diff options
Diffstat (limited to 'old/64929-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64929-0.txt | 3713 |
1 files changed, 0 insertions, 3713 deletions
diff --git a/old/64929-0.txt b/old/64929-0.txt deleted file mode 100644 index ff1f050..0000000 --- a/old/64929-0.txt +++ /dev/null @@ -1,3713 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Tavaszi ünnep, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Tavaszi ünnep - Dráma három felvonásban - -Author: Lajos Biró - -Release Date: March 26, 2021 [eBook #64929] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TAVASZI ÜNNEP *** - -_Biró Lajos_ - -_Tavaszi ünnep_ - -_Dráma három felvonásban_ - -_Budapest 1913_ - -_Singer és Wolfner kiadása_ - -_VI., Andrássy-út 16._ - -Copyright 1913 by dr. Márton Miksa Budapest - -BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA - -_Az előadás joga dr. Márton Miksánál (Budapest, V., Lipót-körút 16.) -szerezhető meg._ - -* - -_Minden jog, a fordítás joga is fenntartva._ - -* - -_Színpadokkal szemben kézirat._ - -_Szántó Andornak_ - - - - -SZEMÉLYEK: - - -_Ágnes_ - -_Lizi_ - -_Zólyomy_ - -_Rápolt_ - -_Klug_ - -_A japánruhás hölgy_ - -_Inas I._ - -_Inas II._ - - - - -ELSŐ FELVONÁS - -Vidéki város nyilvános parkja: a Püspökkert. Pázsit. Fák: platánok és -gesztenyék. Hátul széles út húzódik át az egyik oldalról a másikra. Elől -balra (a nézőtől balra) rokokó sátor. Egy inas őrzi a leeresztett -függöny előtt. Az úton élénk forgalom, időről-időre kosztümös asszonyok, -lányok sietnek át balról jobbfelé. Különböző kosztümök: japán, török, -magyar paraszt stb. - - -ELSŐ JELENET. - -_Zólyomy, Inas._ - -_Zólyomy_ (sötétszemű; barnaarcú; sasorrú; délceg, kék attillás huszár. -Csupa tűz, csupa energia. Most kissé nyugtalan. Jobbról jön. Az -inashoz): A kisasszony nincs még itt, mi. - -_Inas:_ Nincs, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Mikor jön? - -_Inas:_ Itt kell már lennie hamarosan. Alkalmasint útban van már. - -_Zólyomy:_ Rápolt úr sincs itt? - -_Inas:_ Nincs, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Nem is ment át erre? - -_Inas:_ Nem, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Talán csak maga nem látta. - -_Inas:_ Én láttam volna, ha erre ment volna. - -_Zólyomy:_ Bizonyosan átsétált itt már… Elment talán megnézni a többi -sátrat. - -_Inas:_ Nem hiszem, kérem. - -_Zólyomy_ (az óráját nézi; idegesen): Itt kell már lennie. Teljes -negyedórája itt kell már lennie. (A foga között:) Hol a pokolban… -(Nyugtalanul keresgél jobbra-balra. Hirtelen megriadtan, de nem hangos -ijedtséggel:) Oh, a keserves… (Látszik, hogy szökni akar valaki elől. Az -elrejtőzésre egyetlen alkalmas helyet talál: a sátor innenső oldalát. -Oda akar besétálni, hogy a sátor eltakarja, de már elkésett.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Klug_ (nagy, kövér ember, a kapitánynál jóval nagyobb. Aranylánc, -rikító nyakkendő stb.). - -_Klug_ (sietve rohan az inashoz; nyilvánvaló, hogy meglátta a kapitányt -és most az inastól akar kérdezősködni felőle): Mondja csak kérem… -(Közben folyton fürkész és fölfedezi a visszavonuló Zólyomit.) Ah… -kapitány úr, tessék csak… (Nem bírja az energiát.) Jó napot kívánok. - -_Zólyomy_ (rögtön föladja az elrejtőzés tervét; kisétál a sátor mellől, -közömbösen, mintha nem is látná, elsétál Klug előtt; minél messzebbre el -akar jutni az inastól. Nagyon felsőbbségesen): Jó napot, Klug. Na, mi -jót hozott? - -_Klug_ (utána megy): Kapitány úr, kérem… szabad kérnem… kérem szépen… (A -Zólyomy rendíthetetlen, közömbös arca ingerli, a dühe fölbátorodik:) Hát -ez már kérem mégse járja. - -_Zólyomy:_ Mi, kedves Klug? - -_Klug:_ Ötször megyek el a kapitány úrhoz, ötször üzeni ki nekem, hogy -nincs otthon. A kaszárnyában már meg se várják, míg szólok, – becsapják -az orrom előtt a kaput és a huszárok a pofámba nevetnek. Ha kapitány úr -azt hiszi, hogy én ezt tovább eltűröm, akkor nagyon csalódik. – - -_Zólyomy_ (változatlan arccal, rá sem nézve): Hát mit akar, kedves Klug? - -_Klug:_ Azt akarom kérem, hogy tessék fizetni! Nagyon sajnálom, egyetlen -egy napot sem várhatok tovább. Azért kerestem a kapitány urat, hogy ezt -megmondjam. Nem várhatok tovább és majd keresek én rá módot, hogy a -pénzemhez jussak. - -_Zólyomy_ (változatlanul): Keressen, kedves Klug. - -_Klug_ (tajtékzik): Keresek. És találok is. (Kiveszi a vastag tárcáját -és rácsap.) Legelőször is ezt itt. Bemutatom Rápolt úrnak ezeket a -váltókat, amelyeket ő írt alá. - -_Zólyomy_ (most megmozdul): Ne kiabáljon. - -_Klug_ (boldog izgalommal csap le a Zólyomy idegességére és még -hangosabban): De igenis kiabálok. Én igenis kiabálhatok. Nekem kérem -nincs mitől tartanom. Én csak azt akarom, ami nekem jár… - -_Zólyomy_ (fogcsikorgatva): Halkabban! - -_Klug:_ Semmi halkabban. Én olyan hangon beszélek az én pénzemért, ahogy -nekem tetszik. Akkor parancsolgasson a kapitány úr, ha fizetett… mert -amíg nem fizetett, addig én igenis kiabálok… én elmegyek az ezredes -úrhoz… - -_Zólyomy_ (odalépett hozzá; egy gyors mozdulattal torkon kapta): Te! -Disznó! – Lesz csend? - -_Klug_ (meghökkenve, fuldokolva): Kérem… én… igenis… - -_Zólyomy_ (halkan): Hallja, Klug? Azt hiszi maga, hogy ha nekem főbe -kell magamat lőnöm, akkor megtagadom magamtól azt a passziót, hogy előbb -magát lőjjem le… mint egy kutyát. - -_Klug:_ Mit kérem… mit?… Hát mit vétettem én?… - -_Zólyomy:_ Ordít. Ha ordít: nekem főbe kell magamat lőnöm. De akkor -előbb maga megy. Ha minden elveszett, akkor én megszerzem magamnak azt -az örömet, hogy maga vágtat előttem a pokolba. - -_Klug:_ Én kérem csak a pénzemet kérem. - -_Zólyomy:_ Hangosan kéri. Szemtelenül kéri. (Megint fogcsikorgatva:) -Olyan embernek ismer maga engem, hogy ezt itt (a kardjára csap) hiába -hordom az oldalamon és nem vágom szét vele, mint a tököt, a maga tök -fejét, ha ordít itt. Olyan embernek ismer engem? - -_Klug_ (egészen megsemmisült): Nem. Nem olyan embernek ismerem a -kapitány urat. - -_Zólyomy:_ Nohát. (Szünet.) Akkor beszéljen halkan, tisztességesen és -alázatosan, amint illik. - -_Klug:_ Igenis, kapitány úr. - -_Zólyomy:_ Akkor szóba állok magával… Válaszolok arra… amit kérdezni -akar… (Nagyon felsőbbségesen vár.) - -_Klug:_ Hiszen kérem alázattal… ha csak azt lehetne tudni… hogy… hogy… - -_Zólyomy:_ Mit? - -_Klug:_ Hogy… kérem… hogy csakugyan… el tetszik-e… venni a… Radics -kisasszonyt… - -_Zólyomy:_ Elveszem. - -_Klug:_ Igen kérem, alázattal… ezt halljuk már idestova egy éve… Ha csak -az eljegyzés nyilvános volna már. - -_Zólyomy:_ Huszonnégy óra múlva nyilvános lesz. - -_Klug:_ Hó… szent isten… Akkor hát legyen szabad… gratulációm kapitány -úr. - -_Zólyomy:_ Köszönöm. Ahelyett hogy ordított volna, azzal kellett volna -hozzám jönnie, nem lehet-e ebben valami módon segítségemre? - -_Klug_ (boldogan): Kérem kapitány úr… ha valamiben segítségére lehetnék… - -_Zólyomy:_ Pénzre van szükségem. - -_Klug:_ Pénzre. - -_Zólyomy:_ Nem sokra. De ez az egész tavaszi ünnep arra való, hogy -zsarolják az embert, és nekem egyetlenegy rézkrajcárom sincs, és… - -_Klug:_ Hü… Egyetlenegy… Hallatlan… - -_Zólyomy:_ Adjon száz koronát. - -_Klug_ (fejét vakarja): Száz koronát… nem hiszem kérem… hogy volna -nálam… - -_Zólyomy:_ Csak keresse. Vagy… különben: ne adjon. - -_Klug:_ Tessék? - -_Zólyomy:_ Ne adjon. Megyek haza. - -_Klug:_ De akkor… - -_Zólyomy:_ Igen, akkor…! - -_Klug:_ A Radics kisasszony…! - -_Zólyomy:_ Hja, ha maga úgy félti azt a rongyos… - -_Klug:_ Dehogy kérem. Százzal több vagy kevesebb, nem számít. Tessék -kapitány úr. - -_Zólyomy_ (átveszi a százast, a nadrágzsebébe gyüri): Jó. Köszönöm. - -_Klug_ (dörzsöli a kezét): Hát akkor kapitány úr, reménylem, huszonnégy -óra mulva… - -_Zólyomy:_ Isten vele, kedves Klug. - -_Klug:_ Ajánlom magamat, kapitány úr. - - -HARMADIK JELENET. - -_Zólyomy, Lizi._ - -Klug elmegy. Nők vonulnak át hátul. Nyilvánvaló, hogy Zólyomy rejtőzik -előlük. Újra meg újra behúzódik a sátor mögé. Ha nem kerülheti el, -szalutál és összeüti a sarkantyuját, de rögtön el is fordul, hogy a -köszönésből beszélgetés ne legyen. Végre tiszta a szemhatár. Ekkor kijön -bosszankodva a helyzete nevetséges voltán, toppant egyet, körülnéz; -meglátja Lizit. Lizi fekete ruhában – de nem gyászruhában – van. Bluz; -szoknya; kis hivatalnoknőnek lehetne tartani, ha mély karikás, lázasan -csillogó, sötét szeme nem volna egészen különös. - -_Zólyomy_ (meglátja: fellobbanó dühvel, de gúnyosan): Ah te is itt vagy. -Éppen jókor akadsz elém. - -_Lizi_ (megrettent, amikor látja, hogy észrevették. El akar menekülni). - -_Zólyomy:_ Megállj! - -_Lizi_ (rémülten megáll). - -_Zólyomy:_ Gyere közelebb. - -_Lizi_ (lesütött szemmel tesz néhány lépést előre). - -_Zólyomy:_ Hogy mertél te idejönni? (Szünet.) Hogy mersz te idejönni, -azt kérdeztem. - -_Lizi_ (minden erejét összeszedi, dacosan, de remegve és lesütött -szemmel): Én oda megyek, ahová akarok. - -_Zólyomy:_ Úgy? Odamégy, ahová akarsz? - -_Lizi:_ Igenis. - -_Zólyomy:_ Nem igaz. Ilyen helyre nem szabad jönnöd. - -_Lizi:_ Én is lefizettem a beléptidíjat, mint más, én is itt lehetek. - -_Zólyomy:_ Hát én majd mindjárt szólok a rendőrfogalmazónak és majd -mindjárt nem leszel itt. Eredj innen haza. - -_Lizi:_ Nem megyek. - -_Zólyomy:_ Elmégy innen? - -_Lizi:_ Nem megyek. - -_Zólyomy:_ Te, vigyázz magadra! - -_Lizi:_ Engem hiába ijesztget, én nem félek. - -_Zólyomy_ (egy lépést tesz feléje): Te! Te mindig ott vagy most, ahol én -járok. - -_Lizi:_ Én ott vagyok, ahol nekem tetszik. - -_Zólyomy:_ Egyre a szemem elé kerülsz… Mindig körülöttem ólálkodol… Mit -akarsz te én velem? - -_Lizi_ (dacosan vonogatja a vállát). - -_Zólyomy:_ Te, ne ólálkodj te én körülöttem… vigyázz magadra. - -_Lizi_ (dacosan): Én… nem félek. - -_Zólyomy_ (feléje megy): Te… (lassan) úgy látszik elfelejtetted már a -kezem szorítását, elfelejtetted, hogy takarodnod kell, ha mondom. Úgy -látszik, megint eszedbe kell juttatnom… Ne ólálkodj te én körülöttem. -Vigyázz magadra. (Indul feléje.) - -_Lizi:_ Én nem félek. Én nem félek. Én nem félek. - -_Zólyomy_ (közeledik feléje). - -_Lizi_ (szembe néz vele, de amikor Zólyomy egészen előtte áll és -felemeli a két kezét, – nem ütésre, hanem mintha a nyakát akarná -megfogni, – rémülten halkan sikolt egyet és elszalad). - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Zólyomy_ (összevont szemöldökkel, sokáig utána néz az elszaladt -Lizinek. Azután visszafordul és menekülni akar egy női társaság elől, -amely a hátsó úton megjelenik. De már későn van). - -_A japánruhás hölgy_ (csicseregve): Zólyomy… - -_Zólyomy_ (fogcsikorgató édességgel): Ah, báróné… Kezét csókolom. - -_A japánruhás hölgy_ (átgázol a pázsiton): Zólyomy, maga lesz az első, -aki tőlem egy szál virágot vásárol. Krizantémeket árulok, semmi mást, -csak gyönyörü karcsu krizantémeket. - -_Zólyomy:_ Báróné, én leszek az első: rögtön fölkeresem a sátorában… a -virágjai között… - -_A japánruhás hölgy_ (csicseregve): Nem, nem Zólyomy, akkor már nem -lehet az első. És én sem lehetek az első, akitől maga vásárol. Pedig én -az első akarok lenni. Egy szál krizantémet… (Az ölében vitt egy csomót, -kiválaszt egyet és nyomul vele Zólyomy felé.) - -_Zólyomy:_ Báróné, az első útam a maga sátorába lesz… - -_A japánruhás hölgy:_ Nem, nem, én akarom feltüzni… (a vállzsinórja felé -nyul…) a maga pénze szerencsét fog hozni nekem… Hogy örülök, hogy -magával találkoztam. Ma szerencsém lesz… (Duzzogva:) Maga nem örül, hogy -velem találkozott? - -_Zólyomy_ (fogcsikorgatva): Boldog vagyok báróné. - -_A japánruhás hölgy:_ Nem akarja, hogy magam tüzzem föl magának ezt a -virágot. - -_Zólyomy_ (most már nyugodtan. Megadta magát): Boldoggá tesz vele, -báróné. - -_A japánruhás hölgy_ (feltűzi a virágot; azután kinyujtja a tenyerét): A -virágért, – az éhező gyermekeknek. - -_Zólyomy_ (egy másodpercre megrendűl, azután nyugodtan a nadrágzsebébe -nyúl, előveszi a százast és átadja): A virágért, – az éhező -gyermekeknek, báróné. - -_A japánruhás hölgy_ (fölujjongva): Zólyomy… tudtam. Magával találkozni -szerencsét jelent. - -_Zólyomy_ (most egészen nyugodtan): És magával találkozni báróné, -boldogságot. - -_A japánruhás hölgy_ (forrón): Viszontlátásra, Zólyomy. (A kezét -nyújtja, félig lesütött szemmel, mindent igérően, hosszan néz a Zólyomy -szemébe, mialatt) - -_Zólyomy_ (a kezét megcsókolja). - -_A japánruhás hölgy_ (boldogan): Viszontlátásra, Zólyomy. (Visszatér a -nők közé, akik vártak rá és akik boldog csipogással fogadják a százast, -amelyet megmutat nekik. Elmennek.) - -_Zólyomy_ (gondolkozva, elkomolyodva néz utánuk). - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Zólyomy, Rápolt._ - -_Rápolt:_ Szervusz. - -_Zólyomy:_ Szervusz. – Későn jöttél. - -_Rápolt:_ Igen. Bocsáss meg… - -_Zólyomy:_ Már egy negyedórával ezelőtt itt kellett volna lenned. - -_Rápolt:_ Itt is akartam lenni. Pontos akartam lenni. De ahogy ideértem -a Püspökkert kapujába, egyszerre megrohant a nagy félelem. - -_Zólyomy:_ Micsoda félelem? - -_Rápolt:_ A félelem… az utálat… ennyi ember iránt… Beléjük jönni, -közéjük keveredni, tolongani, kezet szorítani… - -_Zólyomy:_ Hiszen itt nincs senki. - -_Rápolt:_ De át kellett rajtuk jönni. Egy negyedóra hosszat haboztam a -kapuban. Végre megláttam a Fő-utca felől a Radicsék hintaját és erre -összeszedtem magamat. - -_Zólyomy:_ Ágnes itt van? - -_Rápolt:_ Még csak jön. Amíg átvergődik… (jobbfelé néz). - -_Zólyomy_ (erre a hírre elszánta magát): Andor… kérlek… nekem nagyon -sürgős volt már, hogy gyere. - -_Rápolt:_ Miért? - -_Zólyomy:_ Mert itt vagyok ebben a rablótáborban és egy vörös -rézkrajcárom sincs. - -_Rápolt_ (visszajön feléje, benyúl a mellényzsebébe, kivesz egy csomó -rézpénzt, ezüstöt és aranyat, azután a nadrágzsebéből egy csomó tíz- és -húszkoronás papírpénzt és Zólyomy felé nyújtja. Nagyon egyszerűen): -Parancsolj. - -_Zólyomy_ (szótlanul és komolyan kiszed egy pár ezüstpénzt egy két -aranyat és egy két papírpénzt. Azután komolyan): Ezzel -tizenötezer-hét-száz-nyolcvan, – nem, – kilencvennégy. - -_Rápolt_ (nem gondolkozik): Igen. (Jobb felé indul és ismét kifelé néz.) - -(Szünet.) - -_Zólyomy:_ Te, Andor. - -_Rápolt:_ Tessék. - -_Zólyomy:_ Te! – hát én most már azt hiszem, tökéletesen rendben vagyok -vele. - -_Rápolt:_ Kivel? - -_Zólyomy:_ Ágnessel. - -_Rápolt_ (egészen visszafordul): Ágnessel? - -_Zólyomy:_ Igen. Miért csodálkozol ezen? - -_Rápolt:_ Ah… csak… csak… meglepett egy kicsit… Azt hittem még nem -vagytok ennyire. - -_Zólyomy:_ De igen. Tegnap megfogtam a kezét, – nem húzta vissza. -Megcsókoltam a kezét, – engedte. Az enyém. - -_Rápolt:_ Ah… Ugy… Hm… - -_Zólyomy:_ Ma még egy félórára van szükségem és holnap megvan az -eljegyzés. - -_Rápolt:_ Ugy? Gratulálok. - -_Zólyomy_ (lassan): Köszönöm. És arra is akarlak kérni: csináld nála, -amennyire lehet, az én dolgomat… - -_Rápolt:_ Igen… - -_Zólyomy:_ És ha majd megkérlek rá – majd tudtodra adom, majd azt -mondom: nézz körül, az asszonyok keresnek, vagy más effélét, – akkor -hagyj vele egyedűl egy félórára. - -_Rápolt_ (elfordul): Igen… majd csinálom nála a te dolgodat… és majd -egyedűl hagylak vele… - -_Zólyomy:_ Köszönöm. – Nézd csak, ott jön. Ő az. - -_Rápolt:_ Igen… (mindketten jobb felé fordulnak). - -_Rápolt_ (hirtelen visszafordul és egy kissé visszahuzza Zólyomyt is. -Komolyan): Mondd csak Kálmán: szereted? - -_Zólyomy:_ Hogyne. - -_Rápolt:_ Nem úgy értem. Hanem… most már szerelmes vagy belé? - -_Zólyomy:_ Most már halálosan. - - -HATODIK JELENET. - -_Voltak, Ágnes._ - -_Ágnes_ (földig érő, szürke köpönyeg van rajta): Jó napot. - -_Rápolt:_ Jó napot, Ágnes. - -_Zólyomy:_ Isten hozta Ágnes. – Kezét csókolom… (megfogja és megcsókolja -a kezét.) - -_Ágnes_ (Rápolthoz): Hát maga nem utazott el? - -_Zólyomy:_ Hát magának azt mondta, hogy elutazik? - -_Ágnes:_ Azt. Ma délelőtt. - -_Zólyomy:_ Nekem pedig azt, hogy pontosan hatra itt lesz. Sem az -egyiket, sem a másikat nem tartotta meg. - -_Rápolt_ (hanyagul): Irgalom: két megbizható emberek. Én éppen elég jól -tudom már, milyen megbizhatatlan vagyok. - -_Ágnes:_ Azt mondta volt, két napra jön haza; és most már hatvankettedik -napja itthon van. Egyszer aztán amikor azt mondja, hogy végleg itthon -marad, mint másfél évvel ezelőtt, fölkapja magát és másfél évre -elutazik. Andor, annak, amit maga igér, még az ellenkezőjére sem lehet -számítani. - -_Rápolt:_ Szégyeljem magamat? Ahogy parancsolja. De az életem -berendezésében még sem vagyok ezentúl sem hajlandó embertársaimra -tekintettel lenni. - -_Ágnes:_ Ezért nem lesznek azután embertársai sem tekintettel magára. - -_Rápolt:_ Amiben viszont nem tagadhatom, hogy nekik van tökéletesen -igazuk. - -_Zólyomy_ (mosolyogva hallgatta ezt a beszélgetést; Rápolttal szemben -mindig felsőbbséges): Most azután Ágnes, vesse le ezt a hosszú, -zürkészöld köpönyeget. Olyan, mint egy bimbó, a bimbóból most ki fog -fesleni az egész virág… a feje már kicsillog belőle. (Le akarja venni a -köpönyegét.) - -_Ágnes_ (húzódozva, mosolyogva): Várjon, Kálmán. Egy kicsit szégyellem -magamat, hogy kosztümbe bujtam… (Rápolthoz:) Mondja már maga is, hogy -vessem le. - -_Rápolt:_ Én nem mondom. Én szeretem a várakozást, a bizonytalanságot, -az eldöntetlen dolgokat… Amikor még nem lehet tudni, mi jön: jó vagy -rossz, szépség vagy rútság, beteljesülés vagy csalódás… - -_Ágnes:_ No Andor… még maga kellett nekem… Maga igazán nem alkalmas rá, -hogy bátorságot és biztosságot öntsön az emberbe. Most azután egészen -zavarba vagyok… és igazán nem merem ledobni ezt a köpönyeget… - -_Zólyomy:_ Dobja le. Egy-kettő. Ide vele. (Gyöngéd erőszakkal leveszi -róla a köpönyeget és elragadtatva áll meg előtte.) - -_Ágnes_ (rokokó ruhában; aláhúzva a zavarodottságát): Hogy tetszik? - -_Zólyomy:_ Elragadó. - -_Ágnes_ (Rápolthoz): És magának? - -_Rápolt_ (megrázza a fejét). - -_Ágnes:_ Nem tetszik? - -_Rápolt_ (a kétségbeesést jelzi): Nem. Ne haragudjék, Ágnes; magának nem -szabad rokokó ruhát vennie. - -_Ágnes:_ De hiszen maga mondta, hogy válasszam a rokokót. - -_Rápolt:_ Hja… az igaz. - -_Ágnes:_ Nohát. - -_Rápolt:_ De nem a maga kedvéért mondtam, hanem a magam kedvéért. Én -imádom a rokokót. De magának nem szabad rokokóba öltözködnie… és ezt -tudhattam volna már három héttel ezelőtt is. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt_ (gondolkozva, lassan): Mert… a… rokokó… az legbelsőbb lényegére -nézve az… hogy az emberek nem veszik komolyan magukat… - -_Ágnes:_ Minthogy pedig én komolyan veszem magamat… - -_Rápolt:_ Úgy van. A kelleténél sokkal jobban… - -_Ágnes:_ Ne vegyek rokokó ruhát. - -_Rápolt:_ Nagyon helyes. - -_Ágnes:_ Hát… kedves Andor, én azt tudom, hogy maga nem veszi komolyan -magát. - -_Rápolt:_ Nem. - -_Ágnes:_ Nincs is rá semmi oka. - -_Rápolt_ (fölnevet): Az úgy van. Ezt én mondhattam volna. - -_Ágnes:_ Én nekem azonban okom van rá, hogy magamat komolyan vegyem, és -ezentúl még komolyabban veszem majd magamat, mint eddig. - -_Rápolt:_ Azt jól teszi. De akkor ne vegyen rokokó ruhát. - -_Ágnes:_ Kétségbeejtő ez az ember. Most igazán egészen vége minden -önbizalmamnak… és minden biztosságomnak… itt állok a rokokó ruhában és -szégyellem magamat. (Zólyomyra néz.) - -_Zólyomy_ (közbelép): Hát ne törődjék vele, Ágnes. Aki hallgat rá, azt ő -képes abban a hitében is megingatni, hogy helyesen teszi, ha lélekzetet -vesz. - -_Ágnes:_ Igaz… - -_Zólyomy:_ Hagyja hát ezt az urat… Annyival inkább ne törődjék vele, -mert maga minden ruhában elragadó és ebben különösen elragadó. A -lelkéhez talán nem illik a rokokó, – örüljön neki. A fiatalságához és a -szépségéhez annál jobban illik, – ennek örüljön még jobban és hagyja ezt -az urat… az ő rokokó lelkével. - -_Ágnes:_ Hála istennek. Csakhogy van, aki más hangon beszél. -Megnyugtatott. Köszönöm, Kálmán. (A kezét nyujtja. Kézcsók.) Kérem, -akassza föl a köpönyegemet ott bent… (A sátorra mutat, amelynek a -függönyét az inas széthúzta.) - -_Zólyomy_ (bemegy a sátorba). - -_Ágnes:_ Mit csináljak most Jánossal? (Az inassal, aki ott áll a sátor -előtt és parancsra vár.) - -_Rápolt:_ Ha nincs rá szüksége, küldje el. - -_Ágnes:_ De később szükségem lehet rá. - -_Rápolt:_ Ha később szüksége lehet rá, ne küldje el. - -_Ágnes:_ De minek lábatlankodjék most itt? - -_Rápolt:_ Minek? (Komolyan:) Én nem tudom megmondani. (Tanácstalanul -állnak.) - -_Zólyomy_ (kijön): Mi az? - -_Ágnes:_ Nem tudom mit csináljak Jánossal. - -_Zólyomy:_ Küldje el és mondja meg neki, hogy nyolc órára jőjjön vissza. - -_Ágnes_ (föllélekzik): Persze. (Az inashoz:) János! – most elmehet. -Nyolcra legyen megint itt. - -_Az inas:_ Igenis. (Elmegy.) - -_Ágnes_ (a sátorba lép): Nekem oda kellene még mennem a gyülekezéshez… -drága elnöknőnkhöz. Parancskiadás. Nem tudom odamenjek-e. - -_Rápolt_ ⎫ Ne menjen. - (egyszerre) ⎬ -_Zólyomy_ ⎭ Menjen. - -_Ágnes:_ Majd meglátom. Egyelőre rendet csinálok itt és várom a -vevőimet. Remélem sokan jönnek. - -_Rápolt_ (halkan): Én remélem, hogy nem. - -_Ágnes:_ Mit mond? - -_Rápolt:_ Azt, Ágnes, hogy lehetetlennek tartom, hogy maga sokat adjon -el az áruiból. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Mert ékszereket árul. Virágot és pezsgőt pedig bőkezű -fiatalságunk hajlandó vásárolni, de ékszert nem. Nem is tud. - -_Ágnes_ (kétségbeesve): De hiszen azt is maga tanácsolta, hogy ékszert -adjak el. - -_Rápolt:_ Igen, de ezt is a magam kedvéért: hogy bőkezű fiatalságunk ne -nyüzsögjön itt körülöttem. Remélem óvakodni is fognak. - -_Ágnes:_ Hát tudja, Andor, az ember szeretné magát felpofozni ezzel a -bölcs önzésével… (Toporzékol haragjában.) - -_Zólyomy_ (közbelép, hogy elterelje a figyelmét a csakugyan kissé -kínossá váló témáról): Nézz oda, Andor: az a kövér!… a vörösképű!… -Nagybajuszú! – Látod? - -_Rápolt_ (igenli): Hm! - -_Ágnes:_ Mi az? Ki az? - -_Rápolt_ (fanyarúl): Az egy jókedvű polgár, aki tegnap éjjel -szódásüveggel akarta beverni a fejemet. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Semmiért. Jókedve volt. Tettereje volt. Megbízható, -céltudatos, szorgos polgár volt. És kilencedmagával volt. És én egyedül -voltam. És bosszantotta őket a puszta létem. És én már éppen el akartam -szaladni, amikor szerencsére jött Kálmán, kihúzta a kardját és erre ők -szaladtak el. - -_Ágnes_ (elismerő pillantást vet Zólyomyra; azután halk lenézéssel): El -akart szaladni? - -_Rápolt:_ El. - -_Ágnes:_ Miért…? Mert kilencen voltak? - -_Rápolt:_ Dehogy. Hanem mert revolver volt a zsebemben. - -_Ágnes:_ És? - -_Rápolt:_ És én gyávaságból hordom ezt a revolvert… és ha nem szaladtam -volna el, csakugyan kénytelen lettem volna egyet-kettőt közülük lelőni… - -_Ágnes:_ Hát mért nem lőtt le egyet-kettőt közülük, ha pimaszok voltak? - -_Rápolt:_ Hja Ágnes… én nem vagyok egy erős nő. Én csak egy gyönge férfi -vagyok. - -_Ágnes_ (fanyarul): Én azt hiszem, maga nem is férfi, Andor. - -_Rápolt:_ Lehet. Néha magam is gondolkozóba esem rajta… - -_Ágnes:_ Mi maga voltaképpen? Miért él maga voltaképpen? - -_Rápolt:_ Én… azért élek, hogy sétáljak. Dilettáns vagyok. Orvos akartam -lenni, de nem gyakorlom. Azután muzsikus akartam lenni, de nem -gyakorlom. Élek… de ezt se gyakorlom. - -_Ágnes_ (türelmetlenül): De hát miért nem? Miért nem csinál valamit? -Miért nem fog valamibe? Legalább játszatná el azt a zenét, amit ír? - -_Rápolt:_ Miért nem mondja mindjárt, hogy alapítsak családot? -(Undorral.) Hu… kiállni… mérkőzni… összehasonlíttatni… jőjjön egy -cvikkeres ember… kritikus… balján Bach Sebestyén és jobbján Beethoven -Lajos… és lenézően piszkáljon az orrom körül, mert én nem vagyok olyan -kitünő ember, mint ez a két tehetség, akinek a védelme alá ő elhelyezte -fontos személyét…? Uh! Mondja mindjárt, hogy szaporodjam és gyarapodjam, -mint a tenger fövénye. - -_Ágnes_ (megfélemlítve): Azért… mégis… kell valamit tenni… az életben… - -(Szünet.) - -A hátsó úton sietve átmegy Lizi. Egy félénk pillantást vet a sátor felé. - -_Rápolt_ (a kalapjához nyúl és köszön neki). - -_Lizi_ (megrémülten, alig észrevehetően fogadja a köszönést és tovább -siet). - -_Zólyomy_ (Rápolthoz): Meg vagy őrülve? - -_Ágnes:_ Miért? Mi az? (Szünet.) Ki volt az? - -_Rápolt_ (lassan): Az egy olyan nő, Ágnes, akiről urilányok társaságában -nem szokás beszélni… - -_Ágnes_ (nyugodtan): Akkor ne beszéljen róla. - -_Rápolt_ (nyugodtan): Ahogy parancsolja. De magának, Ágnes, valamikor -más ambiciója is volt, nemcsak az, hogy korrekt urilány legyen… - -_Ágnes:_ Most már nincs más ambicióm. (Zólyomyhoz:) De miért lepődött -meg olyan nagyon…? - -_Zólyomy:_ Azért, mert lehetetlennek tartottam… mert képtelen dolognak -tartottam, hogy Andor itt a kalapjához nyúlt… Ha szándékosság nincs is -benne, mégis sértő egy kicsit… Vannak dolgok és vannak emberek, akiket -én nem látok meg, amikor a maga társaságában vagyok. - -_Rápolt:_ Istenem, én nem vagyok ilyen fenséges. Én nem tudok magamban -nappalra annyi magasztosságot összehozni, hogy meg ne lássam azt, akivel -éjjel együtt szoktam lenni. - -_Zólyomy:_ Hm… ezek budapesti elvek. Mi vidéki emberek vagyunk és nem -ostromoljuk a társadalom erkölcsi felfogását. Nem tüntetünk a magunk új -felfogásával. Mi nem vagyunk lázadók, mint te. - -_Rápolt:_ Mint én? Én lázadó vagyok? Ha itt az emberek többsége pupot -hordana, én rögtön pupot tömetnék magamnak, hogy ne kelljen tüntetnem az -egyenes vállammal. Csak fel nem tünni. Csak szembe nem szállni! - -_Ágnes:_ Hát akkor miért tüntetett itt a köszönésével? - -_Rápolt:_ Én ezt a boldogtalan kis teremtést ismerem. Szeretem… gyönyörü -sárba dobott kis Tanagra-szobor… Esténként el szokott hozzám jönni… - -_Ágnes:_ Magához? - -_Rápolt:_ Igen. Elszalad hozzám. Kisírni magát. Megvigasztaltatni magát. -Egy kicsit talán távoli, titkolt szerelme is vagyok. Most elment itt. Én -azért köszöntem neki, hogy meg ne bántsam. És azért, mert nem gondoltam, -hogy ezzel a cselekedettel viszont megbántom a maga érzékenységét és a -Kálmán erkölcsi kényességét. - -_Zólyomy:_ Ne csúfolódj, kérlek. Én igenis azt hiszem, hogy te akkor, -amikor ilyen dolgokat cselekszel, megsérted azokat a nőket, akikből -feleségek és anyák lesznek: minden tisztességes asszonyt… Ilyen nők -kedvéért. - -_Rápolt_ (fanyarul): Nem hiszem, hogy a két fajta között olyan óriási és -alapvető különbség volna. - -_Ágnes_ (hevesen): Hogy mondhat ilyet, Andor! Maga igazán túlmegy minden -határon. Egy tisztességes nő és egy ilyen szennyes teremtés… - -_Rápolt_ (fanyarul): Ágnes, jegyezze meg magának, hogy egy nő sohasem -szennyes. Csak a férfiak, akikkel érintkezik. - -_Ágnes:_ Hát ne érintkezzék velük. És különben: maga az, aki… Ezzel itt -maga érintkezik… - -_Rápolt_ (felelni akar). - -_Ágnes:_ Köszönöm; elég. Ne