diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-30 06:07:54 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-30 06:07:54 -0800 |
| commit | b98a5b937abe2c09031e47d152c36f8ff5942d47 (patch) | |
| tree | 2477308c5ee50961a6e2e1df6e89f820cf5a4fb0 /old/64980-0.txt | |
| parent | 0b5ff55956a9ba56ca301644f6ebc7ff27ee50d1 (diff) | |
Diffstat (limited to 'old/64980-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64980-0.txt | 9002 |
1 files changed, 0 insertions, 9002 deletions
diff --git a/old/64980-0.txt b/old/64980-0.txt deleted file mode 100644 index 8afca09..0000000 --- a/old/64980-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9002 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Nagyokról és kicsinyekrol, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Nagyokról és kicsinyekrol - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: April 02, 2021 [eBook #64980] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYOKRÓL ÉS KICSINYEKROL *** - -Eötvös Károly Munkái - -XIX. KÖTET - -NAGYOKRÓL ÉS KICSINYEKRŐL - -Eötvös Károly Munkái - -XIX. - -NAGYOKRÓL ÉS KICSINYEKRŐL - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -NAGYOKRÓL ÉS KICSINYEKRŐL - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám - - - - -A MI KIRÁLYNÉNKRÓL. - -(Erzsébet magyar királyné s osztrák császárné életét 1898. évi -szeptemberben orgyilkos keze oltotta ki. Kis József a költő megkért: -irjak hetilapja számára emléksort. Erre felelet ez a kis czikk.) - -Kedves barátom! - -Megkértél: irjak valamit Erzsébet királynéról. Magyar politikusnak nehéz -e fönséges alakról irni. Egész könyvet könnyü lenne, pár czikkecskét -igen nehéz. - -A korona csodálatos ékszer. Nemcsak ragyog, de melegit is. Nemcsak -uralkodik, de vonz is. Hatása egészen hasonló eszményi szépségü szűz -hajadon tekintetének hatásához. De hát a korona mily hatalom akkor: a -mikor eszményi szépségü nő homlokán ragyog? A ki e mellett még hű -feleség és jó anya is? - -Renan azt mondja, hogy pár fiatal nő hite és rajongó szerelme alkotta -meg a keresztyénséget. Nem tudom. A világtörténet csak férfiakat fogad -el a vallások alapitói gyanánt. De a ki a világtörténetet ismeri, az -tudja abból, a nagy és nemeslelkü férfi tudja saját életéből is, hogy a -női alak fensége meg nem határozható és el nem hihető hatalmat tud -gyakorolni egyesekre, nemzetekre, korszakokra. - -Százötven év előtt borzasztó indulatok dulták annak szivét, a ki jó -magyar volt. - -Idegenek lettek urrá a nemzeten. Elfajzásnak indult a nemesség legmagasb -rétege. Katona, pap, udvari ember, méltóságok kegyeltje, szolga, -alázatos kéregető, hitehagyott vagy fajtagadó lett, a ki könnyen vagy -kényelmesen akart élni, de koldussá vagy bujdosóvá kellett lenni annak, -a ki megtörni nem tudott s németté, a ki élni s nemzetségében még -virágozni akart. - -Pedig élt még, noha aggon, az a nemzedék, mely a szabadság kurucz -lobogóinak árnyékában Brassótól Pozsonyig verte a király seregeit. Élt -és keserü honfi indulat forrt és habzott szivében. És élt a bujdosók -serege a Márvány-tenger partján, a ki csak azt várta, hogy a riadó szó -hangját Duna-Tisza partjától vigye hozzá a szél; fegyverre igaz magyar! - -S jött a riadó szó. Európa támadta meg azt a fejedelmi hatalmat, mely -kétszáz év óta irtotta már a magyart. - -De egy királynő, a ki szép és fiatal volt, egy szép és fiatal hölgy, a -ki királynő volt, egyetlen szavával utját állta e riadó szónak, a vén -kurucz nem huzta ki kardját s a bujdosó nem hozta haza lobogóját. S a ki -tette: kardját, lobogóját a királyi trón védelmére emelte magasba. - -Pedig Mária Terézia nem volt magyar asszony. Nem beszélt a mi -nyelvünkön. Közvetlen közelről nem hallhatá a magyar sziv dobogását. - -Erzsébet királyné magyar asszonynyá lett. Pedig se azzá nem született, -se azzá nem nevelték. Fölséges lelke önjószántából tette őt magyar -menyecskévé. - -Ki az a korona közelében, a ki ő hozzá hasonló? Ki volt elődje ezer év -alatt, a ki nagyobb lett volna nála? A ki jobban szerette volna a -magyart? A ki nyelvét, költészetét, irodalmát, szivét-lelkét ugy -szerette volna a magyarnak? Hol az az osztrák? Hol az a Habsburg? - -Nincs sehol és senki. - -Talán Albert királynak felesége, vagy talán Nagy Lajos királynak leánya -volt az utolsó magyar királyné, a ki nemzetünk nyelvét ismerte és édes -szerelemmel szerette. - -Közel félezer év telt el, a mióta a magyar nemzetnek nem volt igazi -magyar királynéja. - -Erzsébet az volt. - -Busulj szomoru halálán s áldd örökké dicső emlékezetét, oh magyar népem. -Zrinyi Ilona bujdosó dala jusson eszedbe, mikor halálára gondolsz! - -Ti pedig nemzetünk költői és történetirói: irjátok meg életét s életének -részleteit nagy könyvekben és kis lapokon a tudósok és a tanulók, az -államférfiak és az elemi iskolák számára egyaránt. - -És te kedves barátom, köss még egyszer géniuszoddal szent szövetséget s -vedd lantodra Erzsébet királyné emlékezetét. Ne azért, mert királyné -volt, hanem azért, mert magyar nő volt. - - - - -KI VOLT IRÁNYI DÁNIEL? - -(Irányi Dániel, eredeti nevén Halbschuh. Született 1822-ben, meghalt -1892 november 2-án. 1848 előtt publicziszta, 1849 után menekült és -bujdosó. A külföldön franczia és olasz iró. Ujabb alkotmányos életünkben -a függetlenségi irány erős harczosa. Mocsáry Lajos után a függetlenségi -párt elnöke haláláig. Az elnökségben 1892. évi november óta én váltottam -föl.) - -Pártomnak elnöke és vezére volt. Bizalmas és jó barátom az alkotmányos -függetlenségi harczok mezején – másfél évtizeden keresztül. Szerettem és -becsültem őt még akkor is, a mikor egy s más kisebb kérdésben nem -hangzott össze véleményünk. Ott voltam temetésén. Az én komor szavaim -kisérték le a sir fenekére. A párt elnökségét és vezérségét én rám -hagyta sulyos örökségül. Meg kell emlékeznem róla ma is. - -Magas-közép termet, egyenes állás, hátraszegzett fej, szelid és bátor -tekintet. Önérzet az arczon. Afféle lélek, mely elveivel, kötelességének -tudásával s önlelkiismeretével mindig tisztában van. Komoly mindig, de -sohase rideg. Haja gondosan fésült, bajusza soha sincs kipödörve, de nem -is kusza, szakála szabályosan nyirott és simitott. Ruhája mindig fekete. -Sohase látta senki más ruhában, csak feketében. Semmi ékszer. Még magyar -diszruháján, egyszerü zsinóros atilláján sincs semmi csillogó. - -Nem ősmagyar alak. Látása nem az Árpádok, nem a Hunyadiak, nem a -Rákócziak képét juttatá eszünkbe. Abból a felsővidéki németségből -származott, melynél nemesebb faj nincs a világon s melynél hivebb magyar -sohase született. Mely Bocskay, Bethlen, Thököly és Rákóczi harczaiban -oroszlán hősiségével küzdött, vérzett, szenvedett velünk jogért, -alkotmányért, a magyarnak és a lelkiismeretnek szabadságáért, a -vallásért és az igazságért. Irányi méltó szülöttje volt ennek a fajnak. - -Eredetileg neve is német volt. Csak a mult század negyvenes éveiben -változtatta nevét Irányira. Tanárnak készült. A tudományos elmélkedés -lett volna gyermekkori ábrándjai szerint hivatása. De a nemzeti ébredés -nagy korszaka, Petőfinek s társainak lángolása őt is a politikai élet -harczainak nagy, nehéz, de dicsőséges mezejére vonzotta. - -Az 1848-iki első nemzetgyülésbe őt is beválasztották képviselőnek. Még -pedig Pesten, az ország szivében. - -Sajátságos választás volt ez. A Belváros is, a Lipótváros is meg akarta -választani őt is, Kossuthot is. Pedig Kossuth miniszter volt s az uj -korszak vezére, Irányi pedig csak Deák Ferencz miniszteriumában titkár -volt s csak a jövendő emberének tekintették. A választók mégis -versenyeztek a fölött, melyik legyen az ő emberük. Ütközetre -természetesen nem került a dolog. Irányi a Lipótváros képviselője lett. - -Önálló gondolkodását megőrizte mindig mindenkivel szemben egészen a -merevségig. Mintha a tudományos elmélet szigoru embere lett volna a -politikában is. - -Meglehetősen az volt is haláláig. - -Egyszer 1848-ban beszédet akart tartani a kormány ellen. Erős ellenzéki -beszédet. A Batthyányi-Kossuth-kormány ellen, melynek Deák Ferencz -igazságügyminiszter is tagja volt, kinek pedig Irányi épen titkárja -volt. - -No hiszen most kisértené meg egy miniszteri titkárocska mennydörgő -beszédet tartani a képviselőházban saját kormánya ellen! - -1848-ban a képviselők franczia minta szerint a szószékről beszéltek. - -Irányi javában mennydörög a szószéken és sulyos érvekkel ostromolja a -kormányt, a mikor épen Deák Ferencz megy el a szószék előtt. Egy -pillanatra megáll, meghallja a támadást s félig komolyan, félig tréfásan -halkan odaszól Irányihoz. - -– Jobb volna Dani, ha a jegyzőkönyvet vezetnéd, mintsem hogy rajtunk -tipródol. - -Irányi meghallja a szót, megáll beszédében, élesen ránéz Deákra s -hangosan azt mondja: - -– Miniszter ur, ön ugy látszik feledi, hogy én itt a népfenséget -képviselem. - -Deák tovább megy. Csak ugy féloldalról szól vissza: - -– Igazad van Dani, feledékeny az ember! - -A képviselők egyik része nevet, másik része éljenzi Irányit. - -Irányi sohase engedte ellankadni ezt a nagy és nemes erkölcsi -függetlenséget. Korunk megváltozott izlése néha szükségtelennek találta -ezt, néha meg is mosolyogta, sőt kis dolgokban még gyöngeségnek is -nézte, de Irányi változatlan maradt. - -A tökéletes erkölcsi függetlenség volt az ő jelleme. Születése, tudatos -akarata s egész élete igy alakitotta meg azt a jellemet. - -De hát Irányi szegény ember volt. Semmi vagyona nem volt soha. A sors -kénye pedig sokat játszott vele. Hol magasra emelte, hol mélybe -taszitotta. Volt törvényhozó, volt az országnak teljes hatalmu biztosa, -volt számüzött és földönfutó. De mindig vagyontalan. Miként maradhatott -tehát független? - -Nem is olyan nehéz kérdés ez, mint első pillanatra látszik. - -Nőtlen maradt. Asszony, gyerek nem csüngött a nyakán. Költséges élvezet -ismeretlen volt az ő lelke előtt. Képviselői fizetéséből mindenre telt. - -Ma ugyan, az ő halála óta már 3200 forint a képviselők évi tiszteletdija -s ezt negyedévenként egyenlő részletekben pontosan és biztosan fizetik. -De az ő idejében szükebben mérték a képviselők pénzét. - -Minden napra 5 forint és 25 krajczár járt élelemre, ruhára és költségre, -utazásra, élvezetre. Ezen kivül 800 forint volt lakásra. Egész éven át -legföljebb kilencz hónapra terjedtek az ülések, nagy ritkán tizre. Az -összes képviselői jutalék tehát 2100 forint körül volt s igy egy-egy -hónapra esett mintegy 175 forint. - -Irányinak sohase volt adóssága. Volt eset számüzetése idejében, hogy -koplalt, fázott, nélkülözött, száraz kenyéren élt, de adósságot soha nem -csinált. A korszerü társadalmi lét legnagyobb betegsége tehát őt nem -bántotta soha. - -Ott lakott a Belvárosban, a Rózsa-téren, a Lakatos-utczában. Ma már se a -tér, se az utcza nincs meg, se a ház. Mérnök legyen, pedig tudós, a ki -meg tudná mondani, hol feküdt egykor az a kis egy emeletes ódon -házacska, a melyben Irányi élt és meghalt. Királynak, főherczegnőknek, -katonáknak palotái állanak ma ama ház helyén és egész vidékén. Az utcza -még egy darabig fennállott, a főváros el is nevezte Irányi-utczának, de -utóbb eltünt bizony az utcza is. Ma az egykori Pléh-Kalap-utczát nevezik -Irányi-utczának, hol Irányi soha nem lakott. - -A Lakatos-utczáról keskeny, sötét kapualján régi falakba épitett régi -lépcsőn kellett fölmenni rácsos folyosóra s azon balra kanyarodni. A -folyosó végén nyilt egy kis zárt folyosó, abból egy kis szoba egy diákos -ágygyal. Ez volt Irányinak előszobája s egyuttal hálószobája. -Ágyterítője lehetett száz esztendős, faágya még régibb. Itt volt egy pár -faszék, itt volt diákkori utazó ládája, mely megjárta Európát s ez nem -maradt el tőle bujdosása közben se. Itt volt egy ruhafogas s a fehérre -meszelt falon egy-két aczélmetszetü kép a franczia forradalom néhány -alakjával Ha vendége jött, szálló vendége, például nagy ritkán agg -nővére: akkor a vendég lakott e szobában s az hált az ágyban. - -Ebből nyilott még egy szoba. Két kis ablaka a térre. Ez volt Irányi -nappali szobája, dolgozószobája, elfogadóterme és diszpalotája. Ebben -már pamlag is volt. Egy pár álló zárt szekrény a falak mellett. Asztal -tele könyvvel, levelekkel, irományokkal. Néhány szék. Egyik üresen, le -lehetett rá ülni. A többi országgyülési nyomtatványokkal megrakva. Ha -öt-hat ember berontott: tele volt a szoba egészen. A falon Teleky Blanka -grófnőnek, a nagy vértanunak aczélmetszetü képe. Azon kivül de Gerando -Atillának, Irányi egykori tanitványának egyszerü diszmagyar ruhában -ábrázolt ifjukori képe. Mind szives ajándék, emlékdarab, kegyelettel -őrzött. - -Szegény protestáns lelkésznek vagy tanitónak lakása volt biz ez. -Költséges is volt. Felszökkentek a házbérek; kellett érte fizetni -évenként négyszáz forintot s ezen kivül a bejáró tisztogatónénak is -kellett adni havonként négy forintot. - -Kocsit, fiakkert, egyfogatut soha nem használt. - -Étkezni valamelyik közeli tisztes vendéglőbe járt, élete utolsó -évtizedében a Ferencziek-bazárjába. Reggeli, déli és esti étkezése -naponként belekerült harmadfél forintba. Nyaralása abból állt, hogy -néhány hétre kirándult egyik-másik bensőbb barátjához vagy felső vidéki -közel rokonához. A Teleky-család, Gaál Péter s kivált Vályi János több -nyáron élvezhették látogatását. - -Ez volt életmódja. Ily életmód mellett évenként meg tudott takaritani -szerény képviselői dijaiból közel kétszáz forintot, hogy ha betegség, -aggkor, tehetetlenség egykor megrohanja, ne kelljen más kenyerére, még -az országéra se szorulnia. Mintegy ötezer forintnyi örökséget hagyott -szegény rokonaira. - -Az ily törvényhozó számára nem kell összeférhetlenségi törvényt hozni; a -társadalmi és politikai működés utjain, berkein, ligetein, gyümölcsösein -nem kell tilalomfákat felállitani. Ez az igazi függetlenség. - -De még ez se a teljes függetlenség. - -Ő független tudott lenni még barátai befolyása, még a közvélemény -áramlata ellenében is. - -A 72-iki országgyülés vége felé 1874-ben programmalkotó tanácskozásokat -folytatott a függetlenségi párt. Irányi ellenzett minden kijelentést, -melyet félreérteni vagy félremagyarázni lehetett. A párt többsége -általánosabb elvi kijelentést látott jónak, a mely alá odaférjen Kossuth -is s oda férjenek a 48-asok és 49-esek is, sőt egy kis erőltetéssel még -a köztársaságiak is. - -A nagy többség Irányi ellen döntött. De ő nem alkudott, nem engedett. Ha -maga marad is, kilép a pártkör kötelékéből. S valóban kilépett. Lesz-e -mandátuma, támogatja-e őt a közvélemény, nem fordul-e ellene a -függetlenségi párt nagy tábora: mind e fölött nem tünődött. A többség -Kossuth jelszava alatt alakult. Még ez se riasztotta meg őt. - -Független tudott lenni. Kilépett. Csak ketten maradtak vele: Csanády és -Almássy. S tekintélye nem szenvedett csorbát. Tiz egész éven át, 1884-ig -volt különállása. Csak akkor tudtunk vele egyesülni. - -Ezt a függetlenséget bámultam és szerettem benne. - -Ifjukori ábrándjai, lelkesedésének hajdani tüze, az elvek sulyában és -szentségében való hite meg nem csökkentek soha. Élete utolsó éveiben sok -bántalom érte, pártjának egy-két tagja sokszor elkeseritette. Pártvezéri -babérjait durva kezekkel törekedtek leszaggatni. Nem egyszer gondolt -arra, hogy visszavonul a párt elnökségétől. - -Mindig kibékitettük. Thaly Kálmán, Kiss Albert, gróf Károlyi Gábor -érdemes buzgósággal siettek mindig őt diszes állásának megtartására -birni. És magam is siettem. Egykor könnyek jöttek szemébe, mikor -kérleltem. - -– A ti barátságtok nyujt nekem vigasztalást. - -Nagy nyomokat nem hagyott nemzetünk történetében. De bár szerény, mégis -ragyogó alakja volt politikai közéletünknek. A mit sirjánál mondtam -róla, mikor eltemettük, elmémnek és szivemnek teljességéből mondtam azt. -S kilencz év óta mindig jobban érzem, mindig tisztábban látom: mennyire -igazam volt. Mindig áldással gondolok emlékezetére. - -Vajjon megirhatom-e egykor élete történetét? Vajjon méltón tudja-e -megirni más? - -Becsületes ember volt, jó hazafi és igaz magyar. Sokat szenvedett -elveiért és sohase nyert senkitől semmi jutalmat. Még hazája nagyságának -s nemzete boldogságának tudatát se. S mégis rendületlen hűséggel -teljesité kötelességét – haláláig. - - - - -VÖRÖSMARTY ELŐFIZETŐI. - -Vörösmarty legnagyobb művét, Zalán futását előfizetés utján adták ki s -terjesztették. E művel lépett föl először igazán a költő s ezzel lett -irodalmi hőseink s nemzetébresztő nagyjaink közt nyomban az elsők -egyike. - -A munka az 1825-ik év augusztus havában látott napvilágot. Az 1825-iki -országgyülést szeptember 11-ére hivta össze Pozsonyba a király. A király -meghivó levelét már augusztusban, sőt juliusban megkapták a vármegyék és -a főrendüek. A munka megjelenése, a nemzeti nagy hőskölteménynek -napvilágra jötte s a királyi levél, melyből az alkotmány föltámadását -remélték, tehát egy időre esett. - -Az időknek e találkozását Vörösmarty életrajzában e szavakkal jellemzi -Gyulai Pál: »A politikában a kihirdetett országgyülés, az irodalomban -Zalán futása volt a beszéd főtárgya. Természetesen a politikai érdek -volt a hatalmasabb, de az ősi jogok védői s az ősi dicsőség dalnoka -közti rokonságot mindenki érezte.« - -Dehogy érezte mindenki. Gyulai Pál e szavakban többet mondott, mint a -mennyi a történeti igazság. Többet mondott, mint a mennyit talán maga is -akart. Nem olyanok voltak akkor az irodalmi viszonyok, hogy a mikor a -vármegyék követválasztásra készültek: akármiféle irodalmi műre engedték -volnak terelődni figyelmüket. - -Még ma se olyanok. A követválasztás időszaka ma is elnyeli az egész -érdeklődést a miniszterelnöktől kezdve a községi jegyzőig. Uj -Vörösmarty, uj Petőfi, uj Arany láthatna napvilágot: nem törődnék azzal -senki. Még a sajtó maga se törődnék. - -Furcsa irodalmi közönség volt az az 1825-iki. - -Voltak ugyan irodalmi körök. Az irodalom iránt való érdeklődésnek voltak -apró központjai. Kazinczy és barátai köre, Debreczen, Veszprém, -Kolozsvár egy-egy vidéki kis központ volt. Pesten Vitkovics Mihály háza, -Kulcsár István szerkesztő műhelye, Trattner Jánosnak vagy Mátyásnak -vendégszerető asztala egy-egy irodalmi kör volt. Irodalmi kis központ -volt, amazoknál sokkal élénkebb, Kisfaludy Károly mulató, vitatkozó és -dolgozó társasága. Pápán Pápay Sámuel körében, Sümeghen Kisfaludy Sándor -és Deák Ferencz körében, az erdélyi részeken a két Teleky gróf körében, -Győrben Czuczor Gergely, Pannonhalmán Guzmics Izidor körében, másfelé -Fáy András és a Szemerék vendégszerető házaiban igenis volt egy-egy kis -társaság, mely lelkén viselte nemzeti ébredésünk irodalmi jelenségeit. -De mindez kicsiny kis társaság volt. Tagjainak száma az egész ország -területén pár százra is alig rugott. - -A nemzet még akkor irodalmi közönséggé lenni se nem tudott, se nem -akart. Bizonyitja ezt Vörösmarty előfizetőinek szomoru kis száma. Kivált -ha megvizsgáljuk, hogy e kis szám is kikből állott? - -Zalán futására beérkezett 1825. évi november közepéig 93 előfizető -összesen 115 példány megrendelésére. Ebből Eggenberger József pesti -könyvárus két példányt rendelt. Nem magának, hanem vevőinek. Ama könyvek -száma tehát, melyeket irodalmi érdeklődés törekedett megszerezni, csupán -113. - -De még ennyi se. - -A költő még akkor oktatta Perczel Sándor fiait. Perczel Sándor maga -megvett 10 példányt, hogy rokonai s ismerősei közt kiossza. Deák Ferencz -gyüjtött 8-at, Zádor György 5-öt, Kisfaludy Károly 5-öt, Kulcsár István -4-et. Mindez összesen 32 példány. Mindezeket messzelátó és mélyen érző -nagy lelkek s benső és hű barátok és egyuttal maguk is irók gyüjtötték s -buzgalmukat az, hogy a költőn segitsenek, legalább is ösztönözte -annyira, mint a nagy nemzeti alkotás iránt való érdeklődés. A két nemes -érzés bizonyára egyenlő erővel játszott össze a gyüjtésre. - -Maradt tehát a nagyközönség számára 81 példány. - -De még ennyi se maradt. Ebből is tetemes szám hű barátokra, -tanulótársaira s irótársaira esik. - -Gondosan végig néztem a neveket. Unalmas lehet olvasóimra, ha -vizsgálódásaim eredményéről beszámolok. De mégis beszámolok. A hetvenöt -év előtti kornak, nemzetünk föltámadása korszakának egyik jellemvonása -ez. S tanulság arra, mily munkát kellett nagyjainknak végezniök, hogy -eljuthassunk oda, a hol legalább ma már vagyunk. - -Vörösmarty Ferencz, pesti hites ügyvéd, a költőnek gyámja és gondnoka -1816 óta, a mikor a költő apja meghalt. Egyébként is közel rokon, mert a -költő apjának vagy testvérje, vagy első unokatestvérje volt. Ez az egyik -előfizető. - -Ennél a bátyjánál volt a nagy költő egy évig ügyvédi joggyakornok. Ez -segitette be korábban a költőt nevelőnek a Perczel-családhoz. Ez adta -idősb Vörösmarty Mihálynak, a nagy költő édes apjának azt a tanácsot, -hogy betegeskedése ellen pesti orvoshoz forduljon orvoslásért. Oda is -fordult, de a mint a rendelt orvosságot bevette: egy nap mulva meghalt. - -Sallay Imre, 1825-ben jurátus, a királyi táblának hites jegyzője, a -költőnek rajongó társa és barátja, ki nem távozott oldala mellől, ha -tehette, egy pillanatra se. Leirta a költőnek minden versét, minden -munkáját még gyermekkori zsengéit is önmagának. 1817-ből ő mentett meg -számunkra egy serdülőkori költeményt, melyet száz mással együtt a költő -megsemmisitett. - -Tretter György és Paziazzi Mihály pesti polgárok, a költő jó barátai, -amaz városi alügyész, emez jurátus. Mind a kettő iró is, de német -nyelven. Abban az időben mindig akadt Pesten német verselő. Ilyen volt -később Raics is s voltak mások is. Tretter és Paziazzi majdnem egykoruak -voltak, Vörösmartyval csaknem mindennap találkoztak. A költő tőlük -tanult németül, emezek meg ő tőle magyarul. Sőt Vörösmarty még német -vers irásával is vesződött egyszer-kétszer a kedvükért s valószinüleg -pajzán versenygésből. - -Virág Mihály pesti papnövendék, az öreg Virág Benedeknek rokona, a kinek -házánál a költő vele megismerkedett s közelebbről megbarátkozott. - -Egyed Antal és Klivényi Jakab katholikus papok s irók. Amaz 1825-ben már -paksi plébános és alesperes, de korábban bonyhádi káplán; emez még csak -baranyai káplán. Velük Tolnában ismerkedett meg s szőtt benső barátságot -a költő. A barátság fenmaradt tisztán és nemesen halálukig. Ők szerezték -meg előfizetőnek Juranics László pécsi kanonokot is, az 1837-ben elhalt -győri püspöknek Juranics Antalnak testvérjét. - -Nagyjeszeni Jeszenszky Elek, az árpádkori ős Jeszenszky-nemzetség sarja, -barsmegyei birtokos és táblabiró, a kivel a költő Jeszenszky Miklós -utján barátkozott meg. Miklóshoz a költőt a bonyhádi ismeretség után a -legmélyebb és legbensőbb baráti érzelmek kapcsolták. - -Vitkovics Mihály, Czuczor Gergely, Fáy András, Guzmics Izidor: mind irók -s a költő jó barátai. Meg is látogatta Czuczort Győrben, Guzmicsot -Pannonhalmán, Vitkovics vendégszerető házánál s irodalmi társalgásain -rendszeresen jelen volt s Fáy Andrással is holtáig fentartotta nemes -barátságát. - -Fábián Gábor, a vörös-berényi szegény kálvinista pap fia, öt évvel -idősebb, mint a költő, de ennek mindvégig lelkes hive. A költő is -hűséggel ragaszkodott hozzá. S méltán. Sokat tanultak egymáson és -egymástól. A hogy Vörösmartynál a költői nyelv, ugy Fábiánnál a -tudományos nyelv a legszebb s a legragyogóbb. A hogy Fábián Ossián -énekeit s Tocqueville Demokratiáját nyelvünkre átültette: ennél szebbet -ma se tud felmutatni prózai és tudományos irodalmunk. A két alkotó lélek -barátsága tehát természetes volt. Együtt is voltak Pesten naponként. - -Csehfalvy József esztergom-vármegyei táblabiróval 1822–23-ban -ismerkedett s barátkozott meg a költő, mig Csehfalvy Ferencznél -Tolnamegye alispánjánál jurátuskodott. A jurátusi vadászczimborák kedves -társaságának ez is tagja volt. - -Pálóczi Horváth István és Sághy József fehérmegyei kisebb tisztviselők, -Vörösmartyval egykoruak, Székes-Fehérvárott tanulótársak s később is -mind vele, mind öcscsével Vörösmarty Jánossal jó barátok. - -Szalay Antal akkor értényi káplán. Rajongott a magyar irodalomért és -irókért. - -Ime az egyénenként megszámlált tizennyolcz előfizető mind irótárs vagy -tanulótárs s hű és jó barát. A valódi közönségre nem marad több 63 -példánynál. - -Igaz: ebben a közönségben jó nevek fordulnak elő. - -Ajkay János, nyugalomban levő huszárfőhadnagy, vasmegyei táblabiró, vasi -és veszprémi birtokos, a veszprémmegyei árpádkori Ajkay-család ivadéka. -Zádor György biztatta az előfizetésre. - -Baloghy Imre honti birtokos, 1825-ben tiszti főügyész, 1839-ben -Hontmegye alispánja. Ő velin papiros kiadásra fizetett elő 2 ezüst -forinttal. Ilyen bőkezü előfizető rajta kivül még csak egy akadt: Tar -István. Több nem. - -Ügyvéd összesen 16 akadt előfizetőnek. Ez a kar nyujtotta a legnagyobb -segitséget. A táblabirák csak 15 számmal, a katholikus papok és barátok -szintén 15 számmal, a megyei tisztviselők 14-gyel, a királyi -tisztviselők 6-tal szerepelnek. - -Az ügyvédek közt van Deák Ferencz is mint »hites ügyvéd Zala -vármegyében«. Ő maga nevezte magát ekként. Levelére, melylyel az -előfizetési összegeket beküldte, ezt irta Vörösmarty: »Nemzetes Deák -Ferencz prókátor«. Deáknak volt akkor Zalában testvéreivel együtt -mintegy négyezer hold földje s szép gazdasága, viselt is már -tiszteletbeli tisztségeket, de azért a czime »Nemzetes ur« volt. Az -igaz, hogy voltaképen a »Tekintetes ur«-nál följebb haláláig se vitte. - -Deák nyolcz előfizetőt gyüjtött. Egyik volt ő maga. Azután volt két -sógora: Oszterhueber József Puszta-Szent-Lászlóról és Oszterhueber -Mihály Nyirlakról. Volt még Gyömörey Boldizsár táblabiró és Szép György -fiskális Zalaegerszegről, végre Chinorányi Boldizsár alszolgabiró. Mind -zala-vármegyeiek. - -A könyv szétküldése lassan ment. Augusztusban jelent ugyan meg a munka, -de az év végéig maga Deák Ferencz se kapta meg. Nem győzte várni s azért -vett külön is egy példányt Szombathelyen. Könyvárus akkor ott nem volt, -hanem Zsoldos nevü könyvkötő árulta a könyvet. - -– Azonban – irja Deák 1825-ik évi karácsony napján Vörösmartyhoz – ezt -nem olvashattam el még, mert testvérnéném azt nálam meglátván, tőlem -olvasás végett elkérte, minthogy azt még eddig végig nem olvasta, nékem -ujra várakoznom kell. Egyébaránt ő igen dicséri ezen munkának -könnyüségét, helyes változásait és nagy erejét és ezen dicséret -szégyenedre nem válik, mert dicsekedés nélkül mondom, hogy az ő -dicsérete fontos, mivel a hazai és német literaturának nem csekély -ismerője lévén, a szép literatura mezején termelt virágoknak -megitélésére alkalmatos. - -Deáknak ez a testvérnénje Oszterhueber Józsefné, Deák Mária volt. - -Az ügyvédek közt szerepel Fábián Gábor, Zádor György és Vitkovics Mihály -is. A kik pedig irók voltak. - -Köztük van Magyar-szölgyéni Szögyény Gábor, a későbbi Szögyény Emil -képviselő apja s berlini nagykövetünknek másod nagybátyja. - -Ghyczy Ignácz 1825-ben bábolnai kamarai fiskus. Ez bátyja Ghyczy -Kálmánnak. Könyvgyüjtő komoly tudományos férfiu volt, jeles utódai -maradtak, az országgyülési könyvtár alapját az ő könyvgyüjteménye -képezi. - -Szombathelyi Antal, 1855-ben körös-ladányi uradalmi ügyvéd, 1832/36-ban -Békés vármegye országgyülési követe, 1847/48-ban megyei főjegyző, -1849-ben alispán és kormánybiztos. Mint ilyet elfogták, halálra itélték, -az utolsó órában Haynau megkegyelmezett neki. - -Hegedüs Ferencz, 1825-ben az országgyülésen báró Brudern Józsefnek mint -távollevőnek követe. Lelkes ifju akkor. - -Dukai Takács Péter vasmegyei birtokos, Berzsenyi Dániel feleségének s -Dukai Takács Judit költőnek közeli rokona. - -Nagy István később királyi alapitványi ügyigazgató. Kisfaludy Károly a -»Kérők« czimü vigjátékában őt figurázta ki. Akkor legalább igy vélték. - -A tizenöt táblabiró közt ott vannak: - -Mócsfalvi Gyurcsányi István bars megyei birtokos agglegény, -ősnemzetségének utolsó férfi-sarjadéka. Művelt ember volt. - -Jakabffy Gergely, nem a krassói, hanem a szalai nemzetségből. Később -megyei főszámvevő. - -Két Karácsonyi a beodrai ágból. - -Két Luka, Antal és Sándor, a későbbi hires adminisztrátor Hontból. - -Szentpétery István, a nagy-kőrösi Szentpétery nemzetségből. - -Tököly György a kevermesi ágból, Tököly Szabbász rokona. Szerb ő is, -mint Vitkovics. - -Hát a mágnások, főpapok, királyi herczegek és országos rendek közül -ugyan ki szerezte meg 1825-ben Zalán futását? Kihez hatott el az -ébredésnek eme fölséges szózata? - -Az 1825-iki országgyülés megnyitása összeesett Zalán futásának -megjelenésével. - -Rég nem volt már országgyülés. A napoleoni háboruk óta nem hivták már -össze. A bécsi kongresszuson megcsinálták a szent szövetséget. A bécsi -hatalmasak s az ország kormányzói szentül megnyugodtak abban, hogy a -magyar nemzet többé állami életet nem fog élni. Ha csöndesen elalszik, -ha csöndesen hunyja be szemét: annál jobb. Ha azonban kiabál, vagy -rugdalódzik: akkor végig vernek rajta. Legalább vége lesz a háromszáz -esztendős perpatvarnak gyökeresen. - -Az országgyülés két táblából állott akkor is, a miként most. - -A követek tábláján megjelent a királyi személynök a királyi tábla -biráival együtt. Kik voltak, mi volt a nevük, jó hazafiak voltak-e vagy -rosszak: nem tartozik a mi dolgunkra. Összesen tizenkilenczen voltak. -Rég nem él már közülök egy se. Van egy-két jó név, jó családbeli név is -köztük. De hogy olyan egy se volt köztük, a ki vágyat érzett volna -magában a nemzet nagy költeményét megszerezni vagy elolvasni: az -természetes. Ők a hatalmat szolgálták s nem a nemzetet. - -Az egyházi rendet a követek tábláján harminczhét férfiu képviselte. Ott -voltak a székeskáptalanok követei. Csak a szombathelyi római és az -eperjesi görög-katholikus káptalan nem küldött rendes követet, ők csak -távollévő követet küldöttek. De hiszen mindegy volt ez. Az apát urak -közül is hiányzott a lekéri, szentmártoni és kapornaki apát. Ők is -távollévő követ utján voltak jelen. De Zalán futását meg nem vette -közülök egy se. - -Pedig a katholikus szemináriumok örök érdemet és halhatatlan dicsőséget -szereztek maguknak abban a szentséges munkában, melynek eredménye a -nemzet feltámadása lőn. Fajunknak és nyelvünknek szerelme s a magyar -hazafiságnak égő lelkesedése még a rég elmult, rég elfeledett kurucz -korban se volt tisztább, nemesebb, szivekre hatóbb, mint néhány -szeminárium szerény növendék papjai közt. S már közel negyven év óta -lobogott a szent tűznek lángja. Az alsó papság kebelét erős hazafiság -duzzasztotta. De az a pap, a kinek becsületes jó hazafi hirét szárnyaira -vette a közbeszéd, magasabb állásba el nem juthatott s az országgyülésen -meg nem jelenhetett. - -A vármegyék követeinek száma 105 volt. Előkelő férfiak, magas állásu -köztisztviselők s rendszerint vagyonosak. - -Ezek közül egyetlenegy férfiu fizetett elő Zalán futására. - -Ez Borsiczky István volt, Trencsén vármegye alispánja és követe. Lelkes -hazafi s tudományosan mivelt ember. Képviselte vármegyéjét az -1832–36-iki országgyülésen is. Miveltségének erejét s gondolkozásának -tisztaságát fölismerték az országos körök s a nemzeti muzeum -gyüjteményeinek ellenőrzésére őt is országos biztosnak választották. - -Sajátságos tünemény ez! Százöt megyei választott törvényhozó közt csak -egyetlen ember akad Vörösmarty nagy művének olvasására. Pedig a vagyon -és a hazafiság nem hiányzott a többinél sem. De valami mégis hiányzott. -Az irodalmi érzék. Sok oka és nagy oka van annak, hogy ez miért -hiányzott. Talán rátérek utóbb erre is. - -A városokat 81 férfiu képviselte. Egy se akadt köztük előfizető. Ezt már -természetesnek találom. Hiszen egy-két várost kivéve, minden városunknak -német volt akkor a nyelve, műveltsége és minden olvasmánya. Törődtek is -azok akármiféle magyar irodalmi művel abban az időben. - -A távollévő követek 291-en voltak. - -A király több mint 600 meghivót küldött szét saját kezealáirásával -azokhoz, a kik a törvényhozó jogát születésüknél vagy állásuknál fogva -személyesen gyakorolhatták. - -A főpapok, zászlós urak, főispánok, herczegek, grófok és bárók, a kik -husz évesek már elmultak, éppen 500-an voltak kerek számban. Ezek közül -személyesen megjelent 175 s elfoglalta helyét a főrendiházban. De -elmaradt több mint 320. Ezek követet küldtek maguk helyett, de követjük -csak az alsó táblán foglalhatott helyet. Ezeket hivták a távollévők -követeinek. - -De nem csak ezeket. - -A király meghivta az országgyülésre az elhalt mágnások özvegyeit is. Az -1825-iki országgyülésen 116 özvegy asszony volt jelen követei által. Az -ő követeiket is távollévő követeknek nevezték. - -Kik voltak ezek? - -Fiatal ügyvédek, urodalmi fiskusok, jurátusok, a királyi tábla hites -jegyzői, a távollevő mágnások és özvegy asszonyok bizalmas emberei. -Gyakran csak egy-két napot töltöttek Pozsonyban. Tisztelegtek a -személynöknél s a főlovászmesternél, bejelentették megbizásukat, ott -mulattak addig, mig nevüket az országgyülés jegyzőkönyvébe föl nem -vették s azután elmentek haza. Többé az ördög se kérdezősködött utánuk. -Mert hiszen szavazatuk nem volt az országgyülésen, noha annak hivatalos -tagjai voltak. - -De azért nem sokan mentek haza. A java ott maradt rendesen. 1825-ben -összesen 291-en voltak a távollévő követek. Volt köztük sok fiatal -mágnás is. Voltak olyanok, kiknek neve pár év mulva végig hangzott az -országon s a honfisziveken. Ott volt például Balogh János, a ki özvegy -gróf Csáky Jánosnét, Jekelfalussy Terézt képviselte s az 1832-iki -országgyülésen már a nemzet egyik vezérévé vált. Ott volt Kossuth Lajos -is. Ő két főrendü özvegy nőt képviselt: báró Révay Ferencznét, született -Révay Anna bárónőt és Szent-Iványi János özvegyét, Pongrácz Bóra -grófnőt. Mikor belépett az országgyülésbe 1825-ben, még egy ember se -sejtette, hogy uj és nagy történelmi korszakot hord magával. Ott volt a -távollévő követek közt báró Wesselényi Miklós is, már nem éppen fiatal -ember s már Erdélyben is vezére a nemzetnek s mindenütt, a hol -megfordult, kormányzója a sziveknek. Ő három rokonát báró Wesselényi -Farkast, báró Bánffy Lászlót és báró Huszár Károlyt képviselte. - -Szinte megfoghatatlan, hogy a 291 távollévő követ közt csak egyetlenegy -akadt, a ki Zalán futására előfizetett. Ez Hegedüs Ferencz fiatal ügyvéd -volt, báró Brudern Józsefnek távollévő követe. Szinte érdekes volna -tudni: miként jutott az előfizetési ivhez. Mert hogy az országgyülési -ifjak legnagyobb része nem jutott hozzá: előttem egészen bizonyos. - -A főrendek közt is volt két vagy három előfizető. Az egyik gróf Cziráky -Antal akkor főtárnokmester s Fehérmegye főispánja, később országbiró s -utóbb osztrák miniszteris. Kemény konzervativ és egészen udvari ember; ő -Vörösmartyban, meglehet, csak a fehérmegyei irót akarta az előfizetéssel -megtisztelni. De a mű maga is érdekelhette, mert ő maga is iró volt s -mivelt ember. Miveltsége, sok klasszikus tudása messze fölötte állt -mágnástársainak. - -Előfizetett még gróf Széchen Miklós helytartótanácsos, pozsegai főispán, -pedig ő bő olvasottsága daczára is egészen hiával volt a nemzeti -műveltségnek. És előfizetett gróf Dessewffy József, a lelkes magyar iró -s gróf Széchenyinek később nagy irodalmi ellenfele. Ő azonban nem volt -jelen az országgyülésen, valamint báró Perényi Menyhért se, kinek neve -szintén ott van a diszes névsorban. - -Érdekes, hogy csupán négy nőt találunk az előfizetők közt. Egy -grófkisasszonyt, Batthyányi Eleonorát, a Mária Therézia-korszak hires -nádorának unokáját. Egy bárókisasszonyt, Perényi Máriát, az egykori ungi -főispán leányát. Egy nemes kisasszonyt, Radó Karolinát Vasmegyéből. S -egy tul-a-dunára származott erdélyi nőt, Chernel Dániel özvegyét, -vajdahunyadi Markotsán Juliánnát. Pedig nőink akkor már olvasták a hazai -szépirodalom termékeit s Himfy szerelmeit s a Regék elértek már a szivük -közepéig. - -Valami hibának kellett lenni a mű terjesztésében. - -De ha semmi hiba nem lett volna is, a főrendektől nem lehetett várni a -nemzeti irodalom pártolását. - -Két osztrák főherczeg volt meghiva az országgyülésre. A nádor és Károly -főherczeg. Mind a kettő nagy magyar urodalmak ura. Egyik se tudott -magyarul. Mit csináljanak ők Vörösmarty nyelvével? - -Meg voltak hiva a Ditrichstein, Khevenhüller-Metsch, Kinsky, -Liechtenstein, Lobkovitz, Meriadec Palm, Rohan és Stahremberg osztrák -herczegek a Desfours, Ditrichstein, Harrach, Cavriani, Khevenhüller, -Kollonich, Colorado, Kolowrath, Königsegg, Seilern, Saurau, Schönborn -stb. osztrák grófok, a Gabelkhoven, Hillebrand, Jünger Kavanagh, -O-Naghten, Steinlein és a többi osztrák bárók. Gyülölik a magyart, nem -ismerik nyelvét, történetét, örömét, bánatát, emlékeit, reménységét. -Őseik dulták, égették, gyilkolták országunkat, nemzetünket. Ezek -lelkesüljenek Árpád harczainak leirásán, a magyar faj hős korszakának -emlékein? - -Saját főuraink se voltak akkor sokkal különbek. Nyelvünket, irodalmunkat -se nem ismerték, se nem becsülték. Nevelésük német volt, osztrák volt, -nemzeti életünkre örökös átok volt. Keblükben nem a haza élt, sőt -semmiféle haza nem élt. Bécs és a külföld volt minden örömük tanyája, a -magyar földre csak azért gondoltak, hogy ezt kizsákmányolhassák. - -Igaz: voltak kivételek! - -Még tul a Dunán is akadt néhány hazafi főrendü. A felső Tiszánál már -többen voltak. Erdélyben a nagyobb szám jó magyar volt. - -De ez mind kevés volt. A magyar főrendek még 1840-ben se akarták -megengedni, hogy a magyar törvényhozók magyarul tanácskozzanak s -nemzetük nyelvén alkossák meg a törvényeket. - -Ismer ilyen őrültséget a világtörténet? - -Minden nemzetnél, mely élt és élni akart, a nemzeti törekvések élén a -hadsereg vezérei s a társadalom főrendü férfiai állanak. No csak meg -kellett nézni a magyarok főrendeit ezelőtt hetvenöt évvel! - -Ezért nem akadt a nagy közönségből több mint 63 ember, a ki Árpádot -látni akarta, a mikor ő Vörösmarty költészetének dicsőségében állott -nemzete elé! - - - - -TISZA KÁLMÁN HALÁLAKOR. - -(Tisza Kálmán született 1830-ik évi deczember 10-én s meghalt 1902. évi -februárban. A közélet férfia és iró. 1861 óta a közjogi ellenzék vezére, -1875 márczius 3-ától belügyminiszter, ugyanez év október 2-tól -miniszterelnök 1890 márczius 13-ikáig. Azóta haláláig befolyásos -képviselő. Az országgyülésen közel négyezerszer szólalt föl.) - -Tisza Kálmán a nagy halott. Hosszu nemzedék egész korszakán keresztül -küzdöttem ellene az országos közélet minden csataterén: sajtóban, -vármegyéken, törvényhozásban, választási harczok mezején s az egyházi -közügyek tanácskozó asztala mellett. Azt mondják, van bennem némi -szónoki képesség. Ha van: ezt harminczöt éven keresztül az ellene vivott -harczok zajában szereztem. - -Meg kell tehát róla emlékeznem most, a mikor elmulására a végzet -kimondta első szavát. A mikor szemei örökre bezárultak s utolsó utjára -indul a sirbolt felé. - -Szónoklatának, elméjének erejéről, államférfiui alkotásairól, jellemének -erősségeiről és gyöngeségéről, történelmi alakjának mértékéről nem -akarok szólani. Most nem. Könyvet ha irnék, azokról irnék. Napilap szűk -terén bele se kezdhetek. - -De más okom is van azokról nem szólani. - -Tizenkét év előtt szállt le az ország kormányzó székéről. A mint -leszállt: abban hagytam ellene a küzdelmet. Azóta többször találkoztam -vele szükebb körben is. Egyénisége iránt azóta kiengesztelődtem. A -közélet hosszu harczai s gyakran keserü harczai alatt sok komor indulat -sarjadzott föl a küzdő felek lelkében egymás ellen. Ez indulat nálam -tizenkét év óta mind lecsillapodott, mind elaludt, mind elmult. Gyakran -ugy vettem észre: épen ugy elmult nála is. Volt idő azóta, a mikor nagy -nemzeti alkotásokért időnként ugyanazon ellenfél ellen egy csatasorban -is küzdöttünk. Volt ok tehát és volt alkalom eltünődnöm a fölött, vajjon -a közélet országos nagy csatáiban nekünk volt-e igazunk, a kik a -függetlenség eszméjének mindig szent lobogója alatt a távoli nagy czélra -törekedtünk, vagy neki volt igaza, a ki a kormányzás mindennapi -munkájával a vele együtt élő nemzedék mindennapi szükségéről -gondoskodott? - -Bizony sokszor tünődtem e fölött. S meg kell vallanom: kiengesztelődött -lelkem se tudott a régi meggyőződésen változtatni. Minden tünődésem -azzal végződött: hasonló viszonyok között ugyanazt a harczot folytatnám -ellene. - -Történelmi alkotásairól ezért nem szólok. Hiszen most is vitatkoznom -kellene vele. A mikor pedig már ajka örökre elnémult s az életnek minden -erősségét, a harcznak minden fegyverét letette kezéből. Én is leteszem. -Mint iró is leteszem. Csak arról emlékezem meg, a mi életében és -egyéniségében nekem is kedves volt. - -Házánál sohase voltam. Kormányzó elnöki palotájában se voltam soha. -Magán társalgásban, mig az ország ügyeit vezette, alig voltam vele -néhányszor. Modora, gondolkozása, egyénisége bizonyos távolból ridegnek -látszott. - -Menése lassu, kelletlen. Beszéde halk s tűz és kedély nélkül való. -Miniszteri székében hanyagul ül. Bajusza rendezett, szakála nem, haja -rendetlen s a gyakori lesimitás se sokat segit rajta. Kék szemüvege -bagolytekintetbe öltözteti arczát. Az arcz sovány, orra csontos, kopasz -homlokán kezdődő redők. Szemöldöke gyakran mozog s pillája is. Hosszu, -csontos ujjai közt irón s előtte papiros-szeletek. Az egész alakon -fáradság, kimerültség. Mintha nem ügyelne semmire. Mintha unná a -világot. - -Mi vonzza hozzá az embereket? E kérdés sokszor eszembe jutott. - -Pedig csodálatos erővel vonzódnak hozzá az emberek. Nem azokról -beszélek, a kik tőle élnek, általa boldogulnak, hatalmához és kegyeihez -kapcsolják reményeik vontatóját. Az ily emberek látszatra minden -hatalmashoz rajongó szeretettel vannak. - -Oly férfiakról beszélek, mint Jókai, Szontágh, báró Kemény János, -Podmaniczky s a hozzájuk hasonlók. Hihetetlen bizalommal és szeretettel -csüngnek rajta. Talán nagyobbal, mint a mekkorát Deák Ferencz -környezetében láttam. Minden esetre nagyobbal, mint Széchenyin és -Kossuthon az ő nem vérükbeli környezőik. - -E tüneményekre nem találtam magyarázatot. - -Azt láttam, hogy megbonthatatlan pártja egységének egyik oka az ő -különös egyénisége. - -De miben áll hát egyéniségének varázsoló ereje? - -Életemnek sok változása van. De minden változásban mindazokkal, kik -igazán jó emberek voltak, benső bizalmas gyöngéd barátságot tudtam -szőni, a kik pedig nem voltak igazán jó emberek, lassanként elhidegültek -irántam vagy ellenségeimmé váltak. - -Tisza iránt nem tudtam fölmelegedni. Nem a közéleti ellenkezés s nem a -pártos küzdelem volt ennek oka. Hiszen a legnagyobb harcz hevében is -szeretjük és becsüljük a szemközt álló tábor hőseit és vezéreit, ha jó -emberek. Csak az irigység és féltékenység s a jogos határain tulcsapongó -önzés állhatja utját a szeretetnek és becsülésnek. Ez indulatokat pedig -nem igen ismerem. - -Egyszer, jó régen, a fővárosi rendőrség törvényét tárgyaltuk valamely -bizottságban. Egy hónapnál tovább tartott a tárgyalás s ez idő alatt -naponként három-négy órán át együtt kellett lennem Tiszával. Egymással -szemközt ültünk a tanácskozó asztal mellett egy lépés távolságra. Kemény -vitáink voltak. Komolyak is, hevesek is, dévajok is. S akkor azt -tapasztaltam nagy bámulatomra, hogy minél többet s minél hevesebben -vitázunk egymással: annál jobban nő iránta rokonszenvem. El is mondtam -pártom gyülekezésein nem egyszer, hogy Tisza egyénisége, ha közel vagyok -hozzá, képes arra, hogy hóditó hatást gyakoroljon rám. - -Közelről arcza is más volt, mint országházi távolságból. Különös fényü -kék szemében a sok jóság és szelidség volt. Arczáról eltüntek kora -aggulás, közönyösség és világauntság jelenségei. Mesterkéletlen -beszédében annyi egyszerüség, annyi bizalomkeltő közvetlenség -nyilatkozott, hogy szinte képes volt engem is lefegyverezni. Gyakran -tapasztaltam ezt egyházi gyüléseinken is. - -Senki se hasonlitsa Tiszát nemzetünk és történelmünk legnagyobb -alakjaihoz. Hiszen alig maradt alkotása. Nagy eszmékért lelkesülni alig -tudott. Beszéde és irása egyaránt kusza. A nép képzeletét ébren tartó -hagyományok nem füződnek nevéhez. Még adomákban is fölötte szegény -nyilvános élete. - -De a nevéhez kötött korszak mégis nagy fejezet a nemzet történetében. -Tizenöt éven át kormányzó elnöke az országnak. Elődei közt századokon át -senki se tudta ennyi ideig a nemzet és a korona együttes bizodalmát -magához lánczolni. Ha talán tudta volna is: nem akarta. Ereje vagy -türelme elfogyott. A legmagasabb alkotmányos hatalomnak ily hosszu időn -át való birtoklása nagy ember szinébe öltözteti még azt is, a ki nem -nagy ember. - -Tisza nem a történelmi nagy férfiak közé tartozik, de szerepe a -történelmi nagy férfiak szerepe volt s az ily szerep bizony csalódásba -ejti a tömeget s a kis lelkeket. De ő az ő nagyságával nem nyomta agyon -azokat, a kik közelében voltak. Se hiuság, se kényesség, se gőg, se -erőszakolt szellemesség, se rátartiság, se szertartásos komolykodás nem -vezette szavaiban s mozdulataiban. - -Egyszer, igaz, hogy nagyon régen, a képviselőház esetlen szokása szerint -»Kegyelmes uram« szóval szólitottam a folyosón. Megáll előttem s lenéz a -földre. - -– Hát te is eltértél már a régi szokástól? Nem tudsz a régi szóval -szólitani? Hiszen te még a régi ember vagy. - -Ha igy beszélt velem, az engesztelhetlen pártos ellenféllel: minő -gyöngéd bizalmassággal beszélhetett személyes és elvbeli barátai -társaságában! - -Annak, hogy pártja oly bomolhatatlan tömörséggé nőhetett össze, egyik -oka, ha nem a legfőbb oka, egyéniségének szerénysége, egyszerü magyaros -természete volt. Ha dicsőitették: arra se adott sokat. A vastag -hizelkedést valami furcsa szóval egyenesen elháritotta magáról. Hiveit -védelmezte mind halálig. Még akkor is, a mikor már menteni se lehetett -őket. A boszuállás nem volt természete. Egy-egy választási sikerért -eltürte hiveinek még ádáz erőszakoskodását is, de azután nem üldözte -legdühösebb ellenségét se. - -De barátai ragaszkodtak is hozzá csodák mértékével. - -Nógrádi Szontágh Pál nagy elméjü s magas miveltségü férfiu volt. Egykor, -még a régi Deákpárt idején, valami kérdésben kegyetlenül leszavaztuk az -ellenzéket. Szavazás után kimegyünk a folyosóra s azt mondja nekem -Szontágh Pál s mig beszélt: tűzben, lángban égett arcza. - -– Most értem már, mikor a nyers erő behatol a törvényhozás termébe s -szuronyhegyre szedi a néphez hütlenné vált törvényhozókat. Ti is -megérdemelnétek ezt. - -Néhány évvel később Tisza pártja, már akkor kormánypárt, szavazott le -bennünket valami nagy nemzeti kérdésben kegyetlenül. - -Szavazás után megint kimegyünk a folyosóra s Szontághot figyelmeztetem -öt-hat év előtti szavaira. - -– No Pali, most nem volna helyén szuronyhegyre szedni benneteket? - -– Nem. Ti hazaárulást követtek el, mikor ugy bántjátok Tiszát. Tisza -Kálmán ma Magyarország. - -Se nem hittem, se nem fogadtam el szavait. De el se felejtettem. Mert -Szontágh Pál nemes sziv volt és semmi javát nem látta, el se fogadta -volna Tisza barátságának. S mégis oly mérhetetlen bizodalommal volt -hozzá! - - - - -LEVÉL EGY MENYASSZONYHOZ. - -(E levél Schlesinger Magda urnőhöz szól, a ki 1900. évi január hó 25-én -ment férjhez. Schlesinger Samu pest-pilis-solt-kiskun vármegyei -nagybirtokosnak, bizalmas barátomnak egyetlen leánya. Jeles -festőművésznő. Tekintélyes vagyon fölött rendelkezik s vagyonánál, -miveltségénél s kellemeinél fogva képes arra, hogy tiszta magyar s -magasabb miveltségü uri szalónt vezessen s a magyar miveltségnek a -budapesti társaságokban mélyebb és szélesebb terjesztésére jó példát -mutasson.) - -Tisztelt Urnőm! - -Kedves szülői tudatják velem önnek házassági eljegyzését s esküvőjének -és lakodalmának idejét. Hogy ott legyek én is, hogy lássam én is önnek -boldogságát s jó szülőinek édes öröméről tanuságot tehessek én is. - -A szerelemnek nem mindig boldogság a jutalma, de mindenki megérdemli a -boldogságot, a ki szeret. A jegyesek szerelme csak vágy, remény és -ábránd. Fönséges érzelmek. Méltók a költő dalára. Méltók arra, hogy a -házasságban elérjék jutalmukat, a boldogságot. - -Szent a házasság. Az állam alkotmánya, az egyház hitvallása s a szivek -kölcsönös vonzalma együtt szerkeszti össze. De az állam és az egyház -csak meghivott külső tanuk. A házasság alkotmányát két sziv együtt -érzése alkotja meg s ez érzés tartja fenn is. - -Önt tisztelt urnőm, csak a nemes szerelem indithatta a házasságra. -Művelt és magas szelleme s bájos ifjusága bizonyitja ezt. S bizonyitja -függetlensége, szülőinek gyöngéd szeretete s a földi javak bőséges -birtoka. Ön boldogságot biztosit az ifjunak, kire kezét, szivét s egész -élete üdvösségét bizza, ha az ifju méltó az ön szerelmére. Mi méltónak -hisszük, mivelhogy önt s önnek nemes izlését s az ön lelkének fenséges -ösztöneit ismerjük. Az ön szive csak méltó ifjura áraszthatá érzéseinek -fényét és melegét. Csalódhatik a sziv. Mentse meg önt a jó isten minden -csalódástól. Mi, családjának barátai nem aggódunk. Hiszen a jó és hű nő -lelkében, bájaiban és ragaszkodásában mindenható erő működik átalakitani -s jóvá és nemessé tenni a férfit. - -Önt tisztelt urnőm, a gondviselés édes csókja már bölcsőjében -magasztosabb hivatásra avatta fel. A mikor más leánynak lelkét játék és -pipere ösztönei már megtöltötték s a nevelés és kezdetleges tudományok -már kifárasztották: önnek lelke ugyanakkor magasabb vágyak szárnyára -kelt s a művészet napsugaras egébe szállott föl. A festőecset, melyet -kezébe vett, az ifju leány szellemének annyi báját, annyi gazdagságát, -annyi teremtő erejét tárta föl s hozta napvilágra, hogy önnek jövendője -elé nemcsak szülői és családjának barátai, hanem a képzőművészet hivei s -a hazai közmivelődés bajnokai is magas reményekkel néztek. - -A házasélet uj világot tár a leánynak lelke elé. Uj vágyak, uj ösztönök, -uj ábrándok, uj törekvések töltik meg szellemét. Boldogsága többé nem -egyedül az övé. A férjjel, az apával, a gyermekkel kell azt megosztani s -ha kell, azt nekik egészen átengednie is. Még akkor is, ha abból neki -csak az emlékezet maradna meg. A hű nő és jó anya igy érez és igy -cselekszik. Azért nincs fenségesebb alak se égen, se földön; se a -költészet, se a bölcselkedés, se a hit világában, mint a hű nő és jó -anya alakja. Ez a tiszta szeretet. Maga az isten se egyéb. A különbség -csak az, hogy az isten halhatatlan. - -Az uj világ, mely az asszony elé tárul, gyakran más eget és más földet -mutat, mint a minőt a leánylélek ismert a maga világában. A serdülő -leány játékai s a szüz hajadon ábrándjai néha oly gyorsan s oly -tökéletesen mulnak el, hogy emlékezetük is alig marad. Nem lehetetlen, -hogy az ön lelkének a művészetért való rajongása is el fog csillapodni s -egész életét, szellemének egész gazdagságát, napjainak minden óráját a -családi boldogságért áldozza föl. Szép és nemes áldozat, mely boldoggá -teszi az asszonyt s egyuttal boldogságot áraszt azokra is, kik szivéhez -közel állanak. - -A családi élet szentségei töltik meg a nőnek lelkét. Más érdek, más -indulat, más érzés, más törekvés abban a lélekben helyet nem találhat. -Csak egy szentség van még, melynek ott kell lenni minden nő lelkében, -minden anya szivében; melyet nem pótolhat semmi, még az a szeretet sem, -mely a hitvest, a szülőket, vagy a gyermeket átkarolja s mely ha -hiányzik, helyén örökös üresség támad. Ez a szentség a hazaszeretet. - -Ön tisztelt urnőm, magyar leánynak, magyar nőnek született. Szülői -fölött magyar földön árasztá el melegét és fényét isten napja s az ön -bölcsője ott ringott és serdülő kora ott telt el a szép és gazdag magyar -alföld közepén. Irodalmunk, művészetünk, erkölcseink s nyelvünknek örök -szépségei tették gazdaggá az ön szellemét. - -Azt kérdezhetnék: miként gyakorolja a nő a hazaszeretetet? Azt -mondhatnák: legyen hű feleség és jó anya: nevelje gyermekét jónak és -magyarnak: nevelje erőben, egészségben, jó erkölcsben s istent imádni s -embertársait megbecsülni; legyen jótékony s gyámolitsa a szegényt és -tehetetlent; vegye lelkes pártfogásába hazai érdekeinket s a külföldért -ne áldozza föl idejét, pénzét és figyelmét. Legyen derék magyar asszony! - -Igaz ez mind. Ebben áll a magyar nőnek hazaszeretete. De önnél, tisztelt -urnőm, még másban is áll. - -Ön oly felekezethez tartozik, melynek hivei évezredek óta bujdosnak -idegen országok határain s bujdosásuk közben idegen népektől s más -felekezet hiveitől annyi félreértést, annyi bántalmat, annyi üldözést -szenvedtek. Ön oly felekezethez tartozik, melynek hazánkban békés -otthona van: melyet magyar fajunk régóta édes testvérnek fogadott el s -mely ezredéves alkotmányunkat, jogunkat és szabadságainkat most már – -hála a gondviselésnek – háboritatlan joggal élvezi s melynek hivei a -haza iránt való nagy kötelességek teljesitésében most már teljesen -egyenlő honfitársaink. - -Országunk fővárosa ma már világváros magasságára emelkedett. Szép, nagy -és hatalmas, de magyarsága csonka s nemzeti jelleme bágyadt. -Társadalmának csak egyes rétegeiben lüktet a tiszta magyar érzet: egész -társadalmát idegen fajok, idegen nyelvek, idegen erkölcsök és felfogások -porfelhője boritja be, mintha nem a hazai földből nőtt volna fel, hanem -erős forgószél sodorta volna ide ezt a társadalmat. Mintha valami átok -nyomná a multból vagy a távolból vagy a magasból országunk közepén e -hatalmas erőgyülekezést. Az egyházak szószékén, a fegyveres népek -őrhelyein, a főrendek családi termeiben, a pénzváltó intézetek padjai -körül, a nagy üzletek és nagy vállalatok tárgyalásai közt, a gyárak és -műhelyek gépei mellett, a tömegek mulatságainak zenés csarnokaiban, a -leányoktatás egyházi intézeteiben mindenütt tobzódik az idegen hang, -idegen érzet s mindenütt erős viaskodásban áll fajunk nemzeti érzetével -s nyelvünk édes hangjaival. - -A szabadság forró szeretete tiltja nekünk, hogy e bajt más nemzetek -példájára erőszakkal orvosoljuk. De van e baj ellen egy nyájas és -hatalmas orvosság, mely szeliden és mégis biztosan kiölhetné a -betegséget. Leányaink és asszonyaink lelkes elszántsága ez az orvosság. -Az az édes, meleg és illatos levegő, mely őket körülveszi, nemzetivé -lehet általuk s ha azzá lett, hatalmuk hóditó erejének ellent nem állhat -senki. - -Ön tisztelt urnőm, jegyesével oly családot alkot, mely izlésével s nagy -vagyonának segélyével az év nagy részét az ország fővárosában tölti s -műveltségének s nemes szellemének segélyével tekintélyes társaságok -központját képezendi. Hitsorsosai által tisztelve, művelt nők és férfiak -által körülseregelve: legyen az ön családi hajléka is a tiszta magyar -szellem termékeny műhelye, édes otthona, ünnepelt oltára. Vannak már -ilyenek. Legyen ilyen az öné is. Utmutatóul másoknak, hóditó példaként a -társadalom számára, örök mintája gyanánt a magyar asszony -hazaszeretetének. - -A gondviselés áldja meg az ön szerelmét, házasságát, családját és egész -jövendőjét! - - - - -KÜLÖNÖS EMBER. - -(Gondol Gábor. – Jogtanárom a pápai akadémián. – Vadkacsa-tudománya. – -Mennyire ismerte a gombokat? – Lakása, életmódja, halála.) - -Vannak különös emberek. Az irodalom ugy nevezi őket: különczök. A mi jó -népünk a különcz szót nem ismeri, nem használja. Hanem az olyan embert, -a ki másként él, másként lakik, másként ruházkodik, mint a többiek, -különös embernek nevezi. - -Ilyen különös ember volt Gondol Gábor. De igazán különös. - -Talán két hete járta be a hirlapokat az a hir, hogy Iváncsán, Fejér -vármegyében egy uri embert halva találtak. A szobában bent volt, a szoba -nyitott ajtajától nem messze vérben-fagyban. Semmit tőle el nem vittek. -Mindenét rendben találták. Hátulról, orvul lőtte agyon valaki. Valami -őrült vagy orgyilkos. Néhány nap előtt azt is közölték a hirlapok, hogy -nyomon vannak már a csendőrök, rendőrök és mindenféle őrök. - -Semmi gondom a nyomozásra. Ismertem, szerettem azt a különös embert. -Meghalt – semmiféle nyomozás többé fel nem támasztja. Róla magáról -akarok megemlékezni. Életéről és nem haláláról. - -Gondol Dánielnek volt testvéröcscse, a ki tudós volt és iró. Ha különös -ember nem lett volna, ő maga is iró lett volna. Ő is tudós volt, -tudománya mellett nagy műveltségü s irni is jelesen tudott. Még se irt, -holott ma már mindenki ir; az is, a ki irni nem tud. Épen ez is azt -mutatja, hogy különös ember volt. - -A kálvinisták pápai főiskolájának volt negyvenöt év előtt jogtanára. Ő -volt az én tanárom is. Tőle tanultam a magyar jogot, a mely félig-meddig -akkor támadott fel: 1860-ban. És tőle tanultam a magyar perjogot, a mely -pedig akkor még nem is volt meg, hanem csak nyolcz-kilencz év mulva -1868-ban keletkezett. Jó tanárunk volt. Nagyon kedveltük. Csöndes -hangon, tűz nélkül, de okos beszéddel és meleg szeretettel belénk tömte -a mindenféle jogi tudományt. Voltak tanulótársaink, a kik ott hagyták a -főiskolát s Pestre jöttek el jogásznak. Derék fiuk, tehetségük is volt a -tudományhoz, hires egyetemi tanárok lelkéből akartak meriteni, de bizony -egyik se tanult annyit, a mennyit mi a különös embertől tanultunk. -Hiába: a tudós is más, a hires ember is más, a jó tanitó is más. Sok -hires tanár átkozott rossz tanitó. A hallgató csak csömört kap -tudományától a helyett, hogy azt megszeretné. - -Alacsony, zömök termet; – sürü bajusz, sürü szakál, égő fekete szemek. -Kissé lehajtott fejjel járt, de sohase álmodozott, hanem a körülte levő -apró és nagy világot nézte, vizsgálta, figyelte. Figyelő képessége -rettenetes volt. A sasok és a vércsék nem vesznek ugy észre mindent, -mint a hogy ő mindent észrevett. Embert, mozgást, rögöt, ajtót, ablakot, -kocsit, lovat az utczán, – az utolsó fűszálat s az utolsó férget is kint -a mezőn. - -Az volt a szenvedélye, a mi a világtudós Darwiné. - -Fejér-vármegyei volt. Vármegyéjének két vize van; álló is, folyó is. Az -álló a velenczei tó, a folyó a Duna. A vármegyében mindenki -vadász-ember, különösen vizi vadász. Mind a tó, mind a folyó tele van -ezernyi ezer szárnyas vaddal s azok közt vadkacsával. De sohase talált -uri embert, vadász pajtást, a ki mindenféle vadkacsát ismert volna s -valamennyinek magyar nevét tudta volna. - -Csodálatos ez. Házi szelid kacsát magam is alig ismerek többet -ötfélénél, vadkacsát talán annyit se. A különös ember föltette magában, -hogy a hazai vadkacsafajokat s azok magyar nevét, törik-szakad, -összeszedi. - -Bejárta a világot. Nemcsak a velenczei tavat, hanem a Kis-Balatont s a -Fertőt is az egész Hansággal. Heteket töltött Baranya sarkában, a hol a -Dráva a Dunába szakad. A kopácsi tavon és környékén annyi a vizi vad, -mint a felhő. Végigkutatta a Csallóköz szakadékait s a Duna szigeteit -Mohács körül. Apróra megvizsgálta a Rétet Pancsovától Temes-Kevéig, sőt -azon túl is. A Tisza kiöntéseit mind bejárta és se az ecsedi láp, se a -Szernye nem maradt előtte ismeretlen. Talált vagy tizenötféle vadkacsát -s talált rá ötvenkét magyar nevet. Igy hallottam tőle is, barátaitól is, -tanártársaitól is. - -Biztattam: irja meg vadkacsa-tudományát. Dehogy irta volna meg, a -világért se. Csak mosolygott az ilyen biztatásra. Neki elég volt, ha -vadász pajtásait a magyar vadkacsa-tudományban utólérhetlen messzeségben -megelőzhette. - -Talán tiz éve is van már, a mikor az én nemes és tudós barátomat, Herman -Ottót figyelmeztettem ugy magánbeszélgetésben a különös ember -vadkacsa-tudományára. Nem tudom, irt-e neki, kiment-e hozzá Iváncsára s -kapott-e tőle feleletet? vagy az aggkor feledékenysége rajta is erőt -vett már. Tiz év előtt elmult már hetven esztendős. - -Egy-két év előtt még érintkeztem vele, de csak ugy levélben. Azt irta -meg az »Egyetértés« számára, hogy a hajdani zsidóknak volt-e lovuk, -mikor ismerkedtek meg Mózes előtt a lóval s honnan van az, hogy a -Tizparancsolatban van szó ökörről és szamárról, de lóról nincs? Nem is -tudom, miért nem közöltem munkáját, pedig ma is megérdemelné. - -Arra is figyelmeztettem ugyanekkor, hogy vadkacsa-tudományát ne rejtse -véka alá. Ime gróf Zichy Jenő, ez a nagyszivü főur a Bajkál-tavi -valamelyik vadkacsának különös gilisztáját fedezte föl s most a magyar -és német tudósok ennek a gilisztának különös bajusza fölött is kemény -harczokat vivnak egymással. Mennyivel fontosabb kérdés pedig a magyar -vadkacsatudomány, mint a Bajkál-tó ott az oroszok, tibetiek és mongolok -közt. Sőt még nem is a Bajkál-tó, még csak nem is annak vadkacsája, -hanem csupán egyik vadkacsájában élődő gilisztának a bajusza? - -Bizonyára erre is mosolygott, de erre se felelt. - -Még egy példát hozok fel az ő különös tudományáról. - -Sokféle bolondja van a jó uristennek különösen a műgyüjtők közt. Hogy -most már a halotti jelentéseket, a látogató jegyeket, a postabélyegeket, -sőt a szivarszalagokat is gyüjtik: ezen már meg se ütközünk. Hát a -gombokat gyüjtik-e? - -Hányféle gomb van a világon? Érczből, csontból, fából, kaucsukból, -szövedékből? Ki tudná ezt megmondani? Hajdan kis gyermekkoromban minden -paraszt iskolásgyereknek volt egy füzérrel. Ez volt a gyüjtött kincse. -Az iváncsai különös ember ugyan nem gyüjtött gombot, de azért minden -gombot megnézett jól s minden gombot ismert a világon. Furcsán sült ki -ez egykor. - -Pápai tanártársai elbámultak az ő mindenféle különös tudásán. A -pénzeket, érmeket például annyira ismerte, hogy első tekintetre -mindegyikről megmondta, hogy Nabukodonozor királytól kezdve a monakói -fejedelemig azt a pénzt melyik potentát, melyik évben verette. Hogy -tanártársai kitapasztalják: igaza van-e, valamelyik utczai gyermektől -szereztek egy régi rozsdás, kissé domboru rézpitykét, akasztóját -letörték, a pitykét kövön kalapácscsal laposra verték s mikor már -teljesen ismeretlen volt, odaadták a különös embernek. - -– No Gábor, ha legény vagy, miféle pénz ez? Ezt mond meg már! - -A különös ember megnézi a pénzt egyik oldaláról, megnézi másik -oldaláról. Mosolyog, föl se néz tanártársaira. - -– Tökfilkók! Nem pénz ez, hanem gomb. Az osztrák 26-ik számu gyalogos -ezred egyenruhájának gombja 1827-ből. Ez s ez az Este herczeg, vagy ki -volt akkor a tulajdonosa. - -A tanárok csak elbámultak. Csakugyan bevallották, hogy a gombon, mielőtt -összelapitották, volt egy 26-os szám. - -Ime, ilyen volt a különös ember a maga sokféle tudásával. Pedig jogi -tudása széles és mély volt. - -A mikor a pápai jogakadémia megszünt: a honvédelmi miniszteriumban -foglalt el osztálytanácsosi állást. Mindenkit bámulatba ejtett ott is -szorgalma, pontossága, tudásának ezerfélesége és szótlansága. Innen ment -nyugdijas állapotba, mint miniszteri tanácsos. - -Hazament, Iváncsára vonult saját kis nemesi birtokára. Meséket mondanak -itteni életmódjáról. - -Lakásának se kapuja, se keritése. Minden szobájának ajtaja, ablakja -törve, zuzva, lyukas, korhadt, rég elavult. Közeli rokona nem volt -közelében, vendég ritkán látta. Csak egyetlen szobája volt türhető -állapotban. Itt fogadta vendégeit s kinálta nekik hatalmas borait. Jó -borokat tartott. Itt irt és olvasott s különösen jegyezgetett. - -Udvarát fölverte a gyom. Cselédet nem tartott maga körül. Senki se volt -állandóan körülötte. Az volt öregségére az elve, hogy az embernek ugy -kell élni, mint az ősembernek. Mint a szarvasnak és az oroszlánnak. Az -oroszlánnak sincs szobaleánya, inasa, szakácsnéja, mégis megél -emberségesen addig, mig kora miatt megérdemli. Az ember talán hitványabb -volna az állatnál? - -Házához rézsutosan átellenben lakott valamiféle gazdája. Ételét onnan -hordták át neki a kellő időben. Ennyiben mégis eltért az oroszlán -szokásától. - -Eltért abban is, hogy ő télen mégis fütött. De maga fütött, ezt se bizta -másra. Szeretett fát vágni, mint Gladstone, a hires angol miniszter. -Maga apritotta fel szép apróra tüzelő fáját fürészszel s maga hasogatta -össze fejszével. - -Három év előtt eszünkbe jutott, hogy azok, a kik negyven esztendő előtt -végeztük a jogot együtt, jöjjünk össze lakomára, Pápa városába. - -Meghivtuk kedves tanárunkat is, az iváncsai különös embert. Meleg -szivvel ajánlkozott. - -– Hányan lesztek? - -– Tizenhárman. - -Csak tizenhárman voltunk életben. Annyit tudtunk magunk körül -összeszedni. - -A különös ember mosolygott és felelt. - -– Valami tökfilkó azt mondaná, ha tizenhárman vagytok: akkor semmi -esetre sem jöttök össze tizenhárman. - -Ez történt 1902. évi ápril első napjainak egyikén. Kistörei Tóth Móricz, -szolnoki nyugalmazott királyi ügyész lett volna egyik közülünk. Jókedvü, -erős, derék férfiu. Ő érintkezett Gondollal. - -Egy hét mulva meghalt. Hirtelen, legjobb kedve közepette. - -Nem is történt meg az összejövetel. - -A különös emberrel többé nem is találkozunk. Az iváncsai temetőben -alszik és mosolyog most már. Álma és mosolygása boldog legyen, áldott -legyen. - - - - -A TORPEDÓ-KIRÁLY. - -(Whitehead Róbert fiumei gyáros, torpedó-készitő, sokszoros milliomos. -Bismarck herczeg násza. 1882-ben meglátogattam, hogy a torpedógyártás -némely titkát nagyjából megismerjem. Meghalt 1905. évi október 16-ikán.) - -A torpedó tengeri hal. Ezt a halat nem ismerem. Sohase fogtam, sohase -ettem, sohase láttam. Van-e a torpedók közt király: azt se tudom. A -balatoni fogasok közt van. A legnagyobb fogas a fogas-király. Egynek a -történetét el is beszéltem a Balaton körüli utazásaim történetében. Én -azt az öreg angolt nevezem torpedókirálynak, a ki ott élt, ott lakott, -ott gyártotta gyilkos szerszámait Fiuméban, a mi kis magyar tengerünk -partján. - -Jól ismertem. Whitehead Róbert volt a neve. Származása angol, születése -Nagy-Britániában, Lancashire megyében. Manchesterben nevelődött. Ott -tanulta el a gépész, mérnök, rajzoló, vasöntő, lakatos, vegyész -mesterségeket. Nálunk lett feltaláló és sokszoros milliomos. A mult -hónap közepén meghalt s most megemlékszem róla. - -De élete történetét nem mondom el. Megtalálhatja azt mindenki a -mindentudó Lexikonokban. Hires ember lett. Egyik unokáját Bismarck -herczeg fia vette feleségül. Én csak azt mondom el, a hogy vele -megismerkedtem ezelőtt vagy huszonnégy esztendővel. - -Szegény boldogult Simonyi Ernő barátom sokat betegeskedett halála előtt. -A teleket ott töltötte Abbáziában. Akkor még Abbázia nem volt világhirü -telelő vagy nyaraló telep; vendéglői, nyaraló épületei se voltak, az én -beteg barátom is valami matróz házának emeletén lakott. A matróz a -tengereken csatangolt, háza népe volt a beteg ápolója s egyedüli -társasága. - -Fölkerestem, meglátogattam. Nagyon örült, hogy látott. Örömében nekem -adta kagyló-gyüjteményét, melyet 1849 után bujdosó életében gyüjtött. -Ott van Angliában, hozassam haza s rakjam ki lakásomban. - -Megköszöntem. Én ugyan nem gyüjtök semmiféle tücsköt-bogarat, de a kész -gyüjteményt szeretem. - -– Aztán mennyi az a kagyló? - -– Lesz vagy három társzekérrel. Tele lesz vele három szoba. - -Mosolyogtam. - -– Mit csináljak én Budapesten annyi csigabigával? Épen háromszobás -lakásom van, ha én azt mind kirakom: magam fölmehetek lakni a padlásra -vagy le a pinczébe. - -Ő is nevetett. Hanem azért mégis rám hagyta a csigabigákat. - -Kihivott az erkélyre. - -– Nézz körül, mit látsz? - -A matrózlakás fák között volt. A lakás előtt kis tisztás. Februárban -voltunk. A tisztáson pünkösdi rózsa nyilt. Az a gazdag virág, a -csodaszép pünkösdi rózsa. De egész éjjel esett a hó. Térdig érő hó volt -a rózsabokrok közt is. Tündöklő fehér havon gyönyörü rózsavirág! - -Én bizony ilyen tüneményt még sohase láttam. Csak a költők röpködő -képzeletében született meg ily gondolat. A mikor a leányka szépségéről -dalolnak. - -– Arcza haván rózsák nyilnak. - -Kérdezte: meg akarok-e nézni valamit Fiuméban? - -– Csak a torpedó-gyárat. - -– Ha megmutatják. - -– Magyar képviselőnek csak megmutatják! - -– Hidd el azt, barátom, hogy az élő világ notabilitásai közt a legutolsó -a magyar képviselő. Nem ád arra senki semmit a nagy világban, mert attól -épen nem függ semmi. Hanem én kedvelt embere voltam valamikor annak a -manchesteri gyárnak, a hol Whitehead is dolgozott, meg is ismerkedtem -vele, majd én adok levelet hozzá, akkor megmutat mindent. - -Ugy is lett. - -A torpedó-király akkor már öreg embernek látszott. Ugy véltem: túl a -hatvan éven. Kerek skót feje, ősz fürtök, eleven piros arcz, kissé -előrehajló fej, erős termet, lassu, de biztos mozgásu kezek-lábak. - -Szivesen fogadott. Simonyi Ernő barátom valami csuda dolgokat irhatott -rólam. Én vagyok az ezermester, a mindentudó, a lángostor, a jövendő -miniszterelnök. No ez ugyan eltalálta. Az ánglius ugyan el nem hitt egy -szót se, de azért szivesen fogadott s fáradhatlan buzgósággal -megmutatott és megmagyarázott mindent. - -Bevitt a raktárba. Ott voltak a kész torpedók állványokra helyezve -szépen, sorban egymás mellett. Fénylett valamennyi. - -Odavitt a gyárba, a műhelybe, a hol készül a torpedó. - -Megmutatta a torpedó alkatrészeit rajzban és valóságban, kicsinyben, -nagyban. Olyant is, mely derékban, s olyat is, mely hosszában volt -kettévágva. Lássa az ember beleit is a szörnyetegnek. - -Akkor még uj dolog volt a torpedó s talán nem is volt oly tökéletes, -mint a mai. Az én érdeklődésem nagyon magára vonta. - -Épen negyven éve, hogy a rettenetes pánczélos hajókat elkezdték épiteni. -Egy-egy nagy pánczélos negyven millió koronába kerül. Többe kerül, mint -itt a dunaparti országház. Hány ember hány évig dolgozik, mig egy nagy -pánczélos elkészül. Ezer ember és óriási ágyuk, raktárak, készletek -rajta. S milyen ágyuk! Olyan várat, a milyen a Gellérthegyi volt, porrá -zuznak egy óra alatt. A tűzokádó hegy nem oly veszedelmes s nem oly -rettenetes, mint ilyen hajó ágyutüze. - -S ime, husz év mulva előáll a torpedó-király. Kis, rongyos gyártelepet -állit föl Fiuméban s ott elkezdi késziteni borzasztó szerszámát. Az a -szerszám kicsiny. Nem is kerül sokba. Nem is adja drágán. Ha jól -emlékszem: akkor csak hatezer forintért adta szerszámát. Olyan alaku -mint a szivar. Nem is nagyobb, mint egy paraszt-szoba mestergerendája. -Három vagy négy macskakörme van az orrán. Négy-öt ember csónakba teszi, -oda vonul vele a pánczélos szörnyeteg közelébe, vizbe löki, a szerszám -oda lódul a pánczélos szörnyeteghez, macskakörmeit beleakasztja s abban -a pillanatban darabokra szakad a szörnyeteg, a negyvenmilliós alkotmány, -gránittörő ágyuival, vezérével, tisztjeivel, ezer harczosával s büszke -lobogójával elsülyed örökre a tenger mélységeiben. - -Még elgondolni is iszonyatot támaszt bennünk. - -Ezt a szerszámot akartam én látni. - -Ezer titka van. A torpedó-király mind megmagyarázta volna, ha jól -megértettem volna mindent. - -Miért nem merül a viz alá, noha tiszta aczélból van? - -Miért nem marad a viz szinén, noha gyomra csak levegővel van tele? - -Miért jár a viz alatt csak olyan mélységben, a hogy a torpedó-király -akarja? - -Miért fut egyenesen a kitüzött czél felé? Hogy dolgozik szárnya és -farka, mint a halé? Mekkora erővel indul és mily gyorsan tud a maga -erejével is száguldani? - -Ha pedig vége a csatának: miért száll alá önkényt a tenger fenekére, -nehogy békés hajók beleütközzenek s hajó s hajósok nyomorult halált -szenvedjenek? - -Parasztészszel nehéz a zsebbeli óra szerkezetét elgondolni. Pedig -micsoda durva ácsmunka ez a torpedó szerkezetéhez képest! - -De a torpedó-király a tengeren is meg akarta mutatni szerszámának -működését. - -Telepénél avult fahid vezetett a tengerbe. A fahid végén északi -irányban, Voloska felé volt megerősitve egy-két czölöp. Ez a czélpont. -Itt kell állani a hajónak, a pánczélos szörnyetegnek. Torpedócsónak -hozott a hid mellett egy torpedót s onnan ezt a czélpont felé -eresztette. Lőtte is, eresztette is. - -Száguldott a borzasztó szerszám a viz alatt. De csak ugy egy lábnyi -mélységben. Magát a szerszámot nem láttuk, de utját jól láttuk. Mint -mikor a beteg csuka csaknem a viz szinén czikázik. Száguldása nem oly -gyors, mint az ágyugolyóé. De legalább oly gyors, mint a versenyfutó lóé -vagy agáré. A nagy pánczélos szörnyeteg, ha látja is, meg nem menekülhet -előle három-négyszáz méter távolságból. Mire állóhelyéből kimozdulhatna: -ott éri a halál. - -De a mi első torpedónkkal furcsaság történt. - -Valami százötven vagy kétszáz méter távolságban kitért egyenes utjából s -lekonyult. Száguldott azután is, de bizony a czélpont-czölöpöket jó -négy-öt méternyire kikerülte. Ez a mi torpedónk nem ölte volna meg a -pánczélos szörnyeteget. - -Csóválta fejét a torpedó-király. Ebben a lövegben hiba van. Megigérte, -ha egy-két napig ott maradok: megmagyarázza a hiba okát is. - -Dehogy maradtam ott e végett. Még három lövést mutatott. Mind a három -tökéletes volt. Nem akartam én tengernagy lenni, elég volt nekem ennyit -látni. - -Tökéletes ember volt a torpedó-király. Elmondok jelleméről egy-két -adatot. - -Az angol kormány nem türhette, hogy ő idegen országból, idegen gyárakból -szerezze be torpedóit. Meg akarta venni a torpedó-király titkát. Meg is -vette. Hat millió korona volt a titok ára. Egész sereg mérnök, gépész, -vasműves, hajóépitő, tengerész telepedett meg Fiuméban a titkot -kitanulni. Ki is tanulták, haza is mentek s az angol kormány ki is -fizette a hat milliót. - -De a sok tudós ember mégis tévedt. Otthon még se tudtak tökéletes -szerszámot késziteni. Lekonyult, elsülyedt, ide-oda czikázott vagy fele -uton megállt valamennyi. Hiába fizették a hat milliót. - -Nem volt más segitség: ujra meg kellett a titkot venni. - -Küldöttség jött a torpedó-királyhoz ujra megalkudni. Whitehead azt -felelte: - -– Nekem csak egy titkom van. Azt az egyet eladtam, árát fel is vettem, -ujra hát el nem adom. Hanem ha rosszul tanulták meg az urak: hát -tanulják meg jól. - -S megtanitotta az angolokat jól. És ingyen. Nem fogadta el az ujabb hat -milliót. - -Hajh-hajh! Erős kétségem van, vajjon a mi bankárjaink egészen igy -gondolkodtak volna-e? - -Ő volt akkor Magyarország iparosai közt a legnagyobb adófizető. Egy -millió korona évi tiszta jövedelmet vallott be önként. De az többször -megtörtént, hogy évi jövedelme több lett két-háromszázezer koronával. -Egyszer éppen hatszázezer koronával. Ezt is bejelentette utólag s -fizette önként a többi adót. - -Hej-hajh! Erre már nem mondom el, a mit gondolok. - -Hanem azt mégis elmondom, hogy akkor láttam életemben az első japán -hajót. Japán hadihajó volt a kikötőben torpedóért. - -Japán! - -Mit akar a japán a torpedóval? Talán héringet akar vele fogni? - -Annyit tudtunk huszonöt év előtt Japánról, mint Marokkóról vagy -Abessziniáról. Talán annyit se. S ime, huszonöt év mulva szárazon és -vizen is pozdorjává törte a világ legelső katonai hatalmát! - -Erre is mondhatnék valamit ugy a magunk dolgaira nézve. De hát mit érne -az? - - - - -A NAGY ASSZONY. - -(Bónis Sámuelné született Darvas Erzsébet. Született 1813-ban, meghalt -1900-ban. Férje jó ismerősöm volt. Államférfi s utóbb az ország egyik -főbirája. 1848-ban tevékeny munkása függetlenségi harczunknak. 1849 után -üldözött és fogoly. Felesége méltó volt hozzá. Nagy sziv, nagy lélek, -igaz magyar nő.) - -Bónis Sámuelné fölött zárult be a sirgödör. A rokonok siratják a jó -anyát, a szelid nagyanyát, a tisztes ősz dédanyát, az édes testvért, a -szives nagynénét. A vérrokon szive alig tehetne mást. A nagyközönség -elolvassa az ujságok halálhirét s a természet rettentő törvényén meg nem -ütközve olvas tovább lóversenyről, vetések állásáról, államférfiak -viszálykodásáról, ledér asszonyok és férfiak dolgairól. Alig gondol -többé a halálesetre, alig gondol arra, a kit eltemettek. Öreg asszony -volt, 87 éves volt, meg kellett halnia, nyugosztalja isten. - -Pedig a ki meghalt, a kit eltemettek, az Bónis Sámuelné volt. S a mikor -rágondoltok: ne a 87 éves aggnőre gondoljatok, a ki már visszavonult a -nyilvános élettől, a ki már elrejtőzött családjának árnyékos rejtekébe s -a ki már semmit se tud a világról, a mely már ő róla nem akar tudni -semmit. Gondoljatok annak édes dicső multjára, egész életére, férjéhez -való szerelmére, honáért való nagy szenvedésére. Gondoljatok arra a nagy -lélekre, mely nagygyá lett azért, mert férjének szerelme s gyermekeinek -példás nevelése mellett nemzetének, magyar fajának nagyságáért élt, -küzdött, szenvedett, rajongott, imádkozott. - -Bizonynyal mondom: nemzetünknek nagy asszonya volt az, a kit eltemettek. -Nem a szentekben, nem a királynőkben, nem a magas születés és rengeteg -vagyon körülrajzott nőalakjaiban látom én a magyarság nagy asszonyait. -Azokban látom, a kik nemük törvényét hiven teljesitik, de azért nemzetük -minden örömét és minden fájdalmát csak oly igazán és szentül érzik, mint -azok a férfiak, kiket a végzet nemzedékük vezéreivé jelölt. - -Ezek közül való volt Bónis Sámuelné. Dicsőség nevének. - -Minő családból származott! - -A nagy-réthi Darvas-család már Bocskay korában számot tett a nemzet -történetében. Vérségi kapocsban az Ebeczky, Rháday, Palásthy, Gyürky, -Földváry, Mocsáry, Lónyay, Fáy, Bornemisza, Máriássy, Szilassy, Madách, -Szemere, Patay, Péchy, Puky s egyéb előkelő családokkal, nyolcz-tiz -vármegyében a nemzeti ügynek száz meg száz bajnokát állitá a küzdőtérre -harczban, békében, egyházban s megyéknek és országnak gyülésein. Egy ily -családnak története a nemzet háromszáz éves viszontagságainak története. -Rákóczi fejedelem függetlenségi háboruiban két Darvas végzett dicső -munkát. Darvas Mihály és Darvas Ferencz. És századokon át a bécsi -politika irtotta a kálvinista magyart, hogy e földről kiirtsa a magyart -és az alkotmányt és a szabadságot: a Darvas-család mindig ott állott az -első sorban, hogy vagyonát, életét, egész jövendőjét áldozza fajának és -szabadságának megmentéseért. - -E család kebelén s e család százados hagyományain nőtt fel Darvas Erzse, -a ma eltemetett nagy asszony. - -Hozzá méltó férfit rendelt férjeül a gondviselés. - -A tolcsvai Bónis-család Magyarország történetében ép oly magasan áll, -mint a nagy-réthi Darvas-család. A vértanu Bónis Ferencz dicső életét -hóhér pallosa oltá ki 1671-ben. A pozsonyi nagy vértanu életének és -halálának története fönséges és irtózatos. Nincs a szentek és vértanuk -seregében ember, a ki többet szenvedett volna hitéért, mint ő szenvedett -hitéért, hazájáért s magyarságáért regéczi és pozsonyi börtönében. S -mind a háromhoz hű maradt törhetlenül. - -Hol van az a történetiró, a ki megirja ezt igazán? - -S a ki megirja Bónis Sámuelnek, a nagy asszony férjének gyötrődéseit. S -a hű feleség áldozatát, könnyeit és csodás fáradalmait? - -Sokszor kétségbeesett s örökre elmult volna már a nemzet, ha olyan fiai -és leányai nem születnek, mint a Darvasok és Bónisok. - -* - -Visszatérünk még a nagy asszony emlékezetére. Most még csak azt a -rajongó honszerelmet emlitjük föl, melyet e nő Jászay Pálnak, a lelkes -történetirónak lelkében lángra lobbantott. Történelmi műveit igy -ajánlotta a nagy asszonynak. - -»Darvas Ersébetnek tisztelet, szeretet s barátság jeléül.« - -»Lelkem kedves barátnéja! Zsenge korom óta egy boldogitó vágy hevitette -szünetlen keblemet: magyar nyelven és magyar szellemben megirni a magyar -nemzet dicső, bár tövises emlékeit. Azon vidéken születtem, melyet -Árpád, az országalkotó s vitéz nemesei a tarczali hegy tövéből Jakta -melletti táborukból örömpillanattal áttekintvén, szivük fölgerjedésében -Szerelmesnek neveztek. Boldogkőtől csevegő morajjal kergeti e kies -völgyön Szeremse pataka mindig hév, mindig tiszta habjait. Csoda-e -tehát, ha krónikáink minden egyes szava magával ragadta lelkemet! -Gyüjtögettem és gyüjtöttem, sem időt, sem fáradságot nem kimélve, és – -miként e nemzet első vezérének, Álmosnak anyjáról beszélik – a jövendők -felől arany álmakban merengtem. Máskép történt s hő vágyaimnak csak némi -forgácsai maradtak.« - -»Tégedet azon megye földe nevelt, mely engemet. Csak a zavaros Hernád -választott bennünket, téged a Bársonyos jobb téreire, engem a Szeremse -patak bal vidékére szoritván. Nincs ki azokat, miket én édes -nemzetünkről elmondani képes vagyok, hőbb kebellel s szendébb -figyelemmel kisérje, mint te. Engedd hát, hogy megmaradt forgácsaim -pislogó világánál feltünedeztessem előtted közhazánk s nemzetünk -töredékes fátyolképeit. Türelmed nem fog kimerülni, ha tudod, hogy ezek -hozzád, irántad soha nem szünő hálám s örök tiszteletem zálogául -közelednek. Szántó, Márt. 8. 1851.« - -* - -Mennyi lelkesülés, mily nemes imádat, mennyi rajongás azért, hogy -Bónisné megelégedésére irhassa meg a magyarság igaz történetét. - -Minő fenséges lélek volt az, a ki a tudomány hőseit igy tudta -lelkesiteni! - -Dicsőség emlékezetének. - - - - -KOZMA SÁNDOR. - -(Kozma Sándor, született Kőröshegyen Somogy vármegyében 1825-ben, -meghalt 1897-ben. Ügyvéd, megyei tisztviselő, főbiró, utóbb az ország -főügyésze 1870 óta. – Irodalmi alkotása kevés. – Legjobb barátaim -egyike.) - -Hajdan élőfákat ültettek a nemesi birtokok ösi mesgyéire. Nőtt a mesgyék -szálfája és erősödött évről-évre, nemzedékről nemzedékre. Gyökereivel az -anyaföldbe, lombjaival a levegőégbe terjeszkedett. A birtokos változott, -elhalt, ujra támadt; egyik nemzedék a másik kezébe adta át a földet; -viharok jöttek, áradás, ellenség pusztitott – a mesgyét bizton őrizte a -százados szil. Perpatvar, tűzvész, könnyelmüség, asszonykéz megbolygatta -az ősi levéltárt; királyi adományok, osztálylevelek, határjáró igazságok -eltüntek, elenyésztek, de a százados szil daczolt minden viharral s -büszkén és rendületlenül őrizte az ősi mesgyét. - -Nemzeti társadalmunknak ily mesgyeőrző határfája volt Kozma Sándor. Kor -és korhadás megőrölte, elpusztitotta. Árnyékadó terebélyes lombját, -óriási törzsét, hatalmas gyökérzetét az ő nemes és magyar szellemének -bámulta és tisztelte az ujabb nemzedék egy egész élet óta s még hetekkel -és hónapokkal ezelőtt is. S most kidölt, elhunyt örökre. - -Veszprémmegyei ős nemesi családból származott. Őseit se a török háboruk, -se a szabadságharczok nem tudták kimozditani a leveldi ősi birtokból. De -Mária Terézia kormánya alatt Padányi Biró Márton veszprémi püspök, a -vallás visszaállitásának ürügye alatt kizavarta és akkor költöztek át -Zala és Somogy vármegyébe. Inkább megváltak a vagyontól, a jóléttől és -az ősi birtok minden társadalmi előnyétől, de magyarságukat és -függetlenségüket fel nem adták. - -Ily családból származott és ily család kebelében töltötte ifjuságát, a -hol az ő idejében és még később is, a nélkül, hogy szavakban mondva lett -volna, a hatalmaskodó osztrák ellen kiirthatatlan gyülöletet és a magyar -faj iránt soha nem lankadó, rajongó szeretetet oltott az ifjak szivébe -minden tanitó és minden tantárgy és a főiskolának egész életműködése. - -Együtt tanult és versenyre kelt Petőfivel, Jókaival, Kerkapolyval, a -kiknél nem volt se rosszabb, se gyengébb, csakhogy tehetségét más téren, -az igazságszolgáltatás mezején tette gyümölcsözővé. - -Lángoló hazaszeretetben, fajának végtelen szerelmében nem multa felül -egyik sem. Egészséges és erőteljes szelleme megkedvelte a tanulást és -korának tudományos műveltségét oly mértékben sajátitotta el, mint akiről -méltán mondják, hogy kora műveltségének szinvonalán áll. De sem -tudománya, se utazásai, se később a fővárosi társasélet eszmecseréi, az -őstiszta magyar gondolkodást és a nemzet intézményei és multja iránt -folyton élő ábrándos rajongását meg nem gyöngitették, el nem -homályositották. - -Saját nemzetén kivül nem ismert más nemzetet, multunk hőseit az ő -szemében nem multák felül a világtörténelem összes hősei. Még napi -kérdéseinket is a magán társalgás körében a mult századok erőfeszitései -és mulasztásai szerint és az ősök nézetéből kiindulva tárgyalta -legszivesebben. Minden ember értékét akként becsülte meg, hogy milyen jó -vagy milyen rossz magyar. - -És a szerint, hogy szabadelvüsége milyen igaz, vagy milyen hamis. Mert ő -szabadelvü volt a szónak tökéletes értelmében. Előtte az állami -intézmények körében csak az ember létezett, de kicsiny ember vagy nagy -ember nem és az egyéni vagy polgári jogoknak minden alkalommal, még az -állam hatalmával szemben is senki sem volt igazabb védője és melegebb -tisztelője, mint ő. Az osztályérdeket 1848 előtt megsemmisiteni -törekedett, napjainkban pedig, a mint az még gyülöletesebb alakban áll -fenn, mint 48 előtt, undorral fordult el tőle. És ez érzelemből ő nem -csinált titkot magas állásában sem. - -Mint Magyarország főügyésze és egyuttal valósággal koronaügyésze neki az -udvari körök legmagasabb regióiban is időnkint helye lett volna. De ő -ezt a helyet el nem foglalta soha. És pedig készakarva nem foglalta el. -Mert neki nemcsak rendithetetlen meggyőződése, de vére, természete, -családi és egyéni jelleme volt, hogy igaz magyar embernek és igaz -szabadelvü embernek nálunk az udvar légkörében helye nem lehet. Valamint -nem lehet helye mágnásaink és bankáruraink mindennapi körében sem. - -Huszonöt évig volt Magyarország főügyésze és több mint harmincz éven át -szolgálta az igazságot. A hivatalos intézkedések szürke egyformaságában -elvész az egyes ember, elvész az egyéniség. És minden eszmét, minden -gondolatot, minden egyéni érzelmet kiöl a hivatalos irály és a hivatalos -felfogás egyenruházott és mértékre vett megszokottsága. - -De a harmincz év alatt minden intézkedés, a mely tőle származott, -mindamellett tisztán őrzi az ő nemes és magasztos, magyar és szabadelvü -gondolkozását. És egészen oly tisztán őrzi az ő műveltségének -egyéniségét. Azok, kik vele, felette és mellette kormányozták az -országot és azok, a kiket a hivatali rendszer alája helyezett, gyakran -bámulták az ő felfogásának nyers szabadelvüségét és egész szellemének -kurucz magyarságát. - -Voltak e miatt összeütközései is. De ő változatlan megmaradt annak, a -minek indult, még a hivatalos szeken, még a királyi ügyészségben is, -szabadsághősnek. - -A kik közvetlenül és a mindennapi érintkezés után ismerték, azokra -csodálatos hatással volt. Szerették, követték és bámulták egyszerre és a -királyi ügyészek azon kollégiuma, a melyet huszonöt év óta ő megalkotott -s a melyben az ő gondolkodását meggyökeresiteni törekedett, minden -időben legméltóbb emléke az ő munkásságának. - -Ez ügyészi kollégium kihal, szétmállik és változik idővel és emlékként -többé fenn nem áll és Kozma hatása is, mint a nagy szinművészeké, csak -nemzedékére, korára és kortársaira hat ki. De épen azért nekünk, kik őt -ismertük, a kik vele éltünk és vele dolgoztunk, a haza rossz napjaiban -vele busultunk és a jó napokban vele örvendtünk, nekünk kötelességünk -emlékezetünkben megőrizni mindent, a mit róla tudunk, és átadni minden -emlékjelet az utókornak, a mely az olyan férfiak példáin, a minők közé -Kozma Sándor tartozott, ha lelkesülni tud, még szép és nagy dolgokat -alkothat a hazáért és a magyarságáért. - -A negyvenes évek magyarjaiból már kevesen élnek. Deák Ferencz és Kossuth -Lajos táborkara nagy részben elhunyt. Nemcsak az ország központján, de a -vármegyékben is alig van egy-kettő, a kit a régi tűz melegitene és a -kinek agyában és szivében az a szellem élne, a mely a nemzetet 1848-ban -a világtörténet kiváló tényezőjévé tette. - -A kevés férfiu közt, a ki még él, a legkiválóbbak egyike Kozma Sándor -volt. Elhunyta őt már az uj korszakban, az uj nemzedék gondolkozásában -érte. Ha társai is elhunynak, a mi csak pár évnek a kérdése, velük -együtt a régi Magyarország egészben a történeté lesz. Talán az eszmék -ujabb iránya meg nem engedi többé, hogy Kozmához hasonló egyéniségek -képződjenek ki közéletünk mezején. Talán a Gondviselés másképp -gondoskodik arról, hogy a magyar faj különös jelleme ne ekként, hanem a -mostani módszer szerint képződött közférfiak által tartassék tisztán -fenn. De mi ragaszkodunk ahhoz a hithez, hogy mindaddig, mig a magyar -nemzetre és annak tiszta és hamisitatlan egyéniségére az emberiségnek -szüksége lesz, addig a nemzetnek Kozmához hasonló fiai ezentul is -támadnak és pedig, ha a szükség ugy kivánja, még nagyobb tömegben, mint -támadtak hatvan év előtt. - - - - -BITTÓ ISTVÁN HALÁLÁN. - -(A Bittó-család. – A csallóközi nemesség. – A tábor, melyhez Bittó -tartozott. – Milyennek látta bujdosó korában Párist? – Hol láttam -először? – Miért nem volt nagy szónok? – A Deák-párt bomlása. – Önként -hagyja el a miniszterelnökséget.) - -Egyszer már megemlékeztem Bittó Istvánról, az egykori Deákpárt utolsó -miniszterelnökéről. De azért most, hogy szemeit örökre lehunyta, megint -visszatérek rá. Szerettem és becsültem. Nagyon szivesen beszélek -azokról, a kikhez szeretet és becsülés kapcsolt. - -Előkelő nagy család sarjadéka volt. De csak köznemesi családé. Sok Bittó -emelkedett ki a hétköznapi szürkeség homályából; a vármegyének és az -országnak kormányzásában sok Bittónak keze, becsülete és bölcsesége -fáradozott, de minden Bittó megmaradt annyira erős magyarnak, hogy a -Habsburgok uralma alatt se uradalmakra, se főrendü méltóságokra szert -nem tehettek. Megmaradtak abban az erős köznemesi táborban, mely -századok óta őrzi az országot és szabadságait s tartja fenn a magyar -nemzetet. - -Ősi birtokuk Sárosfa Pozsony vármegyében. Csallóközi kisded falu alig -harmincz házacskával s a Bittók ősi udvarával. Innen van nemesi előnevük -is. A falu igazi neve egykor Sárosfalva volt. Épen száz faluja van túl a -Dunának, a melyet ma fa néven neveznek a régi falva helyett. A szavak is -kopnak, mint az emberek, a családok s a nemesi birtokok. - -A csallóközi köznemesség csodálatos tünemény nemzetünk életében. Bécsnek -torkában, a pozsonyi vár falai alatt, Érsekujvár és Komárom erődeinek -árnyékában, a németek, vallónok, labanczok országutján ezt a nemességet -mindenáron ki akarták irtani s vagy németté tenni, vagy helyébe németet, -tótot, idegen elemet telepiteni. De ez a nemesség nem engedett. Nincs az -országnak olyan vidéke, a mely töröktől, tatártól s mindenféle pogánytól -annyit szenvedett volna, mint ez a némettől. Megvédték őt a Dunaágak, a -kiöntések, a bozótok és berkek, de legjobban megvédte ősi erénye, -törhetlen magyarsága, példabeszéddé vált okossága. - -E nemességnek volt egyik legszebb hajtása a Bittó-család. - -A csallóközi nemes falvak kisbirtoku lakóinál ép ugy él az ősök -emlékezete, mint a nagy angol és német főnemességnél s mint az arabok, -őzbegek és turkomannok törzsfőnökeinél. Száz meg száz család él ma is, -melynek apró korhadt leveles ládája tele van az Árpádok, a Vegyesházbeli -királyok s a Korvinok korabeli levelekkel. Birtokot, nemességet, -leszármazást, atyafiságot bizonyitanak e levelek. S a ki oly féltékeny -és büszke őseire, az gonddal vigyáz utódaira is. A ki tiszteli a multat: -az megőrzi a jövendőt. - -A Bittók vagyona nem kopott el, sőt Pozsony vármegyén kivül elterjedt -Somogy, Arad s több vármegyére. Okos és tisztes házasságok, takarékosság -s becsületet szerző erények szaporitották a birtokot. - -Bittó István főbirtoka Somogy vármegyében feküdt Drávafokon. Tágas park -közepén előkelő nagy uri kastély néhány ezer hold külső birtokkal jól -fölszerelve, okos gazdálkodással vezetve. Itt szokta tölteni a nyarat -késő őszig. Itt szokta kedvelt könyveit és hirlapjait olvasgatni; -barátait, látogatóit, a vármegye előkelőit fogadni. Itt kerestem föl én -is ezelőtt huszonkét esztendővel. Vendégszeretete, figyelme, -előzékenysége, nemes egyszerüsége példás volt. A régi időkre, a nagy -egyéniségekre emlékeztetett. - -Valósággal kiváló férfiu volt, habár a közélet zajongásai közt nagyságát -nem vették is észre. Higgadt, bölcs elméje, felfogásának különös -nemessége, nagy emberszeretete, erős gyakorlati miveltsége tette őt -nagygyá. Sok jellemvonásban hasonlitott Deák Ferenczhez. Deák -táborkarában senkise volt, a ki a vezért ugy megközelitette, mint ő. -Nagyságának nem méretei, hanem természete hasonlitott a vezérhez. - -Nagy korszaknak volt méltó fia. - -A magyar nemzet 1848–1849-ben élet-halálharczot vivott. Vitába -keveredett fennállásának, fajának s függetlenségének minden ellenségével -s fiai vérét, s minden erkölcsi erejét vitte fegyverül a vitába. Ekkora -erőfeszités minden nemzet történetében ritka. Minden időben minden -nemzedék nem képes ily erőfeszitésre. Az utolsó Rákóczi-szabadságharcz -óta, 1710 óta a magyar nemzet se volt erre képes. Óriási erkölcsi -erőnek, akaratnak és elszántságnak kell összegyülni s jó alkalomnak -támadni, hogy a nemzet ádáz élet-halálharczra vállalkozzék. - -Erős lelkek késziték erre a nemzetet. - -Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, Deák, Vörösmarty alig tiz év szülöttei. -Születésük közel esik egymáshoz a 18-ik század utolsó s a 19-ik század -első éveiben. Ők és társaik edzették meg hősi elhatározásra a lelkeket. - -Az az ifjuság, mely a nagy harczot megkezdette s végigküzdötte, a mult -század huszas éveiben született. Az ugynevezett 48-iki fiatalság, a -vakmerő és fenséges küzdelemnek hősi tábora 1820-tól 1830-ig támadt az -anyák szerelméből, az idő láthatatlan örökkévalóságából. Ma már alig -van, a ki e táborhoz tartozott. A vezérlő szellemek közül talán csak az -egyetlen Jókay. - -Bittó is e táborhoz tartozott. - -Az első népképviselet tagja, a debreczeni országgyülés buzgó -képviselője, a függetlenségi nagy elhatározás egyik hőse s mikor a -harcznak vége lett: bujdosó és számüzött: ime nyilvános életének első -fejezete! - -Nem a vér heve, nem a képzelet lázongása, nem a nemes nagyravágyás -ábrándja, nem a katonai erények feszitő érzései birták őt ama nagy -elhatározásra. Hanem a mi mindezeknél szentebb: a hazafiság s a nemzet -iránt való kötelesség komoly érzete. Őt lelkének higgadtsága vitte oda, -a hova másokat, igen sokat az ifju kor rajongása. - -Sok hányattatás után Párisban telepedett meg, mint bujdosó. Akkor még -köztársaság volt a francziák államalkata; elnöke Napoleon. A -függetlenségi harczok üldözöttjei szivesen menekültek oda. Ott volt -Bittó is, gróf Andrássy Gyula, gróf Teleky László, Gorove István, Irányi -Dániel s egyebek társaságában. A közös sors egyenlő érzete s hű, -bizalmas barátság kapcsolta őket össze. Egész két évet töltött el ott -1849 végétől 1851 végeig. Megismerkedett néhány kiváló franczia -államférfiuval s ideje nagy részét a korszerü államtanok -tanulmányozására forditotta. - -Nagy figyelemmel hallgattam, mikor elbeszélte, minő hatást tett rá -először az a világ. - -– Csaknem minden dolog ismerős volt előttem – ugymond – mikor Párisba -jutottam. Az utczák, házak, emberek ugyanolyanok voltak, mint másutt -Bécset már meglehetősen ismertem, ott többször jártam s azért külsőleg -Páris se lepett meg semmiben, de az emberek, a felfogások, az -intézmények, a szenvedélyek: mind egészen más, mint a minőket én -ismertem. A magyar társadalom még mindig Verbőczy társa dalma volt. A -középkori hűbéres életnek legszelidebb képződménye, de mégis középkori. -Ur és szolga, egyházi és világi főrendek, Isten kegyelméből való -uralkodás, fejedelmek babonás bálványozása, önkénygyakorló kormányzók, -basáskodó vidéki főtisztviselők, százféle előjog, kivétel, szabadalom, -osztályérdek s ezeknek megfelelő gondolkodás és családi élet. Fajok, -nyelvek, foglalkozások, felekezetek versengése. Szűk irodalom, bágyadt -sajtó, mely alig ismerte a gunyt és gyülölködést és semmikép nem ismerte -az élczet és vidámságot. Mi más a franczia közszellem a maga -gondolatainak, érzéseinek, törekvéseinek korlátlanságával! Mégse tudtam -igazán megkedvelni. Nálunk hazafiság, ideálok, érzések, meleg -rokonszenvek, családi ösztönök kötik egymáshoz az embereket s alkotják -meg nagy részben a pártokat is. Párisban pedig számitás, okosság, érdek -és gyülölködés. Sokkal magasabbnak, sokkal hatalmasabbnak s -fejlettebbnek láttam a franczia szellemet, de sokkal jobban szerettem a -magunkét, a magyart. - -Magyar természetét nem is tudta, nem is akarta leölteni magáról soha. -Egyénisége meg nem engedte volna. Mikor miniszter volt, mikor a -képviselőház elnöke volt s mikor a kormánynak és az uralkodó Deákpártnak -vezére volt: akkor is csak művelt, világosfejü, csöndes modoru, de mégis -csak ugynevezett jó magyar táblabiró volt. Az igazi »tekintetes, nemes -és nemzetes ur«. A kinek a fülét mindig megdobbantotta s a ki mindig -nagyot nézett, a mikor őt miniszterelnök korában a »kegyelmes uram«-nak -szólitották. Barátaitól, jó ismerőseitől, a képviselőktől, egykori -megyei tisztviselő társaitól mindig gunyolódásnak tekintette a -»kegyelmes ur«-féle szólitgatást. - -Mig Deák Ferencz élt, nem is volt az valami nagy divatban. Hiszen ha az -a férfiu, a ki minden párt és minden kormányzó ember fölött áll s a -királyon kivül mindenkinél hatalmasabb, csupán csak »tekintetes« és -talán »nagyságos« ur; hát akkor ki lehetne igazán »kegyelmes« ur? A régi -Deák-körnek nem is volt tagja ötven kegyelmes ur. Csak a letünt udvari -korlátnoki és helytartótanácsi rendszer agguló férfiait szoktuk -»kegyelmes ur«-nak czimezni. De csak azért, hogy tudja meg mindenki, -hogy ők nem tartoznak hozzánk, – ők más világ, mint mi vagyunk. - -Régóta ismertem. - -Még a mult század hatvanas éveinek közepén tartott Balaton-Füreden három -parti vármegye értekezletet a fölött: vajjon lecsapoljuk-e a Balatont? -Az én vármegyém részéről én is ott voltam valamiféle küldetésben. Fiatal -ember, koromnak és természetemnek hatalmas kiváncsiságával. Bittó István -is ott volt Somogy vármegyéből, noha a drávaparti birtokost közvetlenül -épen nem érdekelte a Balaton. - -Ott láttam először. Tudtam már, hogy az 1848-iki nemzetgyülés tagja -volt, – tudtam, hogy ott volt Debreczenben, Szegeden és Aradon a -királykergető független országgyülés romjai közt s tudtam, hogy néhány -évig bujdosásban élt. Mi ifjak különös kegyelettel néztünk az ily -férfiakra, mint letarolt erdő épen maradt szálfáira. Minő hatalmas -növések, minő büszke alakok a haraszt apró sarjadékai közt! Vajjon a -kiirtott törzsek hajtásai felnőhetnek-e egykor ilyen magasságba? - -Ott ismerkedtem meg vele. - -Alacsony termet, aránylag hatalmas fej, élénk, szelid, fénylő nagy -szemek, vastag bajusz, egyenes fejtartás, mindig mosolygó jólelkü arcz. -Vannak arczok, melyeket semmiféle lelki indulat soha eltorzitani nem -tud; melyek, ha mikor haragusznak is, a szelid érzelmeket, a nemes -gondolkodást tükrözik vissza. Ilyen volt Bittó arcza fiatalon is, agg -korában is. Pedig a Bittóknál a napsugártól barna, majdnem sötét bőrszin -öröklött sajátság s később kopaszság, deresedés s redőzet is urrá lett a -fej különböző részein. S mégis bizalomgerjesztő szép arcz volt késő -vénségében is. - -Mert a lélek volt nemes az arcz mögött. - -Deák különösen kedvelte. Már 1848-ban és 1861-ben is, de 1865 óta -állandóan. A belső bizalmasok körébe, a nagy táborkarhoz tartozott. - -Minő táborkar volt ez! Minő férfiak környezték akkor a pártvezért? -Szalay László, Klauzál Gábor, gróf Andrássy, báró Kemény Zsigmond és -báró Eötvös, Kerkapoly, Bittó István, – nagy elmék és nagy erények -birtokosai, – államférfiak, tudósok, irók, bölcselők; a magyarság -történelmi eszméinek nagy ápolói. Az ifjabb nemzedék tagjainak minő -olimpusi gyönyörüség volt ezek társaságában otthon lenni! - -Bittó nem volt kezdeményező szellem. Bölcselő se volt. Minden nagy -kérdésről volt érett és komoly nézete, de a mikor ezt kifejtette, sohase -olvasmányai tüntek elénk, hanem észlelései, tapasztalatai. Egész lélek -volt saját erejéből. Ha vitázott: se saját személye, se ellenfelének -botlása vagy gyöngesége nem jutott eszébe. Azért se a fenhéjázást, se a -gunyt, se az élczet nem ismerte. Mindig a kérdésnek belső igazságai -vezették agyát. Sohase volt szellemes, sohase játszott elméje a dolgok -külsejével vagy esetlegeivel, de mindig okos és talpraesett volt minden -szava. Beszéde sohase fárasztott; beszéde a legnagyobb elmék figyelmét -is magához ragadta. - -Nagy tekintélyével s mindenki által elismert okosságával szinte -ellentétben állt termetének kis mérete. »Kicsiny ember nagy bottal jár« -– igy szokta a népnek példabeszéde az ily férfit jellemezni. Termete -miatt Pistikának nevezték benső barátai s párthivei. De nem guny volt e -szóban, hanem szeretet és gyöngédség. - -Miért nem tudott szónok lenni? - -Érdekes ez a kérdés azért is, mert bizalmas körben egész szónoki erővel -és hatással tudta eszméit megvilágitani s érveit kifejteni. De azért is -érdekes, mert miniszter és kormányelnök korában szinte kényszerült -szónokká lenni. És még se vált szónokká. - -Bizony nem tehetsége hiányzott, hanem természete tartotta vissza. Akkora -szerénység s oly észrevehetetlen nagyravágyás, mint az övé, a -kezdeményezést, a szerepet, a szót százszor szivesebben engedi másnak, -semhogy a maga számára foglalja le. Ő sokkal mélyebb és tartalmasabb -szellem volt, mint például utódja, Tisza Kálmán s ha miniszterelnöksége -alatt Tisza Kálmán évenkint s kivált az első években felszólalt -kétszázötvenszer, Bittó alig hiszem, hogy felszólalt huszonötször. A -szónokláshoz pedig, hogy az magasra fejlődjék, az agynak épp oly sok -gépies munkálkodásra van szüksége, mint a zenésznek ahhoz, hogy kitünő -zenész legyen. A ki hangszerével csak ritkán foglalkozik: sohase lesz -belőle nagy zenész, akárminő a tehetsége. - -Kormányelnöksége alatt nagy sikerek nem jöttek napvilágra. De nem -történtek nagy események se, melyek fénye, vagy árnyéka őrá kiterjedne. -A mai kor embere meddőnek tekinthetné kormányelnökségének rövid -korszakát. - -A nemzet történetirója egykor majd foglalkozik ővele is s följegyzi -cselekményeit s azok értékét, de följegyzi talán mulasztásait s azok -okait is. S valóban sok érdekes dolgot jegyezhet föl. - -Ő volt a Deákpárt utolsó kormányának elnöke. Maga a vezér a kornak és -betegségnek sulya alatt már képtelen volt a vezér mindennapi munkáját -végezni. Deák Ferencz Bittó kormányelnöksége alatt már egyetlenegyszer -sem lehetett ott se a képviselőházban, se a pártkörben, – -ellenmondhatlan bölcseségü szavaival nem irányozhatta többé az elméket s -oroszlánszemeinek komor tekintetével nem fékezhette többé a lázongó -indulatokat. - -A pártnak s a körnek belső élete egészen más volt, mint a mai. Az ország -élén a miniszterelnök állt s mögötte a király tekintélye. De a párt élén -Deák Ferencz állt és az ő tekintélye. A többség nem a kormánynak pártja -volt, hanem a kormány volt a többség alkotása. A javaslatokat a kormány -készitette akkor is, de a többség a maga pártkörében gyakran hetekig -tartó vitatkozás után függetlenül állapitotta meg. A kormány kénytelen -volt nemcsak a királynak, hanem Deák Ferencznek támogatását is előre -megszerezni. Ha az egyik elmaradt: elmaradt a másik is s elmaradt a -többség is. - -Ehhez voltunk szokva hét-nyolcz éven keresztül, s mikor az 1873-iki -óriási válságok után Bittó igen sulyos körülmények közt kezébe vette a -kormányt: Deák Ferenczet már nem találta a párt élén. Azt vette észre, -hogy egyedül áll s másban, mint a király tekintélyében gondviselő -támogatást nem találhat. - -Megbomlott a párt egysége nyomban. Külön árnyalatok, külön -összebeszélések, külön vágyak és törekvések támadtak a párt kebelén -belül. - -A Sennyey-párt szervezkedett. Azt hitte: ideje közel van. - -A Lónyay-párt már szervezve volt két év óta. E párt »vacsorapárt« név -alatt már rég ideje rendszeresen működött. - -A balközép is belenyult már a Deák-párt belső dolgaiba s uttörője Ghyczy -Kálmán már ott ült a kormányon s pártja bent a Deák-pártban. - -Egy uj elemet is kezdtünk észrevenni a Deák-párton. A miniszteriálisok -pártjának neveztük ezt az elemet. Azok a férfiak voltak ezek, a kik -elvvel, iránynyal, válságokkal keveset törődve, mindig a kormánynyal -tartottak, az erős kormány előtt föltétlenül meghajoltak, a gyönge -kormány ellen cselszövényeket szitottak s a párt erkölcsi függetlenségét -bénitották. Ezek utóbb Tisza Kálmán rendszere alatt tulsulyra vergődtek. -Ezekből lett az ugynevezett mameluksereg. - -Bittó jól látta azt, hogy Deák régi rendszerét sokáig fentartani már nem -lehet. Oszlopai töredeznek, főerősségének, Deáknak napjai már -megszámlálvák; közel az idő, a mikor összedől minden. Volt ugyan még egy -hatalmas töredéke a pártnak, melyet akkor zömnek nevezett a szójárás. -Deák benső hivei, az önzést nem ismerő régi és uj férfiak, az eszmékért -lelkesülők, csupán a közczélok harczosai: ezekből állott a zöm. De ezek -folyton fogytak s lassankint meglepte őket a csüggedés. Ezekre -támaszkodott Bittó. - -Ezekkel készitette meg az uj választási törvényt s ezekkel alkotta meg -az összeférhetetlenségi törvényt. Mind a kettő a nemzeti képviselet -megtisztulására törekedett. Mily nagy és nehéz munka volt ez, mennyi -bölcseség kellett ennek elvégzéséhez: alig gondolná az ember. A -választási törvény fölött öt hónapon át vitatkoztak a pártkörök, az -osztályok, a központi bizottság s az országgyülés két háza. - -Sajátságos tünet. Törvénytárunk Szent István óta csak két választási -törvényt ismer. Az egyik 1848-ban készült Kossuth vezetése alatt, a -másik 1874-ben Bittó kormányzása alatt. - -Bittó sohase bukott. - -Önként engedte át helyét 1875-ben Tisza Kálmánnak. Erős meggyőződése -volt, hogy ezt meg kell tennie. S érthetetlen, hogy Tisza egész uralma -alatt szakadatlanul üldözte őt. Akkora elszántsággal, s oly -rendszeresen, a minőre a kormányok történetében alig van példa. Nálunk -épen nincs. Nevének és multjának tisztaságát s eszméinek és jellemének -nemességét azonban a Tisza-rendszer egész hatalma se volt képes -érinteni. S bár husz év óta keveset hallott róla a közélet, most, a -mikor sirja mellől a bevégzett hosszu életen végignézünk: bizony nem -látunk abban egyebet, mint összhangot, fenséget s nemes magyarságot. - - - - -EMLÉKEZÉS PULSZKY ÁGOSTONRA. - -(Pulszky Ágoston. Született 1846. évi juliusban, meghalt 1901. évi -szeptemberben. Iró, képviselő, államférfi, egyetemi tanár, az észjog és -jogbölcselet mivelője, hosszu időn át jó barátom.) - -Alig egy hónapja, hogy behunyta szemeit örökre s hideg hant borult meleg -szivére s ma már alig emlékezik meg róla valaki. Csak azok, a kik -szivéhez legközelebb állottak. Nő, gyermekek, testvér, néhány jó rokon -és hű barát. - -A sajtó hallgat. Lemorzsolta a halálnak és temetésnek részleteit. -Ismeretes, mindennapos részleteket, melyek évenként száz meg ezer -halottnál előfordulnak. Előszámlálta a korán félben szakadt élet -fontosabb eseményeit. Ki volt apja, ki volt anyja, mikor és hol -született és hol növelkedett, hol tanult, mikor lett képviselővé, -katonává, egyetemi tanárrá, mikor nősült, hány gyermeke, mi volt -betegsége s mikor halt meg s ezzel vége. A mi jó sajtónk száz vagy -kétszáz sort szentelt neki, a mint épen szeszélye vagy napi anyagának -sokasága engedte s ezzel feladatát megoldotta s kötelességét -teljesitette. - -»Elvégeztetett« – mint Jézus mondta a keresztfán. S a minek vége: minek -arról tovább is beszélni. - -A mi feltünhetett: az, hogy minden lap megemlitette, hogy Pulszky -tehetséges, tanult és minden tekintetben nemes lélek volt s hogy mégse -volt se mint tanár, se mint szónok, se mint államférfi, mint szokás -mondani, közkedveltségü. - -Igaz-e ez? S ha igaz: mi ennek az oka? Van-e a sajtó előtt szebb kérdés -ennél? Hogy lehet valaki jó hazafi, derék ember, nagy tehetség s mégis -kerüli őt az emberek rokonszenve s nyilvánvaló szeretete? Egy lap se -tárgyalta ezt a kérdést. - -Pulszky Ágoston csakugyan nagy szellemi erő volt. Nagyobb, mint édes -apja s mint Károly öcscse. Pedig mind a kettő messze felülmulta az -egészséges szellemi erők középmértékét. Ágoston eredetileg mély és -hatalmas elmebeli tehetség, tanulmánya a bölcselet terén óriási s tudása -is rengeteg. Ehhez kedves és ragaszkodó lélek, jó barát és hű pajtás, -irigykedést és rosszindulatot nem ismerő, szerény és nem számitgató, -munkára mindig kész, a gondolkodásban mindig éber. Még figyelőképessége -is meglehetősen erős. - -Hol van hát az ok, mely meggátolta őt abban, hogy a politikai élet -férfiainak s a pártoknak szeretetét és bizalmát megnyerhesse? Talán -benne van az ok, vagy talán a közönségben? - -Mindakettőben. - -Én nagyon szerettem és nagyon becsültem őt, noha két évtized óta ritkán -lehettünk együtt. Politikai pártállásunk s társaséletünk más társaságba -vonzotta őt s másba engem. Ő kormánypárti, én függetlenségi; – pártköri -életünk nem érintkezhetett egymással. - -De másként volt harmincz év előtt. Egymás mellett ültünk a -képviselőházban, szemközt az elnöki székkel, az emelkedő padsorok -közepén. Pulszky Ágost, Zsedényi Ede, Matuska Péter és én s közelünkben -Paczolay János, Szilágyi Dezső, Urbanovszky Ernő. Akkor is nagyon -szerettem Pulszkyt s három éven át ott a képviselőházban egymás mellett -talán minden gondolatunkat és eszménket kicseréltük egymással. Még a -szereplő férfiak s a nagy kérdések fölötti érzelmeinket is. - -Ő talán akkor is jobban ragaszkodott Szilágyihoz, mint énhozzám, de én -jobban figyeltem rá, mint bárki más. S erre jó okaim voltak, noha -kicsinyesnek látszók. - -Pulszky előbb foglalt helyet a képviselőházban, mint én. Őt már az -1869-iki országgyülés közepén beküldte Nógrád vármegye valamelyik -kerülete. Mikor választása folyamatban volt, azt mondta édes apja -Pulszky Ferencz az Uri-utczai Deák-körben: - -– Majd hozok én most nektek miniszternek való embert, a milyet az uj -nemzedékben nem találtok. - -– S ki lesz az? Kérdezték többen. - -– A Guszti fiam! - -Sokan örültek, sokan mosolyogtak, néhányan élczeskedtek is az apai -vakszeretet rovására. De az öreg nem engedett. - -– Majd meglátjátok, mennyit tud az, milyen tehetség az! - -Én hittem az öreg Pulszkynak. Sohasem vettem észre benne semmi -érzelgősséget, semmi elfogultságot. Miért lenne érzelgős és elfogult -saját fia irányában? - -Nem is csalódtunk se a tehetségnek, se a tudásnak mértékében. De -csalódtunk valami másban. Abban, a mit a világ modornak nevez s a mit én -alkalmazkodási érzéknek vagy számitásnak tudnék nevezni. - -A mi magyar társadalmunk akkor még ismerte s megbecsülte az ugynevezett -tekintélyt. Volt, a ki születése által, volt a ki vagyona által, volt a -ki tisztes kora által, volt a ki szerzett érdemek, forradalmi hőstettek, -nagy szenvedések, tudományos vagy költői alkotások által tett szert nagy -tekintélyre. Eszterházy herczegre más szemmel néztek, mint Kuba Jánosra, -a szakolczai városbiróra. A ki a mult század negyvenes éveinek nagy -küzdelmeiben már nagy szerepet töltött be, mint Szentiványi Károly, -Bónis Samu, Pulszky, b. Eötvös, vagy a ki 1849-ben igazi hőse volt a -nemzetnek, mint Klapka, Nyáry Pál, Perczel Mór, vagy a ki a kényuralom -alatt halálra itélt, bujdosó, vagy várfogságot kiszenvedett volt, mint -igen sokan, vagy a nagy költők és irók, Jókai, b. Kemény: azok már -ennélfogva a nemzet kiváló figyelmére méltók, már ennélfogva -tekintélyek. Andrássy grófot tekintélylyé tette állása, multja, -születése, tehetsége s a király különös bizalma. Deák tekintély volt -mindenki előtt és mindenki fölött. - -Jól volt-e igy, nem volt-e jól: most nem vizsgálom. Igy volt. Nemzeti -szokásunk, gondolkozásunk, érzésünk, erkölcsünk elismerte s megbecsülte -a tekintélyt, a kinek szavát, nézetét, akaratát komoly figyelemre -méltónak tartottuk csupán azért is, mert az ő szava, nézete és akarata -volt. Az a szó néha gyöngén hangzott, az a nézet néha nem volt alaposan -kifejtve és bebizonyitva, az az akarat néha makacsságnak vagy önkénynek -látszott, de azért azt komoly tisztelettel meg kellett fontolni, mert a -nemzet egyik tekintélyétől eredt. - -Pulszky Ágoston nem ismerte ezt a nemzeti szokást. Nem ebben nőtt fel. -Nem fejlődhetett ki nála ez. Négy-öt éves korától husz éves koráig -idegen országban, idegen népek közt volt többnyire. Minden gyümölcsnek -megvan a maga különös szine, illata, hamvassága. A magyar ifju lelkének -különös illata és hamvassága a honfi érdemek iránt való kegyelet s az -igaz tekintély méltánylása. Akkor még igy volt. Ma már nálunk sincs ugy -ezredrésznyire sem. Pulszky lelkéből és miveltségéből hiányzott ez az -illat, ez a hamvasság. Az idegen légkör letörölte ezt, vagy ki se -engedte fejlődni. - -Pedig az ő lelke gyöngéd volt és figyelmes s miveltsége nemes volt és -gazdag. Csak az alkalmazkodási érzek hiányzott. - -Nyomban beleszólt minden kérdésbe. Minden politikai kérdésnek ismerte -multját, jelenét, irodalmát. A német, angol, franczia és olasz államtani -irodalmakban egészen jártas volt. A bölcseleti kutatások és -feldolgozások minden művét és vivmányát jól ismerte. Lassanként saját -észlelései is szaporodtak. Ezek néha engem is bámulatba ejtettek. Irt -egy kisebb értekezést ezelőtt 23 évvel. Czime: »A pártkormányzat és a -korkérdések.« Nem akartam elhinni, hogy ez az ő műve. Azt gondoltam, -valamelyik óriási angol vagy franczia elme műve. Erősebb észlelésre -mutat e kis értekezés mint b. Eötvös József vagy Szalay László bármely -munkája. B. Kemény Zsigmond elméjéhez volna méltó. Sokáig faggattam -Pulszkyt, sokat vitatkoztam is vele, hogy bizonyos legyek arra nézve, -hogy ez az ő szelleméből eredt. - -Bizonyos lettem s annál jobban megszerettem, de egyuttal bámultam is őt. - -De nem igy voltak vele mások. - -A nagy tekintélyü és nagy önérzetü s tisztes koru magyar táblabirónak -meg volt a maga nézete minden nagy kérdésben s meg is tudta ezt -indokolni a maga gondos észlelései alapján. - -S ime eléje ugrik egy ifju. Vékony donga, kis termet, sovány alkat. -Fürtei kuszáltak, szemöldökei magasan állanak, szemei álmodozók, de -tekintete komoly. Hanyagul áll rajta minden. Bajusza pödöretlen, -Figaró-szakálla alig pelyhedzik, de már is kusza. Ruhája hányt vetett; -hosszu, bő nadrága mindig utána uszik a porban. De azért szemközt áll -vele. Merészen arczába tekint, kész a vitára rögtön, az érvek tömegével -dobálódzik s fejére idézi a világirodalom minden jeles művét s az angol -és franczia államférfiak minden nagy mondását. Tud mindent. Minden nagy -ország alkotmányának története a kisujjában s nem kiméli se a szót, se -az időt, se a tekintélyt. - -A jó magyar és bölcs táblabiró csak néz, csak bámul, csak szédülni kezd -erre a rettenetes tudásra. Ki ez a fiu? A ki igy tud, igy mer -vitatkozni? A Pulszky-gyerek. A Feri fia. A ki gyermekkorától fogva -külföldön élt és tanult s ismer minden népet, minden nyelvet, minden -nemzetséget. - -A magyar táblabiró, a magyar tekintély, a parlamenti notabilitás ennyi -mindent csakugyan nem tud. - -Kedves és vidám jeleneteknek voltam tanuja. - -A folyosón a nagyterembe nyiló ajtónál egy kis fali hirdetés -figyelmeztette a képviselőket hajdan, hogy e helyen a hangos -beszélgetést czélszerü abbanhagyni, mert a hang behatol a terembe s ott -a tanácskozást zavarja Ma már nincs meg ez a hirdetés, mert ugy sem -használt s e helyett a nagy ajtókon belül még egy üvegajtó és -szőnyegfüggöny védi a csendet. - -Egy ily hirdetés alatt lefüleli Pulszky Szende Bélát, a honvédelmi -minisztert s akkor talán csak még államtitkárt vagy miniszteri -tanácsost, hogy a hadsereg felujitásának európai elveit vele -megismertesse. - -Szende Béla magas termet, herkulesi alak, széles vállak, tekintélyes és -domboru mell, gyomor és has. Nyom vagy százhusz kilogrammot. Magyar -ruhában, fényes száru huszárcsizmában, tenyérnyi széles nadrágszijjal. -Egykor vitéz honvéd, Budavár falain az elsők egyike, szereti mindenki. - -Szembeáll vele Pulszky. Nem ér följebb, csak a nadrágszijáig. De ennek a -nadrágszijnak ezüst csatját megfogja keményen, nehogy a miniszter -megszökhessék tőle. El nem ereszti, mig csak a német és franczia hadügyi -reformokat apróra neki meg nem magyarázza. Pulszky a beszéd alatt fölnéz -rá keményen, Szende pedig lefelé néz, mintha a torony tetejéről nézne -alá. - -Kiváncsian állunk oda közelükbe néhányan. Ott áll Csengery is. -Mosolyogva hallgatjuk a hangos magyarázatot. De odajön Deák Ferencz is s -vagy félperczig hallgatja ő is. Akkor odaszól Csengeryhez: - -– Eredj Csengery a terembe, mondd meg odabent, hogy hagyják abba a -tanácskozást, ne lármázzanak, mert itt Pulszky Gusztit megzavarják a -beszédben. - -Nevet mindenki, maga Pulszky is. Elhagyja Szende megoktatását s akkor -veszi észre Deák Ferencz mókás szavaira, mily vidám fonákság van abban, -hogy ő az ő kis termetével itt a folyosón lefüleli az óriás termetü -Szendét s annak a fejébe akarja magyarázni Európát és Ázsiát. - -A mivelt és gyöngéd lelkek sohase boszankodtak azon, ha Pulszky Ágoston -a kedélyes eszmecserében is mindjárt a magas tudomány teljes -hadszertárával ment a vitába. Nem hányivetiség, nem negédesség, nem a -szellemi fensőség gőgös érzete volt ez nála, hanem az angolok és németek -közt megszokott modor, mely ottkint az egyetemi hallgatók -vitázó-termeiben egészen otthonos. Ezt hozta ő haza s mindig -tárgyilagosan gondolkozó elméje nem tartotta szükségesnek, hogy a hol -érveket lehet és kell használni: ott a személyes tekintetek is folyton -szemei előtt legyenek. - -A simaság, a kérdések szőrmentében való elintézése, az alkalmazkodási -érzék egészen hiányzott nála s később se fejlődött ki eléggé. - -De a parlamentben nem minden lélek mivelt és gyöngéd. Különösen a régi -balközép nem türte szivesen a bátor érvelést, ha az ellene szólt. -Pulszky se szavaiban, se érzületében sohase bántott senkit, de -eszejárásának idegenszerüsége, felfogásának rideg tárgyiassága, érveinek -kifogyhatatlan tömege, az ellenzékkel szemközt minden pillanatban s -minden kényes kérdésben kész kiállása sok ellenszenvet támasztottak -ellene. - -Hangja se volt békitő. Szónoklatát Csernátony a mult század hetvenes -éveiben »zakatolás«-nak nevezte. E szó sokáig rajta maradt beszédein. - -De csak azok nem szerették, a kik nem ismerték. A kik sohase élhettek -közelében. A kik az ő társalgásának élénkségét nem élvezhették s -gondolkozásának és érzésének minden óriási tudás daczára is folyton üdén -maradt naivságát meg nem ismerhették. - -Az egykori balközép tette divatossá ellene a gyülölködés, guny és -kicsinylés hangját. E hang megmaradt mindvégig mind a parlamentben, mind -a sajtóban. Sőt a nagy egyházpolitikai átalakulások idején még -fokozódott. Az okos és szabadelvü haladásnak öntudatos és szilárd hive -volt. A nyilt és alattomos klerikálisok ellenségei voltak szakadatlanul. -Érdemeit soha semmiben el nem ismerték. Minden szaváért, minden -cselekményeért, sőt minden mozdulatáért a sajtó gunyja és ócsárlása volt -a jutalom. De az ő jókedvét, kötelességérzetét ez meg nem zavarta, -szilárdságát meg nem gyöngitette. De modorát se tette enyhébbé. Annál -bátrabban, sőt annál érdesebben viaskodott ellenfeleivel. - -A kormányzás terén alig maradt nyoma működésének. Félévig volt a vallás- -és közoktatásügynek államtitkára. E fontos állásba belemelegedni is -kevés idő ez. Minisztere báró Eötvös Lóránt volt. Együtt léptek a -kormányba – véletlenül s együtt vettek a kormányzástól bucsut – örökre. -A tudós elme tünődése s nem a gyakorlati kormányzás volt az ő feladatuk. - -Sokáig volt tanára az ország első egyetemének, a budapestinek. Mint -tanár minő sikereket ért el, működése mennyiben tette gazdagabbá a -nemzeti magasabb értelmiséget, mennyi tudást osztott ki az ifju -nemzedéknek, a tudomány szeretetét mennyiben tette erősebbé: e -kérdésekre aggódva felelek. Mert tanári működését napról-napra nem -kisértem figyelemmel. - -Én nem voltam egyetemi hallgató. A pápai főiskola volt az én -tudománybeli nevelő-dajkám. Gyerekeszem képzelete s felfogása előtt sok -tanárom óriási alakká nőtt. Később, a mikor mint képviselő Budapestre -jöttem s egyetemünk hirneves tanáraival megismerkedtem: pápai tanáraim -alakjainak méretei még akkor se zsugorodtak össze, még akkor is csak -nőttek, még az egyetemi férfiak rovására is csak nőttek. Pauler, Kautz, -Hoffman, Karvassy, Baintner, Apáthy, Sághy, Herczeg, Antal s mások is: -ismert tudósok, jeles nevek; társalogtam velük, lapozgattam műveiket, -egyszer-másszor vitába is keveredtem velük, törekedtem elméjük erejét s -tudásuk mértékét és természetét fölismerni. - -De pápai tanáraimat meg nem közelithették, Bocsor István, Tarczy Lajos, -Kerkapoly Károly nagyságát el nem érték. - -Nem a tehetségek arányában volt a nagy különbség, hanem az oktatás -módszerében. Az egyetemi férfiak a tudás nagy anyagát tárják föl az -ifjuság előtt, a pápai férfiak a tudás szeretetét s égő vágyát edzik meg -az ifjuság lelkében. Amazok csak az elmét gazdagitják, emezek az egész -lelket. - -Ez volt észlelésem sok éven át. - -Ma már talán nem tennék ily szigoru megkülönböztetést. Talán nem is -annyira két rendszert vagy két módszert képvisel a két főiskola, mint -inkább a véletlenben, az egyénekben volt a nagy különbség. Ámbár a -magyar kálvinisták magasabb oktatásának iránya és szelleme mégis sokban -különbözik az egyetemi oktatástól. Ott a faji jelleg, a nemzeti irány -sokkal erősebb, mint itt. - -De, ismétlem, sok függ az egyéniségektől. - -Időközben megismerkedtem például Kovács Gyulával, Plósz Sándorral s még -néhány egyetemi férfiuval s akarva, nem akarva, már szokásom szerint is -gondosabban megfigyeltem elméjük működését. Mind a kettő méltó és képes -arra, hogy a tudomány bajnoka legyen. A tudomány vivmányainak egyik se -puszta átvevője, hanem gondosan megnézi mind a kettő, hogy mit vesz át; -a mit átvesz: honnan veszi át s minő alakban s minő kidolgozással? Mind -a kettő buvárkodik maga is s a miről a tudomány azt mondja: ez bizonyos, -– mind a kettő megvizsgálja, hogy miért bizonyos. - -Ha Kovács Gyula nagy nyomokat nem hagy a magyar tudományban, nagyobbakat -mint eddig: sokat kell vétkeznie, vagy az élet ösvényén sok akadálylyal -kell találkoznia. - -Plósz Sándor letért a tudományos buvárkodás és az oktatás utjáról – -legalább egyelőre. Ő a sokkal nehezebb kormányzás és törvényalkotás -vállalatába kapott. Csak azóta ismerem, a mióta miniszter. Lesz-e akkora -sikere, mint buzgósága: nem tudom, nem is hiszem. A siker nem tőle függ -egészen. Társalgás közben tanári értékét törekedtem kipuhatolni. Ugy -látom, tanai mellett s tanainak igazsága mellett szereti az ifjuságot -is. Nagy és szükséges erény ez az oktatóban. Őt is méltónak találtam -arra, hogy a pápai főiskola egykori nagy tanárai közt helyet -foglalhatott volna. - -Pulszky nem volt nagy tanár. Nem hiszem, hogy az a nemzedék, a mely -ajkairól leste a jogbölcselet igéit, azt mondaná egykor: én Pulszky -nemzedéke vagyok. Nem volt nagyobb tanár mint Szilágyi. Egyik se -közelitette meg Kerkapolyt. - -Pulszky kedvelt tárgyai is az államtan és jogbölcselet nagy mezején -termettek. E tárgyak megengedik a vég nélkül való buvárlatot, -megkövetelik a szakadatlan figyelést s tért nyitnak a tudással terhelt -lélek minden csapongása előtt. E tárgyak oly gazdagok, mint a -csillagászat kérdései. - -Sőt az államtan és jogbölcselet gyökeres átalakulás előtt áll épen a mi -korunkban. A közjog és államjog volt e két nagy tudománynak eddig -főanyaga. Ma már az államtanban és jogbölcseletben a vagyoni jóllét, az -egyház s a nemzetiség óriási kérdései követelik a főszerepet. A kérdések -élnek, feszülnek, mozognak és mozgatnak; követelik az intézménynyé -alakulást s az állam szerkezetébe befurakodnak mindenütt. De a kérdések -nemcsak jól nincsenek megoldva, de még jól föltéve, jól megalakitva -sincsenek. - -Pulszky jól látta a kérdéseket s az egymáson keresztül-kasul törő -érdekek, szükségek és szenvedélyek zürzavaros küzdelmét. Ismerte is ezek -világirodalmát s törekedett is ezek elméletét megalkotni. Egyetemi -előadásaiban a kérdések egyetlen nehézsége elől se tért ki, habár -ezekkel megküzdeni magának is nehezére esett. Nem tért ki jogbölcseleti -műveiben se. - -De erejét tulbecsülte. Felölelt mindent. Kidolgozott, beosztott, -rendszerbe öntött minden kérdést, a nélkül, hogy azokat egyenként, -külön-külön tudományos szabatossággal felállitani, kifejteni s megoldani -képes lett volna, vagy arra elegendő ideje, elmélkedése vagy gyakorlati -tapasztalása lett volna. Pedig még ez sem elég. Az irodalmi helyes alak -megtalálása minden kérdésre nézve mulhatlanul szükséges, ha azt akarjuk, -hogy előadásunk vagy könyvünk az ifjuság lelkében gyökeret verjen. - -Pulszky Ágoston elmulasztotta ezt. Nem is ügyelt erre eléggé. S minthogy -a legnehezebb s legmélyebb kérdésekkel küzködött: ennélfogva zavaros, -kuszált s világosság nélkül való volt mind tanszéki előadása, mind -tudományos könyve. Az ifjuság rögtön észrevette ezt, figyelme szanaszét -szóródott s azon túl hozzá az ifjuságot csakis a tanrend kötötte s nem -az előadás hóditó varázsa. - -Az államtani és jogbölcseleti igazságok nem oly egyszerüek, mint a -számtani s nem is oly könnyedén észlelhetők, mint a természettani -igazságok. Két kilogramm kétszer akkora suly, mint egy kilogramm. A ki -kételkedik: eléje teszik a mérleget s megszünt a kételkedés azonnal. De -a hol egy nemzetiségi kérdés összeütközik egy egyházi vagy egy gazdasági -kérdéssel s a küzdelembe bele kell szólani a közjogi kérdésnek is: ott -már nagy és nehéz elmemunka a kérdés igazságát oly világosan állitani a -hallgatóság elé, hogy minden kétség nyomban elenyésszék. - -Talán nem is lehet. De a tanszéken nem is épen szükséges. De az még az -államtanban és jogbölcseletben is szükséges, hogy a kérdések egyik vagy -másik oldala egészen tisztán álljon az ifjuság előtt. Ezzel föltámad -vágya a többit is tisztán látni. Ösztöne, törekvése, buvárkodása s az -élet tapasztalásai majd czélhoz juttatják tudnivágyát. Elég, ha ezt az -oktatója fölkelti. - -Azt mondtam: Pulszky tulbecsülte erejét. - -Egy napon, a mint mellette ülök a képviselőházban, uj kiadásu angol -könyv áll előtte s olvasgat belőle figyelemmel. Valaki érdekesen beszélt -s ő föl-fölemelte fejét s hallgatta a szónokot, de közben-közben megint -tovább olvasott. A szónokra mulhatlanul kellett figyelnie, mert a szólás -sora rá is kerülhetett, tehát figyelt is, de azért olvasgatott is. - -Azt gondoltam, valami sikamlós vagy könnyü regényt olvas. Kérdeztem -tőle, mit olvas? - -– Mill Stuart logikáját! - -S mutatja a könyvet. - -Egy pillanatig elbámultam, de aztán kinevettem vele. Ez a könyv a -legnehezebb tudományos olvasmányok egyike a világon. Fiatal koromban -elmém megedződött arra, hogy Hegelt nem fáradó figyelemmel olvashattam. -Akkor Mill Stuart logikáját is bizonyos élvezettel, vagy legalább -könnyüséggel tudtam volna olvasgatni. Most már nekem nehéz tárgy. -Huszonöt év előtt is nehéz volt. Megkisértettem. Hónapokig kellene -elmémet ujra gyakorolni, hogy olvasásába rögtön bele ne fáradjak. - -S ime az én Pulszky barátom ezt az igen nehéz könyvet csak ugy fél -figyelemmel, fél elmével is képes olvasgatni. Szemrehányást csináltam -neki e könnyelmüségért és elbizakodásért. Hiszen vagy a könyvet, vagy a -beszédet nem érti meg jól, mert egész elme kell mindegyikhez -külön-külön. - -Ő képes erre, azt felelte. - -Pedig dehogy volt képes. Erre senki se képes. - -Egyszer kérdeztem tőle, hogy jogbölcseletét kinek a rendszere szerint -dolgozta ki? - -– A magam rendszere szerint. - -Sulyosan megtámadtam e szaváért. Jelen volt Kerkapoly is. Az volt a -véleményem, hogy az egyetemet s az ifjuságot fiatal ember -szárnyemelgetésének kedvéért feláldozni nem szabad. Majd megjön az ideje -annak is, a mikor ő hosszabb élet nyugodt tapasztalásai s nagy és mély -elmélkedések alapján saját rendszerét tárhatja föl az ifjuság előtt. - -Sokat évődtem vele, de talán nagyon is szigoru volt felfogásom s éles a -birálatom. Ugy értesültem, műve Angliában is figyelmet keltett. Szinte -természetesnek tartom. Gondolkodó ereje csakugyan nagy volt. - -Irni jobban tudott, mint Kerkapoly vagy Szilágyi, de azért nagy műve nem -lesz maradandó s mint irodalmi mű még annyira se lesz olvasott, a -mennyire nálunk a tudományos műveket szokás olvasni. - -Nem világos, nem könnyü, szépségei nincsenek, nem magyar irodalmi mű. -Magyar szavakból, magyar nyelven van ugyan megirva, de azért mégse -magyar mű. Mert gondolkozása, felfogása s gondolatainak meg alakitása -nem magyar. - -Ime, nagy kérdés áll itt előttünk. - -Pulszky Ágoston mindig tudott magyarul, még gyermekkorában is, még -külföldön is. De agyának gondolkodó működése nem mindig magyar nyelven -történt, minthogy csecsemőkorától kezdve két nyelven, magyarul és -németül egyaránt tanult és tudott. Tehát gondolkodni is tudott németül -is ugy, mint magyarul. Később pedig az angol nyelvet annyira -elsajátitotta, hogy angolul is tudott gondolkodni. - -A kérdés az, hogy a ki gyermek- és ifjukorán keresztül két vagy három -nyelven is egyenlő képességgel tud gondolkodni és beszélni: vajjon -később képes lesz-e az egyetlen nyelvnek minden szépségével és minden -tökéletességével alakitani meg irodalmilag gondolatait? - -Széchenyi István gróf nem a remek, de a nagy magyar irók közé tartozik. -Gondolatokban, képekben költői alakitásokban, eszmévé és szállóigévé -magasult nézetekben gazdagabb minden magyar irónál. Még sem igazi magyar -iró, mert élete végeig mindig németül gondolkodott. Német volt az -anyanyelve. A gondolatok irodalmi alakitásában ettől szabadulni soha nem -tudott. - -De elhagyom e tárgyat. Sokat lehetne erről mondani. - -Pulszky Ágoston ritka nagy elme volt s ritka nemes jellem s a kik -közelében voltak: azok előtt kedvessé tette vonzó egyénisége. Tudása -óriási s a törvényhozásban csatázni mindig készen álló kiváló szónok, -igaz hévvel és nemes fegyverekkel küzdő. Többet ért, mint a mennyire -kortársai becsülték. Derekabb ember volt, mint sorsa. Derekabb, mint a -hogy nyomdokai után az utókor fölismerhetné. - - - - -FALK MIKSA KORÜNNEPE. - -(Dr. Falk Miksa született 1828. évi október hó 7-én. Már tizenötéves -korában kezdő iró és forditó. Később hirlapiró a legmagasabb szakmában, -a politikai irányczikkek alkotásában. A mult század ötvenes és hatvanas -éveiben jelesebb hirlapirónk nem volt, hozzá mérhető is alig egy-kettő. -Ezenkivül jelesebb iróink egyike. Mint képviselő, a diplomatikai iratok -készitésében fölötte kiváló.) - -Nem kedvelem a korünnepet. Ha nekem szólna: hidegen fogadnám, vagy -meggátolnám. Ez év augusztus havában mult negyven esztendeje, hogy első -nagyobb költői munkám az ország legelső szépirodalmi hetilapjában -megjelent. Tehát negyven esztendeje volnék – ha volnék – afféle -iróember. Bizony nem szóltam róla senkinek s örülök, hogy másnak se -jutott eszébe. Ugyanez év julius havában mult husz esztendeje, hogy -hires nevezetes Nagy-Kőrös városa megválasztott követének. Milyen jó -ürügy lett volna hatalmas lakomára. De a város derék polgármestere azt -mondta: minthogy választás esztendejében vagyunk, annak a korünneplő -lakomának korteskedő szine lenne, a mi pedig Nagy-Kőrös városához nem -illenék. Ott minden polgár a maga komoly és higgadt magyar eszével -választ követet, tehát csak maradjon el a lakoma. - -Igaz volt. El is maradt a korünnep. - -Nem is egyéb a legtöbb jubileum, mint hivalkodás és lakmározási ürügy. -Istennek tartsunk ünnepet, ne embernek. Ünnepeljük meg nagy nemzeti -eseménynek emlékét is, de apró emberek apró dolgait ne ünnepelgessük. -Névnapról, születésnapról ám emlékezzenek meg hű barátok és -családbeliek, ha igazán szeretik egymást, de ezzel aztán legyen is vége -a sürü lakmározásnak. - -Ez az én vélekedésem. - -De ennek daczára is szivesen látom Falk Miksa korünnepét. Örömmel -tünődöm el ama félszázad egyes eseményei fölött, mely Falk nevével s -irói működésével válhatlanul összefügg. Nemzetünk közéletének ma elmult -ötven esztendejére se államférfi, se történetiró vissza nem gondolhat a -nélkül, hogy elméje Falk nevével s irói működésével lépten-nyomon ne -találkozzék. - -Falk Miksa a jó magyar hazafiak diszes seregének jelentékeny tagja. Nem -vezére, de nem is közlegénye. Hanem, ha a katonaéletben keresünk -hasonlatot, derék csapatvezetője. A ki régóta törzstiszt, régóta tagja a -táborkarnak. Mióta közelebbről ismerem, jó negyven éve, azóta mindig az -volt. - -Jó magyar hazafi! - -Szinte unalmas, szinte kopott, szinte el is korhadt már ez a szó. Csak -arról mondjuk már, hogy jó hazafi, a kiről egyebet nem mondhatunk. S -mondjuk kedvezésből, udvariasságból. Jó gazda, jeles iró, milliomos. -kegyes főpap, jó szónok, miniszterjelölt, államférfi, nagy befolyás, -tevékeny mágnás, veszedelmes ember s egyéb efféle jelző van ma -közkeletben. Jó hazafi: annyi mintha azt mondanák – nemzetes ur. - -De ha én mondom valakiről, hogy jó magyar hazafi: akkor nem üres szóval -akarom a levegőt mozgatni. S ha Falk Miksáról mondom: arra jó okom van. - -Nem egyféle a hazafiság a mi országunkban. Még a jó magyar hazafiság is -többféle. - -Az egyik hazafiság mintái: Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Kossuth. Ma pihen -ez a hazafiság. Tábora is elszéledt. A csaták mezei kizöldültek, a -fegyvert rozsda emészti. A tudomány és költészet terén, a békességes -kormányzás és közgazdasági élet vesződségei közt ma ennek a hazafiságnak -nincs levegője, melyben lélekzetet vehessen. - -A másik hazafiság mintái: Zrinyi a költő, gróf Széchenyi István, Deák -Ferencz. Viaskodni az ország függetlenségeért s a nemzet jólléte és -méltóságáért, de nem az izomnak, hanem az észnek erejével; – nem a -fegyvernek, hanem a bölcseségnek hatalmával. A hazafiak e táborához -tartozik Falk Miksa is. - -S e két táboron kivül van még a jó magyar hazafiságnak harmadik tábora -is. - -Volt két jó ismerősöm s nemes jó barátom. Egy atyafi két testvér. Az -egyik Ihász Dániel, a kit csak egyszer-kétszer láttam életemben s a -másik Ihász Imre, birtokostársam, vármegyém előkelője, mindenki által -becsült és szeretett jó magyar ember. - -Melyik volt jobb hazafi: soha se tudtam eldönteni. - -Ihász Dániel, mint ifju, fegyvert fogott s orvul megrohant, száz sebből -vérző hazájának védelmére sietett, mint honvéd 1848-ban. Végigküzdötte a -szabadságért és a becsületért vivott harcznak minden csatáját. Fegyverét -le nem tette, a győztes idegennek magát meg nem adta, elment bujdosónak, -élt a hazátlanok száraz kenyerén s mikor az olasz nemzet harczban állott -az osztrákkal: erős karját s éles fegyverét felajánlotta az olasz -nemzetnek, hogy ott is szemközt álljon azzal az ellenséggel, a kivel -1848-ban és 1849-ben szemközt állott. S a mikor eljött a békességnek -ideje s ránehezedett az életkor sulya: akkor oda telepedett Kossuth -Lajos mellé s el nem hagyta őt haláláig. - -Hogy az agg bujdosó, a független Magyarország egykori kormányzója minden -nap lássa, minden nap érezze, hogy a magyar szivnek hozzá való hűsége el -nem csügged, el nem mulik soha. – Ez volt Ihász Dániel; – férfi, a -lelkek szent lángolásának korszakából, a ki élt, harczolt és meghalt a -nélkül, hogy honfi szivének nagy eszményeit egyetlen szempillantásig -elfelejtette volna. - -Hát testvérje Ihász Imre mit csinált itthon? Miként szállhatott -versenyre az ő hazafisága bujdosó testvérével? - -Ihász Imre itthon maradt. Eke alá fogta a pusztuló ősi telket. Kis telek -volt, kis birtok volt, alig terjedt száz holdnyira. De maga is megfogta -az eke szarvát. Tanult, mivelt uri ember – de nem járt hivatal után, -hanem a becsületes földmivelő munka után. Egyik birtokot a másik után -bérelte s azután egyiket a másik után vette meg örökül. Istennek akarata -s őseink vitézsége a magyarnak számára alkotta meg ezt a földet. -Idegentől, jöttmenttől, gazdag nemzetek ide lézengő tőkepénzeseitől -mentsük meg a magyar földet. Legyen a föld s legyen itt minden vagyon a -magyar emberé. Eger várát, Sziget várát nem védheti mindenki, -vértanuhalált nem szenvedhet minden magyar ember, de családját, -magyarságát, ősi nevét, ősi birtokát meg kell védelmeznie minden magyar -embernek. Becsületes munkásság, okos takarékosság, tisztán gyüjtött -vagyon, magyar családaink virágzó fenmaradása: im mindez elsőrangu -hazafi kötelesség. Segitette az ügyefogyottat, buzgólkodott nemzeti -ügyeinkért, nem volt fukar semmi nemes dologban, hű társunk volt -vármegyénk életében, a mikor alkotmányunk föléledt s mégis hatezer -holdnyi birtokot gyüjtött, mely jó kedvvel hozza gazdag gyümölcsét, hogy -növelje, szilárditsa a magyar faj életét és gazdagságát. - -Im ebből állott az ő igaz és nagy hazafisága. - -Melyik volt hát jobb hazafi? Bizony ma se döntöm én el ezt a kérdést. - -Te ifjabb nemzedék, te alig tudod vagy csak az öregektől tudhatod, mije -volt egykor Falk Miksa nemzetünknek. - -Volt egy komoly lapunk; igazságaink tárháza, reményeinknek tűzhelye, -egész nemzeti életünknek, nemes, tiszta és hű tüköre. Kemény Zsigmond -volt a szerkesztője; Salamon Ferencz, Csengery Antal, Szalay László, -Greguss Ágost, Trefort Ágoston, báró Eötvös irták czikkeit. Jókai Mór -fölséges regényei töltötték meg tárczáját. Deák Ferencz bölcsesége, -hazafisága és mindentudása szabta meg irányát. - -Minő szellemek! Mekkora alakok! - -S ennek a lapnak volt főmunkatársa és vezérirója Falk Miksa. Főmunkatárs -és vezériró e férfiak között! - -Rettenetes balsors nehezedett a nemzetre. Országunk nem volt, -fölosztották osztrák tartományokra. Alkotmányunk nem volt, a fejedelmi -önkény uralkodott fölöttünk. Szabadságaink nem voltak, hivatalos -engedélytől függött minden lélekzetvétel. Irni nem lehetett szivből s -igaz magyar elméből, – nemzetünk eltörlése volt az állami czél. - -És mégis kellett irni. - -Hit kellett a nemzetnek és reménység. Önbizalom ereje és türés -bölcsesége. És kellett bizonyos vidámság is, mely könnyüvé tegye a -türést és várakozást. - -Jókai Mór és Falk Miksa lángelméje szerezte meg nekünk a vidámságot -hitünkhöz, reményünkhöz, önbizalmunkhoz és türelmünkhöz. Jókai a -költészet örök ragyogásu napfényével, Falk pedig a politikai napi -irodalom elmés bölcseségének édes melegével. - -Falk előtt is volt politikai irodalmunk. De politikai iróink egyike se -tudott akkora hatást gyakorolni a nemzet egész értelmiségére, mint Falk. - -Széchenyi czikkei darabosak s eszejárása szaggatott, Kossuth hirlapi -czikkeit nehézzé tette a szónokosság és a pathosz, báró Kemény czikkeit -a mély szemlélődés. Szalay és báró Eötvös czikkeiben a szükségesnél -nagyobb méretü volt az okoskodás és az érvelés. Talán csak a korán -elhalt gróf Dessewffy Aurél itéletének mélységét s gondolatalakitásainak -könnyüségét lehet Falk czikkeihez hasonlitani. Ha Falknak volt nálunk -elődje, csak gróf Dessewffy volt vagy lehetett volna az. - -Jó értesülés, tiszta látás, nemes elmésség és játszi kedély s a magyar -nyelvnek bizonyos költői erővel való kezelése tette oly vonzókká Falk -czikkeit. - -S azután a politikai napi irodalom nálunk is és Európaszerte is -komolyabb és méltóságosabb volt, mint ma. Hizelgést vagy rágalmazást, -ledérséget és könnyelmüséget Falk czikkeiben nem találunk. Ma más -szellem uralkodik, a közönség nagyobb részének izlése se oly finom, mint -negyven év előtt, de Falk, mint politikai iró ma is az, a ki az ötvenes -évek végén volt a mult században. - -Az iró hajdan nem iródiákja, hanem benső bizalmas munkatársa volt a -nemzet vezéreinek. Deák csak ugy együtt dolgozott Falkkal és báró -Keménynyel, mint gróf Andrássyval vagy báró Eötvössel. S az irónak -minden jutalma csak a nemzet vezéreinek barátságából s önlelke hazafias -megnyugvásából állott. - -Ezért mondom, hogy Falk jó magyar hazafi. Azok közül való, a kiket -egykor a történetiró a hazafiság terén is korszakuk vezérlő férfiainak -ismer el. - -Azt mondta valaki, hogy a hirlapiró oly férfiu, ki eltévesztette -hivatását. Talán több az elmésség e mondásban, mint az igazság. Falk -semmi esetre se tévedt semmiben, a mikor hirlapiróvá lett s hirlapiró -maradt. - -Mi lett volna? - -Szónok? Gyakorlati államférfi? Vagy bankár s közgazdasági életünk egyik -vezetője? - -Lehetett volna egyik is, másik is. Volt tehetsége hozzá elég. De -munkássága egyik pályán se ért volna annyit a nemzetnek, mint a mennyit -a politikai irói pályán ért. - -Iró lehetett volna nagy. Tudása széles és mély, figyelése erős, itélete -éles s a nyelvet szépen, gondosan s mégis könnyen kezeli. Széchenyiről -irt nagy műve bizonyitja, hogy az emberek és korszakok lelkébe, az elvek -és szenvedélyek harczainak titkaiba mélyen be tud nézni. Szentül hiszem, -hogy ha iró marad, egyes nagy alakok s korszakok leirásában elérhette -volna Kemény Zsigmondot és Szalay Lászlót s állambölcsészeti kérdések -tárgyalásában felülmulta volna báró Eötvös Józsefet. - -De én élete dicsőségének tartom, hogy megmaradt a hirlapirói pályán, a -mely azonban még sem korlátozta abban, hogy a törvényhozás fontosabb és -kényesebb iratainak tetemes részét ne ő készitse el. Ez iratok az ifjabb -kor embereinek laza fogalmazásai mellett örökké minták maradnak. - -Hirlapirói pálya! Ez se az ma már, legalább nálunk, a mi ötven-hatvan év -előtt volt. - -Falk kortársai közül Kemény Zsigmondot és Szalay Lászlót betegség és -halál szoritotta le az irói pályáról. De Csengery, Salamon Ferencz, -Greguss Ágost s mások is siettek elhagyni a hirlapot, a mint tehették s -a mint külsőleg diszesebb s talán biztosabban jövedelmező munkakörbe -léphettek át. - -Minő kezekre jutott a hirlapirodalom? - -Sokan vannak már, a kik ugy vélekednek, hogy a politikai hirlap nem -egyébb, mint iparvállalat s czélja, rendeltetése se egyéb, mint bármely -anyagi vállalaté. És mindinkább terjed az a nézet, hogy elv, meggyőződés -s határozott szellemi irány nem a hirlapirónak való s mindez csak -haszontalan, sőt ártalmas teher a valódi hirlapiró vállain. A -hirlapirónak – ugy mondják – minden elvtől, iránytól, meggyőződéstől -szabadon a naponként változó áramlatok szerint kell dolgozni, a mint a -közönség szeszélye vagy tőkebiró urának intése parancsolja. - -Az ó-görög nép teremtő képzelete a mai hirlapirodalmat s ennek -hadseregét nem ismerte. Ha ismerte volna: Parnasszus hegylábához -mocsarat képzel, melyben kigyók-békák, utálatos csuszó-mászók -hemzsegnek. E mocsár lett volna a korszerü hirlapirók tanyája. - -De ez a felfogás nem az én felfogásom. Lehet, hogy a fejlődés iránya -évtizedek mulva e felfogást juttatja diadalra, de én már az uj -korszakhoz nem alkalmazkodom. - -Falk még a régi remek felfogás szülöttje. S még mindig teljes erővel -hőse is annak. Időszaki sajtónk mezején két korszaknak vezérlő szelleme. -Teljesen bevégzett dicsősége a multnak s a mai nemzedék csak azért nem -ismeri el annak, mert még ma is irányt, szellemet és világosságot nyujt -nemzetének, mint negyven-ötven év előtt. Minden fiatalkorabeli nagy -társa kidőlt már mellőle s ő magánosan áll, mint öreg cserfa. Az öreg -cser koronája még ép, lombja még eleven zöld s Falknak tollán még ma is -a régi szellem ragyog. - - - - -BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS HIRES BAJVIVÁSA. - - -I. - -(Az erdélyi 1834-iki országgyülés szerkezete. – Napló szerkesztése. – -Szász Károly inditványa. – A gubernium tiltó beavatkozása. – Wesselényi -buzgalma. – Körlevele a követekhez. – A november 13-iki viharos gyülés. -– A jelkérés. – Wesselényi beszéde. – Báró Nopcsa László bajra hivja -Wesselényit.) - -Ferencz császár és király, mint Erdély nagyfejedelme s a Székelyek -Grófja 1834-ben május 26-ra Kolozsvárra hivta össze az erdélyi -országgyülést. Ez országgyülésen mindvégig jelen volt, sőt az -ellenzéknek vezére s az egész országgyülésnek vezérszónoka volt hadadi -báró Wesselényi Miklós, akkor már mind a két hazában ismert s ünnepelt -kiváló hazafi. - -A királyi hivatalosak, az ugynevezett regalisták közt neve elő nem -fordul. Családjából csak a Wesselényi István kamarás és akkor ezredes és -b. Wesselényi Farkas kamarás voltak királyi hivatalosak s bár az -országgyülés őt is reklamálta: bizonyos, hogy az erdélyi gubernium őt -meghivni semmikép se tanácsolta volna ő felségének. Azért mint -Udvarhelyszék követe foglalt helyet az országgyülésen. Követtársa e -székből Szombatfalvi József volt. - -Az országgyülés tagjai mindjárt az első napokban magántársalgás közben -tanácskoztak a felett s meg is állapodtak abban, hogy az országgyülési -tárgyalásokról az eddig szokásban volt felette rövid jegyzőkönyv helyett -jegyzőkönyvet s egyuttal naplót is fognak vezetni, melybe az -országgyülési beszédeket beiktatják s melyet czenzura mellőzésével -kinyomatnak. Kettős czélt akartak ezzel elérni. Az egyik czél volt: az -országgyülést a lehető teljes nyilvánosság ellenőrzése alá helyezni s -ekként a gubernium iránt engedékeny királyi hivatalosokat is a nemzeti -közvéleménynyel mintegy együtthaladásra kényszeriteni. A másik czél -volt: a sajtót tökéletesen megbénitó czenzurát e téren félretenni s -legalább itt a sajtó-szabadságot komolyan életbeléptetni. - -Az erdélyi országgyülés egyetlen táblából állott, ott a kettős -kamara-rendszer ismeretlen volt. Két-két követet választott 13 vármegye, -5 székely szék, 11 szász szék és 16 takszális hely, mely a magyarországi -királyi városnak felelt meg. Az összes választott követek száma tehát 90 -volt. - -Ezzel szemben állott 224 királyi hivatalos s ezek közt az elnökön kivül -két püspök, egy apát, egy káptalan, egy konvent, huszonhét valóságos -katona, magasrangu tiszt, három itélőmester és 126 főispán, -főkirálybiró, szász ispán, táblabiró, kormányszéki tanácsos, udvari -méltóság és egyéb fejedelmi közhivatalnok. Az udvartól és kormánytól -függő hivatalnokok száma tehát 172-re rugott a 90 választott követ -ellenében. Hogy ily alkatu országgyülésen is nagy politikai sikert -lehetett elérni: ezt csak a nemzeti szellem hatalmas föllendülése s báró -Wesselényi Miklós nagy tekintélye s óriási tevékenysége indokolhatta. De -épen az országgyülés ily alkata mellett volt nagyfontosságu a Naplónak -szabad kinyomatása s az ellenzéki beszédek csonkitatlan hű közlése. - -Erre nézve b. Wesselényi és elvbarátai abban állapodtak meg, hogy az -inditványt Szász Károly vizaknai követ terjeszsze elő. Szász Károly -kiváló férfiu, hatásos szónok, a szabadelvü nemzeti pártnak egyik -vezérférfia volt s nagy tekintélyben állott. Az inditványt mindjárt a -negyedik országos ülésben junius 24-én előterjeszté. - -»Javaslatomat – ugymond – oda terjesztem, hogy az itélőmesterek a -törvények rendszabása szerint bizattassanak meg oly jegyzőkönyvnek -vitelére, milyet eddig is vittek (melynek azonban szabad lesz az -eddigieknél jobb móddal irtnak is lenni) és a mely két részből álljon, -t. i. előadásból és határozásból; de ezenkivül a rendek kebeléből hat -személyek neveztessenek a végre, hogy azok itt a vitatások folyamatát -figyelmetesen hallgatván és azokról magoknak jegyzéket készitvén, -szerkesztessék azokat jegyző- vagy naplókönyv formájába; neveztessen ki -továbbá még egy küldöttség, mely ezen jegyzéseket megvizsgálja, -észrevételei szerint megigazitsa; fenmaradván minden egyes tagnak, ha -szavait nem jól értették, kiigazithatása és országos ülésen az iránti -észrevételének feltehetése. Ez nemes Magyarországon is igy van.« -Hozzáteszi még: »Ezen bővebb jegyzőkönyv czime lehetne Magyarország -példájára Napló vagy Naplókönyv.« - -Ez az inditvány hosszabb vita után, melyben báró Wesselényi Miklós -többször felszólalt, elfogadtatott. Gyorsirók akkor még nem voltak. A -kormánypárt szónokai s köztük különösen Cserei Miklós az okból -ellenezték főleg a beszédek beiktatását, hogy a beszédeket szabatosan -leirni nem lehet, »mert az emberi nyelv sebesebb a tollnál.« Ellenezték -azonban nemcsak technikai, hanem politikai okokból is. Elvégre a julius -5-iki ülésben beadattak a szavazatok az elfogadott inditvány értelmében -alakitandó két bizottságra. - -Az egyik bizottság neve volt »A naplókönyv tollvivői«. Ennek tagjaivá -választattak: - -a magyar nemzetből: Kovács István krasznavármegyei és Szabó József -vizaknai követek; - -a székely nemzetből: Cserei Farkas kir. hivatalos és Török István -kézdivásárhelyi követ; – végül - -a szász nemzetből: Regius János beszterczei és Trausch József brassai -követek. - -A másik bizottság volt: »A jegyző- és naplókönyv birálói.« Ennek -tagjaivá választattak: - -a magyar nemzetből: gr. Kornis Mihály kir. hivatalos, gr. Degenfeld Ottó -közép-szolnokmegyei főispán, Tunyogi József ugyanazon megyei és Zeyk -József károlyfehérvári követek; - -a székely nemzetből: Diodár Antal aranyos, b. Kemény Pál maros, b. Apor -József háromszék és gr. Kun Gothárd sepsiszentgyörgyi követek; – végül - -a szász nemzetből id. Schreiber Simon szebeni, Dietrich János -szászsebesi, Ehrenfeld K. András medgyesi és Scherer György szeredahelyi -követek. - -Az országos határozat hozzáteszi: »A birálatnak résztvevői lesznek még -ezeken kivül országos és nemzeti tollvivő atyánkfiai és – – itélőmester -atyánkfiai is; önként értetődvén, hogy ez utóbbiaknak birálata az -általuk viendő, az országos tollvivőknek pedig az általuk ezuttal vitető -jegyzőkönyvre nézve nem terjed ki.« - -B. Wesselényi Miklós a naplókönyv szerkesztőségére 17, a naplóbirálatra -pedig 7 szavazatot kapott; – őt azonban a szabadelvüek megállapodása -szerint egyik bizottságba se kellett beválasztani s ezért a rá esett -szavazatok nem előzetes megállapodás eredményei. - -Két tekintélyes nyomda volt akkor Kolozsvárott. Egyik a lyczeumé, másik -a református kollégiumé. Gróf Degenfeld Ottó értekezett ezekkel s már -julius 9-én jelenté az országgyülésnek, hogy a ref. kollégium az -országgyülési jegyzőkönyv, a lyczeum pedig a napló nyomtatását oly módon -vállalta el, hogy ezeket ők szabadon áruba bocsáthassák, és pedig 10 -ivenkénti előfizetéssel ivenként 2 ezüst krajczárért: azok pedig, kik -előre nem fizetnek, a könyvárusi árt fizették. De ha a papiros ára -időközben felszökkennék, az előfizetési dij is fölemelhető legyen. - -Az országgyülés e jelentést helyeselte, a Napló nyomatása tehát ekként -véglegesen elhatároztatott. - -A Napló szerkesztésére és birálatára kiküldött bizottságok szorgalmasan -dolgoztak annyira, hogy szeptember 15-ig már 40 ivrét nagyságu iv -teljesen lenyomtatva kijött a sajtó alól. Ez ivek a május 28-tól -augusztus 6-ikig tartott első tizenkilencz országos ülés jegyzőkönyvét s -az ez ülésekben tartott nyilvános beszédeket tartalmazták. Az utolsó iv -báró Jósika Sámuel későbbi erdélyi alkanczellár beszédjének egyik félben -szakadt pontjával végződik. - -Több iv azonban nem következett s e beszéd többi része ily alakban -sohase látott napvilágot. Mert a bécsi udvar s az erdélyi gubernium -időközben a Napló kiadásának meggátlását elhatározták. - -Az országos ülések ugyanis rendesen folytak szeptember 13-ikáig. De az -ellenzéki áramlat oly erős, a nemzeti közvélemény felriadása oly élénk, -a reformok iránti vágy oly hatalmas volt, hogy se a királyi biztos, se a -gubernium nem hitték, hogy az országgyülés a királyi előterjesztéseket -nyugodtan és simán megszavazza s hogy a kormány vezetésének magát -engedelmesen alávesse. Gondoskodtak tehát erőszakos rendszabályokról, -melyek közt a Napló betiltása s az országgyülési nyomtatványoknak -czenzura alá vétele leendett a legelső. - -Az országgyülés a sérelmeket és javaslatokat közvetlenül ő felsége elé -akarta terjeszteni s erre küldöttséget választott, melynek Bécsbe -kellett mennie. A küldöttség tagjai, számszerint 12-en, szeptember 1-én -megválasztattak, a felirat az országgyülés által szeptember 9-én, a -küldöttségnek adott utasitások 11-én elkészittettek s ekként a -küldöttségnek szeptember közepén legkésőbb bécsi utjára kellett -elindulni. Ez okból a szeptember 13-iki országos ülésben inditvány -tétetett, hogy »mivel az ő felségéhez küldendő követség tárgyával az -országgyülésen elővehető tárgyak oly szoros összefüggésben vannak, hogy -a küldöttség e tisztbeni eljárása előtt sikeresen semmibe beleereszkedni -nem lehetne:« ennélfogva az ülések függesztessenek fel a bécsi követség -hazajöveteléig. Ez inditvány elfogadtatott s ekként az országgyülés -elnapoltatott tényleg október 31-ig. - -A követek és királyi hivatalosak nagy része már a következő napon, -szeptember 14-én elhagyta Kolozsvárt s hazautazott. Kolozsvárt kevesen -maradtak, de b. Wesselényi Miklós talán véletlenül épen ott maradt. - -Szeptember 15-én a gubernium 10.243. szám alatt az összes erdélyi -nyomdákhoz egy körrendeletet bocsátott, melyben közli, hogy a kir. -biztos ő herczegsége ő felsége rendelése következtében szeptember 15-én -arra szólitotta fel a királyi kormányt (guberniumot), hogy az -országgyülési jegyzőkönyveken kivül semmi munka a kiszabott -könyvvizsgálat nélkül (czenzura) ki ne nyomattassék, sőt az -országgyülési jegyzőkönyvek kivonatai se nyomattassanak ki megelőző -felsőbb helybenhagyás nélkül. - -E kormányszéki rendelet már a következő napon, szeptember 16-án -kézbesittetett ugy a ref. kollégiumi, mint a lyczeumi nyomda -igazgatóságának. Ez utóbbi nyomda igazgatósága ezenkivül 10.242. szám -alatt még egy külön guberniumi rendeletet is kapott, mely által egy ő -felségének augusztus 13-án kelt állitólagos kézi levele (Handbillét) s a -kir. biztos ő herczegségének rendelése folytán az országgyülési napló -eddigi nyomtatása eltiltatik, az országos napló hivatalos iratnak nem -tekintetik s annak czenzura nélkül való folytatása meg nem engedtetik. - -Hihetetlen, minő felháborodást idéztek e rendeletek elő Kolozsvár -politikai s kivált ellenzéki köreiben. Azok közt, kik akkor Kolozsvárt -voltak, én gróf Mikes Jánostól, Zeyk Károlytól, báró Kemény Istvántól és -a még most is élő Boér Antaltól hallottam e napok történetét elbeszélni. -Mikes gróf azt beszélte, hogy báró Wesselényi Miklóst indulatosabbnak s -lelkesebbnek, mint ekkor, soha nem látta. Futott az országgyülés -elnökéhez hidvégi gróf Nemes Ádámhoz, hogy tőle felvilágositást nyerjen. -A kaszinóban haragja egész teljességével mennydörgött e gyalázatos -összeesküvés ellen, mint ő nevezte. Itt heves összeszólalkozása volt -gróf Récsei Ádám generálissal, kiről természetesen még akkor senki sem -sejtheté, hogy tizennégy év mulva 1848-ban a bécsi kamarilla által három -napra Magyarország miniszterelnökévé fog kineveztetni. Majd maga köré -szállására gyüjté barátait és elvtársait, hogy a legközelebbi teendők -felett velük tanácskozzék. - -A kormány eljárása csakugyan botrányos volt a hihetetlenségig. - -Mert hiszen ha a Naplót csakugyan nem akarta czenzura nélkül sajtó alá -engedni: hát akkor miért egyezett bele szó nélkül az országgyülés -juniusi határozatainak meghozásába? - -Ha pedig e határozatok alkotmányosan hozva, alkotmányos megerősitést is -nyertek s valósággal foganatba is mentek: akkor minő jogon sértheti -ezeket meg a a kormány egyoldalulag és önkényesen? - -És miként felelhet azért, hogy ő felsége önkényuralmilag Handbillét-tel -intézkedjék ily törvényhozási és kormányzati kérdésben? - -És ha ő felsége Handbillétje már augusztus 13-án kibocsáttatott: miért -nem hozták ezt azonnal az országgyülés tudomására? Miért várták meg a -pátensek kibocsátására az országgyülés elnapolását s a követeknek és -kir. hivatalosoknak Kolozsvárról eltávozását? - -És végre miként engedhette meg a kormány, hogy a királyi biztos, kinek -csak veto joga volt, de más nem, kormányzati intézkedéseket tehessen? - -Mindebből látható, hogy b. Wesselényi haragjának hazafias kitörései -egészen indokoltak valának. - -Megjegyzem, hogy a királyi biztos Estei Ferdinánd Károly főherczeg, -lovassági tábornok s Galiczia polgári és katonai főkormányzója volt, ki -az országgyülési dolgokkal épen nem sokat törődött s kit a kormány ez -alkotmányszegő szerepre tudatosan használt fel. - -Báró Wesselényinek a barátaival való első megállapodása az volt, hogy a -naplónyomatást és kiadást vezető országgyülési bizottság a lyczeumi -nyomda igazgatóságát hivatalosan kérdezze meg: vajjon ez a Napló -kinyomatására nézve megtartja-e az országgyüléssel kötött szerződését és -a kormányszéki rendelet daczára is nyomatja-e tovább a Naplót? - -E hivatalos felszólitás szeptember 18-án érkezett a -nyomdaigazgatósághoz. - -A nyomda igazgatója, tisztelendő Bonda Benedek szerzetes volt s ez -tulajdon kezeirásával azt felelte az országgyülési bizottságnak, hogy a -»felséges királyi gubernium parancsolatja erejénél fogva a szokott -czenzura nélkül további rendelésig nem nyomtattathatja a naplókönyvet«. - -S valósággal nem is nyomtatta. - -Igy maradt félben ez a Napló. Igy készült egy csonka könyv. - -A példánynak, mely könyvtáramban van, hiányzik czimlapja, mely soha ki -nem nyomatott. Kezdődik tehát a 3-ik oldalon s végződik a 162-iken, mint -emlitém, báró Jósika Sámuel beszédének egy félbeszakitott mondatával. - -E könyv ritka, mert a nyomtatott ivek példányait a gubernium kéz alatt -összeszedette s megsemmisitette. - -Néhány magánkönyvtárból s az országos közkönyvtárakból azonban nem -hiányzik. - -B. Wesselényi Miklós személyesen is felkereste Bonda Benedek lelkészt s -egész ékesszólásával törekedett őt a nyomtatás folytatására rábirni. -Törekvése eredménytelen volt. - -Ekkor egy szokatlan elhatározást érlelt meg magában. S ez abból állott, -hogy körlevelet és felhivást intézzen az országgyülés összes tagjaihoz, -melyben őket az ügy állásáról s az eltávoztuk után történtekről -kimeritően értesiti, hazafikötelességük rendithetlen teljesitésére -buzditja, a választott követeket pedig felhivja, hogy tartsanak -törvényhatósági közgyüléseket, az esetet közöljék küldőikkel s -szerezzenek maguk számára utasitást. - -Hosszu és érdekes körlevelében az ügy természetét s a honfiak feladatát -egy helyütt ekként adja elő: - -»A Napló betiltása keseritő lépése az önkénynek, nem annyira azért, hogy -ez által annak további megjelenését kettévágva lenni gondolnám, sőt meg -vagyok győződve, hogy mihelyt az ország rendei itt ujra megjelennek, ki -fogják vivni ezen ügyet, melynek sorsától függ az ország rendei -határozhatási joga, irományai sérthetlensége s a lelkeket csigázó -czenzurának el- vagy el nem ösmerése; melytől függ az, hogy lehet-e az -ország rendei tulajdonáról tudtok és hitök nélkül az uralkodásnak -szabadon rendelkezni? Lehet-e az ő nevökben és részökre kötött -kontraktust megsemmisiteni? és végre az: hogy a királyi biztos mint -kormányzó léphet-e fel s létezhet-e? és hogy ezen országot ediktumok s -pátentálisok által lehet-e igazgatni?« - -Keserü buzditását lángoló szavakban igy folytatja: - -»Ezen egész polgári alkotmányunk sorsát magában foglaló életkérdéseknél -lesz bizonyosan az ország rendeinek arra elegendő lelki erejük s -törvényes jussaik melletti hivségük, hogy azokat a világ gunyjára s a -maradék égető átkát érdemlőleg nem fogják kicsikartatni engedni -kezeikből, azon kezeikből, melyekre ezen szent kincsek bizva vannak. Ha -pedig nem lenne erkölcsi erőnk, ha mindezen jussokat a Napló-val az -önkény örvényéből (hová azokat gonosz tanácsosok sodorni akarják) -kiragadni igen gyengék, igen gyávák lennénk: ugy mentsük meg hazánkat -magunktól s egy oly országgyüléstől, melynek bűnre tért kezei már csak a -szolgaság s rabság levele megpecsétlésére lehetnének képesek; bujkáljunk -hazánkfiai méltó vádja előtt s rejtsük magunkat polgári alkotmányunk -romjai legmélyebb üregébe keseregni és sirni, de a mely könnyek -gyávaságunk szennyét lemosni nem fogják.« - -E levél szeptember 20-án kelt, az országgyülési diktaturára adatott s -báró Wesselényi aláirásával 350 példányban az összes rendekhez, királyi -hivatalosakhoz és követekhez elküldetett. A Bécsbe indult küldöttség -tagjaihoz maga báró Wesselényi saját költségén küldött ember által -juttatta. És pedig gróf Bethlen János kezeihez, ki Wesselényinek benső -barátja s később az üldöztetés éveiben is rendületlen hive volt. Én e -levél egy példányát épen nála, akkor már idősb gróf Bethlen Jánosnál -láttam 1869-ben. - -A kormányt nem riasztotta meg e mozgalom, sőt daczosabb és önkényesebb -rendszabályokra inditotta. - -A bécsi udvari és kormánykörök már ekkor s kivált a küldöttség pozsonyi -és bécsi időzése alatt foglalkoztak az országgyülés feloszlatásának -eszméjével. Egyelőre annyit határoztak azonban, hogy az országgyülés -elnökségében kell változtatást tenni s hidvégi gróf Nemes Ádám helyébe -erélyesebb férfiut ültetni. Ez meg is történt, a mennyiben a szeptemberi -választás eredményéhez képest az országgyülés szünetelése alatt -felsőszilvási Nopcsa Elek ő felsége által országgyülési elnökké -erősittetett. - -Az országgyülés október 31-én kezdé meg ujra tanácskozásait. Nopcsa Elek -a november 11-iki ülésen foglalta el először az elnöki széket. Bizonyára -nem véletlenül történt, hogy báró Wesselényi épen Nopcsa elnöklete alatt -támasztá a Napló kérdésében azt a vihart, mely sokszoros -párbajkisérletek után elvégre egy felette komoly párbajt idézett elő. A -vihar november 13-án tört ki. - -Október 31-től november 13 ig már hat országos ülés tartatott előzőleg. -A Napló kérdése felette komoly és sürgős volt, de miután már -szeptemberben köztudomásu volt, hogy az elnök Nopcsa lesz: báró -Wesselényi meg akarta várni azt az időt, mig Nopcsa foglalja el az -elnöki széket. - -A Wesselényi-család haragja a Nopcsák ellen nem uj keletü volt. -Wesselényi apjának, idősb báró Wesselényi Miklósnak épen egy Nopcsa -ellen elkövetett nagyobb hatalmaskodás miatt kellett ötven év előtt -sulyos államfogságot szenvednie. A Nopcsák mintegy század óta az udvari -párthoz tartoztak, mig a Wesselényiekben élénken élt ősüknek a nagy -nádornak emlékezete s ők mindig a nemzeti párt élén állottak. Most pedig -az országgyülési körökben épen el volt terjedve hogy a Napló erőszakos -betiltásában Nopcsa Eleknek is volt tanácskozó része s hogy a tervezett -reakczionárus rendszabályok foganatositásához ő is eszközül van -kiszemelve. - -November 13-án Nopcsa elnöki hozzájárulásával tárgyalás alá vétetett a -Napló kérdése. - -B. Wesselényi Miklós mennydörgő beszéddel kezdi meg a vitát, melyben -erős szavakba foglalt sulyos vádakkal rohanja meg a kormányt, előadja a -kérdés történetét és fontosságát, felolvassa az országgyülés tagjaihoz -szeptember 20-án irt körlevelét, nehéz szemrehányással illeti az -»uralkodást« s végül inditványozza: - -»Tegyük azon férfias elszántságu határozatunkat, hogy a Napló okvetlenül -nyomtattassék.« - -»Ezen elhatározásunk végrehajtása kétségen kivül kötelessége egyfelől -azoknak (naplószerkesztő-, biráló- és nyomtató-bizottságok), kiknek -eddig is a Napló nyomtatásának eszközlése kötelességükké volt téve; – -másfelől elnöki kötelesség az.« - -Most már választott és megerősitett statuum praeses van, ennek kell -kötelességévé tenni s felszólitani arra, minek lelkébe is a kötelesség -betüivel kell beirva lenni: miszerint kötelességének tartsa, hogy az -ország rendei határozatának végrehajtását eszközölje. - -Felette ügyes volt ez inditvány. Nyilvánvaló volt, hogy az országgyülés -többsége a Napló nyomtatását akarja. Az inditvány elfogadása tehát oly -helyzetbe hozta Nopcsa Eleket, hogy ez vagy kénytelen lesz saját és az -udvar akarata ellenére a Naplót tovább is nyomatni, vagy kénytelen lesz -az országgyülés többségének ellene szegülni. - -A második szónok báró Jósika Miklós, a később méltán ünnepelt költő s -nagy regényiró volt. Legszebb beszéde az, melyet e kérdésben tartott. -Vádjai és kifejezései talán még sulyosabbak, mint Wesselényiéi. Pártolja -ennek inditványát. - -Széplaki P. Horváth Dániel főstrázsamester, kir. hivatalos megkisérti a -kormány eljárásának védelmezését. Ezt lezugják, beszédétől kénytelen -elállani. - -Kozma Dénes zarándmegyei, Tunyogi József közép-szolnokmegyei követek, -gr. Dégenfeld Ottó főispán, Szász Károly vizaknai követ egybehangzólag -Wesselényi inditványát pártolják. - -Ez után az ülésterem minden oldaláról zajos felkiáltások tömegesen -törnek elő. Némelyek az elnöki enuncziácziót, mások a vita folytatását -követelik. Nopcsa Elek elnök kijelenti, hogy ő a szónokok és a gyülés -megegyezését abban látja, hogy a Napló kinyomatás akadályának elháritása -rá, mint elnökre bizassék, ez értelemben kivánja az elnöki határozatot -kimondani. - -Gróf Teleky Domokos küküllőmegyei követ kijelenti, hogy ő csak az -esetben s azon reményben áll el most a szótól, hogy az elnök valósággal -és azonnal elháritja a nyomatás akadályait. - -Erre ujabb viharos felkiáltások követték a vita folytatását, mire az -elnök a folytonos zajban a határozatot az előző kijelentés értelmében -kimondja s az ülést nyomban feloszlatván, elnöki székét elhagyja. - -Ezután oly jelenet következett, melyet csak az elnök iránti lázas -bizalmatlanság tesz felfoghatóvá. - -Igaz, hogy az elnök eljárása nem volt helyes. Először azért nem, mert a -rendek a vita folytatását követelték, az elnök pedig a vitát bezárta s -az ülést feloszlatta. De másodszor s főleg azért nem, mert Wesselényi -inditványa az volt, hogy egyrészről a napló-bizottságok, másrészről az -elnök utasittassanak a nyomtatás folytatására. Az elnöki kijelentés -tehát az inditvány valódi értelmének kiforgatását jelentette. - -A mint Nopcsa leszállt az elnöki székről, a követek és kir. hivatalosak -mind felugráltak helyeikről s össze-vissza zavarogva és tolongva roppant -zajjal kiabáltak s kárhoztatták az elnököt és követelték, hogy ujra -foglalja el elnöki székét. Báró Wesselényi odarohant Nopcsa közelébe s -az egész zajt tuldörgő hangon elkiáltá: »protestálok az elnök -erőszakoskodása ellen«. Meghallja e szavakat Nopcsa, elhalványodik, -haragba jő, megáll s egy pillanatig gondolkodik: mitévő legyen. - -Azután vissza iparkodik jutni az elnöki szék felé, hogy azt ujból -elfoglalja. E közben annyit mond Wesselényinek: »e szavakért jelt kérek -a báró ur ellen«. Rögtön lehuzza pecsétgyürüjét ujjáról, hogy azt a -közügyigazgatónak átadja. A közügyigazgató Hilibi Gál László volt, ki a -zaj, zavar és tolongás e pillanatában még az asztal végén ült az elnöki -székkel szemközt. - -Különös jogi intézmény volt a régi magyar jogban a széksértés vétsége s -az erre kiszabott nyelvváltsági büntetés. A ki törvényes gyülekezet -köztanácskozásai alatt megsértett valakit szóval, jellel vagy -ténylegesen: az követte el a széksértést, az ellen nyomban joga volt a -sértettnek kereset alá vételt, mint mondani szokták, »akcziót« kérni; a -gyülés nyomban elrendelheté a széksértési keresetet, ez esetben a -jelenvolt közvádló nyomban előterjesztette a vádat, a gyülés azonnal -meghozta az itéletet s az itélet haladéktalanul a gyülés szine előtt -végrehajtatott. Az elmarasztalt fél azonban az azonnali végrehajtást -nemesi pecsétnyomó gyürüjének zálogul letevése által elhalaszthatta. -Közvádlónak pedig minden törvényes gyülésben kellett lenni. Szedriákon -és megyei gyüléseken ott volt a tiszti ügyész, az országgyülésen ott -volt a királyi ügyek igazgatója, vagy ennek helyettese. A koronaügyészi -teendőket ily esetben természetesen a kir. ügyek igazgatója teljesité. - -Az erdélyországi eljárás is lényegesen az volt, a mi a magyarországi. -Mások voltak részben az elnevezések. A széksértést Erdélyben -széktörés-nek, a Causarum regalium direktort Causarum publicarum -direktornak, az »actio« kérést »jelkérés«-nek nevezték s a jelkéréshez -megkivántató volt, hogy a sértett fél nemesi pecsétnyomó gyürüjét adja -át a koronaügyésznek arra való bizonyságul, hogy ő sértés miatt a sértő -ellen »jelt kér«, azaz széktörési keresetet követel. Ősrégi jogszokás -maradványa volt ez. Már Szent István századában a Corpus Juris a biróság -elé való idézést e névvel jelzi: sigillum mittere, azaz »pecsétet -küldeni a bevádlotthoz«. Az eljárás ezen több mint nyolczszáz éves módja -Erdélyben 1848-ig a széktörési perekben valósággal fennállott. - -Nos hát Nopcsa Elek lehuzta ujjáról pecsétnyomó gyürüjét, hogy -Wesselényi ellen »jelt kérjen«. - -A közelállók közt ez ujabb izgalmat és megbotránykozást keltett. Nopcsa -fülébe zajosan kiabálták, hogy a gyülés fel van oszlatva, jelt kérni -tehát nem lehet már. Valaki odakiáltá: »hiába tátogat a Nopcsa-madár, ma -nem kap hust«. A Nopcsák nemesi czimerében egy keselyü griffmadár van -kilógó piros nyelvvel, erre czélzott az a közbekiáltás. - -A jelkérés csakugyan nem is történt meg s az országgyülés tagjai -lassankint a nagy zürzavarban elhagyták a termet s elszéledtek. - -Ezután három napon át nem tartatott országos ülés. - -E három napot Nopcsa és a gubernium és a kir. biztos folytonos -tanácskozásban töltötték a fölött: mi legyen a teendő. A Napló -kérdésében a többség nyilván kormányellenes volt. Az országgyülés -feloszlatására meghatalmazás nem volt kéznél. Bécs messze volt s az -időben se vasut, se távirat nem létezett, tehát az udvar nézetét kitudni -12–14 napba került. Másrészről Nopcsa se akarta, hogy az ő magas elnöki -állása egyetlen napi elnökösködéssel megsemmisittessék. Elhatározták -tehát, hogy a kérdésben engedni fognak s az elnök oly nyilatkozatot fog -tenni, melyben a többség teljesen megnyugodhatik. - -Igy is történt. - -A november 17-iki ülésben az elnök kijelenté: »Bátor vagyok a t. rendek -szine előtt tisztán kinyilatkoztatni, hogy a tanácskozások törvényes -szabadságát megszoritani bizonyosan nem kivánom s nem is fogom soha -kivánni, mely kinyilatkoztatásom mellett a november 13-iki -enuncziácziómat is merőben visszaveszem. Ez által a tanácskozások abba -az állásba esvén vissza, melyben voltak az enuncziáczió megtétele előtt, -kérem a t. rendeket, méltóztassanak tovább folytatni«. - -E visszavonulás s ezzel a Wesselényinek és barátainak adott elégtétel -tökéletes volt. Sőt politikailag az elnöktől s a kormánytól többet -kivánni lehetetlennek látszott. Az ellenzék azonban diadalát tökéletesen -ki akarta zsákmányolni s azért azt az álláspontot foglalta el, hogy az -elnök november 13-iki kijelentése nemcsak azért helytelen és semmis, -mert az elnök azt visszavonta, hanem főleg azért, mert a rendek azt -törvénytelennek tartják. - -Az e fölött kifejlett hosszu vitát vázolni nem akarom. Az eredmény az -lőn, hogy az ellenzék felfogása óriási többséggel érvényre emelkedett s -Szász Károly javaslata szerint országos határozatként jegyzőkönyvbe -iktattatott. - -De győzött az ellenzék legalább az országgyülésen a Napló nyomatása -kérdésében is még a november 17-iki ülésen s többé a mostanihoz hasonló -izgalmas alakban e kérdés az országgyülés feloszlatásaig föl nem merült. -A bekövetkezett párbajkérdéseknek alapját azonban báró Wesselényi Miklós -e napi beszéde vetette meg. - -Az elnök nyilatkozata után azonnal szót kért Wesselényi s pár bevezető -szó után ezeket mondá: - -»Most, midőn nem ülés eloszolt állapotában, hanem ülés derekán vagyunk, -ezennel ismétlem e szavakat, miszerint én az elnök november 13-án -elkövetett erőszakossága ellen protestálok. Most ülésben lévén, ezennel -felszólitom az elnököt, ha tetszik, méltóztassék reám jelt kérni vagy -adni; most teheti, most ülésben van, most ezen cselekedet nem fogja -nevetségessé tenni… Ha ő excja nem fog jelt adni most ülés közepette, -most, midőn épen azon szavakat mondtam, melyekre jónak, szükségesnek -itélte akkor ülés eloszlatása után jelt adni, ugy azt vélem, megfordult -a koczka s… én kérek reája jelt, de korántsem elnöktől, hanem a józan -észtől, a logikától. Ezeknek szent törvényszéke elé idézem, legyenek itt -a rendek s bizonyosan lesznek is itélőbirák s legyen a józan -közvélemény: itéljék meg annak tettét, ki ugyanazért, miért ülésen kivül -jelt akart adni, most a szeszszió közepette jelt nem ád s ugyanazon ok -fordulván elő, nem teszi akkor, midőn hatalmában lehet azt, a mit akkor, -midőn nem volt hatalmában, tenni akart.« - -E beszédben kétségtelenül sulyos támadás van. Nem a benne előforduló -szavak és gondolatok miatt, hanem a pillanatnyi helyzet miatt, melyben -mondatott. Ugyanis Nopcsa épen e pillanatban ismerte be teljes -nyiltsággal november 13-iki tévedését s adott igazat az ellenzéknek, -miből szorosan következik, hogy bármit mondott Wesselényi az elnöki -eljárásról: ezért jelt kérni most már se ok, se szükség, se jogczim fenn -nem forog. Ha tehát Wesselényi mégis jelkérést provokál: ez nem egyéb, -mint az elnöknek ujabb meghátrálásra való kényszeritése. S valóban -Wesselényi ezt akarta. S ezt el is érte, mert az elnök e kihivásra -hallgatni volt kénytelen. - -De hát mindez tisztán politikai dolog s nincs a becsületbeli dolgokra -oly nagyitóüveg, melyen át e szavakban személyes sértést s párbajra való -komoly okot lehetne fölfedezni. - -Nopcsáék azonban másként gondolkodtak. - -Ülés után az elnöknél összejöttek: testvérje László, báró Jósika Sámuel -s többen megbeszélni, hogy mit lehetne vagy mit kellene Wesselényi ellen -Nopcsa Eleknek tenni. - -Abban mindnyájan egyetértettek, hogy az elnök párbajra Wesselényit ki -nem hivhatja, mert ezt elnöki tiszte meg nem engedi. Különben is Nopcsa -Elek már hatvanadik életévében volt (1775-ben márczius 14 én született) -s noha korához képest elég erős, de a java korában, élte delén levő s -óriás erejü és bátorságu Wesselényihez képest mégis gyenge. De a -jelenvoltak többsége abban megegyezett, hogy öcscsének, Lászlónak joga -van Wesselényit kihivni. - -Nopcsa László akkor 40 éves volt s Hunyadmegye főispánja. Kalandvágyó, -elhatározott, bátor férfiu, kiről a suttogó, kósza hir regényes és -rejtélyes dolgokat beszélt. Sokan azt hiszik: ő róla vette volna a -mintát Jókai azon regényhőséhez, ki a »Szegény Gazdagok« czimü -regényében Fatia Negra név alatt szerepel. E gyanitást kétségtelenül -alaptalannak kell tartani. Nopcsa László szép nagy kort ért el, felül -90-en, csak pár év előtt hunyt el. Az ő fia báró Nopcsa Elek, a királyné -főudvarmestere. - -Nopcsa Lászlónak ezen az eseten s a hagyományos családi ellenszenven -kivül is volt Wesselényi ellen valami leszámolni valója. Az augusztus -6-iki országos ülésben ugyanis Kenderesi Ferencz hátszegi városi követ -visszahivatásának kérdése tárgyaltatván, Nopcsa László azt állitá, hogy -Kenderesi »obtrudálja« (feltolja) magát követnek. Kenderesi a szabadelvü -párthoz tartozván, e sértő szó miatt báró Wesselényi Miklós ismételten -kemény szemrehányással támadta meg Nopcsát, ki erősen védekezett ugyan, -de ügyét mégis elveszité, mert, mint a jegyzőkönyv patriárkális módon -megerősité: »udvarhelyszéki követ Wesselényi Miklós atyánkfiának -(szemrehányó) ellenmondását kir. hivatalos atyánkfiainak is nagy része -és követ atyánkfiai mindnyájan magukévá tették«. - -E kudarczot nem feledé Nopcsa László s most ezt is kiköszörülhetőnek -vélte. Mind e személyi okok hatottak közre s inditák őt arra, hogy báró -Wesselényi Miklóstól fegyveres elégtételt kérjen bátyjának, Nopcsa -Eleknek s ennek személyében atyafiainak megsértése miatt. Segédje, ha -nem csalódom, báró Jósika Sámuel volt. A kihivás november 18-án reggel -történt. - -Báró Wesselényi Miklós gróf Bethlen Jánost kérte fel segédnek. - -A két segéd tanácskozása után Wesselényi a következő kijelentést tette: - -»Én az elnök Nopcsa Eleknek csak hivatali személyéről szólottam, -magánjellemét bántani s atyjafiait sérteni szándékom nem volt, egyébként -is elvem és nézetem az, hogy a diétán mondottakért a diéta alatti időre -a kihivást el ne fogadjam, de a diéta bevégeztével a méltóságos főispán -urnak szolgálatára állok.« - -Bármily érzékeny, sőt beteges legyen is párbajkérdésekben időnkint a -felfogás s bármily szigort alkalmazzunk is ily kérdések megitélésében: -Wesselényi e nyilatkozatát tökéletesen helyesnek, lovagiasnak s -kielégitőnek kell tekintenünk. Sőt bizonyos hősiesség van e -nyilatkozatban, a hol a képviselői mentelem és szólásszabadság jogát -megvédi legalább az országgyülés tartamára. Igaz, hogy az akkori -felfogás szerint is ily hősiességre csak oly férfiu lehetett képes, mint -báró Wesselényi, ki elismert, kitünő pisztolylövő volt, karddal jól -tudott bánni s már több diadalmas duellum emléke volt személyéhez kötve. - -Nyilatkozatát tökéletesen kielégitőnek találták ugy a segédek, mint maga -Nopcsa László. Annak azonban semmi nyomát se találtam, hogy a -nyilatkozat irásba foglaltatott vagy arról a segédek jegyzőkönyvet -vettek volna fel. - -S bár ekként ez az ügy a lovagiasság szigoru felfogása szerint is -tökéletes elintézést nyert, mindamellett ennek közel másfél éven -keresztül sok és soknemü folytatása volt s a nagy hazafi életében kevés -esemény fordul elő, mely neki több keserüséget okozott volna, rá nézve -több szomoruságnak lett volna forrása, mint épen ez. - - -II. - -(Wesselényi Szatmár vármegyében. – Hütlenségi pöre. – Bukásán dolgoznak. -– Kezdődik a rágalom. – Széchenyi szerepe az ügyben érthetetlen. – Ügye -b. Jósikával és b. Nopcsa Lászlóval. – Wurmbrandt ezredes. – Gróf -Károlyi Györgynél folyt beszélgetés. – Wesselényi bajra hivja -Wurmbrandtot. – A konzervativek. – A segédek. – Wesselényi borus -lelkiállapota. – Végrendeletet csinál. – Pesti vivómesterénél. – A bajt -Mező-Telegden megvivják. – Wesselényi győz. – Megjegyzéseim.) - -November hó végeig báró Wesselényi Miklós Kolozsvárott volt, de -deczember elején Zsibóra s onnan Szatmármegyébe, a deczemberi megyei -közgyülésre utazott. Odautazott azért, hogy az urbéri kérdésben készült -reakczionárius megyei utasitás megváltoztatását megkisértse, a korábbi -szabadelvü utasitást visszaállitsa s ekként Kölcsey Ferencznek, egyik -legbensőbb barátjának s nemzeti ügyünk akkori egyik első vezérbajnokának -a pozsonyi követi megbizatás elvállalását továbbra is lehetővé tegye. - -A gyülés deczember 9-én tartatott. Wesselényi Kölcseyvel együtt ment -oda. Ekkor s ez napon tartá ama hirneves beszédét, mely miatt hütlenségi -pert akasztott nyakába a kormány. E per nagy közjogi és politikai -országos eseménynyé vált, de ennek ismertetése nem ide tartozik. Csak -azért emlitém fel, hogy a későbbi párbajokkal ez is némi érintkezésben -volt. - -1835-dik évi január 12-én Wesselényi már ismét Kolozsvárott volt s 14-én -már az országgyülésen felszólalt. Már ekkor a kormány s az országgyülés -között oly feszültté vált a viszony, a tárgyalás annyira kizárólag a -sérelmi térre szorittatott, hogy más kilábolás, mint az országgyülés -feloszlatása, alig volt lehető. S ez február 6-án csakugyan be is -következett. A kormány Erdélyben sohase volt erőszakosabb, mint épen -most. - -Wesselényi az országgyülés feloszlatása után nyomban elutazott és pedig -Pestre és Pozsonyba, hogy a további teendők tárgyában magyarországi -elvbarátaival tanácskozzék. - -Elutazott a nélkül, hogy a Nopcsa-féle párbajügyre csak gondolt volna -is. Erre ügyelnie egyébiránt oka nem is volt, mert hát ő az országgyülés -bezárta utáni időre megajánlotta Nopcsa Lászlónak, ha kivánja, az -elégtételt, azonban Nopcsa ezt se most, se novemberben nem kivánta, sőt, -mint föntebb közlém, a segédek és megbizóik is ezt az ügyet november -19-én végleg befejezettnek kijelentették. - -Wesselényit azzal gyanusitani, hogy ő a párbaj elől kitért, ekkor még -nem jutott eszébe senkinek. Másként állt a dolog később. - -Wesselényit ugyanis Magyarországon a hűtlenségi per várta és fogadta. -Mig a közönség nem tudta, hogy a kormány a pert csak ijesztésül akarja-e -használni, vagy pedig Wesselényit komolyan el akarja tenni láb alól s -mig lehetőnek vélték, hogy az udvar és a bécsi kormány a pozsonyi -országgyülés erélyes közbelépésére meghátrál: addig a gyanusitás és a -rágalom hallgatott. De a mint meggyőződtek arról, hogy az udvar a magyar -rendek haragjára semmit nem hajt, hogy a főrendek feltétlenül az udvar -szolgálatába szegődtek s a már akkor Deák Ferencz által vezetett nemzeti -ellenzék minden erőfeszitése e kérdésben a főrendek ellenállásán -hajótörést szenved; a mint látták, hogy Wesselényi szatmári szavaiért -még Balogh Jánost is hűtlenségi perbe fogják s Kossuth és az Ifjak -üldöztetése is folytattatik, sőt fokoztatik: Wesselényi ellen azonnal -fölemelte fejét a gyanusitás és a rágalom is. - -Sokan hitték, hogy Wesselényi tökéletes politikai bukása, sőt egyénileg -is ártalmatlanná tétele be fog következni, föltámadtak tehát személyes -ellenségei, föl a higvelejüek s föl a kormány hizelgői, kik érdemet -véltek maguknak szerezni az által, ha az üldözött államférfit még be is -piszkolják. - -Igy támadott Wesselényi ellen az aulikusok és konzervativek táborában -lassankint az a suttogás, melynek tartalma abból állt, hogy ő Nopcsa -kihivását nem fogadta el, hanem az országgyülés végére halasztotta, az -országgyülés végén pedig Kolozsvárról szó nélkül eltávozott s ily módon -elvégre is »megretirált«. - -Hűtlenségi pörével és gazdasági bajaival volt Wesselényi az 1835-ik év -folyamán főleg elfoglalva, de ezenkivül hatalmas politikai tevékenységét -se hagyta félbe. Ama rágalmazó suttogás már régóta tartott s Wesselényi -arról sok ideig semmi értesülést nem nyert. Elvégre 1836-ik év január hó -vége felé neszét hallotta az ellene alattomban működő rágalomnak. - -Rettenetes felindulással rögtön sietett gróf Széchenyi Istvánhoz, -közölni vele a dolgot s őt az esetleg bekövetkező párbajokban -szekundánsul felkérni. Széchenyi több mint másfél évtized óta volt – -mint ő hitte – legbensőbb barátja. Eszének és szivének minden titkát, -legnagyobb szerelmi ügyének minden változatát föltétlen bizalommal -közölte vele Széchenyi. Sokat voltak együtt. Együtt utazták be Európa -országait. Nem egyszer voltak egymásnak párbajsegédei. Együtt busultak a -nemzet elmaradottságán, együtt tervezték a nemzedék fölébresztését, az -ország fölvirágoztatását, irodalom és közgazdaság felelevenitését. -Széchenyi egyébként is nagytekintélyü államférfiu s párbajdolgokban is -elismert tekintély. Valóban kihez fordulhatott volna inkább, mint -Széchenyihez? - -Azonban épen Széchenyinél nem talált semmi segitségre. - -Itt egy csodálatos lélektani rejtélyre bukkanunk. - -Wesselényi sohase volt válságosabb helyzetben és nagyobb bizalommal -sohasem fordult Széchenyihez és Széchenyi hidegen, majdnem sértőleg -utasitja vissza és tagadja meg tőle minden baráti szivességét. - -Wesselényi ez időben anyagi bajokkal küzd, kölcsönért folyamodik s nem -is jelentékeny összeggel Széchenyihez s ez a kölcsönt kereken -megtagadja. - -A fenyegető párbajokban minden segédkezést határozottan megtagad. Sőt -csaknem kárörömmel jegyzi meg, hogy Wesselényi már annyira jutott, hogy -alig tud szekundánst kapni. Pedig ez nem is volt igaz. - -Naplójába ez időtájt azt irja, hogy Wesselényi mind mélyebbre sülyed -becsülésében. »Sajnálom – ugymond – ez embert, mert ez vagy párbajban -vesz el, vagy börtönben, vagy őrültek házában, vagy végre, mint -nyomorult koldus.« - -Senki se volt a világon, a ki előtt Széchenyi ugy feltárta volna özvegy -gróf Zichy Károlyné, született Seilern Kreszczenczia grófnő iránti -lángoló szerelmét, mint épen Wesselényi előtt s bár esküvője -imádottjával ekkor volt (1836 február 2-án): erre Wesselényit se -tanunak, se vendégnek meg nem hivja, sőt erről nem is értesiti. - -Kétségtelen, hogy Széchenyi ezen lélektani állapotának s Wesselényi -iránti érzületének kulcsát meg lehet találni. Hiuság és önzés, gőg és -politika, számitás, szeszély és szivtelenség egyaránt közreműködtek -Széchenyi lelkében arra, hogy ő ugy határozza el magát, hogy még -párbajsegédi szövetségben se álljon Wesselényivel akkor, midőn ez ellen -az udvar haragja tombol s midőn ennek – a közvélemény szerint – -mulhatlanul el kell buknia. - -Széchenyi István nagy alakjára árnyék borul egy pillanatig e napokban. - -De Wesselényi Miklós alakja tisztán és fényesen emelkedik ki a rágalmak -ködéből. Igaz, hogy áldozat és szenvedések árán. - -Wesselényi 1836. évi január 28-án kérte meg Széchenyit, hogy legyen -szekundánsa báró Jósika Sámuel s esetleg Nopcsa László ellen. Ezekben -vélte a gyanusitás forrásait felismerni. Széchenyi nem vállalkozván -erre, párbajsegédül szükség esetére gróf Károlyi Györgyöt kérte s nyerte -meg. - -B. Jósika Bécsben lakott, mint Erdélyország alkanczellárja. Ide intézte -hozzá levelét Wesselényi január 28 iki kelettel, melyben értesiti őt a -keringő gyanusitásokról s arról, hogy ezek forrása gyanánt őt emlegetik -s az esetre, ha ez igaz lenne, fegyveres elégtételt kér. A levél teljes -udvariassággal s bizonyos baráti fidelitással van irva. - -Hasonló hangu levélben felel báró Jósika február 1-én, melyben kifejti, -hogy a gyanusitásokat sajnálja, de ő azoknak nem okozója. - -Február 6-án ujra ir Wesselényi. Levelének tartalma a körül mozog, hogy -ha báró Jósika nem mondott is, hanem csak lelkében gondolt olyat, mint -ha a Nopcsa-ügy Wesselényi részéről nem tökéletes korrektséggel -intéztetett volna el, még akkor is követeli a golyóváltást s Jósikát -becsületérzésére való hivatkozással szólitja fel, vallja meg, hogy -ilyesmit nem gondolt-e? - -E levél már ideges tulérzékenységet árul el s erre báró Jósika -megtagadhatta volna a feleletet. - -De nem ezt tette, hanem Bécsben február 10-én kelt levelében röviden -érinti, hogy ugy látja, hogy Wesselényivel levélben ez ügyet rendezni -nem lehet, tudja tehát, hogy barátjával gróf Esterházy Mihálylyal -(Cseszneki ág, gróf Esterházy István pozsonymegyei volt főispán apja) -február 14-ikén Parendorfban lesz s oda személyes találkozásra hivja -Wesselényit. - -Wesselényi ezt elfogadta s február 13-án Pozsonyból indult barátjával és -segédjével gróf Károlyi Györgygyel Parendorfba. Irtózatos szél és -hóvihar volt, Wesselényi nagyon átfázott s nem valószinütlen, hogy -csakhamar kezdődő csuzos és köszvényes betegségének, mely tizennégy évig -kinozta s utóbb is halálba vitte, csirái ez utazásból származtak. Alig -értek a kirendelt időre Parendorfba. - -Itt a segédek vették az ügyet kezükbe s báró Jósika Sámuel oly minden -kétséget kizáró határozott nyilatkozatot tett, mely Wesselényit is -tökéletesen megnyugtatta. - -Jósikával tehát az ügy elintéztetett. Hátra volt Nopcsa Lászlóval. - -Hozzá február 9-én irja első levelét Wesselényi. - -E levélben érinti a Kolozsvárt 1834-ik évi november 18-án történteket. -»Én – ugymond – a méltóságos urat ki nem hivom, mert engem soha egy -szóval se sértett meg s épen ez tette részemről lehetővé, hogy elveimet -s nézeteimet követve, akkori kihivását a diéta alatti időre el ne -fogadjam«. Kijelenti ezután röviden és határozottan, hogy most szabadnak -érzi magát, ha tehát Nopcsa elégtételt akar; most szolgálatjára áll. - -Wesselényi Pozsonyban, Nopcsa Erdélyben, épen egy hónap folyt le, mig -Nopcsa e levelet megkaphatta. Márczius 9-én kelt Nopcsa udvarias s -teljesen megnyugtató felelete, melyben kijelenti, hogy neki elégtételre -oka nincs s ő az ügyet már 1834 novemberben teljesen kielégitőleg -befejezettnek tekintette. - -Báró Wesselényi ujra ir, megnyugvását kijelenti, de ujra felajánlja, ha -a legparányibb kétely maradt volna is Nopcsa lelkében, a fegyveres -elégtételt. - -E levélre már Nopcsa nem válaszolt, de a válasz nem is volt szükséges. - -Egészen másként intézték el Wurmbrandt ezredessel ezt az ügyet. Ez az -ezredes gróf Wurmbrandt Ferencz volt. A család ifjabb stájeri ágához -tartozott s 1855-ben halt meg. Magas, erőteljes, hatalmas férfi volt. - -A Wurmbrandt-család egy tagja: János Henrik 1681-ben nyert magyar -honosságot. De vagy azért, mert az esküt le nem tette, vagy azért, mert -a dijat meg nem fizette: a Wurmbrandtok magyar főrendiházi jogaikat soha -nem gyakorolták. A magyar főrendü családokkal azonban sokszoros -rokonságban állottak. Az idősb ág herczegesitett grófsággal bir. Ép ez -időben a majoreszko neje egy gróf Teleky-lány volt, Wesselényinek is -rokona. Egy Wurmbrandt-lányt pedig néhány év előtt gróf Széchenyi István -testvérje: Lajos gróf vett feleségül. Az ifjabb és legifjabb ág is, mely -utóbbihoz az ezredes tartozott, ily sokféle házassági összeköttetésben -áll magyar családokkal. Az ezredes tehát nem volt egészen idegen. -Bizalmas barátai közt sok volt a magyar is. - -Wurmbrandt gróf 1835-ben Temesvárott állomásozott ezredével. Innen -kirándult gyakran Mehádiára s ez év nyarán itt töltött pár hetet. - -Egy alkalommal barátai társaságában épen báró Wesselényinek napirenden -levő hütlenségi pöréről beszélgettek s beszélgetés közben előjött a -Nopcsa-féle kihivásról is a szó. Valószinüleg nem a szükséges ténybeli -hűséggel valaki fölemlitette, hogy báró Wesselényi kijelenté, hogy -országgyüléseken mondottakért az országgyülés tartama alatt kihivást el -nem fogad. - -»Das ist eine leichte Ausrede!« jegyezte meg erre gr. Wurmbrandt -ezredes. Magyarul: »ez könnyü kifogás.« A társaságban jelen volt gróf -Szapáry Antal is, Géza gróf apja, ki jól hallotta s jól megjegyezte -magának e szavakat. - -A következő év február 12-én egy napon Pozsonyban Wesselényi szállásán -együtt voltak a házigazdával gróf Károlyi György és gróf Szapáry Antal. -Épen báró Jósika bécsi levelét várták s a gyanusitásokról beszélgettek. -Szapárynak ekkor eszébe jutott Wurmbrandt ezredes tavalyi megjegyzése, -minden czélzatosság nélkül közlé ezt Wesselényivel s még hozzátette: -»minden efféle fecsegésért az ember nem verekedhetik, az ilyennek utját -állni nem lehet.« - -Wesselényi azonban haragra lobbant az ezredes e megjegyzésének hallatán. -Idegessége különben is nagy volt ekkor már s a lappangó gyanusitások -elnémitására minden esetben embert akart fogni, kivel pisztolyt vagy -kardot szemközt állithasson. Szó nélkül leült iróasztalához s megirta -pár sornyi levelét Wurmbrandt gróf ezredeshez, melyben közli értesülését -annak tavalyi mehádiai sértő megjegyzéséről s ezért teljes elégtételt -kér. A levelet felolvasta barátai előtt, nyomban lepecsételte s megkérte -gróf Szapáryt, hogy azt haladéktalanul adja át gróf Wurmbrandtnak ott, a -hol őt megtalálja. Szapáry egy óra mulva már kocsira ült, hogy -megbizatásában eljárjon. Több mint egy hónapba telt, mig Wurmbrandtól, -ki a bánátusban volt, a válasz megérkezett. Pedig Szapáry nem mulasztott -semmit. A rossz idők és rossz utak voltak a késedelem okai. Egyébiránt -maga Wurmbrandt is sietett föl Bécsbe. - -Márczius 20-án vagy 21-én kapta Wesselényi az ezredes feleletét, melyben -ez a kihivást elfogadja s kész fegyveres elégtételt adni. - -Ekkor tárgyalások kezdődnek. Nem a fölött, hogy a párbaj megtörténjék-e, -hanem ezzel összefüggő mellékkérdések fölött. Idő, hely, segédek kiléte -stb. Wesselényi márczius 25-én ujra megteszi az utat Parendorfba s ujra -gróf Károlyi György kiséretében, hogy ott Wurmbrandttal és segédjével az -előzetes kérdések fölött értekezzék. Wurmbrandtnak is szabadságot kell -kérni s engedélyt a duellumhoz. Az esetről tudomást szerez a bécsi -kormány is s a felek Parendorfban megállapodnak abban, hogy a verekedés -Ausztria területén meg nem történhetik. De megállapodnak előzetesen -abban is, hogy a párbajnak életre-halálra kell menni. A részletes -megállapodásokat azonban a párbajtalálkozásra halasztják. - -E készülődésekről időközben kiszivárog a hir a közönségbe. Az -országgyülési ifjuság nyiltan kezdi tárgyalni saját köreiben az egész -ügyet. S lassankint elterjed és rendithetlenül megerősödik az a nézet, -hogy Wesselényit, az ünnepelt nagy hazafit a bécsi kormány akarja -eltenni láb alól s hogy Wurmbrandt mestervivó s a hatalom által -felbérelt spadassin, kivel a czélt biztosan elérik. Az ifjuság keserü -izgatást kezd a konzervativpárt ellen is s uton-utfélen hirdeti, hogy a -készülődő politikai gyilkosságban ennek is bent a keze. - -Igaz, hogy Wesselényinek engesztelhetlen ellensége a bécsi udvar. Az is -igaz, hogy a konzervativek szivesen látnák Wesselényinek a politikai -szintérről való visszavonulását vagy leszoritását és az is igaz, hogy -Wurmbrandt gróf a párbajra hivást elfogadta s hogy ő csakugyan egyike a -hadsereg legjobb vivóinak. - -De a konzervativek belátóbb tagjai épen ezért fölötte kellemetlennek s -esetleg fatálisnak látták az országgyülési ifjuság mozgalmait. Érezték, -hogy ha Wesselényi el talál esni: a felizgatott nemzedék egész rémitő -haragja a konzervativek ellen fog kitörni. Boldogult öreg barátom -Zsedényitől, ki a konzervativek egyik alsótáblai fiatal vezérszónoka -volt akkor, érdekes részleteket hallottam a konzervativ tábor efféle -aggodalmairól. Végre is e tábor legnemesebb s legkiválóbb egyik tagja, -gróf Dessewffy Aurél vállalkozott a mindenféle gyanusitás elháritása -okából is arra, hogy Wesselényinek a párbajnál szekundánsa legyen. - -Azonban Wurmbrandték is mindent elkövettek arra, hogy még csak szine se -legyen a párbaj afféle irányzatosságának, mintha ez a hatalom kedvéért -történnék. Wurmbrandt Horváth János kamarást kérte fel párbajsegédjének, -ki Deák Ferenczczel állott jó barátságban s ki jóravaló magyar ember -volt. - -A párbaj helyéül végre Mező-Telegdet tüzték ki Biharmegyében, -határidejéül pedig április 20-ikát állapitották meg. - -Wesselényi felette komoly, elérzékenyült, sőt komor volt ez időben. Nem -egy barátjának mondá, hogy hasonló nyomasztó érzést eddig még nem -ismert. Egészen elkészült a halálra. »Nyomorékká lövetni magam – ugy -mondá Széchenyinek – nem engedem. Vagy én lövöm Wurmbrandtot agyon, vagy -ő engem. Igy kell lenni.« - -Megcsinálta végrendeletét. Gyöngéden gondoskodott ebben azokról, kik -szivéhez közel állottak. Egy magasabb leánynevelő intézetre 60 ezer -forintot hagyományozott. Széchenyi oktalan elhidegedését jól észrevette -ő, de az elérzékenyülés és halálra készülés e napjaiban e legrégibb -barátjával mégis teljes kiengesztelődésre akart jutni, őt kérte fel -tehát, hogy ama nemes hagyomány teljesitésében végrendeletének -végrehajtója legyen. Széchenyi ezt elfogadta. Egyuttal gondos -intézkedéseket tett Széchenyi, hogy az esetre, ha – mint mindenki hitte -– Wesselényi elesik és segédje gróf Dessewffy Aurél üldöztetni fog, ezt -czenki uradalmában biztosan elrejthesse s a törvény kezétől -megmenthesse. - -Naplójába is beirta Wesselényi, hogy el van készülve a halálra s ugy -tekinti ezt, mint Berzsenyi, kinek a haláláról irt e gyönyörü sorait -szintén naplójába iktatta: - - „Legyen álom, legyen biró: - Bátran megyek elébe. - Mint az elfáradt utazó - A vadon enyhelyébe. - Mert ha biró: nem furdal vád. - Mert ha álom: nyugalmat ád.“ - -Levélben intézkedett, hogy egyik zsibói tisztje menjen Mező-Telegdre s -ott gondoskodjék számára szállásról. Irt gróf Bethlen Jánosnak is s szép -levélben kérte meg, hogy legyen jelen, mint tanácskozó segédje s igaz hű -barátja a párbajnál. - -Politikai barátaitól a »Csárdának« nevezett ideiglenes kaszinóféle -gyülekezetben április 13-án érzékenyen elbucsuzott. Gyönyörü beszédben -fejté ki elhatározásának szükségességét. A nemzeti szent ügy mellett -rendithetlen kitartásra kérte barátait. »Hattyudal«-ának nevezte ez -utolsó beszédét s valóban az elbucsuzás megható jeleneteket hozott -szinre. Sokan nyakába borultak, soknak, köztük Balogh Jánosnak is -szeméből kicsordult a köny. Többen Pestig elkisérték. - -Mai napság alig tudjuk érteni e felette lágy lélekállapotot. Hiszen egy -perczig sem volt bizonyos Wesselényinek akár halála, akár sulyos -megsértetése. Bármily hires vivónak volt is Wurmbrandt kikiáltva: egy -perczig sem lehetett feledni, hogy Wesselényi se utolsó verekedő, -izomereje a rendesnél nagyobb, bátorsága kifogástalan, karddal ügyesen -tud bánni s kartársai közt a legjobb pisztolylövők egyikének hirében -áll. S a mi fő, eddig még mindig szerencséje volt a párbajokban. - -Azonban a nemzet java részét akkor a kormány erőszakos eljárása felette -elkeserité. - -A Wesselényi elleni per fej- és jószágvesztésre s legenyhébb esetben is -több évi fogságra irányult. Maga e per is a szabadság sulyos megsértése -s az alkotmány lábbaltapodása volt. Ehhez most a felizgatott képzelet -Wurmbrandt alakjában az osztrák kormány bérgyilkosát látta Wesselényi -ellen törni. Wesselényi oly hős gyanánt állott az ország -közvéleményében, ki, mint a hajdankor bajnokai, fajának becsületéért, -nemzetének meggyalázott lobogójáért viaskodik. Semmi kétség, hogy ha a -nemzeti ellenzéknek oly hatalmas vezérférfiát, a minő Wesselényi volt, -hasonló erőszakos módon akarná a kormány a politikai küzdelem teréről -leszoritani, mai napság a nemzet nem elégednék meg hasonló érzékeny -jelenetek előidézésével, hanem oly viharban törne ki, mely összedöntené -a kormányt s esetleg megrenditené az alkotmányt. - -Pedig a nagyközönség akkor nem is tudta és csakis néhányan tudták, hogy -Wesselényi jobb kezén már április 1-től kezdve élénk fájdalom -kiséretében jelentkezik az izületi csúz s hogy e miatt csak bénán képes -a kardot kezelni. Wesselényit magát is felette aggasztotta e körülmény, -de ő mindvégig bizott abban, hogy a segédek pisztolyt fognak választani. -Kezének bénulását a pisztoly kezelésében eddig nem vette észre. - -De arról már mégis meg akart győződni, vajjon a kardot tudja-e ugy -kezelni, mint eddig? - -Pesten fölkereste vivómesterét, ha nevére jól emlékszem: Fridrichet. -Ehhez szokott gyakorlatokra járni s ennek vivótermében tartotta gyakorló -ingét s egyéb eszközét. Mikor levetkőzött s az inget felöltötte: azt -mondta Fridrichnek: - -– Mester, aligha utoljára nem veszem ezt az inget itt magamra. - -A vivómester mosolygott, de azután beszélgetés közben elmondta -Wesselényi, minő veszélyes bajvivás elé megy és csak az aggasztja, hogy -a hónap eleje óta jobb keze csuklójában fájdalmat s némi bénulást érez. - -– Ez már komoly dolog báró ur. Próbát kell tennünk. Én ismerem -Wurmbrandt verekedését. Kemény ficzkó. - -A báró és a vivómester erős viaskodásba keveredtek. Elvégre kimeritő -viaskodás után azt mondta a vivómester. - -– Gratulálok báró ur, most még nyugodtan összemérheti kardját -Wurmbrandttal is. - -Igy indult el Pestről Wesselényi Mező-Telegd felé. - -Nem vélem szükségesnek leirni, hogy Pesttől Mező-Telegdig a ragaszkodás -minő megható jeleivel találkozott Wesselényi minden városban, hol meg -kellett állapodnia. Utja beillett volna diadalutnak. - -A segédek hosszu vitatkozás után kardot állapitottak meg. Gróf Dessewffy -Aurél ezt semmiképen nem akarta, de gróf Bethlen János e mellett -erősködött. És pedig azért, mert gróf Wurmbrandt kijelenté, hogy ő -rövidlátó, rossz szemei vannak, pisztolylyal bánni nem tud, de azért -elfogadja a pisztolyt is. E nagylelküséget gróf Bethlen szerint -viszonozni kellett, tehát a kardot kellett elfogadni. - -A városhoz nem messze egy emelkedett tisztás pázsiton kellett kiállani. -A vivás élet-halálra szólt, nem volt kivéve a szurás sem. A -párbajozókkal együtt kivonult a pázsitra a fele város népe s mintegy -száz lépésnyi távolságról nézte a küzdelmet. - -A párbajt gróf Dessewffy Aurél és Horváth János vezették. - -Midőn a felek már tetőtől övig mezitelenek voltak s a kard nekik -átadatott, az állásba helyezkedés előtt gróf Wurmbrandt a kardot -balkezébe vette s báró Wesselényihez ünnepélyesen e szavakat intézte: - -»Uram, én elfogadtam az ön kihivását, mert az kötelességem volt, de most -mielőtt kardunkat összemérnők, minden szokás ellenére kijelentem, hogy -nekem, mikor önről nyilatkoztam, nem volt igazam s ezért öntől itt az -urak előtt ünnepélyes bocsánatot kérek.« - -Wesselényi erre egy szót se felelt, hanem kezét nyujtá Wurmbrandtnak s -megszoritá és megrázta ennek kezét hatalmasan. Azután visszalépett s -hideg, kemény arczczal állásba helyezkedett. - -A segédek azonban nem adtak jelt, hanem a meglepő nagy fordulatot -tárgyalás alá vették. S megállapodtak abban, hogy a párbajra most már se -oka, se joga nincs egyik félnek sem, de azért a párbajnak a -»közvélemény« kedvéért meg kell történni. Horváth János szerint igy -követeli gróf Wurmbrandt katonai állása, gróf Bethlen János szerint -pedig Wesselényi igy üthet agyon egy csapással minden rágalmat és -gyanusitást. - -A viadal sokáig tartott. Wurmbrandt támadásai hevesek, gyorsak és erősek -valának. Wesselényi érzé, hogy bénult kezében nincs elég erő a vágások -elháritására. Először nyakán kapott sebet, azután mellén keresztül egy -hosszu vágást, mely egész testét azonnal elönté vérrel. Végre -balvékonyán vágta meg ellenfele ügyes kardja. E seb nyilását Wesselényi -még a viadal hevében balkezével összeszoritá, hogy a vérzés legalább e -seben át gyengébb legyen. - -Wurmbrandt a viadal hevében nem is gondolt arra, hogy a szurás is -szabad. Támadásai közt két izben a szurásra tökéletesen föltárta magát -Wesselényi előtt ugy, hogy ez könnyen leszurhatta volna mindkét izben. -De Wesselényi nem használta fel ez esélyeket szándékosan azért, hogy -Wurmbrandt bocsánatkérését hasonló nemességgel viszonozza. - -Hanem e helyett harmadik sebje után ő is támadott, észrevevén már ekkor, -hogy az ezredes gyenge a védekezésben. Első sikerült támadásánál kardja -lappal esett az ezredes felkarjára. Második sikerült támadásánál az -ezredes négy ujját levágta, ugy hogy ennek kezéből kiesett a kard s keze -is azonnal lehanyatlott. Sőt mikor jobb kezefejének ujjatlan -csonkatörzsét megpillantotta: ájulásszerü szédülés fogta el s elesett -volna, ha a segédek hozzá nem ugranak s fel nem fogják. - -A párbajnak vége volt. - -Mikor a vérzéseket elállitották s a sebeket bekötözték az orvosok s a -teljes kibékülés létrejött, Wesselényi figyelmezteté az ezredest, hogy -két izben leszurhatta volna. - -»S miért nem tette?« – kérdezte Wurmbrandt. - -»Hogy az ön bocsánatkérését megháláljam.« - -Wurmbrandt érzékenyen megköszönte e nagylelküséget. S azután némi -gondolkozás után hozzátette: - -»Alig bocsátják meg nekem, hogy önt a másvilágra nem expediáltam.« - -Wesselényi mosolyogva mondá: »Talán eszükbe jut, hogy kettőn állt a -vásár.« - -Sohase kérdezte és az ezredes se mondta soha, hogy kik hát azok, kik meg -nem bocsáthatják, hogy Wesselényi élete ki nem oltatott. - -Wurmbrandt egész eljárása megczáfolja azt a véleményt, mintha ő valaki -által felbujtva politikai érdekből czélzatosan tört volna Wesselényi -életére. De szavai bizonyitják, hogy felsőbb körök szivesen számitottak -arra, hogy kardja által a magyar ellenzék hatalmas vezére el fog -vérezni. Igy vélekedett Wesselényi. Igy volt meggyőződve az akkori -nemzedék. - -Minő fenséges öröm volt az, melylyel a nemzet jobbjai Wesselényit épen -és diadalmasan visszatérni látták! Máskor talán közlök részleteket e -szép napokból. Április 24-én már Pesten volt s az ünnepeltetés boldog -perczeit arra használta s tevékenységét a haza közügyeiben ujolag azzal -kezdé meg, hogy április 28-án Kossuth Lajost a nemzeti kaszinó tagjai -közé bevezette. Ezzel állt boszut ellenségein s az udvari párton. - -* * * - -Leirtam a bajvivás történetét hidegen, szárazon, a megtörtént esemény -személyi és tárgyi adatait rideg egyszerüséggel közölve. Még a költészet -napsugarait se engedtem ráverődni, még a nyelv és irásmód szépségeivel -is fukarkodtam a leirásban. A hetven év előtti kornak nyelvén akartam az -esetet lehetőleg elbeszélni. - -Mocsáry Lajos nemes barátomat a történelmi emlékezeten s a hazafiui -ragaszkodáson kivül némileg még családi érzések is kapcsolják -Wesselényihez. A nagy történelmi alak özvegyét ő vette feleségül s -boldog családot alapitott vele. Ő azt mondta, mikor történetemet -olvasta: - -– Szinte kár volt megirnod. A bajvivás története minden szavában igaz, -de a hagyomány nem igy tartja. A hagyomány, a honfilélek gyönyörü -hőskölteménynyé alakitotta azt a bajvivást, hagytad volna meg annak. -Minek nagyitó üvegen át vizsgálni a nemzeti ábrándokat? - -Ez is igazság, de nem az egész igazság. Nem egy okom volt az egész -igazság megirására. - -A bajvivás okainak s ürügyeinek eredeti keletkezéséről s okairól a mai -nemzedék nem tud már semmit s hetven év előtt is csak néhány beavatott -férfi tudott. - -A mai nemzedék emlékezetéből az erdélyi alkotmány és országgyülés -szerkezetének s működésének képe is már meglehetősen elmosódott. Ezt a -képet is fel akartam üditeni. - -S azután a történeti igazság a maga eredeti tisztaságában mindig -elegendő ok arra, hogy himezetlenül állitsuk a nemzet elé. - -Az az igazság nem is árt Wesselényi emlékének. Se történeti alakját, se -egyéniségét nem teszi kisebbé. Sőt egyéniségének különös dicsősége. - -Wesselényit akkor a bécsi hatalom kegyetlen üldözőbe vette. Szinte a -Martinovics-féle szomoru történetet akarta vele ismételni. Összefüggött -ez a gonosz hadjárat Kossuth elfogatásával, az ifjak pörével s a -szólásszabadság ellen intézett hatalmi merényletekkel. - -Wesselényi akkor a nemzet egyik vezére volt Széchenyivel s Deákkal. -Kossuth vezéri szerepe csak tiz év mulva kezdődött. Az udvari párt s -Wesselényi barátai közül mindazok, a kik lassanként az udvari párthoz -akartak közeledni, Wesselényit még a férfias önérzetében is meg akarták -sérteni s a nemzet előtt is sárral hajigálni. Azért suttogták róla, hogy -ő Nopcsa elől, komoly bajvivás elől meghátrált. Wesselényiről ilyet -hirdetni! Hitvány és őrült dolog. De megtörtént. De Wesselényi a nemzeti -eszmék hőse is volt. A mikor tehát épen Wurmbrandttal, a hadsereg egyik -leghiresebb vivójával kereste a bajt: nemcsak férfias önérzetét, hanem a -nemzeti eszmék hősét is meg akarta a rágalomtól menteni. - -Sikerült neki. E bajvivás tehát egyéniségével s egész közéletével -egybevágó dicsősége. - -Gyorsan képződő közvélemény akkor nem volt. A hirlapokat sulyos -sajtóczenzura hallgatásra kényszeritette. A nemzetnek csak szük rétege -érdeklődött élénken az országos közdolgok iránt. Csak a követek, a -táblabirák, a jurátus ifjak s a kormányzás főbb emberei voltak együtt a -politizáló nemzet. A hires bajvivás ezer változatu alakban lett szóvá a -nemzet előtt. - -Bérgyilkosról beszéltek, a kit a bécsi udvar ösztönzött a legdicsőbb -hazafi elpusztitására. Bajvivás lett volna a gyilkolás módja. Wesselényi -azonban összeapritotta a német katonát, a ki ellene vállalkozott. - -Ez volt a legjobban elterjedt változat. Ez azonban nem volt igaz. Pedig -apám is igy hallotta jelentékeny férfiaktól Balaton-Füreden az 1836-ik -év nyarán. - -Mily édes és meleg hazafias rajongás vette körül akkor Wesselényi fényes -alakját! Nemzedékünknek alig lehet arról már a mai számitó korban -fogalma. Jókai más nevek alatt s más körülmények kapcsán leirja a -bajvivást Kárpáthy Zoltán czimü regényében. És pedig oly módon, a miként -annak hire még husz év mulva, 1856-ban is fennállott. - - - - -TÓTH KÁLMÁN. - -(Tóth Kálmán jeles költőnk s egykor talán legnépszerübb költőnk. -Született 1831. évi márczius hó 30-án, meghalt 1881. évi február hó -3-án. Együtt voltunk a törvényhozás tagjai. Nem egy táborban voltunk, de -nagyon szerettem.) - -Meghalt. El fogjuk temetni, el fogjuk feledni. Mi, a kik barátai, a kik -kortársai valánk, a kik melegedhettünk érző nemes szivének tüzhelyénél, -mi még megemlegetjük őt. Azt a vídám gyermekkedélyt, azt az örökké -lelkesülő gyöngéd szellemet, azt az ábrándos és mégis mosolygó arczot, -azokat az élénk szemeket, melyek vagy meredten néztek a láthatatlanba, -vagy örök mozgékonysággal vizsgálták az embereket, mi még sokszor -fölidézzük magunk elé, magunk közé. De a nemzedék, mely utánunk jő, nem -fog róla tudni semmit. - -Pedig költeményei századokig élnek. Oh, de ezek csak költemények, -melyeket a nemzeti szellemnek uj fordulata, uj költőgéniusznak teremtő -ereje visszaszorithat az irodalomtörténet szűk könyvesházába. És e miatt -akkor nem lészen semmi kár. Hanem, hogy egy olyan embernek, mint ő volt, -oly gyorsan el kell és el lehet mulni: az a pótolhatatlan veszteség. - -Mert benne az ember volt páratlan, a költő csak egyike a kitünőknek. - -Jó, szelid, nemes, szeretetreméltó. Mint egy kedves gyermek. Sohase volt -ember, a kire ő irigykedett volna; sohase volt ellensége, a kit ő -gyülölni tudott volna; sohasem volt gyönyörüsége, tehát szerepe sem az -irodalomnak és politikának hercze-hurczáiban, még azok is, kiknek -kritikusa volt valamikor, szerették őt, habár kritikája halálát okozta -is a műnek, mely kezei közé vetődött. Egy dal, egy mosoly, egy élcz: -ezekből állott összes hadfelszerelése az életnek, az irodalomnak és a -politikának harczaiban. - -Az utolsó tiz-tizenkét év óta elmaradt a kortól. Ő is érezé, mi is -láttuk, mindenki észrevette, habár neki talán senki meg nem mondá. A -költői ér még néha felbuzogott benne, Deák Ferencz emlékére irt -költeménye még kimagaslott versenytársai közül, itt-ott a hirlapokban -még elolvastuk egy-egy kisded dalát, de már mindez csak ugy tünt fel -előttünk, mint mikor a messze távolban, a puszták szélén, -gyermekkorunkban jól ismert, rég nem hallott, régóta pihenő furulyahang -zendül meg előttünk, mely elhangzik nyomtalanul s mely csakis arra való, -hogy a régi multnak édes emlékét költse fel szivünkben. - -Az ő költészetének aranykora ott kezdődött, a hol a függetlenségi harcz -mennydörgésének utolsó moraja elnémult és ez aranykor ott végződött, a -hol az alkotmányos élet gyári zaja, gépies zakatolása elkezdődött. -1850-től 1865-ig. Midőn kényuralom feküdte meg az országot; midőn -elnyomták a magyarnak nemzetiségét; midőn minden honfi együtt siratta a -multat s egyetértve remélte és munkálta a jövendőt; midőn még nem volt -pártviszály; midőn még a politika nem életmód és nem üzérkedés volt, -hanem nagy honfilelkek ideáljainak nemes harcza: érező lelkében akkor -támadtak azok a költemények, melyekre mi, annak a kornak gyermekei oly -édesen és oly bánatosan emlékezünk vissza. - -Minő költemények voltak azok! Minő hatásuk volt azoknak a magyar -társadalomra! A szerelem költészetének legremekebb termékei minő -jelentéktelenek, minő semmik most, ha a hatás fokozatát mérlegeljük, -Tóth Kálmán dalaihoz képest! - -Ezelőtt három évvel, midőn költeményeinek gyüjteményes kiadása -megjelent, végiglapoztam ezt a könyvet s gyermekkorom emlékeiként -fölkerestem benne azokat a dalokat, melyek átmentek a nép ajkára és a -nép szivébe. És összeszámláltam azokat. - -És ugy találtam, hogy Vörösmarty, Petőfi és Arany, e három költőóriás -összevéve nem adott annyi népdalt a magyarnak, mint maga Tóth Kálmán. - -Csodálatot gerjesztett bennem a fölfedezés. Hiszen a kritikusok azt -beszélték belém, hogy ő csak Petőfi iskolájának lantpengetője, semmi -egyéb s hogy őt ama három klasszikus alkotóhoz még hasonlitani is -szentségtörés. - -Hát hiszen a műbiráknak igazuk lehet. Én most velük vitatkozni nem -akarok, nem is tudnék, idejét sem látnám. Tudom, belátom, hogy a költői -alkotások örök műbecse és korszerü hatása nem mindig jár együtt, sőt -gyakran szemközt áll egymással. Sőt érzem, hogy ma deresedő fővel és -hamvadozó szivvel az a dal: »Fütyöl a szél, az idő már őszre jár« kissé -másként hangzik fülemben és szivemben, mint ezelőtt huszonöt évvel és -nagyon is megengedem, hogy Tóth Kálmán géniusza csakis korának és akkori -elnyomott nemzetének dalolt és nem az egész világnak és nem az -örökkévalóságnak. - -De hát én itt csak azt akarom fölemliteni, hogy a mikor nem volt -szabadság és nem volt politikai közélet; a mikor baráti találkozás, -családi együttlét, zárt körben zajongó ifjuság vidám mámora volt csupán -megengedve; a mikor a nemzet nagy része kezdett kétségbeesni s kezdte -nyügzött sorsát olyannak tekinteni, a mely többé meg nem javitható; a -mikor Petőfi már ott pihent a Küküllő-partján, a fehéregyházi csatatér -zöld pázsitja alatt, Vörösmartyt némává tette az elbirhatatlan -honfifájdalom, Arany későnek tartotta biztatni a kidőlt fa ágát, az -elfonnyadó nemzeti érzületet, hogy virágozzék megint, Tompa pedig -megkérte a bujdosó gólyamadarat, hogy a midőn találkozik a nemzet -számüzöttjeivel, el ne mondja nekik, hogy mi itthon pusztulunk, veszünk -s mint oldott kéve, széthull nemzetünk: akkor előállott Tóth Kálmán s -mint hajnali csöndben a pacsirtadal s éjfél homályában a pásztortűz, -dalolni és örvendeni és fölmelegedni tanitá buslakodó nemzetét. - -Eltalálta az igazi hangot. Jobban eltalálta, mint kortársai bármelyike. -Nem siránkozott a multon s nem a jövő század számára készitett zenét. -Volt a társadalomnak két eleme, mely nem esett kétségbe, mely élni és -örülni akart s mely ösztönszerüleg szilárditá a nemzet számára a -jövendőt. A nép és a serdülő mivelt ifjuság. Ezekhez fordult, ezek -számára dalolt a költő. És volt idő és voltak évek a nemzet -történetében, a mikor az ország északi határaitól a déli határokig s -kelettől nyugatig vasárnap délutánján a magyar nép s vidám -összejövetelen az ifjuság mindenütt Tóth Kálmán dalait énekelte, mintha -csak e dalok önszivéből fakadoztak volna. A szerető párok az ő -költeményeiből irtak egymásnak emléklapot, ifju iróknak egész serege -támadt nyomában s pengeté a lantot előtte, utána és körülötte és az -élemedett nemzedék, melynek mulatságait Csokonay, Kisfaludy, Berzsenyi, -Vörösmarty, Petőfi füszerezték, egyszer csak csodálkozva, ámulva vette -észre, hogy uj hajnal támad, uj napsugár ragyog, lányok és legények -szivéből uj érzések fakadoznak, ujra megszületett a költő s hogy az -elfojtott hazafiság magas költészete mellett a szerelem dalai kelnek -életre, mint borongó tölgyes oldalán a mezők illatos virágai. - -Az alkotmányos korszak kezdete óta mindennek vége lett. Élt még és -alkotott a költő akkor is. Alkotásai közt voltak nagybecsüek, voltak -páratlanok, honfielégiái, honvédemlékei megragadják lelkünket e korból -is, de az ő korszaka végkép lehanyatlott. Az utolsó tiz-tizenkét év már -csak gyenge visszfénye a mult dicsőségének. - -Paloták fedele alá nem rak fészket a csalogány s a politika -hatalmasaihoz nem szegődött Tóth Kálmán. A veréb is az éneklő madarak -seregéhez tartozik, de énekéért megkivánja és elfogadja a telt szérüt, a -magdús asztagot. Ő nem értett a verebek ügyességéhez s nem is tartá -magát méltónak azok szerencséjére. Énekelt, midőn arra szive kényszerité -s kényszerité szive, midőn éneke jól esett a nemzetnek. - -Szegény örökalvó költő! Nagyon jó volt elköltöznöd most már. E korszak -nem volt már a tied s te nem voltál a korszaké. Megtagadtátok, -elhagytátok egymást. A korszak hatalmasabb volt, mint te, el tudott -felejteni téged. De te igazabb és nemesebb voltál hanyatló korodnál. Oly -igaz és oly nemes voltál mindig, mint ifjuságod aranynapjaiban; mint -akkor, a mikor oly sok örömöt, oly sok vigaszt nyujtottál nemzetednek - -Köszönetünk, áldásunk kisér hosszu utadon. - - - - -AZ A PATAKI DIÁK. - -(Böszörményi László. – A testvérek. – A pataki diák. – Beáll huszárnak. -– Huszonhét esztendeig nem látták otthon. – A mikor lopott. – Bónis -Samu. – Hogy járta Böszörményi Dani a toborzót? – Elmult mindenki.) - -A százhetvenöt huszár! A dicsőséges emlékezetü Vilmos-huszárok! Megirtam -azt a történetet, a mikor ott hagyták az orosz határt s hegyen-völgyön, -vizeken és havas, szirtes, uttalan hegytetőkön át hazajöttek üldözött -magyar fajuk védelmére. Éheztek, fáztak. Maguk, lovuk halálra vált. -Ellenség földén, ellenség tüzében; mégis jöttek, viaskodtak s legyőzték -a halált. S megjött mind, maga is, lova is. - -Ott volt köztük az a pataki diák. A neve Böszörményi Dani. Se -eredetéről, se az eset után való életéről nem tudtam semmit. Sárospataki -barátaimat kértem meg: keressék ki a kollégium régi könyveiből, ki volt, -honnan való, kik voltak szülői, él-e még vagy meghalt, mi lett utóbb -életének változata? Hadd járjak azután utána. A nemzet kincsei közé -tartozik a nemzet hőseinek emlékezete. Azért a pataki diákét is -megmentem, ha meg tudom menteni. Gyulaházáról, Szabolcs vármegyéből, -Somogyi Sándor buzgó honfitársamtól megkaptam a választ. Elmondom hát a -hős további történetét haláláig. - -Olvasóimat pedig arra kérem, ne mosolyogjanak, ha én kis embernek, -közönséges huszár-káplárnak is megirom életét. Szivesebben irom meg, -mint mágnásét, miniszterét, bankár urét. Ezek az igazi kisemberek. Az a -pataki diák nemzetünknek hőse, honszerelmének áldozata, fajunknak örökké -ragyogó dicsősége. Hogy ragyogását a közélet és az irodalom ködös, -füstös, poros, szemetes levegőjében nem látjátok: nem az ő hibája. -Olvassátok csak el a »Százhetvenöt huszár« történetét. Legszebb -munkámnak vallom. Abból megtudjátok, ki volt, mi volt az a kis ember. - -Ki volt Böszörményi László? Ezt már jól tudják öregeink mind az ország -határain belül. Honvéd volt, rettenthetlen hazafi volt, Szabolcs -vármegye képviselője volt, Kossuth eszméinek hirdetése miatt börtönt -szenvedett. Nagy beteg volt, a mikor elzárták Ha kiszabadul: megmarad, -ha bezárva lesz: meghal. Mindenki tudta, ő is tudta. Tisztes kormánya -volt az országnak. A kormány megizente neki, hogy ha nem ő, hanem -akármelyik barátja ezt a két szót aláirja: kegyelmet kérek, – nyomban -eleresztik. Nem irta alá s nem engedte, hogy egyetlen barátja aláirja. - -– Kérni? Én nem kérek senkitől semmit. Kegyelmet pedig azért se kérek, -mert én cselekedtem igazságot. - -Inkább meghalt ott a börtönben. Szegény jó Viktória huga ápolta ott -utoljára. - -Hát ennek a Böszörményi Lászlónak volt vagy három évvel idősebb -testvérbátyja az a pataki diák, az a Vilmos-huszár. - -Szülei, előkelő tisztes nemes szülők Kopács-Apáthiban laktak Szabolcs -vármegyében. Hat gyermekük volt, három fiu, három leány. A legidősebb -gyermek: Dani, a pataki diák, 1822 körül születhetett s ha élne, most -régen túl volna a nyolczvan éven. - -Idején feladták a pataki kollégiumba tanulónak. Nem volt jó tanuló, nem -akart tudós ember lenni, e miatt szüleitől s testvéreitől sok -szemrehányás érte. - -– Igazságuk volt – ugy mondta később már mint öreg huszár. – Beismerem, -hanyag rossz tanuló voltam, Sáros-Patakon mindig jobb szerettem a -huszárok gyakorlatait bámulni, mint a kiadott leczkét tanulgatni. Apám -szigoru ember volt, méltán ért szemrehányása, de végre is, minek akart -belőlem tudományos embert nevelni? Összedülne a világ, ha mindenki tudós -ember lenne. - -Hanem azért csak, bár lassacskán, osztályról-osztályra előbbre ment. - -Három évvel később ő utána föladták a kollégiumba diáknak Laczi öcscsét -is, a későbbi hires függetlenségi képviselőt. Ebből származott a -veszedelem. - -Együtt élt, együtt lakott a két testvér. Dani a hanyag tanuló és Laczi, -a mintaszerü, jó tanuló. Laczi rendesen végezte a tanuló éveket. Dani -el-elmaradt egy osztálylyal. Elvégre az oratorságban összeértek, egy -osztályba kerültek. Laczi ott is első eminens lett. Dani pedig az utolsó -diák. Noha már öreg diák s az első eminensnek idős testvérbátyja. - -Ezt már nem lehetett elszenvednie. Bántották is a nebulók, nevettek is -rajta. Otthon se lehetett maradása. - -Mit tehetett mást? Beállt huszárnak önként. Szive-lelke ugyis -odavonzotta már kis gyermek-kora óta. Igy állt boszut a világon. - -Otthon, Apáthiban, mikor már ökölnyi gyermek volt, fölmászott a ló -hátára. A paraszt gyermekekkel együtt csatangolt a mezőkön. Nyereg se -volt, kantár se volt, de sokszor még kötőfék se volt, csak a ló -sörényébe kapaszkodott, ugy ügetett, vágtatott, nyargalászott s ugratta -át az árkokat, gödröket, ösvényeket. Lehetett e belőle más, mint huszár? - -1842-ben csapott fel katonának. Természetesen közlegénynek. De azért -ezen túl lóhátról nézte a világot. Kivált Laczi öcscsét, az első eminens -tanulót. Meg azt a többi vihogó diákot. Most versenyezzenek vele, ha van -lelkük a csizmaszárban. Vitéz lesz, hős lesz, apritja az ellenséget, -csak legyen rá alkalom. - -Mig szabadságharczunk ki nem tört, 1848 végeig nem jött meg az alkalom. -Akkor is messze földről, Oroszország határairól, keserü szenvedések árán -kellett az alkalmat neki magának megszerezni. A hogy a Százhetvenöt -huszár történetében elbeszéltem. - -A szabadságharcz végén ő is ugy járt, mint bajtársai. Besorozták az -osztrák hadseregbe s ezredét eltették az isten háta mögé, valahova -Csehországba. Kurucz magyarsága miatt üldözték, sanyargatták, -közlegénynyé szoritották le, de utóbb mégis csak káplárságra emelkedett. -Szinte nevetett rajta, a mikor már nem dudolhatá Petőfi dalát s nem -érezheté a nagy költő katonasorsát: - -– Egész a közlegénységig fölvivém! - -Egyszer csak otthon termett. 1857-ik évi deczember hó 3-án hideg, téli -napon érkezett meg Apagyra Borbála névestéjére. Ott terem a rokonok és -ismerősök előtt délczeg lépéssel, kemény tekintettel, sarkantyus -csizmáit hangosan összeütve. - -Senki se ismert rá. - -Közel husz éve nem látták már testvérei, barátai. Tejfeles száju pataki -diák volt még, mikor utoljára látták, utoljára ölelték, csókolták. S -ime, előttük áll a jövevény, a ki 1840 óta nem látta szülőföldjét. - -Kemény, zömök termet, kopaszodó fej, hatalmas bajusz, huszárosan -kihuzva. A bajusz a két vállát veri. Semmi szakál. A másik két -Böszörményi-testvér otthon szakált szokott ereszteni. A hires képviselőt -legalább ugy ismertük. A jövevény arcza fekete a naptól, hidegtől, -vihartól, csaták emlékeitől, keserü viszontagságok árnyékától. - -Bizony ugy volt az. Tizenhat évi katonaság, viharos háborunak száz -csatája, osztrák hadsereg magyar gyülölete: ennek minden nyoma ott élt -az arczon, a katonás élemedett férfiu szigoru arczán. Hova lett annak a -régi pataki diáknak édes, piros, mosolygó ifju arcza? - -De hát utóbb mégis csak megismerték. Kivált mikor elkezdett mesélni! Hát -még a mikor elkezdte járni toborzó tánczát! - -– Dani bátyánk! Dani bátyánk! A mi jó Dani bátyánk! - -Mert mindenik igy szólitotta, igy szerette, igy rajongtak érte mind az -egész vármegyében. - -Csodálatos történeteket mesélt, de mindig katonaéletéből. Igaz történet -volt az mind. A Galicziából hazatérés. A 48–49-iki téli hadjárat. Bem -apó tüneményes csatái. A nagy nemzeti bukás. A magyar fiuk üldözése az -osztrák hadseregben. A sok szenvedés. Mind igaz volt ez. De a lanyha kor -lanyha nemzedéke csak mesének, csak a huszárkáplár gyönyörü mókáinak -tartotta a hős emlékezéseit. De azért mohón lesték, lelkükbe vésték -minden szavát. Minél többet mesélt, annál jobban szerették. - -Elmondom egyik meséjét. - -– Bukoveczék országában jártunk, fiaim. Isten, ember elhagyott már -bennünket, de mi csak jöttünk hazafelé. Utánunk az ellenség, előttünk az -égig érő hegyek. Se magunk, se lovunk nem evett már két nap óta. Nem is -a ló hátán ültünk, hanem a lovat kantáron vezettük magunk után. Igy -értünk egy bukovecz faluba. Most pedig, hogy eszembe jut, megmondom -fiaim, őszintén, engem ne dicsérjetek, ne ünnepeljetek, ne köszöntsetek -föl, mert én bűnös ember vagyok, én már loptam életemben, tolvaj voltam, -a ki pedig lopott, az már bűnös ember. Itt történt velem ebben a -faluban. Szomjas voltam; – éhség, szomjuság, a pokol tüze égette a -torkomat. Látok a faluban, rongyos ház udvarán csuf vén oláh asszonyt. -Odaszólok Sorka Bandinak, – fogd csak, pajtás, a lovamat, hadd ugrok be -ide a vén asszonyhoz egy ital vizre. Bemegyek. Tisztességgel megkérem a -vén asszonyt. Szivesen megy hátrafelé a forrásvizre egy korsóval. -Körülnézek. A pitvarban, falóczán valami szakasztóruha-félét látok. -Meglibbentem. Hát uramfia: egész kenyér van alatta Málékenyér -kukoriczalisztből való, mégis kenyér. Hejh, fiaim, elkeritem az áldóját, -hogy mert ez a kenyér a szemem elé vetemedni? Éhes voltam, mint a -gazdátlan kutya. Megnéztem az ellenzőmet, mekkora darab kenyér férne -oda? Biz odafér a fele kenyér. Elő azzal a bicskával. Szép, csillagos -nyelü régi bicskám, melyet még Patakon szereztem, országos vásáron, -őriztem gondosan, meg is őriztem mind ekkorig, ez volt az apai-anyai -örökségem, hazámból, szülőföldemről minden kincsem. A kenyeret bizony -két darabra vágtam s felét magamnak eltettem. Épen visszajött a -vénasszony, korsójából nagyot huztam, nem szóltam neki semmit. De a mint -a kapuján át az utczára érek: eszembe jut, mit cselekedtem. Hajh a hét -szakramentumát ennek a vén oláh asszonynak! Ha ez most meglátja -kenyerét, nyilván megtudja, hogy fele kenyerét én loptam el. Mit -csináljak? Megtapogatom zsebjeimet. Üresek, mint a mennyországban a -papok akla. Megnézem a tarsolyt, abban sincs más, mint a pipa, az is -üres. Semmim sincs, csak a bicskám. Hejh, édes bicskám, ide vele! Meg -kell tőled is válnom. Visszasompolygok a vén asszonyhoz. Nem szólok neki -semmit, csak neki adom a bicskám. Ugy megörült neki, ugy nevetett az én -kedves bicskámra, akkora lett a szája, mint egy itató-vályu. Igy történt -ez a dolog, fiaim! - -Dehogy hitték ezt el hallgatói. - -Pedig igaz tanuja volt. Sorka Endre, egykori bajtársa, a ki a lovát -fogta, mig ő inni bent járt a vén asszonynál. Ez is odakerült utóbb -Szabolcsba, ez is szabolcsi volt. Odavitte hozzá a kukoricza-kenyeret. -Az is éhes volt, mint a farkas. Elpanaszolta neki a lopást s a kettétört -kenyér felét neki adta. - -– Annál jobbat se az előtt, se azóta soha nem ettünk! - -De tanui közt ott volt Bónis Samu is, az 1839-iki országgyülés hires -szabolcsi követe, vezérember, parancsoló szellem, Deák Ferencz benső -barátja, 1848–49-ben kormánybiztos. A ki 1848. évi deczember hó végén a -szent koronát Debreczenbe szállitotta. A mérhetlen értékü nemzeti -ereklyét nagyon féltette. A szolnoki vendéglőben éjszakáztak, nem mert -elaludni, hátha a kincset ellopná valaki. Mit tett tehát? Fejére vaskos, -busa, gömbölyü fejére tette a szent koronát s ugy ütötték a kártyát -reggelig. Azóta se volt az a korona más fején, csak Ferencz József -fején. El is itélték Bónist halálra, azután kegyelemképen hosszu -várfogságra. Ott morzsolgatta napjait és éveit a Josefstadti osztrák -várban. Akkortájban szabadult, a mikor Böszörményi Dani. Szabadulása -örömére egykori országgyülési jurátusa Apagyi Antal ügyvéd nagy családi -ünnepet tartott Apagyon. Ott találkozott Bónis Samu a pataki diákkal, a -vén huszárral. Elhallgatta meséit, elandalodott ősi remek tánczán, utóbb -felugrott a hires követ és vezérember, agyonölelte, agyoncsókolta -Böszörményi Danit. - -– Bizzunk Dani öcsém a jövőben. Él még a magyarok Istene! - -Ilyen tanuk mellett nem csoda, ha mind az egész vármegye rajongott Dani -bátyánkért. Nem volt az igazi mulatság, a hova őt el nem hivhatták. Az -első felköszöntő mindig neki szólt. - -Hanem ha toborzóját látták: ott elnémult mindenki. A ki azt a toborzót -látta: istennek minden gyönyörüségét végigérezte szivében. - -Sohase járt másban, mint sarkantyus csizmában. Hangos aczélból volt -sarkantyus pengéje, sirt a nyomában a szoba, még az utcza is, a merre -járt. - -Sohase tánczolt nővel. - -– Nem tud az asszony huszárosan lépni! - -Ez volt a kifogása. Mindig magányosan járta a toborzót. De a mikor ő -járta, más akkor nem is járta. Félreálltak ifjak, vének, nők, férfiak s -nézték Dani bátyánk toborzóját. Minő táncz volt az! Az a magányos -toborzó! Daliás ősapáink örökre elfeledett hősi vigadója. - -Ezelőtt vagy negyven évvel toborzó huszárcsapat jelent meg -Nyir-Bátorban. Talán több éve is már. A mexikói császár számára -toborzottak önkéntes huszárokat. Szólt a zene a piaczon, villogtak az -icczés üvegek, pengtek a sarkantyuk, büszke tánczokat büszkén jártak a -huszárok. Szemre való fiuk voltak. Toborzót járni nyáladék legényt nem -küldenek. - -Véletlenül odavetődik Dani bátyánk. - -Megnézi a huszárlegényeket és a toborzót. Félrevágja pörge kalapját s -megsodoritja jobbról-balról arasznyi bajuszát. Int a czigánynak, -hallgasson el. A czigány elhallgat. - -De az őrmester rárivall Dani bátyánkra. - -– Mit akar kelmed, öreg? - -Dani bátyánk lenéz a porba. Ott látja valahol az őrmestert. S aztán -felel neki. - -– Hát, fiam, nem igy kell ezt a dolgot csinálni, hanem igy ni. - -Int a czigánynak s az rákezdi Bihari hatvan legényes toborzóját. - -Elkezdi járni az öreg huszár. Az igazi toborzót, a maga deli tánczát. - -Néz az őrmester, néznek a huszárok. Ilyet még nem láttak soha. Nem -tudnak szólni. Könycsepp gördül le arczukon. Tolong a sokaság. Összefut -a város. Böszörményi Dani mutatja meg, hogy kell járni a magyar -toborzót. - -De viharként tör ki a lelkesedés. A huszárok odarohannak hozzá. Ölelik, -csókolják, vállukra veszik, ugy dicsérik, ugy imádják. - -Ugy tudták meg, ki volt egykor Böszörményi Dani. - -* * * - -Elmult ő is. - -Elmult ez a Böszörményi-nemzetség is. Egy testvér se házasodott meg, egy -leány se ment férjhez. Pedig szép és jó leányok voltak, kérők rajzották -körül őket. - -A leányok neve volt Diána, Éva, Viktória. A két utóbbit kedveskedő néven -csak Évusnak és Viktusnak nevezték. Viktus kedves László bátyját ápolta -a fogházban. Addig élt, mig bátyja. Azonnal halála után csakhamar -elhunyt ő is. Évus is hajadon fővel hunyta le szemeit örökre. - -Diána már mint idős hajadon ment férjhez. Volt egy leánykori lelkes -barátnője. Apagyi Amália. Hitregébe való, a hogy a két leány szerette -egymást. Amália férjhez ment Litkei Tóth József patrohai kálvinista -paphoz s espereshez. Korán elhalt s két árvája maradt. Haldoklásakor az -volt végső szava, hogy két árvájának csak Diána lehetne édes anyjuk, ő -csak akkor érezné magát nyugodtan a másvilágon. - -Utolsó szó szent szó. Diána sok keserü édes vonakodás után anyja lett a -két árvának, felesége az özvegy apának. De az édes férj nemsokára, alig -öt év mulva meghalt. A jó Dani bátyánk ekkor Diána hugához költözött a -gazdaságban segiteni. Ez se tartott sokáig. A két testvér is elhunyt -nemsokára. - -A hat Böszörményi testvér közül ma már csak a legifjabb fiu él; Antal, -öregen, agglegényül. - -Egyiknek sincs maradéka. - -Mintha egészen el kellene pusztulni az ősi fajnak! - - - - -HOGY HAL MEG A VILMOS-HUSZÁR? - -(Herman János születése, gyerekkora. – Felesége lesz a szép örmény -leány. – Veszprémbe kerül. – Honvéd huszárkapitány lesz. – Balesete. – -Türhetetlen kinjai. – Hogyan hal meg a Vilmos-huszár?) - -Megint visszatérek a Százhetvenöt huszár hőstörténetére. Most már -utoljára. Sok kérdést intéztek hozzám, mi lett a vitéz őrmesterből, a ki -a huszárokat hazahozta messze földről, idegen országból? Megtudtam. -Elmondom. Szép élet, szép halál annak az őrmesternek élete-halála. - -Székes-Fehérvárott született 1818-ban. Szegény szülők gyermeke. -Iparosságot tanult, mesterlegény lett. De a mire husz éves lett: szüknek -érezte a műhelyt. Toborzó huszárok mulattak a vármegye háza előtt, -délczeg legények rakták a ropogóst, beállott közéjük. 1838-ban történt. -Hat év mulva őrmester lett. Első katonája annak az ezrednek. Hogy -szerették, hogy követték legényei: a Százhetvenöt huszár történetében -elbeszéltem. - -Házassága is kedves történet. - -Emlitettem talán már, hogy Máramaros vármegye urai, a mint a huszárok -hazaértek, a hires őrmestert, Herman Jánost ott fogták Szigeten, hogy -csináljon nekik huszárt a javából, nem is egyet, nem is százat, hanem -egész ezredet fajunk, hazánk, szabadságunk védelmére. 1848. évi -deczemberben kezdte meg a legények és lovak oktatását. - -Ott volt a szállása Korbuly Karácson uramnál. Örmény volt, de jó magyar -volt és bölcs ember volt a házigazdája. De áldott jószivü, jólelkü -asszony volt háziasszonya is. Hát még leányuk Rozália. Ragyogott a -szépségtől s angyalszive jóságától. Csoda-e, ha a deli huszárőrmester s -a derék, szép hajadon megszerették egymást. - -Herman János megkérte a leány kezét szülőitől. - -– Szivesen, szivesen, de nem lehet az. Huszár vagy, katona vagy, -elmerülsz a nagy világban, oda mégysz a véres csatába, se életed, se -halálod, mit csinálnál a feleséggel, mit csinálnál a mi leányunkkal? Nem -megy az el hozzád. - -Igy beszélt a jámbor örmény, a ki a mellett még gróf Teleky Jánosnak -volt jószágkormányzója. De megfelelt rá Herman János. - -Odahivták a leányt. A leánynak akkor már maguk között Hollósy Rozália -volt a neve. Korbuly örmény szó, azt teszi latinul, a mit a Corvinus s -azt teszi magyarul: Hollós. - -Azt mondja a deli őrmester a leánynak: - -– Rozália, eljösz-e hozzám mátkámnak, hites asszonyomnak, örök -szerelmemnek? - -– Elmegyek! - -– Messze földre térek, háboruba megyek, a vezér parancsol, se tanyánk, -se békességes nyugodalmunk; követsz-e engem, hű maradsz-e hozzám? - -– Követlek, hű maradok! - -– Véres csatákba kell mennem, dühös ellenséggel viaskodnom, ápolsz-e, ha -csonka leszek, béna leszek, befogod-e két szemem, ha meglep a halál? - -– Melletted maradok életben-halálban. - -Sirt az örmény és a felesége, de áldását adta mind a kettő a szerető -szivekre. - -Igy történt házassága. - -Hadnagy lett az őrmester, még ott Máramaros-Szigeten. De alig képezte ki -két század huszárját, már el kellett mennie a háboruba. Bem táborában -harczolt, huszonegy csatában vett részt, dicsőséget szerzett minden -csatájában. Felesége ott volt vele mindenütt. Csaták után viditotta; ha -elfáradt, megnyugosztotta; ha elbágyadt: jó szóval és édes csókkal -megerősitette. - -De el nem hagyta felesége az osztrák katonáskodás nyomoruságaiban se. A -függetlenségi harcz után ujra besorozták s közlegénynyé tették a -huszárhadnagyot. Igy nyomorgott Csehországban, Galicziában az 1851-ik év -végeig. Akkor szabadult meg. - -Hazajött édes szülőföldjére, Székes-Fejérvárra. Ott nem talált -foglalkozást. Átrándult Veszprémbe. Ott nyitott lisztkereskedést és -gabonakereskedést. Ott ismertem én meg 1862 után. - -A mikor az uj honvédséget fölállitottuk; hadnagygyá nevezte ki a király, -de a gyalogsághoz. Olyan huszár, mint ő, nem lehetett gyalogos tiszt. -Átment a huszárokhoz, jól elmult már ötven éves, de azért derekabb lovas -tisztje nem volt honvéd hadseregünknek. - -Az 1876-iki lovassági hadgyakorlatok alatt lovassági roham alkalmával -elbukott lova s ő az iszonyu esés miatt sulyos belső sérülést kapott. -Sok ideig gyógyitgatták, de a betegség megmaradt s napról-napra -kinosabbá vált. Utóbb szabadságot kért és kapott s neje rokonai -közelébe, Szamos-Ujvárra költözött. - -A »kapitány urat« itt e kis városban mindenki ismerte. Hallgatagsága, -csendes modora, nyugodt, lassu beszéde közmondássá vált. Ismerték egész -Szolnok-Doboka vármegyében. Minő katonai mult volt az övé! Csatái, -hőstettei, huszárkalandjai, szenvedései ezer számra! Mennyit -beszélhetett volna, ha akart volna! De nem akart. Századjáról, -pajtásairól szivesen beszélt, de saját vitézi tetteiről hallgatott. -Hiszen alig tudtam rábirni, hogy az orosz határról való hazamenekülését -is nekem s Jókainak elbeszélje, a mint ezt a százhetvenöt huszár -történetében megirtam. - -Hát hiszen meghalni meg kell. Mindnyájan meghalunk, a kik születtünk. De -miért kell az ily férfiunak nyomorékká válni? S még ha ellenség golyója, -vagy kardja ütötte volna sebét. Huszárdolog, katonadolog. De oly vakon, -bután, véletlenül, lovának eleste miatt éveken át szenvedni a test -kinjait: csakugyan rettentő végzet. Deli hősre nézve, a ki gyermekkora -óta maga teremtette meg maga számára az életet, a világot s az élet -minden örömét és kötelességét. - -Viselte kinjait 1879-ig. Akkor már hatvanegy éves volt. Imádott felesége -naponkénti bánatát nem nézhette. Utolsó kisérletül elhatározta, hogy -Bécsbe megy, orvosi műtétnek veti alá magát s ha az se használ: katonai -elszántsággal vet véget mindennek. - -Elemészti magát! - -Hohó te hős huszárőrmester, szabadságharczunk dicső vitéze, hova -gondolsz? Mit akarsz? Meg akarsz futamodni végzeted elől? A halál elől -soha meg nem hátráltál s most az élettől akarsz menekülni? - -Az élet nagy kötelesség. Születése pillanatában mindenki sulyos -adóslevelet ir alá. Abban az adóslevélben meg van irva, hogy ekkor és -ekkor, ilyen és amolyan kötelességeket kell végezni. A szülők iránt, a -haza iránt, a bajtársak iránt, a feleség és gyermek iránt, a becsület -iránt s az örökkévaló élet iránt. Hitvány adós az, a ki megszökik a -fizetés elől. - -A hős huszárőrmester nem igy gondolkodott. - -Végrendeletét 1879-ik évi május 19-én megcsinálta. Azt mondja ebben: - -– Isten nevében végakaratomat nyilvánitom. Annyira szenvedek, hogy azt -senki el nem hiheti. Tovább nem birom. Eleget türtem, remélve, hogy -betegségem jobbrafordul, de hasztalan! - -Azután temetéséről intézkedik. - -– Temetésem a legegyszerübb legyen. Semmi katonai jelvény, parádé, -hivalkodás. Egyszerü fakoporsó. Sirom fölé emlékkövet ne állitsanak, -csupán kis fakeresztet, mint az nálunk, Dunán túl szokás. - -Ezzel végzi végrendeletét: - -– Szándékosan nem ártottam soha senkinek. Az isten növelje nagyra -hazánkat. Éljetek boldogul! - -E végrendeletben már kitör az önkéntes halál gondolata. - -– Tovább nem birom. - -E szó már azt jelenti. - -De azért Bécsbe akart indulni. El is készült az utra. Ruha, pénz, -bucsuzás rendben. Az indulás a következő napon, május 20-án lett volna. - -Azonban éjjel, de kivált napközben, irtóztató fájdalmai voltak. Szinte -lehetetlennek tartotta, hogy a délután 3 órai induláskor képes legyen -utra kelni s képes legyen Bécsbe érni. - -Ejh, mit nyavalyogjunk tovább! Tépjük össze azt a születéskor kelt -adóslevelet! - -De hogyan, mi módon? A Vilmos-huszár ágyban nem halhat meg, mint -vénasszony. Neki se jajgatni, se kiabálni, se vonaglani nem szabad. Neki -lóháton és fegyverrel kell meghalnia. Huszonegy csatában igy állott -szemközt a halállal. - -Kiment az ólba, megnézte még egyszer kedves hátaslovát. Jó gondolata -támadt. - -Fölnyergelte, fölkantározta paripáját. Magához vette kardját, pisztolyát -s felült a nyeregbe. - -Csodálatos ügyességgel erősen összecsatolta lábait a ló hasa alatt -alkalmas szijjal. Azután a nyeregkápához erősitette huszárdolmányát elől -hátul nyakától a kápáig, hogy ha a ló mozog is, ő maga ne mozogjon. -Végül kivont kardját jobb keze csuklójára akasztotta. - -– No, most jövel édes jó pisztolyom! - -Hol is van hát az a kutya sziv, a mely ugy dobog és annyira fáj? - -A mikor a rokonok a ló nyeritésére bementek a lóólba: ime, ott ült a hős -huszárőrmester, a délczeg Vilmos-huszár akkor is a nyeregben. - -Feje előrehajolva, de termete egyenesen. Csak a ló mozgása szerint -mozgott kissé előre-hátra. - -A földön kilőtt pisztoly. Jobb keze csuklóján kivont kardja. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Igy hal meg a Vilmos-huszár. - -Ugy mondtam el, a hogy én hallottam ezt a történetet. Méltó a -Százhetvenöt huszár történetéhez. - - - - -MIT NEM TUDUNK A DREYFUSZ-ÜGYBEN? - -(Dreyfusz katonatisztet katonai biróság 1895-ben árulás miatt holtig -tartó számkivetésre itélte s a bélpoklosok szigetén, az Ördög-szigeten -őrizte. 1899-ben a franczia társadalom képzelhetlen forrongásba jött, a -mikor az itéletet ujra vizsgálat alá vették. – A vitatkozások -zürzavarában a távolból véleményem alakult: miként lehet rájönni az -igazságra.) - -Dreyfusz szenved négy és fél év óta. Családjától elszakitva, vagyonától -és minden szabadságától megfosztva, nevében megbecstelenitve szenved -déli Amerika egyik elhagyatott puszta szigetzátonyán, a hol börtönőrein -kivül egyéb élő ember nem lakik. A hova egykor a bélpoklos betegeket -zárták. S a honnan, mint embertelen pusztaságból a bélpoklosokat is -elszállitották. Mert igy kivánta a szánalom és könyörület. - -Ide zárták Dreyfuszt élete fogytáig. Ezt tudjuk. - -Kisült ártatlansága. Francziaország legmagasabb birósága kimondta, hogy -ártatlanul itélték el. Eddig már ezt meg is tudta a szenvedő. Hozzák is -már haza, hogy ujra ölelhesse nejét és gyermekeit; ujra láthassa imádott -hazáját; ujra szivhassa a szabadság tiszta levegőjét s visszaszerezhesse -azt, a mi mindennél szentebb és magasabb: a becsületet. - -Ezt is tudjuk. - -Egy csomó katona volt vádlója, birája, feladója, terhelő tanuja. -Tábornokok, miniszterek, ezredesek, őrnagyok, századosok. Köztük néhány -sötét lelkü gonosztévő, hamisitó, hazug és árulkodó. Köztük néhány -vétkesen könnyelmü. Köztük néhány jólelkü ostoba. És segitségükre jött -néhány erős lelkü ügynök s háborodott elméjü vagy buta irásszakértő. - -Ezek együtt hordták össze s készitették el az embergyilkos itéletet. - -Ezt is tudjuk. - -A többi, a mit még tudunk, vele járt az itélettel, de nem tartozott -hozzá. - -Hogy az embergyilkos itéletről azt mondták: ez az itélet a franczia -hadsereg becsülete. - -Hogy az ártatlanról azt mondták: hazaáruló, mert zsidó. - -Hogy a nagy nemzetnek riadó közvéleménye egész éven át azt harsogta: -hagyjátok azt az embert az Ördögszigeten elrothadni, akár bűnös, akár -ártatlan. - -Hogy a nagy nemzetnek akadt néhány nemes fia, akadt néhány nagy lélek és -igaz sziv: mely ki merte mondani, hogy hamis volt az itélet s igaz ember -volt, a kit megöltek. - -Mindössze ennyit tudunk. - -De ez nem minden. Sőt még nem is elég arra, hogy a társadalom -történetének e fejezetét tisztán megérthessük. - -Mi volt a bűnösök valódi indoka? Ezt szeretném én igazán tudni. Ha az -összes szereplőket személyesen és jól ismerném: azt hiszem rájönnék. Igy -messziről csak általános föltevések madárserege röpköd elmém előtt. - -Husz hónap előtt komolyan elmélkedtem e fölött. Egyéni indokom is volt -rá. Hiszen én vezettem már ilyen természetü s ilyen világhirü pert. Az -eszlári ügy perét. Az eszlári ügy még nagyobb volt, mint ez. A világ -sajtója még többet foglalkozott vele. Annak tárgyalása is tizenkilencz -hónapon át folyt, mig végre befejezhettük. De abban a világ megelégedett -az ártatlanok megmentésével s nem kereste tovább a bűnösök indokát, a -kik miatt annyi ártatlan ember oly sok ideig börtönt szenvedett. - -De én egyénileg nem nyugodtam meg abban, hogy az ártatlanság kiderült. -Én kerestem – s ugy hiszem, megtaláltam a hamis vádlók indokát. De -kutatásaim eredményének föltárása már az irodalomra s annyi idő után nem -a biróságra tartozik. - -Francziaországban most másként van. Ott nem elégesznek meg Dreyfusz -fölmentésével. Ott most biró elé állitják azokat is, kik az ártatlan -ember elitéltetésének okai és okozói voltak. Ott tehát kutatják az -indokokat, melyek a bűnösöket elhatározásukra birták. - -Utjában állott-e Deyfusz valakinek? Törekedett-e valaki arra, hogy -helyét, állását, kenyerét elfoglalja? S ha igaz: ki volt az, vagy kik -voltak azok? Erről eddig nem volt szó. - -Sötét, ádáz boszu esete forog-e fenn? Volt-e valaki, a kit Dreyfusz -valamikor halálban megsértett, a kinek önszeretetét vagy nagyravágyását, -vagy szerelmét, vagy vagyonát, vagy jövőjét semmivé tette? És a ki ezért -életre, halálra, becsületre örök boszut esküdött? – Erről se volt eddig -szó. - -Vagy talán közönséges ledérség, pajtáskodó betyárság, könnyelmü -hányavetiség vezérelte a minisztereket, tábornokokat, ezredeseket, -őrnagyokat, tanukat, birákat és szakértőket, hogy egy embert -elveszitsenek? Mint a hogy a pajkos kölyök mély vizbe dobja a macskát s -gyönyörködik benne, miként vergődik, hogy pusztul el? - -Lehetetlen. Erre sincs eddig semmi biztos adat. - -Hitvány, közönséges, mindennapi pénzkeresés vágya, terve, ösztöne és -szenvedélye: talán ez vezérelte a bűnösöket? - -Husz hónap előtt ép e megoldásra bukkantam. Közöltem nézetemet sok -barátommal s gondoskodtam, hogy hirlapok is vegyenek róla tudomást. Ma -sem tudok más megoldást. - -A katonai biróság tagjait ne számitsuk a bűnösök közé. Azokat nem érinti -a kapzsiság vádja. - -Tévedtek: ez az igazság. Hogy tévedjenek: ez természetében van az ilyen -biróságnak. Oly ügyben, mely nem egyszerü, mely sok részletből áll s a -melyben nincs döntő bizonyiték. A hol jelek, jelenségek, találkozó -körülmények együtt képezik vagy a terhelő, vagy a mentő bizonyitékot. A -hol száz irást és száz törvényt és száz véleményt kell birálat, -megfontolás, összehasonlitás alá venni. Hol és melyik hadseregben van az -a nyolcz vagy tiz, vagy tizenkét véletlenül összekerült hadnagy, -főhadnagy és százados vagy őrnagy, a ki ilyen ügyben ne tévedne? Hiszen -a katona feladata nem az, a mi a biróé, ügyvédé, gyakorlati jogászé. - -A szakbirónál se könnyü ily ügyben az alapos itélet. Hát a katonánál, a -kinek esze lován, szakaszán, szeretőjén, találkáján, laktanyapajtásain s -hadgyakorlaton kalandoz? - -Még a szakértőket is vegyük ki a bűnösök közül. Ezek csak vétkesen -könnyelmüek. Fölakasztani nem szabad őket, csak eltörölni. Azért, hogy -vétkeztek, ne bántsátok őket, hanem gondoskodjatok arról, hogy alkalmuk -ne legyen vétkezni. - -Mert az a szakértő, a ki semmi egyéb, mint szakértő, egyáltalán nem -szakértő. Hiszen, a ki ért valami szakhoz: az megél, boldogul, -meggazdagodik abból a szakból, ha utána lát és semmiképen se fogadja el -a birói szakértői állás szegény kenyerét. Csak akkor fogadja el, a mikor -már meggyőződött róla, hogy szakmájához nem ért, mert abból nem tudott -megélni. - -És aztán minden szakértő annak ád igazat, a ki őt megbizta azzal, hogy -szakértő véleményt mondjon. Az orvosok tetemes részét kivéve igy -tapasztaltam egész életemben. - -A Dreyfusz-ügyben sok irásszakértő szerepelt. A leghiresebb volt köztük -Bertillon. Ez segitette megölni az ártatlan embert. Pedig ez világhirü -szaktudós. Az anthropológia történetében neve és szerepe van. S most -kisült róla, hogy bolond, a kit közel se szabad ereszteni oda, a hol az -igazság kimondásáról van szó. - -Hitvány pénzhajhászat: ebben látom én a Walsin-Eszterházy és Henryk -lelkét elmerülve. - -Képzeljük el, hogy a dolog igy történt. - -Van a hadi kormányzat és táborkar szolgálatában egy kémkedésügyi iroda. -Rendes közegekkel, rendes fizetésekkel. - -Ez irodának rendelkezésére áll egy millió vagy két millió frank. E pénz -egyebek közt arra is való, hogy a hireket, tudósitásokat, jegyzeteket, -jeleket, iratokat meg lehessen fizetni, a melyek valamely tervezett vagy -végrehajtott árulást bizonyitanak. És e czimen pénzelni lehessen azokat, -a kik a hireket, tudósitásokat, jegyzeteket, jeleket, iratokat -megszerzik. - -Véletlenül fölmerül egy árulási ügy. Például a Dreyfusz-ügy. - -Ha ez hamarosan fölmentéssel végződik: akkor hirek, jegyzetek, iratok -beszerzése czimén sok pénzt szerezni nem lehet. S ha hirek, jegyzetek, -iratok épen nincsenek: akkor épen nem lehet pénzt szerezni. - -Ha azonban hireket, iratokat lehetne gyártani vagy hamisitani: akkor -százezreket, sőt egy milliót is lehetne szerezni. Talán többet is. - -Képzeljük el már most, hogy néhány gazember szövetkezik hirek, iratok -gyártására s tanuk beszerzésére. Képzeljük el, hogy az iroda főnökei -ostobák és könnyenhivők s nyakra-főre szórják a pénzt s nem keresik, -hogy a hirek, iratok és tanuk közül melyik az igazi, melyik a hamis? S -még azt sem keresik, irhatott-e Vilmos, a németek hatalmas császára -levelet Dreyfusznak? Megvan a levél. Ára: 27,000 frank. Kifizetik -rögtön. - -A Dreyfusz-ügy megvolt. Az alkalom vonzerő volt. A hamisitó, gyártó és -szállitó szövetkezet dolgozhatott. - -Más ügynek az itélet kimondásával s végrehajtásával vége szokott lenni. -Ámde ha a Dreyfusz-ügynek végét vetik: a szövetkezet tovább nem -kereshet. Folytatni kellett tehát a bizonyitékok szerzését, a hamisságok -gyártását azon túl is. - -Nekem ugy tetszik, hogy a Dreyfusz-ügyben az itélet kimondásáig készült -száz irat, az itélet kimondása után ezer irat. - -Nekem ugy tetszik, hogy hirekért, iratokért, tanukért az itélet -kimondásáig kifizettek pár százezer frankot, azután pedig kifizettek -talán pár milliót. - -Ha a franczia kormány egészen világossá akarja tenni a szomoru ügy sötét -részleteit: terjessze a közönség elé az ügy költségjegyzékét. - -Ki kapott pénzt? Mennyi pénzt? És miért kapott? Mit szállitott érte? -Hirt-e, iratot-e, tanut-e? - -Itt a Dreyfusz-ügy rejtelme. Itt lehet feltalálni az igazi bűnösöket. - -Nem a papok, nem az antiszémiták, nem a royalisták, nem a klerikálisok -csinálták a Dreyfusz-ügyet. Bűnös és szomoru az ő szerepük. De az ő -szerepük más lapra tartozik. Ők csak felhasználták az alkalmat a tömeg -felbujtására. Ők Dreyfusz vallásából csináltak felekezeti kérdést, ebből -csináltak népszenvedélyt, ebből csináltak politikát. - - - - -A NAGY-KŐRÖSI KÁNTOR. - -(A város pinczéje. – Ruzsi asszony. – Patonay János. – A debreczeni -diákok. – Vajda Károlyt kántornak ott fogják. – Milyen kántor? – -Leénekli az orgonát.) - -Nagy-kőrösi történetet mesélek. Csak ugy, az öregek után mondom el, a -mint tőlük hallottam. Igaz a történet; – el se mondanám, ha nem volna -az. - -Még sokan élnek Nagy-Kőrösön, a kik látták a város pinczéjét, még sokkal -többen, a kik csak a hirét hallották. Hiszen innen-onnan hatvan éve -lesz, hogy elpusztitották. Csak a helye van még üresen ott a központi -Gazdaegylet olvasóköre előtt. - -Bizony, az nem volt egyéb, mint pincze, de nagy. Előtte korhadt régi -épület, vakolatlan téglafalakkal, túl a Dunán ugy mondanák: a -pinczetorok. Sehogy se volt diszes épület. A régi város régi maradványa, -az ujuló városnak sehogy se ékessége. A pinczetorokban egy kis -szobácska, abban lakott a Ruzsi asszony. Meg egy becsületes konyha: -abban sütött-főzött ugyancsak a Ruzsi asszony. A város urainak -sütött-főzött. Egyszerü, de pompás jóizü ételeket; a ki megizlelte, a -szája szélét is megnyalta utána. - -Ruzsi asszony! - -Hires asszony volt. Kövér, öreg, de azért jókedvü. Nevét, születését, -korát senki se tudta, de becsülte mindenki. Nevét, de csak Ruzsi asszony -nevét ma is tudja mindenki. Nem volt ellensége. Soha se vétett senkinek. -Egyebet se tett, mint sütött-főzött, azután aludt. A városnak volt -gazdaasszonya. Rendes tisztviselője. De bizony elmult már száz -esztendeje, a mikor felfogadták. De utána nem is fogadtak fel többé -senkit. Megszünt, elmult, örökre eltörlődött ez a tiszti állás, mint a -fogott biróság vagy a vármegyei esküdtség. - -Fizetése természetesen nem volt. Mi lett volna s miért lett volna? Volt -tisztességes tanyája, volt dusan élnivalója. Ha kötényre, szoknyára, -viganóra, pendelyre, főkötőre volt szükség: gondoskodott róla a város -gazdája. Azontul pedig hova tette volna a pénzét? - -Azután nem is igen volt szokásban Nagy-Kőrösön a város közembereit -fizetni. A város egyházi belső embereit ne értsük ide, csak a külső -tisztviselőket. A régi jó magyar felfogás volt itt még ur. Tisztviselő -csak az legyen, a ki jómódu ember. Bene possessionatus. Jó családbeli -birtokos ember, a ki nem szorult a fizetésre, a ki becsületből szolgálta -a várost, a kinek ne hányhassa a szemére senki, hogy a várostól él. - -Volt egy öreg barátom Nagy-Kőrösön, Patonay János volt a neve. -Szerettem, tiszteltem, becsültem. Ha élek, lesz még róla szóm. Ő is a -város közembere volt, ugy 1820 körül. Valami határjáró, felügyelő, külső -rendtartó, hivatalos neve nem is jut eszembe. De lóháton végezte -hivatalát, de azért nem komiszáros volt. Az esztendei fizetése volt négy -rénes forint. Tehát minden negyedévre egyetlen egy rénes forint, a mi -mai pénzünk szerint teszen két koronát és tiz fillért. Hivatalos -fizetése tehát naponként nem rugott egészen harmadfél fillérre. - -No meg adott neki a város esztendőnként egy fehérvári bicskát. Az ára -lehetett egy huszas. - -– Hát a lótartás? - -– A lovat ellátta a város téli-nyári takarmánynyal. - -– Hát az élet? - -– Hát hiszen adott a Ruzsi asszony a város pinczéjében enni-inni eleget! - -Ime a Ruzsi asszony hivatalának fontossága! - -Mert hát tisztesség volt ugyan fizetés nélkül szolgálni a várost, de -étlen-szomjan szolgálni nem tisztesség volt. A város közjavát ugyan -ingyen őrzik, de már mégse koplalnak mellette. El se türné azt a város. -Jó hirneve se engedné. - -Nos, hát azért volt és arra való volt a város pinczéje és Ruzsi asszony, -hogy a mikor a hivatalnak vége s a sok mennykő tanácskozásban kifáradtak -az agyak s kiszáradtak a torkok: a város urai oda benézzenek, szokott -asztaluk mellé letelepedjenek s Ruzsi asszony sültjét-főztjét jó -étvágygyal elköltsék. - -Igy lett aztán az ország leggazdagabb városává Nagy-Kőrös. - -Esténként azután oda gyülekeztek a többi urak is, a kik épen nem voltak -hivatalbeliek s jó szó, bodor pipafüst és csendes dalolgatás mellett -istennek tetsző módra eltöltötték az időt. - -Ezelőtt jó nyolczvan esztendővel is ott dudorásztak az urak egyik este. -A Farkas, Beretvás, Vajkó, Mocsy, Kalocsa, Bakos, Gubody, Faragó, Torma, -Buz nemzetségekből voltak ott néhányan s voltak mások is: Patay, Patonay -s több egyéb tisztes vendégek. Adomáztak, nevetgéltek, jól mulattak s -néha egy-egy dalra rágyujtottak. Leginkább a szegény »Szücs Marcsa« -dalára. Gyönyörü dal, szomoru történet, éneke még a kuruczok világából. - -A mint ott lent a pinczében dudolgatnak, három ifju legény belép Ruzsi -asszonyhoz. Fáradt, porlepte, apró batyuval, vaskos suhogóval, de -jókedvü mind a három. - -– Isten jó nap! - -– Fogadj isten! - -– Debreczeni diákok volnánk, nénémasszony. Éjjeli szállást is keresnénk, -de ha valami kis enni-inni valót kapnánk, az se éppen a kutyának jutna. - -Szerette ezt a szót Ruzsi asszony. S tudni kell ám azt is, hogy -Nagy-Kőrösön nem volt ám vendégfogadó az uj időkig. A tisztes vendéglátó -házaktól még elcsalta volna a vendéget. - -Nosza intett Ruzsi asszony a három diáknak a pincze felé. Menjenek csak -oda, találnak ott asztalt, széket, telepedjenek csak le. Mindjárt ad -harapni valót. - -Vitte is azonnal a gőzölgő fölséges báránypörköltet. S vegye tudtul -mindenki, hogy olyan báránypörköltet pedig, mint Nagy-Kőrösön, a kerek -ég alatt sehol nem tudnak késziteni. - -A nagy-kőrösiek észre se vették a három diákot. Csak dudolgatták tovább -a szegény »Szücs Marcsa« dalát. - -Csakhogy a mikor a debreczeni diákok jól laktak s egyet már ittak is: -ugy lassan, félhangon ők is beleénekeltek a Szücs Marcsa dalába. Ők is -ismerték már azt a csodálatos szép dalt. S diák ne dalolna ott, a hol -más is dalol? Hátha félholt volna! S különösen az egyik diák oly mély, -tiszta, dörgő és mégis édes hangon búgott: csoda lett belőle. - -A nagy-kőrösi urak egyszer csak meghallják azt a hangot. Micsoda hang -ez? Oly szépen belevág a dalukba. De mégse az ő érdes hangjuk. Valami -hangszer lesz az. Talán a tárogató. Körülnéznek. Sehol senki, semmiféle -búgóhangszer. Éppen nem gondoltak a diákokra. De hát honnan jön az a -hang? Égből, föld alól, pincze sötétségéből? - -Ujra kezdik a dalt. Ujra belebúg az a hang énekükbe. - -Most már észreveszik. Az a három idegen diákgyerek dalolgat velük. De -csak ugy félhangon… - -Az urak közt ott van Bakos Ambrus. Később hires főbirája Nagy-Kőrösnek. -Akkor még fiatalember. Fölkel, odamegy a diákokhoz. - -– Kendtek dudolgatnak a mi dalunkba? - -– Nem is ám a fekete macska. - -– Miféle szerzetbéli emberek kendtek? - -– Bizony, mi csak debreczeni diákok volnánk, szuplikálnánk. - -De már e szóra a kőrösi urak helyet szoritottak a a maguk asztalánál a -diákoknak. - -– Gyertek csak fiaim ide, miközibénk. - -Ott aztán kieresztette a diák a hangját, a hogy isten adta. A vakolat -ugyan nem hullt le a pincze boltozatáról, mert ott nem is volt vakolat -soha. Hanem azért megreszketett attól a hangtól az egész ócska alkotmány -Maga Ruzsi asszony is ott hagyta a tüzet, tűzhelyet, vaskutyát és -főzőkanalat s benézett az urak közé. Vajjon nem földindulás készül-e -ott? - -Minden pipa kialudt a nagy-kőrösi urak szájában. - -– Ilyen hangot még nem hallottak soha. - -– Aztán hogy hivnak téged, édes öcsém? - -– Vajda Károly a becsületes nevem. - -– Nohát kecskeméti gányó legyek, ha mi téged innen eleresztünk. Itt -maradsz kántornak. - -Ott maradt kántornak. Még az este megalkudtak, másnap a várossal és a -szent eklézsiával is rendbehozták a dolgot. A másik két debreczeni diák -egyedül mehetett a világnak. - -Igy lett Vajda Károly nagy-kőrösi kántor. Régen elmult, de az öregek még -emlékeznek rá. - -Ilyen kántora pedig soha se volt még Debreczen városának se. A -nagy-kőrösi öreg templom jó félezer év óta daczol a viharokkal, de ilyen -hangot nem hallott még soha és nem is hall már soha. A mennydörgés és a -rigódal volt együtt az a hang. S a mikor temetett s azt a hangot -megereszté, a gyászének telezugta az egész várost, az emberek -elhallgattak s abbahagyták a munkát, a galambok és baromfiak elültek az -udvaron és a háztetőn, még a harangok szava se nyomta el azt a -gyászéneket; meghallották azt a Kőrösér forrásától kezdve a Gógánérig s -a czeglédi uttól a kecskeméti határig mindenütt. S minden háznál -elsóhajtották a szegény halottra: adjon az isten neki örök nyugodalmat. - -Ilyen kántor lett Vajda Károly. - -Utóbb meggazdagodott, megöregedett, de azért kántor maradt. A város -dicsősége hozta ugy magával. Ha idegenek jöttek a városba, ha nagy -gyülések folytak, sátoros ünnepeken és nagy nemzeti ünnepeken mindig az -öreg kántor állott elő. Öreg korában is olyan hangja volt, mint hajdan, -debreczeni diákkorában, a város pinczéjében. - -Mégis nagy szomoruság érte utóbb őt is, a várost is. - -Volt Nagy-Kőrösön egy istenes életü előkelő házaspár. Patay Sámuel uram -és Patay Sámuelné asszonyom. Az asszony meghalt: temetésére el kellett -készülni. El is készültek, öreg férje buzgalommal maga intézte az -előkészületeket. Mikor minden készen volt, azt mondta barátainak s az -egyház véneinek Patay Sámuel uram: - -– Urak, barátaim! Arra kérlek, várjunk a temetéssel két napig. - -– Miért várjunk? - -– Megtudjátok! - -Két nap mulva ő is meghalt. Öreg hitvese után megszakadt a szive. Azt -akarta: együtt temessék el őket. - -Ugy lett, a hogy akarta. - -Minden vagyonukat, szép vagyonukat közczélra hagyták. Arra is különösen, -hogy orgonát állitsanak a templomba. - -Orgona! - -Mi a mennykő az? Katholikusoknál, lutheránusoknál van efféle muzsika. De -mire lenne az igaz jó magyar nagy-kőrösi kálvinistánál? - -Valami hangszer, ugy mondják. Fennáll a karzaton, czifra szerszám. Sok a -sipja. Hátul huzzák, elől fujják, legelől billegetik. Okos emberek azt -állitják, orgonával szebb az ének, ünnepélyesebb és áhitatosabb az -istentisztelet. A régi zsidók is sippal, dobbal, nádhegedüvel dicsérték -az istent. Még kosnak szarvából készült trombitával is. A pogány Jerikó -falait is trombitaszó döntötte össze. Nekünk is sok pogánysággal kell -küzdenünk. Hitetlenséggel, babonával, istenkáromlással. Az orgona -eltávoztatja ezeket. - -De a hivő lelkek nagy sokasága nem akart hajlani az okos emberek -beszédére. Minek térnénk el az ősi szokástól? Lehet-e áhitatosabb -istentisztelet, mint a mikor a hivők serege, öregek és fiatalok, nők és -férfiak buzgón éneklik együtt a Zsoltárokat és Dicséreteket? Hangjukban -van a lelkük, buzgóságuk, megtisztulásuk. Igy tökéletes a munka. Lám, -túl a Dunán se kedvelik. Sőt a pápai kollégium hires professzora, Mándi -Márton István egyenesen kimondta, hogy az orgona csak »szent duda«. Nem -is egyéb, mint duda, ha szent is. Pedig talán nem is szent. - -Mind nem használt ez semmit. A pénz meg volt rá, mit csináljanak a -pénzzel? Utóbb is megcsináltatták az orgonát, föl is állitották a -karzaton, a napraforgóvirágos szószékkel szemben. - -Gyönyörü volt. - -Ezelőtt mintegy negyven évvel történt az eset. Talán éppen husvétra -kellett megszólalni az orgonának. - -Nem örült ennek kántor uram. Sőt nagyon is elkeseredett. Minek oda -orgona, a hol az ő hangja szállott az egek felé és az áhitatos szivek -felé? - -Boszura gondolt. - -A kar énekét ő vezette. A legszebb zsoltár számát tüzte ki a táblára. -Azt orgonás kántor Nagy József uram volt. Azt ugyan még eltürte Vajda -Károly uram, hogy az orgona az előhangokat elfujja. De azután -nekieresztette rettentő hangját s ugy agyonénekelte az orgonát, hogy meg -nem hallotta annak hangját többé senki emberfia. - -Ezt nem lehetett megbocsátani. - -Leénekelni az orgonát! - -Csuffá lesz Nagy-Kőrös városa. Példabeszédet csináltak belőle. - -Nyomban nyugdijazták a jó öreg kántort. A mire egyébiránt tisztes kora s -nagy érdemei miatt ugyis méltó lett volna már. - - - - -A LEGÖREGEBB DOKTOR. - -(Dr. Fromm Pál. Született 1812-ben, meghalt 1898-ban. Hatvannégy -esztendeig volt a főváros előkelő orvosa s több mint negyven esztendeig -tisztviselője.) - -Egy ember, a ki nem bankettez, nem toasztoz, nem kiállitó, nem kortes, -nem mameluk, nem diszküldöttség s mégis tekintélylyel bir hivatalos -körében s mégis nyomatékos állása van tiszttársai közt s a főváros -hatósági életének nagy mezején: vajjon nem nevezhető-e csodaembernek e -mi jó, vidám, zajos, reklámcsináló és reklámszerető fővárosunkban? A -belvárosi kerületi főorvos ilyen csodaember. - -Nem fiatal már a mátrikula szerint, de nem öreg még a fizika szerint. Az -a hetvenöt év, a mi mögötte van, neki még mindig bagatell. S most -biztosan megtudta ezt még kollegáitól is, ha ugyan lett volna e fölött -valami kétsége. - -Elhatározta ugyanis, hogy visszavonul a köztisztviselői pályától. -Negyedszázadig egy állásban szolgálni a közügyet elégnek mondotta s azt -hivé, hogy tért kell nyitni az ifjabb nemzedéknek is. Tiszttársai -megtudták e szándékot valahogy. Nosza összegyültek hamarjában s küldtek -hozzá deputácziót, hogy e veszedelmes szándékáról lebeszéljék. Hiszen, -ha otthagyná őket, akkor mindegyikök előbbre rukkolna egy lépcsővel s -milyen nagy veszedelem lenne ebből mindenkire. A deputáczió el is ment -hozzá s mindenek előtt familiáris nyiltsággal megkérdezték tőle, hogy mi -lehet annak oka, hogy itt akarja őket hagyni, mint Szent Pál az -oláhokat. - -– Hiszen öreg legény vagyok én már köztetek, – volt a felelet. - -– Öreg? – kérdezék azok elbámulva, hiszen kis gyerek korunkban is olyan -fiatalnak ismertünk mi téged, a milyennek most s most is fiatalabb vagy -te, mint mi, pedig mi se vagyunk idősebbek ötven-hatvan évnél. - -Persze, nevettek mindnyájan e nagy őszinteségen, a mi ugyan meglehet, -hogy nem egészen igy történt, de bizonyos, hogy egészen igy történhetett -volna. - -Elég az hozzá, hogy Fromm a barátságos unszolásra megigérte -kartársainak, hogy egy darabig még hát köztük marad, csak azt ne -kivánják, hogy az uj restauráczió után is kiszolgálja az uj -kapitulácziót; – neki még tervei vannak s aztán pihenni is akar egyszer -már isten igazában s kis gyermekeivel is van elég gondja. - -Valóban eddig keveset pihenhetett. Ötven év óta orvos s közel negyven év -óta közszolgálatban. Budapesten és Bécsben végezte az orvosi egyetemet -és sokáig szolgált mint ifju a kórházakban. Ifjukorában irodalommal is -foglalkozott s egy orvostani kisebb műve napvilágot látott, de azután a -széles orvosi gyakorlat kivette kezéből az irói tollat. A gyakorló -orvosok is olyanok, mint a miniszterek, ügyvédek és szinészek: mig -dolguk van, addig nem irnának könyvet a világért. - -A függetlenségi harcz természetesen őt is magával ragadta. Szolgálatát -önként felajánlotta a hazai kormánynak s a kolera vészes napjaiban -éjjel-nappal szakadatlanul beteg honvédeinket ápolá. Klauzál Gábor -miniszternek különös kedvencze volt s mikor Pestről Windischgrätz elől a -kegyetlen csikorgó hidegben menekülni kellett, Klauzál a sietségben -mindent vitt magával, csak bundát nem. Fromm lóhalálában sietett utána -egy bundával s elérve az uton, beburkolá a vaczogó fogu, már akkor -félholtra fázott volt minisztert s még szemrehányást is csinált neki e -mulasztásért. - -– Megérdemlem barátom, mondá Klauzál – a szemrehányást, ámbár ezzel a -bundával meg nem mentjük a hazát. - -– De azzal sem ám, ha az urnak lefagy füle, orra. - -1849-ben itt a fővárosban rendeztek be a honvédek számára egy -kolerakórházat. Fromm ennek lett vezető, felügyelő orvosa s mint ilyen -természetesen gyógykezelt beteggé vált fogoly osztrák katonákat is. - -Mikor Haynau mint győző bevonult Budapestre, Frommot is megczitálták -valami haragos osztrák generális elé, kinek följelentették mint a -rebellis kormány tisztviselőjét s mint honvédorvost. - -– Hát ön hogy merészelt itt maradni a mi kezünkben, miért nem szökött el -a többi Kossuth-kutyával? – kérdezé az osztrák generális nagy mérgesen. - -Fromm nem ijedt meg a mérges generálistól, hanem megfelelt neki. - -– Önökkel együtt bejött hozzánk a kolera s a mely orvos ilyenkor -betegjei mellől elszökik, olyan mintha a katona a csatából szökne meg. - -A generális elhallgatott s Frommot többé nem üldözték, de a kórházi -közszolgálatban meghagyta őt még az ötvenes évek kormányzata is. - -S hogy feladatát mily hűen, mily lelkesen, a közönségnek mennyire -megelégedésére teljesité: bizonyitá, az, hogy a legelső alkotmányos -tisztujitáskor fővárosi tiszti orvosnak választák és azóta negyedszázad -óta megválaszták minden alkalommal. - -A fővárosi tiszti orvosok kara valóban önmagát is megtisztelé, midőn őt -a maga kebelében sietett visszatartani. Az érdem ily elismerésével csak -a közön ség érzületének lőn kifejezés adva. - -A negyedszázados pálya végén s az ujnak kezdetén mi is üdvözöljük a -belváros derék tiszti orvosát. - - - - -KOSSUTHRÓL. - -(Halála évének tiz éves fordulóján.) - -Tiz év előtt adta vissza erős lelkét az alkotónak. Tiszta, nemes, -fönséges volt az a lélek, a miként az alkotó kezéből egykor kikerült. -Hosszu életnek nagy harczai, egész századnak nagy küzdelmei se szeplőt, -se csorbát, se gyengeséget rajta nem ejthettek. - -Élete az örökkévalóságé, melyből közel egy századot töltött el nálunk, -velünk és érettünk. Senki se hagyott akkora örökséget nemzetére, mint ő -a magyar nemzetre. Élete, munkássága, alkotásai, eszméi s fenséges és -rettentő szenvedélyei: ebből áll öröksége. - -Méltók vagyunk-e rá? Megőrizzük-e hiven? Nem tékozoljuk-e el -könnyelmüen? Növeljük-e, szaporitjuk-e utódaink javára azt az örökséget? - -Azt mondja a költő: az ég minden nemzetnek ad egy kincset, melyért él és -lelkesül s mely jellemének ragyogó fényét alkotja. A magyar nemzet -kincse egy szentelt fájdalom. - -Érezni és becsülni a szabadságot, vért és boldogságot áldozni a -függetlenségért, megemlékezni a dicső multról s lelkünk mélységeiben -megőrizni annak igaz képét, de azért a szabadságnak és a függetlenségnek -és a multak dicsőségének birtokába soha el nem jutni: ez a szentelt -fájdalom, a mi nemzetünk kincse. - -Költő: te mondtál igazat. A te igazságod helyébe Kossuth igazsága -lépett. - -Nem a szentelt fájdalomra, hanem a szentelt haragra és a hősi -elhatározásra van szüksége a magyar nemzetnek. Ez Kossuth igazsága. - -Öröklött ősi jogod oh magyar: a szabadság és a függetlenség. Lelked -nemes, miveltséged erős s erőd elégséges, hogy kivivd s megszerezd azt. -De ábrándozásod mellett támadjon fel akaratod s lelkesülésed alakuljon -át elszántsággá. - -Ez Kossuth igazsága. - -Régóta aludt már ez az igazság. Akkor szunnyadt el, a mikor a szabadság -nagy hősének, utolsó dicsőséges fejedelmünknek, Rákóczinak elfáradt -kezéből kiesett a kard. Száznegyven esztendeig aludt az igazság s alvása -mind mélyebbé és mélyebbé vált. Kislelküek, fajtagadók, korhadt hitüek, -béres lelkek váltig hirdették, hogy az az alvás nem is alvás többé, -hanem maga a halál, a melyből nincs fölébredés. - -Irtóztató tudomány azt hirdetni, hogy meghalt a nemzet igazsága! - -Három nemzedék élt és hunyt el egymásután a nélkül, hogy feltámadt volna -szent haragja s mennydörgő hangon tiltakozott volna a halálhir ellen. -Csak érezni, csak sirni, csak panaszkodni tudtak a nemzedékek. - -Jött Kossuth. - -Lánglelkének éleslátásával megvizsgálta a magyart. Szivét, karját, -lelkének mélységeit, a multján andalgó ábrándjait s a jövőre szegzett -reménységét. - -És látta, hogy a nemzet igazsága még mindig él. A korhadt sirokban csak -a hősök és a vértanuk csontjai porlanak s nem őseink igazsága. A -szabadságharczok dicsőséges lobogói is megvannak még, habár szinük -megfakult is. Napfényre velük! Isten szabad ege alatt hősök kezében ujra -visszanyerik régi szinük ragyogását. - -A csodák tüneményei vették körül Kossuth teremtő alakját. - -Föltámasztotta a száznegyven év óta alvó nemzeti igazságot. - -A nagy eszméket szentséges szenvedélyek talajába ültette el, hogy a -következő nemzedékek lelkében többé el ne hervadjanak, el se -szunnyadjanak. - -Kitüzte a nemzet elé a végczélt oly magasan és oly fényesen, hogy ezt -ezentul minden honfiszem láthassa s az odavezető uton senki el ne -bódulhasson. - -Haragudni is megtanitotta nemzedékét. A népek egyik legnagyobb erénye és -ereje a haragvás ernyedni nem tudó képessége. A csupa szeretet, hódolás, -panasz, fájdalom, kéregetés és bölcseség nem a nemes fajok és nemzetek -egyedüli erénye. A ki csak szeret és a ki csupán csak okos: az mindig -megalkuszik. Ezt pedig meg nem engedheti az a különös végzet, melybe -minket a századok belesodortak. - -Ime Kossuth öröksége a mi számunkra. - -Ennek segitségével ismerte meg ujra a világ a magyart. - -Ennek segitségével mentettük meg fajunk becsületét és nemzetünk -önbizalmát. - -Ennek segitségével tudtuk visszavivni mindazt, a mihez jogban, -szabadságban, alkotmányos életben eljuthattunk. - -A nagy szellem élő alakja tiz év előtt hunyta le szemeit örökre. Ott -álltam halottas ágyánál. Láttam életének a halállal vivott harczait. Az -én lelkemre is ránehezedett az a rettentő nyomás, mely megillette minden -jó magyarnak lelkét. Hát nekünk most már őt is el kell veszitenünk? - -Őt is? Az utolsót a hősök, a szellemóriások, a nemzet vezérei közül? A -kik Istenerővel markoltak bele nemzetünk sorsának kerekébe, hogy azt az -igaz utra vezessék? Őt is elveszitjük immár? - -Nem. - -Nagy lelke soha se szállt el mitőlünk. Hideg porait pedig visszahoztuk a -messze földről, az idegen országból. Hideg porai most már örökre -pihennek, de nagy lelke nem pihen meg. Tovább él, örökre él, örökké int, -alkot, világit és melegit a magyar nemzet szivében, a hová átköltözött. - - - - -ÁBRIS GRÓF. - -(Gróf Gyürky Ábrahám. Született 1837-ben, meghalt 1901-ben. – -Nemzetsége. – Egyénisége.) - -Nagy családnak országosan ismert nevü tagját temették ma a -temes-gyarmathai temetőbe. Az elhunytnak legközelebbi rokonai is nagy -számban élnek. De Temes-Gyarmathától s a régi Bánáttól messze élnek a -felvidéki vármegyékben s itt a fővárosban. A halál hirtelen jött, a -temetésen az összes rokonság ott nem lehetett. - -A Gyürky-család a 17-ik század elején kezdett a nógrádi köznemesség -kebeléből kiemelkedni. Az első Gyürky kedvelt embere volt gróf Forgách -Zsigmond nádornak s gyermekeinek. A nádor első felesége Losonczy Katalin -volt, nem a Hunyadiak korabeli nagy Losonczy-nemzetségből, hanem -valamely kisebb nemesi ágazatból, mely országos hirre nem emelkedett s -azóta ki is halt. E Katalin asszonynyal volt valami rokonságban az első -Gyürky, ki aztán e réven jól érezte magát a nádor udvarában. - -E Gyürkynek a fia volt Gyürky István, az első szerző. A primus -aquisitor, mint hajdan Verbőczy idejében mondták. A nádor fia gróf -Forgách Ádám jobb módban akarta látni az anyai rokont s azért -adományozott neki pro fidelibus servitiis, hűséges szolgálataiért -Losoncz városában egy nagy nemesi kuriát, és pedig valószinüleg azt, -melyet apja Losonczy Katalinnal kapott. Ez időtől kezdve használják a -Gyürkyek a losonczi nemesi előnevet. Ezt az ajándékozást királyi -jóváhagyással is megerősitették, valamint a losonczi nemesi előnevet is. -Ez történt 1634-ben. Gróf Forgách Ádám akkor még fiatal ember volt; alig -33 éves, de már akkor is magister cubicularius volt az udvarnál s -Szécsény várának főkapitánya. - -A Gyürky-család protestáns volt, még pedig kálvinista. A Forgách-grófok -lassanként áttértek a katholikus vallásra, de a Gyürkyek nyakas -kálvinisták maradtak. Nem csoda tehát, ha a primus aquisitor Gyürkynek -unokái kuruczokká lettek. - -Két Gyürky tünt ki Thököly Imre kurucz király függetlenségi harczában. -Az egyik: Pál; – a másik: Ferencz. - -Pál Nógrádmegye főjegyzője volt s a zivataros időkben főgondja a megyei -levéltár megőrzése volt. A megyei levéltárat a jól megerősitett füleki -várban helyezték el, a melyben Koháry István volt a várkapitány. Bizony -itt sok veszedelem fenyegette a levéltárat az ostrom alatt s a főjegyző -itt nem őrizhette azt, minthogy nem biztak jó labanczságában s Koháry a -várba be sem eresztette e miatt. Pál ekkor egyenesen a kuruczokhoz -állott s Gács várának őrségét is Thököly zászlói alá téritette. A bukás -után vasba verték Pál urat s a vármegye levéltárát is keresték rajta, de -e vád alól fényesen menekülhetett, mivel hogy Koháry István elismerte, -hogy a levéltár őrzésében ő akadályozta meg. - -Gyürky István főszolgabirája volt Nógrád vármegyének s járását Thököly -részére ültette lóra. Szerencséjére unokatestvérje István alispán lett a -bukás után s e miatt ő is megmenekült Karaffa és Kollonics vérebeitől s -jézsuitáitól. - -Részt vettek Rákóczi szabadságharczaiban is. A terennei kastély ereklyéi -közt még csak néhány évvel ezelőtt is meg volt egy szép selyem kurucz -zászló, a Gyürky-család czimerével, melyet Rákóczi tárogatóinak üde -szellője lobogtatott. - -A nemzeti nagy aléltság és kórságos béke korszakában birtokszerzés után -láttak a Gyürkyek. - -Gyürky István, Ábrahám grófnak ősapja 1726-ban magszakadás czimén -megkapja Sóshartyánt és Kotyháza pusztát. Tizenhat év mulva pedig -1742-ben gróf Forgách II. Ádám fiaitól János, Ferencz, József és Ignácz -testvérektől megszerzi Utas-, Vásáros- és Kis-Terennét s Kalapád pusztát -s ezzel kikerekiti a Terennei urodalmat a Mátra egyik ágának nyugoti -oldalán közel harminczezer holdból. Nagy része természetesen erdő és -legelő. - -Ez Istvánnak dédunokája Gyürky Pál, a kit még a ma élők is sokan -ismertek, mert csak 1860 körül halt meg itt Budapesten, szintén nagy -szerző volt. - -E Pál volt apja a most elhalt Ábrahámnak. - -Pál 1780 körül született. 1803-ban már aljegyző volt Nógrád vármegyénél, -1806-ban főbiró, azután főjegyző, másod alispán, első alispán s utóbb -Krassó vármegye főispánja. 1809-ben a francziák ellen maga is inzurgens, -saját költségén állit és szerel fel egy szakasz inzurgenst, önkényt ád a -hadi költségekhez háromezer ezüst forintot, kétezer mérő rozsot és -kétezer mérő zabot. - -Megszerzi a gróf Rhádayaktól Nógrádban a ludányi uradalmat s a bánáti -birtokok nagy részét. Az ország köznemesei közt alig volt gazdagabb -ember, mint ő. Volt vagy ötvenezer hold földje. Csak Festetich Antal, -Szentgyörgyi Horváth, ittebei Kiss s még alig egy-két köznemesi család -közelitette meg a birtokok terjedelmében. - -Sok dévaj megjegyzésre szolgáltatott okot országos körökben a család -élete. - -Első neje Bay Francziska volt, baji és ludányi Bay Ferencz szeptemvirnek -s Fáy Ilonának leánya. Csaknem minden évben született tőle gyermeke, de -mind leány. Öt leánya ért nagy kort: Fáni, Lujza, Petronella, Teréz és -Erzse. Minden szülés előtt fogadott, hogy fia lesz s minden fogadását -elvesztette. Az igaz, hogy feleségének is csak leánytestvérei voltak. - -Mikor első neje meghalt: sietett ujra megnősülni. Elvette Kapivári Kapy -Józsefnek s Szent-Iványi Anna-Máriának leányát, Amáliát. E nejétől is -sok gyermeke született, de ezek is csak leányok. E leányai közül is nagy -kort ért Paulina, Eleonora és Alexandra. - -Ez a neje is korán elhalt, 1834 körül. De Gyürky Pál föltette magában, -hogy neki minden áron kell lenni örökösének. Hiszen terennei urodalma -fiágra szól. Mi lesz a családból s az urodalomból, ha nem születik -fiutód, igazi örökös? - -Ujra megnősült ötvenöt éves korában. - -De előbb körülnézett, hogy olyan kálvinista családot találjon, a melyben -sok a fiu. Talált is Vay Ábrahám, 1825-ben hires ellenzéki férfiu, -1830-ban grófságot kapott. Ennek Kazinczy Zsófiától, nejétől, már hét -fia és öt leánya volt. A második leány Erzsike volt, alig 17–18 éves; -szerencséje volt nála s őt vette el. - -Az első szülött csakugyan fiu lett. Nagy örömében anyai öregapja nevére, -Ábrahámra kereszteltette. Megnyerte valahára fogadását s hét országra -szóló lakomával ünnepelték meg az 1836-ik országgyülés végével a -keresztelőt. - -E fiu volt gróf Gyürky Ábrahám. Ezentul még három gyermeke született. -Lilla és Malvina leányok s Béla. - -Az Ábrahám név, mint mindenki tudja, zsidó név, de a kálvinistáknál -divatban van. Vagy legalább volt Erdélyben is, Nagy-Kőrösön és a Dunán -túl is. Közönségesen Ábrisnak ejtik a társalgásban. - -Gyürky Ábrahám egész életén át gyakran beteges szeszélyü s ugráló -gondolkozásu egyéniség volt. Talán e miatt sok családi baj és sok -vagyoni szerencsétlenség érte. - -Kedve volt a katonaélethez. De bizarr gondolkozását jellemzi, hogy a -Bach-korszakban állott be s kurucz ősei daczára se huszár lett, hanem -ulánus. Egy izben párbaja volt az osztrák tisztikar védelmében Tisza -Kálmánnal is. Kard volt a fegyver s Tisza Kálmánnak nyelvét sebesitette -meg. A pisztolylövésben nagy ügyességre tett szert. Kétszáz lépésről is -czélt talált egy alkalommal fogadásból. - -Mikor megnősült: otthagyta a katonaságot. - -Neje Orczy Sarolta bárónő, báró Orczy Istvánnak és báró Lipthay -Augusztának leánya. Neje családjában is van egy szent emlékezet. Báró -Orczy István mint 42 éves férfi kötött kardot s ment honvédnek 1848-ban -s Szent-Tamás ostrománál a római sánczokon hősi halállal esett el egy -roham alkalmával. - -Orczy Sarolta bárónő a legszebb és legünnepeltebb leányok egyike volt az -országban. A csárdást senki se tánczolta bájosabban, mint ő. Egyike -azoknak, kik a csárdást bevitték a főuri termekbe s ugynevezett -udvarképessé is tették. - -1866-ban, mikor a porosz háboru kiütött, Gyürky Ábrahám felrugta a -czivil életet, ott hagyta terennei kastélyát s fölment Bécsbe a -királyhoz. Kihallgatást kért. - -– Fölségedet ellenség fenyegeti, engedje meg, hogy ujra beálljak -fölséged zászlói alá. - -Ezt mondta a királynak. - -A király nagyon megörült az ajánlatnak. Magyarországból alig volt ehhez -hasonló. Nagy kegygyel fogadta Gyürkyt, a ki csakugyan végigharczolta a -porosz háborut. - -Ezért adományozta neki a háboru után a grófságot. - -E házasságból négy fiu és egy leány nőtt fel emberkorra. A legidősb fiu, -mint katona halt el; László, István és Viktor grófok élnek. Alice -grófnőt pedig egy olasz gróf, Sant-Albino Righini vette feleségül. Az a -Sant-Albino grófi család sarja ez, a melynek házában élt utoljára s halt -meg Turinban Kossuth Lajos. - - - - -A TAUSZKI. - -Tisztába kell jönnünk azzal, mi az a tauszki. Mert igy a szó után senki -se tudhatja, hogy a tauszki az állatvilághoz vagy a növényországhoz -tartozik-e vagy pedig egy kinai kikötő, melyet most akar az -osztrák-magyar tengerészet elfoglalni. - -A tauszki hatalom. És pedig végrehajtó hatalom. Nem királyi, nem állami, -nem birósági, nem adóvégrehajtó hatalom, hanem azért hatalom s bizonyos -esetekben nagyobb hatalom, mint a többi együttvéve. - -Nyugodtan áll a portás a miniszterelnöki palota kapujában. - -Nagy kalpagja, bokáig érő diszes mentéje, vállöve, nagy botja mind -kifogástalan. Jön a miniszterelnök, nyugodtan, pontosan, biztosan rántja -meg háromszor a harangot. - -Lent a Duna balpartján, a Muzeum szomszédságában, az országházban vihar -dul. A folyosók telvék, a padok telvék, az ellenzék tombol, a -kormánypárt némán üldögél padjain, a miniszterelnök fejéhez kegyetlen -szavak jégesője csapkod. Parlament és sajtó telve van válsághirekkel. -Vagy feloszlatás, vagy kormánybukás kikerülhetetlen. - -A portás nyugodtan áll a miniszterelnöki kapuban. Tudja ő, hogy semmi -baj. - -De napról-napra zivatarosabbá válik a politikai időjárás. A -miniszterelnök Bécsbe futkos. Naponkénti minisztertanács. A -hirlaptudósitók egész nap ott álldogálnak a sikló körül. Sturm és Singer -háromszor föl, háromszor le. A fölség készül Bécsből Budapestre. Most -már minden összedül. - -A portás most is nyugodt. Kutyába se veszi az egész zürzavart. Ő tudja, -hogy nincs semmi baj. - -Egy szép reggel jön a tauszki. Fölsompolyog a lépcsőn, végigmegy a -miniszterelnöki szobákon. Egy perczig minden szobában körülnéz s aztán -szép lassan, szó nélkül távozik. Csak a portásnak ad egy forintot. - -Most már a portás tisztán lát. Tudja, hogy ő excellencziája megbukott. - -Mert ez a tauszki butorszállitó. Egy kis ember, egy nagy kocsi és két -rossz ló nyolcz hordárral: ez együttvéve a tauszki. Ez fogja a -miniszterelnököt kihordani. Tehát a mikor már a tauszki körülnéz a -szobákban, akkor már a miniszterválság nemcsak kitört, sőt be is -fejeződött. - -A tauszki sohase csalódik. Csak egyszer csalódott: Wekerlénél. Ő nála -kétszer nézte körül a szobákat s az első körülnézés után Wekerle ujra -miniszterelnök maradt. A tauszki fejét csóválta. - -– Ez példátlan eset az én ügyeimben! - -A tauszki a politikai nézeteket nem veszi sokba. Vagyis inkább bölcs -mérséklettel kiegyenliti. Ő Kossuth butorait csak oly szivesen szállitja -haza Turinból, mint a hogy Mária Valéria főherczegnőt Gödöllőről -elszállitja Lichteneggre vagy a királyné fóthi vadászbutorait Bécsbe. -Még óvatos is. Kossuth szállitásáért nem fogad el jutalmat, a -főherczegnőért elfogad kettős jutalmat. - -A miniszterelnököket olcsón hordja ki. Épen csak a költségeit fizetteti -meg. Hogy melyik miniszterelnök hány kocsi: neki mindegy. Hogy mily -távolra hordja el: az is mindegy. Tisza Kálmán 8 kocsi, gróf Szapáry 7 -kocsi, Wekerle 6 kocsi, báró Bánffy 8 kocsi: mindegyik csak 150 forint. -Pedig Tisza ment a Sándor-utczába, Szapáry a Koronaherczeg-utczába, -Wekerle a Damjanich-utczába, Bánffy pedig csak a várbeli uri-utczába. -Azért mindegyik csak 150 frt. - -Mert a becsület és tekintély az első. A ki a becsületre néz: annak a -pénzzel törődni nem szabad. - -A tauszki memoirokat ir. Följegyzi magának, melyik miniszterelnök miként -ügyel a bepakolásra. - -Szapáry és Wekerle sehogyse ügyel. - -A Tiszáné kegyelmes asszony gondosan ügyelt mindenre. - -De a Bánffyné kegyelmes asszony is. Sőt a pogyászoláskor fölkelt reggeli -félhét órakor. - -Mindezt a tauszki följegyzi pontosan. - -A tauszki kitanulhatatlan. - -Valami tiz év előtt a kultuszminiszter költözött a várból le a -Kálmán-utczába vagy hova. Árlejtést hirdetett gróf Csáky Albin: ki -hordja őt le legolcsóbban. - -A tauszki fölment a kultuszminiszteri portáshoz s adott neki 100 -forintot, hogy ha jön a többi szállitó versenytárs, azoknak mutassa meg -a belügyminiszteri helyiségeket is. Ugyanekként végzett a -belügyminiszteri portással is. - -Ugy történt, a hogy akarta. - -A többi szállitó kért 8000 forintot, a tauszki kért 2500 forintot. A -tauszki nyerte el a vállalatot s nyert rajta 1000 forintot. - -Igy alapitotta meg jó nevét. Pedig talán ez az eset nem is igaz. - -Ő szállitotta az igazságügyminisztert, a kereskedelmi minisztert, a -váltótörvényszéket, a fortunát, a kuriát, a királyi táblát. De ő -szállitott egyszer egy büntető járásbiróságot is a rabokkal egyetemben. - -Itt megjárta kissé. - -Egy rab ugy elkeveredett az akták közé, hogy mire leért vele az -Alkotmány-utczába: sehol se találták. Ennél nagyobb baj volt azonban, -hogy hordárai közül kettőt meg ott fogtak a detektivek. - -Ez a kettő volt pedig a legjobb embere. - -Mikor gróf Szapáryt felszállitotta a miniszterelnöki palotába, az alatt, -mig a butorokat a kocsikból felhordták, valami gézenguz poéta ezt irta -egyik kocsijára: - - Tauszki, tauszki! - Már engem ne huzz ki. - Gr. Szapáry. - - - - -A „LEÁNYÁLMOK“. - -(Erdős René ifju költőnk költeményeinek első kötete e czim alatt jelent -meg: Leányálmok. A költő bájos hajadon. Felkért, irjak könyvéhez -előszót.) - -Tisztelt Urnőm! Ön bizalommal felszólitott, hogy költeményeinek -gyüjteményes kiadásához, a »Leányálmok«-hoz irjak előszót. - -Bizalma mélyen megtisztel. Kitérnem előle lehetetlen, méltón megfelelnem -szintén lehetetlen. - -Elolvastam költeményeit. Igazán álmok s igazán leánysziv álmai. Bájos -ifju nő lelke él a költeményekben. Mélyen érző, gyakran vérző, ritkán -vidám, mindég ábrándos leánysziv játszik a szerelemmel. - -Játszik? Nem tudom bizonyosan: a sziv-e a játékszer, vagy a szerelem, -vagy egyik se, csak ketten együtt mindennapi játszótársak? Melyik fárad -el? Melyik törik össze? - -Az a leánysziv nem boldog az ő szerelmében és mégis boldog, mert soha -sincs szerelem nélkül. Éjszaka, melynek vagy lenyugodott, vagy föl se -kelt napja, de mégse sötét. Tele méla holdfénynyel és ragyogó -csillagsugárral. - -Ön tisztelt Urnőm, leány és ifju. Feje fölött husz tavasz még nem -hullatta el virágait. Az ifju leány szivének álmait én már megfejteni -nem tudom. Korom nem engedi. Másfelé szállonganak már azok, mint a hol -én járok. Ezért nem tudok méltón megfelelni megtisztelő felhivásának. - -Mit irjak én előszóban? - -Hogy a leánysziv érzése oly mély, oly nemes és oly magasztos: -természetesnek találom. Hogy minden érzése a szerelem: ez se lehet -másként. Kietlen és zord sivataghoz hasonlit az a leánysziv, mely -telidestele nincs vagy a szerelemmel, vagy annak ábrándjaival. - -De meglep, hogy a napsugaras, hajadoni életkor pár éve alatt az a -leánysziv annyit tudott érezni s érzéseiből annyi szép és kedves -gondolatot tudott megérlelni és összegyüjteni. - -Nagy költői tehetség teszi gazdaggá az Ön szellemét tisztelt Urnőm! -Egyedül ez kelti fel csodálkozásomat. Hogy érzései szellőfuvalomként nem -röppentek el öntudatlan; hogy szellemének aranyöntő műhelyében -gondolatok és eszmék kincsévé alakultak át; hogy édes, magyar költői -nyelvünket annyira birtokába tudta venni s költeményei oly simák, oly -gördülékenyek, oly bevégzettek, annyi bájjal, annyi fénynyel és annyi -meleggel teljesek: ez az, a melyen el nem fogy, hanem mindig ujra támad -bámulatom. És tiszteletem Ön iránt. - -És igaz benső örömem a fölött, hogy Ön könyvalakban összegyüjtve adja ki -költeményeit. Hadd lásson mivelt izlésü közönségünk egy költőt, a ki nő, -hajadon és ifju; hadd lássanak nemes, ifju hölgyeink egy leányt, a ki -szerelmi ideáljával nem marad a földön, hanem azt magával ragadja a -magyar költészet magasságaiba. - - - - -VÖRÖSMARTY ELSŐ SZERELMÉRŐL. - -Vörösmarty Mihályról barátai, személyes ismerősei alig irhatnak valamit -ezentul. Minden egykoruja, minden közeli és személyes barátja meghalt -már. A kik, mint magam is, gyermekkorunkban ismertük, közel vagyunk az -elaggáshoz. Föl kell tehát róla mindent jegyeznünk, a mit tőle, vagy -róla egyenesen láttunk, hallottunk, tapasztaltunk. Nagy ez a kötelesség, -de édes is. Siessünk teljesitésével. - -Ezért fogtam most én is tollat. S a mit ujat hallottam: - - Vörösmarty első szerelméről, - -elmondom ezuttal. - -Általában ugy beszélik, az irodalom történetében s a költő nem egy -életrajzában is ugy irják, hogy első szerelme Perczel Etelka alakját -rajongta körül. - -Én másként hallottam. - -Ugy, hogy első szerelme Perczel Krisztina volt. - -Hogy a Perczel-leányok egyikeért rajongott: ez kétségtelen. Mert ezt -önmaga örökitette meg költeményeiben. - -Mint a Perczel-fiuk nevelője 1818-tól 1822-ig Bonyhádon lakott Perczel -Sándor házában és családja körében. Ezután egy évig Görbőn Tolna -vármegye alispánja mellett jurátuskodott s az 1823-ik év végétől 1826 -közepéig megint Perczelékkel volt. - -Perczel Sándor lakásának s birtokának környékét Völgységnek nevezi a -tolnai nép. Erről irja a költő Széplak költeményében: - - „Téged is, oh Völgység! az idő kiragadjon-e tőlem? - Szóljak-e mindenről, ha dal ébreszt, csak ne te rólad? - És ha neved zendül, nagy késő korra lejutván, - Senki ne tudja, hogy oly szentté lett tájad előttem? - Hogy fiatalságom tündérországa te voltál? - Halmaidat koszoruzza borág, koszoruzza tetődet - Százados erdőség; köztük mint égi maradvány, - Nyulnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők: - Ott mikor elfáradt testem nyugalomra hanyatlik, - Lelkem az ifjuság képét öltözve magára, - Ábrándozva bolyong egyedül a csörge pataknál, - S szárnyain ismét a szerelemnek hordja bilincsét - S hordja szelid kötelét az elomló szőke hajaknak.“ - -Ezen kivül több mint tiz ifjukori költeménye szól fiatalságának első -szerelméről. S mind e költemény, talán egyet kivéve, ott termett -Perczelék házában. - -A leány, a kit imádott, szőke volt. Haját aranyhajnak mondja »A -hajnalhoz« czimü költeményében. Szemeiről azt irja: - - „Sem világos égszin, - Sem borongó fekete. - Nyájasabb a feketénél, - Gyenge kéknél tüzesebb.“ - -Egyik költeményében, a »Szerelemhez« czimüben egyenesen kék szemnek -mondja. A Perczel-család ez ágának tagjainál csakugyan a kék szem az -uralkodó. - -Nevét a napvilágra jött költeményekben sehol sem irja le. Sokan azt -hiszik, hogy a Cserhalom bájos nőalakjában, a szöghaju nyájas Etelkában -örökitette meg nevét. Ez azonban nem bizonyos. - -Ifjukori költeményeiben több leánynév fordul elő. Hajna, Helvila, Emmi, -Emma, Zencdő, Hedvig, Ilonka s Etelka is. Kétségtelen, hogy a költők -szivesen emlegetik az imádott nevet költeményeikben. De Vörösmarty -»Csaba szerelmé«-ben maga inti a leányt: - - „Lányka, szerelmimben ha külön több névre találtál, - Meg ne itélj: egyedül elnevezések azok. - A nevek és kinok változtanak egyre szivemben, - Csak magad, oh kebelem gyujtogatója, te nem!“ - -Csaknem azt kell gondolnunk, hogy az imádottnak a neve már csak azért se -Etelka volt, mert a költő e nevet oly különös szeretettel örökitette meg -a Cserhalomban. Az a nagy tartózkodás, az a félénkségig menő szerénység, -szerelme szentséges titkainak az a féltő őrzése, mely Vörösmarty -ifjukori szerelmi költeményeinek általános jelleme, egyenesen erre utal -bennünket. - -A Perczel-család leszármazását Nagy Iván nagy gonddal és nagy -részletességgel irta meg. Az adatokat egyenesen a család fejeitől s ezek -közt Perczel Sándortól is, Etelka és Krisztina apjától kapta. - -Perczel Sándornak két felesége volt. Az első Kajdacsy Erzsébet, a -második Némethy Anna. Ezektől összesen 19 gyermeke származott. Nagy Iván -felsorol 18-at. - -A férfigyerekek: István, Imre, Sándor, Mór, Miklós, Béla, Pál, László, -Ferencz és két Tivadar. A leányok: két Etelka, Emilia, Berta, Mária, -Erzse és Ilona. A két Tivadar korán elhalt. Az első Etelka is korán -elhalt. A második Etelka, a kiért állitólag a költő lángolt, Vojnics -Barnabáshoz ment nőül. - -Ez összesen tizennyolcz. Ki volt hát a tizenkilenczedik? - -A mint én hallottam, ez volt Krisztina, még pedig az első feleségtől -Kajdacsy Erzsébettől az első szülött. - -Perczel Sándor 1778-ban született s igy 1861-ben, mikor meghalt, 83 éves -volt. Nagyon korán nősült. Krisztina leánya 1800-ban született, tehát a -költő születése évében. Vojnics Barnabásnét, a második Etelkát megelőzte -a születésben Krisztina, István, Imre és a korán elhalt első Etelka. -Vojnicsné az ötödik szülött volt, tehát a valószinüség szerint 1807 vagy -1808 előtt nem születhetett. Igaz, hogy ikrek is születtek, de már -később, a második feleségtől. Ferencz és Erzsébet, Bartal György neje, -ikrek voltak. - -A mikor Vörösmarty a Perczel-családhoz került: akkor Krisztina 17–18 -éves jól kifejlett, vidám kedélyü, gyönyörü hajadon volt, Etelka pedig -csak 10 vagy legföljebb 11 éves gyermeklány. Képzelhető-e, hogy az -egészséges lelkü komoly ifju ne a virágzó hajadon, hanem a fejletlen -gyermek iránt lobbant volna szerelemre? - -Krisztina Petrásovits Andráshoz ment férjhez. Ez ha nem csalódom, -görög-keleti vallásu s magasabbrangu uradalmi tiszt volt. Elhalt még a -negyvenes években. - -Maradt egy leánya: Petrásovits Johanna. Nekem legalább több gyermekéről -nincs tudomásom. Ezt egy távoli rokonom Gerenday Ambrus pesti ügyvéd -vette feleségül. - -Az özvegygyé vált Krisztina leányához jött lakni Pestre. Itt halt meg -1852-ben. Egykori szépségének a nyomai még a halála előtti években is -megvoltak. A költő által leirt aranyhaj és kék szemek épen megvoltak -nála. - -Sokat ezekből egyik derék barátom Bakos János juttatott eszembe, ki most -itt Budapesten királyi táblabiró, de a ki ezelőtt 37 esztendővel -emlitett rokonomnál Gerenday Ambrusnál volt joggyakornok. S főnöke -nejétől nem egyszer hallotta, hogy az ő édes anyja volt az a -Perczel-leány, a kit a nagy költő imádott, a kiért első szerelme lángra -lobbant. Őrizte is a költő jegyzeteit, levélkéit s azokat a -költeményeket, melyekhez az érzést, az ábrándot, a lelkesülést egykor, -régen a század első negyedében az ő varázsló alakja alkotta meg. S -el-elborongott azon a névtelenségen, mely őt most körülveszi s azon az -örökkévaló dicsőségen, mely a nemzet hódolatából a költő alakját -körülsugározza. - -Gerendayt, mint rokonomat, én is ismertem. Ott lakott a Sebestyén-téren, -a mely már nincs meg, a Két Huszár-kávéház épületének első emeletén, a -mely már szintén nincs meg. Jó barátságban volt az öreg Szathmáryval, a -királyi tábla segédhivatalainak igazgatójával, a kivel én is, mikor -Pesten voltam, mindig összejöttem. Mi hárman s negyedik társunkkal -Lendvay József táblabiróval naponként együtt feketekávéztunk hol a Két -Huszárnál, hol a Kamonban. Itt is előhozakodott Gerenday erről a -dologról. Ugy rémlik előttem, mintha mondta volna, hogy a költő egyszer -fölkereste az egykor imádott nő sirját a kerepesi temetőben. Megtehette. -Nem vált hűtlenné forrón szeretett nejéhez, ha egy könyet ejtett a -sirra, melyben első szerelmi ábrándjainak tündéralakja porladozik. - -Bakos barátom elmondta nekem, hol van az a sir. Kocsira ültem s -kihajtattam a kerepesi temetőbe. A kápolna előtt bevezető széles út -baloldalán a kápolnától háromszáz lépésnyire megtaláltam. Korhadt -egyszerü sirkő jelöli a helyet hervadt koszoruval, alig zöldülő -hantokkal. Nem csoda: régi a sir immár. - -A sirkőre e szavakat vésték: - -»Itt nyugszik néhai Petrásovits András özvegye Bonyhádi Perczel -Krisztina asszony. Élt 52 évet. Meghalt október 31. 1852. E sirkövet – -Felejthetetlen édes anyjának forrón szerető leánya Johanna Gerenday -Ambrusné emelte.« - -A nagy költő igy irja le a leány alakját: - - „A leány szép volt deli termet által, - Mindeneknél szebb ragyogó szemével, - Szüz mosolygását öröm és nemesség - Bája emelte.“ - - „Nem tanult szózat vala lágy beszéde. - Egyszerün jött az repeső szivéből; - Titka sem volt még, csak enyelge a kis - Gondolatokkal.“ - -A deli termet, a ragyogó szem, a szüz mosolygás hova lett most már száz -esztendő multán? - -A zöldülő hant s a korhadó sirkő eltemette. De a költő lantján örökké -él. - -De azért nekem is van egy kis szavam. Ott a sir körül minden -második-harmadik sirhalom fel van már dulva. Kiüritik, elegyengetik a -régi sirokat. Ezt az egyet ne bántsa senki. Vagy ha hozzányulnak: azt a -követ tegyék biztos helyre. Hadd őrizze a kegyelet. A nagy költő emléke -megérdemel ennyit. - -Bizonyos, hogy a nagy költő nem Krisztináért, hanem Etelkáért rajongott -egykor és oly sokáig. Az én nyomozásaim is kétségtelenné teszik ezt. De -azt is, hogy Krisztinát is ismerte, vég nélkül kedvelte s eleintén a -Perczel-háznál vele álmodozott, róla ábrándozott. - - - - -JÓKAI MEGHALT. - -Gyász borult rád édes jó magyar nemzetünk. Legjobb munkásod, legnagyobb -fiad, örök dicsőséged: Jókai Mór meghalt. - -Hiszen meg kellett halnia. Földi anyának szülöttje: a természet -kérlelhetlen törvényét neki is meg kellett tartania. Nagy életkorral -áldották meg az istenek. Befejezett élet. Becsülettel és teljesen -elvégzett dicső munka után vissza kell adni a föld porának mindazt, a mi -benne halandó volt. Nincs hát okunk keserü érzésre, boszus fájdalomra. - -Mégis lehetetlen elpanaszolnunk a veszteséget, melyet szenvedtünk. -Büszkeségünk, önmagunkhoz való édes bizodalmunk, fájó önérzetünk volt -élete, neve, munkássága, alkotásainak meg nem becsülhető gazdagsága. -Komor korszak borult ránk. Nincsenek többé nagyjaink. Mig ő élt: volt -még egy. Az utolsó. A művelt világ előtt bátran mutathattunk rá. -Dicsekvés nélkül nyugodtan mondhattuk: dicső nagy nemzetek, -világtörténetnek alkotói, kis számu és gyönge hatalmu nemzet vagyunk mi, -magyarok, ti köztetek, de nekünk van egy emberünk, van egy vezérünk, -szellemünknek van egy kormányzója: Jókai Mór. Mutassatok nagyobbat, vagy -csak hozzá hasonlatosat is! - -Nagy szellemekben gazdag volt a mi most elmult századunk. Széchenyi, -Deák, Kossuth, Vörösmarty, Arany: együtt, egymás mellett, egymás után. -Bölcsek, lánglelkek, nemzet vezérei, hősök, alkotók, vértanuk. Most már -fajunk egykori nagyságának dicső emlékei. - -De egy se volt nagyobb, egyik se volt fenségesebb, egyik se hozott több -áldást a magyarra, mint Jókai Mór. - -Hatvan esztendő előtt lett nemzetünk vezérköltője. Néhány évig megosztá -a vezéri hatalmat dicső kortársaival. De azután senki se tudott vele e -hatalomban osztozni és senkinek se volt ereje és bátorsága e hatalmat -vitássá tenni. Mindenki gyönyörüségének tartotta az ő vezérlete alá -sorakozni. - -Volt korszak nemzetünk életében, a mikor a hősök félreálltak, a bölcsek -elhallgattak, a jók és hivek könnyeiket hullatták s a reménytelenség -sötét éjszakája borult a nemzedékre. A mikor a magyar ugy érezte magát, -mint Istennek választott népe egykor a babiloni vizek partjain, -keseregve a fűzfák árnyékában és siratva eltiport hazáját. - -Jókai Mór nem akasztotta fűzfára lantját s nem kesergett. Hanem -költészetének istenerejével megzenditette rajta azt a hangot, melyben -benne volt dicsőségünk a multból, erős reményünk a jövendőre, üditő -vidámságunk s a nemzet közel való feltámadásának minden biztossága. A -hang végigharsogott a haza határain s fölkeltette, megmozgatta a szivek -és lelkek érzéseit. Ifju és agg, férfi és nő, minden osztály, minden -népréteg egygyé és egységessé vált abban a nemzeti érzésben, melyet -Jókai Mór lantja teremtett. Sem az istenben való hitnek buzgósága, sem a -balsorsnak irtóztató csapásai, sem diadalmunk, sem bukásunk, sem -örömünk, sem fájdalmunk soha nem tudták a magyart oly egységessé tenni, -mint Jókai Mór költészete. - -Minő költészet ez! - -Mekkora erő! Mekkora gazdagság! Mily fenség és változatosság! Mekkora -báj! Eszméknek és érzelmeknek mily mérhetetlen tömege! S mily nemesség -és tisztaság! Akár a szentkönyveké. - -Szebb és gazdagabb nyelv nincs a magyarnál. Az ókor dicső népei s az -ujkor világbiró nagy nemzetei nem tudták nyelvüket a költészet egész -birodalmában oly könnyüvé, oly széppé és gazdaggá fejleszteni, a minő a -magyar nyelv. Csak világhelyzetünk kis mérete s végzetszülte szerénysége -az oka, hogy ezt az igazságot a nemzetek még egyetemesen el nem -ismerték. - -E nagy igazságra is Jókai Mór teremtő lelke tanitott meg bennünket. Az ő -költészetének csodálatos varázsa mutatta meg, mire képes fajunk, -nyelvünk s szellemünknek őseredetisége és tisztasága. - -Nagy szellem volt. - -A természet erői ritkán tudnak ugy összefogni, hogy hozzá hasonlót -alkossanak. Vannak költői alkotásai, alakok, hangulatok, rajzok, -elbeszélések, melyek tökéletességek, melyeket felülmulni soha nem lehet. -A költő-óriások merész nagyravágyása csak arra törhet, hogy ezeket -elérhesse. - -Tulzásnak látszik szavunk. Semmi tulzás sincs benne. Két vagy háromezer -éves irodalmi műveltség remekei vannak birtokunkban. Ám a legélesebb -birálók álljanak össze s hiába kisértik meg azokból Jókai Mór néhány -lapjához méltót találni. Sok alkotásában minden költőnek és minden -prófétának fölötte áll. - -S minden alkotásában magyar. - -Világnagyságának ez a hézaga és gyöngesége. A nagy nemzetek el nem -fogadhatják magukénak, a mint elfogadnák, ha angol, német, franczia vagy -orosz volna. - -De nekünk épen ez az örömünk és büszkeségünk. Egészen a miénk és senkié -se másé. Költészetének egész tartalma a magyar szellem. Ez a szellem -szülte és nevelte őt s tette remekké, dicsővé és halhatatlanná. - -Ő benne nem idegen semmi s mig a világ áll, őt tőlünk el nem vitatja -senki. Ő egyedül a miénk marad, mint Árpád, mint bölcs Kálmán, mint -Hunyadi János, mint Petőfi. - -Nemzeti életünk uj korszakának is egyik alkotója. A márcziusi föltámadás -nála nélkül meg nem történhetett. Hőskorunk nagy alakjai közt ott fog -állani a nemzettörténet csarnokában az övé is. S akkora ragyogás veszi -körül, mint a legnagyobbat. - -A mult század nagyjai, az ujjászületés hősei kidőltek már mellőle mind. -Csak maga élt még, maga állt még, mint óriás szálfa a bércztetőn. -Társait elpusztitotta már istenkéz és emberkéz s a mi most körülötte -hullámzik, az csak törpe sarjadék. Vajjon kimagaslik-e még valaha e -sarjadékból az őserdő szálfája? - -Higyjünk, reméljünk. Azt a nemzetet, mely Jókai Mórt szülhette, még nagy -és dicső munkára hivja a Gondviselés. - -De seregeljünk az utolsó kidőlt szálfa köré nemzetül. Forró könyünk és -forró áldásunk kisérje az örök élet utjára. A hogy boldoggá tett élete -és munkássága: tegyen nagygyá, dicsővé bennünket soha el nem muló -emlékezete. - - - - -JÓKAI UTOLSÓ BETEGSÉGE. - - -I. - -(Az aggkori elmegyöngülés. – Én minek nevezném? – Miként merek erről -beszélni? – Jókai lassu hanyatlását észreveszem. – Mit tanácsoltam neki? -– Mikor hallottam először Nagy Belláról?) - -Nem arról a betegségről emlékezem, mely közvetlen oka volt a nagy költő -halálának. Öreg embernek valamiben meg kell halni. Influenza, azután -ebből tüdőgyuladás, végre szivszélhüdés, a hogy az orvos-tudósok -mondják. Igy halt meg Kossuth Lajos is. Hát nem erről beszélek. - -Hanem arról a betegségéről, melyet én halála előtt három évvel vettem -észre határozottan. Az 1901-ik év tavaszán. Ez azonban, mint most már -jól tudom, még korábban keletkezett. Talán két-három évvel előbb, sőt -talán észrevehetetlen mértékben még több évvel előbb. Erről a -betegségről az én tudtommal eddig még nem emlékezett meg senki. - -Ez az aggkori elmegyöngülés. - -Jöjjünk tisztába a szóval s a betegséggel. - -Ez a betegség megvan. Nem is nagyon ritka. Ez valóságos elmebetegség. -Latin nyelven ez a neve: dementia senilis. Balogh Kálmán, az egykori -nagy tudós, vénkori észtelenség néven ismerte. Nem esztelenség, hanem -észtelenség néven. Dementia csakugyan azt jelenti magyarul, a mit az -»észtelenség« szokatlan szó. De talán se a latin, se a magyar szó nem a -legjobb szó. A magyar semmi esetre se. Schwartzer Ottó aggkori -elmezavarnak nevezi. Ő különösen szaktudós az elmebetegségek terén. Az ő -szava már jobban tetszik nekem. De én mégis csak aggkori -elmegyöngülésnek nevezem, a kinél csak oly mértékben van meg, mint -Jókainál megvolt. De még ennél is jobb volna ez a szó: aggkori -elmecsonkaság. Csakhogy ez a szó: csonka elme, nehezen férne a -nagyközönség agyához. Csonka kéz, csonka láb, csonka orr, csonka szarv; -ezt érti mindenki. Azt érti, hogy a testrészből hiányzik egy darab. De -azt már nehéz elképzelni, hogy az elméből is hiányzik egy darab. Az -elmét nem olyannak gondoljuk, mint a narancsot, a melynek belső -gerezdjei vannak, vagy mint a granát-almát, a melynek belső kis önálló -gömbölyögei vannak. Még olyannak se, mint a buzakalászt, a melyen az -érett szemek nem is érintkeznek egymással. Az elmét egynek, egésznek, -egységesnek gondoljuk, a melyből itt vagy amott, egyik vagy másik -oldalán nem hiányozhatik egy vagy több darab. - -S mégis ugy áll a dolog. Legalább képzelhetjük az elmét is valami -afélének, mely részekből, tagokból, csoportokból áll. Sok megfigyelésem -mutat erre. De hát elvégre hagyjuk ezt a tárgyat. Elmetudósnak vagy -elmebetegségek tudósának én bizony már be nem állok s megfigyeléseimet -se tárom a világ elé. - -Sokáig tétováztam, vajjon a nagy költő e több évi betegségéről irjak-e? - -Rokonai közt többen vannak, a kiket igazán szeretek s nekem fájna, ha -nekik fájdalmat okoznék s ha pillanatig is azt gondolhatnák, hogy a nagy -költő iránt én nem érzek igazi kegyeletet. Pedig e földön senkiben se él -nagyobb kegyelet, mint bennem. - -Elvégre Jókai oly nagy, oly egyetlen, a kinek ragyogó alakjára semmi se -vethet árnyékot. Az meg épen nem, ha megtudjuk, hogy hetvenöt éves agg -korában elméjének egyik szelete gyöngülni kezdett. Hiszen Newton elméje -végül egészen elborult s mégis nem ő-e a legnagyobb és legdicsőbb elméjü -ember a világon? - -Tétovázásomnak még nagyobb oka is volt. Az, hogy én nem vagyok orvos, -nem vagyok elmegyógyitó, egyáltalán nem vagyok ugynevezett szakember. -Sokan gondolhatják tehát azt, miért avatkozom én olyan kérdésekbe, a -melyek igazán szaktudósok kérdései? - -De most már ez ellenvetéssel se törődöm. Láttam, figyeltem, tünődtem, -összehasonlitottam s rájöttem arra, a melyről szentül hiszem, hogy az az -igazság. S minthogy ez Jókaira, fajunk legnagyobb költői alkotójára -vonatkozik, ugy vélekedem, nincs is jogom az igazságot elhallgatni. - -De egyébként se tartom alaposnak azt az ellenvetést. Sokszor volt az -életben dolgom orvosi szakértőkkel. Bizony sokszor ők is együgyü észszel -nézik a dolgokat. Sok tüneményt nem vesznek észre. Sok tüneménynek nem -ismerik föl se igazi természetét, se a fölbukkant kérdésre tartozó -igazságát. Sokszor tévednek s néha sulyosan. - -Soha se tudtam saját eszemről lemondani, ha a fölbukkant kérdést jól -ismertem s a tüneményt gondosan megvizsgálhattam. Ily esetekben nem -hajoltam meg az orvosi tudomány szakértői előtt. Csak akkor fogadtam el -véleményüket, ha azzal az enyém megtudott barátkozni. Kivált az -elmebetegségek nagy részének fölismerésében, a beteg elméjü emberek -magaviseletének s időnkénti jellemének megbirálásában magam is biztos -voltam annyira, mint bármelyik orvos szakember. A kórtani, a csupán -kórtani változásokat s azok megitélését természetesen rájuk biztam. Abba -bele nem avatkoztam. - -Ez a felfogás nem csupán az enyém. Tudom, hogy a német -igazságszolgáltatás ezzel nem igen tud megbarátkozni. De a magyar és az -angol ész birói gyakorlata e felfogás hive. - -Shaftesbury lord, a nagy birói gyakorlatu férfiu, ezelőtt negyvenhárom -évvel, Windham pörében e felfogás helyességét fejtette ki. - -Nem hiszi – ugymond – hogy az elmeépség vagy elmeháborodás fölött az -orvosok illetékesebben itélhetnének, mint akárki a világon, kinek helyes -esze és elegendő tapasztalata van. - -Egyenesen állitja – igy folytatja kijelentését tovább – hogy közönséges -eszü emberek, kik a világban jártasak és az embereket gyakorlatilag -ismerik, ha tébolyodott körében vannak, rövid idő alatt fölismerik, -vajjon ez képes-e saját dolgait intézni. - -Ime, az angol ész. Egyszerübben, világosabban ezt az igazságot nem -tudnám szavak köntösébe öltöztetni. - -A nagy költő hat év előtt nősült ujra, 1899. év szeptember közepén. - -Ez időtájt, sőt esküvője előtt az egész nyáron át gyakran találkoztam -vele. Együtt szoktunk ebédelni, valahányszor a városba jött valami -tennivalót elintézni. Kissé kopott kétlovas kocsija megállt déli 12 és 1 -óra közt az Andrássy-úti Klivényi-vendéglő előtt s ott egy asztal -mellett kettecskén ebédelgettünk. Igen keveset evett s ivott. A -borjupörköltet megizlelni soha el nem mulasztotta. A bort és pálinkát -szerette ugyan, nagy mérséklettel délutánonkint itta is rendesen, de -ebédnél alig ivott valamit. - -Határtalanul szerettem a nagy költőt gyermekkorom óta. Ha együtt -voltunk: soha szemem róla le nem vettem, egyetlen szavát, egyetlen -mozdulatát megfigyelni el nem mulasztottam. Se Deákot, se Kossuthot soha -nagyobb figyelemmel nem kisértem, mint őt. Abból a nemzedékből, melyet -néhány szereplőjében én is ismertem, e három férfiu emelkedett ki a -csillagok magasságáig. Tudom, hogy sokan nem igy vélekednek: azok magyar -érzését nem is becsülöm ám valami magas értékünek. - -Közös étkezésünknél hát az tünt föl előttem először, hogy keveset eszik. -Nagy csontu, a közepesnél magasabb termetü férfiunak, ha erős, -egészséges és sokat forog a szabad természetben, többet kell enni. - -Ez a kevés étküség már az aggulás jele. Ebben bizonyos voltam. - -De az aggulást másban is vettem észre. Költői műveiben, a melyeket ez -idő tájban alkotott. - -Szépek azok. Meglátszik azokon Jókai keze és lánglelke. Az elbeszélő -részek ellen nem is lehet a hanyatlás vádját támasztani. Nagyon meg -tudtam én ezt akkor már birálni. Hiszen magam is kezdtem már irni s -»Gróf Károlyi Gábor följegyzései« s »Utazás a Balaton körül« czimü -műveim első kötetét ép ez évben irtam. Az én irói erőm akkor még teljes -buzogásban volt, nem is voltam Jókai utánzó, tehát nagyon össze tudtam -hasonlitani az 1899-iki Jókait önkéntelenül magammal is, de a mult -század 50-es, 60-as és 70-es évek Jókaiával is. - -Az elbeszélő részek hát még akkor is tökéletesek voltak a nagy költő -alkotásaiban. - -De a leiró részeknél mást vettem észre. Azok is szépek voltak, de már -nem eredetiek. Azok csak visszasugárzások voltak a nagy alkotások -aranykorából. Észrevettem, hogy a nagy költő agya már röst egészen ujat -alkotni s hogy alkotásainak szépségei a leiró részekben még mindig -nagyok, de azért csak halvány visszaemlékezések a harmincz-negyven év -előtti alkotások csodálatos szépségeire. - -Igy van azzal az édes-kedves, érzésekben és elmésségekben gazdag -humorral is, melyhez hasonló a világ összes iróiban és költőiben nincs s -melyben a nagy költő talán örökre egyetlen marad. - -Ez is gyengébb volt, mint hajdan. Észrevettem. - -De én őt hanyatlóban látni nem akartam. Miért ne maradjon ő -összehasonlithatlan? Miért legyen ő kisebb, mint valaha volt? Inkább ne -irjon. - -Azonban még mindig szentül hittem, hogy ő még most is képes a legnagyobb -alkotásokra. Csak tárgyát, alakjait, korszakát válaszsza meg. - -Ne irjon idegen társadalmak alakjairól. - -Ne irjon a mai kor tüneteiről. A mai kor erkölcsei és szenvedélyei és -napi vetélkedései már nem neki valók. Már nekem se, pedig másfél -évtizeddel ujabb ember vagyok. Az Olympus isteneinek szent tüzénél -gyujtotta ő meg egykor fáklyáját s ha ennek lángja elaludni készül, ne -gyujtogassa azt a mai tőzsdék, szinpadok, költői és politikai -ficzánkolások konyhabeli tüzénél. Maradjon ő csak a nemzeti szentségek -társaságában. - -Meg is mondtam neki világosan, magyarán. - -– Ne irj, te édes bátyám másról, csak arról, a mit gyermekkorunkban és -ifjukorunkban láttunk és éreztünk. Az a látás még tiszta, az az érzés -még eleven, mély és magyar. Öregszünk már. A mai világot, a szerelem -bolondságait, a büntető biróságok hőseit és áldozatait, a világok és -tengerek csavargóit engedjük át a fiataloknak. A politika szereplői se a -mi tollunkra valók. Ki az, a kit a költészet csillagkoszorujával -övezzünk? Dobozy Mihály és hitvese ma nem halnak meg együtt, hanem -elválnak szépen s közjegyzői okiratban rendezik a vagyoni viszonyokat. -Ősz Peterdi szép Ilonka leánya ma nem hervad el liliomhullásként, ha -királyát látja, hanem szinpadra lép, vagy kocsmát nyit. Szondy két -apródja ma vidéki szinész, Zrinyi és Gyulaffy miniszterségre pályáznak s -nyelvük többször kijön hüvelyéből, mint kardjuk. Nincs már Angyal Bandi -se, Sobri Jóska se, ezek helyett is tőzsdelovagok és bankigazgatók -uralkodnak. A te muzsád, édes bátyám ne vegye észre ezt a világot. -Menjen az csak vissza a régi vármegyébe, keresse föl a szine-java magyar -férfiakat és asszonyokat és függetlenségi harczunk hőseit, gyászát és -dicsőségét. Ezt még láttuk, megértük, átéreztük. Még most is látjuk, még -most is érezzük ugy, mint ötven év előtt. Erről irj, ne másról. -Legfölebb még a kurucz kor bujdosóiról. Soha se irtál fenségesebben, -mint a hogy ezekről még ma is tudnál. - -Tetszett neki ez a furcsa, de igaz szó. Mosolygott, nem szólt ellene, de -alig felelt rá valamit. - -Adomáztam. Adomáimat a régi magyar életből szedtem elő. Azok az alakok -szerepeltek meséimben, a melyeket ő is ismert, ő is legjobban szeretett. -Ő volt nemzedékünk legjobb adomázója, legédesebb elbeszélője. Én azért -csevegtem, hogy őt birjam rá az adomázásra. Talán szikrát vet a kova, ha -az aczéllal rácsapkodunk. - -Ritkán vetett, nagyon ritkán felelt. Jó szivvel, kedvesen fogadta -emlékezéseimet, de ő a társalgásban kevés részt vett. Mosolygott is, -nevetett is, nagyon tetszett neki a dolog, de egyébként csak hallgató -volt. - -Már ezt észrevettem. - -Egészen más volt már, mint nyolcz-kilencz év előtt, a mikor Káldyval a -régi magyar zenét, a művészet legfölségesebb alkotásait, a kurucz -dalokat és Lavotát és Biharit akartam feltámasztani. Akkor is sokat -voltunk együtt, de akkor még adomázott, dalolt, tánczolt s óriás -szellemének ragyogó szikrái ugy omlottak, mint az augusztusi -csillaghullás. Ez a régi Jókai már nem volt meg. Igaz, hogy akkor -hatvanöt éves volt, most pedig már hetvenöt. - -Egyszer-kétszer előhozakodtam családjáról, őseiről, nemzetségéről. -Elmondtam, hogy családja hagyományai közt sok a tévedés és a puszta -költemény. Néhány nyilatkozatában ő is téved. A családi leszármazás -tökéletlen még Nagy Iván könyvében is. A legelső nemesi ősökről nem is -tudnak semmit. - -Csak mosolygott mindezeken. - -– Majd megirom én, bátyám, a te nemzetséged történetét, ha kedvem -kerekedik. - -Még erre is csak ennyit felelt: - -– No, ez jó lesz, öregem! - -Házassági szándékáról se beszélt soha. Nekem legalább nem. - -Akkor ura voltam az »Egyetértés« czimü nagy lapnak. Egyszer azt mondta: - -– Öregem, figyeljetek kissé Nagy Bellára! - -Bármily furcsán hangzik, de megvallom, ez urnő nevét akkor hallottam -először. - -– Ki az a Nagy Bella? - -– Tehetséges, ifju művésznő, nagy reményt kötök hozzá. - -Alig telt el néhány hét, egyik-másik lap szellőztetni kezdte, hogy Jókai -Mór nősülni akar. Jegyeseként is emlitették Nagy Bellát. - -Nem emlitettem föl előtte ezt a föltünő hirt, de fölemlitette ő 1899. -évi szeptember 12-én. - -– Hallottad, öregem, azt az ostoba hiresztelést? Hogy én elveszem -Bellát? - -Alig feleltem rá valamit, de harmadnapra megtörtént az esküvő. - -Megint találkoztunk rövid idő mulva. Jó kedvvel, hangosan kérdi: - -– No, öregem, mit szólsz a házasságomhoz? - -– Áldjon meg az isten. Hajlott korral tetted. De ebben is légy minta a -mai nemzedék előtt. - -Őszintén feleltem. Ugy feleltem, a hogy éreztem és gondolkoztam. El is -szomoritott engem az a sok éretlen, ostoba elméskedés, a melyet a -fővárosi társaság e házassághoz kötött. - -De azért elgondolkoztam a nagy költő fölött. - -Vajjon miért mondta nekem szeptember 12-én, hogy a házasodásról szóló -tudósitás csak ostoba hiresztelés? Vajjon móka volt ez tőle, vagy komoly -dolog? Vajjon ámitani akart volna engem két napig, holott két nap mulva -megtartotta esküvőjét? - -Miért ámitott volna engem? Hiszen nem volt köztünk egyéb viszony, mint -hogy én voltam talán a legnagyobb tisztelője. Ha tanácsomat kéri: talán -helyeseltem vagy talán nem helyeseltem volna szándékát. De tanácsomat se -kérte. S abban is biztos volt, hogy a mit a nagy költő cselekszik: azt -én mindig helyeslem. Hiszen nála jobb és nemesebb ember alig született -még a világra. Voltak egyéni gyöngeségei, de még azok is kedvesek -voltak. S azután mit tartozik az a világra, hogy a legnagyobb költőnek -vannak holmi apróbb gyöngeségei? Mit árt az a piramisnak, hogy négyezer -év mulva most már repedés vagy zuzódás van egy-két darab kövén? - -És ha ámitani akart volna engem: miként érthetném meg, hogy néhány nap -mulva régi barát jószivü bizalmasságával kérdezte tőlem: mit szólok -házasságához? - -Nem ámitott ő engem. - -Komolyan beszélt ő velem szeptember 12-én s komolyan lépett házasságra -szeptember 15-én. - -Csak akarata volt már bágyadt s elhatározása pillanatnyi. A korhadás -jele. - -De én erre ily értelemben akkor még nem gondoltam. A nagy költővel sok -minden történt ama két nap alatt, de arról nem szólok. Mások beszélték, -közvetlen tanuságot nem tehetek. - -Nem is gondolhattam aggkori gyöngülésre. Arcza üde, fiatalos, szép -szemei élénkek; szelleme a társaságban sokkal kevésbbé cselekvékeny -ugyan, mint régebben, de azért tiszta, figyelése éber, vidámsága, -mosolya, gyönyörü ezüst hangja változatlanul a régi. És irodalmi -alkotásai is még mindig jelentékenyek. - -Ez után ritkán találkoztunk. Ifju nejét még mindig nem ismertem. - - -II. - -(Jókai levélben magához kér. – Válni akar. – Tárgyalunk, tanácskozunk a -válás dolgában. – A bajai Fischer Lipót. – A nagykőrösi Szalay Pálné.) - -Az 1901-ik év tavaszán levelet kapok tőle. A levél igy szól: - -– Kedves Barátom. Egy igen nehéz ügyben óhajtom igénybe venni ügyvédi és -baráti tanácsadásodat. – Kérlek, légy szives ma délután lakásomon -meglátogatni. – Baráti üdvözlettel maradok – Budapesten, 1901 május 28. -igaz hived: Jókai Mór. - -El nem tudtam gondolni: mit akar a nagy költő. Mi szüksége lehet ő neki -ügyvédi tanácsomra? Sohase beszéltünk mi az életben együtt ügyvédi -dolgokról. Azonban nem sokat tünődtem. A mit ő kér: az parancs. Irása -különben a régi, a jól ismert irás, melyen reszkető kéznek semmi nyoma. - -Megyek hozzá pontosan. Komolyan fogad. Semmi vidámkodás, de azért semmi -komorság. - -– Köszönöm, öregem, hogy itt vagy. El akarok válni a feleségemtől. E -fölött kell tanácskoznunk. - -Nagy dolog. A válópert mindig sulyos dolognak tartottam. Két élet egygyé -vált s ime, az egygyé vált életet megint ketté kell szakitani. Nehéz -feladat. - -– Jól van, bátyám, a mit te akarsz, annak meg kell történni. Hanem -szokásomról még a te esetedben se mondok le. Előbb veled tárgyalok -négyszemközt, azután engedd meg, hogy nőddel beszéljek négyszemközt. -Azután nem bánom, tárgyaljunk egymásközt mind a hárman. De nekem meg -kell arról győződnöm, hogy az orvoslás másként lehetetlen, a válás -elkerülhetetlen. - -Gyorsan és szivesen beleegyezett, hogy beszéljek az urnővel. Vele nem is -sokáig tartott a tanácskozás. Arra a kérdésemre, hogy nála mi az igazi -ok az elválásra: nem is tudott, talán nem is akart valódi, komoly okot -mondani. Azt mondta csak: nehéz a járma, nincs elég szabadsága, neje még -a leveleit is elolvassa. Csupa általánosságok. - -Beszéltem az urnővel. Kegyesen fogadott, szivesen bocsátkozott -tárgyalásba. Kijelentette kereken, hogy ő válni akar. - -Ezt a nyilatkozatot feltünőnek találtam. Ilyesmi eszembe se jutott. - -– Hiszen az ön férje, az én Móricz bátyám, azt mondta, hogy ő akar -elválni. - -– Nem ugy van. Én akarok elválni. - -Átmentem a nagy költőhöz, az ő szobájába. - -– Hejh, bátyám, furcsa dolog ez! Hiszen a feleséged akar válni, nem te. - -– Igaza van, barátom. Igaza van az én kedves feleségemnek. Én vagyok a -vétkes, vén bolond fejjel. Miért kellett nekem őt szerencsétlenné -tennem? Hiszen ő fiatal, szép, duzzad az erőtől, előtte az élet és a -nagy világ, méltó a boldogságra s ime, itt mellettem, vén ember mellett, -elaszik, elszárad. - -Nem mondhatom el összes tanácskozásunkat. Se nekem nincs hozzá jogom, se -az olvasóközönségnek nincs joga azt megtudni. Végre se lett semmi az -elválásból. Aznap nem is fejeztük be a tárgyalást. Folytattuk másnap. -Folytattuk a nagy költő svábhegyi nyaralójában. Teljes kibékülés -következett. Megittuk az áldomását is. - -Hanem azért mégis el kell mondanom, miként fedeztem föl a nagy költő -betegségét, a melyet akkor még nem ismert föl se maga, se felesége. S -nemcsak akkor még, hanem talán azóta se. - -De mielőtt tovább mennénk: jöjjünk tisztába a betegség természetével. -Honnan s miként ismerem azt én? - -A mult század nyolczvanas éveiben történt az eset. Orvos keresett föl -Bajáról azzal a szándékkal, hogy komoly orvosi dologban tanácskozni -óhajt velem. Nevét nem mondom meg. Nem szép dolgokat mivelt, meg is halt -már régebben, nevét tudnunk nem szükséges. - -Vidámságra birt szándéka. Hiszen nem vagyok én orvos. Én tudtam -legjobban, hogy az a vélekedés, mintha én az orvosi tudományok titkait -ismerném, balvélekedés. Az eszlári vérvádpörben keletkezett ez. Én csak -egyes birói esetek orvosi kérdéseit ismerem. Hát bizony mulatságos dolog -volt az, hogy épen orvos folyamodjék hozzám, orvosi dolgokban kérni ki -tanácsomat. - -Az eset ez. - -Volt Baján egy vagyonos, tőkepénzes, zsidó ember, a neve Fischer Lipót. -Vagyonát egy millió forintra becsülték. Valamikor kereskedő is volt, de -főleg azzal foglalkozott, hogy pénzeket adott ki kamatra. De nem volt -uzsorás. Ugy mondták, elég tekintélyes embernek tartották Baján s eléggé -becsülték is. - -Abban az időben már öreg ember volt, túl a hetven éven. Se felesége se -gyermeke nem volt, vagy legalább vele nem volt. Csaknem magánosan élt -agglegény, vagy özvegy ember módjára. Volt egy vagy két szolgálattevője, -de állandó társasága csak az orvos volt. Az az orvos, a ki engem -fölkeresett. Rokonai azonban voltak, a kik joggal számitottak a majd -egykor rájuk néző örökségre. - -Egyszer az öreg Fischer el kezdett végrendelkezni. Rendelt például egyik -rokonának kétszázezer forintot. Az orvos odament a rokonhoz, elmondta, -hogy erre a rendelkezésre ő birta rá az öreget, kéri tehát jutalmát, -jutalékát. A rokon meg is adta a busás jutalékot. - -Az orvos vérszemet kapott. Elment a másik rokonhoz s tetemes jutalék -mellett ajánlkozott arra, hogy Fischerrel olyan végrendeletet csináltat, -a milyent ez a rokon óhajt. Megalkudtak. És Fischer csakugyan olyan -végrendeletet csinált ujra. - -Az orvosnak efféle ravaszsága ismétlődött többször. Az öreg Fischer -egymásután csereberélte a végrendeleteket. Ezek az okiratok szabályosan -készültek, mert közjegyzőnél készültek. Az orvos szakadatlanul rakta -zsebre a busás összegeket. - -Elvégre feltünő lett a dolog a rokonok közt. Hol hozzájutottak, hol -elestek az örökségtől. De könnyen ki lehetett számitani, hogy ha sokáig -igy megy a dolog: akkor utóbb az öreg Fischer pénze is, a rokonok -vagyona is az orvos zsebjébe költözik. - -Föllázadtak a rokonok. Nekiestek az orvosnak. Azt állitották, hogy az -öreg Fischer bolond, az orvos ránczigálja orránál fogva, meg is -fenyegették az orvost büntető följelentésekkel komolyan. Igy került -hozzám az orvos azzal a kéréssel, vizsgáljam meg az öreg Fischert s -jelentsem ki, hogy nem bolond. Az én szavamnak a fellázadt rokonok -szentül hisznek s ő akkor megmenekül. - -Az orvosnak se arcza, se tétovázó szeme, se kapkodó beszéde nekem nem -tetszett. Faggatásomra beismerte, hogy a rokonoktól csakugyan kapott a -végrendeletekért jutalmakat. Ez meg még ugy se tetszett. Láttam, hogy az -orvos nem igaz uton járó ember. - -Elmentem Bajára. Nagyon érdekelt az eset. Meglátogattam az öreg -Fischert. Baján nem vagyok jártas. Ezt a derék várost nem ismerem. -Kétszer voltam ott életemben s mindig csak futólag. Hol, melyik utczában -lakott az öreg: bizony nem tudom. Jó termetes, emeletes házban, az -emeleten lakott, kissé rideg, hideg, régi butorzatu szobában. Divatnak, -asszonynak, naponként való porolásnak semmi nyoma. Szinte csodálkoztam, -hogy igy lakik a milliomos. - -Magas, sovány, egyenes termet. Egykor barna, most már deres haj, bajusz, -szakál. Redők az arczon. Bizony lenéztem én az arczáról jó hetvenöt -évet. - -Nem mondtam neki, hogy azt akarom tudni: bolond-e vagy nem. Hanem azt -mondtam, hogy Bajára vezetett utam, jó hiréről-nevéről régóta ismerem, -meg akartam látogatni. - -Ő is nagyon ismerte az én nevemet s látható szivességgel fogadott. - -Elkezdtem vele beszélgetni. Hogyan élt fiatal korában? Volt-e sokszor -beteg? Mi baja szokott lenni? Miként szerezte vagyonát? Mikor épült az a -ház, a melyben lakik? Ki épitette? Melyik rokona legjobb ő hozzá? -Haragszik-e sokat? Melyik párthoz tartozik? - -Okosan, kimeritőleg, vidáman felelt mindenre. Ifjukorabeli dolgokról -különösen szeretett beszélni. Egészségével, étvágyával nagyon meg van -elégedve, csak az orvos ne itatna vele annyi vizet. - -Vidámsága különösen feltünt. Nem nevető, kaczagó, zajos vidámsága volt, -hanem állandó derüs, mosolygó arcza, szives beszéde. Legjobban szeretett -arról beszélni, mily sok pénze van. Az aggkori elmegyöngülés semmi -sulyosabb tünetét nem vettem rajta észre. Hogy akarata gyönge volna, -elhatározása pillanatnyi s ugrándozó: épen nem vettem észre. Hogy -környezői csak játszanának akaratával: eszembe se jutott. De minderre -nem is volt alkalmam. Hiszen magaviseletének megfigyeléséhez hetekre, -hónapokra lett volna szükségem. - -De egy tünethez mégis eljutottam. Kérdeztem tőle, ismerte-e Tóth -Kálmánt, a költőt, Baja egykori követét, jó barátomat? - -– Ismertem. Engem szeretett. - -– Hogy történt az, hogy ő olyan sánta ember volt? - -Nem volt Tóth Kálmán sánta, hanem kisérletet akartam tenni, vajjon rá -tudnám-e beszélni, hogy sánta volt? - -Kérdésemre gondolkozott s azután felelt. - -– Nem volt Tóth Kálmán ur sánta. - -– Hogy ne lett volna, már azt én csak jól tudom. Gondolkodjék csak kissé -Fischer ur! - -Percz mulva felelt. - -– Csakugyan most már én is emlékszem; hogy én ezt el tudtam felejteni! - -Igazán gyanus más tünetre nem akadtam ama másfél vagy két óra alatt, a -melyet társaságában töltöttem. - -Meg is mondtam az orvosnak, hogy én az öreg Fischert elmebetegnek -mondani nem tudom, de azért rám mint tanura ne hivatkozzék, mert miattam -lehet aggkori elmegyöngülése. Kis és nagy dolgokban való magaviseletét -nem volt módom megismerni, de azt se, hogy mostani magaviselete s eddigi -egész férfikorán át megszokott, megrögzött magaviselete közt van-e nagy -különbség s miből áll az? Az a sokféle végrendelet, az az időnként -gyorsan változó elhatározás s Tóth Kálmán sántaságáról való szeleburdi -nézetváltozása minden esetre gyanus. - -Az öreg Fischer Lipótot ezután csakhamar kétségtelen aggkori -elmegyöngülésbe esettnek tartotta minden rokona, ismerőse és orvosa. Azt -a lelkiismeretlen orvost elzavarták mellőle s azután rögtön megszüntek a -végrendeletgyártások. - -Volt alkalmam más esetet is megfigyelni. - -Nagy-Kőrösön élt egy öreg asszonyság: özvegy Szalay Pálné, V. Faragó -Zsuzsánna. Férjével együtt jótékony lélek. Gyermekük nem volt. Eszes, -gondos, házias asszony. Nagy-Kőrösön többféle nemes alapitványt tett. -Árvaház, kisdedóvó, tanitók javadalmazása. Ugy rémlik előttem, a -debreczeni kollégiumnak javára is adományozott valamit. Mintha magának s -férjének kisvárosiasan festett arczképét ott láttam volna valamikor a -kollégium könyvtárában. Hogyan került volna az oda másként? Az asszony -tizenhárom-tizennégy év előtt halt meg, a férje jóval előbb. - -Vagy tizenöt év előtt kőrösi ember jött hozzám panasszal, tegyek neki -igazságot. - -Tanyása vagy valami más szolgálattevője öreg Szalay Pálné asszonyomnak. -Az asszonyság ő neki kétezer forintot adott kötelezvényben s most rajt -hajtanak a rokonok s meg akarják ezt az adományt rontani. Pedig ő ezt -megérdemli. Hűséges szolgája s bejárója az asszonyságnak, annyi sok idő -óta. - -Kimentem Nagy-Kőrösre megvizsgálni a dolgot. Az öreg asszonyságot -korábban nagyon kedveltem. Tudta, hogy dédapám a németektől üldözve vagy -180 év előtt Nagy-Kőrösre menekült s ott volt református pap. Azután egy -időben ellenséges kortesek el akarták vele hitetni, hogy én zsidó -nemzetségből származom. Nosza kapta magát, utána járt a dolognak, -összeszedte az anyakönyvi adatokat és saját fejétől és saját költségén -kinyomatta, a mit jónak látott. Ezután ismerkedtem meg vele. - -Meglátogattam. Szivesen beszélgetett. Állandó derüs mosolygással ép ugy, -mint a bajai öreg Fischer s ép ugy, mint később a nagy költő. Nem volt -sovány, hanem nagyon kövér s már nagyon öreg. Az aggkori elmegyöngeség -sulyosabb tünetei nála is hiányoztak. - -De azért nagyon gondos nyomozás után rájöttem, hogy ő is szórja a -pénzét, igéreteit, kötelezőit. A ki mellette van két-három napon át: -annak javára bőkezüségének nincs határa A holnapi napra sohase gondol s -ha rokonai erős felügyelet alatt nem tartják: utóbb betevő falat kenyere -se marad. - -Egyébként egészséges, jókedvü, szeszélyei pillanatig tartók, beszéde -okos, fiatalkori dolgairól szivesen és bőven beszél. Felületes figyelés -után teljes lehetetlenség, hogy komoly, lelkiismeretes ember -elmegyöngültnek mondja ki. - -Ime, ez a két eset jutott eszembe rögtön, a mikor a nagy költővel -házassága felbontásáról tanácskoztunk. A mely tünetek e két esetben -emlékezetemben maradtak: önkénytelenül és ellenállhatatlanul ugyanazokat -kerestem a nagy költőnél. - -S nagyrészben megtaláltam. - -A köznép, az általános tudat ismeri e bajt igen jól. De nem tartja -elmebajnak. S bár minden agg embernél nem fordul elő: mégis az -öregséggel együtt járó gyöngeségnek tekinti. - - -III. - -(Az öregség. – Krafft-Ebing tana. – Taylor Alfréd Savaine tana. – -További tárgyalásunk Jókaival és nejével. – A nagy költő kedvessége. – -Szerelmes versei hitveséhez.) - -Az öregség sok bajjal jár. Százféle szólása, mondása van erről minden -népnek. Már a rómaiak azt mondták: senectus ipsa est morbus. Az öregség -maga is betegség. - -Ez azonban valósággal még se igaz. Kétségtelen, hogy az öregség sokféle -hanyatlással, a testi és lelki erők lassu és fokozatos fogyásával jár. -Mégse betegség. Ép ugy nem, mint a csecsemőkor vagy a kamaszkor. Csak -egyik állapota az élet folyamatának. - -Mikor kezdődik az öregség, az aggság? Ki tudná azt biztosan napszámra, -hétszámra, sőt gyakran évszámra is megmondani? Ennek nincs mértéke, mint -a vér hőfokának vagy mint a hizásnak és soványodásnak. Az őszülés, -kopaszodás, fogcsonkulás például lehet öregség jele, de azért egyáltalán -nem jelenti mindig az öregedést. Kossuth is, Jókai is kopaszok voltak -már negyven éves korukban, de azért bizonyos, hogy még hatvan éves -korukban is, sőt később is megvolt erőik teljessége. Kossuth korán -őszült, Jókain, Deák Ferenczen alig lehetett az őszülést észrevenni. - -Ime, e jelek bizonytalansága. Száz tünete van a kétségtelenül beállott -öregségnek, de azért minden öregségi tünet egyenkint és elszórtan mégse -kétségtelenül jelenti az öregség beálltát. - -Általában öregnek, aggnak, vénnek mondjuk azt az embert, a ki aránylag -magas koru, hatvan éves már elmult; a kinek e mellett látó, izlő, mozgó, -emlékező, ereje jelentékenyen meggyöngült; a kinél az erély, az erős -munkának, a gyors mozgásnak, az izomerő kifejtésének vágya már megszünt -vagy alig-alig pislog. A kinél ez az állapot már megkezdődött: csak az -eshetik az én tapasztalásom szerint a dementia senilisnek nevezett -különös betegségbe. - -Ezt a betegséget törvényszéki elmekórtanában részletesen tárgyalja -Krafft-Ebing, a hirneves tudós. De ki merem mondani, nem a -legszerencsésebben. - -A betegségnek különböző foka van, a legenyhébbtől a legsulyosabb fokig. -A legsulyosabb szerinte a tökéletes elbutulás. Vannak szerinte oly -aggkori elmezavarok is, melyek iszonyu erkölcsi tévedések okozói, melyek -fajtalanságra, lopásra, gyilkosságra birják a beteget. Leirásának -gyöngesége épen abban áll, hogy a legenyhébb esetek tüneteit a -legsulyosabb esetek tüneteivel összekeverve adja elő s ekként nem -rajzolhat tiszta képet azok elé, a kiknek maguknak nincs erős és tiszta -tapasztalásuk. Több fokozat van e betegségben, más szóval többféle ez a -betegség s mindegyik fajtának mások és mások a főtünetei. E tüneteket a -fajták szerint kellene leirni és csoportositani. - -Sokkal szerencsésebb a leirásban a jeles angol tudós, Taylor Alfréd -Swaine. Ez az aggkori elmegyöngülés enyhe alakját igy irja le: - -– Az előhaladt vénkorban levő ember értelme egészen helyén és dolgaiban -tiszta felfogásu lehet, azokat jól intézheti s testi egészsége is jó, -mégis azoktól, kik őt környezik, annyira félhet s annyira függővé -válhatik, hogy azok teljesen uralkodnak rajta s azért környezői kezében -gyermeknél és játékszernél nem egyéb, – oly annyira, hogy azok akarata -ellenére semmit se merészel tenni s kivánságaiknak nem képes -ellenállani. - -Ime, ez a leirás illik tökéletesen az öreg Fischer Lipótra s özvegy -Szalay Pálnéra is, a kiket én megfigyeltem. Minden felelet, melyet tőlük -s közelvalóiktól gondos kérdéseimre kaptam: a Taylor által leirt agg -alakot állitotta elém. - -Mind Fischer, mind Szalayné rendesen élt, szokott módon evett, ivott, -kelt, feküdt, öltözött s lakása és háza rendjét pontosan megtartotta. -Vagyoni dolgai vitelében is rendes felfogásu volt, de közelállóinak -szava, akarata, befolyása alatt okoskodás és ellenmondás nélkül -föltétlenül meghajolt, sőt meglehetősen ugy szinlelte, hogy nagyon -szivesen hajolt meg. - -Tökéletesen ilyennek találtam a nagy költőt. A Krafft-Ebing szerinti -borzasztó állapot nála egészen hiányzott, de a Taylor szerinti egészen -megvolt. Csakis egyetlenegy megjegyzése van a német tudósnak, mely Jókai -állapotára is illik; a hol azt mondja, hogy az aggkori elmebetegnek -akarata nem szilárd, sőt könnyen befolyásolható. - -Bizonyos, hogy a nagy költő elmegyöngülése már több év előtt kezdődött s -bizonyos, hogy a mikor én észrevettem, még akkor is az első, az enyhe -állapotban volt meg. Az eszmék zavara és korlátoltsága, a nagy, sulyos -és utálatos erkölcsi tévedések, az őrjöngési kitörések tökéletesen -hiányoztak. - -Emlitettem, hogy több napon át folytattam a házassági válási -tárgyalásokat. Igazán mondva folytattuk együtt a nagy költővel s -nejével. - -Ismételve megbékéltünk, ismételve összevesztünk. Már tudniillik puszta -szóval, zaj nélkül, szenvedély és haragkitörés nélkül. - -A mikor az urnő azt mondta: el kell válnunk: – akkor a nagy költővel -félrevonultunk s őszintén tanakodtunk a fölött, miként rendezzük a válás -részleteit, miként biztositsuk s mily mértékben az urnő vagyoni, -ellátási igényeit. S nem volt ám ebben szinlelés, ámitás, öreg ember -ravaszkodása a nagy költőnél. Igazán törte fejét velem együtt, miként -hozzuk rendbe az állapotokat legjobban. - -De a mikor azt mondta az urnő: no, hát nem bánom, ne váljunk el, -kisértsük még meg a házassági együttélést tovább is: – nosza akkor a -nagy költő szép arczán kilobbant s vidámság, összeütötte a bokáját, -földhöz vágott minden válási gondolatot és jogtudományt s elővette -rosszul kezelt, de azért jó budai borát, saját termésü istenitalát s -odaszólt hozzám: - -– De már erre igyunk egyet. - -Ittunk s összeültünk hárman, miként értékesitsük valamikor a nagy költő -műkincseit, miként biztositsuk egykor özvegyét. Mert hogy ő, a 77 éves -agg, előbb el fog mulni, mint 23 éves ifju felesége: ezt bizony mi mind -a hárman kiolvastuk a csillagokból. - -Ez se volt szinlelés a nagy költőtől. - -A minő arczot, kedvet, szándékot és elhatározást mutatott: azt mindig -őszintén mutatta. Csakhogy arcz, kedv, szándék és elhatározás -homlokegyenest változott rövid időnként, a mint az urnő óhajtotta vagy -egyenesen akarta. - -A nagy költő nagy lelke nem volt már egészen a magáé. De csak az erély, -az akarat, az elhatározás képessége aludt. Szellemének száz karja volt, -mint a hitregebeli Briareusnak, a többi karja még nem volt béna. - -Megmutogatta kincseit. - -A Jókai-könyvtárt, a melyben minden művének kiadása mindenféle -példányban megvan. Értékét meg se lehetne szabni. - -Az ereklyéket, a feliratokat, az albumokat, a nemzetnek és a királynak -emlék-adományait. Ragyogó külsőben valamennyi. - -S megmutatta, a mi mindezeknél becsesebb, apró kopott jegyzetkönyveit. - -Minden érdekes dolgot följegyzett röviden, a mit csak életében hallott. -Ötletek, eszmék, bölcs mondások, alakok, adomák, megtörtént esetek, -különös jelenségek, álmok, ábrándok, egy-két szóval jelezve. Nagy részük -feldolgozva költői alkotásaiban. Nagy részük örökre elveszett. -Mindenkinek ismeretlen világ, csak előtte volt ismerős. Az élet nem volt -elég hosszu ezeket is feldolgozni. - -Mindent följegyzett, mint Hugo Viktor, ő is. Mennyire irigyeltem. Már -akkor magam is irni kezdtem. De én a hosszu életen át soha se gondoltam -biztosan, hogy valamikor iró leszek. Nem jegyeztem. Csak puszta -emlékezetemre vagyok szorulva. Az emlékezet pedig tékozló fiu. Szórja -kincseit erre-arra. Mind eszembe jutott, a mikor a nagy költő -jegyzetkönyveit nézegettem. - -S azután kimentünk szőlejébe. Nyaralója történetét jó kedvvel beszélte -el. Megmutatta tőkéit, gyümölcsfáit. Panaszkodott, hogy a balaton-füredi -kocsánytalan spanyol meggyet sehol sem tudja megszerezni. -Figyelmeztettem a hófehér somra. - -– Olyan nincs, öregem. A francziák is csak fehér csikos somot ismernek, -hófehéret nem. - -– Pedig én láttam is, ettem is, tudom is hol terem. Somogy vármegyében, -megyeri határban. - -Fölirta, igérte, hogy meghozatja. - -Nem tudom, de nem hiszem, hogy meghozatta. Mi az, a mit ő már meg tud -fogadni? Lehelet, eltünő sugár, lenge árnyék. - -Szivesen tereltem át beszélgetésünket ily dolgokra. Abbahagytam -adomáimat is. Hadd beszéljen a nagy költő örömmel oly dolgokról, a -melyekről szivesen beszél. A vén lantos mindennap elfelejti egy-egy -dalát. De még sok dala van. Dudolgassa hát azt, a mi még megvan. Hiszen -ugyis elfelejti lassankint valamennyit. - -Bevitt megint szobájába, összeültünk megint hárman. Beszélgettünk az -élet legkényesebb és legszürkébb dolgairól: vagyonról, pénzről, -örökségről, végrendeletről. Ő is csinált egy csomó végrendeletet, mint a -bajai öreg zsidó. Évenkint egyet-kettőt. Ott hevernek egy fővárosi -közjegyzőnél. - -De akármily nehéz ügyről beszéltünk: csak pillanatnyira törődött ő -azzal. Fölkelt ültéből. - -– Várj csak, öregem, mutatok én neked valamit. - -Odahozott egy kötetnyi könyvet. Költeményekkel volt tele, a melyeket -mostani nejéhez irt. Kéziratos könyv. Elkezdett nekem abból felolvasni. -Felolvasott ötöt, tizet, huszat. - -Bizony kicsordult könyem nem egyszer. Arra biztat, válaszszam el -feleségétől s ime, felesége előtt a hozzáirt lángoló szerelmes verseket -olvasgatja. Csak azért, hogy én is halljam. - -Oh, nagy költő, isten szózatának remek hirdetője, ne tanácskozzál te én -velem ügyvédi és birói dolgok ostoba furfangosságáról, válóperről, -örökségről, duzzogó rokonok terveiről. Nem választlak el téged attól, a -kit egykor szived és költészeted megszeretett. Egy év – két év: ugyis -vége lesz mindennek. Lángoló lelked de elbágyadt akaratod támasztékot -óhajt. Mindegy már tenéked, kire támaszkodol. - -Ám itt van melletted, a kit a végzet melléd rendelt! - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Soha se láttam azóta se a nagy költőt, se nejét. Házuk táját nem tudtam -fölkeresni. - - - - -A LELKEK URA. - -(Mennyi egy csopron 12 ezer választó? – A régi kortes. – Mit kell tudni -a mai kortesnek? – A lelkek ura. – A budavári választás. – Ki az az -Ehrlich Gusztáv?) - -Vissza kell térnem a legutolsó választásra. Igaz, hogy három nap előtt -történt. Nagy idő ez mai napság. A németek hatalmas császárjára öreg -fejszét dobott egy aggszűz s harmadnap mulva már az ördög se beszélt -róla. Miért emlékeznék tehát a világ három nap után is a fővárosi -képviselőválasztásra? Futni és feledni: ez a mi korunk természete. S ma -már néhány ezer választó azt se tudja a fővárosban, hogy Csernátony -halt-e meg és Morzsányit választották helyette, vagy Morzsányi halt-e -meg és Csernátonyra esett a többség? - -Pedig nagy az eset. - -Tudni kell ugyanis, hogy a főváros Erzsébet nevü városában 12 ezer -választó van kerek számban. Tizenkétezer férfi. Erős, egészséges -valamennyi. Adófizető az utolsóig. Alkotmányos jogára büszke és -féltékeny mind s ha kell: elmegy szavazni mind. - -Tudjátok-e, hogy 12 ezer mennyi? - -Tizenkétezer emberrel foglalta el Árpád az országot. Felényi emberrel -indult el a szent földre Jerusálemi Endre magyar király, hogy napkeleten -minden pogányt kiirtson a föld kerekségéről. A régi világban az egész -Mosony vármegyének csak 40 választója volt, minthogy akkor csak nemes -embernek volt választójoga, több nemest pedig ott nem találtak. Egész -Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Bereg, Ung és Ugocsa vármegyének összesen -nem volt együtt tizenkétezer választója. Csupán Borsod vármegyének volt -több. A bereczki kerületnek Erdélyben ma is csak kétszáz választója van -s ez küld egy követet. Ebben az arányban az erzsébetvárosi kerületnek -hatvan követet kellene választani. A mitől mentsen meg bennünket a jó -isten és Ehrlich Gusztáv. - -Már most hogy lehet tizenkétezer választót rendben tartani? - -Ez a kortes dolga ugy-e? - -Kortes? Mi az a kortes? Ki az a kortes? Tizenkétezer választó közt hogy -támadhat kortes? - -A kortesről a festőművészek már néhány remek képet készitettek. Uray -kortesei Szatmárban, Forintos György kortesei Zalában, Pecsovics Ferencz -kortesei Tolnában, a Kállayak, Papszászok és Tiszák kortesei Szatmárban, -Hevesben, Biharban mind emlékezetes és hatalmas alakok a régmult időből. - -Széles váll, hatalmas erős termet, keményen kipödrött vastag bajusz. -Félrevágott darutollas süveg, panyókára vetett dolmány, pitykés mellény, -végig gombos lovas nadrág, sarkantyus csizma. Jobb kezében fokos, bal -oldalán tele kulacs, pipaszerszám teljes készséggel. Hol lóháton, hol -gyalog. - -Inni és nem aludni, szónokolni és verekedni, dalolni és káromkodni, -adomázni és verset mondani, őseinknek véren szerzett jussáról soha meg -nem feledkezni; a németet leszólni, de ha kell: agyon is ütni; a -paraszttal szóba se állni, viczispánnal és muzsikus czigánynyal pedig -pertu lábon állni s éjjel-nappal mindig lábon állni: ez a régi kortes. - -De az ilyen kortest ma már az Erzsébetvárosban tüstént bekisérné a -rendőr. S röhögne rajta minden választó. - -A régi kortes irni se tudott. Ha tudott is: nem szokott. Irjon a -nótárius, a rektor meg a pap. Vagy az iródiák. Nem irok, nem olvasok, én -magyar nemes vagyok: ez volt a jelszó, az igazság, az élet és a -gyakorlat. - -Az erzsébetvárosi kortes elveszett ember vagy meg se született ember -volna, ha irni-olvasni nem tudna. De sőt nagyon is kell neki irni és -olvasni tudnia. - -Tizenkétezer választónak tizenkétezer neve van s mindegyik név két -szóból, mert vezeték- és keresztnévből áll. Kétszázötven uton, utczán és -téren lakik s kétezerötszáz házszám alatt lakik az a tizenkétezer -választó. S egy-egy néven nagyon sok a választó. Minden Kisről, minden -Nagyról, minden Kohnról, minden Weiszról tudni kell, melyik az ügyvéd, -melyik az orvos, az iparos, a kocsmáros, az ügynök, a vasutas, a -számtiszt, a magánhivatalnok, a bérkocsis, a nagyságos ur és a -méltóságos ur? Ki lakik a beltelken, ki lakik a kültelken? Melyiknek hol -a kocsmája, hol a kávéháza, hol a kaszinója, ki a szeretője, ki a -hitelezője, melyik bank vagy takarékpénztár az ő bankja és pénztára? - -Mindezt tudni kell a kortesnek. A választók nevét ugyan istentelen nagy -könyvbe kinyomtatják, de ez csak a tudásnak fele. Ez csak a hivatalos -adatokkal van megtöltve, de hol vannak még ezenkivül a bizalmas adatok, -a suttogásra szánt viszonyok és állapotok? Pedig a kortesnek ezeket mind -tudnia kell, még pedig jobban, mint a hivatalos adatokat. - -S Ehrlich Gusztáv mindent tud. Ő a lelkek ura e borzasztó -választókerületben. Nála nélkül ez a kerület se el nem alszik, se föl -nem ébred. De még ha aludni el tudna is: fölébredni sehogy se tudna. Ő -vezet és igazgat mindent és mindenkit, mindenütt és mindenkor. Nála -nélkül se kis embert, se nagy embert megválasztani nem lehet. Akár -követet, akár fővárosi bizottságot válasszanak, akár kerületi előljárót -vagy iskolatanácsot, akár papot vagy tanitót vagy tanitónőt: a kire ő -szavát adja, arra adja szavát mindenki. - -Mert ő a lelkek ura! - -De hát hogy lehet ez? - -Mindig csodálkozom, hogy az én ifju irótársaim, a kik lapjainkat -tárczával, családainkat regénynyel s szinházainkat szinművekkel akarják -ellátni: az erzsébetvárosi embereket és állapotokat nem észlelik, nem -tanulmányozzák s azokról hasábokat és könyveket nem irnak. Hogy lehet -ez? Hiszen itt nagy tünemény áll előttünk. - -Nézzük csak a főváros első kerületét. Másfélezer vagy kétezer választó, -vagy annyi se. Fele hivatalnok, fele nyugdijas, kis rész háziur. Ügyvéd, -zsidó, lótófutó ember alig akad. Még jelölt is alig akad. Valami -minisztert lefülelnek: legyen ő a követ. Legalább nem jár vele semmi -vesződség. A választás napján a hivatalfőnökök kiadják a rendeletet, -hogy melyik osztály tagjai hány órakor menjenek szavazni. De hát kire -szavazni? Erről szó ne essék. A miniszter urra szavazni. Kire másra? Két -embert megfogadnak, a ki a választóhelyen napi nyolczvan krajczárért -egy-egy zászlót tart s a mellett szunyókál. Öt embert megfogadtak napi -egy forintért, hogy óránként kiáltsa el: »éljen a kegyelmes ur« – s -ezzel vége. Délután hat órakor bezárják a jegyzőkönyvet s viszik a -kaszinóba a kegyelmes urhoz. A kegyelmes ur fölkel a tarokk mellől, -kezet szorit a deputáczióval s a többit, a mi történik vagy nem történik -még, megirják a kőnyomatosok s ezzel vége. - -De nézze meg valaki az erzsébetvárosi választást! Azt a száz kocsit száz -lobogóval és kétszáz kortessel, a ki lóhalálában nyargal minden utczán, -minden téren, minden perczben és minden házhoz, hogy a választóhelyre -szállitsa a választókat és a szavazatokat és a lelkeket! - -Milyen más világ ez! - -Néha ugyan itt is csendes év van. A mikor nincs szükség erőfeszitésre. -Például 1901-ben a tavaszi választásnál, a mikor meghalt Csernátony s -megválasztották Morzsányit. A mikor az ellenjelöltek csak lobogójukat -mutatták, de győzelemre nem számitottak s a mikor két ellenjelölt is -volt ugyan, de Ehrlich azt mondta: elégnek tartom, csak huszszor annyi -szavazatunk legyen, mint a másik két pártnak összevéve. S igy nem -engedett többet leszavazni háromezerkétszáz választónál. - -De hát ki ez az Ehrlich Gusztáv? - -Hiszen Eszterházy herczeg is csak nagy ur, az esztergomi érsek is csak -nagy ur: de ha minden uradalmukat adósságba vernék, se tudnának a lelkek -fölött ekkora uraságot gyakorolni. - -Ezelőtt tizenhét évvel ismerkedtem meg vele. Engem is kijelölt ebben a -kerületben képviselőnek. Nehezen nyugodtam bele, meg is mondtam előre, -hogy megbukunk, de meg is buktunk istenesen. Akkor még fiatal ember volt -a lelkek ura s nem igen birt a lelkekkel. Hiába hivatkoztunk Kossuthra, -Rákóczira, Bethlenre, Bocskayra: a jó erzsébetvárosi választóközönségnek -nem igen kellett a kurucz ember. S ez a rossz szokása ma is megvan ennek -a közönségnek. - -Akkor még kis zsidó volt Ehrlich Gusztáv. Most azt hiszem, noha biztosan -nem tudom, hogy közép zsidó. Azt biztosan tudom, hogy nem nagy zsidó. Ő -tanitott meg engem erre a különbségre. - -– Van – ugymond – kis zsidó, közép zsidó és nagy zsidó. A kis zsidó jó -ember, a közép zsidó is jó ember, a nagy zsidó azonban rossz ember. - -Akkor egy kis vaskályha-raktára és vaskereskedése volt a Károly-köruton. -A választási mozgalmak idején benéztem oda néhányszor. Volt egy -szalmafonatos faszékje, arra leültetett. S beszélt nekem vidáman és -lelkesüléssel és rajongással arról, mekkora lesz a többségünk s miként -hóditjuk meg a világot! - -Morvaországu származásu, még a felesége is bécsi asszony; erős magyar -érzéssel van tele mind a kettő; öt fia és egy leánya mint a vasék; -Kossuth és Petőfi az eszményképük. Mikor beköltözött, Kőbányán volt egy -kis szatócsboltja tele vasnemüvel; ma már gyára van a fővárosban s -nekünk nem kell kimenni Bécsbe vaskályháért. - -De azért ma se gazdag ember. De azért mégis tagja a fővárosi -képviseletnek és tagja a pénzügyi, közlekedési, telekadó és 45-ös -bizottságnak s a követválasztó központi választmánynak. Többen járnak -protekczióért hozzá, mint a miniszterelnökhöz. Mert ő a lelkek ura. -Igazi törzsfőnök. - -Két nagy titka van, a melylyel uraságát megszerezte. - -Az egyik az, hogy mindig jókedvü, mindig egészséges s mindig otthon -találja minden szegény ember. Adóbaján, szegénységén, rendőri bajain -mindenkinek segit s időt és költséget nem kimél, hogy a hatalmasságoknak -a kis emberek dolgán meglágyitsa szivét. - -A másik pedig csodálatos jótékonysága. - -Szegény gyermekek felruházására, apró házbérek és adóvégrehajtások -elháritására mindig van kezében négy-öt forint. Tavaly kiosztott hétezer -forintot, az idén már a téli idő szigorusága miatt ötezeret. - -Hol veszi a pénzt? - -Minden korcsmában, minden kávéházban van neki asztaltársasága s jótékony -perselye. Jó kedve és jó példája föllelkesiti társaságának tagjait. -Gyülik a pénz s ő viszi oda, a hol igazi nyomort kell enyhiteni. - -Barátja Morzsányinak. S barátját egykor gonosz gyanusitás és rágalom -eltiporni törekedett. Ő tudta és hitte, hogy barátja becsületes ember. -De barátját elhagyni készült mindenki. Őt is kérték, intették, -ijesztgették, ne ragaszkodjék hozzá örökké. - -De ő rendithetlen maradt. - -– Nem lennék becsületes ember, ha elhagynám barátomat, mikor üldözik. - -Ezt mondta. S a hogy beszélt: ugy cselekedett. Közéletünkben kevés -párját ismerem. - -S ezért megbocsátom neki még azt is, hogy egykor engem mint -képviselőjelöltjét megbuktatott. - - - - -A MÓRICZ KÖLYÖK. - -(1899-ik évi áprilisban hire futamodott, hogy Sarf Móricz meghalt. Az -eszlári nagy perben ez volt az antisémiták koronatanuja. – Én a biróság -előtt „Móricz kölyök“-nek neveztem.) - -Tizenhat-tizenhét esztendeje annak a pernek. Minden alakjára s minden -részének minden apróságára már nem emlékszem, de a kis Móriczra, a -»kölyök«-re, mint én a törvényszék előtt neveztem, még meglehetősen -emlékszem. E fiu nagy rejtély volt akkor s nagy rejtély ma is a művelt -világ nagyrésze előtt. - -E fiu volt az, a ki azt vallotta, hogy látta a templom ajtónál a -kulcslyukon át, a mint a zsidók s ezek közt saját apja is, Solymosi -Esztert, keresztyén leányt a templom előcsarnokában lefektették s fekvő -helyzetében torkát elvágták s vérét vették. - -Hogy e vallásából egy szó se igaz, azzal minden hosszas gondolkozás -nélkül első pillanatra tisztában voltam, mihelyt a per egész anyagát -átnéztem. Hiszen Eszter hulláját a dadai Tiszából ép nyakkal halászták -ki s egyéb száz és ezerféle fontos körülmény is kétségtelenül igazolta a -kis Móricz vallomásának alaptalanságát. - -De miért beszélt hát ekként? - -Beteges nem volt, hülye nem volt, látások nem bántották. Piros, pozsgás, -jóképü, jókedvü pufók fiu volt a tárgyalás alkalmával; – meglátszott -rajta a jótartás. - -Anyját nem ismertem. Volt apjának ugyan felesége, de ez csak mostohája -volt a fiunak. Apját jól megfigyeltem. Erős, egészséges, pirosarczu -ember volt ő is. Jókedélyü, jó és tiszta magyar humoru mezei munkás -zsidó, a milyet még nem is igen láttam. Varga lett volna ugyan az ő -eredeti mestersége szerint, de a foltozás gyenge kenyér volt s azért -eljárt napszámba kaszálni, kapálni, mezei munkát végezni. A jó kedély és -jó humor jó lélekre és semmi esetben se ostoba észre mutat. A kis Móricz -pedig arczvonások és testalkat dolgában ugy láttam, egészen apjára -ütött. - -De hiszen külön kikémleltem én a Móricz elméjének erejét is. Nem volt az -gyönge. Tizenhárom éves fiuk elméjének átlagos erején felülállott az ő -elmeereje. Honnan eredt tehát vallomása? - -Mellékesen jegyzem meg, hogy a vérvádpörök tanulmányozásánál feltünt -nekem, hogy a terhelő főtanu gyakran zsidógyerek szokott lenni és pedig -akként, hogy a gyereket letartóztatják, a zsidóktól elzárják, a -nyilvánosság ellenőrzése elől elvonják s aztán egy bizonyos idő mulva -vall a gyermek, mint a parancsolat. Igy történt az 1794-iki péri pörben, -de ha nem csalódom, az 1761-iki sárosmegyei pörben is. - -De teljesen igy történt az eszlári pörben. - -Gyanum nem lehetett más, mint hogy a kis Móriczot vallomásra szándékosan -előkészitették. - -A törvényszéki nyelv »kitanitás«-nak nevezi az ily esetet. Rossz szó. -Mért nem betanitásnak? Akárminek nevezi, Móriczot kitanitották vagy -betanitották, egyszóval: előkészitették. - -Nem egyetlen s nem első eset a világhirü pörökben. - -A franczia trónörökösnek, a lenyaktilózott Mária Antoinett királyné -fiának tanuskodási esete tökéletesen hasonló ehhez. - -A kis trónörökös is el volt zárva a világtól. Őt is megvaditották anyja -ellen. Ő neki is olyan vallomást csöpögtettek elméjébe s azután adtak -ajkára, mely tökéletesen valótlan és hihetetlen. Egykor, ha időm lesz, e -két tanu lelki életét élettani alapon összehasonlitom. A Dauphinét és -Scharf Móriczét. - -Móricznál nem ment könnyen, legalább nem ment gyorsan az előkészités. -Egy évig volt fogva. Ez idő első felében csak kényszer és félelem adta -ajkára a szavakat. Második felében hetykén, nyalkán, vakmerőn, sőt -dicsekedve vallotta gyilkosnak apját s a többi zsidót. - -Először meggyülöltették vele a zsidókat. - -Azután meggyülöltették vele apját. - -Természetellenes lett érzése és gondolkozása. Nagyravágyás, dicsvágy, -urhatnámság biztos reménye töltötte el szivét, ha a zsidókat elitélik. -És viszont elhitették vele, hogy a zsidók agyonütik őt, ha -megszabadulnak. - -Mindezekre sok anyagot, sok bizonyitékot hozott össze a vizsgálat és a -tárgyalás. - -Apja, Scharf József sehogy se akarta elhinni, hogy fia őszinte érzéssel -beszél. A vádlottak közt volt egy hosszu és őszszakállu öregebb zsidó -is, szép, őskori, bibliai alak. Egy napon azt mondja Scharf József a -fiának a törvényszék előtt: - -– Édes jó fiam, nézd meg ezt az öreg embert, nézd meg ősz szakállát, -becsületes képét. Mit vétett ez neked? Miért akarod te ezt a becsületes -öreg embert akasztófára juttatni? - -A fiu megnézi az öreg embert. Arcza elvörösödik, valami érzés fölfelé -hajtja a vért. Azonban rándit egyet vállán s igy felel: - -– Bánom is én, akármi történik is a komisz zsidajával! - -Apja rászól: - -– Mit beszélsz, hát te nem vagy zsidó? - -– Bizony nem. Nem is akarok az lenni. - -S elfordult apjától. - -Apja odatántorgott ülőhelyére. Nem szólt többet. Leült. Hanem megfogta -kabátja hajtókáját s vaskézzel lehasitotta azt. - -Az elnök odatekint a hasitás zajára s odaszól: - -– Scharf, mit csinál ön? - -Az apa rá se néz az elnökre. Nagy, durva, napszámos tenyerével eltakarja -zokogó arczát s lassu hangon mondja: - -– Halottam van, megszaggatom ruhámat. - -Kétszázharmincz ember van a teremben. Csaknem mindegyiknek kicsordul a -könye. Mikor az apa siratja meghalt fiát. A ki meghalt, mert meggyülölte -faját és nemzetségét s megtagadta apáinak istenét. A fiu pedig -közönynyel lóbálja fejét jobbra-balra s halkan egy gunydalt dudorász. - -Sohase láttam lélekrázóbb jelenetet. - -És ily jelenet nagyon sok van ebben a perben, mely a világnak legnagyobb -pöre volt. A Dreyfus-ügy kezd kissé ugy messziről hozzá hasonlitani. - -Ha egykor megirhatom e per igazi történetét, bámulni és egyuttal okulni -fog a világ. És tisztelni fogja a magyar birói kart, mely meg nem -rettent, meg nem hajolt a világ közvéleménye előtt, hanem igazságot -szolgáltatott s az ártatlanokat fölmentette. - -Én sajnálom ezt a Móricz gyereket. De haragudtam azokra, a kik egy -esztendeig fogva tartották. De a közvélemény irtóztató nyomása alól nem -tudtam őt kiszabaditani. - -De bármint sajnáltam: az ügyről nem beszéltem vele soha. Én az ő -vallomásának eredetét, fejlődését, megerősödését tisztán láttam. Tiszta -látásomat nem akartam az ő magánbeszélgetése által megzavarni. - -Kik voltak tanitómesterei, nem kutatom. - -Ügyesek és szerencsések nem voltak. - -Mert első nagy vallomását irásban elkészitették, vele megtanittatták s -gyakran elmondatták. Ugy, hogy mire a törvényszék elé jutott, már csak -ugy hadarta el beszédét, mintha már unná a leczkének ily gyakori -fölmondását. - -Azért kértem az elnököt, hogy szólitsa fel a tanut: - -– Nem tudná-e elmondani vallomását versben? - -Tombolva vett körül e szóra engem a »közvélemény« dühöngése. De a -tomboló zaj fölött jól hallottam, a mint a világ minden részén kaczagott -az igaz lelkek kis serege. Akkor kicsiny, ma végtelen e sereg. - -Szegény kis Móriczot, most, hogy meghalt, nem tudom hányan siratják meg. -Csak annyit tudok biztosan, hogy apja megsiratja. - - - - -A KÉZCSÓK AZ ALKOTMÁNYBAN. - - -I. - -(Az 1741-iki országgyülés lanyhasága. – A directorium. – A királyné keze -csókolására miért nem mehetnek a köznemesek? – A vita. – A régebbi -directoriumok. – A sérelmek. – Az ország zászlós urai.) - -A kézcsók is lehet alkotmányi kérdés? Igen is lehet. - -De akár lehet, akár nem: alkotmányi kérdés volt valamikor. Különösen az -1741-iki országgyülésen. Azért, hogy az egyetemi jogtanár urak nem -beszélnek s az akadémiai tudós urak nem irnak róla, még sehogy se -következik, hogy a kézcsók ne lenne fontos közjogi dolog. - -E kérdés egykor összefüggött a magyar királyi udvartartás kérdésével. -Talán ma is összefüggene. De van-e magyar királyi udvartartás? Dehogy -van. A törvényben megvan, viseljük is busás költségeit, de valóságban -nyoma sincs. Sok millió pénzünket évenként a császári udvartartás és az -osztrákok pocsékolják el. - -Azonban folyton követeljük, hogy a magyar királynak meglegyen az ő külön -udvara. Magyar nyelvvel, nemzeti szokásainkkal, ruháinkkal, -jelvényeinkkel. A hogy megvolt az Árpád-királyok alatt s Hollós Mátyás -dicső királyunk alatt. S a hogy a magyar nemzet érdeke, joga és -tekintélye megköveteli. Különösen meg legyen pedig akkor, a mikor a -magyar király itthon van Magyarországon. - -Több mint husz éve vitatkozunk e fölött a legujabb időben is. Sajtó és -országgyülés tele van időnként vitáinkkal. Vajjon mire valók a magyar -királyi udvari méltóságok? Van e joguk s szerepük a zászlós uraknak a -királyi udvarban? Miből áll a zászlós uraság mai napság? Üres czim-e, -hiu külsőség-e rokkant nagyságok számára, vagy közjogi szerep? - -Szinte érdekes, miként vélekedtek erről őseink. Kiválasztom erre nézve -az 1741-iki országgyülést. Ennek tárgyalásait közönségünk kevéssé -ismeri. Nagy elméjü barátom, Salamon Ferencz, szép történelmi értekezést -irt erről valamikor, de ez se kimeritő s a kézcsók-kérdésről alig szól -valamit. - -Ezt az országgyülést választom ki azért is, mert a mióta lemondtunk a -királyválasztás jogáról s a mióta elfogadtuk a Habsburgok nőági -örökösödési törvényét: azóta ez volt a legelső országgyülés, mely -valósággal végrehajtotta azt a törvényt, az ugynevezett pragmatika -szankcziót. Ez kiáltotta Európa fülébe nagy harsogással a hires -»moriamur pro rege nostro Maria Theresia« jelszavát s bizony nem hiába -kiáltotta. Férfiak, hősök, vitéz seregek, nagy tettek következtek a -jelszó után. - -Valami heves ellenzék, valami felforgató szellem éppen nem volt ez az -országgyülés. Csodálom és szinte kárhoztatom e miatt akkori őseinket. -Dicső fejedelmünk, az utolsó Rákóczi, alig öt éve hunyta be szemeit -örökre. Hires vezérei közül még többen éltek Voltak még kuruczok -Pozsonyban is, az országgyülésen is, a kik egykor a szabadság -halvány-piros lobogóit Pozsonytól Brassóig lengették. Most már szürkülő -hajjal, szürkülő bajuszszal, de talán még a régi szivvel, a régi -lángolással. - -Hajh, bizony a régi lángból csak a parázs maradt; azt is elfödte már a -józanság és hideg megfontolás szürke hamuja. A nemzetnek nem volt már -1740-ben vezére, a ki abból a parázsból lángot szitani tudott volna. Még -olyan se, a ki lángot szitani akart volna. Nem az a szó harsogott többé: -moriamur pro libertate! Hanem csak ez a szó: moriamur pro rege. Nem a -tárogató süvöltött már, hanem csak a hárfa döngicsélt. Ezt csodálom, ezt -kárhoztatom akkori őseinknél. - -De azért ám lássuk a kézcsók közjogi történetét. - -III. Károly király 1740-ik évi október 20-án elhalt. Leánya, Mária -Terézia, 1741. évi január 21-én kelt leiratában május 14-re Pozsonyba -összehivta az országgyülést. Nem volt már országgyülés, közel másfél -évtized óta. A rendek a meghatározott időre közjogilag teljes számban -összegyülekeztek. - -Az első ülés május 18-án alakulással s a két tábla közti kölcsönös -üdvözléssel telt el s az ülést nyilvános istenitisztelet zárta be. Akkor -még a követ urak és főrend urak, ha összejöttek, szivesen elmondták -egymásnak: adjon Isten jó napot! S az első ülésen még az Isten előtt is -megjelentek a szentegyházban, hogy elmondhassák: mi ugyan veled vagyunk -s el nem hagyunk, fölséges jó öreg uristen, de azután te is velünk légy -ám s el ne hagyj bennünket! Ma már ilyesvalamivel nem törődik az -országgyülés. - -A második ülésben, május 19-én, minden kérdés előtt azt kellett -megállapitani, hol és minő rendben üljenek a követ urak. A vármegyék -közt vita támadt e miatt. Négy kerületből állott az ország. Minden -kerület követei együtt akartak ülni. De egyik se az utolsó helyen. Elég -szó esett a királyi tábláról is. Hát az hogyan és hol üljön? Azután az -apátokról és káptalani követekről. Adjanak-e előkelő helyet a pap -uraknak? A városok követeit sem lehetett a kályhasarokba állitani. Hát -még a távollévő főrendek s az özvegy asszonyok követei? - -Furcsa szerkezete volt a régi rendi országgyülésnek. Hogy a követ urak -hol és miként üljenek, 1741 után is örökösen vitatták. 1825-ben is, -1832-ben is. Végre az utóbbi országgyülés véglegesen meghatározta s igy -maradt az ülés rendje 1848-ig. - -A május 19-iki ülésben mind a főrendek, mind a követek tábláján -bemutatták már a királyi személyes jelenlétre vonatkozó utasitást. Ebben -meg volt szabva, miként utazik a királyné Pozsonyba, miként fogadják az -ország határán, miként Pozsony város kapujánál. Miként vonul föl a várba -s miként üdvözlik őt a karok és rendek. - -Mind nagy kérdés volt ez akkor, Mária Terézia uj király volt. Azonkivül -asszonykirály. Régóta nem volt már a magyarnak asszonykirálya. Háromszáz -év óta éppen nem volt. Meg kell tehát fontolni mindent, de jól. - -A királyi utasitás neve volt latinul: directorium sive ordo. 1847-ig igy -nevezték, 1847-ben rendszabásra forditották. 1867 óta az efféle udvari -szabályzatot rendesen szertartási rendnek nevezik. A régi országgyülések -ezt a directoriumot valami királyi előterjesztésfélének tekintették s -jól megvizsgálták: nincs-e benne valami közjogi hiba, vagy sérelem, a -mely nem fér össze az ország tekintélyével. Ha volt: azt ki kellett -igazitani. Szinte csodálni való, hogy éppen az 1847–48-iki pozsonyi -országgyülés ezt a vizsgálatot meglehetősen elmulasztotta. - -Mária Terézia e directoriumának nincs kelete. A kanczellár ekkor gróf -Batthyány Lajos volt. Ez május 12-én kelt leiratával közölte a -directoriumot az országbiróval, gróf Pálffy Jánossal. Mert nádorispán -akkor nem volt s igy az országbiró volt akkor az országnak első zászlós -ura s a főrendi tábla elnöke. Egyik secretariusa, Palugyay, a főrendek -előtt felolvasta, a kik nem szóltak rá semmit, hanem szó nélkül -elfogadták s tudomásul vették. Az országbiró egyuttal Palugyay által -átküldte felolvasás végett a követek táblájára is a directoriumot. - -A követ urak is meghallgatták. Nagyon sok apróbb-nagyobb közjogi sérelem -volt bizony abban az utazási rendben, de az első hallásra csak egyet -vettek észre a követ urak. A kézcsók sérelmét. - -A directorium ugyanis ugy intézkedett, hogy a királyné kezének -megcsókolására csak a főrend urak bocsáttatnak s nem egyuttal a -vármegyék követei is. A mi azt jelentette voltaképpen, hogy a -köznemességnek nincs megengedve, hogy a királyné kezét megcsókolja. -Nyomban az első hallásra heves felszólalások történtek. A nemesi -előjogok világos sérelmét látták ebben a dologban. S egyértelmü -elhatározással deputácziót választottak a főrendekhez, a közjogi sérelem -orvoslása végett. - -A deputáczió rögtön megalakult s ment a főrendekhez. Egy pillanatig se -lehetett türni a sérelmet. Deputáczióba ugyan kivált a főrendekhez -tisztes diszmagyarban kardosan és kalpagosan és sarkantyusan kellett -menni, de hiszen akkor még a követek minden nyilvános ülésen -diszmagyarban s kardosan voltak, tehát nem kellett átöltözködés végett -hazafutkosni. - -Mig a deputáczió oda járt, az alatt is tartott az ülés. De a követ urak -hevesek voltak. Nagy botránynak tartották a dolgot s fölötte hangosan -intézték szemrehányásukat a kormány és a főrendek ellen. Az udvari -embereknek sehogy se tetszett, hogy az országgyülésnek már kezdetén is -ily szenvedélyes állapot kapjon lábra. - -A követek táblájának elnöke a királyi személynök volt, akkor báró -Grassalkovich Antal. Magas udvari és állami méltóság, a kinek különös -tiszte volt a vitát csillapitani s az indulatokat elaltatni. Elég ügyes -férfi is volt hozzá, hiszen családja herczegi rangját s óriás vagyonát -voltaképen ő alapitotta meg. - -Azt inditványozta: tartsuk meg a régi szokást és a jó rendet. Idő előtt -sohase jöjjünk haragba. A harag árt az egészségnek. Azt a directoriumot -először is irassuk le minden követ számára. Arra valók a követ urak -iródiákjai, kancellistái, juratusai. Menjen az a directorium a -diktaturába. Ha azután minden követ ur megkapja: olvassa el figyelemmel, -gyujtson pipára, gondolja meg jól, aludjék rá egyet s igy majd a holnapi -ülésen nyugodtan meghányjuk-vetjük az ügyet. - -Bizonyos, hogy ez volt a legokosabb tanács már csak azért is, mert ez -felelt meg az ősi szokásnak s ebben volt biztositék mindenféle -elhamarkodás és hebehurgyaság ellen. Azután hátha több sérelem, hátha -nagyobb sérelem is van abban a directoriumban. Jó lesz azt megnézni jól. - -Az indulatok csakugyan elcsillapodtak egyelőre. De ennek más oka is -volt, nemcsak a személynök inditványa. Közben ugyanis a deputáczió -megjárta a főrendeket s előadta náluk a követek üzenetét. A főrendek -békés indulattal voltak s nyomban méltányolták a követ urak felfogását. -Tüstént meg is választottak maguk kebeléből egy deputácziót, a mely -izenetüket vigye át a követ urakhoz. - -A küldöttség tagjai voltak: Bartakovics Pál álmáziai választott püspök, -ifjabb Esterházy Mihály és Imre grófok s Balassa Ferencz és Amade László -bárók. Ezek hozták át a főrendek izenetét, természetesen élő szóval. -Abból állott az üzenet, hogy a directorium ugyan teljesen megegyez a -régebbi országgyülések directoriumaival, azért nincs is mit azon valami -sokat változtatni, de már a kézcsókra nézve elismerik a főrendek a -vármegyei követek jogát, azért ők is azt kivánják, hogy a nemeseket -együtt bocsássák kézcsókra a főrendekkel, sőt a nemesek minden esetre -megelőzzék Pozsony városának magisztrátusát. - -Ez üzenet csillapitólag hatott ugyan, de a békét azért nem állitotta -helyre. A vita eléggé hevesen, de már harag nélkül tovább is folyt. - -A vita folyamán több inditvány bukkant föl. - -Némelyek a nemesség sérelmének orvoslása s örök időre való eltávoztatása -végett országgyülési átiratot akartak a kanczelláriához küldeni. Mások a -királyhoz akartak feliratot intézni. Ugy vélték: rettenetes közjogi -sérelem van abban, ha a nemesség nem csókolhat kezet. A mikor már -mindenki kibeszélte magát, elvégre megnyugodtak a mai napon a személynök -inditványán. Nagy az eset. Irásban kell olvasni a directoriumot. -Egyszeri hallás nem elég. Halaszszuk el a tárgyalást holnapra. - -Másnap, május 20-án, délelőtt tiz órakor kezdődött az ülés. Eközben -minden követnek megvolt már a maga kézirati példánya. Első tárgy volt -természetesen a directorium, a kézcsók kérdése. - -Grassalkovich nagytekintélyü és tapintatos férfiu volt. De minden jó -szándéka és ügyessége daczára mégis elhibázta a dolgot. Be akarta -bizonyitani a követ uraknak, hogy a directorium egészen megfelel a régi -közjogi gyakorlatnak s azért az országgyülés archivumából előkerestette -az 1722-iki országgyülés directoriumát s azt a karok és rendek előtt -felolvastatta. Az is fontos országgyülés volt. Akkor fogadták el a -pragmatica sanctiót. Akkor jutott leányágra Magyarország szent koronája. -Ha tehát akkor jó volt a directorium: legyen jó most is. - -No hiszen lett most ribillio. - -Eddig csak egy közjogi sérelem volt: a kézcsók dolga. De most az -összehasonlitásból hat különböző természetü és fontosságu sérelemre -jöttek rá. - -Első sérelem minden esetre a kézcsók a királynénál, melyre 1722-ben -különbség nélkül eljutottak a főrendek s a köznemesi rendek. - -Második sérelem, hogy 1722-ben külön meg voltak emlitve Horvátország -követei, most pedig azokról emlités sincs téve. Ezt az észrevételt -Najsich Ádám báni itélőmester tette s a rendek helyeselték. - -Harmadik sérelem, hogy a királynő sátoránál a katonaság jobbfelől, a -rendek pedig balfelől állittatnak föl, már pedig minthogy a rendek -tartják zsolddal a katonát, illetlen dolog lenne a zsoldosokat állitani -a királynő jobbja felől, az urakat pedig balja felől. Még olyan hang is -hallatszott: minek oda a katona, akár jobbfelől, akár balfelől? Minek -oda a katona, a hol a király és az országgyülés üdvözli egymást? Ezt a -hangot azonban a rendek lezugták. - -A negyedik sérelem az ország zászlós uraira vonatkozik. A jegyzőkönyvi -határozat erre nézve magyarra forditva szóról-szóra a következő: - -– A mostani directoriumból ki vannak hagyva az ország zászlós urainak -teendői; erre nézve az országnagy urak felhivandók (requirendi), hogy a -maguk tisztjét (functiones suas), melyekre ő felségének az országba -bejövetelekor egyedül ők illetékesek, teljesitsék! - -Az ötödik és hatodik sérelem Pozsony városának tanácsát és polgárságát -érdekli. Ez nem tartozik ide, erről hát nem beszélek. - -Mindezekre nézve az alsó-tábla megállapodott s megállapodásait szóbeli -üzenet alakjában közlé a főrendekkel. Az üzenetet küldöttség vitte át. - -A főrendek tábláján is nagy és felette érdekes vita folyt e kérdésekben. -Ismerjük meg először ezt a vitát röviden, azután térjünk át a -kézcsók-háborura. - -Az ország zászlós urai ekkor a következők voltak: - -Országbiró volt, mint már emlitettem, a közel 80 éves agg gróf Pálffy -János, a kit az országgyülés a következő junius hónapban nádorispánná -választott. Az országgyülés alatt csaknem folytonosan betegeskedett. - -Horvátország bánja volt a szintén öreg gróf Esterházy József. - -Főtárnokmester volt gróf Nádasdy Lipót. - -Főkamarás volt gróf Zichy Károly, ki azonban junius 14-én meghalt. -Utódja Esterházy Antal herczeg. - -Főasztalnokmester volt gróf Illésházy József. - -Főlovászmester volt ifjabb gróf Esterházy Ferenc. - -Főajtónállómester volt gróf Pálffy Károly. - -Főudvarmester gróf Pálffy Miklós. - -Tehát három Esterházy, három Pálffy s a Nádasdyak, Illésházyak, Zichyek -közül egy-egy. Az ország legelső, legvagyonosabb, legtekintélyesebb -családainak tagjai. De mind osztrák széleken lakó főrendek. Az Árpádkori -Nádasdyn kivül mind habsburgi mágnások. A dunai és tiszai s az erdélyi -fejedelmi főrendek közül senki. - -De azért ezek önérzetét s magas méltóságát kétségtelenül sértette volna, -ha a királyi udvarból s a királynő oldala mellől akkor is ki vannak -zárva, a mikor a királynő Magyarországban van. A vita folyama legalább -azt mutatta, hogy ők a közjogi tekintetek mellett személyes mellőzésnek -is vehetnék, ha a királyi udvar nyilvános és hivatalos tisztjeit nem ők -viselnék, hanem a bécsi udvar méltóságai és tisztjei. - -A directoriumban ugyanis egyetlen szó sem fordult elő, melyben a magyar -zászlós urak és udvari méltóságok szereplése lett volna megemlitve. Sok -elfogadási, üdvözlési és kiséreti szertartást sorol az fel, mig a -királynő az ország határától Pozsony alá ér, a Dunán átkel, a városon -átvonul s a várba feljut, de mind e szertartásnál a magyar zászlós -urakat emlitetlenül hagyják. - -Igaz, hogy valami különös tennivalók az osztrákok részére sincsenek -fölemlitve. De bent van a directoriumban, mindjárt elején, hogy ő -felsége »cum dominis ministris et destinata comitiva aulica nec non -militari« (magyarul: a miniszter urakkal s az udvari és katonai -kisérettel fog jönni Bécsből); már pedig előre lehetett látni, hogy ha a -rendek szó nélkül hagyják a dolgot, akkor azok a bécsi miniszter urak s -az udvari és katonai kiséret tagjai fogják ő felsége udvarát képezni s -körülötte az ünnepélyes és szertartásos szolgálatokat végezni. - -S volt még egy igen fontos körülmény, melyre kétségtelenül gondoltak a -főrendek és országzászlósok s melyet az alsó táblán hihetőleg nem egy -szónok föl is emlitett. - -Ő felsége Mária Terézia ugyanis nem volt német császár. Az ő nemzetközi -és diplomácziai rangja főképen abból állott ekkor, hogy Magyarországnak -királya volt. Az országgyülést összehivó levelében is magát csak -Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok királyának stb., -Ausztria főherczegnőjének s férje után Lotharingia és Barri -herczegnőjének, Hetruria nagyherczegnőjének stb. nevezi. Mind e cimei -közt hasonlithatlanul legelső volt magyar királysága, valamint -birodalmai közt is hasonlithatlanul legnagyobb és legerősebb volt a maga -társországaival és kapcsolt részeivel együtt Magyarország. - -Ily helyzetben csakugyan szégyenletes lett volna az ország zászlósaira s -udvari főméltóságaira nézve, ha szó nélkül türik, hogy a magyar király, -a ki ma igazán alig egyéb, mint magyar király, még Magyarországon is -osztrák főherczegi vagy cseh királyi udvarral vegye magát körül. - - -II. - -(A mágnások vitája. – Az egri püspök. – A kalocsai érsek. – A bán. – A -felirat. – A leirat. – Hogy folyt le a kézcsók szertartása? – Mi a csók -állatnál és embernél? – Birálat.) - -Az alsó táblán e kérdésben nem voltak különböző pártok vagy eltérő -nézetek. De már a főrendek táblája két pártra oszlott. Igaz, hogy igen -nagy kisebbség volt az, mely ne az ország méltóságának s a zászlós urak -tekintélyének és jogainak érdekében emelte volna fel szavát. - -A kisebbség szónokai közt legtovább ment gróf Erdődy Gábor egri püspök, -a ki ő felsége iránti áradozó hódolat hangoztatása közben azt a nézetét -fejté ki, hogy a király mint vendég jön hozzánk látogatóba, részint az -országgyülés meghivására, részint saját kegyelmes elhatározásából. - -Ő hát vendég. - -Már pedig ősi magyar virtus, minden vendégnek megengedni, hogy kiséretét -és szolgálatát maga válassza meg. S méltatlan dolog volna épen a -királytól követelni az ellenkezőt s épen őt gátolni meg abban, hogy -saját legmagasabb tetszése szerint rendeljen maga mellé kisérő -környezetet. Az ő nézete szerint ezt ő felségére kell bizni s meg kell -nyugodnunk abban, hogy esetleg a magyar zászlós urak szolgálatát is -igénybe vegye, de ez iránt semmiféle felszólalást nem helyesel. - -A többség szónokai is tekintélyes férfiak voltak. - -A többség élén állott e kérdésben Zajczdai gróf Patachich Gábor kalocsai -érsek. Öreg, rokkant ember, de nagytekintélyü férfiu, a ki határozottan -követelte, hogy ama pillanattól kezdve, a mikor a király ő felsége az -ország határát átlépi, mindaddig, mig Magyarországban van, az idegen -udvari emberek szolgálatát semmikép meg nem kell engedni. Akár osztrák -főherczegi, akár cseh királyi, akár német császári udvari méltóságok -legyenek is azok. - -Ez a helyes álláspont. Ezt rendelik teljes határozottsággal mind a régi, -mind az ujabbi törvények. Ez a magyar közjog. De csak irásban, csak -papiroson. Mily messze vagyunk attól a valóságban! Mennyit kellett -vétkezni századok alatt királyoknak, kormányoknak, országgyüléseknek s -az összes pártoknak, hogy külön állami létünk magas és fontos -intézménye, az élő magyar királyi udvar szerkezete elpusztuljon s végkép -elnyelje azt az idegen bécsi udvar. Pedig világos törvények aludtak el s -kiáltó nemzeti jog s még vagyonban is nagy nemzeti érdek lett az -áldozat. Nem gondoltak erre még 1790-iki s még 1848-iki őseink se. -Komolyan legalább nem. - -Gróf Esterházy József, Horvát-, Tót-, Dalmátországok bánja s később még -az országgyülésen országbiró, szintén agg férfiu s régi udvari ember, a -magyar király tekintélyének érdekében is szükségesnek tartotta, hogy az -országban a királyt a magyar udvar környezze. S az egri püspök szavai -ellenében hozzátette, hogy az ország nádorispánja, akárkit választanak -azzá, habár köznemest is, állásánál és rangjánál fogva semmiféle -külföldi fejedelmi személynek nem áll mögötte, sőt a királyi család -tagjait kivéve, mindenkit megelőz. - -Nyomatékos szó volt ez. A bánnak volt pártja az országgyülésen, mely őt -óhajtotta nádorispánná választani. Nevét a királyi kijelölésbe gróf -Pálffy János mellé bele is tették, de szavazás előtt önmaga -visszalépett. - -Felszólaltak még erélyesen ifjabb gróf Szirmay Tamás és gróf Berényi -Imre. A bánnak és a kalocsai érseknek nézetét támogatták s azok érveit -egészitették ki. - -Összegezte a nemzeti követelés erősségeit s különös erélylyel -nyilatkozott báró Balassa Ferencz. Kifejtette, hogy alkotmányunk és -törvényeink s régi, dicső, bölcs királyaink nem hiába állitották és -tartották fönn az ország-zászlósi magas méltóságokat és udvari -főtisztségeket, hanem azért, hogy ők a királyt és az országot szolgálják -s a királyi udvar fényét emeljék. Ők pedig az ő magas közjogi állásukban -a nádorispánnal együtt előbbvalók itt, az ország határain belül, mint -bármely idegen herczegek, fejedelmi személyek vagy császári miniszterek. -Nem is szükséges itt a további vita. Inditványozza egyenesen s egyben a -zászlós urakat felhivja, hogy nem türhetjük, hogy az ő állásuk és -méltóságuk pusztán üres czim legyen, azért tehát foglalják el helyüket -haladéktalanul a király mellett s szerepüket ne engedjék át senkinek. - -Hogy a bécsi udvar a magyar királyságot külön megjelenésében is el -akarja sikkasztani s mindez azért történik, hogy Magyarországot -tartomány módjára valami birodalmi egységbe beolvaszsza: a hazaáruló -törekvésnek ezt a történelmi tényét a szónokok nem világitották meg -eléggé. - -A főrendek tábláján ekkor jelen volt a 8 zászlós uron kivül, kiknek -neveit felsoroltam, 2 érsek, 16 püspök, 3 rend-főpap, 2 koronaőr, 20 -főispán, 36 gróf és 57 báró. Az összes szám 144. Ezeknek igen nagy -többsége igen élénk helyesléssel fogadta a nemzeti álláspont szónokait s -gyorsan elfogadta az alsó-tábla határozatát. - -Azonban némileg mégis változtattak rajtuk. - -Például azt a kérdést, hogy a királynő melyik oldalán álljon a -katonaság, a főrendek tárgytalannak tartották s azért ezuttal el is -ejtették. Azt mondták ugyanis, hogy a királynő első fogadtatása a -királyi sátor előtt történik, minthogy a királynő ott száll le utazó -kocsijából. Ott pedig a sátor és a kocsi közelében ugyis a karok és -rendek lesznek s a katonaság csak távolabb áll. Itt hát a katonaság -felállitásából sérelem nem támadhat. - -A zászlós urak tisztjére nézve igy szól a határozat: - -– A zászlós urak ő felsége szerencsés megérkezése alkalmával saját -teendőik gyakorlatához hozzálássanak. (Latinul: Barones regni cum -faustissimo suae majestatis sanctissimae ingressu exercitium functionum -suarum aggrediantur.) - -A kézcsók-határozat is meglett. A directoriumba ugy jön bele, hogy ő -felsége Magyarországnak s a szent koronához kapcsolt országoknak és -részeknek a jelen országgyülésre meghivott egyháznagyjait és nemeseit s -minden rendjeit kézcsókra bocsátja. – Mint látszik, Horvátország itt -nincs külön fölemlitve. - -A főrendi megállapodásokat az országbiró itélőmestere, Trstyánszky -János, ki mint királyi táblabiró az alsó-táblán volt jelen, nyomban -irásba tette s főrendi üzenetként egy küldöttség az alsó-táblához -átvitte. A küldöttség tagjai voltak gróf Zichy Ferencz novii püspök, -gróf Esterházy János Ferencz, gróf Cziráky József és báró Andrássy -Péter. - -Az alsó-tábla a némileg módositott határozatokat egészben elfogadta s -már a május 22-iki ülésben a feliratot a királynőhöz megszerkesztette. - -A feliratban elmondják, hogy a rendek a mostani directoriumot az -1722-iki országgyülési directoriummal összehasonlitván és egybevetvén, -észrevették, hogy a mostaniban a királynő kézcsókjára világosan -kifejezve csakis a főrendek bocsáttatnak, mig a régiben ugyanez az -összes karoknak és rendeknek világosan megengedtetett s ámbár meg vannak -győződve, hogy ő felsége a régi szokást megváltoztatni s a nemesi -előjogokat csorbitani nem szándékozik, mindamellett a mostani -directoriumot akként kiigazitani s azt most és jövendőben is akként -szerkeszteni legkegyelmesebben méltóztassék, hogy Magyarországnak s a -szent koronához kapcsolt egyéb országok és részeknek országgyülésre -egybehivott összes karai és rendei minden kivétel nélkül bocsáttassanak -a királynő kézcsókjára. - -Végzik pedig a feliratot ekként: - -– A legalázatosabban könyörgünk felségednek arra nézve is, hogy királyi -felségednek ezen örökös országába leendő szerencsés és óhajtott -megérkezése alkalmával az ország zászlós urai saját teendőiket -teljesithessék. - -Rettentő birálatra ösztönöz engem ez a felirat. De birálatomat későbbre -hagyom. Hadd mondom el előbb magát a történetet. - -A feliratot küldöttség vitte Bécsbe s adta át a kanczellárnak, gróf -Batthyányi Lajosnak. A királyi válaszon sokáig tünődtek, tanakodtak, -csak junius 10-ikén lettek vele készen. Természetesen olyan nesze semmi -– fogd meg jól féle királyi válasznak kellett készülni. Kezet ugyan -csókolhatnak a rendek, de magyar királyi udvart nem kapnak. Ezt kellett -kigondolni, de oly alakban, hogy a rendek a kudarczot észre ne vegyék, -sőt még örüljenek neki, mint a bolond a sapkájának. - -A mikor a királyi válasz megérkezett: az országbiró ágyban fekvő beteg -volt. Köszvénye leverte lábáról. Ámde a főrendi táblának ő volt az -elnöke, a főrendek tehát az ő lakására jöttek össze országos ülést és -tanácskozást tartani s nem a szokott helyiségükbe. Itt olvasták föl a -királyi választ. - -Az alsó-tábla a maga palotájában ülésezett s itt a királyi személynök -első tárgyként jelentette be a királyi válasz megérkeztét. A választ -nyomban föl is olvasták. - -Ebben elmondja a király, hogy az általa kiadott directorium az 1714-iki -és 1722-iki országgyülések directoriumának mintájára készült s az a -körülmény, hogy benne a kézcsóknál csak a főrendek emlittetnek, nem volt -akadály arra nézve, hogy ne az összes karok és rendek bocsáttassanak a -királynő kézcsókjára, a minthogy ezuttal is kegyelmesen megengedi az -összes karoknak és rendeknek. - -Arra nézve pedig, hogy az ország zászlós urai a felségnek Magyarországba -jöttével saját teendőiket gyakorolhassák, a király ujabb directoriumot -ád az országgyülés ünnepélyes megnyitására, a nádorválasztásra s a -koronázásra vonatkozólag. A rendek világosan megérthetik ebből az ő -kegyelmes szándékát, különösen azt, hogy az országgyülés megnyitásánál s -a nádor megerősitésénél a király sátorában vagy mennyezete alatt a -főlovászmester tartja a kivont kardot, koronázáskor pedig az ország -zászlós urai szokott módon teljesitik tisztjüket. - -Csak azt a részt emlitem meg, mely az országgyülés ünnepélyes -megnyitására vonatkozik. - -Ebben ő felsége meghagyja, hogy a karok és rendek a királyi -előterjesztések átvételére délelőtti 9 órakor a várban jelenjenek meg s -kisérjék ő felségét a várkápolnába, a hol az esztergomi érsek fogja a -szent lelket segitségül hivni. Ezután ő felsége visszavonul, de -nemsokára a palotába megy s helyét a mennyezet alatt a trónon elfoglalja -s jobbfelül a trónon kivül ő királyi felségének főtisztviselői (primarii -officiales), a trón alsó lépcsőjén pedig kivont karddal a királyi -főlovászmester fog állani. - -Ez után a magyar királyi udvari főkorlátnok a kegyelmes királyi -előterjesztéseket magyar nyelven (nativo idiomate) előadja s végre ő -felsége e rendekhez latin nyelven szól. - -Természetesen. A Habsburgok soha se tanulták meg a magyar nyelvet. A -királyok közt közel négyszáz év óta csak a mostani királyunk, Ferencz -József, beszéli a magyar nyelvet. Elődjei közül Hollós Mátyásig soha -egyik se. - -Az uj directoriumban, valamint a királyi válaszban is mind az alsó, mind -a felső tábla szó nélkül megnyugodott. Többé ez országgyülésen e tárgy -nem is jött szőnyegre. - -Csak azt jegyzem meg, hogy a magyar országgyülés ünnepélyes megnyitása -ma se tisztán magyar közjogi cselekmény, hanem részben osztrák dolog. -Mert a trón mellett a király oldalán az osztrák császári főudvarmester -van a bottal s ott van a császári arcier-testőrség kapitánya is. - -Mit keresnek ott? - -Azonban lássunk vidámabb dolgot is. Nézzük még kissé azt a -kézcsók-vitát. - -Hogy is kellett hát annak a kézcsóknak megtörténni? - -A királyné megállt nagy kiséretével az ország határán Pozsony fölött. -Ott már készen állt számára a sátor. Óriási sátor szines kelméből. Elől -nagy mennyezet faoszlopokon. A mennyezet alatt a sátornyilás -félrehuzható nehéz selyem és arany függönyökkel. A sátor belseje jókora -térség, földje vastag szőnyeggel bevonva. A királyi trón a mennyezet -alatt, hogy a kézcsókolók serege a sátor előtt vonulhasson el s ne -kelljen neki a sátor belsejébe vonulni. Igy minden zavarnak és -rendetlenségnek elejét lehetett venni s a királyi trón mellett -jobbról-balról nyugodtan állhattak az oda rendelt magas méltóságok és -udvari főtisztek. - -Magyar nemesi testőrsereg akkor még nem volt. Megvolt az -Arciér-testőrség, a kit a kurucz magyar Hacsérosnak nevezett a maga -nyelvén és a maga idejében. - -Kiket bocsátottak a királynő kezének csókolására? Az összes karokat és -rendeket. - -Bizony sokan voltak. Legalább kezet csókolgatni nagyon sokan. - -A felső tábla tagjai, az egyházi és világi főrendek, a nagyobb és kisebb -zászlós urak, mint emlitettem már, összesen 144-en. - -Az alsó tábla tagjainak számát nem tudom. Fáradsággal járna ezt a számot -biztosan kipuhatolni. Megközelitőleg azonban megmondhatjuk. A -tájékozásban segitségül vehetjük az 1825-iki országgyülést, melyet az -előző legutóbbi országgyülésről ép annyi idő választ el, a mennyi az -1741-ikit elválasztotta előzőjétől. - -1825-ben a megyei és kerületi s horvát követek száma 105 volt. -Kétségtelenül 1741-ben is ennyi. - -A városok, székes káptalanok és javadalmas apátságok követei 1825-ben -összesen legalább 120-an voltak. Ezt megközelitő szám lehetett 1741-ben -is. - -A távollevő főrendek s a főrendü özvegy asszonyok követei 1825-ben -291-en voltak. Ennek felét, vagy 150-et felszámithatjuk 1741-re is. S a -királyi tábla tagjaiként legalább huszat. - -Ime, tehát több mint ötszáz férfiunak kellett és lehetett a kézcsókhoz -járulni. S bizony oda járult mindenki, a ki csak tehette. És pedig nem -gyorsan, nem rohanvást. A sok öreg ur, a sok nagyméltóság és -főtisztviselő, a lassu mozgáshoz szokott sok érsek, püspök, apát és -kanonok bizony nem ugrándozott nagy sebességgel. A kardok s diszöltönyök -se engedték volna a gyorsaságot. - -Ha minden perczben négy ember végezte is a kézcsókot: akkor is több mint -két órai időbe került a sok szertartásnak csupán ez a része. Hát még a -sok fogadtatás és bemutatás és üdvözlő beszéd az ország nevében, Pozsony -vármegye és Pozsony városa nevében s a többi másféle udvari -hókusz-pókusz. - -Bizony ez ünnepnek nem elég komoly, de mulatságnak elég unalmas. - -Honnan ered a kézcsók s mi ennek a története? - -Darwin és Spencer törvényei adnak erre nézve felvilágositást. Az állat -szeretettel nyalogatja azt a társát vagy kölykét, a kit szeret. Az -embernek is az állati része a legigazabb része. A mit az állat a -nyelvével végez: azt az ember szebb és gyöngédebb módon ajkaival végzi s -nevezi csóknak. Sok ezer éves szokás. Az első keresztények a szent -csókot is divatba hozták. A közéletben és irodalmi elnevezésekben -százféle csókot ismerünk. - -Nálunk a tisztelet csókja nagyon régi a kézcsók alakjában. Apának, -anyának, öreg szülőknek, öreg és előkelő férfiaknak és nőknek kezet -csókolni szokásban volt régóta. Valamint a papnak és szép asszonynak is. - -Azonban a királynak s királynőnek kezet csókolni más. Szeretet és -tisztelet is lehet e csókban, de ez természeténél fogva mégis csak -hódolati csók. Megcsókolni azt a kezet, mely uralkodik s vagy ád vagy -elvesz, vagy áld, vagy sujt, a melytől tehát félni is kell; ez a -hódolati csók. XIV. Lajos, a hatalmas király, udvari szertartássá s -alattvaló kötelességgé tette hűbéresei s udvari méltóságaira nézve a -kézcsókot. Még Mária Terézia férjére nézve is, a mig ez vagy apja mint -Lothringen herczeg az ő hűbérese volt. - -Mária Terézia 1741-ben 24 éves volt s már négy év óta menyecske. Szép -is, fiatal is, királynő is, menyecske is: négy különös ok arra, hogy a -karok és rendek szivesen törekedjenek neki kezet csókolni. - -Vajjon szép keze volt-e? Nem tudom, de bizonyosnak tartom. Erős kézi -munka el nem torzithatta alakját, erős napsütés és időviszontagság meg -nem barnithatta szinét s el nem ronthatta bőre finomságát. Elég kövér -volt már ekkor is s ujjainak izein s keze fején kiképződhettek azok a -finom dombocskák és bájos körvonalak, melyek a női kezet oly csodálatos -széppé teszik. Az egész női testen talán, a szemet és ajkakat kivéve, -sehol sincs oly kis területen annyi szépség összehalmozva, mint a -kézfejen. - -Ha jól emlékszem, Hugo Viktor énekli meg egyik gyönyörü költeményében, -hogy az Isten miként alkotta meg mosolyból, sugárból és illatból a női -kéz szépségeit s hogy a mikor az Isten a nagy munkában elszunnyadt, -miként lopódzott oda az ördög s miként helyezett a nő ujjaira körmöket. - -De talán téved a nagy költő. Hiszen a szép köröm a női kéz szépségét -csak emeli s nem csökkenti. A köröm három szine gyönyörü változat a -kézfej és ujjak szinei között. - -A női szépségek közt a kéznek szépsége a legállandóbb. Disraeli azt -mondja egyik igen kedves regényében, hogy a kéznek szépsége nem is mulik -el a halálig. Valóban igen sok agg nőnek igen szép keze van még akkor -is, a mikor már egykori gazdag szépségének minden kincse elenyészett. - -A pozsonyi országgyülés karai és rendei a nemesi előjogok sérelmének -tekintették, ha a főrendek kezet csókolhatnak a királynőnek, de a -köznemesek nem. - -Ez nem egészen világos előttem. - -A nemesi előjogokat Werbőczy, a százados gyakorlat és az országgyülési -törvények állapitották meg. Ám ezek egyike se szólt soha a kézcsókról. -El se lehet képzelni, mit vesztett volna azzal a nemesség, ha a -királynőnek nem csókolhat kezet. - -Csak képzelődés s üres hiuság szülhette a jogsérelem gondolatát. -Werbőczy azt mondja s egykor ugy is volt, hogy a köznemes a nemesi -előjogok élvezetében ugyanolyan, mint a főrendü nemes s köztük közjogi -különbség nincs. Már most a vármegyei követek ugy vélekedtek, hogy ha a -főrendeket kézcsókra bocsájtják, de a vármegyék követeit nem: akkor -Werbőczy parancsát megszegik s főrendi és köznemes közt különbséget -tesznek. - -Ebből állt volna az előjogok sérelme. - -Csakhogy ennek az orvoslása sokkal könnyebb és férfiasabb lett volna -akként, ha kimondja az országgyülés, hogy az alsó tábla tagjai nem -mennek kézcsókra s nem engedik meg, hogy a főrendek is mehessenek. -Elvégre az országgyülés a törvényhozásban egyenlő jogu fél a királylyal. -Miért csókoljon hát kezet a királynak, ha a király se csókol kezet az -országgyülésnek. - -Mindez azonban ma már csak vigjátékba való okoskodás. Sok minden elmult -és sok mindennel együtt az udvari kézcsók régi divatu szertartása is. - -De bizony nevetni való hiábavalóság volt akkor is. - -Fiatal, üde, illatos szép asszonynak kezet csókolni ugyan pillanatnyi, -de nemes élvezet. Mint mikor az ember egy szép érett gyümölcsöt ehetik. -Csakhogy a gyümölcs helyett a gyümölcs száraz héját enni még se -kivánatos élvezet s a meleg, sima szép női kéz helyett a -szarvasbőr-keztyüt csókolni mégis ostobaság. - -Pedig abból állott a királynő kézcsókja. Ugyan hogy is állhatta volna ki -a királynő, hogy egyszerre és egymásután ötszázan csókoljanak neki -kezet? Bizony az ő szép kacsója annyi bajusz és annyi nedves ajak -érintése után nagyon harmatos talált volna lenni. Vagy talán kendővel -törölgesse kezét? Furcsa lett volna. - -A szarvasbőr könnyen türhetett mindent. - -Kézcsók ezen túl is volt még egyszer-másszor, de alkotmányos -kézcsók-vitát ezen túl soha se folytatott az országgyülés. - -* * * - -Már most álljunk elő röviden a birálattal. - -Hitvány volt bizony ez az országgyülés s gyávák és eszmétlenek akkori -őseink. Mintha Rodostóban örökre kihalt volna a magyar nemzet önérzete. - -Az önálló magyar királyi udvart nem állitotta föl, nem is követelte, sőt -valósággal lemondott arról, hogy a történelmi Magyarország külön állami -léte ily módon is biztosittassék. - -Még csak azt se mondta ki az országgyülés, hogy a király oldala mellől, -mikor Magyarországba jön, az osztrák főherczegi, német császári és cseh -királyi udvari méltóságok pusztuljanak s helyükbe a magyar király udvari -méltóságai és az ország zászlós urai lépjenek. - -Azt ugyan kimondta, hogy a zászlós urak és udvari méltóságok végezzék a -király körül a teendőket, de istenért se mondta meg, mik azok a teendők -most és jövendőre. Ugy hagyott mindent, a hogy volt. - -De hát mindez elvégre kisebb fontosságu dolog. A nagy és döntő dolog -egészen más. - -Kihalt a Habsburg-család, csak egy leánya maradt. Európa haddal támadta -meg azt a leányt s végkép le akart számolni azzal a természetellenes -alakulással, melyből akkor a kihalt Habsburgok birodalmai állottak. - -A magyar nemzet szabad tetszése szerint alapithatta meg állami -jövendőjét. - -Vagy azt mondhatta: az asszonykirály nekünk se kell, ha Európának se -kell. Legyünk szabadok, függetlenek. - -Vagy azt mondhatta: édes jó királynőnk, hagyd a pokolba Sléziát s -németországi s olaszországi igényeidet, ugy se érnek azok neked semmit s -ugy is elveszik tőled majd valamennyit. Légy magyar király, légy e nagy -országnak hatalmas ura, légy hű a magyarhoz, mi Nagy Lajos birodalmát -állitjuk föl számodra! - -Vagy azt kellett volna mondania: életünket és vérünket áldozzuk érted -szépséges királynénk, szétverjük ellenségeidet, biztositjuk birtokaidat, -de a föltételünk az: te is biztositod állami létünk függetlenségét s -magyar fajunk nagyságát és boldogságát. - -Az az országgyülés egyiket se tette, egyiket se választotta. - -Hanem a helyett viaskodott azért, hogy kezet csókolhasson a királynőnek. - -– – Tenger az, a mi felháborodik a hazafi szivben, a mikor 1741-re -gondolunk. - - - - -KOSSUTH LELKE ELSZÁLL. - -(Turinba megyünk. – Hol gyüjtjük a pénzt? – Kossuth már eszméletlen. – A -haldokló mellett vagyunk. – Gróf Károlyi Gábor fogja utoljára kezét. – -Én kémlelem utoljára érverését. – Melyik perczben halt meg? – Mit -találtam örökséget? – A meztelen holttest.) - -Most van a szent öreg halálának ötödik évfordulója. Kimentem a -Kerepesi-úti temetőbe, hogy megnézzem sirját. Magam voltam ott. Igaz, -hogy hideg, kelletlen idő volt, alig nyolcz-tiz ember járkált a -temetőben. Csak a temetőőrök unatkoztak az utak sarkain. Egyedül voltam -Kossuth sirjánál. Csak később jött arra két feketébe öltözött nő. Egy -pillanatig megálltak, megnézték az uj koszoruk szalagjait s a szalagok -fényes, aranyos betüit s aztán tovább mentek ők is. - -Eszembe jutottak életének utolsó perczei. Elmondom, a hogy eszembe jut. - -Csávolszky Lajoshoz 1894. évi márczius 17-én levél érkezett Turinból. -Ruttkayné irta s e levélben e szavak voltak: - -»Levelet irtam Eötvös Károlynak. Szeretném, ha már itt volna. Hisz -bátyám annyira szerette. Legalább rendezhetné bátyám ügyeit, kinek nincs -ugyan vagyona, de becses emléktárgyak maradnak utána, a melyekre nézve -sem én, sem fiai nem tudják végakaratát.« - -Csávolszky Lajos hordár által egy kis levélben értesitett engem és gróf -Károlyi Gábor barátomat: Ezt irta: »Ruttkaynétól levelet kaptam, a -család sürgősen vár benneteket.« - -Szombati nap volt. Estennen kaptuk Csávolszky értesitését. Hozzám -Ruttkayné levele még meg nem érkezett. Lehet, hogy korábbi szives -levelére hivatkozott Csávolszkynál. - -Még azon este táviratoztunk Ruttkaynénak, hogy holnap 18-án indulunk s -19-én Turinban leszünk. Gábor azon kivül Kossuth Ferencznek külön is -táviratozott. - -Másnap vasárnap volt. Első dolgunk volt pénz után nézni. Tudtuk, hogy a -szent öregnek nincs vagyona. Sejtettük, hogy sok fizetni valója lesz. -Orvos, cseléd, házmester, talán házbér, boltok, apró adósságok s több -efféle. - -Azt gondoltam, nemzetünknek szent kötelessége a szent öreg örököseit -efféle terhektől megmenteni. Azt gondoltam: szégyen lenne a magyar -névre, hogy egy napig is fizetetlenül maradna bármi teher s ha azoknak, -kik Kossuth körül szolgálatot tettek, azonnal tisztességes, habár -szerény jutalmat nem adhatnánk. - -Tehát pénzre volt szükségünk, a mely azonban valami nagy mennyiségben se -nálam, se gróf Károlyi Gábornál minden pillanatban lenni nem szokott. -Akkor se volt. - -Reggel legelőször Wahrmann József barátomat kerestem föl. Talán nem -veszi rossz néven, ha most nevét fölemlitem. Ő pénzt magánál tartani nem -szokott, bankjába vasárnap nem mehetett. Nem volt több nála háromszáz -forintnál, odaadta mind. Kijelentette azonban, hogy küld utánunk, ha -kell, a mennyi kell. - -A mi pénzünk, a mi kezünk ügyében volt, alig ment többre pár ezer -liránál. Ezt olasz pénzre fölváltottuk. - -Elmentem a Leszámitoló bankba. Valkó igazgatót már ismételve nemes -gondolkozásu férfiunak tapasztaltam. Turinnal való pénzdolgainkat már -máskor is nagy előzékenységgel intézte el. Szavamra és váltómra rögtön -nyolczezer lirát utalt számomra egy turini bankháznál. Ezen kivül két -nagyon előkelő barátom által tizenkétezer forint, mintegy 25–26 ezer -lirányi összeg kiutalásáról gondoskodtam Kossuth örökösei kezéhez, hogy -nemzetünknek háláját nagy fia iránt, habár parányi részben is, de rögtön -leróhassuk. Tudtuk mi, éreztük mi, gróf Károlyi Gábor barátommal, hogy -mindez semmiség, de mi akkor többet nem tehettünk. - -Még utravaló ételről és italról gondoskodtunk, mert én az olasz konyhát -ki nem állhatom s aztán utrakeltünk. - -Utazásunk rendes volt. Gróf Károlyi Gábor, ki már akkor is nagy beteg -volt, Mestrében az átszállásnál elájult, de ismét magához jött. -Milanóban estennen kaptuk Kossuth Ferencz barátom táviratát, melyben -értesitett, hogy atyja kissé jobban van. Ez felvidámitott bennünket. - -Esti 11 órakor pontosan Turinba érkeztünk. Valami régi vendéglősünk, -kinél a mult évben voltunk szállva, várt bennünket. Előre értesitettük, -hogy hozzá szállunk, de ő szállodáját már megszüntette s ezt közlé -velünk s egyuttal ajánlá a Hotel Torinó-t. Podgyászunkat fölvitettük és -siettünk a nagy beteg házához. - -Éjfél felé járt az idő, midőn Kossuth nagy dolgozó szobájába értünk. -Giorgio, a komornyik már ismert bennünket, beeresztett. A szoba üres -volt, a család tagjai a beteg szobájában voltak. De a nagy pamlagon egy -ősz férfialak feküdt s mélyen aludt. Lélekzetét, mozdulatát se vettük -észre. Első pillanatban mind a ketten azt gondoltuk: ez a nagy beteg. -Ambrozovics volt, a család közel rokona, kit az ápolás és fáradság már -elnyomott. - -Lassan, lábujjhegyen benyitottunk a beteg szobájába. Ott volt Kossuth -Ferencz és Tivadar, Helfy Ignácz, Basso orvos és egy fiatal egyetemi -tanársegéd. - -Kossuth az ajtó mellett ágyon feküdt paplannal takarózva. Láza láthatóan -nagy volt. Szája és szép kék szemei nyitva. Homloka és két arcza piros. -Apró, gyors lélekzettel nehezen pihegett. Jobb kezével gyakran -törekedett a paplant magáról lerázni. Ferencz egy fehér porczellán -szopókás csészéből gyakran pár csöppnyi tejjel kinálta. Teljesen -eszméletlenül volt. Minket már nem ismert meg s Tivadar azt mondta, már -őt se. Ő is csak egy vagy másfél nappal előbb érkezett, mint mi. - -Néhány perczig fájdalmasan néztük a század egyik legnagyobb alakjának -kinos vonaglását, azután átmentünk ismét a dolgozó szobába, hol -Ferenczczel és Tivadarral tán félóráig társalogtunk. Társalgásunk a -betegség körül forgott. Ruttkaynét, ki szintén beteges volt s egy másik -lakosztályban pihent, ez éjszakán már meg nem látogathattuk. - -De mi se sokáig késtünk ott. Gróf Károlyi Gábor maga is beteg s a mult -egész éjjeli és nappali utazásban mindketten kimerültünk. Magunk mellé -vettük dr. Bassot, vacsorázni elmentünk a Caffe Parigiba s hajnali három -órakor lefeküdtünk. - -Másnap kedden 20-án mind délelőtt, mind délután az egész időt kevés -kivétellel a beteg körül töltöttük. Ferencz szives meghivását, hogy az -ebédet és vacsorát náluk költsük el, hálás köszönettel el kellett -mellőznünk. Ruttkaynét is ismételve meglátogattuk, ki igen kegyesen és -barátságosan fogadott bennünket s részletesen elbeszélte, minő jó -szivvel emlékezett meg rólunk naponként a nagy beteg, mig a tüdőgyuladás -ágyba nem döntötte s erejét és eszméletét el nem rabolta. - -Délelőtt két egyetemi hirneves orvostanár jött a kezelő orvosokkal -tanácskozást tartani. Megállapitották, hogy a beteg menthetetlen s -legkésőbb az éjszakán át a halálnak be kell következni. Rám a két tanár -ugy külsőleg és első pillanatra nem tett kedvező benyomást. - -A két ifju Kossuthot ez utamban láttam először. Első pillanatra igen jó -vélemény és nagy rokonszenv támadt bennem irántuk. Sokoldalu ismeretet -és jelentékeny mérvü tudást s kivált Tivadarban férfias nagy erélyt -vettem észre. - -Kissé élczelő kedvre hangolt Ferencz, midőn előttem komoly képpel, -hosszan és szakszerüleg fejtegette s magyarázta, hogy hányféle a -tüdőgyuladás, mi e betegségnek az általános jelleme, miben különbözik -egyik a másiktól? – Mintha én ezt éppen ugy nem tudtam volna, mint ő s -mintha akár ő, akár én akármit is tudnánk biztosan e betegségről. - -Meglepett azonban, igazán meglepett, hogy a mikor kérdeztem, milyen -magas, hány foku a nagy beteg láza: Ferencz azt felelte, hogy az orvosok -ezt nem mérik. - -– Micsoda? Hát nincs a háznál hőmérő? - -– Nincs! - -No hiszen szegény Bassónak kellett e miatt tőlem eleget hallani. - -Este vacsora után pontban nyolcz órakor mentünk be a beteghez. Arcz, -fekvés, minden külső jelenség ugy volt, mint napközben. Csak az áll volt -sárgásfehér, onnan minden pirosság eltünt. És csak a fej fordult -gyakrabban hol jobbra, hol balra. A tejet már ekkor nem nyelte el. A -lélegzetvétel némileg gyorsabb, fulasztóbb, szaggatottabb volt. - -A mint beléptünk, Gábor rögtön megfogta a beteg jobb kezét s a beteg -megragadta Gáborét. Nem is eresztette el haláláig. Ott ült ágya mellett -több mint harmadfél órán át. - -Az orvosok azt modták: ez már agónia, ez már haldoklás. Én még mindig -csak erős láznak tartottam s a collapsus nyomait nem észleltem. Meg kell -jegyeznem, hogy szakértő ebben nem vagyok. De mégis erős aggódásom -közben is kiváncsi voltam a láz megközelitő nagyságát megismerni. - -A fontoskodás nem természetem. Órámat nem vettem elő. De a nagy beteg -kézcsuklójára pontban félkilenczkor rátettem mutatóujjamat s kémleltem -és olvastam az érütést. Sokáig ismételtem magamban az érütés ütemét s -mikor már azt hittem, hogy az ütem időpontjait nem tévesztem el, -kiléptem a másik szobába, órámat elővettem s az ütemet magamban -ismételve, az érütést leolvastam. A szám, a mely igy kijött, 110 volt. -Tudom, hogy ez nem biztos, de mégis megközelitő. Az érütés különben erős -és szabályosan egyforma volt. - -Ekkor kimentem az ebédlőbe, hol vagy 15–20 hirlaptudósitó szivarozott és -társalgott hangosan. Rákosi Viktornak mondtam, a mint emlékezem, hogy -még mindig erős a láz, még mindig nem hiszem, hogy az utolsó perczeknél -vagyunk. - -Tizedfél órakor ujra kémleltem az érütést. Akkor már szabálytalan volt. -Egyik ütés gyenge, másik erős és rohamos, gyakran el-elmaradó. A sziv -már kezdte a szolgálatot felmondani. - -Ezt is közöltem a hirlaptudósitókkal. Ekkor már kétségbeestem magam is. - -Egyszerre az ifju Ambrozovics kilépett a betegszobából s elkiáltotta e -szót: »meghalt«. - -Órámra néztem, 10 óra 50 percz volt. A szent öreg ekkor vette utolsó -lélekzetét. - -A bekövetkező zavarra, a betóduló tudósitókra, a családtagok fájdalmának -kitörésére nem emlékezem biztosan. Valami sajátságos bágyadtság és -tompultság vett rajtam erőt s némán mozdulatlanul támaszkodtam háttal a -dolgozószoba nagy asztalához. - -Ferencz benn volt a halottas szobában. Tivadar szigoru és komor arczczal -s nagy léptekkel járt föl és alá a dolgozószobában. Fájdalmába és -gondolataiba volt elmerülve. Helfy és neje egy ablak két sarkában -könyeztek csöndesen. - -Egyszer megáll Tivadar s a faliórára néz, mely egykedvüen ott ketyegett -a falon s féltizenkettőt mutatott. - -Felállt a pamlagra, visszaigazitotta a mutatót 10 óra 55 perczre s -megállitotta az órát. - -– Ekkor halt meg, ugymond. - -Az én órám szerint öt perczczel tévedett. Nem igazitottam ki a tévedést. - -Mindegy volt már. - -A nagy szellem repült már akkor a csillagok felé. És repült haza -elhagyott honába, édes jó magyar nemzetéhez! - -Ott aludta már Kossuth az álom nélküli örök álmot abban a kis benyiló -szobában, a hol halálos betegségét végig szenvedte. A tudósitók -nyargaltak a táviróhelyre szanaszét s az előbb még oly zajos ház -egyszerre kiürült és néma lett. Kimerültek és elfáradtak a családtagok -is. - -Károlyi Gábor gróf mutatta jobb kezefejét. - -– Nézd édes vajdám, még most is meglátszanak az öreg kézszoritásának -nyomai. - -Az ő szavajárása szerint Kossuth volt az »öreg« s én voltam az »édes -vajdám«. - -És csakugyan a közel három órán át tartó kézszoritás nyomai még félóra -mulva is látszottak Gábor puha izomzatu kezefején. Mert Kossuth -kézszoritásából csak a halál pillanatában tudott kibontakozni. Előbb nem -is akart. - -Éjfél felé mi is el akartunk távozni, előbb azonban még egyszer -megakartuk nézni a halottat. Benyitunk a hálószobába. A halott mellett -egyedül volt Basso s kegyetlenül masszálta a holttestet. Nyakát, mellét, -karjait. Majd a falnak estünk bámulatunkban. - -– Mit csinálsz te szerencsétlen? kiáltott rá Gábor. - -– Próbát teszek, még egy próbát teszek. - -Pedig szemei majd leragadtak az álomtól s szája tátva volt a -kimerültségtől. De azért csak tovább abajgatta a halottat. Karon fogtuk -s ugy lóditottuk ki. - -Éjfélkor mentünk mi is a táviróhivatalba. Szanaszét küldtünk pár száz -lira áru táviratot a mieinknek. Értesitettük az »Abbázia« kávéházat is, -hol politikai barátaink összegyülve várakoztak. - -Azután mentünk vacsorára. Megint csak a hajnal vetett bennünket az -ágyba. - -Szerdán délelőtt, 21-én Kossuth Ferenczczel és Tivadarral tanácskoztunk -a további tennivalóról. Délfelé elmentünk bankárunkhoz, hol Ferencz volt -a pénzfölvételnél az én személyazonossági tanum s hol Ferencz és Tivadar -számára is azonnal folyóvá tették az én gondoskodásomból odautalt -tizenkétezer forintot. Ferencz vette föl mindenféle szinü -lira-bankjegyekben s ő nyugtatta ki. - -Én is megkezdtem a családtagok értesitése nélkül és csupán Gáborral -értve egyet a mi külön pénzkészletünk diszkrét kiosztását. Csak Basso és -Giorgio adták meg kérdéseinkre a szükséges utmutatást. És némely -dolgokban az áldott Ruttkayné. - -Minden valamelyes összegről megnyugtató iratot szereztem. Csak -Giorgiotól s a házmesternétől és a város által a kapu elé rendelt -diszőrségtől nincs nyugtám. Ezek ajándékai kisebb összegek voltak. - -A házmesterné öreg, fölötte kövér s mindig mosolygó asszonyság volt. -Éjjel-nappal ott ült a kapu alján balfelől egy üveges ketreczben. Mikor -nekiadtam kis adományomat, kezet akart csókolni, de nem tudott -karosszékéből fölemelkedni. - -– Jó emberek, nagy urak a magyar urak! Ezt tizszer is elmondta. - -Ebéd után Ferencz átadta nekem a szekrények kulcsait, hogy Gáborral és -Helfyvel együtt nézzem át az iratokat. Nincs-e politikai, vagy egyéb -végrendelet, mely esetleg a temetés iránt is intézkednék. - -Végignéztem futólag az ujabb időbeli, az utolsó hónapokból eredő összes -leveleket. Az utolsó két-három hónapról legtöbb volt Herman Ottótól -gondosan egymásra rakva az iróasztal egyik fiókjában. Nem olvastam el -egyet se. Volt másoktól is sok. Helfytől is. Találtam nem egyet, melyben -csunya árulkodás volt én ellenem. Tudtam én azt! Nem is voltam rájuk -kiváncsi. A neveket is elfeledtem készakarva. Szegény jó Károlyi Gábor -barátom kiváncsibb volt. Ő át akart nézni néhányat. Igaz, hogy neki is, -nekem is végtelenül fájt, hogy a boldogult nagy férfiu az utolsó években -kettőnk ellen nem egyszer annyira fel volt bujtogatva, holott tettekben -is, áldozatkészségben is, elvekben is senki se volt igazabb hive, mint -mi ketten. Senki! Kötelességünk volt a tett is, az áldozat is, az -elvhüség is. Nem is tudott a szent öreg áldozatainkról semmit. Nem -tudtak s tán ma sem tudnak fiai sem. De van még élő, a ki tud s tudnak -beszélni az okiratok. - -De én most még beszélni nem akarok. Majd máskor, majd később, vagy majd -ha szükséges lesz! Ha ki nem kerülhetem. - -Az iróasztal egyik fiókjában öt vagy hat kopott, elnyütt régi bőr -zsebbeli tárczát találtam. Üres volt valamennyi. Egyetlenegyben találtam -öt darab egy-egy lirás rongyos bankjegyet. - -Öt lira! A mi pénzünk szerint mintegy két forint! - -Két forint! - -Ekkora örökséget hagyott maga után Kossuth Lajos! - -A ki hetven esztendeig volt a magyar nemzet köztisztviselője! A ki nagy -országnak, Magyarországnak volt mindenható kormányzója! A ki két európai -nagyhatalom ellen folytatott háborut! A ki száz millió forinttal -szervezett hadseregeket! A ki egyik trónjától fosztotta meg a -Habsburg-családot! A ki két nagy nemzetnek, az olasznak és németnek -világtörténelmi harczaiban oly nagy szerepet vitt! a kivel császárok, -királyok, fejedelmek, hadvezérek tanácskoztak! S a kinek tanácsát oly -gyakran elfogadták! - -Ennek az embernek, mikor meghalt két forint volt összes vagyona. Pedig -élni is szegényül élt. - -Azon a széken ültem, melyen ülve irta meg nagy műveit. Jobbfelemen Helfy -állt, balfelemen Károlyi Gábor. A két ifjabb Kossuth távolabb egymással -beszélgetett. Mikor az öt lirát megtaláltam, rettentő fájdalom -szoritotta át szivemet. Gáborra néztem. Ő is rám nézett villogó -szemekkel. Felhuzott ajkai közt fogait csikorgatta. Akkor szokta ezt -tenni, mikor valami nagy fájdalom kitörését akarta elnyomni lelkében. Ő -is azt érezte, a mit én. Fölálltam arról a székről s Gáborral átöleltük -egymást. Akkor sirattam meg igazán először Kossuth Lajost! - -E jelenetről sokszor beszéltünk egymással is, benső barátaink körében -is. És sokszor megtisztult lelkünk arra a gondolatra, hogy a nemzedék -hálátlansága mi kettőnket talán még se terhel. Hiszen mi a legjobb -lelkiismerettel erőnk erejéig teljesitettük kötelességünket. - -– – Találtam egy másik nagyobb alaku, de szintén ócska tárczát is egy -szalaggal összekötve. Abban voltak a hű feleségnek s a kedves -leánygyermeknek emlékül eltett hajfürtjei. A kik már rég ott porlanak a -genuai campo santo tengerszéljárta magasain. És abban voltak azok a -hervadt virágszálak, melyeket hitvese és jó gyermeke sirjáról szakitott -Kossuth, valahányszor meglátogatta azt a sirt. - -»Kedveseim sirjáról«: e szavakat irta egyik-másik száraz virág alá. De -sokat és sok kedves szomoruságot irt annak a kopott tárczának -napló-lapjaira egyebekről is. Tárd nemzetünk elé mindezt, tisztelt -barátom Kossuth Ferencz! Minden vezérczikknél többet ér ez – hidd el -nekem. - -Bementünk a halottas-szobába is. A halott már rendesen feküdt, mintha -aludnék, behunyt szemekkel az ágyon. Egész alakja körül volt hintve apró -szirmu alpesvölgyi sárga virággal, mintha koszoru venné körül az egész -termetet. - -E szobában volt egy keskeny, magas, több fióku szekrény. Itt voltak -legértékesebb diplomácziai iratai. Itt se találtunk végrendeletet. - -És sehol se találtunk. - -Megkészitettem kutatásainkról a jegyzőkönyvet. Aláirtuk hárman. Átadtam -Kossuth Ferencznek. Másolatot nem vettem róla magamnak. - -A következő napon Gáborral és Bassoval benyitunk véletlenül egy terembe. -Üres terem, közepén gyalult fenyőfa nagy asztal s az asztalon -mezitelenül hanyatt fektetve a holttest. Az orvosok igy rendelték, hogy -a bebalzsamozást végezhessék. - -Sokáig néztem a holttestet. A fénylő homlokot, a most is domboru mellet, -a csonttá fonyadt kezeket és lábakat, a féloldalra görnyedt gerinczet, a -kilenczvenkét év sulya alatt aszuvá vált egykor hatalmas alakot. A ki -ideálja volt férfiaknak, nőknek egyaránt. - -Mivé lett! Mivé lett! - -Egykor talán leirom gondolataimat, melyek ekkor agyamban és szivemben -támadtak. Most nem. - -Én a koponya körületét mértem meg a homloktól le a két fül tövénél a -lamdavarrat felső csucsa irányában. Nem volt pontos mérés, tudom; – 58 -és fél centiméter volt a mérés eredménye. - -Gábor pedig elővette kis ollóját s a hófehér fényes hajfürtökből a fül -tövénél levágott egy kis pamatot. Csináltatott szétnyitható kis -üvegburkot, mely aranycsavarral volt bezárva. E burokba bele tett néhány -szál hajat s az alpesvölgyi sárga virágokból egy bugás szirmot. Talán -tizenkettő készült igy. Bizonyitványt irtunk alá mindegyikhez: én, gróf -Károlyi Gábor és dr. Basso-Arnoux, hogy igazoljuk a hajfürt azonosságát. -Barátaink közt osztottuk el. - -Ez a kis üvegburok minden emlékem Turinból. - -Másnap elváltunk egymástól. - -Kossuth Ferencz elutazott Nápolyba. Gróf Károlyi Gábor elutazott -Genuába: Kossuthné és Vilma leánya hamvait a sirból kiemelni s hazánk -földjére visszahozni. Közös költségül, melyen aztán megosztoztunk, én -adtam ez utra Gábornak ezer lirát. – Én pedig Tivadarnál bevártam a -főváros küldöttségét s a mint megérkezett: hazaindultam. - -Gábor nem volt ott Kossuth temetésén. Félholt betegen feküdt ágyában. A -nagy út összetörte. - -Én sem voltam ott. Én meg a temetés napján Gábort ápoltam, ágya mellett -ülve reggeltől estéig. - -Távolmaradásunkat nem vette észre senki. Hiszen ott volt a temetésen a -magyar nemzet. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - -A MI KIRÁLYNÉNKRÓL. - -(Erzsébet magyar királyné s osztrák császárné életét 1898. évi -szeptemberben orgyilkos keze oltotta ki. Kiss József, a költő, megkért: -irjak heti lapja számára emlékverset. Erre felelet ez a kis czikk.) 1 - -KI VOLT IRÁNYI DÁNIEL? - -(Irányi Dániel, eredeti nevén Halbschuh. Született 1822-ben, meghalt -1892 november 2-án. 1848 előtt publicziszta, 1849 után menekült és -bujdosó. A külföldön franczia és olasz iró. Ujabb alkotmányos életünkben -a függetlenségi irány erős harczosa. Mocsáry Lajos után a függetlenségi -párt elnöke haláláig. Az elnökségben 1892. évi november óta én váltottam -föl.) 4 - -VÖRÖSMARTY ELŐFIZETŐI 12 - -TISZA KÁLMÁN HALÁLAKOR. - -(Tisza Kálmán született 1830-ik évi deczember 10-én s meghalt 1902. évi -februárban. A közélet férfia és iró. 1861 óta a közjogi ellenzék vezére, -1875 márczius 3-ától belügyminiszter, ugyanez év október 2-tól -miniszterelnök 1890 márczius 13-ikáig. Azóta haláláig befolyásos -képviselő. Az országgyülésen közel négyezerszer szólalt föl.) 28 - -LEVÉL EGY MENYASSZONYHOZ. - -(E levél Schlesinger Magda urnőhöz szól, a ki 1900. évi január hó 25-én -ment férjhez. Schlesinger Samu pest-pilis-solt-kiskun vármegyei -nagybirtokosnak, bizalmas barátomnak egyetlen leánya. Jeles -festőművésznő. Tekintélyes vagyon fölött rendelkezik s vagyonánál, -miveltségénél s kellemeinél fogva képes arra, hogy tiszta magyar s -magasabb miveltségü uri szalónt vezessen s a magyar miveltségnek a -budapesti társaságokban mélyebb és szélesebb terjesztésére jó példát -mutasson.) 35 - -KÜLÖNÖS EMBER. - -(Gondol Gábor. – Jogtanárom a pápai akadémián. – Vadkacsa-tudománya. – -Mennyire ismerte a gombokat? – Lakása, életmódja, halála.) 41 - -A TORPEDÓ-KIRÁLY. - -(Whitehead Róbert fiumei gyáros, torpedó-készitő, sokszoros milliomos. -Bismarck herczeg násza. 1882-ben meglátogattam, hogy a torpedógyártás -némely titkát nagyjából megismerjem. Meghalt 1905. évi október 16-ikán.) -49 - -A NAGY ASSZONY. - -(Bónis Sámuelné született Darvas Erzsébet. Született 1813-ban, meghalt -1900-ban. Férje jó ismerősöm volt. Államférfi s utóbb az ország egyik -főbirája. 1848-ban tevékeny munkása függetlenségi harczunknak. 1849 után -üldözött és fogoly. Felesége méltó volt hozzá. Nagy sziv, nagy lélek, -igaz magyar nő.) 57 - -KOZMA SÁNDOR. - -(Kozma Sándor, született Kőröshegyen Somogyvármegyében 1825-ben, meghalt -1897-ben. Ügyvéd, megyei tisztviselő, főbiró, utóbb az ország főügyésze -1870 óta. – Irodalmi alkotása kevés. – Legjobb barátaim egyike.) 62 - -BITTÓ ISTVÁN HALÁLÁN. - -(A Bittó-család. – A csallóközi nemesség. – A tábor, melyhez Bittó -tartozott. – Milyennek látta bujdosó korában Párist? – Hol láttam -először? – Miért nem volt nagy szónok? – A Deák-párt bomlása. – Önként -hagyja el a miniszterelnökséget.) 68 - -EMLÉKEZÉS PULSZKY ÁGOSTONRA. - -(Pulszky Ágoston. Született 1846. évi juliusban, meghalt 1901. évi -szeptemberben. Iró, képviselő, államférfi, egyetemi tanár, az észjog és -jogbölcselet mivelője, hosszu időn át jó barátom.) 81 - -FALK MIKSA KORÜNNEPE. - -(Dr. Falk Miksa született 1828. évi október hó 7-én. Már tizenöt éves -korában kezdő iró és forditó. Később hirlapiró a legmagasabb szakmában, -a politikai irányczikkek alkotásában. A mult század ötvenes és hatvanas -éveiben jelesebb hirlapirónk nem volt, hozzá mérhető is alig egy-kettő. -Ezenkivül jelesebb iróink egyike. Mint képviselő, a diplomatikai iratok -készitésében fölötte kiváló.) 98 - -BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS HIRES BAJVIVÁSA. - -I. (Az erdélyi 1834-iki országgyülés szerkezete. – Napló szerkesztése. – -Szász Károly inditványa. – A gubernium tiltó beavatkozása. – Wesselényi -buzgalma. – Körlevele a követekhez. – A november 13-iki viharos gyülés. -– A jelkérés. – Wesselényi beszéde. – Báró Nopcsa László bajra hivja -Wesselényit.) 108 - -II. (Wesselényi Szatmárvármegyében. – Hütlenségi pöre. – Bukásán -dolgoznak. – Kezdődik a rágalom. – Széchenyi szerepe az ügyben -érthetetlen. – Ügye b. Jósikával és b. Nopcsa Lászlóval. – Wurmbrand -ezredes. – Gróf Károlyi Györgynél folyt beszélgetés. – Wesselényi bajra -hivja Wurmbrandttot. – A konzervativek. – A segédek. – Wesselényi borus -lelkiállapota. – Végrendeletet csinál. – Pesti vivómesterénél. – A bajt -Mező-Telegden megvivják. – Wesselényi győz. – Megjegyzéseim.) 131 - -TÓTH KÁLMÁN. - -(Tóth Kálmán jeles költőnk s egykor talán legnépszerübb költőnk. -Született 1831. évi márczius hó 30-án, meghalt 1881. évi február hó -3-án. Együtt voltunk a törvényhozás tagjai. Nem egy táborban voltunk, de -nagyon szerettem.) 152 - -AZ A PATAKI DIÁK. - -(Böszörményi László. – A testvérek. – A pataki diák. – Beáll huszárnak. -– Huszonhét esztendeig nem látták otthon. – A mikor lopott. – Bónis -Samu. – Hogy járta Böszörményi Dani a toborzót? – Elmult mindenki.) 158 - -HOGY HAL MEG A VILMOS-HUSZÁR? - -(Herman János születése, gyerekkora. – Felesége lesz a szép örmény -leány. – Veszprémbe kerül. – Honvédhuszárkapitány lesz. – Balesete. – -Türhetetlen kinjai. – Hogyan hal meg a Vilmos-huszár?) 169 - -MIT NEM TUDUNK A DREYFUSZ-ÜGYBEN? - -(Dreyfusz katonatisztet katonai biróság 1895-ben árulás miatt holtig -tartó számkivetésre itélte s a bélpoklosok szigetén, az Ördög-szigeten -őrizte. 1899-ben a franczia társadalom képzelhetlen forrongásba jött, a -mikor az itéletet ujra vizsgálat alá vették. – A vitatkozások -zürzavarában a távolból véleményem alakult: miként lehet rájönni az -igazságra.) 176 - -A NAGY-KŐRÖSI KÁNTOR. - -(A város pinczéje. – Ruzsi asszony. – Patonay János. – A debreczeni -diákok. – Vajda Károlyt kántornak ott fogják. – Milyen kántor? – -Leénekli az orgonát.) 183 - -A LEGÖREGEBB DOKTOR. - -(Dr. Fromm Pál. Született 1812-ben, meghalt 1898-ban. Hatvannégy -esztendeig volt a főváros előkelő orvosa s több mint negyven esztendeig -tisztviselője.) 192 - -KOSSUTHRÓL. - -(Halála évének tiz éves fordulóján.) 196 - -ÁBRIS GRÓF. - -(Gróf Gyürky Ábrahám. Született 1837-ben, meghalt 1901-ben. – -Nemzetsége. – Egyénisége.) 200 - -A TAUSZKI 207 - -A „LEÁNYÁLMOK“. - -(Erdős René ifju költőnk költeményeinek első kötete e czim alatt jelent -meg: Leányálmok. A költő bájos hajadon. Felkér, irjak könyvéhez -előszót.) 211 - -VÖRÖSMARTY ELSŐ SZERELMÉRŐL 213 - -JÓKAI MEGHALT 220 - -JÓKAI UTOLSÓ BETEGSÉGE. - -I. (Az aggkori elmegyöngülés. – Én minek nevezném? – Miként merek erről -beszélni? – Jókai lassu hanyatlását észreveszem. – Mit tanácsoltam neki? -– Mikor hallottam először Nagy Belláról?) 225 - -II. (Jókai levélben magához kér. – Válni akar. – Tárgyalunk, -tanácskozunk a válás dolgában. – A bajai Fischer Lipót. – A nagykőrösi -Szalay Pálné.) 236 - -III. (Az öregség. – Krafft-Ebing tana. – Taylor Alfréd Savaine tana. – -További tárgyalásunk Jókaival és nejével. – A nagy költő kedvessége. – -Szerelmes versei hitveséhez.) 245 - -A LELKEK URA. - -(Mennyi egy csopron 12 ezer választó? – A régi kortes. – Mit kell tudni -a mai kortesnek? – A lelkek ura. – A budavári választás. – Ki az az -Ehrlich Gusztáv?) 252 - -A MÓRICZ KÖLYÖK. - -(1899-ik évi áprilisban hire futamodott, hogy Sarf Móricz meghalt. Az -eszlári nagy perben ez volt az antisémiták koronatanuja. – Én a biróság -előtt „Móricz kölyök“-nek neveztem.) 260 - -A KÉZCSÓK AZ ALKOTMÁNYBAN. - -I. (Az 1741-iki országgyülés lanyhasága. – A directorium. – A királyné -keze csókolására miért nem mehetnek a köznemesek? – A vita. – A régebbi -directoriumok. – A sérelmek. – Az ország zászlós urai.) 266 - -II. (A mágnások vitája. – Az egri püspök. – A kalocsai érsek. – A bán. – -A felirat. – A leirat. – Hogy folyt le a kézcsók szertartása? – Mi a -csók állatnál és embernél? – Birálat.) 278 - -KOSSUTH LELKE ELSZÁLL. - -(Turinba megyünk. – Hol gyüjtjük a pénzt? – Kossuth már eszméletlen. – A -haldokló mellett vagyunk. – Gróf Károlyi Gábor fogja utoljára kezét. – -Én kémlelem utoljára érverését. – Melyik perczben halt meg? – Mit -találtam örökséget? – A meztelen holttest.) 293 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -9 |felső videki |felső vidéki - -17 |veszpremmegyei |veszprémmegyei - -73 |mindenkínél |mindenkinél - -129 |serteni szándékom |sérteni szándékom - -148 |expediáltam. |expediáltam.« - -203 |Abrahámnak |Ábrahámnak - -306 |elővettte |elővette - -310 |Korman János |Herman János - -310 |1893-ban |1898-ban] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYOKRÓL ÉS KICSINYEKROL *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |