ Semminek, semminek… - -_Rápolt_ (keményen): Mondd meg, minek örülsz. - -_Lizi_ (magánkívül): Annak, hogy a jó Isten (Ágnesre) ide vezette. Hogy -most már boldogok lesznek. - -_Ágnes_ (a föltámadt részvétét egy kis idegenkedés váltja föl erre a -beavatkozásra az ő ügyébe). - -_Rápolt:_ Ágnes! (Azt akarja kérni tőle, jőjjön közelebb.) Ágnes, -tudja-e, hogy tegnap délután a tavaszi ünnepen honnan szedtem össze azt -a bátorságot, hogy mikor visszajött a sátorhoz, a kezét megfogjam és -magának megmondjam… amit megmondtam? - -_Ágnes_ (bámulva): Honnan? - -_Rápolt:_ Onnan, hogy mialatt maga távol volt, Lizi odajött hozzám és -kétségbeesve könyörgött, hogy ne várjak, ne késsem el, beszéljek -magával… - -_Ágnes_ (hitetlenül): Igazán? - -_Rápolt:_ Igazán. - -_Lizi_ (akihez Ágnes odafordult, szégyenkezve int igent). - -_Rápolt:_ Ő mondta meg, ő esküdözött, hogy maga… amit én már nem mertem -hinni… hogy maga sajnálta, amikor én másfél évvel ezelőtt elmentem. Hogy -akkor sírt… - -_Ágnes_ (még csak félig tud Lizihez beszélni; félig a levegőbe mondja): -De hát honnan tudta ezt? - -_Lizi_ (nagy zavarban): Én kérem szépen, bocsánatot kérek… én -érdeklődtem és megtudtam. - -_Ágnes:_ De hát miért érdeklődött? - -_Lizi:_ Mert én… mert én mindennap imádkoztam… mert én nagyon szerettem -volna, hogy boldogok legyenek. - -_Rápolt_ (ránéz Ágnesre). - -_Ágnes_ (habozik; küzd magával; azután odalép Lizihez és a kezét nyujtja -neki): Én… higyje el, hogy én nagyon sajnálom önt. - -_Lizi_ (megrendülten áll, nem tudja elfogadja-e a kéznyujtást; szeretné -úgy elfogadni, hogy ne kelljen az Ágnes kezéhez nyúlnia. Végre nagyon -óvatosan megfogja az Ágnes kezét és megcsókolja). - -_Ágnes_ (el akarja húzni a kezét). - -(Csengetés az előszobából.) - -_Ágnes_ (megrettenve néz Rápoltra). - -_Rápolt_ (összevont szemöldökkel, idegesen, de lassan): Ez Zólyomy. - -_Lizi_ (aki eddig nyugodt volt, most szinte sikoltva): Ki? Ki az? - -_Rápolt:_ Zólyomy. Mi bajod? - -_Lizi_ (lázasan): Istenem… akkor nekem… hiszen én úgysem maradhatok… én -úgyis el akartam menni… hogyan mehetek el… én elszököm… (Rémülten -igyekszik jobbfelé.) - -_Ágnes_ (reszketve): Andor… azt hiszem… okosabb lett volna, ha én sem -jövök ide. Jobb lenne, ha én is elmennék: arra talán… hogy ne találjon -itt… Majd máskor azután elintézzük vele… - -_Rápolt:_ Igy fél tőle? - -_Ágnes:_ Én csak azt hiszem… Mégis borzasztó, hogy itt talál… mégis arra -joga volt, hogy máshol hallja meg tőlem… én most elmegyek. - -_Rápolt_ (rákiált): Itt marad. Nem megy el. Nem is mehet. A lakásnak -nincs más kijárata. Itt marad, és most számolunk le vele. - -(Újabb csengetés.) - -_Ágnes:_ Kérem, Andor… igen… ahogy akarja… (Hirtelen.) Akkor ne nyissa -ki neki inkább az ajtót. De én… - -_Rápolt:_ Menjen be oda. (A jobboldali szobára mutat.) Majd előbb én -beszélek vele. Azután meglátjuk. Menjen be oda. (Lizihez:) Te is. - -_Lizi_ (rögtön be is megy). - -_Ágnes_ (reszketve): Andor, kérem… vigyázzon… csak arra vigyázzon… De -mit mond most neki? Hogy hagyjam itt magát… Hogy tudja őt… amikor ő -olyan vakmerő és kegyetlen… - -_Rápolt_ (elutasítóan): Menjen be oda, Ágnes, és várjon. - -_Ágnes_ (bemegy). - -_Rápolt_ (gondolkozva megáll a baloldali ajtón, azután, nagyon -nyugodtan, minden harci elszántság nélkül fölemeli a fejét és kimegy az -előszobába.) - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Rápolt, Zólyomy._ - -_Zólyomy_ (mint aki tagadást vár): Ágnes idejött hozzád. - -_Rápolt:_ Ide. - -_Zólyomy_ (meglepetve): Itt van nálad. - -_Rápolt:_ Itt. - -_Zólyomy:_ Hol van? - -_Rápolt_ (egy másodpercnyi habozás után): Ott van. A másik szobámban. - -_Zólyomy_ (indul a szoba felé). - -_Rápolt_ (elébe áll): Bocsáss meg, hová mégy? - -_Zólyomy:_ Bemegyek érte. - -_Rápolt:_ Mit akarsz vele? - -_Zólyomy:_ Azt majd neki mondom meg. - -_Rápolt:_ Nem!… Arra kérlek, légy olyan szíves, mondd meg előbb énnekem. - -_Zólyomy:_ Csak neki. - -_Rápolt:_ Akkor nagyon sajnálom: nem mehetsz be hozzá. - -_Zólyomy_ (a szeme föllángol, de leküzdi a dühét): Jó, megmondhatom -neked is: kézen akarom fogni és haza akarom vinni. - -_Rápolt:_ Sajnálom… de meg kell mondanom neked, hogy ez a szándékod nem -fog sikerülni. - -_Zólyomy:_ Miért? - -_Rápolt:_ Mindenekelőtt azért, mert ő nem azzal a szándékkal jött ide, -hogy most veled elmenjen. - -_Zólyomy:_ Hanem? - -_Rápolt:_ Hogy itt maradjon. - -_Zólyomy:_ Azt majd meglátjuk. Engedj. - -_Rápolt:_ Nem engedlek még… Nem fog sikerülni a szándékod továbbá azért… - -_Zólyomy_ (erőszakolt nyugalommal): Nem vagyok kiváncsi a véleményedre. -Engedj hozzá. (Keresi az útat.) - -_Rápolt_ (elébe áll): Előbb… - -_Zólyomy_ (összeszorított foggal): Engedj. - -_Rápolt:_ Sajnálom… - -_Zólyomy_ (a harag elborítja. Minden dühével, szinte sziszegve): Hogy -mersz te… Hogy mersz te énnekem az útamba állni? - -_Rápolt_ (nyugodtan néz rá). - -_Zólyomy:_ Tudod te azt, hogy én… Jó az én útamból idejekorán -eltakarodni. - -_Rápolt:_ Tudom. - -_Zólyomy:_ Hát akkor el az útból. - -_Rápolt:_ Nem. - -_Zólyomy_ (kiált): Félre előlem. (Ökölbeszorított kézzel áll vele -szemben.) - -_Rápolt_ (az arca kivörösödik; a szeme kigyullad; az ő keze is ökölbe -szorúl. Kiáltva): Nem. (Két-három másodpercig farkasszemet néznek.) - -_Zólyomy_ (a lendülete elbágyad; a kezét elereszti; hátra lép; bámulva -nézi): Mi van te veled? Mi történt te veled?… Miért kiáltottál? - -_Rápolt:_ Én igazán sajnálom… de rákényszerítesz… egy olyan hangra, -amelyet utálok. - -_Zólyomy_ (más módot keres; belenyugszik abba, hogy olyan egyszerüen nem -megy a dolog): Igen, belátom… és megkérlek rá Andor… hogy eressz hozzá. -Én… szolgálatot akarok neki tenni és te azzal, hogy itt elém állsz, -talán jóhiszemü és lovagias módon viselkedel, de ártasz neki. Idejött. -Itt van. Igaz. De ez egy meggondolatlan percnek a gyors és oktalan -elhatározása volt… egy megszédülés… egy megtévelyedés… amelyet jóvá kell -tenni és amely csak úgy tehető jóvá, ha én kézen fogom, mint egy -eltévedt, kedves gyereket és hazaviszem. - -(Szünet.) - -_Rápolt:_ Nagyon sajnálom, de azt hiszem, tévedsz az elhatározásának a -komolyságára nézve. És nagyon sajnlom, hogy ezzel is fájdalmat kell -okoznom neked: de a szándékod egy másik okból sem sikerülhet. - -_Zólyomy:_ Mi az az ok? - -_Rápolt:_ Az az ok… az, hogy én útjába állok. - -_Zólyomy_ (elámulva): Te? - -_Rápolt:_ Én. - -_Zólyomy_ (föllobbanó dühvel): Te? (Elfojtja a dühét. Bámulva.) De hát… -miért? - -_Rápolt:_ Mert én azt akarom, hogy itt maradjon. - -_Zólyomy:_ De miért? Mit akarsz? Mi célod van ezzel? - -_Rápolt:_ Ezzel az a célom, hogy véglegesen, elszakíthatatlanul és -kétségtelenül magamhoz füzzem… mert… mert feleségül akarom venni. - -_Zólyomy:_ Te? - -_Rápolt:_ Én. - -_Zólyomy:_ De hiszen az lehetetlen… ez őrültség… ezt te sem gondolod -komolyan és ő sem veheti komolyan. Eressz hozzá! - -_Rápolt_ (elébe áll): Ő komolyan veszi. Ezt abból láthatod, hogy -idejött. És hogy én komolyan veszem, arra következtethetsz abból, ha -megmondom neked, hogy én kértem rá, jőjjön ide. - -_Zólyomy:_ Te? - -_Rápolt:_ Én. - -_Zólyomy:_ Akkor hát te vagy a bűnös benne, hogy… - -_Rápolt:_ Én vagyok. - -_Zólyomy_ (rábámul): Ah, – hiszen ez nem igaz. Hiszen te nem tudsz… -Hiszen nem birsz… Hiszen te nem akarod, nem akarhatod, nem akartál soha… -ilyen… ilyen vakmerőséget… ilyen… - -_Rápolt:_ Ezt az egyet akartam. - -_Zólyomy_ (a dühével harcol): De Andor… (más hangon:) nézd… te mindig jó -voltál hozzám… és én baráti és rokoni szeretettel igyekeztem a jóságodat -viszonozni. Igaz ez? - -_Rápolt:_ Igaz. - -_Zólyomy:_ És te Andor… őszinte, hűséges és becsületes ember vagy: nézz -bele a szívedbe, – hiszen te nem szeretheted őt úgy… te nem is tudsz úgy -szeretni, hogy jó lélekkel, becsülettel el akard őt tőlem venni. - -_Rápolt_ (halkan): Én úgy szeretem őt… hogy el kell őt tőled vennem. - -_Zólyomy_ (küzd magával): Nézd Andor, neked semmi a világon nem fontos… - -_Rápolt:_ Ez fontos. - -_Zólyomy:_ Te egy hét alatt elfelejted az egészet. - -_Rápolt:_ Ezt soha. - -_Zólyomy_ (a legalázatosabb könyörgés hangján): Andor, ne rabold el őt -tőlem. - -_Rápolt_ (nagyon halkan, fanyarul): El kell őt tőled rabolnom. - -_Zólyomy_ (lassan fölgyúló dühvel, sziszegve): De ez csakugyan -rablómunka ám. - -_Rápolt_ (gondolkozik, halkan): Hm… az. - -_Zólyomy_ (lihegve): Az? Hát én… - -_Rápolt_ (halkan): Az. Te elraboltad tőlem; és én most visszarablom -tőled. - -_Zólyomy_ (egy legyintéssel elhárítja a multra való emlékeztetést): -Tolvajmunka ez… Én egy esztendei hűséggel és fáradsággal magamhoz -hajlítottam… magamhoz melegítettem… neked elmondtam… és te tolvajmódra -és rablómódra jössz és ellopod és elrabolod tőlem. - -_Rápolt:_ N… nem tagadhatom, hogy ez így van. - -_Zólyomy_ (lángoló dühvel): Nem? De tolvajokkal és rablókkal én úgy -bánok el… amint tolvajokkal és rablókkal elbánni szokás. - -_Rápolt:_ Hm… nem tagadhatom, hogy a magad szempontjából igazad van. - -_Zólyomy:_ Én nagyon soknak találom azt, hogy mi ezek után még mind a -ketten élünk. - -_Rápolt:_ Hm… feltételeztem, hogy végül is erre a meggyőződésre jutsz. - -_Zólyomy_ (fölcsattanó dühvel kap a kardja után): És mindjárt kevesebben -leszünk, ha nem takarodol. - -_Rápolt_ (a revolvere után nyúl): Én nem hiszem, hogy ezen a módon úgy -teljesedhetik a kivánságod, amint szeretnéd. - -_Zólyomy_ (elámulva): Te!… Te le tudnál engem… most… lőni… mint egy -rossz kutyát… - -_Rápolt:_ Csak úgy, amint le tudtál volna engem vágni, mint egy rossz -bornyút, ha nincs a zsebemben a revolverem. - -_Zólyomy_ (lenyeli a dühét; fenyegetően): Hát majd találok én rá módot, -hogy vagy te menj el az én utam – ból, vagy én a tiedből. - -_Rápolt:_ Meg voltam róla győződve és nem vártam mást. - -_Zólyomy_ (bámulva): És te… te mersz… - -_Rápolt_ (nem válaszol; egy másodpercre behunyja a szemét; azután -mozdulatlan arccal áll). - -_Zólyomy_ (kétségbeesve fordul el tőle; kétségbeesve töri a fejét, mit -csináljon. Visszafordul): Hát végre is… egyet nem tagadhatsz meg tőlem. - -_Rápolt:_ Mi az? - -_Zólyomy:_ Éppen te nem tagadhatod meg. - -_Rápolt:_ Mi az? - -_Zólyomy:_ Azt, hogy nem a te akaratod dönt és nem az enyém. Hanem az -övé. - -_Rápolt:_ Hm… az úgy van. - -_Zólyomy:_ Hogy őt nem rabolhatod el tőlem. Legfeljebb: ő szabad -akaratából hozzád megy, ahelyett, hogy hozzám jönne. - -_Rápolt:_ Az úgy van. - -_Zólyomy:_ Akkor nem tagadhatod meg tőlem, hogy ezt a saját szájából -halljam. - -_Rápolt_ (gondolkozik): Hm… - -_Zólyomy:_ Nem tagadhatod meg… mert különben rabló vagy. Pedig te nem -vagy az. - -_Rápolt:_ Nem. Én nem vagyok az. - -_Zólyomy:_ Akkor én tőled semmit sem kivánok már, csak azt: adj módot -rá, hogy beszéljek vele. - -_Rápolt_ (gondolkozva): Az én jelenlétemben. - -_Zólyomy_ (kinosan beleegyezik): A te jelenlétedben. - -_Rápolt:_ Azzal a feltétellel, hogy amikor terhére vagy, megkérlek, -hagyd el a lakásomat. - -_Zólyomy_ (kínosan): Azzal a feltétellel. (Látja, hogy Rápolt még -gondolkozik.) De ezt nem tagadhatod meg tőlem. - -_Rápolt_ (komolyan): Nem. Ezt nem tagadhatom meg tőled. (Odamegy az -ajtóhoz. Kinyitja.) Ágnes, kérem jőjjön és… - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Rápolt, Zólyomy, Ágnes._ - -_Ágnes_ (habozva lép ki). - -_Zólyomy_ (egy lépést tesz feléje). - -_Ágnes_ (rémülten siet Rápolthoz és megfogja a kezét; szinte -belekapaszkodik). - -_Zólyomy:_ Ágnes… - -_Ágnes_ (lesütött szemmel sietve): Minden úgy van, ahogy ő mondta. - -_Zólyomy:_ Nézzen rám Ágnes… - -_Ágnes_ (nem néz rá; még jobban belekapaszkodik Rápoltba. Reszketve): -Minden úgy van, ahogy ő mondta. - -_Rápolt:_ Ne féljen Ágnes. - -_Ágnes_ (reszketve): Nem félek. Maga sem félt. - -_Rápolt_ (gyöngéden, de futó mosolygással): Igen Ágnes… De látja: -magának is meg kell ismételnie azt, amit én mondtam. - -_Ágnes_ (elszánja magát; elereszti a kezét; mintegy kiáll): Igen… én is -megmondom… - -_Zólyomy_ (lassan; minden erejét összeszedve; gyengéden, de ellenmondást -nem tűrő hangon): Ágnes, én most megfogom majd a maga kezét és mihelyt -innen kint leszünk, maga boldogan kapaszkodik majd bele a kezembe: úgy, -mint aki rossz álomból ébred és örül, hogy ébren van, úgy, mint aki -eltévedt és örül, hogy hazavezetik. - -_Ágnes_ (lesütött szemmel áll; megriadt, mert azt hiszi, hogy feléje -közeledik). - -_Zólyomy:_ Nem… nem bántom. Magának kell megértenie, hogy senki másra -nem bízhatja magát, csak én rám. Hogy senki más magát nem vezetheti, -csak én. Magában kell… önként… természetesen… föltámadnia annak a -vágynak, hogy az én kezemet fogja és hogy én innen, ahová eltévedt, -hazavezessem. - -_Ágnes:_ Én… nem… - -_Zólyomy:_ Csak annak kell eszébe jutnia, Ágnes, amit egy gonosz percre -elfelejtett: milyen jó volt, amikor rám bizta magát. Én szerettem magát, -és maga szeretett engem. És a szíve akkor, amikor már hozzám hajolt, és -amikor ő távol volt magától, a szíve akkor megbékült és megnyugodott. -Igaz ez? - -_Ágnes:_ Ez igaz, de… - -_Zólyomy:_ Emlékezzék rá, hogy akkor is tévelygett… és elmerült a -kétségbeesésben… és én kinyujtottam a kezemet… és maga boldog volt, hogy -belekapaszkodott… És akkor én voltam a megnyugvás. A biztosság. A -boldogság reménye. Igaz ez? - -_Ágnes:_ Igaz, de… - -_Zólyomy:_ Most is így van. – Jöjjön Ágnes, adja ide a kezét és térjen -vissza a nyugalomhoz, a megnyugváshoz és a boldogsághoz. – A kezét -Ágnes. - -_Ágnes_ (szédülten, zavarodottan áll, de a keze elől visszaretten; -kétségbeesve): De hiszen én mindig őt szerettem. - -_Zólyomy:_ Nem, Ágnes. Engem szeretett. És engem szeret most is. - -_Ágnes_ (tétovázva, Rápoltra nézve): Nem… - -_Rápolt_ (eddig nagy figyelemmel, fölindultan, de mozdulatlanul nézte a -dolgot): Neki mondja Ágnes. Ő neki kell megmondania, úgy, hogy se maga -ne tétovázzék, se ő ne kételkedhessék többé. - -_Zólyomy:_ De hiszen ezt nem tudja mondani. Hiszen ez őrültség volna. -Hazudnék magának és egy hazugsággal eldobná magától egy élet nyugodt -boldogságát. Mit kapna cserébe érte? A megbizhatatlanságot, az -állhatatlanságot, a gyengeséget, a hűtlenséget?… Pedig magának Ágnes az -állhatatosságra, a hűségre, az erőre van szüksége. Egy erős férfikézre, -amely vezesse… Adja ide a kezét, Ágnes. - -_Ágnes_ (visszariad): Én… én… - -_Zólyomy:_ Ki sem tudja mondani, hogy nem akarja. Mert a szíve szerint -akarja és csak egy hazug szégyenkezés tartja vissza. Jöjjön Ágnes. - -_Ágnes_ (Rápolthoz): Kérem… segítsen hát… - -_Rápolt_ (közelebb lép, komolyan): Nem, Ágnes. Én most nem segíthetek. -Én ebben nem segíthetek. Magának kell megmondania, hogy azt… hogy úgy… -hogy… (mégis segít neki) hogy engem szeret és itt akar maradni. - -_Zólyomy:_ Velem jön. - -_Ágnes_ (kétségbeesett energiával): Nem! (Nyugodtabban:) Nem. - -_Zólyomy:_ Ágnes! - -_Ágnes_ (végső erőfeszítéssel): Én… őt szeretem; mindig is őt szerettem; -és itt maradok. - -_Zólyomy_ (lehajtja a fejét; most törik meg az energiája először; hosszú -szünet után): Akkor hát… vége mindennek? (Szünet.) Vége. - -_Ágnes_ (halkan): Vége. - -_Zólyomy:_ Én hát elmehetek… egy hosszú útra… és ne is forduljak -vissza?… - -_Ágnes:_ Kérem… nagyon kérem, azért ne haragudjék rám. Én nem tehetek -róla… - -_Zólyomy:_ Maga, Ágnes, megcsillogtatta előttem a meleg boldogságot és -most kikerget a hideg sötétségbe. Azzal játszott, hogy elhitette velem: -élhetek én még; most végét szakítja a játéknak és a játékszert kidobja: -meghalni a szemétdombon. - -_Ágnes:_ Kérem, higyje el, én nem akartam rosszat. Én is olyan -boldogtalan voltam… - -_Zólyomy:_ Tudja, hogy mi a boldogtalanság és most nyugodt lélekkel -mondja nekem: eredj a szenvedésbe, eredj a boldogtalanságba és dögölj -meg belé. - -_Ágnes:_ Majd elfelejti. Majd… majd nem gondol rá. Majd meglátja -nemsokára, hogy nem érdemes én miattam… mert nem érdemes ám!… és akkor -majd megint erős lesz és boldog lesz… - -_Zólyomy:_ Soha többé már. Az én életem azzal, Ágnes, ha maga elküld -innen, összeomlik. Az én életemnek azzal, ha nem jön velem, vége van. - -_Ágnes_ (a kezét tördelve): Istenem… Istenem… hogy szeretnék segíteni -magán… hogy szeretném jóvátenni… - -_Zólyomy_ (megfogja a kezét): Segíthet, Ágnes: ha velem jön. - -_Ágnes_ (ki akarja a kezét szabadítani): Kérem, én… - -_Zólyomy_ (megfogja és megcsókolja a kezét): Mindent jóvá tehet: ha -velem jön. És velem fog jönni. - -_Ágnes_ (a kezét akarja kiszabadítani): Kérem… - -_Zólyomy:_ Velem jön, mert az enyém és én oda nem adom senkinek… - -_Rápolt_ (odaugrik; rákiált): Ereszd el a kezét. - -_Zólyomy:_ Velem jön. - -_Rápolt_ (ráemeli az öklét; a dühnek utolsó teljes indulatában rákiált): -A kezét! - -_Zólyomy_ (habozik; szembe fordul vele; lassan elereszti az Ágnes kezét; -szikrázó szemmel fordul egészen Rápolt felé). - -_Rápolt_ (ismét lassan): Minthogy terhére vagy, – az idő letelt. - -_Zólyomy_ (elgondolkozva): Az enyém? - -_Rápolt:_ A tied. - -_Zólyomy:_ Letelt. - -_Rápolt_ (röviden): Le. Meg kell téged kérnem, hagyd el a lakásomat. -(Szünet.) Menj el. - -_Zólyomy_ (gondolkozva): Menjek el? - -_Rápolt:_ Menj. - -_Zólyomy_ (fanyarúl, elbiggyesztett szájjal; a messzeségbe nézve): -Menjek ki… a hidegbe? - -_Zólyomy_ (elámultan von vállat): Kint meleg tavaszi éjszaka van. - -_Zólyomy_ (a messzeségbe nézve):… amíg ti itt maradtok és összebujtok a -melegben… - -_Rápolt_ (fenyegetően): Kérlek!… - -_Zólyomy:_… összebujtok és érzitek az egymás jó melegét… a puha száját, -a síma karját, a meleg mellét! - -_Rápolt:_ Menj. - -_Zólyomy_ (kábultan): Megyek. (Tétovázva.) Megyek. (Ágnesre néz; -könyörögve:) Ágnes, ne küldjön el; Ágnes… - -_Rápolt_ (elébe áll): Elég volt. Mindent megmondhattál, amit mondani -akartál. Mindent meghallottál, amit hallani akartál. Tovább nem lehetsz -terhére. - -_Zólyomy:_ Nem? - -_Rápolt:_ Nem. Menj. - -_Zólyomy:_ Hát én elmegyek. (Az ereje utolsó föllobbanása.) De ide -figyeljen, Ágnes… - -_Rápolt:_ Nem… - -_Zólyomy:_ Ezt még meg fogja hallani. Én, Ágnes, magát… halálosan -szerettem. Fuldokolva és halálosan: úgy, hogy vagy maga, vagy a halál. - -_Rápolt:_ Menj, kérlek, mert… - -_Zólyomy:_ Megyek. Átmegyek az utcán… hazaérek… előveszem a pisztolyomat -és az ablakhoz ülök… - -_Rápolt_ (ismét egy mozdulatot tesz; el akarja hallgattatni). - -_Zólyomy:_ Ezt meg kell hallgatnotok. Tíz percet adok magának, Ágnes, -tíz perc mulva odaát a kaszárnyában fújják a takarodót… Ha tíz perc -alatt nem látom magát az ablakom előtt elmenni… innen elmenni… innen -hazamenni… akkor én tíz perc múlva… ott az ablakban, magát várva… -főbelövöm magamat. - -_Rápolt_ (ingerült mozdulatot tesz). - -_Zólyomy:_ Te most ne mozogj. Hanem állj előttem feszesen és vigyázz -állásban, mert most én rettentő nagy úr vagyok. Most én vagyok az -erősebb, öcsém, és neked hallgatás a neved. - -_Rápolt_ (bizonytalan mozdulatot tesz). - -_Zólyomy:_ Menjek? Megyek. Itt hagylak benneteket. Tíz percetek van… tíz -perce van Ágnes… tíz perc mulva szól a takarodó és… és ijedten rohan -majd át az inasom, hogy a kapitány úr főbelőtte magát… Tíz perce van -Ágnes… tíz percetek van… Én elmegyek, de velem jön a halál: -szabadítsátok rám, ha tudjátok. Azután bújjatok össze itt a melegben… -bújjatok össze azután… ha tudtok a véres árnyékomtól, amely mindig ott -lesz azután veletek. - -(Szünet.) - -_Rápolt_ (gyönge mozdulatot tesz). - -_Zólyomy:_ Megyek. Várom Ágnes. Vagy pedig: jó mulatást. (Elmegy.) - - -HATODIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes. Azután Lizi. Végül Az inas._ - -_Rápolt_ és _Ágnes_ (mind a ketten mozdulatlanul állnak. Nem mernek -egymásra nézni. Hosszú szűnet.) - -_Ágnes_ (halkan): Rettenetes. - -_Rápolt_ (nagyon komolyan; mozdulatlan arccal): Az. - -_Ágnes:_ Mit tegyek most… (Szünet.) Én azt hiszem, Andor, hogy most nem -maradhatok már itt. - -_Rápolt_ (mozdulatlanul): Azt hiszi? - -_Ágnes:_ Maga nem? - -_Rápolt:_ Én nem tudom. - -_Ágnes_ (kétségbeesve): De hát én akkor, hogy tudjam? (Rápoltot nézi, -jóvá akarja tenni a türelmetlen fölkiáltását; idegesen jár fel és le.) -Nem! Tudom. Itt maradok. Nem megyek el. (Szünet.) Hiszen nem is igaz: -nem teszi meg; csak fenyegetett vele; én azért sem megyek el. Úgy-e, -hogy csak fenyegetett vele? - -_Rápolt:_ Nem. - -_Ágnes:_ Megteszi? - -_Rápolt:_ Meg. Ne kételkedjünk benne, Ágnes, hogy megteszi. Ha mondta, -akkor megteszi. - -_Ágnes_ (remegve): És akkor… itt lesz közöttünk… a véres árnyéka… -(dideregve összerázkódik). - -_Rápolt_ (fölindultan): Óh, az átkozott, becstelen frázis! - -_Ágnes:_ Nem… higyje el… akkor mi soha békében és örömben együtt nem -lehetünk. - -_Rápolt:_ Hiszen tudom. Becstelen, hazug szó, – de olyan ereje van, mint -a saskörömnek, – véresre tépi azt, akibe belefogódzott. - -_Ágnes:_ Akkor… Úgy-e, menjek el, Andor? - -_Rápolt:_ Én azt nem mondom. - -_Ágnes:_ Hát maradjak itt? - -_Rápolt:_ Azt sem mondom. Mi vagyok én, hogy élet és halál felett -itéljek? - -_Ágnes:_ De hogyan itéljek akkor én? - -_Rápolt:_ Magának Ágnes most választania kell. - -_Ágnes:_ Én választottam már. De azért azt sem akarom, hogy ő meghaljon. -Miért haljon ő meg…? - -_Rápolt:_ Ő maga itélte magát halálra. - -_Ágnes:_ De nekem kell végrehajtanom az itéletet… És én nem tudom. Nem -bírom. Maga sem tudja azt mondani, hogy legyek irgalmatlan és kegyetlen. - -_Rápolt:_ Nem. Én sem tudom. - -_Ágnes_ (sietve): Akkor én most elmegyek… (Szünet.) Hiszen mégis csak -szeret engem… - -_Lizi_ (kijött a másik szobából, sötéten, mereven, halkan előre jön és -megszólal): Nem szereti. - -_Ágnes_ (meglepetve néz rá, de a meglepetése csak egy szemvillanás): De -igen, szeret: hiszen meg akar halni… - -_Lizi_ (mereven): Nem azért akar meghalni. - -_Ágnes:_ Hát miért akarna? - -_Lizi:_ Meg akar halni, mert ez a házasság volt az utolsó fegyvere. Mert -fenyegették és ez volt a védekezése. - -_Ágnes:_ Kik fenyegették? - -_Lizi:_ Akiknek pénzt igért. Akiknek tartozott. Akiknek mára már az -eljegyzést igérte meg. - -_Ágnes:_ Nem lehet… Ugy-e Andor nem lehet? - -_Rápolt_ (csöndes mozdulattal jelzi, hogy lehet). - -_Lizi_ (mereven): Mindenét elszórta és elkártyázta és az utolsó tétje, -az utolsó ütője, a végső menedéke a Radics kisasszony hozománya volt. - -_Ágnes:_ Nem… én ezt nem hiszem. - -_Lizi_ (szinte lélektelenül): Piszkos kávéházi asztalon, ágensek és -kupecek között ott forgott a Radics kisasszony neve; forgatták, -tapogatták, pénzt igértek rá, vagy nem adtak érte pénzt; az uzsorások -háromnegyed éve mind a Radics kisasszonyra adtak kölcsönöket; és még -szennyesebb helyeken, mindenütt, ahol csak ivott és megrészegedett az -italtól, más nőkkel… a Radics kisasszonyra kocintotta a poharát… - -_Ágnes:_ Lehetetlen. Nem hiszem. (Rápolthoz:) Igaz ez Andor? - -_Rápolt:_ Igaz. - -_Ágnes:_ Hát miért nem mondta ezt soha nekem? - -_Rápolt:_ Azért Ágnes, mert… (vállat von, legyint)… ez nem tartozott a -dologra. Azért ő mégis… (Szünet.) - -_Ágnes:_ Szeretett engem, ugy-e? - -_Rápolt_ (lassan): A maga módja szerint… talán… igen. - -_Ágnes:_ És én mégsem ölhetem meg őt. Ha szeretett, jó. Ha nem -szeretett… én… én akkor sem mondhatom nyugodt lélekkel, hogy haljon meg. -Nekem mégis el kell most… rögtön… mennem… - -_Lizi:_ Nem szabad elmennie. - -_Ágnes:_ Elmegyek. (Gyötrődve; magát biztatva.) Mert hiszen, mi -történik, ha én most elmegyek? Amint egyszer idejöttem, majd idejövök -máskor is. - -_Lizi:_ Akkor soha többé nem jön ide. - -_Ágnes_ (menni készül): És hiszen… nem is kell nekem… most már -idejönnöm. (Rápolthoz:) Majd maga jön el énhozzám… én értem… Hiszen most -már mindent tud és mindent tudok én is. A mi dolgunk rendben van és… És -én megmentek egy emberéletet. - -_Lizi:_ Ha most elmegy innen, akkor újra az övé. - -_Ágnes_ (megáll): Nem. - -_Lizi:_ Megint a hatalmában van és sohasem szabadul ki többé, ha elmegy -innen. - -_Ágnes:_ Nem, nem igaz… Csak megmentem egy ember életét. - -_Lizi_ (szinte üldözi, úgy van a nyomában): Ha boldog akar lenni, -maradjon itt. - -_Ágnes:_ De akkor ő megöli magát. - -_Lizi:_ És ha életben marad, megöli majd azt, aki megmentette. - -_Ágnes_ (meglepetve néz rá). - -_Lizi_ (mereven): Ő megöli azokat, akik bíznak benne. - -_Ágnes_ (bámúlva): Mit mond? - -_Lizi:_ Jaj annak az asszonynak, aki rábízza magát. - -_Ágnes:_ Miért mondja ezt? Honnan tudja? - -_Lizi:_ Meghal az, aki őt szereti. - -_Ágnes_ (összeszedi magát; menni készül): De hiszen én nem szeretem… én -csak az életét akarom megmenteni… és most már el is késem talán… - -_Lizi:_ Én szerettem. - -_Ágnes:_ Nekem mennem kell… - -_Lizi:_ Meg akartam menteni, mert azt mondta, hogy elpusztúl… - -_Ágnes:_ Én itt vagyok… és múlik az idő… - -_Lizi_ (mereven): Mindennap bejött az apám üzletébe és egy napon azt -mondta, hogy soha nem látom többé. Hazudott. - -_Ágnes_ (megdermedve áll; menne, de nem tudja otthagyni az elbeszélést): -Miért? - -_Lizi:_ Hogy vele menjek. Hogy vele szökjem. Azt mondta, Budapestre -költözik, áthelyezték, sohasem jön vissza, – nem volt igaz, csak három -hónapra ment fel. Azt akarta, hogy vele menjek. – Azt igérte, hogy -feleségül vesz. – Egy hét múlva kinevetett, amikor eszébe juttattam. -Magammal vittem az apám pénzét. Akkor fordult meg, akkor hagyta el a -kártyában a szerencséje, – elvette tőlem: eljátszotta. - -(Szünet.) - -_Ágnes:_ Ez borzasztó… de az életét… mégis: az életét!… Én mégis -elmegyek. - -_Lizi_ (mereven, mint egy tranceban): Két hét múlva megunt és el akart -küldeni. De én szerettem… és kétségbeesetten tapadtam hozzá… mint egy -hűséges kutya. És ő el akart kergetni… el akart űzni… bottal kergetett -el magától, mint egy rossz kutyát. - -_Ágnes_ (dermedten hallgatta; megmozdul): Én… - -_Lizi:_ Éjszakánként hazajött. Vesztett. És ivott. És amikor hazajött, -kirántott az ágyból és a hajamnál fogva húzott végig a földön és -nádpálcával verte a meztelen testemet… - -_Ágnes:_ Irtózatos. (Szünet.) De… kilenc óra lesz és… - -_Lizi:_ Azt ordította, hogy megfojt, ha nem takarodom el tőle… és én -mégsem tudtam tőle elmenni… és egyszer elájultam és egy véres szorítás -nyoma volt a torkomon attól, hogy őrjöngésében meg akart fojtani. - -(Szünet.) - -_Ágnes:_ Istenem!… (Megrezzen. Figyel.) Nem hallja… szentséges isten… a -takarodó… most talán még meg lehetne… - -_Lizi_ (mereven): És akkor úgy volt, hogy gyerekem lesz. És egy éjjel, -mikor hazajött… és bántani akart… megmondtam neki. És… - -(Szünet.) - -_Ágnes_ (szinte megbűvölten, félig öntudatlanul): És?… - -_Lizi:_ És erre megmarkolt a kegyetlen markával… levitt a ház elé… és -úgy ahogyan voltam… kitett… az utcára. Kidobott. Kirúgott. Úgy, hogy -megbotlottam és ájultan estem bele a hideg téli sárba. (Most Ágnes felé -fordul. Mereven:) Beleestem és nem tudtam belőle fölkelni többet. - -_Ágnes_ (a zokogását fojtja vissza; reszket; a takarodó erősebben -hallatszik). - -(Az előszoba ajtaja nyílik. Zaj. Az ajtó felpattan.) - -_Az inas_ (lélekszakadva): Nagyságos úr… - -_Rápolt_ (halkan): Mi az? - -_Az inas:_… tessék jönni, a kapitány úr szíven lőtte magát. - -_Rápolt_ (mereven néz Ágnesre). - -_Ágnes_ (feléje fordul). - -_Lizi_ (előre tántorog, a kezébe hajtja az arcát és zokogni kezd). - -– _Függöny._ – - - - - -HARMADIK FELVONÁS. - -Rápolt lakása. Félhomály. Ágnes egy karosszékben ül. Elaludt. Lizi -lábujjhegyen jár-kel a szobában: megáll Ágnes előtt és sokáig nézi; -azután az előszoba ajtajához megy és hallgatózik; azután visszajön, -előre jön, lehunyja a szemét; átadja magát a kétségbeesésének; szótlanul -és kínlódva tördeli a kezét… - - -ELSŐ JELENET. - -_Ágnes, Lizi._ - -_Ágnes_ (felriad, körülnéz). - -_Lizi_ (visszafordul a mozdulása neszére). - -_Ágnes_ (bágyadtan): Elment már az apám? - -_Lizi:_ El. - -(Szünet.) - -_Ágnes:_ Jó ember az apám, ugy-e? - -_Lizi_ (halkan, nagy odaadással): Nagyon jó. - -_Ágnes_ (nyugtalanul): Nekem is el kellene már mennem. - -_Lizi_ (ijedten): Nem. Nem szabad itthagyni őt. - -_Ágnes:_ Kit? Rápoltot? - -_Lizi:_ Igen. Nagyon kérte, hogy meg kell őt várni… - -_Ágnes:_ Ha csak jönne már. – Hány óra? - -_Lizi:_ Kettő elmúlt. - -_Ágnes:_ Mindjárt hajnalodik. Milyen hosszú egy ilyen éjszaka. – Az -ember fáradt és nem tud pihenni. – Csend van és százféle neszt hall az -ember. – Talán nem is hall más neszt, csak a saját szíve dobogását, de -az olyan ijesztő, hogy… (Előrehajol, mereven maga elé néz.) Minden -olyan, mintha meg akarna mozdulni; – és a falak olyan közel vannak; – és -rajtuk túl olyan szörnyű dolgok történnek… (halkan fölsikolt). Miért van -itt ilyen sötétség? - -_Lizi_ (felcsavarja a villamos-lámpát; teljes világosság). - -_Ágnes_ (feláll; eltakarja a szemét; halkan, nyugodtan): Borzasztó, hogy -tőlünk pár lépésre haldoklik egy ember; – és hogy talán mi miattunk hal -meg. (Leveszi a kezét a szeméről és nagy szemmel, szinte csodálkozva -körülnéz.) Miért nem tudja az ember sohasem, hogy mi vár rá? És hogy mit -tesz jól? És mit tesz rosszúl? (Gondolkozva:) Miért jöttem ide? Rosszúl -tettem-e, hogy idejöttem? - -_Lizi:_ Nem tette rosszúl. Jól tette. - -_Ágnes:_ Jól tettem? Mi lesz velem?… - -_Lizi_ (nagy erőfeszítéssel beszél): A felesége lesz; és nagyon fogják -egymást szeretni, és nagyon boldogok lesznek. - -_Ágnes_ (ránéz; lassan): De hátha… megöltünk… egy embert… és a véres -árnyéka… (megborzongva fordul el és eltakarja az arcát). - -_Lizi_ (halkan, mereven): Ő ölte meg magát. A saját gonoszsága ölte meg; -és nem szabad sajnálni, mert nem érdemli meg a sajnálatot. - -_Ágnes:_ De az életet! Ha csak élne. - -_Lizi_ (mereven, halkan, szinte szelíden): Ha élne, akkor másokat -pusztítana el. Legjobb, ha ő most már meghal. Neki meg kell halnia. - -_Ágnes:_ De… hiszen… ő is ember. - -_Lizi:_ Rossz-szívű, gonosz és kegyetlen ember. - -_Ágnes:_ Mégis voltak, akik szerették. - -_Lizi_ (mereven a távolba nézve, szinte recitálva): Mindenkit megölt, -vagy megsebzett, aki szerette. - -_Ágnes:_ Bizonyosan voltak, akikhez jó volt. - -_Lizi:_ Csak azért volt jó hozzájuk, hogy azután rossz és kegyetlen -lehessen. (Sóhajtva, akadozva:) Hogy senkit se bánthasson többé: csak -hadd haljon meg… - -_Ágnes_ (nagy szemmel): Olyan sokat… szenvedett… tőle?… - -_Lizi:_ Olyan sokat szenvedtem tőle. - -_Ágnes:_ Ilyen halálosan gyűlöli? - -_Lizi_ (mereven): Ilyen halálosan gyűlölöm. - -_Ágnes:_ De én… én nem gyűlölhetem így. És hogyha most meghal… akkor én… -akkor én… (megmozdul). - -_Lizi:_ Mit akar? Ne menjen el… - -_Ágnes:_ Akkor én… (Szünet.) Rápoltot megvárom… de megmondom neki, hogy -el kell búcsúznunk egymástól… - -_Lizi:_ De nem örökre. - -_Ágnes:_ De örökre. Mert így mi nem élhetünk nyugodtan… mert ezzel az -emlékkel magunk között… ezzel az ő véres árnyékával közöttünk… -(összeborzong) sohasem lehetünk boldogok. - -_Lizi:_ De boldogok lesznek. - -_Ágnes:_ Ha Zólyomy nem hal meg… - -_Lizi:_ Mindenképpen. Mert Rápolt úr olyan jó ember. Ugy-e, milyen jó? - -_Ágnes:_ Igen. Az igaz… - -_Lizi:_ És tetszik látni… az nálunk nőknél… Bocsánatot kérek, minden -nőnél, nemcsak az ilyen… nemcsak az ilyen (hirtelen:) nemcsak az ilyen -szegény lánynál, mint én, hanem úrilányoknál is attól függ minden, hogy -az, akit szeretünk, jó ember-e. Mert tetszik látni, még a nagyúri lányok -is olyanok, mintha ki volnának szolgáltatva annak a férfinak, akit -szeretnek, – és egy nőt olyan könnyű bántani és kínozni és megalázni, – -és a jó isten csak azt adja, hogy akit szeretünk, az jó legyen… ne -keményszívű, ne hidegszívű, ne irgalmatlan. - -_Ágnes_ (megindultan): Igen… csak… jószívű legyen… - -_Lizi_ (a könnyeivel küzd):… mert… bennünket, szegény lányokat olyan -könnyű bántani – és kínozni – és olyan könnyű bennünket eltaposni… -(csendesen zokogni kezd). - -_Ágnes_ (nem bír magával; előbb vígasztalni akarja a zokogó Lizit, aki -szégyenkezve fordul el; azután kitárja a karját és megöleli. Összebújva, -sokáig, csendesen sírnak). - -_Ágnes_ (megsimogatja): Szegény!… szegény!… (Szünet.) Sárba dobott kis -Tanagra-szobor. - -_Lizi_ (fölszárítja könnyeit, lihegve, mint aki sokáig zavartan várt, -végső erőfeszítéssel egy élet utolsó próbálkozása gyanánt): Én… én -szeretnék valamit kérdezni. - -_Ágnes:_ Mit, szegény kis Lizi? - -_Lizi:_ Én azt szeretném megkérdezni, milyen könyv az, amelyikben egy -ilyen… egy ilyen… (hirtelen:) egy ilyen szegény lánynak a története van -megírva, mint én vagyok? - -_Ágnes_ (bámulva): Egy ilyen szegény lánynak a… Sok olyan könyv van, -szegény kis Lizi. - -_Lizi_ (szinte türelmetlenül): Nem. Ilyen csak egy van. Ez egy nagyon -híres és csodálatos és megható könyv. Ebben a könyvben az van elmondva, -hogy egy… egy ilyen szegény lány elé egyszer letérdelt valaki és azt -mondta neki: „nem te vagy az, hanem az emberiség egész nyomorúsága az, -amely elé letérdelek“. - -_Ágnes:_ Ah! – Raszkolnyikov. - -_Lizi:_ Igen. Az. Orosz könyv. - -_Ágnes:_ A Szonja története… - -_Lizi:_ Az. Ismeri? - -_Ágnes:_ Ismerem. Miért? - -_Lizi:_ Rápolt úr igérte nekem mindig ezt a könyvet… (Nagy lélegzetet -vesz.) Igaz, hogy ebben a könyvben az van elmondva, hogy egy… egy -szegény lány… megtisztúl és megnyugszik és boldoggá lesz? - -_Ágnes:_ Igen, szegény kis Lizi, – ebben a csodálatos és megható -könyvben egy szegény bűnös ember és egy szegény lány sorsa van elmondva. -Ebben a csodálatos könyvben az van elmondva, hogy egy szegény lány -felemelkedhetik és megtisztulhat a szíve jósága által és megpihenhet, -megnyugodhat és boldoggá lehet a sokáig vérző szíve és a nagy-nagy -szerelme által. - -_Lizi_ (mint a gyerek a mesét, úgy hallgatja az első mondatokat, az -utolsó szavaknál azonban fölszisszen): A szerelme által? - -_Ágnes:_ Igen, szegény kis Lizi, a szerelme által. - -_Lizi:_ Hát szerelmes valakibe? - -_Ágnes:_ Igen, abba a bűnös emberbe, akinek a történetét a könyv -elmondja. - -_Lizi:_ És az a bűnös ember él… az életben marad? - -_Ágnes:_ Igen. Szibériába viszik… börtönbe… de él… és a lány utána megy. - -_Lizi:_ És az… az a bűnös ember is szereti őt? - -_Ágnes:_ Lassankint az is megszereti őt. - -_Lizi_ (csüggedten hajtja le a fejét; halkan): Igen. _Akkor_ lehet élni. - -_Ágnes:_ Mi az, kis Lizi? (Szünet.) Mi baj van?… - -_Lizi:_ Semmi… de ugy-e, _az_ a lány is meghalt volna… nem tisztulhatott -volna meg és nem pihenhetett volna meg, ha nem lett volna, akiért éljen, -aki szereti őt?… - -_Ágnes_ (erőlködve): Nem, kis Lizi, az bizonyosan akkor is megtisztult -volna és megpihent volna… Ha csak mások lettek volna, akik törődtek -volna vele… akárki… - -_Lizi:_ Nem. Akkor bizonyosan nem bírta volna ki… - -_Ágnes:_ Ha csak jóságot tapasztalt volna akárhol. - -_Lizi_ (folytatva, maga elé):… Nem. Akkor bizonyosan meghalt volna. - -_Ágnes:_ De nem, ha mondom. - -_Lizi:_ És ha, akit szeretett, meghalt volna… akkor neki is meg kellett -volna halnia. Minek élt volna akkor tovább? Akkor nem várhatta volna sem -a megtisztulást, sem a megnyugvást, sem a boldogságot és akkor neki is -csak meg kellett volna halnia. - -_Ágnes:_ Nem, kis Lizi. - -_Lizi:_ De igen, akkor neki is meg kellett volna halnia. Mert mit -keresett volna még az életben? Mire várt volna még? - -(Az előszoba felől zaj hallatszik.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Voltak, Rápolt._ - -_Rápolt_ (hirtelen belép az ajtón és mozdulatlanul megáll). - -_Ágnes_ (felugrik). - -_Lizi_ (mozdulatlanul vár). - -_Ágnes_ (halkan, félve): Meghalt? - -_Rápolt_ (nagyon csöndesen): Meghalt. - -(Nagy csöndesség.) - -_Rápolt_ (kérdő, de felsőbbségesen nyugodt arccal, hangosan): Ágnes?… - -_Ágnes_ (elszántan, de remegve): Andor, én… - -_Rápolt:_ Mondani akar nekem valamit, Ágnes? - -_Ágnes:_ Igen, én… - -_Rápolt:_ Várjon. Nekem is sok mondanivalóm van. Várjon, míg egyedül -maradunk. - -_Lizi_ (megmozdul, menni készül). - -_Rápolt:_ Megállj, Lizi. Én is elküldtelek volna, de előbb mondani -akarok neked is valamit. Várj csak. (A zsebébe nyúl, kiveszi a -revolverét és ledobja egy – elől álló – kisasztalra.) - -_Ágnes_ (a zörrenésre ijedten): Mi az? - -_Rápolt:_ Ezt itt… kidobtam a zsebemből. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Nincs többé rá szükségem. Nem félek semmitől… (Elmegy a -kisasztaltól; a mozdulatai határozottak, a hangja csengő.) Várj csak, -Lizi. Előbb magának mondom meg, Ágnes: Zólyomyt rögtön elviszik a -lakásáról. A lakását megrohanják a hitelezői. A bajtársai átviszik a -kaszárnyába, – ott teszik ravatalra. Rendkívüli és lázas éjszaka volt -ez: a golyó halálos sebet ütött rajta, de órák hosszat viaskodott a -halállal, mielőtt megadta volna magát. És a lakása előtt ijedt hitelezők -tolongtak, és a lakásban összeszorított szájú katonák várták, míg meghal -és most lovakkal, fáklyákkal, katonás rendben viszik át magukhoz… -rendkívüli és felejthetetlen éjszaka, füstös, zavaros kábulat, amelyből -azonban csengő tisztasággal hallatszik ki az a parancs, hogy az utunkat -merre kell vennünk. - -_Ágnes_ (félénken): Mit akar tőlem, Andor? - -_Rápolt:_ Meg akarom magától kérdezni: itt az ablak alatt viszik el -Zólyomyt fáklyákkal és dobogó lovakkal, – fél-e tőle? Akar-e itt maradni -és akarja-e meghallgatni, amit én magának mondani fogok, vagy akar -elmenekülni? Elmenekülhet. Én elengedem. - -_Ágnes_ (küzd magával): Itt… akarok… maradni… - -_Rápolt:_ Jó. Maradjon. Mert én nem is engedtem volna el. – Most ide -figyelj te, Lizi. Mielőtt elküldelek – köszönöm, hogy eddig itt voltál – -mielőtt elküldelek, megmondom neked: én eddig téged sajnáltalak, de most -majd meg foglak menteni. - -_Ágnes_ (mohón): Igen… - -_Lizi_ (halkan, mintha nem is hallaná, csodálkozva): Engem? Hogyan? - -_Rápolt:_ Más életet kezdesz. - -_Lizi_ (a messzeségbe néz; csendesen, szinte derülten): Más életet… - -_Rápolt:_ Rendes, becsületes, tiszta életet. - -_Lizi_ (halkan): Rendes, tiszta életet… - -_Rápolt:_ Az eddigi életed utáltad. - -_Lizi:_ Igen… - -_Rápolt:_ Nohát… - -_Lizi:_ Igen, de mit csináljak? - -_Rápolt:_ Majd keresünk valamit a számodra… azután majd férjhez adunk -valami becsületes emberhez. - -_Lizi:_ Valami becsületes emberhez… - -_Rápolt:_ Szóval, majd megélsz valahogyan. Majd szerzünk munkát a -számodra. - -_Lizi:_ De én nem tudok már dolgozni. Az én… az én sorsomban az a -borzasztó, hogy az erkölcsi érzést minden tekintetben tönkre teszi. Én a -régi életembe belehalok és becsületes, rendes életet nem élhetek soha -többé. - -_Rápolt_ (idegesen): Ej, dehogynem, Lizi… Ezeket az ostobaságokat tőlem -hallottad… - -_Lizi_ (felkapja a fejét és az utcáról jövő zajra figyel). - -_Ágnes_ (remegve): Hallja? Most hozzák. - -_Rápolt:_ Igen, Ágnes. Ne féljen. Ne remegjen, no ne féljen… Hogy -reszketnek mind a ketten!… (Az utcáról lódobogás hallatszik be: egy -huszárszakasz lovainak a dobogása. Az ablakon fáklyafény piroslik be.) - -_Ágnes_ és _Lizi_ (dideregve húzódnak össze). - -_Rápolt_ (odaugrik az ablakhoz; háttal az ablaknak megáll, a két karját -kitárja, mintha a zajnak és a fénynek akarná útját állni): Ne -remegjetek. Mitől féltek? Az élőtől nincs már mit félni, mert az élő -meghalt, a haláltól pedig nem kell félni, mert a halál nem félelmes. Az -előtt, aki egyszer bele mert nézni az orcájába, meggyávul és elhalkul és -törpévé lesz. Én régen eljöhettem volna odaátról, de nem jöttem el, mert -ott akartam állni és mert várni akartam rá. És egy egész éjszaka néztem -bele a halál rettenetes arcába és ez után a kábult éjszaka után csengő -tisztasággal tudom, hogy nem kell félni tőle. - -_Ágnes_ (remegve): De az ő halálát… mi okoztuk… - -_Rápolt_ (melegebben): Ne reszkessen, Ágnes. Nincs olyan élet, amelynek -mások halála ne volna az ára. Ahová lépünk, sírhalmokra lépünk és az -életet nem lehetne élni, ha a halottakra gondolni akarnánk. Vannak, akik -elbuknak. Rosszak voltak és megérdemelték-e a sorsukat? Azért kell-e -elpusztulniok, mert senkihez sem tartoztak és mert senkire sem voltak -hasznosak? Mit tudom én. Én nem itélek; de a halál hozzátartozik az -élethez, és nem kell félni tőle. A halottat hadd vigyék a maga útján, de -mi fogjuk meg az egymás kezét és menjünk bele abba a ragyogó hajnalba, -amely ránk piroslik. Ragyogó hajnal…! Édes élet…! - -_Ágnes_ (lassan közeledik feléje). - -_Lizi_ (a kis asztalról fölvette a revolvert, lassan az előszoba ajtaja -felé lopózik). - -_Ágnes_ (észreveszi és halkan fölsikolt). - -_Rápolt_ (hirtelen): Mit csinálsz, Lizi? - -_Lizi_ (zavarodottan megáll). - -_Rápolt:_ Megállj. (Mellette terem; kiveszi a kezéből a fegyvert.) Mit -akarsz tenni, Lizi? - -_Lizi_ (nem válaszol; lehajtja a fejét). - -_Rápolt:_ Meg akarod ölni magadat? - -_Lizi_ (igent int). - -_Rápolt:_ Miért, Lizi? - -_Ágnes:_ Miért most, amikor lesznek, akik törődnek magával? Akik -segíteni akarnak magán és meg akarják menteni. - -_Lizi_ (nem felel). - -_Rápolt:_ Mondd meg, Lizi, miért akarod megölni magadat? - -(Hosszú szünet.) - -_Lizi_ (kifakad, kábultan, a nagy fájdalomtól megrázva): Minek éljek én, -amikor ő nem él már? - -_Ágnes_ (megdöbbenve): Ki? - -_Rápolt:_ Ki, Lizi? (Szünet.) Zólyomy? - -_Lizi_ (igent int). - -_Rápolt:_ Ha ő nem él? - -_Lizi:_ Minek éljek én akkor? - -_Rápolt:_ Hát az ő élete volt az, Lizi, amely téged életben tartott? - -_Lizi:_ Nem. - -_Rápolt:_ Hát akkor, Lizi… - -_Lizi_ (megint nyugodt, szinte mosolyog): Én… nem tudom… de nekem most -már nem lehet élnem… én nem tudom, de én nekem most már meg kell halnom… - -_Ágnes:_ De hiszen halálosan gyűlölte őt? - -_Lizi:_ Én? (Csodálkozva:) Én? (Kábultan:) Én… én halálosan szerettem -őt. - -_Rápolt:_ Lizi, emlékezz rá, milyen kegyetlen volt és milyen irgalmatlan -volt hozzád. - -_Lizi:_ Az volt. Az volt?… De… de volt idő… amikor… milyen jó és milyen -kedves volt hozzám. - -_Rápolt:_ Emlékezz rá, Lizi, hogy pálcával véresre vert. Emlékezz arra, -hogy ütött. - -_Lizi:_ Igen. Igen… de azelőtt símogatott, erős és puha keze volt… és a -hajamat és az arcomat símogatta vele. - -_Ágnes:_ De emlékezzék rá, hogy rossz-szívű és gonosz és kegyetlen volt. - -_Lizi:_ De én szerettem. - -_Ágnes:_ Gondoljon arra, hogy ha jó is volt valakihez, csak azért volt -jó, hogy azután rossz és kegyetlen lehessen. - -_Lizi:_ De én szerettem. - -_Ágnes:_ Rossz volt. És senkit sem szeretett. És megölte azokat, akik őt -szerették. - -_Lizi_ (alig hallja, amit mondanak): De én mégis szerettem. - -_Rápolt:_ De Lizi, hát szedd össze magadat, hát ébredj föl, hiszen -kábult vagy, gondolj arra, hogy mennyi szép mindent tartogat még az élet -neked… - -_Lizi_ (csendesen, szelíden): Nem. Én most már meghalok. Én nekem most -már nincs miért élnem. Én azt megmondani nem tudom, hogyan van az, hogy -eddig gyűlöltem és mégis szerettem, de azt tudom, hogy… élni csak azért -éltem, mert a nyomában lehettem, mert mindig a nyomába lopózkodhattam, -körülötte ólálkodhattam, mert azt mondhattam magamban, hogy gyűlölöm és -rosszat akarok neki és ártani akarok neki. (Szünet.) - -_Rápolt:_ No… és most, Lizi? - -_Lizi_ (szinte mosolyog, kiegyenesedik): Most? Most már nem is emlékszem -másra, csak hogy jó is volt hozzám, kedves is volt hozzám, simogatott… -És drága kislányának nevezett. Most már nem is emlékszem másra. És -meghalt… És én is meg fogok halni. - -_Rápolt:_ Megölöd magadat? - -_Lizi:_ Meg. - -_Rápolt_ (nagy lélegzetet vesz): De nem most, mi? - -_Lizi:_ Nem. - -_Rápolt:_ Most hová mégy? - -_Lizi_ (fölnéz rá): Most? – Koporsóba tették már? - -_Rápolt:_ Igen. - -_Lizi:_ Akkor megyek oda, ahova a koporsóját viszik. - -_Rápolt:_ Azután? - -_Lizi:_ Ha nem kergetnek el, ott maradok a közelében, amíg el nem -temetik. - -_Rápolt:_ Kikíséred a temetőbe és… - -_Lizi:_ És… (vonogatja a vállát). - -_Rápolt:_ És hazajösz, jársz-kelsz talán egy-két napig, azután megölöd -magadat. - -_Lizi:_ Igen. - -(Hallgatás.) - -_Rápolt:_ Hát eredj, Lizi. Eredj a halottad után, eredj a koporsód után, -menj ki a temetőbe, – mert nagyon mindegy, hogy a végtelen útra mikor -lép rá az ember. Talán most is rajta vagyunk. Eredj, Lizi. - -_Ágnes_ (ijedten): Nem. Ne menjen. (Rápolthoz:) Kérem, ne engedje így… -ne eresszük el így. - -_Rápolt:_ Eresszük el, Ágnes. Úgy se adhatunk neki semmit, a halott -pedig úgyis az övé már. - -_Ágnes:_ Ne eresszük el… hiszen meghalni megy. - -_Rápolt:_ A halál neki sem félelmes és irtózatos… régen a halál -tornácában áll már… és élet és halál neki annyi, mint másnak fáradság és -pihenés. Menj, Lizi. Isten áldjon meg. - -_Lizi_ (csendesen kilép az ajtón). - -_Ágnes_ (igen halkan sír). - -_Rápolt_ (az ablak felé fordul): Kint hajnalodik… milyen hajnal jön erre -a bágyadt éjszakára, erre a rendkívüli éjszakára?… – Aki tegnap még -látta a hajnalt, ma nem látja már, és a hajnal, a fény, a nap, a -világosság, az élet mégis az enyém, egy vagyok vele és amíg az enyém, -addig minden szívverésemmel örülni akarok neki. – Itt a napfelkelte! -Ágnes! (Magához hívja.) - -_Ágnes_ (reszketve): Most, Andor, én is elmegyek. - -_Rápolt_ (fölcsattanva, de nem haragos, inkább győzelmes hangon): Nem -megy el, Ágnes. - -_Ágnes:_ Hogyan maradhatnék itt? - -_Rápolt:_ Itt marad, mert akarom. Itt marad, mert hozzám tartozik és -mert soha többé tőlem el nem szakadhat. - -_Ágnes:_ Nem tudom… talán… még lehetséges, majd valamikor… de most -elmegyek… - -_Rápolt:_ Itt marad. Adja ide a kezét. - -_Ágnes_ (védekezik). - -_Rápolt_ (megfogja a kezét): Nézzen a szemembe. - -_Ágnes:_ Nem merek. - -_Rápolt:_ Miért? - -_Ágnes:_ Maga nem fél? Nem fél attól, hogy közöttünk van a… a… a… -(didereg). - -_Rápolt:_ A véres árnyéka? - -_Ágnes:_ Igen. - -_Rápolt:_ Nem félek tőle. Ebből a kábult éjszakából tisztán cseng ki a -bátorság és a szerelem szava. Nem félek tőle. És mert nem félek tőle, -nincs is itt. Nézzen a szemembe. Fél még? (Szünet.) Félsz még? - -_Ágnes_ (dideregve, halkan): Nem félek. - -_Rápolt:_ Itt maradsz. Szeretlek. - -_Ágnes_ (védekezik): Nem… mégsem szabad… Akik itt voltak velünk pár -órával ezelőtt még… A halottak!… - -_Rápolt:_ Az élők élnek. – Félsz még? - -_Ágnes:_ Nem félek. - -– _Vége._ – - - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TAVASZI ÜNNEP *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/64929-0.zip b/old/64929-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 3309540..0000000 --- a/old/64929-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64929-h.zip b/old/64929-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index c7ab67a..0000000 --- a/old/64929-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64929-h/64929-h.htm b/old/64929-h/64929-h.htm deleted file mode 100644 index adda6f8..0000000 --- a/old/64929-h/64929-h.htm +++ /dev/null @@ -1,3102 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Tavaszi ünnep by Lajos -Biró</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -ul.lsoff { - list-style-type: none; - text-align: justify; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.bbox { - display: inline-block; - width: 15em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: justify; - text-align-last: center; - text-indent: 0; - margin: auto; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -ul.indented { - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-align: justify; -} - -p .ibm { - display: inline-block; - vertical-align: middle; - text-indent: 0; - line-height: 2em; -} - -span.curly2 { - line-height: 100%; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Tavaszi ünnep, by Lajos Biró</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<table style='min-width:0; padding:0; margin-left:0; border-collapse:collapse'> - <tr><td>Title:</td><td>Tavaszi ünnep</td></tr> - <tr><td></td><td>Dráma három felvonásban</td></tr> -</table> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Lajos Biró</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: March 26, 2021 [eBook #64929]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TAVASZI ÜNNEP ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2"><br /> --2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> -<br /> --3-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150"><i>Biró -Lajos</i></span></p> -<h1><i>Tavaszi ünnep</i></h1> -<p class="center"><span class="caption"><i>Dráma három -felvonásban</i></span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<div class="figcenter" style="width: 78px;"><img src= -"images/i001.png" alt="Magyart a magyarnak" title= -"Magyart a magyarnak" /></div> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Budapest -1913</i></span></p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Singer és Wolfner -kiadása</i></span></p> -<p class="center"><span class="caption"><i>VI., Andrássy-út -16.</i></span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Copyright 1913 by dr. -Márton Miksa</i></span></p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Budapest</i></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP -NYOMDÁJA</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><i>Az előadás joga dr. Márton Miksánál (Budapest, -V., Lipót-körút 16.) szerezhető meg.</i></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><i>Minden jog, a fordítás joga is -fenntartva.</i></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><i>Színpadokkal szemben kézirat.</i></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Szántó -Andornak</i></span></p> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<h2>SZEMÉLYEK:</h2> -<div class="figcenter"> -<div class="bbox"> -<ul class="lsoff indented"> -<li><i>Ágnes</i></li> -<li><i>Lizi</i></li> -<li><i>Zólyomy</i></li> -<li><i>Rápolt</i></li> -<li><i>Klug</i></li> -<li><i>A japánruhás hölgy</i></li> -<li><i>Inas I.</i></li> -<li><i>Inas II.</i></li> -</ul> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<h2>ELSŐ FELVONÁS</h2> -<p class="summary">Vidéki város nyilvános parkja: a Püspökkert. -Pázsit. Fák: platánok és gesztenyék. Hátul széles út húzódik át az -egyik oldalról a másikra. Elől balra (a nézőtől balra) rokokó -sátor. Egy inas őrzi a leeresztett függöny előtt. Az úton élénk -forgalom, időről-időre kosztümös asszonyok, lányok sietnek át -balról jobbfelé. Különböző kosztümök: japán, török, magyar paraszt -stb. <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_11" -id="Page_11"><br /> --11-</a></span></p> -<h3>ELSŐ JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Zólyomy, Inas.</i></p> -<p><i>Zólyomy</i> (sötétszemű; barnaarcú; sasorrú; délceg, kék -attillás huszár. Csupa tűz, csupa energia. Most kissé nyugtalan. -Jobbról jön. Az inashoz): A kisasszony nincs még itt, mi.</p> -<p><i>Inas:</i> Nincs, kapitány úr.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Mikor jön?</p> -<p><i>Inas:</i> Itt kell már lennie hamarosan. Alkalmasint útban -van már.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Rápolt úr sincs itt?</p> -<p><i>Inas:</i> Nincs, kapitány úr.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nem is ment át erre?</p> -<p><i>Inas:</i> Nem, kapitány úr. <span class="pagenum"><a name= -"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Talán csak maga nem látta.</p> -<p><i>Inas:</i> Én láttam volna, ha erre ment volna.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Bizonyosan átsétált itt már… Elment talán -megnézni a többi sátrat.</p> -<p><i>Inas:</i> Nem hiszem, kérem.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (az óráját nézi; idegesen): Itt kell már lennie. -Teljes negyedórája itt kell már lennie. (A foga között:) Hol a -pokolban… (Nyugtalanul keresgél jobbra-balra. Hirtelen megriadtan, -de nem hangos ijedtséggel:) Oh, a keserves… (Látszik, hogy szökni -akar valaki elől. Az elrejtőzésre egyetlen alkalmas helyet talál: a -sátor innenső oldalát. Oda akar besétálni, hogy a sátor eltakarja, -de már elkésett.)</p> -<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Klug</i> (nagy, kövér ember, a kapitánynál -jóval nagyobb. Aranylánc, rikító nyakkendő stb.).</p> -<p><i>Klug</i> (sietve rohan az inashoz; nyilvánvaló, hogy meglátta -a kapitányt és most az inastól akar kérdezősködni felőle): Mondja -csak kérem… (Közben <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> folyton fürkész és fölfedezi a -visszavonuló Zólyomit.) Ah… kapitány úr, tessék csak… (Nem bírja az -energiát.) Jó napot kívánok.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (rögtön föladja az elrejtőzés tervét; kisétál a -sátor mellől, közömbösen, mintha nem is látná, elsétál Klug előtt; -minél messzebbre el akar jutni az inastól. Nagyon felsőbbségesen): -Jó napot, Klug. Na, mi jót hozott?</p> -<p><i>Klug</i> (utána megy): Kapitány úr, kérem… szabad kérnem… -kérem szépen… (A Zólyomy rendíthetetlen, közömbös arca ingerli, a -dühe fölbátorodik:) Hát ez már kérem mégse járja.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Mi, kedves Klug?</p> -<p><i>Klug:</i> Ötször megyek el a kapitány úrhoz, ötször üzeni ki -nekem, hogy nincs otthon. A kaszárnyában már meg se várják, míg -szólok, – becsapják az orrom előtt a kaput és a huszárok a pofámba -nevetnek. Ha kapitány úr azt hiszi, hogy én ezt tovább eltűröm, -akkor nagyon csalódik. –</p> -<p><i>Zólyomy</i> (változatlan arccal, rá sem nézve): Hát mit akar, -kedves Klug?</p> -<p><i>Klug:</i> Azt akarom kérem, hogy tessék fizetni! Nagyon -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> sajnálom, egyetlen egy napot sem várhatok -tovább. Azért kerestem a kapitány urat, hogy ezt megmondjam. Nem -várhatok tovább és majd keresek én rá módot, hogy a pénzemhez -jussak.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (változatlanul): Keressen, kedves Klug.</p> -<p><i>Klug</i> (tajtékzik): Keresek. És találok is. (Kiveszi a -vastag tárcáját és rácsap.) Legelőször is ezt itt. Bemutatom Rápolt -úrnak ezeket a váltókat, amelyeket ő írt alá.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (most megmozdul): Ne kiabáljon.</p> -<p><i>Klug</i> (boldog izgalommal csap le a Zólyomy idegességére és -még hangosabban): De igenis kiabálok. Én igenis kiabálhatok. Nekem -kérem nincs mitől tartanom. Én csak azt akarom, ami nekem jár…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (fogcsikorgatva): Halkabban!</p> -<p><i>Klug:</i> Semmi halkabban. Én olyan hangon beszélek az én -pénzemért, ahogy nekem tetszik. Akkor parancsolgasson a kapitány -úr, ha fizetett… mert amíg nem fizetett, addig én igenis kiabálok… -én elmegyek az ezredes úrhoz…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (odalépett hozzá; egy gyors mozdulattal torkon -kapta): Te! Disznó! – Lesz csend? <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p><i>Klug</i> (meghökkenve, fuldokolva): Kérem… én… igenis…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (halkan): Hallja, Klug? Azt hiszi maga, hogy ha -nekem főbe kell magamat lőnöm, akkor megtagadom magamtól azt a -passziót, hogy előbb magát lőjjem le… mint egy kutyát.</p> -<p><i>Klug:</i> Mit kérem… mit?… Hát mit vétettem én?…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ordít. Ha ordít: nekem főbe kell magamat lőnöm. -De akkor előbb maga megy. Ha minden elveszett, akkor én megszerzem -magamnak azt az örömet, hogy maga vágtat előttem a pokolba.</p> -<p><i>Klug:</i> Én kérem csak a pénzemet kérem.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hangosan kéri. Szemtelenül kéri. (Megint -fogcsikorgatva:) Olyan embernek ismer maga engem, hogy ezt itt (a -kardjára csap) hiába hordom az oldalamon és nem vágom szét vele, -mint a tököt, a maga tök fejét, ha ordít itt. Olyan embernek ismer -engem?</p> -<p><i>Klug</i> (egészen megsemmisült): Nem. Nem olyan embernek -ismerem a kapitány urat. <span class="pagenum"><a name="Page_16" -id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nohát. (Szünet.) Akkor beszéljen halkan, -tisztességesen és alázatosan, amint illik.</p> -<p><i>Klug:</i> Igenis, kapitány úr.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Akkor szóba állok magával… Válaszolok arra… amit -kérdezni akar… (Nagyon felsőbbségesen vár.)</p> -<p><i>Klug:</i> Hiszen kérem alázattal… ha csak azt lehetne tudni… -hogy… hogy…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Mit?</p> -<p><i>Klug:</i> Hogy… kérem… hogy csakugyan… el tetszik-e… venni a… -Radics kisasszonyt…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Elveszem.</p> -<p><i>Klug:</i> Igen kérem, alázattal… ezt halljuk már idestova egy -éve… Ha csak az eljegyzés nyilvános volna már.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Huszonnégy óra múlva nyilvános lesz.</p> -<p><i>Klug:</i> Hó… szent isten… Akkor hát legyen szabad… -gratulációm kapitány úr.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Köszönöm. Ahelyett hogy ordított volna, azzal -kellett volna hozzám jönnie, nem lehet-e ebben valami módon -segítségemre? <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p><i>Klug</i> (boldogan): Kérem kapitány úr… ha valamiben -segítségére lehetnék…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Pénzre van szükségem.</p> -<p><i>Klug:</i> Pénzre.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nem sokra. De ez az egész tavaszi ünnep arra -való, hogy zsarolják az embert, és nekem egyetlenegy rézkrajcárom -sincs, és…</p> -<p><i>Klug:</i> Hü… Egyetlenegy… Hallatlan…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Adjon száz koronát.</p> -<p><i>Klug</i> (fejét vakarja): Száz koronát… nem hiszem kérem… -hogy volna nálam…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Csak keresse. Vagy… különben: ne adjon.</p> -<p><i>Klug:</i> Tessék?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ne adjon. Megyek haza.</p> -<p><i>Klug:</i> De akkor…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Igen, akkor…!</p> -<p><i>Klug:</i> A Radics kisasszony…!</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hja, ha maga úgy félti azt a rongyos…</p> -<p><i>Klug:</i> Dehogy kérem. Százzal több vagy kevesebb, nem -számít. Tessék kapitány úr. <span class="pagenum"><a name="Page_18" -id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy</i> (átveszi a százast, a nadrágzsebébe gyüri): Jó. -Köszönöm.</p> -<p><i>Klug</i> (dörzsöli a kezét): Hát akkor kapitány úr, -reménylem, huszonnégy óra mulva…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Isten vele, kedves Klug.</p> -<p><i>Klug:</i> Ajánlom magamat, kapitány úr.</p> -<h3>HARMADIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Zólyomy, Lizi.</i></p> -<p class="summary">Klug elmegy. Nők vonulnak át hátul. Nyilvánvaló, -hogy Zólyomy rejtőzik előlük. Újra meg újra behúzódik a sátor mögé. -Ha nem kerülheti el, szalutál és összeüti a sarkantyuját, de rögtön -el is fordul, hogy a köszönésből beszélgetés ne legyen. Végre -tiszta a szemhatár. Ekkor kijön bosszankodva a helyzete nevetséges -voltán, toppant egyet, körülnéz; meglátja Lizit. Lizi fekete -ruhában – de nem gyászruhában – van. Bluz; szoknya; kis -hivatalnoknőnek lehetne tartani, ha mély karikás, lázasan csillogó, -sötét szeme nem volna egészen különös. <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy</i> (meglátja: fellobbanó dühvel, de gúnyosan): Ah te -is itt vagy. Éppen jókor akadsz elém.</p> -<p><i>Lizi</i> (megrettent, amikor látja, hogy észrevették. El akar -menekülni).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Megállj!</p> -<p><i>Lizi</i> (rémülten megáll).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Gyere közelebb.</p> -<p><i>Lizi</i> (lesütött szemmel tesz néhány lépést előre).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hogy mertél te idejönni? (Szünet.) Hogy mersz te -idejönni, azt kérdeztem.</p> -<p><i>Lizi</i> (minden erejét összeszedi, dacosan, de remegve és -lesütött szemmel): Én oda megyek, ahová akarok.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Úgy? Odamégy, ahová akarsz?</p> -<p><i>Lizi:</i> Igenis.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nem igaz. Ilyen helyre nem szabad jönnöd.</p> -<p><i>Lizi:</i> Én is lefizettem a beléptidíjat, mint más, én is -itt lehetek.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hát én majd mindjárt szólok a rendőrfogalmazónak -és majd mindjárt nem leszel itt. Eredj innen haza. <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Nem megyek.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Elmégy innen?</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem megyek.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te, vigyázz magadra!</p> -<p><i>Lizi:</i> Engem hiába ijesztget, én nem félek.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (egy lépést tesz feléje): Te! Te mindig ott vagy -most, ahol én járok.</p> -<p><i>Lizi:</i> Én ott vagyok, ahol nekem tetszik.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Egyre a szemem elé kerülsz… Mindig körülöttem -ólálkodol… Mit akarsz te én velem?</p> -<p><i>Lizi</i> (dacosan vonogatja a vállát).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te, ne ólálkodj te én körülöttem… vigyázz -magadra.</p> -<p><i>Lizi</i> (dacosan): Én… nem félek.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (feléje megy): Te… (lassan) úgy látszik -elfelejtetted már a kezem szorítását, elfelejtetted, hogy -takarodnod kell, ha mondom. Úgy látszik, megint eszedbe kell -juttatnom… Ne ólálkodj te én körülöttem. Vigyázz magadra. (Indul -feléje.)</p> -<p><i>Lizi:</i> Én nem félek. Én nem félek. Én nem félek.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (közeledik feléje).</p> -<p><i>Lizi</i> (szembe néz vele, de amikor Zólyomy egészen -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> előtte áll és felemeli a két kezét, – nem -ütésre, hanem mintha a nyakát akarná megfogni, – rémülten halkan -sikolt egyet és elszalad).</p> -<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> -<p><i>Zólyomy</i> (összevont szemöldökkel, sokáig utána néz az -elszaladt Lizinek. Azután visszafordul és menekülni akar egy női -társaság elől, amely a hátsó úton megjelenik. De már későn -van).</p> -<p><i>A japánruhás hölgy</i> (csicseregve): Zólyomy…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (fogcsikorgató édességgel): Ah, báróné… Kezét -csókolom.</p> -<p><i>A japánruhás hölgy</i> (átgázol a pázsiton): Zólyomy, maga -lesz az első, aki tőlem egy szál virágot vásárol. Krizantémeket -árulok, semmi mást, csak gyönyörü karcsu krizantémeket.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Báróné, én leszek az első: rögtön fölkeresem a -sátorában… a virágjai között…</p> -<p><i>A japánruhás hölgy</i> (csicseregve): Nem, nem Zólyomy, akkor -már nem lehet az első. És én sem lehetek az első, akitől maga -vásárol. Pedig én az első <span class="pagenum"><a name="Page_22" -id="Page_22">-22-</a></span> akarok lenni. Egy szál krizantémet… -(Az ölében vitt egy csomót, kiválaszt egyet és nyomul vele Zólyomy -felé.)</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Báróné, az első útam a maga sátorába lesz…</p> -<p><i>A japánruhás hölgy:</i> Nem, nem, én akarom feltüzni… (a -vállzsinórja felé nyul…) a maga pénze szerencsét fog hozni nekem… -Hogy örülök, hogy magával találkoztam. Ma szerencsém lesz… -(Duzzogva:) Maga nem örül, hogy velem találkozott?</p> -<p><i>Zólyomy</i> (fogcsikorgatva): Boldog vagyok báróné.</p> -<p><i>A japánruhás hölgy:</i> Nem akarja, hogy magam tüzzem föl -magának ezt a virágot.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (most már nyugodtan. Megadta magát): Boldoggá -tesz vele, báróné.</p> -<p><i>A japánruhás hölgy</i> (feltűzi a virágot; azután kinyujtja a -tenyerét): A virágért, – az éhező gyermekeknek.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (egy másodpercre megrendűl, azután nyugodtan a -nadrágzsebébe nyúl, előveszi a százast és átadja): A virágért, – az -éhező gyermekeknek, báróné. <span class="pagenum"><a name="Page_23" -id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p><i>A japánruhás hölgy</i> (fölujjongva): Zólyomy… tudtam. -Magával találkozni szerencsét jelent.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (most egészen nyugodtan): És magával találkozni -báróné, boldogságot.</p> -<p><i>A japánruhás hölgy</i> (forrón): Viszontlátásra, Zólyomy. (A -kezét nyújtja, félig lesütött szemmel, mindent igérően, hosszan néz -a Zólyomy szemébe, mialatt)</p> -<p><i>Zólyomy</i> (a kezét megcsókolja).</p> -<p><i>A japánruhás hölgy</i> (boldogan): Viszontlátásra, Zólyomy. -(Visszatér a nők közé, akik vártak rá és akik boldog csipogással -fogadják a százast, amelyet megmutat nekik. Elmennek.)</p> -<p><i>Zólyomy</i> (gondolkozva, elkomolyodva néz utánuk).</p> -<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Zólyomy, Rápolt.</i></p> -<p><i>Rápolt:</i> Szervusz.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Szervusz. – Későn jöttél.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen. Bocsáss meg… <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Már egy negyedórával ezelőtt itt kellett volna -lenned.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Itt is akartam lenni. Pontos akartam lenni. De -ahogy ideértem a Püspökkert kapujába, egyszerre megrohant a nagy -félelem.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Micsoda félelem?</p> -<p><i>Rápolt:</i> A félelem… az utálat… ennyi ember iránt… Beléjük -jönni, közéjük keveredni, tolongani, kezet szorítani…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hiszen itt nincs senki.</p> -<p><i>Rápolt:</i> De át kellett rajtuk jönni. Egy negyedóra hosszat -haboztam a kapuban. Végre megláttam a Fő-utca felől a Radicsék -hintaját és erre összeszedtem magamat.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ágnes itt van?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Még csak jön. Amíg átvergődik… (jobbfelé -néz).</p> -<p><i>Zólyomy</i> (erre a hírre elszánta magát): Andor… kérlek… -nekem nagyon sürgős volt már, hogy gyere.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Miért? <span class="pagenum"><a name="Page_25" -id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Mert itt vagyok ebben a rablótáborban és egy -vörös rézkrajcárom sincs.</p> -<p><i>Rápolt</i> (visszajön feléje, benyúl a mellényzsebébe, kivesz -egy csomó rézpénzt, ezüstöt és aranyat, azután a nadrágzsebéből egy -csomó tíz- és húszkoronás papírpénzt és Zólyomy felé nyújtja. -Nagyon egyszerűen): Parancsolj.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (szótlanul és komolyan kiszed egy pár ezüstpénzt -egy két aranyat és egy két papírpénzt. Azután komolyan): Ezzel -tizenötezer-hét-száz-nyolcvan, – nem, – kilencvennégy.</p> -<p><i>Rápolt</i> (nem gondolkozik): Igen. (Jobb felé indul és ismét -kifelé néz.)</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te, Andor.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Tessék.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te! – hát én most már azt hiszem, tökéletesen -rendben vagyok vele.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Kivel?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ágnessel.</p> -<p><i>Rápolt</i> (egészen visszafordul): Ágnessel?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Igen. Miért csodálkozol ezen? <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Ah… csak… csak… meglepett egy kicsit… Azt hittem -még nem vagytok ennyire.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> De igen. Tegnap megfogtam a kezét, – nem húzta -vissza. Megcsókoltam a kezét, – engedte. Az enyém.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ah… Ugy… Hm…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ma még egy félórára van szükségem és holnap -megvan az eljegyzés.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ugy? Gratulálok.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (lassan): Köszönöm. És arra is akarlak kérni: -csináld nála, amennyire lehet, az én dolgomat…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> És ha majd megkérlek rá – majd tudtodra adom, -majd azt mondom: nézz körül, az asszonyok keresnek, vagy más -effélét, – akkor hagyj vele egyedűl egy félórára.</p> -<p><i>Rápolt</i> (elfordul): Igen… majd csinálom nála a te -dolgodat… és majd egyedűl hagylak vele…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Köszönöm. – Nézd csak, ott jön. Ő az.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen… (mindketten jobb felé fordulnak).</p> -<p><i>Rápolt</i> (hirtelen visszafordul és egy kissé visszahuzza -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> Zólyomyt is. Komolyan): Mondd csak -Kálmán: szereted?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hogyne.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem úgy értem. Hanem… most már szerelmes vagy -belé?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Most már halálosan.</p> -<h3>HATODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Ágnes.</i></p> -<p><i>Ágnes</i> (földig érő, szürke köpönyeg van rajta): Jó -napot.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Jó napot, Ágnes.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Isten hozta Ágnes. – Kezét csókolom… (megfogja -és megcsókolja a kezét.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (Rápolthoz): Hát maga nem utazott el?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hát magának azt mondta, hogy elutazik?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Azt. Ma délelőtt.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nekem pedig azt, hogy pontosan hatra -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> itt lesz. Sem az egyiket, sem a másikat -nem tartotta meg.</p> -<p><i>Rápolt</i> (hanyagul): Irgalom: két megbizható emberek. Én -éppen elég jól tudom már, milyen megbizhatatlan vagyok.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Azt mondta volt, két napra jön haza; és most már -hatvankettedik napja itthon van. Egyszer aztán amikor azt mondja, -hogy végleg itthon marad, mint másfél évvel ezelőtt, fölkapja magát -és másfél évre elutazik. Andor, annak, amit maga igér, még az -ellenkezőjére sem lehet számítani.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Szégyeljem magamat? Ahogy parancsolja. De az -életem berendezésében még sem vagyok ezentúl sem hajlandó -embertársaimra tekintettel lenni.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ezért nem lesznek azután embertársai sem -tekintettel magára.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Amiben viszont nem tagadhatom, hogy nekik van -tökéletesen igazuk.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (mosolyogva hallgatta ezt a beszélgetést; -Rápolttal szemben mindig felsőbbséges): Most azután Ágnes, vesse le -ezt a hosszú, zürkészöld köpönyeget. Olyan, mint egy bimbó, a -bimbóból most ki fog fesleni <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> az egész virág… a feje már -kicsillog belőle. (Le akarja venni a köpönyegét.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (húzódozva, mosolyogva): Várjon, Kálmán. Egy kicsit -szégyellem magamat, hogy kosztümbe bujtam… (Rápolthoz:) Mondja már -maga is, hogy vessem le.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én nem mondom. Én szeretem a várakozást, a -bizonytalanságot, az eldöntetlen dolgokat… Amikor még nem lehet -tudni, mi jön: jó vagy rossz, szépség vagy rútság, beteljesülés -vagy csalódás…</p> -<p><i>Ágnes:</i> No Andor… még maga kellett nekem… Maga igazán nem -alkalmas rá, hogy bátorságot és biztosságot öntsön az emberbe. Most -azután egészen zavarba vagyok… és igazán nem merem ledobni ezt a -köpönyeget…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Dobja le. Egy-kettő. Ide vele. (Gyöngéd -erőszakkal leveszi róla a köpönyeget és elragadtatva áll meg -előtte.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (rokokó ruhában; aláhúzva a zavarodottságát): Hogy -tetszik?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Elragadó.</p> -<p><i>Ágnes</i> (Rápolthoz): És magának? <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (megrázza a fejét).</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem tetszik?</p> -<p><i>Rápolt</i> (a kétségbeesést jelzi): Nem. Ne haragudjék, -Ágnes; magának nem szabad rokokó ruhát vennie.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De hiszen maga mondta, hogy válasszam a -rokokót.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hja… az igaz.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nohát.</p> -<p><i>Rápolt:</i> De nem a maga kedvéért mondtam, hanem a magam -kedvéért. Én imádom a rokokót. De magának nem szabad rokokóba -öltözködnie… és ezt tudhattam volna már három héttel ezelőtt -is.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért?</p> -<p><i>Rápolt</i> (gondolkozva, lassan): Mert… a… rokokó… az -legbelsőbb lényegére nézve az… hogy az emberek nem veszik komolyan -magukat…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Minthogy pedig én komolyan veszem magamat…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Úgy van. A kelleténél sokkal jobban…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ne vegyek rokokó ruhát.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nagyon helyes. <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát… kedves Andor, én azt tudom, hogy maga nem -veszi komolyan magát.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nincs is rá semmi oka.</p> -<p><i>Rápolt</i> (fölnevet): Az úgy van. Ezt én mondhattam -volna.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én nekem azonban okom van rá, hogy magamat -komolyan vegyem, és ezentúl még komolyabban veszem majd magamat, -mint eddig.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azt jól teszi. De akkor ne vegyen rokokó -ruhát.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Kétségbeejtő ez az ember. Most igazán egészen vége -minden önbizalmamnak… és minden biztosságomnak… itt állok a rokokó -ruhában és szégyellem magamat. (Zólyomyra néz.)</p> -<p><i>Zólyomy</i> (közbelép): Hát ne törődjék vele, Ágnes. Aki -hallgat rá, azt ő képes abban a hitében is megingatni, hogy -helyesen teszi, ha lélekzetet vesz.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igaz…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hagyja hát ezt az urat… Annyival inkább ne -törődjék vele, mert maga minden ruhában elragadó és ebben különösen -elragadó. A lelkéhez talán <span class="pagenum"><a name="Page_32" -id="Page_32">-32-</a></span> nem illik a rokokó, – örüljön neki. A -fiatalságához és a szépségéhez annál jobban illik, – ennek örüljön -még jobban és hagyja ezt az urat… az ő rokokó lelkével.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hála istennek. Csakhogy van, aki más hangon -beszél. Megnyugtatott. Köszönöm, Kálmán. (A kezét nyujtja. -Kézcsók.) Kérem, akassza föl a köpönyegemet ott bent… (A sátorra -mutat, amelynek a függönyét az inas széthúzta.)</p> -<p><i>Zólyomy</i> (bemegy a sátorba).</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mit csináljak most Jánossal? (Az inassal, aki ott -áll a sátor előtt és parancsra vár.)</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ha nincs rá szüksége, küldje el.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De később szükségem lehet rá.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ha később szüksége lehet rá, ne küldje el.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De minek lábatlankodjék most itt?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Minek? (Komolyan:) Én nem tudom megmondani. -(Tanácstalanul állnak.)</p> -<p><i>Zólyomy</i> (kijön): Mi az?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem tudom mit csináljak Jánossal.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Küldje el és mondja meg neki, hogy nyolc órára -jőjjön vissza. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (föllélekzik): Persze. (Az inashoz:) János! – most -elmehet. Nyolcra legyen megint itt.</p> -<p><i>Az inas:</i> Igenis. (Elmegy.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (a sátorba lép): Nekem oda kellene még mennem a -gyülekezéshez… drága elnöknőnkhöz. Parancskiadás. Nem tudom -odamenjek-e.</p> -<p><span class="ibm"><i>Rápolt</i><br /> -<i>Zólyomy</i></span> <span class="ibm">(egyszerre)</span> -<span class="ibm curly2">⎫<br /> -⎬<br /> -⎭</span> <span class="ibm">Ne menjen.<br /> -Menjen.</span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Majd meglátom. Egyelőre rendet csinálok itt és -várom a vevőimet. Remélem sokan jönnek.</p> -<p><i>Rápolt</i> (halkan): Én remélem, hogy nem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mit mond?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azt, Ágnes, hogy lehetetlennek tartom, hogy maga -sokat adjon el az áruiból.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mert ékszereket árul. Virágot és pezsgőt pedig -bőkezű fiatalságunk hajlandó vásárolni, de ékszert nem. Nem is -tud.</p> -<p><i>Ágnes</i> (kétségbeesve): De hiszen azt is maga tanácsolta, -hogy ékszert adjak el.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen, de ezt is a magam kedvéért: hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> bőkezű fiatalságunk ne nyüzsögjön itt -körülöttem. Remélem óvakodni is fognak.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát tudja, Andor, az ember szeretné magát -felpofozni ezzel a bölcs önzésével… (Toporzékol haragjában.)</p> -<p><i>Zólyomy</i> (közbelép, hogy elterelje a figyelmét a csakugyan -kissé kínossá váló témáról): Nézz oda, Andor: az a kövér!… a -vörösképű!… Nagybajuszú! – Látod?</p> -<p><i>Rápolt</i> (igenli): Hm!</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mi az? Ki az?</p> -<p><i>Rápolt</i> (fanyarúl): Az egy jókedvű polgár, aki tegnap -éjjel szódásüveggel akarta beverni a fejemet.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Semmiért. Jókedve volt. Tettereje volt. -Megbízható, céltudatos, szorgos polgár volt. És kilencedmagával -volt. És én egyedül voltam. És bosszantotta őket a puszta létem. És -én már éppen el akartam szaladni, amikor szerencsére jött Kálmán, -kihúzta a kardját és erre ők szaladtak el.</p> -<p><i>Ágnes</i> (elismerő pillantást vet Zólyomyra; azután halk -lenézéssel): El akart szaladni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> El.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért…? Mert kilencen voltak?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Dehogy. Hanem mert revolver volt a zsebemben.</p> -<p><i>Ágnes:</i> És?</p> -<p><i>Rápolt:</i> És én gyávaságból hordom ezt a revolvert… és ha -nem szaladtam volna el, csakugyan kénytelen lettem volna -egyet-kettőt közülük lelőni…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát mért nem lőtt le egyet-kettőt közülük, ha -pimaszok voltak?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hja Ágnes… én nem vagyok egy erős nő. Én csak egy -gyönge férfi vagyok.</p> -<p><i>Ágnes</i> (fanyarul): Én azt hiszem, maga nem is férfi, -Andor.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Lehet. Néha magam is gondolkozóba esem rajta…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mi maga voltaképpen? Miért él maga -voltaképpen?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én… azért élek, hogy sétáljak. Dilettáns vagyok. -Orvos akartam lenni, de nem gyakorlom. Azután muzsikus akartam -lenni, de nem gyakorlom. Élek… de ezt se gyakorlom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (türelmetlenül): De hát miért nem? Miért nem csinál -valamit? Miért nem fog valamibe? Legalább játszatná el azt a zenét, -amit ír?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Miért nem mondja mindjárt, hogy alapítsak -családot? (Undorral.) Hu… kiállni… mérkőzni… összehasonlíttatni… -jőjjön egy cvikkeres ember… kritikus… balján Bach Sebestyén és -jobbján Beethoven Lajos… és lenézően piszkáljon az orrom körül, -mert én nem vagyok olyan kitünő ember, mint ez a két tehetség, -akinek a védelme alá ő elhelyezte fontos személyét…? Uh! Mondja -mindjárt, hogy szaporodjam és gyarapodjam, mint a tenger -fövénye.</p> -<p><i>Ágnes</i> (megfélemlítve): Azért… mégis… kell valamit tenni… -az életben…</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p class="center">A hátsó úton sietve átmegy Lizi. Egy félénk -pillantást vet a sátor felé.</p> -<p><i>Rápolt</i> (a kalapjához nyúl és köszön neki).</p> -<p><i>Lizi</i> (megrémülten, alig észrevehetően fogadja a köszönést -és tovább siet).</p> -<p><i>Zólyomy</i> (Rápolthoz): Meg vagy őrülve? <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért? Mi az? (Szünet.) Ki volt az?</p> -<p><i>Rápolt</i> (lassan): Az egy olyan nő, Ágnes, akiről urilányok -társaságában nem szokás beszélni…</p> -<p><i>Ágnes</i> (nyugodtan): Akkor ne beszéljen róla.</p> -<p><i>Rápolt</i> (nyugodtan): Ahogy parancsolja. De magának, Ágnes, -valamikor más ambiciója is volt, nemcsak az, hogy korrekt urilány -legyen…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Most már nincs más ambicióm. (Zólyomyhoz:) De -miért lepődött meg olyan nagyon…?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Azért, mert lehetetlennek tartottam… mert -képtelen dolognak tartottam, hogy Andor itt a kalapjához nyúlt… Ha -szándékosság nincs is benne, mégis sértő egy kicsit… Vannak dolgok -és vannak emberek, akiket én nem látok meg, amikor a maga -társaságában vagyok.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Istenem, én nem vagyok ilyen fenséges. Én nem -tudok magamban nappalra annyi magasztosságot összehozni, hogy meg -ne lássam azt, akivel éjjel együtt szoktam lenni.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hm… ezek budapesti elvek. Mi vidéki emberek -vagyunk és nem ostromoljuk a társadalom <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> erkölcsi -felfogását. Nem tüntetünk a magunk új felfogásával. Mi nem vagyunk -lázadók, mint te.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mint én? Én lázadó vagyok? Ha itt az emberek -többsége pupot hordana, én rögtön pupot tömetnék magamnak, hogy ne -kelljen tüntetnem az egyenes vállammal. Csak fel nem tünni. Csak -szembe nem szállni!</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát akkor miért tüntetett itt a köszönésével?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én ezt a boldogtalan kis teremtést ismerem. -Szeretem… gyönyörü sárba dobott kis Tanagra-szobor… Esténként el -szokott hozzám jönni…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Magához?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen. Elszalad hozzám. Kisírni magát. -Megvigasztaltatni magát. Egy kicsit talán távoli, titkolt szerelme -is vagyok. Most elment itt. Én azért köszöntem neki, hogy meg ne -bántsam. És azért, mert nem gondoltam, hogy ezzel a cselekedettel -viszont megbántom a maga érzékenységét és a Kálmán erkölcsi -kényességét.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ne csúfolódj, kérlek. Én igenis azt hiszem, hogy -te akkor, amikor ilyen dolgokat cselekszel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> megsérted -azokat a nőket, akikből feleségek és anyák lesznek: minden -tisztességes asszonyt… Ilyen nők kedvéért.</p> -<p><i>Rápolt</i> (fanyarul): Nem hiszem, hogy a két fajta között -olyan óriási és alapvető különbség volna.</p> -<p><i>Ágnes</i> (hevesen): Hogy mondhat ilyet, Andor! Maga igazán -túlmegy minden határon. Egy tisztességes nő és egy ilyen szennyes -teremtés…</p> -<p><i>Rápolt</i> (fanyarul): Ágnes, jegyezze meg magának, hogy egy -nő sohasem szennyes. Csak a férfiak, akikkel érintkezik.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát ne érintkezzék velük. És különben: maga az, -aki… Ezzel itt maga érintkezik…</p> -<p><i>Rápolt</i> (felelni akar).</p> -<p><i>Ágnes:</i> Köszönöm; elég. Ne beszéljünk többet róla.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Helyes. Maga olyan fenséges lett Ágnes, hogy mi -igazán nem értjük már egymást.</p> -<p><i>Ágnes</i> (lassan): És én nagyon örülök neki, hogy nem értjük -többé egymást.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Jaj! Irgalom! Tudja mit, Ágnes, inkább igaza van. -Inkább magának ajándékozom az egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> ügyet, Lizit, a -szomoruságát, az embervoltát, a szenvedő, finom asszony voltát, -mindent.</p> -<p><i>Ágnes</i> (magánkivül): Nem. Hát látja, ez az a mi -tűrhetetlen magában. Ne adja föl ilyen könnyen a meggyőződéseit és… -az embereit. Ragaszkodjék hozzájuk.</p> -<p><i>Rápolt</i> (legyint; ránéz, lassan): Nem érdemes, Ágnes.</p> -<p class="center">(Kürtszó.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Istenem… most oda kellene menni a gyülekezéshez… -ha már a menetben nem veszek részt, legalább jelentkeznem kellene -az elnöknőnél.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hát jelentkezzék, Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De, hogy menjek oda? Neki vágjak annak a tömegnek -ott? És mit csináljak a sátorral addig?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Én elkísérem. A tömeget kikerűljük, vagy -átvágunk rajta. Ne féljen tőle: én magával leszek.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Jó… De a sátor?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Andor itt marad.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Itt marad?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Itt.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem lesz kellemetlen egyedűl maradnia itt? -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Ellenkezőleg; egész életem legfőbb óhajtása és -egyetlen programmja: bevenni magamat egy rokoko-sátorba, ki nem -mozdulni belőle, onnan nézni, hogy az emberek ide-oda futkosnak és -komolyan veszik magukat.</p> -<p><i>Ágnes</i> (mosolyogva, de halk komolysággal): Hát akkor vegye -be magát a rokoko sátorba és nézze, amint mi komolyan vesszük -magunkat… Jőjjön Kálmán. (Zólyomyval, aki úgyszólván vezeti, elmegy -jobb felé.) Siessünk… elkésünk…</p> -<p><i>Rápolt</i> (utánuk néz; nagyon komolyan fütyürész; azután -bemegy a sátorba; félig lefekszik a kerti kanapéra, amely bent van; -cigarettára gyújt).</p> -<h3>HETEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Rápolt, Lizi.</i></p> -<p><i>Lizi</i> (belopózik; nagyon óvatosan jön; nyilvánvaló, hogy -leselkedett, a távozó Ágnes és Zólyomy után néz, nem fordulnak-e -vissza. Folyton őket figyelve keresi Rápoltot). <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (hevertében észreveszi; csodálkozik és mulat -rajta, azután rászól): Lizi!</p> -<p><i>Lizi</i> (megrettenve áll meg).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Gyere ide, Lizi.</p> -<p><i>Lizi</i> (a szívére szorítja a kezét): Istenem, de -megijedtem… (szinte didereg). Istenem, istenem!…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Gyere ide Lizi és tudod mit… most mondd el nekem -szépen a történetedet.</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem megyek kérem. Hanem legyen olyan szíves, jőjjön -ki abból a sátorból.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Dehogy megyek. Örülök, hogy benne vagyok. Én soha -többé, Lizi, ebből a sátorból ki nem jövök.</p> -<p><i>Lizi:</i> De nagyon szépen kérem…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Gyere te ide…</p> -<p><i>Lizi:</i> Én oda nem mehetek.</p> -<p><i>Rápolt:</i>… és mondd el nekem végre a történetedet. -Szükségem van rá… legjobbkor jönne… embersorsokon gondolkoztam… -mondd el már, Lizi… Az isten áldjon meg, hiszen én még azt sem -kívánom, hogy igazat mondj… De az csak nevetséges, hogy még csak -hazudni sem akarsz… Gyere <span class="pagenum"><a name="Page_43" -id="Page_43">-43-</a></span> szépen… Mondd, hogy az apád -becsületben megőszült ezredes volt… anyád báróné… jött egy gróf és -a gróf házasságot igért…</p> -<p><i>Lizi:</i> (kétségbeesve): Kérem szépen… ne tréfáljon most… -jöjjön ki… nagyon kell sietni…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Miért kell, Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Mert nem szabad, hogy magát én velem meglássák. -(Állandóan jobb felé figyel és mindig újra eltávolodik jobb -felé.)</p> -<p><i>Rápolt:</i> Félsz, hogy kompromittállak? (Kétségbeesett -mozdulat.) Vagy hogy te kompromittálsz engem? (Igenlés.) Attól ne -tarts Lizi… Nem lehet már engem. – (Hirtelen.) Te! Én úgy látom, te -már megint meg akarod magadat ölni.</p> -<p><i>Lizi</i> (zavarodottan): Én…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mit hurcolsz már megint magaddal? Tőrt? -Revolvert? Mérget? – Mérget, mi? Ezúttal mérget. Hol van? Mutasd. -(Parancsolóan.) Mutasd! (Kis üveget vesz át.) Hol vetted ezt?</p> -<p><i>Lizi</i> (lesütött szemmel, halkan): Elhoztam a patikából. A -patikussegédtől.</p> -<p><i>Rápolt:</i> „Elhoztam.“ (A lopás mozdulatát mutatja.) -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> Hányszor mondtam neked Lizi, hogy a te… -hm… foglalkozásodnak az a legfőbb veszedelme, hogy az ember -erkölcsi fogalmait… <i>más téren</i> is megigazítja… Lopni nem -szabad.</p> -<p><i>Lizi</i> (remegve): Én… én…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azt hitted, hogy jogot ad az elhozására az, hogy -meg akarod vele mérgezni magadat!</p> -<p><i>Lizi</i> (nagyon halkan): Igen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Vidd vissza. Annyival inkább, mert tudod mi -ez?</p> -<p><i>Lizi:</i> Méreg.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Strichnin. Ezzel fiam meg ne mérgezd magadat, -mert ez keservesen fáj. Irtózatos görcsök. Akkor már inkább a -ciánkáli: az gyorsan végez. – Vidd vissza, Lizi. (Visszaadja -neki.)</p> -<p><i>Lizi:</i> Visszaviszem.</p> -<p><i>Rápolt:</i> No jó… Isten áldjon meg, Lizi. De ha nem mérgezed -meg magadat, gyere el hozzám, kapsz egy szép könyvet… Odaadom azt a -könyvet, amelyben valaki letérdel egy… olyan lány elé, mint te vagy -és azt mondja neki: „Nem te vagy ez, hanem az emberiség egész -nyomorúsága az, amely elé letérdelek“, <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> – -megmutatom neked a Dűrer-kötetet és a Holbein-rajzokat… vagy -eljátszom neked valamit a zongorán… vagy holdfotografiákat mutatok… -vagy gyönyörű mikroszkopiai felvételeket… szóval a leggyönyörűbb -jutalmakra van kilátásod. No, szervusz, Lizi.</p> -<p><i>Lizi</i> (kétségbeesve): De hiszen én… mondani akartam -valamit… Kérem, kérem szépen: jőjjön már ki a sátorból: én nem -mehetek be oda.</p> -<p><i>Rápolt</i> (kijön): Mondani akartál valamit… No mi az Lizi? -mit akartál mondani?</p> -<p><i>Lizi</i> (mély lélekzetet vesz): Tudja kérem… tudja-e… hogy -mit akar Zólyomy?…</p> -<p><i>Rápolt</i> (csodálkozva): Hogy mit akar… Hát mit akar, -Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> El akarja venni… a Radics Ágnes kisasszonyt.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Jól teszi, Lizi, ha akarja. Igaza van.</p> -<p><i>Lizi:</i> De még ma el akarja jegyezni. Holnap már ki is -akarja iratni az ujságba, hogy eljegyezte.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Lehet, Lizi. Kitünően vagy értesűlve.</p> -<p><i>Lizi:</i> De még ma el akarja jegyezni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> No… és…</p> -<p><i>Lizi</i> (magánkívül, halkan): De hát kérem… ne engedje ezt… -a jó isten szerelmére, hát ne engedje ezt.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Lizi, te egészen fantasztikus vagy. Hogy kerülsz -te ahhoz, hogy… És hogy ne engedjem én ezt? Zsák a foltját. Jancsi -Julcsát!… Hogy ne engedjem én ezt?</p> -<p><i>Lizi:</i> Ne engedje. Ne engedje.</p> -<p><i>Rápolt:</i> A mindenségét, mért ne engedjem Lizi?</p> -<p><i>Lizi</i> (egészen halkan, nagyon szemrehányóan): Hiszen -szereti.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ki?</p> -<p><i>Lizi:</i> Maga.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Kit?</p> -<p><i>Lizi:</i> A Radics Ágnes kisasszonyt.</p> -<p><i>Rápolt</i> (a lefojtott nyugtalansága most egy másodpercre -fölszabadul és a lélekzete akadozik tőle): Lizi… Lizi… ez óriási… -micsoda kábult dolgokat fecsegsz te itt össze…</p> -<p><i>Lizi</i> (egészen felsőbbségesen, de szerényen, szinte -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> fájdalmasan): Ne tagadja. Hiszen szereti. -Hiszen beteg tőle, úgy szereti…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hát… (Ellent akar mondani; levegő után kapkod, -azután elfordul, rövid küzdelem után abbahagyja a tagadást. A -rendes hangján, csak halk izgatottsággal:) Hát lehet. De ha úgyis -volna, Lizi, mit erőlködjem… hiába volna.</p> -<p><i>Lizi</i> (nagyon komolyan, mély lélegzettel): De hiszen… ő is -szereti magát.</p> -<p><i>Rápolt</i> (bosszúsan): Lizi!…</p> -<p><i>Lizi</i> (kétségbeesve): Ő is szereti magát.</p> -<p><i>Rápolt</i> (izgatottan): Lizi ne beszélj bolondokat.</p> -<p><i>Lizi</i> (kétségbeesve): Ő is szereti magát.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Részeg vagy. Menj.</p> -<p><i>Lizi:</i> Ő is…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hol álmodtál ilyen bolondokat. Eredj.</p> -<p><i>Lizi</i> (egészen odamegy hozzá): Amikor maga másfél évvel -ezelőtt hirtelen elutazott, akkor hetekig ki volt sírva a szeme. -Egész éjszakákat átsírt. Utána akart magának menni. Majdnem -belehalt.</p> -<p><i>Rápolt</i> (rábámul; fölindultan dadogva): Hon… nan tudod te -ezt, Lizi? <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Tudom. Tudjuk mi az ilyesmit, ha akarjuk. -Cselédektől… másoktól… egyik kávéházban ma éjjel ezt hallja az -ember, másik kávéházban holnap azt…</p> -<p><i>Rápolt</i> (kellemetlenül érinti a kávéházak emlegetése): -Úgy… egyik kávéházban ma éjjel ezt… másikban holnap azt… (Fanyarul, -nyugodtan:) Na… köszönöm, Lizi… ezeket a kávéházi értesüléseket. -Nagyon kedves vagy. És én… (habozik) én majd talán… (Hirtelen:) Eh, -nem!</p> -<p><i>Lizi:</i> Mit nem? Miért nem?</p> -<p><i>Rápolt</i> (csúfolódva): Nem! Hiszen tudod Lizi: én azt -akarom, hogy engem kérjen meg az a nő, aki engem akar… Ő fáradozzék -én értem… (Komolyabban:) Vagy legalább tegyen ő is valamit.</p> -<p><i>Lizi</i> (megint kétségbeesve): De nem, nem… azt csak mi -tesszük, hogy…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mit?</p> -<p><i>Lizi:</i> Hogy megmutatjuk… Hogy fáradozunk. Úrilányok azt -nem teszik.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ne mondd! – Nem lehet belőletek kiirtani ezt a -furcsa véleményt az úrilányokról… ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> a nagy -tiszteletet… És ezt a romantikus hajlandóságot… Te valószínüleg azt -kívánod tőlem, hogy álljak oda elébe, mint Romeó… Csak nem fogok -neki forrón szerelmet vallani?</p> -<p><i>Lizi:</i> De igen. Azt kell.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Borúljak térdre előtte!</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen. Azt kell.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Bolond vagy, Lizi… Egy ilyen okos lánynak nem -kell az.</p> -<p><i>Lizi:</i> Minden lánynak az kell.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Bolond vagy, Lizi. (Fanyarúl:) Én nem csinálok -ilyen dolgokat. Én nem esedezem, én nem epedezem, nem -viaskodom…</p> -<p><i>Lizi:</i> De hiszen akkor elviszi Zólyomy. Ne engedje, a jó -isten szerelmére. Ne engedje… Csak annyit tegyen meg, csak azt -próbálja meg: fogja meg a kezét; ölelje meg; és csókolja meg. Akár -egy szót se szóljon.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Bolond vagy, Lizi.</p> -<p><i>Lizi:</i> Csak ezt az egyet tegye meg, ezt csak -megpróbálhatja. Ennyit csak érdemes megpróbálni. Igérje meg, hogy -ezt megteszi. <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Lizi, igazán részeg vagy.</p> -<p><i>Lizi:</i> Igérje meg. (Jobbra tekint.) Nézze már jön… egyedül -van… most megteheti… igérje meg…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Eredj, Lizi.</p> -<p><i>Lizi:</i> Addig nem megyek, míg meg nem igéri.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Eredj már… Hát megigérem.</p> -<p><i>Lizi</i> (elsiet bal felé; intően, halkan): Megigérte!</p> -<p><i>Rápolt</i> (mosolyogva, bosszankodva bólint).</p> -<p><i>Lizi</i> (eltünt).</p> -<p><i>Rápolt</i> (jobbfelé fordul).</p> -<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Rápolt, Ágnes.</i></p> -<p class="center">(Sötétedik. Lampiónok gyúlnak ki. Zene -hallatszik.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (lassan jön. Zavarja, hogy egyedül van -Rápolttal).</p> -<p><i>Rápolt</i> (nagy zavarban van): Visszajött, Ágnes?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Vissza.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Kálmán hol maradt? <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Az útig elkísért… Lerója a kötelezettségeit a -hölgyeknél, hogy azután majd maga mehessen… leróni a -kötelezettségeit.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem fogok sietni. Nem igen vannak -kötelezettségeim.</p> -<p><i>Ágnes</i> (tesz-vesz, hogy ne kelljen ránéznie): Az elnöknő -kérdezősködött maga után.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Az elnöknő… Oh, az elnöknőt különösen kedvelem. -„Rembrandt“ mondtam neki tegnap, – „Hja, az, aki Amerikában él, -ugy-e“ – kérdezte kedvesen. „Nem“, – mondom én, – „hanem az (súgva, -mintha egy titkot mondana), aki az Eroikát írta!“ „Hja, – mondja ő, -– amelyiket Drezdában játszottak.“ Uh!</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért él itt közöttük? Menne el…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Éppen ezért maradok itt. Jobbomon Beethoven, -balomon Bach… Rembrandt és Michelangelo… hallatlan és csodálatos -titkaim vannak… közöttük olyan erős vagyok, mint egy Isten.</p> -<p><i>Ágnes</i> (vállvonogatva, halkan): Csalás.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Lehet. (Szünet. Zavarodottság.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Én most… bemegyek a sátorba… Kirakom a -holmimat.</p> -<p><i>Rápolt</i> (hirtelen): Várjon még,</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Csak… ráér… Ugy-e? (Szünet.) Sok arra az -ember?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nagyon sok.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Különösen a kapu körül… ugy-e?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen… különösen a kapu körül… ott nagyon sok.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ott van… a legtöbb sátor is. (Közeledik -hozzá.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ott. (Szünet.) Ni… már a lampionokat is -meggyújtják.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Az ám. Sorra kigyullad mind. (Mellette van.) -Milyen cifrák.</p> -<p><i>Ágnes</i> (nagy zavarban): Nemsokára megindul a körmenet -is.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Meg? Hiszen még nincs hét óra.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Dehogy nincs, el is múlt.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igazán? Persze, el is múlt már… hiszen már -sötétedik… nézze meg az ember… <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Oh… ni csakugyan… már csakugyan egészen sötét van… -De milyen sötét van… Most még korán sötétedik…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Még… korán… (Két-három bátortalan nekifutamodás -után, hirtelen megfogja a kezét.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (megdermedve néz rá).</p> -<p><i>Rápolt</i> (nem ereszti el a kezét; magához húzza; átkarolja -és lassan ajkon csókolja).</p> -<p><i>Ágnes</i> (engedi; félig ájultan, reszkető fölindulásban tűri -el a hosszu csókját; azután remegve és dadogva, álmélkodva és -megdöbbenve mondja): Andor… maga…? maga…? (Szünet. Rápolt -mozdulatlanul áll.) Hát maga engem…?</p> -<p><i>Rápolt</i> (szégyenkezve, de boldogan, zavartan int -igent).</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (szinte kiáltva): Maga szeret engem?</p> -<p><i>Rápolt</i> (szégyenkezve): Nagyon. (Fölemelt fejjel, -hangosan.) Nagyon.</p> -<p><i>Ágnes</i> (reszketve, dadogva): Maga… És… és mit akar tőlem…? -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Én? (Természetesen, a rendes hangján.) Semmit. -Csak szeretem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Azt… azt sem akarja, hogy én szeressem?</p> -<p><i>Rápolt:</i> De… oh, azt igen.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én… (csüggedten:) nem hiszem… hogy szeret engem… -Nem lehet… Nem merem… Sohasem fogom merni…</p> -<p><i>Rápolt</i> (gyöngéden): Ágnes…</p> -<p><i>Ágnes</i> (hátralép, elhárítja; összeszedi magát): Mondja meg -akkor most nekem, Andor, hogy… hogy másfél évvel ezelőtt miért -utazott el… egyetlen szó nélkül… egy olyan nap után, amelyet együtt -töltöttünk…</p> -<p><i>Rápolt</i> (kínosan): Nem, nem, kérem Ágnes. Azt ne kivánja -tőlem; minek az?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Kivánom. Anélkül lehetetlen nekem… csak eltürnöm -is a közellétét.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Kérem, Ágnes, ne…!</p> -<p><i>Ágnes:</i> Akkor menjen.</p> -<p><i>Rápolt</i> (könyörögve): Nem… Ágnes… (Más hangon.) Hát jó. -Hát nézze Ágnes, én aznap este, <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> amikor magával együtt -voltam… (szégyenkező és dacos a hangja) találkoztam Kollerrel a -doktorukkal… És ő akkor megmondta nekem, hogy… a maga édesanyja -menthetetlen… egy hónapja van… Azt mondta: énnekem mondja meg, én -erős férfi vagyok, én legyek erős, én álljak (gúnyosan) a maga -oldalán… Az átkozott barom: hogy én erős férfi vagyok és én nem -szorulok kíméletre…</p> -<p><i>Ágnes</i> (nagy szemmel): És?</p> -<p><i>Rápolt:</i> És én úgy félek a haláltól… úgy rettegek -mindattól, ami vele jár, az előkészületektől, a búcsúzkodástól, a -hosszu hetektől, amelyek alatt várni kell rá, azután a siratástól, -a temetéstől, annyira nem bírom el, annyira tiltakozik ellene -bennem minden, úgy megbénít… én úgy nem tudok hősies lenni, -vigasztalni, rendelkezni, előkészíteni, temetést megrendelni, -annyira nem tudok gyászt mutatni, ha meg is vagyok semmisülve, -olyan ferde, hazug és ügyetlen minden mozdulatom, hogy én… hiába -szerettem magát… és az édesanyját is… én azt a gondolatot, hogy -mindez rám vár, nem bírtam ki. (Aggódva néz Ágnesre.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (halkan, lassan, nagy lélegzettel): Hát ezért?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ezért.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ezért hagyott itt. Itt tudott hagyni.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Itt hagytam azzal, hogy majd visszajövök magáért. -(Szünet.) Haragszik rám?</p> -<p><i>Ágnes</i> (nemet int. Szünet): Gyáva volt, Andor. (Szünet; -más hangon, a kezét a fejére szorítva.) De most legalább értem! -(Halkabban:) Most legalább tudom, hogy azért mégis…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hogy szerettem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nagyon rossz dolog volt, Andor. Nagyon -veszedelmes.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ágnes… én úgy bíztam magában…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nagyon rosszul tette.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Eh, Ágnes… maga nem olyan, mint más lányok…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Olyan vagyok.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem olyan… Megérti… és… tudja… és… (Közeledik -feléje.) Hideg volt az ajka, mint a jég.</p> -<p><i>Ágnes</i> (védekezik): Nem, nem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Hideg volt és remegett…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem, nem… kérem… (Hirtelen.) Vigyázzon. Jön -Zólyomy.</p> -<p class="center">(Mindketten megrettennek. Merev várakozás.)</p> -<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Zólyomy.</i></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Itt vagyok. Mindent elintéztem.</p> -<p><i>Ágnes</i> (nem néz a szemébe): Lerótta… minden -kötelezettségét?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Mindent. Kötelesség nincs több, csak öröm és -élvezet: itt maradni.</p> -<p class="center">(Szünet. Zavarodottság.)</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hát itt mi az ujság?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Itt… semmi…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Forgalom?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Semmi.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ugy látszik Andornak igaza lesz.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen… úgy látszik…</p> -<p class="center">(Szünet.) <span class="pagenum"><a name="Page_58" -id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Mindjárt indul a menet.</p> -<p class="center">(Senki sem válaszol.)</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Andor, nem akarod megnézni?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hm… nem tudom…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Menj, nézd meg. A nők ugyis keresnek már…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ke… keresnek? Akkor…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Igen. Járd sorra őket. Eredj.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hát… én… én… igen… (habozik indulni készül; -Ágnesre néz.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (felindultan, halkan): Hm… Ne menjen Andor.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Engedje csak: hadd rójja le a -kötelezettségeit.</p> -<p><i>Ágnes</i> (küzd magával; nem mer szembeszállni vele; -másképpen védekezik: kacérságot játszik): Én… én azt akarom… hogy… -azt akarom, hogy más nővel szemben ne legyen kötelezettsége. Csak -velem szemben.</p> -<p><i>Rápolt</i> és <i>Ágnes</i> (jobbfelé néznek).</p> -<p><i>Zólyomy</i> (összevont szemöldökkel nézi őket). <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy</i> (csodálkozva néz rá; odamegy hozzá, halkan): Én -azt szeretném, Ágnes… ha elmenne.</p> -<p><i>Ágnes</i> (remegve mosolyog): Én nem…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (minden halk energiájával): Én azt akarom, hogy -elmenjen.</p> -<p><i>Ágnes</i> (remegve néz vele farkasszemet): Én pedig nem -akarom.</p> -<p class="center">(Hosszú szünet.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (reszketve, igyekszik elfogulatlan lenni): Nézze… -Andor… már indul a menet.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Az ám… Csakugyan. Indul a menet.</p> -<p class="center">(Zene harsan fel.)</p> -<p class="center">– <i>Függöny.</i> –</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61"><br /> --61-</a></span></p> -<h2>MÁSODIK FELVONÁS</h2> -<p class="summary">Rápolt lakása. Nagy szoba, amelyet műteremnek -lehetne tartani, ha a hátsó – utcára nyíló – ablakai nagyobbak -volnának. Teljes kényelem; angol bútorok, de egy ekzótikus vonás az -egészen; valami tarkaság, amelyet a lakás ura, az úri szürkeségbe -mindenütt belevitt. Zongora. Balra ajtó az előszobába. Jobbra -függönyös ajtó a lakás másik két szobájába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63"><br /> --63-</a></span></p> -<h3>ELSŐ JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Inas, Lizi;</i> majd <i>Inas, Rápolt.</i></p> -<p class="summary">(A telefon hosszasan cseng. A telefon szavára a -jobboldali ajtón átsétál az inas, odamegy a telefonhoz és hanyagul -a kezébe veszi a kagylót.)</p> -<p><i>Az inas:</i> Halló… tessék… itt Rápolt nagyságos úr lakása. – -Az inas. – A nagyságos úr? – Nem, nincs itthon. – De igen; hazajön, -talán mindjárt itt is lesz, nyolc óra elmúlt, ilyentájban mindig -hazajön. (Idegesen:) Hogy… mit mondjak, kérem? Hogy ide tetszik -jönni? – De kicsoda, ki, ki, ki?… (Az utolsó szavakat már kiabálta; -most nyugodtabban, de még mindig a készülékbe:) De hát most mit -mondjak neki… (Vállvonogatva leteszi a kagylót.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> Nem mondja -meg, hogy ki beszélt… (Az íróasztalhoz megy, elvesz egy szivart; -rágyújt. Az előszoba felől zajt hall; háta mögé dugja a szivart, de -nem nagy ijedelemmel.)</p> -<p><i>Lizi</i> (balról jön, felindultan, magánkívül, mintha nem -volna eszméletnél, nagyon halkan): Itthon van már a nagyságos -úr?</p> -<p><i>Az inas:</i> Nincs, kisasszony. De mindjárt itt lehet.</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen. Akkor…</p> -<p><i>Az inas:</i> Tessék megvárni.</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem… akkor előbb hazamegyek; azután majd -visszajövök. Mondja meg, kérem, legyen olyan szíves.</p> -<p><i>Az inas:</i> Igenis… de hát, – nem a kisasszony telefonozott -már egyszer?</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem… én majd visszajövök… (Elmegy.)</p> -<p><i>Az inas:</i> Nem a kis… (Lizi elment.) Nem ő telefonozott? -Hát ki a csuda lehetett… (Ujra meggyújtja a szivarját és dünnyögve -szivogatja, amikor az előszoba felől ismét zaj hallatszik úgy, hogy -a szivart bosszankodva ismét el kell rejtenie.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (szórakozott, elgondolkozó, szinte szomorú): Jó -estét.</p> -<p><i>Az inas:</i> Jó estét kívánok, nagyságos úr.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Volt itt valaki?</p> -<p><i>Az inas:</i> A Lizi kisasszony volt itt. Éppen most ment -el.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Innen ment el? Mi baja volt, hogy úgy -szaladt?</p> -<p><i>Az inas:</i> Nem tudom kérem… csak azt mondta, hogy visszajön -majd.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Úgy? Nem hiszem, hogy itthon maradok. A kapitány -úr nem volt itt?</p> -<p><i>Az inas:</i> Nem, nagyságos úr.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Levél?</p> -<p><i>Az inas:</i> Nincs, nagyságos úr.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Jó. Elmehetsz.</p> -<p><i>Az inas:</i> De valami telefonüzenet jött kérem. Valaki azt -mondta, hogy idejön. De nem mondta meg a nevét.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hát miért nem kérdezted?</p> -<p><i>Az inas:</i> Kérdeztem kérem, de már letette a kagylót. -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Jó… Legfeljebb nem talál itthon. Elmehetsz. Várj -csak… vacsoráztál már?</p> -<p><i>Az inas:</i> Igenis.</p> -<p><i>Rápolt:</i> No, vedd el a szivarodat.</p> -<p><i>Az inas</i> (boldogan röhögve mutatja): Már elvettem, -nagyságos úr. Gondoltam, nem tetszik haragudni.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem. – Hová mégy?</p> -<p><i>Az inas:</i> Átmegyek kérem Zólyomy kapitány úrhoz… (Rápolt -kérdő pillantására:) A privátdinerrel huszonegyezünk.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Jó. Eredj.</p> -<p><i>Az inas</i> (megy).</p> -<p><i>Rápolt</i> (a telefonkészülékhez megy; a könyvet a kezébe -veszi; lapoz benne, azután leveszi a kagylót): Nagysád kérem: -nyolcvannégyet. – Köszönöm. – Halló: Radicséktól… Itt Rápolt. Maga -az, János? Kérem, kérdezze meg Ágnes kisasszonyt, hogy jobban van-e -már és fogadna-e most engem. – Mi? Nincs otthon? Hát hol van? – -Hová ment? (Hitetlenül:) Hová? Én hozzám… (Az előszoba felől zajt -hall, odafordul; lecsapja a kagylót.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> -<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Rápolt, Ágnes.</i></p> -<p><i>Ágnes</i> (nyugodt, de sápadt; rejtegeti a nyugtalanságát, de -alig bír a fölindulásával; nyugodtan lép be, de azután -mozdulatlanul és sápadtan nekitámaszkodik az ajtónak, amelyen -nyugodt, gyors mozdulattal belépett).</p> -<p><i>Rápolt</i> (elámulva): Ágnes! (Boldogan:) Ágnes! (Most siet -csak feléje.) Egyetlen és édes, ragyogó és drága lány…</p> -<p><i>Ágnes</i> (sápadtan és mozdulatlanul támaszkodik az ajtónak. -Nagyon komolyan): Örül, hogy itt vagyok?</p> -<p><i>Rápolt</i> (nem tudja, hogyan jelezze az örömét. Keresi a -szót): Nevetek örömemben!…</p> -<p><i>Ágnes</i> (nagyon komolyan): Várjon még. Még nem tudja, hogy -miért jöttem ide.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Feltételezem, kedves, egyetlen, szép Ágnes, hogy -nem azért, mert utál engem.</p> -<p><i>Ágnes</i> (komolyan megcsóválja a fejét): Nem.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Folytatni akarja és be akarja fejezni a tavaszi -ünnepen félbeszakított beszélgetésünket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (komolyan bólint): Igen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Meg akarja nekem mondani, hogy maga is… hogy maga -is…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Szégyelli kimondani!</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hogy… maga is szeret engem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen. De…</p> -<p><i>Rápolt:</i> De?…</p> -<p><i>Ágnes:</i> De… (Eddig elhárította Rápolt minden közeledését. -Most kinyujtja a kezét és odavezetteti magát egy karosszékhez. -Leül.) Én itt vagyok… eljöttem… De meg is kell engem tartania. -(Szünet. Kissé fölindultan:) Tartson meg engem, Andor.</p> -<p><i>Rápolt</i> (tréfásan ijedt arcot vág): Én? – Maga tartson meg -engem, Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes</i> (hosszan, szótlanul megrázza a fejét): Nem. Ez így -nem jó. Igy nem lehet. Igy megint elveszít. Most, Andor, én értem… -én értem küzdenie kell.</p> -<p><i>Rápolt</i> (keserves arcot vág).</p> -<p><i>Ágnes:</i> Tudom: utálja a szót is. De én nem tehetek róla és -nem tehetek másképpen. Meg kell mondanom és türnie kell ezeket a -szavakat… én… a házasságot sem nevezhetem másnak, csak házasságnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> És gyerekekre, síró pólyás gyerekekre, -akik házasságokból születni szoktak, nincs más szavam, mint hogy -gyerekek… (Szünet.)</p> -<p><i>Rápolt</i> (előbb nem akar szólni, azután halk mosolygással): -Ágnes, – magától kitelik… (Nem akarja folytatni.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mi?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hogy azt mondja a bábára sincs más szava, -legfeljebb az, hogy tudós asszony.</p> -<p><i>Ágnes</i> (halványan elmosolyodik): Ezek nevetséges és -kicsinyes dolgok, Andor, de aki az életet élni akarja, az nem -kerülheti el a nevetséges és kicsinyes dolgokat. Honnan tudjam én -azt, Andor, hogy maga szeret engem?</p> -<p><i>Rápolt</i> (természetesen): Onnan, Ágnes, hogy mondom.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért higyjem én magának el azt, amit mond?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Istenem… hát… hát… Higyje el Ágnes: én szeretem -magát… én soha ilyen egyszerüen, nyugodtan, zavartalanul és tisztán -boldog nem <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> voltam… én szeretem magát egy nevető, -derüs és nagy szerelemmel és…</p> -<p><i>Ágnes:</i> De a szerelem nem lehet mindig derüs és -nevető.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Dehogy nem… Oh igen.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem. Egy asszonynak, minden asszonynak fájdalmat -és veszedelmet és talán halált jelent a szerelem…</p> -<p><i>Rápolt</i> (megérti): Ah! Látja Ágnes: én akkor… én akkor… én -tudnék… tudnék akkor hű és… (nem tudja folytatni; szégyelli)… hogy -mondjam én ezt most!…</p> -<p><i>Ágnes</i> (föláll; odalép hozzá; komolyan): Andor, maga olyan -könnyedén, követelőzve, kényelmesen, önzően és szeszélyesen sétál -az életen át, mint azok a művészek, azok a legnagyobb tehetségek, -akik visszaélnek a művészjogaikkal. (Nagyon lassan, kiszámítottan.) -Pedig maga nem is művész.</p> -<p><i>Rápolt</i> (keservesen érintette ez a szó; küzd magával, -elfordul, a foga között): De az vagyok.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem tehetség. <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (kétségbeesve, haragosan): De az vagyok.</p> -<p><i>Ágnes</i> (örül a haragjának. Kiszámítottan): Én elhiszem. De -mindenki más azt mondja magáról, hogy dilettáns.</p> -<p><i>Rápolt</i> (ordítva): Nem vagyok az.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én elhiszem. De a művészek, az igaziak nem félnek -a kicsinyes és nevetséges dolgoktól. Azok kiállnak, harcolnak, -verejtékeznek és verekszenek. Beethoven nem ijedt meg a cvikkeres -emberektől és Michelangeló véres szemmel és ájuldozva meredt -hetekig a Sixtina mennyezetére, amíg kicsinylő megjegyzések -kisérték a munkáját és epés rosszindulat várta, hogy kész lesz-e -már. Az igazi művészek dolgoznak és az igazi tehetségek bátrak, -Andor.</p> -<p><i>Rápolt</i> (elfordulva hallgatta. Remeg az idegességtől): Óh… -várjon csak, majd megmutatom én! Itt (a zongora felé mutat) készen -van már minden és alig várom, hogy a szemükbe nézhessek azoknak a… -(hirtelen szégyenkezve elhallgat).</p> -<p><i>Ágnes</i> (gyöngéden): Azoknak a cvikkereseknek?</p> -<p><i>Rápolt</i> (szégyenkezve): Igen.</p> -<p><i>Ágnes</i> (mosolyogva): Jó… Nagyon jól van. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> -(Komolyan.) Akkor… megmondom, Andor, miért jöttem ide.</p> -<p><i>Rápolt</i> (dacosan visszafordul): Mert mégis bízik bennem. -Éppen úgy, mint, mint én magamban.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Éppen úgy. Azért. De én, Andor, egy borzasztó -veszedelemben voltam.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Milyen veszedelemben?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Abban, hogy magát szerettem, de haragból, dacból -és keserüségből valaki másnak…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Óh! De hiszen annak most már vége.</p> -<p><i>Ágnes</i> (komolyan): Várjon. Nem: hogy a felesége leszek. -Hanem, hogy dacból és keserüségből… szerelmes leszek valakibe, akit -nem szeretek.</p> -<p><i>Rápolt</i> (hitetlenül): Ágnes!</p> -<p><i>Ágnes:</i> Higyje el nekem. Rákényszerítettem a… -(szégyenkezve:) a vágyaimat, hogy hozzá forduljanak; rászoktattam -magamat, hogy őt gondoljam magam mellé; megfojtottam az akaratomat -is, hogy az ő akarata cselekedjék helyettem is. (Borzongva:) Már… -majdnem… az övé… voltam…</p> -<p><i>Rápolt</i> (halkan): De most Ágnes…</p> -<p><i>Ágnes</i> (más hangon; erősen, elszántan): Most idejöttem… -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> egész nap ezen töprengtem… idejöttem, -hogy magához kössem magamat elszakíthatatlanul és -elválaszthatatlanul és örökre… Ha maga is akarja…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ha meg tud tartani… Ha meg tud védeni. Mert -utánam… mindjárt… egypár perc mulva… idejön majd és visszakövetel -majd… Zólyomy.</p> -<p><i>Rápolt</i> (meglepetve): Ki?</p> -<p><i>Ágnes</i> (szinte lesben állva, oldalt néz rá): Zólyomy.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Zólyomy? Hogyan? Miért?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ő is ott járt nálunk déltájban. Vele sem akartam -beszélni. Erre meghivatta magát vacsorára az apámmal. Fél kilencre -ott lesz. És én… én azt mondtam… mondják – meg – neki, hogy – én – -idejöttem – magához.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen… nekem is azt mondták, hogy idejön.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Zólyomynak is azt fogják mondani. És ő – ő utánam -jön. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (bólint; kelletlen grimászt vág és kelletlenül, -egy újjal megvakarja a fejét).</p> -<p><i>Ágnes</i> (nagy szemmel): Fél?</p> -<p><i>Rápolt:</i> N… n… nem. Hanem…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hanem?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hanem… m… m… m… jobban szerettem volna…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ha én intézem el ezt a dolgot.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen, Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ezt magának kell elintéznie. Mert én… (dideregve:) -félek tőle. Magának kell bátornak lennie.</p> -<p><i>Rápolt</i> (undorral, kétségbeesve): Bátornak. Mondja, -mindjárt, hogy hősnek.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Fél?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem félek. Csak utálom… kellemetlen… mi lesz most -itt…! Mi jön itt…! Mérkőzni! Kiabálni! Verekedni! „Ő az enyém.“ – -„Nem, ő az enyém.“ „Egyikünk fölösleges, uram.“ – „Magam is azt -gondolom, uram.“ Brr!</p> -<p><i>Ágnes:</i> Fél?</p> -<p><i>Rápolt</i> (rákiált): Nem félek, ha mondom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (boldog felvillanás fut át az arcán erre a -kiáltásra, aztán megszédül és megtámolyodik).</p> -<p><i>Rápolt</i> (ijedten): Mi az, Ágnes: Megijesztettem? Bocsánat. -Nem akartam.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem, nem azért.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Üljön le ide. Hát mi az? Miért?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én… látja… én idejöttem magához… én jöttem el… -eljöttem a… maga lakásába…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azt nagyon helyesen tette. És?</p> -<p><i>Ágnes:</i> És… és itt akarok maradni. Itt akarok… (nem tudja -kimodja-e) itt akarok… ma és…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Bölcs, derék, jó, hasznos, helyes és kitünő -dolgot akar.</p> -<p><i>Ágnes</i> (türelmetlenül): Nem, ne mondja ezt így. Ne mondja -így, hogy (az ő hangján) hogy bölcs, derék, hasznos, helyes dolgot -csináltam. Ez nehéz út volt. Ez nagy és bátor dolog volt… értse -meg, hogy egy lány… Én itt akarok maradni… ma… (halkan, remegve.) -ma éjszaka… és örökké. (Szünet.) Értse meg, hogy… <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (meghatva): Megértem, Ágnes.</p> -<p><i>Rápolt</i> (megöleli, de az utcai, hátsó ablakot hevesen -megzörgetik.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (rémülten fölpattan): Zólyomy.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem, nem, – dehogy ő.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De igen… (reszketve:) Istenem…</p> -<p><i>Rápolt:</i> De nyugodjék meg Ágnes. – Hát így fél tőle?</p> -<p><i>Ágnes</i> (dideregve int nemet).</p> -<p><i>Rápolt:</i> De nem ő az, ha mondom. (Odamegy az ablakhoz; -kinéz a függöny mögül; visszafordul.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ugy-e hogy ő?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem.</p> -<p><i>Ágnes</i> (bámulva, nyugodtan): Hát ki?</p> -<p><i>Rápolt</i> (nem nagy zavarban, de egy kissé habozva): Nem ő… -hanem az a… lány, akinek tegnap köszöntem a Püspökkertben… (Ágnes -nem érti.) Az, aki miatt… a kis vitánk volt…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mit akar itt?</p> -<p><i>Rápolt</i> (vállvonogatva): Nyilván… be akar jönni. -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (felpattan, kezébe veszi a kabátját): Andor, maga -nagyon hamar alkalmat adott nekem rá, hogy megbánjam, amit -tettem.</p> -<p><i>Rápolt</i> (bámulva): Mit, Ágnes? Miért, Ágnes?</p> -<p><i>Ágnes</i> (ingerülten, lázasan): Gondolhattam volna rá, -gondolnom kellett volna rá, amikor ide indultam, kik azok… kik -azok… akik magához el szoktak látogatni. Kikkel helyezem egy sorba -magamat, kikkel helyez maga egy sorba engem.</p> -<p><i>Rápolt</i> (boldogan): Ágnes, drága Ágnes, hiszen maga -féltékeny.</p> -<p><i>Ágnes</i> (megvetően): Ne higyje. Csak meg vagyok bántva. Meg -vagyok alázva. A maga gondolkozása, a maga multja, a maga -társasága, a maga lakása megszégyenített és lefokozott…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ágnes, maga azelőtt jószívű nő és nagylelkű ember -volt… Én megint azzá akarom tenni, – én behívom ide ezt a -boldogtalan teremtést.</p> -<p><i>Ágnes</i> (izgatottan): Behívja? Azt hiszi, hogy én itt -maradok… vele együtt… egy levegőt szíva… (a kalapja után nyúl).</p> -<p><i>Rápolt</i> (rákiált): Itt marad. Tegye le a kalapját. -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> Most itt marad. (Az ablakhoz megy. -Kinyitja.) Bejöhetsz Lizi… Kulccsal csukd be magad mögött az ajtót. -(Visszajön.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (szenvedő, megbántott arccal áll; az arcán az -utálata és a méltatlankodása viaskodik az érdeklődésével és az -engedelmességével).</p> -<p><i>Rápolt</i> (visszajön): Álljon oda Ágnes az ajtóba, a függöny -mögé… (a jobboldali ajtó függönyére mutat). Nem is kell nagyon -elrejtőznie. Egy cseppet sem kell rejtőznie.</p> -<p><i>Ágnes</i> (a függöny mögé áll).</p> -<p><i>Rápolt</i> (elől, középen vár).</p> -<h3>HARMADIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Rápolt, Ágnes, Lizi.</i></p> -<p class="center">Hallani az előszoba ajtajának a nyílását; a kulcs -csörrenését.</p> -<p><i>Lizi</i> (lélegzet nélkül, kábultan, vakon besiet; leveti -magát a Rápolt lábához és reszketve, összeomolva, egy didergő -csomóban ott marad). <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (lenéz rá; bólint; hallgat; vár; lassan): Mi baj -van Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Meghalok.</p> -<p><i>Rápolt</i> (szünet után): Honnan jössz, Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Otthonról.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Láttalak hazamenni. Minek rohantál haza?</p> -<p><i>Lizi:</i> Megmosakodni. Véresre suroltam az arcomat és a -kezemet…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Tisztának akartad magadat érezni?</p> -<p><i>Lizi:</i>… hogy lejőjjön rólam minden érintésnek a nyoma…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Miért nem maradtál otthon, Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Mert otthon nem bírtam volna ki… otthon megöltem -volna magamat.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Még csak félkilenc Lizi. Honnan szöktél el ilyen -korán?</p> -<p><i>Lizi:</i> Odaát… a Piac-téren… a kávéházból…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Odarendeltek?</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Már délután?</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Innod kellett? <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Igen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Többen voltak?</p> -<p><i>Lizi:</i> Sokan.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Zajosak voltak? Durvák voltak?</p> -<p><i>Lizi</i> (szótlanul bólint; azután fölemeli a fejét): -Lármáztak… kiabáltak… (reszketve:) És egyszerre körülnéztem… és az -arcuk, a szemük, a leheletük… olyan volt, mintha farkasok és -sertések közé jutottam volna.</p> -<p><i>Rápolt:</i> És erre elszöktél.</p> -<p><i>Lizi</i> (int).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hm… És mit akarsz most itt, Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Csak hadd maradjak itt egy kicsit… csak egy -félórát, csak egy negyed órát… Egy kicsit hadd pihenjem ki magamat, -mert olyan vagyok, mintha évek óta szaladnék.</p> -<p><i>Rápolt</i> (halkan, de rideg hangon, Ágnes számára): Nem -maradhatsz itt, Lizi.</p> -<p><i>Lizi</i> (reszketve): Kérem, ne küldjön el. Csak egy negyed -órát… csak tíz percet… Hadd hunyjam be a szememet, hadd szívjam be -a levegőt… (bágyadtan, <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> behunyt szemmel:) hadd vegyek itt -nyugodtan lélegzetet pár percig…</p> -<p><i>Rápolt</i> (keményen): Nem maradhatsz itt, Lizi.</p> -<p><i>Lizi</i> (fölretten): Ne küldjön el. Ha most elküld, én nem -bírom tovább, én megölöm magamat.</p> -<p><i>Ágnes</i> (megmozdul, előrelép; mintha közbe akarna -lépni).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Megölöd magadat?</p> -<p><i>Lizi:</i> Meg.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én jutalmat igértem neked, ha nem leszel -öngyilkossá.</p> -<p><i>Lizi</i> (csüggedten): De most nem akarja megadni.</p> -<p><i>Rápolt:</i> De megadom. Eljátszom neked a Stabat mater -dolorosat.</p> -<p><i>Lizi</i> (érdeklődve fölnéz; halkan, gondolkozva): Azt, -amelyikben az a sok magas hang van?</p> -<p><i>Rápolt</i> (mosolyt nyel el): Azt. Stabat mater dolorosa, -juxta crucem lacrimosa, dum pendebat filius. Jó lesz?</p> -<p><i>Lizi:</i> Jó.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Akkor azután elmégy.</p> -<p><i>Lizi:</i> El. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem ölöd meg magadat.</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem.</p> -<p><i>Rápolt</i> (hátralép).</p> -<p><i>Ágnes</i> (egészen kijön az ajtó mellől).</p> -<p><i>Lizi</i> (fölállott; boldogan készül rá, hogy a zenét -hallgatja majd; észreveszi Ágnest; megretten; szégyenkezve szedi -össze magát, lesimogatja a ruháját, rendbeszedi a haját egy gyors -mozdulattal; halálos zavarban dadog): Jaj, istenem!… Én… én -bocsánatot kérek, kérem szépen, én már megyek… (mentegetőzve fordul -Rápolthoz)… hiszen én nem tudtam… (mintha össze akarná magát húzni -és el akarna tünni)… de most már rögtön elmegyek.</p> -<p><i>Rápolt</i> (néz Ágnesre, nem szól-e egy szót): Hm… eredj, -Lizi.</p> -<p><i>Lizi</i> (hirtelen megáll; nem bír magával; kifakad a -száján): Hála a jó istennek; hála a jó istennek.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Minek örülsz, Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Semminek, semminek…</p> -<p><i>Rápolt</i> (keményen): Mondd meg, minek örülsz.</p> -<p><i>Lizi</i> (magánkívül): Annak, hogy a jó Isten (Ágnesre) ide -vezette. Hogy most már boldogok lesznek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (a föltámadt részvétét egy kis idegenkedés váltja -föl erre a beavatkozásra az ő ügyébe).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ágnes! (Azt akarja kérni tőle, jőjjön közelebb.) -Ágnes, tudja-e, hogy tegnap délután a tavaszi ünnepen honnan -szedtem össze azt a bátorságot, hogy mikor visszajött a sátorhoz, a -kezét megfogjam és magának megmondjam… amit megmondtam?</p> -<p><i>Ágnes</i> (bámulva): Honnan?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Onnan, hogy mialatt maga távol volt, Lizi odajött -hozzám és kétségbeesve könyörgött, hogy ne várjak, ne késsem el, -beszéljek magával…</p> -<p><i>Ágnes</i> (hitetlenül): Igazán?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igazán.</p> -<p><i>Lizi</i> (akihez Ágnes odafordult, szégyenkezve int -igent).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ő mondta meg, ő esküdözött, hogy maga… amit én -már nem mertem hinni… hogy maga sajnálta, amikor én másfél évvel -ezelőtt elmentem. Hogy akkor sírt…</p> -<p><i>Ágnes</i> (még csak félig tud Lizihez beszélni; félig a -levegőbe mondja): De hát honnan tudta ezt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> -<p><i>Lizi</i> (nagy zavarban): Én kérem szépen, bocsánatot kérek… -én érdeklődtem és megtudtam.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De hát miért érdeklődött?</p> -<p><i>Lizi:</i> Mert én… mert én mindennap imádkoztam… mert én -nagyon szerettem volna, hogy boldogok legyenek.</p> -<p><i>Rápolt</i> (ránéz Ágnesre).</p> -<p><i>Ágnes</i> (habozik; küzd magával; azután odalép Lizihez és a -kezét nyujtja neki): Én… higyje el, hogy én nagyon sajnálom -önt.</p> -<p><i>Lizi</i> (megrendülten áll, nem tudja elfogadja-e a -kéznyujtást; szeretné úgy elfogadni, hogy ne kelljen az Ágnes -kezéhez nyúlnia. Végre nagyon óvatosan megfogja az Ágnes kezét és -megcsókolja).</p> -<p><i>Ágnes</i> (el akarja húzni a kezét).</p> -<p class="center">(Csengetés az előszobából.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (megrettenve néz Rápoltra).</p> -<p><i>Rápolt</i> (összevont szemöldökkel, idegesen, de lassan): Ez -Zólyomy.</p> -<p><i>Lizi</i> (aki eddig nyugodt volt, most szinte sikoltva): Ki? -Ki az?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Zólyomy. Mi bajod? <span class="pagenum"><a name= -"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p><i>Lizi</i> (lázasan): Istenem… akkor nekem… hiszen én úgysem -maradhatok… én úgyis el akartam menni… hogyan mehetek el… én -elszököm… (Rémülten igyekszik jobbfelé.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (reszketve): Andor… azt hiszem… okosabb lett volna, -ha én sem jövök ide. Jobb lenne, ha én is elmennék: arra talán… -hogy ne találjon itt… Majd máskor azután elintézzük vele…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igy fél tőle?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én csak azt hiszem… Mégis borzasztó, hogy itt -talál… mégis arra joga volt, hogy máshol hallja meg tőlem… én most -elmegyek.</p> -<p><i>Rápolt</i> (rákiált): Itt marad. Nem megy el. Nem is mehet. A -lakásnak nincs más kijárata. Itt marad, és most számolunk le -vele.</p> -<p class="center">(Újabb csengetés.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Kérem, Andor… igen… ahogy akarja… (Hirtelen.) -Akkor ne nyissa ki neki inkább az ajtót. De én…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Menjen be oda. (A jobboldali szobára mutat.) Majd -előbb én beszélek vele. Azután meglátjuk. Menjen be oda. (Lizihez:) -Te is. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p><i>Lizi</i> (rögtön be is megy).</p> -<p><i>Ágnes</i> (reszketve): Andor, kérem… vigyázzon… csak arra -vigyázzon… De mit mond most neki? Hogy hagyjam itt magát… Hogy -tudja őt… amikor ő olyan vakmerő és kegyetlen…</p> -<p><i>Rápolt</i> (elutasítóan): Menjen be oda, Ágnes, és -várjon.</p> -<p><i>Ágnes</i> (bemegy).</p> -<p><i>Rápolt</i> (gondolkozva megáll a baloldali ajtón, azután, -nagyon nyugodtan, minden harci elszántság nélkül fölemeli a fejét -és kimegy az előszobába.)</p> -<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Rápolt, Zólyomy.</i></p> -<p><i>Zólyomy</i> (mint aki tagadást vár): Ágnes idejött -hozzád.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ide.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (meglepetve): Itt van nálad.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Itt.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hol van? <span class="pagenum"><a name="Page_87" -id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (egy másodpercnyi habozás után): Ott van. A másik -szobámban.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (indul a szoba felé).</p> -<p><i>Rápolt</i> (elébe áll): Bocsáss meg, hová mégy?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Bemegyek érte.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mit akarsz vele?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Azt majd neki mondom meg.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem!… Arra kérlek, légy olyan szíves, mondd meg -előbb énnekem.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Csak neki.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Akkor nagyon sajnálom: nem mehetsz be hozzá.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (a szeme föllángol, de leküzdi a dühét): Jó, -megmondhatom neked is: kézen akarom fogni és haza akarom vinni.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Sajnálom… de meg kell mondanom neked, hogy ez a -szándékod nem fog sikerülni.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Miért?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mindenekelőtt azért, mert ő nem azzal a -szándékkal jött ide, hogy most veled elmenjen.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hanem?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hogy itt maradjon. <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Azt majd meglátjuk. Engedj.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem engedlek még… Nem fog sikerülni a szándékod -továbbá azért…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (erőszakolt nyugalommal): Nem vagyok kiváncsi a -véleményedre. Engedj hozzá. (Keresi az útat.)</p> -<p><i>Rápolt</i> (elébe áll): Előbb…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (összeszorított foggal): Engedj.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Sajnálom…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (a harag elborítja. Minden dühével, szinte -sziszegve): Hogy mersz te… Hogy mersz te énnekem az útamba -állni?</p> -<p><i>Rápolt</i> (nyugodtan néz rá).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Tudod te azt, hogy én… Jó az én útamból -idejekorán eltakarodni.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Tudom.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hát akkor el az útból.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (kiált): Félre előlem. (Ökölbeszorított kézzel -áll vele szemben.)</p> -<p><i>Rápolt</i> (az arca kivörösödik; a szeme kigyullad; -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> az ő keze is ökölbe szorúl. Kiáltva): -Nem. (Két-három másodpercig farkasszemet néznek.)</p> -<p><i>Zólyomy</i> (a lendülete elbágyad; a kezét elereszti; hátra -lép; bámulva nézi): Mi van te veled? Mi történt te veled?… Miért -kiáltottál?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én igazán sajnálom… de rákényszerítesz… egy olyan -hangra, amelyet utálok.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (más módot keres; belenyugszik abba, hogy olyan -egyszerüen nem megy a dolog): Igen, belátom… és megkérlek rá Andor… -hogy eressz hozzá. Én… szolgálatot akarok neki tenni és te azzal, -hogy itt elém állsz, talán jóhiszemü és lovagias módon viselkedel, -de ártasz neki. Idejött. Itt van. Igaz. De ez egy meggondolatlan -percnek a gyors és oktalan elhatározása volt… egy megszédülés… egy -megtévelyedés… amelyet jóvá kell tenni és amely csak úgy tehető -jóvá, ha én kézen fogom, mint egy eltévedt, kedves gyereket és -hazaviszem.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nagyon sajnálom, de azt hiszem, tévedsz az -elhatározásának a komolyságára nézve. És <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> nagyon -sajnlom, hogy ezzel is fájdalmat kell okoznom neked: de a szándékod -egy másik okból sem sikerülhet.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Mi az az ok?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Az az ok… az, hogy én útjába állok.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (elámulva): Te?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (föllobbanó dühvel): Te? (Elfojtja a dühét. -Bámulva.) De hát… miért?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mert én azt akarom, hogy itt maradjon.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> De miért? Mit akarsz? Mi célod van ezzel?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ezzel az a célom, hogy véglegesen, -elszakíthatatlanul és kétségtelenül magamhoz füzzem… mert… mert -feleségül akarom venni.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> De hiszen az lehetetlen… ez őrültség… ezt te sem -gondolod komolyan és ő sem veheti komolyan. Eressz hozzá!</p> -<p><i>Rápolt</i> (elébe áll): Ő komolyan veszi. Ezt abból láthatod, -hogy idejött. És hogy én komolyan veszem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> arra -következtethetsz abból, ha megmondom neked, hogy én kértem rá, -jőjjön ide.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Akkor hát te vagy a bűnös benne, hogy…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én vagyok.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (rábámul): Ah, – hiszen ez nem igaz. Hiszen te -nem tudsz… Hiszen nem birsz… Hiszen te nem akarod, nem akarhatod, -nem akartál soha… ilyen… ilyen vakmerőséget… ilyen…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ezt az egyet akartam.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (a dühével harcol): De Andor… (más hangon:) nézd… -te mindig jó voltál hozzám… és én baráti és rokoni szeretettel -igyekeztem a jóságodat viszonozni. Igaz ez?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igaz.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> És te Andor… őszinte, hűséges és becsületes -ember vagy: nézz bele a szívedbe, – hiszen te nem szeretheted őt -úgy… te nem is tudsz úgy szeretni, hogy jó lélekkel, becsülettel el -akard őt tőlem venni. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (halkan): Én úgy szeretem őt… hogy el kell őt -tőled vennem.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (küzd magával): Nézd Andor, neked semmi a világon -nem fontos…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ez fontos.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te egy hét alatt elfelejted az egészet.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ezt soha.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (a legalázatosabb könyörgés hangján): Andor, ne -rabold el őt tőlem.</p> -<p><i>Rápolt</i> (nagyon halkan, fanyarul): El kell őt tőled -rabolnom.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (lassan fölgyúló dühvel, sziszegve): De ez -csakugyan rablómunka ám.</p> -<p><i>Rápolt</i> (gondolkozik, halkan): Hm… az.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (lihegve): Az? Hát én…</p> -<p><i>Rápolt</i> (halkan): Az. Te elraboltad tőlem; és én most -visszarablom tőled.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (egy legyintéssel elhárítja a multra való -emlékeztetést): Tolvajmunka ez… Én egy esztendei hűséggel és -fáradsággal magamhoz hajlítottam… magamhoz melegítettem… neked -elmondtam… <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> és te tolvajmódra és rablómódra jössz és -ellopod és elrabolod tőlem.</p> -<p><i>Rápolt:</i> N… nem tagadhatom, hogy ez így van.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (lángoló dühvel): Nem? De tolvajokkal és -rablókkal én úgy bánok el… amint tolvajokkal és rablókkal elbánni -szokás.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hm… nem tagadhatom, hogy a magad szempontjából -igazad van.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Én nagyon soknak találom azt, hogy mi ezek után -még mind a ketten élünk.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hm… feltételeztem, hogy végül is erre a -meggyőződésre jutsz.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (fölcsattanó dühvel kap a kardja után): És -mindjárt kevesebben leszünk, ha nem takarodol.</p> -<p><i>Rápolt</i> (a revolvere után nyúl): Én nem hiszem, hogy ezen -a módon úgy teljesedhetik a kivánságod, amint szeretnéd.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (elámulva): Te!… Te le tudnál engem… most… lőni… -mint egy rossz kutyát…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Csak úgy, amint le tudtál volna engem vágni, mint -egy rossz bornyút, ha nincs a zsebemben a revolverem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy</i> (lenyeli a dühét; fenyegetően): Hát majd találok -én rá módot, hogy vagy te menj el az én utam – ból, vagy én a -tiedből.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Meg voltam róla győződve és nem vártam mást.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (bámulva): És te… te mersz…</p> -<p><i>Rápolt</i> (nem válaszol; egy másodpercre behunyja a szemét; -azután mozdulatlan arccal áll).</p> -<p><i>Zólyomy</i> (kétségbeesve fordul el tőle; kétségbeesve töri a -fejét, mit csináljon. Visszafordul): Hát végre is… egyet nem -tagadhatsz meg tőlem.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mi az?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Éppen te nem tagadhatod meg.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mi az?</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Azt, hogy nem a te akaratod dönt és nem az -enyém. Hanem az övé.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hm… az úgy van.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hogy őt nem rabolhatod el tőlem. Legfeljebb: ő -szabad akaratából hozzád megy, ahelyett, hogy hozzám jönne.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Az úgy van. <span class="pagenum"><a name= -"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy:</i> Akkor nem tagadhatod meg tőlem, hogy ezt a saját -szájából halljam.</p> -<p><i>Rápolt</i> (gondolkozik): Hm…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nem tagadhatod meg… mert különben rabló vagy. -Pedig te nem vagy az.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem. Én nem vagyok az.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Akkor én tőled semmit sem kivánok már, csak azt: -adj módot rá, hogy beszéljek vele.</p> -<p><i>Rápolt</i> (gondolkozva): Az én jelenlétemben.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (kinosan beleegyezik): A te jelenlétedben.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azzal a feltétellel, hogy amikor terhére vagy, -megkérlek, hagyd el a lakásomat.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (kínosan): Azzal a feltétellel. (Látja, hogy -Rápolt még gondolkozik.) De ezt nem tagadhatod meg tőlem.</p> -<p><i>Rápolt</i> (komolyan): Nem. Ezt nem tagadhatom meg tőled. -(Odamegy az ajtóhoz. Kinyitja.) Ágnes, kérem jőjjön és… -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Rápolt, Zólyomy, Ágnes.</i></p> -<p><i>Ágnes</i> (habozva lép ki).</p> -<p><i>Zólyomy</i> (egy lépést tesz feléje).</p> -<p><i>Ágnes</i> (rémülten siet Rápolthoz és megfogja a kezét; -szinte belekapaszkodik).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ágnes…</p> -<p><i>Ágnes</i> (lesütött szemmel sietve): Minden úgy van, ahogy ő -mondta.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nézzen rám Ágnes…</p> -<p><i>Ágnes</i> (nem néz rá; még jobban belekapaszkodik Rápoltba. -Reszketve): Minden úgy van, ahogy ő mondta.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ne féljen Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes</i> (reszketve): Nem félek. Maga sem félt.</p> -<p><i>Rápolt</i> (gyöngéden, de futó mosolygással): Igen Ágnes… De -látja: magának is meg kell ismételnie azt, amit én mondtam.</p> -<p><i>Ágnes</i> (elszánja magát; elereszti a kezét; mintegy kiáll): -Igen… én is megmondom…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (lassan; minden erejét összeszedve; <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> gyengéden, -de ellenmondást nem tűrő hangon): Ágnes, én most megfogom majd a -maga kezét és mihelyt innen kint leszünk, maga boldogan kapaszkodik -majd bele a kezembe: úgy, mint aki rossz álomból ébred és örül, -hogy ébren van, úgy, mint aki eltévedt és örül, hogy -hazavezetik.</p> -<p><i>Ágnes</i> (lesütött szemmel áll; megriadt, mert azt hiszi, -hogy feléje közeledik).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nem… nem bántom. Magának kell megértenie, hogy -senki másra nem bízhatja magát, csak én rám. Hogy senki más magát -nem vezetheti, csak én. Magában kell… önként… természetesen… -föltámadnia annak a vágynak, hogy az én kezemet fogja és hogy én -innen, ahová eltévedt, hazavezessem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én… nem…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Csak annak kell eszébe jutnia, Ágnes, amit egy -gonosz percre elfelejtett: milyen jó volt, amikor rám bizta magát. -Én szerettem magát, és maga szeretett engem. És a szíve akkor, -amikor már hozzám hajolt, és amikor ő távol volt magától, a szíve -akkor megbékült és megnyugodott. Igaz ez? <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Ez igaz, de…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Emlékezzék rá, hogy akkor is tévelygett… és -elmerült a kétségbeesésben… és én kinyujtottam a kezemet… és maga -boldog volt, hogy belekapaszkodott… És akkor én voltam a -megnyugvás. A biztosság. A boldogság reménye. Igaz ez?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igaz, de…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Most is így van. – Jöjjön Ágnes, adja ide a -kezét és térjen vissza a nyugalomhoz, a megnyugváshoz és a -boldogsághoz. – A kezét Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes</i> (szédülten, zavarodottan áll, de a keze elől -visszaretten; kétségbeesve): De hiszen én mindig őt szerettem.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nem, Ágnes. Engem szeretett. És engem szeret -most is.</p> -<p><i>Ágnes</i> (tétovázva, Rápoltra nézve): Nem…</p> -<p><i>Rápolt</i> (eddig nagy figyelemmel, fölindultan, de -mozdulatlanul nézte a dolgot): Neki mondja Ágnes. Ő neki kell -megmondania, úgy, hogy se maga ne tétovázzék, se ő ne -kételkedhessék többé.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> De hiszen ezt nem tudja mondani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> Hiszen ez -őrültség volna. Hazudnék magának és egy hazugsággal eldobná magától -egy élet nyugodt boldogságát. Mit kapna cserébe érte? A -megbizhatatlanságot, az állhatatlanságot, a gyengeséget, a -hűtlenséget?… Pedig magának Ágnes az állhatatosságra, a hűségre, az -erőre van szüksége. Egy erős férfikézre, amely vezesse… Adja ide a -kezét, Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes</i> (visszariad): Én… én…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ki sem tudja mondani, hogy nem akarja. Mert a -szíve szerint akarja és csak egy hazug szégyenkezés tartja vissza. -Jöjjön Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes</i> (Rápolthoz): Kérem… segítsen hát…</p> -<p><i>Rápolt</i> (közelebb lép, komolyan): Nem, Ágnes. Én most nem -segíthetek. Én ebben nem segíthetek. Magának kell megmondania, hogy -azt… hogy úgy… hogy… (mégis segít neki) hogy engem szeret és itt -akar maradni.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Velem jön.</p> -<p><i>Ágnes</i> (kétségbeesett energiával): Nem! (Nyugodtabban:) -Nem.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ágnes! <span class="pagenum"><a name="Page_100" -id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (végső erőfeszítéssel): Én… őt szeretem; mindig is -őt szerettem; és itt maradok.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (lehajtja a fejét; most törik meg az energiája -először; hosszú szünet után): Akkor hát… vége mindennek? (Szünet.) -Vége.</p> -<p><i>Ágnes</i> (halkan): Vége.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Én hát elmehetek… egy hosszú útra… és ne is -forduljak vissza?…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Kérem… nagyon kérem, azért ne haragudjék rám. Én -nem tehetek róla…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Maga, Ágnes, megcsillogtatta előttem a meleg -boldogságot és most kikerget a hideg sötétségbe. Azzal játszott, -hogy elhitette velem: élhetek én még; most végét szakítja a -játéknak és a játékszert kidobja: meghalni a szemétdombon.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Kérem, higyje el, én nem akartam rosszat. Én is -olyan boldogtalan voltam…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Tudja, hogy mi a boldogtalanság és most nyugodt -lélekkel mondja nekem: eredj a szenvedésbe, eredj a -boldogtalanságba és dögölj meg belé.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Majd elfelejti. Majd… majd nem gondol rá. Majd -meglátja nemsokára, hogy nem érdemes <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> én miattam… mert nem -érdemes ám!… és akkor majd megint erős lesz és boldog lesz…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Soha többé már. Az én életem azzal, Ágnes, ha -maga elküld innen, összeomlik. Az én életemnek azzal, ha nem jön -velem, vége van.</p> -<p><i>Ágnes</i> (a kezét tördelve): Istenem… Istenem… hogy -szeretnék segíteni magán… hogy szeretném jóvátenni…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (megfogja a kezét): Segíthet, Ágnes: ha velem -jön.</p> -<p><i>Ágnes</i> (ki akarja a kezét szabadítani): Kérem, én…</p> -<p><i>Zólyomy</i> (megfogja és megcsókolja a kezét): Mindent jóvá -tehet: ha velem jön. És velem fog jönni.</p> -<p><i>Ágnes</i> (a kezét akarja kiszabadítani): Kérem…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Velem jön, mert az enyém és én oda nem adom -senkinek…</p> -<p><i>Rápolt</i> (odaugrik; rákiált): Ereszd el a kezét.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Velem jön.</p> -<p><i>Rápolt</i> (ráemeli az öklét; a dühnek utolsó teljes -indulatában rákiált): A kezét!</p> -<p><i>Zólyomy</i> (habozik; szembe fordul vele; lassan elereszti -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> az Ágnes kezét; szikrázó szemmel fordul -egészen Rápolt felé).</p> -<p><i>Rápolt</i> (ismét lassan): Minthogy terhére vagy, – az idő -letelt.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (elgondolkozva): Az enyém?</p> -<p><i>Rápolt:</i> A tied.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Letelt.</p> -<p><i>Rápolt</i> (röviden): Le. Meg kell téged kérnem, hagyd el a -lakásomat. (Szünet.) Menj el.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (gondolkozva): Menjek el?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Menj.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (fanyarúl, elbiggyesztett szájjal; a messzeségbe -nézve): Menjek ki… a hidegbe?</p> -<p><i>Zólyomy</i> (elámultan von vállat): Kint meleg tavaszi -éjszaka van.</p> -<p><i>Zólyomy</i> (a messzeségbe nézve):… amíg ti itt maradtok és -összebujtok a melegben…</p> -<p><i>Rápolt</i> (fenyegetően): Kérlek!…</p> -<p><i>Zólyomy:</i>… összebujtok és érzitek az egymás jó melegét… a -puha száját, a síma karját, a meleg mellét!</p> -<p><i>Rápolt:</i> Menj. <span class="pagenum"><a name="Page_103" -id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p><i>Zólyomy</i> (kábultan): Megyek. (Tétovázva.) Megyek. (Ágnesre -néz; könyörögve:) Ágnes, ne küldjön el; Ágnes…</p> -<p><i>Rápolt</i> (elébe áll): Elég volt. Mindent megmondhattál, -amit mondani akartál. Mindent meghallottál, amit hallani akartál. -Tovább nem lehetsz terhére.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Nem?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem. Menj.</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Hát én elmegyek. (Az ereje utolsó föllobbanása.) -De ide figyeljen, Ágnes…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ezt még meg fogja hallani. Én, Ágnes, magát… -halálosan szerettem. Fuldokolva és halálosan: úgy, hogy vagy maga, -vagy a halál.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Menj, kérlek, mert…</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Megyek. Átmegyek az utcán… hazaérek… előveszem a -pisztolyomat és az ablakhoz ülök…</p> -<p><i>Rápolt</i> (ismét egy mozdulatot tesz; el akarja -hallgattatni).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Ezt meg kell hallgatnotok. Tíz percet adok -magának, Ágnes, tíz perc mulva odaát a kaszárnyában <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> fújják -a takarodót… Ha tíz perc alatt nem látom magát az ablakom előtt -elmenni… innen elmenni… innen hazamenni… akkor én tíz perc múlva… -ott az ablakban, magát várva… főbelövöm magamat.</p> -<p><i>Rápolt</i> (ingerült mozdulatot tesz).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Te most ne mozogj. Hanem állj előttem feszesen -és vigyázz állásban, mert most én rettentő nagy úr vagyok. Most én -vagyok az erősebb, öcsém, és neked hallgatás a neved.</p> -<p><i>Rápolt</i> (bizonytalan mozdulatot tesz).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Menjek? Megyek. Itt hagylak benneteket. Tíz -percetek van… tíz perce van Ágnes… tíz perc mulva szól a takarodó -és… és ijedten rohan majd át az inasom, hogy a kapitány úr -főbelőtte magát… Tíz perce van Ágnes… tíz percetek van… Én -elmegyek, de velem jön a halál: szabadítsátok rám, ha tudjátok. -Azután bújjatok össze itt a melegben… bújjatok össze azután… ha -tudtok a véres árnyékomtól, amely mindig ott lesz azután -veletek.</p> -<p class="center">(Szünet.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> -<p><i>Rápolt</i> (gyönge mozdulatot tesz).</p> -<p><i>Zólyomy:</i> Megyek. Várom Ágnes. Vagy pedig: jó mulatást. -(Elmegy.)</p> -<h3>HATODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Rápolt, Ágnes. Azután Lizi. Végül Az -inas.</i></p> -<p><i>Rápolt</i> és <i>Ágnes</i> (mind a ketten mozdulatlanul -állnak. Nem mernek egymásra nézni. Hosszú szűnet.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (halkan): Rettenetes.</p> -<p><i>Rápolt</i> (nagyon komolyan; mozdulatlan arccal): Az.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mit tegyek most… (Szünet.) Én azt hiszem, Andor, -hogy most nem maradhatok már itt.</p> -<p><i>Rápolt</i> (mozdulatlanul): Azt hiszi?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Maga nem?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én nem tudom.</p> -<p><i>Ágnes</i> (kétségbeesve): De hát én akkor, hogy tudjam? -(Rápoltot nézi, jóvá akarja tenni a türelmetlen fölkiáltását; -idegesen jár fel és le.) Nem! Tudom. Itt maradok. Nem megyek el. -(Szünet.) Hiszen nem is <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span> igaz: nem teszi meg; csak -fenyegetett vele; én azért sem megyek el. Úgy-e, hogy csak -fenyegetett vele?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Megteszi?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Meg. Ne kételkedjünk benne, Ágnes, hogy megteszi. -Ha mondta, akkor megteszi.</p> -<p><i>Ágnes</i> (remegve): És akkor… itt lesz közöttünk… a véres -árnyéka… (dideregve összerázkódik).</p> -<p><i>Rápolt</i> (fölindultan): Óh, az átkozott, becstelen -frázis!</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem… higyje el… akkor mi soha békében és örömben -együtt nem lehetünk.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hiszen tudom. Becstelen, hazug szó, – de olyan -ereje van, mint a saskörömnek, – véresre tépi azt, akibe -belefogódzott.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Akkor… Úgy-e, menjek el, Andor?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Én azt nem mondom.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát maradjak itt?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azt sem mondom. Mi vagyok én, hogy élet és halál -felett itéljek?</p> -<p><i>Ágnes:</i> De hogyan itéljek akkor én? <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Magának Ágnes most választania kell.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én választottam már. De azért azt sem akarom, hogy -ő meghaljon. Miért haljon ő meg…?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ő maga itélte magát halálra.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De nekem kell végrehajtanom az itéletet… És én nem -tudom. Nem bírom. Maga sem tudja azt mondani, hogy legyek -irgalmatlan és kegyetlen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem. Én sem tudom.</p> -<p><i>Ágnes</i> (sietve): Akkor én most elmegyek… (Szünet.) Hiszen -mégis csak szeret engem…</p> -<p><i>Lizi</i> (kijött a másik szobából, sötéten, mereven, halkan -előre jön és megszólal): Nem szereti.</p> -<p><i>Ágnes</i> (meglepetve néz rá, de a meglepetése csak egy -szemvillanás): De igen, szeret: hiszen meg akar halni…</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven): Nem azért akar meghalni.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát miért akarna?</p> -<p><i>Lizi:</i> Meg akar halni, mert ez a házasság volt az utolsó -fegyvere. Mert fenyegették és ez volt a védekezése.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Kik fenyegették? <span class="pagenum"><a name= -"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Akiknek pénzt igért. Akiknek tartozott. Akiknek -mára már az eljegyzést igérte meg.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem lehet… Ugy-e Andor nem lehet?</p> -<p><i>Rápolt</i> (csöndes mozdulattal jelzi, hogy lehet).</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven): Mindenét elszórta és elkártyázta és az -utolsó tétje, az utolsó ütője, a végső menedéke a Radics kisasszony -hozománya volt.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem… én ezt nem hiszem.</p> -<p><i>Lizi</i> (szinte lélektelenül): Piszkos kávéházi asztalon, -ágensek és kupecek között ott forgott a Radics kisasszony neve; -forgatták, tapogatták, pénzt igértek rá, vagy nem adtak érte pénzt; -az uzsorások háromnegyed éve mind a Radics kisasszonyra adtak -kölcsönöket; és még szennyesebb helyeken, mindenütt, ahol csak -ivott és megrészegedett az italtól, más nőkkel… a Radics -kisasszonyra kocintotta a poharát…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Lehetetlen. Nem hiszem. (Rápolthoz:) Igaz ez -Andor?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igaz.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hát miért nem mondta ezt soha nekem?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azért Ágnes, mert… (vállat von, legyint)… -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> ez nem tartozott a dologra. Azért ő -mégis… (Szünet.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Szeretett engem, ugy-e?</p> -<p><i>Rápolt</i> (lassan): A maga módja szerint… talán… igen.</p> -<p><i>Ágnes:</i> És én mégsem ölhetem meg őt. Ha szeretett, jó. Ha -nem szeretett… én… én akkor sem mondhatom nyugodt lélekkel, hogy -haljon meg. Nekem mégis el kell most… rögtön… mennem…</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem szabad elmennie.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Elmegyek. (Gyötrődve; magát biztatva.) Mert -hiszen, mi történik, ha én most elmegyek? Amint egyszer idejöttem, -majd idejövök máskor is.</p> -<p><i>Lizi:</i> Akkor soha többé nem jön ide.</p> -<p><i>Ágnes</i> (menni készül): És hiszen… nem is kell nekem… most -már idejönnöm. (Rápolthoz:) Majd maga jön el énhozzám… én értem… -Hiszen most már mindent tud és mindent tudok én is. A mi dolgunk -rendben van és… És én megmentek egy emberéletet.</p> -<p><i>Lizi:</i> Ha most elmegy innen, akkor újra az övé.</p> -<p><i>Ágnes</i> (megáll): Nem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Megint a hatalmában van és sohasem szabadul ki -többé, ha elmegy innen.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem, nem igaz… Csak megmentem egy ember -életét.</p> -<p><i>Lizi</i> (szinte üldözi, úgy van a nyomában): Ha boldog akar -lenni, maradjon itt.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De akkor ő megöli magát.</p> -<p><i>Lizi:</i> És ha életben marad, megöli majd azt, aki -megmentette.</p> -<p><i>Ágnes</i> (meglepetve néz rá).</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven): Ő megöli azokat, akik bíznak benne.</p> -<p><i>Ágnes</i> (bámúlva): Mit mond?</p> -<p><i>Lizi:</i> Jaj annak az asszonynak, aki rábízza magát.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért mondja ezt? Honnan tudja?</p> -<p><i>Lizi:</i> Meghal az, aki őt szereti.</p> -<p><i>Ágnes</i> (összeszedi magát; menni készül): De hiszen én nem -szeretem… én csak az életét akarom megmenteni… és most már el is -késem talán…</p> -<p><i>Lizi:</i> Én szerettem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nekem mennem kell… <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Meg akartam menteni, mert azt mondta, hogy -elpusztúl…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Én itt vagyok… és múlik az idő…</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven): Mindennap bejött az apám üzletébe és egy -napon azt mondta, hogy soha nem látom többé. Hazudott.</p> -<p><i>Ágnes</i> (megdermedve áll; menne, de nem tudja otthagyni az -elbeszélést): Miért?</p> -<p><i>Lizi:</i> Hogy vele menjek. Hogy vele szökjem. Azt mondta, -Budapestre költözik, áthelyezték, sohasem jön vissza, – nem volt -igaz, csak három hónapra ment fel. Azt akarta, hogy vele menjek. – -Azt igérte, hogy feleségül vesz. – Egy hét múlva kinevetett, amikor -eszébe juttattam. Magammal vittem az apám pénzét. Akkor fordult -meg, akkor hagyta el a kártyában a szerencséje, – elvette tőlem: -eljátszotta.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ez borzasztó… de az életét… mégis: az életét!… Én -mégis elmegyek.</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven, mint egy tranceban): Két hét múlva megunt -és el akart küldeni. De én szerettem… és kétségbeesetten tapadtam -hozzá… mint egy hűséges <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> kutya. És ő el akart kergetni… el -akart űzni… bottal kergetett el magától, mint egy rossz kutyát.</p> -<p><i>Ágnes</i> (dermedten hallgatta; megmozdul): Én…</p> -<p><i>Lizi:</i> Éjszakánként hazajött. Vesztett. És ivott. És -amikor hazajött, kirántott az ágyból és a hajamnál fogva húzott -végig a földön és nádpálcával verte a meztelen testemet…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Irtózatos. (Szünet.) De… kilenc óra lesz és…</p> -<p><i>Lizi:</i> Azt ordította, hogy megfojt, ha nem takarodom el -tőle… és én mégsem tudtam tőle elmenni… és egyszer elájultam és egy -véres szorítás nyoma volt a torkomon attól, hogy őrjöngésében meg -akart fojtani.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Istenem!… (Megrezzen. Figyel.) Nem hallja… -szentséges isten… a takarodó… most talán még meg lehetne…</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven): És akkor úgy volt, hogy gyerekem lesz. És -egy éjjel, mikor hazajött… és bántani akart… megmondtam neki. -És…</p> -<p class="center">(Szünet.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (szinte megbűvölten, félig öntudatlanul): És?…</p> -<p><i>Lizi:</i> És erre megmarkolt a kegyetlen markával… levitt a -ház elé… és úgy ahogyan voltam… kitett… az utcára. Kidobott. -Kirúgott. Úgy, hogy megbotlottam és ájultan estem bele a hideg téli -sárba. (Most Ágnes felé fordul. Mereven:) Beleestem és nem tudtam -belőle fölkelni többet.</p> -<p><i>Ágnes</i> (a zokogását fojtja vissza; reszket; a takarodó -erősebben hallatszik).</p> -<p class="center">(Az előszoba ajtaja nyílik. Zaj. Az ajtó -felpattan.)</p> -<p><i>Az inas</i> (lélekszakadva): Nagyságos úr…</p> -<p><i>Rápolt</i> (halkan): Mi az?</p> -<p><i>Az inas:</i>… tessék jönni, a kapitány úr szíven lőtte -magát.</p> -<p><i>Rápolt</i> (mereven néz Ágnesre).</p> -<p><i>Ágnes</i> (feléje fordul).</p> -<p><i>Lizi</i> (előre tántorog, a kezébe hajtja az arcát és zokogni -kezd).</p> -<p class="center">– <i>Függöny.</i> –</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115"><br /> --115-</a></span></p> -<h2>HARMADIK FELVONÁS.</h2> -<p class="summary">Rápolt lakása. Félhomály. Ágnes egy karosszékben -ül. Elaludt. Lizi lábujjhegyen jár-kel a szobában: megáll Ágnes -előtt és sokáig nézi; azután az előszoba ajtajához megy és -hallgatózik; azután visszajön, előre jön, lehunyja a szemét; átadja -magát a kétségbeesésének; szótlanul és kínlódva tördeli a kezét… -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117"><br /> --117-</a></span></p> -<h3>ELSŐ JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Ágnes, Lizi.</i></p> -<p><i>Ágnes</i> (felriad, körülnéz).</p> -<p><i>Lizi</i> (visszafordul a mozdulása neszére).</p> -<p><i>Ágnes</i> (bágyadtan): Elment már az apám?</p> -<p><i>Lizi:</i> El.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Ágnes:</i> Jó ember az apám, ugy-e?</p> -<p><i>Lizi</i> (halkan, nagy odaadással): Nagyon jó.</p> -<p><i>Ágnes</i> (nyugtalanul): Nekem is el kellene már mennem.</p> -<p><i>Lizi</i> (ijedten): Nem. Nem szabad itthagyni őt.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Kit? Rápoltot?</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen. Nagyon kérte, hogy meg kell őt várni… -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Ha csak jönne már. – Hány óra?</p> -<p><i>Lizi:</i> Kettő elmúlt.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mindjárt hajnalodik. Milyen hosszú egy ilyen -éjszaka. – Az ember fáradt és nem tud pihenni. – Csend van és -százféle neszt hall az ember. – Talán nem is hall más neszt, csak a -saját szíve dobogását, de az olyan ijesztő, hogy… (Előrehajol, -mereven maga elé néz.) Minden olyan, mintha meg akarna mozdulni; – -és a falak olyan közel vannak; – és rajtuk túl olyan szörnyű dolgok -történnek… (halkan fölsikolt). Miért van itt ilyen sötétség?</p> -<p><i>Lizi</i> (felcsavarja a villamos-lámpát; teljes -világosság).</p> -<p><i>Ágnes</i> (feláll; eltakarja a szemét; halkan, nyugodtan): -Borzasztó, hogy tőlünk pár lépésre haldoklik egy ember; – és hogy -talán mi miattunk hal meg. (Leveszi a kezét a szeméről és nagy -szemmel, szinte csodálkozva körülnéz.) Miért nem tudja az ember -sohasem, hogy mi vár rá? És hogy mit tesz jól? És mit tesz rosszúl? -(Gondolkozva:) Miért jöttem ide? Rosszúl tettem-e, hogy -idejöttem?</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem tette rosszúl. Jól tette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Jól tettem? Mi lesz velem?…</p> -<p><i>Lizi</i> (nagy erőfeszítéssel beszél): A felesége lesz; és -nagyon fogják egymást szeretni, és nagyon boldogok lesznek.</p> -<p><i>Ágnes</i> (ránéz; lassan): De hátha… megöltünk… egy embert… -és a véres árnyéka… (megborzongva fordul el és eltakarja az -arcát).</p> -<p><i>Lizi</i> (halkan, mereven): Ő ölte meg magát. A saját -gonoszsága ölte meg; és nem szabad sajnálni, mert nem érdemli meg a -sajnálatot.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De az életet! Ha csak élne.</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven, halkan, szinte szelíden): Ha élne, akkor -másokat pusztítana el. Legjobb, ha ő most már meghal. Neki meg kell -halnia.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De… hiszen… ő is ember.</p> -<p><i>Lizi:</i> Rossz-szívű, gonosz és kegyetlen ember.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mégis voltak, akik szerették.</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven a távolba nézve, szinte recitálva): -Mindenkit megölt, vagy megsebzett, aki szerette.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Bizonyosan voltak, akikhez jó volt.</p> -<p><i>Lizi:</i> Csak azért volt jó hozzájuk, hogy azután rossz és -kegyetlen lehessen. (Sóhajtva, akadozva:) <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> Hogy -senkit se bánthasson többé: csak hadd haljon meg…</p> -<p><i>Ágnes</i> (nagy szemmel): Olyan sokat… szenvedett… tőle?…</p> -<p><i>Lizi:</i> Olyan sokat szenvedtem tőle.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ilyen halálosan gyűlöli?</p> -<p><i>Lizi</i> (mereven): Ilyen halálosan gyűlölöm.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De én… én nem gyűlölhetem így. És hogyha most -meghal… akkor én… akkor én… (megmozdul).</p> -<p><i>Lizi:</i> Mit akar? Ne menjen el…</p> -<p><i>Ágnes:</i> Akkor én… (Szünet.) Rápoltot megvárom… de -megmondom neki, hogy el kell búcsúznunk egymástól…</p> -<p><i>Lizi:</i> De nem örökre.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De örökre. Mert így mi nem élhetünk nyugodtan… -mert ezzel az emlékkel magunk között… ezzel az ő véres árnyékával -közöttünk… (összeborzong) sohasem lehetünk boldogok.</p> -<p><i>Lizi:</i> De boldogok lesznek.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ha Zólyomy nem hal meg… <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Mindenképpen. Mert Rápolt úr olyan jó ember. Ugy-e, -milyen jó?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen. Az igaz…</p> -<p><i>Lizi:</i> És tetszik látni… az nálunk nőknél… Bocsánatot -kérek, minden nőnél, nemcsak az ilyen… nemcsak az ilyen (hirtelen:) -nemcsak az ilyen szegény lánynál, mint én, hanem úrilányoknál is -attól függ minden, hogy az, akit szeretünk, jó ember-e. Mert -tetszik látni, még a nagyúri lányok is olyanok, mintha ki volnának -szolgáltatva annak a férfinak, akit szeretnek, – és egy nőt olyan -könnyű bántani és kínozni és megalázni, – és a jó isten csak azt -adja, hogy akit szeretünk, az jó legyen… ne keményszívű, ne -hidegszívű, ne irgalmatlan.</p> -<p><i>Ágnes</i> (megindultan): Igen… csak… jószívű legyen…</p> -<p><i>Lizi</i> (a könnyeivel küzd):… mert… bennünket, szegény -lányokat olyan könnyű bántani – és kínozni – és olyan könnyű -bennünket eltaposni… (csendesen zokogni kezd).</p> -<p><i>Ágnes</i> (nem bír magával; előbb vígasztalni akarja a zokogó -Lizit, aki szégyenkezve fordul el; azután kitárja <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> a -karját és megöleli. Összebújva, sokáig, csendesen sírnak).</p> -<p><i>Ágnes</i> (megsimogatja): Szegény!… szegény!… (Szünet.) Sárba -dobott kis Tanagra-szobor.</p> -<p><i>Lizi</i> (fölszárítja könnyeit, lihegve, mint aki sokáig -zavartan várt, végső erőfeszítéssel egy élet utolsó próbálkozása -gyanánt): Én… én szeretnék valamit kérdezni.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mit, szegény kis Lizi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Én azt szeretném megkérdezni, milyen könyv az, -amelyikben egy ilyen… egy ilyen… (hirtelen:) egy ilyen szegény -lánynak a története van megírva, mint én vagyok?</p> -<p><i>Ágnes</i> (bámulva): Egy ilyen szegény lánynak a… Sok olyan -könyv van, szegény kis Lizi.</p> -<p><i>Lizi</i> (szinte türelmetlenül): Nem. Ilyen csak egy van. Ez -egy nagyon híres és csodálatos és megható könyv. Ebben a könyvben -az van elmondva, hogy egy… egy ilyen szegény lány elé egyszer -letérdelt valaki és azt mondta neki: „nem te vagy az, hanem az -emberiség egész nyomorúsága az, amely elé letérdelek“. <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Ah! – Raszkolnyikov.</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen. Az. Orosz könyv.</p> -<p><i>Ágnes:</i> A Szonja története…</p> -<p><i>Lizi:</i> Az. Ismeri?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ismerem. Miért?</p> -<p><i>Lizi:</i> Rápolt úr igérte nekem mindig ezt a könyvet… (Nagy -lélegzetet vesz.) Igaz, hogy ebben a könyvben az van elmondva, hogy -egy… egy szegény lány… megtisztúl és megnyugszik és boldoggá -lesz?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen, szegény kis Lizi, – ebben a csodálatos és -megható könyvben egy szegény bűnös ember és egy szegény lány sorsa -van elmondva. Ebben a csodálatos könyvben az van elmondva, hogy egy -szegény lány felemelkedhetik és megtisztulhat a szíve jósága által -és megpihenhet, megnyugodhat és boldoggá lehet a sokáig vérző szíve -és a nagy-nagy szerelme által.</p> -<p><i>Lizi</i> (mint a gyerek a mesét, úgy hallgatja az első -mondatokat, az utolsó szavaknál azonban fölszisszen): A szerelme -által?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen, szegény kis Lizi, a szerelme által. -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Hát szerelmes valakibe?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen, abba a bűnös emberbe, akinek a történetét a -könyv elmondja.</p> -<p><i>Lizi:</i> És az a bűnös ember él… az életben marad?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen. Szibériába viszik… börtönbe… de él… és a -lány utána megy.</p> -<p><i>Lizi:</i> És az… az a bűnös ember is szereti őt?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Lassankint az is megszereti őt.</p> -<p><i>Lizi</i> (csüggedten hajtja le a fejét; halkan): Igen. -<i>Akkor</i> lehet élni.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Mi az, kis Lizi? (Szünet.) Mi baj van?…</p> -<p><i>Lizi:</i> Semmi… de ugy-e, <i>az</i> a lány is meghalt volna… -nem tisztulhatott volna meg és nem pihenhetett volna meg, ha nem -lett volna, akiért éljen, aki szereti őt?…</p> -<p><i>Ágnes</i> (erőlködve): Nem, kis Lizi, az bizonyosan akkor is -megtisztult volna és megpihent volna… Ha csak mások lettek volna, -akik törődtek volna vele… akárki…</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem. Akkor bizonyosan nem bírta volna ki… -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p><i>Ágnes:</i> Ha csak jóságot tapasztalt volna akárhol.</p> -<p><i>Lizi</i> (folytatva, maga elé):… Nem. Akkor bizonyosan -meghalt volna.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De nem, ha mondom.</p> -<p><i>Lizi:</i> És ha, akit szeretett, meghalt volna… akkor neki is -meg kellett volna halnia. Minek élt volna akkor tovább? Akkor nem -várhatta volna sem a megtisztulást, sem a megnyugvást, sem a -boldogságot és akkor neki is csak meg kellett volna halnia.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem, kis Lizi.</p> -<p><i>Lizi:</i> De igen, akkor neki is meg kellett volna halnia. -Mert mit keresett volna még az életben? Mire várt volna még?</p> -<p class="center">(Az előszoba felől zaj hallatszik.)</p> -<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Rápolt.</i></p> -<p><i>Rápolt</i> (hirtelen belép az ajtón és mozdulatlanul -megáll).</p> -<p><i>Ágnes</i> (felugrik). <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> -<p><i>Lizi</i> (mozdulatlanul vár).</p> -<p><i>Ágnes</i> (halkan, félve): Meghalt?</p> -<p><i>Rápolt</i> (nagyon csöndesen): Meghalt.</p> -<p class="center">(Nagy csöndesség.)</p> -<p><i>Rápolt</i> (kérdő, de felsőbbségesen nyugodt arccal, -hangosan): Ágnes?…</p> -<p><i>Ágnes</i> (elszántan, de remegve): Andor, én…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mondani akar nekem valamit, Ágnes?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen, én…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Várjon. Nekem is sok mondanivalóm van. Várjon, -míg egyedül maradunk.</p> -<p><i>Lizi</i> (megmozdul, menni készül).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Megállj, Lizi. Én is elküldtelek volna, de előbb -mondani akarok neked is valamit. Várj csak. (A zsebébe nyúl, -kiveszi a revolverét és ledobja egy – elől álló – kisasztalra.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (a zörrenésre ijedten): Mi az?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ezt itt… kidobtam a zsebemből.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nincs többé rá szükségem. Nem félek semmitől… -(Elmegy a kisasztaltól; a mozdulatai <span class="pagenum"><a name= -"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> határozottak, a hangja -csengő.) Várj csak, Lizi. Előbb magának mondom meg, Ágnes: Zólyomyt -rögtön elviszik a lakásáról. A lakását megrohanják a hitelezői. A -bajtársai átviszik a kaszárnyába, – ott teszik ravatalra. -Rendkívüli és lázas éjszaka volt ez: a golyó halálos sebet ütött -rajta, de órák hosszat viaskodott a halállal, mielőtt megadta volna -magát. És a lakása előtt ijedt hitelezők tolongtak, és a lakásban -összeszorított szájú katonák várták, míg meghal és most lovakkal, -fáklyákkal, katonás rendben viszik át magukhoz… rendkívüli és -felejthetetlen éjszaka, füstös, zavaros kábulat, amelyből azonban -csengő tisztasággal hallatszik ki az a parancs, hogy az utunkat -merre kell vennünk.</p> -<p><i>Ágnes</i> (félénken): Mit akar tőlem, Andor?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Meg akarom magától kérdezni: itt az ablak alatt -viszik el Zólyomyt fáklyákkal és dobogó lovakkal, – fél-e tőle? -Akar-e itt maradni és akarja-e meghallgatni, amit én magának -mondani fogok, vagy akar elmenekülni? Elmenekülhet. Én -elengedem.</p> -<p><i>Ágnes</i> (küzd magával): Itt… akarok… maradni… <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Jó. Maradjon. Mert én nem is engedtem volna el. – -Most ide figyelj te, Lizi. Mielőtt elküldelek – köszönöm, hogy -eddig itt voltál – mielőtt elküldelek, megmondom neked: én eddig -téged sajnáltalak, de most majd meg foglak menteni.</p> -<p><i>Ágnes</i> (mohón): Igen…</p> -<p><i>Lizi</i> (halkan, mintha nem is hallaná, csodálkozva): Engem? -Hogyan?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Más életet kezdesz.</p> -<p><i>Lizi</i> (a messzeségbe néz; csendesen, szinte derülten): Más -életet…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Rendes, becsületes, tiszta életet.</p> -<p><i>Lizi</i> (halkan): Rendes, tiszta életet…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Az eddigi életed utáltad.</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nohát…</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen, de mit csináljak?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Majd keresünk valamit a számodra… azután majd -férjhez adunk valami becsületes emberhez.</p> -<p><i>Lizi:</i> Valami becsületes emberhez… <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p><i>Rápolt:</i> Szóval, majd megélsz valahogyan. Majd szerzünk -munkát a számodra.</p> -<p><i>Lizi:</i> De én nem tudok már dolgozni. Az én… az én -sorsomban az a borzasztó, hogy az erkölcsi érzést minden -tekintetben tönkre teszi. Én a régi életembe belehalok és -becsületes, rendes életet nem élhetek soha többé.</p> -<p><i>Rápolt</i> (idegesen): Ej, dehogynem, Lizi… Ezeket az -ostobaságokat tőlem hallottad…</p> -<p><i>Lizi</i> (felkapja a fejét és az utcáról jövő zajra -figyel).</p> -<p><i>Ágnes</i> (remegve): Hallja? Most hozzák.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen, Ágnes. Ne féljen. Ne remegjen, no ne -féljen… Hogy reszketnek mind a ketten!… (Az utcáról lódobogás -hallatszik be: egy huszárszakasz lovainak a dobogása. Az ablakon -fáklyafény piroslik be.)</p> -<p><i>Ágnes</i> és <i>Lizi</i> (dideregve húzódnak össze).</p> -<p><i>Rápolt</i> (odaugrik az ablakhoz; háttal az ablaknak megáll, -a két karját kitárja, mintha a zajnak és a fénynek akarná útját -állni): Ne remegjetek. Mitől féltek? <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> Az élőtől nincs már mit -félni, mert az élő meghalt, a haláltól pedig nem kell félni, mert a -halál nem félelmes. Az előtt, aki egyszer bele mert nézni az -orcájába, meggyávul és elhalkul és törpévé lesz. Én régen -eljöhettem volna odaátról, de nem jöttem el, mert ott akartam állni -és mert várni akartam rá. És egy egész éjszaka néztem bele a halál -rettenetes arcába és ez után a kábult éjszaka után csengő -tisztasággal tudom, hogy nem kell félni tőle.</p> -<p><i>Ágnes</i> (remegve): De az ő halálát… mi okoztuk…</p> -<p><i>Rápolt</i> (melegebben): Ne reszkessen, Ágnes. Nincs olyan -élet, amelynek mások halála ne volna az ára. Ahová lépünk, -sírhalmokra lépünk és az életet nem lehetne élni, ha a halottakra -gondolni akarnánk. Vannak, akik elbuknak. Rosszak voltak és -megérdemelték-e a sorsukat? Azért kell-e elpusztulniok, mert -senkihez sem tartoztak és mert senkire sem voltak hasznosak? Mit -tudom én. Én nem itélek; de a halál hozzátartozik az élethez, és -nem kell félni tőle. A halottat hadd vigyék a maga útján, de mi -fogjuk meg az egymás kezét és menjünk bele abba a ragyogó hajnalba, -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> amely ránk piroslik. Ragyogó hajnal…! -Édes élet…!</p> -<p><i>Ágnes</i> (lassan közeledik feléje).</p> -<p><i>Lizi</i> (a kis asztalról fölvette a revolvert, lassan az -előszoba ajtaja felé lopózik).</p> -<p><i>Ágnes</i> (észreveszi és halkan fölsikolt).</p> -<p><i>Rápolt</i> (hirtelen): Mit csinálsz, Lizi?</p> -<p><i>Lizi</i> (zavarodottan megáll).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Megállj. (Mellette terem; kiveszi a kezéből a -fegyvert.) Mit akarsz tenni, Lizi?</p> -<p><i>Lizi</i> (nem válaszol; lehajtja a fejét).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Meg akarod ölni magadat?</p> -<p><i>Lizi</i> (igent int).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Miért, Lizi?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Miért most, amikor lesznek, akik törődnek magával? -Akik segíteni akarnak magán és meg akarják menteni.</p> -<p><i>Lizi</i> (nem felel).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Mondd meg, Lizi, miért akarod megölni -magadat?</p> -<p class="center">(Hosszú szünet.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p> -<p><i>Lizi</i> (kifakad, kábultan, a nagy fájdalomtól megrázva): -Minek éljek én, amikor ő nem él már?</p> -<p><i>Ágnes</i> (megdöbbenve): Ki?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ki, Lizi? (Szünet.) Zólyomy?</p> -<p><i>Lizi</i> (igent int).</p> -<p><i>Rápolt:</i> Ha ő nem él?</p> -<p><i>Lizi:</i> Minek éljek én akkor?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hát az ő élete volt az, Lizi, amely téged életben -tartott?</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hát akkor, Lizi…</p> -<p><i>Lizi</i> (megint nyugodt, szinte mosolyog): Én… nem tudom… de -nekem most már nem lehet élnem… én nem tudom, de én nekem most már -meg kell halnom…</p> -<p><i>Ágnes:</i> De hiszen halálosan gyűlölte őt?</p> -<p><i>Lizi:</i> Én? (Csodálkozva:) Én? (Kábultan:) Én… én halálosan -szerettem őt.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Lizi, emlékezz rá, milyen kegyetlen volt és -milyen irgalmatlan volt hozzád.</p> -<p><i>Lizi:</i> Az volt. Az volt?… De… de volt idő… <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> amikor… -milyen jó és milyen kedves volt hozzám.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Emlékezz rá, Lizi, hogy pálcával véresre vert. -Emlékezz arra, hogy ütött.</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen. Igen… de azelőtt símogatott, erős és puha -keze volt… és a hajamat és az arcomat símogatta vele.</p> -<p><i>Ágnes:</i> De emlékezzék rá, hogy rossz-szívű és gonosz és -kegyetlen volt.</p> -<p><i>Lizi:</i> De én szerettem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Gondoljon arra, hogy ha jó is volt valakihez, csak -azért volt jó, hogy azután rossz és kegyetlen lehessen.</p> -<p><i>Lizi:</i> De én szerettem.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Rossz volt. És senkit sem szeretett. És megölte -azokat, akik őt szerették.</p> -<p><i>Lizi</i> (alig hallja, amit mondanak): De én mégis -szerettem.</p> -<p><i>Rápolt:</i> De Lizi, hát szedd össze magadat, hát ébredj föl, -hiszen kábult vagy, gondolj arra, hogy mennyi szép mindent tartogat -még az élet neked…</p> -<p><i>Lizi</i> (csendesen, szelíden): Nem. Én most már <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> -meghalok. Én nekem most már nincs miért élnem. Én azt megmondani -nem tudom, hogyan van az, hogy eddig gyűlöltem és mégis szerettem, -de azt tudom, hogy… élni csak azért éltem, mert a nyomában -lehettem, mert mindig a nyomába lopózkodhattam, körülötte -ólálkodhattam, mert azt mondhattam magamban, hogy gyűlölöm és -rosszat akarok neki és ártani akarok neki. (Szünet.)</p> -<p><i>Rápolt:</i> No… és most, Lizi?</p> -<p><i>Lizi</i> (szinte mosolyog, kiegyenesedik): Most? Most már nem -is emlékszem másra, csak hogy jó is volt hozzám, kedves is volt -hozzám, simogatott… És drága kislányának nevezett. Most már nem is -emlékszem másra. És meghalt… És én is meg fogok halni.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Megölöd magadat?</p> -<p><i>Lizi:</i> Meg.</p> -<p><i>Rápolt</i> (nagy lélegzetet vesz): De nem most, mi?</p> -<p><i>Lizi:</i> Nem.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Most hová mégy?</p> -<p><i>Lizi</i> (fölnéz rá): Most? – Koporsóba tették már?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Igen. <span class="pagenum"><a name="Page_135" -id="Page_135">-135-</a></span></p> -<p><i>Lizi:</i> Akkor megyek oda, ahova a koporsóját viszik.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Azután?</p> -<p><i>Lizi:</i> Ha nem kergetnek el, ott maradok a közelében, amíg -el nem temetik.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Kikíséred a temetőbe és…</p> -<p><i>Lizi:</i> És… (vonogatja a vállát).</p> -<p><i>Rápolt:</i> És hazajösz, jársz-kelsz talán egy-két napig, -azután megölöd magadat.</p> -<p><i>Lizi:</i> Igen.</p> -<p class="center">(Hallgatás.)</p> -<p><i>Rápolt:</i> Hát eredj, Lizi. Eredj a halottad után, eredj a -koporsód után, menj ki a temetőbe, – mert nagyon mindegy, hogy a -végtelen útra mikor lép rá az ember. Talán most is rajta vagyunk. -Eredj, Lizi.</p> -<p><i>Ágnes</i> (ijedten): Nem. Ne menjen. (Rápolthoz:) Kérem, ne -engedje így… ne eresszük el így.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Eresszük el, Ágnes. Úgy se adhatunk neki semmit, -a halott pedig úgyis az övé már.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Ne eresszük el… hiszen meghalni megy.</p> -<p><i>Rápolt:</i> A halál neki sem félelmes és irtózatos… régen a -halál tornácában áll már… és élet és halál <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> neki -annyi, mint másnak fáradság és pihenés. Menj, Lizi. Isten áldjon -meg.</p> -<p><i>Lizi</i> (csendesen kilép az ajtón).</p> -<p><i>Ágnes</i> (igen halkan sír).</p> -<p><i>Rápolt</i> (az ablak felé fordul): Kint hajnalodik… milyen -hajnal jön erre a bágyadt éjszakára, erre a rendkívüli éjszakára?… -– Aki tegnap még látta a hajnalt, ma nem látja már, és a hajnal, a -fény, a nap, a világosság, az élet mégis az enyém, egy vagyok vele -és amíg az enyém, addig minden szívverésemmel örülni akarok neki. – -Itt a napfelkelte! Ágnes! (Magához hívja.)</p> -<p><i>Ágnes</i> (reszketve): Most, Andor, én is elmegyek.</p> -<p><i>Rápolt</i> (fölcsattanva, de nem haragos, inkább győzelmes -hangon): Nem megy el, Ágnes.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Hogyan maradhatnék itt?</p> -<p><i>Rápolt:</i> Itt marad, mert akarom. Itt marad, mert hozzám -tartozik és mert soha többé tőlem el nem szakadhat.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem tudom… talán… még lehetséges, majd valamikor… -de most elmegyek…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Itt marad. Adja ide a kezét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> -<p><i>Ágnes</i> (védekezik).</p> -<p><i>Rápolt</i> (megfogja a kezét): Nézzen a szemembe.</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem merek.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Miért?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Maga nem fél? Nem fél attól, hogy közöttünk van a… -a… a… (didereg).</p> -<p><i>Rápolt:</i> A véres árnyéka?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Igen.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Nem félek tőle. Ebből a kábult éjszakából tisztán -cseng ki a bátorság és a szerelem szava. Nem félek tőle. És mert -nem félek tőle, nincs is itt. Nézzen a szemembe. Fél még? (Szünet.) -Félsz még?</p> -<p><i>Ágnes</i> (dideregve, halkan): Nem félek.</p> -<p><i>Rápolt:</i> Itt maradsz. Szeretlek.</p> -<p><i>Ágnes</i> (védekezik): Nem… mégsem szabad… Akik itt voltak -velünk pár órával ezelőtt még… A halottak!…</p> -<p><i>Rápolt:</i> Az élők élnek. – Félsz még?</p> -<p><i>Ágnes:</i> Nem félek.</p> -<p class="center">– <i>Vége.</i> –</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TAVASZI ÜNNEP ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> diff --git a/old/64929-h/images/i001.png b/old/64929-h/images/i001.png Binary files differdeleted file mode 100644 index f5dd60b..0000000 --- a/old/64929-h/images/i001.png +++ /dev/null |