beszéljünk többet róla. - -_Rápolt:_ Helyes. Maga olyan fenséges lett Ágnes, hogy mi igazán nem -értjük már egymást. - -_Ágnes_ (lassan): És én nagyon örülök neki, hogy nem értjük többé -egymást. - -_Rápolt:_ Jaj! Irgalom! Tudja mit, Ágnes, inkább igaza van. Inkább -magának ajándékozom az egész ügyet, Lizit, a szomoruságát, az -embervoltát, a szenvedő, finom asszony voltát, mindent. - -_Ágnes_ (magánkivül): Nem. Hát látja, ez az a mi tűrhetetlen magában. Ne -adja föl ilyen könnyen a meggyőződéseit és… az embereit. Ragaszkodjék -hozzájuk. - -_Rápolt_ (legyint; ránéz, lassan): Nem érdemes, Ágnes. - -(Kürtszó.) - -_Ágnes:_ Istenem… most oda kellene menni a gyülekezéshez… ha már a -menetben nem veszek részt, legalább jelentkeznem kellene az elnöknőnél. - -_Zólyomy:_ Hát jelentkezzék, Ágnes. - -_Ágnes:_ De, hogy menjek oda? Neki vágjak annak a tömegnek ott? És mit -csináljak a sátorral addig? - -_Zólyomy:_ Én elkísérem. A tömeget kikerűljük, vagy átvágunk rajta. Ne -féljen tőle: én magával leszek. - -_Ágnes:_ Jó… De a sátor? - -_Zólyomy:_ Andor itt marad. - -_Ágnes:_ Itt marad? - -_Rápolt:_ Itt. - -_Ágnes:_ Nem lesz kellemetlen egyedűl maradnia itt? - -_Rápolt:_ Ellenkezőleg; egész életem legfőbb óhajtása és egyetlen -programmja: bevenni magamat egy rokoko-sátorba, ki nem mozdulni belőle, -onnan nézni, hogy az emberek ide-oda futkosnak és komolyan veszik -magukat. - -_Ágnes_ (mosolyogva, de halk komolysággal): Hát akkor vegye be magát a -rokoko sátorba és nézze, amint mi komolyan vesszük magunkat… Jőjjön -Kálmán. (Zólyomyval, aki úgyszólván vezeti, elmegy jobb felé.) Siessünk… -elkésünk… - -_Rápolt_ (utánuk néz; nagyon komolyan fütyürész; azután bemegy a -sátorba; félig lefekszik a kerti kanapéra, amely bent van; cigarettára -gyújt). - - -HETEDIK JELENET. - -_Rápolt, Lizi._ - -_Lizi_ (belopózik; nagyon óvatosan jön; nyilvánvaló, hogy leselkedett, a -távozó Ágnes és Zólyomy után néz, nem fordulnak-e vissza. Folyton őket -figyelve keresi Rápoltot). - -_Rápolt_ (hevertében észreveszi; csodálkozik és mulat rajta, azután -rászól): Lizi! - -_Lizi_ (megrettenve áll meg). - -_Rápolt:_ Gyere ide, Lizi. - -_Lizi_ (a szívére szorítja a kezét): Istenem, de megijedtem… (szinte -didereg). Istenem, istenem!… - -_Rápolt:_ Gyere ide Lizi és tudod mit… most mondd el nekem szépen a -történetedet. - -_Lizi:_ Nem megyek kérem. Hanem legyen olyan szíves, jőjjön ki abból a -sátorból. - -_Rápolt:_ Dehogy megyek. Örülök, hogy benne vagyok. Én soha többé, Lizi, -ebből a sátorból ki nem jövök. - -_Lizi:_ De nagyon szépen kérem… - -_Rápolt:_ Gyere te ide… - -_Lizi:_ Én oda nem mehetek. - -_Rápolt:_… és mondd el nekem végre a történetedet. Szükségem van rá… -legjobbkor jönne… embersorsokon gondolkoztam… mondd el már, Lizi… Az -isten áldjon meg, hiszen én még azt sem kívánom, hogy igazat mondj… De -az csak nevetséges, hogy még csak hazudni sem akarsz… Gyere szépen… -Mondd, hogy az apád becsületben megőszült ezredes volt… anyád báróné… -jött egy gróf és a gróf házasságot igért… - -_Lizi:_ (kétségbeesve): Kérem szépen… ne tréfáljon most… jöjjön ki… -nagyon kell sietni… - -_Rápolt:_ Miért kell, Lizi? - -_Lizi:_ Mert nem szabad, hogy magát én velem meglássák. (Állandóan jobb -felé figyel és mindig újra eltávolodik jobb felé.) - -_Rápolt:_ Félsz, hogy kompromittállak? (Kétségbeesett mozdulat.) Vagy -hogy te kompromittálsz engem? (Igenlés.) Attól ne tarts Lizi… Nem lehet -már engem. – (Hirtelen.) Te! Én úgy látom, te már megint meg akarod -magadat ölni. - -_Lizi_ (zavarodottan): Én… - -_Rápolt:_ Mit hurcolsz már megint magaddal? Tőrt? Revolvert? Mérget? – -Mérget, mi? Ezúttal mérget. Hol van? Mutasd. (Parancsolóan.) Mutasd! -(Kis üveget vesz át.) Hol vetted ezt? - -_Lizi_ (lesütött szemmel, halkan): Elhoztam a patikából. A -patikussegédtől. - -_Rápolt:_ „Elhoztam.“ (A lopás mozdulatát mutatja.) Hányszor mondtam -neked Lizi, hogy a te… hm… foglalkozásodnak az a legfőbb veszedelme, -hogy az ember erkölcsi fogalmait… _más téren_ is megigazítja… Lopni nem -szabad. - -_Lizi_ (remegve): Én… én… - -_Rápolt:_ Azt hitted, hogy jogot ad az elhozására az, hogy meg akarod -vele mérgezni magadat! - -_Lizi_ (nagyon halkan): Igen. - -_Rápolt:_ Vidd vissza. Annyival inkább, mert tudod mi ez? - -_Lizi:_ Méreg. - -_Rápolt:_ Strichnin. Ezzel fiam meg ne mérgezd magadat, mert ez -keservesen fáj. Irtózatos görcsök. Akkor már inkább a ciánkáli: az -gyorsan végez. – Vidd vissza, Lizi. (Visszaadja neki.) - -_Lizi:_ Visszaviszem. - -_Rápolt:_ No jó… Isten áldjon meg, Lizi. De ha nem mérgezed meg magadat, -gyere el hozzám, kapsz egy szép könyvet… Odaadom azt a könyvet, amelyben -valaki letérdel egy… olyan lány elé, mint te vagy és azt mondja neki: -„Nem te vagy ez, hanem az emberiség egész nyomorúsága az, amely elé -letérdelek“, – megmutatom neked a Dűrer-kötetet és a Holbein-rajzokat… -vagy eljátszom neked valamit a zongorán… vagy holdfotografiákat mutatok… -vagy gyönyörű mikroszkopiai felvételeket… szóval a leggyönyörűbb -jutalmakra van kilátásod. No, szervusz, Lizi. - -_Lizi_ (kétségbeesve): De hiszen én… mondani akartam valamit… Kérem, -kérem szépen: jőjjön már ki a sátorból: én nem mehetek be oda. - -_Rápolt_ (kijön): Mondani akartál valamit… No mi az Lizi? mit akartál -mondani? - -_Lizi_ (mély lélekzetet vesz): Tudja kérem… tudja-e… hogy mit akar -Zólyomy?… - -_Rápolt_ (csodálkozva): Hogy mit akar… Hát mit akar, Lizi? - -_Lizi:_ El akarja venni… a Radics Ágnes kisasszonyt. - -_Rápolt:_ Jól teszi, Lizi, ha akarja. Igaza van. - -_Lizi:_ De még ma el akarja jegyezni. Holnap már ki is akarja iratni az -ujságba, hogy eljegyezte. - -_Rápolt:_ Lehet, Lizi. Kitünően vagy értesűlve. - -_Lizi:_ De még ma el akarja jegyezni. - -_Rápolt:_ No… és… - -_Lizi_ (magánkívül, halkan): De hát kérem… ne engedje ezt… a jó isten -szerelmére, hát ne engedje ezt. - -_Rápolt:_ Lizi, te egészen fantasztikus vagy. Hogy kerülsz te ahhoz, -hogy… És hogy ne engedjem én ezt? Zsák a foltját. Jancsi Julcsát!… Hogy -ne engedjem én ezt? - -_Lizi:_ Ne engedje. Ne engedje. - -_Rápolt:_ A mindenségét, mért ne engedjem Lizi? - -_Lizi_ (egészen halkan, nagyon szemrehányóan): Hiszen szereti. - -_Rápolt:_ Ki? - -_Lizi:_ Maga. - -_Rápolt:_ Kit? - -_Lizi:_ A Radics Ágnes kisasszonyt. - -_Rápolt_ (a lefojtott nyugtalansága most egy másodpercre fölszabadul és -a lélekzete akadozik tőle): Lizi… Lizi… ez óriási… micsoda kábult -dolgokat fecsegsz te itt össze… - -_Lizi_ (egészen felsőbbségesen, de szerényen, szinte fájdalmasan): Ne -tagadja. Hiszen szereti. Hiszen beteg tőle, úgy szereti… - -_Rápolt:_ Hát… (Ellent akar mondani; levegő után kapkod, azután -elfordul, rövid küzdelem után abbahagyja a tagadást. A rendes hangján, -csak halk izgatottsággal:) Hát lehet. De ha úgyis volna, Lizi, mit -erőlködjem… hiába volna. - -_Lizi_ (nagyon komolyan, mély lélegzettel): De hiszen… ő is szereti -magát. - -_Rápolt_ (bosszúsan): Lizi!… - -_Lizi_ (kétségbeesve): Ő is szereti magát. - -_Rápolt_ (izgatottan): Lizi ne beszélj bolondokat. - -_Lizi_ (kétségbeesve): Ő is szereti magát. - -_Rápolt:_ Részeg vagy. Menj. - -_Lizi:_ Ő is… - -_Rápolt:_ Hol álmodtál ilyen bolondokat. Eredj. - -_Lizi_ (egészen odamegy hozzá): Amikor maga másfél évvel ezelőtt -hirtelen elutazott, akkor hetekig ki volt sírva a szeme. Egész -éjszakákat átsírt. Utána akart magának menni. Majdnem belehalt. - -_Rápolt_ (rábámul; fölindultan dadogva): Hon… nan tudod te ezt, Lizi? - -_Lizi:_ Tudom. Tudjuk mi az ilyesmit, ha akarjuk. Cselédektől… másoktól… -egyik kávéházban ma éjjel ezt hallja az ember, másik kávéházban holnap -azt… - -_Rápolt_ (kellemetlenül érinti a kávéházak emlegetése): Úgy… egyik -kávéházban ma éjjel ezt… másikban holnap azt… (Fanyarul, nyugodtan:) Na… -köszönöm, Lizi… ezeket a kávéházi értesüléseket. Nagyon kedves vagy. És -én… (habozik) én majd talán… (Hirtelen:) Eh, nem! - -_Lizi:_ Mit nem? Miért nem? - -_Rápolt_ (csúfolódva): Nem! Hiszen tudod Lizi: én azt akarom, hogy engem -kérjen meg az a nő, aki engem akar… Ő fáradozzék én értem… -(Komolyabban:) Vagy legalább tegyen ő is valamit. - -_Lizi_ (megint kétségbeesve): De nem, nem… azt csak mi tesszük, hogy… - -_Rápolt:_ Mit? - -_Lizi:_ Hogy megmutatjuk… Hogy fáradozunk. Úrilányok azt nem teszik. - -_Rápolt:_ Ne mondd! – Nem lehet belőletek kiirtani ezt a furcsa -véleményt az úrilányokról… ezt a nagy tiszteletet… És ezt a romantikus -hajlandóságot… Te valószínüleg azt kívánod tőlem, hogy álljak oda elébe, -mint Romeó… Csak nem fogok neki forrón szerelmet vallani? - -_Lizi:_ De igen. Azt kell. - -_Rápolt:_ Borúljak térdre előtte! - -_Lizi:_ Igen. Azt kell. - -_Rápolt:_ Bolond vagy, Lizi… Egy ilyen okos lánynak nem kell az. - -_Lizi:_ Minden lánynak az kell. - -_Rápolt:_ Bolond vagy, Lizi. (Fanyarúl:) Én nem csinálok ilyen dolgokat. -Én nem esedezem, én nem epedezem, nem viaskodom… - -_Lizi:_ De hiszen akkor elviszi Zólyomy. Ne engedje, a jó isten -szerelmére. Ne engedje… Csak annyit tegyen meg, csak azt próbálja meg: -fogja meg a kezét; ölelje meg; és csókolja meg. Akár egy szót se -szóljon. - -_Rápolt:_ Bolond vagy, Lizi. - -_Lizi:_ Csak ezt az egyet tegye meg, ezt csak megpróbálhatja. Ennyit -csak érdemes megpróbálni. Igérje meg, hogy ezt megteszi. - -_Rápolt:_ Lizi, igazán részeg vagy. - -_Lizi:_ Igérje meg. (Jobbra tekint.) Nézze már jön… egyedül van… most -megteheti… igérje meg… - -_Rápolt:_ Eredj, Lizi. - -_Lizi:_ Addig nem megyek, míg meg nem igéri. - -_Rápolt:_ Eredj már… Hát megigérem. - -_Lizi_ (elsiet bal felé; intően, halkan): Megigérte! - -_Rápolt_ (mosolyogva, bosszankodva bólint). - -_Lizi_ (eltünt). - -_Rápolt_ (jobbfelé fordul). - - -NYOLCADIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes._ - -(Sötétedik. Lampiónok gyúlnak ki. Zene hallatszik.) - -_Ágnes_ (lassan jön. Zavarja, hogy egyedül van Rápolttal). - -_Rápolt_ (nagy zavarban van): Visszajött, Ágnes? - -_Ágnes:_ Vissza. - -_Rápolt:_ Kálmán hol maradt? - -_Ágnes:_ Az útig elkísért… Lerója a kötelezettségeit a hölgyeknél, hogy -azután majd maga mehessen… leróni a kötelezettségeit. - -_Rápolt:_ Nem fogok sietni. Nem igen vannak kötelezettségeim. - -_Ágnes_ (tesz-vesz, hogy ne kelljen ránéznie): Az elnöknő kérdezősködött -maga után. - -_Rápolt:_ Az elnöknő… Oh, az elnöknőt különösen kedvelem. „Rembrandt“ -mondtam neki tegnap, – „Hja, az, aki Amerikában él, ugy-e“ – kérdezte -kedvesen. „Nem“, – mondom én, – „hanem az (súgva, mintha egy titkot -mondana), aki az Eroikát írta!“ „Hja, – mondja ő, – amelyiket Drezdában -játszottak.“ Uh! - -_Ágnes:_ Miért él itt közöttük? Menne el… - -_Rápolt:_ Éppen ezért maradok itt. Jobbomon Beethoven, balomon Bach… -Rembrandt és Michelangelo… hallatlan és csodálatos titkaim vannak… -közöttük olyan erős vagyok, mint egy Isten. - -_Ágnes_ (vállvonogatva, halkan): Csalás. - -_Rápolt:_ Lehet. (Szünet. Zavarodottság.) - -_Ágnes:_ Én most… bemegyek a sátorba… Kirakom a holmimat. - -_Rápolt_ (hirtelen): Várjon még, - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Csak… ráér… Ugy-e? (Szünet.) Sok arra az ember? - -_Ágnes:_ Nagyon sok. - -_Rápolt:_ Különösen a kapu körül… ugy-e? - -_Ágnes:_ Igen… különösen a kapu körül… ott nagyon sok. - -_Rápolt:_ Ott van… a legtöbb sátor is. (Közeledik hozzá.) - -_Ágnes:_ Ott. (Szünet.) Ni… már a lampionokat is meggyújtják. - -_Rápolt:_ Az ám. Sorra kigyullad mind. (Mellette van.) Milyen cifrák. - -_Ágnes_ (nagy zavarban): Nemsokára megindul a körmenet is. - -_Rápolt:_ Meg? Hiszen még nincs hét óra. - -_Ágnes:_ Dehogy nincs, el is múlt. - -_Rápolt:_ Igazán? Persze, el is múlt már… hiszen már sötétedik… nézze -meg az ember… - -_Ágnes:_ Oh… ni csakugyan… már csakugyan egészen sötét van… De milyen -sötét van… Most még korán sötétedik… - -_Rápolt:_ Még… korán… (Két-három bátortalan nekifutamodás után, hirtelen -megfogja a kezét.) - -_Ágnes_ (megdermedve néz rá). - -_Rápolt_ (nem ereszti el a kezét; magához húzza; átkarolja és lassan -ajkon csókolja). - -_Ágnes_ (engedi; félig ájultan, reszkető fölindulásban tűri el a hosszu -csókját; azután remegve és dadogva, álmélkodva és megdöbbenve mondja): -Andor… maga…? maga…? (Szünet. Rápolt mozdulatlanul áll.) Hát maga -engem…? - -_Rápolt_ (szégyenkezve, de boldogan, zavartan int igent). - -(Szünet.) - -_Ágnes_ (szinte kiáltva): Maga szeret engem? - -_Rápolt_ (szégyenkezve): Nagyon. (Fölemelt fejjel, hangosan.) Nagyon. - -_Ágnes_ (reszketve, dadogva): Maga… És… és mit akar tőlem…? - -_Rápolt:_ Én? (Természetesen, a rendes hangján.) Semmit. Csak szeretem. - -_Ágnes:_ Azt… azt sem akarja, hogy én szeressem? - -_Rápolt:_ De… oh, azt igen. - -_Ágnes:_ Én… (csüggedten:) nem hiszem… hogy szeret engem… Nem lehet… Nem -merem… Sohasem fogom merni… - -_Rápolt_ (gyöngéden): Ágnes… - -_Ágnes_ (hátralép, elhárítja; összeszedi magát): Mondja meg akkor most -nekem, Andor, hogy… hogy másfél évvel ezelőtt miért utazott el… egyetlen -szó nélkül… egy olyan nap után, amelyet együtt töltöttünk… - -_Rápolt_ (kínosan): Nem, nem, kérem Ágnes. Azt ne kivánja tőlem; minek -az? - -_Ágnes:_ Kivánom. Anélkül lehetetlen nekem… csak eltürnöm is a -közellétét. - -_Rápolt:_ Kérem, Ágnes, ne…! - -_Ágnes:_ Akkor menjen. - -_Rápolt_ (könyörögve): Nem… Ágnes… (Más hangon.) Hát jó. Hát nézze -Ágnes, én aznap este, amikor magával együtt voltam… (szégyenkező és -dacos a hangja) találkoztam Kollerrel a doktorukkal… És ő akkor -megmondta nekem, hogy… a maga édesanyja menthetetlen… egy hónapja van… -Azt mondta: énnekem mondja meg, én erős férfi vagyok, én legyek erős, én -álljak (gúnyosan) a maga oldalán… Az átkozott barom: hogy én erős férfi -vagyok és én nem szorulok kíméletre… - -_Ágnes_ (nagy szemmel): És? - -_Rápolt:_ És én úgy félek a haláltól… úgy rettegek mindattól, ami vele -jár, az előkészületektől, a búcsúzkodástól, a hosszu hetektől, amelyek -alatt várni kell rá, azután a siratástól, a temetéstől, annyira nem -bírom el, annyira tiltakozik ellene bennem minden, úgy megbénít… én úgy -nem tudok hősies lenni, vigasztalni, rendelkezni, előkészíteni, temetést -megrendelni, annyira nem tudok gyászt mutatni, ha meg is vagyok -semmisülve, olyan ferde, hazug és ügyetlen minden mozdulatom, hogy én… -hiába szerettem magát… és az édesanyját is… én azt a gondolatot, hogy -mindez rám vár, nem bírtam ki. (Aggódva néz Ágnesre.) - -_Ágnes_ (halkan, lassan, nagy lélegzettel): Hát ezért? - -_Rápolt:_ Ezért. - -_Ágnes:_ Ezért hagyott itt. Itt tudott hagyni. - -_Rápolt:_ Itt hagytam azzal, hogy majd visszajövök magáért. (Szünet.) -Haragszik rám? - -_Ágnes_ (nemet int. Szünet): Gyáva volt, Andor. (Szünet; más hangon, a -kezét a fejére szorítva.) De most legalább értem! (Halkabban:) Most -legalább tudom, hogy azért mégis… - -_Rápolt:_ Hogy szerettem. - -_Ágnes:_ Nagyon rossz dolog volt, Andor. Nagyon veszedelmes. - -_Rápolt:_ Ágnes… én úgy bíztam magában… - -_Ágnes:_ Nagyon rosszul tette. - -_Rápolt:_ Eh, Ágnes… maga nem olyan, mint más lányok… - -_Ágnes:_ Olyan vagyok. - -_Rápolt:_ Nem olyan… Megérti… és… tudja… és… (Közeledik feléje.) Hideg -volt az ajka, mint a jég. - -_Ágnes_ (védekezik): Nem, nem. - -_Rápolt:_ Hideg volt és remegett… - -_Ágnes:_ Nem, nem… kérem… (Hirtelen.) Vigyázzon. Jön Zólyomy. - -(Mindketten megrettennek. Merev várakozás.) - - -KILENCEDIK JELENET. - -_Voltak, Zólyomy._ - -_Zólyomy:_ Itt vagyok. Mindent elintéztem. - -_Ágnes_ (nem néz a szemébe): Lerótta… minden kötelezettségét? - -_Zólyomy:_ Mindent. Kötelesség nincs több, csak öröm és élvezet: itt -maradni. - -(Szünet. Zavarodottság.) - -_Zólyomy:_ Hát itt mi az ujság? - -_Ágnes:_ Itt… semmi… - -_Zólyomy:_ Forgalom? - -_Ágnes:_ Semmi. - -_Zólyomy:_ Ugy látszik Andornak igaza lesz. - -_Ágnes:_ Igen. - -_Rápolt:_ Igen… úgy látszik… - -(Szünet.) - -_Zólyomy:_ Mindjárt indul a menet. - -(Senki sem válaszol.) - -_Zólyomy:_ Andor, nem akarod megnézni? - -_Rápolt:_ Hm… nem tudom… - -_Zólyomy:_ Menj, nézd meg. A nők ugyis keresnek már… - -_Rápolt:_ Ke… keresnek? Akkor… - -_Zólyomy:_ Igen. Járd sorra őket. Eredj. - -_Rápolt:_ Hát… én… én… igen… (habozik indulni készül; Ágnesre néz.) - -_Ágnes_ (felindultan, halkan): Hm… Ne menjen Andor. - -_Zólyomy:_ Engedje csak: hadd rójja le a kötelezettségeit. - -_Ágnes_ (küzd magával; nem mer szembeszállni vele; másképpen védekezik: -kacérságot játszik): Én… én azt akarom… hogy… azt akarom, hogy más nővel -szemben ne legyen kötelezettsége. Csak velem szemben. - -_Rápolt_ és _Ágnes_ (jobbfelé néznek). - -_Zólyomy_ (összevont szemöldökkel nézi őket). - -_Zólyomy_ (csodálkozva néz rá; odamegy hozzá, halkan): Én azt szeretném, -Ágnes… ha elmenne. - -_Ágnes_ (remegve mosolyog): Én nem… - -_Zólyomy_ (minden halk energiájával): Én azt akarom, hogy elmenjen. - -_Ágnes_ (remegve néz vele farkasszemet): Én pedig nem akarom. - -(Hosszú szünet.) - -_Ágnes_ (reszketve, igyekszik elfogulatlan lenni): Nézze… Andor… már -indul a menet. - -_Rápolt:_ Az ám… Csakugyan. Indul a menet. - -(Zene harsan fel.) - -– _Függöny._ – - - - - -MÁSODIK FELVONÁS - -Rápolt lakása. Nagy szoba, amelyet műteremnek lehetne tartani, ha a -hátsó – utcára nyíló – ablakai nagyobbak volnának. Teljes kényelem; -angol bútorok, de egy ekzótikus vonás az egészen; valami tarkaság, -amelyet a lakás ura, az úri szürkeségbe mindenütt belevitt. Zongora. -Balra ajtó az előszobába. Jobbra függönyös ajtó a lakás másik két -szobájába. - - -ELSŐ JELENET. - -_Inas, Lizi;_ majd _Inas, Rápolt._ - -(A telefon hosszasan cseng. A telefon szavára a jobboldali ajtón átsétál -az inas, odamegy a telefonhoz és hanyagul a kezébe veszi a kagylót.) - -_Az inas:_ Halló… tessék… itt Rápolt nagyságos úr lakása. – Az inas. – A -nagyságos úr? – Nem, nincs itthon. – De igen; hazajön, talán mindjárt -itt is lesz, nyolc óra elmúlt, ilyentájban mindig hazajön. (Idegesen:) -Hogy… mit mondjak, kérem? Hogy ide tetszik jönni? – De kicsoda, ki, ki, -ki?… (Az utolsó szavakat már kiabálta; most nyugodtabban, de még mindig -a készülékbe:) De hát most mit mondjak neki… (Vállvonogatva leteszi a -kagylót.) Nem mondja meg, hogy ki beszélt… (Az íróasztalhoz megy, elvesz -egy szivart; rágyújt. Az előszoba felől zajt hall; háta mögé dugja a -szivart, de nem nagy ijedelemmel.) - -_Lizi_ (balról jön, felindultan, magánkívül, mintha nem volna -eszméletnél, nagyon halkan): Itthon van már a nagyságos úr? - -_Az inas:_ Nincs, kisasszony. De mindjárt itt lehet. - -_Lizi:_ Igen. Akkor… - -_Az inas:_ Tessék megvárni. - -_Lizi:_ Nem… akkor előbb hazamegyek; azután majd visszajövök. Mondja -meg, kérem, legyen olyan szíves. - -_Az inas:_ Igenis… de hát, – nem a kisasszony telefonozott már egyszer? - -_Lizi:_ Nem… én majd visszajövök… (Elmegy.) - -_Az inas:_ Nem a kis… (Lizi elment.) Nem ő telefonozott? Hát ki a csuda -lehetett… (Ujra meggyújtja a szivarját és dünnyögve szivogatja, amikor -az előszoba felől ismét zaj hallatszik úgy, hogy a szivart bosszankodva -ismét el kell rejtenie.) - -_Rápolt_ (szórakozott, elgondolkozó, szinte szomorú): Jó estét. - -_Az inas:_ Jó estét kívánok, nagyságos úr. - -_Rápolt:_ Volt itt valaki? - -_Az inas:_ A Lizi kisasszony volt itt. Éppen most ment el. - -_Rápolt:_ Innen ment el? Mi baja volt, hogy úgy szaladt? - -_Az inas:_ Nem tudom kérem… csak azt mondta, hogy visszajön majd. - -_Rápolt:_ Úgy? Nem hiszem, hogy itthon maradok. A kapitány úr nem volt -itt? - -_Az inas:_ Nem, nagyságos úr. - -_Rápolt:_ Levél? - -_Az inas:_ Nincs, nagyságos úr. - -_Rápolt:_ Jó. Elmehetsz. - -_Az inas:_ De valami telefonüzenet jött kérem. Valaki azt mondta, hogy -idejön. De nem mondta meg a nevét. - -_Rápolt:_ Hát miért nem kérdezted? - -_Az inas:_ Kérdeztem kérem, de már letette a kagylót. - -_Rápolt:_ Jó… Legfeljebb nem talál itthon. Elmehetsz. Várj csak… -vacsoráztál már? - -_Az inas:_ Igenis. - -_Rápolt:_ No, vedd el a szivarodat. - -_Az inas_ (boldogan röhögve mutatja): Már elvettem, nagyságos úr. -Gondoltam, nem tetszik haragudni. - -_Rápolt:_ Nem. – Hová mégy? - -_Az inas:_ Átmegyek kérem Zólyomy kapitány úrhoz… (Rápolt kérdő -pillantására:) A privátdinerrel huszonegyezünk. - -_Rápolt:_ Jó. Eredj. - -_Az inas_ (megy). - -_Rápolt_ (a telefonkészülékhez megy; a könyvet a kezébe veszi; lapoz -benne, azután leveszi a kagylót): Nagysád kérem: nyolcvannégyet. – -Köszönöm. – Halló: Radicséktól… Itt Rápolt. Maga az, János? Kérem, -kérdezze meg Ágnes kisasszonyt, hogy jobban van-e már és fogadna-e most -engem. – Mi? Nincs otthon? Hát hol van? – Hová ment? (Hitetlenül:) Hová? -Én hozzám… (Az előszoba felől zajt hall, odafordul; lecsapja a kagylót.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes._ - -_Ágnes_ (nyugodt, de sápadt; rejtegeti a nyugtalanságát, de alig bír a -fölindulásával; nyugodtan lép be, de azután mozdulatlanul és sápadtan -nekitámaszkodik az ajtónak, amelyen nyugodt, gyors mozdulattal -belépett). - -_Rápolt_ (elámulva): Ágnes! (Boldogan:) Ágnes! (Most siet csak feléje.) -Egyetlen és édes, ragyogó és drága lány… - -_Ágnes_ (sápadtan és mozdulatlanul támaszkodik az ajtónak. Nagyon -komolyan): Örül, hogy itt vagyok? - -_Rápolt_ (nem tudja, hogyan jelezze az örömét. Keresi a szót): Nevetek -örömemben!… - -_Ágnes_ (nagyon komolyan): Várjon még. Még nem tudja, hogy miért jöttem -ide. - -_Rápolt:_ Feltételezem, kedves, egyetlen, szép Ágnes, hogy nem azért, -mert utál engem. - -_Ágnes_ (komolyan megcsóválja a fejét): Nem. - -_Rápolt:_ Folytatni akarja és be akarja fejezni a tavaszi ünnepen -félbeszakított beszélgetésünket. - -_Ágnes_ (komolyan bólint): Igen. - -_Rápolt:_ Meg akarja nekem mondani, hogy maga is… hogy maga is… - -_Ágnes:_ Szégyelli kimondani! - -_Rápolt:_ Hogy… maga is szeret engem. - -_Ágnes:_ Igen. De… - -_Rápolt:_ De?… - -_Ágnes:_ De… (Eddig elhárította Rápolt minden közeledését. Most -kinyujtja a kezét és odavezetteti magát egy karosszékhez. Leül.) Én itt -vagyok… eljöttem… De meg is kell engem tartania. (Szünet. Kissé -fölindultan:) Tartson meg engem, Andor. - -_Rápolt_ (tréfásan ijedt arcot vág): Én? – Maga tartson meg engem, -Ágnes. - -_Ágnes_ (hosszan, szótlanul megrázza a fejét): Nem. Ez így nem jó. Igy -nem lehet. Igy megint elveszít. Most, Andor, én értem… én értem küzdenie -kell. - -_Rápolt_ (keserves arcot vág). - -_Ágnes:_ Tudom: utálja a szót is. De én nem tehetek róla és nem tehetek -másképpen. Meg kell mondanom és türnie kell ezeket a szavakat… én… a -házasságot sem nevezhetem másnak, csak házasságnak. És gyerekekre, síró -pólyás gyerekekre, akik házasságokból születni szoktak, nincs más -szavam, mint hogy gyerekek… (Szünet.) - -_Rápolt_ (előbb nem akar szólni, azután halk mosolygással): Ágnes, – -magától kitelik… (Nem akarja folytatni.) - -_Ágnes:_ Mi? - -_Rápolt:_ Hogy azt mondja a bábára sincs más szava, legfeljebb az, hogy -tudós asszony. - -_Ágnes_ (halványan elmosolyodik): Ezek nevetséges és kicsinyes dolgok, -Andor, de aki az életet élni akarja, az nem kerülheti el a nevetséges és -kicsinyes dolgokat. Honnan tudjam én azt, Andor, hogy maga szeret engem? - -_Rápolt_ (természetesen): Onnan, Ágnes, hogy mondom. - -_Ágnes:_ Miért higyjem én magának el azt, amit mond? - -_Rápolt:_ Istenem… hát… hát… Higyje el Ágnes: én szeretem magát… én soha -ilyen egyszerüen, nyugodtan, zavartalanul és tisztán boldog nem voltam… -én szeretem magát egy nevető, derüs és nagy szerelemmel és… - -_Ágnes:_ De a szerelem nem lehet mindig derüs és nevető. - -_Rápolt:_ Dehogy nem… Oh igen. - -_Ágnes:_ Nem. Egy asszonynak, minden asszonynak fájdalmat és veszedelmet -és talán halált jelent a szerelem… - -_Rápolt_ (megérti): Ah! Látja Ágnes: én akkor… én akkor… én tudnék… -tudnék akkor hű és… (nem tudja folytatni; szégyelli)… hogy mondjam én -ezt most!… - -_Ágnes_ (föláll; odalép hozzá; komolyan): Andor, maga olyan könnyedén, -követelőzve, kényelmesen, önzően és szeszélyesen sétál az életen át, -mint azok a művészek, azok a legnagyobb tehetségek, akik visszaélnek a -művészjogaikkal. (Nagyon lassan, kiszámítottan.) Pedig maga nem is -művész. - -_Rápolt_ (keservesen érintette ez a szó; küzd magával, elfordul, a foga -között): De az vagyok. - -_Ágnes:_ Nem tehetség. - -_Rápolt_ (kétségbeesve, haragosan): De az vagyok. - -_Ágnes_ (örül a haragjának. Kiszámítottan): Én elhiszem. De mindenki más -azt mondja magáról, hogy dilettáns. - -_Rápolt_ (ordítva): Nem vagyok az. - -_Ágnes:_ Én elhiszem. De a művészek, az igaziak nem félnek a kicsinyes -és nevetséges dolgoktól. Azok kiállnak, harcolnak, verejtékeznek és -verekszenek. Beethoven nem ijedt meg a cvikkeres emberektől és -Michelangeló véres szemmel és ájuldozva meredt hetekig a Sixtina -mennyezetére, amíg kicsinylő megjegyzések kisérték a munkáját és epés -rosszindulat várta, hogy kész lesz-e már. Az igazi művészek dolgoznak és -az igazi tehetségek bátrak, Andor. - -_Rápolt_ (elfordulva hallgatta. Remeg az idegességtől): Óh… várjon csak, -majd megmutatom én! Itt (a zongora felé mutat) készen van már minden és -alig várom, hogy a szemükbe nézhessek azoknak a… (hirtelen szégyenkezve -elhallgat). - -_Ágnes_ (gyöngéden): Azoknak a cvikkereseknek? - -_Rápolt_ (szégyenkezve): Igen. - -_Ágnes_ (mosolyogva): Jó… Nagyon jól van. (Komolyan.) Akkor… megmondom, -Andor, miért jöttem ide. - -_Rápolt_ (dacosan visszafordul): Mert mégis bízik bennem. Éppen úgy, -mint, mint én magamban. - -_Ágnes:_ Éppen úgy. Azért. De én, Andor, egy borzasztó veszedelemben -voltam. - -_Rápolt:_ Milyen veszedelemben? - -_Ágnes:_ Abban, hogy magát szerettem, de haragból, dacból és -keserüségből valaki másnak… - -_Rápolt:_ Óh! De hiszen annak most már vége. - -_Ágnes_ (komolyan): Várjon. Nem: hogy a felesége leszek. Hanem, hogy -dacból és keserüségből… szerelmes leszek valakibe, akit nem szeretek. - -_Rápolt_ (hitetlenül): Ágnes! - -_Ágnes:_ Higyje el nekem. Rákényszerítettem a… (szégyenkezve:) a -vágyaimat, hogy hozzá forduljanak; rászoktattam magamat, hogy őt -gondoljam magam mellé; megfojtottam az akaratomat is, hogy az ő akarata -cselekedjék helyettem is. (Borzongva:) Már… majdnem… az övé… voltam… - -_Rápolt_ (halkan): De most Ágnes… - -_Ágnes_ (más hangon; erősen, elszántan): Most idejöttem… egész nap ezen -töprengtem… idejöttem, hogy magához kössem magamat elszakíthatatlanul és -elválaszthatatlanul és örökre… Ha maga is akarja… - -_Rápolt:_ Én… - -_Ágnes:_ Ha meg tud tartani… Ha meg tud védeni. Mert utánam… mindjárt… -egypár perc mulva… idejön majd és visszakövetel majd… Zólyomy. - -_Rápolt_ (meglepetve): Ki? - -_Ágnes_ (szinte lesben állva, oldalt néz rá): Zólyomy. - -_Rápolt:_ Zólyomy? Hogyan? Miért? - -_Ágnes:_ Ő is ott járt nálunk déltájban. Vele sem akartam beszélni. Erre -meghivatta magát vacsorára az apámmal. Fél kilencre ott lesz. És én… én -azt mondtam… mondják – meg – neki, hogy – én – idejöttem – magához. - -_Rápolt:_ Igen… nekem is azt mondták, hogy idejön. - -_Ágnes:_ Zólyomynak is azt fogják mondani. És ő – ő utánam jön. - -_Rápolt_ (bólint; kelletlen grimászt vág és kelletlenül, egy újjal -megvakarja a fejét). - -_Ágnes_ (nagy szemmel): Fél? - -_Rápolt:_ N… n… nem. Hanem… - -_Ágnes:_ Hanem? - -_Rápolt:_ Hanem… m… m… m… jobban szerettem volna… - -_Ágnes:_ Ha én intézem el ezt a dolgot. - -_Rápolt:_ Igen, Ágnes. - -_Ágnes:_ Ezt magának kell elintéznie. Mert én… (dideregve:) félek tőle. -Magának kell bátornak lennie. - -_Rápolt_ (undorral, kétségbeesve): Bátornak. Mondja, mindjárt, hogy -hősnek. - -_Ágnes:_ Fél? - -_Rápolt:_ Nem félek. Csak utálom… kellemetlen… mi lesz most itt…! Mi jön -itt…! Mérkőzni! Kiabálni! Verekedni! „Ő az enyém.“ – „Nem, ő az enyém.“ -„Egyikünk fölösleges, uram.“ – „Magam is azt gondolom, uram.“ Brr! - -_Ágnes:_ Fél? - -_Rápolt_ (rákiált): Nem félek, ha mondom. - -_Ágnes_ (boldog felvillanás fut át az arcán erre a kiáltásra, aztán -megszédül és megtámolyodik). - -_Rápolt_ (ijedten): Mi az, Ágnes: Megijesztettem? Bocsánat. Nem akartam. - -_Ágnes:_ Nem, nem azért. - -_Rápolt:_ Üljön le ide. Hát mi az? Miért? - -_Ágnes:_ Én… látja… én idejöttem magához… én jöttem el… eljöttem a… maga -lakásába… - -_Rápolt:_ Azt nagyon helyesen tette. És? - -_Ágnes:_ És… és itt akarok maradni. Itt akarok… (nem tudja kimodja-e) -itt akarok… ma és… - -_Rápolt:_ Bölcs, derék, jó, hasznos, helyes és kitünő dolgot akar. - -_Ágnes_ (türelmetlenül): Nem, ne mondja ezt így. Ne mondja így, hogy (az -ő hangján) hogy bölcs, derék, hasznos, helyes dolgot csináltam. Ez nehéz -út volt. Ez nagy és bátor dolog volt… értse meg, hogy egy lány… Én itt -akarok maradni… ma… (halkan, remegve.) ma éjszaka… és örökké. (Szünet.) -Értse meg, hogy… - -_Rápolt_ (meghatva): Megértem, Ágnes. - -_Rápolt_ (megöleli, de az utcai, hátsó ablakot hevesen megzörgetik.) - -_Ágnes_ (rémülten fölpattan): Zólyomy. - -_Rápolt:_ Nem, nem, – dehogy ő. - -_Ágnes:_ De igen… (reszketve:) Istenem… - -_Rápolt:_ De nyugodjék meg Ágnes. – Hát így fél tőle? - -_Ágnes_ (dideregve int nemet). - -_Rápolt:_ De nem ő az, ha mondom. (Odamegy az ablakhoz; kinéz a függöny -mögül; visszafordul.) - -_Ágnes:_ Ugy-e hogy ő? - -_Rápolt:_ Nem. - -_Ágnes_ (bámulva, nyugodtan): Hát ki? - -_Rápolt_ (nem nagy zavarban, de egy kissé habozva): Nem ő… hanem az a… -lány, akinek tegnap köszöntem a Püspökkertben… (Ágnes nem érti.) Az, aki -miatt… a kis vitánk volt… - -_Ágnes:_ Mit akar itt? - -_Rápolt_ (vállvonogatva): Nyilván… be akar jönni. - -_Ágnes_ (felpattan, kezébe veszi a kabátját): Andor, maga nagyon hamar -alkalmat adott nekem rá, hogy megbánjam, amit tettem. - -_Rápolt_ (bámulva): Mit, Ágnes? Miért, Ágnes? - -_Ágnes_ (ingerülten, lázasan): Gondolhattam volna rá, gondolnom kellett -volna rá, amikor ide indultam, kik azok… kik azok… akik magához el -szoktak látogatni. Kikkel helyezem egy sorba magamat, kikkel helyez maga -egy sorba engem. - -_Rápolt_ (boldogan): Ágnes, drága Ágnes, hiszen maga féltékeny. - -_Ágnes_ (megvetően): Ne higyje. Csak meg vagyok bántva. Meg vagyok -alázva. A maga gondolkozása, a maga multja, a maga társasága, a maga -lakása megszégyenített és lefokozott… - -_Rápolt:_ Ágnes, maga azelőtt jószívű nő és nagylelkű ember volt… Én -megint azzá akarom tenni, – én behívom ide ezt a boldogtalan teremtést. - -_Ágnes_ (izgatottan): Behívja? Azt hiszi, hogy én itt maradok… vele -együtt… egy levegőt szíva… (a kalapja után nyúl). - -_Rápolt_ (rákiált): Itt marad. Tegye le a kalapját. Most itt marad. (Az -ablakhoz megy. Kinyitja.) Bejöhetsz Lizi… Kulccsal csukd be magad mögött -az ajtót. (Visszajön.) - -_Ágnes_ (szenvedő, megbántott arccal áll; az arcán az utálata és a -méltatlankodása viaskodik az érdeklődésével és az engedelmességével). - -_Rápolt_ (visszajön): Álljon oda Ágnes az ajtóba, a függöny mögé… (a -jobboldali ajtó függönyére mutat). Nem is kell nagyon elrejtőznie. Egy -cseppet sem kell rejtőznie. - -_Ágnes_ (a függöny mögé áll). - -_Rápolt_ (elől, középen vár). - - -HARMADIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes, Lizi._ - -Hallani az előszoba ajtajának a nyílását; a kulcs csörrenését. - -_Lizi_ (lélegzet nélkül, kábultan, vakon besiet; leveti magát a Rápolt -lábához és reszketve, összeomolva, egy didergő csomóban ott marad). - -_Rápolt_ (lenéz rá; bólint; hallgat; vár; lassan): Mi baj van Lizi? - -_Lizi:_ Meghalok. - -_Rápolt_ (szünet után): Honnan jössz, Lizi? - -_Lizi:_ Otthonról. - -_Rápolt:_ Láttalak hazamenni. Minek rohantál haza? - -_Lizi:_ Megmosakodni. Véresre suroltam az arcomat és a kezemet… - -_Rápolt:_ Tisztának akartad magadat érezni? - -_Lizi:_… hogy lejőjjön rólam minden érintésnek a nyoma… - -_Rápolt:_ Miért nem maradtál otthon, Lizi? - -_Lizi:_ Mert otthon nem bírtam volna ki… otthon megöltem volna magamat. - -_Rápolt:_ Még csak félkilenc Lizi. Honnan szöktél el ilyen korán? - -_Lizi:_ Odaát… a Piac-téren… a kávéházból… - -_Rápolt:_ Odarendeltek? - -_Lizi:_ Igen. - -_Rápolt:_ Már délután? - -_Lizi:_ Igen. - -_Rápolt:_ Innod kellett? - -_Lizi:_ Igen. - -_Rápolt:_ Többen voltak? - -_Lizi:_ Sokan. - -_Rápolt:_ Zajosak voltak? Durvák voltak? - -_Lizi_ (szótlanul bólint; azután fölemeli a fejét): Lármáztak… -kiabáltak… (reszketve:) És egyszerre körülnéztem… és az arcuk, a szemük, -a leheletük… olyan volt, mintha farkasok és sertések közé jutottam -volna. - -_Rápolt:_ És erre elszöktél. - -_Lizi_ (int). - -_Rápolt:_ Hm… És mit akarsz most itt, Lizi? - -_Lizi:_ Csak hadd maradjak itt egy kicsit… csak egy félórát, csak egy -negyed órát… Egy kicsit hadd pihenjem ki magamat, mert olyan vagyok, -mintha évek óta szaladnék. - -_Rápolt_ (halkan, de rideg hangon, Ágnes számára): Nem maradhatsz itt, -Lizi. - -_Lizi_ (reszketve): Kérem, ne küldjön el. Csak egy negyed órát… csak tíz -percet… Hadd hunyjam be a szememet, hadd szívjam be a levegőt… -(bágyadtan, behunyt szemmel:) hadd vegyek itt nyugodtan lélegzetet pár -percig… - -_Rápolt_ (keményen): Nem maradhatsz itt, Lizi. - -_Lizi_ (fölretten): Ne küldjön el. Ha most elküld, én nem bírom tovább, -én megölöm magamat. - -_Ágnes_ (megmozdul, előrelép; mintha közbe akarna lépni). - -_Rápolt:_ Megölöd magadat? - -_Lizi:_ Meg. - -_Rápolt:_ Én jutalmat igértem neked, ha nem leszel öngyilkossá. - -_Lizi_ (csüggedten): De most nem akarja megadni. - -_Rápolt:_ De megadom. Eljátszom neked a Stabat mater dolorosat. - -_Lizi_ (érdeklődve fölnéz; halkan, gondolkozva): Azt, amelyikben az a -sok magas hang van? - -_Rápolt_ (mosolyt nyel el): Azt. Stabat mater dolorosa, juxta crucem -lacrimosa, dum pendebat filius. Jó lesz? - -_Lizi:_ Jó. - -_Rápolt:_ Akkor azután elmégy. - -_Lizi:_ El. - -_Rápolt:_ Nem ölöd meg magadat. - -_Lizi:_ Nem. - -_Rápolt_ (hátralép). - -_Ágnes_ (egészen kijön az ajtó mellől). - -_Lizi_ (fölállott; boldogan készül rá, hogy a zenét hallgatja majd; -észreveszi Ágnest; megretten; szégyenkezve szedi össze magát, -lesimogatja a ruháját, rendbeszedi a haját egy gyors mozdulattal; -halálos zavarban dadog): Jaj, istenem!… Én… én bocsánatot kérek, kérem -szépen, én már megyek… (mentegetőzve fordul Rápolthoz)… hiszen én nem -tudtam… (mintha össze akarná magát húzni és el akarna tünni)… de most -már rögtön elmegyek. - -_Rápolt_ (néz Ágnesre, nem szól-e egy szót): Hm… eredj, Lizi. - -_Lizi_ (hirtelen megáll; nem bír magával; kifakad a száján): Hála a jó -istennek; hála a jó istennek. - -_Rápolt:_ Minek örülsz, Lizi? - -_Lizi:_ Semminek, semminek… - -_Rápolt_ (keményen): Mondd meg, minek örülsz. - -_Lizi_ (magánkívül): Annak, hogy a jó Isten (Ágnesre) ide vezette. Hogy -most már boldogok lesznek. - -_Ágnes_ (a föltámadt részvétét egy kis idegenkedés váltja föl erre a -beavatkozásra az ő ügyébe). - -_Rápolt:_ Ágnes! (Azt akarja kérni tőle, jőjjön közelebb.) Ágnes, -tudja-e, hogy tegnap délután a tavaszi ünnepen honnan szedtem össze azt -a bátorságot, hogy mikor visszajött a sátorhoz, a kezét megfogjam és -magának megmondjam… amit megmondtam? - -_Ágnes_ (bámulva): Honnan? - -_Rápolt:_ Onnan, hogy mialatt maga távol volt, Lizi odajött hozzám és -kétségbeesve könyörgött, hogy ne várjak, ne késsem el, beszéljek -magával… - -_Ágnes_ (hitetlenül): Igazán? - -_Rápolt:_ Igazán. - -_Lizi_ (akihez Ágnes odafordult, szégyenkezve int igent). - -_Rápolt:_ Ő mondta meg, ő esküdözött, hogy maga… amit én már nem mertem -hinni… hogy maga sajnálta, amikor én másfél évvel ezelőtt elmentem. Hogy -akkor sírt… - -_Ágnes_ (még csak félig tud Lizihez beszélni; félig a levegőbe mondja): -De hát honnan tudta ezt? - -_Lizi_ (nagy zavarban): Én kérem szépen, bocsánatot kérek… én -érdeklődtem és megtudtam. - -_Ágnes:_ De hát miért érdeklődött? - -_Lizi:_ Mert én… mert én mindennap imádkoztam… mert én nagyon szerettem -volna, hogy boldogok legyenek. - -_Rápolt_ (ránéz Ágnesre). - -_Ágnes_ (habozik; küzd magával; azután odalép Lizihez és a kezét nyujtja -neki): Én… higyje el, hogy én nagyon sajnálom önt. - -_Lizi_ (megrendülten áll, nem tudja elfogadja-e a kéznyujtást; szeretné -úgy elfogadni, hogy ne kelljen az Ágnes kezéhez nyúlnia. Végre nagyon -óvatosan megfogja az Ágnes kezét és megcsókolja). - -_Ágnes_ (el akarja húzni a kezét). - -(Csengetés az előszobából.) - -_Ágnes_ (megrettenve néz Rápoltra). - -_Rápolt_ (összevont szemöldökkel, idegesen, de lassan): Ez Zólyomy. - -_Lizi_ (aki eddig nyugodt volt, most szinte sikoltva): Ki? Ki az? - -_Rápolt:_ Zólyomy. Mi bajod? - -_Lizi_ (lázasan): Istenem… akkor nekem… hiszen én úgysem maradhatok… én -úgyis el akartam menni… hogyan mehetek el… én elszököm… (Rémülten -igyekszik jobbfelé.) - -_Ágnes_ (reszketve): Andor… azt hiszem… okosabb lett volna, ha én sem -jövök ide. Jobb lenne, ha én is elmennék: arra talán… hogy ne találjon -itt… Majd máskor azután elintézzük vele… - -_Rápolt:_ Igy fél tőle? - -_Ágnes:_ Én csak azt hiszem… Mégis borzasztó, hogy itt talál… mégis arra -joga volt, hogy máshol hallja meg tőlem… én most elmegyek. - -_Rápolt_ (rákiált): Itt marad. Nem megy el. Nem is mehet. A lakásnak -nincs más kijárata. Itt marad, és most számolunk le vele. - -(Újabb csengetés.) - -_Ágnes:_ Kérem, Andor… igen… ahogy akarja… (Hirtelen.) Akkor ne nyissa -ki neki inkább az ajtót. De én… - -_Rápolt:_ Menjen be oda. (A jobboldali szobára mutat.) Majd előbb én -beszélek vele. Azután meglátjuk. Menjen be oda. (Lizihez:) Te is. - -_Lizi_ (rögtön be is megy). - -_Ágnes_ (reszketve): Andor, kérem… vigyázzon… csak arra vigyázzon… De -mit mond most neki? Hogy hagyjam itt magát… Hogy tudja őt… amikor ő -olyan vakmerő és kegyetlen… - -_Rápolt_ (elutasítóan): Menjen be oda, Ágnes, és várjon. - -_Ágnes_ (bemegy). - -_Rápolt_ (gondolkozva megáll a baloldali ajtón, azután, nagyon -nyugodtan, minden harci elszántság nélkül fölemeli a fejét és kimegy az -előszobába.) - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Rápolt, Zólyomy._ - -_Zólyomy_ (mint aki tagadást vár): Ágnes idejött hozzád. - -_Rápolt:_ Ide. - -_Zólyomy_ (meglepetve): Itt van nálad. - -_Rápolt:_ Itt. - -_Zólyomy:_ Hol van? - -_Rápolt_ (egy másodpercnyi habozás után): Ott van. A másik szobámban. - -_Zólyomy_ (indul a szoba felé). - -_Rápolt_ (elébe áll): Bocsáss meg, hová mégy? - -_Zólyomy:_ Bemegyek érte. - -_Rápolt:_ Mit akarsz vele? - -_Zólyomy:_ Azt majd neki mondom meg. - -_Rápolt:_ Nem!… Arra kérlek, légy olyan szíves, mondd meg előbb énnekem. - -_Zólyomy:_ Csak neki. - -_Rápolt:_ Akkor nagyon sajnálom: nem mehetsz be hozzá. - -_Zólyomy_ (a szeme föllángol, de leküzdi a dühét): Jó, megmondhatom -neked is: kézen akarom fogni és haza akarom vinni. - -_Rápolt:_ Sajnálom… de meg kell mondanom neked, hogy ez a szándékod nem -fog sikerülni. - -_Zólyomy:_ Miért? - -_Rápolt:_ Mindenekelőtt azért, mert ő nem azzal a szándékkal jött ide, -hogy most veled elmenjen. - -_Zólyomy:_ Hanem? - -_Rápolt:_ Hogy itt maradjon. - -_Zólyomy:_ Azt majd meglátjuk. Engedj. - -_Rápolt:_ Nem engedlek még… Nem fog sikerülni a szándékod továbbá azért… - -_Zólyomy_ (erőszakolt nyugalommal): Nem vagyok kiváncsi a véleményedre. -Engedj hozzá. (Keresi az útat.) - -_Rápolt_ (elébe áll): Előbb… - -_Zólyomy_ (összeszorított foggal): Engedj. - -_Rápolt:_ Sajnálom… - -_Zólyomy_ (a harag elborítja. Minden dühével, szinte sziszegve): Hogy -mersz te… Hogy mersz te énnekem az útamba állni? - -_Rápolt_ (nyugodtan néz rá). - -_Zólyomy:_ Tudod te azt, hogy én… Jó az én útamból idejekorán -eltakarodni. - -_Rápolt:_ Tudom. - -_Zólyomy:_ Hát akkor el az útból. - -_Rápolt:_ Nem. - -_Zólyomy_ (kiált): Félre előlem. (Ökölbeszorított kézzel áll vele -szemben.) - -_Rápolt_ (az arca kivörösödik; a szeme kigyullad; az ő keze is ökölbe -szorúl. Kiáltva): Nem. (Két-három másodpercig farkasszemet néznek.) - -_Zólyomy_ (a lendülete elbágyad; a kezét elereszti; hátra lép; bámulva -nézi): Mi van te veled? Mi történt te veled?… Miért kiáltottál? - -_Rápolt:_ Én igazán sajnálom… de rákényszerítesz… egy olyan hangra, -amelyet utálok. - -_Zólyomy_ (más módot keres; belenyugszik abba, hogy olyan egyszerüen nem -megy a dolog): Igen, belátom… és megkérlek rá Andor… hogy eressz hozzá. -Én… szolgálatot akarok neki tenni és te azzal, hogy itt elém állsz, -talán jóhiszemü és lovagias módon viselkedel, de ártasz neki. Idejött. -Itt van. Igaz. De ez egy meggondolatlan percnek a gyors és oktalan -elhatározása volt… egy megszédülés… egy megtévelyedés… amelyet jóvá kell -tenni és amely csak úgy tehető jóvá, ha én kézen fogom, mint egy -eltévedt, kedves gyereket és hazaviszem. - -(Szünet.) - -_Rápolt:_ Nagyon sajnálom, de azt hiszem, tévedsz az elhatározásának a -komolyságára nézve. És nagyon sajnlom, hogy ezzel is fájdalmat kell -okoznom neked: de a szándékod egy másik okból sem sikerülhet. - -_Zólyomy:_ Mi az az ok? - -_Rápolt:_ Az az ok… az, hogy én útjába állok. - -_Zólyomy_ (elámulva): Te? - -_Rápolt:_ Én. - -_Zólyomy_ (föllobbanó dühvel): Te? (Elfojtja a dühét. Bámulva.) De hát… -miért? - -_Rápolt:_ Mert én azt akarom, hogy itt maradjon. - -_Zólyomy:_ De miért? Mit akarsz? Mi célod van ezzel? - -_Rápolt:_ Ezzel az a célom, hogy véglegesen, elszakíthatatlanul és -kétségtelenül magamhoz füzzem… mert… mert feleségül akarom venni. - -_Zólyomy:_ Te? - -_Rápolt:_ Én. - -_Zólyomy:_ De hiszen az lehetetlen… ez őrültség… ezt te sem gondolod -komolyan és ő sem veheti komolyan. Eressz hozzá! - -_Rápolt_ (elébe áll): Ő komolyan veszi. Ezt abból láthatod, hogy -idejött. És hogy én komolyan veszem, arra következtethetsz abból, ha -megmondom neked, hogy én kértem rá, jőjjön ide. - -_Zólyomy:_ Te? - -_Rápolt:_ Én. - -_Zólyomy:_ Akkor hát te vagy a bűnös benne, hogy… - -_Rápolt:_ Én vagyok. - -_Zólyomy_ (rábámul): Ah, – hiszen ez nem igaz. Hiszen te nem tudsz… -Hiszen nem birsz… Hiszen te nem akarod, nem akarhatod, nem akartál soha… -ilyen… ilyen vakmerőséget… ilyen… - -_Rápolt:_ Ezt az egyet akartam. - -_Zólyomy_ (a dühével harcol): De Andor… (más hangon:) nézd… te mindig jó -voltál hozzám… és én baráti és rokoni szeretettel igyekeztem a jóságodat -viszonozni. Igaz ez? - -_Rápolt:_ Igaz. - -_Zólyomy:_ És te Andor… őszinte, hűséges és becsületes ember vagy: nézz -bele a szívedbe, – hiszen te nem szeretheted őt úgy… te nem is tudsz úgy -szeretni, hogy jó lélekkel, becsülettel el akard őt tőlem venni. - -_Rápolt_ (halkan): Én úgy szeretem őt… hogy el kell őt tőled vennem. - -_Zólyomy_ (küzd magával): Nézd Andor, neked semmi a világon nem fontos… - -_Rápolt:_ Ez fontos. - -_Zólyomy:_ Te egy hét alatt elfelejted az egészet. - -_Rápolt:_ Ezt soha. - -_Zólyomy_ (a legalázatosabb könyörgés hangján): Andor, ne rabold el őt -tőlem. - -_Rápolt_ (nagyon halkan, fanyarul): El kell őt tőled rabolnom. - -_Zólyomy_ (lassan fölgyúló dühvel, sziszegve): De ez csakugyan -rablómunka ám. - -_Rápolt_ (gondolkozik, halkan): Hm… az. - -_Zólyomy_ (lihegve): Az? Hát én… - -_Rápolt_ (halkan): Az. Te elraboltad tőlem; és én most visszarablom -tőled. - -_Zólyomy_ (egy legyintéssel elhárítja a multra való emlékeztetést): -Tolvajmunka ez… Én egy esztendei hűséggel és fáradsággal magamhoz -hajlítottam… magamhoz melegítettem… neked elmondtam… és te tolvajmódra -és rablómódra jössz és ellopod és elrabolod tőlem. - -_Rápolt:_ N… nem tagadhatom, hogy ez így van. - -_Zólyomy_ (lángoló dühvel): Nem? De tolvajokkal és rablókkal én úgy -bánok el… amint tolvajokkal és rablókkal elbánni szokás. - -_Rápolt:_ Hm… nem tagadhatom, hogy a magad szempontjából igazad van. - -_Zólyomy:_ Én nagyon soknak találom azt, hogy mi ezek után még mind a -ketten élünk. - -_Rápolt:_ Hm… feltételeztem, hogy végül is erre a meggyőződésre jutsz. - -_Zólyomy_ (fölcsattanó dühvel kap a kardja után): És mindjárt kevesebben -leszünk, ha nem takarodol. - -_Rápolt_ (a revolvere után nyúl): Én nem hiszem, hogy ezen a módon úgy -teljesedhetik a kivánságod, amint szeretnéd. - -_Zólyomy_ (elámulva): Te!… Te le tudnál engem… most… lőni… mint egy -rossz kutyát… - -_Rápolt:_ Csak úgy, amint le tudtál volna engem vágni, mint egy rossz -bornyút, ha nincs a zsebemben a revolverem. - -_Zólyomy_ (lenyeli a dühét; fenyegetően): Hát majd találok én rá módot, -hogy vagy te menj el az én utam – ból, vagy én a tiedből. - -_Rápolt:_ Meg voltam róla győződve és nem vártam mást. - -_Zólyomy_ (bámulva): És te… te mersz… - -_Rápolt_ (nem válaszol; egy másodpercre behunyja a szemét; azután -mozdulatlan arccal áll). - -_Zólyomy_ (kétségbeesve fordul el tőle; kétségbeesve töri a fejét, mit -csináljon. Visszafordul): Hát végre is… egyet nem tagadhatsz meg tőlem. - -_Rápolt:_ Mi az? - -_Zólyomy:_ Éppen te nem tagadhatod meg. - -_Rápolt:_ Mi az? - -_Zólyomy:_ Azt, hogy nem a te akaratod dönt és nem az enyém. Hanem az -övé. - -_Rápolt:_ Hm… az úgy van. - -_Zólyomy:_ Hogy őt nem rabolhatod el tőlem. Legfeljebb: ő szabad -akaratából hozzád megy, ahelyett, hogy hozzám jönne. - -_Rápolt:_ Az úgy van. - -_Zólyomy:_ Akkor nem tagadhatod meg tőlem, hogy ezt a saját szájából -halljam. - -_Rápolt_ (gondolkozik): Hm… - -_Zólyomy:_ Nem tagadhatod meg… mert különben rabló vagy. Pedig te nem -vagy az. - -_Rápolt:_ Nem. Én nem vagyok az. - -_Zólyomy:_ Akkor én tőled semmit sem kivánok már, csak azt: adj módot -rá, hogy beszéljek vele. - -_Rápolt_ (gondolkozva): Az én jelenlétemben. - -_Zólyomy_ (kinosan beleegyezik): A te jelenlétedben. - -_Rápolt:_ Azzal a feltétellel, hogy amikor terhére vagy, megkérlek, -hagyd el a lakásomat. - -_Zólyomy_ (kínosan): Azzal a feltétellel. (Látja, hogy Rápolt még -gondolkozik.) De ezt nem tagadhatod meg tőlem. - -_Rápolt_ (komolyan): Nem. Ezt nem tagadhatom meg tőled. (Odamegy az -ajtóhoz. Kinyitja.) Ágnes, kérem jőjjön és… - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Rápolt, Zólyomy, Ágnes._ - -_Ágnes_ (habozva lép ki). - -_Zólyomy_ (egy lépést tesz feléje). - -_Ágnes_ (rémülten siet Rápolthoz és megfogja a kezét; szinte -belekapaszkodik). - -_Zólyomy:_ Ágnes… - -_Ágnes_ (lesütött szemmel sietve): Minden úgy van, ahogy ő mondta. - -_Zólyomy:_ Nézzen rám Ágnes… - -_Ágnes_ (nem néz rá; még jobban belekapaszkodik Rápoltba. Reszketve): -Minden úgy van, ahogy ő mondta. - -_Rápolt:_ Ne féljen Ágnes. - -_Ágnes_ (reszketve): Nem félek. Maga sem félt. - -_Rápolt_ (gyöngéden, de futó mosolygással): Igen Ágnes… De látja: -magának is meg kell ismételnie azt, amit én mondtam. - -_Ágnes_ (elszánja magát; elereszti a kezét; mintegy kiáll): Igen… én is -megmondom… - -_Zólyomy_ (lassan; minden erejét összeszedve; gyengéden, de ellenmondást -nem tűrő hangon): Ágnes, én most megfogom majd a maga kezét és mihelyt -innen kint leszünk, maga boldogan kapaszkodik majd bele a kezembe: úgy, -mint aki rossz álomból ébred és örül, hogy ébren van, úgy, mint aki -eltévedt és örül, hogy hazavezetik. - -_Ágnes_ (lesütött szemmel áll; megriadt, mert azt hiszi, hogy feléje -közeledik). - -_Zólyomy:_ Nem… nem bántom. Magának kell megértenie, hogy senki másra -nem bízhatja magát, csak én rám. Hogy senki más magát nem vezetheti, -csak én. Magában kell… önként… természetesen… föltámadnia annak a -vágynak, hogy az én kezemet fogja és hogy én innen, ahová eltévedt, -hazavezessem. - -_Ágnes:_ Én… nem… - -_Zólyomy:_ Csak annak kell eszébe jutnia, Ágnes, amit egy gonosz percre -elfelejtett: milyen jó volt, amikor rám bizta magát. Én szerettem magát, -és maga szeretett engem. És a szíve akkor, amikor már hozzám hajolt, és -amikor ő távol volt magától, a szíve akkor megbékült és megnyugodott. -Igaz ez? - -_Ágnes:_ Ez igaz, de… - -_Zólyomy:_ Emlékezzék rá, hogy akkor is tévelygett… és elmerült a -kétségbeesésben… és én kinyujtottam a kezemet… és maga boldog volt, hogy -belekapaszkodott… És akkor én voltam a megnyugvás. A biztosság. A -boldogság reménye. Igaz ez? - -_Ágnes:_ Igaz, de… - -_Zólyomy:_ Most is így van. – Jöjjön Ágnes, adja ide a kezét és térjen -vissza a nyugalomhoz, a megnyugváshoz és a boldogsághoz. – A kezét -Ágnes. - -_Ágnes_ (szédülten, zavarodottan áll, de a keze elől visszaretten; -kétségbeesve): De hiszen én mindig őt szerettem. - -_Zólyomy:_ Nem, Ágnes. Engem szeretett. És engem szeret most is. - -_Ágnes_ (tétovázva, Rápoltra nézve): Nem… - -_Rápolt_ (eddig nagy figyelemmel, fölindultan, de mozdulatlanul nézte a -dolgot): Neki mondja Ágnes. Ő neki kell megmondania, úgy, hogy se maga -ne tétovázzék, se ő ne kételkedhessék többé. - -_Zólyomy:_ De hiszen ezt nem tudja mondani. Hiszen ez őrültség volna. -Hazudnék magának és egy hazugsággal eldobná magától egy élet nyugodt -boldogságát. Mit kapna cserébe érte? A megbizhatatlanságot, az -állhatatlanságot, a gyengeséget, a hűtlenséget?… Pedig magának Ágnes az -állhatatosságra, a hűségre, az erőre van szüksége. Egy erős férfikézre, -amely vezesse… Adja ide a kezét, Ágnes. - -_Ágnes_ (visszariad): Én… én… - -_Zólyomy:_ Ki sem tudja mondani, hogy nem akarja. Mert a szíve szerint -akarja és csak egy hazug szégyenkezés tartja vissza. Jöjjön Ágnes. - -_Ágnes_ (Rápolthoz): Kérem… segítsen hát… - -_Rápolt_ (közelebb lép, komolyan): Nem, Ágnes. Én most nem segíthetek. -Én ebben nem segíthetek. Magának kell megmondania, hogy azt… hogy úgy… -hogy… (mégis segít neki) hogy engem szeret és itt akar maradni. - -_Zólyomy:_ Velem jön. - -_Ágnes_ (kétségbeesett energiával): Nem! (Nyugodtabban:) Nem. - -_Zólyomy:_ Ágnes! - -_Ágnes_ (végső erőfeszítéssel): Én… őt szeretem; mindig is őt szerettem; -és itt maradok. - -_Zólyomy_ (lehajtja a fejét; most törik meg az energiája először; hosszú -szünet után): Akkor hát… vége mindennek? (Szünet.) Vége. - -_Ágnes_ (halkan): Vége. - -_Zólyomy:_ Én hát elmehetek… egy hosszú útra… és ne is forduljak -vissza?… - -_Ágnes:_ Kérem… nagyon kérem, azért ne haragudjék rám. Én nem tehetek -róla… - -_Zólyomy:_ Maga, Ágnes, megcsillogtatta előttem a meleg boldogságot és -most kikerget a hideg sötétségbe. Azzal játszott, hogy elhitette velem: -élhetek én még; most végét szakítja a játéknak és a játékszert kidobja: -meghalni a szemétdombon. - -_Ágnes:_ Kérem, higyje el, én nem akartam rosszat. Én is olyan -boldogtalan voltam… - -_Zólyomy:_ Tudja, hogy mi a boldogtalanság és most nyugodt lélekkel -mondja nekem: eredj a szenvedésbe, eredj a boldogtalanságba és dögölj -meg belé. - -_Ágnes:_ Majd elfelejti. Majd… majd nem gondol rá. Majd meglátja -nemsokára, hogy nem érdemes én miattam… mert nem érdemes ám!… és akkor -majd megint erős lesz és boldog lesz… - -_Zólyomy:_ Soha többé már. Az én életem azzal, Ágnes, ha maga elküld -innen, összeomlik. Az én életemnek azzal, ha nem jön velem, vége van. - -_Ágnes_ (a kezét tördelve): Istenem… Istenem… hogy szeretnék segíteni -magán… hogy szeretném jóvátenni… - -_Zólyomy_ (megfogja a kezét): Segíthet, Ágnes: ha velem jön. - -_Ágnes_ (ki akarja a kezét szabadítani): Kérem, én… - -_Zólyomy_ (megfogja és megcsókolja a kezét): Mindent jóvá tehet: ha -velem jön. És velem fog jönni. - -_Ágnes_ (a kezét akarja kiszabadítani): Kérem… - -_Zólyomy:_ Velem jön, mert az enyém és én oda nem adom senkinek… - -_Rápolt_ (odaugrik; rákiált): Ereszd el a kezét. - -_Zólyomy:_ Velem jön. - -_Rápolt_ (ráemeli az öklét; a dühnek utolsó teljes indulatában rákiált): -A kezét! - -_Zólyomy_ (habozik; szembe fordul vele; lassan elereszti az Ágnes kezét; -szikrázó szemmel fordul egészen Rápolt felé). - -_Rápolt_ (ismét lassan): Minthogy terhére vagy, – az idő letelt. - -_Zólyomy_ (elgondolkozva): Az enyém? - -_Rápolt:_ A tied. - -_Zólyomy:_ Letelt. - -_Rápolt_ (röviden): Le. Meg kell téged kérnem, hagyd el a lakásomat. -(Szünet.) Menj el. - -_Zólyomy_ (gondolkozva): Menjek el? - -_Rápolt:_ Menj. - -_Zólyomy_ (fanyarúl, elbiggyesztett szájjal; a messzeségbe nézve): -Menjek ki… a hidegbe? - -_Zólyomy_ (elámultan von vállat): Kint meleg tavaszi éjszaka van. - -_Zólyomy_ (a messzeségbe nézve):… amíg ti itt maradtok és összebujtok a -melegben… - -_Rápolt_ (fenyegetően): Kérlek!… - -_Zólyomy:_… összebujtok és érzitek az egymás jó melegét… a puha száját, -a síma karját, a meleg mellét! - -_Rápolt:_ Menj. - -_Zólyomy_ (kábultan): Megyek. (Tétovázva.) Megyek. (Ágnesre néz; -könyörögve:) Ágnes, ne küldjön el; Ágnes… - -_Rápolt_ (elébe áll): Elég volt. Mindent megmondhattál, amit mondani -akartál. Mindent meghallottál, amit hallani akartál. Tovább nem lehetsz -terhére. - -_Zólyomy:_ Nem? - -_Rápolt:_ Nem. Menj. - -_Zólyomy:_ Hát én elmegyek. (Az ereje utolsó föllobbanása.) De ide -figyeljen, Ágnes… - -_Rápolt:_ Nem… - -_Zólyomy:_ Ezt még meg fogja hallani. Én, Ágnes, magát… halálosan -szerettem. Fuldokolva és halálosan: úgy, hogy vagy maga, vagy a halál. - -_Rápolt:_ Menj, kérlek, mert… - -_Zólyomy:_ Megyek. Átmegyek az utcán… hazaérek… előveszem a pisztolyomat -és az ablakhoz ülök… - -_Rápolt_ (ismét egy mozdulatot tesz; el akarja hallgattatni). - -_Zólyomy:_ Ezt meg kell hallgatnotok. Tíz percet adok magának, Ágnes, -tíz perc mulva odaát a kaszárnyában fújják a takarodót… Ha tíz perc -alatt nem látom magát az ablakom előtt elmenni… innen elmenni… innen -hazamenni… akkor én tíz perc múlva… ott az ablakban, magát várva… -főbelövöm magamat. - -_Rápolt_ (ingerült mozdulatot tesz). - -_Zólyomy:_ Te most ne mozogj. Hanem állj előttem feszesen és vigyázz -állásban, mert most én rettentő nagy úr vagyok. Most én vagyok az -erősebb, öcsém, és neked hallgatás a neved. - -_Rápolt_ (bizonytalan mozdulatot tesz). - -_Zólyomy:_ Menjek? Megyek. Itt hagylak benneteket. Tíz percetek van… tíz -perce van Ágnes… tíz perc mulva szól a takarodó és… és ijedten rohan -majd át az inasom, hogy a kapitány úr főbelőtte magát… Tíz perce van -Ágnes… tíz percetek van… Én elmegyek, de velem jön a halál: -szabadítsátok rám, ha tudjátok. Azután bújjatok össze itt a melegben… -bújjatok össze azután… ha tudtok a véres árnyékomtól, amely mindig ott -lesz azután veletek. - -(Szünet.) - -_Rápolt_ (gyönge mozdulatot tesz). - -_Zólyomy:_ Megyek. Várom Ágnes. Vagy pedig: jó mulatást. (Elmegy.) - - -HATODIK JELENET. - -_Rápolt, Ágnes. Azután Lizi. Végül Az inas._ - -_Rápolt_ és _Ágnes_ (mind a ketten mozdulatlanul állnak. Nem mernek -egymásra nézni. Hosszú szűnet.) - -_Ágnes_ (halkan): Rettenetes. - -_Rápolt_ (nagyon komolyan; mozdulatlan arccal): Az. - -_Ágnes:_ Mit tegyek most… (Szünet.) Én azt hiszem, Andor, hogy most nem -maradhatok már itt. - -_Rápolt_ (mozdulatlanul): Azt hiszi? - -_Ágnes:_ Maga nem? - -_Rápolt:_ Én nem tudom. - -_Ágnes_ (kétségbeesve): De hát én akkor, hogy tudjam? (Rápoltot nézi, -jóvá akarja tenni a türelmetlen fölkiáltását; idegesen jár fel és le.) -Nem! Tudom. Itt maradok. Nem megyek el. (Szünet.) Hiszen nem is igaz: -nem teszi meg; csak fenyegetett vele; én azért sem megyek el. Úgy-e, -hogy csak fenyegetett vele? - -_Rápolt:_ Nem. - -_Ágnes:_ Megteszi? - -_Rápolt:_ Meg. Ne kételkedjünk benne, Ágnes, hogy megteszi. Ha mondta, -akkor megteszi. - -_Ágnes_ (remegve): És akkor… itt lesz közöttünk… a véres árnyéka… -(dideregve összerázkódik). - -_Rápolt_ (fölindultan): Óh, az átkozott, becstelen frázis! - -_Ágnes:_ Nem… higyje el… akkor mi soha békében és örömben együtt nem -lehetünk. - -_Rápolt:_ Hiszen tudom. Becstelen, hazug szó, – de olyan ereje van, mint -a saskörömnek, – véresre tépi azt, akibe belefogódzott. - -_Ágnes:_ Akkor… Úgy-e, menjek el, Andor? - -_Rápolt:_ Én azt nem mondom. - -_Ágnes:_ Hát maradjak itt? - -_Rápolt:_ Azt sem mondom. Mi vagyok én, hogy élet és halál felett -itéljek? - -_Ágnes:_ De hogyan itéljek akkor én? - -_Rápolt:_ Magának Ágnes most választania kell. - -_Ágnes:_ Én választottam már. De azért azt sem akarom, hogy ő meghaljon. -Miért haljon ő meg…? - -_Rápolt:_ Ő maga itélte magát halálra. - -_Ágnes:_ De nekem kell végrehajtanom az itéletet… És én nem tudom. Nem -bírom. Maga sem tudja azt mondani, hogy legyek irgalmatlan és kegyetlen. - -_Rápolt:_ Nem. Én sem tudom. - -_Ágnes_ (sietve): Akkor én most elmegyek… (Szünet.) Hiszen mégis csak -szeret engem… - -_Lizi_ (kijött a másik szobából, sötéten, mereven, halkan előre jön és -megszólal): Nem szereti. - -_Ágnes_ (meglepetve néz rá, de a meglepetése csak egy szemvillanás): De -igen, szeret: hiszen meg akar halni… - -_Lizi_ (mereven): Nem azért akar meghalni. - -_Ágnes:_ Hát miért akarna? - -_Lizi:_ Meg akar halni, mert ez a házasság volt az utolsó fegyvere. Mert -fenyegették és ez volt a védekezése. - -_Ágnes:_ Kik fenyegették? - -_Lizi:_ Akiknek pénzt igért. Akiknek tartozott. Akiknek mára már az -eljegyzést igérte meg. - -_Ágnes:_ Nem lehet… Ugy-e Andor nem lehet? - -_Rápolt_ (csöndes mozdulattal jelzi, hogy lehet). - -_Lizi_ (mereven): Mindenét elszórta és elkártyázta és az utolsó tétje, -az utolsó ütője, a végső menedéke a Radics kisasszony hozománya volt. - -_Ágnes:_ Nem… én ezt nem hiszem. - -_Lizi_ (szinte lélektelenül): Piszkos kávéházi asztalon, ágensek és -kupecek között ott forgott a Radics kisasszony neve; forgatták, -tapogatták, pénzt igértek rá, vagy nem adtak érte pénzt; az uzsorások -háromnegyed éve mind a Radics kisasszonyra adtak kölcsönöket; és még -szennyesebb helyeken, mindenütt, ahol csak ivott és megrészegedett az -italtól, más nőkkel… a Radics kisasszonyra kocintotta a poharát… - -_Ágnes:_ Lehetetlen. Nem hiszem. (Rápolthoz:) Igaz ez Andor? - -_Rápolt:_ Igaz. - -_Ágnes:_ Hát miért nem mondta ezt soha nekem? - -_Rápolt:_ Azért Ágnes, mert… (vállat von, legyint)… ez nem tartozott a -dologra. Azért ő mégis… (Szünet.) - -_Ágnes:_ Szeretett engem, ugy-e? - -_Rápolt_ (lassan): A maga módja szerint… talán… igen. - -_Ágnes:_ És én mégsem ölhetem meg őt. Ha szeretett, jó. Ha nem -szeretett… én… én akkor sem mondhatom nyugodt lélekkel, hogy haljon meg. -Nekem mégis el kell most… rögtön… mennem… - -_Lizi:_ Nem szabad elmennie. - -_Ágnes:_ Elmegyek. (Gyötrődve; magát biztatva.) Mert hiszen, mi -történik, ha én most elmegyek? Amint egyszer idejöttem, majd idejövök -máskor is. - -_Lizi:_ Akkor soha többé nem jön ide. - -_Ágnes_ (menni készül): És hiszen… nem is kell nekem… most már -idejönnöm. (Rápolthoz:) Majd maga jön el énhozzám… én értem… Hiszen most -már mindent tud és mindent tudok én is. A mi dolgunk rendben van és… És -én megmentek egy emberéletet. - -_Lizi:_ Ha most elmegy innen, akkor újra az övé. - -_Ágnes_ (megáll): Nem. - -_Lizi:_ Megint a hatalmában van és sohasem szabadul ki többé, ha elmegy -innen. - -_Ágnes:_ Nem, nem igaz… Csak megmentem egy ember életét. - -_Lizi_ (szinte üldözi, úgy van a nyomában): Ha boldog akar lenni, -maradjon itt. - -_Ágnes:_ De akkor ő megöli magát. - -_Lizi:_ És ha életben marad, megöli majd azt, aki megmentette. - -_Ágnes_ (meglepetve néz rá). - -_Lizi_ (mereven): Ő megöli azokat, akik bíznak benne. - -_Ágnes_ (bámúlva): Mit mond? - -_Lizi:_ Jaj annak az asszonynak, aki rábízza magát. - -_Ágnes:_ Miért mondja ezt? Honnan tudja? - -_Lizi:_ Meghal az, aki őt szereti. - -_Ágnes_ (összeszedi magát; menni készül): De hiszen én nem szeretem… én -csak az életét akarom megmenteni… és most már el is késem talán… - -_Lizi:_ Én szerettem. - -_Ágnes:_ Nekem mennem kell… - -_Lizi:_ Meg akartam menteni, mert azt mondta, hogy elpusztúl… - -_Ágnes:_ Én itt vagyok… és múlik az idő… - -_Lizi_ (mereven): Mindennap bejött az apám üzletébe és egy napon azt -mondta, hogy soha nem látom többé. Hazudott. - -_Ágnes_ (megdermedve áll; menne, de nem tudja otthagyni az elbeszélést): -Miért? - -_Lizi:_ Hogy vele menjek. Hogy vele szökjem. Azt mondta, Budapestre -költözik, áthelyezték, sohasem jön vissza, – nem volt igaz, csak három -hónapra ment fel. Azt akarta, hogy vele menjek. – Azt igérte, hogy -feleségül vesz. – Egy hét múlva kinevetett, amikor eszébe juttattam. -Magammal vittem az apám pénzét. Akkor fordult meg, akkor hagyta el a -kártyában a szerencséje, – elvette tőlem: eljátszotta. - -(Szünet.) - -_Ágnes:_ Ez borzasztó… de az életét… mégis: az életét!… Én mégis -elmegyek. - -_Lizi_ (mereven, mint egy tranceban): Két hét múlva megunt és el akart -küldeni. De én szerettem… és kétségbeesetten tapadtam hozzá… mint egy -hűséges kutya. És ő el akart kergetni… el akart űzni… bottal kergetett -el magától, mint egy rossz kutyát. - -_Ágnes_ (dermedten hallgatta; megmozdul): Én… - -_Lizi:_ Éjszakánként hazajött. Vesztett. És ivott. És amikor hazajött, -kirántott az ágyból és a hajamnál fogva húzott végig a földön és -nádpálcával verte a meztelen testemet… - -_Ágnes:_ Irtózatos. (Szünet.) De… kilenc óra lesz és… - -_Lizi:_ Azt ordította, hogy megfojt, ha nem takarodom el tőle… és én -mégsem tudtam tőle elmenni… és egyszer elájultam és egy véres szorítás -nyoma volt a torkomon attól, hogy őrjöngésében meg akart fojtani. - -(Szünet.) - -_Ágnes:_ Istenem!… (Megrezzen. Figyel.) Nem hallja… szentséges isten… a -takarodó… most talán még meg lehetne… - -_Lizi_ (mereven): És akkor úgy volt, hogy gyerekem lesz. És egy éjjel, -mikor hazajött… és bántani akart… megmondtam neki. És… - -(Szünet.) - -_Ágnes_ (szinte megbűvölten, félig öntudatlanul): És?… - -_Lizi:_ És erre megmarkolt a kegyetlen markával… levitt a ház elé… és -úgy ahogyan voltam… kitett… az utcára. Kidobott. Kirúgott. Úgy, hogy -megbotlottam és ájultan estem bele a hideg téli sárba. (Most Ágnes felé -fordul. Mereven:) Beleestem és nem tudtam belőle fölkelni többet. - -_Ágnes_ (a zokogását fojtja vissza; reszket; a takarodó erősebben -hallatszik). - -(Az előszoba ajtaja nyílik. Zaj. Az ajtó felpattan.) - -_Az inas_ (lélekszakadva): Nagyságos úr… - -_Rápolt_ (halkan): Mi az? - -_Az inas:_… tessék jönni, a kapitány úr szíven lőtte magát. - -_Rápolt_ (mereven néz Ágnesre). - -_Ágnes_ (feléje fordul). - -_Lizi_ (előre tántorog, a kezébe hajtja az arcát és zokogni kezd). - -– _Függöny._ – - - - - -HARMADIK FELVONÁS. - -Rápolt lakása. Félhomály. Ágnes egy karosszékben ül. Elaludt. Lizi -lábujjhegyen jár-kel a szobában: megáll Ágnes előtt és sokáig nézi; -azután az előszoba ajtajához megy és hallgatózik; azután visszajön, -előre jön, lehunyja a szemét; átadja magát a kétségbeesésének; szótlanul -és kínlódva tördeli a kezét… - - -ELSŐ JELENET. - -_Ágnes, Lizi._ - -_Ágnes_ (felriad, körülnéz). - -_Lizi_ (visszafordul a mozdulása neszére). - -_Ágnes_ (bágyadtan): Elment már az apám? - -_Lizi:_ El. - -(Szünet.) - -_Ágnes:_ Jó ember az apám, ugy-e? - -_Lizi_ (halkan, nagy odaadással): Nagyon jó. - -_Ágnes_ (nyugtalanul): Nekem is el kellene már mennem. - -_Lizi_ (ijedten): Nem. Nem szabad itthagyni őt. - -_Ágnes:_ Kit? Rápoltot? - -_Lizi:_ Igen. Nagyon kérte, hogy meg kell őt várni… - -_Ágnes:_ Ha csak jönne már. – Hány óra? - -_Lizi:_ Kettő elmúlt. - -_Ágnes:_ Mindjárt hajnalodik. Milyen hosszú egy ilyen éjszaka. – Az -ember fáradt és nem tud pihenni. – Csend van és százféle neszt hall az -ember. – Talán nem is hall más neszt, csak a saját szíve dobogását, de -az olyan ijesztő, hogy… (Előrehajol, mereven maga elé néz.) Minden -olyan, mintha meg akarna mozdulni; – és a falak olyan közel vannak; – és -rajtuk túl olyan szörnyű dolgok történnek… (halkan fölsikolt). Miért van -itt ilyen sötétség? - -_Lizi_ (felcsavarja a villamos-lámpát; teljes világosság). - -_Ágnes_ (feláll; eltakarja a szemét; halkan, nyugodtan): Borzasztó, hogy -tőlünk pár lépésre haldoklik egy ember; – és hogy talán mi miattunk hal -meg. (Leveszi a kezét a szeméről és nagy szemmel, szinte csodálkozva -körülnéz.) Miért nem tudja az ember sohasem, hogy mi vár rá? És hogy mit -tesz jól? És mit tesz rosszúl? (Gondolkozva:) Miért jöttem ide? Rosszúl -tettem-e, hogy idejöttem? - -_Lizi:_ Nem tette rosszúl. Jól tette. - -_Ágnes:_ Jól tettem? Mi lesz velem?… - -_Lizi_ (nagy erőfeszítéssel beszél): A felesége lesz; és nagyon fogják -egymást szeretni, és nagyon boldogok lesznek. - -_Ágnes_ (ránéz; lassan): De hátha… megöltünk… egy embert… és a véres -árnyéka… (megborzongva fordul el és eltakarja az arcát). - -_Lizi_ (halkan, mereven): Ő ölte meg magát. A saját gonoszsága ölte meg; -és nem szabad sajnálni, mert nem érdemli meg a sajnálatot. - -_Ágnes:_ De az életet! Ha csak élne. - -_Lizi_ (mereven, halkan, szinte szelíden): Ha élne, akkor másokat -pusztítana el. Legjobb, ha ő most már meghal. Neki meg kell halnia. - -_Ágnes:_ De… hiszen… ő is ember. - -_Lizi:_ Rossz-szívű, gonosz és kegyetlen ember. - -_Ágnes:_ Mégis voltak, akik szerették. - -_Lizi_ (mereven a távolba nézve, szinte recitálva): Mindenkit megölt, -vagy megsebzett, aki szerette. - -_Ágnes:_ Bizonyosan voltak, akikhez jó volt. - -_Lizi:_ Csak azért volt jó hozzájuk, hogy azután rossz és kegyetlen -lehessen. (Sóhajtva, akadozva:) Hogy senkit se bánthasson többé: csak -hadd haljon meg… - -_Ágnes_ (nagy szemmel): Olyan sokat… szenvedett… tőle?… - -_Lizi:_ Olyan sokat szenvedtem tőle. - -_Ágnes:_ Ilyen halálosan gyűlöli? - -_Lizi_ (mereven): Ilyen halálosan gyűlölöm. - -_Ágnes:_ De én… én nem gyűlölhetem így. És hogyha most meghal… akkor én… -akkor én… (megmozdul). - -_Lizi:_ Mit akar? Ne menjen el… - -_Ágnes:_ Akkor én… (Szünet.) Rápoltot megvárom… de megmondom neki, hogy -el kell búcsúznunk egymástól… - -_Lizi:_ De nem örökre. - -_Ágnes:_ De örökre. Mert így mi nem élhetünk nyugodtan… mert ezzel az -emlékkel magunk között… ezzel az ő véres árnyékával közöttünk… -(összeborzong) sohasem lehetünk boldogok. - -_Lizi:_ De boldogok lesznek. - -_Ágnes:_ Ha Zólyomy nem hal meg… - -_Lizi:_ Mindenképpen. Mert Rápolt úr olyan jó ember. Ugy-e, milyen jó? - -_Ágnes:_ Igen. Az igaz… - -_Lizi:_ És tetszik látni… az nálunk nőknél… Bocsánatot kérek, minden -nőnél, nemcsak az ilyen… nemcsak az ilyen (hirtelen:) nemcsak az ilyen -szegény lánynál, mint én, hanem úrilányoknál is attól függ minden, hogy -az, akit szeretünk, jó ember-e. Mert tetszik látni, még a nagyúri lányok -is olyanok, mintha ki volnának szolgáltatva annak a férfinak, akit -szeretnek, – és egy nőt olyan könnyű bántani és kínozni és megalázni, – -és a jó isten csak azt adja, hogy akit szeretünk, az jó legyen… ne -keményszívű, ne hidegszívű, ne irgalmatlan. - -_Ágnes_ (megindultan): Igen… csak… jószívű legyen… - -_Lizi_ (a könnyeivel küzd):… mert… bennünket, szegény lányokat olyan -könnyű bántani – és kínozni – és olyan könnyű bennünket eltaposni… -(csendesen zokogni kezd). - -_Ágnes_ (nem bír magával; előbb vígasztalni akarja a zokogó Lizit, aki -szégyenkezve fordul el; azután kitárja a karját és megöleli. Összebújva, -sokáig, csendesen sírnak). - -_Ágnes_ (megsimogatja): Szegény!… szegény!… (Szünet.) Sárba dobott kis -Tanagra-szobor. - -_Lizi_ (fölszárítja könnyeit, lihegve, mint aki sokáig zavartan várt, -végső erőfeszítéssel egy élet utolsó próbálkozása gyanánt): Én… én -szeretnék valamit kérdezni. - -_Ágnes:_ Mit, szegény kis Lizi? - -_Lizi:_ Én azt szeretném megkérdezni, milyen könyv az, amelyikben egy -ilyen… egy ilyen… (hirtelen:) egy ilyen szegény lánynak a története van -megírva, mint én vagyok? - -_Ágnes_ (bámulva): Egy ilyen szegény lánynak a… Sok olyan könyv van, -szegény kis Lizi. - -_Lizi_ (szinte türelmetlenül): Nem. Ilyen csak egy van. Ez egy nagyon -híres és csodálatos és megható könyv. Ebben a könyvben az van elmondva, -hogy egy… egy ilyen szegény lány elé egyszer letérdelt valaki és azt -mondta neki: „nem te vagy az, hanem az emberiség egész nyomorúsága az, -amely elé letérdelek“. - -_Ágnes:_ Ah! – Raszkolnyikov. - -_Lizi:_ Igen. Az. Orosz könyv. - -_Ágnes:_ A Szonja története… - -_Lizi:_ Az. Ismeri? - -_Ágnes:_ Ismerem. Miért? - -_Lizi:_ Rápolt úr igérte nekem mindig ezt a könyvet… (Nagy lélegzetet -vesz.) Igaz, hogy ebben a könyvben az van elmondva, hogy egy… egy -szegény lány… megtisztúl és megnyugszik és boldoggá lesz? - -_Ágnes:_ Igen, szegény kis Lizi, – ebben a csodálatos és megható -könyvben egy szegény bűnös ember és egy szegény lány sorsa van elmondva. -Ebben a csodálatos könyvben az van elmondva, hogy egy szegény lány -felemelkedhetik és megtisztulhat a szíve jósága által és megpihenhet, -megnyugodhat és boldoggá lehet a sokáig vérző szíve és a nagy-nagy -szerelme által. - -_Lizi_ (mint a gyerek a mesét, úgy hallgatja az első mondatokat, az -utolsó szavaknál azonban fölszisszen): A szerelme által? - -_Ágnes:_ Igen, szegény kis Lizi, a szerelme által. - -_Lizi:_ Hát szerelmes valakibe? - -_Ágnes:_ Igen, abba a bűnös emberbe, akinek a történetét a könyv -elmondja. - -_Lizi:_ És az a bűnös ember él… az életben marad? - -_Ágnes:_ Igen. Szibériába viszik… börtönbe… de él… és a lány utána megy. - -_Lizi:_ És az… az a bűnös ember is szereti őt? - -_Ágnes:_ Lassankint az is megszereti őt. - -_Lizi_ (csüggedten hajtja le a fejét; halkan): Igen. _Akkor_ lehet élni. - -_Ágnes:_ Mi az, kis Lizi? (Szünet.) Mi baj van?… - -_Lizi:_ Semmi… de ugy-e, _az_ a lány is meghalt volna… nem tisztulhatott -volna meg és nem pihenhetett volna meg, ha nem lett volna, akiért éljen, -aki szereti őt?… - -_Ágnes_ (erőlködve): Nem, kis Lizi, az bizonyosan akkor is megtisztult -volna és megpihent volna… Ha csak mások lettek volna, akik törődtek -volna vele… akárki… - -_Lizi:_ Nem. Akkor bizonyosan nem bírta volna ki… - -_Ágnes:_ Ha csak jóságot tapasztalt volna akárhol. - -_Lizi_ (folytatva, maga elé):… Nem. Akkor bizonyosan meghalt volna. - -_Ágnes:_ De nem, ha mondom. - -_Lizi:_ És ha, akit szeretett, meghalt volna… akkor neki is meg kellett -volna halnia. Minek élt volna akkor tovább? Akkor nem várhatta volna sem -a megtisztulást, sem a megnyugvást, sem a boldogságot és akkor neki is -csak meg kellett volna halnia. - -_Ágnes:_ Nem, kis Lizi. - -_Lizi:_ De igen, akkor neki is meg kellett volna halnia. Mert mit -keresett volna még az életben? Mire várt volna még? - -(Az előszoba felől zaj hallatszik.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Voltak, Rápolt._ - -_Rápolt_ (hirtelen belép az ajtón és mozdulatlanul megáll). - -_Ágnes_ (felugrik). - -_Lizi_ (mozdulatlanul vár). - -_Ágnes_ (halkan, félve): Meghalt? - -_Rápolt_ (nagyon csöndesen): Meghalt. - -(Nagy csöndesség.) - -_Rápolt_ (kérdő, de felsőbbségesen nyugodt arccal, hangosan): Ágnes?… - -_Ágnes_ (elszántan, de remegve): Andor, én… - -_Rápolt:_ Mondani akar nekem valamit, Ágnes? - -_Ágnes:_ Igen, én… - -_Rápolt:_ Várjon. Nekem is sok mondanivalóm van. Várjon, míg egyedül -maradunk. - -_Lizi_ (megmozdul, menni készül). - -_Rápolt:_ Megállj, Lizi. Én is elküldtelek volna, de előbb mondani -akarok neked is valamit. Várj csak. (A zsebébe nyúl, kiveszi a -revolverét és ledobja egy – elől álló – kisasztalra.) - -_Ágnes_ (a zörrenésre ijedten): Mi az? - -_Rápolt:_ Ezt itt… kidobtam a zsebemből. - -_Ágnes:_ Miért? - -_Rápolt:_ Nincs többé rá szükségem. Nem félek semmitől… (Elmegy a -kisasztaltól; a mozdulatai határozottak, a hangja csengő.) Várj csak, -Lizi. Előbb magának mondom meg, Ágnes: Zólyomyt rögtön elviszik a -lakásáról. A lakását megrohanják a hitelezői. A bajtársai átviszik a -kaszárnyába, – ott teszik ravatalra. Rendkívüli és lázas éjszaka volt -ez: a golyó halálos sebet ütött rajta, de órák hosszat viaskodott a -halállal, mielőtt megadta volna magát. És a lakása előtt ijedt hitelezők -tolongtak, és a lakásban összeszorított szájú katonák várták, míg meghal -és most lovakkal, fáklyákkal, katonás rendben viszik át magukhoz… -rendkívüli és felejthetetlen éjszaka, füstös, zavaros kábulat, amelyből -azonban csengő tisztasággal hallatszik ki az a parancs, hogy az utunkat -merre kell vennünk. - -_Ágnes_ (félénken): Mit akar tőlem, Andor? - -_Rápolt:_ Meg akarom magától kérdezni: itt az ablak alatt viszik el -Zólyomyt fáklyákkal és dobogó lovakkal, – fél-e tőle? Akar-e itt maradni -és akarja-e meghallgatni, amit én magának mondani fogok, vagy akar -elmenekülni? Elmenekülhet. Én elengedem. - -_Ágnes_ (küzd magával): Itt… akarok… maradni… - -_Rápolt:_ Jó. Maradjon. Mert én nem is engedtem volna el. – Most ide -figyelj te, Lizi. Mielőtt elküldelek – köszönöm, hogy eddig itt voltál – -mielőtt elküldelek, megmondom neked: én eddig téged sajnáltalak, de most -majd meg foglak menteni. - -_Ágnes_ (mohón): Igen… - -_Lizi_ (halkan, mintha nem is hallaná, csodálkozva): Engem? Hogyan? - -_Rápolt:_ Más életet kezdesz. - -_Lizi_ (a messzeségbe néz; csendesen, szinte derülten): Más életet… - -_Rápolt:_ Rendes, becsületes, tiszta életet. - -_Lizi_ (halkan): Rendes, tiszta életet… - -_Rápolt:_ Az eddigi életed utáltad. - -_Lizi:_ Igen… - -_Rápolt:_ Nohát… - -_Lizi:_ Igen, de mit csináljak? - -_Rápolt:_ Majd keresünk valamit a számodra… azután majd férjhez adunk -valami becsületes emberhez. - -_Lizi:_ Valami becsületes emberhez… - -_Rápolt:_ Szóval, majd megélsz valahogyan. Majd szerzünk munkát a -számodra. - -_Lizi:_ De én nem tudok már dolgozni. Az én… az én sorsomban az a -borzasztó, hogy az erkölcsi érzést minden tekintetben tönkre teszi. Én a -régi életembe belehalok és becsületes, rendes életet nem élhetek soha -többé. - -_Rápolt_ (idegesen): Ej, dehogynem, Lizi… Ezeket az ostobaságokat tőlem -hallottad… - -_Lizi_ (felkapja a fejét és az utcáról jövő zajra figyel). - -_Ágnes_ (remegve): Hallja? Most hozzák. - -_Rápolt:_ Igen, Ágnes. Ne féljen. Ne remegjen, no ne féljen… Hogy -reszketnek mind a ketten!… (Az utcáról lódobogás hallatszik be: egy -huszárszakasz lovainak a dobogása. Az ablakon fáklyafény piroslik be.) - -_Ágnes_ és _Lizi_ (dideregve húzódnak össze). - -_Rápolt_ (odaugrik az ablakhoz; háttal az ablaknak megáll, a két karját -kitárja, mintha a zajnak és a fénynek akarná útját állni): Ne -remegjetek. Mitől féltek? Az élőtől nincs már mit félni, mert az élő -meghalt, a haláltól pedig nem kell félni, mert a halál nem félelmes. Az -előtt, aki egyszer bele mert nézni az orcájába, meggyávul és elhalkul és -törpévé lesz. Én régen eljöhettem volna odaátról, de nem jöttem el, mert -ott akartam állni és mert várni akartam rá. És egy egész éjszaka néztem -bele a halál rettenetes arcába és ez után a kábult éjszaka után csengő -tisztasággal tudom, hogy nem kell félni tőle. - -_Ágnes_ (remegve): De az ő halálát… mi okoztuk… - -_Rápolt_ (melegebben): Ne reszkessen, Ágnes. Nincs olyan élet, amelynek -mások halála ne volna az ára. Ahová lépünk, sírhalmokra lépünk és az -életet nem lehetne élni, ha a halottakra gondolni akarnánk. Vannak, akik -elbuknak. Rosszak voltak és megérdemelték-e a sorsukat? Azért kell-e -elpusztulniok, mert senkihez sem tartoztak és mert senkire sem voltak -hasznosak? Mit tudom én. Én nem itélek; de a halál hozzátartozik az -élethez, és nem kell félni tőle. A halottat hadd vigyék a maga útján, de -mi fogjuk meg az egymás kezét és menjünk bele abba a ragyogó hajnalba, -amely ránk piroslik. Ragyogó hajnal…! Édes élet…! - -_Ágnes_ (lassan közeledik feléje). - -_Lizi_ (a kis asztalról fölvette a revolvert, lassan az előszoba ajtaja -felé lopózik). - -_Ágnes_ (észreveszi és halkan fölsikolt). - -_Rápolt_ (hirtelen): Mit csinálsz, Lizi? - -_Lizi_ (zavarodottan megáll). - -_Rápolt:_ Megállj. (Mellette terem; kiveszi a kezéből a fegyvert.) Mit -akarsz tenni, Lizi? - -_Lizi_ (nem válaszol; lehajtja a fejét). - -_Rápolt:_ Meg akarod ölni magadat? - -_Lizi_ (igent int). - -_Rápolt:_ Miért, Lizi? - -_Ágnes:_ Miért most, amikor lesznek, akik törődnek magával? Akik -segíteni akarnak magán és meg akarják menteni. - -_Lizi_ (nem felel). - -_Rápolt:_ Mondd meg, Lizi, miért akarod megölni magadat? - -(Hosszú szünet.) - -_Lizi_ (kifakad, kábultan, a nagy fájdalomtól megrázva): Minek éljek én, -amikor ő nem él már? - -_Ágnes_ (megdöbbenve): Ki? - -_Rápolt:_ Ki, Lizi? (Szünet.) Zólyomy? - -_Lizi_ (igent int). - -_Rápolt:_ Ha ő nem él? - -_Lizi:_ Minek éljek én akkor? - -_Rápolt:_ Hát az ő élete volt az, Lizi, amely téged életben tartott? - -_Lizi:_ Nem. - -_Rápolt:_ Hát akkor, Lizi… - -_Lizi_ (megint nyugodt, szinte mosolyog): Én… nem tudom… de nekem most -már nem lehet élnem… én nem tudom, de én nekem most már meg kell halnom… - -_Ágnes:_ De hiszen halálosan gyűlölte őt? - -_Lizi:_ Én? (Csodálkozva:) Én? (Kábultan:) Én… én halálosan szerettem -őt. - -_Rápolt:_ Lizi, emlékezz rá, milyen kegyetlen volt és milyen irgalmatlan -volt hozzád. - -_Lizi:_ Az volt. Az volt?… De… de volt idő… amikor… milyen jó és milyen -kedves volt hozzám. - -_Rápolt:_ Emlékezz rá, Lizi, hogy pálcával véresre vert. Emlékezz arra, -hogy ütött. - -_Lizi:_ Igen. Igen… de azelőtt símogatott, erős és puha keze volt… és a -hajamat és az arcomat símogatta vele. - -_Ágnes:_ De emlékezzék rá, hogy rossz-szívű és gonosz és kegyetlen volt. - -_Lizi:_ De én szerettem. - -_Ágnes:_ Gondoljon arra, hogy ha jó is volt valakihez, csak azért volt -jó, hogy azután rossz és kegyetlen lehessen. - -_Lizi:_ De én szerettem. - -_Ágnes:_ Rossz volt. És senkit sem szeretett. És megölte azokat, akik őt -szerették. - -_Lizi_ (alig hallja, amit mondanak): De én mégis szerettem. - -_Rápolt:_ De Lizi, hát szedd össze magadat, hát ébredj föl, hiszen -kábult vagy, gondolj arra, hogy mennyi szép mindent tartogat még az élet -neked… - -_Lizi_ (csendesen, szelíden): Nem. Én most már meghalok. Én nekem most -már nincs miért élnem. Én azt megmondani nem tudom, hogyan van az, hogy -eddig gyűlöltem és mégis szerettem, de azt tudom, hogy… élni csak azért -éltem, mert a nyomában lehettem, mert mindig a nyomába lopózkodhattam, -körülötte ólálkodhattam, mert azt mondhattam magamban, hogy gyűlölöm és -rosszat akarok neki és ártani akarok neki. (Szünet.) - -_Rápolt:_ No… és most, Lizi? - -_Lizi_ (szinte mosolyog, kiegyenesedik): Most? Most már nem is emlékszem -másra, csak hogy jó is volt hozzám, kedves is volt hozzám, simogatott… -És drága kislányának nevezett. Most már nem is emlékszem másra. És -meghalt… És én is meg fogok halni. - -_Rápolt:_ Megölöd magadat? - -_Lizi:_ Meg. - -_Rápolt_ (nagy lélegzetet vesz): De nem most, mi? - -_Lizi:_ Nem. - -_Rápolt:_ Most hová mégy? - -_Lizi_ (fölnéz rá): Most? – Koporsóba tették már? - -_Rápolt:_ Igen. - -_Lizi:_ Akkor megyek oda, ahova a koporsóját viszik. - -_Rápolt:_ Azután? - -_Lizi:_ Ha nem kergetnek el, ott maradok a közelében, amíg el nem -temetik. - -_Rápolt:_ Kikíséred a temetőbe és… - -_Lizi:_ És… (vonogatja a vállát). - -_Rápolt:_ És hazajösz, jársz-kelsz talán egy-két napig, azután megölöd -magadat. - -_Lizi:_ Igen. - -(Hallgatás.) - -_Rápolt:_ Hát eredj, Lizi. Eredj a halottad után, eredj a koporsód után, -menj ki a temetőbe, – mert nagyon mindegy, hogy a végtelen útra mikor -lép rá az ember. Talán most is rajta vagyunk. Eredj, Lizi. - -_Ágnes_ (ijedten): Nem. Ne menjen. (Rápolthoz:) Kérem, ne engedje így… -ne eresszük el így. - -_Rápolt:_ Eresszük el, Ágnes. Úgy se adhatunk neki semmit, a halott -pedig úgyis az övé már. - -_Ágnes:_ Ne eresszük el… hiszen meghalni megy. - -_Rápolt:_ A halál neki sem félelmes és irtózatos… régen a halál -tornácában áll már… és élet és halál neki annyi, mint másnak fáradság és -pihenés. Menj, Lizi. Isten áldjon meg. - -_Lizi_ (csendesen kilép az ajtón). - -_Ágnes_ (igen halkan sír). - -_Rápolt_ (az ablak felé fordul): Kint hajnalodik… milyen hajnal jön erre -a bágyadt éjszakára, erre a rendkívüli éjszakára?… – Aki tegnap még -látta a hajnalt, ma nem látja már, és a hajnal, a fény, a nap, a -világosság, az élet mégis az enyém, egy vagyok vele és amíg az enyém, -addig minden szívverésemmel örülni akarok neki. – Itt a napfelkelte! -Ágnes! (Magához hívja.) - -_Ágnes_ (reszketve): Most, Andor, én is elmegyek. - -_Rápolt_ (fölcsattanva, de nem haragos, inkább győzelmes hangon): Nem -megy el, Ágnes. - -_Ágnes:_ Hogyan maradhatnék itt? - -_Rápolt:_ Itt marad, mert akarom. Itt marad, mert hozzám tartozik és -mert soha többé tőlem el nem szakadhat. - -_Ágnes:_ Nem tudom… talán… még lehetséges, majd valamikor… de most -elmegyek… - -_Rápolt:_ Itt marad. Adja ide a kezét. - -_Ágnes_ (védekezik). - -_Rápolt_ (megfogja a kezét): Nézzen a szemembe. - -_Ágnes:_ Nem merek. - -_Rápolt:_ Miért? - -_Ágnes:_ Maga nem fél? Nem fél attól, hogy közöttünk van a… a… a… -(didereg). - -_Rápolt:_ A véres árnyéka? - -_Ágnes:_ Igen. - -_Rápolt:_ Nem félek tőle. Ebből a kábult éjszakából tisztán cseng ki a -bátorság és a szerelem szava. Nem félek tőle. És mert nem félek tőle, -nincs is itt. Nézzen a szemembe. Fél még? (Szünet.) Félsz még? - -_Ágnes_ (dideregve, halkan): Nem félek. - -_Rápolt:_ Itt maradsz. Szeretlek. - -_Ágnes_ (védekezik): Nem… mégsem szabad… Akik itt voltak velünk pár -órával ezelőtt még… A halottak!… - -_Rápolt:_ Az élők élnek. – Félsz még? - -_Ágnes:_ Nem félek. - -– _Vége._ – - - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TAVASZI ÜNNEP *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |